3 10 313 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/9e125be812e8e803a70e66222ec61093.pdf ad96592b8c61b915c6eae3db7942ac82 PDF Text Text ��Tartalom 3. Tarbay Ede versei 6. Handó Péter szövegei 8. Ardamica Ferenc Erzsébet éjszakája (novella) r V A LÓ SÁ G U N K 14. Fodor Péter A művelődésről és a kistelepülésekről (tanulmány) 24. Csapody Tamás Szent és profán (tanulmány) M Ű H ELY 22. Seres Péter Madách „Szép új világ” -a (esszé) 47. N agy Ervinné Görgey álma (tanulmány) 56. Nyéki Lajos Réti Zoltán akvarelljei Madách Mózeséről (tanulmány) HAGYOM ÁNY 59. Marschalkó Zsolt M átrai képek I. (tanulmány) SZO M SZÉD SÁ G ÉS K Ö ZÖ SSÉG 72. Fogarassy László Hodza Milán és a Károlyi-korm ány (tanulmány) SZEM ÉLYES TÖ RTÉN ELEM 89. Németi Gábor E gy tizenéves Hortobágyra kitelepített emlékei. (Tóth Gyuláné visszaemlékezése) I. �E SZÁMUNK SZERZŐI í A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. F Ő S Z E R K E SZ T Ő : Pál József F ŐS Z E R K E S Z T Ő - H E L Y E T T E S : Zsibói Béla M Ű SZA KI SZ ER K E SZ T Ő : N agy Kovács József Ardam ica Ferenc író (Losonc), Csapodi T amás szociológus (Buda­ pest), Fodor Péter történész (Buda­ pest), Fogarassy László történése (Pozsony), H andó Péter költő (Sal­ gótarján), Marschalkó Zsolt zenei könyvtáros (Pásztó), N agy Ervinné tanár (Balassagyarmat), N ém eti G á ­ bor tanár (Hatvan), N yék i Lajos egyetemi tanár (Franciaország), Seres Péter műfordító, kritikus (Bu­ dapest), T arbay E d e író, költő (Bu­ dapest). F E L E L Ő S K IA D Ó : D r. Németh János igazgató. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 13. Telefon: 14 367/36. Levélcím : 31 01 Salgótarján, 1. P f.: 270. K iad ja: A Nógrád Megyei művelődési Központ. Köz- Készült: a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén. S. 4. (A/8) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. 90.56580 N . S. Szerkesztőségi fogadóórák: Minden szerdán 1 1 - 1 5 óráig és minden csütörtökön 1 1 - 1 6 . 3 0 h-ig. * E számunk illusztrációs anyagát a Nógrád Megyei Múzeumok Igazga­ tósága nemzetközi 1990. Intersympozion képzőművészeti alkotótá­ borának és a József A ttila Művelő­ dési Központ rendezte X X . Salgótarjáni Szabadtéri kiállításának anyagából válogattuk. A borítókon Vladim ir U. Filipenco (Szovjet­ unió) R onald von Pickhartz (Hol­ landia) és Csemniczky Zoltán alko­ tásai láthatók. A belső illusztráció­ kat Lipovics János, Bobály Attila, Szabó Beáta műveiből válogattuk. Handó Péter írásához a grafika D ivéki Péter munkája. (Fotó: Buda László, P. Tóth László.) T e rje s z ti a M a g y a r P o sta . E lő fiz e th e tő b á r m e ly h ír la p k é z b e s ítő p o s ta h iv a ta lb a n , a p o sta h ír la p ü z le te ib e n és a H írla p e lő fiz e té si és L ap e llá tá s i Ir o d á n á l (HELIR) B u d a p e st, V .. J ó z s e f N á d o r t é r 1. — 1900 — k ö zv etlen ü l, v a g y p o s ta u ta lv á n y o n v a la m in t á tu ta lá s s a l a H E LIR 2155—96162 p é n z fo rg a lm i je lz ő s z á m ra . E g y es sz á m á ra 25 F t, e lő fiz e té si díj fé l é v r e 75 F t, eg y é v re 150 F t. M e g je le n ik k é th a v o n ta . K é z ir a to k a t és r a jz o k a t n e m ő r z ü n k m eg és n e m k ü ld ü n k v issz a . IS S N : 0555-8867. I n d e x : 25-925. �TARBAY ED E Requiem egy csavargóért I. Az emberélet útja kezdetén már nagy sötétlő erdő vett körül, az igazi utat mégis meglelém, bár latrok lestek rám a fák mögül, kerültem őket, s mezsgyék kátyúját, az ösztönöm vezérelt legbelül; nem csábítottak pitykézett ruhák, sem ingyen bortól részeg hatalom, mikor az ember kutyánál kutyább, és torrá lesz a lagzis vigalom ; más asszonyához nem akartam bújni bokor mögött, kazlakban, ágyakon. s mert semmi rosszat nem tudtam tanulni hát irgalmatlan hagytak önmaga mra, akiknek mások bűneik tanúi; amikor szóltam, vágtak a szavamba, mert nem hazudtam, mondtam, mit gondoltam s tudták, a vérem irigység se hajtja, ha megaláznak, elviselem szótlan; sosem gyaláztam Istent, sem a házát, és Bibliáját őriztem, lapokban, de ünnepnapján szószéki sivárság helyett az írott szavakra figyeltem, és megcsókoltam szent, útszéli lábát, hogy őrizzen meg rongyban, kegyelemben, ahogy én őrzöm apámat, anyámat, s hogy hangyával se lehessek kegyetlen, életnek adjak mindent, nem halálnak; s bocsássa meg, ha magam ellen vétek, amikor bennem új kísértés támad, a visszatérő, védhetetlen vétket, mi jónak kurta, mégis megkívánom, mert emberségem mindig beletéved, ha elevenné válik a nadrágom. �III. Sajnállak téged, koldus-testvér, te megalázkodsz az előtt, aki a templom-padba sem fér, miért is nincsen több erőd? Valam it mindig lehet tenni: favágás, kerti munka, bér akadhat értük valamennyi, ha más nem, szalonna, kenyér. IV . Árok szélén három rigó, egyik pandúr, másik rabló. A harmadik örök vándor, botja göcsös szalmaszálból. K i vagyok én, melyik rigó, nem a pandúr, nem a rabló. Ezt a kettőt minden éjjel meleg várja, ágon fészkel. 4 Talán kopott ruhát is adnak, és ennél több mi kellene, hiába görnyedsz, jó szavaknak a zsíros szájon nincs helye. A magunkfajta ebben gazdag mégis, de szűken mérjük ezt, ha nem alázkodsz, befogadlak, leszünk, mint szőlő, egy gerezd Nekem semmi, csupán jászol, bokrok alja, mindig máshol E z már így lesz amíg élek, vagyok sírig szabad lélek. Árok szélén három rigó, egyik pandúr, másik rabló. A harmadik örök vándor, bár semmije, nem sipákol. �VIL Szomszédom a bolondos Pimpi, bodzabokor jószagú háza, ha megszomjazom, hozzá megyek inni, forró kövön rotyog teája. Am íg megisszuk, elmeséli, mennyit cicázott, hány leánnyal, s most, amióta már nem férfi, hogyan riasztja őket csupasz ággal. Tőlem balra az öreg Maksi, lakása tölgyfa odva, esőben, ha kezdek rohadni, bebújok nála egy sarokba. Arról beszél, és mindig arról, milyen volt, amíg élt a párja, s az elmotyogott, tört szavaktól felizzik, lángol tölgy-tanyája. A negyediknek Kupát mondanám, erdészek vágott fái közt lakik, örökké kék folt hátán, oldalán, viseli bőrén öklök nyomait. Kocsmában bor, sör maradékát hörpinti, csupán kortyok, de berúg, ettől a kertek összefolyt bokréták, és szépnek látja máris a lebújt. Ötödik szomszéd, most a legutolsó, hatalmas testű, busa-nagy fejű, úgy is nevezzük: Hétmérföldes Tuskó, nem vakaródzik, bár lepi a nyű. Paprikásról, sült májról álmodik, ha rajta múlna, ő megállás nélkül, szilveszteréjtől szentkarácsonyig ezt mondogatná, míg más beleszédül. Mi lesz velem, ha odébb állok Harmadik rozzant híd alatt talált örökös otthonára, néha a patak megdagad, s ilyenkor szűkké lesz a háza. innen, elvesztem őket, nagy családomat, letörök, m in t a bili füle; Isten, segítsél rajtuk, mindet befogadd. Szava, akár a tehén tőgye, vaskos, de mint a friss tej, úgy csöppen a méze, ha kell, papunknak ő harangoz, s feloldozást kap rossz nyelvére. Részletek a „M ó zes Áron árokszéli versei” ciklusból. 5 �HANDÓ PÉTER Közelítés Hetekkel ezelőtt apróra szeleteltek, miután ropogósra aszalódtam a nap hevén. Sokszor megvizsgáltak korábban: hasamról hátamra vagy hátamról hasam­ ra forgattak. Ha borongósra váltott az idő, fóliával takartak éjszakára egyébként nézhettem a csillagokat. Többnyire ugyanaz a férfi jött. Megtapogatott, motyogott pár szót, távo­ zott. Végül ölbekapott, szobájába vitt, hogy megmutasson a késnek. Módszeresen vagdalt: először csíkokra osztott, majd kunkorodó szakaszok­ ra. Örült nekem. Orrlikának kedveskedett illatommal. Mikor a kést pihenni küldte, megjött asszonya és ráripakodott, hogy mu­ száj ezt csinálni(?), szagom áthatja a bútorokat, több napi szellőztetéssel sem lehet kikergetni. Morgott és rendezkedett férje körül, de egy marékkai a szek­ rény fenekébe dugott belőlem a molyok ellen. Aztán besöpört egy szelencébe. Az idő azóta lassan telik. Néha fedelet nyitnak fölöttem, hogy pár darab­ kám kicsippentsék. Beosztanak. Még sokáig húzhatom. 1990. Képek egy feledhető jelenből Madam, megint rosszul aludtam. Kint feledte érettségtől felpuhult húsát az ablakban, s nézhettem napestig mint mosolyog le az utca forgatagára. Szép ez a szemérem nélküli hajnal, két ébredő emberi test megkenve a vágy illatos olajával. A fogkefék szőre is összesímul a pohárban, és a légtért betölti a bimbók kifeslése az érett lét felé. Ma is úgy kezdem utam, mint négymilliárd éve. Vándorlok, valamit valakit keresve egy előre - és vissza-se látott pályán, ahogyan épp’ kivakaródzom a fekhely és az álom verejtékes kupacából, mindig ballagva vagy folyton rohanva, ösztönösen. Égszínkékül az ég, a tarló bronzos melegsége kisárgul, egy hernyófelhő át­ araszol fölöttem (árnyékát rajtam feledi). Az út veszett és üres, mint a gyom­ rom. Szédelgek. Fölfalnék egy szerelmet, ahogyan fölfaltam már sokat. Megtisztulnék egy nő forró ajkai között - kivetkőzve embermagamból - csak a gyönyörben a gyönyörnek élve. És szenvedve és szenvedtetve az elfogyástól - elfogyasztani a másikat, mielőtt az istentelen kezek megfojtanák. A remény is kibújik bábruhájából, és pillangópillanata is oda lesz. Vágtatok. Hajsza folyik. Bor és vér. Átitatott ingek lógnak-csapódnak szemem elé. Szellemi maszturbációm Onan-i gyógymód? Itt a hó piros betűs napja, de semmi sem gátol. Aminek napja van, hagyjon el. Nem keresem a hit vattáját a komódban - rég eladtam. Szeressek? Ismét vérbajt és áldozatot? Madam, ma ne tegye ki kebleit a sugaraknak simogatni! Maradjon ágynak esve, mint kit gyermekláz gyötör! A nemiség csikkjei szőnyegbe taposódtak, a basszuskulcsokat kunkorivá izélte a cúg, vágyaim Grönland felé me­ netelnek. 1990. 6 �7 �A R D A M IC A F E R E N C Erzsébet éjszakája (Péter Katalinnak ajánlom) Mint kísértet bolyong benne a növekvő szorongás. Marcangoló hiányérzetében üvölteni támad kedve. Nem tudja többé megszerezni a kéjt! Pedig még csak ötvennégy éves. Nem öreg! És semminek sincs mar értelme! Gyönyör nélkül semminek. . . Az éj sötétjében támadt ritka világos pillanatban úgy érzi, a birtokvitának sem. Akkor meg mi az ördögnek járultak ide a káptalani megbízottak? Azért, hogy tanúi legyenek szégyenének és megaláztatásának? Hogy érezzék a kisablakon kiáradó, kiszellőztethetetlen szagokat? Hogy megírják, megörökítsék az utókornak...? ! Nem, ezt nem szabad! Felugrik, szaladgál mint egy fúria, azt nem engedheti, rájuk rivali, rájuk parancsol, tollba mondja a beszámolójukat. . . „Az 1614. év, július 31. napján, a Nyitra megyében épült Csejte nevezetű várba érkeztünk és beléptünk. Hol a nevezett Báthory Erzsébet úrnő ugyan­ azon társaink előtt személyesen jelen lévén, szabadon és akadálytalanul val­ lott.” Szabadon és akadálytalanul - ezen a két szón a hangsúly! Hogy börtönben él, az legyen csak mendemonda! A többivel együtt! Mendemonda?! Ugyan! Habár per nem volt - Thurzó valamint Zrínyi Miklós és Homonnay Drugeth György, a vejei, mindent elkövettek, hogy ne legyen - híre ment . . . Biztosan szorgalmasan terjesztik. A férje. . . Ferenc meghalt, tíz éve özvegy, nincs, aki megvédje! Ha élne, rögvest útját állná a mendemondáknak, befogná a szájukat. Mint annak a hepciáskodó, szószátyár prédikátornak, Magyari Istvánnak, aki Sárvárott a szószékről figyelmeztette. „Amikor elvégezte a prédikációt, mondá a község­ nek, hogy egy keveset várakodnának, mert még volna egynéhány szava. . . Azt mondják mifelőlünk, prédikátorok felől, hogy egyebeket meg tudunk feddeni, de nagyságodat nem feddjük. Azért el nem titkolhatom, ki kell jelentenem, hogy aznémely leányzót tegnapi napon eltemettetött nagyságod, az is kegyet­ lenséged miatt múlt ki ez világból. És az is, azkit azelőtt temettek azonképpen. És nem kellene nagyságodnak ezt cselekednie, mert bánja az Isten, és minket szidalmaznak érette, hogy nem feddjük nagyságodat. Hogy peniglen ez így legyen, és igaz legyen az én szóm, ássák föl az testöt, és így találják, hogy az jeleket megismerik rajta, azmelyekért meg kellett halni.” A várba érvén iziben panaszlevelet íratott az urának. Az ura . . . Nádasdy kihozná innen! Mert férjnek a baldachinos ágyában ugyan mit sem ért - az anyja, Kanizsay Orsolya túlságosan bibliásnak nevelte - , inkább állandóan tá­ 8 �vollevő, a családi tűzhelyre fittyet hányó politikus és hadvezér volt, de volt! És megvédte! Nádasdy Ferenc tudott a szenvedélyéről. Nem, ő nem vett részt játékaiban, nem kért belőlük - pediglen az lett volna az igazi, ha . . . Megfeddte értük de elnézte. Mi mást tehetett volna, ha örömöt képtelen volt okozni?! - Hallassz, Nádasdy Ferenc? Testben és lélekben akkora nagy, hatalmas ember?! M iért...? Nádasdy helyett kellett Trombitás Vitus és Vasfejű Istók - szolgai álla­ potú szeretők, szabadon játszott velük, kopogás, bejelentés nélkül járhattak ki, s be a lakosztályába, de mindig neki kellett kezdeményeznie, csak az­ után töltötték rajta kedvüket - nagy sietve, szinte félve - vele nem törődve. Istenein, próbálkozott... Kénytelen volt! Nem egy szolgálónő előadta, mek­ kora élvezetet kepes neki okozni a férfiem ber.. . No hiszen. Sem az urával, sem más férfinépséggel soha nem volt szerencséje! Csoda hát, hogy elfordult tőlük? Hogy másfelé fordult? Az egészen fiatalka lányokat, amiért egykor majd képesek lesznek élvezkedni a férfiakkal, irigyen gyűlölte, de mar az öltözékük is izgalomba hoz­ ta. A vér látványa meg - erre elég korán rájött - idővel ugyan és nagy sokára, de a magasba lódította. Isten a megmondhatója, mi mindent megpróbált, hogy eljusson a csúcsig! Ó, a várúrnő ennyivel kevesebb volt más nőknél! Valamint ennyivel több! Hol szégyelte, hol büszke volt rá. És meg merte tenni! Igaz, attól is függött, ki előtt. . . A gyermekei előtt titkolta... Mégis, ha élne Nádasdy Ferenc, a férje, a rettegett Fekete Bég, ha a török ellen vívott csatározásokban szerzett súlyos sebek nem viszik a másvilágra, meg nem történik gyalázata. Erre esküszik! Akkor Thurzó György nádor uram, az ország palatinusa, király után az első bíró, nem merészelt volna emígy cselekedni! Erzsébet vicsorít, ökrendezi ellenségeire az „imádságot” , a myjavai cseléd­ asszonytól tanult ráolvasást. . . - „Isten segíts! Isten segíts, te felhőcske! Isten segíts, te felhőcske! Adj Isten egészséget Báthory Erzsébetnek! Küld, küldj te felhőcske kilencven­ kilenc macskát, azt parancsolom én neked, ki a macskák főura vagy, hogy parancsolj azoknak és őket egybegyűjtsd, bárhol legyenek is, akár a hegyen túl, akár a vizeken túl, a tengereken túl, hogy jöjjön ezen kilencvenkilenc macska és, hogy menjenek szerte és Mátyás király szívét harapják, valamint Cziráky Mózes szívét is, és a nádor szívét, úgyszintén a vörös Megyeri szívét rongálják szét, nehogy Báthory Erzsébetnek bántalma legyen! Szent háromság vé­ gezd el!” Felhangzik eszelős kacagása, majd hirtelen, mintha elvágnák, abbamarad. Késő! Második Mátyás király él és virul, Cziráky Mózes - nádori ítélőmester úgyszintén, Thurzó Györgyről, az ellene hivatalos eljárást kezdeményezőről már nem is beszélve. Megyeri Imre, aki kiskorú fia - Nádasdy Pál - birto­ kainak gondnoka, az egész ügy mozgatója pedig busás hasznot vág zsebre. Ő meg itt rohad elevenen! Tehetetlen dühében beleharap az imádkozáshoz használt perec alakú tárgy­ ba, majd messzire hajítja. 9 �Sem az elhajított tárgy, sem az elmondott ráolvasás nem segített, nem ér egy fabatkát! A myjavai majorosné úgy latszik csak akkor cselekedett okosan, ami­ kor az élelmiszerrel lányokat küldözött a kastélyba. Kevés tért belőlük vissza! Micsoda botorság, Atya-Fiú-Szentléiekhez fohászkodnia! Inkább az Ördög­ höz k ellene, mit akar ő Istentől, sohasem voltak jóba, gyerekkorától csak tűr­ te, elviselte. D e semmi több! Mar az anyja, Báthory Anna Istenét is unta. Azután, meg jóval az esküvő előtt Kanizsay Orsolyához, jövendőbeli anyósá­ hoz adtak nevelésbe, aki ott folytatta, ahol az anyja abbahagyta, Őt viszont az istentiszteletek alatt is parázna gondolatok foglalkoztatták - kiszorítván elméjéből a Mindenhatót. mert fel-feltörő paraznaságvágyát leánykorától elnyomták és később is, már mint N ádasdyné - de hat mikor volt Nadasdy otthon? — különös hajla­ mának épített váraiban, a tüzes házon belül, rejtett kamarákot, templomokat. Hajtotta a vére! Kellettek a mezítelen leánytestek, a vér látványa, az égett hússzag! Oh, be kellett, mit lehet ezen nem érteni?! É rezné más valaki ugyanazt, amit ő, való igaz, hogy nem háborodna föl! Bár lett volna inkább világ paráznája, azért csak megvetés járna, nem elfogatás, bezáratás.. . Eleinte azt hitte, el fogja viselni a börtönt. Egy darabig mindenesetre ki­ bírja! Tettenérték? Idehozták Csejtére, a felső várba? Majd lesz per, beidézik. Mátyástól kegyelmet kér - és kap! - ez kijár neki, az ő társadalmi helyzeté­ ben. Nem ítélheti pallos általi halálra, ezt nem teheti meg! De Thurzó uram mindjárt bebörtönözte, s akit egyszer már bezártak, azt nem lehet megidézni - Nádasdy Pál - , a fia is levélben könyörgött a ki­ rálynak, ne taszítsa a perrel örök gyalázatba a családot. Egy ideig biztosan kibírta volna! Homonnayék - a tettenérés után azonnal átengedte nekik a börtönben va­ ló eltartás fejében Keresztúrt - jól gondoskodtak róla, lúdfiakat, vadhúst, talaltak neki, volt mit, van mit aprítania a tejbe. Pislákolt még a remény. . . Csak lányok nem voltak már többé! Egyedül maradt a vágyával, a leküzdhetetlennel, a mindennél erősebbel! Az utolsó fehércselédet még sikerült rábeszélnie, hogy öltözzön leányruhába, úgy hordja neki az ételt. Kap gyűrűt. Szót fogadott, benyújtotta az ételt az ablakon, ő meg behúzta a karját, rá­ illesztette az ujjára a legvékonyabb gyűrűjét, de a világért el nem eresztette volna. . . Beleharapott a hagymaszagú kezébe, a leány sikoltozott, a fehér bőr kifordult, a vér kiserkent, szaga elnyomta a hagymáét. .. Agyára vörös köd telepedett, füle zúgott, a cseléd sikoltozásai a hátgerincét csiklandozták, fo­ gait ismételten belevájta a fogva tartott kézbe. . . Nem kapta ingyen a gyű­ rűt az ételhordó! Azután kintről erős karok kiszabadították a zsákmányolt kezet, még mielőtt előidézhette volna a kéjt! Hátat fordított az ablaknak, az ételnek, füle még mindig zúgott, néha-néha felcsilingelt benne a sikoltozás, a vörös köd mindenre ráült, ráte­ lepedett, mindent elborított, agyát is, szeme tágranyílt, kiguvadt, fogsága el­ süllyedt, csak a fogai nyomán felhasadó bőrt látta, a kiforduló húst, a kicsurranó vért, sokáig sikerült a szeme előtt élve tartani a látványt, úgy nézett be­ le, mint a tükörbe, még önmagát is látta, napról napra gyérülő haját, magaso10 �dó homlokát, lám már beretválni sem kell, teste remegett, foga megkoccant, azután megcsikordult, hátgerincén hangyaboly nyüzsgött, a tele hangya az agya felé indult, a másik fele az ágyéka felé. . . Egyszerre értek célba. Kiáltozása még visszhangzott a helyiségben, ágyéka még nedves volt, a vö­ rös köd még el sem oszlott egészen, amikor az a blakon keresztül meghallotta: - Ezután csak fértiszemely szolgálhatja fel az ételet! Ez az ítélet kegyetlenebbül sújtott le rá minden hohérpallosnál! A z eset után emlékeire hagyatkozott. Amikor a vagy erőszakot tett rajta, kényszerhelyzetében egyenként meg­ idézte őket. . . A h a lá lb a kínzott lányokat. Nem volt könnyű! H iányoztak megszokott kerítőnői, kivégzett segítői. . . Jó Ilonát és Szentes Dorottyát megégettek, de előbb a hóhér egyenként le­ tépte az ujjaikat. Ficzkó Jánost lefejezték, majd levérzett holttestet Ilona és Dorottya után hajítottak a tűzbe. Csak B eniczky Katalin uszta meg egyelőre elzárással. A keritúnők szerepét átvette az emlékezőtehetség, a segítőkét a képzelet. . . Így történhetett, hogy bármikor megölte Kata lánya - akinek kisgyermekkorában annyiszor megveszett a szaja - lakodalmát. Két leány bánta, lett is belőle kellemetlenség. Mégis megérte az akkori felejthetetlen kéj. Meg a fel­ idézett, a képzeletbeli is . . . Három évig mást sem csinált a börtönében, csak gondolatban felakasztgatta a lányokat az ablak vasrostélyára, és tüzes bodorítót, és fodorszedőt sütött a szemérmükbe, vagy égő gyertyát. Gyertyája, hála Homonnayéknak, mindig volt kéznél, mindig akadt. Verte a lányok mellét, gyakdozta karjukat, gombostűt szurkált a vállukba, harapta őket. Vagy Modlnét kényszerítette, hogy vegye le menyecske ruháját, és öltsön lányruhát, s amikor az ellenkezett, hogy nem teheti - ő már bizony szült is, a kis Ferencet - , fazekat akasztott a nyakába, hasábfát hozatott az ölébe, s ráparancsolt: - „Szoptasd, kurva, a gyermeket, ne hadd sírnya!” . . . Kivétet­ te Modlnéval az emlőjét és kényszerítette a szoptatás e játszására, miközben ra-rá vert a bécsi fiatalasszony hasábfára omló szép mellére. Mindkét szép vállából, szép ülepéből kivágott egy-egy húsdarabot, s megétette vele! Modlné többé nem ellenkezett, megtanulta, hogy Báthory Erzsébetnek nem lehet nemet mondani. Ette a saját véres húsát, a felét nyersen, a felét sütve, sokáig bírta, persze nem a végtelenségig, meghalt. . . Fekete Katát láncon halasztotta meg Keresztúrott. . . Hiába hozatta a drága flastromokat, gyógyító kenőcsöket, végül mind meg­ haltak, s az eltakarításuk okozta a legtöbb gondot. Az asszonyszemélyek, ha titokban, sebbel lobbal ásták a sírt a virágoskertben, vagy az árnyékszéknél, nem ástak le elég mélyen, a cudar kutyák meg kikaparták a testeket, és min­ denki szeme láttára szertehurcolták. . . Miért nem volt óvatosabb? Hiszen lehetett volna! Miért hagyta, hogy józan eszét felváltsa a szenvedély? Vonultak előtte a lányok, három évnél is tovább vonultak, több százan, nem számolta őket, sohasem számolta. Válogathatott! 11 �Erőltette képzelőerejét, úgy segítették a jóhoz. De belerokkant a nehéz, fárasztó, minden idegszálát, porcikáját igénybe vevő, kimerítő játékba. Mert a leányarcok és leánytestek kezdtek fokozatosan elhalványulni, a vér felvette a víz színét. Így nem csoda, hogy a gyönyör elmaradozott. Azután - fogságának negyedik évében - eljött az a bizonyos nap! A sittkei lányokat kívánta meg ismét, őket különösen kedvelte. . . Már el­ fogyasztotta a vacsoráját, fácánlevest fürjtojással, nyúlpecsenyét áfonyával, háttal ült a kisablaknak, bámult a gyertyafénybe, várta, hogy eljönnek, hogy megjelennek, de csak a nevük érkezett meg, jött be a helyiségbe. . . Felélte tartalékait! Kétségbeesve ugrott fel, heves mozdulattal eloltotta a gyertyát, egyedül maradt a sötétben. Emlékei cserbenhagyták. Felordított. S attól a naptól, az estétől kezdve, amióta hiába próbálta megidézni kéjes emlékeit, tehetetlen dühe ismételten ordításba tört ki. Jobb perceiben várakat, vagyonokat kínált a szolgáknak, ha falat bonta­ nak, ha kiszabadítják innen - ahol ugyanazon az ablakocskán kapja a mosdó­ vizet és az ételt, amelyiken porcelán éjjeliedényben kinyújtja ürülékeit — de csak megmosolyogták. A legtöbb, amit elért az volt, hogy egy-egy éksze­ réért - melyet előre kellett odaadnia - némelyik legény cserébe és óvatosság­ ból jó messzire állva a kisablaktól, néhány pillanatra leengedte a nadrágját. - Jer közelebb! - csalogatja a legényt, de az egyre távolodik. Trombitás Vitusnak, Vasfejű Istóknak is csak a neve jön közelebb, sem arcuk, sem testük nincs többé. Nádasdy Ferencnek sincs már arca, csak testsúlya. Az 1575-ik esztendő májusának nyolcadikján, Varanón tartott lakodalmuk után sem érzett mást a nászéjszakáján, mindössze a test súlyát, tizenöt éves volt, s csak a test súlyát érezte. . . Felkiált, hiszen csak tizenöt éves, agyon fogja nyomni, rettenetes ez a rá­ nehezedő nyomás, az egészben az a legjobb, amikor lefordul róla, s ő meg­ látja a véres foltot a lepedőn. Erzsébet felragadja a gyertyát, keresi a lepedőn a vérfoltot, de nyoma sincs már ilyesminek. . . Emlékeit felélte, felemésztette, nincs körülötte más, mint hullabűz. . . Fel s alá rohangál, hogy ne érezze, s akkor valakibe beleütközik, a leszetei prédikátor az, aki Ponikenus után másodiknak intette meg a gyanús te­ metések miatt. - Meglátja kend! — ordít rá. — Majd a tanácsadóm... ,,ketten is vannak... Szabad nekem akár Csejtén, akár Leszetén temettetni, hiszen mindkét hely a saját birtokom! . . . Nem félek az elfogatástól . . . Micsoda? Egy nemes embert sem fognak meg citáció nélkül!” - Nem félek! - rohangál fel s alá a helyiségben, tépi ruháját. - Nem félek! - „Isten segíts, te felhőcske. .." - Félek! - rogy térdre. - Félek! Nem fogom kibírni! Kéj nélkül nem! Eszemet veszítem bizony! A csejtei várúrnő feltápászkodna, de valami akadálya van, előtte magaso­ dik a csizmadia lánya, Ilona, nincs arca, nincs teste, mégis torony, csupa gyűlölet, amikor megszólal: 12 �- „ B estye, híres kurva, te Báthory Erzsébet, te pokolra mégy, de én tudom, hová megyek!” - vágja a szemébe. - „Miért szidogatsz, kurva?” - „Azért, ha immár ennyire elkínzottál, öless meg!” - Ilon Füzérbe megy meghalni. Erzsébet egyedül marad, unatkozik, hirtelen elhatározza, hogy a pőstyéni fürdőbe utazik, kíséretre van szüksége. . . - Nocsak, Dorkó, gondoskodj róla! - Egyik sem tud veled menni, úrnőm. . . - Ugyan miért, Dorkó? - „Elájultanak a nagy erőtlenség miatt. . .” Erzsébet összecsapja a kezét, igencsak haragszik Dorkó asszonyra, a kocsi mégis elindul, zakatolnak agyában a kerekek, csak kis szünidőkre hallgatnak el, ilyenkor lányokat temetnek, az útmenti árokba, néha egyesével, néha ket­ tesével. . . A kocsikerekek tovább zakatolnak, s amikor csikorgásuk eltávolodik, a bécsi Nadasdy-palota ablakaira kőzápor zúdul, a szerzetesek megunták a pa­ lotából kiszűrődő zajokat, így tiltakoznak az ellen, ami ott benn történik. - Mit akartok, szerzetesek, hiszen ez nem a bécsi Nádasdy-palota, ez Csejte-felsővár, ez a v é g , itt már nem történik semmi! Miután abbahagyja a pörlekedést a felbőszült szerzetesekkel, megcsavarja ujján legeslegutolsó gyűrűjét. - Megmentőm! - eszelősen mondogatja reggelig többször, mint ahány lányt elveszejtett. Amikor másnap a szolgalegény a reggelijét hozza, a szikrázó gyűrűt ott ta­ lálja a kisablak párkányán. Nézegeti, majd elveszi, s a kisujjára húzza. M á­ sikra nem megy rá. Azután ellép az ablaktól, tétován megoldja a nadrágszí­ ját, s hagyja, hogy a nadrág magától lecsússzon. . . - N e ... Ezt most ne! Nem azért ad om ... Hozz mérget! Erőset, gyorsan ölőt. . . Van a faluban egy asszony . . . - és Erzsébet elsuttogja a nadrágjá­ val bíbelődő, megrémült szolgának az asszony nevét. - Megteszed? - Pár napba beletelik - válaszol a szolga zavartan - amíg sikerül kijut­ nom érte .. . - Jó ! Addig elviselem . . . De nem tovább! Két hétig kellett még tűrnie Báthory Erzsébetnek. Az 1 614-ik év augusztus havának tizennegyedikéről tizenötödikére virradó éjszakáig. (A n o v e llá b a n fe lh a s z n á lt, id é z e tt ré s z le te k P é te r K a ta lin „A c s e jte i v á r ú r n ő : B á th o ry E rz s é b e t” — cím ű k ö n y v é b ő l v a ló a k . H e lik o n K iad ó , 1985. — a szerző.) 13 �valóságunk FO D O R P É T E R A művelődésről és a kistelepülésekről A z ország válságoktól szabdalt. Minden gondolkodó ember számára v ilá ­ gos, hogy a gazdasági mélypontról történő elmozdulás csak közgazdasági döntésekkel nem képzelhető el. Szükség van az erkölcsi értékek „újrafelértékelésére” . Az állampolgárok kulturáltsága megméretik a politikai közéletben, az egymáshoz való viszonyban. N övekvő jelentősége van annak, hogy milyen a társadalom emberi-közösségi arculata. M a egyre nyilvánva­ lóbb, hogy a tudatformálás, a műveltség állapota, a demokrácia gyakor­ lása, hosszú távon meghatározza a társadalom fejlődési irányát. Halaszt­ hatatlan és lényeges, hogy a társadalom műveltségi állapotáról teljes körű tartalmi minősítésű bemutatással rendelkezzünk. Azaz, nemcsak statiszti­ kai adatokat kell citálnunk, nemcsak ezekre kell hivatkoznunk, amikor valamiről szólni akarunk, hanem arról is, hogy az a kép, amely kialakult, milyen összetevők eredménye, s főleg arról, hogy mi van mögötte. A változás előbbi korszakában a fejlődést mennyiséggel mértük. E z pedig, mint tudjuk, nagyon is félrevezető. Ilyen mérési módszer nem alkalmas arra, hogy a műveltség minőségi kérdéseire választ kapjunk. A számok mögött lévő folyamat pedig nemcsak gazdasági, politikai válságot jelez, ha­ nem érzékelhető morális lazulásokról is tudósít. Fontos kérdés, hogy a társadalom értékrendjében milyen helyet foglal el a kultúra, a művelődés, a műveltség, a szellemi tevékenység, a tudás. K ét felmérést említek: 1973-ban a Közvélemény-kutató Intézet N agy Márta vezetésével végzett egy felmérést, amelynek a kérdéseit leegyszerűsítve így lehet megfogalmazni: mi önnek a véleménye a műveltségről, mi a vélem é­ nye a műveltség állapotáról? Ha egy képzeletbeli listát állítanánk fel, ak­ kor a műveltség a középmezőny alatt helyezkedett el. 1985-86-ban H eleszta Sándor vezetésével ugyanaz az intézet elvégzett egy új felmérést a műveltségről, a tudás társadalmi elismertetéséről. A képzeletbeli listán ek­ kor a társadalom még lejjebb helyezte el ugyanezt, mint tizenhárom évvel korábban. A leértékelődés egy alapvetően elhibázott társadalmi stratégiának a következménye: abból a hitből fakadt, hogy a kultúra automatikusan lesz része a szocializmus építésének. Több ilyen automatizmus volt. A kultúra nélkülözhetetlenségéről vallott tézisek csak deklarációkká váltak és meg kell állapítani, hogy nem váltak a társadalom működőképességé­ nek feltételévé. A z érdekeltség kérdése külön is említést érdemel. 1968-ban egy újfajta gondolkodás indult el az országban, és ennek az újfajta gondolkodásnak, amit reformfolyamatnak nevezünk, mindössze négy éve volt arra, hogy 4 1 �létezzen, és kizárólag a gazdaságban. Az 1972-ben bekövetkezett megtor­ panás, amit kellően nem elemeztünk még, egyértelműen annak a folya­ matnak a visszarendezését eredményezte, olyan lépéshátrányba hozva a társadalmat, amelynek meghaladása az elkövetkező évtized minimális prog­ ramjának kellene lennie. Napjainkra a társadalom gondolkodásában elő­ kelő helyre került a gazdasági érdekeltség. A kérdés az volt és ma is az, hogy a művelődési érdekeltség, hogyan épül be a társadalom gondolko­ dásába, milyen eszközök állnak rendelkezésre és azok, hogyan hasznosulnak. Ezek még mindig kérdések. A társadalmi különbségekben az esélyek egyre szélsőségesebb szóródására utalnak. A lakosság életkörülményeit, műve­ lődési lehetőségeit alapvetően meghatározza a településfejlesztés volunta­ rista koncepciójának megvalósítása. A művelődési esélyegyenlőség problé­ máját azért hozom szóba, mert közben olyan döntések születtek, amelyek ismételten hátrányosan érintették a kistelepüléseket. A településfejlesztési koncepció 70-cs évekbeli kidolgozására utalok. A művelődés szempontjából is mérhető károkat okozott a körzetesítés, a munkahely-létesítés területi elosztása, a gazdálkodószervezetek koncent­ rálása, a helyi pénzügyi önállóság korlátozása, hogy csak néhányat említ­ sek. Az ország fejlettségi szintjét egyértelműen a városok növekvő számá­ val igazolta a politika. Nem hiszem, hogy ebben az az állampolgári rész­ vétel - ami nélkül egyébként elképzelhetetlen a döntési mechanizmus olyan aktív volt, mint amilyennek kellett volna lennie. Az esélyegyenlőség egyik deklarált kérdése volt, hogy a bérnek nem kell tartalmaznia a lakás, az oktatás, a kulturális szükséglet, az egészségügyi ellátás fedezetét, hi­ szen az állam társadalmi juttatásként biztosítja ezen alapellátáshoz való hozzájutást. Most olyan helyzetbe kerültünk állampolgárként és szakem­ berként, hogy a sokat emlegetett, 'de fél-, vagy álpiaci viszonyok rászaba­ dultak a kulturális területre. A művelődés pedig éppen az esélyegyenlőség kérdésében szorul perifériára, ahonnan alig tudja megfogalmazni, különö­ sen pedig érvényesíteni elképzeléseit. Következésképpen jelentős rétegek maradnak és újabbak kerülnek hátrányba. Biztos, hogy kulturális-műve­ lődési reformra van szükség. De milyenre? A kormány még 1986-ban a társadalmi tevékenységet termelői, illetve nem termelői szférára osztotta fel. E z a felfogás a társadalomban való gon­ dolkodásmódról való lemondás esélyét is jelentette, egyben feltételezte azt, hogy itt befektetés csak az. ami napi, sőt pillanatnyi, vélt gazdasági ér­ dekeknek felel meg. Am i ezen kívül esik, az gyakorlatilag egyenlő az el­ tartott kategóriával. Vizsgáltuk-e azt, hogy a külföldi hitelekből mennyit fordítottunk szellemi tőkebefektetésre, miközben a társadalomnak alapvető érdeke és joga az, hogy a köz- és felsőoktatás valós alapokat jelentsen, amely a gazdaság működőképességét, a társadalmi demokráciát, s mind­ ezek emberi feltételeit teremtse meg? A kultúra és a gazdaság kapcsolatáról évtizedek óta viták, olykor álviták zajlanak. A mai helyzet bonyolultsága ugyanis megnyilvánul abban is, hogy a gazdasági szerkezetátalakítás igénye óhaj maradt, s nem követelte meg az általános műveltség és a szakműveltség valódi fejlesztését. A gazda­ ság stabilitásában, a kibontakozási programokban a tudati tényezők, dekla­ ráltan is kiemelt szerepet kapnak. D e a művelődés csak ott és akkor lehet gazdasági tényező, ha jelenléte ténylegesen biztosított a társadalmi gyakor­ latban, hiszen a társadalom működése egyben a kultúra megteremtése is. 15 �Minden szükségesnek és lehetségesnek ítélt társadalmi, gazdasági, politikai változás egyúttal kulturális változás is, így semmilyen fejlesztés nem kép­ zelhető el kultúra nélkül. Tanulságos az a vita, amely ciklusosan megismétlődik: áru-e a kultúra? A kérdésfelvetésre mindig akkor került eddig sor, amikor a gazdasági gondok miatt nem fordítható elegendő pénz a kultúrára. Nem a támoga­ tásra, hanem magára a kultúrára. Ezzel párhuzamosan pedig késik a kultu­ rális tevékenységnek bizonyos jogi, pénzügyi szabályozása. Új szempont­ ként kap teret megítélésem szerint az a szemlélet és igény, ami elsősorban ma már nemcsak a közvetítői, hanem alkotói műhelyeket is érinti, amely kimondja, hogy a tevékenység támogatása fontos, és ezt helyezzük előtérbe. D e hol valósuljon meg a tevékenység? K ell hozzá feltétel, és így nevez­ ném átfogóan: közösségi létesítmény. Eszköztelenségre hivatkozva nem történik semmi, és ebből a nem túl kényelmes és vonzó pozícióból nem léphet ki az állam. Azaz egyszerre kell az intézményrendszert korszerű­ sítenie, megőriznie, ha kell valóban átalakítani, újragondolni. Tudomásul kell venni, hogy a kultúra pénzbe került és kerül. S az állam eszközeiből egyre nagyobb arányban kell e rre fordítani. A z állam részéről ez nem áldozat, nem is juttatás, hanem kötelesség. Bár nagyon sok kérdőjellel rendelkezünk az adózást, a települések pénzügyi kondícióit illetően, de a jövőben az állampolgári döntési mechanizmusok új helyzetet fognak teremteni. Az önkormányzat-törvénytervezet az államháztartási törvény nélkül csak politikai fordulatot eredményezhet. Termé­ szetesen a nagy kérdést én nem kerülöm meg, hogy a nemzeti jövedelem jelenlegi elosztási rendje mennyiben hátrányos a művelődésre, azaz végül is az állampolgárra. A költségvetési reformról oly kevés a hír, hogy érdem­ ben nem lehet az elképzeléseket minősíteni. Ú gy gondolom, a vita így az arányok m ódosításira, megváltoztatására irányulhat jelenleg. Az azonban sokat mond, hogy a kultúrára, oktatásra fordított arányok 1949 óta szinte változatlanok, vagy kedvezőtlenebbek. Ugyanakkor világos, hogy a lakosságnak magának is egyre többet kell költenie, sőt adott esetben áldoz­ nia saját művelődésére. E z tendenciájában érthetőbb, de kérdés, hogy az állampolgár a pénzéért mit akar, milyen kulturális szolgáltatásért hajlandó fizetni. Mindez olyan időszakban történik, amikor az élet jelentős mérték­ ben drágul, egyre nagyobb tömegek kerülnek a létminimum közelébe és alá. Ezért nemcsak az a gond, hogy a színházjegy, a könyv ára emelkedik, és az adórendszertől időben is egyre távolodó bérreform, a közeljövőben várhatóan ugyancsak nem az egyéni kulturális ráfordításokat növeli. A művelődési szükségletek kielégítése az utóbbi négy évtizedben a társadalmi kötelezettségek közé tartozott. Azaz azonos esélyeket kínált elvileg-jogilag az egyén számára, hogy hozzájuthat a kulturális értékekhez, szolgáltatásokhoz. E z a „szociális gondolkodásra” épülő gyakorlat az ország gazdasági helyzete rosszabbodásának növekedésével, folyamatosan fele­ désbe merül. A megélhetés gondjainak elsődlegessége, az árak emelkedése - ezen belül a kulturális termékeké is - éppen a művelődésre fordított jövedelemrészt szorítja vissza. E körülmények összegzése alapján meg­ állapítható, hogy a könyvekre, újságokra, sportra, szabadidő-szerekre, színházba, moziba, koncertekre járás, a kulturális-technikai eszközökre fordított kiadások a társadalmi élethelyzettől függően differenciálódnak. Ho ff marin Istvánné közgazdász 1986-os vizsgálódása alapján megállapítja, 16 �hogy a társadalom kulturális kiadásai a teljes kiadások öt százalékát nem érik el. A falusi lakosság kulturális ellátottsága összetett problém a. E gy falusi lakos kulturális igényeinek kielégítése a városinál többe kerül. Ezért is és más szemléleti, praktikus és feltételhiány miatt, ugyanakkor kevesebbet áldoz rá a költségvetés, és ami a legbeszédesebb ő maga is kevesebbet igényel, vagy mer igényelni. Erről a helyzetről elmondhatjuk ellenkezik a társadalmi igazságosság alapelveivel és perspektivikus érde­ keivel, a gazdasági feltételek körülményeivel. A társadalmi mobilitás egyik feltétele az érdeklődő, új iránt fogékony munkaerő, amely nélkül a szerkezet- és termékváltás, az új technológia elfogadása, a piac igényeinek érzékeny nyomon követése lehetetlen. T ár­ sadalmi szempontokból, kultúra hiányában nem alakulhat ki harmonikus személyiség, veszélybe kerülhet közéletünk kibontakozó demokráciája. A megfelelő kulturális szint alatt gyakoribbak az antiszociális személyiségvo­ nások. E z a veszély együtt növekszik a szabad idővel és az életszínvonal változásával. A tények feltárásakor számolnunk kell a mai magyar falu néhány fontosabb ismérvei közül az egyik legjellemzőbbel, az önellátás megszűnésével. A régi falu kulturálisan is önellátó volt. Hagyományai se­ gítségével maga teremtette tárgyi környezetben élt, művészi véleményét maga alkotásaival elégítette ki. A kívülről érkező kulturális hatásokat gyak­ ran adaptálta. A hagyománytisztelet számos példája viszont igazolja az ősi mesterségek, szokások őrzését, továbbéltetését. A mai falu meghatározó má­ sik vonása az, hogy felbomlott a régi zárt faluközösség. Valaha nagyjából ugyanazok a családok több generáción keresztül alkották a falut, a „gyüttmentet” kinézték maguk közül, az elvándorlásnak más gazdasági, társa­ dalmi vetülete volt. Az utóbbi évtizedekben a falvak lakossága fluktuált, a tanyai lakosság befelé törekedett, a falusiak (főleg a fiatalok) városba gravitáltak, az iparszerűvé váló mezőgazdaság és a foglalkoztatottságot se­ gítő ipartelepülések ugrásszerűen megnövelték falun az értelmiségiek és a középfokú szakképzettségűek számarányát. Ugyanakkor e jövevények jó része ingázik, más részük korábbi kedvezőbb helyzetből nehezen szokik bele a falusi kulturális ellátottság szűkös keretei közé, igyekszik ezen a területen megtartani korábbi városi forrásait. A faluból városba ingázók kulturálódási igényét elsorvasztják az utazások, a kétlaki életmód által elfecsérelt többletenergia. (Az ő problémájuk egészen más, mint a valódi falusi lakosoké, csupán azért utalok rájuk, mert általában mindenünnen ki­ maradnak.) A z egyenlőtlenségek megszüntetése. A korábban említettek következté­ ben, ha egyenlően áldozunk minden lakos kulturális igényeire, úgy konzer­ válódik a falusi lakosság hátrányos helyzete. A gyakorlat ennek a fordí­ tottja. Legtöbbet egy budapesti lakos kap, ezt a szintet megközelítik a me­ gyei székhelyek lakosai, a többi városoknak kevesebb jut, a falvak után csak a tanyák következnek. E z a felismerés érdemi változtatást nem ered­ ményezett az arányokon. A pénz természetesen szükséges, de nem elégséges feltétel. Eredmény csak úgy érhető el, ha megváltozik a falu kulturális éle­ tének infrastruktúrája és valódi működő helyi önállóság lesz, működő de­ mokráciában. Ismert, hogy a művelődési otthonok jó része elavult. Az épületek rossz állapotban, célszerűtlen felosztással ellenállnak a korszerűsítésnek. A köte­ 17 �lező nagyterem többnyire üresen tátong, a mozi legtöbbször másutt van, a könyvtár úgyszintén. Változást hozott az is, hogy a nyolcvanas években egyre több helyen egyes közösségek megtalálták a közösségi tereket. A z anyagi keretek szűkösek, az emelkedő könyvárak szükségessé tennék a könyvtárak fokozottabb fejlesztését, a változatlan beszerzési összegek azon­ ban inkább visszafejlődést jelentenek. Nem sikerül a községi és az iskolai könyvtárak erőforrásainak önként kínálkozó egyesítése. Súlyos a szakemberhiány. A pedagógustársadalom elnőiesedett és ingá­ zik. (A családosak érthetően nehezen aktivizálhatók, a magányos fiatal nők státusa falun még ellentmondásos, az ingázást csak - akár az orvos esetében - a szolgálati lakások oldhatnák meg, az önerőből épített lakás a pedagógus számára röghöz kötöttséget jelent a jelenlegi feudális iskolarend­ szerben.) A közművelődési szakemberek képzése folyik, annak színvonala változó. Falura azért nem mennek, mert a kulturális posztok többnyire be­ töltöttek, új státusokra nincs pénz, ha mégis sikerül helyet találniok, ha­ mar konfliktushelyzetbe kerülnek. Hatáskörük, függőségi viszonyuk, tágabb értelemben vett feladatuk nem világos. Nem érdektelen megemlíteni, hogy a hasonló képzettségű fiatal papgeneráció éppen a hagyományok ál­ tal meghatározott helyzete miatt, jóval zökkenőmentesebben tudta szerepét megtalálni a falu lakóival. Jellemzésül néhány adat a kistelepülések gondjaira 1965-ben: 3259 tele­ pülésből nem volt önálló tanács 338 településen. 1980-ban már 1 5 9 7 ( !) fa­ luból hiányzik. M íg a hatvanas évek közepén 48 falunak nem volt önálló iskolája, addig 15 év múltán a körzetesítés következményeként már 1597 helyen hiányzott az. A népesség megoszlása településtípusonként (1000 főben): Megnevezés 1960 1970 1980 1984 Budapest Városok Községek 1783 2633 5545 2001 3109 5212 2060 3644 5006 2071 3934 4651 Mint látjuk, a városlakók számának növekedése egyre dinamikusabb az utóbbi három évtizedben. A falun élők számaránya 19 80-19 84 között 3,3 százalékkal csökkent. 1989-ben a több, mint negyven új város fellépésével ez az arány tovább módosult a városlakók javára. Nem feladatunk arra a politika-elméleti kérdésre kitérni, hogy a hagyo­ mányos osztályfogalom alapján tagolt társadalom ma is elfogadható kate­ gória, de meg kívánom jegyezni, hogy a parasztság, mint társadalmi osz­ tály, már a hatvanas évektől kezdve, erőteljes módosuláson ment át. Az arányok változásának jelzése részemről inkább csak arra szolgál, hogy az előzőekben jelzett módosítás-lassulást illusztrálja. Az aktív keresők osztályés rétegtagozódása százalékban: Megnevezés 1970 1980 1985 Munkásosztály Szövetkezeti parasztság Szellemi foglalkozásúak Kisárutermelők 56,5 17,6 22,6 3.3 57.8 12,0 55,4 13,4 2 7, 5 26,8 2,8 4,4 18 �A két legfontosabb közművelődési alapintézmény a falvakban, a művelő­ dési otthon jellegű közösségi intézmény és a könyvtár. 1980 és 1985 között 10 ezer lakosra vetítve legjobban ellátott volt mű­ velődési otthonnal Vas, Z ala, Nógrád megyék, míg a legkevésbé Békés, Szabolcs, Hajdú és Pest megye. 1980 és 1986 között könyvtárral 10 000 la­ kosra vetítve, legjobban ellátott Vas, Zala és Baranya megyék, legrosszab­ bul Pest, Békés, Hajdú megyék. Ugyanakkor a beiratkozott olvasók száma 1986-ban Zala, Szolnok és Veszprém megyékben a legtöbb, a legkevesebb Pest, G yőr és Fejér megyékben. Érdekes a ma sokat vitatott mozik helyzete. Az egyes megyék községei­ nek ellátottsága 10 000 lakosra vetítve: 1980-ban 1986-ban Veszprém Vas Zala Baranya 12,9 12.0 10 ,0 8,2 1 1 ,7 11,6 12,9 10,2 1986-ban 1980-ban Veszprém Nógrád Somogy Hajdú 6840 5980 5733 5622 Hajdú Somogy Nógrád Békés 6673 6187 5987 5672 E néhány adat jelzésével arra hívom fel a figyelmet, hogy a községekben élő állampolgárok művelődési lehetőségeinek biztosításából az állam nem vonulhat ki. A kistelepülések infrastrukturális helyzetéről, a helyi közösségi élet szín­ tereiről. 1988-ban az Országos Közművelődési Központ munkatársai felmé­ rést végeztek. A 2000 lakos alatti 2400 megkeresett település közül mintegy fele (12 0 1) válaszolt a kérdésekre, s így, ha nem is teljes értékű, de megkö­ zelítő kép vázolható helyzetükről. Bár a kistelepülés kategóriájának tudo­ mányos meghatározása eltérő, de a felmérés rávilágított néhány alapkér­ désre. E kérdések nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy a művelődés hiányát elsősorban nem az intézmények (könyvtár, klub, mozi, iskola, mű­ velődési ház), hanem a közösségek hiánya jelenti. Olyan települést, ahol semmilyen intézmény nem található, csak 19-et találtak. A kérdéseinkre válaszoló települések több mint 80 százalékában van valamilyen könyvtár, 70-80 százalékában valamilyen művelődési ház, 65 százalékában iskola, óvo­ da, 50 százalékában pedig mozi. Ezzel szemben az 1000 fő alatti települések 50 százalékában, az 1000 fő feletti települések 25 százalékában nincs semmilyen művelődési közösség. (A közösség fogalmát itt szélesen értelmezve használták: a tűzoltó-egyesü­ lettől, a nyugdíjasklubtól, a KISZ-szervezeten keresztül az ifjúsági klubig, a hagyományőrző csoportokig.) E z azt bizonyította, hogy az intézmény megléte önmagában nem teremt közösségi életet. A könyvtári hálózat látszólagosan sok helyen működik, ha a letétként ott levő könyveket pár száz forintos ,,tiszteletdíjért” heti néhány órában van, aki kölcsönözze, ám az állomány megújítására képtelen városi könyvtárak 19 �előbb-utóbb v égképp magukra hagyják ezeket az intézménykezdeményezéseket. A meglevő művelődési otthonok a települések zömében emberi tartózko­ dásra - jelenlegi állapotukban - nem alkalmasak. A kistelepülések intéz­ ményeit (beleértve iskolát, óvodát, művelődési házat, könyvtárat) nem csu­ pán az épületállag elavultságával, alkalm atlanságával jellemezhetjük legin­ kább, hanem belső technikai felszereltségeikről sem beszélhetünk. A szék, a pad, a könyvállomány éppúgy rongált, dülledező (tisztelet a meglevő, de arányaiban elenyésző kivételnek), mint ahogyan nincs magnó, tévé, lemez­ játszó, diavetítő sem. A z adatokat értékelve, azt kell mondanunk, hogy ezek „fölfelé” torzítanak. Először is azért, mert az épületek minőségére, használhatóságára vonatkozóan kevés az adat, másodszor pedig azért, mert a nem válaszoló közel 1200 település adatai hiányoznak, feltehetően azért, mert helyzetüket reménytelennek érezve, nem tartották fontosnak a vá­ laszadást. A kistelepülések problémáit növelte, hogy a települések összevonásait mind a mai napig nem ellentételezte az igényekhez szabott tömegközleke­ dés, s így a hátrányos helyzetbe került kistelepülések helyzetét a követke­ zőkben vázolnánk. - Gyakorlatilag nem rendelkeznek fejlődési lehetősé­ gekkel, miután már nincsenek olyan intézményei, amit fejleszteni lehetne. - A társközséggé minősített helyzetük pedig azt jelenti, hogy egy másik, erre kijelölt településen döntenek az ő problém áikról, s ezzel lényegében megfosztották azokat a falvakat érdekeik közvetlen védelm étől. - A helyi kisiskolák megszüntetése fölgyorsította az aktív népesség elvándorlásának folyamatát. - A fiatalok jelentős része nem lát maga előtt perspektívát a kistelepüléseken. A kisfalvak népessége elöregszik és a deprivált társa­ dalm i csoportok gyűjtőhelyévé válik, hiszen csak azok. nem költöznek el, akiknek nincsen erre módjuk, s ez súlyos szociálpolitikai kérdéseket jelenít meg. - E falvak felében ugyanakkor sem pedagógus, sem orvos, sem lel­ kész, sem egyéb, értelmiségi nincsen, s a megmaradók is m ind nehezebben tudják megtartani a helyi értelmiségieket. A ’ 8o-as évek magyar társadalmában azonban a fenti trendekkel ellen­ tétes folyamatok is megindultak. A legnyilvánvalóbb jelenség a társadalom­ nak az a spontán reagálása volt, amely a további központosításokkal szem­ beni ellenállásban mutatkozott meg. E z pedig a kistelepülések „m egm a­ radt” és még létező életképességének bizonyítéka volt, ami a kultúra v ir­ tuális természetére is utal. Arra a jelenségre, hogy az intézményeitől való megfosztottságban is maradt olyan erő a falvakban amely képes helyzeté­ nek megváltoztatására, ha ehhez külső segítséget kap, és ezt a legutóbbi években végbemenő gazdasági és politikai folyamatok is felerősítették. A politikai szerkezet változásai következtében lehetővé vált, hogy a tár­ sadalom spontán reagálásai konkrét formákat öltsenek és a magyar tár­ sadalom rendkívül bonyolult érdek- és értéktagoltsága különböző, az ál­ lampolgári öntevékenységére alapozó mozgalmakban, egyesületekben, majd pártokban fejeződjenek ki. Mindezek együttes hatása következtében a települések fejlődésének új irányai bontakoznak ki, ami nem azonos a településfejlesztésnek ama több évtizedes felfogásával, mely kívülről, a települések világától független, absztrakt premisszákban gondolkodott. Előtérbe kerültek a közösségi, községi autonómia kérdései és a települé20 �sek közötti együttműködésben a vertikális kapcsolatrendszer mellett erő­ södött a horizontális együttműködés igénye és lehetősége. Szakmai törekvések a kulturális infrastruktúra fejlesztésére és a kis fa l­ vak felzárkóztatására (kísérletek, kezdeményezések). A társadalomtudományok érdeklődése a ’8o-as években a makroszerkezet problémáinak leírása és elemzése mellett a mikrostruktúra, s az egyé­ nek problémái felé fordult. E z az irány a helyi társadalom vizsgálatát je­ lentette. E vizsgálatok azt bizonyították, hogy helyi társadalom alig léte­ zik, illetőleg - ha van is - annak sajátosságai, a helyi társadalom sokszí­ nűsége nem jelenik meg a helyi intézményekben, mivel ezek az intézmé­ nyek „ felülről” épültek ki, a működésükben a fölöttük álló szinteknek, s nem a helyi igényeknek kellett megfelelniök. Ezek a kutatások azt is regisztrálták, hogy a helyi közösségek szétestek, és sok helyen csak formálisan működtek. Ennek okaira részben rávilágíta­ nak azok a történeti-szociológiai sajátosságok, amiket az előzőekben fölvá­ zoltam. Kulturális következményei közül kiemelendő az, hogy a mobilizáció következtében az egyéneknek és közösségeiknek nem volt sem módjuk, sem idejük arra, hogy alkalmazkodjanak a megváltozott körülményekhez. T o­ vábbá az is hangsúlyozandó, hogy ezek a változások szétrombolták azo­ kat a hagyományos közösségeket, amelyek az egyének számára védelmet, szociális hálót jelentettek volna, s így számosa n gyökértelenné lettek, el­ vesztették identitásukat. E zt a tényt az úgynevezett deviencia fő oka­ ként rögzíthetjük. (Magyarország Európában élen jár az öngyilkossági, al­ koholfogyasztási stb. statisztikákban - és ennek egyik fő oka a közösség­ hiány). Végül pedig az is kiemelendő, hogy - az erőteljes külső beavatko­ zások elszürkítették a lokalitást (a ,,hely szellemét” ) elszakították a kistáj­ hoz való kötődés érzelmi és racionális szálait. Ezeket a problémákat nemcsak a kutatók érzékelték. A magyar értelmi­ ség jobbik felének érdeklődése is a helyi társadalom (a települések) és azon belül is annak legkiszolgáltatottabb, leginkább támasz nélkül maradt cso­ portjára, a kis falvakra irányult. A kistelepülések létét, fejlődését akadályozó tényezők számbavételére a debreceni és a szolnoki művelődési központ vállalkozott. Vizsgálódásuk alapján az összehasonlított „problémakatalógusok” a tervező-fejlesztő mun­ ka következő fázisában felhasználható elemeket tartalmazzák. Társadalm i feltételek. a) Munkahely, munkaalkalom hiánya, megélhetési gondok feltérképezése után a helyi munkaalkalmak teremtése (vagy a körzetközpontban), m ajd a regionális fejlesztés, a mezó gazdaság és kereskedelem több­ szektorúsága, valamint a vállalkozások meghonosodásának segítése lenne sürgető. b) A demokratikus közélet hiánya (monolitikus jellegű a közélet, 1 - 2 vezető személy a meghatározó, vagy még ők sincsenek) helyett a po­ litikai pluralizmus, érdekvédelm i szervek kiépülése. c) Tekintve, hogy a közigazgatás elszakad a falutól, a helyben intézett ügyek köre szűk. A kommunális, egészségügyi, kulturális, kereskedel­ mi ellátás rossz, nagyon hiányos. A tudatos elsorvasztás eredm énye­ ként létrejött jelenlegi állapot megszüntetése. - Indokolt lenne a köz­ lekedés fejlesztése az ellátott területek irányába, hírközlés, telefonhá­ lózat kiépítése. A további megállapítások között szerepel az, hogy a közművelődés hely- 21 �zete a fentiek függvényeként alakult ki és az is, hogy az objektív és szub­ jektív feltételek is esetlegesek (épület, felszereltség, pénz, közművelődési szakember). Rontja a helyzetet a kulturális intézmények szervezeti szétta­ goltsága, az anyagi és szellemi erők szétforgácsoltsága (mozi, könyvtár, művelődési otthon). A megoldások tüzetesebb felsorolása között pedig a következők szerepelhetnek: - Elsősorban a társadalmi feltételek javítása. - Az intézmények szervezeti széttagoltságának megszüntetése, rugalma­ sabb szervezeti és működési mechanizmusok bevezetésével. Oldottabbá tenni a közigazgatási és pénzügyi irányítást. - A megfelelő feltételekkel rendelkező nagyobb közművelődési intézmé­ nyek szolgáltatóképességérek, érdekeltségének, hatáskörének fejlesz­ tése. (A kétlépcsős közigazgatási rendszer ez ellen hat!) - Az intézmények tényleges társadalmasítása és az állami irányítás össz­ hangjának megteremtése, az öntevékeny egyesületek stb. számára az alapvető működési feltételek megteremtése (például épületfenntartás). - A tömegkommunikációs eszközök közművelődési, oktatási program­ jának céltudatos kimunkálása (tévében, rádióban), például távoktatás, vizsgára felkészítő programok stb. - A kistelepülések felerősödött önállósulási törekvéseinek felkarolása, az ezzel párhuzamosan kibontakozó öntevékenység, közösségi élet támogatása, segítése. - A közösségek életét szervező emberek „k é p z é e ” , munkájuk segítése. Az Országos Közművelődési Központ fejlesztési elképzelései között szerepel még a művelődési hagyományok újraélesztése, a helyi társa­ dalom- és közösségfejlesztés, a faluházépítés. Kérdés, hogyan lehet a kilencvenes évek első felében a lakossági infrastrukturális ellátás-fejlesztési programjába a kistelepülések hátrá­ nyait mérsékelni. M a, amikor a tagadások korát éljük, élnünk kell az állí­ tások lehetőségével is. Bár mindkettő esetében az egyetértés csak vitában alakulhat ki. De ne feledjük, amíg tart a vita - konszenzusra törekvés nél­ kül - továbbra is magukra maradnak a falvak. Kísért egy kulturális „hi­ ányszindróma” felerősödése, amely tovább konzerválja a helyzetet. Politi­ kai, gazdasági, végső soron a társadalmi igazságosság kérdése az, hogy az állampolgárok hogyan élik meg a városokban és falvakban az esély­ egyenlőtlenség állapotát. Fontos gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális érdeke fűződik az országnak, a nemzetnek ahhoz, hogy a települések megtartó ereje valós legyen, alkotó értékmentés történjen, amely párosul a hagyományápolással és -teremtéssel. A helyi társadalom érje el, hogy saját dolgairól, életfelté­ teleiről maga döntsön, saját eszközeivel ő rendelkezzen és a hiányzó for­ rásokhoz a központi költségvetés nyilvánosan, pályázatokkal nyomon követ­ hető kiegészítést adjon. Ezek a települések önhibájukon kívül kerültek ne­ héz helyzetbe és saját erejükből nem tudtak kilábalni belőle! A kulturális fejlődés szempontjából meghatározó, hogy sikerűl -e aktí­ vabbá, kezdeményezőbbé, nagyobb hatásúvá tenni a művelődéspolitikát. Olyan országos kulturális érdekérvényesítésre van szükség, amely biztosít­ ja az eszközöket a széles körű konzultációval közösen elhatározott célok­ hoz, s nem elégszik meg a rendelkezésre álló fejlesztési források többékevésbé automatikus elosztásával, hanem erőit az országos szintű, nagy 22 �fontosságú problémák megoldására összpontosítja, és segíti azokat a folya­ matokat is, ahol helyi érdekű intézmény és állampolgári kezdeményezé­ sek, döntések ígérnek nagyobb hatékonyságot. E z egyben egy lépésváltási lehetőséget kínál a művelődésirányítás számára. A társadalom finanszíro­ zásában várhatóan nőni fog a helyi önállóság és ezzel együtt a központi és helyi forrásoknak, különböző alapoknak egyre inkább ösztönző, egyfajta katalizátor szerepe, hiszen a helyi anyagi és szellemi erők segítésére hiva­ tottak. Mindez természetesen nem a korábbi paternalista módon képzelhe­ tő el, hanem pályázatokkal, a nyilvánosság működő jelenlétével. Rövid időn belül valódi párbeszédet kell kezdeni a kultúra ügyében, a szakmai fórumokkal, a pénzügyi kormányzattal, alkalmakat teremtve az országgyű­ lési képviselőkkel történő közös párbeszédre is, amelynek tétje valóban a társadalmi haladás és a művelődés sorsa. A közművelődés esélye ebből következően sokkal nagyobb megítélésem szerint, mint, ahogy azt ma han­ gulati elemekből össze tudjuk rakni. M a ugyanis sem elméletileg és rö­ vid távon gyakorlatilag nincs más lehetőség, minthogy a különböző döntés­ hozók kultúrában gondolkozzanak, mert az erről való lemondás évtizedes hátrányokat fog konzerválni és újakat hoz létre. M a már nyilvánvalóan nem az a kérdés, hogy fel tudunk-e zárkózni vagy lemaradunk, ha­ nem az, hogy lemaradásunk milyen mértékű a fejlett világ mögött. Szembe kell nézni azzal is, hogy sürgősen végig kell gondolni, újra kell fogalmazni a művelődési stratégiát. Mindehhez összehangolt gazdasági és művelődéstervezésre, együttgondolkodásra és közös cselekvésre van szük­ ség, amivel élni kell. Hadd idézem Veres Pétert: „...a közösségek vezető dalmi reformot, a változtatásokat. A helyi összeszerveződés - mindegy, hogy alulról, vagy középről indu­ kálják - jelentősége, az egymásrautaltság összetartó ereje. Ez az a lehető­ ség, amivel élni kell. Hadd idézem Veres Pétert: ...,,a közösségek vezető embereinek, akárhol és akármilyen közegben dolgoznak is, igazi alkotó-teremtő értelmiségiekké kell válniuk - nőniük.” Az utóbbi két évtized településfejlesztési koncepcióinak változása lassan jut el ahhoz a felismeréshez, hogy a kistelepülések népességmegtartó erejé­ nek növekedéséhez szükséges az infrastrukturális alapellátás feltételeit a művelődés alapellátás-normáival összekapcsolni. Ennek azonban elvi-gya­ korlati kritériuma, hogy a helyi sajátosságok, a történelmi meghatározott­ ságok nem maradhatnak döntésen kívüliek. Világossá kell tenni, hogy meg kell haladni azt a gyakorlatot, amely tárcákra és annak lehetőségeire és in­ formációira bízta eddig a fejlesztéseket. A döntés-előkészítés középpontjá­ ba a kistelepülés érdeke, az ott élő állampolgárok szándéka kerüljön, és az párosuljon az országos és regionális szervek érdemi együttműködésével, hogy segítsék, ösztönözzék és szolgálják a települések fejlődését, az ott élő állampolgárok életminőségének jobbítását, hogy a kistelepülések ne kolon­ cok legyenek az ország nyakán. E n yedi György Falvaink sorsa című könyvében írta már/még 1980ban: ,,Lassan - eléggé lassan - kezdtünk kigyógyulni a frissen urbanizálódó országok szokásos gyermekbetegségéből, amely a városok mennyisé­ gi növekedését a fejlődés mindenekelőtt való mércéjének, sőt céljának te­ kinti. Most már aggódunk falvaink sorsa miatt. Az aggodalom azonban nem sokat segít: elemezni, tervezni, dönteni kell.,, (Részlet a szerző A falu társadalmáról és m űvelődéséről című tanul­ mányból - 1 9 8 9 novem ber.) 23 �CSAPODY TAMÁS Szent és profán (Házasságkötés és értékrend a jelenkori magyar társadalomban) I. Ü N N EP. Az ünnep többet mutat az emberből, mint a hétköznap. Az ünnep a koncentrált mindennapiság, sűrített jelen. Múlékonyabb-ság és megismételhetetlenebb-ség. Rendelkezik különös egyszeriségéből eredően a megrendezés fe­ levezetésére, a tudatosításra, a változás legitimizálására, az ünnepre, örök időnek. Hétköznapjaink mulandóak, ünnepeink örökéletüek. Ünnepeink az élet csúcsai, amelyekre hétköznapi szürke meneteinkkel ér­ kezünk. Az élet a védett völgyekben, a termékeny folyók mentén, a lankás oldala­ kon zajlik, a lélek azonban felfelé tekint, mint a gótikus székesegyház osz­ lopai és keresi a fennköltet, a más-másságot, a szabadulást, az ünnepet. Meg akarja kaparintani, kalitkába akarja zárni az időt. Szakaszolja, érzékelhetővé merevíti a pillanatot: ünnepelni akar. Az embernek, hogy normális életet élhessen, szüksége van a feszültségek levezetésére, a tudatosításra, a változás legitimizálására, az ünnepre. Az ünnepek a társadalom, a kultúra részei. Kultúra-közvetítők, -fenntartók, -áthagyományozok. Ünnepkultúrája alapján (is) megismerhető egy társadalom arról, hogy mit, mikor, hogyan ünnepel. Az ünnepeiben megfogható az ember, a „nép géniusza”, a társadalom, a térség, a régió kultúrája: mikro- és makrovilágra egyaránt árulkodó jeleket visel-hordoz. Mindennapi életünk tömény, egyszeri, pregnáns lecsapódásai az ünnepeink. Valódi, mindent visszaadó tükör ez. II. H Á Z A SSÁ G K Ö T E S No. 1. A tanácsi esküvőt már egy héttel ezelőtt megkötöttek, minden ceremónia nélkül: két tanúval elmentek a házasságkötő terembe. Az anyakönyvvezető nem csodálkozott a négyszemélyes esküvőn. A templomi esküvő szép, a házasságra lépők aktív közreműködésével zaj­ lik. Fénye, ihlete, rendje - „transzcendens forgatókönyve” van. Az atmosz­ férában hitelesség van. Gratuláció, ajándékok - irány a jó nevű hotelétterem. Az ifjú pár nyugati rendszámú, „ fellobogózott” kocsiba száll. A disszidált báty (nagybácsi, a csa­ lád barátja, szomszéd stb.) bocsátotta rendelkezésükre autóját - az ünnep fénye érdekében. Aperitif: konyak a városiaknak (férj családja), cseresznye a falusiaknak (leány háza népe). Esetleg fordítva. Előétel, utána négyféle hús­ étel, köretek, saláták - túlcsorduló bőség, száz embernek. A levestészta, a csiga és a sütemény hazai gyártmány - előző este hozták fel kocsival. A „decibeles” , egybenyitott teremben nehéz kommunikálni. Hajnalra rekedt mindenki, pedig alig-alig énekeltek. Lakodalmi rock („3 + 2” ) és cigányzene szól. Tánc, éjfélkor menyasszonytánc. „Eladó a menyasszony” - éli ki egye24 �düli szerepét a vőfély. Erőtlenül csordogál a forint, túllihegett a hangulat. Ismét új teríték, kihozzák a vacsora „kettőt” . A sütemények mellett jól fogy a saját termelésű bor is. Kora hajnalra az ifjú pár kimerül, elköszönnek mindenkitől és haza ko­ csiznak. Van ki jókedve határáig, ki pedig a vonatindulásig marad. III. H Á Z A S S Á G K Ö T É S No. 2. A fiú akkor még nem volt a párt tagja és ettől még lehetett volna egyházi es­ küvő is. Mégis úgy döntöttek, hogy jobban illik hozzájuk a társadalmi eskü­ vő. A tanácsi helység szűknek bizonyul a rokonoknak, ismerősöknek és a válla­ lat megjelent dolgozóinak. Jelen vannak a vezetők, de a kollégák is. Valaki a klub videójára veszi a szertartást, az üzemi fotós is a helyszínen. A patronált iskola kis kórusa rövid betéteket, korálokat énekel. A meghí­ vott előadók verseket mondanak. Meleg hangú beszéd az életről - úgy ál­ talában. Tanúk, aláírások, pezsgő. Az ilyen alkalomra tartalékolt vörös szőnyegen tolong kifelé a tömeg, gratulálni a kijáratnál. Az egyik örömapa - kisiparos - a leselejtezett hiva­ tali, ám újjávarázsolt fekete Mercedesszel szállítja az újdonsült házasokat az előkelő vendéglátó-ipari egységbe. A szülők megállapodtak, hogy közösen állják a „cechet” , hiszen „egyszer van ilyen az életben” . Az óbudai vendéglőt teljesen kibérelték kerthelyiséges­ től, belső termestől együtt. (Pohárköszöntőt mondanak a hivatali elöljárók.) Pacalpörkölt, gulyás és nagy pohár vörösborok tűnnek el — egyelőre nyom­ talanul. É jfél után, poharazás közben fel-felcsendül egy-egy mozgalmi nóta is - az após munkásmozgalmi ember volt. Betyáros-magyaros-kackiás-pajkos nótákat húz talpalávalónak a zenekar. Sokan maradnak reggelig. Ők majd egyenlő mértékben részesednek a ma­ radékokból. IV. „ S Z E N T ” É S „P R O F Á N ” . A ma, Magyarországon létező négyféle értékrend1 a házasságkötési szoká­ sokban is jól fellelhető. A házasságkötési szokásokat — a házasság előkészítésétől kezdve a rítuson át a lakodalomig, az esemény kulturális-kulturáltsági ízléséig bezárólag min­ dent - alapvetően két pólus, két értékrend köré rendezhetőnek érzem. A „szent” értékrendbe tartozik vallásos „jellege” , intézményesültségének magas foka, világképet hordozó szándéka, ritualizációs törekvései, illetve idő­ ben elsődlegessége, hivatalossága miatt a tradicionális keresztény értékrend, valamint a munkásmozgalmi értékrend. Ezzel szemben a szekularizált másik pólushoz, a ,,profán” értékrendbe so­ rolom a puritán felhalmozó és fogyasztói-hedonista értékrendeket. Idevonhatóak szekundér jellegük, kisebb - bár az adott közegben jelentősebb - integrá­ ciós igényük, „materiálisabb” attitűdjeik, variábilisabb rituáltságuk, „népibb” , pogányabb megnyilvánulásaik miatt. A „profán” szféra azonban körüllengi az egész házasságkötést, hiszen ki­ töltheti a „szent” szféra szabálytalan, szabadon hagyott részeit, keretet adhat 25 �neki, sőt belophatja magát oda. Természetéhez tartozik, hogy „önállósítja ma­ gát” , formalizálja, bagatellizálja, elhagyja „a szent” szférát és primér érték­ renddé növi ki magát. A házasságkötéseknek - ami alapján „megköttetnek” - más az értékrendje elviekben és más a gyakorlatban. Ezért lehet őket külön is tárgyalni a továbbiakban következő megállapítások szerint: Először a „szent” szféra értékrendjei elvileg kizárják egymást, és a társa­ dalmi gyakorlat szerint is „összeegyeztethetetlenek” . (Ha már egyiket sem gondolják komolyan, legalább tartózkodnak a másik nyilvános ceremónia megülésétől.) Másodszor a „profán” szféra értékrendjei elvileg és gyakorla­ tilag is kizárják egymást. Harmadsorban a tradicionális keresztény értékrend elvileg kizárja a fogyasztói hedonista értékrendet, gyakorlatban igen jól meg­ fér vele. (A választóvonal meghúzása rendkívül nehéz.) Továbbá a tradicionális keresztény értékrend és a puritán felhalmozó ér­ tékrend elvileg nem zárja ki egymást, gyakorlatilag pedig nem látok különb­ séget a kettő között. Végül a munkásmozgalmi értékrend és a „profán” értékrendek elvileg egy­ mással jól megférnek, gyakorlatilag a munkásmozgalmi értékrend a fogyasz­ tói-hedonista értékrenddel „komplementerebb” . V. É r t é k r e n d - t a b l ó . A 8o-as évek magyar társadalmában létező értékrendek nem mindig és fő­ leg nem így léteztek korábban.1 1945 döntő változásokat hozott Európa térképén és a személyes viszonyu­ lásokban, az ünnepkultúrában is. Az értékek kontinuitása megszakadt. A tár­ sadalom alapélménye a változás lett, a minden megváltoztathatósága, a kü­ lönböző nézetek-ideológiák merevségével szemben a másság létezése, a sze­ paráltsággal szemben a világ kitágulása. Legújabb kori történelmünk kezde­ tének kezdetén már létrejött egy értékösszecsúszás, a „normák dilemmája.” A fordulat évét követően az értékzavar immár nem felületi jelenség, ha­ nem „megülepedett” jellemzőként állandósult. Az egyház által képviselt normák a drasztikus üldözés, a diszkrimináció, a közhangulati attitűd miatt jelentős teret vesztettek. Létrejött „az egydimenziós ember” : a marxizmus egyeduralkodóvá válása lehetetlenné tette a polgári gondolkodás továbbélését. A marxizmus, mint a forradalmi cselekvés ideológiája, elvesztette a forradalom nélküli hétközna­ pokra való erejét. A mindig vonzó elnyomott-ideológiából a mindig taszító hivatalos-kizárólagos ideológiává lett. Az 50-es években sajátos értékcserét hajtottak végre: kihúzták a talajt, az értékeket az egész nép alól. A paraszti termelés kollektivizálásával, a klérus etikus szárnyának „lefejezésével” egyszerre szüntették meg a népi vallásosság hagyományos bázisait és tették etikailag impotenssé a „normaképzőket” (egyházi vezetők, iskolák, tanárok). Konzervatív fordulatot tudtak elérni az egyházon belül is. A „többfrontos harcban” sikerült elérni, hogy bázis és méltó vezetés híján belülről kezdett elértéktelenedni, követési szerep betölté­ sére „elalkalmatlanodni” . Az intézmény az egyház(ak) alternatív ideológiát felmutatni nem tudó árnyék- és lomtárszerep betöltésére kárhoztatott intéz­ ménnyé vált(ak). Az értékek ilyen fajta, tudatos lebontását nem tudta követni az új érté­ kekkel való behelyettesítés. Az uralkodó osztály önmaga szűk rétegének valós �hite nem hagyományozódott át. Az új alépítmény nem hozta létre sem auto­ matikusan, sem pedig kiizzadva a felépítményt: a marxista etikát. A meg nem született etika helyett rendeletek, kampányok, jelszavak próbálták a norma­ funkciót betölteni. A centrális, hatalmi értékképzés felruházta intézményeit, szócsöveit az értékképzés autentikusságával. A decentralizáció következményei az esetlegesség, rögtönzöttség, a napi politikától való függés. A kelet-európai prosperitás „hajnalán” egy normáiban lehetetlenné tett nép létezett a ciniz­ mus határán, „értékelési dilemmában és értékelési neurózisban” szenvedőn. A 6o-as évekre „megszelídült” a világ. Az egyház némi mozgásteret kapott, az életszínvonal emelkedett, fölmerülhetett a civil társadalom gondolata. A marxizmus értelmezésében helyet kapott az emberi autonómia, az emberi kö­ zösségi élet fontossága. „Hegemóniából átment domináns ideológiába” . Mi­ után életképtelenné tette a rivális értékhordozókat - maga is átesve a „praxis kritikáján” elerőtlenedett. A „szent” értékrend(ek) mellett nem, vagy éppenhogy létezett a profán értékrend, melynek - szélesebb néprétegekben - csak 45 előtt volt hagyomá­ nya, a „létező szocializmusban” csak a 60-as évek eleje óta lelhető fel. A pu­ ritán felhalmozó egyfajta protestánsetikából táplálkozó - tehát vallásos gyö­ kerű - , de kapitalista, felhalmozó etikának a magyar megfelelője. Szükség­ szerűen akkor jöhetett létre mint értékrend, amikor lett mit felhalmozni és volt hova befektetni: mert önmagát ismétlő spirálba csak ekkor kezdhet ez az életforma. A munkaerő - és az összes munkaerő nyelvére lefordítható kap­ csolat - az önerő maximális kihasználása és az így nyert tőke aszketikus fo­ gyasztása melletti növekménnyel kiegészülve kerül befektetésre. A szigorú normarendszer kapitalista létfeltételek között feszes, periodizált, ugyanakkor nyugalmat é s biztonságot is nyújtó életforma. Az eredeti tőkefelhalmozás magyar megfelelőjében a normarendszer „megpuhul" . A gazdasági útke­ resésben, bizonytalanságban, a felhalmozói spirált részben tisztességtelen gyor­ sításnak teszik ki. részben eleve határt szabnak neki a tulajdonosról, a ter­ melőerőkről vallott, jogszabályba öntött szocialista nézetek. Ilyenformán va­ lahol szükségszerű, hogy a puritán felhalmozó értékrend átcsapjon fogyasztói hedonistává, azaz mivel a befektetésnek korlátai vannak, a fogyasztás válik dominánssá. A ma fogyasztói-hedonista értéktípusa egyrészt a 60-as évekig általánosan jellemző szegénységre támaszkodik, másrészt felvevő értéktípusává lett mind­ azoknak, akik a többi értékrenddel nem tudtak, illetve nem akartak azono­ sulni. Az életszínvonal ugrásszerű növekedése (1956-65) meghatározó élmé­ nyévé vált egyszerre két-három generációnak. A 80-as évek ellenkező előjelű változása azért is olyan megrázkódtató jellegű, mivel a rövid ideig élvezett, „fogyasztói társadalom” -kínálta hedonista értékrend, mint a többi értékrend hiányát befedő űrkitöltő szerepe után nincsenek bejáratott alternatívák.V I. VI. A H Á Z A S S Á G K Ö T É S I FU N K C IÓ K . Az (ünnep) hazasságkötés mikéntje sohasem csak az individuum ügye, ha­ nem eredendően kollektív. A házasságkötéshez fűződő rítus szerepe hármas. Tagolja az életet (a közösségét és az egyénét általában), fenntartja a közös­ ségi integrációt és végül stabilizálja a kultúrát.2 E hármas funkció a két pólus, a „szent” és a „profán” mentén más és más jelentőséggel bír. Az élet tagolásának szerepe szerint, a hagyományos kereszténység kevesebb évfordulót ünnepel, mint a munkásmozgalmi értékrend. A rítusszám külön- 27 �bözőségéből (6:13) eredően a tradicionális keresztény értékrend kevésbé ta­ golja az életet, stabilabbnak, a világ egészébe ágyazva gondolja azt el, míg a munkásmozgalmi értékrend sűrűbb tagolása, dinamikusabb, konkrét társada­ lomba való beágyazottságával periodizál. Mindkettőben közös, hogy jelentő­ séget tulajdonít neki, szankcionálja, illetve preferálja, nyilvánossá, rendkívü­ livé és unnepélyessé kívánja tenni. A közösség integrációjának funkciója a „szent” szférán belül azonos. A tra­ dicionális keresztény értékrend „integrációs eszköztára” jóval bőségesebb, egységesebb. Múltban gyökerező („1000 éves” ) és egyben perspektivikus is. T ransztendenciájánál fogva összeköti a múltat és a jövőt, exponálva a jelent, ezzel a tartósság és biztosság érzetét kölcsönözve. Romantikus, misztikus ele­ meivel, liturgikus megoldásaival minden esetben szemet gyönyörködtető: fé­ nyesebb és csillogóbb a másik pólusénál. A munkásmozgalmi értékrend szerinti házasságkötés hagyománytalanabb, modernebb, felszínesebb. A „szocialista családi és társadalmi ünnepek” mint ilyenek, 1920 óra léteznek csupán, módszeresen Magyarországon csak a 60-as évektől kezdve számolunk vele. A környezet kisebb reprezentativitása, a szű­ kösebb méretek eleve „infrastrukturális hátránnyal” járnak, és ezt nem na­ gyon sikerül szervezési - szavalat, énekkar, gépzene - megoldásokkal szemé­ lyesíteni. Az elvont célokat sokkal nehezebb a házassági beszéd szintjére „le­ hozni” , a személyes konkrétumok és cselekvés terébe vonni. És itt mutatkozik meg talán legjobban az, amitől a két értékrendet a „szent” kategóriájába le­ het besorolni: a tradicionális keresztény értékrendben a házasság szentsége, a felek házassági szándékának Isten színe előtt, a közösség jelenlétében történő kijelentése, hasonló a munkásmozgalmi értékrend „szovjet típusú” házasságkötésében történtekkel, amikor az ifjú pár első útja a L enin-mauzóleumhoz vagy az Ismeretlen katona sírjához vezet. Az ember, hogy a maradandóra képes legyen, kilép a jelenből, az időből (Isten = végtelen, illetve Lenin = történelem) és fellebbezhetetlen, egyetemes tekintélyhez, erőhöz, a számára létezőhöz fordul „pecsétért” , egyben elősegít­ ve ezzel az eszmének, az értékrend alapján történő integrációját. A kultúra stabilizációját is - a maga formakincsével, hagyományaival, szo­ kásrendszerével - jelenti a házasság rítusa. A tradicionális keresztény értékrend jellemzője a kognitív és emocionális összhang. Léteznek értékállónak bizonyult szabályok, amelyek a társadalmi keretektől függetlenül is élnek, amelyek keresztény eredetüket elvesztve, ál­ landóan, általános társadalmi normaként élnek tovább. E mellett a munkásmozgalmi értékrend amorf állapotban, az általános, a humanizált értékek transzformátoraként jelenik meg, ennek következtében önállóbb és variábilisabb. A „profán” értékrendeknek éppúgy megvan ez a hármas funkciójuk, de szekundér jelleggel, szükségszerűen a „szent” -hez is kapcsolódva. Jól kive­ hetők, szinte saját értékrendi képükre és hasonlatosságukra alakítják sok­ szor a „szent” szférát is. Így például a felhalmozó-hedonista értékrendből táplálkozik a szertartást övező egyházi luxus megannyi formája, az esküvő kellékeinek túlhangsúlyozott beszerzése, a közlekedési eszközök túlságosan magas reprezentációs értéke, de leginkább a nagy létszámra méretezett, előkelő helyen megrendezett, túl­ csorduló vendéglátás. A falun megrendezett lakodalom, a Mátyás-templomosHiltonos exkluzív esküvő és a mozgalmi-funkcionárius reprezentációs házas­ 28 �ságkötési rítusára egyaránt érvényes ez. A fogyasztói-hedonista értékrend, mint szemlélet mindig is jelen volt az „ünneplő társadalomban” , csak egyrészt adott életszínvonalhoz viszonyult, másrészt égető szegénység esetén is köte­ lező volt ilyenkor a bőség felmutatása.3 A „profán” szféra nagycsaládos, rokonságra, ismerősökre kiterjedő, „egész falus” , „együtt a család” összejövetelre ad lehetőséget. A sokszor hetekkel előtte elkezdődő készülődés, közös munkaalkalmat biztosít, szerepfelkínálások révén kialakít egyfajta munkamegosztást, erősíti az együvé tartozást. A gyakran pontosan szabályozott, az eseményt forgatókönyvszerűen meghatáro­ zott rítus, mint viszonyítási alap „kulturálisan” is összetartó.4 VII. K O M M U N IK Á C IÓ S ŰR. A „szent” értékrendek számszerűségéből levonható2 az a következtetés, hogy a tradicionális keresztény rítus alapján kötött házasságok száma csök­ ken, hogy ezeket nem mindig helyettesíti a „szocialista házasság” rítusa, il­ letve az utóbbi a társadalom jelentős részének megfelelő. Közel sem gondolható, hogy a „szent” értékrend alapján megkötött házas­ sági rítusok valóban megegyeztek a meggyőződéssel. A hagyományos keresz­ tény értékrend alapján megkötött házasságok sem jelentették azt, hogy való­ ban így is gondolkodtak, éltek a „felek” . Hiába közvetítette maga a rítus az Istent, illetve a szocializmust, a résztvevők ettől független értékrend szerint élhettek. „Kommunikációs szakadék” támadt rítus és „viszonyulás” között. A rítus kiszolgálói nagyrészt elidegenedett módon, rutinszerűen végezték „mun­ kájukat” . A másod-, harmadrendű funkciók kerültek előtérbe, tehát a tradí­ ció, a rokoni elvárás (tradicionális keresztény értékrend) vagy a karrierigény, a hivatalos elvárás (munkásmozgalmi értékrend). Tehát mindkét „szent” értékrend meglétében jelentős szerepet játszott a formális és informális tár­ sadalmi elvárás, a rituális igény, a „vágy-gondolkodó” pedig elhalványodott. Intézményesített tömegfunkciója - eltérő mértékben - abban is állt, hogy kitöltse a „világnézeti űrt” , ami a világnézeti üzenet és annak megértése kö­ zött volt. Az intézményi értelmezéstől függetlenül mindig az egyéni értelmezés adja a keretet. A házasságot kötő pár elő- és utóélete minősítheti csak a rítust, tehet egyenlőségi vagy egyenlőtlenségi jelet az implicit vagy az explicit ér­ tékrend közé. V III. M EC H A N IZ M U S É S ST R U K T Ú R Á K . A házasságkötési szokásokban, mint ünnepi alkalmakban társadalmi je­ lenségszinten valamelyest megragadható a magyar társadalom diszfunkcionális működése és az ebből eredő tudati és magatartásbeli torzulás.5 Tetten érhető a magyar társadalom egészét átfogó gondolkodási aspiráció, az „eszmei dokt­ rína” , az értékháttér, az elméleti-elvi modell, az uralkodó ideológia, a praktizáló élettér (mechanizmus) a marxi-lenini, szocialisztikus, kommunalizáló, munkásmozgalmi, ateista-materialista, egyszóval: szovjet típusú szocializ­ mus. Ez mint mechanizmus „folyamatosan azon dolgozott, hogy az értékek a társadalom tudatában” a saját elképzelése szerinti rendbe rendeződjenek el, vagy rendeződjenek át, így akarva funkcionálisan működtetni a társadalmat. (Az értékátadás szocializációs szerepeit centralizálva, monopolizálva - iskola, tömegkommunikáció - vagy pedig „áthangszerelve” - egyház, család - , hogy végső fokon ezek is a mechanizmus funkcionális működését szolgálják.) De megvolt és kialakult a társadalmi tudatban a „szovjet típusú szocialista mechanizmus” léte mellett és ellenére az „értékek hierarchikus rendjének egy 29 �viszonylag állandó struktúrája” , amely olyan alapvető egyéni értékeket pre­ ferál, mint például szabadság, autonómia, és pozitívan visszaigazolt társadal­ mi, gazdasági szervező elveket vall, mint például demokrácia, függetlenség és piacgazdálkodás. A házassági szokások ilyetén való kialakulásában működött, ,,dolgozott” a szocialista értékrend-értékhierarchia mechanizmusa, amelynek a segítségével - összes részfunkciójával együtt - a szocializmus gvőzelmének-fennmaradásának-uralmának funkcióját volt hivatott teljesíteni. (A házasságkötés miben­ létét mind a négy részfunkció - kulturális, társadalmi, politikai, gazdasági egyaránt meghatározza.) A diszfunkcionális részfunkciók közül a társadalmi és kulturális különösen jól nyomon követhető a házassági normák alakulásában. „A működési zavarok a mechanizmusban és a struktúrában, a struktúra szétzilálásában és a mechanizmus rossz működésében” jelentek meg. Ennek következményei pedig „a világnézeti válság, a világnézet nélküli ember” , „az értékválság, az anómia, a kettős kötés, az ambivalencia, a cinizmus, a ritualizálódás” . (Hankiss E.) A társadalmi részfunkció működési zavara házasság terén úgy nyilvánul meg, hogy a házasulandók „világnézet-hiányosan” (világnézeti válság, érték­ válság, világnézet nélküli ember), bizonytalanul (anómia) állnak házasságuk kapujában, felemás módon kényszerülnek választani házassági ceremóniát (kettős kötés), ünnepet meghatározó normarendjük eldönthetetlen a számukra (ambivalencia); a tartalom hiányát a formával pótolják (ritualizáció).6 (- A ci­ nizmus, az „egészből” való kiábrándulás jelenthet együttélést vagy többszöri házasságkötést.) A kulturális részfunkció diszfunkcionális megjelenítése, a házasság „ p á r o ­ sítása” (politikai keret), agyon lakodalmasítása (elpiacosodás). A házas felek elszenvedői lettek az ünnepnek (passzivitás), az adott hagyományos keretek megszűnését nem követi semmi, nincs saját elképzelés, „megteremtő erő” (a kreativitás hiányos). IX. T E N D E N C IÁ K . A házasságkötésben, rítusában az értékrendek természetszerűen heterogén módon tükröződtek. Ezenkívül viszont jól megfigyelhetők az értékrendek tudatossági szintjeinek, alacsony foka, az elkendőzésre való hajlam, a rejtőz­ ködő bevallása, az értékrendek egybemosása. Továbbmenve - eltérő fokban - nem volt kohéziójuk („szent” értékrendek), társadalmi erejük csekély. Jellem­ zőjük a zavarodottság és a bizonytalanság.2 Pusztán az e témában vizsgált jelenségek alapján leírhatónak gondolom azt, hogy ünnepkultúránk általában véve elszegényedett, hogy az ünnep lényegé­ ben benne levő materiális elemek szerepe fölerősödött, az ezekkel együtt já­ ró integráló-kohéziós hatás felerősödése nélkül. Az értékrendek területén általános a hit - és a hit elvesztése. A tradicionális keresztény értékrend - itt helyesebbnek érzem e helyett „az egyház” szóhaszná­ latát - elveszítette tekintélyét, függetlenségét, hitelét. Az értékrendet megszemé­ lyesítő klérus olyannyira megtalálta szerepét, helyét a másik értékrendben (mun­ kásmozgalmi értékrend), hogy vele összefonódva nem képviselt másságot, töme­ gesen fölvállalható, tiszta értékrend-alternatívát. A munkásmozgalmi értékrend, vagy szocialista értékrend „emberi dimenziója” , elmélete ki sem alakult tel­ 30 �jes mértekben, társadalomépítő praxisának kudarca az értékrend létjogosultsá­ gát kérdőjelezte meg. A „szent” értékrendek Magyarországon válságban voltak. Mindkettő, magához mérten a tömegbázisvesztés hosszan tartó időszakát élte, azzal a különbséggel, hogy a tradicionális keresztény értékrendnél (egy­ ház) valamelyest elkülöníthető a fej a testtől, tehát a transzcendencia mint olyan, továbbra is a legjelentősebb vonzóerőt képviselte, vagyis a „hívek” számszerű növekedése mellett, belső megújulási folyamat is megindult. A tradicionális keresztény értékrend tömegbázisa ilyen formán tehát mégiscsak nőtt, míg a munkásmozgalmi értékrend mindig igen labilis test, alig-alig tudta elviselni, az értékrendnek hosszú idő óta megfelelni képtelen, hitelétvesztett „fejét” . Az értékrend tömegbázisa jelentős fogyásnak indult, a rep­ rezentáns uralkodóréteg esetében sem különíthető el élesen, hogy az érték­ rendet meggyőződésük vagy személyes érdekeik alapján képviselték-e? A puritán felhalmozó értékrend továbbélése a 8o-as évek végén kérdéses. A vállalkozó társadalmi keretek olyannyira szűkké váltak, hogy az a viszony­ lag széles réteg, amelyik kelet-európai módon, de eredményesen tudott fel­ halmozni, a jövőben legfeljebb csak korábbi befektetéseinek gyümölcseit él­ vezheti, de felhalmozásra képtelen lesz, mivel azonos aszketikus fogyasztás mellett is meglehetősen nőnek kiadásai; valamint az önkizsákmányoló munka­ végzés tovább nem fokozható. Feltehető, hogy életszínvonalának fenntartására fogja fordítani megszerzett tartalékait. A fogyasztó-hedonista értékrend egyrészt szintén teret veszthet, hiszen a fentiek rá is vonatkoznak. Az általános eszmétlenség és értékrendválság idő­ szaka, a felhalmozás ellehetetlenülése az általános fogyasztási nehézségek és zavarok feltehetően megnövelik a fogyasztó-hedonista értékrend értékét, szerepét, igényét, házasságkötésben játszott normatív szerepét. X. Ü N N E P . Az ünnep a társas lét eszenciája. Létezésénél fogva közösségi. Az „É n ” magányának, elszigeteltségének feladása, feláldozása a köz oltárán. Az összekülönbözőség helye a hétköznap, az összetartozás tere az ünnep. Az ünnep kilépés az időből, rácsodálkozás a végtelenre, betekintés a legizgalmasabba, közeledés a transzcendens felé. Az ünneptől megfosztott ember vesztesége kettős : elveszíti értékrend szerint az ünnepet, és elveszíti ezáltal annak tudatát is, hogy veszített va­ lamit. . . Az ünnepek paradox eseményei az emberiségnek. Az ember csillapíthatat­ lan igényéből táplálkozik, „a világ egészének univerzális helyeslésének át­ éléséből” , és válik önmaga, önmagunk, az „É n ” helyeslésének „átéltetésévé” . Elszentségtelenedhet, ami „szent” és szentté válhat, ami „profán” . ir o d a l o m . 1. H a n k is s E le m é r: Az é rté k tu d a t, k if o rr a tla n s á g a , (D iag n ó ziso k .) M ag v ető K iad ó B u d a p e s t 1983. 2. T o m k a M ik ló s: É le tfo rd u ló k ü n n e p lé s e a sz o c ia lista o rsz á g o k b a n . K u ltú r a és k ö zö sség . 1982'5. 3. P á p a y Z su z s a : A la k o d a lo m sz o cio ló g iá ja. M ozgó V ilág. 1987/7. 4. S z é m á n Z su z s a : A la k o d a lo m h a g y o m á n y ő rz ő sz e re p e és tá r s a d a lm i f u n k ­ c ió ja F e ls ő tá r k á n y o n . E th n o g rá fia . 1983/2. 5. H a n k is s E le m é r: T á rs a d a lo m p a to ló g ia (D iag n ó ziso k II.). M ag v ető K iad ó . B u d a p e st. 1986. 6. M ü lle rn é : B u d a n e st, X III. k e r ü le ­ ti a n v a k ö n y v v ezető . (Szóbeli kö zlés.) 7. H e rn á d i M ik ló s: Ü n n e p lő tá r s a d a lo m . K o s su th K iad ó . B u d a p e st, 1985. 8. H e rn á d i M ik ló s: A sz a b á lv o z o tt ü n n e p . V ilág o sság . 1984/7. 9. H e rn á d i M ik ló s: T a lló z á s az ü n n e p e k k el fo g lalk o zó sz a k iro d a lo m b a n . V ilág o sság . 1978/8-9. 10. Az ü n n e p te g n a p és m a. V ilág o sság . 1978/ 8-9. (T e m a tik u s szám .) 11. H a n ­ k iss E le m é r: A fe k e te do b o z. V aló ság . 1987/4. 12. H a m v a s B é la : Ü n n e p és k ö zö sség . In : A lá th a ta tla n tö r té n e t. E g y e te m i N y o m d a . B u d a p e s t, 1943. 13. B e re n d T . I v á n : G a z d a sá g i ú tk e r e s é s 1956—1965. M ag v ető K ia d ó . B u d a p e st, 1983. fe lh a szn á lt 31 �műhely SERES PÉTER Madách „Szép új világ"-a „ Kísértet járja be Európát a kommunizmus kísértető." - E zt a ,,klasszikussá” vált mondatot, A Kommunista Párt Kiáltványa kezdőso­ rát ma egyre többen idézik Európa- sőt világszerte. Persze, ma már nem úgy értelmezik a benne foglaltakat, mint ezt Marx és Engels tette a dokumen­ tum megjelenésekor - 1848 februárjában de még csak nem is úgy, mint Lenin a század elején, amikor is többek között erre alapozva dol­ gozta ki az orosz forradalom, majd az ezáltal létrehozott államszerkezet alapvonásait. M a mind többen úgy értelmezik a megfogalmazást, mint a kommunizmus egyetlen mondatba tömörített nekrológját, hiszen köztudott, hogy kísértető csak egy halottnak lehet. Hogy végül is ebben a kérdésben ki, hogyan foglal állást, az mindenki­ nek meggyőződésétől függő magánügye, ez engem pillanatnyilag nem is igen érdekel (bár természetesen magamnak is megvan az erre vonatkozó véleményem). Nekem itt és most csupán annyi a célom, hogy megkísérel­ jem bemutatni, hogy milyen összefüggések vannak a marxista kommuniz­ musfelfogás, illetve A z ember tragédiája tizenkettedik színének jövőképe között. Mert, hogy vannak ilyenek, az vitathatatlan tény. Mint ahogy az is, hogy ezek az összefüggések korántsem egyértelműen pozitívak. Nem azok már az elméleti alapokkal való összevetésben sem, nem is szólva a történelmileg tapasztalt gyakorlat olyan megnyilvánulásairól, mint például a sztálinizmus, a maoizmus, vagy akár a posztsztálinista „államszocializ­ mus” , amelynek persze legfeljebb annyi közük van a marxizmushoz, hogy téziseit és elgondolásait hivatkozási alapként kezelik, noha valóságos tevé­ kenységükben nem sokkal állnak közelebb hozzá, mint Hitler „nemzeti s z o c ia liz m u s a ".Éppen ezért én - bár többször beszélek majd ezen meg­ valósult rendszerekről is - azt tekintem elsőrendű feladatomnak, hogy a szo­ cializmusnak és a kommunizmusnak a „három nagy” , azaz M arx, Engels és Lenin műveiből kiolvasható „ ideáját ” vessem össze azzal az elképzelt jövővel, amit Madách a falanszterben megjelenít. Mielőtt azonban erre rátérnék, szükséges utalnom arra is, hogy a drá­ mában ennek a társadalomnak milyen követelményeknek kell(ene) meg­ felelnie. Erre vonatkozóan idézem tehát Ádám néhány mondatát, aki a megelőző, londoni szín vége felé a kortárs kapitalizmusban végsőkig csa­ lódottan felvázolja egy eljövendő, általa ideálisnak tekintett világ képét, s (akárcsak a kommunisták) meg is van győződve arról, hogy a megálmo­ dott társadalomnak el kell jönnie: „Én társaságot kívánok... / Mely véd , nem büntet, buzdít , nem riaszt. / Közös erővel összeműködik. / Minőt a tudomány eszmél magának, / És melynek rendén értelem virraszt. - / E z el 32 �f og jőni, érzem jól, tudom ...” - Milyen hatalmas, tiszta és szent meggyő­ ződés! S mekkora képtelenség mindaz, amire vonatkozik! Hiszen, ha vé­ gignézzük az utópiák fejlődését Platón államától napjainkig; ha gondolunk arra, hogy a marxizmus kezdettől fogva a „ proletárdiktatúra" fogalm ával operál; ha figyelembe vesszük Lenin azon kijelentését, mely szerint: „ M in­ den állam »külön elnyomó hatalom« az elnyomott osztály leigázására. Ezért minden állam nem-szabad és nem-népállam.” (Lenin: Állam és forradalom ); akkor azonnal világossá méltóan naiv egy olyan világ képzete, nem riaszt...” D e mivel nekem nem a inkább Ádámmal együtt át kell lépnem lesz előttünk, mennyire szeretetre „ M ely véd , nem büntet, buzdít, magam mai eszével kell ítélnem, egy új világba, tehát: „ Vezess, ve ­ zess Lucifer e világba .” Apropó, Luciferi! Ő az a Sátán bőrébe bújt, kissé talán cinikus gondol­ kodó, az emberi történelem önjelölt idegenvezetője, aki „Fényhordozó" jelentésű nevéhez méltóan mindvégig ellentmond az Úr nemegyszer marxi - pontosabban vulgármarxista - tételekhez hasonlókat deklaráló hangjának. (Hogy mennyiben nevezhető marxistának az Űr? Például abban, hogy már a második színben - , s a Biblia első könyvében - kiűzi az embert az É d enből, mégpedig azért, mert evett a Jó és Rossz tudásának fájából, vagyis megszerezte az értelmet, tehát valóban Emberré lett; ez pedig igen közel áll ahhoz, amit például Sztálin, Mao , vagy éppen Rákosi próbált több-kevesebb sikerrel - megvalósítani a vezetése alatt álló államban. D e némileg „m arxistának” tekinthető akkor is, amikor végszavában sem ígér Ádám nak közvetlenül elérhető boldogságot, csupán szinte végtelen harcot hiszen: ,, Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!”; ez pedig né­ mileg egybecseng azzal, ahogy a marxizmus ideológusai a kommunizmust csak a távoli jövőben tekintik megvalósíthatónak, a közbeeső nemzedéke­ ket pedig arra buzdítják, hogy a cél elérése érdekében mondjanak le sze­ mélyes kényelmükről és boldogságukról.) Lucifer tehát mintegy „ellensúly­ ként” is szerepel ebben a műben és - annak ellenére, hogy végső soron kollektív öngyilkosságra biztatja az emberiséget - tulajdonképpen nem más, mint a történelmi folyamatok józan végiggondolásában és értékelésében/értelmezésében segédkező szkepszis megszemélyesítője. Vagyis nem gonosz és nem Sátán! S éppen ettől válhat érdekessé - esetenként mérv­ adóvá - mindaz, amit a történelemről általában, s magáról a falanszter­ ről mint olyanról kifejt Ádámnak. Az, hogy az általa képviselt filozófia meglehetősen pesszimista, az a korszak magyar valóságának ismeretében teljesen érthető. S ennek a pesszimizmusnak a falanszter sajátos, csak Madáchra jellemző kialakításában is fontos szerepe volt. Hogy miben áll ez a sajátosság? Mindenekelőtt abban, hogy - noha nem csupán a társadalombölcselet, de még a kozmogónia tekintetében is tökéletesen tisztában volt írónk az alapforrásként szolgáló Fourier egész rendszerével - bemutatott modelljé­ ből kihagyta mindazokat a vonásokat, melyek a francia gondolkodónál enyhítik az általa leírt falanszter embertelenségét. Tudatosan nem vette fi­ gyelembe például azt, amit Fourier az emberi szenvedélyeknek a rendsze­ ren belüli szerepéről mondott, vagyis azt, hogy: „Az a társas rend, amely föl fogja váltani a civilizált inkoherenciát, sem a mérsékletet, sem az egyen­ lőséget nem tűri el, sem a filozófiai célok bármelyikét. Heves és kifinomult szenvedélyeket akar: amint megalakult a társulás, annál könnyebben 33 �békülnek meg egymással a szenvedélyek , minél elevenebbek és számosabbak.” (Fourier: A négy mozgás és az általános rendeltetések elmélete). Ez a gondolat természetesen nem felelt meg Madách prekoncepciójának, aki a tökéletes egyenlőséget és egyhangú szürkeséget tette meg rendszere alap­ jának, így mint ezt Cassius „megzabolázása” is bizonyítja - kénytelen semmibe venni mesterének az emberi szenvedélyek pozitív határára vonat­ kozó nézeteit is. Az elgépiesedést hangsúlyozandó, magától értetődően hagyta figyelmen kívül azt is, hogy Fourier az öt „ érzéki hajlam”-ra (látás, hallás, ízlelés, szaglás, tapintás), a négy ,,lelki hajlam" - ra (barátság, szerelem, családi ér­ zés, becsvágy) és a három „ elosztó szenvedély”-re (változatosság, versen­ gés, együttérzés), illetve ezek szervező és szabályozó hatására alapozza egy harmonikus termelőtevékenységen belül - az egyén szabad, ugyanak­ kor a közösséghez idomuló fejlődését. E z így egyáltalán nem felelt volna meg Madách meglehetősen sötétre festett képének, ezért nemcsak elhagyta az egészet, de a család, anya és gyermeke szétszakításának, az eltérések büntetésének szinte túlzott hangúlyozásával éppen a francia utópista szo­ cialista rendszerének lényegét váltotta az ellenkezőjére. De éppígy nem vette figyelembe az eredeti falanszter rendszerének azon - M arx által A tőke I. kötetében említett vonását, melyet Fourier a ,,courtes séances” névvel illetett, s amely nála azt jelentette, hogy szándé­ ka szerint a munkások két-két órás periódusonként eltérő jellegű munkatevékenységeket végeznének, ezáltal pedig - a szerző csaknem szó szerin­ ti megfogalmazásában - képessé lennének szellemi szükségleteik teljesebb kielégítésére, mint a régebbi idők bármely tőkése. Madáchnál ez a vonás teljesen eltűnik, ezért panaszkodhat Michelangelo arra, hogy állandóan széklábat kell faragnia, ami - természetesen - nem teszi lehetővé alkotás­ vágyának kiélését. Itt meg kell jegyeznem, hogy nekem úgy tűnik, mintha Madách Fourier-nál jobban látta volna előre a modern ipari társadalom fejlődé sét, hi­ szen a végletes specializálódás, például a szalagmunka bevezetése valóban az általa jelzett irányban hatott (mint ezt jóval később Chaplin művészi érvénnyel is megfogalmazta a „ Modern idők ” nem egy jelenetében). De ugyanez a gondolat jelenik meg Marx azon kijelentésében is, miszerint: ,,A részmunkás egyoldalúsága, sőt tökéletlensége tökéletességévé lesz , mi­ helyt tagja az összmunkának.” (M arx: A tőke I. kötet.). S, ha ehhez még azt is hozzávesszük, amit Marx jegyzetében az ember ebből következő fizikai/biológiai változásairól írt, elénk tárul egy olyan megdöbbentő tár­ sadalom képe, melyhez talán csak a X X . századi disztópiák és valóságok, így H. G. Wells szelenitáinak, vagy eloy-ainak társadalma és Aldous Huxley ,,szép új világ” -a, illetve a náci lágerek, a sztálini „nagy építkezések,, ; vagy a Vörös Khmerek rendszerének rémképei és víziószerű tárgyai hason­ líthatók. Láttuk, hogy ezen a ponton a Tragédia gondolatmenete igencsak közel került a marxizmushoz. Hogy mennyire volt ennek tudatában maga M a­ dách? Mennyire ismerte a közgazdaságtan és a politikai gyakorlat ezen új rendszerének alapjait? Művéből megítélhetően, vagy egyáltalán nem, vagy csak alig. Elmondhatjuk ezt annak ellenére, hogy a marxizmus igen­ is gyakorolhatott volna akár közvetlen hatást is az íróra: hiszen már 1849ben megjelent Pesten az „ A honvéd és kötelességei” című könyv, ame- 34 �lyik oly részletesen foglalkozik a „commimismus” elveinek egyébként egyáltalán nem ledorongoló - cáfolatával, hogy az már ezen elvek magyarországi elterjedtségének és hatásának bizonyítékaként is felfogható; hi­ szen az ötvenes évek közepén többek - például Vetter Antal honvéd al­ tábornagy, vezérkari főnök, Mihálótzy Géza Gyula honvéd ezredes és Kászonyi Dániel honvéd százados (a rangok és beosztások természetesen mind az egykori, 1848-49-es honvéd hadseregre vonatkoznak) részvéte­ lével megalakult Londonban a Magyar Szociális Demokrata Egylet , ami­ nek híre az emigráció és az itthoniak közötti szoros kapcsolatokat figye­ lembe véve, eljuthatott hozzá is. Eljuthatott, ám a szöveg tanúsága szerint nem jutott. Illetve: az egylet megalapításáról talán tudott Madách, esetleg olvasta az említett könyvet is, a marxizmus elveiről azonban vélhetőleg nem volt világos képe. S talán jobb is volt ez így! Mert mit szólt, mit szólhatott volna a dik­ tatorikus idegen uralom alatt álló országban, kényszerű elszigeteltségben élő író ahhoz a mozgalomhoz, mely már legelső dokumentumában is egy erőszakos hatalomátvételről beszél elérendő pozitív célként, mondván: „A proletariátus fejlődésének legáltalánosabb szakaszait felvázolva, a fennálló társadalmon belül dúló többé, vagy kevésbé burkolt polgárhá­ borút követtük nyomon addig a pontig, amelyen nyílt forradalomban tör ki, és a proletariátus a burzsoázia erőszakos megdöntése után megalapít­ ja uralmát." (M a rx-E n g els: A Kommunista Párt K iáltványa). Vagy mit szólt volna ahhoz a kijelentéshez, mely számára kétségtelenül minden tár­ sadalmi rend felrúgását, a féktelen indulatok elszabadulását érzékeltette: ,,A proletariátus, a mai társadalom legalsóbb rétege, nem emelkedhet fel, nem egyenesedhet ki anélkül, hogy levegőbe ne röpítse a hivatalos társa­ dalmat alkotó rétegek fölötte emelkedő egész felépítményét " (u. ott). S vajon ő, ezen rétegek egyik képviselője elfogadhatta-e a munkásosztály - , mint láttuk, egyébként is erőszakos - hatalomátvételének következő in­ doklását: „A proletárok csak úgy hódíthatják meg a társadalmi termelő­ erőket, hogy megszüntetik a maguk eddigi elsajátítási módját, és ezzel az egész eddigi elsajátítási módot." ? Ezekre a kérdésekre teljesen egyértelmű a válasz: a polgári demokrácia, sőt, általában véve, a demokrácia híve­ ként nem fogadhatta el a fenti elveket, nem érthetett egyet semmiféle dik­ tatorikus berendezkedéssel. Ebből következik az, hogy nem vette figye­ lembe a marxizmus azon megállapítását sem - még akkor sem, ha egyál­ talán találkozott vele - , mellyel pedig vélhetőleg egyet is értett volna, hi­ szen alig tíz évvel korábban maga is tapasztalhatta - Táncsics tevékeny­ ségét figyelve - a benne foglaltak valóságos voltát (noha maga Táncsics nem tartozott a kommunista mozgalomhoz, csak gondolkodásában és a munkásokhoz való viszonyában fedezhetünk fel a marxizmushoz közeli elemeket): „ A kommunisták legközelebbi célja...: a proletariátus osztállyá alakítása, a burzsoá uralom megdöntése..." (u. ott). Egyetértett volna? E z közel sem bizonyos. Az első számú céllal bizonyára igen, hiszen annak szükségességét 1848-49-ben maga is érzékelhette. A második számúval azonban csaknem ugyanilyen bizonyosan nem, hiszen a kor M agyarorszá­ gában még a burzsoázia valódi osztállyá alakulása sem ment végbe. De nemcsak ezért nem! (Ez a magyarázat egyébként is túlzottan mar­ xista ízű lenne, így adott esetben némileg megkérdőjelezhető.) Nem értett volna egyet a kijelentésekkel azért sem, mert az 1848-ban, tehát a magyar 35 �forradalom évében megjelent dokumentumból kiragadott ezen mondatok erőszakosságukkal és diktatúrára való közvetlen utalásukkal valószínűleg meg akkor is visszariasztották volna őt, ha egyébként elhitte volna a szer­ zőknek, hogy ,, A proletárhatalom az óriási többség önálló mozgalma az óriási többség érdekében.” (u. ott). D e voltaképp miért is hitte volna el? M i, a közel százötven évvel későbbi utódok már pontosan tudjuk, hogy - noha a ,,három nagy” őszintén és komolyan gondolta a proletár­ diktatúra demokratikus voltát (ami már nyelvileg is tökéletes önellent­ mondás) - az ezeken az alapelveken létrejött, vagy azokra hivatkozó ké­ sőbbi államok közel sem voltak a tökéletes népuralom példái, inkább a Madách által elképzelt elembertelenedett és elgépiesedett társadalomhoz voltak hasonlíthatók. És mit szólt, mit szólhatott volna a magyar forradalmat átélt, a felelős magyar kormány és országgyűlés létét igenlő Madách, M arx következő mondataihoz: „...a parlamentáris köztársaság a forradalom elleni harcá­ ban kényszerítve látta magát arra, hogy a megtorló rendszabályokkal együtt a kormányzati hatalom eszközeit és központosítását is erősítse. Ezt a gépezetet minden forradalmi átalakulás tökéletesítette , ahelyett, hogy szétzúzna volna."? (M arx: Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikája). E z a felfogás bizonyosan nem felelt volna meg Madáchnak, akinek sze­ mélyes tapasztalatai egyáltalán nem arra mutattak, hogy a parlamentáris köztársaság a forradalom ellen lépett fel. Épp ellenkezőleg! Ő tehát nem juthatott el addig a következtetésig, mely Lenin véleménye szerint „ r endkívül pontos, határozott, gyakorlatilag megfogható" (Lenin: Állam és for­ radalom), vagyis addig a pontig, hogy „az államgépezetet... össze kell tör­ ni , szét kell zúzni”, (u. ott). M ivel Magyarország éppen ekkoriban kísér­ letezett egy független államszervezet létrehozásával, a magyar író termé­ szetesen a marxizmustól teljesen eltérően építette fel saját jövőbeli társa­ dalmát, bár - mint látni is fogjuk - az állam léte, vagy nem-léte a fa­ lanszter esetében is meglehetősen kérdéses. Mégsem mondhatjuk azonban, hogy mindenben olyan óriási lenne a különbség Madách és a marxisták között, hiszen koruk kapitalizmusának megítélésében egész jól egyetért(hét)nének, bár az író természetesen köl­ tőiebben (s némileg hosszabban) fogalmazza meg véleményét a londoni színben, mint ezt Engels teszi egyik írásában. A német gondolkodó ugyan­ is egy igencsak tömör és szarkasztikus mondatban foglalja össze a rend­ szer uralkodó osztályáról vallott nézeteit: ,, Modern burzsoáinknál faragat­ lanabb tuskók még nem voltak a földön.” (Engels: A lakáskérdéshez). Hogy ez a vélemény - így önmagában - mennyire helytálló, az ugyan né­ mileg megkérdőjelezhető, de, ha ezt a kijelentést kiterjesztjük bármely társadalom uralkodó elitjére - ideértve természetesen a „kommunista” párt- és tanácstitkárok stb. döntő többségét is - , akkor már kétségtelen­ né lesz igazságtartalma. S talán ez vezetett Madách szövegében arra a kérdésre, melyet Ádám tesz föl Lucifernek, látva a londoni színben meg­ testesült ,,klasszikus kapitalizmus” visszataszító vonásait: „ K i mondja meg itt , melyik bűnösebb, / Avagy csupán a társaság talán? - / Hol az ro­ had - buján tenyész a bűn.” Itt tehát szinte tökéletes az egyetértés, ami végső soron nem is csoda, hiszen mindketten saját tapasztalataikból szűr­ ték le egybehangzó véleményüket. Egyebekben azonban igen nehéz közvetlen párhuzamot vonni Madách �és a marxizmus társadalomfelfogása között, habár következtetéseik nem egy ponton érintkeznek egymással, még, ha olyan formában is, hogy a Tragédia negatívan értékeli ugyanazt, ami a marxizmusban, mint pozití­ vum szerepel. Ilyen találkozási pont többek között az is, hogy Ádám kérdésére válaszolva, Lucifer egészen nyíltan utal arra, hogy a falanszte­ rek világában megszűnt a nemzeti tudat „feleslegessé” lett ideája, mi több, rejtetten még azt is érzékeltetni látszik, hogy ezzel együtt megszűnt magának az államnak a fogalma, létezése is, hiszen: „E régi eszmék töb­ bé nincsenek. Nem kisszerű volt-é a hon fogalma? / Előítélet szülte egy­ szer azt, / Szűkkeblűség, versengés védte meg. / Most már egész föld a széles haza. ! Köz cél felé társ minden ember, / S a csendesen folyó, szép rend fölött! Tisztelve ál! őrül a tudom ány ” S Ádám - nem tud­ ván, hogy ez a rendszer valójában mit is jelent, s közben azért némileg sajnálkozva a „hon fogalmá”-nak eltűnésén - így válaszol erre a fenti kijelentésre: „Beteljesült hát lelkem ideálja, / Ez mind derék, ezt így kívántam én is.” Látjuk tehát, hogy éppen azon fogalom megszűnése okoz neki fájdalm at, amelyért az 1848-49-es magyarok a leginkább küzdöttek, s amelyet később az (állítólag) a marxi elvekre alapozó államrendszerek, a „proletár internacionalizmus” jelszavára hivatkozva, annak eredeti értel­ mét többé, vagy kevésbé szándékosan félremagyarázva (hiszen M arx, E n ­ gels és Lenin mindig is hangsúlyozta, hogy a nemzeti öntudat és a hazafiság nemcsak nem zárja ki a proletár internacionalizmust, de feltétele is annak), vagy mellékesnek és teljesen elhanyagolhatónak, vagy kifejezetten károsnak tekintettek. De végül is milyen Madách falanszterének államszervezete? Van-e egy­ általán? É s, ha van, akkor kik uralják? É s milyen elvek szerint? Ezekre a kérdésekre csaknem lehetetlen megbízható feleletet adni. Igaz, a Tudós és az Aggastyán központi szerepét látva technokráciára, vagy gerontokráciára gyanakodhatnánk, ez azonban meglehetősen bizonytalan. Am it ugyanis biz­ tosan tudunk, az csupán annyi, hogy ebben a társadalomban mindent még a nácizmus gyakorlatához és Orwell rémképéhez egyaránt hasonlítha­ tó „pároztatási indexet” is - végső soron a közvetlen és ráadásul igen primitíven felfogott célszerűség határoz meg. S bár ez a pragmatikus gon­ dolkodásmód bizonyos korszakok amerikai társadalmát éppúgy jellemez­ te, mint a húszas évek egyes konstruktivista mozgalmait - pl. a Bauhaus tevékenységét - , a „legtökéletesebben” mégis a különböző totális uralom­ ra törő rendszerekben nyilvánult meg, a sztálinizmustól a hitlerizmuson és a maoizmuson keresztül egészen a kambodzsai „vörös” rémuralomig. S ta­ lán nem véletlen az sem, hogy e rendszerek többsége a kommunista elve­ ket hirdette, illetve azokra hivatkozott. Sőt: bizonyára nem véletlen, hiszen Engels, majd az őt kommentáló Lenin egyaránt „a demokrácia »elalvásáról« és »elhalásáról«" beszél. (Lenin: Állam és forradalom). Igaz persze az is, hogy Lenin - , aki talán előre megérezte mindazt a torzítást, amit ez a kijelentés lehetővé tesz, egy totális diktatúra ideológusainak kezében ehhez hozzáfűzte azt a magyarázatot is, mely szerint: ,,Ez első pillanatra nagyon különösnek tűnik. De csak annak »érthetetlen«, aki nem gondol­ kodott azon, hogy a dem okrácia szintén állam, és hogy következésképpen a demokrácia is eltűnik, amikor eltűnik az állam ” (Lenin: Állam és for­ radalom). Még, ha figyelembe is veszem azonban mindezt a pontosítást, szigorítást és megkötést, mely ez utóbbi idézetből voltaképp kiolvasható, 37 �még akkor is kérdéses marad számomra, hogy vajon a demokratikus ál­ lamforma valóban „ külön elnyomó hatalom’ ’-e - mint ezt korábban idéz­ tem - és ily módon valóban szükségszerű és elkerülhetetlen-e annak „elh a ­ lása” ? Nekem úgy tűnik, Madách véleménye szerint nem. Mi több: itt nemcsak a demokráciáról, hanem magáról az államról, mint olyanról is beszélhetünk, hiszen a marxizmus ezen konstrukció teljes és végső megszűnését tételezi. Ha viszont megfigyeljük az Aggastyán büntető/jutalmazó, a szabályokat kialakító és betartató feladatkörét a falanszter - látszólag tökéletes egyenlőségen alapuló, valójában azonban erősen hie­ rarchikus - rendszerében, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy itt közel sem beszélhetünk az állam valóságos eltűnéséről. Hiszen, ha elhagyjuk a mar­ xista értelemben vett „ osztály” fogalmát és jellemzőit, melyek itt valóban nem léteznek, akkor erre a világra is tökéletesen jellemzőnek tűnik Lenin azon megállapítása, hogy: „ . ..az állam egy megbatározott osztály uralmi szerve...” (Lenin: Állam és forradalom). Madáchnál természetesen nin­ csenek osztályok, a szövegből megítélhetően azonban van egy olyan réteg (vagy vannak olyan személyek), amelynek tagjai (akik) igencsak erőtelje­ sen meghatározzák az egész rendszer működését, lenyesegetik az általuk vadhajtásnak tekintett, véleményük szerint a közösség érdekeivel ellentétes ,,kinövéseket" D e végül is milyen valójában a Madách által „megálmodott" társadal­ mi formáció? Azt már az eddigiek alapján is megállapíthatjuk, hogy egy­ értelműen elgépiesedett és elembertelenedett, egyszóval szándékosan disztópikus. E z akkor válik igazán érdekessé, ha figyelembe vesszük, hogy az ilyen típusú képzetek inkább a X X . századra, azon belül is főként a tota­ litárius államok (mindenekelőtt a hitleri Németország és a sztálini Szov­ jetunió) megjelenésének idejére, illetve az ezek után jelentkező étatista ál­ lamalakulatok (így a negyvenes-ötvenes évekbeli Egyesült Államok) ,,fény­ korára” tehetők, kivéve talán Wells-t, aki - valószínűleg fábiánus nézetei hatására - már a század első évtizedében megteremtette saját rémál(la)mait. Megállapításom azonban - a már szintén említett Huxley és Orvell mellett - éppúgy vonatkozik Vonnegut 14. számú Utópiájára, mint Bradbury minden könyvet elégető, a gondolkodást kifejezetten tiltó, teljesen ,,amerikanizálódott” világára, vagy éppenséggel Karinthy Capilláriájára. S, ha mindezt figyelembe vesszük, akkor elmondhatjuk, hogy Madách drá­ mája tekinthető mintegy mindezen művek egyik őse, azaz egy „ paleodisztópia” gyanánt, hiszen a X V III -X IX . században inkább ennek ellenkező­ jével találkozni, így Verne is például csak élete - és a kilencvenes évek végén jut el addig a pontig, hogy írásaiban rögzítse az általa mindaddig felhőtlennek tekintett ipari fejlődés árnyoldalait is. Meg kell persze jegyeznem azt is, hogy a nem negatívnak szánt utópiák is meglehetősen fasizoidnak tűnnek számomra, hiszen - mint ezt már nem egy kutató, így a lengyel Stanislaw L em , vagy a svéd Sam J . L u n dva ll is megállapította a s cience fiction történetéről és fejlődéséről írott monográ­ fiájában (mely műfajban ők besorolják az utópiákat és disztópiákat is) - minden ilyen elképzelt államszervezet rendelkezik a totális irányításra való törekvéssel, polgárai teljes és állandó felügyeletének igényével, s a követelményeknek meg nem felelők megbüntetésének rendszerével. A követelményeknek pedig általában senki nem felel meg, aki valamilyen módon eltér az átlagtól, akinek egyéni céljai és gondolatai vannak. Ez 38 �pedig igencsak egybecseng azzal, amit az állítólag a marxizmusra alapozó országok gyakorlatában követtek, noha a „három nagy” hangsúlyozta az egyén minél teljesebb szabadságát a „ proletárállamon " belül. Engels pél­ dául így írt az állam fokozatos „elhalásával” , illetve elnyomó és irányító funkcióinak egyre kisebb területre történő korlátozásával kapcsolatban: ,,Az állambatalomnak társadalmi viszonyokba történő beavatkozása egyik területen a másik után feleslegessé válik és elenyészik ... A szemé­ lyek feletti kormányzás helyébe dolgoknak az igazgatása és termelési folyamatoknak a vezetése lép." (Engels: Anti-Dühring. Eugen Dühring úr tu­ dományforradalmasítása.). Madáchnál azonban szó sincs a személyek közvetlen irányításának meg­ szűnéséről (bár Ádám korábban idézett mondatai látensen ezt a célkitű­ zést is tartalmazzák), hiszen a falanszterben igenis van személyes bűn, s ezáltal személyre kiszabott büntetés is. S, hogy mik ezek a bűnök? Csupa alapvető emberi tulajdonság: Cassius elveiért bármikor harcolni kész in­ dulatossága; Luther szellemiséget felélesztő lelkesültsége; Michelangelónak az elembertelenedettség ellen ható szépségvágya; Platón menekülése az el­ viselhetetlenné lett valóságból az ideák világába. S a büntetések? A lehe­ tő legprimitívebbek, csak a fizikai létből fakadók, arra vonatkoztathatók: kényszerű gyógykezelés (ez a totalitárius és étatista államokban egyaránt közkedvelt módszer), az ebéd elvonása, szobafogság, borsón térdepeltetés. Ezek az abszolút infantilis, de éppen gyermetegségük miatt mégis gyak­ ran a börtönök hangulatát is idéző büntetések már önmagukban is minő­ sítik a falanszter rendszerét, mely egyébként sokban hasonlít a megvaló­ sult „m arxista” gyakorlat ama elképzeléseihez, melyek szerint a kommu­ nizmusban meg kell szüntetni minden olyan eltérést, amely az átlagtól akár pozitív , akár negatív irányban megmutatkozik. Ezen „víziók” és M a­ dách elképzelt társadalma között azonban van egy lényeges különbség: Sztálin, a posztsztalinizmus és a többiek a gyakorlatban is megkísérelték realizálni elméleteiket, így nemegyszer államuk szellemi életének teljes elszürkítését érték el. S ezzel még közel sem értünk a végére a falanszter negatívumainak, hi­ szen csak ezután következik például a természet „célszerű” átalakítása, ami számos ponton érintkezik azzal az elmélettel és gyakorlattal, melyet az önmaguk által a marxizmus „m egvalósítójaként” deklaráló államok követ­ tek: ,,A z ember uralma alá hajtja a természetet ! ” Hogy ez mekkora képtelenség, arra - úgy tűnik - nemcsak saját korunk ökológusai és környezetvédői jöttek rá, hanem már Madách is, aki a Föld - a Tudós által lombikba szorított - Szellemével a következőket mondat­ ja kitörése előtt: „...Ez a lombik nekem / Nagyon szűk és nagyon tág. Hisz te ismersz, / Ádám , úgy-é, - most még nem is gyanítnak." E z a né­ hány sor, illetve a szellem ezt követő eltűnése nem emlékeztet-e minket azokra a katasztrófákra, amelyeket a természet „kordába szorított” erő­ inek elszabadulása idézett elő (természetesen sokkal gigantikusabb mére­ tekben) például Csernobilnál? De lépjünk csak tovább: a falanszter praktikumra törekvő felfogásából következik, hogy feleslegesként tűnt el e világból a rózsa, a ló, a kutya és az ökör, de még az oroszlán is, mégpedig részben amiatt, mert eleve nem bírt gyakorlati haszonnal, részben pedig azért, mert a technikai fejlő­ dés eredményeképpen az embernek többé már nem volt szüksége a mun­ 39 �kájára (és létére). Hogy ez mennyire hasonlít a X X . század kipusztuló nö­ vény- és állatvilágához, annak részletezését feleslegesnek érzem. D e akkor végül is mi maradt meg. „ Minő kérdés...? / É l ami hasznos, és mit ekko- rig a tudomány pótolni nem tu d o tt:/ A disznó és a birka, de korántse / Olyan hiányosan már, mint minőnek / A kontár természet megalkotá:/ Az élő zsír, ez hús - s gyapjútömeg, / Mely , mint lombik, céljainkra szolgál.” Ú gy vélem, ebben a gondolatban viszont annak az előképével talál­ kozunk, amelyik kialakította a „belterjes állattenyésztés” gyakorlatát, a napot soha nem látó, műemlőn nevelkedett ,,haszonállatok” világát, a tel­ jesen elgépesített tojás- és csirkegyárakat. A marxizmus a jövő gyakorlatára vonatkozó elképzeléseiben nem fogadta el a föld ilyen kiuzsorázását, ellenkezőleg: amikor Marx A tőke III. kötetében a kommunizmus földtulajdonáról beszél, annak gazdasági-társadalmi vo­ násain kívül figyelmeztet a természet ép állapotban tartásának kötelezett­ ségére is: „Egy magasabb gazdasági társadalomalakulat álláspontjáról az, hogy a földgolyó egyes egyének magántulajdonában van, éppoly képtelen­ ségnek fog látszani, mint az, hogy az egyik ember a másik magántulajdonában van. Még egy egész társadalom , egy nemzet, sőt, az egy időben lé­ tező összes társadalmak sem tulajdonosai a földnek. Csak birtokosai, ha­ szonélvezői annak és mint boni patres familias kötelesek jobb állapotban hagyni örökül a következő nemzedéknek.” Látjuk tehát, hogy itt nem ma­ gával az elvvel van baj. Hogy azonban ezek az elvek miként valósultak (illetve nem valósultak) meg a „kommunista” államokban, arra nézve ele­ gendő körülpillantanunk a világban, illetve - a gyakorlatba is átültetett „ökológiai” nézetekre vonatkozóan - néhány helyen beleolvasnunk vala­ mely „szocialista realista remekműbe” , mint akár Ázsájev magyarul 1950ben megjelent „ Távol Moszkvától ” című könyvébe, s máris nyerünk egy viszonylag megbízható összképet erről. (Persze, az igazság kedvéért azt is meg kell jegyeznem, hogy az ilyen, antiökologikus gondolkodás tulajdon­ képpen minden társadalmi formációra csaknem ugyanilyen mértékben ér­ vényes volt a X IX . század második felétől a X X . század utolsó harmadáig. S még az sem egészen biztos, hogy csak volt.) D e térjünk vissza a Tragédiához! A falanszter célszerűségi szempontok - és csak azok - szerint felépített világában ugyanis nemcsak a természet ilyen szellemben való átalakítása magától értetődő, hanem a művészet és a bölcselet kiirtása is. Hogy miért? Tulajdonképpen ugyanazon okból, ami miatt már Platón is megtiltotta ideális államában a művészetek többségé­ nek gyakorlását, mégpedig azért, mert csak megrontják az erkölcsöket, s elvonják az emberek figyelmét a valóságtól. Madách rendszerében azonban megjelenik egy új és a X X . századi olvasó számára nagyon ismerős v ád ­ pont: a társadalmi veszélyesség. Mert mit is mond az Aggastyán a tüzet fel­ szító Lutherre kiszabott büntetés indoklásaként? A következőket: ,,Te is­ mét / Mértéktelen fűtötted a kazánt. / Valóban úgy látszik, hogy szenvedé­ lyed / Veszélybe hozni az egész falansztert.” Az indok tehát - legalábbis a felszínen - az egyénieskedés, a közösség érdekeinek és létének a veszé­ lyeztetése. D e nem ugyanez volt-e az a vád is, amelynek következtében például Hegel, Thomas Mann, Lev Tolsztoj és mások művei a nácik könyvmáglyáira kerültek; amely miatt a legkiemelkedőbb szovjet alko­ tók, így többek között Bulgakov, vagy Szolzsenyicin hosszú évtizedekig hallgatásra voltak kárhoztatva, emigrációba kényszerültek, rosszabb eset­ 40 �ben pedig száműzetésre, internálásra, vagy halálra ítéltettek a sztálinizmus és az azt követő államszocializmus éveiben egyaránt. Ezek a tények pedig igencsak jól illusztrálják mindazokat a lehetséges visszaéléseket és szörnyű­ ségeket, melyeket a köz érdekére hivatkozva, egy totális hatalomra törő ál­ lamszervezet elkövethet (s többnyire el is követ). S ha már a filozófiánál tartunk, foglalkozzunk egy kicsit Platón nak a falanszterben felbukkanó alakjával is. Igen érdekes ugyanis Madách ,,szereposztása’’, mely szerint az Aggastyán éppen azt a filozófust sújtja a gondolkodásért büntetéssel, akinek az ideális államról alkotott elképze­ lései (így a művészetek elvetése, vagy a később említendő nő- és gyermek­ közösség) a legközelebb állnak az ebben a színben ,,megvalósult” rend­ szerhez. Ezt a kettősséget Ádám is hangsúlyozza, amikor a megbüntetett antik bölcs láttán így sóhajt fel: „Ah, mily szerep jutott, Plátó, neked / A társaságban, mely után epedtél!” Ugyanakkor e kettősség mégis természe­ tes hiszen nyilvánvaló, hogy míg Platón saját utópiájában az állam kivé­ telezett vezető rétegéhez sorolta önmagát, addig itt - annak hiánya, illet­ ve legfeljebb álcázott léte következtében - ő is a hétköznapi munkát vég­ zők közé sorolódott, akik viszont ki vannak téve jutalmazásnak és bünte­ tésnek egyaránt. D e ugyanebbe az irányba hat az a tény is, hogy míg az ő államát a filozófusok irányítják (ez pedig elvileg egy emberségesebben működő rendszert feltételez), addig itt erről szó sincs, sőt: a filozófia gya­ korlása egyenesen tilosnak minősül. Emellett végső soron azt sem lehet még viszonylag pontosan sem meghatározni, hogy tulajdonképpen ki is a hatalom birtokosa. E z pedig egyrészt Franz Kafka műveinek arctalan és személytelen hatalmi apparátusára emlékeztet, másrészt pedig a szta li­ nizmus és a posztsztalinista rendszerek gyakorlatára, melyekben a külön­ böző posztokat/státusokat betöltő emberek többnyire csak bábok voltak, míg a valóságos hatalmat senki által nem ismert személyek és szerveze­ tek gyakorolták a „demokratikus centralizmus” és a „szocialista demokrá­ cia”, de főként az ,, állambiztonság” és a ,, honvédelmi érdek” égisze alatt. A falanszterben érvényesülő tiltás azonban nemcsak a bölcseletre, ha­ nem a művészetek bármelyikére is vonatkozik (ezen a ponton tehát Madách ismét megsejtette a X X . századi valóság számos elemét). S ennek indok­ lásában - a célszerűtlenség és „oktalanság” mellett, amire még visszatérek - megint felbukkan a veszélyesség vádja is. Legalábbis erre utalnak a Tudós azon szavai, amelyekkel Ádámnak arra a megjegyzésére reagál, hogy a fennmaradt néhány írásmű szellemi hatása úgy is fel fogja borítani a falanszter látszategyenlőségen alapuló egész rendszerét, s így egy új, em­ beribb világlátás indukálójává lesz: „A méreg, melyet rejt, nagyon veszé- lyes,/ Azért nem is szabad olvasni másnak, / Csak aki hatvan évet megha­ ladt, / S a tudománynak szentelé m agát” E z pedig nem más, mint a nem is olyan régi posztsztalinista gyakorlatban volt a „zárolt anyagok” rend­ szere, illetve az az elv, mely szerint ,. kutatni mindent szabad, publikálni nem”. (S ehhez fűzzük hozzá azt is, hogy ez az - önmagában véve is igen­ csak diktatorikus rendszert sejtető - elv sem igazán érvényesült követke­ zetesen az utóbbi négy évtizedben.) Ha tehát tekintetbe vesszük a falanszternek a művészettel szembeni ma­ gatartását, akkor egyáltalán nincs mit csodálkoznunk az elgépiesedés ellen az esztétikumot és a változatosságot csatasorba állítani kívánó Michelan­ gelo kifakadásán, aki e szavakkal indokolja a meggyűlölt munkahely „ön­ kényes” elhagyását: „..miért mindig széklábat csináltam, / És azt is a lég- 41 �hitványabb alakra. / Soká könyörögtem, hagyják módosítnom / Engedjék, hogy véssek rá holmi díszt. / N em engedék. Kívántam változásul / A szék támláját, mindent hasztalan. / M egőrüléshez voltam már közel, / S otthagytamkínt, ott a mühelyet.” S hiába tudjuk mi, kései utódok, hogy a hoszszú idő alatt begyakorolt, mintegy reflexszé lett, automatizálódott mun­ ka eredményesebb és termelékenyebb; hiába értjük meg bizonyos mérté­ kig (a Bauhaus tevékenységének és a design fejlődésének ismeretében) a Tudós álláspontját is, miszerint: „ M i gyermekes. A serlegen virág, / A széktáblán ábrándos arabeszk, / Emberkezek, pazarlott műve mind. / S üdv tőbb-é a víz azon pohárból? / Kényelm esb-é e széken az ülés?” - Megért­ jük tehát ezt az álláspontot, de nem értünk egyet vele. Azért nem, mert mi már tudjuk, hogy üdítőbb a víz a pohárból, kényelmesebb az ülés a szé­ ken, ha az esztétikus; mert mi már ismerjük a lakótelepek méhkaptárszerű házainak szürke embertelenségét; és mert mi már tudjuk, hogy ez az anyagi világunkat nagyrészt jellemző szürkeség milyen mértékben szürkíti el szellemileg is a benne élőket. Éppen emiatt mi már igenis kívánjuk az ,,emberkezek pazarlón m üveit” , a virágot a serlegen és az arabeszket a széktámlán, bármilyen „gyerm ekes” is ez a falanszter racionálisan gondol­ kodó Tudósának a szemében. (Ha ilyen a racionalitás, akkor éljen az ir­ racionalitás!) A már többször is említett célszerűségi szemlélet felvet egy olyan kér­ déskört is, melynek elemeivel éppen Michelangelo problémájánál találko­ zunk, s melynek megoldásában/megválaszolásában véleményem szerint ta­ lálkoztak a marxizmus nézetei a Madách által kifejtettekkel: lehetővé te­ szi-e az egyén kívánatos szellemi fejlődését az, ha egész életében egyetlen munkafolyamathoz (pl. éppen a széklábak faragásához) van kötve? Ennek falanszterbeli megnyilvánulását, s „elméleti megalapozását” a következő három sorban foglalja össze a Tudós, aki végső soron az egész színben Ádám, Lucifer és az olvasó/néző vezetőjeként szerepel: „...a tökélyről az kezeskedik, / Hogy a munkás, ki ma csavart csinál, / Végső napjáig amel­ lett m a ra d ” És - a társadalmi osztályokba/rétegekbe való tagozódás mel­ lett - tulajdonképpen ugyanerre a végletekig racionalizált termelésre utalt Engels is, amikor saját korának angliai állapotát elemezve, némileg kriti­ kusan mutatott rá arra a tényre, hogy: „ A k i most munkásnak született, nem számíthatott másra, minthogy örök életében proletár m a ra d ” (Engels: A munkásosztály helyzete Angliában.) D e korábban már idéztem M arx megjegyzését is a A tőke soraiból, mely a részmunkás „tökéletességgé” váló tökéletlenségére vonatkozik. Ennek a szoros megkötöttségnek, melynek árnyoldalait és tragikus kö­ vetkezményeit való életünkben éppúgy megfigyelhetjük, mint az olyan ki­ emelkedő művekben (mint pl. a már említett „Modern idők” ), Madách a legfontosabb negatív következményét az emberi lét és szellem kiteljesíté­ sének lehetetlenné tételében látja, s ezt Ádám következő mondataiban fo­ galmazza meg: „ Tudom jól, hogy kell olyan is, / K i homokot hord, vagy követ farag: / N élkü le nem em elkedik terem. / D e ez csak a homályban tévelyeg, / S fogalma sincs arról, miben segít. - / Csak az építész látja az egészet, / S bár megfaragni nem tud egy követ, / A müvet ő teremti, mint egy Isten. - / Ily építész nagy a tudásban i s .” S, ha ezután szemügyre vesszük azt is, hogy mit mond, ezzel kapcsolatos egyrészt Fourier, másrészt a marxizmus, akkor megfigyelhetjük, hogy ugyanarra a problémára há­ 42 �rom, minden összecsengésük mellett is némileg eltérő megoldást találnak. Madách a gépies tömegtermelés felszámolásában és az egyedi munka fel­ újításában látja ezt a megoldást (ebben mintegy megelőlegezve a nem sokkal későbbi angol preraffaeliták, az A rts and Crafts, Morris és Ruskin elveit és gyakorlatát), Fourier a „ courtes séances” említett gyakorlata ál­ tal biztosított változatosság révén véli megelőzni rendszerének elembertelenítő hatását; a marxizmus a gépesítés fokozásával, a munkásnak az au­ tomatizálható tevékenységek alóli felszabadításával és az így fennmaradó idő minél értékesebb kihasználásával gondolja felszámolni a „ részmunkás” kapitalizmusban tapasztalható beszűkülését. A három gondolkodásmódban közös az emberi élet kiteljesítésének követelménye, illetve a társadalom folyamatos továbblépéséé, amely a Madách teremtette falanszterben lehe­ tetlen. E rendszerben csak stagnálás létezik, s ezért igazak a munkafolya­ mat atomizálásának negatívumát említő Ádám szavai: ,, Azért nincs élet, nincs egyéniség, / Mely mesterén túljárna, semmi miiben ” Egyet kell értenünk ezzel a következtetéssel, hiszen mi már tapasztalatból is tudjuk, hogy mit eredményez egy olyan - akár fasizmusnak, akár sztálinizmusnak, vagy államszocializmusnak nevezett - társadalmi rendszer, melyben nem­ csak feleslegesnek, de károsnak tekintettek is a michelangelók, a lutherek, a cassiusok és a platónok. S itt - úgy érzem - elérkeztünk Madách disztópiájának azokhoz a vo­ násaihoz, melyek talán a legvilágosabban tanúsíthatják a falanszter v i­ lágának tökéletes embertelenségét. E z a három vonás a nő- és gyermek­ közösség, illetve az emberekre alkalmazott faj nemesítés gyakorlata. Em ber­ telenek? Milyen jogon nevezem őket annak, mikor ezek a vonások lega­ lább elméletben, de a harmadik esetében a gyakorlatban is pontosabb kör­ vonalazást nyert, illetve alkalmazásra került. S hogy ez nem von le semmit eredendő embertelenségükből? E z ugyan igaz, de mégis felmenti Madáchot azon lehetséges vád alól, hogy csupán saját pesszimizmusát öntötte ilyen formába. Hiszen, ha ezek a tényezők másban is felmerültek, akkor meg kellett lenniük az emberiség általános gondolkodásában is, így a Tragédia nem tesz mást, mint beépíti falanszterének rendszerébe ezeket a már létező elemeket. Lássuk tehát őket megjelenésük sorrendjében; A nőközösség talán első jelentkezésével éppen Madáchnál a filozófus ősképévé váló Platón fő műve, az ideális társadalmi rendszert körvonala­ zó Állam alapelvei között találkozunk abban a formában, hogy: ,,Ha az­ tán a nők és a férfiak a nemzés törvényes korhatárát már átlépték, ak­ kor a férfiaknak bizonyos szabadságot engedélyezünk, hogy azzal érintkez~ zenek, akivel akarnak ...” E z az elv és gyakorlat - a törvényes korhatár és a csak a férfiakra vonatkozó választási szabadság teljes figyelmen kívül hagyásával - igencsak emlékeztet engem arra, ahogy a hatvanas évek má­ sodik felében a hippik számos kommunája értelmezte a szerelem szabad­ ságát, a tökéletesen nyitott promiszkiutást. D e mi köze van ennek a M a­ dách által is átvett elemnek a marxizmushoz? Hiszen mondhatnánk azt, hogy az a platóni elképzelés igencsak távol áll a marxizmus elméletétől és gyakorlatától egyaránt. Mondhatnánk, de nem mondjuk, mert nem igaz. Hiszen, ha fellapozzuk például A Kommunista Párt Kiáltványa második fejezetét, ott elhangzik a vád, hogy: „...ti; kommunisták, a nőközösséget akarjátok bevezetni.” E z a vádpont meglehetősen általános lehetett. Ez nemcsak abból következtethető ki, hogy hosszú életűnek bizonyult, így 43 �még a ban is Engels zésüket X X . század szélsőségesen antikommunista rendszerek demagógiájá­ vissza-visszatérő elemként szerepelt, de abból is, hogy M arx és meglehetősen nagy teret szentel a feltételezés cáfolatának. Védeke­ azzal a megállapítással indítják, hogy: „ A kommunistáknak nem kell a nőközösséget bevezetniük, mert az majdnem mindig létezett.” M i­ vel itt a szerzők a hivatalos és nem hivatalos prostitúcióra (mások felesé­ geinek szexuális kizsákmányolására) gondolnak, érvelésük még elfogadha­ tónak is tűnik. Nem sokkal később azonban - épp a fenti tételből kiindul­ va - találkozunk a következő megjegyzéssel is: „ Legfeljebb azt lehetne a kommunistáknak szemükre vetni , hogy a képmutatóan leplezett nőközös­ ség helyett hivatalos, őszinte nőközösséget akarnak bevezetni .” Ez a véde­ kezésnek alig nevezhető mondat még akkor is gyanús, ha tudjuk, hogy ilyen gondolatok a marxisták többségében még elméletben sem merültek fel, a gyakorlatban pedig - néhány szélsőséges, inkább az anarchizmushoz közelítő kis csoportot, illetve az ellenkultúra már említett, gyakran a mar­ xizmusra is hivatkozó közösségeit kivéve - soha sehol nem valósultak meg. Gyanús, mert az elmélet végső soron lehetővé teszi, sőt a kommunizmus­ ban általánosnak is tekinti a nőközösséget. És most térjünk át a gyermekközösségre! Ez a vonás ugyancsak Platón említett művében bukkan fel. aki így fogalmaz: aki... házasságot köt , az valamennyi gyermeket, aki ettől a naptól számítva a tizedik , illetve hetedik hónapban születik , ha fiúgyermek , fiának , ha pedig leánygyermek , leányának fogja nevezni, ezek pedig őt apjuknak , és így to vább” (Platón: Állam ). Hogyan viszonyul ehhez a marxizmus? M arx és Engels kezdettől fogva hevesen tiltakozik azon vád ellen, hogy a kommunisták fel akarnák számolni „ a legmeghittebb viszonyokat” (M arx-E n gels: A Kommunista Párt K iáltványa), s ebben tökéletesen igazuk is van, hiszen elméletükben valóban nem szerepel a családok teljes szétszakítása, így a gyermekközösség sem. H a azonban figyelünk arra is, hogy célul tűzik ki a polgári családmodell minél tökéletesebb és mielőbbi felszámolását, illetve arra, hogy a legfejlettebb országok társadalmi szervezete átalakításának 10 . számú alapelveként ott szerepel „ Minden gyermek nyilvános... neve­ lése. ( . . . ) A nevelés egyesítése az anyagi termeléssel s t b s t b . ” (u. ott), ak­ kor mégis felkap(hat)juk a fejünket. Mert mi már tudjuk, hogy ez a családot látszólag érintetlenül hagyó, a nevelést azonban annak kezéből voltaképp mégis kiragadó - „ nyilvános nevelés” tulajdonképpen nem más, mint jól álcázott gyermekközösség, a társadalmi manipuláció eszköze lett a gyakorlatban (megengedve azt is, hogy az alapítók szándéka szerint ennek nem lett volna szabad bekövetkeznie). Mint ahogy tudjuk azt is, hogy ez a rendszer nemcsak a fasiszta Hitlerjugend, de a lenini Komszomol esetében is elborzasztó eredménnyel járt. Úgy vélem tehát, tökéletesen egyetérthetünk Ádám szavaival, amikor az Éva alakjában megjelenő, gyer­ mekétől elszakított nő védelmében ezeket mondja: „Ah, emberek , ha van előttetek szent , / Hagyjátok ez anyának gyermekét.” S éppen itt érkeztünk el ahhoz a vonáshoz, amely már nemcsak el­ méletben, és nem is csupán álcázott formában, de teljes és drasztikus nyílt­ sággal jelent meg egy későbbi rendszerben, az emberek állatokként tör­ ténő „nemesítéséhez’’. Igaz, ez a rendszer nem valam elyik, önmagát mar­ xistának és szocialistának nevező államé hanem a náci Németországé volt, ez azonban semmit sem von le Madách disztópikus előrejelzésének igazsá­ 44 �gából. Sőt: mivel a sztálinizmus, a magyar ötvenes evek, vagy a Vörös Khmerek vagy Románia kitelepítési és közösségeket bomlasztó politi­ kája bizonyos értelemben egy hasonló, tán nem elsősorban etnikai (bár az is), hanem ideológiai szempontú „nemesítést” céloz, ez a vonás legalább áttételesen még a marxizmusra hivatkozó politikai gyakorlatban is érvé­ nyesülni látszik. S hogy hol bukkan fel a Tragédiában a hitleri eugenika előképe? Ott ahol az Ádám és Éva között szövődő szerelem „engedélyezé­ sét” (ami már önmagában is egy iszonytató gyakorlat meglétére utal) a Tudós a következő indokkal tagadja meg: ,,Rajongó férfi és idegbeteg nő / Korcs nemzedéket szül, ez nem helyes pár.” S hiába tudjuk a genetika tör­ vényszerűségeinek ismeretében, hogy végső soron helyénvaló ez az indok­ lás, érzelmeink és emberi mivoltunk mégis elutasítja egy olyan társadalom lehetőségét, melyben a racionalitást ilyen mértékben fölébe helyezik még a legalapvetőbb érzéseknek is. Ilyen környezetben végső soron az tűnik igazán meglepőnek, hogy M a­ dách fel tud mutatni a falanszter rendszerében valami pozitívumot is. Pe­ dig meg tudja tenni, igaz, csak egyszer: a közösségi tulajdon és a pénz hiánya esetében. S most érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amelyen az író né­ zetei végül teljesen egyetértőleg találkoznak a marxizmussal. Találkoznak, de nem függnek össze, hiszen ez az elem hagyományosan része az utópiá­ nak. Egyetlen példát említsek, utalok rá, hogy már Morus is kijelentette Sehol-szigetének világát leírva, hogy: „ Szilárd meggyőződésem , hogy a va­ gyont méltányos és igazságos rendben szétosztani, vagy akár bölcsen élni a földi javakkal csak a magánvagyon eltörlésével le h e t” (Morus: Utópia.) Hogy erről melyek a marxizmus alapelvei, annak részletesebb kifejtését itt és most teljesen feleslegesnek tartom, hiszen azok elmélete és gyakor­ lata egyaránt közismert. Csak arra a vonásra utalnék tehát, amit M arx így fogalmazott meg: „ ...a tőkés termelési mód megszüntetése után , de a tár­ sadalmi termelést megtartva, az értékmeghatározás uralkodó marad abban az értelemben , hogy a munkaidő szabályozása és a társadalmi munka el­ osztása a különböző termelési csoportok között ... lényegesebb lesz , mint valaha” (M arx: A tőke, III. kötet.) E z a változás ugyanis mindenekelőtt azt eredményezné, hogy az ezt követő társadalomalakulatban többé nem mértéke és nem lehet mértéke... a csereérték a használati értéknek” (M arx: A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai), e viszony meg­ szűnésével pedig elérhető lenne az a valóban ideálisnak" nevezhető állápót, hogy minden dolog értékmérője végre tényleg anyagi vagy szellemi hasznosságának/használhatóságának foka legyen. Madách természetesen nem fogalmaz ilyen közgazdászi pontossággal, amikor a Tudós bemutatja vendégeinek azt a darabka aranyat, melyet már csak a múzeumban őriznek meghökkentő kiállítási tárgyként, de véleménye mégis sokban hasonlítható a M arx által mondottakhoz: ,,Mert még midőn az ember, vak hitében, / Imádott felsőbb lényeket magánál, / Felülállókat még a sorson is: / Ilyennek hitte az aranyat is, / Oltárain jólétet és jogot, / Mindent mi szent volt, áldozott, hogy egy / Bűvös da­ rabját bírja megszerezni, / Melyért cserébe mindent kaphatott - / Csodála­ tos tény, még kenyeret i s ” S bár ez a megfogalmazás, illetve a benne ki­ fejeződő gondolat mai szemünkkel nézve talán már végletesen romantikus­ nak hat, talán épp romantikus volta az, ami miatt egészen világos formát 45 �ad egy olyan kérdésnek, amelyet napjainkban már csak lényegesen bonyo­ lultabban, kevésbé célratörően lennénk képesek megfogalmazni. Madách természetesen még a pozitívummal együtt sem fogadta el a falanszter általa felépített rendszerét. M int ahogy nem fogadhatta (volna) el a marxizmust sem, hiszen a demokratikus köztársaságot joggal ideálnak tekintő író nem érezhetett szimpátiát egy olyan lehetséges társadalommal szemben, melyben „ az egyes személyek független tevékenységét kiszorítja az együttes tevékenység, az egymástól függő tevékenységek egymásba kap­ csolódása” (Engels: A tekintélyről.) S ezt - minden látszólagos praktikuma ellenére - nekünk is vissza kell(ene) utasítanunk, annál inkább, mert mi már gyakorlati tapasztalatokkal is rendelkezünk egy olyan államrendről, mely az egyén érdekeit mindig is mindenben alárendeli a közösségének, legalábbis erre hivatkozik az igencsak szűk korlátok felállításakor. Erről a gyakran szocializmusnak, gyakran pedig egyenesen kommunizmusnak ne­ vezett valamiről pedig joggal elmondhatjuk, hogy egy olyan gazdasági, po­ litikai és társadalmi konstrukciót hozott létre, melyben „ Mintha minden találmányunk, minden haladásunk arra vezetne, hogy anyagi erőket szellemi élettel ruházzanak föl, az emberi életet pedig anyagi erővé tompít­ s á k ” (Marx beszéde Londonban, a „People’s Paper” évfordulóján.) E z pe­ dig olyan iszonytató lehetőség, melynek láttán tökéletesen megértem M a­ dách jövőbe pillantó pesszimizmusát. Mert Madách a Tragédiában végletesen borúlátó. Nemcsak a falanszter esetében, de a többi színben is, melyeket Ádám mindenkor csalódottan hagy el, egy újabb korban valami jobbat keresve, várva és remélve. D e a jobb soha nem következik, így a jövendő társadalmat is visszautasítja, mondván: „ Csalódtam hát a tudományban is: / Unalmas gyermekiskolát lelek / A boldogság helyén, mit tőle vártam.” Madách tehát igencsak feketére festette az ember jövőjéről alkotott ké­ pét. S tetszik-e vagy sem, a X X . századi történelem, az állítólag a, marxiz­ mus legszebb álmait megvalósító szovjetorosz, kínai, kambodzsai, román és albán, vagy akár magyar államrendszerek ismeretében még a marxizmus elkötelezettjei is egyre kevésbé tudják elhinni Marxnak, hogy „Ha majd egy nagy szociális forradalom úrrá lesz a polgári korszak eredményein, a világpiacon és a korszerű termelőerőkön , és aláveti ezeket a leghaladottabb népek közös ellenőrzésének, csak akkor nem lesz többé az emberi ha­ ladás ahhoz az irtózatos pogány bálványhoz hasonlatos, aki csak a meg­ öltek koponyájából issza a n ektá rt” (M arx: A z indiai brit uralom várható eredményei.) Igen: lehet - s talán kell is - hinni ebben a „nagy szociális forradalomban ” , bár annak ma ismert „előmunkálatai” nem éppen azokra a vonásokra látszanak utalni, melyeket M arx oly lelkesen felsorolt. De mégha ez a jövőben meg is valósul majd, akkor is, addig is szükség van egy, a mainál sokkal emberarcúbb társadalomra, amely élhetőbbé és él­ vezhetőbbé teszi az életet. S ennek érdekében „csupán” ugyanazt kell ten­ nünk, amit az Űr A z ember tragédiája (az irodalomtörténet tudomása sze­ rint a művet elsőként olvasó Arany János a dráma pesszimista kicsengését mérséklendően odaírt) végszavában - feladatként Ádám elé tűzött, s amit én most csak azért is újra idéznék, hogy ha már idézettel kezdtem szöve­ gemet, hát stílusosan azzal is zárjam : „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!” 46 �N A G Y E R V IN N É Görgey álma (A Madách-rajzok helye és szerepe az életműben) Az ember tragédiája szerzőjének hagyatékából ötvenhét rajzot tart nyilván az Országos Széchényi Könyvtár. A mappányi rajzon utólagos számozás és néhány helyen bejegyzés látható Madách Aladár kézjegyével. Egy rajzon Hu szár Anna, megjegyzése olvasható. A képek viszonylag jó állapotban vannak.1 Néhány monográfia, tanulmány már korábban is közölte egykét ismertebb raj­ zát, festményét, de a teljes anyag átvizsgálása és elhelyezése az életműben még nem történt meg. A költő olajfestményei közül a Fráter Erzsit ábrázoló kép Csesztvén van a múzeumban, Szent Imrébe a sztregovai templom sekrestyéjében. Néhány eltűnt. A többi múzeumban és magánkézben található. A ’8o-as évek elején került elő két eddig lappangó, magánkézben levő fest­ ménye Balassagyarmaton, a Paczolay-hagvatékból. Lyka Károly szerint további festményei: Kocsmajelenet, Vadászok, Szőke lány és a sztregovai kúria környékének két látképed Az utóbbival kapcsolatban Palágyi írja: első olajfestményét Lónyai Menyhértnek ajándékozta, „aki az emléket falon függve mindvégig híven megőrizte szobájában.” Az 1840-cs jelzésű és Madách Emők névvel szig­ nált Amor, és a hagyomány szerint Corvin Jánost ábrázoló portré Pinc község­ be, Huszár Anna otthonába került annak idején, Zrínyi Miklós, a szigetvári hős Madách dolgozószobájának falát díszítette.3 * Madách Imre 1837. XI. 21-én írja anyjának, Sztregovára, „ha bejössz (ti. Pestre) kérlek, hozd be rajzoló formáimat.” Ebben a levélben történik az első utalás arra, hogy Pesten rajzolni és festeni tanul. Úgy tűnik, gyorsan halad, mert két év múlva, már azt írja: „M a kezdtem el az olajfestést” (1839. VI. 17-én). Több alkalommal küld haza levélben képeket, így azt a Calliopét, amely „raj­ zainak képzelet szülte női típusához tartozik.” A XIX. század elején a képzőművészetben jelen van a klasszicizmus és a történelmi romantika. A görög és római mitológia alakjai mellett, egyre in­ kább a nemzeti múlt nagy személyiségeiről készülnek portrék, s fokozatosan megjelenik és minden eddiginél nagyobb teret hódít a hazai tájfestészet. A tör­ ténelmi hangulatot árasztó várromok, hegyvidékek, romantikus sziklafalak és csörgedező patakok válnak egyre festőibb témává. Irodalmi ihletésű festészet ez, ahol a poétika hatása nagyobb, mint a piktúráé. Kazinczy levelezésében több helyen megfogalmazza a kor esztétikai elvét: „Ha festővé akarja magát valaki tenni, nemcsak festéket keverni kell tudni, ha­ nem olvasni Winkelmann és Mengs írásait.” ... „A művész (festőművész) nem művész, ha nem poéta”. Az irodalom és festészet kölcsönhatásában keletkeznek alkotások. Kazinczy hazafias küldetésnek tekinti a tájfestést, mely „a nemzet számára örökké szent helyek” megörökítését jelenti. A romantikus utas, mint a Vág völgyét festői utazás céljából bejáró Mednyánszky Alajos nemcsak raj­ zol, hanem a tájegység földrajzát, történelmét, néprajzát is lejegyzi. 47 �Ez a történelmi, hazafias tájtisztelet indítja el a XIX. század elején a tájrajzolók, festők egész hadát. Müller ]ános lőcsei festő felvidéki tájképsorozatot ké­ szít. Joseph Ficher bécsi képíró, grafikus 1817 körül megalkotja tájképeit a Vág menti vidékről, azt Mednyánszky Alajos báró egy gazdagabb szövegű könyv­ ben illusztrációnak felhasználta és kiadta, majd Wilhelm Friedrich Schlotterbech, aki maga is rajzoló volt, színes akvatinta technikával sokszorosította. Ennek a kötetnek nagy szerepe van a hazai tájak iránti érdeklődés felkeltésében. A divatossá vált portré- és tájfestés hívta életre a műkereskedéseket, tette szükségessé a művészi kiállítások megrendezését. A művészek nehezen tudták értékesíteni alkotásaikat, többen utazó festőként járták a vidéket, felkerestek kastélyokat, városokat és helyi megrendelőknél dolgoztak. A festők megélhe­ tési gondjaik miatt arra kényszerültek, hogy rajzleckéket adjanak, szobát fesse­ nek, rezet metsszenek és halottas címert festenek. Legtöbbje nem is vitte többre az átlagos rajzoktatásnál és lassan búcsút mondott a múzsának. A bécsi műkereskedések mintájára Pesten is alakultak olyan boltok, ahol ze­ neműveket, rézmetszeteket, hangszert, rajzokat, könyveket és festőszereket le­ hetett kapni. A diákéveit Pesten töltő Madách bizonyára többször megfordult ilyen boltokban, és alkalma volt az akkor divatos piktorokkal és nyomtatvánvaikkal megismerkedni. Anyjának írt leveléből tudjuk, hogy egy budai antik­ váriumba járt. amelynek tulajdonosa azonos lehet azzal a Schmidt műkereske­ dővel. akit Lónyai Menyhérthez írott levelében említ.5 A festéssel is foglalkozó műkereskedőről Kazinczy is elismeréssel nyilatkozott.5 Pesten Müller Jánosnak volt jól menő műkereskedése a Nagyhíd utcában. Ott állította ki több, akkor neves portréfestő a képeit, így a kezdő, még fiatal Markó Károly, akivel itt ismerkedett meg az akkor Pesten tartózkodó Pulszky Ferenc Nógrád megyei földbirtokos.7 A Szervita téren főleg litográfiai másolatokat lehetett kapni Wagner József boltjában. A bőséges kínálat bizonyára felkeltette a festeni, rajzolni tudó Madách érdeklődését, aki már a sztregovai könyvtárból ismerte Mocsáry nógrádi mo­ nográfiáját, melyben Lányi Sámuel, kékkői mérnök és tájrajzoló készítette el ti­ zennégy nógrádi vár képét.8 18 39-ben alakult a Pesti Műegylet, az első kiállítást 1840-ben rendezték a redeute épületében négyszáz műtárggyal. A művészetpártolás hazafias feladat­ nak számított, ez tűnik ki abból, hogy a kiállítás elnöke Jósika Miklós báró, a választmányban szerepel Széchenyi István és Andrássy Károly gróf. A ’4 i-es kiállítás alelnöke Kossuth Lajos volt. Ezen az aukción szerepelt Madách köz­ vetlen környezetéhez tartozók közül Andrássy Manó gróf.9 Palágyi szerint a nyolcak közül csak hárman mutattak hajlandóságot és rá­ termettséget a rajzra, olajfestére, „ úgymint Lónyay Albert, Madách és Beniczky” Ezt a feltevést kiegészítem azzal, hogy tájképeivel szerepel a ’4 1-es kiállításon az előbb említett Andrássy Manó és Madách Imre fiatalabb öccse, Madách Pál, két tájképpel.10 A már fent említett hazafias érzésnek tudható be, hogy a nemesi családokban a jobb neveléshez tartozott a rajz- és olajfestés alapjainak elsajátítása. A kora­ beli újságok tele vannak hirdetésekkel, melyben rajzolni, festeni tanító mesterek ígérnek tüneményesen gyors eredményt. A tanítás rendszerint nem terjed ki másra, mint a másolás, utánzás elsajátí­ tására, alapvető technikai fogások megtanítására. De az sem volt ritka, hogy később a festői ambíciók kibontakoztak. Így művésznek tekinthető a Nógrád 48 �megyei grófkisasszony, aki életnagyságban megfestette apjának, a Nógrád me­ gyei főispánnak, Brunawick Józsefnek a képét. Palágyi szerint Madách rajzmestere „valami Gschwind, volt.” Érdemes meg­ vizsgálni az adat hitelességét! Gschwindt János 1824-ben született Pesten, 1844-ben Becsben tanul festeni. Főleg arcképeket fest divatos, népszerű színésznőkről és művészekről (Táborsky, 1844; Marra, 1845). 1845-48 között Párizsban folytatja tanulmányait, ahol arcképeket állít ki. Az adatok alapján nehéz elhinni, hogy Gschwindt, aki 1837ben mindössze tizenhárom éves volt, Madáchot „rohamléptekben” két év alatt olajfestésre is megtanította. A rajz és festés technikáját csak gyakorlott mes­ tertől sajátíthatta el. Ha megnézzük az 1837-ben készült W olff táncz órá-ját és az 1839-ből való Sixtus pápa képét, kitűnik, jó előrehaladást ért el, amit semmiképpen sem sajátíthatott el egy inaskorban levő festőtől. Továbbá, ismerve Gschwindt képeinek egy részét, ezek közül egyetlen képnek sem azonos a témája Madách festményeivel, rajzaival. Vayerné Zibolen Ágnes is úgy véli, Ma­ dách rajztanára Gschwindttel, „ a későbbi biedermeier arcképfestővel nem lehet azonos.” Palágyi adatait már Morvay is kétségbe vonta, úgy vélte, felületesen infor­ mált, és több esetben téved. Ezt erősíti meg Radó György, aki felhívja a fi­ gyelmet Palágyi névelírásaira, (pl. Wolfstein helyett Wolfsbeint ír).12 Véleményem szerint a Madách fiúk rajztanára Scbwindt Károly volt. A bo­ roszlói származású festő 1797-ben született és Pesten 1828-30. között telepedett le. Feleségével, Bizenti Zsófiával együtt arcképeket, táj illusztrációkat készített, és tanítással is foglalkozott. 1834-ben már jeles festőként emlegetik, aki táj- és arcképeket állít ki. A Honművészben rajzol 1835-42 között, képei Kohlmann metszeteiben jelennek meg. Az 1834-es kiállításon Zrínyi Miklós és Szent Imre herceg képével szerepelt, 1838-ban a pesti árvízről készített tizenegy raj­ zával, 1841-ben ismét az arcképekkel, ezek között említik az Ámor címűt.13 Ha ezeket Madách korai képeivel, melyekhez metszett előképeket használt, egybevetjük, feltűnő az azonosság (Zrínyi, Szent Imre, Ámor). Érdekes adat még, hogy a ’4 1-es kiállításon együtt szerepel Schwindt Károly és Madách Pál. Továbbá nem elhanyagolható až a körülmény sem, hogy a Honművészt rendsze­ resen olvassa és abban jelenik meg az ifjú Madách verse, Az anya - gyermeke sírján.14 A korabeli értékelések szerint Schwindt ,, pedáns festő, stílusbeli jelentő­ ség nélkül.” Ez a megállapítás igaz Madách rajzaira is. * A költő rajzain számozás tálálható, de ezek alapján sem kronológiailag, sem téma szerint nem osztályozhatók. (A jelzéseket Madách Aladár készítette). A rajzok többnyire kisméretűek. A Vegyes Jegyzetekhez hasonlóan eltérő formájú és nagyságú papírdarabokra rajzolt.1 5 A képek között akadt gondosabban formált, de vázlatszerű is, ceruzával, illetve tussal rajzolt. Elég gyakori az ismétlődő motívum a képeken. Való­ színűleg nem művészi szándék, inkább a rokon művészetbe való kirándulás késztette arra, hogy miközben egyre feljebb haladt az irodalomban, mellékesen ebben a műfajban is alkotott. A Madách-rajzok téma szerint többnyire három csoportra oszthatók: a családi élet eseményeihez kapcsolódó képekre, a romantikus tájrajzokra és az illusztrá­ ció jellegű alkotásokra. 49 �A diákélet, tanulás, tanár-diák viszony több képen is szerepel. Ez az élmény foglalkoztatja ifjúkori leveleiben, szépirodalmi igénnyel számol be erről nővérének, a Máriához II. levelében.16 A karikatúra, torzítás a rajzokon és a levélrészletekben egyaránt jelen van. A Wolff táncz órája Palágyi szerint sztregovai emlék, Balogh Károly pesti eredetűnek tekinti. A több kiadványban is szereplő Huszár Anna, amint a légy látja a plafonról című kép eredeti látásmódja érde­ mel figyelmet. Anna arcképét többször lerajzolja, róla készült egy kisméretű kép és az 51-es jelzésű kompozíció: hat női profil vesz körül egy férfiarcot. Il­ lusztráció jellegű ez a rajz, és párja az 1. jelzésűnek, melyen a hat férfiarc kö­ zül a felső Madách önarcképe. A játékos, jelképes kompozíció érdekessége a felül és alul elhelyezett miniatűr jelenet, mely groteszkségével, triviális jelenté­ sével az élet árnyoldalait jelzi. Ez a dolgokban rejlő többértelműség, jelképekkel kifejezett gondolatiság szerepel a Görgey álma című festményen. A kép sajnos rossz állapotban van, a háttér sötét, az alakok elmosódottak. A nyitott szemmel „álmodó” férfialak fe­ je felett lebegő nőalakok tépik szét a dicsőség szertefoszlását jelképező babérkoszorút, a lefordított Kossuth-címer a szabadságharc elvesztését idézi. A háttérben álló akasztófa felé lebegő honvédalakok az aradi tizenhárom sorsát előle­ gezik. Madách kedveli a képrejtvényt, maga is alkot ilyet. Ez a típusú ábrázo­ lás, a dolgok egymás mellé rendelése, laza összekapcsolódása figyelhető meg néhány versében. Az allegorikus jellegű közlés visszatér majd késői novellájában is.17 * A rajzok második csoportját alkotják a tájképek. Ezeken többnyire hegyvidé­ ki tájak, kanyargós utak, hegyi falvak, romantikus hangulatot tükröző malmok váltják egymást. Ismerve a kor divatos tájképeit, feltételezhetjük, hogy metsze­ lek után rajzol, könyvillusztrációkat utánoz. A bevezetőben említett alkotók bizonyára hatottak a rajzolni, festeni tanuló Madáchra. Mégis úgy gondolom, hogy a képek többsége szervesen kötődik a költő élményeihez: a művészi tük­ röződés egyik formája. Irodalmi alkotásaival együtt teljesebb képet kaphatunk róla. A költőben már korán kialakul az az igény, hogy amit leír, azt le is rajzolja. Lónvai Menyhértnek levélben készül bemutatni szülőföldjét. Sztrerovát, hogy az legalább „ leírással ősmerje” . A gondosan bemutatott részletek: ,.Lakunk egy dombon van” , körülötte „ angol ízlésű kert” , „szőlő, akol, tó” . pontosan követhetők a tájképen. Már itt megfigyelhetjük a stilizált faábrázolást és a mértani arányokat követő, park részletet. Mint ismert, térképet is arányosan és pontosan készít. Az apró részletekre is ügyel, a távlat talán kevésbé szerencsés. A témát többször meg is írja. ezek közül kiemelkedő a Kolossvak című késői novellájá­ nak ..Sztregovaképe” . A felvidéki gyógykúrakról több levélrészlet számol be. Ilyen az 1840 júliu­ sában Pőstyénben kelt levele, melyben a trencsénvi fürdőt, a sebes folyású Vág folyót és a szétszórt hegyi települést írja le. Ennek az útnak az élménye több rajzon is megjelenik. A szerpentin út fel a hegyre, a hátteret betöltő fenyves és a házrészletek különböző ötletekkel variálva térnek vissza a 8., 10., 13. képen. Elveszett egy „szép tájleírás. melyet Beckó váráról és egy mulatságos hajóútról készített” Valószínűleg ehhez tartozott a 44. jelzésű alkotás, mely emlékeztet Mednvánszkv Beckó váráról készített képére. A tájképek nem azonos méretűek (ceruzarajzok). Ha összehasonlítjuk a sztre­ govai tájfestménnyel, ezek lényegesen gyengébb alkotások. Igazi amatőr rajzok, 50 �távlat és festőiség nélkül. Apró, mozaikszerű részleteket helyez egymás mellé (lépcső, park, híd, vízesés stb.) Ez a szerkesztési elv érvényesül a legjobb ver­ seiben is. Az induló lendület lefékeződik a mozaikszerű részek miatt, a gondo­ lat ellaposodik (ld. Alföldi utazás). Ez a zsúfoltság a Tragédiában is jelen van, apró képek kompozíciójára épül fel egy-egy szín. Szerencsére a szerkezetet ott a gondolati mélység összetartja. Madách első nyomtatásban megjelent prózáját a Regélő 1841 júniusi számában folytatásban közölték, az Ország- s népismertetés rovatban, Trencsini más­ ként tepliczi fürdők címmel. Mátray Gábor, a szerkesztő megdicséri a „jeles tehetséggel értekezöt” és a rajzot is, melyet „ szíves vala velünk k ö z ö l n i A ". kép Kohlmann metszetében jelent meg. Az útleírás, -ismertetés a korabeli ízlés­ nek, elvárásnak megfelelt. A romantikussá dagasztott mondatok itt sem hiá­ nyoznak, a patetikus túlzások színpadiasan hatnak. „ Trencsin bércei az őskornak óriásaiként mosolyognak” . . . „E bércek közt áll a vándor, ha keblében honért érző szív dobog... akkor szeméből könny fakad.” Kazinczy hazafias ihletésű intelmeinek pontosan megfelelt a leírás. A trencsényi fürdő felépítése és el­ rendezése feltűnően hasonlít a sztregovai festményhez. A stilizált fák sora, a meglepően jó arányok, a részletek pontos kidolgozása avatott festői technikát tételez fel. Az épületek között elhelyezett embercsoportok némi mozgalmassá­ got is kölcsönöznek, a népviseletbe öltöztetett alakok etnikai hitelességet adnak a képnek. Madách rajzait ismerve, nehéz elhinni, hogy ez eredeti alkotás lenne. Inkább másolásnak tűnik, de még így is sikerült alkotás. A kép és leírás stílu­ sa is eltér egymástól. A képet tehát Kohlmann metszetében jelentette meg a Re­ gélő, Kohlmannt pedig, aki Schwindt munkatársa is volt, feltehetően Madách ismerte. Erre enged következtetni egy érdekes adat, miszerint Kohlmann fia, aki apja műhelyében tanult a '30-as években Pesten, és maga is arcképfestő lett, Madách hivatali évei alatt készített egy Justicia-képet Balassagyarmatra, a me­ gyeháza dísztermébe.18 Ekkor már nevét Vidékire magyarosította.19 Több képen feltűnik a jellegzetes alföldi táj. Már a csesztvei évek alatt több Petőfi'hatást mutató tájleírás, népéletet bemutató versrészlet keletkezett. Ezek a zsánerképek sok részletet megőriznek a csesztvei tájról, népszokásokról, így a Nyári este, Ő sszel, különösen szép nosztalgikus hangulatot áraszt a költő fog­ sága alatt keletkezett Fogságomból II. Szájhagyomány őrzi a faluban ma is, hogy elveszett egv Csesztvét bemutató tájvers, melyet a kúria késői lakói még ismertek. A rajzok közül Csesztve képét hiába keressük, de több helyen szere­ pel egy pallószerű hidacska, mely eredetileg talán Csesztvén lehetett. Madách kedveli a több képet egyesítő rajzmontázst, ilyen a négy tájat bemu­ tató 48. számozású kén. A felső két rajz hegyes vidéket, alul az egyik jellegze­ tes alföldi tájat ábrázol. A betyárral száguldó ló, a gémeskút mellett álló gólya, és a háttér vizes, mocsaras tája bizonyára több korabeli tájképen szerepelt. De, ha a rajzot elhelyezzük a költő életében, talán képregénye lehet annak az utazásnak, melyen Sztregováról, Borsod megyén és Zemplénen keresztül jutott el a Tokaji hídhoz, és a Nyírségen keresztül leutazott Csehtelekre Fráter Jó­ zsefekhez, az eljegyzésre. A költő rajzai közül a legérdekesebb a 4 3 . jelzésű alföldi tájat bemutató alkotás. Az életszerű jelenetet a költő pontos dátummal és aláírással látta el. Az úszó lovak, az energikusan kormányzó tutajos, a lovakat irányító kocsis jól fel­ idézi a megáradt folyón való átkelést. A fedeles utazókocsi előtt kényelmesen elhelyezkedő utasok között nem nehéz felismerni az ülő alakban a költő személyét. A két nőalak közül az egyik Fráter Erzsi, a másik a kísérője. �52 �A kép valós élményt rögzít. Több vers számol be arról, így Az alföldi utazás is, hogy kocsin járták be az Alföld egyes vidékeit. „ Lánykámmal utaztam alföld sík vidékén.” Erre az utazásra az esküvő előtt került sor, mint ezt más dokumentumok is bizonyítják.20 A kép azonban más élményt is rögzít. A tutajon jól látható központi alak egy fegyveres pandúr. Jelenléte más korszakot idéz. A képen a szerző saját kezű aláírása mellett pontos dátum áll: 1850. okt. 6. Vagyis egy év múlt el az aradi vérengzés óta! Madách több művében megidézi a tragikus eseményt, epigrammájában, Az aradi sírra, és a már többször említett Görgey álmában. Úgy tűnik, a képen több élmény együtthatása jelentkezik. Madách kedveli az egy­ másra vetítés technikáját, ezt teszi a Halál költészetében és a Fogságom II.ben. A kép tehát egy másik alföldi utat is idéz. Az önkényuralom első évében, 1850-ben Madách kénytelen leutazni Szegedre, hogy nővére, a meggyilkolt Má­ ria hagyatéka ügyében intézkedjék. Így ismét végigutazik az Alföldön, erről az élményről is versben számol be. Felidézi a szabadságharc emlékét a pusztán, majd személyes sorsáról is szól: „ Miért maradtam én meg sírásónak?" Ehhez az úthoz belföldi útlevelet kell váltani, amit a vizsgáló állomásokon fel kellett mutatnia. Így két élményt is összekapcsolt, egy derűs idillikus utazást Fráter Erzsikével, és egy „ sorsunk sok csapásá"-val megtett utat, melynek szimbóluma a fegyveres pandúr és a dátum a kép alatt. 53 �A rajzok között térkép és telekbeosztás is szerepei, a gazdasági élet tartozékai ezek. Madách Aladár a 46-os számozású képre azt írta: 1860 körül keletkezett. A képen egy ház tervrajza látható. - A költő magánéletének egyik gyakran emlí­ tett része a Borka-szerelem. Balogh Károly említi, hogy a költő a ’6o-as évek elején házépítési tervvel foglalkozott, és ezt szokták kapcsolatba hozni Borká­ val. A jelzett képen egy arányosan megrajzolt épület látható. Csupán stílusta­ nulmány lenne? Nem valószínű. Inkább annak az új otthonnak a terve, melyhez az alapok lerakása is megtörtént „az Imre-dombon” - Balogh Károly emlékei szerint. A kép alsó szintjén viszont egy magas kastély rajza látható, fantáziacsapongás, egy „Tündérálom” -ba illő palota. Több képen úgy tűnik a medatív hajlam, a tájba vetített magány kap szere­ pet. Ilyen a sivár téli tájat bemutató kép (44), a dőlt fenyő, a kopár cserje mö­ gött a kihűlő nap. A képeken gyakran szerepel a fenyőfa, rendszerint megdől­ ve, karjait az ég felé imádságra emelve. A pszichológiai vizsgálatok szerint az ilyen típusú faábrázolás a környezetében boldogságot nem találó, ezért a fantáziavilágba menekülő emberre jellemző. De kifejezője a hosszú ideig anyai hata­ lom alatt tartott felnőtt pszichéjének is.21 A kép Madách személyiségjegyein túl, felidézi az eszkimó szín sivárságát, a „korcs” kúszófenyőbokor és „végtelen hó­ világ” képét. A valós táj pedig, amely mintául szolgált, az Ipolyáradás, az elmocsarasodott vidék képe. A rajzok között van egy érdekes lányarckép. „ Édesanyám iratai között talál­ tam, nem tudom, ki lehet" - írja rá utólag Madách Aladár. Kit ábrázol a bájos, fiatal lányarckép? Eggyel több rejtély az életműben? Valószínűleg titok marad, mint ahogy azt a költő akarta. Talán az utolsó rajzok egyike lenne? Mindeneset­ 54 �re emlékeztet a Kolossyakban - Madách utolsó novellájában - leírt képre. A tündérszép női arcképre", mely a magányos háziúr szobáját díszítette, s az hosszan elnézte azt. Tekintsük jelképesnek ezt a részletet, hisz’ megfejteni úgy­ sem tudjuk. A teljesség igénye nélkül a Madách-rajzok, -festmények néhány jellemző vonását igyekeztünk megragadni. A költőt ifjúságától élete végéig elkísérte az a törekvés, hogy a világot ne csak leírja, hanem le is rajzolja. Amit látott, megjegyzett: „ Egyetlen eszmét sem bízott az emlékezet táblájára, honnan az könynyen tovaszáll, hanem papírszeletekre tette.” Ez történt itt, e képeken is, meg­ őrizte, rögzítette benyomásait, emlékeit. - Kálnay Sándor feljegyzi, hogy halá­ la előtt többször felkereste a csesztvei házat, kiült a domboldalra, egy távoli pontra szegezte tekintetét, és elmélyülten gondolkodott. A mellette elhaladó gyermekeket sem vette észre. Talán ez a figyelem-összpontosítás a legjellem­ zőbb a rajzaira is. Minden kis részletet megfigyel, elraktároz. Rajzai gyenge alkotások, művészi értékük önmagukban alig van. A költő művészetének harmadrangú szereplői. Bizonyára a szellemi igényen túl, valamiféle játékos lelki kikapcsolódás is vezette megalkotásukban. Így sze­ mélyiségének jegyeit is őrzik a képek. Melankolikus beállítottsága mellett tük­ rözői a költő humorának, groteszkbe hajló karakterének. A rajzok részei az életműnek. Vizsgálatukkal a teljes ember, a művész, a gondolkodó megismerése felé ismét egy újabb lépést tettünk JE G Y Z E T E K 1. OSZK , K é z ir a ttá r a n a le k ta . 3847 M a d á c h -ra jz o k . 2. L y k a K á ro ly : A tá b la b ír ó v ilá g m ű v é s z e te . G y o m a, 1981. 70. 3. V a y e rn é Z ib o len Á g n e s : M a d ách Im re . M ű v é szet 1964 8. 4. M e d n y á n sz k y A la jo s : F e stő i u ta z á s a V ág fo ly ó n , M a g y a ro rsz á g o n (1825) Bp. 1981. 5. G y ö rffy M ik ló s: M a d ách k ia d a tla n lev elei. I ro d a lo m tö r té n e t. 1959. I. 80. 6. L y k a i. m . 7. P u ls z k y F e r e n c : É le te m és k o ro m . 1880. I. 85. 8. M o c sáry L a jo s : N em es N ó g rá d V á rm e ­ g y é n e k H istó riá i. K e c s k e m é t, 1982. M o c sá ry n á l az ,,E lő fizető u r a k ” je g y z e té b e n id ő s M a­ d á c h Im re n e v e is sz e re p e l. 9. L y k a i. m . 67. 10. L y k a i. m . 396. 11. D e b c sé n y i D ezső : N ó g rá d m e g y e m ű e m lé k e i III. k. 125. B. J . k é p é n fe lira t V e rse g h y F e r e n c r ő l : ,,ö n k e ­ zétő l f e s te tt k é p e jó a ty já n a k / L eg y en ö rö k je le r a g a s z k o d á s á n a k /M e lly e l H e n r ie tte N ó g rá d o t d ü c s íti. /M íg m e llé t a lé le k é le tre h e v íti.” 12. R ad ó G y ö rg y : M a d ách Im re é le tra jz i k r ó n ik á ja . S a lg ó ta r já n , 1987. 30. 13. L y k a i. m . 385. 14. H o n m ű v ész. 1839. dec. 28. 15. K e ré n y i F e r e n c : M a d ách Im re „Ír ta m egy k ö lte m é n y t” , B p. 1839. 16. MÖM H alász G á b o r II. 922.........a f riz u r á s p ro fe s s o r... k e c se s a jk a ir ó l h a llo m b e c s ü le te s n e v e m e lz e n ­ g e n i” ,,a ta n á r ... e la lu d t lá r m á n k d a c á r a .” 17. M ÖM . i. m . II. 512—540. 18. D e rc sé n y i D e­ zső : i. m . 125. 19. L y k a i. m . 486. 20. MÖM i . m . I I . 1039. ,,Mi k e d v e s e m (ti: F r á t e r P ál, P á ln é és E rzsi) e h ó 24-én (jú n iu s) m e g y ü n k P e s tre , h a s z á n d é k o d v a n , a k k o r jö jj v e ­ lü n k .” 21. E m a n u e l F. H a m m e r: A h á z -fa -s z e m é ly p r o je k tív r a jz te s z t (k é z ira t). 55 �Réti Zoltán akvarelljei Madách Mózeséről Azoknak, akik a cím láttán elírásra, vagy nyelvi botlásra gyanakodnak, ki kell jelentenem: tudatosan nem Madách drámai költeményéhez készült víz­ festményekről beszélek. Mert véleményem szerint Réti Zoltán művei nem il­ lusztrációk, legalábbis nem szokványos értelemben azok. Az illusztráció fogalmához óhatatlanul a másodlagosság, sőt némiképp az élősdiség mellékíze tapad. Adva van egy irodalmi mű, amely önmagában is megáll, és Madách műve a némileg zavart, sőt kínosnak nevezhető első fo­ gadtatás ellenére, a több mint százéves purgatóriumból kiszabadulva, végül is bebizonyította, hogy ilyen, és elvileg elképzelhető, hogy semmi szüksége sincs illusztrációra. A valóban értékes, létjogosultságát magában hordozó il­ lusztráció nem a műhöz, hanem a műről szól, nem egyszerű dekoratív, könyvszépítő elem, hanem az irodalmi szövegnek grafikai nyelven való új­ raalkotása. Réti Zoltán tizenhat akvarellből álló sorozata ilyen újraalkotás, a Tragédiához kapcsolódó munkáinak nemcsak méltó folytatása, hanem a művész fejlődésének, elmélyülésének, emberi és technikai érettségének újabb állomása. Képzőművészeti szakértők már nyilván méltatták és méltatni fogják Réti akvarelltechnikájának magas színvonalát, én most művészbarátom al­ kotásait jelentéstani, kissé pedáns szóval: „szemiológiai” szempontból szeretném röviden elemezni. Arra a kérdésre keresek választ, hogy Madách szövege miként vált a művész keze nyomán színekké, foltokká, vonalakká, s egyáltalán mi az, amit rögzített a drámai költeményből. S itt mindjárt meg kell jegyezni, hogy Réti a legkevésbé sem vállalkozott könnyű feladatra. Hisz Madách Mózese, épp az ábrázolás szempontjából, sokat vitatott, sőt vitatható alkotás. Ismeretes, hogy az 1 861 végén akadémiai pályázatra be­ küldött mű nem nyeri el a bírálók tetszését. „Dramatizált eposz” -nak nevezik, amely csak részletszépségekkel rendelkezik, de egészében elveten­ dő. Zavarta a kortárs szakértőket, hogy bár Madách megtartotta a szokvá­ nyos drámák ötös tagozódását, a részek vajmi kevéssé nevezhetők felvoná­ soknak, a valóságban egyenlőtlen hosszúságú és tagozódású képek; az utol­ só. K eresztury Dezső átiratában (Magvető, 1966), 36 sorból áll, tehát klaszszikus értelemben csak rövid jelenetnek számít. A mű ideológiai rehabilitációját az ötvenes években Horváth Károly, esztétikai rehabilitációját pedig kb. tíz évvel később az „élő színpadra alkalmazó” Keresztury Dezső vé­ gezte el, a brechti epikus dráma előfutárának tekintve Madách Mózesét: „Az író - olvassuk az említett kiadás utószavában ( 15 1-15 2 . 1.) - kis, feszült drámákat fog össze - mint a Tragédiában is egyetlen hatalmas ívvel.” Réti ezeket a kis drámákat ábrázolja - kivételes tömörítő erővel, néha már a szimbolizmushoz közeledve, de mindig elkerülve a sematizálás ve­ szélyét. Már pedig ez utóbbi különösképp fenyeget egy olyan mű eseté­ ben, amelynek cselekménye és szereplői - függetlenül attól, hogyan vélekedünk a Biblia valóságértékét illetően - mitológiai jelekké absztrahálódtak. �Réti Zoltán legnagyobb érdeme, hogy - a fő cselekményvonal látszólagos kárára is - jelentős helyet biztosított sorozatában a személyes kapcsolatok megjelenítésének. Már az első kép is ilyen. Mózes „ellágyulva megöleli" anyját, Jókhebédet, így ébredve nemzeti identitástudatára. Lényegében ebbe a kategóriába tartozik a további három kép is: a kígyót kiáltozó, felborzolt hajú, megcsúfolt Mária őrült tánca, a távoli hazáért epekedő Mózes idilli ábrázolása, Mózes és Cippora szerelmi jelenetének nyílt s épp nyíltságánál fogva egészséges erotikája. A szerelem egy másik aspektusát mutatja be a 12. kép: Józsué melankolikus búcsúját Amrától, a moabita hercegnőtől.: „Menj Amra, menj, / Ha gyönge lennék is s könyörgenék, / Hogy csak ma­ radj.” Mózes óvásának enged ezzel az áldozattal, amikor nem akar „ellen" séget vezetni sátorába” . Ilyen lágy hangvételű, poetikus jelenetek viszony­ lagos nagy száma mutatja, hogy Réti Zoltán nemcsak kiváló grafikus, de jó zenész is: jól ismeri a dinamika alapvető szabályait, jól tudja, hogy a for­ ték és fortissimók csak a halkabb részletekhez viszonyítva érvényesülhetnek igazán. Ilyen dinamikus csúcsot jelent a hatodik kép: a rémangyal, Asszasziel megjelenése, aztán valóságos dinamikus ívet képez a kilencedik, tizedik és tizenegyedik akvareli: a bálványimádó nép megátkozása, a Józsuénak ki­ adott parancs a hűtlenek legyilkoljására, majd a moabiták elleni harc, amelyet Mózes karját felemelve irányít (,,Ó Jehova! seregek Istene! / Harcolj velünk, - ne hagyd elveszni néped!” ). Ez a szerkesztésmód, hangsúlyozom, a zenében olyan gyakori íves konstrukcióra emlékeztet, amely számos nép­ dalunkra jellemző, s csak egyetlen műzenei példát említve, Bartók-Balázs „Kékszakállú” -jában is világosan kimutatható. Ezt a csúcsjelleget Réti a gyorsításra emlékeztető ritmikai sűrítéssel is erősíti. Az említett jeleneteket megelőző nyolcadik kép az aranyborjú imádását, a körülötte vonagló po­ gány táncot mutatja be. Nos, ez az egymást követő három jelenet a szö­ vegben szorosan egymást követő részekhez kapcsolódik, amelyek a már idézett 1966-os kiadásban a 85., 86. és a 87. lapon olvashatóak. (Érdemes lenne Réti sorozatában a domináló színek, tónusok egymásra következéséből kialakult ritmust is megvizsgálni, de ehhez elengedhetetlen lenne a vizuális szemléltetés.) Most, hogy ezeket a sorokat írom, világosul meg bennem mindenféle ze­ nei és képzőművészeti ismertetés abszurditása, ha a közvetlen szemléltetés nem lehetséges. Én a Réti Zolinál készített diapozitívokat vetítgetem a falra, hogy felidézzem a balassagyarmati műteremben látott eredetiek felejthetetlen és semmivel sem pótolható élményét. Remélem, az olvasónak is elérhetővé lesz ez az élmény, hisz Réti Zoltán sorozata nyilvánvalóan számos vándorki­ állítást él meg. Lesz tehát mihez kötnie ezt a természeténél fogva tökéletlen hebegést. Nagyon sok mindenről lehetne, sőt kellene még beszélni. A csipkebokor izzó lobogásáról (5. kép). Az utolsó előtti akvareli felejthetetlen telitalála­ táról: ahogy a nézővel szembeforduló Mózes szemében tükröződik - a K ánaán. . . Arról, hogyan jelentkezik a sorozatban a nógrádi táj: Madách és Réti tája, és hogyan felelnek a sorozat egyes képei Réti egyéb akvarelljeire, mint Jókhebéd első képbeli arca és fejkendője az oly nagy szeretettel ábrázolt palóc anyákra.. . Összegzésül: Réti Zoltán művei mindenképpen megérdemelnék az egészen széles nyilvánosságot. Remélem, hogy ez az önmagában megálló sorozat illusztráció formájában is terjedni fog, majd egy újabb Mózes-kiadás szerves részeként. N Y É K I LA JO S 57 �58 �hagyomány M A RSCH A LKÓ ZSO LT . Mátrai képek I. (Fejezetek Nógrád megye zenetörténetéből) PRELÚDIUM Nógrád zenei élete nagyrészt még feldolgozatlan. E tanulmány csak né­ hány képet, mozaikkockát villant fel a megye zenetörténetéből. Nem tö­ rekszik összefoglalásra. Egy majdani, a teljesség igényével készülő munká­ hoz szeretne adalékokat szolgáltatni. E néhány oldal, mely tétova, bátor­ talan kísérlet, afféle zenei képeskönyv, azt akarja bizonyítani, hogy az itt élő népnek, muzsikusoknak az idők folyamán nemcsak önmaguknak, szű­ kebb pátriájuknak volt mondandójuk, hanem olykor az egész ország, sőt Európa és a nagyvilág számára is: zenében. T IN Ó D I H ISTÓ RIÁ S É N E K E I 15 4 1 nyarán a török csapatok besétálnak a budai várba és elfoglalják azt. Török Bálint fogságba esik, Tinódi Sebestyén elveszti legfőbb pártfo­ góját. Az ,,emberi élet útjának felén” járó katona-költő-muzsikus megválni kényszerül szigetvári otthonától. Hosszú vándorévek következnek. Ezalatt sok mindent lát, hall, tapasztal. Kóborlásai során rádöbben arra, hogy a három részre szakadt országnak nem - vagy nemcsak - széphistóriákra van szüksége, az ő Jázon királyról szóló költeményére például, vagy olyan allegorikus bibliai történetekre, mint a „Ju d it asszon históriája” . A „két pogány közt” sínylődő nép igaz szavakat, hiteles tudósításokat vár az or­ szág sorsáról, vigasztalást nagy nyomorúságában. M egírja Eger vár v ia­ dalának történetét és annak Summáját, Enyingi Terek János vitézségét, a Szegedi veszedelmet. Fogadókban, kocsmai asztaloknál, végvárak udvarán szórja szét a híreket, agitál és protestál. Kassán lakik, de az ország végvi­ dékeire is elutazik eg y -egy különlegesnek ígérkező esemény kedvéért. M eg­ járja Erdélyt, Debrecent, a Dunántúlt. Históriás énekeinek egy része szorosan kapcsolódik Nógrád megyéhez. Néhány költeményében megemlékezik Balassa Menyhértről, a kor hírhedett rablólovag-kiskirályáról, aki egyébként kiváló katona volt, és énekel több nógrádi vár birtokosáról, Losonczi Istvánról. A „Varkucs Tamás idejében lőtt csaták" - ban pedig szinte teljes lajstromát sorolja fel ezeknek az erődítményeknek. A Kapitán György bajviadalja elmeséli, hogy a főhős, Hollókő várának ura összemarakodik Hubiár agával egy foglyon, ezért kihívja párviadalra. M ivel Losonczi Ist- 59 �van megtiltja kedves emberének, hogy életet kockára tegye, G róf (Salm) Miklós úgyszintén, ezért Kapitán György a királyhoz fordul engedélyért. A viadalt 1550. augusztus 10.-én - Szent Lőrinc napján - tartják a bujáki vár előtti réten. Tinódi a tőle megszokott részletességgel, a szemtanú hite­ lességével énekli meg az ütközet lefolyását. A jelenlévők felsorolása után - köztük van Balassi János is, Balassi Bálint apja megtudjuk, hogy a mérkőző felek magukra öltik harci ruhájukat, igazlátókat állítanak ki. Először kopjával rontanak egymásra, majd tőrrel és buzogánnyal. M ind­ ketten megsebesülnek, Végül is eldöntetlenül zárul a párviadal. Elköszön­ nek egymástól és .„ . Terek sereg Szondába vígan szálla, Jó Bátori György Bujákba bészálla, Urakval, vitézekvel ott vigada.” A művet egy D ávid királyról és Góliátról szóló példabeszéd zárja le, buz­ dításul és okulásul a magyar vitézeknek. A zárószakaszból - mint szemé­ lyes utalásból a keletkezés időpontjára és helyére - azt is megtudjuk, hogy a költő Kassán „bánkódik, hogy kevés píz ű taslyába” . A történetet több korabeli feljegyzésből ismerjük, így valószínű, hogy a viadal a maga idejé­ ben jelentős vitézi tettnek számított. A költő utolsó éneke a Budai Ali basa históriája. A versfőkből értesü­ lünk arról, hogy „K hadum ” - vagyis heréit - A li basa nyolc várnak, kas­ télynak megvédéséről" mesél a költemény. Ezeket a végvárakat a budai basa alig három hónap alatt foglalta el. Dunántúli hadjárata után, mely­ nek során elveszett Veszprém, „Felföld tartománnak ő rontója” a nógrádi, honti várak ellen indult. Drégely várának négynapos ostroma a magyar történelem legszebb és legtanulságosabb történeteinek egyike. Tinódi rész­ véttel és hősöknek kijáró tisztelettel emlékezik meg a vár védőiről. (Arany ebből a históriás énekből meríti majd híres balladájának, a Szondi két ap­ ródjának témáját). Jellemző az akkori állapotokra, hogy a zsoldosok egy részét Szondi maga fizette és még az ágyúk mozgatásához kért két köteg kö­ telet sem kapta meg, mivel annak kiutalásához Pozsonyban kellett hozzá­ járulni. (A bürokrácia már akkor sem volt ismeretlen fogalom.) Ráadásul az erődítmény erőteljesen megrongálódott, mert egy villámcsapás követ­ keztében felrobbant a lőporraktár. Drégely megvétele után: „ Ságra és Gyarmatra basa elerede, De az két kastélba ő egy embert sem lele.” A szécsényi várat - mivel katonái megszöktek - , Árokháti Lőrinc fel­ gyújtotta. Hollókőnek két kapitánya volt az ostrom idején. Csák Imre el­ futott volna a török elől, de társa, Szaki András megakadályozta ebben, sőt meg akarta ölni gyávaságáért. Végül a budai basa elfoglalta a várat, a két parancsnokot azonban szabadon bocsátotta. Csák Imrét bajtársai megvetették kishitűségéért és mivel „ .. .magát ezzel gyűlölségbe hozá, Ő t addég kergeték, szökék Terekországba.” Bujákot N agy Márton próbálta védeni a többszörös túlerővel szemben. Katonáival öt napig állta az ostromot, aztán éjjel megkíséreltek kiszökni az erődből, de elfogták és kivégezték őket: 60 �„L őn köztük hasonlás, tárházát f eltörék , Éjjel kiszökének, ottvalót elvivék , A z jancsárok őket utakon leselék, Őket mind levágák, Mártont fogva elvivék .” Tinódi a Zsigmond király- és császárnak krónikájában meséli el Tar Lőrinc pokoljárását. Pászthói Ráthold Lőrinc1 királyi étekfogó 1408. ja­ nuár 10 .-én útlevelet kap Zsigmondtól, hogy meglátogassa Szt. Jakab sírját Compostellában és Szt. Patrick purgatóriumát Írországban. Megjárta Jeruzsálemet és Krétát. Látta a Sinai-hegyet és Noé bárkáját. Ezután ju­ tott el Szt. Patrick barlangjához. Ezt a szent helyet állítólag Isten mutatta meg az írek apostolának, mondván, hogy aki itt egy napot és egy éjszakát tölt el, az megtisztul földi bűneitől. Ezért hívják purgatóriumnak. Sok zarándok kereste fel a barlangot. Az itt jártak közül különösen híres Oenus lo­ vag meséje - zarándokhelybéli látogatásairól. Nem a király étekfogója volt az első magyar, aki megjárta a purgatóriumot, hanem György vitéz, jó fél évszázaddal korábban. Ennek a 24 éves fiatalembernek valóban volt mi­ től megtisztulnia, hiszen 250 (!) gyilkosság terhelte a lelkiismeretét. Tar Lőrinc itteni látomásairól egy dublini szerzetes, Yonge feljegyzéseiből ér­ tesülünk. Nem valószínű, hogy Tinódi ismerte volna ezt a kéziratot, in­ kább énekmondók elbeszélésében hallhatta a történetet. Erre utal a nép­ mesék hangulatát és szófordulatait idéző kezdősor is: „É nekben hallottam , vagy volt , vagy nem volt, Tar Lőrinc egy pokolba bément volt, Egy tüzes nyoszolyát ő ott látott volt, Négy szeginéi négy tüzes ember állt volt. ” Az elkárhozottak itt bűnhődnek földi vétkeikért: Hamis dézsmáért és ,,vámszörzését, levél-váltságért” , háborúságért. Látja Zsigmond királyt is, aki paráznaságért egy tüzes kádban ,,feredett volt” . Amikor Tar Lőrinc hazatérvén beszámolt uralkodójának tapasztalatai­ ról, látomásairól, a király úgy megijedt, hogy tizenhárom várost elzálogo­ sított nyolcvanezer forintért és templomot építtetett, hogy megmeneküljön a reá váró rémségektől. A történet a nép között is elterjedt, mely bizonyá­ ra jól mulatott feljebbvalói rovására. B A LA SSI N Ó T A JE L Z É SE IR Ő L 1572. szeptember 25.-én Miksa császár fiát, Rudolf trónörököst M a­ gyarország királyává koronázzák. lstvánffy Miklós, kiváló történetírónk ünnepi beszámolójában megemlíti, hogy az „asztalok eltávolítása után a hadi ifjúság és az előkelő férfiak felserdült gyermekei a ház tornácában táncot jártak, közülük Balassi Bálint, a kegyelembe minap visszafogadott Jánosnak fia nyerte el a pálmát, abban a táncnemben, melyet a mi juhá­ szaink sajátos és külön táncának ismerünk, a külföldi nép pedig valamenynyi magyar közös táncának tart. A császár és a király, s a többi hercegek egy magas emelvényről gyönyörködve nézték őt, amint Pánt és a Satvrusokat utánozva, lábszárait hol összekapta, hol szétvetette, hol, pedig felszökellve ugrándozott” . De Balassi János Bálint nevű fia nemcsak a táncmű­ vészetben, hanem a zenében is jártas.2 Ismerjük „A d notam” és „Azon nó­ tára” jelzéseit. Ezek a költemények eredetileg is éneklésre, vo­ kális előadásra készültek. Vannak olyan Balassi-versek, melyek egyazon �dallamra utalnak. A költő különösen kedvelte pl. a Csak búbánat, a Bánja az Úristen énekeket és a Palkó nótáját. Körülbelül harminc ,,Ad notam” ját ismerjük, ebből valószínűleg 13 magyar, 17 pedig külföldi, idegen ere­ detű. Végtelenül változatos formai és etnikai sokféleségről tanúskodnak ezek. A harminc dal huszonnyolc különböző szerkezetet reprezentál. Van köztük a magyar dallamokon kívül olasz, román, török, lengyel, né­ met, szlovén eredetű is. A zenetudomány sajnos csak nagyon keveset tud ezek közül azonosítani, mert bár címüket, kezdősoraikat ismerjük, magu­ kat a melódiákat nem őrizte meg az emlékezet, vagy pedig énekeskönyvek lapjain lappangnak azonosítatlanul. A zenetörténészek, irodalomtudósok így gyakran kényszerülnek találgatásra. E z persze meglehetősen bizonyta­ lan módszer. Balassi egyik híres, ifjúkori költeménye a Gianeta Padovana nótájára készült. Van, aki e mögött valam iféle divatos táncdallamot sejt, van, aki a commedia delľa rte szolgafigurájának becézett alakját; s van, ki egyszerűen úgy véli, egy olasz kurtizánról lehet szó, akinek nótáját a költő lengyelországi tartózkodása idején tanulta meg. Essék szó röviden az alábbiakban arról az egyik idegen ,,Ad nota m" ­ ról, melynek már a dallamát is sikerült azonosítani. Az „E g y német villanella nótájára” című költemény Jakab Regnart: „ Ich hab v ermeint” kompozíciójára készült. A németalföldi mester a bécsi udvari énekkar tagja volt, a prágai, majd az innsbrucki udvar karmestere. Háromkötetes dalgyűjteménye a maga korában igen népszerű. E dalok nagy része ter­ mészetesen olaszos stílusú: napoletánák, villanellák. Balassi első udvarló verseit Regnart költeményeinek hatására írja, akit személyesen is ismer, hi­ szen, amikor az imént idézett táncot járja Rudolf koronázásakor Regnart az udvari karnagy. A villanellat Eckhardt Sándor találta meg és közölte először 1913-ban az Irodalomtörténeti Közleményekben. K IS D I B E N E D E K É S A C A N T U S C A T H O L IC I K isdi Benedek (159 8-16 60 ) Szécsényben született. Tizenkét éves korá­ tól kezdve az itteni ferences kolostorban nevelkedett. Nagyszombatban ta­ nult a katolikus restauráció középpontjában, majd Bécsben és Rómában a Collegium Germanico-hungaricumban. Sikeres egyházi személyiség volt, pozsonyi és esztergomi kanonok, Pázmány Péter káplánja. 1648-tól egri püspök, az ellenreformáció lelkes híve. Kassán papnevelő intézetet, aka­ démiát alapított. Az első magyar katolikus egyházi népénekeskönyv, a Cantus Catholici mecénása és védnöke. Sokáig úgy gondolták, hogy a szer­ kesztés is Kisdi munkája, ma már tudjuk, hogy ezt a feladatot Szőllősi B enedek végezte el: a „régi és új deák és magyar ájtatos egyházi énekek és litániák” 1651-ben Lőcsén készültek a B rew e-nyomdában. A protestánsok a X V I. században adtak ki énekgyűjteményeket, köztük olyanokat, melyeket kottával is elláttak. A katolikusok ellenben csak ke­ vés, kéziratos feljegyzéseikre támaszkodhattak. M ár a nagyszombati zsinat sürgette egy katolikus énekeskönyv kiadását. A Cantus Catholici a magyar népének kialakulására vonatkozóan döntő jelentőségű dokumentum. M eg­ bízható képet ad a legkülönfélébb zenei rétegekről és a legfontosabb szak­ rális, egyházi dalokról magyar és latin nyelven. Kottája persze még ide­ genszerű, mint kortársaié általában, kevésbé hajlékony, kevésbé képlékeny. 62 �Katolikus és alaposan átvizsgált, újra felszentelt protestáns dallamok alkot­ ják a gyűjtemény gerincét. A Cantus Catholici évszázadokon keresztül igen népszerű volt, több ki­ adását (1652, 1675, 1703, 1792) ismerjük. Legutóbb 1938-ban jelent meg. O RFEU SZ A LÁ SZ Á LL Lavotta János, a „bájoló hegedűs” , a ,,M agyar Helikon érzékeny Euterpéje” , ,,a M agyar Orfeusz” életének utolsó két évtizedében kóbor zenész­ ként, magányos garabonciásként járja az országot. Igazi munkahelye nin­ csen már ekkor. Főúri kastélyok, nemesi kúriák vendége. Megfordul töb­ bek közt Tiszaszőllősön és Tiszafüreden, Gesztelyen, Berentén, Nógrádban pedig G y ürky Pál tere nyei kúriájában, Benkó Jónásnál és még talán a megye néhány egyéb rezidenciáján is. Ha nem találkozna Terenyén Szemere Pállal nem sok szót érdemelne ez a nógrádi kapcsolat. A kiváló író azonban olyan jellemzést hagy ránk kettőjük találkozása után, amely a Lavotta-irodalom alapvető fontosságú dokumentuma. Keveset tudunk erről a muzsikusról. Életrajzában sok a bizonytalan adat, a fehér folt, gyakran kényszerülünk homályos feltételezésekre ha­ gyatkozni. Szemere Pál levele azonban, amely töredékes és befejezetlen ugyan, mégis kendőzetlenül, a kortárs hitelességével állítja elénk a ver­ bunkos triász tragikus sorsú hegedűsét. E gy negyvenhét esztendős, barna hajú, sovány férfit lát maga előtt, aki rikító, kedvenc, gyűrött, zöld színű ruhájában, borostás arccal szórakoztatja a ház népét. Züllött bohém, aki világos és ihletett pillanataiban megbabonázza közönségét játékával. Eltékozolt és sanyarú élet. . . Nemes izsépfalvi és kevelházi Lavotta J á ­ nos nem úgy indult, hogy vidéki városok megtűrt zenetanáraként, fő­ urak kegyenceként, elfeledett muzsikusként fog meghalni egy isten háta mögötti patikában. Pozsonyban, Nagyszombatban, Pesten tanult, jogásznak készült, a N em ­ zeti Játékszín ,,muzsika directora” volt. A kolozsvári színház karmestere. Tanára Sabodi Bonaventura, Haydn zenekarában játszott. Biharit elbű­ völte művészetével. ,,Compositiójának karaktere felől ítélni nem tudok” - írja Szemere, aki nem zeneértő és nem szakemberként bírálja játékát, Kölcsey azonban az Antimondolatban Lavottát, mint a kulturált, nemes magyar zenestílus képviselőjét állítja szembe Bihari cigányos modorával. Hallhatatlan mű­ veket hagyott hátra. A ki Petőfi: Szülőföldemen című versét olvassa, hall­ gatja, annak fülében minduntalan visszacseng a zárósor refrénje: „ Cserebogár, sárga cserebogár” . Ezzel altatja dajkája a gyermek Petőfit: Lavotta nótájával. Ismertek Csokonai költeményeire készült dalai. Jókai kettejük fiktív kapcsolatáról írja K ét zseni egy házban című novelláját, Lavottáról pedig külön is megemlékezik a Kiskirályokban. Erkel a Bánk bánban idé­ zi egyik motívumát, és hasonlóképpen a neves spanyol zeneszerző, Sara­ sate is a Cigánydalokban. H ubay Jenő3 1906-ban színpadi hőst farag belőle a Lavotta első szerelmében. A háromfelvonásos opera címe a múlt szá­ zad népszerű verbunkosára utal, amelyet az ő művének tulajdonítottak torz fintora a sorsnak, hogy utóbb kiderült erről - Kossovits József szer­ zeménye. Lavotta a magyar programzene első képviselői közé tartozik. 63 �M egírja Szigetvár ostromát. Tanítványa Fáy A ndrás, - akit Szemere a „haza mindenese” -ként aposztrofál - az első hazai takarékpénztár megte­ remtője, egy ideig Jobbágyiban él. Fia pedig Fáy G usztáv, a X IX . század sajnos, korán elfeledett komponistája. (Fáy András és a magyar zenetörté­ net kapcsolatáról rövid, de alapos tanulmány jelent meg M ajor E rv in , ze­ netörténetünk kiváló kutatójának tollából.) A haza mindenese több alka­ lommal megemlékezik Lavottáról. Egy borszerető, híres muzsikusra című epigrammájában így állítja elénk: „ Bachus maga torkát adta L XXX~ának, A polló Ujjait lantoló karjának, Amaz ót magát ha van mivel bővségbe , Ezek hallgatóit hozzák - részegségbe.” A költő jól ismeri tanárát, annak minden erényét és fogyatékosságát. Nem kétséges, hogy legkiválóbb zenészeink közé tartozik, bár csak félbe­ maradt tehetség, akinek nincs elég kitartása és fanatizmusa, hogy végig­ menjen az önmaga megkezdett úton. Schumann azt írja a „Zenei házi és életszabályok” -ban, hogy „egy alaktalan vastömb filléreket ér. De ha pél­ dául óramutatókat készítenek belőle, értéke százezrekre rúg. Ilyen alakta­ lan tömb a tehetség önmagában. Vigyázz, hogy gazdálkodsz v ele!” Lavottának nem volt elég ereje ahhoz, hogy ebből a vastömbből óramutatókat formázzon. Nem képezte magát, nem tanult eleget, nem tudott eleget a zeneművészet megtanulható dolgaiból. Nyughatatlan természete nem volt alkalmas a komoly és kitartó munkára. Mindenhonnan mennie kellett. Pestről is, Debrecenből is, Kolozsvárról is. Nem volt a szó mai értelmé­ ben profi. Akkor játszott, amikor az ihlet - és a bor - tüzelte. Ha meg­ makacsolta magát, semmivel sem lehetett rábírni a hegedülésre. Szemere Pál egy hétig vár Terenyén, hogy művészetében gyönyörködhessék. Nem tudott küzdeni sem. Az alkohol - ahogy ő nevezte: Servus humillimus rabja lesz. Egyszer csónakjáról beleesik a Tiszába, majdnem odavész, de amikor megmenekül, azt mondja: ,,Ha a Tisza bor, úgy belé halok, de a víz engem nem szenvedhet, mint én őt, s így nem is vesz magába.” G ő ­ zös fejjel kinn éjszakázik a réten, az erdőben a fáknak és a madaraknak hegedül, mint Sibelius. Hegedűvonóval párbajozik egy szép „serárus” lá­ nyért. A halotti bizonyítvány szerint belső szervei már teljesen szétrothad­ tak a mértéktelen szeszfogyasztástól. Igaza van Ancsel É v á nak: „Sem m i­ nek sincs akkora... súlya, mint a semmi, satnya kis bálványok előtt elége­ tett napok és évek hamujának.” A tállyai patikában haldokló Lavotta János bizonyára érezte ezt a rettenetes terhet. A M A G Y A R A R IO N Igazságtalan a történelem Rózsavölgyi M árkkal, akinek majd hat év­ tizedes életét keretbe foglaló évszámok (1789--1848) fontos világesemé­ nyeket jelölnek, ám mi csak annyit tudunk a megye legnagyobb zeneszer­ zőjéről, hogy 200 évvel ezelőtt született Balassagyarmaton. Nincsen semmi­ lyen pontosabb adatunk, nincs tehát egy nap, hét, vagy hónap, ami­ kor megemlékezhetnénk róla. Nem volt csodagyerek, de tehetségére hamar felfigyeltek. Nyitrán és Pozsonyban képezte magát, ezután Prága következett, ahol zenei tanulmá­ nyai mellett elsajátította a kalligráfia (szépírás) mesterségét. Szülei nyil­ 64 �ván úgy gondolták, legyen valami polgári foglalkozása, hiszen zenélésből bizonyára nem fog megélni. A cseh főváros jó lehetőséget nyújt a fiatal muzsikusnak arra, hogy kiszakadjon provincializmusából, bepillantást nyer­ jen Európa zenei életébe. Prága jelentős szellemi központ. Néhány eszten­ dővel korábban Mozart itt mutatja be a Don Giovannit, itt viszi sikerre a Figaró házasságát. Bécsből, Berlinből, Itáliából érkeznek zenészek, hogy meghódítsák ezt a várost és tanuljanak a kor híres cseh-morva mestereinél. Hazatérve Pesten könyvelőként dolgozik egy nagykereskedőnél. Eközben persze komponál. A Rondellában az Angyal Bandit az ő kísérőzenéjével játszák. A magyar színtársulat hegedűse. Milyen jellemző a X IX . század idealizmusára, „álom és valóság” , tervek és realitások mérhetetlen szaka­ dékára, hogy a fiatal Rózsavölgyi, aki nagy reményekkel indul európai hírnevet szerezni oroszországi hangversenykörútjára - csak Bajáig jut el. Itt koncerteket ad, megtetszik neki a város, letelepszik, megnősül. Túlsá­ gosan könnyű lenne rajta számon kérni megvalósulatlan álmait, egy esetle­ ges szentpétervári szereplés szakmai, erkölcsi, anyagi sikerét, - de azt mondják, Szlovák Henriette szép lány volt és az ifjú muzsikusnak marad­ nia kellett. Mégis az vesse rá az első követ, aki sohasem áldozott fel fon­ tos dolgokat általa fontosabbnak ítéltekért. Szép és termékeny évek következnek. Köztiszteletnek örvend a várm e­ gyében, sőt hangversenyei és kompozíciói révén lassan az egész ország megismeri nevét. Am ikor a Nógrád megye művelődéstörténetéből is is­ mert K ilén yi4-féle színtársulat a városban szerepel, az Illyés sapkája című színműhöz „Rózsavölgyi (Rozenthal) úr, Baja Városának lakosa készítette a ' Muzsikát” . Aztán a nagy tűzvész alkalm ával 18 19 áprilisában két óra leforgása alatt mindenét elveszti. Újabb vándorévek következnek. Pécsett. T emesvárott és Pesten él, majd ismét Baján. Mindenütt otthon van, de tulajdonképpen sehol sincs otthon. Művei megjelennek nyomtatásban, mint a M agyar Nóták Veszprém vármegyéből kiadványsorozatában is. (M a­ gyar nótán természetesen nem a mai értelemben vett népies műdalt kell értenünk, hanem verbunkos, hangszeres zenét.) A Rózsavölgyi-opuszok messze kiemelkednek az átlagból finom és érzé­ keny dallamformálásuk révén, kantábilis melódiavezetésükkel, formai és harmonizációs árnyaltságukkal. Lavotta és Csermák programatikus szvit­ jeit követi, de egyúttal túl is lép azokon, elhagyva a naiv ábrázolási tech­ nikát és egy összefogottabb, ökonomikusabb ciklikus műfajt próbál megte­ remteni. Erről tanúskodnak Nógrádi emlékek és Em lék Nógrádra című kompozíciói. Soha nem feledkezett meg szülőföldjéről, zenét írt a várm e­ gye tisztújítási ünnepére, a megyeháza avatására. M agyar nótáinak aján­ lása is a főispán feleségének, gróf Sándor M athilda asszonynak szól. D e Bács vármegye is szereti és tiszteli fogadott fiát. Jelentős évjáradé­ kot biztosít számára azzal a feltétellel, ha a megye területén él és nem köl­ tözik el onnan. Rózsavölgyinek azonban mennie kell, Pest és Buda vonzza immár a világvárossá növekvő Pest. Ú gy érzi, csak akkor lehet a nemzet je­ lentős muzsikusa, ha a székesfővárost is meghódítja. K ét gyermekét tanít­ tatni akarja - Gyula fia alapítja majd a legismertebb magyar zeneműki­ adó céget - , tehát otthagyja Baját. A főváros barátságtalanul fogadja. Nem akarja polgárai közé választani, bizonyára azért nem, mert a városbéliek jelentős adót fizetnek, s így csak biztos jövedelemmel rendelkező, megbíz­ 65 �ható honfiakat látnak szívesen. A zenetanításból számtan- és kalligráfia­ órákból élő, kóbor művész nem felel meg igényeiknek. Sok a bonyodalom névváltoztatása körül is. Eredetileg Rosenthalnak hívják. Az országos hírű hegedűművésznek, aki 1824-től Rózsavölgyiként publikálja kompozícióit hosszú ideig, több mint két évtizedig kell küzdenie azért, hogy ,,nevet sze­ rezzen magának” . Hiába üdvözli a reformkor legnagyobb zenetörténésze (az egyébként Rothkrepfből magyarosodott) Mátray G ábor meleg szeretet­ tel a Honművész hasábjain, hiába lesz az ez időben megnyíló Nemzeti Színház első hegedűse, a bürokrácia hajthatatlan. A Nemzeti Színház első, ünnepi előadásán Rózsavölgyi-mű is szerepelt, a Nemzeti örömhangok a pesti magyar színház megnyitása alkalmából. Csak rövid ideig tagja az it­ teni zenekarnak. A fiatal karmester, E rk el Ferenc felbontja szerződését. Hogy miért? Nem tudjuk. R éti Zoltán tanár úr azt írja alapvető Rózsa­ völgyi monográfiájában: valószínűleg a túlságosan szabad, intellektuális, rubato játékmód, amely elvált a zenekar egységes hangzásától, volt az oka ennek a szakításnak. A kellemetlen epizód után egyébként a két művész megőrizte egymás iránti rokonszenvét és tiszteletét. Az ak­ kor már idős mester néhány esztendő múlva Erkelnek ajánlja H alljuk! című csárdását, amit az a Pesti D ivatlap hasábjain köszön meg. A század 30-as, 40-es éveiben a nemzet első számú zenésze, legelső csárdáskomponistánk. Az a tény, hogy ő alkotja meg ezt a táncot zenetör­ téneti vonakozásain túl fontos társadalmi-politikai tett. A magyarság, amely egységes néppé akar válni, ráébred nemzeti értékeinek jelentőségére. G aray János írja 1834-ben: „H ogy a tánc szintoly állató része a nemzet­ nek, mint akármely egyéb szokásai, nyelve és dalai, valamint játékszíne és muzsikája: ki tagadja? Ezek együvé véve teszik a nemzet bélyegét sajátiakká, másoktól különbözőkké: amely nemzet ezekkel nem bír, az nem nemzet, hanem csak néptömeg, nem magán álló, mert másoknak majma, lelketlen utánzója, vagy éppen rabszolgája.” - Hivatalos nyelv lesz a ma­ gyar. Kossuthék létrehozzák a Védegyletet. A nemzet pedig a csárdásban és a körmagyarban ismer magára - Rózsavölgyi csárdásaiban és körmagyar­ jaiban. Nem múlhat el egyetlen bál, farsang, estély ezek nélkül. Arany egye­ nesen „nemzeti bélyegű csárdás" - kén t említi az Elveszett alkotmányban. A z öreg muzsikus divatba jön, ekkor áll művészete csúcsán és amikor zenéje még mindig hódít a forradalom és szabadságharc egyik szellemi hírnöke hoszszú betegség után szegényen hal meg 1848 januárjában. Azt mondják történelmi időket élünk. A z embereket a gazdasági, poli­ tikai, társadalmi változások foglalkoztatják. Nincs idejük és energiájuk a művészetre. Lehet, bár én nem tudom mit jelent a „történelmi idő” , mint ahogy azt sem tudom, hogy milyen a „történelmietlen” . Azt viszont tudom, hogy Petőfi, aki szerette Rózsavölgyit, egy ízben ki is állt mellette a Pesti Divatlapban, verset írt halálára. Pedig akkor már csak néhány hét volt hátra március 15 -ig. (A költemény február 20-án jelent meg.) A forradalom és szabadságharc költőjének még akkor is volt ereje és ideje, hogy néhány sort szenteljen emlékének. Rózsavölgyinek egyébként szép temetést rendeztek. Hiszen mi mindég szépen tudtuk temetni azokat, akikkel életükben igazságtalanok voltunk. 66 �TH ERN K ÁRO LY A balassagyarmati leánygimnázium tanára volt egy ideig. M a már saj­ nos keveset tudunk erről a muzsikusról: múlt századi zenei életünk meg­ határozó személyiségéről. N agyapja hangszerkészítő mester, „ F ecit Thomas Thern Igloviae” fel­ iratú zongorái igen elterjedtek voltak az ország északi megyéiben. Családja Salzburgból származott. Thern K ároly Iglón született. Hegedülni, zongo­ rázni G ellen Ágostontól tanult, az egykori prágai konzervatoristánál. T i­ zenhárom évesen Miskolcra kerül, itt sajátítja el nyelvünket, addig csak németül beszél. Az itteni két év alatt zenei egyesületet alakít, ennek első karmestere. (Muzsikustársa Ellenburger A d o lf, a későbbi népszerű tánczeneszerző, a Nemzeti Színház zenekarának leendő tagja.) Eperjesen böl­ csészetet tanul, és természetesen zenekart alapít. Itt Sárossy G yu lával, a neves költővel játszik együtt. E z időben jelenik meg első nyomtatott műve, az Irma keringő Kassán, a Werfer-kiadónál. Ezután következik Balassa­ gyarmat. Még nincs húszesztendős. 1837-ben Pestre költözik. Rokonánál, Vásárhelyi Pálnál megismerkedik Vörösmartyval, Bajzával, G arayval, Szontághgal. A következő évben már megalkotja egyik leghíresebb művét G aá l József Peleskei nótáriusának kísérőzenéjét. Ennek juhászdala, a „H orto­ bágyi pusztán fúj a szél” a magyar népszínmű-irodalom első slágere. „E z t a kerek erdőt járom én” szöveggel is éneklik. Legnépszerűbb átiratát az a Rem ényi E d e készítette, aki Görgey tábori hegedűse és a fiatal Johannes Brahms felfedezője volt: koncertturnéi során bejárta szinte az egész vilá­ got Amerikától Ausztráliáig. (Egyébként Reményi E de Balassagyarmat díszpolgára, testvére pedig a város főbírája.) Thern sokat foglalkoztatott szerző. Hamarosan felismerik, hogy jó szín­ padi érzékkel rendelkezik és mindent megtesz a siker érdekében. (Miss Baba című bohózatában például egy kötélen táncoló elefántot is felléptet.) Bemutatóit csak néhány hónap választja el egymástól. Gyorsan dolgozik. Kísérőzenét komponál G aál József és Jósika M iklós Ecsedi tündéréhez. Állandó szerzőtársa G aál József Szvatoplukjához. Vörösmarty Áldozatát is részben Thern-zenével játsszák. Fóti dala az ország legnépszerűbb szer­ zőinek sorába emeli. (Vörösmarty ezt a versét Fáy András szőlőjében írta.) Am ikor Heinisch József meghal Erkel őt választja helyettesének. A Nemzeti Színház másodkarmestere lesz. Első operakísérletét, a Gizult 18 4 1. december 21-én mutatja be a színház, a Tihany ostromát pedig 1845. április 12-én. Mindkét mű szép sikert arat, bár egyik sem haladja meg a kor olasz-francia stílusú átlagát. A Moliére nyomán készült egy évtizeddel későbbi bemutató: A képzelt beteg azonban fiaskó. Megbukik. Több szerencsét hoznak pályázatra szánt kompozíciói. A Szózat megzené­ sítésére kiírt versenyen „A k i mer, nyer” jeligéjű partitúrájával Egressy mögött a másodikként díjazzák. Ugyancsak második a pest-budai zenede pályázatán Komoly ábrándjával. Hegyalján című fantáziája „díjkoszorúzott mű” . (A Rózsavölgyi cég adja ki.) A Nemzeti Zenede összhangzattan és zongoratanára. Tanítványa G o b b i Henrik, Langer V id o r, és a neves horvát zenefolklorista, K u hac Franjo X a ver. Az előbbi Thern tanácsára lesz a Prónay5 család zenemestere. M eg­ nősül, unokahúgát, Fest E m íliát veszi feleségül. 1864-ben Weimarba köl­ tözik, hogy két gyermekét Lisztnél és Mochelesnél taníttassa. A fiúk, V il- 67 �mos és Lajos kétzongorás koncertjeikkel bejárják Európát, Belgiumban, Angliában, Hollandiában, Francia- és Németországban lépnek fel. Ennek az időszaknak a termése a Weimari zeneképek, a Szimfónia, a M agyar nyi­ tány. A Fantasie über zwei ungarische L ieder von Tinódi aus dem 16. Jahrundert Tinódit idézi: A z E gervár viadaláról való ének és a J á ­ nos királ testamentumának dallamát dolgozza fel egy bevezetéssel és kódával ellátott háromtagú visszatérő formában. Utolsó éveit Pesten tölti, gyakori vendég Liszt házánál. Jelentős zenei gyűjteménnyel rendelkezett, birtokában volt például M oza rt kottatartója is. E L F E L E J T E T T P R ÍM Á S O K Talán senki nem tudott annyit a cigányzenészekről, mint K rú dy Gyula. Nem volt az országnak olyan jelentős hegedűse, cimbalmosa, kit ne ismer­ ne, s ne lett volna róla egy-egy jóízű története, anekdotája. Az író, mint hő­ sei: Szindbád, vagy Rezeda Kázmér, szívesen elmulatott egy pohár bor mellett a szatmári, budai, nagyváradi kiskocsmákban és vendéglőkben kedv es barna bőrű zenészei játékát hallgatva. Napilapok hasábjain örökítette meg nevüket, halálukat pedig novelláiban siratta el. Ezek a muzsikusok komoly és megbecsült polgárai voltak a X V III -X IX . század Magyarországának. Játékukkal egy egész népet babonáztak meg, buzdítottak harcra, vagy vigasztaltak a gyász nehéz óráiban. Ők hordták szét Európában a verbunkoszenét Szentpétervártól Londonig, Párizstól M oszkváig, olyan híveket szerezve a magyar zeneművészetnek, mint Bee­ thoven, Brahms, vagy Berlioz. Ők is elmondhatták Lavottával: „E go, qui regibus ludo” - Én, aki királyoknak játszottam! Mert valóban királyoknak, császároknak, hercegeknek muzsikáltak. Nem kalapozó koldusok, kóklerek voltak ők, hanem olyan művészek, akikre az ország büszke volt és legjelesebbjei közt tartott számon annak idején. A legendás zenészkirály, Bihari játékáról Liszt csodálattal emlékezik meg több évtized távlatából is a cigányokról írt könyvében és - ezt megint csak Szemere Páltól tudjuk - Berzsenyi, a „niklai remete” , Bihari zenéjére mu­ lat a pesti Paradicsom fogadóban. Vörösmarty a vén cigány játékának ih­ letében és igézetében írja meg a magyar irodalom egyik legcsodálatosabb költeményét. E g y -egy híres prímásverseny országrészeket mozgat meg, s van olyan cigány, akiért különvonatot küldenek. E gy bizottság meghatározott időnként bejárja az országot, meghallgatja a nevesebb zenészeket és megszavazza, hogy kit tart közülük a legjobbnak. E bizottság vezetője egyidőben a balassagyarmati árvaszék elnöke. Valam i olyat tudtak a zenéről, amit talán senki más rajtuk kívül. Bár nem jó a kifejezés, mert nem ,,tudták” , nem volt ez tudatos muzsikálás, lé" vén nagy részük zeneileg képzetlen, naturalista, félművelt hangszerjátékos - mégis, ha megszólalt a zenekar, senki sem vonhatta ki magát hatásuk alól. Nem ők a felelősek azért, hogy a csárdás, a „nemzeti bélyegű csár­ dás” , a népies műdal, a verbunkos a század végére kocsmai szórakoztató zenévé züllött és azért sem, hogy ez a nemzet azt hitte: az élet alapvető és fontos kérdéseit ,tánczenében’ meg lehet oldani és aztán ebbe a téve­ désébe látványosan belebukott. Ők tették a dolgukat, az egyetlent talán, amihez igazán értettek: zenéltek. 68 �A nógrádi cigányzenészeket jól ismerte az ország. A z első magyar hivatásos színjátszó társaság bemutatkozó előadásán (1790) a budai Várszínházban a nógrádi cigányzenekar szolgáltatja a muzsikát. Vidéki Bogdán Bertalan az ismert Radics-féle társaság hegedűse, a balassagyarmati Balogh B andi Patikárius segédprímása. A losonci Rácz Janiról feljegyezték, hogy Kassán elhegedülte azt a híres harci kesergőt, a Losonc végromlását, melyet akkor már csak ő tudott eljátszani. Ugyancsak losonci volt Rácz G yula, aki zenekarával Egyiptomba is eljutott. Az alábbiakban két olyan zenészdinasztia-alapítóról lesz szó, akik nógrádiak voltak. Rácz Pali 1815-ben született Nagygécben, a mai Magyargécben. Tizenöt éves, amikor megszökik falujából, állítólag azért, mert része volt egy gazdálkodó megölésében. Rozsnyón felcsap katonának, huszonkét esztendős­ nek vallja magát - csak így sorozzák be pedig jóval fiatalabb. Gyulai táborszernagy 33. ezredébe kerül, Milánóba. Gyalogosként szolgál, majd egy húsztagú cigánybandát szervez. A jóképű, atlétatermetű fiatalember felderítőként is dolgozik. Előléptetik őrmesterré. Jelentős katonai hőstette­ ket hajt végre. Kiszabadítja fogságából W ladimir orosz herceget, s ezért megkapja a Szent György-keresztet. Veronában állomásozik, a háború után visszatér Milánóba. Megkéri egy dúsgazdag háztulajdonos leányának, F errario G in d itának kezét. Elutasítják - nem bizonyul megfelelő jövendőbelinek. Nem esik kétségbe. Romantikus körülmények között megszökteti a lányt és együtt töltenek három napot és éjszakát egy Milánó melletti kis faluban. Ezután a papa - mi mást tehetne - áldását adja a házasságra. (Ismerjük a módszert többek közt a Noszty fiú esete Tóth M arival című Mikszáth-regényből.). A hozomány tekintélyes: 15 0 0 0 0 líra. Az ifjú pár háromemeletes házban lakik, saját fogatot tart. Am ikor megúnja a 18 éves katonai szolgálatot, Rácz Pali hazatér M a­ gyarországra. Vácott telepedik le, majd Pestre költözik. K ét kézzel szórja a pénzt és hamarosan mindenét elkótyavetyéli. A M exikó vendéglőben dorbézol, a Zrínyiben, meg a K ét huszárban. Itt hallja az akkor már Európahírű Patikárius Ferkó játékát, rádöbben saját technikai hiányosságaira, tanulni kezd, képezi magát. Sárközi révén megnyílik előtte az arisztokrácia világa. E ljut külföldre - most már nem katonaként, hanem, mint művész, Lipcsében, Londonban, Szentpétervárott koncertezik. Hamarosan az ország vezető prímásai közt tartják számon. Jeles zenetörténészünk, id. Ábrányi K ornél (apja házában még Lavottát is hallotta hegedülni), így jellemzi: „V olt sok pózolás és modoros vonás a játékában, de párosult vele melegség, tűz és temperamentum". Rácz Pali híres volt jó memóriájáról. Akinek egyszer eljátszotta a nótá­ ját, azt sohasem feledte el. Egy ízben Sim onffy Kálmán, neves zeneszerzőnk fogad Bertha Miklóssal az Arany Sasban, hogy Rácz Pali eljátszik egymás után 100 nótát, anélkül, hogy egyszer is ismételné valamelyiket. Számolták 114-ig... Szeret jól élni. N agy háztartást vezet és atyai szeretettel neveli har­ minchat gyermekét. A fiúk közt akadnak egészen kiváló zenészek, közülük a leghíresebb 36. Rácz Laci. Am ikor meghal, utolsó útjára száztagú cigány­ zenekar kíséri 1885. január 30-án. Legismertebb nótáját játszák: ,,Lehullott a rezgő nyárfa levele” ... A kerepesi temetőben Arany János sírja mögé te­ metik. D ankó Pista híres dalával búcsúzik tőle, Jókai Fekete vér című regényének főhősét, Barkó Palit róla mintázza. 69 �Berkes Lajos, Rácz Pali közvetlen ismerőse és vetélytársa, 1837-ben szü­ letett Csécsén. Kölyökkorában szervezi első zenekarát. Szécsényben játszik, majd Aszódon Podmaniczky Frigyes házi zenésze lesz. (Sokáig „aszódi” L a josnak nevezik.) Olyan nagy becsben tartják, hogy azt az utcát, amelyben háza áll, Berkes utcának nevezik el. Am ikor a birtokot dobra verik kényszerűségből - Pestre kerül, a Nemzeti Kaszinó prímása lesz. Itt a walesi hercegnek muzsikál, aki meghívja Londonba. Koncertezik Berlinben, a császári udvarban, Ferenc Józsefet Gödöllőn szórakoztatja egy rókavadászat alkalm ával. Az Arany Sas és az Angol királynő állandó prímása. Itt lakik a haza bölcse, D eák Ferenc. Koncertet ad Milán királynak, II. Don Pedrónak, a később száműzött brazil császárnak, Edw ard, angol trón­ örökösnek és a tragikus sorsú Rudolf főhercegnek. Egyik dallamát Brahms is felhasználja a M agyar táncok sorozatában. A Licinus étteremben hegedű­ párbajt v ív Rácz Palival. A zsűriben ott van Ábrányi Kornél és Erkel Ferenc. Berkes Lajos győz. E zt a diadalt vetélytársa csak a halálos ágyán bocsátotta meg neki. Ellenségeskedésük kiterjed magánéletükre. M indketten a Soroksári utca ,(a mai Ráday utca) 33-ban laknak. Az egyébként békés környéket gyakran zavarja meg a két család ádáz perpatvara. Pedig nyugodtan megférhetnének egymással, hiszen kiváló muzsikusok - és mindegyikük szenvedélyes pipagyűjtő. Rácz Pali temetésén Berkes Lajos a prímás, három hónap múlva már őt temetik. A gyászszertartáson a száztagú zenekar az egyik Rácz fiú veze­ tésével muzsikál. Az 1878-as világkiállításra a Berkes-zenekart, apja betegsége miatt, id . Berkes B éla viszi ki. Koncertje után a jeles francia balettkomponista, Leo D elibes személyesen gratulál neki. Ő a walesi herceg és Rudolf trónörökös kedvenc muzsikusa. A „B é la ” tudja legszebben játszani Rudolf kedvenc magyar nótáit a „K épeddel alszom el” , meg az „Édesanyám is volt nékem” kezdetűeket, melyeket a főherceg - úgy hírlik - még a fürdőkád­ ban is szívesen énekel. 1910-ben megkapja az udvari muzsikus címet. T izenhét tagú bandájával Budapesten X III. Alfonz spanyol királyt és felesé­ gét, En a Victoriát szórakoztatja. Moszkvában Vladim ir nagyhercegnek játszanak, Berlinben pedig Hindenburg estélyén. Fia, ifjabb Berkes B éla Amerikába is eljut éppúgy, mint 36. Rácz Laci. „ Olyanok vagytok, mint a szél. A semmiből támadtok és újra eltűntök a semmibe.” Ezt mondja a falu öreg bírája az egyik klasszikus westernfilmben a falut megmentő férfiak valamelyikének... Igaz ez a hajdani cigányzenészekre is. Gyakran nem tudjuk, honnan jöttek, itt voltak és zenéltek. Mámoros éjszakák emléke maradt utánuk, egykor volt farsangi bálok nosz­ talgiája, ahogy K rúdy írta... „Á lom világ” - mondhatnánk mosolyogva. E z így van. Ennek a korrupt társadalomnak, amelyben éltek, életük nagy részében panamázó nemeseivel, lecsúszott dzsentrijeivel, akiket olyan jól ismerünk Móricz- és Mikszáth-regényekből, pusztulnia kellett. Én mégis sajnálom, hogy ezzel együtt eltűntek ezek a zenészek is. És sajnálom azt is, hogy ez a rettenetes és gyönyörű X X . század, számozott világháborúival féktelen idő- és sebességhajszolásában feláldozta a régmúlt idők méltósá­ gát - a cigányzenészek méltóságát például - , amely megnyilvánult az élet minden területén: szórakozásainkban, munkánkban, étkezési szokásainkban (tessék a K rúd y-H uszárik-Sára-L atin ovits-féle Szindbád-filmre gon­ dolni!). Nekünk már arra kell büszkének lennünk, hogy másodpercre mérik 70 �mennyi idő alatt szolgálnak ki egy vendéglőben és a reggeli kávét állva isszuk meg a sarki presszó pultjánál. Többre nincs idő, mert állítólag mindig sietni kell valahová, valamiért. Ebben a világban már nincs helyük ezeknek a muzsikusoknak. . . .Amikor Krúdy már halálos betegen feküdt egy kórházi ágyon, kezelőorvosa meglátogatta. Megdöbbenve tapasztalta, hogy az író éjjeliszekré­ nyén borosüveg terpeszkedik, az ágy sarkánál pedig egy cigányzenész húzza legkedvesebb nótáit, annak ellenére, hogy ő teljes nyugalmat és diétát rendelt számára. Az orvos nézte az üveg bort, hallgatta a hegedűszót, és azt mondta a cigánynak: „Húzd csak, barátom! Te talán még tudsz akkor is segíteni, amikor mi már nem tudunk...” Azzal sarkonfordult és kiment a szobából. (Folytatása következő lapszá­ munkban.) JEGYZETEK 1. A c s a lá d ősi fé sz k e T a ro n v o lt. A T a r n e m z e ts é g sz o ro s k a p c s o la tb a n á llt a R á th o ldi és P á sz th ó i c s a lá d d a l, c ím e r ü k is kö zö s, e z é rt n e v ü k e t g y a k r a n ír tá k P á sz th ó i R á th o ld in a k . 2. F a r k a s Ö d ö n : B a la ssi B á lin t cím ű 3 fe lv o n á so s o p e r á já t 1896-ban m u ta tta b e az O p e­ ra h á z . 3. H u b a y J e n ő t tö b b s z a k m u n k a is n ó g rá d i sz ü le té s ű n e k t a r t ja , ez té v e d é s . 1858. sz e p ­ te m b e r 15-én lá tta m eg a n a p v ilá g o t P e ste n , a R ák ó czi ú t 13. sz á m ú h á z b a n . 4 K ilén y i D ávid fe leség e S z é p p a ta k y J o h a n n a sz ín észn ő , D é ry n é h ú g a . 5. P ró n a y Is tv á n R o m h á n y b a n élt. m ű k e d v e lő ze n e sz e rz ő v o lt, a V ilágosi k a ta s z tró f a cím ű ,,n a g y m a g y a r ” s z im f ó n iá já t a N em zeti S z ín h á z b a n is b e m u ta ttá k . 71 �szomszédság és közösség FOGARASSY LÁSZLÓ Hodža Milán és a Károlyi-kormány (MIÉRT NEM JÖTT LÉTRE M EGEGYEZÉS A KÁROLYIKORMÁNY ÉS A SZLOVÁK NEMZETI TANÁCS KÖZÖTT?) Jászt Oszkár , a Károlyi-kormány nemzetiségügyi minisztere, emigrációja kezdeten közzétette a magyarországi románok politikai vezetőivel folyta­ tott tárgyalások történetét, azonban a szlovákok vezetőivel és a közülük ki­ került dr. Hodža Milán budapesti csehszlovák követtel folytatott tárgyalá­ sok publikálásával adós maradt. Irodalmi hagyatéka O berlinben van, idevonatkozó iratai még nem állnak rendelkezésre, ámde akkori vita­ partnere, Hodža Milán, budapesti diplomáciai küldetéséről kiadott egy kommentált dokumentumkötetet, amelyet azonban az 19 18 - 19 . évi forra­ dalmak magyarországi történészszakértői a szlovák és cseh nyelv ismerete híján nem használhattak. Ami Hodžáról és Hodža műveiből magyar nyel­ ven megjelent, az nagyon „gondos” válogatás. Az első Csehszlovák Köz­ társaságban exponált politikai szerepet vivő Hodža, a magyar Országgyű­ lés egykori képviselője, szívesen vállalta a csehszlovákiai magyarok pártfo­ gójának a szerepét, ott volt a komáromi Jókai-szobor alapkőletételénél is, a kisebbségi statútumtervezetével azonban éppen úgy elkésett, mint két évtizeddel korábban Jászi Oszkár hasonló elgondolásaival. A különbség az volt köztük, hogy Jászi Oszkár akkor lett miniszter, amikor HorvátSzlavonország már elszakadt a magyar államtól, Hodža viszont már akkor lett miniszter, amikor a csehszlovák állam napja még csak emelkedőben volt. Műveinek magyar nyelvű válogatásánál sem neki, sem pártjának, a cseh­ szlovák agrárpártnak nem volt érdeke, hogy írásaiból az is megjelenjen ma­ gyar fordításban, amely magyarbarátságát megkérdőjelezhette volna. Dokumentumkötetére amúgy is felfigyelt a budapesti sajtó, amikor az cikksoro­ zat formájában már előbb, a pozsonyi Slovenský D enníkben megjelent. Az események tárgyalásánál vissza kell mennünk 19 18 . október 30-ig. E napra hívta össze Turócszentmártonban Matúš Dula (a régebbi magyar nyelvű irodalomban Dula Máté néven ismeretes), a Szlovák Nemzeti Párt elnöke a szlovák politikai csoportosulások vezető egyéniségeit egy érte­ kezletre. Ezen ülés határozata szerint a magyar kormánynak nincsen joga a szlovák nemzet nevében beszélni és ezt az eddigi magyar nemzetisé­ gi politikával indokolja. Erre egyedül a Szlovák Nemzeti Tanács jogosult, amely kijelenti: „ I. A szlovák nemzet úgy nyelvileg , mint kultúrhistóriailag az egységes csehszlovák nemzetnek része- Az összes kultúrharcokban , amelyeket a cseh �nemzet vívott, s amelyek ismertté tették az egész világon, részt vett a szlo­ vákság is. 2. A teljes függetlenség alapján követeljük mi is, a cseh-szlovák nemzet számára a korlátlan önrendelkezési jogot. Ezen elv alapján egyetértünk azon újonnan kialakult nemzetközi közjogi helyzettel, amelyet W ilson el­ nök formulázott meg 19 18 . október 18-án és amelyet az osztrák-m agyar külügyminiszter 19 18 . október 21-én elismert. 3. K öveteljü k az azonnali békekötést, mégpedig az általános emberi és keresztény elvek alapján, hogy a béke olyan legyen, miszerint nemzetközi garanciákkal lehetetlenné tegye a további háborút és fegyverkezést."1 A turócszentmártoni deklarációt azonnal leközölte az ottani N árodnie N oviny, ez azonban nem volt pontosan azonos azzal a szöveggel, amelyet az ülés résztvevői aláírtak. Az eredeti aláírt okmány el is tűnt. Dr. Hodža Milán volt az, aki este néhány barátjával behatolt a mártoni nyomdába, pressziót gyakorolt a szedőkre, hogy a deklarációt ne az erede­ ti szöveg, hanem az ő korrektúrája szerint szedjék ki. Matúš Dula és Jo ­ zef Skultéty a bizonytalan politikai helyzetben megelégedtek a formai til­ takozással - a deklaráció eredeti szövege pedig „eltűnt É vek múltán óriási sajtóvita keletkezett az ügyből, amely azonban már nem ingatta meg Hodža szilárd miniszteri pozícióját... Hodža szócsöve, a budapesti Slovenský Týždenník című hetilap, 19 18 . november 1-i számában még csak rövid hírt közölt a Szlovák Nemzeti T a­ nács október 30-i üléséről (mert a szerkesztőség csak lapzárta előtt értesült róla), de A usztria-M agyarország elismeri a csehszlovák államot címmel részletesen foglalkozik az 19 18 . október 28-án beállott politikai helyzettel és bejelenti, hogy az összes összefüggő szlovák területek a csehszlovák ál­ lamhoz fognak tartozni. Mégpedig a következő várm egyék: Pozsony (ki­ véve egyes tiszta magyar vidékeket), N yitra, T rencsén, Turóc, Zólyom, Á rva, Liptó, Szepes, Sáros, továbbá A b aúj-Torna, Zemplén, Ung, Nógrád, Hont és Bars megye szlovák lakta részei. ,.A távoli A lföldön fekvő szlovák településeink nem tartozhatnak a csehszlovák államhoz, de nyilván igen sok, ottani szlovák át fog költözni a szabad sz lo vák hazába.” 2 Hodža sohasem cáfolta, hanem kifejezetten elismerte, hogy ez volt az akkori területi elgondolása.3 K árolyi M ihály azonnal elismerte a Cseh Nemzeti Bizottságot (Národný výbor), amely az emigrációban alakult csehszlovák kormány nevében gya­ korolta a hatalmat a csehek és morvák lakta területen, sőt dr. Supka G éza személyében követet is küldött Prágába. Ezt követően Belgrádba uta­ zott fegyverszünetről tárgyalni a balkáni antanthaderők parancsnokával és amikor visszatért, már az íróasztalán várta Supka Géza jelentése. Ebbői kiderült, hogy a prágai N árodný v ýbor bejelentette igényét Magyarország északi területére a következő határokkal: Duna vonala Vácig, innen Gyöngy ö s-M isk o lc -T o k a j-Csap-M áram arossziget-V erecke. Ezt a Národný v ý ­ bor nevében annak egyik tagja, dr. V avro Š robár közölte a magyar követ­ tel. Š robár nemzeti sérelemnek fogta fel, hogy szlovák lakta területen ma­ gyar karhatalmi osztagok fosztogatókat lőttek agyon, tudomására adta, hogy a szlovák lakosság védelmére cseh katonaságot fognak küldeni és hogy a ruszin (későbbi néven: kárpátukrán) lakosságú területek Csehszlo­ vákiához fognak tartozni.4 A Š robár és Supka közt lefolyt tárgyalásnak ennélfogva eredménytelenül 73 �kellett végződnie. Az erről készült állítólagos jegyzőkönyv meséjét Šrobár találta ki, de már november folyamán Kram ár csehszlovák miniszterelnök egy diplomáciai jegyzék keretében, egy odavetett mondatban megkísérelte, hogy ilyesfajta állítást csempésszen be a köztudatba, amit Supka Géza már akkoriban erélyesen megcáfolt.5 Supka Géza november 1 1 -én már újból Budapesten volt és követi meg­ bízatásáról leköszönt. Utóda K rejcsi Rezső lett. Az első csehszlovák követ ugyanezen a napon mutatkozott be Budapesten dr. E m il Stodola szlovák politikus személyében. Kornél fivére feljegyezte róla, hogy a D u n a -V á c Miskolc vonalat elképzelhetetlennek minősítette.6 A cseh csapatok már bent voltak a szlovák lakta terület nyugati peremén, mire Bartha A lbert alezredes, az új magyar hadügyminiszter szintén csapa­ tokat küldött ellenük. Az első összecsapás november 13-án történt, meg­ újultak az ellenségeskedések éspedig a magyar csapatok részleges sikerei­ v el.7 Következő napon Károlyi Mihály megkapta Kram ář jegyzékét, amely­ ben a megszállást így indokolta: .,Bátorkodom megjegyezni, hogy köztársaságunkat az antant, mint szö­ vetséges hatalmat, elismerte és, hogy miniszterünk. d r. Beneš, mint rendes tag. részt vesz a szövetséges hatalmak versailles-i haditanácsán. Ennek kö­ vetkeztében a megkötött fegyverszüneti egyezmény értelmében nekünk megvan a jogunk, hogy a rend fenntartása érdekében megszálljuk az ösz~ szes fontosnak tartott pontokat. Éppúgy, mint a magyar kormány, mi sem gondolunk arra, hogy erőszak­ kal bármilyen területet meghódítsunk, mert hiszen mi is a béketárgyalások­ tól várjuk a végleges megoldást. A szlovák vidékekre mi csakis azért vonultunk he. mert a magyar közigazgatási hatóságok elhagyták helyeiket és minket felkértek arra, hogy akadályozzak meg az erőszakosságokat és az anarchiát ( . . . ) Az ön kormánya elismerte a szlovák, nép számára az önrendelkezési jo­ got, valamint elismerte a Szlovák N em zeti Tanácsot is, és ennek folytán a Szlovák. Nemzeti Tanács október 3o-án ünnepélyesen deklarálta a cseh néppel való egyesülést a szabad csehszlovák államban. E rre való hi­ vatkozással bátorkodom kívánni, hogy a magyar kormány haladéktalanul adjon parancsot hadseregének,, hogy tartózkodjon biztonsági csapataink ki­ üzésétől."8 Károlyi november 17-i válaszjegyzékében kijelentette, hogy a cseh fegyveres akció a fegyverszüneti szerződés megsértése, amelyre fegyveres ellenakcióval fog válaszolni. A cseheknek nincs joguk megszállni a szlo­ vákok által lakott területet a turócszentmártoni deklaráció alapján, mivel ez az állítólagos csatlakozás nem népszavazás eredménye gyanánt jött létre. K ram ár nyilván előre számolt ezzel a válasszal, mert már 15-én táviratozott Benešnek Párizsba, hogy a szlovák kérdést vigye a francia kormány elé. Károlyival november 19-én szállt vitába. E jegyzékében azzal érvelt, hogy Szlovákia az antant által említett csehszlovák állam része, amelyre a fegy­ verszüneti egyezmény nem vonatkozik. A fegyverszüneti egyezmény M a­ gyarországnak csak azon területeire érvényes, amelyek nem függetlenítet­ ték tőle magukat. (Márpedig egyetlen vármegye és megyei jogú város tör­ vényhatósága sem hozott olyan határozatot, hogy felmondja a magyar kor­ mánynak az engedelmességet és csatlakozik a deklarációhoz, még Turóc sem. Mind a „magyarónok” kezében voltak.) 74 �Stodola Em il helyett, akinek nem volt kedvére budapesti küldetése és vissza akart térni, a prágai kormány dr. Milan Hodžát küldte Budapestre követnek, aki oda november 24-én érkezett meg. Az volt a feladata, hogy diplomáciai úton bírja rá a magyar kormányt a szlovák terület átadására. A két olaszországi légióshadosztály még szállítás alatt volt osztrák terü­ leten keresztül. B eneš is akcióba lépett: november 25-én levélben tolmá­ csolta Louis Pichon francia külügyminiszternek a csehszlovák álláspontot, aki ezt el is fogadta és megígérte, hogy intézkedni fog a magyar csapatok­ nak Szlovákiából való kivonása végett. Hodža Budapestre érve rögtön fölvette a kapcsolatot dr. Erdélyi Sán­ dorral, a magyarországi Román Nemzeti Tanács budapesti megbízottjával és dr. Petrovic Marko jugoszláv ügynökkel, akikkel megegyezett abban, hogy megbízóik érdekei védelmében közösen fognak fellépni a francia pa­ rancsnoknál. Ugyanis ez időben egy teljes francia hadosztály megérkezését várták Budapesten és parancsnokának, Henrys tábornoknak még szállást is rendeztek be egy arisztokrata villájában. Hodža egyúttal a követség sze­ mélyzetéből egy-egy cseh katonatisztet küldött Szabadkára és Újvidékre, hogy kapcsolatot teremtsen a délvidéki szerb csapatparancsnokságokkal és így híreket kapjon a balkáni francia haderő intézkedéseiről. Azonban no­ vember 26-án Henrys tábornok és hadosztálya helyett csak egy tizenhét tisztből és ötvenfőnyi legénységből álló antantmisszió érkezett Budapestre. Parancsnoka a Fernand Vix nevű francia alezredes volt és kíséretéhez tartozott Bodi szerb őrnagy is. Fernand V ix alezredes megérkezése után telefonon értesítette Károlyi Mihályt, aki akkor a külügyminiszter teendőit is ellátta, hogy másnap reg­ gel tíz órakor jelentkezni fog nála. A fogadáson jelen volt Bartha Albert hadügyminiszter is, akinek emlékezése szerint V ix alezredes már a bemu­ tatkozó látogatásnál kedvezőtlen benyomást keltett: a miniszterelnökség go­ belintermébe belépett feltett sapkával, borotválatlan arccal és rendetlen hajjal egy francia egyenruhát viselő köpcös ember, sáros cipőben és gyűrött köpenyben, lovaglópálcával a kezében, aktatáskával a hóna alatt. Ha nem viselt volna alezredesi rangjelzést, altiszt benyomását keltette volna. Bemu­ tatkozása után hosszasan beszélt K árolyival és elsősorban a kíséretéhez tar­ tozó szpáhik elszállásolása iránt érdeklődött. Rossz modora miatt kínos volt a vele való érintkezés. Még azt is megengedte magának, hogy egy al­ kalommal, midőn Bartha hadügyminiszterrel tárgyalni akart, telefonon hí­ vatta magához. Bartha, tekintettel arra, hogy ez nem szokás a diplomáciai életben, azt válaszolta V ixnek, ha vele tárgyalni akar, akkor keresse fel őt, mert neki nem parancsolhat. V ix ezt tudomásul véve, megjelent Barthánál, a Hadügyminisztériumban, aki még mindig felindultan a telefonon le­ zajlott szóváltás miatt, értésére adta, hogy úriemberek közt van, akik el­ várják tőle, hogy úriember (gentleman) módjára viselkedjék. E z a legkeve­ sebb, amit tőle a magyar kormány tagjai megkívánnak. V ix alezredes erre váratlanul nyugodt hangon kijelentette: „ ... mint katona megérte önt, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy a magyar kormány összes tagjait úri­ embereknek tartsam. A z önök kormány elnökét, Károlyi grófot a háború ki­ törése idején Bordeaux-ba internálták. Ott becsületszavát adta, hogy Fran­ ciaország ellen nem fog harcolni, és hogy hazatérése után a háborút elitélő határozat meghozatalára fogja ösztönözni a Függetlenségi Pártot. Mi, fran­ ciák, erre szabadon engedtük, sőt még útiköltséget is adtunk neki. Alighogy 75 �hazaérkezett, egy bécsi lapban kiállt a háború mellett és azután önként katonai szolgálatra jelentkezett. Ezzel magyarázható mind az én, mind pe­ dig kormányom magatartása az ön kormányával szemben.” (E szóváltást követően, mindig kifogástalan udvariassággal lépett föl.)9 V ix tévesen tájékozódott: Károlyi nem adta becsületszavát és alá sem írt olyan nyilatkozatot, hogy szabadon bocsátása után nem fog Franciaország és szövetségesei ellen harcolni. Pénzt, illetve útiköltséget pedig franciaországi rokonától, Polignac hercegtől kapott. Hogy Károlyit és társait szabadon bocsátották, abban szerepet játszott a politikai megfontolás is: nem volt érdekük, hogy a magyarországi, franciabarát párt vezetőit internálótáborba zárják a háború végéig.10 (A kevésbé jelentős és en­ nélfogva kevésbé is szerencsés társai sorsát írta meg Kuncz A ladár a F e ­ kete kolostorban, amelyet francia nyelvre is lefordítottak.) A ki ezek után azt gondolja, hogy V ix alezredes a nála tisztelgő Hodžát rögtön tárt karokkal fogadta, az alaposan téved. Nyíltan megmondta ne­ ki- hogy rosszallja a cseh katonaság benyomulását Észak-M agyarországra, ami nem más, mint a belgrádi katonai konvenció megsértése. Ezek a cseh csapatok egészen mostanáig nem harcoltak az antant oldalán, ezért szövet­ séges csapatoknak nem tekinthetők. Hodža ellenvetése, hogy ezeket a csa­ patokat a szlovákok hívták be, V ix leszögezte, hogy ez nem más, mint jogtalan megszállási kísérlet és ez a csehszlovák ügynek ártani fog. Hodža kijelentette, hogy a v ersailles-i legfelsőbb haditanács már informálva van erről a kérdésről és hogy Franchet d 'Esperey tábornoknál már interveni­ áltak, hogy a belgrádi egyezmény 17. pontját értelmezze a prágai állás­ pont szerint. A párbeszéd végül is Hodža győzelmével végződött. V ix alezredes rokonszenvét azzal nyerte meg, hogy információkat szolgáltatott neki a Romániából hazavonuló német M ackensen-hadseregről, meggyőzvén arról, hogy a magyar kormány készakarva halogatja a hadsereg lefegyver­ zését és internálását. A Kram árnak küldött jelentésében még közli: „A a magyar kormány úgy állítja be a helyzetet a franciák előtt, hogy ha magyarok igényeit nem fogják méltányolni, akkor ez a kormány megbukik és utána csak anarchia és bolsevizmus következik. A helyzetet tisztázva, kijelentettem, hogy a magyar kormány akkor idézi elő a bolsevizmust, ami­ kor akarja, fenyegetései pedig a magyar taktika közismerten régi fegyver­ tárába tartoznak.” Egyszóval azt állította, hogy a Károlyi-kormány céltu­ datosan előkészíti a proletárdiktatúrát. Ezzel Hodža el is érte, hogy V ix teljesítette azon kérését, hogy az ő siffrekulcsával továbbíthasson egy távirati jegyzéket H enrys és Franchet ď E s perey tábornoknak. Ebben pedig arról volt szó, hogy ismerjék el a Szlovákiában tartózkodó cseh csapatokat, amelyek az osztrák-m agyar hadsereg részei voltak, szövetséges csapatoknak és a ma­ gyar kormányt egyoldalú döntéssel, a belgrádi egyezmény mellőzése árán, szólítsák fel a szlovákok lakta terület kiürítésére.11 November 30-án Hodža már azt jelenti Prágába, hogy ma volt alkalma V ix alezredest tájékoztatni a szlovák politikai helyzetről, a magyarországi nemzetiségi kérdésről és azon okokról, amelyek következtében Szlovákiá­ nak a csehekkel való egyesítése történelmi és nemzetiségi szempontból szükséges. Kiderítette azt is, hogy V ix alezredesnek - , aki egyébként el­ zászi származású - , ezekben a kérdésekben csak felszínes ismeretei van­ nak. H enrye tábornok a fenti Hodža-jegyzékre V ix útján azt a választ küld­ 76 �te, hogy a Szlovákiában operáló cseh katonai alakulatoknak szövetséges csapatokul való elismerése nem az ő hatáskörébe tartozik. Ezért felettes hatósága (Franchet d ’Esperey tábornok) útján döntés végett a versailles-i haditanács elé terjeszti (Itt a döntő szó Foch tábornagyot illetted H odža ezt Prágába a következő kísérőszöveggel jelentette: „E r r e való tekintettel kérem az említett helyen azonnal táviratilag közbelépni. A kérést úgy kell megfogalmazni, hogy Szlovákiát, de facto ismerjék el a csehszlovák állam részének és ezt a döntést, mint a megszálló hadsereg rendelkezését, parancs formájában adják a magyar kormány tudomására. Egyúttal fel kellene szólítani a magyar kormányt, hogy Szlovákiából vonja ki az összes alaku­ latait. Ha ez a megoldás a fegyverszüneti egyezmény 17 . pontjára való te­ kintettel nem valósítható meg, szubszidiáris kérésként javaslom, hogy ál­ lamunk mindennemű katonasága, tehát mind, a légió, mind pedig a csapatok (értsd: volt osztrák-m agyar alakulatok - a szerző) a megszálló hadsereg ré­ szeinek ismertessenek e l.” A továbbiakban közli, hogy V ix alezredestől nyert érte ülése szerint a Mackensen-hadseregben ,,kitört a bolsevizmus” , katonatanácsokat szerveznek, a katonák nem tisztelegnek a tisztjeiknek. V ix azt az aggályát fejezte ki, hogy ez nehézségeket fog okozni a Mackensen-hadsereg lefegyverzésénél, ha a német katonák megtagadják parancsnokuknak az engedelmességet. Hodža azt állította neki, hogy teljesen a magyar kor­ mánytól és Mackensentől függ, hogy mikor lesz bolsevizmus. E jelentés be­ fejezéseként Hodža közli, hogy a magyar kormánnyal folytatott tárgyalá­ sokról Dula Máté, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke fog tájékoztatást ad­ ni, aki vasárnap Budapestről Prágába utazik.12 E tárgyalásokat Jászi Oszkár nemzetiségi miniszterrel Dulán kívül dr. Lu d evít Bazovský, dr. V ladim ír Fajnor, dr. J. K ohút. Peter M akovický, dr. Ján Ruman folytatták a turócszentmártoni Szlovák Nemzeti Tanács nevé­ ben november 29-én és valószínűleg 30-án is. A Károlyi-kormány nem hi­ vatalos ajánlatát, amely szerint a szlovák terület önkormányzatot kapott volna, elutasították. Hodža leközölte a javaslat szlovák fordítását, de az ahhoz csatolt térkép fakszimiléjét nem tette közzé. E gy kilencpontos ellenjavaslatot dolgozott ki a Szlovák Nemzeti Tanács megbízottjai részére, amelyben Csehszlovákia részére a következő terület átadását követelte: 1. Trencsén, N yitra, Bars, Turóc, Á rva, Liptó, Szepes, Sáros és Zólyom megye teljes egészében. 2. Pozsony törvényhatósági jogú város, Pozsony megye, Csallóköz k ivé ­ telével, Selmecbánya tj. város, Hont megyének Hontnádas-M agasm ajtény vonalától északra, N ógrád megye, k ivéve a Balassagyarm at-Losonc-Salgótarján vonalától délre eső részt, Göm ör megyének a R im aszom bat-JolsvaRozsnyó vonalától északra és A baúj-Torna megye Szepsi-N a gyida-H ern á dZsadány vonalától északra eső része, Kassa tj. város, Zem plén és Ung me­ gye K ozm a-U ngvár vonalától északra, végül U ngvár-Szinna mellett kelet­ re húzódó vonal. (Meg kell említeni, hogy a szedő Hernádzsadányt ,,Horvátszadánynak” , Szepsit pedig ,,Sepesinek ” olvasta és szedte ki, amit Hod­ ža miniszter úr nem vett észre, amikor a korrektúrát javította.) A z ellenjavaslatot egyébként a Szlovák Nemzeti Tanács Budapestre érkezett tagjaival való megbeszélés után dolgozta ki. Nemcsak kulturális és közigazgatási jellegű követeléseket terjesztett elő, hanem azt is, hogy a magyar katonai és nemzetőrségi alakulatok a szlovák terület elhagyása előtt adják át fegy­ verzetüket. Ebből látható, hogy a turócszentmártoni Szlovák Nemzeti T a­ 77 �nács nem tartott igényt Csallóközre, Komárom és Esztergom megyék Dunabalparti részére, viszont gazdasági okokból igényelték Pozsonyt és Salgó­ tarjánt (dunai kikötő, illetve szénbányák). Balassagyarmat igénylése fölte­ hetően Bazovský dr., losonci ügyvéd kezdeményezése lehetett, mert ő lett Nógrád megye zsupánja. (Két évtized múltán mindenesetre cáfolta.) Meg­ egyezésre nem került sor. Korántsem azért, mert a csehszlovák kormány a Párizsban tartózkodó Beneš kívánságára 19 18 . december 1 -jén dezavuálta Hodžát. December 1 -jén Prága valóban kijelentette, hogy Hodža nem volt jogosult a magyar kormánnyal tárgyalni, de nem is rendelte vissza állo­ máshelyéről. Hodža a könyvében maga is elismeri, hogy e tárgyalások csak időnyerés céljából folytak és ebből az is kiderül, hogy részben Hodžának is érdeme, hogy V ix vétót emelt az ellen, hogy a magyar kormány a megszállt területeken is megtartsa a nemzetgyűlési választásokat. Az Astoria Szállodában lakó és hivataloskodó Hodžát december 3-án éj­ jel V ix alezredes telefonon meglepetésszerűen magához hívatta a Hungária Szállóban levő hivatali helyiségébe azzal, hogy fontos közölnivalója van. Hodža azonnal megjelent és akkor V ix gratulált neki azzal, hogy éppen most érkezett Párizsból egy jegyzék, amely a Szlovákiába behatolt cseh csapatokat szövetséges csapatoknak elismerte és a magyar kormányt fel­ szólította, hogy csapatait a szlovák területről vonja ki. Ennek a jegyzék­ nek volt egy sarkalatos hibája: nem közölte, hogy a magyar haderő milyen vonalra vonuljon vissza. Mintha Versailles-ben nem tudták volna, hogy ilyen tartomány nem létezett, tehát nem lehettek határai sem. Hodža erre azzal reagált, hogy mindjárt december 4-én (vagy 5-én, nem emlékszik pontosan) V ix siffrekulcsával Szalonikin keresztül Párizsba táviratozott dr. Benešnek, hogy az antanttól a következő városok megszállására kérjen fel­ hatalmazást: Pozsony, Galánta , Érsekújvár , K omárom , Léva , Ipolyság, Ba­ lassagyarmat, Salgótarján, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó , Nagyrőce, Kassa és attól délre Csap-Ungvár vonala. A Dunát egészen az Ipoly torkolatáig kérte határul. Hogy miért lépte túl a turócszentmártoni deputáció által előterjesztett szerényebb területi követeléseket, ennek megindoklásával Hod­ ža emlékirataiban adós maradt.14 A pozsonyi katonai kerületi parancsnokság és a szlovákiai csehszlovák katonai parancsnokság (Československé vojenské velitelství na Slovensku) már december 4-én kötött egyezségét a M orva és V ág folyó közti helyi de­ markációs vonalra vonatkozóan, amelynek német nyelvű jegyzőkönyvéből elég ennyit idézni: „ D emarkationslinie südlich E is enbahnstation Dévénytó südlich Bisternitz Ahornberg D reisterner K otterberg - Mühle nörldich Czajla, Strassenbahnkreuzug, Mühle am Sifak p. mv. Sárfő - Kápolna - Puszta Pál - Meierhof auf Strasse M ajcyhov (sic - he­ lyesen Majcíchov - Majtény) - Szilincs - südlich V ágkeresztúr - südlich V álta auschliessend an die W aag als Linie der B esetzung seitens der tschech. Truppen.” 15 Miután V ix hozzájárult, hogy a magyar és csehszlovák fél közvetlenül egyezzen meg egy ideiglenes demarkációs vonal megállapítása tekintetében, amíg az antant közölni fogja a végleges demarkációs vonalat, Bartha Albert hadügyminiszter és Hodža Milán közt 19 18 . december 6-án létrejött a megállapodás. Eszerint a magyar csapatok kötelesek voltak az alábbi vo­ nalra visszavonulni: D évén yú jfalu -Szen tgyörgy-G alán ta-V ereb ély-B át(K orp o n a)-G ács-N yu stya-N agyrő cc-G ö ln icb án ya-L emes-Gálszécs-78 �N agym ihály-Szobránc-(H om onna)-(M ezőlaborc). A zárójelben levő három helységet a csehszlovák csapatok megszállhatták.16 Még ezt a demarkációs vonalat is részben módosította egy újabb tárgya­ lás december 8-án Dévénytó vasúti állomáson a pozsonyi katonai kerületi parancsnokság és a szlovákiai csehszlovák haderő között: eszerint a demar­ kációs vonal Dévénytótól Ahornberg magaslatig változatlan maradt, innen pedig így húzódott továbbb: Szentgyörgy déli szegélye, vasútállom ás-Cseklész-N ém etgurab déli szegélye-vadászlak Hattyúpataktól (Schweinsbach) keletre-Sárfő déli szegélye-Páld és Ábrahám déli szegélye-vadászlak Á b ­ rahámtól keletre - Vága déli szegélye-m alom Vágától kb. 2 km kelet­ re. Tehát a magyarok átadtak egy újabb sávot, benne Szentgyörgyöt és Szeredet környékével együtt, feltehetőleg azért, mert ez jobban megfelelt az etnográfiai határnak. Megtartották azonban a Dévényújfalutól Érsekúj­ várra húzódó vasútvonalat, amelyre a Pozsony és Budapest közti összeköt­ tetés miatt szükségük volt. A tárgyalásokon részt vevő Tscheppen százados a jelentéséhez még hozzáfűzte, hogy „ a demarkációs vonal nem végleges, ebbe a csehek nem akartak b elem en n i” 17 M ár most a Hodža-féle tárgyalásokról szóló dokumentumkötet szerint Hodža december 6-án a budapesti csehszlovák követség hivatalos papírján 126. ügyiratszám alatt értesítette Vixet a megkötött egyezményről, amelyet rajta kívül, a cseh fordítás szerint egy „dr. V ojtěch Bartha” is aláírt, akit a jelentésben „uherský ministr války” -nak, azaz magyar hadügyminiszter­ nek neveznek. Bartha hadügyminiszternek nem volt doktorátusa, V ojtěch pedig magyarul nem Albert, hanem Béla. Vixet „ezredes úrnak” szólítja, habár budapesti missziója alatt nem léptették elő. A jelentés szerint az ide­ iglenes demarkációs vonal a következő: D é vén y-B a z in -K issen k ő c-S ifa k folyó (valójában patak) vonulata Peredhez, innen egyenes vonal Érsekúj­ várhoz, innen tovább Zsitva folyó mentén V erebély-G arazkovácei (sic!, he­ lyesen G a ra m k o vá csi)-B á t-H o n tn ém eti-L itv a -L est- innen egyenes vonal Szolnok (!, helyesen Szomolnok) községig, tovább G ö ln ic völgyében M argitfalváig, H ernád folyó völgyében Sáros megye déli határa egyenesen Zem p­ lén megye határáig, egyenesen T őketerebesbez, magában foglalva Gálszécs városát, tovább közvetlenül Tőketerebestől Szobránc községen át, Vihorlát hegység gerince, Homonna városon és Laborc folyó völgyén át a m agyarlengyel határig. A Slovenský D enník a dokumentumkötet anyagát annak megjelenése előtt cikksorozat formájában lehozta, mire Bartha Albert 1929. január 9-én „egyes budapesti napilapokban” (nyilván a Magyarságban) cá­ folta, hogy ő a fenti szövegű levelet Hodžával együtt saját kezűleg aláírta volna. Cáfolatát 1929. szeptember 8-án a pozsonyi Slovák című napilap­ ban megismételte.18 Azt kell hinnünk, hogy Hodža a fenti levelet elküldhette Vixnek, de nem „D r. V ojtěch (Béla) Bartha” aláírásával együtt. Nem imputálunk Barthának annyi komolytalanságot, hogy a doktori titulus jogtalan használatával címbitorlást kövessen el. A magyar kormány által kiadott francia nyelvű dokumentumkötetben nem található a H odža-Bartha-féle egyezmény, sem a budapesti iratanyagban (H L Polgári demokratikus forradalom, 43. do­ boz).19 Mindettől függetlenül, a H odža-Bartha-féle egyezmény december 24-én érvényét vesztette, amikor V ix alezredes átadta a versailles-i haditanács döntését, amely szerint „Szlovákia történeti határai” , amelyek mögé a ma­ 79 �gyar csapatokat vissza kell vonni, a Duna folyó az Ipoly torkolatáig , az Ipoly folyó , majd innen Rimaszombattól délre húzódó vonal, egyenes vonal innen Ungvártól délre , majd az Ung folyása Uzsokig. A végleges határt a békekonferencia fogja megállapítani. Arról V ix mélyen hallgatott, hogy ezt a határvonalat Hodža az ő siffrekulcsával táviratozta meg Párizsba, mint megjelölhető határvonalat. Egy különbség mégis volt Hodža (és Beneš) javaslata, valamint a versailles-i határozat közt: Balassagyarmatot és Salgótarjánt meghagyta Magyarországnak. Károlyi Mihály elvben ugyan tiltakozott, hangsúlyozva, hogy Szlovákia nevű tartomány Magyarország területén sosem volt, tehát nem lehettek történelmi határai sem, végeredményben azonban a magyar csapatokat viszszarendelte. Ezek után Piccione tábornok, az olasz légionárius hadtest és egyben Szlovákia katonai főparancsnoka, Š robár miniszter sugalmazására meg merte magának engedni, hogy a demarkációs vonalat jelentő Ipolyt átlépte, Balassagyarmatot és az Ipolyságtól Fülekig terjedő vasútvonalat megszállotta és erről a magyar kormányt egyidejűleg kiértesítette. E z tör­ tént 19 19. január 16-á.n. Abban a feltevésben volt, hogy a magyar kormány szokás szerint most is be fogja érni egy formális tiltakozással. Bazovský dr., a losonci zsupán ezután elutazott Balassagyarmatra és felszólította Rákóczi ]ános dr. kormánybiztost, hogy a közigazgatást adja át. A magyar kormánybiztos ezt megtagadta azzal, hogy Balassagyarmat, Nógrád megye székhelye és környéke a demarkációs vonalon innen fekszik, ezért ezt követelni nincs joga. Bazovský erre azt válaszolta, hogy ,,Am it mi meghódítottunk, az a mienk m arad!” . Tiltakozásával pedig az éppen Zólyomban tartózkodó Š ro­ bár miniszterhez utasította, hogy elodázza feladata kellemetlenebb részét: az opponáló magyar kormánybiztos és a megyei tisztviselők karhatalom­ mal való eltávolítását. A balassagyarmati küldöttség előtt Š katego­ rikusan kijelentette, hogy a most megszállt vonal végleges politikai határ, sőt a tőle szokásos nagyotmondásával még azt is állítani merészelte, hogy egy 19 17 . évi londoni nagyhatalmi konferencia a csehszlovák igényeket még ezen a demarkációs vonalon túl is elismerte.20 Hogy Š robár blöffölt, arra a küldöttség tagjai rögtön rájöttek, mert ha az antant hozott volna a világ­ háború utolsó előtti évében ilyen határozatot, azt már november folyamán tudtára adták volna a magyar kormánynak. A további csehszlovák területi igények kidolgozását Rudolf Kalhous al­ ezredesre bízták, aki volt osztrák-m agyar tiszt és nem légionárius volt. Mint B eneš katonai tanácsadója, 19 19. január 1 1 -én érkezett Prágába. Ő dol­ gozta ki azokat a térképeket is, amelyek az irodalomból ismeretesek és ame­ lyek azt mutatják, hogy az igényelt pozsonyi hídfő érintette volna Fertő tavát és Magyaróvárt magában foglalta volna, továbbá hídfő lett volna Komárom­ nál és Esztergomnál, a Duna és Tisza közt pedig a Börzsöny, a Mátra és a Bükk gerince lett volna a határ és Miskolc is Csehszlovákiáé lett volna. Kalhous ebben az ügyben többször tárgyalt Štefánik Milán tábornokkal, a csehszlovák hadügyminiszterrel, amikor Párizsban tartózkodott. A rra akarta rávenni, hogy támogassa Foch tábornagynál ezeket az újabb terüle­ ti követeléseket, mert ezekre a határokra katonai szempontból feltétlenül szükség van. Štefánik azonban, habár Foch marsallal meglehetősen bizal­ mas viszonyban állott, elutasította ezt a kérést, állítólag azzal az indoklás­ sal, hogy „nem ért hozzá” .21 Tekintettel azonban Štefánik rátarti természe­ tére, aki büszke volt rá, hogy megkapta a francia dandártábornoki rangot, 80 �nem valószínű, hogy ezt a kijelentést megtette volna. Ezzel ugyanis kato­ nai analfabétának minősítette volna magát. Különben is B enešre tartozott az ügy, akinek eddig minden sikerült. Ugyanilyen érzése volt Srobárnak is és ezt a Kassai N apló munkatár­ sának adott interjújában ki is fejezte azon alkalommal, amikor 1919. janu­ ár 12 -én Kassára érkezett, hogy azt a csehszlovák állam nevében birtokba vegye. A riporter kérdésére, hogy mi fog történni a megszállt területek magyar lakosaival, kijelentette: „ természetes, hogy a magyarok ugyan­ olyan elbánásban fognak részesülni és ugyanolyan kiterjedt jogaik lesznek., mint a szlovák polgárainknak...” A riporter: ,,A cseh megszállás és a cseh­ szlovák államhoz való csatlakozás a nép megkérdezése nélkül ment végbe. W ilson ismételte a népek önrendelkezési jogát, tehát népszavazásnak kell ebben a kérdésben dönteni.” Š robár miniszter válasza: ,.Népszavazást nem fogunk tartami Ilyesmire csak a magyar kormány gondol, mert - tökélete­ sen megértem - fáj neki az eddigi magyar területek nagy részének elvesz­ tése és abban reménykedik, hogy a népszavazás talán visszahoz valamit az elszakadt területedből. . . .) Eléggé kifejezte a népünk, hogy a csehek­ kel, testvéreivel akar együtt élni és ujjongó örömmel fogadták a cseh csa­ patokat, mert ezek jelentették nekik a felszabadulást az ezeréves magyar ig a a ló l” A budapes ti újságok be nem engedését a:zal indokolta, hogy irre­ denta propagandával izgatják a helyzetbe már belenyugodott lakosságot stb., a szénszállítás hamaros megkezdését ígérte, befejezésül pedig azt is kije­ lentette, hogy Salgótarján megszállására most adták ki a parancsot.22 Mint­ ha provokálni akarta volna Budapestet, mivel Salgótarján tájékán volt Magyarország legfontosabb megmaradt szénbányája. Tényleg el is érte, hogy Böhm Vilm os hadügyminiszter január 21-én Salgótarjánba rendelte a 40. hadosztály parancsnokságát azzal, hogy a szénbányákat, ha kell, harc árán is védje meg és csapatokat rendelt a demarkációs vonalon innen eső Ipoly menti sáv visszafoglalására. A Berinkey-kormány is jegyzékben til­ takozott V ix alezredesnél az új demarkációs vonal megsértése ellen, aki ezt Prágának tolmácsolta is. Píccione tábornok nem sietett a kiürítéssel, il­ letve csapatainak késve adta ki a visszavonulási parancsot, mert közben a magyar csapatok a vitás területet visszafoglalták, ami a légionárius csapa­ toknak halottakban, sebesültekben és foglyokban 283 fő veszteséget jelen­ tett.23 Hodža a pozsonyi Híradó 1919. január 22-i számának tanúsága szerint két napig Pozsonyban tartózkodott hivatalos úton. Ez alkalommal Pichler Alajos, a Pressburger Zeitung szerkesztője meginterjúvolta. H odža leszögez­ te, hogy a Budapestre 1919. január 10-én kézbesített antantjegyzék szerint a belgrádi katonai egyezmény nem érvényes a szlovák területre, amelynek határait tehát a legutóbbi demarkációs vonal határozza meg. A végleges helyzetet természetesen a békekonferencia fogja megállapítani, de az eddigi demarkációs vonal a legkevesebb, amit a csehszlovák állam meg fog kap­ ni. Például Pozsonynál nem a Duna lesz a határ, hanem egy vonal Moson megyében.24 Hodža február 4-én is Pozsonyban volt és részt vett Š robár szlovák kormányának ottani fogadtatásán. Hodža a neve alatt publikált dokumentumkötetben érdemben nem is foglalkozik Jászi Oszkár személyével, Károlyi Mihályt pedig úgy állítja be V ix alezredes előtt, mint aki tudatosan a bolsevista rendszer előkészítésén dolgozik. A kötetből az is kiderül, hogy nem felel meg a valóságnak, hogy 8 �a Károlyi-kormány meg tudott volna egyezni Hodžával, ha az utolsó pilla­ natban nem kap Prágából désavut. Ismétlem: maga is beismeri, hogy a tár­ gyalásokat időnyerés céljából folytatta és amit elért, egyoldalii antantdön­ téssel meg is szerezte. A dunántúli korridortervvel nem foglalkozik, sem a Vác (pontosabban Nógrádverőce)-M iskolc határ követelésével. A dokumentumkötet volta­ képpen Hodža igazolása Š robár támadásaival szemben, amelyben hatásosan szekundált neki dr. V ladim ír Fajnor és Fedor H oudek a könyvbe beikta­ tott cikkével. Utóbbi még azt is állítja, hogy V ix alezredes az 19 19. márci­ us 19-én átadott jegyzékben a N ó g rád verő ce-M átra-B ü kk-M isko lc-T isza vonal átadását is követelte Csehszlovákia részére. Erről a közlésről, amely egyéb cseh és szlovák nyelvű kiadványokban is felbukkan, Václav K ral cseh történész 1953-ban megállapította, hogy valótlanság. B enešnek ezt a követelését a győztesek nem teljesítették, megkapta azonban Ruszka Krajnát és ezzel két évtizedre megvalósította a csehszlovák-román korridort. Hogy mit csinált Hodža 19 19 . februárban és márciusban, az a dokumentumkötetből nem derül ki. Tény, hogy Š robár februárban már Hodža fel­ mentését szorgalmazta és a budapesti csehszlovák missziót Hodža távozása után dr. lvan K rno vezette. Ennek személyzete a proletárdiktatúra kikiál­ tása után hazautazott. Augusztusban, amikor a románok Tisza menti győ­ zelmük után megszállták a magyar fővárost, Hodža is visszatért a cseh­ szlovák misszió élén Budapestre. Négy hónap múlva diplomáciai munkás­ ságának jutalmául megkapta a miniszteri bársonyszéket, de politikai kar­ rierje csak 1938 őszén kulminált. JEGYZETEK1 1 Steier Lajos: A turócszentmártoni deklaráció. Magyar Szemle 1928. 16 3 -16 9 , teljes szövege a 164. oldalon. A „tót” nevet a ma használatosabb „szlovák” -ra azért korrigálhattam, mert az autentikus eredeti szöveget nem fogalmazták magyarul. 2 Rakúsko-Uhorsko uznáva československý štát. - Slovenský týždenník, 19 18 . november 1., 44. sz. I. o. Jelenti, hogy a külföldi államok elismerték a csehszlovák kormányt, amelynek tagjai dr. Tomáš G . Masaryk, dr. Eduard B eneš és a szlovák dr. Milan Štefánik. A felsorolt vármegyék közül a szlovák-m agyar lakosságú Gömör kifelejtődött. 3 D r. Hodža M ilán: Közép-Európa országútján (Válogatott írások, Bratislava-Pozsony 1938.) II. kötet 303. Az összeállító, dr. Rudinský I. Hodža életrajza igen erős kritikával olvasandó. Pl. azt állítja (I. kötet 30.), hogy Hodža a turócszentmártoni deklarációba trónfosztó záradékot illesz­ tett. Ennek semmi nyoma! 4 Š robár, dr. V avro: Osvobodené Slovensko. Pamäti z rokov 19 18 -19 2 0 . (Praha 1928.) I. kötet 212. Supka G éza: A Šrobár-féle jegyzőkönyv hitelessége. M agyar Szemle V III. 1930. 3. 294295. 6 Stodola K ornel: Válečné roky s Milanom Hodžom. (Bratislava 1 938.) 57-58. ' Lásd bővebben a szerzőtől: Felvidéki gerillaharcok a K á ­ rolyi-kormány idején. (Herma n Ottó Múzeum Évkönyve X III. k. 2 2 3 248, Miskolc 1973.) 8 E z idő tájban volt Budapesten csehszlovák követ dr. Stodola Emil. Az őt felváltó Hodža november 24-én érkezett Budapest­ re és megbízólevelét négy nap múltán nyújtotta át. Lásd dr. Milan Hodža: Slovenský rozchod s Maďarmi roku 19 18 . (Bratislava 1929.) 13 5 - 13 6 . A l­ cím: Dokumentárny výklad o jednaniach dra Milana H odžu ako čsl. plno82 �mocníka s Kárclyiho maďarskou vládou v listopade a prosinci 19 18 o ús­ tup maďarských vôjsk zo Slovenska. K ram ář jegyzéket közli: doberdói Breit József: Az 19 18 - 19 . évi forra­ dalmi mozgalmak és a vörös háború története. (Bp. 1925./I. 167.) 9 Bartha, Albert von: G ra f Michael Karolyi und die Franzosen. Persönliche Eri .nerungen aus den Umsturztagen. Neues Wiener Journal, N r, 12. 437, 8. juli 1928. 3. o 10 K árolyi M ihály: Hit, illúziók nélkül. (Bp. 1977/66-77.) 11 Hodža 38-46. Ugyanott említi, hogy a Bácskába kiküldött két cseh ka­ tonatiszt eljutott Henrys tábornokhoz. (A magyarországi francia hadseregparancsnok, a Konstantinápolyba székelő Franchet d ’E sp erey alárendeltje.) Az 19 18 . nov. 29-én este 9 óra után elküldött jelentés befejező részében Hodža közli: A (magyar) kormánnyal megindított tárgyalásokra tegnap ide­ érkeztek a Szlovák Nemzeti Tanács jelzett tagjai. A tárgyalásnak olyan le­ folyása van, amilyenre szükségem van. A (magyar) kormány nehézségeket okoz és olyan alapfokú igényeket emel, amelyek ellentmondanak az önren­ delkezés elvének. Remélem, hogy a tárgyalással értékes bizonyítékhoz ju­ tok arról, hogy a magyar rezsim képtelen megoldani a nemzetiségi kérdést: erre törekszem. Részletes beszámoló a tárgyalásokról holnap. (Uo. 47. A beszámolót nem közli.) 12 Uo. 49-50. 13 Uo. 4 3-4 5. A Národnie Noviny 1918. december 3-i számában Matúš D ula Budapest, december 1 -i keltezés­ sel cáfolta azokat a budapesti újsághíreket, hogy a SzN T küldöttsége a ma­ gyar kormánnyal megegyezett volna, okul pedig ,,egyes pesti urak nem őszinte magatartását’’ hozza fel. E tárgyalásokat Jászi és Hodža korábbi megbeszélései előzték meg. (Uo. 52-53.) Hodža Villiam Paulínyt is említi a küldöttség tagjai közt. 14 Uo. 57-59, 65-66. 15 Hadtörténelmi Levél­ tár, Bp., Pozsonyi katonai kerületi parancsnokság iratai, 19 18 . dec. 4-i helyzetjelentés. 16 Breit I. 88-89. Hivatkozás: H Ü M 32.9 31 /eln. 1. sz: 19 18 . december 6. 17 Lásd a 15. jegyzetet, 19 18 . dec. 8-i helyzetjelentés. H 8 1 odža 64-65. A lábjegyzetben támadja Bartha Albertet cáfolatáért és erélyesen tagadja Bartha azon állítását, hogy a szlovák követelés egy mi­ nisztérium, három főispánság és szlovák vezényszó lett volna. Tizenegy év múlva magától Jászi Oszkártól kért tanúbizonyságot, hogy „nem adta el Szlovenszkót a magyaroknak.” (Szarka László: Jászi Oszkár szlovák kap­ csolatai 19 18 végéig. Századok 1985. 5.5-6. 11 9 2 - 11 9 4 .) A jelzett irat­ anyag és a „Documents concernant l’exécution de l’armistice en Hungrie Novembre 1918-M ars 19 19 ” (Bp. 1919) tanúsága szerint V ix nem írta ipszilonnal a nevét. 20 Antal Zoltán: A balassagyarmati cseh kiverés törté­ nete. (Bp. 1933.) 58. 97. 21 Kalhous, R udolf: Budování armády. (Praha 1936.) 5 0 -5 1. A könyvet a franciákra való tekintettel agyoncenzúrázta a csehszlovák honvédelmi minisztérium. 22 Híradó (Pozsony) 19 19. január 21., 1. o. 23 Lásd a 7. sz jegyzetet, 2 4 1-2 4 4 : 24 Híradó, 19 19 . janu­ ár 22., 1 . o. K ét okmánymelléklet. D r. Hodža Milan az alábbi dokumentumot tette közzé, mint a Károlyikormány nem hivatalos ajánlatát Magyarország és Szlovákia kapcsolatának átmeneti rendezéséről. Az eredetit sem magyar kiadványban, sem budapes­ ti levéltári anyagban még nem találtam meg, tehát a szlovák fordítást kel­ lett visszafordítanom magyar nyelvre. 83 �A magyar kormány javaslata A M agyar Népköztársaság kormánya hozzájárul az alábbi egyezmény­ hez a Turócszentmártonban székelő Szlovák N em zeti Tanáccsal, hogy bizto­ sítva legyen a közrend, a jogbiztonság és a folyamatos gazdasági élet egé­ szen a békekötésig, amely alkalommal sor kerül a végleges döntésre. Azt a területet, amelyre ez az egyezmény vonatkozik, a mellékelt térkép és összeírás részletesen megjelöli. (Hodža nem teszi közzé a térkép fakszimiléjét, sem az összeírást nem közli.) Ezen a területen a teljes impérium a Szlovák Nemzeti Tanácsot illeti. A z ezen a területen lakó magyar és más nyelvű kisebbségeknek biztosítani kell a helyi önkormányzati jogokat. A Szlovák Nem zeti Tanács átveszi a törvényhatóságok és községek öszszes hivatalnokait és alkalm azottait, akiket szolgálati zavar nélkül helyü­ kön lehet hagyni, hacsak korábbi tevékenységük folyamán hivatalos teen­ dőik megsértésével nem tanúsítottak olyan magatartást, amelynek folytán beosztásukban való meghagyásuk nem volna kívánatos. A Szlovák Nem zeti Tanács az impériuma alá tartozó területen ugyan­ azokat a politikai és személyi jogokat biztosítja az enklávéknak és kisebb­ ségeknek a vélem énynyilvánítás és a szervezkedés szabadsága tekintetében, amelyeket a Magyar N épkorm ány a szűkebb értelemben hatáskörébe tarto­ zó területen a más nyelvű polgároknak biztosít. A Szlovák N em zeti Tanács átveszi az egész iskolaügy intézését. Gondos­ kodni fog róla, hogy biztosítva legyen a tanulóifjúság igénye a tanítás za­ vartalan menetére. Az állami pénzügyek és az állami közigazgatás többi része az eddigi keretekben marad, azzal a módosítással, hogy a nem magyar felekkel való érintkezésben az anyanyelvük használandó és a feleknek kikézbesítendő hi­ vatalos okiratokat anyanyelvükön kell kiállítani. A Szlovák N em zeti Tanács kívánságára intézkedés fog történni azon hivatalnokok és alkalmazottak. leváltására, akik politikai propagandatevé­ kenységük miatt gyűlöletessé váltak. A polgári, büntető- és közigazgatási jogszolgáltatás addig marad meg az eddigi keretekben, amíg a Szlovák Nemzeti Tanács, vagy az a szerv, amely hatáskörét átveszi, fel nem állítja az (új) igazságügyi apparátust. A polgári, büntető- és közigazgatási jogszolgáltatásban a bíróságok érint­ kezési nyelve a felekkel ( tárgyalások, tanúkihallgatások stb.) mindig a szlo­ vák nyelv. Azon bírósági aktusok iratai, am elyek a felek által aláírandók, szlovák nyelven állítandók ki. Ezeknek a felterjesztése a felsőbb fórumhoz hivatalos magyar fordítás m ellékelésével történik. Minden olyan bírósági kiadvány, amely a felek tudomására adandó, az érintett felek anyanyelvén állíttatik ki. A bíróságok személyzete a lehetőségekhez képest úgy állítandó össze, hogy lehetséges legyen a szlovák nyelvű tárgyalások vezetése. Am íg ezt végre lehet hajtani azokat az ügyeket, amelyeknek a tárgyalása az ügyvé­ dek kötelező részvételével folyik, magyar nyelven is lehet intézni. A bírák, a bírósági és államügyészségi személyzet áthelyezésére vonatko­ zólag a magyar Igazságügyi Minisztérium figyelembe fogja venni a Szlovák N em zeti Tanács javaslatait és csak feltétlenül indokolt esetekben fogja mellőzni. 84 �A M agyar Népköztársaság megalakulásáig hozott törvények és kiadott rendeletek a szlovák impérium területén érvényben maradnak, amennyiben az, jelen egyezmény folytán, vagy érvényességi ideje alatt szellemének meg­ felelően érvényességük meg nem szűnik. Minden olyan kérdés eldöntésénél, ahol a lakosság anyanyelvi viszo­ nyait figyelembe kell venni, egyelőre a legutóbb megállapított hivatalos sta­ tisztikai adatok a mérvadók. A Szlovák Nemzeti Tanács, vagy annak a helyébe lépő szerv a lehető­ ségek határain belül mielőbb, az önkormányzati testületek bekapcsolódá­ sával és ellenőrzésük alatt eszközli az áj statisztikai adatok megállapítását, amelyek ezután alapul veendők. Minden vitás kérdésben, amelyek ezen egyezmény tekintetében a M agyar Kormány és a Szlovák Nemzeti Tanács közt felmerülnek, tizenegy tagú bi­ zottság dönt. Ebbe a M agyar Népkormány és a Szlovák Nemzeti Tanács egyaránt öt-öt tagot delegál, akik elnököt választanak. Ha nem egyeznek meg az elnök személyében, annak a delegálására a hágai állandó békebíró­ ság illetékes. A szlovák impérium területén élő magvar és más kisebbségek érdekei­ nek védelmére magyar kormánybiztos küldetik ki, aki összekötő szerv­ ként fog a M agyar Kormány és a Szlovák Nemzeti Tanács közt működni, javaslati joggal, minden olyan ügyben, amely ezen egyezmény tárgyát ké­ pezi. A Szlovák Nemzeti Tanács szintén megbízottat küld a M agyar N ép­ kormánynak, hasonló hatáskörrel. Az összes, még felmerülő szakmai kérdések rendezése végett vegyes (értsd: közös) szakbizottság állíttatik fel, amely egyetértés esetén közös fel­ terjesztést intéz a M agyar Kormányhoz és a Szlovák Nemzeti TanácshozAz álláspontok eltérése esetén az előbb említetteknek a bizottságok külön megindokolt javaslatát nyújtja be. (Az utolsó bekezdés zavaros szlovák fordítását magyarra visszafordíta­ ni meglehetős problémát okozott. Ha előkerül az eredeti Jászi-féle szöveg, abban nyilván ,,Tót Nemzeti Tanács” és ,,Tót impérium” szerepelhet.) A fenti szöveg a Hodža-féle dokumentumkötet kiadása előtt a „Slo­ venský Denník” 1929. április 19-i számában (2. o.) jelent meg. Hodža a könyv lapalji jegyzetében azt vallja, hogy a szöveget Jászi Oszkár miniszté­ riumának egy volt hivatalnoka hitelesítette, akinek a nevét azonban nem közli. Ugyanott leszögezi, hogy Š robár memoárjaiban erősen ferdít, amikor a Károlyi-kormány nem hivatalos ajánlatát úgy tünteti fel, mint Hodža megegyezését a Károlyi-kormánnyal. Hodža a Jászi-féle javaslatra ellenjavaslatot terjesztett elő. Az általa közzétett szöveg cseh nyelvű fogalmazás a budapesti csehszlovák követség egyik hivatalnokának kézírásával, akinek a nevét nem közli, lelőhelyéül a csehszlovák külügyminisztérium levéltárát jelöli, minden közelebbi jelzet nélkül. Ennek alapján készült a Jászinak átnyújtott magyar (esetleg fran­ cia) nyelvű tisztázat. Valószínű, hogy ennek a szövegében is „tót” -ot mon­ danak „szlovák” helyett. E sorok írója a saját fordításában a ma használa­ tosabb utóbbit írja. A 2. pontban található helységnevek mellé, amenynyiben a szlovák változatot rögzítette, zárójelben a magyar nevet is fel­ tüntettük, a magyar név után pedig zárójelben a szlovákot. 85 �Ami a történészt a legjobban érdekelné: Jászinak Matúš D ulával és tár­ saival folytatott tárgyalásairól nincsen jegyzőkönyv a dokumentumkötet­ ben, sem visszaemlékezés. A Hodž a-féle ellenjavaslat 1. A Matúš Dula elnöksége alatt álló Szlovák Nemzeti Tanács, mint a magyarországi szlovákok politikai képviselője, leszögezi, mint azt már az 19 19. október 30-án kelt kiáltványában kihirdette, hogy a Csehszlovák Köztársaság államjogi alapján áll. A magyar kormány ezt tudomásul veszi. 2. Áthatva azon óhajtól, hogy a nemietek feltétlen önrendelkezési joga közös megegyezéssel érvényesüljön és ezzel megvalósuljon a jövendőbeli korrekt nemzetközi kapcsolatok alapja, a M agyar Állam átadja M agyaror­ szág szlovák lakta területén a teljes állami, kormányzati és katonai hatal­ mat az 1. pontban említett Szlovák Nemzeti Tanácsnak. 3. Magyarország szlovák lakta területe alatt az a terület értendő, amely­ be a következő közigazgatási egységek tartoznak: I. Trencsén, Nyitra, Bars, Turóc, Á rva, Liptó, Szepes, Sáros és Zólyom megyék. II. Prešperok (Pozsony) város, Pozsony megye Csallóköz nélkül. Štiavni­ ca (Selmecbánya) város, Hont megyének Hontnádašš-M agasm ajtény (Nadošany-Hrušov) vonalától északra fekvő része, Né)grád megye, kivéve azt a részt, amely Darm oty (B alassagyarm at)-Lučeneč (Losonc)-(Salgo) T ar­ ján (Salgótarján) vonalától délre fekszik, Gömör megyének Rim avská Su­ botica (Rim aszom b at)-Je lsva (Jelšava)-R ožň ava (Rozsnyó) vonalától észak­ ra elterülő része, Abaúj megyének Sepesi (Szepsil-M oldova nad B odvou)N agyida (Veľká Ida)-H orvátszadány (H ernádzsadány! = Ždaňa) vonalá­ tól északra fekvő része, Košice (Kassa) város, Zemplén és Ung megyék K ozma (K uzmice)-U žhorod (Ungvár) vonalától északra fekvő része, ki­ véve az Užhorod (U ngvár)-Szinna (Snina) vonalától keletre fekvő része­ ket. 4. A Szlovák Nem zeti Tanács átveszi a teljes felelősséget a kormányzati és katonai hatalomért. A közbiztonság fenntartása végett köteles olyan eszközökről gondoskodni, amelyeket felelőssége tudatában célravezetőnek tekint. Az összes állami és önkormányzati vasutat-, posta-, távíró-, telefonhivatalnckok és alkalmazottak, akik a szolgálati érdek szempontjából megfelelnek és a helyükön akarnak maradni, a Szlovák. N em zeti Tanács rendelkezésére állnak. A magyar katonaság, nemzetőrség és népőrség fegyvertelenül távozik a szlovák területről, amennyiben a kiegészítő póttestek szlovák területen van­ nak, ezek a Szlovák Nemzeti Tanács rendelkezésére állnak. 5. A szlovák területre háruló összes költségvetési kiadásokat és az élel­ mezési eszközök és gazdasági termékek megfelelő részét a M agyar Kormány addig fogja a Szlovák Nem zeti Tanácsnak kiutalni, amíg e tekintetben kö­ zös egyezmény nem lép hatályba. 86 �E kiadások felszámolását a magyar és Szlovák N em zeti Tanács közös bi­ zottsága fogja végezni, amely egyenlő számú kiküldöttből alakítandó. Ez feladatának célszerűségéhez képest részben Budapesten, részben Pozsonyban fog ülésezni. 6. A M agyar Kormány és a Szlovák N em zeti Tanács által közösnek e l­ ismert erkölcsi, társadalmi és gazdasági érdekek védelmében egyforma jel­ legű lépések alapján kerül sor kölcsönös megegyezésre. 7. A 3. pontban meghatározott terület feltétlenül a Szlovák Nemzeti Ta­ nács hatalmában marad. Az országos határok végleges megállapítását az általános békekonferencia fogja eszközölni. 8. A Szlovák Nem zeti Tanács garantálja, hogy a 3. pontban megjelölt területen élő magyar nyelvű kisebbségi tömegek ugyanazon nyelvi jo­ gokat kapják, amelyeket a M agyar Korm ány biztosit a szlovák kisebbség­ nek, amelyek a közigazgatása alatt álló területen maradnak. 9. A M agyar Kormány a Szlovák Nem zeti Tanács rendelkezésére bo­ csátja a feloszlatott Slovenská Matica tulajdonát képező összes muzeális és könyvanyagot, úgyszintén a százezer arany pénzalapot, amelyet a Magyar Kormány 1874-ben lefoglalt, mint a Slovenská Matica vagyonát, hozzáté­ ve az 1874-től számított kamatokat. A M agyar Kormány hasonlóképpen átutalja a Szlovák N emzeti Tanács­ nak az összes lefoglalt kulturális alapokat, amelyek megállapítása a 6. pontban megjelölt közös bizottság hatáskörébe tartozik. A z országos központi hitelszövetkezetek azon kirendeltségeit, amelyek a 5. pont szerinti területen, mint helyi hitelszövetkezetek találhatók, a M a­ gyar Kormány átadja aktíváikkal és passzíváikkal együtt a Szlovák Köz­ ponti Gazdasági és Kereskedelmi Szövetkezetnek. (Hodža 40-45) December 2-án érkezett meg Budapestre az a híradás, hogy a prágai kormány nem hatalmazta fel Hodžát ilyen tárgyalások folytatására. Erre Jászi föltette Hodžának a kérdést, hogy a prágai kommüniké után van-e értelme további tárgyalásoknak és az az ő visszahívását jelenti-e Budapest­ ről. Hodža azt felelte, hogy visszahívásról nincs szó és a további tárgyalá­ sokat illetően bevárja kormányának utasításait. Még aznap és 3-án a M a­ gyar Kormány tényezőivel nem hivatalos megbeszéléseket folytatott. (Uo. 56-57.) Ha ezek ismertetésétől Hodža eltekintett, ennek az oka valószínű­ leg az lehet, hogy a V ix-féle siffrekulcs igénybevételével továbbított távira tai elküldése után aktualitásukat vesztették. 87 �88 �személyes történelem Egy tizenéves Hortobágyra kitelepített emlékei 1 953 augusztusának közepétől a hortobágyi internálótáborok foglyai sorra meg­ kapták a Hajdú-Bihar megyei rendőrkapitányság pecsétjével ellátott határoza­ tot arról, hogy megszüntetik kényszerlakhelyhez kötöttségüket és „az összes ál­ lampolgárokra kötelező jogszabályok figyelembevételével választhatják meg le­ telepedési helyüket." Harmincnégy, többségükben csonka, hatvani vasutas család tagjai szabadultak meg a Kónya pusztai és a Nádudvarhoz tartozó mihályhalmai táborból. A ha­ tározat hűvös, hivatalos szűkszavúsággal közölte a régen várt szabadság bekö­ vetkezését, de a hatóság emberei nem kértek bocsánatot, még csak elnézést sem, pedig ártatlan embereket, aláztak, sértettek meg emberi jogaikban, fosztották meg személyes szabadságuktól harmincnyolc hónapon keresztül. Ürügyet az elhurcolásra az szolgáltatott, hogy 1950 júniusában engedély nél­ küli tüntetés volt Hatvanban, amelynek résztvevői így akarták megakadályozni az újhatvani kolostorba összegyűjtött hatvani és más városbeli szerzetesek ki­ telepítését. A tüntetést a miskolci és budapesti államvédelmisek szétverték, a résztvevők közül sokat őrizetbe vettek és Budapestre szállítottak. Az esetet azonban a sztá­ linizmus képviselői felhasználták arra, hogy csapást mérjenek „a jobboldali szo­ ciáldemokratákra és a klerikális reakcióra". A valóságban: el akarták távolítani a hatvani vasúti csomópont dolgozói közül mindazokat, akik nem voltak hajlandók fenntartás nélkül alávetni magukat a korlátlan központosított hata­ lom akaratának. Fegyelmi tárgyalásra idézték a M Á V vezérigazgatóságára a feketelistán lévő vasutasokat, és érdemi meghallgatás nélkül elbocsátották őket a munkahelyük­ ről. A tüntetés után éppen egy héttel, június 26-án éjjel letartóztatták és a kistarcsai internálótáborba vitték őket. Ezzel azonban nem elégedtek meg. Szemet vetettek családi házaikra, lakásaikra, ezért még ezen az éjszakán teherautóra rakták a családtagokat is; öregeket, asszonyokat, gyermekeket, csecsemőket. Pe­ dig közülük nem vett részt senki sem a tüntetésben. A férjek legtöbbjét a hírhedt recski internálótáborba vitték követ bányászni, másokat a különböző nagy építkezésekhez: Dunapentellére, Inotára és máshova. Az apa nélkül maradt csonka családok kerültek a Hortobágyra: Kónyapusztára, a Nagyivánhoz tartozó Borzastanyára, illetve innen Mihályhalomra. Az itt eltöltött keserves három év élményeit eleveníti fel Tóth Gyulámé, az akkori Vásárhelyi Ildikó. N ÉM ETI GÁBOR 89 �Tóth Gyuláné visszaemlékezése egy hortobágyi internálótáborra I. Elhurcolásunk oka A tüntetés előre megszervezett provokáció volt. Ezt azért is mondhatom, mert néhány nappal előbb édesapám levelet írt a testvérének meg az anyjának. Ebben az volt, hogy körülötte megfagyott a levegő. Édesapám, mint a hatvani vasutasok nagy része, a Szociáldemokrata Párt tagja volt 1947-ben. Beválasztották a szavazatszedő bizottságba. Egyszer azt tapasztalta, hogy a szavazóhelyiség előtt megállt egy teherautó, arról leszállt egy csomó budapesti ember, azok bementek és leszavaztak kék cédulával. Édes­ apám ezt rendben lévőnek is találta, de közben hazajött ebédelni és akkor lát­ ta, hogy ugyanez az autó a Dalinál (MÁV Dalkör székháza) áll, és az ottani szavazóhelyiségben szavaznak ugyanezek az emberek. Apám kerékpárral jött haza ebédelni. Nem restellte a fáradságot, kerékpár­ ral utána ment a teherautónak, és látta, hogy a belvárosi iparoskörnél megint megálltak, és bementek ismét szavazni. Akkor apu is bement, és megakadályozta a szavazást. Elmondta, hogy Hat­ vanban már harmadszor akarnak szavazni ezek az emberek. Igazoltatták őket, és egész köteg kék cédulát találtak náluk. A két párt egyesülésekor apukám nem lépett be az MDP-be annak ellenére, hogy hívták. Azt mondta, a hivatása és a családja olyan sok elfoglaltsággal jár, hogy a politizálásra már nincs ideje. Ezek miatt ellene támadhattak, és ennek következtében érezte ő úgy, hogy feketelistára tették Hatvanban. Kiss Miklós is ott dolgozott a kereskedelmi főnökségen, ahol apukám a fő­ nökhelyettes volt. Ő mondta neki már Recsken, amikor ott összetalálkoztak: ,,Tudod Jánoskám, mi a Máriával (a feleségével) úgy megsirattunk benneteket, mert te olyan tisztességes, rendes ember voltál, és láttalak a feketelistán, hogy rajta vagy!” Akkor még Kiss Miklós sem volt rajta, de mire oda került a sor, akkorra már valaki őt is odavéste. Miklós bácsi látta ezt a listát, de nyolc hónappal a tün­ tetés előtt. Akinek valakire panasza volt, azt oda felírta. Édesapám Győrött született, édesanyám tősgyökeres hatvani. Amíg haza nem költöztek Hatvanba, apukám különböző kis állomásokon volt állomásfőnök. Egy időben lent laktunk Újvidék mellett, a Bácskában. Akkor Magyarországon már jegyrendszer volt, de ott még elég jó világ volt. Nagyon sok ismerőse volt munkatársai között, akik lejártak oda élelmiszert venni. Ezek közül néhányan meglátogatták őt később, amikor már itt dolgozott Hatvanban. A kereskedelmi főnökségen a főnöke egy Keszthelyi nevű vasutas lett. A politikai szempontból kijelölt vezető mellett édesapám volt a szakember, helyettese: tizennyolc éves korától vasutas. Mindenféle tanfolyamot, iskolát elvégzett, amit csak kellett. A felsőbb szervek90 �től, amikor jöttek, nem Keszthelyihez, hanem apukámhoz mentek. Őt kérdez­ ték mindenről. Ezt Keszthelyi természetesen emberi hiúságból sértésnek vette. Apu nagyon határozottan elvetette ennek a lehetőségét, de anyukám arra gyanakodott, hogy ő tétette apát feketelistára. A tüntetés Az újhatvani tüntetés megrendezett provokáció volt, mert ha csak a papokat akarták volna elvinni, azt megcsinálhatták volna szépen csendben. Egy éjjel, teherautón, elvihették volna őket a hívek tudta nélkül. De nem így történt: reggel hét órakor, amikor jöttek kifele a miséről, egy teherautón máshonnan odahoztak apácákat és szerzeteseket. Bevitték őket a parókiára, a kolostorba, hogy mindenki lássa, mi van. A papokat és a szerzeteseket ott tartották a ko­ lostorban egész nap. Ez történt 1950. június 19-én. Aznap osztották az iskolában a bizonyítványokat. Be kellett mennünk az isko­ lába. Mi, nyolcadikos lányok a bizonyítványosztás után öten-hatan odamentünk a templomhoz. Emlékszem rá, hogy a kolostorból a papok kijöttek a kerítéshez és ott könyörögtek az embereknek: „Menjenek haza! Nincs értelme itt marad­ n i!” A templom körül főleg asszonyok és gyermekek voltak, hiszen a férfiak dolgoztak. Reggel, mikor meghozták a szerzeteseket és az apácákat, elterjedt a híre, és még a város túlsó részéről is érkeztek bámészkodók, hogy lássák, mi lesz, hogy lesz. Én is elmentem oda, bámészkodni. Otthon elmeséltem anyunak. Anyu elvitte a húgomat, Katinkát beíratni az iskola első osztályába. Katinká­ val arra mentek és ők is nézelődtek. Hazajöttek és mondta, mi van - olyasmit ő sem látott, ami egy igazi tüntetés velejárója lenne. Nem volt se hőzöngés, se hangoskodás, vagy kővel dobálódzás. Tulajdonképpen nem történt más, minthogy kíváncsi emberek ácsorogtak arra­ felé. Valamikor éjfél tájban aztán elvitték a papokat és azokat, akiket össze­ szedtek az ácsorgók közül. Hogy a harangot félreverték volna, arról nem tudok. Lövésről sem, bár volt egy sorozat, de ez nem a bámészkodóknak szólt, hanem az ávósok egymásnak adtak jelt ezzel, amikor körbevették a tömeget, hogy kezdődhet az akció. A bámészkodók közül sokat bevittek a katolikus körbe, de az biztos, hogy a Hortobágyra elhurcoltak között nem volt olyan, akit a templom körül fogtak volna el. A felfüggesztés Apukámat június 20-án, másnap felfüggesztették az állásából és hazaküldték, bár hétfőn egész nap szolgálatban volt. Egyébként erről a főnökség igazo­ lást is adott neki. Hiába. A felfüggesztését azzal indokolták, hogy részt vett a tüntetésben, ott feltűnően viselkedett, valamint azzal, hogy ő és a családja az egyház befolyása alatt áll. A felfüggesztést a vezérigazgató szóbeli rendeletére hivatkozva hajtották végre, és 20-án a minisztérium ügyésze kihallgatta. Neki is előadta, hogy a tüntetés napján este fél nyolcig szolgálatban volt és bemutatta az erről szóló igazolást is. Levelet írt a hozzátartozóinak Győrbe és a lehető legrosszabbra felkészülve kérte, hogy küldjék el a segédlevelét, mert arra gondolt, hogy szakmunkásként kell a jövőben dolgoznia Pesten. A tárgyalás Egy héttel a tüntetés után, június 26-án volt a minisztériumban a főtárgyalás. Onnan, amikor hazajött, nagyon bizakodó hangulatban volt. Azzal biztatták, hogy nem lesz semmi baj. Ők utánanéztek és megállapították, hogy Hatvanban 91 �túlkapásról volt szó. A felfüggesztést vissza fogják vonni. Lehet, hogy lesz va­ lami enyhe büntetés, de az is csak a látszat kedvéért. Apám elhurcolása Apám egy hétig alig evett az izgalomtól és a bánattól. Most megnyugo­ dott. Anyukám akkor éjjel sütött neki rántottát, amit jóízűen megevett. E z­ után lefeküdtünk, de nemsokára kopogtattak az ablakon. Apám kinyitotta az ablakot, és láttuk, hogy ott áll egy civil ruhás, katonasapkás férfi. Ezt jól láthattuk, mert a Balogh Ádám utcában, ahol laktunk, házunk előtt egy lámpaoszlop állt. Ez a civil ruhás azt mondta apámnak, hogy menjen vele a hatvani rend­ őrkapitányságra egy ötperces kihallgatásra: formális dolgot kell tisztázni. Apám magával vitte a minisztériumi tárgyalásról készített jegyzőkönyvet. Ezt a rendőrségen vagy máshol elvették tőle is, mástól is. Nincs az meg senkinél. Kitelepítésünk Anyám nagyon ideges lett, amikor apámat elvitték. Nem tudott elalud­ ni. En elszunyókáltam de egyszerre csak felébredtem, hogy teherautók ber­ regnek. Kiugrottam én is az ágyból és odamentem az ablakhoz leselkedni. Egy teherautó megállt a házunk előtt, a többi továbbment. Csöngettek. Két katonaruhás férfi jött be. Azt mondták, egy órát kapunk arra, hogy minden szükséges holmit összepakoljunk, mert Hatvanban nem kívánatos a tartózkodúsunk. Apámat előre vitték, már vár bennünket. Anyámnak meg is mutat­ ták az iratot, amelyen az állt, hogy Hatvanban nem kívánatos a jelenlétünk, ezért kitelepítenek bennünket. Csekő nagyapám nyugdíjas mozdonyvezető volt. Rájuk nem vonatkozott a kitelepítési határozat. Mi, az ő házukban laktunk. Nekik azt mondták, hogy nem maradhatnak ők sem a házban, mert nekik a lakást le kell pecsételni. A szegény öregeknek azt mondták, hogy most egyelőre jöjjenek ők is velünk, majd visszajöhetnek, nekik nincs papírjuk. Ezzel aztán sikerült a borzasi kitelepítettek nyilvántartási rendjét teljesen felborítani. A létszámellenőrzéskor ugyanis mindig több volt a jelenlevők száma, mint amennyi a nyilvántartásban szerepelt. Hiába volt azonban a nagy kalamajka, haza nem engedték őket, onnan nem volt visszaút. Miköz­ ben pakoltunk a teherautóra, nagymama csak azon sopánkodott, hogy mi lesz a kiscsirkékkel, ha bennünket elvisznek. A rendőrök és az ávosok észre sem vették, hogy én összepakoltam őket egy ládába és átvittem a szomszéd­ ba. Ott laktak a nagyszülőim testvérei. Nem mertek kijönni, csak az ablakon keresztül kukucskáltak, engem nem mertek beengedni, csak azt mondták, hogy tegyem be a csirkéket a vécébe. Mikor visszamentem, a rendőr nem akart beengedni, mert azt hitte, a szomszédékhoz tartozom. Megmondtam neki, hogy én ide tartozom, csak a kiscsirkéket vittem át. Akkor meg rámripakodott; hogy mertem én engedély nélkül elhagyni a lakást. Ezt azért mondom, mert ha akartam volna, meg tudtam volna szökni a kitelepítés elől. Gondoltam is arra, hogy beszököm a kukoricásba és elme­ nekülök, de aztán letettem róla. Nem akartam anyukámat magára hagyni a nagyszüleimmel meg a húgommal. A Hortobágyon Mi nagyon nehéz helyzetben voltunk végig, mert amikor összepakoltunk, a nagyszüleimre nem számítottunk, hiszen azt mondták, ők vissza fognak térni. 92 �A teherautóra felraktuk a hízónkat is, amelyet ágydeszkával kerítettünk el. A disznó sok helyet elfoglalt, emiatt is kevesebb holmit vihettünk ma­ gunkkal, mint mások. Fölkapaszkodtunk hát a teherautóra nagyapám, nagy­ anyám, anyám, én és a kishúgom meg egy katona, kísérőnek. A másik ka­ tona a gépkocsivezető mellé ült, és elindultunk. Egészen pontosan meg tudom mondani, hogy reggel hol álltunk meg. Az anyám öccse Tiszafüreden volt vasutas, én minden nyaramat náluk töltöttem. Amikor megállt velünk a konvoj kikukucskáltam a ponyván és azonnal tud­ tam, hogy Tiszafüreden vagyunk. Nagyon közel álltunk meg a keresztanyámékhoz. Könyörögtem is a katonának, hogy engedjen el néhány perc­ re hozzájuk, én visszajövök. A katona persze nem engedett el, de a teher­ autór ó l leszállhattam. Odamentem egy ismeretlen járókelőhöz, megkértem, hogy mondja meg a keresztapámnak: itt vagyunk, visznek bennünket, de nem tudjuk hová. Kilenc óra felé lehetett reggel, sokan bámészkodtak kö­ rülöttünk az utcán. Tiszafüreden tíz-tizenöt percet tölthettünk, mert úgy lehet a parancsnok nem látta jónak az általunk okozott feltűnést. Keresztapám meg­ kapta az üzenetet, ezt később elmondta, de már nem tudott odajönni hoz­ zánk. Közben mi továbbmentünk. Miután elhagytuk Tiszafüredet megint megálltunk, de most már a pusz­ tán. Itt négy óra hosszat álltunk. Kísérőnk egy fiatal ávós volt, akivel én beszélgettem is. Maguk sem tudták, hogy miért álldogálunk. Később meg­ tudtam édesanyámtól, hogy ők közben a nagyanyámmal a pokol összes kín­ ját végigszenvedték, mert attól tartottak, hogy most és itt fognak kivégezni bennünket. Rettegtek. Nekem eszembe sem jutott, hogy velünk akármi rossz is történhet. Ludvig Rezsika néni három kisgyermekével ült a teherautón és a kecské­ jével. Megfejte a kecskét. Kérte az ávóst, engedje meg, hogy a tejből más gyerekének is adhasson. Az ávós rendes volt, megengedte. Rózsika néni egy befőttesüveggel végig szaladt a teherautók mellett. Odajött hozzánk is, és gyorsan odasúgta anyámnak: - Itt vannak Bereczék is, meg ezek is, meg azok is - közben töltött Katinak egy kis tejet. Rózsi néni azzal vi­ gasztalt bennünket, hogy nem csak mi vagyunk itt, hanem sokan mások is. Amíg várakoztunk, a kísérőink azt mondták, lehet, hogy visszavisznek bennünket, mert nincs előkészítve a szállásunk. Egyszer csak jött egy dzsip. No, gondoltuk, most eldől a sorsunk, kiderül, mi lesz velünk. A dzsipből kiszállt egy katona, és azt mondta: ,,Egyik kocsi Kónyatanya, másik Borzastanya” . A teherautók szétosztásában nem volt semmi rendszer, csak az, ahogyan egymás után sorakoztak. Bereczék családja két autón osz­ lott meg. Az egyiken ült az öreg Berecz néni a csomagokkal, a másikon a menye a három pici gyermekével. Nyolc hónapos volt a legkisebb, a legna­ gyobb négyéves. Külön választották őket, ezért a fiatal Berecznénél egy fillér sem maradt. Az öreg Bereczné Kónyatanyára került, a menye Borzas­ tanyára. Másfél évig nem is tudtak egymásról. A másik tizenkét kocsi utasairól sem tudtuk, hogy életben maradtak-e vagy elvitték-e őket Szibériába. Négyórai várakozás után, megint elindultunk, aztán megérkeztünk a Nagyiván mellett levő Borzastanyára. Utólag azt hallottam, azért várakoztattak bennünket olyan sokáig a Hor­ tobágyon, mert vissza akartak vinni Hatvanba. Azt is hallottam, hogy az ávósok azt tervezték, másnap éjszaka visszajön­ nek, és ismét kitelepítenek harmincnégy családot, vita volt arról is, hogy 93 �visszavigyenek-e. V égül úgy döntöttek, újabb családokat már nem telepíte­ nek ki Hatvanból de akiket már elhoztak, azokat nem viszik vissza. Kovács Károly már nem él, a Mészáros Lázár utcában lakott és akkor a vasútnál forgalmista volt vagy valami hasonló tisztséget viselt, később mond­ ta nekem: „Ildike ! Én nem tudtam, hogy amikor nekem telefonon üzenet érkezett ide a vasútállomásra, amit nekem tovább kellett mondanom Balázs Lajoséknak a tanácshoz, hogy »a cigány karaván Miskolcról elindult« - nem tudtam, hogy én akkor tulajdonképpen azt közvetítettem, hogy az autók ér­ tetek jönnek!” Akkor még nem volt interurbán telefon, csak a vasútnak volt közvetlen telefonvonala. Ezért üzentek a vasúti telefonon, de hogy illetéktelenek ne szerezzenek róla tudomást egy előre megbeszélt szöveget mondtak be. Borzastanya Amikor megérkeztünk Borzastanyára, ott már voltak Baranya megyei ki­ telepítettek. Ezek már kiürítették számunkra a tehénistállókat. Itt ugyanis nem juhakolba helyezték el a hatvaniakat, hanem „előkelőbb” szálláshelyre. A mi családunknak egyébként nem jutott hely a tehénistállóban. Bepréseltek egy valamiféle takarmánykeverő épületbe. Olyan szűkösen voltunk, hogy szinte csak oldalt tudtunk feküdni. Ha valaki alvás közben meg akart for­ dulni, fordulnia kellett a többieknek is. Közben bennünket is átköltöztettek a tehénistállóba, ott laktunk. Az is­ tálló közepén út volt, a tehenek helyén pedig a mi hálóhelyünk. Mindenki­ nek ki volt adva egy bizonyos terület, de erre nagyon kellett vigyáznunk, mert mindenki nagyobb részt szeretett volna foglalni. Nagy veszekedések voltak, az emberek szinte képesek lettek volna megölni egymást húsz cen­ timéter helyért. Az első felében mi laktunk, a másik felében baranyaiak. Nekünk, hatvaniaknak nagyon nehéz volt: a mi családunknak összesen négyszázhúsz forintja volt. A baranyaiak között pedig akadt olyan „kulák” család, hogy mindenik tagjának a nyakában zacskó lógott harminc-negyvenezer forinttal. Nekik volt miből költeni, mi nem is tudom miből éltünk. . . Kenyeret adtak az ebédhez. Az istállóban az első télen nem volt fűtés, csak a lehelletünkkel melegí­ tettünk. Az ottani lakosokat mi bennszülötteknek neveztük, ők pedig bennünket telepeseknek. Eleinte a bennszülöttek nem tudták rólunk az igazságot. A hatóság emberei mindenfélét mondtak nekik rólunk, hogy tartsanak tőlünk, ne beszélgessenek velünk. A helyi rendőröket is félretájékoztatták rólunk. Kezdetben durván bántak velünk. Éjszakánként felkeltettek bennünket, lét­ számellenőrzést tartottak. Ki kellett mennünk a szálláshely elé sorakoznunk. E lemlámpával járták végig az istállókat, közös hálóhelyünket. Ellenőrizték, hogy mindenki otthon van-e. Elég hosszú időnek kellett eltelnie, egy évnek is, amíg megismertek ben­ nünket. Látták, jámbor emberek vagyunk, szófogadóak, akik tesszük a dolgunkat. Senki nem szökött meg közülünk. Hova is szökhettünk volna. Ott volt együtt a család. Nem akartuk egymást elveszíteni. Azt hittük, most már vége a világnak. Úgy voltunk ezzel mint a birka, amikor megfogják a fejét, akkor még odatartja a nyakát is a késhez, hogy itt van, vágják el. El sem tudtuk képzelni, hova tudnánk innen szökni. A legtöbb rendőrrel én jól kijöttem. Ebben biztosan közrejátszott az is, hogy fiatal, csinos lány voltam. A rendőrök legtöbbnyire fiatalemberek vol- 94 �tak, akik szívesen beszélgettek velem. Apróbb szívességet is megtettek. N e­ kem például nem kellett a lebukástól félnem, ha „fekete” levelet akartam küldeni haza. Megkértem valamelyik rendőrt és az feladta cenzúrázás nélkül. A beszélgetés során sok minden kiderült róluk. Emlékszem, egy Harangi Tibor nevű fiatal rendőr elmondta, hogy akik bennünket őriznek, maguk is büntetésből kerültek ide. Kezdetben gorombán bántak velünk. Lehet, első őrzőink csoportjában ele­ ve, goromba emberek voltak. - Ez időszak számunkra nagyon kemény volt. Később sokkal enyhébben bántak velünk. Amikor megérkeztünk, odajöttek hozzánk a régebbi internáltak, a Baranya megyei „kulákok” . Kulákoknak mondták őket, de volt közöttük ügyvéd is. Mondták nekünk, hogy nem kell félnünk tőlük. Ezt azért mondták, mert lát­ ták. hogy mi, akik férfiak nélkül voltunk, mindenkitől féltünk. A mi aszszonyaink úgy mondogatták, hogy velünk van egy már nem férfi, a nagy­ apám hatvannyolc éves volt; meg egy még nem férfi, Jávori Árpád, aki ha jól emlékszem, tizenhét éves lehetett. Nekünk tehát nem volt férfi védel­ mezőnk; segítőnk sem a cipekedésben. A baranyaiaknak ebből a szempontból sokkal könnyebb dolguk volt. Ők könnyebben jutottak tüzelőhöz is: a férfi­ ak elmentek és loptak, ha kellett. Nálunk az asszonyoknak és a gyermekek­ nek kellett mindent csinálni. A mezőgazdasági munka Aratási idő volt, amikor megérkeztünk. Nem sokat pihentünk, talán már rögtön másnap munkába vittek bennünket, aratni. Munkaruhánk nem volt. Énrám például a nagyapám nadrágját adták. Az első nap sortban mentem aratni meg a hosszú ujjú ballagási blúzomban. Mondták ugyan, hogy a kalász majd kikezdi a kezemet, azt azonban nem mondták, hogy a combomat is. Ezért aztán úgy jöttem haza az első nap után, hogy lábamból csurgott a vér. Tizenöt éves lányka voltam akkor. Én voltam az utolsó kaszás, utolsó marokszedője. Munka közben nagyon elmaradtunk a többiektől. Hatalmas búzatáblába állítottak bennünket. Én még a kaszá­ somtól is elmaradtam, már alig láttam őt. Városi gyerekként aratást sem láttam, mindaddig nem tudtam, mit, hogyan kell csinálni. A Baranya megyeiek értettek a mezőgazdasági munkához. Egy baranyai fiú, nem mondta meg, hogy ő is tud már kaszálni ezért marokszedőnek osz­ tották be az apja mellé. Azt tervezték, hogy titokban, az apjával majd fel­ váltva fognak kaszálni, mert ők jól tudták, milyen fárasztó az aratás. Az apja volt az első kaszás, ezért amikor új sort jöttek fogni, látták, hogy én mennyire le vagyok maradva. Megsajnált a fiú, beállt elém, és a kaszásom után felszedte a búzát, hogy behozhassam a lemaradást. Engem nagyon meghatott ez a segítség. Nagy tett volt az akkor az én szememben. Néhány nap múlva bennünket, gyerekeket vízhordásra jelöltek. Kiderült, hogy ez sem volt könnyebb. Maga, a ceglédi vízhordó kanna is nehéz volt. Két kannával kellett a vizet négy-öt kilométerről hordani az aratóknak, ké­ sőbb a kapásoknak. Mire odaértünk már kiabáltak, veszekedtek velünk, hogy hol voltunk ilyen sokáig. Ők időnként leültek reggelizni, ebédelni. Nekünk ilyenkor is menni kellett, mert a nagy melegben sok víz kellett, vízhordó meg kevés volt. A csordakút, ahonnan a vizet hordtuk olyan messze volt, hogy alig lát­ szott. Amikor ketten mentünk még jó is volt, de ha egyedül kellett men- 95 �nem, határozottan féltem. Öt kilométerről is meg lehetett látni, ha jött egy lovas, vagy valaki. Pedig amúgy bátor lány voltam, hiszen sportoltam is korábban. Az első nyáron még csináltam a vízhordá st, de aztán kijelentettem, hogy én erős vagyok, és ezután férfimunkát akarok végezni. Az első télen megettük a disznó árát. Átvették ugyanis től ünk a disznót a közös konyha számára, de ebédet kellett váltanunk. Nagyapa, nagymama és a húgom e g y ebédet evett. Nekem, és édesanyámnak külön egy-egy ebédet vettünk, hiszen ő ment jobbra, én meg balra, amikor munkába vittek. Így aztán három ebédet kellett a családnak venni. Ez olyan sokba került, hogy ketten nem tudtunk annyit keresni. Ebben benne volt az is, hogy reggel vagy fekete kávét, vagy teát adtak. Tejet sohasem. Az első télen tehát megettük a disznó árát. A következő télen már adósságot is csináltunk. Rizsaratásból is volt részem. Örök emléket viselek a térdemen! A rizst sarlóval arattuk. Kezdetben még gyakorlatlan voltam. Egy alkalommal nagy igyekezetemben megcsúszott a sarló a rizsen és beleszaladt a térdembe. Biz­ tosan össze kellett volna varrni a sebet, de ott ilyen fényűzésre nem tellett. A háromszögletű fejkendőmmel kötöttük be. Két-három napig otthon ma­ radtam vele, mert könnyen fölrepedt és újból vérzett a seb. Táppénz „ter­ mészetesen” nem járt. Amikor a seb egy kevéssé bevarasodott újból dolgozni mentem. Részt vettem a rizstelenítési munkálatoknál is, amikor az árokásó gépek kiá sták a csatornákat. Aztán nekünk kellett elvetni, gyomlálni, palán­ tálni a növényt. Az asszonyok inkább meszelni mentek, vagy az istállókba trágyát hány­ ni. Mi, lányok inkább azt vállaltuk, hogy tavasszal beleálltunk térdig, olykor combig a tízfokos hideg vízbe. Dolgoztunk az árasztással is. Időnként el kel­ lett árasztani a rizsföldeket, máskor leereszteni róla a vizet. A mi felada­ tunk az volt, hogy tetőcsatornához hasonló csövet fektessünk át a gáton. Ez a főcsatornából vezetett a rizstelepre. Egy idő után, az ott élő emberek megismertek bennünket, látták, nem vagyunk dologkerülők, sőt igyekezünk erőnk szerint dolgozni, kezdtek megbe­ csülni. Voltak olyan munkák, amelyekhez külön bennünket kértek. Ilyen munka volt például a szénahordás. Ez nem csak abból állott, össze kellett gereblyézni, viliázni a renden levő szénát, petrencerúdon is odébb kellett szállítani. Nehéz munka volt. Egy-egy ilyen csomó széna, nyolcvan kilót is nyomott, amit két lánynak nem volt könnyű felemelni és odébb vinni száz­ kétszáz méternyire a kazalhoz, amelyet a férfiak raktak. A konyhán senki nem akart dolgozni, mert ott nem fizettek, csak egy ebédet kaptak, amit hazavihettek a családtagoknak. Engem a második nyáron beosztottak a libatelepre dolgozni. Anyukám időnként a konyhán dolgozott. Amikor ő hordta szét az ebédet, mi a libatelepen dolgozó lányok jobban jártunk, mert bővebben osztott nekünk. A Hortobágyon, 1950 nyarán aratáskor még nem voltak kombájnok. Az aratás ősi módszerekkel történt. Csépléskor törekszedőknek osztottak be ben­ nünket. Sokat szenvedtünk a hőségtől és a nagy portól. A baranyaiak job­ ban értettek ehhez a munkához, őket például kévevágónak tették. Mi egy ki­ csit irigykedtünk rájuk, mert úgy éreztük, nekik sokkal könnyebb a munká­ juk. Emlékezetes munkánk volt a kukoricakapálás. Nagyon nehéz volt ez is, a szikes talaj miatt. Később szudáni füvet kapáltattak velünk. Télen tehén­ istállóban dolgoztam: trágyát hánytunk ki a tehenek alól, borjút etettem v ö d ö rb ő l... (Folytatása következő lapszámunkban). N ÉM ETI GÁBO R 96 �TISZTELT O LV A SÓ N K A T értesítjük, hogy a PA LÓ C FÖ LD Szerkesztőség P A L Ó C K U LT Ú R A A L A P ÍT V Á N Y T hozott létre, amely az 1989. XLV. tv. 34. paragrafusa szerint az Ön éves adóalapját csökkentheti az Alapítványnak felajánlott pénzösszeg arányában. Az Alapítvány célja többek között a PA LÓ C FÖ LD folyóirat szellemi műhelymunkájának eszmei fenntartása és gazdagítása, a tájegység irodal­ mi, művészeti és tudományos műhelyei közötti alkotó kapcsolat összefo­ gása és erősítése, díjak és pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád megye (Nagykürtös, Losonc, Rimaszombat, stb.) művelődéstörténeti hagyományainak, a szlovákiai magyar nemzetiségű, de a magyarországi szlovák nemzetiségű alkotók és a lakosság kulturális feltételeinek javítása is. Az Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi személyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriuma köteles nyilvánosan is elszámolni. Az Alapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét kívánság szerint a PA LÓ C FÖ LD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes rek­ lámlehetőséget biztosítunk számukra a Mikszáth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságánál vezetett bankszámla szá­ munk: 5062-7. * Madách-pályázati felhívásunkra, melyet a Nógrád Megyei Tanács VB művelődési, ifjúsági és sportfőosztálya, valamint a PA LÓ C FÖ LD folyói­ rat szerkesztősége meghirdetett szociográfiai, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában és versek, szépprózai művek kategóriájában jeligés, három példányban gépelt, eddig nem publikált pályamunkákat várunk, szerkesztőségünk címére. Mindkét kategóriában három (20 ezer forint, 15 ezer forint, 10 ezer forint) díjat ítél oda a szakzsűri. Eredményhirdetés 1991 januárjában. (A díjazott művek első közlésének jogát szerkesztőségünk fenntartja magának.) �Á ra: 2 5 ,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1990/5. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1990 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1990 Pál József Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/04077a6c65df2186e6e0981eec8f42a8.pdf a868b85eee75f3305d29082e6d27abe8 PDF Text Text ��Tartalom 3. Bíró József versei 5. Marno János: A titok rendje (pályarajz) V A LÓ SÁ G U N K 1 1 . Kalocsai Péter: Politikai graffiti (tanulmány) 28. Németh János István: A politika áldozata (tanulmány) 39. L ö ffler Tibor: Lukács György trónfosztása? (tanulmány) 47. Brunda G usztáv: Gazdakörök, olvasóegyletek, társaskörök, kaszinók, a két világháború között Nógrádban (tanulmány) TO LLPRÓ BA 47. Lőrinczy István: A skótszoknyás felügyelő II. (minikrimi) VALÓ SÁG U N K 62. Kuti É va-M arsch all M iklós-N yilas G yörgy: Helyi kultúra mecénások nélkül? (tanulmány) 72. Ádám Tamás versei SZEM ÉLYES TÖ RTÉN ELEM 73. Németi G ábor: Hatvani (tanulmány) 79. Kováts G yu la: Koncepciós beszámoló) vasutasok internálása az ötvenes években perek Nógrád megyében 86. Horváth G yu la: Doni magyar apokalipszis II. Szabó Péter történész közlésében (tudományos (visszaemlékezés) �E SZÁMUNK SZERZŐI A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. FŐ SZERKESZTŐ : Pál József F Ő S Z E R K E S Z T Ő -H E L Y E T T E S : Zsibói Béla M Ű SZA KI SZER K ESZTŐ : Nagy Kovács József F E L E L Ő S K IA D Ó : Dr. Németh János igazgató. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 13. Telefon: 14 367/36. ÁDÁM T A M Á S költő (Balassa­ gyarmat), B ÍR Ó JÓ Z S E F költő (Budapest), B R U N D A G U S Z T Á V közművelődési főelőadó (Salgótar­ ján), K A L O C S A I P É T E R népmű­ velő (Salgótarján), D R . K O V Á T S G Y U L A ügyész (Salgótarján), K Ú ­ TI É V A művelődéskutató (Buda­ pest), L Ö F F L E R T IB O R tudománvos kutató (Vác), L Ő R IN C Z Y IS T V Á N költő, író (Salgótarján), M A R N O JÁ N O S költő (Budapest), M A R S C H A L L M IK L Ó S művelő­ déskutató (Budapest), D R . N É ­ M E T H JÁ N O S IS T V Á N Megyei Közművelődési Központ igazgatója (Rétság), N É M E T I G Á B O R tanár (H atvan), N Y IL A S GYÖ RGY szociológus (Budapest), SZABÓ P É T E R történész (Budapest). Levélcím : 310 1 Salgótarján, 1. P f.: 270. K ia d ja : A Nógrád Megyei művelődési Központ. Köz- Készült: a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén. S. 4. (A/8) í v terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. 90.56354 N . S. * Szerkesztőségi fogadóórák: Minden szerdán 1 1 - 1 5 óráig és minden csütörtökön 1 1 - 1 6 . 3 0 h-ig. E számunk illusztrációs anyagát FÖ LD I PÉTER Munkácsy-díjas festőművész, a Nógrádi Történeti Múzeumban rendezett gyűjteményes kiállításának anyagából válogattuk. (Fotó: Buda László) T e rje s z ti a M a g y a r P o sta . E lő fiz e th e tő b á rm e ly h ír la p k é z b e s í tő p o s ta h iv a ta lb a n , a p o sta h írla p ü z le te ib e n és a H írla p e lő fiz e té si és L a p e llá tá s i i r o d á n á l (H ELIR ) B u d a p e st, V., J ó z s e f N á d o r té r 1.. — 1900 — kö z v e tle n ü l, v a g y p o s ta u ta lv á n y o n v a la m in t á tu ta lá s s a l a H E L IR 2155—96 162 p é n z fo rg a lm i je lz ő s z á m ra . E g y e s sz á m á r a 25 F t, e lő fiz e té si díj fé l é v re 75 F t, eg y é v re 150 F t. M e g je le n ik k é th a v o n ta . K é z ir a to k a t é s r a jz o k a t n e m ő r z ü n k m eg és n e m k ü ld ü n k v issz a . IS S N : 0555-8867. I n d e x : 25-925. �B ÍR Ó JÓ Z S E F Független vers nem érdekelnek/ ... / az I S T E N E K / . . . / - / / . / nem érdekelnek / . . . / ! / ... / hisz / ! / erkölcsről / becsületről / ... / szeretetről / ... / papolnak / ... / s közben / ! / szavaik / - mintha / elhülyített táltosok - / . . . / hibernált késeket / ... / preparált patkányokat abrakolnak / ... / - / / / nem érdekelnek / ... / ! / . . . / -------szívük helyén / ,,csak salétrom és mész és síkos márga” / ... / Ő K A Z O K / ! / kik mindig készek / ! / - semmikor sem restek / ! / — / perverz / ... / privát donna-táncra / ! / vádakat koholni / ... / csekély bíztatásra / ... / napjában / többször is / ! / - / színeváltozásra / ... / --------- miként megrögzött hűtlenek /fejüket adják / silány árulásra / . . . / - / / / nem érdekelnek / . . . / ! / ... / mert göthös / kehes csinálmánya ikban / - akár / foglár a cirklit - / ajtót - / - ablakot / ... / bezárnak / s némelykor / ! / ha mutatkoznak / ... / - / épp / midőn nem zsenánt / ! / - / - L Á S S É K / ! / M E N N Y IR E Á R V Á K / ! / - / . . . húzódnak / . . . / ! / magasztos küszöbökhöz / ... / gőgös portához / ... / - dallani - / . . . / ! / rozsdamarta rigliket / ... / tükrösre / . . . / ! / nyallani / !/.../-/// nem érdekelnek / ... / az I S T E N E K / ! / . . . / —/ / / �A kényes d iz őz bajuszt növeszt — szőcs gézának — .. - tem / .. - tél / ül / . . . / - / / / Ő / a kávéházi asztalnál / ... / - / / / nem / Ő / nem / a kávéházi asztalnál / ! / . . . / - / / / Ő / in tower / Ő / in a rmchair / ... / - / / / Ő / all over the country - - - : - - everywhere in the country / ... / ül / ... / - / / / Ő / in party centre / Ő / party woker / Ő / party badge / ... / Ő / leader of / a / party / . . . / - / / / Ő / a fanyelű hotelportás / Ő / a hadgyakorlat / Ő / a kengyelfutó középparaszt / Ő / a mértékadó porfelhő / . . . / - / / / majolika buzogány / Ő / betonkeverő / Ő / kedélybeteg harangláb / Ő / harcedzett kékharisnya / Ő / kanárisárga kannibál / Ő / gúnykép / Ő / meseíró / Ő / üvegbúra / Ő / nyelv / Ő / nívó / Ő / kéjgyilkos / Ő / sokadpéldány / Ő / habverő / Ő / demokrata / Ő / - für alle F ä lle - / sunny tyrant / Ő / . . . / - / / / V A N / Ő / Ő /van / . . . / - / / / Ő / a kávéházi asztalnál / . . . / - / / / iszik / mondhatnám - : - mondhatnánk / ! / vedel / ... / fodros szoknyácskáját / ... / kacéran lebbenti / - mintha véletlenül - / cseppet leönti / ... / álcázza magát / ... / most / Ő / ... / - / / / A K É N Y E S D I Z ŐZ - / ki / - B A JU S Z T N Ö V E S Z T / ! / �M ARN O JÁ N O S A titok rendje (pályarajz) Életem alighanem legtisztább, legmaradandóbb gondolata, hogy akármit gon­ dolok, megfogalmazni és elmondani már csak a rengeteg hátulütőjét tudom. Nem mintha mindig ilyen pocsék, erőnlétben volnék, mint most. Homályosan emlékszem nagy hevületű, tartós virrasztásokra, éjszakákra és hajnalokra, fő­ leg hajnalokra, mikor az ember úgy van igazán önmagánál, hogy közben haj­ szálra egy másvalaki haláltusáját vívja (nem pedig szórakozik csak, mint most, az elmúlás gondolatával), testével ráfonódik amannak a szellemtestére, és már-már felugranék is az ágyból, ha nem taszítaná, undorítaná előre a látvány, amit a nappali világosság az áldozatával művelt. A postás - a másodszori kézbesítéssel. Könnyen jövök izgalomba, annyira azonban mégsem, hogy ne tudnám né­ hány percig megjátszani a távollevőt. Lekucorodom a döglött televízió elé, re­ megő, csupasz lábamat egy dög nehéz, munkásgyűlést, forradalmat, vidéki vá­ rótermeket, kijárási tilalmat, föld alatti vizeldét, mozi- és liftgépházakat, irodal­ mi kávéházat, disznóólat, hidegháborút, lapostetűt, benzinkutat stb. látott té­ likabátba csomagolom, és várom, hogy abbamaradjon a csengetősdi. A lélek­ jelenlét - egyelőre - nem kérdés. Egyelőre a történet sem az, a mímelt kézzelfoghatatlanság révén szempillantásra hozzáférhetővé válnak számomra a dolgok, nem vagyok kiszolgáltatva mindenféle jöttment sporthíreknek, cigaret­ tára gyújthatok anélkül, hogy tartanom kéne tőle: valami is kiszivároghat a csínytevésemről. Az elszenesült kis facsonkot az üvegernyőnek pöccintem, és így szólok: - Miért épp előttem világosodna meg a rejtély? — Rejtély, rejtély.. . — visszhangozza egy női, idősebb alt, színre, állagra, ízre, mint a cementpor, sietnem kell a folytatással, ha nem akarom, hogy tényleg belém kössön. Két anyát sikerült eddig átvészelnem: csak nem fogok rajtaveszteni most egy harmadikon? Konzultációra van szükség, de Dodó, akivel annak idején éjt-nap együtt tanácskoztuk meg összes titkunkat, sérel­ münket, bosszúfantáziánkat, teendőket és máskorra teendőket. Dodó már rég nincs sehol, egyetlen újságban, könyvben, jeligés hirdetésben, sportrovat­ ban, memoárban, reklámfilmben, feketedobozban, villanófényben, poszteren, tóvizen, borotválkozótükörben, játék és muzsika tíz percben, s hadd ne ra­ gozzam tovább, nem találkozom a nevével, genotipikus fantomképével, ámbátor, persze, az is kétséges, hogy vajon reáismernék-e, ha netalán mégis felbukkanna valahol, a vonásaira, pléhpofájára, foghíjas, gonoszan vigyorgó vagy üres, ki­ fejezéstelen tekintetére. Tizenegy év alatt mindössze egy alkalommal láttam őt ellágyulni, meghatódni kicsinyég, amikor egy hajnali kószálásunk, ami eszem szerint: portyázásunk közben váratlanul a hátam mögé került, lábával össze­ akasztotta a lábaimat, majd ahogy prüszkölve-röhögcsélve feltápászkodni igye­ keztem a nyálkás-csalános fűből, marék szart kent szét a fejemen. A kenet ter­ mészetesen elsápasztott, mint mondani szokás, kikergette a vért az arcomból, s ez - mi más? - már őrá sem maradt hatás nélkül. Dodó lassan elnézett a 5 �falu félholt viskói, terméketlen kőházai felé, szar alakok vagyunk, mondta re­ kedtes, rezignalt, már-már bölcs hangsúllyal, és engesztelőleg odanyújtotta ne­ kem a barna, zsírfoltos micisapkáját. Elképzelem, hogy Dodoból később titkosrendor lett, aktataskabuzi bolcs; vékony karimájú, szürke kocakalapot vi­ sel, triss borjubőr kesztyűt, amiben ép oly ügyesen banik a papír zsebkendő­ vel, mintna csupasz volna a keze. Mindazonáltal rejtély a számomra, hogy vé­ gul is mi vitte rá Dodot, hogy a temérdek, vonzóbbnál vonzóbb hivatas kö­ zül éppen a rendőri pályát találja meg magának. Mért nem musicalstar vagy operakorista lett belőle, teszem? A rendkívül intenzív tudati erőfeszítéstől mar egészén elzsibbadt a labam. Talán nem szabadna tovább nyújtanom a dallamot, talán jobb volna kimásznom ebből a dohos, szalmiákszagú helyiségből alsóneű t, zoknit, torokkendőt, sérvkötőt, borogatást, sebtapaszt váltani, vagy meg félúton megváltani a kényszerképzetektől. Anyám elnyomja a cigarettát, ruhaja alól előtűnnek májfoltos, rongycsomó formájú testreszel. Most már a nyelvemet se érzem, csak a sípcsontom felől érkeznek a jól ismert nyilalások, anyám a szekrényajtóval nyikorgat, nemsokára dél, este hatig, de lehet, hogy hétig, nyolcig is, egyedül fogok itt játszani ma­ gamban. Anyám utolso lehellete ott tejel, bőrzik a jeges ablaküvegen, a négy csemete diófának csupán az arnyékroncsait latom. Megfordítom a képeket, de egyiken se szerepel, sem a portré, sem a szerző neve. De hát nem is uralt erre mifelénk a néven nevezés gyakorlata soha. Tudjuk, hogy csúszunk lefelé, és ettől csak méginkább felforrósodik köztünk az alja képzelősdi, túl sok le­ vegőt nyelünk, túl szederjessé színezi a szánkat, nyálkahártyánkat, körmünk haztájait a higanygőz. Utoljára a helyszín - szegélyekkel, mert a szegletről, ahol kezdettől fogva vagyok, nincs semmi őszinte mondandóm. Mintha szűz, azazhogy aggszűz hóban lépdelnék. Nem, nem lépdelnék, gázolnék. A bemondó azt mondja süt a nap, hogy igen meleg hideg van, érdemes kicsődülni a szabadba, kenetteljes, alvatag modorban beszél, másként, mint pél­ dául egy sportközvetítő. Mint aki hivatalból tudja, hogy a halált nem illik csak úgy összecsapni. Azt viszont már valószínűleg kevésbé tudja, hogy a sza­ badság méreg az elgondolkodónak, hirtelen ható méreg, felindulásában esik tőle össze az ember. Meglehet, hogy Dodóval is egy ilyen roham végzett. És csak utána kezdi kínozni a szomjúság. És csak utána kezdte el kínozni a szomjúság. A bemondó szerint nem mozdult többet, nem kúszott, nem kapasz­ kodott, nem is győzködött magával, rezzenéstelen tekintete méltó foglalata volt a köréje fonódott embergyűrűnek. Mindebből én alig észleltem valamit, siettem, mit siettem!, rohantam keresztül a fronttól bódult, izgága tömegen, le az aluljáróba, fel a villamoshoz, el a pályaudvarig, be egy férfifülkébe. És csak akkor tört rám a halálfélelem. Emlékszem: hátrafordultam: semmi. A mocsokkal telefirkált fal, akárha cigaretta- vagy bibliapapír, némán, vészjós­ lón zizegett. Megrántván a letépett fogantyújú láncot, az öblítő pokoli sivítással szárazjég-sűrű füstöt okádott magából, na, gondoltam, ez is megvan, a színpad a monológomhoz, együtt van a harmadik anyának szánt darab. Pedig mekkorát tévedtem! Félálomban, erőfeszítés nélkül jutottam ki a helyiségből, az obulust odacsörrentettem a többi közé, és már vitt is a villamos vissza a gyászoló gyűrűbe. Egyenlő az egyenlítő egyenlőivel együtt. Azt hiszem, írja Bergman, Schiller mondta, hogy tudni kell időben kompromittálni magunkat. Egyformán megkönnyíteni barátaink és ellenségeink dolgát, pár lépéssel félrehúzódva tőlük kivárni - háthogyha az újabb rosszulléttel tartósabb szabad­ lábra kerülünk. Az autóbusz orránál, faránál egy-egy sötétzöld, pénzszállító 6 �postakocsi parkolt. Nem akármilyen felállás! gondoltam, mert akkor még nem láttam, csupán a szemgolyóm alfelén piszkálódott - bágyadtan inkább, mint heveskedve - a magyarázatkép: Dodó egy gyerekméretű, fakósárga, lezárt bádogkoporsóban. Közben narancsot, tormát, feketeretket, kínai kelt és két doboz albán halkonzervet vásároltam az utcai zöldségesnél, vagyis mindazt, amihez nem fűlt a fogam, viszont a lírai énem - épp ezen okból - nélkülöz­ hetetlennek ítélt; világéletemben utálkoztam az archaikus szellemektől, de a Télapó iránt, miért, miért sem, egy idő óta szelíd, gyengéd-sóvárgó érzelmeket tápláltam; az időpontról azonban, hogy ez a vonzalom mikor is foghatott ben­ nem talajt, s onnét meg hogyan nem tűnt addigra el az összes táplálékom, egyelőre nem kívántam magamban faggatózni. Megelégedtem a csaknem ma­ kulátlan, a zsebemhez mérten kissé költséges közjátékkal, majd természete­ sen ismét visszakéredztem a halottszemlén élvezkedő, nagyjából állandó lét­ számú semmittevők sorfalába. Odafent a buszban különféle egyenruhás fér­ fiak jöttek-mentek, némelyikük imitt-amott leült, de sosem hosszabb időre, volt aki nevetgélt vagy egy kollégájával váltott pár szót, volt, aki jegyzetelt, vagy egy másiknak a jegyzetfüzetét lapozgatta, egészében azonban semmi nyugtalanságot nem árasztott a foglalatosságuk. - R ejtél.. . rejtél. . . - kezd újból kötözködni velem a női alt, valamely ré­ gi, özönvízkori képeslap-lemez dallamára, szétnyújtja, felvagdalja a szavakat, az amúgy is talányos strófákból minden lehetséges értelmet kiöl. Úgy énekel, mintha légszomja volna, mintha nem is mikrofonba, hanem egy porszívócsőbe lihegné, pontosabban kotorná bele a dallamot - hála a józan, felemás házi technikának, hogy nem kell őt mindjárt itt látnom, hús-vér valójában. A téli­ kabát a lábamon már jócskán átnedvesedett, pompás sírhalom, ilyen lehet, gondolom, az iszappakolás is, csak valamivel melegebb ennél, nem annyira bensőleg északi fényű. Az orrom eldugul, könnyek gyűlnek a szemembe, po­ fonegyszerű érzések tartanak most a sarkukban. Egyszerre azon kapom ma­ gam, hogy megint hallani vágyom a kézbesítő zihálását a lépcsőn, hallani, amint valaki azt mondja neki rólam, Hiszen ez napok óta ki se mozdult a bűnfészkéből, vagy, ahogy én mondanám, a bűzfészkéből, szóval a székhe­ lyemről szeretnék egy pár szavas külső eszmecserét, csekélyke frissítőt a halódó emlékezetemnek. Dodó története elakadt valahol félúton a rengeteg, szerteágazó semmi közt. Én pedig itt rekedtem, a rohadt, ünnepi zöldséges­ vermemben, izzadok, ráz a hideg, és továbbra se tudom levenni a tekinte­ temet a döglött képernyőről. Nem tudok, s ezért nem is akarok elszakadni tőle. Az első anyám még azért aggódott, nem érem meg a tavaszt, a második már több évre szóló betegségprogramot állított össze a számomra, most meg ezzel a harmadikkal kezd kísértetiesen stabillá válni a viszonyom. Képzele­ temben felkattintom a gyertyarúd olvasólámpát, és megnézem: alszik, a szája résre nyitva, idiotikus babaarcát buja, elkínzott vonások hurkolják. Nézem ezt a magatehetetlen arcot, és hirtelen elönt a méreg: Miért nem elég a puszta egyes szám, első személy? miért jön mindig rá még egy sorscsapás?.. . Talán tárgyszerűbbek leszünk ettől? . . . Kénytelen leszek melléje csinálni, meghányni-vetni utolsó mentsváram halmán az általa előhívott hisztérikus akarattal felsorakoztatott sorskérdéseket, s mert nevetséges volna abban reményked­ nem, hogy még egyszer rábírhatom, bármivel is rávehetem őt: csinálja ezeket vissza, szívja fel őket a fogcsikorgató ártatlansága mögé. A sárból, persze, alig pár csepp kerül az ágyra, a javát felissza a türkisz, bermuda gyapjú, akarom mondani, pamut, vagy lehet, hogy mindkettő, mégis, bizonyos érte­ lemben megkönnyebbülésről beszélhetek. Anyám! mondom, megfulladok, meg- 7 �süketülök a közelségedtől, nem tudok tőled sem elaludni, sem tétlenül virrasztani a hideg és sikamlós sötétben, pedig ha legalább ez az utóbbi menne, a megkönnyebbülésen túl, bizonyos értelemben, talán még élveznélek is. V a­ lahányszor bizonyos értelemben gondolok el egy dolgot, tüstént Dodó emléke vesz újból elő, a szememmel érzem a cukorral meghintett zsíros kenyér ízét, csupasz térdem majd szétroppan a fekete télikabát súlya alatt, Dodó mohón, vigyorogva zabái, nem értem, mit eszik ezen a förtelmes alamizsnán, amit én nemhogy lenyelni, elnézni sem bírok. Vagyis ugyanazt érezzük mindketten, csak neki ez az érzés jó, nekem viszont rossz. Mivelhogy én szerfelett élek, széles csíkokban csorog alá homlokomról, halántékomról, tarkómról, hónal­ jamból, fartövemből a csípős bűntudat, a bemondó szerint vegyesfront jön, ki­ számíthatatlan, Isten egyik pillanatról a másikra meggondolja magát, és oda a vidám, oda a tragikus fejlemény, vagy még mielőtt tényleg közönség elé kerülne a titok nyitja, az egész darabnak nyoma vész, illetve bemondja a te­ levízió az unalmast. Semmi hír Dodóról. Hátam mögött a lichthofra nyíló, sebtapaszcsíkokkal összerondított ablak, szelídebb mása elől, a duzzadt vagy püffedt képernyőn; az biztos, hogy nem talpra, de vajon hányszor esnék egyhuzamban pofára, ha kiugrom rajta, hányszor futná körbe a tekintetem, míg valaki fel nem töröl, a szürke üvegmezőt? Hanem hogy ilyen lét-nemlét kérdések egyáltalán még foglalkoztatnak, ez, azt hiszem, legalább annyira az egészség, mint a beteg­ ség jele. Fürge egyensúlyozásom azonban semmi esetre sem hasonlítható Do­ dó egyensúlyállapotához. Dodó csupa zsír, cukor, élesztőcsomó, részeg gyerekfelfagyás egy sárga postaládában, bemenet az első útba eső fülkébe, ajtódör­ renés, ovális deszkalapocska a kagyló és a száj közé - és már guggolhat is egy örökkévalóságig, a paciens panaszait a halál érti. - Hová gondolsz?! - hallja, természetesen őrjítő távolról, amilyen meszsziről ő nem igen szokott menni a gondolataival, kivált mint titkosrendőr sem, Hová gondolnék? nyaldossa a kirojtosodott, száraz, szájhúsát, Micsoda ter­ mészetellenes ötlet! már hova gondolhat egy magafajta felderítő, hivatásos bűnutász, Nem, gondolja, ez a kérdés nyilván nem neki lett szánva, hanem biztosan valami fantaszta történetírónak, a valóság egyik gyászhuszárának, Istenem! Iste-nem, is-te-nem, nyögdeli mély, zsíros hangján, de ahogy egyre ismétlődik benne a sok nem, az már érzi, több, mint siralmas, bontakozóban kell itt lennie egy általa eleddig nem ismert, vagyis a figyelmét mindmáig el­ kerülő történetnek, amely, a kérdés módjából ítélve, valakivel természetesen most végezni fog. Röviden: D odóval az őrjítő messzi hang végül mégiscsak eléri a célját, a füsttel, köddel, titokzatos renddel teletömött fülke a latyakos útszélen vaskos obeliszk-formát ölt, és nekem eszem ágában sincs feltépni, ne adjisten, szertefoszlatni ezt a vakvéletlen adta, utánozhatatlanul obszcén bú­ csúképet. Dodó és én, két másvilág vagyunk. A kút, amelyből közös múltunkhoz próbáltam egypár csepp mintát vagy adatot venni, most látom, hogy olajos, ganéjas, húgyszínű hólével van tele. Úgyhogy jogosan nevetgélek magamon. Miközben a világ kétségkívül előre­ felé halad, addig én egyre mélyebbre süllyedek pocsékoló halottszemlémbe, már a harmadik csomag cigarettát fogyasztom, orvosra, postásra, fényképész­ re, műszerészre, anvámra, Dodó osztályfőnökére, újabb szarásingerre, méltó büntetésre/fölmentésre, Makulás bácsira, vérképemre és a hozzávaló szer­ számokra várok, csak Dodóra többé nem - ővele már így is túl messzire mentem. Meg kell mondanom, velejéig tudatos munkát végeztem, tükörsimára 8 �vágtam a falakat, és - leszámítva a televízió meg a télikabát idétlen, nyomo­ rúságos halmait - szögletes kutat ástam, nem kereket. Ráadásul, ismétlem, azonnali szükségből, előkészületek nélkül. Ámde, mint említettem volt, a kút tartalmat már kevésbé sikerült tisztáznom, s ezért most megérdemelten resz­ ketek minden porcikámban, vért izzadok, mondhatnám, mire egy épkézláb mondat a válaszlevélhez megfogalmazódik bennem, de nem mondom, hogy vért izzadok, mert evvel csak elijeszteném a kézbesítőt a munkájától, nyíltan visszaélnék a türelmi idejével, hiszen ahhoz, hogy a válaszlevelet akar megír­ jam, akar csak tollba mondjam is, ahhoz előbb le kellene csillapulnom vala­ melyest. A telikabátba és a televízióba hiába kapaszkodom; Dodo tulajdonát képezi mindkettő, bizományban vannak itt nálam, csupán arra jók, hogy egy­ re összébb zsugorodjon bennük, általuk tévedjek, sőt vesszek el a legbensőbb gondolataim között, egyéb se maradjon utanam, mint egy rakás nikotinfolt, stilizált szarkenet, az úgynevezett utolsó fajtából. Bólinthatok. A női alt pon­ tosan a pilisemen keresztül találta el a gyöngémet. Szenvedélyem kioltva, bűnös disznó szégyenérzésekké darabolhatott fel. . . Ott hagytam abba, hogy az anyám iránti érzelmeimben igyekszem tárgy­ szerű lenni zen szóval (nincs betűkimaradás, nem zeneszóval!), szóval zen szó­ val: „követni az ecset nyomát” , kiforrott Dodó-módon részesítsem őt mind­ abban, amiben az évek, évtizedek során bizonyos gondolataim megszilárdul­ tak. A szilárd gondolatok akármit kibirnak (?) elviselnek (?), számukra egé­ szen közömbös, hogy éjjel-e vagy napvilágnál ütődnek össze a tárgyukkal (anyummal tehát!), számukra kizárólag az esemény, a baleset a fontos, onnét kapják a fogódzót, illetve a rúgódzót önmaguk, eo ipso, forrásuk visszakere­ séséhez. Az a körülmény viszont, hogy az első két anyám vonásai megkü­ lönböztethetetlen ül egybemosódtak az emlékezetemben, hogy a tőlük szárma­ zó halál- és betegséghajlamaim együttesen alkotják mindmáig időszerű (bűn) tudatomat, ez a körülmény valósággal gúzsba köt, lelki-szellemi tehetetlenség­ re kárhoztat a közelemben alvó, holmi álomkéjekben fürdőzó, tehát igencsak önelégült anyámmal szemben. Széjjelbontom az üres cigarettadobozt, az arany alufóliát csíkokra tépdesem, bepólyálom velük a három munkaujjamat, és ki­ csavarom agya fölött a tejszínű gyertyaégőt. A mocskos szalmiákszagú kis há­ lókamra lenvászon ablakfüggönye teljes sötétet varázsol a délutáni szürkü­ letből. Anya most úgy simul, dörgölődzik hozzám, hogy hangja sincs, és teste sincs. Hiányoznak a megszokott kellékek, s így egyszerre minden mellékkörül­ mény lesz, úgy értem, nincs se honnét, se hová menekülnöm, megfutamodásra meg már csak azért se gondolhatok, mivel a lábamon a télikabát s alatta a bermuda gyapjú (vagy pamut) a rengeteg ürítéktől időközben tökéletesen meg­ kötött, nem maradt egyéb foglalatoskodásom, mint a lelkiismeretemben még erre-arra elkalandozgatni. Ez engem is undorít, de mentségemre legyen, hogy anyát is, legyen az akárki, olyannak fogadom el, amilyen. A postás - a visszajátszó, színes készülékkel: szemét kifüstölésre, kioltásra ítélt hallucináció, úgyhogy mihelyt újból egy csepp erőnléthez jutok, az első dolgom lesz ezt elvégezni. A kutyát majd Dodónak szólítom, vagy rövideb­ ben csak annyit mondok neki: kuty - anya szeme, előre látom, amint erre is, arra is könnybe lábad, szamára a féreg, lucskos kis ölebben maga a tavaszi áradás ölt testet. Engem pedig nemhogy zavar, de féktelenül szórakoztat ez a kép. Mintha életem legősibb jelenete ismétlődnék benne szakadatlanul, azt gondolom, most örökre megvagyunk, sötét van, a képernyő jól csúszik, anyá­ nak mint eddig, ezután sem fogok Dodóról beszélni, hadd higyje továbbra is rólam, hogy kívüle nincs senki gondolatom. 9 �valóságunk A politikáról másképpen Lehet-e, szabad-e még bármit mondanunk a politikáról? M ost, amikor végre m indenki szabadon kimondhatja buszon, munkahelyen, újságban, ka­ baréban, hogy elege van, hogy hallani sem akar többet a politikáról, hogy most már őt igazán hagyják élni. Úgy érezzük, kellő tapintattal és emberszeretettel van joga még a szónak. M i ezúttal számainkban - nem az öncélú politizálás retünk, helyzetelemzésünk - és várhatóan következő agresszivitásával, de megítélésének a rem ényével szólunk a politi­ kumról, mint személyiségütik elindegenítbetetlen érzékeljük önisme­ tartományáról. T u d ju k, és átéljük azt a meghasonlást, amit a diktatúra évtizedei k i­ váltanak a politikával szemben. Á m de a történelem bölcs tanítása figyelm ez­ tet arra is, hogy csak a politika okos védőpajzsa tarthatja meg az embert em­ berségében. Kalocsai Péter tanulmányában összegyűjtött és elemzett falfirkák az elfojtott politikum görcsös megnyilvánulásai egy olyan korban és olyan városban, melyről politikamentesen még évtizedekig nem beszél a hazai közvélemény. Röntgenképe és ennek rögzítése olyan értékekkel gazdagít­ ja a várost, mely nélkülözhetetlen a terhelő múlt enyhítéséhez. János István a személyiség és politikum általánosabb kapcsolatait a hetvenes években felnőtté érő nemzedék egy lehetséges N ém eth rögzíti nézőpontjából. A z írás nem mentes a vitatható fölvetésektől és ellentmondásoktól, de né­ hány figyelem re méltó tanulsága mellett, talán éppen ez adja igazi értékét. Szándékunk az anyagok közlésével, tanulmányának utolsó mondatával őszszegezhető: „ ... a politika tényleg nem fontos, de azért oda kell végre fi­ gyelni, nehogy mégegyszer becsaphassanak.” ( - a szerkesztő - ) 10 �KALO CSAI PÉT ER Politikai graffiti (Salgótarján, 1990 ) Húszezer évvel ezelőtt - talán egy tűzből kiragadott széndarabkával ábrákat ró a falra a falka egyik tagja. Az ábrák bölény- és emberalako­ kat formáznak, melyek életre és birokra kelnek. A barlangban csendesen ropog a tűz, kint sűrű függönyként omlik az eső. A többiek megbabonázottan figyelik a rajzolót, - a készülő művet. A rajz: varázslat. Altam ira barlangjának falán falrajz: graffiti születik. A rajzoló valam i sajátos kényszerűségtől hajtva mutatja fel, teszi láthatóvá mindenki szá­ mára rejtett gondolatait. Vágyának mélyén a kettészakadt ,,kint” és ,,bent " keresi egymást. Az emberi tudat belső magányából most a kommuniká­ ció e fajtája ver hidat a külvilág felé: Lássátok, amit én látok! Az alaphelyzet lényegében változatlan, akár Mózes kőtábláiról, akár Pompejről, a francia forradalomról, a harmincas évek Németországáról, vagy a huszadik század végéről legyen szó. A graffiti irodalmában gyak­ ran emlegetett időszakok végsősoron ugyanazon logika szerint jelenítik meg saját érték- és szimbólumrendszerüket. Jelet hagynak maguk után, efféle útjelzőket az idő riasztó kavargásában. B ertold Brecht „legyőzhetetlen felirata” ott virít a világ minden föld­ részén, szürke városfalakon, útmenti táblák hátoldalán, a metrók alagútjaiban, hirdetőtáblákon, járművek oldalán. Spray, ecset, véső, kréta hir­ deti a legkülönfélébb emberi gondolatokat, a legkülönfélébb nyelveken és megfogalmazásokban. Figyelme mindenre kiterjedő: az emberi viszo­ nyok összessége. Visszatükröz és visszahat, olykor kegyetlen, olykor szo­ morkás, olykor derűs, együgyű, vagy körmönfont hatásmechanizmusaival. A graffiti egyetmes és specifikus, objektív és szubjektív állítás és tagadás egyszerre. A graffiti alkotója semmiképp sem „őrült” , de a társadalom elemeinek együtthatása szempontjából feltétlenül: deviáns. D evienciája kisebbségi és perifériális helyzetéből fakad - ezek azonban relatív fogalm ak: mennyiben kisebbség és mihez képest perifériális? Egy árnyalattal egyszerűbb a kép, ha a graffiti jelzőt kap: politikai graffiti. Politikai értelemben vett kisebbség, politikailag periferialis hely­ zet. V agy: szexuális tárgyú graffiti. A szexuális szokásokat tekintve ki­ sebbség: aberrált, periferiális szexualitás. A könnyűzenei együttesekre vo­ natkozó gra ffitik: szűk, kis létszámú rajongótábor, elszigetelt szubkultúra. Természetesen ez a két paraméter önmagában kevés. Ha elégséges len­ ne, valamilyen jellemzőnk alapján mindannyian mániákus falfirkálók len­ nénk. H arald N aegelit (akit falfirkálás vádjával ítéltek el Zürichben) pe­ rének kapcsán, a szakértő M anfred Schnekenburger a következőket mond­ ja: „ A sprayfestő nem lehet példakép, mindenesetre azonban művész. L e­ het, hogy hadilábon áll a kategorikus imperatívusszal, de mikor lépett vol­ na frigyre egymással a művészet és a kategorikus imperatívusz.” 1 n �A graffiti harmadik dimenziója tehát a „gátlás” hiánya. A bent feszülő indulatot fékentartó zsilip gyengesége, vagy méginkább differenciált mű­ ködése. A területenkívüliségből, a megerősítés óhajából fakadó indulat vissza­ vezethető e tényezőkre, és W alter Grasskamp valójában már e jelenség részmozzanatairól szól, amikor ezt mondja: „A z okkupációnak ez a gesz­ tusa, mely a fal egy darabját (...) elfoglalja, a megfontolást arra vezeti, hogy felismerje ebben a területi igény és jelzés archaikus gesztusát, de nem hagyható figyelmen kívül a saját egzisztencia nyomának hátrahagyá­ sára, irányuló vágynak a szerepe sem .” 2 Motivációs bázisuk - a graffitik sokféleségének megfelelően meg­ lehetősen tág. E bázis elemei pedig rendszerint erősen elütnek a társada­ lom általában elfogadott értékrendjétől. Pontosan a kiváltó okok sokfélesége miatt célszerűnek látszik egyetlen alfaj: a politikai graffiti kiragadása a műfaj egészéből. E z annál is idősze­ rűbb, mivel napjaink világjelenségei, a társadalom mozdulásai folytonos örvénylést idéznek elő: a politika statikussá vált építménye újra megele­ venedik, a graffitik alkotói pedig a legközvetlenebb módon reagálnak a változásokra. Személyiségükben a labilis politikai struktúra, a társadalom funkcionális zavarai, valamint a politikai szocializációnak azok a meghatá­ rozó hiányosságai tükröződnek, melyek a legnagyobb gondot okozzák a politikai intézményrendszer - legalábbis részleges - visszaszerzése során. A politikai tárgyú graffiti kettős természetű jelenség. Egyfelől része a graffiti rendkívül kiterjedt, sokrétű nemzetközi műfajának, másrészt, azonban pontos tükre a mindenkori politikai viszonyoknak, sajátos jelző­ rendszere, megnyilvánulása a politikai kultúrának. - Ha tehát a politikai kultúráról szólunk, akkor érintjük a politikai graffiti lényegesebb jellem­ zőit is: „ A politikai kultúra csoportminőségű politikai beállítottságok, a történetileg kialakult és megalapozott (kondicionált) reakciókészségek foglalata, amely az intézmények által behatárolt és csatornázott politikai tevékenység általános emberi előzetese, kísérője és következménye. A v a ­ lamilyen szervezeti keretek közt folytatott és a tudatosság valamilyen fo­ kán lévő politikai tevékenység mindig sokszintű érzelmi beágyazottsággal rendelkezik és ennek tapasztalatilag is ismeretes a csoportminőségű karakterisztikája. ( . . . ) A politikai félelmek, indulatok, tömegszenvedé­ lyek és sajátos észjárások pedig mindig a politikai értékek vonatkozásá­ ban és vonzásában merülnek fel.” 3 A politikai graffiti és a tömegkommunikációs eszközökből oly jól is­ mert kép - mosolygó politikusok, vakuk villogása, tülekedő újságírók, te­ hát a politikai shaw - végsősoron rokonok. Ugyanannak a rendkívül bo­ nyolult működési mechanizmusnak két ellentétes pontját jelentik: a cent­ rumot és a perifériát. Ha a politikai viszonyokat úgy képzeljük el, mint egy rugalmas anyagból szőtt, minden irányban kiterjedő hálót, azt talál­ juk, hogy ahol sok a szál, ott a szűkített m odellben még erőteljesebbé válnak a vonalak, ahol ritkábbak a kapcsolódások, ott pedig politikai viszonyrendszerről nem is beszélhetünk. Ha úgy tetszik a politikai viszonyok szövevénye egyfajta lenyomata, ka­ rikatúrája is az emberi viszonyok összességének. A politikai kultúra jelzőrendszere a fennálló politikai viszonyoknak, értékei minősítik a mechanizmusokat, tükrözik azok együtthatását, ele- 12 �mciknck egymáshoz való viszonyát. Amennyiben a politikai graffiti, szubkultúrájának értékei révén szintén minősít, annyiban része a politikai kultúrának és ezen keresztül az egyetemes emberi kultúrának. A politikai graffiti minősítése lehet konkrét és általános, de minden esetben a perifériáról tekint a viszonyok szövevényére. E helyzetéből fa­ kadóan egyszerre objektív - mint a politikai intézményrendszeren kívül álló személy ítélete - és szubjektív, amennyiben az ítéletet alkotó ma­ ga is része, kiszolgáltatottja és szenvedője a működő politikai mechaniz­ musoknak. E kettősség az oka a szélsőséges értékrendszerek könnyed ingadozásá­ nak, a progresszió és regresszió látszólag érthetetlen váltakozásainak. A politikai graffiti tehát ott jelenik meg, ahol a politikai struktúra vé­ get ér, ahol az, érdekérvényesítés és nyilvánosság legális eszközei már nem állnak rendelkezésre. E z nagyjából közös a liberális és diktatorikus társadalmakban egya­ ránt, különbségek a politikai felépítmény formájából adódnak. Minden politikai irányzat rendelkezik a maga centrumával és perifériájával, nem csak a politikai beltér sokszínű, hanem a perem is. Az autokratikus struktúrákban azonban - bár természetük szerint szintén számtalan kü­ lönböző elemből állnak - az egyszínű politikai hatalommal szemben an­ nak megfelelő egyszínűség jelenik meg. A lig változik ez a helyzet a ke­ let-európai „hidegforradalm ak” első időszakában. Ekkor a politikai graf­ fiti tekintetében számszerű gyarapodás figyelhető meg, tartalmában pedig - és ez megfelel a kiélezett helyzet barát-ellenség sémájának - meglehe­ tős egyhangúság. M a Magyarországon a politikai konstrukció - egyelőre - részleges át­ alakulása okán nehéz különbséget tenni abban a tekintetben, hogy a tár­ sadalom egészéről, vagy helyi társadalomról beszélünk. Annak függvényé­ ben, hogy a közeljövő milyen mélységig demokratizálja a politikai intéz­ ményrendszert, megjelenhetnek a politikai graffitiben az adott lokalitásra jellemző helyi specifikumok problémáinak megnyilvánulásai is. (Erre egyébként a választási időszak már szolgált néhány - későbbiekben emlí­ tésre kerülő - példával.) * K ét dolog is bizonyítja, hogy a politikai graffiti nem jelentéktelen mű­ faj. Először az, hogy az elmúlt néhány évtizedben a hatalom meglehetős arroganciával reagált a falfirkák e csoportjára. K iterjedt rendőrségi iro­ dalmát az államvédelmi osztályok megszüntetésével párhuzamosan nem rég semmisítették meg! Másodszor pedig az, hogy megjelentek az „á l­ lami graffitik” , a politikai hatalom által kreált álpolitikus falfeliratok. Jó ­ magam a hatvanas évek végén találkoztam először effélével, mégpedig a Cserhát egyik zugában rejtőző parányi faluban - azaz a politikai graffi­ ti szempontjából legkevésbbé autentikus helyen. A z autóbuszváró rozs­ dás pléhfalára fehér mésszel odakanyarított felirat így szólt: „ S Z A B A D ­ S Á G O T A N G E L A D A V I S N E K !” . A nemesen internacionalista követe­ lés mögött erős depolitizáló hatásmechanizmusok működtek, melyek meg­ feleltek az akkori „politikai nyilvánosság” jellegének és célrendszeré­ nek. 13 �Végül is a politikai graffiti azonban nem a hatalom műfaja. Egyszerű­ sége, spontaneitása és sokfélesége utánozhatatlan maradt az uniformi­ zált és saját gondolkodásmódjából kilépni képtelen politikai elit számára. Lehetőségképpen a jelenség üldözése maradt, mégpedig az ,,államellenes izgatás” mágikus - és együgyűen erotikus - jogi formulájának kiterjesz­ tésével. A büntetőjog jelzi a politikai centrum perifériájához való v i­ szonyát. Az államnak a politikai graffitihez való viszonya tehát jellemezhető a törvényeivel; fordítottan, a falrajzok készítőinek államhoz fűződő v i­ szonya a graffiti tartalmával mérhető le. Nem sokkal szerencsésebb a jogi helyzet például az USA-ban, ahol a magánterületek összefirkálása egyszerűen vandalizmusnak minősül, mely­ nek megtorlásául hat hónapnyi elzárást, vagy ennek megfelelő pénzbüntetést helyez kilátásba a törvény. Vitathatatlan előnye azonban a jog­ szabály politikamentessége. * A graffitivel foglalkozó irodalom gyakran - és nem ok nélkül - utal a feliratok és elhelyezési terük viszonyára. H ernádi M iklós „ A házfalak kommunikációja” című írásában szignifikáns elemként említi az úgyneve­ zett „gazdátlan falat” , mint a faljel valódi életterét. E z legalábbis rész­ ben magyarázza a falu védettségét a graffitivel szemben. A gazdátlan fal léte azonban megbatározott társadalmi viszonyokat tételez. N agy menynyiségű előfordulása csak egy kis területre zsúfolódó, nagy sűrűségű, és erős dinamikájú népesség tevékenysége során alakul ki: a városokban. A város és falu különbözőségének tünete, de nem kizárólagos megkülönböztetője a gazdátlan fal. A termelőtevékenység eltérő jellege foly­ tán teljes gazdasági struktúrájuk és az ennek megfelelően elrendeződő társadalmi felépítmény erősen elüt egymástól. Következésképp ma, a v á ­ rosban élő ember éthelyzetében rejlik a graffiti valódi titka. A város, mint a legdinamikusabb élettér, nem kedvez a tartós kötő­ déseknek - akár tárgyi, akár emberi környezetről beszélünk. Nem kedvez tehát az emberi viszonyok mezejében realizálódó politikai mechanizmu­ soknak sem, végső soron tehát az érdekérvényesítés lehetőségének. A sa­ ját politikai és általában közösségi viszonyaitól eltávolodott, elidegene­ dett ember számára a gazdátlan fal könyörtelen és kihívó realitás. Ilyenformán a graffiti és a politikai graffiti urbanizációs jelenség. A z anyag gyűjtése során találkoztam ugyan „falusi graffitivel” (S Z A V A Z Z I G E N N E L ! - Galgaguta, 1x2 m. szürke neolux), mépgedig egy bolt fa­ lán - azaz gazdátlan falon - , ez azonban szórványos jelenség. A felirat majdnem annyira idegen volt a falu arculatától, mint a hajdani állami graffitik. Amennyire természetellenes volt ott, annyira magától értetődő megjele­ nése Salgótarján közterein, súlyos betonfalain, szürke labirintusainak mé­ lyén. A graffiti, főképp a politikai graffiti ott jelenik meg, ahol az érdekérvé­ nyesítő csatornák véget érnek, megszűnik a legális politizálás lehetősége. E z pedig nem jellemző azokra a társadalmi csoportokra, akik nagy töme­ gű plakát előállításának lehetőségével bírnak (különös tekintettel a jelen- 14 �legi nyomdai árakra). A „plakátháború” ma Magyarországon része a „nagypolitika ” rutinjának, alkalmazása a politikai centrumok mentén jel­ lemző. D e megjelenik azért is - és ezt Carl Segan „Kozm osz” című sorozatá­ ban épp a barlangrajzokról szólván tudatosította bennem mert a graffiti: egyedi jellegű. Egyszeri és megismételhetetlen. A sokszorosított fal­ jel annyiban graffíti, amennyiben a Rembrandt önarcképéről készült reprodukció festmény. Hogy az amerikai graffiti műfajában léteznek alkalmazott sokszorosítá­ si eljárások (klisék), vagy hogy a graffiti olykor a plakátok kísérőjelensé­ geként jelenik meg - ez semmit nem változtat egyediségén. Viszont épp ezért a graffiti osztályozásakor különbséget kell tennünk kontextuális és autonóm faljel között. A z előbbi valam ely más faljel, pla­ kát kiegészítőjeként, értelmezőjeként, vagy átértelmezőjeként jelenik meg. A kontextuális graffitire a választási időszak szolgáltatott bőségesen pél­ dát: politikai személyiség áthúzott, kidekorált fényképei, szövegmódosított plakátok, reklámfeliratok formájában. Példaértékű az a metamorfózis, melyen Don Blutz „Ő slények országa” című rajzfilmjének plakátja esett át Budapest közterein. A néhány dinosaurust ábrázoló képen igen gyorsan megjelent az alábbi felirat: S Z A ­ V A Z Z A Z M SZ M P J E L Ö L T J E I R E ! Általánossá azonban az áthúzás, átrajzolás technikája - tehát a jel negativitása - vált. Határesetnek tekinthető az a graffiti, melyet egy szeméttároló konté­ ner oldalán helyezett el az ismeretlen alkotó: M SZ P (fekete neolux, 30x50 cm, Salgótarján, K emerovo krt.) E z esetben is nehéz elválasztani, függet­ lenül kezelni a felirat tartalmát a háttértől, ámbár a felirat készítőjének nemigen állt szándékában ezt az összefüggést hangsúlyozni. Ezt támasztja alá az az autonóm faljel, mely az előbbitől száz méterre, egy semleges fa ­ lon olvasható: M SZ P A F E L E M E L K E D É S Ú T JA (1x3 m, fekete neo­ lux, azonos betűformákkal). Utóbb az M SZ P - meglehet, hogy ugyanazzal a festékszóróval át­ húzásra került. A graffiti tehát dinamikus műfaj, önálló életre kel, ala­ kul, miközben elveszti eredeti jelentését, avagy megerősödik abban. Is­ meretlen alkotók helyezik rá kézjegyeiket, miközben a rendelkezésre álló falfelület területe egyre csökken. E két utóbbi példa már Salgótarjánból származik, bár az ország akár­ melyik településén érthető lenne. A város graffitijei és politikai graffitijei meglehetősen kevés helyi jellegzetességet mutatnak - főként a már emlí­ tett okok miatt. Épp ezért a specifikumok kiemelésére legfeljebb egy-egy konkrét faljel kapcsán vállalkozhatom. A Salgótarjánban előforduló politikai graffitik első közelítésben a kö­ vetkezőképpen osztályozhatók: - a direkt politikai megnyilvánulások, ak­ tuális (autonóm és kontextuális) politikai feliratok; - a „kem ény” és „lágyabb” politikai szimbólumok; - a politikai felhangú (áttételes) egyéb jelek. A „hidegforradalom ” első időszaka a sematikus gondolatoknak, maga­ tartásformáknak kedvez. A már említett barát-ellenség séma szerint el­ rendeződő társadalom zavarban van, általánosít és néhány kulcsfogalom­ mal szeretné egyszerűsíteni helyzetét. �l.kép 2 .kép 16 Salgótarján, városközpont. (vörös neolux, 1 x 2 m) Szöveg: ROHADT KOMCSIK! S a l g ó t a r j á n , M é r l e g út. (fekete neolux, 1 x 1 m , középen mész k i t a k a r á s ) Szöveg: R O H A D T K O M M U N I S T Á K A K U RVA ANYATOK! �Valójában - a társadalom fokozott dinamikája réven - az ember, szán­ déka ellenére bármelyik pillanatban, bármelyik oldalon találhatja magát: teljes identitását újra kell fogalmazni a mindenkori cinkosság gyanújá­ nak ballasztjával. E bizonytalanság miatt kényszerül sarkított megfogalmazásokra, éles el­ határolódásokra a graffiti alkotója is. A bizonytalanság fokozza félel­ mét és agresszióját, az indulatot. A direkt politikai megnyilatkozások ( 1 - 2 . kép) direkt hatásmechaniz­ musokra épülnek. Minden árnyaltság, magyarázat nélkül, erős indulati töltettel készültek. Sematikus politikaképet sejtetnek, minőségüket te­ kintve akár tömegeffektusként is értelmezhetőek. Az indulat persze ért" hető, a megnyilvánulás mégis feszültté teszi a szemlélőt. A faljel v a ­ lójában az elmúlt évtizedek beidegződésével „ü t” . A sérthetetlen fogalom tökéletes megalázása nem feltétlenül személyre irányuló, mint, ahogyan a hatalom gyakorolta kompresszió sem mindig volt az. A politikai indulat e primer fázisa inkább csak jelzésértékű, ám a tel­ jes politikai mezőre vetítve kellemetlen utóíze lehet. Ugyanennek a témának létezik szolidabb megközelítése is. Stilisztikai és gondolati együgyűségük „kiforratlan” személyiségre enged következtet­ ni. A kréta, mint technika egyébként is „iskolai jellegzetesség” . A való­ di politikai indulatoktól mentes ábrák ( 3 - 4. kép) „túlkonstruáltak” , lé­ nyegi vonásuk a szocializációs folyamatba történő beépülés, egy adott történeti periódusban. A kiegyensúlyozatlanságot a 3. kép bal szélén lévő kiegészítésnél lehet tetten érni. Azonos alkotótól némiképp markánsabb szöveg is olvasható, azaz egyelőre kérdéses, melyik hangnem válik ural­ kodóvá a későbbiekben. Mindezek a politikai graffiti „offen zív” időszakának legszélsőségesebb megnyilvánulásai az ellenségkép m egtalálásával és folyamatos hangsúlyo­ zásával. Keletkezési idejük legkorábban az 1990-es év elejére tehető, a választások kapcsán kiéleződő helyzet előrengéseként. A vasúti aluljáró homályában fekete festékkel megkomponált alapgondolatában is kellemetlenül sötét - felirat kígyózik: JÖ V Ü N K LAS­ S A N D E B IZ T O S A N — S K IN (0,5x3 m, fekete neolux). A graffiti rej­ tőzködő és fenyegető, alattomos és agresszív. Nem is olyan régen lobbant fel az a - főként a cigány etnikumot érin­ tő - tömeghisztéria, melynek utórezgése ez a felirat. A jelenség magyarázata alighanem a cigányság tradicionális ellenség­ képeiben rejlik, mely önálló fejezetet érdemelne. Jelen esetben azonban a graffitiről van szó, mégpedig a nagyon is mindennapi agresszió objektiválódásáról. A felirat nem nevezi meg a címzettet, de kétséget sem hagy annak kilétéről. Nógrádban a cigány etnikum nagysága okán a súrlódási felületek igen kiterjedtek. A kialakult szegregációk védelmet jelentenek ugyan, de pro­ vokatívak is egyszerre. A mássággal szembeni intolerancia pedig olykor a félelem, olykor a fölény érzetéből motivált agresszióban nyilvánul meg. A felirat készítője (készítői) - ösztönös pszichológiai érzékkel az egyik leggondosabb stratégiával élnek: megfoghatatlan, tehát legyőzhetetlen ellenségképpel operálnak. A szakirodalom szerint „a rémhírképződés láncreakcióját az esetek többségében valam iféle, a társadalom, vagy adott közösség mindennapi gyakorlatában fellépő működési zavar váltja ki.” 4 17 �3.kép Salgótarján, Pécskö út. (1 x 0,5 m, kréta) Szöveg (középen): EZ KELL NEKED ? (jobb oldalon): ROHADT KOMMUNISTÁK AKI UTALJA ŐKET HÚZZON EGY VONALAT 4.kép Salgótarján, Pécskö út. (0,5 x 0,5 m, kréta) Szöveg: AKINEK ELLENSZENVES AZ MSZP HUZZON EGY VONALAT 18 �E z a graffit i tehát tulajdonképpen csak érintőlegesen politikai, de azért nem kétséges, hogy helye van a gyűjteményben. Áttételeivel - szem­ ben például a „rohadt komcsik” felirattal - árnyaltabb, kidolgozottabb és összetettebb. Valódi áttételrendszerek működtek abban a néhány évvel ezelőtti, Arany János úton megjelent - a rendőrséget, tűzoltóságot, talán még a mentőket is aktivizáló - feliratban, melynek tényleges jelentése a mai na­ pig nem tisztázott számomra: L E A C I G Á N Y K O R M Á N N Y A L ! A fel­ irat értelmezése az akkori politikai viszonyokat figyelembe véve sem egy­ szerűbb. Valódi érdekessége - az 1990-es graffiti szempontjából - az indirektsége , többszörösen beágyazott tartalma, és az a hatásmechanizmus, ami ennek megfelelő összetettséggel realizálódik. A graffiti a tudat mély­ rétegében - lezáratlansága folytán - eleven marad, kisugároz a felszíni folyamatokra, (láthatatlan jelenlétével befolyásolja azokat). Jellegét tekintve erősen elüt ettől a Pécskő Üzletház mögötti betonsze­ gélyen látható felirat: L E A V A S G Á R D Á V A L . (0.5x4 m fekete neolux). E z a graffiti különösen érdekes abban az értelemben, hogy van némi na­ cionalista és internacionalista színezete: állásfoglalás egy, a magyarságot érintő soviniszta szervezettel szemben. Politikai értelemben tehát progreszszívnek tekinthető. Indulata szoros összefüggésben van a nemzetközi - és csak részben a belpolitikai - helyzettel. Ezúttal a politikai periféria széle­ sebb értelemezésével van dolgunk, amennyiben az érdekérvényesítő csa­ tornák a szokottnál is távolabb esnek a szemlélőtől, eképp a tehetetlenség érzése sokkal nagyobb az alkotóban. Leglényegesebb jellemzője azonban az, hogy a graffiti készítője ezúttal nem az őt fojtogató politikai viszonyok kritikáját készíti el, hanem egy magasabb minőségű aktivitást fejt ki: füg­ getlenül saját érdekeitől. A választási időszak plakátorgiájának kísérőjelenségeként - de olykor attól függetlenül is - óriásira duzzadt az aktuális politikai feliratok tár­ lata. A faljelek típusainak csoportosításakor (autonóm, kontextuális) már szó került a politikai graffiti meghatározó jellemzőiről. Elsősorban a jel negativitásának uralkodó formájáról, plakátok áthúzásáról, á tfirkálásáról. Viszonylag kevés a konstruktívabb tagadás, a megszövegezett negáció. E z utóbbira példa a Vörös Hadsereg út hirdetőtábláin sorakozó SZD SZ-plakátok felüljegyzése: N E S Z A V A Z Z P IS T Á R A A Z A L K O ­ H O L IS T Á R A (0.5x5 m. kék neolux, v. akrill). A mondat az S Z D S Z je­ löltjére tesz utalást, hatásmechanizmusában összetettebb az egyszerű taga­ dásnál. Az „alkoholista” fogalmának alkalmazása a gondolkodás mélyré­ tegeit aktivizálja, miközben a „ne szavazz” előtag tűnik az információ lé­ nyegesebb elemének. Eltekintve a dolog igazságtartamának boncolgatá­ sától, ez a típusú graffiti leginkább a rémhírképzés (-képződés) mechaniz­ musával rokonítható, amennyiben tényanyag hiányában kizárólag arra az emberi gyengére épít, mely - különösen a kelet-európai gyakorlat okán a kiválasztottakban, némi ráhangolással. azonnal ellenséget tételez. Mégpedig függetlenül attól, hogy a kiválasztódás az egyén képességei, vagy az idegen hatalommal való kapcsolódás miatt következett be: és hogy valójában kiválasztódás történt-e, vagy csak valam i hasonló dolog. A probléma azonban megér egy további kitérőt az „alkoholista” fo­ galmának kapcsán, lévén ez egy valódi salgótarjáni sajátosság. A város látszólag rendkívül erőteljes politikai kompressziónak volt ki- 19 �5. k é p Salgótarján, Arany J.út (0,5 x 0,5, fekete neolux) 6.kép 20 Salgótarján, városközpont (0,5 x 1,5 m, vörös neolux,v. akrill) Szöveg: AURORA �teve az elmúlt évtizedekben. A szinte kizárólag nehéziparra hangolt tele­ pülés lakosságának összetétele egyszerre volt homogén - amennyiben a proletariátus fogalm ával lefedhető - és heterogén, amennyiben a város­ ba áramló tömeg szükségképpen feloldotta, felhígította a tradicionális ko­ lóniatársadalmakat. E z a folyamat - kisebb-nagyobb anomáliákkal - évti­ zedeken át zajlott és nem csak az ipartelepeken, hanem az értelmiség kö­ rében is. A folyamatos és mesterségesen is gerjesztett tendencia eredménye­ képpen Salgótarján egy végtelenül megosztott - jóformán csak elemeiben létező - konglomerátummá vált, melynek egyetlen, viszonylag egységes ré­ sze a politikai intézményrendszer volt. A település belső viszonyrendszerének szétzilálásával párhuzamosan egy kirívóan alacsony színvonalú infrastruktúrára támaszkodó, részleges ur­ banizációs folyamat zajlott. A két folyamat közötti űrben pedig egy új, meglehetősen szegényes szubkultúra kezdett kialakulni. E szubkultúrának az egyik tipikus terméke az oly gyakran hallható „alkoholista” jelző. Az itt élőknek - a széttagoltság okán - soha nem állt módjukban érdemi kritikát megfogalmazni a politikai szférával szemben (ez az oka a hatalom látszó­ lagos stabilitásának), tehát kódokat kezdtek használni, melyek mára messze sodródtak eredeti jelentéstartományuktól. Először a párt helyi vezetői váltak „alkoholistává” a nép ajkán, majd a középkáderréteg, valamint mindazok - legyenek akár írók, szerkesztők, művészek, - akik kiválásuk révén feltételezhetően kapcsolatba kerültek a politikai szférával. Hogy aztán a politikai karrier - mely a kiválás egyetlen lehetséges út­ ja volt - valóban együtt járt a kancelláriák zártkörű poharazgatásaival, ez kérdéses, de hogy a hatalomhoz való alkalmazkodás a kompromisszumok sokasága miatt az alkoholizmusnál is erőteljesebben károsítja a személyi­ séget, ez tény. Mindemellett a fogalom nem klinikai esetekről, hanem a hatalom delíriumáról mesél. Az utóbb idézett graffiti tehát ennek alapján tekinthető specifikusnak, függetlenül az ötlet eredeti céljától és a mögötte bújó érzelmektől, indula­ toktól. A keményebb politikai szimbólumok — köztük a legeklatánsabb: a horogkereszt - gyakran feltűnnek a „deffen zív” időszakokban is. M ivel nehéz tradicionális kötődést találni az érintett korosztály és az érintett ideológia között, a horogkereszt sok esetben nem más, mint egyfajta po­ litikai perverzió. Feltűnő továbbá, hogy pontosan a horogkereszt a legfiatalabbak szim­ bólumrendszerében szerepel a leggyakrabban. Az általános iskolák kör­ nyékét időnként horogkereszthullám önti el, aminek vajm i kevés köze van a fennálló politikai viszonyokhoz. A jel geometriai struktúrája szinte kihívja a kísérletező kedvű iskoláso­ kat, másrészt a „gonosz” egyfajta objektivációját adja a kezükbe, mely lerajzolható, elidegeníthető saját személyiségüktől. E z esetben a szimbó­ lum elsődlegesen a misztikum kategóriájába tartozik, politikai jelentő­ sége sokszor elhanyagolható. Létezik természetesen a tudatos alkalmazás tendenciája is, bár erre példát jelenleg nem találtam a városban. (A jellegzetesen fővárosi antisze­ mitizmus operál ugyan a horogkereszttel - elsősorban kontextuális faljel­ ként, pl. a R. W allenberg-em lékm űnél, vagy az SZD SZ-plakátokon, 21 �esetleg mint provokációs elem a szélsőbal propagandájában - de ez ma v i­ déken, legalábbis az északi területeken nem mérhető.) Megjelenési formájától függően kemény, vagy lágyabb jel a bekariká­ zott ,,A ” -betű, az anarchisták nemzetközi szimbóluma. A 6. képen az A U R Ó R A felirat egy együttes neve, kezdőbetűje azonban legalább akkora karriert fut be, mint a horogkereszt. A X IX . és X X . századi - helyenként erősen szocialistaellenes - anarchiz­ mus a húszas évektől feoldódik a munkásmozgalmak különféle áram latai­ ban, vagy épp nacionalista irányzatokba olvad. Magyarországi története sem utal a folytonosság lehetőségére. Ma legfeljebb nyomelmeiben találkoz­ hatunk az anarchizmus eszméjével, főként a gazdasági, vagy társadalmi vál­ ságperiódusokban, és elsősorban Nyugat-Európában (Franciaországban, Spanyolországban, vagy Olaszországban.). Mindez nem zárja ki, hogy az ,,A ” -jelnek van politikai jelentése a mai Magyarországon és akár Salgótarjánban is. Ebben azonban sok az áthallás, félreértelmezés, tisztázatlanság. Nehéz megítélni annak mértékét is, hogy a különféle terrorszervezetek (IR A , A D , E T A , R A F stb.) betűjelei milyen mélységű politikai azonosu­ lást jelentenek magával a szervezettel. Tekintettel azonban arra, hogy ez, a csoportok tevékenységével foglalkozó irodalom nem túl bőséges, vala­ mint, hogy a feliratok készítőinek politikai ismereteivel kapcsolatban nem érdemes „illúziókat” táplálni, valószínű, hogy e szimbólumok az álta­ lános erőszakkultusz tárgykörébe tartoznak. A 7. kép szövege: R A F (Vörös Hadsereg Frakció - nyugatnémet ter- 7.kép 22 Salgótarján, városközpont (0,5 x 1 m, vörös neolux.v. akrill) S z ö v e g : RAF �rorszervezet, bár a rövidítésnek létezik egy másik feloldása is: Royal A ir Force - az angol katonai légiflotta, de ez kevésbé ismert, azaz kevésbé valószínű értelmezés.) Nincs nagy jelentősége, de érdemes megemlíteni, hegy a R A F szemben például az IR A -v al, vagy E T A -val nem függetlenségi, nemzeti mozgalom vadhajtása, hanem ideológiájában is különösen szélsősé­ ges szervezet. A kontextuális graffiti megjelnése nem kötődik két dimenzióhoz. Tér­ plasztikák, szobrok, egyaránt ki vannak téve a spray benzinszagú lehelletének. E gy zsebben elhelyezett festékszóró még nem politikai graffiti. Egy Münnich Ferenc-szobor sem feltétlenül. Festékszóró, plusz szobor: ez azon­ ban már védhetetlenül az. A jel nem tesz egyebet, mint túlexponálja tárgyának egy vélt, vagy v a ­ lódi vonását, és ezáltal manifesztálja politikai álláspontját. Ha egy diák rájön arra, hogy például a N O D IS Z szótagjait felcserélve is értelmes szót nyer (és erről másokat is tájékoztatni kíván - az Arany János út épületének falán - 8. kép), szintén szimbólumokkal operál. A különféle szervezetek nevének rövidítései valójában átmenetet képeznek a szöveg és a szimbólum között. A pártok ugyan igyekeztek ügyelni arra, hogy jelvényük egyszerű legyen, a dolog mégsem sikerülhetett tökéletesen, amennyiben nem szívódtak fel kellő gyorsasággal a köztudatba, nem jelentek meg a politikai graffiti ki­ egészítő szimbólumai között sem. Az ívelt vonalak kombinációi - fejlett arányérzéket feltételezve is sokkal nehezebben reprodukálhatók, mint például egy egyetlen vonal­ lal megrajzolható ötágú csillag, egy horogkereszt, vagy a zárt körben el­ helyezett „ A ” betű. Nem vitatva az új pártok szimbólumainak esztétikai értékeit, a jövőre nézve sem várható áttörés e tárgyban. A graffiti alkotói - az egyszerűség kedvéért - be fogják érni rövidítésekkel, betű formákkal, feltéve, ha a pártok karakterének kontúrjai elérik azt az élességet, ami elengedhetetle­ nül szükséges ahhoz, hogy a perifériáról is jól láthatóan visszatükröződ­ jenek. A 8. kép felső szélén látható ábra pedig már átvezet a műfaj harmadik csoportjába, ahol a politika csak láthatatlanul, álruhában van jelen. A harmadik csoport - a politikai felhangokkal rendelkező, egyéb fal­ jelek - meglehetősen tág értelmezésre csábítanak. Nem egyébről van szó, minthogy ártalmatlannak tűnő graffitik tömege elmélkedik életformákról, életérzésekről és világnézetekről. Nem véletlen, hogy a listavezető kifejezések szinte mindegyike az angol­ szász nyelvterületről származnak, tehát nem az egzotikus (és kevésbé egzo­ tikus) keletről, hanem egy másik égtájról. A puszta földrajzi meghatározás önmagába sűríti a gazdaságot, liberalizmust, versenyt, dinamikát, a szabadság végtelen érzetet. Égig szökő felhőkarcolók, suhanó Cadillac-ek, hibátlan és hófehér fogsorok - efféle asszociációkból áll össze a szó: nyu­ gat. Egyetlen graffiti Kelet-Európa mélyén - például: N ew Y o rk city elvetélt álmok tömegét, titkolt vágyakozásokat idéz a valójában körülrajzolhatatlan „m ás” felé. ( 10 . kép). 23 �8.kép 9.kép 24 Salgótarján, Arany J.út (0,5 x 1 m , kréta) Szöveg: N0(Z)DISZ-DISZNO Salgótarján, vá rosközpont (0,2 x 0 , 5 m, k r ét a) Szöv eg : SZ D S Z �Legyen bármilyen felületes és nevetséges ez a kép, bármilyen infantilis a kacér mosoly nyugat felé, a graffitik ott virítanak mindenfelé. Értékrendszerszeletek vándorolnak át, keresztül a tömegkommunikációs eszközökön, miközben a ,,termelőerők,, változatlan egykedvűséggel figyelik a szubkul­ túra zűrzavarát. - A helyzet egyszerre abszurd és természetes. A graffiti alkotója egyre ritkábban szólal meg magyarul - e tekintetben a közvetlenül politikai tárgyú feliratok jellegükből fakadó védettséget élveznek - , a hu­ manizálandó betonfalak nyelve éppenséggel érthetetlen, dekódolhatatlan környezete számára. Az angol nyelvű feliratok tömege végső soron elide­ genedés az elidegenedésben. Nem történik persze egyéb, minthogy a faljel hangsúlya áttevődik a tartalomról a form ára.5 A graffiti ezen önmagára irányulásán persze legfeljebb a politikai graffiti gyűjtője kesereg. A graffiti folklórjelenség, a népművészet sajátos, urbanizált formája. Minden egyes vonásában (akár színes folthalmaz, akár értelmes szöveg) ke­ letkezési körülményeire utal. Minőségében megfelel életrehívója jellemző­ inek; a graffiti olyan, mint a kor, amelyben keletkezett. A graffiti úgy viszonyul a fal felületéhez és az azzal összefüggő „egész­ hez” , ahogyan Michelangelo „A z ember teremtése” című freskója a Sixtusi-kápolna mennyezetéhez, az épülethez és Róma egészéhez; nemkevésbé pedig magához a korhoz, a X V ., X V I. századhoz, a művészetek e féktelen burjánzásának időszakához. A graffitinak esztétikai értelemben nem kell feltétlenül művészetnek minősülnie, bár az is lehetne. Valódi értéke időbeliségében rejlik, abban a megragadhatatlan dimenzióban, amely a jelnek súlyt ad, megajándékozza tiszavirágéletével, majd egyetlen metszetében az örökkévalóság archívumába rejti. Salgótarján X X . századi - pontosabban század végi - graffitijei nem túlságosan mosolyogtatják meg a szemlélőt. Komorak és fenyegetőek, fé­ lelmet és agressziót sugallnak. Olyan társadalomról mesélnek, amely öntör­ vényei ellenében mozog, vajúdik és a benne élő ember szorongása hatja át minden mozzanatát. A progresszió lendülete épp úgy zavarba ejti, mint évtizedes - váltakozóan heves - dulakodás a hatalommal. Valódi visszonyulási alapja ponto­ san ez az utóbbi tényező, melynek megszűntével meghatározó vonását vesz­ ti el. Recsegnek gazdasági építményének eresztékei, s nem sok idő kell ahhoz, hogy a közigazgatás csekély szakítószilárdságú cérnájával összefércelt konglomerátum elemeire essen szét. A politikai graffitik tagadásaiból azonban még nem áll össze a kép. Az indentitás újraforgalmazása, átmenet a városszerűből a valóságos városi létbe: ez csak valam iféle tradicionális alap mentén jöhet létre. A tradicio­ nális alap pedig nem egyéb, minthogy az ember alapos okkal legyen jelen a településen, a település pedig hasonlóképpen alapos okkal a megyében. Célja és funkciója ne merüljön ki a tagadásban - amint Salgótarján me­ gyeszékhellyé emelkedése is a történelmi központok megtagadásából kö­ vetkezett - , mert ha így történik, akkor az ott élő ember számára sem lé­ tezik más alternatíva, mint a tagadás „tagadása” . E z utóbbi lehetőség mint logikai művelet kellemesen csenghet a fülünknek, de be kell látnunk: a társadalom egészének működése nem ír- 25 �1 0 . k ép Salgótarján, városközpont (0,5 x 0,6, vörös neolux, v .a k r ill) Szöveg: NEW YORK CITY 11.kép 26 Salgótarján, városközpont (falrészlet, vegyes technika) �ható le formállogikai eszközökkel. Sem gondolatban, sem papírlapokon, sem a város falain. Salgótarján politikai graffitijei ezzel a hiábavaló tevé­ kenységgel vannak elfoglalva, mégpedig a siker legcsekélyebb reménye nélkül. Am ikor H eikki Jokinen graffitigyűjteményét olvasgatom (melyet finn néprajz szakos diákok gyűjtöttek), nem magukat a falfirkákat irigylem távoli rokonainktól, hanem azt a derűt, amelyet ezek az alkotások sugá­ roznak. Nem kis teljesítmény, ha a társadalomban élő ember legalább a problémáit meg tudja fogalmazni. Hogy a léthelyzet és életérzés gondolatkavalkádjából előbb-utóbb kikristályosodik a megfogalmazható, artikulál­ ható eszencia. És végül, hogy az alkotó a kellő derűvel, iróniával, szem­ léli az eredményt. Az irónia ugyanis az a fázis, amikor már átlátjuk a dolgot - rosszabb esetben, amikor rájövünk: a dolog végképp átláthatat­ lan. A bennünket körülvevő viszonyok annyiban humanizáltak, amennyiben uraljuk őket, akár az össztársadalmiak, akár a politikaiak, akár sajátok. L egbensőbb viszonyrendszerünkről van szó. Ennek megfelelő fokon v a ­ gyunk képesek, vagy képtelenek tehát az iróniára. A graffiti ilyenformán tartalmában és indítékában jelzi a zavart, de nem maga az elidegenedés. Sőt, a fal birtokbavétele lehet akár magasabb mi­ nőségű kapcsolat a bennünket körülvevő tárgyi világgal. Amennyiben megbomlik a város rideg harmóniája, annyira billenhet helyre a személyiség benső egyensúlya. Minél sokfélébbé válik a környe­ zet, annál valószínűbb, hogy az ember megleli a számára legkedvezőbb életteret. A graffitiváros pedig - amennyiben minden talpalatnyi hely egyegy lakójának jellegzetességét viseli - új és sokféleségében is egységes rendszert, harmóniát alkot: valóságosat és emberszabásút. JE G Y Z E T E K : 1. W a lte r G r a s s k a m p : S e b n e k .n b u r g e r sz a k v é le m é n y e 1982., 2 . sz a v a k eg y g r a ff itie s z té tik á h o z ) 1982., 3. p e s t 1983. ELT E A JT K T SZ T 4. H a n k is s dapest 1985. M ag v ető K vk., 5. E rrő l ld. K u ltú r a és K özösség. 1978. A k é z írá s á ru lk o d ó cím ű írá s á b ó l M a n fre d W a lt e r G r a s s k a m p : A k é z írá s á ru lk o d ó (C ím ­ G o m b á r C s a b a P o litik a c ím s z a v a k b a n B u d a ­ E le m é r: T á rs a d a lm i c s a p d á k , D iag n ó ziso k B u ­ H e rn á d i M ik ló s: A h á z f a la k k o m m u n ik á c ió ja . 27 �N É M E T H JÁ N O S IST V Á N A politika áldozata „ . . . az emberek sohasem beszélnek a korsze­ retetről. Szeretem korunkat, csodálattal adózom neki, szenvedek miatta, szenvedek érte, és akarom, hogy szerencsés fordulatokban bővelkedjék.. . ” (V. Tyendrjakov: Merénylet a délibábok ellen.) A gondolat betegsége, avagy beteges gondolatok zűrzavara - mondhatnánk fölényesen, jelenkori közállapotaink ismeretében, a politikáról. Pedig nem a kifejezés, de a mögötte húzódó történelmi tapasztalat vétkes abban, hogy csen­ gése oly riasztó a hétköznapiság gondözönével viaskodó sokaság számára. Rendezetlen történelmünk és napi feladványaink kínlódásai gyűrűznek alig át­ tekinthetően a fogalom epicentruma körül. E gyűrűk rajzolta területeken be­ lül a politikán, politizáláson, sokan sokfélét értenek. Milliók számára a poli­ tika úgy ahogy van, nem lett több mint a hajdani „úri huncutság” szocialista változata. Mások riasztó kötelességeket erőltettek egy politikai drapéria mö­ gött, álságok és bitang elfajzások találtak zöld utat a politikai jelszavak ci­ nikus hangoztatásával. Tekintélyes az a réteg, amelynek egy fajta karrierkapaszkodót jelentett a politikai szolgálat. A hatalombirtoklás e többszólamú partitúrájának bántó hamissága visszavezethető a mindennapi élet, a magyar társadalom számos fontos kérdése iránti teljes politikai közömbösségére. Ijesztő törésvonal mély­ ségei tárulnak föl az elmúlt évtizedek távolából az ideológiával megbénított társadalom erőtelensége és a politikahiányos tevékenységében elmagányosodó egyéni életsorsok között. Hol kezdődik ez a mára szakadékká mélyülő elválás? Talán az úttörőava­ tások indulóharsányságának kínzó éhséget felidéző sorakozósdiaiban, a történe­ lem órák agyonunt osztályharc-antagonizmusaiban, a fülre növesztett hajtin­ csekért kapott osztályfőnöki pofonok megaláztatásaiban, netán a szülői be­ szélgetések elhallgatott félmondataiban, a családi emlékezet titokőrzéseiben, a nagyszülők, a szülők, a tanárok, a barátok eltérő értékvilágában? Ki tudna erre ma már pontosan válaszolni. Az biztos, hogy a felnevelő tapasztalatok szerint gyanús lett minden, mi a hivatalos politikához kötődött. Hány kínos emlék rögzítette bennünk azt a fölismerést, miszerint: ne arról beszéljünk, amit gondolunk, érzünk, tudunk, de jól tanuljuk meg: hol, mikor, ki előtt és mit is lehet gondolnunk, mon­ danunk, tudnunk. Úgy alakult, itt nálunk, hogy a borközeiben együtt ülő fér­ fiak a családi ünnepek nyugalmát gyakrabban zaklatták indulataiktól görnye­ dő politikai hitvallásaikkal, mint a hivatalos politika félelemhatású intézmé­ nyeit. Ennek a megtöretésnek óriási ára van. Hiszen a „hivatalos törekvések” támogatására nem zárkóztak fel a közösségek, nem éltette azokat a nemzet szolidaritása, az emberek életvitel-mélységű cselekvéssorozata. Az együvétar- 28 �tozás gazdagító aktivitása helyett a látszatazonosulás, a távolmaradás, a poli­ tikai passzivitás, vagy az ellenzéki aktivitás lett a normális magatartás. Különös politikai iskolában volt tehát része az elmúlt harminc év magyar ifjúságának. A politikai szocializáció emlékeinek és élményeinek számbavételét mérték­ adóan segíti nagyapám felejthetetlen történeti bölcselete, a vele töltött apok­ rif stúdiumok végtelen sora. Frissen áll ma is előttem kedves alakja, ciga­ rettájával, okos tekintetével, letisztult humorával, no és eligazító kézlegyin­ tésével, miközben tudtomra adja: „A politika, eh - és itt a kézlegyintés, csak úgy finoman - , nem fontos ez az egész, fiam, de mindig vigyázz, nehogy becsapjanak!” . - És peregnek kezei között a kukoricaszemek a falusi kertek örök harmóniájának színpadán. Sorjáznak elunhatatlan történetei háborúkról, forradalmakról, tömegmészárlásokról, füstokádó mozdonyokról, embertömege­ ket préselő marhavagonokról, soknyelvű katonai körletekről, fegyverek­ ről, vezényszavakról, a Nyitráig futó cseh légionáriusokról, választá­ sokról, kiállásokról, átállásokról. . . majd a kézlegyintés, és a mindig öröm­ mel teljesített felszólítás: „. . . gyerünk, igyunk, egy p ohárral...” - A nagy­ szülői bölcseletet az idő múlásával megérteni is alig, fölülmúlni egyáltalán nem tudom. Noha szakadatlanul érzem, hogy a számomra meghitt történe­ tek mélyén megfejtésre érdemes titok lappang, ám, ennek föltárásához az elmúlt harminc év politikai tapasztalata nem nyújt elég jártasságot. Próbára kellett hát ismét tennem - különösen a közeli hónapok nemzeti korszakvál­ tásához érkezve - a nagyapai vigyázó gondolatot: a politika igaz termé­ szetének megismerésével, harmincéves politikai emlékezetem vázolásával. A P O L IT IK A T E R M É S Z E T E A politika általában érdekformálás, melynek során az ember akarata mu­ tatkozik a maga bonyolult összefüggéseiben. .. A politika konkrétan a társadalmasult ember éles körme, ragadozó fogazata, érzékeny szaglása, puha já­ rása, rejtő színe, nyers erejének ezernyi alakváltozata. Eligazítónk, irányjel­ zőnk a társadalom érdekdzsungelében, létezésünk biztonságának sajátos ga­ ranciája. Aki nem politizál kiszolgáltatott, védtelen. A politika az egyéni szán­ dékok tömegesítője, erőkoncentráció, a szolidaritás létrejöttének e s z k ö z e . Az így létrejövő - és a társadalmak életét meghatározó - tömegmozgások hajtóenergiáját az egyéni ambíciók szakadatlan újratermelése biztosítja. Ehhez a politikai mechanizmusok működőképessége szükséges: az egyéni érdekek szelektálása, csoportosítása, majd együttműködése. Ebben a folyamatban va­ lósul meg a politika lényegi funkciója - az érdektranszformáció. A politikai kultúra minősíti, hogy a létrejövő tömegerő milyen formában, milyen keretek között, milyen következménnyel jelentkezhet és gyakorolhat ha­ tást az adott társadalomban. Az a társadalom, ahol a politizálás bármely oknál fogva korlátozott, érdektorlódás miatt súlyos működési zavarokkal küzd, infarktusos állapotba kerül. A diktatúrák, az elnyomás fojtó mechaniz­ musai éppen az érdektranszformáció útját zárják el, természetesen csak ide­ iglenesen. Így az egyéni érdekek, a megállíthatatlanul termelődő érdekkonf­ liktusok drámai társadalmi robbanással hatnak a folyamatokra - amint ezt például a magyar történelem gazdag példatára bizonyítja 1988-ig. Más ese­ tekben a társadalmi feszültség az egyéni, vagy rétegproblémák világába 29 �zsugorodik. Az ilyen érdekartikuláció szinte teljesen hiábavaló, majdhogynem deviáns jellegű, átmenetileg elnyomható, tömeghatása elenyésző. Kevés jobb példa van erre, mint a kisebbségi magyarság kérdése a Kádár­ korszakban. Szép volt, igaz volt Illyés és követőinek érdekükben hangoztatott véleménynyilvánítása, kiállása - a hatvanas évektől szinte folyamatosan a Tiszatáj 1986-os szerkesztőség-leváltásáig - , mégis megmaradt a probléma „értelmiségi belügynek” . A román politika évtizedek óta jól ismert brutalitásán túl a Romániából menekülők áradata és a nemzetiségek iránt mindvégig érzéketlen hatalmi garnitúra elsöprése kellett a feszültségek tömegesítéséhez: amit Tabajdi Csa­ ba és Szokai Imre emlékezetes tanulmánya, majd Szűrös Mátyás Rádió Napló­ beli politikai auftaktja jelzett, hogy azután a kérdéskör végre kormányzati szintre kerüljön. Csak ekkor gyakorolhatott hatást a határokon túli magyarok problémája - és hazai képviselői - a nemzeti kül- és belpolitikára. Szerencsésebb helyzetben az érdektranszformáció létrejöhet a demokratikus politikai rendszerek regulációjában. Á m a célszerűség és hasznosság megvaló­ sításával párhuzamosan sokszor megdöbbentő a demokratikus technikák ri­ degsége. A legkifinomultabb demokratikus berendezkedések bizonyítják, hogy a politikai érdekérvényesítés kemény küzdelem, melynek egy biztos áldozata van: a s z e m é l y i s é g . Ennek az állításnak csak látszólag mond ellent, hogy ke­ vés olyan politikai-társadalmi lávakitörést ismerünk a világtörténelemben, melynek élén, eszmei megtestesítésben ne lenne döntő a személyiség szerepe Jézustól Kossuthig. Minden rebellió, minden érdektektonika mélyén ott dol­ goznak a személyiségek, ám mozgalmuk politikai erővé válásával és megerő­ södésével kíméletlenül feloldódnak a praxis hígítójában. Az előbbi példák­ nál maradva: az egyház fegyelmezett hierarchiájában épp úgy, mint a másik esetben a duális monarchia délibábos világában. A politika az egyéniségből tömegeset formál, és csak a tömegeset méltányolja hosszabb távon az egyé­ niségből. Mert a politikai akarat mindennapi életben lejátszódó széles körű elfogadása feltételezi ezt az áldozatot: az egyéniség fokozatos közhelyesítését. E gyébként nem lenne érthető, miért a középosztályok mintaátlaga lesz a de­ mokráciák sikeres politikusa, miért oly diadalt arató egy elnöki mosoly Ame­ rikában, ahol az egyéniség a politika számára érdektelen, rosszabb esetben zavaró; Tanulságos, hogy a vietnami háború árnyékában, a legnagyobb bel­ politikai válságot az egvéniségáhítás olyan szimbólumai okozták, mint a farmernadrág, a torzonborz haj- és szakálldöbbenetek, az elhelyezett virág­ díszek vagy az angolszáz gyökerű énekes beategvüttesek. Az amerikai po­ litikai rendszer dicséretére legyen mondva, hogy sikerrel szabadította föl és csiszolta össze ezt az egyéniségrajongó nemzedéket; hiszen ők azok, akik ma a technológiai átalakulásban, az életmód formálásában a világ jó része szá­ mára követhetetlen tempót valósítanak meg. Noha a nagy metamorfózisban farmernndrágos indulatok, szakállas próféták, hatvannyolcas tüzek komformizálódtak, és hamvadtak el, borotválkoztak meg a kameraman-idomárok akarata szerint a televíziózás áldozati oltárán - kielégítve a tömegigények sematikus és féktelen mohóságát. Ám ez az áldozat a közösség javára hasz­ nosította az elrugaszkodó formákat és individuális törekvéseket, a társadalmi méretű többlet termeléséhez szükséges energia kifogyhatatlan sugárzásával. Ez a politika személyiségáldozatának az értelme. Így, ebben a folyamatban jön létre az emberi viszonyok aktivizálásának kifinomult rendszere: a politikai mechanizmusok egésze. - Életvezetési biztonságot, kiegyensúlyozott köz- és 30 �magánéletet, gazdasági virágzást és kulturális sokszínűséget kap cserébe politizáló polgár. a P O L IT IK A K É P E IN K - K Ö Z E L M Ú L T U N K B Ó L A társadalomba tagoló politikai viszonyok személyes élményeinek fölidézése, a mulandóság könyörtelenségével dacoló hangulatok ismételt átélése az, ami­ re írásunkban vállalkozhatunk. Harminc év politikai leltárából nehéz eldön­ teni mi kerüljön lomtárba és mit érdemes viselkedésünkben, szokásainkban, kapcsolatainkban, értékeinkben, életvitelünkben megőrizni. A diktatúra szí­ neváltozásainak évtizedei többdimenzióssá formálták politikai viszonyainkat, a politizálás terheit. Politikaképek békés egymás mellett élése épp úgy jellemző volt, mint az évtizedekig kibékíthetetlen ellentétek halálos komolysága. Vol­ tak, akik nem tudtak itthon politizálni három évtizeden át, voltak, akik nem akartak. Mások azt hitték, hogy politizálnak. Generációt kapcsolt egybe a politikán kívüli aktivitás: sok lelkesedéssel, civil kurázsival, káderpukkasztással, de elképesztően kevés társadalomformáló eredménnyel. Mind­ ezekkel együtt döbbenetes a tény: mára a politika tagadására és annak csőd­ jére egy válasza van az ébredő társadalomnak; irtózat mindentől, ami a komp­ romittált politikával összefüggésbe hozható. Irtózat és félelem. Ez a nemzedé­ kek kötőszövetébe ágyazódott félelem immár létállapot. Tehát, nem nap mint nap tudatosuló, felserkenő élményanyag, de életformát, politikai magatartást meghatározó mentalitás, véleményalkotás. * A stílussá rendeződött félelem forrása az 1956/57. évi restauráció rém­ tetteiből ered. Az utóbb nyilvánosságra kerülő adatok bizonyítéka szerint, törtenelmi összehasonlításban is példátlanul kegyetlen pufajkásterror gyó­ gyíthatatlan sérülésekkel indította útjára az új hatalmat. Az áldozatok meg­ rázó „feltámadása” napjainkban döbbenetes hatású. A családi rejtekhelyekre visszaszoruló 56-os emlékezet a kimondhatatlanság tilalmától szabadulva szinte elviselhetetlen katarzissal rázta meg pangó társadalmunkat. Hiszen az eseményekben részt vett nemzedék vagy külföldre menekült - ezért szakad­ tak meg kapcsolatai a következő generációkkal az itthon maradottak pedig valójában nem politizáltak. Többé-kevésbé mindenki örült annak, hogy a megtorlásokból kimaradt. Így az 56-os törésvonal mentén szakadék képződött. Nem csupán az események megítélésében, de a nemzedékek folytonosságában is. Az egyre erősebben ellenforradalmat harsogó hivatalos politika azonosulása helyett csak az igazság kollektív elhallgatását kapta a társadalomtól - amely, ezért felmérhetetlen árat fizetett erkölcsi roncsolódásban, a nemzeti tudat bé­ nultságában, a bizalom és a hit kötőanyagainak szétporladásában. A fokozatos szétesés kórokozói elleni átfogó támadás Pozsgai Imre irtózatos erejű „népfel­ kelést” bejelentő rádiónyilatkozatával indult - a nemzet számára visszafor­ díthatatlanná téve a megtisztulást - , majd győzelmessé lett Nagy Imre és társai temetésén. Nem könnvű felfogni, de harminc év tényleges veszteségei­ nek a felszámolását kezdhettük meg ettől a naptól. Az elvesztegetett évtizedeknek a mai harmincasok-negyvenesek az igazi vesz­ tesei: a minthapolitizálók. A szubkulturális azonosságfitoktatásukkal apáiktanáraik idegrendszerét borzolok, az immár visszavonhatatlanul keleti tömb­ bé merevedő régióban születő, iskolába járó és felnőtté váló, trabantos31 �moszkvicsos perspektíváért önkizsákmányolók nemzedéke. Ők a jelbeszéd nagy generációja. Ezek a korosztályok már a Varsói Szerződés határain be­ lül születtek. Az ő számukra a szülők értékei és normái a hivatalos és iskolai ideológia nézőpontjából károsnak minősültek, míg a propagandisztikus érték­ világ mindennapi hitelesítése elmaradt. Élelmet és ruhát tudott ugyan biz­ tosítani nekik a társadalom, de ezen túl elárvult magány lett természetes ál­ lapotuk. Kifosztott, megbecstelenített értékraktárak, pocsolyává zavarosodó erkölcsi káosz, hit nélküli mindennapok, kiskertekbe és Trabantokba töpörö­ dött távlatok között lett mind magányosabb, mind önmagára utaltabb, ám önmagát megszervezni képtelen, a jelet választók generációja. Apáink po­ litikai süketnémasága után ez a jelválasztás elemi igény volt, az önazonosság egyetlen formalizált, nyilvánosan is működő mechanizmusa. A Bródy János költői csillagjárásához igazodó jeladásra, gesztusáradatra, koncertrőlkoncertre megfogalmazott üzenetekre volt lehetősége ennek a politikától el­ tiltott fiatalságnak. Minden választás az állásfoglalás érvényével történt. Az Illés- és Omega-rajongók, majd az „ Új Metro-klub” hívei között véget nem érő csatározás dúlt a középiskolákban. A látványos vetélkedések nemzedéket összekapcsoló hatása egyszerűen erőt adott. A fülcimpára nőtt hajtincsekért kapott osztályfőnöki pofonokat, pajeszcibálást, a főtereken elégők mártír­ tudatával viseltük, pofozóinkban a mindenkori zsarnokhatalmat látva és meg­ vetve. Csöves farmerjaink, a lányok miniszoknyái, Lennon gombafejét után­ zó frizuráink, hegyes orrú cipőink versengése, a „Rádió Luxembourg” sláger­ listájának dúdolása, az „ Úton” című K erouac-regény parkbéli hangos olvasá­ sa, a lengyelországi tengerpartig táguló világ autóstoppos meghódítása, a sopoti és tabáni fesztiválok „kis amerikája” , egyáltalán az angolszász eredetű if­ júsági lázadás jelanyagának mind mohóbb átvétele életre szóló hatású volt. Ha ezekben az években valahol elhatározták volna az angol nyelv iskolái tanítását, mára perfekt világnyelvbeszélő milliók állnának nyugodtan a szer­ kezetváltás technológiai és átképzési kihívásai előtt, biztosabb esélyt nyújtva e népnek az európai „átszállásra” . De nem jutott eszébe a korabeli oktatási felelősöknek, hogy kihasználják a praktikus és nagy kulturájú világnyelv itthoni népszerűségét. Nem érzékelték a főhivatalnokok azt az irigylésre méltó mo­ hóságot sem, ahogy a hatvanas években felnőtté váló ifjúság nyitott elmével rávetette magát a Lukács-iskola marxi köpönyegéből kirajzó szerzők és köz­ vetítők élvonalbeli filozófiai-etikai alapműveire. És azt sem, hogy ez az új típusú értelmiség a tiltott gyümölcs örök mámorával fogyasztotta a kiátkozott tudományokat: a szociológiát, a politológiát, kibernetikát, szociálpszicho­ lógiát. . . Gépiratos nyersfordítású szövegek jártak kézről-kézre magánlaká­ sokon, egyetemi előadókban, presszókban, kirándulásokon, baráti társaság­ ban. Legendák és rémhírek keveredtek szerzőkről, csoportokról, röpiratokról, felolvasásokról. Pezsgett a felszín alatt a generáció érett szelleme , és alkotás­ ra. tettre, bizonyításra vágyott. Egy valamirevaló oktatáspolitika csodát tett volna ezekben az években, a nemzedéki dinamizmus energiáinak szabadonengedésével. - ha eszébe jutott volna. . . De nem jutott eszébe. Viszont sok olyan eszükbe jutott a korabeli politikusoknak, mellyel a generáció gerincét szívós következetességgel szétmorzsolták. A „ jelazonosság” hitével összekap­ csolódó csoportok mellett/fölött az orwelli látomást felülmúló iramban és tartalommal hódított az „újbeszélül” rögzülő hatalmi taktikázás. Az MHSZ, K ISZ , PB, V B, PTO, P O L FŐ TU D SZO C, P O LG A Z , TÖ RTM A T, MÜV O SZT, H N F, M K K , B R F K , A G ITPR O P. . . . új fogalmait, a velük leírt és meghatározott világot már csak az „újbeszélők” értették. A „jelbeszélők” szinte 32 �semmit nem tudtak az „újbeszélül” kommunikálók komformabb, szalonképe­ sebb gyülekezetéről, amíg ez fordítva már nem volt igaz. 1988-ig ez a kap­ csolat meglehetősen egyirányú volt, noha az egymást keresztező mobilizáció szinte elképzelhetetlen. Az újbeszélők változatos módszerekkel, de szívósan ellenőrizték a jelbeszélőket. Módszereikre a „tűréshatárok” taktikai to­ logatása volt a jellemző, amivel tökéletesen áttekinthetetlenné tették a küzdőteret a londoni útjáról hazatérő Illésék letiltástól a Tiszatáj szerkesztő­ ségének látványosan visszatetsző lefejezéséig. Eközben ezernyi tiltás, ezernyi egyeztetés, ezernyi telefon, ezernyi megté­ vesztés, gerincmorzsoló intrika. . . Ez a világ ilyen egyszerűen működött. Egészen 1972. március 15-ig, amely 1956 után, az első korszakhatárt jelző dá­ tum. Ahhoz, hogy a „jelbeszéd” nemzedékének sorsát, politikai viszonyulását világosabban lássuk, pontosan kell bemérni ennek a napnak a jelentőségét. A Kossuth-nóták és nemzeti színek jeleit választó néhány ezres fiatal se­ reglés ezen a napon megtapasztalhatta a spontán tömegmegmozdulás mámor­ csíráját és a hatalom nyers erőszakát. A Nemzeti Múzeumtól induló esti fel­ vonulók számára szemtágító volt az Astoriánál, a Vigadó téren, a Petőfiszobornál, a Mátyás-templomnál, a Bem-szobornál és a lassan-lassan minden utcasarkon megnyilvánuló rendőri kegyetlenség. Ez a leplezetlen szadizmus, a trágár szavak, megalázó pofonok, a gumibotok ütlege döbbenetes volt a még tanuló, múlttalan nemzedéknek. A családi suttogásokból, rokoni levelek­ ből előkandikáló félelem hirtelen testet öltött. Noha a feltűnően nagy erőkkel megjelenő rendőralakulatok néhány óra alatt brutálisan kiverték a felvonulók­ ból az utcai megmozdulás máshoz nem hasonlítható összetartozás-tudatát, a beavatás megtörtént. Sokan, akik látták a kipirult arccal himnuszt éneklő lá­ nyok és fiúk rendőrautóba, orvul használt mentőautóba tuszkolását, az éjsza­ ka haza nem térő gyerekek szüleinek rémülettől riadt tekintetét, majd hall­ hatták a hamarosan disszidáló, rövid ideig fogságba kényszerített Kossuthnótázók börtönbeszámolóját egyszerűen nem hittek többé a dalok és ibolya­ csokrok rendőrfegyvert legyőző romantikájában. Mások ezen, a számukra igazán először igazi március 15-én egy életre fülükbe vésték, lelkükbe zárták a szájbavertek, a kokárdájuktól megfosztottak, a tüdőn gumibotozottak, a megrugdosottak fájdalmas jajgatását, dacos, majd megtört tekintetét. Ők is dön­ töttek: a hatalom ellen minden áron. A pályaívek nagy váltója ez a korán eltiport forradalmi emléknap: a ha­ talmi komform fokozataitól a nyíltan vállalt ellenzékiség 1972. március 15-én, a jelbeszéd generációjának politikaképe darabokra tört, és a mai választási le­ hetőségek minden csírája ott kelt életre. Ám a választott jelek közben meg­ fakultak, a létező cselekvési kínálat kíméletlensége, voluntarizmusa fokozato­ san arctalanná, minimál fogyasztóvá, egoistává tette a veszteseket. Mert vesztett ez a generáció 1972-ben, noha esélye sem volt a győzelemre. Gondoljunk el egy népstadionbeli „Erdély-koncertet” mondjuk 1972/74-ben, a fokozatosan kiépülő civil társadalom millió szereplehetőségét, a kisvállalkozások monopó­ liumrobbantó dinamizmusát, a művészeti, tudományos és gazdasági életben egyaránt, hogy a plurális politikai intézmények utópiáját már ne is említsük. E tényleges és végleg elveszett cselekvési aktivitás helyett észrevétlenül ráül­ tették a jelelhagyókat a „reformhintalóra” . Tagadhatatlan, hogy a társadalom jó része szívesen elfogadta ezt a játékot a reform retorika és a konzervatív kényelem valósága között. Majd lassan, csepegtetve jöttek a lazítások a mo­ solyogva gyámkodó kultúrpolitika jótékony gesztusaiban: vidéki színházakba eldugott bemutatók, a szűk körben terjesztett kiadványok, a zárt beiskolá­ zású tanszékek, a kis példányszámban kiadott és majdnem kiadott köny- 33 �vek körüli botrányok, az irodalmi lapok szekértáborai közötti villongások, az ország értelmiségét megmozgató hetilap-viták, álviták, a dobozba zárt filmek és lehallgatott ankétok, a megtűrt koncertek és néma „fehér lemezek” . . . Európai vonások jelentek meg közéletünkben, egyre artikuláltabb lett a másképpengondolkodás kórusa. Úgy tűnt, sok minden rendeződött. A „nagy öregek” együtt mosolyogtak a hatalmi Olympos csúcsain a fegyverkovácsok­ kal, a fiatalok és közép generációk - néhány tabu kérdést leszámítva - sza­ badon írhattak, járhattak, kelhettek, egy néhány tízfős társaságot leszámítva. Odáig is eljutottunk, hogy mérvadó, értékmérő lett a hazai tudományos és művészeti közélet. Rangot jelentett egy-egy színházi siker, egy folyóiratköz­ lés, egy kiadott könyv, egy kutatási megbízás. - Hatalmas előnye ez a mai Magyarországnak: nem kell mindent elölről kezdeni, vannak az elmúlt har­ minc évből is viszonyítási lehetőségeink, mint intézményekben, mint közéleti szereplőkben. . . Egyszóval már-már jól esett a mezőny minden játékosának - kivált nem­ zetközi, jelesül kelet-európai összehasonlításban - ez a hintalovazás vágy és valóság, liberalizmus és paternalista diktatúra, kivívott szabadság és engedé­ lyezett játéktér között: egészen 1988-ig. Mert ekkor vált világossá majd tízmilliónyi honfitársunk előtt, az a gyermeki igazság, miszerint: „a hintaló akárhogy ló, nem száguldó, csak ringató” . Döbbenetes hatású a húszéves helybenjárás fölismerése. Az őrzőket, a tisztességüket megóvó beletörődőket és a cinikus kollaboránsokat egyaránt ne­ héz kihívás elé állította néhány hónapos demokráciánk drámai feladványa. A hirtelen jött világosságban újra ismerkedünk: hogyan tovább? Nem nagyon tudnak egymással mit kezdeni a hajdan jelet választók napjaink valós politi­ kai küzdőterén. Igazából nem ellenség az „ellenség” , és sokszor gyanús az új barát. Sok az egymásra mutogatás, az „én már akkor is megmondtam” kufárkodás, a csörtetés, a stílust vesztett erőlködés. Ennek a nem sok reményre jogosító várakozó helyzetnek egészen sajátos bizonytalanságot ad a nemze­ dékek közötti politikai, kommunikációs, kulturális megszakítottság. Így az új generáció, a mai tizen-húszon évesek minden korábbitól eltérő politikai ér­ zésvilággal, képzetekkel, cselekvési vággyal lépnek porondra. A jelbeszéd nem­ zedéke mindenért tudott lelkesedni, ami a tiltások határait ostromolta: a nemzeti érzésért, az angolszáz kultúrhatásokért, a látványos káderpukkasztásért, az együvétartozás változatos formáiért. A „mai fiatalok” egyszerűen fásultak. A depolitizáltság és a nyers indulatkitöresek határa között figyel és hallgat, esetleg kezeit az égnek lendítve csa­ pol extázisig. Unottak. Ők a „hallgatag nemzedék” . Számukra az apák és nagyapák egyszerűen cikisek. Handabandázás a családi asztaloknál, acsarkodás, mellveregetés, frázispuffogtatás, igazi és hamis hősködés két és fél millió Háry Jánossal és közben a sanda előnvszerzés, korai részegség, agyonunt szülői marakodás, zsákutcás életminták. . . Ebbe az egészbe megcsömörlöttek. Nincs tétje semminek, nincsenek küzdelmeik, nincsenek számukra kitapintha­ tó erővonalak, nincs sérelmük, nem őriz emlékezetük kollektív megbántást. Terhes minden színlelés és fölös a pátosz köreikben. Érdekeik praktikusak, nem politikai, de racionális célok vezérlik cselekedeteiket. Öltözködés, ko­ csik, valutázás, diszkó, szolid, de jó színvonalú fogyasztás, mértéktartó tanulás és munka. Tudatukban a nemzeti érzület dögunalmas történelemórák szeren­ csésen zsugorodó emléke csupán, szüleiktől nem kaptak zavaró „második ér­ tékrendet” , így nincs ami megzavarja ezt a lemondó felejtést. A politika, a társadalom, a demokrácia, a kultúra annyit sem érnek kifejezésszegény be- 34 �szélgeteseiken, mint egy új farmertípus. Semmi duma, fölösleges szemfény­ vesztés, őket már ne vágja át senki. Munkájuknak nem értelmét, hanem a hasznát keresik, s mivel nem nagyon találják, ezért zömében életuntak. Nem látják értelmét a nagy erőfeszítéseknek, hisz’ valljuk meg: ilyen lakásárak, ilyen életkezdési feltételek, ilyen sok nyilvánosan beismert hazudozás, ilyen fülsértő hatalmi birkózás káoszában nem is nagyon van értelme a túlbuzgalomnak. Ezt ők nem titkolják, mint ahogy nem is követelőznek, nem gyújta­ nak gyertyát izzó koncerteken, de nem is kívánnak különösebben lendíteni az ország sorsán, melyhez dokumentumok szerint nem sok közük van. Ellentét­ ben például Euroamerika generációs párhuzamával, e térségben a kortárs kor­ osztály lankadatlan szorgalommal, szinte koravén racionalizmussal ott nyüzsög a tőzsdéken, a programozótermek és kutatóintézetek sci-fi hangulatú techno­ lógiai csúcsain, a teljesítőképes kisvállalkozásokban, vagyis mindenhol, ahol a belátható és elérhető haszon érdekében tenni lehet. Ez a fiatalság már nem vonul ki virágokkal a társadalomból, nem hajszolja a modern kor posztroman­ tikus kábulatait, nem akarja megbotránkoztatni egy jól cső Berger-húgyozással a világot, nem. Ők a fejlett világ „szürke kistőkései” , akik emberi képessé­ geik specializált legjavát adják a piacnak, hogy az a fogyasztás maximumát biztosítsa cserébe érte. Az üzlet megköttetett itt a földön és létrejött minden idők legteljesítőképesebb paradoxona: a fiatalok konzervativizmusa, a szakértő demokraták világméretekben irigyelt birodalma. Vajon mindezzel ellentétben mi vár a mi „hallgatag nemzedékünkre” egy általános társadalmi válság valóságában, a kiúttalanság motiválta „minden mindegy” életérzéssel? Mi lesz, ha az értelmes cselekvési lehetőségek híján egyszerűen a demagógia, a nyers erőszak, a primatív előnyhöz jutás hamis motivációja lendíti ki őket fásultságukból? Elképesztő anarchia és pusztítás következhet akkor, nem is történelmi előzmény nélkül. Mostani, átmeneti kor­ szakunk után azé a politikáé a győzelem, amely ezzel a generációval a lel­ kesedés értelmét újra elhitetni tudja, ezért cselekedtetni lesz képes őket. Az elmúlt harminc év a különféle politikaképek egymásmellettiségét alakí­ totta ki hazánkban. Nem volt és nincs is köztük béke. Generációk, nemze­ dékek élnek itt e hazában, egymástól messze került tudattal, tapasztalatokkal, érzésekkel, lélekkel. Meglepő, hogy ugyanazon térben átfoghatatlan távolságok alakulhatnak ki nemzedékek, csoportok között. Elgondolkodtató, hogy egy mai videodiszkós gyereknek, mennyire semmitmondó a nagyszülői, vagy akár a szülői emlékezet. Mégis, akik e folyamatok részesei, elemzői lehettünk, képe­ sek vagyunk és voltunk a hovatartozás elkülönítésére 1988-ig. Monor, Lakitelek, majd a budapesti MSZMP-értekezlet olyan energiákat szabadított föl, melyek hatására földcsuszamláshoz hasonló mozgások temették maguk alá a korábbi politikai tájat. Minden megváltozott. Ú j szereplők, új színterek, új közösségek, új kapcsolatok tarkítják napról-napra terjedően ha­ zánk politikai térképét. Ismerkedünk. Egymással és magunkkal egyaránt. V i­ szonyítási pontokat, értékeléseket, kapcsolatépítéseket indítunk, ítéleteket, elő­ ítéleteket, szélsőségeket utasítunk vissza, sebeket kapunk és adunk egyaránt, élvezzük a politikacsinálás nyilvános lehetőségét. Megindultunk egy olyan társadalmi állapotba, melynek végigjárása után talán képesek leszünk a társa­ dalom demokratikus szervezésének a gyakorlatára. A P O L IT IK A M E G D IC S ŐÜL A diktatúra visszavonulásának kísérőjelensége a politika megdicsőülése. A szabadság első fuvallatai ritka termékeny légkört hoznak a politikai vitali­ 35 �tásra. Politikai áramlatok, szerveződések, közösségek tűnnek fel a színtéren jelentkezési skálájuk szinte bemérhetetlen. Tipikus jelensége ennek a szakasz­ nak a személyiségek politikavállalása. Elég ha ennek érzékeltetésére Lukács György 46-os szereplését, vagy akár Csoóri Sándor 88-as szerepvállalásait említem. A kivételes egyéniségek politikaképviselete ezekben a zavaros hóna­ pokban nélkülözhetetlen, eligazodást segítő jelenlét. Az ilyen formátumú al­ kotók közfellépése a történelmi pillanat szükséges velejárója. Meg kell ezt ten­ niük a hitelük miatt, de visszavonulásuk a hitelképesség megőrzéséhez épp úgy szükségszerű. A politika megdicsőülésének másik, kevésbé vonzó kísérő jelensége a politikai dicsekvés, a talmi csillogás hajszolása, a propaganda hullámlovaglása. Ezek a kalandorok jelölik valószínűleg az átalakulás idő­ szakának még elviselhető szélsőséges törekvéseit, a diktatúra visszavonulá­ sának sokkhatásából következő szakadékperemeinek távolságát. Igazából nincs elfogadott magyarázatunk a szélsőségeket okozó motívumok, a hajtóerők forrásvidékének feltárásakor. A diktatúrában elhallgatott irányzatok és kép­ viselőik természetesen messzebb sodródnak, mint az új helyzetben szólásra jelentkezők. Más a mondanivalója annak, aki építő hittel és felelősséggel indul ma politikai csatákba, és máshogy szól, akit az elmúlt harminc év szen­ vedélyes elutasítása, történelmi igényű eltörlése vezérel. Ezek a tünetek a korábbi elfojtások természetes következményei. A nem is oly rég ellenőriz­ hetetlen politikai-hatalmi mozgások szembekötősdije után most derül ki, hogy a hetvenes évek elejétől rendszeres kulturális botrányok, betiltások, szerkesz­ tőségek menesztése mögött a politika tényleges küzdőteréből kitiltott érdekek, erdeknyalábok erősödtek. A kádári harminc év egyik széles körűen elismert pozitívuma, hogy ezeket a csoportokat elviselte a hivatalos nyilvánosság „alatt” , és szervezkedésüket, együvétartozásukat nem zúzta szét a diktatúrák egyébként közismert eszkö­ zeivel. Így azután a 88-as pártértekezletet követő hónapokban szinte „kész gárdák” népesíthették be az ellenzéki törekvéseket - hatalmas munkát végez­ ve máig is a politikai anómiában vegetáló társadalmunk öntudatra ébresz­ tésében. A diktatúra összeomlását követő időszak politikai dinamikájának hű tükre az újságospavilonok kirakataiban van. Szédítően gazdag életkedv. Politikai napilapok, független folyóiratok, erotika, krimi, rehabilitációs kiskönyvek. Mindszenty és hölgy-pornosztár békésen fekszik egymás mellett az aluljá­ róban. .. Ez idáig egyedül itt győzött a világnézetek és politikai szerveződések nagy koalíciója. Alig néhány éve még a szerkesztő állásába került egy nem kívá­ natos tanulmány, szerző, gondolat, mondat, utalás, téma közlése. Buzgó ide­ ológusok ültek reggeli kávéjuk mellett, és kezüket telefonjukon tartva mani­ pulálták a szerkesztőségeket a három „ T ” szocialista művelődéspolitiáját „ve­ zérelve” . . . Istenem! A történelem ritka pillanata, ahogy népünk fegyverek helyett lapok sokszí­ nűségével vívja meg az átalakulás harcát, ahogy a szabadon lélegző újságok erejétől inkvizítorok, tiltók., tűrők, és támogatók sokasága megsemmisül, fel­ olvad vagy éppen átalakul. Ezért sokak számára meglepő, hogy ez az egész konstrukció ilyen erőtlen volt. Hihetetlen. Amint feltárulnak a hajdan rejtett hadállások, a mára elhagyott irodák, a kihült telefonokkal, a szemétbe silá­ nyult jelentéskötegekkel, feljegyzéshalmokkal. . . Nem csodálkozhat senki ezek között lapozgatva az indulatok és politikai feszültségek szélsőségein. Vegyük még ehhez, hogy a magyar politikai hagyományoktól nem is idegen a bűn­ 36 �bakképzés, az előítélet-duzzasztás, a hűbelebalázsos nagyotakarás. Ezért nem is kell meglepődni a politikai pluralizmusunk egyik legszembetűnőbb sajátos­ ságán, hogy egyelőre ki nem állja a pluralizmust. Ezt jó néhány hónap alatt ismét bebizonyítottuk. Itt nem csupán a kommunistákat száműzni akaró pri­ mitív indulatokra gondolok, bár önmagában ez is az elmúlt évtizedek termé­ szetes következménye. A magunk mögött hagyott hónapok politikai azonosságkrízisének egy általánosabb következményét, az indulatoktól fűtött politi­ kai önigazolás és „igazolás” mindennapi kínlódásait tartom f igyelmeztetőnek. A „ki mondta meg előbb” . . . típusú vetélkedések, a „csak végeztem a dol­ gomat. . .” önfelmentő, új trónoknak hajbókoló felelősségelhárítás, az „én már akkor meg mondtam. . ” bekezdéssel induló prófétaindulatok, a „még nekünk sem volt fogalmunk az egészről. . .” -szerű kádermentséggel együtt olyan tünetegyüttes, mely tartósítja a félelem kötőanyagát kapcsolatainkban, megalázza demokráciánk hétköznapjait. Közben sokasodnak az „új bírák” , akik gátlástalanul ítélnek elevenek és holtak felett, a szókimondásról, az erkölcsről, a kollaborálásról, nehezen vi­ selhető feszültségekkel terhelve a társadalom roncsolt idegrendszerét. A P O L IT IK A V IS S Z A V É T E L E A magas láz megviseli a szervezetet, ugyanakkor jelzi a szervezet betegsé­ gét. A cél soha nem lehet a láz fokozása, csak a betegség okának, okainak megszüntetése. Vagyis a politika hazai lobogása nem csak a demokrácia­ törekvések megdicsőülése, de egy beteg társadalom lázgörbéjének meredek felfutása is. A politikának mielőbb - sőt a szabad választások után biztosan — azzá kell lennie, amire a demokráciák sikerrel alkalmazzák: az elviselhető emberi együttélés eszközének. Nem érdemes, de nem is szabad kizárni a posztdiktatórikus időszak személyeskedésen alapuló, indulatvírusokkal fertő­ zött egyénieskedését, petárdapufogtatását. A politizálás lehetőségének birto­ kában a politika visszavételének folyamatában társadalmunk megtanulja ke­ zelni ezeket a szélsőségeket, hozzásegítve népünket a történelmi erőpróbán immár kedvező vizsgát tett demokratikus szerveződések sikerélményéhez, az európai folyamatokhoz történő csatlakozáshoz. Annyi sok Európa-definíció, ragyogó történelmi elemzés után ezúttal inkább a hétköznapi életünkbe ágyazott apró követelmények tudatosítását érzem fontosnak a sikeres „csatla­ kozásra” . Ilyenekre gondolok, hogy tanuljunk minél sürgősebben nyelveket, mert siralmas ez az európai külsejű, mutogató barbárságunk, nyelvi bezárt­ ságunk, kommunikációs analfabétaságunk. Legyünk türelmesek egymással, ér­ zékeljük önmagunk létezésén túl embertársaink gondjait, örömeit, szeretetét, konfliktusait. Szokjunk hozzá nagyvárosainkhoz, lakjuk be községeinket, te­ reinket, közintézményeinket. . . Legyünk otthon hazánkban, legyen a miénk az ország. . . Legyünk érdekeltek abban, hogy munkánkat pontosan, jobban, em­ beri odaadással végezzük, magunk és közösségeink hasznára. Ha ez tulajdon­ reformot feltételez, akkor legyen tulajdonreform, ha ez sok ezer lebzselő bü­ rokrata munkanélküliségével, sok-sok önigazoló intézmény elsöprésével jár, akkor tegye meg társadalmunk ezt a sebészi beavatkozást, mert előbb-utóbb úgyis meg kell tennünk. Ahhoz, hogy az elmúlt negyven esztendőben kifejlő­ dött maffiákkal, a látnok Bulgakov „végzetes tolvajaival” az autóértéke­ sítéstől, a mezőgazdasági lánckereskedelmen keresztül a külkereskedők szí­ vós hálózatáig bezáróan - a társadalom sikeresen vegye fel a harcot, a poli­ tika visszavétele szükséges. Így leszünk képesek a demokrácia követelmé­ 37 �nyeinek megvalósítására, a hatalmi egyensúlyra, a nyilvánosság és a politikai ellenpontok társadalmi ellenőrzésére, a népet érintő döntések sikeres befo­ lyásolására. Ez a visszavétel adhatja meg a magyar népnek az erkölcsi biz­ tonsagot, a hitet, a bátorságot a szembefordulásra, a varható kritikus idő­ szakok átélésére. Ez a gyakorlati út a pártmonopolium után a gazdaságiigazgatási-újraelosztási monopóliumok tényleges felszámolásához vezet, hogy megvalósulhasson a versenyben tisztuló termelés mellett az eredményes és emberi méltóságon alapuló haszonélvezet. A politika visszavételével kibontakozó demokrácia a gazdaság működőképességéhez nélkülözhetetlen, az indítómotor és a gyújtószikra funkcióját egyaránt betölti a munkamegosztás minden színterén. A politika segédletével a teljes életre törekvő ember a „kedvező életfel­ tételek” kiaknázásáért és megteremtéséért él majd a mindennapokban, lehető­ leg minél jobban. Értelmet kapnak a reggelek, a munkaidő, a politikai aka­ ratnyilvánítás, épp úgy, mint a viselkedés, a ruházkodás, az élethosszabbító táplálkozás, az egészség megőrzése, az előbbre-többre jutáshoz nélkülözhetet­ len műveltséggyarapítás, az egymás megbecsüléséből fakadó társadalmi szo­ lidaritás, a világnézetek, hitek és programok azonosságának kiteljesedése, sza­ bad áramlásuk humánenergiáinak fölszabadulása. Összekapcsolódnak a min­ dennapok ebben a politikacsinálásban a történelmi lehetőséggel. A hétközna­ pok 24 órája szinkronba került népünk történelmi időszámításával. Ez a tétje, új, demokratikus önépítkezésünknek. Ezért megdöbbentő a de­ mokratikus választásokon hatalomra jutottak gyakori amatőrizmusa, kisszerű „pozíció-újraelosztása” . Felelősségüket növelje, hogy a bennük való csalódás e tizenötmilliós nép erkölcsi megsemmisüléséhez vezethet! Az elmúlt harminc év politikai történéseit szemlélő „időszociográfiánk” végére értünk. A politikaképekbe kikristályosodó és konfliktusainkban letisz­ tuló emberi viszonyokat gyűjtöttük össze a múlt tisztázásának és a jövő tisz­ tább látásának a reményében. A politika természetét vizsgálva láttuk, hogy sikeres politikai gyakorlat sze­ mélyiségáldozatot követel, ám ezért cserébe társadalomgazdagító energiák szabadulnak fel. A mögöttünk hagyott - valójában szeretetreméltó- évtizedek fontos tanulsága, hogy a politika hiánya viszont olyan áldozatot kö­ vetel, mely a társadalom együttélésének minden formáját veszélyezteti. A politika visszavétele népünk számára létfontosságú. Sorsformáló hétköz­ napjainkban ki-ki végezheti a maga dolgát ám ennek értelmét a politikai ak­ tivitás garantálja. Ezért és most érthető meg igazán a nyitó gondolatsorban idézett nagyapai bölcsesség, hogy bizony a politika tényleg nem fontos, de azért oda kell végre figyelni, nehogy mégegyszer becsaphassanak. 38 �L Ö F F L E R T IB O R Lukács György trónfosztása? (A szegedi Lukács-konferenciáról) Az Ész trónfosztása címet viseli az egyetlen igazán nagyformátumú „keleti” marxista filozófusnak tar­ tott Lukács György máig sokat v i­ tatott könyve. A lukácsi örökség kisajátítására törekvő politikai rendszer lassú, de biztos bomlása már régóta sejtetni engedte, hogy a trónfosztás előbb-utóbb magát a mű szerzőjét is utoléri. Várható volt, hogy a filozófus értékelése for­ dulatot vesz, hiszen Lukács (poten­ ciális) kritikusainak elhallgattatása a tudományos életből való kiszakítása egyben a radiká­ lis kritika illegalitásba kény­ szerítését is jelentette. Az ideológiai elfojtás megszűnésével azonban a filozófia iránt érdeklődő szélesebb közönség is szembesülhetett Lukács munkásságának bírálatával. Figyelmet érdemlő alkalom volt erre a Szegedi Lukács-Kör, fenn­ állásának tizedik évfordulóján Szegeden megrendezett Nemzet­ közi Lukács György-szimpozion. A tudományos tanácskozás kuriózu­ ma az volt, hogy az életműnek el­ ismeréssel adózó (baloldali) L u ­ kács-kutatók nyilvános eszmecsere keretében találkozhattak a filozó­ fust ért tiszteletteljes, de igen ha­ tározott bírálattal. A konferencián - melyet Szabó Tibor, a Lukács-Kör elnöke nyitott meg - előadást tartott az Egyesült Államokból meghívott Tar Zoltán (Weber és Lukács) a Lukács-tanít­ vány V ajda M ihály. (A filozófus és a politika: Heidegger és Lukács), az N SZ K -b ól érkezett W erner Jung (A mindennapi élet ontológiájához), Bayer József (Lukács és a sztáli­ nizmus), az olasz A ntonio Infranca (A lukácsi munkafogalom és kapcso­ lata az Ontológiában), a Lukács nézeteinek dél-amerikai fogadtatá­ sáról értekező brazil Tanja Tonezzer, és a szegedi K ré mer Sándor. (A Prolegomena szabadság-koncepciója.) Nem vállalkozhatom a szimpozionon elhangzott szakfilo­ zófiai - s esetleg ezoterikusnak tű­ nő - eszmefuttatások ismertetésére, hanem a Lukács értékelésében be­ következett, számomra trónfosztás­ nak tűnő „paradigm aváltás” köré rendezem mondandómat. Az elsőként előadó, Tar Zoltán igazán „csemegének” számító tudomány- és eszmetörténeti kuta­ tásait ismertette. A német szociológusfejedelem M ax Weber és L u ­ kács gondolatvilágának összeha­ sonlításán keresztül az utókor ál­ tal egyértelműen marxistának el­ könyvelt Lukács György nézeteinek weberiánus és neokantiánus gyö­ kereire igyekezett rávilágítani. Napjaink ideológiai szituációjá­ ban sokan vannak, akikre meghök­ kentően hat bármiféle párhuzamot vonni Lukács és Weber között, ér­ demes ezért megjegyeznünk, hogy Weber és a fiatal Lukács - utóbbi 1912-től 19 17 -ig tartó heidelbergi tartózkodásából kifolyólag - szemé­ lyesen is ismerték egymást, s W e­ ber köre szinte átszociologizálta Lukács esztétikai irányultságát. Weber hatásának súlyát tükrözi, hogy a Lukács iránt tagadhatatla­ nul elfogult egykori tanítvány, a marxista Herrman István vélemé­ nye szerint is: „ A párhuzam M ax 39 �Weberrel szükségszerű” .1 Ezért Tar vállalkozását mindenképp megalapozottnak tekinthetjük. Tar Zoltán Az Ész trónfosz­ tását helyezte előtérbe, hiszen a könyv Weber-fejezete szinte magá­ tól kínálkozik egy elemzés kiindu­ lópontjául. Tar rámutatott: Az Ész trónfosztásának melyben Lukács azt boncolgatja, hogy a né­ met gondolkodás, hogyan jutott el a fasizmus támogatásához és d i­ csőítéséhez - általános fogadtatása nagyon negatív volt.2 A Weber-fejezet lesújtó kritikája ugyanis akarva-akaratlanul elősegítette a dogmatikus marxizmus támadását a szociológia, mint tudomány ellen, s ezért közvetve komolyan késlel­ tette Weber kelet-európai recepció­ ját. M íg Sartre dicsérte a könyvet, addig A d orno felháborodott,3 s mások sem fogadhatták el, hogy Lukács felelőssé tette Webert a nácizmusért. Ennek ellenére, Tar szerint, mégis kimutathatók Weber hatására utaló jegyek Lukács mun­ káiban.3 Mindketten elvetették, a II. lnternacionálé vulgármarxizmusát. Közös volt bennük a neokantiánus ismeretelmélethez való kö­ tődés, valamint a művészet- és irodalomszociológiai érdeklődés. E gy­ aránt hatott rájuk az „orosz él­ mény” , Dosztojevszkij és Tolsztoj világa. No és persze az etika: az erőszak használatának és jogosult­ ságának problematikája. Lukács esetében etikai fordula­ tán, Dosztojevszkij-recepcióján ke­ resztül érthetjük meg az orosz terrorizmushoz való megértő viszo­ nyulását és az „új embertípus” kér­ désének megjelenését. Lukács eti­ kai orientációja annál is inkább érhető, mert számára a szocializmus egy jobb és igazságosabb társadal­ mat jelentett, melyhez így logikusan kapcsolódott a cél: egy új kultúra megteremtése. Ezért Lukács kora­ 40 beli jövőképe, melyben a kultúra elsődleges szerepet kapott, nagy­ ban hasonlított az ifjú M arxnak az elidegenedéséhez kapcsolódó — Tar szerint - romantikus képéhez. M ivel Tar úgy véli, hogy a L u ­ kács osztálytudat-elemzéseiből oly jól ismert „hozzárendelt tudat” tu­ lajdonképpen weberi kategória (!), érdemes néhány sort szentelnünk a szocializmus weberi felfogására.4 Kortársaink szocializmusra vo­ natkozó elképzeléseit M ax W e­ ber a mindennapok valóságával szembekerülő emocionális f orradalmiságon keresztül értelmezte, s ar­ ra a megállapításra (felismerésre) jutott, hogy a szocializmus egyre inkább a politikusok szólamaivá válik. Ezáltal nyert új funkciók nyomán a szocialista eszmék a mindennapok és a hatalom (avagy a hatalom birtoklásának legitimá­ lása) közötti ellentmondás áthida­ lásában kaptak szerepet. Bár W e­ ber elismerte az erőszak (fontos) szerepét a politikai folyamatokban, a (szocialista) forradalmat mint megváltást, mint politikai erőszakon alapidó megváltást, nem tudta elfogadni. Weber averziói azzal magyarázhatók, derült ki T ar elő­ adásából, hogy szociológusként ész­ lelte az értelmisóg(iek)nek a szo­ cialista mozgalmakban betöltött egyre növekvő szerepét, s felismer­ te annak (lehetséges) történelmi súlyát és következményeit. A szo­ cialista forradalom „m egváltó” , tisztító erejében reménykedő ér­ telmiségre a forradalom egy olyan „romantikus csoda” erejével ha­ tott, amely természetszerűleg ter­ melte ki a hatalomért való „sóvárgá­ sukat” . A z értelmiség mozgalmi jelenléte pedig magától értetődően vetette fel az értelmiség által gyár­ tott osztálytudatnak a proletariátus mozgalmaiba való bevitelének, te- �hát a „hozzárendelt tudat" - nak problematikáját. Lukács Weberhez való kötődése abban is megragadható, hogy a „totalitás” ismert elvéből kifolyólag nagyon is foglalkoztatta a minden­ napi életként értelmezett „rész” nek az „egész” nélküli vagy azzal együtt történő demokratizálásá­ nak kérdése. A továbbiakban Werner Jung is kiemelte a Történelem és osztálytudat „romantikus” jellegét, levon­ va azt a következtetést, hogy L u ­ kácsnak a mindennapi élettel fog­ lalkozó kései művei, az „igazi” marxista művek. Jung azért tulaj­ donít nagyobb jelentőséget ezeknek a munkáknak, mert Lukács itt tár­ gyalja szisztemikusan azt, hogy a társadalmi objektivációk elsajátí­ tásához szükséges képességek a mindennapi életben: az így-lét és közvetlenség világában termelőd­ nek ki. A mindennapi élet szubjek­ tuma, azaz a gondolkodó, érző, cselekvő, babonás és ideilogikus vonásokkal bíró mindennapi em­ ber reakciói „spontán realista” re­ akciók.5 Jung úgy véli, hogy az Esztéti­ kum sajátossága és az Ontológia az a két mű, amely a kiindulást és a túllépést jelenti Lukácsnál, a mindennapi élet tárgyalása során. Lukács azért igyekszik túllépni a mindennapi élet fenomenológiáján, hogy megragadhassa a létet, mint valódi önmagáért valót, hiszen a marxizmusban a dolgok léte je­ lenti a kategorikus létet. (Ez eset­ ben a kategória fogalmán létfor­ mát kell értenünk.) Lukács megér­ téséhez Jung szükségesnek tartot­ ta kiemelni, hogy mivel nem lehet­ séges logikailag alátámasztott történetfilozófia, nem létezik a szocializmus „logikailag létreho­ zott, teleologikus szükségszerűsé­ ge” sem. A Lukács-tanítvány, V ajda M i­ hály - legnagyobb érdeklődéssel kísért - előadása a filozófus és po­ litikum kapcsolatát, konkrétan pe­ dig Heidegger és Lukács „ijesz­ tő példáját” elemezte. Eme újabb párhuzam alapjául az szolgált, hogy a két gondolkodó egyaránt elköte­ lezte magát a totalitárius ideológia (a nemzeti szocializmus és a kom­ munizmus) mellett. Ám kettőjük közül Lukács az, aki - túl ezen még alázatosan alá is rendelte ma­ gát egy politikai ideológiának.6 V ajda értetlenül fogadta azt, hogy a tizenkét évi Szovjetunió­ beli tartózkodás után, miként volt képes Lukács a második világhá­ borút követően újat akaró fiatal ma­ gyar értelmiségnek „eladn i” az általa is „átélt és megértett” rendszert. „Honnan van a filozófiának ez a hajlama a türannizmusra?” - tet­ tette fel a kérdést. Nos, V ajda detronizáló válasza az, hogy Lukács és Heidegger - Európa nagy gon­ dolkodóiként - „hajlottak a türan­ nizmusra" ! V ajda Mihály szerint a két fi­ lozófus nem volt képes ellenállni a „totalitarizmus kísértésének” . Sor­ suk a társadalmi problémák iránt érdeklődő és cselekvő tudósok sorsa volt, mert abból a feltevés­ ből indultak ki, hogy a tudomá­ nyos kérdések érintik-e „életprob­ lémáinkat” . H eidegger számára is a politi­ kum azért válhatott alternatívává, mert úgy gondolta, hogy az egzisztenciális problémák (lét, érzések, fájdalom) társadalmi mozgalmak segítségével megszüntethetők. H e­ idegger kereste azt a társadalm i­ politikai (mozgalmi) szubjektumot, amely megvalósítója lenne az ő saját filozófiai igazságának. Bár gondolkodása nem volt náci, nem volt azonos azzal, nézeteiben még­ is olyan aktivista mozzanatok hú­ 41 �zódtak még a 30-as évek folyamán, melyek mégis a náci mozgalomhoz vezérelték. Annak ellenére, hogy sem a rasszizmust, sem a nácik átpolitizált ideológiáját nem fo­ gadta el. Gondolkodásában jelen Volt ugyan a Führer-elv (a semmi által nem korlátozott, éppen ezért Új Világot teremteni képes ember tisztelete), de végül feladta a nácizmus elfogadására ösztönző heroikus aktivizmusát, mert nem békéit meg azzal, hogy a mozgalom ideológiája nem felel meg a moz­ galom nagyságának. Ahogy H eidegger, úgy Lukács is tudta, hogy a totalitárius moz­ galmak „m etafizikai bűnök" for­ rásai, mégis vállalták azokat, mert oly erőt láttak bennük, mely meg­ szabadíthatja a világot önnön bű­ nösségétől. Tehát Lukács nagyonis tudta, miféle mozgalomhoz kap­ csolódik, ám - Hiedeggerrel ellen­ tétben - a világ megváltása érde­ kében képes volt a bűnt tudatosan vá lla ln i! Ebben a helyzetben Lu­ kácsnak meg kellett találnia azt az Istent, mely kivezet az önző és partikuláris csoportérdekek gerjesz­ tette tökéletes bűnösség nyugati (!) világának poklából. M ivel Lukács kultúraellenesnek látta a modern (nyugati) világot és szeme előtt a kultúrát öncélként kezelő új világ felépítése lebegett, az ál­ tala romlatlannak tartott Kelet „m arxista” mozgalmában rálelt az eljövendő megváltás ígéretére. É p ­ pen ezért Lukács csatlakozott egy kultúrán kívü li totalitárius moz­ galomhoz és eme választása mel­ lett élete végéig kitartott. Utóbb azért vette védelmébe a szta liniz­ must is, ami ' 56 után bátor tett volt, mert minden partizánharca ellenére hajlandó volt nézeteit alávetni egy politikai doktrínának. Azért hitt abban, amit végső soron nem fogadott el, mert hinnie 42 kellett. Ezért is írta meg a polgári filozófia bírálatát tartalmazó Az ész trónfosztása című művét.Az elő­ adó szerint Lukács önmagát bün­ tette meg a második világégés után, mert csalódott választott is­ tenében... Végül V ajda azzal adott kegye­ lemdöfést volt mesterének, hogy Lukács 1968-as keltezésű Dem ok­ ratizálás ma és holnap című mun­ káját - gyökeres ellentétben a fi­ lozófus mai híveivel - a „semmi­ nél is rosszabb” minősítéssel illet­ te, hozzáfűzve, hogy az anyagot a párt tette naggyá - azzal, hogy betiltotta. Összegzésképpen V a j­ da életmű-értékelése: a harmin­ cas évektől Lukácsnak nem volt már autentikus filozófiai gondo­ lata, mivel választott mozgalmá­ hoz igazodva tudatosan határt sza­ bott saját gondolatainak. V ajda radikális bírálatát plura­ lista világnézete magyarázza s az, hogy értékrendjében már a „kell" és „nem kell” kifejezéseknek is totalitárius íze van. - A z én igaz­ ságom az egy, a másiké is egy, de más, ezért az igazság nem lehet abszolút, hanem az a dialógusban rejlik - vallja V ajda Mihály. Érthető hát, hogy bírálatának mag­ ja az a felfogás: filozófiát kell művelnie annak, aki filozófus akar maradni. Ezzel szemben Lukács „a kultúra nem áru” téziséből ki­ indulva egy „bármi áron” való piac-, és árutermelés-ellenséghez ju­ tott el (mindegy, hogy mi, csak ne piac legyen), filozófushoz mél­ tatlan módon „izm ust” építgetett, s nem a dolgot magát gondolta végig. Bármennyire is csábító azonban V ajda szemlélete, ezen a ponton úgy tűnik - elfeledkezett egy fontos mozzanatról. Lukács „ortodox” marxizmusáról. Azzal, hogy a filo­ zófus V ajda Lukácsban csak a filozófust látja és keresi, akaratla­ �nul is felmenti őt, hiszen Lukács aktivista elkötelezettségének ép­ pen az a Feuerbach-tézis a forrása, amely leszámol a V ajda által is képviselt filozófiával, és bármilyen furcsa is - megkérdőjelezi Lukács filozófus voltát. A I I . tézis sze­ rint ugyanis „ A filozófusok a v ilá ­ got csak különbözőképpen értel­ mezték, a feladat az, hogy meg­ változtassuk” (M E M. 3., 10.) A ki értetlenül áll V ajda ér­ telmezése előtt, annak fogódzót nyújthat Bayer Józsefnek előadása kezdetén felhangzó figyelmezte­ tése: Lukács megítélése, értékelése két véglet között mozog. Egyrészt elhangzik a vád, ami a jelen rendszerváltás ideológiai szituá­ ciójába is illeszkedik, hogy Lukács a sztalinizmus egyetlen adekvát és színvonalas filozófusa volt. Mások viszont, ezzel gyökeres ellentétben, az antisztalinista szocializmus teo­ retikusát (ideológusát) látják benne. A z utóbbi megközelítése szerint a hetvenes években a ká­ dárizmus ,,hozzánőtt” a hatvanas évek Lukácsához, ezért is volt képes többé-kevésbé integrálni őt, kivéve a filozófus sztálinizmus­ kritikáját, és a már említett művet, a ,,Dem okratizálás....” -t, De mivel - a rendszer korláta i miatt - a „marxizmus reneszán­ szát” így nem tűr(het)ték el, az nem válhatott a rezsim legitimá­ ciós ideológiájává... Bayer ismertette Lukács egyik legszigorúbb kritikusának, az ex-marxista Leszek K olakow skynak a véleményét. Kolakowsky aki nem tesz különbséget a leni­ nizmus és a szta linizmus között, úgy látja, hogy leninizmusa Lu­ kácsot eleve szta linistává teszi. Ezért Lukács a sztalinista orto­ doxia legjobb koponyája volt, aki - trójai faló gyanánt - képes volt Lenin doktrínáját a nyugati értel­ miség számára közvetíteni. K o la­ kowsky annyiban finomít állás­ pontján, amennyiben elismeri Lukács sztalinizmus-kritikáját. Ezt viszont bátortalannak és elégte­ lennek tartja, minthogy mindig csak szimptómákat érint, a min­ denkori taktika és stratégia szo­ rításában a felépítmény jelenségé­ re korlátozódik. Lukács azért nem válhatott antisztalinistává, véli Kolakow sky, mert rendre csak taktikázott, s belső morális ellenállása foglya maradt a szitu­ ációnak. Kolakowsky szerint Lukács szel­ lemi biztonságra lelt a pártban mint „pótosztályban” és annak küldetésében. Ebben rejlik dogmatizmusának titka, hiszen szá­ mára a cél mindig az adott kánon helyes értelmezése volt, s nem kérdezett rá, hogy az, igaz-e. M i­ vel Kolakow sky véleménye sze­ rint Lukács írásait a marxizmus­ nak az igazság monopolizálására való igénye jellemzi, felmerül annak kérdése, hogy a totalitás, objektum és szubjektum, az osz­ tálytudat kategóriái mennyiben foglyai Lukács szta linizmusának és mennyiben eszközei egy dialek­ tikával űzött manipulatív já­ téknak. Bayer ugyan nem tekinti Lu­ kácsot a szta linizmus „ad ekvát” ideológusának de elismeri a filo­ zófus dogmatikus voltát. E n ­ nek magyarázata pedig az, hogy Lukácsot a sztalinizmussal szem­ ben védtelenné tette messianiz­ musa és totalitásfelfogása, ám ugyanakkor alárendelődését fel­ vállalta, s következetlensége folytán az Ontológiában hiába­ valónak bizonyult a sztalinizmus áttörésére tett kísérlete. A z ok Lukácsnak a politikával szembeni racionális előítélete, illetve a párt 43 �racionalitásáról vallott felfogása volt. Lukács sztalinizmus-kritikájának gyengéje az, emelte ki Bayer, hogy hiányzott belőle a p oli­ tikai dim enzió, s a gazdaságitörténeti valóság elemzését is a filozófiai szintű analízis nyomta el. Ebből kifolyólag demokráciaelképzelései is híján voltak a társadalmi spontaneitás (párttól) független megszerveződébe elvé­ nek, azaz végső soron a pluralista mozzanatoknak, mivel Lukács eleve nem foglalkozott a nem racionális emberek autonómiájá­ val. Így szinte törvényszerűen ju­ tott el ahhoz a felfogáshoz, melyben a társadalmi konfliktusok kihordásához szükséges racionali­ tás és szabad viták letéteménye­ sévé a párt vált. Érdekes adalék volt B ayer előadásában az, hogy Lukács György és Werner Hoffmann v i­ tája (kiadatlan levelezésükben) meglepő módon a „süketek pár­ beszéde” volt. Lukács nem bírál­ ta Hoffmannt, sőt még állást sem foglalt annak koncepciójával kap­ csolatban. Hoffmann sajátos mo­ dernizációs programként értelmez­ te, egy uralomelméleten belül a szta linizmust, s a rendszer szociális lényegét, gazdasági és szociális alapjait kutatta.8 Lukács eme elgondolással szembeni - érzéket­ lenségének oka minden bizonnyal abban keresendő, hogy Hoffmann szerint a politikai pluralizmus el­ engedhetetlen a szocialista fejlődés számára, ellenben - amint arra Bayer József utalt - a maga sajá­ tos demokráciafelfogása folytán nem kérdőjelezte meg az antipluralista szta lini rendszer egészét. Lukácsnak nem volt teoretikus eszköze a szembeforduláshoz, ami nem utolsó sorban a „thermidori fordulat” (Trockijtól is ismert) 44 értelmezési keretének tudható be. A „thermidori fordulat” ugyanis a szta linista rendszer kiépülését a forradalom egy olyan szükségszerű szakaszaként igazolja, amely az eljövendő történelmi for­ dulat fényében egyfajta kisebbik rossznak. - és hozzáteszem fel­ tétlenül átmeneti, ideiglenes je­ lenségnek tekintendő (lásd „to r­ zulás” ). Lukács ezért sok mindent elfogad a szta linizmusból, de nem követője annak, nem ért egyet az­ zal. Ám a jövőben bizakodó, „őriz­ zük meg erőinket” alapállása a sztalinizmus szükségszerűségével való kibéküléshez, végső soron pedig - véleménye szerint - po­ litikai csődhöz vezette Lukácsot. Szabó Tibor hozzászólásában más megvilágításba helyezte a korábban keményen megbírált „Dem okratizálás. ,.” -t mondván, hogy az tulajdonképpen az Ontológia mellékterméke, ezért - vélte Sza­ bó - azon keresztül (is) értelmezhető. Másrészt a tanulmány mindenkori (negatív) értékeléseit aszerint kell megítélnünk, hogy Lukácsnak az ún. létező szocializmusra vonatko­ zó reményei utóbb nem igazolód­ tak. Ha jól értettem Szabót, akkor a „D em okratizálás...” annyiban helyezhető az Ontológia gondolatrendszerébe, amennyiben - annak folytatásaként - újból felveti a személyiségnek a munkához, az elidegenedés leküzdéséhez és az „igazi” („tulajdonképpeni” „echte” ) ember kialakulásához való v i­ szonyát. M ivel az idős Lukács a demokratizálás lényegét az „echte Mensch” kiformálódásában látta, kései műveiben egyfajta egzisztencialista politikai filozófia körvonalazódott. Lukács Sartrehoz és Heidcggcrhcz közelít abban (Figyelem! E gy újabb, de immá­ ron más előjelű párhuzam!), hogy az egyén (egyed) személyiséggé �válását kutatva arra a megállapí­ tásra jut, hogy a személyiség ki­ alakulása végül is alternatív dön­ tések és a döntések következmé­ nyeinek függvénye. Továbbá az elidegenedés oly módon történő leküzdése (azaz a nembeliség felé való felemelkedés) az egyén min­ dennapi életében hozott döntések­ ben és - főleg - az egyén tetteiben valósul meg. Az elidegenedés le­ küzdése ugyanis elhatározás (az elszakadás akarásának) kérdése, ezért az egyénnek cselekednie kell. A lukácsi ,,praxisfilozófia,, tehát a történelmi ,,automatizmusok" és a szabadság ,,szükségszerű” meg­ valósulásának elutasítását jelenti: a tett, a praxis eredménye nem más, mint a szabadság „megszer­ zése” lehet. Ha helyesen interpretálom Szabó szavait, s ha Szabónak iga­ za van abban, hogy Lukács „k ife ­ jezetten antisztalinista” , mikor a sztalinista „brutális” manipulá­ ciót veszélyesebbnek tartja a kapitalizmus „finom ” manipulá­ ciójánál, akkor végképp tanácsta­ lanul állunk Lukács sztalinizmu­ sa előtt. Gondoljunk csak arra, hogy Lukács mekkora jelentőséget tulajdonít az alternatív döntéseknek, az egyén személyiséggé v álá­ sában, mégis közömbös a - V ajda és Bayer által is hangsúlyozott pluralizmus iránt. M árpedig sza­ badság és pluralizmus problema­ tikája nem kerülhető meg. Hogy a pluralizmussal és annak politikai konzekvenciáival szem­ ben miért volt immunis Lukács, az, az elmondottak alapján - azt hiszem - érthető. Válaszunk azon­ ban mindenképp torzóban ma­ radna, ha figyelmen kívül hagy­ nánk Lukács sajátos felfogását magáról a szabadságról. Ezzel éppen Krém er Sándor előadása foglalkozott. Krémer Sándor szerint: „ A valóságban csak a szabadság konkrét form áival, különösségükben elté­ rő alakjaival” , azaz „szabadsá­ gokkal” (!) találkozhatunk, melyek „számtalan meghatározás met­ széspontjaiként foghatók fe l” . Lukács ezzel szemben egyáltalán nem elemzi a szabadság konkrét formáit. Tartalmailag közelít ah­ hoz, az ember egyik létmeghatá­ rozásaként definiálva azt. Lukács a társadalmi lét összfolyamatába illeszti a szabadságot, és általános struktúrájára, fejlődésének okaira és tendenciáira kérdez rá. Ebben a megközelítésben a pusztán bio­ lógiailag determinált szerves szint meghaladása, avagy az emberi társadalom kialakulása a kiindu­ lópont. A társadalmiság létrejötte egyben egyén és nem (emberi nem) kettőségét vonja maga után. A to­ vábbiakban a természeti korlátok visszaszorításának, az ember rep­ rodukciójához társadalmilag min­ denkor szükséges munkaidő folya­ matosan csökkenő tendenciájának, és a kisebb társadalmi csoportoknak egységes emberi nemmé való integrálódásának alapjává a nem és az egyed, az általános és az egyedi dualizmusa válik. A törté­ nelem során e dualizmusnak minőségileg új összefüggései ala­ kulnak ki az egyén és a nem kö­ zött közvetítő társadalmi me­ chanizmusok (kaszt, polisz, ne­ messég) változásával, mígnem a „szabadság birodalmában” egyén és nem közötti konvergencia ér­ vényesül. A z emberi nem va la ­ mennyi példánya (egyéne) a saját reális életmódjában megvalósít­ hatja a nembeliséget. M ivel az egyén így tetteiben és magatartá­ sában (döntéseiben és cselekedete­ iben) a nembeliségre reflektál, individuális nem beli lénnyé válik. Lukács azért a történelmi pers­ pektíván keresztül értelmezi a 45 �szabadságot, mert a marxi törté­ nelem-koncepcióban ,,az egységes világmagyarázat egyetlen lehetsé­ ges kulcsát’’ látja. A z „egységes” világmagyarázat monista igénye többé-kevésbé érthetővé teszi, szerintem, Lukács­ nak a „szabadságok” számtalan (plurális) meghatározásától és konkrét formáinak elemzésétől való tartózkodását, de nem ad magyarázatot arra, hogy - tekin­ tettel az egyes egyén egyszeri létére - egyén és nem között az ún. létező szocializmusban köz­ vetítő mechanizmusok inadekvát politikai formáit miért nem bí­ rálta. J e g y z e te k . 1 . H e rm a n n I s tv á n : L u k á c s G y ö rg y élete. C o rv in a, 1985. 50. old. 2. F e l k e ll h ív n o m a fig y e lm e t K e le m e n J á n o s n a k , a V ilág o sság 1986. m á rc iu s i s z á m á b a n k ö z z é ­ t e tt „A z ész tr ó n f o s z tá s a ” v é d e lm é b e n cím ű d o lg o z a tá ra , m e ly b e n a sz e rz ő L u k á c s ­ m ű v é n e k e r é n y e it ta g la lja . 3. E rrő l b ő v e b b e n lásd T a r Z o ltá n : A f r a n k f u r t i isk o la . G o n d o la t, 1986. 54—66. old. 4. M ax W e b e r sz o c ia liz m u ss a l k a p c s o la to s n é z e te irő l lásd S zab ó M á té : M ax W e b e r és a sz o c ia liz m u s. M a g y a r F ilo zó fiai S zem le, 1983/5. 5. É rd e ­ k e s a d a lé k M o ln á r G u s z tá v á llítá s a : „ M a rx n e m ism e ri el a s z u b je k tív tu d a t e m p ir ik u s ö n e lv ű s é g é t és u g y a n a k k o r té te le z eg y o ly a n o b je k tív é r v é n y e s s é g ű tu d a to t, a m i a t á r ­ s a d a lm i o b je k tiv itá s f e ltá ru lk o z á s a .” (M o ln ár G u s z tá v : V ázlat a m a rx iz m u s ró l. A ETA S, 1988. l. S zeg ed, JA T E .) 6. V a jd a M ih á ly ú g y i n te r p r e tá lta a „ h o z z á re n d e lt t u d a t ” k a t e ­ g ó r iá já t, h o g y : „A d o lo g lé n y e g e az, h o g y m a g a a p r o le tá r m in t eg y ed , s az e m p ir ik u s p r o le tá r e m p ir ik u s tu d a ta n e m lá t a b u rz s o á tá r s a d a lo m k ö z v e tle n s é g é n , és e b b e n az é rte le m b e n m e g m a r a d a p o lg á ri tá r s a d a lo m v isz o n y a i k ö z ö tt” , v a g y is ,a p r o le tá r iá tu s e m p ir ik u s tu d a ta b u rz s o á t u d a t ” (!), a m i m ia tt sz ü k sé g v a n a p r o le tá r iá tu s „ v a ló ­ sá g o s o sz tá ly h e ly z e té n e k m e g fe le lő ” tu d a to t, az „ ig a z i” tu d a to t te rm e lő sp e c ifik u s i n ­ té z m é n y é re , a P á r tr a . (L u k á c s G y ö rg y , a p o litik a i g o n d o lk o d ó , és p o litik u s, V a jd a M ih á ly h o z z á sz ó lá sa a P o litik a tu d o m á n y i T á rs a s á g 1985. f e b r u á r l- i ü lé s é n . I n : L u k á c s 1985—1971. A M K K E T á rs a d a lo m e lm é le ti K o llég iu m a lk a lm i k ia d v á n y a , é.n.) 7. L u k á c s ta n u lm á n y a „A d e m o k r a tiz á lá s je le n e és jö v ő je ” cím m e l m e g je le n t a M ag v ető K ö n y v ­ k ia d ó g o n d o z á s á b a n 1988-ban. 8. E rrő l b ő v e b b e n lásd , B a y e r J ó z s e f : „ S z tá lin iz m u s és a n tik o m m u n iz m u s ” . W e rn e r H o ffm a n n k o n c e p c ió já ró l. V ilá g tö rté n e t, 1983/3. (A sz erz ő k é z ir a tá n a k rö v id íte tt v á lto z a ta .) 46 �B R U N D A G U SZ T Á V Gazdakörök, olvasóegyletek, társaskörök, kaszinók a két világháború között Nógrádban Korszakváltás, kurzusváltás. A dualizmuskori egyesülettörténet hű tükörképe egy polgárosodó, - ha meg­ torpanásokkal is - gazdaságilag fejlődő ország belső társadalmi folyamatainak. Az 1867 után erőteljesen ható liberális eszmények nem csupán a haladó tár­ sadalmi elitet, hanem az állam, a közhatalom világát és középrétegeket is „megfertőzték” . A lassan magához térő, szabad lélegzethez jutó, de intéz­ ményhiányos társadalomban valóságos egyesületalapítási láz bontakozott ki, amely a múlt század utolsó és a század első évtizedeiben tetőzött.1 Az ál­ lam nem mondott le ugyan az egyesületek ellenőrzéséről, de rendezett jogi keretek között szabad utat engedett működésüknek. Az egyesületi élet fej­ lődésén belül tetten érhetők a megkésett magyar társadalomfejlődés anomáliái, a fő tendencia mégis a folyamatosan épülő, demokratizálódó civil társadalom formagazdagságát, teljesedését mutatta. Az első világháború kitörése után gyorsan lehanyatlott az addig élénk egyesületi élet. A háború utolsó éveiben a legtöbb egyesület szüneteltette működését, kivéve a kórházi, a segélyző és a karitatív tevékenységet végző­ ket. A forradalmak idején is zárva maradtak az egyleti házak, termek, ka­ szinók, vagy ha mégsem, akkor általában nem hagyományaik szerint folyt bennük az élet. Később a bosszú, a büntetés évei alatt csak a legmegbízha- L Ö R IN C Z Y IS T V Á N A skótszoknyás felügyelő II. Az újabb fojtogatásos gyilkosság hírére Mr. Andrews elhalasztotta Fauna megtekintésének nem sok újdonsággal kecsegtető látványát, s százötvenes sebességgel robogott vadonatúj Fordjával vissza a kisvárosba. N agy volt itt a felfordulás. Mindenki sejtette, hogy Mrs. Smollett meggyil­ kolása valam i összefüggésben van az eddigi fojtogatásos bűntettekkel! Mr. A n drewst borzalmasan megrázta Mrs. Smollett halála, hiszen az aszszony már a kedvese volt, szerette a felügyelő ezt a nőt. És Mr. A n drewst talán ez az érzelem is vezette abban az emberfeletti igyekezetében, hogy az asszony gyilkosát mindenáron kézrekerítse! 47 �tóbb körök irányítása mellett szerveződő társulásokat tolerálták. A két világháború köze eső korszak egyesülettörténete jellegzetes jegyekben különbözött a dualizmuskori egyesülések megnyilvánulásaitól. A különbsége­ ket az eltérő társadalmi, politikai, jogi viszonyok determinálták. Már a Horthy-korszak első éveiben az előzőektől alapvetően eltérő, az egész társa­ dalmat átható ideológiai mező alakult ki, amely erős befolyást, mintegy ve­ zérlő erőt jelentett minden intézmény számára. Természetesen nem ez az egyetlen olyan hatásrendszer, amely befolyással volt a társadalom szerveződé­ seire. Az egyesületi élet működésének, problematikájának felfejtése, bemuta­ tása, részletes elemzést kívánna, amely e helyen nem áll módomban.2 Az 1960-as évek elején írt dolgozatában Kiss Jenő, azzal indokolta az ol­ vasókörök, népkörök és gazdakörök két háború közötti elterjedtségét, hogy azok egyfelől a kiépítetlen, megfelelő törvényekkel nem támogatott állami népművelést pótolták, másfelől a vidéken nem létező politikai szervezeteket.3 Állítása - véleményem szerint - nem fedi egészen a valóságot, hiszen az egyesületek éppen ott szaporodtak a leggyorsabban, ahol a népművelés felté­ telei is a legjobbak voltak. A községekben, kisvárosokban az állami népmű­ velés ugyanazokra támaszkodott, akik az egyesületeknek is szervezői, aktivis­ tái, motorjai lehettek. Nem helytálló tehát azt gondolni, hogy a népművelői szándékok és az egyesületi élet függetlenedtek, távol kerültek egymástól. Az állami népművelés gyakorlata nem bizonyult egyesületellenesnek, s az egyle­ tek fő céljait áttekintve kitűnik, hogy nem elsősorban politikai szándékok kifejezői, megformálói voltak. Természetesen aligha létezett egyesületi élet a tagok politizálása nélkül. Ugyanakkor köztudott, hogy általában tilos volt az egyesületek helyiségeiben politikai kérdésekkel foglalkozni - különösen a munkásegyesületekben - kivéve a pártköröket és politikai egyesületeket. Ez utóbbi kategóriába tartozó társaskörök, klubok, kaszinók azonban nyíltan szolgálták valamilyen helyi vagy országos politikai párt érdekeit. A falvakban tevékenykedő egyesületek mindennapjait, konkrét történéseit alapul véve sok­ szor szinte megkülönbözhetetlen egymástól a gazdakör, a kaszinó és az olva­ sóegylet. Jelentős eltérést tapasztalunk azonban, ha a város és a falu azonos N a, most nem volt túl nehéz dolga a nyomozásnak. E gy Cadillac érkezett az éjszaka a kisvárosba, abban láttak egy csinos, fekete hajú hölgyet, meg egy igen magas férfit, a férfi vezette a kocsit. Az orvosszakértő megállapítása szerint a tettes gumikesztyűt használt az asszony megfojtásakor, így ujjlenyomat most sem maradt... Hajnalban, a kisváros szállodájának bárjában Oneda, a pincér megis­ merte Clinkert, a fiú két üveg skót viszkit csomagoltatott be a japánnal, azt mondta, elviszi a piát. A szállodaportás, Hewitt, szintén rögtön felismerte Clinkert, bicegős já­ rásáról, ami egy rugbysérülés örök emléke maradt a fiúnál. Szobát vettek ki a szállodában, az asszonyt nem ismerte fel ekkor még senki, mert na­ gyon ki volt festve. Clinker, Mr. Sing néven jelenkezett be, a portásnak 48 �nevű egyesületi képződményeit vetjük össze. Egy olvasóegylet teljesen más életet élt akkor, ha kisközségben alakították, s másképp, ha ipari környezet­ ben, ahol tagjai a gyári munkásságból verbuválódtak. Mást jelent egy községi kaszinó, mást a vállalati tiszti kaszinó, az úri kaszinó, vagy az, ahová kato­ nák jártak. A legnagyobb egyesületalapítási gyakoriság a konszolidációs időkre esik. A számba vett 105 egyesületből 51 jegyeztette be magát 19 22-1931 között, az ezt követő tizenhárom évben pedig 32. (Lásd a mellékelt táblázatot.) Gazdakörök, olvasóegyletek, társaskörök, kaszinók 1919 előtt Egyesület típusa Olvasóegyletek 1919 -21 1922-31 7 2 18 10 23 6 21 Gazdakörök 1 1 Kaszinók 6 1 Társaskörök 1 - 1932-45 Vissza­ csat. ter. 3 - 37 - - 1 Össz. 46 13 4 9 összesen 105 15 32 4 4 50 Viszonylag magas a dualizmus idején létrejött társulások száma: 15. A viszszacsatolt területeken nem találtam olvasóegyletet, kaszinót, gazdakört, mindössze 4 társas kört. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem is lé­ tezhetett ilyen, de azt igen, hogy előfordulásuk nem volt jellemző. sok dohányt adott, megjegyezte: Nem akarja az asszonyt férje miatt kel­ lemetlen helyzetbe hozni! Ezért nem mondta be igazi nevét... Aztán Clinkert a szomszédos nagyváros bárjában fülelték le, éppen két kurvának mesélte a rugbyjáték elemi szabályait... A Clinker-bűnper aztán, az valódi szenzáció lett! A skótszoknyás felügyelő legidősebb fia eleinte igen nagyképű volt, meg" játszotta a „volt rendőrt” ... Mr. H ewitt, a szállodás azonban a megfojtott Mrs. Smollettban felismerte azt a nőt, akivel „mint férjes asszonnyal” . Clinker a szobát kivette. Oneda is rávallott Clinkerre, hogy felismerte a bárban... Ekkor Clinker már nem tagadott tovább, beismerte, hogy Mrs. Smollettot, azaz a nevelőanyját ő fojtotta meg. Az igazi szenzáció azonban mégis az volt, amit a tárgyaláson Clinker „kitalált” ! - M iért hozta a városba Mrs. Smollettot? - kérdezte Clinkertől Mr. Laurel bíró. - Mert be akartam neki bizonyítani, hogy az a szemét apám, a „skót­ szoknyás felügyelő” volt annak a száz lánynak gyilkosa, akiket tíz év alatt megfojtottak, „akarom mondani megfojtást nyertek” - ironizált Clinker. - És mivel akarta ezt bebizonyítani a mostohaanyjának? - faggatta to­ vább Mr. Laurel, a bíró. 49 �Gazdakörök. Már a Horthy-korszak elején nyilvánvalóvá vált, hogy a parasztság ala­ csony iskolázottsága számos gazdasági, gazdálkodási és politikai problémát rejt magában. Czettler Jenő, az első világháború elején megjelent munká­ jában kifejtette, hogy a parasztság önálló politikai és társadalmi szerepválla­ lásához, gazdasági eredményeinek javulásához nagyobb műveltségre lenne szükség. Az iskolarendszer nyújtotta szerény alapműveltséget iskolán kívüli oktatással kellene megtetézni, amelynek középpontjában a kisgazdák szak­ képzése állhatna. E nevelést többek között falusi gazdakörök és szövetkeze­ tek szervezésével vélte megvalósíthatónak.4 A világháború után, az iskolán kí­ vüli népművelés fogalomköre és gondolata gyorsan terjedt. Léteztek olyan elképzelések, hogy más országokban már bevált modelleket kellene megho­ nosítani és elterjeszteni - pl. ír példa szerint a falusi népfőiskolákra épülő népakadémiákat, vagy a skandináv tapasztalatokat, stb. - , de ebben nem szü­ lettek eredmények.5 Az 1923-ban zászlót bontó Falu Országos Földműves Szövetség, mint ag­ rárius mozgalom, feladatának a közép- és nagyparasztság megszervezését te­ kintette. Elsődleges célja: ,,A falu és a falu népének erkölcsi, anyagi és kul­ turális gondozása és fejlesztése” volt.6 S mint a szövetség alapszabályának II/I. pontja kimondta, „A cél elérése érdekében... gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenységet fejt ki, aszerint, amint ezt a helyi viszonyok, vagy az általános érdekek megkívánják.” 7 A Faluszövetség alapítói (Rubinek Gyula , Meskó Zoltán , Nagyatádi Sza­ bó István , Sokorópátkai Szabó István) úgy látták, hogy elsősorban a már ha­ gyományokkal rendelkező gazdakörök lehetnek támaszaik, helyi szervezeti formáik. Az első világháború előtt a gazdakörök többségét — 1907-ben öszszesen 532 kört - a Magyarországi Földmunkások Szövetsége tömörítette, - Az apám naplójával, amit a halála után találtam meg a fiókjában! Abban minden fel van tüntetve pontosan - felelte Clinker. - E z a napló most magánál van? - Csak volt, bíró úr, mert én, hülye odaadtam a nevelőanyámnak, Polly nak, amíg viszkiért lementem a bárba... M ire visszajöttem a piával, Polly elégette a kandallóban apám naplóját, - magyarázta a fiú. - E z nem túl meggyőző bizonyíték, Mr. Smollett! D e miért kellett ehhez Mrs. Smollettot a városba hoznia? - Hogy megmutassam neki a helyszíneket, ahol apám a megfojtott, megerőszakolt lányokat kidobta a kocsijából, a folyóparton... - N agy fantáziája van magának Mr. Smollett, de mondja már meg, hogyan létezik az, hogy az állítólag apja által megfojtott lányok esetében sosem maradt nyom? - Hogy apámat, a skótszoknyás felügyelőt idézzem: ,,ha én azt tudnám, én lennék az atyaúristen” . D e talán jól emlékszem, ez nem az apám bűn­ perc, hanem az enyém! - Nézze bíró úr, én azt elismerem, hogy a mosto­ haanyámat, pardon nevelőanyámat megfojtottam, amikor tudomást sze­ reztem arról, hogy az apám naplóját elégette, szóval a bizonyító erejű do­ kumentumok elégetése miatt - , ahogy rendőréknél mondják... - Az Ö n által említett „bizonyíték” igen ingatagnak tűnik Mr. Smollett. 50 �1920-ban azonban m in dössze 12 kört tartottak hatókörükben. 19 21-re a helyi csoportok számát föltornászták ugyan 42-re, de befolyásuk nem tudta meg­ közelíteni a régi időkét.8 Szerepét fokozatosan átvette a Falu Országos Szö­ vetség és az Országos Földműves Szövetség egyesületéből létrejött Faluszövetség, mely működésének első tíz évében elérte, hogy az országban működő tár­ sadalmi egyesületek mintegy 50 százalékát bevonta tevékenységébe.9 Nógrád­ ban is a Faluszövetség alapszabálya szerint működött a 44 gazdakör többsége. A fennmaradó kisebbség az Országos Gazdasági Liga (Buják, Szarvasgede, Zagyvaszántó), a M agyar Parasztszövetség (Kozárd), a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara (Litke, Tereske) és a húszas évek elején, a Magyarországi Földmunkások Szövetsége (Tolmács) égisze alatt fejtette ki tevékenységét. A keresztény kisgazda orientációjú Faluszövetség egységes falupolitika ki­ alakítására törekedett. Elsősorban a már létező egyesületeket kívánta szerve­ zeti keretébe vonni, de ahol még nem működött kör, ott szervezéssel ala­ kítottak.10 Hasonlóan jár el a többi agrárius szövetség is. Például a Litkei Mezőgaz­ dák Körének alakuló közgyűlésén felvett jegyzőkönyvben a következőket ol­ vashatjuk: a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara „a megalakítás kérdésé­ ben . . . megkereséssel fordult a község elöljáróságához” . Az elöljáróság pedig megszervezte a gazdákat, az alakuló közgyűlésen felolvasták a kész alapszabályt, amit azonnvomban el is fogadtak, s ezzel megkezdhette szerve­ zeti életét a gazdakör. Ez az eset a megalakulás egy tipikus példájának te­ kinthető. Ha a megye térképére vetítjük azokat a községeket, ahol gazdakör alakult, lokálisan elhatárolható két területen jellemző az előfordulásuk. (I. sz. ábra.) Nógrád nyugati szegletében és Balassagyarmat-Szécsény vonalától délre a megye tengelyében. A gazdakörök ilyen bokros jelentkezése a természeti adott­ ságok mellett talán éppen a szervezésre jellemző módszerek miatt sem véletlen. Kicsit bemószerolás-ízű az ön vallom ása... M ikor erőszakolta meg az áldo­ zatot? - Am ikor visszamentem hozzá a bárból a két üveg skót viszkivel... - Kedves Smollett, maga valam ikor rendőr volt, és úgy hallottam, hogy nem is rossz rendőr - próbálkozott tisztán látni a bíró, Mr. Laurel, - szó­ val egy maga által döntőnek értékelt bizonyítékot, nevezetesen az apja naplóját, mely az általa elkövetett gyilkosságokat rögzítette, időrendi sor­ rendben, - hogyan adhatta Mrs. Smollett kezébe? Nem számított arra, hogy az asszony megsemmisíti az ön ,,döntő” bizonyítékát? Erre még egy hatéves gyerek is gondolt volna, .Mr. Smollett! - Én is gondoltam erre. bíró úr... Engem már égetett, emésztett ez a napló, meg kellett, hogy mutassam a mostoha, pardon nevelőanyámnak, bár tudtam, hogy megsemmisíti azt! Erre én is számítottam! Magam is ezt akartam tenni, csak nem mertem! Most látta csak ez a nő, hogy kinek volt a felesége... Én már tizenötéves korom óta, midőn először megláttam a fürdőszobá­ ban meztelenül, őrülten kívántam a nevelőanyámat, aki aztán rendszeresen előttem vette fel a melltartóját, hogy csodálhassam isteni, kőkemény mel­ leit... Majdnem minden éjszaka az apámé volt! - Én az emeleti szobá­ ban laktam. „É d esk éi” , az ikrek a hálószobájuk mellett aludtak, s regge- 51 �lente óriási élménybeszámolót tartottak az „öregek” viharos szeretkezé­ seiről... - M iért vitte a folyópartra a holttestet, Mr. Smollett - erősködött Mr. Laurel, bírói minőségében. - M iért? - Csak a régebbi „leányfojtogatásokra” akartam emlékeztetni szép kis városkánk lakóit. Jónéhányan úgy gondolom bizonyára rájöttek arra mondta a volt rendőr - , hogy összefüggés van Mrs. Smollett „fulladásos halála” és az előző száz lány megfojtása között. A hullát kocsival vittem el a folyópartra, ott meg kidobtam, ahogy apám mindannyiszor csinálta. Hát így folyt le a bírósági tárgyalás. Clinker százhúsz évet kapott. Immár élete végéig raboskodhatott a melbournei börtönben. Mr. Andrews ott volt a Polly temetésén, akit férje mellé helyeztek örök nyugalomra. Mr. Andrews ezt követően a közeli nagyvárosba helyeztette magát, ott lett aztán felügyelő, Mr. Zimmy pedig rendkívüli stréber mó­ don öt év alatt elvégezte a jogi egyetemet, és főügyész lett ugyanott, ahol Mr. Andrews főfelügyelő. Mr. Andrews már nagyon unta az egyedüllétet, megnősült. Mr. Zimmy továbbra is két dologtól irtózott nagyon: az őszi esőktől és a nőktől. Hősies helytállással nőtlen maradt, bár igencsak ostromolták a leendő feleségek, mert jóképű férfi volt. E gy esős őszi napon Mr. Andrews főfelügyelő lábát az íróasztalán nyug52 �A gazdakörök működésének két lényeges területe a gazdasági szervező te­ vékenység és a felvilágosító, ismeretterjesztő, népművelő munka. Gyakoriak voltak a gazdaudvar-versenyek, az állatbemutatók, egybekötve tenyészállat­ díjazásokkal, a harmincas években pedig az ezüstkalászos tanfolyamok. Különösnek tekinthető az 1920-ban alakult Nógrád megyei Földmívesszövetség programterve, amely elsősorban „gazdasági iskolák létesítésére, a föld­ míves ifjúság helyes nevelésére” törekedett.11 A Faluszövetség helyi csoport­ jainak alapszabályai általában rögzítették - mint például a Cserhátsurányi Fiókegyesületé - , hogy „a falusi társadalomnak osztály és hivatás szerint tagosulásra és anyanyelvre tekintet nélkül nemzeti alapon való” összefogására törekednek.12 A Balassagyarmati Evangélikus Földmíves Ifjúság rendszere­ sen játszott színműveket, de gyakran előfordult, hogy községi gazdaköröknek is volt „ifjúsága” , s népszínműveket tanultak be. Olvasóegyletek Az olvasóegyletek előfordulási helyei szinte ellenpontozzák a gazdakörökét. A 38 olvasóegylet Salgótarjánra és közvetlen környékére koncentrálódott a korszakban. (1. sz. ábra.) Alakulási idejüket tekintve itt is a konszolidációs évek termik a legtöbb egyesületet, majd pedig a háborúig tartó időszak. (Lásd a táblázat adatait.) A legsokoldalúbb tevékenységet a megye nagy iparvállalatának olvasóegy­ lete fejtette ki, a Vasmű-Acélgyári Felügyelő és Munkásszemélyzeti Olvasó Egylet, vagy egyszerűbb nevén az Acélgyári Olvasóegylet. A háború utáni évek az egyesületi élet jelentős visszaesésével jártak, mivel a részvénytársaság az országcsonkítással ipartelepeket, vas- és mészkőbányákat, szénbányái nagy részét veszítette el. A termelés visszaesett, a dolgozók száma 2000-ről 1100-ra csökkent. Az egyleti helyiségeket évekig a csendőrség használta. Elvétve né- tatva éppen a helybéli Morning Start böngészte, amikor kopogtatás nél­ kül benyitott az ajtaján dr. Zimmy, a főügyész. - Meghalt Fauna, a „százszoros leányfojtogató” , mondta gúnyosan a főügyész. - Mikor? - kérdi Mr. Andrews. - Ma, hajnalban - feleli Mr. Zimmy. - Tegnap este, talán érezve ha­ lála közeledtét „egy kis papírt” kért az egyik ápolótól. A papírdarabkát, „cigire” kérte. Halála után a párnája alatt találták meg, itt van. Mr. Zimmy átadta a papírdarabot a főfelügyelőnek. A papírdarab olyan gyűrött volt, mint egy százéves férfi arca. Golyóstollal ezt írta rá Fauna: K e d ve s A n d rew felügyelo urrl Azon az iccakán amikor a fojoparton alattam hajnalban egy férjfitt látam amikor egy B ujikkbol kidobot egy sárgaruhás nőtt, az a fé rjffi Mr. Smolit vót megismertem ültet a skót szoknyájárul. Ü meglátott engemett Faunna (Calvinn Murrst) Mr. Andrews rezzenéstelen arccal olvasta végig Fauna levelét, megkérdezte Mr. Zimmyt, hogyan került hozzá a papír. aztán 53 �hány bál, színielőadás és a könyvtár működése jelentette az olvasóegylet életének folyamatosságát. A húszas évek közepétől virágzásnak indult az egyleti élet. A bálok színe­ sedte. Fegyelem, pontosság és tisztaság jellemezte őket, s rangos esemény­ nek számított a város életében. 1935-től a zenét Krajcsi Lajos „Szürke Fiúk” nevű jazz-zenekara szolgáltatta, az acélgyári cserkészek olvasóegyleti álarcos­ báljai kuriózumnak számítottak, a dalárda figyelemre méltó tevékenysége pe­ dig külön fejezetet is megérdemelne. A műkedvelő szakosztály 1926-tól, Szabó István rendezői munkásságával érte el csúcspontját. 1930. október 12-én méltóképpen ünnepelték az olvasóegylet fennállásának 50. évfordulóját. Az ünnepségen a salgótarjáni kultúregycsületek és felekeze­ tek képviselőin túl eljöttek a borsodnádasdi és ózdi társegyesületek díszven­ dégei is. Este az Operaház művészeinek közreműködésével rendeztek hang­ versenyt, amely előtt Wabrosch Béla elnök tartott ünnepi beszédet. Az ünne­ pi hangulat nem sokáig tartott, mert egy hét múlva már kultúrelőadást ren­ deztek Salgótarján szegényei javára. Az egyesület választmánya és a gyár vezetői fontos szerepet szántak a könyvtárnak dolgozóik műveltsége gyarapításában. A könyvtár könyvállomá­ nyát csaknem megdupláztuk a két világháború között - 1944-ben 4285 kötetet tartottak nyilván - , a gyarapítás még a nagy gazdasági válság éveiben sem szünetelt. A kölcsönzött könyvek száma 1943-ban volt a legtöbb: 10648 kötet.13 A Hirsch és Frank Gépgyári Alkalmazottak Olvasóköre 1912-ben alakult, 1922-től Gépgyári Alkalmazottak Olvasóköre nevet vette fel. Az egyesület az olvasás és a hozzá kapcsolódó tevékenységeken túl színjátszó kört működ­ tetett, bálokat rendezett. Hagyománnyá vált, hogy minden év karácsonyán ünnepélyt rendeztek és megajándékozták a szegény „gyári” gyerekeket. Az - A főorvos küldte el nekem, ma reggel. Ja , persze. Elvégre te is doktor vagy - ironizált Mr. Andrews. Mr. Andrews elment hát a melbourne-i fegyházba, a Smollett-fiúhoz, mert néhány technikai részletre azért kíváncsi volt... Clinker és Andrews te­ gező viszonyban voltak, hiszen C linker gyakran bejárt apjához az irodába. Ott sokszor találkozott az akkori segédfelügyelővel. Mr. Andrews a beszélőre jónéhány csomag skót cigarettát vitt be Clinkernek, talán azért, hegy bosszantsa, vagy azért, hogy a Mr. Smollettól régen kapott skót-cigarettakészlettől szabaduljon. Említést tesz Clinkernek Fauna leveléről. C linker: N a, az idióta fényt derített a múlt sötét foltjára. Tényleg látta apámat, akkor amikor az, E lle K ay holttestét kidobta a Buickból, szép kisvárosunk kies folyópartján. Mondta is apám, hogy lekapatja azt a hülye hullamosót. Érthető: a száz esetből ez az egyetlen, melynek szemtanúja akadt! Mr. A n d rew s: Te, Clinker, hol szedte fel apád a lányokat, akiket aztán megerőszakolt és megfojtott? Netán te szedted fel a lányokat neki? C linker: N a, én egy lányt sem „szedtem fel” apámnak. Rafinált volt az öreg, mindig csak stoppos csajokat vett fel az autójába, általában a kör­ nyékről, de néha az ország távolabbi részeiből is... Lehet, hogy több lány 54 �olvasókör nem csupán anyagi támogatást kapott a gyártól, hanem az igazgató, Horváth Géza személyesen is részt vett tevékenységében. Valóságos népmű­ velőként viselkedett, hiszen aligha volt nélküle műsoros est az olvasókörben, vagy a város bármely egyesületében, ha a Hirsch-gyáriak felléptek. Feleségé­ vel együtt gyűjtötték maguk köré az alkalmazottakat, tisztviselőket. A kultúrestélyeken nem egyszer saját családjának tagjai is felléptek.14 A múlt század végén alakult a Salgótarjáni M ÁV Segédtiszti Olvasókör. Tevékenysége céljaként fogalmazták meg, hogy „. . . a helyben lakó szolgálatot teljesítő m. kir. államvasúti segédtisztek és segédtisztjelöltek és annak meg­ felelő iskolai végzettséggel bírók egymás közötti társadalmi érintkezését le­ hetővé tenni, hogy szellemi műveltségüket önképzés által fejlesszék..........” 15 800 kötetes könyvtárral, tekepályával, biliárddal és egyéb társasjátékokkal rendelkeztek. A sajtó elismerően szólt az állomáson levő vámvizsgáló nagyter­ mében 1924 szeptemberében rendezett „nagyszabású” kabaré-előadásukról, amely zsúfolásig telt nézőtér előtt zajlott. 1943 karácsonyán bemutatták G ár­ donyi Géza „Karácsonyi álom” című három felvonásos betlehemes játékát.16 A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Segédtiszti és Altiszti Olvasókörét 1895ben alakították. A háború alatt hadi kórháznak használták a kör helyiségeit, könyvtára megsemmisült. 1934-ben már újra 1200 kötetes könyvtárból válo­ gathattak a tagok, de a szórakozáshoz is együttálltak a tárgyi feltételek: kár­ tyaszoba, biliárdterem, modern tekepálya. Társas összejövetelei, mulatságai, színjátszó eladásai rendszeresek voltak.17 A Kőszénbánya Rt. iparosai külön olvasókört hoztak létre, de más salgótarjáni bányákhoz tartozó kolóniákon is működtek olvasókörök, (pl. Borsodban a Macskalyuk-bányatelepi Olvasó­ kör, amely a Somoskői Bazaltbánya Rt. telepe volt és a Farkaslyuk-bányatelepi Olvasókörök a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. érdekeltségében). felismerte a „skót szoknyás felügyelőt” , de felismerésüket már nem tudták közölni senkivel sem, mert, hogy úgy mondjam nem volt rá idejük... Egyéb­ ként városunkbéli lány csak egy volt köztük. E lla K a yt abban az elha­ gyott utcában szedte fel apám, ahol a lány barátnője lakott, persze vélet­ lenül... Aztán neki se volt ideje a „felism erését” másokkal közölni... Mr. A n d re w s: Apád minden „lányfelszedését” láttad, vagy csak elmesélte ezeket neked? Clinker: Szaladgáltam én is eleget éjszaka, láttam vagy húsz alkalommal... Tudtam, hogy apám a megfojtott lányok gyilkosa, ezután minden esetét elnondta - dicsekedve - nekem... M indig azt a hülye skót dalt dudorászta, ha egy-egy sikeres akciójából visszatért, ez volt a fő perverzitása.... Nálunk, tudod családi hagyomány a perverzitás, apai felmenőink között mindig akadtak fojtogatok, egyebek... Mr. A n d rew s: Humorodnál vagy, mint mindig, Clinker... Az apád „nap­ oja” - az, ugye hamuka volt? C linker: Az hát, jellemző Laurel bíró hülyeségére, hogy majdnem bevet­ te ezt a hadovát! Mr. A n d rew s: Te, én azt sem hiszem el, hogy te Pollyt, a mostoha, par­ don, nevelőanyádat megerőszakoltad... C lin ker: N agy megérzéseid vannak, fiú! Nem kellett nekem őhozzá erőszak... 55 �A város szintén nagy tradíciókkal rendelkező egyesülete a Salgótarjáni Ró­ mai Katholikus Olvasókör. Fennállásának 30. évfordulóját 1930 májusában ünnepelte. Munkálkodásának középpontjában a művelődés, a karitatív tevé­ kenység és a keresztény társadalmi élet állott. A körben rendszeresek a fel­ olvasások, előadások, a színjátszás, volt vigalmi gárdájuk. Színi előadásaikat a jó idők beálltától a nyári színpadjukon tartották. Előfordult, hogy felol­ vasó, műsoros estjeiken az érdeklődők nem fértek be a nagyterembe, és az ablakok alatt is hallgatták az előadásokat. 1927. novemberétől önálló mozi, 1930 nyarától pedig tekepálya szolgálta a tagok jó közérzetét. Még nem fi­ zették ki az olvasókör építésére felvett kölcsönöket, amikor máris hozzáláttak a kicsinek bizonyult épület bővítéséhez. Megkeresésük eredményeként a Földművelődésügyi Miniszter 10 000 pengő segély kiutalását ígérte az építkezéshez.18 Baglyasalján, mint akkor még önálló településen négy olvasókör is léte­ zett. A Baglyasaljai Bányamunkások Olvasóköre és a Baglyasaljai Altiszti Olvasókör volt a legjobban ellátott és legrendszeresebb életet élő, de folya­ matos munkát végzett az Iparos Olvasókör és a Római Katolikus Olvasókör is. Előfordult, hogy együtt tartották az ünnepeket, de praktikus dolgokban is együttműködtek. Két-két olvasókörbe járhattak Salgóbányán, Zagyvarónán, Zagyvapálfalván, de volt Somoskőújfaluban, Somlyóbányán, Etes-Amálián és Jánosaknán is. Jobbágyiban a Katolikus Olvasókör mellett külön olvasókört tartottak fenn az iparosok. Palotáson az Iparos Olvasóegylet önálló helyiség­ gel rendelkezett. Kaszinók A kaszinók az úri világ társaskörei maradtak. A Nógrádban alapított 13 kaszinóból mindössze a sziráki és a berczeli nem szelektálta a tagokat, a vá- Am ikor a barátnőjénél lakott, többször próbálkoztam már vele. Most be­ jött... Azt ígértem neki, hogy megmutatom azokat a helyeket, ahol férje, apám a megfojtott lányokat kidobta kocsijából. Így jött el velem, kisváro­ sunkba... M r. A n d rew s: Clinker, te szerelmes voltál a mostohanyádba? C lin ker: Igen, tizenötéves korom óta szerelmes voltam Pollyba.... Azóta, mikor először megláttam meztelenül, s azóta is... Am ikor megláttam őt bikiniben a városi strandon, ahol mindig nagy sikere volt a férfiaknál a kkor is... Szerelmes voltam a fekete hajába, a kőkemény melleibe, fehér combjaiba, mindenébe szerelmes voltam ! Jobb, ha tőlem tudod meg, hogy apám piszokul féltette tőlem „szép kis feleségét” ! A zt mondta, hogy meg­ öl, ha Pollyhoz nyúlok... Am ikor a szálloda bárjából visszamentem a szobánkba, már elég piás voltam, a bárban is iszogattam egy kicsit, úgy há­ rom viszkit és Polly már meztelenül várt az ágyon szétvetett combok­ kal.... Világítottak a fehér combjai a szobában, sőt, hogy költői legyek „az éjszakában” ... Most végre megtörtént az, amire húsz éve őrülten vágy­ tam... Csodása n szenvedélyes volt Polly, de amikor kimerülten elaludt hajnal felé, ne feledd, hogy már negyvenhétéves volt - megláttam pihegő fehér nyakát: meg kellett őt fojtanom... Hogy elvihessem holtan oda, ahol apám azt a sok lányt kidobta az au­ tójából, akiket megerőszakolt - és sajna - szintén megfojtott... �rosi kaszinókra ez már nem jellemző. A „Berczeli Kaszinó” alapszabálya így fogalmazta meg fő céljait: „...m ű velt társasági eszmecsere által közértelmesség fejlesztése osztályok kizárása nélkül, testvériség eszméjének megvaló­ sítása, a közjónak és a hazának felvirágoztatására szükséges erők összesíté­ se” .19 A tizenhárom kaszinóból hat már az előző korszakban is létezett, hét pedig az19 2 2 -1 931 közé eső időszakban alakult. (Lásd a táblázatot, a 2. sz. ábrát.) A Nógrád vármegyei Kaszinó már nem nyerte vissza valamikori fényét a há­ ború után. A harmincas évek egy közgyűlési beszámolója részvétlenségről és a kaszinó iránti érdektelenségről számolt be. Ennek okául a tisztviselők és a nyugdíjasok nehéz helyzetét, a fiatalok elfordulását és a sok társadalmi egyesületet emlegetik. A kaszinói igazgató jelentése szerint, a 104 rendes tag 382 pengő, a 76 kültag pedig 342 pengő hátrálékkal tar­ tozott.20 Hasonló helyzetben volt a Szécsényi Kaszinó is. Bérelt házban tartott fenn helyiséget, de működését a húszas években a pangás jellemezte. 1929-ben W olf Béla több javaslatot tett a kaszinói élet fellendítése - az egyesület le­ gyen nyitott, vonják be a nőket, családtagokat, legyen jelei a zene, a dal, stb. - , de nem sok sikerrel.21 Salgótarjánban kiterjedt kaszinói élet folyt. A város iparvállalatainak és nagyobb bányatelepeinek életéhez hozzátartozott a kaszinó. Míg a munkások és altisztek szórakozásának, művelődésének színtere az olvasóegylet volt, ad­ dig a tiszti világé, a város elöljáróié a kaszinó. A korszakra jellemző erős társadalmi elkülönülési igényt jól szolgálta ez a forma. A megye legreprezentatívabb kaszinója az Acélgyári Tiszti Kaszinó volt. A háborús évek a gyár szomszédságában, az olvasóegylet melletti épületüket Szóval ez történt, na.... Hiába, mint említettem - már apai felmenőim is nagy fojtogatok voltak.... D e talán csak így akartam figyelmeztetni kisvárosunk lakóit, hogy van valam i összefüggés a száz lány megfojtása, és a „skótszoknyás felügyelő” fe­ leségének megfojtása között... Mr. A n d rew s: Hát, Clinker, én most megyek, azt hiszem az elkövetkező száztizenkilenc évben nemigen látogatlak meg majd itt a fegyházban. Jó pihenést kívánok neked, csomagban küldök még skót cigit, rengeteg ma­ radt még abból, amit apád ajándékozott nekem. Nem haragszol azért, hogy így kérdezgettelek? C lin ker: Vagány vagy, Andrews, bírtalak téged mindig, de apámat, a skót szoknyájával, meg az egész „skótságával” együtt nagyon rühelltem. Főleg azt az idióta skót népdalt nem csíptem, amit mindig eldúdolt, miután egyegy spinkót megfojtogatott... N a, járj szerencsével Andrew s... Mr. Andrews a Clinkerrel történt beszélgetéséről részletesen beszámolt dr. Zimmermann ügyésznek, pardon, a főügyésznek, „Zim m ynek” . Zimmy megcsóválta szép fejét, ugyanúgy, mint amikor a feleségjelöltek ajánlkozását szokta visszautasítani, s így szólt: - Te Andrews, jogilag itt egy tény bizonyított: az, hogy Clinker meg­ fojtotta a kedves mostoha, pardon nevelőanyját, anyukáját. Szerintem Clinker jónéhány lányt megfojtott maga is, sőt - most szőr­ szálat hasogatok: az elmebeteg Fauna „levele” egyáltalán nem fogható fel 57 �bizonyító erejű dokumentumként! Tudod, hogy a hullamosó nagyon sze­ retett piálni, hát a diliházban ettől a nagy lehetőségtől jórészt megfosztot­ ta őt Mr. Smollett, meg persze a szabadságától is megszabadította őt az el­ megyógyintézeti elhelyezés. Talán így állt bosszút Fauna, a beszámoló ,,levéllel", a skótszoknyás fel­ ügyelőn - annak halála után... Lehet, hogy nem is a felügyelőt, hanem Clinkert látta a hullamosó a folyóparton, azon az ominózus hajnalon... Aztán Clinker szólt a kedves papának, hogy tegye hűvösre Faunát! Lehet, hogy a pajzán, skót dallal arra figyelmeztette Mr. Smollett Clinkert, hogy mindannyiszor tudott a bűntetteiről, a lányok megfojtásáról.. D e hagyjuk a fenébe az egészet, Andrews, gyere el hozzám, mert meg akarom veled beszélni a Smith-ügyet, tudod ez az a pali, aki kirabolta szép városunk egyetlen bankját... Most írom emlékirataimat is. E gy agglegény feljegyzései a címe, egy-két stilisztikai problémát akarnék veled megbeszélni, hiszen te mindig nagy irodalmár voltál... Csak a feleségedet nehogy magaddal hozzad tette hozzá elgondolkodva Zimmy . - Én sosem voltam nagy irodalmár - szerénykedik Mr. Andrews - és ne aggódj, a nejemet nem fogom magammal vinni. Mr. Smollett, ő volt a nagy irodalmár, a fiainak is skót regényhősök nevét adta! Most elmegyek Fauna temetésére, biztos én leszek az egyetlen résztvevő, viszek neki egy szál virágot... aztán indulok hozzád Zimmy.... - De vigyázz ám a temetésen, nehogy megkínáljon Fauna angolszalon­ nával - figyelmezteti Mr. Andrews főfelügyelőt Doktor Zimmy... - VÉGE 58 �sem hagyta nyomtalanul. 1923-ban nagyobb összegből felújították a könyv­ tárat. A következő évek pénzügyi nehézségekkel teltek, amelynek részben az infláció volt az oka, részben az, hogy a „mulatságok, játékok tetemes vigalmi adó alá estek, sőt még a közgyűléseink megtartása is csak megfelelő belyegilleték stb. lefizetése mellett engedélyeztetnek” , s még ezt tetézték egyéb ki­ fizetések, hozzájárulások: „cserkészek zászlójára, torbagyi viharkárosultaknak, leventék alapítványára, olvasóköri dalárdáknak összesen 1 625 000 K -t.” Ezekben az években gyakran adták ki helyiségeiket más egyesületeknek, bár ezek közül nem mindegyik volt fizetőképes. Ahogyan az egyesület történeté­ nek szerzője Wabrosch Béla írta: „Szinte özönével dőltek ránk a keresztény, hazafias irányú egyletek. . A kaszinó lassan tért magához, a múltjához méltó konszolidált életet csak a harmincas évektől élt. Általában 10 -15 lapot járattak, rendszeresek vol­ tak az előadások, felolvasások. Több száz fős báljaik, ahol egyszerre cigány­ zene és jazz is szólt, jelentős társadalmi eseménynek számítottak. A kaszinó és az olvasóegylet épületét egy függőfolyosó, az úgynevezett „sóhajok hídja” kötötte össze, s ha az úri közönség érdeklődésének megfelelő programot vélt az olvasókörben, ezen keresztül látogatta, majd tért vissza. A kaszinó termé­ szetes tartozékai voltak a játéktermek. E helyiségekben a szerencsejátékok fogalma alá tartozó „hazárd” játékok is megengedettek voltak. Erre a „kár­ tyajátékokkal űzött visszaélések megakadályozása tárgyában kibocsájtott 174000/1928. B. M. sz.” rendelet külön feltételeket állapított meg. Ez a ren­ delet szabályozta a kaszinók tagfelvételi rendjét is. Eszerint két egyesületi tag ajánlására, a jelentkező nevének 14 nappal a közgyűlés előtt történő kifüg­ gesztése után lehetett szavazásra bocsátani a tagsági kérelmet. A kaszinói életet élő egyesületek záróráját éjjeli két órában szabta meg a rendelet. A gyári, bányai és helyőrségi kaszinókon kívül a városnak külön kaszinója létezett, 1876-os alapítással. A Tanácsköztársaság idején megszűnt a tevékeny­ sége, s csak 1924-ben alakult újjá Róth Flóris, bányaügyi főtanácsos vezetése alatt. Először a Vadász Szálló nagytermében rendezték összejöveteleiket, de ez nem oldotta meg helyiséggondjukat. Végül Róth F lóris bányaigazgató jó­ voltából, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. átruházta a kaszinóra a Kiss Gyu­ la-féle vendéglő melletti helyiségei bérleti jogát. A termeket úgy alakították át, hogy kapcsolatban legyenek a vendéglővel, de a különállást is biztosítot­ ták. Az 1926-os esztendőt 172 taggal nyitották. A húszas évek végén, a har­ mincas évek első felében különösen élénk társadalmi és kulturális életet élt a kaszinó. Jelentős újításnak számított, hogy minden csütörtökön este hölgynapot tartottak, amikor a „kaszinótagok hölgy hozzátartozói is szabadon” használhatták az összes helyiséget. T ársaskörök A társaskörök belső élete alig különbözött az olvasókörökétől, olykor a ka­ szinókétól, egyesek működésének azonban jellegzetességet, karaktert adott, ha valamilyen konkrét érdeklődési terület, vagy cél köré szerveződtek. Salgótarján nagy múltú társasegylete a palackgyárban fejtette ki napi te­ vékenységét. A húszas évek első fele jobbára a régi idők árnyékában telt, míg végül 1927-ben, az acélgyár példájára olvasóegyletté alakult a munkások társasegylete. A későbbiekben életük számos mozzanata hasonlított az Acél­ gyári Olvasóegylet formai megnyilvánulásaira. 1928-ban mindössze 48 fizető 59 �tagot tudhattak magukénak. 1934-ben azonban már 200 fős tagsággal rendel­ keztek. 2000 kötetes könyvtárukon kívül volt népi zenekaruk, amely többnyire a színjátszókat kísérte, 1936-tól pedig szalonzenekar is játszott az egyesületen belül. Híresek voltak az üveges-, csiszoló-, iparosbáljaik és hagyományos gyermekmajálisai.25 A Nógrád vármegyei Széchenyi István Társaságot balassagyarmati fiatal ér­ telmiségiek alakították 1939. március 15-én. Sajnos, érdemi működésükre nem sok időt hagyott a háború. A Kisterenyei Társaskörön kívül volt két népköre is a megyének, Ludányban és Szécsényben. A Ludányi Népkör alapszabálya a gazdakörök és községi olvasókörök célkitűzéseit egyesítette magában. Belépett a Magyar Gazdaszö­ vetségbe, ugyanis művelődési elképzelései mellett külön hangsúlyt helyeztek az „okszerű gazdálkodás előmozdítására” és a hasznot hatjó háziipar megho­ nosítására” . Emellett jogi tanácsadást adtak a tagoknak, s szükség esetén bé­ kéltető bíróságokat állítottak. A népkör politikai kérdések megtárgyalásától távol tartotta magát.26 A visszacsatolás után Losoncon bejegyzett társaskörök közül a Polgári Kör érdemmel kitüntetett figyelmet. Helyiségeiben a mai értelemben vett korszerű művelődési otthoni tevékenységet fejtett ki. Társas összejövetelein, műsoros délutánjain, a szórakoztató játéklehetőségeken kívül ismeretterjesztő és szak­ lapokat járatott, nyilvános előadásokat, felolvasásokat, mulatságokat rende­ zett. Épületében kapott otthont a Losonczi Magyar Dalegylet, s minden hét egy délutánján a nagyközönség rendelkezésére állt kölcsönkönyvtára.27 A vázlatosan bemutatott egyesülettípusok a két világháború közötti Nógrád társadalmában létrejött egyesületeknek csupán egy töredékét alkotják. K u­ tatásaim során eddig 465 művelődési tartalmú egyesületet leltem fel, ame­ lyek szűkebb hazánk e néhány évtizede alatt fejtették ki tevékenységüket. Feltételezem, hogy sokaknak az egyesületek e burjánzása meglepő jelenség. Pedig érdektagolt, modern társadalmakban az állampolgárok leginkább egyesülés révén nyerhetnek árnyalt, valóságos önkifejezési formákat, maguk­ nak való szervezeteket. S a jól működő szervezetekkel otthonosságot: a va­ lahová tartozás megerősítő érzését. Az ilyen igények megfogalmazására és gyakorlására az európai társadalomfejlődés nem tudott jobb keretet találni, mint a jogi garanciákkal is biztosított egyesülést. A dualizmuskori és a két vi­ lágháború közötti évek csupán prológust jelentettek a szabad egyesülés jogának ki­ vívásához. Mai társadalmi életünknek is szomorú tragédiája, hogy amikor e proló­ gus után elkezdődhetett volna az igazi kibontakozás, rövidesen lehullt a függöny. Az egyesületek nagy társadalmi szerepjátékát a második világháború után rövidesen kiteljesedő, kontrollját vesztett hatalom felfüggesztette. 60 �JE G Y Z E T E K 1. E te n d e n c iá t jó l m u ta tja N ó g rá d v á rm e g y e m ű v e lő d é s i ta r ta lm ú e g y e s ü le te in e k s z á m sz e rű a la k u lá s a : K o rsz a k 1849 e lő tt 1849—1866 1867—1874 1875—1899 1890—1918 Összesen E g y e sü le te k sz á m a 9 3 10 41 156 219 2. A k é r d é s i r á n t é r d e k lő d ő o lv asó á t te k in té s t ta lá l e p ro b lé m á ró l, a N ó g rá d M egyei K ö zm ű v elő d ési K ö z p o n t g o n d o z á s á b a n e lő k é s z ü le t a la tt álló N ó g rá d i K ö zm ű v elő d ési F ü z e te k IV. k ö te té b e n : B ru n d a G u s z tá v M ű v e lő d ési ta r ta lm ú e g y e s ü le te k N ó g rád m e g y é b e n a k é t v ilá g h á b o rú k ö z ö tt. K é z ira t, 129. p. 3. K IS S J e n ő : G a z d a k ö rö k és o lv a s ó k ö rö k a k é t v ilá g h á b o rú k ö z ö tt. N é p m ű v e lé s i É r­ te s ítő , 1963. 172. p. 4. C Z ET TL ER J e n ő : M a g y a r m e z ő g a z d a sá g i s z o c iá lp o litik a . B p. 1914. 837—844. p. 5. S Z E N T IV Á NYI K á ro ly : N é p a k a d é m ia . V eszp ré m , 1924. 1—36. p. A n é p m ű v e lő k m u n ­ k a k ö z ö s sé g e felé. A B a la to n k e n e s é n 1943. m á ju s 19—21-én t a r t o tt o rsz á g o s n é p m ű ­ v elési é r te k e z le t e lő a d á s a i és v ita a n y a g a . M. k ir. O rszág o s Isk o lá n k ív ü li N é p m ű v e ­ lési In té z e t. B p. 1944. 6. A ,,F a lu ” O rszág o s F ö ld m ű v e s S z ö v e tsé g A la p s z a b á ly a i. B p. 1928. 2. p. 8. K IS S J e n ő , 173—174. p. 9. H. SA S J u d i t : N é p fő isk o lá k , g a z d a k ö rö k , o lv a s ó k ö rö k , in .: F él év sz á z a d k é t é v ti­ zed e 1930—1950. N é p m ű v e lé s i In té z e t és a S zo ln o k i M egyei M ű v e lő d ési K ö zp o n t, 1983. 81—106. p. 10. K IS S J e n ő , 182—185. p. 11. N ó g rád M egyei L e v é ltá r = N M L; IV. 489. (N ó g rád , ill. N ó g rá d -H o n t v á rm e g y e e g y e s ü le te i a la p s z a b á ly á n a k le v é ltá ri g y ű jte m é n y e = NVM EAGY/1. r. sz.) E g y le te k és tá r s u la to k n y ilv á n ta r tá s i je g y z é k e . (A to v á b b ia k b a n : NM L.) IV. 489. 1. r. sz. 13. S zázév e s a S a lg ó ta r já n i K o h ász M ű v e lő d ési K ö zp o n t. S z e rk .: M o ln á r P á l, S a lg ó ta r ­ já n . 1978. S a lg ó ta rjá n i K o h á s z a ti Ü ze m e k M ű v e lő d ési K ö z p o n tja 127. p . : W AB RO SC H B é la : A S a lg ó ta r já n i A c é lg y á ri O lv a s ó k ö r tö r té n e te , 1888—1925. S a lg ó ta rjá n , 1926 , M u n k a K ö n y v n y o m d a ; M u n k a 1923. o k t. 6., 1924. ja n . 19., 1925. m á ju s 13., 1930. o k t. 18. 14. M u n k a 1924. jú l. 12., 1926. ja n . 1., 1927. dec. 24. 15. NM L. IV. 489. 6. rsz. 16. M u n k a 1924. sz ep t. 13., 1935. ja n . 1. 17. M a g y a r v á ro s o k és v á r m e g y é k m o n o g r á fiá ja . S z e rk . L A D Á N Y I M ik sa. B p. 1934. Bp. = C egléd, 337. p. 18. NM L. IV. 409. 7. r. SZ ., M unka 1923. o k t. 6., 1924. nov. 22., 1925. m á j. 30., 1925. d ec. 8., 1927. n ov. 19., 1930. jú l. 12. 19. NM L. IV.. 489. 1. rsz. 20. N ó g rá d i H írla p 1938. á p r . 18. 21. A N T A L K á r o ly : 150 éve a la k u lt m eg S z é c sé n y b e n a K aszin ó . S zé c sé n y i H o n ism e ­ r e ti H íra d ó , S zécsén y , 1988. 45—48. p. 22. W A B RO SCH B é la : A S a lg ó ta r já n i A c é lg y á ri T is z ti-C a sin o tö r té n e te 1888—1925. S a l­ g ó ta r já n , 1926. 45. p. 24. M u n k a 1927. fe b r. 12 . 25. V R A T N I J ó z s e f : A S a lg ó ta r já n i ö b lö s ü v e g g y á r k u ltu r á lis é le te 1906—1963. S a lg ó ta r ­ já n , 1963. S a lg ó ta r já n i Ö b lö sü v e g g y á r S z a k s z e rv e z e ti B iz o ttsá g a . 26. NM L. IV. 489. 3. rsz. 27. NM L. IV. 489. 8 . r s z .: L o so n ci H írla p 1938. ja n . 16 ., 1944. ja n . 23. (A d o lg o z a t az E ö tv ö s Jó z s e f-A la p ítv á n y tá m o g a tá s á v a l k é sz ü lt.) 61 �va lóságunk________ K U T Í É V A - M A R 5 C H A L L M IK L Ó S - N Y IL A S G Y Ö R G Y Helyi kultúra mecénások nélkül? M iért fontos a lokális kultúra? A helyi kultúra léte, nélkülözhetetlensége - ahogyan az olyan kultúrhistóriai kifejezések is, mint a ,,génius loci” , vagy a ,,couleur locale” is utal­ nak rá - tulajdonképpen annyira természetes, hogy meddő okoskodásnak tűnhet minden racionális magyarázat. Olyan, mintha azt kérdeznénk: mi­ ért van család, miért vannak közösségek, miért van (esetenként kellene, hogy legyen) helyi társadalom, miért szerveződtek az emberek falvakba, városokba? A társadalomtudományok persze megpróbálnak választ adni ezekre a kérdésekre is, mi azonban (itt és most) csak utalunk a helyi kul­ túra szerepére, funkciójára, mert vizsgálódásunk arra korlátozódik, hogy ma M agyarországon melyek a helyi kultúra létének és fejlődésének gaz­ dasági, jogi, politikai feltételei és ezek a tényezők mennyiben segítik, il­ letve hátráltatják - itt és most - a helyi kultúra létezését. Az utalások szintjén m aradva: ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy mi az, ami nem lokális a kultúrában, máris közelebb jutunk a lokális kultúra jelentőségének megértéséhez, mert mindaz, ami nem lokális - birodalmi, udvari, állami, reprezentatív magaskultúra és népnevelés (Bildunskultur) - később lett, éles, cezúrákkal terhelt (vagy áldott?) és a kultúra jelen­ ségvilágának csak egy töredékét képviseli. Másképpen szólva: éppen a helyi, konkrét közösségekhez, nem pedig az ideologikus, szimbolikus, el­ vont közösségekhez (nemzethez, birodalomhoz, osztályhoz) kapcsolódó kultúra az, ami a folytonosságot biztosítja és így a fejlődés szerves fun­ damentuma. Jóllehet, az árutermelés, a kapitalizmus, a piacgazdaság kifejlődésével egyidejűleg a kulturális tevékenységek jelentős része is levált az elsődleges közösségekről és „professzionizálódott” , szolgáltatássá vált, a lokalitás, a „helyhez” , a helyi társadalomhoz való kötődés jelentősége nem csök­ kent. A lokális kultúra jelentőségét persze a másik oldalról a település, a helyi társadalom oldaláról is megfogalmazhatjuk. Elegendő arra a köz­ helyszerű igazságra utalnunk, hogy nincs helyi társadalom helyi nyilvános­ ság nélkül, amelynek viszont egyik legfontosabb hordozója a kulturális nyilvánosság. A helyi azonosságtudat, a lokálpatriotizmus kifejlődésében szintén nélkülözhetetlen a helyi kultúra, sőt arra is sok példát találhatunk, amikor a gazdasági fellendülés éltetője volt a jól megválasztott helyi kul­ túrpolitika, (pl. a fesztiválvárosok esetében). Magyarországon mindig is töredékes, korlátozott volt a központi hata­ lommal szemben kiépített helyi autonómia. Sokan éppen ezt - a helyi „autonóm szigetek” hiányát - tartják a kelet-európai társadalomfejlődés egyik meghatározó sajátosságának. 62 �A helyi hatalom, azert fontos, mert neki van módja a struktúra által engedett szabadsággal élni, a külső kényszerítő-korlátozó erők szorításán lazítani (kijátszani vagy éppen meglovagolni azokat), másfelől mint a struktúra terméke és újratermelője maga is kényszerítő-korlátozó tényező a helyi kultúra alakulásában. A II. világháború után szocialista köntösben jelentkező megkésett cent­ ralista indusztrializmus még a meglévő töredékes helyi autonómiákat is szétrombolta. Gondoljunk csak a községi, városi, önigazgatás, a helyi egye­ sületek stb. felszámolására. A végletesen egyoldalúnak bizonyult indusztrialista gazdaságvezérlés ágazati és hierarchikus alapon szerveződött: logikájá­ tól idegen volt mindenfajta lokalizmus, regionalizmus, területiség. A területhez, településhez, lakossághoz kötődő infrastruktúra sokat emlegetett le­ maradásának alapvető okát is valószínűleg ebben kell keresni. A helyi önállóságot elfojtó, a településeket (és így embereket, állam ­ polgárokat) rangsoroló, ,,körzetesítő” , egyes ipari és igazgatási érdekcso­ portokat kiszolgáló központi újraelosztás diszfunkcionalitása régóta nyil­ vánvaló, társadalomtudományos és politikai kritikája már mintegy más­ fél évtizede mélyül és terebélyesedik. A lokalitás jelentőségének újrafelfedezése, a ,,helyi társadalom” in­ tézményeinek „rehabilitálása” sarkalatos pontja a meghirdetett demokrati­ zálási programoknak. E sajátos „m ásodik polgárosodás” , a helyi politikai és kulturális nyilvánosság fórumainak újrateremtése jelentheti azt a sokat hiányolt „érdekeltségi többletet” , ami nélkül semmilyen modernizálási, demokratizálási törekvés nem járhat sikerrel. E z lenne az a tág társadalomfejlődési összefüggés, amiben a lokális kultúra jelentősége értelmezhető. A mai magyarországi helyzet azonban ennél bonyolultabb. A fenti hosszú távú „trend” mellett erősen hat egy rö­ vid és középtávú kényszer: a költségvetési restrikció, ami az egész költségvetési szférát - az egézségügytől a kultúráig - differenciálatlanul az alternatív, pótlólagos finanszírozási források felé hajtja. Am ikor tehát a lokális finanszírozás felértékelődéséről beszélünk, na­ gyon nehéz szétválasztani a „lokalitás” általános társadalompolitikai fel­ értékelődését és az ad hoc finanszírozási kényszereket. A helyi finanszírozási „reneszánszban” olyan különböző fajsúlyú dolgok keverednek, mint a központi újraelosztás diszfunkcionalitása, a mindenkori éppen ak­ tuális decentralizálási hullám, a költségvetési restrikció és a lokalitás (legyen az községi, kisvárosi, városi, városrészi) felértékelődése. A K U LT Ú R A H E L Y I FIN A N SZ ÍR O Z Á SÁ N A K STR U K T U R Á LIS KÖTÖTTSÉGEI A kultúra helyi finanszírozásának lehetőségeit a közvetetten és köz­ vetlenül ható kényszerítő-mozgósító erők és korlátozó-fékező tényezők szabályozzák, ugyanakkor a struktúra kötöttségét, meghatározó szerepét a helyi sajátosságok, a helyi hatalom, a helyi társadalom, a tradíció módo­ sítja. Akármilyen erős a struktúra szabályozó ereje, akármennyire erős a központi (állami) kultúra expanziója és finanszírozási rendszerének terelő kényszere, a helyi érdekek törekvések lépten-nyomon megtörik, átstruk­ turálják azt. A közvetetten megjelenő kényszerek a kommunális, infrastrukturális hiányok pótlásának szükségét jelentik, mivel a településnek és az ott működő gazdasági egységeknek egyaránt érdeke a munkaerő (lakosság 63 �megtartása, lokális identitásának megteremtése, kondicionálása. Ha nincs bölcsőde, óvoda, ha rosszak a tanulási, továbbtanulási, kulturális, szóra­ kozási feltételek, ha az alapvető szükségletek kielégítetlenek maradnak, okkal lehet félni a lakosság rossz közérzetétől, elvándorlási szándékától. A strukturális tényezőkből adódó (központi újraelosztás, az infrastruktúra általános elhanyagoltsága) hiányok megszüntetését a rossz általános gaz­ dasági, pénzügyi helyzet, a források szűkössége akadályozza. Ez általá­ nos (országos) probléma, az azonban már kifejezetten a helyi viszonyok függvénye, hogy milyen sorrendet állapítanak meg a hiányok pótlásában, mit preferálnak és mit „hanyagolnak" el, miért hajlandók küzdeni és miért nem. A preferenciák megállapításánál ugyan működnek az általános, min­ denütt érvényes „terelő” kényszerek (célcsoportos beruházás, jogi szabá­ lyozás), ezek azonban a helyi vezetés érdekeinek megfelelően, a helyi erő­ viszonyok függvényében áthághatók, elodázhatok, átütemezhetők. Végül is az, hogy egy településen csatornáznak, iskolát, művelődési házat vagy éppen könyvtárat építenek, attól is függ, hogy a helyi vezetés mit tekint fontosnak, mit elodázhatatlannak, milyen érdekeket képvisel. Ha például az a cél, hogy a helyi értelmiséget, a kvalifikált munkásságot a település­ hez kössék, akkor nyilvánvaló, hogy ezen rétegek szükségleteit (akár más rétegek rovására is) ki kell elégíteni. Ilyenkor jönnek létre a jól, vagy rosszul ellátott lakókörzetek, illetve többnyire csak egyes rétegigényeket kielégítő reprezentatív intézmények. A közvetett kényszerítő erők által felszínre hozott és hierarchikusan el­ rendezett hiányok megszüntetésének finanszírozását közvetlen kényszerítő erők támogatják: a tanács csak „fejpénz” lefizetése ellenében ad óvodai férőhelyet, „bérlőkijelölési jogot” , a termelővállalatoknak. E z mindössze annyit jelent, hogy ha a vállalat fejenként 10 - 15 ezer forintot átutal a tanácsnak, akkor dolgozói gyermekei számára óvodai, bölcsődei férőhelyet biztosítanak. A tranzakció teljesen illegális, mégis mindkét fél kénytelen ezt csinálni. Az üzlettel egyébként mindenki jól jár: a tanács pénzhez jut, a vállalat emelni tudja jóléti színvonalát. (Férőhelyet, lakást szerez dolgozói szá­ mára.) Fejlesztési forrásainak bővítésére az ügyes helyi vezetés természetszerűen igyekszik megragadni minden lehetőséget (annál is inkább, mivel szinte minden területen érezhető a hiány), más olyanokat is, amelyek nem szorító problémát oldanak meg, vagy saját fejlesztési tervében „hátul” szerepelnek. Így például a hetvenes években támogatott akció volt a mű­ velődési központok építése, ami azt eredményezte, hogy szerte az ország­ ban sorra épültek az ilyen intézmények. (Más kérdés, - s ez már a sza­ bályozás és az értékrend anomáliáit tükrözi - , hogy a művelődési köz­ pontok reprezentatív kultúrpalotákká váltak, miközben iskolák voltak életveszélyes állapotban, csatornázási rendszerek mentek tönkre, perifériák maradtak ellátatlanul.) E gy -egy „erős pozícióban” lévő vezető akarata révén a preferáltakon kívüli feladatok is bekerülhettek a fejlesztési tervekbe! A strukturális hiányokból, szakági kampányokból, a felső vezetés irányából érkező nyomásból adódó kényszerek hatását gyakran jelentősen csökkenti egy más típusú, más csatornákon keresztül érvényesülő kény­ 64 �szer, a vállalati és tanácsi szabályozók, előírások betartásának kényszere. Egészen egyszerűen arról van szó, hogy b iz o n y o s c é lo k ra a k k o r sem sza­ b a d á ld o z n i, ha e rre m e g v o ln a a le h e tő s é g . Közvetlen korlátozó tényező­ nek foghatjuk fel a normatív szabályozást is, amely sokszor csak igen drága fejlesztést tesz lehetővé, s így azokon a településeken, ahol a nor­ máknak megfelelő intézményeket a magas költségek miatt nem tudják létrehozni (pl. ha az előírt légköbméterű, négyzetméterű épületre nincs elegendő pénz), a szükséges fejlesztés elmarad. De a strukturális hiányok (égető problémák) és a közvetlen kényszerí­ tő erők sok esetben a korlátok átlépésére is mozgósítanak (,,meg kell v a ­ lahogyan oldani” ), s a feladatok megoldását az illegális szférába tolják. Az „illegális” vagy féllegális, bújtatott támogatások rendszere ma már ál­ talánosan elfogadott, rutinszerű, kiiktatása komoly gondot jelentne a tele­ pülés életében. A vállalatoktól érkező (legális és illegális) támogatásoknak azonban határt szab egyrészről a vállalatok gazdálkodási feltételeinek keményedése, másrészről, az együttműködő felek közötti egészségtelen viszony: a kérő fél helyzete nehéz, kellemetlen, hiszen közösségi célokért kell pénzt, se­ gítséget „tarhálnia” , az adó fél számára pedig idegesítő, hogy túl sok in­ tézmény próbálja gondjait - többnyire ellenszolgáltatás nélkül vagy for­ mális ellenszolgáltatás fejében az ő terhére megoldani. A kényszerek és korlátok együttesen jelölik ki a lehetőségek körét, az egyes szférák mozgó­ sítják és korlátozzák is egymást (pl. a rossz gazdasági, pénzügyi helyzet, strukturális hiányokat teremt, amelyek megszüntetését a gazdasági szabá­ lyozás gátolja, ugyanakkor azonban a közvetlen kényszerítő erők hatására ezeket a problémákat esetenként akár az illegális szféra bekapcsolásával is megoldják). Ebben a dinamikában nagy szerepe van a helyi akaratokat és érdekeket képviselő helyi vezetők személyiségének, diplomáciai érzé­ kenységének, kijáró képességének, egy-egy gazdasági vezető beállítottsá­ gának, személyes elkötelezettségének. Indokoltnak érezzük, ezért, hogy az ő oldalukról, a potenciális mecénások szerinti bontásban vizsgáljuk meg a helyi kultúrafinanszírozás lehetőségeit és valóságát. H e ly i k u ltú ra nincs helyi mecénások nélkül. A mecénás, tehát valamely kulturális intézmény vagy tevékenység finaszírozója, támogatója, - min­ denütt a világon a három jövedelemtulajdonos lehet: az állam (annak központi és helyi szervei), a lakosság (egyéni vagy kollektív - például alapítványi - adományaival) és a gazdálkodó szervezetek, vállalatok szö­ vetkezetek és egyéb gazdasági társulások. Elemzéseinket ezúttal a helyi tanács és a gazdálkodószervezetek mecénási szerepének vizsgálatára korlátozzuk, mivel a lakossági kulturális rá­ fordítások feltérképezéséhez nagyobb fogyasztásszociológiai vizsgálatra lenne szükség. A T A N Á C S S Z E R E P E A K U L T Ú R A F IN A N S Z ÍR O Z Á S Á B A N A z elmúlt négy évtizedben a helyi tanácsok sohasem voltak olyan hely­ zetben, hogy valóban a maguk gazdáinak érezhették volna magukat, szá­ mottevő befolyásuk lett volna bevételeik alakulására, szabad kezet kap­ tak volna a kiadásaikkal kapcsolatos döntésekben. Anyagi helyzetük min­ dig erősebben függött a központi és a megyei újraelosztási döntésektől, �mint saját gazdálkodási erőfeszítéseik eredményétől. Ebben a tanácsi sza­ bályozórendszer legutóbbi, 1986-os módosítása sem hozott érdemi változást. Nem változott meg az, hogy a tervezés kiindulópontja a kiadási elő­ irányzat (az új terminológia szerint a biztonságos gazdálkodái szint, ami természetesen a bázisszemlélet továbbélését jelenti, és a helyi tanácsok függő helyzetét konzerválja. Az állami támogatás összegének meghatáro­ zása egy olyan többfordulós egyeztetési folyamatban történik, melynek során a megyei tanács részletesen megismerheti a helyi tanácsok költségvetését, fejlesztési terveit, s módja van rá, hogy teljesen egyedi elbírálás alapján ismerje vagy ne ismerje el ezek indokoltságát, adjon vagy ne ad­ jon támogatást a tervek megvalósításához. A helyi tanácsok bevételei között viszonylag alacsony arányt képvisel­ nek a saját bevételek (az úgynevezett érdekeltségi bevételek). A z ebbe a csoportba tartozó tételeknek (költségvetési intézmények ár- és díjbevé­ telei telek-használatbavételi és igénybevételi díj, építési telek eladásából és tartós használatba adásából származó bevétel, lakásépítéssel és jutta­ tással kapcsolatos bevétel, lakossági út- és közműfeljesztési hozzájárulás, üdülőhelyi díj, településfejlesztési hozzájárulás, hitel, vállalatoktól átvett pénzeszközök) már a puszta felsorolása is mutatja, hogy jelentős növelésükre aligha van mód. Emelésük részben a lakosság teherbíró képességének korlátaiba ütközik, részben magára a tanácsra róna olyan kötelezettsége­ ket, (beruházások, közművesítési kiadások, kamatfizetés), amelyeket az nem vállalhat. A helyi gazdálkodó szervezetek adói (és idén a lakossági jövedelem­ adók) nem közvetlenül, hanem az állami újraelosztás rendszerén keresztül kerülnek a helyi tanácsokhoz. E z az újraelosztás azt jelenti, hogy az egyes települések lakosságarányosan, de településtípusonként eltérő normatívák alapján részesülnek ezekből az adókból. Az egy lakosra jutó összeg 1986ban a községekben fele volt a városinak, a városi szintén fele a fővárosi­ nak. Ráadásul ez a bevétel gyenge vállalati teljesítmények esetén elma­ radhat, és a tapasztalatok szerint el is marad a tervezett összegtől. Az így kieső helyi bevételt a költségvetés nem kompenzálja. A helyi tanács e tekintetben teljesen tehetetlen (saját városa vállalatait hiába is ösztönözné jobb teljesítményre, adóbevételét ez közvetlenül nem befolyásolja), mi több, az elemi információi is hiányoznak, amelyekre az időben történő al­ kalmazkodáshoz szüksége lenne. A z eddigieket összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a helyi tanácsok gazdálkodási, s ezen belül kultúrafinanszírozási lehetőségeit, döntési sza­ badságát erősen behatárolja az a központi és megyei irányítóktól való függés, amely meghatározó befolyást gyakorol a rendelkezésre álló forrá­ sok nagyságára. Különösen szembetűnő ez a függés, a fejlesztési források odaítélésében. (A működtetési költségvetés alakulásában sokkal nagyobb a „tehetetlenségi erő” szerepe kisebb a központi beavatkozás szabadságfoka.) A helyi tanácsok fejlesztési lehetőségeinek meghatározásában két mechanizmus játszik jelentősebb szerepet. A z egyik a fejlesztési fejkvóták, a másik a fejlesztési céltámogatások rendszere. A fejlesztési fejkvóták rendszerének kialakítása éppen azzal a céllal történt, hogy bizonyos normativitást vigyen a fejlesztési források elosztá­ sába. M aga a fejlesztési fejkvóta azt az egy lakosra jutó összeget jelenti, amelyet a helyi tanács éves fejlesztési tervében automatikusan megter­ 66 �vezhet. A fejkvóták nagyságának településtípusonként differenciált kiala­ kítása a megyei tanácsok hatáskörébe tartozik. A központi irányelvek sze­ rint ennek során figyelembe kellett venniük a településhálózat-fejlesztési célokat, az ellátottsági színvonalat, és az áthúzódó beruházásokat. A me­ gyéknek öt fejkvóta előírására volt lehetőségük. Ennek során többségük­ ben alkalmazkodtak a közigazgatási besoroláshoz, s a legkisebb fejkvótákat a községek, a legnagyobbakat a megyeszékhely városok számára írták elő. E gy-egy csoporton belül is igen nagyok voltak a különbségek, a községi fejkvóta például 400-tól 1200 forintig terjedt. A legalacsonyabb K om á­ rom és Győr-Sopron megyében volt. Erősen szóródott a megyeszékhelyi fejkvóta is, 1500 és 2600 forint között. A legnagyobb értéket Békés és Tolna megyében érte el. A legnagyobb és a legkisebb egy megyén belüli fejkvóta között Nógrádban 5,7-szeres, Szolnok megyében 1,6-szoros volt az eltérés. A megyei stratégiák tehát széles skálán helyezkedtek el, s ennek, valam int a megyék központi újraelosztásában elfoglalt helyének megfe­ lelően országos szinten igen nagy különbségek alakultak ki. A z egy lakos­ ra jutó éves fejlesztési lehetőség Szekszárdon vagy Békéscsabán hat és félszerese volt annak, amelyek Komárom és Győr-Sporon megye kisköz­ ségei rendelkeztek. A fejkvóták alapján megtervezett fejlesztések anyagi fedezetét rész­ ben a szabályozott bevételeknek (költségvetési intézmények működési bevételei - a különböző adóbevételek) részben az állami támogatásnak kellett volna biztosítania. E z már az ötéves terv első évében sem történt meg maradéktalanul, 1987-ben pedig kétszer is csökkentették az elvben ga­ rantált összegű állami támogatást, s a gazdaság gyenge teljesítménye mi­ att az adóbevételek is jelentősen elmaradtak a tervezettől. E zt követően 1988-ra, s az ötéves terv még hátralévő két évére magukat a fejkvótákat is csökkentették. A csökkentés, éppúgy mint annak idején a kialakítás, megyei hatáskörben történt, a megyei tanács döntésétől függött, tehát hogy melyik települést, településcsoportot miiven súlyosan érintette. A fejlesztési célra rendelkezésre álló eszközök elosztásának másik új megoldása, a fejlesztési céltámogatások rendszere. A céltámogatásként el­ osztható állami fejlesztési hozzájárulást a megyei tanácsok a megyeközpon­ ti beruházások támogatására szánt összegekkel együtt kapják meg a központi költségvetésből. (Az e célra rendelkezésre álló összeget a köz­ ponti tervezés során a hagyományos „szükségletszámítási” módszerrel osztják el a megyék között.) Az ebből leválasztott, a helyi tanácsok kö­ zött pályázatok segítségével szétosztott állami támogatás a tanácsi fej­ lesztési kiadások negyedét teszi ki. A p á ly á z a ti re n d sz e r elvben világosabbá, áttekinthetőbbé, s ezáltal dcmokratikusabbá tenné, s részben teszi is ezeknek a fejlesztési összegeknek az elosztását. Központilag három, minden megye számára kötelező célt írtak elő: a lakásgazdálkodási, a középiskola-építési és a vízgazdálkodási feladatok megoldásának támogatását. Ezeket a megyék további két, sajá­ tosságaiknak megfelelő cél kijelölésével bővíthették. Ezek között a me­ gyék többségében megjelent az általános iskolák fejlesztési célja is. (A céltámogatások útján elosztható összegeknek körülbelül egyötödét for­ dították általános és középiskolai fejlesztésekre.) A céltámogatási rendszer működése azonban korántsem az eredeti el­ képzeléseknek megfelelően alakult. A pályázatok igen sok esetben for­ 67 �málisak maradtak. A célokat sokszor olyan „pontosan” megfogalmazták, a pályázati feltételeket olyan részletesen meghatározták, hogy a feltéte­ leknek eleve csak egyetlen pályázó felelhessen meg. Akadtak olyan me­ gyék is, ahol előzetes egyeztetések során „tisztázták” a helyi tanácsokkal, hogy mi az, amit megkaphatnak. Ezek után a pályázati nyomtatványok ki­ töltése már puszta formalitás volt. A fentiekben azért tárgyaltuk ilyen részletesen a helyi tanácsok anyagi helyzetét meghatározó szabályozást és döntési folyamatokat, mert érzékel­ tetni szerettük volna, hogy milyen szűk a helyi kultúrafinanszírozás moz­ gástere, a pénzügyi meghatározottságok mennyire ellene dolgoznak annak, hogy a helyi tanács a helyi kultúra mecénásává váljon. (Pedig ez a sza­ bályozás az elmúlt években sokat lazult a korábbi idők merev központi irányításához képest.) A helyi kultúr a finanszírozás alapproblémája az, hogy az egész kulturá­ lis költségvetés arra a minimumszintre van beállítva, amely még éppen képes biztosítani a kulturális intézmények működtetését és a tűzoltásjellegű rekonstrukciók, fejlesztések elvégzését. Ennek a ténynek történel­ mi, gazdaságtörténeti magyarázata van. Az iparfejlesztést erőltető gazda­ ságpolitika természetesen diszpreferálta - többek között - a kulturális infrastruktúrát. Az így kialakult, minimumra szorított kiadási szintet az­ tán a ráépítéses, alapvetően bázisszemléletű tanácsi költségvetési gyakor­ lat szinte automatikusan konzerválta. Összefügg ez a helyi tanácsok köz­ ponti és megyei irányítással szembeni kiszolgáltatottságával, de össze­ függ azzal is, hogy a helyi vezetés nem a település polgárainak ellenőrzése alatt működik, így kevésbé érinti azoknak a kulturális intézmények szín­ vonalával való elégedetlensége, kevéssé érzékeny a felmerülő új kulturális igényekre, kezdeményezésekre. A helyi kultúrafinanszírozás jelenlegi rendszerében a bevett, mindenütt egyformán jelentkező feladatok ellátásához (az óvodák, iskolák, művelő­ dési házak, könyvtárak működtetéséhez) még csak-csak sikerül előterem­ teni a szükséges összegek minimumát, de ellenállásba ütközik minden, ami nem szokványos, nem rutinszerű. Márpedig a helyi kultúra éppen ezektől az egyszeri, a helyi körülményekből fakadó kezdeményezésektől válhat valóban helyivé. A helyi társadalmi és kulturális mozgalmak támo­ gatásával nem lehet megvárni a következő tervidőszakot, amikor esetleg már sikerül az ehhez szükséges összeget is beépíteni, a tervbe. Igen fontos lenne, hogy a települések gazdálkodása megszabaduljon a jelenlegi kö­ töttségektől, a forrásképződés automatikusabbá, a rendelkezésre álló öszszegek felhasználása szabadabbá váljon, de ezeket a feltételeket is csak a helyi társadalom ellenőrzése alatt álló, annak érdekeit szolgáló vezetés tudná igazán kihasználni, a helyi kultúra javára fordítani. Közismert azonban, hogy a tanácsok jelenleg nem az önigazgatás in­ tézményeként, hanem állam- és szakigazgatási szervezetként viselkednek. Ebből következően a tanács legfeljebb saját apparátusának és intézmé­ nyeinek lehet a gazdája, de nem a településnek. A helyi kultúrpolitikát, a helyi kultúra mecénás jellegű támogatását a kulturális reszortfeladatok rutinírozott végrehajtása helyettesíti. Reszortfeladatok teljesítéséből v i­ szont nem állhat össze konzisztens település-, (város)-politika. A valódi kultúrpolitikától mi sem áll távolabb, mint a partikuláris ágazati (reszort) szemlélet, hiszen a sikeres kultúrpolitika elemi feltétele, hogy a helyi tele­ 68 �pülés, vagy társadalompolitika integráns része, ez utóbbiak egyik aspektusa legyen. Ú gy is mondhatnánk, hogy ott kezdődne a helyi kultúrpolitika, ahol az intézményekért viselt reszortfelelősség véget ért. Jelenleg azonban ez nincs így, sőt éppen a fordítottja a gyakori: a ta­ nács saját intézményeinek érdekeit, szempontjait képviseli a település, a lakosság érdekeivel szemben. E z annyit jelent, hogy a gazdálkodó szerve­ zetek és a lakosság a helyi hatalom szemében nem a helyi kultúra hordo­ zói, alakítói, hanem végrehajtói, financiális szempontból az intézményrendszer működtetésének pótlólagos forrásai. A strukturális és nem strukturális tényezők összeadódnak, lehetetlenné válik az érdekek egyeztetése, a kulturális nyilvánosság megteremtése. Ezek hiánya persze visszaüt a kulturális mecenatúrára is, hiszen a vállalati, in­ tézményi, állampolgári szabadság relatív növekedésével egyre nehezebbé válik a tervezett pénzek begyűjtése, a strukturális hiányok pótlása, a „he­ lyi kultúrpolitika” végrehajtása. V Á L L A L A T O K M IN T M E C É N Á S O K ? A vállalatok kulturális tevékenységének vizsgálata során kézenfek­ vőnek tűnik az indítékok, a motiváció kérdéséből kiindulni. E z annál is fontosabb, mert a munkahelyi művelődéssel kapcsolatos, már-már közhelylyé koptatott szólamok homályban tartják - s ezzel átláthatatlanná, ke­ zelhetetlenné, befolyásolhatatlanná teszik - azokat az érdekeket, megfon­ tolásokat, kényszereket, amelyek a vállalati kultúrafinanszírozási döntése­ ket meghatározzák. Az a k t ív , k o n cep c ió z u s v á lla la t i k u ltú ra tá m o g a t ás le g te rm é sz e te se b b c é lja , in d íté k a a m u n k a e rő m eg sz erzése é s m egta rtása , a d o lg o z ó k v á lla la t ­ ta l v a ló a z o n o su lá sá n a k e lé ré s e le h e t. A gyerekek biztosított óvodai és is­ kolai elhelyezése, egy jól felszerelt és jól működő ifjúsági klub, egy sike­ res sportcsapat, néhány jól szervezett kirándulás, de áttételesen még a nyugdíjasokkal való törődés is jelentős szerepet játszhat a munkahelyhez való kötődés kialakulásában. Ha ugyanez a munkaerő-megtartási szán­ dék vezetői rugalmassággal, a dolgozók igényeire való érzékenységgel, de­ mokratikus munkahelyi légkörrel párosul, akkor a kulturális tevékenység nem számít nyűgnek, hanem többé-kevésbé szervesen épül be a vállalat életébe. E gy ilyen (ideálist közelítő) helyzet létrejöttét azonban a mai magyarországi vállalatoknál eleve megakadályozza az oktrojált kulturális fel­ adatok sokasága. Hiába van meg a munkaerő-megtartási motiváció, hiába törekednének a vállalatok arra, hogy az átlagosnál magasabb színvonalú, plusz szolgáltatásokkal kössék magukhoz dolgozóikat, ha a krónikus hi­ ányhelyzetben kultúrára fordítható erőforrásaik zömét leköti az állami költségvetés által rájuk áthárított feladatok ellátása. Am íg az elvben ál­ lampolgári jogon járó óvodai, iskolai ellátás finanszírozása, az elvben ál­ lami fenntartású közművelődési intézmények támogatása részben a v á lla ­ latokat terheli, addig nyilvánvalóan igen kevés eszközük marad saját „kultúrpolitika” megvalósítására. A kényszerek különböző szintekről (or­ szágos, megyei, helyi) különböző intézmények követítésével (párt, tanács, hatóságok, művelődési intézmények) és különböző formákban (jogszabály, utasítás, zsarolás, kérés) érvényesülnek, s a kényszerítő erő függ az érin­ tett vállalat pozíciójától is. 69 �A v á lla la t i p o z íció szoro san ö ssz efü gg a v á lla la tv e z té s sz em é ly es h a ta lm i h e ly z e té v e l , s ezen a ponton be kell kapcsolnunk a motiváció vizsgálatába a szubjektív elemet, a vállalati vezetők, a kulturális kiadások ügyében il­ letékes döntéshozók egyéni értékrendjét, személyes kötődéseit, elkötele­ zettségét. Itt kell megemlítenünk a motiváció negatív formáját, a teljes vagy részleges motiválatlanságot. Nem ritka eset, hogy a vállalati kultúrafinan­ szírozási döntésekben az eddigiekben felsorolt indítékok egyike sem ját­ szik jelentős szerepet. Ilyenkor a döntéshozók magatartása alapvetően re­ aktív, az aktuálisan felmerülő követelményeknek, kéréseknek ad hoc módon, minden koncepció nélkül, az éppen adott körülmény függvényé­ ben tesznek vagy nem tesznek eleget. A vállalatok kulturális ráfordításainak nagyságát a motiváció, a szán­ dékok mellett a rendelkezésre álló és e célra felhasználható források nagy­ sága is befolyásolja A szóba jöhető források közül az első helyen állt egészen 1987-ig - a jóléti és kulturális alap. A z alap után a gazdálkodó szervezeteknek nem kellett adót fizetniük. Az iderakott forint tehát drágább volt, mint a ,,költségforint" , de „o l­ csóbb” , mint a ,,bér-, prémium“, vagy a fejlesztési forint” . A jóléti és kulturális alap tipikusan hibrid konstrukció volt: a pénzügyi kormányzat egyfelől adókedvezménnyel „honorálta” a jóléti kiadásokat, másfelől v i­ szont kötelezően elő is írta azokat, tételesen meghatározva mind a kiadá­ sok összegét, (fejkvóta, normatív alapok), mind a kiadási jogcímeket. E b ­ ben a konstrukcióban, az adókedvezménynek nem volt ösztönző hatása; csupán annyit jelentett, hogy az amúgyis kötelező kiadások után a válla­ latoknak nem kellett büntető adót fizetniük. Olyan ez, mintha a „m ecé­ násra” ráparancsolnának: vegye meg az adott képet adott áron, majd „nagylelkűen’ ” közölnék vele, hogy a kép árát levonhatja az adóalapjából. A potenciális helyi kultúra a lehetségesnél jóval kevésbé profitált ezek" ből a pénzekből. Ennek magyarázatát elsősorban a helyi tanács és a helyi vállalatok közötti kapcsolatok korlátozottsága, felülről történő beszabá­ lyozása adta. Először is azért, mert a helyi gazdálkodó szervezetek adóinak csak egy töredéke jut a helyi tanácsoknak. Továbbá az ún. koordinációs (a vállalattól a helyi tanácsnak juttatott) pénzek is központilag beszabályozottak. Végül a kijelölt társadalmi munkák (kommunista műszakok, a városért, egy üzem egy iskola, stb.) címén vállalt feladatoknak is határai voltak. Tapasztalataink szerint így a tanács és a vállalatok között nem alakul­ hatott ki pozitív lokális érdekközösség; a vállalati szerepvállalás a helyi kultúra finanszírozásában nem önkéntes mecenatúra, hanem rájuk hárí­ tott az állami támogatás „kipótlására” hivatott politikai „kötelesség.” A vállalati kulturális feladatvállalás nagy tehertétele a „munkahelyi művelődés” idejétmúlt koncepciója. E z az elvárás akadályozza, hogy a vállalatok lépéseket tegyenek egy sokkal funkcionálisabb „hum ánpolitika” irányába, ráadásul, ez elviszi a kulturális kiadások egy jelentős részét. (Ilyen-olyan vetélkedőkre, érdektelen előadásokra stb.) Ezeknek a pén­ zeknek a bevonása a lokális kultúra finanszírozásába fontos feladat len­ ne, annál is inkább, mivel a külön-külön kis összegek együttesen eseten­ ként elérhetik a helyi tanács összes folyó kulturális kiadásait. 70 �Elmondhatjuk, hogy a hasznos vállalati szerepvállalást a helyi kultúra támogatásában jelenleg többek között gátolja az, hogy: először a vállalatok nem érdekeltek a helyi kapcsolatok ápolásában (piacérzéketlenség), másod­ szor az oktrojált szociálpolitikai, kulturális feladatok tömegét kell ellát­ niuk, harmadszor pedig, hogy a tervgazdaság jelenlegi gyakorlatában tisz­ tázatlanok a gazdálkodó szervezetek funkciói (mennyiben gazdasági v á l­ lalkozások és mennyiben a társadalmi szükségletek kielégítésének társa­ dalmi és termelőegységei.) A legtöbb feszültség alighanem ebből az utóbbi tisztázatlanságból fa ­ kad. Sok a vállalatokra „rálőcsölt” állami szociálpolitikai, kultúrpolitikai feladat. - Nem arról van szó, hogy a vállalatoknak egyáltalán nem kel­ lene ilyen funkciókat magukra vállalniuk. E z eleve lehetetlen lenne, hi­ szen minden szervezet működésének nagyon fontos ,,humán faktorai” van ­ nak. A probléma az, hogy ezek a szociális-kulturális funkciók nem a szer­ vezet és a környezetének sajátos humán igényeihez igazodnak, hanem a hivatásos, állami szociál-, illetve kultúrpolitikának és intézményeinek pót­ lására hivatottak. Ebben viszont a vállalati szervezet szükségképpen inkom­ petens és szakszerűtlen, mert úgy része („telephelye” ) mondjuk az állami szociálpolitikának, hogy ehhez nem rendelkezik, nem is rendelkezhet a szükséges információval (családi háttérről, lakáskörülményekről stb.) A vállalatok gazdaságon kívüli terhei tehát nagyok, de ezek a kötele­ zettségek alig kötődnek a szűkebb környezethez, a lokalitáshoz. Ö SSZEFO G LA LÁ S H E L Y E T T . .. Rövid vizsgálódásunk összegzéseképpen: ha feltesszük a kérdést, meg­ vannak-e az anyagi, finanszírozási feltételei egy város életében oly fontos helyi kultúra létrejöttének, akkor azt kell mondanunk, nincs meg! - Nem elsősorban azért, mert kevés a pénz, hanem inkább azért, mert egy de­ mokratikus és hatékony városi érdekközösség kialakulását erősen gátolják a jelenlegi intézményi és gazdálkodási, finanszírozási feltételek, szabályok. Sem a tanács, sem a gazdálkodó szervezetek nincsenek abban a helyzet­ ben, hogy a helyi kultúra valódi mecénásai legyenek. Egyfelől azért, mert a tanácsi apparátus erejét felemészti a meglévő intézményrendszer elemi működőképességének fenntartása és a harc a pótlólagos erőforrásokért, így nemigen van módja, offenzív helyi kultúrpolitika megvalósítására. M ás­ felől viszont kialakulatlanok még a ,,helyi társadalom” valódi fórumai, hiányzik még az a helyi nyilvánosság, amely láthatóvá és így politikai erő­ vé, a tanácsi apparátus számára érzékelhetővé tenné az egyes települési (városi) társadalmi érdekcsoportokat és ezek versengéséből mindenkor ki­ alakuló városi közakaratot. * (Tanulmányunk az O K K Művelődéskutató és Módszertani Intézetében fo­ lyó TS/kutatás eddigi eredményeit összegzi. Megállapításaink három „k is­ városban” végzett, 1 988-ban lezárt empirikus vizsgálatok eredményein alapulnak.) 71 �Á D Á M TAM ÁS Segédköltők sárguló p a p írjá n Ezekre a borostás évekre vártam és elkötött szelekre bokrétás akácokra hajlik sötétkék arccal a naplemente kertem mellkasán kinőtt már a fű meggyfám dereka kettéhasadt akár a cserkész gyülekezet hatalmas Kossuth-címerek húzzák le a vállat konjunktúralovagok maszatos kézzel nyúlnak nemzeti ribancok combjai közé sokszor büntetésből lobognak a zászlók az újságokban kiszáradnak a versek segédköltők sárguló papírján idegen karmolások égnek ezekre a borostás évekre vártam mégsem vagyok boldogabb félek elúszik a szélben Széchenyi mosolya Kérdések Mik ezek az országos marhaságok lucsokból lucsokba röppenő kormoránok mik ezek a nyegle szólamok madarak csőréből kihulló pipacsok miért, hogy e hóba írt röpirat sértés csak mely olvad s átitat miért, hogy e jeges fal visszaveri zajunk és írásból felmentést kapunk. 72 �személyes történelem N ÉM ETI GÁBO R Hatvani vasutasok internálása az ötvenes években A résztvevők úgy emlegetik, hogy harmincnégy vasutascsaládot telepítettek ki Hatvanból 1950 júniusának második felében. Ez azonban csak megköze­ lítően felel meg az igazságnak. A kitelepített vasutascsaládok száma az egyes visszaemlékezők adatai szerint legalább harminchét, de lehet, hogy a negyve­ net is meghaladja. Aztán nem csak családokat telepítettek ki, hanem egyedül­ álló vasutasokat, sőt nem vasutasokat is. A hatvaniak kitelepítésének egyik sajátossága az, hogy a családokat szét­ szakították: családapákat és az önálló férfiakat különböző kényszermunka­ táborokban dolgoztatták ipari jellegű munkákon, a feleségeket a gyermekek­ kel két hortobágyi állami gazdaságba vitték mezőgazdasági munkára. A másik sajátosság az, hogy Hatvanból nem földbirtokosokat, gyárosokat, a Horthy-rendszer magas beosztású tisztviselőit, katonatiszteket, gazdag parasz­ tokat „Titó-ügynököket” , csendőröket internáltak. Hatvanból vasutas munká­ sokat, feleségeiket, gyermekeiket telepítettek ki és dolgoztattak rabszolga-, jobbágysorban. A tüntetés A hatvani vasutasok internálására ürügyként az 1950. június 19-én lezajlott tüntetés, illetve az abban való részvétel szolgált. Hatvan területét ketté osztja a várost észak-dél irányában átszelő Zagyva, illetve a vele nagyjából párhuzamosan futó vasútvonal. A folyó bal partján terül el Óhatvan, a jobb parton pedig Újhatvan, amelyet jobbára vasutasok laknak. Újhatvant, a Rákóczi út szeli ketté. A Rákóczi úton, az 1930-as évek legelején egy neobarokk katolikus templom épült, és csaknem vele egyidőben, hozzá csatlakoztatva egy kis kolostor a ferences rendi szerzetesek számára. Június 19-én reggel, hat óra tájban néhány leponyvázott teherautó érkezett az újhatvani katolikus templom elé. Az autókon államvédelmisek kíséretével mosonmagyaróvári, tatai szerzeteseket és apácákat hoztak azzal a szándék­ kal, hogy őket további intézkedésig a ferencesek kolostorában helyezik el. Ez a kolostor azonban túlságosan kicsi volt, hogy a jövevényeket befogadhassa, hiszen korábban csak néhányan éltek itt: Aurél, András és Géza páterek Kriszten Ferenc rendfőnök vezetésével, s még két fráter (fel nem szentelt testvérek). A szerzeteseket hozó teherautók nem tudtak beállni a kolostor szűk udva­ rára, de az államvédelmisek talán nem is akarták titkolni jövetelük célját. A barátokat és az apácákat kihívóan a templom lépcsőjére telepítették, hogy 73 �az utcai járókelők is lássák őket. Később aztán beterelték a kolostorba, meg­ hagyva nekik, hogy a kolostort egyelőre nem hagyhatják el. Egyik szobában a szerzetesek, a másikban az apácák zsúfolódtak össze. Ágyakat sem biztosítottak számukra: szalmát terítettek a padlóra, az lett a fekhelyük. Közben elterjedt a híre a kolostorban történteknek. A hatvani ferencesek népszerűek voltak. Hittant tanítottak a közelben levő általános iskolában, jó hírű énekkart alakítottak az iskolás lányokból, a rossz anyagi körülmények között élők számára adományokat gyűjtöttek, maguk pedig igen szerény kö­ rülmények között éltek. A kezdetben rögtönzöttnek, ösztönösnek tűnő megmozdulás egyre növeke­ dett, utólag többen úgy ítélték meg, hogy szervezett jellegűvé vált. Az akkori vezetők és az antiklerikalizmusra hangolt újságok azt állították, hogy a „kle­ rikális reakció aknamunkájának” volt köszönhető a tüntetés. Az egyházi meg­ figyelők viszont úgy vélik, hogy a hatalom tudatosan provokálta a tüntetést. Ezzel akartak ürügyet teremteni az egyházi vezetők és a vallásos emberek elleni fellépésre. Csapást akartak mérni, úgymond, a klerikális reakcióra. Egy résztvevő szerint, a provokátorok azzal biztatták az egybegyűlteket, hogy hamarosan megjönnek a tatai bányászok megakadályozni a papok el­ vitelét. A tüntetésben tevőlegesen csak a tömeg egy része vett részt. Ők állták kö­ rül a templomot, a kolostort és az utcák torkolatát. Beszélgettek, vitatkoztak a helyzetről, a tennivalókról, időnként imádkoztak és templomi énekeket énekeltek. A lobbanékonyabbak feldühödve megállították a járműveket, a gyerekek kővel is megdobálták a hatóságinak vélt gépkocsikat, gorombáskodtak a szétoszlatást szorgalmazókkal. Sokan voltak olyan utcai járókelők, akik munkába, üzletbe, iskolába menve (ekkor volt az első osztályosok beíratasa) csak néhány percre álltak meg, mások kíváncsiságtól hajtva a járdán állva nézték az eseményeket, kívülállóként. Megjelentek megszemlélni a tüntetést a párt és a tanács helyi vezetői is, majd megtették a szükségesnek vélt intézkedéseket: népnevelőket küldtek ki a tömeg szétoszlatására, illetve egyes vélemények szerint a tüntetők meg­ figyelésére, összeírására. A történteket jelentették a megyei és az országos felsőbb szerveknek. A délután folyamán meg is érkeztek Budapestről meg Egerből azok a ve­ zetők, akik átvették a tüntetők elleni akció irányítását: Farkas Mihály és Péter Gábor, illetve a megyei első titkár: Egri Gyula. De megérkeztek a vá­ ros szélére az ÁV H budapesti, majd miskolci osztagai. Először kísérletet tettek békés megoldásra - tessék-lássék. A tüntetés szétverése Péter Gábor, az államvédelmisek parancsnoka, a városi rendőrkapitányság épületéből telefonált a kolostorba. A rend főnökétől követelte, hogy oszlas­ sa szét a tömeget. Ő azonban kijelentette, hogy ezt nem tudja megtenni. Erre nincs eszköze, de nincs rá módszere sem. Hozzátette: különben nem is az ő feladata, hogy egy ismeretlen személy utasítására, aki neki be sem mutatko­ zik, szétoszlassa a tömeget. A parancsnok ekkor Géza atyát kérte a telefonhoz, a legnépszerűbbet a szerzetesek közül. Ő készségesnek mutatkozott. Kijelentette, hogy a maga részéről mindent megtesz, amit tud. K i is ment a hívekhez. Könyörgött ne­ 74 �kik, hogy ha jót akarnak a szerzeteseknek és nem akarnak maguk is bajba ke­ rülni, vonuljanak haza. A rábeszélés azonban hatástalan maradt. Azt válaszolták a tüntetők, hogy ha ők hazamennek, a szerzeteseket elviszik Szibériába. Ez este nyolc óra tájban történt. Fél tízkor Péter Gábor ismét telefonált: szétoszlott-e a tömeg? Amikor közölték vele, hogy a tüntetők nem hajlan­ dók hazamenni, csak annyit mondott: - Most már ne csináljanak semmit, majd én intézkedek. Az ávósok megkapták a parancsot. Körbefogták a tün­ tetés színhelyét, majd vízi fecskendővel, riasztó lövésekkel szétverték a töme­ get, és megkezdték a letartóztatásokat. Az államvédelmisek első csoportja Budapestről már délelőtt tíz óra tájban megérkezett. Egyelőre nem csináltak semmit, csak elzárták az utat Pest felől, tájékozódtak a város vezetőitől és vártak. Később megérkeztek a miskolciak lefüggönyözött autóbuszokkal. Ők a belváros felől közelítették meg a tüntetés színhelyét, majd a környező utcákat is megszállták. Várakozás közben, feltevések szerint, a parancsnokságtól kaptak szeszes italt, mások szerint a környék vendéglőiben (is) iszogattak. Az est beállta után a gyermekek, az alkalmi kíváncsiskodók legtöbbje ha­ zatért, csak a meggyőződéses elszántak maradtak a helyszínen. Este, tíz óra tájban, az államvédelmisek gépkocsijaik lámjáival megvilágí­ tották a színhelyt. A tisztek hangszóróval felszólították a tömeget, hogy oszol­ janak szét és menjenek haza. Amikor ennek nem volt foganatja, fecskendők­ ből vizet zúdítottak rájuk, de az is hatástalan maradt. Végül jelző vagy ri­ asztó lövéseket adtak le, majd a teherautókról leugráltak a katonák, drótkö­ télből kordont húztak és puskatussal kezdték verni az embereket. Jajgatás, sikoltozás kezdődött, a tüntetőkön páni félelem lett úrrá. Aki tehette menekült: megpróbáltak meglapulni az árokban, felmásztak a fákra, átugráltak a kerítéseken, elbújtak a kukoricásban, bemenekültek a templom­ ba, a kolostor udvarába, elrejtőztek a közeli iskola pincéjében. A tüntetés szétverése közben hangszórókból mozgalmi indulókat harsog­ tattak. Ő rizetbe v é te l , az első kih allgatások A tüntetés szétverése közben már megkezdődött az emberek őrizetbe­ vétele, de nemcsak a helyszínen levő tüntetőket és bámészkodókat fogták le, hanem voltak akiket a lakásukról hurcoltak el feltehetően besúgók feljelen­ tései alapján. B emondtak neveket a kihallgatás során pusztán azért is, hogy megszabaduljanak a kínzásoktól. (A lakásáról vitték el például Aradi István vasutast, Tóth János cukorgyári munkást és Nagy Istvánt.) Az őrizetbe vetteket a régi katolikus kör épületébe vitték, ott várakoztat­ ták és vallatták őket. Már várakozás közben megalázó, fenyítő módszerek­ kel igyekeztek megfélemlíteni őket. Féllábon kellett állniok, majd a kato­ nai kiképzés során alkalmazott, kínzó „csuklógyakorlatokat” kellett végez­ niök: fekvőtámaszt és egyebeket. A kihallgatás során azt akarták kideríteni, kik voltak a felbújtók, a szer­ vezők és a tüntetés irányítói. A legfogottak közül többet hazaengedtek, másokat a szerzetesekkel együtt Budapestre szállítottak az Andrássy út 6o-ba vagy más fegyintézetbe. Leszám olás a vasutasokkal Az események híre eljutott a hatvani vasútállomásra is. A pártvezetőség népnevelőket küldött ki a helyszínre a tüntetés szétoszlatására, de annak 75 �megfigyelésére is, hogy kik a résztvevők. Ennek nyomán egyes vasúti dolgozók már másnap megkapták a határozatot arról, hogy felfüggesztették, illetve el­ bocsátották őket állásukból „a demokráciaellenes” tüntetésben való részvé­ tel miatt, - anélkül, hogy meghallgatták volna előzőleg őket. A visszaemlékezők szerint a hatvani főnökség sztálinista vezetői már a tüntetés előtti hetekben készültek leszámolni azokkal, akiknek személye szál­ ka volt szemükben. Róluk fekete listát állítottak össze. Aláírásokat gyűjtöt­ tek, hogy követelik eltávolítani a becsületes vasúti dolgozók köréből a reak­ ciósokat, az imperializmus bérenceit. Hogy ki miért került elbocsátásra és az internálandók listájára, ma még nem tudhatjuk. Maguk az áldozatok is sokat töprengtek ezen. Mégis a kö­ vetkező okokat lehet számításba venni: csapást akartak mérni a „jobboldali szociáldemokratákra és klerikális reakcióra” , hogy a vasútnál teljessé tehes­ sék a korlátlan központosított hatalmat. E l akarták távolítani a vasutasok köréből azokat a régi szakembereket, akiknek tekintélyük, befolyásuk volt munkatársaik körében és volt bennük annyi gerincesség is, hogy szót mertek emelni a szűklátókörű politikai érdekek érvényesítése ellen. Ezen kívül vol­ tak, akik ezt az alkalmat akarták felhasználni kicsinyes, vélt vagy valódi sé­ relmeik megbosszulására. Vannak jelek, amelyből arra is következtethetünk, hogy a Rákosi-klikk ellenszenvezett a vasutasok képzettebb rétegével. Ennek eredete visszavezet a Tanácsköztársaság idejére, amikor a dunántúli vasutasok sztrájkja szegült szembe a ploretárdiktatúrával. A Horthy-korszakban, az osztályharcos szoci­ alista vasutasok eltávolításával az átlagosnál közismerten magasabb fizetések­ kel a vasutasságot sikerült a rendszer megbízható támaszává tenni. Ezért is Rákosiék a vasutasságot munkásarisztokratáknak tekintették, de igazában nem is tartották őket munkásoknak, mert „értéket nem termelő dolgozók” voltak. A felszabadulás utáni koalíciós kormányzás idején a vasutasok több­ sége nem a kommunista párt tagja lett, hanem elsősorban szociáldemokrata, aztán kisgazda- és parasztpárti. (Moldova György könyvéből tudjuk, hogy nemcsak Hatvanban, hanem Záhonyban is tömegesen telepítették ki a vasu­ tasokat az ötvenes években.) F e g y e lm i tárgyalás és elbocsátás A hatvani vasutasok elleni megtorlás nem zárult le a tüntetést közvetlenül követő elbocsátással és felfüggesztéssel. C sanádi G y ö rg y , a M ÁV vezérigaz­ gatója fegyelmi vizsgálatot rendelt el, a felfüggesztés iránti korábbi intézke­ dést fenntartva. Június 23-án távirattal idézték meg a hatvaniakat a 26-án, 12 órára kitűzött fegyelmi tárgyalásra, Budapestre. Az idézésben az is szere­ pelt, hogy a tárgyalásról való távolmaradás a határozathozatalt nem gátolja. Ennek kimondása nem volt alaptalan, hiszen a megidézetteknek egy része, ha akart sem tudott volna eleget tenni a felszólításnak, mert ekkor már az államvédelmisek foglya volt. Hetvenhét terhelt ügyét tárgyalta másfél nap alatt a nyilvánosság kizárásá­ val a dr. Lantos G y ö rg y elnökletével ülésező elsőfokú külön fegyelmi tanács. Tizennégyen nem jelentek meg a tárgyaláson. Közülük ötről tudjuk biztosan, hogy már letartóztatásban voltak. Védőügyvédje csak K o n tra Jó z s e f állo­ másvezetőnek és V ass P á l állomásfőnöknek volt. A vizsgálat alá vontak közül negyvenet minősítettek vétkesnek szolgálati vétségben (!), amely a köztársasági és demokratikus államrenddel ellentétben álló magatartásban nyilvánult meg. 76 �Törvénysértő volt a fegyelmi tanács döntése azért, mert még ha a vádlot­ tak részt vettek volna is a tüntetésben, az nem minősíthető szolgálattal ellen­ tétes tevékenységnek. Ráadásul a fegyelmi tanács határozata kimondta azt is, hogy a vasutasok egy részét azért büntetik, mert ha ők nem is, de a család­ tagjaik követték el a nekik felrótt vétséget. Azonnali hatállyal elbocsátottak harminchetet, ennél kisebb büntetéssel sújtottak tizenhatot. Három esetben további vizsgálatot tartottak szükségesnek. Mindössze hat vádlottat mentet­ tek fel. A bizottság úgy döntött, hogy az eljárás alá vont tizenhat nyugdíjas ügyé­ ben az eljárást megszünteti, mert rájuk nem terjed ki a hatásköre, de meg­ felelő megtorlás céljából ügyükről értesíti a nyugellátást folyósító hivatalt. A nyugdíjintézet a kapott értesítés nyomán megvonta a nyugdíjukat. A vasutas fé r je k elhurcolása A fegyelmi tárgyalás még be sem fejeződött, már 26-án éjszaka őrizetbe vették a hatvani vasutasok újabb csoportját: Ign atovits Sándort, Z sá k ai Lászlót, C sabli Lajost, D é v é n y i Já n o st és másokat. Azt mondták nekik, hogy csak néhány perces kihallgatásra kell bemenniük a rendőrkapitányságra. Ott azonban a fogdában gyűjtötték össze, majd teherautókkal a kistarcsai inter­ nálótáborba szállították őket. Innen kerültek néhány hét után vagy a recski kényszermunkatáborba, vagy internáltként kellett dolgozniuk az ország külön­ böző városaiban a nagy építkezéseken: Sztálin városban, Inotán, Isaszegen, Gödöllőn és máshol. A családtagok kitelep ítése A feleségek és a gyermekek hiába várták vissza a rendőrkapitányságról az „ötperces kihallgatásra" elvitt apákat. Június 27-én, kedden, éjfél után teher­ autók álltak meg harmincnégy család háza előtt. A lakásokba benyomuló ávósok közölték a rémült anyákkal, hogy kitelepítik őket gyermekeikkel együtt a Hortobágyra: a férjük már előre is ment a lakást elfoglalni és elő­ készíteni. Egy órát adtak a szükséges bútorzatok, ruhaneműk és élelmiszer öszszecsomagolására. Az anyák megpróbáltak tiltakozni, egyesek jajgatva ellen­ álltak, mások megtörten engedelmeskedtek. Felrakták a teherautóra az ágyat, varrógépet, edényeket, ágyneműt, ruhaneműt, élelmiszert. Volt aki disznót, kecskét is. Mielőtt kivilágosodott volna, megindultak a teherautók a Horto­ bágyra. Az üresen maradt lakásokat egyelőre lepecsételték. Az állatokat a szomszédok vagy a rokonok gondozták egy ideig. Aztán a magántulajdonban levő családi házakat államosították, a lakásokat a rendszer kegyeltjeinek utal­ ták ki. Így kapott lakást az új tanácselnök, az M SZBT függetlenített titkára, több vasutas, rendőr és mások. A lakásban maradt ingóságokat leltárba vet­ ték, majd azokat a kegyelteknek juttatták: „Rákosi elvtárs ajándékaként” . Legalábbis egyesek erre hivatkozva tagadták meg később a visszaszolgáltatást. H arm inchat hónap internálás Miután a fizikai kényszer alkalmazásával lefolytatott kivizsgálások nem jártak eredménnyel, mert nem sikerült elegendő bizonyítékot kicsikarni a bí­ rósági eljáráshoz, a foglyokat a kistarcsai internálótáborba vitték. Onnan irá­ nyították át őket a különböző kényszermunkatáborokba. Ezek közül a legembertelenebb a recski tábor volt, ahol nagyon rossz élelmezés mellett követ bá- 77 �nyásztattak a rabokkal. Gyakori volt a tettleges bántalmazás, a lelki meg­ alázás. A külvilággal nem érintkezhettek: levelezést nem folytathattak, cso­ magot nem kaphattak, látogatót nem fogadhattak. Nem volt ennyire embertelen a bánásmód a nagy építkezések mellett ki­ alakított internálótáborokban. Itt kapcsolatot tarthattak az otthoniakkal, még látogatni is lehetett őket. Az asszonyok és a gyermekek a Kónya-pusztai és a Borzas-pusztai állami gazdaságban kerültek szinte jobbágysorba. Nem voltak körül kerített zárt táborban, de rendőrök őrizték őket. Körletüket engedély és rendőri felügyelet nélkül el nem hagyhatták. A bánásmód, a hangnem durva és sértő volt. Tö­ megesen istállókban és egyéb gazdasági épületben voltak elszállásolva. Mun­ kába rendőri kísérettel jártak. A városi munkásasszonyok számára ismeretlen mezőgazdasági munkát kellett végezni, olyan csekély bérért, amelyből a csa­ lád számára szükséges élelmet is alig tudták megfizetni. Munkaruhát nem kaptak. Tisztálkodási és egészségvédelmi feltételeket nem biztosítottak szá­ mukra. Levelezésüket cenzúrázták, látogatót csak engedéllyel fogadhattak, csomagot meghatározott időnként kaphattak hazulról. A szabadulás Az internált vasutasok közül néhányat szabadon engedtek már 1951 de­ cemberében, de ezek legtöbbjét néhány hét múlva újra internálták családjuk után a Hortobágyra. Aztán a csecsemőket, óvodás korúakat és néhány kisisko­ lást engedtek haza a rokonokhoz. Csak 1953-ban történt meg az internáló­ táborok felszámolása. Egyeseket már tavasszal, legtöbbjüket a nyár folyamán, az utolsókat szeptemberben engedték haza. A szabadulás után megtiltották nekik, hogy a történtekről beszéljenek. A lakásukba csak akkor térhettek vissza, ha a helyükre beköltözött lakó önként visszaadta a lakást vagy ha megfelelő cserelakást ajánlottak fel. Így a legtöbben rokonoknál, ismerősök­ nél kaptak férőhelyet, vagy albérlők lettek. A korábbi munkahelyekre nem vették vissza a vasutasokat, csak az öt­ venes évek végén. Addig a környék bányáiban, ipari üzemeiben kerestek munkát, de még innen is elbocsátottak néhányat, mint egykori internáltat. 1957 után, fokozatosan rendeződtek ügyeik. Lakáshoz jutottak, visszakap­ ták, visszavásárolták a házukat, néhányan segélyt kaptak az életük újra­ kezdéséhez. A gyermekek igyekeztek az iskolában behozni a lemaradást. A legtöbb vasutasnak felajánlották, hogy visszaveszik őket a korábbi munkahelyükre. Rehabilitálási kérelmüket azonban elutasították arra hivat­ kozva, hogy erre nincs szükség, mert nem bírósági ítélet sújtotta őket. Nyug­ díjuk megállapításakor az internálásban töltött éveket nem vették figyelembe. A több mint háromévi szenvedés mély nyomokat hagyott az internáltak­ ban. Egészségük súlyosan megkárosodott. Volt, aki elzüllött, sohasem tu­ dott visszatalálni a társadalomba. Mások még évtizedek múlva is attól ret­ tegtek, nehogy újból elvigyék őket. (Ma sem mernek beszélni a velük történ­ tekről.) Vannak, akik még mindig féltik gyermekük jövőjét, nehogy hátrá­ nyosan érje, ha kiderül, hogy a szülei internáltak voltak. Amikor ezek az emberek a legnagyobb bajban voltak, sem a felettes szer­ veiktől, sem a szakszervezettől nem kaptak védelmet, támogatást. Ideje len­ ne pótolni és jóvá tenni azt, amit még lehet... (Folytatása következő lapszá­ m unkban.) 78 �KO VÁTS G YU LA Koncepciós perek Nógrád megyében Manapság ha az emberek a koncepciós pereket hallják emlegetni, elsősor­ ban a nagy „közismert” ügyek jutnak eszükbe. (Rajk, Mindszenty, M A O R T , S T A N D A R D stb.). Kevesebb szó esik azonban azokról, a magyar társa­ dalom széles rétegeit érintő perekről, amelyeket egy történelmileg, ideoló­ giailag súlyosan hibás politika jegyében tömegével folytattak le M agyaror­ szágon (és a többi kelet-európai országban) 1 945 —1962(?) között, nem sorolva ide az 1956-os népfelkelést követő megtorlásokat. A cél világos volt. Minden eszközzel biztosítani kellett egy szovjet típu­ sú, diktatórikus állami, gazdasági struktúra kialakítását és annak megszi­ lárdítását. Ebben a büntetőjognak és az igazságszolgáltatásnak kimagasló szerepet szántak, mert a törvényesség látszatát mindenáron - ha ez nem is mindig sikerült - meg kívánták őrizni. Tudjuk, hogy a párt - a fegyverekre és titkosrendőrségére támaszkodva - miként vonta egyre erősebb befolyása alá a társadalom minden területét, miként tette akaratának engedelmes végrehajtóivá az állami intézményeket. E zt a sorsot a bíróságok, ügyészségek sem kerülhették el! A bírói függet­ lenség megszüntetésével, az ügyészségek, bíróságok közvetlen pártirányítá­ sával éppen e szervek kényszerültek leginkább arra, hogy „törvényes’' mó­ don teremtsék meg a félelem légkörét. A büntetőeljárások tömegei bizo­ nyítják, miként használta fel a párt- és államhatalom az igazságszolgálta­ tást politikai ellenfelei (vagy vélt ellenfelei) félretételéhez, megsemmisíté­ séhez, az államosítások zavartalan biztosításához, vagy akar torz gazdasági elképzelései megvalósításához. A kívánatosnak nyilvánított ideológia terjesztése olykor - a szó szoros értelmében - tűzzel-vassal történt. E politikának pedig nemcsak a vezető, nevesebb politikusok estek ál­ dozatul, hanem tömegével olyan egyszerű, hétköznapi emberek is, akiknek a nevében és érdekében (!?) a döntéseket hozták. * Közelmúltunkban a demokrácia megteremtésének viharosan zajló esemé­ nyei égető szükséggel hozták felszínre annak igényét, hogy a történelmi igazságtétel jegyében - a nagy perek mellett - mindazokat a büntetőeljá­ rásokat is felülvizsgáljuk, amelyek a politikai koncepció jegyében igazság­ talanul és törvénytelenül folytak le annak érdekében, hogy e perek elítélt" jeit erkölcsileg és anyagilag is rehabilitálhassák. A feladat óriási volt. A z emberek jogos igénye - nevezetesen, hogy min­ den egyes ügyet vizsgáljanak felül - szembekerült a lehetőségekkel, hiszen több tízezer akta kézbevétele és áttekintése egyszerűen nem volt megoldha­ tó. Külön nehezítette a helyzetet az, hogy az időközi selejtezések, a gondat­ 79 �lan tárolás vagy a szándékos megsemmisítések miatt az iratok egy része már nem volt megtalálható, és az is, hogy az irattározás a jelentősebb ügyek esetében - még a legutóbbi időkig is - sajátos belügyi szempontok szerint nem a bíróságokon, hanem a Belügyminisztériumban történt. A megmaradt iratanyag még így is olyan nagy mennyiségű volt, hogy egyedüli megoldás­ nak az látszott, ha azokat célzatosan, a koncepciózus ítélkezés jegyeit ke­ resve vizsgáljuk át:, olyan ügycsoportokra irányítva a figyelmet, amelyek­ ben hasonló elemek nagy valószínűséggel előfordulhatnak. - Ezek az ügy­ csoportok elég jól elkülöníthetőek, hiszen koncepciózus eljárásra leginkább az állam és társadalmi rend, továbbá a közrend és közbiztonság elleni, illetőleg a terv, vagy a közellátási bűncselekmények kapcsán került sor. (Természetesen nem lehetett kizárni azt sem, hogy egyedi kérelemre a cél­ zottan vizsgált percsoportokon túl, egyéb percsoportba tartozó ügy is felül­ vizsgálatra kerüljön. Minden bűncselekmény-kategóriára azonban - az ügyek már említett nagy száma miatt - az egyedi vizsgálatot nem lehetett kiterjeszteni.) A kormány által létrehozott - jogászokból és történészekből álló - bi­ zottság tagjaként több hónapon keresztül foglalkoztam a Nógrád megyében folyamatban volt büntetőperek iratainak a felülvizsgálatával. Mielőtt a vizsgálat megállapításairól részletesebben szólnék, röviden vá­ zolnom kell azt, hogy mitől is lesz egy büntetőeljárás koncepciózussá. A kérdés látszólag egyszerű, nevezetesen, hogy itt bűnösség nélkül, kreált per­ ről van szó. A valóságban azonban a dolog ennél bonyolultabb. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy egy létező jogszabály valós sérelme miatt, eljá­ rásjogi értelemben kifogástalanul lefolytatott per is lehet koncepciózus. Végig kell tehát tekinteni a jogalkotás-jogalkalmazás korabeli helyzetét is. A központi elhatározás jogszabályokban jelent meg, amelyek azonban - nem lévén valódi demokrácia - csupán egy szűk hatalmi csoport érde­ keit közvetítették. A látszatdemokráciával létrehozott jogszabályok megha­ tározott cél szerinti érvényesülését a párt, a jogalkalmazó szervek közvet­ len irányításával, olyan utasításokkal biztosította, amelyeknek célja a jogalkalmazó szervek közvetlen befolyásolása, az igazságszolgáltatás függet­ lenségének a felszámolása volt. Mindezek eredményeként a jogalkalmazás legfeljebb a törvényesség látszatát őrizhette meg. A büntetőítélkezés irá­ nya a társadalom védelme helyett az állampárti célok védelme irányába tolódott el, és ez szükségképpen eredményezte a törvénytelen, koncepciózus perek tömegét. De hogyan is nézett ki ez a gyakorlatban? Az árdrágító visszaélésekről, és a közellátás elleni bűncselekményekről, a háború utáni nehéz gazdasági helyzetben született, a később hírhedtté vált 8800/1946. M E számú rendelet. E jogszabály eredetileg helyes indo­ kok alapján jött létre (noha sok tekintetben téves alapokon állt). Később - 1949-ben - azonban abból a szemléletből kiindulva, hogy a gazdaság adminisztratív eszközökkel is jól működtethető, tömegesen indítottak tör­ vénytelen büntetőeljárásokat a parasztok tízezrei ellen. A jogalkalmazást a párt az Igazságügyi Minisztériumon keresztül közvetlenül irányította, szá­ mon kérve a bíróságokon a szigorú büntetéskiszabási gyakorlatot. Az ered- 80 �meny: a parasztság százezreinek jogfosztottsága, egzisztenciális ellehetetle­ nülése, súlyos börtön- és pénzbüntetések. Mindezt azért kellett előrebocsátani, hogy világosan lássunk: egy - lát­ szólag - mégoly törvényesen lefolytatott eljárás is lehetett eredendően kon­ cepciózus, ha a jogalkotás maga eltért a hagyományos jogelvektől, és nem állt mögötte valóságos társadalmi igény és erő. A diktatúrák természeté­ ből következik, hogy a hatalmi elit hatalmának megtartását széles körű jog­ alkotással is igyekszik biztosítani. Ezek a jogszabályok azonban éppen ar­ ra születnek, hogy minden demokratikus megnyilvánulásnak gátat vesse­ nek, kilátásba helyezve a retorziók széles skáláját, az állásvesztéstől az akasztófáig. E jog érvényrejuttatásához pedig olyan eszközrendszer társul, amelyben mindennaposak a testi és lelki kínzások, az állampolgárok meg­ alázása, sőt a kollektív büntetések is. * A Nógrád megyei ítélkezés ebben az időben hű tükörképe volt az orszá­ gos gyakorlatnak, noha természetszerűleg - mint ahogy erről majd a ké­ sőbbiekben is szólok - mégis hordozott magán bizonyos helyi jellegzetes­ ségeket. A témánk vizsgálata szempontjából számba vehető ügyekkel 1945 és 1949 között a Balassagyarmati Népbíróság, később pedig a Balassagyarm ati Tör­ vényszék, illetőleg a Balassagyarmati Megyei Bíróság foglalkozott. A meg­ maradt iratanyagot a Nógrád Megyei Levéltár őrzi. A több hónapos irattanulmányozás során összesen 276 ügyiratot néztem át. Ezek közül 130 népellenes, 40 háborús bűntett, 71 tiltott határátlépés, 16 izgatás, 6 fegyverrejtegetés, 5 közellátás érdekét veszélyeztető bűncse­ lekmény és néhány más jellegű bűncselekmény miatt folyt. A vizsgálat nem terjedt ki az 1956. utáni megtorlás kapcsán lefolytatott büntetőeljárásokra, tekintettel arra, hogy az időközben megalkotott 1989. évi X X X V I. Tv. már rendelkezett a népfelkeléssel összefüggő elítélések or­ voslásáról. Hasonlóképpen nem kerültek a kezembe azok a periratok sem, amelyek főbenjáró állam elleni bűncselekményeket (lázadás, rombolás, öszszeesküvés stb.), továbbá katonai bűncselekményeket tartalmaztak, mint­ hogy ezek, a hatásköri szabályok szerint nem tartoztak a megyei bírósághoz. Az iratok vizsgálata során elsősorban arra törekedtem, hogy feltárjam mindazokat az elemeket, amelyek az eljárás koncepciózus lefolytatására utaltak. Melyek is voltak ezek? Elsősorban a tényállás valótlansága, vagy kreált volta, továbbá a valóságellenes következtetések, az anyagi jogsértések (pl. büntethetőséget ki­ záró vagy megszüntető okok figyelmen kívül hagyása), az embertelen, a kegyetlen büntetések alkalmazása, eljárásjogi visszaélések és törvénytelen­ ségek, mint a büntetőeljárás alapelveinek (ártatlanság vélelme, a védelem vagy a törvény előtti egyenlőség elve) megsértése vagy figyelmen kívül ha­ gyása, valam int az erőszakkal, fenyegetéssel szerzett bizonyítékok és val­ lomások (gyanúsított verése, pszichikai presszionálása) stb. megléte. Vizsgálatunk lényegének megismertetésében az látszik a legcélszerűbbnek, ha a per megindításától, annak befejezéséig a fontosabb eljárási mozzana­ tokat tekintjük át. 81 �A fe lje le n t é s és a n yom ozás. A z általam megvizsgált iratokból kiderült, hogy a feljelentést, szinte min­ den esetben, hivatalból a rendőrség vagy az Á V H . valam ely tagja tette, és azt csak ritkán támogatták valós bizonyítékok, - helyettük mindössze ho­ mályos utalások történtek arra nézve, hogy honnan ered a leírt információ. Több olyan feljelentést is találtam, amelyek teljességgel valótlan adatokon alapultak, és csupán ahhoz kellettek, hogy ennek alapján letartóztatás, vagy őrizetbe vétel mellett megindítsák a gépezetet. A megindult nyomozásokat - különösen az 1950 és 1953 közötti idő­ szakban - a törvénytelen eszközök alkalmazása, a kiszolgáltatott helyzetbe hozott gyanúsítottak testi és lelki kínzása, a tanúk megfélemlítése, a bizo­ nyítékok koholása, a terheltek védekezési jogainak akadályozása és lehe­ tetlenné tétele jellemezte. Különösen ez volt tapasztalható az Á V H tagjai által végzett kihallgatásokra és egyéb nyomozati cselekményekre. Az iratokból persze ezek sokszor csak közvetetten voltak kideríthetőek. Az egyik ügyben például, ahol az ügyészség háborús és népellenes bűntettel vádolta a szorospataki bányaüzem foglalkozás szerinti üzemvezető bányamesterét, a bírósági tárgyaláson az ügy v a la m e n n y i s z e r e p lő je visszavonta az Á V H előtt tett vallomását. A visszavonás indoklására pedig kitérő vá­ laszokat adtak. D e nyilvánvaló volt a beismerő vallomás törvénytelen meg­ szerzése az esetben is, amikor a k é t h o ld földdel rendelkező vádlott kije­ lentette: „beismerem, hogy mint kulák a tszcs, ellen izgató kijelentéseket tettem” . A fegyverrejtegetési ügyekben rendszeresen felmerült a fegyvereknek az Á V H általi elrejtésének a gyanúja, melyből arra lehetett következtetni, hogy a nyomozás minden előzmény nélkül a terhelt lakásán, illetőleg por­ táján történő kutatással és a fegyverek m egtalálásával kezdődött. Itt kell említést tenni az előzetes letartóztatásokról is. A személyi sza­ badság korlátozása szerves része volt a megindított eljárásoknak, s ezt még olyan ügyekben is alkalmazták, ahol a bíróságok rendszerint néhány hónapi börtönbüntetést szabtak csak ki. - Noha az akkori perrendtartás is feltételek­ hez kötötte a letartóztatás alkalmazását, ezek meglétét gyakorlatilag nem vizs­ gálták. Az előzetes letartóztatások széles körű alkalmazása nyilvánvalóan növelte az emberek kiszolgáltatottságát, és a hosszan tartó előzetes szabad­ ságelvonásban a hatóságok könnyebben megtörhették a terhelt ellenállását, könnyebben megszerezhették az általuk szükségesnek vélt vallomást. A z ü gyész e lő tti e ljá rá s , a v á d e m e lé s . A nyomozás befejezését követően az iratok az ügyészhez kerültek, aki döntött a vádemelésről, vagy a vád megszüntetéséről. A z ügyészi eljárás megmaradt iratai sajnos nem alkalmasak a nyomozás során elkövetett törvénysértések feltárására. A cselekmény megítélése szem­ pontjából ugyanis rendszerint nem volt eltérés a nyomozást végző hatóság és az ügyészség álláspontja között. A vádirat teljes egészében magáévá tet­ te a nyomozás „bizonyítékait” , mégha azok törvényes megszerzését, vagy tényszerűségét illetően komoly aggályok merülhettek is fel. A z ügyészi ki­ hallgatás, a nyomozás során előadott vádlotti nyilatkozat rövid, olykor szó szerinti megismétlésére szorítkozott. D e hasonlóan törvénysértő volt 82 �sokszor a vádemelés is, minthogy a vádiratok nem minden esetben tartal­ mazták a tényállás megállapításához szükséges tényeket, nem jelölték meg a bizonyítékokat, és így nem is lett volna alkalmas érdemi tárgyalásra. Ezt némelyik bíró szóvá is tette. Így például egyikük ,, . . . a tárgyalás előtti napon érdeklődött a vádiratot szerkesztő ügyésztől aziránt, hogy a vádirat­ ban megjelölt, zavaros szólamokkal fűszerezett tényekből ténylegesen mit is kíván a vád tárgyává tenni.” A korabeli jegyzőkönyvekből az is kiderül, hogy az ügyészség sajnos nemegyszer a tényektől elvonatkoztatva minősí­ tette a cselekményeket, sorozatosan emelt vádat és kért súlyos büntetést je­ lentéktelen, - még a korabeli szemlélet szerint is csekély tárgyi súlyú cse­ lekmények miatt. A tárgyalóügyészek rendkívül merev, a tárgyalás ada­ tait, a felmerült új bizonyítékokat teljességgel figyelmen kívül hagyó ma­ gatartást tanúsítottak, és még olyan esetben is fenntartották a vádat, és súlyos büntetés kiszabását kérték, amikor az már korábban teljes egészében összeomlott. Jellemző erre egy izgatás miatti vád alól felmentett vádlott esete, ahol az ügyészi fellebbezés így érvel: ,, Köztudom ású , hogy az ellen­ ség igyekszik saját bőrének megmentése érdekében mindent elkövetni, ha kell még a tanúkat is befolyásolni a vallomás visszavonása végett. . . Úgy, hogy nem kellett volna magát a megyei bíróságnak nagyon megerőltetni, hogy a proletárdiktatúra elnyomó funkcióit gyakorolva a vádlott bűnössé­ gét megállapítsa, őt méltó büntetéssel sú jtsa ” A tárgyalás. A lefolytatott tárgyalások látszólag megfeleltek a törvényesség korabeli követelményének. A résztvevők kihallgatása - a jegyzőkönyvek tanúsága szerint - szabályosan történt, azt azonban természetesen már nem lehetett mindig pontosan felderíteni, hogy a jegyzőkönyvek kellő hűséggel tartal­ mazták-e a tárgyalási eseményeket. Az vitathatatlanul kiderült azonban, hogy a bíróságok nem törekedtek a vádlott javára szolgáló körülmények felderítésére, feltárására. A bírói gyakorlat „vádcentrikus” volt, melyhez még hozzájárult a védelem formális jellege is. Csak elvétve találtam széles körű, jogi érvelést tartalmazó védői fellebbezést. Ilyen védői magatartás a tárgyalási jegyzőkönyvekből csak ritkán derült ki. A vádlott és a védelem részéről olykor előforduló bizonyítási indítványokat a bíróság következe­ tesen elutasította, és nem volt gyakorlat az sem, hogy a megnyugtató bi­ zonyítás érdekében a tárgyalást elnapolták volna. A bírói ítélkezés koncepciózussága az említetteken túl jobbára az ítéletekből derült ki. A vád­ lottra kiszabott elmarasztaló ítéletek nemegyszer a cselekmény tárgyi sú­ lya által nem indokolt, súlyos büntetést tartalmaztak, amelyekben mindig nagy nyomatékkai szerepeltek a bíróság által súlyosbító körülményként ér­ tékelt politikai-ideológiai szempontok, és szinte elenyészően csekély mér­ tékben a vádlott javára szolgáló, vagy a cselekmény súlyát más okok mi­ att csökkentő körülmények. Az ítéletekből a megtorlás, és a megtorlás ál­ tali generális prevenció (általános megelőzés) szándéka tűnik ki. A megvizsgált ügyek közül, mint a megyei koncepciós ítélkezés minta­ példáját, a B. 758/1951. számú ügyet emelném ki, annál is inkább, mert végeredményét tekintve ez volt a legtragikusabb. Az ügy két vádlottja, id. dr. B. K . és fia . A z I. rendű vádlott értelm i­ ségi családból született, apja kúriatanácselnök, anyja kereskedelm i osz83 �tályta n ácso s lá n y a v o lt. Á lla m - és jo g tu d o m á n y i cím et szerzett, m a jd Pá­ rizsb a n d ip lo m á c ia i fő is k o lá t vég z ett. K é s ő b b a F ö ld m ű v e lé sü g y i M in is z té ­ riu m b a n fo g a lm a z ó , m a jd fő is p á n i titk ár. 1 9 2 5-b e n fe le s é g ü l v e tte e g y cser­ háts u rá n y i 16 0 0 h o ld a s fö ld b ir t o k o s lá n y á t. 1 9 2 8 - 1 9 3 2 -ig fő sz o lg a b író , m a jd a ttó l k e z d v e a B e lü g y m in is z té riu m b a n d o lg o z o tt, a h o l n é h á n y é v ig K e r e s z t e s - F is h e r b e lü g y m iniiszter s z e m é ly i titk á ra . K é s ő b b o sztálytan ácso s­ sá n e v e z té k k i, m a jd 19 4 4 -t ő l a B M ú tle v é lo s z tá ly á n m ű k ö d ö tt. 19 4 6 -tó l 1 9 49-ig a K ö z p o n t i Ille tm é n y h iv a ta l r e v iz o r a egészen 19 4 9 -b e n tö rtén ő n y u g d íja z á sá ig . A t t ó l k e z d v e B a la to n s z a b a d ib a n élt. A fe ls z a b a d u lá s e lő tt a n y ila s o k in te rn á ltá k , a fe ls z a b a d u lá s u tán E r d e i F e r e n c m e g b íz á s á b ó l ő s z erv ez te m eg a B M ú tle v é lo sz tá ly á t. A z a p a és fia e lle n 1 9 5 1 - b e n e m elt v á d : fe g y v e r r e jt e g e té s b ű n tette. A v á d sz erin t d r. id . B . K ., m in t b e lü g y ­ m in is z tériu m i osztálytan ácso s az e n g e d é lly e l szerzett fe g y v e r e it 19 4 6 -b a n n em a d ta le , h a n em azokat fiá n a k a d ta át, a k i a saját - e n g e d é ly n é lk ü l tartott - fe g y v e r é v e l eg y ü tt 1 9 5 1 - i g , a le fo g la lá s ig , a cserh átsu rá n y i b ir ­ to k u k o n rejte g e tte . 1. re n d ű v á d lo t t e g y é b k é n t 19 4 9 -tő l e g y á lta lá n n em élt C serh á tsu rá n y b a n . A sta tá riá lis íté lk e z é s h a tá ly a a lá tartozó fe g y v e r r e jt e ­ g e té s n yo m o z ása az ira to k szerin t 1 9 5 1 . m á ju s 6-án in d u lt, a tá rgy alásra és az íté le tr e 1 9 5 1 . m á ju s 8-án k e rü lt sor. K ö z v e t e t t e n a z o n b a n k id e r ü lt, h o g y ezt m e g e lő z ő e n a k é t v á d lo tt m á r 23 n a p ja le v o lt tartó z ta tva , e n n e k a z o n ba n az ira to k b a n n in cs n yo m a . A m e g y e i b író sá g r ö v id tárg y a lá so n m e g á lla p ítv a m in d k é t v á d lo t t b ű n ö sség ét a fe g y v e r r e jte g e té s b e n - az I. re n d ű , 50 é v e s , ig a zo lta n b e te g e s v á d lo tta t h a lá lra , a II. re n d ű v á d lo t t a l 1 5 é v i b ö rtö n re ítélte. A z íté le t m egh o z ata lá t k ö v e tő e n a b író s á g i tanács k e g y e lm i tanáccsá a la k u lt át, a m e ly az I . re n d ű v á d lo t t k e g y e lm i k é re lm é t e lu ta síto tta és r ö v id d e l ezu tán d r. B . K .- t a m e g y e i b író sá g u d v a r á n f e l ­ ak aszto ttá k. A z e lre tte n tő íté le te t a b író sá g I. re n d ű v á d lo t t vo n a tk o z á sá ­ b a n azzal in d o k o lta , h o g y „ a H o rth y k a p ita lis ta r e n d s z e rb e n fő is p á n t tit­ k á r, sz o lg a b író , K e r e s z t e s - F is h e r b e lü g y m in is z te r sz e m é ly i titk á ra , m in isz ­ te ri osztálytan ácso s, to v á b b á a fe le s é g e r é v é n 16 0 0 k a ta sz te ri h o ld a s ú ri b irto k o s v o lt, ezt a fö ld b ir t o k o t a fe ls z a b a d u lá s k ö v e tk e z té b e n v e sz te tte el, e z e k a k ö r ü lm é n y e k ö n m a g u k b a n is ig a z o ljá k , h o g y osztály e lle n s é g , és sz e m b e n á ll a h a ta lo m ra ju to tt d o lg o z ó n é p p e l." Ú gy gondolom, nem kell különösebb kommentár az ügyhöz. Noha az iratok szerint mindkét vádlott valóban elkövette a - lényegében ma is büntetendő - fegyverrejtegetés bűntettét, az embertelenül súlyos büntetés és a bíróság ítéletének indoklása nyilvánvalóvá teszi az eljárás koncepció­ zus lefolytatását. E z az ítélet nyíltan a volt uralkodó osztály megsemmisí­ tését vette célba, más ügyekben azonban rendre feltűnnek az éppen soron lévő és megoldandó ideológiai, politikai feladatok. Így az ítélkezésben megjelenik a kulákság elleni harc, a tszcs szervezésének védelme, a be­ gyűjtési tervek teljesítésének elősegítése, vagy a szocialista munkaverseny támogatása. Az ügyek tömege és azok eredményei beszédesen azt bizonyít­ ják, hogy mit is jelentett a ,,proletárdiktatúra elnyomó funkciója” . V é g ü l fe lt é tle n ü l sz ó ln i k e ll a z o k ró l a b ír ó k r ó l is, a k ik e z e k e t az ít é le ­ te k e t h o z tá k . A megyei ítélkezésben részt vevő bírák egy része jól képzett, diplomáját 1945. előtt szerzett szakemberek voltak, akik igyekeztek bírói esküjükhöz 84 �hűen szolgálni, s akik igyekeztek a hagyományos jogelvekre támaszkodni ítélkezéseikben. A bírói értekezletek jegyzőkönyveiből azonban az is kiderült, hogy - különösen 1949-től - már igen súlyos nyomás nehezedett a bírói állományra, s az államhatalom a maga érdekeinek feltétel nélküli é r vényesítését várta el tőle. Ennek a nyomásnak nem mindenki tudott vagy akart ellenállni, míg mások sajátos taktikát választva próbáltak lavírozni. A bírák nehéz helyzetét mutatja az is, hogy az országos vizsgálat feltárt olyan eseteket, amelyekben hadbírókat ítéltek igen súlyos büntetésekre csak azért, mert ítélkezésük során nem voltak elég szigorúak. A megyei bírósági értekezleten rendszerint képviseltette magát az Igazságügyi Minisz­ térium, illetőleg a párt, amelynek kiküldöttje részletesen bonckés alá vette az ítélkezés színvonalát, annak megfelelő beilleszkedését az osztályharc pillanatnyi keretei közé, a büntetéskiszabási gyakorlat enyheségét stb., és néven nevezve állította pellengére azokat a bírákat, akik a „követelm é­ nyeknek” nem akartak, vagy tudtak megfelelni. A jogalkalmazás és igazságszolgáltatás eme sajátos „irányításának” , a bírói függetlenség teljes felszámolásának hű tükörképei az említett bírósági jegyzőkönyvek. Mindezek ellenére számomra meglepő volt az, hogy mégis sok felmentő ítélet született, amelyek igen sok tanulsággal szolgálnak. Ezekben az eljá­ rásokban mindig jelen vannak az egyszerű, és félelemben élő emberek, akik az esetleges retorziók veszélye ellenére is vállalták az igazságot, a vádlott javára tett tanúvallomást, hogy a bírót az objektív igazságnak megfelelő ítélet meghozatalához segítsék. Hogy ezekben az esetekben melyik bíró, miként alkotta meg a bizonyítási eljárás eredményét, az valóban az igazság iránti személyes elkötelezettségétől függött, és attól, hogy mi­ lyen mértékben volt hajlandó „b eá lln ia sorba” , és vállalni a törvénytelen ítélkezés erkölcsi és lelkiismereti súlyát. A törvénysértő ítéletek nagy szá­ ma sajnos, azt mutatja, hogy sok olyan bíró akadt, aki számára ennek vállalása még ilyen körülmények között sem volt túlságosan terhes. 85 �HORVÁTH G Y U LA : Doni magyar apokalipszis I I. 1 943. január 21. csütörtök, Hm elevij Les-Parnicsnij Nagyon nagy a hideg. Nincs hőmérőm, de -30 C 0 körül lehet. Az embe­ reim1 nem bírják, sok a fagyásos sérült. 50 főt hátra kell küldeni, mert lát­ szik rajtuk a fagyási sérülés és nem bírják a szabadban való kintlétet. Nem csoda, ugyanis a kemény földben nem lehet védőárkot ásni. Hólapátokat ka­ punk és méteres hófalakat építünk végig a kijelölt védősávon, hogy legalább ezek mögött rejtőzve ne lássa mozgásunkat az ellenség. Ez aztán nem véd a leggyengébb lövedék ellen sem. Ebben a hidegben pedig a sebesülés a ha­ lált is jelenti, ha nem tud a sebesült valamilyen házba bejutni, ahol kötszer­ rel el tudják látni és el tudják szállítani. Az előttünk levő erdőrészt, a jobbszárnyon visszafoglaljuk. Nem nagy erők voltak benne. Olyan dolgokhoz jutunk, ami nagyon jól jön. A raktár­ ban élelmiszer, bekecsek, bundák, meleg sapkák stb. Amit hirtelenében, tart­ va, mert nem támad. Sajnos, sok mindenünk odamaradt. Az a zászlóalj, meszalonnához és meleg holmihoz jutunk. Érthetetlen, hogy a géhások miért ül­ tek eddig ezeken, amikor a harcoló honvédeknek annyira szükségük lett vol­ na rá. 1 943. január 22. péntek Aránylag csendes nap. Szórványos tüzelés. F elderítés mind a két oldalról. Az ellenség úgy látszik elhagyott védőállásaink felkutatásával van elfoglal­ va, mert nem támad. Sajnos sok mindenünk oda maradt. Az a zászlóalj, me­ lyet felváltottunk még az első világháborúból jól ismert „borjúval” 2 a há­ tán menetelt, védőállásaikban sokat láttam a bunkerek falára felakasztva. Amit pedig ezredünk3 gazdasági raktárának visszafoglalása is bizonyított, még ott is volt élelmiszer, ital, ruha. Mi pedig itt dideregtünk a puszta hófalak mellett. 1 943. január 23. szombat, Hm elevij Les-Parnicsnij Hideg, ködös idő. Abból a kis erdőcskéből, amelyben az ezred gazdasá­ gi részlege, segélyhely, raktárak voltak, s melyet január 21-én Kuti szakasz­ vezetőék pár órára visszafoglaltak, az ellenség támadást hajtott végre a jobb szárnyon levő támpontunk ellen. A támadást sikerült visszaverni, s kb. 15 halott hátrahagyásával a támadók visszavonultak, magukkal cipelve sebesültjeiket. A géppuskás század állományában Kassán, az elindulásunk előtt 12 fő olyan honvéd volt, akiket egyenesen a büntetőintézetből kísértek át hozzánk. Állítólag önként jelentkeztek frontszolgálatra s így ígéretet kaptak rá, hogy hazatérésük után elengedik a büntetésüket. Emlékszem, hogy 1943 nyarán, 86 �még a betegszabadságom alatt minősítést kellett adnom név szerint ezekről az emberekről az ezred részére, amely aztán továbbította a büntetőintézetnek. K i­ vétel nélkül mindet úgy minősítettem, hogy érdemessé vált a büntetés törlé­ sére, akár hazakerült, akár nem tudtunk róla semmit. Itt jegyzem meg, hogy a háború után sokan, főleg olyanok, akik nem vol­ tak a fronton, a szemünkre hányták, hogy miért nem adtuk meg magunkat, miért harcoltunk. Én meg zsidó munkaszolgálatosokat is láttam a doni vé­ dőállásban, akik puskával a kezükben harcoltak a többi honvéddel. Mikor elbeszélgettem velük, hogy miért teszik, a következőket mondták: „ Nekünk a családunk odahaza van. Mi is haza akarunk menni, bármilyen megalázta­ tásban is volt eddig részünk” A zászlóalj minden tagja így gondolkodott. Haza akart jutni bármi áron. Ha lőttek rá, védekezett, s ha megszorították, futott. A harcolók háta mögött parancsnokságok, csapatcsendőrök voltak, akik mindenkit hajtottak előre a vonalba. Fogságba, amely egy ismeretlen valami volt, nem akartunk esni. 1943. január 24. vasárnap A vedősávunk balszárnyán lévő, s pár házból álló Hmelevij Les ellen erős támadás indul. A gyalogság támadása csaknem zárt tömegben veszi kezdetét nagy aknavető tűz és gyalogsági ágyúk tüzének támogatásával. A támadást visszaverik a falu házai között védők, igaz Ivanovka környékéről a saját és a rémet tüzérség is hatásos tűz alatt tartja a terepet. Mi oldalról látjuk a har­ cot, szerencsére minket csak lőnek, de erre a részre nem támad a gyalogság. A falu előtt hevenyészett drótakadályok. A fehér hóban, mint búzakévék ara­ tás után, úgy feküsznek az elesettek. A németek Voronyezs kiürítése miatt Gremjacsje—Ivanovka-Parnicsnij-Kocsatovka-Szemigyeszjátszkoje községek előtti felvételi állást4 minden áron tar­ tani akarják a magyarokkal a kiürítés befejeztéig. Ez sikerült is, mert január 27-én hajnalig tartottuk a kijelölt vonalat. Mi persze nem ismertük ekkor még sem az áttörés erejét, sem azt, hogy a szov­ jet csapatok milyen melyen nyomultak előre. Ezt csak a későbbiek során tud­ tuk meg. Ebben az időben a parancsnokaink akikkel csak akkor találkoztam, ami­ kor a vonalba kiküldtek: Darnay tüzér alezredes,5 vitéz Oszlányi Kornél ez­ redes, dr. Deseő vezérőrnagy6 és Martsa Sándor ezredes voltak. Ennek, a németek visszavonulását fedező harccsoportnak az egységei olyan alakulatok­ ból tevődtek össze, amelyek ezen a területen, vagy mint leváltok, vagy mint leváltottak, de újra előre lettek küldve. 1943. január 23. hétfő A havas, hideg éjszaka aránylag nyugodtan telt el. Hajnali öt óra körül kb. két zászlóalj erősségű orosz csapat szivárgott le az előttünk lévő völgybe, s támad a falura a hajnali szürkületben. A támadás iránya Hmelevij Les és Ivanovka házai. Hatalmas gyalogsági tüzet zúdítanak a vonalunkra egész nap, még a „Sztalin-orgona” is szól. A harc besötétedésig tart. A jobb szárnyon be­ nyomják a tüzérfigyelők támpontját is. Kilőnek egy géppuskánkat. Égnek a falu házai. A támadást sikerül visszaverni. Parancsot kapunk, hogy a jobb 87 �szárnyunk előtt lévő erdőre hajtsunk végre ellentámadást az esti szürkület­ ben. A harc egész éjszaka tart, de csak nagy veszteségeket hoz szamunkra. Elesik dr. Toldy zászlós, aki az ellentámadásra kirendelt századot vezeti. A támadásból visszajövő honvédek azt jelentik, hogy a sötétben és a hófúvás­ ban nem találták. Az alsó tisztikar minden dicséretet megérdemel. Minden támadásnál 3-4 tiszt megsebesül, vagy elesik. E bben a vonalban már csak Geiger főhadnagy' és én maradtam meg súlyosabb sebesülés nélkül. Embereink teljesen letörve, kimerülten, aki tud a sötétedést kihasználva, igyekszik hatra a faluba. Csak a tisztek személyes jelenléte tartja a vonalban őket. Aki hátramegy és meg bír menni, azt az ott levő parancsnokok össze­ szedik s egy-egy tiszt vezetésével visszaküldik hozzánk a vonalba. A nap folyamán Gulyás József és Gulin János is sok társával az utat ve­ rető tűzben hősi halált halt. Gulyás honvéd a géppuskás századnál volt újon­ com, úgy emlékszem rá, mint nagyon derék magyar fiúra. Szegény Gulin Já ­ nos pedig Kassán tisztilegényem volt. Tudtam róla, hogy máramarosi román fiú, öt lány testvére volt, a családban ő az egyedüli fiú. A katonaságnál ta­ nult meg magyarul, s azért vettem magam mellé, mert csaknem földiek vol­ tunk.8 Ivanovkáról küldték ki egységüket hozzám, a vonalba. Nagyon fáradt vagyok, testileg és lelkileg is. A magyar tüzérek figyelőjé­ ben Marton Bandi hadnagy és Auer Juszuf zászlós helyet adnak, hogy meg­ pihenjek a hóbunkerben. Híreket hallunk, hogy talán Kurszk felé fogunk viszszavonulni, mert a németek már kiürítették Voronyezst. Ezért kapjuk most a heves orosz támadásokat. Utóvédek vagyunk. 1943. január 26. kedd, Hm elevij Les- Parnicsnij Nagy a hideg, különösen éjjel: 30C0 körül. Korán esteledik. D él­ után három körül sötét van, csak a hó és a világító lövedékek fénye ad vi­ lágítást. Tegnap az egész védővonalon megújultak a támadások. Igen na­ gyok a veszteségeink. A hideg, a kimerültség, az ellenség tüze szedi az áldo­ zatok a t . Ivanovkáról állandóan küldik előre a vonalunk megerősítésére az ott ta­ lált embereket, egy-egy zászlós, vagy hadapród őrmester parancsnoksága alatt. Kell is az utánpótlás, mert azt hittem, hogy az éjszakát már nem bírják ki embereim. Napok óta a havon feküdni, hófalak mögött toporogni s mind ezt ellenséges tűzben, ez már emberfeletti. A korán beköszöntő esti szürkületben jön előre a mozgókonyha. Meleg levest kapunk. Ez egy kis erőt ad. Össze­ fagyva, halálosan fáradtan, de még megvagyunk. Szűkebb törzsemmel a tü­ zérfigyelők bódéjában üljük körül a kályhát. A hólé csöpög a nyakunkba, aludni ezért nem lehet. Talán ma nem olyan heves a támadás, mint tegnap. Így is egész nap lőnek bennünket gyalogsági ágyúval és aknavetővel. A nagy hó sok repeszt felfog. Sok így is a sebesülés. Heves tűz ül az Ivanovkából felénk vezető úton. A hozzánk küldött emberek közül sokan megsebesülnek. Délután a tüzérfigyelő parancsot kap, hogy bontsák a távbeszélővonalu­ kat és vonuljanak be az ütegükhöz. Látom a távozó tisztek arcán, hogy na­ gyon sajnálnak bennünket, mivel nekünk a további parancsig még itt kell ma­ radnunk. Visszahagyott leplezők vagyunk, akiket már talán leírtak. Az utol­ só parancs a távbeszélőn, hogy írásbeli parancsot kapunk majd a visszavonu­ lásra. Kiküldőnek 10 darab német 2. osztályú vaskeresztet, kitöltetlen ada­ 88 �tokkal, adjam ki azoknak, akik legjobban kitűntek a harcban. A kitüntetése­ ket nem kapjuk meg, de este tíz óra körül megérkezik az írásbeli parancs, egységemmel Ivanovkán át vonuljak vissza Sztaro Nyikolszkojéba. 1943. január 27. szerda, Sztaro Nyikolszkoje Hajnali két óra körül érkezünk Sztaro Nyikolszkoje keleti részére, a hoszszan elnyúló falu szélső házaihoz. A menettávolság mintegy 14 kilométer volt, de éjjel, nagyon fáradtan a sok szabadban eltöltött nap után inkább botorkáltunk, mint meneteltünk. A visszavezető úton sem magyar, sem német katonával nem találkoztunk. Lövések, rakéták tüzét körös-körül észleltük, s tudtuk is, hogy minket utó­ védnek, illetve leplező résznek hagytak hátra. Igyekeztünk, hogy mielőbb utol­ érjük a visszavonuló hadtest többi egységét. A kitaposott nyomon mentünk, melyen látszott, hogy nagyobb egységek használhatták. A falu szélén magyar őrséggel találkoztunk. Az üres házak között kere­ sünk pihenőhelyet. Pihenünk reggelig, mivel a parancs úgy szólt, hogy to­ vább Hoholba menjünk, keressük az oda vezető utat. Nyizs. Turovo irányába haladunk. Sztaro Nyikolszkojéban távbeszélőink házigazdájának házában krumpli­ levest főzünk. A házigazda nemcsak krumplit ad, hanem kenyeret is. Igen jó véleménye van a magyarokról. N incs gyűlölet a magyar katonák és az orosz falusi lakosság között. Az utakon égetik a gyönyörű, menetképtelenné vált autókat. Menetközben tűzrajtaütéseket kapunk az előnyomuló oroszoktól. Pánik, futás, majd a tüze­ lés szünetével tovább menet. Nyizs. Turovoban érjük utol a zászlóalj vonatrészlegét. Mivel parancs­ nokságainkat is utolértük, újra rendelkeznek velünk. Parancsot kapok, hogy em­ bereimmel biztosítsam Nyizs. Turovot, a Gyevica-völgyét. Járőröket küldök ki. Aki nincs járőrben, az a házakba húzódva pár órát pihen, eszik, ha van mit. 1943. január 28. csütörtök, Nyizs. Turovo-Sustovo Reggelig járőröztünk, majd folytatjuk a menetet északnak. Nyizs.Turovo, Sustovo és V erh. Turovo házai összeépültek. Az ellenség a nyomunkban. Sustovo házai között, oldalról nyugati irányból támadást kapunk. Nagy a pá­ nik a vonatnál. A lovak megvadulnak az aknavető és gyalogsági ágyú tüzétől. A repülők alacsonyan lecsapva végig géppuskázzák a falu házai között összezsúfolódó magyar alakulatokat. Németeket itt nem is látok, úgy látszik, már elvonultak. Egy szekéren rohanunk át a falunak azon a részén, amelyet erős aknavető tűz ver. Sok a halott és a sebesült. Dr. Deseő vezérőrnagy törzsével és csapatcsendőrökkel áll a falu közepén. Parancsot ad, hogy a mi alakulatunk egyik százada foglaljon védőállást. Én a vonatrészleggel tovább­ megyek Verh.Turovon át. Estére beérkezünk Vjasznovatovkára. Ezen a napon kb. 20 kilométert tettünk meg, nagyrészét ellenséges tűzben. 1 943- január 29. péntek, Vjasznovatovka - Novaja Olsanka (-30 C 0) Ez az első éjszaka, hogy meleg helyen egy éjszakát végig alhattam január 15 . óta. Ez nagy szerencse, mert az idő kiderült és talán az orosz tél leg­ 89 �hidegebb éjszakája ez. Reggel menet Novaja Olsankára. A páncéltörő löveg mozdonyán teszem meg a kb. 8 kilométeres utat. A fiúk egy feldúlt gazda­ sági raktárból szereztek élelmet, azt eszem én is, fagyos kenyérrel. Novaja Olsankára napfényes déli időben, égő házak között érkeztünk be. Ragyogóan süt a nap, az út mentén rengeteg holmi, melyek a repülőtámadáskor szóródtak széjjel. Hamar szürkül. A menet tart tovább, nagyon nehéz úton. A menetünket német oszlopok keresztezik. Még pisztolyt is fogok arra a németre, aki az oszlopunkat szállítja. Látja, hogy tiszt vagyok, s kezembe pisztoly, meghátrál. Ők, amint később kikövetkeztettem, a Kasztornoje térségéből Sztarij Oszkol irányába visszavonuló németek. Az esti szürkületben Gubanovo községen át a kis Krutaja Gora falucska házai közé érkezünk. Annyira nehéz volt a menet, hogy elmarad az eddig is nehezen vontatott, igen alacsony felépítésű páncéltörő ágyúnk is. Még a vo­ nalban kaptuk ezeket a 47 milliméteres, a németek által a belga hadsereg­ től zsákmányolt, csak jó utakon mozgatható ágyúkat. Nem emlékszem, hogy lőttünk volna vele. Igaz, ez a páncéltörő szakasz a két ágyújával egy másik alakulathoz volt vezényelve a zászlóaljunktól. Míg a védővonalban voltunk nem is volt velünk. Látom, hogy a III. hadtestparancsnokság tisztjei, maga gróf Stomm vezér­ őrnagy is, egy kis szalmatetős parasztházba húzódva pihennek. Sárkány vezér­ kari ezredes a gallérjánál fogva lökdös ki egy német altisztet, aki el akar­ ja foglalni a házat a németek részére. Nekünk semmi reményünk, hogy fedél alatt töltsük az éjszakát. Egy szekéren fekve, őrbundába burkolózva éjsza­ kázom, mellettem, sőt félig rajtam katonáim, talán négyen is. 1 943. január 30. szom bat, K ru ta ja G o ra , O lim -v ö lg y ( - 25C°) Egy kis, orosz parasztház egyetlen szobájában, tiszti megbeszélésre hívják össze a hadtest itt levő egységeinek parancsnokait. Kicsi a hely, talán nem is fér be mindenki. Azt hiszem, rangomnál és koromnál fogva a legfiatalabb pa­ rancsnok vagyok. Sok ezredes, Sárkány vezérkari ezredes s a megmaradt tá­ bornokok mind jelen vannak. A 9. könnyű hadosztály parancsnoka vitéz Oszlányi Kornél vezérőrnagy január 28-án megsebesült, repülővel szállították haza. A jelenlegi parancsnok Martsa Sándor ezredes, annak a 47. gyalogezrednek volt a parancsnoka, melyhez a 21/1. zászlóalj is tartozik. A tiszti gyűlésről talán legjobb ha a naplómat szó szerint idézem: „Tiszti gyűlés, teljes tájékozatlansággal. Mintha nem is katonák között, hanem a ma­ gyar képviselőházban volnánk. Mindenki beszél, határozott parancsot, hogy melyik csapat merre menjen, senki sem ad. A gyűlés eredménye, hogy a vég­ cél Tini elérése. Önállóan indulunk. Berúgott tisztek kiabálnak. Lassú, ide­ ges menet, rémlátomásokkal. Elmarad a második páncéltörő ágyúnk is. N a­ gyon dühös vagyok.” Ceruzával ezeket írtam akkor, a tiszti gyűlés után a naplómba. Ekkor pár száz főnyi, de még összetartó kis egységemmel zárt rendben meneteltünk az Olim-völgyében Sirokijba. 7943. január 37. vasárnap, Olim-völgye - Sirokij Az egész éjszaka tartó, betorkoló menettel Olimon keresztül Sirokijba ér­ kezünk. Talán itt van a III. hadtest egész megmaradt része. Rettenetes tö­ meg, mert nem lehet katonai egységnek nevezni az itt összetorlódott sokasá­ 90 �got. Találkozom újra Halász Miklós főhadnaggyal,9 aki a zászlóaljam 3. szá­ zadának parancsnoka, vele van a megfogyatkozott század. Rendezem a zász­ lóaljat, a létszámunk kb. 300 fő. Még mozgókonyhánk is van, s ha mást nem is, meleg teát tudunk főzetni a nagy hidegben kikészült embereknek. Még zárt alakulatban, legközelebb csak február 24-e után, Kibiscsán találkozunk újra. Az Olim-völgye szélesen nyúlik el, szélein dombok, amelyeken szétszór­ tan egyszerű fa- és vályogházak állnak. Amíg rendeződünk, a dombok mögül három T-34-cs harckocsi tör a völgy­ ben gyülekező csapatokra. Hófelhőt kavarva, lövöldözve, legnagyobb sebességre kapcsolva gázolják és lövik a magyar csapatokat. Én, a volt zászloajparancsnokom hátaslován ülve kapom a támadást, a harckocsik egyenesen telénk törnek. Mindenki menekül, vagy lefekszik. Mivel a páncéltörő ágyúnk­ hoz nincs lőszer, még tüzelni sem tudunk, csak szétszóródunk. Engem oldalt elragad a lovam, a vonatparancsnokot, Salgó Andor zászlóst szintén. Nagy zaj, pánik. Amikor a harckocsik velünk egyvonalba érnek, egy hóval teli árokban felbukik velem a ló. A rajtunk túljutott harckocsikat a német 88 milliméte­ res, légvédelemre beállított ágyúk kilövik. Ezt már csak halljuk, mert több száz méterrel innen történt. Mondják a zászlóaljhoz tartozó katonák, hogy az egyik nyitott tetejű harckocsiból még kiabáltak is, s mintha nő lett volna az illető. A nagy zűrzavar, pánik után minden egység gyülekezik tisztjei körül. Én is összeszedem a zászlóalj embereit. A hátamon a fehér hóköpeny cafatokban lóg. Megvizsgálom, látom, hogy a harckocsiból kilőtt lövedék repesze nem­ csak a hóköpenyt, de az alatta levő posztóköpenyt is szétszakította. Szeren­ csém volt, pár centivel lejjebb halálos sebet ejthetett volna. „Jó l imádkoz­ tak értem odahaza.” - jegyzem be a naplómba. Még van mozgókonyhánk, ezért ebédet, majd vacsorát főzetek a kb. há­ romszáz fős zászlóalj embereinek. Az egységeket már csak az a parancs­ nok tudja összetartani, aki élelemmel, főleg meleg étellel tudja ellátni embe­ reit. Borzasztó nagy a hideg. Minden fellelhető ruhadarabot magunkra sze­ dünk, hogy meg ne fagyjunk. Még vannak egyéni fegyverünk mellett géppus­ káink és két darab belga páncéltörő ágyú. Ezen utóbbiak vontatása nagy gon­ dot okoz, mert lovaink már nem bírják az éhezést és a menetfáradalmakat, sorra dőlnek ki. A szakácsok nagyrészt belőlük készítik a meleg ételt. Ha sikerül krumplit szerezni, kész a gulyás. Esteledik. Menet tovább tart az Olim völgyében déli irányba Babanyinóig. A töretlen hóban, a nagy hidegben csak lassan haladunk. Alig több mint 5-6 kilométert teszünk meg az éjszaka folyamán. A kitaposott útról nem lehet le­ térni, néha egy helyben toporgunk órákon át, míg újból megindul a menet. A hadtest még több ezer emberből áll és sok a jármű is. A legutolsó tiszti eligazításon azt a parancsot kapjuk, hogy irány Sztarij Oszkolon át Tim. Nem tudjuk, hogy az orosz csapatok mennyire jutottak túl rajtunk. Itt már csak a csoda segíthet. Menni kell, ameddig bírunk, ha haza akarunk jutni a családunkhoz. Ez adja az erőt a további menetekhez. Ez a második éjszaka, amit a szabadban, alvás nélkül kell eltöltenünk. 1 943 . február 1. hétfő, Olim-völgye-Orlovka-Kraszuoje Olim Gróf Stomm vezérőrnagy parancsa alapján saját belátásunk szerint kell jövőben intézni a dolgunkat. a �Lovas, tiszti futárok járják a csapatokat. Intézkedésük szerint, a könynyebb menetelés miatt a felesleges vonat részlegeket el kell égetni. Nagy tü­ zek mindenütt. Égetik a teherautókat, a légvédelmi vontatókat és a fogatos járműveket. A lovakat is agyonlövik. Teljes a fejetlenség és nagy a káosz. Már nem vagyunk harcképes alakulat, csak egy összefagyott és kiéhezett em­ bertömeg. Élelemre, pihenésre vágyunk, s haza akarunk jutni mindenáron. Két lépcsőt csinálok a zászlóaljból. A vonat, fogatolt járművek, mozgókony­ hák, lőszereskocsik Martsa ezredes csoportjával menetelnek nyugati irányba. A gyaloglépcső pedig vezetésem alatt a Kasztornoje - Sztarij Oszkol vasút pá­ lyáját követve, a visszavonuló németek nyomában igyekszik az éjszakai sötét­ séget kihasználva kijutni az orosz bekerítésből. A németek nem engednek az útra, így csak mellettük, a félméteres hóban utat taposva, egymás nyakában lépkedve követjük a vasútvonalat. A jól fel­ fegyverzett német egységek utat nyitottak a bekerítő gyűrűn át, s biztosítják a folyosó két oldalát. Közöttük menetelnek a hatalmas málhával felpakolt fo­ gatok, szánok és teherautók. A támadókat tűzzel távol tartják. Egész éjszaka tapossuk a havat. Hajnalra egy falu közelébe jutunk. Szeret­ nénk a házakban kicsit megpihenni, de azok zsúfolva, német egységekkel. Min­ ket, magyarokat nem engednek be a faluba. A falu szélén, a talált hulladékok­ ból tábortüzet gyújtunk, hogy a fárasztó menet után pihenjünk egy keveset. Nagyon rövid ideig tart, mert a szitkozódó németek eloltják a tüzeinket. Fél­ nek, hogy az oroszok észreveszik visszavonuló egységeiket. Így most már a harmadik éjszakát töltjük a -30 fokon felüli hidegben szabad ég alatt. Nem is bírják embereim, s kisebb csoportokra szakadva elszivárognak mellőlem. Mire megvirrad, csak pár emberem marad velem. Majd Sztarij Oszkolban ta­ lálkozom ismét a többséggel. 1 943. február 2. kedd, Gorsecsnoje-Sztarij Oszkol (kb. 30 km). Hideg, ködös szürke nap, elindulunk Sztarij Oszkol felé. Lovászom halad mellettem. Az út kihalt, csapataiktól elszakadt magyar és német katonák csel­ lengenek. Váratlanul puskalövés csattan az erdőből. Ijedt német katona rohan felénk és csatlakozik hozzánk. Az úton mindenütt borzalmas pusztulás képe fogad. Az előző napokon erre menetelő csapatokat repülőtámadás érhette, mert sok a kiégett jármű, eldobált felszerelés és a halott is. Dél van mire feltűnik Sztarij Oszkol, de már teljesen bekerítették a szovjet csapatok. Egy német egység készül éppen áttörni az ostromgyűrűn, hogy be­ jusson a városba. Az úton álló német oszlopból egymás után válnak ki a harc­ ba induló egységek. Kemény az orosz ellenállás. A német gyalogságot tüzér­ ség is támogatja, s „stukák” 10 csapnak le az ellenálló támpontokra. Német se­ besültek vánszorognak vissza a menetoszlopunkhoz. Nem sokat törődnek velük saját honfitársaik sem. Kegyetlen harc folyik, csak a gyűrű széttörésére figyel mindenki, hogy a felszabadított úton a biztonságot nyújtó házak közé bejus­ son. Pár órás harc után szabad az út. Meglódul a menetoszlop. Az oroszok tüzér­ séggel lövik az utat, majd a repülők is többször lecsapnak ránk. Jégeső mód­ jára kopognak a lövedékek, akit eltalálnak, az úton marad, aki bír, fut. Mi is velük rohanunk. Az úton kilőtt teherautók és harckocsik. Egy elhagyott német autóból kikapok egy pokrócot, mely a következő napokban véd a hidegtől. Emlékként ma is tartogatom. 92 �Sikerült bejutnunk a város házai közé. Itt már saját és német csapatok sün­ disznóállásban védik a várost. Megtalálom a 21/I. zászlóalj embereit, főleg se­ besülteket. Pártfogásba vesznek, meleg szállást, élelmet adnak. 1943. február 3. szerda, Sztarij Oszkol A háromnapos menet és nem alvás után, bár erősen lövik a várost, egy padlós, meleg szobában jót pihenünk. Még lovaink is fedett, védett helyiségben vannak. Pihenés után kinyomozom a városban található magyar élelmezőraktárt. Mint parancsnok és tiszt, jogos vagyok aláírt élelmezési jegyre élelmet véte­ lezni. Szánokat kerítünk, s embereimet az élelmezési raktárhoz küldve, bőven ellátom őket élelemmel. Oldalszalonnák, csokoládék, és sok minden jó van a raktárban. Míg vételezünk, a raktár elé becsap egy tüzérségi lövedék és négy halott marad ott. Közben a részünkre felvételezett csokoládét egy, a raktár kö­ rül csellengő német katona ellopja. A fiúk utána futnak, s visszaveszik tőle. Nagy az elhidegülés a németekkel szemben. Mindenütt az erőszakos egoiz­ musukkal találkozunk, ha közelükbe jutunk. Sok a kiégett ház Sztarij Oszkolban. Polgári egyének is laknak még benne. Abban a házban, amelyikben a sebesültjeimmel tartózkodom, a házigazda nem is olyan öreg férfi, s a családjával lakik. Megosztjuk vele az élelmünket, ő pe­ dig savanyú káposztát ad a húshoz. Mikor a búcsúzásnál kezet fogtam vele. legnagyobb megrökönyödésemre kezet akart csókolni. Alig tudtam elkapni a kezemet. A nyomorúságban közel kerül az ember egymáshoz, vagy mint a né­ metek esetében, meggyűlöli egymást. Tim felé akarunk menni, de a német tábori csendőrök nem engednek. Így újra valamelyik német alakulat nyomába, vagy közelébe, az út mellett kell majd mennünk. 1943. február 4. csütörtök, Sztarij Oszkol Vannak honvédek, akik lemondtak már arról a reményről, hogy hazajut­ hatunk és Sztarij Oszkolban maradnak. A többség azonban haza akart jutni, s kisebb-nagyobb csoportokban, általában a németek visszavonulási vonalán igyekezett hátrajutni. A visszavonulás során gyakran kerültünk gyűrűbe. Én mindig azt hajtogattam az embereknek, akik velem menetelnek, hogy a re­ ményt nem kell feladni és haza fogunk jutni. Sokan azt hitték, hogy ezt már nem is józan ésszel teszem. Akik ezt az utat végigjártuk, még évek után is arról ismertük meg egymást, hogyha csoportban megálltunk beszélgetni, a lá­ bunkat emelgetve topogtunk és észrevétlenül bokáztunk, mintha kállai kettőst járnánk. Ez az állandó mozgás tette akkor lehetővé, hogy nem fagyott el a lá­ bunk. Napsütéses hideg idő. Az úton az előző napi harcok nyomaiként holttestek. Egy gyűrű áttörése lehetett itt. A menetoszlopot, amelyben mi is megyünk, ál­ landó aknatűz éri. Ez nagyrészt német sebesülteket és raktári anyagot szállító oszlop, melynek élén harcoló rész halad. Amikor az oszlop nem tud tovább menni, várjuk az utat elzáró orosz egységek leküzdését, állldogálunk és a kö­ zelben levő házakba húzódunk be. Egy ilyen kényszerpihenőnél hirtelen gép­ pisztolyok sorozatai érték házunkat, melyben rövid ideig megpihentünk. Sícsa­ patok támadták oldalba az oszlopot. Futás az erdőből ki az út felé, ahol a német nagyobb egységek tartózkodnak, 93 �Egész éjjel kinn a szabadban ácsorgunk. Rettenetes a hideg. Szegény lovam első lábát ellövik. Három lábon ugrál egy darabig. 1 943. február 5. péntek. Egy német egységgel Sztarij Oszkoltól északnyugat felé haladva pár kilomé­ tert jutottunk előre a Tim felé vezető úton. Menetoszlopunkat orosz harcko­ csizóegységek és fehér köpenyes sícsapatok kerítik be. Az oszlop megáll. Egész éjszaka mindenünnen lőnek bennünket. Hajnalra az elől harcoló német osztag­ nak sikerül az utat megtisztítani az oroszoktól. Kilőtt páncélozott járművek között érünk be egy faluba. Számításom szerint ez már az ötödik bekerítés volt. Csak kevés ideig tartózkodunk a faluban. A sok erőszakos német között né­ ha megértőkre is találunk, jóvoltukból behúzódhatunk egy házba melegedni. A német oszlop tovább megy, mi is megyünk a nyomukban. Napsütéses hideg idő. Az egységemből már csak négyen megyünk együtt. Az út csendes. Magyar légvédelmi tüzérekkel találkozunk. Már azt hittem, hogy sikerült a bekerítés­ ből végleg kikeveredni. Sajnos tévedtem. Esti harc az utakért. Kilőtt T-34-es harckocsi. Ú jra egy faluba jutunk. A szétszórt házak között egy nyitott fészerben felhalmozott, összefagyott borsón egy tucat magyar honvéddel együtt ledőlünk, hogy pár órát pihenjünk. Minden helyiség zsúfolásig megtöltve németekkel. Akinek nem jut fedél a feje fölé, csoportokba verődve kódorog a házak között. Egy ilyen csoport hajnalra felgyújtja a mi pajtánkat is. A nagy hidegben még jól is esik a tűz melege. Akkor hagyjuk el a szállásunkat, amikor már szakad le az égő tető. A Sztarij Oszkolban a magyar ello-ból (ellátó oszlapból) kapott pár tábla csokoládé s a zsebembe maradt maroknyi kávé tartja bennem az erőt. Menet közben rágom a kávészemeket. Más ennivalóm nincs. Nem tudjuk, hol vagyunk, merre visz az út. Megyünk arra, amerre vezet a kitaposott út, s amerre nem lőnek. Hainalodik, talán a következő faluban ta­ lálunk pihenőhelyet. Ebben a nagy hidegben a meleg szállásért, a falvakért nagy harc folyik. 1 943. február 6. szombat, Timtől keletre (kb. 25 km). A kihalt úton éjjel ismét egy faluba érünk, ahol véletlenül meleg szállást is találunk. A ház, melyben megpihenünk, két szobából áll. Az egyikben egy né­ met hadnagy négy emberével, a másikban mi vagyunk. Be vagyunk kerítve ismét, mondják a németek. Pár órát tudunk aludni. Krumplit eszünk, sőt a németek által lőtt libából nekünk is jut. A németek megkísérlik a gyűrűből való kitörést. Nem sikerül, mert erős, harckocsikkal megerősített orosz egységek zárják le az utat. A menetoszlop pe­ dig csak úton mozoghat. 1 943. február 7. vasárnap. Délelőtt kizavarnak a németek a meleg helyiségből. A falu nyugati szélén nézzük a németek által megindított támadást. Nagy aknatűz veri a támadókat és a falut. Ácsorgunk az úton, majd amikor alacsonyan támadó repülők lövik az utat, 94 �a közeli, hóból vájt gödrökbe húzódunk. Két ízben ismétlődik meg a repülők támadása, melyek nem csak géppuskáznak, de bombákat is dobnak. A gépek németek, s mert az oszlop nyugat felé mozog, azt hiszik, hogy orosz egységeket támadnak, pedig a sajátjaikat lövik. Honfitársaik káromkodva le­ pedőket terítenek a hóra, s jelző lövéseket adnak le. Így aztán a kitörés nem is sikerül. Az este megint támadással, nekünk meg várakozással telik el. Vasárnap van, nagy hideg. Kódorgunk a faluban, hogy valami fedett helyiségben menedéket találjunk. A körülöttünk levő csapatok állandóan lövik a falut és a bent levő alakulatokat. Miután minden ház zsúfolva van németekkel, így a szabadban töltjük az éjszakát. 1 943. február 8. hétfő, Sztarij Oszkol É N Y . Oszkol-völgye. A kitörés nem sikerült, véresen szaladnak vissza a németek. L ehangolódva töltjük a napot. Immáron harmadik napja vagyunk ebben a faluban bekerítve. Sikerül egy üres disznópajtát találni. Közepén tüzet rakunk és lepihenünk. Krumplit sütünk, s akinek van, megosztja zsírkonzervét a többiekkel. A konzervet a németek kocsijáról szerezték az éjjel a fiúk, sőt Kramcsák lovászom még egy felnyergelt német lovat is elkötött. A sűrűsödő félhomályban nagy mozgást veszek észre a környéken. Lovas katonák ülnek a tüzek mellett a szabadban. Közelükbe megyek. Látom, hogy a németek mellett harcoló kozákok, mert nincs ruhájukon a fejedelmi felség­ jel. Udvariasan még helyet is adnak a tüzeik mellett. Mondom katonáimnak, hogy figyeljék őket, mert ha valaki, ők biztosan ki­ mennek a gyűrűből. Így is történt. Éjfél körül halk parancsokra felszedelőzködtek a lovasok és megindultak a faluból ki a hómezőnek. Természetesen nem abba az irányba, amerre az előző napokban a németek megkísérelték. Mi is azonnal csatlakoztunk hozzájuk. Egész éjjel, töretlen hóban, egymás nyomába lépve meneteltünk. Szerencsére nekünk. Kramcsákkal lovunk is volt, így lépést tudtunk tartani a lovasokkal. De a gyalog jövők se maradtak le, mert az elől haladó lovasok utat törtek a hóban. Nagyon nehéz a menet, de ködös az idő. s a terephez hozzászokott kozákok sikeresen megtalálják azt a rést, amelyen ebből a gyűrűből végleg kijuthatunk. 1 943. február 9. kedd. A kozákok mögött kijutunk a gyűrűből. Harc nem volt. Orosz beszédet ugyan hallottam az éjjel, de lehet, Hogy kisebb orosz őrség mellett haladtunk el, akikkel a kozákok megértették magukat, így békésen elmentünk mellettük. A hideg reggelen, ködös időben egy faluba érkeztünk, ahol egy barátságos orosz házban tovább írom a naplómat. Itt is visszavonuló német kórházi szánok, s csapataiktól elszakadt németek. Egy szemtelen német tiszt el akarja venni a lovamat, de nem engedem. Keveset pihenünk, eszünk, amit a szivélyes orosz házigazda ad és megyünk tovább a következő faluig. Itt este kilenc óráig tartózkodunk. Egy lópadláson a szénában kicsit pihenni akarunk lovászommal. Már majdnem feljutunk a pad­ lásra, amikor a németek a lábunkra kapaszkodva húznak le minket nagy ki­ 95 �abálással, s természetesen a házba nem engednek be. Félve a megfagyástól, to­ vábbindulunk. Még mindig a január 30-i parancs értelmében Tim felé igyekszünk. Térké­ pünk nincs, a vidék ismeretlen. Havas dombokkal, szétlőtt menetoszlopokkal tarkított úton megyünk egy német oszlop nyomában, mindig nyugati irányba. Rettenetes élmények adódnak a hideg, rövid nappalok és a még hidegebb hosszú éjszakák alatt. Magunkkal is tehetetlenek vagyunk és nem tudunk segí­ teni a nálunknál még tehetetlenebb sebesülteken. Emlékszem, amikor egy si­ ránkozó magyar sebesült könyörgött, hogy ha van itt honfitársa a közelben, te­ rítsen rá valami meleg holmit. Azt tapasztaltam végig, hogy nem a harc pusz­ tította el a sok katonát, hanem a hideg, az éhség és a kimerültség. Megfogadom, hogy ha hazaérek, elolvasom a Napóleon seregének visszavo­ nulásáról írtakat, az lehetett ehhez hasonló. Igen, én bízom, hogy hazakerülök.11 JE G Y Z E T E K : II. 1. A sz e rz ő z á s z ló a lja , a k a s s a i 21/1. zá sz ló a lj, m in t fe lv á ltó a la k u la t é r k e z e tt k i 1942. n o v e m b e ré b e n a h a d m ű v e le ti te r ü le tre . A zászló alj p a r a n c s n o k a 1943. j a n u á r 17-i e le sté ig H O S S Z Ú GÉZA (1898—1943) ő r n a g y v o lt. H o sszú ő r n a g y u tó d a H o rv á th G y u la fő h a d ­ n a g y le tt. A c s a k eg y é n i f e g y v e rz e tte l k iv o n u ló , k b . 11 00 fő s a la k u la t a 9. k ö n n y ű h a d ­ o sz tá ly 34/1. z á s z ló a ljá t v á lto tta fel d o n i v é d ő á llá s á b a n 1943. j a n u á r 12-én. M ivel ez a z e s e m é n y az u riv i sz o v je t á ttö r é s n a p já r a e s e tt, a f e lv á lto tt z á s z ló a lja t n e m le h e te tt h a ­ z a s z á llíta n i és b e v e té s re k e r ü lt az 1943. ja n u á r i v iss z a v o n u lá s s o rá n . 2. S zö g letes, s z a rv a s m a r h a b ő rb ő l k é s z ü lt k a to n a i h á titá s k a . A z első v ilá g h á b o r ú b a n h a s z n á ltá k , az e ln e v e z é s a z o n b a n h a g y o m á n y o z ó d o tt a k é s ő b b i id ő k re . 3. A 9. k ö n n y ű h a d o s z tá ly 47. g y a lo g e z re ­ d é rő l v a n szó, a m e ly n e k k ö te lé k é b e ta r to z o tt a 21/1. zá sz ló a lj is. 4. A fe lv é te li á llá s a v is s z a v o n u lá s e s e té n a ré g i és az ú j v é d ő á llá s k ö z ö tt v á la s z to tt á llá s. 5. DARNAY L Á SZ L Ó (1900—1943) ő rn a g y , m a jd a le z re d e s . A III. h a d te s t k ö z v e tle n g é p v o n ta tá s ú k ö ­ ze p e s ta r a c k o s tü z é r o s z tá ly t v e z e tte 1942. á p r ilis á tó l ele sté ig , 1943. f e b r u á r 6-ig. 6. DR. DESEÖ L Á SZLÓ (1893—1946) v e z é rő rn a g y . A III. h a d te s t tü z é r p a r a n c s n o k a v o lt 1942. d e c e m b e r e le jé tő l 1943. j a n u á r 31-ig. S to m m a ltá b o r n a g g y a l, a h a d te s t p a r a n c s n o k á v a l e s e tt fo g sá g b a 1943. f e b r u á r 3-án, s a k ra s z n o g o rs z k i h a d if o g o ly tá b o rb a n h a lt m eg 1943. a u g u s z tu s á b a n . 7. G E IG E R VILM OS (1914— ) fő h a d n a g y . A 34/1. zászló alj á l­ lo m á n y á b a ta r to z o tt a d o n i h a d s z ín té re n . 8. A le g é n y s é g zöm e Z e m p lé n , A b a ú j, B o r­ so d és fő leg H ev es v á rm e g y e k ö z sé g e ib ő l v a ló m a g y a r n e m z e tis é g ű v o lt. B e o sz to tta k a z o n b a n M á ra m a ro s és S z a tm á r v á rm e g y e i ro m á n ille tv e ru sz in n e m z e tis é g ű le g é n y ­ sé g e t is, m e ly a sz e m é ly i á llo m á n y 20% -á t te tte ki. 9. H A L A SZ M IK LÓ S (1919— ) f ő h a d n a g y . A 21/1. zászló alj 3. s z á z a d á n a k p a r a n c s n o k a v o lt a la k u la tá n a k d o n i h a d ­ s z ín té re n k in tlé te k o r. 10. S tu k a : S tu rz k a m p fflu g z e u g , n é m e t z u h a n ó b o m b á z ó . 11. A sz erz ő és z á s z ló a ljá n a k tö r e d é k e tö b b h e te s g y a lo g m e n e t u tá n 1943. m á r c iu s k ö z e p é n é r k e z e tt b e K o ro sz ty e n y k ö r n y é k é r e , a 2. m a g y a r h a d s e re g ú jjá s z e rv e z é s i te r ü le té re , m a jd m á ju s 16-án k e z d ő d ö tt m eg h a z a s z á llítá s a . L é tsz á m a a h a z a s z á llítá s k o r 6 tis z t és 114 fő n y i le g é n y s é g v o lt. (J e g y z e te k k e l e llá tta S zab ó P é te r.) 96 �P Á L Y Á Z A T I FELH ÍVÁS A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési, ifjúsági és sportfőosz­ tálya, valamint a PALÓ CFÖ LD társadalompolitikai, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége 1990. évre is meghirdeti a MADÁCH-PÁLYÁZATOT. A pályázaton olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, melyek elmélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utóéletére vonatkozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat három gépelt példányban 1990. decem­ ber 1-ig lehet benyújtani a P A L ÓCFÖLD szerkesztőségének címére. (3100 Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 13. Postafiók: 270.). Kérjük, hogy lezárt borítékban mellékeljék a jelige feloldá­ sát. P Á L Y A D ÍJA K : 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I. díj: II. díj: III. díj: 20 000 Ft 15 000 Ft 10 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriában I. díj: II. díj: III. díj: 20 000 Ft 15 000 Ft 10 000 Ft Eredményhirdetésre 1991. januárjában, a Madách-ünnepség ke­ retében kerül sor, amelyre a díjnyertes szerzőket külön értesítéssel hívjuk meg. A díjazott művek első közlésének jogát a PA LÓ C­ FÖLD folyóirat magának fenntartja. (Csak a szakzsűri által köz­ lésre javasolt kéziratok sorsáért vállalunk felelősséget.) A Madách-pályázat eredményhirdetését a folyóirat februári számában tesszük közzé. N Ó G RÁ D M E G Y E I TA N Á C S M Ű V ELŐ D ÉSI, IF JÚ SÁ G I ÉS SPO R T FŐ O SZ T Á LYA PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE �Ára: 2 5 , - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1990/4. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1990 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1990 Pál József Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/932bf308c5ae898f8fb745801bc45709.pdf b01633953c4af5b41a4d989e9793849b PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Oláh András versei Baranyi Ferenc: Körözvény Jóna Dávid: Körözvény Lackfi János: Mi kék a kék Tajti Bálint versei Berényi Klára versei Acsai Roland: Vízkereszt Lengyel János: Papírosok vére Fellinger Károly versei 12 19 20 32 38 49 59 78 84 MADÁCH 200 Gy. Szabó András: Arany Madáchnál Gyukits György: Danton a terror hálójában 3 22 SALGÓTARJÁN 100 Nívelt Ágota: Gyertyaláng Baráthi Ottó: 50 év a 100 éves Salgótarján városában – Emlékmorzsák egy készülő memoárból (3. rész) 4 40 MIKSZÁTH 175 Gy. Szabó András: Fili, a magyar Oblomov – Egy Mikszáth-novella kapcsán Pásztor Éva: 140 éves A jó palócok, Mikszáth Kálmán novellásgyűjteménye Kun Miklós Jenő: Adalékok a Mikszáth család és Pósa Lajos kapcsolatához – Fókuszban Az Én Újságom 13 33 61 HISTÓRIA Erdős István: Nyezabudka – Nefelejcske 50 PALÓC KONYHA Nagy Zsófia konyhája – Disznóvágási emlékek 80 �INTERJÚ Ádám Tamás: Musicalt írt a csikidam-király – Interjú Szikora Robival 85 NÉZŐPONT Pásztor Éva: Játék – komolyan – Belső utak szavakban való bejárása 89 SZEMLE Lajtos Nóra: Útijegyzetek gazdag tárháza – Lukáts János: Tájak tenyerén 101 Szentjánosi Csaba: Jóna Dávid: Déévid, Aranyapám! 105 Csongrády Béla: Egy megvalósult álom – Gabora Attila: Záróra után – A pincértől kapott borravaló 107 �MADÁCH 200 3 GY. SZABÓ ANDRÁS Arany Madáchnál – Hát, megyek – szólt magának. – Érkezésem megírtam, Imre vár. Régóta tegeződtek, ontotta hevét tűzőn a nyár. Nem aludt sokat, ötkor már fenn volt, a szoba közepén zsúfolt csomagok. – Hogy kerül le innen mindez? Állt fölöttük, morfondírozott. Lent konflis várta, kövér kocsis. Mogorva férfi, szuszogva pakolt. Kihalt utcán futott a két pej, ébredt a város, hat óra volt. Az indóház falán vastag korom. Vaspályáján gőzben a vonat. – Írjál, írj le mindent! – hallja feleségét az ablak alatt. S futott a mozdony, „iszonyú sebesen”, ahogy emlegette később eleget, fák suhantak, távolabb a Duna, majd éles fütty, fék, Vácra érkezett. Az állomáson Pass András várta, kedvére való öreg palóc. Régi embere Madáchnak, ki kópén vitte a szót fenn a bakon a négy lovas batáron, s hányta a tréfát végig az úton. Értette is, nem is Arany. Mulattatta a huncut „inas”. Mit kihántott szavai burkából, annak tán fele sem volt igaz. Rétságon megálltak „villázni” keveset. Ittak a lovak is, Pass abrakoltatott. Majd: – Sétáljon az úr, ülünk még eleget. Bírnunk kell valahogy a fene meleget. Kevéssel dél után Csesztvén voltak, Árnyas szép hely, Múzsáknak való. Ketten várták, Madáchnak öccse, és Szontagh, a barát, a hű támogató. Aztán megjött ő is, kiért lelkesült, indult útnak Arany, a „rokonérzelmű pályatárs”, mert így gondolta, mióta első levelét Madáchnak megírta, benne a hírt, a döntő ítéletet: remekmű született. S mint a pipafüst a jó ebéd után, áradt a szó az abrosz felett, – No és, rázott az út, és a Börzsöny? S Arany felelgetett. Fáradt volt még, de üdítette Madách, a megért találkozás, öles hársfák alatt a könnyű séta, a parttalan idő, mely alatt csapongott, szárnyalt a gondolat, ahogy haladtak, kart karba öltve az ösvény szeszélyét követve. Közel a házhoz egyszer csak megálltak. Buja rekettyésben a többitől távol két fa hivalkodott az ég magasából. A tagadás két fája – szólt Arany, majd Madáchra nézve, szelíden: – Hát, nem itt kezdődött minden? �SALGÓTARJÁN 100 4 NÍVELT ÁGOTA Gyertyaláng December volt. Végre készen állt a szoba-konyhás kis lakás, az asszonyt és az ötéves kisfiát várta, akik éppen a havat taposva a salgói erdőn át igyekeztek új otthonuk felé. Ahogyan a homály rátelepedett a hegyekre, a háború űzte vadak megkezdték pihenőjüket, de most nyugtalan, felszínes álmukból a léptek hangjára felriadva menekülőre fogták magukat. A szürkeségben hol itt, hol ott villant fel egy-egy riadt szempár. Őzek, nyulak, szarvasok mozdultak, s közülük sok éppen a Zagyva-patak medrét át-átszelő földutat keresztezve rohant a sűrűség túlsó oldala felé. – Anyuka! Tetszett ott látni? Meg ott is? – suttogta félénken a gyermek, mutatva hol erre, hol arra valamely sejtelmes árny irányába. – Jobban félnek azok a szegény állatok tőlünk, mint mi őtőlük, Jenci – nyugtatta az asszony a gyereket. – Nem bántanak ők senkit. A kis Jenci hamar megnyugodott, hiszen ez semmiség volt az elmúlt hónapokban átéltekhez képest. Aztán Zagyva faluhoz közelebb az erdő ismét álomba szenderedni igyekezett, és ő elmélyedt az emlékekben. Mert mikor is kellett félni? Jó párszor, a légvédelmi sziréna hangját meghallva, a legközelebbi védelembe inalva. A teljes besötétítés, a régen oly hívogató meleg fényű ablakszemeket takaró kék légópapír komorsága, és hogy az I. világháborús emlékművet ölelő park mentén húzódó mély árok szélét csak a fehérre festett, elgörbített sínek mutatták, mindezek a télbe forduló, rövidülő nappalok miatt amúgy is szomorkás napokat még nyomasztóbbá tették. Az őszön már lehetett hallani a bombázásokat, és Hatvan felől láthatók voltak a tüzek. A színek, hangok, látványok és érzések szorongatták az emberek lelkét. Miközben Jenci anyukája mellett szaporázta lépteit, gondolatai az időben egészen a nyár végéig léptek vissza. Ragyogó és békés meleg volt augusztus 20-án. A porszemek táncoltak a fák levelei között áthulló napfényben, és a lelkekben együtt ült meg csendben Szent István ünnepe és a bánat a világ sorsa felett. A nyugalom halk neszeit megint a légvédelmi sziréna üvöltése hasította szét, az emberek azonmód rohantak a legközelebbi bányaaknához, amely a salgóiak számára óvóhelyül szolgált. Jenci nagyapókával és édesanyjával otthon maradt. Valahogy úgy érezték, most �SALGÓTARJÁN 100 5 nem Salgóbánya a célpont. És valóban. Az ég egyre erősebben morajlott, majd elsötétült. Észak-olaszországi támaszpontokról a Visztula felé, a német vonalak bombázására dübörgött órákon át száz meg száz angolszász repülőgép. Középen a liberátorok, jobbra-balra a kísérőgépek. A mennydörgő ég alatt az élet remegő szívverése alig volt tapintható, a poros cseresznyefa szinte erejét vesztetten engedte át levelei között a napfényben ezüstösen csillogó gépek káprázatos látványát. És csak szállt és szállt pörögve, forogva, meg-megremegve a rengeteg kidobott, rádiózást zavaró sztaniolpapír... Elszorult torokkal álltak a fa alatt, majd Jenci kijjebb lépett, megkövülten szegezte a tekintetét az égre, míg az utolsó gép hangja is el nem halt. Már szeptember lehetett, nagyapókával a futballpálya feletti kis akácosban sétált, amikor ugyancsak repülők hangjára kapták fel a fejüket, de ez most nem az a mély és monoton dübörgés volt, mint amit a hatalmas bombázók özöne hallatott. A csalóka, erdőszéli békét most három repülőgép motorja fojtotta, taposta porrá, a levegőt remegtetve. Két orosz JAK szorongatott egy német Messerschmittet. Föl és alá szállva, körözve, fordulva, pörögve próbáltak egymás elől kitérni, az ellenség mögé kerülni, és azt likvidálni. A torkolattűz, a golyószórók kelepelése, a golyók süvítése, a manőverező repülőgépek vad keringője, mélyen brummogó, majd rekedten fel-felsikító hangja szédítő, részegítő látvány és élmény volt. Végül a Messerschmitt kilőtte az egyik orosz repülőt. Akkor a maradék orosz kelet, a német nyugat felé elmenekült. A sérült orosz gép sötét füstgomolyt okádva szintén keleti irányba távozott. Később nagyapóka mondta, hogy távolabb, talán Kazár határában zuhanhatott le. Az ég elcsendesült, vége volt. Jenci lenyűgözve állt, megszólalni sem tudott. De nagyapóka is nyirkos tenyérrel szorította a gyerek kezét, és remegő térddel, szinte botorkálva kísérte őt haza. Jenci még az emlékképek hatása alatt volt, amikor Zagyvára értek. Nemsokára befordultak a Godén-szögbe. – Ez már a mi utcánk! – örvendezett édesanyja. Hangján érződött, hogy lelke most nyugodott meg igazán, mintha a horgonyt vető hajóról a pallót most engedték volna a partra. – Anyuka! Laknak itt gyerekek? – Hát hogyne laknának. Sok játszópajtásod lesz majd, meglátod. A zagyvaiak jó emberek, nekem elhiheted! – válaszolta az anya, azzal benyitott egy kiskapun. – Itt is vagyunk. Itthon. A parányi ház ajtaja a léptek kopogására, a talpak csoszogására kinyílt. Nagyapóka állt az ajtóban. Szeretettel kapta föl a gyermeket. �6 SALGÓTARJÁN 100 – Mancikám, már aggódtam, olyan későn értetek – üdvözölte zsörtölődő hangon nevelt lányát. Azzal beléptek az ajtón. Mancika a küszöbön átemelve lábát úgy érezte, hogy akkor egy új, áldott világ kapuját is átlépte. Másnap a bágyadt napfénynél Jenci alaposan szemügyre vette a környéket. A ház sok apróbb és nagyobb társával együtt a szűk, zegzugos kis utcácska mentén a Vár-hegy oldalába tapadva állt. Az utca fölött vezető, az övéktől alig szélesebb kocsiúthoz keskeny, a falusiak által csak szurdiknak nevezett gyalogos átjáró vezetett. Az út fölé magasodott a sárga falú templom. Az Árpád-kori szentély s hajó millenniumra kapott karcsú tornya vigyázva őrizte a temetőt, és úgy ragyogott, mintha tudomást sem akarna venni a háta mögött terpeszkedő Vár-hegyről, ahol egykor Zagyvafő vára állt. A várból mára már semmi sem maradt, de csupasz sziklájáról a látogató még így is leszegett fejjel nézte a karcsú templomtornyon büszkélkedő keresztet. Jencinek tetszett ez az új lakhely. Nem csak az volt abban izgalmas, hogy itt valaha vár állt, volt az Salgónak is, s az még ma is áll. S nem csak az, hogy a bányatelep poroszos képétől eltérően két egyforma portát ide nem teremtett a jó Isten, hanem az is, hogy az utcájuk telis-tele volt vele egyívású gyerekkel! De a dolgok nem maradtak sokáig ebben a nyugodt mederben. Kis létszámban már nyár óta állomásoztak itt katonák, de decemberben a visszaszorulóban lévő németek átlépték a falu határát. A Godén-szögi házikóba Kurt, a német sofőr lett bekvártélyozva. Hatalmas, erős, harcedzett katona volt. Nagyapókával, aki tört németséggel valahogyan csak elboldogult, estelente megbeszélték a világ dolgait. Elmesélte, hogy Füleken az állomást rettenetesen szétbombázták, és azt is, hogy 1937 óta szolgál, és hogy otthon négy szöszke gyereke várja. Teste, lelke bármilyen fáradt volt, minden alkalommal, amikor megérkezett, derékig levetkőzött, és alaposan lemosakodott. Nagyon vágyta már a békét, regensburgi otthonát, ahonnan látni lehetett az óvárosi Szent Péter-katedrális kettős tornyát. Gyakran emlegette, hogy vasárnaponként a Duna felett átívelő Kőhídon szeretne már sétálni a családjával, nem pedig távoli hegyek-völgyek dűlőútjainak sarát taposni. Jencinek minden alkalommal, amikor az egyre-egyre közeledő frontról visszatért, kilőtt géppisztoly-hüvelyeket hozott játszani. December 23. volt. A fagy picit megroppant reggelre. A tél súlyos hóterhet cipelő lila és fekete felhőket ültetett a környező hegyekre. Délidőre aztán nekiveselkedett a szél, és mint szorgos juhászkutya, a felhők javát arrébb terelte, a maradékát pedig szétmaszatolta. Délutánra olyan szürke �SALGÓTARJÁN 100 7 takaró borította a falu egét, mint amilyen a front egyre közelgő ágyúinak dörgésétől szorongó, reményét elvesztő asszonyi tekintet. Így várták a zagyvaiak Isten fiának születése napját. A Godén-szögi kis család tanakodott. Hogyan legyen a karácsony? Ünnepi asztal nem lesz, nem lehet. Fogytán az élelem, az a kevés zsír, liszt, cukor a szén alatt lapul. De a tüzelő is igen szűkös. Aztán Mancika és nagyapóka, mintha összebeszéltek volna, egyszerre fordították a hokedlin ólomkatonáit pakolgató Jenci felé tekintetüket. – Egy kis fát mégiscsak állítsunk a gyereknek – mondta Manci halk, fátyolos hangon. – Hadd legyen valami az örömére. – Reggelről kisétálok, láttam egy formásat a Hegyes-hegy aljában – rendezte el nagyapóka az ügyet. Aznap Kurt egészen hamar megérkezett, de mondta, hogy az estét most a bajtársaival tölti, s hamarosan indult is. – Weichnachten steht vor dem Tür! – mosolygott még vissza az ajtóból. – O Tannenbaum…! – hallatszott a távolodó katonacsizma kopogása mellett a dudorászás. Egy jó óra múltával az utca csendjét olyan hangos éneklés verte föl, hogy az emberek kíváncsian dugták ki a fejüket az ajtórésen. Elöl vonult egy német tizedes, a vállának támasztva méteres erdei fenyőfácska. A gyantás törzset szorongatva büszkén vezette a csapatot. A többi katona, német és magyar – közöttük Kurt – a téli zimankó ellenére felgyűrt ingujjban, hármasával, négyesével egymást átkarolva, énekelve vonultak az utcán. „Stille Nacht, heilige Nacht! Alles schläft, einsam wacht …” Zengett az ég dicsérete, és a csodavárás ott bontotta üde és zsengezöld illatú leveleit a kérges katonaszívekben. Ahogy nagyapóka mondta, másnap délelőtt a kis karácsonyfa már a kerek szobaasztalon állt. A csillámporos papírmasé házikó, a pici templom, a parányi szélmalom a finom tűlevelek közül hunyorogva kukucskált a csendes szoba világába. Egy esztendő alvás után, még álmosan pislogva keresték az ismerős tárgyakat, fülelték az ünnepi neszeket. A fenyő sudarára csíptetve színes tollú madárka billegett. Büszkén remegtette kis fejét, mintha azt mondaná: „Igen-igen-igen, itt az idő!” Manci éppen az angyalhajért nyúlt, amikor iszonyatos detonáció rázta meg a házikó ablakait. A szirénák előtte nem jeleztek semmit. Nem volt légiriadó. Nem értették, hogy mi történt. Reszketve várták a folytatást, és az jó két óra múlva következett, s ha lehet, ennek még erősebb volt a hangja, mint az elsőé. Kurt alig tíz perc múltával benyitott a konyhába. Tőle tudták meg, hogy a �8 SALGÓTARJÁN 100 csató-kuti hidat és az erőmű hűtőtornyait robbantotta föl a visszavonulóban lévő német alakulat. És nem volt többé villany. Dél volt, amikor riadó jött, amit nagy lótás-futás követett. Kurt sebtiben pakolta a katonazsákba a holmiját és búcsúzott. Jenci haját szeretettel megborzolta, Manci előtt tisztelgett egyet, Nagyapóka vállát megveregette, a kezébe nyomott egy doboz szardíniát és egy tégely bagarol cipőpasztát. Ez volt azon a karácsonyon az összes ajándék, ami abban az esztendőben a fa alá kerülhetett. A magyar és német katonák Salgó irányába visszavonultak. A kis fenyőt, amely ezen, a következő éjszakán volt hivatott az élet öröklétét hirdetni, most egy hórihorgas, tüskés hajú közlegény vitte a menet közepén. „Es ist der Herr Christ, unser Gott …” – dúdolta a hátráló alakulat, miközben elhagyta a falut. Délután három óra felé suttogták a hírt, itt vannak az oroszok! Ki így, ki úgy várta a felszabadító hadsereget. A zagyvaiak az eddiginél is nyugtalanabb lélekkel hajtották aznap este a fejüket a párnára, de arra nem számított senki, hogy karácsony szent napjának hajnalán, úgy 6 óra tájban akna süvítő hangjára és becsapódásának robajára ébrednek. A rémület és a félelem, ami az első akna bevágódásával a szívekbe költözött, egész január közepéig maradt. Befészkelte magát a keskeny utcácskákba, s a vályogfalak lehunyt szemű ablakai mögé. Megvetette lábát, nem tágított, zordan gomolygó árnya vadul bömbölve vetődött rá az emberekre. Godó Józsefék Jencivel egyidős kisfia volt a háború első civil áldozata még akkor, karácsonykor. József a legdurvább aknatűzben egy pillanatra kilépett az óvóhelyről a gyerekkel. Ott halt meg egy találattól a kis Józsika. József is súlyosan megsebesült. A háború a félelem, a hideg, az éhezés és a sötétség ideje. És 1944−45 telén Zagyva, a zagyvaiak az évszázad történelmének legmegrázóbb hónapjait élték át. A II. ukrán front katonái az előreküldött román hadtest után léptek a falu földjére. Manci és családja a karácsonyi ünnepnapok elmúltával lakókat kapott. Ezúttal két tiszt került a parányi lakásba. Iván, a hosszú köpenyes főhadnagy és Jurij, a bőrkabátos kapitány késő délután lépték át a küszöböt. Amíg szemük megszokta a félhomályt, ott topogtak az ajtóban és tört magyarsággal próbálták megértetni magukat a háziakkal. Hamarosan kiderült, Manci beszéli a szlovákot, ami a tót atyafiak földjén rendjén való dolog, hát szlovákra, azaz szlávra fordult a szó. Került valami kis vacsora, s ahogyan az lenni szokott, amikor a gyomor picit nyugodtabb, a száj akkor lesz beszédesebb. Az asztalnál ülők nyelve megoldódott. �SALGÓTARJÁN 100 9 – My ukrayintsi! Ukrayina! Kijiv! – magyarázta baljával mellkasára ütve, jobbjával társára mutatva a kapitány több ízben is. – Ukránok. Úgy veszem ki, hogy ez fontos nekik, ne nézzük orosznak, románnak, akármi más nációnak – fordult Manci nagyapókához. – Az biztos, hogy egészen tisztességes embereknek néznek ki, nem olyan… tudom is én, no, nem olyan durva fajták – sommázta. Nappalonként a belövések mind gyakoribbak lettek. Egyre több épület sérült, s akadt egy-két kisebb vályogház, ami teljesen lakhatatlanná vált. A Godén-szögben a Kupicék és a Kovács Gyusziék háza tetejét is találat érte. A nappalokat óvóhelyre, a házak pincéibe húzódva töltötték az emberek, s estefelé félve siettek haza. Az otthonuk ugyan áll-e még? Az a pici ház, a Manciéké még rendben volt. Egyik este a főhadnagy, Iván elővette tárcáját, és megmutatta féltve őrzött kincsét, a családi fotót, amelyen égő tekintetű fiatal felesége és masnis, varkocsos kislánya mosolygott. Iván a hokedlin ült, két könyökére támaszkodott kissé meghajolva, mint amikor az ember Isten akarata előtt hajt fejet. Két markos kezével fogta a nyitott tárcát, és sokáig, nagyon sokáig nézte azt a fényképet. Szeme sarka nedvesen csillogott a pislákoló mécses fényében. Manci térdét átfogva a kis sámlin kuporgott. A petróleumlámpa táncoló lángjába révedve azon mélázott, hogy az a másik fiatalasszony is arra gondol minden nap, mint ő. Hogy az ura vajon merre járhat? Él-e még? Amikor a kis fogaskerekű elzakatolt Jenővel az ősz elején, milyen elkeserítő volt a bánatban hallani, ahogy „szaladok, szaladok, szaladok” kopogták a kerekek. Bezzeg kifelé mindig nyögtek: „Isten segíts ki a hegyre! Isten, segíts ki a hegyre!” Fordítva lett volna az helyes! Amikor elviszi, akit szeretünk, legyen a vonat is tisztelettudóan csendes, lassú, szomorú, az Úrhoz fohászkodó! Ne ilyen hetykén fusson a bizonytalanba indulókkal! Aztán sóhajtott egyet, felállt, mert a tűz bágyadt fényéről az is eszébe jutott, hogy a bányászlámpához szükséges karbid elfogyott már, de petróleum és gyertya is alig van. Bár mindezt tudta, de valami csodát remélve kinyitotta a vizespad ajtaját, és kihúzta a kartondobozt. Igen. A doboz alján alig pár szál gyertya gurult tehetetlenül odébb. Most hogyan legyen? Ilyen időben merre, kihez forduljon? Aznap is megint belövések voltak. Csak ezen a napon Soós Mariska háza sarkát meg a Báró Zsuzsi néni pajtáját érte találat. És holnap sem lesz nyugodtabb a világnak ez a kicsi sarka. Másnap reggel, miután nagyapókát és a gyereket leterelte a Gellérthegyiék pincéjébe, mégis elindult. Mindenhol járt, ahonnan támogatást re- �10 SALGÓTARJÁN 100 mélhetett, de – hiába spájzoltak az emberek – senki sem tudta megsegíteni. Dolgavégezetlenül, lehangoltan tartott hát hazafelé. Az utca sarkán összeakadt egy kiskatonával, aki jókora batyut cipelt. Alig akart hinni a szemének! Vászonba göngyölve hatalmas gyertyák! Igen, gyertyák! A kanócos végük kikukucskált a csomagból. – Daj mi sviecku! – fordult hozzá Manci hirtelen. A katona meglepődött, hogy érti a szót. A váratlan élmény hatása alatt, s mert látta, hogy nem valami burzsuj, gazdag ez a fiatalasszony, a pólyából kihúzott három szálat. A templom szentelt gyertyái voltak, amiket a Mária meg a kisded Jézus képe ékesített. Bizony, a templom! Amikor Jurij pár napja a térdére ültette a kis Jencit, és tanítgatta a nagy konyhaasztalon mindenféle rajztudományra, akkor mesélte, hogy a németek azt célozták napok óta Somoskő irányából. A templom büszke tornyát. Úgy vélhették, orosz megfigyelő lapul a toronyban. És azt is mondta, hogy már a Pakópán, azon a kopár sziklán láttak valami mozgást. Úgy vélte, hogy onnan valaki rádióval irányítja a Somoskőben állomásozó német tüzéreket. Azért is volt ez valószínű, mert a lövések egyre pontosabban érkeztek. Másnap jókor reggel, amikor éppen csak kibújtak az éjszakai sötétség takarója alól a hegyek, völgyek, és kirajzolódni kezdtek a girbe-görbe házsorok, már talpon volt mindenki a házban. Készülődött ki-ki a maga dolgára. Manci a konyhában matatott, nagyapóka a szobába lépett, hogy a kis Jencit nógassa az öltözéssel. Iván és Jurij elmélyültek a napi feladatuk megbeszélésében. Jurij a köpenyére száradt sarat dörzsölgette, őrölte öklei között, majd eszébe jutott, hogy a szobában maradt a katonasapka. Iván a sarkában volt, figyelme tábornokára irányult, a fésűje még a kezében. Így, tükör híján is rutinos mozdulattal, bal kezével haja választékát tapintva, jobbjával a fésűt hosszan húzva szőke üstökén igyekezett a fejébe vésni Jurij minden szavát. A következő pillanatban a reggeli csendet újfent ágyúlövés süvítése zúzta porrá. Nagyapóka éppen meg akarta jegyezni, hogy nagyon korán keltek ezek ma, de a száját még ki sem nyitotta, amikor minden eddiginél iszonyatosabb detonáció, mindennél hatalmasabb erejű, őrült robbanás rázta meg a falakat. A becsapódó lövedéket kísérő légnyomás olyan irtózatos erejű volt, hogy a kicsi karácsonyfa lerepült az asztalról. Abban a pillanatban Iván a mellette toporgó Jencit a földre lökte, és ráfeküdt, hogy a testével oltalmazza, míg a kapitány a védett sarokba lökte nagyapót. A döbbenetes erejű és hangú becsapódástól Mancika is megtántorodott, baljával a kredencbe kapaszkodva, jobbjával a falnak támaszkod- �SALGÓTARJÁN 100 11 va tudott csak állva maradni. A robbanás, és ami ez alatt a pár pillanat alatt történt, sokkoló és vérfagyasztó volt, de mindahányan, akik abban a házban voltak akkor, nagyobb sérülés és baj nélkül túlélték. Túlélték, és egyben, amit átéltek, örökre és mélyen beleíródott a lelkükbe. S ami történt, annyi volt, hogy a német tüzérek telibe találták a büszke templomtornyot. A jó Isten a maga házát mégis megőrizte valamennyire, mert a harangok csaknem sértetlenül megúszták. A környező épületek azonban jócskán kaptak a szerteszét lökődő téglák záporából. Még ezen a napon, egészen rövid időn belül sikerült az ukrán katonáknak a Pakópán lapuló rádióst egy aknatalálattal örökre elnémítani. Azt mesélték, a német egy rossz paplanba burkolódzva hasalt a sziklán. Aztán Jurij és Iván, akiknek arcvonásait a család tagjai már soha el nem feledték, továbbindultak. A hála és a szeretet könnyeitől elhomályosult szemmel búcsúztak tőlük a háziak. Mikor nekem ezt a történetet mesélték, már pontosan nem is bírták felidézni, hogy ez a búcsú hogyan történt, csak azt tudták, hogy ott és akkor értük ez a két ukrán katonatiszt az életét adta volna, ha azt kérik tőlük az égiek. Arra emlékeztek még, hogy Jurij a búcsú közben megemlítette, jön majd egy orosz major. Annak a majornak már nem túl sok dolga akadt, de ez, illetve mindaz, ami ezek után történt, már egy másik történet. Háború volt. És mint írtam, a háború sötétség, fájdalom, rettegés, hideg és éhezés. De azon a télen ott volt mindezek között valami más is. Egy gyertyaláng, egy aprócska meleg fény, ami segített hinni abban, hogy a gonosz hiába telepszik rá a világra, valami mindig marad abból a jóból, ami az embert emberré teszi. Ezen a télen ott volt a családi szeretetben, amely a legsötétebb karácsonyra is fát állítva üdvözli a Megváltót, és a gyermekarcra mosolyt próbál varázsolni. Ott volt a karácsonyi dalokat dúdoló katonák szívében, és azokéban, akik idegen földön is testükkel védelmezik a gyengék életét. �SZÉPIRODALOM 12 OLÁH ANDRÁS tartozásaink mi maradna ha kivonnánk emlékeinkből a könnyeket… hiába lapoznánk vissza… örök kísérőink a restanciák de fölöslegesen tartjuk számon tartozásainkat ha nem engedjük magunkat megmotozni mert ez nem az örömről szól és nem is a vágyról csupán a múlt megszenvedett perceit osztjuk vissza hogy ki lehessen bírni holnapig… mert itt nincs feleselés nincs visszabeszéd – csak hiányjelek amikért felébredni talán még érdemes csalásaink ártatlanul hazudni mozdulattal gesztussal és szóval – ez igenis a következetes figyelem jele mert a köztes dolgok nagyon is fontosak: hogy ízlett-e a leves finom-e a kávé tetszik-e a ruhád a hajad – ez a szeretet legkomolyabb záradéka ami csak a tiéd s bár látszólag szóra sem érdemes mégis megment minket a kiszáradástól parazita-lét közel bújok hozzád de már így sem látlak lelkembe hasító gyönyöreid fájnak árulóddá lettem – pusztító ölelés – parazita aki nap mint nap fölemészt méregbe mártotta vágyunk az erényt a kifosztott ártérben bűntudat henyélt örökölt terhünk a szív borogatása magánynak magány lesz holnap is az ára �MIKSZÁTH 175 13 GY. SZABÓ ANDRÁS Fili, a magyar Oblomov Egy Mikszáth-novella kapcsán Lehet-e a cselekvésképtelenséget, az élni akarás hiányát, az idegenkedés és elutasítás gesztusa helyett részvéttel és valami oksági magyarázatot kereső megértéssel szemlélni? Nálunk Gyulai Pál 1857-ben írt regénye, az Egy régi udvarház utolsó gazdája című remeke foglalkozik először az „időből kiesett” ember figurájával. Arról a hősről van szó (esetünkben Radnóthy Elek egykori alispánról), aki, s ebben áll az írói lelemény, kimarad a történelem menetéből, az 1848-as forradalom és szabadságharc történéseiből (betegen fekszik a nagy esemény idején), s gyógyulása után már képtelen felvenni azokat a szálakat, melyek korábbi életéhez kötötték. Életének meghatározó pillérei ugyanis eltűntek, a világ megváltozott körülötte, s az új helyzethez már nem tud alkalmazkodni. Neveltetése, erkölcsi beidegződése, őrzött szokásrendje megakadályozzák abban, hogy környezetének alakítója, formálója legyen; a létezés perifériájára szorul. Az orosz irodalom másfél évtizeddel korábban egy olyan társadalmilag meghonosodott létformát emel be a szépprózába, melynek megtestesítője a „felesleges ember”, akire ugyancsak az alkalmazkodás hiánya, az akarathiány, a cselekvésképtelenség a jellemző. Ami az „időből kiesett” és a „felesleges ember” típusát rokonítja egymással, annak táptalaja mindkét esetben a meghaladott patriarchális, nemesi értékrend hasonlósága, s a belőle következő életforma. Egészen pontosan az a létforma, melyhez az életidegenség fogalma társul. Goncsarov Oblomovja, mert hisz rá gondolunk elsőként, ennek az életformának legautentikusabb képviselője, de már Lermontovnál megtaláljuk a Korunk hőse főszereplőjében ennek az embertípusnak lényegi vonásait. Oblomov alakja Gyulai Pál regényével egy esztendőben lép ki az orosz író tolla alól. Csak míg az öreg táblabírót a megváltozott környezet ítéli halálra, értelmetlenné téve magát a küzdelmet is, addig Oblomov belesodródik az apatikus mozdulatlanságba, feladja a küzdést önnön sorsának alakítására. Gyulai a figyelmeztetés szándékával írja meg regényét, rádöbbentve a polgárosodás előtt álló kis- és középnemességet azokra a veszélyekre, me- �14 MIKSZÁTH 175 lyet az új társadalmi helyzet állít elébük. Arra inti a nemzet hangadó vezetőit, a nemesi vezetést, hogy mint főhőse, ne essen „se a lázas szenvedélyek, se a tétlen fásultság martalékául”. Alkalmazkodni kell tudni a megváltozott környezethez, még ha ez az alkalmazkodás hagyományos értékeink feláldozását kívánja is meg tőlünk – ez az Udvarház végső tanulsága. De vajon tudott-e hinni az alkalmazkodás kényszerű lehetőségében a regény írása idején? Aligha! Valójában 1857-ben, a mű születése idején a nemesség útját, jövőjét, más lehetőség híján, az öreg táblabíró sorsában látja. Regénye későbbi, 1883-as előszavában azonban már nyoma sincs ennek az aggodalomnak. „Az az érdek, az a hangulat, amely írására ösztönzött (ti.: a regény megírására), hála istennek, nincs többé sem az én kedélyemben, sem az olvasóéban. A magyar nemzet megküzdött az idők mostohaságával.” De ezt már 26 évvel később írja, abban az időben, amikor a „régi nemesből” „mai gentry” lesz Mikszáth tollán. A „mai gentry nem a régi nemes többé, de legalább abból való” – írja Mikszáth a Nemzetes uraimékban. Az Udvarház nemesei, azok gyermekei tovább éltek, tudtak alkalmazkodni, de ennek az idomulásnak súlyos ára volt; 1867 után azok az erények sorvadnak el, melyek Radnóthy Elekben és nemzedéktársaiban még megvoltak. Az oblomovi értelemben vett felesleges ember magyar alteregója az 1902-ben írt Mikszáth-novella hőse, Fili. Ez a Mikszáth-szereplő hordozza sorsában leginkább annak a létformának a jellemzőit, melynek megtestesítője az „oblomovkai Platon”, ahogy egy helyen ironikusan a meddő bölcsességéről ismert hősét Goncsarov nevezi. Vajon olvasta-e Mikszáth az Oblomovot? Egészen biztosan, bár a regény csak 1906-ban jelenik meg magyar nyelven. Könyvespolcán ott volt a nagy orosz író Hétköznapi történet című munkája németül, melyben Adujev, a szimbirszki fiatalember nagy terveinek meghiúsulása után, a hozományvadászat ígéretes lehetőségével próbál kilábolni megfeneklett állapotából. A mű egyaránt előlegezi Oblomov életútját, s Mikszáth nagy regényének, a Nosztynak problematikáját. Oblomov nemes ember, csakúgy, mint Fili. Oblomov földesúr, szülei halála után egy háromszázötven lelkes falu birtokosa, Fili saját elszegényedő nemesi rokonságának haszonélvezője. Apja királyi tanácsos volt, gazdag, befolyásos ember, aki idővel lejjebb csúszva a hivatali ranglétrán, szerény évjáradékból élt vidéki kúriáján. Tipikus dzsentriképlet: bár a vagyon oda, a rang, a cím megmaradt, s a titulus után tartja még mindig számon a kiterjedt atyafiság. A család fejeként ő határozza meg az éven- �MIKSZÁTH 175 15 ként más-más famíliáknál összegyűlő rokonság ülésrendjét. Ha valamely családtag lejjebb kerül az asztalnál, mint a megelőző esztendőben, annyit jelent, hogy a família szerencsecsillagzata leáldozóban van. Ez az „organizátori” szerep biztosít megélhetést Fili szüleinek, velük reprezentál a rokonság, s a szülők elhaltával Fili örökli meg tőlük ezt a kiváltságot. A királyi tanácsos után vagyon már nem marad, de mielőtt távozna a földi világból, megnyugtatja fiát: ha mást nem is, de a „pompás rokonokat” rá hagyja. „Ragaszkodj hozzájuk, édes fiam.” Oblomov előtt ott kínálkozik az elérhető cél, a birtok korszerűsítése, gazdaságának megreformálása, Filinek egyedüli létalapja a státusza, az is formális. Oblomov elhagyja a szentpétervári hivatalt, hogy a távoli kormányzóság területén fekvő uradalmának gazdája legyen. Kezdeti lelkesedése azonban hamar lelohad: az ambíció hiányzik belőle, a valósághoz való viszonyulásnak az a módja, melynek birtokában az ember kész az élet kihívásainak elfogadására. A megszokott környezetet nem feladva, fokozatosan adja át magát a céltalan létezésnek. Hivatali munkájában sem találta örömét, áltatta magát, hogy még előtte áll életének, holott az már rég kezdetét vette, csak ő nem érzékelt semmit azokból a hangokból, melyek a külvilágból felé áramlottak. „De napra nap jött, évre év, a legénytollból kemény borosta lett, szemének sugara fakó ponttá tompult, derékbősége egyre nőtt, haja könyörtelenül hullott, harmincéves lett, s ő még egy lépést sem tett előre semmiféle pályán, még mindig csak az aréna kapujában állt, ugyanott, ahol tíz évvel korábban.” A megörökölt birtok normális esetben egy hasznos, cselekvő élet indulásának esélye lehetne, csakhogy minduntalan közbeszól a már említett akarat hiánya, a terveket nem váltja fel a tett, a gazdaság korszerűsítéséről szőtt elgondolásai ideák maradnak. Mikszáth is, mikor Filiről ír, valami hasonló látleletet állít ki hőséről, mint Goncsarov, amikor arról beszél, hogy Fili sosem tett semmi érdemlegeset: „Ha a természet azt akarta volna, hogy Fili dolgozzék, beleoltotta volna a munka vágyát. De a természet nem akarta.” Ami az emberi élet értékvonatkozásait, viszonyulási pontjait tekinti, hasonló álláspontra helyezkedik, mint az Oblomov szerzője. Hőse életvitelének kommentálásában, a jelenség értelmezésében, ítéletalkotásában megengedő és elbizonytalanító. „Kell-e az erdő minden fájából okvetlenül szerszámot faragni? – teszi fel a kérdést. – Csak abból, amelyik már a gyökerén kínálkozik rá. Arra is kell fa, hogy a mókusnak legyen hol fölszaladni, leszaladni. Arra is kell egy-két gally, ahová a madár a fészkét lerakja, arra is, ahová a vándorló legény a tarisznyáját, kis pók a hálóját akassza. Szóval, mindenféle fa kell. Sőt olyan fa is legyen az erdőben, �16 MIKSZÁTH 175 melynek még ennyi szerep se jut, csak épp, hogy van. Megnő, susog, zörög, hajladozik egy-két száz esztendeig, aztán visszarohad a földbe. Ami erőt, zsírt kiszítt onnan, visszaadja annak a saját szétmálló testével. És hát, minden úgy van a végén, mintha semmi se történt volna.” Oblomov a gyerekkori jóbarátnak, a vele mindenben ellentétes, tettre kész, vállalkozó, mozgékony Stolznak fejti ki egy alkalommal: „– Tudode Andrej, hogy végül is az én életemben soha nem gyúlt ki semmiféle tűz? Se megváltó, se romboló. Az én életem nem hasonlított a reggelre, amelyet fokozatosan elöntenek a színek, a tűz…, az én életem a tűz hamvadásával kezdődött. Vagy én nem értettem ezt az életet, vagy nem is jó ez az élet semmire, de jobbat nem ismertem, nem láttam, senki meg nem mutatta nekem.” Aztán ott a legárulkodóbb mondat, amit Goncsarov összegzésül elmond hőséről: „Ő nem próbálta ki a harcban szerzett gyönyöröket, gondolatban lemondott róluk, s lelkében csak nyugalmat érzett, amely minden mozgástól, harctól, élettől mentes volt.” A kitörés egyedüli esélye Oblomov és Fili esetében is a rájuk talált szerelem lehetett volna. S ahogy nemcsak az ábrándok szintjén, de a valóságban is megjelenik kettejük esetében a nő, úgy csillan fel életükben a remény is, hogy talán lehetőség nyílik sorsukban a változtatásra. Olga feltűnése Oblomov környezetében egy olyan ígéretes jövő nyitánya, mely az élet értelmének és rendeltetésének megértéséhez vezethette volna el a regény hősét. De Oblomov nem élt a lehetőséggel, visszalépett, félúton elakadt, nem vállalta a szerelmet, melyet a lány kínált fel számára. Ezen a ponton kerül végérvényesen régi medrébe az élete, hullik vissza abba az apátiába, mely a későbbiekben pusztító, vegetáló létezésének meghatározója lesz. Mikszáth hasonló helyzetet teremt hősének, amikor az elszegényedett rokonok egyike, a szép Liszkayné egy táncmulatság alkalmával megsúgja Filinek, hogy évekkel korábban szemet vetett rá, szívesen vette volna udvarlását, szerette őt. S Fili, akinek saját bevallása szerint „nem volt élettörténete”, mert nem történt vele semmi említésre méltó, megzavarodik. Kiforgatja addigi lényéből a felismerés, hogy az élete nem az volt, ami lehetett volna. Megérzi, „hogy a rokoni szeretet kenyérmorzsa – és hogy a szerelem egy kád méz, de abba a morzsának nem szabad belevegyülni, mert a morzsa is elvész és a méz megsavanyodik.” Elbujdosásának oka azonban nemcsak ez a jóvátehetetlen mulasztás, amit helyrehozni már nem lehet, hanem egy fontos megbízatás, egy feladat betöltése, mellyel Filit környékezi meg a rokonság. Régóta húzódó birtokpert nyer meg a família, egy uradalom tulajdonosa lesz, melynek �MIKSZÁTH 175 17 gondnoki teendőire Filit akarják felkérni. Csakhogy Filit elszoktatta a környezete minden felelős döntés meghozataláról, a hozzátartozók irányították életét, nem tett semmi érdemlegeset beleegyezésük nélkül. „Amik én velem történtek, azok inkább a rokonaim esetei” – mondja egy beszélgetés során, s mivel Oblomovhoz hasonlóan sosem próbálta ki magát céljai megvalósításában, mert idegen volt számára is az élet mint harc és csatatér, meghátrál az uradalom igazgatása elől. Az önbecsülés hiányának áldozata Fili, önértékének tudatosítása sosem foglalkoztatta: „azt szerette legjobban, ha észre sem veszik, hogy ott van. Végtelenül csekélynek tartotta magát.” Rokontól rokonig vándorol, évente többször ismétlődik ez az egyszerre komikusnak és tragikusnak feltüntetett rituálé, vele reprezentál a família, ő pedig belőlük él, ezt tartja természetesnek. Alakja, személye iránt mindvégig valami együttérző rokonszenvet érez az olvasó, s hogy némi megértéssel követjük sorsát, arról maga a szerző odavetett megjegyzése gondoskodik: „Sohase ítéltem meg a szegény Filit szigorúan.” Az elbeszélés végén nemcsak azért bujdosik el, mert megriad az uradalom igazgatásával járó gondok vállalásától, a tisztség rá háruló felelősségétől, hanem mert az időközben megözvegyült szépasszony már nem tart rá igényt, más férfit szeret. Akár Oblomov, Fili élete is úgy telik el, hogy nem érti, mi a viszonya szűkebb és tágabb környezetéhez: saját létének célja, értelme homályban marad előtte. Nincs, nem is lehet az ilyen embernek élettörténete, viszont nyerhet magának egy kis boldogságot, a belső világ gazdagságát. Ez az öntudatlanul megélt elégedettség, ami már-már a boldogsággal azonos, kíséri élete végéig Oblomovot. Goncsarov hősében az évek teltével egyre erősebb a meggyőződés, maradva a példánál, hogy nem az arénák gladiátorának, hanem a harc békés nézőjének született, és ez az érzés mély megnyugvással tölti el. Fili nem ilyen szerencsés. Lelki nyugalma akkor rendül meg, életében talán először, de akkor végzetesen, amikor megtudja, hogy kétszeresen is elvesztette Liszkaynét, mert az asszony titokban a fiatal mérnökkel osztotta meg kegyeit. Belső meghasonlottságát, fájdalmát érzékenyen adják vissza Mikszáth sorai, amikor elhagyja megszokott rokoni környezetét és a bujdosás útjára lép. „Aztán ment-ment a kavicsos utakon a susogó hársak között, a feje zúgott, az ezernyi bogár is zúgott a levegőben, muslincák kergetőztek, egy légy ringatta magát egy pókhálón… Minden lény dőzsölt és mulatott, csak Fili ment szomorúan, mintha vesztőhelyre menne.” �MIKSZÁTH 175 18 A cselekvésképtelen ember alapmása, stilizált, szélsőségesen túlzott karakterekben öröklődik tovább Krúdy Gyula regényeiben. Fili-féle, oblomovi életformákkal találkozunk Napraforgó című művének nyírségi világában. Könyve szereplői, a kisnemesi udvarházak mélyén olyan emberek, akik mellett elment az idő, nem látnak célt maguk előtt és ebből adódóan nem találnak megfelelő tevékenységet sem életükben. Talán az sem véletlen, hogy regényének főszereplője, a szerelmében csalódott Evelin, a nyírségi Bujdosra menekül a fővárosból, hogy orosz írókat olvasgasson esténként karos gyertyatartója fényében, kitüntetett helyen az Anyegint, kinek alakjában már a kortárs írók is rokon vonásokat véltek felfedezni Goncsarov hősével. Birkás Babett: Salgótarján-sorozat (12.) �SZÉPIRODALOM 19 BARANYI FERENC Körözvény Ezerkilencszázhetvenkilenc október tizenharmadikán fölegyenesedett a kertben és lopva szétnézett az apám. Az ásót földbe ütve hagyta, mintha csupán a boltba menne, s mivel kezén is, homlokán is zavarta őt a munka szennye: megmosdózott a locsolónál – nyitva maradt nyomán a vízcsap – s úgy lopakodott ki a kertből, mint aki percre távozik csak. Aztán – mikor senki se látta – egy alacsony felhőre lépett és nekivágott kiskabátban a magasságos őszi égnek, amikor rájöttünk a cselre: már nem tudtuk követni szemmel. Fogják meg! Ott! A földi létből kereket old egy öregember! (1979) �SZÉPIRODALOM 20 JÓNA DÁVID Körözvény Baranyi Ferenc Körözvény című versére Amikor a versed olvastam, gyönyörűség az, s mondtam is magamnak, hogy erre válasz fel nem érhet, többszöri jelzői az igének a tiszta fehéret csak maszatolná, hiába érik a pihe tollá, ily magasra nem repíthet. Az elmenetel szorongása hajt Neked fejet, kiskabátos csillagképedet karcolja az égre, természet és képzelet egyességére, a háttérben a befejezetlenség, (nincs elzárva a vízcsap), rá egy évre, talán már kopik róla a festék, s felfut rá a díszbab. Egy apának síremléknél is maradandóbb versben van az örök. Felhő dunyhájából néz minket, és büszke is talán: termővé lett gyümölcsösök ajándékai fekszenek az Úr asztalán. (2021) �SZÉPIRODALOM 21 Zsigmond István illusztrációja �MADÁCH 200 22 GYUKITS GYÖRGY Danton a terror hálójában Ebben a rövid írásban Az ember tragédiája párizsi színét elemzem a főszereplő Danton kapcsolati tőkéjének bemutatásával. De mi is az a kapcsolati tőke? A téma szerteágazó és ellentmondásokban is gazdag szociológiai szakirodalmának hosszas fejtegetése helyett inkább egy leegyszerűsített meghatározással fogok élni. Danton, mint bárki, egy emberek alkotta hálózattal rendelkezik. Tehát amikor Danton kapcsolati hálójában ott van Robespierre, Saint Just vagy a márki, ez hatalmas erőforrás lehet számára, ebben az értelemben egyfajta tőke, ami ambivalens módon akár a vérpadra is juttathatja. De először néhány szót a színről. Ne tévesszük szem elől, hogy a Tragédia kilencedik színének történései a hasonlóságok ellenére pusztán történelmi események ihlette álomképek egy álomban. A Lucifer tolmácsolásában megjelenő történelmi tablók ott kezdődnek, ahol Goethe Faustja véget ér (ALEXANDER 1921: 248), azaz a társadalomra eszmélő embernél – és a párizsi színben teljesednek ki, ahol a Tragédia három nagy eszméje, az egyenlőség, testvériség, szabadság egyszerre látszik megvalósulni a fényes nap1 alatt, mely a drámai költemény szerzőjének fenti ideákhoz való 1 A párizsi szín a két Kepler-színbe ágyazódik, melyeknél az első elsötétedik, míg a második megvirrad, és a kettő közé beékelt párizsi direkt értelemben is felvilágosodik: „Estve, később éj (Felkél, és tántorogva az erkély szélére lép.) Nem retten vissza a nagy eszközöktől, Nem fél a rejtett szót kimondani, Mely majd hatalmas görgeteg gyanánt Haladni fog a végzetes uton, S lezúzza tán azt is, ki őt kimondta. (A Marseillaise dallama hallik.) Óh, hallom, hallom a jövő dalát, Megleltem a szót, azt a nagy talizmánt, Mely a vén földet ifjuvá teszi: Kepler, íróasztalára hajtott fővel látszik, Lucifer mint famulus mellette áll s vállára üt. A reg szürkül.” �MADÁCH 200 23 pozitív viszonyulását szimbolizálja. De ez nem csoda, hisz a Madách által oly nagyra tartott negyvennyolcas magyar forradalom vezérfonalát a nagy francia forradalom adja. „ÁDÁM (Folytatva.) Egyenlőség, testvériség, szabadság! – NÉPTÖMEG Halál reá, ki el nem ismeri!” Ezt a harmóniát töri meg rögtön Madách halált kiáltó néptömege, és itt el is érkeztünk a Tragédia központi kérdéséhez: miért válnak Leviathánokká e szép eszmék inspirálta társadalmak? A továbbiakban erre a kérdésre keressük a választ a társadalmi tőke elmélete segítségével a párizsi színben. Először tekintsük át Danton kapcsolati hálóját! E kapcsolati háló elemei három csoportba sorolhatók: a forradalmároké, a régi rend tagjaié és a nem evilági hatalmaké. Kezdjük ez utóbbival! A párizsi színben, éppúgy, mint a többi történeti színben, csak Lucifer jelenik meg, e kör képviselőjeként, de hisz ő bocsátotta Ádámra a történelem álmát, és ő a kísérő színről színre. Ellenben itt Lucifer szótlan bakó a vérpadon, míg a többiben társ, akivel a látottakat megbeszélni és nem utolsósorban vitatkozni lehet, nem véletlenül vélik felfedezni benne Madách barátját, Szontagh Pált (ALEXANDER 1921: 248). Hogy itt miért néma, ez rejtély. Dantonnak a forradalmárokhoz, az eszmetársakhoz való viszonya rendkívül ambivalens, pedig ez számára a saját-csoport. A saját-csoport megjelenési formája a színben az egyenlőség, testvériség, szabadság szentháromságában hívő néptömeg. Furcsa kapcsolati háló a vezért istenítő tömeg, őt mindenki ismeri, de ő személyesen senkit sem. Így vall erről Ádám: „ÁDÁM Az áldozat, hidd el, magam vagyok. S ha írigyelve nézik is hatalmam, Örömtelen, megvetve életet Meg a halált, nézem királyi székem, Melyről mellőlem hullnak el naponkint, S várom, mikor jő már reám a sor. – E vér közt úgy gyötör az egyedüllét,” A fenti sorok tökéletesen illusztrálják a tömeg és az egyén viszonyát. Ebből lépnek elő a szereplők: �24 MADÁCH 200 „(Az újoncok közül egy tiszt kilép.) A TISZT Tégy engemet helyébe, Polgár, s letörlöm a gyalázatot. ÁDÁM Dicséretes, barátom, önbizalmad, De biztosítást, hogy szavadnak állsz, Előbb a harcok színhelyén szerezz. A TISZT A biztosíték lelkemben lakik, Aztán imé! van nékem is fejem, Mely többet ér tán, mint az a lehullott. ÁDÁM S ki a kezes, hogy elhozod, ha kérem. A TISZT S kell-é kezes jobb, mint magam vagyok, Ki életem nem nézem semmibe? ÁDÁM Az ifjuság nem úgy gondolkodik. A TISZT Polgár, még egyszer felszólítalak. – ÁDÁM Türelem még, a cél el nem marad. A TISZT Nem bízol bennem, látom, hát tanulj Felőlem jobban vélekedni, polgár. – (Főbe lövi magát.)” A fenti idézet a bizalom hiányára világít rá. Márpedig a társadalmi tőke elmélete (COLEMAN 1994) felhívja a figyelmet a kapcsolatok esetében a bizalom meghatározó voltára. Danton nem hisz a tisztnek, és ebből fakadnak cinikus szavai annak halálát követően: „ÁDÁM Kár érte, egy ellenséges golyót Megérdemelt.” De a Tragédia Dantonja egy kivételtől eltekintve valójában senkiben nem bízik: �MADÁCH 200 25 „De nékem harc jutott csak, nem dicsőség, Nem ellenség, mely által esni is dísz, De mely rejtekből orvul leskedik Fondorlatával rám s a szent hazára. – …. (NÉPTÖMEG) Halál, halál az arisztokratákra! – Jerünk, jerünk a börtönüregekbe, Tegyünk törvényt, a nép törvénye szent. (A néptömeg indul a börtönökbe.) ÁDÁM Nem ott van a vész, a retesz erős, A bűzhödt lég, mely elmét, izmot öl, Szövetségestek úgyis, hagyjuk őket. Az árulás emelt fővel kacag, S tőrt élesít a Konvent padjain. NÉPTÖMEG Fel a Konventre hát, nincs még eléggé Átválogatva. – A Konventre később, Gyakorlatúl előbb a börtönökbe. – Addig szedd össze minden áruló Nevét, Danton.” Generalizált bizalmatlanság a kapcsolati hálóban, ezért félelem mindenkitől. Megvan a képlet: a forradalom így falja fel önmagát. Éva a másik alak, aki az arctalan tömegből előlép. „(Éva mint rongyos, felgerjedt pórnő kibontakozik a sokaságból, és egyik kezében tőrrel, másikban egy véres fejjel Dantonhoz rohan.) ÉVA Danton! tekints ez összeesküvőre, Téged kivánt megölni, én ölém meg. … jutalmamat kivánom: Tölts vélem egy éjet, nagy férfiú.” A forradalmár Éva eltorzult alakja az emancipált nőnek2, mivel úgy viselkedik, mint egy férfi, azaz öl, és egyéjszakás kalandot keres. Talán nem 2 A revolúció és szexualitás összekapcsolása nem ismeretlen más irodalmi alkotásokban, mint például a Marat halálában, de a képzőművészetben is találni rá �26 MADÁCH 200 véletlen, hogy a váteszi képességekkel rendelkező Madách itt saját korának mércéjével mérve úgymond elmegy a falig a nemek közötti egyenlőség tekintetében. Mindenesetre Dantont e nő finoman szólva egyáltalán nem igézi meg: „Ettől pokolnak gőze undorít el.” – Pedig a forradalmár Éva azt állítja, megmentette az életét. Hogy ez tényleg igaz-e, nem derül ki. De ha igen, akkor Danton túlélése szempontjából a néptömeg mint kapcsolati háló, pontosabban ennek általa ezidáig ismeretlen tagja kulcsfontosságú szereplővé válik. Fontos, hogy a kapcsolati háló a segítségnyújtás szempontjából egyirányú is lehet, ugyanis Danton minden bizonnyal nem sietne a pórnő-Éva segítségére szükség esetén. Szokatlan módon Éva e színben két alakban jelenik meg, a másikban egy márki húga, aki első pillantásra rabul ejti Danton szívét: „ÁDÁM Az én világom e szörnyű emelvény. Midőn ráléptél, véled egy darab Menyország szállt le, s szentélyébe zár.” Ő az egyetlen, akihez Danton őszintén és érdek nélkül beszél, de hát a lángra lobbanó szerelem mélyén az ősbizalom rejlik (COLEMAN 1994). Ha jobban belegondolunk, mai kifejezéssel élve Madách szexuális forradalmat ábrázol e forradalmi színében, de nem csak a pórnő esetében, hisz Danton és a márki húga közötti érzések a társadalmi helyzetből adódó korlátokat feszítik. Bár meg kell jegyezni: példát. Delacroix A szabadság vezeti a népet című képét, több mint valószínű, nem ismerte Madách, mégis mennyi a hasonlóság Éva és az e képen látható, a forradalmat szimbolizáló fedetlen keblű nőalak között! Delacroix forradalmár nőalakja egy antik szépségre hasonlít, de tulajdonképpen Éva is szép, csak a szerep, amit betölt, az, ami Ádám számára visszataszító. „ÁDÁM (Félre.) Végigborzongat; elfordul szemem. Nem bírom e szörnyű káprázatot. Minő csodás hasonlat! – Aki az Angyalt ismérte, s látta azután, Hogy elbukott, az látott tán hasonlót. Azon vonások, termet és beszéd, Minden, csak egy kicsinyke semmiség, Amit leírni sem lehet, hiányzik, S minő egészen más lön az egész!” �MADÁCH 200 27 „Örömtelen, megvetve életet Meg a halált, nézem királyi székem, Melyről mellőlem hullnak el naponkint, S várom, mikor jő már reám a sor. – E vér közt úgy gyötör az egyedüllét ... A sejtelem, mi jó lehet szeretni. – Óh, nő, csak egy napig tanítanál Ez égi tudományra – második nap Nyugodtan hajtnám bárd alá fejem.” Királyi szék? „Óh, jaj, ne hidd – a trónon is ver a szív,” Danton a trónon? Hja, aki egy márkilánynak merészel udvarolni, az nem lehet akárki! De akkor a márki lánya meg csak egy nő? Ez most csábítási kellék vagy a Dantonként megjelenő Ádám, ki mögött Madáchot vélik felfedezni (ALEXANDER 1921), aki nem képes „elhagyni avult eszményit”? Ez itt valójában a rég elveszett paradicsom újra megtalálása, hisz ott férfi és nő, ez utóbbi hiába csak egy oldalborda, de egymással egyenlő, és csak így lehetnek társai egymásnak. Ezt szimbolizálja talán, hogy Éva éppoly bátor, mint férfibátyja: „Itt is van egy fő, nem roszabb Rolandnál.”3 A férfi−nő közötti viszony a társadalmitőke-elmélet mostohagyermeke, e kérdés pusztán a család mint az ún. erős kötés tipikus formájaként jelenik meg, érdemes lenne ezt egyszer pusztán a férfi-nő dichotómiájának horizontjáról is végiggondolni. Gondoljunk csak a forradalmat megelőző kor madame Pompadourjának befolyására, vagy a közelmúlt Monica Lewinsky-jára, aki használtruha-kollekcióját a nyilvánosság elé tárva micsoda politikai vihart kavart. Madáchnál viszont a férfi–nő kötelék kardinális kérdés. Kell-e csodálkozni azon, hogy miért a néptömeg fölé emelkedő vérpad emelvényén halált megvető bátorságú márkilány-, és nem a tömegben örjöngő pórnőÉvában látja meg Ádám a lehetséges társat?4 Ennek lehetnek önéletrajzi vonatkozásai is, hiszen Madách nővére a magyar forradalom áldozatává vált, erről szól Mária testvérem emlékezete című verse (ANDOR–GRÉCZI-ZSOLDOS 2014). 4 Ha a Tragédia egészében tekintjük a férfi–nő kapcsolatot, akkor azt látjuk, hogy az ízig-végig romantikus Ádám mindig ugyanazt a nőt találja meg, ez egyéb3 �28 MADÁCH 200 Ha Ádám egy nem különösebben válogatós Don Giovanni lenne, márpedig egy Don Giovanni nem válogat, akkor biztos, hogy nem hagyná ki a kínálkozó lehetőséget a pórnővel, de ezáltal hiteltelenné válnak a márkilányhoz intézett szavai, így maga is azzá válna. Visszatérve a férfi−nő kapcsolat társadalmi tőke-paradigmájú szociológiai elemzésére, akkor a fentiek arra világítanak rá: nem lehet könnyű annak eldöntése, hogy például az interjúzás során egy leporellóáriát vagy egy madáchi narratívát hallunk-e. Most nézzük Danton stratégiáját vészterhes kapcsolati hálójában! Egyrészt – mint fent olvasható – mintegy megelőző csapást próbál mérni a hozzá hű néppel azokra, akikről úgy véli, hogy az életére törnek, akiket fortélyosan árulóknak bélyegez: „Az árulás emelt fővel kacag, S tőrt élesít a Konvent padjain.” Másrészt furcsa mód megmenti egy márki életét: „ÁDÁM Úgy meg fogsz halni. A MÁRKI Eggyel több leend Családomból, ki meghalt a királyért. ÁDÁM Miért rohansz ily vakmerőn halálba? A MÁRKI S azt véled-é, hogy e nemes előjog Csak títeket illet, népemberek? – ÁDÁM Dacolsz velem, jó, hát én is fogok. Ki lesz erősb? megmentlek ellenedre, S e jellemért egy higgadtabb jövő, Melyben kihamvadt a pártszenvedély, Hálát fog adni nékem. – Nemzetőrök! Lakomra véle. Tí feleltek érte. (Nehány fegyveres nemzetőr a márkit elkíséri.)” ként fordítva nem igaz, gondoljunk csak a Kepler-szín Borbálájára, ha azonban Éva, Madách kifejezésével élve silledt (l. GRÉCZI-ZSOLDOS 2016), akkor azt a társadalom teszi azzá. Itt ismét fel kell hívni a figyelmet az önéletrajzi vonatkozásokra, gondoljunk csak ezzel kapcsolatban Madách válására. �MADÁCH 200 29 Danton ezzel a tettével úgynevezett „hídszerű” kapcsolatot (GRANO1994) épít egy másik társadalmi csoporttal, mégpedig a forradalom egyik legfőbb ellenségével, az arisztokráciával. Ennek szerepe kettős, egyrészt jól jöhet még egy arisztokrata kegyelme e vészterhes és bizonytalan korban, vagyis a csoportokon átnyúló hídszerű kapcsolat nagyon értékes erőforrás lehet (GRANOVETTER 1994) egy politikai fordulat esetén, másrészt stabilizálhatja a fennálló rendszert (CSERMELY 2011) oly módon, hogy a régi rend képviselőinek túlélése komoly ellensúlyt képezhet a jakobinusokkal szemben. A „stabilizálja a társadalmat” gondolat itt azt jelenti tehát, hogy megfékezi a forradalmi terrort. De vissza a tömegekhez! A forradalom vezéregyéniségeinek érdekes módon saját tömegük van: VETTER „(Ezalatt Robespierre, Saint-Just s más konvent-tagok új néptömeggel jőnek, s egy rögtönzött emelvényre állnak.)” Mely egyfajta kisajátítható szervezetre hasonlít a társadalmi tőke elmélete alapján (COLEMAN 1994), ezen felül a kockázati tőke fogalmával írható le.5 Majd megkezdődik a demagóg párbaj: „ÁDÁM 2365 Vádolni mersz, Saint-Just, nem ismered, Minő erős vagyok? – SAINT-JUST Voltál előbb, A népben. Ámde a nép bölcs, megismert, S a Konvent végzését megszentesíti. ÁDÁM Nem ismerek birót magam felett Mást, mint a nép, s a nép, tudom, barátom. (Ismét zúgás a nép között.)” Leegyszerűsített kifejezésekkel zajlik a szócsata: úgymint a nép bölcs, megismert, vagy a nép, tudom, barátom, de hát a tömegkommunikáció már csak ilyen. „SAINT-JUST Barátod az, ki a hon ellene. A felséges nép majd itél fölötted, 5 Csepeli György szociálpszichológus jellemezte nagyon találóan így a tömeget. Nemcsak e színben, hanem az athéniban is nagyon szeszélyes a tömeg, mely rávilágít Madách tömeggel–néppel kapcsolatos ellentmondásos viszonyára. �MADÁCH 200 30 Előtte vádollak, honáruló: Csempészetért az állami javakban, Rokonszenvért az arisztokratákkal, Vágyódásért a zsarnok úralomra.” A halálos ítélet receptjét láthatjuk a fenti sorokban, először köztörvényes bűnözőnek kell beállítani az ellenfelet, és csak ezután jönnek a politikaiak, de hát ez az eljárás napjaink politikai arénájában is jól ismert. Lényeges, hogy nemcsak Danton, hanem még a hívei is árulók e retorika alapján, ezáltal egy tisztogatás során ők is könnyen a célkeresztbe kerülhetnek, felerősítve a félelmet és a bizalmatlanságot. Így falja fel tehát a kapcsolati háló mentén a forradalom önmagát, csak terrort hagyva hátra. DANTON „Bakó, ügyes légy – órjást vesztesz el. (Fejét a nyaktiló alá hajtja.) ... (már a 10. színben) LUCIFER Ezúttal a nyakazás elmarad.” Némi képzavarral élve a megfelelő ember a megfelelő helyen! Így válik a néma Lucifer Ádám kapcsolati hálójának kulcsszereplőjévé.6 Összegzés gyanánt elmondható, hogy Dantonnak a tömegben való ismertsége révén ugyan kiterjedt a kapcsolati hálója, de ezt e rövid pillanatfelvételnek tekinthető színben felemészti a bizalmatlanság és ezért is mondja: „E vér közt úgy gyötör az egyedüllét.” Az egymással ellenséges csoportokon átívelő hídszerű kapcsolatokkal sem sikerül stabilizálnia a társadalmat, ezáltal megfékeznie a terrort, − nincs már rá idő. A forradalom elmegy a végsőkig, s itt immáron csak egy nem evilági kapcsolat segíthet a főszereplőnek. „(Az egész hirtelen olyanná változik vissza, mint a nyolcadik színben volt. Ádám ismét mint Kepler, íróasztalára hajtott fővel látszik, Lucifer mint famulus mellette áll s vállára üt. A reg szürkül.) LUCIFER Ezúttal a nyakazás elmarad. – 6 A nem evilági hatalmak beavatkozása más esetben is kulcsfontosságúvá válik a Tragédiában, gondoljunk csak Éva szavaira: „Anyának érzem, óh, Ádám, magam.” �MADÁCH 200 31 ÁDÁM (Felemelkedve.) Óh, hol vagyok, hol vannak álmaim? LUCIFER Elszálltak a mámorral, mesterem.” Régóta ismert fordulat ez, gondoljunk csak a Bibliára, a homéroszi eposzokra vagy az ősi ind Mahabharátára, annyiban azonban különös, hogy a fentiekkel ellentétben olyan társadalom megjelenítése kapcsán történik mindez, hol: „Felkeltek a papok, s villámukat Kicsavarók kezökből, visszatéve Trónjára az észt, e rég üldözöttet.” A felvilágosodás társadalmának tablója így ér véget. Végül talán nem haszontalan Danton-Ádámnak – de tulajdonképpen az egész Tragédia Ádámjának is – a kapcsolati hálóját összevetni Madáchéval, amikor a Tragédiát írta, mert nagymértékű a hasonlóság. Madách, aki amúgy is visszahúzódó ember volt, lényegében néhány emberrel tartott fenn kapcsolatot ekkor, és ebben közrejátszhatott, hogy ő is éveken át a terror hálójában élt. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy maga a társadalom is hatással lehet az individuális kapcsolati háló kiterjedtségére, és a társadalmitőke-elmélet oly lényeges elemére: a bizalomra is. Hivatkozások ALEXANDER BERNÁT (jegyz., magy. ellátta) 1921. In: Madách Imre: Az ember tragédiája. Atheneum, Budapest. ANDOR CSABA–GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ (szerk.) 2014. Madách Imre levelezése. Dornyay Béla Múzeum–Madách Irodalmi Társaság, Salgótarján–Szeged. CSERMELY PÉTER 2011. A gyenge kapcsolatok stabilizálják a komplex rendszereket. In: Varga V. Attila (szerk.): Társadalmi kapcsolathálózatok elemzése. BCE Szociológia és Társadalompolitika Intézet, Budapest, 94−104. COLEMAN, JAMES S. 1994. „Társadalmi tőke”. In: Lengyel György−Szántó Zoltán (szerk.): A gazdasági élet szociológiája. Aula Kiadó, Budapest. GRANOVETTER, MARK 1994. „A gazdasági intézmények társadalmi megformálása: a beágyazottság problémája”. In: Lengyel−Szántó Zoltán i. m. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ 2016. Silled. Madách Imre egy szaváról. Édes Anyanyelvünk 38: 2, 13. �SZÉPIRODALOM 32 LACKFI JÁNOS Mi kék a kék E házban élni volna jó, az asztalon kecsöp, majó, minden szín itt-ott megfolyó, partra kicsapó színfolyó hátán színreflexes hajó. A színfolyamban élni jó, a színvonal nem változó, bolygó, imbolygó fémgolyó, melyen a fények táncoló alakja bolyg, piros a hó, meg kék, meg zöld, meg lángoló. Márványfagyások árnyaló ikrázódása, mintha ló horpaszán semmivé haló fényreflex – élni volna jó. Jó lenne házban élni még, megfújni, hűlni, jó ebéd, hez szól a nóta, semmiség és mindenség, ha összeég, nem csak odaégett ebéd, összeérve lehull eléd, hogy az angyal bújjon beléd, belénk, belém, kilég, belég zeni a zengő lég lehét. Vant és voltat átérzenék e házban jó, hol földhöz ég és éghez föld nőtt, térzenék, alkonyok összevérzenék, rajtunk anyaszült bőrzekék: mi zöld a zöld, s mi kék a kék! �MIKSZÁTH 175 33 PÁSZTOR ÉVA 140 éves A jó palócok, Mikszáth Kálmán novellásgyűjteménye 1882 fordulatot jelentett a nagy palóc magyar író, Mikszáth Kálmán életében. Ekkor már a fővárosban élt, neve ismertté vált Szegeden és Pesten is, hiszen országos hírnévre tett szert két novellásgyűjteményével. 1881-ben a Tót atyafiak, 1882ben A jó palócok is napvilágot látott. Mi, Nógrád megyeiek, a Görbeország lakói nagyon büszkék vagyunk arra, hogy e föld szülötte irodalmi témává tette a palócságot. A szülőföld olyan erős kötődést jelentett Mikszáthnak, hogy prózában énekelte meg az itt élők történeteit. Mi sem bizonyítja bensőséges viszonyát az anyaföldhöz, mint a következő vallomása: „Hiába, sok földet bejártam, de csak mégis Nógrád vármegye tetszik legjobban: hegyeivel, völgyeivel, egyenesre nőtt fáival; itt úgy látom, a füvek zöldebbek, a virágok illata édesebb, mint bárhol másutt a világon… Még a felhő is mintha rózsaszínbe öltözne, mikor átsuhan felettünk… Ez az én igazi hazám…” Az egyik palóc novellájában, a Lapaj, a híres dudásban megszemélyesíti földanyánkat: „Nem mindenre a természet, az anyaföld tanít-e minket? A földnek szíve van. Aki ráborul, s fülét odaszorítja közös tápláló anyánk barna testéhez, rejtélyes dobogást hall alant, mintha egy óriási kalapács tompa ütései volnának száz mérföldnyire mélyen belsejében, a szíve dobogása az. A föld gondolkozik is. Gondolatai a virágok. Avagy honnan van az, hogy ez elhagyott rengetegben, hová emberi kéz nem ültette, hová madár sem viszi magvát, egy nap ezer meg ezer soha nem látott színű és alakú virág támad magától? A föld költészete ez! Az ő új gondolatai!” Rubinyi Mózes Mikszáth Kálmán élete és művei című munkájában ezt írta általában az írók világáról: „Minden író világa külön világ, melynek vannak emberei, állatai, tájai, hangulatai, sőt van egy külön egyéni dialektus is, melyről a nagy írót megismerjük legparányibb műveiben”. A mi Mikszáthunk is ezek közé tartozik. �34 MIKSZÁTH 175 Mikszáth Kálmán beleszületett egy sajátos falusi környezetbe, ahol magába szívta a parasztember gondolkodásmódját, megismerte történetüket. Hiszen a sokat betegeskedő gyermekhez a falu mesemondói jártak, hogy szórakoztassák a kisfiút. Volt Szklabonyának néhány nevezetes helyszíne is, ahol mindennap megfordult, így a Kürtös-pataknál, a malomban, a kovácsműhelyben, a savanyúvíz-forrásnál. Az itt élők és a falun átutazók is – akik itt-ott megálltak valamilyen fontos céllal – ontották magukból az érdekesebbnél érdekesebb történeteket, amelyeket a gyermek Mikszáth megfigyelhetett, megjegyzett, s aztán írósága elején nagy fantáziával novellák történeteibe öntött. Irányítsuk most figyelmünket a palóc novellák emberi sorsaira, karaktereire! Vannak közöttük egyszerű, hétköznapi figurák, módosabbak és szegényebbek, vallásosak és istenkerülők, fiatalok és idősebbek, rossz útra tévedők és naiv hiszékenyek. A tizenöt rövid novella egyikében találkozunk a falu elöljárójával, Sós Pállal, aki bizonyítottan eltulajdonította a kis Baló Borcsa Cukri báránykáját. Véletlenül, de a mű végén kiderül az igazság. Egy másikban arról olvashatunk, hogy Bede Anna helyett a testvére, Erzsi ment a bíróságra, s vállalta volna a börtönbüntetést is, hogy haló porában nyugalma legyen Annának. A Péri lányok között is volt egy vétkes. Judit erkölcsi vétke miatt megszenvedett, s Kata a haját is eladta, hogy beteg húgának gyógyszert tudjon vásárolni. A megható történetek sorában megismerhetjük Bizi apót, aki öregségére jó cselekedeteivel talált vissza az isteni útra, magához vette a falu árváját. Ez az egyetlen, az emberi jóság az, amely az életét is jó irányba terelte. A hűtlen Tímár Péter rosszul járt, elszédült a magas torony tetejében, s lezuhant. Elhagyott feleségének, Zsófinak minden reménye elszállt, pedig megbocsátott volna férjének. Egy gonosz apáról is olvashatunk, Filcsik Istvánról. Apai büszkesége miatt megtagadta lányát, aki az ő engedélye nélkül ment férjhez, ráadásul egy gazdag emberhez, nem a hozzá való sánta molnárhoz. A pogány apa nem kap feloldozást az író részéről még akkor sem, amikor egy koldusasszonyra és gyermekére terítette híres bundáját. Gélyi János rafinált módon, de megszerezte Vér Klára kegyét, aki megfogadta a háborúba menő urának, hogy akkor folyjon visszafelé a Bágy vize, ha megcsalja őt. S ni, a hosszú éjszakának és Kocsipál Gyurinak köszönhetően visszacsapott a gáton a Bágy vize. A címmel ellentétesen, Szűcs Palinak nem lett szerencséje, mert a korhely legényt a lánykérés után a kis ördögök bevitték a kocsmába, s aki nem tud megjavulni, nem érdemli meg Bede Erzsi kezét. A palóc nép babonás, szereti a misztériumokat, az író is – bevallottan – hisz a babonákban. A falu boszorkányának története kereke- �MIKSZÁTH 175 35 dik ki a Galandáné asszonyom című novellában. A vallásos hit az alapja A gózoni Szűz Máriának. A kedves és tanulságos történet Kovács Marissal esett meg. Tragikus történet is olvasható a novellák között, ilyen A két major juhásza című. Az apák régi, feloldhatatlan haragja gyermekeik halálát okozza a két major juhászának. A palóc emberek között vannak, akik jobban akarnak járni, mint embertársaik, de a sors fintora mégis kedvez a Gyócsi árváknak, és csalódást okoz a „királyné szoknyája”. Gélyi János végül feleségül vette Vér Klárát, aki kétszer lett ezáltal édessé, de Klára nem változott meg, most új urát készül megcsalni. Tragikus végű történet a Szegény Gélyi János lovai. Mosolygásra sarkallja az olvasót A gyerekek, mert az az igazság, hogy ha valakik csak szerelmeskedni akarnak, nagyon korán házasságot kötnek, és semmihez nem értenek, bizony pórul járnak. S végül a 15. novella a szigorú anyai nevelésnek a következményéről szól, mert Gál Magda soha többé nem ment vissza anyjához. Megállapíthatjuk, hogy a falusi élet világában szigorú erkölcsi szabályok uralkodnak. A palóc ember biztos lehet abban, hogy a bűn mindig lelepleződik, a bűnös megbűnhődik. Szűcs Pali korhelykedése miatt nem lehet Bede Erzsi férje, Tímár Péter és Vér Klára életével fizet a hűtlenségért, Péri Juditnak Csatóné levágja a gyönyörűszép hosszú haját, mert elcsábította a férjét. Palyus felakasztja magát, mert Galandáné kegyeiért szövetkezett az ördöggel, s Gughi Panna hazudozása, tolvajlása is lelepleződik. A báránygyilkos Sós Pál bűne is működésbe hozza a mennyei igazságszolgáltatást A néhai bárány című novellában. A palócok vallásos hite, hiedelmei, babonái azt sugallják, hogy az ember akkor lehet boldog, ha megpróbál békében élni önmagával, embertársaival és az Istennel. Ez a babonás hit sok mindenre jó. A palóc nép hisz a csodában is. A szerelem, a bűnbeesés, az erkölcsi vétek szoros kapcsolatban áll a nép csodahitével ezekben a palóc novellákban. Mikszáth minden feltűnő és szokatlan eseményt a természet valami csodálatos vagy meglepő játékával hoz összefüggésbe. A természet ítélkezik, igazságot tesz. A természet ugyanis isteni hatalom, jelenségei tükrözik a falu magatartását, buzgó vallásossággal párosuló babonásságát. A vihar pusztításától félő falusiak Istenben bízva harangszóval tudják elfordítani a veszedelmet: „Szegény Csuri Jóskának egész hólyagos lett a tenyere, míg elkergette a határból Istennek fekete haragját.” A palóc vidéken egyébként mindig is szokásban volt a vihar előtti harangozás, mert a veszélyt ez jelezte előre. A harang szava mellett az alacsonyan röpülő fecske látványából az emberek is meggyőződhettek a közelgő égi háborúról. Egyfajta �36 MIKSZÁTH 175 időjósló szerepet töltött be, mint a kéményekből fölfelé szálló füst, amely azt bizonyította, hogy már nem lesz eső. Nagy szerepe van a novellákban a jelképiségnek. Az állatok és a növények között vannak szerencsét és szerencsétlenséget hozók is. A szarka szívesen látott madár a falusi házaknál, mert ha valamely ház kerítésére száll, azt jelzi, hogy kedves vendég érkezik. Tímár Zsófi valahányszor szarkát lát repülni, mindig abban reménykedik, hogy az ő háza kerítésére fog leszállni. Nagyon várta férje hazatérését. Az út porába ejtett fehér mályvarózsa a hűtlenség szimbólumává, sőt bizonyítékává válik. A virág jelzi Gélyi János számára felesége hűtlenségét: „jaj kiesett kezéből, nincs többé mellén a fehér mályvarózsa.” A négylevelű lóhere azonban szerencsével kecsegtet, Szűcs Pali a szerencséjét köszönhette volna a talált ritka növénynek. Amíg helyesen gondolkozott, addig szerencsét hozott neki, amikor vétkezett, a szerencsés füvet is elveszíti, Réki Maris még rá is taposott. Ha a verebek és a fecskék nem repülnek jó magasan a kút fölött, az erős víz megkábítja és megfojtja azokat. A csevice sok édes találkozásnak és megbánásnak a helye, s már régóta a bodoki lányok rossz erkölcsének szimbóluma. A Péri lányok szép hajáról című történetben a madármotívum a fészekrakásra való képességre utal először, majd mesteri ügyességgel fonja bele az író Csató Pista vágyakozását: „Judit leoldá fejéről a kendőt, és a fészekre terítette... Pista azonban elvette onnan, és a kebelébe rejté... Rajta volt még a madárfiak melege...” A szeretővé tett, elcsábított lánynak, s az elkerülhetetlen pusztulásnak is a szimbólumává válik a madár, amikor Pista felsóhajt, hogy milyen jó dolga van a madárnak, mert más fészket is rakhat, ha megunta a régit. Az emberi világ – a természet – a természetfelettiség hármasságának szoros kapcsolata szépen nyomon követhető a palóc novellákban, hiszen egyrészt érzéki közelségbe hozza a táj fényeit és belső zenéjét, másrészt érző díszlet, amely megelevenedik, ember módra viselkedik, végül harmadrészt oltalmaz, segít, büntet, gúnyolódik vagy akadályoz, tehát mindenféleképp megelevenedik. Szűcs Palit – aki Gózonba siet Bede Erzsit megkérni −, észrevett egy lóherebokrot. „A napsugarak pajkosan szaladgáltak rajta levélről levélre, s kis tömzsi levelek mosolyogva nyújtózkodtak ki a melegítő fénytől, s ragyogásukban aranyos színt nyertek... a haragos zöld füvek és zúgó nádak intik arra, hogy forduljon vissza”. Gélyi János lovait becézgeti, kiscsikó korukban csókolgatta is őket. Ezt a féltő, mosolyogni való naivitást azonban féktelen szenvedély váltja fel, amikor a szakadék felé hajtja, s feláldozza feleségével együtt a négy lovát. �MIKSZÁTH 175 37 „… mint a sietős szél, ha felhőket vinne, vágtatnak szilajon Gélyi paripái, nem is paripák már, a szörnyű sebesség összegyúrja őket egy fekete szárnnyá, amely röpül… röpül… Nem is szárny az, de a megvadult halál!” A Tímár Zsófi özvegységében így mutatja be az író a magára maradt asszonyt: „Hírét sem hallotta, ki tudja merre mentek? Út pora, melyben nyomuk veszett, el nem beszéli, szellő nem árulja el, hol vannak, suttogó lombok nem mondják meg értelmesen, pedig arról beszélnek”. A kis csizmákban Bizi apó feleségének keresztjét a temetőben összetöri a villám. Istennek nincs szüksége az adományra, csak az őszinte, jó cselekedetre, s amikor ezt látja a Teremtő, az ember – mint a mesében – kiérdemli a jutalmat: „Ott künn eloszlottak a felhők… A napfény eltöltötte szomorú arcát, az égbolt nyájasan mosolygott. A füvek nevettek rá az úton, sőt még a meggyűlt esővizek is…” Lehetne folytatni a példákat, de most véget vetünk a felidézésnek. Az lenne jó, ha a szándék, amivel ez a kis tanulmány megszületett, elérné a célját, s a kedves olvasó leveszi a polcról Mikszáth Kálmán A jó palócok című novelláskötetét, és elkezdi olvasni. Van a könyvtárban, lehet kapni a könyvesboltokban, ha valaki nem találja otthon a szépirodalmi könyvei között. Mikszáthot olvasni ma is élmény, s ha úgy gondoljuk, hogy az a világ, amit ábrázolt, már egy letűnt korszak, nem mondhatjuk komolyan, mert általános emberi témákat hagyott nekünk örökül, s ami örök, azt időnként érdemes újból és újból elolvasni. Szeretettel ajánlom tehát mindenki figyelmébe az évforduló kapcsán is Mikszáth Kálmán 140 éves palóc novelláit. �SZÉPIRODALOM 38 TAJTI BÁLINT Homo moralis A vén cigány letette vonóját, nem zenél többet velünk. Elhajózott messzire nélkülünk, felvonta a fenséges vitorlát. Nem szedtek tőle vámot, sem adót, Mindig kedvelte a mérleg elvét, Anubisztól tanulta. Ő sem ismerte igazán a tervét. Vadul hullámzik a tenger, hisz megjött, megszületett, eljött ő, akiért eljött. Nem ismerte fel magát a víz tükrében, hiszen ő volt maga a tükör. Szépirodalom Ködös, hideg, merev ágy, megvárom a gondolát. Tombol bennünk a tudásvágy, folyton keressük a múzsát. Nyomorba, utálatba fészkeli be magát, tetemrehívás ideje következik. Előtted van, látnod kell a patát, dicstelenített lelkeddel szeretkezik. Sosem várjuk az újat, Kivéve az, aki újít. Beleborzongott minden tagom, és ő azt mondta: szépirodalom. Eldöntendő Nem tartok pénzt magamnál, a pénz tart magánál engem, s mindenkit. Nem nézek tévét, csak filmeket. A filmek idézik életem filharmóniáját. Nem látok képeket, csak hallom őket. A képek viszont látnak minket, s befolyásolják életünket. A játék csupán szenvedés. A szenvedés már csak játék. Álhírterjesztő zsargonok mind elhitették. Bűnös Ha bűnösként neveltetsz, bűnöst nevelsz magad is. Elhiteted vele az igazságot, és ő elfogadja a gyávaságot. Kelj fel, állj fel, állj ki magadért! Bűnösnek bűnözés a dolga. Könnyen kerülhetsz pokolra az ördögnek melegágyat adó keserves magatartásodért. �SALGÓTARJÁN 100 39 Birkás Babett: Salgótarján-sorozat (8.) Birkás Babett: Salgótarján-sorozat (10.) �SALGÓTARJÁN 100 40 BARÁTHI OTTÓ 50 év a 100 éves Salgótarján városában Emlékmorzsák egy készülő memoárból 3. rész Az előző lapszámban megjelent, a fentivel azonos című írásom 2., – a memoárt befejező – részében életem és pályám 1990-től napjainkig terjedő időszakára tekintettem vissza. Sorozatírásom alábbi, 3. részében az elmúlt 50 év egyes időszakaira is jellemző cikkeimből válogatok. A főleg Salgótarján városára, gazdasági-társadalmi helyzetére és jeles embereire fókuszáló, különféle műfajú, kiemelésekre szorítkozó vagy rövidített és szerkesztett írásaimból kínálok ízelítőt. Szemléletváltozás vagy…? A vállalatok létszámbővítési hajlamának mérséklődését mutatják a munkaerő-közvetítő szervek adatai. Amíg 1979 végén a salgótarjáni munkaerő-közvetítő irodák ezer körüli bejelentett munkahelyet, munkaerőigényt tartottak számon, addig ez a szám 1980 elején mintegy egyharmadára csökkent. Az igények elsősorban a pótlólagos munkaerő-szükséglet biztosítására, a valóban hiányzó létszám pótlására irányultak. A bejelentett munkaerőigények közel fele szakmunkás, mintegy 30, illetve 20 százaléka betanított és segédmunkás-kereslet. A mérséklődő munkaerőigények ellenére elhelyezkedési gondok még nincsenek, az azonban érzékelhető, hogy a gyakran munkahelyet változtatók, a notórius munkakerülők és a képességeikhez indokolatlanul magas igényeket támasztók már nehezebben tudnak elhelyezkedni. Maga a tény azonban beszédes – és ez a legfontosabb. A vezetői szemléletet – úgy tűnik – motiválta a szabályozók módosítása, ami érzékenyebb és racionálisabb reakciókat vált ki, kedvezőbb feltételeket teremt a rugalmasabb alkalmazkodáshoz. Ez lehet a záloga a többi vállalat ilyen irányú munkájának is. A munkahelyi felülvizsgálat legjobb módszerei még nem alakultak ki, de a gyakorlati tapasztalatok alapján célszerű az egész tevékenységet átgondoltan megtervezni, a végrehajtásért felelős szervezetet kijelölni, az ütemterv szerinti munkát ellenőrizni. (Nógrád 1980. április 29., 3.) �SALGÓTARJÁN 100 41 Polgármesterképzés Salgótarjánban A rendszerváltás részeként a közigazgatás is új pályára áll. A „síneket” a parlament a helyi önkormányzatokról szóló törvény megalkotásával rakta le. A személyi „feltételek” pedig az önkormányzati képviselők és a polgármesterek megválasztásával jöttek létre. Legalábbis részben, hiszen a választott tisztségviselők egy jó része nem rendelkezett igazgatási ismeretekkel, gyakorlati tapasztalatokkal sem. Ezért szervezte meg az Államigazgatási Vezetőképző Intézet a polgármesterek alapozó képzését, megyei közreműködéssel a Medves Hotelben. A 115 községi polgármester közül 110 jelent meg. A képzés központi tematika alapján valósult meg: az előadásokat és a konzultációkat a minisztériumok, a megyei tanács szakemberei és egy német polgármester tartották. Csupa fül volt a hallgatóság a polgármester, a testület és a jegyző jogállásáról szóló előadás alatt. Nagy érdeklődést váltott ki az ügykörök telepítésének (képviselő-testület, polgármester, jegyző,) egyes kérdéseiről szóló előadás is. Kritikai észrevételeiket sem hallgatták el a polgármesterek. Szóvá tették például a törvényelőkészítő munka lassúságát, a kapcsolódó törvények hiányát (pl. az államháztartási, a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény stb.). Ugyanakkor jó véleménnyel voltak a polgármesterek az egész tanfolyamról. Amely – mint elmondták – a szakmai képzésen túl a személyes kapcsolatteremtéshez is jó feltételeket teremtett. (Új Nógrád, 1990. december 18., 3.) Dilemmák és csapdák A választásokat megelőző időszakban azt gondoltam, hogy a kampány és a választási propaganda még a mélyen lappangó ellentéteket is felszínre hozza, és a valóságosan releváns érdek- és értékkülönbségek eldurvítják, botrányossá teszik a választást megelőző napokat-heteket. Ez a dilemmám alaptalannak bizonyult. Esetenként előfordult, hogy a pártok frontemberei eltúlozták szerepüket, nagyították tömegbázisukat. Mégis: mintha fejlődött volna valamit a politikai kultúránk. Vitaindító dolgozatában egy helyütt ezt írja Bilecz Endre: „A május után kialakult egyoldalú helyzetet a megyei MSZP-vezetés sorsdöntő politikai tévedéseinek sorozata változtatta meg.” Nos, ez elég dehonesztáló megállapítás, amit én sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudok. (Arra viszont kíváncsi lennék, „kikérte-e” már magának az, akit illet.) Majd így folytatja: „a kormány megyei jogú várossá nyilvánította Salgótarjánt. Intézkedése indokolt, méltányos gesztus volt.” �SALGÓTARJÁN 100 42 Azt nem tudom, hogy a Horn-kormánynak milyen szerepe lehetett Salgótarján megyei jogú várossá válásában. A lényeg, hogy Salgótarján megkapta a rangot, és rendelkezik a törvény által biztosított fontos jogosítványokkal. Amelyekkel kívánatos lenne, ha élni tudna. Ehhez kompromisszumokra van szükség a Nógrád megyei és a salgótarjáni önkormányzat között. Csak remélni tudom, hogy a készség egyik fél részéről sem hiányzik. (Palócföld, 1995/5., Vita, 411−418.) Dobog a város szíve Salgótarján, Erzsébet tér, kora őszi délután. Szédítő, színes forgatag: emberek jönnek-mennek minden irányból. Mint megbolydult méhkas, olybá tűnik a város centruma. Diákok üdítően friss serege, munkából fáradtan-fásultan hazasietők sokasága fut, rohan, mintha balsorsa elől vagy éppen szerencséje után szaladna. Vége a tanításnak, a gyárakban az első műszaknak, a hivatalokban is lejárt a munkaidő. Néhányan még benéznek az üzletekbe, mások már a jól megérdemelt pihenőre gondolnak. Nem így az egyik ismerősöm, aki – mint mondja – azért siet, mert várja otthon a második műszak. Az elsőből nem tudja eltartani családját, pedig a lelkét kiteszi munkahelyén. Az új tulajdonos sokat követel, egyszerre mindent akar: mennyiséget, minőséget, a határidő pontos betartását. A fizetés elég jó, csak az árakkal nincs megbékélve. De azért örül: két évig volt munkanélküli, csak az tudja, milyen kín ez, aki átélte. Most végre megint van munkája. Tinédzserforma fiúk, lányok telepednek a mellettem lévő esőverte, napszítta padra. Szépek, harsányak: Nike-, Adidas-szerelésben villognak. Eszembe jutnak Pesten élő és tanuló gyermekeim… Indulnék is, ám egy 15 év körüli, ápolatlan külsejű fiú áll elém, és húsz forintot kér. Azt mondja szemlesütve, hogy nagyon éhes. „Félpénzemet” neki adom, talán valakik el is veszik tőle, nem akarja megmondani, kinek is koldul. A vasúti aluljárón keresztül megyek a könyvtárba. Tetszik, amit ott az újságban olvasok: üzletet adtak át, sörfesztivál volt, kereskedelmi napokat rendeztek, jól megy egyes vállalkozóknak, konferenciákat is tartunk. Él ez a város, dobog a szíve, remélem, soha nem kap infarktust. A kéregető kisfiú azonban nem megy ki a fejemből... (Nógrád Megyei Hírlap, 1996. szeptember 18., 3.) �SALGÓTARJÁN 100 43 Az utolsó interjú dr. Lonsták Lászlóval A 60-as évektől kezdve végnélküli viták folytak Nógrád megye vezető testületi ülésein és egyéb fórumokon arról, milyen felsőfokú intézményre lenne szükség Salgótarjánban. Végül megállapodás köttetett a megyei tanács és a budapesti székhelyű Pénzügyi és Számviteli Főiskola (PSZF) vezetése között, miszerint a főiskola kihelyezett tagozata az 1972/73-as tanévben megnyitja kapuit Salgótarjánban. Kinevezték az iskola igazgatóját is Lonsták László 40 éves közgazdász személyében. A szakember irányítása alatt a tagozat dinamikusan fejlődött, hamarosan önálló intézménnyé nőtte ki magát. − Hogyan érintette a rendszerváltás az intézet szervezetét, működését? – kérdeztem tőle. – A PSZF és salgótarjáni intézete nemcsak a rendszerváltásra, de a gazdaságban és a társadalomban végbemenő minden lényeges változásra érzékeny műszerként reagált, rugalmasan alkalmazkodott a bekövetkezett változásokhoz. Hosszútávú célkitűzésünk volt, hogy a képzés tartalma, színvonala és struktúrája feleljen meg a piacgazdaság és az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményeinek. A lényege az üzleti orientációjú (business) pénzügyi-számviteli-informatikai képzés volt. Dr. Lonsták László munkásságát számos kitüntetéssel honorálták. 1996-ban – nyugdíjazása alkalmából – a Salgótarján Díszpolgára címet is megkapta. − Nyugdíjasként hogyan telnek a napjaid? − Szívesen és sokat vagyok az unokáimmal. Van egy víkendtelkünk Salgón és így régi hobbimnak is hódolhatok – horgászhatok. Itthon a legszívesebben olvasok, a TV-t is megnézem. A politikától megcsömörlöttem, az embert a sok áskálódás visszatartja, hogy részt vállaljon belőle. (Palócföld 2000/2., Seregszámla 50−58.) Adventi gyertyák November 27-ére, advent első vasárnapjára ünnepi fénybe öltözött őszbe hajlott városunk. A Fő téren a Mindenki Karácsonyfája átadásával és az adventi koszorún az első gyertya meggyújtásával, a hit lángjának fellobbanásával Salgótarjánba és jóérzésű lakóinak szívébe is beköltözött az ünnepi várakozás felemelő érzése. Természetesen ott leszek a három egymást követő vasárnapi gyertyagyújtáskor: december 4-én a remény, 11-én �44 SALGÓTARJÁN 100 az öröm, 18-án a szeretet lángja fellobbanásakor is. Nem maradok ki az adventi sokadalomból sem. Advent a karácsony megünneplésének felvezető időszaka, amit az ötödik század elejétől ünnepel a kereszténység. A vallásos ember Jézus születésére várakozik, hogy a teremtett világban maga a teremtő Isten öltsön testet. A közönséges halandó a Megváltóval együtt jobb idők eljövetelére várakozik, hogy háborúk helyett békességben élhessen, az igazságtalanság helyébe az igazság, a méltánytalanság helyébe a méltányosság lépjen. Hogy a szegénység helyett biztos megélhetésben legyen része, ami még nem adatik meg mindenkinek városunkban sem. Abban a reményben, hogy boldog karácsonyban minden jóakaratú embernek része lesz, Ágh Tihamér Adventkor című versének záró sorait idézem: „De a hétköznapok bágyadt szürkesége / nem törheti meg azt, ami bennünk béke. /Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás: / Ránk köszöntött advent, / boldog Jézus-várás...” (Nógrád Megyei Hírlap, 2011. december 1., 3.) Fancsik János: Rokkantteleptől a Vásártérig Az esszé igényességével készült, közvetlen hangú, ízes-népies nyelvi fordulatokat is idéző, olvasmányos helytörténeti kötet – megkapó visszaemlékezés. Elvileg kronologikus felépítésű, de a memoár természete miatt az események sorrendje esetenként keveredik. A könyv egyes részei a helytörténet egészén belül család-, hivatás- vagy társadalomtörténetként jelennek meg. Szívesen idézem a Nobel-díjas Gabriel García Márquez megállapítását, amely a most bemutatandó könyvre igazán illik: „Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogyan visszaemlékszik rá, miközben el akarja mesélni.” Fancsik János sem egyszerűen az életét írja le, attól lényegesen többet és mást is közöl olvasóival. Könyvének egyik nagy értéke korának és környezetének körültekintő és sokoldalú leírása, kortársainak – családtagjainak, munkatársainak, ismerőseinek – árnyalt ábrázolása. A könyv – a szerző saját szerkesztésében – hat nagyobb, igencsak kifejező címekkel ellátott fejezetből áll, amelyek mindegyike jobbára rövidebb, de szintén beszédes közcímekkel tagolt részeket tartalmaz. A könyvet a hátsó borítóján dr. Szvircsek Ferenc salgótarjáni helytörténész többek között így méltatja: „Munkájának értékállósága mindenekelőtt a szerző gazdag szakismeretére, és kimeríthetetlennek látszó, élettapasztalatából származó helyismeretére vezethető vissza.” �SALGÓTARJÁN 100 45 Fancsik János dr. most különösen rászolgált, hogy ezt a legújabb, a hely szellemét megidéző remekművét ne „csak” a család- és helytörténeti köteteket kedvelők, a lokálpatrióták és a széles olvasóközönség, de a Salgótarjáni Értéktár Bizottság figyelmébe is jó szívvel ajánljam. (Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára, Salgótarján, 2016. 338 o.) (Honismeret 2016/5. Könyvespolc 99−100.) Kulturális kincstárak Salgótarjánban A bemutatásra kerülő intézmények közös vonása, hogy 1990 után jó két évtizeden át még a Nógrád Megyei Önkormányzat fenntartásában és irányításával működtek. E jeles megyei (városi) intézmények – miközben gazdájuk változott – szellemiségének vezérlő elve napjainkban is a jó palóc hagyományok ápolása, a gyűjtemények, a nógrádi értékek őrzése és a helyi identitás erősítése. Mindhárom intézmény élén jól felkészült, az új iránt fogékony, női vezető áll. E sorok írója szívesen beszélgetett velük. Nógrád Megyei Levéltár: Gusztiné dr. Toronyi Judit – Érzékelte már, Juditka, hogy mit jelent a megyei levéltár integrációja? – Vezetőként szem előtt kell tartanom azt az intézményintegrációt, amely a MNL szervezetében ölt testet. A szakfeladatok ellátása során partnerként kell közreműködni az integrált intézmény sikeres működése érdekében. Az MNL beruházásokra fordítható keretéből korszerű, új épülettel gazdagodott. Az EU és a NKA támogatásával is megvalósított beruházás 234 millió forintból készült el. Itt a tágas és világos munkatereken túl alakítottuk ki az új kutató- és oktatótermet, az ötezer iratfolyóméter levéltári anyag elhelyezésére alkalmas raktárt és a restaurátorműhelyt. Balassi Bálint Megyei Könyvtár: Molnár Éva – Igazgatóvá történt, 2009. évi kinevezése óta hét év telt el… – Igen, de nem volt ez hét szűk esztendő. A működés alapfeltételei biztosítottak voltak, állományunkat gyarapítottuk, sikeresen pályáztunk, több szakterületen előbbre is léptünk. Az éves beszámolók készítésekor jó érzéssel konstatálom, hogy sok sikeres rendezvény és nívós program valósult meg intézményünkben. Jó munkánkat igazolja 6200 beiratkozott olvasónk és 129 ezer látogatónk is, akik közül sokan fejezik ki elismerésüket. Eredményeink egy részét pedig „bejárásunk” során is megmutathatom. Dornyay Béla Múzeum: Shah Gabriella − 2013. december 1-jétől áll a múzeum élén. Hogyan ítéli meg az igazgatói pályázatában is vázolt elképzelései megvalósulását? �46 SALGÓTARJÁN 100 – Pályázati elképzeléseimet múzeumi terveinkben is rögzítettük, és bizonyos időközönként tételesen áttekintjük. Ennek alapján azt mondhatom, hogy főbb célkitűzéseink és tervezett feladataink időarányosan megvalósultak. Az egyik legjelentősebb eredménynek azt tartom, hogy az épület állagának megóvását, a terek korszerűsítését megvalósítottuk, és a múzeum belső komfortjának javítását is célzó felújítások döntő többsége elkészült. (Comitatus 2016/221., Interjú 64−73.) Vendégtanár öt ország egyetemein Külföldi katedrákon: Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Beszélgetőtársam sokoldalú szakmai tevékenységével, széleskörű közéleti szerepvállalásával jó két évtizede részese és képviselője szűkebb pátriánk tudományos, kulturális és szellemi életének. − Mi kell a külföldi katedra elnyeréséhez? – kérdeztem tőle. – Minden alkalommal egy pályázati folyamaton kell átesnie az aspiránsnak: angolul kell pályázati anyagot írnia, melyben fel kell tüntetni az előadások témáját, be kell mutatni a fogadónyilatkozatot, amelyet a fogadóintézmény küld. Ezt követően a pályázatot bíráló egyetemi bizottság dönt arról, hogy kinek ítéli oda a vendégtanári utat. − Hol, milyen nyelven tartottad előadásaidat? – Németül Hildesheim egyetemén, angolul Tartuban és Nápolyban (bár legutóbb a beszélgetés négy nyelven folyt: az angol mellett magyarul, olaszul, németül), Krakkóban magyar szakosoknak magyarul. A németországi hildesheimi egyetemet azért pályáztam meg, mert a német nyelvtudásomat is gazdagítani és kamatoztatni akartam, az észtországi Tartu egyetemét pedig nemcsak a szakmai kihívás miatt, hanem az érdekes útiélmény miatt. Hildesheim és Tartu egyetemével az ott folyó hungarológiai kutatás és oktatás miatt szoros a kapcsolata a miskolci bölcsészkarunknak. A legutóbbi nápolyi tanításom alkalmával felkérést kaptam egy olaszországi tudományos periodikában való megjelenésre. Az angol nyelvű tanulmányom már megjelenés alatt van. (Tarjáni Városlakó Magazin, 2019/1. Tudomány 12−13.) Város- és korszakformáló polgármesterek Tolmácsi Ferenc 1990−1991. A dupladiplomás, mérnök-közgazdász az SZDSZ jelöltjeként került polgármesteri pozícióba. Mindössze egy évig állt a város élén, igazi kvalitásait nem mutathatta meg. Más képességét annál inkább, amibe aztán bele is tört a bicskája. �SALGÓTARJÁN 100 47 Dr. Zsély András 1991−1994. Az újságíróként ismert fideszes jogász többek között azt ígérte, hogy a szakmai és politikai szempontokat egyezteti a város érdekében. Ami nem sikerült neki sem. A vehemens viták viszont elvették az időt a súlyos gazdasági problémák kezelésétől is. Puszta Béla 1994−2006. Az MSZP fiatal favoritja az 1994. évi megválasztása után az ipari park átadásával és infrastrukturális fejlesztések megvalósításával tűnt ki. Ám a város gazdaságát az ő három ciklusa idejében sem sikerült dinamizálni. A helyi társadalomban kialakult jelentős feszültségek pedig 2006-ban bizalomvesztést „eredményeztek”. Székyné dr. Sztrémi Melinda 2006−2014. A tanár és jogi doktor, gimnáziumigazgató asszony a Fidesz támogatásával került megválasztásra, és a város 2007−2018 időszakára készített gazdasági programjával debütált. Aminek több eleme megvalósult, ám a gazdasági céljai kevésbé. A pártok közötti „keret-megállapodások” nem köttettek meg, a vállalatokkal való együttműködésre is csak az Üveggyapot Rt. „kivonulása” (2009) és az Öblösüveggyár drámájának kezdete (2010) után, a második ciklusban került sor, miközben több száz ember veszítette el munkáját. Ez is oka lehetett – egyebek közt – a jobb oldali vezetés 2014. évi kudarcának. Dóra Ottó 2014−2015. A baloldali politikus 2014 őszén határozott koncepcióval lépett fel. Ennek egyik pontja volt, hogy ami korábban történt és programba került, azt felül kell vizsgálni és át kell dolgozni. Amire 2015 végén bekövetkezett halála miatt csak részben kerülhetett sor. Fekete Zsolt 2015− A – műszaki és szociálpolitikai végzettségű – polgármester vezetésével azonnal nagyszabású programalkotó munka kezdődött. Eredményeként a Közgyűlés rendre jóváhagyta az átdolgozott Területi Programot, a Területfejlesztési Koncepciót, a Településfejlesztési Stratégiát, SMJV Önkormányzat 2016−2020-ra érvényes bérlakás gazdálkodási koncepcióját, illetve Szociálpolitikai Koncepcióját. Ezek végrehajtása folyamatosan történik. Miként az időközben született Modern Városok Program megvalósítása is. Igaz, ezek időarányos megvalósításának állásáról e sorok írója kevés információval rendelkezik. Munkájuk eredménye is ez a város – korszaklenyomataik egésze. Harminc év alatt, hét önkormányzati cikluson át hat polgármesterrel az élen formálódott ez a város, és vált azzá, ami ma. (Salgótarján város gazdaságának és társadalmának főbb jellemzői 1990−2020 időszakában. Nagy Iván Honismereti Pályázat. Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján, 2020, 132−138.) �SALGÓTARJÁN 100 48 Birkás Babett: Salgótarján-sorozat (6.) Birkás Babett: Salgótarján-sorozat (13.) �SZÉPIRODALOM 49 BERÉNYI KLÁRA Blokkvidék Félszázados blokklakások, veres templom, szürke sáncok, a Credo in unum Deum, elkoptatott linóleum a lépcsőn. Édes panel házam, hazám, sebes beton, hámló platán, kérget ringat egy kék hinta, nyekereg, és csuklik, mint a csecsemők. Lámpafényben hullik a hó, glóriában ficánkoló, pihéktől tisztul a járda, szűztakarja hajnaltájra csikkjeit. Szarvasbogár Most tél van, és nincs semmi baj, tapad a hó alattam. Fent a szénfejű madárcsapat, csepp jókedvét fejemre szórta. Lent egy barna test hever. Kivágott tölgy, vagy fáradt hölgy. Kicsit ledőlt, szemérme ránca hófehér, karján kacér a csipkedísz. Nincs semmi baj. Helyére hull a mag, pihen ki álmos, álmodik. Álmában táncol, s fényes bogarat ringat hasán. �HISTÓRIA 50 ERDŐS ISTVÁN Nyezabudka – Nefelejcske Valamikor a rendszerváltás küszöbén Végh Antal nevű népszerű magyar író már évtizede a lóverseny szerelmese volt. Abba a brancsba tartozott a Kerepesi úton, ahol Csurka István, Rákosi Gergely, Csukás István, Sándor Csikar volt a hangadó. Mellettük Zelk Zoltán költő volt itt a rangidős, örök vesztes fogadó. A versenyzést irányító lóverseny-vállalat lehetőséget teremtett rá, hogy a korábbi tulajdonosi struktúrával, a ménesi birtokokkal szemben, vagy azok mellett, lovakat tartsanak, futtathassanak magánemberek, kisebb-nagyobb gazdasági társaságok. Végh Antal kétéves lovak közül választott. Az egyik Újságíró névre hallgatott, a másiknak a neve Nyezabudka volt. Ez a kétéves orosz földről származott át a Kerepesi útra. Végh Antal tudott oroszul, egykor egy Szabolcs megyei faluban tán még oroszt is tanított az általános iskolában, és igen nagy jelentőségét látta annak, hogy számára egy Nyezabudka nevű orosz ló rendelkezésre áll. Nefelejcske! Úgy gondolta, hogy egy ilyenfajta névre, egy ilyenfajta szónak a szuggesztiójára igen nagy szüksége volna ő magának is, de a magyar társadalomnak is. A magyar közéletben, politikában, a kulturális életben feltűnő hajlamot lehetett arra látni, hogy felejtsünk, felejtsük el, amit nem szeretünk. És elfelejtődött. Ez is, az is. A szándékosan is működtetett felejtésre az a magyarázat, hogy nem akarunk szembenézni azzal, ami történt velünk korábban. Vajon Végh Tóni csak a magyar viszonyokra vetítette ki ezt a gondolatmenetet? Mikor az orosz import kétévest megvásárolta? Végh Antal arra is gondolt, hogy ez a Nefelejcske örök időkre, vagy amíg élünk, emlékeztessen bennünket különösen 1956-ra. Neki is, nekem is, szívünk csücskének számított 1956 októbere. Végh Antal géppisztolyt ragadott, és bement a börtönbe, az ártatlanul elítélt kulák édesapját kiszabadítani. Aztán büntetőtáborba is került Kerepestarcsára. És tíz–tizenöt év után is együtt kellett élni az egykori eseményekből következő fenyegetésekkel. Mintha Végh Antal a fülembe súgta volna, ne felejtsük el, hogy itt ’56ról, meg elsősorban az oroszokról van szó, a ruszkikról. �HISTÓRIA 51 Nézz csak rá, barátom, mondta, mi közöd van neked és a világnak az oroszokhoz. Muszáj, hogy emlékezzünk! Muszáj, hogy te is emlékeztess! Én ijedtemben visszabeszélek: vannak nekem egyáltalán orosz színezetű emlékeim? Amire emlékezni és emlékeztetni kéne? Hiszen én 1956-ban még csak gimnazista voltam. Hogy én és az oroszok, az oroszok és a világ? Ha komolyan gondoljuk, igen-igen fontos tanulságai lehetnek az emlékezésnek. Mérlegelhettem íróbarátom javaslatát, hogy megpróbáljak az életem szerény mérlegén ránézni – oroszok, Oroszország? És évtizedek teltek el már azóta, hogy Végh Antal nincs is közöttünk. Nyezabudka nem versenyzett a magyar pályán egyáltalán, és azóta ő is elpusztulhatott már, de mégis eljött az ideje, hogy be kell vállalnom Végh Antalnak tett néhai ígéretem teljesítését. Én egy zempléni faluban voltam egy parasztcsalád gyermeke. Ötévesen, ötéves koromban találkoztam először az oroszokkal. Novemberben a faluból kivonultak a megszálló németek, és valamivel karácsony előtt megérkeztek az oroszok, a ruszkik. Félelmetes hírek előzték meg őket az oroszországi csajkarendszerről, a szegénységről, a durva, erőszakos katonákról. Nyezabudka, ha nyeríthetett volna, mégis valami jóféle üzenetet küldött a helyzetről. Tágas udvarunkra egyszer csak bevonult egy hatalmas konyhai gépezet, és körülötte féltucatnyi orosz katona talált szálláshelyet a szénás pajtánkban. Németek mentek, oroszok jöttek. A németektől ötévesen is megtanultam gutenmorgent, jó reggelt köszönni. Az oroszoktól két nap alatt már ötig-hatig számolni. Ogyin, dva, egy-kettő. No meg az „igyiszuda” szókapcsolat. Könnyen megjegyezhető volt. Gyere ide! Eljött a karácsony. Az udvaron állomásozó katonák két őrmester-parancsnoka engedélyt kért az apámtól, hogy részt vehessenek a család karácsonyi vacsoráján, a gyertyagyújtás ünnepén. Valami szerény élelemajándékcsomagot is hoztak, így lehetetlen volt visszautasítani a kérést. Az én két ügyes kezű nővérem az ünnep tiszteletére csodákat művelt. Minden igazi volt. A fényben ragyogó fa, az ajándékok, a terített asztal. Az én ajándékom egy tenyérnyinél alig nagyobb, ezüst színű csodarepülőgép volt. Olyan, amelyik nem csak gurulni tudott, de bukfencezni is, ha jól felhúzta az embert. Az egyik orosz őrmester mellém ült a földre, játszott velem meg a repülővel. Én meg elmagyaráztam neki, hogy azért szeretem én a repülőt, mert ha nagy leszek, pilóta leszek. A jó vacsora után égtek a gyertyák, zengett a Mennyből az angyal... üzenete. Gond csak akkor jelentkezett, amikor a rendkívül udvarias vendégkatonák nem tudták, mit csináljanak. Amikor az ének-sorrendben a csa- �52 HISTÓRIA lád azt énekelte, hogy „Pásztorok, keljünk fel, hamar induljunk el Betlehem városába...”. A szent ének pattogó ritmusáról azt hitték a katonák, hogy táncolni lehet. Felpattantak, mintha bálban lennének, odarohantak a nővéreimhez, meghajoltak, táncra kérték őket. Édesanyám, szegény, nem győzött kapaszkodni az őrmesterek karjába, hogy nem, nem... Ez szent ének. Erre nem lehet táncolni. Édesapám a katonák búcsúzásakor egy-egy pohár szilvapálinkával vigasztalódott. Mikor elindultunk éjféli misére, az apám megköszörülte a torkát, és úgy búcsúzott az estétől, hogy hát mintha ezek is emberek lennének. Olyanok, mint mi vagyunk. Nyezabudka, ha gyerekkorom másik korszakáról üzenne, emlékeztetne, megint csak jó érzések felől nyeríthetne. Talán hetedikes voltam, mit se tudtam róla, hogy az oroszokkal milyen a viszonyunk. Hogy ugyanazon időben egy kormányzati felhatalmazású parasztküldöttség járt a Szovjetunióban. Ebben a küldöttségben a csapat tagja volt egy falumbéli kedves öreg parasztember, Fésűs Laci bácsi, akit úgy ismert a család, hogy ő a vén kisgazda a faluban. Egyszer csak a Magyar Rádió riporternője a főúttörő osztálytársam mellett engem választott ki az iskolában, hogy mint két úttörő kérdezgessük ki mikrofonok előtt Laci bátyánkat, hogy hogyan élnek a szovjet pionírok. Milyen az élet a nagy Szovjetunióban, amellyel megbonthatatlan örök barátság köt össze minket? Mintha ott, akkor épp megint a kezemben éreztem volna a régi karácsony fényes repülőjét. Azzal kezdtem a kérdezést az öreg parasztembertől, hogy Laci bácsi, én pilóta akarok lenni, ezért az érdekelne engem, hogy hallott-e arról, hogy az olyan szovjet pionírok, akik pilóták akarnak lenni, mint én, járnak-e repülős klubokba vagy repülős modellező szakkörökbe. Találkozott ilyenekkel? Sugár Ágnes nevű kedves, aranyos riporterlány néhány hét múlva újra fölkeresett minket, meg Laci bácsit, és az én főúttörő barátommal együtt egyszer csak egy budapesti nagyszállóban találtuk magunkat. Onnan egy reggel egyenest a Magyar Rádió stúdiójába vittek minket, ahol a riportot stúdiókörülmények között kellett megismételni. Jól sikerült az egész. El is hangzott a rádióban. Hát nem lett aztán nagy örömöm a faluban a rádiós szereplés miatt, mert a kisebb nővérem udvarlója úgy minősítette a szereplésemet, hogy arra nem lehettem büszke. Azt mondta, te kis szerencsétlen, még a földön se tudsz rendesen járni, meg a futballpályán is csak botorkálsz. Hát pont te akarsz pilóta lenni? Pont tebelőled lenne repülős? Nyezabudka nyeríthetne egyet vigasztalásul. �HISTÓRIA 53 Ez volt a gyerekkor: hol van ez a sok-sok jószívvel megélt orosz élmény a pár év múlva rám törő kétségbeesett tehetetlen düh, harag érzésétől. Számomra 1956 októbere gyerekreményeimnek nagy diadala volt a természetes, hazafias érzelmek mellett. Én ugyanis olyanfajta októbert éltem át ’56 őszén, amely megkettőződött, mert a négy évvel korábbi lázadásom emlékét is őriztem. Kiskamasz koromban cselekvési csapdába csalt egy magyar földre leszórt, Amerikában repülőgépre rakott röpcédula, amely éppen azon a sáros szántófölddarabon landolt, ahol én teheneket legeltettem. A színes, szép, nagy röpcédulán óriás betűkkel NEM felirat volt, nagybetűk, színes szöveg: NEMZETI ELLENÁLLÁSI MOZGALOM. Így hangzott az emigránsok üzenete: Végre magyar földön is véget ér az orosz zsarnokság, lezárul a bilincs korszaka, mert mindenki csatlakozik most a nemzeti ellenállási mozgalomhoz, amelyiknek a rövidítése ez a NEM. Én rögtön csatlakoztam. Fegyveres betyárbandát szerveztem. Fegyvereket találtunk egy, a háborúban berobbantott pincében. Telefonokat, rádiókat, írógépeket szereztünk, hogy készüljünk a nagy harcra, amelynek eljött az ideje. Hogy ezt a néhány hónapig tartó forradalomra készülés akcióját élve megúsztam, s a családom is megúszta börtön nélkül, az maga volt a csoda. Azon múlott, hogy az én betyárseregemnek az alvezére az a főúttörő barátom volt, akinek az édesapja épp a falu párttitkára volt. Nekem ’56 októbere a győzelem csodája volt, november 4-e fájdalmas tragédia. Gimnazistaként nagyon nem szerettem az orosz katonákat. Az iskolánktól alig néhány száz méterre lévő laktanyában rendezkedtek be. Nem félemlített meg bennünket, hogy ez az oroszoktól megszállt laktanya éppen szemben volt a város rendőr-főkapitányságával, ahonnan jó egy héttel azelőtt a tüntetők közé lőttek. Tíz-tizenkét osztálytársammal rendre naponta elmentünk tanítás után a laktanya kerítéséhez. Odacsalogattunk egy-egy orosz katonát, és már elég jó orosz tudással felvilágosítottuk őket a jó édesanyjuk nemi erkölcseinek alakulásáról. Vad káromkodásaink mindig azzal értek véget, hogy menjetek haza, pasli domoj, eredj haza! Hangoskodó társaim közt szinte hősnek éreztem magam ezen a novemberen, de tavaszra már az osztály árulója lettem társaim szemében. Az osztályból egyedül én jelentkeztem orosz érettségire, hogy egy mutatós jelessel szépítsem majd a bizonytalannak tűnő érettségi bizonyítványomat. Úgy védekeztem a vádjaik ellen: gyerekek, én Puskint, Tolsztojt szeretem, nem az oroszokat. Azért jelent- �54 HISTÓRIA keztem az orosz érettségire, mert egyetemre akarok menni. Már rég nem pilóta, hanem tanár akarok lenni. Nyezabudka most már a novemberi lórúgás helyett barátság érzését sugalló nyerítéssel vesz körül. Amikor bekerültem az egyetemre, már béke volt a fejekben. Az 1952-es és 1956-os szerepléseimet már-már el kellett felejteni. Mondogattuk ugyan, hogy nem felejtjük el ezt az októbert, de lassan elfelejtettük. Meg azt is, hogy mit jelentett ’57 tavaszán a MUK, hogy márciusban újrakezdjük. Tanár lettem, egy gimnáziumban tanítottam, aztán népművelővé váltam, művészeti szakértő lettem a közigazgatásban. Tartalékos katonaként éppen 1968 nyarán kellett bevonulnom kiképzésre, egy Heves megyei támaszpontra. A kiképzés idejének második hónapjában köszöntött ránk augusztus 20-a, vasárnap. Döbbenetes hír érkezett a laktanyába, orosz tankok dübörögnek, magyar seregek vonulnak Prága utcáin. Ebédhez ott a táborban kiosztották nekünk az ünnepi vasárnapra megjelent Népszabadságot, amely harsogó főcímmel védelmébe vette az orosz bevonulást, a magyar részvételt a csehszlovákiai szocializmus ügyének védelmezőjeként. Nem egyedül voltam olyan, aki sok értelmiségi között a szívéhez kapott. Ez nem lehet igaz! De igaz volt... Véget ért a Dubček-féle demokratizálódás. A tábor könyvtárosától gyorsan elkunyeráltam a kulcsokat, hogy vasárnap ide, vasárnap oda, takarítani szeretnék. A könyvtár melletti stúdióban meg kell hallgatnom, mit mond a Szabad Európa erről az egészről. Meghallgattam. 10 percig üvöltött a rádió a fülembe. Vége lesz a most igazi arcát mutató orosz katonai imperializmusnak, amely ma az utolsókat rúgja, és arra vetemedett, hogy Prágába vonuljon tankjaival. Dühös ordítással nyitotta rám az ajtót a tábor stúdióvezetője. Ki az a barom, aki itt a Szabad Európát hallgatja? Mikor a rádió rá van kapcsolva a tábor összes hangszórójára! Mindenki ezt hallgatja! Szerencsére az ezredes úr rosszul hall, és csak azt mondta nekem, hogy recseg a hangszóró, menjek, javítsam ki. Nagy szerencséd van, hogy recseg! Nagy szerencséd van, mert különben ezt nem úsznád meg, nem úsznád meg hadbíróság nélkül! Nyezabudka most végtelen szomorúsággal üzen: ha élni akarsz, változnod kell. Hiszen élni akarsz... Talán a humor segítene. Sokat nevettünk a viccen. Kádár Brezsnyevvel beszél. Mond vagy tíz-tizenkét igent, mikor tizenharmadikként azt feleli Brezsnyev elvtársnak: nem, nem Brezsnyev elvtárs. Pesten nem esik az eső. Hát ilyen volt akkoriban a szovjet-magyar viszony minősítése. �HISTÓRIA 55 Haragudtunk, szomorúak voltunk, megbékültünk. És már örültünk, hogy jutalomként elmehettünk egy-egy békevonattal Oroszföldre. A békevonat moszkvai vendéglátóitól elfogadtuk a sok-sok jó vodkát. Sőt a Vörös téren sorba álltunk a mauzóleum előtt, hogy láthassuk a „Nagy Lenint”. Sőt városunkban a nagyvezér születésének 100. évfordulóján értelmiségi csoportunk mutatós nagy irodalmi plakátot szerkesztett. Száz éve született a Nagy Lenin. Nagyon büszkék voltunk az irodalmi plakát sikerére, bár egy kis családi gondom azért akadt Leninnel. Az óvodában az ötéves fiam nem volt hajlandó foglalkozni menni, mikor nagyon belemerült a legójátékba. A foglalkozásnak az volt a címe: Lenin bácsi lámpácskái. Ugyanezen időben egy novellám ifjú hőse csaknem rendőrségi fogdába juttatott. Papneveldébe menekült fiatal így ír egykori menyasszonyának a káderekről, akik miatt száműzte magát: ezek kövérek, hájfejűek, semmihez nem értenek. Ezeket egy ellenséges nagyhatalom mesterséges úton állítja elő valahol messze, és becsempészi őket az országba vezetőnek, s ezzel lezüllesztik az országot. Normális embereknek nehéz őket elviselni. Hát, mindezek miatt én kolostorba vonultam volna, de mivel nincsenek, papneveldébe kerültem. Hát ilyenféléket is írtam ebben az időben, de egészen másféle hangulatú, érzelmű rendkívüli dolgok is történtek velem váratlanul, miután egy-egy írásomért ejnye-bejnye típusú „szigorú” számonkérésre számíthattam. Váratlan fordulat volt az életemben, hogy filmes művészeti munkálkodásom vagy alkalmi filmkritikáim miatt valamilyen módon bekerültem egy csapatba, beválogattak egy igen különleges csoportba, amelyik Magyarország képviseletében azzal a hivatalos céllal utazott Moszkvába, hogy filmeket vásároljon. A főváros talán legnagyobb modern szállodájában, a Rosszijában 8–10 napra kaptunk szállást, s naponta megnéztünk öt–hat filmet. Nagyjából másfél–két órás alkotásokat. Főigazgatók, igazgatók, főosztályvezetők voltak a társaim a bizottságban, és egy filmkritikus. Valaki, aki számomra nagy-nagy tekintély volt. Úgy hívták, Gyertyán Ervin. Régtől ismertem az irodalomtörténeti munkásságát, filmes kritikáit is igen nagyra becsültem, és úgy éreztem, hogy benne a moszkvai hétköznapok nyomása, mechanikus életvitele mellett barátra számíthatok. Gyakran voltunk egy véleményen a látott filmeket illetően is, úgyhogy bizakodtam. Azt mondtam neki, hogy a szállodánktól alig 15 kilométerre van egy hely, ahová szeretnék vele elmenni. A hely neve Bega volt. Gyertyán Ervin jól beszélt oroszul, rögtön tudta, hogy valami lóversennyel kapcsolatos dologról van szó. Bega, vagyis Futás, ez a neve a pályának. �56 HISTÓRIA Elmentünk hát a Begára, a futásra. Megfogadtuk, hogy 20–25 rubelnél semmiképp nem fogunk többet veszíteni a fogadások során. Gyertyán jól tudott oroszul, mint tolmács is segített nekem eligazodni a szerény orosz szókincsem miatt. Az alig 15 kilométer távolságra lévő Bega csöppet sem hasonlított a Kerepesi úti pályára, és úgy alakult, hogy tényleg órák alatt, majd egy krajcárig elvesztettük minden pénzünket. Akkoriban egy rubel 16–20 forintot ért, és úgy gondoltuk, hogy azért ez nem olyan nagy katasztrófa. Talán még két rubel volt a zsebemben, Gyertyánnak már egy fillér sem, és akkor jött egy olyan futam, amit még utolsóként meg kellett nézni. Tizenegy ló futott. Én kiválasztottam a 9-es számú lovat, amelyik esélytelen volt, és azon túl még 20 méter térhátránnyal indult el a többi versenyző lóhoz képest. Na, még egy futam, mondtam, aztán mehetünk a szállodába. Alighogy elstartolt a mezőny, az én lovam, amelyiknek az volt a neve, hogy Bonaparte, azonnal durván hibázott, és egyszerre a 20 méteres térhátrányból már 40 méteres hátránya volt. Ervin legyintett, ostobaságot játszottál. Eltelt két perc, és Bonaparte nemcsak hogy stabilizálta a futását, de 20 méteres, 40 méteres hátrányát pillanatok alatt ledolgozta, és mire a mezőny a célegyenesbe fordult, hogy finiseljen, addigra már ott volt a nyakukon. A lovam óriási finissel rohamozva elsőként ment át a célvonalon. Na, mondtam, ez a szakértelem! 193-szoros befutó pénzt ért a játékom. Bonaparte sikere. Nem volt kis pénz. Másnap a főváros Frunze kerületébe utaztam egy helyi filmes főnök kocsijában. Ő megtudta valahonnan, hogy a kerület műszaki boltjába éppen elektromos varrógépek érkeztek, és ha én ilyet akarok venni, ott most azonnal meg tudom vásárolni. Moszkvában a sorban állás mindennapos volt. Hosszú-hosszú sorok álltak még egy-egy gyermekáruház előtt is, hogy például meleg harisnyanadrághoz jussanak. A varrógépért is nagy sor állt. A bolt komszomolistái mindent megtettek, hogy megakadályozzák, hogy egy külföldi, csak úgy soron kívül vásároljon egy gépet. Küzdelmük nem járt eredménnyel, a gépet megvásároltuk. Moszkvából Budapestre, Salgótarjánba utaztattuk. És a gép mintegy 40 éves korában is teszi még a dolgát, ha a feleségem mellé ül kisebb-nagyobb ruhadarabokat földolgozni, megdolgozni. Mintha ez a „svejnaja masina”, ez a gépezet is valahogy egy kis békét, békességet üzent és teremtett volna Nyezabudka sugalmazásai, figyelmeztetései mellett. Akár szerethető világ az ott talán Moszkvában. Nem kellene olyan nagyon ellenségesnek lenni. �HISTÓRIA 57 A felnőttkor derekán, amikor már az íróbarát sincsen mellettem, Nyezabudka, Nefelejcske békességre, megértésre hangolna, hogy legyen helye baráti megértésnek, hogy hagyjuk a döbbenetet, riadalmat későbbi évekre. Reményteljes dolog volt hallani a különös szó üzenetét, hogy peresztrojka. Jó volt hallani róla, hogy Gorbacsov főtitkár és a magyar miniszterelnök, Németh Miklós okos tárgyalásokon készül megállapodni róla, hogy magyar földről az orosz csapatok 1945 és 1956 után mikor, hogyan vonulnak ki. A politizáló magyar értelmiség akkoriban még talán azt a szörnyű tévedést, tévedésháborút is megbocsátotta volna Moszkvának, amelyben majd egy évtizeden át fiatal orosz emberek ezrei érkeznek vissza Kabulból, Afganisztánból Moszkvába fémkoporsókban. Amikor a 80-as évek végén kivonulás zárja ezt a kalandot, tűnődhetünk rajta, hogy vajon okulhatott-e Moszkva a felesleges áldozatokból a jövőre nézve? Nemigen. Derűre ború! Mégis, mégis Nyezabudka baráti érzelmek szükségességéről üzent. Barátkoztunk. Salgótarjánnak, Nógrád megyének nyugat-szibériai testvérvárosával, Kemerovóval. Mikor népes művészeti együttes érkezett Nógrádba vendégszerepelni, én azzal járultam hozzá a barátkozáshoz, hogy napokon át menedzseltem az együttes szereplését. A program vége felé a Bánki-tó partján lévő szállodában vendégeskedtünk, ünnepeltünk: táncos, énekes, muzsikus vendég, fiatal, harmincfős csapat. Körülöttük tucatnyi nógrádi vendéglátó. Megértettük egymást, és kifejezetten őszintének tűntek a baráti érzelmek. De alig múlt el Afganisztán emléke, rázúdult az oroszokra az iszonyatos csecsen háború évtizede. Már az első években százezer halottról számoltak be a hírügynökségek. A második csecsen háború folyt akkor, amikor én Záhonyon át megint egyszer egykori orosz földre léptem, KárpátUkrajna földjére. Én most nem azért jöttem ide át a határon, hogy távoli vidékek háborújáról beszéljek. Azért jöttem, hogy tárgyaljak az egykori orosz földön itt élő magyar értelmiségiekkel arról, hogy igenis béke van, és igenis van egy nyári egyetem Magyarországon, Salgótarjánban, amely az egészség megőrzéséről és a valódi emberi értékek védelméről, megtartásáról beszél. Később döbbenten éltem meg, hogy egy igen-igen ingatag állapotban lévő, talán teljesen részeg pártfőtitkár mutatkozik a világ előtt. Nyomában erős kezű moszkvai vezetés jelentkezett. A kemény kéz az orosz föld gazdaságára alapozva, az olajkincsre, a gázvagyonra építve stabilizálni készült az országot. Remélhető, hogy egyszer s mindenkorra rendbe teszik Orosz- �HISTÓRIA 58 országot a XXI. század küszöbére érve. Igenis várjon nyugalom, békesség Oroszország lakóira ebben az új évezredben. Hát tévednünk kellett. Épp ezidőben jutott eszembe, hogy pont negyven éve jelent meg Végh Tóni nagy vihart kiváltó szociográfiája: Miért beteg a magyar futball? Bizony, bizony, a lóverseny, az irodalom mellett a foci imádata is erősítette barátságunkat. Tóni focizott Moldova szocreál írócsapatában, aztán Szürreál néven ellenfél írócsapatot teremtett. Mikor a Lipótmezei úti házánál az évezred utolsó évére is emlékezve emléktáblát avattunk, ott voltak mind egykori barátai. Az egykori miniszterbarát régvolt disznótorokra emlékeztetett, ahol december 21-én arra koccintottunk, hogy megdöglött a disznó. Egy szerkesztőtárs azt emlegette fel, hogy Tóni hetilapjában rendszeresen publikáltam dühös cikkeket, glosszákat. Nefelejcske, Nyezabudka − erre valahogy nem emlékeztetett. Ekkor már nagyon-nagyon nem szerettem ezt a szókapcsolatot, hogy orosz katona, orosz vadászpilóta. Lassan-lassan 80 éve lesz már, hogy németül tanultam jó reggelt kívánni a német katonáktól. És azután nem sokkal számolni, meg káromkodni fegyveres orosz katonáktól. Szüleimnek a család négy gyermekét, akkor háborús viszonyok között sem volt lehetetlen megvédelmezni minden bajtól. Túléltük 1944−45 telét. A saját családomban is négy gyermek született, és igen büszkék vagyunk arra is, hogy öt unokánk van. Vajon meg tudom-e őket óvni a bajtól? 2022 első napjaiban ugyanis híre kelt, híre jött, hogy sok-sok tízezer orosz katona és töméntelen hadigépezet, harci jármű állomásozik Ukrajna határainál, mert hadgyakorlatra készülnek. Békepárti állampolgárokként bizony kissé aggódni kezdtünk a hatalmas létszámtól. Azzal együtt már-már kinevettük, amikor az amerikai titkosszolgálatok prognózist jelentettek be arról, hogy itt bizony háború lesz. Nem! Nem lesz, mondtuk. Mégis lett... Egy réges régi utazásom jut eszembe. Beregszász felé vonatozva – micsoda véletlen − épp Csukás István versét olvastam, Tavasz Kárpátalján címmel. Volt két sora a költőnek, amit soha nem lehet elfelejteni: „Az Idő nagyot lép, talpa csattan, népek bújnak össze riadtan...” �SZÉPIRODALOM 59 ACSAI ROLAND Vízkereszt / 1. Csütörtök, és hideg, meg vízkereszt. A tél mint lemerült akkumulátor. Kiállunk a kocsival a garázsból. A hőmérséklet is visszaesett. Hátsó ülésen már ott a gyerek, a gyermekülésben, hol lenne máshol? Kocsinkat indítgatni kell be párszor. Egyébként most éppen betűz a nap. De gyorsan elborul s abbamarad, Fagyottan földre hullt tűlevelek. hogy aztán újra betűzzön megint. A ház elé kitett karácsonyfáké, Ez így ma változik szokás szerint, miket elvitt a kukásautó, miként talán a hűs Rákos-patak amíg úgy villogott, mint egy ufó, makacs magánya dagad és apad. és semmi nem maradt belőlük kábé. Az égből még nem hullott le a hó ‒ Vízkereszt / 3. de innen még minden folytatható. Vízkereszt / 2. De innen még minden folytatható. A fák törzsén a nagykabát a kéreg, s felhallatszanak idáig a léptek, mikor kilép az útra egy lakó. Makacs magánya dagad és apad a téli víznek télvíz idején. A templomban most van a mise épp, mi ott vagyunk, és szenteltvíz szakad a fejre, mint eső ‒ szórja a pap. Majd vár a templompadlón térdelés. Kicsit meginogsz, a padló kemény. Nézem sötét, nehéz, göndör hajad. Minden téliesen szürkés, fakó. Általában így kezdődnek az évek, Mi itt, a lányunk óvodában. eresztjük így a régiket a szélnek, ha tűnt emlékük már nem mérvadó. Megkötöm újra téli sálam, s kilépünk szélbe, napsütésbe. Te hazamész, én a könyvtárba, a tág Bosnyák utcába lépve ‒ csak a versnek lehetne vége. �SZÉPIRODALOM 60 Vízkereszt / 4. Csak a versnek lehetne vége. Minként ennek a Csokonainak, amit olvastam épp előbb. Vigasz, hogy semmi nem hagyható félbe. Krumplilevest főztél ebédre, gyorsan készen lett, és hűlni kiraktad az erkélyre. Délutániak a fények és eső esélye csekély. Viszont a percek gyorsan telnek. A vers ki tudja, hol van? Mármint a Csokonai verse, mit olvastam előbb. De robban az űrben árva csillag teste keresztet írva hűlt vizekre. Vízkereszt / 5. Keresztet írva hűs vizekre az este itt van: altatásidő. Kakaó és kalács. A csapba már fogkrém lemenve. Valaki bekiált a csendbe. Vagy inkább még csak suttogás. Nem és nem érteni szavát. Minden szó értünk szállna perbe. Honnan nincs már se be, se ki, onnan van út ma felfelé, jó lenne ezt megérteni, jó lenne, ha megértené a szív. Hideg lett odaki. Az égi út fehér tejé. �MIKSZÁTH 175 61 KUN MIKLÓS JENŐ Adalékok a Mikszáth család és Pósa Lajos kapcsolatához – Fókuszban Az Én Újságom – Mikszáth Kálmán és Pósa Lajos barátsága a rimaszombati közös diákévekig nyúlik vissza. Az 1870-es esztendők derekától nyomorúságos körülmények között tengődnek a fővárosban, majd a Szegeden magára találó, s onnan Budapestre visszatérő Mikszáthot Pósa váltja a Naplónál, 1881 elején. A Tóth atyafiak (1881) és A jó palócok (1882) kirobbanó sikere az egekbe röpíti Mikszáth nevét. A Szeged népétől nehéz szívvel megváló Pósa az évtized végén, Benedek Elekkel megindított korszakos jelentőségű gyermeklapjával, Az Én Újságommal írja majd be a nevét a magyar művelődés történetének aranykönyvébe. Az 1880-as években sem tévesztik szem elől egymást. Pósa, barátjának új kötetén föllelkesülve (A tekintetes vármegye), remek tárcaverset közöl; érzékeny tolla húsz sorba sűríti hódolatát (Mikszáth Kálmánhoz, Szegedi Napló, 1884. nov. 27.). A költeményt Tíz év alatt c. visszatekintő kötetébe is fölvette (1886. 256.). Mikszáth, alkalmasint Pósa további útját is meghatározó bírálatot ír harmadik verseskötetéről (Egy jó fiatal poéta, Pesti Hírlap, 1883. máj. 28.), előszóval látja el Dalok, regék az ifjúság számára c. könyvét (1884), majd ismerteti Gyermekversek c. kötetét (Pósa és a gyermekek, Pesti Hírlap, 1886. máj. 21.). Mikszáth vissza-visszajár szegedi barátaihoz. Nem lenne teljes a ’80-as évek dióhéjban történt fölidézése Pósa vidám esték emlékét őrző versezeteinek említése nélkül, melyekből Apró Ferenc adott ízelítőt (Pósa tréfás rigmusai Mikszáthhoz. In: Mikszáth szegediekről – Szegediek Mikszáthról, 1997). Praznovszky Mihály nélkülözhetetlen monográfiájában elemezte Mikszáth említett írásait. Könyve Örök barát a Felvidékről: Mikszáth Kálmán c. fejezetében az évtizedek óta háttérbe szorított Pósát illetően valósággal tabudöntögetésként ható sorokat olvashatunk: „Mikszáth nemcsak a kötetről [Gyermekversek] szól, hanem a gyermekirodalomról, annak hazai szükségességéről. Első ízben fogalmazza meg a saját gyermeknovelláinak alapvető szellemiségét: a gyermekek világa a legbonyolultabb lelki állapot, amelyről írni a legnehezebb feladat. Ehhez majd modellként persze saját �62 MIKSZÁTH 175 gyermekei szolgálnak, de talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy erre a témára éppen Pósa Lajos versei, illetve az abból leszűrhető gondolatiság vezette.” Érthető, hogy Pósa induló lapjába attól a barátjától is írást kér, aki cikkeivel már szegedi évei során egyengette kibontakozó karrierjét, s akinek a gyermekeihez is erős érzelmi kötődés fűzi. Mikszáth azonban új írást nem tud adni. „Nevének olyan csengése volt – írja Révay Mór, – hogy a szépirodalmi lapok valósággal versengtek érte... Karácsony felé aztán úgy megrohanták tárcákért, elbeszélésekért, hogy meg kellett volna sokszoroznia önmagát, hogy minden kívánságnak megfeleljen.” Az Én Újságom számára egy korábbi írását alakítja át. Választása telitalálat! Az értelem nélkül betanult szövegek hiábavalóságát festő Ne félj, Mátyás! c. történet rövidített változata tökéletesen megfelel a szerkesztők egyik fő célkitűzésének: játszva oktatni, szórakoztatva nevelni. Noha Pósa Mikszáthot mint a lap munkatársát mutatja be (1892/6.), egy kivételtől eltekintve, a későbbiekben is be kellett érnie barátja másutt már megjelent írásaival vagy azok átalakított részleteivel. Ennek okait talán az író alkotói módszerében és rendkívüli leterheltségében kell keresnünk. Mikszáth szívesen írt a gyerekekről; a fiairól szóló elbeszélései a legszebbek közé tartoznak. Ilyenféle írásaiból és vártörténeteiből, anekdotikus novelláiból Pósa ügyesen kölcsönözgetett: az olvasóvá nevelés nemes szándékával ily módon is irodalmi értékű alkotásokat közvetítve a gyermekeknek. Így került a Pali pályája c. elbeszélés egy gyermekolvasmánnyá egyszerűsített fejezete is Az Én Újságomba (Okos Pali almái). Bisztray Gyula szerint „Pósa Lajos Az Én Újságomban – kellő pedagógiai érzékkel – Pali »pályarajzából« csak ezt a vásári epizódot közölte.” Mikszáth változtatásaival kerülhettek közlésre egyebek közt A sovány Tóth Gyula (A rossz matéria), A trencséni vár kútja (A Csák fészke), A Tinti (Az első bánat), A ködmönös vendég (Bagi uram frakkban) c. írások. A századforduló legjobb gyermeklapjának köteteit lapozgatva föltűnik a nagy palóc fiainak, valamint Mauks Kornéliának a neve is. Indokolt tehát a Mikszáth család és Pósa kapcsolatának Az Én Újságomban található – olvasói levelekre adott válaszokkal bővített – dokumentumait szemlézni, már csak azért is, mert részben kiegészítik, részben gyarapítják az eddig ismert irodalmi és családi vonatkozású emlékeket. Voltaképpen a Mikszáth összes Krk. sorozat egyes köteteinek szempontunkból különösen érdekes jegyzetei indítottak a Pósa lapjában található szerkesztői üzeneteket is fölölelő gyűjtésem közreadására – ezzel a kultúrtörténeti kitekintés- �MIKSZÁTH 175 63 sel is ráirányítani a figyelmet a 175 éve született Mikszáth Kálmánra, egy szép barátságra s az idestova száz éve halott Mauks Kornéliára. Pósa mint „Magyarország és Társországainak pesztonkája” (Mikszáth szavai), A szerkesztő bácsi postája c. rovatán keresztül állandó összeköttetést tartott fönn a gyermekvilággal. Igazi baráti kapcsolatot alakított ki velük. Válaszolgatott a kérdéseikre, tanácsokat adott, lelkesített, dicsért – a korholásban is szeretet vezette a tollát. Itt levelezgetett az írótársakkal is, olykor a gyerekeiken keresztül üzenve a szülőknek. A Mikszáth családdal kapcsolatos üzenetei ebbe a tartalmi keretbe illeszthetők. Szabó Bandi, Fähndrich Lujza. Hogy A kiszurkált kecske oly nagyon tetszett, annak örvendünk. Tudjátok-e már könyv nélkül? Budapesten már sokan tudják. (1890/7) Pósa meséjéért Mikszáth Jánoska is lelkesedett, akit négyesztendős korában ölt meg a torokgyík. Pósa Mikszáth Jancsika emlékére c. versével búcsúztatta (1890/19.). Szigethy Vilmos, Mikszáth halála után írt cikkében említi, hogy „Az éles eszű kis fiúcska talán Pósa Lajosnak, az apróságok rajongásig szeretett Pósa bácsijának nőtt leginkább a szívéhez. Már verseket tudott, édes gügyögő hangon szavalta el azokat. »A kiszurkált kecskét« különösen jól tudta… az ő csöppnyi fantáziája elédelgett rajta sokáig, aztán, hogy megérkeztek a leglázasabb órák s fásulni kezdett a szülői szív a készülődő katasztrófa terhe alatt, cserepes kis ajka még mindig a kecske sorsával törődött, mert hát mit tudta ő, milyen szomorúság marad utána.” Kohn Riza. (…) Mikszáth Jancsika, kit oly korán ragadott el a halál, Mikszáth Kálmán fia volt. (1890/22) Herczog Berta. Fájdalom, úgy van. Egy Mikszáth Jancsika nevű kedves fiúcska csakugyan meghalt s ennek emlékére írta Pósa bácsi azt a verset, mely rád oly nagy hatást tett. (1890/22) Rennberger Miklós. Mikszáth Jancsika 5 [4] éves volt és difteritiszben halt meg szegény tavasszal. (1890/31) Böhm Sándor. Kornélia néni, aki azt a szép mesét írta a Hattyú lovagról, Mikszáth Kálmán hírneves írónk sógornője. Szebbnél szebb meséket tud ám ez a néni, s megígérte, hogy mind leírja Az én Újságom számára. (1891/21) Mauks Kornélia, a Mikszáth-fiúknak szinte második anyjuk, valósággal benne élt a Mikszáth-családban. Rubinyi Mózes szerint „úgy lett �64 MIKSZÁTH 175 ifjúsági író belőle, hogy Pósa egy ízben végighallgatta, mint mesél »Nelka néni« a Mikszáth-fiúknak. Felszólította, hogy írja meg elmondott történeteit. Nagy rábeszélésre Mauks Kornélia eleget tett Pósa kérésének. Az első kísérlet fényesen sikerült s követte a többi.” Mikszáth Lacika. Jaj, de messze estünk egymástól! Szeretnék ott lenni én is a fenyvesek között. Elmulatoznék veled, meg a Bercivel. Piros hajnalhasadáskor, madárdaloláskor már kinn sétálgatnánk a gyantaillatos zöld erdőben, virágot szednénk édes anyácskának. Napközben meg folyna a sokféle étvágycsináló, testedző játék. Olvasgatnánk is, mesélgetnénk is. Hanem hát te ott vagy, én meg itt. Így csak levélben beszélgethetünk egymással. A lapot kívánságod szerint oda küldöm. Mondd meg édes apának, hogy ő meg küldje el már a Plútót. Jó mulatást, Laci pajtás! (1891/28) Mikszáthék ekkor Gleichenbergben nyaraltak. Bisztray Gyulát idézem: „Pósa Lajos »A szerkesztő bácsi postájá«-ban az idősebb fiú, Kálmán László (Laci) által is üzengetett az apának. Egy ilyen szerkesztői üzenetből értesülünk arról, hogy A Plutót Mikszáth eredetileg Pósa Lajos lapjának szánta, de utóbb – a kísérteties történet megfogalmazása közben – arra az elhatározásra jutott, hogy az mégsem való gyermeklapba, s a Pesti Hírlapnak adta át közlésre… Az Én Újságom 1891. október 4-i száma már egy másik Mikszáth-elbeszélést ígér ifjú olvasóinak. (Ez a »nagyon szép mese« a Huszár a teknőben.)” Mikszáth László. No hallod, igazán okos egy fiú vagy, hogy olyan apró ember létedre apa, anya segítsége nélkül kitaláltad azt a nehéz rejtvényt. Vajon nem a Berci segített-e? (1891/47) Bauer Béla. Üzenetedet megmondtam Mikszáth bácsinak. Mikszáth bácsi azt mondta, hogy jól van, majd gondolkozik felette. (1892/7) A levél tartalmát nem ismerjük. Az ifjú olvasó föltehetően a Huszár a teknőben c. elbeszéléssel kapcsolatban üzenhetett Mikszáthnak. Sturm Erzsike és Margit. Hiszen Mikszáth Kálmán Huszár a teknőben című elbeszélésének már vége van. S ti még mindig várjátok a folytatását. Nézzetek csak utána jobban, Erzsikém, Margitkám! (1892/10) Baky Sárika. Kornélia néni, aki oly szépen tud mesélni, Nógrád megyében lakik. Értésemre esett, hogy e napokban a fővárosba érkezik; akkor majd megmutatom leveledet neki, s válaszát tudatom veled. (1892/20) Sümegh Margit. Mikszáth Kálmán, hazánk kitűnő írója a fővárosban lakik Lónyai utca 13. sz. a. Két gyermeke van: Laci és Berci. Mindakettő okos és jószívű fiú s nekem mindakettő kedves kis pajtásom. (1892/21) �MIKSZÁTH 175 65 Mikszáth László. Köszönöm szíves figyelmedet, kedves Lacikám. Onnan a távolból is elküldöd hozzám szeretetedet. Én is gondolok rád sokszor. Édesanyát, apát köszöntöm. Mikor jöttök már haza? Úgy szeretnélek már látni. Hát az a kis vasgyúró Berci mért nem írt egy pár sort? (1892/36) Laci Pósának küldött névnapi köszöntéséről van szó. A Pósa-asztal Lajos-napi összejöveteleit a költő vidám rigmusai kísérték, melyekből a könnyen verselő Pósa kifogyhatatlan volt. Jutott belőlük más alkalmakra is. A Fővárosi Lapokban jelent meg Levél Mikszáth Kálmánhoz c. opusza, szerkesztőségi jegyzettel: „Mikszáthot a minap Szabó Endre megverselte, mint a róla elnevezett társaság fejét. A kiváló humorista kijelentette a P. H.-ban [Mikszáthasztal. (Levél a szerkesztőség tagjaihoz), Pesti Hírlap, 1893. okt. 24.], hogy a Társaságot diffikultálja [nehezményezi], ellenben az asztalt szívesen elfogadja, mert jobban illik a Mikszáth-asztal, mint a Mikszáth-Társaság.” (1893. okt. 31.) A cikknek, a keletkezése előzményeit tárgyaló Rejtő Istvánék szerint: „túl azon, hogy tükrözi Mikszáth vélekedését a politikai csoportosulás vezérkedésével kapcsolatban, a legfőbb értéke az, hogy autentikus dokumentuma egy baráti csoportnak, a kilencvenes évek elején Mikszáth szorosabb köréhez tartozóknak.” Pósa versezete Mikszáth cikkére rezonál: lényege az, hogy az asztalnál nincsen házszabály, „Szabad a szó, nincs a gondolatnak lánca, / Nincs tekintély, aki csengetyűjét rázza.” Az asztal minden tagja megkapta a maga strófáját. Ide iktatom a kezdősorokat és Az Én Újságomat érintő részletet: �MIKSZÁTH 175 66 Kedves tót palócom, szklabonyai Kálmán, Ki mindennap délig nyujtózol a pálmán! Hadd hintsek fejedre egy-két szál virágot, Hogy eltörölted a Mikszáth-Társaságot. ………………………………………… Wolfner egyre dudál, ez a kis portugál, Jámbor Nagy Miklóssal hevesen disputál. Azt vitatja, hallom, azt vitatja, látom: A Vasárnapinál jobb Az én Ujságom! Fölmerül a kérdés, miért nevezte Pósa Wolfner Józsefet kis portugálnak? Nehéz a magyarázat. Talán az egykorú sajtóban is figyelmet kapott portugál trónviszályra gondolhatunk. Beniczky Aladár. Mikszáth Laci Mikszáth Kálmán kitűnő írónknak a fia. Nagyon kedves, okos gyermek. (1892/39) Tolnay István. Ismered-e Kornélia nénit, Az Én Újságom kedves mesemondóját? Ő is ott abban a Nógrád megyei községben lakik. Keresd föl és kérd meg a nevemben, hogy írjon már valami szép elbeszélést, vagy mesét, mert Az Én Újságom olvasói nagyon kedvelik mindazt, amit ő ír. (1892/42) Kornélia néni. Laci mondta, hogy a mohorai szellő szép regét suttog. Kérem, tessék megírni, mert Az Én Ujságom olvasói nagyon szeretik Kornélia nénit. Azok a nógrádi hegyek-völgyek csupa költészetet lehelnek. Berci már sokra haladt. Annyi verset tud könyv nélkül, hogy no. Ha Kornélia néni feljön Budapestre, meglássa, milyen szépen tud szavalni. (1892/50) A szép rege címe: Mese az árvalányhajról Molnár Ilona. Mikszáth bácsinak nincsen semmi baja. Vidáman mesélget a Lacinak meg a Bercinek; épít nekik házat, kerítést is csinál a ház elé. Elindítja a robogó gőzöst a szoba padlóján, muzsikál is hozzá a sípládán. Aztán elmegy az országgyűlésre és mindennap ír valami szépet. (1893/6) Weisz Lajos és Alfréd. Jó ízlésed van. Kornélia néni meséje az árvalányhajról valóban a legkedvesebb mesék közé tartozik. Milyen szép az, mikor a szegény árva lány helyett a gazdag lányokat viszi a főgenerális a beteg királyfi elé és a fülemile elhallgat, a szellő elsuhan, az árvalányhaj összehúzza kinyílt szárnyacskáit. Milyen szép, mikor az igazi árva lány kerül a beteg királyfi elé s a fülemile elkezd gyönyörűen dalolni, a szellő lágyan lengedez, az árvalányhaj kinyílik, s a királyfi egyszerre meggyógyul! �MIKSZÁTH 175 67 Kornélia néninek megírom, hogy ti mennyire gyönyörködtetek az ő kedves meséjében. (1893/6) Kornélia néni. A koszorús baba megérkezett. Aranyos kis jószág. Nemsokára bemutatom Az Én Újságom kis olvasóinak. (1893/16) A Koszorús Piroska c. meséről van szó. Kornélia néni. Igaz szívből írtam, mert nagyon szeretem a Laci pajtást meg a Berci pajtást. Ki ne szeretné ezeket a kedves, okos gyermekeket? Az özvegyasszony rozmaringja igen szép, mint minden, ami a Kornélia néni lelkéből fakad. Nógrád hegyes-völgyes vidéke, mint örömmel látom, csak úgy leheli a szebbnél szebb meséket. (1893/23) Az üzenet első része válasz Mauks Kornélia köszönetére, hogy Pósa megjelentette Laci pajtás, Berci pajtás c. versét (1893/21. 326.), e szám címlapján a fiúk – Mikszáth, először A lublói ember címen, folytatásokban megjelent elbeszélésének képes kiadásából átvett – kettős arcképével (Képes Folyóirat – A Vasárnapi Újság füzetekben, 13. kötet, 1893. 563.). A képes kiadásban egy másik fotó is látható, amely a hintalovaikon Kaszperek módjára – vagyis háttal – ülő két fiúcskát ábrázolja (uo. 562.). A két fotót – „Jön a Kaszperek!” Mikszáth Kálmán két fiával, Kálmánnal és Alberttel, ill. Mikszáth Kálmán fiai: Kálmán és Albert –, a Képes Folyóirat képaláírása szerinti szöveggel Bisztray Gyula is közreadta (Krk. 5. 1957. VII. és VIII. sz. fényképmellékletek). Pósa versét ez utóbbi fotó ihlette, amelynek átvételétől nyilván azért tekintett el, mert a szöveg nem igazán fedi a képi látványt. Az első strófát idézem: Laci pajtás, Berci pajtás Még csak kis legények, Faparipán lovagolnak, De már nagy vitézek. Felállítják mind A fakatonákat, Laci pajtás, Berci pajtás A sor előtt vágtat. A fotók kapcsán említést érdemel egy lényeges körülmény. Figyelemmel az olvasni még nem tudó apróságokra, Pósa a képi szemléltetést nagyon fontosnak tartotta. Az illusztrációk segítették a hozzájuk tartozó mesék, történetek, versek megértését, átélését. Lapja vizuális világát a rajzos képek határozták meg: a fényképek aránya – különösen címoldalon – nem jelentős. Ha oda portréfotók kerültek, azok jellemzően általa fontosnak tartott személyekhez és aktuális eseményekhez kapcsolódtak s csekély számú kivételtől eltekintve (pl. a Brassai Sámuelről és a Kossuth Lajosról, ill. az íróasztalánál ülő jubiláns Mikszáthról készült – azóta is az egyik leg- �68 MIKSZÁTH 175 ismertebb – fölvétel), mindig gyerekeket ábrázoltak, méghozzá olyan gyerekeket, akikkel Pósa a levelezési rovatán keresztül is érintkezett. Bizonyos intimitást ad a dolognak, hogy míg más lapok természetszerűen kiírták az általuk közölt fotókon látható gyerekek és/vagy a szüleik teljes nevét, Pósa ezt soha nem tette: legföljebb a keresztnevüket nyomtatta ki a fényképük alatt. Vagy azt sem. Ilyenkor a képhez tartozó versben szerepelt a keresztnevük, s ez alapján lehetett kikövetkeztetni a „címzett” személyét. A Mikszáth-fiúknak Az Én Újságomban közölt kettős arcképe nemcsak hogy aktuális eseményhez – a végső címén Kísértet Lublón c. elbeszélés megjelenéséhez – kapcsolódik, de Pósa lapjának történetében az első olyan címlapfotó, amely közismert ember gyermekeit ábrázolja. A kis olvasóknak persze, főleg ha szüleik nem járatták a Képes Folyóiratot, fogalmuk sem volt róla, hogy Mikszáth fiai mosolyognak rájuk. Pósa lelkületét ismerve, az ilyenfajta közlések inkább a barátainak vagy általa is becsült, köztisztelet övezte személyeknek szánt gyöngéd figyelmességnek tekinthetők. Mikszáth Laci. Hát már te fejtörőt is tudsz kigondolni, Lacikám? Nagyon ügyes, közlöm is nemsokára. Édesanyát, apát köszöntöm. Bercinek mondd meg, hogy írjon már egy szép levelet. Édesanya vagy a Kornélia néni fogja meg a kezét, vezessék a papíroson. Majd meglátjátok, milyen szép levelet tud írni a Berci pajtás. (1893/32) Király Sára. Kornélia néni Mohorán lakik Nógrád megyében. Írj oda neki egy szép levelet. Jaj de megörül majd annak a szép levélnek! (1893/48) Winter Ilona. Mindenkinek tetszett az ügyes kis majom. Ugye, szépeket tud írni az a kedves Kornélia néni? Megsúgom neked, Ilonám, hogy Kornélia néninek karácsonyra egy gyönyörű meséskönyve jelenik meg. Tudom, öröme lesz benne majd a gyermekvilágnak. (1893/48) Az ügyes kismajom története Timúr címmel jelent meg. Kornélia néni mesekönyvét Pósa ajánlotta az ifjú olvasók figyelmébe, a lap Új könyvek c. rovatában: „Kornélia néni, Az Én Újságom szorgalmas munkatársa Meseország című könyvével lép föl. Nógrádmegye hegyes-völgyes vidékén szedte össze tündérmeséit és történeteit. Meghallgatta a patakot: mit csörög; meghallgatta a dalos madarat: mit énekel és leírta a gyermekeknek. Zúgó erdő, pillangós mező az ő meséinek, történeteinek a szülőföldje. Aki egyszer a kezébe veszi a Kornélia néni mesés könyvét, le nem teszi addig, míg el nem olvasta. Hazai művészeink sok sikerült rajza és több színes kép tarkítja ezt a kedves mesés könyvet.” (1893/51) Mikszáth Laci és Berci. Hogy te, Laci, tudod könyv nélkül A hamis furulyát? Hosszú vers az nagyon, kis öcsém. Mennyi idő alatt tanultad meg? Hát a Berci tudja-e? Egyszer, ha elmegyek hozzátok, majd elmondatom �MIKSZÁTH 175 69 veletek. Mondjátok meg Kornélia néninek, hogy írjon már egy szép tündérmesét. Sokan sürgetik Az Én Újságom olvasói közül. (1894/9) Mikszáth László. Örvendek, hogy megszólaltál, Laci pajtás! Rég nem írtál levelet. Úgy szeretnélek már látni. Valamelyik szerdán gyere be a szerkesztőségbe Bercivel. Édesanyát, apát köszöntöm. (1895/14) Zathureczky Gyula. Kornélia néni, aki azt a szép mesét írta, Mohorán lakik Nógrádmegyében. Leveledet elküldtem; tudom, majd megörül neki. (1898/14) A Hamupipőke c. meséről van szó. Ezt követően a Mikszáth család tagjait illető üzenetek sora egy időre megszakad. Az évtized végéig megjelenik Az Én Újságomban még néhány Mikszáth-írás és Mauks Kornélia több meséje, 1900 után ők is elmaradnak. Mikszáth a hosszabb lélegzetű munkák felé fordul, a melegszívű, ragyogó fantáziájú Mauks Kornélia Tutsek Anna lapjában, a Magyar Lányokban folytatja gazdag ifjúsági írói pályáját. A Mikszáth-fiúk is fölcseperednek. Havassy Jenő. Mikszáth Kálmán bácsi megígérte, hogy legközelebb ír újra ő is Az Én Ujságom kis olvasóinak. Előre örülhetsz neki, mert bizonyosan gyönyörű lesz az, amit arany tollával ez a nagy magyar mesemondó ír. (1909/43) Kovács Böske. Nem sokáig leszel már te kürtabonyi kis leány, Böske lelkem. A ti falutokat, mint már bizonyosan tudod is, Mikszáth Kálmánnak, a nagy magyar írónak nevéről Mikszáthfalvának nevezik el. Mikszáth világhírű neve méltó rája, hogy szülőfaluja az ő nevével ékeskedjék. A falu hivatalos neve 1899-ig Szklabonya volt, ekkor Kürtabony lett, majd 1910-ben, felvette a Mikszáthfalva nevet. (1909/49) Kedves olvasóimnak. Piros pünkösd hétfőjén nagy ünnepe volt az irodalomnak. Mikszáth Kálmánt ünnepelte a magyar nemzet a budapesti Vigadó termeiben s odaültette a ma élő magyar írók fejedelmi trónjára. Ez a fejedelmi trón nem arannyal, nem gyémánttal volt kirakva, hanem mosolygó virággal, a szív legdrágább kincsével: szeretettel. Hódolt előtte egész Magyarország. Hálás érzésekkel, koszorúkkal, nemzeti ajándékokkal halmozták el a kiváló költőt, aki negyven esztendőn keresztül szórta lelkének drága kincseit gyönyörűségünkre, okulásunkra. Az ünnepelt író meghatottan mondott köszönetet s azzal végezte remek beszédét, hogy láttak végre egy boldog embert. A közönség tomboló lelkesedéssel és percekig tartó tapssal fogadta minden szavát; a nők a karzatról virágokat dobtak feléje, majd lerohantak az emelvényre, körülvették s boldog volt, aki kezet foghatott vele vagy névaláírást kaphatott tőle. Tündérmesébe il- �MIKSZÁTH 175 70 lő ünnep volt ez. A boldog ember most megkoszorúzva ül az élő magyar írók fejedelmi trónján. Imádkozzatok érte, kedves gyermekeim, hogy még sokáig ragyogjon ott erőben, egészségben. (1910/22) Nem így lett… Az Én Újságom ünnepi számának (1910/22. máj. 22.) címlapján még az íróasztalánál ülő jubiláns Mikszáth látható, a két héttel későbbi, 24. számban már az író május 28-i halálának hírére címoldalra került Mikszáth Kálmán c. vers olvasható. Pósa az ünnepi számban jelentette meg Mikszáth álma c. költeményét, melyet ugyanazon a napon az Új Idők is közölt, s amelyben A ló, a bárányka és nyúl c. novella elemeiből szőtt képek során idézi meg, és beszélteti apjához Jánoskát. Koszorúzott fejét boldogan lehajtja, Elrengeti lágyan a dicsőség karja, Álomba ringatja csillagos éjjelen, Megnyílik a kék ég… Jánoska megjelen: „Hol van az én lovam, nyulacskám, bárányom? Kosztoltad-e, apa? Szép-e mind a három? Selyemfüves rétjük van-e szegényeknek? Hol van a zöld pokróc, ahol legelgetnek?” „Itt vagyunk, kisgazdánk!” szólal a bárányka S örömében mindjárt csengetyűjét rázza. Nyerít a lovacska… Jánoska rápattan… Robognak… repülnek… egyre szilajabban.” „Hóha, hó, lovacskám! Tán meg is éheztél? Egy kis etetőre állj meg itt a kertnél! Bárányka is éhes, nyulacska is éhes… De szép három jószág! Oly aranyos édes!” S kedves állatkáit eteti, itatja, Puha kis kezével meg-megsimogatja. Meg-megölelgeti sorra mind a hármat… Lóra szökken ismét… apa elé vágtat. Lehajol hozzája, koszorúját nézi, Szerető szavával ezt suttogja néki: „Szebb koszorút fonok én a homlokodra Csillagvirágokból, csókkal harmatozva. Csak tovább is kosztold, apa, szegénykéket. Játsszál a barival, ha utánam béget. Nyuszikámnak legyen piros pántlikája, Ha nyerít a lovam: te is pattanj rája!” �MIKSZÁTH 175 71 S kinek a bánata soha meg nem fordul, Könnytelen szemének újra könnye csordul. … Laci, Berci reggel csak azt tudakozták: „Mért sírt, apa éjjel?” – „Láttam a Jánoskát!” „Nagy köszönettel tartozom az uradnak azért a szép versért, amelyet az Új Időkbe írt. Ez a vers adta meg nékem azt a nagy dolgot, hogy Jánoska az uram mellé került… Ha az urad verse nincs, talán nem is tudtam volna meg ezt az akaratát… [Mikszáthné fölolvasta a verset férjének. Mikszáthnak nagyon tetszett a vers, sokáig elmerengett azon. Az asszony – félve – szóba hozta Jánoskát. Az író ekkor jelentette ki, hogy kettejük közül az veszi őt magához, amelyikük előbb meghal.] Igazán ennek a versnek köszönhetem azt az óriási dolgot, hogy a Jánoska várta őt ott, a temetőben is, ott van vele s az ő kedvence nincs egyedül. Mélységes mély gyászomban az az egy vigaszom van, hogy nincs egyedül… Köszönöm, ezt nektek köszönhetem.” – írta Mikszáth özvegye, Pósa feleségének címzett levelében. A levelet a költő nevelt lánya, Pósa Sárika bocsátotta Scheiber Sándor és Zsoldos Jenő rendelkezésére, akik teljes terjedelmében közölték (Mikszáth Jánoska sírhelye, Magyar Nemzet 1962. jún. 22.). A tartalmát – vélhetően Pósáéktól – ismerte a már említett Szigethy Vilmos is, aki a Mikszáth csodálatos fantáziájához méltó történetet fölidéző cikkét a következő sorokkal zárta: „A gyermekiesen hófehér lelkű költő így álmodta meg a legnagyobb magyar író túlvilági boldogságát, meg is szerezve neki azt abban a kvadrátnyi terjedelmű földbirtokban, amelyet elcserélt néhány száz holdnyi földi birtokkal.” Várnay Magda, Vanda és Imre. Szépen, szeretettel, komolyan emlékeztetek meg a váratlanul elhalt Mikszáth Kálmánról. Meg is érdemli s meg is érzi a halhatatlan író ezt a gyermeki, áhítatos szeretetet holtában is, sírjában is. (1910/26) Fischer Rózsika. Bizony szép Mikszáth Kálmánnak a lóról, a báránykáról meg a nyúlról írott elbeszélése. S ki tudja: hány ilyen gyönyörű elbeszélést írt volna még a magyar gyerekeknek, ha a Jóisten olyan váratlanul el nem szólította volna. (1910/26) Bekő Zoltán. Szíved hálás érzéseinek virágaiból álmodban is koszorút fonogatsz az elhunyt nagy írónak, Mikszáth Kálmánnak a sírjára. Csak fonogass, fiacskám! Fonogathatsz neki ébren is mindig, oly sokat vesztett benne az irodalom, oly sokat nyert halhatatlan műveivel. (1910/34) * �72 MIKSZÁTH 175 „Midőn Mikszáth Kálmán az írói jubileumára készült, akkor az ő méla, fatalista humora ilyenformán nyilatkozott meg: »ha már meggyújtják a gyertyákat, akkor közel az este.« Pósa Lajos ünnepi gyertyáit, ép úgy, mint a megdicsőült Mikszáth Kálmánéit, ugyancsak hamar oda kellett állítani a ravatal mellé.” (Herczeg Ferenc) Pósa Lajos 1914. július 9-én adta vissza lelkét a Teremtőnek. Az élete utolsó éveiben ágyhoz kötött nagybeteg Mauks Kornélia szenvedései 1924. március 10-én értek véget. Albert (Berci) 1921. június 24én; Kálmán László (Laci) 1950. december 20-án halt meg. Fölhasznált irodalom: Praznovszky Mihály: Pósa Lajos, a szelíd költő, 2006. 82. Révay Mór János: Írók, könyvek, kiadók. II. 1920. 187. Mikszáth Kálmán összes művei Krk 41., 1978. 163-165; 206. S. a. r. Bisztray Gyula Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései, 1922. 229. Mikszáth Kálmán összes művei Krk 82., 1988. 260. S. a. r. Sz. Garai Judit és Rejtő István Sz. Szigethy Vilmos: Mikor Jánoska az apját várta, Pesti Hírlap, 1910. júl. 3. 46. Herczeg Ferenc: Pósa Lajos halálára, Magyar Figyelő, 1914/3. 148. �MIKSZÁTH 175 73 Függelék: Mikszáth Kálmán Az Én Újságomban megjelent írásai, 1890–1914: Ne félj, Mátyás! 1890/1; A sovány Tóth Gyula 1891/27; Huszár a teknőben 1892/1–3; Az óriási csizmák 1892/51, 1911/34; Okos Pali almái 1893/40; Jókai Mór /vers/ 1894/2, 1904/20, 1910/22; A törpe lovacska 1897/47; A Tinti 1898/7–8; Ajnácskő 1898/28; A trencséni vár kútja 1898/42; A ködmönös vendég 1900/32; A ló, a bárányka meg a nyúl; Madárfészek 1910/22; Veneturné vára 1910/23; Krasznahorka (Mikszáth Kálmán után) 1910/24; A kis csizmák 1912/12; A sárospataki vár (Mikszáth nyomán) 1914/14; Beckó vára (Mikszáth nyomán) 1914/23. Mauks Kornélia Az Én Újságomban megjelent írásai 1891–1900: Hattyú lovag 1891/18; A megtért vándor 1891/19; A kis torkos 1891/25; Levente vitéz 1892/6; A nagymama karosszéke 1892/7; Baba-vár 1892/13; A nagy kő 1892/24; A fürjecskék 1892/23; A virágok harca 1892/37; Bodri meg a gidó 1892/52; Mese az árvalányhajról 1893/4; Bátor vitéz 1893/14; Koszorús Piroska 1893/17; Az özvegyasszony rozmaringja 1893/24; Timúr 1893/45; A selyemszövő takács 1893/49; Tréfa Jóska 1894/12; Miska bácsi állatkái 1894/40; A kis hősök 1896/22–24; Kelen vitéz 1897/45; Hamupipőke 1898/9–12; A rémvadász 1898/21; A nap leánya 1898/23–25; Harmat kisasszony 1899/12–15; A három árboc 1900/15. MAUKS KORNÉLIA A nagy kő Ki a nagy kőhöz! Ki a nagy kőhöz! Ez hallatszott a tornácon végig az éléskamrába, hová Jolánka és Piroska a mama után szaladtak, segíteni a kosarakat megtölteni jobbnál jobb ennivalóval. Pistike az istálló felé szaladtában kiáltozta: – Miska bácsi, öreg Miska bácsi! Fogja be hamar a Cinkét meg a Fátyolt, kimegyünk a nagy kőhöz. Gyurka átszaladt Pannikáékhoz, onnét Gézáékhoz a jó hírrel. Nagy volt az öröm mindenfelé. Siettek is felülni a kocsikra, csak Piroska késett. – De hát hol is van már az a Piroska? Piroska, jöjj már! �74 MIKSZÁTH 175 – Itt vagyok – felelte mosolyogva –, csak a kertben voltam megkérni a sárgarigót, hogy szálljon át gyorsan a hegyeken és mondja meg Ádám bácsinak: jöjjön ki ő is a nagy kőhöz. – Ó, te kis bogár! – nevettek a nagyobbak –, meg is mondja azt a rigó, csak te azt várjad. – Ki tudja? – szólt közbe apácska. – Hátha meg is mondja. Szőlők között, gyümölcsfák között vezetett az út a Bükk hegység déli oldalán egész a pásztor kunyhójáig. Onnét azonban már gyalog kellett felmenni a hegyre. Mikor Piroska leszállott az utolsó kocsiról, hát kit látott? Ki mást, mint a jó Ádám bácsit, ott ült a pásztorkunyhó előtt. Piroska sietett hozzá, már messziről kérdezgette: – Ádám bácsi, édes jó Ádám bácsi, hogy tudta meg, hogy mi kijövünk a nagy kőhöz? – Egy rigó mondta meg, azért előtökbe jöttem, hogy én vezethesselek a nagy kőhöz. Olyan vígan törtettek fel a meredek hegy oldalán, hogy észre se vették: már előttük volt a nagy kő a hegy legmagasabb pontján. Zöld füvek és virágok között volt ez a nagy, roppant nagy kő. Egynehány bükk és cserfa védőleg terjesztette fölé ágait, borostyán fonta át a tetejét, itt-ott moh borította. De a nagy kő, a századok néma tanúja hideg maradt az ő mozdulatlanságában. Körülötte az ibolyák és gyöngyvirágok elhullatták virágaikat, a bükkfák ágait itt is, ott is letörte a vihar, de a nagy kőnek nem árthatott semmi, maradt a réginek. – Hogy is került ez a nagy kő ide? – kérdezgették a gyerekek apácskát, Ádám bácsit is, még az öreg erdőkerülőt is. – Ki tudhatná azt bizonyosan – felelte Ádám bácsi. – Egy régi monda beszéli, hogy az óriások királya csináltatott a hegy belsejébe egy tündérpalotát, oda rejtette Hajnalkát, egy öreg király leányát, és hogy testvére, Tábor vitéz, meg ne találja vagy, hogy ki ne szabadíthassa, vállán vitte fel a hegyre ezt a nagy követ, és mikor elment hazulról, evvel zárta el a palota ajtaját. – De ugye megtalálta mégis Tábor vitéz Hajnalkát? – kérdezte Piroska. – Majd elmondom a télen – felelte Ádám bácsi –, most nézzétek csak. Mikor én olyan kicsiny voltam, mint ti most, itt még a kő alatt egy nagy barlang volt, ahová háborús időkben sokan elrejtőzhettek veszedelem esetén. Most már a barlang beomlott, legföljebb borzok tanyázhatnak benne. – Van még egy másik monda is a régi dicső időkből, mely azt mondja, hogy mikor Rákóczi Ferenc elvesztette a romhányi ütközetet, zenészei, a �MIKSZÁTH 175 75 barna cigányok megijedtek, és mivel egyikük erről a vidékről való volt, ide menekültek. Mindaddig a barlangban rejtőzködtek, míg uruk, Rákóczi, segítséget nem küldött. – Ki tudja – szólt tovább halkabban Ádám bácsi –, nem itt csinálták-e azokat a szép szomorú Rákóczi-nótákat. Avval levette egy sűrű cser ágáról ott rejtegetett hegedűjét és eljátszott egynehányat azokból a szép Rákóczi-nótákból, melyeknek minden hangja csatákról, hősökről, letűnt dicsőségről beszél. Mindnyájan énekeltek, még az apácska is. Ezt énekelték: Hej Rákóczi, hej Bercsényi, Magyarok híres vezéri! Bizony, bizony egy szem sem maradt szárazon. Ekkor aztán megfordította a nótát Ádám bácsi, húzott egy friss csárdást s intett a fiúknak. Géza megkapta a Jolánka kezét, Gyuri a Pannikáét, a többiek is párt kerestek és olyan jó kedvvel táncoltak, hogy még. Nem is kellett újrázni, Ádám bácsi szívesen húzta, míg csak az ozsonnához hívta anyácska. Ozsonna után honnét, honnét nem, előkerült apácska messzelátója is. Gyönyörködve nézték rajta a sötétkék hegyek közül kiemelkedő kékkői várat. Evvel majdnem szemben a szandai váromladékot, melynek egy bástyája erősen ellent áll az idők viszontagságainak. Aztán azt a szép nagy síkot, melyen árnyas faluk és nyüzsgő városok között, mint egy ezüst kígyó, kanyarog tova az Ipoly folyó. Odább nyugat felé a rónák felett büszkén magaslik ki a dicső, történelmi nevezetességű drégelyi vár mohos omladékaival. – Ó, mily szép! Ó mily gyönyörű! – mondogatták nézegetve a messzelátón. – Milyen boldogság lenne a drégelyi várromot közelről látni. – Hát tudjátok, mit? – mondta apácska. – Ha a nevelő úr meg lesz veletek elégedve és jó vizsgálatot tesztek, akkor elmegyünk megnézni a drégelyi várat. – Letesszük a vizsgálatot kitűnően! – ígérte mindegyikük. Pistike aztán csergallyakat tördelt, mindnyájan felékesítették magukat csergallyal. Ádám bácsi ráhúzta a Rákóczi-indulót s a Rákóczi-induló magasztos zenéje mellett indultak hazafelé. (Az Én Újságom, 1892/24.) �MIKSZÁTH 175 76 MIKSZÁTH KÁLMÁN Ajnácskő Rimaszombat közelében két várrom van, egyik Fülek felé, másik a kies Gortva-völgyben. Ajnácskő az, Várgede emez. A honfoglaló csaták lezajlása után következett az ország felosztása a vezérek, alvezérek és katonák közt. E tájra Huba vezér indult a maga népével s útközben osztogatta a javadalmakat. Ez a szép völgy azé, ez meg ott amazé. Ott volt Huba vezér gyönyörű leánykája, Hajnácska is. Legelőször értek a gortva-völgyi bűvös forráshoz, mely fölött egy vár emelkedett. Elkezdték ostromolni s csakhamar sikerült bevenni, kivált Gedő hadnagy vitézségének miatta. – Tied a vár s a környék – mondá Huba vezér –, s ameddig naplementig érünk, mind a tied legyen a vidék. Azonban nem kellett sokáig menniük, midőn elibök bukkant egy völgymederből kiemelkedő sziklacsúcson egy gyönyörű tündérvár. – Oh, be szép, be szép! – kiáltott fel elragadtatva Hajnácska. – Apám, add nekem ezt a várat, ha bevesszük. – Nem lehet – mondá Huba –, a vár a Gedőé lesz, neki ígértem. Erre Gedő is könyörögni kezdett, hogy elég neki a másik vár, csak adja ezt oda a leányának, ha olyan nagyon megnyerte a tetszését. – Nem szeghetem meg a szavamat – szólt a vezér–, ám jól van, legyen Hajnácska leányomé a vár, de akkor legyen a leányom a tied. Így keltek össze Gedő és Hajnácska s sokáig éltek boldogul a két szomszéd várban, melyet „Gedő” és „Hajnácskő” várnak említenek sokáig a krónikák. Most már csak rom. Omlik, romlik, minden évben kisebb a rom, csak a szép kőszirt ugyanolyan ma is, mint aminőnek a szép Hajnácska látta ezer esztendő előtt. (Az Én Újságom, 1898/28.) �MIKSZÁTH 175 77 Birkás Babett: Salgótarján-sorozat (17) Birkás Babett: Salgótarján-sorozat (18.) �SZÉPIRODALOM 78 LENGYEL JÁNOS Papírosok vére – Nyugalom – mondta a mester, a bölcs mentor, ki már sokat megélt és sokat megért, mit az ifjú kivárni képtelen. – Mindennek eljön az ideje, eljő a szerkesztő, ki felismeri írásaidban az érték csipkefodrait! Egyszer már az író türelme is elfogy, az utolsó falat kenyérrel dőlnek le a falak, amik az elmét a nyugalom elfogyó szigetén tartják. Tarthatatlan állapot, miközben az őrülettel szennyezett türelmetlenség óceáni türelemmel falja fel testét minden mohó hullámmal. – A hullámmal sem én rendelkezem – gondolta az író, aki már régen nem alkot. – Miért is írna, hiszen ma már mindenki ír? Mindenki író, költő, képzőművész vagy egyéb alkotó. – Mindent elvesznek tőlem az angolok, hiába írok, ha nem kell senkinek! Idegen emberek, idegen arcok, idegen szívek, idegen szavak, idegen lét. Hát csoda, hogy tönkremegy idegem? Még létezik, mert éhezik. Jó szóra, ölelésre, illatra, érzésre, terített asztalra. Az éhség megélesíti az elmét, tartja a közmondás. Ezért van hát annyi Nobel-díjas Etiópiában és Szomáliában, Grammy-díjas Bangladesben, Oszkár-vallottja Haiti rengésének, Radzsasztán porában Rotschildok fetrengenek. Közleményben deklarált közöny, ahogy a képernyő előtt ülve jóízűen költjük el vacsoránk, miközben a világ borzalmait nézzük. Az ember közöny-ségesen tekint maga elé. Mindegyre fel. Mire fel? Kire lehet még felnézni egyáltalán? Egyáltalán érdemes-e még nézni? A látvány csak elszomorít. Engem, téged, de azt is, akit nézünk, mert tudja, nem együttérzésből érdekel sorsa. Az író, türelme fogytán, elindult a városban. Hóna alatt paksaméta, fehér papírosok kesze-kusza halmaza, önkényes halmazállapot. A papírokba szavakat gyömöszölt lázas elmével. Izzadtság szaga testén, agyverejték-termék a papírokon. Mik egykor szűzen vártak polcokon, hogy valaki végre eszméivel szennyezze be testüket. A város megértően kísérte útján, tudta jól, mit érez. Őt sem értették meg soha. Az író sajnálta a várost, de leginkább mégis önmagát. Ha már �SZÉPIRODALOM 79 mások nem teszik, ő sem szívesen. Szívbaját a sors szívtelenségének tudta be. Érezte, ennek sincs értelme, csakúgy, mint az értelmetlenségnek. De ki dönti el tévedhetetlenül, hogy mi értelmes, és mi nem az? Az író műveit cipelte. A természetes dolgokat nem hozzák létre. Az író a műveit cipelte. Az évek súlyos szavait, mondatait. Rongyosra olvasta Times New Roman-gondolatait. Azok mégis érintetlenek maradtak. Az író a műveit cipelte. Nem más, mint szellemi önkielégítés. Ágyában más elme meg sem fordult. Olvasatlanul hurcolta magával papírosait, mint elkeseredett sziszifuszi-poéta, ki újra és újra nekiveselkedik, hogy a meredek úton feljusson a literátum csúcsára. A város hallgatagan figyelte, miközben testén, mint vérszívó paraziták nyüzsögtek az emberek. Emberrekkenő idő. Már megszokta. Már megszokták. Már meglopta, már meglopták. Már megtudta, már megtudták. Mégsem értett semmit az egészből, ezért hizlalta félelmét. Fél elmét szánt a célra. A maradék, életre nem elég. Az író a közeli parkba ment. Meg nem született könyveit sétáltatta. A friss levegő jót tesz a szervezetnek. Nem volt tagja egynek sem. Létszámot nem növelt sehol, semmikor. Rossz helyre, rosszkor, rossz kor, bármikor. A pázsit közepén megállt. A fűben eb-maradék lapult. Hóna alatt a paksaméta. Tapéta zöld fűszálak testére. Nyomuk sem lesz már estére, a gondolatok vesztére. Az író érezte, nem tudja, mit tesz, de bánni fogja nagyon. Életében e pillanat az, amikor kezéből kifolyt a vagyon. Nagyon. Végleg. Pusztítva törve át agyon. – Legyen hát, mit rosszakaró elmeharang kongatott csonthüvely mélyén álmatlan éjszakák csendjére firkálva grafiti-árnyakat! Az író a zöldre vetette papírosait. Fehéren villogtak, mint hiéna sziréna az íriszt marcangolva, szemkehely nedvét lefetyelve. Kérdés-érzésekre feleselve. Feleslegesen. Egy halom. Nézte, látta. Ott volt ő, az író, aki már nem ír. Analfabéta lett jobbja. Balja nem sikerült, csak sejtelem. A tv-ben látta, szájjal és lábbal is lehet írni, festeni. Érezte, ő már elég feslett. Álljon meg a szó egy szóra! Ezt neki kellett kimondania: – Elég!!! Elég a papír, elhamvad teste, s vele a gondolat. Serceg, mint tábortűz fölött a szalonna. Mégsem ég. Még nem elég. Az öngyújtóból kifogyott a szufla, a dobozból elfogytak Irinyi szálai. Zsebében nem volt más, csak egy karcsú penge. A fű zöldje befogadta a papíros fehérjét, pirosat tetejébe csuklójából ereszt. �PALÓC KONYHA 80 Nagy Zsófia konyhája Disznóvágási emlékek Gyermekkoromban még minden háznál volt disznótor, amit minden évben nagy készülődés előzött meg. Lekerültek a padlásról a hatalmas nagy fazekak, lábasok, vajdlingok, teknők, katlanok, katlanházak, a hurkatöltő, disznóperzselő. Ezeket az edényeket a nagyi mindig meleg vízzel jól átmosta, a késeket pedig megélesítette. Megkészítette a fűszereket, sót, borsot, köménymagot, majoránnát, erős és édes fűszerpaprikát, amit természetesen saját maga termelt meg és készített el. A disznóvágást megelőző napon mi, gyerekek is részt vettünk a hagyma és fokhagyma pucolásban. Ma is jól emlékszem, hogy potyogtak a könnyeim a hagyma erős illatától, és már akkor kérdezgették: – No gyerekek, ki jön holnap meghúzni a disznó farkát? Korán reggel az ágyba hallottam, ahogy a szegény disznó visított, akkor aztán ki kellett pattanni az ágyból és segítkezni. Akkoriban nagy hó volt, csípős téli, hideg idő. Mire kiértem az udvarra, már a katlanokban párolgott a forró víz, és éreztem a perzselt bőr illatát. Bőven adták a parancsokat: – Ezt hozd ide, ezt vidd oda, tegyél a tűzre, öntsél vizet, öblítsd ki, mosd el rendesen, kérdezd meg apádtól vagy a hentestől, kínáld meg pogácsával, pucoljál krumplit! A felfogott vér egy részéből hagymás sült vér készült főtt krumplival, ez volt a reggeli. A férfiak szilvapálinkával kezdték a napot, amitől aztán kezdődött a viccelődés. A disznó megperzselt körméről lehúzott szarut kínálták gyűrű gyanánt, hogy nem húzom-e az ujjamra. A hentes, édesapám és egy-két férfirokon szalmával perzselték a disznót, tisztították, kaparták a bőrét és gondosan feldarabolták. Minden egyes darabnak megvolt a maga helye. Tudták, melyik része megy a katlanba az abárléhöz, milyen húsból darálják a kolbásznak valót, mi kerül a teknőbe besózásra, amiből később füstölt hús lesz. A feldarabolásnál mindig azt vártam, hogy a disznó fejét mikor vágják szét, és veszik ki belőle az „eszét” (a velőt). Utána hagymás zsíron megsütötték, sóval, pirospaprikával ízesítették. Felszeletelt kenyérre kanalaztuk és úgy ettük. Nagyon finom volt, csak kevés, akkor szoktuk mondani, hogy: „Kevés esze volt a disznónak”. Ezen aztán jól elviccelődtünk. Folyamatosan készültek a különböző finomságok, mint a kolbász, májas hurka, disznósajt, a fokhagymás abárolt szalonna, abár, amibe vért is �PALÓC KONYHA 81 tettek. Szinte olyan színe volt, mint a csokoládénak. Alig vártuk, hogy a nagyi elkészítse, s már forrón kóstolgattuk, ami nem is csoda, hiszen annyira finomra tudta készíteni. Az abárhoz kenyeret és savanyú káposztát ettünk. Az asszonyok egész nap sütöttek-főztek. Mindig kiválóra sikerült minden, amit készítettek, hiszen jól tudták, mibe mennyi só, bors, paprika, majoránna kell. A férfiak nagy előszeretettel kóstolgatták a kolbásznak valót: hogy mi hiányzik még belőle, de hát meg kellett többször is kóstolni, nehogy elfűszerezzék, mert akkor kaptak volna az asszonyoktól „letolást”. Vígan, gyorsan telt el a nap, hiszen mindenki kivette a részét a munkából. Estefelé vártuk, hogy jönnek a „kéregetők”, akiknek kellett adni egy kis kóstolót, ami abárból, hurkából, abárolt szalonnából, frissen sütött tepertőből állt. A kéregetők a faluból voltak, és olyan ruhákba öltöztek, hogy ne ismerje fel őket senki. Nagyon vidám hangulatot csináltak, énekeltek és táncoltak is. A vacsora előtt még szét kellett nékünk, a gyerekeknek hordani a szomszédoknak és a rokonoknak a kóstolót. Ebben a csomagban volt: csontos karmenádli, tiszta hús, abár, hurka, abárolt szalonna. Mi pedig alig vártuk, hiszen mindenhol kaptunk érte pénzt, csokoládét, gyümölcsöt. Mire visszatértünk, az asszonyok már megterítették az asztalt a nagy disznótoros vacsorához, ahol bőségesen sorakoztak az ételek: 1. disznótoros leves, 2. főtt hús savanyúsággal, tormával, paradicsomszósszal, 3. pörkölt főtt krumplival, de szokták enni az abárral is, úgy, hogy rászedték az abár tetejére, 4. sült hurka, sült kolbász, 5. sült hús pecsenyekrumplival, 6. disznótoros káposzta. Az ételek után hájas süteményt kínáltak, amit házi szilvalekvárral töltöttek meg, és persze nem maradhatott el a hájas pogácsa sem, amit azért készítettek, hogy a férfiaknak „jobban csússzon a bor”. A fáradságos munkát estére elfeledtették a finom falatok és a közbeni borozgatás. Másnap felrakták a füstölőbe a kolbászt, sajtot. Mivel akkoriban nem voltak fagyasztók, a húsok egy részét a nagyi besütötte üvegekbe. Mindenféle tartósítószer nélkül zsírban sokáig elállt. �82 PALÓC KONYHA Disznótoros leves 5 kg tarját felöntünk hideg vízzel, hogy jól ellepje, és lassú tűzön felforraljuk. A habját leszedjük, hogy szép tiszta legyen a leves. Ezután beletesszük a megtisztított zöldségeket, kb. 60 dkg sárgarépát, 70 dkg petrezselyemgyökeret, 1 nagy fej zellert, 1 fej fokhagymát, 3 fej vöröshagymát, 1 csokor petrezselyemzöldjét. Sózzuk, teszünk bele kb. 12 szem egész feketeborsot és 1 evőkanál köménymagot. Lassú tűzön főzzük, amíg a hús meg nem puhul. Befejezés előtt 2 evőkanál őrölt pirospaprikát adunk hozzá. Ennek a levesnek a tálalása úgy történt, hogy a levesestálba szeleteltek vöröshagymát, és kb. 3x4 cm-es szárazabb kenyérszeleteket tettek, erre merték a forró levest. Volt, aki csípős paprikával ízesítette a levesét. Savanyúleves tüdőgombóccal A disznótüdőből egy darabot sós vízben megfőzünk. Megdaráljuk, kevés füstölt szalonnát kockára vágva megpirítunk, és kevés sóval, borssal együtt összekeverjük a tüdővel, 1 db tojást és 1 ek. lisztet keverünk hozzá, majd gombócokat formálunk belőle. Rántott levest készítünk, amibe 1 babérlevelet, 1-1 tk. cukrot, mustárt és 1 citrom levét teszünk. Ebbe főzzük bele a gombócokat. Végül ízlés szerint tejfölt teszünk a levesbe. �PALÓC KONYHA 83 A frissen kifüstölt húsból, bőrből kocsonyát főztünk, ami szinte egész nap főtt, mivel lassú tűzön kellett főzni. Alig vártam, hogy szétosszuk a tányérokba a húsokat, bőröket, és erre mertük a levet. Késő estére mindig megdermedt, és bizony pizsamában kértem a nagyit, hogy nem lehetne-e már megkóstolni. Természetesen meg lehetett, de nem sokat kóstolgathattam, hogy éjszakára ne fájuljon meg a gyomrom. Házi kocsonya Hozzávalók: 4 kg bőrös, csontos része a disznónak (füstölt), 3 kg füstölt comb, csülök, 2 ek. szemes bors, 3 db hagyma, 3 szál sárgarépa, 4 szál fehérrépa, 4 fej fokhagyma, kb. 7 liter víz, só ízlés szerint. Az alaposan megtisztított hozzávalókat egy nagy lábasba rakjuk és felöntjük annyi hideg vízzel, hogy jól ellepje. Időnként leszedjük a habját. Belerakjuk a zöldségeket, a borsot. Amikor a zöldségek megfőttek, kiszedjük őket. Nagyon lassú tűzön 4−5 órán keresztül éppen csak gyöngyözve főzzük. A megfőtt húsokat, bőröket tányérokba osztjuk, majd rámerjük a levét. Hideg helyen hagyjuk dermedni. Aki szereti, megszórhatja a tetejét pirospaprikával, apróra vagdalt fokhagymával. Megjegyzés: a hosszú főzési idő azért fontos, hogy az összes zselésítő anyag kifőjön a hozzávalókból, és a kocsonya kellően rezgő legyen. Ha nem elegendő a bőrkés részek aránya, nem tud megdermedni a lé. �SZÉPIRODALOM 84 FELLINGER KÁROLY Cilinder Fogolycsere Csukás István halálára Akinek nincs múltja, annak már múltja van, aki a múltban él, az bármikor kiugorhat a jövőből, de már a legmodernebb ejtőernyővel született, ami a jelenben nem nyílik ki, máskülönben előítéletet gyakorolna. A velem született felejtés hasznosítja a feledékenységet, étvágyam szembemegy a számmal, megfogadtam, felfogadom teremtőmnek. Legyél angyal, akinek nem kell léteznie ahhoz, hogy a képzelet falára fessék. A lényeg maga a csali, a holtak tudomást se vesznek rólunk, bizonyosak bennünk. Magamon élősködöm, hogy ne hiányozzak senkinek. �INTERJÚ 85 ÁDÁM TAMÁS Musicalt írt a csikidam-király Interjú Szikora Robival Szikora Róbert (Budapest, XV. kerület, 1953. december 16.) EMeRTondíjas magyar énekes, az R-GO énekese, frontembere, a csikidám stílus magyarországi megteremtője. Apja Szikora Jenő táncdalénekes, anyja Tarnai Franciska. 1974 elején Szikora Róbert csatlakozott a négytagú legendás Hungária együtteshez. A Hungáriából való kilépése után felhívta régi zenésztársát és barátját, Környei Attilát, hogy alapítsanak együttest. Attila éppen fel akart hagyni a zenéléssel, de inkább barátjához csatlakozott. Szikora punkzenét szeretett volna játszani, és együttesének a Zoo nevet akarta adni, de már volt egy ilyen nevű együttes. Végül a Környei javasolta R-GO név mellett döntöttek, melyben az R Robit jelent, a go pedig angolul „menjünk”, tehát értelmezése „gyerünk, Robi!”; a név egyben homofón a latin ergo (’tehát’) szóval. Így találták meg az együttes nevét, majd hozzá a Rejtő Jenő légiósregényei ihlette, szafariba hajló katonai stílust, valamint a zenei alapokat, utóbbit később csikidámnak nevezték el. Az R-GO több évben is az év együttese lett, tagjai a maguk hangszerén dobogósok. Szólókarrierje sem elhanyagolandó, ekkor született például a Mire gondolsz, katona? című nagy sikerű sláger. Pesten születtél, merre? A papám, a mamám és én is Rákospalotán születtem. A nagyszüleim is itt éltek. Hogy telt a gyerekkorod? �86 INTERJÚ Mozgalmas és szép évekre emlékszem. Amikor épült Újpalota, bebarangoltuk a területet, hülyéskedtünk, mint valami extrém sportolók, bicikliztünk a betonfalak között, a pallókon. A körvasút környékén játszottunk, fociztunk. Maga volt a csoda. Pontosan merre laktatok? Azt a helyet úgy nevezik: Pótlékdűlő. Ez a Tóth István utca, a Pézsma utca, a Rákos út és a Körvasútsor környéke. A Szikora-ág pedig a MÁVtelepen lakott. Ez már szinte Újpest. Valóban, egész közel van. Először is: minden Újpesten történt, a „nagyfaluban”. Ha komolyabban akartunk vásárolni, elmentünk az Árpád útig, bementünk az Állami Áruházba, tudod, ami a filmben szerepel. A piac pár száz méterre található, és rengeteg kisbolt üzemelt akkoriban. Nagymamámmal minden héten egyszer átmentünk az újpesti nagytemplomba, misére. Persze a haverokkal is gyakran átruccantunk hancúrozni. Korán felfedeztek, több együttesen keresztül vezetett az út a Hungáriáig. Az elején Kovács Katit kísértük, míg aztán hat és fél év után Sipos Peti disszidált, átalakult, irányt váltott az együttes. Dollyka is ekkor csatlakozott hozzánk. Hatalmas slágerek, szédítő sikerek jöttek, pár év után mégis más irányba mozdultál. Egy művésznek nem lehet megmondani, mit csináljon, vagy mit ne tegyen. Nehéz sakkban tartani bennünket. Szűcs Juditot felkérték egy nagylemez elkészítésére, ekkor a Marina és a Micsoda buli a slágerlista élén állt, ami felhívta rám a figyelmet. Megkerestek, írjam meg a lemezt. Megszületett a Kihajolni veszélyes című album. Hogy fogadták a Hungária tagjai az „eltévelyedést”? A szocialista retorika szerint: bomlasztottam a Hungária egységét. Létrejött az R-GO, érdekes zenei világ alakult ki. Miként találtál rá? Tisztázni kellett, mi a közös bennünk zenésztársaimmal. A válasz: szeretjük Rejtő Jenőt, azt a hangulatot. Feltűnt egy idegenlégiós kép, amely zenével harcol, ellenség nélkül. Szalmakalap került a fejre, sok jelvény a mellre. Ha már öltöny, akkor Brezsnyev elvtárs ötezer kitüntetése. A zene kicsit eklektikus lett. Megkérdezték, milyen stílusban játszunk, mire azt válaszoltuk, semmilyenben. De bizony, csikidamban! �INTERJÚ 87 Az egyik koncerten énekeltem a Megy a lány című számot, és a hosszú gitárszóló alatti részt annyira unalmasnak éreztem, hogy fel kellett oldanom valahogy. Hirtelen a mikrofonba üvöltöttem azt a szót, amelyet Paul McCartney mormolt valamikor az egyik lemezén. Hasonló hangzott el fonetikusan: „csekidau”. Szándékosan nem néztem utána, hogy kell írni helyesen, és mit jelent ez. Mindenesetre én csikidamnak kiáltottam, tizennyolc éves koromban. És a Gidák? A színház csak hozzátesz a produkcióhoz. Siker, népszerűség. Mi kellett ahhoz, hogy minden összejöjjön? Visszafelé nézve baromi egyszerűnek tűnik minden. Valójában sok apró részletből, megfoghatatlan pillanatokból áll össze az egész. Régebben említetted, hogy film készül az életedről, az életedből. Hogy áll ez jelenleg? Lett ebből valami? Nem valósult még meg a rólam szóló életrajzi film (de a jövőbeni terveim között szerepel). Az eredeti producer önhibáján kívül nem tudta elkészíteni a filmet, mert bár több forgatókönyvet is kaptam, nem tetszettek, nekem más elképzelésem volt a személyem és az R-GO életútjának a bemutatása kapcsán. A Gidák gyakran cserélődnek. Nem okoz gondot a gyakori csere? Én ezt nem nevezném gondnak. Nem egyszerű feladat megtalálni, kiválasztani az utánpótlást. Ez az élet rendje, a Gidák már többször cserélődtek a zenekar 33 éves fennállása óta. Általában náluk is, mint minden nőnél, eljön az az időszak, amikor családot alapítanak, vagy gyermekvállaláson gondolkodnak, ami mellett már nem tudják ezt tovább csinálni. Egy új Gidának sok követelménynek kell megfelelnie, a tánctudás mellett jó, ha tud énekelni, de ugyanolyan fontos a kisugárzása és a személyisége is. Felléptek Dorogtól Hódmezővásárhelyig, Nyírtelektől Várpalotáig, eszméletlen tempót diktálsz, hogy bírod? Köszönöm, nagyon jól. Minden nap járok templomba, a hitem erőt ad. De genetika kérdése is, ezen felül rendszeresen teniszezem, és mellette futok is Macival, a kutyámmal. Az Ünnep című lemezed 2013-ban jelent meg. Milyen volt a fogadtatása? Aztán jött a többi is. Nagyon sikeres. Aranylemez lett, a Na, ne makacskodj című dalunk videoklipjét rendszeresen játsszák, több dalunkat napi szinten hallhatják a �88 INTERJÚ rádiókban, ami egyébként már nem olyan természetes, nem túl könnyű egy új dallal bekerülni a kereskedelmi rádiókhoz, főleg a mi korosztályunknak. Tervek, új lemez? Terveim mindig vannak, és dolgozom is rajtuk. Turnézunk folyamatosan itthon, télen pedig külföldön folytatjuk, ám tavasszal és nyáron sem maradtunk, maradunk munka nélkül. Kaptunk meghívást Amerikába, Ausztráliába, és Londonba is, a felkéréseknek részben eleget is tettünk. Megjelent közben az új lemezem, a CD-n az új dalok mellett egy igazi különlegesség is lesz: egy karácsonyi dal, amelyet az X-Faktor eddigi évadainak a versenyzőivel és mentoraival éneklem. Elkészült egy musical. Az 1970-es évek közepén született meg a Szent Erzsébet életéről szóló zene megírásának gondolata, amikor Türingiában, Wartburg várában és környékén jártam. De csak a 2000-es években kezdtem el dolgozni a zenén. Célom volt, hogy a musical zenéje a mai kor zenéjéhez hasonlítson, a stílusok közötti átjárások jelenjenek meg a zeneműben. �NÉZŐPONT 89 PÁSZTOR ÉVA Játék – komolyan Belső utak szavakban való bejárása A JÁTÉKOT EGYSZER Handó Péter költői estje „Egy kicsi csendből talán fölvirrad. Érkezik fentről nyugalmas új nap? Egy kicsi csenddel bütyköl az éjjel. Valami most kell? Átjár egy fényjel.” Csomor Imre fotója Handó Péterről (Handó Péter: Egy kicsi …) A balassagyarmati Artéria művészeti klub szervezésében költői estre szólt a meghívó 2022. május 27-ére, Handó Péter nemrég megjelent verseskötetének bemutatója alkalmából. Három barát és a szép számú közönség ült egymással szemben a képzőművészeti tárlatokat, fiatal költőtehetségeket bemutató, zenei hangversenyeknek és színházi programoknak is helyet adó barátságos kis helyiségben. A három barát: Botos Zoltán festőművész, Zsibói Gergely író és Handó Péter költő. Ők hárman és a közönség jó ismerősei egymásnak, hiszen a beszélgetés nemcsak a két felkért beszélő partner és Handó Péter között folyt, hanem bármikor a közönség is szót kapott egy-egy kérdés vagy vélemény megfogalmazása erejéig. Így közösségi élménnyé vált a költői est, amelynek mindenféleképp a költő volt a főszereplője. A visszafogott stílus, a szerény személyiség mögött filozofikus alkatú, a világ és az egyén dolgaival lételméleti síkon gondolkodó entellektüell áll. Nagyon jól illik Péterre az a megjegyzés, amit Botos Zoltán mondott bevezetőjében: „Kétféle művész létezik. Az egyik, aki szereti a rivaldafényt, nyomulós, a másik a rejtőzködő, aki csak alkot, és értéket hoz létre, dolgozik. Handó Péter ezek közé tartozik”. �NÉZŐPONT 90 Handó Péter, Botos Zoltán, Zsibói Gergely Agócs József fotói Így keletkezett a játékot egyszer című kötet. Igaz, volt, van egy olyan barátja, akinek mindig megmutatja verseit. Az ő segítségét kérte a kötetbe válogatáshoz is. Így van ezzel Zsibói Gergely is, mert amit ő ír, megmutatja Péternek. Nemcsak emberileg számíthatnak egymásra, hanem fontos nekik egymás szakmai támogatása is. Tizenöt év versterméséből válogattak. Péter kirostálta a versek kétharmadát, Gergely az egyes ciklusok további válogatásában segített, illetve számos észrevételt tett arra vonatkozóan, hogy egy-egy általa jónak ítélt, de valami miatt mégis döccenő verset miképp lehetne rendbe tenni. Az első ciklus záróverse például az ő javaslatára lett a tükör. A második ciklus profán világa kivételével mindegyikben talált olyan verset, amelyik közel áll hozzá. A költőnek ennél nagyobb elismerés nem kell. Handó Péter, a költő, a sok tapasztalattal rendelkező, az élet sötétebb bugyrait megjáró, néha nélkülöző szabad szellem, szabad költő. Soha nem volt könnyű költőnek lenni, manapság sem. A „Ma milyen költőnek lenni?” kérdésre Handó Péter ezt válaszolta: „Nem gondolom, hogy a költői lét nagyon más lenne, mint egy csőszerelőé, egy adminisztrátoré. Írás közben hozzájuk képest más anyaggal dolgozom, mert leginkább így érzem otthon magam, többek közt ez a tevékenység okoz némi örömöt. Az ember leginkább ember szeretne maradni minden helyzetben. Jóban is, rosszban is. A költői lét mellékes.” Érthető tehát a kötet hátlapján olvasható gondolat, hogy Péter nem akar többet mondani önmaga keresésénél. A költői est felvezetéseként Botos Zoltán egy iskolai beszélgetést idézett a tanítónő és kisdiákjai között. Egy reggel a tanító néni megkérdezi a gyere- �NÉZŐPONT 91 kektől, hogy mit szólnak ehhez a szeles késői tavaszhoz. Az egyik kisfiú azt válaszolta, hogy a szél jó, mert elszállítja a virágport az egyik fáról a másikra. Csak úgy terem a gyümölcs. A tanító néni igazat adott kis tanítványának. Felállt egy kislány is, aki egy szép gondolatot fűzött az előbbiekhez: − A verseket is a tavaszi szél hozza el nekünk! Arra a kérdésre, hogy miért jó nekünk a vers, a kislány azt válaszolta, azért, mert örömet okoz. Óhatatlanul felmerül a kérdés, miért ír verset Handó Péter. A válasz rövid és egyértelmű volt: arról ír, ami foglalkoztatja, amit szeretne valamilyen formába önteni belső késztetésből, de akár kívülről érkező inspiráció hatására is. Egyaránt izgalmas számára az alkotási folyamat és az elkészült mű is a maga átmenetiségében. A költő időnként kísérletezik, újat akar teremteni. Péter is feszegeti a határokat. Így gondolkodik erről: „a nyelvet, a kultúrát, de magát a létet is folyton meg kell újítani, mintegy újrateremteni. Az eredmény mindig ugyanaz és mindig más. Nincs új a nap alatt. Költőként az ember olyan téglákból építkezik, amelyekből mindenki más is. Ezeknek a tégláknak kiterjedésük van, bizonyos határt nem lehet túllépni velük anélkül, hogy atomokra ne hulljanak. Talán ezen a vékony nyelvi határon kell szlalomozni ahhoz, hogy még érthető maradjon az olvasók, befogadók számára, ugyanakkor segítse e határ tágítását is a lehetséges »univerzumok« felé”. A mai költészet változatos, összetett, de lehet megosztó is. Péter őszintén kifejtette, hogy a pluralizmus korában a XX. századi izmusok korát felváltotta egyfajta sokszínűség, amelyben publicitást nyer sok minden. Sajnálatosan nem minőségi alapon. Amivel nem a szakma elsajátításának szükségességét vonja kétségbe, pusztán azt, hogy az egy szellemi akolból jövők közös nagy bégetése olyan kiváltságos helyzetbe juttat szerzőket, amit a teljesítmény semmiképp nem indokol. Attól még nem építészmérnök valaki, hogy megtanult házat építeni. Lehet, hogy ez okozhat némi válságot a mai költészetben. Csoóri Sándor mondta valaha, hogy „a művészet mindenkori válsága mindig az ember válságára vezethető vissza”. Válságban van-e ma az ember és a művészet? – hangzik a jogos kérdés. Handó Péter: „Egyetértek Csoóri Sándorral. Ugyanakkor maga a válság, mint jelenség, nem újkeletű. Hamvas Béla a Nagy Háborúban átélt trauma után a válság kutatása felé fordult, s arra a megállapításra jutott, hogy az időszámításunk előtti ötödik század gondolkodásában jelenik meg először, s azóta folyamatosan jelen van, még ha új és új arcát is mutatja. Az a szakadék, amely tágulóban van az ember és a művészet között, már a történelemben egypárszor megtörtént. Például a manierizmus a maga idejében szintén eltávolodott a befogadói táborától, amelyre a következő �92 NÉZŐPONT generáció – mai szóhasználattal élve – konzervatív választ adott. Hogy akkor töredék idő alatt lezajlott a visszarendeződés, az valószínűleg az oktatás hiányos voltának tudható be. Az azonban ma már látszik, hogy az oktatás nem mindenható. Nem lehet a hetedik fokról prédikálni azoknak, akik éppen az elsővel küzdenek. Akik valóban feljutottak, azoknak vissza kell térniük. Akik pedig csak imitálják, hogy feljutottak, azoknak be kellene állniuk az elsővel küzdők közé. Egy maszk se tett még senkit sem emberré. Hogy olvasnak-e verseket az emberek, Handó Péter a következőt válaszolta: „azt gondolom, lényegesen kevesebb verset olvasnak ma, mint a rendszerváltás előtt. Ennek számos oka van, és ezek közül csak az egyik a vers társadalmi szerepének, presztízsének elvesztése. Olyan új médiumok jelentek meg és terjedtek el, amelyek az olvasási, befogadási szokásokat megváltoztatták. Ráadásul a vers elmélyülést igényelne, de ez nem megy egy repkedő sült galambhoz szoktatott világban, ahol a felszínességgel szembeni igény határozza meg az ember tetteit”. Általános filozófiai eszmefuttatások után Botos Zoltán festőművész rátért a kötet bemutatására. Szerinte az élet végességének érzete feltételezhető Handó Péter új verseskötetének címéből. Mi a hiányos mondat folytatása? Handó Péter szándékosan hiányosan szerkesztett mondatban fogalmazta meg a címet, amely lehetőséget biztosít arra, hogy a kötetet kezében tartó versolvasó kialakítson egy előfeltevést, s az olvasás során ebben megerősödjön vagy újragondolja azt. A költő végső verziója az, hogy a játékot egyszer „be kell fejezni”. Erre talán leginkább az utolsó ciklus erősít rá. Hasonlóan elgondolkodtatóak a ciklusok címei: játék – jelen s léten; elmejátékok – elvétve; hatalom nélküli haláljáték és Játék egy más világ felé. A cikluscímek kisbetűsek, kivétel a negyedik. A kötet címe is kisbetűs. Semmi szándékosság nem vezette a költőt, hogy eltérjen a helyesírás ismert formáitól. Hogyan születtek meg a ciklusok? A négy ciklusba rendezés ötlete megelőzte a kötetet. Először azokat a verseket kellett kiválogatnia, amelyek a négy ciklus valamelyikébe beszerkeszthetőnek tűntek, a többit félretette. A második szűrő a cikluson belüli hely megtalálása volt. Handó Péter tudta, hogy melyik verstől melyik versig akar eljutni. Ha valahol nem volt meg a szükséges átmenet, oda „faragott” egy verset. Vannak kötött és kötetlen formái, azonban a képverseknél, a szonettformánál és több versénél sem használja a hagyományos központozást. Az avantgárd óta nem feltétlen kelléke az írásjel a szövegeknek. A „miért?”-re adott válasz így szól a költő részéről: „A képversek egy részének van installációja, ahol a szövegen belüli szöveglehetőségek feltárásában zavaróak lennének az írásjelek, ott elhagytam őket. Más verseknél azért, �NÉZŐPONT 93 mert egy kicsit nyitottabbá szerettem volna tenni a mondandóm, vagy mert az írásjelek nélkül is egyértelműnek tartom a sorokban foglaltakat. Egyébként a központozást fontosnak tartom. Ha nincs írásjel, azt utólag hagyom el, sohasem a vers születése közben”. A kötetben összesen 103 vers olvasható, a nyitó vers a jel-beszédek. Súlyos gondolatait egy olvasásra fel sem lehet fogni. Botos Zoltán először azon gondolkodott, hogy a vers játék a jelen szavunkkal, ahogy ezt Bach mester tette a hangokkal, melyeket szétbontott és másként összerakott, s akkor már új jelentéssel bírt. Újra és újra el kellett olvasnia, s rájött arra, hogy olyan általános, minden embert érintő gondolattal foglalkozik költőbarátja, az élet és a halál kérdésével, amellyel mindenkit tanít is. Handó Péter kihasználja a nyelvünk szavaiban rejlő játékos és komoly lehetőségeket, így a jel szótő a következő szavakban jelenik meg: jelen, jeltelen, jelöletlen, jelen lenni, jelölten vagy nem, jelen léteken létezem, jelenben, jelenre, jelenbe szórt jelek, jelhazám, jelkép, képjel, jellemem, jelenem, jelenet, jelképtelenben, képjeltelenül, jelenlét, jellemlét, jelhálón, hálójelek, jelhalál. Jeles szavak szövedékén át jut el a költő a jeltelen kriptán át a jeltelen nyughelyig, a halál tragikus motívumáig. Súlyos szavak ezek a mögötte rejlő súlyos gondolatokkal. Handó Péter szeret játszani nyelvünk szavaival. Ebből a játékból születik mély tartalmú alkotás. Játék vagy kemény munka a versírás? – „Számomra játék. Véresen komoly játék, mindenféle görcsösség nélkül. A versíráshoz kell egyfajta tudatállapot, amelybe ma már tudom, hogy juthatok. Viszont ha elfogy a lendület, nem agyalok azon, hogyan lehetne továbbgörgetni a mondandót, félreteszem a papírt, s valami másba fogok. Néha elég egy teát főzni, néha évekig újra és újra előveszem, mire rálelek a számomra elfogadható megoldásra. A nyelv logika – állította például József Attila. Nem törekszem szóalkotásra, arra inkább, hogy minél tömörebben mondjam el azt, amit akarok. Ez a tömörítési szándék eredményezhet olyan szavakat, szókapcsolatokat, amelyek a közbeszéd számára idegenül hangoznak. Idegenül, de – remélem – nem érthetetlenül” – hangzott a válasz. A képvers utóirattal fejeződik be: „jelek a hálón fennakadt jelek rajta az átlón magamnak üzengetek válaszom nincsen többé nem lehet �NÉZŐPONT 94 veszi az Isten körmöli a képzelet”. Pesszimista versnek érzékelte Botos Zoltán a kötetet indító alkotást. Handó Péter szerint semleges, bár bizonyosan lehet pesszimista olvasata, miközben optimista nem. Botos Zoltán az első versciklusból – amelyben újszerű képverseket találunk – a gondolatmatek címűt emelte ki. A költő a szám főnév származékszavaival, ill. ragozott alakjaival teremtette meg a verset, s eljut az egytől a négyig, s annak ragos, illetve képzett alakjáig. Nyelvi játék ez vagy gondolatmatek? Bízzuk az olvasóra. Olvashatjuk függőlegesen és vízszintesen. számos számtalan rá számít nem számít számíthatok vagy egyszer egytől egyig valaha * számra számomra rá számot számosat számlázottan vagy kétszer kettőtől kettőnkig valaha * számon számodra rá számítással vagy három háromszor háromig * számon számolom valaha �NÉZŐPONT 95 számost számára számol számosat számszakilag vagy négyszer néggyel négyel rá valaha Fájdalom, magány. Ezek az érzések ütnek át a !? (azaz a felkiáltójel és a kérdőjel) című képvers sorain. A vers tündőklően szép gondolattal zárul. Így szól az utolsó tíz sora: hagyj magamra miattad is vagyok magamba vagy ok vagyok mit is akarhatok társaságra ki szánna árvuló csillagot Handó Péter a következőket fűzte hozzá a vers alapvető motívumaihoz: „A fájdalom is, a magány is része a létezésnek. Egyfelől ideiglenes, másfelől tartós. Mindkettőnek ezer arca van, de a magány alapvetően az ember egyedvoltából fakad. Akkor is, ha a világból birtokol/elfoglal egy helyet, ha közösségi lény, és alapvetően a közösség teremti meg a személyiségét, valamint az összes ezzel járó tulajdonságát”. Botos Zoltán ismeri Handó Péter életét. Nem volt nehéz rájönnie, hogy milyen élet-, pontosabban munkahelyzet hozta létre benne az eltüntetés és a létezés I. című verseket. Részlet az eltüntetésből: figyelnek kerékbe törnék lelked úgy szeretnek nyomnak nem maradhatsz fülelnek �NÉZŐPONT 96 nyomorult csak és nyomorultabb nyomnak lejjebb és lejjebb így szeretnek „Az ember a személyes tapasztalatát is belesűríti a szövegbe, de nem a személyes, hanem az általános a lényeg. Az a tény, hogy kihasználva és másokat felhasználva élünk. Morális szempontból egészségesebb az előbbiek táborába tartozni. Mellesleg ez a népesebb” – fejtette ki véleményét Handó Péter a vers gondolataival kapcsolatban. Botos Zoltán kiemelte az áttörés című költeményét az ék alakú vagy piramis formája miatt, megjegyezve, hogy az új formák megdolgoztatják az olvasót. A csúcsra helyezte a költő az ék, alá a valék szót, majd hat bővülő soron át, úgy, hogy tökéletesen kijöjjön az egyenlő szárú háromszög, eljut a legfontosabb gondolathoz, amely az alapját adja a versnek: csak így velem együtt lehetsz boldog. A kötet második ciklusa filozofikus gondolatok tárháza. Handó Péter irodalomtörténész, kulturális antropológus, és hallgatott az egyetemen filozófiát is, jártas tehát az emberi élet hétköznapi kérdéseiben. Sok más mellett A kör című verset is felolvasta Zsibói Gergely. Forog a kör. Forog. Világ, benned vagyok! Forgatsz, s én forgatok. Világ, mondd, hol vagyok?! Forog a lét. Forog. Szemembe fényt fogok. Forgatsz, s én forgatok. Meghalni nem fogok? Forog a kör, a lét. Forgatod kerekét. Forgatják kereked. Az vagy, ki nem lehet. Forog a lét, a kör. Nem léphetsz másra föl. �NÉZŐPONT 97 Körötted egy a fal. Záródj be magaddal! A Hatalom nélküli meddő játék című ciklus első verse megfogja és elgondolkodtatja az olvasót – állapította meg Botos Zoltán. Éles bírálatnak tartja Handó Péternek a társadalomról, politikáról, az emberek kisstílű törekvéseiről és az egyetemes értékrend elfelejtéséről szóló gondolatait. Nem lehet azon csodálkozni, hogy az önként vállalt magányt választotta a költő. Magány-dal Ha bégetni támad kedvem, bégetek. De nem veletek egy akolban, sosem veletek. Mert mi maradna belőlem akkor, hatalmas birkanemzet? Egy lennék az állományból. Egy. Sose vég és sose kezdet. Az itatótól elkóboroltam messze, bizony el. Tudok járni felegyenesedve. Miért vegyüljek el? Kicsapódtam világotokból, mint aludttejből a savó. Helyettem bárki választ, számomra csakis így a jó. Botos Zoltán szerint a Lelépőhöz című vers olyan keserű, mint az epe. Szerinte hasonlóan nagy vers az Ünnep. Mindkettőből sugárzik Handó Péter tántoríthatatlan szikár magatartása: nem hagyja magát bedarálni semmilyen kényszerűségbe, inkább marad kis szabadságban kispolgár, inkább eltörik, mint megtörik. Így szól az Időtlen időben című versének első versszaka: Eltörsz. Megtörsz. Ha törsz, több leszel. Többé törsz. Akár Jézus kezében a kenyér. Akár a hegyen, akár az asztal mellett. Szétosztva gyarapodhatsz, hogy szüntelen tovább oszthassanak. �NÉZŐPONT 98 Megrendítő a Hely, ahova… című verse. Az utolsó versszakkal is bizonyítható: Kerülhetnél-e mélyebbre végül? Mire a gödör kész lett, belefáradtál ebbe a világba végképp. Bele abba, hogy parancsra engedelmesen ássál, mélyítsd azt, amiből már csak te hiányzol. Az Oratórium című vers az atombomba hatásairól szól, a tudósok felelősségéről, illetve felelőtlenségéről. Sírnak a verssorok. A világ csak addig világ, amíg az embernek van kihez szólnia: Gondoltad, semmi a világ egy bombatölcsérben. Semmi, ha nincs kihez szólnod. Handó Péter a Halál című versében azt mondja el, és ezáltal arra tanít, hogy a halál nem az, amire az ember általában gondol, a test megsemmisülése. A halál valójában az élő ember lelkének halála, melynek oka a rettegés, / az elnyelt szó, / az elhallgatott igazság, / amikor az ember / a vállalhatatlan alá rendeli sorsát, / amikor behódol, alkut köt, /enged a megfélemlítésnek, / hátrál, sunnyog, bólogat, / gerincét megtöri. A verseskönyvben vissza-visszatér a magány és a halál motívuma. A negyedik ciklus főként ezt a két témát öleli át, kiegészülve néhány istenes és szerelmesverssel. A ciklus címe is erre utal: játék egy más világ felé. Az Epilógus című vers után kapta a helyet a Lassan … Lassan kikönyöklök az időből, mint a gyomrom a köldököm táján a mozgáshiányos léttől, a zsíros falatoktól. Lassan eggyé válok a csönddel, akár egy barlangba falazott remete a száraz kenyérhéj és poshadt víz társaságában. Lassan pereghetne a mindenség gyorsabban is, mert a máz elfogy a jövendő mosolygáshoz, s itt maradok helytelenül szomorún egy üres világban. �NÉZŐPONT 99 A halál témája a kötet visszatérő motívuma. Handó Péternek megvan erre az észrevételre a természetes állítása: – „mert a létezés egyik legfontosabb ténye, hogy egyszer véget ér”. A közönség azt javasolta, hogy gondolja végig, az ember életre született, Péter is tele van újabb és újabb ötletekkel. Be is mutatta az egyiket, amelyet szájtátva figyeltünk. Verseit a modern technikai eszközök segítségével vizuális alkotássá formálja, melyben szétbontja, szavakra szedi, majd összerakja a sorokat. Színfogó mosókendőre saját maga készíti a háttérnek szolgáló festményeket, rajzokat, s mindezt a két művészeti ágat magába sűrítő hatásos látványt megtetőzi a szintén saját maga által kollázsolt zenével. A néző olyan intenzív élményben részesül, amelyet nem elég megnéznie egyszer, sőt azt igényli, hogy újból és újból elindítsa a számítógépén, mert fel akarja fedezni a komplex művészi hatást, az AHA-élményt keresve. Mindnyájunkat érdekelte, hogy jutott eszébe, hogy a számítástechnika segítségével újszerű és komplex élményt kíván nyújtani a befogadóknak? Milyen az alkotói folyamat, mi készül el előbb, a vers, a zene, a rajz? A következő választ kaptuk: „1990 óta használok számítógépet, elsősorban írásra, de nem kizárólagosan. Egy-egy képvers vizuális átdolgozásának ötlete először a Jel-beszédek kapcsán fogalmazódott meg bennem. Fel lehet-e építeni és lebontani a szöveget úgy, hogy a szavak rejtett kapcsolataira is rávilágítsak? Megjelenjen a versen belül egy másik vers, egy másik gondolatvonulat? Elkezdtem tehát a meglévő versciklus egyes darabjai szövegrészeinek különböző kontextusban történő megjelenítését. Színfogó kendőre készített rajzaim közül választottam mellé szöveghatárolót, hogy ne csak fekete felületen megjelenő fehér betűk látsszanak a képernyőn. S ha már ott voltak, mozgásba hoztam őket, hogy a textus mellett a kép is változzon. Hogy a változásnak hallható üteme is legyen, zenét szerkesztettem hozzá egy vagy több zenemű vágásával, egy-két másodperces motívumuk strukturálásával. Volt egy elképzelésem és egy elég erős késztetés ahhoz, hogy azt megvalósítsam, de egy csöppet sem érdekelt, kíváncsi-e rá valaki, míg néhány el nem készült belőle. Talán három lett belőle elsőként bemutatva egy asztaltársasági kiállítás megnyitóján. A vetítést követő visszajelzés alapján gondoltam azt, hogy elküldöm egy hazai elektronikus felület számára. Visszautasították a közlését, viszont aznap megszólítottak egy induló szerbiai irodalmi portál részéről, így elküldtem oda, ahol azonnal megjelent. Kérték, hogy küldjek még. Ezáltal elkezdődött a képverseim ily módon való installálása. �100 NÉZŐPONT Verseinek XXI. századi modern feldolgozásához szívből gratuláltunk Handó Péternek. Handó Péter kortárs költőnk, Nógrád megyében, Salgótarjánban született 1961-ben. Zagyvarónán nevelkedett. Szülei fizikai munkát végeztek. Édesapja kocsikísérőként dolgozott, hajnalban kelt és többnyire este 8–9 óra között érkezett haza. Vasárnapjait átolvasta. Édesanyja két műszakba járt, az esztergapad mellett dolgozott. Öt évvel fiatalabb öccsével vagy a reggeli órákat, vagy a délutánokat magukban töltötték. A családban ugyan volt értéke a tudásnak (apai nagyszülei papot szerettek volna belőle faragni, mondván, mindig adott a család embert az egyháznak), de anyja kijelentette, ha tanulni akar, keresse meg az árát. Így lett Péter villanyszerelő. Összességében több mint egy negyedszázadot töltött iskolapadban, döntőrészt esti képzésben, illetve levelező hallgatóként. Egyetemi diplomát kulturális és vizuális antropológia szakon szerzett. Számos munkahelye volt, a legkülönbözőbb területeken próbált megfelelni az elvárásoknak többé-kevésbé sikeresen. 1991-ben nősült, azóta Sóshartyánban él. Egy lánya, egy fia és két fiúunokája van. Handó Péter már általános iskolában foglalkozott írással, s valahogy az élet úgy hozta, hogy nem is hagyott föl vele. Verset alapvetően akkor ír, ha nem éppen egy nagyobb lélegzetű tanulmányon vagy prózai művön dolgozik, vagy amikor időszűkében van, ugyanakkor foglalkoztatja valami, ami papírt kíván. Tavasztól őszig sok időt fordít kertészkedésre, a telet viszont alkotómunkával tölti, általában a számítógép előtt. Ha kultúráról, helytörténetről, művészetről kell beszélnie, örömmel megy bárhová, ahová hívják. Szervezi az 1988-ban létrejött Balassi Bálint Asztaltársaság kiadványainak anyagát és a Pál József Alkotói Kör műhelyfoglalkozásait havi rendszerességgel. Handó Péter csendben, szerényen éli hétköznapjait, dolgozik a kertjében, kenyeret süt és istenül, amikor megérinti őt az írás csodája. Kezét valamiféle láthatatlan erő vezeti. Azt tervezte, hogy 15 évenként ad ki egy kötetet, a játékot egyszer a harmadik (1992, 2007, 2022). A közönség azt kérte tőle, ne várja meg a következő 15 évet, hiszen olyan gazdag a költői termés, ajándékozza meg olvasóit mihamarabb egy újabb kötettel. �SZEMLE 101 LAJTOS NÓRA Útijegyzetek gazdag tárháza Lukáts János: Tájak tenyerén „Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy segédszerkesztő, ki diszes hivatalába bele unván, utazni ment. Nem titok, hát kimondom, hogy ez a segédszerkesztő én voltam” – ekképpen kezdődik Petőfi Sándor 1845-ös Úti jegyzetek című alkotása. És hol volt, hol nem volt, volt a világon egy költő, író, kritikus, kinek élete nagy vállalkozása volt, hogy tíz éve elkezdte felfedezni a magyar kisvárosokat. Lukáts János tizennyolcadik kötete igazi kuriózum, hiszen olyan útirajzokat tár az olvasó elé, amelyekben szinte magunk előtt látjuk kis hazánk kisebb-nagyobb városait, mert írói atmoszférateremtései lenyűgözővé, igazán olvasmányossá teszik számunkra a leírásokat. Néhol utcáról utcára haladunk, tereken állunk meg, szobrok íveit tapogatjuk le képzeletünkkel, emléktáblákat olvasunk együtt a szerzővel, és a városok történelméről is úgy szerzünk tudomást, hogy szinte észre sem vesszük, mert nincs bennük semmi tudálékoskodás, de van bennük precízen összegyűjtött eseményleltár, gondosan levezetett etimológia. A három ciklusba tagolt harminchét írás mindegyike izgalmas utazásra hív. A 2009 és 2020 közötti szövegek az Agriában, a Búvópatakban, a Lyukasórában, a NapútOnline és a PolíszOnline felületeken jelentek meg, de így „tömbösített” formájukban egymást színesítik. Vácról máris az írás elején megtudhatjuk, hogy a település elnevezése egy XI. századi remete neve, aki győzelmet jövendölt Géza királynak. A diadal bekövetkeztének emlékére nevezte el Géza Vácnak a települést. Géza és Szent László Vácot akarta az ország fővárosává tenni, ám a kereskedelmi utak Pesten és Budán haladtak. Az ország egyetlen klasszikus értelemben vett diadalíve itt található: a Kőkapu érdekessége, hogy csak északról dél felé haladhatunk át alatta. A város gimnáziumában Madách Imre tanult egykoron. Két nevezetesség kötődik még Váchoz: az egyik, hogy a Nagytemplomként emlegetendő püspöki székesegyház két mű- �102 SZEMLE vész – Anton Maulbertsch és Migazzi – vetélkedésének színhelye volt. Maulbertsch Mária és Erzsébet találkozása festményét befalaztatta, és helyébe Schmidt János Márton alkotását, a kereszten szenvedő Krisztust ábrázoló festmény került. 160 év után ma már mindkét munka fellelhető. A másik érdekesség, hogy 1847-ben Petőfi itt írta meg (a Báthory utcában) az Anyám tyúkja című versét. Balassagyarmat nevében a Balassa családnevet és a Gyarmat honfoglalási magyar törzsnevet fedezhetjük fel. 84 emléktáblát számolt össze a szerző a városban. Irodalmi vonatkozásai között említhetjük a következőket: Madách és Mikszáth tisztviselők voltak itt, Komjáthy Jenő is tanított Balassagyarmaton két évig, Szabó Lőrinc a Tücsökzenéjében több, mint 40 verset szentel a városnak, Tormay Cecile itt írta a Bujdosó könyvet. Szabó Lőrinc Ipoly füzei című vers soraival vesz búcsút a tájtól az író: „Visz a vonat, már elfelé, a távolból még bebólogatnak a búcsúzó Ipoly parti fák. Agyamban mormolni kezdik magukat a verssorok: »Nyáron zöld bánat, ősszel halk tüzek, szeretlek, csöndes szomorúfüzek…«” „»Fúj, süvölt a Mátra szele…« – dúdolom magamban a hajdani betyárdalt, a tél szele azonban most jókor érkezett, elvitte a ködöt a Mátraaljáról…” – kezdi következő útirajzát Lukáts János. Árpád fejedelem lánya volt Gyöngy (vagy Gyöngyös), innen Gyöngyös városnevének eredete. Gyöngyös szerencsés helyen fekvő település, „ahol a nap és a hegy összeér” – mondja a város mottója. Címerében az emberarcú Holdat, a nyolcsugarú Napot, szőlőfürtöket és farkast találunk. A 16 ezer kötetet tartalmazó egyházi könyvgyűjteménynek a ferences templom és kolostor ad otthont. Az Orczy-kastély Mátra Múzeumának látványossága egy 30 ezer éves mamutcsontváz. Jászberénybe érkezve egy 300 éves kőfeszülettel találkozunk, amelynek „látványossága”, hogy hiányoznak Krisztus lábai. Ezen kereszt tövében imádkozott II. Rákóczi Ferenc. A város leghíresebb szülöttje Déryné Széppataki (Schenbach) Róza. Itt található Lehel kürtje, amelyet látott maga Petőfi is, aki meg is verselte a féltve őrzött ereklyét. 1963-tól üzemelt a Lehel hűtőgépgyár. Majd a várost elhagyva egy 260 éves időjósló szoborcsoport álldogál a határban: Szent Orbán, Szent Medárd, Szent Donát és Szent Vendel egymás társaságában. Város az ország szélén: Sátoraljaújhelyre vesszük az irányt a szerzővel, aki megemlékezik Kazinczy Bányácskájáról (Széphalom), ami közel esik Újhelyhez, továbbá a Szár-hegyről, amelyen a Magyar Kálvária 14 stációja az elcsatolt városokra emlékeztet, Szent István kápolnával a hegytetőn, tetején a Szent Koronával. Költői eszköztárát villantja meg az utolsó be- �SZEMLE 103 kezdésben Lukáts János: „Ragyog a májusi nap, a cukrászda legalább húszféle fagylaltot kínál, közöttük sajátos íze van a bodzának, illata a napos hegyoldalakat idézi, színe fehéres-szürke, apró fekete pettyekkel. De hiszen, ezeket a bodzásokat láttuk a vonat mellett, amint intettek felénk, szépen sorba állítva! Aztán még »át kell menni« a halászcsárdába, háromféle tokaji bort tartanak, előbb végig kell kóstolni, hogy aztán kiválaszthassuk, melyik a nyelvünkre való. Hazafelé… A napkorong hosszú percekig gurul végig a sátorforma hegygerincen. Arcunkon ott ragyog a naplemente narancsos fénye.” Összesen huszonnégy kisváros „otthonába” nyerhetünk betekintést a fenti példák szerint: a helységnév etimológiája után a legfőbb turisztikai látványosságok mellett egy-egy érdekes irodalmi-képzőművészeti nevezetességet is feltár előttünk a szerző. Ekképpen kapunk képet a könyv első blokkjában többek között Gyuláról, Csongrádról, Bajáról, Ráckevéről, Keszthelyről, Sopronról, Zircről vagy Esztergomról. A Járok-kelek… itthon vagyok című ciklus nyolc írása egy-egy sajátos fénytörésben mutatja meg számunkra a „pannonföldi peregrinus” és útitársa, Viola által bebarangolt vidéket. Először a Hernád völgyére esett a választásuk az utazóknak. Gönc, Vizsoly, Sárospatak, Abaújvár, Hollóháza kiszemelt zempléni helységek mellett útba ejtettek apróbb falvakat is. Így jutottak el az alig kétszáz lakosú Hejcére, amelynek pihenőházai ma idős apácák otthona. „Komlóska, Mogyoróska – kicsi falvak ezek, a hegyek tenyerén bújnak meg, miként a könnyű komló, az apró kerek mogyorószem” – olvashatjuk az apró falvakról a híradást. Majd Miskolc következik, Lillafüreddel, az Anna-barlanggal és a Hámori-tóval. A Vakáció szenátoréknál című közel tízoldalas úti jegyzet Eger városának főbb nevezetességeibe kalauzolja el az olvasót. A Líceum, az érseki palota, a vár körbejárása után Szilvásvárad következik. Érdemes itt ideidéznünk Lukáts János lírai tónusú, szemlélődő sorait: „A vízbe némán bólogató tölgyek és füzek, némelyik még csak éppen megindult a vízbehullás felé, némelyik már egy-egy karjával a tófenékre támaszkodik. Boszorkányos mutatvány, szélcsendben alig érzed, keresed a föld és ég határát, vajon a fát látod-e, vagy csalóka tükörképét?” Palócföldről, vagy ahogyan Mikszáth nevezte el ezt a vidéket, Görbeországról kapunk egy szintén minden apró részletre kiterjedő leírást. A festői Horpácsról induló görbeországbeli barangolás során jutnak el Kemencére, a Szalamandra-völgybe, majd Bernecebarátiba. Majd következik két irodalmi emlékhely: Alsósztregova, a Madách család ősi fészke, és Szklabonya, melyet egy időben Mikszáthfalvának is hívtak. A kritikus műszemlélő Lukáts János sorait olvashatjuk itt: „Rémes szobor áll itt is, �104 SZEMLE Mikszáth a szemét dülleszti, bajusza égnek áll.” Ugyanilyen megmosolyogtató a környék névadási szokása. Egyszótagú helységnevekkel találkozni errefelé: Penc, Rád, Kosd, Vác, Sződ, Göd. Egy másik szép ívű úti jegyzet Győr városába kalauzolja el az olvasót, a húsvéti időszakban. A bencések tanodájának látogatói között találhatjuk Jedlik Ányos fizikust és Czuczor Gergely szótárkészítőt. Majd Pannonhalma lesz az új úticél, s arrafelé is egyszótagú falunevekbe „ütközik” az ember: Écs, Pér, Bőny, Kóny, Dör, Tét. A tihanyi apátság alapítólevele, amely 1055-ben kelteztetett, egy üveglap mögött simul. Visszalátogatva Győrbe, Borsos László műhelyében „vagyunk”, aki Németh Lászlót, Illyést, Szabó Lőrincet faragta ki vörös és fekete márványból. Odébb néhány háznyival pedig a Kovács Margit-gyűjtemény látható. A „királynék városa” titulust Veszprém viseli hazánkban. Azért kapta ezt az elnevezést, mert a veszprémi székesegyház a magyar királynék koronázótemploma és temetkezési helye volt. Gizella és István több mint négy évtizednyi időt éltek meg harmonikus házasságban. Öt gyermeküket temették el. Szent István király és Gizella királyné szobra a Vár utca végén található, a kilátóbástyánál álló műalkotás mellől egyedülálló kilátás nyílik a városra. Sok egyéb turisztikai látványosság mellett láthatjuk még a hajdani kolostor romjait: „reflektorfényben feszület sötétlik, itt Margit lakott, a későbbi szent királylány. Ezt a várat látta, ez a folyócska mormolt neki, ezek a bakonyi hegyek küldöztek neki szelet-havat hat éven át. A kolostorból ez a fal maradt és a térdig alig érő kőhalom, de ez megmaradt, Veszprém ezektől, tőlük lett királylányok és királynék városa.” Majd a Kis-Balaton és az Őrség tájainak bemutatásához érkezünk: Keszthely, a Badacsony mellett Hévíz, Zalakaros és Kehidakustány fürdőinek felkeresése történik. Kehida „kőhíd” jelentéssel bír, míg Kustány ősi magyar vezetéknevet rejt magába. Az Őrség központja, Őriszentpéter felkeresése mellett a kőszegi várat érintik a kedélyes és kíváncsi vándorok, hogy aztán onnan továbbhaladva megcsodálhassák a jáki templomot, sőt Grazba is átnéznek, hogy majdan hazalátogassanak Velemérbe és a Vadása-tóhoz. Végezetül egy külföldet is bebarangoló lírai tónusú szövegblokk következik a könyvben: a metonimikus ciklus (és egyben kötet)-címadás – Tájak tenyerén – öt útirajzot rejt: a Velence nem süllyed el, Madárlátta Svájc, Prágaságom, Hegyek alján, tornyok között és a Hargita élni akar… – Székelyföldi széljegyzetek című írásaiban Lukáts János a tökéletesség szintjére emeli az útijegyzet műfaját. Mindegyik szövege úgy mutatja be a kiválasztott vidéket, mint egy barokk templomleírás: minden mellékhajóba betekintünk, az aranyló szépségeket is észrevételezve, meg-megállunk a szemlélődővel �SZEMLE 105 együtt egy-egy boltozat alatt, s várjuk a hatást. A Székelyföldi széljegyzetek tizenhat oldalon keresztül szemlézi a tájat. „Erdélybe látogatni – hazajárás, világlátás, utazási ajándék. A »mintha otthon volnánk« és a »valami kuriózum« különös vegyülése. Valószínűleg mindenki érez ebből valamit, ha végig nem is gondolja, ha ki nem is mondja.” Lukáts János sokszínűen gazdag élménnyel gazdagító könyve igazából mindenkinek szól, aki szeretné, ha kinyílna számára a világ, s a vándor szavait kölcsönözve: meg szeretné ismerni hazáját, történelmét, Magyarország értékeit. (Hungarovox Kiadó, Bp., 2022) SZENTJÁNOSI CSABA Jóna Dávid: Dééévid, Aranyapám! Nem túl elegáns azt mondani: szendvicskötet… és mégis: Dávid (az én Barátom, Gazduram, Verstestvérem) – a versek – és megint Dávid. Ahogy beleharap a lélek az olvasással a Dééévid, aranyapám! (ahogy Baranyi Feri bácsi szólítja Dávidot) c. kötetbe, ropogtatva a szinte agyélvező fordulatok porcogóit. Az én szendvicskötetem: a mindenhol fogyasztható, tápláló, ahogy éppen a Kossuth téren adta át nekem Dávid, mint a váltófutók a váltóbotot, úgy rohantam vele hazáig. Bár a versek 90%-át ismerem, azért így 228 oldalnyi felvonásban feltárul az élet színpada. A szereplők: éppen a kötetet nyitó évszakok, a pályatársak (Fövényi Sándor, Ugron Zoltán, Andrássy Réka, Tóth Krisztina, Géczi János…), a nagy elődök (Petri György, Orbán Ottó, Dsida Jenő, Garai Gábor, József Attila, Váci Mihály… sorolhatnám), az Ostromnapló. Megannyi párbeszéd, megannyi monológ, megannyi játék, megannyi filozófia. Az ember belefeledkezik ebbe a költői atmoszférában teret nyerő dávidi világba. Amikor a háború, a közöny, az érdektelenség, a műveletlenség Góliátjai kísértik mindennapjainkat, akkor Dávid könyvparittyáját kell kézbe venni… Eddig az ismertető. Klasszikusan szép recenziót lehetne írni megtűzdelve versidézetekkel..., de nem megy… nem is recenzió ez, amit írok, �106 SZEMLE hanem inkább ölelés, szeretet, vallomás. Képtelen vagyok kiszakítani a könyvből idézeteket, egyszerűen olyan karmesterien vannak megkomponálva, hogy nem lehet kivenni belőlük egy dobszólót, egy hegedű-virtuozitást. Méltatlan nem leülni hozzá és nem elolvasni. Hogyan lehet Michelangelo Mózes-szobráról csak a lábat mutatni! Nem megy. Nagy elvárásokban élünk, klasszikus szabályrendszerekben, igaz ez a recenzió megírására is… Na de ez nem szokványos könyv, nem elemzésre váró, mikor minden elem benne van… Bocsáss meg, Dávid, az időben nem létezhetsz egyszerre kétszer: verseidnek olyan valósága van, hogy minden közelítés hozzá csak tolakodás lenne, egzisztenciálisan udvariatlan marcangolás… Juhász Ferenc: Pipacsok a pokol fölött c. kötetét olvasva éreztem ezt, nem bírtam el, és életemben először letérdeltem itthon, egy könyv miatt letérdeltem feleségem előtt… Most is ezt érzem, betűid villamosvezetékeiben a lélek áramának fájdalmát. Ez életkötet, ahogy versszak-arcaidban feldübörög Európa – lelkemet megrázkódtató vonatod. Az életben jelen vannak a versek, a versekben meg az élet. Ahogy napunkban az időt kinyitja egy meghatározó óra, egy meghatározó perc, így nyitom ki Dávid kötetét mindennapi sodrásaimban, mert a Dééévid, aranyapám!-at, mikor átúszom dolgaimat, kitartom a vízből, felviszem a hegyre, becsomagolom utazásomkor. A kötet hangyabetűi embertelen nagy dolgokat hordoznak el (tűzdelhetnék ide – klasszikus recenzióként – idézetet: „Ez itt a kisbetűs élet, / s minden ócska velejárója, / kempingszéken nem lehet enni sajtkülönlegességet, / összeér az igénytelenség és az igényesség depressziója.”). De ahogy írtam, nem megy. Hogy lehet belenyúlni a lángba, vagy szabályosan kettétörni a jeget. Én is „Hunyorgok, mint a kórházi neoncső”. Fiaméknál is „egész éjjel ugattak a kutyák”, és igen, én sem: „nem aludtam jól”. Bella István mondta nekem az Írószövetségben, mikor jártam hozzá: hogy József Attila versei azért nagyságrendűek, mert nem lehet elvenni és hozzájuk tenni egy szót sem. Dávid költeményei? Ugyanilyen élesek. Elolvasom őket, és csak azt veszem észre, hogy vérzem. Kiolvashatatlan a kötet. Ajándék! Egzotikus – de egyben nagyon magyar, pazar, sokrétű, teli versszak-visszhanggal, ironikus–tanító, küzdő– kiengedő, szeretet–fellebbező, léleklegyező kihajtású – világhőségben, örökfolyamú sorok – a mindennapok csuklásaiban. Paradoxon ajándék: belecsomagolva a világ. Köszönöm, amit nekem írtál: �SZEMLE 107 „Nem Neked írom Csaba, de Rólad, hisz Sorsunk erős szállal köt össze, évszázadok barátsága ez, még ha három évtizednyi is mindössze. (…) „Régóta igaz barátom, és a fán nincs elszáradt levél, úgy védi a tisztelet a gerendáinkat, mint egy jól felrakott cserépfedél.” CSONGRÁDY BÉLA Egy megvalósult álom Gabora Attila: Záróra után A pincértől kapott borravaló „Mindenki álmodik egyszer valamit, / Kicsit, nagyot, csodát s gyakran valakit, /múltat, jelent, jövőt mi volt, mi lesz / drága álma nem fogható semmihez” – írta egy ismeretlen szerző, és sorai nem véletlenül kerültek az alábbi recenzió élére. Ugyanis az a könyv, amelyről szó esik benne, egy többéves álom realizálásaként valósult meg, minthogy Gabora Attila már régen dédelgette és meg is írta a salgótarjáni vendéglátóhelyek történetét. Az értelemszerűen nem kevés ideig tartott gyűjtőmunkát követően ugyancsak hosszú esztendőkön át várt arra, hogy megteremtődjenek a kiadásának anyagi feltételei. A közelmúltban azonban immár elhagyta a nyomdát a várva várt – Záróra után című, A pincértől kapott borravaló alcímű – kiadvány, sőt a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban tartott, nagy érdeklődéssel kísért bemutatón az érdeklődők is kézbe vehették. Erre az eseményre abban az intézményben kerülhetett sor, amely az elmúlt esztendőben otthont adott Gabora Attila félévszázados szakmai életútjából, pályaképéből rendezett, mondhatni, jubileumi kiállításnak is. �108 SZEMLE A szerző 1955-ben született Salgótarjánban, s Somoskőújfaluban – felmenői révén – cigányzenész családban nőtt fel. Négyen voltak testvérek, és mindegyikük tanult valamilyen hangszeren, de meg sem közelítették unokaöccsük, az utolsó tarjáni prímás, Gabora Károly talentumát, akinek a nevét két éve joggal őrzi emléktábla az Arany János utcai egykori lakóházán. Hegedűjét éppen a minap ajándékozta a róla elnevezett asztaltársaságnak, baráti körnek – konkrétan a vezető Kakuk József vállalkozónak – Gabora Attila. Másként volt híres bátyja, a 2020-ban elhunyt János, aki országos és nemzetközi jellegű teremlabdarúgó-tornák szervezésével írta be nevét a város, illetve a megye sporttörténetébe. Róla a városi sportcsarnokban az idén januárban neveztek el egy termet. Ritka az ilyen család, ahonnan hárman is a közérdeklődés fókuszába kerülnek, és méltó elismerésekben részesülnek. Munkásságuk, örökségük – nyilván kivételként – ellentmondani látszik annak a közmondásnak, hogy az ember nem lehet próféta a saját hazájában. Azt az érzést viszont igazolja, amelyet Radnóti Miklós az egyik örökbecsű versében papírra vetett: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, / nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt / kis ország, messzeringó gyermekkorom világa. / Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága…” Gabora Attila a somosi kuglizóban került először kapcsolatba a szórakozni vágyó emberekkel, minthogy gyerekként úgynevezett pinkapénzért állította a bábukat. Az általános iskolai tanulmányok befejezését követően először nem pincérnek jelentkezett, kelmefestő és vegytisztító szakmában kapott bizonyítványt. A későbbiekben Budapesten megszerezte a vendéglátáshoz szükséges végzettségeket is. Ezek birtokában a megyei vendéglátóipari vállalat által működtetett eresztvényi Napsugár étteremben kezdett el dolgozni, s megfordult más salgótarjáni egységben is, de a legtöbb időt a Borsodi Sörözőben töltötte. Joggal büszke arra, hogy e térségben egyedül rendelkezik éttermi mesteri címmel, s kétszer nyert aranyérmet országos díszterítési versenyen. Mint a könyvbemutatón is szó esett róla, a rendszerváltozás utáni években több emlékezetes kezdeményezés, akció is fűződött a nevéhez. Például megszervezte a pincéregyletet, amelynek a megszűntéig elnöke is volt. A ’90-es évek végén, az új évezred elején szülővárosában, Salgótarjánban öt alkalommal rendezett országos szakmai találkozót és azon belül látványos utcai pincérversenyeket. 1999-ben, a várossá nyilvánítás 77. évfordulója tiszteletére éppen ennyi kilométert futott a somoskői vártól indulva – kétóránként tízperces pihenéssel – Pásztóig és vissza a tarjáni Fő térig. 2010-ben megszervezte, hogy a Pécskő Áruház falán egy tábla �SZEMLE 109 emlékeztesse az utókort a hajdani Duda cukrászda névadójára. Könyvírásának is volt előzménye, minthogy Vidám történetek vendégekről és pincérekről címmel 2003-ban már megjelentetett egy visszatekintő anekdotakötetet. Jóval nagyobb, fajsúlyosabb elhatározásra volt szüksége ahhoz, hogy évekkel ezelőtt belefogjon a város vendéglátóipari múltjának feldolgozásába. A sokszor meglátogatott úgymond hivatalos forráshelyek (levéltár, könyvtár, múzeum) adatain túl a megszólaltatottak, a kollégák és nem utolsósorban saját maga élményeire alapozva vette számba a százhatvan egység főbb jellemzőit, és örökítette meg több mint négyszáz oldalon. Sokáig gondolkodott, hogy milyen sorrendben, azaz szerkezetben mutassa be a különböző nagyságrendű és jelentőségű helyeket a kocsmáktól, a kis presszóktól kezdve a neves, kedvelt szórakozóhelyekig, éttermekig, szállodai éttermekig. Végül is a földrajzi elhelyezkedés mellett döntött: azaz északról, Salgóbányától, a hajdani KISZ-iskola kocsmájától kiindulva vette számba az egységeket a legdélebbi, tehát zagyvapálfalvai helyszínig. Az egyes leírások portrékkal egészülnek ki, s számos esetben olvashatók a Csapos közbeszól című, zömében humoros vagy másként érdekes sztorikat tartalmazó bejegyzések is. Felmérhetetlen dokumentum- és korfestő forrásértékük van a könyvben közzétett fogalmi szótáraknak, kislexikonoknak, recepteknek – kiemelten a palóc ételeknek – étlapoknak, menükártyáknak és mindenekelőtt a sok-sok fotónak. Mindezek számos olvasóban alkalmasint személyesen megtapasztalt, átélt emlékeket is felidézhetnek. Gabora Attila két évig dolgozott a balatonőszödi kormányüdülőben, s nyugállományba vonulása óta sem pihen, nem szakadt el szakmájától – ami az ő esetében hivatásnak számít –, s számos rangos fővárosi protokoll-rendezvényen ott volt, ott van az asztalok mellett. Felsorolni is nehéz lenne, hogy milyen hírességeknek – magyar vezetőknek és különböző országok, szervezetek első számú embereinek, mások mellett a japán császárnak, a belga királynak, a NATO-főtitkárnak – szolgált már fel az elmúlt évtizedek során. Az utóbbi esztendőben a Puskás Arénában megfordult neves sportolók, magyar és nemzetközi labdarúgók, sztárok társaságában is. Törekvéseinek, könyvének jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint Saly Noémi muzeológusnak, a magyar vendéglátás-történet alapos ismerőjének és Praznovszky Mihály irodalomtörténésznek az elismerő szavai, gondolatai. Az előbbi szakember a következőket vetette papírra: „Ilyen kimerítő összefoglalót egyet sem ismerek Magyarországon. Az írott források feldolgozása mellett óriási érték a rengeteg személyes közlés: a vendéglátás közkatonáinak életútja, emlékei, amelyekhez semmilyen más módon nem lehet hozzájutni. A kötetből az ő dolgos életük is meg- �110 SZEMLE ismerésre, elismerésre kerülhet.” A szintén helyi gyökerű, salgótarjáni születésű Praznovszky Mihály – aki Madách Imre munkásságának vizsgálata, elemzése mellett alaposan elmélyedt a gasztronómiai érdeklődésű Mikszáth Kálmán és Krúdy Gyula szellemi örökségében is – a kötet várostörténeti értékeire is felhívta a figyelmet, mondván: kirajzolódik előttünk egy furcsa sorsú, a felszálló ágú, majd a visszaépülés folyamatát egyaránt átélt település képe is. Tegyük hozzá, hogy akár szimbolikusnak is értelmezhető, hogy a könyv a viszontagságos előtörténet után éppen 2022-ben, Salgótarján várossá nyilvánítása 100. évfordulója évében jelent meg mintegy gyarapítva a centenáris történések, programok sokaságát. A lektori munkát – amin elsősorban nyelvi korrekciók értendők – Bajczárné Gyenes Erzsébet középiskolai tanár végezte. S ha már itt tartunk, itt és most tudatosan vétünk a magyar helyesírás szabályai szerint, amikor arra a kérdésre keresvén a választ, hogy miről is szól igazán Gabora Attila könyve, akkor az igazi főszereplőnek a nagybetűs Vendéget tartjuk. Ugyanis minden helyszín leírásából és valamennyi szereplő mondandójából kisugárzik az éttermekbe, mulatókba, presszókba stb. belépők iránti határtalan tisztelet igénye, követelménye. Olyan magatartásé, amellyel manapság már alig találkozni, de ugyanez például a köszönés nélkül érkezők, udvariatlanul viselkedő kiszolgálást igénylők jó részére is vonatkozik. S mi mással, mint éppen a szerzőtől vett szó szerinti idézettel fejezhető be legméltóbban a kötetével foglalkozó recenzió: „Merem remélni, hogy ezzel a gyűjteménnyel sikerül kedves mindannyiukat – ha csak egy kis időre is – kizökkenteni a gondokkal teli, rohanó mindennapokból, és visszatekerve az idő kerekét, újra átélhetik azokat a kellemes perceket, órákat, amikor mondjuk egy kis presszóban – a sercegő bakelitlemezről már ki tudja hányadszor lejátszott sláger dallamából bátorságot merítve – a halványan megvilágított háromlábú kis asztalnál először merték megfogni szívük szerelme kezét. Aztán amikor a teltházas étteremben a damasztszalvétával terített asztal mellett fehérkabátos és szmokingos pincérek szorgoskodása közben a cigányzenekar édes-bús nótái és a prímás virtuóz játéka tette még ízletesebbé a vacsorát, egyben felejthetetlenné az éjszakába nyúló éttermi élményt és a mindenkire átragadt vidám hangulatot.” (Garbo Kiadó, Budapest, 2022) �SZERZŐINKRŐL ACSAI ROLAND (1975, Cegléd) Radnóti-díjas, Zelk Zoltán-díjas és Bárka-díjas író, költő. ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, szerkesztő, újságíró. BARANYI FERENC (1937, Pilis) Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító. BARÁTHI OTTÓ, DR. (1944, Hatvan) közgazdász, újság- és közíró. BERÉNYI KLÁRA (1974, Debrecen) költő, könyvtáros, magyar nyelv és irodalom szakos tanár. CSONGRÁDY BÉLA, DR. (1941, Hatvan) Madách-díjas közíró, szerkesztő, tanár. ERDŐS ISTVÁN (1939, Hernádnémeti) Madách-díjas író, népművelő, tanár. FELLINGER KÁROLY (1963, Pozsony) felvidéki magyar költő, meseíró. GYUKITS GYÖRGY (1961, Budapest) szociológus, egyetemi oktató. JÓNA DÁVID (1968, Budapest) költő, az Arťhúr Irodalmi Kávéház alapító-főszerkesztője. KUN MIKLÓS JENŐ (1952, Budapest) önkéntes Pósa-kutató. LACKFI JÁNOS (1971, Budapest) író, költő, műfordító, szerkesztő, az irodalomtudomány doktora. LAJTOS NÓRA, DR. (1977, Püspökladány) Debrecenben élő irodalomtörténész, költő, író, kritikus, szerkesztő. LENGYEL JÁNOS (1973, Beregszász) író, újságíró, szerkesztő. NAGY ZSÓFIA (1962, Nagykürtös, Veľký Krtiš) gasztroszakértő, rovatszerkesztő, ételkritikus. NÍVELT ÁGOTA (1963, Budapest) Salgótarjánban élő mérnök, helytörténeti kutató. OLÁH ANDRÁS (1954, Hajdúnánás) költő, író, pedagógus. PÁSZTOR ÉVA (1955, Balassagyarmat) középiskolai tanár, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Nógrád Megyei Tagozatának elnöke. GY. SZABÓ ANDRÁS (1953, Balassagyarmat) előadóművész, irodalomtörténész. SZENTJÁNOSI CSABA (1965, Budapest) költő, szerkesztő. TAJTI BÁLINT (2003, Salgótarján) a Miskolci Egyetem történészhallgatója. �A lapszám Birkás Babett alkotásainak felhasználásával készült. A külső borítón a Civilek a városért-díj képe, a belső borítókon a Somoskő vára I–II. és a Gránátalmaszörp 3. című képei láthatók. Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Partnereink: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP Borítótervező: RÁDULY CSABA MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRA Online szerkesztő: TAJTI BÁLINT ARTÉRIA NYELVSTÚDIÓ, GALÉRIA ÉS KLUB Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,– Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 (Nyomtatott) 2786-1821 (Online) ♦ INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 2022/4. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2022 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 2022 Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/a2236cd9b3ee76fd5f8403fa998f4166.pdf 876c46aee160a593a7f09706cdf96d00 PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Simek Valéria: Őszi tájon Olaszka Sándor: Dermező Nagy Antal Róbert: Ezredforduló Kaiser László versei Handó Péter: Kávéfröccs Acsai Roland: Anakreóni versek Majoros István: Találkozás a Luxemburg-kertben (regényrészlet) Bánfai Zsolt versei Zentai László: Von Alexander, a csirkefogó (regényrészlet) Ádám Tamás: Búcsú a kedvestől Berényi Klára versei Balajthy Ferenc versei Istenes Tibor versei Radnai István: Nagyapa hazatér 3 4 7 13 14 17 18 24 49 59 77 78 90 92 KÉPZŐMŰVÉSZET Zilahi Nono művészetéről Csernák Edit: Botos Zoltán kiállításához 8 45 SALGÓTARJÁN 100 Baráthi Ottó: 50 év a 100 éves Salgótarján városában (2. rész) 26 IN MEMORIAM Ádám Tamás: A vers az irodalom kamarazenéje – Az egyik utolsó interjú Görgey Gábor íróval 40 NÉPRAJZ Vasvári Zoltán: Hatvan éve hunyt el a hazai cigányság nagyszerű kutatója, Erdős Kamill (1924–1962) 61 HAGYOMÁNY Záhorszki Mónika: Egy régi ház emlékei 71 �PETŐFI 200 Praznovszky Miklós Ferenc: Petőfi Sándor születésének bicentenáriuma elé – A költő jubiláris születésnapjai 79 PALÓC KONYHA Nagy Zsófia: Palóc konyha 97 SZEMLE Alabán Péter: Kollektivizálás és a parasztság reakciói – Varga Zsuzsanna: A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal. Átalakuló életvilágok falun az ötvenes-hatvanas években 99 Lukáts János: Kaiser László: Gyerekszoba – Versek 105 Lukáts János: Kaiser László: Sorsokban könyvek – könyvekben sorsok 107 �SZÉPIRODALOM 3 SIMEK VALÉRIA Őszi tájon A régi őszök vidámsága jutott eszembe. Csendes derűm ott maradt a saroglyában. Minden kiáltásban öröm kurjantott. Ahol az őszi árnyak ültek a szőlőtőkék alá, ahol a tücskök muzsikája szólt a langyos estében. Ahogyan a ló nekifeszült a hámnak, és kocogtunk az őszi tájon. Az utak mentén egy-egy alma, körte huppant a földre. Ahogyan apám megfogta a lőcsöt és ráakasztotta a gyeplőt. A naplemente hazakísért. A ködök ágyat vetettek és a falu felett felhőkből volt a takaró. �SZÉPIRODALOM 4 OLASZKA SÁNDOR Dermező A nógrádi dombvidéken van Dermező, Salgótarjántól északra, közel a szlovák határhoz, nem messze Bodoktól. Mély völgyben fekszik, mint az idő, hosszan, mint tavasztól a nyár. Mint egy történet, magaslik fölé a Hollód vára alatti bazaltorgona, erdőkatedrális kupolája alól, aminek a dalai nyomokat hagytak a vidéken. Bányákat ásott, síneket vert a völgybe, még a Ráv patak csillogó vizénél esténként kutyák és farkasok énekeltek himnuszt a bokrok mögül a holdnak, és fehér, kicsi csillagok fürödtek benne, miközben a fekete éjszaka gyengéden átkarolta a magas, karcsú fákat. Az orgona dallamaival szállt az itt lakók lelke, és bár szerényen, de a szántóföldek, bányák, valamint a vasútnak köszönhetően nem volt gond a megélhetés. Dermező nevét a második világháború után jegyeztette be hivatalosan a jegyzékbe, miután Alsó- és Felsőak egyesült közigazgatásilag. A Dermező nevet a Sudami-domb oldalában ülő, bánatos, síró lányok miatt vette fel a falu, akik törött szívvel várták haza a párjukat, hiába, mert nem tértek vissza soha. Ezek a lányok hozzáadták könnyeiket a szélhez, ezeknek a lányoknak a könnye dermed rá őszről őszre a völgy rétjeinek, dombjainak zöld füvére. Dermezőt azonban nem orgonája, bús özvegyei tették ismertté, vagy a táj babonásan mesebeli gyönyörűsége, hanem a Día de Los muertossal vetélkedő halottak napja alkalmából rendezett fesztivál hete, amit minden évben megtartanak. 1957-re nyúlik vissza a szokás gyökere. Akkor lépett hivatalába az új polgármester, Gurdaly János, aki mindenben tudta, mi kell a parasztnak, munkásnak, és miután sajnálatát fejezte ki azon dermezői családoknak, akiknek valamely rokonát bebörtönözték vagy megölték a szabadságharcban, rögtön munkához látott, és az orgona dallamát túlharsogva mutatta az utat a fejlődés, a kollektivitás irányába. Gurdaly meggyőző volt. Nem élt fényűzően, nem volt arrogáns, egyedül ötvenhatról, meg a végzetről nem szeretett beszélni. Mindenki vághatott disznót, főzhetett pálinkát, olcsón juthatott telekhez, építőanyaghoz, és ha a két kínos témát el tudta kerülni, valamint Gurdallyal barátságban volt, még néhány ártatlan stiklit is megengedhetett magának. Homor Gyula, vagy becenevén Szikla, helyi fafaragó nagyon jó barátja volt Gurdalynak. Egyenesen elítélte ötvenhatot, és a véget kinevette, gúnyolta, a fejfákra �SZÉPIRODALOM 5 tréfás, népi versikéket festett, vidám ünnepnek fogva fel a halált. Szikla így hozzájutott a Rofoin villához, ahol a temetések után igazi zenés, mulatós halotti torokat tartott. A dermezőiek először furcsállták, hogy örülniük kell a halálnak, és vigadni a gyász helyett, de a jó hangulatú torok, vidám, színes fejfák megnyerték a legtöbb falusi szívét, és szép lassan híre ment a dermezői temetéseknek, egyre több és több kirándulót vonzva a faluba. Annyira a falu szellemiségébe ivódott ez a szokás, hogy amikor rendszerváltáskor a falu elsőnek szabadon választott polgármestere életellenes, babonás rituálénak titulálva be akarta zárni az alsó temetőt megtiltva a szemében halottgyalázásnak tűnő sziklai hagyományt követni, a lakosok majdnem a háza előtt meglincselték. Ennek a nyomásnak a hatására aztán bevezette a halottak hete fesztivált, Dermező legnagyobb ünnepévé varázsolva a mindenszenteket. Keve Lídia, jelenlegi polgármestere a falunak is készül az idei fesztiválra. Cukorkákat gyártat, egyedi dobozolású csokoládékat rendel, cukrászokkal ímélezik, sztárvendég után nézelődik, aggódik, hogy kevés műsorterv érkezett a kiírt pályázatra, pedig nyakán az október vége. Mindemellett a lélekszennyeződés káros hatásait figyeli a kamaszokon, akiknek zöld, reményteli lelke egyre aranyló foltokkal sárgul. Koporsóba dobott luxusruha, fekete és krémszínű. A kinőtt sírás ajándék mellé. A szobája egy temető. Olvassa a sok nevet a tárgyakon. Legjobb főnökasszony. Dilis kolléganő. Kicsi nyuszim. A fény kissé olvadt, puha, svéd macabre-cukorka. Fűzfát szaggat minden levegővétel. Kiemelkedik a gödörből Süti kutya. Hetvenhétszer is megbocsát neki. A temető suttog: Itt vagy odaát! Rendbe kéne tenni a sírhelyet. Senki nem ér rá kijárni. Olyan rég halott. Néha eszükbe jut azért. Rozsdás temetőkapu a konyha. Nyikorog, ha arra jár ő. Valószínűleg depis. Kerüli az élőket. A legújabb, legdrágább napot nem is látta már. Ő egy koszorú. Egy gyertya. Egy nagy tábla kő. Port nyelő, mély gödör. Nem olyan, mint a fák ágai közül sütő napsugarak, nem is nyúlós, marasztaló és saras, mint a temetői pázsit, nem emlék, csak egy rég megtörtént létezés. Kimegy, és tesz fel egy teát a halála negyvenedik napján. Aztán visszatér az élők közé. Misztériumjátéka szögeit a fiókba teszi. A francba! Feltámadt. Ez nem ér véget! Soha nem ér véget! Ő a csók, amitől megszűnik az apokalipszis. Letörli a szarkómát a testről az érintése. És letörli az eget, a földet, és nem lesz többé a lélek-kemoterápián. Összeszedi az öröklét a szennyest a kanapé elől. A bögrét, amit az úr a harmadik napon látott el macival, szívvel, fülét a tenyeréhez tapasztja, és hallja száguldó pulzusát. Mikor a többiek észreveszik, hogy ott áll előttük, mindenki a sebei felé nyúl. Kibontja �6 SZÉPIRODALOM zörögve az édes, omló fényt. A szoba abbahagyja a sírást. Szép csendben lehunyja ablakát. Szavak állnak körülötte. A megnyitóbeszédével vesződik. Szellemesnek kéne lennie, jól összeszedett beszédet kéne mondania, hiszen az idei fesztiválon országos médiaismertségre tesznek szert. Jelen lesz az összes újság, tévéstáb, körülbelül háromezer ember foglalt szállást a faluban vagy a szomszédos falvakban. Közben a koporsóparipás vidámparki körhinta is csúszik, pedig nagyon kellene, de késik a kamion. Egyre jobban úgy érzi, hogy ő a halott, akin nevet, vígad a falu. Minden évben ez a felhajtás. Idegenek, humoristák, zenészek, macabre-játékok, édességek, sörsátrak, sültgesztenyések, meg egy csomó turista. Panaszok a hangos bulik miatt, megvendégelt polgárőrök. Ínyenc halottak, akiknek mindenféle ételt kell rendelni, mert nem akármit esznek meg november elsején. Közben végignézni, ahogy gyerekkora óta ismert emberek életét figurázzák ki egy kis haszon reményében. Elege van. Nassolnia kell egy kicsit a Sudami dombon az éjszakai táj látványából. Kilovagol a halotti hintóhoz tartozó Igor hátán. Két éve nem lovagolt. Ő nem ilyen. Nem bazaltos. Nem fürdik benne csillag. Hozzá nem szólnak a farkasok. Se feltárásra váró mélység nincs benne, se nem utaznak át rajta pengeéles, vas érzések robogva. Nem fagy rá a könny évente ősszel, nem küld senkit, nem is vár senkit vissza. Nem gyengéd és szelíd, mint az est, nem karcsú, mint a Ráv patak melletti égerek. Nem tűzlepke. Rettentően gyűlöli, ha meg akarják érinteni a lelkét, ne adj Isten, a testét. Ő a nem újra festett, letört háttámlájú pad a kultúr előtt. Ő a le nem nyírt füvű park a templom alatt, ami most a ló hátáról a Sudami domb tetejéről nem is látszik csúnyának. Az ő csontjából arcvíz lesz, olcsó, amit csak az öreg bácsikák vesznek majd, mert rettenetes illata lesz. És hallja a szerelmet a kupola alól szólni. Hogy nem. Nem ez ő. Nem ez lesz ő. Igor, a ló sírni kezd. Elszorul a hasa. Alig kap levegőt. Érzi, hogy nagy a baj. Hogy valami olyasmivel áll szemben, amivel még nem találkozott. Leporolatlan villanyoszlopok, mosatlan, zsíros házfalak, fekete, poros, sárlapkás úton, szétszórt emberek között vágtat. Hívja azonnal az állatorvost, és megnyugszik. Mint megtudja, a lovak nem sírnak. Képesek érzelemre, mozog a fülük, vagy ilyesmi, de sírni nem szoktak érzelmi alapon, csak az összegyűlt port, csipát kimossa a könnycsatornájuk. A történet a magasból pedig nevet rajta, kíméletlenül nevet, míg csontváznak öltözött emberek fáklyákkal elindulnak az alsó temető felé a főpróbára. Hideg, rendelt, olcsó szél érkezik észak felől, előre kerülnek a kopasz, emberek után kapkodó faágak, biggyedt szájú, sűrű felhőt tesznek az égre, és vacognak a képmutató, erőltetett fagyos estében, mosolyogva. �SZÉPIRODALOM 7 NAGY ANTAL RÓBERT Ezredforduló szúrt sebre mozdul az őszi pompa átvérzett kötés a tél előtti táj a sárba mártott kés-idő tompa hideg pengéjétől belilul a száj tátva érzi tettét hitel-tüzet tűzifát másnapra másnak hogy vegyen az ezredvég egy húszast gyűr fizet néhány bérbe kapott négyzetméteren �KÉPZŐMŰVÉSZET 8 Zilahi Nono művészetéről Zilahi Nono grafikusművész az 1990 után született fiatal művészgeneráció tagja. 2016-ban diplomázott szülővárosában, a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem Képzőművészeti Karának grafika szakán. Ezt követően 2019-ben Kiválósági Diplomával tüntette ki a londoni Drawing Academy. Az utóbbi évek folyamán Európa számos országában, Ázsiában és az amerikai kontinensen is kiállították vagy publikálták már alkotásait. Művei megtalálhatók romániai és külföldi köz- és magángyűjteményekben. 2019-ben művészeti egyesületet alapított és több nemzetközi képzőművészeti kiállítás szervezője volt, amelyek keretében hazai és erdélyi magyar képzőművészek alkotásait mutatta be. Szerkesztőként 2020 óta magyar hivatásos képzőművészek munkásságát és alkotásait népszerűsíti a világhálón. Zilahi Nono 2019 óta tagja külföldi és magyar neves képzőművészeti szervezeteknek, egyesületeknek. Művészeti tevékenysége mellett verseket ír, amelyek antológiákban, irodalmi folyóiratokban kerültek közlésre az elmúlt évek során. Zilahi Nono: Vasárnapi ima – Nagyanyám áldott emlékére (2020, 50x80 cm szén és pasztell) �KÉPZŐMŰVÉSZET 9 Damó István grafikusművész és könyvillusztrátor Zilahi Nono grafikáiról Miután kézbe vettem Zilahi Nono szén-, és pasztellrajzainak másolatait , rövid idő elég volt ahhoz, hogy a vizuális élmény hasson rám ahhoz, hogy bátorkodjak felszabadítani a tudatom. Gondolatébresztő rajzokat láttam. […] Egy jó rajz olyan, mint egy jó plakát, aminek másodpercek alatt hatnia kell a nézőre, és megadni számára az információt magába foglalva a kép erejét, üzenetét. Időtlen. Ez sikerült alkotónknak. Hangulatteremtés, emlékképek, benyomások, életérzések, mindezeket együttvéve tudtam kiolvasni a rajzaiból. Rajzai túllépik a tanulmányjelleget. Idéznek és közvetítenek, „történések”, amelyek a teljességgel megélt pillanat élményvilágából merítenek, táplálkoznak. Rajzai gazdag érzelemvilágról tanúskodnak, nem lerajzolnak, hanem megrajzolnak. Életre hangolva, vívódó alkatot sejtetnek. Nem ábrázolnak, hanem megjelenítenek. Esztétikai jelentést hordozó alkotások. Alkotónk nem hiába választotta a rajzot mint önkifejezési formát. A rajz bensőséges műfaj, szimbólum. A rajz egy attitűd. A jó rajznak kisugárzása van, felhívja magára a figyelmet, magával ragad, aminek másodpercek alatt hatnia kell a nézőre. Egy belső világ szavakkal talán egyáltalán nem rögzíthető „történéseit” látjuk. Zilahi Nono rajzaiban nincs konkrét történet, (történés), de valószínű, van megélt élmény. Ahol élet van, ott dráma is van. Az, hogy fekete-fehér rajzokkal állunk szemben, azt hiszem, tudatos döntés eredménye az alkotó részéről ezáltal fokozva a rajzok drámai erejét. A rajzokat a gesztus szeretete jellemzi, közös bennük a romantikus megközelítés. Az egymáshoz közelálló rajzok, a kezek mint visszatérő motívum, egymással összefüggéseket mutató részelemek végül sorozatokká rendeződnek, és mégis minden rajznak önálló élete van. Ez az alkotó erénye. Rajzai életképek utórezgései, a létezés és álomvilág határán lebegnek. Nem véletlen a hasonlat, hiszen alkotónk akár irodalmi köntösbe is öltöztethette volna rajzait, hiszen Nono költő is, sokoldalú művész. Zsigereiben él a költészet is, az irodalom tisztelete, szeretete, és valószínűleg képalkotói módszerei is. Rajzait böngészve felmerült bennem egy másik kérdés is: a kezes portré lehet, átvitt értelemben, egy bensőséges, meghitt világnak a tükrözése? Lehete a „belső szobánk”, emlékeztetve arra, hogy a test a lélek és az idő múlásának tükre, és hogy testünk magán viseli a szomorúság és az �10 KÉPZŐMŰVÉSZET öröm nyomait vidám csillogást hozva a szemlélők szemébe? Végül felmerül bennem még egy kérdés: a rajz lehet önvallomásnak a helye? Lehet, mint ahogy Kafkánál, a gondolatok egy szellemi zárkává, cellává minősülnek. (Kafka: Az én cellám. Aforizmagyűjtemény. Európa Kiadó, Bp.) Örömmel lapozom újra és újra a szén- és pasztellrajzokat. „Sic transit…”, jut eszembe. Magány és béke, különös csend övezi a rajzok szereplőit, akik alázattal élik hétköznapjaikat, némaságban, munkával, és bizonyára áldozattal teli életük. Mind elmennek. Esterházy Pétert parafrazálva: hallgatni legszebben a kezek hallgatnak. Legyen ez a zárszó. Zilahi Nono: Furulyázó székely juhász kifordított bundában, báránybőr csuklyával (2019, MAGYAR FOLKPANORÁMA sorozat, szén és pasztell, 32x32 cm) �KÉPZŐMŰVÉSZET 11 Székely Géza képzőművész-tanár megnyitó beszéde Zilahi Nono Hungarikum című tárlatán Zilahi Nono alkotásait tömörítő formai törekvések jellemzik. Úgy is fogalmazhatnék, hogy nagyobb hangsúlyt kap a látvány mögötti összefüggések keresése, valamely öntörvényűbb, egyénibb képi rendszer megteremtése érdekében. Talán egyféle kitörési kísérlet érhető tetten a látványvilág szabta keretekből, valamely absztraktabb hangvételű, elvonatkoztatóbb jellegű látásmód irányába. A fotórealizmus jegyében fogant, akvarellalapú, vegyes technikában kivitelezett munkái is rávilágítanak Zilahi Nono egyik erényére, a megfigyelőképességen alapuló, érzékletesen kifejező rajzkészségre. A vegyes technikában készült alkotásait sommásabb, tömörítőbb formai törekvések jellemzik. Úgy is mondhatnánk, hogy nagyobb hangsúlyt kap a látvány mögötti összefüggések keresése, valamely öntörvényűbb, egyénibb képi rendszer megteremtése érdekében. Talán egyféle kitörési kísérlet érhető tetten esetükben a látványvilág szabta keretekből, valamely absztraktabb hangvételű, elvonatkoztatóbb jellegű látásmód irányába. Külön említést érdemelnek a hagyományos grafikai eljárásban készült rajzok, melyek fekete-fehér, szürkékbe ágyazott monokróm jellegükből adódóan egyértelműsítik alkotójuk vonzalmát a finom mívű, pontos megfigyelésen alapuló ábrázolási felfogáshoz. A szeretetteljes odafigyeléssel tanulmányozott életkép-mozzanatok ugyanakkor néprajzilag hiteles, bensőséges hangulatot árasztanak. Mondhatni életre kelnek a beleérző közvetlenséggel megformált kezek és arcvonások, melyek együttesen a megjelenített személyek fizikai és lelki tükörképei is egyszerre. Anyagszerűen megoldott részletgazdagságuk és intim légkörük révén hatnak a nézőre. Figyelemreméltó Zilahi Nono ábrázolóképessége. A leheletfinom, szürkés árnyalatokban megfogant alkotásai kitűnnek líraiságukkal, transzcendentálisan sejtelmes utalásaikkal. Megemlíteném, hogy a linóleummetszés területén tett próbálkozásai is ígéretesek, a maguk lényegre törő, expresszív nyelvezete folytán újabb lehetőségeit villantják fel Zilahi Nono grafikus önkifejezői útkeresésének. A tárlat témakörébe illeszkednek az akrilfestmények. Ez a sorozat, amint a címadás is utal rá, a kalotaszegi, mezőségi és szilágysági táncrendek mozgás- és színvilágába, valamint népviseleti tárházába nyújtanak bepillantást. �12 KÉPZŐMŰVÉSZET Zilahi Nono: Magyarszováti kötőasszony (2019, MAGYAR FOLKPANORÁMA sorozat, szén és pasztell, 32x32 cm) Zilahi Nono: Székely asszony guzsallyal (2019, MAGYAR FOLKPANORÁMA sorozat, szén és pasztell, 24x24 cm) �SZÉPIRODALOM 13 KAISER LÁSZLÓ Ezt a fejszét Mit tegyek? Dukay Nagy Ádám emlékének Ezt a fejszét hova vágjam? Tönkbe nem, másba nem, magamba nem. De fejsze a kézben, hova vágjam?! Ne félj, szegény önmagam, ne féljetek, másik kezemben méz és virág, hiány és szánalom. Mit tegyek, hogy úgy félek én, az emberektől rettegek, mikor csapják félre és el: nyújtott, békés kezemet. Mit tegyek, hogy úgy örülök, bárki hozzám közeleg, nekem hozza testmelegét, s leveszi a terheket. Mit tegyek, hogy nagy stabilan álljak eléd, emberfi, ne legyen, hogy minden sejtem minden sejted szenvedi. Bárhogy vágyom, bárhogy várom, nincsen nyugvás, nincs béke: nem tudom, hogy mire való embervágyam s mivégre. Korlátlan rabság Immár magamba zárom szabadságom és lépek túl naponta határokon, zárkámban az ég, a föld és angyalok, korlátlan rabság lett az én otthonom. �SZÉPIRODALOM 14 HANDÓ PÉTER Kávéfröccs – A vírus nem nyughat a maga bőrében, ezért fertőz meg vele engem – mondja Zonak a képébe köhögő, aki állítja, hogy eddig olyan egészséges volt, mint a makk, s most már elkelne számára némi gyógyszerféle rendelése, különben beláthatatlan következmények kerülgetik majd valamennyi elevent és holtat. Zo – válasz gyanánt – szívesen visszaköhögne, mivel kölcsönköhögés visszajár, de nincs hozzá ingerenciája az ingerenciás tengeren innen és túl, de még a torkában sem. Sőt, az a számos alkalommal nevesített bolha sem köhög benne, ami párbeszéddé alakíthatná a kocsmapultnál kialakult konfliktushelyzetet, amelyből egy rundó bizonyosan kiutat nyitna, ám Zo garasoskodik, semmit nem kér a nyomulónak, magának is csak egy kávét, fölgőzölt tejjel, két cukorral, aztán becéloz egy szabad asztal melletti lócát, úgy ülve le rá, hogy senki se férhessen mellé. A túloldal azonban szabadon marad. Rögvest élnek vele, befoglalják, akár a tehénlepény a csorda utáni rétet. – Nem tolakodásképpen – pedig igen –, de milyen kapcsolatot ápol a vírusával, ha már nem veszi észre, hogy átadta? Ergó, argó, meg margóra jegyezném meg, ismerősével nem tesz ilyent az ember. – Fölemeli a mutatóujját, és a begyére köhint egy rezgő turhacsöppöt. – No, látja, már itt is van a delikvens. Azaz volt – s rajzol vele egy mágikus kört az asztalon nyugvó kávéscsésze-alátét köré. Zo szürcsöl, hogy időt nyerjen egy hathatós döntés kieszeléséhez, de a kullancsa más tempóban dolgozik, s olyan lépéseket tesz, amilyenekre Zo egyébként gondolni se merészelne, nemhogy előre számoljon vele. Ettől balféknek véli magát. Amikor viszont a távozás hűs mezejére kívánna lépni, és feláll, vele szinkronban emelkedik az az illető is, aki azt a szinkronhangot is birtokolja, ami akár Zoé is lehetne. Ezzel veszélybe sodorják Zo szárba szökkenő bátorságát, és kevés híján őt is. Oltári szerencséje van, hogy ez nem így történik. Nézi, mint vak puli a nyáját, miként zuhan el a nyomkövetője, illetve tűnik el az asztal és a túloldali lóca közében. – Ugye, nem maga bántotta ezt a szegény halmozottan hátrányos helyzetűt? – árad a pultos kisasszony sipákoló hangján a kocsmateret kitöltő kérdés, amire minden jóérzésűnek fel kell kapnia a fejét. �SZÉPIRODALOM 15 – Bántotta a rosseb – válaszol rá Zo, ahogy a torkán kifér, hogy mindenki tisztán hallja, még ha a decibelek ilyenkor se szöknek az egekbe nála. Közben igyekszik a csészéjét visszajuttatni a pultra, hogy utána katapultra léphessen. – Ho-ho! Nem úgy van az! – tenyerel a vállára egy matrózfröccse mellől feltámadt borostás krapek, aki még az imént a lóbőr húzásában jeleskedett. – A cimboránk igenis az asztal alá került. – De nem én segítettem oda – hárítja el Zo a tenyeret visszafordultában, mintegy kicsusszanva alóla. Aztán belebámul a bandzsal szemekbe, amelyek úgy futnak össze, mint a sínpárok a végtelen irányába, csak ezúttal az a távoli pont, amely többnyire végtelenül távolinak tűnik, orrhegye szőrcsomóján lenne kijelölve. – Szóval a barátja saját akaratából került oda, ahol most van. – Nekem ő nem barátom. Hallja-e? Ilyenekkel én nem barátkozom. Viszont cimboránknak tekintjük – mutat körbe, mire visszamutatnak a törzstagok –, ezért gyámolítjuk, ha baj éri. – Hát gyámolítsák – mondja Zo, s befejezi a csészéje pultra tételét, majd lépne tovább. – Nem úgy van az – tenyerelnek újból a vállára, akár egy suhancnak, aki egy felnőttnek ellent mondani merészel. – De bizony úgy van – jelenti ki Zo, miközben ismételten kifordul a tenyér alól, még mielőtt az megpróbálna rákapaszkodni. – És jó lenne, ha békén hagyna. Épp csak befejezi kérését, már egy ököl tart felé. Zo ekkorra kellőképpen föl van spannolva ahhoz, hogy zsigerből cselekedjen: jobbal félreüti a közeledő kart, ballal pedig reflexből szétlapítja az orrhegy pamacsát, amitől némi zavar támad a tekintetben, s kiegyenesednek a nyomvonalak, majd tovább nyitnak a végtelen felé, mintegy megpillantva a fizikatudomány vagy a csillagászat számára leírhatatlan antimélységet, a tér irreális görbületét, meg minden egyéb természeti (t)örvényeknek ellentmondó képzetet. Ezt a profán szingularitást kihasználva surran ki Zo az oldalajtón, elkerülve a további eszméléseket. Egyelőre dühöt érez. Azért, mert pont ide kellett betérnie, mert idáig fajulhatott a dolog, mert visszaütött. Mi van, ha a támadója időközben elesett, eltörte valamijét vagy netalántán beverte a fejét, kórházba vagy hullaházba kerül miatta? A közönség soraiból ki mondja majd, hogy jogos önvédelem volt? Csak önmagát védte, amikor ütött? Üthetett-e ebben a helyzetben? Neki józanul kellett volna viselkednie. A matrózfröccsösnek nem feltétlenül. Más tudatállapotban más szabályok vonatkozhatnak rá? Nyilvánvaló, hogy mindenki más- �SZÉPIRODALOM 16 más tudatállapotban van. Akkor mindenkire más-más szabály vonatkozik? Kizárólag az „amit szabad Jupiternek…”-elv érvényesül? Az eszmék korában a rögeszméknek is lehetőséget kell biztosítani? Minél nagyobb, annál inkább? Jó lenne tudni, hol a határ. „A határ a csillagos ég” – gondolja, mások nyomán, Zo. A csillagos ég határa az a legtávolabbi pont, ahonnan még fényt érzékelünk. Ez mutatja meg az univerzum létezésének idejét. De ha az univerzum gyorsuló ütemben tágul, akkor néhány ezer év múlva már csak olyan objektumokból érkezik fény, amelyek pillanatnyilag közelebb vannak, aztán belőlük se. Az időben haladunk előre, ám a határt öregebbnek érzékeljük-e majd? Vagy netán fiatalabbnak? Milyen szabály mentén kellene hát gondolkodnunk? Nem a megismerése tágítja az univerzumot? Zummot neki! Fókuszáljak most arra – figyelmezteti magát Zo –, ami itt és most van, és velem történik. Aztán felismeri, hogy az, ami történik, az jelent mindent. Lassuló léptekkel távolodik a kocsmától, elér az elterelő út zebrájáig, nem kell jelzőt nyomnia, valaki már megtette vele szemközt, a túloldalon, épp csak megáll, már indulhat is, fordulhat jobbra, a pályaudvar felé, elhaladhat az Amerikából jött népzabáltató mellett, hallhatja az aluljáróban kartonlapokon ücsörgő gitáros jazzes futamait két slágert idéző akkordja között, maszk mögé rejtheti az arcát, hogy a cirkáló rendőrök ne igazoltassák miatta, beáll a buszra várakozó köhécselők közé, és elvegyül. Kiválni már nem szeretne. Megvolt a vérpezsdítő kávéfröccs. Zilahi Nono: Széki prímás (2019, MAGYAR FOLKPANORÁMA sorozat, szén és pasztell, 24x24 cm) �SZÉPIRODALOM 17 ACSAI ROLAND Anakreóni versek 1. Beinduló kocsikban 3. A nimfa Beinduló kocsikban lehelve már az ablak. Hazája végre itt van melengető szavaknak. A jég, a hó, a varjú, a sok szemét kukákban, a fán madárnak faggyú, felette meg magány van. A nimfa fázva bújik fatörzsbe vájt odúba, de jégvirág lesz úgyis üvegre ráhajolva. A nimfa fényes arcú, világosítja áram. Pataknak sodra lassú, magunkat rajta láttam. Tükörképének tükrét a téli délutánban sodorta vélt öröklét, amerre még a nyár van. A hídon állt a nimfa és csillogott hibátlan. A lélek árva titka kimondható ma bátran. 2. Anakreóni versek 4. Anakreóni dalban Anakreóni versek: imák a negyvenesnek. Rigó a fára reppen, az ötven év közelben. Ma éjjel itt a mínusz, tavak vizére jég fut. Ha eljön majd a reggel, kelünk a kisgyerekkel. Kitöltök épp a sörből, a sok-sok év dörömböl. Anakreóni dalban repülnek évek halkan. Anakreóni versben az életünk elmentem. Anakreóni sorban a régi tűz belobban. �SZÉPIRODALOM 18 MAJOROS ISTVÁN Találkozás a Luxemburg-kertben Részlet Az anarchista című, készülő regényből Ça c’est Paris. Igen, ez Párizs – énekli a kíntornás a Luxemburg-kertben, közel ahhoz a kijárathoz, amely a boulevard Saint-Michelre nyílik. A párizsiak kedvencei, Mistinguett és Maurice Chevalier gyakran előadják ezt a dalt, együtt és külön-külön is. A Folies Bergèresben Fogarassy Tamás is látta közös műsorukat. Aki egyszer megismeri ezt a várost, és megrészegül simogatásaitól, biztosan visszatér – mondja a dal, ezúttal a verklis tolmácsolásában, aki hetykén félrecsapott siltes sapkájában vidáman tekeri a franciák által barbár orgonának nevezett hangszerét. Tamás szereti ezt a zenét, s ezt a hangszert is. Mióta Párizsban él, gyakran ellátogat a Luxemburg-kertbe. Fogarassy Tamás 1910 szeptemberében érkezett a francia fővárosba. A grófi családból származó fiú júniusban kapott francia-történelem szakos diplomát a budapesti egyetemen. Párizsba azért jött, hogy doktori fokozatot szerezzen, s közben fejlessze francia nyelvtudását. A francia konzervatív gondolkodókkal foglalkozik Bossuet-től Chateaubriand-on át egészen a kortárs Maurras-ig. Nemrég jött be a kertbe. Leült az egyik székre, s élvezettel nézte a szombat délutáni forgatagot. A szebbnél szebb kalapban, ruhákban pompázó asszonyokat, lányokat. A gyerekek futkározását a tavak körül; a sétáló párokat; a kerten csak áthaladókat, akik aztán eltűntek a boulevard Saint-Michel vagy a rue de Vaugirard irányába. És a virágok most is gyönyörűek. Behunyta a szemét, átadta magát a zenének, s a szeptember végi napsütésnek. Hirtelen simogatást érzett. Talán a szellő cirógatja? Nem, nem. Ez finomabb, gyengédebb, ráadásul illatos. Felnézett, s egy árnyékot látott maga előtt … Nicolette állt a háta mögött. – Bonjour Monsieur Fogarassy! – mondta kedvesen. Nicolette magyarosan ejtette ki a Fogarassy nevet, nem sz-szel, ahogy a franciák, hanem kemény s-sel. Kezdetben persze ő is sz-t mondott, de megtanulta a név kiejtését, s már úgy mondja, ahogy egy született magyar. A fiú keresztnevét azonban franciásította Thomasra, mert ez neki jobban �SZÉPIRODALOM 19 tetszik. Thomas, azaz Tamás nem tiltakozott emiatt. Másfél éve ismerik egymást. Szeretik a Luxemburg-kertet, mert itt találkoztak először. Minden 1912 tavaszán kezdődött. Tamás a Sorbonne könyvtárában nem csupán a disszertációjához szükséges szakirodalmat, forrásokat dolgozta fel, hanem átnézte a napilapokat és az irodalmi folyóiratokat is. 1912. március elején a Revue littéraire, artistique, théátrale et sportive legújabb számát lapozgatta. Megnézte a novellákat, verseket, s az egyik néhány soros költeménynél megállt. A természet szépségét, változásait mutatta be a napfény hatására. A költő festett a szavakkal. Tamás szinte maga előtt látta a táj változásait, a fény és az árnyék játékát. Akár egy impresszionista festmény. Ennél szebb Monet kezéből sem került volna ki. Mint egy varázslat, olyan ez a rímekbe szedett táj. A vers címe: Varázslat (Magique) … A szerző nem is adhatott volna más címet. De ki a szerző? Nicolette Legrand. Ez a név semmit sem mondott Tamásnak. Igaz, a kortárs francia irodalmat annyira nem ismerte. Mindenesetre meglepte, hogy egy nő ilyen varázslatosan ír. Néhány nappal később ismét a könyvtárban volt, s arra lett figyelmes, hogy a teremben a könyvtáros hölgy egy fiatal lánnyal suttogva beszélget. Annyit kivett a beszélgetésből, hogy gratulált a lánynak a Revue littéraireben megjelent verséhez. Tovább hegyezve a fülét elkapta a magique szót, amely a beszélgetésben többször elhangzott. S ekkor esett le: ő lehet a szerzője annak a versnek, amely napokkal ezelőtt annyira tetszett neki. Felnézett, … s amit látott, az is varázslat volt. Egy nagyon csinos, barna hajú, barna szemű lány beszélgetett mosolyogva a könyvtárosnővel. Ő tehát a költőnő. Most már nemcsak a vers, hanem a szerzője is elbűvölte Fogarassy Tamást. Az elragadóan vonzó Nicolette és verse kapcsán eszébe jutott Ady egyik írása a nőkről. Úgy rémlik, 1904. december vége felé olvashatta ezt a Budapesti Hírlapban. „Jönnek a nők” – ez a három szó akkor bevésődött az agyába, s azóta is megmaradt. Arról ír a költő, hogy a nők bevonulnak az irodalomba, s igazi verset csak ők tudnak írni. De más műfajokban, s még az újságírásban is nagyon jók. A hímzés és a csipkeverés művészetét, finomságait is beviszik írásaikba, a stílusukba, jegyzi meg Ady. Alig tíz évvel ezelőtt meglepő volt Tamás számára a tudósítás. Úgy vélte, ez a fantasztikum birodalmába tartozik, s Ady túloz, mert a párizsi nők megbabonázták. Nicolette-et látva és versét olvasva be kellett vallania, Ady mégiscsak igazat írt. Szabadidejében gyakran járt a Luxemburg-kertbe. S miután a könyvtárban már látta a költőnőt, még szívesebben jött ide. Hátha ő is itt lesz. �20 SZÉPIRODALOM No, erre nem kellett sokáig várnia. Egy kora délutáni napon, az egyik széken éppen ő ült. Egyedül volt, és könyvet olvasott. Fel sem nézett, kizárta a körülötte levő világot. Tamásnak csak ahhoz volt bátorsága, hogy elmenjen előtte. S aztán ez a helyzet még jó néhányszor megismétlődött. Úgy érezte magát, mint Marius a Nyomorultakból, aki Cosette-et itt ismerte meg. Ő is idejárt a kertbe, hogy legalább láthassa szerelmét, akivel azonban a szigorú papa, Jean Valjean miatt titokban levelezett. Mariusnak persze szerencséje volt, mert jött egy kis forradalom 1832-ben, s ez lehetővé tette, hogy személyesen is találkozzanak. – Nekem nincs ilyen szerencsém – gondolta magában Tamás. Pedig most milyen jól jönne egy kis rebellió, bármennyire nem szeretem a forradalmakat. Egyszer aztán összeszedte minden bátorságát, s odament ahhoz a székhez, ahol Nicolette ült. – Bonjour Mademoiselle – mondta kissé bátortalanul és akadozva. Megengedi…, hogy… zavarjam? – Monsieur? – a lány kérdő tekintettel pillantott fel a könyvéből. Egy kissé bátortalannak látszó fiatalembert látott maga előtt, aki mintha hozzá beszélne. – Gratulálok a verséhez! … Olvastam a Revue littéraire-ben. Tudja…, a Magique… , amit Ön írt. S mivel látta, hogy a lány még mindig kérdőn néz rá, megkérdezte: – Ugye, Ön Nicolette Legrand? – Igen, Monsieur, én vagyok – mondta a lány meglepve. Erre aztán nem számított… Itt áll előtte egy fiatalember, aki ráadásul olvasta legújabb versét. Egy udvarias reagálást azért sikerült kipréselnie magából: – Nagyon… nagyon köszönöm, … igazán kedves öntől. … Egy kis szünetet tartott, s hogy leplezze zavarát, mindjárt „támadott”. – Ne haragudjon, egy kis akcentust érzek a beszédében. Nézze ezt el nekem, mert tényleg remekül beszél franciául. De … s ezt a zenei érzékenységet biztosan anyámtól örököltem … ez alapján úgy gondolom, ön külföldi. Csak nem tudom megmondani, melyik országból. – Gratulálok a kifinomult zenei érzékéhez! – válaszolta meglepődve Tamás. Igen, külföldi vagyok, Magyarországról jöttem. – Ah! Szóval az Osztrák–Magyar Monarchiából. A zenének köszönhetem, hogy ismerem az ön országát, igaz, elsősorban Bécset, mert a bécsi klasszikusok a kedvenceim közé tartoznak. A birodalom másik feléről…, be kell vallanom…, nem sokat tudok. Pedig gondolom, Budapest is nagyon szép. �SZÉPIRODALOM 21 – Igen, ezt elfogultság nélkül mondhatom. S van egy gyönyörű operaházunk. Gondolom, Liszt Ferenc nevét ismeri. De ne higgye, hogy vizsgáztatni akarom. Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Fogarassy Tamás vagyok, s doktori tanulmányokat folytatok a Sorbonne-on. Ne haragudjon, hogy megzavartam az olvasásban. Nagyon tetszik a verse, csupán ezt akartam közölni önnel, és gratulálni. Tamás kissé meghajolt, s elindult a boul’Mich irányába. Nicolette Legrand a tekintetével még néhány pillanatig követte a fiatalembert. Most tudatosult benne, hogy egy külföldi, egy magyar megszólította. Ilyesmi még nem történt vele. S miután felocsúdott a meglepetésből, azért be kellett vallania, hogy ez a szokatlan lépés jól esett neki. Ismerőseitől, barátnőitől nem nagyon kap gratulációt, ha megjelenik egy költeménye. A többség persze azt sem tudja, hogy verseket ír, mert irodalmi lapokat nem olvasnak. Tamás ezután még gyakrabban jött a kertbe. A táskájában pedig egy Magyarországról szóló könyv lapult. Nemrég vette meg Raoul Chélard: La Hongrie contemporaine (A mai Magyarország) című kötetét. Csak az alkalomra várt, hogy átadhassa a költőnőnek. Az egyik délután a Vaugirard utca felől jött be a kertbe. Észrevette, hogy a tó melletti egyik széken Nicolette ül. Elegáns kalapot viselt, zöld ruhája pedig még ülve is kiemelte formás alakját. Tamás egyenesen feléje indult. Még mielőtt odaért volna, a lány kinézett a kalap alól. Úgy tűnt, valamin töpreng… – Monsieur, ugye ön az, aki pár nappal ezelőtt megszólított, és gratulált a versemhez? Tamás kissé meglepődött. – Igen, Mademoiselle, én voltam – válaszolta –, s ezúttal is zavarni szeretném. Említette, hogy nem sokat tud Magyarországról. Ezért szeretnék egy könyvet ajándékozni önnek a hazámról …, ha elfogadja. Tamás kivette a táskájából Chélard könyvét és átnyújtotta. A lány megnézte a címlapot, belelapozott. – Igen, láttam már ezt a könyvet, de nem vettem meg. Tudja, eddig nem volt magyar ismerősöm. Ön az első. S ezt nekem adja? Hm… Ez… ez… igazán kedves. De szeretném viszonozni. Könyvért könyvet! Nemrég jelent meg az első verses kötetem. Szívesen adok belőle. – Örömmel elfogadom – válaszolta Tamás. – Sajnos nincs nálam egy példány sem. Ha mondjuk, holnap három körül erre jár, megtalál valahol itt a kertben, s megkaphatja a kötetemet. Nicolette egy pillanatra megállt a beszéddel, s megjegyezte: – Milyen fura, én adok magának randevút – tette hozzá, s jót nevetett. �SZÉPIRODALOM 22 – Én pedig elfogadom... Akkor holnap, Mademoiselle. Másnap a lány szinte ugyanott ült, mint tegnap. – Bonjour, Monsieur Fogarassy. Üljön a mellettem levő székre. Kivett a táskájából egy vékony kötetet, s átadta a fiúnak. – Megkérhetem, kedves Nicolette, hogy írjon pár sort a belső címlapra? Egy ilyen ajándék ettől lesz igazán értékes. A lány kissé meglepődött, de elővett egy íróeszközt, s ezt írta: En cordial hommage, Nicolette Legrand. Tamás gratulált a kötethez. Beszélgetni kezdtek… *** Most, 1913. szeptember végén is a Luxemburg-kertben ülnek. És beszélgetnek... Nem sokáig maradtak, mert hamarosan felálltak, és elindultak a Szajna felé. Betértek egy kis étterembe, a Le Vieux Paris-ba, ahol elfogyasztottak egy hatalmas csokis palacsintát. Közben a francia konyháról s a francia palacsinta könnyű és finom tésztájáról beszélgettek. Felidézték a nagy szakácsokat, köztük Antoine Carême nevét, aki a 19. század első felében nemcsak szakács volt, hanem építészként és irodalmárként is ismerték. A kortárs Auguste Escoffier számára pedig a konyha egyszerre volt művészet és tudomány. Nem felejtették ki a Szakácsakadémiát sem, amelyet még az 1880-as években alapítottak, s Maurice Maeterlinck, a költő is tagja volt. Tamás élvezettel hallgatta a lányt. Szépen ejtette a szavakat, s a francia nyelv szinte zenélt, ahogy Nicolette megszólaltatta. Tamás szeretett Nicolette-tel beszélgetni, mert közben hallgathatta ezt a muzsikát és nézhette a lány átszellemült arcát és csillogó szemeit. A gasztronómiai örömök után megnézték a könyvárusokat, majd átsétáltak a Notre-Dame-hoz. A székesegyház, a gótika látványa hatására Tamás lelkesen mesélte, hogy Magyarországon is vannak szép templomok, művészeti értékek, a parlamentet pedig az angolok is megirigyelhetik. Megjegyezte, hogy reméli, egyszer Nicolette idegenvezetője lehet Budapesten. – Ez nagyon izgalmas lenne, kedves Thomas, mert kíváncsi vagyok a hazájára – mondta a lány. Tudja, mi franciák keveset tudunk a kontinens keleti feléről. Számunkra ez valami egzotikum. Arról a vidékről pedig, ahol ön lakik, semmit sem tudunk. Mesélte, hogy az itt élő emberek különös tájszólást beszélnek. – Igen, ők a palócok. Én pedig Palócország fővárosában, Balassagyarmaton élek a szüleimmel. Szeretném megmutatni önnek ezt a különös vi- �SZÉPIRODALOM 23 lágot. S annak örülnék a legjobban, ha mint a hercegnőmet…, sőt, mint a feleségemet vezethetném be ebbe a világba, ebbe a kultúrába. Tamás itt hirtelen megállt, … kissé maga is megijedt attól, amit az imént mondott. De folytatta… – Nicolette…, hozzám jönne feleségül? Képzelje el, hogy én vagyok az ön palóc hercege, aki itt Charlemagne lovas szobra alatt, a Notre-Dame előtt kéri meg a kezét. Nézze, egy fehér ló is áll mellettem. Nicolette-et meglepte ez a nem várt lánykérés, pedig hányszor eljátszadozott a gondolattal: mi lenne, ha Thomas megkérné a kezét? Hát ez most megtörtént, mégis úgy érzi, hirtelen, váratlanul jött. Sokszor elgondolta, hogy férjhez megy Fogarassy Tamáshoz, a magyar fiúhoz, aki valami vad vidéken él Párizstól keletre, egy különös beszédű nép között. … S ő, a párizsi bankárlány odaköltözne!? A művész, a kalandot kereső lelke persze igent mond erre. Igent mond, mert szereti ezt a fiút, az ő palóc hercegét, ahogy éppen most hallotta, s ez… s ez nagyon tetszik neki… a fehér lóval együtt. A földön járó énjének azonban voltak fenntartásai. Mit fog csinálni egy olyan országban, melynek még a nyelvét se tudja? S fehér lovon lovagol majd a palóc mezőkön, vadregényes erdők szélén…? Lovagolni sem tud. Írhatja persze a verseit, novelláit, mert élménye az biztosan lesz és ideje is. S ugyan ki olvasná a verseit Palócországban vagy Magyarországon? Franciaországban sem számíthatna nagy olvasótáborra, hiszen kezdő író, ráadásul nő. Az egzotikumot azonban szeretik a franciák, s ő lehetne a női Pierre Loti, csak nem Konstantinápolyban, hanem Palócországban. Lehet persze Párizsban is maradni, hiszen Thomas a francia mellett tud németül, angolul, oroszul, s valamit törökül is. Van tehát mit megbeszélniük. Tamás tudta, nehéz kérdést tett fel Nicolette-nek. De azt is tudta, hogy ő Nicolette-et akarja, mert a kapcsolatuk szerelem volt az első pillanattól kezdve. Azt azonban nem tudja, hogy kedvese mit akar, mert Nicolette még nem válaszolt. Nem válaszolt, mert a válasz nem volt egyszerű és nem volt könnyű. – Ha ön francia lenne, kedves Thomas, akár holnap oltár elé állhatnánk. Magyarország azonban nagyon messze van, ahogy ön is mondja gyakran. Néhány nagyon fontos kérdést ezért meg kell beszélnünk. És a szüleinket is be kell avatni… S aztán… s aztán… lehet, hogy feleségül megyek önhöz – mondta, miközben Tamás szemébe nézett és sejtelmesen mosolygott. (...) �SZÉPIRODALOM 24 BÁNFAI ZSOLT Merülés Sötétedés után ő sem lát ki a hanyatlásból. Ágyékára tapad a folyó, a hold átgurul a sztrádákon. Víz alatt a város tegnapi fényei: üvegpalota, termeiben kiállítás, tükörterem, torkot fojtogató éjszaka, féklámpák karambol előtti csóvái. Nem tudja, merre a kijárat, nem tudhatja, mennyi a visszhang lépései között még, a mederfenék meghatározza a sodrást – lepedőn pihennek a nyálkás kövek, nehezedő súlyok, kavicsok zsebében, így indul a dunai útra, vállára veszi a folyót, mert úgy akar a köveken haladni, mint aki a holdjárást másolja a mélyben, hordalékul csak élete terheit cipelve: finoman megágyaz a fenéken, leoldva magáról indulás előtti, utolsónak is szép leánymosolyát. Primosten Homokágyon nyugszik el a hullámraj, a víztömeg levonuló nyomokat nyal a sziklafalra, sétáink magányosak, mint a zuhanó sirályok, ernyőképen bordaárnyék, világító lávakövek a fenéken. Mondják, kezdetektől nem felejt az ember bőre, a miénk, mint cserzett térkép, kabát a kövön kiterítve, az emlékek megülik a gyomrot, fojtják a tüdőt – mikor azt mondtad, ideje hidat vernem az öledben, éreztem, ezt a földet együtt veszítettük el. �SZÉPIRODALOM 25 A móló elhever, néhányan bámulnak minket, botladozunk, éltes színészek a kövön, csak a hullámok ritmikus csapkodása van, a sirályok némák, a halászfaluban sós szellemek járnak, pengeéles árnyuk aszalt húsunkba vág. Nagy Lászlóhoz A ház most is ott áll Iszkázon. Egy biccenő árny átsétál a kerten, hangodat hallom, látom ahogy botra dőlve átvágtatsz az örökkévalón, fenn a padláson, takaros kéklő tornácon. A sarkos mozdulatokba az Isten kegyelemből mosolyt oltott, döbbentő csodát. Faragott egy emberi szívet, éles férfiarcot, könnyed, finom hangot ragasztva hozzád. Te nem tévedtél soha. Költő voltál, az érző gondolat jegyese. Te segíts engem. Ott laktál a szélben, hol láttalak is, egyszer, egyszer. Feljegyeztem, mikor azt mondtad, be kell lássam, nem bujdoshatok el a boldogságban. Gyönyörűm, te segíts engem. �SALGÓTARJÁN 100 26 BARÁTHI OTTÓ 50 év a 100 éves Salgótarján városában Emlékmorzsák egy készülő memoárból 2. rész Az előző lapszámban megjelent, a fentivel azonos című írásom 1. részében életem és pályám 1971−1990 közötti időszakára tekintettem vissza. Felidéztem a várost, a munkahelyemet, a korszellemet. Vezetőkre, munkatársakra és ismerősökre emlékeztem. Írásom alábbi 2., egyben befejező részében az 1990-től napjainkig terjedő időszak egyes emlékképeit – a korábbihoz hasonló szellemben – villantom fel. Változások, választások, válságok A történelmi változások sora 1990-től felgyorsult. Több, mint 30 év után az akkori események felülnézetből vehetők szemügyre, és – még az én szubjektív szűrömön is – már jó rálátással értékelhetők. Jómagam, apolitikus alkatként, soha nem kísértem olyan figyelemmel a változásokat, mint ekkor. Éreztem, hogy az én sorsomat is formálhatják. Magam is meglepődtem, amikor az „örök optimizmusomat” némi szkepszis váltotta fel. A szovjet haderő kivonásának és függetlenségünk visszanyerésének örültem, a többpártrendszertől sok jót nem vártam. Feltételeztem, hogy a rendszerváltás megannyi megrázkódtatással jár majd. A helyhatósági választások salgótarjáni képviselőjelöltjei és a listát állító pártok névsorát a megyei – ekkor Sulyok László által főszerkesztett Új Nógrád c. – napilapban böngészve egészen elképedtem. A nemrégen még az MSZMP-tagságukra büszke ismerőseim közül többen az újonnan alakult pártokban tűntek fel. Meglepő nyilatkozatokkal vétették észre korábban észrevétlen önmagukat. Az egyik újságíró-ismerősöm kapacitált, hogy az „ő pártjába” lépjek be, mert csak az képviseli hitelesen az új rendszert, miközben más pártok szószólói is ugyanezt szajkózták. Minthogy én a diktatúrában sem voltam az MSZMP tagja, most a demokráciában eszembe sem jutott feledni személyes autonómiámat. A helyhatósági választások eredményeként Salgótarján város önkormányzati képviselőtestületébe csaknem azonos számban juttatta be jelöltjeit az SZDSZ, az MDF és az MSZMP. Végül az SZDSZ-es Tolmácsi �SALGÓTARJÁN 100 27 Ferenc, a megyeházán volt kollégám került a polgármesteri székbe. Nem lepődtem meg, amikor néhány nap múlva lemondott, aztán hagyta magát győzködni, és végül maradt. Igaz, nem sokáig. A kialakult válság kezelése helyett az ALBA Üzletház körüli kínos ügyben magyarázkodott. Végül – megválasztása után egy évvel – lemondott. 1991 végén – a Fidesz jelöltjét – a korábban újságíróként ismert dr. Zsély Andrást választották polgármesternek. Az ő „idejében” – 1992−1994 között – a felerősödött politikai viták miatt sem jutott elég idő a kialakult krízis kezelésére. A városi választások után került sor a megyei önkormányzat, majd a közgyűlés elnökének megválasztására is. Nap mint nap tanúja voltam az egész országban páratlan procedúrának. Az 1990 végén indult választási küzdelem csak a 13.(!) fordulóban, 1991-ben dőlt el, amikor a közgyűlés Korill Ferencet választotta elnökének, aki korábban dolgozott a szakszervezetek megyei tanácsán, a balassagyarmati pártbizottságon és a moziüzemi vállalat igazgatójaként is. Én ez utóbbi pozíciójában ismertem. Élet és halál a garzonházban Még jó, hogy ekkor már – a válásunk után – újra volt lakásom, a garzonházban laktam. A Salgótarján központjában magasodó épület a város egyik emblematikus látványossága. Az ikertoronyház alacsonyabb, 15 emeletes épületében 120, a magasabb, 18 emeletes tömbjében 144, egyenként 29 m2 alapterületű garzonlakást alakítottak ki, amelyek melegvízzel, távfűtéssel ellátottak, összkomfortosak. A magas szintekre épületenként 2–2 lift szállítja a közlekedőket. A garzonházi lakásomat megosztottam a párommal, Erzsikével, akinek ugyan volt saját lakása, de jobban érezte magát velem, ami fordítva is igaz volt. Az első napokban-hetekben a 14. emeleti lakótársakkal ismerkedtünk meg. Amennyire heterogén egy település lakossága, annyira sokrétű és színes volt a két ház csaknem félezer lélekszámú lakóközössége is, amely zömmel egyedülállókból és az idősebb korosztályokból tevődött össze. A képzettségi szint alacsony, a cigányság reprezentációja magas volt. A garzonház messziről mutatós küllemével szöges ellentétben állt az épület belső látványa. A közlekedők, a közös helyiségek, a lépcsőházak és a liftek kinézete lehangoló, a legtöbb lakás lelakott volt. Nem volt mit tenni, ide igyekeztem beilleszkedni. Megismertünk itt értékes és különös embereket, de abszolút antiszociális lakókat is. Az előbbiek sorába tartozott Vass Ferencné, Katika, másodunokanővérem. Lakása a könyvektől roskadozó polcrendszer volt. A dohányzóasztalon – amely mellett sokat �28 SALGÓTARJÁN 100 beszélgettünk — mindig egy-egy nyitott könyv és keresztrejtvény-füzet hevert. Katika kedvenc írója Wass Albert volt. Az alig néhány felsőfokú végzettségű lakó egyike, Sóvári László, régi kollégám a lakóház felszereltségével, szolgáltatásaival (lift, telefon, porta stb.) elégedett volt. Ám zavarta és bosszantotta, hogy egyesek az elemi együttélés szabályait sem tartják be. A garzonban helyi hírességek is laktak. Az SBTC két egykori futballistájával, Balázs Palival és Menczel Ivánnal, valamint a cigány festő Balogh Balázs Andrással is jó kapcsolatba kerültem. Az ő bemutatásukra itt nem térhetek ki, ahogy a garzonházi tűzesetről is csak röviden szólhatok. A 2003. január 25-én, szombaton este történt garzonházi lakástűzben egy ember meghalt, többen füstmérgezést kaptak és jelentős vagyoni kárt szenvedtek. Fortélyos félelem fészkelte be magát a magasházba. A dráma engem is megviselt, később sem hagyott nyugodni. Készítettem is egy 15 oldal terjedelmű oknyomozó riportot, ami Egy lakástűz anatómiája… címmel meg is jelent a Palócföld 2003/4. számában. Az SVT Tűzhelygyár PC másodhegedűseként A tanácsi munkahelyem megszűnése után szinte biztosra vettem – mondogattam is Erzsikének, miattam ne izguljon –, hogy hamarosan kapok egy jó állásajánlatot. Nem idegeskedtem, inkább fociztam és teniszeztem a barátaimmal, könyvtárba jártam, olvastam, mintha csak szabadságon lettem volna. Még májusban találkoztam Zsidai Istvánnal a piacon, aki a ’70-es években a tanítványom volt. Ez időben pedig a 1980-as évek elejétől újra önálló Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár (SVT) anyagbeszerzője. Pisti elmondta, átalakul a gyár, szakembereket keresnek, a Tűzhegyár PC igazgatóhelyettest is, pályázzam meg az állást. Ezt tettem, el is nyertem. 1991. július 1-jén, hétfőn reggel Bacsa Tivadar, az SVT Tűzhelygyár PC igazgatója fogadott. Bejártuk a munkahelyeket, bemutatott a munkatársaknak. Átadta a „Vezetői munkaszerződést”. Kértem mellé a munkaköri leírást is, de azt csak jóval később – az előbbi szerződés aláírását követően – kaptam kézhez. Ezt Bacsa azzal magyarázta, hogy ezt így szokták (!?). Azt gondoltam, azonnal ott kellene hagynom a céget, ha ilyen a rendszerváltás utáni üzemi demokrácia is. Idézem is a csak később megismert feladataim egyikét: „…biztosítja a jogszabályok, szakmai óvórendszabályok, szabványok és a biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos előírások betartását”, amihez az alapvető vé- �SALGÓTARJÁN 100 29 dőeszközök (kesztyűk, kötények, álarcok stb.) is hiányoztak. Miután azonban a „Vezetői munkaszerződés”-emben az alapbérem 35.000 Ft/hó volt (a pályázatomban igényelt 30.000 Ft/hó helyett), és a második félévre ki volt tűzve a prémiumfeladat is 100 ezer forint értékben, azt gondoltam, hogy ezért a „pénzért” – noha a cég az első blikkre nem konveniál – egy félévet kibírok. A napi munkám – másodhegedűs létemmel ellentétben – „rabszolga típusú” volt. Minden percem betáblázva: vezetői értekezlet, műszakindító megbeszélés, a kilónyi posta áttekintése, válaszlevelek megírása, kimenő ügyiratok szignálása, munkavédelmi ellenőrzés stb. Közvetlen irányításom alá került a műszaki (!) osztály és néhány üzem vezetője is. A munkájukról naprakész információkkal kellett (volna) rendelkeznem, hogy a főnökeimet, akár a „vezér” Gressait is tájékoztassam. Éreztem: másodhegedűsként – e tekintetben – csak fals hangokat foghatok. A fogamat összeszorítva igyekeztem helytállni. Számtalan intézkedést kezdeményeztem. Elkészítettem az üzem törvényes rendjét, a dolgozók védelmét szolgáló szabályozásokat, amelyek elősegítették az üzem hatékonyságát és a dolgozóink védelmét is. T. Németh Laci újságíró, a Tűzhelygyár PC igazgató-helyetteseként bemutatott a CALOR c. üzemi lapban, ahol aztán magam is rendszeresen publikáltam. A kínzó felelősségtudat mellett sok szép élményben és elismerésben volt részem. Jó volt beköltözni az új épületben lévő irodámba. Az aulában emléktáblát avattunk az 1956. december 8-ai sortűz gyári áldozatainak emlékére. Ugyanitt kiállításokat, termékbemutatókat rendeztünk. Kirándulások, kihelyezett vezetői értekezletek szolgálták a „csapatépítést”. Sok jó szakembert ismertem meg a gyárban, noha itt nem sorolhatom őket. Jó szívvel emlékezem Gressai Sándor vezérigazgatóra, akivel élete végéig baráti kapcsolatban maradtam. Készítettem is évek múltán vele egy életinterjút, ami a Palócföld 2000/1. lapszámában olvasható. A „csúcs” a fizetésem 35 ezer forintról 45 ezer forintra történő felemelése és a 100 ezer forintos prémiumom felvétele volt. Ugyanakkor a feszültségek fokozódtak. A gyárból ki sem tehettem a lábam, kifejezett klausztrofóbia kínozott. A balesetmentes munkavégzés feltételeinek hiánya, a rám háruló felelősség frusztrált. Egy félév után, amikor a munkásvédelem feltételeinek javítására precízen kidolgozott terveimet elvetették, egészen elkeseredtem. Egy-egy baleset után – szerencsére halálos nem történt – úgy éreztem, fél lábam a börtönben van. Amikor már nemcsak a páromnak panaszkodtam, de baráti körben is, akkor ez úgy jutott el az APEH megyei igazgatójának, dr. Institórisz �30 SALGÓTARJÁN 100 Andrásné dr. Koma Erzsébetnek a fülébe, hogy elpályázom a gyárból. Megkeresett, és felajánlotta a személyügyi vezetői státuszt. Miután a feltételeket is elmondta, és az írásbeli kikérést is vállalta, megegyeztünk. Az SVT illetékesei sajnálkoztak, de nem gördítettek akadályt a távozásom útjába. A munkámat 500.000 (!) forint jutalommal és egy SVT-jelvénnyel ismerték el és köszönték meg. Nem úgy, mint a megyeházán – 20 év után. Átutazóban az APEH megyei igazgatóságán Az APEH igazgatóját – mint a KSH megyei igazgatóságának munkatársát – még az 1970-es évek elején a megyeházán ismertem meg. Emlékszem, gratuláltam is neki a doktori címéhez. Csodálkoztam, amikor szakterületét ott hagyva a népi ellenőrzés városi vezetője, majd megyei szakszervezeti, később pártbizottsági munkatárs lett. Az már nem lepett meg, hogy innen az APEH megyei igazgatóságának helyettes vezetőjének, majd 1992. január 1-jével igazgatójának nevezték ki. Institóriszné azonnal kvalifikált szakemberek után nézett, így talált rám is. Én pedig a remélt nyugalmam érdekében elvállaltam a személyügyi vezetői státuszt osztályvezetői besorolással, 43 ezer forint alapbérrel és egyéb ígért juttatásokkal. A gyors beilleszkedésem után említésre méltó események nélkül, bürokratikusan „beszabályozottan” teltek a napok. Végeztük az előírt feladatainkat kolléganőmmel, Kovácsné Marikával. A legtöbb feladat rá hárult, amit ő precízen látott el. Rám jószerivel csak a szignó, az értekezleten való részvétel és az információk továbbadása maradt. Ahogy az előző munkahelyemen a nagy felelősség terhelt, úgy itt az üresjárat, az unalom, a kompetenciák hiánya és ugyancsak a bezártság érzése frusztrált. Rövid idő után az járt az eszemben, hogy nem vagyok kihasználva, többre vagyok hivatott, aminek hangot is adtam. Időnként viták és nézeteltérések is adódtak. A kritikai észrevételeimet vezetőim nem fogadták jól. Mert azok szerintük – és ebben igazuk volt – nem szolgálták az igazgatói döntések egyhangú támogatását. Végül egy korábbiakhoz hasonló – de azoknál nagyobb jelentőségűnek beállított – nézeteltérés már indulatokat is kiváltott. A vezetői megbeszélésen – az előzményekkel együtt – beláttuk, jobb lesz, ha közös megegyezéssel elválnak az útjaink. Így is történt… Menedzserképzésben mesterkedve Ezek után megfogadtam: többé nem hallgatok szirénhangokra, jobban megfontolom, hogy milyen munkát vállalok, és kivel dolgozom együtt. �SALGÓTARJÁN 100 31 Nehezen viseltem, hogy az utóbbi munkahelyeimen a szaktudásomat, az önálló munkavégzőképességemet, az elemző- és íráskészségemet nem használták ki. Nem találtak befogadásra a kritikáim és az észrevételeim, nem valósultak meg a javaslataim. Önállóságra, alkotó munkára, szabad szellemi foglalkozásra vágytam. Ám ekkor a városban a munkanélküliség már csúcsra járt. Biztonsági okokból is regisztráltattam magam a munkaügyi központban, ahol a régi tanítványaim egyike (már megint!) megsúgta, hogy hamarosan indul a környezetvédelmi menedzserképzés. Úgy döntöttem, hogy ezt a korszerű kurzust vállalom, addig pedig – ha csak közben nem lesz valami egészen kitűnő lehetőség – kipihenem és kondicionálom magam. Ami mind nagyon „bejött”. A közgazdasági egyetem (a volt „alma mater”) és a TIT megyei szervezete által indított, a munkaügyi központ által finanszírozott környezeti menedzserképzés (havi járandósággal) minden igényemet kielégítette. Újszerű, nívós és érdekes volt, egyes tantárgyakba (döntéselmélet, környezeti menedzsment és -auditálás) élvezettel ástam bele magam. Az előadók egyike volt egyetemi hallgatótársam, dr. Kerekes Sándor docens, akivel egykor a kollégiumban is együtt laktunk. Most meg jókat beszélgettünk, nosztalgiáztunk. Tanulnom, készülnöm – már a három diplomás képzettségemmel, vizsgarutinommal – alig kellett. Érdekes egy évi „mesterkedés” után A köztisztaság mint önkormányzati feladat – kiemelten Salgótarján hulladékkezelésének helyzetére és feladataira címmel elkészítettem a szakdolgozatomat, majd az államvizsgáimat is letettem, és a környezeti menedzser másoddiplomámat kitűnő minősítéssel abszolváltam. Miközben – egy év alatt – kipihentem magam, sportolásra és olvasásra is jutott időm. Mintha nem is környezeti képzésben, hanem orvos által felírt környezetváltozásban vettem volna részt. Alighogy megjelent a megyei újságban is a nevünk – mint diplomás környezetvédelmi menedzsereké – csörgött a telefonom. „A környezetvédelem mentalitás is” Felvettem, és dr. Kecskeméti Sándor, régi jó ismerősöm rekedtes hangját hallottam. Aki gratulált, majd a szokásos élcelődő modorában így folytatta: − Ha a friss diplomás „környezetvédő kollégának” nem derogál beszélgetni velem, akkor várom az irodámban. Az ő stílusában válaszoltam: − Éppen egy cégvezetővel tárgyalok, de dr. Kecskeméti „környezetvédő kollégát” is szívesen meglátogatom néhány nap múlva. Ugyanis addig még volt dolgom: „számlaképessé” kellett tenni magam, amit az APEH- �32 SALGÓTARJÁN 100 nél soron kívül, ennyi protekcióm maradt, abszolváltam is. Így is felkészülve mentem Sanyi bátyámhoz (én így hívtam őt), aki hellyel kínált, majd egy üveg viszkit és egy üveg ágyaspálinkát is kitett az asztalra. – Melyiket isszuk meg először? − kérdezte. – A jobbikat vagy az erősebbet – válaszoltam, mert már ismertem a humorát. Mindkét üveggel ugyan nem ittuk meg, de „alkukészebben” tárgyaltunk, meg is egyeztünk. Megállapodásunk – egyelőre mint gentleman’s agreement – úgy szólt, hogy részt veszek az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Egyesülés (később Központ) projektjeinek kidolgozásában eseti megbízás alapján. Sanyi vázolta várható feladataimat és a „kompenzáció” (megbízási díj, jutalék stb.) lehetőségeit. A feladatok között szerepelt pályázatfigyelés és pályázatírás, környezeti állapotfelmérés, auditálás, interjúk és kiadványok készítése, előadások, beszédek és újságcikkek írása. Itt nem sorolhatom azokat a munkákat, amelyekben részt vettem, de ma is emlékszem az elsőre és az utolsóra is. Az előbbi a kommunális hulladék tömörítését szolgáló technológiai eljárás végső fázisa, az eljárásról szóló előadások anyagának elkészítése volt, még 1995-ben. Az utolsó pedig a Zagyva-stratégia, 2013 körül, amiben sok munka volt és még több lehetőség maradt. Ugyanis dr. Kecskeméti a különböző – jobbára civil – szervezetekkel való együttműködési megállapodásokat köttette nyakrafőre. Amit én régi rossz, szocialista gyakorlatnak tartottam, amiért Sanyi bátyám megsértődött. (Nem csoda: „régi balos” volt…) Javasoltam, hogy inkább a Zagyva-menti települések polgármestereivel tárgyaljunk, hogy a stratégiát mielőbb tervekre, majd „aprópénzre” válthassuk. Ezt nem ellenezte, de nem is szorgalmazta, amit én rosszul viseltem. Amíg a korábbi munkaszerződéseinket jobbára realizáltuk, ebben nem léptünk előre. Végül ez is hozzájárult munkakapcsolatunk eliminálódásához, majd megszűnéséhez a 2010-es évek közepén. Dr. Kecskeméi Sándor 2021-ben elhunyt. Emlékére ajánlom a vele készített egyik interjúmat a Palócföld 2005/1. számában. Ekkor mondta nekem, több variációban is, hogy a „környezetvédelem mentalitás is”. Ma ez a mentalitás, sajnos, még mindig nem része a helyi társadalomnak. Pedig sokat tettél érte – nyugodj békében, Sanyi bátyám! Szakmai vállal(koz)ások, „műhelymunkák” A fenti vállal(koz)ásaimmal régi vágyam teljesült: senki nem utasíthatott, én oszthattam be az időmet. Akkor ültem az íróasztalomhoz, és dolgoztam a számítógépemen, amikor akartam. Ekkoriban már hasonló fel- �SALGÓTARJÁN 100 33 tételek között rendre kaptam más megbízásokat, kedvemre való munkákat, városi „projektekben” való közreműködésre, elemzői, szak- és közírói munkákra. Grátisz is vállaltam munkát, amikor úgy véltem, hasznára lehetek szűkebb pátriámnak. Alább mindkét „műfajból” csak néhány példát említhetek. Még 1993-ban elvállaltam Czine Béla – aki 1990−1994 között városi képviselő is volt – vállalkozásainak ügyvitelét. Közben nem győztem merész ötleteit visszafogni. Salgótarjánból történt elköltözéséig jól tudtunk együttműködni. Remélem, az elíziumi mezőkön minden terve megvalósul. Még a ’90-es évek közepén keresett meg egykori hatvani iskolatársam, dr. Kasza Sándor. Beszélt kiadói terveiről, és ezek egyikeként felkért, hogy írjam meg a megyei kézikönyv gazdasági fejezetét, amit vállaltam is. A vaskos kötet – több kitűnő kollégám közreműködésével – hamarosan meg is jelent. (Nógrád Megye Kézikönyve, CEBA Kiadó, 1996) Az ezredfordulón az egyik volt munkaügyes munkatársam hívott fel, hogy jubileumi kiadványt készítenének, írójaként, szerkesztőjeként rám gondoltak. Tamás Ildikó igazgató ajánlatát örömmel fogadtam, a kiadvány – két kolléganője segítségével – határidőben elkészült. (Tíz év a munkaerőpiacon. A Nógrád Megyei Munkaügyi Központ jubileumi kiadványa, Salgótarján, 2001) Szívesen tettem eleget Szántó Zoltán volt tanácsi kollégám kérésének, hogy vegyek részt az innovációs stratégia készítésében. A vállalt – elemzői, írói, szerkesztői stb. – feladataimat sikeresen teljesítettem. (Nógrád megye innovációs stratégiája. Nógrád Megyei Területfejlesztési Ügynökség Kht. Salgótarján, 2005) Egy alkalommal dr. Szvircsek Ferenc, a megyei múzeumi szervezet igazgatóhelyettese kért meg, hogy készítsem el a készülő kiadványuk statisztikai táblarendszerét. Vállaltam, megcsináltam. (Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet, Salgótarján, 2005) 2006 tavaszán Puszta Béla polgármester megbízott egy városi kiadvány elkészítésével. Megírtam, megszerkesztettem, megjelent. (Egy évtized Salgótarján város gazdasági, társadalmi életében. Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzatának tájékoztató kiadványa. Salgótarján, 2006.) Az egyik városi közgyűlés szünetében szólított meg Czene Gyula, a testület tagja, a Dolinkáért Egyesület elnöke, hogy írjam meg a kedvelt kirándulóhely történetét egy kiadványban is. Segítségével tető alá is hoztuk a kis kötetet. (A Dolinka krónikája. Kiáltás Salgótarján ritka természeti kincséért. Dolinkáért Egyesület, Salgótarján, 2006) �34 SALGÓTARJÁN 100 Két tanulmány megírására is megbízást kaptam 2009-ben. Örömteli munka volt. (Nógrád-Novohrád értékei. Tanulmányok a Neogradiensis Eurorégió kulturális, történelmi és természeti értékeiről. Nógrádi Fejlesztési Ügynökség Nonprofit Kht. Salgótarján, 2010) A megyei területfejlesztési koncepció részeként megbízást kaptam a Nógrád megye gazdaságának helyzetét elemző és bemutató fejezet elkészítésére. A koncepció helyzetfeltáró része a további munka alapját képezte. (Nógrád Megye Területfejlesztési Koncepciója 2014−2020. Helyzetértékelés. Nógrád Megye Önkormányzata.) A 2010-es évek közepén két kötet – Az üveggyártás Nógrád megyében, illetve a Salgótarjáni kálvária című – is kikerült a kezem alól, a Nógrád, a varázslatos világ c. kiskönyvtársorozat egy-egy darabjaként. (Nógrád Megye Önkormányzata, Salgótarján, é.n.) A vírusjárvány idején kényszerűségből bevezetett home office nyomán jutott eszembe, hogy a fentebb csak példaként említett vállal(koz)ásaimat én már korábban az „otthoni hivatalomban” végeztem az újság- és közírói munkámmal együtt, amelyről alább írok röviden. Újság- és közírói munkásságom morzsái Hosszú időre kell visszatekintenem. Hiszen az első két szakírásom még 1969-ben, a budapesti munkahelyem Vasút c. szaklapjában jelent meg. A tovább szakcikkeim már a Nógrád c. napilapban láttak napvilágot az 1970es és 1980-as években. A Nógrád Megyei Hírlapban pedig 1996-tól – ez időtől számíthatom magam külsős újságírónak – kipróbáltam magam az újságírói műfajok csaknem mindegyikében. A kedvencem jó ideig a jegyzet volt. Aztán más műfajokban is egyre több cikkem jelent meg. Értekeztem a gazdaságról, a helyi társadalomról, az életkörülményekről, a foglalkoztatottságról, a munkanélküliségről, a szegénységről, egyes rétegek, így az értelmiség, a nők, a nyugdíjasok és az ifjúság helyzetéről, a tudomány és a kultúra áldásairól. Írtam az élet szépségéről, színéről és fonákjáról, középpontjában az emberről és szűkebb-tágabb környezetéről. Ennek egyik szintézise az a gyűjteményes kötet, amely Ember és környezete – Válogatás az elmúlt két évtized írásaiból cím alatt jelent meg. (Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Salgótarján, 2007) Praznovszky Miklós kitűnő alkotótársam a múlt évben elkészítette a bibliográfiámat, amit itt is köszönök neki. Mint írja, nem teljes körű a gyűjtése, de az én saját leltárammal együtt (és némi „kerekítéssel”) jó támpont írói munkásságom adatszerű jellemzésre. Ezek szerint a Nógrád Megyei Hírlap- �SALGÓTARJÁN 100 35 ban 900, a Palócföld folyóiratban és a Tarjáni Városlakó Magazinban 60-60 írásom jelet meg, míg a Nagy Iván Honismereti Pályázaton 20 díjazott pályázati dolgozattal jeleskedtem. Napvilágot látott 8 önállóan és 8 társszerzővel írt könyvem, mintegy félszáz tanulmányom, pályaművem. Több írásom jelent meg további megyei és országos folyóiratokban, lapokban. Egy teljesség igénye nélküli címlista. „Helyiek”: Börzsönyi Helikon, Fórum, Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve, Nógrádi Szemle. „Országosak”: Comitatus Önkormányzati Szemle, Észak-magyarországi Stratégiai Füzetek, Forrás, Honismeret, Jegyző és Közigazgatás, Magyar Közigazgatás, Munkaügyi Szemle, Népi Ellenőrzés, Területi Statisztika. Alább külön megemlítem két helyi kedvenc lapomat és az ezekben megjelent néhány írásomat. A Bobál Gyula és írótársai által 1954-ben alapított Palócföld irodalmi, művészeti, közéleti folyóiratban az 1980-as évektől publikálok rendszeresen. Több főszerkesztőjével kollegiális vagy baráti kapcsolatban álltam. Egyikük, dr. Praznovszky Mihály inspirálására, dr. Csongrády Béla bábáskodásával 50 év a Palócföld életéből – Egy folyóirat Nógrád történelmében címmel elkészítettem a folyóirat monográfiáját is. (Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet. Salgótarján, 2008) 2016-ban dr. Gréczi-Zsoldos Enikő került a lap élére. Főszerkesztői munkája és szellemisége nyomán a lap a legjobb régi-új arcát mutatja meg. „A helyi értékek, tradíciók fundamentumára épült Palócföld folyóirat egyfajta szellemi útlevél volt mindig, mellyel a mindenkori magyar kultúra útját járhatta. Mindannyiunknak, akik az úton járunk, feladatunk, hogy vallomást tegyünk erről az üzenetről” – írta többek között a főszerkesztői beköszöntőjében. S immár hét éve ez történik. Sok kitűnő szerzőtársammal együtt magam is szívesen írok „vallomásokat”. Ezek közül itt csak kettőt említek. A 2021/3. lapszámban jelent meg A kultúra és közélet salgótarjáni reprezentánsa – A 80 éves dr. Csongrády Béla köszöntése c. laudációm. A 2022/1. számban látott napvilágot Dr. Fancsik János, Salgótarján polihisztora 90 éves c. hasonló műfajú írásom. Amíg a Palócföldben az interjúkat, úgy a másik kedvencemben, a Tarjáni Városlakó Magazinban a riportokat preferáltam. Többek között a csaknem húsz sikeres salgótarjáni vállalkozóval készített riportomra különösen büszke vagyok. A Közéletről és kultúráról Salgótarjánban alcímet viselő lapot 2006-ban néhai Ercsényi Ferenc alapította, főszerkesztője Vaskor István volt, akitől 2007 közepén Balás Róbert vette át a felelős tisztet. Néhány év cezúra után, 2015-től a Nógrád-Info Bt. – Losonczi Tamás tulajdonos vezetésével – hívta életre újra a lapot, és ekkor én is a szer- �36 SALGÓTARJÁN 100 kesztőbizottság tagja lettem. A főszerkesztő Balás Róbert maradt. Az új folyam őrizte jó hagyományait, de színesebb lett – fekete-fehérben is. A múlt évben már a 35. száma jelent meg. Sajnos Losonczi Tamás 2021-ben váratlanul elhunyt. A magazin 2022-ben még elnyerte a Bobál Gyula Díjat, de e sorok írásakor nincs tudomásom a folytatásról. Aggódom miatta. Városunk utóbbi 30 évéről – dióhéjban S ha már egykori „jöttmentként” kitartottam és maradtam városunkban a rendszerváltás utáni „rendszertelenségben” is, alább leírom röviden azt is, hogyan látom én Salgótarján utóbbi három évtizedét. Városunk első önkormányzatában – ahogy utaltam rá – a pártharcok, a polgármesterváltás, a piacgazdasági ismeretek hiánya az országos tendenciákhoz képest jelentős fáziskésést okoztak. A város hajója lemaradt az országos befektetési hullámról. A munkanélküliség elszabadult, a mai napig is feszültségekkel terheli a várost és lakóit. A hosszú időre „jegelt” városfejlesztés után a 2010-es években megindult a belső városrekonstrukció. Bár sürgető a külső városrészek fejlesztése is, a megvalósítás várat magára. Ezért napjainkban is jellemző a mozaikváros-lét, az identitástudat nélkül létező, szegregált lakosságával. Látható a természeti és az épített környezet fizikai és esztétikai romlása, a zöld területek szűkössége, a lelakott lakásállomány. S vannak társadalmi válságjelek. A fogyó és elöregedő népesség, a lehangoló szerkezeti összetétel, a fiatalok elvándorlása, az értelmiség elidegenedése, a városlakók egy részének közömbössége és igénytelensége. Mindezekkel szinkronban a város kulturális élete sokrétű, gazdag és színes. Igaz, erőltetetten rendezvénycentrikus, miközben egyes intézményi funkciók ellátása forrásért kiált. A városi kultúra beszűkülni tűnik a kulturális ágazatba, holott a gazdaság és a társadalom valamennyi szférájában hatnia kellene. Fontos lenne többek között a felsőoktatás és a kreatív ipar feltételeinek megteremtése, az intellektuális javakhoz való hozzáférés szélesítése, a vállalkozási készség és a versenyképesség növelése, a befektetés-ösztönzés segítése. Némi bizakodásra ad okot, hogy egyes – általam az imént is említett – célkitűzések Salgótarján város programjaiban és fejlesztési elképzeléseiben is megjelennek. Ezek maradéktalan végrehajtása minimum feltétele annak, hogy Salgótarján a megyei jogú városok mezőnyében még versenyben maradjon. Mindez az összes érintett városi szereplő részvételét, az önkormányzat, a közösségi és a magánszektor, a gazdasági vállalkozá- �SALGÓTARJÁN 100 37 sok, a civil szervezetek és a városlakók széleskörű összefogását is sürgetően követeli. Személyes élmények, családi örömök S természetesen csak morzsák a fenti közcímben említettek közül is, jóval a 2004-ben bekövetkezett nyugdíjazásom utáni időkből. Néhány emlékezetesebb esemény, a naplómból kiragadva: 2009. január 29., csütörtök. A kinti hideg idő ellenére szívmelengető nap volt. Ritkán fordul elő, hogy egy szerző két új könyve egyszerre kerül a közönség elé. Velem ez történt a megyei könyvtárban, amikor dr. Csongrády Béla értő közreműködésével a Kálvária kálváriája és az 50 év a Palócföld életéből c. könyvemet is bemutattuk. 2010. május 26., szerda. Újból lakástulajdonos lettem. A Rákóczi út 39. I/2. 55 m2-es lakást megörököltem, miután egy másik jogosult részét kivásároltam. A garzonházból kiköltöztem, az új lakásomat pedig felújítottuk, hamarosan be is laktuk. A szomszédokban jó emberekre, barátokra is találtunk, otthonunkat azóta is a béke szigetének tartjuk. 2011. december 14., szerda. Két éve két könyvemet mutattuk be egy rendezvényen, ezen a napon pedig két oklevelet és díjat is kaptam egy ünnepségen. A Dornyay Béla Múzeum 2011. évi Nagy Iván Honismereti Pályázatán a szakértő bíráló és a zsűri egyik dolgozatomat I., a másikat III. díjjal honorálta. 2012. szeptember 18., kedd. A fiúk kicsit pocakosak, a lányok sem nádszál karcsúak. A szemekben kevesebb a tűz, több az elfogadás. Kell néhány pohár ital, amíg oldódik az osztályközösség. Ki-ki felidézi az „ártatlanság korát”. A szavunk, a mimikánk, a lelkünk a régi. Már tudjuk, mi működik és mi nem. Ez volt az 50 érettségi találkozónk, Hatvanban a Bajza József Gimnáziumban, illetve a Várkert Vendéglőben. Az 1962ben 41 érettségiző diákból 17 örült, hogy jelen lehetett. 2016. szeptember 17., szombat. Délelőtt vigasztalannak tűnő eső fogadott Balassagyarmaton, de délután ragyogóan fényes nap kerekedett ki számomra. Ekkor vettem át ugyanis – nagyon szép ünnepségen – a Nógrád Megyéért Díjat. Amit többek között „Nógrád megye gazdaságának fellendítése, társadalmának felemelése, kultúrájának gazdagítása, a megye bemutatása és elismertetése, a nógrádi identitás erősítése érdekében végzett” munkámmal érdemeltem ki. 2017. június 7, szerda. A megyei könyvtárban átadták a Balassi Bálint Megyei Könyvtár által 1995-ben alapított Balassi-díjat és az egyéb elisme- �38 SALGÓTARJÁN 100 réseket. A Balassi-díj Kuratóriuma „magas színvonalú” munkám elismeréseként Kulturális tevékenységért díjat adományozott részemre, amit Fekete Zsolt polgármestertől vettem át. 2018. szeptember 27, csütörtök. Aranydiploma átvétele a budapesti Corvinus Egyetemen. Ünnepélyes külsőségek között került megrendezésre a Corvinus Egyetem aulájában a diplomaátadó ünnepség. Dr. Lánczi András rektor mondott ünnepi köszöntőt. Aztán személyesen gratulált, kezet fogtunk, és asszisztensei átadták a Corvinus díszoklevelet és jelvényt, valamint az autentikus Jubileumi Évkönyvet. Részlet a díszoklevél szövegéből: „BUDAPESTI CORVINUS EGYETEM Dr. Baráthi Ottó okleveles közgazdának ÖTVEN éven át kifejtett szakmai tevékenységét elismerjük. Ennek bizonyságául állítottuk ki ezt az ARANYOKLEVELET…” Dr. Lánczi András rektor Dr. Baráthi Ottó 2019. április 7., vasárnap. A 75. születésnapom megünneplése, családi körben, úgy, mint a legtöbbször. Ebben a korban már van mire szerénynek lennie az ünnepeltnek. A legfontosabb a jó egészség, a derűs kedélyállapot és a szellemi képességek fenntartása, a család óvó-védő szeretete. Mindez ezen a napon is megvolt nekem, lélekemelő és erőt adó módon. S ha már említettem a családi kört, akkor szívesen szólok szeretteimről is. Sőt büszkén, mert szép családom van, amelynek egyetlen külön ismérve, unikuma is van: számomra ők a világon a legfontosabb és a legjobban szeretett emberek, kicsik és nagyok. A házasságomból van egy régen önálló életet élő nagy fiam, Zsolt, és egy szép családdal rendelkező, aranyos kislányom, Évike. Aki már nem is olyan kicsi, hiszen jogászdoktorként egy budapesti központi hivatalban helyettes főosztályvezető, egyben feleség és édesanya. Két gyönyörű gimnazista lányuk a szemük fénye, akik egyben a mi kedvenceink is, és akiknek köszönhetően értékesebb és színesebb az életünk. Az immár 33 éves párkapcsolatom fő jellemzője a békés, kiegyensúlyozott és harmonikus élet, amelyben a páromé, Erzsikéé a főszerep, amennyiben ő vezeti a háztartást, gondoskodik rólunk, és biztosítja az „édes otthon” miliőjét, aki még első lektorként is segíti a mun- �SALGÓTARJÁN 100 39 kámat. A lánya, Ildike, a mi őrangyalunk, aki közellétével és állandó gondoskodásával a biztonságot is jelenti nekünk. Reményteljes epilógus Nos, így élek én mostanában, amikor többek között örömmel írom és szerkesztem a visszaemlékezéseimet. Amely(ek)ből majd szeretnék egy helytörténeti könyvet, korlenyomatot készíteni, jó esetben megjelentetni. Reményeim szerint a 80. születésnapom környékén. Csakhogy én is átadhassak valami maradandó ajándékot szeretteimnek. Köztük a városomnak is. Ahhoz, hogy a memoár anyaga elkészüljön, már kétség sem férhet, hiszen mintegy 2/3-a már itt van a számítógépem memóriájában, és egy külső tárolóban elmentve. Ám hogy kézzelfogható kiadvány legyen belőle, hogy egy nyomtatott kötet is megjelenhessen, ahhoz még szponzorok szükségeltetnek. Előre is köszönöm szépen, hogy lesznek, akik segítik majd megvalósítani az utóbbi elképzelésemet. Zárógondolatként a további terveimről, elképzeléseimről, amelyekből – csakhogy a megmaradt optimizmusomat igazoljam – van még több is, de ezek megvalósítása 78 éves koromban már nem létkérdés. Amiben reménykedem, az már inkább. Legalábbis számomra. Ez pedig az, hogy a memoárkötetem megjelenése után is létezzek, éljek még egy jó ideig; a koromhoz képest egészségben, családtagjaim támogatását és szeretetét is élvezve. Ehhez nem lesz szükségem szponzorokra. Ezt a Mindenható majd elrendezi. Ezért is a lelki békém – penetráns politika ide vagy oda – háboríthatatlan. (Folytatása következik.) �IN MEMORIAM 40 ÁDÁM TAMÁS A vers az irodalom kamarazenéje Az egyik utolsó interjú Görgey Gábor íróval Görgey Gábor, születési nevén Görgey Arthur (Budapest, 1929. november 22. – Solymár, 2022. április 11.) Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító, dramaturg, rendező. 2002 és 2003 között a nemzeti kulturális örökség minisztere. A Görgey család leszármazottjaként született, 1929-ben. Édesapja Görgey György, édesanyja Péchy Zsófia. Második felesége Iván Ildikó operaénekesnő volt. Egy lánygyermek édesapja (Anna, 1965). Solymáron élt. 1948-ban felvették a Pázmány Péter Tudományegyetem német–angol szakára, de 1949-ben félbe kellett szakítania tanulmányait. 1950-ben került a színházi élet közelébe, amikor a Nemzeti Színháznál dolgozott. 1951-ben származása miatt kitelepítették, csak 1954-ben térhetett vissza Budapestre. Egy évig a Római Katolikus Hittudományi Akadémia hallgatója volt. 1955-ig hivatalsegédként dolgozott, majd 1956-ig üzemi színjátszó csoportok rendezőjeként. �IN MEMORIAM 41 1959-ben a Magyar Nemzet munkatársa lett, a lapnál 1994-ig dolgozott. Eközben 1964–1972 között a Pannónia Filmstúdió dramaturgja és 1982–1988 között a Szegedi Nemzeti Színház irodalmi vezetője volt. Többször rendezett a Madách Színházban is. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja. 1992–1998 között a Magyar Írószövetség elnökségi tagjaként tevékenykedett. 1994ben a Magyar Televízió művészeti vezetőjévé nevezték ki, pozícióját 1996-ig viselte. Szintén 1994-ben a Magyar PEN Club alelnökévé, 2001ben elnökévé választotta. Tisztségét 2010-ig viselte. Közben, 2000-ben a Bibó István Közéleti Társaság alelnöke is lett. 2002-ben Medgyessy Péter akkori kijelölt miniszterelnök felkérte kormányában a Nemzeti Kulturális Örökség miniszteri posztjának betöltésére. Miniszteri esküjét 2002. május 27-én tette le. 2003-ban, az első kormányátalakítás során távozott pozíciójából. 2004-ig a miniszterelnök kulturális főtanácsadójaként tevékenykedett. 2006-ban az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje volt. A Fehér Klára Irodalmi Díj és a Pethó Sándor-díj kuratóriumának tagja volt. Első verseskötete Füst és fény címmel jelent meg 1956-ban, a következő 1963-ban, Délkör címmel. Első drámája, a Komámasszony, hol a stukker? nagy sikerrel szerepelt a hazai színházakban, az Amerikai Egyesült Államokban is bemutatták. Több műve önéletrajzi ihletésű, ilyen a Galopp a Vérmezőn című drámája is, amelyben kitelepítési élményeit dolgozza fel. Regényírói munkássága is jelentős, Adria szirénje című regényéért kapta meg a 2000-es Év Könyve-díjat. Díjai, elismerései: Robert Graves-díj, József Attila-díj, Déry Tibor-díj, Művészeti Alap irodalmi díja, Év Könyve-díj, Nemes Nagy Ágnes-díj, Aranytoll, Kossuth-díj, Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje Csillaggal, Szép Ernő-jutalom, Príma Primissima díj. *** Kell-e mondanunk, mit jelent a magyar történelemben a Görgey név? És kell-e bemutatnunk Görgey Gábort? Az írót, a költőt, a rendezőt, a dramaturgot, a publicistát, a kulturális minisztert, a műfordítót. Egy interjú keretein belül reménytelen vállalkozás. El is tekintenénk most ettől. Inkább olyan dolgokra koncentrálnánk, amelyek nem annyira közismertek. Szomorú aktualitást ad az interjúnak, hogy időközben Görgey Gábor meghalt, egyik utolsó interjúját a Palócföldnek adta. �42 IN MEMORIAM Már gyerekként is rímeket faragott? Nem tartoztam a versfaragó kamaszok közé, de mindig filosz szerettem volna lenni. Német-angol szakra jártam az egyetemen, mindaddig, amíg ki nem rúgtak. Felvettek a legendás Eötvös Kollégiumba a Rákosi-puccs évében, de ott is elkezdődött az osztályharcos korszak, a politikai igazodás gusztustalan tülekedése, úgyhogy visszavontam a jelentkezésemet. Mikor közölték az első munkáját? Első versem a Sík Sándor főszerkesztette Vigíliában jelent meg, 1948ban, akkor érettségiztem. Recenziókat is írtam. A vers címe? Hazafelé. Egyik kötetemben sincs benne, hosszú ideig nem is volt meg. Nemrégiben sikerült előhalásznom a Széchényi könyvtárból a verset, amelyet egy Fischer Anni-koncert ihletett. A kor hangulata késztette arra, hogy nevet cseréljen? Sík Sándor, ez a csodálatos ember, Radnóti Miklós atyamestere mondta nekem: − Édes fiam, ha netán író lesz belőled, változtasd meg a neved, mert a Görgey Arthur név már foglalt a magyar történelemben. Így lettem Gábor. Az első publikáció után elég későn, ’56-ban jött ki az első verseskötete, a Füst és fény. Hányódtam az egyetemi kirúgásom után, statisztáltam a Nemzeti Színházban, filmekben, majdan 1951-ben kitelepítettek a szüleimmel együtt. Végül 1953-ban, a Nagy Imre-kormány alatt váltam újra félszabad emberré. Elkezdtem visszaszivárogni az irodalomba, megjelent egy-két versem, de főleg fordítottam. Aztán letettem a színjátszó-rendezői vizsgát, gyárakban vezettem színjátszó csoportokat. Közben összeállt egy vékonyka kötetre való anyag, és megjelent a Füst és fény. Amilyen „szerencsém” volt, 1956 októberében nem keltett nagy feltűnést. És újabb hét évet kellett várni a Délkör című könyvére. Mindig kevés verset írtam. Én a verset az irodalom kamarazenéjének tartom. Csak azt írtam meg versben, ami más műfajba nem való. Barátom és mesterem, Pilinszky János is ebben élt, hogy csak a sűrítményből legyen vers. Hihetetlen, mennyi műfajban alkot! Versek, novellák, regények, színművek, tárcák, filmek, hangjátékok. �IN MEMORIAM 43 Tudatosan törekedtem erre. Nagyon sokáig „tanultam” drámát írni. Régtől vágytam rá, de csak harmincöt évesen írtam meg az első egyfelvonásosomat. Még később, ötvenöt évesen kezdtem el regényt írni. Hosszú időn keresztül készültem a különböző műfajokra. Csak amikor biztos voltam a dolgomban, akkor vágtam bele. Borzasztóan fontosnak tartom, hogy minden a maga műfajába kerüljön. Mikor dől el, hogy egy mű vers, tárca vagy éppen regény lesz? Nálam a gondolat megszületésekor eldől a dolog. Hogy telik egy napja? Reggel egy kávé, némi torna, és vár az íróasztal. Akkor érzem jól magam, ha legalább délig írok. Ha csak egy nem jól megformált kisebb szöveget rendbe teszek, már egész nap jó a közérzetem. Minden áldott nap dolgozni kell! Habár mostanában már nehéz, nagyon rossz a szemem, alig látom a betűket. Hogy jön akkor ide a miniszterség? Minek vállal hivatalt egy ismert író? Soha életemben nem vágytam még csak hasonlóra sem. Amikor Medgyessy Péter felkért miniszternek, kétszer nemet mondtam. Hosszú rábeszélések, családi és baráti konzultációk után arra az álláspontra jutottam, hogy az élet megbosszulja, ha az ember egy fantasztikus labdát nem fogad el. Magyar írót ritkán ér ilyen elismerés. Egy évre elvállaltam. Épp ezért nagyon keményen dolgoztam, sokat akartam végezni. Rögvest a támadások kereszttüzébe került. Számított erre? Az ellenzék össztüzét bekalkuláltam, ennek ellenére meglepett a mérhetetlen indulat, amivel fogadtak engem. De ami igazán váratlanul ért, az a saját oldalon, a polgári baloldali sajtó enyhén szólva barátságtalan hangja velem szemben. Semmi támogatást nem kaptam, sőt gyakran átvették az ellenzék rágalmait. Nagy csalódás volt. És persze belecsöppent a barikádharcok közepébe. Valóban, akkor zajlott a Nemzeti Színház körüli csetepaté, az operaházi csata, és folytathatnám. Ám látványos sikereket is elért. Létrehoztam a filmtörvényt, elkezdtem a színházi törvény előkészítését. A filmtörvényért máig hálás nekem a szakma, ám a színházi törvény mostanáig nem készült el. Tető alá hoztam az angliai magyar Magic évet, vitalizáltam a múzeumokat, azóta létezik múzeumok éjszakája, siker és �44 IN MEMORIAM pezsgő élet a múzeumokban. A színházak állami támogatását hetven százalékkal emeltem. Az összes magyar zenekar állami támogatása száz százalékkal nőtt. Jólesett, hogy amikor lemondtam, a múzeumigazgatók, a zenekarok ünnepélyesen elbúcsúztattak, megköszönték a munkám. Annyi díjat kapott, mint égen a csillag. Fontosak önnek az elismerések? Lehet sorrendet felállítani? Aki azt mondja, nem érdekli az elismerés, az hazudik. Vannak fontos és kevésbé fontos díjak, de végül ez is visszajelzése annak, hogy nem hiába dolgozik az ember. Színház. A sok bemutató közül talán máig a legnagyobb siker a Komámasszony, hol a stukker? Ez az első egészestés darabom, 1966-ban írtam. Ifjúságom édes madara. Közel ötven produkció született itthon és világszerte, és még soha nem bukott meg. A Bulvár című darabját az Újpesti Színházban mutatták be. Ez nem új mű, de aktuális, nem öregedett meg. Kecskeméten, 1980-ban volt az ősbemutató. Fényes Szabolcs írta hozzá a zenét. Azóta nem játszották, nagy örömömre Újpest megkeresett, hogy rendezzem meg, bemutatnák a Bulvárt. Élveztem a rendezői munkát. Kitűnő gárdát sikerült összehozni. Átírta a komédiát? Nem nyúltam hozzá. Pontosan az érdekelt, hogy amit a hetvenes évek fél-történelméről megfogalmaztam, mennyire hat, érvényes ma. Számít a közeg? Az, hogy hol mutatják be a művet? Természetesen számít, de engem kevéssé érdekel a színházi guruk hierarchiája. �KÉPZŐMŰVÉSZET 45 CSERNÁK EDIT Botos Zoltán kiállításához1 Sok szeretettel köszöntöm az egybegyűlteket, elsősorban az alkotót, Botos Zoltánt. Egy idézettel szeretném indítani a beszédemet, valószínűleg, sokunk számára ismerős a szövegrészlet, hiszen mindannyiunknak kötelező olvasmány volt egykor. Azonban az előfordulhat, hogy általános iskolásként nem ez a részlet ragadott meg bennünket… „Milyen szerencse az emberiségre ez a Jézus, ez az isten, aki ember volt. Az Istenről nem tudom, milyen, a Jézusról tudom. A Jézus ösmerősöm, és mindenkinek ösmerőse. Tudom, mit csinált, tudom, hogy gondolkozott, még az arcát is ösmerem. Nem az tölti el lelkemet megnyugvással, hogy ő uram nekem, de az, hogy ismerősöm. Kétezer évnek előtte élt ezen a földön egy ismerősöm, milyen világokat összekapcsoló gondolat! Az akkori emberekből és az utánok valókból is por lett, a porból fű lett, a fűből tudja Isten, mi lett, de ő, az én ismerősöm, mindig élt, mindig volt és mindig lesz. Ha elutazom messze, idegen országokba, idegen népek közé, az arcok mások, az állatok is mások, a füvek is mások, az ég is más, minden más, már azt kell hinnem, kietlen, megborzasztó elhagyatottságomban és magányomban, hogy nem is ezen a világon vagyok többé, mikor egyszerre valamely emberlakta telep szélén elémbe bukkan egy kereszt és azon egy sebektől vérző pléhember, az én ismerősöm.” A Szent Péter esernyője című regényből való az idézet, ahol Mikszáth Jézust az ismerősének, egész pontosan az ösmerősének nevezi. Megkönnyebbüléssel tölti el őt, hogy a világon bárhol előbukkanhat egy pléhkereszt, rajta az ismerős alakkal, akiről tudja, hogyan gondolkodott, hogyan élt, akinek ismeri még az arcát is. Most itt is megjelenik a pléhkereszt, és megnyugvást hoz. Úgy tűnik, hogy ez a gondolat ma ugyanúgy érvényes, mint 1895-ben, a regény megírásának idején. Lehetne a kiállítás címe éppen ezért: Ismerőseim. De félreértés ne essék: ez nem az a megközelítés, ahogyan a közösségi oldalakon értelmet kap ez 1 A kiálítás 2022. július 5-én nyílt a nógrádi Megyeháza galériájában. �KÉPZŐMŰVÉSZET 46 a szó, azon a fórumon mára módosult a szó jelentése. Itt, ezen a tárlaton annál sokkal melegebb, barátibb tartalmat jelent. Hiszen most már tudjuk Mikszáthtól, hogy Jézus is lehet az ismerősünk. És mellé még az a rengeteg ember, akivel életünk során találkoztunk, és valamilyen módon nyomot hagytunk egymás életében. Mi határozza meg azt, hogy kit jegyzünk meg találkozásaink során, mely mozzanatok gyakorolnak ránk hatást? Miért felejtünk el egyes embereket, és miért jegyzünk meg olyan erősen másokat? Akiknek ismerjük az arcát, életét, cselekedeteit, azok az ismerőseink. Bizalmat és rokonszenvet érzünk irántuk. Valahogyan így vagyok a Botos Zoltán által megjelenített emberekkel. Úgy érzem, mindegyiküket ismerem, de legalábbis láttam már őket valahol, valamikor. Embertípusok megjelenítői, akiket látunk, ám ő egy kicsit megfordítja a dolgokat, más nézőpontból vizsgálódik. Mire koncentrálunk egy kép előtt álldogálva? Arra, amit a festő szeretne. Úgy, ahogy ő szeretné. Zoli szűrője egészen sajátos: a látvány, a jelenet teljesen közönséges, mondhatni átlagos, nem fest elképesztő eseményeket. Egy meghitt városrészlet, utcakép, egy szép kert részlete. Emberek, akik a nagyvárosokban ugyanúgy megjelennek, mint az apró falvakban. Fókuszálja a figyelmemet egy jelenségre, de egymásnak ellentmondó gondolatokat ébreszt: amit pozitívnak gondolok, itt borzongatóvá válik. Ami félelmetes lehetne, itt boldogságot sugároz. A nyomasztó derűssé válik, az első pillanatban kedvesnek tűnő pedig a szívünket nehezíti. … Botos Zoltán: A szipuzó fiú tánca �KÉPZŐMŰVÉSZET 47 A feleségét csókoló férj látványa a világ bármely pontján érvényes. Foglalkozás, életkor, társadalmi helyzet – mindez lényegtelen. Egyetlen dolog állandó minden esetben: érezhető benne az asszonyi sértődöttség, a harag, ami a világ minden asszonyát megérintette már Jakutföldtől Afrika déli csücskéig. Azért ismerős, mert valódi. A jelenet azért fontos, mert örök időktől fogva létezik, bolygónk bármely szegletében. És ez valószínűleg így is marad. Emiatt az állandóság miatt illeszkedik az idő folyamába. A pillanatot megelőzi egy másik, valami, ami csak a kép szereplői számára valóság, számunkra ismeretlen, ha az alaphelyzetet át is éltük már valamilyen módon. És bár a csók kedves, mondhatnám, vidám, mégis szomorú a kép. Épp attól, amit nem tudok, a titkos szomorúságtól, amit az asszony rejt. A bánat ismeretlensége intimitást hordoz. Botos Zoltán: Valakit vár A bennünket körülvevő világ szépsége a festményeken néha olyan nyomasztó, hátborzongató, rejlik mögöttük valami fenyegetés, a kertrészletek, tájképek szinte fájdalmasan szépek. Ezzel ellentétben azok az alakok, akik a társadalom kivetett rétegeiből származnak, életigenlést fejeznek ki. A várakozó egy örömlány, a cím is ezt sugallja, a testtartás is. Nők milliárdjai számára maga a szó kimondása: prostitúció – borzongást kelt. Ez a �KÉPZŐMŰVÉSZET 48 nő viszont mosolyog, s a mosoly valódinak tűnik: nem kelt szánalmat, ahogyan a hajléktalan és a szipuzó fiú egy pillanatra sem taszít. A bámészkodó kislány, a festősegéd, az edényárus: ők a mindennapjaink részei. Egyszerűségük ez esetben maga a szépség. A megfigyelés végtelenül pontos: a kislány nagyon komoly, a férfi nagyon fáradt. Minden mozdulat és minden arckifejezés hiteles, amit a vásznon látunk. Talán ez a különös zöldessárga, amely olyan gyakran megjelenik, ez kapcsolja össze a festményeket. Kikacsint a képről, szinte keresem magamon, magunkon ezt a színt, olyan, mintha mindenütt ott lenne. A szuggesztív ecsetkezelés, a különös érzékenység lenne Botos Zoltán festészetének titka? Bevallom, hogy nem tudom megfejteni. Talán így jó. Nem kell értenem, elég, ha szeretem. Szeretem ezeket a figurákat is, akiket látok. Úgy érzem, sorsom a sorsukkal összefonódik. Az ősember számára a barlang falára megfestett vadász ugyanúgy egy sorstárs volt, mint számunkra a fazékárus. Az emberi élethelyzetek, életutak ábrázolására való törekvés is egyidős az emberiséggel. Ez az emberi szándék állandó, örök, mint Krisztus arca az ábrázolásokon. A lényeg nem is az örök szón van, hanem azon, hogy emberi. És emberséges. Ez a legfontosabb. Kedves közönség, kedves ismerőseim, − azt hiszem, mondhatom ezt így, hiszen eltöltöttünk együtt közösen egy fél órát – a kiállítást ezennel megnyitom. Botos Zoltán: Fazékárus egy kőpárkányon �SZÉPIRODALOM 49 ZENTAI LÁSZLÓ Von Alexander, a csirkefogó Regényrészlet Öreg, de úgy is mondhatnánk, hogy vén csirkefogó állt a Sastér sarkán. Ott vigyorgott a henger alakú hirdetőoszlop előtt, a Szentlélek utca torkolatában. Még talán ma is támogatná azt a hatalmas vasmonstrumot, mert az 1924-es esztendőben maga sem tudta eldönteni, hogy valójában melyikük támaszkodik a másikra. A fémhenger tele volt városi reklámokkal: „Gollnhofer kifőzdéjében legjobb a savanyú pájsli, és ott készítik hozzá a legeredetibb knédlit”, meg „Holzmann szabászata egyedülálló női konfekcióruházattal várja a nagyságákat”, és „Hofmannék párizsi maxim kávéjával csak Hofferék dobostortája tud vetekedni”. Ugyanakkor a Kolostor utca közepén „Daniszék fagylaltkölteménye viszi el a pálmát” az egész városban. Úgy tűnt, hogy a vén csirkefogó ragaszkodik a hatalmas vashengerhez. Odacövekelt az oszlophoz, széles karimájú fekete kalapjában, amellyel így sem tudta eltakarni rettentően huncut mosolyát. Azt sem lehetett tudni, hogy ki rögzítette a fotográfiát. Meglehet, hogy a nővére, aki híresen szép kiállású asszony volt a városban, és önzetlenül nevelte Alexander aprócska lányait. Majdnem biztosra vehető, hogy Ottilia von Galbavy kattintotta el a masinát, mivel ő kísérte ki azon a kora tavaszi napon az öccsét. Azt sem tudni, hogy miért fényképezte le. Talán azért, mert biztos volt benne, hogy csak a ’30-as évek végén látja ismét az öccsét. Alexander von Galbavy ennyire ritkán látogatta meg a családját. Az a valaki, tehát minden bizonnyal Otti tanti volt, aki örökre fölvarázsolta a fotóra. Talán éppen a családjától jött ki a Sastér 2.-ből, ahol az első emelet 4.-ben az ötesztendős lánya, Ottilia dajkálta a háromesztendős húgát, Mária Magdolnát. Az édesanyjuk, a néhai Mária Magdolna von Galbavy akkor már a lajtaszentmiklósi katolikus temetőben nyugodott. Máig sem derült ki, hogy önkezével vetett véget az életének, vagy Alexander magatartása segítette a halálba. Másod-unokatestvérek voltak. Akkoriban még senkit sem zavart, ha ilyen közeli, vér szerinti rokonok házasodtak össze, mert a maradék úri vagyont egyesíteni kellett, ha élni akartak. Meg hát 1918 őszén már a tótok is nagyon akarták a hatalmat. Ezért rettenetes gyorsasággal menekülniük illett a Nagyszombat melletti Óturáról Bécsbe. �50 SZÉPIRODALOM Édes nővére, az a gesztenyebarna szemű, gyönyörű kiállású Ottilia tanti, már 1899 tavaszán Sopronban élt nagyanyjuknál, aki még a kiegyezés előtt költözött a városba. Von Alexander minden bizonnyal ebből a Sas téri házból lépett ki, hogy belépjen a fotográfiai halhatatlanságba. Évtizedekkel később elbontották a vasmonstrumot, amely abban az időben úgy kongott, ha valaki megkopogtatta az oldalát, hogy az utca végén lévő Szentlélek templom bejáratánál is hallani lehetett. Csodálatos, egyben megrendítő, hogy a gyermekeit és a kegyetlen körülmények között eltávozó feleségét folyton elhagyó Alexander az idők végezetéig támaszkodni fog ehhez a hatalmas és lélektelen vashengerhez a fotómasinával megörökített emlékezetben. Mert ez a kép örök, és a kegyelet sem segíthet a feleségén, azon a szőke hajú másod-unokatestvérén, aki talán éppen ebben az időpontban emeli meg a forró vizes dézsát lajtaszentmiklósi otthonuk mosókonyhájában. Nyolcadik hónapban várandós Alexander harmadik gyermekével… Sándorunk ott, az oszlop mellett nem is sejthette, hogy a két, nagy ritkán látott leánya hét unokával ajándékozza majd meg, akiket persze sohasem fog látni. Arra sem gondolt, hogy a Jóisten így „torolja meg” Alexander goromba, mélységesen magának való, ostoba csirkefogóságát, merthogy odafönt bizony másként mérik az emberek földi életét. Mindent precízen betáraznak, mindent lajstromba vesznek, és amikor eljön az ideje, akkor ráolvassák. Nincs mellébeszélés, nincs magyarázkodás, nincs szemlesütés, de van elszámolás arról, amit elkövettünk. Talán még arról is, amit csak el akartunk követni. A Jóisten bölcsességére bízatik, hogy a jók, a közepesen jók, az átlagosan jók, az átlagosan rosszak vagy a nagyon rosszak serpenyőjébe kerülünk, s onnan felemelkedhetünk-e egy magasabb minősítésbe, vagy egyszerűen, a tetteinknek megfelelően lepottyanunk az irtózatos mélységű pokol legsötétebb bugyraiba. Sándorunk ott, az oszlop mellett Óturára gondolt, valamelyik Istentől nagyon elrugaszkodott ősére, akinek a teste Nagyszombat temetőjében nyugszik a törvényes felesége mellett. Az említett őst valamiért egyházi szertartás nélkül földelték el, merthogy többszörös bigámiával vádolták, hiszen nemcsak Óturán volt egy gyönyörű felesége, hanem Nicaraguában is. Igaz, az azték származású, rézbőrű szépséget, egy gazdag dohánygyáros egy szem leányát csak az ottani elöljáróság előtt fogadta hitveséül. Kicsalt, kikunyerált az ottani apósától egy kosárnyi pénzt, mondván, hogy az ő kötelessége előkészíteni a lakodalom utáni életüket. A mézeshetek elteltével azonban ebből mégsem lett semmi. Hamar visszaszökött Európába. Mire az első asszonyához hazaért, addigra a majdnem egy tucat kö- �SZÉPIRODALOM 51 tegnyi pénzből semmi sem maradt. Úgy elkártyázta az antwerpeni kikötő kocsmájában, hogy a szállást csak a nicaraguai apósától kapott pecsétgyűrű árából tudta kifizetni. Amikor végre hazaért, a nagyszombati asszonyának csak annyit mondott: – Bocsáss meg, egyetlen drágám! Nem sikerülhet az embernek minden üzleti útja – mosolygott asszonyára kínosan az istentelen, cinikusan fölkent gazember. Rájátszott minden mondatára, rátett minden gondolatára, még azokra is, amelyeket ki sem mondott. Minden bizonnyal ezt a mosolyt és a magabiztos, képmutató hazudozást örökölte Alexander. Borzasztóan okos vigyorral verte át a feleségét. A szomszédok úgy mesélték, hogy néha nemcsak át-, de meg is verte, szabályosan ütötte, ahogy éppen az aktuális dühe diktálta. Bevégezte, amit akart, azután rögvest elhagyta az óturai kastélyt. Nyugalmat erőltetett magára és diadalittas lendülettel bevonult Nagyszombatba, hogy megváltsa menetjegyét Bécsbe, mert ott is volt egy közös lakásuk, amit olykor-olykor kiadtak, de többnyire magának használta, ha megunta az óturai kastély sajátságosan értelmezett börtönét… Von Alexander annak érezte. Egy pillanatig sem gondolta, hogy akár maga is lehetne az a börtön. Senkit sem engedett nagyon közel magához, még Otti tantit, a saját nővérét sem, aki pedig méltósággal viselte öccse kiszámíthatatlanul viharos viselkedését. Gyönyörű gesztenyebarna szemeivel folyton nyugtatta, csitítgatta. Semmilyen egyéb mozdulatot nem tett, csak egyszerűen és félreérthetetlenül ránézett. Tekintetéből az látszódott, mintha egyetértene a másikkal, de valójában blokkolni akarta az öccse indulatait. A szeme meg sem rebbent, ha lecsapott Alexanderre. Annyira sikerült megbénítania a testvére indulatát, hogy az inkább elvonult a kastély valamelyik eldugott szobájába. Nem akart vesztes lenni. Úgy gondolta, semmiképpen sem lehet elviselni, ha egy szoknyás kerekedik föléje. Még akkor sem, ha az esetleg a saját nővére. Meg különben is, ő a férfi, ennek az egész elszegényedett, elnéptelenedett, kóválygó családnak a feje. Nála kezdődik minden rang, és nála is végződik. Elvégre, amit Mátyás király adott nekik, az még most is megvan, csak ebben a szétesett országban valahogy nem ér már semmit. Ki tudja, hogy miért lett így, pedig még őfelsége, Ferenc József is megerősítette, hogy a nemességük minden körülmények között: bizony-bizony, jogfolytonos! De mit ér az a jogfolytonos adómentesség, amelyhez egy picinyke javadalom sem párosul, és ez esetben nem kell adót fizetni. Tudta ezt a Galbavyak többsége. Az öreg nagymama is, a nagypapa is, és Otti tanti is megértette, hogy dolgozni kell, hogy varrni kell, mert valamiből élni kell. Tehát a Sas tér most �52 SZÉPIRODALOM a kastélyuk udvara. Odaképzelhetik az óturai tornácot, és a maguk szolgájává szegődhetnek, ha már ilyen lett ez a huszadik század. Mert bizony élni kell. Élni tovább. Akkor is, ha oda a pergamenjük, amelyről már ők sem tudják, hogy merrefelé rejtették el az istenek. Egyedül Alexander nem értette meg az új évszázad szavát. Úgy vélte, hogy semmi sem változott, mert a háborúk jönnek, meg mennek is, de a Galbavyak maradnak! A kastélyt elkobozták az új állam pribékjei, de a rangját, élete laza esszenciáját nem tudták elvenni. Mondta is a gyönyörű szemű nővérének: – Ottilia, te szépségem kincse! Nincs benned büszkeség, tartás? – kérdezte olykor gúnyosan. – Idegeneknek varrod a ruhákat, akik késve fizetnek, ha fizetnek! – toldotta meg oly heves indulattal, hogy zengett tőle az egész, valószínűtlenül kicsinyke szoba. Nem tervezték nagy helyiségnek, az ablaka is kicsi volt, az sem a térre nézett. Csak egy kopott lábú asztal pöffeszkedett benne két székkel, meg egy hatalmas, tömött próbababa és a pedálos varrógép. Ennyi fért el benne, ezek is ugyancsak szűkösen. Éppen annyi, amennyit el tudtak hozni a kastély cselédsorából, mert minden odamaradt, amikor a tótok megszállták a kastélyukat. Furcsa helyzet volt, mert a szobalány futva mondta nekik, hogy most aztán gyorsan menjenek, mert a kapitány úr reggel már itt akar lakni. Tehát nem maradt idejük csomagolni. Amit sebtében fölraktak a lovas szekérre, azt elvitték a nagyszombati állomásra, a többi odamaradt annak a tót kapitánynak. Otti tant éppen erre gondolt, amikor hallgatta az öccsét. Hirtelen mindkét kezét magasra emelte, s úgy válaszolt: – Nem fogod te ezt soha megérteni, Alexander! – legyintett a testvérére. Talán még sóhajjal sem kísérte a szavait. – Te csak éled a magad életét, de nekem, a mamának meg a lányaidnak kenyeret kell adni, tehát dolgoznom kell! Tudok varrni, sokan jönnek hozzám, pedig senkit sem ismertem ebben a városban! – szúrta oda egyre hangosabban Alexandernek. Meg sem engedte, hogy válaszoljon, azonnal folytatta: – Te találkoztál az életedben egyszer is a felelősséggel? Mit gondolsz, hogy a te büszke, de teljességgel érthetetlen csavargásaidból megterem a vacsoránk? Aligha Alexander, aligha… Mindketten hosszan, nagy kitartással hallgattak. Az ifjabb Galbavy tudott volna mit válaszolni a nővérének, de kékvérűsége nem engedte, inkább csak rendíthetetlen büszkeségének engedett, és megsértődött. Mosolyt erőltetett az arcára, de merev tekintetével elkerülte a nővére szigorú szemeit. Azoktól valahogy mindig félt. Félt a szépségüktől, mert nagyon hasonlítottak néhai felesége szemeire. Hajdanvolt asszonya szintén magas szárú cipőt hordott. Ugyanúgy, ahogy Otti tanti, akivel édes-unokatestvé- �SZÉPIRODALOM 53 rek voltak mindhárman. Alexander mindenhova vitte magával az asszonyt. Úgy cipelte szőke, göndör hajú unokahúgát, mint egy mutogatni való viaszbabát. Cipelte Pestre, Bécsbe, Pozsonyba, Sopronba. Mindig valahol letette és ottfelejtette, ha elment. Amikor a második lányuk, Mária Magdolna is megszületett 1919 nyarán, egyszerűen Pesten felejtette az újszülöttet meg a megmaradt vagyonkájáért valóban nagyon megszeretett unokatestvérét. A nagyobbik csöppséget, az alig kétesztendős Ottiliát fölkapta, azt mondta az asszonynak, hogy sétálni viszi az akkor terebélyesedő Népligetbe, ám akkoriban már nagyon dühöngött a vörös kommün, tehát ha akart volna, akkor sem tudott volna visszamenni értük. Elmenekült az utolsó vonattal Bécsbe. Vitte magával a kétévest. Ebben a lépésében nem volt semmi logika, hiszen ha a családja egyik felét kimenekítette, akkor miért hagyta ott csecsemő gyermekével a másik felét? Pesten nagy volt a zűrzavar. Puskaropogás tombolt mindenütt. Mondták a menekülők, hogy messze még az a tengernagy, de a vörösök már fejvesztve menekülnek, és közben, „ami biztos, az biztos” alapon a kedvükre öldökölnek, elemelnek mindent, ami még mozdítható… – Akkor most lemegyek a térre – törte meg a csendet Alexander. – Megnézem, hogy milyen az idő – tette hozzá. Kényszeredetten mondta, mert valamit muszájból akart mondani, ha már azt tényleg annyira muszáj. – Nem is vagy kíváncsi a lányaidra? – dörgött rá hitetlenkedve Otti tant. Szúrtak ilyenkor a szemei. Istenkísértésnek gondolta testvére tehetetlenkedő tipródását. – Most jöttél, s már el is akarsz menni? Megérdemelnéd, hogy egyszer alaposan verjen meg a Jóisten! De nagyon alaposan, és akkor, amikor nem is számítasz rá! – Nem akarok elmenni, csak lemenni, mert mindig mehetnékem van. Minek kátozol, minek zajozol velem, semmi értelme! Tudod, hogy nem bírok egyhelyben sokáig megmaradni. Mindig is ilyen voltam. Amikor kicsik voltunk, akkor is gyakran megszöktem mellőled. Emlékszel? – De akkoriban gyakrabban láttalak, sokkal sűrűbben találkoztunk! – kardoskodott tovább a nővére. – Mondta is az édesanyánk, hogy ebből a férfigyerekből világcsavargó lesz, akár a kétszernősült dédöregapja. Emlékszel, Alex? – fordult kissé megenyhülve a testvéréhez. Rideg mosolya, titokzatosan mély hanghordozása kísértetiesen hasonlított Karády Katalinéra. Gyönyörűségesen ülő, mélybarna szemeinél csak a hóvirág csillogású fogai vakítottak jobban. Hatalmas és fegyelmezett szempillái néha-néha megrebbentek, zuhanórepülésben pihentek meg, olykor félúton. Ha valamiféle lelket feszítő szavak hagyták el a száját, akkor Otti tant mélybarna szempillái azonnal megfeszültek, és a szavak ívéhez igazodva, �54 SZÉPIRODALOM rendben felsorakoztak. Megerősítették a torkából felbugyorgó hangját. A fejében az egész csak később rögzült. Arcjátéka mutatta meg, hogy befogadta-e Alex válaszait, és ugyanabban a pillanatban exponálta-e az eseménysorokat, vagy úgy tett, mintha kottaszöveget olvasna, vagy egyszerűen az egészből nem akarna elfogadni semmit. Különösen azt a telibe találó, csodásan dallamos szószerkezetet szerette ismételgetni minden alkalommal, amelyik az egyre ritkuló találkozásaikkor buggyant ki belőle, amikor rendszeresen összezörrentek, mert akkor határozottan jólesett emlékeztetni Alexandert, hogy milyen is az a „világcsavargó”, tehát milyen is lehet az ilyen, a valóságban az öccséhez hasonló ember. – Nem emlékszem, de biztosan így van. S ha te mondod, nővérkém, akkor… – mélázott maga elé Alexander. Oly lassan gyűrte maga alá a szavakat, hogy az orosz Ványa Ványadtovics is megirigyelhette volna a világ bármelyik égtájának bármelyik színpadán. Gyorsan elindult, aztán a szobaajtónál hirtelen mégis megállt, de lehet, hogy megingott. Így fordultában megkérdezte: – Nővérkém, te szépségem kincse! Mi a fenének froclizol engem állandóan? – emelte meg a hangját. Vett egy bődületesen mély, kanyargós ívű levegőt, amitől az arcizmai teljesen eltorzultak. A kalapja is följebb csúszott a homlokán. Összeakadt a tekintete Otti tanttal. – Ne nézz már így rám! – ordította. – Úgy tudsz bámulni engem, ahogy Karády a Halálos tavaszban! – Te pedig elviselhetetlenül goromba vagy, Alex! És szörnyűségesen könyörtelen zsarnok, mert azt hiszed, hogy a Föld miattad forog a saját tengelye körül. Otti tant egy gyors, határozott mozdulattal mindkét lábát levette a varrógép pedáljáról. Fölállt, eltépte a varrótű alatti cérnaszálat, és kiment a szobából. Alexander még mindig ugyanúgy állt az ajtó előtt, ahogy fordultában meggémberedett a teste. Mozdulni sem tudott. Lehet, hogy akart, de tényleg nem tudott. A nővére majdnem egy fejjel magasabb volt nála, negyvenes éveiben járó csodaszép díva, akinek pontosan ezek a jellegzetes felugrásai hasonlítottak leginkább a győzelmi ki- és bevonuláshoz, mert mindig nagy tekintélyt sugároztak a körülötte élőkre. Azt persze ebben a pillanatban nem lehetett pontosan meghatározni, hogy most ki, miért és valójában miféle oktalan ostobaságon sértődött meg. Az okát nagy valószínűséggel csak a pedálmeghajtású Singer varrógép sejtette, de valójában az sem lehetett biztos benne. Látható, érzékelhető volt, hogy mindenki csak a saját makacsságát akarta palástolni, különös kegyetlenséggel rejteni a rejthetőt, amit egyikük sem akart tudomásul venni. Egész gyerekkorukban ugyanezeket a csökönyös helyzeteket élték �SZÉPIRODALOM 55 át, járták körbe, de sohasem jutottak a végére. Körkörös mozgással ficánkoltak a maguknak készített akváriumban, ahol köztudottan csak von Galbavyak tartózkodtak. Valahol ott, a messzi Óturában, az elhanyagolt kastélyban, amelyben a boldogság hiányzott legjobban, de béke honolt minden tárgyon, minden szobában, minden lakosztályban. A kastélyban, ahol a horgolt csipketerítőkkel fedett, smaragdzöld zsöllyékben minden okosnak vélt gondolat megfeneklett. A cselédszoba kopott kanapéján ülve panaszkodtak a másikra az öreg komornyiknak, aki az elmúlt majdnem háromnegyed század minden Galbavyjáról tudott. Néha többet is annál, amit tudnia illett arról a családtagról. Szerette vagy utálta, imádta vagy gyűlölte őket, de minden jelen időben és minden múlt időben, minden haragban és minden kibékülésben ott volt. Még az egyik Galbavy születésénél is vele hozatták be a dézsában felforralt vizet. Alig bírta megemelni, merthogy kortalanul is öregnek számított, de a bába egyre csak kiabált: „Károly, kérem, követelem, hozza már azt a vizet, mindjárt megérkezik a gyerek!” A legifjabb Galbavy talán majd talpraesettebb lesz. Kihúzza magát, és odakiáltja az embereknek, hogy méltó a Mátyás királytól kapott nemesi rangra, és higgyék el a szolgálók, hogy nem fog szégyent hozni erre az istenverte családra. Az újszülöttet nem lehet majd kártyaszobák homályába kényszeríteni. Meg fogja mutatni, hogy ez a család nem csak akkor volt bátor, amikor azt a nyavalyás huszita vezért adták át az óturai határban a Nagyszombatban állomásozó fekete sereg kapitányának. Minden Galbavy ezzel az óhajtással jött az árnyékvilágba, de élete során többnyire pontosan ez maradt ki az életéből. A bátorság, amire születni kell, de egyetlen világrajövetel sem garancia a meglétére, mert tudatosan fel kell építeni, egyik kockát a másikra, majd azt a harmadikra és az összes lépésre a teljes karakánság felépítéséig. Olyan kurázsi szükséges, amit nem tanítottak egyetlen iskolában, hanem hozták magukkal. Legbelül szenvedték ki magukból, és adták tovább évszázadokon keresztül. Nem könnyű, talán meg sem lehet magyarázni ezt az erőt, de nyomon követhető minden lépésben. Otti tant lelkében, testnedveiben hordozta a bátorságot, a folytonos lélekjelenlétet, de öccséből hiányzott a merészség szikrája is. Tolta maga előtt az életét. Ismeretlennek és idegennek tartott mindent, amit őfőméltósága nem tapasztalt meg. Konokul elutasította az összes praktikumot, amire építeni lehet, csak azért, hogy megőrizhessen valamit az úri szabadságából. A nővére másként élt. Védte a családját, a família múltját, mert felrakta egymásra a kockákat, egyetlen lépést sem hagyott ki, és nem akarta, hogy akár egy mozaik is elvesszen a múltjukból a jövőjük érdeké- �56 SZÉPIRODALOM ben. Büszkén vállalta a jelent, sőt az elviselhetetlennek látszó megpróbáltatásokat is könnyedén lerázta magáról, mert pontosan tudta, hogy csak így emelkedhet föl, vissza abba a szellemi méltóságba, amit kötelessége megőrizni, és valójában senki sem tudott tőle elvenni. A legszentebb kötelessége mindezt a képességét továbbadni gyermeklány unokahúgainak. Otti tanti ugyanakkor konok volt. Katolikus létére nyakas kálomista, mert amit kimondott, abból akkor sem engedett, ha már meggyőzték annak ellenkezőjéről. Ő vitte a háztartást, a család cselédjeként, pénzkereső varrónőként tevékenykedett, akinek az óturai nagyanyjukat is el kellett tartani, és persze az öccse gyermekeit. A szépséges csöppnyi lány Ottiliát és húgát, a hamvasan szőke Mária Magdolnát, akinek olyan loknikban göndörödött a szőke haja, hogy csudájára jártak a Sas téri asszonyok. Otti tant annyira büszke volt erre a két csöppségnyi lánykára, mintha az övéi lennének. Sajnos, neki nem adatott meg, hogy az első háború után visszamenjen a vőlegényéhez, a nagyszebeni polgármesteri hivatalban nótáriusként dolgozó Szekendy Istvánhoz. Elválasztotta őket a Duna, meg az új csehszlovák határ. Szekendyt pedig nem tanácsolták el a hivatalából, merthogy az anyai dédnagyanyja még tót volt, csak az apai őseit hívták Szekendynek, amazok meg csak a magyart beszélték. A szerelemben meg majdnem mindegy, hogy milyen nyelven gyakorolják, csak megértés legyen, meg egészség, a többivel az emberek elboldogulnak. Otti tant nem mehetett a friss Tótországba, István meg nem akart eljönni Sopronba. Még Pressburgba sem tudott eljutni, mert a munkája nem engedte. Tudtak azért egymásról, menekülő magyaroktól kaptak néha egymásról hírt, de így volt ez elboronálva a Jóisten nagykönyvében. Alexander nővérének maradtak az unokahúgai, meg a magas szárú, bokafogó cipői, a pedálos Singer, meg a virágkészítő Fleischmann néni, akit gyakran nénizett, pedig mindössze nyolc esztendővel korábban látta meg a napvilágot, mint ő. Csuda muris volt, ahogy a művirágkészítő, Otti tanti és az öccse, meg a nagymama Lakatos Lincsivel vasárnaponként kiültek a frissen felállított Széchenyiszobor háta mögötti padra, hogy eldiskurálhassanak a világról, sápadt és hófehér arcukat megcirógassa egy villanásnyi pillanatra a napsütés. Ültek, már majdnem bele a délbe, delelőszögben a napsugarak alatt, idilli fényben. Nem törődtek azzal, hogy Bismarck halála óta Némethonban új, Amerikából pénzelt kancellár készülődik a háborúra, azt követően pedig e világrész újra felosztására. Ezek a csendes, vidéki teremtések nem is sejtik, hogy közel egy évtized múlva nem a sparhelten bugyogó húslevesre várnak, hanem a légoltalmi pincékben vacogják végig az angolszász bombák fülsiketítő robbanását. Szent Miklós napján nagy földindulás lesz �SZÉPIRODALOM 57 majd ebben a városban, Otti tant és a nagymama majd odavesznek egy későbbi bombatámadásban. Hiába nagyon értelmetlen már a rombolás, de azért zuhanórepülésben boldogan süvítenek a vadászgépek, géppuskázzák a pályaudvari vagonokban összezsúfolódott sebesülteket. Halálhörgés, izzadság és sötétbarnára pörkölődött emberhús szaga keveredik majdan. Hiába a vagonok tetejére feszített vöröskeresztes zászló, a marhavagonok tetején pattognak a 16 milliméteres géppuskagolyók. Csak megmarad az elkövetkező holnapokra is a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság, a türelmetlenségben fogant jajveszékelés az eszeveszett embertelenségben. Azonban most még Széchenyi István daliás szobra néz Döbling felé. Mögötte lassan fölállnak a von Galbavyak, meg a művirágkészítő, meg Lincsi néni, aki már egy évtizede melléjük szegődött. Menni kell, mert odahaza megfőtt már a húsleves. Lassan a lánykák is hazaérnek a Szent Orsolya rendház délelőtti nagymiséjéről. A lánykák Filoména nővérrel együtt imádkoztak a lelkek üdvösségéért. Bár még nem ismerik, de a nyugati meg a keleti diktátor lelkéért is imára kulcsolták szűzies, selymesen apró kacsóikat. Így hiteles, így ártatlan, így szentséges az érintetlenség jegyében. Persze Mária Magdolna és Ottilia sem kedveli Filoména nővért, mert nagyon erélyes, hamar piros nyelvet ragasztat velük a homlokukra az iskolarend szigorú szabályai szerint. A nővér szerintük csúnya és igazságtalan. Bizonyára azért, mert maga is tudja, hogy nem állt a legjobb helyen, amikor a Jóisten osztotta a szépséget. Persze az illendőség azt kívánja, hogy úgy fogadják el Filoménát, ahogy a Teremtő adta nekik, mert ennek a kedvesnővérnek a flastromát egyetlen harangzúgás sem tudja megváltoztatni. Olyan marad, ahogy a Jóisten a kedvesnővér Filoménát földi képmására teremtette meg… A déli harangzúgás továbbra is ott találta őket, az egész kompániát a Széchenyi-szobor mögött. Noha tudták, hogy csupa kínszenvedés délidőben ott ücsörögni. A harangok ilyenkor elárultak valami egészen természetes csodát a hatalmas nándorfehérvári győzelemről. Mégis végigfutott hátukon a félelem. Az is lehet, hogy csak a hátuk mögött futott el a régmúlt idők szele helyett a délelőtti diákcsínytevés fura, örökös emléke, mert mi lett volna, ha a lánykák összeszólalkoznak Filoménával. Egyszer a jólnevelt lánykáknál is betelik a pohár, még akkor is, ha az kicsi, bár a fogmosó pohárnál valamivel nagyobb, de abból az aprócskából is kicsoroghat az indulat. Akkor újra meglesz a piros nyelv, ami megalázó, de a valóságban már nincs akkora jelentősége a kislányok elkövetkezendő életében, mert kaptak már ilyent az elmúlt években, néha indokolatlanul is gyakran. Filoména nővér meggyőződése szerint ők voltak a csínytevők, �SZÉPIRODALOM 58 ők meg nem tiltakoztak, sőt olykor büszkén viselték, hordták az érdemtelenül kiosztott újabb billogot. Nagy ritkán nem a homlokukra kellett felragasztani, hanem az állukra. Csak a nagyszünetben vehették le. Ellenőrizte is a kedvesnővér, hogy az általa szigorúan meghatározott időpontban adták-e le a pedellusi irodán. Mindenki így nevezte az iskolaszolga négy négyzetméteres kuckóját a bejárati lépcső mellett. Valójában hasonlíthatott volna valami irodaféléhez, meg nem is, mert senki sem hívta portának, pedig az volt, és tele volt az egész falfelület kisebb-nagyobb méretű kulcsokkal. Különböző nagyságú lakatok sorakoztak az asztalon. A dobozokban útbaigazító táblák sorakoztak. Ha rendezvényt tartottak az épületben, akkor kiragasztották végig a folyosókon. Vendéget csak a rendház gyönyörűséges nagytermébe engedtek be, szigorúan csakis a nyilvános iskolai ünnepségek alkalmával. Ottilia tanti pattant föl először. Hátranézett, hogy a szobor mögött nem állt-e meg az idő, nem illetlenkedtek-e a bárgyúság tompa pillanatjai, és selymes tapintásukkal nem érintették-e meg a Domonkos templom harangjait. Nem történt semmi különös. Minden úgy mozgott, úgy vibrált, ahogy a hatalmas tér akarta, ahogy a város akarta, ahogy az emberek akarták. Tanti szólította fel a többieket, hogy induljanak. Vége az ellazsált délelőttnek, a napozásnak. A lányok már várják a húslevest, melynek tetején aranykarikák kergetik egymást. Muris, ahogy a sárguló metélttészták magukba szívják a hús levét, ahogy megdagadnak, és kéjesen csúsznak le a Galbavyak sikamlós torkán… (...) �SZÉPIRODALOM 59 ÁDÁM TAMÁS Búcsú a kedvestől Jött, aminek jönnie kellett: roncsolt család, szétfagyott szerelmek, anyagi csőd. Vagdalkozások, gyűlöletnyilak. És ha ez kevés lenne: autóbaleset, gégemetszés, gerincműtét, combnyaktörés és a rák. Mindet legyőzted. Eddig. A sok gyógyszertől elvékonyodott a bőröd, tintakék foltok mindenhol, mint vihar előtti felhők. Élni akarásod tavaszként rögzült bennem. Mindenszentekkor krizantémot vittünk édesanyád sírjára, a meredek hegyoldalba vágott sírok között ballagtunk, amikor elestél, majdnem ott maradtál. Most odaértél. Ritkán mosolyogtál. Egy hét távollét után tértél haza, köcsögfát faragtam neked, meghatódtál, órákig nézted. Régi vágyad teljesült. Az utóbbi hetekben hosszú éjszakákat átbeszélgettünk, felidéztük a szép és keserű pillanatokat, tán éreztük, nem sok emlékezésre lesz már lehetőségünk. Végignevettük az Isten hozta, őrnagy urat. Sok tervet dédelgettél: munkát vállalsz, kézenfogva sétálunk a Balaton partján, és újra elmegyünk a nudista strandra, ahol szabadnak éreztük magunkat, bár rossz volt a lángos. Háromszor hívtam a mentősöket, akik nem vettek komolyan, a földről emeltünk fel egy fiatalemberrel. Amikor nehezen vetted a levegőt, nagyon megijedtem, hörögtél, majd elcsendesedtél. Megcsókoltalak, már nem lélegeztél. �SZÉPIRODALOM 60 Puskin, a kaukázusi juhászunk megsértődött, mert nem te vitted neki az ételt, hetekig nem evett. Kiszaggatta az összes muskátlit, amit rossz kezeddel ültettél. Megpróbáltak újraéleszteni, reménytelen vállalkozás. Órákig feküdtél félmeztelenül a padlón, nem mertem odanézni, végül jött a temetkezési vállalkozó. A koporsóba simuló fekete műanyag sercegett. Lepedőmmel takartalak, hogy később is érezd, mennyire szerettelek. Mégsem búcsúzom, egyszer még látlak. Zilahi Nono: Sóhaj a mindenségért �NÉPRAJZ 61 VASVÁRI ZOLTÁN Hatvan éve hunyt el a hazai cigányság nagyszerű kutatója, Erdős Kamill (1924–1962) Hatvan esztendeje, 1962. július 2-án hunyt el Erdős Kamill etnográfus, nyelvész, romológus. 1924. május 16-án született Budapesten. Apai ágon református poroszlói családból származott, anyai ágon Edvi Illés Gergely evangélikus lelkész, mártír gályarab volt nevezetes őse. Fiatal ludovikás tisztként vett részt a második világháborúban, és francia hadifogsága idején szerzett súlyos tüdőbajt, ami egész jövőjére kihatással volt: állandóan gyöngélkedő egészsége miatt soha többet nem vállalhatott sem katonai, sem rendes polgári állást. Élethelyzetét súlyos betegsége mellett tovább nehezítette, hogy hazatérve hamar kiderült, osztályidegen származása, ludovikás tanulmányai és nyugati hadifogsága miatt gyanakvás övezi személyét, sehol nem alkalmazzák. Valójában az egészségügy segített rajta, kórházról kórházra vándorolt, végül 1952-ben Gyulán telepedett le, ahol az ottani szanatóriumban lelt otthonra. Gyógykezelték, illetve segédkönyvtárosként tevékenykedhetett, és meg is nősült, a laboratórium vezetőjét, Müller Máriát vette feleségül. Erdős nem volt tanult néprajztudós, e tekintetben rövid tudományos életútja sok hasonlóságot mutat pl. a palócföldi Perőcsényből származó, szintén a második világháború poklából hazakerült Együd Árpádéval1. Máig érdekes kérdés, hogy a második világháborút és a francia fogságot megjárt huszonéves fiatalembernek mi ébresztette fel a cigányok iránti érdeklődését, empátiáját. Elsősorban a nyelvükkel foglalkozott, de gyűjtötte a szokásaikat, hiedelmeiket is, csakúgy, mint folklórjuk és anyagi kultúrájuk sok jelenségét. 1 Folyóiratunk 2021/2. számában jelent meg Koczó József írása a száz éve született Együd Árpádról (a szerk.). �NÉPRAJZ 62 Erdős Kamill és felesége, Müller Mária Özvegye így emlékezett vissza indulásának éveire: „Férjem a fogságból betegen jött haza. TBC-s fertőzést kapott. Most miután kiderült betegsége, beutalták a Korányi TBCszanatóriumba, és ott egy Baranyi Dezső nevű cigányprímással került egy szobába. Balassagyarmati volt. No, most nagyon összebarátkozott vele… sok olyan nótára (magyar nóta), dalra tanította Baranyit, amit az nem tudott. Baranyi viszonzásként megtanította a kárpáti cigány nyelvjárásra. Ragadt rá a nyelv. Kikerült a kórházból, szabadidejében a Terimpexnél dolgozott ekkor, nagyon sokat járt a Mátyás téri cigányok közé. (…) Tetszett neki a cigányok kötetlen, szabad élete. Néha egész délutánokat ült és hallgatta a beszédjüket, figyelte az életüket”.2 Egzotikum-keresése azonban csak lassan alakult át tudományosabb érdeklődéssé, mégpedig a felesége és a gyulai múzeum akkori igazgatója, Lükő Gábor hatására. Később Gyulán az oláhcigányok által beszélt nyelvjárást is elsajátította. Közben elolvasta, áttanulmányozta, majd részben be is szerezte az 1950-es években elérhető magyar és külföldi szakirodalmat, megrendelte a Journal of the Gipsy Lore Societyt és az Études Tsiganest. Emellett megbízást adott a magyar sajtófigyelő szolgálatnak a hazai újságokban megjelent cikkek, rádióban és tévében elhangzott cigány témájú műsorok gyűjtésére. Ezek is megtalálhatók gyulai hagyatékában. Élete végéig hitt abban, hogy tudományos tevékenységével lerombolhatja a cigányságról kialakult hamis képet, és bízott abban is, hogy írásai nyomán a társadalom nagyobb türelemmel és megértéssel fogja kezelni problémáikat. Erdős elsőként vetette fel egy cigány múzeum létrehozásának ötletét, életében azonban ebből nem lett semmi, annak ellenére sem, hogy kapcsolatban állt a kor legnagyobb tudósaival. Levelezett Ortutay Gyulával, Gunda Bélával, Ujváry Zoltánnal, Nyárády Mihállyal, Bodgál Ferenccel, 2 Gurzó K. Enikő: Erdős Kamill, a cigánykutató – https://magyarmuzeumok.hu /cikk/erdos-kamill-a-ciganykutato magyarmuzeumok.hu �NÉPRAJZ 63 Mándoki Lászlóval, Sára Sándorral, Martin Györggyel és még sok más ismert személyiséggel. Már 1876-ban felvetődött az első cigány néprajzi múzeum megalapításának gondolata, de majd’ egy évszázadig ez annyiban is maradt. Erdős 1960-ban adott be egy kérelmet a Művelődési Minisztériumnak, melyben egy cigány gyűjtemény felállítását kérelmezte, ám ő sem járt több sikerrel, mint elődei. Két évtizeddel halála után a cigány művészetek bemutatása érdekében 1983-tól a Néprajzi Múzeum és a Magyar Művelődési Intézet szervezett több országos kiállítást, és a két intézményen kívül még számos gyűjtőhely alakult. 1995-ben a rendszerváltás idején alakult pécsi Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület nagy erővel kezdte el megszervezni a baranyai cigányság történetét, életét bemutató kiállítás anyagának gyűjtését, amelyből 1996 februárjában jött létre a Sarokmúzeumban a Romák Baranyában című állandó kiállítás. 1996 nyarán meg is alapították az Erdős Kamill Cigány Múzeumot, melynek kapuit 1998. május 16-án, a múzeum névadója születésének 75. évfordulóján nyitották meg a Rácz Aladár Közösségi Házban. Bár a hazai néprajzos szakma és a szűk cigány értelmiség egy része fenntartásokkal tekintett munkásságára és célkitűzéseire, a nemzetközi ciganisztika képviselői hamar felismerték jelentőségét. Tragikusan rövid élete során számos elismerésben részesült. 1958-ban tagjául választotta a londoni Gypsy Lore Society, 1959-ben pedig a Magyar Néprajzi Társasággal egy időben a párizsi Association des Études Tsiganes. Pécsett cigánymúzeumot neveztek el róla. A rendkívül agilis, céltudatos kutató 38 évesen hunyt el. Sírja a gyulai józsefvárosi temetőben található, ahol a hozzá kötődő évfordulókon megemlékezéseket tartanak. A Békés megyei városban szobra és emléktáblája is van. Nekrológját, benne rövid, de nagy jelentőségű tudományos életútját bemutatva Dankó Imre tette közzé az Ethnographia 1962. évi 4. számában.3 Felbecsülhetetlen értékű hagyatékát, levelezését, tanulmányainak kéziratait, fotográfiáit, hangfelvételeit, továbbá szakkönyvtárát özvegye adta át csekély összeg ellenében az Erkel Ferenc Múzeumnak.4 Összegyűjtött 3 4 Dankó Imre 1962. †Erdős Kamill (1924–1962). Ethnographia 73/4. 616–619. A hazai cigány folklór értékes kincsei, félévszázados cigány hangfelvételek találhatók az Erkel Ferenc Múzeumban. A gyűjtött anyagokat tartalmazó 32 db hangszalagon rögzített 60 éves hangfelvételek nélkülözhetetlenek a népköltészeti, népzenei kutatások szempontjából, ezért felülmúlhatatlan értéket képviselnek. Erdős Kamill 1961-ben készítette utolsó hangfelvételeit. Az Erkel Ferenc Múzeum digitalizálta ezeket, így a teljes anyag az MTA Zenetudományi �64 NÉPRAJZ publikációit Erdős Kamill cigánytanulmányai címmel a Békés Megyei Tanács jelentette meg Vekerdi József és Czeglédi Imre szerkesztésében.5 Hagyatékának rendkívül gazdag anyagából 1977-ben rendeztek kiállítást. Erdős Kamillnak sajátos kultusza teremtődött a hazai cigányság körében. Nem volt egyetemen képzett néprajzos, autodidakta módon szerezte tudását, amit kutatásai során használhatott. „Hiszen Te beszélsz cigányul, szereted őket, a kórházban, ha csak módodban volt, mindig kerested a társaságukat. Mi lenne, ha nemcsak spontán, kedvtelésből foglalkoznál velük, hanem módszeresen, hivatásszerűen?” – javasolta Erdősnek felesége, Müller Mária azután, hogy az 1950-es évek közepén férjét leszázalékolták. Erdős lelkesen fogott bele, hogy előbb tudományosan felkészüljön, majd belevesse magát a magyarországi cigány kultúra/folklór kutatásába – idézte férje ciganisztikai indulását özvegye az Őmellette a kutatómunkában című, a Közös Út – Kethano Drom roma magazinban 1993ban megjelent visszaemlékezésében.6 Erdős az ország összes könyvtárából megszerezte a cigányok néprajzával foglalkozó magyar és külföldi szakirodalmat, és rangos szakemberekkel levelezett, konzultált. Külön sajtófigyelőt is fizetett, aki informálta őt a hazai cigányságot érintő történésekről. Súlyos betegsége ellenére így szervezte meg kutatómunkáját: telente olvasott, írt, levelezett, és kipihente a nyár fáradalmait. Nyaranta ugyanis több hónapos gyűjtőutakra ment. Járta a vidéket, megismerte a Magyarországon élő cigány közösségek életmódját, nyelvét, folklórját és tárgyakat, ruhákat, eszközöket, amuletteket gyűjtött. „Kamill úgy ment közéjük, mint cigány” – írta Müller Mária. Bajuszt növesztett, zöld szalagos kalapot hordott, ami a lókupec cigányok jellegzetes fejfedője, és úgy viselkedett, hogy befogadták, megosztották vele életük részleteit. Halála után a cigány fantázia mesét, mendemondát is költött „Karcsi, a Lungo” alakja köré – számolt be felesége az említett írásban. Még arra is találtak magyarázatot, hogy „cigány létére miért szőke, fehér bőrű és kék szemű”. Azért, mert lengyel cigány gróf.7 Intézete jóvoltából ma már digitális formában áll a kutatók rendelkezésére. Az alábbi linken bele lehet hallgatni ebbe a páratlan anyagba Erdős Kamill bevezető kommentárjával: Erdős Kamill gyűjtéséből – YouTube: https://www. youtube.com/watch?v=eNWHVphUv00. 5 Erdős Kamill cigánytanulmányai. Békés Megyei Tanács, Békéscsaba, 1989. 6 özv. Erdős Kamillné 1993. Őmellette a kutatómunkában. Közös út – Kethano Drom. Roma Magazin. I/1. 38–40. 7 Erdős Kamill, a kultikus cigánykutató – http://regi.reformatus.hu/mutat/erdoskamill-a-kultikus-ciganykutato/ �NÉPRAJZ 65 Bár egyes vélekedések szerint jelentősége túlértékelt, Erdős Kamill meghatározó hatást fejtett ki a magyarországi cigányügyre. Az országban fellelhető minden cigány nyelvi csoportot megismert, és megalkotta a cigánykutatás ma is használatos fogalmi hálóját. „Ha megnézzük a mai magyarországi csoportokat, az általa meghatározott kategóriákat használják a kutatók” – állapította meg Landauer Attila, az MRE cigánymissziós referense.8 Erre példa, hogy foglalkozás alapján állított fel csoportokat, az oláhcigányságot többek között lókereskedőkként, üstfoltozókként és sátorosokként csoportosította.9 Sátoros oláhcigány férfi három gyermekével. Kisterenye, Nógrád megye. Erdős Kamill felvétele, 1959. Gyűjtőkörútjai során megbizonyosodott arról, hogy nincs egységes cigány kultúra, minden csoport kultúrája más és más. Az etnográfus a magyarságba képzelte integrálni a cigányságot: „Nemzetközi méretekben sincs senki, aki olyan határozottan, olyan meggyőző érveléssel fejtette volna ki a hagyományos cigány életvitel tarthatatlanságát, mint Erdős Kamill tette a magyarországi cigánykérdésről írt, francia nyelven közétett tanulmányában”10 – írta Vekerdi József cigánykutató, az Erdős összegyűjuo. A magyarországi cigányság. In: Erdős Kamill cigánytanulmányai. Békéscsaba, 1989. 42–56. 10 Erdős Kamill 1959. La notion de mulo on „mort-vivant” et le culte des morts chez Tsiganes hongrois. Etudes Tsiganes, Paris, 1–9. 8 9 �NÉPRAJZ 66 tött tanulmányaihoz készült, kutatótársa életútját, jelentőségét összefoglaló tanulmányában.11 *** A továbbiakban Erdős Nógrád megyei gyűjtéseit és az azokból született publikációit mutatom be. A nógrádi cigánysággal először az 1940-es évek végén budapesti szanatóriumi gyógykezelése alatt találkozott. A Korányi TBC-szanatóriumban ismerkedett össze betegtársával, a balassagyarmati Baranyi Dezső cigányprímással, aki elkezdte megtanítani neki a kárpáti cigány nyelvjárást. A Nógrád megyei cigányságról szóló legfontosabb munkája az Adatok a Nógrád megyei „kárpáti” magyar cigány varázsláshoz.12 De további írásaiban is találunk adatokat, megjegyzéseket a nógrádi cigányságra vonatkozóan, mint a kárpáti magyar cigányság jellegzetes csoportjáról. A magyarországi cigányság13 és A ma élő magyar cigány nyelv14 című tanulmányában részletesen bemutatja a hazai cigány népcsoportokat és nyelvjárásukat, köztük a nagy számban Nógrád megyében élő kárpáti magyar cigányokat. A térkép forrása: Erdős Kamill 1958. A magyarországi cigányság. Néprajzi Közlemények III/1–2. 173. és Erdős Kamill cigánytanulmányai. Békéscsaba, 1989. 56. A térkép a cigányok létszámát mutatja az összes népességben a megyei lakossághoz viszonyítva % arányban. Erdős a megyei tanácsok és a munVekerdi József 1989. Erdős Kamill szerepe a hazai és külföldi cigánykutatásokban. In: Erdős Kamill cigánytanulmányai. Békéscsaba, 7–14. (Idézet a 7–8. oldalon.) 12 Erdős Kamill cigánytanulmányai 17–22. és 1957. Magie des Tziganes Hongrois „des Carpathes” du comitat Nográd. Psyche, Paris, juin-juillet, 236–244. 13 Erdős Kamill cigánytanulmányai 42–56. 14 Erdős Kamill cigánytanulmányai 139–166. 11 �NÉPRAJZ 67 kaügyi minisztérium (Pogány György és Bán Géza) adatközlései alapján készítette (1957. évi adatok). Jól látszik, hogy az ’50-es években Nógrádban éltek legnagyobb számban cigányok. Magyarországon ekkor kb. 200 ezer cigány élt. Erdős munkásságának kiemelkedő részét jelentették gyűjtőútjai. Publikációi és hagyatékban maradt, kiadatlan írásai e gyűjtőutak során szerzett anyagaiból születtek. 1956-ig csak véletlenszerűen gyűjtött a környezetébe került cigányoktól. Különösen sok kórházi adatközlője volt. 1956-tól kezdődtek a tudatos és szakszerű, széleskörű és alapos szakirodalmi felkészülésre alapozott nyári gyűjtőútjai az ország különböző tájaira az egyes cigány népcsoportokat felkeresve. Ezen utak közé tartozott 1956os Nógrád megyei gyűjtése, amikor is főleg Balassagyarmaton gyűjtött. 1957 nyarán – az előző évi súlyos tüdővérzéséből felépülve – ismét Balassagyarmaton és környékén gyűjtött a kárpáti cigányok között. 1959ben a kisterenyei cigányságot kereste fel és készített róluk számos, életmódjukat dokumentáló fényképet. Sátoros oláhcigány család. Kisterenye, Nógrád megye. Erdős Kamill felvétele, 1959. Ebédet főző cigányasszony. Kisterenye, Nógrád megye.Erdős Kamill felvétele, 1959. Egyik legkorábbi, fontos publikációja az Adatok a Nógrád megyei „kárpáti” magyar-cigány varázsláshoz a Néprajzi Közleményekben jelent meg 1957- �68 NÉPRAJZ ben.15 Az írás adatközlés, amely 1956-os Nógrád megyei gyűjtései alapján született. Erdős publikációinak döntő részére jellemző ez a saját szemével megtapasztaltakra támaszkodó, megbízható adatközlőkre alapozott és komoly forráskritikával ellenőrzött tényközlés a folklór és az anyagi kultúra bármely területéről, amelyekről éppen gyűjtött és adatait közreadta.16 Az írásban a szerelmi varázslás (10 tétel), rontó varázslás (4 tétel), elhárító varázslás (27 tétel), szerencsevarázslás (15 tétel), gyógyító varázslás (22 tétel) és szépségvarázslás (2 tétel) praktikáit, gyakorlatát, hiedelmeit adta közre a nógrádi gyűjtés alapján. Erdős figyelmet fordított arra is, hogy mennyire széles körben ismert, általánosan elterjedt, illetve ritka, kihalóban levő vagy invariáns szokásról, hiedelemről volt szó. Két példa erre. A szerelmi varázslások között jegyezte le egy 20 éves balassagyarmati asszony közlését az egész magyar nyelvterületen ismert hiedelemről: „Ha egy lány meg akarja nyerni egy fiú szerelmét: akkor annak levesében megforgatja viselt harisnyáját (felszolgálás előtt) és beletesz még a levesbe egy szőrszálat, melyet szeméremtestéről tépett. – Utána a maradék levest a küszöb alá önti. (Előzőleg a küszöb alját felássa.)”17 A szépségvarázslások között egy, a nógrádi cigányság között ritka hiedelemre bukkant egy szintén balassagyarmati, 55 éves asszonnyal beszélgetve: „Nagypénteken, éjfél után kimennek a lányok a legközelebbi folyóhoz (Ipoly) és ott hajukat megmossák »holló« vízzel. Az egyik fűzfa alatt 1957. Néprajzi Közlemények II/1–2. 157–164. és még ebben az évben franciául is: 1957. Magie des Tziganes Hongrois „des Carpathes” du comitat Nográd. Psyche, Paris, juin-juillet, 236–244. 16 „Jellegzetes példa Erdős Kamill kritikai érzékének erősödésére a nagypénteki hajmosás népszokásának felgyűjtése. A magyarságnál és más, környező népeknél közismert néphagyomány, hogy amelyik asszony vagy lány nagypéntek éjjel folyóvízben, fűzfa alatt megmossa a haját, szép lesz a haja. Ezt a hagyományt kárpáti cigányoktól (Nógrádban) hallott változatban Erdős is közölte. Később oláhcigányok között Békésben is találkozott vele, azzal a bővítéssel, hogy csak a Tisza vizében (ando Tisa pãji) érvényesül a hatása. Ez idő tájt már gyanakvóbb volt Karcsi, és rákérdezett: »Vi tu keres kadi?» (»Te is csinálod ezt?«) – »Õva;sako berš« (»Igen, minden évben.«) – válaszolta az asszony cigányul, majd magyarul folytatta: »Attól ilyen selymes a hajam.« Karcsi nem szólt semmit, de a beszélgetés során később puhatolózott, hogy merre járt életében az asszony, és kiderült, hogy színét sem látta a Tiszának, amely kissé messze folyik Végegyháza vidékétől.” (Vekerdi 1989. 9.) Ugyanez az alapos kritikai érzéke mutatkozott meg pl. a cigány rézöntő mesterség tényleges gyakorlatát kutatva. 17 Erdős Kamill cigánytanulmányai 1989. 17. 15 �NÉPRAJZ 69 megfésülik, a harmadik alatt befonják. Sokan szomorúfűzfa gallyra csavarják hajukat és úgy mennek haza. Ezáltal szép hosszú hajuk lesz.”18 A Néprajzi Közlemények 1957. évi következő számában gyűjtései során szerzett újabb adatait publikálta, ezúttal a Terhesség, szülés, gyermekágy, szoptatás a magyarországi cigányoknál címmel.19 Békés és Szolnok megyei gyűjtései mellett a balassagyarmati és karancssági kárpáti cigányoktól szerzett adatait közli, többek között a magzatelhajtó szerekről, a váltottgyermek hiedelemről, a csecsemők és kisgyermekek betegségeinek kezeléséről stb. A Néprajzi Közlemények 1958. évi 1–2. számában20 újabb, gyűjtéseken nyugvó adatait közli, immár rövidebb kommentárokkal, értelmezésekkel a Cigány temetés témakörében. Két, egymástól nyelvészetileg és etnikailag is eltérő cigány csoport temetési szokásait tette vizsgálat tárgyáva: a kherãre (oláh) és a kárpáti cigányokét. Ez utóbbiaktól Nógrád megyében, főképpen Balassagyarmaton gyűjtött. A felgyűjtött szokásanyag ismertetése során kitért a halottjóslás, a halál elkövetkezése és a koporsóba tétel, a virrasztás, a temetőbe menetel, a lélekváltság (pomãna), a gyászmegszakítás, a halott-tisztelet és az élőholttest-kultusz szokásaira és hiedelmeire. Végül két, nagyobb terjedelmű, máig meghatározó jelentőségű, elméleti és módszertani iránymutatást adó tanulmányát kell bemutatnom. A magyarországi cigányság című tanulmánya szintén a Néprajzi Közlemények 1958. évi 1–2. számában jelent meg.21 Ebben kísérletet tett a hazai cigányság (törzsek, nemzetségek) elhatárolására és definiálására. Anyanyelvük szerint kétféle cigányt különböztet meg: cigány és nem cigány anyanyelvűt. A cigány anyanyelvűek pedig szintén két, egymástól élesen különböző csoportot alkotnak: a kárpáti és az oláh (vlax) cigányt nyelvet beszélőkét. A kárpáti magyar cigányokról a legtöbb ismeretet nógrádi gyűjtései során szerezte. Így írt róluk a tanulmányban: „Idegenekkel szemben »magyar cigányoknak« vallják magukat, de újabban – nevük mellől – egyre inkább elhagyják a »cigány« jelzőt, sőt kifejezetten tiltakoznak és sértésnek veszik, ha azt Erdős Kamill cigánytanulmányai 1989. 22. Lásd még a 16. jegyzetet. 1957. Néprajzi Közlemények, II/3–4. 258–263. 20 1958. Néprajzi Közlemények III/1–2. 107–127. 21 1958. Néprajzi Közlemények III/1–2. 152–173. 18 19 �70 NÉPRAJZ mondják rájuk: cigány. »Mi magyarok vagyunk« – így beszélnek.22 Ők alkotják a cigányság legműveltebb és legbecsületesebb rétegét.”23 Utolsóként A Békés megyei cigányok. Cigánydialektusok Magyarországon című tanulmányát említem.24 Ennek függelékében a 33 éves, balassagyarmati Baranyi Dezső prímástól lejegyzett kárpáti magyar cigány szöveget adott közre magyar fordításával együtt.25 Sátoros oláhcigányok. Kisterenye, Nógrád megye. Erdős Kamill felvétele, 1959. Érdekes, de egyáltalán nem meglepő párhuzamként említem, hogy a 19. századi néprajzi gyűjtők ugyanezt tapasztalták a palócok között: a palócok mindig a következő faluban laktak, a kérdezettek önmeghatározásuk szerint becsületes katolikus magyar parasztemberek voltak. 23 1958. Néprajzi Közlemények, III/1–2. 154–155. 24 1989. Erdős Kamill cigánytanulmányai 57–88. 25 1989. Erdős Kamill cigánytanulmányai 85–86. 22 �HAGYOMÁNY 71 ZÁHORSZKI MÓNIKA Egy régi ház emlékei1 Szeretném megköszönni településünk vezetőinek, hogy a Pálfalvi Nándor írásait illusztráló grafikák elkészítésénél megtiszteltek bizalmukkal, köszönöm az elismerő figyelmet munkáim iránt. Kevesen tudják, az író nagyoroszi szülőháza csak néhány háznyira volt a saját gyermekkorom helyszínétől a falu Újváros részén. Erről a házról és környezetéről legtöbbet a Papírház c. regényéből tudhatunk meg, amely gyermeki szemmel meséli el az író későbbi otthonának tervezgetését, építését a háború előtti időszak nagyon szegény és viszontagságos körülményei között. Az emlékeim a Pálfalvi-házról nekem is ebbe a kisgyermekkorba nyúlnak vissza. Jóval később, a 80-as évek elején, de a gyermek gazdag képzeletének őszinte csodálatával néztem a lefutó kövezett ösvény és az óriás fenyők menedékében megbújó mesebeli tündérlakra. Kicsi gyermekként is megragadták figyelmem az apró részletek, és ebben az udvarban mindig volt látnivaló, mint egy megbűvölt, úgy álltam az út felé néző kapujában, figyeltem a kertet. Az ösvény mentén dús, árnyas növényzet, számomra idegen virágokkal, sziklakert gazdag és változatos tarka növényekkel, a fenyők árnyékából a fény felé nyújtózó hatalmas virágok, napfényben ragyogó kövek, a rózsák mellett színes, fényben csillogó üveggömbök. A növényzetből kicsi szobrok, mesebeli törpék vigyázták a kertet. Amikor esténként gyermekkorom meséit hallgattam, ez a ház jelent meg a képzeletemben, mint a Jótündér kertje vagy a törpék lakhelye az Óperenciás-tengeren túlról. Az orgonabokrok mögött még talán az aranyalmát termő fa is ott volt a szépen szóló madárral, és ha nem láttam, az bizonyára csak azért volt, mert nemcsak én, de senki sem láthatta. A természethez közel mindent átszőtt az élet, kerestem itt nyíló illatos ibolyát, pirosló szamócát, láttam a kövek között és a fák törzsén kúszó borostyánt, a madáritatóban csillogó víztükröt. A ház mögötti vizes mélyedés szinte már az erdő folytatása volt, a saras víz felől esténként békák hangos koncertje zengte be a kerteket. Az udvarban mindig észrevettem 1 Elhangzott 2022. április 14-én Nagyorosziban a Pálfalvi Irodalmi Ünnep alkalmából. �72 HAGYOMÁNY valami mozgást, a fenyőkön ugráló mókust, az itatóban fürdő madarat, a sziklakertben napozó gyíkot, a párkányon sütkérező cicát, a virágoknál cikázó pillangókat, méheket, az avarban motozó sünt vagy a közeli csatornából odatévedt vízisiklót. Mindez mások számára talán jelentéktelen semmiség, számomra mégis napról napra csodás felfedezés, igazi kaland volt. Természetes volt az állatok közelsége, hogy az itt élőknek valamilyen szinten a természet az otthon része, és a kert ehhez egy átkötő szerepet tölt be. Egyértelmű volt, hogy a háziállataink mellett ezek az állatok is velünk élnek és fontos szerepet töltenek be, így nem bántottuk őket, inkább madáretetőt, madáritatót, sünfészket, mókusházat készítettünk nekik. A dús növényzet mögött a fenyők ágai közt beszűrődő áttört fényben szinte csak sejteni lehetett a kővel kirakott házat, különös tetejével, nagy ablakaival, a padlás tornyában apró szobával. Gyermeki képzeletemet különösen megragadta ez a toronyszoba, de melyik gyermek ne álmodna egy ilyen vadregényes zugról, ahol játszhat, felfedezhet, összegyűjtött kincseit biztonságos rejtekhelyen őrizheti? Mint a poros padláson talált régi kincsesládában lezárt titkokra, úgy leltem rég elfeledett gyermekkori emlékekre a regények olvasása és a rajzok készítésének hosszú órái során. Megfakult jóleső érzéseket, emlékeket hozott ismét napfényre az alkotás folyamata. Ha kinyitom a gyermekkorom képzeletbeli padlásán talált titkos ládikát, előbújnak a régi emlékek a faluról, az emberekről, annak a kornak a mindennapjairól, értékrendjéről. Gondolatok születnek, azokból vonalak lesznek, és mindez testet ölt végül az elkészített rajzokban. Őszintén örülök, hogy részt vehettem ebben a munkában, remélem, ekkora örömmel fogadják mindazok, akik meglátogatják a Szabadtéri Kiállítást, ami nagyoroszi alkotók közös munkája. Településünknek egy újabb szép látnivaló, az érkezőknek pedig egy programlehetőség, ami feltöltődést nyújt. Szeretettel ajánlom Pálfalvi Nándor írásait, amelyek a múltunkról is szólnak, melyek hozzánk szólnak, emlékekről, melyek még sokunkban máig ott élnek. A szabadtéri kiállítás készült Pálfalvi Nándor író tiszteletére, aki Nagyorosziban töltötte gyermekkorát, munkáiban sorra megemlékezik az itteni tájakról, emberekről, Nagyoroszi múltjának mindennapjairól. „Magam vagyok a vers, nem a sorok, szavak, a rímek, hanem a szívnek minden fájdalma, reménye, amit kimondani sem volna szabad.” Pálfalvi Nándor: Ahogy a madár �HAGYOMÁNY 73 …Ha többen álmodnak egyszerre, az a valóság kezdete A megnyitón elhangzott szöveg szerkesztett változata: Siklai Istvánné – Záhorszki Mónika Záhorszki Mónika grafikája Szabadtéri állandó kiállítás nyílt Pálfalvi Nándor szülőfalujához kötődő írásaiból, mely az év minden napján, minden napszakban látogatható. A Pálfalvi Nándor Szabadtéri Kiállítás létrehozása egy merész, közös álmunk volt. Álmodtuk azt, hogy ebben a Börzsöny lábánál meghúzódó kis falunkban a művészet adta eszközökkel és lelkesedéssel, szeretetünkkel létrehozhatunk egy olyan állandó tárlatot, amely községünk nagy szülötte, díszpolgára, író, költő, újságíró, valaha rádiós és televíziós munkatárs és szerkesztő műveiből ad ízelítőt. A MI Pálfalvi Nándorunkat mutatja meg! Ami rólunk, nagyorosziakról is szól! Álmodhattunk, hiszen a ma 91. életévébe lépő művész rajongásig szerette, szereti szülőföldjét, s bár 1931. április 15-én nem itt látta meg a napvilágot, imádott édesanyja a �74 HAGYOMÁNY balassagyarmati kórházban szülte, de ebben a faluban töltötte nehéz, ám páratlanul szép élményekkel teli gyermekkorát. A legfontosabb éveket, ami az alkotó fantáziáját íróvá érlelte. „Írónak születtem, semmi más nem akartam lenni” – vallotta egy önéletírásában. Különös „álom” volt ez akkoriban, amikor szülei – négy testvérével együtt – igen szerény körülmények között nevelték, s már 7 évesen dolgoznia kellett. Felsejlik előttünk, hogy milyen kitartóan, milyen ősöktől örökölt daccal tanulhatott, milyen erős akarással kellett legyőznie a természeti és társadalmi akadályokat. És ha a tehetség szorgalommal párosul, az ember fia elérheti az álmait. Ugyan ezek eléréséhez Pálfalvi Nándornak el kellett hagynia a falut, de mindig hazavágyott Nagyorosziba. „Egy kicsi, ősi világ volt ez, amit oly hosszú időn át nem találtam többé. Ez az emlék kísért a fővárosba is, amikor kollégista lettem, majd katona és később újságíró. Mindenütt megőriztem a falu, a természet közelségét. Újságírói munkám többnyire a faluhoz kötött, irodalmi munkásságom is erre épült, a régi élményekre és az újakra” – olvashatjuk egyik visszaemlékezésében. Ez összecseng kedvenc írója, példaképe, a szintén nagyot álmodó, valaha a szomszédos Horpácson élő „nagy palóc”, Mikszáth Kálmán véleményével: „Aki falun született, az meg nem szabadulhat a falutól, hiába tépi el az összes gyökereket, melyek oda fűzték, hiába feneklik meg a városban, a falu utána jön, mint a kísértet és hívja haza maga után.” Önéletrajzi elemeket is tartalmazó írásaiban konok őszinteséggel beszél az itthon megélt fájdalmairól, szegénységük viszontagságairól, de a tájról, az emberekről megható szeretettel szól. A papírház című önéletrajzi ihletésű regényéért Gyergyai Alberttől szóbeli dicséretet kapott, a professzor Móricz: Légy jó mindhalálig c. regényének „egyenesági leszármazottjának” nevezte a művet. Kevesen tudják, hogy a regények mellett verseket, gyermekmeséket, gyermekverseket is írt, melyek közül több szintén kapcsolódik az oroszi tájhoz, a művész itt megélt élményeihez. Pálfalvi Nándor, a mi Nándor bácsink gyakorta hazalátogatott feleségével, Gabriellával. Szívesen jött író-olvasó találkozókra, könyvbemutatókra, s akikkel találkozott, visszaálmodták magukat a közös múltba, előkerültek a történetek, melyek hosszú évek távlatában is összekötnek. A mi álmunkban az volt a jó, hogy többen álmodtuk és így valóra vált. Volt, aki az ötletet adta, aki a szövegeket válogatta, aki illusztrációkat készített hozzá, volt, aki táblákat ácsolt és volt, aki díszes faragásokat készített. A kiállítás megálmodói elsődleges szempontnak tartották, hogy a nagyoroszi származású író-költő műveit szintén nagyoroszi alkotók, művészek, mesteremberek öntsék kézzelfogható formába. Ezt a megkereset- �HAGYOMÁNY 75 tek örömmel vállalták, és legjobb tudásuk szerint dolgoztak e – talán országosan is egyedülálló – szabadtéri irodalmi kiállítás létrehozásán. Köszönet Siklai Istvánné ötletgazdának, a művelődési ház vezetőjének, Gál Zsuzsanna Évának, a helyi értéktár képviselőjének, Záhorszki Mónika grafikusnak, Laczkó–Bobák Balázsnak és édesapjának, id. Laczkó János ácsoknak, Nagy Zsolt asztalos, fafaragónak és Babicska Károlynak, Nagyoroszi község polgármesterének, aki mindannyiuk munkáját koordinálta. Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik a kiállítás létrehozásában segítettek. A Pálfalvi Nándor Szabadtéri Kiállítás átadására az író-költő 91. születésnapja alkalmából került sor, 2022. április 14-én egész napos program keretében. A Pálfalvi Irodalmi Ünnep délelőtt a Pálfalvi vers- és prózamondó versennyel vette kezdetét, ezt követte a szabadtéri kiállítás ünnepélyes átadása, majd a művelődési házban rendezett képzőművészeti kiállítás megnyitója következett zenével-dallal. A program végét egy közös ebéd és kötetlen beszélgetés zárta. A Pálfalvi Irodalmi Ünnepet egy minden évben, az író-költő születésnapjához (április 15.) kapcsolódóan megrendezésre kerülő programsorozatnak szánjuk, egy egész napot az irodalom és a művészet jegyében töltve. Állandó szabadtéri kiállításunk tablóin részleteket olvashatnak Pálfalvi Nándor megjelent irodalmi alkotásaiból, a róla szóló írásokból. Az idézetek kiválasztásánál fő szempontunk volt, hogy a gazdag irodalmi életműből az író-költő Nagyoroszival kapcsolatos írásait emeljük ki. Az egymást követő táblák ösvényszerűen vezetnek végig időrendben egy életút főbb állomásain, térben pedig településünk jellegzetes helyszíneire érkezünk: anya-gyermek kapcsolat – a szülői ház, az oroszi hegyek, a kőbánya, a fenyves, a kastély, a templom, a határ: benne a földek, szőlők, erdő-mező s a patak. Ezzel párhozamosan a gyermekkor, az ifjúság évei, a szerelem, a család témaköréhez társul a falu mint háttér. Sokféle irodalmi műfaj nyelvezetén alkotott: regény, líra, életrajz, mese, gyermekvers – az általa képviselt műfajok sokszínűségéből igyekeztünk a kiállításon is példákat bemutatni. Írói hitvallását, életművére visszatekintve Kardos Gy. József összegezte. A szabadtéri kiállítással szeretnénk közelebb vinni az ide látogatókhoz, a falu lakóihoz az irodalmat, a művészetet, Pálfalvi Nándor munkásságát. A hétköznapi emberek számára is kézzelfoghatóvá tenni a költészetet, a művészetet az intézmény falain túl, nemcsak ünnepeken, hanem a mindennapokban is. A kiállítás megtervezésénél figyelembe vettük a fenntarthatóságot, a tartósság mellett igyekeztünk döntően természetes anyagokat használni. A tablók faragással díszített fa tartóelemei szervesen illeszkednek a tájba, abba a környezetbe, amely oly gyakran visszaköszön a Pálfalvi-írásokban is. Amikor �HAGYOMÁNY 76 szülőföldjéről olvasunk körülöttünk a látóhatáron az oroszi „hegyek” magasodnak, ha a templomról szóló mesét olvassuk, felnézve ott magasodik a tornya, ha a harangokról olvasunk, halljuk a hangjukat, az írásokban csivitelő, kuvikoló, pittyegő madarak pedig ott cikáznak körülöttünk a fák közt – a kiállításban így egyesül, így válik szerves egésszé az irodalom és a táj. A szabadtéri kiállítás tablói a Fő út felől haladva: 1. Pálfalvi Nándor Szabadtéri Sétány köszöntőtábla (fekvő 100x90cm) 2. Köszöntőtábla hátoldala – Önéletrajza saját szavaival (fekvő 100x90cm) 3. Viselem gondjait – vers (álló tábla 50x90cm) 4. Anyám arca – vers (álló tábla 50x90cm) 5. Örökké veled + Párbeszéd Gabriellával (részlet) – versek (álló tábla 50x90cm) 6. Ahogy a madár – vers (álló tábla 50x90cm) 7. Templomtorony – szöveg: a Planétás asszony c. regény részlete (álló tábla 50x90cm) 8. Írói hitvallása – szöveg: Kardos Gy. József: Ahonnan jöttem (álló tábla 50x90cm) 9. Az új ház – szöveg: a Papírház c. regény részlete (álló tábla 50x90cm) 10. Fecske rakott fészket – gyermekvers (álló tábla 50x90cm) 11. Bohóka és barátai – szöveg, gyermekmese (álló tábla 50x90cm) 12. Honnan van ennyi kő a patakban? – szöveg: a Fészekfosztogató c. regény részlete (álló tábla 50x90cm) Készült: Nagyoroszi Község Önkormányzata megbízásából 2022. évben A Nagyoroszi Művelődési Ház és Könyvtár olvasótermében 2021-ben felavatásra került a Pálfalvi Nándor Olvasórészleg, ahol az író-költő teljes életműve – több, mint 50 könyve – megtalálható és kölcsönözhető. Nehéz szavakba öntetni a megvalósulás gyönyörűségét. Az irodalom tükrén át most szülőfalunk múltjába is visszatekinthetünk. Azt szeretnénk, ha a szabadtéri kiállítással az irodalom a mindennapjaink része lenne, egy az ifjúkor békésebb világába vezető emlékezésösvény. Hisszük, hogy a művészet győz a világban zajló zord valóság fölött! A kiállítás szabadon látogatható az év minden napján. Helyszín: Nagyoroszi Művelődési Ház és Könyvtár parkja 2645 Nagyoroszi, Kertész út 45. info: https://nagyoroszi.hu/palfalvi-nandor/ nagyoroszimuvhaz21@gmail.com Pálfalvi Nándor honlapja: https://sites.google.com/site/palfalvinandoriro/koenyveim �SZÉPIRODALOM 77 BERÉNYI KLÁRA Artemisz A sosemvoltat kergetem, foltos a zerge testemen, kopott. Fogyok, mint Holdam, ki velem halad, ezüst volt, s ma: perecdarab. Gyarló sarló. Kolonc tegezem, íjam is, Daloljak? Hangom is hamis, s medvém kedvén csak rontok vele, most ezért már némán járom erdejét, körbekörbe. Kisbogár a kő alatt Hagyjál békén, túl nehéz vagy, mért kisértesz voltaképp? Nézd, anyányi ködleányok szoknyafodrán lóg az ég. Teljes Hold van, itt az úton kisbogár a kő alatt, nézd, a lélek ritka selyme, úgy vasaltad, elszakadt. �SZÉPIRODALOM 78 BALAJTHY FERENC Már nyílnak a kertben Petőfi 200 Verők vernek, békítők békítenek, Önmegváltód lesz aljasult galád! Hol vannak a Földönkívüli terek, Ahol semmi se hazug és csalárd? Ahol örök az, ahogy, ha szeretnek, S nem a vak gyűlölet szava csahol. Hol lehetsz hívők közt ősi eretnek, Majd kikaparnak földrögök alól! Mentés másként a gépemen új élet, Nem falra festett ördögi csendélet, Az önmegváltó, – már Istent keres! Attila megbocsájtja lom versemet, Nyílnak a virágok, s kertünk illatos, Kéklik, tisztul: Tisza, Duna, Maros. A nap majd fordul (Veszélyes vírusok virulásakor) Isten könnye gyöngyeső, nevetése Nap, érdemes még bíbelődni vele! Föld elszökhet, leszakad az Úr ege, Mivé válhat embernek jóreménye? Élő sorsverte hihetné, az sincs már, Lét gyémánttengelye úgyis kibillen. Letarolt az ég, levegő nincs itt lenn, Kékfestőzött tó is mind halálmintás. Lesz, aki mégis eget-földet művel Sírással vagy bokrosodott derűvel, Derék roppan, a csigolya csikordul! Ha érdemes lesz, akármi is egykor, Kiszárad az agy, a szív vére elfogy, Záporozzon eső, a Nap majd fordul! �PETŐFI 200 79 PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC Petőfi Sándor születésének bicentenáriuma elé A költő jubiláris születésnapjai Nem nevezhető korainak a legnagyobb magyar költő születésének kétszázadik évfordulójáról a megemlékezések sorát megkezdeni, hiszen az Országgyűlés még a tavalyi esztendőben 2022−23-at Petőfi-emlékévvé nyilvánította. Megfelelő anyagi támogatottság mellett egymás után látnak napvilágot a programtervezetek, a nagyobb központi intézményhálózatok a sajtó bevonásával tartják ismertetéseiket elképzeléseikről. Már készülőben vannak az eseményhez kapcsolódó különböző kiadványok, melyeknek egy része már elhagyta a nyomdát. Gondot fordítanak a Petőfiemlékhelyek felújítására, állagmegóvására. A költő életével kapcsolatos új kiállítások kerülnek megrendezésre szülőhelyén és szerte az országban. Különösen gazdagnak ígérkezik a Petőfi Irodalmi Múzeum programkínálata. Az emlékév kiemelten fontos feladata a Petőfi Klubok hálózatának kialakítása. Ebben csatlakozásukkal Nógrád megye három települése vesz részt: Salgótarján, Balassagyarmat és Pásztó. Erre a különleges születésnapra országos jelentőségű mozgalom bontakozik ki. Különleges nagy esemény ez úgy országosan, mint megyei, települési szinten. Visszatekintve irodalmi nagyjaink személyes, jubiláris évfordulóira, megállapítható, hogy Nógrád megye két illusztris nagysága mellett a Petőfi-emlékezet az ő árnyékukba húzódott. Azonkívül, hogy Madách és Mikszáth születésnapjairól szinte évről évre beszámol a sajtó, addig Petőfi születésnapjáról, még a jubiláris évfordulókon is alig esik szó a széles néptömegeknek célzott heti- és napilapokban. Még a másik nagy jubileumi, születésének századik évfordulójáról szóló megemlékező írást is hiába keressük a megyei sajtóban. Jelentősebb emlékező írással másfélszázados emlékezéskor Csukly László révén találkozhatunk. Természetesen ez nem jelenti Petőfi teljes mellőzöttségét, hiszen az 1848-as forradalom, majd szabadságharc, a márciusi ifjakról szóló írások egyik központi alakja maga a költő, a forradalmár. Ugyanakkor más esetekben is gyakorta jelentek és jelennek meg a sajtó hasábjain Petőfi versei, és róla szól írások, tanulmányok. �PETŐFI 200 80 Kitekintve az országos sajtóra, fővárosira és vidékire egyaránt, már sokkal árnyaltabb a kép. Talán tekinthető a Petőfi-kultusz nyitányának az az 1873. január 1-jén megjelent írás, amely Petőfi születésének ötvenedik évfordulóján címet viseli, és nem más írta, mint Jókai Mór. A továbbiakban a negyedszázados léptékben megjelent jubiláris születésnapi megemlékező írások gyűjteménye olvasható különböző lapokból. Azonkívül, hogy a tisztelet, a hála és a kegyelet motiválták a – többnyire név szerint ismert – szerzőket, stílusuk, nyelvezetük mellett, társadalmi korrajzként is igen érdekesek, tanulságosak, különösen a fiatalabb korosztálynak. 1873 Petőfi 50 Petőfi születésének ötvenedik évfordulóján Megjelent A Hon című lap 1873. január 1-jei számában. Írta: Jókai Mór Most ötven éve született. És nemsokára huszonöt éve lesz, hogy meghalt. Ma szelleme aranymenyegzőjét üljük, jövő évben az ezüstmenyegzőjét egy hibátlanná lett halottnak. Miről beszéljünk ma? Arról-e, hogy milyen jókor született? Vagy arról, hogy milyen jókor halt meg? Vagy arról, hogy még most is él? Minden nagy ember fölött tartott emlékbeszédnél két nevezetes mondás jut eszembe – és lehangol. Az egyiket Byron mondta valami Huxley nevű commentátornak, mikor az Shelley felett emlékbeszédet tartott: „a parentatió szép volt, de jobb szerettem volna, ha Shelley tartotta volna azt Huxley felett.“ A másikat Eötvös mondta nekem, mikor egy nagy halottat kísértünk ki a temetőbe: „látod, milyen rész az emberi szív, most arra gondolunk, te is, én is, szegény barátom! Kár, hogy balsors érte, de jó az Isten, hogy nem én rám mérte.” Az utódok emlékbeszéde a halhatatlanok felett olyan, mint a napfogyatkozás. A sötét test bebizonyítja, hogy ő egészen be tudja takarni a fénylőt. Petőfi annak a kornak a szülötte volt, mely mint fényes emlék élni fog örökké, mint fényes remény soha többé, mely a magyar nemzetet uj életre kelté, mint uj életre ébreszté Petőfi a magyar költészetet. Amint az a kor be volt fejezve, vége volt az ő küldetésének is. �PETŐFI 200 81 Csillaga nem várta be, mig beborul az ég, lefutott teljes fényében s nem látta senki, hová esett le? De mikor szétpattant az a meteor, mindenkinek jutott egy szikra a csillagtűzből, s szikrái világítanak még most is elszórva az egész földön, minden nemzet előtt. Mikor meghalt, vérét hagyta a hazának, lelkét az emberiségnek, s midőn hazája el volt temetve, az ő szelleme tiltakozott az egész világ előtt nemzetének koporsó födele ellen. Az ilyen halál méltó volt az ilyen élethez. Kezdetnek is szép a halhatatlansághoz. A külföld a magyar nemzetet látja Petőfi költeményeiben. A lelkesült, – szabadságért vágyó, – láng szívű, – őszinte, – testvérszerető, – ellenségverő magyar nemzetet! – A költő verseiben. Oh, mi jókor történt halála! Az utókor, az uj nemzedék megleli Petőfi műveiben a delejes összeköttetést a múlt idők eszméivel, s talán hevül is azoknál; ámbár a koreszméket kifejező költeményeinek némelyike az uj kor gyermekeinél inkább éget már, mint gyújt. De mind az műveiben, a mi tisztán emberi, mind, a mi szívbeli érzést fejez ki, oly véghetetlen nagy, oly elragadó szép, oly bűvösen melegítő, hogy érezni fogjátok mindig, amig emberek lesztek, ha nem lesztek is már magyarok. Azok megannyi élő emberalakok, kikben olympi istenek fehérvére, az „Ichor” lüktet. Van e szerelmi dalok közt két igen szép költemény, mely együtt Petőfi életében egy szép románcot képez. Az egyiknek ez a refrainje: „Csak tégedet ne ismernélek!” A másodiknak pedig ez a kezdete: „Élet, halál... nekem már mindegy!” A költő ott felejtette lelkét egy szép ifjú leány arcán, kit mindennap bámult a színházban. Hanem a szép hölgy páholyban ült: gazdag magyar bankár leánya volt, ki őt észre sem vette tán. A költő pedig büszke volt és szerelmes. Bátran odament a gazdag bankárhoz, s megmondá neki, hogy ő Petőfi, költő, semmi más, hanem azért szép leányába szerelmes, s azt nőül akarja venni. A bankár derék magyar ember volt – és okos ember. Azt felelte a költőnek: „Én önt jól ismerem és becsülöm; de leányom szivével ő maga rendelkezik; látogassa ön meg házunkat, s ha leányom hajlamát megnyerheti, én nem tagadom meg beleegyezésemet.” Petőfi ezzel le volt fegyverezve. Ha akadályt talál maga �PETŐFI 200 82 előtt, szenvedélye vagy azt, vagy őt törte volna össze; de amint ily finomul a rendes polgári perutra lett utasítva, elmosolyodott, s többé nem kínozta a szivét a szép delnő bámulásával. Első ideálja, a bájos bankárleány aztán egy más kitűnő magyar tudóshoz ment nőül, ki szinte világhírt szerzett azóta nevének, mint legtöbbet emlegetett magyar államférfi és financiér. Jól járt vele. Mostani férjének fényes palotája van, a hajdani kérőjének pedig még csak sirhalma sincsen. Semmije sincsen, senkije sincsen már e földön. Apát, anyát, nőt, gyermeket, mind elvitt magával oda, ahol ő lakik. Ha élne még, hogy állna most itt a világon egyedül! Mennyire egyedül! Mégis jókor halt meg. Sírját nem ismerjük, emlékszobra nincsen, társulat nem viseli nevét, s vándoroljunk el azon mauzóleumhoz, melyet önmaga emelt magának, műveihez, s azokból megtudjuk, hogy milyen jókor született, milyen jókor halt meg, milyen halhatatlan lett... Többet nem tudok mondani Petőfiről. Hát nem volt-e igaza Byronnak? Nem volt-e igaza Eötvösnek? 1898 Petőfi 75 75 éves Petőfi Megjelent a Pesti Napló című lap 1898. január 1-jei számában. Aki maga volt a lánggal lobogó tűz; aki jött, keresztül hasította az eget s eltűnt, mint a meteor; aki mintha csak azért élt volna, hogy a próféta fénylő szekerén átvonulhasson a halhatatlanságba. Petőfi Sándor ma volna hetvenöt éves. Ha nem esett volna el a harc mezején, ha a végzet azt rendelte volna, hogy lassan fogyjon el, mint a gyertyaszál, ma mint hetvenöt esztendős öregember nézné az új embereket, akik áhítattal tekintgetnének fel glóriás alakjára. Jó Isten! Már mi is öreg sorban vagyunk, túl „az életútjának közép felén”, mi, akik abban nőttünk fel, hogy volt egyszer, régen, nagyon régen egy költő, aki örök időkre szóló dicsőséget szerzett a hazájának. Amikor mi, vén fiuk születtünk, már legendás alak, már oltárkép volt... és csak ma volna hetvenöt éves. Mily régen vesztettük el! S mily fiatal volt, amikor elvesztettük! Gyerekesség, és mégis, akarva, nem akarva, elgondoljuk egy percre: „Mi volna akkor, ha a végzet másképp határoz? Ha ma is élne?...” Mert �PETŐFI 200 83 az ember voltaképpen sohase tud megnyugodni a változhatatlanban, s a naiv képzelet még onnan se fordul vissza, ahol a logika szerint már semmi keresni valója... Ha élne!... Egész sereg céltalan, bolond kérdés tolul elénk. Mily remekműveket adott volna még nemzetünknek? Micsoda szemmel nézné az új időket? Öregen is az volna-e, akinek halhatatlan fiatalságában látjuk? Igen, Nem. Igen, mert ha volt lélek, amely nem változhatott, az övé volt az. Nem, mert a természet törvényei alól nincs kivétel, az öregember csak rom... Bolondság itt a találgatás... Mi az, amit az évekkel magába kellett volna szívnia, hogyan viselné a kort (az aggságot és az új időket), miképpen élne, hogyan szólana – bizony nem lehet ezt elképzelni. Csak egyet. Azt, hogy igen, ő is öregember volna, törődött, alighanem beteges, s valószínűen: szomorú öregember. S mi látva aggságtól, szenvedéstől megtört alakját, azt mondanók magunkban: „Ó, mint bánthatja az a gondolat!...” De kedves volt, az istenek előtt is, holttestén át fújó paripák száguldottak a kivívott diadalra... Nem lehetett az, hogy ágyban, párnák közt haljon meg, hogy lassan hervadjon el, mint a virág. Fiatalon hal meg, akit az istenek szeretnek, hogy lehetett volna hetvenötéves ő: a lánggal lobogó tűz, a perzselő szenvedély, a halhatatlan, örök fiatalság?! 1923 Petőfi 100 Petőfi születésének századik évfordulóján Megjelent a Friss Ujság 1922. december 30-i számában. Száz esztendeje, hogy a Nemzeti Géniusz különös kegyességében megajándékozott bennünket e lánglelkű, tüneményes szellemű apostollal és prófétával. Messze világító üstökösként ragyogott fel a magyar égboltozaton és bevilágította a messze földet. A pályája is az üstököséhez volt hasonló: ragyogva bukkant fel, szédítő iramban hagyta maga mögött a végtelenséget, aztán eltűnt az éjszakai sötétségben. Évszázadok alatt csak néha látható ily tünemény, s akiknek megadatott, hogy gyönyörködjenek félelmetes szépségében, áhítattal és babonás félelemmel adják tovább gyermekeiknek és unokáiknak a nagy esemény és ritka csoda hírét. Száz esztendeje, hogy megszületett és már háromnegyed évszázad múlt el azóta, hogy átköltözött a halhatatlanságba. Csak egy negyed évszázadot �PETŐFI 200 84 élt, de ez az arasznyi lét oly gazdag kincsesháza lett az örök értékű alkotásoknak, amilyenhez fogható alig volt még a földön. A világ minden népe hódolattal adózik e lángelme megnyilatkozásainak, és amikor a világ népei Petőfi szellemének hódolva meglátni kénytelenek azt a népet és az országot, amelynek talajából ez a hatalmas szellem kisarjadzott, Petőfin keresztül a tisztelet és meghatottság érzésével néznek arra a kicsi, megnyomorított és megtépázott nemzetre is, amelynek ő, az apostol és a próféta örök dicsősége lészen. Mert apostol volt és próféta, vezér és jövőbe látó, mint ahogyan minden igazi lángelme, vezér és próféta, bármely csillagzat alatt látja is meg a napvilágot. Ő itt született. Itt, ahol a szenvedők milliói epedve várták az apostolt, aki kivezesse őket a szolgaságból. És ő megjött és betöltötte hivatását, melyet a Nemzet Géniusza szánt neki. A világtörténelem – mondja egy híres tudós – nem más, mint a szabadság tudatában való folytonos haladás, szüntelen erősödés. Ezt a tudatot erősítette Petőfi, és ezzel belemarkolt a világtörténelem szekerébe. Mert ki tudja, jön-e 48 után 49, ha Petőfi lángoló szelleme nem önti a magyarok lelkébe a szabadságszeretet hatalmas vágyát. Ez a mindent megmozgató vágy lett az események lendítő ereje, és ez az erő nem ismert megállást. De nemcsak a szabadság volt a bálványa. A haladás, fejlődés, az emberi jogok, kultúra és civilizáció imádatában is példát adott nemzetének, mily irányban kell haladnia, ha az európai nagy népek asztalánál akar helyet kapni. És akik kortársai voltak, követték a példát, a szabadságnak, a politikainak csak úgy, mint a szelleminek, azok voltak a legtántoríthatatlanabb hívei, akik érintkezésbe jutottak magával Petőfivel, nagy szellemének lenyűgözhetetlen erejével. Akik látták, hallották őt, ma már kevesen vannak. De az erejét mindannyian érezzük még ma is, és az erőnek varázsa még mindig leküzdhetetlen... És ezért rettegik őt meg ma is a szabadság és felvilágosultság ellenségei. Ma is, mint háromnegyed évszázaddal ezelőtt. Ez az ő nagyságának, emberfelettiségének a legcsalhatatlanabb mértéke. 1948 Petőfi 125 Petőfi esztendeje Megjelent a Szabad Szó című lapban, 1948. január 1-jén. Írta: Kelemen János A 48-as centenárium első napján ünnepli a magyar nép legnagyobb költőjének, Petőfinek 125. születésnapját. Szebb és méltóbb nyitánya nem is �PETŐFI 200 85 lehet a jubileumi évnek, 1848 szellemét, tanulságait, példamutatását és ösztönzését a nép és a szabadság nagy költőjén érthetjük és érzékelhetjük legtökéletesebben. A korszak máig időszerű vágyai és törekvései benne tudatosultak legtisztábban. Szabadságmozgalmak, forradalmak, a nagy történelmi pillanatok más, békésebb alkatú költőket is megihletnek. Nálunk, 1848-ban az első diadalmas pillanatok hatására mindenki forradalmár lett. Az lett a szelíd Jókai, a megfontolt Arany, s annyi más alakja irodalmunknak. S nem megalkuvásból, alkalmazkodási készségből lettek azok. A márciusi napok felszabadították őket is, megszabadították kételyeiktől, aggályaiktól. De mégis – s bár őszintén, meggyőződéssel álltak a szabadságharc ügye mellé – késő öregségükben úgy gondoltak vissza 1848-ra, mint csillogó, földöntúli csodára, fiatalságuk romantikus fellobbanására. Nem érezték már valóságnak, eleven történelemnek. Egészen más Petőfi magatartása 1848-cal szemben. Neki a forradalom nem romantikus kaland volt. Rajongó, csodálatos szavakkal üdvözölte a feltámadt tengert, a nép megmozdulását, mint viharmadár, úgy cikázott az izzásig hevített légkörben, de szeme mindig a földön volt. A kivívott szabadság nagyszerűségét minden ízében átélte, de a forradalom akadozó menete, a lehetőségek elmulasztása, a célok zavarossága és tisztázatlansága égő hiányérzettel töltötte el. Csupa lelkesedés és önfeláldozás, s egyben csupa keserűség, csupa kritikai magatartás – ez az ő forradalmi szerepe. 1848–49 alakjai közül ő élte át legjobban a magyar szabadságharc minden mozzanatát, és minden szükségletét. Mert a forradalom egyetlen szereplője sem volt annyira a nép fia, mint ő. Nem 1848-ban, s nem politikai verseivel lett a nép és a szabadság költője. Az alföldi magyarság mélységéből jött, a magyar jobbágy sorsát, keserves életét, elnyomottságát gyermekkora óta ismerte és átélte. De megismerte parasztságunk emberségét, elpusztíthatatlan szabadságvágyát, emberi igényeit. Az ő költészete ennek az emberségnek, ennek a paraszti igényességnek a kifejezője. Versei tisztító zivatart keltettek a 40-es évek áporodó, kiszikkadó lírájában, a városi úri különcök élettől, földtől, magyarságtól távolálló „almanach-költészetében”. A nép nyelvén, a nép hangján fejezte ki a magyar paraszt néma harcát a feudális Magyarország ellen. Szabó Dezső szép hasonlatát idézve: „Mint ahogy a sasnak karma nő, a vadkannak agyara, úgy lett ennek az elgyötört közösségnek Petőfije, minden organikus érdekének megtalált orgánuma.” �PETŐFI 200 86 Az ő szemének kellett először rávetődnie az Alföldre, szomorú pusztáinkra, néma falvainkra, hogy megszépüljön, emberségesebbé, parasztibbá váljék az elnyomó úri Magyarország, az ő versei mondták ki először úgy a szabadságot, hogy az csakugyan az egész dolgozó nép szabadságát jelentette. És sokkal több volt ő, mint a parasztok bajainak énekese. Szerte az országban jobbágyok milliói sínylődnek még, de Petőfi költészetében a jobbágy, a paraszt már a nemzet vezető tagjává emelkedik. Magyar nemzet – ez a fogalom Petőfinél a dolgozó nép közösségét jelenti, s a nemzet csak szabad, független hazában élhet, Habsburgok nélkül, német járom nélkül. 300 esztendő magyar függetlenségi hagyományai olvadnak össze Petőfi költészetében a nép társadalmi harcával, szabadságvágyával. A magyar történelem e kettő áramát senki tisztábban és következetesebben, senki bátrabban és felelősségteljesebben nem fejezte ki, mint ő. A 67 utáni romlott magyar közvélemény elnéző mosollyal s egyben álnok célzatossággal kócos, beszámíthatatlan ifjúvá stilizálta Petőfi történelmi alakját. Forradalmisága gyermekbetegség lett, amelyből - mondották – „kinőtt volna, ha tovább él, a nép költőjéből pedig romantikus álmodozót faragtak, a puszták és betyárok cigánydalnokát. Elsikkasztották, meghamisították meleg emberségét, nagy tanításait a világszabadságról, a népek békéjéről. Az urak és a szolgák hazájában ünnepelt költő lehetett az a Petőfi, aki éppen most 100 esztendeje, 1847. szilveszterének éjszakáján írta: „Csak a zsarnok s a szolgalélek: e kettő az én ellenem.” Nincs már többé felettünk zsarnok, s megkínzott népünk annyi sötét évszázadok után szabaddá egyenesedik. Nem kell már szégyenkeznünk és alakoskodnunk: végre szabadon ünnepelhetjük Petőfit. 1973 Petőfi 150 Így élt Petőfi Megjelent a Nógrád című lap 1973. január 7-i számában. Írta: Csukly László Akik Petőfi születésének százötvenedik évfordulója alkalmával közelebbről szeretnének megismerkedni halhatatlan költőnk életútjával, a sok rendelkezésre álló mű közül talán a legnagyobb izgalommal Hatvany Lajos „Így élt Petőfi” című hatalmas, 1900 oldalas művét olvashatják, amely az 1955−1957 között kiadott műnek második, bővített és javított kiadása. Hatvany Lajos műve szerves folytatása Endrődi Sándor „Petőfi napjai a �PETŐFI 200 87 magyar irodalomban” és kiegészítője Ferenczi Zoltán úttörő Petőfi-életrajzának. A kortársi emlékezések, s az újabban felvett levéltári adalékok nyomán követi végig Petőfi életét, magában foglalja a költő halála után a különböző lapokban, folyóiratokban, önálló kötetekben vagy a levéltárakban fellelhető dokumentumok jelentékeny részét. Egy nagyon változatos, küzdelmes élet legnagyobb és legszebb munkáját veheti kezébe az olvasó, hisz’ Hatvany ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely harminc esztendővel Petőfi halála után született, „úgy hordta az ö fiatalon megszakadt életének gyászát, mint az apák, akik halott fiuk emlékét megmaradt leveleiből keltegetik, mint az anyák, akik porladó testének nyomát elviselt ruháin tapogatják.” Mint egyik méltatója megállapította, Hatvanynak két csillaga volt: Petőfi és Ady, és egész életében hűséggel követte csillagait. Az indítást talán a budapesti egyetemen Gyulai Páltól kapta, akiről később „Gyulai Pál estéje” címen a magyar memoár-irodalom legszebb alkotását írta. Alapító tagja volt a Nyugat című folyóiratnak, amelynek harcaiban a liberális polgári gondolat elkötelezettje lett. A haladó hagyomány ápolásával történelmi távlatot és hitet akart adni az irodalmi forradalomnak. Ady ugyan teljes mértékben egyetértett törekvésével, több nyilatkozatát ismerjük, amelyben kifejti a régi, hasonszőrű magyarokkal való közösségét. „Se Balassinál, se Petőfinél újabb félének, modernebbnek nem tartom magamat” - mondta. Hatvany mégis ellentétbe kerül a Nyugat vezérkarával. Hatvany írta: „Az uraknak nem volt érzékük a múlt, az irodalmi folytonosság és a történelem iránt. Azt hitték, a Nyugat minden megjelenése napján minden két héten újra kezdődik a világ”. Ez a véleménykülönbség nem akadályozta meg abban, hogy a magyar irodalom egyik legtiszteletreméltóbb mecénása legyen. Mint az ország egyik leggazdagabb családjának tagja, a Hatvany-Deutsch vagyon örököse szinte minden tehetséges költőnket támogatta hosszabb-rövidebb ideig. Részt vesz az őszirózsás forradalomban, a Nemzeti Tanács tagja. Forradalmi tevékenységéért, amikor 1927-ben emigrációjából visszatér, bebörtönzik. Másodszor a fasizmus elől menekül emigrációba, ahonnét csak 1947-ben tér vissza. Itthon tiszteletbeli egyetemi katedra várta, de a személyi kultusz éveiben ismét mellőzés a sorsa. Elsősorban Ady- és Petőfi-kutatásaiért 1959-ben Kossuth-díjjal jutalmazták. Halálakor, 1961-ben az egykori mágnást, harcos haladó életéért a szocialista Magyarország gyászolta. Haladó hagyományaink tisztelete tette Hatvany Lajost a Petőfi-emlékek áldozatos gyűjtőjévé. Mint bevezető tanulmányában elmondja, szinte egész életében ennek a célnak szentelte ideje nagy részét, de hányattatott �88 PETŐFI 200 élete folyamán sok anyag elveszett, az összegyűjtött cédulák rendszerében zavar keletkezett és ez megnehezítette a munkát. A hatalmas mű egyébként a fellelhető kortársi megnyilatkozások hűséges sorjázása, amelyeket a szerkesztő-szerző lábjegyzetekben állandó figyelemmel, bírálattal kísér. A sok emlékirat, röpirat, tanulmány, tárca, újsághír tanulmányozása közben mindig éberen figyel arra, hogy mennyi azokban a Jókai-hutás, mennyi az utókor kegyeletes belemagyarázása. Majd minden nagyobb egység után következik a „summázás”, amely alatt a tudós szerző a maga összegző véleményét adja. Legyen szabad a hatalmas anyagból egyetlen apró részletet idézni a módszer bizonyítására. Idézi többek között Vahot Imre útijegyzetét, amelyben elmondja, hogy az orvosok és természetvizsgálók kassa-eperjesi nagygyűlésén találkozott Pulszkyval, aki elmondta neki, hogy pompás szécsényi angolkertjében van egy lak. „hol hajdan Rákóczi vára volt, ezen kellemes csendes lakot ő tehetségesebb, de szegény magyar költőknek ádándja át használatul, s amellett élelemmel is ellátandja őket. A többi közt lángeszű Petőfinket szándékozik legelőször is ez idilli lakással megkínálni.” Ezt a hírt kürtöli világgá a Pesti Hírlap 1846. őszhó (október) 10-i száma is. De Hatvany azonnal cáfol is: megírja, hogy mihelyt Pulszky telelármázta az országot mecénáskodásának hírével, éppen Petőfivel szemben mutatkozik smucig nyárspolgárnak. Idézi Degré Lajos visszaemlékezéseit, aki megírja, hogy Petőfi, miután hiába egyezkedett Emichhel művei kiadásáról, levélben Pulszkyhoz fordult, hogy előlegezze neki a szükséges összeget. Választ nem kap, ám egy társaságban összetalálkoznak. Ott van Lisznyay is. Pulszky előbb készülő regényéről beszél, amelyet éppen a kölcsön reményében Lisznyay buzgón dicsér és eleve hatalmas műnek titulál. Majd, amikor Pulszky kiélvezte a dicséreteket, közli Petőfivel, hogy mivel szécsényi jószágán sokat kellett költekeznie, Petőfi kívánságát nem teljesítheti. Mire Lisznyay elkeseredetten fakad ki: „Edd meg a regényedet, ha tudom, hogy nem adsz pénzt, bizony nem dicsértem volna”. Az adalékok közlése után pedig a summázásban elismeri, hogy Pulszky „Életem és korom” című emlékirata sok érdekes adatot tartalmaz, de Petőfivel szemben, sem mint mecénás, sem mint bíráló nem viselkedett rendesen. Akik Petőfit szeretik és csodálatos életét ismerni akarják, nagy haszonnal forgathatják Hatvany Lajos gazdag tartalmú művét, amely tisztelgés a szerző csillaga előtt. �PETŐFI 200 1998 Petőfi 175 89 Megkezdődött a Petőfi-emlékév Kiskőrösön Megjelent a Napi Magyarország című lap 1998. január 2-i számában. Szilveszter éjszakáján nagyszabású rendezvénysorozat kezdetének lehettek részesei a kiskőrösi polgárok. Éjféli harangszóval köszöntötték ugyanis a város szülötte, a magyar költészet kimagasló alakja, Petőfi Sándor születésének 175. évfordulóját. Praznovszky Mihály, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, az Évfordulós Emlékbizottság elnöke a költő szülőházánál tartott megemlékezést, útjára indítva ezzel a millenniumi irodalmi évfordulós programsorozat egyik önálló rendezvénysorozatát. Oláh Pál, az Országos Petőfi Sándor Társaság elnöke az MTI-nek elmondta, lényegében egy másfél éves programsorozat vette kezdetét a születésnapi ünnepséggel Kiskőrösön, amely a költő halálának 150. évfordulójára való emlékezéssel zárul majd Fejéregyházán. Az 1997 tavaszán megalakult Országos Petőfi Emlékbizottság feladatának tekintette, hogy koordinálja valamennyi érintett szervezet tevékenységét – fejtette ki a társaság elnöke. Olyan nagyszabású, a kötetek, kiadványok megjelentetését, konferenciák rendezését, színházi, zenei események szervezését is átfogó programsorozatot dolgozott ki, amellyel méltó módon tiszteleghet a költő emléke előtt. A bizottság munkájában számos intézmény részt vett, egyebek mellett a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Petőfi Társaság, a Magyarok Világszövetsége, a PEN Klub, valamint a fővárosi, a kiskőrösi, a kiskunfélegyházi önkormányzatok, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés. A kiskőrösi Petőfi Sándor Művelődési Központban szilveszter este 20 órakor kezdődött és hajnalig tartó program kiemelkedő eseménye az új Petőfi Emlékmúzeum kulcsátadása és megnyitása volt. A szoborparkkal szemben épült intézmény Kerényi Ferenc irodalomtörténész és Zalatnay Pál látványtervező munkája. A múzeum ad otthont ezentúl az állandó kiállításnak, s ide került a Petőfi Képtár anyaga is. A szabadtéri ünnepség a hagyományos koszorúzást követően fáklyás felvonulással zárult az evangélikus templomnál, ahol a költőt, Petrovics Sándort 175 évvel ezelőtt megkeresztelték. �SZÉPIRODALOM 90 ISTENES TIBOR Tudatunk álmát Illatok fényeit ízleli ajkam, Fotonok folynak az ínyemen, Fénytöréseket hallok halkan, Tagolt érzet a végtelen. Szeleken utazó mámorok, Fényárban haladó álmok, Lélekcseppekből záporok, Előre megírt irányok. Életem nem más, csak látomás, Becsapnak színek és árnyak, Víziók mozgása a változás, Míg a lelkek egyhelyben állnak. Ki lehet bennem az észlelő, Ki érzi bennem a létet? Kicsoda festi a képzelő, Személyes egyéni rendet? Hogy tudok úszni a semmiben, Hova jutok a végén? Lebegek magamban, mindenkiben, Isteni törvények élén. Elengedtem az érzetem, Elszállt az egóm árnyán, Örök rendben az életem Közös tudatunk álmán... �SZÉPIRODALOM 91 ISTENES TIBOR Honnan kél? Honnan kél a dal, ez a tiszta rezgésű csodás ének, Mi legördül szemem tisztaságán, garatom nedves végtelenjéből az elveszett időn át? Mitől nyugszanak meg a vének, Akik elterülnek fiatalságuk falán és ácsolnak fafejükből keresztet és bitófát? Hogyan vetít a szemem belőlem magamnak új világot, Leandert, rózsát, kard és hóvirágot, Miközben ketyeg az óra a perceim felett és magába gyűr, felemészt, A szétszórt, izzó, magát is gerjesztő féktelen szeretet? Honnan, hová halad bennem az álló idő, És hogyan tekeredik múlttá a jelenben tobzódó láncravert jövő, Azt nem tudhatom. Tudatlanul érzem csak a napfényes jeges tekintetekben, A pergő képek összemosódásában, A mozgásnak képzelt rezgések között, Hogy vad gondolatok a szelíd tettekben Lebegnek tiszta bensőm fölött. Még új hang zeng belőlem, Még új képeket szül bennem a fény, Hangok lobbannak és él tőlem, A színekben csobbanó halvány remény. �SZÉPIRODALOM 92 RADNAI ISTVÁN Nagyapa hazatér Ismerem Mátét, iskolaelső volt. A nagyapja és az ópapa jóbarátok voltak. Bankban dolgozott az enyém. Az övé mérnök volt. Ópapa mellényzsebből átadott neki húszezer koronát, becsületszóra. Húszezer koronát aranyban. Vett egy telket belőle, és stílusos vidéki házat tervezett. Pasaréten akkor legfeljebb kertészet és tehenészet működött. Erdős hegyek közt, egy dombon a szántók szélén ez lesz az első villa, dicsekedett. Majd meglátod a favázas verandámat! Még maga Máté, az unokája sem látta volna meg soha, ha anyám nem vitt volna arrafelé sétálni, és nem mesélte volna el a villa történetét. A nagypapa bevonult, úgy ahogy kell: „megállj, kutya Szerbia!”. A felvirágozott vonat már az orosz frontra indult. Máténak én meséltem el a később államosított ház történetét. Azt sem tudta, vajon merre lehet. Egyébként is legendának tartotta a létezését, bár a nagyanyja emlegette. Annyian meséltek arról, hogy elvették ezt, elvették azt. Voltak náluk vendégek, akik valami üzletet, sőt gyárat emlegettek. Egyedül a suszter nem emlegetett semmit, talpalta a folt hátán folt cipőket és árulta a saját készítésű cipőkrémet, amíg szövetkezetbe nem terelték. Talpalta tovább a cipőket, ült a háromlábú széken. Nem is járt vendégségbe, csak kalapált a boltjában. Csak a cégtáblát cserélték le. Az én cipőm is lyukas volt, nem csak Máté kinőtt cipője, amit elöl ki is kellett vágni. Volt ugyanis még egy háború, de az már a mi életünkben. Ópapán segített volna a berolnizott arany, elvégre a pénztárterem igazgatója adott a bank hírnevére. Volt pénze, az aranyat berolnizta. Ópapa póttartalékos, nem hívták be. A bank nagyhatalom. Nagyapám egymillió koronája a páncélteremben pihent. Állampapírokban. A nagy orosz állam nem megy tönkre, gondolta, amikor orosz kötvényeket vett. Anyám hallotta – a gyerek mindenre figyel –, ahogy Schrameck bácsinak dicsekedett. Egy-egy viccre is emlékezett anyám, amit egymásnak meséltek. Volt köztük szalonképes is. A többi csak férfiak közt hangzott el, nem volt hölgyek fülének való. Anyámról azt hitték, már régen alszik. A hiperinfláció után a családunk kisebb lakásba költözött. �SZÉPIRODALOM 93 Hallottam róla és az eladott antik bútorokról, dédanyám falánkságáról pedig legendákat. A sok éhezés a háborús időkben visszaüt. Máténak megmutattam, ez az a ház, amely valaha az ő családjuké volt. A sofőr az utcán mosta, fényesítette a batárt. A rendszám, az állami autó azt jelentette, hogy nem tanácsos a környéken nézelődni. Ilyen reprezentatív autót csak nagykutyának utaltak ki. A ZISZ a Sztálinról elnevezett gyárban készült. Az Opel-gyárat negyvenötben egyszerűen leszerelték, és párezer kilométerrel arrébb tették. Így történt, hogy Hitler és Sztálin ugyanolyan kocsiból integettek a díszszemléken. Tulajdonképpen váltották egymást, mint a szövőnő, reggel hatkor, amikor a sziréna jelezte, hogy vége az éjszakás műszaknak és leváltották, a helyére állt a másik. Vagy ötvenszer lehullottak a levelek. A mi ferencjóskánk a franciskánusok altemplomában naponta elmondja: „Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam!” Szent Péter eleinte még megrótta, aztán ráhagyta. Tizenötben vége a hadi sikereknek, tizenhatban – még a teljes összeomlás előtt – békésen elaludt ő császári és királyi felsége a tábori vaságyon. Tizennyolc éves kora óta katonának képzelte magát. Schratt Katalin a megmondhatója, nyikorgott-e, ahogy egy vaságyhoz illik. Máté nagyapja az eltűntek listájára került. A Breszt-Litovszki felemás béke sem varázsolta haza. Lev Trockij világforradalmár azzal csak időt nyert. Egyetlen fia felcseperedett. A képe előtt néhány évig gyertya égett. Esténként imádkoztak. Máté szüleiről nem tudok semmit. Ő maga karriert futott be kilencven után. Többször látom a tévében. * A hajógép dohogott. Nem lehetett tudni, hogy ez még a tenger vagy már az Ob. Nemzetközi társaság gyűlt össze a fedélzeten. Amire még emlékezett: a Transzszibériai vasutat Novoszibirszknél érik el. Ha nem jön újabb ukáz. Ha nincs szén, vesztegelnek a semmi közepén. A folyással szemben nem tudnak haladni. Márpedig az ellátás akadozott. Szerencséjük volt, valahol a tajga és a tundra határán legalább fát kaptak szén helyett. Vagy egy hete küszködtek felfelé a tengernyi folyamon, Novoszibirszk nem akart közeledni. Ott kapnak szenet, mondja a második tiszt. A hajó hintáztatta a gyomrukat, bizonytalanul lépkedtek a fedélzeten. Ennél a kis sebességnél gorombán meg-megdobta az örvény. Az öreg lehányta a másodtisztet, nem jutott el a korlátig a tiszti kantinból. Kikötöttek ivóvízért. Az élelem is fogytán volt. A kacskakezű hegylakó halála után nagy volt a nyüzsgés. �94 SZÉPIRODALOM Novoszibirszkben kiürítettek a részükre két kocsit. Az utasokat egyszerűen leszállították. Az öregnek a valamikori szalonkocsiban jutott hely. Annyi kitüntetés húzta félre a kabátját. Mindent vagy semmit! Azt hinnéd, hogy összevásárolt néhányat. Nagy tisztelet övezte. Ennyi elismerést kapott. Vajon azért, mert annak idején ő is a cár ellen harcolt? Végre legalább Novoszibirszk, a hajó mehet nélküle, ahová akar! Elindult az expressz. Két világ határáról halad mindig csak nyugatnak. Elindult, hihetetlen! Itt, a világ végén a főmérnöknek az, nemcsak a tundra. Még mindig és még sokáig. Szibéria. Ott nem hullott le a lomb, egyszerűen ráfagyott a fára. Hogy eszébe jutott-e a pofaszakállas uralkodó ígérete, ki tudja? Mielőtt a levelek lehullanak – így szólt az elhíresült mondása. Nyár lesz, mire hazaér, ha egyáltalán. Ő még fogolyként is jobb ellátást kapott, mint a többiek. A komisszárok kivételeztek vele, mert szükségük volt szaktudására. Kiemelték a barakkból. Később saját szobája, majd önálló lakása lett a gyári lakótelepen. Most útnak indították. Már nem is remélte, elbizonytalanodott az új körülmények között. Két napig álltak a nyílt pályán, egyre hidegebb volt a vagonban. Kiderült, hogy elakadtak a hóviharban, még az Urált sem érték el. Perm vagy kétezer kilométernyire van Novoszibirszktől, nincs ember, aki felfogja, hogy ez mennyi! Egy Moszkva melletti táborba kerültek. Le kellett adni a ruhájukat. Fürdő. Három napig tetűirtás. Elkülönítés. Orvosi vizsgálat. Elkülönítés. Kalória, másfajta étkezés. Valamilyen por, néha tabletta. Pufók lett az arca, mint a barokk angyalkáké. Egy hónap múlva kisebb csoportokra osztották őket, a gulágosokkal együtt indultak haza. – Kérem, én nyugdíjas főmérnök vagyok. – Maga itt most szabaduló hadifogoly – mondta tagoltan az egyenruhás, minden szóra külön nyomatékot helyezve. Ilyen parolit még nem látott. – Megtehetném. Megfenyíthetném. Aztán legyintett a belügyi százados. – Menjen! Ez volt az első és utolsó eset, hogy megszólalt. Odaállt, ahová állították. Ment, ahová beosztották. Itt nem változott semmi! – gondolta magában. Megérkeztek Záhonyba. Itt magyar szó járta, de semmivel sem kedvesebb. �SZÉPIRODALOM 95 Kapott két papírt. – Ezzel váltson jegyet! Magatartási szabályok, figyelmesen olvassa el! Zsebpénz. Szigorúan nézett rá. Odatette az ujját. – Itt írja alá, meg itt, meg itt! Ilyen szúrós szemű emberrel még nem találkozott. A vonat befutott a Nyugatiba. Egy külső vágányon félreállították. Kiderült, hogy figyelték egész úton. Egy civil ruhás kísérte ki. Lepecsételték a papírját. Nem kell jegy a buszon, villamoson. Elég, ha ezt felmutatja, adták vissza a nyílt parancsot. Itt mindenki magyarul beszél – motyogta magában, mintha csodálkozna. Megkérdezték, hogy a város melyik részére megy. Zavarba jött, mert annak az utcának még neve sem volt, amikor bevonult. A telepen teljesen elszokott a városi élettől. Ráadásul a városok is megváltoztak. Műszaki ember lévén sok mindenről tudott, és el is látták információval. A szabadalmi joggal édeskeveset törődtek. Behoztak járműveket, berendezéseket azzal, hogy tessék lemásolni! De ő ezzel nem elégedett meg, ami a gyártelepet elhagyta, jobb adottságokkal rendelkezett. Figyelembe vette a hőmérséklet szélsőséges ingadozását és az utak állapotát. Időnként el kellett kísérnie az anyagbeszerzőket és kiválasztani, amire szüksége volt. Kint volt az utcán, teljesen magára utalva. Nézelődött. Erre a megváltozott városra és a pusztítás nyomaira, a belövések helyén látható csupasz téglára és a csonka házakra nem számított. Persze az épületek stílusa is meglepte, annyira más minden, mint Szibériában. A saját házánál mogorván fogadták. Kijött valaki és a kapun keresztül rászólt. Pisztolytáska volt a derékszíján. Megmondta, kit keres. – Itt ne keresse! – fordult vissza. Becsapta az ajtót és eltűnt a házban. Ezt a viselkedést ismerte. A világ egyébként olyan ismeretlen volt a számára, mintha nem is a hazájába került volna vissza. A szavakat is kereste. Látta, hogy akiket megszólított, akiktől segítséget kért, mintha megijedtek volna tőle. A Pasaréti téren bement a plébániára. Bemondta a neveket. Ilyen híveket nem temettek mostanában, volt a válasz. Csodálkozott, hogy a pap reverendában van. Ezek szerint nem ferences barát. Hová lettek a szerzetesek? Azt mondta egy járókelő, hogy menjen a rendházba, neki nem jutott volna eszébe a papoknál érdeklődni. Az új templom tornya eligazította. A környék ismeretlen volt, az utóbbi negyven évben épülhetett ki ennyire. Ő szinte telepesnek számított, amikor eszébe jutott a városon kívül építkezni. �96 SZÉPIRODALOM A pap becsukta a vastag könyvet. Próbálkozzon a tanácsnál, magyarázatul hozzátette, az elöljáróságon. Röstelkedve megjegyezte, hogy elfogyott a pénze. – Honnan szabadult? – kérdezett vissza nyersen az ismeretlen pap. Nem tudhatta, hogy az állam helyezte oda a papot. Kifordult az ajtón. Dicsértessék, jutott eszébe, maga elé mormolta. Az ajtó mögül nem jött válasz. Kifelé menet látott egy barátot habitusban, a ferencesek barna öltözékében. Az ő idejében is ilyen ruhában jártak a kolduló barátok. A szabatos kifejezések persze nem jutottak eszébe, körülírta őket. Papot, pópát odakint csak akkor látott, ha kiutaltak neki egy transzport új munkaerőt. Irdatlanok a távolságok, szökni nem érdemes. A tanácsnál sorolta a neveket. Mindegyikre a fejüket rázták. Abban az utcában nem lakik. – Voltam a régi házamban, ott tényleg nem. – Mondja még egyszer a nevét! – szólt erre a hivatalnok. Ránézett, az állapotára, aztán a kezére, amelyben valami iratokat szorongatott. – Szerepel a nyilvántartásban. Holttá nyilvánították. Határozat van róla. Szédült az éhségtől. Megtántorodott. – Hozok vizet – állt fel az ügyintéző. Mintha kicsit nyúzott lenne ez az ember – gondolta magában a szőke asszony, és a fejét csóválta. Bár nem erősen, a hajtincsei mégis átrendeződtek. Kisimította az arcából. – Itt van az összes papírom. Egy orosz nyelvűt is elővett. – Amnesztia? Ráhagyta. – Hol kaphatok segélyt? Az ügyintéző egy emelettel feljebb küldte, azzal, hogy majd jöjjön vissza. Aztán telefonált valahová, közben lapozta a telefonkönyvet. Egy ilyen nevűt talált. Megmondta a címet. Hozzátette: – Nem én mondtam. Gyalog indult el. Legalább három kilométer. Délutánra ért oda. Máté nyitott ajtót, a vendég megmondta a nevét. – Így hívták az apámat. – Meg a nagyapádat – válaszolta az ismeretlen. – Mama – szólt be a szobába –, gyere ki! – Megismersz, Gréti? - szólalt meg a szibériai főmérnök. �PALÓC KONYHA 97 NAGY ZSÓFIA Palóc konyha Aszaltszilva-leves 1 liter aszalt szilva, ½ kg füstölt disznóoldalas, 3 dkg zsír, 2 kanál liszt, 1 kiskanál pirospaprika, pici törött bors, 2−3 kockacukor A jól megmosott aszalt szilvát 1 liter vízzel feltesszük főni, hozzátesszük a füstölt disznóoldalast. Ha a hús és a szilva is jól megfőtt, zsírral, liszttel szép világossárga rántást készítünk, teszünk bele paprikát, sót, borsot, feleresztjük egy pohár hideg vízzel, és azonnal a szilvaléhez öntjük. A rántással még öt percig főzzük és ha nem elég édes, teszünk bele néhány kockacukrot. Kapros, tejfölös leves 2 kanál apróra vágott zöldkapor, 1 kanál zsír, 6 deka liszt, 1 kisebb reszelt hagyma, 1 kiskanál pirospaprika, kevés só, 2 kanál ecet, 2 dl tejföl. A lisztből zsírral világos rántást készítünk, vízzel feleresztjük, belereszeljük a hagymát, beletesszük a sót, paprikát, ecetet, kaprot és felforraljuk. Tálalás előtt tejföllel elkeverjük, minden személyre egy egész tojást főzünk bele és zsírban pirított, kockára vágott zsemlyét adunk hozzá. Paprikás rizs Egy kanál zsírban jó fej reszelt hagymát megfuttatunk, beleteszünk édes pirospaprikát, fél pohár paradicsomlevet és egy fej zellergumót megreszelve. Összeforraljuk, beleöntünk egy nagy pohár rizst és vízzel fel-feltöltögetve üvegesre főzzük. Tepertős krumplis gombóc Negyed kiló krumplit hajában megfőzünk, megpucoljuk, áttörjük, adunk hozzá egy kevés sót, egy tojást, s annyi liszttel, hogy közepes keménységű legyen, összegyúrjuk. Ujjnyi vastagra nyújtjuk, és tenyérnyi kockákra vágva megtöltjük, majd gombócokat formálunk belőle és forró lobogó vízben kifőzzük. Tálra szűrjük és tejfellel leöntve azonnal tálaljuk. �98 PALÓC KONYHA Töltelék: 15 dkg tepertőt megdarálunk két szelet friss kenyérrel, és hozzáadunk 1 kanál tejfelt is. A vizet, amiben kifőtt, bezöldségeljük, így lesz zöldséglevesünk is. Almás bukta 60 dkg liszt, 1 tk. só, 4 dkg élesztő, 4 ek. cukor, 2−3 ek. zsír, 2 tojássárgája, 3−4 dl tej, alma. A liszthez hozzáadjuk a sót, a langyos cukros tejben felfuttatott élesztőt, a zsírt, a tojássárgáját és jól kidolgozzuk. Letakarjuk, és amikor a duplájára kelt a tészta, ujjnyi vastagságúra kinyújtjuk, négyszögeket vágunk belőle, majd mindegyikbe egy megpucolt almadarabot teszünk. Szórunk rá cimetet (őrölt fahéj), és összecsomagoljuk. Kizsírozott tepsibe rakjuk egymás mellé, megkenjük olvasztott zsírral és szép pirosra sütjük. �SZEMLE 99 ALABÁN PÉTER Kollektivizálás és a parasztság reakciói Varga Zsuzsanna: A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal. Átalakuló életvilágok falun az ötvenes-hatvanas években „Prés alatt a közép- és kisparasztság” – fogalmazott Varga Zsuzsanna több korábbi előtanulmányában, illetve a később megjelenő 204 oldalas kötetében, immár külön fejezetben tárgyalt, „A kollektivizálás hullámvasútján” című írásában.1 A nógrádi születésű történész, az MTA doktora, az ELTE BTK egyetemi tanárának legújabb kötete nem csupán egy a rendszerváltást követően jelentős számban megnőtt, a szocialista mezőgazdaság történetét érintő vagy feldolgozó agrártörténeti témájú munkák sorában, hanem – új és nemzetközi összevetésre ösztönözve – a magyarországi kollektivizálás elhúzódó, többszakaszos folyamatának (1949– 1961) ellenállási, alkalmazkodási és túlélési mechanizmusait elemezve utal a Kádár-korszak további időszakában is folytatódó érdekérvényesítési küzdelemre, amely a szovjetizálásra törekvő hatalom és a parasztság között zajlott. A három kollektivizálási kampány során a parasztok mindössze kétszer tudtak rövid időre (1954–1955, 1957–1958) visszatérni az egyéni gazdálkodáshoz, az egyéni és kollektív életpályáikban kiszámíthatatlan mozgások és „hullámvölgyek” követték egymást, fenntartva a bizonytalanság érzését. A könyv megjelenése korántsem előzmények nélküli, amelyre annak több fejezete is utal: az egyes alapul szolgáló korábbi tanulmányok mellett a szerző angol nyelvű szintézist készített a hazai mezőgazdasági szö- 1 Varga Zsuzsanna: A falusi társadalom feszültséggócai az 150-es évek közepén. In: Múltunk 2006/4. 222–239.; ill. Varga Zsuzsanna: A kollektivizálás „hullámvasútján”. A téeszesítés három szakasza. In: Rubicon 2018/9. 4–15. �100 SZEMLE vetkezetek négy évtizedes történetéről2, kiemelve a történészek közötti, leginkább a kollektivizáláson túlmutató szovjetizálás egészéről szóló vitákat is. Utóbbiakra utalva a könyv nem maradt visszhangok, reakciók nélkül sem. Ezek sorában a legújabb ilyen disputa az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztálya által „A szovjet típusú rendszer időszakának vitatott kérdései” címen rendezett – könyv formájában is publikált3 – konferenciáján, vagy – Valuch Tibor történész (EKKE BMK) kezdeményezésére – a BBC History magazin 2022. évi, a Kossuth Kiadó által megjelenő utolsó hat lapszámában keltett nagy visszhangot a szakmai körökben. Varga Zsuzsanna szerint miközben a parasztság az 1960-as években már a kényszerrel és erőszakkal szemben túlélésre alkalmas stratégiákat alakított ki, a szovjet kolhozmodelltől eltérő, „magyar gazdasági csodaként” értékelhető, „hibrid rendszerű” agráriumot nyugati „tudás és technológiatranszfer” hatásmechanizmusok is érték (pl. amerikai technológia alkalmazása a zárt kukoricatermesztésben). Megjegyzi ugyanakkor, hogy „a magyar agrárszféra az 1980-as évek első felében olyan paradox helyzetbe került, hogy az előző időszak fejleményeinek köszönhetően számos területen a nemzetközi élvonalban szerepelt, a hazai gazdasági környezet mégis olyan kedvezőtlenül alakult, hogy a megszorítások kimerítették a fejlesztésre szánt tartalékait.”4 Álláspontjával szemben Csikós Gábor és Ö. Kovács József – az általuk kortársi tapasztalattörténeteknek nevezett, levéltári forrásokra, levelezésekre, a nómenklatúra körében keletkezett iratokra, újságcikkekre épülő kutatásokra alapozva – a vidéki lakosság által elszenvedett erőszak nem kellő hangsúlyozását, már-már hiányát veti fel, de számos egyéb ponton is más következtetéseket fogalmaznak meg.5 A többszereplős vitában Földes György írása6 az 1956 előtti és Varga, Zsuzsanna: The Hungarian Agricultural Miracle? Sovietization and Americanization in a Communist Country. The Harvard Cold War Studies Book Series. Lexington Books, Lanham, Maryland, 2021. 3 Rainer M. János (szerk.): A szovjet típusú rendszer időszakának vitatott kérdései. Kronosz Kiadó, Pécs, 2022. 4 Varga, Zsuzsanna: The Hungarian Agricultural Miracle? Sovietization and Americanization in a Communist Country. The Harvard Cold War Studies Book Series. Lexington Books, Lanham, Maryland, 2021. Ebook – Adobe Digital Editions. 308. 5 Csikós Gábor – Ö. Kovács József: Elbeszélés és történeti magyarázat – „Magyar agrárcsoda” és a források vétójoga. ArchívNet 2021/4–5. https://www. archivnet.hu/elbeszeles-es-torteneti-magyarazat-magyar-agrarcsoda-es-a-forrasok-vetojoga – utolsó letöltés: 2022. július 30. 6 Földes György: Az erőszakról. In: BBC History 2022/5. 66–67. 2 �SZEMLE 101 utáni viszonyok különbözőségére, egyben – főként már 1953 után – arra a gazdasági, társadalmi és politikai viszonyokban egyaránt érezhető kiegyenlítődésre hívja fel a figyelmet, amely érezhető javulást hozott az életviszonyok terén, s amit a magyar társadalom is realitásként vett tudomásul a hatvanas évek második felétől. A fenti viták tükrében különösen érdekes tehát kézbe venni a monográfiát, amely elő- és utószóval, közel 30 oldalas bibliográfiával ellátva, a történeti bevezetőt követően nyolc fejezeten keresztül tárgyalja a drámai megpróbáltatás-sorozatot az áldozatiság és az aktív cselekvés köztes állomásait rekonstruálva. Fogalomtárában több, fókuszba helyezett kifejezés közül a „megküzdés” megannyi módozatát, emberpróbáló léthelyzetét – a kutatási eredményeit most összegző egyetemi oktatóként – nem csupán feltárni kívánja az olvasók előtt, hanem – túlmutatva az elemzéseken – új típusú, „belső monológ” generálására törekszik a még élő idősebb és a fiatalabb generációk között a kötetben tárgyalt időszak átélt és megtapasztalt eseményeinek tudásátadására ösztönözve. A magyar mezőgazdaság szocialista korszakát kelet-közép-európai kontextusban is feltárni kívánó munka a sztálini agrármodell átvételét, a kulákkérdés iránymutatásait, a hazai termelőszövetkezeti csoporttípusok (I– IV.) jellemzőit veszi alapul a bevezetőben, majd feltárja a falvakban zajló folyamatokat. „A kulák: a kizsákmányoló” – fogalmazta meg még belügyminiszterként Kádár János, a hatalom által eszközölt mértéktelen elvonás és a büntetőszankciók együttes hatására pedig többségük 1950–1951-re a gazdasági ellehetetlenülés állapotába kerültek, sőt ekkortól kezdve a „maga ura parasztság” vállára is komoly terheket raktak. A földhöz és addigi életformájukhoz való ragaszkodásukat kilátástalannak ítélve a kis- és középparaszti réteg tömegesen ajánlotta fel földjét az államnak, s gyerekeiket arra biztatták, hogy a mezőgazdaságon kívül vállaljanak munkát. Nógrád megyében már a második világháborút megelőzően is a kis- és törpebirtokos családokból sokan és gyakran vállaltak idénymunkát a szén- és bazaltbányákban, illetve Salgótarján ipari üzemeiben, a kétlakiság létforma pedig ezt követően csak tovább terjedt. 1950 végére a lakosság egyharmada már az „iparba ingázott”, egyes helységek esetében pedig komolyabb passzív ellenállásba ütközött a téeszek szervezése. Varga Zsuzsanna családi kötődés révén foglalkozott az ekkor is alig 900 fős Mihálygerge példájával, amelynek „makacssága” a szervezett ellenállás helyi szimbolikája lett, 1953-ban pedig a kollektivizálás elakadásával járt. A szigor erősödése, valamint a helyszíni elszámoltatások ellenére a beadási és �102 SZEMLE az adóhátralékok nem csökkentek, azaz a falusi lakosság kollektív büntetése a Rákosi-korszak végére kudarcot vallott (62–85). A könyv következő fejezeteiben a válaszreakciók mellett a parasztság követelései, az ellenállás és az alkalmazkodás stratégiái jelennek meg: az 1952. évi „padláslesöpréseken” túl így a Nagy Imre első miniszterelnökségével (1953–1955) kezdődő „új szakasz” politikája, majd az előző irányvonalhoz való visszatérés „hullámvasútként” váltakozó periódusa (kollektivizálás-dekollektivizálás-kollektivizálás), továbbá a nyomásgyakorlás, az agitáció más módszereivel (például a módos gazdák megnyerésével) zajló téeszesítés harmadik szakasza (1959–1961). Sokat számított, hogy nincstelenekből vagy módosabbakból állították föl a termelőszövetkezetet („bőrkabátos” és „mezítlábas” téeszek), miközben több helyen a falusi lakosság igyekezett húzni az időt különféle kifogásokat találva a belépési nyilatkozat aláírásának halasztására. Egészen biztos, hogy számos olyan eset volt, amikor a szervezők nem alkalmaztak fizikai erőszakot, mert másképp is el tudták érni a belépést, ám a zsarolás annál inkább jellemző volt.7 Habár sokan nem vélték hosszú életűnek a termelőszövetkezetek létét, már nem volt visszaút. A kötet 1961 után is tárgyalja a hatalom és a parasztság viszonyát megemlítve, hogy végül a sztálini modell utolsó kritikus maradványelemeit az 1967. évi III. törvény8 „távolította el” többek között a garantált munkadíjalap létrehozásával (160–161). A könyv utolsó fejezete visszatér a kétlakiság témaköréhez az állampárt számára problémaként megmaradt falusi munkásság kapcsán. Miképp az a kollektivizálás utolsó szakaszánál bebizonyosodott a vezetés számára, hogy „a kétlakiak hiába töltöttek el éveket a munkásosztály körében, ez a közeg nem sokat hatott rájuk, továbbra is kitartottak földmagántulajdonuk mellett, oly módon, hogy a munkásként dolgozó családfő megtartotta munkahelyét, s valamelyik családtag, például a feleség lépett be a földdel a termelőszövetkezetbe” (166–167). A 60-as évek végére a kettős foglalkozás hármas jövedelemforrással bírt a vegyes foglalkozásszerkezetű falvakban: az iparban-építőiparban, közlekedésben, szolgáltató szektorban történt, ingázást/bejárást igénylő, ám kedvezményekkel (pl. SZTK, jobb nyugdíj) kiegészült fizetésért végzett munkavállalás mellett a mezőgazdaságból helyben szerzett (illetve megtermelt) kétfajta (téesz és háztáVarga Zsuzsanna: A kollektivizálás „hullámvasútján”. A téeszesítés három szakasza. In: Rubicon 2018/9. 13. 8 http:// jogszabalyfigyelo.hu/ index.php?id = 5xv1j3o5jg04nmpid&state = 19940727&menu=view – utolsó letöltés: 2022. július 30. 7 �SZEMLE 103 ji) jövedelem származott (173), amely alkalmazkodási stratégiát az MSZMP KB Mezőgazdasági Osztálya sokkal inkább tekintett gazdasági/ jövedelmi, semmint politikai kérdésnek. Az 1968-as új gazdasági mechanizmus hatására a több lábon álló falusi munkásság átlagos jövedelme meghaladta mind a téeszparasztság, mind az ipari munkásság átlagát, vagyis még akkor is jobban járt egzisztenciálisan, miközben az üzemekben csekély volt az érdekérvényesítő szerepük (175), sőt gyakran hátrányos megkülönböztetés érte őket. Utóbbi részben az alacsonyabb iskolai végzettségből adódott: a falusi származásúak között magas volt azok aránya, akik nem végezték el a nyolc osztályt.9 Az egyéni gazdálkodáshoz vezető út ellenben lezárult tehát, 1962–1964 között pedig újra megugrott az agráriumból kilépők száma: ekkor mintegy 180 ezer fő hagyta el a mezőgazdaságot (172). A munkásságba újonnan belépők összetétele vegyes képet mutat, amelynek egyik fő jellemzőjét Valuch Tibor az alábbiakban összegezte: „többsége különböző paraszti rétegekből, napszámosok, agrárproletárok, az ötvenes évek parasztellenes agrárpolitikája miatt a földtől átmenetileg vagy tartósan menekülő birtokos parasztok közül került ki. Számukra – különösen a kor meglehetősen hektikus politikai és társadalmi viszonyai közepette – fokozott nehézséget jelentett az új munkaszervezeti formákba történő beilleszkedés, az üzemi hierarchiába történő betagozódás, a munkamozdulatok elsajátítása. A parasztból munkássá válás nem új jelenség a 20. század magyar történelmében, de ilyen tömeges méretűvé válása igen. Ennek következtében a hatvanas évek végére a magyar munkásság egyik legfőbb jellemzőjévé az átmenetiség vált, ami együtt járt a hagyományos munkáséletforma felbomlásával, illetve átalakulásával.”10 Az osztálytudat tekintetében még mindig kezdetleges szinten álló, főként betanított és segédmunkát végző falusi munkásságot ért hátrányok ellenére maga a párt is elismerte a munkásság differenciáltságát, egyben az egységesség hiányát. A nők helyzete rosszabb volt a férfiakéhoz képest. Kisőrsi Zsófia PhD-értekezésében Vas megye ingázóit vizsgálva állapította meg, hogy „a városi nők számára felkínált munkahelyekre szakképzetlenségük miatt a falusiaknak esélyük sem volt. A vidéki nők – az esetek döntő részében – egymással harcoltak, és nem a városiak elől vették el a pozíciókat.” Kisőrsi Zsófia: Az államszocializmus ingázóinak társadalmi helyzete és megítélése Vas megyében (1960–1990). PhD-értekezés. ELTE BTK, Budapest, 2021. 124. 10 Valuch Tibor: Mindennapi történeteink. Válogatott társadalomtörténeti tanulmányok. Kronosz Kiadó, Pécs. 228. 9 �104 SZEMLE A fentiekben említettek alapján Varga Zsuzsanna munkája – miképp a címe is mutatja – az 1950-es és 1960-as évekre fókuszál, a szerző összességében azonban a kollektivizálás négy évtizedét vizsgálta, s abban helyezi el most az átalakuló vidék és falusi életvilág sajátosságait. Miközben a teljes folyamat két pólusát képviselők álláspontja („sikertörténet” vagy „zsákutca”) ütközik egymással, az annak eredményeire utaló agrár-modernizációt, illetve a genezisére vonatkozó állami erőszak eszközeit, terjedését és következményét szembe állítva a szerző tárgyilagosan, alulról történő, részben lokális megközelítéssel ad lehetőséget a mérlegelésre, bepillantást engedve az át- és túlélési stratégiákba, a kényszerreakciók különféle formáiba, az egyes paraszti rétegek összefogásra épülő kapcsolatrendszerébe, a hatalommal való viszonyrendszerébe és megváltozott életkörülményeibe. (L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2021) �SZEMLE 105 LUKÁTS JÁNOS Számvetések – negyedszázadról Kaiser László két kötetéről „Az emberélet útjának felén…” – e szavakkal és ezzel az időmegjelöléssel indítja élete fő művét – a Pokoltól a Mennyországig – Dante Alighieri. Az embernek – különösen az alkotó embernek – igénye, szüksége, hogy időnként széttekintsen maga körül, felmérje és összegyűjtse az elvégzett és a még tornyosuló feladatokat. Az ilyen összegezések nemcsak az alkotó számára jelenthetnek reális képet a megvalósult tervekről, hanem – az olvasók szemében – magát az alkotót is új színben tüntetik fel. Kaiser László az elmúlt másfél esztendőben két, merőben eltérő tartalmú kötetbe gyűjtötte és rendezte az elmúlt negyedszázad válogatott verseit, illetve különböző prózai műveit. Egyúttal a saját élet- és világszemléletét is vizsgálat alá vette és gazdagította ezekkel a művekkel. Kaiser László: Gyerekszoba Versek Amikor Kaiser László verskötetét először kézbe vettem és olvasni kezdtem, ezt a címet adtam magamban a könyvnek: Az élethosszú gyerekszoba. A szűkszavú(nak tűnő, egyszavas) cím egy sor kibontásra és megfejtésre váró fogalmat (folyamatot, kapcsolatot) tartalmaz. A gyerek természetesen a költő leányát jelenti, aki szülei szeme láttára fejlődik a csecsemőkortól a nagylány korig, e folyamat (ama negyedszázad) során számos vers szól róla, szól hozzá, őt hívja a költőapa segítségül, és leánya személyén keresztül vall hitet az élet értelméről és tartalmáról. Az apa óvja gyermekét, ámul a csodán, amely szeme láttára bontakozik ki a környezetében, amelyet családnak neveznek, örömmel figyeli gyermeke önmagára találását, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a gyermek idővel (na- �106 SZEMLE gyon rövid idővel!) önálló személyiség lesz. A bevezető verscímben még azt vallja önbizalommal: A szobád nekem Galaktika, vagyis a harmonikus, teljes világ, sőt azt kívánja: „tegyél gyerekké, gyermekem!”. Az élet örömeit, értékeit gyermekével együtt akarja megismerni, átélni. De hamarosan ráébred, hogy az idő szigorú zsarnok, különösen, ha két nemzedék számára egyszerre kell valamelyes harmóniát teremtenie: „Jövőből jöttem, kisleányom” – írja a Robotmesében, majd fanyar józansággal fogalmaz – inkább a maga számára: „utam az, hogy előtted elmegyek” (Fogyó időben). Maga a gyermekszoba valójában kettős értelmű fogalom, mint „térelem” a családi környezet, játszóhely, menedék gyűjtőneve, kezdetben a gyermeki önállósulás helyszíne. A gyerekszobában aztán idővel felnő a család leánygyermeke, egyre döntésképesebb személyiséggé válik. Miközben telnek az évek, múlik az idő… S bizony ez az idő másképp hat a bakfis korú leányra, és másképp a középkor éveit járó, töprengő költő-apára. Az idő kétféle módon telését (múlását) az apa más szavakkal fogalmazza meg –, leányának is szól, de mégis inkább magának küldi a figyelmeztetést: „végül úgysem nekem, / de másnak leszel!” (Apadal). A Gyermekszoba vers mintha egy korszaknak, egy kapcsolatnak a végleges átalakulását fogalmazná meg, nem szorongással, inkább bölcs tudomásul vétellel: „Innen téged idő űzött, / s idő röpít vissza majd, / innen mész el egyszer végleg, / gyermekkorod addig tart”. Költők és versolvasók – valamennyien voltunk gyerekek, sokunknak volt gyerekszobája is, most mégis riadtan (de legalább is töprengve) olvassuk Kaiser László sorait a gyermek felnövekedéséről, a szülő (mondjuk ki a szót!) megöregedéséről és az idő feltarthatatlan múlásáról. Nem tragikusnak tekinti a költő ezt a változást, de valamely józan számvetés kap hangot a gyermek és szülője kapcsolatának megfogalmazásában, amit az olvasó hasonló együttérzéssel olvas – és alkalmaz a saját gyerekére, a saját életére. Az Idő halad, az élet múlik, az élet értelmét azért még sokáig (mindvégig!) a gyermek közelsége, a személyes kötődés teszi tartalmassá, sőt a költő ki is mondja (vagy kikiáltja?), ha: „nem vagy velem, nem vagyok” (Nem vagy velem). A tudat, hogy a gyermek fölött őrködni kell, később, hogy egyengetni kell személyisége kibontakozását, folyamatosan ad erőt és kedvet, értelmet a felnőtt, a költő életének. És megfogalmazza sokadszor, élet-hosszú élményként a vallomást a gyermekről, a gyermeknek: „Te tudtál csak megtartani, / veled több volt, mint arasznyi / az amúgy is röpke élet, / s hoztál tonnányi szépséget” (Te tudtál!). És amiképpen a költő-apa aggódó szeretettel segíti gyermekét az önállóság felé (miközben fél az idő előtt való elszakadástól), látja sok más család (gyermek és apa) riasztó példáján, hogy a családok sorra szétszakadnak, sok gye- �SZEMLE 107 rek utat téveszt, és hogy „hány árva keresi Istenét” (Valaki altatja gyermekét). A költő bízik Istenben, akihez fordulhat segítségért és buzdításért, akinek védelmébe ajánlja gyermekét (és minden gyermeket), és a gyermek személye ad az apának, a költőnek is erőt és bizakodást: „érte látok el Krisztusig” (Itt). (Hungarovox Bt., Budapest, 2021) LUKÁTS JÁNOS Kaiser László: Sorsokban könyvek – könyvekben sorsok Kaiser László évtizedek óta sokirányú szereplője a magyar kultúra különböző területeinek. Maga is alkotó (költő, próza- és drámaíró, sőt dalszöveg-szerző), továbbá szervező, kiadó, de a színház berkeinek, a film és a szinkron világának is aktív résztvevője. A Hungarovox Kiadó vezető szerkesztőjeként számtalan kortárs író-költő számára teremtett nyilvánosságot, sőt a színészet és a könnyűzene világa alkotóinak is fórumot hozott létre. Ennek a széleskörű tevékenységnek és a hiteles emberi kapcsolatoknak az eredménye lett, hogy számos alkotó, több folyóirat és kulturális intézmény keresi meg, szerzők laudációját (bemutatását) kérik tőle, új művek népszerűsítését, de bizony még gyászbeszédek tartását is. Kaiser László mindezt alkotói tevékenysége szerves és igényes részének tekinti, a „vegyes műfajokat” kedvelő korunkban ezek a „tiszta műfajok” jobbára elismerést hoznak számára. Az emberi sorsok közé folyóiratok bemutatása, városok kulturális életének megszólaltatása, népszerű rendezvények ismertetése társul. És Kaiser László figyelmét el nem kerüli számos magyar könyv (szépirodalom és szakkönyv), amely korok, személyek, alkotók új szempontú bemutatását tartja céljának. A gyászbeszédek – ugyebár – mintegy utolsó lehetőséget nyújtanak (követelnek!), hogy bennük személyes hangon, baráti közelhajlással foglalja össze a nekrológot tartó az eltávozott személy értékeit, érdemeit, személyes kisugárzását. S ha író, költő, újságíró távozik, akkor az olvasók nevében is „muszáj szólani”. Kaiser László írja: „Fogalmazzak egyértelműen: egy érdekvezérelt, farizeus korban igaz ember, hiteles, hívő ember és hite- �108 SZEMLE les magyar értelmiségi s költő volt” – a megrázó értékelő mondat mintha nemcsak egyetlen alkotóról szólna, hanem bizonyosan valamennyiről Kaiser elbúcsúztatottjai közül. Máshol így összegez: „ott vagyunk az emberi lét legfontosabb alappilléreinél: barátság, tanulás, tevékenység, kapcsolatok” – a fáradhatatlan alkotó szól és értékel így az eltávozottról. Többeket valamelyik kerek születésnapon köszönt (a hatvanadikon, a hetvenediken), természetesen összegezi az eddig megtett utat és elért eredményeket, s talán még inkább: további művek megalkotására, gondolatok kimondására buzdít. De felvázolja folyóiratok profilját, sajátos érdeklődési körét, számba veszi „az alkotók seregét” vagy néhányat közülük (például az Agria vagy a Búvópatak folyóirat világát tárja fel). „Sorsok és munkásságok” – mondja a kötet kezdő gyűjteménye, amely az alkotói élet és a megvalósult mű kölcsönhatását, sikereit vagy óvatos változásait mutatja be –, valójában a jelen és a közelmúlt alkotóinak és műveinek a példáján, továbbá az elmúlt évszázad eredményeinek és emlékeinek a példáján. A sorsok és művek hasonlósága és különbözése (sokirányúsága) adta Kaiser Lászlónak a szándékot, hogy kötetbe állítsa az egymást erősítő műveket, a megörökölt és a saját maguk által megformált művészi kifejezési formákat. „Könyvek és tanulságok” a címe a kötet záró gyűjteményének. Kaiser László itt különböző témájú, különböző hangvételű írásműveket vonultat fel, recenziókat szépirodalmi alkotásokról, de irodalomtörténeti portrék, a kor (XX–XXI. század) különböző ízlés- és olvasástendenciáit bemutató művek egyaránt szerepelnek itt, egymást részben támogató tendenciával, részben alternatívákat mutatva be, az irodalom (ön)meghatározásának múlt századi és (talán) holnapi lehetőségeiről. A gyűjtemény hangütését már az első mű megadja: „Házsongárdi rekviem” a címe, „megrendítő szépségű, alapos, tudományos hitelességű, egyben művészi igényű” könyv. A közel ötszáz éves kolozsvári magyar temető címében akár evidenciaként is hathat a rekviem megjelölés, pedig itt többről van szó. A múlt, a jelen és a (felrémlő) jövő önmagán túlmutatva ábrázolja az erdélyi magyar sorsot, Kolozsvár helyét, küzdelmét és perspektíváit a jelenlegi és a következő évtizedekben. Az 1990-es évek elején Kolozsvár lakosságának már a negyede sem volt magyar, mára ez a szám 18%-ra csökkent. Alig harminc évvel ezelőtt ötszáz síremlék védelmére nyújtott be kérelmet a temetőt fenntartó társaság. Máig bizonytalan azonban, mi lesz a Házsongárdi temető sorsa, „a könyv esztétikai érdemein túl morált is hirdető és sugalló alkotás”, majd zárómondatként: „Nemcsak a múltunk mindez, hanem a jövőnk is!” �SZEMLE 109 „Tersánszky és az első világháború” címen készít Kaiser László áttekintő összeállítást a század első harmadának az egyik legismertebb és legtermékenyebb prózaírójáról, akinek életművét nagymértékben befolyásolta az első világháború, a Monarchia szétesése és Magyarország széthullása. Az (akkor még) fiatal író „virtuskodástól hajtva 1914-ben önkéntesként bevonul”, Galíciában szolgál, Isonzónál, a Piavenál, de nem sok idő fog eltelni, mire eljut annak megállapításáig, hogy „a rablógyilkos, aki pénzért öl… ugyanazt cselekszi, mint egy nemzet, amely háborúzik. De a háború még becstelenebb…” Pályája csúcspontjai közül háborús regény A margarétás dal, az Egy ceruza története, de egyik mű sem fronthistória vagy lövészárokregény, hanem a háborúban (vagy annak környékén) őrlődők ösztönélete, morális átformálódása, kiábrándulása. A század kataklizmái – kimondva-kimondatlanul – kapcsolódnak egymáshoz, sugallnak egymásnak, de legalább is hangot adnak „a szabadságvágynak és a maradéktalan őszinteségnek”. Akár valamelyes meghökkentést is kelthet a következő írás(ról készült recenzió, töprengés vagy megtöprengtetés). Sarusi Mihály: Pinceszer c. művelődéstörténeti vagy mondjuk így: „borológiai” könyvéről készített áttekintést Kaiser László Az ivás (és írás) méltósága címen. Maga a pinceszer (ha nem tudná valaki) „több pincét fölkereső baráti borkóstolót” jelent. A Kárpát-medence évszázados társasági eseményét idézi fel, „nagy hőfokú személyes kötődést a vidékhez, tájhoz, borfajtához és az emberekhez”. Sarusi megállapítja: „Kultúránk, vagyis európaiságunk és magyarságunk magában foglalja az ivás kultúráját. Már a Bibliában olvashatunk a borivásról…” (Noé ürügyén). Majd (egyes olvasók számára némiképp meghökkentéssel) állapítja meg, hogy „a vigadozásra kész magyarság 1956 után lett komor ivó”, majd közli: „egymillió alkoholistával számolnak az orvosok… Valami elveszett tehát az ivás kultuszában, lett baljós cselekvés, netán pótcselekvés…” Műve végtanulsága szerint azért mégiscsak megállapítja a szerző is, a recenzens is: „a bor összehozza a különböző nemzetiségű, de tisztességes embereket. Úgy is fordíthatnánk: a tisztességes bor a tisztességes embereket!” Apáim a könyv címe, Apákkal és apátlanul a recenzióé. Kósa Csaba egy családtörténet markáns vonalát vázolja fel könyvében. A család birtokában van (megmaradt) a korán elhunyt édesapa irattára, emléke, személyisége, akinek sorsát feldúlja, életét elveszi 1945, a szovjet megszállás és Magyarország tönkretétele. Az író továbblép az eseményeken, régen elhunyt apja emléke után megformálja a mostohaapa képét is. „Mindebben van valami fenséges és hátborzongató. A megörökítéshez annyi tényező összejátszása �110 SZEMLE kellett, köztük a magyar történelem rettenetes szorítása”. A kötelességtudó, értelmiségi mintahivatalnok (az édesapa) helyét az italozó, jellemgyenge párt-nagyfőnök foglalja el (a mostohaapa). Bár (talán szerethető) apa lett ő is, a kétnemzedéknyi családtörténetben valójában három korszak nemzeti és emberi sorsa, a jellemek egymásutánja – és egymást tagadása – mutatkozik meg (mármint a Horthy-, a Rákosi- és a Kádár-korszaké). A két apaalak, az idősödő édesanya és a krónikát történelmi drámává formáló fiú többnemzedékes története mögött ott dübörög a XX. század Magyarországa, de akár az egész Közép-Európa históriája is. A befolyásolás formái a médiában – az igényes és szerteágazó tanulmánygyűjtemény valójában minden tudományos (s talán még inkább) népszerű tudományos írásműre, sajtótermékre, újság- és folyóirat szövegre érvényes (vagy érvényesítendő) írást tartalmaz: „A tudás, az igazi és tisztességes tudás talán nem más, mint lényeglátás”. Ebből az alapmegállapításból indul ki és erre tér vissza a tizenegy szerző négy csoportba osztott tanulmánykötete. Riasztó, elgondolkoztató és mellbevágó a jelen kommunikációs világra teljességgel érvényes megállapítás, miszerint „korunk a jól informált tudatlanság kora”. A megvalósuló művek szerepe és logikai tendenciája pedig „a szándéktól a hatásig, bizonyos formákkal, bizonyos tartalmakkal… Külön elmélkedés tárgya lehetne, hogyan fogalmazta át és tolta háttérbe a politika, a féltékenység, a középszerűség és a manipuláció meg a piacgarázdaság diadala, hogy ne az emberi és tárgyi minőség legyen az elsődleges”. A sajtó esetében különösen veszedelmes a lényegkiemelés és az elhallgatás manipulált paradigmája, külön figyelmet érdemel viszont a sajtószövegek igényes textológiai, retorikai megközelítése. Az optimistán feltett kérdés így hangzik: „Szép magyar beszéd egyfelől, minőségi tartalom másfelől: kell ennél több? Akár gyakorlat, akár kívánalom, akár lehetőség: a jó írásba befolyásoló törekvések.” A nyilvánosság szerepe és fontossága egyéni és közösségi értelemben egyaránt hozzájárul(hat) e bonyolult összefüggés eredményességéhez. Tiszteletreméltó vállalkozás Kaiser László tematikus anyaggyűjtése és alkotó rendbetétele. Az alkotó (az író, a költő) ugyanúgy aggályos széttekintéssel teremt rendszert, ad segédeszközt, tűz maga és szerzőtársai elé célt, mint ahogy bevilágítja a mintegy másfél évszázadra terjedő történelmi időszak tendenciáit, a világnézet(ek) fordulatait, az emberi, alkotói, olvasói nézőpontok százféleségét. És mindez mégis egy irányba mutatását, amely irány az ígéretes, termékeny magyar kultúra és a magyar nyelv hitele könyvben, szóban, beszédben. (Hungarovox Bt., Budapest, 2022) �SZERZŐINKRŐL ACSAI ROLAND (1975, Cegléd) Radnóti-díjas, Zelk Zoltán-díjas és Bárka-díjas író, költő. ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, szerkesztő, újságíró. ALABÁN PÉTER, DR. (1979, Budapest) történész, iskolaigazgató. BALAJTHY FERENC (1946, Mór) Vajda-díjas költő. BÁNFAI ZSOLT (1965, Mohács) költő, nyelvtanár, fordító. BARÁTHI OTTÓ, DR. (1944, Hatvan) közgazdász, újság- és közíró. BERÉNYI KLÁRA (1974, Debrecen) költő, könyvtáros, magyar nyelv és irodalom szakos tanár. CSERNÁK EDIT (1975, Balassagyarmat) Horváth Endre-díjas képzőművész. HANDÓ PÉTER 1961-ben született. Nógrád megyében él. ISTENES TIBOR (1972, Budapest) költő, szerkesztő. KAISER LÁSZLÓ (1953, Budapest) költő, író, szerkesztő, dramaturg. LUKÁTS JÁNOS (1943, Budapest) magyar-könyvtár szakos bölcsész. MAJOROS ISTVÁN, DR. (1949, Hont) történész, az MTA doktora, az ELTE professor emeritusa. NAGY ANTAL RÓBERT (1974, Keszthely) pedagógus, költő. NAGY ZSÓFIA (1962, Nagykürtös, Veľký Krtiš) gasztroszakértő, rovatszerkesztő, ételkritikus. OLASZKA SÁNDOR (1989, Salgótarján) Somoskőújfaluban élő író. ORAVECZ TIBOR (1959, Salgótarján) költő. PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC (1951, Salgótarján) nyugállományban lévő nyomdász, lokálpatrióta helytörténet-kutató. RADNAI ISTVÁN (1939, Budapest) író, költő. SIMEK VALÉRIA (1953, Bakonycsernye) óvodapedagógus, költő, író. VASVÁRI ZOLTÁN (1958, Budapest) etnográfus, művelődéstörténész, néprajzos-muzeológus. ZÁHORSZKI MÓNIKA (1974, Balassagyarmat) grafikus. ZENTAI LÁSZLÓ, DR. (1950, Sopron) költő, író, a Soproni Füzetek főszerkesztője. �A lapszám Zilahi Nono alkotásainak felhasználásával készült. A külső borítón a Csíki piros mellénnyel, fehér gyolcs ingben (vegyes technika, 60x50 cm) és az Árkosi székely viseletben (vegyes technika, 85x50 cm) c., a belső borítóoldalakon a Fantazmagóriás Hortobágy (vegyes technika, 80x80 cm), a Mérai legény berbéccsel (szén és pasztell, 32x32 cm) és A Batul alma (szén és pasztell, 80x50 cm) c. kép látható. Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Partnereink: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP Borítótervező: RÁDULY CSABA MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRA Online szerkesztő: TAJTI BÁLINT ARTÉRIA NYELVSTÚDIÓ, GALÉRIA ÉS KLUB Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,– Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 (Nyomtatott) 2786-1821 (Online) ♦ INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 2022/3. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2022 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 2022 Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/e1322fc9f31b92c715823cc5c0b157ad.pdf faf4827fb0f61a8f9b69f553bb34b155 PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Simek Valéria versei Fecske Csaba: Ez a ház eladó Jóna Dávid versei Szentjánosi Csaba: Békét kérő vers Oravecz Tibor versei Balajthy Ferenc versei Csák Gyöngyi versei Uraky Noémi versei 3 4 10 15 21 38 45 51 KÉPZŐMŰVÉSZET Mikóczy Dénes: Dávid Zsuzsanna Mi jelünk a Kereszt! című kiállításának megnyitója 12 SALGÓTARJÁN 100 Juhász László: Őrizzük emlékeinket… című kiállítás megnyitója Baráthi Ottó: 50 év a 100 éves Salgótarján városában (1. rész) Csongrády Béla–Andó Ákos: Színház, s abból könyv született 16 24 75 PORTRÉ Ádám Tamás: Hordalékanyagba, iszapba ágyazott bagolycsontváz – Interjú Schrammel Imre kerámikussal 39 PALÓC KONYHA Nagy Zsófia: Aratási emlékek és ételek 46 HELYTÖRTÉNET Nagy Angela–Nagy László: A Szent Jobb és az 1939-es észak-magyarországi országjárása 53 NÉZŐPONT Pásztor Éva: „Ki vágja ki az anyafákat?” – Katona Ágota költői estje 67 �SZEMLE Róna Z. Péter: Tanúságtétel –Ádám Tamás: Hegyi beszéd 87 Pásztor Éva: Mauks Kornélia: Sógorom, Mikszáth Kálmán 92 Csongrády Béla: Egy becsülendő életpálya újabb állomása Bogdán Péter – Fejős László – Molnár István Gábor – Setét Jenő: Roma reprezentáció Magyarország közterein 95 Baráthi Ottó: „Költészetét a börtön teljesítette ki” – Priska József Tamás: Lesz majd neved – Kisfarkas összegyűjtött versei 99 Bakonyi István: Könyörgés, márciusi hóban – Petrőczi Éva összegyűjtött versei 104 Zentai László: Részesei vagyunk-e a világ bohózatának? – Alapvetések Hegyi Ferenc: Burleszk című regényéről 107 �SZÉPIRODALOM 3 SIMEK VALÉRIA Szállást keres Szalmaszagú nyár Kislányos arcvonásaid rásimultak a tájra. A hullámzó mezők meghozták mosolygásod, ajkadon zöld lombú igékkel, mesékkel. A felszántott kertben kötényedből magot szórtál a fakadó tavasznak. Kigombolt lélekkel szabadon szaladtak veled gyermekéveid. Kiragyogtál egy vadviráglevélen dajkált vízcseppből. Keringtek benned a bálok, búcsúk, az önfeledt majálisok. Most szürcsölgeted a múltat, mint az illatos teát. Szállást keres éneked szívemben, csak ne múlna el melengető fényed. Az udvar végében a zsongó nyári csendben a diófa alatt üldögélsz. Melletted púposan áll a szalmakazal, mintha csépléskor a nappalok forróságát is belerakták volna. Innen kitágul a hullámos dombvidék. Itt merészeket és nagyokat gondolsz. Ide folyik a csend a hegyekről. Kutyád tisztességgel megugat, alig enged hozzád. Meleg öleléssel átfogsz, és titkosan egymásra nézünk. A nyár ölében a padon melléd ülök, és együtt hallgatjuk a falu felől érkező harangszót. Orgonabokrok Az orgonabokrok között betört a fehérre szikkadt táblaföldek kiégett agyag-mosolygása. Az elhagyott kert csendjében gázolok. Szívemig nőttek az elhullt magok. Nem gondozza senki őket: csak a tiszta zápor. Nem csattog olló a fákon száraz ágaik semmibe nyúló testén. Gyümölcseiket a tegnap ette meg, szétgurultak színeikkel a földön. Megbomlott a rend, ahol kezed nem tűrve hanyagságot, úgy őrizte a tisztaságot. �SZÉPIRODALOM 4 FECSKE CSABA Ez a ház eladó Hova, hova, szomszéd, kérdezi a drótkerítésbe kapaszkodó férfi, akinek csaknem kiverte a szemét egy felröppenő veréb, egyike a kora hajnalban már éktelenül zajongó népségnek. Tavaly szoktak ide, tavasszal elfoglalták a fecskefészkeket, amikor visszatértek a tulajdonosaik, nem engedték be őket. A megkérdezett járókeretét csattogtatva iparkodik a kapu felé, nem reagál a megszólításra. Vagy nem hallotta a kérdést, vagy haragszik a hasonló korú öreg szomszédra, aki természetesen tudja, hova készül, hát fölöslegesnek érzi a választ. Most éppen ilyen kedve van, nem akar szóba elegyedni a szomszéddal, aki mindent tud róla, ő is a szomszédról, egyből összemelegedtek, amikor ideköltöztek. Mihály ebben a faluban született, itt járt iskolába, ismerte a falut, az embereket. Többször leültek a lugas árnyékába sörözni, mert egyikük se volt kocsmajáró ember, lenézték a kocsmabútorokat. Az üveg sör is csak nyálképzőnek kellett, ki ne száradjon a szájuk a sok beszédben. Mindketten nagy dumások voltak. Mihály egyedül élt a nagy házban, nem volt kihez szólni egész nap. Pedig milyen hosszú tud lenni huszonnégy óra. Három éve temette el a feleségét, mosolygós, gömbölyű asszonyka volt. Amihez hozzáért, szinte táncra perdült. Barátságos viszonyban volt a tárgyakkal is. A faluban mindenki szerette, a temetésén a fél falu ott volt. Nagyon hiányzik Mihálynak, huszonöt évig éltek együtt, ennyi idő alatt egymáshoz csiszolódik két ember, már egymás gondolatait is kitalálják, ami jó is meg rossz is, de hát ilyen az élet, szép is meg csúnya is, ahogy egy bölcs mondja, az élet igazságtalan, de jó. Gyakran álmodik vele, mindig az élő asszonnyal, úgy látszik, nem tud meghalni benne. Mihály nem azért kérdezi, mintha nem tudná, hova megy János, csupán illendőségből, és szeretne is elköszönni a kedves szomszédtól, akit csak nagyon sokára vagy nem is láthat már többé. És arra gondol, hogy megint egyedül pergetheti napjait. Nem lesz kivel megvitatni a világ dolgait, szapulni a helyi focicsapatot. Ráadásul rossz alvó, az éjszakának nem akar vége szakadni, csak forgolódik a paplan alatt, kínjában bekapcsolja a té- �SZÉPIRODALOM 5 vét. Rájött, hogy a tévé a legjobb altató. De kár, hogy elmégy, szomszéd. Nem biztos, hogy neked jobb lesz. Szia, Buksi, biccent János az üres kutyaól felé, amelynek lakója már hetek óta egy külvárosi család beteg gyermekét szolgálja, aki első látásra beleszeretett a fürge kis szőrcsomóba. Talán azok a fényesen csillogó szemek ejtették rabul vagy éppen mókásan meredező hegyes fülei. Mintha egyhelyben toporogna az öreg, alig halad valamit, idegesítően csikorog lába alatt a kavics. A szőlőlugas leveleit babrálja a feltámadó szél, összekuszálja az öreg ritkás ősz haját. A tornácos ház faláról itt-ott tenyérnyi foltokban levált a vakolat, mint a nyers hús, vöröslik elő a tégla. Tíz éve költöztek ide a városból, egy panelház ötödik emeletéről. Nagy élet folyt a házban, olykor a vér is. A rendőrautók már maguktól tudták a járást, megálltak a ház előtt. A rendőrök kérdés nélkül tudták, mi a teendő, melyik lakásba kell becsöngetni, vagy még azt se kellett, mert az ajtó tárva volt, a hanyatt-homlok menekülő asszonynak nem maradt ideje becsukni maga mögött. Többször is eláztatta őket a fölöttük lakó, nyitva felejtette a vízcsapot, amikor elment otthonról, de ha otthon volt, akkor is előfordult ilyesmi. Otthon ugyan, de nem volt magánál, a tudatát valamelyik kocsmában felejtette. Újra kellett tapétázni a szobát, de a biztosító csak azért a pár négyzetméter tapétáért fizetett, amely önként lemászott a falról. Szóval volt miért elmenekülniük onnét. Különben is vágytak a falusi élet után, nyugalomra, friss levegőre, ahogy ők szokták mondogatni, vénségükre. Volt egy zsebkendőnyi telkük, rajta kis kulipintyó, szerettek ott lenni, de nem bírták rendben tartani, hát megszabadultak tőle. Ha már csak nyűg volt a nyakukon. Sajnálták nagyon. Gizike akkor még dolgozott, János fuvarozta be városi munkahelyére öreg Wartburgjával, amely emberi mértékkel számolva már nagykorú lenne, autónak aggastyán. De még tűrhetően szuperált, megszolgálta az árát. Nem volt az nagy távolság, de időbe telt a reggeli csúcsforgalomban. Négyig tartott a munkaidő, János már fél négykor ott toporgott az ajtó előtt. Volt úgy, hogy benyitott, jössz már Gizike, sürgette, és Gizike röstellte magát kollégái előtt, akik túlnyomó többségben nők voltak, fiatal nők, csak kevesen közülük feleségek. Nem várta őket otthon család. Jánosnál ekkor már jelentkeztek a problémák, feledékeny volt, vezetés közben például elfelejtett indexelni, figyelmen kívül hagyta a KRESZtáblákat, vagy észre se vette azokat. Mintha védőangyal lett volna hozzá kirendelve, rendre megúszta a baleseteket a veszélyeztetett autósok ökölrázásával, fejcsóválásával. Feleségét olykor az őrületbe kergette. Elment �6 SZÉPIRODALOM zöldséget venni a vasárnapi húslevesbe, összetalálkozott egy régi ismerősével, beszélgetni kezdtek, megfeledkezett, hogy miért indult el, délután ért haza, Gizike sírógörcsöt kapott. Sose veszekedett a férjével, noha lett volna oka rá. Igen béketűrő asszony volt. Most, hogy ő is nyugdíjas lett, a nap huszonnégy órájában össze voltak zárva, mint a börtönben. Gizike örült, ha János az udvaron foglalatoskodott, bár ő szívesebben heverészett az ágyon, vagy Mihállyal trécselt a kerítésnél, amelyre hajnalkavirág volt felfuttatva. Gizike ültette ideköltözésük után pár nappal. Hol volt már a békés, nyugodt falusi élet. Ott volt persze, hiszen benne éltek, madárcsicsergésre, kakaskukorékolásra ébredtek, de mintha mindez nem övék volna, hanem másoké. A sors megfojtotta szerény álmaikat. A három felnőtt fiúgyermek a saját életét élte, csak a legkisebb törődött velük, Máté, akinek szintén három fia volt. Megpróbálta lebeszélni az apját, hogy kocsiba üljön, de minden szó elkerülte, ha nem is a fülét, az agyát, nem mindig találták meg értelmüket ott, vagy csak nagyon lassan. Nem érezte, hogy baj van, hogy hallgatni kéne a fiára. A jogosítványát pedig érthetetlenül rendre meghosszabbították, noha szó sem volt lekenyerezésről. Az öregnek eszébe se jutott volna ilyesmi. De ha eszébe jut, se lett volna rá pénze. Talán megszánta az orvos régi paciensét, de ez a szánalom igen felelőtlen valami volt, az ördög incselkedése, a pokolba vezető út egyengetése. Szerencsére egyszer sem karambolozott, kisebb-nagyobb karcolásokkal megúszta. Az amúgy sem rózsás helyzet még rosszabbra fordult, amikor Gizike meghalt. Mátéék a szomszéd faluban laktak, mindössze pár kilométerre, de hát így is nagyon macerás volt. Naponta átautóztak hozzá, elvégezték, amit kellett, ebédet vittek neki, mert az olcsó kihordásos ebéd nem nagyon smakkolt az öregnek, attól pedig ódzkodtak, hogy ő maga főzzön, ugyanis nagyon szeretett főzőcskézni, ami nála bizony igen kockázatos volt. Nyitva felejtette a gázcsapot, a tűzhelyen hagyta az edényt. Nem egyszer éjnek idején telefonált, menjenek, mert nem tud kimászni a fürdőkádból, jóllehet szigorúan ráparancsoltak, csak akkor fürödjön, amikor ők ott vannak, felügyelet nélkül soha. De legalább a mobilt odakészítette a fürdőkád peremére. Az intelmeket rendre eleresztette a füle mellett. Időnként Mihály szomszéd is átnézett hozzá, felhúzta a földről, elég sokszor elesett, magas volt a vérnyomása. Sokszor szinte dicsekedett a betegségeivel. Én szőrös szívű apa vagyok, mindezekből semmit sem hagyok a gyerekeimre, mondta Mihálynak. Más betegeket is szívesen látott el orvosi tanácsaival. A háziorvosnál ő maga állította fel a diagnózist. De nem volt ez így rendben, jobb megoldást kellett keresni. Mátéék erősen �SZÉPIRODALOM 7 gondolkodtak az öregotthonon. Persze nem könnyű oda bejutni, s ami még nehezebb, rábeszélni az öreget, hogy vállalja. Nem beszélve a lelkifurdalásról, a szóbeszédről, no ezek is benyomták az apjukat az otthonba. Maguk is csodálkoztak, amikor beadta a derekát. Egy darabig hallani sem akart róla, de aztán egy tisztább pillanatában meggondolta magát. Több öregotthont is fölkerestek, az egyiknél, amelyik a legelőnyösebbnek mutatkozott, beadták a kérelmet. Két évi várakozás után volt üresedés, de akkor beütött a koronavírus, ami megnehezítette a bevonulást. A gyerekek eladták a házat, apjuk hozzájárulásával természetesen. Hónapokig tartott, amíg kiürítették a házat és a fészert meg a garázst. Szinte elképzelhetetlen, mennyi minden halmozódik fel évek során. Máté fuvarozta a sok lomot meg egyebet, ami még használható volt, hol haza, hol a hulladéktelepre. A testvérei csak ritkán segítettek neki. Ami tetszett, azt elvitték, a többire nem volt gondjuk. A ház vételárát elosztották, a fele apjuké, a másik felén hárman osztoztak látszólag igazságosan, de az egyenlő nem mindig igazságos. Így volt ez ebben az esetben is. De Máté egy szót se szólt, nem követelőzött, a gyerekei szemére is vetették. Most is nyugodtan várakozott a kocsiban, egy régi slágert dudorászott. Felesége odaszaladt a totyogó öreghez, megpróbált segíteni neki, belekarolt, de így sem tudta gyorsabb haladásra bírni. Végül a kocsihoz értek. Rohanok már, rohanok, mondta heherészve az öreg, és visszanézett, mintegy búcsúzóul a házra. A még mindig a kerítésnél ácsorgó szomszédra ügyet se vetett. Talán nem vette észre, vagy nem akarta észrevenni. Szemébe ötlött a nagybetűs felirat: EZ A HÁZ ELADÓ! Máté, ti el akarjátok adni a házat a fejem fölül? Méltatlankodott az öreg. De hiszen, apu, nagyon jól tudod, hogy már eladtuk, csak az új tulaj még nem vette be a táblát. A ház vételárából fizettük be az öregotthonban a beugrót. Már nem emlékszel? Mindent úgy csináltunk, ahogy megbeszéltük. Rendben van, kisfiam, de azért mégis sajnálom, szerettem itt lakni, sehol nem terem olyan finom alma, mint itt nálam a kiskertben. A kiskert valóban kicsi volt, a három gyümölcsfán kívül más nem is volt benne. A sárgabarackból olyan finom lekvárt főzött anyád, hogy még a polgármester is megnyalta mind a tíz ujját. A polgármester, csodálkozott Máté és Bogi. A járókeretet összecsukták és a kocsi tetejére szerelt csomagtartóra rakták. Elindultak. Jaj, fiam, állj meg, pisilnem kell. Pelenka van rajtad, nyugodtan pisilj, azért nem kell visszamenni. Tényleg, mondta megkönnyebbülten az öreg. A faluból kiérve szélerőművek sokasága volt látható az égaljig szaladó mezőben. Mennyi szélmalom! − lelkendezett az öreg. Nem szélmalmok ezek apu, hanem szélerőművek. Tudjátok, hogy én a malom- �8 SZÉPIRODALOM iparban dolgoztam? Tudjuk. Hát igen, sóhajtott az öreg, ti fiatalok mindent tudtok. Én is tudtam valamikor, még udvarolni is a szép lányoknak. Anyátok is nagyon szép lány volt, de én elcsavartam a fejét. Igazat mondott, szép lány volt valóban. A bálban, ahol megismerkedtek, minden fiú Gizikével akart táncolni. Két barátja segített Jánosnak, lekérték a lányt az ő javára és a többiek bosszúságára. Majdnem verekedés lett a dologból. Még idősen is szép volt és csinos, nem hízott el, mint a legtöbb asszony ilyen korban. Máté az ő vonásait és természetét örökölte. Az öreg egy darabig egyfolytában locsogott, kihasználta az alkalmat, hogy van kivel beszélni, bár a gyerekek csak ritkán szólaltak meg. Nem tudtak vagy nem akartak minden furcsa, érthetetlen kérdésre válaszolni, saját kérdéseikkel pedig nem fárasztották. Félóra múltán, amikor az otthonhoz értek, az öreg már hangosan hortyogott a hátsó ülésen, nyelve kicsusszant a szájából. Hol vagyunk, riadt föl az öreg az ajtócsapódásra. Mutatták, hogy hol. Jaj, igen, ismerős, már jártam itt. Nemrégen voltak valóban terepszemlén. Az öregotthon lapos, szürke épület volt, valaha bölcsődeként működött. Elfogytak a gyerekek, a fiatalok megöregedtek, az öregek otthonba kerülnek, az otthonból a temetőbe. Egy helyes kis urnába, ahogy János szokta mondogatni. A főbejárat le volt zárva, a hátsó bejáraton lehetett bejutni az épületbe. Az udvaron a kutyaólban békésen aludt a kutya, még a kapu csattanására sem reagált. Buksi, mondta az öreg, és elindult a kutyaól felé. Ez nem Buksi, mondta Bogi. A portán az egyik öreg lakó ücsörgött, büntetésből, mert zugiban megivott egy üveg bort, amit valamelyik látogató csempészett be, és ami megártott neki. A büntetés inkább jutalom volt az ő szemében, elbeszélgethetett a látogatókkal. Ezekkel a vén hülyékkel nem tudok mit kezdeni, mondta lakótársaira célozva. Szervusz, komám, nyújtotta kezét Jánosnak, hát téged is bedugnak ide, tőled is megszabadulnak, rá se ránts, ez az öregek sorsa. Most mosolyognak, kedvesek hozzád, de aztán várhatod, mikor jönnek majd látogatni. Az én drágálatos orvos fiam egy éve nem látogatott meg. Sose ér rá, meghalni sincs ideje. Arra mindenkinek van, az Úristen azt elintézi. Dőlt a szó a kisöregből, amikor megjelent az otthon vezetője, kezet szorított a két férfival, a fiatalasszonynak kezet csókolt. Régi vágású öregúr volt, fiatalkorában focikapus egy első osztályú csapatban, nagyon népszerű, nemcsak az elfogult drukkerek, hanem a nők körében is. Most is népszerű, szeretik a lakók az ősz hajú, megtermett férfit, akiről nehéz megmondani, hány éves is lehet. Sima kerek arca, élénk tekintete nem árulkodik a koráról. A társalgóban foglaltak helyet. János jó- �SZÉPIRODALOM 9 kedvűnek mutatkozott, incselkedett az odaérkező fiatal ápolóval, aki bevezette a szobájába. Máté és Bogi utána mentek, segítettek az öregnek elhelyezkedni. És elbúcsúztak tőle. Nem volt érzelmes búcsú, és az sem történt meg, amitől tartottak a fiatalok, hogy az öreg esetleg meggondolja magát, és nem akar itt maradni. Ehelyett viccelődött. Megkönnyebbülve, jókedvűen ültek kocsiba. No, őrölnek már a szélmalmok, mondta Máté nevetve, amikor elhaladtak a föltámadó szélben nekibuzduló szélerőművek előtt. Másnap korán reggel csörgött a Máté mobilja. Az apja volt, sírós hangon kérte, hogy még ma menjen érte. Dávid Zsuzsanna: Halál �SZÉPIRODALOM 10 JÓNA DÁVID A gazdátlan csónak A gazdátlan csónak sodródik, ha partot érez, megremeg, a fövenyhez érve a sorstársak ilyenkor már rég megfeneklenek. Ez a gazdátlan csónak inkább habzó zúgókban forog, hiába hívja simogatóan és sustorogva a partmenti homok. A gazdátlan csónak bordateste könnyekkel teli, abban reménykedik, hogy majd a Hold magához emeli. Ott fenn ringatózna az égi ponyva kéklő messzében, csillagok osztoznának a végtelen egyedüllétben. A gazdátlan csónak érzékek sodra, hömpölygő feleslegességek, felette feszül hívogatóan a mélykék vászna az éjnek. Tudd, hogy a gazdátlan csónakok felismerik egymást. Ez az egyetlen vigaszuk. �SZÉPIRODALOM 11 JÓNA DÁVID Teliholdkor Itt az ideje a sajnálatnak, lehet, hogy megloptam magam olykor, látom létem fáradt prérifarkasnak, üvöltve teliholdkor. De nem kell ide az emelkedettség, holmi pátosz, elég, hogy lapozhatóvá tettem a múltam, nem szórakoztat a külső káosz, nem voltam része, csak benne voltam. Isten tervez, ember végez – az idő által felfalatnak, már az se biztos, amit az ember érez, a vágyaim magamra hagytak. Dávid Zsuzsanna: Születés �12 KÉPZŐMŰVÉSZET MIKÓCZY DÉNES Tisztelt Érsek Atya, Lelkiatyák, Hölgyeim és Uraim! Kedves Művészetpártoló és Esterházy Jánost Tisztelő Közönség!* ,,Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.“ Ez a krisztusi tanítás érződik, érezhető ebben a térségben Dávid Zsuzsanna mesterien, a Szentlélek által vezetve megfestett, Esterházy Jánosról készült alkotásairól. Köszöntöm körünkben a művésznőt és örülök, hogy megosztja velünk alkotói világát. Dávid Zsuzsanna Budapesten született, gyermekkorát Dunakeszin töltötte. A már gyermekkorától kibontakozó kitűnő rajzkészsége és a képzőművészethez való szüntelen vonzódása hatására az érettségi után a művészeti pályát választotta, amelyben nagy szerepet vállaltak szeretett szülei, akik támogatták a kibontakozó, később szárnyaló tehetségű lányukat. Az egri Eszterházy Károly Főiskola rajz és vizuális szakán végzett, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetem mestertanáraként diplomázott. Az ezt követő időszakban, 2009-től Lencsés Zsolt festőművész, freskófestő mellett kamatoztatta, fejlesztette képzőművészeti ismereteit. Ebben az időszakban tíz templomban, számos iskolában és közintézményben dolgozott, csiszolódott festészeti és elméleti tudása, hitbéli megigazultsága, hiszen szakrális környezetben alkotni a jó Isten ajándéka, amely alakítja, formálja az alkotó lelkét, személyiségét. 2015-től a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskolában a képzőművészeti tanszék vezetőjeként kamatoztatja tudását és tehetségét. Mindig örömmel tölti el az ifjú nemzedékkel való közös alkotómunkából születő élmény. 2017-ben Paulisz Boldizsár, az Esterházy János zarándokközpont és a Szent Kereszt Felmagasztalása kápolna építőjének hírére Esterházy János szülőföldjére, Alsóbodokra érkezik, ahol részt vesz a festészeti munkálatokban és a kápolna oltárképeinek elkészítésében, ezzel támogatva a zarándokhely felépülését. * Elhangzott 2022. február 4-én az Isten szolgája Esterházy János emlékév alkalmából Dávid Zsuzsanna Mi jelünk a Kereszt! című kiállításának megnyitóján Balassagyarmaton, a Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola Rózsavölgyi Galériájában. �KÉPZŐMŰVÉSZET 13 Ez az a hely, ahol 2017. szeptember 16-án végső nyugalomra leltek Esterházy János hamvai. 2018-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán teológiai tanulmányokat folytat. Szakdolgozatának témája: Esterházy János élete és vértanúsága. A későbbiekben 2021-ben Dr. Laurinyec Mihály atya, a Pázmány Péter Hittudományi Kar Erkölcsteológiai Tanszékének tanszékvezető professzora, az ő konzulense szakdolgozatának kiadásának lehetőségével kereste meg. Gróf Esterházy János a szeretet politikusa címmel jelent meg ez a tanulmány, az Erkölcsteológiai Dolgozatok első köteteként, a Jel Kiadó gondozásában, festményei képmellékletével. Ezeknek az alkotásoknak mindegyike egy-egy tanúságtétel, elsősorban azonban az Isten dicsőségét hirdetik, s szemlélve őket megérint bennünket és felismerjük az Isten szolgája, Esterházy János áldozatos küldetéséből fakadó kegyelmeket. Hagyjuk hát, hogy az ő érdemei által megerősítést, megigazulást nyerjünk ahhoz a szent küldetéshez, hogy vele együtt Isten országának építőivé válhassunk mi magunk is. A kitűnően megalkotott akvarellfestmények finomsága, az alkotásokban megjelenő utalások, történetek, kapcsolódások gyönyörű titokzatossággal tükröződnek át, érintik meg lelkünket, segítenek megérteni Esterházy János vértanúságának titkát, az oltáriszentség tiszteletét és az Isten végtelen szeretete által testvéreinkkel való szeretetkapcsolatra hív bennünket. ,,A mi jelünk a Kereszt!” Esterházy Jánosnak ez az ismert kijelentése ennek a kiállításnak a címe. Ez a világos és egyszerű megfogalmazás nem kíván további magyarázatot, okfejtést. �KÉPZŐMŰVÉSZET 14 Dávid Zsuzsanna mesterien megfestett akvarelljei ezt a kijelentést teszik számunkra még érthetőbbé, segítik átélni, megérteni Esterházy János életpályáját, a jó Istentől kapott földi és égi küldetését. Engedjék meg, hogy mindannyiunk nevében gratuláljak az alkotónak a kiállított képekhez, köszönetemet és hálámat fejezzem ki Dávid Zsuzsanna művésznőnek alkotásai által nyújtott páratlan élményért. A kedves megjelenteknek pedig a művészeti élményen kívül hitbéli megigazulást és az Esterházy János-tisztelet elmélyülését kívánom, és hogy mindnyájan részesei lehessünk az Isten szolgája, gróf Esterházy János boldoggá avatási pere méltó végkifejletének, a jó Isten áldását kérve az ezen a szent ügyön munkálkodó személyekre. Dávid Zsuzsanna: Ellenségeiért imádkozik Dávid Zsuzsanna: Isten szolgája Esterházy János �SZÉPIRODALOM 15 SZENTJÁNOSI CSABA Békét kérő vers A háború elpusztítja a reggelt, az estét, árván marad a nap, a kutya is behúzódik óljába, a tankra hiába ugat, a félelem sivatagában mindent ellep, betakar a homok, jaj, Istenem, pedig a földön, egymástól lehetnénk boldogok, a roncs városokból elköltöznek a madarak, kimondani is szörnyű... a kéz, a láb... ember nélkül marad, annyian elhagyták az országot, nincs kizárva, hogy mennyien vannak bezárva, asszonyom a hotel ablakában az égre nézve, René Magritte békegalambját várja. pedig olyan szép lehetne minden, mint Miskolctapolcán a mi napunk, gyerekek fagyiztak, nem a veréstől, a nevetéstől fájt az oldalunk, �SALGÓTARJÁN 100 16 JUHÁSZ LÁSZLÓ Tisztelt Hölgyeim és Uraim!* Póczos Sándor barátommal, kiállítótársammal együtt nagy szeretettel köszöntjük Önöket. Hatalmas öröm számunkra, hogy ilyen sokan eljöttek megtekinteni kiállításunkat. Valószínűleg mindenki tudja, hogy idén ünnepeljük Salgótarján várossá nyilvánításának 100. évfordulóját. Mivel már évtizedek óta gyűjtjük a településsel és környékével kapcsolatos relikviákat, úgy gondoltuk, hogy e jubileum tiszteletére Önök elé tárunk ezekből egy válogatást. 15 tárlóban láthatók egy-egy tematika szerint az azokhoz kapcsolódó tárgyak, dokumentumok. Két vitrinben mutatjuk be a település gyáraiban, üzemeiben készült tárgyakat, valamint néhány Salgótarjánhoz kapcsolódó porcelánt és kerámiát. Négy keretben elsősorban fényképek, valamint néhány darab prospektus látható. El kell mondanom, hogy néhány tárgy kiállítását nagyon visszafogottan kezeltük. Mivel a megyei könyvárban vagyunk, ezért könyvek, folyóiratok alig kerülnek bemutatásra, hiszen ezek itt bármikor megtekinthetők. A képeslapok és a numizmatikai jellegű érmék és plakettek is minimális mennyiségben láthatók, mert az utóbbi években többször szerepeltek az érem- és bélyeggyűjtők kiállításain, valamint az anyagok válogatásaiból – aktív közreműködésünkkel – néhány éve kiadványok is készültek. És most utazzunk vissza az időben! Dornyay Béla leírása szerint a salgótarjáni széntelepeket 1766-ban Matusek Vencel pesti kádármester fedezte fel, amikor a település környékét járta, hogy mestersége folytatásához tölgyfát vásároljon. Az idevaló favágóktól hallotta, hogy a közelben található egy hegy, amely állandóan füstöl. A területre érve megállapította, hogy a hegy alatt szén található. E felfedezés után mégis több mint 80 év telt el, hogy két kisebb bányavállalkozó megindítsa a szénkitermelést. Sajnos a szén szállítása igen sok nehézségbe ütközött, lovaskocsikkal, rossz útviszonyok közepette juttatták el a fuvarosok Pestre vagy egyéb távoli helyekre. * A megnyitóbeszéd a Salgótarján várossá nyilvánításának 100. évfordulójára rendezett Őrizzük emlékeinket… című, a település tárgyi és írott emlékeit bemutató kiállításon hangzott el a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban 2022. április 11-én. �SALGÓTARJÁN 100 17 A folyamatos bányászás kérdésének megoldását az 1861-ben megalakult Szent István Kőszénbánya Társulat jelentette, amely aztán vasútépítési engedélyt is kért. A megépített Pest−Salgótarján közötti vasútvonalat 1867ben adták át. Ezáltal a szén szállítása egyszerűbbé vált. A vasutat még abban az évben átvette az állam, ez lett a MÁV első vasútvonala. 100 korona 1920 – előoldal és hátoldal (Készítette: Juhász László) A szén és a vasút fordulópontot jelentett Salgótarján életében, melyek hosszú időre megalapozták az ekkor még kis község fejlődését. E két fontos tényező megléte kellett ahhoz, hogy néhány vállalkozó itt alapítson céget: 1868-ban a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat (az acélgyár elődje), valamint 1881-ben az Északmagyarországi Egyesült Kőszénbánya és Iparvállalat Rt., melynek kerületi igazgatósága Baglyasalján volt. 1893-ban kezdte meg működését a salgótarjáni palackgyár Lukács Béla Huta néven, és szintén ez évben alapított táblaüveggyárat Pálfalván a Schwarz A. (Antal) és fiai cég. 1894-ben a Keszler, Bőhm és Braun cég megalapítja a salgótarjáni vasöntödéjét (a tűzhelygyár elődjét). 1895 a Salgótarjáni Villamossági Társulat alapító éve. A bányászat fejlesztése és a négy nagy, egyre jobban megerősödő iparvállalat működtetése miatt mind több munkáskézre volt szükség. Megindultak a toborzások is. A Monarchián belülről, és az országhatáron túlról is érkeztek munkások, gyakran családtagjaikkal együtt költöztek és telepedtek le a településen. Ezt jól mutatja a lakosság számának változása. 1857-ben 926, 1880-ben 6316, 1900-ban 13 552, 1920-ban 15 213 élt itt. 1922. január 27-én Salgótarján rendezett tanácsú városi rangot kapott, első polgármestere a Szepességből származó dr. Förster Kálmán lett, aki 1944-ig töltötte be hivatását. És most térjünk vissza a jelenbe! Szomorúan tapasztalhatjuk, hogy egyre több, a városban és környékén élőknek munkát adó vállalat szűnt vagy �18 SALGÓTARJÁN 100 szűnik meg. Végéhez ért a nagy hagyományokkal rendelkező, mélyművelésű barnaszén-bányászat. Nincs már Síküveggyár, BRG, Bányagépgyár, Vegyépszer, Öblösüveggyár, Ötvözetgyár és még sorolhatnám… Az elmúlt évtizedekben sok épület, építmény került lebontásra, vagy üresen áll, jobb esetben még használatban van, de már nem tölti be eredeti funkcióját. Órákig lehetne sorolni ezeket. 100 éve város Salgótarján 1922–2022 (képeslap) �SALGÓTARJÁN 100 19 Kiállításunknak azt a címet adtuk, hogy „Őrizzük emlékeinket…”. Mi gyűjtjük és őrizzük a Salgótarjánhoz kapcsolódó tárgyakat. A kiállítási anyag válogatása közben egyre több Salgótarjánnal kapcsolatos emlék elevenedett meg bennünk. Engedjék meg, hogy ezekből megosszak egy 50 évvel ezelőtt kezdődő történetet Önökkel, mely tulajdonképpen egy rövid séta az akkori város néhány száz méteres szakaszán. Én 1972-ben kezdtem el alaposabban megismerni Salgótarjánt. Az általános iskola elvégzése után itt tanultam tovább, a Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskolában. Mint bejáró tanuló Dorogházáról utaztam ide a tanítási napokon. Ekkor még minden szombat munka- és tanítási nap volt. Falumból reggelente gyalogosan mentünk át a szomszéd falu (Nemti) vasútállomásához, hogy vonattal utazzunk be a városba. A vonat Mátranovák és Salgótarján között közlekedett, népszerű nevén ez volt a Panni Robogó. Akkoriban még egy 375-ös gőzmozdony vontatta. A városban a Fő téri vasútállomáson szálltam le és az aluljárónál balra kanyarodva máris az akkori piacra értem, amely a vasút és a Tarján patak között volt található. Itt megreggeliztem, a legtöbbször elfogyasztottam egy lángost, amelyért akkor 1 Ft-ot kellett fizetni. Ha erre megszomjaztam, kicsit feljebb volt egy tej- és kenyérbolt, ahol finom, hűs tejet lehetett inni, melyet kannából mértek ki, vastag falú, az Öblösüveggyárban gyártott poharakba, korsókba. Ezek után jóllakva elindulhattam az iskolába. A piac alsó végén álló háztartási boltot elhagyva megérkeztem a buszpályaudvarra. A „Szajna-parton” állt az épület, előtte a vasútig jöttek-mentek vagy várakoztak indulásig az autóbuszok. Továbbhaladván az akkor November 7-nek (korábban Apollónak) nevezett filmszínház következett. A mozit elhagyva a patak nagy hídján átmenve megérkeztem a Karancs utca elejére. Itt a túlsó oldalon haladtam tovább. Az első épület az ügyvédi munkaközösség volt. Ez után egy élelmiszerbolt állt, majd megérkeztem a város egyik becsületsüllyesztő helyéhez. A cégtábla szerint ez a Kéményseprő falatozó volt, de inkább Mózer kocsmaként volt ismert (utalva a hely vezetőjére, Mózer Józsefre). Következett a Szivárvány eszpresszó. Tovább bandukolva a Bocsó Dezső hentes és mészáros által üzemeltetett lacikonyhához értem, ahonnan igen kellemes illatok terjengtek. Mellette (ha jól tudom) a felesége, Kiss Olga fodrászata volt. Következett a Fürdő utcai útkereszteződés. A kereszteződés másik oldalán egy mezőgazdasági bolt állt. Ezt követően egy fiúkollégium találtatott, mely 1952-ben épült, 100 személyes munkásszállóként. Ez az egyetlen épület, amely ezen utam sorából még ma is áll, jelenleg Munkaügyi Köz- �20 SALGÓTARJÁN 100 pontként üzemel. A Fürdő utcán tovább haladva egy újabb (a Bem utcai) kereszteződésen kellett átmenni. Ekkor megérkeztem iskolám, az egykori Chorin Gimnázium sarkához, de tovább kellett haladni, mert az iskola bejárata az Ady útról nyílt. A Fürdő út legvégén az Ady útnál még állt egy tábla, melyen a felirat jól olvasható volt: Városi Strandfürdő. A mai vásárcsarnok helyén lévő fürdő azonban akkor már nem üzemelt. Utam végéhez érve megérkeztem a röviden csak „Közgé”-nek nevezett iskolába. Most pedig javaslom, tekintsük meg a kiállítást! Remélem, a látottak Önökből is előcsalogatják az emlékeket, mai szóhasználattal élve: lehet nosztalgiázni. Néhány szóval szeretnénk bemutatni a kiállított anyagot. Amennyiben kérdésük lenne ezzel kapcsolatban, jelezzék, s mi megpróbálunk válaszolni rá. „Őrizzük emlékeinket…” Salgótarján 100 éve, várostörténeti kiállítás (Fotó: Bozsó Róbert) �SZÉPIRODALOM 21 ORAVECZ TIBOR Nyár Pirosra festem a nyarat, Sárgára, barnára. Kékre festem a dalt, a napomat, Akáclila lesz a szél illata. Hullámot küldök a ragyogásba, szerelmes csókoknak fehér tüzét, hogy hallhassam fényét a kenyérillatú mezőn. Kalász mellé festem majd a reményt. Repülök a felhők mosolytrilláin, S hallgatom a búbos pacsirták énekét Ezüsthársfák bíborbarna faágain. Örömöt rakok a fákra, zöld sugarat, Elhagyott rétre a fiatalságomat. Cicomás pacák lesznek a madarak, Harmatos lesz fekete éjszakám. Esőt festek, záport, mikor Koszorút fon a fülledt nyár A mézédes almafán. �SZÉPIRODALOM 22 ORAVECZ TIBOR Költészetnapi impresszió I. Hárman játszanak tavaszi fátyolfényben. Ozirisz haját füst okádja, Szájában koncentrált pipája kékesen Pöfékel az alvadt vérben. A csapos kalapja alatt kártyázik, Összecsukja kezét, mint a költők. Könnyebb írni, mint repülni Álmatlan éjszakákon, kénköves tűzben. Tavasszal születtem, üres papír volt a vánkosom. Egy sors vagyunk mi, menny és a föld tintája. Sárgán és feketén viseli a vonásokat Mint ezer évet a zötyögő álom Ahogy leereszkedik a ködös városi fénybe. Ő is ott van, a Karancs teraszán sétál. Jó azt gondolni, hogy valahol A városban a sikátorok mélyén Van egy ház, ahol mindig várják A tündérek levelét. Mikor csenget a postás, Szél simítja a rozsdás szerelmet. �SZÉPIRODALOM II. Fekete, sárga varjak világa. A pislákoló rekedt lámpák Árnyakat szülnek extázisában, Flörtölnek, kibontakoznak. Elfelejtettem a Sörbár hangulatát, Hogy van, amikor aggódnak értem, Egy öregember hátát lesújtja a hír. Őrült árnyékuk megcsavarodik Már a szél is reszket, Az átfagyott lámpa elhalványul, De van valahol az idő, ahol az éjszaka Lopva búcsúzik. Elfelejtettem megérinteni A fekete, sárga hajnalt Elfelejtettem, mint aludni éjjel. Remeteszárnyú delfinek Fekete ködben hagytak, Csak a másik tekintetére emlékszem. Fekete, sárga és a kör közepén bíbor. Dávid Zsuzsanna: Feltámadás 23 �SALGÓTARJÁN 100 24 BARÁTHI OTTÓ 50 év a 100 éves Salgótarján városában Emlékmorzsák egy készülő memoárból 1. rész Dr. Baráthi Ottó (Fotó: P. Tóth László) 1971-ben – különös körülmények között – kerültem Salgótarjánba. A szakmai pályámon megállónak tekintett város befogadott, otthonom lett. Alábbi írásomban életem és pályám 1990-ig terjedő időszakára tekintek vissza. Felidézem a várost, a munkahelyemet, a korabeli miliőt. Vezető személyiségekre, munkatársakra, ismerősökre emlékezem, ahogy én megismertem őket. Szubjektív lehetek, rosszul is emlékezhetek, de kegyeletet, személyiségi jogokat szándékosan nem sértek. Előzmények – elöljáróban Életutam és pályám előzményeiből rövid bemutatkozásként illőnek tartom az alábbiakat közreadni. „Háborús” gyerekként 1944-ben születtem Hatvanban, túlélve a közeli vasútállomás földig bombázását. Apám vasúti tiszt, édesanyám két gyermekét nevelő háztartásbeli volt. Szüleim polgári értékrend alapján neveltek, keresztény szellemiséget és pacifizmust plántáltak belém. Az általános iskolában jó alapokat, a gimnáziumban bővebb ismereteket kaptam. Budapestre költözésem 1963-ban maga a reveláció volt. A közgazdasági egyetemen „piacképes” diplomát szereztem. Az első munkahelyem, a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium hasznos munícióval látott el, már-már a világra nyitott ablakot. Salgótarjánban, 1971-ben új korszak köszöntött rám. A környezetem sok nem várt meglepetéssel szolgált, a munkahelyem, a megyei tanács hivatala új kihívásokkal szembesített. A házasságom nagyszerű gyerekekkel ajándékozott meg. A munkám nagy örömmel töltött el, sok elismerést �SALGÓTARJÁN 100 25 eredményezett, ám a „bürokrácia” a kudarcoktól sem kímélt. Az alábbi írásom étvágygerjesztő előétel egy készülő ízgazdag menüsorhoz. Salgótarján – gyermeki emlékeimben A Salgótarjánba költözésemet megelőzően sorsfordító kérdések sora zaklatott. Jól teszem, hogy otthagyom a fővárost, amikor a fiatalok az ország minden részéből éppen oda igyekeznek, és a legtöbben ott szeretnének dolgozni és élni? Én meg „lemegyek” Salgótarjánba? Jól teszem, hogy megválok a biztonságot és perspektívát jelentő minisztériumi állásomtól? Vállalom a rizikót, amikor alig ismerem a várost, és amelyről egyes információk még riasztók is? Mit tudok egyáltalán Salgótarjánról? Azt csukott szemmel is láttam, hogy földrajzilag hol helyezkedik el a város. Többször meg is fordultam a városban. Igaz, még kisiskolás koromban, amikor a szüleimmel egy-egy vasárnap vonatra ültünk és meglátogattuk a salgótarjáni rokonainkat. Ezekből az időkből nagyon jól emlékeztem a vasútállomásra, amiről apám azt mondta, hogy kellene már Tarjánnak egy új „váró”. Megmaradt bennem az Állami Áruház, ahol anyukám vett egy pár félcipőt nekem, amit megkedveltem. Megnéztük a város fő utcáján azt a fodrászüzletet, ahol édesapám „borbélyinas” volt, és emlékeztem, hogy a mellette lévő cukrászdában finom fagyit nyalhattam. Apámmal az SBTC meccseire is fel-felutaztunk Hatvanból. Baráthy Pista unokabátyámat pedig gyakran meglátogattuk. Útban hozzá láttam először a megyeháza épületét és a Vásártér szökőkútját, parkját is. Ki gondolta, hogy egyszer a megyeházán fogok dolgozni, és a közelében fogok lakni? A gimnáziumban a szocialista városról tanultam. Közgazdászként különös várakozással gondoltam az üveggyárakra és az acélgyárra. Aggódtam a „kis Moszkva” és a „kommunista fészek” jelzős kifejezések miatt. Vajon mit takarhatnak ezek? Mi vár rám Tarjánban? Melyik Salgótarján igazi arca? A Salgótarjába költözésem előtti évtizedben sajnos már nem is jártam a városban, ahogy Édesapám „hivatalból” sem. Ekkor már nemcsak a tarjáni kiküldetései, de a rokoni látogatások is elmaradtak. Hogy miért is, azt soha nem mesélte el apám. Amikor elmondtam neki, hogy Salgótarjánban fogok dolgozni, csak annyit mondott: „Fontold jól meg, fiam!” Mások gyakran szélsőséges véleményekkel traktáltak. Édesanyám egyik fivére, Ernő nagybátyám óva intett Salgótarjántól. Az 1956. december 8-ai sortűz áldozatait és a pufajkás gyilkosokat szidalmazta, utóbbiakat egy �SALGÓTARJÁN 100 26 kalap alá véve a városvezetővel. – Ezeket akarod Te szolgálni, cigányok között akarsz élni? – kérdezte gúnyosan. Ezzel szemben a menyasszonyom nővérének a férje, dr. Győri Sándor – akkor a szécsényi járási hivatal osztályvezetője – szinte piedesztálra emelte a megyei tanács vezetőit. – Géczi elvtárs kitűnő politikus, Illés elvtárs jó szakember, öröm lesz a kezük alá dolgozni. Haladsz majd a ranglétrán! – így a jóakaróm. – Cigányok? Ugyan! Nem olyan sokan vannak. Én meg töprenghettem, mi lehet az igazság, melyik lehet Salgótarján valódi arca. Azt viszont biztosan tudtam, hogy én már elköteleztem magam a tanácsi ösztöndíjas menyasszonyom és családtagjai felé is, akik tehetősek voltak, különböző ígéretekkel csábítottak. Ilyen előzmények után igyekeztem objektív ismeretekhez jutni, amelyek alapján lassan körvonalazódott előttem a városfejlődés feszültségekkel teli folyamata, és kirajzolódott Salgótarján hol derűs, hol felhős arca. Az első megyeházi impressziók 1971. február elején „igazoltam” át a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium Vasúti Főosztályáról a Nógrád Megyei Tanács VB. Munkaügyi Osztályára, ahol a 2540 Ft minisztériumi béremtől csaknem 20%-kal magasabb, 3000 Ft fizetést kaptam, ami a megyei tanács akkori presztízsét mutatja. Csoda-e, ha vonzotta a fiatal diplomás szakembereket, és többségüket meg is tartotta? Ma is jól emlékszem, ahogy az osztály dolgozói fogadtak. Élükön a zömök, pirospozsgás, laza nyakkendős Nyerges Jánossal, az osztály vezetőjével, aki az én nacionálém ismertetése után bemutatta kollégáit. Először a rőt arcú, kopaszodó, bizalmatlanul pislogó Boródi József elvtársat, majd a zavartan feszengő Kovács István elvtársat, végül a fiatal, iruló-piruló, hagymaszagú Buna Jutka elvtársnőt. A „konyhaillatnál” is jobban mellbevágott a kollégák furcsa tájnyelve, hadaró beszéde, amit alig értettem. Napok múltán a nyelvi unikumot Csábi Mihály, adócsoport-vezető szolgáltatta, akinek a „szókincstárában” a leggyakoribb kifejezés az „izé” és a „hogyishijják” volt, amelyekkel minden eszébe nem jutó szót és kifejezést helyettesített. Fülsértő volt, ahogy suksükölt még jó néhány idősebb „elvtárs”. Egy magának nagy piros szájat festő intézményvezető nőnek minden, ami tetszett, az „krappáns” volt. Nemigen merték kijavítani, a férje a megyei pártbizottság egyik titkára volt akkoriban. Az is zavart, hogy az elvtárs titulus gyakorta indokolatlanul elfoglalta a keresztnév helyét. Bizarr volt. Buna Julika miért Buna elvtársnő, vagy Kovács Pisti miért Kovács elvtárs. Aki ezt később „jól megmagyarázta”: – Tudod, a munkásőrségnél például ez „szabály”. Így tud- �SALGÓTARJÁN 100 27 tam meg, hogy Pista és a felesége, Julika a munkásőrség oszlopos tagjai. Elmondták, ők „családilag őskommunisták”. Szerencsémre hamarosan rájöttem, hogy ezzel együtt jószívű, segítőkész emberek. A nyelvi furcsaságokon, az elvtárs tituluson és a kommunista kollégákon is igyekeztem túltenni magam, gondolva, hogy ezek az ismérvek a „kis Moszkva” komponensei. Ezeket el kell fogadnom, ha itt akarok dolgozni és be akarok illeszkedni a helyi társadalomba. Így telt el – az adaptációs készségemet is próbára téve – néhány hónap, amíg közben a megyei és a városi tanács fontosabb „elvtársaival” is megismerkedtem. Kollégák közt a városházán Egy hideg februári napon Nyerges János kísért el a városházára, hogy bemutasson a munkaügyes kollégáknak. A kapun belépve ránk mordult valaki: – Hová, hová, elvtársak? Mit keresnek itt? Gondoltam, az illető portás vagy kidobó legény lehet. Közben látom a főnököm zavarát, keresi a szavakat, végül azt mondja: – Be vagyunk jelentkezve, elnök elvtárs, be szeretném mutatni az új munkatársunkat. – Na jó, de ne tartsátok fel az itteni elvtársakat! – így az elnök. Aki köszönés nélkül otthagyott minket. – Tudod, ki ez az elvtárs? – fordult felém a főnököm. – Dr. Tóth István elvtárs, a városi tanács elnöke, a megyei pártbizottság tagja. – Nagyszerű, kár, hogy jó modort nem tanult az elnök elvtárs! – mondtam a főnökömnek, aki nagyon csúnyán nézett rám. Az egyik földszinti irodába belépve egy kontyos, fekete hajú, talán 3540 éves csinos hölgy fogadott minket, látható örömmel. A főnököm bemutatott neki. Dr. Michna Istvánné Icu elmondta, hogy hét éve egyedül látja el a munkaerő-közvetítés feladatait. Aki erre csak azt mondta, hogy ismerkedjünk, neki van dolga másutt is. Mi pedig csak csevegtünk, mintha régi jó ismerősök lennénk. Icu beszélt magáról, munkájukról, kollégáiról. Kérésemre a Pénzügyi, Terv- és Munkaügyi Osztály további dolgozóit készült bemutatni, amikor belépett Fekete Nándor, a tervcsoport vezetője. Kérdésemre válaszolva beszélt a folyó beruházásokról, a közeli új lakás- és létesítmény-átadásokról. Örömmel hallgattam. Egy félóra alatt sok mindent megtudtam tőle Salgótarjánról. Még 1971 nyarán a feleségemmel együtt mentünk a városházára az ő munkába állását intézni. Itt találkoztam először egy magas, nagyhangú fiatalemberrel, akit kollégái Csongrády elvtársnak és Bélának egyaránt szólítottak. A fiatalember sűrű elfoglaltsága közben is váltott velünk néhány mondatot, és azt kívánta, hogy érezzük jól magunkat Salgótarján- �SALGÓTARJÁN 100 28 ban. Ami nagyon jól esett nekünk. Ki gondolta volna, hogy dr. Csongrády Bélát 50 év múlva én köszönthetem a Palócföld folyóirat hasábjain a 80. születésnapja alkalmából. 1972-ben Fehérvári Géza közgazdász vette át a tervcsoport vezetését Fekete Nándortól, akit kineveztek a Pénzügyi, Terv- és Munkaügyi Osztály vezetőjévé. Ez időtől több tervtárgyaló értekezleten vettünk részt. Már jó ismerősként gratuláltam neki, amikor 1973-ban tanácselnök-helyettesnek, 1974-ben pedig Salgótarján város tanácselnökének választották. Ebben az időben a városi tanácson már jó személyes kapcsolatokkal rendelkeztem. Ami csak erősödött, amikor Morvai Ernőt – ugyancsak 1974-ben – megválasztották a tanács elnökhelyettesévé. Ernővel szomszédok voltunk az Arany János úti társasházban. Dr. Hegedős Károly vbtitkárt pedig még a megyeházi első időkből ismertem. Sokat jelentett ez a kapcsolati tőke akkoriban (is) a városban. Első kézből tudtam meg, hogy mikor, hol adnak át lakást. Gyermekváró házaspárként örültünk, hogy egy év alatt több mint 300-zal nőtt az óvodai férőhelyek száma. Új körzeti rendelő kezdte meg működését az Arany János utcában, ahol laktunk. S persze sorolhatnám tovább is a dinamikus városfejlődés mutatóit. Csodae, ha egyre jobban éreztük magunkat Salgótarjánban? Az első pofon – a tanácselnöktől Már kezdtem otthon érezni magam a megyeházán, amikor a hivatal első embere helyre tett. A végrehajtó bizottság a tanácsi vállalatok 1970. évi gazdálkodása tárgyú előterjesztést tárgyalta. Nyerges osztályvezetőm távollétében ezen a vb-ülésen debütáltam, ahol gondterhelt arcokat láttam Géczi János megyei tanács elnökével az élen. A többi elvtárson is látszott, hogy ki-ki nagyon fontosnak tartja magát. Egyedül Illés Miklós, az általános elnökhelyettes tűnt jó kedélyűnek. Aztán újabb meglepetés ért. Minden vb-tag előtt tekintélyes paksaméta tornyosult – 15 naprendi anyag. Ezt mind ismerik az elvtársak? – merült fel bennem. Aztán kiderült, ez nincs így. Többen megírt szöveget olvastak fel. Egyesek az MSZMP KB határozatából idéztek, mások a pártbizottságot méltatták. Végül valaki a vállalatokról is szólt, a gazdaságosság és a jövedelmezőség kategóriáival dobálózva, azokat rosszul magyarázva. Amikor egy újabb vb-tag is tévúton járt, szót kértem. Bemutatkoztam, majd elmagyaráztam az említett szakkifejezések közötti különbségeket, rámutattam a gazdálkodás hiányosságaira, és javasoltam néhány intézkedést. Már ez első mondataim közben éreztem, hogy a pénzügyes Kozma Gyuszi rugdalja a �SALGÓTARJÁN 100 29 lábamat, és láttam, ahogy Géczi elvtárs Illés Miklóstól kérdez valamit, hogy aztán a napirend lezárásaként kioktasson. Miszerint a tanácstestület tagjainak nincs szüksége szakmai előadásokra, az elvtársak politikusok, értik a dolgukat. A „munkaügyes elvtárs” a jövőben hasonló hozzászólással ne rabolja az elvtársak drága idejét. Így Géczi János elnök, miközben fele annyit sem beszéltem, mint aki a KB határozatát idézte, vagy mint aki dicsérte a megyei tanács vezetését. Ez a vb-ülés ugyan nem volt általános, de nekem húsz éven át az volt az érzésem, hogy a testületek munkájára rányomja bélyegét az „első elvtárs” karaktere. A Géczi Jánost váltó Hoffer István idejében nem is változott a légkör és a színvonal sem. Fokozatos javulás 1980-tól, Devcsics Miklós színrelépésétől kezdve következett be. Az elnökhelyettes „kárpótol” A fenti, idézett vb-ülés késő délutánján hívatott Illés elvtárs. – Elvtársam, délelőtt nem kellett volna hozzászólnod. A régi elvtársak tudják, akkor kell beszélni, ha kérdezzük őket. Nem veszi jól ki magát, ha egy fiatalember okosabb akar lenni a testület tagjainál. Elvtársam, nem minden az egyetemi diploma! – csattant a „megyei pénzügyminiszter” hangja. Az elvtársak nem mind kvalifikáltak, nem jártak a „közgáz” egyetemre, mint én meg te, de a politikánkat értik és támogatják. Jó elvtársak – neked kell alkalmazkodni! Ekkor Illés elvtárs elnyomta a körmére égő cigarettáját, felállt. Mire én igyekeztem volna kifelé a szobából. – Maradj csak, elvtársam! – mondok még valamit. – Menj ki a nagyüzemekbe, vizsgáld meg, hogyan alakulnak azok a fontos kategóriák, amelyekről délelőtt beszéltél! Milyen a foglalkoztatás hatékonysága, a termelékenység színvonala. Aztán még hozzáfűzte: – Majd én beszélek Gálfi Árpád elvtárssal (aki a TIT megyei szervezetének volt a titkára), hogy tarthass az égiszük alatt közgazdasági ismeretterjesztő előadásokat a nagyüzemi munkások számára. Közben lesz alkalmad megismerkedni a gyári vezetőkkel is. Megköszöntem, elköszöntem. Kézfogás után még így biztatott Illés elvtárs, az órájára nézve. – Még felmehetsz a klubba. Tudom, szeretsz a kollégákkal kvaterkázni munka után. Jó is az! – mondta a főnököm. Én meg gondolkodhattam, mi lehet az utolsó mondata mögött. Honnan tudja, hogy én „kvaterkázok” a klub-büfében, amikor még soha nem találkoztam ott vele? A következő években jó néhány személyi változás történt. A Hazafias Népfronthoz kikért Kovács Pista helyére Fekete Gyula, a pályaválasztási tanácsadó munkatársa „jött be”. Nyerges Jánost kinevezték a kereskedel- �SALGÓTARJÁN 100 30 mi osztály élére, helyette a munkaügyi osztály vezetője Máté Csabáné lett. Engem 1975-ben kineveztek pénzügyi osztályvezető-helyettesnek. Később, 1979-ben viszont visszakerültem a munkaügyi osztály élére. Ám most nézzük meg, milyen is volt Salgótarján arca a ’70-es években! Belvárosi emlékképek Ismerkedésünk a várossal egyrészt a vásárlásaink és sétáink közben történt, másrészt a kollégáim is szívesen kalauzoltak minket a városban. Ahogy most én is invitálom olvasóimat, hogy bejárjuk a belvárost, felkeressünk egy-egy vásárló- és vendéglátóhelyet. Salgótarján új városközpontjának építése az 1961−62. évi szanálást követően a 8 szintes Pécskő utcai kockaházakkal kezdődött. Több kollégám lakott a családjával együtt ezekben a „kockákban”, akiknél magam is megfordultam. Szívesen említem Várhelyi Ernőt, aki a megyei pénzügyi osztály vezetője volt, vagy Lonsták Lászlót, akit a Népi Ellenőrzési Bizottság elnökhelyetteseként ismertem meg. A Pécskő utcából a (mai neve szerinti) Március 15. útra fordulva a „13-as” vagy „Erkélyház” állt (ahogy napjainkban is), amelyben először albérletben laktunk. Az épülettől nyugatra a Finta tervezte Pécskő üzletház bevásárlóhelyként volt nagy kedvencünk. Már csak azért is, mert az unokabátyám, Baráthy István volt az igazgatója. Az épület félemeleti terasz részén a hangulatos Pécskő eszpresszó várta vendégeit. Tovább észak felé a Tanácsköztársaság térre (ez a mai Főtér) jutunk. Centrumában a Szrogh György tervezte József Attila Művelődési Központ, amely a kezdetektől nívós kiállítások, kulturális rendezvények színhelye, a színház befogadója. Az épület déli szárnyában kapott helyet a megyei könyvtár, amely ekkortájt vette fel Balassi Bálint nevét, és ahová én azonnal beiratkoztam. A könyvtár az én legfontosabb intézményem, különösen, amióta a Palócföld folyóirat szerkesztőségét is befogadja. A kezdetektől szívünk csücske volt a tér északi végében álló Karancs szálló. Már az első napokban felhívták a figyelmünket kitűnő éttermére és annak jó konyhájára. Nem is volt nyugtom a feleségemtől, amíg el nem mentünk az első vacsoraestünkre, ami után aztán csaknem az összes többire is. Ideérkezésünk után már az első napokban felfedezte feleségem az Állami Áruházat is, amely később Centrum Áruház lett. Amikortól Nagy Pista barátomat kinevezték az áruház igazgatójává, mi jó előre értesültünk, mikor milyen új divatáru, ruhakülönlegesség, cipő és egyéb cikk érkezik. Ilyenkor a nézelődés, a válogatás, a vásárlás kötelező – a feleségem szerint üdítő családi – programmá lépett elő. Az áruháztól �SALGÓTARJÁN 100 31 nyugat felé, elhaladva a posta előtt a vasúti aluljáróból felsétálhatunk a vasútállomásra, amelynek új épületét megérkezésünk után adták át a forgalomnak. Nagy örömmel fogadtam itt a szüleimet, akik Hatvanból hetente legalább egyszer vasúton utazva látogattak meg minket. Még a tanácsi klub-büfét „sem tettem magamévá”, amikor a kollégáim felhívták a figyelmemet az akkor még több tucatnyi, jól működő, hangulatos helyi vendéglátóegységre. Mielőtt arról mesélnék, hogyan „laktuk be magunkat a városba”, visszatérek a megyeházára, mert az idők folyamán ott is történtek érdekes események. „Az utolsó nógrádi basa” 1979. augusztus 1-jén dérrel-dúrral, elvtársi elánnal megérkezett a „fehér házból” Batta István elvtárs a megyei tanács hivatalába, és mindjárt meg is választották őt a Nógrád Megyei Tanács MSZMP Apparátusi Bizottsága titkárának. Nyomban el is terjedt, hogy jött előkészíteni a terepet Devcsics elvtársnak. Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja: Devcsics Miklóst 1980. augusztus 1-jén, pontosan egy évre Batta elvtárs színrelépése után – ez ám az időzítés! – a Nógrád Megyei Tanács alakuló ülésén a testület egyhangúlag megválasztotta a tanács elnökévé. – Lesz itt nemulass! – így az örök pesszimisták a kalandos életutat bejárt, egykori katonatiszti múltjáról és határozott intézkedéseiről elhíresült elnökről. Aki a beiktatása után néhány nappal összehívta az osztályvezetőket és tartott egy meglepően szerény szpícset. Vázolta programját, kifejezte együttműködési készségét. Ott voltam, jól emlékszem, ahogy szélesen mosolyogva, kopasz fejét simogatva, a száját a tenyerével megtörölve (ezek voltak az állandó furcsa gesztusai) élvezte „első emberi” pozícióját. Semmi elvtársi merevség, vagdalkozás, lekezelő fennhájazás. Csaknem megnyerő modor és jó hangulat. Sok alkalmazkodó hozzászólás, befogadó típusú, barátságos beosztott. Aztán egy jó ideig nem is láttam az elnököt, nem is találkoztunk. Egyszer csak azt mondja a kolléganőm, Szabó Nándorné Margó, hogy most telefonáltak a titkárságról, azonnal menjek Devcsics elvtárshoz. Megyek, köszönök, kezet fogunk. – Komám, hallom, hogy nem vagy párttag?! Éreztem, emelkedik az adrenalinszintem, de rávágtam: – Jól informált vagy, elnök elvtárs. Nagy baj? – kérdeztem. – A fenét! – csak az jutott eszembe, hogy Te vagy itt az egyik fehér holló – mondta, és nagyot nevetett. – Na, de nem ezért hívtalak, komám! – Vannak neked céges adataid a tűzhelygyárról? – kérdezte. – Csak statisztikai adataim vannak, a tűz- �32 SALGÓTARJÁN 100 helygyár a Lampart ZIM egysége, nem tartozik hatáskörünkbe. – Tehát akkor nincs céges adat? – villan az elnök szeme. – Nincs, de tudok szerezni – mondom neki. Mondd meg, mire van szükséged pontosan – így én. Megmondta, megszereztem az adatokat. (Sok barátom volt a KSHban, Jessze Károly igazgatóval az élen, együtt kártyáztunk, totóztunk, ami erős kollegiális kapocs tudott lenni.) Másnap reggel beállítottam az elnökhöz. Ránézett a papírra, átfutotta. – Magyarázat? – A fejemben. – Ülj le, mondd el! Elmondtam. – Jól van, komám! – így Devcsics, és a kezét nyújtva lezárta az ügyet. Éreztem, ez jó antré volt. Ez a – ma azt mondanánk – „illegitim” információs rendszer elkezdett jól működni. Időnként hívatott Devcsics, néha ő maga hívott fel. A kért adatokat rendre szállítottam. Mind többször ültetett le, kérdezett ezt-azt. A módszer bevált. Később minisztériumi leiratok, rendelettervezetek, egyéb dokumentumok véleményezésében, előterjesztések készítésében, folyóiratcikkek, sajtóanyagok, beszédek írásában (stb.) is sikeresen működtem közre. Futott a szekér, elismerték a munkámat. 1982-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát is megkaptam. Párton kívüliként, 40 év alatt a megyében erre eddig nem volt példa – mondta Illés elvtárs, akinek sokat köszönhetek. Ha már lúd, legyen kövér! Sok személyes élményem alapján megrajzolom Devcsics karakterét. Devcsics maga volt a mosolygós megfejthetetlenség. A jól öltözött, határozott fellépésű, zavarba ejtő modorú, hol ironikus, hol cinikus személyiség. Gyors felfogású, jó átlátó, elemző és szintetizáló képességgel bíró közgazdász, életveszélyes memóriával. Mindig rajtakap, ha blöffölni akarsz. Főleg, ha mersz is. Egy órás szakmai beszélgetés minden szavára (saját szavára!) emlékezik, később is. Határozott stratéga, nagy taktikus, azon kevés vezetők egyike, aki gazdaságpolitikai koncepcióval, vízióval is rendelkezik. Ellentmondást nem tűrő módon ellentmondásos. Nagyban is képes gondolkodni, apró részletekbe is belekötni és elveszni. Devcsics karakter. A hibáival együtt: konok, kiszámíthatatlan, hajthatatlan és hajlíthatatlan. Legalábbis egy jó ideig. Devcsics Miklós, „az utolsó nógrádi basa”, akit hol egy újságíró, hol egy politikus nevez így. „Nagy bátran”, de csak utólag, a rendszerváltás környékén és után. 1988-ban Devcsics már nemcsak hátratett, maga mögött összefogott kézzel jár-kel, ahogy jellemző módon mindig is, de hajlottan is. Pedig még csak 55 éves. Nemcsak ő változott, de a politika és a társadalom is körülötte. Az érdekérvényesítő képessége, lobbiereje neki sem volt elég a koncepciója megvalósításához. El is taktikázhatta magát, aztán kifutott az időből. Vagy az idő alóla. �SALGÓTARJÁN 100 33 „Belaktuk” magunkat a városba Na, de a felkavaró „Devcsics-jelenség” után lazítsunk. Nézzünk be a legalább két tucat, korabeli viszonyokhoz képest kulturált vendéglátóhely némelyikébe, amelyeket beiktattunk a családi programjainkba is. Szívesen ebédeltünk és vacsoráztunk barátainkkal „családostul” is városunk éttermeiben. Első gyermekünk 1974. évi megszületésig a feleségemmel együtt szó szerint „belaktuk” (beettük, beínyenckedtük) magunkat Salgótarján városába. Emlékeim szerint némileg előnyben részesítettük a Salgó étterem, a Karancs szálló és a Tarján vendéglő konyháját. Időnként „kiszálltunk” a Dornyay turistaházba, a Napsugár étterembe, a Medves hotelbe és a Hotel Salgóba is. Ínyenckedtünk a Tajga teázóban és az Urpin sörözőben, az új Kulacs és a Beszterce étteremben is. Utóbbi különtermében felsőbb hivatali vezetőinket, kollégáinkat fogadtuk előszeretettel. Amikor mindez most felötlik bennem, egyidejűleg megdöbbenek, hiszen a felsorolt vendéglátóhelyek közül ma már csak alig néhány működik. Egyik kedvencem az 1961-ben a Vásártéren létesített Salgó étterem és presszó volt, amelyben a ’70-es évek elején még éjszakai bár is működött. A megyeházáról ide bármikor átugorhattunk. Az étterem II. osztályú áron kínált ízletes ételkülönlegességeket, menüt, előfizetéses ebédet és vacsorát, italokat. Gyors, udvarias kiszolgálás jellemezte. Esténként Botos Bandi és zenekara, majd Gabora Karcsi és bandája, az eszpresszóban Dicky és társa szórakoztatták a közönséget. A Karancs szálló éttermében megélt cigányzenés vacsorákra és nótaestekre, bálokra, zenei szórakoztató programokra, a vidám mulatozásokra ma is jól és szívesen emlékezem. Amíg élek, sem felejtem el a Karancs éttermi ínyencklubok kínálatát. Mindegyik program teltházas volt. Ahogy a szilveszteri programok is. Gyakoriak és sikeresek voltak a nótaestek. Nagyon kedvelt volt a 140 főt befogadó cukrászda és presszó, amely éjszaka zenés, műsoros éjszakai bárként működött. (Bár működne ma is!) Csodae, ha a Karancs szálló pusztuló épületét látva összeszorul a szívem? �34 SALGÓTARJÁN 100 Bővülő üzlethálózat – javuló komfortérzet Az 1970-es évek közepétől dinamikusan fejlődött Salgótarján város lakossági ellátó hálózata, ami az itt élő emberek életminőségének és komfortérzetének javulását eredményezte. Ennek a hálózatnak része és szerepe volt abban, hogy Salgótarjánban maradtunk, véglegesen letelepedtünk és gyermekeket is vállaltunk. Ami a megyei tanács irányítása alatt álló három vállalat, a Nógrád Megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi, a Nógrád Megyei Iparcikk-kiskereskedelmi, és a Nógrád Megyei Vendéglátó Vállalat céltudatos és összehangolt fejlesztési tevékenységének eredményeként történt, országos elismerést váltott ki. S hogy ez nekem miért kedves emlék? Nos, azért, mert a vállalatok igazgatói, szakági vezető kollégáim barátaim voltak, miközben munkakapcsolatban is álltunk egymással. Amikor beléptem egy-egy üzletbe, és nem ritkán az igazgató, üzletvezető barátaim is üdvözöltek, úgy éreztem, valamelyest magam is hozzájárultam Salgótarján lakóinak életminőség-javulásához. Most itt csak néhány kedvenc üzletünket idézem meg. A Pécskő Áruházról, a legnagyobb kedvencünkről már szóltam. Most az 1973-ban átadott, széles – műszaki, bútor- és egyéb lakásberendezési – profillal rendelkező Lakberendezési Áruházat említem még szívesen. Anélkül, hogy részletekbe mennék, mert máris eszembe jut az 1976-ban átadott ABC élelmiszer-áruház, ami karnyújtásnyira volt az Arany János utcai lakásunktól. 1976-tól az élelmiszer, vegyi áru, iparcikk profilja után találóan ÉVI (I., II.) névre keresztelt épületegyüttest is a lakosság szolgálatába állították a város és a már említett vállatok vezetői. A kezdetektől rendszeres látogatói voltunk az egykori patakparti, később a Vásárcsarnokba települt piacnak. Jól emlékszem az új komplexum 1977. áprilisi átadóünnepségére. Eszembe jut, hogy az átadási szalagot átvágó belkereskedelmi miniszterhelyettest éppúgy Molnár Károlynak hívták, mint a csarnok mai igazgatóját. Öröm volt látni, ahogy gyermekeim rácsodálkoznak a piac forgatagára, megízlelik gyümölcseit, miközben maguk is egy-egy édes-piros eperszemnek tűnnek. Fontos intézmények – jó kapcsolatok Talán vagy tíz éven át a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Nógrád Megyei Szervezete megbízólevelének birtokában tarthattam előadásokat a város üzemeiben és jutottam közvetlenül nagyon fontos infor- �SALGÓTARJÁN 100 35 mációk birtokába. Már 1971 nyarán a TIT aktív tagjaként vehettem részt az új Mérleg úti székház ünnepélyes átadásán. A korszerű intézményt Gálfi Árpád igazgató mutatta meg minden részletében. A szervezet a kezdetektől hozzájárult a termelési kultúra növeléséhez, a szakképzéshez és a továbbképzéshez. Országos hírnévre tett szert a TIT Nyári Egyetem megrendezésével. Helyet adott az osztályunk által szervezett munkaügyi szaktanfolyamoknak, amelyeken több mint félezer munkaügyi szakembert képeztünk ki. Kollégáim segítségével hat évig voltam a tanfolyamok vezetője, szervezője és előadója is. Amikor 1971 elején Salgótarjánba kerültem, sajnálattal konstatáltam, hogy a városban nemhogy egyetem, de főiskola sincs. Viszont hamarosan örömmel hallottam Illés Miklóstól, hogy folyamatban van egy gazdasági profilú főiskola szervezése. 1972-ben pedig már is kezdhette működését a Pénzügyi és Számviteli Főiskola salgótarjáni tagozata. Lonsták László, az intézmény első igazgatója meghívott óraadó tanárnak. A vele készített interjúmban (Palócföld, 2000/2.) részletesen beszélt az intézmény közgazdászképzésben betöltött szerepéről, az elért eredményekről. Laci barátomnak – velem együtt – nagy szívfájdalma volt az intézmény 2012. évi bezárása, amely Salgótarján városának vesztesége is. A közgyűjtemények – a könyvtár, a múzeum, a levéltár – nagy jelentőséggel bírnak az identitás erősítésében, a kulturális sokszínűség fenntartásában és fejlesztésében. Mindezt volt szerencsém megtapasztalni helyi közgyűjteményeink jóvoltából, ahogy a Balassi Bálint Könyvtárról írtam is már. Ugyanakkor a mai Dornyay Béla Múzeum és a Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltárának korabeli elődjeivel is gyümölcsöző kapcsolatokat ápoltam. S hogy azóta is „együtt élek” mindhárom intézménnyel, azt a történetükről írt és a tevékenységükről szóló dolgozataim, vezetőikkel készített interjúim hitelesen tanúsítják is. Konfliktusok és következmények Húsz év egy háromszáz fős munkahelyen jó kapcsolatok, elmélyült barátságok kialakulására éppúgy lehetőséget ad, mint vitákra, véleménykülönbségekre és személyes ellentétekre is. Az utóbbiak közül két, vezetőhöz fűződő affért idézek. Előre bocsájtom, hogy Illés Miklós elnökhelyettestől tisztességesebb, Batta István pártbizottsági titkártól rafináltabb vitapartnert nemigen ismertem a megyei tanács hivatalában. Az 1980-as években egyes vállaltoknál már jelentős volt a kapun belüli munkanélküliség. Elmondtam ezt Illés Miklósnak is, aki feldühödött ettől �36 SALGÓTARJÁN 100 az információtól. A munkanélküliség az ő „szocializmus-eszményével” nem volt adekvát. Ezért nem is gondolta, hogy szükség lehet a munkanélküliséget kezelő intézményre. – Ez marhaság! – mondta az általam elkészített tanácsülési előterjesztésre. Halogatta az aláírását és szabadságra ment. Bejelentkeztem az elnökhöz. Elmondtam neki, miről van szó – értette is. − Illés szabadságon van, kérlek, írd alá Te! Devcsics hiányolta ugyan Illés Miklós ellenjegyzését, de aláírta az előterjesztést. A megyei tanács pedig 1982. szeptember 26-ai ülésén jóváhagyta a munkaerő-szolgálati iroda létesítését, amiből „kinőtt” a munkaügyi hivatal, majd később a munkaügyi központ, ami napjainkban is működik. Illés Miklós egy ideig úgy fogta fel, hogy megkerültem, ám később azt mondta: − Jó, neked közvetlen információid voltak. Ugyanezen ügy fejleményeként az apparátusi pártbizottság titkárával, Batta Pistával is szembekerültem. Ha már van intézmény, kell, hogy vezetője is legyen. Én az igazgatójának egy jó eszű fiatalembert (Garami Lászlót) akartam kinevezni. Ugyanekkor a munkaügyi osztályon – az előírt iskolai végzettségének hiánya miatt – meg kellett válnunk Boródi Józseftől, akit az intézetben akartam elhelyezni, ügyintézőként. Batta elvtárs viszont – tízéves alapszervi párttitkári ténykedése elismeréseként is – Boródit akarta intézményvezetőnek, miközben a végzettsége erre a státuszra sem predesztinálta. Komoly konfliktusok után végül nekem kellett kineveznem őt az intézmény élére. A pártbizottság titkára azt mondta, hogy ő az irányítás része, én viszont csak a vezetésé vagyok. − Értsd a különbséget, elvtársam! – így Batta. Rafinált érvelés, ugye? „Káderkerengő” – a végjáték nyitánya Nem keringő, ahhoz zenekar és jó hangulat is kell. A „kerengő” nem tánc és nem mulatság. A „káderkerengő” sajátos irányítási módszer, a vezetők állandó sakkban tartása, nehogy nagyon jól érezzék magukat, netán többet tudjanak adott pozícióban a főnöküknél. Volt benne részünk, különösen a ’80-as évek második felében, amikor már a pártállami rendszer megroppant, és a tanácsi bürokrácia is „ki nem kényszerített” vezetőcserékkel kísérelte meg látványos zavarát palástolni. Íme a viharos fluktuáció néhány vezetői poszttal – és csak az ismertebb belépő új vezetők nevével – reprezentálva: 1985: Devcsics Miklós újraválasztása, tanácselnökké; Havas Ferenc megválasztása általános tanácselnök-helyettessé; Romasz Adolf és Berki Mihály megválasztása tanácselnök-helyettessé; Holes Miklós kinevezése �SALGÓTARJÁN 100 37 az építési és vízügyi osztály élére; Fekete Nándor (volt városi tanácselnök) kinevezése a munkaügyi osztály élére. 1987: Szabó Kálmán kinevezése a munkaügyi osztály élére; Szabó Zoltán kinevezése az ipari osztály élére; 1988: Dr. Körmendy József megválasztása a megyei tanács elnökévé, dr. Boros Sándor megválasztása tanácselnök-helyettesé; 1989: Dr. Farkas Imre megválasztása megyei vb-titkárrá. S hogy ez a „káderkerengő” mennyiben volt a „helyi erős ember” sakkjátéka, arról nem szól a fáma. Devcsics Miklós az 1980-as évek második felében látta ugyan a tornyosuló viharfelhőket, de már kevésbé tisztán. Elhagyta a hányódó hajót, és rálépett a süllyedőre. Az első titkári pozíciójából már csak a gyors nyugdíjba vonulás volt a mentsvár. A „káderkerengőből” jómagam sem maradhattam ki. 1985-ben felmentettek osztályvezetői státuszomból és kineveztek – magasabb alapbérrel – a Nógrád Megyei Tanács VB Oktatási és Továbbképzési Intézet igazgatójának. Két év múlva megszüntették a szervezetet. A feladatait a Személyzeti és Oktatási Osztályon belül láttuk el, jómagam oktatási osztályvezető-helyettesi beosztásban, igazgatói fizetéssel. Rövidesen újabb sorsfordító változás részese lettem: 17 évi házasság után a feleségemmel történt közös megegyezés alapján elváltunk. (Amelynek okait, összetevőit egyszer tanulságos lenne elemezni, de egyelőre kegyeleti okok miatt nem tehetem meg.) Dr. Boros Sándor tanácselnök-helyettes, majd 1990-ben dr. Körmendy József tanácselnök és Romasz Adolf tanácselnök-helyettes nyugdíjba menekülése már a megyei tanács történetében a végjáték nyitánya volt. A tisztségviselők közül Havas Ferenc általános elnökhelyettes és dr. Farkas Imre, a vb-titkár tartott ki, miként sok kollégával együtt jómagam is az önkormányzat megalakulásáig. Amiről – és az életem, pályám újabb harminc évéről – még ugyancsak lesz mit mesélnem. (Folytatása következik.) �SZÉPIRODALOM 38 BALAJTHY FERENC Most milyen tájon („Álom nélkül nincs valóság.”) Az éber álom most milyen tájon Járhat, képzelem, messzire száll. Úgy tesz a lélek, hogy sose fájjon, Vérszín sebet köt fonnyadt virág. Most milyen tájon alszik az álom, Messzire fut, vagy velem marad? Bús terhét rakja rám mindenáron, Csillaggá messzül, és megtagad! – Marad-e már más, csak a kérdőjel, Hová még, meddig, minek, miért? Álmatlan álom, – s zuhanok éjjel, Véget nem (k)ér, s végéhez (ki)ér! Égre kiáltó Kiszárad-e majdan a (lelki)ismeret, Hogy igazmondásba fullad-e torok? Szavak lehetnek-e a lelkipásztorok, Vagy közhellyé tesz felemás istene? Fölsejlenek még meddő halotti torok, Magamnak háttal, világnak keresztbe, Ajtaját döngetem, akkor se ereszt be, Mert tagadnak idegenek s rokonok! Világnak keresztbe, magamnak háttal, Nem úszkálhatok bármilyen szóárral, Igazmondásban nem szikkad a torok! Árad a szó! Megfojthatna, – ha hazug, Világ(z)űrben a Föld az egyetlen zug, Ahonnan, – még az égre kiált(hatok)! �PORTRÉ 39 ÁDÁM TAMÁS Hordalékanyagba, iszapba ágyazott bagolycsontváz Interjú Schrammel Imre keramikussal Schrammel Imre Szombathelyen született 1933. október 29én, Kossuth-díjas magyar iparművész, keramikus, a Magyar Iparművészeti Főiskola egykori rektora, az MMA rendes tagja, kitüntették a Nemzet Művésze címmel. Az ezredvégi kerámiaművészet megújítója. Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Iparművészeti Főiskolán folytatott (1952–1957), ahol Borsos Miklós és Gádor István voltak a mesterei. A diploma kézhezvétele után hamarosan bekerült tanítani a Magyar Iparművészeti Főiskolára, ahol a lépcsőfokokat végighaladva 1990-ben egyetemi tanári kinevezést kapott, 1991-ben nyerte el a DLA (Doctor Liberalium Artium, azaz a szabad művészetek doktora) fokozatot, majd 1993– 1999 közt az egyetem rektoraként működött, közben mind a MOME, mind a JPTE képzőművészeti mesteriskoláinak témavezető tanára. Hárman szereztek vezetése alatt DLA fokozatot, jelenleg két fő dolgozik keze alatt a címért. Már fiatal korától kezdve megtanulta a klasszikus kerámiamesterség minden csínját, majd hozzá az új stíluslehetőségeket is, nonfiguratív kifejezési módokat, szürreális figurákat, az új technikákat, maga is az új technikák egyik bevezetője, így nem csoda, hogy nemcsak mestertanárként, hanem vendégtanárként is működött Amerikában (Haystak Mountain School of Craft) 1983-ban, Innsbruckban (Art Didacta) 1987–88-ban, Kanadában (Banff Centre) 1987-ben, Trierben (Europäische Akademie) 1987-ben és 1989-ben a haifai egyetemen. �PORTRÉ 40 Nevéhez fűződik az első magyarországi kerámiaszimpozion megszervezése (Siklós, 1969). 1981-től a Nemzetközi Kerámia Akadémia vezetőségi tagja, 1986 óta alelnöke. Mintáz porcelánedényeket, kisplasztikákat, agyagfigurákat, monumentális hatású szobrokat. Művészetének motívumait a természetből, a néprajzból, a mítoszokból és önmagából meríti. Számos híressé vált agyagszobra és agyagból mintázott sorozata van, köztük Lőtt oszlopok 1−8. (1981–85) és porcelánból mintázott sorozata a Karnevál című (1995–98). *** Vidéki gyerekként halakat, madarakat gyűjtött, aknákat szerelt. Középiskolás éveit Újpesten töltötte, átúszta a Dunát. A főiskolán Borsos Miklós figyelt fel rá. Schrammel Imre kerámiái annyira eredetiek, merészek, hogy a látványába beleborzong az ember. Megkapta a Prima Primissima-díjat, aminek az a pikantériája, hogy a lószobrot éppen ő készítette. Hogy került Szombathelyről Nagykanizsára? Kétéves voltam, amikor elváltak a szüleim, anyámnál maradtam, nagymamámhoz költöztünk Nagykanizsára, ott nevelkedtem. Mozgalmas gyermekkora lehetett. Szó szerint mozgalmas volt. Kanizsa fölött húztak át az amerikai és az angol repülők. A közelünkben épült ki a magyar-német légelhárítási bázis. Őrületes légi csatákra emlékszem. Roncsokra a réten. Hozzászoktunk a halottakhoz is. Játéknak vettük a háborút, élveztük a felhajtást. És a halászatot, ahogy tudom. Mászkáló gyerek voltam, barangoltam a környéket. Fűzfa kosárral emeltem ki a halakat a helyi patakból, átvittem őket egy bombatölcsérből �PORTRÉ 41 keletkezett tóba, hogy tovább éljenek. Ficánkoltak a vörösszárnyú keszegek, szivárványos öklék, csíkhalak. Mi a helyzet a madarakkal? Kaptam valakitől egy Herman Ottó-madárkönyvet, a képek alapján azonosítottam a rét fölött elhúzó sólymokat, ölyvöket. Fogalmam nincs, hogyan, de megtanultam madarakat kitömni. Ma már tudom, az akkori élethelyzetek meghatározták a későbbi pályámat. Véget ért a háború. Merre vitt az útja? Bejöttek az oroszok, társbérlőket kaptunk. Mire visszajutottunk, lakhatatlanná tették a házat; felgyújtották a parkettát, a bútorokat. Anyám lényegében menekült Pestre. Én az iskolaév végéig maradtam, amikor is a másik nagyanyámhoz mentem Sopronba. Apámat kétszer láttam csak életemben. Azt mondták, meghalt. Kihallgattam egy beszélgetést, abból tudtam, nem stimmel valami. Felszöktem Budapestre, ahol annak ellenére is ráleltem apámra, hogy megváltoztatta a nevét. Dobogott a szívem, amikor bekopogtam a munkahelyére. Bemutatkoztam, fel se nézett a papírjai közül, levegőnek nézett. Szörnyű csalódás ért. Hogy került Újpestre? Elegem lett a családomból, pár hétig csöveztem Pesten. Apám végül annyit megtett, hogy beíratott az iskolába, a nagybátyámnál laktam Újpesten. Onnan jártam be az Ady Endre Gimnáziumba, ahol gyalázatos három hónapot töltöttem. Miért? Elit, belvárosi iskolába került egy zalai tájszólással beszélő gyerek. Tanárok és diákok együtt röhögtek minden egyes megszólalásomkor. A nagybátyám, aki zenetanár volt, ezt tudta, s megemlítette, hogy járhatnék az újpesti iskolába. Berakott a Könyves Kálmán Gimnáziumba is, ott végeztem. A fiam és az unokám szintén ott érettségizett. Itt nem cikizték? Az égadta világon semmi kivetnivalót nem találtak bennem. Talán azért, mert ők meg a külvárosi, szlenges tájszólást beszélték, és gondolkodásuk is rokon volt az enyémmel. Együtt csavarogtunk a városkörnyéki erdőkben, réteken. Kis komp járt át a hajógyári szigetre. Csak hát nekünk nem volt pénzünk, így aztán egyszerűen átúsztuk a Dunát. Már ebben az időben keramikusként képzelte el a jövőjét? Eszembe nem jutott. Talán annyi, hogy szerettem rajzolni. �42 PORTRÉ Mégis hogy kanyarodott erre a pályára? Hogy lett keramikus? Abszolút véletlenül. A Könyvesben azt volt a szokás, hogy a hetedik osztályosok rendeznek egy farsangi előadást a végzősöknek. Ránk osztották a lebonyolítást. Az egyik osztálytársam rendezte a műsort, én készítettem a díszletet. Utána elhatároztuk, hogy a társam megpróbálkozik a rendezőséggel, én pedig jelentkezem az Iparművészeti Főiskola díszlettervező szakára. Még mindig nem értem a keramikusságot. Lesz ez még bonyolultabb is. Díszlettervezői szakra jelentkeztem. A felvételi két hétig tartott: egyfolytában rajzoltunk, tettünk-vettünk. Közben egyesével behívtak bennünket egy bizottság elé. No, itt közölték velem, hogy díszlettervezőnek tehetségtelen vagyok, de menjek vissza és rajzoljak tovább. Rajzoltam, a teremben egy ember sétálgatott a bakok között, aki egyszer csak megbökte a vállamat, mondta: mester, maga vegye a cókmókját és jöjjön velem! Átvitt egy másik terembe, ott kellett rajzolnom. Megint következett egy bizottság. Feltették a kérdést: akarok-e ötvös lenni. Azt se tudtam, mi az, azt viszont tudtam, hogy katona nem akarok lenni. Így lettem ötvös. Nem szerettem a fémet. Átjártam a keramikusokhoz, próbálgattam magam. Másodéves koromban nyertem egy kerámia-pályázatot. Ennek eredményeként kerültem át a kerámia-porcelán szakra. Hogy hívták azt a sétálgató embert? Borsos Miklósnak. A mesteremet tisztelhettem benne. Megrendített, amikor nyolcvannégy évesen meghalt. Nagy művész és fantasztikus ember volt. Egységes és következetes életművet hagyott hátra. Az 56-os forradalomban vállalt szerepet? A szakunk egy sarokra működött a Kilián laktanyától. Mi voltunk a Bem-szoborig vonuló főiskolások, egyetemisták. Később lett ebből baja? Az égvilágon semmi. Rá egy évre diplomázott. A főiskoláról egy csomó diák és tanár elment a forradalom után, megüresedtek a helyek. Lediplomáztam. Éppen a folyosón ballagtam, amikor találkoztam Borsos Miklóssal. Mondta: mester, maga itt marad, mert legalább már megtanulta a szakmát. Így lettem tanársegéd. Attól a pillanattól kezdve a nyugdíjazásomig ott tanítottam. �PORTRÉ 43 Közben ösztöndíjasként kinn járt Kínában. A szövetségben szóltak, hogy kaptam egy kínai ösztöndíjat, valószínűleg azért, mert nyelveket beszéltem. Eljutottam a hatalmas országba, egy évvel a kulturális forradalom előtt. Belecseppentem egy tökéletesen más kultúrába. Csak kapkodtam a fejem. Sok mindent nem értettem. Később rájöttem, hogy minden a négyzetek köré rendeződik, aminek közepén a császár ül, tőle mindennek egyforma távolságra kell lennie. És mindennek ott van az ellensúlya: a napnak az éjszaka, a sötétnek a világos. Később Japánban hosszabb ideig dolgoztam, izgalmas vizuális kultúra mindkettő. Egyik kritikusa írta: ön ugyan tökéletesen tisztában van a szakmával, ám a kerámiáiban tudatosan nem alkalmazza egyik tanult fogást sem. Különböző hatások értek nyugati, szakmai útjaim során, minekutána több válságkorszakot éltem át. Úgy döntöttem, ha az ősember a kezével az előtte lévő anyagból el tudott indulni, akkor ennek nekem is elégnek kell lenni. Egy ideig elég következetesen mentem ezen az ösvényen. Dolgoztam a Rába-parton, kiszedtem a mederből a hordalékanyagot, és belehelyeztem egy mérgezett bagoly csontvázát. Egész sorozatom van hasonlókból. Gondolkodtam azon, mi is történt. És akkor rá kellett döbbennem, hogy a művészet egyik legfontosabb kérdése az élet-halál határainak a tapogatása. A halál utáni elmúlás az egy lassú égés. Mint ahogy az élet is, csak egy kicsit más dimenzióban. Egy másik korszakában szétlőtte a szobrait, s ezzel különös hatást ért el, csodálatos formák születtek. Akkoriban a művészetekben mindent a kockára vezettek vissza. Engem is érdekelt ez a megközelítés. Elmentem ebbe az irányba. Amikor �44 PORTRÉ egyszer elkészült egy sima, tökéletes formájú, szögletes, fehér oszlop, nézegettem. És akkor rájöttem: innen nincs tovább, a tökéletességet nem lehet felülmúlni. Akkor már nincs is dolgom. Dühöngtem tehetetlenségemben, ütöttem, vágtam a kerámiákat, beléjük lőttem. Észrevettem, hogy sajátos formák alakulnak ki. Ezt tovább fejlesztettem, szereztem a filmgyárban trükkpatronokat, az anyag közepébe helyeztem, és robbantottam. Veszélyes foglalatosság. Netán tűzszerész végzettsége is van? Mint említettem, háborús gyerekkorom volt. Darabokra szedtünk minden kezünk ügyébe került bombát, aknát, kézigránátot, lőszert. Ez volt a tűzszerészi iskola. Később aztán megkapta a Prima Primissa-díjat. Hazatért egy ló. Ja, igen, a Kincsem hazatért, ugyanis én csináltam azt a szobrot. Álmomban nem gondoltam, hogy valaha én is megkapom ezt a díjat. Lekerekíteném egy sablonos kérdéssel: min dolgozik? Tulajdonképpen semmin. Szedem össze az írásaimat. A Körmendi Galériában volt egy kiállításom, utána a tulajdonosnővel megbeszéltük, hogy kiadunk egy könyvet. Megpróbálom valahogy, egy művészettörténész segítségével összerakni a dokumentumokat. Összerakta? Össze, meg is jelent. �SZÉPIRODALOM 45 CSÁK GYÖNGYI Elégtétel Jelen és múlt kapaszkodik az idő archív tekercsén ódában fognak közre könyörgőre kulcsolt jelzők s térdrerogyó igék. *** Hiába morzézik az Isten, nem válik külön lelkemtől a lelked, halhatatlanságból szövöd szemfödőm mióta fordult a köpeny az ütközetben. *** Utórezgések Miféle fény képez köztünk árkot, a világ költözik szobámba ha mozdul a vászon. Jól választottam: ismered utam ismered keresztjeim. Hangomnak öklöt adva vésed a falakba kemény törvényeim. *** A világ, melyben összezárva élünk, kedves nekem, bár úgy lebegtet, mintha látszatot; a buja szakadékot áthidalva pirospozsgásra telnek mindenkor a hasonlatok. Dilemmák Hogy szökhetni meg a közös múltból? Hirtelen szabadságával mit kezdene az aranykalitka féltett madara? Cizellált térválasztójától örökre elbúcsúzhat-e a hisztérikus rózsa? Hogy hagyni el végleg a szavakat, így vonva meg a katarzisízt a szájtól? �PALÓC KONYHA 46 NAGY ZSÓFIA Aratási emlékek és ételek A múltban történt események a mának szóló üzenetek. Régen nagy munka volt az aratás, amikor kaszával vágták a rendet. Péter-Pálkor, amikor a harmat is felszállt, elindultak a határba. Úgy tartották, ezen a napon szakad meg a gabona töve, ettől fogva a gabona már csak túlérik. Lemaradni az aratásról nagy szégyen lett volna. Aratáskor az asszonyok szerszáma a sarló volt, ők voltak a kaszások (a férfiak) marokszedői, kettejüket együtt „aratópárnak” nevezték. A parasztföldeken rendszerint a családtagok arattak, a jobb módú parasztember azonban bérmunkást is alkalmazott, mert az aratást gyorsan kellett elvégezni. Az aratók a bérüket a learatott termés meghatározott részében kapták. A gabonarész biztosította egész évi kenyerüket, ezért volt olyan fontos, hogy a szegényebb ember részes aratást kapjon. Aratáskor mindenki nagyon korán kelt. Hűvösön kezdték az aratást és a főzést otthon. Reggelire mindig tepertőt, szalonnát ettek kenyérrel, hagymával, és pálinkával, hogy jobban bírjanak dolgozni. Délben harangszókor megálltak ebédelni. Ebédre főtt ételt ettek. A hét folyamán négyszer volt bableves (mert ez jó laktató étel volt), mégpedig: siflis bableves, savanyú bableves, aratós bableves, sűrű bab (babfőzelék), kaszásleves. A bablevesek mellé különböző kelt pogácsákat (legtöbbször tepertős), szilvalekváros buktákat, lepényeket, köleskását, kenyérlángosokat fogyasztottak. Ezeknek a hozzávalóit otthon meg tudták termelni. Miután az aratók megebédeltek a hűvösön, 12 órától délután 2 óráig pihentek. Utána újult, friss erővel folytatták a munkát. A kévéket keresztekbe rakták, majd lovas- vagy tehénszekérrel vitték haza az udvarukba, ahol nagy kazalba rakták. Nagy ponyvákkal letakarták, így védték meg az esőtől, amíg megérkezett a cséplőgép, ami kicsépelte a gabonát, utána vitték a malomba őröltetni. Nagy ünnep volt az aratás befejezése. Hatalmas ünnepséget készítettek elő. Az aratás ideje alatt a nagymamám meghívta a falubéli lányokat, fiúkat, hogy megtanítsa őket azokra az aratási énekekre, melyeket az őseik daloltak. Mindeközben készítették az aratási koszorút. Közepébe egy kaszás legényt és egy marokszedő lányt ábrázoló babát állítottak. Mikor eljött az aratóünnepség napja, ezzel a koszorúval, énekszóval kerülték meg a falut. Mire a falu �PALÓC KONYHA 47 végére értek, már népes csapat kísérte őket, és mind velük énekeltek. Az aratók köszöntése és a koszorú átadása után kezdődött a mulatság, ami a kiskorúaknak csak este nyolcig tartott, utána haza kellett menniük. Így szórakoztak, kapcsolódtak ki, és pihenték ki a nagy fáradalmaikat a dolgos, szorgalmas, sok mindent kibíró munkásemberek. Koncz János, Nagy Zsófia nagyapja kaszálás közben Kelenyén Kaszásleves Hozzávalók: 40 dkg nyers füstölt sonka, 1 kg krumpli, 4 dl tejföl, 3 ek. liszt, só, 4 babérlevél, kevés ecet Vékonyan felszeleteljük a sonkát, és egy kevés vizet aláöntve legalább fél óráig pároljuk, majd zsírjára sütve pirítjuk. Feltesszük főni a megtisztított, kockákra vágott krumplit, megsózzuk, beletesszük a babérlevelet, és lassú tűzön forraljuk, még a krumpli megpuhul. A lisztet a tejföllel simára keverjük, besűrítjük vele a levest, hozzáadjuk a sonkát, és ízlés szerint ecettel ízesítjük. Kolbászos tejfölleves 2 gerezd apróra vágott fokhagymát és 1 fej apróra vágott hagymát 15 dkg szeletelt kolbásszal fölteszünk főni. Ha megfőtt a kolbász, 3 dl tejfölt �48 PALÓC KONYHA elhabarunk 4 dkg liszttel és a levessel fölforraljuk. Pirított zsemlekockával vagy kenyérkockával tálaljuk. Gyors káposztaleves 4 dkg lisztből 2 dkg zsírral, sóval, pirospaprikával, 1 fej apróra vágott hagymával piros rántást készítünk, föleresztjük fél liter káposztalével, beleteszünk 15 dkg vágott káposztát, 1 liter vizet és körülbelül háromnegyed órát főzzük. Pirított kenyérkockát adunk bele. Kukoricagombóc-leves (húspótló étel) 8 dkg zsírból és 6 dkg lisztből világossárga rántást készítünk, és 1 fej apróra vágott hagymát sárgára pirítunk benne, 1,2 liter hideg vízzel föleresztjük. 25 dkg kukoricalisztet fél liter nagyon forró vízzel leforrázunk. 5 dkg tepertőt apróra összevágunk, 5 dkg zsírban egy kis fej hagymát megpirítunk, ezt is a péphez keverjük, apró gombócokat formálunk belőle, és ezeket az átszűrt, felforralt levesbe belefőzzük. Hagymaleves árpakásával, tojásos krumplival Hozzávalók: 10 dkg árpakása, 2 ek. zsír, só, hagyma, paprika A hagymát a zsírban megpirítjuk, másfél liter vízzel föleresztjük, megpaprikázzuk és az árpakását puhára főzzük benne. 2 kg krumplit hajában megfőzünk, megpucoljuk és karikára vágjuk. Egy kis lábasba kevés zsírt teszünk, azután a felszeletelt krumpliból egy réteget, megsózzuk, erre a 4 darab keményre főtt és szintén felszeletelt tojást, újra krumplit, így tovább, míg az anyagunk elfogy. Közben megsózzuk, 6 dkg zsírt teszünk közé, a tetejére ráöntjük a 2 dl tejfölt és forró sütőben sütjük. Becsinált piszkeleves 25 dkg borjúhúst apró kockára vágunk, 1,2 liter vízben föltesszük főnyi, egy közepes nagyságú sárgarépát és petrezselymet hosszúkás metéltekre vágunk és a levesbe tesszük. Mikor puhára főtt, egy üveg piszkét (5 dl) vagy nyáron frisset belefőzünk. Ha megfőtt, 6 dkg zsírban 5 dkg lisztet világossárgára pirítunk, ezt a levessel föleresztjük. 2 dl tejfölt 1 tojássárgájával elkeverünk, ezt is hozzáöntjük, összeforraljuk és így tálaljuk. �PALÓC KONYHA 49 Törött borsófőzelék 60 dkg borsót 2 liter vízben fölteszünk, 1 fej hagymát aprítunk bele, megsózzuk, és nagyon puhára megfőzzük. Ha puha, 10 dkg lisztet apránként belekeverünk, főzőkanállal nagyon jól összetörjük, és tálaláskor forró zsírral megöntözzük. Friss sajt Személyenként negyed liter aludttejet asztalkendőbe öntünk, négy sarkát összekötjük és tányér fölé akasztjuk. Fél napon vagy egy éjjelen át lecsepeg a savója, amit főzelékek savanyítására használunk. A visszamaradt sajtot elkavarjuk, esetleg ízlés szerint apróra vágott hagymaszárat, keminymagot, pirospaprikát keverünk bele és kenyérre kenve, vagy hajában főtt krumplival fogyasztjuk. Krumplis vagdalthús 80 dkg krumplit hajában megfőzünk, megtisztítjuk és megtörjük. 25 dkg darált húst kevés apróra vágott hagymával, sóval, borssal és 5 dkg zsemlemorzsával együtt belegyúrjuk a krumpliba. Pogácsát formálunk belőle, és forró zsírba előbb az egyik, azután a másik oldalát megsütjük. Krumplis málé Fél liter vízzel 20 dkg kukoricalisztet leforrázunk, 5 dkg vajjal és 35 dkg összetört főtt krumplival elkeverjük. Fél cm vastagon jól kivajazott tepsibe tesszük, sütőben megsütjük. Tehetünk bele egy marék cukrot, így édesebb lesz a tészta. Ha kisült, kettévágjuk, lekvárral megkenve egymásra borítjuk, és kockára vágva tálaljuk. Kukorica-tejlepény 4 tojássárgáját 16 dkg vajjal, 1 vaníliás cukorral habosra keverünk, 3 dl tejet és 1 dl tejfölt keverés közben apránként hozzáadunk, azután 12 dkg kukoricalisztnek a felét, kevés sót, a tojások fehérjéből felvert kemény habot és legutoljára a kukoricaliszt másik felét keverjük hozzá. Középnagyságú, jól kizsírozott, kilisztezett tepsibe öntjük, és forró sütőben megsütjük. Négyszögletes darabokra vágva, lekvárral díszítve és cukorral meghintve melegen tálaljuk. �50 PALÓC KONYHA Káposztás palacinka Egy kis fej fehér káposztát finomra összevagdalva vajon puhára, pirosra párolunk. Fél liter vízből, 2 tojásból, 20 dkg lisztből palacinkatésztát keverünk, és hozzákeverjük a párolt káposztát. Kizsírozott palacinkasütőben kisütjük őket. Ez vastagabb, mint a rendes palacinka. Mézes kevert 3 tojást, 25 dkg cukrot 2 evőkanál mézzel, fél citrom reszelt héjával, csipet fahéjjal és szegfűszeggel, 2 kávéskanál szódabikarbónával jól elkeverünk, és fél kg lisztet adunk hozzá. Jól elkeverjük, kizsírozott tepsibe öntjük és megsütjük. Kenyérpuding Kivajazott formába szeletekre vágott, cukros tejbe mártott kenyeret és nyers, szeletekre vágott almát vagy más gyümölcsöt, cukrot, mazsolát rakunk rétegenként, úgy, hogy az utolsó réteg is kenyér legyen, erre kanálnyi vajat teszünk, kis tejjel leöntjük és sütőben megsütjük. Barackcsók 1 kg nyers paszírozott sárgabarackot 1 kg cukorral és 2 tojásfehérjével addig keverünk, míg kemény lesz és csókokat formálunk belőle. Napon szárítjuk, ha megkeményedik, szellős helyre eltesszük. Preckedli Hozzávalók: 1 kg liszt, 40 dkg hideg zsír, 30 dkg cukor, 4 tojássárgája, 1 citrom leve és héja, 2 dl tejföl, 1 ek. szódapor, fél dl rum, pici só. A tetejére: tojásfehérje, 10 dkg cukor, 15 dkg durvára vágott dió. A lisztet a zsírral, a sütőporral, a sóval elmorzsoljuk, majd a többi hozzávalóval együtt nem túl kemény, jó formázható tésztát gyúrunk. Ujjnyi vastagra nyújtjuk, megkenjük tojásfehérjével és tetszés szerinti formára vágjuk, kiszúrjuk. A darabokat megforgatjuk a cukor és a dió keverékében, sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük és 170 fokra előmelegített sütőben 15−20 percig sütjük. �SZÉPIRODALOM 51 URAKY NOÉMI Omnia tempus habent Megálló (vőlegényemhez) Egy szempillát szedek le az arcodról és közben az jut eszembe, hogy még nem ereszkedhet le a függöny egy olyan előadás után, amelyet még színpadra sem vittem, amelyet még meg sem írtam, amelyet még össze sem gyűrtem. Még annyi mindent kell elrontanom, még annyi szempillát kell leszednem rólad, és ugyanennyiszer kell felismernem, hogy magából a kívánságomból hullott ki ez a szál. Na, kívántál valamit? Teljesült már? lerakódásra hajlamos, telesírt válladra hajtom zsongásomat és egybeér rendem a zűrrel hány életen át ülhettünk így? elértük a vállmagasságú kozmoszi csúcsot, s csak egy mozdulattal fizettünk a befejezetlen jelenünkért CV Uraky Noémi (22) Ez egy őszhajszálait lefestő, kávéházsarkakba illeszkedő tanárpalánta, megkímélt állapotban. Valóság-kompatibilis: az elrontanivalót elrontva, a kávét keserűn szereti. Zavarban van, hogy most őt olvasod. �Dávid Zsuzsanna: Végakarat (Esterházy-Malfatti Alice, János lánya és Paulisz Boldizsár templomépítő) �HELYTÖRTÉNET 53 NAGY ANGELA – NAGY LÁSZLÓ A Szent Jobb és az 1939-es észak-magyarországi országjárása A II. világháború előtti utolsó békeév kiemelkedő egyházi és világi eseménye volt hazánkban az első királyunk, I. (Szent) István halálának 900. évfordulójáról történő megemlékezés és a budapesti XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus ünnepségsorozata. A magyar állam és a katolikus egyház kiemelt fontosságot tulajdonított mindkét eseménynek, úgy anyagi források, mint szervezési háttér szempontjából. Bár mindkét „fél” a nagy nemzetközi figyelemmel kísért ünnepségeket azok jelentőségének arányában kezelte, de kiemelendő, hogy a költségeket teljes mértékben kordában tartották, a költségelosztást precízen dokumentálták. A két esemény összekapcsolódását – annak ellenére, hogy a Szent Jobb több éven át tartó „utaztatása” csak 1938. május 31-én, az Eucharisztikus Kongresszus lezárultával kezdődött – a szent ereklye országjárása1 képezte, amely a Szent István-kultusznak fontos része volt. Mindez kifejezte a nemzet egységét, sőt összefogta a különböző felekezeteket is. Annál is inkább, mert az 1938. évi XXXIII. törvény 2. §-a kimondta: „Az országgyűlés augusztus hó 20. napját Szent István király emlékezetére nemzeti ünnepnek nyilvánítja”, tehát azt nemcsak a katolikus egyház, hanem a nemzet ünnepének tekintették. Az országjárással lehetővé vált, hogy a közeli-távoli településeken élők lelkét a Szent Jobb megtekintésekor áthassa az isteni csoda misztikuma, kifejezhessék hálájukat a nemzetteremtő királyunk előtt. Szent Jobb – Szent István ereklyéjének tisztelete Aligha vitatható, I. István királyunk megítélése, tisztelete hazánkban évszázadok óta változatlanul pozitív. Számos indokot lehetne hozni ennek 1 Szent Jobb szállítását, bemutatását országjárásnak, országlátásnak nevezték. Sőt országlásnak is (jelentése: uralkodás, kormányzás), hiszen alapvetően a Szent Jobbot nem tárgyi mivoltában, hanem személyként kezelték. A Szent Jobb fogadásakor, a beszédekben gyakorta tegező formában megszemélyesítették. �54 HELYTÖRTÉNET igazolására, de a legmérvadóbb, hogy a magyar legendáriumban és a magyarság körében személyét milyen mély, változatlan tisztelet övezi. Szentté avatása után az ünnepéhez elválaszthatatlanul kapcsolódik a nemzeti egység és a nemzeti erő szimbolikájaként, az épen maradt jobbjának – mint nemzeti ereklyének – a tisztelete. Első királyunk jobb kezének sokáig tartó hányatott sorsa a legendáink és régi történeti emlékeink részét alkotja, amelyben a valóságos történések keverednek a bizonytalan forrásokkal. Azonban mindenképpen különleges, hogy a magyarság vérzivataros évszázadai ellenére a Szent Korona és a Szent Jobb is épen maradtak meg, és így napjainkban is a nemzeti önazonosság alapjait képezik. I. István király 1038. évi fehérvári temetése2 után a bebalzsamozott holttestet, tartva a megszentségtelenítéstől, kiemelték a márványszarkofágból és a bazilika alatti sírkamrába helyezték el. Az épségben megmaradt jobb kezet leválasztották, mivel már ekkor csodás erőt tulajdonítottak neki, és a bazilika kincstárába vitték. Ezzel kezdődött kalandos sorsa, amelyben Szent László is szerepet játszott, aki az első megtalálás helyén Szent Jobb-apátságot alapított, ebből formálódott Szentjobb település (ma: Siniob, Románia). Az Aranybulla a Szent Jobb tiszteletét törvénybe iktatta. Ekkor a Jobb kifejezés nemcsak a kézfejet jelentette, hanem az egész felső kart, amelyet Nagy Lajos uralkodása alatt 1370-ben leválasztottak, és Lengyelországba vitték. A török uralom alatt a Szent Jobb Boszniába, majd a XVI. sz. végén Raguzába került az ottani domonkos szerzetesekhez. Mária Terézia tisztában volt az ereklye jelentőségével, hosszas diplomáciai tárgyalások után elérte, hogy a raguzaiak kiadják azt. 1771-ben Bécsben mutatták be, majd Budára szállították az Angolkisasszonyok gondjaira bízva az ereklyét. Márai Terézia volt, aki elrendelte Szent István napjának megünneplését, amely azóta is augusztus 20-ához kötődik. 1945 márciusában a Szent Jobbot a koronázási ékszerekkel együtt Szálasi utasítására elhurcolták, végül a Salzburg közeli Mattsee-nél találtak rá az amerikai hadsereg emberei. Ellentétben a koronázási ékszerekkel3 a Szent Jobb szinte rögtön visszakerült hazánkba, sőt az 1945. augusztus 20-i körmeneten már láthatták is a hívek. 2 3 A temetés pontos napja nem ismert, csak halálának időpontja: 1038. augusztus 15. A koronázási ékszereket 1978-ban szolgáltatta vissza az amerikai kormány. �HELYTÖRTÉNET 55 1987. augusztus 20-án a Szent István-bazilikában Paskai László bíboros, esztergomi érsek felszentelte a Szent Jobb-kápolnát, oda helyezték el a Magyar Királyság első uralkodójának ereklyéjét. Aranyvonat a Szent Jobb országjárásához Bár 1937-ben megszületett a döntés a Szent Jobb országos körúton történő bemutatásáról, de mégis meglepően rövid idő, négy hónap állt csak rendelkezésre, hogy a szállítására alkalmas, ráadásul gazdagon díszített, különleges műszaki megoldásokat is biztosító vasúti kocsi, az aranykocsi, illetve a hozzá kapcsolódó szerelvény megépüljön. Az erről szóló igényt formálisan Serédi Jusztinián4 bíboros, a magyar katolikus egyház feje, a Szent István Emlékév Országos Bizottsága vezetője nyújtotta be a MÁV-nak. A kezdeti elképzelések között szerepelt, hogy az ereklyét repülőgéppel juttassák el a kijelölendő településekre, de a döntés végül is a vasúti szállítás mellett született meg. Érthetően, hiszen kiváló, az ország szinte minden jelentősebb települését behálózó, azok központját érintő vasút állt rendelkezésre. A biztonsági szempontok is szerepet játszottak, hiszen a repülőgép(tér) igénybevételéhez képest az ereklyét kevesebbet, illetve rövidebb időtartamban kellett mozgatni, akár a vagon közeléből is megtekinthető volt. Megemlíthető az is, hogy a légi szállítás biztonsága akkor még nem közelítette meg a mait. Legelőször is érdemes tisztázni, jelen írás Aranyvonatként a Szent Jobbot szállító különjárati vasúti szerelvényt tekinti. Ez nem azonos az 1944 végén Nyugatra, vasúton továbbított, és végül az USA-ban arany, ékszer, festmény stb. hadizsákmányként5 kezelt, a köznyelvben szintén aranyvonatként nevezett szerelvénnyel. Ahogyan nem azonos az ún. Göring-vonattal sem, amely kizárólag zsidó elkobzott vagyont szállított, ezt hasonlóképpen aranyvonatnak tituláltak. Természetesen az utóbbi két vonatra az „arany” Serédi Jusztinián (1884–1945) bencés szerzetes, egyházjogász, bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek (1927‒1945), az MTA és a Felsőház tagja. 5 Az USA Kongresszusának vizsgálóbizottsága 1999. októberi jelentése fényt derített a hosszú ideje elveszettnek hitt aranyvonat és tartalma sorsára. E szerint több magasrangú amerikai katonatiszt – és feltehetőleg a későbbiekben az USA kormányszervei – önkényesen rendelkeztek a vonat tartalma felett, melyet hadizsákmánynak tekintettek. Ez mai értéken 1−2 milliárd dollárt képviselt. A visszaszolgáltatás elmaradásának mindenkori indoka a zsákmányolt javak beazonosításának lehetetlensége volt (lásd erről: História 2000/1. szám). 4 �56 HELYTÖRTÉNET szót, bár az fedte a küldemény értékét, alapvetően pejoratív értelemben használták. Éppen ezekkel ellentétes volt a magyarság ereklyéjét szállító Aranyvonat mögötti gondolatiság: dicső eszmei tartalom, nemzeti egység kifejeződése, történelmi hagyomány erősítése. Az Aranyvonat kialakítása, díszítése, berendezése teljes mértékben tükrözte ezt az elképzelést. Bátran állíthatjuk, az ereklyét szállító aranykocsi a magyar tervező- és díszítőművészet, így magának a magyar iparnak a remeke volt. Nemcsak különleges díszítései, hanem formája is megkülönböztette minden más vasúti kocsitól. Másik szembeötlő különlegessége a kb. 3,3 m x 1,8 m szélességű nyíláskiképzése volt, amely lehetővé tette, hogy a kocsi mindkét oldala felől megtekinthető legyen a Szent Jobb. Az ajtók csendes és biztonságos nyitása-zárása, a mozgatószerkezetek kialakítása, a rezgéscsillapítás és a mindmegannyi műszaki lelemény, amely a Szent Jobb-vagon, de maga az egész szerelvény biztonságos működtetését szolgálta, jelentős műszaki teljesítmény volt. Megérkezik az Aranyvonat Újdombóvár állomásra (Fotó: Fortepan – Erky Nagy Tibor) Az aranykocsi belső színvilágát arany, ezüst, bíbor és zöld képezték, a vagon külső oldalait a magyar szentek: István, Gellért, Imre, Gizella, �HELYTÖRTÉNET 57 Margit, Mór, László és Erzsébet egészalakos képei díszítették. Mindkét oldalon láthatók voltak az 1038–1938 évszámok, a szent király jubileumát hirdetve. A kocsi tetején négy térdelő és imádkozó angyal között a Szent Korona nagyított mását helyezték el, a sötétedés után kivilágított korona és az angyalok szinte misztikus fényt kaptak. Az egyházi és világi méltóságokat szállító két-két luxuskocsi fogta közre az ereklyét szállító, bizánci stílusban díszített aranykocsit, amit a MÁV egy négytengelyű szalonkocsijából alakítottak ki. A korabeli Vasúti és Közlekedési Közlönyben Bereznai Oszkár mérnök és báró Puchner Endre főtiszt – akik egyébként a vagon átépítését tervezték – így írtak a Szent István jobbját szállító Aranyvonatról: „Csak az aranykocsinak van különleges, díszes külseje, a többi szabályos, gyorsvonatú kocsi. A mozdonynak, mely a vonatot viszi, egyetlen díszítése egy hatalmas kereszt az elején. E keresztet az est beálltával kivilágítják. Ez a látvány felejthetetlen, különösen, amikor a világító kereszt a sötétből kibontakozik, és közeledve mindjobban megnagyobbodik.” Az aranykocsi műszaki átalakítását a MÁV dunakeszi főműhelyében végezték a szakemberek, díszítésének terveit Urbányi Vilmos és Márton Lajos készítették. Magát a külső és belső festészeti munkát szintén Márton Lajos6 végezte, segítői Szlamka István és Kékesi László voltak. Márton Lajos munkássága egyébként Nógrádhoz több ponton kapcsolódott a korszakban, aki a két világháború között gyakorta foglalkoztatott művész volt, több mint 8000 rajza készült. Már 15 évesen a Zászlónk c. folyóirat, később a Magyar Cserkész c. lap grafikusa lett. Nevét a gödöllői cserkész-világtalálkozón és az Eucharisztikus Világkongresszuson készített rajzai még ismertebbé tették. Az utóbbi rendezvény bélyegtervét ő szolgáltatta, de a Regnum Marianum-mozgalomban is fontos szerepet töltött be. Márton Lajosnak templomfestőként 40 munkája ismert, különösen a ferences rend számára dolgozott előszeretettel. Többek között ő készítette Balassagyarmaton a Szaléziak templomának főoltárképét, a Mária Valéria Közkórház7 kápolnájának freskóit8, ahogyan a ludányi SzegénygonMárton Lajos (1891, Székelyudvarhely−1953, Budapest) grafikus, festőművész, templomfestő, bélyegtervező. 7 Egykori elnevezés, ma Dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézet. 8 A freskókat a városi kórház kápolnájának kórteremmé alakítása során álmennyezettel lefedték. A kápolna 1991 áprilisában került visszaalakításra és újraszentelésre. Márton Lajos allegorikus freskói a kápolna mennyezetének négy oldalát díszítették, amelyeken „Márton L. 1944.” feliratok szerepeltek. Az er6 �HELYTÖRTÉNET 58 dozó Nővérek kápolnáját is ő dekorálta, de források szerint a salgótarjáni Szent József9 templom kápolnája, Palotás, Kálló és Szécsény is őrizte munkáit. Bár alaposabb kutatómunka szükséges, hogy ezek részlegesen vagy teljesen megmaradtak-e a mának. Márton Lajos bélyegterve (Nagy László tulajdona) A Szent Jobb országjárása 1938. május 31-én indult először és 1942-ben fejezte be országjárását a Szent Jobb. Az Aranyvonat útvonala melletti állomásokat feldíszítették, a vármegyék részéről hivatalos fogadóbizottság várta a vonat érkezését, a lakosság körmenetben vonult ki az állomásra. A püspöki székvárosokban egy éjszakát, a fontosabb városokban egy-két órát, illetve egyes közbenső állomásokon néhány percet tartózkodott a Szent Jobb az előre kiadott, egyeztetett menetrend szerint, de természetesen az állomások többségén csak áthaladt. Megállás után kinyitották az üvegfalat, leeresztették a lépcsőt és az ereklyetartóval együtt a papi kísérők vállon hordozható baldachinra emelről szóló írást Kamarás József készítette, és az Új Nógrád 1990. július 21-i számában jelent meg. 9 Az Acélgyári úton álló, ferences rendi Szent József templomot 1936-ban szentelték fel, amelyben 1950-ig szolgált a rend. A templommal egybeépült plébániaépület nagytermében kápolnát alakítottak ki. Ennek freskóit festhette Márton Lajos. �HELYTÖRTÉNET 59 ték az ereklyét.10 Az őrség felsorakozott, a parancsnok a Szent Jobb előtt indult el, őt követte a Szent Jobbot hordozó papok csoportja, mögöttük a Szent Jobb őre, két oldalról pedig a Koronaőrök zárták az alakzatot. Őket követhették a főméltóságok és az ünneplő tömeg. Az ünnepi fogadóbizottság (főispán, alispán, településvezetők, megyéspüspök, papság stb.), a díszszázad, a katonai zenekar mindenhol kötelezően részei voltak a Szent Jobb érkezésének, nemkülönben a sok száznyi vagy éppen több ezernyi érdeklődő. A fogadóbeszédet, üdvözlést gyakorta a városvezető végezte, de e téren nem volt megkötés. Térségi országgyűlési képviselő, vármegyei vezető is szerepet kaphatott ebben. A papság főpapi szentmise keretében hódolt az ereklye előtt. Adott esetben üdvözlő beszédekre, imákra nyílt mód, majd az ereklyét közszemlére bocsátották. A Szent Jobb útvonalainak összefoglalása (1938−1939 és 1942) 1938 kora nyarán az első bécsi döntés még nem született meg, viszont 1939-re egyértelművé vált, a visszatért felvidéki településeken igény jelentkezett a Szent Jobb fogadására. A szervezőbizottság úgy határozott, hogy előbb a nyugati (Érsekújvár, Léva), majd az onnan keletre eső területre is vezet a különvonat útja. A Szent Jobb utolsó útjára immár Erdély visszacsatolása után, 1942-ben került sor, a nagyváradi Szent László-napok11 joggal szolgáltatták ehhez az indokot. 1938. május 31. – július 7. A Szent Jobb első két útja Esztergomba, illetve Székesfehérvárra vezetett, majd ezt követően felváltva nyugat-, ill. kelet-magyarországi települések következtek:12 Esztergom / Székesfehérvár / Kaposvár – Zalaegerszeg –Nagykanizsa – Pécs – Bátaszék – Baja – Szekszárd / Vác / Győr – Hegyeshalom – Szombathely – Sopron – Csorna / Kiskőrös – Kalocsa – Kiskunhalas – Természetesen a Szent Jobbot rövid, néhány perces állomási tartózkodás során nem emelték ki a helyéről. 11 Szent László-napok (gyakorta: Szent László Hét) 1942. május 3–10. közötti megrendezésének okai: 750 éve avatták László királyt szentté, 600 éve zarándokolt Nagy Lajos király Nagyváradra, ott tartva első országgyűlését, 250 éve szabadult fel Nagyvárad a törökök alól. 12 A felsorolt útvonalakon a kötőjelek közötti települések alkottak egy-egy menetet. 10 �60 HELYTÖRTÉNET Kiskunmajsa – Kiskunfélegyháza – Szeged – Hódmezővásárhely – Kecskemét / Cegléd – Abony – Szolnok – Békéscsaba – Gyula – Szajol – Püspökladány – Debrecen – Nyíregyháza – Füzesabony – Mezőkövesd – Eger – Gyöngyös – Hatvan. 1939. április 29. – május 15. Ekkor a Szent Jobb újabb körutakat tett, ezúttal a Dunántúlon át felvidéki, észak-magyarországi, majd kárpátaljai településekre is eljutott: Április 29−30. Albertfalva – Martonvásár – Velence – Dinnyés – Székesfehérvár – Várpalota – Veszprém – Pannonhalma – Győr – Komárom – Érsekújvár – Bánkeszi – Léva Május 6. Budapest, Nyugati pu. – Vác – Ipolyság – Drégelypalánk – Balassagyarmat – Szécsény – Losonc – Fülek – Feled – Rimaszombat Május 7. Rimaszombat – Feled – Bánréve – Pelsőc – Rozsnyó – Fülek – Somoskőujfalu – Salgótarján – Pásztó – Hatvan – Aszód – Gödöllő – Budapest Május 13–15. Budapest – Miskolc, majd Miskolc – Sátoraljaújhely – Csap – Ungvár – Munkács – Beregszász. 1942. május 2–3. A Szent Jobb a Szent László-napok rendezvényei keretében Nagyváradra látogatott. A vonat útvonala: Budapest – Püspökladány – Berettyóújfalu – Biharkeresztes – Nagyvárad volt. Az Aranyvonat 1939. május 6–7-i, észak-magyarországi útja A Nyugati-pályaudvarról 5.30-kor indult el második felvidéki országjáró útjára a Szent Jobbot szállító Aranyvonat. Az ereklyét – többek mellett – ezúttal is elkísérte Serédi Jusztinián hercegprímás. A szerelvény Vácott állt meg először, a pontos menetrend mindössze 12 perces várakozást engedélyezett. A honvéddíszszázad zászlóval, zenekarral vonult fel, leventék, cserkészek, frontharcosok és természetesen nagy tömeg várta a vonatot. Nógrád vármegye képviseletében Paczolay Zoltán főügyész itt szállt fel a vonatra. Innen észak felé, a vadregényes Börzsöny történelmi emlékekben gazdag vidékén haladt tovább Drégelypalánkig, ahová nyolc órakor futott be. Itt Hont vármegye főispánja, Koczor Gyula és Sáska Dezső alispán csatlakoztak a hivatalosságokhoz. �HELYTÖRTÉNET 61 A szerelvény az immár visszatért Ipolyságot 8.30-kor érintette, hiszen ekkor még létezett az Ipoly-völgyi vasút Drégelypalánk−Ipolyság közötti hat kilométernyi szakasza.13 A katonai díszszázad tisztelegve fogadta a vonatról leszálló hercegprímást, a Szent Jobbot pedig ünnepélyes menetben kísérték a Vármegyeház elé. Itt Salkovszky Jenő országgyűlési képviselő méltatta a nap jelentőségét, majd Serédi Jusztinián hercegprímás rövid csendes misét celebrált. A Szent Jobb észak-magyarországi, 1939. május 6−7-i útvonala (A szerző jelölései) Ipolyságról rövidesen ismét Drégelypalánkra ért a vonat, ahol Nógrád vármegye küldöttségének tagjai, Baross József főispán, Neográdi Horváth Sándor alispán és Mátéffy Viktor prépost-plébános csatlakoztak az Aranyvonat hivatalosságaihoz. Menetrend szerint 11.14-kor érkezett meg Balassagyarmatra a szerelvény, amelyet Kaszner Jenő MÁV-állomásfőnök és Ádámkovics Béla vonalfőnök a tisztikarukkal együtt fogadott. 13 A Drégelypalánk–Ipolyság (Šahy) közötti, gyakorlatilag magyar területen futó vonalszakaszt az 1960-as évek elején elbontották. A rendszerváltoztatást követően a térség civil szervezetei, önkormányzatai kezdeményezték (eredmény nélkül) a pályaszakasz helyreállítását, ezáltal az egykori Ipoly-völgyi, IpolyságLosonc közötti vasúti személyforgalom megnyitását. A 2021-ben elindított, mindkét országot érintő újabb civil szerveződés ismételten kísérletet tesz a helyreállításra, a vasúti forgalom újraindítására. �62 HELYTÖRTÉNET A korabeli Nógrádi Hírlap kiemelte a Nógrád vármegye székhelyét uraló hatalmas érdeklődést, ami talán sohasem látott annyi embert, mint a Szent Jobb érkezésekor. A házakat fellobogózták, gyertyákkal, keleti szőnyegekkel díszítették, a tömeg egyházi énekeket énekelt, vagy éppen csendes áhítattal, ünnepélyes meghatottsággal fogadta a menetet. A vasútállomástól a Vármegyeházig vezető távot (előzetes szervezői felmérés szerint 740 lépést) fél óra alatt tette meg a külsőségeiben is látványos menet. A Scitovszky úton14 és a környező utcákban, ahol már kora reggel óta sűrű sorokban álltak az emberek, a rendet csendőrök és rendőrök őrizték. Nemcsak a városlakók voltak jelen, hanem a falvak népe is felkereste a megyeszékhelyet, hiszen így a látványosság követésére, illetve magának a Szent Jobbnak az alaposabb megtekintésére is módjuk nyílt, amelyre a településüknél a vonat elhaladásakor nem lett volna lehetőségük. A menet Balassagyarmaton a Scitovszky úton, a Polgári Leányiskola előtt halad. Középen Neogrády Horváth Sándor alispán, előtte Baross József főispán (Fotó: Madách Imre Városi Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye, Elegyes 28.8.100) Az élen zenekarral kísért katonai díszszázad vonult, amely a Vármegyeház előtti térre vezette fel a menetet. Elöl Máriássy László ezredes haladt 14 Ma Bajcsy-Zsilinszky Endre út. �HELYTÖRTÉNET 63 az alabárdos testőrség díszszakaszával, ahol a Szent Jobbot bíborral borított emelvényre helyezték. A kíséret illusztris tagja volt az egykori miniszterelnök, az Actio Catholica szervezetét képviselő Huszár Károly15 is. A Szent Jobbról, illetve magáról Szent Királyunk személyéről Neogrády Horváth Sándor alispán csak röviden, pár mondatban emlékezett meg, kiemelve, hogy „tőle kaptuk országunkat, legszebbet, széles e világon, adott törvényt, mely összetartotta és hitet, mely felemelte.” Jeszenszky Kálmán16 esztergomi protonotárius kanonok – aki főegyházmegyei kinevezése előtt, 1905−1931 között a szülővárosában, Balassagyarmaton plébánosként szolgált, tehát a jelen alkalomra visszatért oda – szentbeszédéből kiemelhetők ezek a gondolatok: „Szent István ökölbe kulcsolt kezefeje szinte megkövesedett parancsként hirdeti minden magyarnak, hogy egyedül a Krisztus hitére támaszkodó, áldozatos és vállvetett munka és áldozatos összefogás biztosíthatja a Duna-Tisza közön minden rokon néptől távol élő nemzetünk fönnmaradását.” Utalt arra a keveset hangoztatott tényre, hogy Nógrád földje István királyi birtoka volt, járt is itt annak idején és „a dicsőséges Szent Jobb most csak hazajött. Ez a föld is, ahol most állunk, az a föld is, amelyen (…) jött a dicsőséges Jobb és (…) amerre délután fog menni. Szécsény, Rimóc, Lóc, Hollókő felé tekintve az ő vadakban gazdag erdei terültek el, Halászi körül pedig halastavai voltak.” Báró Kray Pál17 plébános, tiszteletbeli kanonok imájában több utalás volt a történelmi múlt és a közelmúlt történéseire. Megemlítette, hogy a valamikor dicső és virágzó város egyszer már teljesen megsemmisült, hiszen a keleti pogányság betörésével szembeszállva feláldozta magát, majd a Szent Király egykori intését megfogadva „…a nagy Balassa nemzetség erőfeszítéseivel újra gyökeret vert itt a magyar élet”, és természetesen utalt arra is, hogy „…az egyetlen magyar rög, a Civitas Fortissima” volt az egyetlen magyar város, amely saját erejéből lerázta a betolakodó ellenséget. Az egyházi, világi beszédek, imák után kezdődhetett meg a hívek, az érdeklődők, a tanulóifjúság hódoló elvonulása a Szent Jobb előtt. A tömeget a sajtóbeszámolók 8000−10 000 főre tették, ennek rendjéért Blázsik Károly18 pápai kamarás, gimnáziumi hittanár volt a felelős. Minderre egy Huszár Károly (1882−1941) politikus, miniszter, miniszterelnök, ügyvezető államfő (1919−1920), OTI elnöke (1928−1934), felsőházi tag, Actio Catholica alelnöke (1932−1941) 16 Jeszenszky Kálmán (1873−1946) katolikus pap, hittanár 17 Báró Kray Pál (1894−1941) plébános, tiszteletbeli kanonok 18 Blázsik Károly (1880−1945) pápai kamarás, hittanár 15 �64 HELYTÖRTÉNET óra állt rendelkezésre, ez idő alatt a hercegprímást, a Szent Jobb kíséretét, a meghívott előkelőségeket a vármegye látta vendégül ebédre a Vármegyeház épületében, de ellátást a Kaszinó épületében is biztosítottak, ott ebből a koronaőrök, komornyikok és a fotóriporterek részesültek. A Szent Jobbot és az egyházi, világi személyiségeket immár gépjárműveken vitték ki az állomásra, a különvonat 13.15 órakor indult tovább Losonc felé. Az útvonalon először Szécsényben állt meg a szerelvény, ahol Sztojkovich József főszolgabíró mondott beszédet és Druga Pál esperes imádkozott. Losoncon, hasonlóképpen Balassagyarmathoz, a városközpontba szállították az ereklyét, ahol fogadására többek mellett megjelent Bubnics Mihály püspök, a rozsnyói egyházmegye apostoli kormányzója. Nagy Iván főszolgabíró mondott a város nevében üdvözlő beszédet – itt sem a polgármesterre osztották ezt a feladatot –, a főtérre kihelyezett Szent Jobb előtt pedig elvonult a város és a környék népe. Az Aranyvonat aznap még folytatta útját, rövid megállókkal Fülek, majd Feled következett, utóbbi településen a nagy tömeget eső formájában égi áldás is elérte a pályaudvaron. Itt Soldos Béla, Gömör vármegye főispánja és más vármegyei vezetők üdvözölték a küldöttséget. Serédi hercegprímás elismerő szavakkal méltatta Gömör népének „mély vallásosságát és törhetetlen hazafiasságát, amely a húszéves nehéz rabságban csak erősítette egymást”. A május 6-i nap utolsó állomása Rimaszombat volt, ahová 19.00 óra után érkezett meg az Aranyvonat. Az esti órákban immár díszkivilágítás kísérte a Szent Jobb menetét, a díszruhás honvédek sorfala között érkezett az ereklye a templomtérre, ahol Czapik Gyula protonotárius-kanonok mondott szentbeszédet, Mázik László pápai kamarás, kerületi esperes imát. Majd a lakosság megtekinthette az ereklyét, amelyet éjszakára a templomban helyeztek el. Másnap, 1939. május 7-én, vasárnap tovább folytatta az útját az Aranyvonat. Rimaszombatról visszatért Feledre, majd onnan északkelet felé vette az irányt, Bánréve−Pelsőc−Rozsnyó felé (utóbbi településen a Szent Jobbot ünnepi menetben bekísérték a főtérre, ahol Serédi Jusztinián hercegprímás misét pontifikált a tábori oltárnál). Ezt követően Fülek−Somoskőújfalu volt a szerelvény útja (mindkét állomáson 10-10 percet tartózkodott a vonat), majd 17.17 perckor futott be a feldíszített sal- �HELYTÖRTÉNET 65 gótarjáni állomásra19 az acélgyári zenekar hangjai mellett. Ott a Szent Jobbot és az egyházi, világi vezetőket Dr. Förster Kálmán polgármester köszöntötte. Serédi hercegprímás válaszában megemlékezett korábbi látogatására, amikor még Salgótarján határváros volt.20 A díszes fogadtatások sorából Salgótarján sem maradt ki, az ereklyét bányászok lámpái és cserkészek díszsorfala között a vasútállomás térre néző keleti oldalához vitték, ahol díszes emelvényt állítottak. Ott Réz Marián ferences rendi plébános mondott szentbeszédet, majd körmenet alakult. A Szent Jobb ünnepélyes fogadtatása Salgótarjánban (Fotó: Madách Imre Városi Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye, Elegyes 25.5.23) A köznyelvben kisállomásnak nevezett, főtéri vasútállomásra érkezett a szerelvény. A vasútállomást 1969-ben bontották le. 20 Somoskőújfalut a Népszövetségi Tanács 1924. február 15-én csatolta vissza Magyarországhoz. A korabeli lapok a hercegprímást úgy idézték, hogy másfél évvel azelőtti salgótarjáni látogatását említette. Ez vagy az ő nyelvbotlása volt – másfél évtized helyett másfél évet mondott – vagy az újságok rögzítették tévesen a beszédet. 19 �HELYTÖRTÉNET 66 Az Aranyvonat 70 percet tartózkodott a városban, az acélgyári zenekar hangjai és lelkes éljenzés közepette indult a szerelvény dél felé. Az útvonal Pásztó (10 perc megállás)−Hatvan−Aszód−Gödöllő volt, végül késő este gördült be a különvonat a Keleti pályaudvarra. Az Aranyvonat sorsa és pótlása A Szent Jobbot szállító vonatszerelvény 1942 májusában tette meg utolsó útját. A II. világháború alatt feltehetőleg osztozott a magyar vasútikocsi- és mozdonyállomány jelentős részének sorsában, a harcok alatt elpusztult. Az ezzel ellentétes állítások, állítólagos szemtanúk csak a legendáriumát növelték, hiszen a szerelvény 1945 után még sérülten sem került elő. Az aranykocsi rekonstrukcióját a Budakeszi Kultúra Alapítvány 2010ben kezdeményezte a Magyar Koronaőrök Egyesületével közösen. A kormány a Magyar Nemzeti Múzeumot bízta meg a rekonstrukciós munkálatok felügyeletével, a tervezésben a Műszaki és Közlekedési Múzeum, illetve a Vasúttörténeti Park szakemberei vállaltak részt. Az új aranykocsi a Dunakeszi Járműjavító Kft. műhelyeiben öt év alatt készült el az eredetivel megegyező külsővel. A Vasúttörténeti Parkban 2020. augusztus 20-án mutatták be először a felújított kocsit, majd első hosszabb útja – a koronázási ékszerek hiteles másolataival – 2021 júniusában Jászberénybe vezetett. 2022 őszén a tervek szerint az egykori szerelvény felújított mása Nógrádban, Balassagyarmaton is bemutatásra kerül. Források História 2000/1. Indóház Magazin 2012. május Katolikus Szemle 1918/6. Nemzeti Újság 1939. május 7. Nógrádi Hírlap 1939. május 14. Pesti Hírlap 1939. április 26. Új Nógrád 1990. június 7. és július 21. Újság 1939. május 9. Új Magyarság 1939. május 7. és május 9. Vasúti és Közlekedési Közlöny 1938/48. �SALGÓTARJÁN 100 67 PÁSZTOR ÉVA „Ki vágja ki az anyafákat?” Katona Ágota költői estje a balassagyarmati Artéria művészeti galériában A tehetséges fiatal költő iránt érdeklődőket Fricska Éva köszöntötte művészeti galériájában. Mint mondta, már régen felfedezte Ágotát, s felkeltette érdeklődését a Törött árnyak című kötete. Évekig őrizte azt a vágyat, hogy valamikor fog vele találkozni, s íme, eljött az idő, 2022. február 26-a. Segítettem Évát elképzelésének, óhajának teljesítésében, hiszen szinte az Artéria indulásától résztvevője vagyok a rendezvényeknek, s egy alkalommal beszéltem neki volt balassis tanítványomról, akinek ismét megjelent egy verseskötete. Találkozott egymással az álom és a valóság, így szerveztük meg a februári találkozót. Félve vállaltam el a beszélgetőpartneri feladatot, hiszen 2008-tól, Ágota érettségijétől tizennégy év telt el, s azóta csak egyszer találkoztunk, Vanyarcon, 2021 nyarán egy irodalmi fesztiválon. Igaz, addig internet segítségével tartottuk a kapcsolatot, egy kicsit nyomon tudtam követni sorsát. A találkozón megajándékozott új könyvével, amelynek rendkívül örültem. Jó volt tapasztalni, hogy ott folytattuk a beszélgetést, ahol több mint egy évtizede abbahagytuk. Kimondhatatlanul jólesett, hogy megmaradt a kedvessége, a figyelmessége, a szerénysége, a tisztelete és szeretete. Nagyon szép tanár–diák kapcsolat volt a miénk. �68 SALGÓTARJÁN 100 Katona Ágota és Pásztor Éva beszélgetése a balassagyarmati Artéria Galériában A költői esten a beszélgetést egy kis múltbeli időutazással kezdtük, hogy a jelenlévők megismerjék Katona Ágotát. A Kiss Árpád Általános Iskolából érkezett a Balassi Bálint Gimnáziumba. Példás szorgalmú, kitűnő tanuló volt. Érdekelte az irodalom, a magyar nyelv és kommunikáció, az idegen nyelvek, a zene, de a reál tantárgyak is. Sok időt fordított a tanulásra, az olvasásra, aminek az országos tanulmányi versenyekbe való eljutás és sikeres szereplés volt az eredménye. Szaktanárai kísérték őt a különböző magyarországi városokba, így nemcsak olvasmányaiból ismerhette meg Győrt, Budapestet, Gyulát, hanem több alkalommal járt is ott, s felfedezhette értékeit, szépségeit. Édesapját még gyermekként elveszítette, édesanyja és nagymamája nevelte őt. Egy virágokkal díszes kertes családi házban éltek, míg Ágota kedvéért, aki felvételt nyert az ELTE magyar-esztétika szakára, Budapestre költöztek. Az izgalmas, tanulással telt évek alatt nagymamája és édesanyja is elhagyta a földi világot, s Ágotának többnyire egyedül kellett szembenéznie a valósággal. Céltudatossága, erkölcsi tartása, állhatatossága, pozitív életszemlélete megtartotta őt jó embernek, s számtalan barátságot kötött a fővárosban. Jól érezte magát az értelmiségi pesti világban. A szerelem is megtalálta őt, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az ember igazán jól érezze magát a bőrében. A munka és a tanulás az egyetem óta mindennapjainak része, Ágota kollázsokat is készít, s fotózást tanul. Szülővárosát nagyon szereti, élményeit magával vitte Budapestre, s ha úgy érzi, ezeket a kis emlékmagvakat elülteti verseiben. Ágota már kisiskolás korában is írt rövid gyermekverseket, s amikor többszáz zsenge összegyűlt, egy kis kötetben megjelentek a válogatott, 2004−5-ben írt versei Törött árnyak címen. Magyartanáraként ajánlottam az olvasók figyelmébe a következőképpen: „Egy tizenöt éves kamasz lány verseskötetét tartva kezében felmerülhet a kérdés: milyen mondanivalója lehet egy tinédzsernek, milyen tapasztalata, �SALGÓTARJÁN 100 69 ismerete lehet a világról, ha ilyen fiatalon az önkifejezésnek ezt az egyik legnehezebb, ugyanakkor a legnemesebb és legszebb útját választotta. Minden versszerető ember csodálattal néz fel a költőre, akit a múzsa magához emel, különös képi látással, egyéni gondolkodásmóddal, utánozhatatlan bölcsességgel lát el. A költő az, aki kimondja a kimondhatatlant, szavakba önti az elmondhatatlant, helyettünk is. Katona Ágota felkelti figyelmünket verseinek tartalmi és formai gazdagságával, lételméleti kérdéseket boncolgató filozofikus gondolkodásmódjával, különös képi és nyelvi megfogalmazásával. Értelem és érzelem, valóság és képzelet, földi élet és misztikum, élet és halál, hit és szeretet gazdag skáláját mutatja meg a költő diáklány. Hangulatvilága többnyire komor, képei érzékletesek, stílusa árnyalt, sokszor sejtelmes. Szóalkotásában egyéni törekvés ismerhető föl, ami önálló, autonóm személyiségre vall. Katona Ágota versei ámulatba ejtők.” A 100 oldalas kötet ciklusokba rendezett. Összegző erejűek a címeik: Zavaros tükörkép, Sikoltó tegnapok, A szavak mint varázsigék, A turulmadár szíve, Égő avar, Szakadt könnycseppek, Természetvarázs, Gondolatok a távolból, Sóhaj az éterhez, A Tejút túloldalán, Világunk mágiája, A múlt üzenete és Kiáltások Istenhez címekhez 113 vers tartozik. A nyitó vers az Álmok jegyese. Az álmok jegyesét megedzette az élet. Nem kergeti az álmokat, de vannak álmai, amelyek szigorúan a valóság talaján állnak és megvalósíthatók. A Lelkembe olvasztott percek című versében elmondja, fontos a múlt őrzése, hogy előre tudjon menni. Ágota tizenöt évesen is, és ma is szereti a romantikus elemeket a verseiben. Az elvágyódás, az emlékek kutatása, megtartása, az előretekintés, a távlatokba merengés a kortárs költészetből sem hiányzik. A vers olyan adomány az arra vágyó léleknek, ami az égi szférákba vezetheti el az embert. Nélkülözhetetlen ahhoz, hogy jobbak, hogy emberibb emberek legyünk. 2005-ben megjelent egy interjú Ágotával, s a végén engem is megkérdeztek, hogy látom az ifjú tehetség jövőjét. Ezt nyilatkoztam: „Ágota igazi őstehetség. Remekül ért gondolatainak versbe öntéséhez. Főként a szabadvers iránt érzékeny, de igyekszik alkalmazkodni a kötöttebb műformához is, mint a szonetthez. Rendkívül tág érdeklődésű, érettebb a korosztályánál. Sokszor tanulmányainál is előrébb halad olvasmányaiban. Szép jövőt jósolok neki, s biztos vagyok abban, a költészet iránti elköteleződése tartós marad.” �SALGÓTARJÁN 100 70 Úgy érzem, ennek a nagyon tanáros megnyilatkozásnak elég az utolsó mondatára figyelni, mert jól éreztem, a költészet iránti elköteleződése megmaradt: Ágotának 2021-ben, tizenhat évvel később megjelent egy új kötete, Kezdetben, mégis vihar címmel a Fiatal Írók Szövetsége kiadásában. Nagyon megható volt, hogy Terényben, 2021. július 10-én, szeretettel és hálával ajánlotta könyvét nekem, mint versei első olvasójának, első mentorának. A Kezdetben, mégis vihar felbecsülhetetlen intellektuális kalandot jelentett számomra. Hetekig olvastam, olvastam, s fedeztem fel napról napra a titkokat. Szellemi kihívást jelentett minden vers, s nagyon élveztem a posztavantgárdnak mondható kötetet. Eliot, Kassák Lajos, Nemes Nagy Ágnes, József Attila, Pilinszky János és még számtalan alkotó a magyar- és világirodalomban! Mind örülnétek, hogyha tudnátok, milyen építő hatással vagytok az új, XXI. századi fiatal költőnemzedékre! Kétség nem fér ahhoz, hogy Katona Ágotának egyéni stílusa, sajátos, rá jellemző látás- és ábrázolásmódja van, de hogy hatottak rá a modernek, az izmusok, azt bizton állíthatom. Ahhoz, hogy így írjon valaki, sokat kell tanulni, tapasztalni, kísérletezni, bírálatokat hallgatni, műhelymunkákban részt venni, s írni, írni, írni, csiszolni, javítani, stilizálni, sokszor átgondolni, s újból csiszolni, kihúzni, újat írni. Így készült az első felnőttkori verseskötet, amelyet a szerző kollázsai díszítenek, s bontják ciklusokra. A tematika változatos: a modern kor emberének létérzése, a férfi-nő egymást erősítő vagy gyengítő viszonya finom erotikával, a természet és az ember, az elmúlás, a betegség, a pusztulás, az élni akarás. A kötet nyitóverse ez utóbbi kettő lenyomata; címe beépül a vers kezdő sorába: „SZŰZFÖLD, az ártatlanság rokona, el kell válnia a barázdált domboktól. A széllökések kiszolgáltatnak a négy elemnek. Tűzkar, fémlábak. Fekete lomb nyeli az utakat, az alig érintett avarban napjárta folt, élnek az anyafák.” Ágotának fiatal felnőttként szembe kellett néznie a halállal. Két asszony nevelte, s mindkettőt, a nagymamáját és az édesanyját is elvesztette. A Kettes tüdő a téma mesteri sűrítése. „A lemeztelenített erdő, méhében a sóbarlanggal rideg levegőt kínál. A tüdő páros szerv, egy �SALGÓTARJÁN 100 71 maradt belőle. A másik kórteremben hallgatnak az altestről, nem siratnak kölyköket, csak elveszik a tányért és tisztára nyalják. Kiköpik a csontot. A kórház wifije védtelen, az időjárás-jelentés mellé pornó töltődik be, mondanám, hány fok. Egy arcon folyadék. A hideg üreges, amennyire lehet, öltözzünk fel. Kastély volt ez is, barokk kútjából galambok ittak. A kápolna körül rózsakert, főúri séták helyszíne. Magánterület, év vége, állati csend van. Lepedőbe csomagolt halottak, fehér zsákban várakozó szennyes.” Katona Ágota szabadverseiben áramolnak a gondolatok újabb és újabb verssort igényelve maguknak. A szakaszok is szabad elrendezésűek, némelynél számozott, mint az Ívrombolás címűben, amely négy számozott egységből áll. A harmadik részben megnevezett Requiem hangulata hatja át az egész verset. Gyönyörű versnek tartom az Égés, hamu, albedó címűt, mert édesanyja halálának sejtetése, tragikus valósággá válásának és a gyásznak a költői leírása. „Virágok a vízen, sodrásban, Dunában, a parton egész családok, kiégett egy kolostor. Margarétát kértem, fehér krizantémot hoztak. Az anyai kéz az emlékeimben a halál allegóriája. Kórházi csempék között vág utat magának a fagy. Boka, lábszár, tüdő, a látható hideg egyetlen nap leforgása alatt ér el a létfontosságú szervekig. A rokonok kiöntenek egy pohár delet, kezükbe a vérkeringés melege, harminchat fok, hőségriadó. Ruhák maradnak, és a vérem marad, egyszerű dolgok. A vérem marad anyai vér, fél évig nem viselek pirosat. ” A XXI. századi fiatal lány életérzése szólal meg a Védőkör című versben. �SALGÓTARJÁN 100 72 „Követelem a személyes vadont. A gyarmatosított erdők kétszeres erővel törnek az égnek, koronafélénkség nélkül. Mesélek a boszorkányokról, amit mondok, felhasználják ellenem. Nem érek fel idegenek szájáig. Legyen a felékszerezettek találkozása ez a kör. Ami felhevült, alig lehet viselni, hiába nincs fémből. A testem éghető, menedék. Jól táncolnak velem a lángok. lány vagyok, páratlan, elfoglalt szervekkel.” Katona Ágota verseiben a természet elemei is szerepet kapnak, a föld, a levegő, a tűz, a víz, az erdő, a kert, az ösvény, az épület, az emelet. Szeretem verseinek őszinteséggel, nyíltsággal fel- és kitárulkozását, játékos-pajkos finom erotikáját, s a jó helyen, épp ott, ahol kell, kimondott-leírt latin vagy francia eredetű szavakat. Új latin Egy azúr-parti város nyelvét beszélő férfi gallérján az ujjam. Aztán mellbimbók rózsabokra. Érzem a fekete domboldalt, macskasimogatás. Még közelebb jutnék hozzá, ha az ajkán túl engednének a latintól elszakadt igék. Arcvonásainkban egy világos provincia, sérült amfiteátrum a város peremén, ahol a fűben összegyűlő felhőkön nyugatnak gázolunk, amíg el nem tűnik a nap. Az ő nyelvén: lo sorèlh. A kedvencem a verskezdő hasonlata és az utolsó mondata miatt a Magánlevél: �SALGÓTARJÁN 100 73 „A hivatalos nyelv, amit velem szemben használsz, mint megkerülni egy tavat. Képtelen vagyok eldönteni, hogy a karcolások miatt leértékelt mosógépnek, vagy a megcélzott hegynek szól. Keresem az autóst, aki nekiment a behajtani tilos táblának. Piros körök az embereken. Fehér vonalak az úton. Viseljek rúzst, írásban kéred, viseljek csipkét. Befekszel a holdkaréjba, a másik oldalát elfelejted. Ameddig ébren tűröd meg az éjszakát, félek egyedül aludni, akár a vonal, akár az ágy túloldalán vagy. Amíg alszom, a következő leveled címe erdő/rom/ipartelep. Az úttévesztés mint nem polgári erény. Aztán mégis hibajegyzék hozzám, pontjai a bőrről és a kellemetlen megjegyzésekről szólnak. Kedvem lenne magassarkúban tévedni el a hátadon.” A versek között kettőn megakadt a szemem a szerkesztése miatt, a Határfolyórajz és a Határkővonal címűeken. Bizonyos szavak után számok vannak, s a második versszakban ezen számokhoz még gondolatok tartoznak. Olvasható folyamatában és úgy, hogy a számokhoz mindjárt hozzáolvassuk a hozzá tartozó számozott gondolatot. Íme, az egyik vers: Határfolyórajz Vadpatakok1 válnak ki a térképből, kanyarokkal veszik körbe a biztos pontokat. Egyezségünk sérülékeny. Dobhártya szakad2, a szférák határán szent írásokat eresztünk össze, megszámozzuk a hangok jogait. Első paragrafus. Eltűnik a mederben, az elme érhálózatából3 nincs kijárat. Kényelmetlen vízállás, a Duna holtágai. Időszakosan telítődő pincék áradásában. 2 A zaj befed. 3 Lehetetlen és. 1 �SALGÓTARJÁN 100 74 Katona Ágota verseiben a formai játék, a tudatosan megválasztott versforma és képeinek posztmodern varázsa teljes egységben tárja fel a költő fájdalmát, veszteségét, érzés- és gondolatvilágát. Élvezetes és elgondolkodtató volt az a hetven perc, amelyet a költői esten megtudhattunk Katona Ágotáról és költészetéről. „Az égi szerelem felé is vezet egy sugárút, átszúrja a bordák közötti teret.” Katona Ágota Ágotát kimondhatatlan erő hajtja gyermekkori álmainak megvalósítása felé. A költői est végén sok sikert kívántam neki ezen az úton és a jól megérdemelt boldogságot, lelki békét, örömöt, hiszen az égi szerelem mellett a földi szerelem felé is vezet sugárút, s Ágota mindkettőre rálelt. �SALGÓTARJÁN 100 75 CSONGRÁDY BÉLA–ANDÓ ÁKOS Színház, s abból könyv született Névadója, Zenthe Ferenc születésnapjához igazítva mutatta be az idén tízéves fennállását ünneplő salgótarjáni színház azt a közel négyszáz oldalas könyvet, amely felidézi és megörökíti a teátrum születésének előzményeit, történéseit, sőt végigkalauzol az első kilenc évadon. A Színház született című könyv egyik szerzője, dr. Csongrády Béla 2003-ban már összefoglalta Zsinórpadlás nélkül című kötetében a salgótarjáni színjátszás előzményeit, mostani munkájában kifejezetten a Zenthe Ferenc Színház, a Vertich Színpadstúdió megalakulására és eddigi munkásságára fókuszált. Pontos, már-már krónikaszerűen részletes, mégis olvasmányos összeállításban kalauzolja végig az olvasót az első „színházcsinálók”, a Petőfi színjátszókör tevékenységétől a már professzionális társulat kilencedik évadának végéig, így kapta a könyv az A Vadgalambtól az Énekes madárig alcímet. A számtalan fotóval gazdagított kiadvány második részében tizenkét interjút olvashatunk Andó Ákos tollából, aki a beszélgetések során azokat az érzéseket, pillanatokat, folyamatokat kereste, amelyek jobbára a háttérben történtek, zajlottak, de meghatározó szerepük volt abban, hogy Salgótarjánban létrejött a színház maga. Az olvasó ezáltal megtudhatja azokat a kulisszatitkokat, amelyek előremozdították, s mozdítják ma is a város színjátszásának kerekét. A következő oldalakon szemelvényeket olvashatnak a könyvből. Csongrády Béla–Andó Ákos: Színház született �76 SALGÓTARJÁN 100 A Vadgalambtól az Énekes madárig – Szemelvények az alakulást és az első kilenc évadot feldolgozó részből A Nógrád című újság legkorábbi időszakától kezdve rendszeresen foglalkozott a salgótarjáni amatőr színjátszás gazdag múltjával, az acélgyári Petőfi Színjátszó Együttes színházpótló szerepével, és fel-felvetette egy önálló színház működtetésének gondolatát. Ezt egy 1966-os, Salgótarján kulturális centrummá fejlesztését szorgalmazó megyei pártbizottsági határozat is megerősítette. A József Attila Művelődési Központ 1966. április 3-i megnyitásával egy színházterem is teremtődött a városban, amely alkalmasnak bizonyult színházi produkciók fogadására, bemutatására. S az akkori intézményvezetés már az első év őszén élt is ezzel a lehetőséggel, és sorban fogadott különböző egyedi vendégelőadásokat. Egy kivétel azonban akadt köztük: nevezetesen az országos vasas munkás színjátszó fesztivál egyik – mint később kiderült: győztes – produkcióját, Faulkner Rekviem egy apácáért című drámáját a helyi petőfisek vitték színre itt az új helyszínen. A stúdió 2005. április 28-án jutott el oda, hogy a fiatalok vizsgaelőadás keretében a nagyközönségnek is bemutatkozhassanak. Ezt megelőzően felléptek a Palócföld folyóirat fél évszázados jubileumi estjén, a Palóc Parnasszus című pódiumújság két programján, s közreműködtek több kiállításmegnyitón is. Érthető izgalommal várták, hogy felmenjen a függöny, és megcsillanthassák tehetségüket, bizonyíthassák, hogy mennyire készültek fel arra, hogy a feltételek kedvező alakulása esetén egy állandó helyi színtársulat magját alkothassák. Az esztendő ősze azonban – ahogyan az akkori polgármester, Székyné dr. Sztrémi Melinda fogalmazott – város- és színháztörténeti jelentőségű eseménnyel kezdődött. Ugyanis a kulturális örökség napja alkalmából első ízben megrendezett „Kultúrházak éjjel-nappal” elnevezésű országos program keretében 2009. szeptember 20-án néhány perccel éjjel két óra előtt a Vertich Színpadstúdió Önnek ficereg? című előadása közben fordult meg először a József Attila Művelődési Központ színháztermébe szerelt forgószínpad. A városvezető köszöntőjében azt is hangsúlyozta, hogy Susán Ferenc kezdeményezésére példaszerű társadalmi együttműködés révén teremtődött meg az anyagi és szakmai háttér. A Nógrád Megyei Hírlap 2012. március 3-i számában Zöld út a helyi színháznak című cikkében már azt adta hírül, hogy a színházteremtés hosszú folyamata a legfontosabb határkőhöz érkezett. Salgótarján Megyei Jogú Város Közgyűlése február 23-i ülésén kinyilvánította azon szándékát, hogy a helyi tehetségek felkarolása, a színházi hagyományok megőrzése, a �SALGÓTARJÁN 100 77 városi identitástudat erősítése és az ifjúság művészeti nevelése érdekében az idei esztendőtől a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. szervezeti keretein belül önként vállalt közszolgálati feladatként támogatja a színházi tevékenységet. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy a közgyűlés 2012-es költségvetésében tízmillió forintban határozta meg a színházi tevékenységre – az immár Zenthe Ferenc Színháznak nevezett helyi társulat és a színházi bérletsorozat támogatására – fordítandó összeget. Ezen túlmenően a Zenthe Ferenc Színház a helyi közművelődési kft.-n keresztül további – mintegy 11 millió forint nagyságrendben – úgynevezett természetbeni támogatásban részesült. Így következett el 2012. május 29-e, amikor – mintegy első önálló zenthés premierként s egyszersmind a színház történetében mérföldkőként Susán Ferenc rendező javaslatára színre került A hetvenkedő katona című előadás. Az évad utolsó bemutatója – Illyés Gyula Kegyence – 2014. május 12-én szintén komoly megmérettetést jelentett az új társulat részére. A darab két szempontból is rokona az ugyancsak bemutatott Antigonénak: egyrészt a régmúlt történelmébe, az V. századi Rómába vezeti vissza a cselekményt, másrészt ez is – egyebek mellett – szól az elszabadult hatalomvágyról. Ilyen előzmények után gördült be a színpadra egy ekhós szekér, amely remek rendezői ötletnek bizonyult Szigligeti Ede Liliomfi című, a korabeli teátristákról szóló vígjátékának hangütéséhez. A könnyed, szórakoztató előadás eleve jól jött a közönség számára az előző évad – fentebb jellemzett – súlyos témájú és tartalmú produkciói után. A következő bemutató időpontja már 2017-re, március 27-ére esett. Ezt a dátumot azért is fontos hangsúlyozni, mert 1962 óta színházi világnapnak számít. E jeles napon mutatta be a színház Heltai Jenő A Tündérlaki lányok című, 1914 óta a magyar színházak repertoárján rendre fel-feltűnt keserédes darabját. A Heltai-művet Halasi Imre – aki a Komámasszony, hol a stukker?-ral már bemutatkozott a Zenthe színházban – rendezte az eredetileg három felvonást kettővé tömörítve. A következő – immár hatodik – évadot megelőző augusztusi sajtótájékoztatón több újdonságra is fény derült. Ezek közül talán a legfontosabb annak az együttműködésnek a bejelentése volt, ami a Zenthe Ferenc és a Váci Dunakanyar Színház között létrejött. Ennek konkrét megnyilvánulásaként eljött Salgótarjánba Kis Domonkos Márk a 2013 áprilisában – tehát egy évvel a Zenthe után – létrejött váci társulat igazgatója, a Magyar Teátrumi Társaság alelnöke is. A szezonra megjelentetett műsorfüzet előszavában Simon Lajos helyi igazgató – egyebek között – a következőket �78 SALGÓTARJÁN 100 írta: „Sokak szerint a világ legszebb varázslata a színház, ezért az ötéves társulat és a vezetőség arra buzdít mindenkit, hogy legyen részese ennek. Varázsoljunk hát együtt »a végtelenbe és tovább«!” A „varázslat” 2017. október 2-án egy érdekes produkcióval indult, színre vitték Michael Frayn Még egyszer hátulról (más fordítások szerint Függöny fel!) című bohózatát. A rendező Susán Ferencnek és munkatársának, Gyuriska János színművésznek sikerült érzékeltetnie, érvényre juttatnia a „színház a színházban”-jellegű szituációsorozat visszásságait. A megszólaltak egybehangzóan hangsúlyozták, hogy Salgótarján felkerült a magyar színházi élet térképére, s jó hírvivőként növeli a nógrádi megyeszékhely ismertségét, a rendszerváltást követően alaposan megtépázott rangját. 2018-ban a beharangozott előadások sorát Molnár Ferenc Az ördög című vígjátéka nyitotta meg, s csakúgy, mint korábban az Augusztus Oklahomában c. darab esetében a premier nem helyben, hanem 2018. szeptember 28-án – a szoros együttműködés keretében – a Váci Dunakanyar Színházban volt, s október 1-jén került a helyi közönség elé. Az előadás, minthogy közös produkció volt a váciakkal, az ottani teátrum adta művészeti vezetővel, rendezővel, Bakos-Kiss Gáborral került színre. Az évad 2019. május 27-én egy újabb nagy vállalkozással zárult. A modernkori drámairodalom egyik markáns képviselőjének, Arthur Miller Pillantás a hídról című világsikerű darabját tűzte műsorára, a Váci Dunakanyar Színházzal és a Vidnyánszky Attila elnökletével működő Magyar Teátrumi Társaságban kialakult gyümölcsöző együttműködés keretében. Ennek volt köszönhető Bakos-Kiss Gábor itteni rendezése Molnár Ferenc Az ördög-ében, majd mondhatni viszonzásul zenthés rendező-dramaturg páros – Susán Ferenc és Sándor Zoltán – vihette színre Vácott Goldoni A hazug című vígjátékát. Mintegy e folyamat részeként a Pillantás…-t a váci igazgató, a Jászai Mari-díjas Kis Domonkos Márk rendezte. 2019 nyarát végigturnézta a Zenthe Ferenc Színház. A Lovagias ügy-gyel például a partiumi Nagyváradon is járt, de már nyáron elkezdődtek az első bemutató, a Tarnóczi Jakab rendezte Amit akartok olvasópróbái, majd augusztus 21-én került sor a sajtótájékoztatóval egybekötött társulati ülésre. Az új évad terveinek ismertetése előtt Simon Lajos igazgató elmondta, hogy a 2018/19-es évad volt talán a legsikeresebb a hétéves történetük során. Az Emberi Erőforrások Minisztériumától elnyert kiemelt minősítés mellett a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének Nógrád Megyei Szervezete Prima-díjjal ismerte el munkájukat. Produkcióikat 173 előadáson 58 ezer néző látta. �SALGÓTARJÁN 100 79 Amit akartok c. előadás, 2019 A startra kész évadra kilenc premierrel készültek és megcélozták a 180 előadásos határ átlépését. Susán Ferenc produkciós igazgató ismertette a várható darabokat, bemutatta az új kollégákat és azt is bejelentette, hogy a Nógrád Táncegyüttessel és a Dűvő Zenekarral ismét készítenek közös előadásokat. Orosz Dániel értékesítési vezető arról beszélt, hogy miként tervezik bővíteni vendégjátékaikat. Fekete Zsolt polgármester úgy fogalmazott: a teátrum egy nehéz út fontos szakaszának vége felé közeledik. Kifejtette, hogy ehhez szükség volt a színház munkatársainak, illetve az intézményt támogatók energiájára, munkájára és hitére is. A társulatnak a jövőben nemcsak meg kell tartania az eddig elért színvonalat, hanem évadról évadra fejlődnie kell, bizonyítván egy állandó kőszínház létrehozásának szükségességét is. Valamivel korábban, 2019 tavaszán egy építész, Zombor Gábor, a Debreceni Egyetem oktatója már terveket is bemutatott egy új színház építésével kapcsolatosan. A társulati ülést követően a művészek nem hazafelé vették az irányt, hanem a Fő térre, hogy részesei, szereplői legyenek az újszerű Színház újratöltve című, első alkalommal megrendezett műsornak, kavalkádnak, amelynek fontos eleme volt az előző szezon legjobbjainak elismerése is. A koronavírus-járvány közepette volt egy nagyon fontos állomása a színház életének. 2020. november 5-én a budapesti Nemzeti Színház nagyter- �SALGÓTARJÁN 100 80 mének színpadán sikeresen mutatta be a Susán Ferenc által rendezett Advent a Hargitán című Sütő-darabot. Ez a vendégjáték – amely a Nemzeti Színház meghívására jött létre – nagy szakmai elismerésnek és megtiszteltetésnek tekinthető, ugyanakkor a színház fejlődése szempontjából újabb mérföldkő is. A vírusjárvány hulláma november közepén újabb leállást kívánt a kulturális szféra egészében, így a Zenthe Ferenc Színház helyi és országjáró tevékenységében is szükségszerű volt a megtorpanás. Énekes madár, 2021 �SALGÓTARJÁN 100 81 Így látták ők – Részletek a könyvben olvasható interjúkból SÁNDOR ZOLTÁN – Balassi-díjas előadóművész, a színház művészeti vezetője „Nagyon hiányzott egy saját, városi színház” T. Pataki Laciékkal sok irodalmi műsort csináltunk közösen; volt egy balassagyarmati csoportjuk, de sokat dolgoztak itt is, s az én csoportom is együttműködött velük. Egyre többször találkoztunk Lacival. (…) Ittott mutattunk be felolvasószínház-jelleggel darabokat is, például megcsináltuk egy rövidített verzióban a Vadgalambot, ezzel ünnepeltük a 110 éves Kohász Művelődési Házat. Laci vezetett korábban csoportokat, megvolt az affinitása a színházhoz, s fel-feltűntek tehetséges fiatalok. (…) Ha Molnár Ernővel, Susán Ferivel találkoztunk, akkor is mindig téma volt, hogyan lehetne egy új csoportot létrehozni, ami egy majdani profi színház alapja lehet. Annyira megerősödött ez a folyamat, hogy a Salgótarjáni Polgári Kör dr. Horváth István vezetésével felvette programjába a salgótarjáni színházi élet és benne a színházalapítás ügyét, amely hiányzott a helyi művészeti palettáról. Ennek hatására életre hívták Laciék a Vertich Színpadstúdiót, 2004. március 17-én volt az első felvételi, s elkezdtek egyfajta színészképzést. Óhatatlanul eljutottak egy pontra, ahol érezhető volt, hogy ez lesz, ez lehet egy profi színház magva. Alaptámogatást adott az akkori önkormányzat a stúdió működésére, a képzésre, s másfél-két év után eljutott oda a csapat, hogy bemutatta Szép Ernő Májusát, majd Marschalkó Zsarnokölőkjét, Kopit Jajj, apuját, Müller Péter Mártáját Molnár Ernő és Susán Ferenc rendezésében, igazán szép közönségsikert aratva. A sikereket látva megerősödött a város vezetésében is az, hogy érdemes őket támogatni. Az akkori polgármester, Puszta Béla és az önkormányzat anyagilag is támogatta a Vertich Színpadstúdiót, és biztosította játszóhelyként a művelődési központot. Úgy tekintett rá, mint egy profi színházat megelőlegező, megalapozó csoportra. (…) Sokan örülnek, hogy van ez a színház. A városi identitás fontos eleme – ezt kell a munkánkkal erősítenünk. Ez a város az önazonosságot építő és erősítő elemnek híján volt, tudjuk közel százéves történelméből. (…) Meggyőződésem, hogy jót tesz a város fejlődésének, ha van színháza. Mára már elhalkultak azok a hangok, hogy „minek ez?” �82 SALGÓTARJÁN 100 P. KERNER EDIT – Madách-díjas előadóművész, stúdióvezető „Az elején mindenki csinált mindent” Évi egymillió forinttal kezdtük Puszta Béla polgármestersége idejében, Székyné dr. Sztrémi Melinda már 1,5 millió forintot adott. Emellett mindenki csinálta a munkáját, a hivatását, mert nem ebből éltünk, de utána hajnalig ezen ment a beszélgetés. Még a meghallgatás előtt összeültünk nálunk – Susán Feri, Molnár Ernő, őket is meghívtuk a beszélgetésre a „Pataki Szalonba”, hogy ezt akarjuk, jöttök-e? Hát persze, hogy jöttek, mind a kettő. Nem is kellett sokat beszélni róla, öt perc alatt elindult a fantáziájuk, hogyan kéne, mint kéne csinálni. Nem akartunk az első évben semmit, kétévesre terveztük a stúdiót, de „áthajlott” mindig, újak jöttek a második évben. Így aztán nem kétévente lehetett „felvételizni”, hanem amikor valaki jönni akart, azt befogadtuk, marasztaltuk. Mindenkit szeretettel fogadtunk, nem voltak kőbe vésett felvételi időszakok. Egy nagyon-nagyon jó csapat alakult ki, bár nehezen fogadták el az ifjak a szigorúságot. (…) Volt, hogy 45 percig azt tanultuk, hogy kell megállni. Hányféle megállási mód van. Mégsem unatkozott senki soha. MOLNÁR ERNŐ – Állami Ifjúságért-díjas rendező „Jó úton halad a színház” Szoros kapcsolatban voltunk Sándor Zolival, aki pedig T. Pataki Lacival és Edittel volt nagy barátságban. (…) Zoli koordinálta a Vertichet. (…) Azt vallom, hogy ha a színházba eljön valaki, s megérzi ennek a térnek a hangulatát, meglátja a függönyt, akkor ő arra vágyik, még ha ki nem is mondja soha, hogy egyszer szétmenjenek a függönyök, világítsanak a lámpák, s ő ott álljon az egész tér közepén. Ha csak képzésre jár, előbbutóbb abbahagyja. Ez az én meglátásom. Szüksége van arra, hogy valami produktumot tegyen le az asztalra, hogy valamit csinálhasson, alkothasson. Egyszer csak Zoli szólt, hogy az akkori polgármester, Puszta Béla jelezte, szívesen adja a pénzt a Vertichnek, de mikor lehet valami darabot megnézni? Így került képbe a Május, majd Marschalkó Zsolt darabja, a Zsarnokölők. Megkérdezték, ki melyiket akarja rendezni, Ferivel úgy egyeztünk, hogy ő a Zsarnokölőt, a Májust csináljam én. (…) �SALGÓTARJÁN 100 83 SUSÁN FERENC – Vastaps-díjas rendező, a színház produkciós igazgatója „Ez a színház egy különleges sziget” Érdekes kettőssége volt a történetnek, mert voltak sokan, akik nem hittek ebben, voltak sokan, akik titkon reménykedtek, hogy hátha. (…) Az önkormányzat annyit mondott – s ez is szerepelt a mi terveinkben, mint kérés −, hogy három-négy év alatt az önkormányzat eljut az évi 15 millió forintos támogatásról 35 millió forintos támogatásig. (…) Volt, aki nem örült, hogy ugyanannyi pénzért kicsit többet kellett dolgozni, volt, aki azért élvezte, mert kihívás volt megcsinálni valami újat. Nem volt zökkenőmentes. Nem volt egyszerű út, nagy szükség volt Székyné dr. Sztrémi Melinda határozott támogatására – ő hitt benne az első pillanattól fogva. Amikor a váltás eljött, a színház már olyan helyzetben volt, olyan szintre fejlődött, hogy csak úgy már nem tudott megbukni. Nem lehetett volna egy tollvonással bezárni. Azoknak az embereknek a munkája révén, akik a kezdetektől csatlakoztak, a színház egyre erősebb tényezővé vált. Sándor Zolival kezdtünk mint színházi csoport, rengeteget járt be segíteni Patakiné Kerner Edit, számtalan dolgot csinált, sokat tett Molnár Ernő, aki minden nap itt volt. Az életük nagy álma kezdett megvalósulni. Csatlakozott hozzánk Kasza Henriette, akit áthelyeztek ehhez a csoporthoz, Andó Ákos, aztán jött Orosz Dani… Már voltak saját díszítőink. (…) Az kezdettől fogva látszott, hogy a salgótarjáni publikum jó ideig nem tudja fenntartani a színházat, képtelenség volt annyi nézőt szervezni hirtelen, hogy akárcsak minden második este előadás legyen a városban. Új piacok után kellett nézni, hogy hol játszhat ez a színház, s egyértelművé vált, hogy sokat kell járnunk vidékre. Voltak területek, amiket megcélozhattunk, ehhez sikerült Orosz Dániel személyében jó embert találni. (…) Fejlődünk folyamatosan. Mindannyian a mai napig együtt tanuljuk a színházat, hiszen nem volt, kitől tanuljuk. (…) Itt csak egy álom volt. Ma már könnyebb a helyzet, mert aki ma idejön dolgozni, az már lát egy mintát. Jót vagy rosszat, de lát valamit. Talán egyedibbet, mint a többi. Biztos, hogy ez a színház egy különleges sziget, másként működik. Születése miatt, a helye miatt, az identitása miatt. (…) �84 SALGÓTARJÁN 100 SZÉKYNÉ DR. SZTRÉMI MELINDA – Salgótarján polgármestere (2006−2014) „Most vagy soha” Hittem, mert indíttatásomnál fogva színházszerető ember vagyok. (…) Annak a kezdeményezésnek, hogy legyen önálló színháza a városnak, volt már hagyománya Salgótarjánban. Mindig is fontosnak tartották a városlakók, hogy saját színházuk legyen, csak nem mindig találtak megfelelő mecénásra, támogatóra. Minket, városlakókat kell, hogy kötelezzen ez a múlt: nem szabad hagynunk azt, hogy színház nélkül létezzen ez a város. (…) A színház ugyanis azon túl, hogy a fogyasztható kultúra egy része, közösségépítő is. (…) Úgy éreztem, hogy ez egy kicsit az én gyermekem is, annyira fontos a színház nekem, annyira szeretem. Jó érzés volt az is, hogy miután lement az első előadás, akkor bementem a fiúkhoz, lányokhoz, s beszélgettünk az öltözőben, a színfalak mögött: mi volt jó az előadásban, min lehetne változtatni. Úgy éreztem, nem haragudtak meg érte, ha elmondtam a negatív kritikát is. Ezáltal még inkább a sajátomnak éreztem, kicsit mintha a régi szakmámban lennék, mintha beszélgetnénk kicsit az irodalomról. (…) Hittem, hogy a helyi embereket meg lehet arról győzni, hogy ne menjenek el máshová színházba, mert itt vannak olyan értékek, mint mondjuk Budapesten, vagy bárhol máshol, s a mai napig így gondolom. (…) Azért voltam bizakodó, mert itt rengeteg érték van, nem kell elmenni innen, hogy értéket keressünk. (…) Volt egy olyan elképzelés is, hogy építünk egy kőszínházat, egy saját külön épületet – ez is benne volt a hosszú távú tervek között. Emellett volt egy víziszínpad-elképzelésünk a Tóstrandon, annak elég komoly tervei megvoltak már. Hosszú távon a járható út az, hogy önálló épületbe költözzön a színház. (…) FEKETE ZSOLT – Salgótarján polgármestere 2016-tól „Tevőlegesen is elkezdtük a színházat támogatni” 2014 tavaszán vagy őszén (…) Susán Feri kért meg bennünket, hogy a Stécé Kávéház teraszán üljünk le egy kávéra, beszéljünk a színházról, hogy milyen irányban, hová lehetne azt fejleszteni. Szokásos vehemenciájával adta elő, hogy mit szeretne, s próbálta meggyőzni Ottót is (Dóra Ottó, Salgótarján egykori polgármestere – a szerk.), próbált engem is, hogy vegyünk Székfoglaló bérletet, mert az egy kiállás a színház ügye mellett. (…) Az alaptézis az lett, hogy lehetőleg önfenntartó fejlesztéseket hozzunk létre, amelyek működtetése nem folytonos kiadás az önkormányzat szá- �SALGÓTARJÁN 100 85 mára, hanem minimum fenntartják magukat, a városban és a megyében élők komfortérzetét növelik a beruházások, s a leglényegesebbek azok a beruházások, amelyek pénzt is termelnek, hogy önfenntartó lehessen a város. Ezek tervezésekor egyértelművé vált, hogy a színházi élethez anyagiakat kell biztosítani. (…) Elindultunk ezen az úton, s már nemcsak erkölcsileg, de tevőlegesen is elkezdtük a színházat támogatni. Eljött az az időszak, amikor a Zenthe Ferenc Színház kiemelt előadóművészeti szervezetté vált, a művelődési központtól különválva kezdett el működni. Amikor jött a törvénymódosítás szülte választási lehetőség, hogy a város egyedül tartsa-e fenn a színházat, vagy közösen az állammal, vagy csak az állam legyen a fenntartója, akkor nekünk meg kellett vizsgálnunk, mennyi pénzünk van. Mondhattuk volna akár azt is, hogy működtesse teljes egészében az állam, de akkor azt gondoltuk, Salgótarján megérdemli, hogy magáénak tekintse ezt a színházat. SIMON LAJOS – a színház igazgatója „A város zászlóshajójává vált a Zenthe Ferenc Színház” (A Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft.-ben – a szerk.) nagyon nehezen alakult ki az együttélés, hiszen kezdetben nem is tudták, hogy mi ez. A színház elkezdett kőszínházi módon működni. (…) A kezdet kezdetén volt egy törzsgárda, ami a Vertich Színpadstúdióra épült, majd (…) épült a társulat. Minél veretesebb lett a társulat, annál több lett a saját bemutatónk, bővült a bérletstruktúránk, a színház elkezdett fejlődni. Négyszer annyi színházi bérletes sorozat lett, nyolcszor annyi előadással. (…) Talán furcsán hangzik, de a színházat mint „cég a cégben” kezdtem el működtetni. A társaság ügyvezetése mellett „színházigazgatóként” irányítottam a színházi csoportot. Tudatosan nem adtam más kezébe ezt a feladatkört, mert csak így tudtam összehangolni a színház működését a másik öt területtel. Amikor Susán Feri bekerült a cég vezetésébe, innovatív volt, ugyanúgy, mint most: hozta a javaslatokat és a megoldásokat, jött az ötletekkel, de ő hozott hozzá pénzt is. Egy idő után a vezetői értekezleteken már elkezdték „nem annyira szeretni” a színházi területet. Én is furcsa helyzetbe kerültem, mert természetesen nagyon fontos volt a cég egésze, de fontos volt a színház fejlődése is, mert szerettünk volna kiemelt minősítést szerezni. (…) �86 SALGÓTARJÁN 100 VIDNYÁNSZKY ATTILA – a Nemzeti Színház főigazgatója „Egy színház mindig több, mint játszóhely!” A félig-meddig amatőr státuszból ilyen gyorsan eljutni a kiemelt szervezeti minősítésig figyelemre méltó teljesítmény. A Zenthének ez azért sikerülhetett, mert a színház vezetése sosem akarta „megúszni” hivatását, vagyis nem pusztán szórakoztatóipari igények kielégítésére, hanem magasabb rendű kulturális célok elérésére szerződött a salgótarjáni és környékbeli színházbarátokkal. Kezdettől odafigyelnek a minőségre, ami a repertoár összeállításán is látszik. Nógrádot lakják megyéink közül a legkevesebben – milyen könnyen hivatkozhatna a kisszámú közönségre egy-egy direktor a produkciók kiválasztásakor! De a Zenthén mindig is érezhető egy művészszínházi ambíció, s ennek hatalmas jelentősége van a haknikirályok és színpadi szemfényvesztők korában. (…) A minőségi munkával alátámasztott tiszteletadás mellett a következő fontos lépés a teátrum életében nyilván a Zenthe elmúlt tíz évéhez méltó, állandó játszóhely megteremtése lesz. Egy színházépület évtizedekre szóló megoldást jelentene, és létével is azt az igényt hirdetné, amiért a Zenthe létrejött. Kóros feledékenységre hajlamos korunkban már önmagában az is öröm és valódi jövőkép, hogy a salgótarjáni színház nem engedi, hogy névadója a feledés homályába vesszen. Zenthe Ferenc kiváló színész volt, és szívmelengető, hogy a város táplálja saját szülöttjének kultuszát. Ha mi nem őrizzük regionális, helyi értékeinket, más nem fogja megtenni helyettünk. A minőségi munkával alátámasztott tiszteletadás mellett a következő fontos lépés a teátrum életében nyilván a Zenthe elmúlt tíz évéhez méltó, állandó játszóhely megteremtése lesz. Egy színházépület évtizedekre szóló megoldást jelentene, és létével is azt az igényt hirdetné, amiért a Zenthe létrejött. Látva az első évtized működését, Simon Lajos harcos, elkötelezett vezetői munkáját, remélem, hogy ez létre is jön. Sőt, amekkora utat a Zenthe tíz év alatt megtett, egy kőszínház megalapításán nem is csodálkoznék. �SZEMLE 87 RÓNA Z. PÉTER Tanúságtétel Első hallásra merész vállalkozásnak tűnik Jézus Hegyi beszédként elhíresült tanítását költészeti alapanyagként kezelni. Vajon mit lehet még a több mint kétezer éves kinyilatkoztatásokhoz érdemben hozzáfűzni napjainkban? Nem minősüle istenkísértésnek az, amikor gondolatokat hívunk be egy szentnek tekintett szövegből? Vagy inkább tanúságtétellé válhat az, ha a kinyilatkoztatás lehetőségével élünk a személyiségünkön, személyes tapasztalatunkon keresztüli szöveg-újraértelmezések révén? Van-e joga egy halandó embernek, egy művei révén halhatatlanságot remélő költőnek felmennie a hegyre, és tanítania? Nem azért, mert ez a hozzáállás valaha távol állt volna a költészettől, a költői magatartástól, hanem azért, mert a XX. század modernizmusa és az utózöngéi ezt a váteszi szerepet ideológiai alapon nemkívánatossá, negatívummá, „polgári/ értelmiségi” szemléletmódon belül elfogadhatatlanná tette, mintegy leminősítette. Ádám Tamás 2022-ben megjelent kötetének már a címválasztásával is éppen azokat a határokat hágja át, amelyek kőbe vésődtek mára akár a teológia, akár a bölcselet, akár a költészet öndefiniálása felől tekintünk is rájuk, holott egy keresztény kultúrkörhöz tartozó számára valahol mégiscsak természetesnek kéne lennie az Újszövetségben foglaltakkal való folyamatos szembesülésnek és szembesítésnek, függetlenül attól, milyen elvárások mentén és miképp illik fogalmaznia és megfogalmazódnia. Nem lenne szabad elkerülni annak tisztázását, hogy az, ami egykoron Isten által rendeltként elhangzott, érvényes-e még egy istentelen világban. S ehhez miféle vonzatok társul(hat)nak egyszer és/vagy mindörökké. Az sem túl gyakori ma már, hogy a kötet ciklusait egy elővers vezeti föl, még ha Ádám Tamás nem először él is ezzel. Az olvasó számára viszont így adott egy olyan útmutató, amely ezúttal egyszerre lokális és globális tartalmakat, asszociációs lehetőségeket hív be: egyrészt kötődik a somoskői �88 SZEMLE bazaltorgonához, a macskakőlyuki macskakőhöz, másrészt ehhez az úton levés, a beszéd és az elmúlás univerzális aktusát kapcsolja. Már a versindítás is egy olyan ellentmondás kinyilatkoztatása, amely az adottságok meghaladását tűzi ki célként: „Ha lenne szám, hallgatnék. / Ha nem lenne, beszélnék.” (5) Azonnal érzékelteti a megfosztottság állapotát, amikor a harmadik sort úgy kezdi: „Elmondanám, hogyan…” Ezt a kinyilatkoztatást, és kinyilatkoztatni akarást ismétli meg a negyedik versszakban, de lényegesen másképp. Az első versszak a táj (bazaltok) érzékeléséről szól, majd az utána jövő kettő arról, hogyan is tud megszólítani, vezetni egy életen át a genius loci. A negyedik versszakban ezzel szemben az ember esendősége és próbatétele kap hangot. Az, hogy életünk során mindent ki kell bírni, „azt is, amit nem lehet.” Az ötödik versszak a válaszé: „A beszéd megfejthetetlen, a csend / jobban értelmezhető…” Vagyis jobb hallgatnia annak, aki szájat kapott, mert a csendben minden benne van. Egyébként is összevarrt szájjal csupán erőlködhetünk, hogy kimondhassuk azt, amit nem lehet. Amivel „fejthető” gondolatokat adhatunk önmagunknak és a világnak. Járható (bár csúszóssá tett) utat teremthetünk a generációk számára, akár a Macskakőlyuknál fejtett bazalt lerakásával is. A kötetnyitó Szobor a gyengeségnek ciklus kilenc költeménye temetőtől temetőig vezet egy átlényegített természettől övezett világban, amelyben a „jól kitalált”-ság akár olyan istentelen valóságra is utalhat, amelyben általunk-vélünk – de talán nélkülünk is – minden pusztulóban van, s ami menteni képes még belőle valamit, az az emlékezés, a mementóállítás, mert a jel, amelybe az énkeresésünk során átkonvertáljuk magunkat és a történeteinket, egyedül az lehet-maradhat örök (vagy legalábbis öröknek hitt). Ugyanakkor hitbéli tanúságtételként is felfoghatók e ciklus versei, amennyiben az életút tapasztalati anyaga mellett rábukkanunk egy-egy jól pozicionált kifejezésre (gyászmise, imakönyv, imádkozunk, só, húsvét, út, apokalipszis), és felismerjük bennük a szakrális vonzataikat; például a bármilyen körülmények közötti életigenlést. Ez a filmvásznon látott végítéletek nyomán ekképp fogalmazódik meg: „Eszembe jut saját apokalipszisem, akkor / kezdődött, amikor megszülettem. […] / Ha csupán ennyi volt, akkor is megérte.” (13) A Holdhal című második ciklus nyolc verse központi kérdése a hatalom játéka, valamint az ahhoz való személyes és általános viszonyulás. A versek döntő részében ezt az a holdhal testesíti meg, amely két tonnát is elérő tömegével, fejszerűségével, robosztus hát- és hasúszóival, tömzsi uszonyaival valóban tekintélyt parancsoló látványt nyújt. A keresztény kultúrkörben előfordulnak olyan Úr-ábrázolások, amelyeken csupán a fej �SZEMLE 89 és a karok jelenítődnek meg, mintegy ezzel jelezvén, egy mindenek felett álló tudat birtokosáról beszélhetünk, aki mindent lát, és akinek megvan az eszköze ahhoz, hogy lesújtson, ha kell. Ádám Tamásnál akár Isten kezét testesítheti meg az „időtálló” uszony, amelyről „tudja a hatalom, mire való” (21). Az első négy vers további jellemzője a versszakok végi recitáció. Az imént idézett „tudja a hatalom…” ismétlése mellett egyfajta fejlődés figyelhető meg a versek során át – „A hatalomnak még dolga akad.” (22); „ebben a halottas hazában” (23); „A tekintélyelv iskolai tananyag, / elsajátítása kötelező.” (24) –, azaz a hatalomról való tudást, a hatalom cselekvése, sötét üzelmei követik, majd deklarálódik a helyszín, ahol ez gyakorlattá válhat, végül pedig e gyakorlat oktatására, elfogadtatására, kanonizálására, hitesítésére („székesegyháznyi akvárium”, 24) is sor kerül. Ezen a ponton bekövetkezik egyfajta véres forradalom, amely nyomán „[m]ódosul a tekintélyelvű tananyag, / miközben halljuk, visszajövök még” (24). Ezen a ponton megérkezik a vendégszöveg Shakespeare Hamletjéből: „Miér’ ti / holtak visszajárni szoktok?, kérdi Horatio” (24), s a ciklust alkotó további négy vers szintén innen idéz. Az első a félelmetes újhatalom felépítését mutatja be, a második a „puha ellenállás”-t, ami a régi visszasóvárgásából táplálkozik, a harmadik a mélyben zajló, hatalom megszerzésére irányuló folyamatokat. A cikluszáró Merre hát? már a régi rend visszatérését testesíti meg („a hatalom visszajő”, 28), melyben új értelmet nyer a hamleti felvetés: „Lenni / vagy nem lenni: az itt a kérdés. Akkor nemes-e / a lélek ha tűri Balsorsa minden nyűgét s nyilait; / Vagy ha kiszáll tengerfájdalma ellen, / S fegyvert ragadva véget vet neki?” (28) Szintén fontos megemlíteni, hogy a kereszténység története akkor indult el, amikor a precessziós évkörön belül a halak jegyébe léptünk, Jézus tanítványainak döntő része halász (a ciklusnyitó A holdhal uszonya című versben „[ö]nkéntes / halászok hálót vetnek”, 21), de eljátszhatunk azzal a gondolattal is, hogy a versek során végigvitt folyamat mely mozzanatai feleltethetőek meg a kereszténység elmúlt két évezrednyi – vagy egyáltalán az emberiség ciklikusságot mutató – történetének. A kérdés csupán annyi: asszociációs képességünk határát merjük-e ostromolni Ádám Tamás versei által? A tíz verset tartalmazó harmadik ciklus címe Babaház, ami a nyitóvers címével azonos, s ennek olvasása azt a gyanút ébresztheti, ezúttal az embert körülövező alkotott világra tekinthetünk. A „láttam”, az „éreztem”, az „elhittem”, a „bizakodtam” még akár ezt a sejtelmet táplálhatja, de a babaház felépülése és összedőlése mellett megjelenő mézeskalács szív, a Barbi-babák és a szerelmesek bőréhez társított illúziók már mást is sejtetnek. A Plüssmacik álma a beteljesületlen, öleléssel örökké tartóvá nem te- �90 SZEMLE hető férfi-nő kapcsolatra mutat rá, amelyben a „szentbeszédet reggelre hagyjuk” (32). A ciklus további darabjaiban megjelennek a korlátok, a hiányok, az „időmalom” őröl, minden rövidnek bizonyul, elmúlik, „[s]zomorúságom széppé érlel”, „[s]zomorúságom rád ragad” (36), s mindez a múlt események felidézésén keresztül, egy olyan korból, melyben még „nem rögzítették okostelefonok” (39) a történteket, egy olyan kor számára, amelyben „lejárt / szavatosságú” (40) emlékeket gyűjt az ember magánya ellenszerének, ahol már csak önmagának szurkolhat „az / egyszemélyes nézőtéren” (40). Az asztronómusok egyre nagyobb számban gondolják úgy, mindaz, ami a világban történik, attól függetlenül, hogy időben távolodunk tőle, nem vész el, csupán eseményhorizontra kerül, azaz, ha meg nem is ismétlődhet, visszatekinthetünk rá. Az Ami marad ciklus tizenegy verse akár a Marianna-kapcsolatra való visszatekintésként is felfogható. E tekintetben a „[k]etten leszünk” (43) és az „üres lett a szürke hátsó szoba” (53) akár az együttlétek stációinak képszerű felidézésére is utalhat. De kínálkozik egy másik értelmezési lehetőség is egy-egy jól pozicionált szó kapcsán. Ezeken keresztül kanonizált keresztény szövegek hívódhatnak be. Ilyen a víz és a víz különböző megjelenési formáinak (tó, folyó, patak, felhő, sár, csepp, harmat…), illetve vizes környezetet igénylő létformáknak (keszeg, békanyál, nád, fűzfa…), természeti képződménynek (sziget), építménynek (móló, hajó, csónakház…) vagy hozzáköthető cselekvést kifejező igének (úszik, szivárog…) használata, főképp a ciklus első felében. A víz egyrészt fontos liturgikus elem, másrészt a precesszió szempontjából éppen napjainkban befejeződő Halak- és kezdődő Vízöntő-korszak összemosódása felől is az. Akár Jézus megfeszítését absztrahálhatjuk a Felhevült kövek (43) első versszakának három kifejezéséből: tetőlécek, szögek, csuklódon. Ezt az értelmezési lehetőséget viszi tovább a második vers „kiszögezett denevér”-e, valamint a „kivégzésgyanús alkony” (44). Ugyan elmarad a feltámadás, ám a „negyedik napon leltározunk” (45) az ezt követő számbavételt is jelképezheti. Következő lépésben, amely akár a koponyák hegyéhez való visszalépést is jelentheti, adott a domb és a korbács, majd az olajos kéz, a tisztátalanná válás után bebalzsamozó. A ciklus második felének versei leginkább a lélek kiszáradásának folyamatát írják le. Ahogy először „lakhatatlan”-ná, végül menthetetlenné üresedik a közös világ. Az ötödik ciklus (Szentjánosbogár, ajakfény) tizennégy verse a jelenidőt faggatja, ugyanakkor a megtapasztalt világállapottal kapcsolatos Ádám Tamás-i állásfoglalást is tükrözi. Nem véletlenül fedezzük fel a sorok kö- �SZEMLE 91 zött a „kétharmados törvény”-t, a hatalmat, a szentté váló terroristákat, az állásinterjúnál pózba merevült személyiséget, a világ egysíkúságát, melyben „sose találsz harmóniát” (59), az országot, a szegénységet, az erszényesek által befolyásolt meccset, mely után „hamvazószerdán titkon eltemetnek” (60), az „[é]rzelem nélküli kapcsolatot” (62), ahol csupán „állunk / egymással szemben, elhatárolódva, önmagunk / részeként” (62), ahol „mentem / az üres szekér értékes rakományát, / az érzelmeket” (63), ahol még a vágy szabadságeszményt szül… Az ezzel az állapottal szemben feltűnő „hamvazószerdá”-ban (60) nem a nagyböjt kezdetét fedezhetjük fel, hanem egy titkon elvégzett temetés napját. Egy másik utalásértékű sorban – „Tartsd az arcod, hátulról ütnek.” (60) –, amelyben ugyan az arc védéséről van szó, akár közelítői szándékot is felismerhetünk a következő – kötetcímadó – ciklusban tárgyalt felé. A ciklus második felében egyre több olyan kifejezés épül be a verstestekbe, amelyek már hitvallásértékűnek tekinthetők. Ilyen a szív, az ima, az összekulcsolt kéz, a tékozlás, a megbocsájtás és a bűn is. Az utóbbi legmarkánsabb megjelenési formája a köteten végigvonuló párkapcsolatokhoz köthető. A Hegyi beszéd a hatodik ciklus címe. Tizenkilenc verset foglal magában. Tizenkilenc olyan vallomást, amelyet – Ádám Tamás szavaival élve – „szívben / rögzítettem” (73). Amelynek a szívben kell rögzülnie. A Hegyi beszéd a boldogságról című ciklusnyitó versben kétezer évet ugrunk vissza a Kineret-tó közelébe, Jézus tanítása idejébe, hogy összevethető legyen az ott elhangzott a megélttel. Ádám Tamás döntőrészt követi a hegyi beszéd menetét. Mélyre tekintve, emberi módon, hitelesen vall. A kötetnek e legvaskosabb ciklusa bizonyosan tanúságtétel is, és egyben visszatérés a gyökerekhez. Ahhoz, amit ludányhalászi gyermekéveiben magához vett neveltetése során. Az eddigiekből talán kitűnik, Ádám Tamás grammra pontosan kiméri szavait, ciklusait, szerkesztői kvalitásait használja, tudatosan építkezik. A hatodik ciklusban számos korábbiakra vonatkozó visszacsatolással találkozhatunk. Ezek sorra vételét az olvasóira bíznám, mert túl messze vinne, és egyébként is hagyjuk meg mindenki számára a felfedezés, a felismerés örömét. Arra a „dimenzióra” sem nyitnék kaput, amit a hatodik jelentése alapján visszamenőlegesen tárgyalni lehetne. Csupán annyit jeleznék, hogy a Bibliában Isten a hatodik napon teremti az embert, és Jézusban, az egyszülött fiában szintén Embert ad a világnak. Embert, akinek az a küldetése, hogy megváltsa az embert, megmutassa számára az Emberré válás útját, azt, hogy Hozzá hasonlatossá hogyan is válhat. Erre szolgál a Hegyi beszéd. �SZEMLE 92 Isten a hetedik napon megpihen. Ádám Tamás kötetének hetedik ciklusa (Tiszta időben) hét verset tartalmaz, és meghatározó eleme a számvetés, a megpihenés. Megpihenés az esőcseppekkel tisztító ég alatt, egy nyughelyen, a temetőben. Kísérőként számos alkalommal. És egyszer kísértként. Mivel az ember bármit is tesz, végül „végleg hazatér”. (Hungarovox, Budapest, 2022) PÁSZTOR ÉVA Mauks Kornélia: Sógorom, Mikszáth Kálmán Praznovszky Mihály Mikszáth-kutató kért meg, hogy két kis könyvecskét gépeljek le, mert a Mikszáth Kálmán Társaság ki szeretné adni az író születésének 175. évfordulója alkalmából. Így kerültem szorosabb lelki kapcsolatba Mauks Kornéliával, akiről néhány gondolatot érdemes tudni. Mauks Kornélia Mikszáth Kálmán sógornője volt. Mohorán született 1856. március 29-én, nagyrészt itt is élt, és Horpácson halt meg 1924. március 10-én, 68 éves korában. A Magyar életrajzi lexikon írónőként tünteti fel. Egészen fiatalon megmutatkozó írói hajlamait Mikszáth támogatta, egyik-másik munkájához előszót is írt. Ilyen alkotásai az M. Fehér Rózsa és egyéb történetek, amely Budapesten jelent meg 1905-ben, a Zörgő harasztok 1909-ben. A kulcsregénynek számító mű, amelyben saját családjuk élettörténetét írta meg, a Regényhősnők címet kapta, s öt évvel későbbi, 1914-es kiadás. Ami számomra a legfontosabb, az 1918-as Képek Mikszáth Kálmán életéből és az 1921-es, amely a Mikszáth Kálmánról címet kapta. Ez a két kis 9x16 cm-es könyvecske 83 és 46 oldalnyi, Praznovszky Mihály gondolataiban egésszé formálódott, és meg is valósult az elképzelése. Új címet kapott: Sógorom: Mikszáth Kálmán. 2022ben meg is jelent a Mikszáth-emlékév tiszteletére. �SZEMLE 93 Mind a két visszaemlékezés egy-egy levéllel indul. A korábban keletkezett mű indító levele Mikszáth Antalkának szól, Kornélia unokaöccsének. Neki ajánlja, hogyha majd tud olvasni, feltétlenül ismerje meg, mert belőle megismerheti Mikszáth Kálmán nagy szellemét. Ha élne, nagyon szeretné őt. A levelet nyolc rövidebb-hosszabb életrajzi történet követi. Mauks Kornélia a tiszteletbeli esküdt, a harmadéves joghallgató balassagyarmati történeteit meséli el. Anekdoták füzéreként tárul fel Mikszáth gyarmati élete, kapcsolata a Mauks-lányokkal, tréfálkozásaik, csínyeik, szó esik a kiházasító egyletről, ami végül is csak Ilonkának és Kálmánnak hozott szerencsét. A második történet végén írja le Kornélia egy ügyvéd üzenetét: „azt a tollat, amivel a hivatalos aktákat írja, törje össze és tegye a tüzes kemencébe. Azt a tollat ellenben, amellyel a novelláit írja, foglaltassa aranyba, őrizze, mint a szeme világát, mert bizony eljön az az idő, amikor örök dicsőség árad reá belőle.” Egy másik novellácskában megtudjuk, mivel mentették ki egy párbajból a Mauks-lányok Mikszáthot. „Az írónak tehetsége mellett jó szívre van szüksége” – írja Nelka. Ezt be is bizonyítja egy szomorú, de kedves történettel, amely az író édesanyjával, illetve a virágaival kapcsolatos. Mosolygásra sarkall Mikszáth horpácsi birtokkal kapcsolatos aggodalma, a magtár sorsa és Mikszáth közömbössége a rosszul bekötött lóval kapcsolatban. Nem beszélve a Rembrandt-kép körüli kalamajkáról. Tehát ez a kötet Mohorán, Szklabonyán, Balassagyarmaton, Horpácson és végül a Pesten töltött időről szól. A 40 éves írói jubileumról is familiáris stílusban kapunk életképet Mauks Kornélia szemén keresztül láttatva a történteket. A visszaemlékezések sora Mikszáth Kálmán egy írásával fejeződik be, Arisztokraczia a könyvespolcon címmel. Érdekesek a megszólítások is, ahogy illették egymást a családtagok. Mikszáth Ilonka „fiam”-nak szólította feleségét, Nelka „fiam”-nak sógornőjét, ők pedig „Öreg”-nek vagy „Apó”-nak Mikszáthot, a fiaik „Papá”nak, „Mamá”-nak hívták szüleiket, ők viszont Kálmánt Lászlónak, amiről nem tudtak leszokni. A később írt könyvecske, amelynek Mikszáth Kálmánról sógornője Mauksch Kornélia volt az eredeti címe, az író egy fiatalkori, 1872-ből származó levelével kezdődik, melyet Szklabonyáról írt Nelkának Mohorára abból az alkalomból, hogy sógornője első versének első évfordulója van. Tréfálkozó kedvében a félakadémiai társaság két felének nevezte magukat. Hat kis novellával folytatódik a könyv, melyek bővelkednek családon belüli tréfákkal, humorral, s a Mikszáthra annyira jellemző iróniába bujtatott igazságával. Szinte mindegyik csattanóra végződik. Megtudhatjuk, �94 SZEMLE Cirkvenicán miért járt kisebb-nagyobb társasággal iszonyatosan rossz kávét inni, hogyan gyűjtötte össze a szebbnél szebb sétabotokat, hogy szólt az a levele, amelyet Benczúr Gyula feleségéhez írt egy lehetséges horpácsi látogatásuk miatt. Milyen volt Mikszáth mint házigazda, hogy veszett el egy koffer, mennyire nem szerette, ha írás közben vendég érkezett a házhoz, és mennyire szerette az angolokat. Kellemes, kedves, szívhez szóló olvasmány a mai kor embere számára annak ellenére, hogy szóhasználata, stílusa korabeli, azaz eredeti, Mauks Kornéliáé. Néhány idegen szó használata megnehezítené a megértést, de a lábjegyzetek segítséget nyújtanak. Így pl. a brachium jelentése karhatalom, a Selters-víz egyszerűen ásványizet jelent. A kuverta a levélboríték, a mátoha a kísértet. Aki stájgerol, az árat emel, aki licitál, az felülígér. A messenger boy volt a gyorsküldönc, az akvizíció pedig azt jelenti, szerzés, szerzemény. Az aprólékos, részletező leírások, a reális és élénk történetmesélés elénk varázsolja Mikszáth Kálmánnak és családjának hétköznapjait, szokásait, kedvteléseit, emberi kapcsolatait. Mikszáth Kálmán azt írta a könyvekről, hogy „két óriási feladatból áll a kultúra terjedésének titka. Az egyik a közönséget hozni közelebb a könyvekhez – az iskola által. A másik a könyveket hozni közelebb a közönséghez. És pedig kétféleképpen: Közelebb hozni nyelvben az átültetés által, és közelebb hozni pénzben az olcsóság által”. Mindannyian jól gondoljuk, hogy teljesült az író ebbéli gondolata, jelen esetben sógornője, Mauks Kornélia könyveinek 100 évvel későbbi új kiadásával. Jubileumi kiadványt ajánlok figyelmükbe. (Mikszáth Kálmán Társaság, Salgótarján, 2022, Mikszáth könyves téka 14.) �SZEMLE 95 CSONGRÁDY BÉLA Egy becsülendő életpálya újabb állomása Bogdán Péter – Fejős László – Molnár István Gábor – Setét Jenő: Roma reprezentáció Magyarország közterein Az idegen szavak és kifejezések szótárának tanúsága szerint a recenzió (könyv)ismertetést, másodsorban műbírálatot jelent. A gyakorlat inkább az előbbi értelmezést szentesítette. Természetesen mindegyik esetben fontos – sőt hangsúlyos – az író, költő, akinek a nevéhez a bemutatásra (kritikára) kiválasztott mű kötődik. Így van ez – sőt hatványozottan – jelen esetben is, még ha „csak” a négy társszerző egyike is az illető, akire az alábbiakban – éppen példaszerű karrierje miatt a Palócföld olvasóinak a figyelmét irányítani kívánjuk. Akár sikertörténetnek is betudható a negyvenhárom éves Bogdán Péter pályaképe, de az igazság kedvéért rögvest hozzá kell tenni, hogy ez a nehezen indult és messzire vezetett út sok akadállyal, nehézséggel, lelki és fizikai fájdalommal és – ami a folyamatos tanulást illeti – önként vállalt gyötrelmekkel volt teli. Mindenesetre minden elismerést megérdemel az az akarás, tudásvágy, tudatos feladat- és áldozatvállalás, amely meghatározó eleme személyiségének, munkásságának. Szegény, nehéz sorsú cigánycsalád sarjaként jött a világra Bátonyterenyén, s e kisvárosban cseperedett, nőtt is fel, de rendkívüli körülmények között. Apja ugyanis – akivel tizenegy éves korában találkozott először – nem fordított figyelmet a családra, sőt fizikai megfélemlítés során odáig vetemedett, hogy maradandó károsodást – beszédhibát – okozott a fiának. Édesanyja – aki elvált a gyakran ittas állapotba került durva férjétől – azonban minden tőle telhetőt megtett, hogy – ha nem is zökkenők nélkül – átsegítse gyermekét a nehézségeken és a súlyos anyagi gondok ellenére középiskolai végzettséget szerezzen, felülemelkedve a környezet okozta atrocitásokon is. Jómagam még korábban, Bogdán Péter általános iskolás korában ismerkedtem meg vele, s azóta is – jószerivel folyamatos – s amennyire a nagy életkorbeli különbség engedi – akár barátinak is nevez- �96 SZEMLE hető a kettőnk közti viszony. Történt ugyanis, hogy valamikor a kilencvenes évtized első esztendeiben úgymond osztálykirándulás keretében – a számítógépes lapszerkesztés rejtelmeibe való betekintés céljával – ő is ellátogatott akkori munkahelyemre, a megyei újság szerkesztőségébe, ahol feltűnő érdeklődése révén egyértelműen kitűnt társai közül. A későbbiekben rendszeresen bejárt a hírlaphoz, verseket, írásokat is hozott magával. Koldusséta címmel megrázó élményeket vetett papírra: „A Moszkva térre menvén azon gondolkodám, vajon ma lesz-e vacsorám… Lenni lesz, az biztos, de ember legyen a talpán az, aki meg tud rágni egy háromnapos csontkemény száraz kenyeret…” – írta mintegy Petőfi modorában. 1996ban viszont a TIT-től kapott megbízás alapján jómagam kerestem a vele való találkozás lehetőségét, mert egy közvéleménykutatás során nekem volt szükségem gondolataira a mindenkori fiatalság jövőjét veszélyeztető kérdéskörben. Mondani sem kell, hogy okosan, eredeti módon nyilatkozott. A Kisterenyén 1998-ban sikeresen abszolvált érettségi vizsgája utáni években, ha üggyel-bajjal – némelyek által nehezítve – is, de diplomát szerzett a Miskolci Egyetemen. Aztán – részben tudatosan, másrészt a lehetőségek által sodortatva ide-oda – sok helyen dolgozott jelentős, felelős beosztásokat is betöltve – cikkeket írt, mondhatni folyamatosan továbbképezte magát, tanult nyelveket, gyakran megfordult külföldön is, s az akadályok ellenére mindenütt sokat tett a cigányság felemelése érdekében. Főként ezen életszakaszáról készítettem el a Palócföld által meghirdetett pályázatra a „Koldus” a katedrán? című írásomat, amely a folyóirat 2005/3-as számában látott napvilágot. Némi lazulás után az utóbbi években vált megint intenzívvé a kapcsolatunk, s örömmel követtem nyomon doktori címe megszerzésének folyamatát, amelyről szinte naprakészen tájékoztatott. Ebbéli sikeréről a Nógrád Megyei Hírlap 2021. január 9-i számában számoltam be, majd ugyancsak tavaly november 6-án adtam hírül, hogy A romák oktatása a pedagógiai szaksajtó tükrében 1978 és 1997 között című disszertációját a Magyar Pedagógiai Társaság Eötvös Loránd Kutatói Hálózat egy csaknem háromszáz oldalnyi terjedelmű kötet formájában meg is jelentette és az újpesti Rácz Gyöngyi Közösségi Központban könyvbemutató keretében – Trencsényi László, a pedagógiai társaság és Molnár István Gábor, az Eötvös József Cigány-Magyar Pedagógiai Társaság elnöke közreműködésével – ismertette meg az érdeklődőkkel. Bogdán Péter – többek között – azt is elérte, hogy oktatáskutatónak – alkalmasint neveléstudósnak ‫ؘ‬neveztessék, és a Budaörsi Tanoda Alapítvány szakmai vezetőjeként tartassék nyilván. Meggyőződésem, hogy a fenti ismeretek – itt Nógrád megyében különö- �SZEMLE 97 sen, de másutt is – szükségesek ezen írás központi témáját alkotó kiadvány egyik szerzőjének újabb felelős, figyelemre érdemes vállalása megítéléséhez. „Hol és hogyan jelennek meg roma reprezentációk Magyarország közterein?” Erre a kérdésre kereste a választ egy 2018-ban indult, évekig tartott kutatássorozat, amelynek az eredményeit és legfontosabb következtetéseit ismerteti ez a kötet. Foglalkozik a kutatás előzményeivel, meghatározza fő kérdéseit és céljait, a vizsgálat hatókörét. Értelemszerűen nagy hangsúlyt helyez a többség és kisebbség viszonyának elemzési kérdéseire, s nem utolsósorban a roma identitás meghatározására. Módszertanilag a feltérképező, illetve a helyszíni mintavétel tölt be centrális szerepet. A 7. és 8. fejezet a Kutatási eredmények, illetve a Szemléltető esetek címet viseli. Az utóbbi különös fontos nógrádi vonatkozásai miatt, tekintve, hogy ebben a részben Salgótarján mint a roma köztéri reprezentáció fővárosa címmel szerepel. Ennek objektív oka van, tekintve, hogy a városban sok olyan roma ember élt és él, aki tehetsége, alkotásai révén nemcsak gazdagította a települést, de messze vitte a hírnevét is. Ennek tudatában az 1990 utáni különböző pártszínű és összetételű városvezetés rendre jó kapcsolatokat ápolt – és ápol mindmáig – a kisebbségi önkormányzattal, a különböző néven szereplő roma szervezetekkel. Az együttműködés eredményeként büszkén mondható el (s ez a megállapítás a kötetből emelhető ide), hogy a megyeszékhelyen nagy tisztelet, megbecsülés övezi a nemcsak országos, de nemzetközi rangú Balázs János festő, író szellemi örökségét, amelyet látványosan fémjelez a városközpontban, az egykori Cigányhegyre vezető Pécskő utca elején Szabó Tamás szobrászművész kitűnő alkotása körül 2006-ban kialakított és azóta reprodukciókkal – szó szerint – színesített emlékhely. A helyesen alkalmazott roma emlékezetpolitika eredményeként emléktábla ismeri el Oláh Jolán és Balogh András képzőművész, Szepesi József költő, szerkesztő és Gabora Károly prímás munkásságának jelentőségét is. (A kötet megjelenése óta Gabora Jánosról, a legendás teremlabdarúgó-torna névadójáról, fő szervezőjéről egy termet neveztek el a városi sportcsarnokban.) Azonban – állapítja meg a kötet – az 1992ben rasszisták által meggyilkolt fiatal munkás, Danyi Zoltán emléktáblájának 2020-as elhelyezésében már magukra maradtak a roma szószólói szervezetek, személyek. Az avatásnak is csak némi visszhangja volt. E fejezet összegzéseként egyrészt az állapíttatott meg, hogy Magyarországon e témakörben eleddig nem létezett adatbázis, e könyv tanulmányai gyakorlatilag úttörő szerepet töltenek be és további kutatásokra, összegzésre inspirálnak. �98 SZEMLE A kötet a következő, mintegy ötvenoldalas, nagy egységében jó minőségű, színes fényképeken mutatja be a budapesti cigány emlékhelyeket, és régiónként veszi számba a vidékieket is. Az észak-magyarországi területen szerepel Balassagyarmat – a roma holokauszt- és a Baranyi Dezső (Rekett)-emléktáblával, valamint Salgótarján a fentiekben már említett emlékhelyek igényes fotójával. A felvételek azt tanúsítják, hogy a tárgyi emlékállításnak is sokféle méltó módja létezik. A leggyakoribb köztéri reprezentációk az emléktáblák, de vannak szobrok, különböző alapanyagú emlék-, illetve domborművek, emlékművek. Kecskeméten például egy Cigánykereszt elnevezésű feszület, Dobozon kopjafa, Gádoroson emlékpark, Hodászon tájház emlékezteti az utókort a Magyarországon a XV. század óta jelen lévő romák sokszor nehéz sorsára. E sorban kivételes értékű a Nagyecseden kialakított Szerelmesek kútja, amelynek a következő a szövege: 1975. XII. 29-én innen indult el Bódi Guszti és Margó küzdelmes, de sikerekben és szerelemben gazdag életútja. Aki e kút vizéből iszik, örök szerelmet nyer. „Aranyeső hulljon rátok.” E reprezentatív megjelenésű, sokak által életre segített kötetben – amelynek címlapja Kunhegyesi Ferenc Az elbizonytalanodott próféta című grafikájának felhasználásával készült – szerzőként szerepelni nagy megtiszteltetés. S ez a Bátonyterenyéről, többszörösen is nehéz starthelyzetből indult Bogdán Péter számára megadatott. Kuriózum, hogy a 2021-es dátumozású könyv elejére egy 2022-es keltezésű címke is került, az idén mindössze ötvenévesen elhunyt Setét Jenő roma polgárjogi aktivista, az Idetartozunk Egyesület elnöke megfontolandó gondolatával: „Abban sziklaszilárdan hiszek, hogy mindaz, amit a roma mozgalom el akar érni, az Magyarország javát szolgálja.” (Tom Lantos Intézet, Idetartozunk Egyesület, Budapest, 2021) �SZEMLE 99 BARÁTHI OTTÓ „Költészetét a börtön teljesítette ki” Priska József Tamás: Lesz majd neved Kisfarkas összegyűjtött versei A könyv Sulyok László avatott keze alól került ki. Ezt fontos itt az első sorban megjegyezni, mert a neve „csak” az impresszumban olvasható. A bölcsész, diplomás tanár, újságíró, a megyei napilap egykori főszerkesztője a rendszerváltás óta kezdett el behatóan foglalkozni a kommunista rendszerek természetének vizsgálatával. A diktatúra, a terror, az 1956-os forradalom és szabadságharc, majd a véres megtorlás áldozatainak felkutatásával, sorsuk riportkönyvekben történő megjelenítésével sok-sok névtelen hősnek állított méltó emléket. Ez a legújabb műve pedig mind között is unikum. Az itt bemutatandó Sulyok−Priska-kötet különös sajátja abban áll, hogy középpontjában – a korábbiaktól eltérően – nem „csak” egy forradalmár és szabadságharcos, nem is „csupán” a kommunista diktatúra egyik áldozata áll. A könyv mintegy szubsztanciája az előbbi ismérvekkel is bíró személyiség, a Zagyvapálfalván született Priska József Tamás költő verseinek logikai rendszerbe foglalt gyűjteménye és szakszerű értelmezése. Ennek megfelelően a könyv sajátos műfaja: verseskötet magyarázatokkal. Sulyok László ebben a könyvében, ami – a társszerzőként megjelent műveket nem számítva – immár a 11., nem Priskára, a forradalmárra fókuszál, nem is közvetlenül az ő életútját, sorsát és szenvedéstörténetét írja le. „Könnyen” eltekinthet most ettől, hiszen megtette ezt már a 2020ban megjelent Kisfarkas a forradalomban c., elismerést és sikert aratott könyvében, amely Priska József Tamás, Sulyok László földije, a későbbi „pesti srác”, Budapest XXII. kerületi díszpolgár élettörténetének a hiteles története. (A könyv recenziója a Palócföld 2021/3. számában, Zsirai László tollából olvasható.) E sikerkönyv folytatásának és kiteljesedésének is tekinthető a Lesz majd neved c., albumméretű, 312 oldal terjedelmű, kemény kötésben, színes borí- �100 SZEMLE tókkal megjelent, esztétikus küllemű, reprezentatív kiállítású kötet. Alcíme: Kisfarkas összegyűjtött versei. A 4. oldalon lévő impresszumban olvasható: Sajtó alá rendezte, szerkesztette, jegyzetekkel ellátta: Sulyok László. Hogy ez a mondat bővebben mit is takar, azt igyekszem alább bemutatni olvasóinknak. A könyvet lapozgatva először az utolsó oldalán található TARTALOM szemügyre vételét ajánlom az olvasó figyelmébe. Már a 12 fejezetcímből is érzékelhető Sulyok kutató, gyűjtő és szerkesztő munkája. A tartalomjegyzékben jól strukturált, áttekinthető módon csaknem minden benne van, ami egy igényes könyvnek integráns része kell, hogy legyen. Ám, hogy a 12 fejezet éppen annyi, mint ahány évre ítélte a bíróság Priska József Tamást, az e sorok írójának – a könyv textusa által nem megerősített, de nem is cáfolt – fikciója. Ám az már nem feltételezés, hanem tény, hogy a kötet gerincét a börtönben írott versek jelentik, miközben a 2000es évek elejéig írt költeményei is benne vannak. Aki elolvassa ezt a 12 fejezetet, címsort, kirajzolódik előtte a kötet szerkezeti felépítése. S amint alább bemutatom, és némi – itt-ott bővebb – magyarázattal is megtoldom a fejezetcímeket, akkor érthetővé válik a szerkesztés logikája és módszere is. S nem utolsósorban közelebb kerül az olvasó Priska József Tamás habitusához, egyelőre versei ismerete nélkül is. A fejezetcímeket az alábbiakban (ahogy az a szövegtestben is látható) nagybetűvel írom, mindegyik alatt jobbára a szerkesztőtől átvett – idézett vagy adaptált – magyarázattal, esetenként saját megjegyzéseimmel is. AJÁNLÁS (5−6.) Priska József Tamás verseskötetéhez. Aláírás: Németh Zsolt, országgyűlési képviselő. KEDVES OLVASÓ! (7−8.) Aláírás: Karsay Ferenc polgármester. Budafok-Tétény, Budapest, XXII. kerület. BÖRTÖNBEN ÍRT VERSEK (9−130.) E könyv mint (részben) versgyűjtemény feltétlenül kiemelendő további különlegessége – ami egyben Priska, a költő sajátos technikájának „egyenes következménye” −, hogy több verset tartalmaz, mint verscímet. „Mert több művet kis- és nagybetűs változatban is közlünk. Némelyekben olyan mérvű az eltérés – ritkán még ellentétes is az írói belenyúlás −, hogy azonos címük ellenére akár külön alkotásnak is tekinthetők. A költő �SZEMLE 101 jelentősebb utólagos beavatkozásait, azaz a változtatásokat jegyzetpontokban igyekszünk feltüntetni.” Apropó – a „jegyzetpontok”! Ami nem olvasható ki a TARTALOMból, de szinte mindegyik oldal alján szembetűnik, az a szerkesztő igen gazdag jegyzetanyaga, amelyben versenként különböző módon ugyan, de következetesen és érthetően magyarázza az egyes versek hol javított, hol módosított, esetenként átírt változatait. A szinte példátlanul nagy számú (635!) lábjegyzet-magyarázattal Sulyok László új minőséget hozott létre: más megvilágításba helyezte, mintegy megemelte Priska költészetét. A kvázi irodalomtörténeti értékű narráció a verseskönyv „hozzáadott értéke”, Sulyok László nagy érdeme. Éppúgy, mint az ezt a munkaszakaszt megelőző, az időt és energiát nem kímélő, áldozatos kutató- és gyűjtőmunkája. A fenti című fejezetben a kisbetűs versek szerepelnek a legnagyobb számban és terjedelemben (amint érzékelhető: 120 oldalon), ezt követik a nagybetűs változatok (és később az egyéb versek). BÖRTÖNVERSEINEK NAGYBETŰS VÁLTOZATAIBÓL (131−190.) Az ebben a fejezetben olvasható versek azért is fontosak, mert az érdeklődő olvasó elgondolkodhat a költő központozásán és betűhasználatán. A kisbetűs változatokkal való összehasonlítással a szerkesztő érdekes szellemi játékra invitálja az olvasót. Amihez alább a recenzor a kötet címadó versének két utolsó szakasza kisbetűs és nagybetűs változatának közreadásával lehetőséget is biztosít: lesz majd neved dobd el a gyászodat ünnepit öltsél mosollyal árasszál szeretetet s nézd mint válik a penész gyümölccsé méltó lesz hozzád lesz majd neved s ha újra temetni s avatni fogunk bűnbánatát nem oldva latornak megigazult /naggyal/ magasztosulunk porba tiport részesi e kornak Országos börtön, III. osztály, 83-as zárka, 1960 �SZEMLE 102 Lesz majd neved Dobd el gyászodat! Ünnepet öltsél! Mosollyal árasszál SZERETETET! Nézd! mint válik a PENÉSZ GYÜMÖLCCSÉ! Méltó lesz HOZZÁD! Lesz majd NEVED! Mi „újra temetni” s AVATNI fogunk s „bűnbánatát” feloldva LATORNAK, „MEGIGAZULT NAGY”-gyal magasztosulunk, porba tiport részesi E „TORNAK” Érdekes és egyben elgondolkodtató „lírai játék”: próbálják csak ki a két változat összehasonlító elemzésével és értelmezésével! CSAK NAGYBETŰS BESOROLATLAN VERSEK (191−197.) Az e fejezetbe sorolt verseknek csak a nagy kezdőbetűkkel írt és írásjelekkel ellátott változatát, illetve változatait ismerjük. Egyik jellemzőjük, hogy egyik alatt sem olvasható dátum és helyszínnév. BEBÖRTÖNZÉSE ELŐTTI VERSEK (198−215.) A szerkesztő által e fejezetcím alá válogatott verseket Priska egy pénztárkönyvbe írta valamikor, 1957-ben, még lefogása előtt. A későbbi „érett korszakában” írt verseivel történő összehasonlításból kitűnik, hogy a költő milyen nagy utat járt be, „honnan indult és hova jutott el a Parnasszus meghódításában.” KISZABADULÁSA UTÁN SZÜLETETT VERSEK (216−244.) A költőnek többnyire a hagyatékában fellelt verseit szerkesztette e fejezetbe Sulyok László. Ezek többsége érett, tipikus, igazi Priska-vers. KELTEZÉS NÉLKÜLI VERSEK (245−250.) A fejezetcím nem szorul magyarázatra, a keltezés hiányának oka azonban ismeretlen. RÖVID VERSEK, TÖREDÉKEK (251−256.) Az e részben olvasható versek töredékek, gondolatforgácsok jórészt kézírással maradtak fenn, különböző felületeken: papírlapokon, -cetliken, -fecniken. �SZEMLE 103 TERVEZETT KÖNYVÉBŐL (257−290.) Ebben a fejezetben a költő által elkezdett memoárkötet rendelkezésre álló részletei olvashatók. Ezek többségéhez a szerkesztő a költő özvegyének, született Prack Évának a segítségével jutott hozzá, „aki nagy gondoskodással tüsténkedett” a hagyaték felkutatásában. ÉLETFORGÁCSOK (291−306.) „Életrajzi sűrítmény” került a fenti címmel jelölt részbe, felelevenítve a költő életének emlékezetes eseményeit, sorsfordító történéseit. SZUBJEKTÍV SOROK (307−311.) A kötet rendkívül informatív és igazán érdekes zárófejezete. „Utószó gyanánt” írt szintézis, amelyben Sulyok László hitelesen juttatja kifejezésre Priska József Tamáshoz fűződő közvetlen kapcsolatát. Mintegy lírai levélben tudatja a költővel, hogy a verseskötet „végre elkészült”. Beszámol a „címzettnek” – egyben tájékoztatja az olvasót is – a könyv összeállításának körülményeiről, a szerkesztés módszeréről, az alkotómunka részleteiről, a kapott segítségről és a versekről alkotott véleményéről is. „Nem voltam egyedül a nagy munkában. Hála Istennek! Rengeteget segített hű párod, Prack Éva – magunk között Évike – aki nélkül ez a vállalkozás kudarcot vallott volna”. „Verseid műfaji szempontból többségükben szonettek. […] elsősorban a lelkedből fakadnak, tehát saját érzelmi világod, állapotod lenyomatai. Egyben rajta vannak a történelem, a születés korának a jegyei is. Miért is lenne másképp, ez az írás rendje. Kiváltképpen olyan ember esetében, mint Te vagy, akinek két nagy ihletőforrása van: a szerelem és a politika.” S végül álljon még itt néhány sor Priska József Tamás költészetének és munkásságának jellemzésére. „… költészetét a börtön teljesítette ki: az ottani érzések, gondolatok, tapasztalatok” – írja Sulyok László egy korábbi értekezésében, amelyben rendkívül termékeny költőként is jellemezi Priskát. „Versei minőségét formájuk mellett igazságtartalmuk adja. Mármint a versek belső igazsága, a szerzővel való önazonosságuk” – olvashatjuk Németh Zsolt ajánlósoraiban. „Priska József Tamás szabadulása után mindig arra törekedett, hogy őrizze a forradalom emlékét, hogy sose feledjük azokat a honfitársakat, akik küzdöttek a független Magyarországért. Budapesten a kerületünkben található az egyik legszebb 56-os emlékmű a Városház téren, amely az ő �SZEMLE 104 szorgalmazására jött létre” – fogalmazott Karsay Ferenc polgármester e kötet olvasóihoz szólva. A verseskötet minden szépirodalmat kedvelőnek jó szívvel ajánlható, „mert a versek jó része nem forradalmi hangulatú, hanem igazi lírai alkotás, az első szerelméhez és a később megismert feleségéhez írt verseket is tartalmazza a kötet.” S ne feledjük: a könyv – Sulyok László elkötelezett alkotómunkája nyomán – a versgyűjteményt meghaladó mű, más minőség, mintegy „hozzáadott érték”. (Budafok-Tétény, Budapest XXII. kerület Önkormányzata, Budapest, 2022) BAKONYI ISTVÁN Könyörgés, márciusi hóban Petrőczi Éva összegyűjtött versei „Petrőczi Éva líráját, irodalomtörténeti és egyetemi tanári tevékenyégét, rádiós szerepléseit, a protestáns egyházi sajtóban megjelent írásait régóta ismerem. A tudós költők társaságához tartozó személyiség ő, aki ráadásul gyakori esteken, kötetbemutatókon, tudományos konferenciákon mutatja föl színes egyéniségét. Itthon és külhonban egyaránt. Itt és most a költő áll a középpontban, legszebbnek ítélt verseivel. Ezeken a műveken is átsüt a fent vázolt összetettség, természetesen a költészet mindenkori természetének megfelelően…” Ezeket a sorokat a 2017-ben megjelent kötet utószavában írtam, abban a kötetben, amely a költő legszebb verseit tartalmazza. Ma is így gondolom, akkor, amikor az összegyűjtött versek kötetét olvashatjuk, immáron a legteljesebb képet kapván Petrőczi Éva lírai életművének eddigi értékeiről. Az időrend hagyományosnak mondható: a �SZEMLE 105 megjelent önálló kötetek sorjáznak egymás után, persze nem a maguk teljességében, hanem megszűrve. Míves, szép könyv a Könyörgés, márciusi hóban. Címlapján a szerző egyik ősének, Vaniss Gyulának kiváló Vadász-óraterv grafikája. A borító meg is adja a könyv alaphangját, hiszen a családi háttér és az azzal összefüggő értékrend egyre fontosabb költőnk világában. (Mutatja ezt nemcsak a versek sora, de a közelmúltban megjelent sikeres regénye, a 2019-ben megjelent Ida és Gyula is, melynek fő szála a dédszülők története.) A dédés nagyszülők, az anya és az apa szellemi hagyatéka sok versben jelenik meg, érzelmekben gazdagon. És hasonlóképpen a gyerekek és az unokák világa, jelezvén a páratlan folytonosság értékrendjét. Szeretnivaló költészet ez, az olvasót gyakran varázsolják el a pillanatok, amelyek közel viszik a megélt élet és a megírt életmű harmóniájához. Bolyongás egy színes erdőben címmel az azóta elhunyt Kálmán C. György írt tanulmányértékű előszót a versek elé a költő, a tudós és a műfordító érdemeit is hangsúlyozva. Szerinte is „meghökkentően egységes” ez a költészet, melyre jellemző, hogy alkotója „…röviden, tömören fogalmaz, alig rímel, a ritmusnak csak emlékei maradnak, a strófák is legföljebb távolról idéznek fel klasszikus mintákat…” S még hozzáteszi, hogy mindemögött ott van a költészet eszköztárának a tudása, és így születik meg egy olyan líra, amely egyszerre dísztelen, visszafogott és mégis változatos. Igaz szavak, kétségtelenül! Hozzátehetjük, hogy a magabiztos műveltség és életismeret sem hiányzik a fogódzók közül. Vannak visszatérő élmények, vannak visszatérő motívumok. Vannak visszatérő példák, hogy csak Jékely Zoltán nevét említsük. Hűséget jeleznek ezek a vonások, mint ahogy a már említett családi vonatkozások is. Miképpen így vagyunk Petrőczi hitével is, amelyben nem ismer kirekesztést, mindamellett a protestantizmus a legerősebb szál, és ez nyilvánul meg tudományos tevékenységében is. És vannak visszatérő helyszínek, s itt sosem a földrajz az elsődleges, hanem a helyhez kötődő szellemiség. Ilyen helyszín pl. a pécsi Havihegy, mely a címadó nagy műben is szerepet játszik. És könnyed, természetes módon rajzolja meg az élet apró mozzanatait, a gyermekkor élményeitől a nagymamakorig. Közben őszintén néz szembe az idő múlásával, semmit sem titkolván. Természetesen a magyar valósághoz kötődik mindenek fölött, de úgy, hogy ízig-vérig európai az érdeklődése, a kitekintése. Semmilyen kánonba nem sorolható a beszédmódja, kiküzdött egyéni hangja könnyen felismerhető. Mint ahogy öniróniája is, s ezzel összefügg pontos önismerete. �106 SZEMLE A már említett és visszatérő emlékek között kiemelt helye van keresztapjának, az énekművész orvosnak, aki az ötvenes években börtönbe zárt apa helyett is viselte a gondokat. Az eszmélő kislány életében nagyon fontos szerepet játszott. Többek között az Ellen-elégia, szülőházamnak egy részletében így szól róla: „…Egy éves múltam, / amikor ott találtuk magunkat / egy május végi télben, / de ebből kicsiny pécsi csoda lett – / négy forint akadt még anyám zsebében, / s keresztapám, a csontsovány / és műtött gyomrú ifjú orvos / tíz kiló fát hozott haza, / és meleg lett, áldott meleg…” Ez az áldott melegség járja át a vers szövegét és az emlékezést. Egyfajta szociológiai vázlat is föllelhető itt ama bizonyos Rákosikorszakról. Az anya zsebében talált aprópénz pedig ama „hétkrajcáros” novellát is felidézheti emlékeinkben… Amúgy a tisztes szegénység állapotát, melyben a szeretet és a meleg légkör uralkodik. Olvashatunk templomokról, harangokról, a hit szent jelképeiről, az istenkövetés szép bizonyítékairól. A valódi és tág értelemben vett ökumenizmusról. Így van ez a legújabb versek ciklusában is, a 2020-ban és 2021-ben keletkezett művek világában. Az életmű szerves építése folytatódik itt, különösebb és látványos fordulat nélkül. Az élen egy igazi, rá jellemző miniatűr, a Molnár Piroskának ajánlott Hang-harang: „A köhögésed mélyén / ott a hangod, a friss, / az ifjú, a hajdani. / Berekednek olykor, / de nem lehet / a hang-harangok, / a harang-hangok, / a zengő szívűek szavát / soha kioltani.” A Nemzet Színészéhez méltó mű, ahhoz a színésznőhöz, aki sokat tett Petrőczi műveinek tolmácsolásával az életmű népszerűsítéséért. Régmúlt korok irodalmi alakjait éppúgy megénekli, mint a kortársakat. A számára oly fontos Kormos Istvánt például a Nakonxipánban tényleg hull a hó soraiban. „…Pedig mennyire kellenél ide! / Hóbiciklivel, piros delfinekkel / erdélyi áfonyával varázsoló / kockás inges, lyukas pulóveres…” S ebben a világban a „márciusi tél” jelenik meg a „május végi tél” helyett, de mindegy is: rejtett módon utal így költőnk a fölfordult világra, a pusztulás jeleire. És megidézi azt a világot, amelyben még helyükön álltak a dolgok, amikor a nagymama „csak anyja bársonyos szemét / vitte magával a karmosan búcsúzó világból, / nem a halál rettenetét.” (Nézem kettejüket) Így idéz meg egy 1897-es fényképet a családi múltból. Összefügg ezzel az, ahogy az elmúlt századok világát rögzíti a középpontban a család képviselte értékrenddel. Még a hajdani járványok leküzdése is erőforrás számára a jelenkorban. Nem véletlenül bújik bele egy 18. századi evangélikus lelkész bőrébe ezzel a mondattal: „…gyászom nem tarthat örökké…” (Felvidéki gyászdal) Mindennek remek összefoglalása a kötet címét is adó költemény. A 2020-as esztendő félelmeivel, de a könyörgést a középpontba állítva, és �SZEMLE 107 közben adózva a már említett pécsi Havihegy csodájának, amely az 1690–91-es pestisjárvány idejét jeleníti meg. A „hálatemplom” emelkedettségével, az Úrba vetett hittel és lírai érzékenységgel, morális tisztasággal. A „karanténlíra” kivételesen szép pillanatával. Hiszen a költőt is nyomja a világ sok baja, nem vonhatja ki magát a környezetéből, a szellemi és biológiai járványok okozta helyzetből. Ugyanakkor megszólal benne a keserűség is, pl. szülőhavában, az Áprilisban, de a keservek után itt sem marad el a fohász. Egyfajta lírai naplót ír, gyakran keltezéssel egy-egy vers végén. S ebben az időben idézi meg az évfordulós Vörösmartyt a hazaszeretet puritán jelzéseivel, de a nagy elődhöz méltó nyelvezetben. Többek között az „égi vezényszó” emlegetésével. Íme, egy példás összegzés. Íme, egy jelentős költői életmű, még korántsem lezárva. A gyógyulás, a harangvirág, az eper és a szerelem reménységével. (Harmonogram) (Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2021) ZENTAI LÁSZLÓ Részei vagyunk-e a világ bohózatának? Alapvetések Hegyi Ferenc: Burleszk című regényéről A burleszk vagy burlesque az olasz burla (’tréfa, móka’) szóból származó többjelentésű fogalom, de ma leginkább olyan bohózatfajtát jelöl, amely képtelen helyzetekre, torzításokra, kiélezett helyzetkomikumokra épít. A hősök esetlenek, irreálisan viselkednek és ebből bonyodalmak adódnak – idézhetjük a Wikipédia szócikkét és magyarázatát. Azonnal a filmművészetből ismert – főként a némafilm korszakában praktikus jelenetekre gondolunk –, mert Hegyi regényében a leghatásosabb kifejezési forma a lehetetlen és valóban képtelen dolgok egymáshoz igazítása. �108 SZEMLE Olyan formában, amilyen magából a sikamlós sztorihalmaz feszültségéből következik. Vannak véletlenek, mondhatjuk, de hamarjában rálegyinthetünk: még sincsenek! A regény műfajában az író teremthet ilyeneket, de a sikerre továbbra is várni kell, miként az elismerésre is. A gúnyolódás ebben a regényben az intellektuális szarkazmus meghatározására illik. A gondolatsorok vibrálnak, olykor azt hiszi az olvasó, hogy fel akarnak robbanni, de néhány oldallal odébb ugyanaz a színész, a pályája végén sertepelő, kiégett Rajnai akár az ellenkezőjét is mondja a lányának, Sárinak. Egy film is készülhet Martell Károlyról, de a pénz az arab világból érkező „neomágnásoktól” fedezheti a költségeket. Valójában ki lehet Martell Károly? A regényben egy fantomizált személy, akiről nagyon filmet akarnak csinálni, de mindenki másképpen képzeli a cselekmény szálait. Robognak a szereplők, viaskodnak egymással, néha persze magukkal is. Az öreg Rajnai megfásult arccal ül, és a megengedett adagnál több bort ereget magába, kínlódik és maga ostromolja a filmvilág iránti vágyának komikumát. Mert valóban a XXI. század szégyene, hogyha valaki úgy húzza magára a zongorát, hogy a valóságban semmi köze hozzá. Tudjuk a regényből, hogy Sári is jól keres, de nem királynőszerepekben, ahogy az anyja vagy az apja, az a kiégett, vágyálmokban fetrengő színész ember tényszerűen állapítja meg önmagáról, hogy ő sem a régi már. Lefalcolt az emlékeiben, mindent ostoroz, dünnyög is hozzá, kifogásolja a lánya minden mozdulatát, mert ez a század megtanította az embereket támadni, kifogásokat keresni, ha nem sikerül valami. Mert „egyeseket erősen foglalkoztat az értelmes, maga után nyomot hagyó élet kérdése és mindannak a veszélyeztetettsége, amit kereszténységnek, európai kultúrának, civilizációnak gondolunk” – írja Hegyi, de megerősíthetjük mi is: az bizony nagy veszélyben van! Tudja ezt Hegyi Ferenc író is, mert a kérdés bonyolultságában is egyszerű: Ahmedé lesz-e a kontinens, merthogy a pénz megint a legnagyobb úr, vagy az egyistenhitű földrész új messiást kereshet-e magának? Ahogy olvastam Hegyi Ferenc regényét, egy másik, nagyon is életszerű víziós történet jutott eszembe. Michel Houellebecq Behódolás című, több kiadást megélt regénye, amelynek védőborítóján Mona Lisa látható fekete csadorban. Ott is tréfálkoznak a Sorbon Egyetem mihaszna, kiégett tanárai, nagyokat szeretkeznek a diáklányaikkal, s közben beleasszimilálódnak a muszlim kultúrába. Ott sem vetélkednek már a kontinens „fehér emberei”, csak igazodni próbálnak, miként itt is, Hegyi mesterien komponált bohózatában. �SZEMLE 109 A sokszereplős regény minden alakja zaklatott, Sáriról megtudjuk, hogy azért mindenkivel nem fekszik le, Brúnó valahogy reménytelen és esetlen figurájától tudjuk, hogy szemrebbenés és következetesség nélkül cseréli le Vadászt az arabra, s meg is magyarázza, hogy a Martell-ügy miatt rúgta ki, de még mindig nem tudjuk, hogy ki az a Martell Károly. Milyen fantomizált politikus vagy sima közszereplő, aki valahogy nem akar vászonra kerülni? Vajon ki kaphatná a szerepet, a főalak megformálóját? Kérdések és zaklatások, beletörődések és sok-sok vívódás. Tévedés a kulisszák előtt és mögött. Azután csend, mert valaki „bepotyog” az erkélyen, nem potyog, inkább beesik, menekül egy szinttel magasabbról, merthogy az ottani körülményekből kizárták, de inkább maga zárta ki magát abból a bohózatból. Kellett neki lukra futni? És a történet itt kezd bonyolódni, mert vannak kényszerek és vannak, akik hagyják magukat kényszeríteni. Így lesz teljesen pantomimikus a jelenet, senki sem tudja a helyét, de azzal mindenki tisztában van, hogy Hegyi Ferenc regénybohózatának fontos szereplőjévé avanzsált. Az író tudatosan tette ilyenné a regénybeli szereplőit, mindegyiknek megtalálta a helyét. A sakktáblán jó előre kiszámolta a lépéseiket, még akkor is, ha a cserék okairól kevesebbet tudunk meg a regényből, mert hagyja, hogy az olvasó gondolja tovább a bohózatban szereplők további lépéseit. Vajon sok rajongó Kemal játszik a táncosnő Juló férjével, aki „ékszerész”, de valójában ingatlanos, tehát Kemal és Ahmed embere lehet Európa szép kastélyainak megszerzésében, mert a XXI. században a muszlim katonák már nem karddal jönnek elfoglalni Európát, a büszke nőt, hanem sok-sok pénzzel. Mégcsak csellel sem, ahogy 1541-ben Budával tették, mert akkor csak nézelődni jöttek, hogy majdnem 150 évig nézelődjenek. Hegyi Ferenc humora fokozza a szereplők iránti kíváncsiságunkat, mert az egyik pillanatban még szimpatikus ember, a másikban már ellenszenvessé válik. Minden bizonnyal az író szándékosan formálta ilyenné. Ezzel is borzolva a történések iránti figyelmünket. A Burleszk pontossággal felépített mű, lankadatlan harcról árulkodik, amelyben nekünk, olvasóknak kell eligazodnunk a regényfolyam valóságos dzsungelében. Ne féljünk elmélyedni, mert ebben a regényben nemcsak a művészvilág kudarca adja a mű igazi esszenciáját, hanem a modernkori népvándorlás vagy vallási térhódítás gazdasági térnyerését láthatjuk. Az író megírta, tehát mindent láthatunk. Azt is, hogy Martell Károlyt még nem láthatjuk a filmvásznon, de látni fogjuk, ahogy a párizsi Charlie Hebdo szatirikus hetilap munkatársait nemes egyszerűséggel lemészárolják egy másik, feltörekvő világvallás nevében. �110 SZEMLE Az író azért ír ilyen tárgyú regényeket, hogy útbaigazítson, s nem azért, hogy a tudatlan olvasót riogassa. Különösen azért fontos ezt leírnunk, mert a XXI. század embere a kultúrkörnyezetében elpuhult, kényelmessé és gyanútlanná vált. Fontos regény tehát Hegyi Burleszkje, sokszereplőssége ellenére fontos könyv, mert a művészvilág erjedése mellett megmutatja az igazi veszélyeket, s amely már évtizedek óta nem Martell Károlyról szól, hanem Európa elveszejtéséről. Mi nézők-olvasók, egy-egy bohózatra nevettetés céljából ülünk be a páholyunkba, de Hegyi bohózata figyelmeztet minket, hogy ne kényelmesedjünk el benne, mert mi is elveszthetünk benne mindent úgy, hogy észre sem vesszük… (Unicus Kiadó, Budapest, 2021) �SZERZŐINKRŐL ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, szerkesztő, újságíró. ANDÓ ÁKOS (1975, Salgótarján) újságíró, a Zenthe Ferenc Színház munkatársa. BAKONYI ISTVÁN, DR. (1952, Székesfehérvár) irodalmár, főiskolai tanár. BALAJTHY FERENC (1946, Mór) Vajda-díjas költő. BARÁTHI OTTÓ, DR. (1944, Hatvan) közgazdász, újság- és közíró. CSÁK GYÖNGYI (1950, Kisvaszar) költő, író, pedagógus. CSONGRÁDY BÉLA, DR. (1941, Hatvan) Madách-díjas közíró, szerkesztő, tanár. FECSKE CSABA (1948, Szögliget) József Attila-díjas költő, publicista. JÓNA DÁVID (1968, Budapest) költő, az Arťhúr Irodalmi Kávéház alapító-főszerkesztője. JUHÁSZ LÁSZLÓ (1958, Salgótarján) a MNL Nógrád Megyei Levéltárának munkatársa. MIKÓCZY DÉNES (1958, Nagymegyer) felvidéki képzőművész. NAGY ANGELA (1945, Balassagyarmat) építészmérnök, képzőművész. NAGY LÁSZLÓ (1953, Balassagyarmat) közíró, művelődésszervező. Balassagyarmat Pro Urbe-díjasa. NAGY ZSÓFIA (1962, Nagykürtös, Veľký Krtiš) gasztroszakértő, rovatszerkesztő, ételkritikus. ORAVECZ TIBOR (1959, Salgótarján) költő. PÁSZTOR ÉVA (1955, Balassagyarmat) középiskolai tanár, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Nógrád Megyei Tagozatának elnöke. RÓNA Z. PÉTER 1961-ben született. Nógrád megyében él. SIMEK VALÉRIA (1953, Bakonycsernye) óvodapedagógus, költő, író. SZENTJÁNOSI CSABA (1965, Budapest) költő, szerkesztő. URAKY NOÉMI (2000, Miskolc) a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar- és etikaszakos hallgatója. ZENTAI LÁSZLÓ, DR. (1950, Sopron) költő, író, a Soproni Füzetek főszerkesztője. �A lapszám Dávid Zsuzsanna alkotásainak felhasználásával készült. A külső borítón a Búzamag és a Kenyértörés, a belső borítóoldalakon a Járó szentségtartó és a Születés c. akvarell látható. Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Partnereink: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP Borítótervező: RÁDULY CSABA MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRA Online szerkesztő: TAJTI BÁLINT ARTÉRIA NYELVSTÚDIÓ, GALÉRIA ÉS KLUB Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,– Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 (Nyomtatott) 2786-1821 (Online) ♦ INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 2022/2. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2022 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 2022 Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/6b51fa86bf608d903953f1d1ebc98bcf.pdf e70489da09801af298c280b960ff3ebf PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Berényi Klára: Öt fecske Oravecz Tibor versei Istenes Tibor versei Bene Zoltán: Egy kövér ember nyomában (regényrészlet) Bánfai Zsolt: Hálóba fonva Simek Valéria versei Kupcsulik Ágnes: Mint Frideczky Katalin: Fehér orchidea Oláh András versei Balajthy Ferenc versei Zsirai László versei Nagy Antal Róbert versei Szentjánosi Csaba versei Szűk Balázs versei Jóna Dávid: 1222, Aranybulla Petrőczi Éva versei SALGÓTARJÁN 100 Olaszka Sándor: Madarak emberi lábbal Kovács Balázs: A Salgótarjáni Chorin Ferenc Reálgimnázium oktatóinak tudományos, társadalmi és irodalmi munkássága (1930– 1938) – 2. rész KÖSZÖNTŐ Baráthi Ottó: Dr. Fancsik János, Salgótarján polihisztora 90 éves 3 6 15 18 23 27 33 34 38 43 46 52 54 61 71 77 4 73 9 KÉPZŐMŰVÉSZET Gréczi-Zsoldos Enikő: Portré Benko Pálról, a füleki református templom mennyezetkazettáinak alkotójáról 24 INTERJÚ Ádám Tamás: Veri az ördög a feleségét – Interjú Pásztor Erzsi színművésznővel 29 HAGYOMÁNY Borda János: Bujáki anziksz 40 NÉPRAJZ Vasvári Zoltán: Ján Trebula, a fujara mestere 49 �PALÓC KONYHA Nagy Zsófia: Húsvéti emlékeim, húsvéti falatok 57 EMLÉKEZÉS Dubovszky Katalin: Emlékezés Dubovszky Károlyra 63 SZEMLE Csongrády Béla: „Sem idő, sem feledés hírnevét el nem emészti” – Pásztor Éva: A halhatatlan Mikszáth Kálmán Szepessyné Judik Dorottya: Szepessy Gábor: Salgótarján és a KarancsMedves –Túrakalauz Baráthi Ottó: Tájhazánk a „totális történetírás” tükrében – Majoros István: Palócok földjén Bene Zoltán: Boldogság, keresés – Kégl Ildikó: Ásó, kapa, légypapír Zsebők Csaba: Muravidéki életképek – Bence Lajos: Egyszer én is – Muravidéki rövid történetek 79 83 85 90 92 �SZÉPIRODALOM 3 BERÉNYI KLÁRA Öt fecske Öt sziklevél az ég alatt, esőre éhes kerge fecskék, enyém egy plédnyi földdarab, s a zsendülő elégedettség. Tavasz ez kérem, semmi több, feltámadás, kis unszolással, alig simít a gyenge csöpp, de talpraállít, és tovább csal. �SALGÓTARJÁN 100 4 OLASZKA SÁNDOR Madarak emberi lábbal Azt mesélte a lányának, egy orgona lejegyzeteli az éneküket a madaraknak, általában esős délutánokon, mikor nem látja őket senki. Azt is mondta, hogy a madár egy dal, amit egy másik remek dal ihletett. Mesélte, hogy elfelejtik a történetüket. A legtöbben elfelejtik a szövegüket, csak énekelnek a naphoz, a fűhöz, a fákhoz, a szeleknek és a csillagoknak, no meg a holdnak. A dalok örökké tartó pillanatok. Egyszer megszületik egy dallam, és még egy, és még egy, még összeáll egy dal, és onnantól kezdve mindig ugyanazt hordozza, bárki énekelje is. Ezért akarta, hogy a lánya megtanuljon a madarak nyelvén. Sokat játszottak madarasat. Amikor madarak voltak, kanyarodtak és keringtek, csapkodtak és hurkoltak, persze. Aranyhalakat ettek, virágok harmatos szívét. Zuhantak és emelkedtek. Nem tudták, hogyan kellene egymást szeretni. Érezték és énekeltek. Úgy hullott a kék égből a szeretet, mint madártoll a faágról. Az idő úgy telt, mint egy hosszú, forró nyáron át őrzött tojás a fészekben, ami szétrepedt, úgy, hogy nem látta senki, pedig várták feszülten, mi kel ki belőle. Folyamatosan tanította a lányt. Azt mondta neki, a madarak szent csodák, álmokat és dalokat emelnek a magasba. Elalvás előtt is a madarakról mesélt, azt, hogy csillagszögek alatti hangok, a fekete ég felől, az emberekre szenvedően néző, sárga hold sóhajai Salgótarján felett. A madarak a divergencia elismerései. Ahány fajta, annyi ének, annyi út, annyi választás. Kijártak Eresztvénybe a madárparkba, mikor ott valamennyi madár énekelt, maguk előtt látták a tarjáni vér mixtusnépeit, letelepedő kalandjaikkal, küzdelmeikkel, kudarcaikkal és sikereikkel együtt. Gráner verte mulatozva végig a várost, még hajnalban meg nem szelídült egy salgótarjáni nő kihívó pillantásaitól. Ugyanez a hetvenéves gráner már nem hordott mást a szívében, mint egy temetőt, csupa régi, halott nő sírját, és már nem akart verekedni, megbocsátott a nőknek jót és rosszat egyaránt, és hallgatta a madarak meghívó dalát a városban. És jöttek, élni, remélni és nem adni fel, belélegezte őket Tarján, mint egy óriási tüdő. Különböző nyelvek robbantak szét a városban, a madarak pedig improvizáltak, mint a Dixieland zenészei a képzelet emberi szellemiségét ünnepelve. Azt is �SALGÓTARJÁN 100 5 mondta a lánynak, hogy az emberi elme hasonló a madarakhoz, mert az is mindig vándorol, egyre magasabbra repül, egész az űrig, tudva, hogy a magasság mindig meglepetéseket tartogat, és hogy a felhők között olyan, mintha fej nélkül repülne, és végül mindig nehéz sziklákon landol. A madárnyelv a nyugtalanság metaforája, titkos emlékek visszhangja. Egyszer az alig felhős kék végtelenséget nézték irizáló vadvirágok között fekve, és azt mondta a lánynak, hallgasd csak, milyen soknyelvű az égbolt. A lány felhőszekereket látott, rengeteg fényes család igyekezett kifosztani a táj alatt mélyen elrejtett képzelet ásványkincseit. Vállukon hitfegyver, szekerükön kapzsiság és félelem. A madarak mágikus hangon kiáltoztak a tömegek felett körözve. Célt értek-e vagy sem, a teremtés rejtélye marad. Madarak éneklik erdei vadcsapásokon ezeket az időket. Megint elmesélte a lánynak, hogy a madarak lelkek, akik történetüket vesztették, mert kiüresedtek, dehogy, mivel a szeretet mélyebb, mint megismerhetnénk, Isten hagyja, hogy dallá változzon, ami, ki tudja, hová ürülne belőlük, talán porrá a sötét, tátongó világűrbe. Egy napon a lány úgy érezte, semmit se tud a világról, és kinyitotta lelke tetejét, és kirepültek a madarak. Tajti Bálint fotója �SZÉPIRODALOM 6 ORAVECZ TIBOR Salgótarjánban járt az ősz Salgótarjánba száz éve beköszöntött az ősz. Hegyek között suhant el, poros úton esztelen. Benézett a templomba, lement a sáros térre Hol várta már a Kálmán fesztelen. Ballagtam a Szajna-parton a Kulacs felé S égtek lelkemben meddő puskacső-dalok. Vonszolta magát a keménykalapos ősz is Rozzant fenségtől meg se szólalok. Súgott nekem a hitvány ősz görnyedt jószándékkal, Csendes kopjafák is beleremegtek az úton, Mélymosolyú kurtizánok ülnek majd e völgyben, Bálványimádók véres plakáton. Múltból az ősz, a vak szaurusz figyeli majd a Lepedőbe burkolt életutakat hanyagul. Sehol semmi nem vár itt az emberre, én tudom... Magadnak viszel mindent, trubadúr! �SZÉPIRODALOM 7 ORAVECZ TIBOR Ars poetica két versszakban Megyek Tovább. Megálltam megpihenni Hogy utolérjen a szenvedély. Nem kértem Bíbor folyókat, sem azt Hogy elvérezzek Mikor lesújt a szerelem. Zsongását hallgatom a tűznek Felkeltem álmomból Leporoltam a lelkemet. Tovább Megyek. Megyek Tovább. Leporoltam a lelkemet, Felkeltem álmomból. Zsongását hallgatom a tűznek Mikor lesújt a szerelem, Hogy elvérezzek. Nem kértem bíbor folyókat, sem azt Hogy utolérjen a szenvedély. Megálltam megpihenni, Tovább Megyek. �SZÉPIRODALOM 8 ORAVECZ TIBOR Látomás Álmomban összefonódva jártam Csönd-tenger fövenyén csillagok útján csillogó rubin köveken, kezemben egy szó – vakító szabadulás. Lépteim alatt cseppköveken, − siklottam a végtelen virágos kertem felé. Távolabb tenger dalolt némán Kéken habzott egy tündérke lelkén. Égi börtönében Barna rubin táncol egy távoli flamenco hangjaira. Haján megszégyenül a nap, szellő csal mosolyt arcára, Szemébe gyöngyhálót fon a naplemente. S kezében életre kel a remény. �KÖSZÖNTŐ 9 BARÁTHI OTTÓ Dr. Fancsik János, Salgótarján polihisztora 90 éves Az ünnepelt nagy köztiszteletnek örvendő, Salgótarjánban széles körben jól ismert személyiség. Orvos, közéleti szereplő, természetbúvár, fotós, közíró – igazi polihisztor, elismert lokálpatrióta. Jómagam éppen 50 éve ismerem minden tisztében, az utóbbi évtizedben közelebbről is. Még így is nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Palócföld szerkesztősége nevében is én köszönthetem őt születésnapja alkalmából. Emlékezetes gyermek- és iskolás évek Fancsik János 1932-ben, az akkoriban épülni kezdő Rokkanttelepen látta meg a napvilágot. Édesapja a várossá válás napjától nyugdíjazásáig a városháza alkalmazottja volt, édesanyja a család – benne a két fiú – ellátásáról gondoskodott. Szülei neveltetésének és saját szorgalmának köszönhette kitűnő tanulmányi eredményét, amiért Förster Kálmán polgármestertől két alkalommal is jutalmat kapott. Büszkén vallották magukat „rokkantinak”, ahol a kertek alatt folyt a patak, és ahol „tólat” fogtak. A Pécskőn szedreztek és gombáztak. A Fancsik-nagyapjától pedig megtanulta tisztelni a természetet, amely ma is rabul ejti. Az iskoláira is szívesen emlékezik. A „Cigány utca”-i iskola épületei ugyan kopottak, de mindig tiszták voltak. A tanulói között cigány, zsidó, „magyar”, szegény és gazdag gyerek egyaránt volt, mind jól megfértek egymással. Tanítóik nem „csak” tanítottak, de példájukkal is neveltek. �KÖSZÖNTŐ 10 Steiner tanító úrra, Fekete Gyula bácsira és másokra ma is jól emlékszik és tisztelettel gondol. Egyértelmű volt, hogy az akkori – később Madách Imréről elnevezett – gimnáziumban tanult tovább, ahol Fayl Frigyes, Vadászi Bertalan, Győrffy Dezső és más kitűnő tanárok tanítottak, segítették emberré válásukat. Ő maga inkább a humán tárgyakat kedvelte. Ezekre az évekre a háború nyomta rá bélyegét, a trianoni határok „tologatása” pedig többször is megváltoztatta a diákok és a tanári kar összetételét is. Sok volt a kényszerű szünet, egyes tankönyvekből egész fejezetek tanítása kimaradt. 1950ben úgy érettségizett, hogy kémiát komolyabban nem is tanulhatott. Pécs áldás-adománya: diploma és feleség Így aztán az egyetemi tanulmányai során volt is mit bepótolnia. Ugyanis – minthogy az orvosegyetemhez szükséges tantárgyak döntő többségét kedvelte, orvostanhallgató bátyja példája pedig motiválta – a pesti orvosi egyetemre jelentkezett. Pécsre vették fel, ám ezt a lehetőséget is örömmel fogadta. Élvezte a tanulást, a tudáshoz jutást, ami nem csoda, hiszen olyan tanárai voltak, mint Szentágothai János, Romhányi György, Donhoffer Szilárd, Kerpel-Fonius Ödön és Hámori Artúr professzorok. Nekik és az egyetem családias légkörének is köszönheti, hogy az orvosi hivatást egy életre megszerette. Nagyon jól érezte magát a gyönyörű dunántúli nagyvárosban, ahol a szerelmével is megismerkedett, és akivel még az egyetemi évei idején a pécsi székesegyházban össze is házasodtak. Hogy akkor mégis miért jött haza? Talán a fiatal orvosként meghalt bátyja helyett is szeretett volna itt élő szülei felé törleszteni közös adósságukból. S a kihívás is vonzotta, vajon a szülővárosában el tudja-e orvosként fogadtatni magát. A házasságkötésük után azonnal haza is költöztek Salgótarjánba. Alig egy év múlva, pontosan azon a napon, amikor az orvosi diplomáját Pécsett átvette, megszületett első kislányuk is. Orvosi hivatása első időszakában Amikor 1956 szeptemberében megkezdte orvosi hivatását, az esti órákban még a hazabocsájtott betegei otthoni injekciós kúráit is vállalta. A városban akkor még nem volt rendszeres buszjárat, és ha éppen az acélgyári kolóniákban vagy a „nagyállomáson” volt egy-egy betege, a két-három órás „túrával” el is telt az estéje. Szívesen ment, ha hívták, érezte a bizalmat, miközben az alacsony kezdő orvosi fizetését is kiegészíthette. A volt �KÖSZÖNTŐ 11 bányai kórházban, a dr. Telmányi József vezette II. sz. belgyógyászati osztályon volt szigorló orvos, ahol szakvizsgát is szerzett belgyógyászatból. Megrázó élményként vett részt az 1956. december 8-i sortűz sebesültjeinek ellátásában. Az ezt követő körzeti orvosi „kihelyezés” után Mezey főorvos hívta vissza adjunktusnak. Az új kórház megnyitása után, 1967-ben felkérték a reumatológiai osztály megszervezésére, amelynek sikeres végrehajtása után megbízták az osztály vezetésével. A szükséges szakmai ismereteket az ORFI-ban szerezte meg, és az újabb szakvizsga után a főorvosi kinevezését is megkapta. Néhány év alatt kialakult a teljes szakmai stáb. Az ORFI-ban szerzett tapasztalataira és jó kapcsolataira építve bekerültek az országos vérkeringésbe. Sokan jöttek tapasztalatcserére a gyógyvíz nélküli, modern fiziko- és hidroterápiával rendelkező, a többi klinikai osztállyal szorosan együttműködő reumatológiára. Tekintettel Salgótarján és környéke akkoriban kiváló szállodai és egyéb turisztikai adottságaira, gyakran rendeztek itt országos szakmai konferenciákat. A megyei egészségügyi irányítás élén Már-már látta beérni munkája gyümölcsét, amikor a megyei tanács egyik „illetékes” elnökhelyettese megkereste, hogy vállalja el a megyei főorvosi állást. Ami egyben a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetésével is együtt járt. Nem mondott nemet, mert a kihívás motiválta, az új feladat érdekelte. Én magam is ekkor, 1972-ben a megyei tanácson kerültem kapcsolatba Fancsik Jánossal. A magas termetű, jó megjelenésű, 40 éves szakember a megyei osztályvezetők 14 fős gárdájából is kitűnt határozott fellépésével, széleskörű tájékozottságával, higgadt hozzászólásaival, újszerű, racionális döntéseivel, amelyek eredményeként is javult a megye táppénzes helyzete, szorosabbá vált az együttműködés a megye kórházai között, lendületet vett a tudományos tevékenység. Minthogy a vállalása a tanácsi igazgatásban átmeneti időszakra szólt, és amikor az utódja biztosított volt, visszamehetett a kórházba. Igaz, azzal a feltétellel, ha elvállalja az intézmény igazgatását. Amire ugyancsak igent mondott. A szakmai munkája mellett újabb három évig volt a megyei kórház főigazgató főorvosa. Ezt követően a reumatológia osztályvezető főorvosaként dolgozott 1992. évi nyugdíjazásáig. Negyvenkét év után vonult nyugdíjba, de egy jó évtizedig még részt vett a szakellátásban. �KÖSZÖNTŐ 12 Jelentős közéleti szerepeiben Dr. Fancsik János a „nagypolitikával” ugyan soha nem kívánt foglalkozni, ám az országgyűlési képviselővé történő jelölését nagy megtiszteltetésnek tartotta. Meg is kapta a bizalmat, és élt is vele. 1980−1985 között volt a parlament tagja, ahol a kor szellemiségéből adódóan sok volt az üresjárat, a formalitás, de már akkor is elhangzottak figyelmet kiváltó hozzászólások, interpellációk, felvetődtek kényes kérdések is. A bizottságokban pedig időnként ugyanolyan éles viták zajlottak, mint mostanában. Igaz, akkor az álláspontok az adott témáról alkotott véleményként, nem a pártokhoz tartozás szerint ütköztek egymással. A rendszerváltás után a város önkormányzati képviselőjelöltjeként vállalta a megmérettetést, sikerrel. Amikor korelnökként a testület alakuló ülését levezette, tele volt bizakodással és örült, hogy végre egy demokratikusan választott, szabadon vitázó, értelmes döntéseket hozó városi testület tagja lehet. Rövidesen azonban csalódnia kellett. Felesleges, időt rabló indulatok, intoleranciák törtek felszínre, amelyektől igyekezett magát távol tartani és álláspontját a legjobb belátása szerint kialakítani. Számos kezdeményezését és javaslatát is elfogadta a testület, a következő ciklusban azonban már nem vállalta a jelölést. A közjó önzetlen szolgálatában Orvosi gyógyító és egészségügyi irányító munkája, aktív közéleti szerepvállalása mellett – idejét és energiáit sem kímélve – folyamatosan kivette részét a közjó szolgálatából, sőt a hobbijait is képes volt a közügyek érdekében kamatoztatni. Kiemelhető a természet és a környezet védelmét szolgáló munkája, a tudományos ismeretterjesztő és fotós tevékenysége, szak- és közírói munkássága. Amelyek mintegy következményei kreatív alkatának, kritikus énjének, jobbító szándékának, szüntelenül munkáló tenni akarásának. Integráns része ez és értékes sajátja a lokálpatrióta személyiségének. Annak a városlakónak, aki miközben megtartja belső integritását, paradox módon szívesen megmutatja magát a dolgokról való álláspontjában szóban, írásban és a fotói által. Szereti magát az elvei által kifejezni, ahogy mondta nekem egy vele készített „nagyinterjúban”. Aki ismeri – mint jómagam is –, pontosan tudja, Fancsik János soha nem a szubjektumát akarja kiadni, de azokat a nézeteket, gondolatokat, észrevételeket és javaslatokat kívánja közreadni, amelyek a természetről, a környezetről, a szülővárosáról és lakóiról benne megfogalmazódnak. Úgy �KÖSZÖNTŐ 13 érzi, hogy ezeket meg kell osztania másokkal is. A közjó iránti elkötelezettségéről a szakmai és civil szervezetekben, a sportéletben betöltött funkciói és végzett munkái tanúskodnak. Írói-közírói munkásságát ismereteim szerint mintegy húsz önálló vagy társszerzőkkel írt könyv, kiadvány fémjelzi. Több tucat, folyóiratokban megjelent tanulmány, írás, számtalan újságcikk szerzője. Az előbbiekből a Búvár, a Honismeret, a Magyar Reumatológia, a Palócföld és Természetbúvár folyóiratban megjelent értékes dolgozatait emelem ki. A Nógrád c. napilapban Jelentés a hegyről c. sorozatírásában gyönyörű természeti környezetünket varázsolja szemünk elé, a Tarjáni Városlakó Magazinban igazi lokálpatriótaként szólal meg. Művészi képességei érdekes rajzaiban, értékes fotóalbumaiban kelnek életre. Országszerte ismertté vált a Vallomások a Karancs-Medves vidékéről c., 1987-ben napvilágot látott kötete. 2009-ben jelentette meg a Képes kórháztörténet: Salgótarján c., emblematikus, fotókkal igen gazdagon illusztrált, már-már albumminőségű intézménytörténeti kiadványát. A Rokkantteleptől a Vásártérig c., 2016-ban megjelent, olvasmányos család- és várostörténeti könyve mestermunka a memoár műfajában is. A hippokratészi eskü szellemében Jól ismert polihisztor énjén és munkásságán belül elsősorban orvosnak tartja magát, minden más munkáját, közéleti szereplését és még a hobbijait is hivatásának rendelte alá. Ám az utóbbiakat sem tartotta felesleges időtöltésnek, szakmaidegen elkalandozásnak. Hiszen – mint mondja – látókörét szélesítették, ember- és környezetismeretét bővítették, és hasznosultak valahol a gyógyító munkájában is. Orvosi hitvallása szerint – a hippokratészi eskü szellemében – első a betegek üdve, vallja, hogy nem a betegséget, hanem az egész embert kell gyógyítani. S milyen különös és nagyszerű: a hippokratészi szellemiség az ő esetében kisugárzik és kivetül a városára és a közügyekre is. Nála az egész áttekintésében, állandó vizsgálatában, permanens látlelet készítésében, a helyi társadalom és közösség megjavításának lüktető, izgató és késztető szándékában jelenik meg. Fancsik doktor látásmódja – amelynek során azt is észreveszi, amit száz más városlakó és -vezető sem – egészen egyedi módon éles. Összefüggésekben való gondolkodása, empátiás, elemző és szintetizáló képessége, kritikai érzéke, előadói és íráskészsége – domináns személyiségjegyei. Értékes cikkei e sorok írásáig is sorra látnak napvilágot a megyei és városi lapokban, önálló bejegyzései, kritikai észrevételei, előremutató javaslatai az internet közösségi oldalain. Utóbbiakkal időként megkeresi a városve- �KÖSZÖNTŐ 14 zetést is: örül, amikor választ kap, és még inkább, amikor méltányolják felvetéseit, javaslatait. Kitűnő – információgazdag és „szövegkész” – interjúalany, gyakori szereplője a helyi sajtónak és az országos médiumoknak is. Aktivitása töretlen, ötletekből és javaslatokból kifogyhatatlan, tenni akarása egyedülálló. Élete, munkássága példaértékű nemcsak a jelen generációk, de a következő nemzedékek számára is. A díszpolgári cím és a vasdiploma fényében Tudja, hogy egyedül nem juthatott volna „idáig”. Sokat köszönhet családjának. Sajnos, hű társa, erős támasza, Marika, a felesége négy éve nincs már vele. Azóta egyedül él, de korántsem magányosan. Két lánya szeretettel veszi körül, bizton számíthat rájuk, miként felnőtt unokáira is. Sőt, már dédunokáinak is örülhet. Segítették munkájában a kiváló orvoskollégái, akik közül már szintén sokat elveszített. De ott vannak a mai napig is tagtársai a fotóklubban és a múzeumbaráti körben, amely közösségeknek ma is aktív tagja. Barátai – reményei szerint köztük e sorok írója is – ha csak tehetik, felkeresik, látogatják, szívesen beszélgetnek vele. Ez is erősíti őt abban, hogy elégedett embernek tudja magát, érezze, hogy elismerik, tisztelik, megbecsülik. Ezt igazolja a sok-sok kitüntetés, amelyek közül különösen büszke Salgótarján díszpolgári címére és az orvosszakmai elismeréseire. Hálás a Sorsnak, hogy az elmúlt év őszén a Pécsi Egyetem aulájában – önállóan odautazva érte – átvehette orvosi Vasdiplomáját, amellyel 65 éven át végzett értékes gyógyító tevékenységét ismerte el az egyetem. Régen és jól ismerem Fancsik Jánost. Rövid laudációmban mégis csak felvillanthattam életútjának főbb állomásait, pályájának és munkásságának egyes fejezeteit. Csak részben mutathattam meg emberi értékeit, személyiségének széles spektrumát, sugárzó szellemiségét. Érték és élmény nekem, hogy félévszázados ismeretségünk és immár több, mint tízéves jószomszédságunk révén kitűnő kvalitásait praktikusan megtapasztaltam, amelyek által is közelebb kerültünk egymáshoz. Amit mintegy megemel mentalitásunk hasonlósága, világlátásunk közelsége és különösen a lokálpatrióta szellemiségünk és a polgári értékrendünk. Nagy szerencsém, hogy sokat diskurálhatunk. Büszke vagyok a manapság még barátok között is ritkaságszámba menő levelezésünkre. Aminek a jelentőségére utaló latin bölcsességet tőle is gyakran hallom: verba volant, scripta manent. Ezért is örülök, hogy ezt a laudációt megírhattam. Kívánunk Neked, János bátyám, további alkotó energiákat, sok erőt és jó egészséget! Isten éltessen még nagyon sokáig körünkben és épülésünkre is szeretett szülővárosod megtartó miliőjében! �SZÉPIRODALOM 15 ISTENES TIBOR Sikító síneken Reszkettem és fáztam negyven fokban, ordítottam a csend dallamát. Aztán izzadtam a havas tájban, jégcsapok közt szavaltam szívem szózatát. Beleolvadtam a jégbe, fagyott húsként dobogott jeges szívem, Forró lüktető szavaim zakatoltak egyenes, fémes, sikító síneken. Belerohantam tudatod ködös tavába és szétfröccsent benned a felismerés, Majd egómon utazó vonatom elúszott feletted, mint az indiánnyárba hajított tomahawk, mint a semmibe repülő kés. Benned lettem én és te bennem lettél magad, Körém húztad fel ítélkező és kegyelmező szavad. Együtt vagyunk egység, kétség nélküli kohézió, Szavak nélküli mondat, terület nélküli dimenzió. Együtt vagyunk külön mindentől, mi nem változó, Mégis szophoklészi drámánkból már három színészből száll a szó. A kezdet egy, a vég a kettő, közben három a merítkezés, Míg hat rád ez a három, kilencszeres lesz benned a Tesla általi fény, a felismerhetetlen felismerés. Reszketek és fázok negyven fokban, ordítom a csend dallamát, Izzok a havas tájban, jégcsapok közt szavalom szívem szózatát. Beleolvadok a jégbe, fagyos húsként dobog jeges szívem, Forró lüktető szavaim zakatolnak egyenes, fémes, sikító síneken. �SZÉPIRODALOM 16 Halk remény Valahol tompán a távolba vesztek a fények, A sötét konyhában víz után matat kezem. Bánt most az asztráltesti képed, Még kába vagyok, két világ közé szorult fejem. Tapogatom a láthatatlant, ujjaim lilás fényeket vágnak ketté a mosogató felett, Magamra húzom a vállamon cipelt szürke paplant, Mely elválasztja tőlem a szellemi telet. Valahova dőlni kellene, a fény által nyesett ébredésbe, Vagy vissza az ágy halott csendjébe, álmodni új világokat, beletemetkezve a révedésbe. Ott tipegek a semmi közepén, foszlányokkal barátkozik csukódó szemem, Összetapadt torkomon rést talál a víz, Miközben hátracsapódva tépi a létet nyakamtól elhajló fejem. Ereszt az álom, már látom, kint a hidegben eső esik, Kutyát sétáltat az alvó hajnal, A reggel, ha nehezen is, de terjeszkedik. Talán egy kávé kellene vagy egy lassú megvilágosodás, Hogy ne szürke démonok húzzanak vissza, Hanem égjen bennem a nap vágya, mint hamu között az izzó parázs. Jártam már itt, és tudom, holnap is monoton hálót szövök, Slusszkulcsom után kutatva csobbannak bennem a felismerések, a szellemi hullámkörök. Általuk utazom a sztrádán, fehér csíkokat nyel a guruló idő, Órakerekek ketyegnek alattam, benzint égetve szmogos térben, Koszos gyárvárak közt kacagó lóerő. Aztán csapódó ajtók a parkolóban, Kandeláberek alatt felébred az éj, Mint a megálmodott szitáló valóság, A térbe szőtt mosolygó szeszély. Azt hiszem, ébren vagyok, pedig csak mátrix rajtam a fény, Kauzalitások halmaza közt Térbe fonódó halk remény. �SZÉPIRODALOM 17 ISTENES TIBOR Ha verset írsz... Ha verset írsz, ne aludj szürke füstök ködén, Ha verset írsz, ne légy unott közöny, Ha verset írsz, légy tömény, Mint kocsonyában a zsíros köröm. Ha verset írsz, csapj az égre, Kaparj a föld alatt, Ha verset írsz, tudd, mi végre, Versed miféle tőből fakadt. Ha verset írsz, zokogj és nevess, Ha verset írsz, tűz legyél és legyél a víz, Ha verset írsz, gyűlölj és szeress, Legyél a sorok közt érzés, Legyél az illat és legyél az íz... Ha verset írsz, maradj magad, Tiszta szó és megalkuvás, Ha verset írsz, maradj szabad, Trendekből ugró szabadulás... Belső fény Sötétben ültél a hangok álmán, A mozdulatok képzelt ívein, Érzések suhogó vágyán, Elhalt versek rímein. Beletemetkezve az élő szóba, Repednek a halál láncai, Biogyümölcsök plasztikzacskóban, Ébrednek az élet álmai. Hangok tapadnak a fényeikhez, Érintést észlel a tudat, Majd ösztönöd taszít a vérebedhez, Mi feltör belőled és ugat. Mirelitlelkek felolvadnak Dipólusmolekulák táncain, Mikrohullámok ragyogtatnak A súrlódások ráncain. Gőzölögsz, mint a reggeli kávé, Ugyanúgy termék vagy te is, Az ég felé szállsz fel, mint a konklávé, Majd a valódba hullsz, mint nemezis. A kezdeti fények csak árnyékuk adták Falad homályos tükreire, Kaleidoszkópok képei szabták Életed mások éveire. A fényből a fénybe szórod a fényed, Szikrázó kép csak a végtelen, A fénytörés verse a belső lényed, Mely elhagyott, magányos és védtelen... �SZÉPIRODALOM 18 BENE ZOLTÁN Egy kövér ember nyomában Részlet az Igazak című, készülő regényből − Nem örülök, hogy a szüleinek a nyomozásról beszél – nézett szigorúan Igaz Gerőre Bagdy úr, miután letette a telefont. Borbola doktort hívta, hogy tájékoztassa a fejleményekről. − Nem mondtam nekik többet, mint amennyit az újságok megírtak – mentegetőzött Igaz Gerő. – Még annyit se, igazság szerint. − A bűnügyi főkapitány nem boldog a szemtanú miatt – jelentette ki Bagdy úr. – Jó lett volna gyorsan lezárni ezt az ügyet. − Akkor is, ha egy ártatlan ember látja a kárát? − Egy bolsevik sosem ártatlan – szögezte le Bagdy úr szigorúan. – Mindenesetre most már nem tehetünk mást, ki kell vizsgálni ennek a Stíbernek az állításait. Kovács zár alatt marad, a biztonság kedvéért. Maga, Gerő, menjen Horváthékhoz, hátha ismernek egy olyan végletesen kövér embert, amilyet Stíber leírt. Én addig utánanézek magának Stíbernek, nehogy egy vörös összeesküvés áldozatai legyünk! Igaz Gerő nem ellenkezett, indult a Kistisza utcába. Útközben evett egy menüebédet egy Sajka utcai kifőzdében, mert már hangosan korgott a gyomra. Ízletes és olcsó volt (csontleves, krumplifőzelék és sült disznóhús egy pikoló sörrel, mindössze két koronáért), lelkifurdalása is támadt, amiért szombaton annyi pénzt elpazarolt étkezésre az Európa Kávéházban. Horváthékhoz érvén a szokásos jelenetek zajlottak le: a cselédlány nyitott ajtót, elvette a kabátját-kalapját, bekísérte a szalonba. Klára egyedül fogadta. − A szüleim ágynak estek – közölte. – Anyám beteg. Mint tudja, a fivérem halála óta folyton gyengélkedik, bár néha javul az állapota. Most azonban romlik. Apám a részegségét alussza ki, egész hétvégén lumpolt. Remélem, a kapitányságon nem fogják felelősségre vonni… − Ez jelen helyzetben bocsánatos bűn, senki nem hánytorgatja föl Horváth úrnak – jelentette ki Igaz Gerő, majd elmesélt mindent, amit Stíber Auréltól megtudott. – Ismer esetleg efféle, föltűnően kövér embert? – zárta le a beszámolót egy kérdéssel. Az asszony elgondolkodott. �SZÉPIRODALOM 19 − Nem, egyáltalán nem rémlik – mondta végül. – Mint mindenki, én is ismerek kövéreket. Ahogyan a legtöbb családban, a mi tágabb családunkban is akadnak terebélyes emberek, de olyan, aki kitenne három átlagos férfit, olyan még csak nem is dereng. Gyula ismerősei között sem akadt ilyen. − Értem. Túl egyszerű lett volna – dünnyögte a nyomozó. − Ezek szerint azt a bolsevikot elengedték? – érdeklődött Klára. − Még a fogdán van – mondta Igaz Gerő. − Bagdy úr nagyon szeretné ráverni az egészet. − Biztosan nem lehetett ő a tettes? − Semmi sem biztos, asszonyom. Mégis úgy hiszem… úgy érzem, ez a Kovács ártatlan. − Nagy megkönnyebbülés lett volna pedig, ha máris megoldják az ügyet... − Nekünk is, higgye el. Nem is beszélve a bűnügyi kapitányról, aki mindenképpen meg akarja oldani addig, amíg a franciák bevonulnak. Azt beszélik, a franciák gyűlölik a bolsevikokat, nem tűrik őket sehol. Egyrészt nyilván a kommün miatt, hiába van annak lassan ötven éve, másrészt az oroszországi borzalom minden józan gondolkodású embert óvatosságra int. Rossz fényt vetne ránk, ha egy ilyen vörös ügyet nyitva hagynánk hosszú ideig. Arról nem is beszélve, hogy Bagdy úr szerint amelyik gyilkosságot három-négy nap alatt nem derítik föl, arra az esetek többségében soha nem kerül pont. − No, még csak az hiányozna nekünk! – sóhajtott Klára. − Még valamit hadd kérdezzek. Az asszony figyelmesen, várakozva emelte a tekintetét a detektívre. − Nem lehetséges, hogy a férje különleges megbízásokat teljesített a katonaságnál? − Mire gondol? − Földerítésre, például. − Nem tudok ilyesmiről. És őszintén szólva elképzelni sem tudom, hogy Gyula… − Értem. − Miért kérdezi? − Kovács szerint szerbek is tartózkodtak a kocsmában csütörtökön. − És ez mit jelent? − Önmagában semmit, de Kovács úgy véli, ezek szerb katonák lehettek, civilben. A kocsmáros megerősítette, hogy italoztak nála azon az es- �20 SZÉPIRODALOM tén olyan személyek, akik, vagy legalább az egyikük akcentussal beszélt magyarul. − A szerbek szállták meg Újszegedet, nem? − Ez így igaz, csakhogy az ideiglenes határon, azaz a demarkációs vonalon nem jöhetnek át. Hivatalosan semmiképpen sem. Ha mégis átosonnak rajta, azt fontos okkal teszik, ez bizonyos. − Kémek? − Nem lehet kizárni a lehetőségét. − De Gyula biztosan nem volt kém, erre mérget vehet, Gerő! És a háború is véget ért. − A békeszerződés azonban még messze van, évekbe telik, mire aláírják és érvényesítik. Úgy hiszem, mi nem sok jót remélhetünk tőle, de a szerbek… − Elképzelhetetlen, hogy a férjem kém lett volna – erősködött az asszony. A nyomozó tudomásul vette, amit hallott. Mielőtt elbúcsúzott volna, óvatosan odasúgta a nőnek: − Ugye, láthatom majd máshol is, nem csak itt? Klára az ajka elé emelte a mutatóujját. − Igen, igen, de erről még egyelőre ne beszéljünk, Gerő! Igaz Gerő halványan elmosolyodott. − Értem. Természetesen! És most megint mehetek Takácshoz, gondolta, amikor kilépett a Horváth-házból. No, de ha egyszer nincs más nyomunk, tette hozzá magában, és rágyújtott. A körúton elgyalogolt egészen a Hét vezér utcáig, azon a légszeszgyárig, megkerülte az épülettömböt a Kossuth Lajos sugárút felé, és a sugárúton folytatta útját a Petresi utcáig. − Mintha hazajárnék, a fene egye meg – morogta, miközben belökte a kocsma bejárati ajtaját. − Ez már azért mégis… − fakadt ki Takács úr, amint meglátta. − Nem öröm nekem se, ne gondolja! – dohogta a nyomozó. – Háromnegyed órája kutyagolok ebben a hidegben, adjon már egy szilvát gyorsan! Takács kitöltötte a pálinkát, Igaz Gerő nyomban lehajtotta, s kért még egyet. A kettő között föltette a kérdést: − Jár-e ide egy föltűnően kövér ember? Olyan, aki három átlagos termetűt kitesz. − Nem – rázta a fejét Takács. − Biztos? − Biztos. �SZÉPIRODALOM 21 Igaz Gerő megitta a második pohárka szilvóriumot, fizetett, és már ment is. Tehetetlen dühöt érzett. Mindig ugyanoda jut vissza: a semmihez. Egyre szilárdabban hitte, hogy Kovács Péter nem lehetett Nagy Gyula gyilkosa. Nem tudta megmagyarázni, miért volt ebben annyira biztos. Tagadhatatlanul szimpatikusnak találta a férfit, annak ellenére, hogy az eszméivel nemhogy nem értett egyet, de egyenesen ostobaságnak tartotta őket. Minden bizonnyal az is sokat nyomott a latban a véleménye kialakításánál, hogy Bagdy úr olyan vehemensen bitóra akarta juttatni, holott nem tudta alátámasztani egyébbel a vádat, mint személyes ellenszenvvel és politikai akarattal. − Ki lehet ez a kövér ember? – suttogta bele az ismét eleredő hóesésbe, miközben egy hirtelen ötlettől vezérelve nem a város, hanem a rókusi pályaudvar felé vette az irányt. Az egyre jobban szakadó hó elől az állomás vendéglőjében keresett menedéket. Úgy döntött, egy korai vacsorát is elfogyaszt, habár mióta Ketter József vendéglős Budapestre költözött, lényegesen silányabb lett minden a rókusi vasúti vendéglőben: étel, ital, kiszolgálás. Mindössze három vendég lézengett a restiben, pedig néhány hónapja még hemzsegtek itt az emberek. Igaz Gerő egy ablak melletti asztalhoz ült. A pincér maszkban lépett hozzá, hogy fölvegye a rendelést. Novemberben még nem lett volna meglepő, hogy valaki eltakarja a száját és az orrát, de Szegeden decemberre erősen alábbhagyott a spanyolnátha-járvány, már senki sem hordott maszkot. Mindig akadnak azonban a szokásosnál is óvatosabb emberek, bölcselkedett magában a detektív. Egy bablevest kért, meg fél liter bort, aztán rágyújtott, és Kláráról ábrándozott. Komolyan gondolta, amit az asszonynak mondott: a gyászév leteltével örömmel venné feleségül. Senki sem tudja, milyen idők jönnek, bár bizonyosan nem lesznek vidámak és könnyedek, egy özvegynek valószínűleg nehezebb lenne átvészelni az előttük álló esztendőket, mint egy nyomozó feleségének. Kivált, hogy hamarosan már nem is városi, de állami alkalmazott lesz minden rendőr, s ez még nagyobb biztonságot jelent. Hónapok óta találkozgattak, s bár két suta csókon és egymás kezének szorongatásán nem jutottak túl, Igaz Gerő biztos volt a szándékaiban. Be kellett ismernie magának, hogy egy pillanatra sem bánkódik, amiért meggyilkolták Klára férjét. Jóllehet kétségkívül igen pikáns helyzetbe került, hogy részt kell vennie az ügy kibogozásában… A rendelésével visszatérő pincér akasztotta meg a töprengéseiben. Élvezettel kanalazta a híg és ízetlen, viszont annál forróbb levest, lassan kortyolgatta el rá a bort. Odakinn besötétedett. Evés-ivás után még elszí- �SZÉPIRODALOM 22 vott két cigarettát, majd kérte a számlát. Mikor fizetett, megmutatta a jelvényét, és mintegy mellékesen megkérdezte a pincért, találkozott-e a restiben vagy az állomáson egy szokatlanul kövér férfival. − Legutóbb pár napja – válaszolt a pincér, amitől Igaz Gerő szíve hevesebben kezdett dobogni. − Pontosan mikor? − Szerdán, azt hiszem… Hacsak nem csütörtökön – gondolkodott a pincér. − Mégis, melyik napon? − Csütörtök volt! – vágta rá a pincér. − A Weiss úr is betért, és ő mindig csütörtökön érkezik. − Máskor is látta már? − Gyakran látok testes urakat. − A csütörtökire gondolok, azt látta-e máskor? − Nem. Se előtte, se azóta. − N-n-nem tudja a nevét, vagy bármi közelebbit róla? – Igaz Gerő olyan izgatott volt, hogy dadogni kezdett. − A nevét nem – ingatta a fejét a pincér. − Csak azt tudom, hogy aznap reggel a fél nyolcas szabadkai vonattal érkezett. Nem is három, de legalább tíz ember helyett reggelizett, közben mondta, hogy honnan jön. − És azt nem árulta el, miért? − Arról nem beszélt. − Mennyi ideig tartózkodott az állomáson? − Délelőtt tíz körül távozott. Igaz Gerő fél korona borravalót adott a pincérnek, fölírta a nevét meg a lakcímét, és visszatért a szakadó hóesésbe. (…) �SZÉPIRODALOM 23 BÁNFAI ZSOLT Hálóba fonva A padló rácsozatát figyeled. Lépteid csonkolt dimenziók emlékeit sűrítik a lapok hálójába – egyes kockákból fejek emelkednek fel, koponyák, pillangók bukkannak elő. Vállak világítanak. Hanyagul odavetett árnyak mintái születnek pupillák lobogó tűzfalán – a háló megőrzi az arcokat. Vérkör-vájta kövületben csillan meg hordalék, vad kirakat, temető. Mellkasodban a dagály lüktet, menet közben csontjaid számolod – húsba temetett fehér gerendák. A rétegek alól madarakat ásol elő. Mert kitüremkedsz a hálóból, ütések fonákja tapaszt a mélybe – kiakasztod zubbonyod abroncsait, megrajzolod a szabadulás ívét – felszállás előtt leoltod a fugákba tapadt vágyak utolsó dobbanásait – kiiszod a kelyhet, de az emlékezés ostyáit még keresni kell. �24 KÉPZŐMŰVÉSZET Portré Benko Pálról, a füleki református templom mennyezetkazettáinak alkotójáról Bemutatja: Gréczi-Zsoldos Enikő Benko Pál biológia-kémia szakos tanár, a Felvidéken, Fülek (Fil’akovo, SK) gimnáziumában és a város Mocsáry Lajos Alapiskolájában tanít. A Pro Cultura Hungarica díj tulajdonosa. A díj a magyar kultúra értékeinek külhoni megismertetésében és terjesztésében, valamint a magyar nemzet és más nemzetek művelődési kapcsolatainak gazdagításában elévülhetetlen érdemeket szerzett személyek részére adományozható. Benko Pál nemcsak a természettudományi szakjait oktatja, hanem Művészet és kultúra címmel is vezet kurzust a füleki gimnáziumban. Vallja, hogy a kézművesség nemcsak a művészeti vagy a rajzóra, hanem szinte minden tanóra részét képezheti, legyen szó akár a szakjait Benko Pál is képező biológia- vagy kémiaóráról, de akár matematikáról, történelemről vagy éppen zenei óráról. A kézművesség egészen gyermekkorától része volt Benko Pál életének. Kézművesség alatt a hagyományos népművészeti alapon nyugvó tevékenységet érti. Több mint 20 évvel ezelőtt megalapították barátaival a Motolla Kézműves Baráti Kört. A szervezet fő célja a kézműves kismesterségek oktatása gyermekeknek, fiataloknak és pedagógusoknak. A Motolla Kör a kozárdi székhelyű Palócföldi Népi Iparművészek Egyesületének a tagja. A Hagyományok Háza Hálózat – Szlovákia kezdeményezésére 2017 őszén Füleken életre hívták a Felvidéki Hagyományos Kézművesek Fórumát, melyet a későbbiekben Szlovákiai Magyar Kézműves Szövetség néven jegyeztek be. Benko Pál a szövetség elnökségi tagja. Igyekeznek megszólítani minél több felvidéki magyar kézművest, hogy csatlakozzon hozzájuk. Céljuk a felvidéki magyar kézműveshagyomány bemutatása, népszerűsítése, az alkotók szakmai segítése és felkarolása. Ebből született meg a Magyar kéz- �KÉPZŐMŰVÉSZET 25 művesség a Felvidéken – válogatás szlovákiai magyar kézművesek alkotásaiból c. országos vándorkiállításuk 2018-ban, majd ennek folytatása 2019-ben. Benko Pál munkái Benko Pál a Füleki Református Egyházközség gondnoka. A festett templomok világa már régóta elvarázsolta. A reformátusok a templomaikat puritánul szeretik, de véleménye szerint ezek a díszítmények mégis segítenek megtapasztalni az Isten közelségét. Első kazettás élménye a borzovai református templom volt. Lenyűgözte a festőasztalos ecsetkezelése, motívumszerkesztése és az, hogy ezek a már-már naivnak tűnő díszítőelemek együttesen mekkora hatással vannak az emberi lélekre. A gébárti alkotóházban feleségével, Horkay Tündével, aki gyöngyfűző és tojásíró, rendszeresen részt vettek pedagógusok számára szervezett népművészeti továbbképzéseken, így került kapcsolatba Gaál Jánossal, a budapesti Néprajzi Múzeum nyugalmazott főrestaurátorával. A vele való közös munka volt az út valódi kezdete. Ezt számos templomlátogatás és kutatás követte. A felesége származása révén a családjuk számára kultikus helynek számító Zemplénben (Zemplín, SK) festett elsőként Benko Pál kazettákat a templomfelújítás során. �26 KÉPZŐMŰVÉSZET Díszített karzatkazetták a zempléni templomban Nt. Horkay Andor hosszú éveken keresztül szolgálta a zempléni gyülekezetet, s feleségével gyermekein keresztül olyan szellemi örökséget bocsátottak útjára, melynek a mai napig meghatározó szerepe van a református egyház és magyarságunk életében. Elhatározták, hogy ennek emléket állítanak a megújult templom karzatkazettái segítségével. Összesen hat kazetta díszíti a karzat mellvédjét. A rajtuk megjelenő mintakincs felvidéki kötődésű, a töki református templom eredeti kazettáinak mintái alapján készültek, amelyeket 1740 körül Szabó István révkomáromi asztalosmester festett fiaival, segédeivel. Hasonlóképpen a komáromi festőasztalosok kezemunkáját dicsérik a mezőcsáti templom eredeti kazettái is. Benko Pál a töki kazettákból négyet választott a zempléniek számára, de olyan gazdag a motívumviláguk, hogy egyértelművé vált a folytatás. Azt tervezte, hogy mindet meg kell festeni, lehetőleg az eredetivel azonos méretben, ha nem is ugyanolyan, de legalábbis hasonló színekben. 2020 júniusában készült el a füleki református templom mennyezeti kazettáival, melyek azóta már eredeti helyükön hirdetik alkotójuk keze munkája által Isten dicsőségét. Ezeket a festett kazettákat mutatjuk be lapszámunkban. A kazetták alapanyagainak a megvásárlása és a felhelyezése jóakaratú magyar emberek odaadó segítségével és munkájával valósult meg. Benko Pál vallomása szerint a cél mindig a közösség megtapasztalása Teremtőnkkel, elősegíteni azt az emelkedettséget, amelyet talán nem is lehet definiálni. A minták egyszerűsítésével – megfelelve a didaktika kihívásainak – némi olvashatóságot vélt felfedezni a kazettákon. Üzenete egyszerű: közelebb vinni Istenhez. Aki pedig erre az útra lép, hiszi Benko Pál, egyszerű lesz rajta a járás, mert „közel van az Úr minden Őt hívóhoz”. Éppen akkor, amikor kitört a világjárvány, kezdett a festésükhöz, kréta alapon saját készítésű tojástemperával. A királykazettában a 65. zsoltár verse hirdeti a református hívek kívánságát: „Hadd teljesedjünk be a Te házadnak javaival, a Te templomodnak szentségével!” (Lapszámunk belső borítóoldalán látható.) A kazetták minden vasárnap istentisztelet alkalmával 11.00 órától megtekinthetők a füleki református templomban, illetve telefonos egyeztetés után (+421 09 48 06 33 89). �SZÉPIRODALOM 27 SIMEK VALÉRIA A szavak mélyén A szavak mélyére ereszkedtél, visszaszálltál a gyerekkorba. Előbukkantak arcok az emlékek mezejéről. Az áldás szavai a családban, az étel íze a hajdani együttléteket idézi. Amikor még létezett a megtartó közösség a falu határain belül. Amikor még nem szóródtak szét a világ minden égtája felé, mint a tovaröppenő madarak. Amikor igazán fontos volt az adott szó, az emberi méltóság. Amikor sarjasztó erővel kapaszkodtak a szekérderékban. Amikor a szegénység szükséget akasztott a nyakukba. Amikor szárnyasodott a hitük, lelkük, kedvük. Amikor tisztuló pillantással nézték a jelent, a kurta örömöt. S tudták, hogy mindig, mindent elölről kell kezdeni. Sötétben A sűrűsödő sötétben lobban a gyufa lángja. Aggodalmas érintés, léptek, ajtónyitás. A bekúszó szél a hullámzás játékát hozza. Világosság, fény, melegség az otthon melengető fészkében. �SZÉPIRODALOM 28 SIMEK VALÉRIA Minden idegszáladdal A forrás egyik ága lettél, megszámlálhatatlan cseppjei közt velük énekeltél. Életed medrét jártad, az itt és a most napjaidnak érzületével. Kerested a megfelelő utat, ahol járni tudtál. Kimentél a földekre, mert kenyér kellett a holnaphoz. Földet-eget összekötő repüléssel éltél, s ha kifújt fészkedből a szél, hoztál játékot, kérdőjeleket, kapaszkodást fölfelé. Minden idegszáladdal ebben a talajban gyökereztél. Álarc nélküli voltál. Az október a múló idő emlékezete, Téged is elvitt. Most itt állok az avarillatú estében, a mézízű csöndben. Kovácsműhelyben Apámmal a kovácsműhelyhez mentünk lovunkat patkoltatni. S a műhely kohójában szikrák pattogtak. Az üllővel feleselgető izzásban, ritmusteremtő munkában kezdtük a reggelt. �INTERJÚ 29 ÁDÁM TAMÁS Veri az ördög a feleségét Interjú Pásztor Erzsi színművésznővel Pásztor Erzsi Kossuth-, Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas magyar színművésznő, érdemes művész, a Soproni Petőfi Színház és a Turay Ida Színház örökös tagja 1936-ban született Budapesten Pápay Erzsébet néven. Általános és középiskolába Újpestre járt, 1955-ben érettségizett, 1959-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Az akadémia után a debreceni Csokonai Színház tagja lett. 1961–1964 között a budapesti Petőfi Színházban szerepelt, 1964-ben egy évet töltött a szolnoki Szigligeti Színházban. 1965–1978 között a Pécsi Nemzeti Színház művésznője volt. 1978–1983 között a Mafilm társaságához tartozott, majd hosszú évekig a Madách Színházban játszott. 2008-tól 2011-ig a soproni Petőfi Színházban lépett fel, közben a Szegedi Nemzeti Színházban vendégszerepelt. Az utóbbi években a Karinthy Színházban és a Játékszínben vállal szerepeket. 2003-tól a Turay Ida Színházban is játszik. 2018 elején végbélrákot diagnosztizáltak nála, átesett több műtéten, kemoterápiás és sugárkezelésen is. 2018 őszén visszatért a színpadra. Gyakran filmezik. Lehetetlen felsorolni valamennyi szerepét. Olyan filmekben játszott, mint a legendás Tenkes kapitánya, vagy a már ugyancsak klasszikusnak számító Veri az ördög a feleségét, amelyért megkapta a Filmszemle „Legjobb női alakítás” díját. Talán mégis legtöbben a Szomszédok Janka nénijeként ismerik. �30 INTERJÚ Miért kellett nevet változtatnia? Mert a Pápay Erzsi színésznév már foglalt volt. Talán másodéves lehettem a főiskolán, amikor játszottam valami kis szerepet. Akkor mondta a rendező, találni kellene nekem valami rendes nevet. Semmi nem jutott eszembe, végül aztán a keresztapám vezetékneve lett a művésznevem, így lettem Pásztor. Debrecenben kezdte pályafutását. Leszerződtem Debrecenbe, ahol Szendrő József volt az igazgató, aki nagyszerű ember volt. A plakáton már Pásztor Erzsiként szerepeltem. Akkor még az volt a módi, hogy egy hónapban kétszer kaptunk fizetést. Nyáron feljöttem Pestre, utánam küldték a gázsit. Igen ám, csakhogy nem vehettem át, mert nem tudtam igazolni magam, lévén a személyimben a Pápay név szerepelt. Szaladgáltam mindenféle hivatalokba, míg aztán átírták a nevem. Továbbra is vidéken maradt; Szolnok, Pécs következett, fantasztikus szerepekkel. Azt hittem, ez az időszak nem tart sokáig, bár ez nem is annyira érdekelt, mert nagyon boldog házasságban éltem. Megjegyzem, egy ideig nem is játszottam, férjem volt a NAGY színész, én meg vezettem a háztartást. Gondoltam, majd csak rám kerül a sor. Végtére is rám került, tényleg sok szép szerepet osztottak rám. Amikor vidéken játszott, nem álmodozott arról, hogy egy nagy pesti színház leszerződteti? Nem vágyódtam különösebben a fővárosba. Igazából kielégített az, hogy nyáron feljöttem. Mindig játszottam nyáron is, tévében, filmen, állandóan foglalkoztattak. Sajnos azokról a szerepekről sokan nem tudnak, azt kérdezik: hol jártam eddig? Szegedet el ne feledjük! Székhelyi Józsi igazgatott akkor. Szegeden is remek szerepeket osztottak rám. Imádtam a várost, a színházat. Érdekes, hogy előtte soha nem jártam a Tisza-parti városban. Király Levente (a Nemzet színésze – a szerk.) osztálytársam volt a főiskolán, vele is ott találkoztam újra. Meglehet, előrébb tartanék, ha korábban feljövök Budapestre, de fene se bánja, jól van ez így! Nem nagyon tűnik fel fogadásokon, rendezvényeken. Miután több mint negyven éve egyedül élek, soha nem mentem el ilyen helyekre, még ha meghívtak, akkor sem. Mert utáltam azt a csörömpö- �INTERJÚ 31 lést. Mit keresnék én ott?! Egyik lábamról a másikra álljak? Még ha az ember párban megy, az más. Ez nem nekem való. A Kossuth-díj átadására az öcsémék feljöttek Pécsről, hogy ne egyedül menjek, mert a kislányom a munkája miatt nem tudta elintézni a szabadidőt. Egy időben a lánya haragudott önre, nem is beszéltek. Így van, nem szerette ezt a pályát. Most már megbékélt. Hogyan tanulja a szöveget? Mindig hajnalban kezdem, mert addig nincs nyugtom, míg nem tudom tökéletesen a szöveget. Ülve memorizálok. Amikor megyek a próbára, még a kocsiban is tanulom. Olykor rám is dudálnak, hogy ne aludjak. Rengeteg szerep fűződik a nevéhez. Van, amelyik a szívéhez nőtt? A Koldusopera végigkísérte az életemet, a fiatalságomat juttatja eszembe. De a Macskajátékot is említhetném. Kedvenc filmemben is játszott. Hogy emlékszik a forgatásra? A Veri az ördög a feleségét-re gondol? Arra. A Balatonnál forgattunk, csodálatos volt. Akkor nem kellett castingolni. A rendező, András Feri azt mondta: itt a forgatókönyv, olvasd el! Eljátszottam egy szerepet. Éllel mondja ezt. Ma már a casting bevett gyakorlat. Valóban, most egy reklámhoz is casting kell. A neves kolléganőm elment egy ilyen válogatásra, ahol azt mondta neki egy fiú: néni, akkor jöjjön be! Mondta ezt Zsurzs Katinak, a kiváló színésznőnek, már bocsánatot kérek! Álljon már meg a menet! Hát ilyen időket élünk… Térjünk vissza még kicsit a Veri az ördög…-höz! Nagyon jó hangulatban zajlott a forgatás, és ne feledjük el: a film még ma is aktuális. Mi a különbség a régi és a mostani forgatás között? Semmi sem változott, forgatni mindig jó. Mondhatnám, kikapcsolódás abból a munkából, amiben az ember naponta részt vesz. Pedig hát a színházat imádom. Csak most már nem nagyon hívnak, alig készülnek filmek. Azt írják a kritikusok: alapvetően komikai tehetség, furcsa, belső indíttatású groteszk humor színezi, de a tragédia sem idegen tőle. Egyetért ezzel? Abszolút. �32 INTERJÚ Fontosak a díjak? Nem, de jólesik az elismerés. Csak az a baj, hogy lejáratták. Nem szeretek ilyet mondani, de ez az igazság. Nekem a mai napig öröm, ha felnézek a szekrény tetejére, mert ott tartom a rangos kitüntetést, a szobrot. Minden nap megnézem, élvezem és örülök, hogy ott áll, mert gyönyörű maga a szobor is. Egyáltalán nem zavart, hogy hetvenöt évesen kaptam meg a Kossuthot. Kerényi Imrével alig ismerkedtünk meg, azonnal kirúgott, aztán visszavett, közben felterjesztett Érdemes Művész címre, akkor furcsa volt. Csak hát ez nem így működik. Kézbe kell venni, kijárni. Székhelyinél vendégszerepeltem Szegeden, hetvenéves koromban felterjesztett ugyanerre a díjra, és nem kaptam meg. Azt mondta: anyukám, majd jövőre végigjárom őket, a lakásukra is elmegyek. Elment, és megkaptam. Egy évig harcolt érte, lejárta a térdét. Mindenkinek megvan a jelöltje. De a néző látja, ki tehetséges. Látja, csak éppen nem ő választ. A közönség csak arra szavazhat, akinek a nevét elé teszik. Újpestről mi jut eszébe? Ott születtem, a Tél utcában, azt a házat már lebontották. Nagyon szeretem a várost, ma is ott élem az életemet, noha Angyalföldön lakom. Tervek, meghívások? Több tervem van, de erről nem szeretnék beszélni, meglepetés lesz. Ha lesz még időm, megcsinálom. �SZÉPIRODALOM 33 KUPCSULIK ÁGNES Mint A holtágon kifogott törpeharcsák, megnyúzva, hogy mindegyik még él, úszik a zománcos lavórban. Macska kúszik, sorára vár. Csattanva dől el a szák. Idegen az, akit nem köt már a vér. Temetés. Az utolsó rokon elment. Rikácsolás töri fel a csendet. A vadlúdcsapat éppen visszatér. Idegeneknek eladtam a jussom. A földet, ahol a holtág a határ. Haladtam lassú árral, mint a sulyom, gyáván, nem csoda, hogy kivet ez a táj. Most nézem, ahogy átszeli a húsom az idegenségemből épített határ. �SZÉPIRODALOM 34 FRIDECZKY KATALIN Fehér orchidea – Mondja, Borika, van a Gyuszi bácsinak fia? – tette föl a kérdést az Idősek Otthona vezetője egy délután, amikor az asszony látogatóba ment az apjához. Bori meghökkent. – Hogy jut ilyesmi az eszükbe? Nincs fia. Tudtommal én vagyok az egyetlen gyereke. Miért kérdi? – Hát csak azért, mert tegnap kaptunk egy különös hívást. Egy férfi azt állította, hogy a Gyuszi bácsi fia, és szeretné látni az öreget. Idegenes akcentussal beszélt. Sejtettük, hogy esetleg valami szélhámos, ezért azt gondoltuk, előbb megkérdezzük Borikát. Bori felfortyant: – Ha valaki esetleg azt gondolja, hogy itt leesik számára valami örökségféle, akkor nagyon téved. Viheti az apámat nyugodtan most rögtön, neki adom! A betegségeivel, az adósságaival együtt. Be ne engedjék ide! – zárta le a témát Bori, de még sokáig dohogott magában. Micsoda dolog ez, idejön valaki ötven év után, és eszébe jut, hogy van neki egy apukája? Akkor hol volt, amikor az öreg a nyakamba szakadt? Rám testáltak mindent, minden hivatal engem talált meg, a közművektől a végrehajtóig. Én fizetem a hiteleit, törlesztem az adósságait, én cipelem orvostól orvosig, én szereztem neki ezt a helyet is az Otthonban, a saját pénzemen! Bori eleve gyanakvó volt minden idegennel szemben, amióta az a tragédia megesett az édesanyjával. Senkit be nem enged a lakásba, még a rendőrt se, mindenkitől igazolást követel. Őt nem fogja kirabolni senki! Még egyszer ilyesmi nem történhet meg! Elhatározta, hogy azon melegében kérdőre vonja az öreget, de amikor látta, hogy az szótlanul gubbaszt az ablak előtt és a tekintetében értelemnek nyoma sincs, letett róla. Megenyhülve ült le vele szemben egy székre, és megfogta az öreg ráncos, májfoltos kezét. – Hogy tönkre tud menni egy ember! – mélázott magában. Az apja, aki valaha fontos beosztásban volt és emberek sorsa függött tőle, most nem egyéb, mint egy bendő, amit napjában háromszor megtömnek. Az evés mindig is fontos szerepet játszott az életében. Felesége nem győzte jóllakatni. Az egész fizetésük jóformán a kosztra ment el. Az apa, amikor hazajött a hivatalból, azonnal a konyhába sietett, hogy a fedők alá nézzen. Semmi nem csillapíthatta gyerekkora mardosó éhségét. Háromgyerekes, szegény munkáscsaládban �SZÉPIRODALOM 35 nőtt fel. Babon, krumplin és tésztán éltek. Hús csak vasárnaponként került az asztalra, akkor se mindig. Cukor ha jutott, akkor is csak a kisebbeknek. Minden apróságért őt verték, ha vétkes volt, ha nem. „Te vagy a legidősebb, lehetne több eszed!” Bori apja az ötvenes évek végén felelős állást kapott, ami viszonylag magas fizetéssel és rengeteg kiváltsággal járt. A minisztérium ebédlőjében háromféle menüből lehetett válogatni, ami valóságos kulináris orgia volt számára. Legszívesebben végigette volna mindhármat. Ingyen járhatott színházba, hangversenyre, operába. Zárt vetítésen nézhetett meg olyan filmeket, melyek sosem kerültek a mozikba. Olvashatta a kivonatos nyugati sajtót. Több információhoz jutott, mint bárki más, mégis megmaradt vaskalapos kommunistának. Igényelhettek volna nagyobb lakást is, ha nem olyan élhetetlen, illetve nem ragaszkodik puritán elveihez. „Amíg egyesek üzlethelyiségben vagy mosókonyhában laknak, addig nekünk nincs jogunk háromszobás lakáshoz” – hangoztatta. A család mindig csak az akciók lejártával értesült az elmulasztott lehetőségekről. Az apa néha külföldi kiküldetésekre is eljutott, persze kizárólag szocialista országokba. A zsírosabb nyugati utakat sima modorú, több nyelvet beszélő kollégái kapták meg. Közöttük is prolinak érezte magát. Bori majd elsüllyedt a szégyentől, amikor apjának a zsúfolt buszon vagy a metrón jutott eszébe, hogy fennhangon elhencegje: „amikor Vietnámban jártam…”, és minden szem feléjük fordult. Az apa valóban járt Vietnámban, persze az északi, kommunista országrészben. Bori látott is fényképeket, melyeken apja láncra fűzött tigriskölykökkel játszadozva üldögél a gyékényen, mosolyogva, mint a Nagy Fehér Főnök. A magyar népzene keleti gyökereit kutatta. Az apa remekül érezte magát a vietnámiak között, ahol a 165 centijével még ő is magasnak számított. Egyáltalán, folyton és állandóan ki akart magasodni az átlagból. Nem beszélt nyelveket, a németet is csak törte, de pár nyelven kiválóan elsajátította a köszönéseket. Köszönni még görögül és finnül is tudott. A kiejtése megtévesztően pazar volt. Idősebb korában fordult elő, hogy amikor Bori egy CT-vizsgálatra vitte, apja a román nyelvtudásával villogott a recepciós kislány előtt. Pechjére a kislány tökéletesen beszélt románul és simán leégette az öreget, aki váltig hangoztatta: – Nyelvész vagyok! – Vagy te ám nyelvész, legföljebb a seggemben! – mérgelődött magában Bori, aki torkig volt azzal, hogy az öreg állandóan többnek próbálta láttatni magát, mint ami valójában volt. Még a névtáblára is rávésette, hogy Dr., pedig dehogy volt az! Csak szeretett volna. Szánalmas! �36 SZÉPIRODALOM Az apa harmincévi házasság után vált el Bori anyjától, és azóta a nők kézről kézre adták. A legutolsó élettársa azonban váratlanul elhunyt, így az apának mennie kellett a lakásból. Az öreg gondja Borira szakadt. Pár évig maga ápolta, de amikor a demencia jelei kezdtek mutatkozni, bejuttatta egy Otthonba, ahol, ha nem is sűrűn, de viszonylagos rendszerességgel látogatta. Az öreg ritka, felajzott pillanataiban hihetetlen kérdésekkel és történetekkel állt elő. Megjött már a meghívó az amerikai konferenciára, ahol a magyar zene ázsiai vonatkozásairól tart előadást? Ki használja a három autóját, és ki nyírja a füvet a balatoni nyaralóban? Bori jól tudta, hogy sose volt autója, nemhogy három, de egy se, nem beszélve holmi nyaralóról. – Képzeld csak, kislányom, néha egy-egy koncert szünetében elém áll egy ázsiai kinézetű fiatalember, megsimogatja az arcomat és idegenes akcentussal többször gyengéden eldünnyögi: „Apuka! Apuka!” Bori elhűlve hallgatta ezeket a történeteket és nem tudta, vajon az öreg csak fantáziál, vagy valóban megtörtént a dolog. De most, hogy az Otthonban rákérdeztek az idegenes akcentussal beszélő férfira, Bori előtt felderengett a dosszié, melyet évekkel ezelőtt az apja adott neki azzal, hogy vigye be egy kiadóba. Bori bele is lapozott a Fehér Orchidea című regénybe, amely Vietnámban játszódott, és egy fehér férfi meg egy vietnámi nő házasságáról szólt, de annyira gusztustalannak találta a nászéjszaka realista, már-már pornóba hajló leírását, hogy ahelyett, hogy egy kiadóba vitte volna, bedobta az első kukába. Rémlett az is, hogy egyszer, még gyerekkorában egy nagyon szép, apró termetű ázsiai nő volt náluk vendégségben. Annyit kihámozott a felnőttek beszélgetéséből, hogy apuka elintézte a néninek, hogy Magyarországra kerüljön, mert ott, abban a keleti országban nagyon rosszul ment a sora. Apuka sokaknak segített, legyen az chilei vagy görög menekült, kezdő színész, bártáncosnő vagy énekes. Apuka jó! Nem olyan, mint a többi hivatalnok, aki a papírkosárba dobja a kérvényeket. Ő elintézi. Sokan köszönhették neki az első állásukat vagy lakásukat. Azonban hiába a sok jótétemény, az öreget sose léptették elő, sőt egy átszervezés alkalmával korengedménnyel nyugdíjba küldték. Attól kezdve egyre kevesebben köszöntek rá az utcán vagy hívták meg protokolláris eseményekre, pedig azelőtt minden kapu megnyílt előtte, és sokan lebzseltek körülötte. Bori nagyon élvezte, hogy simán bemehettek a titkos átjárón a színészbüfébe, ahol nem kellett sorban állni és mindenki hangosan üdvözli az ő apukáját. Apuka híres és népszerű! Tegeződik a Bánk bánnal! Mindez azonban már a múlté. Amióta a legutolsó asszony is meghalt, az apa csak árnyéka önmagának. Az Otthonban a leépülés végképp felgyorsult. Már semmi nem fűzte a való világhoz. Nap- �SZÉPIRODALOM 37 hosszat ült a kerekesszékben az ablak előtt, és számolta az elhaladó autókat. Az étkezések ugyan pillanatokra felvillanyozták, de öt perc múlva már azt is elfelejtette, hogy evett, és megkérdezte, mikor jön az ebéd. Mindenféle betegségek támadták meg, míg végül egy súlyos tüdőgyulladás elvitte 94 éves korában. Holott eltökélte, hogy száz évig fog élni. Hát, ez sem jött össze. Bori hirdetést tett közzé az újságokban apja temetéséről, de végül a szűk családon kívül csak a párttitkár volt jelen, aki egy szál szegfűvel rótta le a kegyeletét a sír előtt. A temetőt senki nem látogatta. Néha azonban levett kalappal megállt a sírnál egy alacsony, fekete hajú, keleties kinézetű férfi. Megsimogatta a fejfát, mintha egy arcot simított volna végig, és idegenes akcentussal többször gyengéden eldünnyögte: – Apuka! Apuka! �SZÉPIRODALOM 38 OLÁH ANDRÁS [jó volna] jó volna visszalopózni a múltba és nem savlekötők mellékhatásain bosszankodva taposni a pedált üldözni a legyűrhetetlen távolságot szemben a perzselő nappal és manipulált záróakkordokkal vagy jó volna a régi párnacsaták igézetéből kitörni betyárosan s a hazalátogató túlélők ölelésébe kötni az ébredést – árnyékba húzódva szégyenérzet nélkül – vesztesként is győztesen amikor meghasad látszik amikor meghasad s eltorzult fejét fogja a nap a világítótorony új italt kever ám a sok titok mosatlanul hever a nyári délután konyhaasztalán kúszik a kéz a lány haján hibátlan minden csúnyaság arcán rézszínű furcsa máz s kagylóba gyúrva álmot és hibát a süllyedő nyár csónakért kiált a parton fájdalom üt tanyát hullámot karcol a fűzfaág csalinak rémes kötélnek gyenge vízben reked a délután szennye stégünkre kiül a rettenet nyár ennyit még sohasem szenvedett nedvesült trikó simul a testre fölébred benne egy kivérzett este �SZÉPIRODALOM 39 OLÁH ANDRÁS ha hallhatnád ha gyerekké lehetnél újra és a vonaton a menetiránynak háttal ülve diktálhatnád a látnivalót s idézhetnéd az elsuhanó távíróoszlopok mindentudó szédületét faggathatnád a kivágásra érett fákat és az időből kifelé úszva eszedbe jutna a nyár utolsó napja meglátnád koporsószögekkel bíbelődve visszajönni Őt miközben feketébe öltözne a máskor átlátszó nyárfasor s mintha a koszorúkat igazgató sírásó sem találná a helyét ebben a tulajdonságait veszített délutánban és szólnátok egymáshoz végre mert most kikényszerülne belőled a határtalan csönd a szorító várakozás és az állomáshoz érve a kalauz már a vonat mellett cigarettázna a mozdony hatalmas gőzt böffentene riadtan kucorodnál édesanyád ölelésébe akinek fáradt hangját csak távolról hallanád: sötét lesz fiam mire megérkezünk �HAGYOMÁNY 40 BORDA JÁNOS Bujáki anziksz Hazafelé utazva az elsuhanó tájat nézem, és azon morfondírozok, miként számolhatnék be az egynapos kirándulásunkról. Mert vétek lenne szó nélkül hagyni a kedves élményeket, melyekkel a Cserhát lábainál megbúvó palóc falucska ajándékozza meg az utazót. Kicsinyke szeglete ez hazánknak, bő lére eresztett útleírás tán nem is illene hozzá… Küldök hát róla képeslapot! Olyan több részre felosztottat, amin a legtöbb helyi nevezetesség megtalálható; azt hiszem, régen anziksznak mondták az ilyen üdvözlőkártyát. Buják zsákfalu, és egy kicsit a világ vége. Olyan érzés ide eljutni, mint a szélesen hömpölygő folyóról valamely patak forrásvidékére, ahonnan már csak néhány vékonyka csermely útját lehet követni a sűrűségen át, egészen a fakadásokig. A környező vidék hosszú időn át zárt honvédségi terület volt, tiltott zónákkal – így érthető, miért maradtak sokáig teljesen ismeretlenek az itteni látnivalók a hazai turizmus térképén. A főútvonalról letérve számtalan kanyar és kátyú után végre megérkezünk. A falu épületei törekvő és küzdelmes mindennapokról árulkodnak: a szépen felújított, karbantartott középületek mellett ugyan sok az új ház, ám vannak félbehagyott építkezések, lakatlan porták, lerogyott vén falak és behuppant tetők… A főutca egyenes szakaszán haladva már nem a község köti le a figyelmünket, hanem a szemközti erdős ormon fehérlő szakrális építmények. Autónkat a templom melletti parkolóban hagyva nyomban neki is vágunk a könnyen járható emelkedőnek, hogy közelről láthassuk a több százéves múltú kegyhelyet. Beleskelődünk a Szent Anna-kápolnába és a remetelak üvegezetlen ablakán, végül a meredek lépcsőn felbátorkodunk a Kálvária fallal kerített udvarába. A �HAGYOMÁNY 41 homokkőből faragott kereszteket szélverte hóval, jéggel csiszolja a múló idő. Lassacskán már a bal oldali, eredendően gonosz lator arcvonásai is meglágyulnak… A lépcsőről szétnézve kitárul előttünk a térség. Körben a Cserhát távolba vesző vonulatai húzódnak. Balra, a völgyön túli fennsík peremén pihenőkunyhó és karcsú, fehér kereszt: Káponka a neve ennek a helynek, amely egy Árpád-kori templom emlékét őrzi. Előttünk, a lankás, alacsony hegyhátakkal védelmezett, sík medence békéjében terül el Buják. Most meg oda kívánkozunk le, az aprónak látszó házak és a makettnyi templom környékén nézelődni. Támad is ámuldoznivalónk, mire leérünk! A templomból most sorjáznak kifelé a falubeliek. Színpompás öltözékben a lányok, asszonyok – hímzett szalagokat, többsoros fehér gyöngyfüzért viselve; fejükön kendők, főkötők és párták jelentést hordozó sokféleségével. Térdig sem érő, sokrétű rakott szoknyáikban úgy lépkednek, mint a megéledt, ringó harangvirágok. A férfiak ruházata ünnepélyes, de jóval egyszerűbb. Fekete nadrágjuk pantalló vagy csizmához illő; a kívülre eresztett derekú, sűrű gombos ing felett mellényt hordanak, s többen közülük bokrétás-árvalányhajas kalapot. Nem csoda, hogy lényük, naiv szépségeszményük bája rabul ejtette annak idején egy budapesti festőművész szívét és ecsetjét egyaránt. �42 HAGYOMÁNY Glatz Oszkárról általában annyit tudnak az emberek, hogy festő volt – vagy még annyit se. Hála az egykori művészettörténeti oktatásnak, nekem legalább derengett valami a Birkózó fiúk című festményről… Buják művelődési központja számos képét őrzi a haláláig ide kötődő, az itteni karaktereket és sorsokat megörökítő művésznek. Egyszerű emberek portréi és a falusi élet zsánerképei, csodálatra méltó érzékenységgel alkotva: szinte a modellek lelkéből mártva fényt és színeket az ecset hegyével. Eredetileg „kötelező tiszteletadásnak” szántuk a kiállítás megtekintését, s lám, úgy jövünk kifelé – még mindig az élmény hatása alatt – akár a virágpor özönétől megrészegült méhek. Ebéd után felkerekedünk, hogy „megostromoljuk” a bujáki várat. A faluvégi házak fölé magasodó homokkő-sziklafal előtt haladunk el, aljából hűvös unalommal ásít utánunk a Pappenheim-barlang szája. A patakkal együtt kanyargó erdészeti műút elágazásánál nekifohászkodunk a jobbra vezető kaptatónak. Nem annyira meredek (inkább a kiadós pörkölt tehet róla), de mire a hegytetőn szemünkbe ötlenek a külsővár romjai, bizony megállunk szuszogni mindannyian. Egyetértünk abban, hogy igen elszánt támadóknak kellett lenniük, akiknek még innen is maradt kedvük rohamozni. Bár jól védhető erősség hírében állt, mégis gyakran cserélt gazdát a történelem során. Aztán – mintegy 350 évvel ezelőtt – végbúcsú gyanánt felrobbantották az elvonuló törökök. A menetelesen emelkedő védművekből alig maradt kő kövön. Megható figyelmességét tapasztaljuk a természetnek: borostyán zöldje borít be mindent. Ősöreg, karvastagságú indákkal hálózza be a málló köveket, máshol önálló törzsű fává terebélyesedik, s így válik az emlékezés és a dicsőség örök koszorújává. Napszállatra hajlik az idő, mire a völgybe érünk. Szedelőzködünk: indulnunk kell hazafelé, pedig még nem jártunk a sasbérci kilátónál, nem láttuk a Keselyrét majd’ négyszáz éves tölgyeit, és a Selyemréten fakadó Egidius-forrást… Itt a kirándulás vége, már csak néhány szó fér a képeslap szélére, apró betűkkel. Elmarad az út mellől a patak, s a várrom felől a hollók rekedtes kiáltása. Az autóból nézve még egyszer körbefordul előttünk Buják; nem hivalkodón, de büszke szépséggel, mint lassú csárdásban a gyöngyös pártájú palóc menyasszony – az anziksz utolsó képe. �SZÉPIRODALOM 43 BALAJTHY FERENC De az Isten… Világ világa, / virágnak virága, / keserűen kinzatul, / vos szegekkel veretül! Ómagyar Mária-siralom Mindig érzem, az Isten engem szeret, Röpképtelen kozmikus térerő(d)ben! S létraküllők közt kitöltöm a teret, − Maradok még, − bár félig elmenőben. Köribém gyűlnek kincseim, a versek, Mint a partra vetett halak, vergődnek. Kellettek vagy számkivetettek lettek? Nem volt s nincs idő, mi kifogja őket! De az Isten szeret engem, úgy érzem! Szült sorok közé bújhat csillagképem: Nem lenni bűn, a csak élni nem érdem! De az Isten, úgy érzem, engem szeret, S örök statisztának jár egy főszerep, Kozmikus űrtérből jöjjön majd értem! �SZÉPIRODALOM 44 BALAJTHY FERENC Orvosság van… (Karant/ének/ XXXI.) Meszet olt, és elmeszel, hogyha voltál, Nem leszel, mert a kútba is betesznek, Onnan is kivesznek, majd leng a hinta, Vér tintával (s)írt sorminta, és mintha Minden rendben volna, a Rendbe volna. Fákon csacska csíny csak az erekció, – Ketrecbe zárt nagymacska körbe forog, S még mennyi természetes szelekció, Mi elmeszel, meszet olt, s kifehéredsz, Leng a hinta, mintha itt minden Rendbe Volna, rendben volna, de sehol se vagy, Mégis mindenhol – ahol fűben, fában Orvosság van, s vén ördöggé öregszik A kis krampusz, és betépve szálldogál, Mint Űrlény, – belsőégésű szivárvány, Csók gyújtózsinór halott szerelemhez Csúnyán elfajzott rímekbe megmentve. Nyűtt elmékben temetetlen gyerekkor, Ében árnyék, s tűznap fénye félébren, Sehol se vagy, sehol, mégis mindenhol, Addig, – míg, csak itt keresgélhetnélek Ebben a Nyomoronc Árnyékvilágban, – Mert minden fűben, fában orvosság Van, minden őszben és eleven nyárban Nekem az orvosság van, orvosság van! �SZÉPIRODALOM 45 BALAJTHY FERENC Vigyázók a vártán „Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!” Reményik Sándor Vigyázok holnap is jól majd Mikor, ha beszélni kezdek! – Legyen széptevés vagy sóhaj, Ne átok, – áldás lehessek! Tépett tollú angyalkölyök, Mindent megtartó, jó karma, Üdvözlés nélkül üdvözölt, – Nem véletlen, – készakarva! Ajkad sárral tapasztanák, – Állj, de tovább ne, mert elég! S ki csak káromolná Urát, Bűnös száj imát hogy remél? S ha van, ki figyel szavadra, Szépen élj, és szépen beszélj! Ne adj csuhát cafrangokra, Szódra vigyázz, az Istenért! Szóljon a szám, fájjon fejem, Anyánktól fogant szódallam! Ha nem őriznéd jól velem, Kimúlna már mind a magban! Ma jól, és holnap még jobban Vigyázzatok, ha beszéltek! A magyar szóban szív dobban, Vigyázzátok, míg csak éltek! �SZÉPIRODALOM 46 ZSIRAI LÁSZLÓ Önámítás Mintha dolgoznál, úgy teszel. Légpárnás cipőkben jársz-kelsz, felülről lefelé ereszkedve beszélsz, napestig ragozod fontosságodat, arrogáns gőg őrzi színtelen arcodat, habzsolt aranyakra vágysz, öntelt jellemvonásokkal telsz. Lelkedet cserzi torz idő. Tudod, ez nem kifizetődő, bár pöffeszkedve, de jól megélsz, viszont márványfürdőszobádban is magaddal elégedett magadnak énekelsz. Már előadás közben meghajolsz, küzdelmes törekvésed tapstalan marad, siker párája tükrödre nem tapad, ablakpárkányról röppenő verebeket sem érdekelsz. Elvekbe csomagoltan mutatod, hogy lehet elvtelennek lenni. Környezetedet untatod. Mosoly nélküli felkiáltójel tekinteted. Nem félnek tőle. Nem is dicséri senki. Bezzeg a Nap nem törtető! Isteni ajándék, boldogságot keltő. Róla kellene élhető példát venni. �SZÉPIRODALOM 47 ZSIRAI LÁSZLÓ Okozat A mozdulatlan tenger léha béna. A tanulatlan ember néha néma, mert gondolathiány a tartaléka. Magára maradt mások martaléka. Reggel Nyolc felé járhat az idő, besüt a Nap az ablakon. Szívemben kártyát vet a csend, arcomon fénylő irgalom. Bárány béget az udvaron, kutyák szemében a béke maga az áldott nyugalom, teremtett jó menedéke. Ébresztik alvó lelkemet a kertben gágogó libák. Megbocsátom a vétkedet ellenem szegülő világ. Mosolyog rám a szélben is szépecskén szirmuló virág, csillapítják az éhemet házam előtti almafák. Törékeny porcelán a lét. Nem űzök semmilyen hiányt, Jézus vigyázza léptemet – Rend felett nem nyitok vitát. �SZÉPIRODALOM 48 ZSIRAI LÁSZLÓ Varázslatos Ajkamon ének Mondatok, mozdulatok, szándékok árulkodói – Jellemek, tekintetek, létünk mozgatórugói. Néha az ember teng-leng, a föld s a lelke reng, reng. Szeretet: varázslatos erőink biztos forrása. Boldogság: a működés maga! Fohász a kovásza. Férjen az észbe csend, csend! Nyugalom fészke: rend, rend. Hogy sose félek? Szleng, szleng. Istennel élek, megment. A tiszta lélek cseng, cseng, ajkamon ének zeng, zeng. �NÉPRAJZ 49 VASVÁRI ZOLTÁN Ján Trebula, a fujara mestere Igen ritka népi hangszerek példányainak megvásárlására nyílt lehetősége a balassagyarmati Palóc Múzeumnak a nagykürtösi Ján Trebula népzenész hosszú furulya-, azaz fujaragyűjteményéből. Ez a rendkívül archaikus, majd 2 méter hosszú hangszertípus Európa más területein igen ritka. A szlovák eredetű fujara a pásztorok hangszere volt, amelyet az állatok megnyugtatására használtak. A fujara szlovák népi ajaksípos hangszer. A hangszer származási helye a Besztercebányától északra nyúló terület, egészen Zólyomlipcse környékéig. Valószínű, hogy a háromlyukú basszusfurulya a török háborúk idején jutott el erre a területre. A nagyjából embermagasságú hangszeren három hanglyuk található, melyek közül a legfelsőt a bal kéz hüvelykujjával, a középsőt a bal kéz középső ujjával és a legalsót a jobb kéz középső ujjával nyit vagy zár a játékos. A fujarát a juhászok használták nyájuk legeltetése közben, különböző ünnepi alkalmakkor és szomorú eseményeken is, de alkalmas volt jelzőeszközként is. A fujarás énekkel váltotta fel játékát. Dallamos hangzását a szlovák zeneszerzők (Svetozár Stračina és mások) is felhasználták zenéjükben. A fujarát és a fujarazenét az UNESCO 2008-ban felvette az emberiség szellemi kulturális örökségének listájára. Ján Trebula gyűjteményéből faragással díszített és egyszerű, díszítetlen hangszereket sikerült megvásárolni (3 db fujara, 1 db kis fujara, 3 db furulya), az igen értékes hangszerekkel gyarapítva a Palóc Múzeum hangszergyűjteményét, amelyet Manga János alapozott meg szintén archaikus duda, furulya, citera hangszerek beszerzésével. Ján Trebula 1949-ben született Gyetván (Detvianska Huta, SK). Sokoldalú tehetség, a sípok, fujarák mellett szájharmonikán, hegedűn és zongorán is játszik. Hangszereit maga készíti, ritka, értékes darabok születnek a keze nyomán, amelyek az egész világon megtalálhatók. Trebula mestert gyerekkora óta érdekli a népművészet. Nagyapja falusi kovács volt, de a vas mellett a fát is szerette. Sípokat készített, amelyeket tíz koronáért árult a gyerekeknek, és szépen játszott is rajtuk. A gyermek Trebula csodálta őt. �NÉPRAJZ 50 Részletek a kiállításból Ján Trebula az első fujaráját egy helyi mestertől, Anton Ľuptáktól vásárolta. „Amikor azt mondtam neki, hogy egy hét múlva megtanulok játszani, csak nevetett. Nem hitt nekem. De egy hét múlva már játszottam is a fujarán.” Eddig mintegy 150 nagy és kisebb fujarát készített. Ezekből adományozott és el is adott néhányat. Az elsőt azonban máig gondosan őrzi. „Ez több mint egy emlék számomra. Ez az életem része. Azon tanultam meg játszani. De van egy másik is, ami közel áll a szívemhez. Már két éve készítem. Sok időbe telt, mire feldíszítettem. Próbáltam belevésni az életem történetét. Rávéstem a szülőházamat és a templomomat Gyetván. De ott van a szüleim sírja is” – emlékezett a hatgyermekes édesapa, aki egy bányában dolgozta végig munkás életét. Szólistaként Veľký Krtíš (Nagykürtös) és Dolná Strehová (Alsósztregova) folklórcsoportjaival jár különböző fesztiválokra. Fúvószenét is játszik. Nagykürtösön egy tömbházban lakik, és van egy kis műhelye a földszinten. Több időt tölt benne, mint otthon. „A fujara készítéséhez legjobb a fekete bodza, de juharból is jó. De már csináltam fujarát afrikai limbóból, afrikai körtéből és mahagóniból is. Azt tartják, minél keményebb a fa, annál jobb a szerszám” – mondja a mester. Körülbelül 100 órát vesz igénybe egy nagy fujara előállítása, amely körülbelül 170 centiméter hosszú. A legnehezebb része a hangolás. Minden hangszernek megfelelő hangszínt kell tartalmaznia. Pontos listája van az összes, általa készített fujaráról. Mindegyiknek megvan a maga története. „Nevetek, �NÉPRAJZ 51 hogy a hangszereimnek is van születési anyakönyvi kivonatuk, amelyben az előnyeiket és a hibáikat rögzítik. Nagyon örülök, ha az emberek boldogok, hallgatva a hangjukat, a belőlük előcsalogatott muzsikát.” Ján Trebula fujarázik Nagy célja, hogy hangszereivel és játékával halhatatlanná tegye a híres fujaristák nevét Szlovákiában és a nagyvilágban. A Trebula mestertől vásárolt fujarák bemutatására a Népi hangszerek a Palóc Múzeum gyűjteményében c. időszaki kiállítás nyújtott alkalmat. A Múzeumok Őszi Fesztiválja keretében elkészült kamarakiállítás témája a zene, a zenélés és a népi hangszerek. A Palóc Múzeum igen gazdag palóc emberek, pásztorok készítette népi hangszerekben: dudákban, furulyákban, citerákban, kanászkürtökben. Látványtára pedig nagyszerű válogatást ad közre ezekből, amelyre a kiállítás kísérő részeként is tekinthetünk. A kiállításunk tárgyi és fotóanyagát alapvetően Fényes Dezső 1930-as, Manga János és Zólyomi József 1950-es, 60-as évekbeli gyűjtései adják. A paravánokon hat nagyméretű, dokumentumértékű zenész fotóportré idézi fel a palóc emberek zeneszeretetét, hangszeres zenetudását. További 11 hangszer: furulyák, citera, hegedű, kanászkürt tanúskodik arról, melyek voltak az itt élők kedvelt zeneszerszámai. Külön tabló idézi meg az utolsó magyar dudás, a tereskei Pál István emlékezetét, és mutatja be munkásságát. A kiállítás megnyitóján Trebula mester tartott hangszerbemutatót, megszólaltatva saját készítésű fujaráit és Pál Pista bácsi egy furulyáját is. �SZÉPIRODALOM 52 NAGY ANTAL RÓBERT Natív valóság Nem tudod, lefolyt-e a kávé, talán a villanyt is égve hagytad. Csak azt tudod, hogy kattant a zárban a kulcs, és elmaradt a búcsúcsók. Húsz percenként kell egy pohárnyit, kiürül a kancsó. Szólítanak. Lefekszel. Bökés, kanül. A nemlétről lennének kérdéseid. Kint tavaszodik. Madárcsicsergés. „Szívja be a levegőt! Tartsa bent! – Lélegezhet!” Alattad perceid térdepelnek. Lendül a gép. A méreg és véred kábulat és éberség keveréke. „Szívja be a levegőt! Tartsa bent! – Lélegezhet!” Nincs bizonyosság, csak felismerés. A rettegés: tanulás. Felnevetsz. Az orvos lejegyzi életed beálltát. �SZÉPIRODALOM 53 „Szívja be a levegőt! Tartsa bent! – Lélegezhet!” Kint melegszik a levegő. Lenge ruhákban ringanak a lányok. Róluk is Ő jut eszedbe. A sarkon van egy virágbolt. Amit ma élve megtehetsz, ne halaszd holnapi halálodig! Utószó A bánat húzott fel az öreg tölgyfára. Lombtalan ingyen lét, se tétje, se ára. Feloldódni vágytam az ég kékjében, nehéz test maradtam, ágak sortüzében. Ősz végén kerestem azt, mit más a nyárban. Hiányt markolt kezem, rátaposott lábam. Hová lett kérdésre ránt valaki vállat. Vagyok a nemlétben, mint a vágott állat. Arcom telihold lett, homlokomon ráncok, mint a végső harcban kilőtt lövészárkok. Alkarom kék foltos, hajam koronája úgy járt, mint a tölgyé. Ne nézz már gyereknek! Hadd váljak most fává, élő embereknek legyek kifaragott sípja, furulyája! �SZÉPIRODALOM 54 SZENTJÁNOSI CSABA Hajnalpipőke Vágd le hajadról az éjszakát, szabadítsd fel a rabszolgaágyat, csak hőmérődbe zárt dzsinned mutatja a lázad, próbáld fel levelek cipőire a nyarat, Pipőke, míg egy mesebeli fán világít majd a hold gyümölcse, növeszd meg körmeid stégjét, szaladjanak ki rajtuk a színek, míg a delfinhátú fények a nap imazsámolyához visznek. �SZÉPIRODALOM 55 SZENTJÁNOSI CSABA Helvécia Madártávlatból: egy ház, sok melléképület, óriási birtok, mozgó állat- és emberpontok, Helvécia. Birkák lehelte birtok, ahol fát gyűjtesz, leveleket söpörsz, birkózol a talicska kosszarvával, kutyádnak eldobod a napot, hogy másnap visszahozza, mély szentség van ebben, ahol a föld ereje, az ég áldása millió alakban, millió színben jön létre, mintha egy festőpaletta lenne a birtok partedlije, a csecsemő-emberiségnek, Andival ketten, a gyerekek elmentek túrázni, az ásó felkiáltójelét, a gereblye E-betűjét, a létra A-ját, a lapát U-ját kézbe veszed, „megtanulsz világul” (Bella István), egy kutyányi agyban a hűség birodalma, egy birka szemében az ártatlanság, egy kolduló faágban mégis a legszebb gyümölcsök. Helvécia. Az őszi fák levélsztetoszkópjaikat ahogy leteszik a földre, hogy a föld szívverését hallgassák, a magyar táj, ezt nem látod máshol, ahol a komondor felveszi a felhő alakját, ahol a magyar paraszt keze fává változik, kérgesedik, �SZÉPIRODALOM 56 két fiatal, fiam–menyem, leköltöznek Budapestről a természet városába, reggel, mikor kinyújtóztam, elértem saját magamat a világot átölelve, kinyitod az ég ablakát, hogy átszellőztesd a világot, Ropi, Simi, Borzi, ahogy megszagolják a kezedet, ahogy a birkák utánad indulnak, ahogy a méhek a füledbe zúgnak, itthon az íróasztalodnál, mintha egy másik földrészről írnál, úgy fogad a táj, mint a bennszülöttek, örömmel, díszekkel, és mikor gyümölcsöt szedsz, letérdelsz a legnagyobb mezőterítőjű oltár előtt, rájössz, hogy a hold egy óriási gyertya lángja, és hajnalra fehér faggyúja csöpög le mindenre, Helvécia, már felismer. A magyar föld soha nem felejt, beköltözik izmaidba, izzadságodba, fáradtságodba, szívedbe, és mikor begyújtasz, a tűz ősi pásztorok énekét visszhangozza. Helvécia. �PALÓC KONYHA 57 NAGY ZSÓFIA Húsvéti emlékeim Húsvét a tavaszi népszokások egyik legszínesebb, leggazdagabb ünnepe. A hosszú nagyböjti időszak után húsvét reggelén megszólaltak a harangok. A templomban általában sonkát, kolbászt, tojást, kalácsot és bort szenteltek, amiből aztán délben a családtagok ehettek. A lányok, asszonyok a legújabb vagy erre az ünnepre varrt új ruhában mentek a templomba. Sok háztartásban kocsonyát főztek a húsvéti ünnepekre. Vasárnap késő délutántól mulatság volt a faluban, amelyen nemcsak a fiatalok, de az idősebbek is részt vettek. Főleg az anyukák szerettek járni nézelődni, hogy a lányukat ki, melyik fiú forgatja a táncban. Húsvét második napja, húsvéthétfő elsősorban a locsolkodásról szólt. Egyházi és családi ünnep egyaránt, amelyhez világszerte számos népszokás és hagyomány kötődik. A húsvéti locsolás a rituális megtisztulás jelképe, emléke volt. A locsolkodás, vagy ahogy az Ipoly mentén mondják: öntözködés sajnos mára már elavult szokássá vált. Egy ideig még a rokonok látogatták egymást, jártak öntözködni, de aztán szép lassan elmaradt ez a népszokás is. Mifelénk manapság már csak nagyon szűk családi körben tartják meg. Nékem is sok szép emlék fűződik a húsvéthétfőhöz, nagyon jó rá visszaemlékezni, felidézni újra a szép emlékeket. Húsvéthétfőn mindig nagyon korán keltünk. Megterítettük az asztalt, és megraktuk finom vendégváró falatokkal: főtt tojás, sonka, torma, kenyér, főtt kolbász, savanyúság, különböző sós pogácsák, sütemények, italok, üdítők. A rokonokat megkínáltuk kocsonyával. Később ez a kínálat bővült még szendvicskenyerekkel, rántott hússal, krumplisalátával, fasírttal. Reggeltől szinte özönlöttek a különböző korosztályú öntözködők. A kis öntözködőknek, a fiatalabb fiúknak festett tojást (aminek a későbbi szerepét átvette a csokitojás, -nyúl, -bárány stb. ) és pénzt adtunk az öntözésért. Elmondták a locsolóverset, megöntöttek kölnivel, megkapták érte a „jutalmat”, s folytatták tovább az útjukat. A nagyobb legények már jócskán megöntöttek vízzel, és csak utána kölnivel, szagos vízzel. Bizony sokszor úgy leöntöztek vízzel, hogy jó párszor át kellett öltöznöm. Ezek a legények már asztalhoz ültek, és jóízűen kóstolták a sok finomságot, �PALÓC KONYHA 58 amivel kínáltuk őket. A legtöbb időt mindig nálunk töltötték, olyan jól érezték magukat. Természetesen a szentmise sem maradhatott el azon a szép napon, így lett teljesen ünnepélyes a húsvéthétfő. Ha nálunk voltak még az öntözködők, együtt mentünk a templomba. Délután már nem járt senki, igyekeztek délig meglátogatni minden rokont, barátot, ismerőst. Felejthetetlen emlék maradt számomra, hogy az egyik fiú, aki osztálytársam volt és barátom is, sőt a szüleivel jó barátságban voltunk, amikor jött hozzánk öntözködni, ő hozott nékem egy gyönyörű festett piros tojást ajándékba, amit a nagymamája festett. Ezt a tojást a mai napig őrzöm, pedig azóta eltelt már egy jó pár év, sőt az a fiú nemrégen meghalt, de az emléke örökre megmarad. Nagy Zsófia Húsvéti falatok Sült báránygerinc Hozzávalók: 1 közepes nagyságú báránygerinc, 1 kanál zsír, 1 kanál liszt, só, pár gerezd fokhagyma A báránygerincet megtisztítjuk minden zsiradéktól és hártyáitól, gyenge ecetes vízzel leforrázzuk, hideg vízben jól megmossuk, az oldalrészeit a �PALÓC KONYHA 59 gerinc alá tesszük és zsineggel néhányszor körülcsavarjuk. A gerincet besózzuk, a fokhagymát mellérakjuk, és egy zsírral kikent tepsibe tesszük. Kb. másfél óráig sütjük. Sütés közben a saját zsírjával gyakran öntözgetjük. A puhára és szép pirosra sült gerincet kivesszük a tepsiből, a zsírhoz egy kávéskanál lisztet keverünk, kissé megpirítjuk, feleresztjük levessel vagy vízzel, jól felforraljuk. Ezalatt a gerincről a húst két oldalon ferdén szeletekre vágjuk, és a gerinccsontra visszahelyezve eredeti formájában tesszük a tálra. A jól felfőzött zsírját szintén átszűrjük, és forrón a gerincre töltjük. Teszünk köréje különböző köretet, krumplit, zöldborsót, zöldbabot, és forrón tálaljuk. Sulyanka Fél kiló hajában főtt krumplit megpucolunk, áttörjük és 2 tojással, kis sóval, s annyi liszttel, amennyit felvesz, félkemény tésztát gyúrunk. Ujjnyi vastagra nyújtva keskeny csíkokat vágunk belőle. Forró, lobogó sós vízben kifőzzük, olvasztott zsírral meglocsoljuk, majd megszórjuk darált mákkal elvert cukorral és lazán összekeverjük, hogy a cukor elolvadjon. Sóskalepény Fél kiló sóskát megtisztítunk, forró vízbe dobjuk pár percre, akkor leszűrjük és megdaráljuk. Kanálnyi zsírt forrósítunk, beleforgatjuk a sóskát, és kicsit megpároljuk. Két dl tejfölt két egész tojással és kanálnyi liszttel jól összekeverünk, beleöntjük a sóskába, és addig keverjük míg megkeményedik. Darabokra vágjuk, még melegen adjuk a főzelékek mellé. Babtorta Hozzávalók: negyed kg fehér bab, 4 tojás, 4 kanál cukor, 1 késhegynyi szódapor, 1 kanál pálinka, 1 kanál kakaó, 1 kanál dara A babot puhára főzzük, szitára tesszük, és egy éjjel úgy hagyjuk. Másnap áttörjük, elkeverjük 4 tojássárgájával, a cukorral, szódaporral, pálinkával és kakaóval, aztán beletesszük a 4 tojás kemény habját és a darát. A tortaformát kizsírozzuk, zsemlemorzsával meghintjük, beleöntjük a tésztát és lassú tűznél megsütjük. Ha kihűlt, háromba vágjuk, baracklekvárral megtöltjük és a tetejét porcukorral megszórjuk. �60 PALÓC KONYHA Sonkás fánk Hozzávalók: 20 dkg főtt krumpli, kb. 30 dkg liszt, 1 dl tej, 2 dkg élesztő, cukor, 7 dkg vaj A töltelékhez: 20 dkg darált sonka, 1 kanál tejföl, 1 kiskanál só A tészta hozzávalóit összedolgozzuk, és egy órát pihentetjük. Utána vékonyra kinyújtjuk, nagyobb kerek szaggatóval kiszaggatjuk, közepébe kis halmot teszünk a tejföllel elkevert sonkából, majd ráhelyezünk egy másik lapot. Körbenyomkodjuk, és egy kisebb szaggatóval szintén kiszaggatjuk. Újra pihentetjük 1 órát. Forró zsiradékban kisütjük. Sonkás palacsinta Negyed kiló liszttel, 2 tojással, kevés sóval, tejfellel palacsintatésztát készítünk és vékony palacsintákat sütünk belőle. Sonkát apróra vagdalunk, belekeverünk 1 tojássárgáját, 2 dl tejfölt. A palacsintákat vékonyan megkenjük vele, a széleket kissé ráhajtogatva összegöngyöljük, tojásba mártjuk, és finom, szitált zsemlemorzsába meghempergetve, forró zsírban kirántjuk. Melegen tálaljuk. Diós krémlepény Hozzávalók: 25 dkg vaj, 30 dkg liszt, 6 tojás, 1 kanál tejfel, 25 dkg darált dió, 25 dkg porcukor A vajból és a lisztből 1 tojássárgájával és 1 kanál tejfellel tésztát gyúrunk. 2 részre osztjuk, az egyiket kinyújtva, pléhbe tesszük és a következő töltelékkel töltjük: 25 dkg darált diót 25 dkg porcukorral és 5 tojás sárgájával habosra keverünk, beletesszük az 5 tojás kemény habját, a tésztára kenjük, a másik lappal beborítjuk. Tojással megkenve, lassú tűznél sütjük. �SZÉPIRODALOM 61 SZŰK BALÁZS Kilenc Szent egészség: Boldog szépség. Jó merészség Járó csendben, Amint lebben Egyre szebben. Bús-bágyódó Tág tücsökszó, Sorsom Gorgó. akkormajdlefelé… „Azok, akik itt állnak, Kiáltanak, ha az ajtó bezárul.” (Kapuk Könyve) halállégyapárom fénybeaztsebánom hajózanraversz hamellémheversz mintfentrőlledőltfa térdenissuttogva takarjlepledbe gyorslombokhelyett sírjéjszememfelett rajzoljföldreeget gödörbefelleget leheljhűspermetet halennélpárom széphasonmásom �SZÉPIRODALOM 62 SZŰK BALÁZS égállomás várok egymennyeibuszra égikalauzra egysosemvoltbálba vívómagasságba állok reszketőlázban pirulóvágyban patakzóárban tisztahalálban várok szépmennyeibuszra fényeskalauzra régiistenemre mostésmindörökre Álneve: Eduárd – Márciusban Újra Kezdjük! – Meg se mukkansz alászálltig. – Mártírságtok elfeledjük. – Makulátlan állunk addig! – Elhullt bitón mennyi bárd. – Halld meg újból Eduárd! – Mit akartok, elrohadtok. – Megtapodott száz virág! – Zuhanásban akarástok: Ezt harsogja Eduárd. �EMLÉKEZÉS 63 DUBOVSZKY KATALIN „Jónép! Figyelem!” Így szólította diákjait a 111 éve született Dubovszky Károly (1911–1981), a balassagyarmati Madách Imre Fiúkollégium volt igazgatója Emblematikus pedagógus volt, aki a Palócföldön született, és munkásságát a Palócföld „fővárosában”, Balassagyarmaton fejezte be. A Felvidéken, egy Ipolyság (ma Szlovákia, Šahy) melletti faluban, Kistúron1 (Dolni Turovce) született 1911. augusztus 17-én. Magyarországon született, s mire kisiskolás lett, a trianoni békediktátumnak köszönhetően szülőfaluját a Csehszlovák Köztársasághoz csatolták. Húsz évig tartó magyarellenességben élte meg ifjúságát, ami meghatározta a magyar haza iránt érzett szeretetét, nemzeti tudatának formálódását. 2021-ben ünnepeltük születésének 110. évfordulóját, és emlékeztünk meg halálának 40. évfordulójáról. Hetven évet élt, ebből 35 évet a Felvidéken és Kárpátalján, 35 évet Magyarországon. Visszaemlékezésemben a kollégiumi élet eseményeiről, a gyarmati társasági és magánélet egy-egy mozzanatáról szólok. Dubovszky Károly a magyar hazának elkötelezett pedagógusa volt, akire mindenki emlékezik, akivel valaha találkozott. Emlékezetébe vésődött nemcsak robusztus alakja, a tar fején a sok időt látott kalapja, amit fejbólintás kíséretében megemelt, ha ismerőssel találkozott, miközben felhúzta sűrű vörös szemöldökét. Tengerkék, tiszta fényű szeméből szeretetet sugárzott a jövevényre. Majd derűs hangon üdvözölte, és meleg baráti kézfogás 1 Kistúr (szlovákul Dolné Turovce) Nagytúr településrésze, korábban önálló falu Szlovákiában. �64 EMLÉKEZÉS közben tiszteletet, megbecsülést sugárzó módon köszöntötte. Gesztusai, mimikája, hangszíne árasztották, sugározták a másik ember tiszteletét, szeretetét, az egyénbe vetett optimista hitét. Születetten pedagógusalkat volt, aki magas erkölcsiséggel és küldetéstudattal, jó érzékkel volt képes felismerni mások tehetségét. Tudott gyönyörködni mások cselekedeteiben, alkotásaiban és tudta segíteni a diákok képességeinek kibontakozását. A Felvidékről indult, és 1952-ben Balassagyarmatra érkezett. Milyen volt életútja, kárpátaljai és felvidéki pedagógiai munkássága? Ha röviden akarom szavakba foglalni, azt mondanám, göröngyös, nagyon nehéz, megpróbáltatásokkal, társadalmi, politikai kihívásokkal tűzdelt. Részletes életútjára2 nem térek ki, mert erről több forrásból3 is tájékozódhatnak az érdeklődők, csak a balassagyarmati évekről, a kollégiumi életről szeretném a fátylat fellebbenteni. Balassagyarmat Vajon mi motiválta édesapánkat, aki 1946-ban települt át Magyarországra, hogy 1952-ben a Közoktatásügyi Minisztérium által felajánlott állások közül a balassagyarmati diákotthoni igazgatói állás mellett döntsön? Elsősorban az a tény, hogy közelebb kerüljön szülőföldjéhez, családjához, akikkel áttelepülése óta nem találkozott. A diákotthon történeti előéletével nem foglalkozom, csak az 1952−1972 évek főbb pedagógiai eredményeivel, sikereivel, kudarcával diákok, kollégák visszaemlékezései és levéltári dokumentumok alapján. A balassagyarmati diákotthon életének minden oldalú irányítása, pedagógiai munkájának megszervezése hasonló feladatok elé állították, mint amelyeket a kunhegyesi és a szolnoki diákotthon életének megszervezése során átélt, megküzdött és sikeresen megoldott. Most is a szocialista nevelés követelményeinek, elveinek megfelelően dolgozta ki és építette fel a diákotthoni közösségi élet mindennapjait. Életük minden mozzanatát a tervszerűség, az önfegyelemre alapozott fegyelemre nevelés jellemezte, ami szigorú napirendre épült. Össze tudta kapcsolni a mély magyarságtudat nemcsak tanult (Comenius Egyetem, Pozsony, Állami Tanító-kép2 3 Dubovszky Katalin: Egy közép-európai pedagóguspálya. http://www.tani-tani.info /egy_koznep-europai_pedagoguspalya Dubovszky Katalin−Peltzer-Dubovszky Lívia 2013. Emlékezés Dubovszky Károlyra. Visszapillantó. A Madách Imre Városi Könyvtár Évkönyve, 2013. Balassagyarmat, 90−111.; Zonda Tamás 2013. Balassagyarmat jeles polgárai. Harmadik bővített és javított kiadás. Balassagyarmat, 85. �EMLÉKEZÉS 65 ző-intézet, ideiglenes tanítói képesítés, 1937), hanem mélyen megélt hómani elvekkel. Ahogy teltek az évek, évről évre gyarapodtak a diákotthon közösségi programjai, szabadidős tevékenységei, az önművelés, önfejlesztés különböző területei. A diákok sokoldalú szabadidős tevékenységének, művelődésének bemutatására idézek volt diákja, Dr. Horváth Árpád 2016-ban írt leveléből: „Mondhatom, hogy életem meghatározó négy éve volt, amivé váltam és amilyen lettem, a négy évben tapasztaltak segítettek hozzá! A kollégiumi évek alatt fejlesztettem a hegedűtudásom a helyi zeneiskolában, hegedűtanárom Réti Zoltán volt. A kollégiumban a népi zenekar prímása voltam, a komplett zenekart a Nyírjesből kijáró Gál tanár úr4 vezette. Sok fellépésre emlékszem, többször kísértük a gimnázium népi tánccsoportját. Emellett önszorgalomból megtanultam tangóharmonikázni. A kollégisták tánczenekart alakítottak, amelyről a kép tanúskodik. A helyszín a kollégium ebédlője. Kalocsay Frigyes tanár úr5 szervezte a fellépéseinket.” A képen: Faludy György szaxofon, Halász Árpád tangóharmonika, Nozdroviczky János piszton, Mészáros István klarinét és Dankó Jenő dob 4 5 Gál Gyula tanító, az Ipolysági Gimnáziumban osztálytársa volt Dubovszky Károlynak. Kalocsay Frigyes nyugalmazott középiskolai tanárnak a város kultúrájáért, a humánus összetartozásért végzett tisztességes, példamutató és kiemelkedő munkájáért az önkormányzat Balassagyarmatért emlékérmet adományozott. http: //www.agt.bme.hu/balassi/laudacio/kalocsay_laud.html �EMLÉKEZÉS 66 Néhány jelentősebb esemény a diákotthon életéből 1956. október 23 – november 4. A történelmi, társadalmi változások a kollégium falait sem kerülték el. Több kollégista visszaemlékezésében olvashatunk ezekről a napokról. „1956. október 24-én, amikor némi zavaros hírt kaptunk a budapesti eseményekről, az igazgató úr összehívta a kollégistákat és megpróbált valami tisztább képet adni a sok zavaros, egymásnak is ellentmondó hírről. Dubovszky igazgató úr ebben a helyzetben úgy döntött, hogy mivel nem tudja 100 százalékos biztonsággal garantálni a kollégisták testi épségét, és az ellátásuk is bizonytalanná vált, a városból utolsónak indított vonatokkal az egész társaságot hazaküldi. Csak néhányan maradtunk, akik az időközben megalakult Forradalmi Tanács felhívására a városi Nemzetőrségbe jelentkeztünk.”6 Édesapám a forradalom leverése után a forradalomban részt vevő, tüntető diákjait megvédte, hogy ne csapják ki őket a gimnáziumból, és folytathassák tanulmányaikat, érettségit tegyenek. 1957–1962 között a Nógrád megyei középiskolai kollégiumok szakfelügyelője lett. Az 1958–59-es tanév a kollégiummá avatás követelményeinek lelkes teljesítésével telt. Ennek érdekében a kollégium pedagógus- és diákközössége sokoldalú kulturális és sporttevékenységet végzett. Az előkészítő munkákról és a kollégium avatásáról Dubovszky Károly a kollégium történetéről írt 1967. november 1-jei kéziratában a következők olvashatók: „Jó tanulmányi, politikai és jellemnevelési munkával készültünk kollégiumavató ünnepélyünkre. A megyében elsőnek értük el a kollégiumi szintet, és 1960. április 24-én diákotthonunkat kollégiummá avatták.” Azóta az intézmény neve Madách Imre Fiúkollégium. Ünnepi műsor a szlovák-magyar barátságról 6 Balassagyarmat Baráti Kör Hírlevele 2015. Honismereti Híradóban megjelent cikk kiegészítése Benkő Cs. Gyula és Kocsis Mihály visszaemlékezéseivel. http://www.balassagyarmat.eu/Hirlevelek/Bgyhirlevel_2015_12.html �EMLÉKEZÉS 67 Az 1966−1973 közötti időszak küzdelem az új kollégium építésért. 1966-ban fa- és falgombásodás miatt lakhatatlanná vált a kollégiumi épület több szárnya, le kellett zárni nyolc helyiséget, többek között hálótermeket is. Diákjai számára az egészséges környezet biztosításáért harcolt, ami egyet jelentett egy új kollégium megépítésével. 1969-ben az építkezést megkezdték.7 Az építkezéssel járó nehézségek, kudarcok nem csüggesztették el, hanem új küzdelmekre késztették. A felmerült gondokkal és az elhúzódó kivitelezéssel két újságíró is foglalkozott, 1967-ben és 1972-ben.8 Meglett az eredménye. Arcidegzsába-műtét után volt betegállományban, amikor kézhez kapta a határozatot. 1973. január 1-jén A kollégiummá avatás ünnepi előadói nyugdíjazták. Nyugdíjazása után tovább tanított oroszt és történelmet a Balassi Bálint Gimnáziumban és a Szántó Kovács János Egészségügyi Szakközépiskolában, valamint a balassagyarmati börtönben. Rendszeresen tartott történelmi témájú előadásokat is a TIT keretében. 1981. október 31-én hunyt el Budapesten, gyomorműtét után. 1981. november 19-én a Rákoskeresztúri temetőben örök búcsút vettünk a balassagyarmati kollégákkal és volt tanítványaival együtt. Volt diákok visszaemlékezései a kollégiumi életről, évekről Magyar-történelem és orosz szakos tanárként a magyar nemzeti érzésre, a hazaszeretetre nevelte tanítványait akkor is, amikor erről az iskolában nem volt szabad nyíltan beszélni. Milyen ember, pedagógus-egyéniség, jelenség volt a diákok szemszögéből Károly bácsi? 7 8 A kollégium új épületét 1983-ban adták át. (Nógrád, 1983. március 12.) Tóth Elemér interjúja Dubovszky Károllyal. Nógrád, 1967. augusztus (23/179−205. sz.), 1967. 08. 13. 190. sz., 4. p.; Havas Ervin cikke: Játék a felelősséggel. Egy fel nem épült kollégium története. Népszabadság, 1972. március 7. �68 EMLÉKEZÉS A Szántó Kovács János Egészségügyi Szakközépiskola kórusát Kalocsay Frigyes tanár úr vezényelte, megható szólamaikkal búcsúztak felejthetetlen tanáruktól. Németh Árpád tanár, festőművész: „Dubovszky igazgató úr hangos beszédű, határozott, rendet tartó, férfias jelenség volt. Katonás stílusa mellett nem titkolta, hogy »nagy szíve van«. A »fiaim« megszólítás szokott volt tőle.”9 Tóth György: „Dubovszky Károly igazgató szigorú, de igazságos pedagógus, vérbeli nevelő volt. Nem haverkodott a diákjaival, elnézte a kb. száz élénk kamasz fiú kisebb-nagyobb rakoncátlanságait és laza magatartását, de megfelelő fegyelmet tartott köztük.”10 Dr. Ungár László főjegyző: „időnként megtette, amikor más tanár volt az ügyeletes, és hangoskodtunk, hogy csendben megállt a bejárati ajtóban, és mély, tekintélyes hangján csak ennyit mondott: »Jónép! Figyelem!« Erre olyan csend lett egy csapásra, hogy a légy zümmögését meg lehetett hallani a teremben.”11 Dr. Szőllősy Ferenc címzetes főjegyző, ügyvéd: „Nem ismert munkaidőt, éjjel–nappal számíthattunk rá, hiszen a kollégium tőszomszédságában lakott. A legváratlanabb és a leglehetetlenebb időpontokban tudott megjelenni és ellenőrizni a folyosókat, illemhelyeket, hálót, körleteket. A kollégium, a Dubovszky Katalin: Egy közép-európai pedagóguspálya. http://www.tani-tani.info /egy_koznep-europai_pedagoguspalya 10 Peltzer–Dubovszky 2013. i. m. 104−106. 11 u. o. 107−108. 9 �EMLÉKEZÉS 69 közösség a »JÓ-NÉP« volt a mindene, az Élete. TÖRŐDÖTT VELÜNK – anyánk, apánk sem jobban… Szigorú, de igazságos és jó ember volt.”12 Kapcsolata a kollégákkal, pedagógiai elvei Pedagógiai elkötelezettségét, hitvallását megismerhetjük a kollégiumban végzett nevelőmunkáról szóló éves és féléves beszámolóiból, melyek méltán tükrözik növendékekkel, kollégáival kapcsolatos pedagógiai koncepcióját, elveit, nézeteit, törekvéseit, gyakorlati tetteit. Munkásságában a közösségi nevelés és az egyéni bánásmód pedagógiája szerves egységet alkotott. Erre a szemléletre nevelte a pedagógusközösséget is. A nevelőtestület elsőrendű feladatává tette a diákok sokoldalú megismerését, ami magába foglalta az egyén lelki alkatának megismerését és önismeretre nevelését is. „Ötödik nevelési feladatként azt jelölöm meg, hogy minden szellemi ráhatásunk maradandó érzelmekkel telítődjék növendékeinkben: tudjanak örülni a legkisebb dolognak is, legyen akaraterejük a nagy tettek végrehajtására is: szeressék ezt a hazát, melynek fiai, sorsközösséget vállaljanak társadalmunkkal, és minden emberi jószándék harcosai legyenek.”13 Kapcsolata a szülőkkel Félévente tartott kollégiumi szülői értekezletet, egy-egy alkalommal ebéddel is megvendégelte őket. Sokszor hétköznapokon a városba beutazó szülők megköszönték, hogy biztonságban tudhatják gyermeküket. A szülőkkel rendszeres kapcsolatot tartott, hogy tájékoztassák a gyermekük fejlődéséről, eredményeiről, és nevelési tanáccsal lássa el őket. A Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltárának balassagyarmati részlegében őrzik az 1955. október 25-én 33 szülőnek írt levelét. Milyen volt magánemberként? Az 1950-es években az emberek magánéletét átszőtték a közösségi tevékenységek, a közösség érdekében végzett erőfeszítések, munkálkodások (pl. szabadszombati társadalmi munkák, fizikai felajánlások stb.) 12 13 u. o. 106−107. Intézkedések, javaslatok, határozatok az 1970/71-es tanév II. félévére. A Madách Imre Fiúkollégiumban őrzött kézirat. �70 EMLÉKEZÉS A város közösségének összetartó erejét erősítették a város kulturális eseményei, versenyek, programok mellett a családi, baráti összejövetelek. Családunkban ilyenek voltak a Jolán és Károly napi köszöntők és a kéthetente megszervezett kártyapartik. A férfiak ultiztak, a feleségek rablórömit játszottak. Édesapám nyugdíjazása után egyre-másra „fogyni” kezdtek a barátok, már nem működött a BÖBE asztaltársaságuk14 sem, de a kártya-játék szeretete megmaradt. Édesapánk megtanított bennünket ultizni (később a pedagógusférjeket is), édesanyánk pedig a römi és a rablórömi kártyajátékra. Ha hazautaztunk, együtt kártyázott a család. Édesapánk szívvel-lélekkel, nagy odaadással végezte a házi és a ház körüli munkákat is. Nagyon szerette édesanyánkat és természetesen bennünket is. Vasárnaponként édesanyánknak az ágyba tálcán vitte a reggelit gőzölgő feketekávé kíséretében, és ha hazalátogattunk, nekünk is. Édesapánkat büszkeséggel töltötték el lányai15 sikerei, eredményei. Szeretett dicsekedni, büszkélkedni velünk. Ha élne, öt unoka és hat dédunoka köszöntené ünnepnapokon. Ancsel Éva gondolatával zárom visszaemlékezésemet: „Az értékek láthatatlanok, akár a szél. De ahogy a falevelek rezgéséből tudhatjuk, hogy fúj a szél, az emberek cselekedeteiből is felismerhetjük értékeiket.” BÖBE társaság (Balassagyarmati Öreg Barátok Egyesülete), tagjai voltak: Dr. Szalkay Zoltán, Cseh Béla, Dobó József, Rozmán Vilmos, Sas Dezső és tanárok a Balassi Bálint Gimnáziumból), a nők pedig az ún. ÖTYE Asztaltársaságot (Öreg Tyúkok Egyesülete) alkották. A BÖBE Asztaltársaság Alapszabálya tartalmazta a tagok jogait, kötelességeit, amit nemcsak a tagok, hanem a tagok feleségei is aláírtak, hogy vasárnaponként déli órákban az Ipoly étteremben elengedik a férjüket a találkozóra. (Családi dokumentum, kézirat.) 15 Ildikó (1943. december 18. Budapest − 2008. március 8. Tatabánya), az ELTE-n magyar-történelem szakos gimnáziumi tanári képesítést szerzett. Katalin (1945. január 9. Barsfüss (Trávnica), kis kitérő után pedagógia szakos előadói képesítést szerzett a JATE-n, majd közoktatási szakértő lett. Lívia (1953. május 30. Balassagyarmat), előbb orosz-történelem szakot végzett az Egri Tanárképző Főiskolán, majd német nyelvből tanári képesítést szerzett. 14 �SZÉPIRODALOM 71 JÓNA DÁVID 1222, Aranybulla* Esküvéssel bajlódott decretum foganatja, a jámbor fölség akaratinak lakatja, az udvar gazságai – hán, ki kell tépni a tövet, hívásnak tőn eleget Jakab, a római követ és pecsételte a Diétán hozott végzést, a napkeleti mintára fektetett igazb nehézlégzést, mely András őszességét hozta előbbre, ráfektette mondásikat pohárköszöntőre, mit nemesb ifjak korlátjait vetvén − a haza szeretetétől ingereltetvén − Székesfehérvárott pecsételte úrfijak jogát, s kapott megtekercselt papiruszkoronát, ne haljon el a közjó a királyi pajzson, s minden hűtelenség szégyenvallása nélkül ellentállhasson. A hadakozás költségét emlegetve, Turótzi és Bonfinius jegyzé ezt vállvetve, egyre nehezb köszöntése a királynak, s nyugtatni már csak írással kiállnak, mely tortábul kell biza szelet, nem eléglik immár a becses szavakat, színes üvegdíszeket. A serviensek szállásolása csak megvett akarattal, ha solymárokat, pecéreket, lovászokat marasztal a fizetség, és a gazda megelégedik alkuban vele, legyen e nyilatkozás a békélés erős tartókötele. * A II. András király aranypecsétjével ellátott, 800 évvel ezelőtt kiadott első magyar jogi dokumentum emlékére. �72 SZÉPIRODALOM A bíráskodást meg udvarbíró tegyen, igazsággal képezve, a poroszlót visszatartani se légyen szabad, ha illanna dolgát végezve. A szentháromság oszolhatatlan egység nem születik vérből, valósb Isten szent kegyelméből, s a királyi hála rövidséget ne szenvedhessen, az ország nyögésére légyen jussa, hogy érkezzen mind ki nehézb fegyverzetét készen állja, s a királynak ne légyen kizárólag tudomása, ne adhasson méltóságot, birtokot határin kívülre, az ország állapotjának jobbítása találjon fülre. U. i.: Nem mind Arany, ami kicsit is fénylik, az empatikus deák belehelyezkedik a korba, archaizál, ott fészkelődik, majd míves szavakkal jóllakva pennát idéz, s tintáját folyatja dicső múltunk tiszteletéül. Viasz, pecsét, az Úr 2021. évében. �SALGÓTARJÁN 100 73 KOVÁCS BALÁZS A Salgótarjáni Chorin Ferenc Reálgimnázium oktatóinak tudományos, társadalmi és irodalmi munkássága 1930−1938 2. rész Az 1923-tól működő intézmény volt az első gimnázium Salgótarján történetében. A századfordulóra már a Nógrád-Hont vármegye legnépesebb településévé váló bányászközségben igény mutatkozott egy olyan színvonalas intézmény megalapítására, mint amilyen a Chorin Ferenc Reálgimnázium lett.1 Az intézmény történeti hátterére ebben az írásban – terjedelmi okokból – nem térhetek ki, viszont az iskola szakmai működése az oktatók tudományos kutatásaiból, továbbá társadalmi és irodalmi munkásságukon keresztül tökéletesen bemutatható. Korszakhatárnak 1930-at jelölöm és egészen 1938-ig mutatom be az előbb leírt részterületet. A kutatás során a reálgimnázium évről évre Dr. Szabó Lajos néhai igazgató szerkesztésében megjelent értesítője nyújtott elengedhetetlen segítséget.2 A gimnázium tanárainak szakmai képzettségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy országosan is elismert kutatók és bölcsészek oktatták a felnövekvő diákságot. Mindenfajta kategorizálás nélkül mutatom be a tanári kar egykori „ékköveit”, akik tudományos és világismereti felkészültségükkel egyfajta műhellyé varázsolták az iskola tantermeit. Nógrád megye és Salgótarján történetében jelentős helyet képvisel Dornyay Béla személye. A filozófusi diplomával rendelkező szakember fiatalkorában tanári végzettséget is szerzett, később, muzeológusi pályája során pedig aktívan publikált különféle társadalmi és tudományos folyóiratokban. 1923-tól 1940-ig oktatott Salgótarjánban, és ebben az időben számos kutatást folytatott, amelyekből tudományosan elfogadott szakmunkák kerültek a nyilvánosság elé. Még a harmincas évek előtt jelent Balázs László 1977. A Salgótarjáni Chorin Ferenc Gimnázium története (1923−1940). Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. 257. o. 2 Iskolai Értesítők – Chorin Ferenc Reálgimnázium. Salgótarján, 1930−1938 1 �74 SALGÓTARJÁN 100 meg egy Salgótarján környéki útikalauza, valamint egy településtörténeti munkája is. A vizsgált időszakban többek között a Műemlékek Országos Bizottságának tagja, a Nógrádmegyei Muzeumtársulat igazgatósági tagja és a Nógrád-vármegye Népművelési Bizottság választott tagja is volt.3 Salgótarjáni éveiben többször publikált az Archeológiai Értesítőben és az Ifjúság és Életben. 1933-ban több előadást tartott a nógrádi születésű Borbás Vince florasztikus kolozsvári egyetemi tanárról.4 Dornyay legszínvonalabb munkája e korszakból a Balaton és környéke részletes kalauza című 430 oldalas könyve Fayl illusztrációival bővítve. A következő évben jelent meg írása A Pragmatica Sanctio és Salgótarján címmel, de társadalmi kutatásokat is folytatott, aminek eredménye az Embertani mérések Kazáron című tanulmány lett.5 A későbbiekben numizmatikai írásokkal jelentkezett Salgótarján környékéről. Rákóczi nógrádi kapcsolatairól írta Salgótarján két földesura II. Rákóczi Ferenc szolgálatában című munkáját. A salgói várról írt tanulmányai mellett jelentős a Salgótarján szénbányászatának történetéhez című publikációja.6 Dornyay középfokú tanulmányait Tatán végezte, és a város később is nagy szerepet játszott az életében, így nem meglepő, hogy a várról és a településről nagyjából évente jegyzett egy-egy forrásmunkát. Az áttekintés nagyjából egy évtized munkásságát mutatja be válogatva, de így is jól reprezentált az a tudományos érzék, amellyel Dornyay rendelkezett, és amit feltehetően át is adott diákjainak. A gimnázium tantestületének szintén tagja volt a már említett Fayl Frigyes festő és grafikus. Az intézményben elsődlegesen rajzot tanított a növendékeinek. 1931-ben országos hírnévre tett szert a Műcsarnokban kiállított képével, amit Mikszáth Jó palócok című műve ihletett. Ugyanebben az évben balatoni utazása nyomán készült képeit bemutatták a Nemzeti Szalonban is.7 Egy évvel később szintén a Műcsarnokban állított ki, ezúttal Mikszáth Tót atyafiak művéből készült Olej Tamás, a verhovinai bacsa című alkotása.8 A Salgótarjáni Evangélikus Egyházközség presbitereként számos helyi rendezvény előkészítésében vállalt szerepet. Mikszáth műveiből később is előszeretettel válogatott alkotásaihoz. 1935-ben a Képzőművészek Egyesületének választott tagja lett, és meghívást kapott a KépzőműIskolai Értesítő 1930. 18. o. Iskolai Értesítő 1933. 16. o. 5 Iskolai Értesítő 1934. 54. o. 6 Iskolai Értesítő 1936. 7. o. 7 Iskolai Értesítő 1931. 19. o. 8 Iskolai Értesítő 1932. 48. o. 3 4 �SALGÓTARJÁN 100 75 vészeti Társulat jubileumi gálájára, ahol különdíjat kapott a kiállított alkotása.9 Később a balassagyarmati Vitéz Székház részére megfestette az Ipoly hídját, valamint számos nógrádi várat is.10 Dornyay balatoni írásaihoz többször készített illusztrációkat. Fayl Frigyes országosan is elismert festőként a tanári kar impozáns tagja volt. Pénzes Zoltán – okleves középiskolai tanár és gépészmérnök – az intézmény természet- és mennyiségtan oktatója, egyben tagja volt a Természettudományi Társaságnak és Magyar Gyorsírók Országos Szövetségének. Gyakori résztvevője volt a városi rendezvényeknek mint a Balassi Bálint Társaság választott tagja.11 Elméleti tudományos munkásságot fejtett ki a Magyar Gyorsíró Szemlében, a Protestáns Tanügyi Szemlében, a Nevelésügyi Szemlében és a Tapolcai Lapokban.12 Már a Magyar Gyermektanulmányi Társaság tagjaként jelentetett meg több publikációt oktatással és neveléssel kapcsolatos témákban. Ilyen írásai voltak A tanuló lényegmeglátó képessége vagy A kezdő algebra tanítása óravázlatokban című írásai.13 Pénzes a református egyház presbitereként számos egyházi rendezvényen szólalt fel a reformációval kapcsolatban. Az intézmény tanári állományába tartozott egy házaspár is. Semetkayné Schwanda Magda az Országos Népművelődési Bizottság tagja, a salgótarjáni Szent Erzsébet Nőegylet és az Országos Stefánia Szövetség választmányi tagjaként főleg egyházi események keretében tartott előadásokat ebben az időszakban. Ezeken életrajzi bemutatót tartott Assisi Szent Ferenc és II. Rákóczi Ferenc életéről, ezenkívül pedig nagy hatású megemlékező beszédet mondott október 6-a és március 15-e alkalmából is.14 Férje, Semetkay József az Országos Középiskolai Tanáregyesület tagja, valamint a salgótarjáni Szent Erzsébet Római Katholikus Nőegylet főtitkáraként feleségéhez hasonlóan komoly társadalmi munkát folytatott a településen. Cikkei jelentek meg a Nemzeti Ujságban, az Új Élet irodalmi folyóiratban és az Irottkőben is.15 Az 1933/34-es tanévben különösen produktív volt, hiszen Irodalmi élet a Dunántúl, Tanulók szerepe az irodalom tanításában és Vigília címmel is jelent meg írása az Új Életben.16 Főleg egyháztörténeti, helytörténeti Iskolai Értesítő 1935. 15. o. Iskolai Értesítő 1938. 8. o. 11 Iskolai Értesítő 1933. 17−18. o. 12 Iskolai Értesítő 1934. 55. o. 13 Iskolai Értesítő 1937. 42. o. 14 Iskolai Értesítő 1932. 49. o. 15 Iskolai Értesítő 1933. 18. o. 16 Iskolai Értesítő 1934. 55. o. 9 10 �76 SALGÓTARJÁN 100 kutatásokban jeleskedett, de feleségéhez hasonlóan II. Rákóczi Ferencről ő is többször tartott előadást. Kiemelendő még Zemplényi Imre egészségtantanár, aki egyben iskolaorvos és bányaorvos is volt. Elismertségét jól mintázza igazgatótanácsi pozíciója az Országos Orvosszövetségben, valamint tagsága a debreceni Orvosok és Gyógyszerészek Szövetségében. Gyakran publikált az Orvosi Hetilapban, a Munkaügyi Szemlében, a Bányászati és Kohászati Lapban, a Tisztiorvosban, a Jó Egészségben és A Munkában is. A Nógrád Honti Kultura szerkesztőségi tagjaként kulturális témákban is megnyilvánult, de a salgótarjáni sportéletet figyelemmel követve a Nemzeti Sport helyi tudósítójaként is számontartották.17 Rajtuk kívül számos tanár komoly társadalmi munkásságot fejtett ki, így Vadászy Bertalan a bányatársulat zenekarának évente írt rövidebb zeneműveket.18 Weisz József testnevelőtanár Salgótarján vívó- és atlétikaszakosztályaiban végzett szervező és oktató munkát.19 Virányi József Weiszhez hasonlóan szintén a sportok terén mutatott fel jelentős teljesítményt. Ő az SBTC asztalitenisz-szakosztályának vezetőjeként ért el sikereket a megyében és országosan is tehetségeivel. Továbbá a Nemzeti Torna Egylet tagjaként és a város lövészegyletének elnökeként szintén eredményes munkát végzett.20 Réfi László és Mácsai Imre vallástörténeti és művészettörténeti előadásokkal színesítették a település rendezvényeit.21 A tanári kar tagjai „minden alkalmat megragadtak arra, hogy ismereteikkel és tudományos készültségükkel a város közművelődésének javára legyenek.”22 Nem szorul magyarázatra az alábbi idézet, amely az 1930-as év értesítőjének kezdőmondataként íródott. A tanításon kívül végzett irodalmi, tudományos és társadalmi szerepvállalás a példákon keresztül bemutatva önmagáért beszél. A gimnázium tanári kara pezsgő szellemi életvitelükkel méltán nevezhető példamutatónak a korszakban. Iskolai Értesítő 1934. 56. o. Iskolai Értesítő 1933. 19. o. 19 Iskolai Értesítő 1932. 49. o. 20 Iskolai Értesítő 1935. 16. o. 21 Iskolai Értesítő 1934. 54−55. o. 22 Iskolai Értesítő 1930. 18. o. 17 18 �SZÉPIRODALOM 77 PETRŐCZI ÉVA Gödröcske A „hibbei köményes” hetedik unokánknak Vince állán Vaniss-árok, nem is árok, sokkal inkább gödröcske, jókedv fészke, s makacsságé, mintha néznék tükörbe. De akárhogy szeretném, e kis vonás nem enyém, ősanyja a nagymamám, azaz Vince ükanyja, ludas ebben csakis ő. Látva látom Keglovich, a szegedi fényíró három, nagyon fakuló Margit baba-fotográfiáján, hogyan röpítette a kései sarjig ezt a vidám vonalkát a szárnyas idő. Tegnap, a Ráday utcában egy szomszédos bolt pékáru-polcának leghátsó zugában kínálgatta magát (egy íz-szegény, frontos napon!) az általunk „hibbei köményes” néven emlegetett kenyér, ez az utoljára huszonnyolc éve ínyünkre röppent, egy felvidéki falusi kemence mélyéből kikerült eleven költemény. Balassi sírjától pár méterre ezt majszoltuk akkor, kis darabka sajttal, te meg én, két, farmeres, könyvfaló egér. És ma a „hibbei köményes” egy-két jóízű falatja halhatatlan, ifjú magunkat egy-két harapásnyi időre – visszaadta. �SZÉPIRODALOM 78 PETRŐCZI ÉVA Bolzano, Bozen… Bolzano, Bozen, hegyeidből, gleccsereidből még nem tapadt egy árva hó- vagy jégszilánk sem patinás, sötétkék kis bokacsizmám talpára, fogaim között nem landolt jóféle, helyi perec-morzsa, vagy éppen selymesre pácolt olasz sonka, s gégémet nem simogatták boraid. Trisztán és a sárkány harca, és középkori körtánc-freskód, a közeli Runkelstein várának faláról, (ó, az a rajta hullámzó, színes, lovag- és dáma dress code!) még soha nem költözhetett közelről szemembe, ahogy a domonkos kolostor Szent János-kápolnája mélyén felragyogó Giotto di Bondona-tanítvány képek szent sokasága sem. De úgy szeretlek mégis, hogy az már szinte szerelem. Mert városom vagy, mióta eszmélek, hiszen – talán-talán – itt született Walther von der Vogelweide, az árva vándor, a hársfák barátja, a trubadúr-madár. És bizonyosan itt jött a világra, igazi hadi ebnek trenírozva, szánva, egy farkaskutya-fiú, „aki” a Nagy Háborúban nagyapám életmentője volt, s később kislány-anyám legelső pesztrája, Muki. Két utca közt és maszkban zajlanak mostanság életem útjai, ám nem távolra, nem Afrikába, Ázsiába vágyom, elég nekem egy szerény k. u. k. álom. Bolzano, Bozen harangjait szeretném legalább egyszer, számon néhány gyümölcsös ízű Lagrein-cseppel élőben hallani. �SZEMLE 79 CSONGRÁDY BÉLA „Sem idő, sem feledés hírnevét el nem emészti” Pásztor Éva: A halhatatlan Mikszáth Kálmán Minden magyar tájegységnek, megyének, településnek – az anyaországon belül és kívül egyaránt – vannak olyan szellemi, kulturális – ezen belül irodalmi – értékei, amelyek továbbéltetése, minél alaposabb megismertetése a mindenkori új nemzedékek feladata, ha úgy tetszik, küldetése. E megállapítás Nógrád esetében kivált Madách Imrére és Mikszáth Kálmánra, nemzeti literatúránk két zseniális alkotójára vonatkozik. A hagyatékukhoz méltó viszonyulás természetesen elsősorban műveik olvasásában – Az ember tragédiája esetében a drámai költemény színpadi adaptációjának megtekintésében – kell, hogy testet öltsön, de nem lebecsülendő az az egyének aktivitására alapozó intézményes támogatás sem, amely a rájuk folyamatosan emlékező egyesületek részéről megnyilvánul, s gyakorlatilag a halálukat követő napoktól immár napjainkig hosszú évtizedeket, sőt a Tragédiaköltő esetében 2023-ban immár két évszázadot ölel fel. A tudatos emlékőrzésnek számos megnyilvánulási formája létezik, s miután szinte mindegyikkel éltek a hálás – s mondjuk ki őszintén, büszke – utódok, leszármazottak, ha természetesen nem is familiáris alapon kötődtek, kötődnek Madáchhoz és Mikszáthhoz, hanem közös szülőföldjük, szűkebb tájhazájuk, hovatartozásuk révén. S e minőségükben sikerült a két író köré az elmúlt évtizedekben kultuszt teremteni. Sőt e tevékenység olyannyira eredményesnek bizonyult, bizonyul, hogy – természetesen nem kissé és tudatosan eltúlzott önbecsüléssel – az is kimondható, hogy igazán Nógrád méltatja, élteti a két író múlhatatlan érdemeit. S e folyamatnak is vannak már jócskán dokumentumai, összefoglaló dolgozatai. Ezek száma, listája a közelmúltban – nem függetlenül Mikszáth Kálmán szklabonyai születésének 2022-ben, tehát ebben az évben aktuális 175. évfordulójától – egy nagyon fontos új kötettel, Pásztor Éva A halhatatlan Mikszáth Kálmán című könyvével gazdagodott. �80 SZEMLE A szerzőről tudni kell, hogy balassagyarmati születésű, s e tény személyével kapcsolatban éppúgy megkerülhetetlen tényező, mint az általa megidézett író, valamint Madách Imre esetében. Pásztor Sándorné Bosák Éva hosszú, eredményes pedagógusi pályafutás után bő két esztendővel ezelőtt vonult nyugállományba. Különböző típusú középiskolákban tanított, és óraadóként napjainkban is vállal munkát. Úgymond aktív korában is túllépett a kötelező teendőkön: színjátszócsoportot, énekkart vezetett, különböző tanulmányi és művészeti versenyekre készített fel diákokat, foglalkozott tehetséggondozással, a tanulási nehézségekkel küzdők felzárkóztatásával. Vezetett és vezet beszéd- és nyelvművelő szakkört, tagja az Anyanyelvápolók Szövetségének, a Mikszáth Kálmán Társaságnak és a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak. Az utóbbi alkotóközösség Nógrád megyei tagozatának elnöke is. Tartott számos előadást, mondott ünnepi beszédet, dramatizált és rendezett Mikszáth-novellákat. Aligha szorul bizonyításra, hogy sokoldalú, eredményes munkájával igencsak hozzátette saját részét szülővárosa pezsgő köz- és kulturális életéhez, gyarapítva a szellemi értéktárat és megalapozva, kiérdemelve a számára megítélt elismeréseket, kitüntetéseket. Annál is inkább, mert időnként írt irodalmi témájú cikkeket, dolgozatokat is, mind hagyományos módon, mind pedig online felületeken. A Mikszáth Kálmán Társaság támogatásával először 2005-ben, majd 2010-ben jelent meg tanulmánykötete Mikszáth és Görbeország címmel. Publikációs tevékenysége mondhatni szinte törvényszerűen, szükségszerűen vezetett A halhatatlan Mikszáth Kálmánig, amely egyelőre megkoronázását jelenti eddigi publikációs tevékenységének. Mint a balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtárban – Praznovszky Mihály irodalomtörténész, jeles Mikszáth-kutató, a MKT örökös elnöke beszélgetőpartnerségével tartott bemutatón – a szerző elmondta, könyvében azt vette számba, hogy az utókor milyen módokon élteti a nagy palóc emlékezetét. Azt kívánta érzékeltetni, hogy mit tett a huszadik és mit tesz a huszonegyedik század annak érdekében, hogy az 1910-ben elhunyt nagy palóc valóban halhatatlan legyen. Ez azért nagyon fontos, mert maga Mikszáth írta egy helyütt, Pásztor Éva pedig az olvasókhoz intézett gondolatainak első soraként idézi a következőket: „Az író a halhatatlanságnak dolgozik, a hírlapíró a holnapi napnak, de a holnapi nap bizonyos, a halhatatlanság bizonytalan.” Mondandójának bizonyítására sajátos módszert alkalmazott, ami azt jelenti, hogy elsősorban a képzőművészet irányából fókuszált a mikszáthi utókorra. Azaz elsősorban azt vizsgálta, hogy miként ábrázoltatott Mikszáth alakja, személyisége szobrokon, festményeken, rajzokon, a családi sír- �SZEMLE 81 emlékeken. Részletes és alapos kutatómunkát végzett azért, hogy kiderítse: hol, mely településeken lelhetők fel ilyen műalkotások, és kiknek a kézjegyét viselik magukon. Számba vette a Mikszáthhoz szorosan kötődő személyekről – Mauks Ilonáról, Nagy Ivánról és Szontagh Pálról – készült szobrokat is. Feltérképezte és felkereste a Mikszáthról elnevezett iskolákat, művelődési intézményeket azt tudakolván, hogy miért vették fel éppen ezt a nevet, és ebből következően milyen teendőik fakadnak. Azt is áttekintette, hogy a Mikszáth Kálmán Társaság, illetve számos önkormányzat hol állított Mikszáth tiszteletére emléktáblát. Sőt kuriózumként utalt a Mikszáthgasztronómiára, a nevéhez kötődő ételek elkészítési módjára is. A mellékletek sorát a Mikszáth-hagyomány éltetőinek gondolatai nyitják meg. Elsőként Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság alapító elnöke emlékezik vissza a kollektíva 1989-es megalakulására, és idézi fel az azóta eltelt évtizedekben végzett, a mikszáthi életmű értékeinek megőrzésére irányuló törekvéseiket, eredményeiket. „Azt, hogy Mikszáth Kálmán mindig időszerű, mindig van mondanivalója a ma embere számára, aki mindig talál műveiben szépet, igazat, vigasztalót, tudjuk…” – írta és hozzátette, hogy éppen ezért kell a következő években is megtalálni a lehetőséget népszerűsítésére, főleg a fiatal nemzedék körében, hogy olvasásra buzdítsák, szoktassák őket, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a magyar ifjak az édes anyai szón, édes anyanyelven ismerjék meg a világot és éljenek benne. Hasonlóképpen cselekedett Pásztor Sándor, az 1993-ban létrejött Mikszáth Kálmán Társaság alelnöke is, amikor körvonalazta e csaknem harmincéves civil közösség tevékenységét. Többek között megemlítette rendszeres ünnepségeiket, az általuk is gyarapított emlékhelyekhez tett látogatásokat, más szervezetekkel, intézményekkel az értékőrzés céljából való együttműködésüket, és nem utolsósorban az ugyancsak e célt szolgáló kezdeményezéseiket. Kiemelten szólt az 1997 óta létező Mikszáthóra díjról, amely erkölcsi elismerést 2020-ig tizenheten kapták meg. Dr. Kovács Anna – aki elnökként 2008 óta vezeti a társaságot és 2003-ban harmadikként részesült e kitüntetésben – az alábbi, a könyvben is közölteket nyilatkozta az óra jelentőségéről: „…tisztelni kell a múlt eredményeit, de mindig újat kell alkotni, sallangoktól mentes, eredeti kezdeményezéseket. E gondolat mentén alapítottuk meg a Mikszáth-óra díjunkat is. A szakmai elismerést jelentő, zsebórával szimbolizált díjat olyan íróknak, művészeknek, tudományos szakembereknek ítéljük oda, akik munkásságában középponti helyen szerepel Mikszáth Kálmán életművének kutatása, bemutatása, ábrázolása.” �82 SZEMLE Az említetteken túl a mellékletek sorában kapott helyet a felhasznált irodalom és a források jegyzéke, az alkotók névmutatója, a művészeti alkotások kronológiája, és joggal tart érdeklődésre számot a szerző elköszönése az olvasótól, amelyben igyekezett köszönetet mondani lehetőleg minden személynek – élükön a férjének, családtagjainak, tanárkollégáinak –, akik bármilyen módon hozzásegítették az anyaggyűjtéshez, annak során alaposan kibővült ismereteinek közzétételéhez. „Közös a felelősségünk, mert a nemes cél az, hogy az utánunk jövő nemzedékek is megismerjék Mikszáth Kálmánt, és beszéljenek róla. A horpácsi Mikszáth-emlékszobában lévő szoborcsoporton olvasható 1909-es felirat ilyen módon tudja beteljesíteni üzenetét: „Sem idő, sem feledés hírnevét el nem emészti.” A kötet legvégére a szerző beillesztett egy 1914-es keltezésű Kárpát-medencei és egy napjainkbéli Nógrád megyei térképet is, bejelölve, hogy hol találhatók ezek az úgynevezett Mikszáth-pontok. Az egyébiránt is gazdag Mikszáth-irodalmat gyarapító új kötet külsőségeiben – a nemcsak illusztratív, de főként dokumentatív szerepet betöltő fotók minőségében, a Bucsy Balázs tervezte tipográfiában és a Szathmáry Attila fémjelezte veszprémi OOK-Press Kft. nyomdai munkájában – akár reprezentatívnak is nevezhető. Ami pedig a tartalmát illeti, azt a kérdéskör egyik igencsak alapos ismerőjének, Praznovszky Mihálynak messzemenően elismerő, figyelmet érdemlő véleményével lehet leginkább jellemezni, minthogy – az említett bemutatón – annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Pásztor Éva munkájával a Mikszáth-kultusz egyik alapműve született meg. Ennélfogva e – sok, többéves munkát, szorgalmat igényelt – kiadvány méltán soroltatik az idén január 15-én és 16-án – Mikszáth születésnapján megyeszerte tartott ünnepi rendezvények, köztük a Balassagyarmaton rendezett, sok új szempontot felszínre hozó emlékülés, tudományos konferencia jelentősége mellé. (Mikszáth Kálmán Társaság, Könyves Téka 13., 2021) �SZEMLE 83 SZEPESSYNÉ JUDIK DOROTTYA Szepessy Gábor: Salgótarján és a Karancs-Medves – Túrakalauz – „Ma még nagyfokú elfogultság kellene ahhoz, ha azt állítanám, hogy Salgótarján városa önmagában alkalmas volna arra, hogy az idegeneket ide vonzza, de lehet, hogy lesz és adja a jó Isten, hogy minél előbb legyen idő, amikor a mai szégyenkezés helyett büszke örömmel fogjuk városunkat az itt megforduló idegeneknek bemutatni.” Ezeket a sorokat 1929 áprilisában írta Förster Kálmán, Salgótarján r. t. város első polgármestere Salgótarján és a Karancs-Medves vidéke első részletes kalauzának előszavában. A nevezett kalauz Dornyay Béla nevéhez fűződik, aki a szívén viselte a térség történelmének, természetföldrajzi nevezetességeinek feltárását és azok közkinccsé bocsátását. Förster Kálmán polgármesteri szavai és Dornyay Béla munkássága egy irányba mutatott, ami aztán meg is hozta a gyümölcsét, többek között a Salgóvár környéki turizmus fellendülésében, a Magyarországi Kárpát Egyesület Salgótarján környéki munkájában, illetve a Salgó Menedékház létesítésében. A második világháború hányatott évei után csak az 1964-ben Veres Mihály szerkesztésében és a Sport Kiadó gondozásában életre hívott országos terjesztésű útikönyv hívta fel a figyelmet a Karancs és a Medves vidékének látnivalóira. A millecentenárium évében, 1996-ban Fancsik János, Gubola István és Nyíri László munkája révén született ugyan egy Salgótarjánt és környékét bemutató túrakalauz, azonban a Nógrád Megyei Természetbarát Bizottság által megjelentetett színvonalas kiadvány valószínűleg nem jutott el az ország más tájain élő túrázni vágyók kezébe. Ebből a szempontból mérföldkőnek számított, hogy fél évszázad után napvilágot látott egy országos terjesztésű kiadvány. Szepessy Gábor tollából 2014-ben a Kornétás Kiadó gondozásában megjelent a Karancs és a Medves vidékének kirándulási lehetőségeit ismertető túrakalauza. �84 SZEMLE A jelen, ismertetett kötet Salgótarján várossá nyilvánításának századik évfordulóján tartalmilag megújult formában jelent meg, szintén a Kornétás Kiadó gondozásában. A könyvben Salgótarján látnivalói mellett részletes túraleírások találhatók, de bemutatásra kerülnek a környékbeli nevezetességek is (Bátonyterenye, Nemti, Mátraverebély-Szentkút, Ipolytarnóc, Kishartyán, Fülek). A gazdagon illusztrált kiadványt fényképek, túrametszetek és panorámarajzok színesítik. A jelen kalauz megjelenésének legfőbb indítéka az volt, hogy a 2014-es kötet megjelenése óta eltelt években pozitív szempontból sok változás történt a térség idegenforgalmi kínálatában, és módosultak a jelzett turistautak egy részének vonalvezetései is. A kötetben először A völgyváros: Salgótarján című fejezetben ismerkedhetünk meg a térség központjával, annak többféle történelmi korszakból származó nevezetességeivel, látnivalóival. A következő fejezet A Karancs és a Medves-vidék természeti képe címmel kiterjed a térség természetföldrajzi adottságainak, valamint növény- és állatvilágának részletes ismertetésére. Az ezt követő történeti fejezet két részből áll: az egyik a klasszikus értelemben vett módon mutatja a táj történelmét napjainkig, a másik egység pedig a térségben zajlott történeti ökológiai vagy ismertebb nevén környezettörténeti változásokat szemlélteti szintén napjainkig terjedően. A kötet további fejezetei a túrázók számára a leginformatívabbak. A túraajánlatokat több részre bontva tekinthetjük át. A Karancsban, a Salgón, a Medves-fennsíkon, a Szilvás-kőn és környékén, a Pécs-kőn és környékén, illetve a bárnai kövek vidékén túl a határ másik oldalán (Ajnácskő, Sőreg, Pogányvár) vezetett turistaútvonalakról kapunk részletes tájékoztatást. Ez magában foglalja a gyakorlati tudnivalókat (mekkora a távolság, a szintkülönbség, mennyi idő alatt teljesíthető a kirándulás), a túraútvonal mentén látható nevezetességek részletes ismertetését, csúcsokat és koordinátákat, illetve nevezetesebb teljesítménytúrákat egyaránt. A szerző – tekintettel a térségben igen népszerű kerékpáros turizmusra – a Kerékpárral a Karancs-Medves vidékén című fejezetben szintén fontos tudnivalókkal látja el a túrázót. A kötet illusztrációi is informatívak, a szerző számos felvétellel érzékelteti a Karancs és a Medves-vidék gazdag történelmét, természet- és gazdaságföldrajzi nevezetességeit. A régi fényképek közül érdemes kiemelni Klösz György felvételét a somoskőújfalui kisvasút viaduktjáról. A napjainkban készült fotók a környékbeli látnivalókra fókuszálnak képzőművészeti, történelmi, természeti értékeket is bemutatva. A kötet művészi igényességét jelzi, hogy a túrakalauzban látható Fancsik János 1990-ben Boszorkány-kő (Kis Salgó) csúcsáról készült panorá- �SZEMLE 85 marajza és Berencsikné Gedeon Hajnalka 2021-ben alkotott panorámaképe a Karancs-kilátóról. „Természetkedvelő túristák keressük fel minél gyakrabban Salgótarjánt és gyönyörű vidékét, élvezetes és tanulságos lesz ide irányított minden utatok!” Ezeket a Dornyay Bélától származó sorokat választotta a szerző a túrakalauz mottója gyanánt. A jelen könyv támaszul szolgál abban, hogy kövessük a mottóban foglaltakat. Vegyük fel a bakancsot, és ismerjük meg még jobban a völgyvárost, Salgótarjánt és az azt körbeölelő Karancs-Medves vidékét! (Kornétás Kiadó, Budapest, 2021) BARÁTHI OTTÓ Tájhazánk a „totális történetírás” tükrében Majoros István: Palócok földjén Amikor a fenti könyvet és az ismertetésére irányuló megtisztelő felkérést megkaptam, elsőként az jutott eszembe, hogy igencsak nagy fába vágta fejszéjét a szerző. Nem kis bátorságra és nagy önbizalomra vall – bárki legyen is a vállalkozó – a palócokról könyvet írni, olyan szaktudományos körökben is nagyra értékelt művek után, mint például Szabó Zoltán Cifra nyomorúság c. 1938-ban, Manga János Palócföld c. 1979-ben megjelent könyve és a Bakó Ferenc szerkesztésében 1989-ben napvilágot látott Palócok c. négykötetes munka. Itt és most csak azokat a szerzőket említve, akiknek idevágó művei már-már legendásan híresek. Nem könnyíti meg az elfogulatlan értékelést számomra, hogy a recenzálandó kötetben a szegénységről írt két nagy tanulmányom egyes megállapításaira is rábukkantam, amit nagyon megtisztelőnek tartok. A fentiektől függetlenül az azonban vitathatatlan, hogy a könyv szerzőjének már �86 SZEMLE az eddigi munkássága alapján is kijár a tisztelet és az elismerés. Ismerkedjenek meg közelebbről Majoros Istvánnal, aki nemcsak honfitársunk, de „honti társunk” is. A Palócföld főszerkesztőjének, dr. Gréczi-Zsoldos Enikőnek írt levelében ugyanis így vall magáról: „Történész vagyok, az MTA doktora, az ELTE professzor emeritusa. 1949-ben születtem Honton. Tanítottam általános- és középiskolában, voltam nevelőtanár, hírlapíró és rádióriporter. Ezután egyetemen tanítottam: 1982−2001, Pécsi Tudományegyetem; 2001–2015, ELTE. Kutatási témáim: 19−20. századi nemzetközi kapcsolatok (főleg francia-orosz, szovjet és francia-magyar); a 19. századi Európa története; eszmetörténet. Az utóbbi időben a palócokkal foglalkozom. Fontosabb munkáim: Vereségtől a győzelemig. Franciaország a nemzetközi kapcsolatok rendszerében 1871−1920. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2004. If váránál a tenger… Vallomások prózában és versben, Underground Kiadó, Budapest, 2017. Franciák a 20. századi Közép- és Kelet-Európában. Tanulmányok, Underground Kiadó, Budapest, 2019. Palócok földjén. Underground Kiadó, 2021” A fentieket tudva már sokkal inkább érthető a merész vállalkozás. Magasan kvalifikált, európai műveltségű, tudományos felkészültségű, gazdag élettapasztalatokkal rendelkező, történészként és történetíróként is elismert és sikeres egyetemi professzor vágott neki az embert próbáló feladatnak, akinek erős a kötődése tájhazánkhoz, hiszen saját említése szerint Honton született. Miközben azt is tudjuk róla, hogy Balassagyarmaton járt gimnáziumba, ahol 1968-ban érettségizett. A szóban forgó kötet címoldalán a szerző édesanyja lánykorában, dejtári népviseletben látható. A könyv Bevezető részében világosan vázolja célját a szerző. Mint írja, a francia Annales-iskola már megkísérelte a totális történetírást, a pozitivizmus pedig egy totális tudományt akart létrehozni a 19. században. „A palócok földjén járva valami hasonlóra kell vállalkoznom…” – írja Majoros István (10.). S mindjárt megnyugtató módon megcsillogtatja rutinját és felkészültségét is. Nemhogy nem feledkezik meg az általam fentebb említett nagy elődökről és az emblematikus műveikről, hanem sokkal szélesebb körből merít, hiszen felhasználja a különböző tudományágak eredményeit és saját kutatási tapasztalatait. A talán tucatnál is több – az átfedések miatt pontosan ki sem mutatható – „alkalmazott tudományág” közül a történelem- és az irodalomtudomány, a művészettörténet, a néprajz emelhető ki, de szívesen merít a szerző a közgazdaságtudományból, a demográfiából és a szociológiából, végül felhasználja a statisztika adatait és mutatóit, egzakt eredményeit is. A vaskos, 535 oldal terjedelmű kötetben nem kevesebb, mint 18 oldalt tesz ki a Felhasznált irodalom, további 5 oldalon az Internetes források, iroda- �SZEMLE 87 lom található. A Mellékletek száma 2, a fekete-fehér képeké 12. A Végjegyzetek 114 oldalon 613 (!) tételt tartalmaznak. A tudós szakértelmével és a tapasztalt történész érzékenységével válogatott „szöveggyűjteményt” Majoros István egységes egésszé integrálja és harmonizálja. Közöttük is az újdonság erejével hatnak a szerző saját érdekes megfigyelései és gazdag tapasztalatai, üde színfoltot jelentenek nógrádi élményei és életérzései. Így például az Állattartás közcím alatti részben, az alábbiak szerint: „Az ötvenes években még tartottak juhot szülőfalumban, s tavasztól őszig pásztor legeltette a gazdák birkáit a falu környéki legelőkön. Nekünk volt egy Mici névre hallgató kecskénk is. Mindennap ment a legelőre a falu többi kecskéjével. Kora reggel szólt a pásztor trombitája, s erre a jelre kellett kihajtania a felvégi kecskéket (az alvégiek is trombitaszóra gyülekeztek). A kecskés egyébként apám nővérének a férje volt, egy ügyes ember, ezermester. Rá mindenképpen illik Szeder Fábián jellemzése, miszerint a palóc ember farag, maga készíti a házát, a szekereket, a hordókat, kádakat és a konyhai eszközöket. A rokonom szinte mindenhez értett, s még nagyon szép játékokat is készített fából, például galambokat. Volt még egy sertésünk is. Szinte mindig mangalicát vettünk, mert a család zsírszükségletét kellett biztosítania. […] Ez azt jelenti, hogy se lovunk, se marhánk nem volt. Minek is lett volna, hiszen nem rendelkeztünk földdel, amihez legalább egy igavonó állatra szükség lett volna. Mi tehát egy átlag család voltunk. Ez jellemezte egyébként a hozzánk hasonló többi családot is a faluban. Honton és a palócok lakta régió többi településén azonban voltak módos gazdák és uradalmak.” (208−209.) A kötet más kutatási témájához képest nyúlfarknyi a Palóc mesék c. rész, mégis feltétlenül érdemes említést tennem róla, hogy a legjelesebb kutatók közül például Manga János és Bakó Ferenc sem foglalkozik a mesékkel, utóbbi négy kötetében sem találunk leírást a palóc mesevilágról. Miközben a volt kedves ismerősöm, a közelmúltban elhunyt salgótarjáni Nagy Zoltán tanár, néprajzos még „… a huszonnegyedik órában mentette meg a feledéstől a meséket, a summás- és bányászdalokat – írja róla Csongrády Béla.” (252.) Nagy Zoltán szerint a palóc népmese ízét a környezete adja, különösen a hegyek, így többek között a Mátra. Megjelenik a mesékben a palóc hit és szokásvilág, élvezetesek a palóc szólások és tájszólások is. A palócok gazdag és színes szokásvilágába tartozik a helyi búcsú. „Ez a templom címének ünnepe” – írja a szerző, aztán mindjárt merít is saját emlékeiből, amikor valamivel később így folytatja. „Honton Jézus mennybemenetelére van felszentelve az 1776-ban épült templom…” (314.) Majoros István könyvében jelentős figyelmet szentel a szegénység sokoldalú bemutatásának. Nógrád megye „mindig a szegényebbek közé tartozott. S ma is az, sőt, talán a legszegényebb” (5.) – írja könyvének már a bevezető �88 SZEMLE soraiban, és igyekszik ezt statisztikai adatokkal is érzékeltetni. „A Napi.hu internetes portál a portfolio.hu-ra hivatkozva 2018 szeptember végén jelentette meg azt a hírt, hogy a jóléti mutató, az egy főre jutó GDP Budapesten 4,7-szer olyan magas, mint Nógrád megyében.” (5.) A forrás hiátusa inkább és nem a szerző hibája az egy főre jutó GDP-t jóléti mutatónak nevezni, az azonban tény, hogy a további statisztikai adatok jól mutatják a gazdasági fejlettségi szintek közötti különbségeket, Nógrád megye jelentős hátrányára. Később – temérdek forrásra hivatkozva – a könyv egyik legterjedelmesebb részében, csaknem 40 oldalon (329−366.) foglalkozik a szerző a társadalomés életszínvonalpolitikai szempontból napjainkban is időszerű szegénység bemutatásával, árnyalt ábrázolásával. A könyve vége felé, a Jövő körvonalai közcím alatt a legújabb autentikus forrásokra – egy régiós stratégiára és egy megyei koncepcióra – hivatkozva optimista hangot üt meg a szerző, amikor így ír: „A fentiekre Kossuth után szabadon csak azt írhatom, hogy amennyiben a kivitelezés is olyan jó lesz, mint a tervezet megfogalmazása, tíz, húsz év múlva egy másik Nógrád megye lesz a térképen és a valóságban is. És akkor a palócok földje is átalakul, s a palócról nem a szegénység jut majd eszünkbe. Ehhez persze türelem, kitartás szükségeltetik és pénz, pénz és harmadszor is pénz.” (369.) Az Utószó helyett c. részben többek között így fogalmaz Majoros István: „A Megváltót meglátogató Boldizsárhoz, a »szerecseny« királyhoz hasonlóan én is elmondhatom, hogy a főtt kolbászom utazás közben mind elfogyott, fényes csizmám is megrogyott. És a hamuban sült pogácsákat is megettem. És közben magam is palóc lettem. Akkor is azzá lettem volna, ha nem a palócok földjén születek, mert annyit foglalkoztam ezzel a kultúrával, civilizációval. Sok kincset, gazdagságot találtam és szegénységet is. A kettő a múltban is együtt létezett és ma is együtt, egyszerre van jelen a palócok földjén.” (370.) Végül így búcsúzik: „Még lehetne kutatni anyagi és szellemi kincsek után a palócok földjén, a palóc kultúrában, civilizációban, de munkámat és utazásomat lezárom.” (378.) A szerző elköszönt, de a könyv itt nem ér véget. Fontos és nélkülözhetetlen részei következnek még, amelyek közül a Felhasznált irodalomról és a Jegyzetekről már szóltam. Nem így a Tartalomjegyzékről. Ami minden valamire való könyv elemi, tartalmas tartozéka lehet, és ami most a könyv végére került. Természetesen itt is, már ránézésre is beszédes. Ám nem olyan mértékben, mint ahogy szerintem akár „hangoskodhatna” is. Ugyanis a szerző az 535 oldal terjedelmű kötet 36 kisbetűs szövegközi címét a Bevezetőtől a Végjegyzetekig láthatóan nem strukturálta, nem tagolta fejezetekbe (netán alfejezetekbe), ami megkönnyítené az olvasó és még �SZEMLE 89 inkább a felhasználó tematikus tájékozódását a szövegtestben. Ráadásul a tipográfia sem segíti az eligazodást, hiszen a két nagybetűvel szedett cím – a MELLÉKLETEK és a KÉPEK – aligha a kötet legfontosabb részét rejti magában. A Tartalomjegyzék kisbetűvel írt közcímei viszont a szövegtestben gyakran nagybetűvel írva jelennek meg, illetve a kis- és nagybetűs közcímek mintha véletlenszerűen váltanák egymást. A könyv fekete-fehér képei – feltehetően a szerző fotóalbumából – korhűek, de nem támogatják igazán a könyv tartalmi gazdagságát. Ugyanakkor ez az egyedülállónak tekinthető legújabb kori tekintélyes „palóc gyűjteményes kötet” megérdemelt volna egy személynév-mutatót, ami a szövegtestben és a Jegyzetekben előforduló személynevek áttekintéséhez és még inkább a gyors visszakereséséhez nagy segítség lenne a praktikus felhasználók számára. Az az érzésem (főleg saját tapasztalataim alapján), hogy (nevesített) szakavatott szerkesztő híján a forma (szerkezet, tipográfiai és stílusjegyek) gondozására nem jutott annyi ideje a szerzőnek, ami a gazdag tartalmat vizuálisan valorizálta, még magasabb minőségre emelte volna. A fenti szubjektív – jobbára csak formai – észrevételeim semmit nem vonnak le Majoros István érdemeiből és könyvének értékeiből. A tudós szerző, a jó stílusú, rutinos történetíró szerepében – a korábban megjelent írásművek rendkívül racionális felhasználásával és saját ismereteinek, tapasztalatainak élményszerű integrálásával – a „totális történetírás” tükrében ad sokoldalú áttekintést, fest kaleidoszkópképet a Palócföldről. A tapasztalt tudós szakértelmével, a történetíró igényességével összeállított, tartalmas könyv a közép- és felsőfokú oktatás, nemkülönben a tudományos ismeretterjesztés érdeklődésére egyaránt számot tarthat. Egyben minden szűkebb pátriája iránt érdeklődő számára ajánlott, különösen a palócokkal foglalkozó kutatóknak, szakdolgozatot író egyetemistáknak és főiskolásoknak. (Underground Kiadó Kft., Hédervár, 2021) �SZEMLE 90 BENE ZOLTÁN Boldogság, keresés Kégl Ildikó: Ásó, kapa, légypapír Mindig izgalmas, amikor egy újságíróban fölülkerekedik a szépíró a zsurnalisztán. Egészen más ez a folyamat, mint amikor egy újságíró a pályája elejétől újságot és szépirodalmat egyaránt ír. Még akkor is más, ha adott esetben kezdettől fogva műveli mindkét műfajt, csak a szépírások sokáig (olykor örökre) a fiókban maradnak. Mikor érkezik el az a pont, amikor előkerülnek onnan, és miért? Kégl Ildikó riport- és dokumentumkötetek után, 2017-ben tette le az asztalra első novelláskönyvét Életszag, 2019-ben a másodikat Három buszmegállónyi boldogság címmel. Tavaly ősszel pedig megjelent a harmadik, az Ásó, kapa, légypapír. – És mindjárt el is időznék egy kicsit a címeknél. Az Életszag nem árul zsákbamacskát: az életből merített, realisztikus, nem ritkán szociografikus elemekkel tarkított történetek gyűjteménye. A második kötet címe részben szintén a valóságra utal, ám már furfangosabb módon, hiszen a buszmegálló profanitását ötvözi a boldogság éteriségével, a buszmegálló kézzelfogható jelenvalóságát a boldogság vágyott, kivételes pillanataival. Az Ásó, kapa, légypapír pedig szembeötlően az „ásó, kapa, nagyharang” kifejezés átírása, amely kifejezés a XVII. századi vallásos (katolikus) szövegekből szivárgott át a népmesékbe, utalva a házasság fölbonthatatlanságára, a két ember közötti halálig tartó szövetségre. A módszer hasonló, mint a Három buszmegállónyi boldogság esetében: az éterit, az ideálisat profanizálja a szerző: a nagyharang légypapírra cserélésével lerángat bennünket, olvasókat a földre, hiszen mind tudjuk, hogy a realitás már régóta nem a fölbonthatatlan, halálig tartó szövetség, hanem a nukleáris családok, a kapcsolatok forgataga, a kötődés kerülése. Ám ebből nem az következik, hogy a kötet párkapcsolatokat dolgoz föl, a cím (amely egyébiránt a könyv első novellájának a címe) természetesen szimbolikus. �SZEMLE 91 De nem csak a cím furfangos, a történeteket is az a kettősség jellemzi, amely voltaképpen magát az embert: az anyag és a szellem dualitása. Kégl Ildikó egyre érettebb prózájának ugyanis mindmáig meghatározó jellemzője maradt a nem ritkán szociografikus elemekben bővelkedő realizmus, amely azonban jól megfér a líraisággal, az éteri elemekkel, a szellemi kalandokkal, a lelki emelkedettséggel. Akadtak, akik a mágikus realizmus terminust is használták már vele kapcsolatban, szerintem azonban erről esetében nincs szó. (A mágikus realizmus sikeres és keresett irányzat még mindig, talán ezért is akasztják olyan szívesen az ítészek művekre, szerzőkre.) És itt válik érdekessé az, hogy Kégl Ildikó újságíró, aki ráadásul mindennapjait nem is az ország legfejlettebb és leggazdagabb régióinak egyikében éli; aki nap mint nap találkozik a köztes-európai (rög)valósággal, annak minden keserűségével és abszurdumával − ám olykor a felemelő, szívet melengető aspektusaival is. És ezeket a tapasztalatokat már nemcsak a hírlapírás követelményeinek − mint a tájékoztatás vagy az objektivitás látszatának megőrzése −, hanem a szépirodalom eszközeinek és elvárásainak megfelelően dolgozza föl. A valósághoz fűződő szoros viszonya, a realitás tisztelete és ismerete teszik a leginkább lírai, legerősebben pszichologizáló novelláit is hitelessé, meg- és átélhetővé. És ezen a ponton találhatunk egy lehetséges választ az elején fölvetett kérdésre: talán azért erősödik egyre inkább Kégl Ildikóban a szépíró az újságíró rovására, mert így teljesebben, igazabban és valóságosabban tud beszélni mindarról, amit fontosnak tart. Kégl Ildikó novelláit olvasva közelebb kerülhetünk a világhoz, amelyben élünk. Mindannyiunkéhoz és néhányunkéhoz egyaránt. Egyetemes emberi sorsfordulókat, fájdalmakat és örömöket, valamint speciális, a mi tájainkra jellemző gondokat, bajokat, boldogságokat élhetük át, ismerhetünk föl a történetekben. Ráébredhetünk, mennyire igaz, hogy az ember korszakba és térbe ágyazott lény, meghatározottságai igen jelentős részét a kor, amelybe született és a tér, amelyben él, határozza meg. Az előzőn nem lehetséges változtatni, s az utóbbin is csak bizonyos mértékig, mert életterünk nem csak körülvesz bennünket, de magunkban is hordozzuk. Kégl Ildikó novelláit olvasva közelebb kerülhetünk önmagunkhoz is. Hősei a boldogságukat, olykor a boldogulásukat kereső, a veszteségeik földolgozásával küzdő emberek, hús-vér lények, akik bármikor szembe jöhetnek, és szembe is jönnek velünk az utcán. „Az élet célja a boldogság keresése” – vallotta Arisztotelész, de nem gondolta másként Freud sem. Kégl Ildikó alakjai sem vitatkoznának ezzel a megállapítással − még ha legtöbbször igen távol is állnak a fentnevezett céltól… �SZEMLE 92 Kégl Ildikó novelláinak szereplői (nehéz őket hősöknek nevezni) ismerőseink. Motivációikat, reakcióikat, késztetéseiket, hiányosságaikat és jó tulajdonságaikat át tudjuk érezni és meg tudjuk érteni. A szerző biztos kézzel kezeli a narrációt, az összefüggéseket nem hagyja föltáratlanul, ám nem is tolja az olvasó arcába, holmi didaktikus szándéktól vezérelve. Mert mindent egybevetve, líraisággal és lélektannal együtt, az Ásó, kapa, légypapír egy erős, hatásos, néhol drámai, de alapvetően realista próza, amelynek élvezeti értékét nagyban erősítik Bodonyi Panni illusztrációi. (Püski, Budapest, 2021) ZSEBŐK CSABA Muravidéki életképek Bence Lajos: Egyszer én is – Muravidéki rövid történetek A szlovéniai, muravidéki magyar reneszánsz ember, Bence Lajos nevével ideát, a határon innen számos alkalommal találkozhattunk. Legutóbb hangsúlyosan akkor, amikor a közelmúltban József Attila-díjat kapott elemi erejű, érzékeny verseiért. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egyik legnagyobb kortárs magyar költőnkről van szó, akiben őserő lakozik. Ami a párezres szlovéniai magyarság számára nagy büszkeségre adhat okot. Ám Bence a tudomány embere is, irodalomtörténész, doktori fokozattal, aki egyébként a maribori egyetem magyar tanszékén docensként is működött. Sőt vérbeli publicista, a szlovéniai magyarok hetilapjának, a Népújságnak korábbi főszerkesztője. Mindemellett aranyérmes borász, sőt elismert muravidéki nótázó. A hetési – a határ túloldalán lélegző – Göntérházáról indult, Debrecenben és Pesten tanult, majd a Lendvára visszatért alkotó nemrégiben kisprózákkal teli kötettel rukkolt elő. Az Egyszer én is – Muravidéki rövid történetek új fejezet Bence életművében. A versek, a tudományos munkák és a �SZEMLE 93 cikkek után e novellák ugyancsak azt eredményezik, hogy a muravidéki ember új módon mutatkozik és jelenik meg. Odaát különös, mégis ismerős érzés lehet olvasni magáról egy Lendva-vidékinek, nyugat-hetésinek, nyugat-őrséginek. Ideát pedig meglehetősen újszerű élmény, hiszen az átlag magyarországi ember kevéssé ismerheti a Szlovéniához került nyugatzalai és nyugat-vasi világot, s az ottani nemzettársakat. Különösen azt az időszakot, amelyről Bence írásai zömmel szólnak. Az 1991 előtti „jugó” érát, majd a Szlovénia függetlenné válása utáni éveket. A rövid történetekben ott lüktet a XX. század megannyi nyomasztó tapasztalata. A kisembert megnyomorító sorsfordulók, az első és a második világégés, a határok ide-oda tologatása, a vagyonelkobzások, a különféle ellehetetlenítések ugyanúgy megjelennek, mint az ünnepek, s a mindennapi élet vidám, kis- és nagyszerű pillanatai. Muravidéki rockzenészek, dalnokok, nótázók világába olykor átszűrődik az atyák, a nagy- és dédapák nehéz, ám leginkább keserédes öröksége. Bence Lajos kisprózái – amelyeket Herman László grafikái színesítenek – más erényekkel bírnak, mint a versei, ami természetes is, mindenesetre örömmel nyugtázhatjuk, hogy megjelentek e rövid történetek. Azon meg a legkevésbé sem csodálkozhatunk, hogy a kötetnek a szlovén fordítása is elkészült már, egy szintén reneszánsz ember, a szlovéniai zenész, dalszerző, költő, pedagógus, tankönyvíró, csillagász Szomi Kralj Béla jóvoltából. (MNMI, Lendva, 2020) ��SZERZŐINKRŐL ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, szerkesztő, újságíró. BALAJTHY FERENC (1946, Mór) Vajda-díjas költő. BÁNFAI ZSOLT (1965, Mohács) költő, nyelvtanár, fordító. BARÁTHI OTTÓ, DR. (1944, Hatvan) közgazdász, újság- és közíró. BENE ZOLTÁN (1973, Kecskemét) író, szerkesztő. BERÉNYI KLÁRA (1974, Debrecen) költő, könyvtáros, magyar nyelv és irodalom szakos tanár. BORDA JÁNOS (1955, Csanytelek) helytörténész, író. CSONGRÁDY BÉLA, DR. (1941, Hatvan) Madách-díjas közíró, szerkesztő, tanár. DUBOVSZKY KATALIN (1945, Barsfüss, ma: Trávnica, SK) ny. pedagógus. FRIDECZKY KATALIN (1950, Budapest) író, zongoraművész. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ, DR. (1974, Körmend) szerkesztő, nyelvész, egyetemi docens. ISTENES TIBOR (1972, Budapest) költő, szerkesztő. JÓNA DÁVID (1968, Budapest) költő, az Arťhúr Irodalmi Kávéház alapító-főszerkesztője. KOVÁCS BALÁZS (1997, Salgótarján) helytörténész és a Kádár-korszak kutatója. KUPCSULIK ÁGNES (1965, Salgótarján) költő. NAGY ANTAL RÓBERT (1974, Keszthely) pedagógus, költő. NAGY ZSÓFIA (1962, Nagykürtös, Veľký Krtiš) gasztroszakértő, rovatszerkesztő, ételkritikus. OLÁH ANDRÁS (1954, Hajdúnánás) költő, író, pedagógus. OLASZKA SÁNDOR (1989, Salgótarján) Somoskőújfaluban élő író. ORAVECZ TIBOR (1959, Salgótarján) költő. PETRŐCZI ÉVA, DR. (1951, Pécs) József Attila-díjas költő, író, műfordító, irodalomtörténész, publicista. SIMEK VALÉRIA (1953, Bakonycsernye) óvodapedagógus, költő, író. SZENTJÁNOSI CSABA (1965, Budapest) költő, szerkesztő. SZEPESSYNÉ JUDIK DOROTTYA (1980, Salgótarján) történész-levéltáros. SZŰK BALÁZS (1960, Eger) költő, tanár. VASVÁRI ZOLTÁN (1958, Budapest) etnográfus, művelődéstörténész, néprajzos-muzeológus. ZSEBŐK CSABA, DR. (1974, Budapest) költő, történész. ZSIRAI LÁSZLÓ (Sopron, 1956) író, költő, szerkesztő, publicista. �A lapszám külső és belső borítóoldalain a füleki református templom mennyezetkazettáiról készült képek láthatók. A mennyezetkazetták Benko Pál alkotásai. Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Partnereink: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP Borítótervező: RÁDULY CSABA MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRA Online szerkesztő: TAJTI BÁLINT ARTÉRIA NYELVSTÚDIÓ, GALÉRIA ÉS KLUB Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,– Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 (Nyomtatott) 2786-1821 (Online) ♦ INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 2022/1. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2022 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/7549274cd17891079808fcefc303e94b.pdf db5eaf4bd2f1e3167daa839c46aff95d PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Bánfai Zsolt: Szüret Petrőczi Éva: Szablyaélen Borda János: Hősök Baranyi Ferenc: Töredék Jóna Dávid: Töredék – Baranyi Ferenc: Töredék című versére Oravecz Tibor versei Szűk Balázs versei Olaszka Sándor: Adél Szentjánosi Csaba versei Istenes Tibor versei Karaffa Gyula: Részeg ember előtt… Sztaskó Richárd: Válasz semmi Novák Valentin versei Konyári Mónika: Téli reggel Zoltay Lívia: A Rockzenész Prózányi Fruzsina: Türkiz Kölüs Lajos: Esküvői kép Berényi Klára versei Abafáy-Deák Csillag: Lencse Bársony Róbert: Mohóság csapdája 3 17 18 24 25 26 39 40 44 56 65 67 70 79 80 86 88 90 91 96 KÖSZÖNTŐ Baráthi Ottó: A kultúra és a közélet salgótarjáni reprezentánsa A 80 éves dr. Csongrády Béla köszöntése 4 INTERJÚ Ádám Tamás: Megcsípte az a csók, amit színháznak neveznek Interjú Pindroch Csaba színművésszel Baráthi Ottó: Dr. Agócs József mérnök meglepő metamorfózisa 28 46 NÉPRAJZ Válogatás Erdélyi gyűjtéséből 33 Zsuzsanna palócföldi archaikusimádság- PALÓC KONYHA Nagy Zsófia: Palóc konyha 35 HELYTÖRTÉNET Andor Csaba: Lisznyai Kálmán születésnapja 58 �„A GÉP FOROG” Gyukits György: Mi a baj Madách Tragédiájával? 72 SZEMLE Lukáts János: Emlékidő (Aknay Tibor verseskötetéről) 97 Büki Attila: Rózsaillat (Zsirai László könyvéről) 99 Zsirai László: „A Mi igazunkat sorsunk igazolja” – Sulyok László: Kisfarkas a forradalomban 101 Kégl Ildikó: Holttá magányosodni – Impressziók Böszörményi Zoltán Sóvárgás című kisregénye apropóján 103 �SZÉPIRODALOM 3 BÁNFAI ZSOLT Szüret Talán ha együtt időztünk volna egy kiállítás képei között. Örök szenvedélyünk, az ősz, ecsetfényt érlel, violinkulcs a zárnyelven. Időnként készségesen segít betakarítani árván maradt gyermekeink mosolyát. Szüret van. Állóháború. Pávatollak és sárgaság, szerte meredő páncéltőkék. A megyeháza pupillája meghasad, ollót csattogtatva lépdelnek a szabaduló legények. Fortyog a bor, mint az élet, kacsok, hálók kapaszkodnak szemeik fölé – de ki is merné albumba fűzni a vadhajtásokat? Othello-strasszék mentén lila zongora szól – a sétányon célba érnek az ébredések. Impromtu passionné – harmatos fürtök útján egy érintés a királynő kelyhébe vezet. �KÖSZÖNTŐ 4 BARÁTHI OTTÓ A kultúra és a közélet salgótarjáni reprezentánsa A 80 éves dr. Csongrády Béla köszöntése Tanár, filozófiatörténet-doktor, népművelő, művelődés- és kultúrpolitikus, újságíró, lapszerkesztő, szakíró, kritikus, színházi szóvivő. Az irodalom, a művészetek, a kultúra és a labdarúgás helyi nagykövete. Salgótarján város elmúlt fél évszázadának egyik legismertebb közszereplője, jeles lokálpatrióta, a Palócföld c. folyóirat főmunkatársa. Dr. Csongrády Bélát születésnapja alkalmából – lapunk szerkesztősége nevében is – közíró kollégája köszönti. A köszöntők – legyenek bár lelkes laudációk vagy csak visszafogott méltatások – jobbára szubjektív hangvételűek. Ez a megállapítás most is érvényes, hiszen én magam immár ötven éve – ez is érdekes „jubileum” – ismerem az ünnepeltet. Lényegében 1971 nyarától közvetve vagy közvetlenül munka- vagy személyes kapcsolatban vagyunk egymással. Ami éppúgy elfogulttá teheti, mint ahogy hitelesítheti is a köszöntőmet. Még így is nagy merészség kellene ahhoz, hogy a teljes életút értékelésére és pályakép készítésére vállalkozzak. Miközben talán elég tudásom sem lenne hozzá, és nem sajátíthatom ki a folyóiratot sem. Végül pedig a 80. születésnap „csak” egy – igaz kivételes – mérföldkő, jelentős állomás az ünnepelt életében. Ezért én csak felvillanthatom kortársam életútját, egyes állomásain keresztül írhatom le pályáját, rekonstruálhatom munkásságát, körvonalazhatom karakterét. Elsősorban úgy – ez viszont fontos – ahogy azt én megismertem, és ahogy azt én érzem, érzékelem. Minderre – a �KÖSZÖNTŐ 5 fentieken túl – még szellemiségünk közelsége, értékeink hasonlósága, lokálpatrióta lelkületünk is predesztinál. Az ismeretszerzés: gyermek- és iskolásévek Dr. Csongrády Béla 1941. szeptember 4-én Hatvanban látta meg a napvilágot (ahol e sorok írója is), de felnevelő dajkájának Salgótarjánt tartja. Történt, hogy vasutas édesapját a születését megelőzően Hatvanba helyezték, a család odaköltözött, és ő ott született meg. Kisgyermekként élte át a vasútállomás borzalmas bombázását, aminek a nyomasztó emléke sokáig (el)kísérte. 1945 után költöztek vissza Salgótarjánba. A szülők az átlag tarjáni családok szintjén, viszonylagos biztonságérzetben éltek szeretettel gondoskodva egyetlen gyermekükről, aki 1947-ben kezdte a tanulást a Forgách úti elemi – most Dornyay Béla nevét viselő – iskolában. Itt járta ki az alsó tagozatot, majd a Rákóczi úti iskolában a felső négy osztályt. Szívesen emlékezik tanítóira: az elemiben a legtöbbet Tömöri Józsától kapta, a „Rákóczi”-ból elsőként Nagy Sándort említi, aki mint testnevelő tanár „egy legenda” volt. Vele is megkedveltette a sportot, különösen a labdajátékokat – egész életére. Az olvasás szeretetét már a szülőktől megörökölte, akiktől azt látta, hogy egymás után olvassák a könyveket. Mintegy 80–100 kötetük volt, beleszámítva a saját ifjúsági regényeit is, amelyeket az iskolában, illetve otthon jutalomként vagy ajándékba kapott. Az olvasást, a könyv szeretetét a legértékesebb családi örökségének tartja. Olvasmányélményei közül – gyermekkora óta – Molnár Ferenc Pál utcai fiúkja és Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regénye formálták leginkább a személyiségét. A lakásukban manapság már több ezer kötet veszi körül, lassan helyi ritkaságszámba megy a házikönyvtára. Babits Mihály nyomán vallja: „Ó, ne mondjátok azt, hogy a könyv ma nem kell, / hogy a könyvnél több az élet, s az ember. / Hisz a könyv is élet, s él mint az ember. / Így él emberben a könyv, a könyvben az ember.” A legkedvesebb írója az orosz irodalom klasszikusa, Lev Tolsztoj, költője pedig József Attila. Mottót mégis Illyés Gyulától választott: „Az írás és a beszéd módja mindenkit leleplez. Jól beszélni és írni magyarul, ez tehát igazánból: jellemkérdés.” Már a Rákóczi iskolában ő volt az egyik éltanuló. Gyakran szavalt és mondott kis beszédeket az ünnepségeken. 1955-ben iratkozott be a Madách Imre Gimnáziumba. Szimbolikusnak lehet tekinteni, hogy az intézmény a későbbi irodalomtörténeti munkássága fő témáját – a Madách-kultuszt – jelentő nógrádi zseni nevét viselte. �6 KÖSZÖNTŐ Másodikos gimnazistaként élte át az 1956-os forradalmat, a december 8án történteket, és személyesen is megtapasztalta a tragédia szörnyűségeit. A gimnáziumban is mindenkire és mindenre szívesen emlékszik. Az osztályfőnökük dr. Balogh Endréné volt, aki magyart és németet tanított, de elsősorban nem mint szaktanárt, hanem mint embert idézi. Nagyon jól összefogta az osztályukat, olyannyira, hogy évtizedekig megtartották az érettségi találkozókat. Mint szaktanárt viszont Herold Lászlót említi, aki „a tanár” volt. Sok mindent tanult és ellesett tőle – hiszen alapvetően ő maga is pedagógus, noha soha nem abból élt. Sokat köszönhet Kocsis Józsefnek, aki az orosztanára volt, ő inspirálta továbbtanulásra is. A gimnázium nagy hatást gyakorolt élete további alakulására. Tudatosodott benne, hogy Madách Imre és Az ember tragédiája milyen értéket jelent a magyar nemzeti kultúra, sőt a világirodalom számára. Az is a középiskola négy éve alatt dőlt el, hogy biztosan humán intézményben fog továbbtanulni. A tudás elsajátítása: az ELTE és az Eötvös Kollégium A kérdés csak az volt, hogy hol, melyik egyetemen. Amikor megnyert egy középiskolai orosz nyelvi versenyt, nyilvánvalóvá vált, hogy az orosz lehet az egyik szak, az egyetem pedig az ELTE. Mivel jó volt az íráskészsége, és a magyar nyelv és irodalom tantárgyat is kedvelte, adódott a másik szak. A sikeres felvételi vizsga után felajánlották néhányuknak, tanuljanak románul – nyaranta nyelvi tábort, tengerparti üdülést ígérve. Ami neki is tetszett, vállalta, nem is bánta meg. Erdélyi tapasztalatainak egy része is ide vezethető vissza. Kitűnő tanáraiknak köszönhetően összehasonlító irodalomtudománnyal kezdett foglalkozni, kutatott Erdélyben is, melynek eredményeként néhány írása is megjelent a Filológiai Közlönyben és a Nagyvilágban is. A kutatási és publikációs hajlamát hamarosan az egyetem Eötvös Kollégiumában fejleszthette tovább, ahol a német és francia nyelvvel is ismerkedett. A híres intézmény jóval több volt egy diákszállónál. Elsősorban előélete, hagyományai, a magas szintű, a minőségi képzés iránti elkötelezettsége és mindenekelőtt szellemisége miatt. A kollégium éppen az ő idejében – 1959–1964 között – kezdte visszanyerni egykori eredeti, elitképző jellegét. Csak kitűnő vagy jeles bizonyítvánnyal lehetett bekerülni. Számos – ma is ismert – kitűnőség: professzor, tudományos kutató, író, költő került ki közülük. Így például Baranyi Ferenc, aki egy időben a Palócföld főszerkesztője is volt. Amíg a gimnáziumban „csak” szívta magába az ismereteket, itt az egyetemen és a kollégiumban már elmélyült az egyes tu- �KÖSZÖNTŐ 7 dományágakban, különösen az irodalom- és filozófiatörténetben. Itt sajátította el a kutatómunka alapjait, a szakirodalomgyűjtés, a jegyzetelés, a tanulmányírás technikáját, az egyes műfajok sajátjait. Többen úgy kamatoztatták a kollégiumban megszerzett többlettudást, hogy benn maradtak az egyetem tanszékén, tudományos műhelyekben, kutatóintézetekben helyezkedtek el, amelyek mindegyike – mint potenciális pálya – adott lett volna számára is, sőt a kísértés is nagy volt. Amiért mégis hazajött Salgótarjánba, annak az volt az egyetlen oka, hogy akkor már évek óta udvarolt későbbi és egyben mai feleségének, Géczi Máriának, aki itt élt és dolgozott. Így komolyabban fel sem merült, hogy Pesten – saját lakás nélkül – idegenben kezdjék közös életüket. Azt tervezték, hogy hazajön, összeházasodnak és a szülők segítségével indulnak el saját útjukon. Így is történt, és ezt soha nem is bánta meg. A gyakorlat: a kultúrairányítás helyi szintjein Éppen akkor – diplomás tanárként történő hazaérkezése idején, 1964ben – kezdődött meg a 12 osztályos képzés a Sztahanov úti gimnáziumban is. Kojnok Nándornak, a városi tanács művelődési osztálya vezetőjének kapóra jöhetett a kezdő tanárember, mert még 1964 nyarán kinevezte ide középiskolai tanárnak. Nagy Imréné volt az igazgató, akinél jelentkezett is. Voltak tanári ambíciói, de hogy mégsem lett tanár, az is különös történet. 1964 márciusában indult meg a Nógrád c. újság – napilapként. A laphoz már korábban, még utolsó éves egyetemistaként elküldte egy-két kéziratát, amelyek közül meg is jelent az egyik, méghozzá éppen Makarenkóról. Nagy boldogság volt azt az általa írt 50 sort viszontlátni a megye napilapjában. A másik korai írása egy interjú volt, amit ugyancsak egyetemista korában az Eötvös Kollégiumban készített Sánta Ferenccel, aki – amellett, hogy kitűnő íróként lett ismert – könyvtáros volt a kollégiumban. Az interjúval bement a Nógrád szerkesztőségébe, ahol akkor Gotyár Gyula volt a főszerkesztő. Az írását viszont Barna Tibor, a kulturális rovat vezetője közölte le. 1964. április 11-én már az első Költészet napját méltatja, többek között így: „…a legfontosabb, hogy ezen a napon száz és száz olyan ember figyel fel a vers szépségeire, aki eddig vagy csak kötelességből olvasott lírát, vagy egyáltalán nem került kapcsolatba vele.” Megjelent írásain felbátorodva kérdezte meg – ekkor már kinevezett tanárként – nem lehetne-e úgynevezett külsős a nyári szünet idejére. Lehetett, és így aztán sorra jelentek meg az írásai. Ezekre viszont felfigyelt �8 KÖSZÖNTŐ Kojnok Nándor, aki felkínálta neki a megüresedett népművelési felügyelői állást. 1964. szeptember 1-jén állt munkába, október 5-én pedig már megrendezésre került Csesztvén a Madách-centenárium, Madách Imre halálának századik évfordulója. Mindjárt részese lehetett egy monumentális ünnepségsorozatnak, ott volt a Madách-kultusz bölcsőjénél. Ma is úgy gondolja, ez az élmény részben meg is határozta későbbi munkásságát, formálta pályáját. Elkezdett rendszeresebben írogatni a Palócföldbe is, ahol szintén még egyetemistaként, 1963-ban jelent meg az első írása Rimay Jánosról. Egyre jobban érezte magát a tanácsházán, ahogy bedolgozta magát a helyi művelődés gondozásába. Hamarosan népművelési vizsgát is tett az egyetemen, így már hivatalosan is népművelőnek tudhatta magát. Ekkor kezdték Salgótarjánban azt a sajátos kultúrát megalapozni, amelynek máig érződik a hatása. 1966-ben adták át a József Attila Megyei Művelődési Központot, amely nagy munkát adott neki is. Ez időben kezdték el megrendezni a szabadtéri szoborkiállításokat, avatták fel a Fő téri és más szobrokat, megalapították a szimfonikus zenekart. Pezsgő, virágzó, alkotó, újat létrehozó volt itt abban az időben minden nap, ami neki nagyon tetszett. Személyes kitérőként – ám ide tartozó, számomra emlékezetes eseményként – említem, hogy én 1971 nyarán a feleségem munkába állásával kapcsolatos, a városi tanácson történő ügyintézésünk alkalmával találkoztam először azzal a magas, vékony és nagyhangú fiatalemberrel, akit kollégái Csongrády elvtársnak és Bélának egyaránt szólítottak. Sűrű elfoglaltsága közben is érdeklődött felőlünk, váltott velünk néhány mondatot, és azt kívánta, hogy érezzük jól magunkat Salgótarjánban. Ami nagyon jól esett nekünk. Rövid idő múlva pedig már a Nógrád hasábjain megjelent, Pausztovszkijt méltató írását olvastam, amelynek nyomán vettem kezembe először a neves orosz szépíró egyik könyvét. Csongrády Béla sokat dolgozott, de örömmel töltötte el, hogy szinte napról napra látta munkája eredményét tárgyiasult formában is. 1972 különösen felejthetetlen év volt számára. Nemcsak azért, mert az édesapja akkor halt meg, hanem azért, mert akkor volt 50 éves város Salgótarján. Egész éves programot készítettek, amelynek ő volt az egyik kitalálója, szervezője. Szerepelt a programban – többek között – országos népzenei találkozó, irodalmi tanácskozás, voltak előadások, színvonalas szórakoztató műsorok. Képviseltette magát az Írószövetség, meghívtak jeles közéleti személyiségeket, híres embereket. Volt egy Mikszáth-tanácskozás, ahol ő maga is tartott előadást. Napi munkája mellett egyre többet publikált is, különösen, amikor Kojnok Nándor lett a Palócföld főszerkesztője. �KÖSZÖNTŐ 9 Ez a kettős tevékenység abszolút kielégítette, nem hiányzott neki más, így a pártmunka sem. Ám felfigyeltek rá. 1973 elején felkínálták a városi pártbizottságon a propaganda- és művelődési csoport vezetői beosztását, amire csak nehezen tudott volna nemet mondani. A városházi búcsúestjén megkönnyezte a maga mögött hagyott csaknem tíz évet. Az új munkahelyén is jó közegbe, kiváló kollégák közé került, jól tudtak együttműködni, sokat dolgoztak, amit a tanácson már megszokott. 1974-ben megkapta a Madách-díjat. Azzal, hogy tíz évre a díj alapítása után, 34 éves korában ez a nagy elismerés érte, az újabb lendületet adott munkájához. 1976 novemberében a Nógrád c. újságban megjelent terjedelmes cikkében többek között megállapította, miszerint tudatosodott és megerősödött az a szemlélet, hogy a kultúra – s ezen belül a közművelődés – fejlesztése nemcsak alapvető feladat, de feltétele is a más területeken végzendő eredményes munkának. Ez a megállapítása manapság – merőben más körülmények között – is helytálló. A munkahelyi közeg továbbtanulásra is inspirálta: 1976-ban elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a filozófia szakot, 1982-ben pedig filozófiatörténetből doktorált. Közben tanított az esti egyetemen, és továbbra is folyamatosan publikált, ünnepi beszédeket mondott és írt. Végzett munkája elismeréseként 1978 végén a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának helyettes vezetője, egy év múlva vezetője lett. Végezte a dolgát, de ami lényeges, ahogy a városi tanácson nem lett bürokrata, a pártbizottságo(k)on sem lett – aki ismeri, tudta és tudja – apparátcsik. A végzett munkáról szólva többször is elmondta, a testületi ülések jegyzőkönyveinek közérthető formába öntése, az előterjesztések átdolgozása, a napi 8–10–12 órai szellemi munka idegileg is fárasztó volt. Előfordult, hogy este 10 órakor hívták be egy-két mondat átírására. Mindig úgy érezte, hogy ha a központi anyagokat kulturáltan továbbadja, ha a beszédeket és az előterjesztéseket – például kulturális beruházásokról, iskola- és óvodafejlesztésekről, szakemberek letelepítéséről – megírja, akkor nem pártmunkát végez, hanem a helyi társadalomért dolgozik, jó ügyet szolgál. A ’80-as évek második felében azonban már ő is érzékelte, hogy a rendszer recseg-ropog, mégis reménykedett, hogy a megbillent egyensúlya reformok útján helyreállítható. Nem volt könnyű belátnia, hogy egy korszak letűnt, a régi szerepek és érdemek leértékelődnek. Magával elszámolni még nehezebb volt, nem azért, mintha bűntudata lett volna, hanem mert másként látott sok mindent, mint ahogyan az bekövetkezett. A történtek után viszonylag kellemes meglepetés volt számára, hogy két – �10 KÖSZÖNTŐ postaládájukba bedobott – névtelen levélen kívül semmiféle atrocitás nem érte. Tehát káros következményét, hátrányát nem érezte annak, hogy 1973-tól 1991-ig – ez utóbb évben szóvivő volt – politikai pályán mozgott. A sikeres lapszerkesztői pályaszakasz 1991-ben kinevezték a megyei napilap, a Nógrád utódjaként ekkor Új Nógrád néven megjelenő újság szerkesztőjének, amely újság akkor már az Axel-Springer tulajdonában működött, főszerkesztője Sulyok László, főszerkesztő-helyettese Kelemen Gábor, kiadóvezetője Kulcsár József volt. A szerkesztőség – mint ez időben minden más újság redakciója is – inkább a háborgó tengerhez, semmint a nyugalom szigetéhez volt hasonlítható, de hagyták dolgozni, és neki ettől több soha, sehol nem is kellett. A napi megterhelő szerkesztői feladatai mellett – még ha gyakran éjszakákba nyúlóan is – folytatta (a korábban külsős) újságírói és közírói munkáját is. Többek között a napilap TV-vélemény rovatában kritikákat írt, Szűrös Mátyással – az Országgyűlés alelnökével, aki két évvel korábban kikiáltotta a Magyar Köztársaságot – készített interjúja az egyik novemberi lapszámban váltott ki nagy olvasói érdeklődést. Közben a megelőző pályaszakaszáról, életérzéseiről szóló vallomását Túlparton címmel a Palócföld 1991/1. számának Vita rovatában publikálta, majd az 5. számban, Össztűzben c. cikkében reflektált az őt érintő hozzászólásokra. Kevés korábbi írásának volt olyan erős visszhangja, mint a folyóirat körkérdésére adott, szubjektív hangvételű válaszának. 1992 őszén Izraelben járt, izgalmas és tanulságos útiélményeit az Ezerarcú ország az „ígéret földjén” címmel a napilap október 7-ei számában olvashattuk. 1993 áprilisában – a Magyar Rádió egyes műsorai nyomán – a lapszerkesztői időszakában preferált műfajában, jegyzetben emlékezik és emlékeztet a 75 éves Hubay Miklósra, a jeles irodalomtudósra és íróra, a kitűnő színházi szakemberre. Ebben az időben született meg az első önálló könyve, a Kötődések címet viselő gyűjteményes kötete, amelynek premierjét 1994. június közepén a megyei könyvtárban tartották. Egyúttal ez volt az Ünnepi könyvhét rendezvénysorozatának záró eseménye. A könyv előszavát Baranyi Ferenc írta, aki az Eötvös kollégiumi évekből ismerte a szerzőt. Rendre-sorra megjelenő – változatos tematikájú és műfajú – írásai közül itt a Palócföld 1995/2. számában megjelent, Nyitott ajtók mögött c. hozzászólásából idézek: „A posztkommunista, modern baloldaliság eszméjét vallók, elfogadók, a szimpatizánsok pedig nem tehetnek �KÖSZÖNTŐ 11 mást, mint bizakodnak. Abban, hogy az emberek felismerik, belátják: a kapitalizmus – amelyet Kelet-Európa is restaurálni kényszerült – alapvetően igazságtalan társadalmi rendszer, de gazdaságilag lényegesen hatékonyabb minden történelmi – köztük szocialista – kísérletnél. Ezért – jelen ismereteink szerint – nem kínálkozik más jó irány, mint a kapitalista, teljesítményelvű termelés és a méltányos helyzetű, a rászorultság elvét figyelembe vevő, az úgynevezett kisemberek tömegeinek leszakadását mérséklő, kompenzáló újraelosztás együttes alkalmazása.” Hogy a jószándékú hozzászólásának éppen az utóbbi mondatai nem valósultak meg, az nem az ő hibája. A ’96 közepéig tartó időszak az állandó – várt és nem várt – személyi változások jegyében telt. A főszerkesztők – Sulyok László, Sztrapák Ferenc, Tanka László – sorban adták át egymásnak a kilincset, mígnem 1995-ben Kopka László, az Egri Nyomda Kft. tulajdonosa megvette a lapot az Axel-Springertől és 1996 novemberében – ismerve korábbról és látva itteni munkáját, publikációs tevékenységét – megbízta a szerkesztőség vezetésével. Ezt követően hat éven keresztül – betegsége miatt 2002ben bekövetkezett nyugdíjazásáig – megelégedésre látta el a lap felelős szerkesztői teendőit. Ebben a szerkesztői korszakában is termékeny újságírói teljesítményét – szellemi kreativitását is igazoló – új színfoltot jelentő rovatok nyitásával és jelentős olvasói érdeklődést is kiváltó érdekes sorozatírásokkal gazdagította. Így többek között a nevéhez fűződik a még az 1990-es évek elején indított Hang-kép rovat. 1996. január 23-án ugyancsak a jegyzet rovatban megelégedését fejezi ki, hogy „…a könyvtári vasárnap bebizonyította, hogy a merőben eltérő gondolkodású, világlátású értelmiségiek képesek egymásra kellő tisztelettel figyelni, s kulturáltan, acsarkodás nélkül is tudnak véleményt cserélni, vitázni…” 1997-ben – nem először és nem is utoljára – nagy szerelmének, a helyi színjátszásnak hódol, amikor A művészet segít embernek maradni címmel Salgótarján színházi életéről tart érdekes és értékes előadást az itt megrendezett konferencián, amelynek aztán a szerkesztett anyaga a Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyvében (XXI., 1998) is megjelent. Egyébiránt a ’60-as évek közepétől a legtöbb színházi előadást volt módja megtekinteni. Külön említést érdemel a nevéhez fűződő, hosszú éveken át futó egész oldal terjedelmű Hétvégi magazin és a Kultúra rovat létrehozása és szerkesztése, utóbbiban a Névsorolvasás című, a Zenthe Ferenc Színház színészeit bemutató sorozata, amely 2012-ben indult, és napjainkban is népszerű. Kezdeményező szerepe és jelentős része volt a lap 2000. évi megújulásá- �12 KÖSZÖNTŐ ban, benne az Egy falu, egy nap, egy lap című, hetenként kétszer jelentkező összeállításnak, valamint a minden második szombaton megjelenő Értékeink tegnap és ma című rovatnak. Vallomással és köszönetnyilvánítással is felér a Gondolatok a könyvtárról című, 2001 végén – a megyei napilapban, majd később a Vigaszágon című könyvében is – megjelent jegyzete, amelyben többek között azt írja, hogy jószerivel egyetlen publikációja sem készülhetett volna el a könyvtár és a könyvtárosok nélkül. Szerkesztői hitvallása szerint az újságkészítés a legfelelősségteljesebb csapatjáték, amelyben nem lehet könnyelműsködni. Vallja: a felelősség – másokkal, a kollégákkal és első helyen az olvasóval szemben – kell, hogy áthassa a mindennapok szerkesztői munkáját. Újabb húsz év a szellem szolgálatában 2002-ben, alig a 60. évén túl, kényszerűségből – egy súlyos szívműtét után, egészsége óvása érdekében – vonul nyugdíjba, de nem nyugalomba. Minthogy azóta is esetenként akár napi nyolc órát is túllépő „kötetlen munkaidőben” dolgozik, és szabadon választott feladatai felelősségteljes elvégzésén fáradozik – fáradhatatlanul. Az azóta eltelt csaknem két évtizedben is folyamatosan — itt felsorolhatatlanul – ontotta az írásokat. Az új életszakaszának első három éve „könyves korszaka” etapjának is tekinthető, ekkor három kötet került ki keze alól. 2003 őszén látott napvilágot a Zsinórpadlás nélkül – „Felvonások” Salgótarján színházi életéből című könyve. 2004 nyarán jelent meg a Vigaszágon a Palócföld Könyvek új folyamában. 2005 novemberében került ki a nyomdából a Fekete fehér – igen c., Vallomások a Stécéről, a sportról alcímet viselő karcsú kis kötete. Ebben a kedvére és az olvasó örömére válogatott az 1990−2005 között megjelent írásaiból. A megyei napilap 2005. január 22-ei, szombati számában arról ír, hogy január 20-án, a magyar kultúra ünnepi rendezvényei sorában a művelődési központban útjára indult egy élő irodalmi újság, a Palóc Parnasszus pódiumújság, amely egyrész fórumot biztosít az alkotóknak, másrészt újszerű kapcsolatot eredményez a közönséggel. A szerkesztés és a rendezés T. Pataki László és Sándor Zoltán nevéhez fűződik. 2006 szeptemberében a Kultúra rovatban Feketén, fehéren – Új folyóirat Salgótarjánban című írásában ad hírt arról, hogy bemutatták az új közéleti-kulturális folyóiratot, a Tarjáni Városlakót. A negyedévente megjelenő újság alapítója (az azóta elhunyt) Ercsényi Ferenc volt, aki magántőkéből hozta létre a kiadványt. A lap megújítását és kiadását 2015-től a SZUPERINFÓ hirdetési újság tu- �KÖSZÖNTŐ 13 lajdonos-vezetője, Losonczi Tamás vette át, aki tragikus körülmények között ez év június elején halt meg. (Nyugodjanak békében!) Dr. Csongrády Béla hosszú szakmai pályájának minden szakaszában – még napjainkban is – szorosan kapcsolódik a megyei napilaphoz, írásai rendszeresen megjelennek a nyomtatott újságban és annak online változatában, a nool.hu hasábjain is. Gyakran olvasható a neve nemcsak szerzőként, de könyvek, kiadványok lektoraként, szerkesztőjeként, különböző rendezvények előadójaként, szervezőjeként, narrátoraként. Felkérés alapján is ott van a legtöbb helyi – főként képző- és fotóművészeti – kiállítás megnyitásán, beszédet mond, értékeli és méltatja azokat, értekezést és kritikát is ír róluk. Így természetesen ott volt a helyi Zenthe Ferenc Színház 2012-es megalakulásakor, előadásainak azóta is értő kritikusa és méltatója, népszerűsítője, egyben a színház szóvivője is. Hosszú idő óta elnöke a Madách-hagyomány Ápoló Egyesületnek, őrzi, gondozza a nagy író és a róla elnevezett középiskola értékeit. A könyvei közül kiemelkedik – felbecsülhetetlen irodalomtörténeti értéke miatt is – a „Remény a csillag...” (I, II., III.) című terjedelmes kötete, amely a Nógrád megyei Madách-kultusz elmúlt ötven évének ékes foglalata. 2011 októberében Az ember tragédiája írója halálának 150. évfordulóján Csesztvén rendezett ünnepségen mutatták be. Habent sua fata libelli – a könyveknek is megvan a maguk sorsa, ahogy a latin mondás is tartja, és igaz ez Csongrády Béla könyvei esetében is. Az ő könyveinek sorsa – jelentős helytörténeti és a Madách-kötet egészen ritka irodalomtörténeti értéke miatt – abban áll, hogy mindben lélek lakozik. 2007-től 2019-ig néhány társával együtt működtették a Szerdatársaság Irodalmi Kávéházat (amely részben a Palóc Parnasszus utódja is volt) a József Attila Művelődési Központban. Ezen időszak alatt több mint kétszáz rendezvényt tartottak a környékbeli művészek, alkotók bevonásával, de számos rangos vendégük volt megyén kívülről is. Így például Eszterházy Péter író, Beer Miklós váci püspök vagy éppen Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója. Ezeken a nagy érdeklődéssel kísért eseményeken sokszor volt műsorvezető, narrátor és/vagy beszélgetőpartner. Vezetésével ötven éve tartják a Váci Mihályról elnevezett városi általános és középiskolai versmondóversenyt, amelynek rendszeresen zsűritagja és/vagy elnöke is. Sokáig volt a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) megyei elnöke, húsz éve pedig az országos testületben is elnökségi tag. Az említett – valamint egyéb – történésekről rendszeresen jelennek meg cikkei a Nógrád Megyei Hírlapban is. �14 KÖSZÖNTŐ Az ugyancsak rendszeresnek mondható előadásai, értekezései közül két értékes helyi irodalomtörténeti konferencián elhangzott előadása külön kiemelést érdemel. Mind a két tanácskozás helyszíne a SITI volt. Az I. Pál József konferenciára 2015. október 16-án került sor, amelyen Művészet és közélet címmel tartott előadást. Ennek a szövege a II. Pál József konferenciára megjelent A palóc mentor című kötetben látott napvilágot. A másik konferencia időpontja: 2016. október 21-e volt. Itt elhangzott előadásának címe: „Elmondatlan szavak…”. Paróczai Gergely munkássága. A hallgatóság és különösen az érdeklődő szakmai közönség mindkét referátumot nagy érdeklődéssel és elismeréssel fogadta. Szintén külön érdemes szólni a sportszeretetéről, és azon belül is az SBTC labdarúgócsapatához fűződő, több mint hatvan éve tartó „szerelméről”. Nagy valószínűséggel ő az a törzsszurkoló, aki a legtöbb Stécémérkőzésen volt jelen, főként a hazai meccseken, de a csapat NB I-es szárnyalása idején idegenbe is gyakran elutazott a csapattal. Gyermekként még Puskás Ferencet is látta itt játszani. Tavaly – amikor a klub a 100 éves évfordulóját ünnepelte – az egyik szerkesztője és szerzője volt az egyesület történetét feldolgozó képes albumnak, és ő mondta az ünnepi beszédet is. Napjainkban is folyamatosan jelennek meg aktuális írásai, az év elején beválasztották a „Salgótarján 100 éve város” emlékbizottságába. Munkássága: hiteles korlenyomat Dr. Csongrády Béla újság- és közíróként egyaránt érdeklődő, hírérzékeny, irodalomtörténészként nagy tudású, tárgyilagos értékszemlélettel, kitűnő írás- és elemzőkészséggel megáldott szakember. Ezek a tulajdonságok párosulnak önfegyelemmel, kitartással, megbízhatósággal. Immár ő a megyei újságírás doyenje, aki szerteágazó műfajú és műnemű írásaiban az adott időszak legfontosabb problémáit dolgozta fel, kapcsolatait, információit írói tevékenysége szolgálatában is felhasználta. Ismertsége és elismertsége, jó fellépése, intelligenciája, kultúrája és kitűnő kapcsolatteremtő képessége birtokában olyan személyiségeket is szólásra bírt, akik egyébként nem szívesen vagy egyáltalán nem álltak a média rendelkezésére. Mindezt az írásaiban magas színvonalon realizálta. Megjelent könyvei, dolgozatai, cikkei az adott kor lenyomatai, kitűnő forrásai lehetnek azoknak, akik ez elkövetkező időkben feldolgozzák majd közelmúltunk és jelenkorunk társadalmát. �KÖSZÖNTŐ 15 Változatos műfajú és szerteágazó tematikájú írásaiban feltárul a város és lakói életének megannyi mozzanata, képet kapunk a helyi társadalom állapotáról, valós képet nyerünk a kultúra és a művészetek értékeiről, bepillantást a magas kultúra kulisszáiba éppúgy, mint a dolgos hétköznapok nem mindig látványos és szívderítő eseményeibe. Dr. Csongrády Béla nem csupán saját megfigyeléseit írja le, érzéseit és véleményét teszi közzé, de a környezetét is megvilágítja és ábrázolja sajátos írói eszközeivel. Életútja és pályafutása, életműve és munkássága – Salgótarján elmúlt több mint fél évszázadának hiteles korlenyomata és – csakhogy stílszerű legyek – „színpadra állítása” is egyben. A Nógrád c. napilapban, illetve annak jogutódjaiban átlagban havi 5 cikkel számolva mintegy 3500 írása jelenhetett meg. Ugyanakkor a Palócföld c. folyóiratban mintegy 170−180 írása látott napvilágot. Nógrád megyében ezzel a publikációs teljesítményével mindkét sajtóorgánumban a képzeletbeli dobogó legmagasabb fokán állhat. Munkássága azonban az egészét tekintve felbecsülhetetlen értékű, melyet a fenti adatok „csak” statisztikailag jeleznek. Életműve, különösen a kultúra iránti elkötelezettsége, szakmai alázata, kollegiális segítőkészsége példamutató a kortárs és a következő nemzedék számára egyaránt. Számos elismerés, oklevél, kitüntető cím és díj birtokosa: többek között Salgótarján díszpolgára, a megyei önkormányzattól Madách-díjat és sajtódíjat kapott, a vállalkozók pedig Prima-díjjal ismerték el munkásságát. Tervei között – a folyamatos közírói munkája és közösségi szerepvállalása mellett – szerepel a felkészülés 2023-ra, Madách Imre születésének kétszázadik évfordulójára, világirodalmi rangú szellemi hagyatéka méltó megünneplésére. Személyisége: városi jelenség Dr. Csongrády Béla habitusának fő jellemzője az erős ambíció, a nagy munkabírás, a kitartás. Írásainak állandó ismérve a nyelv tisztelete, a pontos szövegalkotás, a stiláris tisztaság. Számára a Madách-kultusz ápolása és erősítése, az örök emberi értékek tisztelete erkölcsi parancs is. Nála a madáchi szellemiség megtartása elvi kérdés, ahogy a lakóhelyéhez, a hagyományokhoz, a helyi értékekhez való ragaszkodás, a genius loci középpontba állítása is. Egyik legfőbb személyiségjegye belső motivációja, elkötelezettsége, ami állandó készenlében tartja, folyamatos írásra sarkallja. Nem munkamániás – hiszen racionálisan disztingvál, saját kedvére is szelektál −, de az bizonyos, hogy hivatása megszállottja. Kevés áldozatkész �16 KÖSZÖNTŐ lokálpatrióta él köztünk, aki sehol máshol nem tudta volna elképzelni az életét, mint Salgótarjánban. Ahol jószerivel minden utcasarokhoz, épülethez köti valamilyen maradandó élmény. Ma is nagyra értékeli az annak idején kitüntetett városközpont építészetét, a városháza és a múzeum környékét, mert ismerte azt a megelőző állapotában is. Örömmel tölti el, amikor a máshonnan jött vendégeit kalauzolhatja a városban és környékén, elkísérheti őket Salgóra, Somoskőre vagy éppen a Medves-fennsíkra, és látja, megéli, hogy nem tudnak betelni a látvánnyal. Dr. Csongrády Béla vallja és büszke rá, hogy nagyságrendjéhez képest Salgótarján – amelyet esetenként leszólnak – több értéket tud felmutatni, mint ahogy azt egyesek vélik. Sok itt a kulturális rendezvény, megannyi tehetséges ember él a városban, aktív civil szervezetek működnek. Az viszont nagyon fáj neki, hogy megszűnt a számviteli főiskola, elveszítette korábbi rangját az SBTC csapata, és jó néhány országosan népszerű, jelentős látogatottságnak örvendő kulturális rendezvénnyel is szegényebb lett a megyeszékhely. Elkötelezett városa iránt, miközben a környezet állapotáért is felelősséget érez. Úgy véli, az emberiség legnagyobb ellensége önmaga, mert egyrészt háborúkkal semmisítheti meg a világot, másrészt biológiai környezetét teheti tönkre. Ezért is híve az egészséges életmódnak: soha nem dohányzott, csínján bánik az alkohollal. Fiatal korában számos sportot kipróbált, felnőtt fejjel, munka mellett, hosszú éveken át futballozott kispályán, baráti köre és az újságírók csapatában is. Pályája tanulság és példa is lehet különösen a fiatalabb nemzedék előtt. Egész munkássága a jobbító elképzelések és javaslatok, az építő kritikák és vélemények gazdag tárháza. A megszerzett és kiérlelt tudás közkinccsé tételének kötelezettsége, a széles értelemben vett kulturális ismeretek terjesztésének belső igénye, a tárgyilagos és kritikai szemlélet nyilvános érvényesítése az, ami dr. Csongrády Bélát a kor- és pályatársai közül is kiemelte, egyedivé, hitelessé és elismertté tette. Markáns személyisége, városi jelenség-léte, írásainak hatása, példaadó ereje olyan kulturális közeget érlelt, atmoszférát létesített a városban, amellyel már eddig is beírta nevét Salgótarján kulturális annalesébe. Köszönet érte neki. Isten éltesse 80. születésnapján! �SZÉPIRODALOM 17 PETRŐCZI ÉVA Szablyaélek az ócsai templomban, sok év után Emberbőr-színű homokkő kockák őrzik itt a szablyaélek könyörtelen nyomát. Rájuk tekintek, s félve félek, fegyvert fölöttem ki és miért suhogtat még a maradék, egyre gyávulóbb évek reszketeg napjaiban, s mennyi vágást bírhat el vajon a test, s a lélek. Ijedt gyermek módjára, amúgy „játszásiból“, előszólítom először a rendületlen oszlopfők kisded kő-sárkányait, majd, felnőttségbe ocsúdva, a templom falába ivódott imákat is, örökös testőrségnek. �SZÉPIRODALOM 18 BORDA JÁNOS Hősök A tanya messzire esett a falutól, vásárolni is csak egyszer-kétszer ment be valamelyikük hetente, lovas kocsival vagy biciklivel. Ha a férfinak támadt elintéznivalója, csakis a szekér jöhetett számításba, mivel topalábú volt. Gyerekkorában felöklelte és megtaposta a nyári színből kiszabadult hízóbika. Több helyen eltört, zúzódott a bal lába; végül úgy-ahogy összeforrtak a csontjai, de örökre sánta maradt. Erősen bicegett, sajátos szökdécseléssel, ezért rajta maradt a „Cinke” elnevezés. Nem csúfolták, mégis így emlegette mindenki: Cinke Gazsi. Komoly fejvakarászásba került az útbaigazítás, ha családnevén keresték, hivatalos ügyben: – Hidas Gáspár? Háát, nem is tudom… Biztos, hogy idevalósi? Azt meg végképp nem értette a falu népe (különösen a házasulandó, ép-egészséges testalkatú legénycimborák), hogy miért őt választotta hites urának Váradi Erzsike… Pedig hát szép arcú, formás, szorgalmas lány volt; tehetős gazdalegények, jó szakmájú iparosok kerülgették, de Erzsikének csak Cinke Gazsi kellett. A háború szörnyetege mohó torokkal nyelte el sorra a tehetős gazdalegényeket, a jó szakmájú iparosokat… Eleinte olyan leveleket hordott felőlük a tábori posta, melyek úgy kezdődtek: „Tudatom, jól vagyok…” – később egyre gyakrabban zokogott fel valaki, a gyorsan feltépett koperta sorait vallatva: „elesett…”, „eltűnt…” Hanem a sánta Cinke Gazsira nem volt étvágya a fékevesztett fenevadnak. Ködös, nyirkos októberi napon láttak először szovjet katonát közelről, bár már több, mint egy héttel előbb tudták, hogy a ruszkik pontonhidat vertek a folyón, a falu alatt. Egy módos tanyásgazda hozta hírül, aki kétlovas fogattal menekítette a biztonságos rejteknek gondolt szállásra feleségét és serdülőfélben lévő lányait – némi értékesebb ingóságot is felhányva a kocsiderékba. A hátsó saroglya mögött két duzzadt tőgyű tehén lépegetett kényszeredetten: dülledő szemmel, nyakukat oldalt csavarva feszítették a szarvuk tövére hurkolt kötelet. – Aszongyák, olyanok, mint az állatok! Rabolnak, elhajtják a jószágot, legyűrik az asszonynépet. Vigyázz te is az asszonyra, Gazsi! Bár… – a testes férfi félbeszakadt mondanivalóval, szánakozva mérte végig Hidas �SZÉPIRODALOM 19 Gáspár kacska, megbiccent alakját, és az ostorral úgy suttyantott a lovak közé, mintha csak legyintett volna. Széles csatárláncban közeledtek a Tisza-gát lábánál, de került belőlük a bangétra1, meg a töltés tetejére is. Messziről úgy tűnt, mintha elhagyott csövek után böngésznének a töltés mellett húzódó kukoricatarlón: minden lépésnél közelre hajoltak a zsíros, fekete rögökhöz. Amikor a tanya vonalába értek, a balszélen haladó katona megállt a kerítésnél, és ügyet sem vetve a láncra kötött puli fojtott, rekedt csaholására, odaköszönt a tanya falánál álló háziaknak: – Dobri gyeny!2 A férfi megemelte a kalapját, felesége lejjebb húzta homlokán a fejkendőt. Az orosz visszanézett a többiekre, feltartott tenyérrel megálljt intett, aztán furcsa, hintázó járással, mosolyogva belépett a nyitott vesszőkapun. Gáspárnak nem kerülte el a figyelmét, amint a legközelebbi társa maga elé kanyarította a dobtáras géppisztolyt. A szovjet katona – kinek fellépéséből és a váll-lapját díszítő sávokból egyértelmű volt, hogy ő a raj parancsnoka – határozottan megragadta Erzsike karját, és az udvar közepén ágaskodó gémeskút felé vezette. – Nye bojszja!3 Nyics baj… – szólt vissza nyugtatólag a dermedten álló Gazsinak. A kútnál ő maga húzott vizet, az ostorfával jó mélyre nyomva a vödröt, majd a vödröt a kút káváján megtámasztva mutatta a fiatalasszonynak, hogy jöjjön és igyon! Erzsike néhány korty után várakozóan nézett a tisztre, aki a vödörre mutatva bólintott: – Jescso!4 Miután az orosz meggyőződött arról, hogy a kút vize iható, szájához billentette a mohás favödör peremét, és jólesően, hosszúakat kortyolt. Szomját oltván vidáman kiáltotta a némán várakozó katonáknak: – Igyi szjudá! Harosaja voda!5 – Pitanie, jeszty? 6 – fordult újra a háziasszonyhoz, és sorolta: – Kenjer, hus, kolbas… – Ennivalót kér – sietett Erzsike az urához. – Mit adjunk nekik? – Amink csak van, Erzsikém! Jobb, ha mink adjuk oda, mint ha ők keresik elő. Bangét: a gát része, mentett oldali támasztópadka. Jó napot! 3 Ne félj! 4 Még! 5 Gyertek! Jó víz! 6 Étel van? 1 2 �20 SZÉPIRODALOM Hamarjában tiszta abrosz került az udvarra kivitt asztalra. Erzsike az előző hajnalban sütött, barna pikkelyes héjú kenyereket szelte széles karéjokra, Gáspár előhozta a kamrából az oldalszalonna maradékát és a kis kék bödönt kevéske zsírral az alján. – Nincs kolbász – mondta a tisztnek –, még nem vágtunk az idén. Tanácstalanul ráncolta a homlokát: érezte, hogy ennyi embernek kevés, amit eléjük tettek. Hirtelen felderült az arca, mert eszébe jutottak a méhei. Lendületes bicegéssel indult a szecskás szín felé. Kisvártatva már jött is, két kezében lekötözött szájú füles csuprot tartva, sőt bal karjával még egyet egyensúlyozott, a mellkasához szorítva. Hatalmas sikere lett a méznek, a katonák úgy estek neki, mint az édességre vágyó gyerekek. Vastagon csorgatták a kenyérszeletekre, és csemcsegve, élvezettel nyelték a falatokat. Egyre közlékenyebbé váltak, és nagy nehezen elmagyarázták, hogy annak a jeleit kutatják, telepítettek-e a németek valahol robbanótölteteket, a folyó gátjának felrobbantásához. – Niiincs! Nincs akna, nincs bomba, biztos nincs! – készségeskedett Hidas Gáspár. – Nem is jártak németek errefelé! Elfogyott minden az asztalról, az utolsó morzsáig; az oroszok szedelőzködni kezdtek. Volt, aki még ivott egyet a kútnál, végül sorra elköszönt mindegyik. Némelyikük barátságosan vállon veregette a házigazdát: – Harosij venger! Daszvidanja!7 Gáspár látta (de a világért se tette volna szóvá), hogy három-négy ruszki a színből oldalog ki, hóna alatt mézes köcsögöt szorongatva. Azok nem is jöttek elköszönni: a hátsó kertkapun mentek ki a tanyából, úgy csatlakoztak az egységhez. Egyenlő távolságot tartva tovább indult a rajvonal, és apró hangyákká válva eltűntek a távolban. A házaspár sokáig némán nézett utánuk. A múló aggodalom mély sóhajával a férfi szólalt meg először: – Hát, mézünk, szalonnánk, kenyerünk bánta, Erzsikém – de hál’ Istennek, nem történt semmi baj! Titkon azért mindketten remélték, hogy nem bukkannak fel többé oroszok a tanyában. Vasárnap szekér elé fogták a világospej gidrán kancát, és beporoszkáltak a faluba, misére. Templomból jövet elkanyarodtak Erzsike szüleihez, persze már akkor ott kellett maradniuk ebédre is. Ímmel-ámmal ettek, inkább a beszámolókkal múlt az idő. Az idős családfő a hadműveletekről mesélt, és az oroszok zabrálása miatt háborgott a vejének, Erzsikének pedig a nők ellen elkövetett szörnyűségekről sutyorgott az anyja. Az kissé 7 Derék magyar! Viszontlátásra! �SZÉPIRODALOM 21 megnyugtatta őket, hogy a családból senkinek nem esett baja, és kisebb csatározásokat követően már tovább vonult innen a front, az ország közepe felé. Hazaúton felszabadultan, bizakodva beszélgettek. A tanyaudvarba érve Erzsike szállt le előbb a bakról, és a ház felé indult, hogy befűtsön a kemencébe, mielőtt a jószágok ellátásához fognak. Gáspár lekászálódva nekihajolt, s az istrángot oldozta le a hámfáról. A kertkapun át váratlanul három hosszúköpenyes szovjet katona toppant be az udvarba. Mintha az alkony szülte volna őket… Még a puli sem ugatott. Láthatóan ittasak voltak: kettejük állapotáról csak a bamba vigyor és róluk áradó borszag árulkodott, de a harmadik annyira tántorgott, hogy minduntalan meg kellett kapaszkodnia valamiben. Gáspár a leoldott hámkötelet a ló hátára vetette, végigsimította az állat véknyát, és szembe fordult az oroszokkal. Ismerősnek tűntek: szinte biztosra vette, hogy a múltkori látogatók közül valók. – Davaj, davaj!8 – terelték befelé tettetett szívélyességgel a háziakat. A hullarészeg katona csak a veranda hosszú padjáig jutott botladozva. Leroskadt rá, és feje előrekoppant az asztallapra. A konyhakredenc előtt álltak, egymás kezét fogva. Ujjaik erőt merítve és bátorságot keresve kulcsolódtak össze. Érezték, hogy kíméletlen indulatok gomolyognak a ruszkik borgőzös agyában. – Vino! Bort! – lépett közelebb egyikük. – Nincsen – mondta csendesen Gáspár, és tagadólag ingatta a fejét. – Nincsen… Az orosz durván meglökte a vállát, baljával parancsolóan az ajtó felé mutatott, jobb kezével pedig a köpeny fölé szíjazott pisztolytáska felé tapogatott: – Vino! Davaj! – Menjél, Gazsi… – suttogta rémülten Erzsike, szinte kérlelve. – Fogadj szót, mert megölnek… A férfi különös, fanyar mosollyal emelte fel a tekintetét: – Inkább megdöglök… Tudom, mi lesz, ha itt hagylak velük, egyedül… Szavaira rácáfolva, mégis elindult engedelmesen az ajtó felé. Elhaladt a másik ruszki előtt: az is taszított rajta egyet, és – miközben a bicebóca ember táncikálva küzdött az egyensúlyáért – harsányan összekacagott a társával: – Hromoj vorobej…9 Oldódott a feszültségük, s hatalmuk tudatában lazítottak a testtartásukon. 8 9 Gyerünk, gyerünk! Sánta veréb… �SZÉPIRODALOM 22 Gáspár az ajtó melletti stelázsinál10 bírt megállni. Látszólag támaszt keresett, ám amikor rossz lábával elrugaszkodva visszaperdült és a röhögő zsivány elé toppant, hegyes csontozókés villant a markában. Kétszer szúrt. A katona arcán hitetlenkedő grimasszá fagyott a vigyorgás… A pisztolyos a fegyveréért nyúlt, de félbetört a mozdulata, mert Erzsike a tűzhely mellől felkapott baltát úgy vágta hátulról a fejébe, hogy csak a füles sapka rongyai tartották egybe a koponyáját. Fennakadt szemmel térdre rogyott, majd puffanva eldőlt. Az odakint ájultan alvó részeg nem vett észre semmit. Gáspár befogta a rúd mellett nyugodtan álldogáló lovat. A telihold fényében a trágyarakásnál jó vastagon megterítette a szekérderekat dudvával, és a fogattal újra a ház elé állt. Ócska ponyván kihúzták a tetemeket az udvarra, és lihegve, küszködve feltuszkolták mindhármat a kocsira. A bűntudat remegésével és a győzelem fel-felkaccanó mámorával ölelkeztek össze. A gazda felült a bakra, s egy halk csettintésére megindult a kanca. Néha nyikkant a kerék, zörrenve verődött a kocsilőcs, aztán a szekér sziluettje beleveszett az éjszakába. Erzsike lámpavilág mellett takarításba fogott, s azon frissiben gyúrt lóganéjos sárral felmázolta a konyha földes padlatját. Jó másfél évtizeddel később, a belvízlecsapolások eredményeképpen a Béke Termelőszövetkezet megnövelhette szántóterületét. A kiszáradt sekély, mocsaras tómeder egyik szegletén csontokat, rozsdás fegyvert, elmállott posztódarabokat fordított ki őszi mélyszántáskor az eke. Az emlékoszlopot tavasszal, április 4-én avatták fel. „SZOVJET HŐSEINK. Itt nyugszik a dicsőséges Vörös Hadsereg három katonája, akik Hazánk felszabadításáért áldozták életüket” – volt olvasható a felirata magyarul és cirill betűkkel, orosz nyelven is. Cinke Gazsiék a közeli tanyán élték le az életüket. Amikor faggatták őket, emlékeznek-e valamilyen harci eseményre a környéken, a korosodó parasztember rövid töprengés után bólintott: – Volt itt egy kisebb csetepaté, negyvennégy október végin, egy este. De mink nem mertünk elmenni nézelődni a tó fele, mer’ előtte pont a szovjet csapatok kutattak arra, aknák után. Hogy is mertünk volna! Erzsike néni, a felesége szorosabbra húzta álla alatt a fejkendő csomóját, és bólogatva felsóhajtott: – Hogy is mertünk volna… * 10 Stelázsi: deszkákból összeállított, edénytartó polc �SZÉPIRODALOM 23 A szovjet emlékmű nem áll már: ledöntötték. Cinkéék tanyája sincs már meg. Azt nem kellett lerombolni: letérdelt magától a benne lakók halála után, és apránként szétszántott röggé mállott az utolsó vályog is. Ma már nemigen akad olyan, aki meg tudná mutatni akár az obeliszk, akár a tanya helyét. Lassan feledésbe merülnek éppúgy, mint az egykori helytállás, az élni akarás bátorsága. Nekem is csupán errejártomban jutott eszembe, hogy valakinek mégiscsak fel kéne jegyezni az utókor számára: „Emlékezzetek a Hősökre!” Agócs József: Tanya télen �SZÉPIRODALOM 24 BARANYI FERENC Töredék Leszállt az est. Az ablak már homályos. Borozgatunk a pince hűvös ölén, Alomba hajlik ernyedőn a város a késő őszi alkony hűvösén. Igyunk. Rokon az álom és a mámor, ez fáradtságot, amaz bút takar, megenyhülést csupán a telt pohártól, csupán a bortól várhatsz, bús magyar. Igyunk. Az utca szennyes még a vértől, maroknyi népre tört a túlerő, maroknyi népre, mely a föld szívéből a szíve földjét óvni bújt elő. Egy teljes nép volt – mégis csak maroknyi, mert a magyarnak száma oly kevés, nem volt nehéz egy népet eltiporni, melyet legyőzött már a szenvedés. (1956 november) �SZÉPIRODALOM 25 JÓNA DÁVID Töredék Baranyi Ferenc Töredék című versére Az üszkös Budapest fájdalma éget, maroknyi népnek az áldozata: szégyen, és itt a költő, kinek szíve dobbant akkor, nem tehette, hogy ne beszéljen! Borban látta a földnek vörös könnyét, s hogy eltiport népnek csak igazsága van, a költő nem dühös, sokkal inkább gyöngéd, szótlan ürességet tör meg mindannyiunkban. Ma is csak állunk, azt is feledve, hogy a tankok az utcán csontokra léptek, lánctalpaik az ölésbe belemelegedve: bűnné fogant az egykorvolt vétek. Mégsem a bűnös, az áldozat inkább, kinek sorsával a költőnek dolga lett, a sebesültek között jár mezítláb, a humánum az eszme, s nem tévedhetett. (2021) �SZÉPIRODALOM 26 ORAVECZ TIBOR Megfagyott szépség Vártam tőled egy jelt, de a csend hangosabb volt, mint a szó. Kerestelek mindenhol, de nem hallom a szívdobbanást, Elvesztettük egymást az úton, retúr már nem kapható. Tétován kiáltok hangtalan s szenvedem a vallomást. Létezve s halva állok a kegyelem ajtaja előtt. Nem várom az éjszakát, nem várom a nappalt, kopogok Megtörten, tehetetlen vagyok, idegen és esendő. Voltunk, vagyunk, mintha nem lennének testünkön végtagok. Nézd, hogy ver az ismeretlen, hogy álmodik az ördöggel, Hogy zihál, ringat a szél ahogy fúj a szabadság felől. Széttépett torkomat fanyar méreg íze szorítja el Ahogy tornácod árnyékában mesélsz az életről. Az időt választottad, nem tudok inni az arcodról. Kezed megérinti vállamat s nekem adod sorsodat, Megfagyott szépséged visszatér a régmúlt dalaiból. Tőled él bennem az élet, elmúló röpke pillanat. Lábaink alatt lép az út, vezet minket menyegzőre. Rám nincs szükség csak legbelül, hol önmagammal dacolok, Néztem, ahogy elmentél szótlan a végzet mezejére, A fények és a bánat megállt, nem járnak villamosok. �SZÉPIRODALOM 27 ORAVECZ TIBOR Hideg álom Átölel a hideg álom, bolyongok a testemben, Fagyott ösvényen, hideg idő folyékony zugában. Mozdulatlan fekszem az űr hideg végtelenjében S hallgatom a hideg csendet tornácod árnyékában. Szeretem a csendet, a hideg hangtalan suhogást, Mikor figyeled álmomat kristálytiszta hidegben. Nyugalmamat a fény hideg csapdájában megtörten, hangtalanul körbefonjuk, mint egy hideg pillantást. Érzem a hideg csendet a számban, fulladok tőle. Belekondul sejtjeimbe a végtelen hideg sír, mozdulatlanná tesz a hideg, amiről meséltél. Érzem a hideg tested soha el nem múló illatát. Hangtalan lebegsz bennem, mint a hideg szél, ahogy fújt. Nem hallod a vihart, a mosolyt az elhagyott úton, Sem a holt vigaszt. Arcomon barázdállik már a múlt, Csak repülünk hideg vihar után kék hullámokon. Kövek maradtak nekem kicsik, kerekek és nagyok, Összeszedtem őket az úton, hogy eggyé váljanak. Élet kövei ők, emlékei egy pillanatnak, Csend hangjai ők, ahol már nem járnak villamosok. �INTERJÚ 28 ÁDÁM TAMÁS Megcsípte az a csók, amit színháznak neveznek Interjú Pindroch Csaba színművésszel Pindroch Csaba, Jászai Mari-díjas színművész 1972. március 19-én született Salgótarjánban. Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban érettségizett 1990ben. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerezte színészi diplomáját 1997-ben. Azután számtalan jelentős színházi alakítást nyújtva bizonyította tehetségét. Szerepei közül a két leghíresebb a Frankie és Johnny, amelyben a főszerepet kapta, és utána A vágy villamosa című darab. 1997–2002 között a Budapesti Kamaraszínház tagja, majd 2002–2006 között a Vígszínház színésze volt. 2006–2011 között szabadúszó, a 2011–2012-es évadban ismét a Vígszínház tagja. 2012-től a Thália Színház művésze, 2014-től a Veres 1 Színház társulatának is tagja. 2002-ben a Valami Amerika című vígjáték hozta meg neki az igazi hírnevet, amelyben Várnai Tamás filmrendezőt alakította, a film folytatását 2008-ban mutatták be a mozik. A Kontrollban kapott még fontosabb szerepet, 2003-ban. Bélus szinkronhangját adta a Nyócker! című animációs filmben, majd a Koltai Róbert rendezte Megy a gőzös című 2007-es vígjátékban láthattuk Sándorként. 2009-ben a Szíven szúrt ország című filmben kapott szerepet, a film Marian Cozma kézilabdás haláláról szól. �INTERJÚ 29 Miért épp Salgótarjánt választottad szülőhelyül? Értem az iróniát. A születésem előtt azon gondolkodtam, hol lenne a legjobb meglátni a napvilágot; Tarján mellett döntöttem. Gondolom, így megy ez. Itt éltetek amúgy? Igen, ismerős a város, a Forgách-telep. Gyermekkoromban anyai nagyszüleimnél, Karancskesziben töltöttem a nyarakat. Meddig éltél ezen a vidéken? Tizennégy éves koromban átkerültem Esztergomba, a gimnáziumba. Gyorsan elszaladt az a négy év. Vissza se néztél gyönyörű vidékünkre? Az érettségi után volt egy nagy vágta Salgótarjánban, akkor még nem léteztek klikkek, habár ez kicsit sántít, mivel játszottam egy zenekarban. Ezzel együtt igaz: mindenki jóban volt mindenkivel. Boldog békeidők! Mennyire ismered Salgótarjánt? Eléggé, éltük a magunk sűrű életét, zenéltünk, buliztunk, bejártam a környéket, hiszen újságkihordó is voltam. Időben behatárolható pontosan az itteni jelenléted? A gimnázium kezdetéig, majd tizennyolc és tizenkilenc éves koromban voltam masszívan jelen. Merre mentél ezután? Felköltöztünk Budapestre. Jelenleg is Pesten éltek? Őrbottyánban lakunk a feleségemmel és három gyermekünkkel. Kanyarodjunk vissza még kicsit Nógrádba. Mikor tudatosult benned, hogy a közelben született a legendás színész, Zenthe Ferenc? Zenthe Ferenc apukája bányamérnök volt Salgóbányán. Ott, ahol az én nagyapám csillésként dolgozott, hogy szebben mondjam, bányavonatot vezetett. Nagy valószínűséggel találkozhattak, kicsi a világ. Hallottam a színészóriás származásáról, bár nem tudatosult bennem. Tudtam Tolnay Kláriról, aki Mohoráról származik. Amikor alakulgatott a Zenthe Ferenc Színház, azonnal az ügy mellé álltál. A megyéből elszármazottaknak szerveztek egy jótékonysági előadást, engem Susán Feri hívott. Sok ismerős és ismeretlen emberrel találkoztam, feltolultak az emlékek. �30 INTERJÚ Tízéves a társulat, rengeteg munka, nagy sikerek. Mindig odafigyeltem rájuk, tehetségesek, kitartóak. Jut eszembe, a ferenceseknél jártál gimnáziumba, nem jutott eszedbe, hogy színész legyél? Nem csapott meg a művészet szele? Gyerekként betlehemeztünk, egyszer verseskötetet hozott az órára a magyartanárnő, azon a tájékon kezdett mocorogni bennem valami. Esztergomban háromszáz ember előtt léptem fel a tornateremben, roppantul tetszett, hogy megnevettetem a srácokat. Bohóckodás szinten izgatott a dolog. Aztán harmadikban a magyartanárom verses kazettákat játszott le az órákon, és ez keményen megcsapott. Akkor már csak verseket tanultam. Más egyáltalán nem érdekelt, meg is lett az eredménye, rossz tanuló lettem. Nem próbálkoztál versírással? Nem hagyhatom ki Nagy Gabriella salgótarjáni magyartanárnőm szerepét, aki verseket írogatott, és engem is biztatott. Mondta: írjak egy szép verset, mert ha nagy ember leszek, ez sokat fog érni. Mit ad Isten, a kétezres években a Vígszínházban várt egy boríték, benne a Mondd, mit ér a világ? című versem. Vállalható munka? Nem tudom igazából megítélni a minőségét, de az biztos, hogy otthon bekeretezve lóg a falon. Kedves emlék, amelyben világmegváltó kérdéseket teszek fel. Elsőre felvettek a színművészetire? Nem, Siófokon portáskodtam, és más dolgokat csináltam. Megváltoztam rendesen, fel is adtam színészi álmaimat. Egy kis időre. Két év múlva ismét jelentkeztem. Akkor sem vettek fel, de legalább eljutottam a harmadik rostáig. Egy hétig laktunk az egyetemen, megéreztem azt a semmivel össze nem hasonlítható miliőt. Innen már nem volt visszaút… Elmentem stúdiósnak az Arany János Színházba (ma Újszínház – a szerk.), ahol végérvényesen megcsípett az a csók, ami a színház. Magához vonz, nem enged el. Egyébként 1993-ban végre felvettek a Színművészeti Egyetemre. Említenél néhány nevet az osztálytársaid közül? Csőre Gábor, Liptai Claudia, Bozsó Péter, Balázsovits Edit, Karácsonyi Zoltán, Lázár Balázs. �INTERJÚ 31 Nagyon beindultál, jöttek a színházi szerepek, olyan kultfimekben játszottál, mint például a Valami Amerika vagy a Kontroll. Valóban, elértek a sikerek. Ezek emeltek ki egy szűk dobozból. Szerencsések voltunk ezeknek a filmeknek a szereplőiként. Olyan szinten beégtünk a nézők tudatába, hogy bár a szakma ezért büntetett, de a nézők szeretete kárpótolt mindenért. Abban az időben a tévében nem lehetett kitörni, hiszen gagyi filmsorozatok mentek, gagyi szereplőkkel. Megjegyzem, a mai napig sem sokat változott a helyzet. Ez, ugye, társadalmi sajátosság, nem csak magyar jelenség. Alkalmazkodtál a körülményekhez? Megpróbáltam, kétszemélyes darabokban léptem fel, időnként egyedül, és hát producerként is tettem a dolgom. A saját ízlésem szerint alakítom a repertoárt, saját beruházással. Mégis kőszínházakhoz kötődtél, kötődsz a mai napig, közben megesett, hogy szabadúszó voltál. A Vígszínházban szűk volt a tér, nem tudtam elviselni az ottani létezést, éreztem, lépnem kell. 2006-ban mondtam fel, sokat köszönhetek a teátrumnak, de nem szerettem. A legnagyobb átjárás abban a színházban volt. Komoly árat fizettem érte, tovább tartott az út. Jó döntésnek bizonyult? Hosszabb távon mindenképp. Vidéki fellépéseim alkalmával is húzó névnek számítottam, és ezt élveztem. Majd jött a Thália Színház. Amelynek lassan nyolc éve megbecsült tagja vagyok. Úgy érzem, a legjobb helyre kerültem. Segít az, hogy színészcsalád vagytok? Persze, legjobb kritikus a feleségem, egyben a legnagyobb drukkerem is. Több előadásomnak ő a producere. Sok közös munkánk van, most például egy iskola alapításán dolgozunk, hogy több lábon álljunk. Banális kérdés: mi a boldogság számodra? Otthon lenni a családdal, a gyerekekkel. Igazi ajándék. Nem az a színész vagyok, aki itt fog meghalni a deszkákon. Szeretem a szakmám, és jólesik a siker, a taps. Viszont látni kell azt is, hogy a fejlesztésben, az oktatásban is lehet szép eredményeket elérni. �32 INTERJÚ Éppen Balassagyarmaton láttam a vírusos időszak előtt a Segítség, megnősültem! című egyszemélyes komédiádat. Nehéz egyedül játszani, a közönség figyelmét magadra vonni? Nem a hatalmas mennyiségű szöveg megtanulása a nehéz. A fogadókészség, a közönség reakciói roppant fontosak. Ez persze a színészen is múlik. Viszont, ha valaki alszik, netalán horkol, akkor halálos tud lenni. Ha jó a közönség, akárha szelek szárnyán repülnél. Ez egy interaktív műfaj. Nagy kihívás ez a darab? Azt akartam megtudni, hol tartok negyvenhat évesen. Képes vagyok-e hetvenöt percen keresztül arra, hogy mindenféle díszlet nélkül lekössem a közönséget. Kíváncsi voltam, milyen az, ha egyedül fürdöm a sikerben, vagy egyedül bukom meg, ne kelljen osztoznom senkivel semmiben. Köztudomású, hogy szeretsz jótékonykodni, Balassagyarmaton például a Palóc Múzeumért áldoztad be az előadásod bevételét. Karancskesziben, a hideg szobában állt egy Mária-szobor. Az ősök egy kápolnát építettek a házunk sarkánál, amely ’44-ben egy hatalmas viharban megsérült, porig égett. Így került a szobába a Mária-szobor, ami csodával határos módon megmaradt. Nagymamám sokat mesélt erről, igen ám, de egyszer elcsentem egy ötszázast a nyugdíjából, amit elrejtettem a Szűz Mária szobor alatt. Hatéves lehettem. Nem tudtam, mi az értéke, csak olyan szép volt. Aztán később ártatlanul mondtam: jaj, megtaláltam. A nagyszüleim meghaltak 1982-ben, elvittem a szobrot az új házamba. Később aztán a Palóc Múzeumba került, az állandó kiállítás része lett. Tanulmány is készült róla. Büszke voltam, nemes család lettünk, hiszen szobrot adományoztunk a múzeumnak. A Madách-díj átvétele előtt bementem a múzeumba, hatalmas élmény volt látni a szobrot, meghatódtam, azonnal eldöntöttem, az előadás bevételét felajánlom a Palóc Múzeumnak. �NÉPRAJZ 33 Válogatás Erdélyi Zsuzsanna palócföldi archaikusimádság-gyűjtéséből Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató, az archaikus-apokrif népi imádságok Kárpát-medencei gyűjtője ez évben lenne 100 éves. Emlékezve munkásságára a 2021. évi lapszámainkban a palóc területen gyűjtött imádságszövegekből adunk közre néhányat. Jaj elvesztettem Istenfiamat Oh hajnal Aranyszínű szép hajnal! Kiben a Boldogságos Szűzanya Mária megnyugszik. Úrtul születik, Pokol tőle türetik, Eleven ostyát néked adom, Pál Péter mondja aranyos miséjét Add meg ezt a Boldogságos Szűzanyámnak, Máriámnak, Hogy micsoda dolog ez, hogy aranyos miséjét hallgatják? Oh Pál Péter! Hogyne hallgatnám, mikor ma teljes harmadnapja Jaj elvesztettem Istenfiamat, fényes Jézus Krisztusomat. Lépj ki a küszöbön, Tekints föl a Gecsenyi hegyekre! Ott meglátod Istenfiadat, fényes Jézus Krisztusodat! Ott csapdossák dárdával, vasrúddal, Vagdossák, Bárddal bárdozzák, Büdös nyállal köpdösik, Vasvesszővel verdesik, Bizony, bizony, aki ezt megmondja és este reggel reggeli és esti imádságot elmondja, Örök üdvösséget elnyeri, ámen. Rimóc (Nógrád m.), 1974. márc. 15. Rigó Balázs, 1927. �NÉPRAJZ 34 Térdig való vérbe’ Oh hajnal, hajnal, szép piros hajnal, Kibe Mária nyugoszik, Úr tüle születik, Pokol tüle töretik, Eleven ostya, Úristen, Néked adom testemet, Tőled várom lelkemet, örök üdvösségemet. Amott látok, amott rózsás bástyát, Abba mongya Szent Péter és Szent Pál az ő miséjét. Oh Asszonyunk, Szűz Mária, mise hallgatója, Mér gyütté a misére? Honne gyüttem vóna, Ma tellyes harmadnapja elvesztettem szerelmes Szent Fiamat, Jézusomat. Tapoggy ki, tapoggy ki templom ajtaján, Tekincs ki, tekincs ki siralom völgyére, Ott látok, ott látok Könyökig könnyüben, Térdig való vérbe', Szent haját szaggattyák, Szent szakállát tépázzák, Vaskesztyűvel csapdossák, Vasostorral ostorozzák, Mély gödörbe taszíccsák, Minden teteme megrettentvén, Piros vére kifolyik. Tengerbe lévő pámfa szülte ágát, Ága szülte levelit, Levele szülte gyümölcsit, Gyümölcse szülte Szent Annát, Szent Anna szülte Máriát, Mária szülte Szent Fiát, Szent Fiam, szép Jézusom, ereggy a fekete föld szinére, Parancsold meg Ádámnak és Évának, hogy hirdessék, ámen. Mátraverebély (Nógrád m.), 1970. szept. 6. – búcsú. Söregi Mihály, 1904. Apc (Heves m.), ott is lakik. �PALÓC KONYHA 35 NAGY ZSÓFIA Palóc konyha Dédanyáink és nagyanyáink kézzel írott receptfüzete tele volt kincsekkel. Ma már alig kóstolhatjuk ezeket az ételeket, mivel sok családban nem készítik ezeket a finomságokat. Van, amit a gasztrodivatok, van, amit az életmódbeli változások, és van, amit a táplálkozástudománnyal foglalkozó szakemberek száműztek a konyháinkból. Számos kiváló fogást tehetnénk a palócok konyhájából egy képzeletbeli listára. Ezek közül szeretnék néhányat bemutatni. Nagy Zsófia nagymamája, a kelenyei születésű Koncz Jánosné Csáky Erzsébet, akinek a recepteséből valók az alábbi ételkészítési módok. A leírásban megőriztük az eredeti szöveget. Korpacibere Két liter korpadarát egy négyliteres fazékban leforrázunk, tele töltsük vízzel, és megsózzuk. Ha langyosra hűlt, teszünk bele kenyérbelet, utána meleg helyre állítsuk, attól pár nap alatt megsavanyodik. Akkor leszűrjük, föltesszük forrni, s közben egy-két marok köleskását teszünk bele. Mikor �36 PALÓC KONYHA megfőtt, 3-4 tojássárgájával behabarjuk, lassan, vigyázva, hogy a tojás össze ne csomósodjék. Ez az étel finom és soha nem lehet megunni. A korpacibere erjedéssel készült kellemessen savankás lé, amit általában levesek savanyítására is használnak, de önálló ételként is megállja a helyét. Nyáron, jól behűtve ásványvízzel fröccsnek is elkészíthetjük, vagy magában is fogyaszthatjuk. Napi egy pohár korpacibere gyógyír a májnak, tüdőnek, vérszegénységben és magas vérnyomásban szenvedőknek, megelőzi a szívinfarktust. Leginytál A megpucolt, felkarikázott krumplit egy kevés zsíron megsütjük. Egy másik lábasban megsütjük a felkarikázott hagymát, hozzáadjuk a cikkekre vágott paradicsomot és a paprikát, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Amikor megsült, hozzákeverjük a krumplihoz, és beletesszük a felkarikázott kolbászt is. A tojásokat felverjük, sózzuk, a krumplira öntjük, majd jól összesütjük. Nyúlpástétom (nyúlpép) A megnyúzott nyulat vízzel háromszor egymás után leforrázzuk, mindegyik forrázás után hűlni hagyjuk. A harmadszori forró vízhez ecetet is öntünk, hogy ne legyen vad íze, majd hagyjuk kihűlni a vízben. Ha kihűlt, átmossuk, és lefejtjük róla a húsát (a csontos részekből levest készíthetünk). Megsózzuk, és egy jó kanál bő zsírban fedő nélkül hirtelen sülni hagyjuk, mindegyik oldalát jól megpirítjuk. A zsírból kiszedve finom apróra vagdaljuk a húst. A megmaradt zsírban egy fej reszelt hagymát és három gerezd fokhagymát pirítunk, amit a zsírral együtt a húsra öntünk, hozzáadunk egy nagy csokor finomra vágott petrezselyemzöldjét, 1-2 darab tejbe áztatott zsemlét, 7 tojássárgáját, majd sózzuk, borsozzuk. Jól összekeverjük és hozzáadjuk a 7 tojás felvert habját. Kizsírozott, zománcos formában megsütjük. Töltelékes sült libamell A liba mellét finomra vagdaljuk, fél zsemle morzsáját, egész tojást, sót, borsot, paprikát, egy gerezd fokhagymát összegyúrunk. Visszaillesztjük a mellcsontra, tojássárgájával megkenjük, tepsibe tesszük, leöntjük zsírral, majd lassú tűzön a sütőben szép pirosra sütjük. �PALÓC KONYHA 37 Töltött libanyak A liba nyakáról a bőrt egészben húzzuk le. Egyik végét bevarrjuk. A beáztatott száraz kenyeret kinyomkodjuk és ledaráljuk 2 gerezd fokhagymával, 1 fej hagymával, a májjal, szívvel, zúzával. Összekeverjük 1 csokor finomra vágott petrezselyemmel, 2 tojással, sózzuk, ízesítjük pici borssal, csipetnyi majoránnával. A nyak bőrébe töltjük és a másik végét is bevarrjuk. Egy kevés zsírt és vizet öntünk alá, és lassan, többször saját levével meglocsolva pirosra sütjük. Melegen és hidegen fogyasztva egyformán finom. Csavart hús Szép, nagy marhahússzeleteket klopfolóval kiverünk, sózzuk, borsozzuk és megpaprikázzuk mind a két felét. Vékony szelet füstölt szalonnát fektetünk mindegyik szeletre, majd szorosan összecsavarjuk és cérnával átkötjük. Zsíron 1 fej kockára vágott hagymát megpirítunk, rátesszük a hústekercseket, és felöntsük vízzel, hogy éppen ellepje. Sózzuk, majd beleteszünk 2-3 babérlevelet, 15-20 szem egész borsot, 2 evőkanál ecetet, 1 kockacukrot, 2 darab felszeletelt petrezselyemgyökeret, 1 darab sárgarépát és mindig annyi vízzel pótoljuk, hogy ne süljön. Egy fél órával a tálalás előtt vegyük ki a húst, és a levét törjük át szitán. Adjunk hozzá 1-2 evőkanál tejfölt, tegyük vissza forrni, ha nagyon sűrű, öntsünk még hozzá vizet. Tálalás előtt megszabadítsuk a cérnáktól, éles késsel fél ujjnyi karikákra vágjuk. Tálba tesszük és a levét ráöntjük. (Fontos, hogy a hús nagyon erőssen legyen összecsavarva és soha ne süljön a zsíron, csak párolódjon). Szilvalekváros lepény 40 dkg liszt, 3 dkg élesztő, kb. 4 dl tej, 5 dkg cukor, 7 dkg vaj, 2 tojássárgája, pici só. A tetejére: szilvalekvár, 15 dkg darált mák, 10 dkg cukor, zsír. A lisztet összedolgozzuk egy kevés langyos cukros tejben felfuttatott élesztővel, a tojássárgájával, a sóval és annyi langyos tejjel dagasztjuk be, hogy könnyű kalácstésztát kapjunk. Végül beledagasztjuk az olvasztott vajat és duplájára kelesztjük. Ujjnyi vastagra nyújtjuk, kizsírozott tepsibe terítjük. Félujjnyi vastagon megkenjük szilvalekvárral, majd megszórjuk a cukorral elkevert darált mákkal. Forró sütőben megsütjük. �38 PALÓC KONYHA Almás kelt palacsinta Közönséges palacsintatészta: tojás, liszt, só, kevés cukor, kis darabka vaj, tej. Ehhez hozzáadunk egy darabka élesztőt. Az élesztőt előbb egy kis vízzel el kell keverni, hogy csomós ne legyen. A palacsintatésztát valamivel hígabbra hagyjuk, mert a kelésnél sűrűbb lesz, vagy 2 órával kisütés előtt megkeverjük, megkelés után a tésztát nem szabad keverni. Így készítve a palacsinta sokkal ízletesebb. Az almát cukorral, fél citrom levével, 2 kanál baracklekvárral, egy marék mazsolaszőlővel puhára párolunk. Megtöltjük vele a palacsintákat, feltekerjük, majd felvert tojásba és szitált morzsába hempergetjük es forró zsírban kisütjük. Krumplis felfújt Kb. 30 dkg krumpli, pici só, 1 dl tej, 5 dkg vaj. A főtt krumplit alaposan összezúzzuk, hozzáadunk 3 kanál cukrot, 3 tojássárgáját és 3 tojás felvert habját. A masszát vajjal kikent kuglófformába tesszük, megsütjük. Ha kihűlt, megcukrozzuk. Tejfölös lepény 2/4 lisztből, 1 tojásból, 1 sárgájából, negyed kg vajból, 2 kanál cukorral, csipet sóval tésztát készítünk és kelni hagyjuk. Töltelék: 9 tojássárgáját 25 dkg porcukorral, 2 vaníliáscukorral, 3 dl tejföllel, 1 jó marék liszttel és a 9 tojás felvert habjával jól összekeverjük. A tésztát ujjnyi vastagra nyújtjuk, s a tepsibe téve 15-20 percig sütjük. Aztán ráöntjük a tölteléket és lassú tűznél világossárgára sütjük. Melegen éles késsel szeleteljük. Agócs József: A nap vége �SZÉPIRODALOM 39 SZŰK BALÁZS Fiam ha utazik Viszi fiamat a táska, Miként jó időt a gyáva Szél. Nem tudja még ő sem, Lába alatt a kő sem, Hazaér-e ma még. Mint apró buborék, Tornászva így száll, Anyjához kószál. Fiam végleg elutazott Anyjától kószál Egy távoli tónál, Jaj, elveszett nekünk A mi örök derűnk, Hazaér-e még, Mint egy buborék? Könnyező kőszem, Mi marad, ha ő sem? Örökké fönn Felnézek az égre, S te ott vagy, fiam. Repül a lelked. Előzöd a Holdat, Morajlod a csillagokat. Hidegben is ránk gondolsz Ott vacogva fenn, Mert repülő vagy, S időnként, éjszakánként Haza szállsz Idegen földről Volt otthonod fölé. Villogó szárnyaid sírnak, Amikor vágtatsz szabadon, Könnyeid alá zuhannak, Mint a forrásvíztől átitatott Csodaszarvasok az erdő Rejtelmében, csak épp Nem hazát keresve, Hanem abból kikergetve, Fénytelen fejedelmek, Jelentést író sámánpapok Szemmelverésében, Nyílesőjében. De ide mindig haza térhetsz: Adunk nyugalmat Sírjaink pihenőjében, Szüleid utolsó ölelésében. �SZÉPIRODALOM 40 OLASZKA SÁNDOR Adél Adél olyan széles volt, mint egy mosoly. Nagy haja, mint a kötél, amellyel a nehezéket dobják ki a léghajóból. Sárga, kékujjú középiskolai felsőben ült a kanapén, a pulóver valószínűleg lelkileg tette olyan erőssé, mint a teste, úgy érezhette benne magát, mintha egy nagyobb narratíva részese lenne. Feszült rajta a farmer, amelyik egy picit rövid is volt, bokája fölött szégyenkeztek a vérbő venulák. Lehúzgálta a felső alá vett pólót a farmerra, nehogy bőrfoltos hasa kilátszon. Sóhajtva nyúlt a csipszes zacskóért az asztalra, miközben a telefonját nézte, írt-e neki Mátyi. Amúgy is izgult. Nemrég dolgozott a konyhán a Jungmann étteremben. Ott is alig ismerte ki magát, erre másnap a régi Karancs szálló földszintjére kellett mennie, valami marketingtalálkozóra. Ha valamikor szüksége lett volna rá, hogy valaki kicsit oldja benne a húsos feszültséget, akkor az az este volt az. Mátyi mindig jókat írt neki. A konyhán barátkoztak össze, ahol a fiú volt a szakács. Amikor cseteltek, úgy érezte, van remény, hogy a világ szebb, mint ami látszik belőle. Mátyi üzeneteitől egy tölgyfahordónak képzelte magát, ami kissé savas, szellemesen száraz, de kábító nőiességgel van tele. Nem jött az üzenet. Görgette csak a fészbúk üzenőfalát. Nagyokat kortyolt a pohár kólába, minden korty úgy csillant, mint a balta éle, mindegyik kortyot egy csapásnak élte meg az önbizalmán. Halottak üvöltöttek minden evés-ivás után a hasában. Nehéznek érezte magát, mint aki több zsák drágakövet evett. Fehér lett, mint a fénysugár, vagy mint a vaj. Aztán ragyogott a vécé felett görnyedve, mint ahogyan a virág lángol a nyári fényben. Ez volt a teste jelentése, szöveg nélkül. Minden este, munka után olyan magányos volt, mintha egy álomból ébredt volna, amiből nem emlékezett semmire. Várta, hogy megjelenjen a zöld kör Mátyi neve mellett. Ez a nagy, zöld kör jelentette neki a legtöbbet. Újra és újra akarta az üzeneteket. Az utolsó beszélgetésükön huzigálta az ujjait le és fel. Az a szöveg volt neki a szerelem. Látta, hogy a fiú posztolt az életről valamit, a fészen sokan és sokat tudnak az életről az emberek, de Mátyi úgy hagyta el a posztját, mint egy második világháborús hős, kigyulladt körülötte minden, és csak a fényeit lehetett látni, őt magát sajnos nem, de a lány a szívébe zárta. A telefonnal a kezében aludt �SZÉPIRODALOM 41 el a kanapén. Olyan volt a hajnali város, mint a nagy, közös elbeszélés elveszett horizontja. Nézte a városalapító szobrát a buszmegállóban leszállva a buszról, ott ült a kis tér közepén, mint márvány gyerekkor. Egy varjú szeméhez hasonlított a nap, ahogy vöröslött az égen. Autólámpák vércseppjei csöpögtek végig az úton, amin átment az egykor szebb időket megélt szálloda elé. Ott állt szürkén az égő ég alatt. A szálloda nevét ábrázoló betűkön át úgy szüremlett a gyenge fény, mint repedt, kinyíló sírkőből, amelyikben a halott készen áll a feltámadásra. Mátyira gondolt, és a keserűség a nyelvébe temette magát. Elszívott egy cigit a szállodaajtóban. Méregette az épületet, amelyik úgy magaslik a város közepén, mint egy öngyilkos-forródrót. Hívják, de nem veszi fel senki. Adél húsos, sápadt, kialvatlan és izgatott arca olyan nehéz volt, mint a kő, körülbelül egy tonna súlyú. Belépett az elvesztegetett örömök ajtaján. Két idősebb kolléganője fogadta, megmutatták neki, hol öltözzön át, és hogy hová kell majd pakolni az ételt, ha megjön a furgon. Adélnak azt a feladatot adták, hogy terítsen meg, és hogy szolgáljon fel a vendégeknek, mert egy pincér nem tudott menni betegség miatt. Megjött az előadó. Olyan arca volt, mint az árnyékok közé bújt holdnak, és pokoli mosollyal köszönt. Földön túli szemeit csak talán a rettegéstől ráncos homlokai múlták felül. Égetett, kék rum színű öltöny volt rajta, és úgy látott hozzá az utasítások osztogatásához, mint a forgószél, vad és szentségtelen ember benyomását keltve. Habszivaccsal bélelt, óriási koporsótortát toltak be a színpad szélére. Pirított cukorral volt barnára kenve. Az állkapocsrögzítők marcipánból voltak, összezárták a terem levegőjét a melankóliával. Kígyók játszottak egymással tekeregve a fedelén. Körülötte műanyag pezsgőspoharak álltak, a gyászolók. Az előadás házigazdája érdekességként elmesélte, hogy a sütemény a svéd makabre cukrászatot idézi, és kívánja a halotti torok kihagyhatatlan kellékévé tenni. Egy ezüsttálcán aranygyűrűk voltak kiállítva. Adél csak nézte a sok, csillogó gyűrűt, de nem értette, miért vannak ezek a gyűrűk egy temetési vállalkozóknak szóló rendezvényen. Az előadó látta, hogy a lány küszködik a gondolataival, és kérdés nélkül válaszolt neki, hogy azok lebomló anyagból készültek, arannyal színezett temetési gyűrűk, amelyeket az elhunytak emlékére kellene elásni, amennyiben házasok voltak, jelképezve, hogy a házasság a sírig tart, valamint az élet kezét díszítő ékszer a szerelem, mely lefelé ás, és végső lényegét a föld alatt nyeri el. Felajánlotta �42 SZÉPIRODALOM Adélnak, hogy bátran próbáljon fel egyet, de a lány félt, hogy kövér ujjaira nincs méretben, így visszautasította az ajánlatot. Az asztalok megterítése még a kellékek előkészítésénél is gyorsabban ment. Végzett, és kiment a hátsó bejárathoz elszívni egy cigit. Megnézte a telefonját. Mátyi írt. Bűvésztrükkös videót küldött, amiben az előadó kiszabadítja magát a láncai alól. Beszélgettek, az is felmerült, hogy egyszer megnézhetnének egy ilyen estet valahol, amikor nincs ez a nagy szezon az étteremnek. Mátyi leírta, hogy ez az élet lényege, hogy megszabaduljon az ember a láncaitól, és hogy szerinte ehhez nem kell más, mint tudni, melyik láncgyűrű hol enged. Szóltak neki a kolléganői, hogy menjen, elkezdődött a rendezvény, már bent vannak a vendégek. − Vigyünk életet a temetésbe! − üdvözölte a színpadról az összegyűlt vállalkozókat a rendezvény szervezője. Többet nem hallott Adél, mert újra fordulnia kellett a büfékocsival. Mikor visszaért az újabb adag levesekkel, már arról beszélt a pokoli ember, hogy el kell valahogyan tudni adni azt, amit nem szívesen vesznek meg az emberek, mint például egy temetési szolgáltatást. Furcsa vendégek gyűltek össze. Tíz asztal volt. Megint lemaradt egy részről a beszédben, mert mennie kellett az üdítőkért. Ennél a fordulónál versenyt hirdetett a szentséget nem ismerő, hogy az a vállalkozás kap támogatást, aki több lájkot tud összegyűjteni egy hónap leforgása alatt. Az egyik vendég olyan volt, mint egy zselézett hajú prérifarkas. Ízléstelen, retró barna öltönyében hangoztatta, hogy egy jól eltalált kozmetika fel tudja dobni a temetést. Különböző, tupírozott hajú halottakról mutogatott képeket, amire a többi vendég nevetve, elismerően megtapsolta. Egy feltűnően szép alakú, haját sátorként használó miniruhás nő szólalt fel, aki halottszállítók tetején pózolt különféle domborító testhelyzetben, elég lengén öltözve mondván, az utolsó útra is el kell kísérje az embert az erotika. Ezt is megtapsolták a többiek, meglepő módon, ízléstelennek sem tartotta senki. Megint fordult Adél, üdítőket, kávékat és ásványvizeket pótolt. A harmadik felszólaló olyan volt, mint aki egy ír kocsmából ugrott volna át biciklivel. Elővett pár levelet, amiket halott szeretők írtak életben maradt párjuknak, majd mutatott egy képet valami városról, és hangsúlyosan azt mondta, az a lényeg, ami a háta mögött van. Őt nem értették nagyon, de az előadó kiszúrta, hogy urnát öntenek a folyóba a partról. Nem volt túl népszerű a rendezvényen, de szép, művészi fotót csinált. Negyedjére egy kis, halvány figura állt fel tengerzöld pulóverben, aki szerint egy temetés is lehet cuki, ha ráhangolódik az ember az örökkévalóságra. Sok fény és öröm kell egy temetésre, mivel �SZÉPIRODALOM 43 a fény a halál nélküli folyó. Cicát simogatott egy napsütötte temetőben, miközben leengedték a koporsót a sírgödörbe. Enyhe tapsot kapott. Egy melegítőben, a rendezvény hangulatától elütő kontyos lány állt fel, aki szerint, mint ahogy az élő is, természetes állapotában a legszebb, nem kell ruha, smink, csak a natúr holttest, hogy milyen szép a maga valóságában a halál. Szerinte fészbúkon is azért van ennyi lájk a képein, mert egyszerű és természetes. A következő, kampós orrú, vörös hajú, edzett nő a testmozgást és a fitneszt népszerűsítette a temetéseken. „Számoljuk az utolsó lépéseket is” jeligével sok temetésen vett részt ingyen aerobikórát tartva az elhunyt hozzátartozóinak. Megemlítette, hogy a sport, az élet a kitartásról szól, és hogy csak a legjobbak érnek célba. Sokkolóan nagy tapsot kapott. A következő egy jól öltözött, vörös inges férfi volt. Michael Jacksontól Yodáig mindenki viaszszobrával lehet fotózkodni az általa tartott temetések keretében, majd egy halott bácsit mutatott be a fényképein, akinek nagy álma volt, hogy találkozik Sam Tinnes-szel, mert szerette a zenéit, és ő halála után megvalósította ezt az álmot, szerinte csökkentve a hozzátartozók bűntudatát a beteljesületlen vágyért. Ezután egy kis nevetgélés, jó hangulatú beszélgetés kerekedett. Számba vették, hogy reggel kilenc és tizenegy, valamint a kora délutáni órákban lesz a legjobb a képeket, reklámposztokat feltölteni, mert akkor kaphatja a legtöbb lájkot egy-egy bejegyzés. Adél kiment cigizni, míg felvágták a koporsótortát a vendégek. Mátyira gondolt, meg arra, hogy ő is azokban az időpontokban tölt majd fel képet magáról, hátha sok lájkot kap, még ha oly kövér is, hogy lenyelné a földet. Úgy érezte, nem tud megfordulni, a padlóra vetette magát, mint egy árnyék, ami soha nem akar felkelni többé. Egyre hangosabban és vadabbul mondta a fejében a pokoli hang, hogy el kell adni, amit nem szívesen vesznek, majd égetett, kék rum színű lett minden, végül pedig szürke. A telefonja ott hevert mellette, ahogy elájult, elejtette, a Google keresési előzményei megnyíltak. Keresés a vicces macskás videók között. Ez volt legfelül. Összevissza beszélt, hogy megette az emlékeit, hogy elege van a testéből, vértéglákat akar, pitypangszellemekről suttogott riadtan. Teljesen összeomlott az a vékony lány, alig volt negyven kiló huszonhárom évesen. Amikor kivitték a mentősök a szállodából a hordágyon, a zöld kört látta maga előtt meg Mátyit, ahogy szívet küld neki. �SZÉPIRODALOM 44 SZENTJÁNOSI CSABA Andinak Fogaid hóláncain átkelnek szavaid a hideg csenden, ki-be záródnak feléd ujjaim, kutyák ugatnak bennem, olyan öreg vagyok, mint az indiánhegy, aminek ránc a patakja, Édesanyám a párnája alatt a történelmet altatja, annyiszor fújtak rám, hogy sokszor föllángolt feléd az életem, olyan vagyok, mint a hold, ahogy a szürkeségben földedet keresem, zárvatermő társadalom, éjjelnappal nyitva tartó boltok, az utcákon rohanva eldobott árnyékaidba botlok, hát csak tedd össze kezedet, hogy kapuboltozatuk alá álljak, visszaadjam örök szerelmét az elrabolt szabadságnak. Édesapám Édesapám Zalában járt elemibe, szakács lett, majd üzletvezető, kőszakállat kezdett neki ereszteni 33 éve a temető, olyan mozdulatlan, de fényt adó, mint az utcai lámpa, lepkeként verdeső emlékeim világító mennyországa, csak 54 éves volt, mikor a rák elvágta élete fonalát, h e g y v o l t, a boldogság csúcsát tartotta egy egész életen át. �SZÉPIRODALOM 45 SZENTJÁNOSI CSABA Gyere be Gyere be, a versszak: betűkerítés, de kinyitja a gondolat, és máris agyam világában járhatsz, ott, ahol élők a költők, Petőfi farmerben sétál, Illyés Gyula most pötyögi mobiltelefonjába számomat, Szabó Lőrinc megnézi saját szobrát Debrecenben, Janus Pannonius pajzán epigrammáira meg ráteszik a 18-as karikát… Gyere be nyugodtan, hiszen minden vers: egy meghívás, hogy szemeiddel felszedd a pontmagokat, igen, ez az Édenkert: hiszen itt még szégyen nélkül ölelkeznek meztelenül a rímek. Gyere be, persze hozd be nyugodtan a XXI. századot, az éhes léleknek enni ad a magyar nyelv, Maradj még, ne siess, sorok-kanyonjai felett a berregő csönd helikopterén… talán még láthatsz egy-két öreg indiánt, akik a Parnasszus hegyén ülnek: Faludyt, Utassyt, Áni Mánival játszó Bellát… Szó nélküli vers Én, gróf Monte Cristo, vésem a holnap falát, de látom, hogy csak egy út vezet oda, a holdon át. Kezed árbockosarában, mikor felállnak az ujjak, némán kiabálják, hogy: Isten földje! és összekulcsolódnak. �INTERJÚ 46 BARÁTHI OTTÓ Dr. Agócs József mérnök meglepő metamorfózisa Életút és pályaszakaszok – a művésszé válás útján „…fotográfusként talált rá nemcsak képességeinek, talentumának felszínre hozására és másokkal való megosztására, de bizonyos értelemben önmagára is.” Ez a – dr. Agócs József életútját, pályáját összegző – mondat dr. Csongrády Béla szájából hangzott el a művész egyik kiállítását megnyitó beszédében. Én viszont a sikeres végkifejlethez vezető utat kívánom olvasóinknak bemutatni, hogy a fotóművész egész habitusát is jobban megismerhessék. Először a szakmai nyilatkozataira figyeltem fel, mígnem 1987-ben munkakapcsolatba is kerültem Agócs Józseffel. Ekkor már tudtam, hogy diplomás mérnök, műszaki doktor, kitűnő vezető és szervező. Ehhez képest meglepett a szerénysége, visszafogottsága. Az volt a benyomásom, hogy a fiatalemberben sokkal több, „valami más” is van még. Azt azonban, hogy jó két évtizeddel később mint fotóművészt ismerik majd szerte a világban – nem gondoltam. Ekkortól viszont tudtam, hogy érdekes életútját, változatos pályaképét és meglepő metamorfózisát érdemes és fontos lesz megismertetni olvasóinkkal is, hogy a portréja teljesebb, a róla alkotott kép – fekete-fehérben is – színesebb legyen. De főleg azért, mert életútja tanulságos, életműve máris maradandó. Pályája pregnáns példája annak, hogy a tehetség utat tör magának és kiteljesedik. Iskoláskor: hendikep után biztos célba érés Agócs József 1948-ban Kompolton született. Egy tanyasi iskolában kezdte a tanulást, amit hamarosan szülőfalujában folytatott. Agronómus édesapja munkáltatójától kapott szolgálati lakásukban nem volt villany, a kisfiú petróleumlámpánál olvasott, írt, tanult. Őszülő halántékkal mégis azt mondja, jó, hogy így is tanulhatott, ha nem is olyan feltételek között, mint a városi gyerekek. Szülei nagy figyelmet fordítottak taníttatására. Ma is fülébe csengenek intelmeik: „Tanulj fiam, a tudást senki nem veheti el tőled”, „Légy mindig becsületes, szorgalmas, így majd sikeres is lehetsz”. �INTERJÚ 47 Felkészítették arra is, hogy az életben kompromisszumokat is kell majd kötnie, de vigyázzon, hogy a tartása megmaradjon. A szülei fontos elvárása volt, hogy a középiskolában szakmát is szerezzen. Ezért a gyöngyösi szakközépiskolába íratták, ahol a mechanikai műszerész szakmunkás bizonyítványt is megszerezte, aminek később nagyon jó hasznát vette. Háztartásbeli édesanyja javaslatára fakultatív nyelvtanfolyamon németet tanult, később magánórákat is vett. (Mégpedig Fleischmann Rudolf – a világhírű gabonanemesítő – lányától.) A vizsgaeredmény bekerült a bizonyítványába is, de ettől fontosabb volt, hogy elsajátította egy világnyelv alapjait. Oroszból szintén különórákat vett, fizika tantárgyból pedig magánszorgalomból érettségizett. A középiskolai kollégium az alkalmazkodókészségét növelte, az albérlet pedig az önálló életvitelre készítette fel. Végül a hendikeppel induló fiatal – jelentős erőfeszítések árán – az általános és a középiskolát is jó eredménnyel végezte el. Agócs József ma is úgy gondolja, hogy a szüleitől kapott szellemi értékek, a gyermek- és iskoláskori szocializációja jó irányt szabtak személyiségfejlődésének. A középiskolai matematikatanára nemcsak megkedveltette vele a tantárgyat, de megtanította a racionális, logikus gondolkodásra, a problémamegoldás menetére is. A sikeres érettségi után egyértelmű volt, hogy felsőfokon folytatja a tanulmányait. Arról is gyorsan döntött, hogy hol tanul tovább. Szívesen beszél az egyetemi éveiről is. Diploma, doktori cím, az első munkahelyek „Gyermekkoromtól érdekeltek a műszaki dolgok, már az általános iskolában megépítettem az első detektoros, később a tranzisztoros rádiómat. Csodálatos érzés volt, amikor megszólaltak. Agronómus apám szép szakmája és a műszaki vénám alapján döntöttem a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gépészmérnöki Kara mellett, ahová 1967-ben előfelvételit nyertem. Ez azt jelentette, hogy a tanulmányok megkezdése előtt kilenc hónapos katonai szolgálatra kellett bevonulnom. Harckocsi-technikus lettem, főhadnagyként kaptam obsitot. Következett az egyetem csodálatos öt éve. Sokat és nagy kedvvel tanultam, a nyári gyakorlatokat – külön kérésemre – mindig az ország más részében töltöttem. Egyszer sikerült külföldi szakmai gyakorlaton – a híres-neves, akkor még NDK-beli Weimarban – is részt vennem. A tanulmányaim mellett szívesen áldoztam a hobbimnak. Részt vettem a fotókör megalakításában, és fotóztam az egyetemi újságnak, vezettem a fotórovatot. 1973 nyarán jó eredménnyel szereztem meg gépészmérnöki oklevelemet. �INTERJÚ 48 A fiatal diplomás mérnök azonnal munkába állt. Az első agrárszakmai munkahelyein – Poroszlón, Nádudvaron és Szécsényben – szerzett tapasztalatait is felhasználva 1986-ban doktori értekezést írt A biogáz hasznosítási lehetőségeinek vizsgálata címmel, melyet summa cum laude minősítéssel védett meg. Ezt követően 1985-ben került Salgótarjánba, ahol a Nógrád Megyei Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének osztályvezetője lett. Gyors szakmai integrációjára jellemző, hogy 1987 végén már a Nógrád c. újság tudósítójának nyilatkozik az üzemek sikeres újító tevékenységéről. Ami – mint mondta – annak köszönhető, hogy „szövetségünk kézbe vette a mozgalom irányítását, ösztönözi az új iránt fogékonyakat ötleteik kidolgozására. A most elért országos harmadik helyezés is igazolja: eredményes a munkánk, a befektetett energia megtérül.” Ám a részsikerek ellenére ekkor már a mezőgazdasági szövetkezetek és üzemek hatékonysága is csökkent, és a rendszerváltás hajnalán a területi szövetség jövője is megkérdőjeleződött. Nem várta meg a leépítést, „előre menekült”. Jól jött neki – mint elmondta –, hogy már az egyetem is olyan alapos és átfogó ismeretanyaggal és képességekkel ruházta fel, amelyek révén, nemkülönben szorgalmának és vállalkozó készségének köszönhetően is az alapvégzettségétől eltérő szakmai környezetben is biztosan megállhatta a helyét. S mint később kiderült, sikeres is tudott lenni. Agócs József: Régi kerítés �INTERJÚ 49 A felnőttképzés elismert szaktekintélye A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Nógrád Megyei Szervezetének titkára, dr. Horváth József hívó szavára 1992-ben – minthogy ekkor már volt felnőttképzési gyakorlata is – igent mondott. Az egyik legnagyobb projektje a diplomás munkanélküliek átképzése volt. Egy budapesti főiskola közreműködésével képzési programot készítettek, az átképzést a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ finanszírozta. Érdekes, ahogy ezt a képzési programot a gyakorlatban megélte, és ahogy a TITben végzett munkájáról beszél: „Szomorú és kicsit bizarr látvány volt a sok diplomás munkanélküli elég kilátástalan helyzete. Azt viszont jó volt tudni, hogy sokuknak segíthettünk. Időt nyertek, jó esetben munkahelyet találtak, az idősebbek nyugdíjba mentek. A TIT és nagy nemzetközi programja, a Nyári Egyetem korábban jelentős állami támogatásban részesült, ez a rendszerváltozás után nagymértékben csökkent. A TIT egyre inkább, később pedig már szinte teljes mértékben vállalkozási alapon működött: leginkább a munkanélküliek átképzéséből éltünk.” 1994-re még elkészítették a nyári egyetem programajánlatát, és még maga Agócs József mint szaktitkár is reményét fejezte ki a megyei napilap hasábjain, hogy a tervezet kedvező visszhangra talál mind bel-, mind külföldön. „A jubileumi nyári egyetem eredményessége persze nem kis mértékben attól is függ, hogy a terveinkhez miként tudunk támogatókat szerezni helyi, országos és nemzetközi szinten is” – mondta a szaktitkár. Ám a jövő ekkor már nem sok jóval kecsegetett. Beszűkültek a lehetőségek, és hamarosan az új versenytársak is megjelentek ezen a szakterületen. Az 1993 végén alapított Népjóléti Képzési Központ (NKK) 1994ben „beindult” Salgótarjánban, és várta a szakembereket. Agócs József most sem tétovázott: jelentkezett, felvették. Legyen ismét övé a szó: „Az NKK – amely ez időben kezdett el építkezni – az akkori Népjóléti Minisztérium fontos új intézményeként működött. Az én feladatom volt – természetesen a munkatársaimmal együtt – a szociális ágazatban dolgozók részére a különböző munkakörök betöltéséhez szükséges, jogszabályban előírt képzések szervezése az országot behálózó képzési helyszínek létrehozásával. Közreműködtem a képzési programok elkészítésében, neves szociális szakemberek és a szociális képzésekkel foglalkozó felsőoktatási intézmények bevonásával. Fontos feladatom volt az intézmény infrastruktúrájának minél jobb kihasználása: konferenciák, rendezvények szervezése. Már a TIT-ben jó kapcsolatot alakítottam ki a SZÁMALK vezetésével, a Gábor Dénes Főiskola egyik alapítójával. A távokta- �50 INTERJÚ tási rendszerhez kapcsolódó Konzultációs Központ-hálózat kialakítása kapcsán engem kerestek meg a salgótarjáni helyszín megszervezésére, vezetésére (amit főállású munkám mellett, engedéllyel láttam el). 17 évig tanítottam „Az informatika gazdasági és humán aspektusai” és a „Diplomatervezési gyakorlat” tantárgyat. A GDF fontos szerepet töltött be az informatikai forradalom idején Salgótarján és környéke informatikus szakembereinek képzésében. Két szak működött: műszaki informatikus és gazdasági informatikus. A végzett hallgatók jó eséllyel tudtak elhelyezkedni a beszűkült munkaerőpiacon. Később a bolognai folyamat eredményeként született előírásoknak már nem tudott jól megfelelni a kiépített távoktatási rendszer. Többek között megszűnt a felvételi vizsga nélküli bejutás lehetősége is. Ezért a konzultációs központok – minden megyében volt egy – megszűntek, így a salgótarjáni is” – emlékszik vissza az egykori képzési osztályvezető, aki előrelátó volt, és ismét „előremenekült”: 2003-ban sikeresen pályázott a Felnőttképzési Akkreditációs Testület mellett működő akkreditációs szakértői feladatra. Így bekerült a Felnőttképzési Akkreditációs Szakértők névjegyzékébe. Nagyon sok megbízást kapott országszerte (szintén főállású munkahelye engedélyével). Időközben és ezt követően is az intézmény átalakult, a feladatai módosultak. 2000-től a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézethez tartozott, 2007től pedig a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet képzési központjaként működött, néhány év múlva meg is szűnt. Agócs József 2011-ben ment nyugdíjba, de nem vonult vissza. Már jóval korábban nagyon tudatosan készült új életszakaszára diákkori hobbijával, a fotózással. Megújulásáról beszéljen ismét ő maga. Fókuszban a fotózás: a kezdetektől a nemzetközi elismerésig „Már Gyöngyösön, a középiskolában a kémiatanárom segítségével elsajátítottam a fotográfia alapjait, a laborálás technikáját, a fényképezés technikai ismereteit, a képek komponálását. Fotószakkört is alapítottam itt három fotós barátommal együtt. Az egyetemen – mint szó volt róla – szintén részt vettem a fotószakkör megalakításában, és 1968-tól kezdve öt éven át – immár művészeti vezető segítségével – intenzíven fotóztam. Vezettem az egyetemi újság fotórovatát és sikeresen szerepeltem a házi és egyetemi, főiskolás fotópályázatokon. Ugyanezt folytattam – igaz főfoglalkozású munkám, leterheltségem mellett – nyugdíjazásomig kevésbé látványosan Salgótarjánban is. Fotószakmai aktivitásomat és fejlődésemet mutatja, hogy tagja vagyok többek között a Magyar Fotóművészek Szö- �INTERJÚ 51 vetségének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Fotóművészek Világszövetségének és a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesületnek is. Fotószakmai kvalitásaimat igazolja a Nemzetközi fotóművész diploma, az Artiste FIAP (Federation Internationale de I’ Art Photographique) fotós minősítés elnyerése is.” Csoda-e, ha a szakmai sikereit, kiállításait, elismeréseit és díjait itt felsorolni sem tudjuk? Ezek gazdag tárházából álljon itt csak néhány – e sorok írója által – kiemelt elismerés, köztük néhány „zajos siker”: 2009. AZ ÉV FOTÓI XXVIII. Bekerült a Magyar Sajtófotó-kiállítás albumába. 2013. Nemzeti Kulturális Alap – alkotói támogatás elnyerése a „25 évvel a FAL lebontása után” című kiállítás anyagának elkészítésére. 2014. Részvétel és SZAKMAI ELISMERÉS-díj - a MAOE „LABIRINTUS” című kiállításán, Szentendrén a Művészet Malomban. 2015. Nemzeti Kulturális Alap – alkotói támogatás elnyerése az „Arcok, emberek – Vietnam” című fotókiállítás anyagának elkészítésére. 2017. FŐDÍJ – CANON Nyílt Nap, Győr. 2019. Nemzeti Kulturális Alap – alkotói támogatás elnyerése a „Volt egyszer egy öblösüveggyár” című kiállítás anyagának elkészítésére. 2021. Az „AKADÁLY LEKÜZDÉSE” című fotóját beválogatták a „Magyarország 365” című fotópályázat fotóalbumába. 2021. június 12-én a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület „ÉLETMŰDÍJ” kitüntetést adományozott részére. Agócs József: Tél a tavon �52 INTERJÚ Az elmúlt években több mint 15 egyéni kiállítása volt csupán Salgótarjánban. A legjelentősebb a „Volt egyszer egy öblösüveggyár” című kiállítása a FUGA Budapesti Építészeti Központban. Nyolc díjat nyert a három megyében évente megrendezésre kerülő Észak-magyarországi Fotóművészeti Szemlén. Öt díjat kapott a Magyar Fotóművészek Világszövetsége által évente szervezett fotópályázatokon. Képei vannak közgyűjteményekben, többek között a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban. A helyi kultúrát és művészetet önzetlenül támogató tevékenységének egyik szép példája, hogy a „Volt egyszer egy öblösüveggyár” című 40 db 50 x 70 cm-es képből álló anyagát az összes felvétele 430 db-os digitális változatával együtt a Dornyay Béla Múzeumnak ajándékozta. Fotóművészetének főbb, sajátos jegyei Képi világa – amelyben engem emberábrázolásának hitelessége ragad meg leginkább – az enyém is. Amennyiben nem így lenne, írásomnak ez a fejezete el sem készült volna. De az igazi ítészek a szakértők. Figyeljünk csak néhány kiragadott értékelést! „…olyan mesteri finomsággal kezeli a súrló, a polarizált, a derített vagy éppenséggel teli fényeket a fiatal modellek Istenadta harmonikus, tökéletesnek tűnő testvonalainak és azok egyes részleteinek kiemelésére, hogy azt kell mondanom, férfiszemmel, egyetértve a költőkkel, itt tényleg a teremtés legszebb alkotásait látjuk. Az örök Évát. Arra is képes szerintem nem kis huncutsággal, hogy a háttereket nagy műgonddal válassza meg az érzet alátámasztására…” (Orbán György János képzőművész) „…Agócs József képei kompozitképek, azaz több képből, rétegből állnak, olyanok, mint egy-egy palimpszeszt. A palimpszesztekhez hasonlóan, hol könnyebben, hol nehezebben »olvashatók«, azaz a képi információ sűrű rétegekben mutatkozik meg. Bonyolultságukat, sokrétűségüket az is jellemzi, hogy különböző képeket, képi világokat mixelnek, egyrészt a szépet, az öröknek is tekinthető női test szépségét, másrészt az esetlegességet, névtelenséget…” (A Magyar Fotóművészek Szövetségének 2020. évi fotóhónap rendezvényének kurátora) „…Mitől jó egy mondat? Attól, hogy az ember elolvassa és megérti. A jó kép egy jó mondat… Szerintem jó képet csinálni maga a művészet. Én mindig azt mondtam: Nézz, láss, gondolkodj, majd exponálj. És akkor jó kép születik.” Nos, meggyőződéssel mondom: Agócs József megfogadta e tanácsot, végigjárta ezt az utat: nézett, látott, gondolkodott, exponált. És jó képek kerültek ki a keze alól…” (néhai Szalai Zoltán fotóriporter) �INTERJÚ 53 „…Agócs József azt a szépséget kutatja föl és örökíti meg, amely eredendően adott, értelmezésétől függetlenül van, a befogadása során senkiben sem vált ki disszonáns érzelmeket és gondolatokat, esetleg undort. Vagyis tudatosan kerüli mindazt, ami torz, amorf, visszatetszést keltő… e téren nemet mond a divatra. Ugyanakkor divatkövető is, amennyiben a digitális technika mellett polaroid kamerához nyúl…” (Handó Péter író, költő) Természetesen engem az is érdekelt, hogy Agócs József maga miként vélekedik saját művészetéről. A válaszai kérdéseim nélkül is beszédesek: „Jellemzően a hagyományos technikát követem. Nem azért, mintha nem ismerném a technika adta legújabb lehetőségeket, »csak« egyszerűen kedvelem a realista ábrázolásmódot. A photoshopot csak az alapvető beavatkozásokra használom. Szívesen fotózok a színes mellett fekete-fehérben is. Az archív technikák közül a polaroid-instant fotótechnikát alkalmazom. Kedvenc témáim közé tartozik a kortárs mozdulatművészet, a tánc fotózása. Rendszeresen meghívott fotósa vagyok a budapesti táncszínházak fotózható próbáinak. Kedvelt helyszíneim a MÜPA és a MU színházak. A tánc ábrázolásánál a bemozdulásos technikát kedvelem, mely jól szemlélteti a mozgás szépségét. Nem állítom meg a mozdulatot, hanem hagyom »tovább haladni«. Az elmúlt tizenkét évben mintegy száz táncprodukciót fotóztam. Agócs József: Tánc �54 INTERJÚ Különleges számomra (is) a női szépség ábrázolása. Rendszeres résztvevője vagyok aktfotó-workshopoknak. Fotózok modelleket szabad téren és műteremben is. Itt a finom árnyalatokra és a különleges helyszínekre helyezem a hangsúlyt. Sajnos, elég korlátozottak a bemutatkozási lehetőségek. A fentiek mellett nem zárkózom el egyéb területektől sem: szeretem az embereket, az eseményeket és a tájakat is fotózni. Szinte mindent, ami örömet okoz nekem és a várható közönségemnek is. Végül álljon itt dr. Agócs József művészi hitvallása: „Szeretem elkapni a pillanatot, úgy, ahogy én látom, úgy, ahogy nem hétköznapi; olyan részleteket, mozdulatokat fotózni, melyek az egyszerű szemlélőnek fel sem tűnnek. A technikát csak eszközül használni a cél érdekében; megmutatni a szépet, a csodát, a romantikust, a tragikust, az embert, úgy, hogy ne legyen öncél, úgy, hogy ne csak a művészek, a kollégák, a hozzáértők leljék benne örömüket, hanem az »átlagember«, a nagyközönség is – ez az igazi érték.” Ilyen „egyszerű” ez, de ezt már én teszem hozzá. Személyiségének kiteljesedése Dr. Agócs József portréja – főleg személyisége, emberi arca – korántsem „ennyi”, mint fentebb olvasható róla. Álljon alább a portréját gazdagító-színesítő néhány további információ. Húsz éve teniszezik: télen sátorban, nyáron a klubja teniszpályáján. A téli sportok közül a síelést űzi. Barátaival sítúrákon vett részt a Dolomitokban, a francia és az osztrák Alpokban, síelt már Szlovákia szinte valamennyi sípályáján. Nyugdíjas kora óta különösen sokat utazik. Egzotikus – Európán kívüli – útjai: Dél-Afrikai Köztársaság, Costa Rica, Vietnam, Kambodzsa, Kína, Kína-Tibet és Nepál. Tervei között első helyen az egészségmegőrzés szerepel, amiért továbbra is rendszeresen sportol, kirándul, utazik. Folyamatosan frissíti a jó német nyelvtudását, tovább „gyúrja” az angolt. Ahogy említi, szeretné „megfotózni” a Salgótarján és környéki lovaskultúrát. Fotóalbumot kíván összeállítani a tibeti utazásán készült fotókból, életmű-albumot szerkeszteni a legsikeresebb fotóiból. Szeretné 2023-ban Gödöllőn átvenni az arany diplomáját. Azt is mondta, hogy szeretne sokat pihenni, de ezt én némi szkepszissel fogadom, mert Agócs József alkotásra termett művész. S hogy mire és kire büszke leginkább? Először is arra, hogy valamennyi munkahelyén sikeres volt, és hogy a szakmájához szorosan kapcsolódó doktori diplomát is abszolvált. Büszke a fotós sikereire, de a legbüszkébb �INTERJÚ 55 Budapesten lakó és dolgozó két – kétdiplomás – fiára. Gáborra, aki gépészmérnök, minőségbiztosítási szakmérnök és Gergelyre, aki gyógyszerész – PhD, adjunktus. Itt és most „ennyi” fért az „Agócs-képbe”. Noha mi salgótarjáni városlakók figyelemmel kísérhettük a gépészmérnök és képzési szakember szakmai és személyiségfejlődését, majd mintegy meglepően fotóművésszé válását, talentumának kitejesedését, nem állítanám, hogy igazán ismerjük őt. Nem is baj ez, mert így még számos meglepetést tartogathat számunkra, új művészi értéket hozhat létre Salgótarján város jó hírnevének öregbítésére. Ez utóbbi érdekében én még várom marketing-menedzseri képességei kibontakoztatását is. S ha már írásomat a dr. Csongrády Bélától kölcsönzött sorokkal kezdtem, azzal is zárom, jelesül az általa idézett neves esztétikus, Poszler György szavaival: „A művészet varázs, amely átalakít. A könnycseppet gyöngyszemmé nem. Az embert emberré viszont igen.” Talán éppen így történt ez dr. Agócs József esetében is. Agócs József: Hazafelé �SZÉPIRODALOM 56 ISTENES TIBOR Kanál lettem Beköltöztem abba a csuporba, ahonnan a mézet csókolta a szád, Csónakként lebegtem az édes semmiben... Aztán kristály lettem a szád szélén, Nem hagyhattál ennyiben... Kanál lettem a kávéd forró észlelései között, Kavartam benned a koffeint és a reggeleket, Elaludtam veled a puha párnán, Lenyomtam veled a vekkereket. Most némán nézem, ahogy estének öltözöl, Bordó függöny arcod szelíd tüze, Lángokkal borítod testem, A tűz vadít, majd szinte emésztene. Ernyedten látom szemedben a nyár elmúló perceit, Még ölelem őszi rozsdás karjaid, De a holnapok elmúlt ruháiban Szaggatom a jövő harcait. Lepedők ráncos magányai Hozzák elém őszülő hajad, Múlt, jövő a jelenbe lépve Őrzi minden szerelmes szavad. �SZÉPIRODALOM 57 ISTENES TIBOR Tél előtt Fűszálak zöld színt ordítanak, Felettük kék szagú az ég. Süvöltő szeleket hajtanak üres dobozok, Falhoz tapadnak, előtte repülnek még. Faleveleket rágcsál a föld, Égő gyomrának kell a vigasztalás, Mielőtt a hó hűtené vágyát, Lecsúszik néhány őszi falás. Madarak repülnek az idei nyárral, Lerántják a tájról a napsugarat, A sárban rohadó falevelekkel Ültetik a fák az álmaikat. A jégtörő tavasz még rácsok mögött, Zöld jelzésre vár, De be van zárva a Héttoronyba A rügy, a bimbó, s a tavaszi ár. �HELYTÖRTÉNET 58 ANDOR CSABA Lisznyai Kálmán születésnapja Nagy Csaba emlékére 1999 és 2002 között, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársaként részt vettem a Nagy Csaba irányításával folyó grandiózus internetes adatbázisnak, a Magyar Életrajzi Indexnek a munkálataiban. (Ma már csak töredékesen érhető el az akkori adatbázis, amely több mint 210 ezer nevet tartalmazott.) Ennek különlegessége az volt, hogy egyfelől állást foglalt az egyes személyek pontos születési és halálozási helyével és időpontjával kapcsolatban, másfelől tételesen felsorolta a lexikonoknak és kézikönyveknek az eltérő adatait is. Megdöbbentem látva, hogy pl. Móricz Zsigmondnak négy eltérő születési időpontját tartják számon olyan lexikonok, amelyeknek főbb információit addig fenntartások nélkül elfogadtam. (Összesen kb. 600 lexikon, névtár és sematizmus feldolgozásánál tartottunk 2002-ben.) Ekkoriban figyeltem fel arra is, hogy Lisznyai Kálmánnál az 1823-as születési év mellett tört lándzsát főnököm, de az eltérések között ott volt az 1821-es év is, forrásként pedig egy korabeli kislexikon. Nem tévedés, egy 1846-ban megjelent névtár szerint a költő 1821. október 13-án született.1 Érdekelt, hogy vajon mi lehet ennek a jelentős eltérésnek az oka. Annak, hogy egy-egy személy pontos születési dátumát nem ismerjük, számos oka lehet. Az 1820-as években vagy még korábban született keresztényeknél nem is nagyon lehet kideríteni, hogy napra pontosan mikor születtek, így ilyen esetekben célszerű elfogadnunk azt, hogy ők maguk (vélhetően szüleik elbeszélése alapján) mit gondoltak erről, mert az egyetlen hiteles dokumentumban, a keresztelési anyakönyvben ekkoriban még általában csak egy dátum szerepelt: az „eseményé”. Márpedig az nem a születés volt, hanem a keresztelés. Hiszen az újszülöttet pogánynak tekintették, aki csak a keresztelés szertartása által vált valamelyik felekezet tagjává, s lett katolikussá, reformátussá, evangélikussá stb. Így tehát nem is lehetett őt beírni sehová sem, amíg a szertartás meg nem történt, hiszen a 1 Ponori Thewrewk József 1846. Magyarok születésnapjai. Második közlés, a’ multat és jelent illető. Pozsony. 101. �HELYTÖRTÉNET 59 születési anyakönyv a polgári társadalom „találmánya” volt, amelyet Magyarországon csak 1895-ben vezettek be. De már jóval korábban, az egyes vallási közösségeknél eltérő időpontban, ám általában az 1840-es évek elején kezdett általánossá válni az a gyakorlat, hogy az adatsor nem egy, hanem két dátummal kezdődik, amelyeknek fejlécei jelezték is, hogy az első a születésnek, a második a keresztelésnek a napja. Lisznyay Damó Kálmán (A kép forrása: https://www.infonograd.hu) Ma már szokatlan módon leggyakrabban azt látjuk, hogy a születést követő napon történt a keresztelés. A sietség oka a magas csecsemőhalandóság volt, s az a széles körben elterjedt vélekedés, amelyet a katolikus egyház az I. Vatikáni Zsinatig (1870–71) képviselt, vagyis hogy a megkereszteletlen csecsemők nem üdvözülhetnek. (Az előkészületekre: tisztálkodásra, öltözködésre, a pap vagy a lelkész értesítésére, az általa megadott időpont alapján a keresztszülők értesítésére általában elegendő volt ennyi idő.) Nem meglepő: ha csak az anyakönyv vagy az annak alapján kiállított keresztlevél állt rendelkezésre, és a családi hagyomány feledésbe merült, akkor (az 1820-as években vagy még korábban születetteknél) az azok- �60 HELYTÖRTÉNET ban szereplő egyetlen dátumot tekintették az életrajzírók az érintett személy születésnapjának. Így aztán gyakori volt az apróbb, rendszerint mindössze egy napnyi tévedés. Berzsenyi Dániel valószínűleg május 6-án született, ahogyan ő maga állította egy 1809-ben Kazinczy Ferencnek írt levelében (noha ugyanakkor azt írta, hogy 29 éves, pedig akkor már 33 volt), Madách Imrének is egy leveléből tudjuk, hogy január 20-án született. De még az ő esetükben is a lexikonok zöme születési időpontként a keresztelés napját közli, az előbbi esetben a nemesdömölki evangélikus, az utóbbiban az alsósztregovai katolikus anyakönyv alapján, vagyis május 7-ét, ill. január 21-ét. Ritka az olyan eset, amikor az évszám is kétséges, vitatott. Ilyesmi inkább a régmúlt századokban élt személyeknél fordul elő. De azért lehet találni 19. századi eseteket is. Kossuth Lajost csak azért nem sorolnám közéjük, mert kiváló történészünknek, Nagy Ivánnak a könyvében az 1806-os születési év nyilván csak nyomdahiba.2 De Akadémiánk egykori elnökének, gróf Dessewffy Emilnek az 1814-es születése nem feltétlenül az. Márpedig Szinnyei József korszakalkotó művében ez szerepel.3 Ő is éppen két évvel korábban, 1812-ben született, miként azt az 1866 elején kelt gyászjelentésében az „életének 54. évében” kifejezés egyértelművé teszi. Nagy Iván és Szinnyei József munkái ma is megkerülhetetlenek (ha valakinek az életrajzára vagy a családfájára kíváncsi vagyok, ma is az ő műveiket emelem le elsőkként a könyvespolcomról). Egyáltalán nem példátlan esetről van tehát szó: a több éves eltérés ritka ugyan, de olykor mégis előfordul lexikonjainkban és kézikönyveinkben. Eleinte egyébként magam is kételkedtem Ponori Thewrewk József adatának hitelességében. Mellette szólt, hogy akár személyesen ismerhette az ifjú Lisznyait, ellene szólt viszont, hogy a régi könyvekben már csak technikai okból is sok a pontatlanság, hiszen a szerző nem írógéppel készített, hanem kézzel írt szöveget bocsátott a nyomdász rendelkezésére, aki a számokat könnyen félreolvashatta. (Habár a kézzel írt 1-es számjegy fölé akkoriban igen gyakran egy pontot tettek.) Érdekes, hogy az 1863. február 12-én Budán elhunyt költő gyászjelentésében az állt, hogy életének negyvenkettedik évében történt a tragédia, nem pedig a negyvenedik évében. Lehetséges, hogy a felesége, dabasi Halász Ida is éppen két évet tévedett volna? A kétségek eloszlatásának legjobb módja az, hogy elővesszük az anyakönyvet vagy annak mikrofilmen lévő másolatát (bár ma már elegendő az Nagy Iván 1860. Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal. VI. kötet. Pest. 381. 3 Szinnyei József 1893. Magyar írók élete és munkái. Hornyánszky, Budapest. II. 319. 2 �HELYTÖRTÉNET 61 említett lehetőségek helyett a világhálót igénybe vennünk). Ezt tettem én is, bár akkor már tudtam, hogy az 1821-es év a helyes: a Szécsényben élő és Salgótarjánban tevékenykedő Galcsik Zsolt levéltáros elmondta ugyanis, hogy ő megnézte az anyakönyv mikrofilmjét, később pedig kiderült, hogy Zólyomi József, szintén az anyakönyv alapján, ugyancsak ezt az évet adta meg.4 Galcsik Zsolt még egy fontos körülményre hívta fel a figyelmemet: csak egy Lisznyai Kálmán született akkoriban? Felmerült ugyanis az a lehetőség, hogy az érintett szülőfalujában, Herencsényben előbb 1821-ben született egy Kálmán névre keresztelt fia Lisznyay Márknak és Lisznyay Teréziának (akik még ’y’-nal írták a nevüket), ő azonban meghalt, s a két évvel későbbi újszülöttet ismét Kálmánnak keresztelték. (Akkoriban ez nem is volt túlzottan ritka.) Az anyakönyv mikrofilmje aztán végképp meggyőzött arról, hogy nem két személyről van szó, hanem egyről, aki valóban 1821-ben született.5 A hónap is világos: október, de hogy melyik napon, azt nem tudjuk. Különös módon Ponori Thewrewk Józsefnél (csakúgy, mint a későbbi lexikonokban) 13-a szerepel, míg az anyakönyvben 5-e (ami nyilván keresztelési dátum). A fordítottja hihető lenne: 5-én születik valaki, s mivel a keresztszülők az ország távoli vidékén élnek, ezért csak 13-án keresztelik meg. El kell tehát fogadnunk, hogy a 13-a (nem tudni, honnan származó) félreértés, és csak az a biztos, hogy a keresztelő időpontja 1821. október 5-e volt. Az anyakönyvek információi a legmegbízhatóbb forrásaink közé tartoznak, de azért tévedések néha azokban is előfordulnak. Alsósztregován pl. 1831 végén a katolikus esketési anyakönyvbe azt írta a plébános, hogy abban az évben nem volt esküvő, aztán 1832-ben, miután már beírt egy januári egybekelést, következett egy 1831 novemberi esküvőnek a feltüntetése. (Úgy látszik, az esemény időpontjában, ki tudja, miért, nem állt rendelkezésre az anyakönyv, utólag pedig hosszú időre megfeledkezett a plébános a bejegyzés pótlásáról.) Az ilyesmi ugyan ritka volt, de néha azért előfordult: a dátumoknak sorról sorra szigorú időrendben kellene következniük, néha mégis előfordul egy-egy eltérés. Olykor a házasulandóknak az anyakönyvben feltüntetett életkora se felelt meg a valóságnak; úgy látszik, az életkort „bemondás” alapján írták be. A legkülönösebb azonban az, hogy bár a szülők neve mellett református vallásuk is szerepelt, Lisznyai keresztelését mégis a herencsényi katolikus anyakönyvben találjuk. Ez ellenkezik az akkori szokásokkal (amelyek 4 5 Zólyomi József 1998. Herencsény története. Balassagyarmat. 208–211. Magyar Nemzeti Levéltár Magyar Országos Levéltára. 5325. sz. mikrofilm. �62 HELYTÖRTÉNET vélhetően az egyes felekezetek vezetői közti megállapodásokat követték). Mivel a legközelebbi református gyülekezet a távoli Losoncon volt, ezért ilyen esetben általában a legközelebbi evangélikus anyakönyvben találjuk a református szülők gyermekeit; így pl. a Csécsén született Fráter Erzsébetet Szirákon keresztelték. Lisznyai esetében is az lett volna a megoldás, ha Bérben keresztelik meg őt. Ám valamiért mégsem ez történt. És most lássuk, mi okozhatta a hibát, a születési év két évnyi eltérését! Egyszerű tévedés történt volna? Valószínűleg nem. Sokkal inkább szándékos megtévesztésről lehetett szó. Lisznyairól ritkán és keveset írtak a halála után, ezért is olyan jelentős Szilágyi Mártonnak a 2001-ben megjelent monográfiája,6 hiszen nem sokat meríthetett a korábbi életrajzokból, igen sok részletnek kellett elsőként utánajárnia. Egy félreértés folytán ő is az 1823-as születési év mellett foglalt állást, ugyanakkor ő világított rá arra: a költőnek érdekében állhatott, hogy fiatalítsa magát. 1846–47-ben egy zálogper folyt Lisznyai Kálmán és gyámja (apja), Lisznyay Márk ellen.7 Látszólag ez is az 1823-as születés mellett szól, hiszen ebben az esetben csak 1847. október 13-án vált volna nagykorúvá; csakis ezért állhatott apja gyámsága alatt. De meg is fordíthatjuk a magyarázatot. A birtokvesztést elkerülendő a családnak érdekében állt, hogy a „tékozló fiút” fiatalítsa. Hogy ez miként történt: hamisan tanúskodó személyekkel, hamisított keresztlevéllel vagy más módon, azt nem tudjuk. Szilágyi Márton már könyve elején megjegyezte: „sehol nincs annak nyoma, hogy Lisznyai 1821-et tekintette volna születési évének”.8 Ám ezen nem csodálkozhatunk, hiszen utólag is felelősségre vonhatták volna őt, ha beismeri, hogy születési évének meghamisításával kerülte el egy súlyos pénzügyi krízis következményét. Jó oka volt tehát arra, hogy élete végéig elhitesse magáról, hogy 1823-ban született. De azért a felesége nyilván tudta, hogy valójában két évvel korábban, férje gyászjelentésében ezért áll az, hogy „életének negyvenkettedik évében” halt meg. Lisznyai családneve Nagy Iván még a ’D’ betűvel kezdődő családneveknél írta le a lisznyói Damó család leszármazását.9 Bár a költő születési időpontjaként ő is az Szilágyi Márton 2001. Lisznyai Kálmán. Egy 19. századi írói életpálya társadalomtörténeti tanulságai. Argumentum Kiadó, Bp. (Irodalomtörténeti füzetek 149.) 7 Szilágyi i. m. 36–37. 8 Szilágyi i. m. 17. 9 Nagy 1858. i. m. III, 226–228. 6 �HELYTÖRTÉNET 63 ominózus 1823. október 13-át említette, a nevet illetően nem vétett hibát: az elterjedt konvenciókat követte. Mint ahogyan a család is helyesen járt el, amikor az előnevet családnévvé változtatta. A helységnév Lisznyó, ennek toldalékolása azonban, ha előnévről van szó, akkor lisznyói, ha családnévről, akkor viszont Lisznyai vagy Lisznyay. [Az ’i’ hangra végződő családneveket hol ’i’-vel, hol ’y’-nal, néha ’j’-vel (Fáj, Bezerédj), esetleg ’ÿ’-nal írják, de az előnevek mindig ’i’-re végződnek.] A félreértések elkerülése végett Nagy Iván egy utalót is írt az ’L’-betűvel kezdődő családnevek megfelelő helyére: „Lisznyai család. Lásd igaz nevén Damó cs.”10 Különös ez a kettősség, de a nevek világában egyáltalán nem rendhagyó. A baranyajenői Jeney család vagy a csíksomlyói Somlyay család esetében is hasonló eltérést tapasztalunk. Azért a névváltoztatás mégis furcsa. Ritka eset, amikor valaki elhagyja a családnevét, és helyette a nemesi előnevét használja családnévként. Ám ilyen „rejtőzködésre” éppen Nógrádban találunk példát. Madách ifjúkori szerelmének, Gyürky Amáliának és férjének, Ottlik Ákosnak egy fia született: István, akit halálakor már Ozory (Ottlik) Istvánnak írt a gyászjelentés. Amikor Amália dédunokáját 1990-ben felkerestem, őt már dr. Ozory Aladárnak hívták. Bár a névváltoztatás okát nem tudtam meg tőle, a magyarázatát azonban igen. A család felsőozoróczi és kohanóczi előnevei közül az előbbi a mai Horné Ozorovce (Felsőozor) településből származik, ahol valóban éltek Ottlikok, mint ahogyan Lisznyón a Damó család tagjai, vagyis mindkét esetben az előnév egyúttal a család származási helyével is megegyezik. Különös, hiszen az Ottlikok kiterjedt családfáján (amelyen az író Ottlik Géza is megtalálható) nincsen hasonló eset, feltételezhető tehát, hogy nyomós oka lehetett a névváltoztatásnak. Egy családtag 1990-ben úgy értesült a rokonságtól, hogy Ottlik Ákos váltóhamisítási ügybe keveredett, ezért kényszerült elhagyni Nógrád megyét. Tény, hogy korábban a másodalispánságig emelkedett a hivatali ranglétrán, végül azonban irattárosként fejezte be aktív pályafutását Debrecenben, és ott is halt meg. Úgy látszik, már fia is az Ozory nevet vette fel, s talán csak a régi ismerősei kedvéért írták be gyászjelentésében zárójelbe az Ottlik nevet, utalva ezzel arra a tényre, hogy eredetileg így hívták őt. Érdekes, hogy Lisznyai Kálmán mindkét fia visszatért az eredeti családnévhez, bár erdélyi szokás szerint előnevüket is nagy kezdőbetűvel írták: Lisznyai Damó Elemér és Lisznyai Damó Tihamér. 2006-ban aztán nem volt nehéz dolgom, amikor a ma élő leszármazottak után kutattam: egy ma 10 Nagy 1860. i. m. VII, 144. �64 HELYTÖRTÉNET már elfeledett könyvben, a Budapesti egyéni előfizetők telefonkönyvében sikerült megtalálnom a költő dédunokáját: Damó Elemért, és később a lakásán is meglátogattam őt. Ő tehát visszatért az eredeti Damó családnévhez. Az erdélyi névhasználat egyébként is eltér más vidékek névhasználatától. Miközben szűkebb szülőföldjén a tibetológust Kőrösi Csoma Sándornak hívták, és a mai Magyarországon is ezt tekintik hivatalosan a nevének, a régi Magyarországon a lexikonokban gyakran a ’Cs’-nél találjuk meg őt. Így Szinnyei Józsefnél is, Nagy Iván pedig nem is tehette más helyre, hiszen ő nem a személyről, hanem a családról írt, akkor viszont világossá kell tenni (a nevek egymás utáni elhelyezésével), hogy két Csoma család volt: a kőrösi és a ragyolczi. A nagyvilág azonban nem követ minket: Alexander Csoma de Kőrös munkáit a külföldi könyvtárakban általában a ’C’-vel kezdődő neveknél helyezik el. Ma már az előnév szokatlan, és bizonyára sokak számára fölöslegesnek is tűnik, akárcsak a keresztnevek halmozott használata. Pedig éppen napjaikban lenne nagy szükség, ha nem is nemesi előnevekre, de az azonos nevű hírességek valamiféle szabályozott megkülönböztetésére. Kínos, ha egy név hallatán egy balett-táncost összetévesztenek egy festővel, vagy egy építészmérnököt egy zeneszerzővel. Szokás is ez ellen valamilyen módon védekezni. A leggyakoribb megoldás az, hogy a családnév után egy nagybetűt helyeznek el, és pontot tesznek utána, mintha csak rövidítésről lenne szó. (Pl. Molnár C. Pál.) A számtalan Nagy István, Kovács Pál stb. megkülönböztetése már 150 évvel ezelőtt is gondot okozott olykor. Nagy Ivánt, a híres családtörténeti mű szerzőjét vajon hol találjuk meg a saját könyvében? Erre nem is olyan könnyű rájönni, mivel kétszáz különböző Nagy nevű családot sorolt fel. Az övé történetesen a felsőgyőri Nagy család volt (nem tévesztendő össze a felsőőri Nagy családdal!), ám ha ezt nem tudjuk, akkor sok időt tölthetünk el a keresgéléssel. Amikor az első világháború után a nemesi címek és előnevek hivatalos használatát eltörölték, voltak, akik kettős családnevet vettek fel, hogy valamiképpen megőrizzék az előnevüket is. Tudnunk kell, hogy a kettős családneveknél kötőjelet kell használni, éppen azért, hogy a nemesi előnevekkel ne lehessen összetéveszteni a kettős családnév első tagját (pl. Bajcsy-Zsilinszky). Így lett a Nagy Ivánnál még szegedi előnevet viselő Maszák családból Szegedy-Maszák család. �SZÉPIRODALOM 65 KARAFFA GYULA Részeg ember előtt … Eccer régen, mikor még a Túron nem vót vízimalom, Jézus elvetődött jártyába arra a vidékre, a Beregbe. El es csodálkozott, hogy milyen szép ott minden porta, hogy milyen takaros a mező, s hogy milyen szépen állanak a szilvafák odakünn a határba. De szép es vót, hajják az az ezernyi fa telve virágval, jószagu virágporral, telve méhecskékvel, kik öszveszedegették aztat s bévitték a kaptárjukba, hogy mézet csánnyanak abbul. Közbe bé es porzották a fákot, hogy a mi Teremtőúristenünk az azévi termést megaggya a gazdáknak, hogy legyen mit takarni kamarába, aszalóba s butykosba. Hej, de felvidult Jézus szíve erre a látványra, az aptya s a méhecskék munkájára! Ahogy meneget, szembe gyütt véle egy helybéli atyafi. − De szépen vannak kendtek errefelé, atyámfia! S ezek a szilvafák es milyen csodái a Teremtőúristennek, ha erre néz valaki, hát megértheti, hogy mitül es szép a fődi élet. – Nono, csak ne olyan hevessen, atyámfija. Ha maga lássa, hogy ebbül a szép virágbul gyümőcs lesz, a még haggyán. De ha majd azt es meglássa, hogy abbul a gyümőcsbül milyen fertelmes dolog lészen, akkor még a vallásábul es kiáll, erre én letészem a nagyesküt! – No, rendben van, fogagyunk – monta Jézus, merhogy el nem bírta képzelettel, hogy ebbül a szép virágbul valami fertelem legyen bármikor es. No, fogattak, kezet attak egymásnak, széjjel es vágta valaki azt a fogadást, oszt betértek egy házho. Épp ennek az atyafinak a szomszéggyába, egy kocsmába. No, odaszól az atyafi a kocsmárosnak: – Hozzál csak, Jóska, a tavalyi szilva termésibül, mer ez a jóember még élettyibe nem tanálkozott véle! Mutassuk csak bé neki! Úgy es vót, kihozta a kocsmáros az italt, kiöntötte porcijókba, oszt a mi atyafink bé es kapta a maga felessit. Csak úgy eccerre, bé a gallérja mögé. Úgy szokták. Krákogott es hozzá egy keveset, mer marta a gigáját a pályinkának az ereje. Azt es úgy szokták. No, Jézus csak nézte, bűzölgette a saját adagját, cöccögött magába, mer szemre nem vót azon a lén semmi fertelmes. Jó szaga vót, benne vót a napnak illattya, a szilvavirágnak s a gyümőcsnek a szagja, s olyan tiszta vót, hogy által lehetett nézni azon, hát �66 SZÉPIRODALOM csak jó lehet, gondolta. Demikor a szájáho vette a poharat, majdcsak meg nem fullatt az első nyelettül. Úgy öszverántotta a gigáját az a szilvapályinka, hogy még megszólalni se bírt egy fertályórájig. No, mikor letellett az az üdő, aztat mongya Jézus az atyafinak: – Hát, kendtek eztet a fertelmet csánnyák abbul a szép virágbul s annak termésibül? S eztet rájadásul még meg es isszák? Nohát megnyerte kend a fogadást, merbizony ennél rosszabb dologgal még nem tanálkoztam életembe! Azér nem szalatt el, ott üldögélt még egy kicsit a kocsmába az atyafival, s azt es meglátta, hogy ki ezt a lét nyakalja, az bizony kivetkőzik emberi mivoltábul, s beléköt az még az élő fába es. El es kerülte ótán a Jézus az ilyen embert, ha csak tutta, bármennyire es szánta szegényt, ki ilyen fertelmet iszik egész élettyibe. No, ezóta mongyák a magyarok a részegre, meg annak a haragjára, hogy: „Részeg ember előtt Krisztus is kitért.” Krasznainé Konczili Éva: Részeg ember előtt �SZÉPIRODALOM 67 SZTASKÓ RICHARD Válasz semmi Ott ül a teraszon a maga eszkábálta sámlin, és épp a lábai előtt heverő kosárba morzsolja a kukoricát. A szemek csak úgy peregnek, aztán biccent, s hang nélkül hív: gyere, ülj ide, próbáld meg te is. Mi az nekem, húzom ki magam gondolatban, nem nagy truváj, ő is olyan könnyedén morzsol, rajtam se fog ki a kukorica. Csak összedörzsölöm a két csövet, a többi már gyerekjáték. Nagy levegőt veszek a lábai előtt heverő kosár mellett, és… eddig tart a tudomány. Hiába szorítom, forgatom, dörzsölöm a kezemben levő kukoricacsöveket, egy szem nem sok, annyi se jön le, már mindenem sajog, s mire rájövök, hiábavaló az erőlködés, a bal tenyeremből frissen rám kacsint egy vérző horzsolás. Ő persze nevet. Hang nélkül. Teli szájjal. Jóformán könny szalad a szemeibe, ahogy visszahúzódom a terasz túlsó felére. Nem szól semmit, kezébe veszi az általam vallatni kívánt csöveket, pikk-pakk, és már peregnek is a száraz kukoricák. Kellene valamit mondanom, ebben vagyok csak biztos, de olyan, mintha széttaposott őszi falevelekkel lenne tele a szám. Az avar íze fanyar – dohos pincére emlékeztet –, ahogy a nyelvemhez ér, és a szájpadlásomra tapad. Aztán, nem tudom, hogyan és miért, de már az ólaknál állunk. A bal lábával két deszka közötti résen támaszkodik, én meg mellette, de olyan riadt tekintettel, mintha az imént szidott volna le, vagy éppenséggel most kezdene hozzá. A deszkalap éle egészen elkopott ott, ahol a lábát támasztja, azt hiszem, a disznók koptatták el, ahogyan az orrukat ki-kidugdosták egy-egy etetés alkalmával. Az ól üres. Száraz szalmával van teleszórva, csak néhány légy döngicsél unottan a falak között. A belső rész, ahol éjszakánként a disznók aludtak, sötét és nyirkos. Innen kintről nézve sejtésem sincs, mekkora helyiség lehet, szűkös-e vagy sem. A tarkómon érzem, hogy nekem az itt és most egyáltalában nem jó, de azt is tudom, hogy ettől a pillanattól, pontosabban ebből a pillanatból nem lehet elszökni. Végig kell élnem minden egyes percét, még akkor is, ha valami belső ösztön azt diktálja, menekülj. �68 SZÉPIRODALOM Ő meg csak áll és magyaráz. Támasztja a bal lábát, a jobb kezével pedig a belső ól felé mutogat. Olyan, mintha az ujjaival rést akarnak hasítani a levegőbe. Egy rést, amin keresztül legbensőbb vágyainkat is megpillanthatnánk; azokat, amelyekről valójában még sejtéseink sincsenek. Nagyon tompán hallom, amit mond. Akárha víz alól hallgatnám ezt a végeláthatatlan monológot. Apránként áll csak össze a kép, még ha nem is minden egyes szeletét értem. Disznóvágás. Holnap hajnalban. Azt a másfél mázsás kocát, amelyik odabent pihen. Ma már nem kapott enni. Hajnalra rettenetesen éhes lesz. És dühös. Legalább négy ember kell ahhoz, hogy ki lehessen húzni: ketten tolják, ketten pedig elölről próbálkoznak. Kapkodni nem kell, fő az óvatosság. Ha egy ekkora jószág neked megy, könnyedén otthagyhatod a fogaidat. Csak kerüljön ki az ólból, onnantól már könnyebb lesz. Amint megébred, tudni fogja, elkövetkezett az utolsó nap. Küzdelem lesz, hajtja majd az ösztön. Torkaszakadtából fog majd visítani. Nem gyereknek való hang. Fájdalom és kétségbeesés. A látvány sem lesz szép. De ha megszúrjuk, onnantól kezdve leszáll a nyugalom. Magyaráz és mutogat, és én nem értek semmit. Ez az ól üres. Évek óta nem laknak benne. Kit akar akkor ő hajnalban megszúrni? Milyen disznóvágásról beszél? Vagy lemaradtam valamiről? Szorítást érzek a tarkómon, meg kellene szólalnom, hogy „helyre tegyem” a valóságot, de semmi erőm, minden tagomat átjárja a zsibbadtság, mégiscsak róla van szó, aki tévedhetetlen, én meg hozzá képest akkora vagyok, mint egy gombostűfej. Megpróbálom kívülről szemlélni magamat. Eltávolodom attól, ami éppen történik, s az ólnál már nincsen más, csak két homályos alak. Állnak és várnak valamire, és ez a valami sehogyan sem akarózik eljönni, pedig ha eljönne, sokkal könnyebben lehetne lélegzethez jutni. Ha nincs, ami éltesse, a szív megszakad, és mindaz, amit könnyfátyol nélkül kellene szemlélnünk, semmissé lesz. Hiszen ami bennem lakozik, az kivetíthető, amit meg idekinn tapasztalok, azt könnyedén magamba illeszthetem. Olyan ez, mint egy soha fel nem épülő katedrális a város főterén, pazar a terv, a munkások lelkesek, de év múlik év után, s újabb elemmel gazdagodik az eredeti ötlet: egy újabb ornamentika, egy aprócska csipke, egy újragondolt apszis, egy kisebb betoldás, és a végét senki se látja, csak sejti, mivé élesednek majd a tompának látszó körvonalak. A fejem tele van szomorúsággal, a vállaim közé ejtem, alig bírom tartani, a nyakam belezsibbad – a folyóparti szikláknak-köveknek boldogság �SZÉPIRODALOM 69 az, ha rájuk fröccsen a víz, ha eléri őket a hullámzás? És mit szólnak a part menti fák, mikor a folyó közepén megáll egy hajó, s a fedélzetéről a habok közé hamvakat szórnak, azt követően pedig fehér virágok száza hull a vízre? Halott szirmok keringőznek az árral, a sodrás bíbora selymes takaró. A hangját hallom, de a következő pillanatban már kint vagyok az utcán, és hiábavaló küzdelmet folytatok a lábaimmal. Szaladni próbálok, de nem tudom, mi elől menekülök. A lábaimon ólomsúly: kínszenvedés minden mozdulat. Minél jobban próbálom emelni, annál nagyobb az erő, ami visszahúzza. Valami űz és hajt, és nekem el kell menekülnöm előle, ha nem akarom, hogy utolérjen. Kétségbe vagyok esve, fogalmam sincs, honnan jövök, de azt látom, hova tartok – még akkor is, ha futásom egy helyben való toporgás –; egy csupasz nyárfa vár az utca végén, s egy pillanatig mintha dús lombkoronában végződne odafönt, de a látszat csalóka. Temérdek varjú ül a súlyos ágakon, sűrű, tömött feketeség, s az apró szárnymozdulatok miatt mintha széltől imbolyogna. A rettenet ül a szívemen, de úgy érzem, a fa tövében rábukkannék a nyugalomra. A hangját lassan elnyomja a károgás. Ami sokkal inkább hasonlít egy lassan araszoló uszály motorjának zúgására: kitartó, egyenletes és visszhangzó. Nehéz rakománnyal halad, ár ellen, a sebességet tartja, s mikor odaér a hídhoz, lassít, s átúszik a pillérek közt. A „lombkorona” ingása totális közöny. A varjakat nem izgatja, odaérek vagy sem, ez csak nekem fontos. Ebből csak én táplálkozom, ők nem. A lábam továbbra sem enged. Alig haladok, csupán néhány centit kapok jutalmul szenvedéseimért. Ezt érdemlem? Pont ezt? Ilyenkor szoktam fölébredni. Kérdés van – válasz semmi. És a fához sem jutok el soha. Meglehet, egyszer-kétszer ültem már a tövében, a varjak alatt, csak nem emlékszem. Törlődik, aminek nem kéne, s persze megmarad az, amivel nem tudok, nem tudunk mit kezdeni. �SZÉPIRODALOM 70 NOVÁK VALENTIN Reinkarnációs fájdalom Néha elfelejtem, hogy meghalok, ilyenkor átitat a fény, mint szivacsot a víz, s a halni készülőket letörölgetem magammal… Néha belém ütközik a várandós jövő… Mint mákgubó-csapoló fantáziálom át magam tejüvegén… Néha elfelejtem, hogy vagyok, csak lélegzem bele az időbe, mint egy óra – meghaladom magam naponta többször is… Néha elmúlok, és újra összeállok… Kínoz a reinkarnációs fájdalom. A vajúdó nők sajgása én vagyok. Néha önemésztő a tértelenség, csak ténfergek magamban, mint egy kóbor állat – időmaradékokat szimatolva… Megfoghatatlanból érkező csatakiáltásom bennük erősül, s betölti a steril szülőszobákat… �SZÉPIRODALOM 71 NOVÁK VALENTIN Ha Mátrix-vers Ha szúr a szívtáj, gondolom, vége… Készülök sután, de üvöltöznek a gangon, és kijött a kávé már megint… Ha arra riadok, minden kikapcsolt-fehér, és félve keresem a valóság kapaszkodóit – eszembe jut, hogy fenn az Álmodóban leállították a gépemet… Ha megdörzsölöm szemsarkaim, ott fény szikrázik… Ilyenkor tudom, nem itt élünk… Ez csak látszat-orgia! Orrunkat beleütjük a falba, ami saisi fátyol csupán, de annyira belakott lét-térfelünk, nem merjük félrehajtani… Ha lenyeletik az életplacebót, ami mágikus villamossággal tölti el az agyat, bedőlök megint – mégis ennyi jár… Ha elhiszem, hogy a Föld-filmvászon vibrál, és semmi sincs azon túl, de hőse vagyok e hologram-komédiának – kosztümös álomtöredék nagyjelenetekkel, nagymonológokkal, epizód-villanásokkal; teljes életet is élhetek veletek, lefőtt kávém kevergetve, a körgangra kitett hokedlin… �„A GÉP FOROG” 72 GYUKITS GYÖRGY Mi a baj Madách Tragédiájával? „A Tragédia esetében nem egyszerűen arról van szó, hogy Madách nem üti meg a marxista mértéket, hiszen ezt nem is ütheti meg. Hanem arról van szó, hogy Madách népszemlélete egy arisztokratikusan kiábrándult szemlélet, és nyíltan meg kell mondani, hogy reakciós.” (K. E.) Egyik kollégám kezembe nyomott egy Tragédiát, és azt mondta, ilyet még nem láttál. Az előszót nézd, felelte kérdő pillantásomra. És csakugyan ilyet még nem olvastam. Egy zsákutcás társadalomtudományi „kísérlet” kövületét tarthattam kezemben. A húszas éveimet a késő Kádárkorban töltöttem, de akkor ez már nem ment, ilyesfajta előszavak már nem íródtak. De miről is van szó? A Tragédia 100. évfordulójára megjelent románmagyar közös kiadásáról (Madách, é. n. 1961?), amelynek előszavát a talányos K. E. írta, aki valószínűleg Kakassy Endre közíró1. Kakassynak az Erdélyi Irodalmi Lexikon szerint ez az egyetlen Madáchcsal kapcsolatos írása. Talán ezzel is magyarázható, hogy Kakassy előszava tulajdonképpen egy zanza, melyet Révay László egy 1960-as kiadású Tragédia utószavából2 és Lukács Györgynek az 1955-ös Szabad Népben megjelent Különvéleményéből szerkeszt egybe. Kakassy előszava olyan szempontból érdekes, hogy mentes a források sértődött, nemegyszer személyeskedő hangvételétől3, így „tisztán” képviseli a marxista-leninista álláspontot. Mielőtt azonban hozzáfogna a Tragédia „elemzéséhez”, leszögezi: 1 2 3 Dávid Gyulának, az Erdélyi Irodalmi Lexikon szerkesztőbizottsági tagjának személyes közlése. Révai (1960) posztumusz megjelent utószava lényegében megegyezik a Társadalmi Szemle 1958/9. számában megjelent tanulmányával. „Ma már – visszatekintve – nyilvánvaló, hogy mindazoknak, akik akkor hangosan és az asztalt verve követelték »Az ember tragédiája« haladéktalan előadását és sorozatos bemutatását az ország első drámai színházának színpadán, nem Madáchért és nemzeti irodalmunk hagyományaiért fájt a fejük. Hanem egyszerűen újabb alkalmat akartak teremteni, hogy Ma- �„A GÉP FOROG” 73 A Tragédia haladó: „… fölötte áll a nemzeti szűklátókörűségnek,… azok ellen fordul , akik a burzsoázia céljaira vagy a revizionizmus ellenforradalmi fondorlataira akarták felhasználni ellentmondásait.” Ez persze teljesen ellentmondani látszik az ezen írás mottójául választott, szintén az előszóból vett idézetnek! Hát akkor most haladó vagy reakciós? Összességében ugyan haladó: „Az ember tragédiáját haladó hagyományaink közé soroljuk és igazi örököse a szocializmust építő nép legyen.” De vannak benne reakciós elemek, ezek feltárására hivatott a marxista-leninista kritika, – ha jól értem? Viszont van egy másik horizont, amely fényt deríthet a fenti ellentmondásra, mégpedig az, hogy hogyan jelenhet meg egy olyan irodalmi alkotás, amelyik finoman szólva inkompatibilis az uralkodó ideológiával? Kézenfekvő a megoldás: hát „haladóvá” kell tenni, vagy legalábbis olyan színben kell feltüntetni, mintha az lenne. Ez az eljárás nem ismeretlen az ötvenes évek eleji magyarországi nagy Madách-vitából, ehhez nyúl a moszkovita vonalat képviselő Lukáccsal szembenálló Waldapfel-tábor (1952)4. De nézzük, melyek a bírálat főbb csapásirányai! Érdekes, hogy a Tragédia pesszimista szemlélete, és nem a falanszter az, amely leginkább kiveri a biztosítékot a sztálini kultúrpolitikán edződött marxista-leninista kritika számára. De mire fel ez a nagy optimizmus? Hát arra, hogy egy hithű marxista számára a megváltást itt a földön a kommunizmus hozza el. Persze mint láthattuk, porszem kerülhet a gépezetbe, ha a megváltó maga az ördög, vagy annak egyik helytartója, mint Rákosi vagy Gheorghiu-Dej. A fejlődés és az abba vetett feltétlen hit itt a lényeg: „…a fejlődés folyamata az alsóbb fokról a magasabb fokra szükségszerű és elkerülhetetlen. … A Tragédia a fejlődésnek éppen ezt az abszolút jellegét vonja kétségbe. Innen ered a mű pesszimista alapvonása is.” Holott ez a fejlődés vezet el a földi megváltáshoz – a kommunizmushoz. Ehelyett a „Mondottam ember küzdj és bízva bízzál”, mint „váratlan happy end” sovány vigasz. A fenti idézet kapcsán meg kell jegyezni, hogy Kakassy ugyan utal Lukács (1955) tadáchba kapaszkodva, Madáchcsal takarózva felléphessenek a társadalmi haladás eszméje és világnézete ellen, hogy Madách Imre nagy művének leple alatt tüntethessenek a hazánkban épülő szocializmus ellen, »Az ember tragédiájá«-t is faltörő kosként használják fel a szabadság nevében a szabadság igazi rendje ellen. … Jellemző az 1956 előtti revizionista irodalomkritika süllyedésére és elvtelenségére, hogy a Tragédiának ezt a kétségkívül reakciós felfogását a népről igyekezett egyszerűen nem tudomásul venni, eltagadni.” (Révai 1960: 191, 209) 4 Balogh Csaba (2016) tanulmánya részletesen foglalkozik a Rákosi-korszak Madách-vitáival. �74 „A GÉP FOROG” nulmányára, de nevén nem nevezi a szerzőt. Így: „Az Úr végszava nem jelenthet mást, mint a cél nélküli és önmagáért való harcot.” Ez a pesszimizmus szorosan összefügg a Tragédia népről és tömegről alkotott képével, mely „sötét és kiábrándult, ezáltal a Tragédia egyik legnegatívabb vonása”. A nép „csőcselék”, „kislelkű tömeg” és „gyáva”, szemben a marxi tanítással, hol a (világ)forradalom letéteményeseként a fejlődés motorja. Fentiekre rímel, hogy a párizsi szín kettős Éva szerepében a plebejus Éva visszataszító, míg Ádám szívét az arisztokrata Éva ejti rabul. Madách „népről alkotott hamis felfogását” a szokásos marxista sablon szerint „osztályhelyzete magyarázza”, mely „nem lépte túl nemesi korlátait”. A harmadik problematikus kérdéskör az (utópista) szocializmus, illetve a falanszter. „A falanszter jelenet a Tragédia egyik pesszimisztikus és tudománytalan vonásának egyik komoly láncszeme, és komoly elméleti zűrzavart tükröz. Párhuzamot vonni a falanszter és a tudományos szocializmus tételei között vagy a mai élő és virágzó szocialista társadalommal természetesen értelmetlen.” Itt az utópista szocializmusról van szó, melyet Madách „a liberális nemesség szempontjából bírál”. Kakassy ismét Révait idézi: „Madách mint haladó gondolkodó eljutott a kapitalista szabadverseny bírálatáig, de a kapitalizmus szocialista kritikájáig, a szocializmus (akár az utópista szocializmus) megértéséig nem jutott el.” Az előszóban egyébiránt talán az egyetlen pozitív Tragédiával kapcsolatos megjegyzés, amelyik konkrétumokat is tartalmaz, az a londoni szín „kapitalista szabadversenyének bírálata”. Kérdés, hogy Kakassy miért a Rákosi-vonalhoz tartozó Révai álláspontját tekinti mértékadónak. Ha már a moszkvai vonal, akkor ott van Lukács, aki ráadásul még nemzetközileg is ismert. Paradox módon Lukács sokkal kérlelhetetlenebbül foglal állást a Tragédiával szemben, mint Révai, tehát ha igazán következetes marxista álláspont kellene, akkor ezért is ezt kellene választania. Igen, de ott van Lukács 1956-os szereplése, így ő szóba se jöhet. Egyszóval Révai tanulmánya tűnik a jó megoldásnak, mert ő képviseli a hivatalos(nak vélt) moszkvai vonalat. Valójában Kádár 56 után Révait félreállította: ugyan megmaradhatott még a Központi Bizottság tagjának és a Társadalmi Szemle főszerkesztőjének, de a Rákosi-érához tartozó többi politikushoz hasonlóan tényleges politikai hatalmat már nem kapott. Romániában azonban más a helyzet, itt hatalmi kontinuitás van, ugyanis az ötvenes évek elejétől (1952) Gheorghiu-Dej van hatalmon. A magyar 56 pedig jó ürügy a romániai magyar értelmiségiek elleni támadásokra. Ezenkívül az akkor még Romániában élő filozófusnak, Tordai Zádornak van egy kísérlete 1957-ben a Tragédia rehabilitációjára. A fennálló re- �„A GÉP FOROG” 75 zsim számára ez önmagában talán még tolerálható lenne, de a magyarországi ötvenhat után a tanulmány alábbi sorai teljesen elfogadhatatlanok: „Csupán azt bizonyítja, hogy még a legeszményibbnek képzelt társadalom sem eszményi, sőt a legkevésbé az. … (Eszményi társadalom) Ártalmas, mert gátolja az emberi feleszmélést, a valóság megismerését s így a valóság megváltoztatásának a lehetőségét is, nem beszélve arról, hogy az ilyen eszmék bajnokai útjokat mindig a vér és könny óceánjaival jelezték.” (Tordai 1957) Tipikus, hogy erre az írásra a válasz az Előrében, a román kommunista párt hivatalos lapjában jelenik meg, mely világossá teszi, hogy nincs helye semmiféle ideológiai elhajlásnak. Érdekes, hogy az Előre szerint mi Tordai legnagyobb bűne: „…mert Tordai Zádornak így nem sikerült egyebet bizonyítania cikkével, mint azt, hogy a gyengehitűek nem állják ki a történelem próbáját, … Nem az eszmények és harcok emberei válnak »eszkimókká«, hanem a mindenből kiábrándult szkeptikusok” (Kovács 1957). Itt is a kiábrándultság, mert a magyar ötvenhat után, a népet eltipró szovjet tankok nyomán a rendszerben való hit rendül meg. „Csakhogy jól gondolják meg, hogy az egyszer meghalt eszme sehol sem ébreszthető nehezebben új életre, mint éppen a politikában. Homlokán hordja azt a próbabélyeget, hogy nem életrevaló.” (Madách 2003) Ha most a marxi dialektika jegyében visszájára fordítunk mindent, és eljátszunk azzal a gondolattal, hogy a történelem eme zsákutcáját beleillesztjük a Tragédia színeinek sorába, akkor hol is játszódhatna másutt, mint Moszkvában. De ki legyen Ádám? Lukács György, aki bankár családban születvén megcsömörlik a kapitalizmus visszásságain, és Moszkvában köt ki? Akiből még a Lubjankán való kihallgatása – mely csakugyan „váratlan happy end”-del végződik, ugyanis csodával határos módon kiszabadul (Szereda – Sztikalin 2002) − sem öli ki e földi pokollá vált rendszerben való hitet, ekképpen tényleg nem adja fel azt a bizonyos i-t5. 5 „Madáchra hivatkozhatnék valaki e megállapításommal szemben. Aki tenné, nagyot tévedne. Madách a legélesebb példái közé tartozik a minden mélység nélkül való költőnek, aki ezért az igazi drámaiságnak még közelébe se jutott. Csak egy nagyon jellemző eseten kísérlem meg ennek megvilágítását; Madách egyéb költői kvalitásai persze e vitán kívül maradnak. Már gimnazista koromban – pedig akkor szenvedélyes ateista voltam – mélyen felháborított Az ember tragédiájá-nak bizánci jelenete: Tankréd (és vele, érezhetően, Madách) állásfoglalása a homousion és homoiusion vitában. Mert azt éreztem akkor, és érzem ma is, és érzi velem mindenki, akinek egy vallásos, egy metafizikai nívón élt élet iránt csak a �76 „A GÉP FOROG” Egyébként Lukács, mint a kommunizmus filozófusa, itt aztán példát mutathatna a párizsi szín Ádámjának, aki mögött Madáchot véli felfedezni6, hogy miként ejti a szívét rabul egy izzadságszagú, rongyos, felgerjedt prolinő, kiért – némi képzavarral élve – expolitikai megbízott Tankréd gyanánt leküzdhetné az osztálykülönbség zárdafalának sáncát. Lukáccsal azonban nem a hit, hanem a hitelesség a probléma, ugyanis amikor Moszkvában az NKVD házkutatást tart az otthonában, összesen több, mint 28 000 rubelt foglalnak le két takarékbetétben, valamint kötvények formájában7: ez akkor és ott egy vagyon volt. Ha hihetünk Bulgakov Mester és Margaritájának, akkor a varieté büfésének 249 rubelje volt öt különböző takarékban (elővigyázatosságból?), és még ez a Lukácséhoz képest igazán szerény megtakarítás is szép kis summa volt annak idején. Amikor pedig 56-ban Lukács a jugoszláv követségre menekül, 120 000 forintos takarékbetétet bíz Hermann Istvánra (Hermann 1982−4). Magyarországon a szocialista állam által a kizsákmányolástól már felgerjedni is erőtlen munkásnő jó, ha 600 forintot keresett havonta akkoriban (Varlegkisebb érzéke van: mi másért haljon meg valaki, ha keresztény, mint a hitért, mint azért, hogy Krisztus Istennel egynemű-e vagy csak hasonló hozzá? Hát nem ezen múlik minden?” (Lukács 1977) 6 „Ismeretes Éva kettős szerepe a párizsi jelenetben: mint arisztokrata lány és mint forradalmárnő szerepel. Ádám−Danton így foglalja össze viszonyát a két alakot öltött Évához: „Azt nem bírhattam, védte glóriája – Ettől pokolnak gőze undorít el.” Mindez nem visszatérés a reformkorba. Gondoljunk Bánk bán viszonyára Tiborchoz és rögtön látjuk, mivé vált a nemesi liberalizmus még egy olyan kiváló képviselőjében is, mint amilyen Madách volt. 1848–49 olyan kérdést tett fel, melyet a reformkor még nem ismert: aki nem a néppel, a tömegekkel együtt, azok soraiban keresi a felszabadulást, azt az események logikája szembeállítja a néppel, a tömegekkel és – akár akarja, akár nem – kifejlődik benne a nép, a tömegek lenézése, az undorodás tőlük. Ez történt meg, mint oly sok polgárral nyugaton, 1848 után a liberális középnemes Madáchcsal Magyarországon. Ez a Madách-tragédia társadalmi alapja.” (Lukács 1955) 7 „A Szovjetunió Állambiztonsági Népbiztossága számára elkobzásra kerültek az alábbiak: … 2 db takarékbetétkönyv, a 148. sz. bankfiók 749. sz. takarékszámláján lévő 13 087 rubel, 34 kopejkáról; és az 5280/229. számú bankfiók 5696. sz. takarékszámláján lévő 11 736 rubel 67 kopejkáról. … Különböző kölcsönök 3900 rubel összegről (ld. a kölcsönjegyzéket): … A 2. ötéves terv (4 éves kibocsátású) Államkölcsön-kötvényei 4 db 500-as címlet 2000 [rubel összértékben]. A 3. ötéves terv (2 éves kibocsátású) kölcsön-kötvényei 10 db 100-as címlet 1000 [rubel összértékben]. A 3. ötéves terv (3 éves kibocsátású) kölcsön-kötvényei 9 db 100-as címlet 900 [rubel összértékben]. Összesen háromezer-kilencszáz rubel. (Szereda – Sztikalin 2002: 48, 55) �„A GÉP FOROG” 77 ga 1994). Szóval ez a bort inni és vizet prédikálni tipikus esete, tekintettel a magántulajdon nélküli társadalomra mint eszményre, melyért Lukács szerint halni érdemes, hol a pénz egyszerűen el fog halni, feltévén a pontot a szóban forgó i-re. Akkor talán a fent említett Mester és Margarita címadó szereplői lehetnének a moszkvai szín hiteles Ádámja és Évája, kiket a pszichiátria tudománya által legitimált elmegyógyintézet falai választanak el egymástól. Végül mi a tanulsága ennek az egész irománynak? Szólaljon meg most Madách az utolsó szó jogán: „TUDÓS Homérnak hívták. Ábrándos világot Rajzol le abban, Hádésznek nevezvén. Rég megcáfoltuk már minden sorát. … ÁDÁM Hát fennmaradt még e nehány levél A nagy napokból, mint végrendelet, S nem bírja mégis lángra gyújtani A korcs utódot, tettre ingerelvén, Mely mesterkélt világtokat ledönti? TUDÓS Helyes megjegyzés, átláttuk mi ezt, A méreg, mellyet rejt, nagyon veszélyes, …” Az előszó tehát nem más, mint a művészet egy ideológia Prokrusztész ágyában. A fenti idézet sarkalatos eleme, hogy a tudós, ennélfogva a tudomány legitimálja a művészet trónfosztását, így e teóriák hívői számára ez megkérdőjelezhetetlenné válik. „De a teoretikusok rögeszméi veszélyesebbek az együgyű ember tévedéseinél, mert az ő tanaiknak mindenáron állniuk kell, azt hiszik, legfeljebb a kísérlet volt még kevés, azt kell szaporítani. Az alkimista, ki fél vagyonát füstbe ereszté, bizonyosan másik felét is kiküldi a kürtőn, de eszméjével fel nem hágy, ólomból aranyat csinálni.” (Madách 2003) Mára persze már napnál világosabb, hogy a tudományos szocializmus ideológiája milyen leviathán-társadalmat szült. Ezt nem kis eufémizmussal annak idején a létező szocializmusnak nevezték el, mely az e tannak ellentmondó művészeti alkotásokkal szemben a betiltást, a cenzúrát, vagy mint az előszóban láthattuk, a helyesnek vélt műértelmezés sulykolását és a mű eredeti mondanivalójának a meghazudtolását alkalmazta. �78 „A GÉP FOROG” Irodalom: Andor Csaba–Gréczi-Zsoldos Enikő (szerk.) 2014. Madách Imre levelezése. Dornyay Béla Múzeum–Madách Irodalmi Társaság, Salgótarján–Szeged. Balogh Csaba 2016. „A méreg, melyet rejt, nagyon veszélyes…”. A Rákosi-korszak Madách-vitái. In: A Magyar Művészeti Akadémia Elméleti Folyóirata 4: 4. Internet: http://www.magyar-muveszet.hu/upload/userfiles/2/publications/ 201801/pdf/MM2016_4belivek_kepnelkul_16_balogh_csaba.pdf Gréczi-Zsoldos Enikő 2017. Gondolatok Madách Imre idiolektusáról. In: Forgács Tamás–Németh Miklós–Sinkovics Balázs (szerk.): A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei IX. SZTE Magyar Nyelvészeti Tanszék, Szeged. 71–75. Hermann István 1982−4. Válság és megújulás. In: Vallomások Lukács Györgyről. Rendezte: Kovács András. Internet: https://www.youtube.com/watch?v= Z9A3CeXD-G4 (Letöltve: 2021. június 6.) Kovács János 1957. Humanizmus eszmények nélkül (Egy cikk margójára). Előre 1957. szeptember 22. Lukács György 1955. Madách Tragédiája. Szabad Nép. I. rész: március 27., II. rész: április 2. 1977. Kiknek nem kell és miért Balázs Béla költészete? In: Ifjúkori művek (1902– 1918). Szerk. és a jegyz.: Tímár Árpád. Magvető Kiadó, Bp. 702–703. Madách Imre é. n. (1961.?) Az ember tragédiája. Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest. 2003. Országgyűlés. A helyzethez. Neumann Kht., Bp. Internet: https:// mek. oszk. hu/06000/06041/html/ Révai József 1958. Az ember tragédiája. Társadalmi Szemle. 9: 15–35. 1960. Madách Imre Az ember tragédiája. In: Madách Imre: Az ember tragédiája. Magyar Helikon, Budapest.192−217. Tordai Zádor 1957. Jegyzetek „Az ember tragédiájá”-ról. Korunk. 8: 1044−1060. Szereda, V. T. – Sztikalin, A. Sz. (összeáll., szerk., jegyz.) 2002. Vallatás a Lubjankán. Lukács György vizsgálati ügyiratai – életrajzi dokumentumok. Argumentum Kiadó, Bp. Varga László 1994. „A munkásosztály a paradicsomba megy”. Munkáspolitika az 1950-es években. In: Uő.: Az elhagyott tömeg. Cserépfalvi– BFL, Bp., 59–84. Waldapfel József 1952. Madách. Irodalomtörténet. 40, 1: 28−44. �SZÉPIRODALOM 79 KONYÁRI MÓNIKA Téli reggel Ahogy a nap a városra ömlik, ma mézzel oltott vérnarancs. Háztetők nyögnek álmos kéjjel az olvadó arany-súly alatt. Résnyi redőnypillák mögül csordul a szoba sötétje, ébredő reggelbe csókol, s elmerül az utca-fénybe. Egy függöny ledéren libben, táncába jeges szél szeret, s lamella-kottát rajzolnak falamra a nyújtózó ablakszemek. Hajszál-zsinóron még megtart az álom, a valóság fölött egyensúlyozok, lepedő-ráncon bukdácsol egy sóhaj, mint a betűk, egy gyűrött noteszlapon. Még hozzám simul, becézget a szerelmes-lágy paplanmeleg, még lebegek hullámodon, mint átsejlő fényben a könnyű porszemek. De buborékvilágom lassan józan-szürkébe szédül, csak a horizont lángoló bársony; varázslat, engesztelésül. �SZÉPIRODALOM 80 ZOLTAY LÍVIA A Rockzenész Robert Plantnek Ritkán olvasok magamról és nem szeretem nézni, sem hallgatni a régi dalainkat. Amikor először tapasztaltam, hogy kezd alább hagyni az őrület, őszintén mondom: megkönnyebbültem. Most már tudom, hogy abba az életformába, amit több, mint tíz évig éltünk, bele is halhattam volna. Iannek sajnos sikerült. Ennek már negyven éve, de még mindig naponta eszembe jut. A rockzenész-életforma... Olyan sok kiváló zenészt vitt el. Nem tudtuk, vagy inkább nem hittük, hogy ez bekövetkezhet. Ellentétben azzal, amit az újságok akkor összehordtak rólam, én nem égettem úgy két végén a gyertyát, mint Ian. De azért belehúztam én is. A hangomra vigyáznom kellett, ezért valahogy mindig tudtam, hol a határ. Az utolsó években már sokszor mondtam Iannek, hogy figyeljen jobban magára, de nem hallgatott rám. Azt mondta, ez az életforma nem arról szól, hogy kíméljük magunkat. A mai eszemmel már elképzelni sem tudom, hogy bírtuk ki. Mindig úton, hol repülőn, hol turnébusszal, a legjobb szállodákban laktunk, a legfinomabb ételeket ehettük (volna, ha ettünk volna, de valahogy nem igazán kellett), a legszebb nők vettek minket körül (belőlük jó sok volt), óriási tömeg minden koncertünkön, így visszagondolva ijesztőnek tűnik. És az a rengeteg pénz… A pénz nem érdekelt, de akkor szerettem költeni. És azt akartam, hogy Marthának és a gyerekeknek mindenük meglegyen. Ha már soha nem voltam otthon, akkor legalább ne szenvedjenek hiányt semmiben. Emlékszem, Carol, a lányom egyszer azt hitte, hogy betörő vagyok, amikor egy hosszabb turné után hazamentem, mert nem ismert meg. Később elmondta, hogy elég nagy terhet jelentett neki ez az egész. Ahogy Liamnak, az egyik fiamnak is. Vagy Johnnak, a másik fiamnak. Az első fiamról, Kenről alig beszéltem a tragédia óta. Pedig itt van minden, itt torlódik azokban az apró képzeletbeli fiókokban, amelyekbe belepakoltam a vele kapcsolatos emlékeimet. Miután meghalt, Marthával próbáltuk rendbe hozni a házasságunkat, és Liam is azért jött az életünkbe, hogy valahogy betöltse az űrt. Azt, amit nem lehet, soha. John, a legkisebb fiam, már jóval a válásunk után szüle- �SZÉPIRODALOM 81 tett és (ahogy ez köztudott) nem Martha az édesanyja. Kérdezgettek sokszor vele kapcsolatban is, de soha nem adtam ki túlságosan a gyerekeimet, és ezt a szokásomat már nem fogom megváltoztatni. Furcsa ezt így kimondani, de tényleg szupersztár voltam azokban az években. „A sztárok között is az egyik legnagyobb sztár.” Ezt írták rólam. „A világ legjobb rockénekese”. „A rock-sikítás kitalálója.” Ez nem igaz. Sokszor elmondtam már, hogy ezt nem én találtam ki, én legfeljebb csak népszerűsítettem. És mivel valóban nagyon népszerűek voltunk azokban az időkben, könnyen ment. „Botticelli-fej”. Hát, ehhez nem tudok hozzászólni, de mikor először hallottam, jól szórakoztam rajta. Ian hozott valami újságot ’73-ban, a Madison Square Garden-beli koncertünk után, akkor írták ezt rólam. Dőltünk a röhögéstől. Ian megjegyezte, hogy azért kíváncsi lenne, ha maradok az az egyszerű, ismeretlen angol srác, vajon akkor valaki mondott volna-e nekem ilyet valaha. – Bár – mondta – tényleg nagyon jól nézel ki, ezt nem lehet vitatni.” Az alkatom valóban mindig előnyös volt és hát, igen, a hajam, azt anyámtól örököltem. A színét nem, mert az övé fekete volt, az enyém meg szőke, de az állagát, azt neki köszönhetem. Sokszor kérdeztek a szüleimről, de túl sokat róluk sem szerettem beszélni. Magamról, a gondolataimról szívesen beszélek, főleg a zenével kapcsolatban. De az életem más szereplőiről nem. Ők nem akartak soha szerepelni és ezt tiszteletben tartom. Én viszont mindig vágytam a feltűnésre, már gyerekként is, amikor otthon a szobában a függöny mögött Elvis-dalokat énekeltem. Hát nem gondoltam volna, hogy idáig jutok, azt meg pláne nem, hogy vele még jóban is leszünk. Mai szemmel félelmetes ebbe belegondolni. Biztos, hogy kellettünk hozzá mi, négyen. Ian, Paul, Jesse meg én. És ha Jesse nem keres annak idején embereket az együttesébe, akkor lehet, hogy ez az egész meg sem történik. Jesse... Róla azt írják: a világ egyik legjobb, ha nem a legjobb gitárosa. Ian meg... Ő a világ egyik legjobb rockdobosa. Szerintem magasan a legjobb, és nem hiszem, hogy elfogult lennék. És igen, a legjobb barátom volt. Amikor Ken meghalt, ő állt mellettem, amikor mások inkább elkerültek. Még Jesse és Paul is. Paul jóval később elmondta, hogy úgy érezte, egyszerűen nem tudna nekem mit mondani. „− Mert – kérdezte – mi a jó francot lehet akkor mondani, amikor az ember elveszíti a gyerekét????” Hát igen. Semmit. Semmit nem lehet ilyenkor mondani. Pár évvel később meghalt Ian és akkor azt éreztem, hogy nem akarom ezt már tovább csinálni. Nem akarok „Arany Isten” lenni (ennél nagyobb ostobaságot életemben nem hallottam, és még ma is vannak rajongóim, akik ezzel jönnek), sem „Arany Oroszlán” (egy fokkal talán jobb), nem �82 SZÉPIRODALOM akarok „Szexuális Fény” lenni (erről ma sem tudom pontosan, hogy mit jelent), nem akarok tomboló, magukból kivetkőzött, őrjöngő emberek előtt énekelni (pedig a mai napig nagyon szeretem a közönségemet, az idősebbeket és a fiatalokat is). Azt éreztem, hogy elég, nem megy tovább. Akkor feloszlott az együttes, de nem csak miattam. Jesse és Paul is pontosan tudták, hogy Iant soha senki nem pótolhatja. Egyszer egy interjúban valaki megkérdezte tőlem, hogy éltem túl azokat az éveket. Azt válaszoltam neki, hogy nem tudom. És tényleg nem tudom. Ott volt Martha és Carol, Liam nem sokkal később született. Ő sok örömet hozott az életünkbe (aztán később a képembe vágta, hogy én viszont az övébe nem, de ezen már szerencsére túl vagyunk). Szóval miattuk bírtam, mert bírnom kellett. De a kisfiam halála és utána Ian elvesztése… Na, akkor, azokban az években előfordult, hogy kicsúszott a lábam alól a talaj. Például elmentem néhány nem túl színvonalas showműsorba fellépni. Hülyéskedtem és egyszer hagytam, hogy nyilvánosan a fejemre borítsanak egy tortát (ezt éppen nem bánom, mert a humorom mindig jó volt, talán ez segített, hogy elviseljem a tragédiákat az életemben). Úgy tettem, mintha túl lennék ezeken a dolgokon. Nem néztem vissza azokat a felvételeket sem, de Liam mondta, hogy ő megnézte, és azt látta (már felnőttként), hogy egy boldogtalan, levitézlett egykori szupersztár bohóckodik, és ő ettől nagyon szomorú lett. Hát, nem tudom, őszintén szólva ezt még a legnagyobb kritikusaimtól sem hallottam, bár az biztos, hogy egy apának a gyerekénél nagyobb kritikusa nincsen, még akkor sem, ha az az apa rockzenész. Próbáltam túlélni, magam mögött hagyni az együttest, a rocksztár-létet, meg mindazt, ami ezzel járt. Írtam jó számokat, és a szólókarrierem is beindult, pedig túlzottan azt sem erőltettem és akkor már megengedhettem magamnak, hogy örömből zenéljek. Marthával elváltunk, nem tudtuk megmenteni a házasságunkat, és igen, sok volt a rovásomon. Azokban az években, amikor a zenekarral turnéztunk, éltem a kínálkozó lehetőségekkel. Az lett volna a furcsa, ha nem ezt teszem. Szétszedtek a nők. Persze, ez nem ment fel semmi alól. Ma már sokkal jobban kezelem ezeket a helyzeteket, és a számok is mások, már ami a rajongó hölgyek számát illeti, ám azért akadnak még, és megmondom őszintén: jól esik. De most már tudom, meddig mehetek el. Szóval, a ’80-as években, amikor a szólókarrierem beindult, nem találtam a helyem. Kísérleteztem sokféle zenével, de (utólag így érzem) valahogy nem állt össze, idő kellett, hogy összeszedjem magam. Akkoriban szintén sok interjút adtam, és kérdezték, hogy melyik zenei stílust érzem �SZÉPIRODALOM 83 a legközelebb magamhoz a rock mellett. És én akkor azt mondtam, hogy nem tudnám megmondani, mert majdnem minden érdekel. De az együttesről nem akartam beszélni, azt a témát kerültem, és megkértem az újságírókat, hogy erről ne faggassanak. Megértették. Azokban az években levágattam a hosszú hajamat (néhány hölgy ezt a mai napig nem bocsátja meg nekem, hiába van már sok éve megint hosszú hajam), és felvettem azt az akkor divatos populáris fazont. Szerintem jól állt. A lányom szerint is. Nagyon szerette például a „Magas, vagány” című dalomat. Később, a ’90-es évek elején, amikor John, a legkisebb fiam megszületett, nem éltem tartós kapcsolatban. Az édesanyjával sem igazán éltünk együtt, de az eszünkbe sem jutott, hogy ne vállaljuk őt. Imádom a gyerekeimet, de apának sajnos nem voltam a legjobb. Bár a két fiammal sokkal többet tudtam együtt lenni, mint Carollal, aki akkor született, amikor én még a „szupersztárok” életét éltem. Az sem titok, hogy Marthával jó a kapcsolatom, főleg amióta az újságírók megneszelték, hogy énekeltem neki a 70. születésnapján. Tehát, a ’90-es évek... Akkor írtam egy dalt, ami Kenről szólt. Igazából korábban írtam, de akkor jelent meg és lett népszerű. Fel lehet ezt dolgozni? Nem. Ahogy már mondtam, soha. Azokban az években több jó dalt írtam, de Jesse is megjelent, és elkezdte pedzegetni, hogy álljunk össze újra mi hárman, akik megmaradtunk az együttesből. Mert hatalmas igény lenne rá. Hozzám is eljutottak ezek a hírek, és tudtam, hogy Paul sem lenne ellene. Paul... Róla méltatlanul kevés szó esik, pedig, ahogy megírták, a világ egyik legjobb ritmus-szekcióját alkották Iannel. És tudom, hogy őt is nagyon megrázta Ian halála. Csak ő sokkal kevesebbet beszél róla, mint én. Mindig szeretett a háttérben maradni, de ez sosem zavarta. A koncertek előtt gyakran mondta nekem: „− Menj, vidd a show-t! Négyünk közül te viszed leginkább vásárra a bőrödet. Te vagy a fő mutatvány.” Szóval, ő játszott és játszik a legtöbb hangszeren közülünk, és nem igaz, hogy azt mondta volna, hogy az éneklés nem nagy szám. Tudom, mert megkérdeztem tőle, és ő soha nem hazudik. Egyszerűen csak visszahúzódó típus és ebből adódóan volt köztünk pár kisebb konfliktus, például, amikor Jesse meg én úgy léptünk fel együtt, hogy őt nem hívtuk. Ezt őszintén sajnálom azóta is. De valahogy úgy éreztem, hogy ha ő is ott lenne velünk, akkor az már majdnem az egész együttes lenne és azt nem akartam. Nem akartam Ian nélkül. Nem akartam, hogy majdnem legyen. És nem akartam elénekelni a régi dalainkat úgy, hogy Ian már soha nem ülhet a dobok mögött. �84 SZÉPIRODALOM Amikor aztán a 2000-es években mégis összeálltunk (korábban kétszer összejöttünk, de azok a koncertek nem igazán úgy alakultak, ahogy szerettük volna), és adtuk azt a csodálatos koncertet, ahol Ian fia dobolt és nagyon, nagyon jól, az olyan volt nekem, mint egy megtisztulás. Őszintén szólva nem értettem és ma sem értem, miért kíváncsiak az emberek három vén trottyra (Ian fiát persze nem sorolhatjuk ide), de kíváncsiak, még mindig. És még mindig nem tettek le arról sokan, hogy majd újra összeállunk. Az a koncert akkor igazán fantasztikusan sikerült. Liam irtó büszke volt rám. Carol szerint nagyon jól néztem ki, és hát tény, hogy készültem. Ma is hiú ember vagyok és nem is tehetném meg, már csak a rajongóim miatt sem, hogy elhagyom magam. Ha valaki a húszas vagy a harmincas éveimben azt mondja nekem, hogy még ma is énekelni fogok, hát biztos, hogy elküldöm a fenébe. De az az igazság, hogy sokkal jobban élvezem, mint fiatalon. Pedig akkor is nagyon szerettem. Most viszont úgy érzem, hogy nincs tétje. Minden egyes hang, minden rezdülés, amit a színpadon nyújtok, valahonnan legbelülről, nagyon mélyről jön. Nem azt a felfokozott, heves, lüktető állapotot érzem, mint régen, amikor Jessevel a dalainkat írtuk, mert ez egészen más érzés. És imádom a fesztiválokat, a kis klubokat és a kis színpadokat. Kifejezetten élvezem, hogy már nem „kell” hatalmas koncerttermeket megtöltenem, hogy már nem az a megközelíthetetlen „szupersztár” vagyok, mint régen. Nekem sokkal könnyebb így. Mostanában elkezdtek úgy nevezni, hogy „élő legenda”. Nem szeretem ezt a kifejezést. Egyrészt túlzás (bár azért jól esik), másrészt emlékeztet arra, hogy múlik az idő. Az újságíró, aki miatt itt ülök ebben a pubban, azt mondta, hogy megtisztelve érzi magát, hogy egy legendával készíthet interjút. Pedig a „legenda” szívesen ül be pubokba, mert (mértékkel) szereti a jó almabort, és szeret beszélgetni. Hoppá... Minket mutatnak a tévében. Ott, szemben, a falon, azon a hatalmas tévén. A ’73-as koncertünket mutatják, amikor abban a nagyon szűk, kigombolt kis ingben rohangáltam és üvöltöttem végig a több órát. A lányom sokszor megkérdezte, hogy fértem bele azokba a szűk ruhákba. Hát igen... Vékony voltam, valószerűtlenül vékony és magas, és tényleg jól mutattam a színpadon... Ó, észrevettek. Az a kisebb társaság, akik az előbb a tévét bámulták, aztán engem. Majd megint a tévét, és újból engem. Összerakták a dolgot, és persze nem titok, hogy évek óta itt élek, ebben a kisvárosban, de azért jó lenne néha elbújni. Napszemüveg is van rajtam, ezek szerint hiába... �SZÉPIRODALOM 85 – Ne haragudjon, hogy zavarjuk, de egyszerűen nem hiszem el! (A kis hölgy simán lehetne az unokám, és most itt áll, az asztalom mellett.) – Igazán ön az???? Az Arany Isten???? (Ó, jaj, hát erre mit mondjak?) – Minden koncertjüket láttam felvételről, Istenem, milyen kár, hogy nem akkor éltem! (Csatlakozik hozzá a két fiatalember is, atyaég, ezek még tervben sem voltak, amikor én éppen ott rohangáltam, azon a színpadon, de lehet, hogy még a szüleik sem.) – Kérhetnénk egy autogramot? Aztán békén hagyjuk, megígérjük, nem akarjuk zavarni. Gondolom, pihenni szeretne. (Hát, annyira öreg azért még nem vagyok, hogy nappal pihenjek. És igen, adok nekik autogramot. És megengedem, hogy szelfizzenek velem.) – Ez hihetetlen, egyszerűen hihetetlen! (Hát, talán mégsem az. De ha még egyszer azt mondja valamelyikük, hogy hihetetlen, elkezdek én is kételkedni. Vajon tényleg olyan vén vagyok már, hogy elképzelhetetlen, hogy beüljek egy pubba?) – Meddig marad itt? – kérdezi a kis hölgy. – Jaj, hát ő itt él, ezt nem tudtad? – inti le az egyik srác. – Nos, igen, én itt élek – szólalok meg végül. – Már elég régóta. – Hát ilyen nincs! - vágja rá a másik fiatalember. Talán mégis. Kezdem kicsit feszélyezve érezni magam, és az újságíró mintha késne. Az ilyesmire elég kényes vagyok. Oldalra fordulok, hátha megjön a felmentő sereg. Itt lenne az ideje már. És igen, látom az újságírót, integet, és mosolyog. De mögötte van valaki. Na, nem! Jesse az! És…, nem, ez nem lehet igaz! És Paul! Ezek összebeszéltek! A fiatalok azonnal elugranak mellőlem, és letámadják Jesset meg Pault. Ennek őszintén örülök. Láthatóan jól állják a rohamot, mind a ketten. És az újságíró is örül. Lesz sztori, méghozzá jó sztori. Az az érzésem, egyhamar nem érek haza. De hát ilyen a rockzenészek élete... �SZÉPIRODALOM 86 PRÓZÁNYI FRUZSINA Türkiz Kerestelek nagy és fontos mondatokban, súlyos nehéz tudományban, de csak elveszetten sírtam Utánad mint gyermek a hófehér székesegyházban. Aztán elindultam, s meg-megállva a zöldben, csüggedtem egy ág tetején, meg a völgyben hogy az Istennek lábnyomát megcsókoljam hátha… De giccsben, rózsaszínben virágmintás nagy mezőkben, lepkeszárnyas Jóistenke szánalmas kis szuvenírke, kacat mit üres fej magára rak elborzasztanak. Reverendás feketében, Ágendás könyv belsejében Szúrós szálka betűk között, Kálvin téren Áldásban és Békességben féltem nagyon féltem. Nehogy ő legyen az Isten! A kék vérű folyóban úszva Meredek sziklák között, Szandál-zoknis hitbe bújva, Megmondva és kijelentve Menedéket találtam a közeledbe’ Míg egy szép nap ti ősi tanok Külön kasztként exkommunikáltatok. �SZÉPIRODALOM Női pap nem fért bele a fejetekbe Így lettem én reszketve kirekesztve. Tovább ballagva színtelenül, kopottan Átlátszón, min az Úr fénye átragyoghat Csak úgy magunkban. Aztán némán, komoran sötétbarna gond-kabátban, elcsigázva, macskaköves kis utcákban hétköznapok ellaposodott színtelen imáit fent hagytam a villamoson, s mire észbe kaptam, Istenemmel elrobogott. Ott maradtam meglopva, üresen, szürkén. Én. Tapogatva zsebemben az Úr helyét. Hál’ Istennek elveszett! Nem nyomaszt többé a teher hogy „csak a hitem el ne veszítsem”. Már nincsen. Azóta sok helyen kerestelek. Végül nagysokára a tengerben megleltelek. Nem a habban, sóban, nem is a végtelenben, Az állandó változatos színben, Örök-mozgó bölcsességben Mert az Isten türkiz nekem, mint a nevetés, Zarándoktárs Akivel jót mulatunk rajtam, Aki, ha gyászban, sötétségben átfagy a lelkem a mélységben türkizkék humorával betakargat engem. 87 �SZÉPIRODALOM 88 KÖLÜS LAJOS Esküvői kép Garázsbort ivott. Hosszú7vége bort. Fehéret. Szombat estén erre volt gusztusa. Korábban mindig vöröset ivott, akár kívánta, akár nem. Most kivételt tett, a rizlinget választotta. Rajnai, olvasta a címkét, nem rossz, nem lehet rossz. Egyszer hajózott a Rajnán, a vízesésnél, a Loreley-sziklánál. Nézte a meredek szőlőoldalakat, szüreteltek, azon csodálkozott, hogy a gépek nem borultak fel. Puttonyoztak is, senki sem dőlt hanyatt. Amit most iszik, kunsági. Magyar. Csak a folyó és a vízesés hiányzik. No meg Fruzsina. Rég nem hallott felőle. Haja se nem szőke, se nem fehér, a kettő közötti. Hevér kortyolgatta a bort, ebédelni sem kívánt, mondhatni, éhgyomorra ivott. Már harmadik napja. Csak az ablakon nézett ki, minden fehér. Pilinckázva esett, majd beindul, reggelre félméteres hó lesz. Reggelre. Nem volt mehetnékje sehova, várni sem várták. Az anyja halott, a nővére halott. Apja ismeretlen, sosem látta, helyesebben sosem akarta látni. Egyszer láthatta volna, Böde bácsi, a szomszédjuk árulta el, itt van, megláthatod az apádat. Hevér Kis Zoltán nyolcévesen nem akarta látni az apját. Lehet, hogy mai fejével másként döntene. De már nem lehet. Elmúlt, hogy dönthetett volna. Fruzsinát sem akarta látni, miután hazajöttek a Rajnától. Férjezett asszony, sosem fog elválni, hidd el nekem, fiam. Kerülte az anyja pillantását, a veséjébe lát, anyja kimondta, amit fia nem mert kimondani, talán gondolni sem gondolta, csak érezte. A gyomra tájt. Napokig nem múlt el, időnként ma is előfordul, hogy arra ébred, a gyomra tájékán valami szúr. Kivizsgáltatta magát. Semmi. Vasat is ehet, tréfálkozott a háziorvos. Vasat. Hevér anyja vashiányban halt meg, gyakran vérzett. Amikor meghalt, fia Ausztráliában túrázott, a kenguruk földjén. Egy hónapig tartott az út, az anyja nem bírta ki. Mondogatta is, én addig nem fogom kibírni, fiam. Elment. Elvérzett. Megvágta magát. Nem lett öngyilkos, nem volt hajlama rá, a fejében meg-megfordult, sosem tagadta, különösen, amikor egyedül maradt, terhesen. Hevér apját elvitték a rendőrök. Bezárták, évekig ült. Valakit megölt, mondják, véletlenül, részegen verekedtek. Egy nő miatt. Nem Hevér anyjáért. �SZÉPIRODALOM 89 Hevér büszke volt az anyjára, aki egyedül nevelte. Dadus volt az óvodában. Takarított is. A Szabad Földet járatta, időnként a Kincses Kalendáriumot is megvette. Olvasott nő volt az anyja. Csak hat elemit végzett. Húszévesen ment férjhez. Egy év múlva megszülte Hevért, aki úgy jött a világra, hogy az apja sosem látta. Hevér anyja nem beszélt a férjéről, mintha sosem lett volna. Fényképe a ládafiában, ott lapult az esküvői kép, anyja nem semmisítette meg. Őrizte, haláláig. Most dobjam ki, kérdezte magától Hevér az anyja temetése után. Nem dobta ki. Maradt a ládafiában. Hosszan nézegette a fekete-fehér fotót, apja képét. Mennyire hasonlít az apjára, vagy az apja Hevérre. Apja Hitler-bajuszt viselt, Hevérnek sosem volt szakálla, bajusza. Azok a nők, akikkel együtt hált, egy sem akarta, hogy Hevérnek szakálla, bajsza legyen. Nem is lett. Nem tudja, hogy apjának milyen színű szeme lehetett, a fénykép nem árulja el. Hevér anyja sem árulta el, ő emlékezhetett rá. Színre színt, gondolta Hevér, miközben újra töltött magának a rajnai rizlingből. Kunsági, jutott eszébe újra. Magyar. Keletje van, sodra van, mint a rajnai vízesésnek. Dübörög. Még csak ötven, nősülhetne, a nagyapja is így tett. Lenne egy esküvői képe, berámázná, és az ágya fölé akasztaná. Idővel oda sem nézne, fekete-fehér fotó, szeme színét sem árulná el. Az üveg üres, hiába billenti erre-arra. Garázsbor. Hevér feltápászkodott a fotelből, és elindult a következő üvegért. Hétfőn csúsztat. Három nap egyben. Kezében a döntés, esküvő nélkül is lehet párja, gondolja, és megbontja az üveget, pohár nélkül kortyolgat belőle. A hűtőhöz megy, kinyitja, roskadnak a polcok, körbenéz a konyhában, kenyeret elfelejtett venni. Felöltözik, zárja az ajtót, először a fehérborra koncentrál, a rajnaira, estére elfogy, tavalyi évjáratú. Mire leér a lifttel a földszintre, már a száraz vörös bort érzi a nyelve hegyén, finomabb íze van, a neten olvasta, hogy javítja az anyagcserét, erősíti és védi a szívet. Útközben Piroska jut az eszébe, a közértben futottak össze néhányszor, lopva a lány névkitűzőjére pillantott. Piroska árufeltöltő, ha elfogy a krumpli, akkor visz ki egy ládával, időnként sárgázik, újra áraz, lefelé. Izmos lány, magasabb nálam pár centivel, gondolja Hevér. Lehet, hogy nem akar alacsonyabb férfivel járni. Még akkor sem, ha felnézek rá? – vigyorodik el magában a férfi, és egyenes léptekkel halad a járdán, kissé fáj a dereka, de kitartóan megy tovább. Még nem döntötte el, fehér vagy vörös, majd eldönti. �SZÉPIRODALOM 90 BERÉNYI KLÁRA Vörös cirmos Madarak ették le a szőlőd, nem lesz, apám, idén borod, rossz tőke a képen gerinced, s rajta hálós, fürtös nyomok. De semmitől se fél az anyám, lesepri ha kell a pókot is, vörös cirmos lesz álmában, s dobozba rakja dolgaid. Láncos farkas Utcán futok, ruhátlanul, egy régi utca, ismerem, a lámpák égnek, úgy futok, az utca hosszú, végtelen. Az úttest másik oldalán ruhámat rejtő házsorok, kerítés mellett, mint kutyák, láncon lapulva, farkasok. �SZÉPIRODALOM 91 ABAFÁY-DEÁK CSILLAG Lencse Néha szülei jöttek érte az iskolába, felváltva, miközben Gabriellát már rég nem kellett kísérgetni. Nem autóval jöttek. Gyalogolni kell, mert egészséges, hangoztatták mindketten. Nem bánta, mert így az úton hazafelé sokat beszélgettek, otthon általában apja és anyja is elvonultak a szobájukba, dolgozni. Egy alkalommal sietniük kellett egy rendezvényre, ezért szülei együtt jöttek, kocsival, és leparkoltak az iskola bejárata előtt, ami nem volt szabályos. Ez nem zavarta őket, mindketten kiszálltak, nekitámaszkodtak a kis FIAT-nak, amiről lerítt, hogy nem új modell. Szerette, hogy a szülei nem sznobok, vehettek volna egy nagyobb, elegánsabb kocsit. Ahogy ott álltak egymás mellett, úgy néztek ki, mintha testvérek lennének. Csak a hajszínük volt különböző, anyja haja gesztenyebarna, apjáé sötétszőke, termetük majdnem egyforma. Apja magas, szikár férfi, anyja is nagyon vékony, csinos, arcberendezésük szabályos, fejformájuk hasonló és a gesztusaik, mintha karmester vezényelné mozdulataikat. Korukat nem lehetett megállapítani. Gabriella osztálytársai másnap irigykedve kérdezték, ők a szüleid, mint két filmsztár! Anyja szinte sose viselt szoknyát, pedig szép lába volt, csak nadrágot hordott, néha farmert is, de ahhoz nagyon elegáns felsőt társított, napszemüvegét borús időben sem vette le. Apjának dioptriás szemüvege a nap hatására besötétült. Kivéve a nagyon meleg nyári napokat, apja homokszínű, finom anyagból készült, hosszú ballonkabátot viselt, kigombolva, nyakában az elmaradhatatlan fényképezőgépe lógott. Gabriellának erről az jutott eszébe, ez apja harmadik szeme, és akkor ő egy Antiküklopsz, akinek azonban csak egy szeme volt; szülei kisgyerekkorában nem meséskönyvből olvastak fel neki esténként, hanem a görög mitológiából. Ebbe a harmadik szembe, a fényképezőgép csillogó lencséjébe nem szeretett belenézni, apja ezt nem erőltette. Nem készített családi fényképeket. Az amatőröknek való, hallotta az anyját. Apád művész, fotóművész és stylist. Modelleket fényképez? Dehogy, ő nagyon kreatív, food stylist, és mutatott néhány képet egy csillogó, színes magazinban, ételfotókat. Gabriella nem értette, mitől olyan nagy kreativitás ez. �92 SZÉPIRODALOM Egyszer apja magával vitte a fotózásra. Látta, a fotónak semmi köze a valósághoz, ez itt sokkal durvább, mint a modellek sminkelése. A food stylistok csalnak, nem fogyasztható, amit lefotóznak. A fagyigombócokat krumplipüréből formázzák, ételszínezék is kerül belé, csillogásukat disznózsírral érik el, rajta a tejszínhab borotvahab. Ezek az anyagok lassabban olvadnak meg a stúdióban a lámpa melegétől. Az igazi pezsgő buborékai csak néhány pillanatig láthatóak, ezért helyette szójaszósszal színezett tiszta vizet használnak, ebbe teszik bele a pezsgőtablettát, mivel a valódi pezsgőben túl sok buborék keletkezne. A hús ropogós kérgének csillogását motorolajjal segítik elő, a vörös részek sötétítésére fekete cipőpasztát használ a fotós, a köretnek használt répára hajlakk kerül, és így tovább. Gabriella aznap nem vacsorázott. A kreatív szó fontos jelző volt a szülei szótárában, akárcsak a művész kifejezés. Érezte, ezt tőle is elvárják. Anyja is kreatív volt. Vegyészként dolgozott egy gyógyszeripari cégnél, vezető beosztásban, de ezzel nem elégedett meg. Otthon késő éjjelig kísérletezett kis laboratóriumában, így nevezte a cselédszobát, ahol apja kezdetben, amikor a digitális fényképezés még nem terjedt el, fotókat hívott elő. Most ott anyja krémekkel, ránctalanító kencékkel foglalatoskodott, gyógynövény-őrleményekkel, az illatok néha még a konyhában is érezhetőek voltak. Az új összetételű krémeket először saját magán próbálta ki, azonban lánya semmilyen változást sem észlelt anyja arcbőrén. Mindig szép volt. A Gabriella arcán sokasodó kamaszkori pattanásokra szakember anyja sem talált hatékony megoldást. Apja egyszer rajtakapta, amint nyomogatta a pattanásait, nevetve mondta, ne törődj ezekkel, elmúlnak, és olyan szép leszel, mint az anyád. Ezután Gabriella azt nézegette a tükörben, miben hasonlít az anyjához, de nem sok közös vonást fedezett fel. Anyja kis fitos orrával ellentétben az övé nagy és húsos. Krumpliorr, ezt így nevezik. Zöld szemét apjától örökölte. Egyértelmű, hogy apja csúnyának tartja, ezért nem készít róla soha fotót. Őt is át kellene alakítania. Mint ahogyan az ételfotózásnál teszi az álételekkel. Néhány nap múlva jutott eszébe a művészeti album. Ez nem otthoni, nagy könyvtárukból került a kezébe. Apja tavaly beíratta egy magánrajziskolába, fél évig járt oda, szerencsére a szülei hamar rájöttek arra, hogy nem tehetséges rajzolásban, rábízták, akarja-e folytatni. Ott látta a 16. században élt Giuseppe Arcimboldo albumát, portréin az arcok, fejek zöldségekből, gyümölcsökből, halakból és virágokból álltak össze, ezek nagyon félelmetesnek tűntek. Most előtolakodtak ezek a portrék és az apja szép ételportréi is. Napokig nem bírt tükörbe nézni, nem fésülködött �SZÉPIRODALOM 93 meg, csak ujjaival túrt végig a haján. Anyja nevetve mondta, rasztafrizurát akarsz? Nem is értette a kérdést, máshol járt az esze. Így nem mehetsz iskolába, hallotta, apja védte, nincs gond, hiszen kitűnő jegyei vannak, nem kell ilyesmikbe belekötni, ő majd beszél az osztályfőnöknővel, ha belekarattyol, ezt a kifejezést használta, a lánya megjelenésébe. Ezt akkor is felhozta, amikor az anyja megrótta, amiért vörös rúzst kent vastagon a szájára, és úgy indult az iskolába. A művészeti oktatást a rajzórák felfüggesztésével sem úszta meg. A nappaliban ott állt a nagymama versenyzongorája, anyja játszott néha rajta, ilyenkor apja kicsit elhúzta a száját, és arra célzott, a zongora eredeti tulajdonosa, Gabriella nagymamája sokkal szebben játszott rajta. Zongoraórára íratták be, szeptembertől minden héten egyszer fogadta egy magántanár, és nagy türelemmel foglalkozott vele, aminek semmilyen eredménye se mutatkozott, kottaolvasás kitűnően ment, ritmusérzék is jó volt, nem kellett a metronóm se, de gyakorolni nem szeretett és az ujjaival is nagyon nehezen tudott leütni egy oktávot. Anyja mindig elkísérte az órákra, a tanár kedvesen fogadta, néha odaültette anyját, játsszon Lizike valami kis könnyű darabot, míg Gabika pihen egy kicsit. Ez ő akart lenni, a Gabika, ettől mindig undor fogta el, Gabriella vagyok. Anyja csitította, leült a zongorához, és játszott. Kottát tett eléje a tanár. Anyja lejátszotta. Hugó bácsi, a tanár kövérkés alakjával áthajolt az anyja válla fölött, és a nyakába lihegve lapozta a kottát, amit megtehetett volna úgy, hogy leül mellé, két szék állt mindig a zongora előtt. Anyja nem tett semmilyen elhárító testmozgást. A darab végén mosolyogva nézett Hugóra. Gabriella elmondta, nem szeretne tovább zongoraórára járni, így is van elég tanulnivalója, és az is világos, hogy nem hogy nagyanyja, de anyja nyomába se jut soha, ami a zongorázást illeti. Majd meglátjuk, válaszolt az anyja. Az úton hazafelé azt ecsetelte, nem lehet mindent hamar abbahagyni, kitartás kell, és egy ilyen tanárt soha többé nem kaphatna, mint Hugó. Nem figyelt az anyjára, tudta, sohase megy többé oda. Otthon vita kerekedett, anyja felhozta azt is, hogy Gabriella miatt Hugó lemondott két fontos tanítványt, ez neki nemcsak szakmai kudarc, de anyagi veszteség is. Menj el hozzá, és fizesd ki a félévet, zárta le a beszélgetést az apja. Ez megtörtént, anyja jókedvűen, kipirult arccal jött haza, le van rendezve, Hugó el se akarta fogadni a pénzt, és bármikor újból kezdhetik. Ezzel befejeződött a művészeti nevelés. Gabriella szabadidejében szívesen olvasott, ez már elemista kora óta így volt, szülei nem tiltották el egyetlen könyvtől se, ami a könyvtárukban volt, csak jelezték néhányról, hogy inkább felnőttnek való, ilyen volt pl. a �94 SZÉPIRODALOM Bováryné. Apja gyakran hajtogatta, nagy hasznát veszed majd jó társaságban, hogy ennyi könyvről tudsz társalogni, így majd olyan fiúkkal fogsz járni, akik felnéznek rád, mert tudnak veled sok mindenről beszélni, nem csak léhaságokról. Hogyhogy léhaságok, ti hol éltek, fogalmatok sincs, ők miről szeretnek beszélgetni. Ja, persze, mondta az apja, ha olyan fiúkkal ismerkedsz, akkor nagy baj lesz. Anyja bólogatott, és hozzáfűzte, a mi Gabink nem tesz ilyet, mindig válogatós volt, mindenben. Legalább nem Gabika, figyelt fel a megszólításra Gabriella, ez a rövidítés se tetszett neki, akár fiúnév is lehetne. Anyja elvonult kis laboratóriumába, apja a dolgozószobájába, de az utóbbi hónapokban egyre gyakrabban ment el este is otthonról, fényképezésre, mondta. Gabriella szobájába sokszor bejött lefekvés előtt, és leült az ágya szélére. Finom parfümszagot érzett az apján, olyat, amilyent ő is szeretett volna, de náluk nem volt ilyesmi a lakásban. Az illatozó gyógynövények miatt. Anyja nem szeretne semmilyen idegen illatot otthoni környezetében, ez megzavarná, ő sem használ parfümöt. Most fontosabb a kreatív munkája, ezt értse meg Gabriella, ne nyaggassa karácsonyi ajándékparfümért. Nem merte megkérdezni apját, milyen parfüm ez, amit anyja laboratóriumából áradó illat se bírt elnyomni, pedig az illat nem volt agresszív, ilyet ismert Gabriella. Gyakran bement a drogériába, és próbálgatta, beszippantotta a különböző tesztparfümöket, ilyen túl erős illat volt a Dior divatcég Poison nevű illata. Szeretett az apjához bújni, és beszippantani az illatot, ami ismerősnek tűnt, de nem tudta beazonosítani, honnan, nem a drogériában találkozott vele, arra emlékezne. Biztos a munkahelyén szedi fel. Amikor apja nem ment el este otthonról, együtt vacsoráztak. Egyre kevesebb szó hangzott el, apja volt beszédesebb, anyja szeme gyakran vörös volt, a sok vegyi vacaktól, mondta. Vigyázz magadra, Lizike, halálra dolgozod magad, lazíts, mondta az apja, és mosolyogva nézett az anyjára, aki csak rázta a fejét, megsimította a férje kézfejét, és folytatta az evést. Egyik este apja nagy sporttáskával jött ki a dolgozószobájából. Nem ült le, csak annyit mondott, akkor én most elmegyek. Anyja behunyta a szemét, és nem szólt. Minden szombaton eljövök érted, és hétvégén együtt leszünk, fordult Gabriella felé. Hogyhogy elmész? Itt hagysz minket? Apja bólintott, majd megrázta a fejét. Megbeszéltük anyáddal. Érted jövök, minden héten, mondtam. A komódon álló fényképezőgépéhez nyúlt, állj oda, ott jó a háttér, csinálok egy szép portrét. Sose csináltál rólam, biztos okod volt rá, most meg hogy nézek ki ezekkel az arcomon. Semmi gond, �SZÉPIRODALOM 95 azért van a photoshop. Már kattintgatott is, meg se nézte a felvételeket. Na, ez betelt, szólt, kár hogy nem töltöttem le az egészet a laptopra, de túl viharos volt az utóbbi időszak. Nyakába akarta akasztani a gépet, ahogy szokta, még a lencsevédőt se tette fel, amikor a fejéhez kapott, ja, a laptop, majdnem itt felejtettem, letette a gépet, és berohant a szobájába. Gabriella felvette, feltette rá a lencsevédőt, látta, több száz felvétel van a gépen. Megnyomta a piros törlőgombot. Kétszer is kérdezte a gép, véglegesen törli-e. Megnyomta a gombot. Apja kijött és betette a laptopot a sporttáskába, nyakába akasztotta a gépet, megjegyezte, milyen figyelmes vagy, rátetted a védőt. Kilépett a lakásból. Gabriella érezte a parfüm illatát. De lehet, hogy csak képzelődött. Agócs József: Stég �SZÉPIRODALOM 96 BÁRSONY RÓBERT Mohóság csapdája Rég látom, hogy görbe fényekből áll a világ az árnyékok sejtelmes, apró éjjelek az autópálya fölött lámpák lógnak, mint elvek az érzelmek felett a pénz rabigáján átnézve tündérkert tárul ki és kikelet a mohóság csapdája folyton kísérget, lerázni őt hatalmas élvezet hisz sok áldozata nyüszít, vergődik nem értik ezt, mert eltévelyedtek hisz a becsület szívet melenget a Zengő csúcsán éppúgy, mint a szerelem szárnyán a végzeted. �SZEMLE 97 LUKÁTS JÁNOS Emlékidő1 Aknay Tibor ott folytatja költői építőmunkáját, ahol két évvel ezelőtt abbahagyta. Dehogy hagyta abba! 2019-ben elküldte közénk Létiratát, benne száz versét, jelezve, hogy prózai előzmények után a jövőben a költészet nyelvén fog szólni az olvasókhoz, a hallgatókhoz. Most, alig két esztendő után letette asztalunkra az Emlékidő című kötetet. Emlék? És Idő? A kötetben nincs ilyen című vers, de a kötet 148 verse másról sem szól, mint az emlékek felidézéséről és a szembenézésről az Idővel (így, nagybetűvel írja ő is, értelmezzük így mi is). Próbáltam pontosítani, vajon hány költő is lapul az Aknay Tibor név alatt. Több, sok! Egy kicsit mindegyik hasonlít, egy kicsit mind más. Tagadják egymást? Dehogy! Ugyanazt mondják? Alig! Más-más szemszögből, más-más tükörből mutatják meg a világot. A világot, ami végtelen, van hát mit megmutatni. Aknay mester filozófus, nem úgy, mint Nietzsche vagy Schopenhauer, hanem ahogy minden gondolkodó ember rejteget magában egy-egy filozófust, – ő meg is szólaltatja. A végtelen az, ami nem hagyja nyugodni, a végtelen tér és a végtelen idő. „Két végtelen közt vagyunk végesek” – állapítja meg (Végtelen). A végtelen tér aztán a csillagmillióktól a ködbe vesző vasúti vágányok felé egyformán megmutatja (vagy éppen elrejti) magát. Az Idő pedig? A teremtéstől a másik végéig tart, amelyet a költő hol így, hol úgy nevez, hol sehogy, de megborzong tőle és olvasóit is megborzongatja. Az Idővel párbajozó, az Időhöz fellebbező versek: Délidő, Az Idő Kávéházban, Időkoldus és még számos többi. A csecsemők, a szülők, az öregek, az egykor voltak és az eljövendők valamennyien részesei ennek az Időnek, Aknay megidézi, szeretettel és megrendüléssel helyezi el őket az Időben, és a saját idejében, amelyet életnek neveznek. 1 Elhangzott a könyv bemutatóján 2021. június 3-án. �98 SZEMLE Aztán maga mellé hívja költőtársát, aki közelebbre tekint, a természetet szólaltatja meg, s maga is az emberi léptékek mértékét követi. Meggyőzi az olvasót, hogy végtelen szépség a Hűvösvölgyből bevillamosozni a városba, átsétálni a Margit hídon, és csodálattal adózni a város és az ember, az ember és a természet ölelkezésének. Megjelennek az évszakok és a napszakok: a hajnal és az alkony, a verőfény, a csend és a neszek birodalma. A fügefa és a dió, vagy éppen az állatok: a rigó, a kabóca, meg még annyian (Nyírfatánc, Gyöngyöz a zápor). És ott áll a végtelenben, tér és Idő örök harmóniájában Isten, a hit Istene, az ember Istene, a nemzet Istene. Aknay párbeszédet vagy inkább néma-halk töprengést folytat Istennel, örömét és félelmét megosztja vele, bizalmát nem titkolja, sőt Istent néha napi, emberi gondjai közé hívja. Nem a Biblia fogalmai hangzanak el föltétlenül, de igen, az ember és a Teremtő örök kapcsolata, összetartozása. Egy Bibliát is idéző verssor: „Mert el kell jutni / az új Ararátra” (Noé új éneke). A filozófus és a természetbe illeszkedő, óvatos rajongó után mintha ismét más hangú költő jelenne meg, vagy inkább barátja dalnak-táncnak. Pedig a legtöbb vers ekkor ballada, megrendítő, félelmeket felpanaszló. Vagy gyermekvers, akár csúfoló ének, mókavers (Ördögjáték, Mondóka). Rövid sorok, zengő rímek… (Holdjáték, Volt egy ember). Számos antropomorf elem sorakozik: megelevenednek az évszakok, az ördög és a holdvilág, fák és persze a vizek. Mindamellett csak a versforma lett könnyedebb. Aknay igényes verselő, szókincse, stílusérzéke kiváló, a tarka forma mélyén gyakran komor felhő bujkál… Az Emlékidő sokoldalú, gazdag kötet, a költő elfogadja a világ végtelenségét és kihívásait, legfőbb értéke talán az, hogy magához vonzza, és magával viszi olvasóit a világot próbáló ember, a költő göröngyös, de mégis oly szép útjára. (Hungarovox Kiadó, Bp., 2021.) �SZEMLE 99 BÜKI ATTILA Rózsaillat Zsirai László költőként jelentkezett verseivel az 1970-es években napilapokban, különböző folyóiratokban, antológiákban. Évekkel később olvashattuk novelláit, elbeszéléseit, valamint újságírói munkájából adódóan esszéit, publicisztikáit, interjúit. Kissé késve látott napvilágot A dekobitusz ügy című kisregénye, majd a novelláit és elbeszéléseit tartalmazó Jégeső Afrikában kötete 2016-ban. A most megjelent Rózsaillat című könyve egyfajta folytatás. Ismét a humánum, az értelem és érzelem megnyilvánulásai fogalmazódnak meg novelláiban. A közvetítő Gézaváry Tamás, maga az író. Az egymást naplószerűen követő történetek novellaciklust alkotnak. Írásai mindenféle álmoktól mentesek, valóságos életdarabok. Közelmúltunkat, a ma hétköznapjait írja, találkozásait mindennapos figuráival. Miről szólnak ezek a novellák? A bánatevő Gyuriról, aki Gézaváry barátja. Régóta ismerik egymást, él bennük együtt töltött napjaik emléke, szinte naponta társalognak telefonon. Gyuri jószívű, jólelkű barát, aki elveszíti állását, majd depressziós betegként, rokkantnyugdíjasként éli napjait. Bánatában falja az élelmiszert, súlya már eléri a 150 kilogrammot. „Gyuri szerette az életet, szeretett élni… Elesett állapotában a tehetetlenség uralkodott el rajta. Kegyelettel töltődött emléke megmarad februárban és megmarad örökké…” Gézaváryt újabb történetében strandon látjuk, ahol két nagymama beszélgetését hallja akaratlanul. Egyikük bátyjára, másikuk öccsére panaszkodik, akik számítók, aljasak, nem ismerik a szeretetet. A könyv címadó írásában Gézaváry egy napjáról olvashatunk, aki a közeli utcai kútról vizet visz, a Piroska-vonattal a közeli bevásárlóközpontba utazik, barátnőjének telefonál, aki panaszolja, hogy kevesebb pénzt vitt neki a postás. Míg részvéttel hallgatja barátnője panaszát, magára gondol, rossz anyagi helyzetére. „Miféle világ, amelyik megengedi, hogy művészek nélkülözzenek, mindenféle gazemberek pedig büntetlenül dő- �100 SZEMLE zsöljenek?” – kérdezi, miközben tudja, hogy befizetetlen számlák várják íróasztalán. Munkanélküli szomszédjával találkozik, aki még egynapos munkát sem talál, holott szívesen ásna kertet, takarítana… Miután elköltötte utolsó ezresét, úgy dönt, nem ül fel a vonatra, hazasétál. Majd megáll a budatétényi rózsaillatban, s úgy fogja fel a virágillatot, mint Isten vigaszának jelét. Tudja, hogy jóságot sugárzó művei hasonlóak a boldogságos rózsaillathoz, felmelegítik az emberi lelkeket… És Gézaváry emlékezik, anekdotákat mesél, megidézi Dimitrij Kozanovics Mokusvickinyin, Fischer Annie zongoraművészeket, Mikszáth Kálmánt, Ady Endrét, Móricz Zsigmondot… Utóbbiak gondolataiból idéz. Gézaváry vallja, hogy sosem feledkezik meg Kalkuttai Szent Teréz bölcs gondolatairól: „Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeteidet, mégis tégy jót! Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket nyersz, mégis érj célt! A jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy, mégis tedd a jót! A becsületesség és őszinteség sebezhetővé tesz, mégis légy becsületes és nyílt! Amit évek alatt felépítesz, egy nap alatt lerombolják, mégis építs! Az embereknek szükségük van segítségre, és ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts! A legjobbat add a világnak abból, amid csak van, s ha verést kapsz is cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid van!” A tanácsok Gézaváry üzenetei is. Olvashatunk továbbá egy keresztelőről, karácsonyokról, Ibrik atyáról, hófúvásban tartott temetésről, kolduló tanárról, városba tévedt madár sorsáról, versmondó lányról… Kötetét a Vakáció című írásával zárja. Gézaváry Tamás mátrai kisfaluba érkezik, hogy néhány napot pihenjen. Szinte csodának véli, hogy az emberek nemcsak egymásnak, az idegeneknek is köszönnek, meghatja a gyönyörű muskátlik, a kertek, a fenyőkkel borított hegyek csendje. Pünkösd vasárnapján együtt imádkozik a templomban a helybeliekkel… Elhatározza, hogy a következő időkben novellái „kizárólag a keresztény hit által áthatott jóság létérvényességének érzékeltetési szándékával születnek. A »jó palócok« közötti pünkösdi mise arról győzte meg, hogy a közös dallamok összefűzik egymással az embereket”. Zsirai László novellái a spirituális realizmus elbeszélésmódjában íródnak. A világ mindennaposságában láttatja a környezetében – alkalmasint zord téli tájakon lépdelő – halvány színekben fel-felbukkanó embereket. Közvetlenek, mint Gézaváry: nem lázadnak kopottas világuk ellen, valójában az író békés, jóságos szándékának közvetítői az égi és földi princípium között. A szerző a novellákban úgy ábrázolja őket, hogy cselekményeik megtörtént helyzetek következményei. Szándéka, hogy az ábrázol- �SZEMLE 101 tak felmutatásával Isten követésére ösztönözze olvasóit. Vallja, hogy Jézus a változtatásra való képesség jelképe. (Szülőföldünk Könyvkiadó, Szombathely, 2021) ZSIRAI LÁSZLÓ „A Mi igazunkat sorsunk igazolja” Sulyok László: Kisfarkas a forradalomban A fenti címmel jelentetett meg reprezentatív kivitelű, album méretű könyvet Budafok-Tétény Budapest XXII. kerület Önkormányzata. A kommunista diktatúra természetrajzával, és az 1956-os forradalommal és szabadságharccal foglalkozó Sulyok László, Nógrád megyei illetőségű kulturális újságíró a kerületben élt Priska József Tamás (1936–2013) élettörténetét ismerteti e munkájában. A könyv élén olvasható mottó Priska József Tamás Igazunk című verséből származó idézet: „A Mi igazunkat sorsunk igazolja, / nem vértápos-szegfű, sárhullajtó madár. / Tetvekre hetente hét pöttyöt festenek, / mégsem lesz egyből sem szép katicabogár.” A zagyvapálfalvai vasutas családból származott, Budatétényben élt forradalmár költészete politikai elítéltként a börtönben, cigarettapapírra írott szonettjei által teljesedett ki. A jelenleg tárgyalt kötetben publikált szonettek lélekből fakadó szellemi emléket állítanak sokak érzelmeinek, akik átélték a történelmi esemény örömteli lelkesedést kiváltó, majd harcos napjait, vagy éppen áldozataivá váltak. Németh Zsolt országgyűlési képviselő a könyv ajánlásában rámutatott: „Történelemből személyes történetet igéz bennünk, ha közel engedjük Priska József Tamás történetét. Megérint, és példája hat ránk. Más emberek leszünk a személyiségünk mélyén. Ez a változás talán csak akkor bújik elő az ember személyiségének a mélyéről, amikor szükség van rá. �102 SZEMLE Ahogyan 1848 példája is előbújt 1956-ban. (…) …nem a szülei, még csak nem is a szülei nemzedéke ellen lázadt fel, hanem az egyik legnagyobb akkori atomhatalom és a világ, sőt a történelem legkiterjedtebb diktatúrája ellen. (…) Mindig mélységesen megindít, amikor egy fiatal élet számot vet azzal, hogy nincs esély, és mégis folytatja a harcot, mert különben megfullad a szabadság hiányától. Mint Priska József Tamás és társai a Royal szállóban. Tudták, hogy meg fognak halni, és leszámoltak az életükkel – odaadták maguktól. És a diktatúra, majd a felejtés természetéből fakadóan nem hirdették ki őket hősöknek. Ez már nem az ókori csaták ethosza szerint ment, ahol az ellenfél elesett harcosai előtt is hősöknek kijáró tisztelettel adóztak mindkét oldalon. Ez a szovjet birodalom volt, ahol ’56 után a kétméteres oszlopra akasztott embereket névtelen sírokba összedrótozott lábbal, arccal lefelé temették el.” Priska cselekvő tanúja volt a forradalmi eseményeknek. Karsay Ferenc polgármester, a dokumentumokkal gazdagon illusztrált portrékötet felelős kiadója előszavában felhívja a figyelmet: „Azok a férfiak és nők, akik ’56-ban fegyvert ragadtak, és életüket, szabadságukat adták Magyarországért, pontosan tudták, hogy ők a haza. Tudták, hogy nekik kell tenniük egy olyan világért, ahol ismerik a hit, az erkölcs, a hazaszeretet értékét. (…) Priska József Tamás nem csak 1956-ban volt forradalmár. Egész életében a forradalom szellemének ébren tartásán dolgozott. Hirdette a haza semmihez sem hasonlítható szeretetét, mesélt a forradalom idején megélt borzalmakról, hogy a harc ne merüljön feledésbe, ne legyen hiábavaló, s ne kelljen megismételnünk a történelemnek ezt a leckéjét. S mesélt a tragédiák között váratlanul felbukkanó emberségről, amely lehetővé teszi, hogy a legelviselhetetlenebb helyzetekben is megőrizzük hitünket.” Sulyok László mélyinterjúkat készített a forradalmárral, akit az események közepette Kisfarkasnak neveztek. Sógorát, Kovács Dezsőt, aki a „Farkasok” névvel titulált Wesselényi felkelő zászlóalj parancsnoka volt, s ezért 1958-ban kivégezték, Farkasgazdának. Interjúiban és egyéb megnyilatkozásaiban környezete történéseire is kitekintve, részletesen számolt be életének eseményeiről. Személyes tapasztalatai alapján szólt családi körülményeiről, iskoláiról, felnőtté éréséről, a népfelkelés alatt átéltekről a lelkesedéstől a megtorlás borzalmáig. Megtudjuk, hogy a váci börtönévek alatt Darvas Iván, a börtön könyvtárosa látta el olvasnivalókkal, s többek között ismeretségbe került Déry Tiborral is. Hosszasan ismerteti a könyv Priska sokrétű emlékmentő tevékenységét, felsorolja érdemeiért kapott kitüntetéseit. Magánélete és a hivatalos rendezvények fontosabb pillanatait megörökítő fotók, egyéb dokumentu- �SZEMLE 103 mok egészítik ki az írottakat. Az interjúkban említetteket kiegészítő, számozott jegyzetek toldják meg. A Kisfarkas hősies életének emlékét őrző művet a felhasznált és az e témakörben ajánlott irodalom jegyzéke zárja. Úgy alakult, ahogy Priska József Tamás 1961 októberében, a Gyűjtőben fogalmazott egyik szonettjében megjövendölte: „talány leszek s talán megfejtenek / rejtelmem több-gyökös értéke végett / s értelmet nyert szavaim szájba-tévedt / igék gyanánt vigaszként csengenek”. A korosabb olvasóknak az emlékezés, a fiatal generációnak pedig a történelem szemtanú által továbbadott tényeinek és üzenetének megismerése miatt hasznos olvasmányt rejtenek e portrékötet lapjai. (Budafok-Tétény Budapest XXII. kerület Önkormányzata, Budapest, 2020) KÉGL ILDIKÓ Holttá magányosodni Impressziók Böszörményi Zoltán Sóvárgás című kisregénye apropóján Édesanya és gyermeke lelki kötelékeinek szétválasztására, az anyahiány közvetlen következményeire világít rá Böszörményi Zoltán Sóvárgás című regénye, mely egy kislány szenvedésének stációin keresztül ábrázol új keletű társadalmi jelenségeket. A narratíva, mely a tartós külföldi munkavállalás családi kötelékekre gyakorolt hatását emeli a köztudatba, a magyar nyelvű kortárs irodalomban elsők között reflektál a faktumra. A Sóvárgás fohász a gyermekért, egyben látens védőbeszéd a család – mint elsődleges szocializációs egység – mellett. Egy elmagányosodott, édesanyja után sóvárgó tizenegy éves kislány jeges realizmusba ágyazott őszinte elbeszélése arról, hogy az anyahiány milyen visszafordíthatatlan folyamatokat indít el, s miféle pusztítást okoz egy kiskorú gyer- �104 SZEMLE mek lelkében. A regény, bár nyelvezetét tekintve alapvetően realista stílusjegyekből építkezik, sűrűn átszövik a pszichológiai motívumok, belső monológok, melynek okán mégiscsak a tudatfolyam próza műfajába kéredzkedik, de legalábbis stabil lélekábrázoló fundamentumra épül. Ezek a belső monológok kegyetlen fájdalmat közvetítve, stációról stációra példázzák, hogy egy rideg, szeretet nélküli közeg miként képes effektív is elpusztítani – érzései negligálásával – egy egészséges gyermeket. Böszörményi Zoltán kisregénye művészi hatásfokkal idézi meg az anyagyermek viszonyt – ez esetben annak anomáliáit –, hogy a szülői, nagyszülői mintát alapjaiban törje össze, s szembesítse az olvasót másfajta attitűddel. Figyelemre érdemes a szerző atmoszférateremtő képessége: dramatikus sűrítéseket alkalmazva monologizáltatja fő karakterét, a gyermeket, hogy az olvasó közvetlen betekintést kapjon zilált lelkivilágának eseményeiről. A melankolikus hangvételű, gyermekien őszinte vallomásokból egyre aprólékosabban rajzolódik ki egy végtelenségig elhagyatott kislány portréja, akit az anya-gyermek kapcsolat különösen szenzitív periódusában hagytak magára, s akinek panaszain át az elmagányosodás gyötrelmes fokozatait transzportálta prózába a szerző. Több nyelven elhangzó segélykiáltás ez a történet, mely napjaink Romániájába (de még inkább Kelet−Közép-Európájába) kalauzolja az olvasót azt példázva, egy gyermek életében milyen beláthatatlan következményekhez vezethet az anya érzelmi biztonságának hiánya. Mindezeken túl a regény tankönyvi példája az elfojtásnak, a ki nem mondott érzések és mentális defektusok kulminálódásának. Figyelemre érdemes ugyanakkor, hogy az anyai szerepeknek megfelelni képtelen asszony képét úgy idézi meg a szerző, hogy mindvégig tartózkodik az ítélethozataltól, a véleményalkotástól. Ezzel együtt mégis folyamatosan jelen van a szövegben a stigmatizált anyakép, a törődést, a gondoskodást hibásan értelmező, gyermekét cserbenhagyó anya portréja. Böszörményi művében olyan szignifikáns és rendre visszatérő motívum az anyai felelősségvállalás totális elhárítása, amilyenre nem sok példát találunk a kortársi magyar prózairodalomban. Eltöprengésre ad okot az a koncepció is, miszerint a szerző nem engedi meg az olvasónak, hogy az édesanya személyiségéhez közelebb férkőzzön. Böszörményi nem kíván azzal foglalkozni, hogy feltárja, milyen lelki defektusok torzíthatták az édesanya jellemét, amelyek odáig vezettek, hogy a legalapvetőbb anyai ösztönöket is csírájában irtották ki belőle. Mindössze a gyermek belső monológja kap hangot – egy kislány kagylótürelme, édesanyja utáni sóvárgása –, hogy elnavigálja az olvasót egy szövevényes, szeretettelen család mindennapjainak apokaliptikus valóságába. „Anya ellökött magá- �SZEMLE 105 tól”1 – mondja rezignáltan a kislány, máris a narráció elején, s mi egyszeriben azt vesszük észre, hogy a mondat pulzálni kezd a szövegtestben minden figyelmünket magára vonva. Továbbgondolásra sarkall, gyanússá válik, miközben látszólag nem tesz mást, mint egy civakodássá fajuló szóváltás pillanatait idézi meg, melyben a gyermek édesanyja és nagymamája perelnek egymással. Noha az olvasó előtt ekkor még nem sejlenek fel a cselekmény szálai, mégis minden percepciónkkal felfogjuk, hogy az adott mondat túlmutat önmagán, ránehezedik a szövegkorpuszra, sejtet valamiféle baljós eseményt, kálváriát. Szimbólumértékkel bír, mintha azt sugallná, hogy az eltaszítás nem pusztán a veszekedés hevében realizálódott. Beékelődik a tudatalattinkba, hogy figyelmeztessen: a kislány szájából kiáradó mondat voltaképpen egy rémült segélykiáltás. Rezignáltan tapasztalhatjuk meg, hogy eme prekoncepciónk a történet előrehaladtával igazolást nyer. Az elérhetetlen anyába történő hiábavaló kapaszkodás és az epekedő vágyakozás fájdalma oldalról oldalra úgy sűrűsödik a szövegkorpuszban, miképp a kislány testében és pszichéjében. Figyelemre érdemes a gyermek szenvedéstörténetének evolúciója is: az anyahiány ebben a kislányban olyan grandiózus méreteket ölt, hogy a világ horizontját képes a végtelenségig leszűkíteni, olyannyira, hogy már semmi és senki nem fér el benne a szeretett édesanyán kívül. Ezt a kóros kötődést az anyahiány egyik direkt és erős hatásaként írja le a szakirodalom. Bagdy Emőke A személyiség titkai című könyvében René Spitz átfogó tanulmányának konklúziójára hivatkozik, amikor felhívja a figyelmet arra, hogy a gyermekben az anya hiánya miatt kialakult károsodás igen súlyos és helyrehozhatatlan sérüléseket idéz elő, amelynek nem pusztán pszichés, de szervi kivetülései is lehetnek. Mint arra a szerző rámutat, szignifikáns összefüggés regisztrálható az anyahiány-betegség, valamint a felnőttkori elmebetegség, az öngyilkosság, a társadalomellenes életvitel, és a nehezen gyógyítható szervbetegségek kialakulása között.2 Böszörményi elbeszélésében megmerítkezve öntudatlanul is lajstromozni kezdjük az irodalmi emlékezet megannyi anyaképét, melyben férfiak és nők festették meg a túlnyomórészt saját édesanyjukról mintázott, sokféle szín mögül felsejlő, titokzatos kötődésekkel tarkított portrét. Nehezen feledhető, különleges anyakarakterek, mint a Bennet nővérek édesanyja (Jane Austin), 1 2 Böszörményi Zoltán 2019. Sóvárgás. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 10. Dr. Bagdy Emőke 2014. A személyiség titkai. Család, nevelés, önértékelés. Helikon Kiadó, Budapest, 79. �106 SZEMLE Baradlay Kazimirné (Jókai), vagy akár Gorkij anyaportréi szembesítenek bennünket azzal, milyen árnyalt is lehet az adott kép, s adott esetben milyen messzire eshet az ideálistól. Ha deklaráltan az anya-lánya viszony fogyatékosságait, a fájdalmat, az űrt, a meg nem értettséget, és a negligált érzelmeket, a rosszul szeretést tekintjük az összehasonlítás alapjának, elsőként Szabó Magda Szőcs Izájának alakja elevenedik meg előttünk. „Én nem tudtam veled élni” – mondja Iza, aki látszólag erőn felül igyekszik megtenni mindent megözvegyült édesanyja utolsó éveinek komfortosabbá tételéért, csak épp önmagából, szeretetéből képtelen áldozni az elmagányosodott idős asszonynak. Tanúi lehetünk, ahogyan ez a legbensőbb rétegekből kiszakadó mondat bűnvallássá minősül át. A kívülről – a társadalom által stigmatizált – és belülről – önnön lelkifurdalásától – egyaránt gyötrődő női lélek mélyről feltörő vallomásának lehetünk tanúi. A szülőgyermek kapcsolatot megörökítő narratívák közül e két elbeszélést az a szenzitív látásmód rokonítja, amellyel a női lélek legmélyebb bugyrainak történéseit ábrázolják a szerzők. Figyelmet követelnek ezek a karakterek, amelyekkel írójuk az emberi személyiségrétegek egyedi vonásait megkapó módon, pszichológiai hitelességgel prezentálják. Iza – ha nehezen is, ha túl későn is, de – képes volt belátni tévedéseit, s ezzel Szabó Magda feloldozza őt bűnei alól, lehetőséget adva számára a megtisztulásra. Böszörményi Zoltán nem teszi meg ugyanezt, s ezzel a szerkesztési metodikával – hiába is marad látszólag mindvégig a kívülálló narrátor szerepében – mégiscsak állást foglal. Pedig kevés kivételtől eltekintve nem is igen beszélteti a gyermek édesanyját, nagymamáját, mely karakterek jelleméről magatartásmintájuk árulkodik, az a szerep, ahogyan reflektálnak egy-egy élethelyzetre. Ezáltal anélkül, hogy megszövegezné azt, felerősíti a kifogásolható szülői reakciókat, és egyértelművé teszi a cserbenhagyás, a segítségnyújtás elmulasztásának visszafordíthatatlan következményeit. A szerző úgy szövi a cselekmény fonalát, hogy az írásmű legelejétől érezzük: lappang a szálak között valami, amit alighanem nehezen tudnánk definiálni, de annyi bizonyos, hogy baljós érzetünk támad tőle. Alighanem emiatt a meghatározhatatlan, fojtó észlelés miatt várjuk egyre felfokozottabban, hogy legalább egy bágyadt, erőtlen fénysugár ragyogjon át a Sóvárgás textúráján. Böszörményi Zoltán narratívája azonban mindvégig fénytelen marad, hogy pokoli sötétségből tudósítson az emberi gyarlóságról, egy anya víciumáról. Ebben a történetben nincsenek felismerések, nincs beismerés, nincs bűnvallás, csak a füstgázként gomolygó, pusztító hárítás, és szánalmas másra mutogatás van. Csak szeretetlenség és camusi közöny van. És mert nincs belátás és bűnvallás, elmarad a megbocsátás �SZEMLE 107 és a feloldozás, s az ezekkel járó megtisztulás is.3 Nyugtalanító a felismerés: sem a közvetlen családtagok, sem a családi élet biztonságát pótolni igyekvő szociális intézmények munkatársai nem estek át olyan katarzison, amely mulasztásaik belátására ösztönözné őket, s aminek hiányában nem indulhatnak el a morális megtisztulás és erkölcsi felemelkedés útján. Talán ez a legfőbb premissza, ami miatt azt érezheti az olvasó, gigantikus erővel nehezedik rá a történet. De a kauzális viszonyokat fürkészve más okot is találunk. Rezignált, kimért elbeszélés a Sóvárgás, tőmondatokból megépített narráció, s már önmagában ez a szintaxis is a melankolikus intonációt erősíti fel, aggasztó érzéseket vetít előre. A karakteres írásművet sajátosan árnyalják a történetbe emelt statisztikai adatok. A szerző szépirodalmi eszközökkel jeleníti meg a fent említett társadalmi jelenséget – a Nyugat-Európába áramló vendégmunkások gyermekeinek magára hagyatottságát –, ugyanakkor dokumentarista kellékek sem hiányoznak műhelyéből. Böszörményi Zoltán a Román Központi Statisztikai Intézet tanulmányára hivatkozva arra hívja fel a figyelmet, hogy 2017-ben 77 471 olyan kiskorút tartottak nyilván az országban, akinek egyik szülője és 17 425-öt, akinek mindkét szülője külföldre távozott.4 Áttekintve a hazai foglalkoztatási statisztikákat láthatjuk, hogy a regény meglehetősen akut, egész Kelet-Közép-Európára kiterjedő problémát emel a köztudatba. Az Európai Unió bővülése és ezzel együtt a munkaerő szabad áramlásának a lehetősége ugyanis 2004. május 1-jét követően új jelenségekre irányította Európa figyelmét: gyors ütemben növekvő, javarészt munkavállalási célú migráció indult az új uniós tagországokból a gazdagabb nyugat-európai országok felé.5 Hasonló céllal indult útnak Romániából Olaszországba, a Sóvárgás című kisregény főszereplőjének édesanyja is. „Nem keres pénzt, aki nem dolgozik. Ehhez el kell mennem, tudja jól, hogy a városkában kevés a munkalehetőség”6 – derül ki mindjárt az írásmű elején, a gyermek édesanyja és nagyanyja közötti dialógusból. Atipikus és szokatlan megoldás, hogy a szereplők – épp a fő karakterek – Vö. A megbocsátás feltétele a bűnbánat és a bűnvallás. Újszövetség, Lukács evangéliuma, 24. 4 Böszörményi i. m. 106−107. 5 Hars Ágnes–Simon Dávid 2015. A munkaerő-migráció változása a kétezres években Magyarországon. Vizsgálat a munkaerő-felmérés adatai alapján. Budapesti Munkagazdaságtani Füzetek. Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézet és Budapesti Corvinus Egyetem, Emberi Erőforrások Tanszék. BWP, 2: 6. 6 Böszörményi i. m. 9. 3 �108 SZEMLE végig anonimek maradnak, sem a tulajdonnevüket, sem a keresztnevüket, de még a becenevüket sem ismerheti meg az olvasó. Ez a névtelenséget és anonimitást preferáló koncepció igencsak hatásos, felerősíti azt a benyomásunkat, amit a szerző számokkal is alátámasztott, s amely egyfolytában arra figyelmeztet, nem egyedi esetről van szó. Névvel s ilyenformán személyazonossággal csak a mellékszereplők rendelkeznek, mint Luca nővér, Banchi doktor, Gizella doktornő. Mindezen túl figyelemre érdemes az a szerzői elgondolás és tipográfiai megoldás, miszerint az anya szó következetesen nagy kezdőbetűvel jelenik meg a szövegben, mintegy nyomatékosítva a ragaszkodást, az elérhetetlen édesanyába történő kétségbeesett kapaszkodást. „Csak fogom Anya kezét, egymás mellett állunk a buszmegállóban, nézem a park fáit, és arra gondolok, milyen jó nekik, nem kell sehová menniük. Nekem pedig el kell újra válnom Anyától, távol lennem attól, akit nagyon szeretek, és el sem mondhatom neki, mennyire rossz érzés megválni tőle…” Az érzelmileg magára hagyott kislány édesanyja hiányával akkor szembesül igazán, amikor a mindennapi teendők – adott esetben az iskolába járás – már nem foglalják le, s kezdetét veszi a nyári szünet. A vakáció, ami felé óriási elvárással közeledik minden diák, váratlan bejelentéssel indul, amely abban a pillanatban, hogy elhangzott, darabokra törte a kislány még megmaradt álmait. „Alighogy megkezdődött a nyári vakáció, Anya kijelentette, Lolához, a barátnőjéhez visz, a közeli faluba.”7 Máris a megérkezéskor könnyfakasztó párbeszédnek lehetünk tanúi, amiből elemi erővel árad ki az édesanya meghökkentő közömbössége: „Kisétkű ez a gyerek, otthon is elég keveset eszik. Nézd, milyen sovány… Nem akar enni, állandóan búsul, hogy oda vagyok dolgozni”8 – magyarázza barátnőjének az asszony, a végletekig elbagatellizálva a gyermek kóros soványságát. Böszörményi pszichológiai hitelességgel írja le azt az reakciót, ahogyan az anya a félelmet és fájdalmat okozó tényeket kiutasítja tudatából, s amely jelenséget a szakirodalom elhárításként definiál. Az elhárító mechanizmus – mint a tagadás, az elnyomás – Freud elméletében olyan szorongáscsökkentő funkció, amelynek alapja az énvédelem. Az osztrák neurológus vélekedése szerint pszichénk azért dolgoz ki ilyesfajta módszereket, hogy megküzdhessünk az erős szorongással, amelyek akkor állnak fenn, amikor életünket negatívan befolyásoló eseményekkel – traumákkal – talál- 7 8 Uo. 12. Uo. 34. �SZEMLE 109 kozunk.9 Megfigyelhető, hogy az asszony reakcióiban ezek a motívumok rendre visszatérnek. Ezzel párhuzamosan hitelt érdemlően ír a szerző az anya után sóvárgó kislány lelki vívódásairól is és azok eklatáns kivetüléseiről. A jelekről – adott esetben gyermekrajzokról –, amelyek égbekiáltó fájdalommal és egyértelműen tudósítanak a kislány lelkében végbemenő destruktív folyamatról. Böszörményi Zoltán azokat a rajzokat veszi górcső alá, amelyet a pszichológia tudománya bevett gyakorlatként alkalmaz olyan esetekben, amikor vizsgálódása egy kiskorú lelkiállapotának feltérképezésére irányul. „A tanító néni egyszer megharagudott rám rajzórán, nem azt tettem, amire kért. A dombok fölé fénylő napot akart, olyat, amely rájuk ragyog, de ehelyett én felhőket rajzoltam, sok szürke-feketés felhőt.”10 Árulkodó jelek ezek, amelyek az írói szándék szerint a levegőben lógó fenyegető veszélyre igyekeznek felhívni a gyermek környezete figyelmét, de olybá tűnik, eredménytelenül. A családtagok – miképp a gyermekvédelmi intézmények kompetensei – hosszú ideig vakok és süketek, képtelenek meglátni a sorvadó kislányt, meghallgatni velőtrázó segélykiáltását. Minden jóérzésünk tiltakozik a pokoli mélységből áradó érzések ellen, amelyek a nagymama karakterében kavarognak. A módszeres bűnbakképzés, a gyűlölet, – megint máskor a gyűlöletnél is ártalmasabb közöny – árad ki a mondataiból, hogy eltöprengésre alkalmas kérdéseket fogalmazzon meg az olvasóban. Mindezt a kislány visszaemlékezései idézik meg: „...higgyem el, az ő életét is megnyomorította, nem csak az enyémet. … bár meg se születtem volna, mert jobb lenne nekem, nem szenvednék, és neki is könnyebb volna az élete, egy éhes szájjal kevesebb, és mondta, és mondta, folyt belőle a szó, nem tudott leállni...” Szomorúan mosódnak össze az idősíkok és a narratívák a kórházban ápolt kisgyermek monológjaiban: az emléktöredékek megidézése és a jelen történéseinek összekapaszkodása elégikus miliőbe emeli a történetet. Konstatáljuk, hogy a megannyi figyelmeztető jel ellenére csak a legutolsó pillanatban ragadják meg a gyermeki kezet, hogy segíteni próbáljanak rajta. De ekkor már túl késő: „nem értik, hogy nem tudok beszélni, elment a hangom, nincs több szavam” – tudósítanak a belső monológok a gyermek mentális állapotáról. És nem pusztán a beszédhez, de az evéshez, a járáshoz, az élethez való ereje is elszáll. „A kislány csaknem egy éve mozgásképtelen” – derül ki Gizella doktornő és Luca nővér párbeszédéből, miközben a diagSigmund Freud: Gátlás, tünet, szorongás. In: Erős Ferenc (szerk.): Sigmund Freud: Válogatás az életműből. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003. Vö.: 577–590. 10 Böszörményi i. m. 16. 9 �110 SZEMLE nózis is elhangzik: anorexia nervosa. Ezzel összefüggésben érdemes megjegyezni, hogy a főszereplő olyan mentális tüneteket produkált, amelyről Dr. Josef Breuer – Freud barátja és munkatársa – már 1909-ben részletes leírást ad Studien über Hysterie című könyvében. „Mereven bénult és érzéketlen volt mind a két jobb oldali végtagja, felléptek nála továbbá: …undorodás a táplálékfelvételtől és egy ízben hetekig tartó képtelenség az ivásra, dacára a kínzó szomjúságnak; a beszélőképesség csökkenése, amely odáig fejlődött, hogy képtelen volt anyanyelvén beszélni.”11 Böszörményi valós történeten alapuló regénye velőtrázó tudósítás arról is, hogy több mint száz esztendővel a kórkép felállítását követően az érintett intézmények még mindig tehetetlenül állnak a hasonló esetekkel szemben. „…nem volt kéznél megfelelő szakember, aki a kislánnyal foglalkozott volna, az iskola pedig nem rendelkezett pszichológussal. A Központi Gyerekkórház szakemberei azt mondták, tehetetlenek az ilyen, egész személyiségre kiterjedő zavarokkal szemben.”12 A főszereplő mitizált és idealizált anyaképe végigvonul az elbeszélésen, hogy a gyermek utolsó mondataival is egyértelművé tegye: anyja iránti szeretetén a legkeserűbb csalódások sem képesek változtatni. „Mindig van elég fény ahhoz, hogy lásson, aki akar és mindig van elég homály ahhoz, hogy ne lásson, aki nem akar” – jut eszünkbe a pascali figyelmeztetés a szöveg végére érve, miközben elcsüggedve megállapítjuk, hogy Böszörményi Zoltán regényében bizony igencsak felülreprezentáltak mindazok, akik szeretnek a homályra hivatkozni. Hosszan cseng le az elbeszélés, hogy gyászos képeket égessen a retinánkba az emberi mulasztásokról. Sorozatos mulasztásokról. Karakteres narrációjával a szerző megannyi, egyént és társadalmat egyaránt veszélyeztető jelenségre mutat rá, elsősorban talán mégis az érzéketlenség, a szeretethiány pusztító erőire figyelmeztet. (Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2019) Sigmund Freud 2016. Pszichoanalízis. Öt előadás 1909-ben, a worcesteri Clark Universityn. Helikon Kiadó, Budapest, 6. 12 Uo. 105. 11 �SZERZŐINKRŐL ABAFÁY-DEÁK CSILLAG (1949, Marosvásárhely) novellista, művészeti író. ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, szerkesztő, újságíró. ANDOR CSABA, DR. (1950, Budapest) Madách-kutató, a Madách Irodalmi Társaság alapító elnöke. BÁNFAI ZSOLT (1965, Mohács) költő, nyelvtanár, fordító. BARANYI FERENC (1937, Pilis) Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító. BARÁTHI OTTÓ, DR. (1944, Hatvan) közgazdász, újság- és közíró. BÁRSONY RÓBERT (1963, Komló) Pekingben élő költő, katonatiszt. BERÉNYI KLÁRA (1974, Debrecen) költő, könyvtáros, magyar nyelv és irodalom szakos tanár. BORDA JÁNOS (1955, Csanytelek) helytörténész, író, helytörténeti és novelláskötetek szerzője. BÜKI ATTILA (1948, Szombathely) költő, író, képzőművész. GYUKITS GYÖRGY (1961, Budapest) szociológus, egyetemi oktató. ISTENES TIBOR (1972, Budapest) költő, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője. JÓNA DÁVID (1968, Budapest) költő, az Arťhúr Irodalmi Kávéház alapító-főszerkesztője. KARAFFA GYULA (1964, Nyíregyháza) költő, meseíró. KÉGL ILDIKÓ (1976, Kazincbarcika) újságíró, író. KONYÁRI MÓNIKA (1971, Debrecen) költő, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője. KÖLÜS LAJOS (1951, Sarkad) költő, prózaíró, művészeti író. LUKÁTS JÁNOS (1943, Budapest) magyar-könyvtár szakos bölcsész. NAGY ZSÓFIA (1962, Nagykürtös, Veľký Krtiš) gasztroszakértő, rovatszerkesztő, ételkritikus. NOVÁK VALENTIN (1969. Budapest) költő, író. OLASZKA SÁNDOR (1989, Salgótarján) Somoskőújfaluban élő író. ORAVECZ TIBOR (1959, Salgótarján) költő. PETRŐCZI ÉVA, DR. (1951, Pécs) József Attila-díjas költő, író, műfordító, irodalomtörténész, publicista. PRÓZÁNYI FRUZSINA (1988, Budapest) református lelkész. SZENTJÁNOSI CSABA (1965, Budapest) költő, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője. SZTASKÓ RICHÁRD (1987, Budapest) tanár, író. SZŰK BALÁZS (1960, Eger) költő, tanár. ZOLTAY LÍVIA (1974, Budapest) író, jogász. Kedvelt műfaja a rövidpróza. ZSIRAI LÁSZLÓ (Sopron, 1956) író, költő, szerkesztő, publicista. �A borító dr. Agócs József Táncos című fotójának felhasználásával készült. A borító belső oldalain látható alkotások: Csír és koszorú készül, Alkonyzóna és A szent ember. Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Partnereink: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP Borítótervező: RÁDULY CSABA MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRA Online szerkesztő: TAJTI BÁLINT ARTÉRIA NYELVSTÚDIÓ, GALÉRIA ÉS KLUB Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,– Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 (Nyomtatott) 2786-1821 (Online) ♦ INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 2021/3. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2021 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 2021 Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/8cba7823c82dd57d752eceb947d261bf.pdf 9aa515a611f6ff738e2dfb95c40a90ea PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Jóna Dávid: A nyár Borda János: A kakukk sorstalansága Konyári Mónika versei Karaffa Gyula: Mikor állott… Balajthy Ferenc versei Olaszka Sándor: A régi gyár és az elhagyott liget Berényi Klára: Szekreter Nagy Antal Róbert versei Szentjánosi Csaba: Jóna Dávid verstestvéremnek Fecske Csaba: Csapda Istenes Tibor versei Csák Gyöngyi versei EMLÉKEZÉS Csongrády Béla: Új karaktert adott a lapnak – Emlékezés Végh Miklós (1944–2020) főszerkesztőre 3 10 15 19 21 23 34 39 57 59 68 86 5 NÉPRAJZ Válogatás Erdélyi Zsuzanna palócföldi archaikusimádság-gyűjtéséből Juhász László: Rusznyák Gyula és a palócokról szóló tanulmányai Koczó József: Száz éve született Együd Árpád folklorista (1921–1983) 8 40 69 KÉPZŐMŰVÉSZET Krasznainé Konczili Éva: Önéletrajzom 17 INTERJÚ Sulyok László: Emlékek tengerében – Interjú dr. Fancsik Jánossal Ádám Tamás: Félezer dal, hatalmas slágerek – Interjú Kovács Kati énekesnővel Jóna Dávid: Interjú Szentjánosi (Langstadler) Csabával 26 35 51 HELYTÖRTÉNET Kovács Balázs: A Salgótarjáni Magyar Királyi Állami Gimnázium oktatóinak tudományos, társadalmi és irodalmi munkássága 1939–1946 Szenográdi Ferenc: A szécsényi amatőr színjátszás gyökerei 64 82 PALÓC KONYHA Nagy Zsófia konyhája 78 �PORTRÉ Monostori Tibor: A Palóc Triatlon múltja és jelene: kitekintés Sztancsik Józseffel 88 VALÓSÁG Baráthi Ottó: Szemelvények Salgótarján város gazdaság- és társadalomtörténetének elmúlt 30 évéből (3. rész) 93 SZEMLE Lukáts János: Akik nem adták alább… – Kaiser László: Erkölcs és teljesítmény. Németh László – Béres József 103 Fancsik János: Üzenet Medvesaljáról – Farkas Ottó: Koporsó részletfizetésre 107 �SZÉPIRODALOM 3 JÓNA DÁVID A nyár Nyár 1. Apróvirágos ruhát vett fel a rét, hozzá gyöngysort – kis patak, most is hordja kedvenc fűzfakendőjét, darázsként zsonganak bennem a szavak. Celofánlepel a folyó hosszán, egy kidőlt fa unottan könyököl benne, úgy hajol rá, mint pultra a kantinoslány, akiben az egész év most benne pihenne. Nyár 2. Unott sejtelmesség égett bele a mába, szellemképes horizont: vihar közeleg, bele is kezd a nyár az önfeláldozásba, mérges szellőkkel kergetőzik a meleg. Magányos varjak hintáznak az ágon, tollukat borzolja a nyugati szél, egy-egy vízcsepp akad fenn pókfonálon, már dézsából öntik a határszélinél. �SZÉPIRODALOM 4 Nyár 3. Az eső után a legszebb, párolog és csillog, a levegő tiszta, miközben súlya van, egy most született tóban bakcsó pislog, féllábon áll ő is, van némi párhuzam. Békák pufolkodnak, langyos iszapban pancsolják a napot, szerelmet keresve ugrándoznak, s szívják mélyre a vízililiom-illatot. Most minden olyan szép lett, színeiben gyönyörködik a liget, virágok, mint egy herendi kávéskészlet; két szarvasbogár bújik össze, magánéletileg. Nyár 4. Nyáron az esték mindig szépek, ahogy narancsköntösben csoszog a nap, megtelik éjjelre a sárgarigófészek, megpihen a karón a Juliska-bab. Elindul lassan az éjjeli járat, a róka, a bagoly, a borz és a nyest, itt felmentés jár, nem bűnbocsánat, hisz gyilkolni szükség, ha éhes a test. Szép ez a nyár, olyan, mint mindig, szenvedélyes és buja, kökörcsinkehely lilás kis selyme a szerelemnek nagykapuja. �EMLÉKEZÉS 5 CSONGRÁDY BÉLA Új karaktert adott a lapnak Emlékezés Végh Miklós (1944−2020) főszerkesztőre Örök körforgás az élet, s ebből következően nemcsak a születést, az elmúlást is magában hordozza. E törvényszerűség valamennyi élőlényre vonatkozik, de közülük egyedül az ember van tudatában földi létének s egyszersmind pályafutása végeztének. Érzelmileg azonban nem könnyű ezt felfogni, elfogadni, s a szomorú, visszafordíthatatlan tények lelki feldolgozása annál nehezebb, minél közelebb állótól vagyunk kénytelenek véglegesen elválni. Az én alábbi búcsúszavaim – amelyek természetesen nemcsak a magam, hanem a Palócföld valamennyi volt és jelenlegi szerkesztője, munkatársa, olvasója nevében fogalmazódnak meg – korántsem szokásos előzmények után, enyhén szólva különös szituációban születnek, minthogy megmondani sem tudom, hány éve találkoztam utoljára az eltávozottal, Végh Miklóssal. Mégis e sok esztendő sem tudott közénk állni, olyan szoros volt a korábbi kötelék. Gyermek- és ifjúkorunk jó néhány éve ugyanabban a salgótarjáni nagyállomási házban – tekintve, hogy apáink vasutasok voltak – telt, s szabadidőnk jó részét sötétedésbe hajló �6 EMLÉKEZÉS ádáz futballcsatákkal, a szemközti hegyre való romantikus kirándulásokkal és persze sok-sok – életkorunknak, érettségünknek megfelelő komolyságú, színvonalú – beszélgetéssel töltöttük. Aztán véget értek az itthoni iskolás évek, mindketten egyetemre, az ELTE-re kerültünk, én három évvel korábban – minthogy annyival voltam idősebb – diplomáztam. Hazakerülvén először mindketten tanítottunk különböző középiskolákban, majd Ő is, én is az akkori kulturális szakigazgatásban kaptunk megbízásokat, majd Végh Miklós 1973-ban a Palócföld főszerkesztője lett, én pedig hol a szerkesztőbizottságnak, hol a szerkesztőségnek voltam a tagja. Igazi, parázs vitáknak helyet adó szellemi műhely volt az 1975-ben létrehozott Arany János utcai szerkesztőségi iroda, ahol rendszeresen összejöttünk döntést hozni, de csak úgy találkozni, beszélgetni is. Az új főszerkesztő olyan személyiségeket követett, mint Bobál Gyula, Mlinárik István, Csizmadia Géza, Csukly László és Kojnok Nándor. Ők – ilyen-olyan mértékben – valamennyien korszakos jelentőségű alakjai voltak a folyóirat 1954 óta gyakorlatilag folyamatos történetének, de Végh Miklós is joggal tartozik e tiszteletet parancsoló sorba, annál is inkább, mert nem kevesebb, mint éppen tíz esztendeig töltötte be – elsőként úgymond főállásban – ezt a felelősségteljes funkciót. Ebbéli munkássága rangját azonban nem az időtartam fémjelzi leginkább, hanem a lap teljes mértékű, mondhatni radikális megújítása. Formailag a klasszikus folyóiratszerű külső egy nagyobb méretű, átlagosan mintegy harminc oldalas úgymond füzetre cserélődött, s évente hatszor jelent meg a megyei tanács művelődési osztályának kiadásában. Ennél is fontosabbak azonban azok a tartalmi változások, amelyek zöme Kassai-Végh Miklós – amely nevet az 1973/2-es számtól használt – kezdeményezésére, hitvallása szerint valósultak meg. Meghonosította a címlapon kezdődő, a borító belső oldalán folytatódó, főként társadalompolitikai jegyzeteket, ha úgy tetszik, vezércikkeket. Az elsőt még a szerkesztőség jegyezte, hangsúlyozván a megújhodás lényegét, azt a törekvést, hogy közvetlenebbül és következetesebben szolgálja a lap a társadalmi közéletet, közgondolkodást befolyásoló folyamatokat. Aztán egyre többször a főszerkesztő írta ezeket az általa aktuálisnak vélt kérdésekről, például a közös eszmecserék, a viták fontosságáról. Bár nem szenvedett hátrányt a megye gazdag kulturális, szellemi értékeire, hagyományaira való figyelés sem, a fő profil a Változó valóságunk – már a címével is orientáló – rovatban öltött testet, amely műfajilag elsősorban az irodalmi szociográfiákban, szociológiai jellegű riportokban s ilyen dolgozatokat író szerzők támogatásában volt tetten érhető. 1976-tól gondozott több Palócföld Könyvek sorozatban �EMLÉKEZÉS 7 megjelent kötetet. 1977-ben Madách-díjjal tüntették ki. Az ő főszerkesztésében megjelent utolsó lapszám az 1983/6-os volt, amely azonban már azon év 1. számától ismét a szokásos folyóirat-formátumban látott napvilágot. A főszerkesztő még néhány évig a megyében munkálkodott, de 1986-tól már véglegesen a fővárosban töltött be felelős beosztásokat. Számos lapban írt verseket, kritikákat, publicisztikákat is, Nógráddal való kapcsolata azonban – nyilván az ő akaratából – teljes mértékben megszakadt. E sajnálatos tény azonban nem feledtetheti azokat az eredményeket, amelyek a nevéhez fűződve végérvényesen, feledhetetlenül beíródtak Nógrád szellemi történelemkönyvébe. Annál is inkább, mert – mint az 1974/6-os szám bevezetőjében írta – a józan, megfontolt cselekvésre kell, hogy essék a hangsúly, az egyes emberre jutó teendők tényleges elvégzésére, a társadalomnak hasznot hajtó konkrét, minőségi cselekvésre. „Olyan tevékenységre, amit nem fertőz kisszerűség, értetlen akadékoskodás, vagy akár a szűk látókörű óvatoskodás, de nem mételyez megsemmisítő nagyvonalúság, parttalan hebehurgyaság sem...” Szeretném hinni, hogy mások is így látják: Végh Miklós saját munkássága mércéjének is tartotta e meggyőződését. �NÉPRAJZ 8 Válogatás Erdélyi Zsuzsanna palócföldi archaikusimádság-gyűjtéséből Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató, az archaikus-apokrif népi imádságok Kárpát-medencei gyűjtője ez évben lenne 100 éves. Emlékezve munkásságára a 2021. évi lapszámainkban a palóc területen gyűjtött imádságszövegekből adunk közre néhányat. Harmadnaptú Szent Fiamot keresem Mikor az Úrjézus a földön járt, Jeruzsálembe szállást nem taná’t, Bemenvén egy házba, vendégfogadóba: Dícsértessék a Jézus! Nem annának-e az Úrjézusnak az ő érdeméén szállást? Honne annék az Úrjézusnak az ő érdeméén szállást, Van nékem házam, Három vetett ágyam, A legszebbikbe fektetem az Úrjézust. A fejinél kel a Nap, A lábánál a Holdvilág, Az úgy tündöklik, mint a világ. Város végin van egy kis kápolnácska, Abba mongya Szent Péter a szentmisét. Odamenvén Mária, Kérdi Péter Máriát: Mér’ jötté’ te ide? Honne jöttem vóna, Harmadnaptú Szent Fiamot keresem. Térgyig vérbe állva, Könyökig könnyűbe, Szent szakállát szaggattyák, Szent haját rángattyák, Büdös nyá’val köpdösik, Vaskesztyűvel arcon verik. Aki ezt a kis imáccságot elmongya, Úgy mene mennyeknek országába, mint a korozsbéli kisgyermekecske. Én kimenék én ágyambú’, Mint Úrjézus koporsómbú’, Fejem fölött egy szent kereszt, Azon vagyon három angyal, Az egyik őriz estétű éjfélig, A másik éjféltű hajnalig, A harmadik uto’só órámig, ámen. Nógrádmegyer (Nógrád m.), 1970. márc. 21. Besze Andrásné Vadas Margit, 1889. Karancsság (Nógrád m.). �NÉPRAJZ 9 Mér sírsz, mér rísz? Ha kimegyek ajtóm elejbe, Föltekintek a magas mennyekbe, Ott látok egy aranyos templomot, Kivül aranyos, belül irgalmas, Abban mongya Szent Pál, Szent Péter az új misét, Arra megy a Boldogságos Szűz Mária sírva-ríva, Kérdi tőle Szent Pál, Szent Péter: Mér sírsz, mér rísz, Boldogságos Szűz Mária? Hogyne sírnék, hogyne rínék, Mikor még a hajamat fésültem, Szent Fiamat elvesztettem. Ereggy a kis templom elejbe, Ott látod a te Szent Fiadat Könyökig vérbe, Mély gödörbe vagdossák, Tövisekkel koronázzák, Aki ezt a kis imáccságot este-reggel elmondja, Megnyittatik annak a drága szép mennyország ajtaja... Hasznos (Nógrád m.), 1970. nov. 10. Prezenszky Jánosné Szabó Katalin, 1903. Jézus fogja jobb karomat Óh köszöntöm a Boldogságos Szűz Máriát Evvel a három angyali üdvözlettel, Köszöntötte 366 angyalával, Jézus fogja jobb karomat, Mária fogja bal karomat, Vigyétek fel mennybe, Köszöncsétek fel a Krisztus malasztjával. Ajánlom ezt a kis imáccságot Magam nevemre való szentér, Sugarolja fel az egekbe, ámen. Sirok (Heves m.), 1970. nov. 5. Borics Józsefné Kun Rozál, 1902. Kőkút (Heves m.). �SZÉPIRODALOM 10 BORDA JÁNOS A kakukk sorstalansága Falum határában, a Dong-ér gátja mellett frissen felszántott árpatarló barázdái között kutattam bizonyító leletek után egy középkorban eltűnt falu nyomait keresve. Edények cserepeit, állatcsontok darabjait, kemencetapasztás törmelékét vetette fel az eke imitt-amott. Telt szépen a gyűjtőiszák, ám a nap tüzes korongja zenitre hágott, delelőre parancsolva minden épeszű élőlényt. Vonakodva bár, de én is elindultam árnyékos pihenőhelyet keresni… Mint egykor szüleim, s azok felmenői tették aratáskor, vagy más, fárasztó nyári munka idején. Miközben a tájat uraló terebélyes nyárfa felé tartottam, kiszikkadt torokkal és tompult elmével azon gondolkodtam, leginkább milyen jelzővel lehetne illetni így, július elején ezt a hőséget. Rekkenő? Elviselhetetlen? Izzó, pokoli vagy perzselő? Felhő nélküli, fakó kékséggel szikrázott az égi katlan, szinte sistergett a párátlan levegő. Hunyorgó szememet gyötörte a fény, a sapka ellenzője alól gyöngyöző izzadtság lefutott az orrgyökömön, majd a szemüvegkeret alsó ívén, és poros hályogcsíkká száradt a lencsén. A távolban mezei pacsirta fekete pöttye remegett a magasban, hangja nem hallatszott el hozzám. Nem tudtam eldönteni: szapora szárnyverdesését, a tollain csillámló napsugarak játékát vagy a levegő délibábszerű vibrálását látom… Magas tajtékot verve zúgott, susmorgott a víz a zsilip alatti kövezésen, hűs permettel frissítette a parti sás közé keveredett lapu húsos leveleit. A csomoros törzsű, vén feketenyár koronája a Dong-ér fölé hajolt, gyökerei vonagló ujjakként markoltak a réti föld televényébe. Tisztelettel simítottam meg tenyeremmel a legalább másfél-két évszázados, barázdált kéreg hegeit: – Mi mindennek lehettél tanúja, öreg topolya! Talán már ükapámnak is adtál déli enyhet… Hej, ha te mesélni tudnál! Leheveredtem, egy deréknyi vastag gyökér föld feletti ívét használva fejtámaszul. Alig helyezkedtem kényelembe, amikor a szemközti füzes rejtekében megszólalt a kakukk. Mennyire várja tavaszt hirdető szavát minden áprilisban az erdőt-rétet járó vadász, horgász, mezőgazdasági munkás és természetkedvelő! Régen hány hiszékeny ember fogadta reménnyel ennek a csalárd, tollas vátesznek a megnyilatkozásait jövőről, �SZÉPIRODALOM 11 gazdagságról, tűzvészről és gyógyulásról, a remélt életévek számáról: „Kakukkmadár, mikor lesz nyár, hány évig élek én?” – Khu-kuk!... Khu-kuk!... Khu-kuk!... Önkéntelenül számolni kezdtem kiáltásait, s a lassú számolás elandalított, mintha alvásra készültem volna. Szemhéjaim meg-megrebbentek, de már szinte kívülről hallottam mélyülő szuszogásomat. Úgy éreztem, hogy kibontakozó álmom fentről, a lombok közül pereg rám, látomásként lengedezve: talán az Idő szitálta felettem a rég elporlott, múltbéli valóságot… * A leány egyszerű, hosszú vászonszoknyájának alját elől feltűrte a korcba, az üres csobolyót1 kötélfülénél fogva a hátára vetette. Mezítláb, sietős léptekkel haladt a vízfolyáson átvezető fahíd felé. A parton megállt a fiatal, égre törő nyárfa alatt, leoldott fejkendőjével felitatta a verejtéket arcáról, nyakáról. Messziről kakukk egyhangú szólama ismétlődött, majd elhallgatott. – Kakukkmadár, azt kérdöm én, férjhön mögyök-e az idén? – skandálta félhangosan a rigmust, szinte csak magának. Rövid ideig hallgatózott, majd gyöngyöző kacagással felnevetett, a madár válaszát hallva: – Kakukk! Ka-kukk! – Hát te mit tétlenködsz itt, Julis? Nem a répaegyelőkhön vagy beosztva mára? Ijedten fordult hátra a határispán érdes hangjára: – De, ott vagyok, kulcsár úr, csak elfogyott a vizünk, azér’ kűdtek a madarasi csordakúthon. – Elviszlek én a csézán, nem köll cipeködnöd se! Oszt még marad időnk másra is… – lépett közelebb a durva bajszú, köpcös férfi. A cselédlány hátrálva igyekezett menekülni, de támadója ravasz csellel a csalit sűrűje felé terelte. – Ne húzócckoggyál, maj’ kakukkolok én neköd! Jó ’jaz mindönkinek! – lihegte vigyorogva. Váratlan öleléssel magához rántotta a lányt, és a vászoningen keresztül belemarkolt a mellébe. – Haggyon mán! – könyörgött Julis. Próbálta a pusztagazda fogását lefeszegetni magáról, s közben undorral hajolt el a közelítő borszagú, pipabűzös lehelet elől. – Engeggyön, hajja? Párom van, ősszel férjhön mék! Nem tud maga annyit ígérni, hogy mögájjak magának! – Ígérni nem, de elvönni, azt tudok! – acsargott a kulcsár. – A prádés kocsis2 Rókus a vőlegényöd, ugye? Egy szavamba kerül, oszt visszakerül 1 2 csobolyó: dongákból készült lapos vízhordóedény parádés kocsis, az úri hintó hajtója �12 SZÉPIRODALOM ökörfogatosnak! Osztán mi lössz, ha apád mög nem kap gyüvőre kishaszonbérbe fődet? Éhön döglötök! A nincstelen zsellér lánya lehajtott fejjel állt. Kibomlott haja alatt, arcán csorogtak a könnyek. Ujjai tétován megindultak az ingkötő pántlika felé… Már majdnem hajlott rá, hogy meghozza a kizsarolt áldozatot, de hirtelen eszébe villant egy lehetőség, és félbe maradt a mozdulat. Esdeklőn felemelte ázott pillájú tekintetét, és összetett kézzel rimánkodott: – A Jóistenre kéröm, ne alázzon mög a tekintetös úr! Épp’ most vagyok tisztulásba’. Tuggya, a havibaj… – Hát, nem bánom! Három nap múva, szombatra a libákhon töszlek; egyedül hajtod ki űket a Paléra, én majd arra kerülök valamikó. Vasárnap mán mög is gyónhatod! – heherészett idétlenül a férfi. – De ha akkó is ellenközöl… – Mindönt mögtöszök, kulcsár úr, amit parancsol! – Julis felkapta a csobolyót, s néhány pillanat múlva már a híd gerendáin csattogott a talpa. A pusztagazda a zsákmányszerzés elégedettségével nézett a karcsú lány után, majd elindult a dűlőúton félreállított homokfutó kocsi felé. Egyenesen a Délitori csárdához hajtott. A szárnyékhoz kanyarodva megoldotta a hámkötél hurokját, levette a szürke heréltről a fejzőt, és zabostarisznyát csatolt fel helyette. Egész délután az eperfa alá kitett asztalnál pipázott, egyik meszely bort ürítve a másik után. Szemmel tartotta az arra járókat, dölyfös utasításokat kiabált a majorba tartó szénásszekerek kocsisainak. Alkonyatkor már botladozott a nyelve. Bent, az ivóban szóváltásba keveredett két tiszántúli ismeretlennel, akik előtt azzal hetvenkedett szószátyár részegségében, milyen engedelmes lányt kerített szeretőnek. – Szamár se való kend alá, nemhogy lány – szólt csöndes nyugalommal egyikük, aki csikósgúnyát viselt. Kiköpött az agyagpadlóra: – Még azzal se tunna tisztösséggel bánni… – Maj’ tanútok tik tisztösségöt a bitón, ha rátok kűdöm a pandúrokat! – tajtékzott sértődötten a kulcsár. Az idegenek nem válaszoltak, csak kissé egyenesebbre húzták ültükben magukat. A csikóskalapos maga elé tette a karikába szedett fonott szíjostort, társa hosszú nyelű kanászbaltáját akasztotta le a szék támlájáról. A pusztagazda sípoló lélegzettel, imbolyogva állt, nézte őket egy ideig, aztán elbődült: – Gazduram! Kűggye ki a legényt, segíjön befogni! Kitántorgott a csillagfényes estébe. Kisvártatva a cséza rugójának nyekkenése, kerekek zörgése, szapora patadobogás hallatszott. Ekkor a két pásztorféle ismeretlen felcihelődött, és halk, tisztelettudó „Isten mögálgya!” után ők is belevesztek a sötétségbe. �SZÉPIRODALOM 13 A ló sötétben is tudta a járást hazafelé. Riadtan tört ki a kikoptatott nyomból, amikor a magányos nyárfa kanyarjánál a könnyű homokfutó megbillent az oldalról ránehézkedő teher alatt. Elhaló hörgés, majd súlyos test puffanása hallatszott. A szürke lesunyt fülekkel vágtatott még egy ideig, de amint a hancsikos gyepről visszatalált a kijárt földútra, prüszkölve fújtatott, és csendes ügetéssel haladt tovább az uradalmi major irányába. A határispán dülledt szemmel arrafelé nézett, ahol a Göncöl rúdja belebeleakadt a Tiszát szegélyező erdősáv szuroksötét fodraiba – de már nem látott semmit. Hátán feküdt, a nyárfa alatti szederindásban. A szúrás közvetlenül az órazseb felett érte, ferdén felfelé, a rekeszizmon áthatolva. Reggel találtak rá az agyagásóba igyekvő béresek. Nagy erőkkel, sokáig kutattak Szegvár és Mártély térségében a két betyárküllemű legény után, de soha nem kerültek kézre. Annyira egyértelmű volt a bűnösségük, hogy a pandúrok más irányba meg sem próbáltak nyomozni… Pedig a végzetes dulakodás közben ezt hallotta utoljára a kulcsár: – Ezt kapod, te mocskos kakukk, nem Julisom ártatlanságát! * – Khu-kuk!... Khu-kuk!... – hangzott felettem a lombkoronából. Kinyitottam a szemem, de a feltámadó lágy fuvallatban úgy repdesett, tapsikolt a sok háromszögletű nyárfalevél, hogy sehogy sem bírtam kifigyelni a madarat. – Khu-kuk!... Khu-kuk!... Kece-rece… – A szólam vége gúnyos kacarászásnak tűnt. – Nevess csak, csúfolódj! – gondoltam. – Ma már nem hiszi el senki a hazugságaidat… És csak szánni tudlak léhaságodért: más madarak fészkébe lopod cafkamód termékenyült tojásaidat, hogy a párzásra fordíthasd minden idődet, egyre-másra váltogatva gavallérjaidat. Nincs szerelmed, nincsen párod, akivel összefogva didergő lázban költenéd ki utódaidat; nem élheted át fejlődésüknek csodás pillanatait, nem taníthatod őket repülni, élelmet szerezni… Nem nézhetsz boldogan kecses szárnyalásuk után, és nyár múltán, az Afrikába vezető hosszú úton nem inthetsz vissza rájuk büszkén a csőröddel, a hátad mögé: – Velem jönnek… Az idei családom! Hanem – mindennek tetejébe – jól vigyázz, kakukk! Úgy hallom, a butának gondolt, kihasznált madárkák mind több fajtája képes már felismerni fészkében a kakukktojást, és ha nem bírja kivetni onnan, akkor sem hajlandó kotlani rajta. Igyekezz hát lépést tartani az evolúcióval: ta- �SZÉPIRODALOM 14 nulj meg fészket rakni, fiókát költeni és felnevelni, mert egyszer csak a Vörös Könyvben3 találod a neved – önhibádból! Igyekezz, hogy legalább az én életemből ne hiányozzon az a kendermagos mellényű, szürkefrakkos ajtónálló, aki oly túlcsordult boldogsággal jelenti be az érkező Tavasz hercegnőt… Aki belefeledkezve mindegyre a begyakorolt mondókát ismételgeti, pedig a bájos hercegkisasszonyt már régen magához ölelte napsugár-koronás királya: a Nyár. Krasznainé Konczili Éva: Fióka (22x31cm, tus-papír) 3 ~ vagy Vörös lista: a kihalással veszélyeztetett fajok jegyzéke. �SZÉPIRODALOM 15 KONYÁRI MÓNIKA Anyámnak kérem… Adjatok hát! Valami égi élesztőt adjatok! Holnapot, szebbet dagasztok belőle, mit csontsovány tenyerébe rakhatok. Hadd süssek tegnapi kedvet, hitet, besárgult jelent aranyra. Belesütném, mint Isten a Napba, a fényt, az életet. Adjatok hát! Valami kelesztőt, élet-kovászt, hogy újra lebbenjen, mint a pille-szoknya, erőt, hogy izzadt lepedőit tisztára mossa, s az égre teregesse átöblített hajnalát. És ti Angyalok, várjatok még! Csak dalolva gyertek! Örülni, hogy újra gyermek, s ünneplő jókedvét magára ölti, ragyog, énekel… s tündöklő, mint a Nap. Mint az Ég. �SZÉPIRODALOM 16 KONYÁRI MÓNIKA Megszelídülve… …mint napvitorládba befogott Napod, úgy vagyokhalvány, átsejlő sugárnyi alkony. Nem követellek, kísérlek csak puhán, mint szél után a szirom-rezdülés. Vagy hajnali fák levelén villanó bársony-harmat, betakarlak, tükrös fényt fonok köréd. Már nem perzselek, mint rég a szikra-szó, felszálló pernyeként sodródok csupán feléd. Néha mögéd táncolok, hogy árnyékod legyek, álmodba álmodom magam, s gyöngyöket szórok a kékezüstre… Mert csak szeretlek. Engedőn, megszelídülve… �KÉPZŐMŰVÉSZET 17 KRASZNAINÉ KONCZILI ÉVA Önéletrajzom Krasznainé Konczili Éva tanár, festőművész, grafikus, illusztrátor, kézműves (nemez tárgyakat készít) alkotásait mutatjuk be lapszámunkban. Folyóiratunk szerkesztősége arra kérte, hogy meséljen életéről, munkásságáról. 1966. október 8-án születtem Mátészalkán, iskoláimat Nyíregyházán végeztem. A Bessenyei György Tanárképző Főiskolán matematika-rajz szakos tanári diplomát szereztem 1989-ben. Mestereim: Berecz András festőművész és Székhelyi Edit festőművész volt. 1989-ben költöztünk a Nógrád megyei Nagyorosziba, ahol matematika-rajz szakos tanárként kezdtem a tanári pályámat. Amatőr kiállításokon szerepeltem többször képeimmel, így Nagyorosziban, Rétságon, Vácott, Pásztón, Salgótarjánban is. Négy gyereket szültem, a nevelésük alatt alig �18 KÉPZŐMŰVÉSZET vagy nem festettem, rajzoltam. Képeimet általában elajándékoztam, szétszórtam barátaim, rokonaim között. Férjem, Krasznai (Karaffa) Gyula két könyvét illusztráltam: Épphogy csak beszólok, Csunnyamesék, illetve néhány verseskönyv borítóját is én készítettem, például Százdi Sztakó Zsolt vagy Csáky Károly könyveihez. 15 éve tanítok a pataki Szent Ambrus Katolikus Általános Iskolában, itt is matematika-rajz szakos tanárként. Tagja vagyok a Rétsági Körnek, amely a környéken élő profi és amatőr alkotókat gyűjti egybe. A Kör kiállításain mindig szerepeltem, ahogy immár három éve a Szécsényi Őszi Tárlaton is. Díjaim nincsenek, de ez soha nem is volt cél, az önkifejezés lehetőségét látom az alkotásban. Krasznainé Konczili Éva: Építőmester (70x55 cm, acryl-farost) �SZÉPIRODALOM 19 KARAFFA GYULA Mikor állott… Eccer Jézus bément egy faluba, hol tanitványival letelepedett egy nagy fa alá, oszt elkezdett nékik, meg azoknak, kik kiváncsiak vótak, tanittani a mennyeknek országirul. Ámde hejába es, merhogy ebbe a faluba olyan hitványok éltek, hajják, hogy nem hitték el rulla, hogy ű a Jézuskrisztus. Akarmit es tett, vagy mondott, máncsak istentagadónak, meg gyalászkodónak monták, mignem eccercsak eléállott a tömeg elé egy vénségessen vén öregember. No, mongya a tömegnek az öreg, majd én kiszedem ebbül az emberbül, hogy valóban ű é a Jézuskrisztus, mer van énnékem egy bisztos móccerem erre, van eggy kérdésem, mire ha tuggya a választ, amán csak valóba ű. Oszt akkor jobb, ha nem pickájjuk, hanem szót fogadunk néki mindenbe, hajjátok! No, odament az öregember Jézusho, oszt mongya néki: – Moncsak nékem te ember, ha tudod, meg ha te vagy a Jézuskrisztus, hogy mikor es állott élettyibe Jézus féllábon? He? – Hát báttyám, erre a kérdésire nem nehéz a válasz, hát akkor állottam én féllábon életembe, hajja, mikor felléptem arra a szamárra, mi Jérusálembe bévitt éngemet. – Hijjnye, azáldóját, hajjátok, – monta az öregember – ebbiza valóba a Jézuskrisztus, hát menten süvegejjük meg, hajcsunk térgyet es néki, oszt fogaggyunk szót az égi üdvünk mián! No, így esett, hogy felismerték színrül színre a Jézuskrisztust, oszt megtért a bűneitül abba a faluba a sok ember, meg asszony, meg gyerek, oszt lássák, mindez csak egy tanálóskérdésnek vót köszönhető. Meg egy bőcs öregnek. Meg egy szürke szamárnak. Hejj, ha minden ilyen eccerű vóna a fődön, de jó es vóna! Egyébiránt jobb, ha tuggyák, ez a mese es Szabó Géza bácsitul vagyon. Láccik, hogy egy mesélős ember a! �SZÉPIRODALOM 20 Krasznainé Konczili Éva: Mikor állott… �SZÉPIRODALOM 21 BALAJTHY FERENC FÉLárú MENETjegy (Filocentrikus tér/í/tőerő) (Karant/ének/ XV.) Égi vándor milyen vonatra száll majd, Ha megrezzenti egy csendes fuvallat? Félárú menetjegy, gyászkendős árnyak, Míg kötött pályán, szabadon haladhat. Bezárul az ég, − ha megnyílik a Föld, Nagyreményű özvegy, s titkos szerető, Orgonát fáról csenő, kamasz kölyök, − S Maghasadásban az összes térerő(d)! Kétes bolygóbolyongás, visszaút nincs, Piros táblával egy szárnyas angyal int, Forog-csattog a kerék csillagok között. Egyszeri, s megismételhetetlen körök, Ha megnyílik a Föld, − bezárul az ég, Félárú menetjegyre ez épp, hogy elég! �SZÉPIRODALOM 22 BALAJTHY FERENC Keresztvivők fájdalma (Karant/ének/ XVII.) „Hisz arra született az ember, Hogy szeressen és szeressék.” (Szilágyi Domokos) Mi soha nem hagyhatjuk el egymást! Mert míg falnak csapkod a zord Idő, Visszaáll mind, ki egykor már kidőlt, Kezed a gyökér, − mellem a hegyhát. Mi szeretni kész, mára mind egy már, Kivérzett pillanat, − szép szemfedő, − S gyertyaláng szeret, szívmelengető, Bár megannyi fájdalom, mi vár ránk! Idő, sebet gyógyít, − vagy épp sebez, − Nemlétnek majd furcsa értelme lesz, Csendben a sirám, − elapad a panasz. Megváltó keresztkín, mindig remény, S árad, Győzhetetlen Nagy Tengerré, A könnypatak, mit a fájdalom fakaszt! �SZÉPIRODALOM 23 OLASZKA SÁNDOR A régi gyár és az elhagyott liget Nem emlékezett a szívére. Egy hangra várt. Lehúzta a redőnyt, hogy otthonosabban érezze magát. Minden a gyár tulajdona lett, ami bement a kapun. Az öreg szívére is az lehetett írva: a Salgótarjáni Acélgyár tulajdona. „Hogyan emlékezzen?” – erre gondolt a kórházi ágyon ülve. Név, dátum, hely, év, nap, hónap, évszázad, korszak, ezred. Virág helye, gerinc, térd, csábítás, telek, végrendelet, ajak, séta, csók, lehullott levél, madár, nap ül az ágakon, diódarálás, szaloncukor, cigi, tabletta, kesztyű, bogár, lakóhely, test, test, test. Micsoda teste volt!? „A Magdus jó lány és rossz lány.” Érezte, hogy nagyon öreg már. Olyan puhán beszélt, alig volt emberi. A pizsama kudarca volt ez a kórházi szobában. Kezei földrengések. Csak azért hosszabbodtak meg a percek, hogy emlékezni tudjon. Papírcsónakok lógtak a szobából félig látszódó nővérpult felett. „Azok valamelyike viszi majd a lelkét egy másik világba” – gondolta. Azon tűnődött, hogy már nem a gyárban dolgozik. Egyetlen munkája volt, hogy néha sétáljon a nővérekkel az ágytól az ajtóig. Az úton levés lett a feladata. Csíkos szatyrába csomagolta legfontosabb holmijait. A kórházi ágyon nyugtalanul átvirrasztott éjszakákon hallgatott bolygók visszhangjait, hiszen a szilárd anyagok jönnek-mennek, a lépések fájdalmait, amiket az ágy végétől az ajtóküszöbig tett, a szeretethez szükséges dolgokat, kávéscsészét félig tele, csillagok alakját, madarak hangját, vércseppek rózsarügyeit. A szerelme szeméből kiugrott egy szarvas, hallotta hívását, morfiumoztak egy beteget a szomszédos kórteremben, a könnycseppektől vizes szarvast kezdte követni. Félt az úttól, mint a tűztől, de mennie kellett a szarvas után, követnie kellett a völgybe. Szinte szárnyra keltek a bokái. Úgy mászott át a kórház zöld kerítésén, mint az utolsó óraütés űrén esik át az élet. Úgy vágott egy hang a fejébe, mint az Acélgyár kürtje annak idején a levegőbe. Végigment a kórháztól a fél városon át pizsamában, egész az elhagyatott gyárig. Nem használt sínek vezettek a hatalmas vaskapuhoz a főbejárat mellett. Az öreg emlékei, mint egy szellemvonat robogtak be azon a sínen, a gyár kapuin túlra. Csupa port és vért látott az Acélgyár helyén. �24 SZÉPIRODALOM Akkora pusztítás ment végbe, hogy az öreg is csak szürke tekinteteket tudott vetni a néhai munkahelyére. Hatalmas szoborlány feküdt a főbejárat lépcsőjén, olyan volt, mint a Lóth felesége. Az egész gyárat lesújtotta Isten tüze, az izzó idő. Ahol járt, kelt a régi cimborákkal, csak hatalmas vasdarabok voltak, mint széthajlított szívek szerteszét. A kitört ablakokon ki-be lengtek a dohos függönyök, mint kísértetek leplei. Még az öreg is látta, hogyan folyik a mészárlás: a gyom az ajtókat fojtogatta. A fekete kémény sötéten emelkedett ki a fémhulladékhegyek közül. A penészes kőtörmelékek kupacából kinyúlt egy kéz, és mint egy koldus kérlelte az öreget, adja oda a szemeit. A szarvas a liget felé szaladt. Az öreg követte. Hosszú út a liget annak, akinek semmi helyismerete nincs. Olyan volt aznap az egész liget, mint a sorsa, hosszú és szomorú álom. Vörös tobozok hevertek mindenütt, mint véres, emberhúst járt, gigászi lőszerek, látni lehetett, ahogy a liget napsugarakkal lövi a gyárat a fák lombkoronái közül. Elfelejtett sírni, mint a Dolinka, pedig sírni akart. A Dolinkában volt kint, ahol egykor az ég kék és fehér gyöngyfátyollal díszítette a Magdust. Első csókjuk helyén parkoló lett. Villanyoszlopok fúródtak az égbe. Úgy ettek itt egykor sorban ülve a kollégákkal a padon, mint a seregélyek. Mindenki világképe lötyögött, mint korsóban a sör. Fiatalok voltak és erősek, belekötöttek a megdöbbent salgótarjáni tavaszba. Kis szalonna, sör, és már énekelték gőgösen az erejüket. A vágy kínjával együtt különleges és gyors étel, a Dolinkában rakott tűz és szalonnaillatú füstje. Meg a friss paradicsomé, paprikáé és hagymáé. A medvebarlanghoz mentek először együtt, de női szívre vadászott, és Misi olyan férfi volt, aki inkább ment volna medvével ölre puszta kézzel, mint lány szívéért viaskodni, de Magdus miatt elindult a rengetegbe. Indiánnak öltözött gyermekek láthatatlan kivégzettei szaladtak át a fák törzsein, holtak fekete árnyai. Bogyós bokrok között, a liget sötétjében, hol csak a látnokok mehetnek. Lusta és szomorú patak csordogált a kövek között, mint a Misi saját szerethetőségébe vetett hite. A holtak szerettek szórakozni az élőkkel. Direkt tévútra csalták az idegent a ligetben. Úgy simogatta meg Magdus arcát, mint a szél simítja el vadak lábnyomát a földön. Mint a gyerekek nyilai, repkedtek az érzések a szívében. Odahajolt a lányhoz, és megcsókolta, mondván, hogy így támasztaná meg, hogy el ne essen valamelyik ágban. Misi bácsi szinte táncolva ment hazafelé a sápadt hold alatt. Úgy tévedt a szerelem közepébe, ahogy az elbűvölő ligetben lehet csak eltévedni. Bátor-zöld fenyőszíve volt, ahová mókusként befészkelt az öröm. A mese fele legalább igaz? Ezt kérdezték az árnyékok tőle. �SZÉPIRODALOM 25 Sivár, tompa homokon csoszogott, átbotorkált a vörösebb talajra, a melankóliára. Látta, hogy turisták, akik emblémákat véstek a fák törzseibe, tüzet raknak áldozni a liget szellemeinek. A fekete árnyak Magdust más férfi karjaiba lökték. Az öreg sírni kezdett. Eszébe jutott, hogy kurjongtak az indiánok a rengetegben. Közben bezárt a gyár, egyre kevesebben jártak ki a ligetbe. A liget is pusztulni kezdett. Megszakadt akkor a szíve. A fekete árnyékok a holtak tisztására vitték. Üvegtó-szeméből szelíden ivott az ég, mint egy büszke szarvas. Szellemek elhagyott országa már a liget. Misi is, Magdus is árnyékként szalad a holtak sűrűjében. A természet talán megjavítja a romokat, ahhoz gyűjti a holtakat. Addig reménytelenül alszik a gyár és a liget. Én pedig nézek egy fiatal lányra a Dolinkában. Tudom, hogy a szívnek titokban egy csomó ünnepe van, amit meg is tart. Hirtelen öröm a semmiből. Megtetszik neki valami. Furcsa hely ez a szív. Olyan, mint egy fantasy-világ. Különleges, ismeretlen szokások, elképzelhetetlennek tűnik, mégis a valóságról szól, csakúgy, mint egy álom. Miről szólt? Ilyen nincs! Ettől a lánytól ünnepel a szívem. Talán egy régebbi életben elhagyott, én pedig belehaltam, hogy várok rá, most pedig egymásra találtunk újra? Léteznek tökéletes pillanatok. Ez az, mikor nézem őt a ligetben. Hiszek benne, hogy a nagy találkozások, mint szellemek, eltűnnek, hogy újbóli felbukkanásukkal felzavarják az embert. A „gyár” (Tajti Bálint fotója) �INTERJÚ 26 SULYOK LÁSZLÓ Emlékek tengerében Interjú dr. Fancsik Jánossal Dr. Fancsik János nyugalmazott belgyógyászt, reumatológus főorvost, szenvedélyes, többször díjazott fotóst, Nógrád megye és Salgótarján díszpolgárát szűkebb pátriánkon kívül is ismerik. Pécsett szerzett diplomát, feleséggel tért vissza szülővárosába. Itt különböző kórházi osztályokon szerzett gyakorlatot, s lett később megyei kórházigazgató, országgyűlési és önkormányzati képviselő. Könyvei jelentek meg, például Vallomások a Karancs− Medves vidékéről, saját színes tájképeivel, vagy a Rokkantteleptől a Vásártérig című memoárkötet, melynek mellékletét pedagógus-felesége, Csaba Mária Salgótarjánról készített festményei töltik ki. Negyedik éve özvegyen él Rákóczi úti otthonában, karnyújtásnyira a Vásártértől ─ ma December 8. tér ─, ott, ahol 1956. december 8-án csődöt mondott a józan ész. Elöljáróban, úgy gondolom, közölni illik, hogy több évtizede ismerjük egymást, s mint szomszédok, tegeződünk. Az évek során gyakran cseréltünk véleményt az 1956-os forradalomról és szabadságharcról, benne a salgótarjáni sortűzről. Ezt most a nyilvánosság előtt is megtesszük. – Kezdjük személyes vonatkozásokkal. Salgótarjánba ezrével érkeztek családok a XIX. század második felében az Osztrák−Magyar Monarchia területéről, s te egy ilyen családban születtél 1932-ben, egy februári napon. Honnan érkeztek a felmenőid? – A Felvidékről. Bányászként és gyári munkásként „toborzódtak” ide a déd- és a nagyszüleim idejében. Anyai nagyapám és nagyanyám Túróc megye egy kis hegyi falujából, Felsőturcsekről származott, apai dédszüleim pedig Fülek mellől, Gömörsíd községből. A szüleim alig voltak húsz- �INTERJÚ 27 évesek az esküvőjük idején. A Rokkanttelepen laktunk, emeletes családi házban, itt születtem. Szüleim esténként együtt énekelgettek, meséltek. Apám sokszor hangosan felolvasta a családnak az újságot, altiszt volt a városházán, onnan hozta, és édesanyámmal megbeszélték a nagyvilág híreit. Különösen szívesen emlékszem vissza a vasárnapi ebédekre, amikor az udvarban megterített kis, kerek kerti asztalnál ebédeltünk. A bátyám sajnos fiatalon halt meg, súlyos betegségben, frissen végzett orvos korában. – Ezért választottad te is az orvosi hivatást? – Akkor már én is orvostanhallgató voltam, elsőéves. Ebben természetesen a bátyám példájának meg a szüleim tanácsának nagy szerepe volt. Jó tanuló voltam általában. Tudatosult bennem, hogy a becsületes tanulás nemcsak egyéni ambícióm kielégítését jelenti, hanem felelősségvállalást is jelent, s ezzel tartozom az értünk annyi áldozatot hozó szüleimnek és leendő családomnak. – A Mecsek alján jártál orvosegyetemre, nagyon messzire innen. Miért nem a jóval közelebbi Budapestet választottad? – Oda adtam be a jelentkezésemet, de az akkori rendszer úgy működött, hogy valami oknál fogva Pécsre kaptam behívót. Szép, történelmi múlttal rendelkező város, a miénkhez hasonló hegyvidéki környezetben. Nagyon megszerettem Pécset. Öt év tanulás után mégis visszatértem szülővárosomba, már szigorló évemben, mert megígérték, hogy állást kapok az akkor szerveződő II-es belosztályon, a néhány éve megyei kórházzá előlépett bányakórházban. De azért 1955 decemberében pár napra még visszatértem Pécsre, hogy oltár elé vezessem a menyasszonyomat a székesegyház Corpus Christi kápolnájában. – 1950 júniusában érettségiztél abban a középiskolában, mint amelyikbe Ravasz István is járt, az 1956. december 8-ai sortűzben meggyilkolt költőígéret. – Csak amikor Ravasz István végzett, 1956-ban, akkor már Madách Imre nevét viselte a gimnázium. Amiben az emlékezetes nekem az, hogy ezt a névadást még a mi osztályunk kezdeményezte. Szerintem jobb névadót nem is ajánlhattunk volna, hisz Madách világirodalmi értékű drámaköltő és Nógrád megye szülötte. – Beszélgetésünkben Ravasz Istvánra és a sortűzre emlékezünk. Tudom, hogy az ötvenes évek elején abban a bérházban laktál, amelyikben a Ravasz család is. – Igen, a 36-os háztömbben laktunk, ahol most beszélgetünk, és ahol te is laksz, a város fő utcáján, a Rákóczi úton, félig-meddig szemben a megyei rendőr-főkapitánysággal, az egykori Vásártér mellett. Édesanyám �28 INTERJÚ itt vállalt házmesterséget az egyik lakás fejében. A rokkanttelepi családi házunkat ugyanis el kellett adni, mert kellett a pénz a beteg bátyám gyógyíttatására. Apám városi altiszti keresetéből szinte semmire nem futotta. – Gondolom, praktikussági okok miatt számozták meg az épülő házakat, hiszen utcák még nem voltak arrafelé. Honnan jön a 36-os elnevezés? – Onnan, hogy három teljesen hasonló kétemeletes házat húztak fel pár méter távolságra egymástól, és mindegyikhez két lépcsőház és 12 lakás tartozott, és háromszor 12, ugye, az 36. Tehát innen az elnevezés. Salgótarján nemrégiben lett megyeszékhely, komoly városfejlesztés kezdődött akkor. – Egy 55 négyzetméteres, kétszobás lakásban élt mind a Fancsik, mind a Ravasz család. A három ház közül melyikben voltak ezek a lakások? Pontosítsuk, mert tudjuk, hogy az első éves egyetemista ifjú épp a házuk előtt kapott halálos fejlövést a rendőrség épületéből. – Lakásaink a harmadik háztömbben voltak, a centrum felől nézve. A miénk a második lépcsőházban, vagyis a legutolsóban volt, a földszinten, Ravaszéké pedig a szomszédos lépcsőházban, az első emeleten, és hozzánk hasonlóan bal oldalra esőn. Vele szemben áll a megyei rendőrkapitányság épülete ma is. 1956 után a 36-osnak ehhez a tömbjéhez építették azt a háromemeletes bérházat, amelyik földszintjén most a gyógyszertár van. – Az építés évében pedig, 1958-ban a 36-os házait összeépítették, azaz két lépcsőházzal megnövelték. A helyszín tehát ma már egészen másképpen fest, mint a kezdetekben. – Ahogyan a Vásártér is, meg az egész környék. Hozzáteszem, talán te sem tudod, hogy a 36-os eredetileg bányászlakásoknak épült, mégis főleg értelmiségiek laktak benne: orvosok, tanárok, hivatalnokok. Nyilván menet közben változott a koncepció. Ismertem az itt lakókat, mert a mi lakásunk volt a központ. Anyámat, Juliska nénit mindenki imádta a házból. Szívesen jöttek hozzá egy kis tereferére, különösen Ravasz meg Kmetyi néni. Leültek a konyhában egy kis sámlira vagy a hokedlira, netán álldogáltak és trécseltek. Ha édesanyám főzött, mondjuk túrós sztrapacskát pirított szalonnával, a kiszűrődő illat becsalogatta az ország más tájairól ideverbuválódott szomszédokat, akik szívesen megkóstolták a tót-palóc ízeket. Ravasz néni csodálatos asszony volt: közlékeny, aranyos, csinos. Ő volt Matolcsy Margit, a népszerű nótaénekes, akit gyerekkoromban sokszor hallottam a rádióban. Néha énekelgetett, szórakoztatott, mikor összejött a társaság. Ravasz bácsi épp az ellentétje volt: szűk beszédű, zárkózott ember. Földrajzot és történelmet tanított. Ifjabb Dezső, az idő- �INTERJÚ 29 sebb fiuk, iskolatársam volt a gimnáziumban, alattam járt valamivel, eléggé szeleburdi gyerek hírében állott. István sokkal fiatalabb volt tőlem meg a bátyjától, őt személyesen nem ismertem. Az édesanyjától tudtuk, hogy szorgalmas, jól tanuló fiú. Hozzá csak akkor kerültem közelebb, amikor megjelent a verseskötete, amikor már régen nem élt. – Milyennek találtad a tinédzser fiatalember verseit? – Rám nagy hatással volt a verseskötete. 1999-ben jelent meg, Levél a címe. Az egyik 56-os barátomtól, Deme Attilától kaptam. Ő meg a Madách gimnázium igazgatójától, Kovács Tibortól kapott több példányt, hogy adjon belőle az ismerőseinek, akiket érdekelhet. Engem lenyűgöztek Ravasz István versei. Ez a 18 éves fiú költészetet hagyott maga után. Csak két 56-tal kapcsolatos versét említeném bizonyítékképpen. Az egyik az Európa népeihez, a másik a Petőfi körön. Nagyszerűek. Ragyogóan érzékeltetik egy salgótarjáni fiatalember álláspontját a forradalomról és szabadságharcról meg a közvetlenül odavezető időszakról. Nem mehetnek feledésbe ezek az alkotások, gondoltam, valamit kezdeni kell velük. Az ötletemet elmondtam a Madách igazgatójának, aki azt felelte, nyitott kaput döngetek, már szervezik a versmondó versenyt. Aztán eszembe jutott, hogy emléktáblát is állíthatnánk. Deme Attilával beszéltem először erről. Te benne vagy a Pofoszban, az egyik vezető tisztségviselő vagy, mondtam neki, itt van ez a konkrét eset, tudjuk, hogy Ravasz Istvánt mikor, hol lőtték le, tudjuk, hogy költő, értékes, szép dolog lenne emléktáblát állítani neki – és a történteknek – a lakóháza falán, a pinceablak fölött, ahol lapátolta a szenet, miközben a gyilkos golyó eltalálta. Arra gondoltam, hogy kultuszt lehetne építeni a személye köré. Ami aztán meg is történt a Madách gimnázium és a dr. Csongrády Béla közíró vezette Madách-hagyomány Ápoló Egyesület jóvoltából. – A gimnázium Ravasz-kultusza 2001-ben kezdődött. Centrális eseménye a szavalóverseny, köré szerveződnek az emlékező és ismeretterjesztő előadások, a sír megkoszorúzása. A következő évben megtörtént az emléktábla-avatás is. – Szívből örülök, hogy az ötleteim találkoztak másokéival, és megvalósultak. Öröm az is, hogy az itt lakók közül mindenki szívesen fogadta az emléktáblát, különösen a régiek, akik kisgyerekként ismerték Pistit. És megtörtént az is, amit szintén reméltem, hogy Ravasz István verseiből már hallottunk a december 8-ai városi gyásznapon is. – A gyásznap apropóján forgassuk vissza az idő kerekét. 1956 őszén kezdő orvosként a salgótarjáni megyei kórházban dolgozol. Milyennek tartod a pályakezdésedet? �30 INTERJÚ – Csodálatos időszaka volt az életemnek. 1956. szeptember 15-én vettem át a diplomámat a pécsi orvostudományi egyetemen, és ugyanannak a napnak az éjszakáján megszületett az első kislányom. Azon a szülészeten, ahol akkor átmenetileg dolgoztam. Édesanyámék kaptak egy kétszobás lakást a Vásártéren, a 76-os bérházban – már nem volt szükség a házmesterkedésre –, és ideadták nekünk az egyik szobát. 57 elején aztán váratlanul megüresedett egy háromszoba-hallos orvoslakás, megkaptam a saját nevemre, és jöttek velünk a szüleim is. Még nagyobb igyekezettel vetettem bele magam a munkába. Közben politizáltunk, mert a közélet egyre inkább aktivizálódott. Nagy port kavaró írások jelentek meg az Irodalmi Újságban, jöttek a hírek az újra engedélyezett Petőfi Kör rendezvényeiről. Rengeteget olvastunk, sokat beszélgettünk. Október 23-ától jöttek az egymásnak sokszor ellentmondó hírek a pesti zavargásokról. Budapest utcáin vér folyt, Salgótarjánban nyugalom. Egy pofon el nem csattant. Köszönhető ez többek között az említett Deme Attilának, aki a megyei építőipari vállalat nemzetőrségének volt a parancsnoka. A város területén járőröztek, együtt a katonákkal, vigyáztak a közvagyonra, az emberek nyugalmára. A vörös csillagokat, a szovjet katonai emlékművet persze Salgótarjánban is ledöntötték, de nem üldözték a Rákosi-rendszer prominenseit, bár azok egy része, félelemből, a szomszédos Csehszlovákiába menekült. A gyárakban, az üzemekben, a hivatalokban ugyanúgy megalakultak a munkástanácsok, mint az ország bármely területén. A munkástanácsok nagyon erősek voltak. Még azután is, hogy november 4én a szovjet csapatok lerohanták Magyarországot. A gyárakban és a bányákban sztrájkoltak, vitatkoztak, ment a politikai kötélhúzás. Így érkezett el december 8-a. Ekkor már a kettes belgyógyászati osztályon dolgoztam, ahogy jövetelemkor megígérték. – December 8-a tragikus dátum Salgótarján történetében. Hogyan rögzült beléd ez a sötét nap? – Szombat volt, és délelőtt úgy 11−12 óra között Telmányi főorvos úrral viziteltünk, amikor fegyverropogást hallottunk. Úgy hallottuk, hogy a kórházzal szembeni hegy felől, a téli erdőből, a Kálváriáról jönnek a lövések, onnan, ahol most az országzászló van. Megálltunk és tanakodtunk, mi lehet ez. Még én mondtam a többieknek, biztosan a pufajkások, kimentek őzet vagy nyulat lőni, esetleg kutyára vagy más állatra lőnek, félrészegen duhajkodnak. De ez egy kicsit több volt annál. Jó hosszú sorozatok hangzottak. Vagy két sorozat. Aztán napirendre tértünk a dolog fölött, és viziteltünk tovább. Néhány perc múlva a vasajtó csapódása hallat- �INTERJÚ 31 szott, az udvari bejárat felől sikongások, kiabálások. Kiszaladtunk. Teherautók, lovasszekerek, mindenféle járművek jelentek meg, lepedőbe, szétszaggatott ruhákba bugyolált, meg ki tudja, mibe csavart véres sérültek sokaságát szedték le, és hordták be az épületbe. Akkor tudtuk meg, hogy a megyetanács előtt sortűz dördült, és onnan hozzák be a sérülteket. A fő udvar pillanatok alatt megtelt hordággyal, sebesültekkel, halottakkal. Mi, orvosok mindjárt próbáltuk szortírozni a betegeket, ki halott, ki az, akin segíteni lehet még. Megindult a véradás, az operálás. A legtöbb tennivaló a két sebészre hárult: Daubner Kornélra meg Fábián Zolira. Persze mások is operáltak, Szőke Szabolcs adjunktus, Máté Béla szak- és Halász József segédorvos, meg érkeztek segítségül gyakorlott sebész szakorvosok a balassagyarmati és a pásztói kórházból. Három napig haza se jöttem. Éjjel-nappal készenlétben álltunk, dolgoztunk. – Mégis sok volt a halott. Te mennyit láttál a kórház területén? – Olyan 30–40 körülit. Az első este feleségem behozta a vacsorát, ő is érdeklődött, és együtt hátramentünk a hátsó udvarba, ahol volt a kórházi garázs, az istálló meg más pinceszerű helyiség, ott a fal mellett lettek elhelyezve a behozott halottak, illetve a közben elhalálozottak. Megdöbbentő látvány volt. Ott láttam kiterítve, egymás mellé fektetve kisiskolástársamat, Fényes Sanyit meg a lánytestvérét, a híres prímás, Fényes Misi gyerekeit. Ismerős arcokat kerestem. Megismertem dr. Wágner Jenőnét. Hogy Ravasz Pisti ott feküdt-e, arra nem emlékszem. Milyen jó lenne most, ugye, ha fénykép lenne róla! Az egyik orvos, Filarszky lefényképezte a halottakat, hallottuk akkoriban, de a filmet állítólag még aznap elvették tőle a pufajkások, mielőtt előhívhatta volna a negatívot. – Salgótarján gyásznapi megemlékezésein 131 halottról beszélnek… – Ezt sose tudtam megérteni, miért ragaszkodik mindenki a 131 halotthoz. Talán azért, mert az 56 utáni napokban, hetekben ez, illetve ehhez hasonló számok terjedtek el a városban. Aztán ránk ülepedett a csend, ez az 56-ot felejtő-felejtető hangulat, a tabugyakorlat, míg végül kevés ember maradt, aki úgy istenigazából vissza tudna emlékezni… Később ott laktam, abban az átépült udvarban, és többször utánagondoltam. De ott tényleg csak annyi halott férhetett el, mint amennyit mondtam… Schiffer Pál és munkatársai a 80-as évek végén már készítették anyagaikat az 56-os filmjeikhez, beszélgettek, faggatták az embereket, és a megyei levéltár is beszállt a kutatásba. Akkor még stikában mentek a dolgok. Varga Laci, az igazgató engem keresett meg mint kórházigazgató-helyettest, hogy valahogy, akár fű alatt, hozzájuthatnának-e az akkori forgalmi naplókhoz, műtéti jegyző- �32 INTERJÚ könyvekhez. Segítettem. Alaposan átnézték az iratokat, és 46 halottat és 90 sebesültet tudtak azonosítani. Ezeknek a halálos áldozatoknak a neve került ki aztán a mai December 8. tér márványtáblájára, én ezt fogadom el. – Schiffer Pálék Ledöntött útjelzők című filmjében hangzik el először nyilvánosan a 131-es szám, nagyjából a levéltári eredmény megismerésével egy időben. Újabb nevek azóta sincsenek. – Ez elgondolkodtató, ugye: miért nincsenek? Kizártnak tartom, hogy vannak családok, akiknek a rokonságában van még áldozat, hogy félelem vagy bármi ok miatt nem jelentkeztek azóta sem, a Pofosznál vagy bárhol, és ne jelentették volna, ha lenne. – Pedig a félelem, a kiszolgáltatottság érzése nagyon is létezett még a rendszerváltás utáni évtizedekben is, főleg az egyszerű családokban, melyek a társadalom gerincét adják. A túlélők persze ekkor már nem is magukat féltették, hanem a hozzátartozóikat, a gyerekeiket és az unokáikat. Őket nem akarták hátrányos helyzetbe, bajba sodorni. Tapasztalták ugyanis az új rendszer bosszantó hibáját, hogy a várt igazságtétel, a bűnösök felelősségre vonása elmaradt, a volt kommunisták bent maradtak a gazdasági hatalomban, megvagyonosodtak, és visszaszerezték a politikai hatalmat is; egy időre. A sokat megélt emberek mindebből arra következtettek, hogy demokrácia ide vagy oda, ők továbbra is alul vannak, és jobbára azok kiszolgáltatottjai, akik a régi rendszerből átmentették önmagukat, befolyásukat, kapcsolati tőkéjüket, akik addig is gáncsot vetettek nekik, nyomorították, keserítették az életüket; és tapasztalták, hogy az elvtársak leszármazottaitól sem várhattak sok jót. Számos 56ossal: munkástanácsi és nemzeti bizottsági tisztségviselővel, nemzetőrrel, puszta kortanúval beszélgettem erről. Többen azt is elmondták, hogy a sortűz halottainak nagyobb részét nem is a kórházba vitték, hanem egyenesen ki a városközponti temetőbe, s a hullaház helyiségei tele voltak. – Én erre azt tudom mondani, hogy Salgótarjánban nem az volt a szokás, hogy a halottat mindjárt kivitték a temetőbe. Természetesen lehetett kivétel, ez azonban nagyságrendileg nem befolyásolja az eredményt. – Arról viszont ne feledkezzünk meg, hogy rendkívüli helyzet állt elő, ami felül szokta írni a szokásokat. Már az nem mindennapi, hogy magyar lőtt magyarra; mint ahogyan az előzménye sem, hogy a munkásság fellázad úgymond saját hatalma ellen. Az 56-os magyar forradalomban és szabadságharcban a döntő erőt a munkások adták, köztük sok kommunista párttag. Nekik is voltak, illetve lehettek halottaik, de nem verték nagy dobra, mert egyfelől a bolsevik típusú szocialista rendszer megtisztításáért, megjavításáért vállaltak szerepet, másfelől a történtek láttán tisztában voltak a következményekkel. Aztán közel volt a második világháború, a szovjet �INTERJÚ 33 front, a Don-kanyar borzalma, ami után sok katona arcába vágta a hivatalosság, minek ment oda, mintha választása lett volna. A kilincselő özvegyek és édesanyák is megkapták ezt. Tehát jobb volt hallgatni. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy az elhallgattatás évtizedei alatt a családnak magva szakadt, és nem volt már, aki jelentsen. – Ezek lehetőségként felmerülhetnek, de ilyen nagyon kevés lehetett. Nekem eszembe jut egy kommunista család, jóllehet nem példa az elhangzottakra. Szabó Gyula fiatal tűzhelygyári mérnök volt, gyerekkori jó barátom. Egy telepen laktunk, a Rokkanton. Gyuszi apja 45 előtti kommunista volt, családja kifejezetten kommunista. Gyuszi, ahogy mesélték, ott állt a sor elején, és akár az első halott is lehetett. Utána az ismerősök között egy darabig folyt a találgatás, na most Szabóék mit szólnak a kommunista rendszerhez, mikor a fiukat épp a pufajkások lőtték le. A választ azonban nem tudom, mert az elköltözésünk után már nem találkoztam velük, nem tudom, hogyan dolgozták fel a történteket. És azt sem tudom, hogy Gyuszi milyen érzelmű volt, teljesen azonosult-e 56-tal, vagy csak a helyzet hozta úgy, hogy elment a tüntetésre. – Hallgatlak, és eszembe jut, te már kezdő orvosként beleestél az élet sűrűjébe. – Ez igaz. Rendkívül megpróbáló és végtelenül fárasztó volt a sortűzzel kezdődött néhány nap. Ugyanakkor csodálatos érzés volt látni azt az óriási összefogást. Nemcsak Salgótarjánban és környékén, hanem az egész megyében. Tódultak a véradásra az emberek. – Ebből a párját ritkító szolidaritásból csak a pufajkások és a vérontást – akár ráutalóan is – elrendelők maradtak ki. Sőt sunyi hazudozásba fogtak, és bosszút álltak a függetlenségre, szabadságra éhezőkön. Újságcikkek, röplapok, bírósági tanúvallomások szólnak erről. Te személyesen találkoztál ilyen félrevezetéssel? – Valóban, a mosakodás rögtön megkezdődött. Miklós Frici, a Madách gimnáziumban osztálytársam volt, a szűkebb baráti csoportomba tartozott, mindjárt másnap bejött a kórházba, beöltözve pufajkába. Megkérdeztem tőle, hogy csinálhattátok ezt. Felháborodott: Ne beszélj már, te is felülsz a süket dumának; hát ők támadtak meg bennünket, süsd meg! Ugyan már, mivel támadtak meg benneteket, mikor fegyver nem volt a tömegben; Szabó Gyuszi támadott meg vagy a Fényes Misi gyerekei? Nem olyan harcias emberek voltak ezek. Azt ti nem tudjátok, gurult dühbe Frici. Golyószóróval lőttek szemből, onnan meg onnan, és mutogatott kifelé, az iskola meg a vele szomszédos családi ház padlása felé. Végül azt mondtam neki: Fricikém, mesélhettek, amit akartok, az élet majd bebizonyítja; most egyelőre, valószínű, nektek lesz igazatok, de hosszú távon nem biztos. Fancsik főorvos szavai látnokinak bizonyultak. �SZÉPIRODALOM 34 BERÉNYI KLÁRA Szekreter Egy szekreterben őrzöm kincseim, apám csinálta négy-ötféle fából, ő válogatta össze szín szerint, mikor lesétált még a kertbe. Nyár volt. Az ingét egyre gyakrabban cserélte, nehézzé vált a kis csavardoboz, a szerszámot se tette már helyére, a padba is meg-megkapaszkodott. De halni nem tudott, amíg a félkész, fiók előtte ott hevert, s gyalult időnként ágynak esve, míg a révész várta, kenje már a végső lazúrt. �INTERJÚ 35 ÁDÁM TAMÁS Félezer dal, hatalmas slágerek Interjú Kovács Kati énekesnővel Kovács Kati Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar előadóművész, énekesnő, dalszövegíró, színésznő. A magyar könnyűzenei élet kiemelkedő egyénisége, aki a 20. század egyik legtermékenyebb és legsokoldalúbb művészei közé tartozik. Több mint ötven éve tartó pályafutása során számos állami és szakmai kitüntetéssel ismerték el munkásságát. Kovács Kati és Ádám Tamás Azt mondja Kovács Kati: véletlenül került erre a pályára. Ehhez képest elképesztő énekesi pályafutás áll mögötte. Több mint félezer dalt énekelt, több tucatnyi szöveget írt, főszerepeket játszott legendás filmekben. Slágereit dúdolják az emberek a buszon, a villamoson, otthon. Első hírességként kapott csillagot Eger sétálóutcájában. Kevés �36 INTERJÚ olyan település akad, ahol nem koncertezett, régiónkban is sokszor fellépett, a koronavírus előtt például Balassagyarmaton. Maradt emléke Verpelétről? Ott születtem, de semmi emlékkép nem villan be, hiszen pár hónapos voltam, amikor Egerbe költöztünk. A régi ház körül…, énekli. Megvan még? Megvannak a házak, több helyen is laktam. Gyakran jár Egerben? Igen, ha tehetem. Meghívott Eger városa és az Egerért Egyesület egy különleges alkalomra, csillagot kaptam a sétálóutcában. Ez az én „egri csillagom”! A városból elszármazott neves személyiségek, művészek kapják, én voltam az első. Hálás vagyok ezért. Eger a dalaiban is visszaköszön. Rengeteg dalom Egerről szól: Napfényes álom, Úgy szeretném meghálálni, Újra otthon és folytatható a sor. Kitől örökölte a hangját? Mindenkinek jó füle van a családunkban, de valahogy sohasem akartak színpadra kerülni. A bátyám lánya remek adottságokkal rendelkezik, mégis a pedagógusi pályát választotta. Nem bírta a változatosságot, hogy soha nem tudja, mikor érkezik haza egy fellépésről. Hogy a hétvége ki van zárva az életünkből. Az unokaöcsém, Lukács Laci az egyedüli, aki heavy metalt énekel. A zene jelen volt a hétköznapokban? A zene szeretete áthatotta napjainkat, édesanyám mindig zenét hallgatott, Maria Callas, Ella Fitzgerald szólt állandóan. Megkeresik a fiatalok, hogy véleményezze őket? Bár sokszor jönnek, hallgassam meg őket, én viszont csak akkor mondok véleményt, ha valaki kiugróan tehetséges. Miért? Amióta a tehetségkutató versenyek léteznek, több ezer jelentkező akad, és a szűrés megtörténik, elvégzik helyettem ezt a feladatot. Kezdettől fogva nem kételkedett a tehetségében? Sokszor az ember nem nagyon tudja, mire képes. Én is csodálkoztam, amikor azt mondták az iskolában, a következő rendezvényen te lépsz fel, az évzárón te énekelsz! Soha nem akartam énekes lenni, csak úgy énekelgettem. Véletlenül kerültem erre a pályára. �INTERJÚ 37 Nem mondja komolyan?! Épületgépészeti technikumba jelentkeztem, Budapesten, a Thököly úton felvételiztem, hála Istennek, nem vettek fel. Az elutasítás oka: nem léptem be az úttörők közé, mert haszontalan dolognak tartottam. Hála Istennek, hogy nem jártam sikerrel! Hogy került mégis erre a pályára? Egyszer egy ismerősöm, később anyukám benevezett a Ki mit tud?-ra, túljutottam a selejtezőkön, amikor az ismert zeneszerző, Gyulai Gaál János meglátott, és megírta nekem a Nem leszek a játékszered című dalt. Észrevettek a színpadon a filmrendezők, felkértek, hogy szerepeljek az új filmjükben. Egyik vonzotta a másikat. Nem határoztam el, hogy mindenáron énekesnő leszek. Tudtam, nem vagyok színésznő. Ehhez képest játszott vagy tíz filmben, olyan rendezőkkel dolgozott, mint Bacsó Péter, Mészáros Márta, Jancsó Miklós. Az nem színészet, csak éppen játszottam a filmekben. A film a pillanat művészete, és ha nem jó az alakítás, felvesszük újra, ám a színművészet sokkal összetettebb dolog. A színésznek a kőszínházi előadáson nincs lehetősége arra, hogy újrakezdjen egy mondatot. Nem szeretem a végszavakat, nem szeretem a kötöttségeket. Kiváló színészekkel dolgoztam együtt: Törőcsik Mari, Madaras József, Bujtor Pista, Latinovits. Ha a színészet szóba kerül, őket kell említeni és nem engem. Az ön pályája szabadabb? Lazább, lehet rögtönözni, néha a közönséggel együtt alakítom a műsort, pedig ez sem egyszerű. Ha kell, abbahagyok egy dalt, és újba kezdek, megbeszélem a nézőkkel a fejleményeket. Évek teltek el, mire kialakult ez a módszer, kifinomult a közönséggel való kapcsolat. Hofi Gézával is fellépett. Mert nagyon szeretem a humort, az övét különösen értettem, rendkívül jó kapcsolat alakult ki közöttünk, előbb mondta el nekem a poénjait, mint az embereknek, és várta a hatást. Ha nekem tetszett, megtartotta. Kell bátorság a fellépéshez? Ahhoz, hogy az ember egy zongorával ki merjen állni a közönség elé, nagyon nagy bátorság és rutin kell. Főleg egy sportcsarnokban, hiszen ott távol ül a közönség és óraműpontossággal megy a műsor. Én meg szeretem a szabadságot. �38 INTERJÚ Leghíresebb szövege Vangelis zenéjére íródott. Nem lehet mindig írni, ihlet, hangulat kell hozzá. Tegyük hozzá: hobbiból írok, nem vagyok professzionális dalszövegíró. A Paradicsom meghódítása a Bosznia-Hercegovinában zajló szörnyű háború hatására született, amelyet filmen láttam. Vangelis gratulált, küldött egy dicsérő faxot és egy ajánlást a lemezemre. Meghatódtam. Hogy viseli a népszerűséget? Jól. Egyszer egy kísérőm eljött velem vásárolni, ruhákat nézegettünk a Váci utcában. Negyedóra sem telt el, máris irgalmatlanul mérges lett, dühösen kérdezte: hogy bírod ezt a közvetlenséget? Fotóznak, beszélgetnek, puszilgatnak… Nálam ez belefér, teljesen normális. Ők tapsolnak, amikor énekelek, kitüntetés számomra, ha szeretnek. Jó volt matekból? Meg tudja számolni egyáltalán, hány dalt énekelt összesen? Én nem, de a rajongóim igen; ötszázvalahány dal van, negyven szöveget írtam. Soha nem akar változtatni azokon a dalokon, amelyeket önnek írnak? De bizony, akad ilyen. Egyszer átírtam egy sort, mire a zeneszerző és a hangmérnök felszisszent: Szenes Iván úgyse engedi. Egy próbát megér, vélekedtem. Végül Szenes csak annyit mondott: a tiéd jobb, marad. De volt, amihez ragaszkodott, könyörögtem neki, írja át „bőg a sok állat” sort. Nem tette, neki volt igaza. Nagy slágerek sorát énekelte, akad olyan, amelyiket most máshogy adná elő? Nem nagyon. Egyébként is ez egy csapatmunka: jó zene, jó szöveg, jó előadó, jó hangmérnök kell. Amit én felénekelek, az már az utolsó lépés. Mit kezd az ünnepekkel? Bár frázis, mégis igaz: nekem a hétköznap is ünnep, ha például jól sikerül egy előadás. Vagy ha a családdal vagyok, velük élem meg a sikert. Rendben, de karácsonykor, szenteste nincs koncertje! A testvérem gyerekei, és anyukám közelében lenni mindig ünnep. A vírus önt megfogta a koncertekben. Nehéz volt? Nem volt könnyű, de nem búslakodtam, csak azon, hogy kiváló zenészbarátom itt hagyott bennünket. �SZÉPIRODALOM 39 NAGY ANTAL RÓBERT Boldog(talanság) boldogtalan aki régi szerelmét kiretusálja aki ébredés előtt újraálmodja gyermekkorát aki a múlt levesében kanalazgat akit zavar hogy a vadászgép az égen elenyészik akit dühít hogy a pitypangpihe más irányba száll akit gombostűként tűz fel a percmutató boldog aki emlékeit büszkén mutogatja aki ébredés előtt szép holnapra ébred aki délben a kihűlt levest elég melegnek érzi aki műremeknek látja az égen a csíkot aki nyugdíjasként is pitypangpihéket fújdos aki jól tudja a lekésett buszok óránként bepöfögnek Hatot üt hatot üt az óra holdfény hull a tóra csillagok szöknek át nem ismerve halált az éj zord rácsain fény tépte roncsain a hajnal lótetem hol nem szánt nem terem kupec-köd rúg bele kamránk hogy lesz tele hazám nyergét tartja lopott földje partja a kantár elszakadt markunkban nem maradt a határzáron túl hol a csillag se hull a ma estig innen ránk bámul az isten fegyvert tisztít az éj téblábol az esély �NÉPRAJZ 40 JUHÁSZ LÁSZLÓ Rusznyák Gyula és a palócokról szóló tanulmányai Rusznyák Gyula (teljes nevén Rusznyák Gyula József Antal) 1907. március 18-án született a Heves megyei Szurdokpüspökiben, római katolikus vallású családban.1 Anyja Melicher Jolán, apja Rusznyák Lajos körjegyző Szurdokpüspökiben (ehhez a körjegyzőséghez tartozott Zagyvaszentjakab). 1909. augusztus 21-én megszületett Izabella Irén nevű húga.2 Az elemi iskola négy évfolyamát szülőfalujában járta ki.3 A gimnázium első négy osztályát 1917−1922 között Gyöngyösön végezte el az Állami Gimnáziumban.4 1921. szeptember 17-én édesapja hosszas betegeskedés után elhunyt.5 A IV. osztályt német és mértan elégtelen vizsgája miatt meg kellett ismételnie.6 A gimnázium ötödik osztályát már a ciszterci rend egri Szent Bernát Gimnáziumában kezdte meg 1922-ben, mint jegyzői-internátusos növendék,7 ahol 1926-ban a VIII. osztály elvégzése után sikeres érettségi vizsgát tett.8 Tanulmányait Szegeden, a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán folytatta tovább. 1929-ben rövidebb szigorlati határnap iránt kérelmet nyújtott be, melyet a kar elfogadott.9 1930. november 29-én szerezte meg jogtudományi diplomáját. 1926 szeptemberében a Miskolci Joghallgatók Testülete tisztújító közgyűlésén beválasztották az intézőbizottság tagjai közé.10 1927-ben pedig a Foederatio Emericana 1925-ben megalakult miskolci csoportjának Születési anyakönyv, Szurdokpüspöki, 1907/13. Születési anyakönyv, Szurdokpüspöki, 1909/68. 3 Elemi iskolai anyakönyvek, Szurdokpüspöki, 1913−14, 1914−15, 1915−16, 1916−17. 4 Iskolai Értesítő, Állami Gimnázium, Gyöngyös, 1918, 1919, 1920, 1921. 5 Magyarország 1921. 09. 27., Halotti anyakönyv, Szurdokpüspöki, 1929/39. 6 Iskolai értesítő, Állami Gimnázium, Gyöngyös, 1921. 7 A ciszterci rend egri Szent Bernát Gimnázium értesítője az 1922−23. iskolai évről. 8 A ciszterci rend egri Szent Bernát Gimnázium értesítője az 1925−26. iskolai évről. 9 A Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar üléseinek jegyzőkönyve 1929−1930 (Szeged). 10 Miskolci Jogászélet 1926/10. 1 2 �NÉPRAJZ 41 (melynek neve: Corporatio Rákócziana) tiszti karába került mint sajtóreferens.11 1929-ben a Miskolci Jogász Turista Egyesület ellenőre lett.12 Mezőkövesden ügyvédjelölti joggyakorlatba kezd, de 1932-től már inkább a társadalomtudomány, elsősorban a szociálpolitika iránt érdeklődik. 1933-tól rendszeresen publikál különböző folyóiratokba. 1935-ben törlik az ügyvédjelöltek névsorából, joggyakorlatának abbahagyása okából.13 Szociológiai tanulmányokat folytatott és érdeklődése elsősorban a falu problémái felé fordult. Heves, Borsod és Nógrád megye településeit járja. 1932-ben már mint dr. Rusznyák Gyula tagja lesz a Magyar Társadalomtudományi Társulatnak, ahol Mátramindszent községet jelöli meg tartózkodási helyeként.14 1933 elején jelenik meg első írása a Magyar Kultúra című folyóiratban Egy hiányzó jövedelempolitika margójára címmel (Mátramindszent). Ettől kezdve rendszeresen jelennek meg publikációi, az 1930-as években elsősorban a Magyar Kultúra, valamint a Társadalomtudomány című folyóiratokban.1933-ban Dorogházáról, 1936-ban Alsóságról, 1936−38-ban Alsóábrányról, 1938−39-ben Balassagyarmatról, végül 1940-től Budapestről küldi írásait. A Szent István Társulat 1935-ben kiadja első könyvét Faluvédelem címmel.15 Ebben a falu társadalmi problémáival foglalkozik. Írásai nyomán feltámad az érdeklődés a falu problémái iránt. Joggal nevezik a falukutatás egyik megalapítójának. Fáradságos munkával dolgozza ki a tájszempontú falukutatás módszerét. Több előadást is tart ezen témákban. 1937 karácsonyán jelenik meg második könyve A nő a modern társadalomban címmel.16 Ezzel az akkori társadalom egy másik égető sebére hívja fel a közönség figyelmét, s a nőknek akar helyet mutatni a modern társadalomban. Ez utóbbi igen vegyes érzelmeket váltott ki olvasói között, és nagyon változatos kritikákkal illették. Miskolc 1927. június−július−augusztus. Miskolci Jogászélet 1929/6. 13 Budapesti Közlöny 1935. 04. 30. 14 Társadalomtudomány 1932/3−4. 15 Budapesti Hírlap 1935. 10. 11., Élet 1935. 12. 01., Magyar Könyvbarátok Diáruma 1936/2. szám. 16Magyar Könyvbarátok Diáriuma 1938/1. 11 12 �42 NÉPRAJZ 1936. március 26-án előadást tart Budapesten a Szent Imre Katolikus Otthonban, az Emericana estjén Család a szociális válságban címmel.17 Még ez év június 30-ától a három napos Prohászka Munkaközösségek első országos kongresszusán, Esztergomban tartózkodik, ahol a falujárás és falunevelés lehetőségeiről és útjairól beszél.18 1936 augusztusában szintén e városban rendezik meg a IV. Katolikus Nyári Egyetem kurzusát. Ehhez kötődően augusztus 27-én a KLOSZ (Katolikus Leányok Országos Szövetsége) országos vezetőképzőjén tart előadást Mit adhatnak a leányklubok a falvaknak? címmel.19 1937-ben a göcseji idegenforgalom népszerűsítése érdekében népművelési propaganda indul. Serényi mester diapozitív sorozatot készít, melyhez dr. Fára József főlevéltáros tart kísérő előadást. A vetítettképes előadást a kultuszminisztérium kikölcsönzi, amely eljut a Borsod megyei Harsány községbe is, ahol akkora hatást kelt, hogy a falu lakosai az előadás megismétlését kérték. A község plébánosa, vitéz Kun János az előadás hatására elhatározta, hogy meglátogatja Göcsejt. Társként csatlakozik hozzá dr. Rusznyák Gyula, aki szociológiai tanulmányokat kíván végezni Göcsejben. A plébános és Rusznyák augusztusban részt vett Székesfehérváron a három napos Prohászka Munkaközösségek második országos kongresszusán, ahol előadásokat tartottak. A kongresszus vége után kerékpárra ültek, és lekerekeztek Göcsejbe, azzal járták be a szép dombos vidéket. Július 3án a vendégek Turcsányi Sipos József pajzsszegi kurátor és Sanits Géza tanár társaságában Zalaegerszegre mentek, ahol megnézték a várost, majd a megyei levéltár néprajzi gyűjteményét, amely az első Göcseji Hét alkalmából került bemutatásra. A látogatásról a Zalamegyei Ujság 1937. július 4-i száma adott hírt. Rusznyák Gyula Göcsejről készült tanulmánya két részletben, a Magyar Kultúra folyóiratban került publikálásra. 1938-ban Balassagyarmaton a Társadalombiztosító Intézethez került, és december 28-án, mint díjnokot, ideiglenes minőségű fogalmazógyakornokká nevezik ki.20 1939−40-ben elvégezte a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kétéves társadalombiztosí- Magyar Jövő 1936. 03. 25. Magyar Országos Tudósító 1936. 06. 30. 19 Bárdos István 1979. Komárom-Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék közművelődési élete (1923−1938). Kézirat. 20 Magyar Nemzet 1938. 12. 29. 17 18 �NÉPRAJZ 43 tási szaktanfolyamát.21 1940-ben Budapestre költözött, ahol az OTI főtisztviselőjeként, fogalmazóként dolgozott.22 1944-ben a Corvina Kiadó gondozásában megjelenik az újabb könyve, melyet Dr. Petrányi Győző egyetemi magántanárral közösen írtak Munkásifjúságunk helyzete címmel. E tanulmányban tették közre azokat az adatokat, amelyeket az OTI (Országos Társadalombiztosító Intézet) 1941. évi munkásifjúsági nyaraltatási akciói során szereztek.23 1946-ban nősült meg Mátraballán. Felesége a szintén budapesti illetőségű Füller Erzsébet lett, aki 1925. augusztus 29-én született Budapesten (anyja Varga Erzsébet, apja Füller Dénes).24 Budapest VII. kerületében, a Madách Imre téren laktak. Dr. Rusznyák Gyula 1973. október 8-án hunyt el Budapesten.25 Heves, Nógrád és Borsod megye falvainak jó ismerőjeként, ahol sok időt eltöltött az egyszerű emberek között, megismerte azok életét, szokásait. A környéken élő palócokról két nagyobb tanulmánya is megjelent a Magyar Kultúra című lapban. 1939-ben Cserháti palócok, 1940-ben Hegyközi palócok címmel. Ezen írásokban bemutatja a palóc nép életkörülményeit, családi életüket, gondolkodásmódjukat és magatartásukat. A két tanulmány később a Társadalomtudomány című folyóiratban is közlésre került. Részletek a Cserháti palócok című írásból „A palóc föld felülete dombság, erek, patakok szántanak közéjük völgyeket, melyek magukban véve termékenyek, de latifundiumok kialakulására nem voltak alkalmasak. A táj eme sajátsága nagyban kedvezett az okos rendszerű kisbirtok kialakulásának. A családi birtok a falu közvetlen közelében terült el, hol megtermett a A Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem évkönyve 1939−40. 22 Társadalomtudomány 1940/5. 23 Corvina 1944. 05. 11. 24 Házassági anyakönyv, Mátraballa, 1946/18. 25 Halotti anyakönyv, Budapest, 1973/2865. 21 �44 NÉPRAJZ kenyérmagvaktól, kendertől kezdve a szőllőig, gyümölcsig minden, függetlenítve tulajdonosát a közösségi élet összes vonatkozásaiban. És mikor a népszaporodás és szükségletek többirányúsága következtében ez az életmód korszerűtlenné vált, nagy megrázkódtatás következett be a nép egész szellemerkölcsi világában is. Nem volt meg a fokozatosság, a kialakuló új életformához való hozzá alkalmazkodás. A palóc teljesen érzéketlen a modern elvű gazdálkodással szemben és a munkaeredményesség és munkaminőség modern követelményeit élete leszűkítése árán is leleményességgel próbálja megkerülni. Bár a gyűjtögető életmód emlékei, szerszámai ma már a múzeumba kerültek, csökevényeivel a késői unokák még megkísérlik a könnyű táplálékhoz jutást. Tilosban halásznak, vadásznak, „gyűjtögetnek” ... Vannak viszont palóc falvak, melyek kupeckodásból élnek. Messze vásárokat bekalandoznak, marhát adnak-vesznek. Mint mondják, többet ér, mint a kapálás. Természetesen ez is, mint az előző, sok veszélyt rejt magában nemcsak a nép erkölcseire, hanem jószágállományára is. (Vészek behurcolása.) Talán csak a háziipar az egyetlen, amit a palócság múltjából produktív módon tudott átmenteni. Ez természetesen ma már komoly támogatásra talált Soldos főispán vármegyei háziipari akciója révén.” „Szűk völgyek, katlanok nem adnak perspektívát s a palócság ezekbe települt és él ma is. Sohasem vonzották távoli horizontok, mert hisz azokat meglátni nem is volt módjában. Történeti vezetői, a nógrádi dzsentri még ma sem tudja megérteni, hogy valójában miért is van szükség falukutatásra. De valljuk meg, hogy ezt maga a palócság sem sérelmezte. Egyrészt mert föltétlenül hitt az „urakban”. Azt gondolta, hogy Rákóczi és régi nagyjai heroizmusa és gondoskodása ül most is azok birtokaiban. Pedig azóta ezen az őrhelyen nagyrészben sajnálatos őrségváltás volt. Másrészt a palócság mindig húzódozott a tartós nyugtalanságtól. Megtanulta újabb történelme során, hogy „az urakkal nem jó tengelyt akasztani” és így megtanult kerülőutakon járni, alakoskodni. Sohasem volt nagyravágyó és mindig a szűkös, de biztos felé tekint. Nem szereti a feszültséget, amely pedig minden haladás alapkövetelménye. Úrgyűlölettel sem találkozunk sehol. Része van ebben talán annak a körülménynek is, hogy a kis-középbirtokosság nem tudott olyan messze távolodni a parasztságtól, bent élt a faluban és azon keresztül kellett érvényesülnie. Nagy volt a politikai ráutaltság és ezért kapcsolatokat kellett tartania a falu, táj hangadóival. Másrészről viszont maga a palócság is kereste az „urak” barátságát. Alaptermészete szerint szeret közel jutni, bizalmába férkőzni a felette-állóknak. Azért még áldozatra is hajlandó, ha megkülönböztetve érezheti magát hasonló sorsú embertársaitól. Mindezek együttvéve magyarázhatják, hogy palóc tájon járva még ma is szívesen „megsüvegelik” a nadrágos embert. Egészen különös és egyedülálló a palócságnak a zsidósághoz való viszonya, mely csaknem megközelíti az „urakhoz” való viszonyát, azzal a hozzáadással, hogy a palóc mindig különbséget tesz úr és zsidó között, még akkor is, ha történetesen egy zsidó földbirtokosról van szó. A palócságnak a zsidósághoz való viszonyát azonban nem �NÉPRAJZ 45 hatalmi tényezők alakították, hanem az érdekkeresés és a pálinka. A zsidóság mindig értette a módját, hogy apró kölcsönökkel, kisebb-nagyobb hitelezéssel, fuvarmegrendelésekkel és ezzel kapcsolatos áldomásozással érdekkörébe vonja a palócságot. Menjünk végig palócföldön és a zsidóság kocsmája-konyhája minden időben tele lesz lebzselő parasztokkal. Azt hiszik, hogy hasznot húznak belőlük és még ma sem veszik észre, hogy tulajdon képen ők azok, akikből hasznot húz a zsidóság. Éppen ezért a palócság körében nem tud őszintén gyökeret verni az antiszemitizmus. Csak az ő utánozhatatlan mosolyukkal mosolyognak, ha szóba hozzuk előttük a zsidó kérdést, mint aki birtokában van a mások által megfejthetetlen titkok kulcsának. Az sincs azonban kizárva, hogy e magatartásban része van valamiféle kazár atavizmusnak, mely az egykori kazár alattvalókat a Kárpátok medencéjébe is elkísérte. És ha életmódját nézzük a palócságnak, az is olyan színes és múltból magyarázható, mint közéleti magatartása. Ellentétben más tájak életével, itt nincs semmi rejtelem, elzárkózási törekvés az idegennel szemben. Kérdezhet bárki bármit, nyugodt lehet, hogy az adott körülmények között a legőszintébb feleletet kapja. Családi élete is teljesen nyilt és derűs, tele sok szép szokással, hagyománnyal. A palócság föltétlenül ragaszkodik régi életformájához s talán ez az egyetlen magyar táj, ahol nem kellett „megmenteni” a népművészetet, a népviseletet, mert az ma is életformájában bent gyökerező, szerves és magától értetődő kívánalom. Természetesen a túlzott szokáskultusznak elég sok árnyoldala is van, mely sok helyen ma már kiütközik és a szociális gondozásnak legjelentősebb problémáját okozza. Érzelmi élete igen gazdag és mondhatnánk, hogy ebben éli ki magát a palócság. Kedélyeskedni öregje-fiatalja mindig ráért és vendégei közül is inkább azokat szereti, akik eltréfálnak vele. Bizalmát is ezen keresztül lehet megnyerni. Sokszor igazán meglepő szellemet árulnak el. A palócot kedélye sohasem hagyja el, még a legégetőbb júliusi napon, a legvereitékesebb munka közben is van kedve élcelődni, mókázni. Érdekes megfigyelést tettünk e téren egy szomszédos sváb vidékkel való összehasonlításban. Röviden azt mondhatnánk, hogy a sváb intenzíven dolgozik és intenzíven pihen, a palóc viszont szórakozva, megerőltetés nélkül dolgozik és szórakozva pihen. Svábok között alig látunk mosolyogni, de nem hiszem, hogy a palócok között akadna egyetlen mogorva ember is. Az új idők hangja azonban lassan visszaverődik a palóc tájon is. Nagy eltolódások jönnek létre a múlthoz képest és szinte szemünk előtt születik meg az új palóc táj, de mégis úgy, hogy lényegében a régi marad. Jelentkeznek problémák és adódnak megoldások, de a palóc miliő, a palóc karakter örök és változtathatatlan és föl fog oldani minden új élethelyzetet, miközben maga is föloldódik abban, íme, a kölcsönhatás a táj és embere között. A cserháti táj legjelentősebb problémája ma, mely a jövőre is kihatással lesz: a tájelosztódás. Megcsonkított, nyomorult helyzetünk kényszerített rá, hogy röntgen-szemmel a föld méhébe hatolva olyan értékek után kutassunk, melyektől Trianon megfosztotta a nemzetet, így alakult ki a cserháti palóc táj északi �NÉPRAJZ 46 térfelén az ú. n. salgótarjáni szénmedence. Fölötte hatalmas ipartelepek keletkeztek és a mind keskenyebbé váló palócbirtokok veteményeit lassan beszállta a korom és a füst. Maga a lakosság pedig, amely az ipartelepek vonzáskörében élt, magas bérektől csalogatva mindinkább megbarátkozott az ipari munkavállalás gondolatával. Eleinte csak szezonmunkákra járt a bányákba, gyárakba, később azonban a föld megmunkálását asszonyaira bízva, hivatásos ipari munkás lett az északi palócság még módosabb része is. Salgótarján központtal egy sajátosan magyar ipari táj keletkezett, mely vigasztaló tünet arra, hogy a korlátolt területben rendelkezésre álló föld népeltartó hivatásában segítségére siet annak méhe és az abból táplálkozó ipar, hogy magához szívja a haza azon gyermekeit, kik az ősi foglalkozásból kiszorultak. És ha közöttük járunk, örömmel kell megállapítanunk, hogy megállják a helyüket, megbecsülik új hivatásukat, csak éppen több és állandóbb, biztosabb munkahelyet kívánnának.” Részletek a Hegyközi palócok című írásból „A palócság életmódja mindig a történeti helyzet és a környezet függvénye volt. Településhelyének megválasztásánál kifejezésre jut a sokszoros csatavesztés, hajszoltság folytán előállott lelki felőröltség és bizonytalanság szorongó érzése, melyben Ázsiában része volt. Azért keresi az erdőktől védett hegységalji részeket. Az első időkben még itt sem érezte magát biztonságban és várta a rohamokat, melyek továbbsodorják. A völgyek oldalában csak „paticsból” építi hajlékait. Csak később, mikor már tapasztalta, hogy újabb veszélyektől nem kell tartania, határozta el magát a tartósabb házépítésre, de még akkor is mélyen bent a völgyekben. Önbizalma és biztonságérzete csak akkor tért vissza, mikor már templomai megépítésére kerülhetett sor. Ezeket már a falvak fölött emelkedő dombtetőkre helyezte. A tartós biztonságérzet azután mélyreható változásokat hozott a palócság közösségi életében. Meglazult az összetartozandósági érzés, a törzsek, hadak jelentősége eltűnt és az egyes családok érdekkörére aprózódott a falu. Megindult a primitív társadalmakat jellemző szélső individualizációs folyamat, kiki elhatárolván magát fizikailag és lelkileg szomszédaitól. Féltve őrizte mindenik jószágát, földjeit és hírnevét, melyen ha csorba esett, megindult az ellenségeskedés a nélkül, hogy a nézeteltérésekben pártatlan ítélő számításba jöhetett volna. Kiki maga intézte dolgait elfogultan és a végkimerülésig. Sőt a palócföldön annyira divatos vérbosszúk egész családokat és nemzedékeket irtottak ki. Még a közigazgatás és rendészet megszervezése után is sok ideig értetlenül és ellenségesen szálltak szembe a hatalom képviselőjével palóc földön. Ma is emlékeznek rá, hogy pl. Dorogházán egyszer az úriszéket tartó szolgabírót is megverték a peres felek közös akarattal, kinek végül is egy disznóólba kellett menekülnie. A palócság elöl járt a kereszténység befogadásában, őszintén és lelkében megértve tette magáévá a tanításokat, sőt a hit meggyökeresedése érdekében anyagi áldozatokat �NÉPRAJZ 47 is hozhatott, mert a hegyközben alig akadunk kegyúri templomra, azokat mind maga a nép építette. Sokszor szerények ezek a templomok, de a belső díszítés és gondozás a maga naívságában az áhítat legszebb kifejezője. Nemcsak az asszonyok és gyermekek, hanem a férfiak is résztvesznek a vallási életben. Búcsúkra járnak, megtartják a böjtöt. Sőt vannak szép számmal italkedvelő emberek, kik a böjt alatt nem fogyasztanak egyáltalán semmiféle szeszesitalt. A palócság böjti életét, búcsúit nem egyszer hasonlónak látjuk és érezzük azzal a középkori hangulattal, amit Undset Nobel-díjas regényében tár az olvasó elé. Szellemi életük, művelődésük is vallásos színezetű. Legendáik, meséik is sok bibliai tárgyú eseményt tartalmaznak. Közmondásaikban, szólásmódjaikban, mindennapi szokásaikban is sok a vallásos elem. Akarják a jót követni, ha esendők is. Családi életük mély, őszinte és ragaszkodó. A férjjogúság csak abban nyilvánul meg, hogy az „embernek” néha-néha el kell raknia feleségét, mert különben a menyecskének kételyei támadnak ura szeretetét illetőleg. Egyébként az asszony, különösen a nagyanya a lelke, mozgatója a családnak. Ettől mindenki fél és siet engedelmeskedni. Mert bizony a palóc asszonyok meg vannak áldva nyelvkincsekkel. Egyszer egy félóráig volt szerencsénk hallgatni egy ilyen bemutatót, a nélkül azonban, hogy egy szót is értettünk volna a „hadarásból”. A fiúk nem mennek szét, hanem megnősülvén hazahozzák az asszonyt, úgyhogy néha 4–5 család is él „egy udvar”-on. Nagy szégyen volna „vőjül menni”, bár az utóbbi idők itt is változásokat eredményeztek. Házaséletük nyugodt, tiszta és szenvedélymentes. A szerelmi házasság ritka és inkább a földek fekvése érleli meg a vonzalmakat. Szórakozásaik, ünnepeik meghatározott szokásrend szerint mennek végbe, sokszor ezekben már értelemvesztést látunk, ők sem tudják megmondani, hogy mit miért tesznek vagy mondanak, de azért kitartanak a formák mellett. A palóc „lakzik” és búcsúk messze földön híresek. „Angyali drága vendégség ...” hangzik elfordított szóhasználatban a palócság búcsút köszöntő éneke. A búcsúk valóban vendégséggel járnak. Amit egy éven át koplalt és nélkülözött, azt most mind ki szeretné pótolni. Megint az előbbi kettősség: az a nép, mely a legnehezebb emberi munkát, az aratást kenyéren, zöld uborkán, paprikán, paradicsomon élve nótaszóval végzi, tud dúskálni is, ha „ideje gyün”. Ezekben a vendégségekben azután pazarlásig van minden, amit kezdetleges konyhaművészetükkel előállítani tudnak. A palóc igen szíves, vendégszerető nép. Szeret kedélyeskedni, humorizálni. Csak épp kissé faragatlan és nyelvéhez szokni kell. Aki ezeken túlteszi magát és résztvesz szórakozásaiban, vagy végigutazza a palócvonalakat, jól fog szórakozni és egyúttal megismeri a palóc gondolkodásmódot, furfangot és a kedélyeskedés összes változatait. Mert ilyen alkalmakkor a palóc nekibátorodik és zárkózott világából többet árul el, mint egyébként tenni szokta. Élmények, vágyak, hajlamok kerülnek napvilágra, mit máskor fegyverrel sem lehetne kikényszeríteni belőle. Sőt ezekhez mindjárt értékeléseket is fűz és ítéletet is mond magáról. �48 NÉPRAJZ A palócságnak nemcsak a művelődésben való előrejutását, hanem művészi készségének kialakulását is nagyban akadályozta az a körülmény, hogy elsőrendű életfeltételeit mostohább környezetben kellett biztosítania, mint ezt más tájak lakói tették. A pásztorkodó kényelmesebb, több szabadidővel rendelkező életmódnak, mely a népi mesterkedés és művészi jellegű népi alkotások bölcsője szokott lenni, a palócságnál, mint láttuk, hamar végeszakadt. A földművelés mellett pedig kevesebb az inspiráció és fáradtabb az ember szellemi és fizikai téren egyaránt. Itt már csak szerszámkészítésre és más közszükségleti cikkek durvább kivitelezésére kerülhet sor, ha nincs meg az előző korok művészi ráneveltsége. Súlyosbította a helyzetet az a körülmény is. hogy asszonyaikat is mezei munkára fogták, kik váll-váll mellett kapálnak, sőt sokszor kaszálnak és vetnek is férfiaikkal. így a női fizikum is eldurvult ahhoz, hogy finomabb kézimunkákkal tudott volna foglalkozni. Réti földjeik azonban jól termik a lent és kendert, melyből a téli időszakban fehérneműt készítenek. „Kendőiket” törülközőnek és törlőruhának szánva, újabban mindinkább vásárolják a falvaikban megforduló nyaralók. Ezeken a darabokon azután a régi kezdetleges piros-kék keresztöltésű széldíszítések helyett hímzések és finomabb munkák jelentkeznek. Szórványosan láttunk az ilyen kézimunkákon állatdíszeket is kivarrva. Kakast, galambot stb. Nagyobb gondot régebben csak a vőlegény- és menyasszonykendőre (zsebkendő) fordítottak. Népviseletük mindezek ellenére is szép és ízléses. A férfiak fekete vagy sötétkék kordbársony viselete mellett jól érvényesül asszonyaikon a fehér ingváll a hozzátartozó selyempruszlikkal és színes, rózsás kendőkkel. A haj- és fej díszviselet pedig egyenesen festői. Szép darabokat láttunk Kazár, Derecske és Rimaszombat környékén. A Rimavölgyében már szláv hatásokkal is találkozunk. A tömzsi, alacsony, perdülős termetekhez jól érvényesül a rövid szoknyatömeg, amit asszonyaik magukon viselnek. Egy kis természetes, palóc temperamentumból fakadó kacérság és mindjárt kész a kritikus, hogy szépnek mondja őket. Sajnos azonban a megszállt részeken és ott, ahol a civilizáció érintette tájukat, a népviselet már kiveszőben van. A Rimavölgyében a cseh civilizációs hatások, Parád környékén pedig a nyaralók már elvégezték romboló hatásukat. Megjelennek a lakkcipő, a selyemharisnya, a könnyű dirndli, a kombiné és az ezekkel együttjáró kendőzőszerek. Nyomukban meglazulnak az erkölcsök, miután az ősi megtartó erők más oldalról is léket kaptak és a falu sok mindent elnéz „megtévelyedett”-jeinek, amit azelőtt megbocsáthatatlannak tartott. A lányok, akik azelőtt otthon ültek és szüleik „becsületükön” esett sérelemnek tekintették volna, hogy őket szolgálni engedjék, most tömegesen mennek szolgálni városokba. Aki régen elment, vissza sem jöhetett többé. Ma, ha haza jön, ő lesz az ünnepelt, mert „nem olyan buta, mint a többi”. Régen a legényekre kellett várni, hogy „eljárják a bolondját”, ma a lányokra kell várni, hogy „kiszórakozzák” magukat. Csak azután kerülhet sor a házasságra.” �NÉPRAJZ 49 Rusznyák Gyula főbb publikációi Könyvek: Faluvédelem (Budapest, 1935) A nő a modern társadalomban (Budapest, 1937) Munkásságunk helyzete (Dr. Petrányi Győzővel közösen) (Budapest, 1944) Folyóiratok: Magyar Kultúra (társadalmi és tudományos szemle) Egy hiányzó jövedelempolitika margójára (1933/1.) Egy próféta, aki tévedett (1933/11.) A falu üzen (1933/22.) A demokrácia a XX. század mérlegén (1934/8.) Még egyszer az ifjúság problémájához (1934/17.) Mit vár a Katolikus Akciótól a magyar ifjúság (1934/22.) Adalékok egy szociális adóreformhoz (1935/24.) A falu világnézete (1936/5.) A falukutatás módszerei és feladatai (1937/3.) A közvélemény tényezői a falusegítésben (1937/6.) A faluvédelem mai helyzete és a jövő lehetőségei (1937/15−16.) Göcsejen keresztül I. (1937/18.) Göcsejen keresztül II. (1937/19.) A falukutatás fejlődéstörténete (1938/10.) Matyóföld (1938/13−14.) Tájszempontú falukutatás (1938/23.) Cserháti palócok (1939/9.) Felvidéki útijegyzetek (1939/17.) Hegyközi palócok (1940/6.) A szabadidő megszervezésének kérdései (1941/6.) A népiség kérdésének tisztázásához (1944/4.) Társadalomtudomány Szociális munka a faluban (1933/3−4.) Tájszempontú falukutatás (1938/1−3.) Cserháti palócok (1940/3.) A hegyközi palócok (1941/4.) Katolikus Szemle Sötét foltok a falu arcán (1936. október) Dr. Szabó Kálmán: Kecskeméti tanyák – könyvszemle (1937. július) Ortutay Gyula: Magyar népismeret – könyvszemle (1937. július) Szentmiklósi Lajos: A magyar agrárkérdések – könyvszemle (1937. szeptember) �NÉPRAJZ 50 Pápa és Vidéke A magyar nép ősi kulturája (1936. 10. 11.) A magyar falu világnézetének hibái (1936. 12. 06.) A falusi család egészségvédelme (1937. 01. 31.) Munkaügyi Szemle Üdültetési rendszerek bírálata (1939/9.) Társadalombiztosítás Magyarországon (1940/6.) Munkásnyaralók létesítése biztosítottak számára (1940/6.) A megelőző egészségvédelem kiépítésének statisztikai feladatai (1940/8.) A szabadidő megszervezésének kérdései (1941/2.) Az OTI 1941. évi gyógyüdültetésének mérlege (1942/3.) A gyógyüdültetés fejlődéstörténete (1942/5.) Közigazgatástudomány A tájszempont érvényesülése a közigazgatás területi alapon való szervezésében (1940/2.) Az írásban előforduló kisebb települések: Alsóábrány: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei község, 1949-ben egyesítették Felsőábránnyal, Bükkábrány néven. Alsóság: Vas megyei község, 1950-ben Celldömölkhöz csatolták. Dorogháza: Heves megyei község, 1950. január 1-től Nógrád megyéhez csatolták. Mátraballa: Heves megyei község. Mátramindszent: Heves megyei község, 1950. január 1-től Nógrád megyéhez csatolták. Pajzsszeg: Zala megyei község Szurdokpüspöki: Heves megyei község, 1950. január 1-től Nógrád megyéhez csatolták. Zagyvaszentjakab: Heves megyei község, 1925-ben Szurdokpüspökihez csatolták. �INTERJÚ 51 JÓNA DÁVID Interjú Szentjánosi (Langstadler) Csabával „A barátság sok forrásból táplálkozik, de legtisztábban a tiszteletből.” (Daniel Defoe) – Csaba, három évtizedes barátságunk több ezer oldalon tartó verslevelezésének lényegét kellene összefoglalnom. Már most az bánt, ami kimarad az interjúból. Támaszkodhatnék arra akár, ahogy alkotótársaink látnak minket, készíthetnék egy emlékművet magunknak, szándékom szerint azonban megpróbálnék mögé látni. Miért van az, hogy két különböző életút, két eltérő habitus így össze tud kapaszkodni, mint ahogy mi tettük? Barátságunk valódi, tiszteletre és elfogadásra épülő és olyan XIX. századi, nem? – De igen, Dávid! Szerintem vannak dolgok, amelyek megérnek, a történelem tornázza ki magából. Ez nem véletlen, hogy így összekapcsolódtunk, mondhatnám úgy, hogy ahogy az atom összeáll, ahogy földrészekóceánok összeállnak… mi is így állunk össze, egy mélyebb értelmezés, egy mélyebb sors, egy mélyebb elhivatás közös hangjaként. Mert ha különböznek is álláspontjaink sok dologban, idézhetném Mérő Ferencet, „mindenki másképp egyforma”, milliárdszor több azonosságunk van, mint különbözőségünk, és én hálás vagyok Istennek, hogy ilyen verstestvért, Gazduramtársat adott, mint te. Lehetnénk egyébként szép példák is, hogy hogy tudunk egy nagyobb szempontba emelkedni, ünnepnapokká változtatva versben megénekelt hétköznapjainkat. Szóval, köszönlek. – Forma 1-es rajongó, egykori vízilabdázó és mindezek felett egy valódi költő. Voltál speditőr, autószalonban eladó, borkimérő, szép szimbólum, hogy takarítottál Burger Kinget, még ma is templomot. Mindegyik szerepedben önmagad voltál, olyan, aki észreveszi, aki meghallgatja, aki megérti. Szóval ember. Neked sosem a mérés eredménye, hanem a mérlegelés maga a fontos. Időnként el is veszel benne… – „Neked sosem a mérés eredménye, hanem a mérlegelés maga a fontos.” Ez nagyon szép mondat Dávid, köszönöm. Nem is elveszés ez, inkább önfeledtség… mikor Monte Carlóban gyalogoltam az F1-es pályán, mikor lebegsz a vízen, mikor éjjel kettőkor mosod az üzlet tetőüvegét, �52 INTERJÚ mikor átadsz egy autót vagy éppen a kamionos kezébe nyomod a vámokmányt… igen, ezek verskészletek, vers-építőelemek is… hiszen hatalmas összefüggések, emberi sorsok, élethelyzetek tápláló forrásai… Jó belelátni ennyi mindenbe… Tudod, a margóról is jó néha az írást nézni… – Csaba, a könyvtárad körbevesz Téged, ha nem lenne a feleséged, akkor a könyvtornyok épülnének a nappalitokban. Egyszerre 4-5 könyvet is olvasol, de ami különleges, az az, hogy a társművészeteket is követed, a társadalom- és a természettudomány nagyjait. Vallásfilozófiában kötetnyi mondandód van, miközben az aktuális világgal elég felszínes a kapcsolatod. – A könyvek… a feleség… igen… Andi: az én nagy, állandóan olvasott könyvem… a könyveim: meg a „háremem”. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de egyszerre 10-12 könyvet szoktam olvasni. Most sorolhatnám, hogy milyen kategóriákban, de én mindig az ÉLMÉNYT hangsúlyozom, a könyv élményét, legyen az akár a legnehezebb filozófiai mű is… Nem az aktuális világgal felszínes a kapcsolatom, hanem a médiával, a besugárzással, a manipulációval, én a valóságot, a realitást szeretem, ami számomra a transzcendens és a kézzelfogható törtje… – Egy férfinek nem áll jól az alázat – gondoltam. Sok mindent tanítottál nekem, például az alázatot is. – Barátom, ez már alázat: ahogy írsz. Mindnyájan tanuljuk, egymástól, Jézustól. A megalázkodás senkinek nem áll jól, de az alázat: az egyik legférfiasabb dolog, mert hatalmas erő van benne, megfogja az én szabad folyását, tiszteletet sugároz, nemességet ad, segít, egyenrangúvá teszi az embereket, új lehetőséget ad egy kapcsolatban, felismertet, a könyörület kerületéhez vezet… – Azt írtad egykoron, hogy minden szépség egy igazítás a világon. Ez amolyan hitvallás is, sőt, akár láthatnám benne az Art’húr programját is, nem? – De, teljesen. Mindig tudtad, hogy mit írok Dávid, fontossá tetted a mondataimat. Nagyon köszönöm. – Csaba, versben írtam Rólad egy portrét. Te, hogy látod ennek fényében magad? – Versed fényében – a világon látom árnyékomat. Köszönöm, hogy kivetítettél mindenre, ilyen mindenszeretettel őrzöm a barátságunkat. És köszönöm kérdéseidet, önmagamhoz hajló kérdőjeleket adtál. �INTERJÚ 53 JÓNA DÁVID Szentjánosi Csaba-portré Nem Neked írom Csaba, de Rólad, hisz Sorsunk erős szállal köt össze, évszázadok barátsága ez, még ha három évtizednyi is mindössze. Plakátok között egy freskó, kit a saját idegensége sem riaszt, mert aki érti verseit, minden bizonnyal el is hiszi azt. A panelkolostorban egybeforr a költészet egy csendes evangéliummal, szavak által lett világa áll szembe álvalóságunkkal. Nem a vihar gyermeke, nem a villám fia, a megbocsájtó szemerkélő esőé inkább, épp mikor kisüt a nap, éppen, mikor az ég a legeslegtisztább. Nagy költő ő, ki nem érti a világot, így egyetlen mozgalom se tudna vele mit kezdeni, elkésik, eltéved, elrepül, nem lehet a téglákkal összeilleszteni. Mikor ő hajlította, akkor én feszítettem, mikor ő fogta erősen, én elengedtem, aztán jött valaki perelve, duzzogva, ordítva, akkor volt, hogy reakcióink ugyanazok voltak, csak éppen fordítva. Csodának látom, ahogy a „sok”-ban közöset keres, az azonost látja, nem a mást. Hinni akar, hinni tud embernek, mert egyetlen lehetőségnek látja az összetartozást! �54 Szíveket lát, én túlélőket, ő hitével sorsokat szab át, miközben pengével szedem szét a császárság hanyatló korszakát. Ő a lelkeket látja, én inkább a szellemet, ő a hit képességét, én csak a jellemet, és mégis találkozunk, ez benne a szép: isteni sugallatra komplementer önarckép. És mégis, vagyunk, mint sakktábla feketén-fehéren, egymás nélkül senkik, akik bár ellenkező oldalról indulnak, de mégis a magukét teremtik. Ha két szót leírok, az egyiket neki adom, én néha evezője lehettem, ő nekem megtartó csónakom. Engem tanított, várni, elfogadni, nem is tudom, hogy mit, de ott van bennem, hogy a szenvedélyes lét néha megnyugodjon, megpihenjen. Régóta igaz barátom, és a fán nincs elszáradt levél, úgy védi a tisztelet a gerendáinkat, mint egy jól felrakott cserépfedél. INTERJÚ �INTERJÚ 55 SZENTJÁNOSI CSABA Dávid, Barátom, Rólad, Neked, Érted! A gondolat örvényében, ahogy kapálódznak a betűkezek, betűlábak, barátom, téged a víz koordináta-rendszerének minden pontjában látlak, amíg Bécsben hajtják a konflisokat, kalapomba te dobsz pénzt, amit a városnak átadunk, Boreász szárnyává válik Isten kezében áthajtogatott, földrésznyi verslapunk, te vagy az, aki költők cselgáncsában, bokszolásában meg tudja fújni a sípot, verstükröket tart, ujjaid hosszúak, mint a varázslóké, káprázatában hozol napsütést, zivatart, barátságunk dinoszauruszi, egymás nyomát követjük minden a-lapon, barátom, csodálom, hogy rímrobbantásaid között is mekkora a nyugalom, nem tudom, hogy ki vagy te, testvér, barát, hírnök, ceremóniamester, tökéletes dolgozó, de lelked hangárjából kigurulva csöndfelhők mögé emelkedik fel a szó, nem dőlsz be a viharnak, nem fordítasz hátat a síró hegynek, megtalálod a föld alatt pihenők árnyékát, de lebuksz, mikor a kráter szélén a föld középpontja beléd lát, �INTERJÚ 56 úgy vagyunk, Dávidom, mint a metrójáratok, egymással utazunk, kinyitjuk ajtóinkat, leszállnak belőlünk a versek, és nézem, csodálom, ahogy tenyeredből a velencei galambok betűmagot esznek, egymásra figyelésünk nem hétköznapi, hiszen érzem, hogy átállítod az értelem jelzőlámpáit, mikor eltévedek, de megmentjük az öreg halászt, a kardhalat, a tengert, VELED! Jóna Dávid és Szentjánosi (Langstadler) Csaba �SZÉPIRODALOM 57 SZENTJÁNOSI CSABA Jóna Dávid verstestvéremnek nem lehet beszélni róla, nem lehet nem beszélni róla…. mert nem beszélni kell róla, hanem mondani, kimondani, elmondani, amit nem lehet, mert a kegyeletben csak érintünk, csak vagyunk, egy lerombolt város: maga beszél, de mi megtanítjuk neki a szabadság, az épülés nyelvét, ahogy a betegség után – újra tanul beszélni kezünk, lábunk, nem lehet beszélni róla, mert a kegyelet néma, de a szeretet, az erő: TESZ, nem beszél, tesz, ez az igazi beszéd, amíg tehetetlen az ember, nem tud beszélni, utána meg nem akar róla… de a hit: TESZ, látja, tudja, hallja, érzi... de a lélekben nem égőt cserél, hanem fényt… óvatosan lépked az ember, mert határai egymáshoz értek, �58 SZÉPIRODALOM mint két vezeték, és ez megrázta, bántja minden hír, belemar minden emlékezés, összetöri minden eset, de a sárkányrepülőst a szél emeli, a hajó a vízen halad, a hegymászó a résekbe kapaszkodik… a kultúra, a költészet öntanuló, mint a gyík farka, ha levágod a rímet, kinő egy új… a koponya gondolat-lőszerraktárából kihordják majd a napok a robbanó perceket, barátom, egy vírus bántalmazását átélni… rehabilitáció kell… de a te tüneted is, ezer ellenszert vált ki, belőlem máris az ölelést, a segítést, a megértést, és mint sorstársad, együtt fogalmazzuk meg a Függetlenségi Nyilatkozatot… a kezed: nyílt mező, a talpad: a föld tükre, lényed: a varázsló tudása, egy cet karanténgyomrában ülünk ketten, de kiköp majd minket, mert isteni utunkról nem térhetünk le. �SZÉPIRODALOM 59 FECSKE CSABA Csapda Tíz deka felvágottat vásárolt a kisboltban. Tavaszi felvágottat, az volt a kedvence, korábban turistát vagy téli szalámit reggelizett. A disznósajt gusztusát gyerekkorából hozta, maguk is készítettek sajtot, amikor disznót vágtak, és minden évben vágtak. Régi szép idők, amikor szalonnát, kolbászt, sonkát és tepertőt nem a boltban kellett venni. A kisbolt valóban kicsi volt, két vásárlónál nem fért el benne több. Aki belépett, egyből a pultnak ütközött, érezhette az eladó leheletét, megtudhatta, mikor evett fokhagymás pirítóst, bár nem állt szándékában tudni ezt; tele van nem kívánt tudással, semmire se jó ismeretekkel az ember feje. A törzsvendégek jobbára inni jártak ide, itt gurították le a reggeli felest, ami, ahogy az egyiküktől hallotta egyszer, alanyi jogon jár nekik. Nyilván a sör is, amit utána bocsátanak magukba üdvözült tekintettel. Látott egyszer egy férfit, aki úgy ivott meg egy üveg sört, hogy közben egyet se nyelt, az ízlelőbimbókat kizárta az élvezetből. A gyomor csak befogadja, amit beletöltenek, de nem képes élvezni, akkor meg miért issza a sört vajon. A madarak isznak így, gondolta. Ő is nagyon szereti a sört, sose felejti azt a frissen csapolt korsó sört, amit a sz-i kocsmában ivott fiatal korában. Júliusi kánikulában apjával egy diófarönköt fuvaroztak haza a szőlőből egy nyikorgó taligán. Nagyon megizzadt, a veríték szemébe és szájába csurgott, nyelve szájpadlásához tapadt. A patakot ki tudta volna inni, olyan szomjúság fogta el. Már tenyerének a korsó hűvös érintése is jólesett, az aranyszínű ital látványa a hófehér habbal egyenesen elbűvölte. A Szahara homokja nyelheti el ilyen mohón a vizet, mint ő akkor a sört, amely a vérévé vált. Olyan jólesett neki, hogy még megivott utána egy pohárral, a pohár után egy pikolóval, de azok sajnos már nem ízlettek annyira, már nem volt olyan szomjas, élvezeti kvóciense jócskán lecsökkent. − „Lehet tizenöt deka?” – A kérdés kijelentő mondatnak tűnt. A férfi bólintott. Nem volt most kedve szavakhoz, de a bólintástól belenyilallt a fejébe. Ha tizenöt dekát kértem volna, biztosan tízet adott volna, gondolta. Legközelebb így teszek. Bosszankodott, olyasmin, amin azelőtt soha; megértő, szelíd ember volt, balek, aki- �60 HELYTÖRTÉNET nek az orra előtt fogy el az áru, akinek akkor nyeli el kártyáját a bankautomata, amikor egy fityingje sincs. A fiatal eladólány kerek arca úgy fénylett, mint a zsíros serpenyő. Nagy sárga pattanásai láttán elképzelte, ahogy előkígyózik belőlük a genny. Undorodva hátrált ki fejfájásával és tizenöt deka felvágottjával a helyiségből. Az erős rugó kitépte kezéből az ajtót, amely hangos csattanással vágódott be mögötte. A fémes csattanástól összerezzent, önkéntelenül visszanézett, de csak a hűlt helyét meg a boltajtó maszatos üvegét látta, amint a felhők közül kipréselődő nap elkezdte kaparászni, mintha a piszkot akarná eltüntetni róla. A szemközti sörözőből ugrott be a boltba, a sörözőből, ahol napi vendég volt egy idő óta, csöndes, mindenkivel barátkozó törzsvendég. Elbeszélgetett öreg cimboráival, szívesen töltötte velük az időt, amely, ha egyedül volt, olyan nehezen bírt vánszorogni, úgy megnyúlt minden perc, mint a rétestészta. Nyálkás novemberi délelőtt volt. A fákról nyakába csöpögött a víz. Csupaszra vetkőztetett, komor fák. Majd tavasztól lesznek hársfák, juharfák. Most csak fák. Mementók. Köd volt, egy varjú nyikorgott a villanyoszlopon. Szél karmolt bele az arcába, könnyet csalva szemébe. Zörgő falevelek futkorásztak előtte, úgy érezte, mintha gúnyolódnának rajta, hogy nem éri őket utol. Egy fekete korcs kutya állt meg előtte, és mereven nézett rá. Hát ez vajon miben töri a fejét, ha meg akarna harapni, én lenyomom a botot a torkán, istenbizony. Mérges lett, teljesen feltúrázta magát, sebességet váltott a pulzusa, de a kutya elkotródott, mintha kiolvasta volna a férfi fenyegető gondolatait. Szerencsétlen, ő is egyedül lehet. Kivert kutyák vagyunk, gondolta a férfi, és sajnálni kezdte az ebet. Azt fontolgatta, hogy visszamegy a sörözőbe, de lebeszélte magát erről. Majd délután. A mai adagomat már letudtam, különben sincsenek ott ilyenkor a cimborák, csak a bögyös Ági bosszankodik a pult mögött, fejmosást kapott a főnökétől a késés miatt. Kétségtelen, jó alvókája van, sokszor elkésik, a törzsvendégek már ott toporognak az ajtó előtt nyitáskor. Nem teljesen megbízható munkaerő, viszont tud angolul, de ez a főnökét hidegen hagyja, más szembetűnőbb tulajdonságai jobban érdeklik. Ma még nem tudni, heves érdeklődése meghozza-e gyümölcsét. Tudni nem, de sejteni lehet az eredményt. A valószínűségszámítás elvei alapján. Ahogy belépett az előszobába, orrba vágta a szag. Az itt-ott felpúposodó, színét vesztett tapéta láttán arra gondolt, ideje volna már a lakást felújítani, amit évről évre halogatott, ilyen-olyan valós vagy üstökénél fogva előráncigált okok miatt. Az elmúlt néhány hónapban sokat romlott a fizi- �SZÉPIRODALOM 61 kai állapota, s a depresszió jelei is mutatkoztak. A neurológus, fiatal kedves nő olyan gyógyszert talált felírni neki, amitől elveszítette az egyensúlyérzékét, napokig nem tudott kimozdulni a szobából, ez csak rontott a helyzetén. Hiányzott a mozgás meg a söröző a cimborákkal, még Pali soha véget nem érő unalmas zsolozsmázása is. Megborzongott, ahogy belegondolt a felfordulásba, amivel a felújítás jár. Régebben a feleségével ketten festettek, tapétáztak, de mióta féloldali bénult lett, a munka egyedül a feleségére maradt, aki végül maga is megbetegedett, ápolásra szorult, nem lehetett számítani rá. Mint kutya a vizet, lerázta magáról a felújítás gondolatát. De azért továbbra is ott maradt a fejében, betokosodva. Gyorsan becsukta az ablakot. Ezt is meg kéne tisztítani, gondolta, beköpték a legyek, por ülepedett meg rajta. A függöny, arról jobb nem is beszélni. A felesége mosta ki utoljára, van annak már két éve is, hogy erre képes volt. Az utcán alig volt mozgás, és ez roppant idegesítette. A kutyák sem ugattak, kihaltnak tűnt a környék. Még az öregotthon házőrzője se hangoskodott, pedig órákig szokott nyüszíteni. Most néma volt, talán elaludt, vagy megmérgezték. Nemrégiben több kutyát is megmérgeztek a környéken. Azt hitte, a szag kintről jön. De nem. Továbbra is érezte azt az ismeretlen eredetű, undorító szagot, ahhoz hasonlót, amilyet az oszló dög áraszt magából, amilyet gyerekkorában érzett, amikor bátyjával kutyája hulláját a dögkútba dobták. Máig bánja, hogy Szultánt nem a kertjükben temették el. Ám a lakásban legföljebb döglött légy fordulhat elő. Vagy ki tudja, gondolta fásultan, amilyen fatalista vagyok, velem bármi megtörténhet, még az is, hogy valaki dögöt csempésszen a lakásba. És felvillant előtte a Keresztapa című film egyik képe, a véres lófej. Nyomasztó álom után rosszkedvűen ébredt. Az álom azonosíthatatlan alakjai még mindig ott nyüzsögtek a fejében. Tarkóján egy ér erősen lüktetett, vékony szálú, ritkás haja csapzottan tapadt koponyájára. A temetkezési vállalat képe jelent meg előtte: koporsók, urnák, koszorúk, úgy nézett ki a helyiség, mint egy felfordult, kibelezett temető. Nem csodálkozott volna, ha hirtelen egy csontváz lép eléje. Egyszerű, fekete urnát választott, idegenkedve vette kezébe. Az ügyintéző, középkorú, sovány nő, bőre viaszszínű, mintha maga is most lépett volna ki egy koporsóból. Hangja szálkás, szinte behatolt az ember bőre alá, igyekezett kedves lenni, de igyekezete inkább bántó volt, mint megnyugtató. Megbeszélték, mikor kell menni a proszektúrára a holttestért, és mikorra kell ott lenni a hamvaknak a templomban, ahol a szertartás lesz. Olyan megalázó volt �62 HELYTÖRTÉNET holttestnek, hamvaknak tudni a feleségét, aki hiányával kezdett nyomasztóan jelen lenni. Már bántotta, hogy nem nézte meg, amikor meghalt, élőként akarok emlékezni rá, mondta a főnővérnek, aki méregzöld nejlonzsákban átadta a holmijait. A kék hálóinget, amit úgy szeretett, a fehér papucsot, amibe már hónapok óta nem bújtatta bele a lábát, az összekaristolt szemüveget, amely mögül értetlenül bámulta ezt az összezavarodott világot. Nyugtalanság fogta el, ahogy a temetésre gondolt, mint előtte álló nagy feladatra. Hogy fogom átvészelni, tudok-e majd úgy viselkedni, ahogy egy temetésen illik, visszafogottan, férfiasan, időben ott lesz-e az urna a hamvakkal a szertartás kezdetére? A lakásban csönd volt, világvégi bakterház elhagyatottsága. Csak a csöpögő csap, meg a hűtő tompa zaját lehetett hallani. Meg ahogy a csörgőóra iparkodott tiktakolva láthatatlan célja felé az éjjeliszekrényen, amely váratlanul csörögni kezdett. Megijedt. Idegen kezek beavatkozásának vélte, jóllehet nem volt babonás, nem hitt a csodákban, a paranormális jelenségekben. Eszébe jutott, hogy n-i barátaitól egy könyvet kapott ajándékba postán, átlapozom, gondolta, de hosszas keresgélés után sem találta. Nem ízlése szerint való könyv volt, de most mindenáron kézbe akarta venni. Csakazértis. Ajándékkönyvnek ne nézd a betűjét, próbált szellemeskedni, hogy felülkerekedjék ingerültségén. Az az érzése volt, mióta belépett a lakásba, hogy valaki van odabent. És ez az érzése csak erősödött. Hangokra vadászott, leskelődő, sunyító hangokra. Minden helyiségben felkapcsolta a villanyt, még a vécében is. Az ajtókat, a bejárati ajtó kivételével, amit – akkor persze még nem tudhatta – rosszul tett, sarkig tárta. A ruhásszekrényt is kinyitotta, minden kis zugba benézett. Sehol semmi. Csak a naftalin szaga a barátságtalan sötétben. Gyerekkorában csinált ilyesmit, amikor félt a mumustól. Idegesítette, hogy semmi olyat nem talál, ami baljós érzeteit igazolná, nyilván az ellenkezője se vigasztalta volna meg. De legalább tisztán látott volna, amire most nem nagyon lett volna képes. Most csak erre, a szorongásra futotta erejéből, jobban mondva gyengeségéből. Váratlanul egy légy pottyant a lába elé, sokáig kalimpált cérnadarabkákra emlékeztető lábaival. Nem merte eltaposni. Ez is érthetetlen volt. Mintha valaki üzenni akart volna ilyen módon. Megpróbálta elfoglalni magát valamivel, de még a frissen vásárolt újságot se volt kedve átlapozni. Gondolta, legurít egy üveg sört, nyelve szájpadlásához tapadt, mintha csirizbe mártotta volna. Ám sör nem volt a hűtőben. Sőt egyáltalán semmi sem volt! Csak a hiába keresett ajándékkönyv, amit szórakozottságában, önkéntelenül tehetett ide, amit lapozgatni már esze ágában se volt, mint valami undorító férget �SZÉPIRODALOM 63 dobta az asztalra. Hiába meresztgette a szemét, a hűtő üres volt. Füle zúgni kezdett. Teljesen összezavarodott. Bambán bámult maga elé. Telefonálni akart, felhívni valamelyik barátját, ismerősét. Fölemelte a kagylót, de nem volt vonal. Többször is próbálkozott, sikertelenül, amikor észrevette, hogy a telefonzsinór elszakadt, felkunkorodó vége, mint egy kérdőjel, kérdés, amire nincs válasz. Be akarta kapcsolni a tévét, hátha talál benne valamit, ami eltereli a gondolatait. De minél jobban iparkodott, annál inkább csak szerencsétlen helyzetére tudott gondolni. Mintha egy mély gödörből próbált volna kimászni sikertelenül. Alkalmazkodnom kell a helyzethez, gondolta, igen ám, csak azzal nem volt tisztában, hogy mi a helyzet. A helyzet én magam vagyok, minden baj és probléma okozója, egyben elszenvedője, gordiuszi csomó, amit Nagy Sándor kardja se tudna kettévágni, nem még egy összezavarodott hamleti figura. Keserű nyál gyúlt össze szájában, a tehetetlenség mérge. Alighogy tett pár lépést, amikor lépteket hallott a háta mögött a konyha felől. Kiverte a veríték, hallucinálok, vagy valóban hangokat hallani? Valós hangok, érzékcsalódás, a túlterhelt idegek csúfondáros játéka? Hátranézett, nem látott senkit, a lépések zaja is megszűnt. Csak a saját szaggatott lélegzetét hallotta. Újra elindult a szoba felé, a lépések megint hallatszottak. És egy pukkanás. Összerezzent. De csak az ásványvizes palack durrant egyet. Akkor hirtelen, nehogy közben meggondolja magát, megfordult és elindult visszafelé, hogy benézzen a konyhába, a lépések is távolodni kezdtek. Ha gyorsabban szedte a lábát, a „másik” is megszaporázta. Percekbe telt, amíg eljutott odáig, hogy reszkető kézzel benyomja a tévé kapcsológombját. Hiába. Nem volt se kép, se hang. Talán áramszünet van, gondolta, és felkapcsolta a lámpát. Az izzó villant egyet. Elsötétült. Az izzószál sercenve elszakadt. Mintha egy idegszál pattant volna el a fejében. Megszédült. A lámpabúra himbálózni kezdett. Mint az alvajáró, botorkált az ajtóhoz. Hogy elmeneküljön. Otthonról. De. A kulcs nem volt benne. A zárban. �HELYTÖRTÉNET 64 KOVÁCS BALÁZS A Salgótarjáni Magyar Királyi Állami Gimnázium oktatóinak tudományos, társadalmi és irodalmi munkássága 1939−1946 Az alcímben megjelölt időszakban a történelem legborzalmasabb háborúja pusztította földünk szinte egészét. 1944-ig ugyan Magyarországot nem érintette a frontszakasz, viszont a háborús hadigazdaság és a hátország problémái hatványozottan befolyásolták hazánk mindennapjait. Salgótarján egyetlen gimnáziuma ez időszakban egészen 1943-ig komoly pedagógiai aktivitást mutat a fennmaradt források alapján. Az intézmény 1939-ben került állami igazgatás alá. Ekkor mind a tanári karban, mind a vezetésben történtek személycserék. Az oktatók társadalmi és irodalmi munkássága nem hasonlítható a korábbi békeidők nyugalmához, de a második világháború viszontagságai közepette rendkívül produktívnak értékelhetjük a tanárok tevékenységeit. Az évente megjelenő Iskolai Értesítő egyedül 1940-ben nem tartalmaz utalást az oktatók ezirányú szerepére.1 Két szempontot fontos kiemelni a korszak elemzésénél. 1940-ben komoly változások történtek a tantestületben, amellyel többek között Dornyai Béla is elkerült a városból. A korábbi igazgatót, Dr. Szabó Istvánt Dr. Gerhauser Albert váltotta megbízottként, akit egy év után – rendes tisztségben már – Zavilla Viktor követett. A harmincas évek rendkívül magas szintű produktivitása után az állami gimnázium időszakában – a háborús készültségből fakadóan – főleg a sportélet és a testnevelés került előtérbe. A tanárok összetételéből mindez könnyen érthetővé válik, hiszen többek a hadsereg soraiból kerültek a tantestületbe. A háború végeztével új időszak kezdődött Magyarország életében. Az 1946-os év a pártok vetélkedéséről szólt, így a tanárok társadalmi tevékenysége kimerült az e fajta tömeggyűléseken való részvétellel. A forrásokból kiindulva a tantestület tagjai – egy tanárt leszámítva – főleg a szociáldemokrata és a kommunista párt rendezvényein szólaltak fel. Az idő1 Salgótarjáni Állami Gimnázium Iskolai Értesítője. Salgótarján, 1940. �HELYTÖRTÉNET 65 szak mindennapjaihoz hozzátartozik, hogy az aktív politikai részvétel és a tanárok agitációs munkája egyáltalán nem volt szokatlan. Fayl Frigyes a Magyar Képzőművészek Egyesületének rendes tagja, a Nógrád vármegyei Madách- és a salgótarjáni Balassi Bálint Irodalmi Társaság tagja az időszakban. A Vitézi Szék megbízásából képsorozatot festett Nógrád vármegye romjairól.2 Festményeivel részt vett a Kármán József Irodalmi és Művészeti Társaság kiállításán – az első bécsi döntéssel visszakerülő – Losoncon. A Salgótarjáni Városháza fogadószobájában lett elhelyezve a négyméteres képe a városról és környékéről. 1942-ben az intézmény megvásárolta Fayl Kazári menyecskék című festményét.3 A festőművész-tanár számos budapesti és vidéki kiállításra kapott meghívást, mindez bizonyítja szakmai elismertségét. A háború után már nem volt a tantestület tagja a grafikusként is kiváló szakember. Az Értesítő alapján 1940-ig volt tagja az intézménynek Dornyai Béla, a Műemlékek Országos Bizottságának és a Nógrád Vármegye Népművelési Bizottságának tagja, valamint a Magyarországi Kárpát-egyesület budapesti és salgótarjáni osztályának elnöke. Balatoni kutatásairól számos előadást tartott 1939-ben az iskola tanulóinak és a ferences plébánia legényegyletének.4 Dornyaihoz hasonlóan komoly társadalmi tevékenységet fejtett ki az igazgató, Gerhauser Emil is. Salgótarján városi ünnepségein többször adott elő, és cikksorozatot is írt németül a magyar irodalom 12 nagy alakjáról a Stimmen aus dem Südostenbe.5 Pénzes Zoltánt személyesen Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter tüntette ki munkássága elismeréseként. Molnár László a Monarchia közös hadseregének emléklapos tüzérhadnagya Horthy Miklós 20 éves kormányzósági ünnepségén tartott előadást. Kiemelendő még Mollay Károly is, aki 1940 elejéig a Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem német nyelvészeti és néprajzi tanszékén tanársegédként dolgozott, emellett pedig a Soproni Szemlébe és az Egyetemes Philologiai Közlönybe is többször publikált. A tantestület személyi összetétele 1940 után jelentős mértékben megváltozott.6 Zavilla Viktor – a Szeremlei Szabolcs megbízott igazgató hirtelen bekövetkezett halála után megválasztott – új igazgató több városi ünnepségen is beszédet mondott, többek között Széchenyiről és a márciusi ifjakról. A Salgótarjáni Állami Gimnázium Iskolai Értesítője. Salgótarján, 1941. 14. o. Salgótarjáni Állami Gimnázium Iskolai Értesítője. Salgótarján, 1942. 12. o. 4 Salgótarjáni Állami Gimnázium Iskolai Értesítője. Salgótarján, 1939. 59. o. 5 Uo. 6 Uo. 2 3 �66 HELYTÖRTÉNET tartalékos honvéd hadnagy a salgótarjáni Baross Szövetség elnökeként jelentős társadalmi munkát folytatott.7 Az első bécsi döntés nyomán hazánkhoz visszacsatolt Losoncon a vasárnap megszenteléséről tartott megható beszédet az Actio Catholica meghívásából.8 Az 1943-as Értesítő beszámol a Nemzetvédelmi Akadémián tartott előadásáról, ahol már a Károly-csapatkereszt és az erdélyi emlékérem tulajdonosaként utazott el Budapestre. A helyi római katolikus közösség tagjaként egyházi rendezvényeken is többször részt vett.9 Az intézmény oktatói közé tartozott ebben a néhány évben Molnár Gyula, aki a losonci Kármán József Irodalmi Társaság10 rendes tagja volt. Molnár a Salgótarjáni Római Katolikus Egyházközség tanácsának rendes és a Katolikus Kör választmányi tagjaként többször publikált hitbuzgalmi lapokba. Társadalmi munkáját a gyermekekről és a családokról tartott előadásai bizonyítják.11 A tantestület aktív szereplője volt Úr Lajos, aki választmányi tagként működött a Magyar Kárpát Egyesületben. Tiszteletbeli tagként közreműködött a Baross Szövetség munkájában Zavilla Viktorral együtt. 1943-ban a városvezetés munkájában is szerepet vállalt a Városi Közjóléti Szövetkezet igazgatósági tagjaként. Többször tartott előadást a Nemzetvédelmi Akadémián pedagógiai kérdésekben.12 Rajta kívül Hajas Tibor tanár is tartott akadémiai előadásokat. Hajas ezen kívül irodalmi bemutatókat rendezett az acélgyári munkások körében. Két év szünet után 1946-ban jelentették meg újra az Iskolai Értesítőt, amely egyben az utolsó is volt. Arról nem is beszélve, hogy az intézmény nevét és működését is megváltoztatták később. A háború végeztével – érthető okokból – az elsődleges társadalmi munka nem az irodalmi előadások vagy publikációk lettek. A gimnázium újdonsült tantestületének egy része – amelyikről az Értesítő beszámol – főleg politikai részvételt mutattak. Dr. Cser Jolán, Dr. Mesterházi Lajosné és Dr. Szőnyi Pál egyaránt a Magyar Szociáldemokrata Párt tagjaként mutatott társadalmi aktivitást. Dr. Pettendi Gizella a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetében végzett agitációs munkát. Két személyt azonban részletesen is érdeSalgótarjáni Állami Gimnázium Iskolai Értesítője. Salgótarján, 1941. 14. o. Salgótarjáni Állami Gimnázium Iskolai Értesítője. Salgótarján, 1942. 12. o. 9 Salgótarjáni Állami Gimnázium Iskolai Értesítője. Salgótarján, 1943. 16. o. 10 Ugyanennek a társaságnak a meghívásából állított ki Fayl Frigyes festő is Losoncon. 11 Salgótarjáni Állami Gimnázium Iskolai Értesítője. Salgótarján, 1942. 12. o. 12 Salgótarjáni Állami Gimnázium Iskolai Értesítője. Salgótarján, 1943. 16. o. 7 8 �HELYTÖRTÉNET 67 mes kiemelni a tanári karból. Czakó János megbízott igazgató – a korábbi három munkatársához hasonlóan – szintén a szociáldemokrata párt tagjaként világnézeti előadásokat tartott a salgótarjáni pedagógusok körében. Emellett a Szovjet-Magyar Művelődési Társaság helyi jegyzőjének is megválasztották. Mindez nem tántorította el őt a Katolikus Szülők Szövetségének választmányi tagságától sem. A város diákszövetkezeteinek újraszervezésében komoly szerepet vállalt.13 A korábban említett tanárok után különcnek számító Dr. Koncz Lajos teológiai tanár merőben más világképpel rendelkezett. Szociális ügyekben fáradhatatlanul tevékenykedett a Külföldi Segélyeket Ellenőrző Bizottság tagjaként. Lelkészként a Városi Szeretetházban is felleljük a nevét, csakúgy, mint a Szent Erzsébet Nőegyletének igazgatójaként. Az egyházmegye megbízott küldöttjeként a segélyek elosztását felügyelte Salgótarjánban 1945 után.14 Az 1930-as évek pezsgő szellemi produktivitását a világháború aktívan és passzívan is megváltoztatta. Mindössze nyolc évet vizsgáltam, de az időszak összes világpolitikai változása és fejleménye megfigyelhető ebben a miktotörténeti aspektusban. Amíg hazánk nem vett részt a háborúban, addig a szellemi élet jelentősnek értékelhető. 1941 után már inkább a diákok és a társadalom fizikai képzettsége került előtérbe. Amikor hazánkban fegyverek ropogtak, akkor az oktatás sem működött, ebből adódóan az Iskolai Értesítő sem jelent meg. A háború lezárultával megindult az élet és a diákság oktatása, viszont a korábbi szellemi pezsgés maximum politikai agitáció formájában volt jelen. Nem mehetünk el szó nélkül a tanárok humanitárius tevékenysége mellett sem, amellyel a helyi lakosság borzalmait kívánták csökkenteni. A gimnázium ilyen jellegű működésének utolsó időszaka 1946-ban lezárult, de az intézmény más formában a mai napig meghatározó – a tantestületet is beleértve – Salgótarján életében. 13 14 Salgótarjáni Állami Gimnázium Iskolai Értesítője. Salgótarján, 1946. 12. o. Salgótarjáni Állami Gimnázium Iskolai Értesítője. Salgótarján, 1946. 12. o. �SZÉPIRODALOM 68 ISTENES TIBOR A legszebb Akkor volt a legszebb, mikor nagymamád kezén kakaós öntetté vált a világ. Belefeledkezve a maradékba, időtlenné váltak az órák, s a sütőben dagadtak a kakaós csigák. Akkor volt a legszebb, mikor egy óriás anyának kezedet magasba tartva fogtad kezét, Mikor általa elérted a felhőket, arcából sütött rád a nap és benne megláttad vigyázó szemét. Akkor volt a legszebb, mikor körülötted gyermeki ének szólt, majd két lerakott kabátot kapunak néztél és lelkesen rúgtad a gólt. Akkor volt a legszebb, mikor virágos rét mögött úszni hívott a tó, S te szaladtál ruháid ledobva, Mint szabadon élő, színes valót álmodó. Akkor volt a legszebb, mikor nem múlt el semmi még, Mikor nem emlékeztél, csak a kékebbnél kékebb volt az ég. Szívünk fölött Időtlen időkbe bonyolódva, Faragott bálványok között, Eltévedve a tévutakban, Ott van az Isten a szívünk fölött. Rem acu testigisti, Az Isten egy veled, Vállal, ha bolond vagy, Vállal, ha szívedben kedveled. Ott lohol velünk a balgaságban, Vállalja elménk blődségeit, Kezünket fogja a tudatlanságban, Szívünkbe vési érzéseit. Egód a legnagyobb ellensége, Mert szíved így nem éri el, Kitárt lelkedben fényszerűsége Világot gyújtva megfelel. �NÉPRAJZ 69 KOCZÓ JÓZSEF Száz éve született Együd Árpád folklorista (1921–1983) Együd Árpád Réti Zoltán tusrajza, 1981 (képeslap) „A népköltészet – az irodalommal együtt – az anyanyelv legszebb, legnemesebb művészi kivirágzása, remekműveit tehát jogosan soroljuk, az irodalom remekműveivel együtt, a kultúra időtálló és időtlen értékei közé. Nélkülük az emberiség elképzelhetetlenül szegényebb volna, és egyfajta lelki szegény marad mindenki, aki nem jut el odáig, hogy saját népe folklórját megismerje és birtokba vegye” – olvashatjuk Faragó József néprajzkutató, író megszívlelendő gondolatait a Magyar Költészet Kincsestára sorozat Népballadák című kötetében. �70 NÉPRAJZ A múlt század közepéig a magyar vidék népe számára még természetes valóság volt a népköltési alkotások, a táncok, egyáltalán a hagyományok továbbadása, átörökítése. Ugyanakkor, ha nem lettek volna megszállott gyűjtők és kutatók, jelenkorunk sokkal kevesebbet birtokolhatna a magyar folklór kincseiből. Életpályája Somogy majdani híres néprajzkutatója Perőcsényben 1921. január 30án Együd József és Bukri Erzsébet házasságából született egyetlen gyermek. Kilencéves volt, amikor édesanyja, az ides meghalt. Nevelése így Irma nagynénjére és attyára maradt, aki a 20. század elején a község bírója volt. Édesapja fogékony volt a művészetek iránt: szeretett olvasni, verselt, hegedült. Az apa második házasságából egy leány született: Ágnes. Együd Árpád húga, a nála mintegy harminc évvel fiatalabb féltestvére Svédországban él. Árpád elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, s élte az akkori – a maitól merőben eltérő – falusi gyerekek élménydús: munkával, játékkal, tanulással teli mindennapjait. A paraszti élet szokásrendje szerint a libapásztorkodás, a kalászszedés, az állatok etetése a gyerekekre hárult. Az iskolában a színjátszókör tagjaként korán megmutatkozott tehetsége, muzsikálásával is sikereket ért el. Társaival saját szórakozásukra ügyességi, helyi népi eredetű játékokat (labdajátékok, métázás, pitykövezés, huhukázás) űztek. Családja szerető gondoskodása folytán 1933-ban Balassagyarmatra, a Magyar Királyi Állami Balassi Bálint Gimnáziumba került, ahol le is érettségizett. A gimnáziumban nemcsak tanulmányi eredményével tűnt ki, hanem tudatosan fejlesztett testkultúrájával is, aminek következtében a Magyar Testnevelési Főiskolán kezdte el felsőfokú tanulmányait. Főiskolásként ismerkedett meg Molnár Istvánnal, a később Kossuth-díjat kapott táncművésszel, akinek hatására ráébredt hivatására: a néptánc, a népzene, a népköltészet kutatásának fontosságára. Főiskolai tanulmányait félbeszakította a második világháború. Nemcsak bevonult katonának, hanem kikerült a frontra is, ahol hadifogságba esett. Bár a hadifogságból az elsők között jött haza, tanulmányait csak 1946-ban fejezhette be. Mint testnevelőtanár a Csokonai Vitéz Mihály működése révén is ismertté vált híres csurgói gimnáziumban tanított. A szabad művelődés kora volt ez, melyben a fiatal és tettre kész, kezdeményező fiatalembert �NÉPRAJZ 71 egyenes út vezette a siófoki népfőiskola legendás hírű igazgatójához, a táncművész és tánctudós Molnár Istvánhoz. Időközben, 1948-ban Csurgón megnősült, felesége Liebstöckl Olga, Liebstöckl Jenő festőművész leánya lett. Házasságukból három gyermek született. Elsőszülött gyermeküket, kislányukat kétéves korában ragadta el a halál; fiaik: Csaba és Zsolt. Együd Árpádot a siófoki népfőiskola és az ott kialakított baráti kör, tanítványi közösség képezte a tánctudományon keresztül folkloristává, néprajztudóssá. Nevéhez fűződik az ország első diáktánccsoportjának létrehozása Csurgón. Nevelői tevékenysége mellett színdarabokat is rendezett, tánckoreográfiákat készített, táncot tanított, és maga is táncolt tanítványaival. Saját pénzén vásárolt magnetofonnal és filmfelvevő géppel nekilátott Somogy falvaiban a szerteágazó néprajzi gyűjtésnek, miközben megtanulta annak módszerét. Gyűjtőmunkája során utazott vonattal, autóbusszal, kerékpáron, és gyalogolt, szekerezett is. 1957-től kezdve rendszeresen kapcsolatban állt az MTA Zenetudományi Intézetével. 1963-ban Kelemen Istvánnal megalapította a Balaton Táncegyüttest, mely a hazai elismeréseken túl külföldi sikereket is aratott. Az együttesnek kereken húsz esztendeig, haláláig segítője, igényes szaktanácsadója volt. Ismereteit először a közművelődés keretein belül kamatoztatta: elsősorban mint lelkes, eredményes munkát végző népművelőre figyeltek fel rá. 1960-ban a Somogy Megyei Népművelési Tanácsadóhoz került, annak lett vezetője. 1963-tól a siófoki Perczel Mór Gimnáziumban tanított. 1970-től ugyancsak Siófokon a Kálmán Imre Emlékház, majd a Beszédes József Múzeum vezetője. A pedagógusi pályát múzeumira cserélve elmélyültebben foglalkozhatott a néprajztudománnyal. A siófoki múzeumokkal való kapcsolatba kerülése aztán döntő fontosságúnak bizonyult további életfolyására. 1971-től a marcali Helytörténeti és Munkásmozgalmi Múzeum igazgatója, majd 1975-ben megyei múzeumigazgató-helyettesi kinevezést kapott. Munkája Kaposvárhoz kötötte, de vállalta a naponkénti vagy hetenkénti ingázást, hűséges maradt lakóhelyéhez. Élete utolsó szakaszában a megyei múzeum tudományos főmunkatársaként dolgozott. Szapu Magda etnográfus, Együd Árpád egykori munkatársa, utóbb hagyatékának gondozója, halála után néprajzi gyűjtéseiből készült három válogatás szerkesztője földink születésének 75. évfordulójára készült pályaképben ekként emlékezett róla: „Megyei múzeumigazgató-helyettes volt Kaposváron 1978-ban, amikor kezdő néprajzosként őt megismertem. Ekkor már túl volt első könyvén, a �72 NÉPRAJZ Somogyi Népköltészet című kötetén. Együd Árpád segítségével találkoztam Somogy jeles embereivel, népművészeivel, táncosaival és fafaragóival. Bejártuk együtt a megye számos települését, részt vehettem gyűjtőmunkájában. Láttam fáradhatatlanul dolgozni, az éjszakai gépelésektől elkábulva bóbiskolni, végtelenül lelkesedni és tehetetlenül szenvedni, ha nem segítették munkáját. Táncolni is láttam! Úgy táncolt, hogy a legjobbak is félrehúzódva nézték azt, amit ez az aprótermetű, törékeny ember művelt két infarktust követően, korát meghazudtolva. Derűs volt, vidám, végtelenül kedves. Utolérhetetlen volt a humora, és nagy csínytevő hírében állt. De ahogy dolgozni tudott! Azt a tempót, amit ő diktált, mi fiatalok sem igen tudtuk követni. Élete során olyan mennyiségű anyagot gyűjtött össze, amely több kutatónak forrásaként szolgálhat tudományos munkájához.” Gyűjtőmunkáját élete végéig folytatta. Gyűjtött anyagának egy része nem került feldolgozásra, publikálásra, nem valósíthatta meg szülőfaluja monográfiájának elkészítését sem. Az Úr 62 évesen, 1983. augusztus 17-én Kaposvárról szólította magához. Teste választott otthonában, Siófokon pihen. Gyűjtéseit tartalmazó fontosabb művei Élete fő művének tartható munkája 1975-ben jelent meg Somogyi népköltészet (Somogy néprajza I.) címmel, mely szövegközléssel 539 népi alkotást: klasszikus és új stílusú balladákat, foglalkozásdalokat, istóriás és vallásos énekeket, rigmusokat (párosítók, szerelmi dalok, lakodalmi szokások lírája és epikája, mulatódalok, tréfás és gúnydalok, névnapi és jeles napi köszöntők, csúfolók, siratók, virrasztók), népi imákat, gyermekjátékokat mutat be. Takáts Gyula Baumgarten-, József Attila-, utóbb Kossuth-díjas költő, a Somogy Megyei Múzeumok korábbi vezetője a mű Köszöntőjében a magyar nép költészetének kórusában megkülönböztetett hanggal és mélyebb kalapemeléssel üdvözli a somogyi népköltés kórusát, Vikár Béla gyűjteménye után ezt az Együd Árpád szorgalmával összegyűjtött anyagot. A gyűjtést és a kiadást is, mely erősítő és szellemet, nemzetet nevelő, tápláló erő. „Ez az erő sugárzik a Somogyi népköltésből is közénk. És kell ez, annak a világnak, amelynek képei e balladai tömörítésekből vagy dalformájú kisebb remeklésekből szólnak felénk, annak a világnak ma mi vagyunk a folytatói. És ezekből – ismerve a költői műfajok természetét – tudjuk, hogy legtöbbször néhány sorukból is jobban megismerjük a múltat, mint a hosszú írások hasábjairól. Mert a népköltési remek, de még az átlagos �NÉPRAJZ 73 szintű is, mindig a lényeget emeli ki a szereplő és az őt körülfogó világ szép vagy tragikus valóságából.” Földink még korábban közreműködött A magyar népzene tára 5. Siratók (1966) című kötetének gyűjtésében. A halott elsiratásáról mint a magyar vidék halotti-temetési szokásrendjében egykor elengedhetetlen rituális jellegű cselekményéről és a siratóénekekről Együd Árpád a Somogyi népköltészet jegyzetei között az alábbiakat írja: „Kodály Zoltán szerint a siratók (a regösénekekkel együtt) a magyar népzene legősibb rétegéhez tartoznak. Gyűjtésük meglehetősen körülményes, részben azért, mert kiveszőben vannak, másrészt azért is, mivel intim érzelmi megnyilvánulásuk miatt nehezen hozzáférhetők. [...] A halottsiratókat kizárólag nők mondják, amelyek sosem egymagukban hangzanak el, hanem mindig közösségben. Bár teljesen szubjektív jellegű műfaj a sirató, a közösség azonban mindig igényelte. Ma már teljesen kiveszőben van Somogyban. A magyar nyelvterület archaikus vidékein azonban teljes élő formában ma is megtalálható.” Miként a ’60-as években még szülőfalujában is, ahogy ezt 1959-es perőcsényi gyűjtése is alátámasztja (Tóth Zsigmondné – Jaj nekem kedves lányom...). Sőt a század végén Csáky Károly egy 14 éves fiú (!) Pásztor Csaba előadásában rögzítette a falu még élő siratóasszonyától, Koczó Bálintné Lukács Rácheltől tanult Mi lesz vélünk, arany lányom... kezdetű siratóéneket (Csáky Károly: „Nem halt meg, csak alszik”. Dunaszerdahely, 1999). 1981-ben jelent meg Kaposváron megverték a rézdobot címmel újabb önálló kötete. Műfajukat tekintve 34 gyermekdal (altató, ringató, hintáztató, mondóka, kiolvasó), 23 lírai dal (szerelmi dal, párosító, lakodalmi dal, táncdal), 4 katonadal (48-as és világháborús nóta), 15 foglalkozásdal (pásztordal, betyárdal, rabének, béresdal), 6 tréfás és mulatódal, 10 jelesnapi és szokásének, 8 klasszikus és új stílusú ballada található a kötetben. A közölt népdalok gyűjtése nem kizárólag Együd Árpádé, rajta kívül Balla Péter, Dávid Gyula, Kiss Lajos, Kodály Zoltán, Lajtha László, Seemayer Vilmos, Vikár László és Zámbó István somogyi gyűjtéseiből szemezgettek. Tanulságos idézni a szerzőnek a Bevezetésben a kiadás céljáról, a közzétett népköltési anyag felhasználhatóságáról, pedagógiai lehetőségeiről szóló gondolatait, melyek nemcsak saját korának, hanem az utókornak is megszívlelendő útmutatóval szolgálnak: „Kaposváron megverték a rézdobot című száz somogyi népdal olyan sorozat közigényű kiadványa, amelyet haszonnal forgathat mindenki, aki a megyénk népzenei, népköltészeti értékei iránt egy kicsit is érdeklődik, vagy éppen tanulni, tanítani akar belőle. (…) Nem túlozunk, ha azt állítjuk, �74 NÉPRAJZ hogy alig van társadalmunknak olyan rétege, közösségi alkalomlehetősége (…), ahol ne lehetne felhasználni az életkornak megfelelő játékokat, dalokat, tréfás csúfolókat, balladákat stb.” Sokat dolgozott a Magyar Rádióval és Televízióval. A berzencei Zászlós lakodalom forgatása (MTV, 1976; forgatókönyv: Együd Árpád és Lengyelfi Miklós, rendezte: Farkas István) után külön film is készült róla. A Röpülj, páva filmek hazai és nemzetközi sikerei is részint Együd Árpádnak és tanítványainak szakmai kiválóságát tükrözték. Nagydíjat nyert a Somogyi búcsú (MTVA, 1977) című kompozíciója és a Somogyi farsangi pásztorlakodalom című, az 1979-es Röpülj, páva televíziós vetélkedő somogyi bemutatója is. Gyűjtéseinek posztumusz kiadása Halála után gyűjteménye a Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum (Kaposvár) állományába került. A hagyatékot dr. Szapu Magda néprajzkutató gondozta, összegezte földink életpályáját, tudományos tevékenységét, és publikált gyűjtéseiből. 1994 és 1998 között az ő szerkesztésében a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága tette közzé három kötetben Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből című sorozatot. A válogatás első darabja 1848-as katonadalok és Kossuth-nóták Somogyban a Kossuth-centenárium alkalmából jelent meg, mely kotta- és szövegközléssel 20 dalt tartalmaz. A dalokat Molnár Éva jegyezte le, az anyaggyűjtést Együd 1960 és 1981 között végezte. A második Karácsonyi ünnepkör adventtől vízkeresztig – Téli jeles napi szokások Somogyban címmel ugyancsak 1994-ben jelent meg. A Kottamelléklet 32 névnapi köszöntőt, pásztorjátékot, karácsonyi köszöntőt, regölést és balázsolást tartalmaz. A kiadványt 12 archív fotó illusztrálja. A harmadik Gyermekjátékok. Énekes–táncos, szöveges, mozgásos és sportszerű népi játékok Somogyban címmel 1996-ban került ki a nyomdából. Szabóné Gondos Piroska főiskolai docens saját gyermekkori élményeire való hivatkozással is ajánlja a kiadványt: „... a gyűjtemény kitűnő lehetőség arra, hogy nevelőintézményeink a sajátosan hazai, szűkebb szülőföldünk múltbeli értékeit megismerjék, az idősebb generáció talán csak felidézze emlékezetében és megtanítsa azokat gyermekeinknek. Őrizve ezzel annak a világnak a kultúrkincsét, amikor még őszintébbek és természetesebbek voltak az emberi kapcsolatok, továbbörökítve az önfeledt vidámság, a felszabadult mozgás, a közös éneklés gyönyörűségét.” �NÉPRAJZ 75 A perőcsényi gyűjtésekről A hagyatékba tartoznak földink szülőfalujában végzett gyűjtései is. Perőcsényben Együd 1959. augusztus 20-án 17 felvételt, 1977-ben pontosabb keltezés nélkül 15 felvételt, majd december 27–30. között 48 felvételt, 1978. június 29-től július 3-ig 85 felvételt, végül 1980-ban pontosabb keltezés nélkül egy felvételt rögzített. Az adatbázisban Perőcsény helyszínnel közel 170 felvételt sikerült elkülönítenem. A pontos meghatározást nehezíti, hogy előfordul néhány megkezdett, csak bemondást tartalmazó, majd megszakadó és a kazetta másik oldalán folytatódó felvétel. A gyűjtött anyag műfaji besorolás szerinti megoszlása: népdal 34 felvétel gyerekjáték 25 felvétel (altató, rejtő-kereső, leányjáték, párválasztó, leánykérő, körjáték, kiolvasó, kiszámoló, tekerő, verbentyű, rongázás) lakodalmi szokások 24 felvétel (köszöntők, vőfélyversek, dalok, esketési szöveg) beszélgetések 20 felvétel (gyógyfüvek, népi gyógyítás; komaság, keresztanya-, -apaválasztás; tebefa, disznótoros szokások, strázsák; Perőcsény, Salgóvár és Pusztatemplom története; gyermekkor, füles hajviselet, bálokról, kecskerágó tánc) hiedelmek (boszorkány, rontás, garabonciás, tüzes ember, házi kígyó, lidérc, átváltoztatott ló) 13 felvétel. Adatközlők száma 27, és találunk 7 adatolatlan felvételt is. Az adatolatlan felvételeket végighallgatva és összehasonlítva a nevesített adatközlők hanganyagával, továbbá helyismeretem alapján a következő feltevésre jutottam:  80/A – 20−23. jelzetű négy felvétel (strázsákról, újévköszöntő, hídosó és lakodalmi vers) adatközlője: Molnár Bálint harangozó, s hallható a felvételeken Szabó Gézáné is.  A további három adatolatlan felvétel közül a 81/A – 14. jelzetű felvételen az előző 14 felvétel adatközlője, Mezei János hallható, de nem a feltüntetett témáról (népi gyógyítás) beszél, hanem a Pusztatemplomról.  A 81/A – 15−16. jelzetű két gyűjtés (népi gyógyítás) adatközlője – a két nappal korábbi gyűjtések témája (tudó ember, gyógyítás) és hangja alapján – Tóth Zsigmondné, gyermekkorunk mozijegyszedője, a Zsiga néni.  A 80/B – 6−7. felvételen feltüntetett Azaki István néven említett adatközlő neve helyesen – miként ezt a felvételen jól hallhatóan Együd Árpád is megismétli – Hazafi István. �76 NÉPRAJZ Az adatolatlan felvételek azonosítására tett kísérletem eredményével korrigált adatközlőszám 28; közülük nő 16, férfi 12. Legtermékenyebbek: Tóth Zsigmondné és Mezei János 15–15; Darányi Jánosné 13; Árva Józsefné és Szabó Józsefné 12–12; Szabó Géza, Szabó Gézáné és Varga Géza 11–11; Darányi Józsefné 10 felvétel. Az adatközlők közül 2020-ban már csak Szabó Lajosné él. Hagyatéka Életművét publikációin túl hagyatéka: mintegy kétszáz magnószalag és félszáz kazetta-filmanyag, illetve fotó- és diafelvétel, valamint tetemes mennyiségű kéziratanyag, illetve levelezése őrzi. Az archív hangzóanyag munkakópiáját az MTA Zenetudományi Intézete a 90-es évek elején elkészítette. Az archív filmanyag (majd 250 tekercsnyi mozgófilm) utómunkálatait, videószalagra rögzítését a Magyar Televízió végezte el. 1991ben pedig az özvegy jóvoltából sikerült a teljes hagyaték egyesítése. Együd Árpádné a múzeumban látta biztosítva e hagyatékrész szakszerű elhelyezését, gondozását, feldolgozását, közzétételét. Az egyesítést követően elkezdődött a teljes anyag rendezése, nyilvántartásba vétele, a hiányzó adatok pótlása, kiegészítése, illetve mutatózása. 2008-ban pedig elkészült a hangzóanyag digitalizálása. A szakma és a nagyközönség számára a gyűjtemény hangzóanyaga interneten is elérhető: Együd Árpád-hagyaték – Digitális hangzóanyag adatbázis (http://smmi.hu/egyud/). Emlékének ápolása Somogyban és szülőföldjén, a Palócföldön Halálának 10. évfordulóján a siófoki Kálmán Imre Múzeumban Molnár Árpád, a város polgármestere avatta fel Együd Árpád folklorista, muzeológus emléktábláját. A márvány emléktáblára a bronz portrédomborművet Andrássy Kurta János szobrászművész készítette. Nevét viselő intézmények Somogyban: 1991 őszétől Együd Árpád Kulturális Központ Kaposvárott, melyben a róla elnevezett alapfokú művészeti iskola működik. Születésének 75. évfordulóján, 1996-ban országos gyermekjáték-konferencia szervezésével, kiállítással és a Gyermekjátékok című kiadvány megjelentetésével tisztelegtek emlékének. Újabban Somogy megye általános és középiskolás diákjai számára ifjúsági néptáncfesztivált, néptáncversenyt hirdetnek a jeles néprajzkutató és koreográfus emlékére. Kulturális örökségünk részeként Együd Árpád életműve és hagyatéka 2017 őszén Somogy Megye Értéktárába nyert felvételt. �NÉPRAJZ 77 1995. augusztus 17-én Somogy megye, Siófok és Perőcsény önkormányzatai, Pest és Somogy megye múzeumai emléktáblával jelölték meg szülőházát. Ugyancsak a ’90-es években vette fel nevét a helyi művelődési ház. E sorok írója a Múltunk Emlékei honismereti, műemlékvédelmi és turisztikai magazin 2003. évi szeptemberi számában Palócföld szülötte, Somogyország néprajzkutatója címmel emlékezett meg földink életútjáról, munkásságáról. Az írás bekerült az Őrzők, vigyázzatok a strázsán – Honti Füzetek 10. számába is. 2005-ben a 750 esztendős Perőcsény rendezvénysorozat keretében tudományos történeti konferenciát tartottunk. Itt hangzott el Matyikó Sebestyén Józsefnek, a siófoki Kálmán Imre Múzeum igazgatójának Együd Árpád életútja és munkássága címmel tartott előadása. Együd Árpád személyes ismerője, barátja – aki szintén gyűjtött Perőcsényben, és fájdalom, azóta ő is a minden halandó útjára lépett – előadását ekként zárta: „Kívánom, hogy szülőfaluja, Perőcsény mindig tartsa meg emlékezetében Együd Árpádot, emlékezzen életére és munkásságára, nemes humanizmusára és patriotizmusára.” A konferencia résztvevői a szüreti felvonulás forgatagában Együd Árpád egykori lakóházánál, emléktáblájánál is tiszteletüket tették. Kovács Sebestény Vera lelkész-tanár rövid emlékbeszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a község jeles szülöttének életútja az utókor számára is tanulságul szolgál: ne hagyjuk elveszni kulturális értékeinket! S bizony, most már a mi feladatunk és kötelességünk, hogy ne engedjük átadni a feledésnek jeles földink szülőföldi emlékezetét. Sajnos, Perőcsényben egykori adatközlőinek majdnem mindegyikét magához szólította a Mindenható, sőt az utána következő nemzedékek képviselői is fogyatkoznak. A Börzsöny-vidéken emlékének ápolása, perőcsényi gyűjtéseinek gondozása, továbbörökítése a nem egészen 300 lelket számláló falu és környéke élő közösségeinek megtisztelő kötelessége. �PALÓC KONYHA 78 Nagy Zsófia konyhája Medvehagymás pogácsa Hozzávalók: 1 kg liszt, 2 ek. só, 1,5 dl tej, 5 dkg élesztő, 2 ek. cukor, 2 tojás, 40 dkg vaj, 4 dl tejföl. A kenéshez: 15 dkg vaj, 10 dkg apróra vágott medvehagyma. A lisztet a vajjal elmorzsoljuk, hozzáadjuk a sót, a langyos cukros tejben felfuttatott élesztőt, a tojást, a tejfölt, majd alaposan kidolgozzuk. Letakarjuk, és 1 órát hagyjuk pihenni. Utána kinyújtjuk, megkenjük a vajas-medvehagymás keverékkel, feltekerjük, letakarjuk, és 20 percig pihentetjük. Újból kinyújtjuk, feltekerjük, hajtogatjuk és ismét 20 percig pihentetjük. Kinyújtjuk, a tetejét berácsozzuk, majd közepes méretű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Kizsírozott tepsibe rakjuk, a tetejüket megkenjük felvert tojással. Előmelegített sütőben pirosra sütjük őket. Nagy Zsófia kislányként Kelenyén A nagyi nagyon finom medvehagymás pogácsát szokott sütni. Mivel otthon nem termett medvehagyma, azt mondta, először el kell mennünk az erdőbe szedni. Útra is keltünk, aztán az erdőben megmutatta, hogy milyen is az a medvehagyma. Mivel sok hasonló növényt láttam, nagyon gyorsan szedtem egy csokorra valót. Vittem is nagy boldogan a nagyinak megmutatni, hogy én már mennyit szedtem, többet, mint ő. Odaadtam néki, hogy tegye a kosárba a többi közé. Milyen jól tettem, hiszen amikor megnézte, kiderült, hogy még a fele sem volt medvehagyma. Abból bizony nem medvehagymás pogácsa készült volna... �PALÓC KONYHA 79 Koldustáska-leves Egy nagy fej apróra vágott hagymát zsíron megdinsztelünk. Egy tojásból, kevés vízből és lisztből tésztát gyúrunk, vékonyra kinyújtjuk. A hagymát a tészta egyik felére apró halmocskákba rakjuk, a másik felét a tésztának ráhajtjuk, dedellevágóval kis táskákra kivágjuk. A visszamaradt hagymás zsírba pirospaprikát teszünk, vízzel feleresztjük, sót, apróra vagdalt petrezselyemzöldet teszünk bele, ha forr, a táskákat belerakjuk, és még pár percig főzzük, amíg a tészta megfő benne. Paradicsomos krumplileves A krumplit kockákra vágjuk, sós vízben feltesszük főni, épp, hogy ellepje a víz. Zsírból és lisztből rózsaszín rántást készítünk, paradicsomlével felengedjük és a megfőtt krumplihoz keverjük. Pár percig főzzük és cukorral ízesítjük. Zöldborsós rizsleves Egy kevés zsírban két marék zöldborsót egy kisebb csokor apróra vágott petrezselyemmel megdinsztelünk, hozzáadunk egy kisebb marék rizst, majd felöntjük vízzel, megsózzuk és addig főzzük, amíg a rizs és a borsó megpuhul. Paprikás kalács Hozzávalók: 1 kg liszt, 1 ek. só, 0,7 dl tej, 1 ek. kristálycukor, 7 dkg élesztő, kb. 1,5 dl zsír, 10 dkg pirospaprika. A liszthez hozzáadjuk a sót, 2 ek. zsírt, a langyos cukros tejben felfuttatott élesztőt és jól kidagasztjuk a tésztát. Miután megkelt, kb. 1−1,5 cm-es vastagságúra nyújtjuk. Megkenjük olvasztott zsírral, majd rászórjuk a pirospaprikát és sózzuk. A tészta széleit egymásra hajtogatjuk, és kizsírozott tepsibe tesszük. A tetejét megkenjük olvasztott zsírral és fél órát pihentetjük. Kb. 180 °C-ra előmelegített sütőben pirosra sütjük. A paprikás kalács készítése közben azon gondolkodtam, hogyan is segíthetnék a nagyinak. Szokás szerint kikészítettem a tepsit, és kizsíroztam. Mivel a dagasztásban még nem tudtam segíteni, így megegyeztünk, �80 PALÓC KONYHA hogy én fogom rászórni a pirospaprikát. A baj az volt, hogy két fűszertartóban is volt pirospaprika. Én pedig bőven megszórtam a tésztát a pirospaprikával. Már alig vártam, hogy kisüljön és belakjak belőle. Mikor beleharaptam, nagyon csípte a szám. Kérdeztem őt, hogy mit tett a kalácsba, mert nagyon csíp, aztán elmondta, mit is tett bele, de mikor a paprikához ért, megkérdezte, nem véletlenül csípős paprikával szórtam-e meg. Így mindjárt kiderült, hogy én voltam a ludas, mivel nem tudtam, hogy két fűszertartóban is van pirospaprika, az egyikben édes, a másikban csípős. Mivel mindkettő színe azonos volt, nem gondoltam, hogy ez fog történni. Babéros nyúl Egy nyulat feldarabolunk, és kb. 2 liter vízbe feltesszük főni. Sózzuk, belerakunk 2 darab sárgarépát, 1 fehérrépát, egy kis zellert, pár szem borsot, 5 babérlevelet. Mikor a nyúlhús megfőtt, a levét szitán átszűrjük, és a húst visszatesszük a szűrt lébe. Egy kanál lisztből és zsírból világossárga rántást készítünk, felöntjük egy pohár hideg vízzel, beleöntjük a nyúlhúsos lébe, adunk hozzá 2 kanál ecetet és egy pohár tejfölt, majd jól összeforraljuk. A megfőtt zöldségeket összevágjuk, és visszatesszük a mártásba. Tésztával tálaljuk. Őszibarack 15 dkg zsírt 20 dkg porcukorral és 1 citrom reszelt héjával habosra keverünk. Adunk hozzá csipetnyi szódabikarbónát, fél citrom levét, 2 tojást és annyi lisztet (kb. 35−40 dkg), hogy nyújtható legyen. A kb. fél cm vastagra kinyújtott tésztát kisméretű pogácsaszaggatóval kiszúrjuk, ezután lisztezett fél dióhéjakra ráformázzuk, és sütőben világosra sütjük. Elkészítjük a tölteléket: 20 dkg vajat 20 dkg porcukorral, 1 evőkanál kakaóval és fél citrom levével habosra keverünk. Hozzáadunk 30 dkg darált diót, 1 dl rumot, belekeverjük a letöredezett tésztadarabokat is. Sütés után a féldióhéjakat kiszedjük a tésztából. Helyére krémet töltünk, majd két tésztát összeragasztunk. Ecsettel a tészta egyik felét piros színű szörppel, a másik felét zöld aromával színesre festjük. Kristálycukorba hempergetjük, majd örökzöld-bokorról vágott levélkékkel díszítjük. Ez a sütemény a lakodalmak legkedveltebb süteménye volt. Szép, színes, rumos. Alig vártuk, hogy az ételek után feltálalják a finom tortákat, süteményeket, hiszen régen is tudtak igazán ízletes, szép süteményeket �PALÓC KONYHA 81 készíteni. A süteményeket lapos tányéron tálalták, amin többféle-fajta volt. Ha már nem volt a kedvenc sütiből a tányéron, szaladtunk a konyhába kérni, ami könnyen ment, hiszen a nagyi ott szorgoskodott. Megtörtént, hogy a menyasszonyháznál ilyenfajta sütit nem találtunk, így alig vártuk az estét, hogy a vőlegény házához menjünk. Mivel még kicsik (fiatalok) voltunk, ott már sokáig nem lehettünk, és mivel a szülők időben haza akarták vinni a gyerekeiket aludni, nem vártuk meg az ételek feltálalását, mindjárt mentünk „őszibarackos” sütit kérni, de elegendőt, hogy haza is vihessünk belőle. Minálunk akkortájt a menyecsketánc éjjel fél 3−3 órakor volt. Így az új menyecskét már csak másnap a templomban láthattuk meg a szentmisén a piros menyecskeruhájában, mert úgy volt a szokás, hogy abban a ruhában kellett másnap a templomba mennie, amiben táncolt a menyecsketánckor. Nagymama főz a lagziban Betakart csirke A fiatal csirkét feldaraboljuk, jól kizsírozott zománcos tepsibe rakjuk. 1 nagy fej hagymát és 2 marék gombát összevágunk és megpárolunk. 4 szelet kenyeret beáztatunk, majd szétmorzsoljuk. A kenyeret 4 tojással, a csirke felaprított májával, a gombával, 1 csokor apróra vágott petrezselyemzöldjével elkeverjük, sózzuk, borsozzuk. A masszát egyenletesen szétterítjük a csirkehúson. Közepes tűzön jó pirosra sütjük. �HELYTÖRTÉNET 82 SZENOGRÁDI FERENC A szécsényi amatőr színjátszás gyökerei Szécsényben mindig is színházat szerető, kedvelő emberek éltek. Volt időszak, amikor a helyi amatőr színjátszás tüze fényesen ragyogott, s előfordult, hogy halványabban világított. Olyan korszak is adódott, amikor a történelmi körülmények úgy adódtak, hogy a tűz rövid időre kialudt. A helyi amatőr színjátszás nagyon sok néző szívét melengette meg, jelentett számukra szórakozást, kikapcsolódást. Azok, akik aktívan részt vettek a színjátszásban, egy életre szóló élménnyel lettek gazdagabbak. A szereplők között barátság alakult ki, nem egyszer szerelmek szövődtek, amelyeknek több esetben házasságkötés lett a folytatása. A két világháború közötti évek Szécsényben a háború előtti években is igen élénk és sokszínű volt – ahogy akkor nevezték – a műkedvelő előadás. Azokban az években többféle csoport: Katolikus Legényegylet, Mária Lányok Társulata, Levente Egyesület, Szécsényi Földműves Ifjúsági Egyesület, Szeretet Egyesület, Szécsényi Iparos és Kereskedő Ifjúsági Önképző és Önművelődési Kör aktívan élte a maga közösségi életét. Ezek a közösségek, főleg a téli hónapokban évente egy-két színielőadást tartottak. Nem múlt el karácsony, farsang, húsvét, hogy valamelyik egyesület ne tartson színházi bemutatót. Az előadott művek között volt színmű, népszínmű, vígjáték, daljáték, operett. Az előadásokat a legtöbb esetben – főleg a vallási témájúakat – a ferences rendi atyák (közülük meg kell említeni Jenő atya nevét, aki a legtöbb előadás bemutatójánál közreműködött) és a vincés nővérek tanították be. Egy Láng nevű kereskedő nevéhez is több témájú előadás rendezése kapcsolódik. Sajnos, ő a II. világháború áldozata lett. Horváth Mihály nevét is meg kell említeni az előadások színre állításának közreműködői között. Kik voltak a szereplők? Nagyon sokan: Zérczy Erzsébet, Molnár László, Vilimi József, Kolosi Mária, Gordos Margit, Sándor Erzsébet, Bagó József, Lukács Teréz, Lukács Béla, Lukács Piroska, Szeles János, Tóth Ilona, Liptai Béla, Molnáry Árpádné, Zsíros Lajos, Kovács Mária, Lukács Mária, Mészáros János, Józsa Margit, Józsa Ferenc, Oláh Julianna, Hor- �HELYTÖRTÉNET 83 váth Mihály, Mészáros Ilona, Zsíros Pál, Lukács Bandi, Rigó István, Velenczei Borbála, Pohánka Teréz és még jó néhányan. A Mária Társulat és a Katolikus Legényegylet 1929. december 31-én a Csókos huszárok című színművet adták elő. A Mária Társulat 1930. január 1-jén jótékonysági előadást tartott. A Jézus Krisztus keresztre feszítése című darabot, amelyben Jézust Molnár László villanyszerelő, a latort Vilimi Ferenc villanyszerelő alakították, 1930-ban láthatta a helyi közönség. A Karitasz Társulat 1932. május 5-én állította színre a Fruska című darabot. A Földműves Legényegylet szervezésében 1932 karácsonyán került színre a Tépett rózsa című színmű. Az elkövetkező években műkedvelő társulatok előadásában láthatta a helyi közönség többek között a Vén bakancsos és a fia, a huszár, A harang, Apróhirdetés, Édes ellenség, Viktória, Árpádházi Szent Erzsébet és még jó néhány előadást. Hol tartották az előadásokat? A Római Katolikus Fiúiskolában és Leányiskolában, mindkét helyen két tantermet össze lehetett nyitni az előadás idejére. Az 1930-as években a Cserkészotthont a város és társadalma építette fel. Abban az időben készült el a népház is, amelyet a helyi gazdatársadalomnak szántak. Mindkettőben volt beépített színpad, ahol előadásokat lehetett tartani. Nem volt színpad az emeletes, Új Világ vendéglőben (ma a rendőrség része), az emeleten viszonylag nagy kazettás terem állt a vendégek rendelkezésére, ahol szintén sor került néhány előadás bemutatására. A háború utáni évek Szécsény három hétig tartó ostroma 1944. december 28-án fejeződött be. A front elvonulását követően az embereket nem az öntevékeny színjátszás foglalkoztatta, ami érthető. Az idő múlásával azonban szép lassan a színjátszás újraélesztésének a gondolata is megfogalmazódott, főleg azokban, akik a háború előtt abban aktívan részt vettek. A ferences atyák, a nővérek ismét felkarolták Szécsényben az amatőr színjátszást. Természetesen mellettük voltak olyan világi személyek is, akik részt vettek az öntevékeny színjátszó csoportok rendezői munkájában. Sajnos nem sokáig adatott meg, hogy a ferences atyák és nővérek bekapcsolódhattak ebbe a munkába. Egyfelől 1947-ben az egyesületek nagy részét feloszlatták, másrészt az atyák és a nővérek mozgásterét erősen korlátozták. Az Irgalmas Nővérek 1947-ben műsorra tűzték a Fatimai pásztorlány darab bemutatását. A Cserkészotthonban ott ült a 200 fős közönség. A szerep- �84 HELYTÖRTÉNET lők: Vincze Margit, Nyikon Mária és a többiek már jelmezben voltak, amikor 15 perccel az előadás kezdete előtt megjelent a rendőrség, és megparancsolták, hogy az előadást nem lehet bemutatni, az vallásos propaganda. Egy rövid ideig visszaesés volt tapasztalható a helyi öntevékeny színjátszás életében. Az 1948-tól az 1950-es évek végéig tartó időszakot Rádi Sándor, Klement Kornél, Tóth Endre, Bolgár János nevével lehet fémjelezni. Rádi Sándornak érzéke volt a színjátszáshoz, az előadások jelentős részét ő rendezte. Tóth Endre, aki később a művelődési ház igazgatója lett, az igazgatói feladatok ellátása mellett aktívan részt vett az amatőr színjátszásban. Bolgár János Debrecenben tanult, és 1953-ban hazakerült Szécsénybe, s ő lett a kultúrház népművelői előadója. Aktívan bekapcsolódott a helyi néptánccsoport életébe és az amatőr színházmozgalomba. Ő készítette a díszleteket. Klement Kornél vénájában ott keringett a színházi élet. Jó szervezőkészségét, dramaturgiai adottságát a rendezésben is tudta kamatoztatni. Tudni kell még erről a korról, hogy hazánkban az 1940-es évek vége felé, az 50-es évek elején kezdett kibontakozni a művelődésiotthon-mozgalom. Szécsényben a 40-es évek második felében az ipartestület épületét kibővítették, keleti irányba megnagyobbították, ahol kialakításra került a színpad és a két öltöző. Később az épületet ismét tovább bővítették és korszerűsítették. Egészen 1987-ig ez volt Szécsényben a kultúra „temploma”. Megjegyzem, amikor 1950-ben megalakultak a tanácsok, a darabok bemutatására engedélyt kellett kérni a Megyei Tanács Művelődési Osztályától. Az 1940-es évek végétől, egészen 1956-ig nagyon sok – főleg zenés darabot – tűztek műsorra a szécsényi amatőr színjátszósok. A sorban elsőként kell megemlíteni – minden valószínűség szerint ez volt az újrakezdés első előadása – a Mesél a bécsi erdő című operettet, amelyet Rádi Sándor rendezett. Kolosi Manyi és Horváth Béla voltak a darab főszereplői, később összeházasodtak. Az előadásokra az énekeket Szvoboda Sándor evangélikus kántor tanította be. A szereplők a lakására jártak próbálni. Ő csak az összpróbán vett részt a kultúrházban és az előadáson kísérte az énekeseket. A későbbi időben a zenei kísérők között volt Rácz István, Csongrádi Ferenc és zenekara. Valószínű, hogy még a 40-es évek vége felé mutatták be Strauss Cigánybáró című operettjét és a Ludas Matyit. A közönség körében nagy sikere volt Kacsóh Pongrác János vitéz című előadásának, amelyben János vitézt Bagó József, Iluskát Bagó Istvánné személyesítették meg. Műsorra tűzték Szirmai Albert Mágnás Miska című operettjét Rádi Sándor rendezésében. �HELYTÖRTÉNET 85 A szereplők között volt Babcsány Mihály, Gyetvai Mandi, Lukács Rózsa. Az előadással a térség több községében is szerepeltek. Tőzsér István (a téglagyár vezetője) rendezte Kisfaludy Károly Csalódások című művét. A főszereplők: Bozány Lajos, Ágner Éva, Zérczy Jutka, Vavrovics Éva, Lukács Rózsa, Olaj Dezső. Romhányi József abban az időben a mezőgazdasági technikumban tanított. A tanár úr bekapcsolódott Szécsény amatőr színjátszásába. Jó érzékkel több előadást is rendezett. Az ő nevéhez kapcsolódik az 1952-ben színre állított Szabad szél című mű. Szirmai Albert Mézes kalács című operettjében Velenczei Borbála, Oláh József, Lantos László, Vavrovics Éva, Jancsó Mihály, Babcsány Mihály, Ágner Éva nyújtottak felejthetetlen élményt a közönségnek. Jakobi Viktor Leányvásár című operettjében Vavrovics Éva és Oláh Béla volt a két főszereplő. Huszka Jenő Lili bárónő című operettjét 1953-ban láthatta a szécsényi színjátszósok előadásában a helyi közönség. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül című mű előadásában közreműködött Csonka János népi zenekara. Az előadás szereplői: Tóth Endre, Mészáros János, Terék Sándor, Rácz István, Velenczei Borbála, Zérczy Jutka, Grózman Magdolna, Bővíz Ferencné, Szenográdi Teréz, Vanya Tibor. Meg kell említeni Brunda Mihály nevét, aki a színházak államosítását követően Szécsényből felkerült Budapestre, az Operettszínház társulatának a tagja lett. A Bécsi diákok című operettben egy epizódszerepben mutatkozott be. Később már főbb szerepeket is kapott. Ebben az időszakban az utolsó előadás 1956 húsvétján Lehár Ferenc Luxemburg grófja című operettjének a bemutatása volt. Bazilovics herceg szerepében Tóth Endre nyújtott felejthetetlen alakítást. Angéle-t, az ünnepelt operett-énekesnőt Faggyas Erzsébet tanárnő személyesítette meg. Partnere, René, Luxemburg grófja Szabó István volt. A gróf barátját Klement Kornél alakította. Az előadásnak jó visszhangja volt Szécsényben. Azok körében, akik látták, hosszú napokon át beszédtéma volt. Dicsérték a szereplők nagyszerű játékát, szép énekhangját. A szereplők örültek a sikernek, a gratulációknak: az őszi hónapok bemutatójáról beszélgettek, amelyre az ismert történelmi okok miatt már nem kerülhetett sor. A szereplők közül Klement Kornél, aki részt vett az 1956-os forradalom eseményeiben, emigrált. Átmeneti időre kialakult Szécsényben az amatőr színjátszás fénye, s a 60-as évek elején lobbant fel újra, de ez új fejezet a város amatőr színjátszásának életében. �SZÉPIRODALOM 86 CSÁK GYÖNGYI Áldozatbemutatás Végtelennek tűnik, füstje fojtogat, miért véreztek ezer sebből bekötözhetetlen oldalak? Olyan tehetetlen állok a hídon, inog, halálba szédít mielőtt a megszenvedett bölcs gondolattá érne és szenvedély oldaná a sötét tónusban fuldokló mintát, az álmokból is annyi marad. amit felemelt a nehézkes madárszárny. Már nincs félelem bennem, kiegyezik a léttel a lélek, általam öleli magához a világot, nem hagy magamra többé, az Isten jön velem. Alku Uram, ha életem meghagyod, tetteket ígérek: tiszta vizű kutakat, igebolyhos ruhát szövök élősködő szentjeimnek, lélekig meztelenítő csöndekben, szerelmem ereiben futok tovább: hű anyag �SZÉPIRODALOM 87 CSÁK GYÖNGYI Csönd Egymásra maradtunk. Meghitt aura ereszkedik fölénk. Áthat. Érzed és érzem. Erős kötést képez a csontok enyve – állván az idő hétfogásait. Azt mondod: ezer éve ismersz. Azt mondom: ismerlek öröktől fogva tán. Szóval kifejezhetetlen az érzés szabad lebegése. Látomás-freskók díszítik mély csöndünk falát. Krasznainé Konczili Éva: Apák, nagyapák (40x60 cm olaj, farost) �PORTRÉ 88 MONOSTORI TIBOR A Palóc Triatlon múltja és jelene: kitekintés Sztancsik Józseffel A koronavírus-járvány árnyékában is őrzi töretlen népszerűségét Nógrád egyik legnagyobb és legkedveltebb sporteseménye, amelyet idén június 19-én és 20-án rendeznek meg. A főszervezőt, a város egyik legismertebb polgárát, Sztancsik Józsefet, számos elismerés birtokosát, aki 2017-ben megkapta Nógrád megye Bérczy Károly-díját, idén Balassagyarmat díszpolgárává választották. Segítségével idézzük fel a legendás sorozat legfontosabb állomásait. Sztancsik József Idén 35. alkalommal kerül sor a Palóc Triatlonra, amely valójában több esemény patinás névadója. A rendezvény égisze alatt számtalan duatlont, aquatlont, tereptriatlont és egyéb állóképességi sporteseményt rendeztek már, a diákolimpia országos döntőjétől a tereptriatlon országos bajnokságig. A verseny mára fogalommá vált a tömeg- és a versenysportolók körében egyaránt. A festői környezet, a jó szervezés, a tartalmas programok, a nemzetközi résztvevők pedig Észak-Magyarország egyik legnagyobb létszámú sportrendezvényévé tették, amely rendszerint többezer résztvevőt mozgat meg, a kísérőikkel együtt. Igazi családi program mindez: kisgyerekektől nyugdíjasokig vesznek részt az eseményen. Magunk is indultunk már sportolóként, és a pozitívumokat a saját bőrünkön tapasztaltuk. �PORTRÉ 89 A szervező Balassagyarmati Diák-, Szabadidő- és Versenysport Egyesület (BADISZVSE) szíve, és jelenleg elnöke segített eligazítani bennünket. A Balassagyarmaton élő Sztancsik József, ismertebb nevén Dodó igazi polihisztor: pedagógus, néptáncos, intézményvezető, színjátszó, edző, fafaragó és ma is aktív sportoló. Könyvet írt a speciális nevelési igényű gyermekek és az állóképességi sportok kapcsolatáról. Évtizedekkel ezelőtt az elsők között csatlakozott a magyarországi triatlonmozgalomhoz. Amikor telefonon először kerestük, Balassagyarmat újdonsült díszpolgára, aki tavaly a Magyar Triatlon Szövetségtől életműdíjat is kapott, egy 80 kilométeres kerékpáredzést szakított félbe a kedvünkért. A koronavírus-járvány 2020-ban és 2021-ben nagy kihívás elé állította a szervezőket. Tavaly bizonytalanná vált az esemény megrendezése. Sztancsik József kérdésünkre elmondta: ha elmaradt volna a rendezvény, akkor mások, máshol, máskor megrendezték volna. Úgy döntöttek, hogy „kerül, amibe kerül”, minden pandémiás szabályt betartva megrendezik. Szerencséjükre a biztonsági intézkedések éppen a júliusi versenyt megelőző hetekben enyhültek, és ekkor szűnt meg a márciusban kihirdetett veszélyhelyzet is. Az országban elmaradt sok verseny miatt olyanok is eljöttek, akik egyébként nem indultak volna. Így végül rekordszámú versenyző vett részt az országos tereptriatlon-bajnokságon. Idén a tavalyihoz hasonlóan ismét terepverseny lesz: a nyírjesi beruházás erre kényszeríti ugyanis a szervezőket. − Valójában az adottságok kimondottan jók egy ilyen versenyhez – mondja Dodó. A Nyírjesi-tavak szolgálnak az úszás színhelyéül, a Füvészkert és Vadaspark nehéz terepe és a környék helyenként jelentős szintkülönbségei a legedzettebb sportolókat is nagy erőbedobásra késztetik. A versenyközpont megszokott helyét át kellett helyezniük, mert az eredeti helyszín építési terület. A pályák, a rajt és a váltó helyét is újra kellett gondolni, de ezek megoldható feladatok a stábnak, miként (ismételten) a járványügyi szabályok is. − Ezek ugyan mind drágítják, nehezítik a rendezést, de legalább megoldhatók és mégis lesz verseny! Sztancsik József büszke arra, hogy Magyarországon már csak két olyan helyszín van, ahol megszakítás nélkül 35. alkalommal sikerül megrendezni egy ilyen sporteseményt. A legismertebb balassagyarmati triatlonisták jelenleg, Bors Ágota, Koleszár Norbert és Tóth Kata. Blaskó-Perlaky Evelin magyar bajnoki címet is szerzett. Ma a salgótarjáni versenyzők azonban nagyobb ismeretségnek örvendenek. Ami a múltat illeti, Harth Tamás volt az első ismer- �90 PORTRÉ tebb, őt követték az első aranyjelvényesek: Sztancsik Eleonóra, ifj. Révész László és Kovács Gábor. Dodó volt az első Ironman (ez a hosszútávú triatlon ismertebb neve). Válogatottak lettek Révész László és Musszer Roland, diákolimpiát nyert Schuchmann Eszter. Rózsa Balázs végül országúti kerékpárosként lett válogatott és igen elismert. Sztancsik József felidézte az első versenyek hangulatát és versenyzői létszámát: „Az első versenyünkön 37 nevező szerepelt és 34 fő ért célba. Ezt évről évre sikerült növelni kisebb-nagyobb törésekkel, mintegy ezer főig. Ezzel a létszámmal az ország egyik legnagyobb létszámú, de mindenképpen legpatinásabb versenyévé váltunk.” A legtöbben 1280-an versenyeztek, amikor a Közép-európai Olimpiai Reménységek Versenyét a Palóc Triatlon keretei között rendezték. A jelenlegi helyzetben 5−600 fő körüli létszámmal számolnak. A verseny fővédnöke évek óta Balassagyarmat mindenkori polgármestere. Sztancsik József megjegyzi, hogy jelenleg nem találja azt a gazdasági erőt, szponzorációt, amire igazán támaszkodni tudnának, akár fővédnökséggel is. A Palóc Triatlon megálmodója és elindítója, Révész László (1950−2003) sportvezető, edző, szakpolitikus, államigazgatási szakember nevét viseli. A Magyar Triatlon Szövetség alapító tagja a Nógrád megyei szövetséget is vezette, akárcsak a balassagyarmati Vitalitás Sportegyesületet, amelynek színeiben Kovács Dusán 1996-ben az atlantai olimpián képviselte Magyarországot. Számos tömegsport-rendezvény elindítása fűződik a nevéhez. Dodó büszkeséggel emlékszik vissza az első évekre, amikor barátjával útjára indították a versenyt. Alig jelent meg a triatlon sportág Magyarországon, a harmadik évben, 1986-ban már megszervezték a Palóc Triatlont. − Laci mindenképpen meghatározó személyisége volt a sportágnak, országos szinten is. Őt mindenki elismerte, szakmai véleménye mérvadóvá vált. Váratlan és feldolgozhatatlan halálával olyan űrt hagyott, amit nem lehet pótolni. Azt gondolom, emlékét kizárólag úgy tudjuk méltóan megőrizni, ha minden évben megrendezzük a versenyt, mégpedig jó színvonalon. Ami ma már nemcsak Palóc Triatlon, hanem Révész László emlékverseny is. A fentiek mellett a Nyírjesben a célterületen egy kopjafa emlékeztet a legendás sportvezetőre, amelyet minden verseny első eredményhirdetése során közösen megkoszorúznak. �PORTRÉ 91 Harmincöt év alatt nagyon sok emlékezetes futamra került sor. Az első verseny idején még nem voltak kőbe vésett szabályok, és az éppen időszerűeket a helyszínen beszélték meg a versenyzőkkel. − Egy másik alkalommal az úszópálya fordítóját jelentő bója elszabadult, és szép lassan úszott a versenyzők előtt. Emiatt legalább 2−300 méterrel többet kellett úszniuk a sportolóknak. Előfordult, hogy a versenyt megelőző két hétben derült ki, hogy a főszponzor mégsem támogatja a rendezvényt. − A Takarékszövetkezetben vettünk fel kölcsönt, hogy meg tudjuk rendezni. Szabadtéri sportoknál az időjárás gyakran húzza keresztül az indulók számításait. Dodóban különösen megmaradt az az eset, amikor a rajt előtt öt perccel eleredt az eső, és a második nap utolsó eredményhirdetése után körülbelül egy perccel állt el. A két időpont között mintha dézsából öntötték volna. − Az utóbbi évek is hoztak meglepetést. A Triatlon Szövetség három héttel a versenyünk előtt szólt, és kért meg, hogy be kellene vállalni az Olimpiai Reménységek Versenyét. Megrendeztük jó színvonalon, mindenki megelégedésére. Dodó arra a legbüszkébb, hogy a verseny ennyi évet megélt, ilyen magas népszerűséggel, és hogy „minden évben akad Balassagyarmaton 100150 olyan ember, akik ilyen fegyelmezetten, odaadóan eljönnek megrendezni a versenyt.” Megemlíti, hogy más versenyek költségvetéséhez képest ők azok töredékéből rendezik meg az eseményt. A jövőre nézve optimista. Előbb-utóbb elkészülnek a nyírjesi beruházások, ezt követően jobb lehetőségeik lesznek, amelyeket feltétlenül szeretnének kiaknázni, minőségében jobbat, újat nyújtani, a járulékos szolgáltatások színvonalán emelni. Ezt tartja a rendezvény továbbélése zálogának. Feltett szándéka, hogy a Palóc Triatlon egyszer ismét ranglistaverseny és Magyar Bajnokság helyszíne legyen. Az utánpótlás biztosított. − Az már megvalósulni látszik, hogy olyan fiatalok álljanak be a sorba, akikre rábízhatjuk Révész Laci hagyatékát, hogy Balassagyarmat sokáig megmaradjon a megye és talán az ország egyik legnagyobb és legrangosabb, legpatinásabb versenyének. Sztancsik József különleges jubileumra készül: az idei verseny második napján fogja ünnepelni 70. születésnapját. Megkérdeztük, hogy miből táplálkozik a motivációja, életereje és tenni akarása. − Azt gondolom, és szeretném hinni, hogy mindez abból fakad, hogy kaptam lehetőségeket az élettől és a magam módján éltem ezekkel. Mindebben természetes, hogy a család és a környezetem motivál, és én vagyok �PORTRÉ 92 az a kiválasztott, aki mellé, köré nagyon-nagyon sok jó embert adott a sors. Ezt köszönöm a szerencsémnek, és persze köszönöm azoknak, akik mindvégig kiálltak mellettem, támogattak, biztattak és csinálták velem együtt a dolgokat, még akkor is, ha kilátástalannak tűnt. Az évek során belém ivódott, hogy ha javítani tudsz, akár csak egy mákszemnyit a világ dolgain, akkor tedd meg, hogy ne élj hiába. Palóc Triatlon �VALÓSÁG 93 BARÁTHI OTTÓ Szemelvények Salgótarján város gazdaság- és társadalomtörténetének elmúlt 30 évéből (3. rész) A helyi önkormányzatokról szóló törvény hatályba lépésének 30. évfordulója az érdeklődő városlakó számára jó alkalom (volt) a visszatekintésre, a lokálpatrióta közgazdász számára pedig nyomós ok a város önkormányzatának gazdaságával és társadalmával összefüggő tevékenységének elemzésére. Ez késztette a szerzőt dolgozata1 elkészítésére, amelyből sorozatírásának alábbi – szerkesztett, rövidített, itt-ott új adatokkal frissített – harmadik, egyben befejező részében Salgótarján város lakossága életkörülményeinek főbb jellemzőit mutatja be.2 Lakáshelyzet: strukturális feszültségek Salgótarjánban a lakásépítések száma az elmúlt harminc évben hullámzó, időszakonként is változó volt. A már az 1980-as évektől megindult csökkenés – az ismert kedvezőtlen folyamatok következtében – az 1990-es években folytatódott. Ezért is meglepő, hogy a városban 2002ben még 102 lakást vettek használatba. Ez a kiugróan magas adat annak a következménye, hogy a városban a volt szobabérlők házában 75 kisebb alapterületű, egyszobás bérlakást alakítottak ki. A már említett bérlakásépítések következtében a korábbi, szinte egyszereplős (magánerős) építtetői háttér átalakult: 2002-ben a helyi önkormányzat a lakások közel ¾-ét, miközben a magánszemélyek csupán ¼-ét építették. Ekkor a városban mindössze 24 családi ház épült, 78 lakás többszintes, többlakásos formában valósult meg. Ezt követően – az elmúlt két évtizedben – a magánerős építés „kiment a divatból”: például 2019-ben is csak 4 lakás került átadásra. Baráthi Ottó: Salgótarján város gazdaságának és társadalmának főbb jellemzői 1990− 2020 időszakában (Adalékok egy várostörténeti kiadványhoz). Pályázati dolgozat. Nagy Iván Honismereti Pályázat. Dornyay Béla Múzeum, Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Salgótarján, 2020. 2 E sorozat első része a Palócföld 2020/4., a második része a 2021/1. számában olvasható. 1 �VALÓSÁG 94 Salgótarján lakásállománya 2002 végén több mint 19 ezer lakásból állt, amely a megyei állomány közel 22%-a volt. A laksűrűségi mutató mérséklődött, 2002 végén 100 lakásra 221 lakos jutott. A mutató értéke a Nógrád megyei átlagot (248) tekintve jónak mondható, sőt a megyeszékhelyek közül is csak Szegeden (229) volt kisebb a laksűrűség a salgótarjáninál. A későbbiekben a fajlagos mutató – térségi összehasonlításban – az alábbiak szerint alakult. 100 lakásra jutó lakos Területi egység 2001 2010 2018 Miskolc Eger Salgótarján 23 megyei jogú város 248 242 235 249 221 222 203 230 200 199 186 210 Forrás: KSH Tájékoztatási adatbázis. Éves településstatisztikai adatok. Saját szerkesztés és számítás – B. O. A bérlakás-állomány az elmúlt évtizedek értékesítési és bontási folyamatai következtében jelentősen csökkent. A lakásportfólió szerkezete kedvezőtlen irányba mozdult el. A komfort nélküli lakások aránya – miközben az elmúlt években számszerűen csökkent – mintegy 40%-ra emelkedett, jelentősen megnehezítve a lakásgazdálkodás finanszírozását. Ezeknek a lakásoknak a műszaki állapota rendkívül rossz, többségük folyamatos javításra szorul, ugyanakkor a legkevesebb bevételt jelenti. Mindez kitűnik az alábbi táblázatból: Forrás: SMJVÖ hosszú távú vagyongazdálkodási terve 2017−2026. 1. melléklet Salgótarján MJVÖ bérlakás-gazdálkodási koncepciója (2017–2026) �VALÓSÁG 95 Salgótarján Város Önkormányzata tulajdonában 2016. december 31. napján 961 db bérlakásként hasznosított ingatlan állt. A szórványlakások értékesítését követően a lakások többsége egyszobás lakás, így a bérlők számára nem nagyon nyílik lehetőség többszobás lakásba történő átköltözésre. A komfort nélküli lakások teljes mértékben szociális alapon kerülnek bérbeadásra, bérlői alacsony jövedelmű (túlnyomó részt segélyekből élő) családok, akik a lakás műszaki állapotát még megőrizni sem képesek minden esetben. Közmű- és kommunális ellátás: jelentős fejlődés Egy település működése és fejlődése szempontjából meghatározó jelentőségű az infrastrukturális ellátottság, amelynek fejlesztése ugyanakkor az életminőség javítását eredményezi. Az ezredforduló környékén a fejlesztések az 1997-ben elfogadott környezetvédelmi program prioritásai alapján kerültek megvalósításra: önkormányzati szerepvállalással közel 14 milliárd forint értékű beruházás valósult meg, a több mint 22 milliárd forint összértékű invesztíció közel 64%-a. Ivóvíz-ellátás, szennyvízelvezetés. A közüzemi ellátás közül kiemelkedő szerepe van a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátásának és a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítettségének, amit az ezredfordulóra jó szintre sikerült feltornázni. Az eltelt időben bekövetkezett változásokat – amelyek a közműolló adataiban különösen jól megmutatkoznak – az alábbi tábla adatai érzékeltetik. Közüzemi szolgáltatás mutatói Adat, mutató megnevezése Közüzemi ivóvízhálózat h., km Közüzemi ivóvízhálózatba bekapcsolt lakások száma Közcsatorna-hálózat hossza, km Közcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások száma Közműolló, % 2002 2010 2014 2019 240,7 242,9 239,5 239,5 18808 16781 15914 16169 79,9 131,0 127,2 127,2 14389 15469 14995 15431 76,5 92,2 94.2 95,4 Forrás: KSH Tájékoztatási adatbázis. Éves településstatisztikai adatok. Saját gyűjtés, számítás és szerkesztés – B. O. �VALÓSÁG 96 A város ivóvízellátása a belterületi beépített területeken csaknem teljes körű. A közkifolyós vízvételi lehetőséggel ellátott belterületi lakások között azonban még találhatók olyan ingatlanok, melyek bekötése az ingatlan menti vízközmű-törzshálózat hiánya miatt nem valósult meg. A szennyvízcsatorna-ellátottság lakásszámra vetített mutatója a 2001−2003. években megvalósított beruházások (mikrotérségi szennyvízprogram) következtében igen dinamikusan nőtt. Az elért fejlődés alapján – amint azt a fenti adatok is mutatják – városunk lakosságának közüzemi ivóvízellátása és a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítettsége országos átlag körüli, egyben megállja a helyét a megyei jogú városok között is. Helyi közlekedés: gyakori változások Salgótarján helyi közlekedését 1997. október 1-ig – az „északi forduló” megszűnéséig – sugaras és átmérős, egyközpontú autóbusz-állomás igénybevételével, 42 db autóbusszal, 36 vonalon bonyolította a szolgáltató Nógrád Volán Rt. Az összes vonalhossz 293,8 km, ebből a vonalhálózat 59,1 km, az átlagos vonal hossza 8,16 km volt. Az átszervezett rendszerben megszüntették az „északi forduló”-t, a járatok a „déli decentrum”-ból indulnak. A menetrend szerkezete: sugaras, átlapolt és átmérős lett. Az új rendszerben 22 vonalon, a helyi autóbusz-állomásról, 13 vonalon, továbbá a Campingtelepről, Zagyvarónáról, az egykori Ötvözetgyártól és Bányagépgyártól, valamint a Fáy András körúttól indulnak. A menetrend szerinti helyi közlekedést az ezredforduló utáni években 44 db autóbusszal bonyolította a szolgáltató. A vizsgált időszakban rendszeressé váltak a menetrend-módosítások, korántsem mindig a lakosság megelégedésére. A Volánbusz Zrt. 2019-ben a Volán társaságok egybeolvadása után országos szinten gondoskodik a megyeszékhelyek, így Salgótarján napi autóbusz-közlekedésének biztosításáról, közvetlen és rendszeres kapcsolatáról egymással és a fővárossal. Munkanélküliség: makacs és magas A munkaerőpiac drámai változásai a 90-es évek elején zajlottak. Salgótarján városában a munkanélküliség 1993-ban tetőzött: ekkor 4357 munkanélkülit tartottak nyilván. A következő tíz évben a munkanélküliek száma évről évre hullámzóan alakult, és – összetételében alig változva – fokozatosan csökkent: 2002-ben az 1993. évinek már „csak” a 64%-át regisztrálták. Az ezredfordulót követő időkben a munkanélküliek, illetve �VALÓSÁG 97 2010-től az álláskeresők száma Salgótarján városában továbbra is hullámzóan alakult, de relatíve magas maradt. A kormányzati intézkedések, a közfoglalkoztatás következtében 2014-től csökkent, majd az elmúlt évben ismét növekedett. A munkanélküliség mutatói Salgótarján városában Év 2014 2015 2018 2019 2020 Álláskeresők száma, fő Fht-re Összesen Tartósan jogosult 3005 1120 1414 2568 1059 1400 1911 727 818 1822 719 716 1931 744 713 Relatív mutató* 11,46 9,96 7,44 7,62 8,27 Országoshoz viszonyított arány** 2,04 2,04 2,19 2,17 1,89 Forrás: Nógrád Megyei Kormányhivatal Munkaügyi és Munkavédelmi Főosztály Munkaerőpiaci tájékoztató. Saját gyűjtés és szerkesztés – B. O. A salgótarjáni munkanélküliség igen magas szintje jól látszik más megyei jogú városok mutatóival és az országos adatokkal történő összehasonlításban. A munkanélküliség mutatói (2021. 02. 20-i állapot szerint) Város Eger Miskolc Salgótarján Győr Tatabánya Ország Álláskeresők száma, fő ÖsszeFht-re Tartósan sen jogosult 1755 498 434 5338 1869 1712 1945 755 741 1370 216 100 1352 329 265 302433 86262 77453 Relatív mutató* 5,33 5,41 7,36 1,54 3,05 4,72 Országoshoz viszonyított arány** 1,13 1,15 1,98 0,33 0,65 1,00 Forrás: Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ). Településsoros munkanélküliségi adatok. * Relatív mutató – a nyilvántartott álláskeresők a munkavállalási korú népesség %-ában. ** Arányszám – a relatív mutatónak az országos relatív mutatóhoz viszonyított aránya. A három évtizede tartó makacs, napjainkban is magas munkanélküliség és számos negatív hatása Salgótarján – hosszabb távra kiható – jelentős deficitje. �VALÓSÁG 98 Keresetek, jövedelmek: átlag(ok) alatt Az egyes térségek lakosságának életkörülményeit, a köztük lévő különbségeket a kereseti és a jövedelmi viszonyok is jól tükrözik. Az előbbiekről a KSH által közzétett települési szintű adatok hiányában – tájékozódás és egyfajta viszonyítási alapként – érdemes szemügyre vennünk az alábbi táblázat adatait. Teljes munkaidőben alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete Területi egység 2011 2019 Borsod-Abaúj-Zemplén megye Heves megye Nógrád megye Észak-Magyarország Magyarország 178 446 192 244 169 359 180 923 212 279 288 384 338 286 274 913 300 204 367 833 Index,% 2011= 100,0 161,6 176,0 146,4 170,0 173,3 Forrás: KSH. Saját szerkesztés és számítás – B. O. Amint az látható, a Nógrád megyei átlagkeresetek alacsonyabbak mindkét évben az északi régiós és az országos átlagértékeknél. Az adatok visszafogott dinamikájából pedig – amit a tábla jobboldali oszlopának viszonyszámai mutatnak – az is kitűnik, hogy a kereseti felzárkózásra remény sincs. Amíg 2011-ben 42 920 Ft volt Nógrád elmaradása az országos átlagtól, addig 2019-ben már 92 920 Ft. A negatív tendencia – a jelenség közgazdasági természetéből következően – belátható időn belül csak folytatódhat. Ritkán városi szintű kereseti adatokat is közöl – elsősorban tájékoztató kiadványaiban – a KSH. Így volt ez 2011-ben is, amelynek néhány városra vonatkozó adatát bázisként kezeltük, és az országos kereseti dinamika felhasználásával 2019. évre becsült adatként tárjuk olvasóink el. Teljes munkaidőben alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete Megnevezés Győr Tatabánya Eger Miskolc Salgótarján 2011 Tényleges adat (Ft) 254694 216971 211702 196316 183198 2019 Becsült adat (Ft) 441384 376010 366880 335017 317482 Forrás: Megyei jogú városok, KSH 2012. július. Saját szerkesztés és becslés – B. O. �VALÓSÁG 99 A salgótarjáni bruttó átlagkereseti adat már 2011-ben is a második legalacsonyabb volt a megyei jogú városok mezőnyében. Az évek során az olló nagy valószínűséggel tovább nyílt. Ezt igazolják a becsült adatok is. Amíg 2011-ben Győr és Salgótarján átlagkeresetei között 71 496 forint volt a különbség, 2019-re – az országos átlagnövekedési ütemet feltételezve mindkét városban – már 123 902 Ft lehet. (Az összehasonlító elemzésnél érdemes felhívni a figyelmet az összetett súlyozott számtani átlag közgazdasági természetére, és a KSH számbavételi rendszerének sajátosságaira, amire itt nem térhetünk ki.) A kereseti mutatóknál is fontosabbak a jövedelmek mutatói, hiszen ez utóbbiak a kereseteken túl az egyéb (döntően pénzbeli) juttatásokat is magukban foglalnak, azaz komplexebbek is. (A jövedelem pontos tartalmát a KSH módszertanában érdemes megnézni.) Egy adózóra jutó személyi jövedelemadó, Ft Területi egység Miskolc Eger Salgótarján 23 Megyei jogú város 2001 2018 239 705 250 602 215 492 246 259 411 338 439 954 358 456 437 205 Index,% 2001=100,0 171,6 175,6 166,3 177,6 Forrás: Megyei jogú városok, KSH 2012. július, illetve lekért KSH adatok. Saját szerkesztés – B. O. A fenti táblázatra tekintve azonnal látszik, hogy Salgótarján adózóinak jövedelmi viszonyai sem kedvezőek, a tendencia a keresetekével adekvát. Városunkban az egy adózóra jutó személyi jövedelemadó minden évben kisebb összegű, mint a másik két városban, és alacsonyabb a 23 megyei jogú város átlagánál is. Az adatok dinamikájából ugyancsak az is látszik, hogy a jövedelem-elmaradásunk nemhogy csökkenne, de folyamatosan növekszik. Szociális ellátás: középszinten Salgótarján és Térsége Egészségügyi-Szociális Központja (ESZK) átszervezése után a szociális és gyermekjóléti feladatellátás közös megvalósításával munkáját hatékonyabban, költségtakarékosabban képes ellátni. �VALÓSÁG 100 Szerteágazó és sokrétű feladatköre az elmúlt években nem változott lényegesen, itt csak kiemeljük két nagyon fontos feladatellátását. 2002-ben 3 tartós bentlakásos és átmeneti elhelyezést nyújtó otthon működött Salgótarjánban, ebből egy intézmény látta el az időseket. A férőhelyek száma 1992 óta 67-tel bővült, így az otthonok összesen 130 férőhellyel rendelkeztek, ennek több mint fele az időskorúak otthonában működött. Idősek klubja ugyanannyi volt 2002-ben, mint 1992-ben (4), ezekben 105 fő ellátását biztosították. Szociális étkezést és házi segítségnyújtást 92-en vettek igénybe, csak étkeztetésben 297-en, csak házi segítségnyújtásban 335-en részesültek. Az önkormányzat 2002-ben 73 főnek adott munkanélküliek jövedelempótló támogatását, 1265-nek rendszeres szociális segélyt. Közel 16 ezer esetben rászorultságtól függő egyéb támogatást, több mint 10 ezer esetben pedig rendkívüli gyermekvédelmi támogatást nyújtott.3 Nyugdíjszerű ellátások: átlag felett Az inaktív keresők legnépesebb csoportját a nyugdíjszerű ellátásban részesülők alkotják. Nyugdíjban, ellátásban, járadékban és egyéb járandóságban részesülők száma 2015. januárjában 11 428 fő volt, akiknek négyötöde (9084 fő) öregségi nyugdíjas. A második jelentős csoportot a rokkantsági és rehabilitációs ellátásokban részesülők alkották (1264 fő). Az öregségi nyugdíjasok csaknem kétharmada (63,8%) nő. Ezek az adatok kicsit magasabbak az országos átlagnál. A rokkantsági rehabilitációs ellátások esetében kiegyenlített a nemek aránya, 51,6 nőre 48,4 férfi jut. A nyugdíjszerű ellátásban részesülők száma 2010. december 31. (12 256 fő) és 2015. január 1. (11 428 fő) között folyamatosan kismértékben, több, mint 800 fővel csökkent a városban, ami annak fényében igencsak elgondolkodtató, hogy mindeközben a város 65 év feletti népessége 2011. január 1. (6900 fő) és 2014. január 1. (7594 fő) között csaknem 700 fővel gyarapodott. Amíg az átlagkeresetek városi átlaga az országos érték alatt marad, a nyugdíjban, ellátásban, járadékban és egyéb járandóságban részesülők ellátásának havi összegei meghaladják a magyarországi átlagot, 2011-ben 7,4%-al, 2014-ben már csak 6,8%-kal. A magasabb nyugdíjak hátterében az évtizedekkel ezelőtti „teljes” foglalkoztatottság és az akkor az országos 3 Salgótarján város társadalma és gazdasága 1992−2003. KSH NMI Salgótarján, 2004. november 8. �VALÓSÁG 101 átlagot meghaladó bérek állhatnak. A különbség csökkenése, valamint a nyugdíjas korú népesség számának növekedésével lépést nem tartó öregségi nyugdíjasok száma azt sejteti, hogy középtávon a város viszonylag kedvező helyzete meg fog változni. Hátrányos helyzetű réteg: jelentős feszültségforrás A rendszerváltás óta a szegénység terebélyesedik, súlyosbodik Magyarországon. Elsősorban a jövedelmi szegényeket szokás ebbe a kategóriába sorolni. A jövedelmi szegények általában egyszerre több hátrányban is szenvednek, például aluliskolázottak, lakóhelyük leszakadt régióban van és (lakóhelyükből adódóan is) tartósan munkanélküliek. A szegények közé tartoznak általában a képzetlenek, a munkanélküliek, a romák, az alkalmi munkát végzők, a sokgyermekes és sok esetben az egyedülálló szülők is. A cigány etnikum hátrányos helyzete társadalmunk egyik nagy gondja, de a jövőben, ha a tendencia nem változik, még súlyosabb lehet. Salgótarjánban 2014. 12. 31-én a megállapított hátrányos helyzetűek száma 341 fő, halmozottan hátrányos helyzetűek száma: 908 fő volt, és a 0−25 éves korú népesség (8936 fő) 26%-a részesült rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben.4 Rövid összegzés, néhány konklúzió A fenti – kiemelésekre szorítkozó – szemelvényünk alapján, végső szintézisünk szerint Salgótarján napjainkban népességében gyors ütemben fogyó, lakossága összetételében kedvezőtlenül változó, gazdaságában gyengén teljesítő, lassan korszerűsödő, humán értékeit és megyei jogú városi funkcióit féltve őrző, csodás természeti környezetben fekvő, társadalmi feszültségektől sem mentes város benyomását kelti. Amely időnként még az itt lakó – a korábban gyarapodó várost látott és jobb időket is megélt – lokálpatriótákban is ambivalens érzéseket kelt. Vitathatatlan: harminc év várostörténetében jelentős a politikai és az önkormányzati vezetők szerepe és felelőssége. Polgármestereink – különböző személyiségként – demokratikusan választott, politikai és vezetői hatalommal, erős döntési jogosítványokkal felruházott vezetőként megszámlálhatatlanul sok esetben döntöttek a város és az itt élő emberek életét meghatározó ügyekben, foglaltak állást sorsfordító helyzetekben. Har4 SMJV Szociálpolitikai programja 2016−2020 �102 VALÓSÁG minc év alatt, hét önkormányzati cikluson át hat polgármesterrel az élen formálódott ez a város, és vált azzá, ami ma, ahogy ezt e sorok írója bemutatta. Álljon hát itt az utókor számára Salgótarján város polgármestereinek neve (zárójelben a regnálásuk időszaka): Tolmácsi Ferenc (1990−1991), dr. Zsély András (1991−1994), Puszta Béla (1994−2006), Székyné dr. Sztrémi Melinda (2006−2014), Dóra Ottó (2014−2015), Fekete Zsolt (2015−). Salgótarján város fejlődéséhez a közgyűlés által jóváhagyott programok adottak. Ezek közül a legismertebb és a legnagyobb jelentőségű az Operatív Program és a Modern Városok Programja. Ezt kell a jelenlegi városvezetésnek szem előtt tartania, és – amennyiben szükséges korszerűsítések után is – végrehajtania. Az eredményes munka alapja az olyan önkormányzati irányítás lehet, amely – félretéve a pártpolitikai vitákat és ellentéteket – a további gazdasági feltételek megteremtését és a stratégiai célokat preferálja, a helyi közösségek és gazdasági szervezetek bevonásával folyamatos együttműködést valósít meg. Mindez ugyanis az elmúlt harminc év egyes időszakaiban gyenge láncszem volt. Jelen önkormányzati ciklusban azt is fontos tudnunk, hogy a gyorsabb városfejlődés – amelyhez a harminc év alatt sajnálatos módon szinte diszpreferált gazdaság dinamizálása lenne szükséges, amely alapján a felzárkózás is cél lehetne – nem reális opció. Az önmagunkhoz képest elérhető fejlődést is „csak” a fejlesztési támogatások eddiginél célirányosabb, szükséglet-orientált és hatékony felhasználásával, a gazdaság-korszerűsítés és munkahelyteremtés modern technikáival (vállalkozás-támogatás, befektetés-ösztönzés, innováció, kooperáció stb.), széles körű összefogással, erős kormányzati lobbival és további támogatással is csak hosszabb távon lehet elképzelni. �SZEMLE 103 LUKÁTS JÁNOS Akik nem adták alább… Kaiser László: Erkölcs és teljesítmény. Németh László – Béres József Két férfiarc tekint az olvasóra, érdeklődés, nyugodt derű az arcukon, talán valamely óvatos mosoly. Sötét öltönyben az egyik, fehér köpenyben a másik. És a munkaeszközök: könyvespolc a háttérben, illetve kéznél egy mikroszkóp. A felénk forduló két arc mintha még hasonlítana is: Németh László és Béres József. Vajon mi köti össze őket olyan mértékben, hogy egyazon könyv címlapjára kerültek? A könyv címe: Erkölcs és teljesítmény. A két főnév nem szokott föltétlenül kapcsolódni egymáshoz, most a kötőszó a borítón vörös színű – az összetartozást hangsúlyozza. Valójában Kaiser László tanulmánykötetét tartjuk kézben, Németh Lászlóról készült tanulmányait (elő- és utószavakat, esszéket), valamint Béres József pályájáról, a pálya buktatóiról és a dráma színpadi sikeréről készült elemzését, méltatását. Németh László művei, gondolatai a XX. század középső évtizedeiben a magyar értelmiség iránytű-értékű vezérfonalát jelentették: könyveit olvasták, drámáit érdeklődéssel várták, gondolatai sok magyar töprengő számára „villámfényt” jelentettek. Ő maga „a magyar szellemi erők organizátora akart lenni”, ez a kívánság nem volt elbizakodottság, amit a Tanú és a Napkelet folyóirat, a számtalan regény, esztétikai és irodalomtörténeti kötet bizonyít. De nem(csak) ezek mennyisége, hanem a kapcsolódásuk, a füzérforma egymásra épülése volt a különleges, a gondolatépítő, a magyar szellemi és társadalmi tudat egészére kiterjedő tevékenység (vagy legalább is szándék). „Németh László életünk minden kérdésére választ ad!” – figyelmeztette hallgatóit Grezsa Ferenc, a szegedi főiskola tanára. Föltett és meg sem fogalmazott kérdésekre, a problémákra és összefüggésekre, múltba és jövőbe tekintő sok kérdésünkre ma is hozzá fordulhatunk a �104 SZEMLE legbiztosabb válaszért. A legfőbb kérdés így hangzott (a saját szavaival): „…van-e értelme az adott nehézségek között az erkölcsi harcnak?” A válasz a művekben bontakozik ki, részletekben és összefogottan, megrázóan és meggyőzően. Élete munkásságát Németh László egyetlen összefüggő műnek tartotta, ahol a részletek (az egyes regények) szervesen kapcsolódnak egymáshoz, illetve a magyar társadalom egyes rétegeihez (vagy akár helyszíneihez), egymás után térképezi fel, világítja meg és teremt lehetőséget hősei (vagy inkább töprengő szereplői) továbblépésére. A „jobbító szándék” mindvégig él műveiben, mentalitásában, olyan alkotókra, gondolkodókra hivatkozik, mint Tolsztoj vagy Gandhi, a magyar elődök és kortársak közül, mint Berzsenyi, Ady, Széchenyi vagy Móricz Zsigmond. Jó Péter köré az egész magyar történelem fölépül a XIX. század végétől az 1940-es évig, vele együtt a magyar falu, a kis- és a nagyváros, a paraszti élet és a diáksors, az egyetem bontakozó és botladozó tájékoztatása. Erkölcs, szerelem, család, a bűn és a megbocsátás szerepe ebben az „életgyűjteményben” következetes, és a megoldás(ok) felé vezet, még ha a végzetszerűség sem idegen tőle. Jó és Péter – a két név a Szentírásban, az emberi gondolkodásban egyaránt értékkel bír, a felnövekvő fiatalnak is vállalnia és viselnie kell a névvel együtt járó erkölcsöt, akár teher, akár küldetés. A hét kötetre tervezett regényfüzérből csak négy folytatás készült el (Kocsik szeptemberben, Az alsóvárosi búcsú, A szerdai fogadónap, A másik mester), ebbe az ország sorsa és Németh László személyes körülményei is belejátszottak, de az írói gondolkodásmód és az emberábrázolás a következő regényekben is nyomon követhető (Iszony, Égető Eszter). Az élet felelős megtervezése (ama Németh László-i „növésterv”), az erkölcs megteremtése, követése és megkövetelése a szereplőtől és környezetétől – mindez változatlanul jelen van, működik és a Németh László-i életmű vezérelve marad: erkölcs és teljesítmény. Nem elhanyagolható társtényező, hogy Németh László orvosi végzettséggel is rendelkezett, sőt orvosi gyakorlatot is folytatott, az ember testi és lelki egészsége, ennek megteremtése és megőrzése végigkíséri életútján az írót is. Németh László 1975-ben hunyt el, a sors különös rendezése, hogy a következő esztendőben lett közismert, nyert hírnevet s talán még inkább aratott győzelmet egy azóta „hungarikummá” nemesedett termék: a Béres-csepp. Megalkotója, Béres József nehéz és keserves utat tett meg, amíg az emberi életet (testet és lelket) erősítő, megújító terméket felfedezhette, megalkothatta és elfogadtathatta a társadalommal, a szakmával, a szűk látókörű bürokrata-maffiával. Béres sorsa a századközépen jellemzőnek volt mondható: az egyéni kezdeményezés, önképzés, a gondolatok �SZEMLE 105 formába öntése, és mindehhez az országvezetés támogatásának megszerzése gyakran reménytelennek bizonyult. Béres József mezőgazdasági laboratóriumvezetőként ismerte fel a nyomelemek szerepét az immunrendszer megerősítésében, a rákbetegség gyógyításában. Apparátus nem állt mögötte, felismerését kuruzslásnak minősítették, a benne bízó betegeket rendőr kergette időnként széjjel. Az államhatalom az országon kívülre akarta űzni Bérest, családját és találmányát. Béres József a fenyegetést és a felkínált külföldi milliókat elutasította, hazájának, nemzetének, rászoruló honfitársainak a hasznára akarta találmányát fordítani. A Kárpát-medence távoli tájairól keresték fel a benne bízó betegek, Béres ingyen osztotta meg velük a terméket. A cseppek kiválóságát egyre többen hangoztatták, művészek, sportolók, szólni bátor közemberek, végül még államminiszter is. A jobbítás szándéka, a tudás és alkotás együttes ereje végül győzelemre segítette a Béres-cseppet és feltalálóját. Mondhatnánk: az erkölcs és a teljesítmény elérte méltó helyét. De még több is történt… A magyar irodalom is felsorakozott Béres József mellett és érdekében. Fazekas István drámában tárja fel Béres hányatott sorsát, a keserves indulást az eléje emelt akadályokkal, s végül az erkölcsi, alkotói győzelmet. A megvádolt című színdarab műfajának megnevezése: történelmi dráma. A háromfelvonásos mű valóban riasztóan hiteles történelmi (ideológiai, rendszerkritikai) keresztmetszetet ad a század középső évtizedeiről, kitekintést az alkotói szándékról, és a megvalósítással szemben felgyűlt mérhetetlen bizalmatlanságról. Fazekas drámája nemcsak Béres működését, szakmai és lelki vívódását tárja fel, hanem a szert (a majdani Béres-cseppet) megvalósulásra segítő csapatát, a rászorultak és elriasztottak seregét, valamint a saját hatalmától megittasult, öntelt pártbürokraták mentalitását. A dráma megjelenését eltiltották, gátolták, a színre vitelt folyamatosan akadályozták. A mű bemutatója végül 2016-ban volt, a könyvváltozat is ekkor jelent meg, mindkettő átütő sikert aratott. Németh László és Béres József személyisége és végzett munkája nem a napi tevékenységhez hasonlít, hanem a szándékhoz, amely mindkettőt létrehozta, amellyel az életet akarja tisztábbá tenni, a gondolkodást megnemesíteni, a nemzet testi, lelki és szellemi közérzetét megerősíteni. „Nem a magam hasznát keresem…, eredményemmel embertársaimon akartam segíteni” – vallja az ifjabb Béres József. Kaiser László izgalmas szellemi kalandba kezd, amikor bemutatja a végre engedélyezett dráma előadását, a szereposztást, a szerepek „üzenetének” értelmezését, a tragédia felsötétlését és a komikum alkalmi megjelenését. Fazekas remekül alkalmaz klasszikus és modern színpadi megol- �106 SZEMLE dásokat, hogy feszesebbé, pergőbbé tegye drámáját. Kaiser rávilágít azokra az apró mozzanatokra, amelyek növelik a drámai sodrást. Mint dramaturg és színészoktató elkalauzolja az olvasót (de a nézőt is) az írott szöveg, a színpadi látvány azonosságában és a hajszálnyi, mégis fontos apró módosításokban. A szellemi feszültség, a morális szándék, az akarat összpontosító ereje, ezek azok a tényezők, amelyek eljuttathatnak egy eszmét azokhoz, akikhez szól: egy országhoz, egy nemzethez, amelynek polgárai ugyanazon nyelven beszélnek, akik értenek a leírt vagy a kimondott szóból, a megformált mondatból, és az eszmék találkozni fognak és segítik egymást, még ha eredetileg távolról indultak is egymás felé. (Hungarovox Kiadó, Bp., 2020, 99 oldal) �SZEMLE 107 FANCSIK JÁNOS Üzenet Medvesaljáról Farkas Ottó: Koporsó részletfizetésre „Apró mozaikkockák, amelyekből összeáll a múlt”: írja bevezetőjében a kötet szerkesztője. Talán a véletlennek, talán a Covid 19-nek, de lehet, hogy egyszerűen csak az élet törvényszerűségének köszönhetem, hogy kezembe került ez a Szlovákiában napvilágot látott kötet. A járvány miatt szűkebb körre szorítkozó beszélgetésünk közben adta kölcsön egyik szomszédom, akinek „Józsi bátyának” – mint rokonnak és adatközlőnek címezve – dedikálta a szerző. A kereken 300 oldalon mintegy száz, érdekesnél érdekesebb helytörténeti jellegű írás olvasható az adatközlők és az egyéb források megjelölésével. Az emlékek forrásvidéke a Nógrád és Borsod határán található Palócföld része, a barkók hazája, Medvesalja és környéke. Minthogy magam is itt, az országhatár közelében, Szombathy Viktor szerint az „északi hegyek ölelésében” ettem meg kenyerem javát, a tartalomjegyzék áttekintése és az átlapozás után azonnal ismerős témák ötlöttek szemembe. Mivel családom apai ágon feltehetően Gömörsídről került Salgótarjánba, megörültem, hogy két fejezetben is olvashatok a cseviceforrásos kis településről, ahol ükapám állítólag parádés kocsis volt az uraságnál. Családom eredetéről ugyan alig lettem tájékozottabb, de szívszorító érzés fogott el a falusiak által csak „Kisasszony”-nak nevezett, a Zichy családból itt maradt, törékeny alkatú, több nyelvet beszélő, nagy műveltségű Marietta néni viszontagságos életútjának megismerésekor. Annál is inkább, mert évekkel ezelőtt, felmenőim nyomainak keresgélése közben magam is megismerhettem a lepusztult környezetben omladozó kúriát, melynek egyik zugában, a vele egy fedél alatt lakó cigány családok segítségével, zúgolódás nélkül tengette életét. �108 SZEMLE A Trianon utáni kényszerű lakóhelyváltozások miatt felerősödő patriotizmus és identitástudat, valamint a kínzó honvágy együttesének érzésvilágát tükrözi az ugyancsak Sídről és Egyházasbástról kényszerűen elkerülő Mede és Tőre család felmenőinek életfogytig tartó ragaszkodása is a szülőföldhöz. Az egyébként tisztes megélhetést biztosító dunántúli városban megöregedő Tőre Sándor bácsinak is csak a „hazulról” hozott néhány korty csevice csillapította szomját, és a sírjába szórt maréknyi szülőföld ígérete adta meg végső nyugalmát. Több történet idézi a távoli tájakra kitelepített, szülőföldjüktől véglegesen elszakított családok, családrészek sanyarú sorsát, de akadnak tragikomikus helyzetek is a politika és a bürokrácia vadhajtásaiból fakadóan. Nem csoda, hogy a környékbeliek most is emlékeznek arra a lakodalomra, amely a tegnap még magyar Csehszlovákiában kezdődött a menyasszonyéknál, aztán másnap néhány száz méterrel arrébb, a tegnap még nem létező határon innen végződött Magyarországon, a vőlegényéknél. Csakhogy közben a határról tudomást sem vevő, nótázó lakodalmas menet után lövő fináncoknak sikerült a nagybőgőt szétlőniük. Mivel emberélet nem esett áldozatul, a gömöri szokásoknak megfelelően másnapig folyt tovább a lakodalom. Említésre méltó „Józsi bátya” esete is, aki 1942-ben az akkor még Magyarországhoz tartozó Egyházasbáston született, melynek neve Csehszlovákiához kerülve Kostelna Bašta, majd Nova Bašta lett. Felnőtt korában, nősülése előtt lakhelyén, Salgótarjánban be kellett mutatni születési anyakönyvi kivonatát. Csak nagy tortúra után, térképen megmutatva kapta meg, egyetlen példányban, egy alkalomra. Mostanában, amióta az Európai Unió tagjai vagyunk, csak úgy, kíváncsiságból ismét kísérletet tett, és meglepődött, mert szülőfaluja polgármesteri hivatalában udvariasan fogadták, leültették és kávéval kínálva megkérdezték, hány példányban kéri. Ismerősként, örömmel fedeztem fel a vadregényes Murány-patak völgyében található Beretke fotókkal illusztrált történetét is. Annál is inkább, mert fotós társaimmal kedves ismerősökre találva magunk is jártunk arrafelé, s nemcsak fényképeztük a vidéket, de fotókiállítást is rendezhettünk az éppen akkortájt gyönyörűen felújított kúriában. S most a Beretkei „Vaslady” című fejezetből részletesen is megismerhettem a Beretkey család egyik kiemelkedő tagjának, Tornallyay Margitnak a szerteágazó közösségi tevékenységét, egyik kúriájának felajánlását a nevezetes, református árvaház létesítésére. El is határoztam, ha a sors még megengedi, a helyi folklór kincseit őrző gazdája meghívásának eleget téve néhány napot egyszer még szívesen eltöltenék takaros kis vendégházában. �SZEMLE 109 Eddig azt hittem, Petőfi Sándor 1845 nyarán környékünkön történt látogatásának már minden részletét ismerem, de most kiderül, hogy a vidám mulatozással, nótázással, salgói kirándulással töltött néhány nap után a várgedei kúriában élő barátjától, Kubinyi Ruditól 200 pengő adóssággal távozott. Ezt pedig abból a közelmúltban előkerült levélből tudhatjuk meg, melyet Petőfi így kezd: Kedves Rudim! Megbocsátasz, hogy eddig nem írtam… házasodni készültem, most pedig azért fogok kutyafuttában írni, mert megházasodtam… Aztán egy meleg hangvételű levélben részletesen leírja, számára milyen fontos, hogy adósságát tisztességesen elrendezte. Levelét így fejezi be: Isten veled! Csókol igaz barátod Petőfi Sándor. Érzelmet keltőek már csak címeik alapján is: A megalázott hitves, a Koporsó részletfizetésre, a Szüleim menekültek, én maradtam, a Vak prímás és valamennyi többi fejezet. A szerző elfogulatlanságára jellemző a Masaryk lovásza volt, a Babarik kenyere, A kiscsikó. A Kastélyok történetei című fejezet pedig mindezen túl sok új dokumentummal is gazdagít bennünket. Részletesebben azonban már csak azzal a két, határon túli költővel készített interjút említem meg, akik Pál József főszerkesztő révén a Palócföld folyóirattal is kapcsolatba kerültek. A Palócföld mindkettőjüktől közölt verseket, és részvételükkel annak idején író-olvasó találkozót is rendezett Salgótarjánban. Az Ardamica Ferenccel készített interjú címe: Fa akartam lenni, bokor lett belőlem, a másiké: Veres János költőnél. Mindkét költő életútja és költői pályája nagyon göröngyös volt. Részben egyébként is pesszimizmusra hajlamos érzékeny lelki alkatukból fakadóan, de főként a kisebbségi létből fakadó, nehezen viselhető korlátok miatt. Figyelemre méltó, hogy mindkettőjük meleg szeretettel emlékezik a Palócföldre és annak akkori főszerkesztőjére, Pál Józsefre, aki felfigyelt rájuk, és barátjukként felkarolta őket, segített visszanyerni költői hitüket. Pál József hívására – Veres János kérésére – együtt látogattuk őt meg halálos ágyán. Nem tudtam ellentmondani, mert szinte utolsó kívánságaként említette, hogy szeretné, ha „Magyarból” legalább egyszer még életében megvizsgálná őt egy belgyógyász. Udvarias formalitások közepette, szomorkás hangulatban kezdődő beszélgetésünk során sápadt arca kezdett kipirulni, feje alá magasabb párnát kért, beszéde élénkebbé vált, Pál Jóskával belemerültek az irodalom legújabb kérdéseinek megtárgyalásába olyannyira, hogy a betegvizsgálatról majdnem megfeledkeztünk. Emlékül kaptam tőle én is egy dedikált példányt a Jéghegy címen megjelent utolsó kötetéből. �SZEMLE 110 Most, Farkas Ottó szülőföldjéről összegyűjtött, érzelmekkel áthatott helytörténeti kötetét méltatva, Veres Jánostól kapott kötetem egyik versével ajánlom az Olvasó figyelmébe. Egyszer majd A közeg, melyben forgunk, járunk, oly paranoiás, beteg, hogy róla épeszű költőnek nem jön tollára látlelet. Egyszer majd – talán sokára megkérdik: hogyan éltetek? De én, ki közben füstté válok, akkor már nem felelhetek (Szerk.: Vojtek Katalin, Beszédes Múlt Könyvek, Regélő Múlt Polgári Társulás, 2020) �SZERZŐINKRŐL ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, szerkesztő, újságíró. BALAJTHY FERENC (1946, Mór) Vajdadíjas költő, kedvelt műfaja a gyermekvers és a szonett. BARÁTHI OTTÓ, DR. (1944, Hatvan) közgazdász, újság- és közíró. BERÉNYI KLÁRA (1974, Debrecen) költő, könyvtáros, magyar nyelv és irodalom szakos tanár. BORDA JÁNOS (1955, Csanytelek) helytörténész, író, helytörténeti és novelláskötetek szerzője. CSÁK GYÖNGYI (1950, Kisvaszar) költő, író, pedagógus. CSONGRÁDY BÉLA, DR. (1941, Hatvan) Madách-díjas közíró, szerkesztő, tanár. FANCSIK JÁNOS, DR. (1932, Salgótarján) közíró, belgyógyász-reumatológus főorvos. FECSKE CSABA (1948, Szögliget) József Attila-díjas költő, publicista. ISTENES TIBOR (1972, Budapest) költő, író, esztéta, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője. JÓNA DÁVID (1968, Budapest) költő, az Arťhúr Irodalmi Kávéház alapítója, szerkesztője. JUHÁSZ LÁSZLÓ (1958, Salgótarján) a MNL Nógrád Megyei Levéltárának munkatársa. KARAFFA GYULA (1964, Nyíregyháza) költő, meseíró, a Börzsönyi Helikon szerkesztője. KOCZÓ JÓZSEF, DR. (1950, Perőcsény) helytörténész, nyugalmazott iskolaigazgató, Vámosmikola díszpolgára. KONYÁRI MÓNIKA (1971, Debrecen) költő, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője. KOVÁCS BALÁZS (1997, Salgótarján) helytörténész és a Kádár-korszak kutatója. LUKÁTS JÁNOS (1943, Budapest) magyar-könyvtár szakos bölcsész. MONOSTORI TIBOR, DR. (1982, Székesfehérvár) közgazdász, történész, hispanista, a Korona „Lendület” kutatócsoportjának tagja. NAGY ANTAL RÓBERT (1974, Keszthely) pedagógus, költő. NAGY ZSÓFIA (1962, Nagykürtös, Veľký Krtiš) felvidéki gasztroszakértő, gasztroblogger, rovatszerkesztő, ételkritikus. OLASZKA SÁNDOR (1989, Salgótarján) Somoskőújfaluban élő író. SULYOK LÁSZLÓ (1944, Nagybátony) magyar-történelem szakos középiskolai tanár, kulturális újságíró. SZENOGRÁDI FERENC (1938, Szécsény) Veres Pálné-díjas tanár, újságíró, helytörténeti kutató. SZENTJÁNOSI CSABA (1965, Budapest) költő, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője. �A borító Krasznainé Konczili Éva a Hőség (70x100 cm, akril-vászon) és a Jónás (70x100 cm, akril-farost) című festményeinek felhasználásával készült. A borító belső oldalain látható alkotások: Áldozat (80x105 cm, akril-farost), Csatalovak (80x105 akril-farost). Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Partnereink: Képzőművészeti szakértő: KELE SZABÓ ÁGNES NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP Borítótervező: RÁDULY CSABA MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRA Online szerkesztő: TAJTI BÁLINT ARTÉRIA NYELVSTÚDIÓ, GALÉRIA ÉS KLUB Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,– Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 2021/2. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2021 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 2021 Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/3168e3c4887d4b113ac316ef688adff0.pdf a5e1c747632650961b58bfa09005b15d PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Olaszka Sándor: Városunk Lackfi János: Az elgurult imák zsoltára Istenes Tibor: Három napig Ádám Tamás versei Karaffa Gyula Jézus-meséi Gáspár Aladár versei Balajthy Ferenc versei Jóna Dávid: A tavasz Kalász István: Az út Simek Valéria versei EMLÉKEZÉS Vasvári Zoltán: Erdélyi Zsuzsanna és a Palócföld 3 4 16 17 22 35 45 52 69 88 7 JEGYZET Pásztor Éva: Akit az Isten a tenyerén hordoz 28 KÉPZŐMŰVÉSZET Botos Zoltán: Felesleges szavak Kakas Olívia képeihez 32 „A GÉP FOROG” Rétfalvi P. Zsófia: Színház az egész múzeum? 38 SZOCIOGRÁFIA Onagy Zoltán: Lókos, almaálom, almacsaták (folytatás) 47 PORTRÉ Jóna Dávid: Interjú Kaiser Lászlóval 54 HELYTÖRTÉNET Monostori Tibor: Egy közép-európai dinasztia aranykora: a Forgáchok a 17. században 58 HISTÓRIA Ménes András: Olvasókör a Magyar Néphadseregben 65 PALÓC KONYHA Nagy Zsófia konyhája – Receptek és történetek 72 �VALÓSÁG Baráthi Ottó: Szemelvények Salgótarján város gazdaság- és társadalomtörténetének elmúlt 30 évéből (2. rész) 75 SZEMLE Bakonyi István: Simek Valéria: Hittem, szerettem 89 Abafáy-Deák Csillag: A lét pásztora – Bene Zoltán: Isten, ítélet 92 Sulyok László: „Amíg magyar lesz és emlékezet…” – Erős Kinga: Szavakban lobog – Írók az 1956-os forradalomban 98 Kégl Ildikó: „Csüng az idő a meggörbült mutatón” – Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok című kötetéről 103 Dénes József: Nógrád megye várai – Nováki Gyula–Feld István– Guba Szilvia–Mordovin Maxim–Sárközy Sebestyén: Nógrád megye várai az őskortól a kuruc korig 108 �SZÉPIRODALOM 3 OLASZKA SÁNDOR Városunk A város macskakövei közül felszáll az idők meséje, mint egy bagoly, és fejjel nekikoppan minden este a kávézók, kocsmák és kirakatok üvegeinek, amelyekben és amelyek előtt igaz szerelmesek sétáltak, régen is és most is. Ugyanazok a csókok, ölelések, álmok. Mit ígértek egymásnak? Miről beszéltek? A garzon fényei kigyúlnak este, a legfelső szinten egy halott ballada teteme oszlik. Senki se tudja, miről szólt, csak belengi a lépcsőházat egynémely dallama. Szoktátok hallani? Fényt lélegzel a Fő téren, és fogadalmakat sóhajt a Karancs, egykori vendégekét, az örökké ígéretének aranyporát kirázza a szobalány emléke az ablakokon. Hamis ígéret volt vagy valódi? Pécskő út. Séta közben magas gondolatok, csoda, hogy a magyar nyelv nehéz gépei bírják, nem esnek szét az útra, temérdek, súlyos kérdés és a válaszok tömbházai. Kedves, jóleső szavak bámulnak az erkélyekről nézve. Valóban kedvesek? Vagy mosoly mögé rejtett előítéletek? Néztél már szét onnan? Mit láttál? És van sok falatozó, ahol feltöltődhetsz, mikor szendvicsbe raknak a nyomasztó napok. Ott a mozi, ahol az arany-endorfiné a főszerep minden filmben. Igazán azért izgulsz, ahhoz képest érdekes csak a vászon, mit bánod, robbanjon fel a tulipán, vagy akármi. A nagy szürke folyók városában is lehet boldog az ember, csak élnie kell, és észre kell, hogy vegye a csodákat. Ugye észreveszed? �SZÉPIRODALOM 4 LACKFI JÁNOS Az elgurult imák zsoltára Hová lesz, Uram, a kismilliom elgurult rózsafüzér-szem, amikor egy Üdvözléggyel többet mond az ember vagy eggyel kevesebbet talán? Nem is tudom, botorkálnak a göbös ujjak a fából, gyöngyből, műanyagból való göböcskéken, s hát, téved az ember, eltéved, elbóklászik, beszabadul saját elméje, emlékezete vetésébe, mint az elbitangolt állat, ki tudja, miféle zöldet herseget, mire végül észreveszi magát. Így bódorognak el fejben szent emberállatkáid, és mint kiszakadt zacskó drazsészemei, széjjelmásznak az imák, fohászok, sóhajok, kérések, keservek, hisztik, nyavalygások, nyöszörgések a templompadló kacskaringós mintázatán, furfangos labirintusában. Széjjelgurul a sok meghallgatott vagy meghallgatatlan imádság, és az olyanok is, melyek helyett, Uram, volt egy sokkal jobb ötleted, keringenek, pörögnek a szavak… �SZÉPIRODALOM „…add meg, Uram, hogy a Zsoltika egészséges legyen, s ha már nem fog soha lábra állni, adj erőt, hogy gondozhassam egyedül, és hogy elbírjam a rettenetes magányt, mert ő meg pont most hagyott itt, nem állta a nyomást, adj erőt…” „..add, hogy Andika meg a vejem szót értsenek, úgy megromlott közöttük valami, te nem kívánod szentjeid romlását, a jók vesztét, nem a hasadás, nem a kétségbeesés, hanem az egység Istene vagy, segíts összefogni azt, ami összetartozik…” „…Uram, a szomszédomat kéne magadhoz venni mielőbb, utálatos alak, csak a baj van vele, mindenkivel kitol, nem lenne nagy kár érte, senki se szereti, a felesége lenne a leghálásabb, a kutya se ugatna utána meg ő sem ugatna a kerítésen át, hogyhogy nem vállalsz bérgyilkos-melókat, Uram, ezt hogy értsem, hiába jöttem ide?, nekem azt mondták, élet-halál Ura vagy…” „… küldj nekem, Uram, kedves és szép párt, karcsút, mint a gazella, hűségeset egy életen át, egy örökléten át, legyen hite, ereje, munkakedve, tudjon szeretni igazán, legyen leleményes, kreatív, dobja fel a mindennapokat, ne egyen meg mellette az unalom, Uram, ugye jó helyen járok, a te szent társkereső irodádban, ugye nem túl igényes, amit kértem?, hiszen te a lehetetlen ügyek szakértője vagy, úgy hallottam...” „…adj, Uram, tiszta szívet, hitet, erős kart, szilárd lelket, gyógyulást magamnak, másnak, pénzt, szerelmet, forró kemencét, enni, inni, adj barátot, társat, örömöt, fedelet, életet a keserű halál, a mindennapos haldoklás helyett…” 5 �6 És gurulnak az imák mindenfelé, hangya-hadsereg, mígnem landol az ablaküvegen keresztül egy díszítőangyal-kommandó, fürgén összekapdossa a sok apró-cseprő fohászt, kirakosgatják a színesebbekkel a tetőt, hadd pompázzon zománcos-tarkán a napfényben, a kevésbé kopásállókat körberagasztgatják a benti oszlopok tetején, ablakok mentén, falakon, kicsipkézik velük a csillárokat, jut mindenhová, szép tarkák így a vágyak, sóhajok, szenvedések, egy piros, egy kék, egy zöld, egy sárga, ilyen semmikből áll össze a Minden őnagysága. SZÉPIRODALOM �EMLÉKEZÉS 7 VASVÁRI ZOLTÁN Erdélyi Zsuzsanna és a Palócföld Száz éve, 1921. január 10-én született a magyar folklorisztika kiemelkedő jelentőségű személyisége, tudományszakunk nagyasszonya, Erdélyi Zsuzsanna. Az elmúlt fél évszázadban a folklorisztika és a vallási néprajz meghatározó alakja volt, aki elsősorban az archaikus népi imádságok műfaji leírásával, művelődéstörténeti, irodalmi, folklorisztikai elemzésével és közzétételével, valamint emberségével nagy szakmai tekintélyt szerzett nemcsak idehaza, hanem határainkon túl is. Kutatói teljesítményének elismerését számos hazai és külföldi szakmai díj és kitüntetés jelzi. Erdélyi Zsuzsanna (Fotó: Lugosi Lugó László) Erdélyi Zsuzsanna életútját egyértelműen meghatározták családi hagyományai, mindamellett jókora kerülővel, történelmi fordulatok folytán jutott el a filológusi pályára. Nagyapja Erdélyi János költő, műkritikus, filozófus, édesapja Erdélyi Pál irodalomtörténész, könyvtárigazgató volt. �8 EMLÉKEZÉS 1939-ben érettségizett az ONE Veres Pálné Leánygimnáziumában. Tízéves korától folytatott zenei tanulmányokat, 1931–1942 között a Fővárosi Zeneiskola zongora szakán tanult. 1939–1940 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának hallgatója volt. 1940–1944 között a budapesti egyetem magyar– olasz–filozófia szakjain folytatott tanulmányokat. 1943-ban beiratkozott a Római Egyetemre. 1945-ben doktorált. 1943-ban külügyi ösztöndíjat kapott és a római követség kulturális osztályára került, egyúttal egyetemi és zenei tanulmányait is kiegészítette. Német, francia, olasz nyelvtudása és római működése révén került a Külügyminisztériumba. 1944–1945ben a Sajtóosztályon olasz referens és miniszteri fogalmazó, majd – miután 1945-ben a nők számára is megnyílt a külügyi szolgálat lehetősége – diplomata lett. Rákosiék hatalomátvételekor osztályidegen társaival együtt 1948-ban kitették a minisztériumból. Még abban az évben házasságot kötött Dobozy Elemér kutató orvos-kardiológussal. Négy gyermekük született: Miklós (1949) bölcsész, Dániel (1951) ügyvéd, Zsófia (1952) énekes, Borbála (1955) csembalóművész. 1951-ben Lajtha László zeneszerzőnépzenetudós segítségével újra munkához és pénzkeresethez jutott, ha egyelőre csak külsősként is: a Népművészeti Intézet munkatársa lett (1951–53). 1953-tól tíz éven át a Művelődésügyi Minisztérium Népzenekutató, ún. Lajtha-csoportjának tagjaként, Lajtha László 1963-ban bekövetkezett halála után pedig 1964–1971-ig a Néprajzi Múzeum Népzene Osztályán dolgozott. 1971–1986-ig az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának tudományos munkatársa, 1987–1990-ig Filozófiai Intézetének szerződéses kutatója volt. Erdélyi Zsuzsanna 2015. február 13-án pénteken hunyt el. A római katolikus egyház szertartása szerint Bíró László püspök temette 2015. március 12-én. A szakma nevében Voigt Vilmos professzor búcsúztatta. Élete végéig dolgozott. A magyar néprajztudomány egyik legfáradhatatlanabb gyűjtője volt. Az ő nevéhez fűződik a folklór középkorig visszanyúló, igen régi és a 20. században már csak lappangó műfajának, az archaikus népi imádságoknak a föltárása, funkciójának meghatározása, európai összefüggéseinek, eredettörténeti kérdéseinek vizsgálata. Ezt elősegítették külföldi tanulmányútjai, könyvtári és terepmunkái. Sok-sok ezer ima és ének birtokában bebizonyította, hogy az archaikus népi imádságműfaj elsősorban a késő középkor vallásos költészetének két kiemelkedő ágazatához, a passióepikához és a Máriasiralom-lírához kötődik, de őrzi a szent színjátszás nyomait is. Bebizonyította azt is, hogy a nemlétezőnek vagy elveszettnek tekintett vallásos közlíra nálunk is magas szinten virág- �EMLÉKEZÉS 9 zott, jóllehet erről csak néhány szórványemlék tanúskodik. A történelmi viszontagságok ugyanis kulturális értékeinknek nagy részét megsemmisítették. Nem tudták azonban megsemmisíteni a szóbeli népi kultúra értékeit, amelyeket a közösségi emlékezet tárolt és nemzedékről nemzedékre szájhagyományozás útján juttatott el napjainkig. Az archaikus népi imádság műfaja önálló tudományterületként Erdélyi Zsuzsanna munkássága nyomán került a hazai folklorisztika érdeklődésének középpontjába. Bár már korábban is gyűjtöttek hasonló szövegeket, Erdélyi Zsuzsanna volt az első kutató, aki fölismerte, hogy önálló folklórműfajról van szó. Módszeresen gyűjteni, rendszerezni, majd publikálni kezdte az imádságokat. Munkája országos visszhangra talált, mind szakmai, mind a nagyközönség előtt is, bebizonyítva az „új” műfaj létjogosultságát. 1968-ban somogyi körútján döbbent rá a váratlanul föllelt kincs valódi értékére. Ekkor találta meg s vette magnetofonra a nagyidejű Babos Jánosné Ruzics Rozáliától a Somogy megyei Nagyberényben azt a sajátságos imádságszöveget, amely őt egy ismeretlen szövegvilág felfedezésére sarkallta. A felismerés aztán évtizedeken keresztül tartó, akadályokat és fáradtságot nem ismerő szakadatlan lelkesedéssel, áhítatos buzgalommal folytatott gyűjtését indította el az egész magyar nyelvterületen. Az egész ország területét bejárta, hogy a teljesség igényével gyűjthesse össze a még fellelhető anyagot. „Hat éven át loholtam minden irányba s szükség esetén többször tértem vissza egy s ugyanazon helyre. (…) Nincs kitüntetett terület és nincsen elhanyagolt terület. (…) Az egész magyar nyelvterületről van anyagom” – írta dr. Makra Sándor református lelkésznek szóló levelében. A Palócföldről is gazdag és értékes anyag gyűlt össze az évek során. Hasonló imádságszövegeket ugyan már Kálmány Lajos, Bálint Sándor és Fettich Nándor is lejegyzett, Erdélyi Zsuzsannáé azonban az érdem, hogy feltárta, meghatározta és leírta az archaikus népi imádság műfaját, lelkiségi és lélektani funkcióját, lehetséges történelmi és lelkiségtörténeti vonatkozásait, eredetét és európai összefüggéseit. Az imádságokról szóló első elemzését az Ethnographia 1971-es számában1 olvashattuk a nyelvészek és irodalomtörténészek (Pais Dezső, Mezey László, Holl Béla) reflexióival együtt. Az irodalmi élet (Új Írás,2 más irodalmi lapok) lelkesedéssel fogadta e sajátos költői szövegvilágot. Archaikus és középkori elemek népi szövegekben. Ethnographia. LXXXII. 1971/ 3. 343–363. 2 Hegyet hágék, lőtőt lépék. Új Írás. X. 1970/9. 75–100. 1 �10 EMLÉKEZÉS A nagyközönség először az 1970-es évek elején ismerkedhetett meg egy szűkebb szövegválogatással (1974-ben a Somogyi Almanachban tette közzé a Somogy megyei szövegeket3). Majd 1976-ban a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg a Hegyet hágék, lőtőt lépék című, több kiadást megért könyve.4 A majdnem kétszeresére növelt terjedelmű, harmadik, bővített kiadás 1999-ben a pozsonyi Kalligram Kiadó gondozásában látott napvilágot.5 Eredeti hangfelvételeiből és előadóművészek közreműködésével több lemeze és CD-je is megjelent.6 A szövegcsoportot Erdélyi Zsuzsanna kezdetben archaikus apokrif népi imádságnak nevezte. Későbbi a szakmai szóhasználatban az archaikus imádság megnevezés honosodott meg. A szövegek népi elnevezései elsősorban az imamondás ideje (reggeli, esteli, hajnali, pénteki, böjti, lefekvő stb.), a szöveg jellege (szenvedéses, fájdalmas, kokasos, papnélküli stb.), vagy a kiváltott hatás alapján (ajánlatos, hathatós, üdvös, nagyerejű stb.) fogalmazódtak meg. A szövegek mind a mai napig a népi gyakorlatban imádság funkciójában élnek, középponti témájuknál fogva (Krisztus halála) elsősorban a későközépkor ferences ihletésű és szabad szárnyalású költői műfajaihoz, a passióepikához és a Máriasiralom-lírához kötődnek. Erdélyi Zsuzsanna életművének jelentőségét Csoóri Sándor így foglalta össze: „Munkája nyomán egy nem létezőnek, illetve elveszettnek hitt lánc szemei ke- Hegyet hágék, lőtőt lépék… (Archaikus népi imádságok.) Előszó: Ortutay Gyula. Szerk.: Kanyar József. Somogyi Almanach, Kaposvár, 1974. 19–21., 233. 4 Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok. Előszó: Ortutay Gyula. Magvető Kiadó, Budapest, 1976. 769 o.; 2. kiadás, 1978. 771 o. 5 Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok. Harmadik, bővített kiadás. Kalligram Kiadó, Pozsony, 1999. 1103 o. 6 Jancsó Adrienne – Török Erzsébet – Mosóczy Miklós: Boldogasszony Anyánk. Ősi népi imák és énekek. Magyar Records, 1972. No. 2 Mag 102; Hungaroton, 1992. SLPX 14226; Hungaroton, 1994. HCD 14226. – Ó, Évának fiai. Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok 1. Hungaroton, 1991. SLPX14118 – Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok 2. Hungaroton, 1991. SLPX14119 – Ferencz Éva: Világ Békessége (Régi magyar adventi és karácsonyi énekek, népi imádságok). Csillaghegyi Bt. 1997. CSBT 001/97 – Ferencz Éva – Kobzos Kiss Tamás: „Világ Váltságáért”. Nagyhét a magyar népköltészetben. Csillaghegyi Bt. 1998. CSBT 001/98, Etnofon: ER-MK 048 – Ferencz Éva: Szót mond a FiúIsten (Archaikus népi imádságok, Mária-siralmak, legendák). Csillaghegyi Bt. 2005. CSBT 2005/1. 3 �EMLÉKEZÉS 11 rültek elő az idő több százados rétegei alól. A korai magyar középkorral s folytatásként a rákövetkező századokkal kerülhetünk megejtő közelségbe.”7 Juhász Ferenc pedig így emlékezett vissza az Erdélyi Zsuzsanna által feltárt anyaggal való találkozására: „Jött a hívás: mennék el meghallgatni néhány magnetofontekercset, hallani valamit, a magnetofon-szalagokról fölzengő csodát, valamit, ami a csoda, mert maga a hulló, kúsza, tétova, aranyszárnyú és vérző szépség (…) s aligha túlzok, ha mondom, amit hallottunk, az valóban a vérző, aranyló, ősfán-virágzó, csoda-fában aranylángokkal csipkésedő, véres, csillagos csoda volt”.8 *** Erdélyi Zsuzsanna életműve, tudományos munkássága sok szállal kapcsolódik a palóc vidékhez, amely az archaikus vallási hagyományokat részben napjainkig is őrzi. Palócföldön gyűjtött szövegek jelentős számban, hangsúlyosan szerepelnek archaikus imádság-publikációiban. A Hegyet hágék, lőtőt lépék kötetének kiadásában a közölt 321 szövegből 90 palóc területről származik. „Úgy gondoltam, jó nyomon járok, ha elmegyek a mélyhitű palócokhoz is. Csak úgy ömlött az anyag” – nyilatkozta Hovanyecz Lászlónak 2011-ben, visszaemlékezve palócföldi gyűjtőútjaira.9 Járt Nógrád, Heves, Borsod palócnak tartott falvaiban, 1969-ben gyűjtött Magyargécen, Kisterenyén és Nógrádmegyeren, 1970-ben Tereskén, Karancskesziben, Egyházasgergén, Nógrádmegyeren és Romhányban, 1969–1970-ben Heves megyében, Bükkszéken, 1972-ben pedig Egerben. Az említett falvakban az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején még sikerült az előző évszázadban született asszonyoktól is gyűjtenie, lejegyeznie az ősöktől fennmaradt, nemzedékekről nemzedékekre hagyományozódott imádságokat és a hozzájuk kapcsolódó szokásokat. Egyik legjelentősebb palócföldi terepmunkáját és archaikus imádsággyűjtését Nógrádsipeken folytatta az MTA kiemelt kutatási témaprogramja – Életmód és kultúra változása a falusi társadalomban – keretében az MTA Néprajzi Kutató Csoport Folklór Osztályának szervezésében 1972–74 között. Az 1980-ban az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent, a nógrádsipeki terepmunka eredményeit közreadó tanulmányCsoóri Sándor: Csipkekoronák. Élet és Irodalom 1972/19. 15. Juhász Ferenc: Imák, apokrif mámorok. https://konyvtar.dia.hu/html/muvek /JUHASZ/juhasz00212a/juhasz00328/juhasz00328.html (Utolsó letöltés: 2020. 01. 19.) 9 Hovanyecz László: „Engem csak a fele illet meg.” Beszélgetés Erdélyi Zsuzsanna néprajztudóssal. Elektronikus dokumentum. Kossuth, Budapest, 2011. 7 8 �12 EMLÉKEZÉS kötetben10 olvasható nagy tanulmányának bevezetőjében így írt ottani kutatásának célkitűzéséről: „Nógrádsipeki vizsgálódásom körét és ezzel célját kutatási anyagom eleve meghatározta. A népköltészet archaikus rétegeinek feltárása, különösen a vallási tudathoz kapcsolódó műfajok irodalomtörténeti érdekű elemzése-értelmezése egyre inkább előtérbe hozta azon tétel igazságát, miszerint a nép hagyományvilága a múlt századokon át lecsapódott élményanyagát őrzi. Sokszor írásos rögzítést sem nyert tényeket, emlékeket. Ezért adhat hírt gyakran a szájhagyományozó kultúra olyan művelődéstörténeti mozzanatokról, melyekről az írásbeliség nem, vagy alig szól. A közösségi emlékezés letűnt korokat idéző, forrás értékű tudatanyagot ment át napjainkra, népünk szellemi örökségeként.”11 Erdélyi ebben a jellegzetes palóc faluban is gazdag archaikus imádságanyagot tudott gyűjteni, amelyből tanulmánya függelékében nyolcat olvashatunk.12 A palóc területen folytatott gyűjtései a Felvidéken a szlovákiai falvakra is kiterjedtek. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy első határon túli gyűjtőútja 1973 novemberében a Felvidékre, Csallóközbe, Mátyusföldre és Nyitra környékére vezetett. Czövek Judit bőségesen idéz egy 2018-as tanulmányában13 Erdélyi ott szerzett tapasztalataiból, élményeiből leszűrt gondolataiból. Erdélyi a tanulmányút közel két hete alatt bejárta a Zoborvidéket, több felvidéki falut. Feljegyzései nemcsak a gyűjtés körülményeibe engednek betekintést, hanem Erdélyi Zsuzsanna szubjektív érzéseibe, gyűjtési habitusába és a terepmunka embert próbáló körülményeibe is.) Az 1970–1980-as években többször járt határon túli palóc településeken. Lengyel Ágnes 2018-ban megjelent tanulmányában14 idézi, hogy az Új Ember katolikus hetilapban megjelentetett felhívására számos levél, kézzel írott imádság érkezett az Ipolyon túli területekről is. Debrődről például 1982-ben „200 éves” imafüzetről szóló tájékoztatást küldtek, 1983-ban Dunaszerdahelyről, Szencről idős emberek gyermekkorukban öreg szülőktől megtanult imádságai érkeztek. Ipolyszakállosról 1985 februárjában Erdélyi Zsuzsanna: Archaikus szövegemlékek a nógrádsipeki néphagyományban. In: Nógrádsipek. Tanulmányok egy észak-magyarországi falu mai folklórjáról. Szerk.: Szemerkényi Ágnes. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980. 183–234. 11 Erdélyi Zsuzsanna i. m. 1980. 183. 12 Erdélyi Zsuzsanna i. m. 1980. 219–226. 13 Czövek Judit: Erdélyi János és Zsuzsanna – az Erdélyiek és a Zoborvidék. In: „Kívül aranyos, belül irgalmas…”. Tanulmányok Erdélyi Zsuzsanna tiszteletére. MNM Palóc Múzeuma, Balassagyarmat, 2018. 15–30. 14 Lengyel Ágnes: A palócföldi archaikus imádságokról – Erdélyi Zsuzsanna gyűjtései nyomán. In: „Kívül aranyos, belül irgalmas…”. Tanulmányok Erdélyi Zsuzsanna tiszteletére. MNM Palóc Múzeuma, Balassagyarmat, 2018. 129–166. 10 �EMLÉKEZÉS 13 a 85 éves „Antal bácsi”, Dobrovolai Antal írt, aki maga is összegyűjtötte falujában az énekeket, imádságokat, és saját szerzeményei is voltak – számolt be felhívásának hatásáról Erdélyi a Hegyet hágék… 1999-es kiadásában. A táji specifikumok kérdéséről Erdélyi Zsuzsanna úgy vélekedett, hogy a legtöbb esetben a kimutatható jellemzők inkább a szövegmegtartás, illetve feledés, vagyis a hagyomány elevensége, feladása folyamatával függenek össze. Lengyel Ágnes tanulmányában15 a gyűjtött és publikált szöveganyag és a hozzájuk kapcsolódó szokások legfontosabb jellegzetességeit vette számba. Alapvetően Erdélyi nógrádsipeki, karancslapujtői és egyéb, a Palóc Múzeum adattárában őrzött gyűjtéseinek tapasztalatait összegezte, sok szempontú, részletes elemzésüket elvégezve. Megállapításait felsorolásszerűen foglaljuk össze. A palóc vidék magyarsága zömében katolikus vallású. Hitéletük mély és gazdag, paraliturgikus hagyományaik változatosak. Fokozott vallásosságuk, Mária-tiszteletük közismert. Az imádságok átadását, tanítását az idősek fontos feladatuknak tartották. Az írásbeliség terjedésével sokan leírták maguknak az imádságokat, továbbá a 19. századtól palóc tájon a ponyvakiadványokkal is terjedtek az archaikus imádságok. A gyermekkorban tanult szövegek rögzültek, és bár a régies nyelvezet értelme lassan elhomályosulhatott is, szent szavakként őrizték és imádkozták. Megfigyelhetők a sajátos palóc szóalakítások – pl. pelikán / pillikán – és motívumok, toposzok (köszönés-, köszöntésmotívum: „Óh köszöntöm a Boldogságos Szűz Máriát / Evvel a három angyali üdvözlettel…”). Továbbá több, jellegzetes, az archaikus imádságokhoz kapcsolódó szokás is fennmaradt a Palócföldön. Maguk a szövegek is gyakran utalnak az imavégzés kötött időbeli rendjére és szokáscselekményeire, amit az imavégzők többnyire szigorúan betartottak. Erdélyi Zsuzsannára emlékezve születése centenáriumán, írásomat egy általa Hasznoson (Nógrád megye) lejegyzett archaikus imádság katartikus soraival zárom: „Oh én Uram teremtőm / Mely időben teremtél, / Annak előtte ismertél, / Szent lelkeddel szerettél…” 15 Lengyel Ágnes i. m. 130–162. �EMLÉKEZÉS 14 Erdélyi Zsuzsanna gyűjtés közben Válogatás Erdélyi Zsuzsanna palócföldi archaikusimádság-gyűjtéseiből Törje le a keresztfa Én ágyamba lefekszek, Én semmitül nem félek, Három őriz engemet, Az bíztatja lelkemet, Az Atyának szerelme, A Fiúnak kegyelme, A Szentlélek ereje, Jézus énvelem, Senki ellenem, Bátor szívem jó fegyverem, Margit szűz leán, Tüntesd el előlem, Törje le a keresztfa, Akire Krisztust feszítették. Bükkszentdomonkos (Heves m.), 1975. máj. 8. Nyerges Kálmánné Kovács Hermin, 1903. Mikófalva (Heves m.) Ide nem mer semmi rossz Begyütt Jézus a házamba, Házam közepén megálla, Piros vérét hullajtotta, Az egész házamat befolyta, Szűz Mária helyét hatta, Ide nem mer semmi rossz, Ha lefekszek én ágyamba, Mint Úrjézus koporsóba, Fejem felett három angyal, Egyik őriz, másik vigyáz, A harmadik szegén bűnös lelkem várja. Bükkszenterzsébet (Heves m.), 1972. jan. 15. Simon Józsefné Nagymengyi Katalin, 1893. �EMLÉKEZÉS 15 Ki a kígyó fejét taposta Paradicsomkertbe három cédrusfa, Alatta őrködik Ádám atyánk és Éva, Ki a Paradicsomkertet alkotta. Azon ült három főangyalka, Ki éjjel-nappal a hársfát tartotta. Egyik volt Gábriel, A másik Ráfáel. A harmadik Szent Mihály főangyal. Gábriel őrködik fölöttem hajnalig, Az Úrangyala imáig. Ráfáel főangyal estelig, Az esti imámig. Szent Mihály főangyal őrkögyik halálom órájáig. Boldogságos Szűzanya, Ki a kígyó fejét taposta, Kérünk, légy oltalmunkra! Szent Fiaddal, Úrjézussal Állj halálos ágyam mellé Bűnöm bocsánatára! Ámen. Nógrádmegyer, 1969. nov. 16. Özv. Sálek Ferencné Géczi Ilona, 1914. Etes (Nógrád m.) Pogánnak a markátu’ („Fölajánlás”) Hálákat adok, Uram Teremtőm, Ez te szent fölségednek, Hogy megőriztél, oltalmaztál a mái dicsőséges szent napon, Kártu’, kárvallástu’, Szerencsétlenségtü’, Hirtelen haláltu’ Kécségbeeséstü’, Pogánnak a markátu’, Rossz embernek a szándékátu’, Minden kárvallástu’, Oh Uram Jézus Krisztusom, Szent kezedbe ajánlom Testemet-lelkemet, Életemet-halálomat, Minden mozdulatomat, Ezt a mostani keves imáccságomat, Fölajánlom az Úrjézus Krisztusnak az ő kínszenvedéséé’, A Boldogságos Szűzanyának a hét fájdalmáé’, Édesanyámé’, Édesapámé’, Hetedízönt való nemzeccségemé’, A purgátériombeli lelkeknek a kiszabadulásáé’, Árvákér’, Özvegyekér’, Úton, vizen járókér’, Velünk jótevőkér’. Mindenféle szükségünkér’, Magam bűnöm bocsánattyáér’ is, ámen. Varsány (Nógrád m.), 1972. okt. 10. Tóth Szép Istvánné Tóth Júlia, 1886. Karancskeszi (Nógrád m.) �SZÉPIRODALOM 16 ISTENES TIBOR Három napig Ütöttem, csúfoltam, húsát téptem. Istenkáromlónak kiáltottam. Leköptem, töviskoszorúval koronáztam. Megöltem, majd meghaltam vele. Farostok szorították magukba a szeget, S én vérben áztam, Vérben léptem, Elátkoztam, Földet és eget, Mindeneket. Három napig sírban holtan, Három napig elárultan, Jelenné vált a jövőm, Három napig elárvultan, Feltámadássá kárhozatom. Hullottam részeimmé. A sír elgurult kövébe zártam, Aztán megnyílt a sír, Egóm és áldozatom. Többé nem vagyok. Kegyelem vérében mostam arcomat, Az élet karjában örökre elhalok, Tiszta lettem, mint a hó. A mindenség felett Nincs bennem idő s térszerű szerkezet, Csak a sóhajok Nem vívom már sajátos harcomat, Lebegésében foszló múlt vagyok. Melyben színész a rossz és a jó, A mindenség felold és eltemet. Átírja álomból álommá álmomat, Majd kezdet leszek és a vég, S mindez semmiség, Hisz újjá lesz teremtve föld és az ég, Ropogva múlnak el a napok, A földi pőreség És én csak vagyok, aki vagyok, Velem tágul a mindenség. �SZÉPIRODALOM 17 ÁDÁM TAMÁS Hegyi beszéd a bosszúról Sokszor bosszús voltam, de nem szórtam szemekbe töreket, nem törtem fogakat, a labdarózsák ökleivel ütöttem. Ha kardhalak megszúrtak, nem vágtam le kopoltyúik szirmait. Mindig csak kardvirággal hadonásztam. Mégis nehezen fogadtam el a tanácsot: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is. Mostanság különös lenne ez, ütnek, ahol érnek. Közben éhezünk a szeretetre. Fehér hollók szállnak az égen, az aluljárókból nem látható röptük. Gyűrött rongyok ráncaiban sem halkul a dübörgés. Elfogynak az árnyak, mint napra tévedt vakondok, zsugorodnak rémült árvák, alig érinti fogukat kidobott hamburger, sorvad csontjukon a hús, ezért joggal gyűlölnek. Ha éhezik, aki téged gyűlöl, adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik, adj néki inni vizet. Viszek kenyeret, vizet. Sose örültem annak, ha valakire kőhold esett, ha vitatkozás közben elfogytak az érvek. Annak sem, ha csokrot kötöttek kenderkötélből, ha vonatkerekek alatt roppant a bazalt. Ha szikárrá vált a lélek, és a sivatag magányában fázott ismeretlen. A tanítás célba ért. Mikor elesik a te ellenséged, ne örülj; és mikor megütközik, ne vigadjon a te szíved. Nem vigad. �SZÉPIRODALOM 18 ÁDÁM TAMÁS Hegyi beszéd a gondviselésről Szellősre szőtt, élére állított macskaköveken nehéz a haladás. Megállok a kanyar előtt, árnyéktól csúszós a hajnal, taknyosak a kockák, nem kapcsolnak be a fényérzékelők. Messzebb még nagyobb a bizonytalanság, záporok ostorcsapása. Aggódás. Összeomolhatnak házak, idegrendszerek, lassul a juharok vérkeringése. A zászlókról lemosott színek arcomig érnek, szürke selyemrongyokat szaggat a szél. A kutyáknak sem jut csont, nekem is csak szarkaláb. Ne aggodalmaskodjatok a ti életetek felől... a holnap felől! Elég minden napnak a maga baja. Meg sem történt a múlt, máris elveszett. Buszmegállót építek az örök várakozásban. Bodzavesszőket hajlítok, a falon átsüt a szeretet. Az üres bódéban nem létező padot keresek, kapcát a lábra, kenőcsöt hajhullásra. Keressétek először az Isten országát és a többi szükséges dolgok mind megadatnak nektek. Hol a kezdet, hol a vég, s közte egy simogatás mennyit ér? �SZÉPIRODALOM 19 ÁDÁM TAMÁS Hegyi beszéd a gyűjtésről Koldus szél kopog az ablakon, beengedem, megtapogatja a falakat, megmozdítja azt a festményt, amelyen halott költő barátom mosolyog. Az altatók lassan olvadnak liternyi szilvapálinkában, megérte várni, soha többé nem lesz másnapos. Kincseket gyűjtök: tusrajzokat, akvarellt, szeretetet, fekete gyolcsba tekert lelkeket, dobogó mézeskalács szíveket. Átvergődök a léten, a végén mindent rátok hagyok, álcázva marakodjatok. A beszédet értelmezzétek. Gyűjtsetek kincseket a mennyben... ahol az örökre megmarad. Ahol a ti kincsetek, ott van a ti szívetek. Kis ház épül a faluszélen, ablakai világító szemek. Koszorú híján vályogba süppednek a mestergerendák, csúszik a háztető, Isten tenyere állítja meg. A szomszédos ház két méterrel magasabb. És ez így megy a templomig, egyre tovább, egyre magasabban, a lendületet a temető töri meg. Úgyis mindent itt hagyunk, fiam, hajtogatta anyám. Mert a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. A romos házakat láncos gépek tépik, a kertet elsimítja az idő. �SZÉPIRODALOM 20 ÁDÁM TAMÁS Hegyi beszéd a haragról Haragszom rád, mert nyitva hagytad a hűtőt, és elfújtad a fenyőillatú mécsest karácsonykor. Az ajándékod, csókodat elfelejtetted átadni. Imádkozás közben szétfeszítetted összekulcsolt kezem. Ott fenn is haragszol valakire. Megbocsátottam, megértettem. Ne gyűlöld a te atyafiát szívedben. Már nem tudtam teljesíteni teljes szívvel a második kérést, szeresd felebarátodat, mint magadat! Magamat sem szeretem nagyon. Méltó vagyok a gyehennatűzre. Gond lehet a fénnyel, fáklyás estéken sem talállak, a feltúrt avarban alig világít a szentjánosbogár. Hátad egyre kisebb lesz a távolban, pont, majd semmi. Ostoroználak, tudod. A bosszú gondolatában ugyanúgy benne rejlik a gonosz cselekedet, mint a magban a növény. Nem akarok magban növény lenni, kikelni legfeljebb az ágyból, vörös szemekkel készülődni, hogy szókéseket szúrhassak beléd. Ha keserű a nyál számban, nehezen nyelek, és meglopják érzelmeim, megvetően beszélek felebarátaimról. Ilyenkor Isten felsóhajt, szigorúan néz rám, felelősségre von minden egyes szóért, cselekedetért. Bodzabort öntök a kancsóba, reszket a kezem. Eddig haragudtam, többé nem teszem. �SZÉPIRODALOM 21 ÁDÁM TAMÁS Hegyi beszéd a megbocsátásról Ki vétkezett ellenem, és kit bántottam, nem számolom. Szégyenfoltok feketednek az égen. Inakat szaggat a kutya, csontot dobok neki. Fáj az esőverte lapulevelek suhogása, kezed bot a hátamon, karmolásod patakmeder arcomon, fogsorod húsomba mélyed, nem védekezem, egyszer majd visszaadom. Észak felől közelítek, elesek a mohás betonon, megállít egy meztelen csiga. Sebet ejt a cseresznyefa csüngő ága, homlokomon vérvonal, integetnek őseim. Csonkítanám a fát, rossz a láncfűrész csillagcsavarja. Megbocsátok a vasnak, jóba lennék önmagammal, akik ütnek, azokkal is. Reszelem a pálinkafőző csövét, rézport szórok az avarba, lassítom az időt, ezen az őszön a felismerésre sokkal erősebb a hajlam. Esélyt adok, hogy megbocsáss, én is megbocsátok, nem harapok húsodba, elszáradnak a lapulevelek, egyenesbe jövök: Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát nektek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. Tört virágcserepeket ragasztok, leandert adok pofonok helyett. Mindannyian szeretjük a fényt. �SZÉPIRODALOM 22 KARAFFA GYULA A cseresznye… Eccer Jézus Pétervel mendegélt s hát ahogy mennek, észrevette Jézus, hogy egy fillér hever a porba magába. – Vedd csak fel, te Péter, jó lesz a még meglásd! – Ugyanmán, dehogy hajtom én meg a derekomot egyetlen fillérér, majd felveszi más szegény rászoruló, de én ugyan soha! No, mennek csak tovább, mennek szép csendbe, hát hajja ám a Jézus, hogy a Péternek igencsak megbődült a bendője. Betértek hát egy pijacra, s az egyik asztalnál épp cseresznyét árult egy kofa, de az, hajják, épp három szemet adott egy fillérér, olyan fukar vót. Nem vót pénzi a Péternek, hát csak nyeldekelt, s tán még az es az eszibe jutott, hogy ha lehajolt vóna, most vehetne három szem cseresznyét, oszt az es milyen jó lenne. No, sebaj, mentek tovább. Vót a mán többször es, hogy éhen vótak napokot a Jézusval, meg se kottyant mán nékik ez. No, ahogy mennek, hát lássa ám a Péter, hogy hopp, az út porába ott egy szép piross cseresznye. Menten lehajolt, s bé es kapta azon poroson. Még a magját es lenyelte. Ahogy megy tovább, hopp, ott egy másik es. Azér es lehajolt, oszt azt es békapta magostul. Így vót ez harmaccor es, hát egy harmadik cseresznyét es bepakkolt a bendőjébe. Látta eztet a Jézus, s jót mosolygott a bajsza alatt. – No, látod, te Péter, csak meghajtottad a derekodat kisebbér es, mint a fillér. Mer emlékezzél csak, egy fillérér ugyan le nem hajoltál vóna, de épp annyiér kaptál vóna annyi cseresznyét, miér most háromszor döntötted meg a derekod. Máskor ne hordd annyira fent az orrodat, oszt tanuld meg, hogy a kicsinél es van kisebb, de a legkisebb es értékes annak, kinek semmije nincsen! Hogy így vót? Nem így vót? Így tuggya eztet a történetet a nagyoroszi Szabó Géza bácsi, oszt néki mán csak hihetnek, hajják, merhogy reformátuss a. Ösmerem én es az öreget, hát nékem es hihetnek kendtek! �23 Krasznainé Konczili Éva: A cseresznye (tollrajz) �SZÉPIRODALOM 24 A gyiófa No, eccer Jézus elvetődött erre mifelénk es, a Felvidékre, oszt végiggyalogolt a lévai úton, tuggyák, ahun az a sok gyiófa áll végestelen végig egészen Ságtul. Végh Jóska nagyapja csemetekertyibül telepítették aztat oda Diósjenőrül, s óta ott szógálnak az arra járóknak es, meg az ott lakóknak es. De hogy szavamat ne feleggyem, Jézus igencsak megéhült esment, hájszen megéhül az, ki az apostolok lován jár, hát öszveszedegette a lehullott gyiókat a fák alól, feltörte s eszegette a joó fínom gyióbelet. No, ahogy eszeget valamék fa alatt, hát hajja ám eccer, hogy a gyióágok elkezdik magukat dicsérnyi a gyiófa törzsének emígyen: – No, látod, te fatörzs, münk vagyunk a legértékesebbek a gyiófábul, mer rajtunk terem az a sok gyió, miket még a Jézus es megbecsül. Bezzeg te, csak állsz egész napokot, semmit se teszel, bambulsz csak, s a derekodat hízlalod. Ha így halacc, akkora leszesz, hogy tekenyőt es vájhat belűled valamék tekenyővájó cigán, ha elfogyott a ficfája. No, hajja ám eztet Jézus es, hájszen vót annak füle, még az állatokval es megértette magát, ha arrul vót szó. Ahogy hallgassa, igen megdühödött ettül a beszédtül. Há még jó, hogy megdühödött, mer aztat a sok ágot, levelet, gyiót mindmind a fának a törzse tarcsa, ha az nem vóna, gyió sem nem vóna, így tanálta eztet ki a Teremtőúristen, ki a Jézus urunk mennyei aptya vót. Oszt ha a törzset szapulták, hát a Teremtőt es szapulták egyvégbe azval. – No, várjatok csak, tik nagyszájúak! A mái naptul fogva mikor elgyün az üdő s kiöregedik valamék gyiófa, tik csak tűzrevalók lesztek arrul, de a gyiófa törzse a legbecsessebb bútorfa lészen. Azér fogják járni a vidéket az asztalosok, de még a vásáros cigányok es, oszt ha ilyen fát tanálnak, annak törzsit viszik majd magikkal megdógoznyi, de az ágokot, tikteket csak a tűzre vetnek majd leveleitekvel együtt. Ott fogjátok tik megtanulni, hogy a gyiófa gyökérbül, törzsbül s leveles ágokbul áll, s egyik se nagyobb a másiknál, mer egyik se lehet meg a másik nekül! Így vagyon ez biza minden élőlénynél, legyen az ember, asszony, avagy másfajta. No, kipihente magát Jézus, elment Léva felé, oszt ótántul télleg a gyiófa törzse a legszebb bútorfa, nincs es annál szebb szekrény, asztal, ágy más fábul! Oszt hogy hányan esmerik eztet a történetet, én nem tudom, dehogy mind eltáccsa a száját, ha egy szépen faragott gyiófabutrot lát, amán bizonyos! Nézzék csak meg magik es Egri Pista bácsi butrait a gyarmati Palóc Múzejomba, oszt menten igazat adnak majd nékem! Ha nem, hát a kalapom es megeszem! �25 Krasznainé Konczili Éva: A gyiófa (tollrajz) �SZÉPIRODALOM 26 A mesterek mestere… No, eztet a mesét megentcsak Szabó Géza bácsi mesélte, s neki elhiggye mindenki! Eccer Jézus jártába elveszítette a csizsmájárul a patkót, hát kereste, hon tanál egy susztert, vagy akár csak egy patkolókovácsot, ki visszaveri reá, s mehet esment uttyára. No, ahogy megyeget, lássa csak egy cégéren, hogy itt kovácsol „a mesterek mestere”. Gondolta magába, no várjál csak, majd megtanitlak én tégedet. Bémegy, hát épp patkolt a mester, de csak úgy eccerűjen a surcához emelte a lúnak a lábát, oszt faragta a patáját a patkó alá. – Nem így kell aztat mesteruram, aggya csak ide nékem aztat a lovat. No, fogta, oszt a térgyinél levágta a lúnak a lábát, oszt bévitte a műhelybe, béfogta a sutuba, oszt jól megpatkolta, ahogy csak kell. Visszavitte a megpatkolt lábot, oszt fogta, visszaragasztotta a lúnak a lábáho. Ment es a, akárcsak a parancsolat, még nyerített es hezzá. De mán a csizsmát csak reábízta Jézus a kovácsra. Meg es patkolta az a kovács a csizsmát úgy, akár a lovat, mán mehetett újfent benne csángálni a Jézus. De mielőtt elindult vóna, esment gyött egy lú a gazdával, patkolnyi. No, gondolta a kovács, mostan megcsánnya, amit látott, megmutassa, hogy ű es. Fogta hát, oszt levágta a lúnak a lábát, oszt bévitte ű es a műhelybe, oszt odabe a sutunál megpatkolta azt a patát. Hát ahogy kiviszi s ragasztaná a helyire, nem ragatt az atyaúristennek se. Se jobbrul, se barrul, se elűrül, se háturrul, sehogyse. Megszánta a Jézus a lovat, mer a mán igencsak nyeritett a lábájér, hát fogta, oszt visszaragasztotta ennek es. – No, lássa csak, kovács uram, maga aztat írta a cégérire, hogy „a mesterek mestere”. Hát vegye tudomásul kend, hogy amit én meg tudok csányni, aztat egy ember se. Hát rajtam kívűl ne híjjanak kendtek se sénkit mesternek, mer nem mester a, csak kontár, ki utánnam nem csánnya, amit én tudok. Hát így történlett, hogy ótán mán levette a kovács a cégért, de ótán es csak olyan jól patkolt a, mint annakelőtte. Persze minden lúnak a lábát a surcáho szorította, mint addig es. Mégha szaros vót es. Hát ha úgy kell! �27 Krasznainé Konczili Éva: A mesterek mestere…(tollrajz) �JEGYZET 28 PÁSZTOR ÉVA Akit az Isten a tenyerén hordoz Irodalmi est a balassagyarmati Artériában, melynek vendége Karaffa Gyula költő, s beszélgetőtársa Handó Péter író „…a Föld csak azért gömbölyű hogy visszataláljunk oda ahonnan elindultunk…” (A Tartozásaim gyűlnek című verseskötet egyik mottója) Miután Fricska Éva, a művészeti stúdió vezetője köszöntötte a hallgatóságot, Handó Péter egy interjúkötetből kiemelt idézettel nyitotta meg a beszélgetést. Tóth Krisztina költőnő mondta egy interjú kapcsán, hogy „a beszélgetők élete azért lesz teljesebb, mert meghallgatják és kimondják azokat a mondatokat, amelyek a másik jelenléte nélkül nem születtek volna meg. Ezért lesz beszélgetőtárs minden olvasó”. Karaffa Gyula 2015-ben megjelent Tartozásaim gyűlnek című verseskötete adott apropót a találkozóra 2020 novemberében az Artéria művészeti stúdióban. Handó Péter a költőt életéről faggatta, akinek első mondata olyan egyszerű, mint a gondolat maga: „az élet az elődökkel kezdődik, az utódokkal folytatódik”. Gyula Nyíregyházán született, Pócspetriben nevelkedett. Apja kőműves volt, aki a II. világháború után a saját házán kívül a generációjával együtt az ország újjáépítésén is dolgozott, de az ő apja ebbe belerokkant, eldobta magától az életet. Gyula ekkor első osztályos volt, s a padláson – ahova fel-feljárt – mindig kihagyta azt a helyet, ahol az apja lógott a kötélen. Az ’50-es évek Pócspetrije egy sváb falu volt dolgos és nagyon babonás emberekkel. Történt egy rendőrgyilkosság, egy fiatal rendőr meghalt, mert a falu lakosai nem engedték államosítani az iskolát a pap intésére, mivel azt fogják tanítani, hogy az ember a majomtól származik. A falu néma maradt a tragédia után, a téma tabuvá vált, az idős emberek csak jóval később mertek róla beszélni. A hír szárnyakon jár. Amikor Gyula �JEGYZET 29 felvételizett a Kossuth gimnáziumba, megkérdezték, honnan érkezett, s a bizottság ismerte a gyilkos falu nevét. Hogy milyen gyermekkora volt Gyulának? Nem sokat játszott, mint azt tette a gyermekek többsége. Negyedik osztályos kora óta minden nyarat végigdolgozott. 1978-ban például egy nyári keresetéből vette meg magának az első Levis farmerjét. 14 éves korától dohányzott engedéllyel, s nem is akárki, az édesanyja mondta neki: cigarettázz, mert kövér vagy. Otthon sokat kellett segítenie. Az iskolából hazatérve papíron várta az utasítás, mit kell tennie a ház körül. Édesanyja a fél napját átkapálta, hogy két gyermekét el tudja tartani. Gyula munkája végeztével könyvet vett a kezébe. Régóta tudja, miért olvasott annyit. Nagy a hite az olvasásban, mert hiszi, hogy a kultúra megváltás az embernek, kiemeli a szellemi nyomorból. Vele azt tette. Az értelmes élet feltétele az olvasás. Ő olvasott, nem villanynál, mert azzal spórolni kellett, hanem a gyertya fényénél. A könyvek révén tudott kimenekülni a drámai élethelyzetből. Úgy érezte, hogy menekülnie kell szülőfalujából. A beszélgetés ezen a ponton a mai kulturális helyzetre terelődött. Nagyon szomorú kép kerekedett ki belőle, mert tény, hogy a mai iskolás generáció nem vesz könyvet a kezébe, ma nem szeretnek olvasni az emberek: „… egyre több / a / soha / el / nem / olvasott / betű …” – írja a Mint apró féreg… című versében. Péter és Gyula meggyőződése, hogy ma értékválság van, ami azzal is bizonyítható, hogy régen akarták a családok, hogy a gyerekek tanuljanak, többek legyenek a szüleiknél. 30−40 éve folyóirattal csajozni lehetett a strandon, ma folyóiratot sem ismernek a fiatalok. A rövid intermezzo után Handó Péter a versírás kezdeteire kérdezett rá. Karaffa Gyula középiskolás korától ír. Az olvasástól jutott el idáig, mert megtanult az írók és költők által gondolkodni, s evidens, hogy egy idő után a gondolkodó emberből költő lesz, hiszen önálló gondolatai teremnek. Díjat nyert diákvers-pályázaton, küldött verseket a Palócföldbe, rangot jelentett számára, hogy a Szatmári Szemlében is szerepelhetett alkotásaival, 1987-ben művei jelentek meg a Mozgó Világban, Nyíregyházán tagja volt egy fiatalokból álló írócsoportnak. Gyula büszkén emlékszik erre a hőskorra, arra, hogy fiatalon szabad elmék voltak. Nem volt mindenki értelmiségi, ő is munkásember volt, autószerelő. Handó Péter ekkor látta a legjobbnak, hogy rákérdezzen, voltak-e segítői, mesterei. Karaffa Gyula elsőként egy rajztanárát említette, aki képzőművészeti pályára motiválta, de ő autószerelő akart lenni. Katona Béla Madár János tanítványának aposztrofálta őt, de nem volt a mestere. Rat- �JEGYZET 30 kó József volt az a költő, akire felnézett, akitől tanulni lehetett volna. A mester és tanítvány viszony hiányos terület az ő életében. Talán Hamvas Bélát tekinti mesterének. Az olvasás vitte közel Ady Endréhez, József Attilához, Kassák Lajoshoz, hatásuk meg is mutatkozik alkotásaiban: „pedig apa nélkül olyan az élet / mint lóhússal a létezés / vagy nikkelszam(ov)árral / az űrutazás” (A madarak kirepültek). Az apa öngyilkossága sérültté tette Gyulát. Nem minden ok nélkül alakult ki az agora- és szociofóbiája. Pócspetritől elszakíthatatlan ez a keserű emlék és a szegénység. Ugyanakkor őt ezek az élmények egy idő után felfelé vitték. A „többet kell tenni”-parancsát munkálta ki benne, s azt a tényt, hogy nem tud hazudni. 32 éve házas ember, négy felnőtt gyermeke van. Számára az igen igent jelent. Áldásnak tartja ezt a gondolkodást. A költészetet pedig isteni motivációnak. A költészetnek szakrálisnak kell lenni – mondja. Ha a többi ember előtt a költő példamutató, akkor hiteles. Lehet, hogy meghasonlik önmagával, lehet, hogy csalódik az emberekben, a világban, lehet, hogy nincs lelki ereje, de nem adja fel, sőt fejleszti magát. Minden embernek ezt kellene tennie. A kötet mottójaként szolgáló kijelentést kérdéssé formálta: egyébként tudjátok hogy a föld nem csak azért gömbölyű hogy visszataláljunk oda ahonnan elindultunk? A költői est nem maradhat el anélkül, hogy azon fel nem olvasnának verseket. Gyula először az Én, Karaffa Gyula címűt olvasta fel. Döbbenetes a vers, mert tizennégy év gyűjtőfogházi őrmunka tapasztalata áll mögötte. Gyilkosokra, megszállottakra vigyázott, életüket irányította a kényszergyógykezelés alatt állóknak. Ezek a foglyok őt tartották bűnösnek, bolondnak, nem értették, hogy ő az egyetlen, aki Isten helyett vigyáz rájuk. Nem ok nélkül mondta el többször is, hogy a világon a születés és a halál a legegyszerűbb. Ami közte van, az élet, az nagyon bonyolult. Azt tartalmassá kell tenni. Nem ismeri az unalmat, hiszen könyv mindig akad, ami olvasásra vár. Nem lehet egzisztenciális csöndben ülni otthon és várni a halált. Ettől az ember sokkal értékesebb. Jól élni, okosan élni, bűnök nélkül élni – ezt kellene megtanulni. Elég lenne, ha a szólásokat, a közmondásokat, a tízparancsolatot betartaná az ember, már szebb világ lenne. Handó Péter a költő és költészetet értékelő vagy nem értékelő ember közötti kapcsolat témáját vetette fel. Karaffa Gyula hitelt érdemlő válaszában mutatott rá az igazságra. Befogadók kellenek. Ha nem lesznek, a �JEGYZET 31 költészetnek nincs értelme. Lelki válságban meg is írta, hogy Nem írtam semmit, s hogy nagyobb értelme van egy kutyapóráz elkészítésének, mint egy vers megírásának. Isten sokat jelent Gyulának, visszatérő motívuma a Teremtő említése. Egyik vallomásában, a Nem tudok mást című versében említ három széket. Az egyiken a felesége ül a négy gyerekkel, s néhány rokon, a másikon a barátai foglalnának helyet, a harmadik üres, erre várja Istent, addig azonban ráülteti a félelmét vagy a dühét, esetleg ő ül rá, amikor mesél vagy szaval a szeretteinek. Költőnek lenni olyan ihletett állapot, amit nem sokan élnek át – kezdte az utolsó monológját Péter költői léttel kapcsolatos kérdésére. Olyan transzállapot – folytatta –, amit tudatosan nem tud szabályozni az ember. A költő a csatorna az égiek és a földiek között. Karaffa Gyula ösztönös költőnek nevezi magát, s bár utólag belejavít egy-egy nem tetsző verssorba, s ír kötött formában is, mint pl. szonetteket, de igazán a szabadverseket szereti. Mindent szívszerelemből tesz, mert egyébként elmehet szivarvégszedőnek (Kassák nyomán). A semmiért is szárnyalni kell, ha szárnyakat kap az ember. Úgy érzi, ha nem ír semmit a következő években, nem baj, mert a Tartozásaim gyűlnek című kötetével elégedett. Hogy mindezeket elmondhatta, s értő fülekre talált a hallgatóságban, mindenkit megajándékozott a kötetével, dedikálta néhány kedves szóval, s a Derű című versének felolvasásával fejeződött be a költői est. „…és esőben és sárban és ködben szétázott málló göröngyökben a türelem lehet csak az egyetlen jóság … hát ne vess meg a versemért kedves hallgatóság…” �KÉPZŐMŰVÉSZET 32 BOTOS ZOLTÁN Felesleges szavak Kakas Olívia képeihez Balassagyarmaton, az Artéria galériában 2020 nyarán Kakas Olívia egyéni tárlatát láthatták az érdeklődők. A tárlatbemutató írás ehhez a kiállításhoz és a festőművésznek a lapszámunkban bemutatott alkotásaihoz kapcsolódik. Először is a képek nagy mérete lepi meg a látogatót. A 150 x 120 cm-es alkotások uralják és éles kontrasztot képeznek a terem kicsiségével. A néző olyan közel kerül a képekhez, hogy szinte belelép azokba. A hatás óriási! Mégsem érezzük magunkat kellemetlenül, mert ezek a képek semmiféle agressziót, durvaságot nem sugároznak. Az egyén elmagányosodásáról, a lélek tehetetlen sodródásáról, az ember és a természet elszakadásáról szólnak. Nézzük sorra a képeket! A Cölöp című vásznon az látszik, hogy alulról a kép felső harmadáig cölöpök párosan sorakoznak, és a végtelenbe tartanak (a végtelenbe helyett a semmibe szót is használhatnánk).1 Kihalt a táj, a cölöpök hajdani funkciója megszűnt, nincs, aki lépdeljen rajta. Az ember már nem létezik, hiszen kizsákmányolt mindent, így önmagát is, saját halálát okozva ezzel. A kép megkomponálása tudatos, hiszen a cölöpök középre helyezésével megszegte azt a szabályt, hogy a képet alkotó lényeges tárgyat, tárgyakat sohasem helyezzük középre, mert ettől a látvány unalmas lesz. Kakas Olívia azonban tudatosan választotta ezt a szerkesztési módot, mert fontosabbnak tartotta a kép sugallta üzenetet. Az érdekes mégis az, hogy a kép kép maradt így is. Azért is mondom ezt, mert a cölöpök mesterien vannak megrajzolva, a bal oldalról jövő fény szépen hozza ki a jobb oldalról sötétebb foltokat, így létrejön a körforma. Nem használ tiszta színeket, inkább a kevert színek dominálnak. Ebben is igaza van, mert a tiszta színek életet vinnének a sivár tájba, ami ellentmondana a kép gondolatiságának. A Csend I. című alkotásnak a kompozíciós tere ugyanaz. Kétharmad és egyharmad. A fölül lévő egyharmad a szürkéskék ég tere, az alatta lévő kétharmad rész a tenger, amely csodálatos türkizzöld, és meghatározha1 A kép a lapszám hátsó borítóján látható. �KÉPZŐMŰVÉSZET 33 tatlan kék színt terít elénk egészen a kép aljáig. A türkizzöldbe itt-ott belecsillan a fehér és a vörös. A tenger a vörös színt a csónaktól kapja, amely a vízfelület bal felső sarkában lebeg. A katamaránszerű csónak egymagában a nyugodt víztükrön. Két evezőt látunk rajta, meg egy mentőövet. Ember nincs a csónakon. Nem evez senki, a mentőövet sem dobja a vízbe senki. Ugyanaz a jelképes üzenet, mint az első képnél. A kevert színek itt is dominálnak, a kép hangulata azonban melegebb, barátságosabb, és ezt a magányos csónak vörös színe okozza. Meg kell említenem még a művész Rejtőzködő című vásznát. Ez a kép zseniális, magával ragadó, mozdulatlanná teszi a nézőt, marasztalásra készteti. A képen egy rejtőzködő férfiaktot látunk. Az arc tisztán látszik, valamint a kézfeje, amivel próbálja eltakarni meztelen testét. Valószínű, hogy ez a kép egy igazi férfiakt volt. A művész most úgy gondolta, hogy betakarja őt egy szép világos sárgászöld színnel. Létrehozott egy új képet, és így még izgalmasabbá, vonzóbbá tette. Engem a betakarást végző széles ecset vagy szivacshenger lepett meg, amit csak csodálni és irigyelni tudok a művésztől. Egy 8−10 cm-es szivacshengert használt, amit belemártott a festékesedénybe, majd nagy lendülettel és egy ritmusban folyamatosan betakarta vele az aktot. Ezt a zseniálisan létrehozott vékony és sejtető festékréteget szinte egyvégtében hozta létre. Szerettem volna jelen lenni ezekben a pillanatokban. Ezt a képet bámulva eszembe jutottak Michelangelo Firenzében látott rabszolgaszobrai. Valamiféle párhuzamot látok a reneszánsz mester rabszolgaszobrai és Kakas Olívia betakart aktja között. Noha a szándék ellentétes a két alkotó között, mégis lehet találni közös alkotói gondolatot. Michelangelo próbálta kibontani a kő fogságából a rabszolgáit, de mielőtt szabadulhattak volna a kemény anyag szorításából, a művész nem engedte a teljes szabadulást, és letette vésőjét. Miért hagyta abba? Az a gondolata támadhatott, hogy ha kibontja őket, akkor is csak rabszolgák maradnak. Michelangelót jobban érdekelte a mozdulat, a szabad életért való küzdés, az erőfeszítés. Ezért is dagadnak az izmok. Zseniális gondolat! Kakas Olíviánál a gondolat az lehetett, hogy alakja már nem olyan szép és fiatal, így hát elrejti. Beburkolja őt, megőrizheti férfibüszkeségét, egyúttal sejteti egykori daliás alakját is. A nézőre van bízva, hogy helyesen cselekedett vagy sem. Nem szabad említetlenül hagynom a legegyszerűbben megfogalmazott, ugyanakkor a legtöbbet mondó képet. A kép címe helyett csak egy ? van.2 A vászon felső részében egy sötét felhő, gomolygás látható. Ebből a go2 A lapszám borítóoldalán látható a festmény. �KÉPZŐMŰVÉSZET 34 molygásból egy jól megrajzolt kötél függ lefelé a kép alsó harmadáig. A kötél elszakadt. Több mindent gondolhatunk bele. Egy végeszakadt élet? Egy megszakadt folyamat? Egy jónak indult kapcsolat megszakadása? Az örökkévalóság időharangja zuhant a semmibe? A kép tragikus! A nézőre van bízva, mit gondol róla? Aztán itt van még a Sodrás című alkotás, amely a tárlat mottójául is szolgálhatna.3 Ez a kiállítás számomra azt bizonyítja, hogy Kakas Olívia alapvetően realista festő, azonban nem olyan, mint a klasszikus realizmus. Ott a képen minden elénk van tárva, legfeljebb a mesterek szakmai zsenialitását csodálhatjuk. Itt viszont a látványon túl gondolkodásra készteti a nézőt. Kakas Olívia nem rejtőzködő, hanem bátran elénk tárja gondolatait, érzéseit, a világról és önmagáról kialakított véleményét. Ebben a festészetben a művész érzéseinek kétségbeesett tomboló erejével fejezi ki magát, és költészetté emelkedik. Ez a kiállítás gondolatokban gazdag, festőileg professzionálisan megfogalmazott képek gazdagsága. Nem mehetünk el úgy, hogy a rendezést ne dicsérhetnénk. Fricska Éva érzékenysége, a művészet szeretete, tisztelete és hozzáértése fokozza ezt az élményt. Végezetül egy Shakespeare-mű címe jut eszembe: Ahogy tetszik. Kinek így, kinek úgy. Nekem nagyon. Gratulálok Kakas Olíviának. Kakas Olívia: Női portré 3 A festmény a lapszám hátsó belső borítóoldalán látható. �SZÉPIRODALOM 35 GÁSPÁR ALADÁR Krízis Igen, jobb így, hogy nem tudod, amit amúgy se volna jó látnod, hallanod. Szánalmas, vén szamár, miközben vívod haláltusádat, életed párja, hamis hitvesed ott imbolyog, susmog feletted. sunyin rád tekintget, s kétes imára zárja hazug két kezét. Tán másfajta kép maradt róla kushadó szemedben, mielőtt végleg magadra zártad. Szomorú szolgád, türelmes társad, s végül kényszerű támaszod fájdalmat mímelt, jajongott. Azt hitted, miattad bánatos, jóllehet önmagát szánta, s titokban tégedet vádolt, hogy elvetted tőle az ábrándjait, helyettük bizonyságokat kapott, szerelmei és elcsábulásai mindig miattad vetéltek el, melletted nem volt szabad, s veled sosem boldogulhatott. De most, ahogy látja töppedő testedet tárgyként heverni végső ágyadon, színt vall, várja, hogy kimúlj, hallgatja, szuszogsz-e még, �SZÉPIRODALOM 36 retteg fonnyadt éned felett, nehogy magadhoz térj megint. Te meg fel sem fogod, hogy helyzeted jócskán megváltozott, ő van felül, s te alulra kerültél életre képtelen, tehetetlenül. Azt se tudod, hogy régóta terhére vagy... Igen, jobb így neked, hogy aszott, vén eszedig nem jut el, asszonyod nem érted esdekel, magát sajnálja és örül legbelül. Könnyedén el tud már ereszteni, hisz halálod csak jó lehet neki. Igazságkereső Mikor az igazságot kereste, kezét mindig a szívére tette, s nem a fejére, bár hallotta már, hogy igazul szólni csak arról lehet, ami tiszta, ami ismert. És másoktól tudta azt is, hogy ha kezével a szívét kérdezi, nem jut majd semmi lényegeshez, meg ha könnyelműn ítélkezik, vagy hitetlen közönnyel, hamis lesz a véleménye is. Hisz az ész csak hittel járatható, nélküle nincs érvényes igazság! S hite csak annak van, aki tudja, honnan jött, valója honnan való! �SZÉPIRODALOM Ez az egyedi lét őslényege, s ez a teremtés indítéka is. Az ember csak teremtés közben él, tőle lelkesül, vele működik. Aki teremt, azt öröm járja át, s az örvendő mindig tettre vágyik. Az öröme szárnyalni készteti. Mert a korlátlan szárnyalni képes! Csak az korlátlan, aki súlytalan, aki senkitől, semmitől se függ! Így emelkedhet önfeledten, így szállhat fel a végtelenbe, így lehet szabad a lelke is. Aki ezt látja, ezt gondolja, ezt hiszi, az végre felismeri, hogy az igazság mégsem a gondolatban, nem az ismeretben, hanem a hitben, és az eredetben, meg az emelkedésben, a teremtésben, az örömben, a korlátlan létezésben, az önfeledt, végtelen, szárnyalásban, tehát az emberi lélekben kereshető! 37 �„A GÉP FOROG” 38 RÉTFALVI P. ZSÓFIA Színház az egész múzeum? Az alsósztregovai Madách-kastély mint színházi tér A térrel kapcsolatos humántudományi diskurzusokban számos esetben találkozunk színházi terminológiával. Közvetve emellett érvel P. Müller Péter tanulmányában, bár ezt szűkebben, a városi terek kapcsán vizsgálja.1 A múzeumi téralkotást figyelembe véve szintén adekvátnak tűnik a teatralitás fogalmait bevonni, hiszen – hasonlóan a városhoz – a múzeum is zárt tér, illetve – Jurij Lotmant parafrazeálva – a múzeum is, mint a kultúra, arra törekszik, hogy az időnek ellenálló mechanizmussá váljon. Ez szükséges ahhoz, hogy újra és újra látogatható legyen, új élmények helyszínévé válhasson.2 Persze, ez a város átalakulásához képest talán mesterségesebb folyamat. Frazon Zsófia doktori értekezésében különböző múzeumi kiállításrendezési paradigmákat különít el (az időrend, a színház, az emlékcsarnok, az olvasás, az emlékeztetés mint paradigma)3. Az inszcenálásról írt elméleti áttekintésének köszönhetően többet tudhatunk meg az effajta kiállítási koncepció elméleti hátteréről. Az inszcenálás/szcenírozás általános fogalmát úgy határozza meg, mint a helyzetekbe/jelenetekbe, szituációkba/ kontextusokba rendezés aktusát. A múzeumi munkában erősen kötődik a tér megalkotásához, vagyis a tárgyak leíró információinak térbeli rekonstrukciójához. A paradigma célja főként az, hogy átjárást biztosítsanak a társadalmi és a múzeumi terek között, amelyet az elrendezés dramaturgiájával, a szituációk fiktív térré fordításával, illetve vizuális interpretálásával kívánnak elérni. A tárgyaknak ebben a módszertanban kiemelt jelentőséget tulajdonítanak, nemcsak a forrásértékük, korszakhoz kötődéP. MÜLLER Péter 2005. Város és teatralitás. In: N. KOVÁCS Tímea – BÖHM Gábor – MESTER Tibor (szerk.): Terek és szövegek: Újabb perspektívák a városkutatásban. Kijárat Kiadó, Bp. 117–129. 2 Jurij LOTMAN 1994. Pétervár szimbolikája és a város szemiotikájának problémái. In: KOVÁCS Árpád – V. GILBERT Edit (szerk.): Kultúra, szöveg, narráció. Orosz elméletírók tanulmányai, JPTE, Pécs. 186–210. 196. 3 FRAZON Zsófia 2009. Múzeum és kiállítás. Az újrarajzolás terei. Pécs. (Doktori értekezés) 1 �„A GÉP FOROG” 39 sük alapján, hanem a mesterséges térbeli összefüggéseik által is jelentéseket képeznek. Az inszcenálás során a lineáris időszalagokat korszakok, élethelyzetek, életvilágok megjelenítésével pótolják, érzékeltetik, és mindezt a hely, az idő és a kontextus újragondolt összekapcsolásával teszik.4 Frazon áttekintése, úgy gondolom, megfelelő terminológiai bázisként szolgál arra, hogy a továbbiakban a Madách-kastély kapcsán elemezhessük a múzeum színházi térré alkotásának lehetőségeit és problémáit. „A Madách család a legősibb magyar famíliák egyike” – ezzel a mondattal kezdi monográfiáját Kerényi Ferenc.5 Az állítás azonban nemcsak a család eredetére igaz, hanem lakhelyükre is. Az alsósztregovai (ma: Dolná Strehová) Madách-kastély története a 15. századig nyúlik vissza.6 1430 körül már a család birtokában volt. Később, több viszontagságos történelmi esemény után a Madáchok viszonylagos elszegényedése miatt a Révay családhoz került zálogba. Majd Madách Sándornak, a költő nagyapjának – akit a család második megalapítójaként tartanak számon – sikerült visszafizetnie az adósságokat és helyreállítani a családi birtokot, valamint felépíttetni az ún. új kastélyt. Ezen a helyen született meg Madách Imre. A kialakított emlékmúzeumot hivatalosan a költő halálának századik évfordulóján, 1964-ben hozták létre, bár már korábban is működött emlék- és zarándokhelyként. Madách Aladár, a költő fia volt az apa hagyatékának őrzője, és ahogy a korabeli újságcikkekből, Madách-életrajzokból kitűnik, valójában már ő is igyekezett múzeumi színteret kialakítani a kastély bizonyos helyiségeiben, például az „oroszlánbarlangnak” nevezett dolgozószobában, ahol Madách főművét, Az ember tragédiáját írta. Kimnach László 1883-ban a Vasárnapi Ujságban megjelent útibeszámolójában a következőket írja: „Különös érzés fogott el már a faluba érkeztemkor, mely annál inkább fokozódott, mentül közelebb jutottam a helyhez, hol még a közelmúltban a költő géniusza teremtett. A nagy szellemek iránti kegyelet és tisztelet kifolyása ez, melyet affektálni nem lehet, mert ez érzés az örök szép és nemes iránti fogékonyság nyilvánulása.”7 E részletből is kitűnik, hogy bár ekkor még nem hivatalos múzeumként működött a kastély, de a kultusz által már létrejött az a szakrális helyhez való viszony, FRAZON i. m. 43–46. KERÉNYI Ferenc 2006. Madách Imre (1823–1864). Kalligram, Pozsony, 7. (Magyarok emlékezete) 6 Uo. 9. 7 KIMNACH László: Kirándulás Sztregovára. In: Vasárnapi Ujság, 1883. február 11. 87–89. 87. 4 5 �40 „A GÉP FOROG” amely a költő születési helyét körüllengte. Talán emiatt írja le Kimnach olyan részletesen az odaérkezésének viszontagságait is: a rituális zarándoklatot, mely része a beavatási szertartásnak.8 Valamint az „ereklyékkel” és a költő által „megszentelt” intim térrel való találkozásáról is beszámol: „Jeles írónk ez időtől fogva egész haláláig, 1864. okt. 5-ig az uj kastély azon terjedelmes boltozott szobájában élt és működött, melyet boltozatairól, valamint sötétségéről «Oroszlánbarlang»-nak nevezett. Az e szobában még most is látható szekrényféle íróasztalnál írta meg elejétől végig az «Ember Tragédiája»-t (sic!), valamint többi művei legnagyobb részét, mely utóbbiak egyes kötegekben ez asztal fiókjában vannak elhelyezve, s melyek java része Gyulai Pál által rendezve sajtó alá, három kötetben jelent meg s szolgál irodalmunk díszére.”9 Mindez arról árulkodik, hogy a hivatalos emlékmúzeum megnyitása előtt is létrejött már az a kultuszhely, amely teátrális, rituális zarándoklatot kínált a látogató számára. Különösnek tűnhet, hogy a hivatalos múzeum csak 1964-ben nyitotta meg kapuit, szemben például a Petőfi Házzal, amely már a 19. században igen nagy sajtóvisszhangot kapott.10 A Madách-kultusz azonban több okból jelentősen másképp alakult,11 valamint a család is hosszú ideig lakta még az ősi kastélyt. Emellett a későbbi nyitás okát Balahó Zoltán például úgy indokolja, hogy Az ember tragédiája csak 1964-ben került vissza a közép-kelet-európai irodalmi kánonba, miután ezt a dátumot a Béke-világ„Igy jutottam el nagy ügyel-bajjal – helyenként ismerőseim által letartóztatva – Sztregovára is, mely […] Nógrádmegye északi részén, kopár, rideg vidéken fekszik, s akár csak Neptun ő felsége vagy valamely helytartója tartaná ott rezidencziáját, annyira bőviben van az esőnek, a környék nem csekély boszuságára. Czélomhoz közeledve, szerencsém volt Sztregova eme «Isten áldásá»-val megismerkedni. Városias könnyű öltözetben, gyönge félcipőben ugyan megjártam. Maga a keresztelő csak hagyján lett volna, azonban tót cziczeronóm látva czipőim végveszélyét, hirtelen széles vállaira kapott s az egyre növekvő zivatar elől menekülendő, szilaj Pegazusként sebes vágtatva indult meg a falu irányában, mig kiérve az erdőből a szikladarabokkal elárasztott országútra, velem együtt felfordult!” – KIMNACH i. m. 87. 9 Uo. 10 Ld. Lakner Lajos tanulmányának részletes áttekintését: LAKNER Lajos: Irodalmi kultusz: A múzeum és a látogató. A „Petőfi Ház”. In: Hungarológiai Közlemények 2004/1. 138–156. 11 Korábbi, megjelenés alatt álló tanulmányomban többek között erről is írtam: RÉTFALVI P. Zsófia, „Mi felfordult világ ez itt?”. Petőfi Sándor és Madách Imre Tündérálma. In: Töredéktől töredékig, szerk. KOVÁCS Eszter, VISY Beatrix, Gondolat Kiadó–OSZK, Bp., 2021 (Bibliotheca Scientiae et Artis) 8 �„A GÉP FOROG” 41 tanács – Madách 1864-es halálára emlékezve – nemzetközi jelentőségű évfordulónak nyilvánította.12 A két emlékmúzeum (Alsósztregován és Csesztvén) is ennek az évfordulónak köszönhette létrejöttét. Ez kezdte el feloldani Madách körül azt a marxista irodalomszemléletet, amely a szerzőt elmarasztalta vallásossága és antidemokratikus népszemlélete miatt. Később mégsem figyeltek oda igazán az épület megóvására, így a leromlott állapotú kastélymúzeumot be kellett zárni. Az 1980-as évek végén fogtak hozzá a felújításához, de csak 1996-ban nyitott ki újra. Az akkori szlovák nyelvtörvény miatt azonban igen botrányos volt a megvalósítás, mivel a kiállított tárgyakhoz kapcsolódó leírások csak szlovákul szerepelhettek.13 Végül 2007 és 2013 között újból felújították, és 2014-ben nyitották meg a ma is látogatható kiállítást. Kerényi Ferenc a Madách-kultusz alakulása szempontjából négy jelentős eseményt különít el.14 Ezekből három a színházhoz, pontosabban a Tragédia színpadra állításához kötődik. Ezért sem tűnik meglepő kiállításkoncepciónak a múzeumi tér színpadra állítása, inszcenálása. A tárlat három különböző oldalról közelít a költő személyiségéhez és művéhez, melyek közül mindegyik valamilyen módon kapcsolódik a színházhoz. Az első – legnyilvánvalóbb – a nagy mű, Az ember tragédiája bemutatása, amelyet színenként különböző színpadképekkel, installációkkal ábrázoltak. A második, az ún. férfiszalon a közélet és Madách politikai fellépésének színtere. A harmadik pedig az ún. női szoba, amely a magánélet intim teréhez kapcsolódik, illetve ami Madách családi drámáját állítja színpadra. Az ember tragédiáját tekintve a múzeumi inszcenálás remek élményt nyújthat a látogató számára. A csesztvei Madách-emlékmúzeummal szemben itt nemcsak falon lógó képeket láthatunk a mű színpadi megvalósításairól, hanem besétálhatunk a díszletek közé. Aktív részesei, főszereplői lehetünk Madách drámájának, ahogy Kovács Anna a kiállítási kataBALAHÓ Zoltán: Megújult Madách-emlékhelyek: új kiállítás nyílt Alsósztregován. In: Honismeret 2014/1. 57–59. 57. 13 Uo. 57. 14 „1883. szeptember 21.: Az ember tragédiája ősbemutatója, Paulay Ede rendezésében, a budapesti Nemzeti Színházban. (1983 óta a magyar dráma napja.); 1892. február 15.: Az ember tragédiája bemutatója a hamburgi Stadttheaterben, Dóczi Lajos fordításában, Robert Bucholtz rendezésében – a drámai költemény világszínpadi pályafutásának kezdete.; 1963. április 7.: a Tragédia ezredik előadása a budapesti Nemzeti Színházban.; 1964. október: az alsósztregovai és a csesztvei emlékmúzeum megnyitása Madách Imre halálának centenáriumán.” – KERÉNYI i. m. 238. 12 �42 „A GÉP FOROG” lógusban fogalmaz: „A világ, az emberiség útját: múltját, jelenét és jövőjét járhatjuk be a madáchi időutazásban, s az emberiséget megszemélyesítő Ádámmal azonosulva együtt gondolkodhatunk létünkről.”15 Olykor talán egyszerűsítőnek tűnhet egy-egy installáció a dráma értelmezését tekintve, az alkotók azonban, úgy tűnik, inkább arra törekedtek, hogy valamilyen szimbolikus alkotásban érzékeltessék a szín egészét. Valamint arra, hogy a megvalósítás és a kivetített drámaszöveg újabb értelmezésekre adjon lehetőséget. Ilyen lehet az athéni szín termében az eldőlő szavazóurna, amely az ingatag, befolyásolható néptömeget érzékelteti, illetve aktuálpolitikai olvasatokat is bevon. Ezáltal a múzeum közelebb lép – Czékmány Anna dolgozatának elvárásához – a színház (olykor) aktív, reflektáló attitűdjéhez.16 A londoni színtől a falanszterig egy üvegezett sírgödrön át léphet be a látogató. Ez egyfelől visszautal a londoni szín végének haláltáncjelenetére, másfelől átjárót biztosít egy másfajta kiállítótérhez, hiszen a falanszter szín kezdetén Ádám és Lucifer is egy múzeumba kerül. Így a sztregovai kastély (az önreflexió által) múzeum a múzeumban lesz. A leképezett falanszteri színtér visszautal a múzeum halott, megőrző jellegére is. Ezen a ponton mintha maga a múzeum is elgondolkodna önmagáról, ami a befogadót is arra készteti, hogy újragondolja a maga helyzetét és múzeumélményét. A Férfiszalon a befogadó aktivitása helyett a tárgyak színpadra állítására törekszik. A bútorok, a kártyaasztal – amely körül a költő a megyei közélet szereplőivel társalgott, (akikről szintén láthatunk képeket a szalonban) –, a korabeli lapok, az országgyűlésről készült metszetek mind Madách politikai szerepvállalásának, elköteleződésének kifejezői. Központi helyet foglal el a teremben a Vasárnapi Ujságban megjelent 1861. évi országgyűlésről készült metszet17, ahol Madách országos ismertségre, elismertségre tett szert politikusként. A kiállítás ezeken a tárgyakon keresztül Madáchot a korszakban ismertebb politikai portréján keresztül mutatja be, amelynek tetőpontja az országgyűlés színpadán elmondott beszédében bontakozik ki. Az inszcenálás szempontjából legproblematikusabb kiállítási tér a női szoba, a magánélet színtere. Ebben a teremben Madách házasságának dráKOVÁCS Anna 2014. „Óh, hol vagyok, hol vannak álmaim?: Madách Imre emlékkiállítás. Alsósztregova (Dolná Strehová), 17. 16 CZÉKMÁNY Anna: Után – a Posztdramatikus színház és a múzeum a Jelentés után. In: Korunk 2019/1. 57–61. 57. 17 Vasárnapi Ujság 1861. június 23. 293. 15 �„A GÉP FOROG” 43 máját viszik színre a tárlat alkotói. A teremben két, egy fekete és egy fehér, a korabeli öltözködésnek megfelelő női ruhát láthatunk. Mindkettőhöz különböző tárgyak tartoznak. A feketéhez feszület, imazsámoly, Biblia, karosszék; a fehérhez pedig tükör, spanyolfal, szépészeti cikkek, hajkefék. A két ruha és a hozzájuk kötődő tárgyak az anya, Majthényi Anna és a feleség, Fráter Erzsébet karakterét hivatottak kifejezni. Madách válásának okai a szak- és szépirodalomban, a különböző publicisztikákban igen sokat vitatott kérdés. A korabeli lapok és az első életrajzok mind Fráter Erzsébet bűnösségét hangsúlyozták.18 Az 1990-es évek végén azonban a Madách Társaság a Madách Szimpózium-kötetei mellett elkezdett néhány Fráter Erzsébet karakterével foglalkozó kiadványt is megjelentetni, amelyben bizonyos szempontból – kompenzálva a sok évtizedes negatív megítélést – megpróbáltak reálisabb képet festeni a feleségről.19 Mára ezért számos olyan értelmezés született, amely Majthényi Annát tekinti hibásnak a házasság felbomlása miatt.20 A kiállításnak ez a része is ebbe a paradigmába illeszkedik, a teremben feszülő anyós és meny közötti oppozíció bemutatásával. A színszimbolika pedig egyértelmű sötét, gonosz karakterként utal Majthényi Annára. Erre erősít rá a kiállítási katalógus interpretációja is: „Az egyik oldalon imazsámoly mellett a komor, szigorúan vallásos erkölcsű sztregovai nagyasszony, Majthényi Anna sötét alakja, a másik oldalon az öltözőasztal előtt Fráter Erzsike csillogó, lidérces fényű megjelenése …”21. Nem véletlen, hogy az alkotók a házassági drámát ilyen erőteljes színekkel, ellentétekkel érzékeltették, hiszen a jelenkori írásokban ez a leggyakoribb elképzelés: ezt a konfliktust viszi színre a Madách-házasságot illetően Egressy Zoltán is Vesztett éden című drámájában, valamint Nyáry Krisztián Így szerettek ők című népszerű kiadványában is Majthényi Anna gyarlóságát hangsúlyozza. Ilyen értelemben tehát a kiállításon csak a Pl. PALÁGYI Menyhért: Madách Imre neje. In: A Hét 1890/39, 40, 41.; BALOGH Károly 1934. Madách az ember és a költő, Athenaeum, Bp. 19 Fráter Erzsébet emlékezete I. Balassagyarmat–Budapest, Fráter Erzsébet Középiskolai Leánykollégium–Madách Irodalmi Társaság, 1995.; Fráter Erzsébet emlékezete II. Csécse–Budapest, A Csécsei Önkormányzat–Madách Irodalmi Társaság, 2000.; I. Fráter Erzsébet szimpózium. Csécse–Budapest, Csécsei Önkormányzat–Madách Irodalmi Társaság, 1999. 20 Ezt például Majthényi Anna megnyilatkozásai, a levelezése kevéssé támasztja alá. 21 KOVÁCS Anna 2014. „Óh, hol vagyok, hol vannak álmaim?: Madách Imre emlékkiállítás. Alsósztregova (Dolná Strehová), 14. 18 �44 „A GÉP FOROG” sorsüldözött szerelmesek drámája rajzolódik ki, amely az anya szerepe miatt vált boldogtalanná. Az inszcenálás múzeumi gyakorlata a kiállításnak ebben a vonatkozásában nem tud kielégítő képet adni. Az alkotók kiválasztottak egy – a jelenleg leggyakoribb – narratívát és azt vitték színre. Megfeledkezve minden olyan lehetőségről, problémáról, amely esetleg árnyalhatta volna a jó és gonosz szembenállásának narratíváját.22 Összességében az alsósztregovai Madách-emlékmúzeum bizonyos részeiben képes arra, hogy az inszcenálás múzeumi téralkotási módszerét kreatívan hasznosítsa. Madách drámájának esetében eléri a célját, elgondolkodtatja a befogadót a műről, a színház és a múzeum feladatairól egyszerre. Emellett a közélet forrásokkal alátámasztható területén is megfelelő korabeli portrét tud kialakítani a költőről. Madách magánéleti drámájáról, melyről hiteles adat alig érhető el, azonban túlságosan egyoldalú képet fest. A színrevitel során azt a leggyakoribb jelenkori elképzelést ábrázolja, amely Majthényi Annát teszi bűnössé Madách Imre és Fráter Erzsébet házasságának boldogtalansága miatt, megfeledkezve e kapcsolat tekintetében számos más narratíváról. Dolgozatomban a színházi és múzeumi téralkotás kapcsolatait igyekeztem bemutatni. A múzeum emlékhely-természetéből adódóan már önmagában vonzza a teátrális aktusokat. A fiktív történetek, illetve a hiteles forrásokra építkező narratívák esetében működőképes, értelmező megvalósítás jöhet létre a múzeumi tér inszcenálásából, azonban a kevés hiteles dokumentummal rendelkező magánéleti botrányok ábrázolása múzeumi környezetben túlságosan egysíkú képet közvetíthet egy bonyolult életrajzi eseményről; mely által úgy tűnik, nem biztos, hogy jó út, ha a múzeum intézményéhez színházi elvárásokkal közeledünk. 22 Például alig tudunk meg valamit Majthényi Anna küzdelmes életéről és a család elszegényedése miatt érzett félelmeiről. �SZÉPIRODALOM 45 BALAJTHY FERENC Cimbalomszögben „Ez a magától: ez a kegyelem.” (Reményik Sándor) Űrhonban az új bolygók kikelnek, S kinő fürge gyíkok tépett farka. Nukleáris, – kék madarat reptet, Szoknyája alól egy vírusgazda. Mágneses permetben fürödhetnek Gyöngyvirágok a kerített parkban. Gondmegoldó képletet keresek Minden nyavalyára, minden bajra! Cimbalomszögben ülök, és állok, A fény egy csontorsóra fölteker. Anyám, betonnehezek az álmok, Mert minden erőm szanaszét hever. S roncsából próbálom összerakni A szétszakadt Földet, ha még lehet! Ha semmi sem segít megmaradni, Nyíljon az Ég – magától kegyelem! Magától kegyelem legyen kegyes, És élhessen, mi már megszületett! Teljen kiszáradt tengerek medre, Karcolják az eget sziklák, hegyek! S hulljon zokogó csillag a Földre, Reményt csírázzanak a vad szelek! Nap fonjon fénykoszorút a zöldre, S taposott ösvényen menjek veled! �SZÉPIRODALOM 46 Cimbalomszögben léttel, halállal, Hittel, múlással s szép születéssel, Magához hív Marson a madárdal, Új ember lesz, új bolygókeléssel. S zokogó csillag nem hull a Földre, Reményt csíráznak a szelíd szelek, Mágneses permet éltet, s nem ölhet, Cimbalomszögben a Nappal kelek. Ünnepek után (Karant/ének/ XIX.) Elvirágzott lét, ünnep, kegyes vigasz. A tél hamvas csókja mégis melenget. Tűlevelek, mint zöld évek peregnek, Hihetnéd, más jön, de látod, ugyanaz! Mert az élet is egy rövid, szép ünnep, Örök Advent, Ezerszáz Megszületés. Porszemcsékből, ha összeáll az egész, Édes legyen a szívünknek-lelkünknek! Ha elnémulnak a Harangok egyszer, Két kezem fogjad, soha ne ereszd el! Foszlós Kalács és Gyertyafény leszek. Csupasz fenyősír, sok kibontott doboz Kukákban vár, s a Semmibe tántorog, Mért múlnak el mindig az Ünnepek?! �SZOCIOGRÁFIA 47 ONAGY ZOLTÁN Lókos, almaálom, almacsaták (folytatás) A napi almaprogram Az almáskert az élet szerves, meghatározó részévé válik, mintha csecsemő érkezett volna a családba. Apám a nap, a hét, a hónap bármely percében lehalássza a műhelyszekrény tetejéről a rézgálicos vasdobozt, kimer két fangli meszet a meszesgödörből. Ilyenkor mindenki fut, amerre lát, ha van módja. De apánk azt is tudja, merre futunk, ha futunk. A szőlő permetezése mellé beáll az almaliget permetezése. Közben nincs permetezőkannánk. A szomszéd utcában lakó nagyapa házilag készített, rézhüvelyből barkácsolt, pumpálni kell, akár a kerékpárt, permetlé nélkül tizenkét kiló. Előbb át a szomszédba, vagy előző este, amikor apám bevárja a két nap összeérést: rézgálic + mésztej, de általában nincs türelme, azonnal dönt, hogy a fák végveszélyben. Ősszel, amikor csak mutatóban legyez levél az almafán, amikor tíz fokra csökken a hőmérséklet, jön az őszi lemosó. Rézgálic. Az öreg permetezőcső alul-fölül folyik, minden fehér a meszes létől (csak a szemedbe ne menjen, máshol nem árt). Februárban-márciusban metszés, ahogy az időjárás engedélyezi, utána a tavaszi lemosó, megbolondítva valami könnyű rovarölővel. Apám ezt többnyire nem tartja elégségesnek, két hét múlva ráismétlünk. Ezt már csak hajnalban, vagy este a méhek miatt. A méhek nem bírják a rovarölő permetleveket úgy sem, ha kicsi adag gombaölőt tartalmaz. A virágzás két hetében háromszor permetezünk. Első a hajlatban, amikor több a kipattanás előtti rügy, kevesebb a virág. Másodszori permetezéskor fele virág, fele rügy. A harmadik futam a sziromhullás kezdete. Apám megrázza a szélső fát, mintha hó esne. Ekkor aztán kötelező. Következnek a termést védő permetezések. Bármikor. Apánk bármelyik percben, órában úgy dönt, ne menjetek sehová, „ne tűnjetek el szem elől”, permetezünk. Nem telik el hét permetezés nélkül, mindig talál okot. Kivéve az utolsó boldog szakaszt, a feltételezett almaszüret időpontja és az utolsó permetezés közti huszonegy napot. Már az első termő év zárszámadása is siker. Az aprócska fákon (Starking, Jonathan) öt-hat �48 SZOCIOGRÁFIA szem gyönyörű, egészséges gyümölcs. A sárga (Húsvéti rozmaring) egyetlen darabot nem terem az első évben. Apánk betudja annak, hogy a rozmaringok szenvedték el a legagresszívebb nyúlterrort, az ő sérüléseik több erőfeszítést igényeltek a fáktól, nem maradt szufla a gyümölcsre. A következő évben pótolják az elmaradást. De az első két évhez képest, amikor a kilencvennyolc facsemete végigpermetezését tíz kanna anyaggal megoldottuk, a méretváltozás miatt előbb öt, később négy fára elég egy kanna tartalma. Négy alá nem megyünk soha. Ráadásul a permetezés kétszemélyes feladat, mialatt a viszonyunk öcsémmel ritkán kiegyensúlyozott. Fél fejjel magasabb vagyok, én cipelem a kannát, járok almafáról almafára. Amikor a nyomás csökken, füttyentek az öcsémnek, jöjjön pumpálni, leülök, ő érkezik, pumpál, aztán segít felállni. Gyorsan megtanultuk, egyedül a folyadék szűrésén nem spórolhatunk időt. A bordói lé (kristályos rézgálic és mésztej) megakad a szórófejben, leállítja a munkát, öt-tíz perc veszkődés, és semmi nem jelzi, sikerült-e megszüntetni a dugulást, csak miután összerakjuk a fejet, és átengedi a folyadékot. Vagy nem. Öcsém dühöngve újra és újra átszűri a permetanyagot egyik töltővödörből a másikba. A kilencvennyolc almafa permetezési ideje első évben négy-hat óra, a másodikban, amikor már használni kell a hosszabbító nyelet is, nyolc-tíz, ha minden jól működik. Hajnal négykor kezdünk, délben végzünk. Soknak találjuk, mert közben az általános kötelezők elvégzése torlódik. Nem kapál, nem kaszál, nem etet helyettünk senki, csak halasztunk. Ha azonnali kötelező érkezik, beállít a lóekéző fogat a krumplit vagy a kukoricát ekézni vagy tölteni, egyikünk, többnyire az öcsém, ugrik, vezeti a lovat, fújogatja a szem előtt szitáló lólegyeket, próbálja megelőzni a bőrön puha talppal landoló böglyöket. A fák nőnek, mintha valami tolná őket ki a földből. Talán az érett disznótrágya, talán az, hogy esőhiányos kánikulák estéin, amiből kijut a ’63es, ’64-es év nyarán, a hagyományos zöldséglocsolás után minden fa kap két vödör vizet a törzs tövénél kialakított tácsikába. Elcsaljuk néha, és csak egy vödör. És bár apánk többnyire látótávolságon belül tesz, vesz, ha nincs konkrét szemtanú, a cselekmény bizonyíthatatlan. Eddigre kifejezetten utáljuk az almáskertünket. Kamaszodó fiú ritkán gondol arra, az almamunka a meggazdagodás záloga, hogy az alma bevételéből épül kacsalábon forgó ház az utcában, hogy a Jonathan termése fedezi majd az egyetemi tanulmányainkat, abból lesz Wartburg, Trabant. Nem jut eszünkbe más, minthogy haverjaink az Ipolyon horgásznak, nyárson sütik a halat, mások gáttal fogják fel a vizet a patakon, strand épül, felhallatszik az almásba, remekül szórakoznak. �SZOCIOGRÁFIA 49 Apám az almáskert harmadik évében, 1964 enyhe februárjában dönt úgy, hogy a permetezés és a majdani szüretek megkönnyítése érdekében lapos koronára metsz. A telő hónapokat arra használja, hogy ismeretlen mélységekig ássa magát az almatermesztés tudományába, erre alapozva úgy dönt, hogy forradalmasítja a nógrádi gyümölcsfa-hagyományt. Azaz a harmadik elágazásnál kivágja az ég felé nyúló vezérágat, mi pedig cibáljuk ki a föld szélére, télen abból építjük majd a nyúlkerítést. Az eddig szépen gömbölyödő, cseppformájú, még lombtalan koronák úgy néznek ki, mint a káposztatő, amiből a háziasszony késsel kikanyarította a belsejét. Siralmas. Csak bámulunk az öcsémmel. Az a rengeteg permetlé, a végtelen ügyeskedés, megfelelni akarás a metszőollóval a festőlétrán, hogy azt a hajtást vágjuk ki, amelyik terheli a szomszédot. A szomszéd utca Mezőkeréből tömegesen érkeznek a népek, csodálják apánk mutatványát. Ilyet a nagyapjuk se látott. Egy almafa, ami tányérfa. Apám készségesen előadja az ámuló tömegeknek a nap, a lombozat és az energiaátvitel kiegészítő kölcsönösségét. Pislognak, hallgatják. Apám újra megnyer egy almacsatát. Almacsatából fekszünk esténként, almacsatára ébredünk. A megnyert tányérfa-csata egy év alatt megrendítő változást okoz a földi viszonyokban. Nem számolunk vele, hogy a támadás vertikálisból horizontálisba vált. A negyedik évben a nem növő, hanem terjeszkedő ágak miatt leszűkül a tér a fák közt. Se traktor, ami összetörné a gallyakat, se ló, ami leharapná a legértékesebb rügyeket, nem mehet az almáskertbe. Akkor hogyan lesz felszántva, kérdezi anyánk. A szemlélet és a gyakorlat szerint minden talpalatnyi föld beültetve haszonnövénnyel, a fák köze eddig minden évben felszántva, betelepítve, csak a fák közvetlen alját kapáljuk. Ásunk eddig is. Hogy időt spóroljunk tavaszra, a veteményest ősszel ássuk, veteményezés előtt csak fellazítjuk, de így is marad tavaszra ásni való föld. A málnasort a tarackkal folytatott harc jegyében folyamatosan ássuk. Néha nagyobb tűzzel, máskor kisebbel, de folyamatosan. A telkek sarka, amit az eke kihagy, ásóra vár. Ott a virágoskert a ház előtt. Az ásó vasa mindig ragyog, a nyele mindig fényes. De egy házhelyet felásni, abszurd ötlet. Anyánk tudja ezt, szóvá teszi. Oldjátok meg, mondja az öreg, fogadj napszámosokat. De napszámos nincs, még évtizedekig nincs falun működőképes napszámos. Anyánk tudja ezt, apánk is. Oldjuk meg. Megoldjuk. Felássuk. Nincs sok idő, krumplit nem ültethetünk májusban. Négy hét hátra, kimérjük, felszalagozzuk, ennyivel kötelező hétfőig végezni, ennyivel a következő hétfőig. Ha egyik nap nem jut rá idő, esik, áprilisi hóvihar csap le a tájra, a következő napokban pótlandó. Ez a megoldás, nincs egyéb. A házhely kézi ásása akkora csapás, hogy összefo- �50 SZOCIOGRÁFIA gunk öcsémmel. Két rabszolga könnyebben tartja a ritmust, lassabban fárad el. Apám újra nyer egy almacsatát. Az értékesítés A negyedik év – a jóslatnak megfelelően – robban almafronton. A tavasz jó, a nyárelő is, az idő végig kedvez a méheknek a beporzáshoz. A virágtengertől a látvány olyan az almáskertben, mintha hókristállyal fújta volna be a Jóisten. Soha nem látott mennyiségben fogannak meg a kisalmák. Apánk gondterhelten járkál, minden érkeztekor hoz a hóna alatt néhány Y-forma akácrudat, ezekkel a hirtelen megnyúlt alsó ágakat támasztjuk alá, nehogy letörje a törzsről az alma súlya. Szoroz és oszt. A tavalyi év vékony eredményéhez viszonyít, ahhoz képest méri az évet. Tavaly a Mezőkerhez hordtuk a termést, az átvételi árat, a bevételt megfelelőnek találta, de nem ezzel a közeli céggel számol, nem aprózza, egyszerre adja el az egészet. Jöjjön egy gyümölcsszállító kamion, vigye az egészet. Optimistán áll a dologhoz, közben a világhoz – általában – pesszimistán. A kiharcolt siker, a győztes csaták optimistává teszik. Pestre utazik, hogy megbeszélje, szerződést kössön. Nem tárgyalnak vele. Nem is értik. Mi maga, melyik téesz képviselője? Ha nem, akkor mit keres itt? Csak téeszekkel, gazdaságokkal köthetünk szerződést. Velük is a tárgyév előtti év december harmincegyedikéig. Ezt ő nem érti. Hogyan lehet egy évre előre szerződni termésre? És ha jégverés, ha természeti katasztrófa? Az év telik, az alma minden elképzelést felülmúl, apánk nem jut előre. Zöldségesekkel, zöldségellátókkal próbál tárgyalni. Egy-két mázsákat nem ad. Nagyot álmodott, nagyot akar nyerni. Végül visszatér a Mezőkerhez, közelít az almaszüret, elsősorban a Jonathantól szeretne szabadulni. A Jonathan néhány hónapon túl nehezen tárolható komoly veszteség nélkül. A Rozmaring téli alma, jól bírja a raktárt, a Starking még inkább. De annyiért, amit a Mezőker ajánl, nem adja kilóját. Pontosan, tételesen, városra bontva tudja, mennyibe kerül a városi zöldségeseknél a Jonathan szeptembertől, októbertől, mennyibe decemberben. Apánk felkészült üzletember. Elképesztő almatermés. Az ágakat Y-botok tartják, a súly földre húzná az ágat. Egy-egy almafa nyolc lábon áll. Apánk konyhai mérlegen megmér tíz szem Jonathant. Megszámoltatja velünk, hány alma van egy közepesen termő fán, összeszorozza, kilóban mennyivel kalkuláljon. Jonathan dolgában ennyi kilóval házal. Azon az áron, amit ő gondolt. Engedne belőle, de csak annyit, amennyit ő gondol. �SZOCIOGRÁFIA 51 Apánk megszokta, hogy végigviszi akaratát ellenállás esetén is, nem hiszi, hogy ne találnának kompromisszumos megoldást. Végül ott tart, hogy szerződése nincs, üres almásládákra alkuszik. Laposat szeretne, amibe két sor kerül egymás fölé, nem hat, de nem kap, csak nagyot. Abból is csak felét, mint az igénye. Az év elsieti a dolgokat, minden korán érik, szőlő, kukorica, alma. Az alma nem várhat, mint a krumpli, amint bebarnul a mag a magházban, itt a szüret ideje. Apám szeptember közepére, végére, október elejére kalkulált, de a Jonathant korán szedni kell. Átvevője nincs. Ígéret sincs. Tárhelye sincs. Mindösszesen néhány tucat – az elképzeléseinek nem megfelelő – óriásládája. Szeptember elsejével már nem vagyok itt. Egy távoli város középiskolájában kezdek, ott lakom kollégiumban. Sajnálok elmenni, sajnálom egyedül hagyni az öcsémet. Telefon nincs, levélben értekezünk. Nem kérdezem, hogyan megy az üzlet, mi történt a fantasztikus almatermésünkkel. Mifelénk nem szokás felnőttekre tartozó kérdést feltenni. Amikor novemberben meglátogatnak, akkor se kérdezek rá, éppen elég bajom van a hellyel, a domesztikálással, az ismeretlen, agyonszabályozott világgal, pedig érdekelne, hogyan áll az Ipoly-medence egyetlen almáskertje. Decemberben jutok haza. Téli szünet. Nappal van, hó van, hideg, elképedve látom, mindkét kéményünk füstöl, ilyen a leghidegebb teleken se történt. Öcsém a színke előtetője alatt fűrészel. Nem hallja, amikor köszönök. Rajta kívül senki nincs itthon, van időm körülnézni. A lakásban tömény almaszag. Minden felpakolva almásládákkal. A veranda körberakva. A padlózatlan, félkész belső szoba homokjában téglákon állnak a teli ládák, a sarokban apró öntöttvas kályha. A fürdőszobában csak annyi a hely, hogy elfér a mosdóállvány, egyébként faltól falig, plafonig almásláda tetején almásláda. Csak a Jonathánt sikerült, a többit januárban adjuk el, mondja öcsém, aki karjában hozza a tűzifát, rak a sparheltre. Vagy februárban. Vagy ki tudja. Fűtünk mindenütt, egy vagyon, ne menjen nulla alá, nehogy megfázzon az alma. Egész nap fát vágok. Jól leléptél a favágás elől. Ez van, mondom, nem árulom el, hogy bizonyos napokon fűrészelnék inkább, öt talpfát egymás után, mint elviseljem a kollégiumot, a szobatársaimat, az idióta szobaparancsnokot. És válogatunk, mondja. Válogatunk és válogatunk minden délután. Ahogy végére érünk, kezdődik az első ládával, nehogy ránk rohadjon az egész. Mindenki almát eszik nálunk, a nyulak, a malac, a kecske, a tyúkok. �SZÉPIRODALOM 52 JÓNA DÁVID A tavasz Tavasz 1. Kicsorog a tél az ereszen, a domb ívének zöldül palástja, arcot melenget a napsugár, a hirtelen-fény a szemet bántja, olyan az ember, mintha szalutálna ahogy a határban a messzeséget nézi. Illékony sóhaj, felszisszen a föld, levéltölcsérben hóvirág-lámpa, a hegy sapkája még fehéres, de köpenye már mohazöld, nagy zsebébe észrevétlenül a telet belecsempészi. Tavasz 2. Cserepek ülnek az ablakpárkányra, dorombol és görbül a macska, gyöngyházfény-égen a fecske a szelekkel játszva az eget simogatja. �SZÉPIRODALOM 53 Tavasz 3. Repül két sarló, sólyomnak szárnya, völgyek ölében hangtalan suhan, feltartott fejjel, kihúzott nyakkal, méltósággal, arisztokratikusan. Csőrében egy felhő, karmában egy szikla-cafat, vijjog egyet, kiejti, de villámgyorsan utánakap. Tavasz 4. Kezdhetjük újra, útjainkra kaptunk áldást, félelmeinkre pedig egy reménnyel bélelt hajnalt, olyan az égalja a horizonton így reggel, mint egy szétfolyt vaníliafagylalt. �PORTRÉ 54 JÓNA DÁVID Interjú Kaiser Lászlóval Összes ajtómat kitárom, torlasz teljesebb nem lehet, átütik falát gyermekek, angyalok és buldózerek. Összes ajtómat kitárom, és szabad az út befelé: utolsó ajtó kilincse tékozlásé vagy Istené Kaiser László: Összes ajtómat kitárom Kaiser László költő, író, tanár, dramaturg, a Hungarovox Kiadó és Oktatási Stúdió vezetője. – Az utolsó ajtó kivételével képes vagy az összes ajtót kitárni? – Erre mondják közhelyesen, hogy jó kérdés, meg örülök a versválasztásnak is: nem csupán azért, mert kiemelten szeretem, s úgy érzem, benne vagyok, hanem azért is, mert igen bő évtizede a balatonfüredi Quasimodo-költőversenyen oklevelet kapott. De vissza a frappáns kérdéshez: igen, bár inkább zárkózott alkat vagyok. Azzal együtt, hogy szeretem a társaságot, sok ismerősöm, barátom van, s vallom, hogy a kapcsolatokat ápolni kell, mint a virágot… Persze ember- és helyzetfüggő a nyitás, túl sok kettősség van bennem (merem remélni, nem jellembeli), vagyis ellentétek cibálnak számos irányba, nem beszélve arról, hogy nyilván csalódásaim is vannak, mindezért az utolsó ajtó a kétségtelen tévedésé vagy a kétségtelen pozitív bizonyosságé. – Kiadóm voltál, ma az Art’húr egyik szerkesztőjeként dolgozunk együtt, barátomnak tartalak, így az elkötelezettségem előre jelzem olvasóinknak. Neked is volt Elfogult beszélgetéseim címmel interjúköteted, tehát megértő leszel. Elmondom, hogy milyennek látlak: nagy műveltségű, anekdotákkal, történetekkel gazdagon felszerelt, kiváló mesélőnek. Olyannak, aki elsősorban emberséges, talán ebből kifolyó- �PORTRÉ 55 lag rendkívül óvatos, olyannak, aki ritkán exponálja magát, aki nem konfrontálódik… mivel egészítenéd ki? – Köszönöm, mindez jólesik, de a valóság és a viszonyom az emberekkel bonyolultabb és kifejtésre szorul. Igen, igyekszem ebben az elvadult világban kulturáltan viselkedni, és elsősorban azt keresem mindenkivel – a kocsmától a politikán át az írókig, a magasan kvalifikált értelmiségiekig –, ami összeköt. Az emberi gyarlóságok nem zavarnak, az aljasságok, kicsinyességek, árulások igen. Ha ilyennel találkozom, először a Németh László-i mondás szerint vagyok: a lebecsülés lehet vélemény, de nem lehet magatartás. Aztán jöhet olyan, hogy – bár utálom a konfliktusokat – vállalni kell. Akár keményen is. Hogy mondta Kossuth? Ha megdobnak kővel, dobd vissza mennykővel. Vagy Rejtő Jenő: az vesse rám az első követ, akit nem vágok pofán. Természtesen túloztam, lényeg, hogy vállalni is kell a konfliktusokat. Van, aki örömmel teszi ezt, én szomorúan. És szomorúan látom az esetleges konfliktusok utáni ellenségeskedést, vagy ami manapság jellemző, ha valakit valamiért kritizálsz, ellenségnek tartanak. Sebaj! Van egy régi szólás: akinek nincs ellensége, annak jelleme sincs. Szóval vannak ellenségeim és sok barátom van, köztük te is. – Tényi István rendezésében A fekete emberek című novelládból – Ujlaki Dénes főszereplésével –, amely 56-ban és 56 után játszódik, készült egy kisfilm, amiben játszottál is, a szereped szerint egy tüzelőhordó munkást. Az irodalomban is ilyen vagy, ott vagy, hozod a meleget, de nem villogsz, vagy ha színpadon is vagy, csak semmi ripacskodás, felesleges máz. Jól látom? Igaz, ha egy általad kedvelt témában felkért előadásodba belelendülsz, akkor aztán szárnyalsz, nehéz téged lelőni… – Ez megint jólesik és erre tényleg csak röviden válaszolnék. Igen, tudom, van némi előadói képességem, ez egyrészt alkati vonatkozás, másrészt fölkészülés. A látszólagos könnyedség mögött munka van. És még egy: Tolsztoj mondta a tanításról – szerintem minden előadásra érvényes –, hogy egy módszerben hiszek, a tanár személyiségében. Ennek lényege szerintem a hitelesség és a hallgatók (diákok) iránti szinte feltétlen szeretet. – Számolod, hogy kiadóvezetőként hány kötetet adtál ki? 500 körül lehet, nem? Ez igen jelentős kapcsolatrendszert is jelent. – Bocsánat, hadd pontosítsak. A 25 éve működő, általam vezetett Hungarovox Kiadó több mint 800 könyvet jelentetett meg, magam egyébként több mint 20 könyvet írtam és nagyon sokat szerkesztettem, sokhoz írtam előszót. Igen, sok ember, sok kapcsolat. Nem könnyű, de próbálom az írást, a könyvkiadást és az oktatást, hiszen a Hungarovox oktatási stúdió is, összeegyeztetni. �56 PORTRÉ – Tűz van, mami! című novellásköteted gyermekkorod 56-os emlékeit a gyermeki gondolkodás perspektívájából mutatja. Meghatározó élmény neked 1956? – Igen is, meg nem is. 56-ban én hároméves voltam. Nagyon homályos, alig-emlékeim vannak, de a családi beszélgetésekben később számtalanszor fölbukkant, elég egyértelműen; szüleim középosztálybeliek voltak, apám középiskolai tanár, édesanyám adminisztrátor, nem kedvelték Kádárt és a Kádár-korszakot, ez nyilván belém épült. – Van benned valami állandóságra való törekvés. Nyitott konzervatív vagy, de hűséges típus, ezt emberekre és elvekre, nézetekre ugyanúgy értem. Azt mondtad magadról, hogy „kalandor vagyok és tisztességes”. A Kaiser Laci-portré jó irányba halad? – Jó a portré, bár ez is bonyolult. Konzervatív annyiban vagyok, hogy próbálok bizonyos értékeket őrizni, de nagyon egyértelműen szabadságpárti vagyok és – bevallom – voltak szabados, csapongó korszakaim is. Meg sok minden. Verseimben, novelláimban, sőt esszéimben mindez benne van, persze teljesen áttételesen, a világról szólok elsősorban, nem magamról, még akkor is, ha a mű rólam szól. Nem véletlenül szeretem például a szerepverseket. – Barátság és árulás. Egy versedben olvastam, s úgy érzem, hogy valós élmény kényszerítette ki. Gondolom, nem akarsz róla beszélni, de kérdezlek, így hátha… – Igen, egyik verssoromban így fogalmaztam: a barátságban nincs csalódás, csak árulás. Akkor erre is röviden, s mint egykori Nemeskürty-tanítvány, hadd jöjjek egy hollywoodi mondással: még nem vagy igazi filmes, míg nem árult el néhány barátod. Ennek értelmében: igazi magyar értelmiségi vagyok… – A tanári diplomád mellett végzett dramaturg is vagy, az ott tanultakat használod a költészetedben? Mesélnél a költői énképedről? – 1979-től 83-ig jártam a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, nagy nevek tanítottak, csak néhányat említek: Bacsó Péter, Nemeskürty István, Nádasdy Kálmán, Ungvári Tamás, Osztovits Levente, Hegedüs Géza, Gyárfás Miklós, Lengyel György, Petrovics Emil, Selmeczi György, Kónya Judit. Mindenki bennem van, de a tényleges dramaturgia, az érzék és tudás talán a tömörségre való törekvésben, a szigorú és arányos szerkesztésben és az általam írt librettókban van. Költői énkép? Hadd idézzem ide a 2018-ban megjelent válogatott verseskötetem címét: Vándorok, vérebek, angyalok. Vagyis: mindezek bennem vannak – és másban is. Aztán tusakodnak, tusakodunk, ilyen-olyan genetikák, neveltetések, szocializációk, érdekek, elvek mentén. �PORTRÉ 57 – Egy profán kérdés, de érdekel: mi az, ami fel tud bosszantani? – A gonoszság és a gátlástalanság, a butaság és a műveletlenség. Az első kettő jobban, hiszen a butaságról nem tehet az ostoba, a műveletlenből még lehet művelt. És három típussal egyszerűen nem tudok mit kezdeni, lehetőleg, hangsúlyozom, lehetőleg elkerülöm őket: a bunkó, a bolond és a bűnöző. Némi túlzással a mai kor emberei. Elkerülöm őket, mert nem akarok felesleges izgalmakat, másrészt velük szemben csak vesztes lehetek, más srófra jár az ő agyuk, mint az enyém. És a jóízű beszélgetés végén így megfogalmaztam költői és emberi ars poeticámat. KAISER LÁSZLÓ Embernek fia vagyok én Embernek fia vagyok én, arcomon annyi minden látszik, eljutottam csapásokon ama tölcséres hurrikánig. Visszautak poklaitól szájamat szigorúra zárom, birtokom immár önmagam, súgom ezt – és nem kiabálom. Üdvözöllek, megtért vándor, s végleg hazatalálva kérem, mostantól maradj ifjúnak: idő előtti vénülésem! �HELYTÖRTÉNET 58 MONOSTORI TIBOR Egy közép-európai dinasztia aranykora: a Forgáchok a 17. században Folytatjuk a Nógrád megyéhez sok-sok szállal kötődő Forgách-családról szóló helytörténeti sorozatunkat. Nemrég felvillantottuk egy korábban alig ismert Forgáchfiú, Péter különleges életútját.1 Ezúttal egy átfogóbb kérdésre kerestük a választ. Szakítások és kiegyezések sodrásában A Mohács utáni magyar történelem iránt érdeklődő olvasó az utóbbi években egy különleges, új szemlélettel ismerkedhetett meg a 17. század vonatkozásában. Ezt az időszakot hagyományosan „hosszú” évszázadnak nevezik, és politikatörténeti értelemben 1606-tól, a Bocskai-felkelés végétől számos Habsburg-ellenes felkelésen (Bethlen Gáborén, I. Rákóczi Györgyén, Thököly Imréén) át a Rákóczi-szabadságharc végéig, 1711-ig tartott. A történetírás ezt az időszakot korábban, a 20. század közepétől függetlenségi küzdelmek, majd országegyesítési kísérletek sorozataként láttatta. Ma már jobban értjük, hogy mindkét szóhasználat pontatlan, sőt kifejezetten félrevezető. Függetlenségről a korabeli Európában még szó sem lehetett, és ebben a korabeli magyar politikai elit sem gondolkozott. A három részre szakadt ország egyesítése pedig azért nem lehetett lehetséges, mert az Erdélyi Fejedelemség ekkor az Oszmán Birodalom vazallusa volt. A források tükrében a korabeli folyamatokat jobban modellezi az a koncepció, amelynek értelmében a magyar állam vezetői kompromisszumokra, a vallásszabadság és a rendek szabadságjogainak megőrzésére törekedtek, és ezt legtöbbször kifejezetten sikeresen tették. Így történt ez a fent említett küzdelmeket követő megegyezések során 1608-ban, 1622-ben, 1647-ben, 1681-ben és 1711-ben. Így, noha a kiegyezés szóról legtöbbünknek az 1867es év és az Osztrák-Magyar Monarchia létrejötte juthat eszünkbe, bátran használhatjuk ezt a fogalmat a 17. századra is: a kiegyezések évszázada.2 Monostori Tibor: A Szent Korona őrzésétől a spanyol Habsburg Birodalom védelméig: ghymesi Forgách Péter különleges karrierje. Palócföld 2020/1. sz. 2 Bővebben ld. Pálffy Géza 2015. A szakítások és kiegyezések évszázada: a Magyar Királyság 17. századi története új megvilágításban. Történelmi Szemle 57: 1. 51−65. 1 �HELYTÖRTÉNET 59 A neves 16. századi elődök ivadékaiként a Forgách család itt bemutatott méltóságviselői, politikusai, birtokosai, kulturális mecénásai ennek az évszázadnak voltak aktív formálói. Először négy, kimagasló életpályát befutott vagy valamilyen okból különleges életű családtagra térünk ki részletesebben, hogy egyéni sorsaikat összeköthessük ezekkel a zivataros évtizedekkel. Érsekek, királyi tanácsosok, főispánok és tábornokok Forgách Ferenc bíboros, esztergomi érsek (1560−1615) életpályájára a bécsi császári udvar szövevényes politikai viszonyai közepette vetünk egy pillantást az 1600-as évek elején. Ezután unokaöccse, a fiatalon elhunyt Forgách (III.) Zsigmond (1616−1645), életét, halálát és az erdélyi fejedelemmel kialakított bonyolult viszonyát mutatjuk be röviden az 1640-es évekből. Testvérére, Forgách Ádám országbíróra, nógrádi főispánra, hadvezérre (1612−1681) mint a magyarországi politika aktív alakítójára tekintünk az 1670-es évekből. Végül a 18. század elejére ugrunk, hogy kicsit közelebbről megismerhessük Forgách Simon (1669−1730), a Rákóczi-szabadságharc tábornokának életpályáját.3 Forgách Ferenc a Bocskai-felkelést lezáró békét követő évben, 1607-ben lett esztergomi érsek és bíboros, és II. Rudolf császár királyi helytartója. Nem kis feladat jutott neki a haláláig hátralévő kevesebb, mint egy évtizedben. Nemcsak a Magyarországon visszaszoruló katolicizmust kellett megerősítenie (természetesen Habsburg- és pápai segítséggel), de ekkor mérgesedtek el a közép-európai Habsburg-testvérágak közötti küzdelmek, és a német-római királyi cím betöltése is bizonytalanná vált. A magyar rendi dualizmusban, azaz az Forgách Ferenc püspök uralkodó és a rendek között megosztott hatalom gyakorlásában kiemelkedően fontos nádori pozíciót evangélikusok töltötték be 1608-at követően. A protestánsok előretörése ellenére Forgách és püspöktársai mint az egyházi rend vezetői át tudták menteni a királyi tanácsban, a vármegyék vezetésében és a rendi önkormányzatiság3 Ha a Forgách család egészéről szeretnénk tájékozódni, mindmáig egy évszázados kötet igazít el: Bártfai Szabó László 1910. A Hunt-Pazman nemzetségbeli Forgách család története. Esztergom. �60 HELYTÖRTÉNET ban betöltött pozícióikat. 1611-ben, a nagyszombati zsinattal pedig kezdetét vehette a katolikus megújulás, mégpedig az ellenreformáció egyik mérföldköve, a tridenti zsinat szellemében. A fontos alapok lerakása után munkáját számos téren utódja, Pázmány Péter esztergomi érsek vitte tovább és teljesítette ki.4 A nádor utáni legfontosabb világi méltóság, az országbíró 1610-től éppen egy Forgách, a katolikus (II.) Zsigmond (Ferenc testvére) lett, aki a halála előtti években aztán a nádori tisztséget is betöltötte. A Pálffy Katalinnal kötött házasságából született Forgách (III.) Zsigmond, aki alig harminc évet élt. Korai halála egy fényesnek induló életpályának vetett véget. Zsigmond hét évig tanult a grazi jezsuita egyetemen és az egyik legképzettebb magyar katolikus ifjúként az 1630-as évek közepétől fényes jövő várt rá. II., majd III. Ferdinánd császárok kamarása lett, amely tisztet nemcsak címzetesen, de ténylegesen is betöltötte. Ez ritka kegynek számí0tott. 1640-ben Ádám – testvérével együtt – grófi címet kapott. Alig 15 évesen lett főispán, halálakor Borsod és Szabolcs vármegye vezetője. Utóbbi tény egyben jól jelzi, hogy Zsigmondnak elsősorban az Erdélyi Fejedelemséggel szomszédos Felső-Magyarországon voltak birtokai. Számos alkalommal maga is járt Erdélyben. A fiatal arisztokrata, ma úgy mondanánk, rosszkor volt rossz helyen. Amikor I. Rákóczi György fejedelem 1644 elején megindította hadait a Magyar Királyság ellen a harmincéves háború (1618−48) utolsó éveiben, Zsigmond birtokai és várai sorra kerültek a fejedelem kezére. Végül kénytelen volt átállni Rákóczihoz, mielőtt 1645-ben váratlanul elhunyt, pár hónappal a császár és a fejedelem közötti linzi béke megkötése előtt. Ha azt megéri, jó eséllyel rövidesen a Magyar Királyság legfőbb méltóságviselői közé emelkedhetett volna.5 A bíboros-érsek politikai pályájának utolsó éveire, néhány fontos mozzanatára ld.: Tusor Péter 2014. Pázmány Péter esztergomi érseki kinevezése. A Habsburg-, a pápai udvar és Magyarország az 1610-es évek derekán. Századok 148: 5. 1081–1110. 5 Zsigmondról egy új alapkutatás eredményei sokszorozták meg az ismereteinket: Szabó András Péter 2014. Egy felső-magyarországi katolikus főúr pengeélen. Forgách (III.) Zsigmond levelezése I. Rákóczi György erdélyi fejedelemmel (1644–1645). Collectanea Sancti Martini. A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. 291–342. 4 �HELYTÖRTÉNET 61 Ez Zsigmond bátyjának, Ádámnak sikerült, aki ezekben az években (mint kassai kerületi és végvidéki főkapitány) maga is szembenézett Rákóczi seregeivel. Az ő karrierje tehát tovább ívelt 1645-öt követően, egészen az országbírói tisztségig, ám meglehetősen kacskaringósan. Így például többször sikertelenül indult a nádorválasztáson. Ezek már az Oszmán Birodalom utolsó nagy magyarországi hadjáratainak és az ellenreformáció felerősödésének az évei. Diplomáciai küldetéseken vett részt, az 1660-as évektől birtokain aktív ellenreformációs tevékenységet folytatott. Számos alkalommal hadat viselt az Oszmán Birodalom seregei ellen, így a nagy- Gróf gímesi és gácsi Forgách Ádám vezekényi csatában, 1652-ben. 1663-ban kénytelen volt feladni Érsekújvár várát, emiatt haditörvényszék elé került, de felmentették. Udvarhűségéhez nem férhetett kétség, és nem vett részt a Wesselényi-összeesküvésben sem. Fiának, Simonnak a pályájára kezdetben úgyszintén az udvarhűség és a gyors karrierépítés volt jellemző. Bécsben kapott udvari nevelést, a jezsuitáknál tanult. A későbbi császár és király, József barátja lett. Már 20 évesen borsodi (testvére, Ádám pedig nógrádi) főispán lett. 32 évesen tábornok, részt vett a visszahódító háborúkban és a spanyol örökösödési háborúban. Mindenkit meglepett, amikor 1704-ben (más tábornokokhoz hasonlóan) csatlakozott a kurucokhoz. Egyes források szerint közvetítési szándékkal a király és Rákóczi között, mások szerint önálló elhatározásból, menekülve a bécsi irigyei és ellenségei elől. A kuruc reguláris csapatok parancsnokaként, később kassai főkapitányként kapott feladatokat. Számos várat meghódított, máskor érzékeny vereségeket szenvedett (Koroncó, Esztergom). Erdélyi főparancsnoksága után, mivel nehéz természete, hadi elképzelései és parancsszegései miatt sok haragost szerzett, Rákóczi fejedelem 1706-ban fogságba vetette, ahonnan 1710-ben szabadult. Több nyelven olvasott, vallásos volt, több haditudományi művet és imádságot írt. A szatmári béke (1711) után Forgách Simon Rákócziékhoz hasonlóan emigrációba vonult. Magyarországi birtokait felosztották. Életútjának �62 HELYTÖRTÉNET utolsó állomásai Rodostó, majd Lengyelország voltak, francia évjáradékot kapott. Élete végéig tervezte a hazatérést.6 Protestáns vagy katolikus? Az előzőekben számos, felekezethez kapcsolódó kérdésről olvashattunk. A vallásszabadság kérdése, a protestáns-katolikus rendi küzdelmek mellett a protestáns erdélyi fejedelmek Habsburg-ellenes hadjáratai szintén erős felekezeti vonásokkal bírtak. A Forgách-család a lutheri reformáció kezdetétől szorosan nyomon követte a felekezeti erőviszonyokat. Többségük éppen a 17. század legelejére kötelezte el magát a katolicizmus mellett, és az okok között ott voltak a saját, jól felfogott anyagi és politikai érdekeik.7 Nem volt ez mindig így. Mohács után a Forgáchok jellemzően protestánssá (lutheránussá) lettek. A 16. század közepére egy jelentősebb katolikus családtagról, Ferencről tudunk, aki valószínűleg saját karrierje miatt döntött így: ekkoriban Oláh Miklós esztergomi érsek támogatta őt, mielőtt váradi püspök lett. A 16. század második felében megmaradt a protestáns irány, noha a dinasztia részéről folyamatosan erősödött a nyomás a katolizációra. Ennek ellenére éppen ezekben az évtizedekben sikerült a családnak az arisztokrácia soraiba lépnie. A század végére tudatosult a családban, hogy elkerülhetetlenné vált a felekezetváltás. Forgách Ferencet, a későbbi esztergomi érseket már valószínűleg katolikusként neveltette apja, Simon. A másik fiút, (II.) Zsigmondot pedig a katolikus lengyel kiForgách (II.) Zsigmond rály, Báthory István udvarába küldte. A testvérek közül csak Miklós tanult protestáns egyetemen, a németországi wittenbergin. 6 7 Forgách Simonról bővebben: Horváth István 2000. A szabálytalan ember. Gróf Forgách Simon (1669−1730) kuructábornok tanulságos életpályájának összefoglalása. A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. Salgótarján, 9−23. A téma friss összefoglalására ld. Benkő Gábor 2020. A reformáció és a Forgách család a 16–17. század fordulójáig. Egyháztörténeti Szemle 21: 1. 23−42. �HELYTÖRTÉNET 63 1604 őszén került sor a család életének fontos mozzanatára: Zsigmond katolizált. A források a kulcsszerepet ebben a spanyol jezsuita Alfonso Carrillónak, Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem korábbi gyóntatójának és tanácsadójának tulajdonítják. Azt nem lehet eldönteni, hogy a váltásnak lelki okai voltak-e, vagy valamely hosszabb távra szóló politikai-anyagi megfontolás állt mögötte. Elképzelhető, hogy ezek mind vegyesen, vagy ismeretlen, aktuálpolitikai (a Bocskai-felkeléssel kapcsolatos) tényezők járulhattak hozzá. Érdemes megemlíteni, hogy nemcsak Zsigmond, de testvére, Ferenc is a katolizálás után nyerte el legfontosabb méltóságait. A Nyugat vonzása A Forgáchok 17. századi fénykora a keresztény Európa más részein is nyomot hagyott, miként természetesen a család is sokat szívott magába Nyugatról. A kiváló oktatást és kiképzést kapó Forgáchok szerte Európában megállták a helyüket. Állításaink alátámasztására elsősorban a hadügy, a művelődéstörténet és a diplomácia területéről hozunk példákat. Az 1630-as években kis túlzással az egész kontinens megismerte két Forgách-tiszt és unokatestvér nevét: Miklósét és Péterét. Előbbi felsőmagyarországi végvidéki és kerületi főkapitány volt és huszárezredes. Évekig közösen vezettek hadat a harmincéves háború hadszínterein. Több európai jelentőségű csatában vettek részt. Péter sokáig alezredesként szolgált, majd Miklós halála után, már ezredesként egyre nyugatabbra vonták. Éveket töltött el a Franciaországgal határos Habsburg-tartományokban, rendszeresen betörve Franciaországba, ahol csapataival nagy területeken portyázott. Egy neves burgundiai politikus és krónikás éber és kiváló hadvezérként mutatta be. Egy Antwerpenben keletkezett levél egy személyes találkozást követően rendkívül intelligens személyként láttatta. Ennek írója a korabeli európai pamfletirodalom jelentős alakja, Mathieu de Morgues volt, aki az 1630-as években menekült Medici Mária francia királynéval együtt, annak káplánjaként Németalföldre Richelieu bíboros, francia első miniszter elől. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a „portyázások” a másik félnek óriási pusztulást és szenvedéseket okoztak – ez másmilyen nyomott hagyott számos országban. Európában egész esztendőket neveztek el a horvátmagyar huszárezredek pusztításairól. Németországban és Franciaországban olyan kőkeresztről és emléktábláról tudunk, amelyek a Magyar Királyság lovascsapatai által elkövetett mészárlások áldozatainak állított emléket – ezek egy része bizonyosan Forgách Péter csapataihoz köthető. A �64 HELYTÖRTÉNET kor standardjai között ezek a tettek természetesen más megítélés alá estek, mintha a 21. században történtek volna, a teljes képhez azonban ezek is hozzátartoznak és kiemelendők.8 Európában másutt is találkoztak a Forgáchokkal vagy nevükkel. Ádám 1653-ban a regensburgi birodalmi gyűlésen vett részt. Forgách Ferenc érseki kinevezését gondos előkészítés és tárgyalássorozat előzte meg Rómában. Különleges információkat tudhatunk meg a család tagjainak 17. századi könyvkatalógusaiból. Forgách (II.) Zsigmond halála után Szalánc várában írták össze 176 kötetes könyvtárát, amely kimagasló műveltségről és tájékozottságról tanúskodik. Forgách Ferenc 1614-ben több mint kétszáz kötetet rendelt Európa legfontosabb könyvpiacáról, Frankfurtból. Ez tartalmazza a számos egyházi kötet mellett a salamancai, azaz az egyik vezető európai jogtörténeti iskola képviselőinek írásait, valamint népszerű németalföldi és nápolyi szerzők munkáit. Az Újvilágról, matematikáról és a térképészet témakörében is rendelt kötetet. A bécsi császári udvarban és a pápai, velencei, spanyol Habsburg-diplomáciai körökben való forgolódását nemcsak ezek segítették, de egy svájci jogtörténész által írt dinasztiatörténet is. Tudatos családépítés A fentiekből talán világossá vált: a Forgách család 17. századi aranykora nem a véletlen műve volt. Generációk sorának gondos és előrelátó építkezése, anyagi és szellemi gyarapodása, politikai tájékozódása, nehéz életdöntései, az utódok tudatos neveltetése mind hozzájárultak ahhoz, hogy az arisztokrata család tagjaival a Habsburg-dinasztiának és a magyar rendi politikának is számolnia kellett. Egyes esetekben döntéshozó helyzetbe kerültek. Ahhoz, hogy ezeket az életpályákat megfussák, a család tagjainak ekkoriban udvarhűnek kellett maradniuk. Forgách Simon példája mutatja, hogy amennyiben ezzel ellenkező döntés született, annak az egész család látta azonnal és évtizedekre hatóan kárát. Helytörténeti sorozatunk következő részének célkeresztjébe a Forgách család és Nógrád megye, illetve tágabb értelemben Palócföld kapcsolatát helyezzük. 8 Péterről bővebben ld. Monostori Tibor 2019. Egy magyar arisztokrata Spanyol-Németalföldön a Flandriai Hadsereg szolgálatában. Forgách Péter koronaőr lovasezredének szerződtetése 1637-ben. Lymbus – Magyarságtudományi forrásközlemények. Budapest. 157−174. �HISTÓRIA 65 MÉNES ANDRÁS Olvasókör a Magyar Néphadseregben A történet 1984-ben kezdődött, amikor kaptam egy sztereó rádiósmagnót. A rádió részén volt rövidhullámú sáv is. Itt rögtön a Szabad Európa adót kerestem. Mind az öt hullámhosszon sikerült befognom. Ha az egyik hullámhosszon zavarták, már tekertem is át egy másikra. Néha egy-egy műsort felvettem magnókazettára. Ott hallottam a magyar szamizdatról, a házilag nyomtatott és tiltott témákat tartalmazó könyvekről és folyóiratokról. A műsor végén közölte a bemondó vagy műsorvezető, hogy a kiadványoknak kik a szerkesztői és hol laknak. Ezeket a szamizdat-kiadványokat magánlakásokon lehetett megvenni. A „Rajk-butikban” nem jártam, de gyakori látogató voltam Kőszeg Ferencnél az akkor még Felszabadulás téri lakásán, Demszky Gábor „Poszterház” fölötti szükséglakásán. A hétköznapi életem 1986 februárjában ért véget, ugyanis be kellett vonulnom katonának. A sorkatonai szolgálatomat Budapesten töltöttem le. Ahogy lenni szokott: 1 hónap kiképzés, utána újoncélet. Ez is lassan, de élményekben gazdagon telt. Politikai foglalkozásokon folyt az úgynevezett fejtágítás. A mi politikai tisztünk egyidős, jóindulatú, eléggé művelt alezredes volt. Nyugdíjba vonult, amikor még újonc katona voltam. Kapott egy szatyor leselejtezett könyvtári könyvet a Magyar Néphadseregtől. Utána pedig kaptunk politikai tisztnek egy fiatal hadnagyot, aki éppen akkor végzett a főiskolán. Új politikai tiszt – új szemlélet. Neki már mertem egy-egy szamizdat-folyóiratot kölcsönadni. Örömmel olvasta a Beszélő, a Hírmondó egy-egy példányát. Tanácsolta, hogy más tiszteknek, hivatásos állományúnak ne mutassam. Aztán véget ért az első hat hónapom, megérkeztek az az újonnan bevonulók. Ők lettek az újoncok, mi pedig a „gumik”. Nekünk kellett „pattogni”, az újoncokkal takaríttatni. Béke idején így lehet a katonát – ha testileg nem is, de lelkileg – a porig alázni. Ebből ritkán öngyilkosság is lett. Az én „gumi” időszakom másként alakult. Úgy éreztem, hogy a villanybúra borotválásánál hasznosabb dolog az olvasás. Először néhány újoncnak ajánlottam, hogy tartsanak velem. József Attila verseivel kezdtük, aztán volt Móricz Zsigmond, Solohov. Olvastunk, elemeztünk, vitáztunk. Közben az olvasóköröm létszáma gyarapodott. �66 HISTÓRIA Óvatosan, szinte félve említettem meg, hogy vannak „másféle” könyveim és folyóirataim is. Ha érdekli őket, akár hozhatok a laktanyába néhányat. Nem tudták, milyen tiltott irodalomról akarok nekik beszélni, nem is hallottak még soha a második nyilvánosságról. A 80-as évek végén – a fridzsiderszocializmusban, a legvidámabb barakkban, a gulyáskommunizmusban – három dolog volt, amiről tilos volt beszélni. Ez a három dolog: 1956, a Szovjetunióhoz való viszonyunk, a határon túli magyar kisebbség. Az első kettő nagyjából összefügg egymással. Ezt a három dolgot olvastuk a szamizdatban. Közben volt – mint minden évben – október 23-a. Az MTV 1 csatorna (akkor csak M1 és M2 volt) egész hónapban propagandaműsorokat sugárzott. Néhányan annak hatása alá kerülve szidták 1956-ot és minket, akiknek más volt a véleményünk. Ekkor tudatosult bennem, hogy vannak az olvasókörnek besúgói is. Az olvasókör működött tovább. Újabb bevonulás februárban, újabb olvasóköri tagok márciustól (a kiképzés és a katonaeskü után). Felolvasások voltak: Haraszti Miklós: Darabbér, Konrád György: Az állami ember és a cenzúra, Aczél Tamás−Méray Tibor: Tisztító vihar című könyveiből. Megvitattunk mindent. A Máshonnan Beszélőből sokan megismertük Albert Camus: A magyarok vére című írását. A Gorbacsov-féle enyhülési folyamat is nagyon kedvezett az olvasókörnek. A glasznoszty és a peresztrojka az őrség és a kapuügyelet éber figyelme mellett is belopózott a laktanyába és onnan feljebb, a parancsnokokig. A fiatal tisztek és tiszthelyettesek fogékonyak voltak minden újra, sőt az idősebb tisztek egy jó része is. Ám kivételek mindig vannak. Egy tavaszi délután félhomályban vitattunk meg egy könyvet, még vacsora előtt. Álcázásképpen mindenki kezében kártyalapok voltak. Hirtelen valaki berontott az ajtón, a központból az őrnagy. Vezényeltem: – Föl, vigyázz! – Mik maguk? Sötétben bujkáló ellenforradalmárok? – kérdezte az őrnagy. – Jelentem, kártyázunk – válaszoltam. – Ja! Maga az? Az ellenség keze betette a lábát! – mondta, amikor felismert. – Nem pénzben játszunk, csak úgy… – mentegetőztem. – A szöveg az nagy, de majd lecsukatom tíz napra, ha nem elég, lehet belőle akár egy hét is! Okot találok rá! – úgy mondta, mintha csak önmagának mondaná. Hát így tudtam meg, hogy az olvasókörömnek már a központban is híre van. Mégpedig nem is akármilyen híre. A határon túli magyar kisebbség problémája is vitáink kereszttüzébe került. Voltak olyan katonatársaink, akiknek rokonai éltek Erdélyben vagy a �HISTÓRIA 67 Kárpátalján. Ők különös izgalommal várták a kis összejövetelünket. Nekik készültem Fábry Zoltán: Stószi délelőttök című könyvével. Ennek van egy fejezete: A vádlott megszólal. Ez a fejezet a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetéről szól, a jogfosztottság éveiről. Egy rövid idézet következzen, ami a második világháború utáni helyzetet és éveket mutatja be: „Életemet tiltó rendeletek keretezik. Az egyik megtiltja, hogy este nyolc óra után az utcán tartózkodjam, a második provokációnak veszi, ha ismerősömet anyanyelvemen üdvözlöm, vagy annak köszönését úgy fogadom, és táborral fenyeget. A városban inspekciózó diákpatrulok pofonokat osztogatnak, és rendőrségre cipelik a magukról megfeledkezett embereket. Nyelvem, mely az emberi hang egyik legcsodálatosabb hangszere volt, kihágási objektummá szürkült. Újság a bűnös nyelvén nem jelenhet meg, rádiót tilos hallgatnom. Lekonyult fejjel járok, és némán, és ha lehet ki sem mozdulok az emberek közé. Vak, süket és mozdulatlan gettóélet ez mindenképpen: a jogfosztott emberek szégyen- és félelemterhes élete. És az ok? Egyetlen tény, vádak vádja: magyarságom. Magyar vagyok, tehát bűnös vagyok. (…)” Ezeket a sorokat olvastam fel délután, megvitattuk. Sokan saját élményeiket mondták el, erős felindultsággal a hangjukban. És a nap nem ért véget a vacsorával. Az esti tévéhíradó mutatja, Kádár János, az MSZMP főtitkára Aradon járva azt mondta a riporternek, hogy „élnek itt magyar származású elvtársaink is”. Ez a riport majdnem akkora felháborodást váltott ki, mint közel egy éve a Szovjetunió−Magyarország meccs a foci VB-n Mexikóban. Akkor mindenki tört-zúzott, most ez elmaradt. Talán azért, mert mindenkit meggyőztem, hogy ez igazán nem változtat semmin sem. Aztán eljött a február, az új bevonulás ideje. Ekkor már „öreg” lettem. Aztán véget ért március végére a kiképzés. Így az újoncok közül néhányan csatlakoztak az olvasókörhöz. Büszkeségem a csúcsára hágott, hiszen már három időszak katonái (újoncok, „gumik” és öregek) jártak az olvasókörbe. A szabadságon levőket, kimaradásra menőket, betegszobán gyengélkedőket és az aktuális szolgálatban levőket leszámítva is mindig tíz fölött volt a létszámunk egy-egy összejövetelen. Hamar eljött a nyár, főleg az öregeknek. A leszerelésem előtt talán egy héttel lehettem, éppen dinnyét ettem a konyhában, és a szakácsokkal viccelődtünk. Akkor futott be a konyhába egy falfehér arcú újonc (ismertem az olvasókörből), és mondja nekem, hogy egy elhárítós tiszt keres. A futástól lihegett, de azt még elmondta, hogy az őrparancsnoki szobában vár rám és civil ruhában van. Lassan mentem az őrparancsnoki szobához. (Öregember nem rakéta!-jelszót megtartva.) Odaérve kopogtam, bementem, bemutatkoztam. Kérdezte, mit csináltam éppen. Mondtam, hogy a �68 HISTÓRIA konyhában dinnyét ettem. Nekikezdett a mondandójának, aminek a lényege az volt, hogy tudnak az olvasókörről, de nem helyeslik. Egyik szó a másikat követte, érvek és ellenérvek hangzottak el. A feletteseitől rábízott monológot elmondta, még a fenyegetést is, miszerint a leszerelésem után még katonai bíróság dönthet az ügyemben nyolc napig. A megdöbbenésem két másodpercnél tovább nem tartott, és ezt látta az elhárítós fiatal tiszt is. Az ablakhoz ment, nekem háttal állt és mintha az ablaknak mondaná: − Talán maguknak van igazuk! Menjen, egye tovább a dinnyéjét! – mondta eltűnődve. Köszöntem, de nem szólt egy szót sem. Elmentem a konyhába, és kedvetlenül befejeztem a dinnyeevést. 1987 augusztusában szereltem le. Aztán októberben látogatóba visszamentem. Mondták, hogy nélkülem az olvasókör elhalt, csendben megszűnt. A jó dolgoknak már csak ez a sors jut. Nem sokkal később az a csendes és családias kicsi laktanya megszűnt, a hivatásos állományt más laktanyába vezérelték. Aztán volt egy rendszerváltás, ami az olvasókört igazolta. Bár az 1987 októberi látogatásomkor elég rosszul esett, hogy megszűnt az olvasókör. Ez valami olyan volt, mintha egy forradalmárnak azt mondják, hogy a forradalom érdeklődés hiányában elmarad. 2016 júniusában a Facebookon rám talált egy volt katonatársam. Kérte a telefonszámom, amit megírtam neki, és este felhívott. Sok dologról beszélgettünk, csak egy dologról nem. Azóta is tartjuk a kapcsolatot, mindenről írunk egymásnak, kivéve egyetlen témát. Nem mi csináltuk a rendszerváltást. Bár úgy érzem, hogy az olvasókörnek volt egy kis része benne. Ha más nem, a szemlélet változása. �SZÉPIRODALOM 69 KALÁSZ ISTVÁN Az út Az út a telepről lejtett, keskeny és murvás volt. A jövő hónapban jönnek, betonoznak, mondta a könyvelő. A három férfi, az orvos, a könyvelő és a szőke fiatalember, aki csak annyit mondott magáról, hogy multinak dolgozik… tehát a három férfi ment lefelé a murvás úton. A könyvelő kétkerekű utánfutót húzott maga után, aztán a könyvelő megállt, és azt mondta, itt a határ, eddig tart a telek, ide kell verni a facölöpöt. És a három férfi állt, nézte, ami előttük, alattuk volt. Dombokat, az erdőt tölgyekkel, lejjebb a falut, a templomtornyot. Ha szép az idő, tiszta a levegő, látni az Alpokat is, mondta a könyvelő, az orvos bólintott. Tehát itt a telekhatár, ide kell verni az út mellé a cölöpöt. De az út itt túl keskeny, mutatta a könyvelő, két autó nem fér el. El kell intézni a polgármesterrel, engedélyezze a bokros részen, hogy az út kapjon kitérőt. Legyen szélesebb, de a telken túl, ne mi fizessük, nevetett. Az orvos azt mondta, a bokrok vadrózsák, kár értük, de a kitérő kell, hiszen ha falu felől jön fel egy autó, közben a telepről hajt ki valaki, akkor… A fiatalember ekkor megjegyezte, szerinte a lakóparkiak közül senki sem szeret tolatni… Tolatni? Szóba sem jöhet, a könyvelő a földre dobta a cölöpöt, aki itt vett házat, az az ember nem tolat. És a három férfi megfordult, nézte a Rózsás lakóparkot. A lakópark: huszonöt villa garázzsal, sövénnyel, terasszal. És a sötét, sűrű fű a házak között. A házak fele lakott volt, a többi még sötéten állt, jobbra volt a gondnokság, mögötte a gondnoki lakással. Még üresen. Az orvos azt mondta, örül, hogy eladta a pesti lakásait, örül, hogy itt tölti majd öregkorát. Ezen a dombos, békés vidéken. A könyvelő vette a cölöpöt, lassan a földbe tolta a hegyét. A fiatalember fogta a kalapácsot, kérdezte, hogy akkor kijelöljék-e a határt. Aztán ütött, és a facölöp belement a földbe. Jó hegyes, mondta az orvos, mint a kés a kötőszövetbe, nevetett, úgy megy a földbe. A könyvelő azt mondta, hogy a felesége meg akarja csináltatni a mellét, de ő ellene van. Pedig a mell a nő kirakata, mondta a fiatal férfi, és ez jó marketingszöveg: mellkirakat. És azt kérdezte, hogy milyen lesz a kerítés majd a lakópark körül. Az orvos azt mondta, semmilyen. Minek? �70 SZÉPIRODALOM A könyvelő erre azt felelte, ő nem hisz az ide-oda szabadságban, kellenek a jelek. A táblák, a kerítés. Ő falat akar a lakópark körül, ne lássanak be. Az orvos erre azt mondta, de a bekötő út végén már kiírták, hogy magánút, senki sem hajt fel ide a dombra. Csak azok, akik a Rózsás parkban vettek házat. A szőke fiatal férfi bólintott, ő egy hete van itt, látott őzet, vaddisznót az erdő szélén, de embert tényleg nem. Nem jön ide senki. Ősz van, hideg. Talán tavasszal? A könyvelő legyintett, a tél veszélyes, sötét van, hideg, és aki fázik, éhes, feljön ide. Majd meglátják. Aztán orvos azt mondta, a mellnagyobbítás nem olcsó, a felvarrás fele összeg, és vannak kamerák, mozgásérzékelők. Azok jelzik a vadat, az idegent. A könyvelő erre azt felelte, a lakóparki gondnoknak legyen fegyvere, puskája. Az orvos nézte a dombot, de ha fal lesz a telek körül, ő nem lát messze, ő meg nézni akarja a dombokat, a fehér fákat. Ilyen öregséget akar. Messzire látni. A fiatalember erre tapsolt, hogy a doktor úr szépen beszélt, és messzire látni szép dolog. A könyvelő erre azt felelte, a vidéki élet nem ilyen. Vannak orvvadászok, betörnek, lopják a fát, elviszik a ház mellől a kerékpárt. A faluban van egy-két büntetett előéletű ember. A fiatalember bólintott, az orvos hallgatott. Ekkor bukkant fel az úton egy nő és a kisgyerek. Jöttek felfelé a falu felől. Kik ezek, mi a francot akarnak, kérdezte a könyvelő. A nő jött, fogta a gyerek kezét, halkan köszönt, ment tovább felfelé az úton. Erről beszéltem, mondta a könyvelő, hogy semmi sem szent. Hová megy, ordított a nő után, ez itt magánterület! A nő megállt, megfordult, a kisfiú ijedten bújt hozzá. Csak a telepre, mondta a nő. Kihez, kérdezte a könyvelő. A nő cédulát vett elő, a tizenhatos épület, a doktor H.-hoz. Az orvos hallgatott, a szőke férfi nevetett, ó, hozzám jön a hölgy, mondta, de holnapra beszéltük meg, nem? A nő mondta, hogy az anyja beteg, a … orvoshoz ezért jött most. A szőke férfi bólintott, rendben, akkor menjenek, megmutatja a házat, azzal biccentett a könyvelőnek, intett az orvosnak, és elindult a nővel és a gyerekkel felfelé az úton. Ő meg milyen doktor, kérdezte a könyvelő. Az orvos azt mondta, ügyvéd lehet. Az ügyvéd doktorok jól keresnek, fiatalon vesznek autót, házat. És a nő, kérdezte a könyvelő, azzal mit akar? Az orvos azt mondta, az ilyeneknek bejárónőjük van. Ezért jött a nő a faluból, hogy majd takarít, mos. A könyvelő legyintett, a fenébe, érezte ő, hogy ezzel a férfivel még baj lesz. Az orvos hallgatott. Szürkült, enyhe szél támadt, az orvos mondta, a facövek nem jó, nem látni a sötétben. A könyvelő bólintott, a cölöp csak jelzi a határt, ő hozott rudat fémből, ott van, mutatta a kocsin, felállítják, felteszik rá a táblát, magánterület, őrzött terület, behajtás csak engedéllyel. Több táblát ho- �SZÉPIRODALOM 71 zott, hogy megértse a népség a faluból, ide nem lehet bejönni, a domb magánbirtok. Az orvos hallgatott. És most akkor megmondja, folytatta halkan, hogy neki van puskája. És ha gondolod, váltott tegezésre, szerzek puskát, készülni kell. Érted? Rossz idők jönnek. Az orvos csak hallgatott. A fémrudat nehezen beletolták a földbe, a táblát feltették, MAGÁNTERÜLET. Meg alá, hogy illetékteleneknek tilos. Közben a könyvelő magyarázta, hogy többen jelentkeztek a gondnoki állásra, mindenféle iszákos, csaló, ő családos férfit akar, van egy, akire gondol, annak a férfinek van fia, felesége, volt katona, tud a fegyverrel bánni. Amikor kész voltak, a tábla állt, az öreg orvos azt kérdezte, hogy ez a tábla akkor a haláláig marad. Hogy idegeneknek tilos? Hogy tilos? A könyvelő azt mondta, erre mérget vehet. Aztán mentek felfelé. Elöl a könyvelő, mögötte az orvos. A Rózsás park házai felé. Jött szembe a nő a gyerekkel, köszöntek, a nő meg is hajolt. A könyvelő azt mondta, hogy az ügyvéd ezek szerint elmagyarázta a nőnek, hogy mi a helyzet, ki az úr a dombon. Az orvos ekkor megállt, már sötétedett, nézte a feketébe bukó dombot, az erdőt, a falu gyér fényeit, és azt mondta, szereti a szépséget. A könyvelő kérdezte, hogy ezt most miért mondta. Minek? Az orvos erre azt felelte, úgy érzi, valami véget ért, de erről nem akar beszélni. �PALÓC KONYHA 72 Nagy Zsófia konyhája Receptek és történetek Juhtúrós haluska Hozzávalók: 1 kg krumpli, 30 dkg liszt, 30 dkg juhtúró, 1 tk. só, 20 dkg füstölt szalonna. A megpucolt krumplit lereszeljük, összekeverjük a sóval és a liszttel (a tésztának el kell válnia az edény falától). Forrásban lévő vízbe beleszaggatjuk, s amikor feljött a víz tetejére, szűrőkanállal kiszedjük, forró vízzel leöblítjük és lecsepegtetjük. Meglocsoljuk a kiolvasztott szalonna zsírjával, rámorzsoljuk a juhtúrót, jól összekeverjük, és megszórjuk a kisült szalonnával. Tavaszon újhagymával szoktuk enni, a későbbi időszakokban pedig összevágott vöröshagymával. Mostanság tejfölt kínálnak mellé. Ezt a haluskát szokták tehéntúróval is készíteni (böjti időszakban szalonna nélkül). �PALÓC KONYHA 73 Juhtúrós herőke Hozzávalók: 50 dkg liszt, 15 dkg juhtúró, 5 tojássárgája, 1 tk. só, kb. 1,5 dl tejföl, zsír (vagy olaj) a sütéshez. A lisztet, a sót és a juhtúrót elkeverjük, hozzáadjuk a tojássárgájákat, és annyi tejfölt adunk hozzá, hogy kemény, de jól nyújtható tésztát kapjunk. Lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk. Dedellevágóval tetszés szerinti csíkokra vágjuk, majd bő forró zsírban (vagy olajban) kisütjük. Juhtúrós töltött pogácsa Hozzávalók: 80 dkg liszt, 20 dkg vaj, 2 tojássárgája, 4 dl tej, 1 dkg só, 4 dkg élesztő, 1 ek. cukor. A töltelékhez: 40 dkg juhtúró, 20 dkg krumpli, 1 tk. só, 2 tojássárgája, ½ tk. őrölt bors, 10 dkg vaj. A juhtúrót összekeverjük a főtt lereszelt krumplival, sóval, borssal, a tojássárgájával és vajjal, majd hideg helyre tesszük. A liszthez hozzáadjuk a langyos cukros tejben megfuttatott élesztőt, sót, vajat és tojássárgáját, majd alaposan összedolgozzuk. Konyharuhával letakarjuk, és meleg helyen a duplájára kelesztjük. Ezután lisztezett deszkán kb. 1,5−2 cm-es vastagságúra nyújtjuk, pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, közepére ujjunkkal kis üregeket nyomunk, és még 10−15 percig kelesztjük. A pogácsákba töltjük a túrótölteléket, és kizsírozott tepsire rakjuk. Előmelegített sütőben közepes tűznél megsütjük. Siflis bableves Hozzávalók: 30 dkg fehérbab, 80 dkg füstölt disznóhús (csülök vagy oldalas), kb. 3 l víz, só ízlés szerint, 5 szál zellerlevél, 1 fej vöröshagyma, 3 db sárgarépa, 3 db petrezselyem, 3-4 db krumpli (kockára vágva), sifli (apró kockákra vágott gyúrott tészta, ami lisztből, tojásból és sóból áll) ízlés szerint (ki milyen sűrűn szereti tésztával). A rántáshoz: 2-3 ek. zsír, 4 dkg rétesliszt, 6 gerezd fokhagyma, 2 ek. pirospaprika, kb. ½ liter hideg víz a rántást felhígítani. A babot a füstölt hússal feltesszük főni. Nagyjából 1 óra elteltével belerakjuk a zöldségeket a krumpli kivételével. Ezt csak akkor adjuk hozzá, �74 PALÓC KONYHA amikor már majdnem készre főtt a bab és a hús is. Mikor minden megfőtt, beletesszük a siflit, amit 1 tojásból, kb. 10 dkg lisztből, pici sóból gyúrunk. A zsírból, lisztből, a zúzott fokhagymából zsemleszínű rántást készítünk, hozzáadjuk a pirospaprikát, és felöntjük kb. fél liter hideg vízzel. Beleöntjük a kész bablevesbe és jól összeforraljuk. Nagyi gyakran főzte, mert jó laktató étel volt. A bableves után a füstölt húst finom friss kenyérrel, ecetes tormával ettük, vagy pedig a bablevesbe (mindenki saját tányérjába) vágta bele kockákra. Kelett gömbőke Hozzávalók: 1 kg rétesliszt, pici só, 4 dl tej, kb. fél dl olvasztott zsír, 3 dkg cukor, 4 dkg élesztő. A lisztbe beletesszük a sót, az olvasztott zsírt és a langyos cukros tejben felfuttatott élesztőt. Közepesen lágy tésztává dagasztjuk. Letakarjuk, és ha megkelt, kb. 1 cm vastagságúra kinyújtjuk és egyforma négyzetekre vágjuk. Mindegyik négyzet közepére egy kiskanál lekvárt teszünk, és gombócot formálunk belőle. Egy lábasba (kb. félig) vizet öntünk, a lábas tetejére egy anyagot, pl. új konyharuhát, pelenkát kötünk jó szorosan, és erre rakjuk a gömbőkéket, utána beborítjuk egy tállal, és így gőzöljük 20 percig. Ezalatt a tálat nem szabad levenni róla. Amikor kész, kiszedjük, olvasztott vajjal meglocsoljuk, és megszórjuk darált mákkal elkevert cukorral, vagy vagdalt diós cukorral, vagy fahéjas cukorral is finom. A gömbőkét sósan is el lehet készíteni. Ugyanúgy járunk el, mint az édesnél, de a tetejére vajalját teszünk, kb. 15 dkg vajat felolvasztunk, teszünk bele lisztet (mint a rántásba), pici sót, és rózsaszínre pirítjuk. Ezzel locsoljuk meg a gömbőkéket. Lehet felesben is készíteni, így ehetünk sósat és édeset is egyaránt. Aludttejleves Hozzávalók: 50 dkg krumpli, 1 l aludttej, 2 babérlevél, 2 tojás, 3 dkg liszt, só, víz. A kockára vágott krumplit a babérlevéllel és a sóval megfőzzük. Az aludttejet elkeverjük a liszttel, a leveshez öntjük és összeforraljuk. Végül hozzáadjuk az elhabart tojásokat, és még egyszer felforraljuk. �VALÓSÁG 75 BARÁTHI OTTÓ Szemelvények Salgótarján város gazdaság- és társadalomtörténetének elmúlt 30 évéből 2. rész A helyi önkormányzatokról szóló törvény hatályba lépésének 30. évfordulója az érdeklődő városlakó számára jó alkalom a visszatekintésre, a lokálpatrióta közgazdász számára pedig nyomós ok az önkormányzat – a város gazdaságával és társadalmával összefüggő – tevékenységének elemzésére. Ez késztette a szerzőt dolgozata1 elkészítésére, amelyből sorozatírásának rövidített második részében Salgótarján város humán szférájának fontosabb ágazatonkénti főbb jellemzőit mutatja be. Humán szféra: differenciált színvonal A humán szféra (a nem termelő nemzetgazdasági ágazatok) szerteágazó feladatainak ellátása mindenkor a települések fokozatosan fejlődő-formálódó intézményrendszerén keresztül valósul meg. Így történt ez a rendszerváltás után is azzal a korántsem elhanyagolható különbséggel, hogy Salgótarján intézményhálózata az elmúlt három évtizedben – a város sajátos adottságaiból is következően – igen jelentős változáson, más megyeszékhely, illetve megyei jogú város intézményrendszerénél markánsabb metamorfózison ment át. A vizsgált időszakban a nagyarányú – csaknem minden korosztályt érintő – népességfogyás, az ellátottak számának jelentős csökkenése, a feladatellátás megváltozott szerkezete, a működés gazdaságosságának fokozódó jelentősége egyfelől megkövetelte, másfelől – a közgyűlés döntésein keresztül – eredményezte is, hogy az intézményhálózat szerkezetében és személyi állományában is jelentősen módosult. Az átalakítás fokozatosan – igazodva az új kihívásokhoz – történt és megy végbe napjaink1 Baráthi Ottó: Salgótarján város gazdaságának és társadalmának főbb jellemzői 1990−2020 időszakában (Adalékok egy várostörténeti kiadványhoz). Pályázati dolgozat. Nagy Iván Honismereti Pályázat. Dornyay Béla Múzeum, Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Salgótarján, 2020. �VALÓSÁG 76 ban is. A racionalizálás jelentősebb lépéseiről az egyes ágazatoknál röviden szólunk, de a hangsúlyt az eredményére: az intézményrendszer bemutatására helyezzük. Egészségügy: orvos- és szakápoló hiány Egészségi állapot. A 2011. évi népszámlálás adatai szerint Salgótarjánban 7370 fő adott számot tartós betegségről, ami a lakónépesség csaknem 20%-a. Ez az arány 4%-kal magasabb, mint az országos átlag, és a legmagasabb a 23 megyei jogú város közül. A rossz egészségügyi állapot az időskorúak igen magas arányára és az egykori bányák, ipari üzemek egészségtelen munkakörülményeire vezethető vissza. Erre utal, hogy 2010-ben a korbetöltött rokkantsági nyugdíjban részesülők népességhez viszonyított aránya 4,4% volt, míg az országos átlag csak 3,8%. A száz lakosra vetített betegszám-adatok szerint Salgótarjánban az országos átlagot meghaladó mértékben fordulnak elő a keringési rendszer és a légzőszervek betegségei, gyakoriak a mentális és viselkedési zavarok, valamint az idegrendszeri megbetegedések is. Az egy keresőképes korú lakosra jutó táppénzes napok száma az országos átlagot 20%-kal haladja meg. Minthogy a város foglalkoztatottsági rátája három évtizede roszszabb az országosnál, az egy foglalkoztatottra jutó táppénzes napok számában még nagyobb a különbség. A rosszabb egészségi állapot miatt a városlakók gyakrabban keresik fel a háziorvosokat. Az egy felnőtt korú lakosra jutó látogatások száma (rendelőben, illetve lakáson történő ellátás) eggyel magasabb (6,5) volt, mint az országos átlag. A gyermekek esetében az éves átlagos orvosi vizitek száma ugyan magasabb, mint a felnőtteknél, de az átlagos 9,5 alkalom kevesebb, mint az országos átlag. A házi- és gyermekorvosra jutó ellátandók esetében városunk 2011-ben még elég jó helyzetben volt a megyei városok rangsorában. Egészségügyi ellátó szervezet. Salgótarján egészségügyi ellátórendszerét a jól ismert tényezőkön (magas munkanélküliség, rossz szociális helyzet, alacsony iskolázottsági arány és szerény jövedelem, dohányzás, alkoholfogyasztás stb.) túl nehezíti az alapellátásban tapasztalható orvoshiány. A felnőtt háziorvos-körzetek közül 2, a házi gyermekorvosi körzetek közül 3 hosszabb időn át betöltetlen, ezekben a körzetekben helyettesítéssel látták/látják el a feladatot. A helyzetet súlyosbítja a felnőtt háziorvosok és a házi gyermekorvosok magas életkora is. Közülük a legtöbben �VALÓSÁG 77 már betöltötték az 50. életévüket. A 60−65 év feletti háziorvosok magas aránya miatt további orvoshiánnyal kell szembenézni. Az egészségügyi alapellátás feladatait Salgótarján és Térsége Egészségügyi-Szociális Központja (ESZK) közalkalmazott orvosokkal, egyéni vállalkozó orvosokkal és gazdasági társaságokkal kötött szerződések alapján látja el. A privatizáció után a lakosság betegellátási és gyógyítási feladatait az orvosok döntően önkormányzati intézményekben lévő saját rendelőikben biztosítják. A felnőtt háziorvosi ellátást 22 körzetben biztosítja az önkormányzat, egyben gondoskodik a hajléktalanok háziorvosi ellátásáról is. Egy körzet működtetését közgyűlési döntés alapján – területi elhelyezkedése miatt – Somoskőújfalu önkormányzata végzi. A 22 körzeti rendelőből 5 önkormányzati, 17 magántulajdonban van. A házi gyermekorvosi ellátást 6 rendelőben, 9 körzetben biztosítja az önkormányzat. A rendelők közül 3 önkormányzati tulajdonú rendelő, 3 magántulajdonú. A 9 körzetben 2015. november 1-től 5 gyermekorvos látja el a feladatokat. A körzetek közül 2 tartósan betöltetlen, 1 egy éven belül helyettesített. A fogászati alapellátásban a 10 fogorvosi körzetből 1 körzet működtetését Somoskőújfalu Önkormányzata végzi. A 10 salgótarjáni körzetben 9 fogorvos látja el a feladatokat. A szakmai és az eszközprivatizáció nyomán az önkormányzati feladatokat a vállalkozó orvosok többnyire a saját ingatlan- és eszközbázisukon keresztül látják el. Ellátási adatok, mutatók. Saját vizsgálatunk alapján a betegforgalomban bekövetkezett változásokat az észak-magyarországi régió megyei jogú városaiban és országosan az alábbi táblázat adatai jól szemléltetik: Egy háziorvosra jutó betegforgalom Területi egység Miskolc Eger Salgótarján Ország összesen 2001 2010 2018 9 816 13 732 10 151 10 458 10 586 14 636 10 937 11 632 10 411 13 280 11 814 11 957 Forrás: KSH Éves településstatisztikai adatok Saját szerkesztés és számítás – B. O. �78 VALÓSÁG A népesség minden szinten mutatkozó erőteljes csökkenése – amelynek a mértéke Salgótarjánban volt a legnagyobb – miatt az „orvoselvándorlás” nem lehetetlenítette el a gyógyító munkát, az egy orvosra jutó betegforgalom csak mérsékelten nőtt. Zavar csak további „orvosvesztés” esetén következhet be. A városi betegellátás helyzetéről dr. Ferkó Attila főorvossal – aki a 24. számú felnőtt háziorvosi körzetben rendel – beszélgettünk. Rendelőjének már a berendezése sem szokványos: a falakat festmények színesítik, a polcokon palócbabák és más kedves relikviák vonják magukra a figyelmet. – Gondoltam, ne kórházi betegszobára emlékeztessen a rendelőm, ne legyen nyomasztó a miliő – mondja a reumatológiai és mozgásszervi-rehabilitációs szakvizsgával is rendelkező főorvos, aki idestova 20 éve az Úttörők úti, immár jól felszerelt, EU-konform rendelőjében látja el betegeit. Összesen csaknem 2000 páciense van, 1/3 – 1/3 arányban az idős, a középkorú és a fiatalabb nemzedék, köztük több főiskolás, egyetemista is. − A kollégáimhoz képest hozzám többen jönnek reumatológiai és mozgásszervi panaszokkal, így a napi átlagos betegforgalmam mintegy hatvan fő – mondja a főorvos. A megye legnagyobb rendelőintézete Salgótarjánban van, itt végezték az ezredforduló után a járóbeteg-szakellátás vizsgálatainak 45%-át, az 1992. évi 2,5-szeresét. Ebben az időszakban a rendelési idő 23%-kal nőtt, így az egy gyógykezelésre a korábbi 6,3 helyett 3,1 perc jutott, ami kevésnek mondható. A megyében működő kórházi ágyak 38%-a Salgótarjánban működött 2002-ben. A 613 működő kórházi ágyszám alapján 1000 lakosra 138 ágy jutott, a megyeinél 66-tal több, a megyeszékhelyek közül 7-ben kevesebb ennél. Az ápolás átlagos ideje a megyei 8,8 nappal szemben 7,3 nap volt, az ágykihasználás pedig 73%-os, az utóbbi a megyeszékhelyek közül a legkisebb. Az alábbi adatok szerint Salgótarján a kórházi ágyak számát tekintve „előretört”, fajlagos mutatója a megyei jogú városok átlagát is meghaladja. Ami a betegellátást tekintve ugyan „kegyelmi állapot”, de amit a gazdálkodás hatékonyságát elváró gazdasági szakemberek kifogásolnak. A gyógyszertárak száma az 1992. évi 6-ról 2003-ra 9-re gyarapodott, ami lakosságszámra vetítve az országos mutatóhoz mérve is elfogadható szint. �VALÓSÁG 79 A 10 000 lakosra jutó működő kórházi ágyszám Területi egység Miskolc Eger Salgótarján 23 MJV város 2001 2010 2018 190 198 133 149 193 170 178 137 222 187 205 152 Forrás: KSH Éves településstatisztikai adatok Saját szerkesztés és számítás – B. O. Oktatás−nevelés: fókuszban a racionalizálás Bölcsőde. A bölcsődei ellátás 1999 után hosszú időn át nem volt biztosított, 2002-ben például 3 éven aluliak ellátása magánintézményben történt. Az ellátásban az önkormányzat egy önálló bölcsődével, 2018-tól óvodákban kialakított bölcsődei csoportokkal vesz részt. Óvodai feladatellátás. 2002-ben a megye óvodai férőhelyeinek 21%-a volt Salgótarjánban, 1000 lakosra 39 férőhely jutott, annak köszönhetően, hogy a férőhelyek száma az 1992. évi 1616-ról 2002-ben 1744-re, 8%kal bővült. Az óvodás gyermekek száma ugyanakkor az élve születések csökkenése miatt 1784-ről 1498-ra, 16%-kal mérséklődött. A későbbi időszakok adatai az alábbi táblázatból jól követhetőek, beszédesek. Óvodai ellátási mutatók Megnevezés 2002 2005 2016 2019 Férőhelyek száma Ellátott gyermekek Férőhely kihasználtság, % Egy csoportra jutó gyermek 1744 1498 1560 1411 1300 960 1130 868 2019. év 2002. év %-ában 64,8 57,9 85,9 90,4 73,8 76,8 - 21 21 23 23 109,5 Forrás: SMJV Gazdasági Programja 2020−2024 (Index saját számítás – B. O.) A tábla adataiból és dinamikus viszonyszámából jól látszik az ellátott gyermeklétszám csökkenése, miközben egyes körzetekben létszámemel- �VALÓSÁG 80 kedést mutat. Miközben a városban élő óvodáskorú gyermekek száma az elmúlt 3 évben nem változott lényegesen, és a következő években is várhatóan stagnál, a beiratkozottak számában csökkenés tapasztalható. Ennek oka vélhetően a Jó Pásztor Katolikus Óvodába beiratkozók száma és az elvándorlás hatása. Tanulságosak az alábbi térségi összehasonlító vizsgálatunk táblázatai. 100 férőhelyre jutó beírt óvodás gyermek Területi egység Miskolc Eger Salgótarján Ország összesen 2001 2010 2018 98 99 87 97 90 101 97 91 90 83 75 85 Forrás: KSH Éves településstatisztikai adatok Saját szerkesztés és számítás – B. O. Salgótarjánban más megyei jogú városokhoz képest erőtejesebben csökkent az óvodáskorú, az óvodába beírt, ellátott gyermekek száma is, miközben az óvodai férőhelyek száma mérsékeltebben csökkent. Következtében a férőhely-kihasználtság rosszabb, mint más megyei jogú városokban. Általános iskolák. Amíg 1990-ben Salgótarjánban 5611 fő volt a tanulók száma, 1995-ben már csak 4503 fő, 2005-ben 4087 főre tovább mérséklődött. A nappali tagozatos diákok száma 10 év alatt 12%-kal csökkent. 2004-ben a Gagarin Általános Iskolában a két tanítási nyelvű képzés is bevezetésre került. 2005-ben az egy osztályteremre jutó nappali tanuló 28,6 fő, amely az országoshoz (20,9 fő) képest, 7,7 fővel magasabb. Az egy pedagógusra jutó nappali tanulólétszám 11 fő, alig több az országos átlagnál. A 2007/08. tanévtől az általános iskolai oktatás egy központi iskola szervezeti rendszerében kerül ellátásra, amelyhez az iskolák tagintézményként kapcsolódnak. Ezt követően a létszám tovább csökkent, a fajlagos mutatók „javultak”. A fentieket részben alátámasztják az alábbi táblázat adatai is. Amint az összehasonlító vizsgálataink alapján kiderült, az általános iskolai fajlagos mutatók többsége megállja a helyét térségi összehasonlításban is. �VALÓSÁG 81 Egy általános iskolai osztályteremre jutó tanuló Területi egység Miskolc Eger Salgótarján Ország összesen 2001 2010 2015 24 24 30 22 22 23 26 20 19 24 23 20 Forrás: KSH Tájékoztatási adatbázis. Éves településstatisztikai adatok. Saját szerkesztés és számítás – B. O. Középfokú oktatás. A vizsgált időszakban a megye középiskolásainak jelentős része Salgótarjánban tanul(t). Itt található a feladatellátási helyek 35, és az osztálytermek 41%-a. 1992 óta az utóbbi 9-cel bővült, a diákok száma pedig 390-nel lett több. A középiskolai nappali tanulók száma az 1995. évi 3538 főről 2005-ben 3568 főre növekedett. Az egy osztályteremre jutó tanulók száma 2005-ben 33,3 fő, az országostól 4,5 fővel nagyobb. A 2000-es évek elején a Kós Károly Építőipari Szakközépiskola összevonásra került a Stromfeld Aurél Gépipari Szakközépiskolával, a Petőfi Sándor Általános Iskola gimnáziumi tagozata pedig integrálódott a Madách Imre Gimnáziumba. Erre azért volt szükség, mert a tanulók száma jelentősen csökkent. A feladatellátási szervezetrendszer racionalizációja következtében a 2007/08. tanévtől a Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola szervezetébe került a Kanizsai Dorottya Egészségügyi Szakközépiskola, illetve a Táncsics Mihály Szakközépiskola szervezetébe került a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola. A köznevelési intézmények, az óvoda kivételével, 2013. január 1. napjával állami fenntartásba kerültek. Az állami köznevelési ellátást szolgáló ingó és ingatlan vagyon továbbra is az önkormányzat tulajdonában maradt, azonban a Salgótarjáni Tankerületi Központot és a Salgótarjáni Szakképzési Centrumot ingyenes vagyonkezelői jog illeti meg. A vagyonkezelői jog fennállása alatt a vagyon fenntartásával kapcsolatos kötelezettségek a vagyonkezelőt terhelik. Az állami intézménykezelő állományába tartoznak 2013. évtől a pedagógusok, valamint az oktató és nevelő munkát közvetlenül segítő közalkalmazottak is. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ december �VALÓSÁG 82 19-i tájékoztatásában idézte, hogy a köznevelési törvény szerint a köznevelés biztosítása állami feladat, ezért az 2013. január 1-jétől az állami fenntartás és a települési önkormányzati működtetés megosztásának elve szerint alakul át. A szakképzési feladatok ellátására az ország 44 szakképzési központjához hasonlóan 2015. július 1-től Salgótarjánban is megalakult a Salgótarjáni Szakképzési Centrum. Az új működtetési rendszert a szakképzési intézmények hatékonyabb, összehangoltabb működésének elősegítésére és a gazdasági-piaci szereplők képzési igényeinek gyorsabb és rugalmasabb kielégítésére hozta létre a Nemzetgazdasági Minisztérium. Az új rendszerben a szakképzési centrumok szakmai és gazdálkodási önállóságot kapnak. A szakképzési centrum fő feladataként szakiskolai és szakközépiskolai nevelést-oktatást, HÍD-programok keretében folyó képzést folytat, esti, levelező formájú felnőttoktatást, valamint kollégiumi nevelést és gimnáziumi képzést is ellát. 45 szakmát sajátíthatnak el a salgótarjáni, balassagyarmati és bátonyterenyei tagintézményeiben a tanulni akaró fiatalok. A Centrum felnőttképzési tevékenységet is végez, a szakmai képzésbe bekapcsolódó álláskereső, szakmát váltani kívánó, szakmát szerezni akaró felnőttek számára. A Salgótarjáni Szakképzési Centrumhoz (SSzC) nyolc iskola tartozik. Felsőfokú képzés. Salgótarjánban 1972-ben nyílt meg a Budapesti Pénzügyi és Számviteli Főiskola Salgótarjáni Intézete, későbbi nevén a BGF Salgótarjáni Intézete. Az 1970-es évek közepétől javult a megye pénzügyi, gazdasági szakember-ellátottsága, amelyből még az ezredforduló utáni első évtizedben is kivette részét az intézmény. Az ezredforduló után a hallgatók számának folyamatos csökkenése, és egyéb okok következtében a már korábban megindult lassú leépülés folyamata felgyorsult, amelynek végén a BGF 2012-ben megszüntette a felsőfokú gazdasági szakemberképzést Salgótarjánban. Az azóta eltelt években számos kezdeményezés és kísérlet történt a főiskolai képzés – főleg a műszaki felsőoktatás – újraindítása érdekében, elsősorban az Óbudai Egyetemmel együttműködve. Ennek részeredményei évről évre szerények. Kultúra-művelődés: viszonylag jó színvonalon Az 1990. évtől a kulturális, a közművelődési és a sportfeladatok ellátására a korábbi intézményrendszer mellett kft.-k jöttek létre, és igyekeznek ellátni az önkormányzat ez irányú feladatait. Az államreform részeként 2013. január 1-től Salgótarján Önkormányzata kötelező feladatként meg- �VALÓSÁG 83 kapta a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és a Dornyay Béla Múzeum fenntartási feladatát is. A kulturális és közművelődési feladatokat alapvetően a József Attila Művelődési Központon keresztül látták el korábban is. A Közgyűlés döntése alapján 2018-ban a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft.-ből jogutódlással létrejött a Zenthe Ferenc Színház Nonprofit Kft. Önálló kft.-ként pedig – 100%-os önkormányzati tulajdonban – a Salgótarján Rendezvény- és Médiaközpont Nonprofit Kft. (REMEK), amely ellátja az önkormányzat közművelődési, médiaszolgáltatási és sportfeladatait. A „REMEK-be szabott” városi szervezetek az alábbiak: József Attila Művelődési Központ (JAMK). Ismert rendezvényük, az évről évre megrendezésre kerülő Tavaszi Fesztivál-programsorozat. Zászlóshajó a már 35 alkalommal megrendezett Nemzetközi Dixieland Fesztivál. Sikeres a gyermeknapi és a Szent István-napi rendezvény, az Adventi sokadalom is. Korábban befogadó színházként gondozta a Vertich Színpadot, házigazdája volt a Palóc Parnasszus élő, irodalmi újságnak, majd a Szerdatársaságnak. Salgótarjáni Városi Televízió (SVT). Saját készítésű műsorideje emelkedett a korábbi időszakhoz képest. Műsorszerkezete, műsorkínálata az utóbbi 2-3 évben a helyi igényekhez jobban igazodott, színvonalát tekintve is javult. Közművelődési típusú műsorait azonban (a város kulturális, művészeti eseményeit, értékeit bemutató adásait) a jövőben szélesíteni, bővíteni szükséges. A Salgótarjáni Civil és Ifjúsági Ház (elődje: Salgótarjáni Ifjúsági Tanácsadó Iroda, ismert nevén: SITI). A József Attila Művelődési Központba történt integrációja igazolta a szervezeti változással kapcsolatos elképzeléseket. Az eredeti funkció mellett bővültek a fiatalok kulturális, közművelődési lehetőségei. A REMEK további intézményei: Városi Sportcsarnok, Városi Sportcentrum, Városi Tanuszoda, Városi Strandfürdő, Belvárosi Mozgásstúdió, Bátki József Közösségi Ház. Az önálló társulatként működő Zenthe Ferenc Színház Salgótarján első, önálló státuszú színháza. A teátrum 2012-ben, a művész születése évfordulóján, április 24-én alakult meg. A színházat 2013. március 1-jétől egy önkormányzati tulajdonú gazdasági társaság működteti, mely 2018. szeptember 1-jétől a Zenthe Ferenc Színház Nonprofit Kft. nevet viseli. A színházterem 562 néző befogadására alkalmas, a Zenthe Szalon 100 fős kamaraterem, mely 2016 márciusában nyílt meg. Más szervezeti formában működő városi intézmény: �84 VALÓSÁG A Salgótarjáni Néptáncművészetért Közalapítvány (korábban Táncház) beváltotta az alapítványi formához fűzött reményeket: biztosítja a Nógrád Táncegyüttes működési feltételeit. (A Táncház a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény szervezeti keretében folytatja az iskolarendszerű gyermeknéptánc-képzést.) Az Apolló mozi kamaraterme art mozi-minősítést kapott a Nemzeti Filmirodától, ami igényes, art mozi-besorolású és magyar filmek bemutatását teszi lehetővé. Ennek révén a mozi az esztétikai nevelésben, a minőségi filmellátásban is előreléphet. A filmszínház további termeinek hasznosítására egyéb pályázati forrásokból egy többfunkciós, szabadidős, rekreációs központ kialakítására nyílik lehetőség. Érdemes nagyon röviden bemutatnunk a részben említett nagyobb városi rendezvényeket, népszerű programokat. A Salgótarjáni Tavaszi Tárlat már 35 alkalommal került megrendezésre. Salgótarján ezzel a rendezvényével és az egykori Szabadtéri Szobortárlattal kapcsolódott be az országos képzőművészeti élet vérkeringésébe. A kortárs művészek alkotásai az utóbbi években is nagy számban magas művészi színvonalon jelennek meg. A Nemzetközi Dixieland Fesztiválnak 1984-ben adott először otthont Salgótarján városa. Ez idő óta – mindössze néhány év kivételével – rendszeresek a többnyire május elején megtartott nagyszabású és sikeres koncertek a nógrádi megyeszékhelyen. A hazánk határain túl is ismert rendezvény évtizedek óta szolgálja Salgótarján városmarketingjét is. Tarjáni Folk és Szlovák Napok a Nógrád Megyei Folklórfesztivál részeként évente több ezer látogató örömére kerülnek megrendezésre. Zenekari koncertek, sztárvendégek és jó hangulat jellemzi minden évben a rendezvényt. Salgó Rally. A verseny nemcsak az autósport szerelmeseinek nyújt élményt, a táj szépsége is sok turistát vonz a hegyekbe. Hosszú szünet után 2009-ben és 2010-ben volt újra rally Salgótarjánban. Újabb cezúra után 2016-tól kerül ismét megrendezésre. Adventi sokadalom. A 2000-es évek közepétől a civil kezdeményezésre sok látogatót vonzó rendezvény a karácsony, a karitász és a szeretet jegyében fogant. Programjaival és ajándékaival sok gyermek és szülő számára okoz nagy örömöt. A Medvesi Fotós Maraton 2013-tól kerül megrendezésre a KarancsMedves vidékén, évről évre az ország minden részéből egyre több fotóst és más látogatót is fogadva. A kétnapos program során terepvezetők mu- �VALÓSÁG 85 tatják be a táj legszebb részeit fotós szempontok szerint összeállított programok kíséretében. Sajnálatos, hogy néhány nagy múltú rendezvényre ma már csak némi nosztalgiával emlékezhetünk. Így többek között a TIT Nemzetközi Nyári Ifjúsági Egyetemre, amely a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Nógrád Megyei Szervezete/Egyesülete által, jelentős önkormányzati támogatással 2000-ig került megrendezésre. Jó két évtizeden át vonzotta az ország minden részéből a diákokat és a fiatal értelmiségieket; a Nemzetközi Ugrógálára, amelyre mint „tarjáni találmányra” először 1986-ban került sor a város Fő terén. 1999-től környezeti kultúrájának bemutatása szándékával is áttette színhelyét a festői somoskői Váralja Sportcentrumba. A külföldön is népszerűvé vált ugrógálán a két évtized alatt mintegy harminc ország több száz neves, olimpiai bajnok és világcsúcstartó atlétája vett részt. Végül vessünk egy pillantást a közgyűjteményi intézményekre, amelyek jelentős szerepet töltenek be kulturális, szellemi és tudományos életünkben. A Balassi Bálint Megyei Könyvtár épülete Salgótarjánban. Itt található a Palócföld folyóirat szerkesztősége is. (Fotó: bbmk.hu) �86 VALÓSÁG A Balassi Bálint Megyei Könyvtár egyaránt ellát megyei és városi feladatokat. Szakmai hivatásán túl fontos szerepet tölt be a megye közművelődési életében, a népi hagyományok őrzésében, a helyi értékek bemutatásában is. Mindezt jól reprezentálják a rendre sikeres kiállítások, könyves ünnepek, könyv- és lapbemutatók, író-olvasó találkozók, a jeles napok évfordulós rendezvényei, a nyári napközis olvasótáborok. Befogadója a megye egyetlen – immár 67. évfolyamában járó – nyomtatott (és online) folyóirata, a Palócföld szerkesztőségének, és egyben a folyóirat kiadója is. Az intézmény 2020-ban a szakma legmagasabb elismerését, a rangos „Minősített Könyvtár” címet is elnyerte, amit ez év elején a Magyar Kultúra Napja alkalmából vehetett át. A Dornyay Béla Múzeum a házigazdája a már említett Salgótarjáni Tavaszi Tárlatnak, illetve a Salgótarjáni Rajzbiennálénak, időszaki kiállításoknak és sok más rangos rendezvénynek. Szervezi a Nagy Iván Honismereti Pályázatot, támogatja a Múzeumbaráti Kör működését. Kiadványozási tevékenysége az utóbbi években vált igazán értékessé. Mind jobb színvonalon működteti az országhatárokon túl is ismert bányamúzeumot. A múzeum számos ismérve alapján megállja a helyét országos összehasonlításban is, látogatottsága az elmúlt években dinamikusan növekedett. A múzeum 2020 októberében a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének Év Múzeuma díját is elnyerte. A Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára (elődje: Nógrád Megyei Levéltár) funkcióját magas szakmai színvonalon tölti be. Rendszeresen megjelenő történeti kiadványai (jelesül és többek között a Salgótarján történelmi kronológiája I−II. kötete, az 1956-os salgótarjáni eseményeket feldolgozó kiadvány, a Salgótarjáni zsidótörténet című kötet) nagy jelentőségű helytörténeti értékek, amelyek egyben országos elismerést is kiváltanak. �VALÓSÁG 87 Rövid összegezés, néhány következtetés Az egészségügyi ágazat – az országosnál rosszabb egészségi állapotú lakossággal együtt – fokozott gondoskodást igényel. Ismereteink szerint a működő orvosok és asszisztensek áldozatos munkát végeznek, jóllehet ezt minden érintett másként éli meg. Az orvostársadalom elöregedése országos tendencia, városunkban különösen jellemző. Az ellátás színvonala stagnáló, egyes városi körzetekben romló. A háziorvosi rendelők felszereltsége megfelel az előírásoknak. Az Önkormányzat a képzett szakemberek letelepítése érdekében indított programot, amely az orvosok esetében is eredményes lehet. Az oktatás-nevelés irányításában a biztonságos és nívós ellátás mellett erősödött a gazdaságosságra való törekvés. A kényszerű változások – intézménymegszűnések, a pedagógusok létszámának csökkentése – azonban nem javíthatták az intézmények dolgozóinak komfortérzetét és felelősségteljes munkájuk minőségét sem. A főiskola megszűnése, az önálló felsőfokú képzés hiánya a megyei jogú város – hosszabb távra is kiható – deficitje. A kultúra-művelődés egyes időszakokban preferált helyzetében a várt színvonal-emelkedés nem következett be. Miközben a kulturális élet erősen rendezvénycentrikus, a Zenthe Ferenc Színház pedig Salgótarján kevés sikertörténetének egyik remek reprezentánsa, a helyi társadalom egy részében a művészetek és kultúra iránti igény csökkenőben, az értékszemlélet és az identitástudat visszaszorulóban van. Mindeközben a városban esetenként a munka-, a magatartás- és a környezeti kultúra színvonala is kifogásolható. �SZÉPIRODALOM 88 SIMEK VALÉRIA Sugaras időkben A szó benned mélyen ült el csak figyeltél. Neked ajánlottam fel álmaim. Úgy éltél, mint akié itt minden völgy, domb, erdő. Beszélgetéseket hallottál régi öregektől, áldást és átkot. S az elvirágzott júliusban rendbe raktad az eltörött szó-darabkákat. Majd nyitott mondatokat fűztél össze öblös kosárrá. Sugaras időkben az évek bennünk öltöttek testet. Figyeltünk egymásra, lépéseink egymáshoz igazítottuk. Amikor a szemünkből kipattant a hajnal, mezőn talált minket a dél. Sonkát, kolbászt bontottunk a dél szakajtójából a föld asztalán szétterítve. Fecskék karistolták az eget, – vihar lesz – mondtad. Induljunk, mert tengelyig süllyedünk a dombokról lehordott sárban, iszapban. Otthon a tükörben néztük, hogy ráncok gyűrődnek arcunkon, pedig még figyelő, hallgatózó gyermekek szerettünk volna lenni. Rád gondolok Rád gondolok, magam siratom hiányod csendjében. Viharlámpád fénye nem araszol előtted hazafelé az úton. Vad szelek elvitték parányi lángodat. Szemmel föl nem mérhető messzeségben jársz. Az árnyékok már nőnek, akár a bíbor sugarak. A nyár zöld lobogása már olvad az estében. Harangok szólnak messzire szálló zúgással. A földön mély csend pihen. Az ég ezüst szegekkel fényesített terítő a világ fölött. �SZEMLE 89 BAKONYI ISTVÁN Simek Valéria: Hittem, szerettem Simek Valériát eddig költőnek tarthatta nyilván az olvasó. A szülőföldjéhez, a Fejér megyei Bakonycsernyéhez mindmáig hű szerző versesköteteivel vívott ki rangot a kortárs magyar irodalomban. Versei arra jelentenek szép példát, hogy bárhol az országban (és a világban) születhet olyan érvényes költészet, amely az egyetemesség felé közelít. Legújabb könyve, a Hittem, szerettem viszont a prózaírót mutatja fel. Az író édesanyja „bőrébe bújva” mesél egy küzdelmes és szép életről. Ahogy az előszót író (és a címlapot tervező és illusztrációkat készítő) P. Maklári Éva írja: „…Ez a könyv azonban sokkal több, mint egy élet története. Szociográfia egy korról, egy település életéről, szokásairól, hétköznapjairól és ünnepnapjairól…” Így, ezzel a teljességgel lesz izgalmas olvasmány, s többek között betekintést nyerünk egy olyan falu életébe, ahol szlovákok és magyarok élnek békességben. S arról is képet kapunk, hogy vallási tekintetben az egyik legszínesebb magyar település, hiszen az evangélikusok mellett számos kisebb felekezet is megtalálható immáron hosszú ideje Bakonycsernyén. S mindezeket úgy ismerjük meg, hogy a középpontban végig az anya és családja története áll. Így kapjuk meg a korrajzot is, a múlt század húszas éveitől az ezredfordulóig. A bonyolult emberi kapcsolatok, a gyakran fájdalmas epizódok teszik még érzékletesebbé a történetet, amelyek a brutális történelem részei. Közben a szerző miniportrékat rajzol meg a családtagokról, a közvetlen környezetben élő emberekről. Olyan emberek ők, akik megszenvedték sorsukat, akiknek kijutott a szétszakítottságból is. Veretes, puritán prózastílus a Simek Valériáé, helyenként szép lírai elemekkel gazdagítva. Ez utóbbiak főként azokban a részletekben lelhetők föl, amelyekben a szerző számára oly kedves és fontos természeti környezet elemeiről olvashatunk, vagy éppen az évszakok váltakozásairól, a termést adó föld áldásairól. A munka becsületéről. Olyan embereket mu- �90 SZEMLE tat be írónk, akik számára a mindennapos tevékenység adja meg az élet értelmét, akiknek a föld, a növények, az ég, a levegő adják a létezés nélkülözhetetlen feltételeit. S mindez a jellegzetes bakonyi tájban jelenik meg, de megjelenhet bárhol a teremtett világon. Egyfajta „szent naivitás” is a jellemzők közé tartozik. Egy idevágó részlet: „…Milyen jó lett volna mindig gyermeknek maradni, ártatlan, felelősségre nem vonható, egy kicsit dédelgetett, meggyűlölhetetlen, szeretetért kezet nyújtó, és szeretetet feltételek nélkül is elfogadónak…” S ez egyben a „képzeletvilágú nincstelenség” korában fogalmazódik meg a mű főalakjában. Egy olyan történetben, amelynek minden eleme megtörtént a valóságban, s ezeket az elemeket színesíti Simek Valéria némi fikcióval, főként a dialógusok tekintetében. A történet valódi, a kidolgozottsága művészi. Ott is, ahol a gyermekkort idézi meg, és ott is, ahol a történelem szorongatta helyzetről szól. Nehéz sorsokat mutat meg a falu életéből, de a harmóniának a címben jelzett megnyilvánulásai mindvégig meghatározó jelentőségűek. Az anya fejlődéstörténete mindvégig a középpontban áll, s ezt az egyes szám első személyű elbeszélés is erősíti. A tisztes szegénység körülményei közepette. Persze ebben a közegben is vannak emberi és családi gondok, és ide sorolhatjuk azt, hogy a főhősnő szüleinek különélése okoz bizonyos feszültségeket. Árnyalt tehát az összkép, a szerző nem festi hamissá a valóságot. És egyre inkább árnyakat jelent az is, hogy közeledik a második világháború az akkor még fiatal lány életében. Ebben az időben mennek el a fiatal lányok summásnak az Esterházy-birtokra, ahol a mű főalakja számára a teremtő munka az elsődleges. Így vall: „…Még tizennégy éves sem voltam, de munkám miatt már inkább felnőttnek számítottam. Gyermekségem gazdag játékvárát ledöntötte idesapám halála és a közeledő félelem a háborútól…” Újabb drámai fordulatok, ám érzékeljük benne az életigenlést, a helyüket megálló, dolgos, erős jellemű emberek világának az értékeit. Aztán elérkezünk a háborús jelenetekhez, és megjelennek az első halottak. A helyzet nyelvileg is sajátos: a szlovák nyelv segíti a párbeszédet az oroszokkal. Viszonylag szűkszavú az akkori jelenségek leírása, Simek Valéria óvakodik a túlzó részletektől. Jó ízléssel jeleníti meg a gyász idejét, az elesettek sokaságának tragikus látványát. Persze érzékeljük, hogy nem ez a falu volt a háború egyik központi helye, így a túlzott részletezés is hiányzik ezeken az oldalakon. Aztán a háború utáni történések elhozzák újra a pozitív életösztönöket. A szerelem, az eljegyzés, a házasság és a bő gyermekáldás mozzanataira �SZEMLE 91 gondolok. Itt is jellemzi Simek Valéria stílusát a lírai elemek gazdagsága. Az Eljegyzés című alfejezet pl. így kezdődik: „A fák megülő csendjében lépkedtem hazafelé. A faluig lehúzódó erdők árnyékában békesség honolt. A zöld fű lágyan remegni kezdett a növekvő szélben. Az alkonyat a dombokra szállt, mire hazaértem…” Egy-egy verssor mindegyik. S a líraiság nem csupán nyelvi szépséget jelent, hanem a bemutatott életpillanat értékeit is erősíti. Mindez nem meglepő egy olyan szerző esetében, aki mégiscsak költő elsősorban. A gyermekek születését is visszafogott hangon meséli el, olyan diszkréten, mint ahogy a lírája is. Ugyanakkor – ha szűkszavúan is – érzékelteti a Rákosi-korszak jellemzőit, a „leadásos” időszakot. S az egyik alfejezet már a címében is árulkodó: Meggyen és kenyéren arattunk. Jellemző az is, ahogy a harmadik gyermek (maga a szerző) születését elbeszéli, szinte kívülállóként. Itt és másutt is jellemzi valami sajátos távolságtartás annak ellenére, hogy igencsak személyes odatartozásról van szó. Aztán később egyre nagyobb léptekkel közeledünk a befejezés felé. És elérkezünk a szépséges utolsó szavakhoz: „…Uram, van valamilyen égi zár, kilincs, valamilyen csoda, mely hozzád nyitja ajtaját? Kérlek, engedj be, mert megfáradtam!” Így lesz teljes és hiteles egy asszony, egy anya, egy feleség portréja ebben a könyvben. (Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 2020) �SZEMLE 92 ABAFÁY-DEÁK CSILLAG A lét pásztora Bene Zoltán: Isten, ítélet Ha rápillantunk Bene Zoltán nagyregényének borítójára, akkor hajlamosak vagyunk a két szóból álló címet egynek olvasni: istenítélet. A vessző azonban nem véletlenül került a két szó közé. A könyv mottói ráerősítenek a cím talányosságára. A José Saramago-idézet szerint az ember önmaga labirintusa, míg Orhan Pamuk idézete azt sugallja, hogy a véletlenek szükségszerűek. Végigolvasva a könyvet, ezt nem tekinthetjük feltétel nélkül bizonyosnak. Születésünk helye és ideje miatt ránk mért körülmények, a tőlünk független történelmi események, csapások, kísértések ellenére a szabad akarat lehetősége, kérdésfelvetése, megkérdőjelezése megkerülhetetlen. A regény végén az öreg kun figyelmezteti főhősünket, Szórád Lőrincet, amikor az a hosszas bolyongás után hazatérésre szánja el magát: Nem lehet bizonyos abban senki, hogy a céljához ér. Lőrinc keserűen mosolygott: – Számomra már csak az a bizonyosság létezik – mondta –, hogy mindenek fölött, mindenkor ott a vigasztaló, könyörületes Isten, ítéletében megnyugodhatunk. Az ítélet a hitben rejlik? Hisz Istenben, de önmagában is. Bezárul egy kalandos, már szinte pikareszkregény cselekménye, a megnyugvással, a hazatéréssel. Van hova hazatérni, ez is fontos motívum. Szórád Lőrinc nem hasonlítható Cervantes főhőséhez, nem szélmalomharcot vív, ha úgy is tűnik, nem rendelkezhet sorsa fölött. 56 fejezeten keresztül követjük útját, valóságos road-movie. A movie, vagyis mozi szó nagyon is találó, mint egy jól megírt forgatókönyvben látjuk a jeleneteket. Erős kezdéssel indítja történetét Bene Zoltán, egy megerőszakolási jelenettel, Aba Sámuel követi el. Azt gondolhatjuk, ún. in medias res, vagyis a dolgok közepébe vágva, miközben ez csak egy fontos előzmény, amely megágyaz szimbolikusan a történetnek. Szórád Lőrinc már nem fattyúként születik, hanem jómódú földbirtokosként. A könyv erénye, hogy Szórád �SZEMLE 93 Lőrinc életének története (benne az élmények és érzelmek sorozata) az átélt hétköznapjaiból és gondolataiból bomlik ki, szorosan kapcsolódva a külvilág (helyek, emberek) és a Szórád lelkivilágának alakulásához egymásra való hatását érzékeltetve. A főhősnek megadatik, hogy beleszóljon a történelmi eseményekbe, első alkalommal véletlenül, utóbb már előre felkészülve. A főhős nem egyházi személy, ha folytat is a hittel kapcsolatos vitákat. A világi hatalom, a világi értelmiség képviselője, aki egyaránt jártas a vallás és a tudomány kérdéseiben. Tudja a helyét, tudja, hogy földbirtokosként ugyan a hűbéri rendszer tagja, képviselője, de nem herceg, nem gróf vagy báró. Mondhatnánk felvilágosult polgárnak is, aki városlakó, de nem kalmár. Vagyona van, ami lehetővé teszi számára, hogy Páduába menjen tanulni, képezni magát. Látszólag teheti, szabad. Szabad akarata lehet. Lehet, olykor van is, de ez a szabad akarat folytonosan korlátozva van feljebbvalóitól. Bene Zoltán történeti hűségre törekszik, de stílusa, mondat- és szóhasználata a mai korhoz is köti a szereplők beszéd- és gondolkodásmódját. Mindez olyan hatással jár, mintha egyszerre élnénk a XIV. és a XXI. században. Mai jelenlétünk ott-jelenlétet formáz, és viszont, az akkori élet maivá (bensőségessé) válik. Mai identitásválsággal teli korunkban Bene Zoltán a nemzet önértése kezdetének világába vezeti az olvasót, át- és felülírja a valóságot, hogy egy cselekmény értelmén túli térbe is bepillanthassunk, a lehetőségek terébe, a szabad cselekvés emberi lelket felemelő és formáló mámorát megtapasztalva. A regényíró a történelmi tematika és a nemzeti identitás kapcsolódási hálóját szövi fejezetről fejezetre, egy birodalmi helyzetben, amikor a magyarság Európában megkerülhetetlen politikai tényezővé válik. Az író olyan hőst választ, aki – bár kudarcot vall – mindvégig megőrzi emberi mivoltát, másodszorra úgy válik hőssé, hogy mások szemében nem az. Az ő perspektívájából láttatja Bene a történéseket, az igazság rejtetté vagy kimondhatatlanná válik, a hazugság álarcát ölti magára. A polifonikus regényben az író a középkort sokféle élethelyzetből és karaktertípus által szólaltatja meg. Az Isten, ítélet című könyv nem csak a magyar olvasóknak íródik. A regény sok-sok helyszíne és szereplője magyar határokon kívüli térben található, a barbárság univerzumát téve zárójelbe. Ez a barbárság megszűnőben, változóban van, Szórád Lőrinc az egyik alanya, aki más univerzumba képzeli magát, az etika és humánum képviselőjeként, akinek és egyben a regény mindentudó elbeszélőjének az igazság autentikus és megkérdőjelezhetetlen volta kérdéses. Egy eljövendő új kor előfutára, Dante halott (1321). Shakespeare-re még várni kell. A trónviszályokra nem. Az, hogy király vagy, netán a trón �94 SZEMLE várományosa, nem életbiztosítás, az sem, hogy életed hosszú lesz. Örökös harc ez, az életért, a családért, a birodalomért. Szórád Lőrinc Dante örököse filozófiai értelemben, bár Szórád nem költő, költői hajlama sincs, inkább gondolkodó, a világot értelmező, megérteni akaró figura, aki szomjazik a tudásra, nem véletlen, hogy Páduába igyekszik, hogy magister lehessen, szabad akaratából. A XIV. században a nagy itáliai egyetemeken nem volt teológiai kar, a XVII. század derekáig sem a páduai, sem a németalföldi egyetemen nem kérdeztek rá a beiratkozó hitvallására, és nem kötelezték őket az ennek megfelelő eskü letételére sem. Szórád Lőrincnek a sors csak idővel engedi meg, hogy nyolc évet Páduában tölthessen, és ez az idő sem elég arra, hogy magisterré váljon. Élete mindig úgy alakul, hogy rajta kívül álló erők döntenek róla, hogy ismételten a király szolgálatába állítsák. Miután megmentette a király és a királyi család életét egy összeesküvőtől, pályája kényszerek sorozata, a trónharcok, a cselszövések világában találja magát, legyen magyar vagy olasz (nápolyi) földön. Nem kém, a királyi kancellárián szolgál, figyel, tanul. Folytonos készenlétben kell lennie, léte tehát az örökös várakozás, az örökös figyelés, bárhol is járjon. Megbíznak benne, ha nem is vakon, ellenőrzik, próbára teszik, valóban készen áll-e, fegyelmezetten cselekszik-e majd, ahogy elvárják tőle. Feljebbvalói közül az egyik világi, a másik egyházi figura, általában párban jelennek meg Szórádnál, kölcsönösen kiegészítve egymás mondandóját, közlik, mit kell tennie. Bacsó Péter örökbecsű filmje, a Tanú jut eszembe, és Pelikán, akivel közlik: egyszer majd kérni fogunk magától valamit… A regény kulcsmotívuma a választás kérdése. Az én szabadsága, a szabad döntés lehetősége. A Bibliában is olvashatjuk: …magad választhatsz, mert ez megadatott neked (Mózes 3: 17). Szórád Lőrinc számára is eljön az idő, amikor kérnek tőle, és választania kell. Hűség és kényszer kettőse vonul végig a regényen. Bene Zoltán könyve történelmi regény, de a hibrid formából: én- és fejlődésregény, eleven és nem sematikus korrajz, mindvégig elkerüli a vizsgált kor negatív beállítását (sötét középkor), sőt a fejlődés és prosperitás ethoszával olyan világot teremt, amely kevésbé ismert és elfogadott. Kerüli a prüdériát, az álszent erkölcsöt, a testiség és a szexuális aktusok kendőzetlen tárgyalása, megjelenítése révén a könyv közel áll Boccaccio Dekameronjához. Mintha a szerző a szexuálisan túlterhelt jelenkorunkat idézné fel a múltban. Bene Zoltán könyvét olvasva az Anjouk korának shakespeare-i világában (és nem színházában) találjuk magunkat. Veszéllyel, izgalommal, változással, harcokkal teli hely a kor. Az Árpád-ház kihalt, a trónöröklés rendje felborult. Szórád Lőrinc időnként ugyan a cselekvés szabadságát, �SZEMLE 95 többnyire annak hiányát éli meg. Egy olyan világban kell eligazodnia, amelyben senki sem őszinte, amelyben a cselekvés és a nem cselekvés irányát mindenki a maga érdeke szerint igyekszik megszabni. Mindennaposak a gyilkosságok, a kínzások, a fővesztések. Senki nem érezheti magát biztonságban, még a király sem. A belső rend nem szilárd, meg kell szilárdítani, és ha lehet, gyarapítani az országot, a birodalmat. Szórád Lőrinc korának értelmiségi figurája, akit a sors véletlenje és szeszélye felfelé lök, a királyi udvar bennfentesévé válik, akinek nincs felsőbbségtudata. A nemzeti azonosságtudat kialakulásáról és erejéről is szól a könyv. A magyar nemzethez tartozás ebben a történelmi időszakban etnikai jellegű volt. Rendre találkozhatunk böszörménnyel, kunnal, besenyővel, akik a magyarságtól különböztek, de a magyar király alattvalói voltak. A magyar népnév, a magyar nemzet kifejezés nem volt a magyar királyság földjén élő összes népek gyűjtőneve, hanem megkülönböztető jelentéssel bírt. Bene Zoltán könyve történelmi regény ugyan, de egyben kortárs regény is. Ne tévesszen meg bennünket a könyv cselekményének történeti ideje és helye, a fiktív és valóságos figurák. Bene könyvében nem az idő a fontos, hanem a cselekmények térbeli összefüggései, ezek viszonylatait kifejező nyelvi-gondolati formák, a cselekvő ember önmagára ébredése, eszmélése, a honvágy és szabadság érzésének megtapasztalása. A regényben benne van mai korunk minden baja, nyűge, háború, megtorlás, fogság, árulás, merénylet, bosszú, besúgó, idegenek, járványok, az alattvalói lét gyötrelmei, a férfi és nő közötti egyenlőtlenség testet-lelket megnyomorító valósága. Szórád Lőrinc megismeri a terek, paloták, helyek, szokások, népek különbözőségeit. A terek tágasságát és szűkösségét, az utcák bűzét, az emberi leheletek büdösségét, a kicsapongó életet, a nők kiszolgáltatottságát. Furcsa csúnya ember, nem a nők bálványa és a férfiak riválisa sem lehet. Lenézik, leszólják, helyesebben kihasználják, sőt felhasználják a birodalmi politikában, az udvari élet színjátékában. Szórád Lőrinc folytonos krízisek közepette találja magát, akarva és akaratlanul is. Bene Zoltán szerint … mindig a most és az itt az igazán lényeges. A múltat nem változtathatjuk meg, viszont árnyalni megkísérelhetjük. És ez az árnyalás fontos, hiszen ha a közhellyé vált mondásra gondolunk: historia est magistra vitae, azaz a történelem az élet tanítómestere, távolról sem mindegy, hogy sematikus, fekete-fehér, egydimenziós képet vagy színes tablót festünk a sokszínű, izgalmas, egyszerre lenyűgöző és félelmet keltő emberi történelemről. Amelyben, ne feledjük, a címszereplő, azaz az Ember változatlan.1 1 https://irodalmijelen.hu/2021-feb-01-0832/lehetseges-vilagok-vilaga �96 SZEMLE A regény 56 fejezete Szórád cselekedeteit és gondolkodását követi, az egyes fejezeteket egy-egy mondatban összefoglalva, miről is fogunk olvasni. Szórád az udvari élet figurája, hol rejtetten, hol felfedve, miért is van ott, ahol van, ahol lennie kell. Testőr, óvó személy. Tőrével, szellemével. A történet kibontása lineáris, bár az elbeszélő olykor-olykor előreés visszatekint, lezárja a történetet, más irányba tereli a cselekmények elbeszélését. Mint egy labirintusjátékban: vissza kell lépni, vagy öles léptekkel előre haladni. Szórád egyszerre bábu, egyszerre fontos figura egy politikai játszmában, a trónért való harcban. Hús-vér embereket állít elénk Bene Zoltán, a figurák hol jók, hol rosszak, egyszerre és egyidőben. Szórád az identitását kereső regényhős, önmegértésének történetét követhetjük nyomon, a fejezetek a létmegértéshez vezető út stációi. Szórád Lőrincben magára ismerhet a mai értelmiségi is, feltárul a létezés különössége a profán oldalával együtt. A világ egy kicsinyke pontja miként is lesz fontossá, miként érti meg, sorsa hasonló Estáéhoz és a Félszemű Lovagéhoz, kivonulnak a világból, bár benne élnek, de rejtetten, rejtőzködően. A könyv visszatérő témája a női lét és a női test szépsége. Miként lehet szabad egy nő a középkorban. Kurtizánként. Esta és Lukrécia más-más alkat, de abban egyek, hogy testük révén emelkednek fel, válnak szolgává, kiszolgáltatott figurává. Megélik az éhséget, a szenvedést, a kínhalált, a járványt. Esta és Szórád Lőrinc titokzatos és véletlen találkozásai Dante szerelmi világára is utalhatnak, Esta utóképe lehetne Dante Beatricéjének, aki gyönyörű jelenség, de elérhetetlen, természetfeletti, az eszményi szerelem szimbóluma, a szent nőiesség földöntúli tárgya, csillagos ég, akire és amire felnézünk. Az Esta név eredete bizonytalan, Eszter beceneveként is fellelhető, az Eszter név csillagot is jelent, ugyanakkor felmerült bennem, hogy az író esetleg a Vesta-szűz szóból hagyta el a V kezdőbetűt. Esta úgy jelenik meg előttünk, mint érintetlen, mint tiszta nő, bujasága ellenére. Olyan nő, aki tisztában van azzal, hogy tetteinek következményei vannak, sorsa megítéltetik. Izabellaként belsőleg megtisztul, még akkor is, ha mesterségét folytatja, de függetlenné tud válni, vagyis döntést hoz, földi lényként, titkát őrizve. Fontos a névadás, mivel a név a jellemzés és a művészi hatás eszköze is. Edömér, egy másik szereplő neve, szegediesen hangzik. Bene Zoltán nyíltan vállalja szegediségét: Én Szegeden élő szegedi író vagyok. A szegedi jelző számomra is rendkívül fontos. Egyszer valami olyasmit válaszoltam egy szegediségemet firtató kérdésre, hogy volt ugyan olyan időszak az életemben, amikor úgy éreztem, gyakorlatilag bárhol lehetséges élni az országon belül, hiszen ez egy kis ország, sőt, a Kárpát-medence sem végeláthatatlan, de elég gyorsan kiderült, hogy csak Szegeden működök jól, vagy legalábbis úgy-ahogy. �SZEMLE 97 A regény visszatérő motívuma a honvágy a hazai föld iránt. Szórád hazamenekül, nem fedheti fel magát, mert feljebbvalói keresik, tudni akarják az igazságot, miként is halt meg András herceg. Esta Izabellává lesz, más néven, más helyen élik életüket, mintha biztonságban lennének. Maszkot vesznek fel, álnevet, el kell felejteniük, kik is valójában. Szórád Lőrincre is ez a sors vár, nem fedheti fel kilétét, bujkálnia kell. Szórád Lőrinc nem Odüsszeusz, bár sorsuk sok tekintetben rokon. Mindkettőjüknél elodázódik a hazatérés. Mindketten elhagyták otthonukat, a világra nyitottan. Az otthon elhagyása olyan mítosz, amely az ősidőkbe vezeti vissza az emlékezőt, a gondolkodót. Vándorlása felidézi a magyarok bejövetelét, a vándorlást. Kalandja nem kockázatmentes, miként Odüsszeuszé sem volt az. Szórád Lőrinc idegenben válik érett férfivé, gyerekes ábrázata ellenére. Dacol az idővel, a test romlásával. Bene Zoltán regénye úgy fejeződik be, hogy az olvasó nem tudja, nem tudhatja, hogy Szórád Lőrinc eredeti életformáját folytatja-e vagy sem. Emlékek és hiányérzések járják át gondolatait, érzéseit. Nyugalmat keres, bár mindössze harminckét éves, a krisztusi kor küszöbén. Bene Zoltán így vallott könyvéről: „Az én történetem mindig a civilizációs határhelyzetek köré szerveződik” – Ennél a regénynél ez a trecento időszakára esik. Ez az a kor, amikor az ember újjászületésére kerül a hangsúly, Isten a háttérbe szorul. A reneszánsz hatalmas fordulatot hozott az emberiség történetében... Addig évezredeken át nagyjából ugyanabban az összetett, sokrétű világban éltek őseink (amit ma archaikusnak nevezünk), ez itt megváltozott. …Véget ér egy régóta fennálló világ, és elkezdődött valami új, ami ahhoz vezetett, amelyről az Áramszünet kapcsán beszélgettünk.” Bene Zoltán könyvét olvasva feltehetjük a kérdést: mit jelent a humanitas, az ember humánus volta (homo humanus)? Szórád Lőrinc sorsán és gondolatain keresztül Bene Zoltán a műveltség emberét láttatja egy barbár korban, a barbársággal vádolt magyarság idejében, és a lelki üdvéért munkálkodó embert, az ember mindennapiságát, még akkor is, ha ez a mindennapiság a trónharcokban, háborúban ölt testet. Egy-egy jelenetre megjelenik a könyvben Petrarca és Boccaccio is, de marginális a szerepük, inkább jelzőfények, bóják. Szórád Lőrinc a humanista ember előképe, sőt képviselője. Heidegger szavaival: a lét pásztora. A regény története nem ígér boldog véget, Isten furcsán csúnya teremtménye – bár önállósul –, de további sorsa ismeretlen, sőt bizonytalan. A mai olvasó így bátran érezheti és gondolhatja azt, hogy ez a regény róla is szól, ott van benne ő is. (Kortárs Könyvkiadó Kft., Budapest, 2020) �SZEMLE 98 SULYOK LÁSZLÓ „Amíg magyar lesz és emlékezet…” Erős Kinga: Szavakban lobog – Írók az 1956-os forradalomban Kezdjük egy kalandfilmbe illő, könyvből vett jelenetfüzérrel, saját interpretációban! Továbbra is drámai napokat él át az ország: az idegen fegyverek által levert forradalom és szabadságharc utáni hetekben járunk. A bosszú már elkezdődött, de a joggal megtámogatott hivatalos megtorlógépezet még csak ezután indul majd be. Ezrek és tízezrek menekülnek a nyugati határ felé. „A magyar vasutasok hallatlanul tisztességesen viselkedtek, mert befogadták a menekülteket a vasutas szállásokra – mondja az egyik menekülő diákvezető az interjúkészítőnek. – Gyerekek, addig ne szálljatok le, amíg nem körözünk a vasutaslámpákkal, mert egész Sopront már megszállták az oroszok.” Kópházán kiürül a szerelvény. Egy húsztagú menekültcsoport botorkál a mező göröngyein, fölöttük röpködnek az orosz világítórakéták, torkokban dobog a szív. Célt téveszt az öreg embercsempész, és a menekülőket visszavezeti Kópházára. A fia ezért a ballépésért megdorgálja, majd egyórányi várakozás után ő indul el a truppal. Újabb botorkálás, újabb izgalom. Végül az erdő fái közül a fiatalember az ötven-száz méterre fénylő lámpákra mutat: „Az ott már Ausztria”. Az emberek nekilódulnak, mindenki rohan, ahogyan csak bír. Majd hirtelen az egri főiskolás Nagy Pál és társai borízű hangra lesznek figyelmesek: „Állj, vagy lövök!” – és két magyar határőr alakja bontakozik ki a homályból. „Gyűrűt, órát, pénzt ide, maguk mennek a paradicsomba, nincs rá szükségük” – dörren a parancs, szól a magyarázat a géppisztolyosok ajkán, és kifosztják a menekülőket. Nagy Pál*, a mesélő mindenét odaadta. A salgótarjáni születésű fiatalembernek utolsóként ez a kép rögzült emlékezetében a szülőhazájáról. A határ túlsó oldalán aztán újabb * Nagy Pál folyóiratunk főmunkatársa. �SZEMLE 99 meglepetés éri: az osztrák csendőrök kitárt karokkal és öleléssel várják őket. A könyv szerzője, Erős Kinga kritikus, szerkesztő, könyvkiadó a barcasági Brassó városában született, s Ceauşescu bukása után települt át Magyarországra, 23 éves korában. Egy ideje köztünk él a Palócföldön, Nyugat-Nógrádban, a Duna-kanyar közeli Nézsán. A Magyar Írószövetség tavaly november végi közgyűlésén megválasztották a szervezet elnökének. Tizenhárom költő, író, műfordító, újságíró, szerkesztő, műkritikus, nyelvész, irodalomtörténész idézi fel emlékeit a forradalomról és szabadságharcról: Ágh István, András Sándor, Bertók László, Buda Ferenc, Ferdinandy György, Gömöri György, Makkai Ádám, Nagy Pál, Papp Tibor, Pomogáts Béla, Sárközi Mátyás, Szalay Károly és Tóbiás Áron. Sokféle gyökerű, indíttatású és tapasztalatú, sokféle műfajban szült írásműveket asztalra tevő íróemberek, akikben mindenekelőtt az a közös, hogy aktív részesei voltak a több mint hatvan évvel ezelőtti világébresztő, ma már igazodási pontnak tekinthető eseménysornak, melyet leegyszerűsítve 1956nak nevezünk. Élvezettel olvastam, és nem egy esetben briliánsnak éreztem ezeket a jobbára szűkre szabott memoárokat. Gondolom, ha interjúk helyett beszélgetések készültek volna, akkor még több emlékkép kerül elő. Szép és jó munka ez az interjúkötet, csak dicséret és köszönet jár érte. És ezt igazán jól esik leírni, mivel elég ritkán találkozik a meglett korú magamfajta – aki már igen sok ’56-os interjút készített és publikált – ehhez hasonló kíváncsi akarattal, beleérző érdeklődéssel és elkötelezettséggel az ifjabb generáció részéről. Így aztán ez a könyv is azt a régi felismerést igazolja előttem, hogy az 1956-ról szóló emlékezet mégiscsak arról az egyetlen igazságról szól, amelyet a magyar nép közös vágyának, a független, szabad és demokratikus Magyarország teremtő kísérletének szoktunk nevezni. 1956 őszének páratlan csodája, hogy beteljesült az akarat, a szándék, győzött a forradalom, és sikeresen összekovácsolt egy népet, egy nemzetet, miközben emberpróbáló helytállással, páratlan hősiességgel ajándékozta meg. Aki elolvassa ezt a könyvet, az már nem mondhatja – ha netán addig hangoztatta is –, hogy a forradalom és szabadságharc lerágott csont. Mert ezek a vélemények, bármennyire is virulensek bizonyos körökben, érezni fogja, hogy igaztalanok és tarthatatlanok. Felismeri, hogy 1956 politikai, társadalmi és egyéb eseményei, valamint emberi történetei nem lehetnek mellőzésre és feledésre ítélendő vagy kivetni való felidézések. Hiszen az emlékezés és az emlékeztetés egyetemes, nem kisajátítandó támasz és kapaszkodó, tanulságteremtő képesség, erő, tisztító cselekedet. Ebből ered, hogy a túlélők és az utódok szép, okos tette az emlékállítás, az esemé- �100 SZEMLE nyek méltó őrzése és ápolása, a szerepvállalók, a forradalmárok és szabadságharcosok, a hősök, a véletlen áldozatok, a legyilkoltak és a mártírok megismerése és megbecsülése, akár tárgyi, akár írásos vagy szóbeli eszközökkel. Mindezeken túlmenően részint az ’56-osok nyugodalma, részint a magunk nyugalma-megnyugtatása érdekében is. Mert e mentális élvezetet évtizedeken keresztül éppúgy megtagadták tőlük, mint tőlünk, az utánuk következő generációktól, s nem mások, mint az igaz vágyaikat, a nemes akaratukat megsemmisítő megalázóik és legázolóik. A narratíva újraélteti olvasóival az ellopott, illetve sokáig elhallgatottmeghamisított dicsőségünket. A könyv enged felhőtlenül örülni, lelkesülni, miközben viszont azoknak az orra alá dörgöli a tényeket, az igazságot, akik továbbra sem szívesen szembesülnek 1956 történéseivel és hőseivel. Hány, de hány embert hallottam már magam is 1956-ról beszélni. Persze elsősorban nem értelmiségieket, mint ahogyan ebben a könyvben van, hanem úgynevezett hétköznapi, egyszerű embereket: szak-, segéd- és betanított munkásokat, ipari tanulókat, földművelőket, vasutasokat és sofőröket, alkalmazottakat, munkásnőket és háziasszonyokat. Akik ugyanolyan lelkesülten vetették bele magukat az események sűrűjébe, mint a tanult, magasan képzett, művelt emberek. Ugyanúgy lobogott bennük a tűz, az akarat, a vágy, hogy „ruszkik haza”, „vesszen Rákosi”, hogy „Nagy Imrét a kormányba”, és így folytathatnók a jelszavak sorát. A 13 interjú nyomán rákényszerülök, hogy újragondoljam mindazt, amit már régóta tudok 1956-ról, tágabban véve a kommunista diktatúráról és terrorról, és nem csalódom. Kivétel nélkül megerősíti bennem a részben megtapasztalt, megszerzett tudást. Kétséget nem ébreszt sem a fősodort, sem a részleteket illetően. Utalhatok például olyan fontos és meghatározó történésekre, mint például október 23-a, az első nap, a Kossuth és a Köztársaság téri vérengzés eseményei, a november 4-ei átfogó, intenzív szovjet támadás és az ezt követő, Kárpátaljára történő deportálás; s citálhatom a belőlük levont lényegi megállapításokat, nevezetesen a forradalom céljaira, legfőbb követeléseire, a kommunista rendszer megreformálhatósága kérdésének felvetésére, a cselekvő személyek indítékaira, hitére és helytállására vonatkozóan. Ezek az adatok, illetve következtetések és vélemények a kötet domináns tartalmát alkotják. Ugyanakkor hozzátehetem, hogy a mű bizonyos részkérdésekben új információkkal is meglep, jártasságom ellenére. Történesen és csak példaként azzal, hogy Kádár nem tartozott a parlamentiek közé, ő a pártközpontból járt be az ország házába (ami érthetőbbé teszi későbbi árulását); vagy Pomogáts Béla Egyetemi Ifjúságban megjelent cikkének említése, amely elsőként vetette fel a �SZEMLE 101 nyilvánosságban Magyarország politikai semlegességének kezdeményezését. S ahogy egy jó könyvtől elvárható, nem csak konkrét tényekkel gazdagszik az olvasó: újnak mondható, mélyebb vizsgálatra érdemes jellemzőket is felvillantanak előtte a beszélők. Kettőt említek. Az egyik, hogy míg az egyetemi ifjúság lényegében egyöntetűen állt ki Nagy Imre miniszterelnök és kormánya mellett, addig az üzemi munkásság már jóval távolságtartóbb és alapvetően kétkedő volt. A másik, és az egyértelmű megfogalmazásnak kimondottan örülök, hogy az amerikai társadalom – ha már az ún. politikai elitet ez nem jellemezte – bűntudatot tanúsított azért, mert rádiójuk ellenállásra és kitartásra buzdította a magyar forradalmárokat és szabadságharcosokat, segítségnyújtással kecsegtetett, miközben az amerikaiak valójában a kisujjukat sem mozdították értünk. Ebben a példában természetesen a bűntudat motívuma új. Az erősnek és szilárdnak beállított kommunista rendszer 1956 októberében órák alatt összeomlott, és nemcsak Budapesten, hanem az egész országban. A régi hatalmi struktúra helyébe új struktúrák léptek: a munkahelyi munkástanácsok, valamint a települési nemzeti vagy forradalmi bizottságok. Ezek rövidesen kezdték megszervezni saját fegyveres véderejüket, a nemzetőrséget. A forradalom alatt kevés kilengés, lincselés volt tapasztalható, az is főleg Budapesten és egy-két vidéki településen, mint mondjuk Miskolcon és Mosonmagyaróváron, ami külön csodálatra méltó egy ilyen kivételesen emocionális helyzetben, felfokozott lelkiállapotban. Ami itt, Magyarországon történt 1956-ban, az nem a „nagy”-nak kikiáltott francia forradalom vérfürdője volt; se nem a Magyar Tanácsköztársaság durva, Szamuely és társai által vezényelt kíméletlen terrorja. Nevezetesen azért, mert az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc – a sok között bizonyíték rá Erős Kinga ezen könyve is – nem egy elenyésző kisebbség lázadása volt, hanem egy igazi népfelkelés, az egész nemzet harca volt idegen elnyomói és hazai helytartói ellen. Azt, hogy mit is akart ez a nép, ez a nemzet, egészen másképp magyarázták a múlt rendszerben. A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai, a győzők jelölték ki a narráció direktíváit, a kötelezően követendő utat, ők jelölték ki és zárták le a gondolkodás határait. A Kádár-rendszerben ennek megfelelően is tanították az 1956-os forradalmat és szabadságharcot, s jórészt talán ennek következtében – sajnos – még ma is akad, ráadásul közéleti ember is, aki ilyeténképp gondolja. Holott a valóság egészen más. Ezt is kiválóan szemlélteti a szóban forgó kötet. A valódi célt és akaratot így foglalja össze Pomogáts Béla irodalomtörténész a vele készült interjúban: „Mi arra készültünk, hogy fokozatosan, �102 SZEMLE lépésenként felőrlődik a diktatúra. Mindnyájan az emberarcú szocializmusnak, egyfajta demokratizált szocializmusnak a létrejöttében bíztunk.” Szalay Károly író, újságíró, irodalomtörténész: „… abban reménykedtem – teljesen naivan –, hogy ezt a rendszert meg lehet javítani. Fogalmam sem volt arról, hogy ez lehetetlen, hogy nem fog működni.” És ezek a visszaemlékezések el is döntik a régi és az új interpretáció közti vitát, mert ennyi komoly résztvevő, kor- és szemtanú, ennyi eszes ember nem emlékezhet rosszul, nem beszélhet félre. Persze eldőlhetett volna ez a célvita már a Kádár-rendszerben is, ha elő lehetett volna vele hozakodni. Az eddig leírtak sokaságából az is kikövetkeztethető, hogy a forradalomban szerepet vállalók egyáltalán nem érezték azt, és nem is gondolták, hogy rosszat cselekedtek, vagy valami főben járó bűnt követtek volna el: és ebben tökéletesen igazuk volt. Nem készültek ők semmiféle vezérszerepre. A helyzet hozta így. Legtöbbjüket embertársaik bizalma és szeretete helyezett pozícióba, ezáltal kaptak lehetőséget a cselekvésre, nem mindenkor hibátlanul. Ebből kiindulva sokan nem is gondolták, hogy problémájuk lehet, csak már akkor, amikor a letartóztatások tömegessé váltak. S amint kezdtük, fejezzük is be úgy recenziónkat, azaz a Nagy Pállal készített interjú felidézésével. A szépreményű ifjú pályafutására a pontot Franciaországban tette fel: franciatanárként, műfordítóként, íróként, tipográfusként, a párizsi Magyar Műhely című irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat alapító szerkesztőjeként. A Kelet és Nyugat közti különbség látványossága másodszor is mellbe ütötte. A menekültek egy csoportja 1956 karácsonyát egy dél-franciaországi városkában töltötte, s a fiatalembert ismét megérintette a csodálkozó felismerés: „Mellbevágóan új és szokatlan volt, hogy a város ki van világítva. A két világ között – ahonnan jöttünk, s ahová megérkeztünk – hihetetlen különbség volt.” Minket, akik itthon maradtunk, ennek megtapasztalásától zárt el a kommunista határzár, az aknamező, a vasfüggöny. Majd Nagy Pál egy örökérvényű emberi és keresztényi igazsággal zárja interjúját: „Franciaországba kerülve, a forradalmat átélve, tisztességes emberekkel találkozva értettem meg, hogy a humanizmus, a barátság, a szeretet mindennél fontosabb.” Istennek hála! (Orpheusz Kiadó, Budapest, 2019) �SZEMLE 103 KÉGL ILDIKÓ „Csüng az idő a meggörbült mutatón” Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok című kötetéről Miért kell újrafesteni egy rácsot? Lekopott róla az előző festékréteg? Netán új idők új színeivel mázolnánk át régi rácsokat? Egyáltalán miért van szükség a rácsra? Védelmet ad, elválaszt? Növeli a biztonságot vagy fokozza az elmagányosodást? És vajon akkor is módunkban áll újrafesteni azt a rácsot, ha az csak a képzeletünkben létezik? Meglehetősen sokrétű, önmagukon túlmutató kérdések, burjánzó szimbólumértelmezések tolongnak a fejünkben Balázs F. Attila legújabb kötetének kézbevétele után. Konstatálhatjuk, hogyan gondolkodik a költő – jelesül egy háromlaki költő – a világról, amelyben benne foglaltatik, és miféle kellékeket válogat eszköztárából, hogy reflektáljon rá? Balázs F. Attila lírájában zavarba ejtően banális pillanatokat szövegez meg – javarészt minimalista módon –, majd ötvözi azt mély filozófiai tartalommal, hogy végül egyetemes dimenzióba emelje mondanivalóját. Ebből a sajátos elegyből rendre olyasvalami sarjad, amitől különösen közel érezzük magunkhoz a jellemzően a harmadik erdélyi Forrás-nemzedékhez sorolt, Marosvásárhelyen született, Pozsonyban kiteljesedő költő beszédmódját. A kötet líráit mintha az elődeitől is elégikusabb hangfekvéssel szólaltatná meg a szerző, azokat mármár schopenhaueri pesszimizmus árnyalja. Ez a melankolikus intonáció úgy tölti meg az alig több mint száz oldalas kötetet, hogy ezáltal vaskosnak érezzük azt, a hiányversek sajátos enciklopédiájának. A versek befogadása közben – és azt követően is – mindennemű percepciónk azt közvetíti, hogy minden elmúlik, csak maga az elmúlás van kifeszítve az öröklét időtlen vásznára. Balázs F. Attila nagy utazó. Ez a tény kétségkívül alakítja líráját. Miképp a szubjektumában fellelhető erdélyisége, felvidékisége, ha úgy tetszik, sokszínű magyarsága. A világban való barangolásai során, nem pusztán más kultúrákba nyer bepillantást, de lehetősége van arra is, hogy �104 SZEMLE távolról szemlélje sajátját. Kellő távolságra menni az otthontól, távolról fókuszálni rá – akárcsak egy impresszionista festményre –, úgy csodálni ezt a szomorúfűzből kifaragott bölcsőt, a Kárpát-medencét s a beleteremtett embert. Balázs F. Attila jellemzően a beleteremtett embert nézi: önmagát, minket. Meglehet, ez az oka annak, hogy a Marseille, Bukarest, Kolozsvár, Miami, Managua című versei nem egy-egy városképet festenek elénk, miképp azt a cím sejtetné. Az adott művek nem kifejezetten, sőt javarészt egyáltalán nem Marseille-ről, Bukarestről, Kolozsvárról, Miamiról, Managua-ról szólnak, hanem az emberről. Mindenekelőtt az egyetemes vágyak beteljesülését áhító, többnyire magára maradott, útkereső emberről. Annak egy-egy pillanatképéről. Jungot olvastam egy padon / nem először / közben fejhallgatóból a Modern Jazz Quartet ostromolta hallószervemet. Zavarba ejtően hétköznapi képek, ezzel együtt felkavaró gondolatok jelennek meg Kolozsvár című versében is: olyan a világ körülöttünk, mint félig kirakott puzzle / mi sem illünk bele a képbe – gondolod / de nem szólsz semmit / szivarra gyújtasz és nézed a nyugtalan / füstkarikát. Nyugtalan, útkereső kötet Balázs F. Attila hetedik önálló versgyűjteménye, mely egy kiábrándult, már-már hitehagyott szerző kapaszkodókkal nem túl sűrűn kirakott vallomásaiba enged betekintést. Gyakorta érezheti úgy a szövegkorpuszokat megfejteni kívánó olvasó, hogy más fogódzója nem is maradt a szerzőnek, mint a szavak, amelyeket társadalomkritikái során is segítségül hívhat: gyakorold be a gesztusokat / hangoztass szlogeneket / míg tekintetük / mint bogáncs tapad rád / vakon követnek majd mint a / megváltót / és szabadnak érzik magukat / az újrafestett rácsok mögött. Sorolja a költő a hatalomhoz vezető út kellékeit provokatív fásultsággal az Újrafestett rácsok című művében, a kötet címadó versében. Nehéz nem észrevenni az „ajánlás” mögött meghúzódó maró gúnyt, éles szemű társadalomkritikát. A szövegben megtestesülő tény – miszerint a szabadság csak képzet, évszázados, bevett PR-fogások, jól bevált módszerek segítik a hatalom gyakorlóit a nép ámításában – eleve enerválttá teszi a címadó verset, s mindezt tovább erősíti, hogy a kiábrándultság feloldását hiába várjuk, az nem történik meg. Úgy az adott versben, mint költészete egészében fel-felsejlik a kisebbségi létbe sodort egyén magáramaradottságának érzése. „Míg a többiek játszadozásban, finom líraiságban élték ki magukat, és minden egyebet, ami szemet szúrt volna, ügyesen kódoltak, Balázs F. Attila köntörfalazás nélkül írta ki magából minden nyugtalanságát, vívódását, és �SZEMLE 105 versei hemzsegtek az agresszív képektől”1 – jegyzi meg Orbán János, a Forrás harmadik nemzedékéhez tartozó költő sajátos, már-már önsorsrontásba torkolló, őszinte hangvételéről szólva. Miképp Orbán János rámutat, Balázs F. Attila első, Maszkok című kötete épp merészsége, kritikus látásmódja okán akadt el a román cenzúra útvesztőjében, hogy végül csak 1992-ben, Pozsonyban lásson napvilágot. „Nyilvánvaló volt, hogy az erdélyi ifjúságra nem a rendszer által elvárt hatást fogja gyakorolni”2 – mérlegeli a mellőzöttség okát a székelyudvarhelyi író, helytörténész. Jóllehet az idézett mondat mögött világosan felsejlik a román diktatúra irodalmi életbe történő markáns beavatkozása, azt kijelenthetjük, hogy társadalmi berendezkedéstől függetlenül sem kíván foglalkozni a költő azzal a kérdéssel, milyen is verseinek „elvárt” hatása. És bizony szembefordulni a mindenkori társadalom eltorzult igazságaival, rávilágítani konvencionális hazugságaira aligha kényelmes, de kétségkívül tiszteletet érdemlő vállalás. Úgy a társadalomban, mint a privát életben zajló eseményeket – az észlelhető valóságot, és az azon túli tartományt is – kritikus szemmel figyeli, s észrevételeit illúziók nélkül önti versbe. A lírai én úgy ötvözi a profánt – olykor az egészen közönséges terminusokat – a szakrálissal, hogy abból újszerű versbeszéd születik. Pedig azt hittük, Történet című versének reménytelensége után nincs hova tovább reménytelenedni: és akkor jöttek / összeszedték a harangokat / ágyúkat öntvén belőlük / aztán ágyúkból öntött / harangokat hoztak / néma tornyokba / és megint jöttek / összeszedvén a harangokat / aztán elfelejtették / újraönteni őket. Az ide citált sorok olyan elementáris erővel robbantják szét szépbe szőtt hitünket, hogy úgy érezzük, mintha tényleg itt felejtett volna bennünket az Isten. Ebben a kiábrándult létben az identitás is repedezni kezd, az énazonosság megkérdőjeleződik: arc villan a tükörben / idegen vonás / én vagyok? / te vagy? / vagy valaki más. Az önazonosság minimalista verse ez, annak kérdései és dilemmái szövik át a költeményt, miközben Babits Gólyakalifa és Szabó Lőrinc Énhasadás című műveinek üzenete egyszerre olvasható ki a sorokból. Csak míg Babits Mihály egy teljes regényben, Szabó Lőrinc egy versszakban, addig Balázs F. Attila eme tizennyolc sorban keresi a választ a mélylélektani fogantatású babitsi kérdésre: „miért éppen én vagyok a sok közt én?” Miközben saját énünk megmagyarázhatatlansága tükröződik vissza a versből, a sorok rávilágítanak arra is, hogy identitásunk emberi mivoltunk egyik legnagyobb értéke. Milyen amSütő Csaba idézi Orbán Jánost. In: Balázs F. Attila legszebb versei. AB-ART Kiadó, Pozsony, 2012. 138. 2 Uo. 137−138. 1 �106 SZEMLE bivalensnek sejlik fel a tény: az, hogy öntudattal rendelkezünk, magában rejti a csapdát, hogy meg tudjuk kérdőjelezni az önazonosságunkat. Kifeszített kötél a két agyfélteke között / ki egyensúlyozik rajta? – kérdi Ólompohár című versében. És bár nyugtalanító, elégikus hangvételű a vers, mégis mintha önmagában a puszta szembesítéssel – egyedi és megismételhetetlen voltunk sulykolásával – ösztönzőleg is hatna, segítségünkre lenne abban, hogy felismerjük, kötelességünk kamatoztatni talentumainkat. Feketén gomolygó érzések jellemzik a felvidéki-erdélyi költő líráját, amelynek markáns szervezőelve a dichotómia, ennek okán konzekvensen a végesség aspektusából tekint a létre. Szövegkorpuszaiban minden az elmúlás köré szerveződik, még a születés is. Adott esetben a szerelem születése. Ilyenformán a múlandóság árnyékából fogan szerelmi lírája is, melyek mondanivalói így eleve predesztináltak, s olvasásuk közben joggal érezhetjük, hogy még a legvágyottabb pillanatokat leíró vallomásokra is valamiféle halovány melankóliafátyol vetül. Ütközés című versének nyughatatlan sorai mintha arról árulkodnának, hogy sosem tud maradéktalanul örülni a költő. Mintha képtelen lenne a pillanat küszöbére akárcsak egyetlen másodpercre leheveredni, mert egy hang belőle kérlelhetetlenül kiszól, s eme cselekedetet máris vegetálásnak definiálja. Mintha ott lüktetne ereiben egy beépített homokóra, amely elszántan pereg, hogy a lepotyogó homokszemek az örömteli pillanatokat is stigmatizálják, figyelmeztetve a szerzőt: elmúlik. Ez is elmúlik! a test, a test: bujaság, örömtanya / áramütés, vonaglás / bekódolt halál. Miképp a rácsról lepattogzó festék, mi emberek is lepattogzunk majd az idő vaskerekéről, semmivé leszünk. Mintha ez lenne a szerző minden alapmotívuma és végkövetkeztetése, s költői eszköztárából szigorú dramaturgként kizárólag az elmúlás témaköréhez válogatna nyelvi és képi kellékeket. Ilyenformán a kötetbe foglalt hetvenhárom vers üzenetét ehhez hasonló sorokba sűríthetnénk: folyik a homok a semmi száján. Sajátos intonációt ad verseinek az olykor egészen határozottan manifesztálódó – máskor csak finoman a verssorok közé kéredzkedő, ám mindvégig jelenlevő – kérdés, mivégre jöttünk a világra. A világban elfoglalt helyét – mint valami tájékozódást segítő GPS-koordinátát – kétségbeesve kereső költő vallomásai ezek. Az elmúlás-perspektívából történő szemlélődés, az idő szorításának feszélyező nyomása pedig kétségkívül oka lehet a verssorokból kiáradó konstans nyugtalanságnak, s ezzel együtt az apátiába – de legalábbis keserűségbe, enerváltságba – hajló alaphangnak, mely a kötet egészét meghatározza. Úgy fogy el az út a lábad alatt / hogy észre sem veszed / kinyílnak-e a szárnyaid? – mondja Fátum című versében, olyan érzést keltve az olvasóban, mintha egy ontológiai tanulmány- �SZEMLE 107 kötetet forgatna, melyben a létről szóló esszék tévedésből verses formában íródtak. A lírai én – miközben elsősorban önreflexiót végez – az olvasóhoz (is) szól, méghozzá olyan meszes közönnyel, ami kiábrándultságot, fásultságot transzportál szerzőből versbe, versből olvasóba. A Balázs F. Attila vallomáslírájából kiszűrődő létértelmezés teljességgel nélkülözi a fennköltséget, a ragyogó szemű rácsodálkozást, amitől aztán a hiány megszövegezése, a fájdalom manifesztálódása még vaskosabbá válik, mint az elsőként észleljük, s mint amennyit egy szuszra képesek vagyunk befogadni. A költő legújabb kötetét ezért nem érdemes egyszerre elfogyasztani. Talán nem is illik. Talán nem is lehet. Úgy kell nekilátnunk a hetvenhárom versből álló gyűjteménynek, mint egy ínycsiklandónak tűnő, szépen szervírozott, ám laktató ünnepi menünek, ami mértékletesség híján bizony megárthat. Olykor az ölünkbe kell ejteni a kötetet, emészteni, időt adni a versnek, hogy elvégezze a feladatát bennünk. Engedni a Homokórának, a Kisiklott villamosnak, a Kéknek, a Puzzle-nak, az Ólompohárnak, a Delete-nek, hogy tegye a dolgát: hasson, gyarapítson, s ha kell, szembesítsen, fájjon, inspiráljon, felrázzon. Vagy csak gyönyörködtessen, afféle kosztolányis boldog-szomorúsággal. Mindeközben azt tapasztaljuk majd, hogy – a szerzővel egyetemben – magunk is az időről kezdünk gondolkodni. Mint Shakespeare, aki négyszázhúsz éve – az idő filozófiájának aspektusain töprengve – így mondta: „az idő emberenként másmás sebességgel halad.” Vagy mint Einstein, aki ugyanezen analógia mentén értekezik az idő viszonylagosságáról, illuzórikus voltáról. Balázs F. Attila képekben beszél az időről. Mi pedig a bravúros sűrítéseken elcsodálkozva, szemünket tágra nyitva automatikusan vetítjük ki magunk elé a költő által megfestett képet, ahogyan csüng az idő a meggörbült mutatón. S ha az időt ezúttal, mint a szerző hatvanhét évében felhalmozott élettapasztalatot és létértelmezést definiáljuk, akkor alighanem megfejtettük, mitől görbült meg az a mutató. Látszólag paradoxonnak tűnhet, mégis miközben engedjük a versnek, hogy utat találjon hozzánk, s a szerző létértelmezésein merengünk, olyan benyomásunk támad, képesek vagyunk lassítani az idő múlásán. Ha úgy tetszik – átlépve köznapi értelembe vett határainkat – transzcendens élménnyé fokozhatjuk a befogadást. Ilyen módon enged bepillantást – mindenféle pátosz és fennköltség nélkül – egy karcsú verseskötet a lét magasabb dimenzióiba. S befogadói oldalról aligha lehet ennél vágyottabb szerepelvárásunk. (Hungarovox Kiadó, Budapest, 2020) �SZEMLE 108 DÉNES JÓZSEF Nógrád megye várai Nováki Gyula – Feld István – Guba Szilvia – Mordovin Maxim – Sárközy Sebestyén: Nógrád megye várai az őskortól a kuruc korig A Castrum Bene Egyesület égisze alatt, a Civertan Bt. gondozásában, közös kiadásukban jelent meg az esztétikus küllemű, szemre is igényes kötet. Az észak-magyarországi Nógrád megye várait mutatja be részletesen az őskortól a kuruc korig. A sorozat eddigi, északkelet-magyarországi megyéket, Borsod-Abaúj-Zemplént és Hevest bemutató kötetei után most nyugati szomszédjuk területe került sorra. Így a jelenleg Pest megyéhez tartozó börzsönyi terület kivételével az egész észak-magyarországi régiót lefedik a topográfia eddig megjelent kötetei. Vitatható, hogy miért éppen a mai megye jelenti a tárgyalt egységet? A történelmi Nógrád vármegye északi, jelenleg Szlovákiához tartozó része kimarad belőle, viszont az 1950-es megyehatár-változások révén Nógrádhoz csatolt egykori honti, hevesi és gömöri helyszínek megtalálhatók benne. Magyarázatot a sorozat mai magyarországi megyékhez igazodó elképzelése ad. A tárgyalt erődítményeket három kategóriába sorolták. Az elsőbe a látható maradványokkal rendelkező várakat, 57 helyszínt. A második csoportba a lokalizált és nem lokalizált elpusztult erődítmények kerültek, 5 további vár. A harmadik csoportot a bizonytalannak ítélt, további kutatásokat igénylő helyek és adatok jelentik. A két utóbbi csoportot kissé mesterkéltnek érzem, hiszen az elpusztult és nem lokalizált erődítmények logikusan inkább a további kutatást igénylő csoporthoz tartoznának. A harmadik csoportban keverednek a szinte biztosan komolytalan adatok a valóban érdemi utánanézést igénylőkkel (92 helyszín). Mindenesetre ez az utóbbi szám is jelzi, hogy Nógrád várainak megismerése terén még sok a tennivalónk. A szerzők lényegében egy részletes adattárat, gazdag összefoglalást adnak a kezünkbe minden egyes általuk ismert várról. Értékelésükre, a me- �SZEMLE 109 gye történetében játszott szerepükre azonban nem vállalkoztak. Utóbbival akaratlanul is elismerték, hogy az eddigi kutatások sok tekintetben még befejezetlenek, folytatásra érdemesek. Értem ezt még a várak maradványainak teljességre törekvő összegyűjtésére is. A Palócföld – a Börzsöny, Cserhát, Karancs, Medves és a Mátra erdőshegyes tája – az ország várakban leggazdagabb vidékei közé tartozik. A megye neve is a szláv eredetű, új várat jelentő Nógrád. A terület kedvező természeti adottságai már az őskor emberét is ide vonzották. Nem meglepő, hogy már a bronzkorból és a vaskorból is erődített magaslati telepek egész sorát ismerjük. Példa gyanánt említhetjük a középső bronzkori Héhalom, a késő bronzkori Mátraszőlős-Kerekbikk, Diósjenő-Pogányvár vagy éppen a Szanda-hegy kelta sáncvárát. A megye névadó várának, magának Nógrádnak a korai története – a területén eddig folyt régészeti kutatások ellenére – közelebbről még mindig ismeretlen. Nem tudjuk, hogy mikor és kik építették – szlávok, bolgárok vagy magyarok? Mihez képest volt vajon „új vár”? A nógrádi Óvárhoz vagy Visegrádhoz képest? Ugyan már több ásatás is volt a várhegyen, de a 15. századot megelőző időkről gyakorlatilag semmit sem tudunk. Az a feltételezés sem áll erős alapokon, miszerint 1272-ben kapta volna meg az addigi ispánsági várat a váci püspök. Egyházi birtokba adására akár jóval korábban is sor kerülhetett. A hegyes-dombos tájon sok alig vagy egyáltalán nem ismert történetű Árpád-kori nemesi várat találunk. Talán éppen itt dokumentált belőlük eddig a legtöbbet a 80-as és 90-es években Nováki Gyula és Sándorfi György. Magam is kivettem ebből a feladatból a részemet, főként a Mátra területének váraival kapcsolatban. A nógrádi várhelyek legszámosabb csoportját az ismeretlen vagy alig ismert történetű Árpád-kori várak jelentik, s számuk nyilvánvalóan még gyarapodni is fog újabb vármaradványok megismerése révén. A várépítés szempontjából sokáig korszakhatárként számontartott 1241/42. évi tatárjárás előtti évszázadok történetéről alig rendelkezünk adatokkal. Éppen a történelmi Nógrádhoz tartozó Fülek esete bizonyítja, hogy az új típusú magánvárak építése már korábban elkezdődött. A mai Nógrád megye legfontosabb középkori várai: Buják, Drégely, Hasznos, Hollókő, Nógrád, Salgó és Szanda voltak. Ezek közül Hollókő, Salgó és Drégely hazánk régészetileg legtöbbet és legalaposabban kutatott várai közé tartoznak. Nógrádon és Szandán is voltak ugyan kisebb ásatások, de utóbbiak esetében még nagyon sok nyitott kérdés maradt. A jelenlegi Nógrád megye legismertebb középkori kastélyromja Tar mellett emelkedik. Ugyanitt található a legszebb fennmaradt erődített �SZEMLE 110 templom is. Balassagyarmat és Szécsény várkastélyai mellett a városok is védőfallal, palánkkal volta ellátva. Történelmi szerepük talán még a felsorolt klasszikus hegyi várakét is felülmúlja. A szécsényi várkastély főépülete, ha átépítve is, de még áll, a szécsényi, balassagyarmati és nógrádi városerődítések maradványait azonban jórészt már csak korabeli ábrázolásokból és a legújabb eredményes régészeti kutatásokból ismerjük. Megjegyzem, Nógrád esetében a 17. századi alaprajzon is ábrázolt négyszögletes erődítmény nem a város palánkja, hanem egy korabeli huszárvár a várhegytől északnyugatra. Írott adatainkból azonban nyilvánvaló, hogy Nógrád várához is erődített város csatlakozott – csak arról nem maradt fenn korabeli alaprajz. A törökök által épített, Drégelypalánknak nevet adó vár (török neve: Bögürdelen) rekonstrukciója a fennmaradt alaprajz mértékléce alapján készült, ami alighanem hibás. Ugyanis nehezen képzelhető el, hogy a régészetileg egyelőre feltáratlan török palánkvár ne igazodott volna a helyéül szolgáló dombhoz. Biztosra vehető az is, hogy a jövőben is számolhatunk az eddig ismerteken kívüli további várhelyek, vármaradványok előkerülésével Nógrád megye területén is. Vagyis nem lehet ezzel az eddigi eredményeket összegző, kiváló munkával lezárni a kutatásokat, bármennyire alapos munkát végzett is a jeles szerzőgárda. A megye várainak kézikönyve csak egy fontos közbülső állomása lesz a következő években is folytatódó munkának. Már most is több új adattal rendelkezünk, melyek terepi kontrollt igényelnek. Jó érzéssel nyugtázhatjuk, hogy a szerzőgárdának sikerült összegezni mindazt, amit napjainkig sikerült megtudnunk Nógrád megye várairól, s munkájuknak köszönhetően egy alapvető kézikönyvvel lettünk gazdagabbak. A kötet szerzőit, az alapos munkát végző szerkesztőket, valamint az igényes grafikai terv készítőit is nagy-nagy elismerés illeti. Online elérhetőségek: https://www.nogradivarak.hu/ https://www.facebook.com/nogradmegyevarai (Magyarország várainak topográfiája 4. Castrum Bene Egyesület – Civertan Bt., Bp., 2017) �SZERZŐINKRŐL ABAFÁY-DEÁK CSILLAG (1949, Marosvásárhely) novellista, művészeti író. ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, szerkesztő, újságíró. BAKONYI ISTVÁN, DR. (1952, Székesfehérvár) irodalmár, főiskolai tanár. BALAJTHY FERENC (1946, Mór) Vajdadíjas költő, kedvelt műfaja a gyermekvers és a szonett. BARÁTHI OTTÓ, DR. (1944, Hatvan) közgazdász, újság- és közíró. BOTOS ZOLTÁN (1949, Salgótarján) festőművész. DÉNES JÓZSEF, DR. (1960, Kőszeg) régész, várkutató. GÁSPÁR ALADÁR (1946, Ságújfalu) képzőművész, költő, tanár. ISTENES TIBOR (1972, Budapest) költő, író, esztéta, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője. JÓNA DÁVID (1968, Budapest) költő, az Arťhúr Irodalmi Kávéház alapítója, szerkesztője. KALÁSZ ISTVÁN (1959, Budapest) író, tanár, szerkesztő. KARAFFA GYULA (1964, Nyíregyháza) költő, meseíró, a Börzsönyi Helikon szerkesztője. KÉGL ILDIKÓ (1976, Kazincbarcika) újságíró, író. LACKFI JÁNOS (1971, Budapest) író, költő, műfordító, szerkesztő, az irodalomtudomány doktora. MÉNES ANDRÁS, DR. (1964, Kemecse) közgazdász. MONOSTORI TIBOR, DR. (1982, Székesfehérvár) közgazdász, történész, hispanista, a Korona „Lendület” kutatócsoportjának tagja. NAGY ZSÓFIA (1962, Nagykürtös, Veľký Krtiš) felvidéki gasztroszakértő, gasztroblogger, rovatszerkesztő, ételkritikus. OLASZKA SÁNDOR (1989, Salgótarján) Somoskőújfaluban élő író. ONAGY ZOLTÁN (1952, Budapest) író, költő, drámaíró. PÁSZTOR ÉVA (1955, Balassagyarmat) középiskolai tanár, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Nógrád Megyei Tagozatának elnöke. RÉTFALVI P. ZSÓFIA (1994, Pécs) PTE BTK doktorandusz hallgatója, az OSZK kiadói szerkesztője. SIMEK VALÉRIA (1953, Bakonycsernye) óvodapedagógus, költő, író. SULYOK LÁSZLÓ (1944, Nagybátony) magyar-történelem szakos középiskolai tanár, kulturális újságíró. VASVÁRI ZOLTÁN (1958, Budapest) etnográfus, művelődéstörténész, a MNM Palóc Múzeuma néprajzosmuzeológusa. KÉPZŐMŰVÉSZ KRASZNAINÉ KONCZILI ÉVA (1966, Mátészalka) Nagyorosziban élő grafikus, festőművész, illusztrátor, tanár, kézműves. �A borító Kakas Olívia ? és a Cölöp című festményének felhasználásával készült. A borító belső oldalain látható alkotások: Köd és Sodrás. Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Partnereink: Képzőművészeti szakértő: KELE SZABÓ ÁGNES NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP Borítótervező: RÁDULY CSABA MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRA Online szerkesztő: TAJTI BÁLINT ARTÉRIA NYELVSTÚDIÓ, GALÉRIA ÉS KLUB Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,– Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 2021/1. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2021 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 2021 Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/57d3f34a4527843a2c9c50c814d3711e.pdf 82258315d7ac06532d2c234fbbed3c76 PDF Text Text �Tartalom 1. 4. 10. 11. 12. X X . É V F O L Y A M 4. SZ Á M Szokolay Zoltán: Hetedik út (versciklus) Onagy Zoltán: Kétágú szerelmi történet (novella) Ádám Tamás versei Faludi Ádám versei Baráth Lajos: Méta (elbeszélés) V A LÓ SÁ G U N K 2 1. Szvircsek Ferenc: „Ö rök vétek lenne. .” 28. Molnár Pál: A Palócföld megkérdezte Zsuffa M ik ló st... M Ű H ELY 30. Sziveri János: A Couleur lokálban (vers) 3 1. Endrődi Szabó Ernő: Satupofa és emberarc (esszé) 34 Petrőczi É v a : N apló helyett II. SZO M SZÉD SÁ G 37. 38. 45. 53. 6 1. Híd az Ipolyon (L. P.) Rudolf Chmel: A szlovák próza újhistorizmusa. . . K äfer István: A m agyar-szlovák szellemi kapcsolatok, . . Bába Iván : A szlovák nemzettudat az esszék tükrében Kiss G y. Csaba: Térviszonyok és értékek H AGYOM ÁNY 68. Czére Béla: Rezeda Kázmér romantikus szerepjátszása 77. Krúdy Zsuzsa: Ősi fészkünk Nógrádban volt T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 80. Izsák Lajos: A Keresztény Demokrata Néppárt és a Demokrata Néppárt 1944-1949. (Szakály Sándor) M ŰTEREM 83. Németh Miklós A ttila: Kőközeiben. . . (interjú Bobály Attilával) M ÉRLEGEN 88. Horváth K ároly: Madách Imre (Csongrády Béla) 9 1. Leblancné Kelemen M ária: Madách Imre-dokumentumok a Nógrád Megyei Levéltárban (Praznovszky Mihály) 94. Madách nógrádi társadalmi-politikai közege (Szabad György) A borítón és a belső oldalakon Bobály Attila szobrász alkotásai láthatók. (Fotó: Buda László) �SZO KO LAY ZOLTÁN Hetedik út oda-vissza 1. Három lusta jegenye őrizte a házat. Talán már tavaly elköltöztél, hiába jöttem, pedig csak a neved szerettem volna megpillantani valamelyik horpadt postaládán. Találtam egy vendéglőt a sarkon, árnyas kerthelyiséggel, piros műanyagszékekkel, piros-fehér kockás abroszokkal. Nem emlékszem, hogyan került fekete föld a körmeim alá, de most végre feltűnés nélkül kipiszkálhattam az asztalon lelt elegáns fogpiszkálók egyikével. Hasztalan tagadjuk, rokon kellékek minálunk, ragadozóknál, a fog meg a köröm. Én is, látod, durván avatkoznék hét év múltán az életedbe, akár csupán azzal is, hogy a neved keresem valamely macskapisiszagú lépcsőházban. Szederjes fényhártya vagyok, lényeges és esetleges események határa. Ú jra kellene kezdeni a verset, meridiánon gyalogol körbe a hangya, hogy sorsa kiindulópontjához találjon, de ehhez az üres kávéscsészéhez közel vannak a kifényesedett villamossínek, közel a napfénybe bárgyult Farkasréti temető. Nem kérdeznéd, ha megtalálnál, honnét kerül minduntalan fekete föld a körmeim alá, csak ülnék az asztalnál szótlanul a földre kerengő falevelek között. Fizetés nélkül futnánk el aztán kézenfogva, mert messze a pályaudvar, ahonnan egyszerre indul egymás mellől két vonat. A ki ezt az egyszerű monológot, ha egyedül marad, háromszor hangosan fölolvassa, hat percre mentesül saját gyötrelmeitől. �2. Szüleim abban a barokk kisvárosban laknak, amelynek csapata, ha följut, menten kiesik az első osztályból, mert a többiek ravaszul bundáznak. Nem példázat, csak véletlen, különben is, a szerelmes versre vigyázni kell, elárasztanák lábszaggal a futballcipők. Ügyelnek arra is, nehogy ez a híg sör beivódjon a sorok közé, s megharagudj. Elfutottunk egy bakterház kertje mellett, két csíkos nyugágyat láttam és egy kanárisárga napernyőt fölöttük. Üresek voltak a nyugágyaik, gondold csak át, micsoda felelősségteljes bakter lehettem volna, el nem tévesztve soha, hogy merre leng a kéz. Ártatlan kisnyulak, nem ismerik a játékszabályokat, odavillantják fehér pamacsfarkukat bárkinek. Nézd, játszom, zsibbad a szívem felőli világ, távolban katonák énekelnek, szabad vagyok. Átrepültünk a fehér Pamír fölött, évek múltán akkor jutottál először eszembe, hintán ültél, hajtottad magad napbarnított lábaiddal, kiáltoztam, hogy nagyszerű. Most majd egy szál vékony kötélen lengek a liftajtóig, nyelvemmel nyomom meg a gombot, fölmegyek a hetedikre, amely én magam leszek. Eljutok én a magasságos predesztinációig is, levetett öltönyöm vállfára teszem akkurátusan, kibogozom a fekete nyakkendő éhes hurkát, elmosogatok, visszaviszem az üres üvegeket a boltba, kifizetem a villanyszámlát és nem csókolom meg a szőke díjbeszedőlány letargikus mellét, főzök erős halászlét, sütök palacsintát, kiemelem a szorongó kisgyereket a színesrácsú járókából, nem fekszem vissza kételyeim piócás árkába, inkább szétvagdosom az ujjaim, akár a történelem, de lesöpröm álmomban magam elől a hisztérikus üvegtárgyak hadseregét. 3. Három lusta jegenye őrizte a házat. Kérdezzem, hogy szeret-e? Mi ez a gyalázat? K it keres itt? Jónapot! Feketék a körmök. A ki tovaoldalog, mindig az az ördög. 2 �Alszik, viszi a vonat. Hol talál egy ágyat? Paskolhatják arcomat kezek, lábak, szárnyak. Mellek, lábak, koponyák. Nem találtam csengőt. Fonják, meg-megfontolják, párkák a jövendőt. K it kerestem? K i vagyok? A lvadt vér a földön. Hol, s kik által kiszabott büntetésem töltöm? 4. Vigyed egyedül - kiabálták a nézőtérre csalogatott ártatlan ismerős lányok: osztálytársnők, évfolyamtársnők, munkatársnők (lám csak, visszalopódzott a labda-motívum óvatlanul), és én vittem, többnyire ugyan leszereltek a marcona védők, fetrenghettem érted a legvörösebb sárban, a sípszó elmaradt. M agyarok vagyunk, gajdolja arcomba most egy ingázó kamikázé, aki golgotát rajzol a papírra minden fizetéskor. N yílt pályán fékez a jövő, füst gomolyog, zöld borosüveg riszálja magát előttem a levegőben. Meglátogattalak, ahogy illett az évfordulóhoz, mormogom magamban neved, mint varázsigét. Egyedül botladozom ezzel a gömbölyű reménnyel valamelyik üres kapu felé. Állsz a sajtópáholyban, nevetsz, kibuggyan a blúzból a melled, ha hasresem. 5. Mint a csődbejutott állatkert megszállott, vén éjjeliőre csoszog a sétányokon éjjelente, pásztázza zseblámpájával az üres ketreceket. Mint a monoton magnetefon, amelyről rég lelopták a barna szalagot, ezüst orsót, de rekedten motyogja tovább a tanúvallomást. Mint a porig égett faház kulcsa forog tovább a levegőben. Látlak. Megtaláltalak. Boldogan utazom haza. 5 �ONAGY ZOLTÁN Kétágú szerelmi történet - egyik ág Itt, ahol látsz, az ágyadon: én el vagyok keseredve! Í gy nyitott. Jobban megszemlélve ágyi báránykámat, el volt. Tagadhatatlanul. Bár vélhettem, ha a hibát bennem keresné, ott könnyebben rátalálna. Miért ilyen öreg palikat kedvelek én. . . ezt még az este morogta, esti szűnidőben. Meg azt is: nem kívánsz te éngemet igazán. De javasolhatok néhány jó tűzerejű korodbélit. Én ezzel kedveskedtem, szemem is beréselve, hogy még inkább kajánnak, nemtörődömnek látsszam, pedig hát az ijedelem azt mondatta: nem jó vicc a jó vicc, ha vége a háta­ mon csattan. D e: már nyár se volt, még tél se igazán, csak síma, ünnepek nélküli no­ vemberközép, még nem is fűtöttem, régen leszokva az árrobbanás olajának eldorbézolásáról, türelmesen várva, az új árrobbanás is betegye lábát a kályhámba. D e: bárisnyámnak befűtöttem, ne fázzon, ahol kitakarom. M ár beszűrődött a reggel őszösen, szürkén, amikor úgy határozott, tény­ szerűen elmeséli elkeseredése alapokát. Meghatódva följebb csavartam az olajkályhán azt a gombot, mely viszi a vagyont (két indítékom is volt erre, mint egy jó kétágú történetben: 1 . a gázpalack üresen állt a rezsó mellett; 2. a tűztér fölött kényszerültem vizet melegíteni a kávéhoz). K is, könnyed, pucér kávézás után, önsajnálattól nyögdécselve, oda-odabújva, mint az anyátlan kismacska, elmondotta, három fickaját rúgta ki villámgyors egymásutánban. A költőt azért, mert a nyakán lógott volna szüntelen, azért, mert nagyon szerette őt, úgy ragyogott a költő, ha ráemelte szerelmes tekintetét, hogy utálta magát, utálta önön magát az én bárisnyám. Utálta magát, mert min­ dig is szeretett volna csillogó, meghatott pillantást vetni a szeretett társra, imádott emberre, mint a költő, de képtelen volt rá. M ásik fickaja, az autószerelő, elvárta, hogy otthon ülve várja őt szűnte­ len, és ha nem várta, mert persze nem, annak ellenére, hogy jót tett ruha­ tárának a honi autónépsűrűség, akkor cirkuszra cirkusz, mert az autófé­ nyezőnek akadtak a kisvárosban autófényező, autószerelő + alvázvédelem ismerősei, akikkel ellenőriztette. Am ikorra aztán már olyan terhesnek érez­ te az egészet, amilyennek, mondotta: pihentessük egymást egy kicsikét, au­ tófényező elvtárs. Jó volt, jó volt, tette hozzá kedvetlenül, Mazdával repül­ ni a Duna mellett. De egy ilyen eszelős sejkkel? A tanár úr meg? merengett a novemberközepi reggelben, ahogy tudott, meglógott felesége mellől ilyen-olyan címen. Ő nagyon kedves ember a 4 �játékszeréhez. A tanár úr. A test kapta járandóságát, a fej nem szerepelt vetélytársként. E z ugye nem ártalmas havi negyvennyolc órára, agyadat, múltad, jövőd asztalkára teszed erre az időre, bőrödnek meg engedd, hogy elmerüljön a nagybirtokos bujaságban. . . De nem maradt semmi utána. A gyűrött ágynemű. Ekkor megkérdeztem volna bárisnyámat, én minek is vagyok, mert ko­ rábban is betoppant egy-egy éjszakára. Ennek hol örültem, hol nem. De ismertem válaszát: rád nem lehet számítani, csak ülsz, bámulsz, nem csi­ nálsz semmit, mint egy hülye nutria nyúzás előtt. Ezt a válaszát nem előre tudtam, hanem utólag, mert mondta már. Fordításomban így hangzott: ha nincs mit tenni, egyetek meg legyek. Jó kávét készíthettem, mert az ötlet karvalyként a novemberi égből le­ csapott rám, ez pedig egyenes következménye a túladagolt granulált nescafénak. Kérdeztem, mintha könnyedén tenném: Kicsim, biztosan leültet­ ted a három legényt? Hogyhogy? Biztos, hogy nem akarsz tőlük semmit a jövendőben? Persze. Lehet, veled maradok egy ideig. Am íg le nem hull az első hó. N a, akkor ügyelj a füleddel. Ügyelt. Tudtam, vagyoni helyzete hasonlatos az enyémhez, én pedig hal­ lottam a napokban egy történetet, mely az anyagi felvirágoztatás egyik mó­ dozatát fundálta ki. Öreg grafikus barátom fizetett ifjonti grafikus tanítványának tisztes öszszeget egyetlen lólábú, sikerületlen szerelemért, s az ifjú tanítvány ezt az összeget ifjú szerelmével költötte el, az utószezon holtidejét töltő balatonboglári üdülőben. Ezt, miután megbizonyosodott a dologról, fogcsikorgatás, asztalcsapkodás közepette mondta el a vén, kéjenc grafikus, én pedig már akkor tudtam, ha hangosan nem is mertem nevetni rajta, nehogy le­ öntsön a borral, elplagizálom az ötletet, el én. Bárisnyám azt mondta: Te nem csak link, disznó is vagy. A leveleket meg egyébként se lennék képes megírni. Én így: Hülye vagy, kicsim. Itt a karácsony. A leveleket meg elkészí­ tem én, az volna a szakmám. Meg így: Halljunk akkor hát finomságokat a fiúkák életéből, mert egy levél minőségét feltétlenül emeli, ha nem csak kemény, de szívhez is szól, lélekbe karmol, lelket zavar, göndörít. Egy elárvult, bajba került ártatlan leányka sorai következnek itten, ha nem tudn ád.. . E z is puszta ego. Kíváncsi voltam mindarra, amit nem mondott el, kí­ váncsi mindenre belőle, tegnapjaiból, fickaiból, és egyáltalán kíváncsi vol­ tam minden olyan személyes, de alkalmasint általánosítható ügyletre, amit ilyen és olyan okok miatt nem élhettem meg. Aztán fogtam magam, leemeltem a porrongyot a masináról, nekiláttam a leveleknek. Ennek nagymestere volnék. Páratlan nagymestere, még akkor is, ha másról szól a film. A lig telt háromórányi munkába, olvashatta őket. Ocsmány, mondta. Ezek egyszerűen ocsmányak. Egyből tudják, hogy nem én írtam őket. Megkíséreljük? 5 �Addigra, hogy növeljem önbizalmamat, megittunk valamit, ez bárisnyámat is könnyedebbé tette, a déli postai járat vitte három ágban szép mun­ káimat. A pénzek nem hosszú idő után megérkeztek. A pénzeket - megjegyzendő, soha ennyit nem kerestem életemben öt flekk megírásával - Skála-Copp-üzletekbe fektettük, az ott vásárolt aján­ dékokkal szeretteinknél betöltött helyünket szerettük volna biztosítani mindketten. - másik ág Heééj! Hát hol a karácsonyfád?! Így rontott rám Ruszja-M aruszja, ilyen keményen, ilyen feldúlt képpel, mert ő mindent megenged magának, ha kedve tartja, aztán meg: Mindig csalódást okozol nekem. Egyszer iszol, máskor alszol, most meg ez a póz! Palóc vagyok, mondtam. Lábam az asztalon, jobb térdem mellett teácska, bal mellett étkezési keksz. Palóc vagyok, mondtam, háborúzzatok csak, én így várom az ünnepet, sallárom, az ünnepet! M arha! Így ő, így töményen. Figyeltem én Ruszjára, figyeltem én rá. Rejtelmes utak köde, titokza­ tos üzenetek takarták őt, és ha nem is ismertem, nem is értettem, valaho­ gyan mindig sikerült beállítania a legnagyobb szükség idején. Ha pedig megérkezett, egy ajtón át beengedett, kedvemen javítandó; én meg ott az ismeretlen történetben, még a legelképesztőbben is, tettem-vettem magam, igyekeztem a legközömbösebb képet vágni, hogy ne fejezze be, vagy ha még­ is vége a történetnek, kezdjen újat. Pedig nehéz volt, mert a fene majd megevett az irigységtől. Irigyeltem huszonhárom esztendejét. A legmozgalmasabb húszonharmadikat legjobban. Combja ívét, mástól. Szikrázó nőiességét - megintcsak min­ denki mástól, még a jókedvét is, ha nekem nem jutott, mást utalványozott az Úr. Mindig csalódást okozol. Csudába lehet meg egy ember karácsonyfa nél­ kül! A csudába! Kérdezte: Talpad van? Talpam ? Kettő. Épp most mostam őket, és előbb a jobbat, majd a balt egy ütemmel később, mutattam őket. N a, pajtás! Ennyi! Lependerítette lábaimat az asztalról. Keríts egy vöd­ röt, töltsd meg homokkal. A padlásfeljáróban talász vödröt, az udvaron le­ takarva homokot. Ha mód van rá, kedves Ruszja, ne verekedj velem, nem vagyok a nagy­ mamád. . . D e már kifordult a szobából, tárva nyitva hagyta mindkét ajtót, csak szép szláv fejét láttam elsuhanni az ablak alatt. Nem volt mit tenni: vödör, homok, csomagolópapír, hogy legyen mibe tekerni a malteros vödör oldalá t : és hát persze a látható rendetlenség tetejét elsimítottam kicsikét, legyen ke­ vésbé látható. A fa különleges, soha nem láttam hasonló magabiztosan egyensúlyozó fenyőt, talán megállt volna a maga lábán, ha próbára tesszük. Kedvesem, szépem, belesomolygott a fába, amikor meglátta, rafináltan rendet akartam 6 �szerkeszteni tíz perc alatt, de nem szólt, a következő mozdulattal már drótkampókat, szaloncukrokat öntött ki hatalmas táskája valamelyik re­ keszéből. Bolond vagy te? Milliomos? Kérdeztem elképedve, nem tudsz mit kez­ deni a pénzeddel? D e Ruszja nem szólt, nem is nézett énrám. K ét zacskóból, ollóból, színes, iskolai ragasztós papírokból álló karácsonyi csapatot rakott elém: Tudod, súgta fülemhez hajolva, ebből csíkokat vágj, s a csíkokból, ha a cukorral végeztem, karikákat ragasztunk, hmhüm? Jó l van, jól van, mondtam (meghatottan - soha nem vettem részt ka­ rácsonyi előkészületekben, nálunk párttag volt még a születendő Kisjézus is, szó se lehetett minden tréfás karácsonyi énekek énekéről, mert a párt­ titkár meg belátott, mert szomszéd volt a pedagóguskolónián) morogva, hogy azért már mégis, no, mindennek jut határ; és tisztes lovakat, lónyi csíkokat vágtam a ragasztóból. Így persze előbb végeztem nála, és egy ködösebb, figyelemmel kevésbé ellátott pillanatban belekukkantottam a fotelba hanyagul lehajíntott tás­ kájába, vannak-e ott kedvreparáló rejtelmek: voltak. Sőt! D e mire ezt a törvényszerűen következő hadműveletet kigondolhattam volna: kampón lógtak a zselés szaloncukrok, néhány fényesre törölt alma is pörgött köz­ tük, tehát végzett kedvesem, aki ritkán kedvesem, de akkor nagyon — nem jutott idő, ráadásul, ráadásul kézbe vette csíkalkotásaimat, s egy pillanatra, láttam szemén, bizonytalanná vált annak megítlésében, érdemes-é velem kooperálni fenyődíszítés ügyében. E gy jó tenyérnyi ragasztós­ ból három csíkra futotta tehetségemből. Persze. Persze azonnal leültem. Comb összeszorítva, váll kanyarban le, hogy elég illedelmes legyen a testhelyzet, azt már nem kívántam magam­ nak, a dolgok ilyetén előrehaladott állapotában, hogy magamra hagyjon: az lenne a cifra ám ! és hát persze, persze nem akartam nyalni a ragasztós csíkokat, ha egyszer akad pillanatnyilag ízesebb nyelvre való: izgatottan és nagyon csodálkozva elfeleztem papírlovaimat, mint aki nem is tudja hány centi a centi. Ruszja láthatta igyekeztemet. Ember, ha egyedül marad, képtelen úgy igyekezni, hogy azt meg ne lássa, a másik azonnal. Nőből lévő ember is, férfiből lévő ember is: itt a katasztrófa egyenjogúság-ügyben. Aztán csak fogtam őt? Csak megérintettem, vagy átöleltem netán: oda­ bújt a nyakba, ahol közel a fül és azt suttogta igyekezetem adta ihletéssel: Együtt karácsonyolunk, egggyüttt, hát nem vetted észre? Sütök is, főzök is, angyalka száll át kiterjesztett szárnyakkal a szoba egén. . . Felállt, mutatta: így repül az angyalka. Közben felnézett a mennyezetre. Sarkokban pókháló. Felém fordult, mosolygott. Gyűjtöd őket? Persze. Sebtapasznak. Szívedre? Szívemre, mondtam. Szívemre hát. No. Csillagot szórtak a csillagszórók, bűzlöttek a gyertyák. A nem kellően le­ döngölt homokban dőlni készült a fenyő. Ültünk egymás mellett: kézben a kéz; lassan nem volt mit tenni, szépen, csendesen egyházi énekek bújtak ki 7 �belőlünk, halkan, dünnyögősen, bizonytalan szövegismerettel, de mégis ez, nem más, mégis ez a valami, megfoghatatlan, megérthetetlen, de legalább bizonyíthatóan nem egy emberre vonatkozó, egy kampányra, sok zsiványra, talán valamiféle lassan-lassan megfogalmazódó hiányra szóltak torzult szövegű énekeink. Nem lehetett itt biztos semmi. Ne kapaszkodj, nem vagy te olyan istentelenül erős! mondta Ruszja. Ezt merészelte mondani, amikor azt se tudtam hirtelen, mibe kapasz­ kodhatnék, mi húzna ki e véletlen hangulatból, mert ő átengedte magát. N a, aztán csak jött a csomagbontás. A csomagban talált pizsama, a kék és lila csíkok aztán egyszeriben kirántottak mindenhonnan, mert engem évek óta pizsamába bújtatnak, egye franc, megköszöntem. Meg persze: zokni. Legyen őszinteség: ennek örültem. A z én Jézuskám a két kötetes Emberi testet hozta Ruszjának. M ár hó­ napokkal ezelőtt el akarta zsákmányolni, mint kötelező szakkönyvet. Majd a szívem szakadt meg. A zokni csomagjába három borítékot csúsztatott. Bámultam, sto eto? Nézd csak meg, nézd nyugodtan. Szeme környékén, orra hegyén az a titokzatos, ismeretlen mosoly, mint utcai találkozásaink alkalm ával, melyről mindig az ágy jutott eszembe, vé­ letlenül se más. A borítékokban két-két levelet találtam, egyik Ruszja kezeírása, másik a válasz. Nem csinálsz hetek óta semmit, gondoltam, az angyal megajándékoz egy kis munkával. Ilyet, vagy hasonlót nem találnál ki, arra mérget vehetsz. Nono! Nocsak. Nem tudod még, mire vagyok képességes. (Jókezű magyar lektűrgyáros, akár K . megyei is, ígyen föstené meg a palit, akinek szerelem bújt szívébe, ha nem is nagyon egyenlőre; ígyen a meghasadni készülő férfiúi lélek csalódását, ígyen a fájdalom ráncait ama férfiú markáns arcberendezésén, és áttételesen így a női nemmel kapcso­ latos kiábrándultságát: A férfi tenyerébe temette arcát, mely mozdulat megrenbbentette a ma­ gabiztos női személy hosszú, kunkorodó pilláit, s amidőn a férfiú felemelte fejét a fájdalomtól, elkeseredéstől reszkető ujjairól, láthatóvá váltak az összeszűkült szemhéjak, és a lenyugvó nyári nap bíborszínű sugarában a vérvörössé változó, s az orr melletti mély ráncokban legördülő könnyek. K ét szikrázó könnycsepp, mint az érzelmek gyémántja . . . - . . . lehulltak a nadrágjára. Amikor aztán nadrágja combrészére nézet, azt mordította: A szentségbe, csak nem ettem le egyetlen hordható farmeromat? A jókezű iparosnak szánt szöveg utolsó három sorát már nem az iparos írta, én, mert képtelen voltam legépelni, különösen a gyémánt rázott meg - lelkemben.) Én meg lapoztam ide-oda a levelek közt, belekaptam egy-egy jól induló bekezdésbe, néha felnyögtem: zannyáját, de ügyes ez a Ruszja, bizony, bi­ zony, ügyes, ha nem lenne ilyen szép, még akármi is lehetne belőle, de hát így? Fölfalnák az öreg szerkesztők. A gyertyák leégtek, levegőben ott maradt a szag, összekeveredve ciga­ rettáim füstjével. Ruszja ilyeneket kiáltott át a nyitott konyhaajtón: Zsem ­ lemorzsa? Tojás? Lisztet se találok! 8 �Nem csoda, ha nem talált. Én sem találtam volna ezekből, pedig ha legalább lisztet és tojást tartalmaznak konyhai rejtekhelyek, párizsis borí­ tással készíthette volna el a húst. Így meg sima sült, krumpli. Mozdulatai egyszerűek voltak, könnyedek, szépek. Szempillantás alatt visszakerült a helyére minden, zsír nem fröccsent a forró kályhára, íróasz­ talon két tányér, két szép száraz szelet kenyér, hogy ne hizlaljon, bors, pap­ rika, só. Alkot a kedvesem, jutott eszembe, és még hányszor, de hányszor ugyanez, amikor láttam, egyik művísz a másik nagy művíszre licitálva mél­ tatta az alkotásokat. Levelei is alkotások voltak, ha sorolni kell: funkcionalista-realista-fantasztikus széppróza, ill. karácsonyi etűdök Maruszja modorában. Nevettem, amíg néztem őt. Jókedvűen, mint aki bort ivott pálinkával. A z nem ju­ tott észbe, az elmúlt tíz esztendőben hányszor postáztam, hányszor úsz­ tam meg hasonló „funkciójú” összeget. Ha észbe jut: rossz vicc. Így: jó vicc. Karácsonyeste. Új pizsama, új karácsonyeste - és már hullt is a hó, mintha rendelésre tenné, álltunk a koszos ablakban, hűlt a hús. Egyszerre, mintha egymás kérdését mondanánk: É s az éjféli mise? Összehúztam a függönyt, óvatosan, a fenyőt el ne billentsem, és vacso­ rához ültünk. Térd összeért, mint a menzán. Jó étvágyat kívántunk egy­ másra nézve, homlokunkat összekoccantva. Csörögtek az evőeszközök, csend volt, aztán már vigyáztunk. Vigyáztunk miránk Szentestén. Három nappal harmincharmadik szüle­ tésnapom előtt, három évvel válásom után: rossz húgommá fogadtam a kedvest, hogy legyen egy bátyja neki is, akit nem kell elfelejtenie, aki egé­ szen az ágyig nem férfi a számára. Nem ellenség. 9 �ÁD ÁM TAM ÁS Monológ a hegy alatt Mint kitépett fa fonnyadt gyökere úgy állt szét a hajad ujjaimra tekertem tincseid az emlékekből ez maradt csontjaidat összenyomta már a hegy tudom nem kérted de a tészta kel könyörtelen a kemence meg rég kihűlt be kéne gyújtani nagymama hisz tavasz van ne haragudj nem találom a szavakat lekéstem utolsó mosolyod is már hiába rugdosom a szemhéjadra zúdult rögeket Őszi olvasat Kései látogatás Végigfut a hideg a szántóföldek barna bordáin még lélegzik hullámzik a táj de már kifordított gyökereken játszik a szél fonnyadt ínyemben meglazulnak a fogak ilyenkor makacs vagyok nagyon makacs a barázdákat az utolsó sorig kiolvasom a mélyben halottaim mozognak olvasok míg látok lemaradt fecskék csapódnak szemembe Hosszú mosolyod után ma törtük rád először az ajtót savanyú levegő csomósodott a polcokon mosolyogni próbáltunk de megrémítettek a szemedre húzott sötét függönyök csontodon sárga bőrt ropogtatott a május párnád mély völgyében eltévedt hajszálak fehéredtek éveket öregedtek a falak az ablakon kopogott az eső de nem engedtük be hogy ne zavarja nyugalmadat 10 �FALU D I ÁD ÁM Í télet A z ólomkristály pohár mellett selyemkalap Csendélet kezdődhet Nincs menekvés A selyemkalap mellett cérnakesztyű Kalapban és kesztyűben rekednek a molyok A cérnakesztyű mellett férges káposzta Káposztában a férgek A pohár pedig üresen marad Feldolgozás Sorstársak szalámiban Feldolgozott eredetiségek közös bélben Új fazon a dédszázadnak a jelen magának arcocskát deformálgat Hamlet megmenti a drámát Hamlet jő egy szecskavágón melynek színe sárga Fej vagy írás szegzi kérdését a kellékkoponyának Kelj fel Jancsi hí a haza Híján az időnek besűrít az elektronika A szalámi héján az eredet elborong ha átderenghet 11 �B A R Á T H L A JO S Méta Különös legényke volt az elbeszélésünk hőse. Különös, bár ugyan olyan, mint a többi hozzá hasonló tizenhárom-tizennégy éves kamasz. Nem ser­ dült nagyra Istyu, de jó izmú fiúcska volt, munkához és koplaláshoz ed­ ződött, jó! tűrte a hideget és a meleget egyaránt. A falutól valam ivel távo­ labb állt az a kis házacska, melyben édesanyjával és a húgával élt: apját frontra szólította egy parancs, s bizony, már régen nem jött levél tőle, se hír róla. Talán az a tudat is - s erre az anyja minden adandó alkalommal figyelmeztette hogy egyedüli féfiember a portán, az átlagnál komolyab­ bá tette, igyekezett valam iféle koravén tartást erőszakolni arcára, moz­ dulataira. A háborút megért gyerekek különben is korábban öregszenek, v á l­ nak felnőtté. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Istyuék egy erdő alatt éltek, kilométer­ nyire a falutól, magányosan, talán nem is szokatlan a fiú koravénülése. Pedig a lelke mélyén ugyanolyan vidám kamasz volt Istyu, mint akik ha tehették - csoportokba verődve játszottak, járták az erdőt és a falun túl elterülő mocsaras rétet. A z ő kezében kasza volt; szénát, friss füvet vágott valamelyik tisztáson, a rét szélén; a fűre, télen pedig a gondosan szárított szénára nagy szüksége volt a Szélpál családnak. Kellett az egy szem tehenkének, mely jószerével egyedüli vagyona volt a családnak. Tej, tejföl, vaj így akadt mindennap az asztalra s ha kevés kenyér is került hozzá - s falun kerül is - , már nem éhezhetnek, nem panaszkodhatnak. Míg az apa be nem vonult, jobb módban éltek; vadőri minőségben rendes kenyér jutott a családnak, a húsról nem is szólva. Úgy mondják errefelé, bolond vadőr az, amelyik a mészárszékben vásárolja a húst. . . Szélpál Ist­ ván nem volt kelekótya ember, volt magához való esze, de tudott mértéket is tartani, ezért tűnt úgy, hogy a családját becsülettel felneveli, a legegy­ szerűbben ugyan, de eltartja őket. Csakhát a háború közeszólt! Istyu legszívesebben az erdőt járta. A pjával vagy nélküle, ott érezte iga­ zán magát otthon. Faragott magának játékpuskát, később nyilat, a látha­ tatlan ellenséggel viaskodhatott az erdei magányban. Akadt ugyan pajtása a falusi fiúk közül, nem is egy, de ez a barátság - már csak a távolság miatt is - nem volt annyira mély és rendszeres, hogy a szabad idejében társait kereste volna meg a játékra. A z erdő - ezt a fiú korán megtanul­ ta - hűségesebb volt iskolatársainál, s több izgalmat tartogatott a számá­ ra, még akkor is, ha korán kiismerte magát benne. A z erdőben lakó álla­ toktól nem félt, hiszen nagyon jól tudta apjától, hogy azok egyáltalán nem vadak. Talán ezért is tisztelte az erdő lakóit. A vaddisznó családokat messze elkerülte, az őzeket hagyta békésen legelészni az erdei tisztásokon, s ha bevetették magukat a sűrűbe, nem zavarta pihenésüket. A szarvasok 12 �méltóságos vonulását csak csodálni tudta, a borzokat pedig a játékosságu­ kért szerette, de persze meg nem közelítette őket soha. - A borz csendes állat, de ha megtámadják, még az emberre is veszé­ lyesek! - oktatta az apja, aki önmagát látta fiában felnövekedni. M íg az apa a vadőri hivatalát teljesítette, bővebben akadt állat a ház körül; megesett, hogy sérült őzzel tért haza az erdei útjáról. A sebesül­ teket felgyógyították, de aztán újra visszavezették a vadonba. „ A vadat a vadsága, a félénksége véd i” - mondogatta az apja, s neki még azt is megtiltotta, hogy az ismerős őzeket később fellelje az erdőben. A háború felborította a Szélpál család életét! Kaszálni, szénát gyűjteni, az állatokat ellátni még az apja idejében megtanult Istyu. Nem úntatta az effajta munka, még csak nem is nagyon fárasztotta. A p ja szigorú szótlan­ sága hiányzott ugyan olykor, de ezt valahogyan olyan természetesnek vette, mint a korai ébredést, az állatok etetését és húga fecsegő kárálását. A pja már az első levelében megírta: jobban tennék, ha túladnának az állatokon, mert azzal gond van, nagyon sok gond, s hát Istyu mégsem felnőtt. S, különösen javasolta, hogy állatok nélkül vegyenek árendát a fa ­ luban, húzzák meg ott magukat, jóemberek árnyékában. A két lovat még az apja leadta a vadásztársaságnak, akik talán nem voltak rá képesek, vagy nem is nagyon akarták kimenteni a frontszolgálat alól Szélpál Istvánt. - Most lenne a legnagyobb szükség a vadőrre! - mondta az egyik veze­ tő; széttárta a karját, mintegy jelezve: még ha olyan nagyon is szükség lenne az apja vigyázó járására, semmit sem tehetnek. A z édesanyja azt mondta az apa levelére. - A háború nem tarthat örökké! H a itt hagyjuk a házat, bele vetik magukat csavargó bitangok és azokat aztán nem űzi ki fészkükből istennek embere, de még a hivatal se. Meg aztán az anya nagyon bízott Istyuban. Í rta is férjének, hogy egy év alatt megkomolyodott, megférfiasodott, csak a legjobbakat mondhatja róla, s ennek örüljön ő is. Istyu valóban sokat nyúlt egy év alatt. No, langaléta azért nem lett, de arcának vonásai mind jobban hasonlítottak az apjáéra. Orra megnyúlt, s mély udvar kerítette, szemöldöke sűrű, bozótos lett, mozgása méltóságosan mackós, tekintete pedig kutató-gyanakvó. Különösen a kutató-gyanakvó tekintet emlékeztette apjára az asszonyt, aki vidámabb természetű volt, beszédesebb is, s ha férjét így elmerengni látta, vagy ha megállított ide­ gen embert, aki az erdőnek vette az irányt, meg is szidta érte. - Te mindenkiben rapsicot látsz! - Hát vannak! Éppen elegen. - Ha nem volnának, rád se lenne szükség! - s telt arcán ravaszkás mosoly bujkált, miközben megjegyezte: ha az Isten adott verebet, ad hozzá lópiszkot is, és ha már került lópiszok, veréb is akad hozzá elegendő. A férj meghallgatta a feleségét, mert nagytürelmű ember volt, aztán le­ gyintett. - Bolond asszonyi beszéd! Ilyen, s hasonló évődés jelentette a leghangosabb szót a vadőri házban, a két ember igazán szerette egymást, s a keményebb napok sem tudták ellangyítani ezt a szeretetet. Meghát ott volt a két gyerek! Szépek, egész­ ségesek, nevelhetők. Olyan két ember, mint amilyen Szélpál István és fele­ sége, született Kovács Regina, többre igazán nem vágyhatott. 13 �- Ha nem jön ez a háború.. . ! De a háború itt volt, s bár nem az egyszerű emberek találták ki, őket ostorozta legerősebben. A z asszony mindig is a dolgok könnyebben elviselhető oldalát látta, csak sóhajtozott. „M ajd csak vége lesz ennek is egyszer. . .” S szinte vakhit uralkodott benne: a férje visszatér, baj nélkül. „O lyan talpraesett férfiember nincs ezen a világon, mint az én uram, a ti ap á­ tok. . . Miért esne baja?” Bizakodását csak erősítette benne a fia, aki lám, mert így hozta a sors - férfiemberré vált hirtelen. „Pedig még alig volt gyerek!” Egyik reggelen idegen katonák érkeztek a faluba. A falu túlirányából jöttek, hajnalban: a vadőr házáig clhallatszott a motorok dübörgése. Reginka, a kislány hozta a hírt az idegen katonákról. - A templomtéren ütöttek tábort! - Ha jöttek, akkor innen már csak mennek! - vette nyugodtan a hírt az anya. Istyut izgatta a hír. Páncélozott járműveket, talán még tankokat és ágyúkat is láthat. Ebéd után vette a villát és a zsákot, s beindult a faluba. - K is friss füvet vágok! - közölte anyjával. - A Paraszt-réten szép zöldet láttam .. . Kora tavasz volt, a széna fogytán, a tehénke már csak sarjút szálazott, s olykor a szalmát is kiszedte maga alól. A falusi pajtások már ott sündörögtek a katonák körül, akiket láthatóan nem zavart a kíváncsiskodók sokadalma. Istyu nézelődött egy keveset, de valahogyan nem találta érdekesnek a látványt. Az idegen nyelv furcsa, érthetetlen zengését egy idő után megszokta, a fegyver sem volt idegen a számára, hiszen apjának két puskája is volt, s korán megtanította a kezelésére. „R itka jó a célzókészsége a fiadnak!” - mondta egy alkalom­ mal feleségének vacsora közben. A fiú büszke volt apja dicséretére, de ezt a családban nem illett kimutatni. Meghát mi sem természetesebb, mint hogy egy vadőr fia korán megtanul a fegyverrel bánni. A z apja a szolgálati fegyverét leadta, mielőtt bevonult a frontra, ám Istyu tudta: a csűrben, egy gerenda mögött van egy másik fegyver is. R ö­ vid csövű golyós puska volt: bizonyára valamelyik rapsictól vette el, de az is lehet, hogy a puska rejtekére bukkant, s úgy vitte haza, hogy a tu­ lajdonosa mindmáig keresheti. A puska zsíros rongyba volt belecsavarva, mellette golyó, bőségesen. Két-három alkalommal elővette a fegyvert. ki­ lopta a kerten keresztül az erdőbe, s mélyen a fák között célba lőtt. Öröm­ mel tapasztalta, hogy a fegyver engedelmeskedik neki. „O lyan ez - gondolta - , mint a biciklizés! A ki egyszer megtanul pedálozni, már soha nem felejti el. . .” Neki ugyan soha nem volt alkalma kerékpározni, de ismert fiúkat a faluban, akik prímán kerékpároztak. Apjának említette is, hogy nekik is lehetne egy bicikli, ha használt, az se számít. - Vadőr akarsz lenni? Akkor a lovakkal tanulj meg bánni. A z erdei utakon a bicikli semmit sem ér. . . - Lehet, hogy pénze nincs rá az apádnak - vigasztalta az anyja. - Lehet! - nyugodott bele: s ha jól meggondolta, a falusi fiúk irigy­ kedhetnek rá, hiszen ő már tud bánni a puskával, az apja szerint kitűnő 14 �célzó, s ez csak ér annyit, mintha kerékpározni tudna. S még úgy okos­ kodott: biciklizni még a gyerekeknek is szabad, azért nem szólnak a csendőrök, de látna csak meg egy maga forma fiú kezében fegyvert, abból nagy ribillió származna. „ A csendőrőrs parancsnokának meg egyenesen tu­ domása van arról, hogy én milyen prímán célzok. . .” S ha visszaemléke­ zett a két évvel előbbi karácsonyra, amikor a csendőrparancsnok - szo­ kás szerint - megjelent apja házában. „E g y sutát lőne az ünnepekre Szélpál úr?” Ilyen kérést nem volt szabad visszautasítani, meg apjában már az is büszkeséget keltett, hogy a csendőrparancsnok urazza. Ha máskor nem is, de karácsony előtt az ő apja mindenki szemében úr volt. A jegyző úr szemében is, mert annak is kellett egy suta. A csendőrnek azon az emlékezetes karácsonykor ő lőtt egy sutát. - Bízzon benne, úgy bánik a fegyverrel, mint én magam! - nyugtatta meg a parancsnokot az apja, aki már a bakon ült: vadakat vitt be a v á ­ rosba a Társaság vezetőinek, s hát nem volt ideje vadra menni. - A mindenedet, te fiú! - dicsérte meg Istyut, amikor az első lövéssel kedvére való vadat talált. - K i hinné! Hiszen alig látszol ki a földből. . . De máskor puskát meg ne lássak a kezedben, mert abból nagy baj lehet! „ D e karácsonykor, ha magának kell vad, akkor szabad!” - gondolta, de persze nem szólt semmit a csendőr előtt. Élő vadra nem szeretett lőni. Apró célpontokat tett ki százötven, két­ száz méterre, s azokra lőtt. Tobozokat, gallyakat vett célba, s ahogyan az irányzékra és a célgömbre ültette a tobozt, úgy érezte, ez a hármas egy nagy egységet képez addig a pillanatig, míg el nem húzta a ravaszt. Nem tudott téveszteni, amikor ez az érzés, ez a megfoghatatlan, fensőbbséges tudat a hatalmába kerítette. A vadakat sajnálta. A p ja vigasztalta: „É n is sajnálom a szerencsétlen párát. . . D e hát ez a sorsuk! Az, hogy az urak lelövik őket. . . ” A nagy érzés csak akkor tette boldoggá, ha holt cél­ pontra lőtt. Akkor igazán akarta, hogy az apró ólommag a kiválasztott pontba találjon bele. Legszívesebben egy szorosba tért be apja titkos fegy­ verével, s itt kedvére lőhetett. Ha felmászott a meredélyre, látta a falucs­ kát, a falun túl - tudta - a fűzfasor apró patakot kísér. Az erdőből is futott egy erecske a patak irányába, ennek olyan hűs volt a vize, mint a jég. Ha a titkos fegyvert a kezében tudhatta, úgy érezte, még nyugalma­ sabb, még biztonságosabb ez a maréknyi világ, s hogy ez a még oly ki­ csiny világ bizonyosan az övé. A fecsegő, szeplős kis húgocskájáé, az édesanyjáé, a pajtásaié. Mióta apja nem volt a portán, s nem járta az erdőt, a völgyszorosokat, még jobban elhatalmasodott rajta az ösztön: ő vigyáz erre a kicsiny világra, egyedül és kizárólagosan rajta múlik e világ csöndje, békéje. Délután - még azon a délutánon, amikor az idegen katonák beszállá­ solták magukat a faluba - két német tisztet kísért a házukhoz a falu kisbírója. — A tiszturak este vadast akarnak enni! - Tudja nagyon jól, hogy a férjemet kivitték a frontra. . . — Tudom. Azt is, hogy a fegyverét leadta. . . Van ezeknek fegyverük. Istyu elvezetné őket olyan helyre, ahol találnának vadat. - A gyereknek dolga van! - s az örökkön jókedvű asszonyban valami dacos ellenségeskedés bújkált. Szerette az erdő vadjait, úgy érezte, ha el­ 15 �ereszti a fiát az idegenekkel, a férjét is becsapja. Azzal, hogy elárulja a vadakat az idegeneknek. - Ezekkel nem lehet kukoricázni, Regina! A jegyző úr is mondta. . . - Akkor szegődjék el a jegyző úr hajtónak! - Amilyen aggyonisten, olyan a fogadjisten. . . A kisbíró beletúrt a kalapja alá. - A tiszturak nem mulatni jöttek ide, Regina. . . - Akkor hozhattak volna elemózsiát is. . . A tisztek türelmetlenek voltak, valamit mondtak a kisbírónak, aki csak sejtette, miről van szó. - Azt mondják, a gyerekre szükségük van! - A fiam pedig nem mehet! Egy óra múltán a jegyző is megjött, ígért pénzt is Istyunak, meg mé­ zes-mázaskodott az asszonnyal. - K ét katonát is hoztak magukkal, a gyereknek semmi dolga, csak el­ vezetni őket a megfelelő helyre. . . Sokat tud ám a község vezetősége tenni valakiért, ha akar. . . De ha nem akar, akkor. . . - Fenyegetőzni, azt tudnak, jegyző úr! Hát most már ebek harmincadjára eresztik ezt az erdőt? Utána meg kit vonnak felelősségre? A T á r­ saság nem ismeri a tréfát! - A Társasági urak már rég Németországban vannak. - M ajd visszajönnek. - Vissza, vissza! De a háború - háború. Ezek a katonák pedig a mi szövetségeseink. A z asszonynak már a nyelvén volt: lehet, hogy a maga szövetségesei ezek, de nem az enyémek. Senki se hívta őket ide. De aztán belátta, egyedül - és a két gyerekkel - hiába védené az erdőt, a vadakat, tehe­ tetlen velük szemben. - Készülj fiam. . . Aztán tudod, hogy hová kell az urakat vinni. Sé­ táltasd meg őket, hogy megemlegessék! Estére jöttek meg, mindössze két koszos malacot lőttek. Istyu éppen mesélte, merre sétáltatta az idegen katonákat: körbe az Ártányos-dombot, ahol a buta malacot találták, kopár hegy, itt elfogy az erdő, ide vad nem húzódik fel, mert egy nyúlnak sincs búvóhelye, nemhogy őznek, szarvasnak. A forrásokat elkerülték, s ha tehette, jókora zajjal járt. Az anya szorongást érzett. - A jegyző gonosz ember. Emlékezz, ha apád nem a legszebbet adta neki, ha nem a legjobb részekből válogathatott, mindig kitalált valamit. Még szerencse, hogy a Társaság urai szerették, becsülték. . . - A tiszturaknak holnap aligha lesz kedvük vadászatra. . . M ég be sem fejezték a vacsorát, újra zörgetett a kisbíró. K ét katoná­ val jött. - Mondtam én, Regina, hogy az urakkal nem szabad újat húzni. Most magadra vess! Elrekvirálják a tehenedet. - Az én egyetlenem kell nekik? - Éppen az! - Kikaparom a szemüket! - s mint egy fúria, szólította a kutyákat. A komondor és a tacskó nekitámadt a katonáknak, akik éppen az is­ tálló ajtaját feszegették. 16 �- Puska van náluk, asszony! - Fogd, fogd! - kiáltotta Szélpálné. A németek káromkodtak, az egyikbe belekapott a tacskó. Amikor a puskát levették a vállukról, a két eb visszahőkölt. Ismerték a fegyver természetét, különösen a tacskó. Vonyítva futottak a pajta irányába. A harmadik lövés eltalálta a komondort, de még sebesülten is bekú­ szott a pajtába. - Vadállatok ezek, nem emberek! - sikoltozott az asszony. Istyu pe­ dig sápadtan, némán ölelte a húgát. Ebben a pillanatban még jobban megértette, hogy mért jó az, ha valaki fegyverrel állhat a másikkal szem­ közt. Ebben a pillanatban gyengének és elesettnek érezte magát. Bár a félelem is feszítette, szerette volna elővenni azt a kurta csövű puskát, és a beidegzett mozdulatokkal célozni. Ráültetni ezt a két idegen kato­ nát a célgömbre és meghúzni a ravaszt. Tudta, erre most nincs lehetősége. A z asszony a lövések után megértette: az idegenek nem tréfálnak; a tehenet elkötötték és elhajtották. Szélpálné csendesen átkozódott. - Látod, Regina, ide vezetett az önfejűséged. . . Mert nekem magya­ rázhatod, hogy a te fiad nem talált volna legalább egy sutát, vagy egy szarvast a tiszturaknak. . . A hivatallal pedig tanuld meg, nem lehet pac­ kázni. . . A jegyző úr jóindulattal akart hozzád lenni. . . Megkereste reggel a jegyzőt, de az kurtán elküldte. - Itt most ők az urak! Mi csak a parancsaikat teljesítjük! - De mért épp az én egyetlen tehenem kell nekik? A jegyző savanykásan mosolygott. - Ha ezt az ujjam vágom meg, ez fáj. Ha a másikat, akkor meg az. . . É s ne feledd, a fiad csúfot űzött a tisztekből. Ezért fizetned kellett. . . Ő k is akarták! Az idegen katonák másnap egy falusi emberrel mentek ki az erdőbe vadászni. Egy őzet és két malackát hoztak haza. A közkatonáknak hatalmas kondérokban főzték, a tiszteknek az egyik módosabb parasztember házánál. Ebéd után - mely bőséges volt, hiszen a rekvirálással pótolták a vadhúst - sört és bort ittak. A nap ereje egyre nőtt, a katonák levetették a zubbonyukat. Páran elhúzódtak az erdő irá­ nyába és célba lőttek. Pár dobozt karóra tűztek és nagy hahotázás mel­ lett versenyeztek. Istyu, miután az anyja dolgavégezetlenül tért vissza a községházáról, felmászott a csűr padlására. Mint aki füvet megy szedni, a katonák irá­ nyába került. A vízmosás partjáról egyaránt belátta a célpontokat és a katonákat. M ég mindig azt érezte, amit előző este, amikor a katona meglőtte a komondorukat, s anyja tehetetlenül sírt, a húga pedig resz­ ketett. D e most nyugodt volt, hiszen a kezében ott lapult a puska. Egy ideig nézte a versenyző idegeneket, majd szép akkurátusán fel­ emelte a fegyverét. Érezte, hogy az, amit tennie kell, immáron nem tilos játék. Nem pusztán arról van szó, hogy apja engedélye nélkül gyakorolja magát. Bár ez az ösztön is felsejlett benne, hiszen elsőnek az egyik do­ bozt vette célba. Talált. Az üres konzervdoboz, a katonák meglepetésére, nem a marton irányába röpült. Közvetlenül ott pördült meg a lábuk 17 �előtt. A dörrenés is élesebb, másféle volt, mint a saját fegyverük hangja. A második lövés után - a doboz újra a lábuk előtt perdült meg - a zubbonyok irányába futottak, majd fedezéket kerestek. K ét katona még nem eszmélt, gondosan céloztak. - Noch einmal! - kiáltotta az egyik. A másik vidáman felelt rá. - Fort setzen! „N och einmal!” „Fort setzen!” Istyut az idegen szavak felháborították. Mintha rajta gúnyolódnának, őt csúfolnák. Tiszta, békés hangja volt az ő világának mind ez ideig. A z erdő is tudott beszélni, s ő értette a szavakat. A z apró hegyi erecske is beszélt a kövekhez, a víz fölé hajló ágakkal, sőt az állatokkal is, akik Istyu barátai voltak, s akik a friss, hideg vizet itták. A „Noch einm al!” és a „Fort setzen!” úgy tört bele ebbe a tájba, s a táj által a fiúra, mint egy vészt jelző csengő. „N och einm al!” - „Fort setzen!” Nem értette, s félő volt, hogy nem értik az erdei vadak, sem az erecske jéghideg vize, se a fák, se a madarak, melyekkel annyit beszélgetett rövid élete során. A madarakkal füttnyelven beszélgetett. Értették, mit mond nekik, s ha válaszoltak, ő is megértette. Olykor kedvesen évődött az erdő szárnyas lakóival, de ezt a madarak kedvesnek, bizalmasnák találták, viszonozták az élcelődését, sőt olykor rá is dupláztak az ő füttyjeleire. „Noch cin­ m ai!” , „Fort setzen!” - ezeket a szavakat nem érthetik az ő madarai. Nem szabad, hogy megértsék, hiszen nyilván őrajta csúfolódnak, amikért még mindig a dobozokat lövöldözi, holott ő pontosan tudta, mit kellene ebben a percben tennie. Hirtelen csönd lett körülötte. Máskor, ha talált, egy fácán kurrogva gratulált sikeréhez. Negyedik dobozt lőtte le, de a fácánok némák. E gy lövés csattant. Közvetlen közelében egy ág kettétört. Csönd fogad­ ta a lövést. Sem madárfütty, sem fácánkurrogás. E z is a veszélyre figyemeztette. Letérdelt, óvatosan maga mellé tette a fegyverét. A csöndet meg-megtörő csattanások figyelmeztették. Tekintetét végig­ pásztázta az alatta elterülő laposon. K ét katona kúszott feléje. „Bizonyá­ ra ők lőnek rám !” Még várt egy rövidke időt, majd amikor a katona feje felbukkant célzott és lőtt. Villanásnyi idő elegendő volt rá, hogy felmérje: már csak egy katona kúszik tovább. Ú jra a megfelelő pillanatban célzott és lőtt. Ekkor megérezte, nem maradhat tovább ezen a helyen. A lövések egyre sűrűbben csapkodtak körülötte. M eg a két eltalált katona. . . Tegnap este, amikor a tehenüket elhajtották, megérezte, ezek az idegen katonák nem tréfálnak. Sem akkor, amikor vadpecsenyét szeretnének enni, sem akkor, ha a szegény ember egyetlen tehénkéje kell nékik, de feltételezte, hogy a két bajtársukat is megtorolják majd. A halál gondolata nem rémlett fel Istyuban. Csak a veszélyt érezte, de hogy a veszély mekkora lehet rá­ nézve, ahhoz még nem volt fogalma. A lövések ekkor már oldalirányból is becsapódtak. Megpróbált kijutni a gyűrűből. Ha mozgó célt látott, lőtt. 18 �Azon a részen, ahol meglapult, még ritkás volt az erdő. Nem elegendő sűrű ahhoz, hogy elrejtse, megvédje. Különösen ritkás ahhoz, hogy meg­ bújjon benne. A sűrűség még távol volt, s hogy elérje, ahhoz egy fél­ karéjban futó tisztáson is át kellett haladnia. . . . A katonák közben az erdő felé mozogtak, megsejtve a támadómenekülő szándékát. A gyorsan és kiismerhetetlenül mozgó támadót lát­ ták, de eltalálni nem tudták. Arra meg gondolni sem mertek, hogy csu­ pán egy kamaszfiúval állnak szemben. Mint ahogyan kezdetben a dobo­ zokat, most az embereket - katonákat találta el. Szinte minden lövése pontos volt. S immáron halálos. A faluból újabb katonák érkeztek, erősítésnek. A tisztek úgy vélték, egy egész partizánalakulat támadta meg őket. - Mit szól ehhez, jegyző úr? - kérdezte az egyik tiszt, akit tolmácsnak használtak társai. A jegyző sápadt volt, s tanácstalan. - Biztosíthatom az urakat, hogy ilyen mozgalomról mi nem tudunk. . . Valami félreértésről lehet szó. . . - A halottakat nem lehet félreérteni! - Biztosíthatom az urakat. . . - kezdte újra A tiszt leintette. - Mi majd biztosítjuk magunkat. . . Ám ha mégis valam iféle szerve­ zett akcióval állunk szemben, a falun toroljuk meg a veszteségeinket. . . E gy páncélozott járművön a makadámút irányából kerítették be az erdőt. A katonák óvatosan haladtak, bár a lövöldözés messziről hallat­ szott még. . . . A fiú talpa alatt hersegett a friss fű, mintha óvnák. Ám a lövések több irányból is érkeztek, s egyre pontosabban céloztak az üldözők. A z egyik katona egészen megközelítette. Közelről láthatta: egy fiúgye­ reket üldöznek. E gy kamaszt, aki kurta csövű puskájával éppen őt vette célba. Még szólni szeretett volna társainak a meglepetéséről. De a fiú ördögi ügyességgel célzott, majd lőtt. Mikor társai beérték, megpróbálta mutatni az irányt és mondani vala­ mit, de véres hab tódult ki a száján. Istyu most már nem is a golyóktól félt. Mind jobban tudatosodott ben­ ne: emberek üldözik, s ő a katonákból immáron legkevesebb ötöt elta­ lált. „Bizonyára meg is öltem közülük néhányat!” Sajnálkozó szégyenérzet kerítette hatalmába, de ez csak múló hányingerként jelentkezett nála. Mint amikor vadat ejtett el apja biztatására és engedélyével. Sajnálta az elejtett párát, de tudta, hogy ennek meg kell történnie, hiszen ő maga is vadőrnek készül, ha nem is iskolába, ha nem is hivatalosan, de az apja mellett annál szorgalmasabban. A szégyenérzetet újra a harag váltotta fel. Az a fajta harag, amit este érzett, amikor a tehenüket két idegen elhajtotta S mintha ettől a perctől kezdve kiszakadt volna belőle az a nagy nyu­ galom és béke, amit érzett, ha az erdőt járta, különösen pedig azokban a röpke órákban, amikor a tilos fegyvert kilopta a csűrből. Egy katona - látta, hogy egy fa mögött áll - rákiáltott. „N yilván azt mondja, hogy álljak meg! M ajd bolond leszek” - gondolta. Hirtelen egy fa mögé ugrott és lőtt. 19 �A golyó - ezt a fiú tisztán látta - a fa testébe fúródott. A katona is lőtt, de a lövedék még a fát is, mely mögött Istyu lapult, elkerülte. A katona ki akart ugrani a rejtekhelyéről, de az ólomdarab a fába fú­ ródott. Másodszor már nem próbálkozott. Mint aki csapdába esett, várta az alkalmas pillanatot. Ám Istyu pontosan célzott, s tudta, ha kilép a fa mögül eltalálja. — Fiú nem lőni! Fiú elmenet, de nem lőni - hallotta Istyu. „H át még is tudsz valamit a nyelvünkön?” - , s legszívesebben nevetett volna. M int­ ha játék lenne ez az egész, kergetőzés, melyből az egyik félnek győztesen illik kikerülni. Vagy azzal, hogy gyorsabban fut, s méta mögé ér, vagy mert utoléri az elől haladót és a vállára csap. „T e vagy a fogó!” S ekkor kezdődik minden elölről. Ám a fiúban csak villanásnyi időre vetődhet­ tek fel csupán a gondolatok. Immáron megértette, hogy a játék nagyon komoly, sőt véres játék. Hat idegen katonának az utolsó fogócskázása volt ez a délután. S bár még nem gondolt rá pontosan, értelme legmé­ lyén maga is megsejtette, hogy az ő utolsó fogócskázása is éppen erre a napra esik. . . Még három, legfeljebb négy tölténye lehetett, ezt is tudta. Vaktában nem lövöldözhet. De arra nagyon kevés, hogy a támadóival egyenként leszámoljon. A z erdő pedig ott volt előtte, talán harminc, talán negyven lépésnyire. Most immár még erősebben fogta el a vágy: elérni, bemenekedni oda, ahol leginkább jól érezte magát. M ár nem gondolt a fákra és az erecskékre, az állatok és madarak sokasága is kihullott képzeletéből. Harag és félelem reszketett benne egyszerre, s a gerincén hideg verejték csurgott alá. „H a elérem az erdőt, talán megmenekülök!” De már ebben sem re­ ménykedett. Egyáltalán nem reménykedett semmiben. Csak a kényszer űzte, hajtotta. Amikor a német katona teljes testével kilépett a fa mögül, megcélozta. A golyó puffanásából, egy jajdintásból még megtudta, hogy talált. „É n mindig jól céloztam, ezt apám is mondta. . . ” Ezek a gon­ dolatok még tisztán és világosan megfogalmazódtak benne. Ám érezte, hogy valami súlyos tárgy eltalálja, s ő nem képes elérni az erdőt, mert lábai nem viszik előre, és a fák koronái is egyre távolodtak, távolodtak, mígnem eltűntek végérvényesen. Még egy arc rémlett fel előtte. Anyjáé? Kishúgáé? V agy talán a szótlan, szigorú apáé? Talán mindhárom egyszerre, csakhát ő a hármat egy­ nek hitte? Harmadnap egy drótostót jött át az erdőn, ő talált rá a fiú holttes­ tére. Behozták a faluba: hét lövés érte a gyerek testét. Hét idegen fegy­ ver golyója. A férfiak megállapították, mindegyik halálos lehetett volna. - D e így együtt, a hét. . . - A ruháit is letépték róla. . . Még a falu jegyzője sem akarta kimondani a fiú nevét. Eltemették. Közel ahhoz a sírhoz, ahová hét idegen katonát temettek el az előző napon. 20 �VALÓSÁGUNK SZ V IR C S E K F E R E N C „Örök vétek lenne, ha e szénkincs kiaknázatlan maradna” (Brellich János: Emlékirat... 186 0 .) A Nógrádi Szénbányák dolgozói ebben az évben ünneplik bányászatuk törté­ netének nevezetes évfordulóját, a jogelőd társulat alapításának ötnegyed év­ százados jubileumát. Az 1861-ben megalakult Szent István Köszénbánya Tár­ sulat alapításának körülményeit villantjuk fel megemlékező írásunkban. A vízmosta árkokban, természetes kibúvásokban felszínre került szénnyo­ mokkal, öngyulladásból fel-felizzó erős füstjével már közel 250 éve rejtélyes jelét adta meglétének a nógrádi barnaszén. Rendszeres és tudatos kutatása azonban sokáig nem folyt, s így a gyakor­ latilag hasznosíthatatlannak ítélt szenet figyelmen kívül hagyták a helyi és az országos gazdasági életben. Magyarországon a szén iparszerű hasznosítására 1788-ban került sor, amikor is feltárták a Krassó-Szörény megyei feketeszenet. A dunai gőzhajózás megindulásával, a pesti gyáripar megizmosodásával, vala­ mint az esztergomi és pécsi szénbányászat megindulása után Nógrád megyé­ ben ismét a figyelem és érdeklődés középpontjába került a barnaszén. Salgó­ tarján környékén is kezdetleges kutatások és bányanyitások folytak Zagyva, Mátraszele és Kazár határában, de ezek csak az 1860-as évek bányászati tevé­ kenysége bevezetőjének tekinthetők. A XIX. század elején még a kis, jelentéktelen falvak sorába tartozó, közel 500 lakosú Salgótarján bányászati központtá, várossá fejlődésében döntő sze­ repet, történetében új korszakot nyitott - J ankovich Antal konzervatív földes­ úr 1855-ben bekövetkezett halála után - a szénbányászat megindulása. Ekkor kezdődött tulajdonképpen az „újkor” a faluban, mely a megye legnépesebb községét, majd ipari városát, és később megyeszékhelyét hozta létre. A folyamat elindítója két bányavállalkozó, Brellich János és Windsteig Gergely volt, akik 1856-ban a Jankovich leányági örökösök birtokán Salgótar­ jánban is feltárták a szenet, amely a külföldi irodalomban is ismert volt. A szénbányászat megindulása után az ipari fellendülés jóvoltából Tarján a nagy ígéret földje lett, hiszen a gyorsan fejlődő település szerepvállalása a magyar ipar térképén beváltotta a hozzá fűzött reményeket, igaz, kezdetben csak a tőkések számára. Most tehát lebbentsük fel a fátylat a társulat alapításának körülményeiről. A Salgótarján környéki Moosbrugger-Wéber-Preuszner féle bányavállalkozá­ sok szoros folytatása lett Windsteig Gergely megjelenése a faluban. Moosbrugger Jeromos bécsi vállalkozó a szabadságharcot megelőzően kezdett bányászkodni Zagyván. Az akkor már ismert nagyszámú széntelep közül azért esett választása a salgótarjáni medence kincsére, mert az a kibúvások alakjában 21 �szinte a földön és nem a földben feküdt. A szállítási gondok miatt csődbe került vállalkozást 1854-ben Preuszner József pesti kereskedő vette át. Brellich János - a salgótarjáni bányászat tulajdonképpeni megindítója - 1856-ban már Tarjánban volt, a Jankovich földbirtokon kutatta és tárta fel a szenet, úgy, hogy 1859-ben már 5350 bécsi mázsa szén állt eladatlanul bányája mellett. Az eddig Zagyván működő Wéber Alajos 1859-ben már Brellich munkálatait vezette. De kik voltak az első vállalkozók, akik Salgótarján területén szénbányá­ szattal foglalkoztak? Korabeli dokumentumok vallatása során két név bukkan elő: az egyik Szilárdyné J ankovich Erzsébet aki már 1859-ben Heilige Elisabeth néven kutatási engedélyért folyamodott a bányakapitánysághoz. A másik ismert vállalkozó Windsteig Gergely volt, aki szintén abban az évben Sal­ gótarján község területén fekvő Jankovich-tulajdont képező szántó és erdő­ területre szóló kutatási engedély kiadásáért folyamodott. Közben egy fontos esemény is lezajlott. 1858. augusztus 5-én a három Jankovich-lány osztályegyezséget kötött, melyben a tulajdonjog fele Szilárdyné Jan­ kovich Erzsébetet, a másik fele Luby Józsefnét és Balázs Willibaldnét illette meg. A nekik jutott osztályrész birtokában gazdálkodtak a nővérek. Szilárdyné Nagy-Salgón bányát nyittatott, sőt nővéreinek itt levő birtokát is zártkutatmányokkal fedte be. Brellich János államvasúti mérnök és Windsteig Gergely bécsi kőbánya­ tulajdonos (aki valószínűleg Bécs egyik elővárosából, Sechshausból származott és a megyei útépítkezések révén került Nógrádba) közös kutatási engedély kiállítását szerette volna elérni a bányakapitányságnál, a már sokat emlegetett Jankovich-birtokra. Mert amíg a három nővér pereskedett egymással, addig ők ketten 1859. augusztus 24-én Lubyné Jankovich Antóniával és Balázsné Janko­ vich Helenével szénkiaknázási szerződést kötöttek, melynek révén az általuk kért Antónia védnevű bányatelek is megosztva lett adományozva. Ugyancsak ebben a szerződésben kötöttek egyezséget a Jankovich Miklós kazári birtoka alatt található szén megkutatására. A harmadik Jankovich-lánnyal, Erzsébettel, hosszú ideig nem tudtak egyezségre jutni, mert férje - Jankovich Antalhoz (apósához) hasonlóan - konzervatív módon gondolkodott. Moosbruggerről és Windsteigről keveset tudunk, ugyanennyire ismeretlen Brellich János alakja is, aki pedig típusa volt azoknak az iparlovagoknak, akiket az Európa-szerte dúló vasútépítési láz termelt ki. Egyszerre játszotta meg a bányaszakértőt, illetve a vasútépítő mérnököt, de legfontosabb tulaj­ donsága az volt, hogy mindig megtalálta azokat az embereket, akik segítet­ ték tervének megvalósítását. Nagyszabású terveivel szinte a szélhámosság hatá­ rán járt, hiszen minden tőke nélkül indította meg legújabb vállalkozását, hogy aztán a bajok lavináját zúdítsa magára. Két szereplő neve kívánkozik még ide, igaz, csak mint statiszták a nagy színpadon: Wéber Alajos, Brellichék megbízottja, és a Jankovich-kutatások ve­ zetője. Münnich Károly, a későbbi baglyasaljai bányavállalkozó. A megkapott kutatási engedélyek birtokában Brellichék két zártkutatmányt jelentettek be a Jankovich-birtokra. Ezzel robbant ki az ellentét a két bányavállalkozó és Jankovich Erzsébet között, mely évekig munkát adott a külön­ féle hatóságoknak. Az ellentétek elsimítása csak az 1864. november 2-án kelt szerződés megkötése révén sikerült. Kezdetben Salgótarjánban a bányaüzem vitele nem volt valami sikeres, mert 22 �a statisztikában a 8 „vájóval” rendelkező bánya csak 965 bécsi mázsa szenet tudott felmutatni. Oka talán a későbbiekben is állandóan emlegetett munkás­ hiányban keresendő. Tevékenységük ezért inkább az újabb bányanyitásokra irányult, Kazár, Karancsalja és Vizslás határában. A két vállalkozó ez idáig keveset tartózkodott Tarjánban, ugyanis 1860. már-: cius 22-én a besztercebányai bányakapitánysághoz Bécsből keltezett levelük sze­ rint rendezni kívánták ügyeiket, melynek során Wébert, mint bányagondnokot, megbízták ügyeik itteni vitelével, s szervezetileg egyesíteni kívánták az összes bányájukat, és a jövőben Salgótarjáni Kőszénbánya Társaság néven kívántak szerepelni. (Firma Salgó-Tarjáner Stein Kohlengewerkschaft). Ebből a levél­ ből ismerjük vállalkozásuk személyzetének többi tagját: Meissl Lipót könyvelő és Schrantz József ellenőr. A társulat a tarjáni bányák nagyobb méretű kitermelését célozta meg, de felismerték a szállítás nehézségeit, azt, hogy a rossz állapotban levő utak miatt a kitermelt szenet nem lehet eljuttatni a felvevőpiacig, s emiatt a szénme­ dencében rejlő üzleti lehetőség kiaknázhatatlan. Ezek után már nem véletlen, hogy a bányatársulat - Brellich hatására - vasúti vonal kiépítésének tervével foglalkozik 1860 május elején, és megszületik Brellich legfontosabb Em lék­ irata a salgótarjáni szénbányászatról. A bányakapitányság azonban első olva­ satra visszaküldte a társulatnak, kiegészítés végett. Egy újabb beadvány adja meg a visszaküldés okát, melyben Brellich kifejezi, hogy az emlékirat nem társasági szerződésnek készült, hanem csak a rentábilitást szerette volna ezzel bizonyítani, felkeltve az érdekeltek figyelmét a közüzemű vasúti pálya építé­ sének gazdaságosságára. Az újólag beterjesztett programmal egyidőben jelen­ tette be a Salgótarján-Balassagyarmat közötti lóvasút kiépítésének tervét is, Közben Brellich újabb beadványokkal ostromolta a hatóságokat. Pesten, 1860. augusztus 31-én keltezett iratában újólag a szállítóeszköz hiányában életképtelen salgótarjáni bányászattal foglalkozott. (Valószínűleg kezdettől fogva foglalkoztatta a gőzüzemű vasút gondolata, mert 1859. novemberében a első 270 kosár szenet felküldte Pestre, ahol kipróbálták a „délkeleti vasutak pró­ bajáratain” , s bebizonyosodott, hogy nem rosszabb a stajerlak-aninai szénnél). Iratában ismételten utalt a részvénytársaság alapításának fontosságára, mely­ nek jóváhagyása után azonnal megkezdené a bányászatot a kazári Anna bányamezőben. Ez az emlékirat jelentett fordulatot Salgótarján bányászatának tör­ ténetében, így ezt a dokumenumot mint a nógrádi szénbányászat kialakulásá­ nak egyik legfontosabb bizonyítékát kell kezelnünk. A bányatársulat megalapításáig csak a szükséges teendőket végezték Salgó­ tarjánban. Többek között elkészült 1860 októberére a Salgótarjáni Szent István Kőszénbánya Társulat és Lóerőre Építendő Vasút terve. A bányakapitány­ ság módosító kérelme miatt annyiban bővült az eredeti terv, hogy új irány­ ként felvették a Salgótarjánból Hatvan felé vezetendő vasúti irányt is. Ezzel döntési lehetőséget adtak a majdani társulat tőkéseinek. Saját bányanyitásaik mellé megvásárolták Prónay zagyvai, Mikó gróf baglyasaljai, Cartony udvari tanácsos vizslási, valamint Schoeller bécsi kereskedő-gyáros karancsaljai szén­ jogosítványait, illetve zártkutatmányait. Ezzel az akcióval 21 zártkutatmány birtokosai lettek Kazár, Salgótarján, Vizslás, Karancsalja környékén. (Ekkor vált ismertté, hogy 1859. augusztus 24-én az első bérlőtől átvették a salgótar­ jáni bányaüzemet, mintegy 2010 kosár kitermelt szénnel.) A budai helytartótanács november 24-én keltezett iratában engedélyezte a 23 �Salgótarjáni Kőszénbánya Társulat megalakulását, azzal a feltétellel, hogy az alapszabályokat fel kell terjeszteniük jóváhagyás végett. A társaság vezetősége 1860. december 6-án alakuló bizottsági értekezletet szervezett, ahol bejelentették, hogy a „ . . .Salgó-Tarjányon már megnyitott kőszbénbányászatra Sz. István név alatt külön társulatot alakítani, a fennálló bányászati szabályok szerint az engedelem már meg is adatott..” A Salgótarjáner Szent István Steinkohlen Bergwerk Gesellschaft néven megalakulni szándékozó társaság a lóerejű vasút építésére, illetve a bányászati jogok meg­ szerzésére és a bányászatra 8760 db egyenként 100-100 o.é. forint névértékű részvény kibocsátását tervezte, összesen 876000 forint értékben. De mielőtt a részvényaláírásokat megkezdték volna, „részrehajthatatlan szakértők” bevo­ násával bányászati, technikai és jogi szempontból újból megvizsgáltatták a tár­ saság szénterületét. Az értekezlet egy „bizottmányt” is választott, melynek el­ nöke báró Prónay Albert, alelnöke Korizmics László, pénztárnak K ohen Jakab kereskedő, jegyző Mórocz István (számtalan sajtócikk szerzője), ügyvezető Brellich János lett. Ugyancsak határoztak a szakértők személyéről is, amikor felkérték Hantken Miksa geológust és Dolezsál N. vasúti mérnököt a fel­ adatok ellátására. Az alakuló értekezletre a meghívást mindenki megkapta, aki csak számított, befolyása lévén támogatóként a nagyszabású tervhez. Né­ hány név kiemelése ezért is fontos: Havas József, helyhatósági tanácsos, aki nélkül lehetetlen volt üzletet létrehozni, K ohen Károly és Jakab nagykeres­ kedők, a társaság bankárjai. (Róluk a rendőrminiszteri jelentés mint „arge Schwindler” -ok emlékezett meg később.) A vállalat ügyeit a triumvirátus: Brellich, Kohen Jakab és Havas intézték. Az alakítandó társaság programját 1861. január 13-án a Gazdasági Lapok­ ban tették közzé. A legérdekesebb változás az volt, hogy most már a vasút­ építést helyezték előtérbe. Ugyanis a tervezett tőkéből 676 000 forintot a vasút megépítésére és csak 200 000 forintot szántak a bányaművelésre. A kérdés még mindig az volt, hogy Balassagyarmat vagy Hatvan felé érjék-e el a Dunát? Így érkezett el 1861. május 14-e, az alakuló közgyűlés napja. Ezen a köz­ gyűlésen az ipoly-sajóvölgyi vasút tervbe vett építése miatt várakozó állás­ pontra helyezkedtek, és csak annyi részvény kibocsátását tervezték, amennyi a bányaüzem megindításához elegendő tőkét biztosított. A jelenlevők az 5 5 §-t tartalmazó alapszabály-tervezetet csekély módosítással elfogadták. Ezen a napon hangzott el, hogy a megállapított alapszabályok értelmében a „Sz. István kőszénbányatársulat” magát megalakultnak nyilvánítja. Megválasztásra került az ideiglenes vezetőség: elnök ismét báró Prónay Albert, alelnök Korizmics László lett. Az igazgatóságba a következő személyek lettek beválasztva: ügykezelési főintéző Havas József, igazgatótársnak Nyíry József és Dumtsa Ignác. Keres­ kedelmi ügyintéző K ohen Jakab, műtani ügyintéző Brellich János lett. Az alap­ szabályokat hivatalosan felterjesztették a helytartótanácshoz, jóváhagyás végett, amit 1861. július 31-én két paragrafus módosításának javaslatával visszaküldtek. Az alapszabály-tervezetből csak az 1. §-t idézzük fel, amely pontosan körül­ írta az új társulat célját: „ 1. $. a. A Nógrád megyében Salgó Tarján községe határán és környékén található kőszén telepeket mívelni és értékesíteni, jele­ sül a felső magyarországi vashámorok és egyéb iparágak úgyszintén a Tisza és Duna között fekvő és fában szűkölködő vidék számára tüzelő anyagot állítani elő, stb., mihelyt a kőszén kereskedés oly terjedelmet nyert, hogy a közönsé­ ges szekerezéssel kielégíteni nem lehetne, vagy pedig ha sokkal hasznosabbnak 24 �mutatkoznék, a körülményekhez képest gőz vagy lóerőre egy vaspályát építeni a Dunához.” A szeptember 23-án összeült közgyűlés döntött a helytartótanácsi leírat tár­ gyában, és eleget tett a kérésnek. (Így a módosított alapszabályokat csak 1861. október 24-én hagyta jóvá a helytartótanács.) Az új részvénytársulat igazgatósági ülésén elhatározták, hogy az összes szabad területet zártkutatmányokkal fedje le Brellich János, és jelentse be azokat saját nevén. A szénterület geoló­ giai felvétele tárgyában egy mérnök alkalmazását látták szükségesnek. (Ez a mérnök az iratok újraolvasása során, úgy tűnik, már Ta rjánban dolgozott, mun­ kája révén egy kiaknázási terv és egy általános - szénjogi? - terv is készült.) A feladattal név szerint Pancaldi Márkus mérnök lett megbízva. Az igazgató­ ság a Társulat központjának Salgótarjánt jelölte ki, az igazgatóság székhelye azonban Pest lett. Az ideiglenes vezetést felváltotta a választott végleges igaz­ gatóság, mely az elnökön és alelnökön kívül 15 bizottsági tagból és öt igazga­ tósági tagból állt. Igazgatósági tag lett Brellich János is, aki ezek után Kazár, Zagyva, Salgótarján és Somoskőújfalu területén mintegy 213 zártkutatmányt jelentett be Wéber Alajossal. Brellich Salgótarjánban Lubyné-birtokán nyitott bányát, míg Szilárdyné Jankovich Erzsébet Puszta-Salgón termeltette a szenet. (Ezt a területet adta el végül is Szilárdy Ödön 1869-ben a Salgótarjáni Vasfinomító Társulatnak, melynek egy­ ben alapító tagja is volt.) A Társulat birtokában 1862-ben már 181 megerősített zártkutatmány volt, és még ebben az évben bányatelkekkel kívánták befedni a területet. Pálfalva, Salgótarján, Zagyva, Puszta-Szőrös és Kazár területén tizenegy helyen nyitot­ tak bányát. (Salgótarjánban három bányájuk volt.) Elkészült a terület geoló­ giai felmérése is, mely a szénvagyon tényleges megállapítása mellett a vasút­ vonal irányának meghatározását is szolgálta. Ebben az évben Szabó József, a neves geológus is dolgozott Salgótarjánban mint bányabiztos, sőt a területről bányageológiai térképet is készített. 1862. február 2-án a Társulat vasútépítési engedélyezési tervet nyújtott be a hatóságokhoz, hangsúlyozva a szénszállítás jelentőségét. De érdekes módon a szokásos kamatbiztosítás megkérését (talán sejtve hiábavalóságát) a Társaság nem tartotta szükségesnek, hanem - bízva saját anyagi erejében - önerőből kívánt sikert elérni. Ekkor csatlakozott a társulathoz gróf Forgách Antal kancellár, a későbbi igazgatósági elnök, és több prominens személyiség. A szer­ vezési ügyek elhúzódása miatt az újabb vasútépítési engedélyezési okiratot 1863. január 19-én már mint Pest-Besztercebányai Vasútat terjesztették elő. (Brellich János igazgató, Pancaldi Márkus bányamérnök és Polyák Béla köny­ velő.) A salgótarjáni üzemvezetőség élén ekkor már Schmidt Pál bányafelügyelő, Wéber Alajos bányagondnok, Jereb Ferenc főaknász és Schrank János raktárnok állt. Az új cégnév 1864-ben tűnik fel először, jelezve, a megváltozott és már nem leplezett igazi célkitűzést, melynek fedezetéül a szénbányákat állították: „Cs. kir. Szab. Pest-Losonc-Besztercebányai Vasút és Sz. István Kőszénbánya Tár­ sulat.” Legnagyobb gond továbbra is a tőke hiánya volt, mert míg 1863-ban tiszta jövedelmük 9370 forint volt 32 522 forint bevétel mellett, 1865-ben már nyereséget sem tudtak kimutatni. A vállalkozást ezért is fogadta kezdettől fogva az általános bizalmatlanság. A vasútépítés megindításához a szükséges előleget végül is gróf Forgách Antal szerezte meg, mint udvari kancellár, saját hatáskörében, az ún. ínségkölcsönből. 25 �A vasútépítés mellett próbálkoztak bányanyitásokkal is. 1865-ben sikerült a József-Johann védnév alatt megkapott bányatelken előbb József-tárnát (10 kettős bányamértékkel), majd József-aknát (50 kettős bányamértékkel) meg­ nyitni. A József-tárnánál építették meg a Pestről Hatvanon át vezetett vasút ideiglenes végállomását, mivel magában a faluban nem tudtak megfelelő telket vásárolni vasútállomás céljára Szilárdy Ödöntől. A társulat ügyeiről már 1864-ben elkészült a rendőri jelentés, mely feltárta a kétes üzletmeneteket, vesztegetéseket. Az így jelentkezett pénzügyi nehézségeket csak fokozta a bécsi Schuller bankház - mely a társulat pénz­ ügyeit intézte - csődje, 1865-ben. A megindult lavina magával ragadta a tár­ sulatot is, amely kénytelen volt szintén csődöt jelenteni, egy nappal később, július 1 1 -én. Schmidt Pál lemondása után a csőd alatt álló társaság a bánya vezetését Pancaldi Márkusra bízta. Közben újabb területek megszerzéséről is tárgyaltak, így Baglyasalján az Andó-családdal, a birtokukban levő Jakobibányatelek megszerzése érdekében. 1866. október 6-án alkalmazták ideiglenes minőségben bányafelügyelőként Zemlinszky Rezsőt, a későbbi bányaigazgatót, akinek a neve elválaszthatatlan a nógrádi szénmedence nagyüzemi bányászatától. (A vonatkozó irodalom né­ mely szerzőjének állításával ellentétben 1864-ben még nem lehetett igazgatója a társulatnak.) A háttérben mozgó gazdasági és politikai erők elérték, hogy 1866. november 6-án megszüntették a csődeljárást, és innen az események már felgyorsulva követték egymást. Most már nem csak egy társulat ügye volt a vasútépítés. A magyar és osztrák hatóságok, hitelezők a vállalatot igyekeztek talpraállítani, melyhez a kedvező politikai légkör is hozzájárult. Így vált lehetségessé, hogy a magyar érdekeket tisztán szolgáló Magyar Északi Vasút állami támogatást kapott. Nemcsak a vasútépítés indult meg újólag, hanem a csőd ideje alatt majd két évig szünetelő bányák termelése is 1866 októberében. A kínos-keservesen megépített vasúton 1867. május 17-én indult meg a for­ galom Pest felé. A magyar állam felvállalta az elsőbbségi kötvényeket és a kölcsönkötvényeket, majd ennek birtokában a hírhedtté vált pest-salgótarjáni vasút 1868. július 1 -én o órakor a magyar állam tulajdonába ment át, hosszas tárgyalások eredményeként. A Magyar Északi Vasúttársaság feloszlott, csak a kőszénbányák és azok tartozékai felett rendelkezhetett. A szénbányák üzem­ vitelére 1868. augusztus 6-án a társult romjain megalakult a Salgótarjáni K ő ­ szénbánya Részvénytársulat, mely 77 éves fennállása alatt a nógrádi szénme­ dence széntermelését és technikáját magas fokra fejlesztette. Megalakulása után is számos kisebb vállalat keletkezett, melyeknek széntermelése csak csekély mértékben befolyásolta a magyar szénpiacot. Mindaddig míg a kisvállalkozások összevonása után 1881-ben az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. mint vetélytárs létrejött, mely közel 44 évig bányászkodott a szénmedencében. ��Zsuffa Miklóst: A PALÓCFÖLD megkérdezte Van-e jövője a nógrádi szénbányászatnak? Az 52 éves Zsuffa Miklós irányítja az évi egymillió tonna szenet adó, s mint­ egy hatezer embert foglalkoztató Nógrádi Szénbányákat. A vezérigazgató tagja az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának, s jellegzetes alakja a helyi közéletnek is. - A salgótarjáni szóbeszédben hangot kapnak olyan vélekedések, hogy a vállalat belátható időn belül jelentősen megkisebbedik, sőt ta­ lán meg is szűnik. Honnan erednek ezek a jóslatok? - A választ onnan kell kezdeni, hogy az utóbbi időben a népgazdaság, s benne az ipar teljesítménye nem megfelelő. A cserearányok romlanak, a termelékenység, hatékonyság nem javult olyan mértékben, ahogy tervezzük. Emiatt - sok más országhoz hasonlóan - nálunk is megindultak a szerke­ zeti váltással összefüggő vizsgálatok. Nem kivétel ez alól a szénbányászat sem, amelyet különösen az utóbbi időben csökkenő világpiaci olajárak hoztak új helyzetbe. Az Állami Tervbizottság vizsgálata nemcsak arra terjed ki, hogy miképp lehet többet termelni, hanem arra is, hogy a többlet fajlagosan mibe kerül. Hogyan lehet olcsóbban megoldani az ország energiaellátását? A válasz megadására sok alternatíva készült, köztük szélsőségesek is, háttéranyagként. Feltehetően e szélsőséges változatok kiszivárgása és eltorzítása indította el a híreszteléseket. - érvényes-e az a párhuzam az ország és la vállalat között, hogy a természeti kincsek viszonylag szerény mértékűek, az adminisztrációs ál­ lomány pedig, bár lelkes, de kissé túlméretezett? - Erre azt kell mondanom, hogy az adminisztráció túlméretezettsége alól a szénbányászat sem kivétel. Ugyanaz jellemző itt is, mint az intézményrend­ szerünk egészében és a gazdaság más területein. Tehát folyamatosan aktuális teendő az adminisztráció arányának mérséklése, e munka hatékonyságának nö­ velése. Az elmúlt öt évben végrehajtottunk olyan módosításokat - üzemszer­ vezés, irányítási lépcsőkiiktatás - , amelyekkel évről évre csökkentettük az al­ kalmazotti állományt. Ma e dolgozóik aránya az összlétszámon belül 15,2 szá­ zalék, a szénbányászati átlag pedig 15,3 százalék. Tehát a átlag körül va­ gyunk. Ennek ellenére tervezzük a alkalmazotti létszám továbbcsökkentését. - Azt írta nemrég, hogy a medence szénbányászata az évszázad ele­ jén technikailag Európa élvonalának közelében tartott. Milyen termé­ szetű ok miatt süllyedt a műszaki nívó? - A nógrádi szénbányászat első szakaszában a legértékesebb, legkönnyebben elérhető széntelepeket bányászták ki. A felszínhez közelebb vastagabb szén­ 28 �rétegekhez, nagyobb fűtőértékű szénhez jutottak. Annak idején ez volt a Kárpát-medence legjobb szénelőfordulása. Nem véletlen, hogy a tőke mohón érdeklődött az itteni befektetési lehetőségek iránt. A bányavidékek közül ezt kötötte össze elsőként vasút a fővárossal. A busás nyereség lehetővé tette, hogy az akkori legkorszerűbb műszaki megoldást telepítsék ide. Az aranykor meg­ szűnése nem gazdaságpolitikai tényezőkkel vagy az itt dolgozók munkájával függött össze, hanem a természeti körülmények rosszabbodásával. Már a hú­ szas, harmincas években megfigyelhető volt a termelés, a profit csökkenése, a nógrádi szénbányászat súlyának mérséklődése. - Említette az előbb idézett cikkében, hogy a vállalatnál előfordul a közönyös magatartás. Mi miatt válhatnak közönyössé a bányai dol­ gozók? - Közömbösség mindig, mindenütt előfordul a társadalmi életben. Sajnos, a szocialista társadalomban is fellelhető. Ez nemcsak azzal függ össze, hogy va­ laki alkatánál fogva tettre kész, ambíciózus, akar-e másokért cselekedni, vagy visszahúzódó, magának élő. Sajnos, arra is van példa, hogy míg korábban va­ laki lelkesedett a közösség ügye iránt, később különböző okokból közönyös­ sé válhat. Fontos vezetői feladat, hogy az emberek ügyeit úgy kell intézni, mi­ nél kevesebben váljanak passzívvá. Ez nemcsak anyagi érdekeltség kérdése. Függ az emberekkel való bánásmódtól, a személyhez szóló hangnem megtalá­ lásától is. Őszinte minősítésekkel, idején végrehajtott kádercserékkel elejét le­ het venni a közöny eluralkodásának. - Gyakori panasz, hogy az úgynevezett bányászati kedvezmények el­ értéktelenedtek az utóbbi időben. Van-e remény rá, hogy még a 25. óra előtt kedvező fordulat áll be? - A bányászati kedvezmények, a bányászat presztízse - ez tág kategória, és időnként túl általánosítva beszélünk róla. Konkrétan: fontos eleme ennek a bér, a lakáshoz jutási lehetőség, a katonai szolgálat csökkentése, illetve válla­ lati szinten a hitelképesség, a fizetőképesség megtartása. Ne menjünk vissza a hatvanas évekre, csak az utóbbi öt évet vegyük. Mind a szakmabeliek, mind a külső szemlélők megállapították, hogy ezek a tényezők a VI. ötéves terv időszakában fokozatosan veszítettek korábbi értékükből. 1983-ban és '84-ben már termeléskiesésben is megmutatkoztak a negatív tendenciák. A XIII. pártkongresszus után tett kormányintézkedések meghozták az érzékelhető fordula­ tot a bányászat helyzetének stabilizálására. Ezeket a kezdeményezéseket azonban következetesen végig kell vinni! - Könnyebb lesz-e a huszonéves bányásznemzedék sorsa, mint az ön generációfáé volt? - Ami a fizikai igénybevételt illeti, igen, de a mai gazdasági, műszaki kér­ dések bonyolultsága, változékonysága miatt nehezebb helyzetben vannak a mai fiatalok. Az ország gazdasági helyzete, a fejlesztés lehetősége relatíve rosszabb, mint a mi fiatalságunk idején volt. A szűkebb források nagyobb hoz­ záértést és fegyelmezettebb végrehajtást követelnek ahhoz, hogy hatékonyab­ ban használják fel azokat, mint mi tettük. A bányászatban most bevezetés alatt álló technika lényegesen többet tud - s figyelemre méltó, hogy a bányá­ szat mai nehéz helyzetében is kaptunk erre pénzt! Nagy felelősségünk, hogy jól szervezett munkával ezt a technikai és anyagi többletet hatékonyan mozgó­ sítsuk. M O LN Á R PÁL 29 �MŰHELY S Z IV E R I JÁ N O S A Couleur lokálban a Couleur lokálban falom az elém rakott babot benne füstölt csülök én meg előtte ülök nyakig olajos padlóbűzben magamat két félrészre osztva jóra meg rosszra rügyező muzsikaszó koszolja a leget (hallhattuk már épp eleget) figyelmem leköti a helyi színezet s bár minden „csupa élvezet” lesz-e út mely innen kivezet „ a Couleur lokálban (ha kell) a kör kerek s lapít ki-ki saját kigőzölgésében mint sarokban az ázott egerek és zajlik az élet (s nem is csak úgy életlenül!) folynak a hibátlan felekezeti viták : bemenj-e bűzlő lábakkal a mennybe a társadalom gazdasági szűrőjének szerkezetén át s mint irányzatos véletlenek kavarog a por senkik és valakik jönnek mennek takar mindent a félhomály ilyen ez a Couleur lokál megtartanám véleményemet de már nem lehet satufejűek ülnek kelnek mindenütt s csavarra járnak a satufejek és a kerítésről célirányosan fel röppennek az intézménye sült kerub-verebek 30 �Satupota és emberarc A jugoszláviai magyar költészet egyik fiatal képviselőjéről, Sziveri Jánosról szólva nem kerülhető el a poétikai körkép fölvázolása. Azért nem, mert az 1954-ben, egy kis bánáti faluban, Muzslán született költő munkássága az egy­ séges magyar irodalom fejlődési folyamatába illeszkedik. E tekintetben az új­ vidéki folyóirat, az Új Symposion szerkesztőjeként is markáns poétikai s egy­ ben „lapcsinálói” programot hirdető költő tevékenysége semmiben sem, vagy alig valamiben különbözik mondjuk a Kolozsváron élő Szőcs Gézáétól vagy budapesti sors- és pályatársaiétól. Magyarországon a hetvenes évek elejétől-közepétől figyelhettük meg azok­ nak az éles szemlélet- és hangnemváltást jelző regényeknek és verseskötetek­ nek a sorjázását, amelyeket Hajnóczy, Esterházy, Bereményi, Nádas és mások neveivel azonosíthatunk. Hozzájuk társultak és társulnak a szomszédos országok magyar irodalmának újabb generációi is: Romániában az Echinox című egye­ temi lap köré csoportosuló szerzők, Jugoszláviában pedig az Új Symposion ún. második nemzedéke. Szlovákia és Kárpátalja inkább csak egyes alkotók mun­ kásságával kapcsolható ehhez az egész magyar nyelvterületet érintő-átfogó iro­ dalmi folyamathoz, amelyet a kritika, hol a „neo-(poszt-) transzavantgarde” , hogy a „posztmodernista” címkével lát el. Jól lehet, ezek a kritikai kategó­ riákként működtetett elnevezések erősen vitathatók, azt azonban mindenképpen el kell ismernünk, hogy az érintett szerzők közös vonása a tagadás. A müveik­ ben kirajzolódó kép már nem az egységes, harmóniákból-diszharmóniákból öt­ vöződő, hanem a szétmorzsolódó, elemeire hulló világot, a „ minden egész el­ törött'” valóságát tükrözi. Más szavakkal szólva ez azt jelenti, hogy a hetve­ nes-nyolcvanas évek új íróinak-költőinek hitvallása a apák, a szülők nemze­ déke által reájuk hagyományozott valóságszemlélet és világkép érvényességét kérdőjelezik meg. „. . . figyelmem leköti a helyi színezet / s bár minden „csu­ pa élvezet” / lesz-e út mely innen kivezet” - fogalmazza meg a második vers­ szakban Sziveri a nemzedékét jellemző kétkedést és elutasítást. Ehhez az állás­ ponthoz azonban társul egy új, a jelent problematikus voltával, pozitív és ne­ gatív tartalmaival együtt hűen kifejező eszmény föllelése iránti vágy is: „lesz~e út mely innen kivezet'' - kérdezi Sziveri és kérdésében nem csupán ez a vágy fogalmazódik meg, hanem az előző évtizedek és generációk gondolkodását jel­ lemző társadalmi utópizmus, az illuzórikus valóságkép elutasítása is benne fog­ laltatik. Azaz - sugallja a szerző - a költőnek és a költészetnek sem az esz­ mények és az akarat felől kell közelítenie a valóságot, ellenkezőleg, a valóság felől kell szemlélnie mind az akaratot, mind az eszményeket. A pontos helyés helyzetmeghatározás tehát mindennél fontosabb, a költői szépenszólás pedig - legalábbis Sziveri felfogása szerint - a szavak mágiájával csak elfeledi a va­ lót. „ . . . a Couleur lokálban / ha kell / a kör kerek / s lapít ki-ki saját ki­ gőzölgésében / mint sarokban az ázott egerek” - tesz kísérletet szűkebb közös­ sége helyzetmeghatározására a költő, majd néhány sorral alább már általános érvényű kor- és kórkép fölrajzolására is vállalkozik: „folynak a hibátlan fe­ 31 �lekezeti viták; / bemenj-e / bűzlő lábakkal a mennybe j a társadalom gazdasági szűrőjének / szerkezetén át” - írja. Igen, ez a hang a lázadás hangja. Azé a lázadásé, amelyről a neves olasz esztéta, az elkötelezetten baloldali Umberto Eco így ír: „Napjaink művésze, amikor hozzákezd egy mű megalkotásához, egyúttal kétségbe v onja mindazokat az ismereteket, amelyeket reá hagyomá­ nyoztak. . . Úgy rögzíti tevékenységének módját, mintha a világ vele kezdőd­ nék, vagy legalábbis mindazok, akik megelőzték . . . hamisítók lennének.. . ” Eco megállapításának vonzatában különösen markáns és egységes kép rajzo­ lódik az Új Symposion második nemzedékének költőiről, a valóságot szikár, lecsupaszított nyelvhasználattal újraértelmező lírájukról. A Babits, Kosztolányi vagy épp Nagy László költészetén nevelkedett olvasó hiába keresi e mai poé­ ták - Csorba Béla, Szügyi Zoltán, Fenyvesi Ottó, Kalapáti Ferenc - munkái­ ban, a hagyományos lírai színeket, ízeket, eszközöket. S akárcsak ők, Sziveri is mellőzi a szavak energiatöltetének dúsítása, a szókapcsolatok átalakítása, egy­ szóval a szómágia révén elérhető költői hatást. Két kötetét, az 19 71-es, Sinkó Ervin-díjas Szabadgyakorlatokat és a ’81-ben megjelent Hidegpróbát, illetve a bennük közreadott munkáit az ihletettség, a látomás, a pátosz, a díszes versbeszéd teljes mellőzése jellemzi. A hagyományos magyar verseléshez szokott ízlés számára szokatlannak tűnhet, hogy Sziveri költemé­ nyei nem az érzelmekre óhajtanak hatni, hanem a rációra, nem az indulato­ kat, hanem a gondolkodást mozgósítják. Ennek eléréséhez a mindenkori tárgy­ tól való távolságtartás szükséges - eképp értelmeződik át a tulajdonképpeni, a szorosan vett líraiság - , ami egyúttal a Sziverire oly’ jellemző ironikus látás­ mód alapja is. Ezáltal természetesen a nyelv költészeti funkciója is megválto­ zik: nem átlelkesít, hanem leír. Másképpen szólva: Sziveri versnyelve teljesen elidegenedik - egyfelől - magától a lírai tárgytól - másfelől - a lírai szemé­ lyiségtől. Azaz a költő érzelmektől lecsupaszított gondolatait, gondolatfolyama­ it hordozza. Elveszti zeneiségét, hangulatiságát - egyszóval érzékiségét - a nyelv „működése” a mikroszkopikus vizsgálat prizmarendszerének közvetítő sze­ repéhez hasonlítható. Példaként a vers kezdő sorait idézem: „a Couleur lokál­ ban / falom az elém rakott babot / benne füstölt csülök / én meg előtte ülök / nyakig olajos padlóbűzben / magamat két félrészre osztva / jóra meg rossz­ ra. . .” Mint láthattuk, a hagyományos költészetben a verset építő érzékiség és érzelem helyét itt a gondolkodás folyamata - a logikai automatizmus - , az ana­ lízis és szintézis módszere, a dedukció és indukció foglalja el. A vershelyezetet megjelenítő első sor, „a Couleur lokálban” állításából, akárcsak egy tudomá­ nyos vizsgálat alaptételéből bomlik ki fokozatosan-folyamatosan a részletekre kiterjedő levezetés, a logikai bizonyítás: maga a vers. Olyan alkotói eljárásról van tehát szó, amely szakít a hagyományos költészet intuitív logikájával. A lá­ tomás ihletettségével a látás józanságát szegezi szembe. Csak így véli megközelíthetőnek, föltárhatónak a valóságot. Ugyanakkor azonban nem mond le a költészetnek arról a - mondhatjuk - ősi törekvéséről sem, hogy a világban való eligazodásra ösztönözzön bennünket. Sziveri tehát fölfedez, de fölfedezé­ seit nem megfellebbezhetetlen létigazságokként közli velünk. A mű alapeszmé­ jét új meg új logikai kapukon, áttételeken siklató költő pontos szerkesztésbeli illesztésekkel kifejezetten kényszeríti a befogadót ugyanannak az útnak a be­ járására, amit ő az alkotás folyamatában végigjárt. Ezzel logikai párbajra is hívja, a vers alkotási folyamatának, a költői fölfedezés útjának újragondolá­ sára, kritikai elsajátítására készteti az olvasót. 32 �De ugyanakkor, amikor „a líra: logika” alapelvén épülő művekben az iró­ nia és a groteszk a racionalitást szinte a végsőkig fokozó techné-elemekként funkcionálnak, valamiképpen az érzelem - vagyis a nélkülözhetetlen líraiság - is jelen van. Fölerősítését, szemlélet szintjére emelését, a szimbolizmus műegésszé lényegítésével éri el Sziveri János. Azaz: a hagyományos költészet közvetlen, elsőfokú érzelmi-indulati töltésével szemben itt, ebben a versben és általában Sziveri költészetében - az érzelmek a szimbolizmus szűrőjén átszüremkedve kerülnek az alkotás folyamatába. Így válik-válhat a szigorú lo­ gikai szerkezet többrétegű jelentés közvetítésére alkalmas esztétikai építménynyé. Szembeötlő, hogy maga a dm „A Cuoleur lokálban” is egyszerre idéz zenés mulatóhelyet és bizonyos sajátosságokat, „helyi színeket” hordozó (tör­ ténelmi, földrajzi, stb.) régiót. S ne feledjük azt sem, hogy a kilencszáznegyvenöt után e tájon általánosan uralgó vulgármarxista hevület a kisebbségi magyar irodalmak legfőbb feladataként a helyi színek (couleur locale) ábrázo­ lását jelölte meg. Ez persze tévút - hogy mekkora, az a két világháború kö­ zötti és a negyvenöt utáni kisebbségi irodalmak minőségi elemzéséből egyér­ telműen kiderül sőt a „couleur locale” -t totális esztétikai kategóriává avatni, több mint baklövés: nem más ez, mint kettőzött csapda! Satu! Tudjuk (s ezt mások mellett Lukács György is világosan bizonyította): esz­ tétikai szempontból az ilyenfajta totalitás nem más, mint az esztétikumot meg­ semmisítő általánosítás. Másfelől - az egyéni és közösségi praxis oldaláról nézve - az effajta szemlélet a bezápulást, az elszigetelődést, a zárványlét vál­ lalását és végső soron az önfelszámolást eredményezi. Azaz: eleve lemond az állami szinten külön egységként, önállóan integrálódó kisebbségi lét lehetőségé­ ről. Az állampolgári nagykorúsításról. Az emberarcú és magyar élet lehetősé­ géről. S a csapda ráadásul ördögien rafinált: a hűség csalétkével csábítja és tartja fogva áldozatait, mintha bizony a néphez, anyanyelvhez, kultúrkörhöz, egyetemes magyarsághoz való hűség a gömöri, bácskái, beregi zsánerek lírává magasztosításával, a tájnyelvi fordulatok verselménnyé alakításával és hason­ lókkal volna egyenértékű. Ez szolgál magyarázatul, arra, hogy a satupofák csapdájába nem csak az ismert történelmi körülmények folytán teljesen ki­ szolgáltatott szlovákiai, de a kicsinységében legvédtelenebb kárpátaljai és az irodalomtörténeti múlt hiányát ideológiával pótolhatónak vélő - délvidéki magyar irodalom is belesétált. Mint ahogy az sem csoda, hogy a veremből való kiveckelődés mindmáig tart. Sziveri verse ilyenképpen egy történelmi mé­ retű lépték(té)vesztés fölött is ironizál. De iróniája nem a gúnyos szarkaz­ musé, ellenben a rezignációé. Nem megsemmisítő, hanem figyelemfölkeltő. A történelemre, mint megtanulható és alkalmazható tudásra-tapasztalatra hívja föl a figyelmet s e gesztussal az emberi lét értelmét, a személyiséget a személyes létet csonkító hatalmi döntések humánumellenességére is rámutat. Arra, hogy a „kerub-verebek” klikkérdekeit szolgáló intézmények terpeszkedé­ sét, a „ satufejűek” megnyomorító hatalmi dölyfét, azaz a betokosodott, ostoba emberellenes mechanizmusok működését csak a józanul lázadó értelem, a tá­ madó humánum gátolhatja meg. A világ nemcsak satupofájú, hanem emberarcú is - mondja Sziveri János, majd rezignáltan hozzáfűzi - lehetne! E N D R Ő D I SZABÓ ER N Ő 33 �P E T R ŐCZI É V A Napló helyett II. „ Kedvező körülmények? A művész nem ismer ilyeneket. Az élet maga kedvezőtlen körülmény. . . É s akármilyen kegyetlenség kije­ lenteni, a legkedvezőtlenebb körülmények - lehet - a legkedve­ zőbbek. .. És - a (versek jobban tudják.” Marina Cvetajeva 1986 januárjának utolsó napja van. Hamarosan elkezdődik a rádióban a Ba­ goly című műsor: én is beszélek benne arról, hogyan kell a gödörből (t. i. az ilyen-olyan veszély/válsághelyzetekből) kimászni. Abban emlegetem többek kö­ zött a fenti Cvetajeva-idézetet. Az ő könyveit úgy hurcolom mindenüvé ma­ gammal, mint az apáca a rózsafűzést. A szenvedésben is mindig kristálytisz­ ta logikája legszéthullottabb állapotomban is összekanalaz. Éppúgy, mint Sylvia Plath. Szeretnék nem baljós előjelet látni abban, hogy ők, akik mind­ ketten olyan fontosak nekem, öngyilkosok lettek. . . Visszatérve az idézetre: nem hiszem, hogy bárki közülünk, íróemberek közül, puszta önkínzásból engedné át magát a nyilvánvalóan fájdalomba sodró élet­ helyzeteknek. Egyszerűen eljön az az idő, amikor valóban a vers, vagy éppen a veretlenség kezd uralkodni rajtunk. Azaz: tényleg „a dal szüli énekesét” ! Amíg ezt írom, egy Baez-kazettát hallgatok: „love is just a fow-letter wold. . . ” „A szerelem csak egy négybetűs szó.. . ” Magyarul jóval hosszabb, de aligha ezen múlik a végkifejlet. Tízegynéhány év után most olvasom újra Az utolsó párizsi tangót; annak idején nem értettem, miért tiltakozik Paul minden fölösleges szó ellen, bele­ értve egymás nevének kimondását is. Ma már tudom: vannak olyan férfiak és nők, akiknek valóságos jótétemény volna, ha együttléteik alkalmával egy­ szerűen megnémulnának. Mert mindaddig, amíg csak megérintik, nézik, be­ lélegzik, megízlelik egymást, maradéktalan köztük a harmónia. De amint be­ szédre nyitják a szájukat, keserűség, kölcsönös félreértés, az átélt közös jó megmérgezése lesz belőle. Napjaink nagy része persze nem szerelemfilozófiai töprengésekkel telik. Írom, amit és ahová lehet; „ügyes-formás” két flekkeket, rádió- és tévéjegyze­ teket, miközben egy-egy versem megjelenése időtlen időket vesz igénybe. És a várakozásnál, vagy az elutasításnál sokkal jobban meggyötör a versek körüli hímezés-hámozás, a lapszerkesztőségekben uralkodó megrögzött aktatologa­ tás. Sokadmagammal nem vagyok képes felfogni, miért nem követik-követhetik ők is a könyvkiadói gyakorlatot; vagyis azt, hogy a kéziratokat meghatá­ rozott időn belül el kell bírálni. Most derült ki, hogy a Hajnali Bagolyba tették kis lélekmentő szónoklato­ mat, így aztán aligha fogom megvárni. Ezen a héten ugyanis nemalvási re­ kordot döntögettem. Csak mindenórás korszakaimban aludtam olyan pocsékul mint most. Részben talán azért, mert a lemezjátszónk pillanatnyilag használ­ hatatlan, s az esti-dili-csitító muzsikálás nagyon hiányzik. Igaz, csodák-csodá- 34 �ja eljutottam egy élő hangversenyre, a H-moll-mise Kongresszusi Központbéli előadására. Ettől függetlenül (mármint a lemezjátszóhiánytól!) itthon egyre szebbek (és nagyon remélem, előbb-utóbb álomhozók!) az esték, hogy a két kicsi rituális­ sá tette az anyaszendvicset. Ne tessék elájulni, ez nem azt jelenti, hogy szülő­ anyjukból csípnek le maguknak ízes falatokat. Egyszerűbb a képlet: ha nem rosszalkodnak előzőleg túl sokat, befekszem kettejük közé a kinyitható dupla ágyra. Vagyis - én vagyok a hús két szelet kenyér között. .. Metaforának nem is rossz. .. És érzésnek sem. Szükségem van arra, hogy elemi szüksége le­ gyen rám valakinek. Persze, nem kétséges, ezzel is vigyázni kell. Már nem tudom, hol olvastam a következő aforizmát, de van benne némi igazság: „Védd magad, védd magadtól a többieket” . Ez a kettő, az önvédelem és má­ sok védelme szorosan összetartozik. Ha agresszív érzelemáradattal közelítünk bárkihez, ettől mindkét fél reménytelenül védtelenné válik. Másfelől, a hisz­ térikus önvédelem viszont olyan, mint a jólszituált amerikai otthonok smokealarmja (füst-vészjelzője), amely a platnira fröccsent egyetlen pörköltcsepp hatására olyan vad ugatásba kezd, mintha egy lángban álló szigettenger kellős közepén működne. Vannak azért gyanútlan és nyílt lelkek is, például Roberto, az a derék fizikus+amatőr énekes, akinek még november végén segítettem hegedűt és mű­ szaki könyveket vásárolni. Az ő jóvoltából hallgathatom most a Don Carlos szépségéhez képest nagyon ritkán műsorra tűzött Fontainbleu-jelenetet. Van nap, hogy tízszer is. Hallgatom, és közben arra gondolok, hogy senki nem menekülhet a saját életének számtalan Fontainbleu-ja - sorsdöntő találkozások sorsdöntő színhelyei - elől. Valois Erzsébetnek és Don Carlosnak egy erdő, azaz inkább francia módi szerint erdővé vadított királyi kert jutott. De szám­ talan - elfeledettnek remélt - emléket riaszthat fel egy csapzott bokor, egy tér, vagy akár egy metrómegálló is. Százszor boldog, akinek megadatik az elutazás lehetősége, azaz megszökhet az őt folytonosan kísértő helyszínek e lő l... Tegnap, a Hajnali Bagolyban Sylvia Plath-ról (másodszor említem ezt a ne­ vet rövid időn belül) is szónokoltam. Az „apró dolgok” -ról, amelyek meg­ menthetik az embert. Nekem pillanatnyilag két apró tárgy segít: a Turkuban vásárolt piros Arabia-mécses és egy búcsúajándékul kapott boróka vajkés. Olyan erős fenyőillata van, hogy percekre eltünteti a szomszédos gyárkémény kénkőszagát és a szomszéd konyhák gasztronómiai ballépéseinek átható bűzét. Jó arra gondolni, hogy szürke téli napokon más otthonokban ugyanilyen kis mécsek égnek. Valószínűleg az ugyanolyan talizmánt őrző, egymástól távol került testvérek egymásratalálásának meséje, és hasonló gyönyörű, de képtelen történetek hatnak még ma is rám. Verset mindössze négyet írtam eddig - öt hét alatt - az újesztendőben. De még ez is csoda. Az év első heteiben - ellentétben a jelenlegi helyzettel épp azért küszködtem, mert krónikus alvásrohamok jöttek rám. Nem ismeret­ len ez a sündisznó-szindróma, többször is elfogott már, kritikus helyzetekben. Hogy mitől kritikus most? Nehéz ezt „lefordítani” , különösen azért, mert a felületes szemlélő úgy láthatja, emelkedik a csillagzatom. Pedig csak az egyegy új vers születését követő néhány órában, szerencsés esetben napban ér­ zem erősnek és hasznosnak magam. Ezért is sajnálom, hogy a pénzügyek zor­ dabbá válása befagyasztotta korábbi sűrű turnéimat. Most nem elsősorban az inkább kisebb mint nagyobb összegek csábítottak országszerte kóborlásra. A rendhagyó órákon, ilyen-olyan klubokban nagyszerű érzés (vagy csak illú­ 35 �zió?!) volt, hogy ott kis időre „sikerült melegebbé bűvölnöm a világot” . Tisz­ tában vagyok - mint mondtam már - saját tehetségem korláta ival. De szem­ forgatás volna, ha letagadnám, ebben az egyben ritkán ért kudarc. „Mindent és mindenkit / be akarsz törni: szeressen” - írtam vagy három évvel ezelőtt, Hogy elfogadjanak című versemben. Ma sem akarok mást, idehaza és kül­ földön, családban és a külvilágban, a barátságban és a szerelemben. Az em­ berek többsége viszonylag könnyen beadja a derekát, mások nehezebben, s akadnak néhányan, akikből heves (azt hiszem, indokolatlanul heves, hiszen érzelmeim nem „kiuzsorázó” típusúak!) szökési reakciót váltok ki. Valószí­ nűleg azért, mert képtelenek felfogni: dehogy várok én hasonló intenzitású viszonzást. Miért is tenném? Az, amit irántuk érzek, engem is felmelegít. 36 �SZOMSZÉDSÁG Híd az Ipolyon Hűségesebb olvasóink előtt régóta nyilvánvaló folyóiratunknak az a törekvése, hogy a magyar irodalom egyik legszebb vállalásából - szolgálni a Duna-népek közeledését - lehetőségei szerint részt kérjen. A feladat korántsem könynyű. A régi és újabb keletű sérelmek és eleven érzékenységek mellett más té­ nyezőkkel is számolnunk kell. Amióta ugyanis Németh László észrevette „a mi nyugatias magyar műveltségünk egyoldalúságát” és tudatosította, mit kell tennie iro­ dalmunknak a szomszédság, a tejtestvériség jegyében a keleti Golf-áram mentén, számos dolog történt, amire büszkék lehetünk, ami már nem a programadás lel— kesültségét, hanem a tájékozottság, a tudományos jártasság magas színvonalát bizonyíthatja, s e meglévő eredmények mellett a találomra megszületett publi­ kációknak, a rögtönzéseknek kisebb a szerepe. Ami nem azt jelenti, hogy az egyéni felfedezések jól közvetített szellemi izgalmának ne lenne haszna, jelentő­ sége. Hiszen a kutatási eredmények ritkán jutnak közel az olvasókhoz. Márpe­ dig ha valahol hiányt észlelünk, az éppen az olvasók táborában található, akik­ nek a művekkel kellene ismerkedniük. Tapasztalataink szerint néhány nevet le­ számítva szomszédaink irodalmából keveset olvas, keveset ismer gyérülő olva­ sótáborunk. Ebben a helyzetben kétirányú követelménynek kell megfelelnünk. Feltétlenül szükséges az olvasói kedv serkentése, a tájékozódás segítése, miközben a leg­ újabb kutatási eredmények közvetítéséről sem feledkezhetünk meg. Hazai irodalmi folyóirataink íratlan - viszont természetes kötődésekből fa­ kadó - munkamegosztása szerint a Palócföld figyelme elsősorban északi szom­ szédainkra irányul. Ennek bizonyítására számos korábbi közleményünket emlé­ kezetbe idézhetnénk, de talán elegendő, ha csupán a közelmúltból válogatunk. Érdeme és jelentősége szerint méltattuk az 1945. utáni szlovák lírát bemutató Gyújtópont című antológiát, amelyet vállalkozásként sem lehet eléggé dicsér­ ni. Hasonlóképpen foglalkoztunk párdarabjával a szlovák próza legújabb fej­ leményeit bemutató Ballada a kút vizéről című kötettel. Ez évi hármas szá­ munkban napjaink szlovák lírájának keresztmetszetét adtuk. Ilyen és hasonló előzmények után már a hírt is örömmel fogadtuk, hogy Balassagyarmaton a T IT szervezésében magyar-szlovák tanácskozásra kerül sor az utóbbi évtized szlovák irodalmáról. (1986. febr. 20- 2 1.) Jó volt látni az Ipoly-parti város ta­ nácsának dísztermében, Mikszáth portréjának bölcs tekintetét magunkon érezve, amint a kérdéskör legjobb magyar és szlovák ismerői régi ismerősökként, barátian köszöntik egymást, s az így megteremtődő légkör minden meghívottra, a jelenlévő diákságra is, hatással van, Az elhangzott előadások közlésével az egyetértésnek és a közeledést szolgáló vitáknak ezt a légkörét szeretnénk szét­ áramoltatni. E számunkban négy írást teszünk közzé, majd soron következő szá­ mainkban a többi előadás is olvasható lesz. L. P. 37 �R U D O LF CH M EL A szlovák próza újhistorizmusa és a szlovák nemzettudat Engedjék meg, hogy a Csehszlovák írószövetség delegációja nevében üd­ vözöljem konferenciájukat, köszönetet m ondjak a m eghívásért és sikert kíván jak a tanácskozásnak. B á r azért jöttünk össze, hogy a szlovák irodalomról, legutóbbi korszakának fejlődéséről beszéljünk, de egyben a kölcsönös tájékoztatás kedvéért is, a közös érdekű irodalom és kultúra problém áiról, a m űvelődés színvonalának em eléséről mind önöknél, mind Csehszlovákiában, továbbá arról, hogy éppen az irodalom — a m aga sajátos eszközeivel — hogyan teheti em berközpontúvá a társadalm at, a nemzeteket a jobb holnap érdekében és a legalapvetőbb dolgainkért — a bolygónkon lévő élet m egóvásáért vívott küzdelemben. Bevezető m egjegyzéseim ben röviden szeretném ism ertetni, miképpen vesz részt a kortárs szlovák irodalom egy része világunk hum anizálásá­ ban, a nemzet történelm i tudatának alakításában, valam int hogyan for­ m álja a társadalm i tudatot általában. Biztosan nem mondok sem m ilyen újságot, ha rögtön az elején aláhúzom — és ez nem csehszlovák vagy szlovák, esetleg tisztán m agyar sajátosság — , hogy az irodalom ról val­ lott tudat és az irodalm i tudat korunkban nem emelkedik. Éppen ellen­ kezőleg. K ülön szimpóziumot rendezhetnénk az irodalm i tudat vissza­ esésének okairól. Szerepe van ebben az iskolának, a töm egkom m uniká­ ciós eszközöknek, leginkább a televíziónak, a fiatalok érdeklődésének a technika, a sport, a nyelvek iránt, a popzenének és egyéb könnyebb m űfajoknak is, de m agának az irodalom nak is. Azt hiszem, ebben a helyzetben nem érdektelen, hogy a szlovák irodalom, különösképpen az utolsó évtized prózája, szinte rohamot intéz a kortárs történelmi tudat ellen. Sürgető nyíltsággal fordul a kortárs olvasóhoz. Az irodalomnak — mint ismeretes — nemcsak nálunk, hanem M agyarországon is, és tulajdonképpen talán mindenütt, jellegzetes szerepe volt a nemzeti történetiség m egszilárdításában és értelmezésében, a múlttal való párbeszédben, a jelen nézőpontja alapján. A szlovák irodalom, és az megint nem csupán szlovák sajátosság, a felvilágosodás korától fogva láthatóan részt vett — nem egészen szilárd — nemzeti és történelmi hitelességünk m eghatározásában és erősítésében. A felvilágosodás és a reform kor idején a történelm i tudatot mindenképpen meg kellett szilár­ dítani történeti irodalommal és tém ákkal, s ez később átterjedt más, csak látszatra kortárs m űfajokra és tém ákra is. A historizmus és a tör­ ténelmi tudat folyam atos összefonódása az irodalom egészével az iro­ dalom ra háruló sajátos feladatok eredménye volt. Ez pedig megint nem olyan különlegesség, am i például határozottan megkülönböztetné a szlo­ vák irodalm at a m agyartól. A felületes olvasó szempontjából úgy tűnhet, hogy a történetiséget, a nemzet és a társadalom történeti tudatát csak olyan típusú m űvek ala­ 38 �kították, mint Ján Kollár S lá v y dcéra, Ján Hollý Svätopluk, Samo Chalupka Mor ho című műve, Ĺudovít Štur, Jozef Milosav Hurban pub­ licisztikája, Ladislav Nádaši—Jégé történelm i prózája vag y Alexander Matuška esszéi, Vladimír Mináč fölkeléséről szóló trilógiája és történel­ mi esszéi stb., és olyan szerzők nem, mint például Janko Kráľ, Pavol Országh Hviezdoslav, Svetozár Húrban Vajanský, Janko Jesenský, Ivan Krasko, Laco Novomenský, Peter Jilemnický, Milo Urban, vag y Andrej P lávka, Miroslav Válek, Vojtech Mihálik, Ĺubomír Feldek esetleg Alfonz Bednár, Rudolf Jašik, Vincent Šikula, Peter Jaroš, Ladislav Ballek és mások m űvei. M intha tényleg csak a téma külsődlegessége, csak a múlt bálványozása lenne fontos és nem problem atizálása vag y netán kétségbe vonása egy éles intellektuális reflexióban. Ebből a szempontból az em­ lítettek — és m ás szerzők is — azt hiszem, mind „belül van n ak” : a történelm i tudat különböző form áit teljesítik be, bár erről expressis verbis nem kell beszélniük. A lényeg viszont az, hogy a lehetőségek szerint ezt a legm agasabb m űvészet és gondolkodás fokán teszik. A szlovák írónak (és ebben ismét nem tért el a m agyartól) attól az időtől fogva, hogy tudatosította összetartozását egy konkrét nemzeti egy­ séggel, szűntelenül meg kellett küzdenie egyrészt azzal a problém ával, hogy honnan érkezünk a történelembe, m ásrészt azzal, hogy m ivel ér­ kezünk, m ivel érkeztünk a jelenbe. Tehát a nemzet történetiségével, historicizm usával, vag y történetnélküliségével, ahistoricizm usával. A két nézőpont együttesen, a reform kortól, dialektikus egységet alkot és ez a jelenkorban sincs m ásképp. Éppen erre a jelenkorra akarom következő m egjegyzéseim et irányítani, m ert úgy látom, hogy éppen ez különösen jellemző az utolsó évtized fejlődésére. Persze egy el nem hanyagolható tényből — a szlovák nemzeti fel­ kelésből — kell kiindulni. Ez határozott választóvonalat jelent a szlovák nemzet történelem felfogásában. A hogy A lexan der M atuška mondta, a felkeléssel „Szlovákia a legtörténelm ibb történelemben találta m agát” . B á r nem a felkelés alakította ki történelmi tudatunkat, de radikálisan m egerősítette; szilárd nemzeti és társadalm i forrásból táplálkozó kétség­ telen történelm i tettel töltötte meg azt. Novom enský szavaival: „T u d­ tára adta a világn ak új történelm ünket, nekünk pedig új történelm i tudatot adott” . A felkelés történelm i és művészi tükrözése nem volt egyszerű és kitérők nélküli (a történelm i tudatot az ötvenes években az irodalomban is olyan beavatkozások zavarták, mint a davisták elutasí­ tása, a szocialista realista hagyom ányok leegyszerűsítése, a felkelés és a vezető politikai tényezők részvételének torzítása stb.), m égis e kulcs­ helyzet történelm isége egyre kitartóbban és igazabbul tükröződött az irodalom ban is. A hatvanas évek első felében, éppen az epikának köszönhetően, a tör­ ténelmi szintézis egy korszaka tetőződött be a szlovák irodalomban. Az ún. felkelés nemzedéke (Mináč, Ja šik , Bednár és mások érdeme, hogy olyan m űvek keletkeztek, m elyek növelték a szlovák próza mind form ai mind gondolati értékét. Ez a generáció azonban mintha nem fejezte volna be művészi program ját. Elhallgatott vag y más területek felé for­ dult, a fellépő új nemzedék pedig — tulajdonképpen érthetően — az őszintén, de nem mindig m élyen ism ert jelenkori valóságban kereste alkotása kiindulópontjait. A z őszinteség azonban nem minden, sem a 39 �megismerésben, sem az irodalomban. Különösen nem volt elég a tár­ sadalm i ellentétek és m egrázkódtatások áthidalására az évtized forduló­ ján, ezért a hetvenes évek első felében a szlovák prózának újból meg kellett találnia terét, és egyben új kiindulópontokat és célokat kellett kitűznie. Főleg azért, m ert a társadalm i igény nem mindig türelmes. A szlovák próza azonban a hetvenes években — kiváltképp a produktív középgeneráció, az akkor 35—40 évesek m űveiben — m egtalálja önmagát. Némi várakozás — vag y inkább átmeneti korszak — után olyan ma­ gasra helyezte a mércét, ami nem m aradhatott észrevétlenül. A hetvenes évek második fele a szlovák történelm i tendenciájú társa­ dalmi regény jelentkezésével alapvető minőségi előrelépést jelent az iro­ dalmi fejlődésben, és éppen az irodalom eszközei által a társadalom tör­ ténelmi és nemzeti tudatának erősítésében. A középnemzedék próza­ írói, akik a hatvanas években többnyire rövidebb m űvekkel léptek az irodalomba, a hetvenes évek második felétől olyan alkotásokkal jelent­ keztek, am elyek sajátos módon jelentősebbé tették a próza, mindenek­ előtt a regénypróza részvételét az irodalomban, de a társadalm i, min­ denekelőtt azonban a történelm i tudat fejlődésében is. Vincent Šikula (M ajstri — M esterek című trilógiája), L ad islav Ballek (Pomocník — A segéd, A gáty — Akácok), Peter Jaroš (Tisícročná včela — Ezeréves méh, Nemé ucho, hluché oko — Néma fül, süket szem), Ivan Habaj (Kolonisti — Telepesek) olyan ívet alkot, ami jelentős nyomot hagyott a szlovák irodalom egészén és az irodalm i gondolkodásmódon is. E szer­ zők egy része m ár a hatvanas években is publikált, de akkor — amint Vladimír Petrík m ondja — tém áikban mintha egyetem es emberi hely­ zetek csapódtak volna le, és éppen a hetvenes években „konkretizálták társadalm ilag hőseiket időben térben pontosan behatárolt történelm i­ társadalm i helyzetekbe. És éppen ez a továbblépés tette lehetővé szám ukra — paradox módon —, hogy a korábbi gyakorlatnál alapvetőbb igazsá­ gokat mondhassanak ki az em berről mint olyanról is. Nem közömbös, hogy ezáltal megerősödött e művészet realista orientációja és társadalm i hatása is. V. P etrík nem indokolatlanul húzza alá, hogy itt tulajdon­ képpen az ötvenes-hatvanas évek fordulójának szituációja ismétlődött meg, am ikor a felkelés generációjának képviselői a történelmi téma se­ gítségével önállósították m agukat, de azt is, hogy „a történelm i téma ez esetben nem jelent m egfutam odást a jelentől, m ert a múlt és a jelen itt szorosan kötődik egymáshoz, és éppen a jelen történelm i távlatát biz­ tosítja. Emellett a szerzői szubjektum m al szorosan összekapcsolódó tör­ ténelmi időről és térről van szó, többnyire a gyerm ekkor felidézéséről, annak érzelmi és szemléleti m egnyilvánulásával együtt. A külső és a belső itt egym ással kölcsönösen átitatott és nem entitásokkal elválasz­ tott együtthatók — mint a történelm i tém ájú történelm i prózában kö­ telező.” A hetvenes évek „prózájának új historizm usa” (Vincent Šabik k ifeje­ zése) így olyan jelenség, am ely irodalmon belüli (reakció az előző év­ tized túlságos befeléirányultságára, elszubjektivizálódottságára és form ai dekom ponáltságára is), de az utóbbi időszak alapvetően új társadalm i, nemzeti, állam jogi realitásainak feltételeihez is kötött. Nem kis m érték­ ben következik ugyanis a szlovák nemzet új történelm i tudatából, am ely az új 1968-as őszi állam jogi rendezés létrehozásával és egyszersm ind a 40 �föderáció törvényesítésével és gyakorlati alkalm azásával veszi kezdetét. De következik a történelm i tudat teljes reneszánszából is, mint azt a hatvanas években és a hetvenes évek elején például Laco Novomenský, A lexan der M atuška, Michal Chorváth, V ladim ír M ináč és más szerzők bemutatták, akik leginkább a távolabbi és a közelebbi múlt esszé-ref­ lexióiban tudták újból m egvilágítani a mához vezető út alapvető törté­ nelmi m érföldköveit. A „próza újhistorizm usa” azonban m indenekelőtt L ad islav Ballek, Vincent Šikula, Peter Ja ro š, Ivan Habaj és néhány más szerző m unkás­ ságával kapcsolatos; nem szokványos visszatérés a múltba, hanem új, gondolatgazdag keresése a ma eredetének, a történelem jelenkori mér­ tékének, v ag y a jelen m értéke történelm iségének, ami nélkül sem a nemzet, sem az egyén nem képvisel igazi történelmi, szárm azástudati vagy egyéni értéket. Éppen legújabb prózánk fenséges emberi értékekkel való átitatottsága hozott azon a bizonyos múltbeli arányon keresztül eddig elhanyagolt v a g y elkerült összefüggéseket az irodalom ba; lényegbevágóan új és hangsúlyozottan politikus egyéni összefüggéseket, sorsokat, de nem elsősorban új földrajzi terekkel, hanem m indenekelőtt szerzői hozzáállással. A szerzői hozzállás, a szerzői beavatkozás e „prózai ú j­ historizm us” keretén belül, azt hiszem, a legszembetűnőbb és a legelté­ rőbb vonás is az előző korszakokhoz képest. Főleg általa nyertek e szer­ zők m űvei társadalm i mozgatóerőt, de — és ez nem elhanyagolható — társadalm ilag is hatásosak és sikeresek lettek, ugyanis alapvetően for­ m álták a kor társadalm i tudatát és ezen belül a történelm i tudatot is. Em ellett természetesen nem történelm i tények, esem ények, konkrét tör­ ténetek, alakok felidézéséről volt szó, hanem ellenkezőleg: olyan fikció­ ról, am ely m indenekelőtt a fordított elv alapján képes a konkrét tör­ ténelmi korszak felidézésére: a történelm et az emberben, a múlt képét es tükröződését az intellektusban és az alakok és figu rák szívében, akik gyakran szürke életüket élték — csak éppen annak idején egy nem min­ dennapi kor térbeli és történelm i körülm ényei és összefüggései között. A hetvenes évek szlovák prózájának érdeklődését a múlt iránt tehát jelenkori társadalm i feltételek és szükségletek determ inálták. Sokrétűbb — a ma em beréről és a jelenkorról alkotott — reflexióval függ össze, am i lehetetlen a tegnap m egism erése nélkül. Éppen a téma és az alakok ilyen történelm i és társadalm i eredeztetésével kísérelte meg a hetvenes években a középnemzedék szlovák prózája az epikai, de az ideológiai bi­ zonyosság újbóli visszaszerzését is, nem csak az embert a történelem ­ ben, hanem inkább a történelem nek az emberben való ábrázolását. Az, hogy mindez általában egyéni módon, művészileg n yilvánult meg, még inkább vonzóvá és társadalm ilag hatékonyabbá, végül társadalm ilag is kifejezetten m egbecsültté tette ezt a teljesítm ényt (Peter Ja ro š és Lad islav Ballek állam i díja). De ez m ár más fejezet. Térjünk vissza tehát a fenti m egjegyzések lényegéhez, miszerint — biztosan m egbocsátják nekem — egy kicsit nem zedéktársként is, a próza egy bizonyos típusa m ellett érvelek. Am ellett a próza mellett, am ely az említett szerzők m űveiben a form aalkotó és szociális, de erköl­ csileg is alapvető valóságszem lélet hangsúlyozásával m egkísérel „m eg­ őrizni valam it a tovatűnő, elm erülő régi világból. A túl gyorsan vál­ tozó értékekkel olyan értékeket állítanak szembe, am elyek megőrzendők, 41 �érvényesek, kötelezők, állandók lehetnének” (V. Šabík). Azt hiszem ez nem kevés: sem a próza, sem egyáltalán a társadalm i tudat számára. A társadalom egész szerkezetében végbem ent fordulat változásai valóban hosszabb, alaposabb és m élyebb megközelítést követelnek ahhoz a m últ­ hoz, am ely sokmindenben ma is meghatároz bennünket. Legalábbis gyerm ekkorunk és ifjúságunk m agunkban hordozott táján keresztül. Le­ het, hogy ez tisztán generációs érzés — a mai érett, vag y m ár m egfá­ radt negyvenéveseké — , de szeretném hinni, hogy valam i objektívabbat, nemzedékek fölöttit is tartalm az és kortársainknak is szól. Azzal is, aho­ gyan V ladim ír M ináč — e regények eszmeiségének sokmindenben atyja, de ellenlábasa is — a hatvanas évek végén a szlovák nemzeti történelem alapelvét jellem ezte: a munka, az országépítés történeteként, ami a fel­ építményben, azaz értelm iségi körökben is általánosan elterjedt. A mun­ ka (és nem csak a fizikai, hanem a szellemi is) történelme a szlovák történelmiség alapgondolatát jelentette. Ebben az értelem ben Mináč munka-eszm éjének, mint történelmiségünk szemantikai alapelvének, ugyanúgy van anyagi-szellem i m értéke, mint nemzeti-nemzetközi kötő­ dése. Šikula trilógiájában például a munka és az ácsok dolgosságának hangsúlyozása; tulajdonképpen a partizánharc is bizonyos értelemben a mun­ ka szélesebb értelmű m egbecsülésének részeként fogható föl. Šikula az­ zal, hogy a felkelést „specifikus népi és földrajzi világb a” — mindenek­ előtt a felkelés peremén lévő N yugat-Szlovákiába, és egyben a történe­ lem, sőt a m űvészi érdeklődés peremén is levő népi rétegek környeze­ tébe — helyezte, megmutatta, hogy a felkelés ezeket a néptömegeket „az olyan, úgymond lényegbe vágó és alapvető kérdések m egoldására szólította fel, am elyek nagyságáról eddig tulajdonképpen sejtelm ük sem volt ” (V. Petrík). Peter Ja ro š Ezeréves méhben és folytatásában is (Néma fül, süket szem) a mához vezető múlt momentumait hangsúlyozta, de egyrészt tá­ volabbra helyezte azokat a m últba — a századforduló idejére, illetve az első világháború befejezésének időpontjára, a második könyvben pedig az 19 18 -as fordulattól a húszas évek közepére —, másrészt törté­ nelmileg m ár szilárdabban m eghatározott koordinátarendszerbe állította. A történelem azonban alapjában véve itt is a m unkában és nem csupán a Pichanda-család munkaszeretetében realizálódik. A hibbei kőm űves­ építők m unkával, de a m unka következtében fokozatosan a nemzeti és szociális, azaz osztálytudattal is kitöltött anonim történelm et alkotnak. Ja ro š regénye akár Šikuláé, a szülőföld regénye, de nemzetileg viszony­ lag homogén környezetű v ag y egységű szülőföldé, mert ha internacionális és internacionalisztikus kötésekkel dolgozik is — főként a csehek­ hez és a m agyarokhoz való viszonyban —, mégiscsak kifejezetten nem­ zeti jelege van, A „m ién k” és az „idegen” elve itt még nem kristályo­ sodik ki, mint H abajnál és Balleknál, de Ja ro šn ál is eljutunk a nemzeti­ től a szociálisig, ami a nemzeti és osztályszolidaritás csírája. Habaj Csallóközében a szlovák-m agyar viszony kezdeti kiélezése után a húszas-harm incas években a helyzet szintén internacionalizálódik és a Telepesek éppen most megjelenő harm adik kötetében az 1965-ös árvíz idején m ár úgyszólván teljesen megszűnik. Habaj azonban, mint koráb­ ban Ballek A segédben, m ajd az Akácokban valam i lényegesebb fölfe­ 42 �désére törekedett a m agyar-szlovák viszonyból, főként a két háború között a határvidéken. Őszintén és nyíltan tette ezt, nem mondható, hogy szentimentális v ag y uram bocsá’, vulgáris módon. Nem egészen természetes például Tilkovszky Lóránt történész m egállapítása erről a korszakról („A bécsi döntés — m ondja — teljesen megmérgezte a m agyar-szlovák kapcsolatokat” ), ha tudatosítjuk magunkban, hogy ez a regény egyik kulcsproblém ája, s valóban nem kis dologról van szó. Habaj a Telepesek első részében leszámol egy korszakkal. B á r München, a bécsi döntés, a komáromi alkudozás stb., mintha csak a regénykrónika külső tájékozódási pontjai lennének, de a regénybeli Lipové Osady la­ kosai — a telepesek — e történelm i koordinátarendszer keretén belül olyan helyzetekbe kerülnek, am ikor dönteniük kell, m elyik oldalra áll­ janak, és am elyekben a végső lehetőségek határán vizsgálható emberi méltóságuk. A trilógia első kötetének utolsó részében Habaj a mű ide­ ológiai küldetésének alapvető részét a szlovák-m agyar kapcsolatok inter­ pretálásának szentelte, am i e próza szempontjából a történelm i tudat m egvilágítása során nem elhanyagolható tényező. Azzal, hogy nem hall­ gat el bizonyos — első látásra talán drasztikus — tényeket, fölösleges legendák keletkezését előzi meg. Ebben az értelemben bizonyos m ér­ tékig Ballek két regénye mellé sorolható, am ikről még lesz szó, de pél­ dául Duba Gyula Ívnak a csukák című regénykrónikája m ellé is, am ely­ ről úgyszintén elmondható, hogy kompromisszummentesen próbálkozik a szlovák-m agyar nemzetiségi problem atika művészi tükrözésével, egy korántsem kevésbé összetett korszakban, D él-Szlovákia fölszabadulásá­ nak első éveiben. Habaj — éppen úgy mint Šikula, Ja ro š vagy B allek — személyesen érdekelt regényének szülőföldről szóló tém ájában, természetesen érzel­ mileg is, bár személyes tapasztalatai későbbről származnak. Á m a sajá­ tos nemzedéki emlékezeten keresztül tartósan és létükben határozták meg m indannyiukat a szülőföld történései. Habaj új területeket és új hősöket fedez föl a szlovák próza szám ára; ezt tette m ár előző rövid­ prózájában is, de többnyire történelm i szűrőn, a művészi valóság törté­ nelmi és politikai tükrözésén keresztül. „ K is ” hősei sorsának a „n a g y ” történelemben m egvannak a sajátosságaik, m ert a telepesek valóban jellegzetes szociális csoportot alkottak különleges környezetben, de meg­ vannak univerzális vonásaik is, am elyek összekötik őket a nemzedéki emlékzettel, ak ár azzal a m unkaalapelvvel is, ami történelmünk és tör­ ténelmi tudatunk mozgatóereje. Šikulánál is, de főképp Ja ro šn ál meg­ m utatkozik, hogy az igazi felszabadulás és a saját történelm iség tuda­ tosítása csak szociális felszabadulás mellett lehetéges. Ennek megfelelő a Telepesek folytatólagos betetőződése, elsősorban a m ár említett har­ madik részben. De m ár a felszabadulás utáni második részben jelzi, hogy „először a tulajdonnal kell kezdeni valam it, hogy az ember tuda­ tában is mozduljon v a la m i.. . Az új otthont csak »ú j«, a m últ osztályés nemzeti antagonizm usainak terhétől megszabadított korban lehet m egvalósítani ” (V. Petrík). Itt veti fel Habaj a történelmi tudat ellent­ mondásainak problém áját, serkent a továbbgondolkodásra a történelmi változásokról, a m ár em lített „érin tett” területeken, de a nemzeti törté­ nelem szélesebb keretei között is. A „próza új historizm usának” csúcsát a szlovák irodalom ban bizonyos 43 �értelem ben Ballek epikája — A segéd és az Akácok című regény — képviseli. Ő is új teret fedez föl a szlovák epikának Palánkjában, a szlo­ vák-m agyar határvárosban, de nemcsak a térről van szó, hanem az ala­ kokról is, akikkel benépesítette regényeit, akik mint konkrét regény­ típusok a történelem hordozói. B allek regényeinek szövetük belsejében van sajátos déli vonásokkal meghatározott, konkrét és visszatérő, m últ­ hoz forduló történelm ük. Ballek Palánkja olyan város, amiben — mint az Akácok egyik alak ja, F ilad elfi gyógyszerész mondja — „nem is egy öntudatos generáció életén belül öt különböző rezsim váltotta egymást és a megyeháza fölött hat különböző ország zászlai lengtek” ; ez a város a múlt és a jelen találkozásában elégséges konfliktushelyzetet teremt mind a társadalm i-pszichológiai, mind a történelm i reflexióhoz. Ballek minden alakjának m egvan a m aga egyéni sorsa, m indegyik a m aga bol­ dogságát keresi, de em ellett társadalm iak és történelm iek is. A hogy a palánki kuvik, a m ár em lített F ilad elfi mondja, „sorsom nemcsak a saját helyzetemből fakad, mint azt bárki is gondolná. Azt n e m ... Sze­ m élyes helyzetem mindenekelőtt a történelemből fakad, ami az ezer év alatt átszáguldott a fejün k fölött” . Valahol itt van a regény és az alakok kulcsa, Ballek lényegileg, de nem külsődlegesen nyilatkozik a felszabadulást és az azt megelőző korszakról, és ebben a térben el nem hanyagolhatóan a szlovák-m agyar viszonyról, mint a korszak történelmi tudatának részéről. Meggyőzően ábrázolja a kor és a környezet ellent­ mondását a m egfontolt orvos, V arga alakjában, akinek mint maga mondja, a fia m agyar, az unokája szlovák és ő „nem érzi m agát sem­ m inek” . F ilad elfi alakjában B allek valam ivel többet sűrített, mint egy „saját sorsától m egvadult” ember elrontott életének lélektanát vagy patológiáját. Ebbe sűrítette ennek a határvárosnak a pszichológiáját (és talán tragédiáját is), ami nem csak F ilad elfi fölött (haláláig vendég volt, elvesztette benne indentitását), hanem sok más em ber fölött is (Riecan fölött A segédben) győzedelmeskedett. Állandó határ-, politikai, társa­ dalmi változásaival alakította (deformálta is) az embereket. Ballek érde­ me, hogy olyan arcot tudott adni ezeknek az em bereknek — regénytípu­ soknak, am ivel alapvető dolgokat mond el — történelm ileg és egzisz­ tenciálisan — az emberi boldogság és méltóság lényegéről, am i aktuális történelm i-társadalm i értelmet ad epikus koncepciójának. És alapvető dolgokat mond arról a valóságról, am ely a távolabbi és a közelmúlt­ ban mai alakunkra form ált bennünket. A szóbanforgó prózaíró generációnak, a m ai szlovák irodalom fontos nemzedékének, éppen az utóbbi m ásfél évtizedben kellett megküzdenie nemcsak az ötvenes, hanem a hatvanas évek történelmi és nemzeti értékeinek torzulásával is. Jellem ző, hogy éppen ennek a generációnak a frontálisabb fellépése a m últkötődések keresésének jegyében zajlott. A próza így — kissé leegyszerűsítve — m egkísérelt rendet csinálni a tör­ ténelemben, em berközelivé tette a múltat, de úgy, hogy új fényt, új látószöget vitt a történelm i értékelésbe és a történelm i tudatba is. Ezt tette művészi, irodalm i eszközeivel, alak ja ival és típusaival, akiknek meg­ van a m aguk története, sorsa. Egyetem ességük mellett szlovák sorsok, öntörvényű epikai form ában m egtestesülve. Az egyetemes és a szlovák ilyen összekapcsolása m iatt szólhatnak szuverén módon a hazánk hatá­ rain túli olvasókhoz is. (Kiss Szem án Róbert fordítása) 44 �K Ä F E R ISTV ÁN A m agyar-szlovák szellemi kapcsolatok lehetőségei és kérdőjelei a mai szlovák irodalomban, különös tekintettel a történelmi regényre és drámára A nemzeti tudat, a nemzeti identitás a hatvanas-hetvenes évek forduló­ jától központi kérdés a szlovák szellemi életben. A történetiség nem csu­ pán a hagyom ányosan historikus tudom ányágakban és irodalm i m űfa­ jokban, hanem a közszellem általános m últ felé forduló érdeklődésében, illetve a jelenkort feldolgozó irodalm i m űvekben, publicisztikában is ál­ talánossá lett. Ennek több kiváltó oka van. Ide sorolható Csehszlovákia szövetségi átrendezése, a szocialista építés különböző nemzeti sajátossá­ gainak fokozott tiszteletben tartása, valam int az osztályviszonyok módo­ sulása következtében kialakult szem léletváltás. A kommunista pártok 1969-es m oszkvai nemzetközi tanácskozásán született m egállapítást — miszerint minden egyes szocialista ország fejlődése az egész szocialista világrendszer előrehaladásának feltétele — m ár a szövetségi rendszerű Szlovákiában alkalm azták a nem zeti-politikai gyakorlatban is. A poli­ tikai konszolidáció, az életkörülm ények javu lása, a közművelődés fe j­ lődése lehetővé tette az osztály- és nemzeti értékek, az identitás iránti érdeklődés kibontakozását, a korábbi szemlélet lényeges m ódosulását.1 A „nem zetviták” nyitánya kétségtelenül Vladimír Mináč három esszéje, a Parázsfúvás, a Nemzet él itt, valam int a Jozef Miloslav Hurban öszszegyűjtött perei2 volt. Az azóta sorra m egjelenő tudományos, m űvé­ szeti, ism eretterjesztő kiadványok, folyóiratcikkek és tanulm ányok szinte kivétel nélkül visszautalnak Mináč esszéire, a nemzeti történelem fontos­ ságát hangsúlyozva. Általánosan hangoztatott elv Szlovákiában, hogy a jelen nem ábrázol­ hatja kielégítően önmagát, hiszen csakis a történelem közvetítheti az em ber és az em beriség teljes megértését. Minden társadalom, nemzeti kollektíva törődik történelm ével, hogy indokolni tudja öntudatát. Nem helytálló a szocializmus ellenfeleinek az az állítása, miszerint a szocia­ lista és a nemzeti ellentétben van egym ással. Ellenkezőleg, a szocialista áthatja a nemzetit, hozzájárul evulúciójához, internacionalista fejlődésé­ hez.3 G yakran fogalm azódik meg az igény a szlovákság etnikai-kulturá­ lis egységének, jelképeinek felfedezésére, a szlovák ember és saját or­ szágában elfoglalt helyének, történetiségének feltárására.4 A szellemi élet minden ízében átható identitásszemlélet a legna­ gyobb közönséget mozgató szépirodalomban, elsősorban a történelmi, illetve historizáló prózában, valam int az ebből készült tömegkommuni­ kációs term ékekben, a televízióban, a rádióban a m ozivásznakon valósul meg. Ezek azonban nem jöhetnének létre historikus és historizáló tudo­ m ányos kutatások, a történettudomány, a régészet — és az egész kultu­ rális-politikai élet historizáló légköre n élk ü l.5 Történelm i enciklopédiák, lexikonok, m onográiák, tanulm ánykötetek, népszerűsítő kiadványok, az ifjú ságot óvodáskortól ellátó olvasm ányok sora látott napvilágot, miköz­ 45 �ben alapvető terminológiai, állam jogi-topográfiai, interetnikai problémák kerültek napirendre. Az irodalom bám ulatra méltó igyekezettel és közönségsikerrel hódí­ totta meg a kevéssé v ag y alig szlovák etnikum ú déli területeket Peter Andruška, Ladislav Ballek, Ivan Habaj és mások prózájában, és az et­ nikum mellett az ország egész m ai politikai területe és az azon kelet­ kezett valam ennyi szellemi érték a nemzeti identitás keresésének ter­ rénum a lett. Ez minduntalan újabb problém ákat vet fel. A szlovákiai m űem lékeknek például — és közel sem csak a dél-szlo­ vákiaiaknak — alapvető szerepük van a m agyar nemzeti tudat alaku­ lásában. Annál is inkább, m ivel a m agyar m űvészettörténet m űvelői­ nek tudós nemzedéke, Henszlmann Imre, Ipolyi Arnold, Rómer Flóris éppen felföldi, azaz mai szlovák term inológia szerint szlovákiai szár­ mazású. Az ő működésük idején a szlovák értelm iség nem foglalkozott szülőföldjének képzőművészeti em lékeivel és azok szerepével nemzeti tudatának alakításában. A m agyar m űvészettörténeti iskola állam nem ­ zeti szemléletmódja azonosította a legtöbbször szakrális képzőművé­ szeti em lékeket a m agyar nemzeti értékekkel és beépítette azokat a m agyar nemzettudatba. 19 18 után is m agyar-cseh viták bontakoztak ki és a m űvészettörténet-írás Szlovákiában szinte kizárólag „cseh im port” volt, és a Csehszlovákia m egalakulásával váratlanul örökölt műemlékek védelm ét tekintette feladatának. 1945 után a cseh-m agyar párbeszéd semleges, közép- v ag y közép-kelet-európai értelmezésbe torkollt, nap­ jainkban viszont a kibontakozó szlovák művészettörténeti koncepció került előtérbe. Ennek mindenekelőtt azzal kell megküzdenie, hogy szlovák állam iság ezer évig nem volt, nem lehetett tehát saját állam i m űvészet és m űvelődéstörténete sem. Ezért az eddigiekben vag y a szo­ rosan vett szlovák etnikai értékeket elemezte, vag y a vitákat elkerü­ lendő, szakm ai-kézm űipari kérdésekhez húzódott vissza. A szlovák művészettörténet-írás ma arra az álláspontra jutott, hogy Szlovákiában sincs feloldhatatlan ellentmondás a nemzeti hagyom ány és a m űvészettörténet között. A „szlovákiai m űvészet” és a „szlovák m űvészet” nincs ellentétben egym ással, hanem része az egész ország teljes kulturális hagyom ányának, tehát Szlovákia művészete, európai integrálódásával együtt.6 Hasonló folyam at játszódik le a szlovák múlt irodalm i ábrázolásának, az irodalom történeti m űfajainak értékelésében is, hiszen a ma szlovák­ ján ak szembe kell néznie azzal az örökölt m egállapítással, hogy sokáig legalábbis m egkérdőjelezték a szlovák nemzet történelm i voltát. Az irodalom azért is van ellentmondásos helyzetben, mert a szlovák nem­ zet a m agyar állam hatalm i struktúrájának kialakulásától, nagy vo­ nalakban a kiegyezéstől, félévszázadon keresztül csaknem kizárólag a szépirodalmon keresztül valósította meg önmagát. Történelm i tudatát nem egyszer ham isításokkal tartotta ébren, s erre alkalm as volt Jánošík betyárvezér éppúgy, mint Csák Máté, Mátyás király vag y a szentistváni — persze az eredetit alaposan átalakító — állameszmét helyettesítő N agym orávia. A cél szentesítete az eszközt, a történelmi legendákat, fik ­ ciókat, mítoszokat, és a történelm i tém ák feldolgozása sohasem volt mentes a m agyar— szlovák viszony éppen időszerű állomásaitól. Volt olyan időszak is, am ikor a szlovákság részvételét kellett bizonyítani a m agyar 46 �állam gyarapításában és függetlenségi harcaiban, sőt nem egyszer a két nemzeti mozgalom anakronisztikusan didaktikus összebékítését tartották szépírói feladatnak. Az végképp nem volt akadály, hogy szlovák törté­ nelmi hősök a m agyar nemzeti történelem közismert alak jai is voltak.7 A nemzeti csalódások korántsem szűntek meg 1918-al, ami olyan nem­ zeti önismeret kialakulásához vezetett, hogy a szlovákság vértanú sorsú nép, Bécs, Prága, Budapest, Zágráb, sőt P étervár m alom kövei között. Ennek ellensúlyozására újabb, a korábbiaknál is veszedelmesebb törté­ nelmi fikciók és történelm ietlen illúziók következtek. Ezért is fogalm a­ zódtak meg V ladim ír Mináč és Milan Rúfus sokszor idézett m egálla­ pításai, hogy a m agyarok a szlovák politikai végzete, illetve m iért om­ lott oly könnyen Szlovákia a tehetetlen, haldokló M onarchia karjaiból a Harm adik Birodalom sokkal embertelenebb karjaiba.8 A szlovák történelmi prózának sok mindent kell éppen napjainkban tisztáznia. Szembe kell szállnia a nemzettudatba beívódott mítoszokkal, a szlovákságnak önm agáról kialakított sztereotípiáival, fel kell szabadí­ tania m agát saját előítéleteitől és elfogultságaitól, a béketűrő bárány­ nemzet és a nemzetivé gyúrt fik tív történelm i hősök táplálta hamis nemzetkoncepciótól. Tennie kell pedig mindezt a szocialista építés leg­ utóbbi m ásfél évtizedében az adott nemzetek közötti és nemzetközi v i­ szonyok között, például szüntelen konfrontációban az egykori és nem­ egyszer a mai m agyar nemzettudattal is. Ennek m egfelelően a m ai szlovák történeti próza általános jellem zője, hogy nem törekszik a megszokott hagyom ányok őrzésére, hanem inkább kritikai szemszögből foglalkozik azokkal. Ilyen például Milan Ferko Svätopluk- és Ján o šík trilógiája. Anélkül, hogy deheroizálná, túlidőszerűsítené és szlovakizálná hőseit, nem menti meg őket a kegyetlenségtől, ha­ talom vágytól, politikai cselszövésektől, a kort pedig felruházza a szlávság nem csupán védekező, hanem ugyancsak hódító, birtokvágyó har­ cainak képeivel, a kontinuitást pedig elő- vag y utószóval biztosítja. A Rákóczi-kor Já n o šik ja sem rom antikus betyárhős, hanem a szociális igazságtalanság világának vezérré választódott alakja, aki szellemi ro­ konára lel Ráday Pálban, a rendjében és a mozgalom vezetésében is csalódott fejedelm i kancellárban. Ide sorolnám Vincent Šikula Matej-já t, aki a Štú r-K ollár generáció n agyjai között az apróm unkát végzi. Ide ugyancsak az ő M ajstri-ját az „alulról indítással” , am ikor hőse kedvese ágyából ugrik ki a Szlovák Nemzeti Felkelésbe, nehogy a férj rajtakapja. S ennek a kisem bernek van bátorsága felvetni a szlovákság háborús bűneit és egyben végig­ harcolni a felkelést anélkül, hogy bárm i rendkívülit látna ak ár az egyik­ ben, ak ár a másikban. Az antiradicionális tradíció egyik legjellem zőbb m egnyilvánulása Peter Jaroš Ezeréves méhe és folytatása, a Néma fül, süket szem című regé­ nye, m ár a címekben is. Az ezer év az ezeréves M agyarországot, a szlo­ vákok hazáját is idézi, széthullásának éveiben, a méh pedig a szlovák kisem ber, aki m unkájával, sokasodásával természetesen ébredt fel a nemzeti felszabadulás korántsem felhőtlen lelkesedésű világában, 19 18 1920 viharaiban. A z ezer év azonban valam i leszámolást is sugall az ol­ vasónak: az ezeréves m agyar elnyom ás képzetével mint anakronizm ussal való elszámolást. 47 �A népét megtartó, nemzetté teremtő m unka regényei Šikula és Ja ro š m üvei, és joggal sorolja ide a kritika az úgynevezett retrospektív doku­ mentumprózát az egykori drótostótokról, sáfrányosokról, üvegesekről, v ag y a X V III. század elején az A lföldre települő szlovákokról.9 V an példa a „felü lrő l kezdésre” is, mindenekelőtt Anton Hykisch M ilujte k rá ľo v n u. . . című M ária Teréziáról és koráról szóló új regénye. Igényes téma, m ert rendkívül alapos előtanulm ányokat kívánt a szer­ zőtől az osztrák, a porosz és a francia felvilágosodás eszmeiségéről, il­ letve annak hazai lecsapódásáról. Úgy is felfogható a mű, hogy a kor eszméi a főszereplők, nem az uralkodók. Hálás téma is egyben, mert a felvilágosodás m egindította a tám adást a m agyarországi feudalizm us ellen, és ha jó ideig egyebet nem is, a nemzetek öntudatra ébredését, a polgárosodás eszmei előkészítését elvégezte. Hykischt nem ragadja ma­ gával sem a szociális-társadalm i, sem a nemzeti szemléletmód. Szerepel­ tet művében osztrákokat, cseheket, poroszokat, m agyarokat, szlovákokat, délszlávokat. Kollár Ádám Ferencet, az udvar befolyásos emberét ünnepli szűk baráti köre, a szlovák értelm iség: Hell Miksa csillagász, Szklenár György jezsuita történész, Tersztyánszky Dániel császári levéltáros és lapkiadó, Jozef Ignác Bajza, Juraj Fándly katolikus p ap k ö ltő ... Az ünneplés oka: az ud var de Keresztény predikátum m al m agyar falut és nemességet adományoz K ollárnak. Az alapkonfliktus az, lehet-e együttm űködni a hatalommal. Ugyanez a konfliktus jelentkezik Bél Mátyás esetében Jan Solovič Zvon bez veže — Harang torony nélkül című drám ájában, ahol a tudós polihisztor még hittételeit is a felvilágosult abszolutizmushoz sim ítja és pápista kitüntetést fogad el, am ivel viszont lehetővé válik nagyszabású m unkájának folytatása. A mindenkori hatalom nélkül nem születhetnek n agy m űvek, nem gyarapodhat a nemzet. Hykisch nem szakad el az egykorú M agyarország valóságától. Szláv lelkesedésű hősei egyrészt a szlovák történettudományban módszeresen publikált doku­ mentum okon10 alapulnak, m ásrészt tudatosan érzékelteti a hazai felvi­ lágosodás m agyar kezdeményeit is. Az idősebb szlovák tudósok nem hisznek a fiatal költők lelkesedésében a szlovák nyelvért. A fiatalok bizonyító példaként Bessenyeire és körére hivatkoznak, ahol röpiratot olvasnak a m agyarságról, mi szerint míg a jobbágyok m agyarul be­ szélnek, az urak sem felejthetnek el m a g y a ru l... Észrevehető Hykischnél a védekezés a szegény szlovák — gazdag m agyar általánosítástól, a ket­ tős elnyom ás elméletének kritikátlan alkalm azásától. Ez a törékvés úgyszintén benne rejlik Mináč és R úfus esszéiben és a modern szlovák irodalom tudom ány jónéhány következtetésében, főként Karol Rosenbaum tanulm ányaiban.11 Jelen tkezik a féltékenység a m agyar értelmiség ébredező nemzeti türelm etlenségével szemben, főként a nagyszom bati egyetem Budára helyezésével kapcsolatban. Hykisch K o llár Á d ám ja a m unkába m enekül, ami valam ennyi hazai nemzet ja v á t szolgálja, latin nyelven. Kétségtelenül törik a regény lendülete ezen a helyen, s ezáltal hitelességéből is veszít, híven tükrözve a szlovák nemzetszemlélet m ai forrongását. Ehhez m ár újabb szerkezeti egységre, esetleg újabb re­ gényre lenne szüksége. A k ár annak a ma m ár érthető helyzetnek a felm érésére, hogy éppen a legforradalm ibb m agyar értelmiség nem ért­ hette meg a latin és a német uralm ától szabaduló m agyar nyelv mel­ 48 �lett jelentkező más hazai nyelvek jogos részt keresését a felvilágoso­ dás vívm ányaiból. Hykisch regénye igen élénk visszhangot váltott ki, és a kritika nem­ egyszer túllépett Mináč állásfoglalásán, m iszerint van ugyan szlovák történelem, de a nemzetet csak a nép m unkája tartotta fenn. Hykisch m űvét áttörésnek tartják, m ivel azt bizonyítja, hogy a szlovákság részt vett az osztrák, a m agyar és az osztrák-m agyar történelem alakításá­ ban, tehát az szlovák történelem is. És ez a történelem nem csupán a felvilágosodással, a nemzeti ébredés korával kezdődik.12 A szlovák irodalm i köztudat Hykisch regényével is v álla lja a nemzet­ tudat történeti alakulásának bemutatását. Ez minden kelet-közép-európai irodalom vállalása, amíg a tudom ány a m aga eszközeivel nem pontosítja az írói intuíciókat. A H ykisch-regény fogadtatása azonban vélem ényem szerint túlnő az írói szándékon. Daniel Okáli a vitában m ár a buda­ pesti m agyar királyi belügym inisztérium 1914-ben készült névjegyzékét idézi, am ely 850 öntudatos, azaz veszedelmes szlovák pánszlávot tartott nyilván, s ez a szám ugyancsak kevés lett volna a kétm illiós nemzet tudatának, m egm aradásának őrzésére. Természetesen több volt ennél, és m egjegyzendő, hogy a világ első műszaki főiskolája Szlovákiában ke­ letkezett, és Hykisch regényének idején két egyetem is működött, N agy­ szombatban és K assán, s a harm incnégy m agyarországi szabad királyi város abszolút többsége is Szlovákiában vo lt.13 Kérdés, hogy m aga az író hogyan vélekedik a m űve által kiváltott ilyen képzettársításról. A m agyar olvasót minden bizonnyal érdeklő regény vitájában ketten is feltették a kérdést: m iért keletkeznek m anapság szlovák történelmi regények, illetve mi az író tulajdonképpeni célja m űvével. Az első kér­ désre irodalomtörténész válaszolt: a szlovákság tulajdonképpen rekonst­ ruálja nemzeti m últját, s nem történészek szám ára hozzáférhető doku­ mentumokra tám aszkodik, hanem olyanokkal rekonstruál, am ilyenek a szlovák szellemi életet kitöltötték. M ivel pedig a m ai szlovák próza a történelmi m aterializm usból indul ki, mai alkotásai felülm úlják a ko­ rábbi történelmi regények s z ín v o n a lá t .14 A m ásikra m aga Hykisch felelt: „A legfontosabb volt számomra az em ber a történelemben. A M esterek korában azt kutattam , mit tegyen egy m űvész a társadalm i változás korában, kötelezze el magát, v ag y tegye tovább a m un káját; azt felel­ tem, hogy igen, kötelezze el m agát ak ár vereségek árán is. A M ilujte královnu-ban a reform problém ája felülről jön. N agy társadalm i kérdés ez, közvetlenül korunkhoz kötődik. Jellem ző e szempontból K ollár Ádám Ferenc sorsa, aki eladja m agát az udvari cselszövések közepette pénzért és tanácsosi címért. Ám a regény nem egyénekről szól és ott nehezen található parabola. A probléma abban van, hogy minél közelebb kerül a szerző a m aga évszázadához, annál inkább növekszik bizonytalansága, mégha a látszat az ellenkezőjét m utatja is.” 15 Lad islav Ballek két, legutóbbi kötete, A segéd és az Agáty kétségte­ lenül historizáló, de nem történelm i regény. Az első elemzésével m ár régebben próbálkoztam 16 és ezen a konferencián Kiss Gy. Csaba kollé­ gám is foglalkozik vele. Az Agáty továbblépés és stagnálás is egyben. Továbblépés újabb, árnyaltabban ábrázolt em beri sorsok bem utatásá­ val, stagnálás a kompozíció elnagyolásával, kidolgozatlanságával. Ez g ya­ kori gyengéje a nagy íróknak, Ballek pedig m indenképpen nagy író. 49 �Az Agáty még nem A segéd után várt teljesítm ény, csak kiegészítése elődjének. Thomas Mannról mondták, hogy olyan, mint egy elegáns sétapálcás úr. Iszonyatos m élységeket és lehetőségeket tár fel olvasói előtt, aztán mintha mi sem történt volna, tovább áll, nem törődik azzal, hogy olvasója esetleg nem veszi észre a szakadékot. Azt sem, am elyik m ondjuk B allek és Dobos László, Duba Gyula vag y Grendel Lajos D él-Szlovákia ábrázolása között tátong, annak ellenére, hogy na­ gyon sok részletkérdésben közel állnak egymáshoz. Persze ez nem lehet a szlovák író alkotásm ódjának, eszmeiségének, régiólátásának, még ke­ vésbé nemzeti identitásának kritérium a, csak éppen a D él-Szlovákiát ténylegesen lakó nép történeti tudatának alakulása sem lehet közöm­ bös az egyetem es szlovákiai, sőt a szlovák nemzeti tudat szempont­ jából. Született szlovák (ifjúsági) történelm i regény a tatár betörésről, am ely­ ben szlovák és m agyar nemesek viszálykodnak egym ással a haza sor­ sán érzett felelősség ügyében17, a W esselényi összesküvésről,18 a török háborúkról.19 Született kiváló trilógia20 K ésm árk történetéről, amit — szlovákiai kritikusaival szöges ellentétben — a hagyom ányos történel­ mi regényform a m űvészi eredményének, klasszikus regénynek tartok. A kkor is, ha a szlovák történeti identitást közvetett form ában szolgálja. Engedtessék meg, hogy akár jelentősebb alkotókat ezúttal figyelm en kívül h agyva most a legfiatalabb írónemzedék két tagjáról, Ĺuboš Juríkról és Július Balcoról ejtsek néhány szót. Ju rík im m ár fél évtizede közölt esszét a szlovák fővárosról, amiben kifogásolta a régi városrészek túlzott likvidálását, a forgalom beveze­ tését a belvárosba. B ratislava régi szlovák nevén nevezi m agát: presporáknak, pressburgernek. M ert a régi pozsonyi, a m agyar, a cseh, a német, az orosz kultúrából ötvöződő pozsonyi szellem talán inkább óvná a várost, mint az újonnan odaköltözöttek kevéssé lokálpatrióta lendülete. Ju r ík azóta írt m ár Sládkovič, Petőfi, Štúr, Emil Boleslav Lukáč és Anton Hykisch, meg mások Selm ecbányájának omladozó há­ zairól is és az újságírói hivatás nemzeti értékeket mentő feladatáról.21 Jú liu s B a lconak egy cigánynovellája foglalkoztatott, egyszerűen lebi­ lincselő olvasm ányként, írásm űvészete és mai témánk, a szlovák nem­ zettudat és annak m agyar v a g y tán nem is egészen m agyar összetevői m iatt. E g y cigánykaraván valahol a m agyar pusztán valam ikor az I. világháború előtt furcsa kalandba keveredett egy tanya lakóival. Sze­ relm i szálak fűződtek a tanyai fiatalem ber és a vajd a szépe között. A cigányok kegyetlenül kiirtották a tanya minden lakóját, m ajd tovább vándoroltak E rd ély hegyein is túlra. A hírhedt m agyar igazságszolgál­ tatás évekig várt és kivárta a cigányok visszatérését szeretett tiszai tá­ borhelyükre és kegyetlen bosszút állt rajtuk. A végrehajtó tiszt a ha­ tárok meghúzása után szülőföldjére, Szlovákiába húzódott vissza, kocs­ m át nyitott és elfelejteni látszott a történteket. Még azt is, hogy v a ­ laha a m agyar csendőrségben szolgált és m agyarul beszélt. A cigányok azonban nem felejtettek, m egtalálták a falujában, hiába tagadta meg m últját és nyelvism eretét. 50 �Az eddigiekből is következik, hogy a m agyar-szlovák szellemi kap­ csolatok nem problémamentesek, m inthogy a szlovák nemzettudat ép­ pen az utóbbi m ásfél évtizedben és éppen a m agyarokéval is közös múlt értékelésével foglalkozik. E gyre messzebb kerül az ezeréves ma­ g y ar elnyom ás mítoszától vag y az osztály- és nemzeti elnyom ás téte­ lének sem atikus alkalm azásától, sőt még az elnyomott m agyar és szlo­ vák tömegek közös harcának az ötvenes években divatos egyoldalú interpretálásától is. A tudom ány egyre több dokumentumot tár fel, és ezek a dokumentumok akkor sem változnak, ha netán időnként hom­ lokegyenest ellenkező következtetéseket vonnak le belőlük. A jó iro­ dalom, a becsületes írói szándék, az objektivitásra törekvő kutatás mindenképpen utat talál nemzeteink között, az elfogult, gyenge szín­ vonalú m űveket és alkotóikat mindkét részről kérlelhetetlenül elfelej­ tik. És vigasztaló, hogy ezután az összkép után, és am it kizárólag szlovák forrásokból állítottam össze, a most tárgyalt m ásfél évtized alatt is olyan közös v á lla lk o z á s a in k születtek éppen közös történelmi em lékeink közös kiadásában, mint a Tatran és az Európa Kiadó Bibliotheca Saeculorum sorozata. Ezek értékét csak növeli, hogy a fennálló nézetkülönbségeket félre lehetett tenni, okos kompromisszumokkal, akár külön-külön cím lapokkal, cím változásokkal, külön jegyzetapparátusai vagy lektorálással. De el lehetett érni a lényeget: Mednyánszky Alajos, Kram Dániel, Vladimír Ferko köteteinek közös kiadását. Nemzeti kap­ csolattörténetünk jóleső érzéssel nyugtázhatja a Szlovák Nemzeti Ga­ lériai című Tatran-Corvina gyönyörű közös kiadást, annak ellenére, hogy a fordítás és a helységnév-használatbeli göcsörtök, no meg a m agyar és a szlovák képaláírások közötti eltérések a laikusok számára is jól jelzik a kötet létrehozóinak nem mindennapi fáradozását. És vol­ taképpen a közeledés előmozdítása a feladatunk, m ert bárm ilyen ne­ hézségek árán közösnek tekintett múltunk nem csupán a szlovák nem­ zettudat tisztázását szolgálja, hanem hosszú távon előkészíti egy ma­ gyar-szlovák közös identitástudat kibontakozását is. A geopolitikai re­ alitások nem változtak, m últunkat nem tagadhatjuk meg, s közös érde­ künk a szóértés. JE G Y Z E T E K 1. Šabik, Vincent: Historizmus prózy. = Romboid 1981. 10. 6— 7. p. — Truhlár, B řetislav: Niekoľko poznámok k historickém u románu. = Romboid 1984. 10. 40. p. 2. Dúchanie do pahrieb; Tu žije národ: Zobrané spory Jo zefa M iloslava Hurbana. M agyarul: Összefüggések. B ratislava 1980. Madách. Tőzsér Á rpád fordítása. 3. Šabik, Vincent: im. 10 — 1 1 . p. 4. Sulik, Iv an : História 4. 94. p. a historizmus. = Slovenské pohľady 1985. 5. Truhlár, B ŕetislav: im. uo. 51 �6. Bakoš, Já n : O umeleckohistorickom vedomí na Slovensku. = Rom­ boid 1985. 12. 5 1 —58. p. — Részletesebben: Bakoš, Já n : D ejiny a koncepcie stredovekého umenia na Slovensku. B ratislava 1984, Tatran. 7. Chmel, R u d o lf: Poznám ky o dejinnosti, historickom vedomí a lite­ ratúre. — Slovenské pohľady 1980. 3. 85—92. p. 8. M ináč, V lad im ír: Nemzet él itt. = Összefüggések 86. p. — Rúfus, M ilan: Ünnep utáni bánat. = A költő hangja 39. p. Koncsol László fordítása. 9. Truhlár, B řetislav: im. uo. 10. V ö .: Tibenský, Já n : C h vály a obrany slovenského národa. B ratislava 1965. — U ő. : V eľká ozdoba Uhorska. B ratislava 1984. 1 1 . Rosenbaum, K aro l: Kultúrno-politický aspekt skúm ania Slovensko— m aďarských literárnych vzťahov. = Slovenské pohľady 1979. 1 1 . 85—92. p. 12. K ritici diskutujú os Hykischovi. = Vladim ír) Romboid 1985. 12. 18 p. (Petrik, 13. Uo. 19. p. 14. Uo. 21. p. (Rosenbaum, Karol) 15. Uo. 21. p. 16. K ä fe r István : N éhány szlovák-m agyar összefüggés a mai szlovák irodalom ban és L ad islav B allek A segéd című regényé­ ben. = Új A urora 1982. 1. 85— 102. p. 17. Poničan, Já n R ob: Skaza hradu. B ratislava 1979. 18. Tallo, Jo z e f: Ohnivý šarkan — Pikovo oravské povstanie. B ratis­ lava 19 8 1— 1982. 19. Tallo, Jo z e f: Ruže pre sultánov hárem. B ratislava 1974. 20. Baráthová, N ora: Muž, ktory kračal za mrstou. 1975. — A j zradcomsa sa odpúšta. 1980. — Nespokojné mesto. 1981. 21. Ju rík , Ĺuboš: B ratislava, láska m oja neláskavá. = Slovenské pohľady 1982. 8. 59—70. p. 22. Balco, Jú liu š : Cigánska poviedka. = 5 1— 7 1. p. 52 Slovenské pohľady 1984. 12. �B Á B A IV Á N A szlovák nemzettudat az esszék tükrében VLADIM ÍR MINÁ Č, MILA N RÚFU S ÉS LUBOMIR F E ĹDEK N EM ZETK ÉPE 1. A TU D A T É S A N EM ZET A tudat is része a valóságnak. A hamis tudat is. A történelm i tudat is. És a történelm i hamis tudat is! Önm agunkról alkotott képünk valam elyest mindig szubjektív. K ollek­ tív an szubjektív. Szükségszerűen az. De ez a szubjektivitás törekedhet a rajtun k kívül levő valóság minél objektivebb m egism erésére, hogy a bennünk levő valóság minél igazabb lehessen. Önm agunkról alkotott képünk önértékelés is egyben. Azt élezzük ki, am it fontosnak, értékesnek tartunk. Az értéktelen, elhibázott, megbánt mozzanatokat szívesebben elfeledjük. Holott célunk az önismeret kellene hogy legyen. A minél őszintébb, minél alaposabb önismeret. A kritika mindig fájdalm asabb, mint az önkritika. Ha az önkritika a következetesebb, az élesebb, ha ez hatol m élyebbre, akkor a kritika — a kívülről jövő — nem rendítheti meg önértékelésünket. Ellenkező eset­ ben önértékelési zavart okozhat. A sikeres nemzetek szám ára a létezés evidencia, m elyet nem kell iga­ zolni. Lakóhelyük adott, országuk határai többnyire vitathatatlanok, ér­ tékeik, jogaik, sikereik olyan természetes összetevői életüknek, m elyek­ kel azonosulnak, m elyekért felelősséget vállalnak. Történelm ük a m últ­ juk, m elyet tudnak, vállalnak, folytatnak. Látnak visszafelé, és előre is. A sikeres nemzetek nem kérdezik meg, mi a nemzeti lét értelme. Léte­ zésük öncél. A kevésbé sikeres, sikertelen, vag y túl sok csapást m egért nemzetek állandóan az eltűnéstől, a megsemmisüléstől félnek. (Ez a félelem több­ nyire független a nemzet nagyságától, hiszen a 14 —15 m illiós m agyarság tudatában sokkal erősebben él a nemzethalál réme, mint az egyharm ad­ nyi dánokéban.) Ezek a nemzetek állandóan igazolni igyekeznek léte­ zésüket, egy-egy területhez való jogukat, bizonyítani állam határaik igaz­ ságos vag y igazságtalan voltát. Történelm ük nem csupán a m últjuk, nem csupán alapja, háttere, forrása jelenüknek. Történelm ük argum entum ok tárháza is, m elyből érveket gyűjtenek, létezésük jogosságát igazolandó. Helyzetükkel, állapotukkal elégedetlenek, ám az okokat, m elyek e hely­ zetet megteremtették, többnyire önmagukon kívü l keresik. És nem min­ dig alaptalanul. Ezekkel a nem zetekkel valóban mostohán bánt a tör­ ténelem, de az oly gyakori önfelmentés legtöbbször újabb kudarc oko­ zója. A sikeres nemzetek történelm e — a befejezett múlt. Dicsőséges vag y dicstelen — de semiképpen sem naponta felvetődő kérdés. A kevésbé sikereseké az önm arcangolás és az önigazolás, jobb esetben a tanulsá­ gok forrása. 53 �A sikeres, sorsukkal m egbékélt nemzetek identitásának csak egyik, semmiképpen sem m eghatározó összetevője a történelem, a történelmi tudat. A kevésbé sikeresek, a félig kész, alakuló, form álódó nemzetek tudatában az első, a legfontosabb helyre kerül. Az alfa és az omega. Ezeknél a nemzeteknél a történelm i tudat az önazonosság-tudat m egha­ tározó eleme. S m ivel döntő ereje van, igencsak óvatosan kell kezelni, m ert könnyen válhat az önbecsapás eszközévé. 2. V LA D IM ÍR M INÁČ T Ö R T É N ELE M K É PE V ladim ír Mináč nem történész, hanem író, regény és esszéíró. A z 1970-es években ő volt az egyetlen olyan szlovák író, aki teljes, összefüggő tör­ ténelemképet, történelemértelmezést nyújtott olvasóinak, elsődleges síkon, vagyis nem szépirodalmi műbe rejtve, hanem esszékben. Esszéi, átfogó történelm i tablói nem prózaírói m unkáját kiegészítő, hanem program szerű vállalkozások, m elyek kifejezett célja a szlovákság nemzeti tuda­ tának alakítása. Eszm efuttatásait eleve az önfelmentéssel kezdi: „Ahhoz, hogy a tör­ ténelem szemléletes és áttekinthető legyen, szükség van a sematizálásra; ahhoz, hogy a bonyolultat is meg lehessen érteni, le kell egyszerűsíteni az eseményeket” 1 — írja a Nemzet él itt című, első nagyobb nemzeti tárgyú esszéjében. Kezünkben a kulcs, am ellyel írásait feltárh atju k: nem differenciálni, hanem redukálni kíván. S ez a megközelítés nagy veszélyt hordoz m agában: egy nemzet eltorzított történelemképét. „Kezdetben vala az ige. S az igét Štúr birtokolta!” — állítja fel az első tézist. Ebben az értelmezésben Ĺudivít Štúr a szlovák történelem alfája, hiszen a szlovák történelem elsősorban az írott szó története. „ .. .a mi történelmünk szavakban zeng igazán, a tettekben felemás.. . ” 2 Štúr — Mináč szerint — végletes és ellentmondásos, ám lényegében fel­ menthető nagyság. Štúr kritikai gondolkodása egyrészt „jobboldali kriti­ ka. a hegeliánus polgár kritikája” , másrészt haladó, „haladóbb, mint sok kortársa, a magyar forradalom vezéralakját is beleértve. ” 3 Hol „szelíd germ anofil” , hol „n agyszláv” módon németellenes. Ám mindkét m aga­ tartása érthető — értelm ezhetjük M ináčot —, m ert az előbbi a m agya­ rok, az utóbbi a németek hitszegéséből ered. M ináč Štú r-alakja a mítoszteremtő író alkotása. Azé az íróé, aki nem az igazságot, hanem a m aga igazát keresi, aki nem tanítani akar, ha­ nem érzelmileg felrázni; az ember, az emberi gyarlóság megértése he­ lyett a nagyságot a k arja felm utatni. A z egyértelm ű és bírálhatatlan történelmi nagyságot — s a X X . század második felében ez meglehető­ sen kétes értékű törekvés. Ennek a gondolkodásmódnak nagy szüksége van az ősellenségre, s ezt a m agyarokban találja meg. Mináč szlovák-m agyar „nemzeti antagonizm usról” beszél, am elyben „a magyarság a szlovák politika vég­ zete. . . (A szlovák politika) mozgásiránya a magyar politika mozgásirá­ nyának negatívja, koncepciói ellenkoncepciók, hangja visszhang csupán.” 4 Kossuth szélsőséges nacionalista, minden rossz hordozója, aki elkezdett egy forradalm at, „amelyben a reakció győzelmes magva csí­ rázik. . . ” Ez a forradalom „az arisztokrata oligarchia diktatúrája!” A képlet egyértelm ű, itt m ár csak a gondolati kényszerpályán kell előre m enni: ha Štúr és a szlovák nemzeti mozgalom egyértelm űen és 54 �problémamentesen pozitív, „haladó” jelenség, akkor a vele szemben álló m agyar mozgalom csakis egyértelm űen reakciós lehet. M ináč értel­ mezésében „a magyar történelemben frigyre lépett a történelmi jog egy­ fajta fajelmélettel” ,5 s így — következésképpen — a m agyar történe­ lem X X . századi ballépéseinek, például a német fasizm ussal való szövet­ ségnek a gyökerei Kossuthnál keresendők, aki m ár akkor a Fran kfu rti Parlam enttel paktált. Ugyanebből a gondolatmenetből következően az ún. Űj Iskola, vagyis a m agyar politikával kiegyezést kereső csoport, és az ún. Memorandisták, vag yis a szlovák nemzeti radikálisok összeütközésének tárgyalása során „kétségtelenül a M em orandisták p ártján "6 áll. Ebből a gondolatmenetből következik az a m egállapítása is, m ely szerint „a magyar törté­ netírás hívta ki maga ellen a szlovákot” . „A magyarokat csak egyetlen dolog válthatja meg: a pánszlávizmussal mint a történelmi haladás mindenható gondolatával kötött örök szövetség, amelyből mindkét fél számára politikai és nemzeti szabadság következik” — idézi Mináč Jo zef Podhradský szlovák publicista gondolatát, m ajd — a kétségeket eloszla­ tandó — hozzáfűzi: „Abban az időben ezek a szavak bizarrul és provo­ katívan hangzottak, mai szemmel nézve többé-kevésbé prófétaiak . ” 7 Szá­ m ára egyértelm ű, hogy a X IX . században „Oroszország a szlovák poli­ tika gerince, a hit alapja, olyan erő, amely a szlovák mozgalmat a leg­ reménytelenebb helyzetben is segített életben tartani.” 8 Štúr „Moszk­ vában hitt, s nem Pétervárban... az ő Oroszországa a szlavofilek meg­ váltó Oroszországa volt, s nem a Néva-Parti despota birodalma. ” 9 Itt élt együtt a szabadság progressziója és a szláv szellem — állítja Mináč, és hozzáteszi még, hogy ez a szlavofilia „mindig védekező, a történelem szempontjából tehát igazságos gesztus volt.” (Mivel elsősorban V ladim ír M ináč nemzetképét próbáljuk felvázolni, ezért nem a részletekbe menő vita a célunk, de a fenti m egállapításhoz azért annyi m egjegyzés kívánkozik, hogy m iután 1849-ben Paskievics orosz seregei leverték a m agyar szabadságharcot, Štúr terjedelm es röpiratot írt a szlávság kérdéséről Das Slawentum und die Welt der Zukunft címen, am elyben szó szerint ezt m ondja: „A nemzet Oroszországban egy az ő cárjával, és ez az alapja Oroszország erejének.” 10 Érdem es lenne talán ú jra végiggondolni, hogy 1849-ben ki is védekezett és ki támadott, és Paskievics seregeinek az árnyékában m ilyen tartalm akat hordoz ez a szlav o filia!) Az elmondottak után most m ár m egkérdezhetjük: m ilyennek látja Mináč a szlovák nemzetet? „A nagy történelem a nagy rablók törté­ nete” 11 — jelenti ki némi nagyvonalúsággal. A szlovák mozgalom viszont m arkánsan plebejus. „Mi a szlovák politika plebejus hangsúlyát tettük hozzá Közép-Európa történelméhez. ” 12 Ebben a képben mindig m in­ denki a szlovákokat fosztogatta, a szlovákokat bántotta, a kunok, a tatá­ rok, a törökök, Zsiska és Csák Máté, Hunyadi hordái, Bocskai hajdúi, kurucok, labancok, németek. „Egy civilizáció határait őriztük... A tatá­ rokat, a törököket (s egyéb kun népséget) nem karddal, nem hőstettek­ kel állítottuk meg, hanem azzal, hogy megmaradtunk.” 13 A szlovákság az építők nemzete. „Jóval többet dolgoztunk, mint amennyi a munkából ránk esett volna” — von ja le a kissé szokatlan következtetést Vladim ír Mináč. 55 �A szlovák törekvések X X . századi beteljesülése, a m odern nemzetté alakulás befejeződése ebben a koncepcióban a szlovák antifasiszta ellen­ állás, a Felkelés, m elyben „a szlovák nemzet megvalósította legnagyobb, legjelentősebb történelmi tettét: betetőzte nemzeti-demokratikus forra­ dalmát, s ezzel felzárkózott a világ haladó nemzeteihez.” Ebben a harc­ ban a szlovákság „a Štúr-koncepciók leghaladóbbikát valósítja meg: a népi, társadalmilag igazságos Szlovákiát.” 14 V ladim ír Mináč nem zetfogalm a norm atív nemzetfogalom, történelemképe norm atív történelemkép. A nemzet az ő szám ára nem történelm itársadalm i-gazdasági-politikai-kulturális képződmény, hanem erkölcsi kategória. A nemzetbe az tartozik bele, akit tettei vagy gondolatai — a m ináci értékrend szerint — arra érdemesítenek. Helye van benne az ősi, dolgos, tiszta népnek és az e népből származó hazafiaknak, de nincs benne helye a „m agyarón ” nemességnek és bolgárságnak, a polgári Szlovákia „kom prádor” és fasizálódó burzsoáziájának, a klérusnak, vagyis senkinek, aki a vágyott történelem képet m egzavarja. „A valóságos Szlo­ vákia nem a kávéházi politikusok, hanem a Nép Szlovákiája” — írja a Felkelésről szóló esszéjében. Mináč nem társadalom ban, nem osztályok­ ban, nem rétegekben gondolkodik, hanem egy m itizáltan egységes, ho­ mogén „népi nemzetben” . S ez a szemléletmód kizárja a szlovák törté­ nelem alternatív értelmezési lehetőségeit, nem ism eri fel a nemzeti aszszimilációs és disszimilációs folyam atok igen bonyolult mechanizmusait, nem látja az átmeneteket, az árnyalatokat. De gondolatmenetének legkétesebb mozzanata a végkövetkeztetés: a nemzetté alakulás lezáródását sugalló tézis. Ez a differenciálatlan M i-kép veszélyes, mert ugyanilyen differenciáltan Ők-et teremthet. Az Ők-ből könnyen bűnbakot csinál, és olyan sém ákba viheti bele a szlovák közgondolkodást, am ely sem az önismeretnek, sem mások megismerésének nem kedvez. 3. M ILA N R Ú FU S N E M Z E T K É P E M ilan R úfus, a költő és esszéíró, szintén sokat foglalkozott a szlovákság nemzeti kérdéseivel, bár olyan rendszeres áttekintésre, mint Mináč, nem törekedett. Esszéiből, alkalm i írásaiból, nyilatkozataiból azonban kibontható egy összefüggő nemzetkép, am ely tudatos és hosszú ön­ vizsgálatok eredménye. R úfus is parasztnemzetnek látja a szlovákságot, am elynek városai ut­ cáin is „friss tehénlepény gőzölög” , s am elynek hatalm as történelm iet­ len igyekezete, hogy Pozsonyt a nemzeti mítosz központjává avassa, puszta óhaj maradt. „Akár tetszik, akár nem, ezekbe a nemzeti tárgyú elmélkedéseimbe gúnyos nevetésként szüntelenül belejátszik a malacok röfögése” — írja nem kis öniróniával egy Štúrról szóló esszéjében.15 Ez a parasztnemzet azonban — R úfus értelmezésében — nem a sem­ miből érkezett; történelme ezer évvel ezelőtt kezdődött, a m orva-szláv időkben, am ikor is a szláv és a római kereszténység kereszttüzébe ke­ rült. R úfus nem fogadja el az „ezeréves szünet fám áját” , s vélem énye szerint létezik szlovák történelm i-szellem i folytonosság. „Vitatható apriorizmusok nélkül, s annál nagyobb tisztelettel a történelmi tények iránt. Föl kell térképeznünk a gondolkodásunkat. Amíg ezt meg nem �tesszük, a Štúr-nemzedék, elődei ellenére is, fantasztikus ejtőernyős csapatnak fog hatni.” 15.a. R úfus nemzetképében a szlovákság kétszeresen m egkésett nemzet: m egkésett a X X . századi önreflexióiban. „ A huszadik század hatvanas éveiben, az európai civilizáció kellős közepén annyi nosztalgiával idéz­ getni a XIX. századot! Alig vígasztal, hogy némi joggal cselekszem ezt" — írja a Štúr-nemzedék értékelése során, m ajd hozzáteszi: „ ...o lyan ­ formán érzem magamat, mint a felnőtt, aki kanyarót vagy mumpszot kap.” 16 Az irodalom, az írásbeliség R úfus értelmezésében is döntő összete­ vője az újkori szlovák nemzet megszületésének. Ennek az irodalom nak az eredetét az ősi szláv legendákban látja, m ajd folytatódását a nép­ dalokban, a népi költőkben, Kollár, Šafárik, Palkovič m unkásságában. „ Ami később Bajzától, Hollytól és Bernoláktól Štúrig lejátszódott, az már nem a tojáshéj kopogtatása, hanem áttörése volt.” 17 A X V III. szá­ zad végén, a X IX . század elején itt nemzet születik, az irodalm ába ka­ paszkodva, s a Štúr-iskola — R úfus értékelése szerint — m ár egyen­ rangú partnere az európai irodalm aknak. M ilan R ú fu s — a költő, az író — az irodalmán keresztül azonosul nemzetével. „Nem tehetek mást, szeretettel és tisztelettel el kell fo­ gadnom azt, amit ez a nemzet az irodalomban mindeddig létrehozott, mert számomra éppen ez képezi a konkrét személyes alapot, amelyről továbbléphetek... Amit a világtól kapok, az a minőséget tekintve csak szándék, csak elhatározás. E szándéknak testet, arcot csak az otthon, a szülőföld agyagából gyúrhatok. .. Nem ódivatúság hát, nem hazafias önkritikátlanság az, ami arra int, hogy nemzetem irodalmát kézbe fog­ jam, magamévá fogadjam, s mind csúcsait, mind lapályait figyelmesen tanulmányozzam. Korlátai bizonyos értelemben az én korlátaim is, lehetőségei az feltételeim.” 18 Szám ára a n yelv a kollektív nemzeti szel­ lem hordozója; a szlovák nemzet elsősorban az irodalm án át érintkezik Európával, a világgal. M ert a nemzet „ elsősorban test, nem pedig az értelem nyomására létrejött szellemi érték... önmagában nem biztosít semminemű szabványemberséget__ nem kész cél, hanem lehetőség, amelyet valóra kell váltani, s amely egyenlő esélyeket kínál mind a lángésznek, mind a kalandornak. Az esélyek alsó és felső határa oly messze húzódik egymástól, amilyen mondjuk a Beethoven és Hitler kö­ zötti távolság. A köztük levő terület — az mind a nemzet.” 19 Ennek szellemében tud önkritikus lenni, így ostorozza a szlovák oblomovizmust, a „restséget a jó ra ” , s választja külön biztos kézzel a népiséget, népszeretet a népieskedéstől. M ilan R úfus gondolkodásában a szlovákság és Európa egyszerre van jelen. „ Európa-komplexus, nemzeti komplexus — a történelmi deres botjának két vége ez.” Szám ára Szlovákia, a szlovák kultúra az euró­ pai kultúrtükör integráns része, ám pontosan számon tartja, hol van ­ nak a szlovák irodalom nak és közgondolkodásnak olyan hiányai, ame­ lyek miatt félszegen mozog az európai kultúrában. A kiindulás mindig a szülőföld: „ A költő ezt mondja: a szülőföld kéz, amelyre ráborulhatsz sírva. De vigyázzunk, nehogy szó szerint vegyük, amit mond. A költő ugyanis a mondottnál többet tud és közöl: a szülőföld az a kéz, amelyre töprengő fejedet hajthatod.” 20 A töprengés közelebb visz Európához, mint a sírás — sugallja Rúfus. 57 �A szlovákság jövője ebben az összképben az európai civilizáció jövő­ j evel van összekötve, és ezt a civilizációt igen félti az író. V égveszély­ ben látja, mert individualizm usával és anyagiasságával önmagát pusz­ títja el. Új igazi közösséget kellene terem teni — m ondja—, mégpedig visszatérve a hagyom ányos formákhoz, és erkölcshöz. M ilan R úfus differenciált, problém ákat látó és láttató nemzet- és tör­ ténelemképe, a türelem , a megértés, az önkritika megléte és az önámí­ tás m egvetése — mindez a m élyen gondolkodó bölcselőt m utatja, azt a X X . századi szlovák értelm iségit, akit nemzete igazi helyzetét ak arja feltárni és megmutatni. Megalapozott az aggodalma is, m elyet az euró­ pai civilizáció felbom lása m iatt érez, ám a kiútkeresés irán yával — a hagyom ányos közösségi form ákhoz és erkölcshöz való visszatéréssel — nem értünk egyet. Vélem ényünk szerint az európai kultúrának és civi­ lizációnak nem az individualizálódás a legnagyobb baja — az öntudatosabb individuum ok m agasabb számban is elkelnének például a mi tájainkon —, hanem a távlati — transzcendens — egyéni és közösségi célok elveszése. Új közösségek csak új célokért form álódhatnak, s e közös célok nem lehetnek rövidtávú, m ateriális vág yak beteljesülései. Ha ez az európai civilizáció újra talál m agának „n a g y ” célt — akár Isten, ak ár a kommunizmus képében —, akkor m ajd ismét visszanyer­ heti vezető helyét az em beriség kultúrájában. A korszerű európai nem­ zeti közösségek azonban m ár nem lehetnek a hagyom ányos közösségi form ák utánzatai, hanem — vélem ényünk szerint — csakis az öntuda­ tos és tudatos individuum ok szerves közösségei. 4. ĽUBOM ÍR F E L D E K É S A S Z L O V Á K N EM ZET Míg Mináč és R úfus a szlovákságot parasztnemzetnek látja és m utatja, és némi — bevallott v ag y öntudatlan — nosztalgiával fordul a szlovák falu, a hagyom ányos közösség felé, Feldeknél m ár nem esik szó ezek­ ről a gyökerekről. Nem azért nem szól róluk, m ert tagadja fontossá­ gukat, hanem mert m ásfelé tekint. Ľubomír F eldek az egyik legjobb és legtudatosabb szlovák m űfordító is, s ez meghatározza m agatartását: nem befelé, hanem kifelé fordul, a szlovák kultúrát és nyelvet m agas színvonalú fordításokkal kíván ja gaz­ dagítani. N yelve sokkal „csípősebb” , mint Mináčé vagy R ú fu sé; nem kívánja nemzetét, sem felmenteni, sem jószándékú szeretettel „m egérteni” . Éle­ sen elítéli a szlovák szellemi tunyaságot, a köldöknézést, a nemzeti kul­ túra nem- v ag y félreism erését. A m űfordítás szám ára alaptevékenység, nemzeti tett, hiszen „a fordítások álltak egy egész sor nemzeti irodalom kezdetén. ” 21 S hogy a szlovák nemzet nem tiszteli kellőképpen a m űfor­ dítókat, „az a történelmi folyamatosság iránti érzéketlensége, a szlová­ kok sajátossága: a rövid ész! Békésen elfeledtük, hogy annak idején Tesszalonikiből két fordítónak kellett idejönnie azért, hogy itt egyálta­ lán létrejöjjön valamilyen kulturális közösség, valamiféle nemzet. ” 22 Ebben a logikában a m űfordítás ablak a világra, és önépítés! Am ikor m egírta a Jánosik Vivaldi alapján című színművét, számos kritika a szemére vetette, hogy kigúnyolja a szlovák történelmet, hogy bántja a nemzet érzékenységét, „lelkét, szellem ét” . „A nemzet vagy a társadalom szelleme — válaszolta Feldek — nem valami öröktől fogva adott létező. A társadalom a maga kollektív szellemét naponta átdol­ 58 �gozza, átalakítja, valamerre mozgatja — sajnos, nem mindig palléroz­ za. ” 23 B á r „k is nemzetecske” a szlovák, ám Európa kellős közepén él, s mindenfelől a folyam atosan fejlődő kultúra hatása, nyom ása éri; ebben a közegben nem lehet egy nemzetnek szinte egyetlen nemzeti jelképe a betyárkodás. „Mindennek megvan a maga kijelölt helye — a betyárnak is, a történelemben és a nemzeti múzeumban. Örök be­ tyárkodásunk a mai napig megmutatkozik múltunkhoz való viszonyunk­ ban: megraboljuk magunkat, kifosztjuk magunkat mindenből. Ezért vagyunk szinte történelem nélküliek, mert csak azt azonosítottuk a történelmünkkel, ami szlovákul szólt. A királyok többnyire nem beszél­ tek szlovákul — ezért nincsenek királyaink, ezért nincsenek királydrá­ máink. A darab nemcsak azért kapta a Jánosik Vivaldi alapján címet, hogy Vivaldi zenéje szóljon benne. Jelezni kívántam, hogy nemcsak a Vrátna völgyében éltünk, hanem Európában is. Végtére is — ma már megvan az államiságunk. Miért ne tanulhatnánk meg az irodalomban is, a színházban is újravizsgálni, átrostálni — amint az a kultúrnemzeteknél szokás — az államiság kérdését is?” 24 Feldek a nemzeti kontinuitás kérdéskörét is dinamikusan, mozgásá­ ban vizsgálja. A m últra a jelenben élők szemével tekint, s elfogadha­ tatlannak tartja a „történelem mögé rejtőzést” . A nemzeti hagyom á­ nyokat igyekszik megtisztítani a rárakódott hordalékoktól, és olyan korszerű nemzettudat kialakítására törekszik, am ely nyitott mind a m últja, mind a jövője irányában. „ . . . mert a nemzet nemcsak attól élő — m ondja Feldek egyik kritikusa —, ami pillanatnyilag hasznos számára, hanem a gondolattól, a szellemtől is, melynek előrehajtó ere­ je van .” 25 5. A N EM ZETI LÉ T ÉR T ELM E „Mozgalmainkat, azoknak haladó vagy reakciós voltát ún. objektív tör­ ténelmi mércékkel mérni értelmetlen dolog lenne: az objektív mércék a nagy nemzetek kizárólagos tulajdonát képezik” 26 — jelentette ki V la­ dim ír Mináč a Nemzet él itt című, 1965-ben született írásában. Azóta húsz év telt el, s úgy tűnik, a mai szlovák középnemzedékhez tartozó Ľubomír Feldek egész életm űvével rácáfol erre a m egállapításra. Ép­ pen az egységes mérce alkalm azásának a szükségét v a llja ; minden so­ rával és tettével azt bizonyítja, hogy a szlovák nemzetnek akkor van esélye az európai kultúrához való felzárkózásra, a m egkapaszkodásra, ha önmagára is érvényesnek ismeri el az európai kultúra és civilizáció értékrendjét. A nemzeti léttel, a nemzet m últjával és jövőjével foglalkozó írók időnként fölteszik a „végső” kérdést, vagyis hogy mi a nemzeti lét értelme? Ez a kérdés — álkérdés; nemigen lehet rá válaszolni, vagy ha mégis m egkísérli valaki, többnyire semmitmondó feleletek születnek. Mint a bevezetőben m ár leírtuk, vélem ényünk szerint a nemzetek léte öncél, létük értelme a létezés maga. Ám ha mégis valam iféle v á ­ laszt várunk, álljon itt — ez áttekintés befejezéseként — V ladim ir M ináčnak a saját kérdésére adott válasza: „A nemzeti lét értelme más 59 �nemzetekhez való tartozásában van. Velük együtt alkotja a civilizáció nagy művét. S ilyen értelemben még csak a kezdetén vagyunk az ön­ megvalósításnak.” JE G Y Z E T E K 1. Mináč, V ladim ír: Összefüggések. Madách, Bratislava, 1980. Fordí­ totta Tőzsér Árpád. 112 . l. 2. lm .: 83. l. 3. lm .: 84. l. 4. lm .: 86. l. 5. lm .: 125. l. 6. lm .: 111. 1. 7. lm .: 87. l . 8. lm .: 97. l. 9. lm .: 97. l. 10. Štúr, Ľudovít: W ybór pism. Z ak ľad N arodow y Im ienia Ossolinskich, 1983. 106. l. 1 1 . M ináč: Összefüggések. 127. l. 12. lm .: 92. l. 13. lm .: 129. l. 14. lm .: 374. l. 15. Rúfus, M ilan: A költő hangja. B ratislava. Madách. Fordította R on ­ csol László. 35. l. 15 . a. lm . 110 . l. 16. lm .: 41. l . 17. lm .: 81. l. 18. lm .: 102. l. 19. lm .: 86. l. 20. l m .: 68. l . 21. Feldek Ĺubom ír: Z reči, do reči. Slovenský (Ford. B. I.) spisovateľ. 1977. 143. l. 22. Im .: 145. l. 23. Feldek, Ľubom ír: Sm utné komédie. Szlovenský 124. 1. (Ford. B. I.) 24. Im .: 125. l. 25. Im .: 132. l . Rudolf M rlian gondolata. 26. M ináč: Összefüggések. 83. I. 27. Im .: 119 . l, 6o spisovateľ. 1982. �KISS G Y . CSABA Térviszonyok és értékek Ladislav Ballek: A segéd „Palánkon nem állt meg az élet. Mindazok az események, am elyek eb­ ben a városban lejátszódhattak, alá voltak vetve a palánki időtér szi­ gorú törvényszerűségeinek” (349) — olvashatjuk a regény epilógusá­ ban az elbeszélő sokatmondó m egjegyzését. Eszerint létezik tehát a műben egy olyan sajátos időtér — ezt nevezte Bahtyin kronotoposznak — , am elynek koordinátái kijelölik az elmondott történet kereteit. Hogy m ilyen ez az időtér, az itt elsősorban a szóban forgó város jelleg­ zetességeiből következik. És hogy a földrajzi tér m ilyen fontos szere­ pet játszik a műben, arra közvetlenül a regény alcíme is utal: Könyv Palánkról. Sem m iképpen nem túlzás azt állítani, hogy B allek regényé­ nek egyik főszereplője m aga ez a város. E g y fik tív kisváros Dél-Szlovákiában, valahol az Ipoly alsó folyása mentén, am elynek számos vo­ nása összefüggésbe hozható Hont m egye egykori székhelyével, Ipolyság­ gal, azzal a várossal, ahol az író gyerm ekkorának éveit töltötte. A v á ­ roshoz való viszony sorsdöntő a regény m indegyik központi alak ja számára. Palánk sajátosságai, „helyének szelleme” a mű jelentésének centrumában kapott helyet. Gazdag tartalm ú jelképpé nő a regény városa, történelmi és társadalm i folyam atok kifejezőjévé. M ivel A segéd értékszerkezetét jelentős m értékben a térviszonyok közvetítik, elemzésünkben a földrajzi térnek a regényben m egjelenő néhány form áját vesszük szemügyre, azt, hogy miképpen szerveződnek e form ák a mű világképének alkotóelem eivé. Ballek regényének szá­ mos szlovák és m agyar bírálata hangsúlyozta, hogy az ábrázolt tér — a város és a táj — jelentősége alapvető fontosságú a műben. A segéd m egjelenése után írónkat elsősorban D él-Szlovákia irodalm i (mármint szlovák irodalmi) fölfedezőjeként emlegették. A kritikusok és tanul­ m ányírók következtetéseit figyelem be véve m indenekelőtt két szembe­ állítást kívánunk tüzetesebben m egvizsgálni. Az egyik tengelyén két világtáj áll szemben egym ással, Dél és Észak, illetve — am int m ajd látni fogjuk — két földrajzi táj is: síkvidék és felföld (lent és fönt). A m ásik oppozíció inkább történelmi és társadalm i jellegű, város és falu szemben állása, am ely nem független az előbbitől, hiszen a falu valahol a Felső-Garam mellékén található, a város pedig, mint emlí­ tettük, az Ipoly alsó szakasza mellett, ami egyben etnikai különbséget is jelent. Mielőtt azonban az elemzéshez fognánk, néhány eligazító adatot m agáról az íróról és legfontosabb műveiről. Lad islav Ballek 1943-ban született, Gyügyön, az Ipolyságtól tizenegynéhány kilom éterre fekvő, fürdőjéről nevezetes községben. Első kis­ regényei a hatvanas évek második felében láttak napvilágot, igazi si­ kert azonban csak 1974-ben m egjelent, lazán egymáshoz kapcsolódó részletekből álló novellafűzére, a Posta délen (Južná pošta) hozott szá­ 61 �mára. Itt m ár a határvidék 1945-öt követő sorsát eleveníti meg, a gyerm eki optikán keresztül szemlélt dél-szlovákiai kisvárost, a minden­ napok örömeit és csalódásait. Három évtized távolából némi nosztal­ giával idézi föl kisfiú-hőse tapasztalatait egy számára különös, egzo­ tikus világból. Az egzotikusra festett táj, a „d éli” mítosz kellékei meg­ jelennek következő, 1977-ben m egjelent művében, A segédben (Pomoc­ ník) is, azzal a különbséggel, hogy itt megnő az elbeszélő kompeten­ ciája; a Posta délent a visszaemlékező attitűd jellem zi, a narrátor nem válik el éles kontúrokkal attól, am it elbeszél; A segéd elbeszélője v i­ szont, a X IX . század realista hagyom ányának m egfelelően, átlátja a valóságot, am ely így szándéka szerint „o b jek tív” lesz, az író és az olvasó számára is; ez az elbeszélő ism eri a város m últját, az egyes szereplők élettörténetét, cselekedeteit és a cselekedetek mozgatórugóit. B allek legújabb, 1981-ben m egjelent regénye, az Akácok (Agáty) is szoros kapcsolatban van a dél-szlovákiai valósággal, tem atikáját te­ kintve rokona a Posta délennek és A segédnek. Végezetül nem árt m egjegyezni, hogy művei rendre m egjelentek m agyarul is. A segéd 1980-ban látott nyelvünkön napvilágot a pozsonyi Madách Kiadónál Hubik István fordításában, s a könyvet átvette a közös könyvkiadás keretében a budapesti Európa K önyvkiadó. Idézeteinkhez ezt a szöve­ get használtuk. A hetvenes évek szlovák prózájának tem atikai osztályozása során sokan — többek között Rudolf Chmel és Karol Wlachovsky is — el­ különítenek egy olyan csoportot, m elyet a D él-Szlovákia iránti érdek­ lődés jellemez. Csak zárójelben kívánju k m egjegyezni, 1975-ben a T iszatáj hasábjain m agunk is fölfigyeltünk a jelenségre, elsősorban And­ rej Chudoba, Lad islav Ballek, Peter Andruška és Ivan Habaj írásai kapcsán. A zért lehetett ez a tájékozódás szembeszökő, mert a szlovák irodalom „klasszikus” tája m agától értetődően a Felföld, a múlt szá­ zadi szlovák nemzeti ideológia — mint ism eretes — a hegyvidéket tar­ totta a szlovákság jellegzetes szülőföldjének, hazájának. A rom antika irodalm a gazdag tartalom m al töltötte meg a szlovák jelleget kifejező K árpátokat, a T átrát; attól sem teljesen függetlenül, hogy a m agyar nemzeti mitológiában oly fontos helyet kapott (különösen Petőfi által) az Alföld, a rónaság. A Felföld—A lföld szópárnak így az ellentétes földrajzi tájakat jelentő tartalm a mellett m egjelent a szlovák gondol­ kodásban a nemzeti különbséget (sőt ellentétet is) kifejező értelme. Az A lföld (Dolná zem, Dolniaky) m agyar nemzeti sajátosságokat kapott, ezért a nemzeti antagonizmusok elválasztást kereső szellem számára ellenszenvessé vált, taszítóvá. Tibor Žilka a szlovák próza „déli koloritjá t” vizsgálva arra h ívja fel a figyelm et, hogy „A középnemzedék képviselői így a ,dél vidéket’ m ár nem tartják olyan világnak, am elyet saját térbeli-konnotációs jelei csak a valam ikori elnyom ókat fe jezik k i” . (Slovenské Pohľady, 1981. 4. sz.), Persze hozzá kell tennünk, hogy „délvidék” v ag y „síkvid ék” nem csupán földrajzi táj a kortárs szlo­ vák íróknál, körvonalait politikai-közigazgatási határ húzza meg dé­ len, m ásképpen: Szlovákiának, egy országnak a déli részéről van szó. Ennek a déli világnak B allek regényében vannak időjárási, földrajzi, növényzeti sajátosságai, m elyek együtt fejezik ki ezt a komplexumot. 62 �A „D él” zúgó szeleket, forró nyarakat, ragyogó tiszta kék égboltot je ­ lent, bu ja növényzetet, akácost és kukoricaföldeket, term ékeny gaz­ dagságot, ugyanakkor valam i nyugtalanságot, szélsőséges jelleget, rom­ lást és bomlást. A term észeti-táji adottságokat szemlélő-érzékelő ember fölfogásában ezek az adottságok emberi (egyéni és közösségi) tu laj­ donságokká alakulnak át, pozitív v ag y negatív értékek hordozóivá válnak. A hegyi faluból a kisvárosba érkező hentesm ester szám ára az időjárás, a vidék m ássága, idegensége saját bizonytalanságainak, belső és külső konfliktusainak m integy érzékelhetően megjelenő kivetítődése. „Ez a déli folyók mentén oly ismert szag zavarta a hentest. Hát már tavasztól kezdve egész éven át minden korhad itt? Ha a folyó már tavasszal szennyes lesz, alighanem bűzlik egészen a tél beálltáig... Mintha oszlásnak indult volna. V agy nem? S nem válik itt ő maga is rosszabb emberré, mint eddig vo lt.. . ” (I. m. 39.). V ag y egy későbbi pillanatban, am ikor a hős még jobban érzi idegenségét: „Vágyódott a gyengédség, a friss, átlátszó, tiszta vizű patak után. Nem tudta meg­ szokni a családjában uralkodó gyűlölködést, és még mindig nem szo­ kott hozzá az itteni hőséghez se, a legyek miriádjaihoz, a porhoz, a különös és szívfájdító déli tájhoz.. . ” (I. m. 179.). A „délvidékiség” a regényben egy többé-kevésbé koherens m itológiává szerveződik, je l­ lemzői kim utathatók az em berek viselkedésében, a táj m últjában. En­ nek a m itológiának része például a „délvidéki lustaság” , a történelem tragikus kataklizm ái (a török hódoltság), a létnek eg yfajta bizonyta­ lansága, az emberek kétarcúsága (egyfelől kispolgáriak, m ásfelől fék­ telenek), a város lakóinak n yelvi és kulturális kevertsége. És term é­ szetesen a határvidéki jelleg. Ebben is a bizonytalanság a döntő, ha­ tárok változásai, a kiszolgáltatottság, „ . . . mert ahol határ van — mond­ ja egy alkalom m al Lancsarics Riecannak —, ott... mindig zajlik az élet.” (I. m. 30.) Hallatlanul nehéz volt itt, a visszahúzódó körülm é­ nyek között em berré és polgárrá lenni, végigjárn i az európai történe­ lem fejlődés individualizációs útját. Ez a déli világ fülledtségével, súlyos atm oszférájával érdekes módon valam ilyen m editerrán v ag y szubtrópusi tájat idéz föl a szlovák író víziójában. Talán ilyen képzetek — valam inő egyetem es Dél-fogalom idesugárzása — is közrejátszottak abban, hogy jellemző tulajdonsága lesz a regénybeli városnak a m aradiság: „Mindenekelőtt szemben áll velük (a komm unistákkal) a város karaktere, a háború utáni sajátos helyzete, fekvése, összetétele, történelme, hagyománya, maradisága, mégpedig ama L E G K O N O K A B B D ÉLI M A R A D ISÁ G . mely mélyen megveti az egyenlőségről, a társadalmi igazságról kiejtett szavakat, mert megveti az egyszerűséget és a szegénységet.” (I. m. 245. K iem elés: K . Gy. Cs.). A történész itt bizonyára közbevetné, hogy a dél-szlovákiai városokban m ilyen jelentős volt a munkásmozgalom és a baloldal ha­ gyom ánya, de ne felejtsük, nem történelem ről van szó, hanem regény­ ről, egy írói látomásról, m ely csak áttételesen van kapcsolatban a va­ lósággal. A B allek által m egterem tett déli kisváros ellentéte ném ikép­ pen a felföldi falusi világnak, annak a közegnek, am ely a szlovák nemzeti fölkelés éltetője volt; lehet, hogy ebből adódik Palánk m ara­ disága, ebben a képletben szükségképpen a városnak a másik pólust 63 �kellett megtestesítenie. Egyébként igen érdekes, hogy a regénybeli Délnek, délinek nem Észak és északi az ellentéte; az Észak kifejezés nem szerepel sehol sem a műben. A déli vidékkel, a déli em berekkel a hegyek világa, a hegyi falvak, a Felföld áll szemben, a felföldi em­ berek, a hegyvidékiek, a hely m eghatározásánál pedig az odafönt kife­ jezés. Tehát a történeti táj szemléletben a szlováksággal azonosított v i­ dék a hagyom ányos m egnevezésével szerepel. A segéd túlnyom órészt olyan esem ényeket m utat be, am elyek szín­ helye az említett kisváros. A hogy a szlovák kritikus, Tibor Žilka meg­ állap ítja: „Ez a kisváros, Palánk, az Ipoly alsó folyásánál, a déli közeg mitizálásának fő forrása, egy olyan közegé, amely majdnem teljesen ismeretlen és föltáratlan táj a szlovák irodalomban.” (Slovenské Poh­ ľady, 1980. 3. sz.). Em lítettük m ár ennek a városnak a határvidék je l­ legét, ami egyben valam inő átmenetiséget, tarkaságot és kiism erhetetlenséget is jelent. Értékek tekintetében pedig am bivalenciát. A város m últjára a folytonosság hiánya, a többszörös megszakítottság volt a jellemző. A városban m erev határokkal elválasztott társadalm i rétegek éltek egym ás mellett és alatt a múltban, ez adta meg sajátos karakte­ rét. K ét jellemző m ondat a város arcát érzékeltető leírásokból: „Pa­ lánkon, az egyik déli megyének az ősi székhelyén, az emberemlékezet óta katona-, paraszt-, kereskedő-, iparos- és hivatalnokvárosban, ahol mindezeknek a 'rendeknek’ a város fekvésére tekintettel megvolt a maguk nagy fontossága és hatalma.. . ” (60.); „A háború előtti Palánk­ ról az hírlett, hogy egyike a köztársaság legvidámabb városainak. A régi Monarchia szokásait ápolta.” (248.) Jellegzetesen kispolgári visel­ kedésform ák uralkodtak ebben a közegben, a közép-európai polgárosultság norm ái érvényesültek; a regény narrátorának szem ével: „Pa­ lánk tipikus lakosa rendesen ezekkel a tulajdonságokkal bírt: megfon­ tolt volt, lassú, kissé lusta, de inkább csak látszólag, törekvő, meg­ bízható, jó ízlésű, tudott bánni az evőeszközzel, tudott udvarolni a hölgyeknek, éppoly magabiztosan forgolódott a hivatalban, mint a ká­ véházban. . . ” (60—61.) K ívü lről azonban ez a kispolgári környezet csá­ bító és taszító városi világnak látszott, paraszti szemmel nézve a „bű­ nös város” fogalm ának a m egtestesítője volt. A hegyi faluból idetele­ pült hentesmester érzései így jelennek meg a regényben: „Sejtette Riečan talán, hogy a falak mögött nehéz takarók, vastag plüss-szőnyegek feküsznek, amelyeket kivétel nélkül perzsaszőnyegnek mondanak itt... fehér női testektől sűrű a légkör, a hajdani gazdagság, a laktató és fűszeres ételek, az örök irigység és végtelen unalom fuvallata terjeng, mely nem kecsegtet semmi jóval.” (122.) Ez a megrontó város, am ely annyi alakban m egjelent K elet-K özép-Európa irodalm aiban a múlt szá­ zad vége óta: kezdve Reymont nagyszabású panorám ájától (Az ígéret földje) Szabó Dezső A z elsodort falu ján keresztül számos román, horvát és szlovák prózai műig. Ballek elbeszélője így m utatja be: „Palánk a maga összes lakosára egyforma erősen, kitartóan, gyorsan és rombo­ lóan hatott; nem telt bele sok idő — és a régi meg az új palánkiak hasonlítani kezdtek egymáshoz. A város elnyelt mindenkit, aki csak betette ide a lábát, hasztalan rúgkapált ez ellen az illető egy bizonyos ideig.” (59.) Persze mindez némiképp ironikus színben tűnik föl, ha tu­ 64 �datosítjuk, hogy ez az „u rb s” a regény idején mindössze nyolcezer lakossal bírt (ezt is m egem líti az elbeszélő — 216.)A segédben a kisváros elsősorban két szereplő szemszögéből látszik. A falusi Riečannak kiism erhetetlen, nyugtalanító ez a világ („Minden valah ogy szokatlan és idegen volt itt neki.” 56.), Lancsaricsnak viszont szülővárosa, akit az érzelmi azonosulásnak ugyanolyan erős szálai fűz­ nek ehhez a környezethez, mint a hentesmestert elhagyott szülőfalu­ jához. E gyet kell értenünk K ä fe r Istvánnal, aki arra hívta föl a fi­ gyelm et, hogy a város regénybeli értelmezését nem lehet egyértelm űen negatívnak tekinteni (Vö. Új Auróra, 1982. 1. sz., illetve szlovákul: In Vzájomnosti slovensko-m aďarské. Budapest, 1984. 19 1—212.). M egerő­ síthet bennünket ebben a föltételezésben az elbeszélő állásfoglalása is. Egyetlen egy alkalom m al ő m aga szól közvetlenül az olvasóhoz a régi Palánkról. A hajdanvolt kisváros elm úlását nem kevés nosztalgiával beszéli el ebben a részletben, mintha m aga az író járn á körül gyerm ek­ korának helyszíneit. Így emlékezik vissza az elbeszélő, eltávolodván re­ gényalakjai horizontjától: „Nagy, áldott évei voltak ezek a szép szá­ mú utcának, gyönyörűek és felejthetetlenek már csak annálfogva is. hogy az utolsók voltak.” (121) Falu és város szem benállása Közép-Európa tájain az emberiség tör­ ténetéből ism ert alapképlethez képest sajátos tartalm akat is jelent, úgy tetszik, itt gyakran egym ás értékeinek teljes tagadása volt jellemző. Régióink írói nem egyszer úgy látták az elmúlt száz esztendőben, hogy a történelm i-társadalm i változások, köztük a városiasodás, értékvesz­ téssel járn ak nemzeti szempontból. És ebben nem csupán konzervativiz­ must kell látnunk, hanem a nemzeti és polgári kibontakozásban több­ ször visszavetett népek súlyos dilem m áját, a nemzeti kultúra jelrend­ szerének agrárius-vidéki jellegét. Ballek regényében is gyökeresen kü­ lönböző értékek kapcsolódnak a falu és a város fogalmához. Mint ahogy Tibor Žilka fejtegeti írásában (Južný kolorit v slovenskej próze. Déli kolorit a szlovák prózában. = Slovenské Pohľady, 1981. 4. sz.), A segédben a falu az erkölcsi tisztaság, a város pedig a gonoszság, az el­ vetem ültség megtestesítője. A falu és a város értékei itt kölcsönösen tagadják egym ást, a jó és a rossz kétpólusú sém ájában. Az egyszerű, könnyen átlátható falusi világban egyértelm ű minden, nyíltak és ter­ mészetesek az em berek; a városban viszont minden túl változékony, az emberi gesztusok nem könnyen értelmezhetőek, hiányzik az őszin­ teség, nehéz eligazodni. A szlovák irodalom ban gazdag hagyom ánya van falu és város ilyen szem beállításának. Elég talán a szlovák regényt olyan meghatározó m intára utalnunk, mint Svetozár Hurban-Vaianský Gyökér és hajtások (Koreň a výhanky, 1908), és Milo Urban Ködök napfelkeltekor (Hmly na úsvite, 1930) című műve. A városnak a nega­ tív képe jelenik meg. az az arca, am ely szfin kszerűen titokzatos és rom­ lott, az ősinek és idillinek tartott szlovák falu elpusztítóia. Ballek hen­ tesmestere is ilyen perspektívából szemléli Palánkot: „A faluhoz és a szabad természethez szokott Riečan a házaknak ezt a zártságát nehe­ zen viselte, s mindannyiszor azt a különös benyomást keltette benne, hogy odabent a falakon bévül, a ház mélyén szüntelen tobzódik a bűn. a gonoszság.” (122.) H urban-V ajanský regényének hősnője — m integy �hét évtizeddel korábban — szinte ugyanezt érezte Bécsben: „Az utcán Anna idegenül érezte magát; ha valaki a férjét kereste, lesütötte a szemét, úgyhogy sokan nem hitték, hogy a mérnök úrnak törvényes felesége. A színházban szorongott, attól félt, hogy leesik a nagy csillár, hogy kigyullad a színpad, mert annyit parádéztak ott a tűzzel.” (Ko­ reň a výhonky. 1935. Turčian sky S v ä ty M artini, II. 213.) Polgári és paraszti értékek állnak itt egym ással szemben, a paraszti életform a természetközelisége, évszakok által megszabott rendje, „tem póssága” egyfelől, az em ber által terem tett tér, a sűrűn változó kap­ csolatok, a gyorsabban múló idő — m ásfelől. Riečan gyakran gondol szülőföldjére, népdalfoszlányok m uzsikálnak a fülében, város és falu különbségeit föloldhatatlan feszültségnek érzi: „ A hóval betemetett zsindelytetős házikók, karácsony estéjén a kivilágított és ünnepien feldíszített otthonok hangulata. Palánkon az ilyen örömöket nem is­ merték, itt nem zengtek a hegylakók dalai, a betlehemesek énekei, nem csilingeltek a száncsengők.” (310) Az ő világában tökéletes determ i­ nizmus uralkodott, gondolkodását paraszti fatalizm us jellemezte. E gy alkalom m al íg y töpreng: „A világnak megvan a maga rendje, s neki benne a kijelölt helye, ahonnan nem menekülhet. Ezen semmi sem változtat.” (166) Állandóság, kiegyensúlyozottság, elrendezettség a zaklatottsággal, változékonysággal szemben. A „kalm árterm észetű” Volent Lancsarics a polgári értékek képviselője. Ő mindig többet akar, vállalkozni, még akkor is, ha az eredmény kétséges. A polgári típusok közül leginkább a szerző self-m ade m anekre em lékeztet; nagyszabású terveivel, kétes m anipulációival ak ár az öreg Artam onov kései és tá­ voli rokonának is tekinthetjük. A klasszikus kapitalizm us korának föl­ törekvő egyénei jutnak eszünkbe, am ikor ilyeneket olvasunk róla: „Volent Lancsarics ballagott lefelé a Kálváriáról. Roppant elszántságot érzett magában, hogy bevegye ezt a várost.” (288.) Ő nemcsak, hogy otthon volt ebben a határvidéki, dél-szlovákiai városban, hanem itt találta meg önm egvalósításának optimális közegét: „Megfelelt neki Palánk a maga kevertségével és változatosságával: egyszóval az at­ moszférájával.” (72) A polgárosodás szlovák dilemmái jelennek meg Riečan sorsában; csa­ lád ja széthullása, egyéni veresége azt is példázza, hogy a fölem elke­ désnek ez az útja számára nem járható. Lancsarics értékei szerint ő képtelen élni. A hentesmester nem tudta m agában elfogadni az anyagi haszonszerzés, a bővített újraterm elés logikáját, ahogyan az elbeszélő m egállapítja róla: „Nem voltak túlságosan nagy igényei, mert a bibliai történetek és az idősebb emberek tapasztalatainak tanúsága szerint a nagy igények csak romlást és pusztulást hozna ránk.” (310) Tragédiá­ ján ak egyik döntő oka, hogy felesége és leánya alkalm azkodik a városi környezethez, idomul Palánk normáihoz, a külsőségekben és m agatar­ tásban is: „ A felesége is, lánya is népviseletben jött, de egy hétig se viselték itt, levágatták a varkocsukat is, fodrászhoz járnak, vigyáznak a beszédjükre, hogy még csak észre se lehessen venni, hogy felföldi faluból valók. . . ” (100). Riečan viszont nem tudott m egbarátkozni a kényelm esebb körülm ényekkel, a technika áldásaival, ugyanolyan g ya­ núval viseltetett a távbeszélővel szemben, mint századunk elején F e­ renc József, az agg uralkodó; amint a regényben olvashatjuk: „ . . . a z 66 �ő szemében a telefon úri faramuciság, huncutság volt, és soha hozzá nem nyúlt, tőle csöngethetett, amennyit akart.” (278.) B allek művében az értékrendszer m indenekelőtt a polgárosodással járó negatív mozza­ natokat hangsúlyozza. Riečan ellenpólusára, Lancsaricsra aránytalanul sok árnyék jut. És ha polgárosodáson nem csupán a kapitalizm us ki­ bontakozásának folyam atát értjük, hanem egy bizonyos színvonalú pol­ gári életmód elérését, a regény perspektívájából túl nagy az ár ezért az em elkedésért, a befejezés (a hentesmester életének kudarca) kon­ zervatív értelmezést is lehetővé tesz. A kétféle település és vidék „egyszerű” , illetőleg „bonyolult” jellegé­ nek van egy etnikai-nem zetiségi dimenziója is. Palánk nyugtalansága, változatossága, kiism erhetetlensége azt is jelenti, hogy itt nyelvek, kul­ túrák találkoznak, keverednek egym ással. A felföldi falu egynem zetiségű, a „d élvid éki” városban együtt laknak m agyarok és szlovákok, őslakók és betelepültek. Lancsarics szárm azásával, nyelvtudásával a többnyelvűség, a kulturális együttélés hagyom ányát kép viseli: „Látja — mondja egy alkalommal — tudok szlovákul is, az első köztársaság idején katonáskodtam. Tudok egy kicsit őseim nyelvén is, szerbül, leg­ jobban persze magyarul tudok... meg még egy kicsit németül.” (27.) Mint em lítettük, a regényben a városhoz am bivalens értékek kapcso­ lódnak, Lancsarics alak ja pedig egyértelm űen negatív figura. E gynyelvűség és többnyelvűség szem beállításában rejtett módon jelen van a nemzet fogalm ának két lehetősége is, a közép-európai nemzeti ideoló­ giák alapvető dilem m ája. A szlovák hagyom ányban — mint ism eretes — meghatározó volt a herderi eredetű n yelvi nemzet kategóriája. Ballek regényében m egjelenik a különbség, de A segéd nem föltétlenül sugall válaszkényszert. M indenesetre kétféle olvasási lehetőséget kínál a be­ fogadónak. A nacionalista megközelítés kiolvashat belőle kizárólagos­ ságot, a vegyesnyelvűség elítélését. A szlovák elfogultság úgy érezheti, ennek a nyelvi többféleségnek kizárólag szlovák nyelvű közeggé kell átalakulnia, a m agyar elfogultság pedig úgy vélekedhet, B allek regé­ nye egy ilyen folyam atot kíván megideologizálni. Lehet azonban úgy is olvasni A segédet, hogy írója közelebb kíván kerülni a dél-szlová­ kiai többkultúrájúság jelenségéhez, meg ak arja érteni nyelvek és népek együttélését. A különbözőség elfogadásának a gesztusa is ott van a szlovák regényben, ez a gesztus ugyan nem mindig egyértelm ű, de mindenképpen eltérés azokhoz képest, akik a vag y-vag y logikája alap­ ján gondolkodnak. Közös Közép-Európánk egyik tradíciója a nyelvi-etnikai sokféleség, az együttélés a kölcsönös tolerancia alapján. Palánk városa kicsiben en­ nek a Közép-Epurópának is a képe, olyan kép persze, am ely viseli a kirekesztőleges gondolkodás, a nacionalizmusok nyom ait éppúgy, mint az együttélés pozitív hagyom ányait. B allek regényéből a m agyar ol­ vasónak — határon innen és túl — a legfontosabb üzenet talán a sok­ színűség, a változatosság, a másság elfogadása. Az a sokszínűség, am ely tagad minden homogenizálást, uniform izálást. Am elyben érték, ha egy közösséghez különböző nyelvű emberek tartoznak, ahol többség és ki­ sebbség csak mennyiségi különbséget jelöl. Tájainkon ezeket a palánki sajátosságokat érdemes megbecsülni. Ez egyébként Európa igazi értelme is. 67 �HAGYOMÁNY CZÉRE BÉLA Rezeda Kázmér romantikus szerepjátszása Krúdy első jelentős alkotót korszakában, az 1911-től indázó Szindbád-történetek árnyékában egy regény is született, a Francia kastély (1912), amely azon­ ban dekoratív színeivel, az Alvinczi előképének tekinthető Pálházi excentrikus figurájával átmenetet képez a Szindbád-novella-füzérek és A vörös postakocsi világa között, számos vonatkozásban előkészíti az első jelentős, Budapestről szóló regényt. A Francia kastély cselekményét, jellemrajzát és felvidéki, fővárosi helyszíneit egyaránt áthatja egy nagyon erős szecessziós dekorativitás, sőt egy túlszínezett, kosztümös-rizsporos biedermeier tónus is, amely egyáltalán nem jellemezte a Szindbád-novellák egészét. A Szindbád-történetek felvidéki városkái az emlé­ kezés és a költészet városai voltak, a Francia kastély helyszíne azonban in­ kább egy dekoratív színpadra emlékeztet, ahol a múlt század első felének romantikus modorában ágálnak a regényszereplők. Pedig - amennyire egy Krúdy-műben a történések időpontját meg lehet állapítani - a múlt század végén játszódik a kisregény cselekménye. Az életereje teljében levő Szindbád egy rejtélyes nagyúr - Pálházi - exfeleségei körül kering a regényben, olyas­ féle ábrándos határozatlansággal, mint ahogy A vörös postakocsi hőse, Rezeda Kázmér köröz a fővárosba költözött vidéki színésznők körül. A „Pálháziasszonyok” felvidéki szalonjában kezdődik ez a románc, s folytatódik a fővá­ rosban, de közben Szindbád, a szerelem kalandora, epizódszereplőjévé válik saját életének. Az egyik „Pálházi-asszony” , Georgina hideg tervszerűséggel használja ki, a másik hölgy pedig romantikus pózokkal zárkózik el előle, így aztán inkább az olvasóra marad annak eldöntése, hogy Marietta tetteit az anyai ösztönök mozgatják-e vagy pedig a volt férje, Pálházi iránt érzett titkolt szerelem. Hiába nől a párbajban erkölcsileg Pálházi fölé Szindbád, a kisre­ gény szerelmi színpadán Pálházi a fény és Szindbád az árnyék. S ez a lélek­ tani képlet már A vörös postakocsi Alvinczi Eduárdjának és Rezeda Kázmérjának kapcsolatát vetíti előre, a „Pálházi-hölgyek” biedermeier szerepjátszásai pedig az Aranykéz utcai szép napok reformkori világát előlegezik - a novellafűzér távolságtartó iróniája nélkül. A jelentős közönségsikert A hét című rangos irodalmi hetilapban folytatások­ ban megjelent regény, A vörös postakocsi (1913) hozta meg Krúdy számára. De azt is tudnunk kell, hogy az a látomásos lírai gazdagság, amelyet a Szindbád-elbeszélésekkel reprezentált Krúdy, korántsem jellemzi A vörös postako*R észlet a szerző közelesen m egjelenő K rú d y-m o n o g ráfiájáb ó l. 68 �csit, a Szindbád-novellákkal reverált művészi színvonalat - a regény műfajá­ ban - majd csak az 1913-ban megjelent könyv folytatása, az Őszi utazások a vörös postakocsin éri el. Újszerűsége ellenére A vörös postakocsi még nem tartozik a nagy Krúdy-művek közé: a regény egyszerre realista és romantikus, ugyanakkor humoros, adomaszerű fordulatokkal is építkező cselekménye, rész­ letező, a poézist többnyire nélkülöző leírásai - az impozáns Budapest-tablók ellenére - inkább csak a groteszk képsorok izgatóan új színfoltjaival mutatnak a nagy Krúdy-művek irányába. A sánta ördög című Le Sage-regényre utal A vörös postakocsi bevezetője, A hét szerkesztőjéhez, Kiss Józsefhez írott „levél” . Hiszen ahogy a Le Sageregény ördöge emeli fel a házak tetőit, hogy meztelenül táruljanak fel a rej­ tőzködő életek, úgy akarja Krúdy elénk tárni a pesti embervásár láthatatlan képeit is. A pesti vásár forgatagában meztelenre akarja vetkőztetni az urakat és a hölgyeket, s a leleplezés naturalista szándékát csak erősíti a másik, ellen­ pontozó érzés, amely fölött a puskini romantikus szerelem csillaga ragyog. Mert egy fitalember érkezett Pestre az utolsó postakocsival, „régimódi frakkban” és romantikus szerelmi vággyal a szívében, s a „kéjvágyó öregemberek és fürdőző Zsuzsannák” városában már nem jutott számára szállás. Rezeda Kázmér a regény fiatalembere - Szindbád mellett a másik jelentős alteregója a Krúdyműveknek, életútját több regényben követi majd az író (Őszi utazások a vörös postakocsin, Nagy kópé, Kékszalag hőse, Rezeda Kázmér szép élete). Rezeda Kázmér nem azonos Szindbáddal: Szindbád emlékező utazásaiban és szerelmi kalandjaiban csak mellékes, a férfi casanovai fölényének alárendelt szerep ju­ tott a múlt századi érzelmes romantikának. A romantikus érzelmeket egy imp­ resszionista-szecessziós nyelv színezte át, s emelte be az alapvető látomásosszimbolista szerkezetű novellákba: így a romantika stiláris jegyei és motívumai csak mellékdallamai voltak a Szindbád-ciklus bonyolult, polifon zenéjének. A vörös postakocsi-stílus, cselekmény és jellemrajz által egyaránt meghatározott szerkezetében viszont a párbeszédek és a dialógusnak álcázott monológok, a cselekmény fordulatai és a stílus, hangvétel együttesen mutatnak a roman­ tikus retorika, s a romantikus magatartás irányába. Szindbád is eljátszott a romantika érzelmileg túlfűtött szerepeivel, de mindig tudta, hogy mikor kell az egyéni érvényesülés és a szerelmi siker érdekében levetkőznie ezeket a szerepeket. A vörös postakocsi Rezeda Kázmérjából hiányzik ez a szindbádi realizmus: nem képes kitörni szerepéből, beleragad abba. Ugyanakkor nem le­ het A vörös postakocsi Rezeda Kázmérjának szerepjátszását a későbbi művek­ re is kiterjeszteni: az Őszi utazások. .. hőse már egy más magatartást reprezentál, a Rezeda Kázmér szép életének címszereplője és A vörös postakocsi hősének szerepjátszása Krúdy nyíregyhái diákkorába és a fővárosi életének első éveibe ereszti gyökereit. A hírlapíró és költő Rezeda pesti évei persze már beárnyékolták ezt az érzelmes tónusú szerepjátszást a rezignáció cinikus, sőt abszurd-nihilista felhőivel, de a párbeszédek nyelvéből feltáruló ironikus és groteszk látásmód mégsem változtat a Rezeda Kázmér-i attitűd alapvetően romantikus jellegén. A főhős ifjúságáról is sok mindent megtudunk a regény­ ben : „Búsan, titokteljes világfájdalommal járt-kelt az alföldi városkában, mint bánatország álruhás királyfija.” Byroni világfájdalom, érzelmes tirádák és pózok, a nőben nem a valóságos nőt látó, hanem annak égi mását imádó szenvedély, sok képzelgés és kevés cselekvés jellemzi a „magyarok és szlávok ölelkezéséből” született városban bolyongó ifjút, s ezt a magatartást mene­ kítette fel a fővárosba is, a romantika utolsó postakocsijával. Ez az attitűd 69 �persze nem alkalmas arra, hogy birtokosát a szerelmi sikerek felé vezérelje pedig Rezeda Kázmérnak éppen a szerelem a legfőbb életcélja. Így aztán nem csoda, hogy a két szép vidéki színésznő lovagja inkább csak elégikus sóhajjal kísérgeti hölgyeit: épp a szerelemben válik nyilvánvalóvá ennek a romantikus magatartásnak az anakronizmusa. Tévednénk tehát, ha Krúdy ifjúságát és pesti életének első szakaszát A vörös postakocsi Rezedájának múltjával és jele­ nével azonosítanánk. Ha A vörös postakocsi főhősének jellemét a Hét bagoly című regény író főszereplőjének, Józsiásnak alakjával együtt vizsgáljuk, akkor kapunk a fiatal Krúdy személyiségéről valódi képet. Ugyanúgy kell odaképzelnünk az Őszi utazások... érettebb férfikorba lépett Rezeda Kázmérja mellé a Rezeda Kázmér szép életének regényidejét, az első világháború kitörése előtti időszakot, mert Krúdy érett férfiéveit a két regényhős csak együtt jeleníti meg. A vörös postakocsi hőse alul marad a szerelem csatáiban, de nem azért, mert a regény színésznői a józan valóság talaján állnak az álmodozó férfiú­ val szemben. A pesti vásár groteszk forgatagából a két színésznő éppúgy kivonja magát, mint Rezeda, finom, szenzibilis lényük ugyanúgy az álomvilág felhői között lebeg, mint a lovagjuk alakja. A szép lábú Szilvia a félálomban pergő emlékképek között keresgél egy elfelejtett versstrófát, mert úgy érzi, ha eszébe jut a vers, akkor a zenéjén keresztül megérti az életet. De abban is bízik, hogy a megtalált vers majd elvezeti a régi kedveséhez, a zenész Med­ véhez is, akitől elszakadt. Rezeda igazi szerelme, a ringó csípőjű Horváth Klára viszont egy másfajta álomvilág felé fordul: az illúziók eme nagyvilági színpadának azonban nem Rezeda Kázmér, hanem Alvinczi Eduárd a ren­ dezője. Alvinczi Eduárd is egy letűnt, anakronisztikus világot épít maga köré, ez a kosztümös világ azonban furcsa módon jobban érintkezik a valósággal, mint Rezedáé. Alvinczi élő modellje a magyar századvég jellegetes társadalmi figurája, a családfáját Huba vezérig visszavezető Szemere Miklós: kártyacsaták és lóversenypályák hőse, reformterveit Széchenyi lobogásával, de annak tehet­ sége és koncepciózussága nélkül szövögető főúr. A vörös postakocsi Alvinczije is egy honfoglaló vezérig vezeti vissza őseit: névjegykártyáján a „de genere Tass” jelzi ezt. Az Árpád-házhoz visszanyúló köznemesi származás ténye fon­ tos szerepet játszik Alvinczi mentalitásában, hiszen az újsütetű bárókkal és a mindössze pár százéves ősöket felmutató grófokkal szemben ő ezeréves családi múltra tekinthet vissza. A honfoglalást követő időkre, mikor a magyarság csupán köznemesekből állt, s ez a köznemesség még egységes törzse volt a nemzetnek. Így aztán Alvinczi alig titkolja, hogy a „kétes múltú’’ Habsburgok­ kal szemben magát tekinti a magyar korona igazi örökösének. Alvinczinak nemcsak a külseje, a harci lobogóként lengő fekete szakálla és a tatáros arca mutat ázsiai jelleget: keleti tradíciókba gyökeredzik a jelleme is. A várakozás fegyelmezettsége és a kellő pillanatokban történő gyors cselekvés egyaránt jellemzi egyéniségét, mint ugrásra kész párduc lapul meg az Arany Sas fo­ gadóban berendezett fészkében, „régi kardok, pisztolyok, ázsiai szőnyegek és hindu bálványok” relikviái között. Az őskor és a középkor felé fordul figyel­ me, de két lábbal áll kora valóságában is: a meditáció és a tett nála mindig kiegészíti egymást. A kártyaasztal mellett és a lóversenypályán verhetetlennek látszik, mert ismeri a hazárdírozás és a visszavonulás művészetét: azért tud győzni, mert számára csak egy nagy kaland az élet. Vívómesterek, „titoknokok” és kibicek nyüzsögnek ceremóniás udvartartásában: közéjük tartozik, amolyan „külső munkatársként” Rezeda Kázmér is. Ferenc Józseffel rivalizál 70 �Alvinczi, ugyanakkor mint egy kacér asszony, kokettál vele; vonzza a Habs­ burgok pompája és keserű amiatt, hogy őt nem fogadják be a császárváros legbensőbb köreibe. A rivalizálás és a kacérkodás fanyar egyidejűségével a Monarchia tudatvilágának alapvetően ambivalens, skizoid vonását emelte be egy érdekes emberi jellembe Krúdy. Alvinczi nőtlen, de gyakorta házasodik „balkézről” : A vörös postakocsiban egy Clarance nevű színésznőt jegyez el közjegyző előtt, hogy aztán minden év márciusában frakkban és menyasszonyi ruhában ünnepeljék eljegyzésüket. Az illúziók és ceremóniák rejtélyes lovagja veszélyes vetélytársa lesz az asztalánál csipegető Rezedának, hiszen Horváth Klára úgy érzi, hogy Alvinczi érdek­ lődése megnyithatja a „nagyvilág” kapuját előtte. Így aztán Rezeda alakja fokozatosan elhalványul a pogány „nagyúr” árnyékában. Alvinczival nem is próbál Rezeda Kázmér versenyre kelni, inkább öngyötrő mazochizmussal kísérgeti Klárát azokra a helyekre, ahol a honfoglaló vezér leszármazottja meg szokott fordulni. A romantikus szerepet következetesen alakítja, egészen az ön­ gyilkossági kísérletig, amely után a tabáni biedermeier románc következik, a a testiséget kizáró együttélés Klárával. Persze nem a valóság ösvényein közlekedik a lány sem. Hiszen már szerel­ mes Alvincziba, de egyáltalán nem zavarja, hogy ez az érzés nem szembesül a valósággal, sosem teljesül be. Krúdy prózájában nem ritkán - de szeren­ csére csak mellékmotívumként - feltűnő gondolat ez: nem érdemes a szere­ lem eszményalakját a valóságban is megközelíteni, mert abban a pillanatban szétfoszlik az a varázs, amelyet az ábrándok szőttek köréje. Horváth Klára is az ábrándok birodalmában érzi jól magát, végülis ott nem csalódhat Alvincziban. Az öngyilkosságot megkísérelt Rezedát odaadóan ápolja, de inkább csak kötelességérzetből teszi ezt, felgyógyulása után el is hagyja a vidéki szí­ nészi pálya kedvéért. A vö rö s postakocsi azonban nem csak a Rezeda Kázmér-i boldogtalan sze­ relem világába kalauzol bennünket: a regény újszerűségét éppen a századvég Budapestjét bemutató fejezetek jelentették elsősorban. A Feld Zsigmond-féle Városligeti Színkör színésznőiről és a körülöttük rajzó újságírókról, Somossy Károly huszárruhás „hölgyregimentjéről” , az Orfeumról, ahol a legszebb tán­ cosnő, Carola Cecília tette fel fekete harisnyás lábát a márványasztalra, a pesti lóverseny kalandorairól és előkelőségeiről és a kor irodalmi életének jel­ legzetes figuráiról színes képet rajzol A vörös postakocsi - igaz, már-már egy dokumentumregény aprólékosságával. A kortársak közül A d y E n d r e is észrevette, hogy Budapest hatalmas tablóit nem mindig sikerült művészileg átlényegíteni, költészetbe emelni Krúdynak, ezek a részletek inkább csak kultúrtörténeti csemegék, tárcabetétek maradtak. De annál inkább él a novel­ lákból már ismert Madame Louise alakja, akit Alvinczi is gyakorta látogat, hiszen a Madame „tavasznak sok üde kis virágát” segítette már „télfejű urak karjaiba.” S groteszk megvilágításban tündököl az ösztöneiknek kiszolgáltatott, csupaszra vetkőztetett urak és hölgyek galériája: a Pestre felruccanó, bonvivánokat fogyasztó, ékszerekkel, cigányzenével fizető Urbankovicsné markotányosnőalakja és Steinné bravúrosan megjelenített bordélyházának panoptikum-figurái. „A nagyvárosnak ezer fájdalma, sírása, nyavalyája hangzik el éjjelente a Steinné konyháján.. . Mély sebeiket itt bizalommal mutatják meg a férfiak, akik nap­ pal felemelt fővel járnak az utcán” - idézhetünk a regényből. De Steinné kakasos házába állandó vendégként járnak a férfiakat fogadó nők is, egy részük ismert figurája a főváros társadalmi életének, épp a nagyvilági csillogáshoz 71 �kell az itt szerzett „zsebpénz” . A férfiak pedig sebzett lelkűket gyógyítgatják és pervertált ösztöneiket élik ki búsás fizetség fejében: „Némelyik a szép haris­ nyát szereti, másik a cipőt, a harmadikat arcul kell ütni, mert az esik jól neki, a negyediknek kezét-lábát megkötözi a mama cukorspárgával, az ötödik a felesége után sír, és pénzt kell tőle kérni a gyermekei számára cipőre... kipödrött bajúszú öregurakat Jancsinak meg Pistának kell szólítani és sarokba állítani.” Ugyanez a groteszk hangvétel jellemzi a Bukfenc és az Asszonysá­ gok díja című regények bordélyház-rajzait is, de a személyes emlékek által is színezett helyszínek leírásakor Krúdy később érzékelteti azt a kedélyes, patriarchális légkört is, amely a „barátságos házak” egy részét Magyarországon jellemezte. Ezért a Rezeda Kázmér szép életének kakasos háza már A vöröslámpás ház című Hunyady Sándor elbeszélés milliőjével rokon hangu­ latában. Tersánszky vidéki „sógoregyleteinek” tobzódó életörömét azonban hiába keresnénk A vörös postakocsiban vagy a Rezeda Kázmér szép életében: a Krúdy-regények csónakja inkább a lélek vadvizein evez, s nem a gyönyörök természetes sodrású folyóiban. L E G E N D Á K T Á JA IN Alvinczi hatalmas kerekű vörös postakocsija - a régi magyar élet jelképe többnyire az ódon hangulatú Arany Sas fogadó előtt vesztegelt a nagysikerű regényben, de az 1917-es folytatásban már elindul a vörös postakocsi az em­ beri képzelet gazdag tájai felé, babonák, legendák, látomások szivárványlásai alatt. A vörös postakocsi romantikus kulisszavilága után a táj és az ember belső világa kap különös megvilágítást az új regényben, a kosztümös, színpa­ dias nagyvilág helyett az Észak-keleti Kárpátok vidékének népmeséi varázsát, babonás hiedelmeit közvetítő táj kerül Krúdy érdeklődésének középpontjába; az a táj, amely a szerelem-halál-újjászületés dionüsziájában az emberi lét folyamatosságának szépségét villantja fel. „Kékvérű grófnők” és arisztokrata férfiak alakját felcsillantó sznob hasonlatok, anglomán és royalista képek után a magyar tájból és a magyar tradíciókból kinövő látomások mutatják, hogy az Őszi utazások a vörös postakocsin című művel Krúdy a regény műfajában is a Szindbád-novellák magaslatára érkezett. Ha az 1906 és 1910 között írt zsoldostörténeteket a látomásos-lírai életmű nyitányának tekintjük, akkor két­ ségtelen, hogy az 1911-es Szindbád-novellákkal kezdődő és az 1917-es regény­ nyel, az Őszi utazások. . .-kal záruló periódus a Krúdy életmű első nagy alko­ tói korszaka is egyben. A romantikus ábrándok ködgomolyagaiból alászállva, a rezignáció árnyas völgyeiben halad „az élet szeretetreméltó gibicének” , az Őszi utazások. .. Rezeda Kázmérjának útja, és árnyaltabb, teljesebb képet kapunk a „pogány nagyúr” , Alvinczi személyiségéről is. Rezeda itt már méltó ellenfele Alvinczinak és egyenrangú utasa a vörös postakocsinak: a távolságtartóbb, hűvösebb iróniával ábrázolt nagyúr csak a „hazai pályán” tudja legyőzni, mert ott atavisztikus erőt merít az ungi és a a zempléni ősök szelleméből és az Észak­ keleti Kárpátok erdőségeiből. Az „őszi utazások” már a lírai regényidőben zajlanak, mitikus, babonát lélegző tájakon. Jellemző a regény időkezelésére a vörös postakocsi tulaj­ donosának külső jellemzése is: „Alvinczi körülbelül ötven esztendő óta egy­ forma külsejű volt.” Húsz éve udvarol két hervadó grófnőnek Pozsonyban; a régi századok zenéjét muzsikáló házban megállította az időt. Olyan idő­ 72 �varázslat ez, amelyet a regény epizódszereplő öregura is átélt, amikor benyi­ tott egy házba, ahol gyönyörű, tizenhétéves hajadon várta. Ifjonti ereje teljé­ ben ölelte a szép szőke lányt, mikor a látomás ideje hirtelen lejárt: egy kocsma asztalánál ült, és „egy csúf öreg katonasári” nyúlt a seprűje után, részeg disznónak nevezve őt. Az Őszi utazások. . . másik szála Rezeda Kázmér és az izgalmas, a ko­ rábbi hősökhöz képest összetettebb jellemű Konprinc Irma szerelmét szövö­ geti, hogy aztán a zempléni tájak felé suhanó postakocsi kösse össze a regény két pólusát. Rezedát életunt hangulatok hullámai sodorták a budai polgár­ lány, Konprinc Irma mellé. A spleen, a rezignáció és a csömör nemcsak az Őszi utazások... Rezeda Kázmérjára jellemző: felerősödik Krúdy ekkortájt írt többi regényében is, s törvényszerűen hívja elő a megtisztulás, megújulás vágyát, amely alapmotívuma a Bukfencnek és a másik nagy alkotói korszak­ ban, 1918 és 1921 között megjelent regénynek. Ugy tűnik, hogy a korszak többi regényhőséhez hasonlóan csak a szerelem válthatja meg, töltheti fel új életörömmel Rezedát is. A vörös postakocsi ködlovagjával szemben az Őszi utazások. . . Rezeda Kázmérja egy reálisab­ ban ábrázolt lírai hős, aki a szerelemben is otthonosabban mozog. A fiatal­ sága sem azzal telt el, hogy árnyékként kísérgetett szépasszonyokat: az új Re­ zedára már casanovai sikerek néznek vissza a múltból. A jelen azonban - az örömök mellett - gyötrelmeket is tartogat számára. A Konprinc-hölgyek frivol életöröme száműzte a derék budai szőlősgazdát, Konprinc Ferdinándot a vízivárosi házból, dühödt medveként vetette be ma­ gát a présházba a férj, miután feleségét és leányát bizalmas együttlétben ta­ lálta gavallérokkal. Most már Rezeda is szabadon közlekedhet a házban, de nem az asszony „érett polgári szépsége” vonzza, hanem a lánya, Irma. Konprinc Irma metaforikus külső jellemzésének bravúrját a dialógusok és cse­ lekményfordulatok egyaránt hitelesítik, így korántsem csak lírával szövi a lány egyéniségének izgatóan modern vonásait Krúdy. Konprinc Irma külső jellem­ zése, bal és jobb szemének szimbolikus üzenetei a lélek freudi mélységébe vezetnek. Ellentétes tulajdonságokból felépített, szélső pólusok között veze­ tett személyiségrajz ez: szentimentális érzelmesség és kalandori elszántság, gyú­ lékony életöröm és szorongó szomorúság, rezignált őszinteség és szerepjátszó hazudozás egyaránt jellemzi egyéniségét. A „bal szem” a társadalmit és tar­ talmit közvetíti, a „jobb szem” pedig az ösztönén, a tudatalatti rezgéseit. A bal szemből a hazugság és a céltudatosság figyel hideg késként a világra, a jobb szemben pedig a bánat, a keserűség, a titkos vágy, az önfeledtség és az életszerelem lakik. De ugyanilyen ellentmondásosan viszonyul Rezeda sze­ relméhez is a lány. A szerelemben újra bánatos lovaggá váló Rezedát meg­ vetni látszik, hiszen neki erős, kalandor férfi kell, rabló, aki rajta tipor ke­ resztül; aki trubadúri áhítattal a lába előtt térdepel, azt ő rúgja fel. Később szavai és érzései viszont mást bizonyítanak, hiszen megszereti Rezedát: szere­ lemmel. Vagyis azt is kell látnunk, hogy nemcsak az érvényesülés felé for­ dított, álorcás társadalmi én és a legalapvetőbb emberi vágyakat közvetítő ösztönén dualizmusára épül az emberi lélek elemzése Krúdynál: ellentmondás van a szerelem felé irányuló ösztönén tartalmai között is. Együtt gomolyog a tudatalatti tartományaiban a szerelem „lírai” s egyben etikus megélésének vágya és az ősi, állatias hívásnak engedelmeskedő ösztönök nyers parancsa. A különbség nem az erotikus hangoltságban van, hiszen az erotikum mindkét irányú vágyát áthatja, hanem az ösztönös értékorientációban. A szerelem 73 �„lírai” s egyben etikus megélésének vágya a valódi emberi érték felé közelít, még akkor is, ha ezt a magasabbrendű értéket a társadalom nem akceptálja, s így a társadalom konvencionális erkölcsisége sem hitelesíti. Igazi társas­ viszony felé tör ez az érzés, amely az emberi lét problémáit a szerelmi part­ nerrel együtt, a metaforikus értelmezés szenvedélyével akarja megélni. A másik irány viszont ősi, primitív hierarchiában keres magának utat, ahol a nyers, állatias erő képzete gyújtja fel az ösztönöket. Az ösztönén eme vágya biztatást kap a társadalmi éntől is, hiszen az erdő képzete korántsem csak a test fizikumára vonatkozik: a libidóra áthangolódó tartalmakat kap a társa­ dalom hatalmi szerkezetéből nyert erő is. A Rezeda Kázmérok és a Szindbádok sosem a társadalom hatalmi szer­ kezetéből nyerik vonzerejüket, hanem onnan, hogy látomásos-metaforikus úton képesek megélni az életet, s a megértett titkok kisugároznak lényükből, mint különleges fluidumok. Ezt érzi meg az Ő szi utazások. . . Konprinc Irmája is, ez magyarázza azt is, hogy a nyers zsoldoserő után sóvárgó ösztönei és érzelmei mégis inkább Rezedát választják, akit csak akkor hagy el lélekben, amikor egy nála erősebb fluidum kezd el sugározni: a hazai tájban az ősei erejéből is merítő Alvinczi atavisztikus lényéből. Pedig Alvinczi látszólag hiába vetette ki hálóját a lányra. A „pogány fejedelemmel” szemben kezdetben Rezeda óriási fölényben van: Irma olyan boldog szerelemmel birkózik vele a kárpáti havon, mint egy summáslány. De az ungvári borpincében, ahol már kuruc vitézek is mulattak, az ősök odaadják Alvinczinek régi fiatalságukat, erejüket, s a regény izgalmas látomásában Alvinczi hirtelen megfiatalodik: fiatal nők álmaiba lát be, s a hajdan volt varkocsos vitézek „láthatatlan karjaival” mágához öleli Irmát. Alvinczi és Irma érintkezése olyan intenzív, hogy szinte az egyesülés testi érzetét kelti, nem véletlen, hogy a mágikus sodrású jelenet után a lány közli Rezedával: megcsalta Alvinczivel. Ettől kezdve Alvinczi von­ zása erősebb a lány számára, Rezeda még a végleges vereség előtt félreáll, s a regény befejezésekor a buddhizmus szemlélődő nyugalmának adja át magát, a „vágyakozást leigázva” . A nirvána végső nyugalma, harmóniája felé fordult buddhista életérzés iránya stilizált, szimbolikus utat jelöl persze: a megújho­ dás útját a csömör dezilluzionizmusa után. A zempléni és ungi tájban a mitikus képzelet is Alvinczit segíti. A medve­ vári vendégek között van egy titokzatos „angol” férfi és egy szép fiatal leány, s Rezeda már akkor is érezte, mikor útjára indult a vörös postakocsi, hogy ez a két ember nyugtalanítóan hasonlít valakire. Rudolf trónörökös gyakori vendége volt kárpáti vadászatok alkalmából a magyar földbirtokosoknak, s öngyilkossága után a regény erdőségeiben már útjára is kél a legenda, amely a magyarság számára rokonszenves történelmi alak irracionális halálába nem nyugszik bele: feltámasztja a Máramarosi hegyek közt bolyongó „zöld vadász” alakjában. Habsburg Rudolf és Vecsera Mária szerelme nemcsak a hatalom­ mal, a bécsi Burggal szállt szembe: a halálnak is hadat üzentek, mikor a kettős öngyilkossággal szerelmüket áthelyezték az irracionalitás tartományaiba. A halálban kiteljesedő szerelem titka is rávetül így a Rudolf-legendákra, amelyek varázsosan burjánoznak el a Krúdy-regény mitikus kárpáti tájaiban. Rezeda Kázmér rádöbben, hogy kire hasonlít a titokzatos angol úr és a leány, s érdekes módon úgy érti meg a titkot, hogy régi emlékek korrespondenciái villannak eszébe: az emberi lét folyamatosságának élménye döb­ benti meg a bécsi nagyanyák mozdulatait sugárzó unokák örömkavalkádtáncában. S a medvevári birtokon közben titokzatos jelenségek terebélyesítik 74 �tovább a legendát: az angol férfinak nincs árnyéka a napsütötte hóban, a lelőtt medve a sarkához dörgölődzik, derék és fej nélküli lábszár hoz neki levelet. A naiv képzelődés sok eleme után elénk tárul a mítoszok születésé­ nek fontos motívuma is, az, hogy a mítosz az elérhetetlen utáni ősi, elemen­ táris erejű vágyát önti a mesék és látomások testeibe. Rudolf és Mária sze­ relmét a regényben a mitikus képzelet emeli fel a halhatatlanság régióiba: hiszen ők a régi századokban is ismerték és szerették egymást, aztán elváltak és újra születtek, de a zene és az álom útján akkor is keresték egymást, amikor magányosan éltek. Alapvető változást mutat az Alvinczi és Rezeda közötti erőviszony a re­ gényből csupán motívumokat felhasználó, lírai szárnyalású drámában, A vörös postakocsiban (1919). A színműírással már korábban is kísérletezett Krúdy, de a szerelem és a pénz konfliktusára épülő, a felvidéki zsoldostörténetek hangulatát idéző egyfelvonásos, Az arany meg az asszonyon kívül egyedül a Vörös postakocsi vált maradandó értékké e műfajban. Merész, újszerű dra­ maturgiájával és lélekábrázolásával A vörös postakocsi felkavarhatta volna a magyar színházi élet állóvizeit, de bemutatását a Nemzeti Színház nem vál­ lalta, s nem vállalta a Kapás Dezső rendezte 1968-as vígszínházi előadásig egyetlen magyar színház sem. A dráma újszerűségét korántsem csak a dialó­ gusok és monológok költői nyelve, a metaforák és hasonlatok buján indázó szövevénye jelentette, hanem a szimultán jelenetek látomásos lebegése, a groteszk és lírai képsorok egyidejű színpadi megjelenítése is. De a mélylélektani tartalmak nyugtalanító üzeneteit hozta felszínre a dráma lélékábrázolása is. A dráma furcsa szerelmi „háromszöge” más alaphelyzetet mutat, mint a regényekben. Rezeda Kázmér a szerelem keresztes lovagjának szenvedélyével tör be Alvinczi balatoni kastélyának pannon idilljébe, s a fővárosba röpíti Esztellát, akit Alvinczi titkolt, féltékeny szerelemmel szeret. Rezeda nem bukolikus idillt, hanem teljes, ellentmondásokkal terhes életet kínál fel a lánynak, mert tudja, hogy a szenvedés és a gyönyör egyszerre vetül rá az emberi létre, mint a fény és az árnyék: „Megismertetem veled a boldogságot és a félelmet. A bánatot és a rakéta módjára süvöltő örömöt. Tudom az út­ vesztőket, amelyekből kikerülni az újjászületés gyönyörével ér fel.” Alvinczi már kivonult a szenvedések és gyönyörök sűrű közegéből, a társadalmi létből, már csak a szellem elkülönülő, arisztokratikus fölényével figyeli azt. De Re­ zeda győzelme mégis a féltékeny szenvedés sikátoraiba kényszeríti az öregedő nagyurat, s az Esztellának tett Alvinczi-vallomás hangjából arra is ráérzünk, hogy itt korántsem csak a lírai alteregó, Rezeda és az excentrikus nagyúr, Alvinczi áll szemben egymással, hanem Krúdy fiatalkori, kalandor lénye és megfáradt életének Alvincziban testet öltött hasonmása is egymásnak feszül. „A féltékenység, keserűség, szerelmi düh úgy ácsorog a lélek üres kastélya körül, mint egy bojnyik, egy útszéli rabló éjjel az ablakok alatt’’ - idézhet­ jük Alvinczi szavait. De az ösztönök fortyogó katlanában áldozatává válik a féltékenységnek Rezeda szerelme is. Mert Rezeda számára már fojtogató kötelekké vált ez a szerelem Pesten, úgy érzi, egyéniségének szuverenitását fenyegeti a félté­ keny szenvedély. Hogy érzelmeinek függetlenségét visszanyerje, kegyetlen, ör­ dögi kísérletezésbe kezd a lánnyal. A regényből már ismert Steinné szalon­ jába vezeti be, mert ha a közönséges testiséggel beszennyeződik Esztella, ak­ kor a szerelmes férfi által feltett glória is lehull a fejéről, körülrajongott 75 �szent nőből megvetett céda lesz csupán. Ugyanakkor - paradox módon - a megszokott, egyhangúvá vált szerelmet is színezni akarja a pervertált gyö­ nyörökkel a férfi, hiszen: „A fülemüledal egyhangúvá válna, ha nem hu­ hogna közben a bagoly.” Ebben a helyzetben talál rá Alvinczi Esztellára a szalonban, most már tudja, hogy elérkezett az ő ideje. S valóban, Esztella Rezeda újabb csábításának is ellenáll; bár Rezedát szereti, mégis Alvinczi kastélyában marad, mert az egyszerű, csendes örömökből szőtt harmónia fon­ tosabb számára, mint a szenvedély ördögi pokolkörei. 76 �Levél a Palócföld olvasóihoz Ősi fészkünk Nógrádban volt Dédapám, legidősebb Krúdy Gyula fiskális, Nógrád megyében született és ék a szabadságharcig. Szülei, testvérei, sok rokona ott maradt. 1848 nemcsak hazánk, de családunk, a Krúdyak életében is emlékezetes dátum. Legidősebb Krúdy Gyula és öccse, Kálmán , honvédtisztként vett részt a harcokban. Az előbbi Komárom várának védelmében, az utóbbi futárként. Gyula mellett ott volt felesége Radics Mária, akivel tábori pappal, katonai zászlók alatt, ágyúszó mellett esküdtek meg. Mária főzött, mosott a katonákra, buzdította és ápolta őket. Ez az időszak volt életük legcsodálatosabb időszaka, felejthetet­ len emléke! De sokat meséltek róla esténként, az aranylepkés petróleumlámpa barátságos fényénél! Unokáik csillogó szemmel hallgatták őket. Kossuth, Damjanich, Klapka, Garibaldi nevét otthon hallja először, a negy­ vennyolcas eszmékért, a szabadságért, hazájáért itt tanult meg lelkesedni a kis Gyula, a későbbi író. Kivételes alkalmakkor nagyapja megmutatta drá­ ga ereklyéjét, Garibaldi véres ingének egy darabkáját. Nagy öröm volt, amikor legendás hírű nagybátyjáról, Krúdy Kálmánról folyt a szó. A magas, karcsú, jóképű „úribetyárról” , akinek alakja még Mikszáthot is megihlette. A szabadságharc bukása után nem menekült külföldre. Szülőfaluja közelében bujdosott és negyven elszánt emberével „sarcolta” a gazdagokat. Krúdy az Álmok hőse című regényében és több elbeszélésében írt róla. A nagyapja is sokáig bujdosott, sokszor egy hajszálon múlott, hogy nem fogták el. Egyszer egy padláson a kémény árnyékában bújt, s csak sovány ter­ mete mentette meg. Máskor egy szénakazalban rejtőzött. Bár karddal össze­ vissza döfködték a kazalt, szerencsére nem találták meg. Hányatott sorsa vé­ gül Szabolcs megyébe sodorta, ahol letelepedett. Haláláig palócosan beszélt, idős korában a Soroksári úti Honvédmenhely parancsnoka lett. Író unokája sok hattyúfehér öreg hőssel találkozott ott. Többek között az Utolsó honvé­ dek, Hazám tükre, A veressipkások című elbeszélése származik innét. Krúdyra nagy hatással voltak nagyszülei. Igen sokat írt róluk, az N. N., a Krúdy Gyula látogatásai című regényeiben és sok-sok novellájában idézi alakjukat. Nagyanyja Radics Mária rendkívül eszes, olvasott nő lévén, sokféle újságot, folyóirtot járatott. „Tizenkét ládányi’’ könyvét unokája már diákkorában el­ olvasta. Radics Mária hűvös, kimért, katonásmodorú, büszke asszony volt, csak a családjáért rajongott. Szívesen politizált férfitársaságban, a nőket nem igen kedvelte. Gyula unokáját annál jobban. Ő volt az, aki a családban el­ sőnek felismerte írói tehetségét. Ezért az apai szigor ellen mindig oltalmat, menedéket nyújtott. (Keserű csalódást okozott, hogy a legifjabb Gyula nem követte apja és nagyapja jogász pályáját.) Nagyapja, Gyula magas, szikár, sasorrú, tüzes, villogó szemű férfiú volt. Közvetlen, kellemes modora temérdek barátot, heves, kérlelhetetlen politikai 77 �állásfoglalása sok ellenséget szerzett. Nagyszerű előadó és még 80 esztendős korában is ellenállhatatlan udvarló. „ . . . úgy sohasem láttam mosolyogni nő­ ket, mint nagyatyámra ragyogtak f e l..” Anyjától, Csákányi Juliskától élénk, színes fantáziát, kiváló megfigyelő ké­ pességet, derűt, kedvességet humort, eszességet, jószívűséget, mérhetetlen szor­ galmat, ambíciót, s munkabírást örökölt. „Anyám szegény pórleány volt. De a legszebb nő, akit valaha láttam. Hollófekete haja volt, igen fehér arca és könnyes barna szeme. Lényéből valamely csodálatos melegség áradott.” Apját így jellemzi: „ . . . annyi bizonyos, nem találkoztam olyan férfival, amilyen atyám volt. .. Én nevetni nemigen hallottam őt; mosolyogni is sok­ kal ritkábban, mint bárkit.. . Mindennap pontosan megjelent az ebédlőasztal­ nál. . . nagyon keveset beszélt... az asztaltól komoly főbólintással eltávozott” . Az író apjától daliás termetet, jó megjelenést, tiszteletet parancsoló egyé­ niséget, hall gatagságot, zárkózottságot, nagyvonalúságot, lovagiasságot és . . . szívbajt örökölt. Korai (50 éves volt) hálálát a Dunántúli-Tiszántúlinál című megrendítő regényében írta le. Az én édesapám, Krúdy Gyula, az író, kevés beszédű, hallgatag ember volt. Magáról szinte sohasem szólt, csak írásaiban tárulkozott ki. Rajongói állítot­ ták, hogy „Gyula bácsi’’ mindent tud. Honnét volt tehát ez a hatalmas tárgy­ anyag, adat, emberismeret? Ragyogó megfigyelő volt. A körülötte élő írók, színészek, festők, kocsmárosok, pincérek, zsokék, kocsisok, trafikosok, borbélyok, bőven szolgálnak hír­ anyaggal. Például Gyuri bácsi, a margitszigeti Kisszálló portása, aki valaha Arany Jánost „szolgálta” sok érdekességet mondott el a „tekintetes úrról” . Krúdy sok levelet kapott naponta. Meghívók, számlák, baráti- és szerelmeslevelek között voltak olyanok is, amelyek valamilyen történelmi témáról, csa­ ládtörténetről, fontos eseményről informáltak. Irodalmi Álmoskönyvének meg­ jelenése után igen megszaporodott a levelek száma. (Néha élettörténetek, kü­ lönös sorsok tárultak fel bennük.) Napi újságolvasó lévén, jól ismerte korának eseményeit, problémáit, személyeit. Diákkorától utolsó éveiig rendszeres olvasója volt a könyvtáraknak. Törté­ nelmi munkái megírása előtt hónapokig bújta a könyvtárakat, múzeumokat, rengeteget olvasott. Temérdek egykori iratot, hírlapot, forrásmunkát átnézett. Jól értett latinul, s ez nagy hasznára volt. Kevés olyan írónk volt, akit annyira érdekeltek a magyar vidék szokásai, életmódja, az emberek élete, a magyar ételek, ízek, hagyományok, a vendég­ látás minden csínyja-bínyja. Országos hírneve a Szindbád-novelláknak és a Vörös postakocsinak köszön­ hető. Oeuvre-jéből az Őszi utazások a Vörös postakocsin, A nagy kópé, A velszi herceg, A kék szalag hőse című műveiben szereplő Rezeda Kázmér az író saját maga. Többi hőse is élőkről mintázódott. Sok-sok nőismerőse közül a legjelentősebbeket megörökítette. Ismertem a Rezeda Kázmér szép élete Késő Fániját és a Hét bagoly Leonóráját. Ebben az egyik legművészibb regényében így vall magáról: „Józsiás úr ugyanis azon törekvő és fáradhatatlan írók kö­ zé tartozott, akik lehetőleg mindennap szeretik nyomtatásban látni a nevüket” . Legkedvesebb leányalakjai édesanyámról, Zsuzsiról mintázódtak. Ő Az útitárs Eszténája, a Hét bagoly Áldáskája, Az Asszonyságok díja Natáliája, a Rezeda Kázmér szép élete Tinije, a Boldogult úrfikoromban Vilmája, a Bukfenc Gyöngyvirágja. A Bukfenc egyik előszavában így ír: 78 �„K edves Gyöngyvirág, ismét eszembe jutottál, mint réggel a szép álom. Ismét a régi szerelemmel gon­ dolok boldog ifjúságunkra. Légy víg, mint én. Hisz’ senki sem veheti el tő­ lünk azt, ami egyedül a miénk: emlékeinket. . . Gyermekoromban nagy örömet szerzett, hogy könyvet írt nekem. Címe: Mesemondások Jókai Mórról. Előszava - mint egy simogatás: „K edves kis­ leányom, Zsuzsika, látom én, hogy már manapság is szereted a meséket, amikor csak én mesélgetnék neked hébekorban a kis udvari szobában, mikor odakünn a hó esik. D e igazában majd akkor szereted meg a meséket, ami­ kor. .. a különböző betűket megismered. . . Azért már most megfogom a kis kezedet, hogy könnyebben odatalálj meseországban a királyhoz, Jókai Mór­ hoz.. . Édesapád” . „Én írónak készültem: semmi másnak” , írta Krúdy Gyula, s ennél tömö­ rebbet, jellemzőbbet, igazabbat nem mondhatott volna magáról. Tizenhárom esz­ tendős korától, ötvennégy és fél évéig, haláláig, szakadatlanul, rendíthetetle­ nül, ritka tüneményként írt, alkotott. Legnagyobb szenvedélye, életeleme ami minden mást megelőzött - az írás volt. Látom magam előtt, ahogy szorgal­ masan dolgozott. Kora hajnaltól, délig görnyedt egyszerű íróasztalánál. Apró, lila tintás gyöngybetűivel, hegyes tollal, szinte javítás nélkül rótta a sorokat. Néha-néha megállt, karjait, ujjait tornásztatta. Az íróbütyök már régen meg­ jelölte szép kezét. Jókai napi teljesítményét, tizenhat oldalt szabott ki magá­ nak. Máskülönben hogyan is írhatott volna mintegy 90 regényt, 4000 cikket, számtalan elbeszélést. Nemigen értett a maga adminisztrálásához. Címre, rangra nem adott, csak szívének kedves emberekkel barátkozott. Ezért is érte olyan kevés hivatalos elismerés életében! Azért kellett annyit dolgoznia, küzdenie a szerény létért... Kedves Nógrád megyeiek! Nem érdemelne-e meg Krúdy emléke az eddigi­ nél többet? Talán egy róla elnevezett könyvesboltot, iskolát, egy-két utcát a megyében? K R Ú D Y ZSUZSA 79 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ Izsák Lajos: A Keresztény Demokrata Néppárt és a Demokrata Néppárt 1944-1949 Az 1944 és 1949 között eltelt hat évet - a többnyire csak „koalíciós kor­ szaknak” emlegetett időszakot - hosszú évekig valójában tabuként ke­ zelte a magyar történetírás. Mindössze néhány - színvonalában erősen eltérő - tanulmány foglalkozott ezeknek az éveknek a történéseivel. A z 1970-es évek elejétől kezdve azonban egyre több színvonalas mun­ ka (Tóth István: A Nemzeti Parasztpárt története, Balogh Sándor: P ar­ lamenti és pártharcok Magyarországon 19 4 5 -19 4 7, Korom M ihály: M a­ gyarország Ideiglenes Nemzeti Kománya és a fegyverszünet 19 44 -194 5, G ergely Jen ő : A politikai katolicizmus Magyarországon 18 90-19 50, B a ­ logh Sándor: A népi demokratikus Magyarország külpolitikája 19 4 5 -19 4 7. Izsák Lajos: Polgári ellenzéki pártok Magyarországon 1944-1949 stb.) je­ lent meg és elkészült a korszak, történetét tárgyaló első igényes szintézis A magyar népi demokrácia története 19 4 4 - 1 9 6 2 is. A jelzett eredmények mellett azonban még komoly adósságai vannak történetírásunknak az elmúlt négy évtized - azon belül is a fordulat évéig (1949) eltelt időszak - történetének feltárásában. A jelek szerint ez az adósság, ha lassan is, de „törlesztésre” kerül. A Kossuth K iadó érzékelve az 1945 utáni időszak történelme iránt megnyilvánuló érdeklődést, és feltérképezve a korszak történetének „fehér foltjait” , 1984-ben új, a jelek szerint sikeres, sorozatot indított útjára N égy évtized címmel. E sorozat ötödik köteteként látott napvilá­ got az elmúlt év őszén Izsák Lajos A Keresztény Demokrata Néppárt és a Demokrata Néppárt 1944-1949 című kismonográfiája. A népi demokratikus korszak ismert kutatója nem kevesebbre válla l­ kozott, mint az 1944-1949-es időszak egyik legjelentősebb, a hatalomból nem részesült ellenzéki pártja tevékenységének hiteles felvázolására. Izsák Lajos széles forrásbázisra épülő munkája nyomán megismerkedhetünk az 1944 őszén létrejött Keresztény Demokrata Néppárt, majd később D e ­ mokrata Néppárt történetével. A Keresztény Demokrata Néppárt megalakítását már 1944 tavaszán, Magyarország német megszállása után (1944. március 19.) elhatározták a katolikus szociális mozgalom németellenes, az ország sorsáért felelősséget érző csoportjai. A párttá szerveződés folyamatában a párt élére gróf Pálffy Józsefet jelölték, aki tevékenyen bekapcsolódott a Magyar Front munkájába. A Magyar Frontban Pálffy - T ilidy Zoltán emlékezése sze­ rint - a katolikus egyházi társadalmat képviselte, de a Magyar Front 80 �utolsó ülésén bejelentette, hogy a Demokrata Néppárt képviseletében dol­ gozik tovább. 1944 őszén már konkrétabb formákat öltött a párt szervezése. A meg­ alakult párt képviselői azonban a hadihelyzet következtében nem jutot­ tak át a frontvonalakon és így nem vehettek részt a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front 1944. december 2-i szegedi életrehívásában. A K e ­ resztény Demokrata Néppárt a későbbiek során megpróbált csatlakozni a Magyar Nemzeti Függetlenségi Fronthoz, hangoztatva, hogy a párt is „. . . részt akar vermi az összeomlott magyar haza romjainak eltakarítá­ sában és az új ország felépítésének művében” . A párt ajánlkozását azon­ ban az Ideiglenes Nemzetgyűlés Politikai Bizottsága 1945. május 1 1 - i ülésén elutasította. A z elutasító válasz ellenére tovább folyt a párt szer­ vezése, ekkor már Demokrata Néppárt néven. Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választásokon a Demokrata N ép­ párt - részben belső problémák miatt - nem indult. Tagjai egy része a Független Kisgazdapárt jelöltjeként került be a parlamentbe. Ezek a Demokrata Néppárt-i politikusok azután rövidesen jelezték, hogy, mint a párt tagjai kívánnak a továbbiakban részt venni a nemzetgyűlés munká­ jában. Ekkorra már eldőlt az is, hogy a párt két egymással szemben álló csoportja közül a Barankovics István vezette csoport kezébe kerül a v e ­ zetés. A Pálffy József-féle csoport kiszorult a vezetésből, majd ki is vált a pártból. A Demokrata Néppárt 1946-1947-ben aktív politikai tevékenységet fejtett ki. Programjával - amely a keresztény és szociális társadalom létrehozását célozta - jelentős tömegeket tudott maga mögé állítani és gyakorlatilag a római katolikus egyház hallgatólagos támogatását is ma­ ga mögött tudhatta, annak ellenére, hogy Mindszenty József hercegprímás egyetlenegyszer sem kötelezte el magát Brankovics István, illetve pártja mögött. A Demokrata Néppárt, amely többek között elismerte a Szovjetunió­ val való szorosabb együttműködés szükségességét, a köztársasági állam ­ formát, az elengedhetetlen társadalmi változásokat, 1947 augusztusában került az igazi megméretés elé. A keresztény demokráciáért küzdő párt az 1947. augusztus 31 -i országgyűlési választásokon a Magyar Kommunista Párt mögött az ország má­ sodik legerősebb pártja lett, megelőzve a Szociáldemokrata Pártot, a Füg­ getlen Kisgazdapártot és a Nemzeti Parasztpártot, a koalíció e három résztvevőjét. A választási siker ellenére - az érvényes szavazatok 16,4 százalékát szerezte meg a Brankovics István vezette párt - sem tudott azonban döntő tényezővé válni a Demokrata Néppárt. Közeledési kísérletei a koalíció pártjai felé sikerteleneknek bizonyultak. A győztesek nem akartak mást is beengedni a hatalom bástyái mögé. 1948 tavaszán, a többi ellenzéki párthoz hasonlóan, erőteljes támadás indult meg a Demokrata Néppárt, illetve vezetői ellen, elsősorban a M a­ gyar Kommunista Párt részéről. E z a támadás, amely a „szalám itaktika” kiteljesedését jelentette, a későbbiek során egyre inkább fokozódott. A két munkáspárt egyesülése - 1948. június 12. - után az M D P, illetve annak főtitkára Rákosi Mátyás erőteljesen bírálta a Demokrata N ép ­ 81 �pártot. A z M D P Központi Vezetőségének 1948. november 27-i ülésén Rákosi Mátyás többek között ezeket mondta a Demokrata Néppártról: „ E z a p árt v a k és sü k et a d e m o k rá c ia m in d e n v ív m á n y á v a l s z e m b e n .. . , . . .ez a p á rt a fasiz m u s le g á lis b ú v ó h e ly e , c sa k n y ű g és fe le s le g e s teh er a d e m o k rá c iá b a n . E n n e k m e g fe le lő e n e l fo g tű n n i hacsak gyorsan nem válto ztat e d d ig i, káros, a n em zet sz á m á ra s e m m i hasznot n em h ajtó m a ­ ga tartá sá n ” . Nem hiszem, hogy különösebben bizonyítani kellene Rákosi ezen véleményének megalapozatlanságát - már csak azért sem, mert ez a véleményformálás a pártok felszámolása esetében sztereotipnek tekinthető —, mondanivalóját ő sem támasztotta alá, de utalni szeretnénk rá, hogy a Demokrata Néppárt nem egy tagja részt vett az ellenállási mozgalom­ ban és az ország újjáépítésében. Tény, hogy a Demokrata Néppárt el­ képzeléseiben nem a népi demokratikus társadalmi berendezkedés szere­ pelt, de tagjai, vezetői között nem voltak fasiszták, háborús bűnösök, kisnyilasok. A párt a nyugati típusú keresztény demokráciáért szállt síkra - jelentős tömegek óhaját képviselve ezzel - , de elismerte az 1945 után bekövetkezett változások többségének szükségességét és fontosságát. „ B r a n k o v ic s Is t v á n , B á lin t S á n d o r, E c k h a r d t S á n d o r, F a rk a s G y ö rg y , K e ­ resztes S á n d o r , R ó n a y G y ö rg y , U g rin Jó z s e f és m ások, a ,D N P b a lsz á r­ n ya - amint Izsák Lajos írja - n em e lle n sé g e i, h an em b írá ló i v o lta k a n é p i d e m o k r á c iá n a k ” . A politikai életből történt kikapcsolásuk azt jelen­ tette, hogy a „bírálók” tábora csökkent, majd elhalt. A bírálók és az őszinte bírálat hiánya - amelynek nemcsak a Demokrata Néppárt lehe­ tett volna a letéteményese - a fordulat éve után olyan hibákhoz vezetett, amelyek Magyarország egyik legnagyobb nemzeti katasztrófáját, 1956 ok­ tóber-novemberét idézték elő. (Kossuth) SZ A K Á LY SÁNDO R 82 �MŰTEREM Kőközelben... Beszélgetés Bobály Attila szobrászművésszel Ha lentről nézed, teljes nyugalomban kering az ölyv. Nem látod fürkészve viliódzó szemét, markolásra kész karmait, csak a szélnek terített szár­ nyakat. A rét is mozdulatlanul békés. Légy türelemmel és tiéd lehet a pillanat, amikor összezárulnak az evezőtollak és az odafönt oly picinyke madár a föld felé zuhanva meghatalmasodik. Tiéd lehet a pillanat, ami­ kor természettől kapott csőrével, öröklött génjeitől vezérelve, a végtelen időbe kopogtatja át egy mezeinyúl koponyáját. - A pám ügyesen rajzol, ért minden famunkát. Esteienként még ahhoz is van energiája, hogy a zongorához üljön és egy pohárka bor társaságá­ ban muzsikáljon - magának. K isebb gyerek koromban csodálattal bámul­ tam. amit csinál. Aztán föléledt b ennem a bizonyítási vágy. N em volt ez még tudatos, csak az ösztöneim irányítottak. Papírt és ceruzát vettem a kezembe - mondván, ha apám fia vagyok, én is tudok rajzolni. De már akkor megmozdult, megindult a magamban hordott útkereső vándor. Megpöccintette csizmájával azt a kavicsot, amely gurultában mész­ kősziklákat, fekete, és veresmárvány tömböket gördített eléje, hogy meg­ faraghassa a bennük bujkáló szobrokat. Bobály Attila szobrászművész 1948-ban, a Nógrád megyei Varsányban született. 1975 óta rendszeresen szerepel kiállításokon. A salgótarjáni ta­ vaszi tárlaton többször is díjjal jutalmazták munkáiért. Tagja a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának. - Emlékszem a B atyus asszonyra. Téglából faragtam, még gyerekként. M ár akkor is nagyon izgattak az e gymást ölelő formák. Ahogy az aszszonyt védelmezően körülfonja a saját karja és annak súlyos folytatása, a batyu. Rég nem tudom már, hogy hol van. Ezt la csikót viszont gim na­ zista korom óta őrzöm. Veresmárványból faragtam. Azóta bárhová is ke­ rültem, mindig a közelemben volt. E z az én erőt adó táltosom. Sohasem tudnék megválni tőle. Albert Schweitzert egyik útja végén - amikor vonattal tette meg a távolságot - az állomáson barátai várták. Ám hiába álltak az első osztá­ lyú vagon ajtajához, Schweitzer nem onnan szállt ki. Mikor megkérdez­ ték tőle. hogy miért másodosztályú kocsiban utazott, tömören ezt vála­ szolta: sajnos, harmadosztály nem volt. A fiatalember érettségi bizonyítvánnyal a zsebében indul neki a kere83 ��sés éveinek. H ajtja a megismerés. Zötykölődik traktor nyergében, bóbis­ kol a tejesautó volánjára hajtva fejét valami félreeső parkolóban, hogy legyen ereje végigcsinálni a műszakot. Közben őszintén rácsodálkozik mindenre: a nógrádi dombok mögül előbújó hajnali napra, a csarnokos asszony sokszoknyában ringó csípejére. Belekóstol az irányításba is. Ám jobb a lelkének, ha dolgozhat. Kérni, könyörögni, esetleg parancsolni — ez nem az ő kenyere. Keményedni kell. Készülni a feladatra. Keményíteni kell nemcsak az akaratot, de a testet is. Csákányt, lapátot fog. Kubikosnak áll. Vastagodik a tenyéren a bőr, de megerősödik anyagilag is. Most már megenged­ heti magának, hogy szabadnapjain műtermeket látogasson. Nyughatatlansága - egy-egy mester mellett - kevés időt engedélyez számára. M egpró­ bálkozik a mesterségtanulás kötött formájával is, de aki szabadsághoz szokott, nehezen viseli a kötöttségeket. Aztán mintha föl is adná, avagy átértékelné lehetőségeit, tanárképző főiskolát végez rajz szakon, és taní­ tani kezd. E z idő tájt jelenik meg magyarul Noszik A lbert Schweitzerről szóló könyve. E z szinte bibliája lesz. Schweitzer akaraterejét, kitartását pedig példaként állítja maga elé, akárcsak M edgyesi Ferenc pályafutását. A Fiatal Művészek Fórumának pályázatán 1980-ban díjat nyer, és en­ nek alapján megbízást kap a Salgótarjáni Városi Tanácstól Játékplaszti­ kákat készít a nógrádi megyeszékhely Gorkij-lakótelepének. - Szerintem a szögletes házak között élő em berek egy idő után szögletesen is gondolkodnak. E zért a legtermészetesebb anyagból, a fából készí­ tettem e l azokat az organikus formákat, melyek a finn-ugor világból, ősi múltunk egy darabjából táplálkoznak. A tér, amelyen alkotásaimat fö l­ állítottam, kelet-nyugati tájolású. Erre a tengelyre fölsorakozva tiszteleg a városnak a finn-ugor falut jelképező szoborcsoport. A sámánlétra tete­ jén szellemeket hívó varázsló, a pej csikó és a termékenység asszonya. Természetesen ezek m ind hinták, mászókák, csúszdák és padok, melyek az esztétikai élményen túl a lakótelepi gyerekek mozgásigényét is k ielé­ gítik. N em tagadom, ez tó munka nagyon fontos helyet foglal él életem­ ben. Három évig faragtam az itt levő plasztikákat. Három é v lem ondá­ sokkal teli hónapjait is jelentik számomra ezek a néha tíz méternél is hosszabb fák. E zért aztán igazi öröm az fenne számomra, ha a lakótelepi srácok — miután kinőttek a libikókakorból - nem elsősorban a szobrok rongálására fordítanák energiájukat, hanem esetleg közelebb m enve a „szankatalpú” napkocsihoz, megpróbálnák m egfejteni a megfaragott vagy bevésett jeleket, megpróbálnák fölfogni a tmúlt közvetített üzenetét. E g y ­ szer t alán ez is bekövetkezik, hacsak időközben meg nem adja magát a fa, és a táltos kezéből végképp ki nem esik az őseink számára oly nagyerejű dob. Furcsán néztek a falusi tanítóra. M it csinálhat vajon a kopott porta magas deszkapalánkja mögött? É s alkotásokkal válaszolt a kihívó tekin­ tetekre. Megtanult bánni minden szerszámmal, amellyel fához érdemes nyúlni. A kovács nagyapa emléke segítette az eszterga szerkesztésében, abban, hogy motoros fűrészt vett a kezébe, és hogy olyan metszéseket, vágásokat végzett a fán, amelyekre még a nagyapa is elismerően csettintett volna. Naponta mázsákat mozgatott a rönkök megmunkálása köz­ ben, és hogy mindehhez ereje is jusson, edzette magát. Korábban kelt, mint a falusiak, és minden reggel mezítlábasan futott a harmatos réten. 85 �Hittel fáradhatatlanul. Ezeknek az éveknek az eredménye egy másik köz­ téri szobra is, a Karancslapujtőn fölavatott életfa. Artista: „O lyan személy, aki cirkuszban vagy mulatóhelyen ügyességi mutatványokkal szórakoztatja a közönségét” . Kezdettől a hétköznapok artistái foglalkoztatják. Azok, akik alatt, mu­ tatvány közben is, állandóan mozog a talaj. Megvetett lábuk a cirkusz po­ rondján körbeügető ló hátához tapad. A közönség élvezi a produkciót. Tapsol, ujjong. Az artista pedig tele van félelemmel. Hiszen az állat nem önszántából rója a köröket, bármelyik pillanatban ledobhatja az embert. A levegőben lebeg a vég lehetősége. A lig akad szobrászi anyag, amelyben He fogalmaztam volna meg ezt a gondolatot. D e ebből az időből számomra mégis a legkedvesebb az a háromalakos kisplasztika, amely két fehérmárványból faragott lovat és az egyiknek a hátán álló artistanőt ábrázol. „D o b d le, és gyere, nyargalásszunk a réten!” Ilyesmit súg a szabadon kószáló állat a mutatványos ló fülébe. É s ahogy nézegetjük a szobrot, egyszer csak viszontlátjuk arcunkat az ar­ tistanő fején levő nagy, kerek tükörben. Részesei lettünk a készülő merény­ letnek. Idomár: „Célszerű tevékenységre, ügyességre tanítja az állatokat” . - E z már demokratikusabb formája az együttes munkának. Sőt! Az állatnak is megvan a lehetősége a „vélem énynyilvánításra” . Itt már be is következik az ellenszegülés, amit az artista lova csak forgatott a fe jé ­ ben! D e aZ alakok még mindig különböző anyagból vannak. I tt van pél­ dául ez a kecske. A z idomár keréken-járásra tanítja a kecses fürge állatot egy elhízott, tunya ember. Aztán a lecke oly jól sikerül, hogy a kecske egyszer csak megindul, előreszegett szarvakkal egyre gyorsabban 86 �gurul, de az idomár felé, aki a rémült menekülésben hanyatt esik, d e a kecske még csak guruim tud a kerékkel, megállni nem. . . Pásztor: „H áziállatokat őrző, legeltető személy” . - E l a falumban egy ember, aki mindig tehenekkel és lovakkal foglal­ kozott. Idős már, de még a mai papig vannak állatai. Ezek jelentik neki a jövedelm et és a hasznos tevékenység lehetőségét is. H a csak közeledik az istálló felé, kedves lova már megérzi és nyerít vagy fújtat. Egyszer valamitől megbokrosodott a ló és a földre taposta gazdáját. R ú gott, for­ golódott a tehetetlen ember fölött, de annyira mégis vigyázott rá, hogy nem ölte meg. Veresmárványba faragtam őket. Ugyan a ló magasabb, de a paraszt tartja a kantárt. Bobály A ttila az 1985-ös salgótarjáni tavaszi tárlaton tőle addig szo­ katlan alkotásokkal jelentkezett. Rézlemezből készített szobrai előtt so­ kan értetlenül álltak. - É rd e k e l ez az anyag. A lemez domborításának, form álhatóságának lehetősége. A hegesztés technikája. Aztán meg úgy éreztem, zaklatottsá­ gomat, az ettől való menekülés vágyát jobban ki tudom fejezni egy álta­ lam addig nem használt anyaggal. A r ézlemez lehetőséget adott arra, hogy szobrászi és grafikusi módszereket egyesítsek. Ezeket az alkotásokat ma­ gamban három dimenziós rajzoknak nevezem. Egyébként is úgy vagyok az alkotás folyamatával, hogy nem rajzvázlatokat készítek a szobrokhoz, hanem az elkészült szobrokat é le m tovább r ajzban. A kéttornyú templom tetején egy szarvas lépdel. Feje fölött az angyal magasba emel egy lelket. Mindezt pedig közrefogja világunk abroncsa, hogy összetartson és be is zárjon egyúttal. A héjon kapálódzó lovak és röppenő, vagy röpülni vágyó m adarak: Csohány Kálmán emlékére. A réz­ lemezzel való azonosulás legmarkánsabb produktuma. Pásztón, Csohány Kálm án szülőhelyén állították föl a M átraaljai Állam i Gazdaság iroda­ házában. A z eddigi legnagyobb megbízást is Pásztótól kapta. Dombormű­ vet készít Dózsa György emlékére, a parasztvezérről elnevezett iskola udvarára. - Gyönyörű ez a kő ! Tizenegy tonnás. Magam mentem Süttőre kivá ­ lasztani. M ert azért az az igazság, hogy foglalkozom sokféle anyaggal, de az igazi szerelmem a kő maradt. A zt érzem igazán! Gyűjtöm is a köveket. Szinte csak úgy, céltalanul. Aztán rakosgatom, amelyiket lehet, kézbe v e ­ szem. A kő megsúgja, hogy milyen szobrot kell belőle faragni. Ekkor kez­ dődik a szobrász öröme. M egfogant már a szobor, csak ki kell hordani! E b b e a hatalmas kőbe a bányában szerettem b ele. Annyira akartam ezt a követ, hogy a bányászoknak sikerült egészben kifejteniök. A „nagykő” és én egyek lettünk. A dombormű tervét is beleálmodtam. N yár volt, amikor a daru az udvarra rakta. Aznap éjjel rajta aludtam. Azóta már a somoskői udvarban méltóságteljesen áll talapzatán a Dózsát vájúdó kő. A z utca felől hónapok óta csak a mészkőtömb mozdulat­ lanságát látja az arra járó. A mű a másik oldalon születik. N É M E T H M IK L Ó S A T T IL A 87 �MÉRLEGEN Horváth Károly: Madách Imre Várakozás és fenntartás egyszerre kí­ sérte az újabb Madách-kötet hírét. A Tragédia-költő szűkebb pátriája számára különösen örvendetes, hogy az 1983-as kettős jubileum elmúltával sem fogyatkozik az érdeklődés Ma­ dách élete, munkássága, művei iránt. Hisz még András László Madách rej­ télyére sem derült igazán fény, máris itt van egy másik monografikus igé­ nyű feldolgozás. És ez volt a forrása a kétkedésnek is: ugyan mit tud még mondani bárki a több mint százhúsz éve halott Madáchról, akinek külön­ leges sorsa, világirodalmi rangú élet­ műve könyvtárnyivá duzzasztotta a a filozófiai, esztétikai, filológiai és annyi más jellegű vélekedéseket? Van-e értelme egy olyan elemzésnek, amely nem részkérdésekben kíván el­ mélyülni, hanem - mint a lakonikus cím is jelzi - teljes áttekintésre vál­ lalkozik? A dilemmát megoldani egyrészt a kiadó, másrészt a szerző segít, illetve segíthet. A kötet a Nagy magyar írók sorozatban látott napvilágot, amely­ nek eleve az átfogó bemutatás a célja. A „fülszöveg” ígérete szerint Horváth Károly a „mai olvasóközönség igényei szerint, az életmű és a szakirodalom teljes ismeretében kíséri végig köny­ vében Madách Imre pályáját. . . A legújabb kutatások figyelembevételé­ vel rajzolja meg Madách politikai sze­ replését” . S valóban az lehet Horváth Károly érdeme, hogy évtizedek óta mintegy 88 „belülről” ismeri a Madách körüli vi­ tákat, a mi korunk hozzájárulását az „évszázados küzdelemhez.” Számos tanulmánykötetet, kiadványt szerkesz­ tett e tárgykörben, de önálló publi­ kációi, előadásai szintén azt jelzik, hogy előszeretettel foglalkozik Madáchcsal. A kötet szigorú kronológiai rendben építkezik. A családi körülmények, a sztregovai gyermekévek, a pesti ta­ nulmányok, az irodalmi és politikai kezdőlépések, barátságok, szerelmek sorjáznak az első fejezetek lapjain. Már ezekben körvonalazódik a szer­ ző - későbbiekben is konzekvensen alkalmazott - munkamódszere. A bi­ ográfiai tényeket jó érzékkel elegyíti Madách-idézetekkel, művek, levelek részleteivel. Miközben tudatosan hi­ vatkozik az előzetes véleményekre, mindig kifejti sajátját is. Jellemző er­ re a Csak tréfa című dráma megítése: „A Madách-kritika ezt a fiatal­ kori művet általában inkább csak eszmei gazdagságáért értékeli, mint drámát elhibázott alkotásnak tartja. Madách később a dráma gondolati­ lírai anyagából E G Y Ö RÜ LT N A P ­ L Ó JÁ B Ó L címmel versciklust állított össze; vannak, akik azt értékesebb­ nek tartják, mint magát a darabot. Véleményünk szerint a ciklus nyelvi­ leg valóban fejlettebb, a későbbi Ma­ dách kiforrottabb stílusát mutatja, maguk a gondolatok, hangulatok azon­ ban a drámai szituációból kiragadva �kevésbé hatnak hitelesen, mint az egyébként dramaturgiailag gyenge mű­ ben” . Horváth Károly gazdag ismeretei birtokában olyan mozzanatokat is ké­ pes találni, melyekre eleddig kevéssé figyelt fel a Madách-kutatás. Így például rámutat arra, hogy a Férfi és nő című - ugyancsak korai - drámá­ ban Lantos monológja Madáchnak a költészetről vallott romantikus szem­ léletét tükrözi. A Mária királynő ön­ álló fejezetben való tárgyalása viszont azt példázza, hogy miként vezet be új szempontokat az értékelésbe. A Madách-kritikától eltérően - amely ezt a müvet is a fiatalkoriak között emle­ geti - Horváth úgy véli, hogy két ok­ ból is helyesebb ezt külön kezelni. Először, mert csak az 1855-ös feldol­ gozás maradt fenn, másodszor, mert nem olyan lírai fogantatású, mint az előzőekben tárgyaltak és nem mond­ ható róla, hogy a költő valamilyen eszméjének vagy élettapasztalatának drámai formában való közvetlen ki­ fejezése lenne. Ugyancsak eredeti mó­ don ítélkezik a Csesztvén kelt Dalforrásról, melyet Petőfi Dalaim című költeményével szoktak kapcsolatba hozni. Elfogadja, hogy az ábrándozás, a szerelem, a hazafias érzés összekap­ csolja a két költeményt, de a ritmus és a strófaszerkezet teljesen különbö­ ző, ami arra utal, hogy Madách mon­ danivalója egészen más, mint a há­ borgó hangulatú Petőfi-versé: „a Dalforrás a költő lelkének a termé­ szettel való lírai összeolvadását énekli meg, a harmónia megtalálását termé­ szettel, szerelemmel, halállal és hazá­ val.” Ezen az sem változtat, hogy a vers lezárása szolidan hangot ad a hazafi küzdésre való elszántságának is. Madách - mint ismeretes - házas­ ságkötése után is közéleti ember ma­ radt, aktívan részt vett a reformkori mozgalmakban, funkciókat viselt Nógrád politikai életében. Horváth Károly szemléletesen mutatja be elveinek radikalizálódását, együttérzően szól a Madách család szabadságharc alatti sorsáról és jól érzékelteti Madách köl­ tői válaszát a nagy nemzeti küzde­ lemre és annak végkifejletére. Megál­ lapítja, hogy a „tragédiák ihletében született versek már Madáchnak Az ember tragédiáját megelőző gondolati költészetét, általánosító, filozofikus hajlamát idézik.” Ezt erősítik a bör­ tönéveinek élményei és válságba ju­ tott családi életének keservei is, bár ez utóbbiak jelentőségét a válás utáni sztregovai évek vonzóbb ábrázolásá­ val egyre inkább csökkenteni igyek­ szik a kutatás - mutat rá Horváth. Hasonlóképpen újabb forrásokra apel­ lál, amikor magáévá teszi azt a fel­ fogást, mely szerint A civilizátor mint a Tragédia közvetlen előzménye - elsősorban a Bach-rendszer bírála­ ta, s a nemzetiségi kérdés csak másod­ lagos szerepet játszik benne. A Tragé­ diához vezető út értelmezésében fon­ tos az a fejezet, amely Madách világ­ nézeti válságának okait - egyebek közt a németországi ún. materialista viták­ nak, valamint a pozitivista-scientista gondolatoknak a költőre tett hatásait - elemzi. „N em tudta őket sem el­ fogadni, sem elvetni" - összegzi Hor­ váth a jelzett eszmei áramlatok be­ folyását, ezzel ő is magyarázatát adva az ellentmondó megítéléseknek. A kötet középpontjában természe­ tesen Madách főművének, Az ember tragédiájának a bemutatása, értékelé­ se áll. A huszonnégy fejezetből kilen­ cet szentel e célnak Horváth Károly. A keletkezés, fogadtatás ismert tényeinek közlése, Arany János szerepének méltatása után egy csokorba gyűjtve jeleníti meg Madách nyilatkozatait a Tragédiáról, amelyek így még hiteltadóbban igazítanak el, főleg a mű céljait illetően. Az irodalomtudós igé­ nyességével fejtegeti Az ember tragé­ diájának helyét az európai „emberi­ ség-költemények” sorában. Az előz­ mények Daniéig, Miltonig nyúlnak ugyan vissza, de - véleménye szerint is - jellegzetesen XIX. századi műformá­ 89 �ról van szó. Az emberiség-poéma egyik megjelenési formája a drámai költe­ mény, amelynek legmagasabb csúcsát Goethe Faustja képezi, de ide sorol­ tatnak - többek között - Byron és Shelley művei is. Az epikai formájú másik típus főleg a francia irodalom­ ban általános. Ez legteljesebben V ic­ tor Hugo Századok legendája című munkájában valósult meg. „ Madách egyesíti a fausti dráma mitikus keret­ jellegét és eszmei kérdésfelvetéseit, valamint az alkotó törekvés, küzdés és szerelem embermegváltó erejének a gondolatát a történelmi fejlődés meg­ jelenítésére törekvő francia romantikus emberiség-epika művészi céljával, és a két nagy világirodalmi hagyományt egy rendkívül sikerült kompozícióban egyesítette. E z az egyesítés egyedülálló a világirodalomban, és már ez is biz­ tosítja a mű eredetiségét” - írja Hor­ váth Károly, s ezzel párhuzamosságok, eszmei rokonságok nagyon fontos, so­ kat vitatott kérdéseiben igazít el. Az összehasonlító irodalomtörténet eszközeivel él a színek elemzése so­ rán is. Az első három színt a kon­ vencióknak megfelelően ő maga is a mű expozíciójának tekinti, amely tar­ talmazza a voltaképpeni cselekmény megindítását, a történelmi küzdelmek szimbolikus ábrázolásának kezdetét. Kiemelten kezeli a Tragédiának a fő­ hős ún. „tragikai bűnéből” való ki­ bontásának problémáját. Rámutat, hogy ez nemigen felelt meg Madách költői gyakorlatának - sőt a felvilá­ gosodás humanisztikus eszméinek ha­ tására az „ősbűn” teológiai értelmezé­ sét Az első halott című versében fel­ váltotta Káin testvérgyilkossága - , mégis alkalmazza. Erre a magyará­ zatot Horváth a XV. színben véli megtalálni, amelyben „a tudás, a nagyravágyás” törekvése „nagyság és erény” lesz az Úr szavai szerint is, a vétek önmaga ellentétévé változik az ember küzdelmei folytán, s etikai felemelke­ dését eredményezi. 90 Az első négy történelmi álomjelenet egyik tanulságaként e kötetben az eszményeket képviselő hősnek Á dámnak - és az eszményt visszájára fordító tömegnek az ellentéte fogal­ mazódik meg. A szerző azonban jól érzékelteti Madách ingadozásait Lucifer véleményével való kacérkodá­ sát - is a nagy történelmi személyiség szerepének kérdésében. A párizsi szín jellegzetességeit keresvén „az álom az álomban” különleges szerkesztési mó­ dot teszi első helyre, egyetértvén a kritikával, hogy Madáchnak ebben a forradalmi eszmék iránti nosztalgiája is megnyilvánul. A szabadversenyes korai kapitalizmus bukását Madách Horváth szerint sem - az osztályharc következményének tekinti, hanem mint egymást keresztező erők kölcsönös megsemmisítésének eredményét. „Az egyetemes pusztulásból csak Éva alak­ ja magasodik fel. A kor által ráfes­ tett alacsonyrendűségből a goethei örök női magaslatáig emelkedik” . Az utó­ pikus színek során szükségszerűen ítél­ tetik meg Madách történelemfelfogása, jövőképe, amelyet - Erdélyi Jánostól indíttatva - oly sokan véltek már szocializmusellenesnek. Horváth Madách önvallomására hivatkozva hangsúlyozza a falanszteri szín kozmogóniai jellegét. A Tragédia végső megoldásához a három főszereplőnek megfelelő három életszféra elemzésé­ vel kíván közeljutni, állást foglalva abban az ellentmondásban is, amely a történelemhez kötődő kiábrándult­ ság, illetve az etikai értékű bizalom, küzdés között feszül: „E bben az ÉS M ÉG IS megoldásban - mely egyéb­ ként a Tragédia egész folyamán érez­ hető - van a mű katarzisos ereje. Esztétikai hatásossága pedig éppen az ellentétek okozta feszültségben rejlik.” A szabadságjogokhoz és a nemzeti füg­ getlenség eszméjéhez való elszánt ra­ gaszkodás jegyében került egy fejezet­ be Madách 1861-es közéleti szereplése, Politikai hitvallomása és az ekkor ké­ �szült Mózes című dráma, amelyben lehámozva a bibliai allegória burkát a 48-as törvények, a haladó polgári törekvések, hazafiúi remények igazo­ lódnak. Szól még a szerző Madách pályáját - ha későn is, de - ékesítő irodalmi sikerekről, a Kisfaludy Társaságba és az Akadémiába való beválasztásáról, utolsó értekezéseiről, költői munkáiról, majd a zárófejezet Madách életművének utóéletét, drámái­ nak színrevitelét mutatja be, a fontos mozzanatokra koncentrálva. Horváth Károly munkája szép pél­ dája a tudományos ismeretterjesztés­ nek. A Madáchcsal ismerkedők nagy haszonnal forgathatják tényszerű, vilá­ gos gondolatvezetésű, higgadtan ítél­ kező, szabatos fogalmazású könyvét, melynek értékeit növeli a jó érzékkel válogatott képanyag, valamint a füg­ gelék életrajzi adatsora és bibliográ­ fiai tájékoztatója. A kötet azonban épp a szakirodalomban való jártassá­ ga, eligazító szándéka révén - arról is meggyőz, hogy a Madách-téma szin­ te kimeríthetetlen, ki tudja, meddig ösztönöz még további kutatásokra. (Gondolat) C SO N G R Á D Y B É L A Leblancné Kelemen Mária: Madách Imre-dokumentumok a Nógrád Megyei Levéltárban A recenzens elfogult. Elfogultsága több irányból eredeztetett. Egyrészt ismeri a szerzőt. Olvasta korábbi mun­ káit, ismeri, mit és hogyan dolgozott mint pedagógus, s később mint megyei levéltáros Nógrád irodalmi és törté­ nelmi emlékeinek feltárásáért, s így szerzett ismereteit milyen következe­ tességgel adta át, elsősorban az ifjú nemzedéknek. A bíráló vitatható magatartásának másik oka, hogy módfelett elfogult az ismertetésre kerülő kötet témájával, illetve főszereplőjével. Nem irodalomtörténész, de mint nógrádi, belőle Madách Imre élete és irodalmi útja minden vonatkozásban a legnagyobb érdeklődést váltja ki. Ha Madáchról írnak valahol, máris felcsillan a sze­ me, s mohón elolvassa. Így aztán íté­ leteiben nem is mindig objektív, ha Madáchról van szó. Felkészültebb olvasó e bevezető so­ rok után minden bizonnyal legyintve hajtja át ezeket az oldalakat, mond­ ván, hogy amit ezután olvasna, az már nem a tárgy hűvös, szenvtelen, a szaktudomány és a műfaj írott és írat­ lan szabályai szerinti megközelítése. Minden bizonnyal igaza van, s ezért kérve kérem; Leblancné Kelemen Mária Madách Imre-dokumentumok a Nógrád Megyei Levéltárban című művét mindezektől függetlenül is ré­ szesítse kiemelt figyelmébe. Már csak azért is, mert meggyőző­ désem, hogy nemcsak a Madách-kutatásban, de a magyar irodalom­ történet-írásban is kiemelkedő színvo­ nalú és fontosságú mű született. Hadd használjak nagy szavakat: klasszikus munka hagyta el a kecskeméti Petőfi Nyomdát ez év tavaszán. Klasszikus a minőségét illetően, s abban is, hogy minden bizonnyal évtizedekig - ha ugyan nem hosszabb távon - a ma­ dáchi életmű kutatásának egyik alap­ könyve lesz Leblancné Kelemen Mária munkája. Mivel magyarázható mindez? Az­ 91 �zal, hogy mind a mai napig nincs alapvető Madách-monográfiánk, s a közeli jövőben nem is készül el a madáchi életmű kritikai kiadása. Az előbbi szükségességéről már több he­ lyen írtak, magam is hánytam a fal­ ra néhány véka borsót. .. A kritikai kiadás elkészítésének re­ ménytelensége azért fájdalmas, mert egy olyan magyar alkotó életművéről van szó, akinek hatása az elmúlt száz évben valóban világméretűvé vált. Egy kritikai kiadás pedig - a maga rendkívül szigorú szabályai szerint a lehető legmélyebb részletességgel követi az alkotói életutat, mutatja be az összefüggéseket, keresi az analó­ giákat, helyezi el az alkotót a ma­ gyar és az egyetemes irodalom egé­ szében. Egy ilyen irodalomtörténeti munka rendkívül jól felkészült alkotógárdát, több éves-évtizedes filológiai elő- és alapkutatásokat, anyagi hátteret és meglevő kiadói kapacitást igényel. Gondoljunk csak a Mikszáth kritikai kiadásra. Az első kötet (a regények első kötete) 1956-ban jelent meg. A 75. (!) kötetet 1985-ben olvashattuk, s a cikkek még mindig csak 1890-nél tartanak. Hátravan még Mikszáth publicisztikai tevékenységének két év­ tizede. Maga a kiadás lelassult, s jó, ha évente egy kötet jön ki. Így min­ den bizonnyal irodalmárgenerációk váltják egymást, amíg unokáink az utolsó kötetet kézbe veszik. Feltehető, hogy a Madách krtikai kiadás nem nyúlik el ilyen hosszan az időben, s terjedelme - természetesen - kisebb lesz. Égető hiányát viszont napról napra érezzük, amikor egymás­ nak ellentmondó adatokat olvasunk, amikor jelenkori tankönyveinket kell csodálkozva korrigálnunk. L eblancné Kelemen Mária viszont most letett az asztalra egy kritikai kiadás igényű kö­ tetet, annak szigorú szabályai szerint szerkesztve és adatolva! Vállalt feladata szerint közreadta 92 a Nógrád Megyei Levéltárban eddig megtalált, s elsősorban általa felkuta­ tott Madách-vonatkozású iratokat, szám szerint kétszázkilencvenhármat (293 !). Ennek több mint a fele most először kerül nyilvánosságra, azaz bár­ melyik Madách-kutató először veheti kézbe, illetve olvashat másfélszáznyi eredeti Madách-dokumentumot. Hogy ennek milyen hatása lehet a további Madách-kutatásra, azt bárki végig­ gondolhatja. Ráadásul, mint Leblancné írja, nem is ad közre minden Madách-vonatkozást, mert hiszen például a birtok­ perek anyagából itt csak egy váloga­ tás jelent meg. Előzményként néhány dokumentumot közöl a családról, idő­ sebb Madách Imre életéről, politikai szerepéről, majd zárásként ugyancsak néhány dokumentumot ad közre a Madách halála utáni évekről, amelyek tartalma még korábbi évek eseményei­ hez kötődik. A közbenső rész a kötet gerince, s ebben valóban benne van minden amit Madáchról tudni lehet, s tudni akarunk. Természetesen a Tra­ gédiáról egy szó sem esik, de olyan szemléletes kép rajzolódik elénk ma­ gáról a költőről, hogy felér egy nagy­ ívű életrajzzal. Ezt az érzésünket elősegíti az is, hogy Leblancné nagyigényűen gazdag és precíz jegyzetapparátussal dolgozik. Minden forrás végén az adott anyag­ tól függő bőséggel ad kiegészítést. A jelzetek az irat lelőhelyének pontosí­ tását végzik el. A keletkezéstörténet­ ben az adott dokumentum megszüle­ tését rekonstruálja, s felsorol minden adalékot, amit az iratra vonatkozóan összegyűjtött. A tárgyi magyarázatok a legérdekesebbek. Itt a dokumentum­ ban szereplő személyek, földrajzi ne­ vek, történelmi események, családtör­ téneti vonatkozások ismertetését olvas­ hatjuk, nem egy esetben „mini” -tanulmány szintjén. Igazolásként hadd hívjam fel az ol­ vasó szíves figyelmét a 173. számú �dokumentumra, amely A pozsonyi ke­ rületi katonai parancsnokság által le­ küldött kérdőpontok és válaszok ké­ rése Bory István és Madách Imre vádlottak ügyében címet viseli. Az 1852. szeptember 1 -én kelt irat ma­ gyarázata remekmívű összefoglalása mindannak, amit Madách hadbírósági peréről és bebörtönzéséről tudunk. (Megjegyzem, hogy itt is és minden más esetben az idegen nyelvű szöve­ gek mellett ott a magyar fordítás is, tehát a nagyközönség is megérthet minden dokumentumot!) S ha mindehhez hozzáolvassuk az e részben fel­ lelhető hadbírósági vonatkozású ira­ tokat, akkor Spáczay Hedvig tanulmá­ nyával egyetemben (Nógrád megyei Múzeumok évkönyve 1983 és Palóc­ föld 1983/1. sz. - a szerk.) Madách Imre életének e drámai periódusáról új és megdöbbentően érdekes össze­ foglalást kaptunk. A kötet közel ötszáz lap terjedel­ mű. Gondoljunk bele, ez csak egy le­ véltár közel sem teljes dokumentum­ anyaga. S mennyi helyen lelhető fel még madáchi irat! Mennyi adat kö­ rülhet elő, amely tovább gazdagítja ismereteinket a költőről. Ennek szük­ ségességére csak egy elrettentő ada­ lék. Valamikor Nógrád megye levél­ tárában őrizték Madách Imre 1856. no­ vember 3-án kelt levelét, amelyben a birtokán felállítani tervezett szesz­ gyárba (pálinkafőző) szükséges gőzka­ zán hatósági megvizsgálását kéri. A levélnek itt lenne a helye Leblancné kötetében, de nincs, mert az irat a szekszárdi levéltárban van, ha ugyan ott van m ég... Az történt ugyanis, hogy 1947 (!) szeptember 11-én Balassagyarmaton Nógrád és Hont vármegyék Árvaszéke „ügyet intézett” , s papírja nem lévén, hirtelenjében az ott porosodó levél­ tári iratok egyikének hátoldalára írta meg feljegyzését. Szépen lepecsételték, összehajtogatták, s elküldték Sóshartyánba. Ott a gyarmati posta pecsét­ je mellé a helyi posta is ütött egy pecsétet, a körjegyzőség is rácsapta a maga iktatóját, s a Madách Imre kezeírását és aláírását őrző okirat most már alkalmassá vált a hivatalos ügy­ intézésre. Hogy hogyan került Szekszárdra, azt ma már nem tudja senki. Miként azt sem, hagy vajon mennyi pótolhatatlan értékű irat veszett el, semmisült meg a megyei és a magyar levéltárakban az emberi pusztítások és butaság következtében. Ezért is nagyszerű érzés lapozgatni Leblancné kötetét, hogy mi az, ami a miénk, ami a tudásunkat szolgálhat­ ja, ennyi viszontagság után is. S ezért is kívánjuk, hogy a Nógrád Megyei Levéltár végezze tovább töretlenül forrásfeltáró és közreadó munkáját. Ezzel is bizonyítva, Nógrád teljesíti önként vállalt feladatát: amíg elhivatottabb intézmény, szervezet nem akad, a szülőföld jogán, korszerű felkésültséggel és elkötelezett hűséggel folytatjuk, összehangoljuk a madáchi örökség kutatását, s annak átadását. (Nógrád Megyei Levéltár, Salgótar­ ján) P R A Z N O V SZ K Y M IH Á LY 93 �Madách nógrádi társadalmi-politikai közege A z örvendetesen gyarapodó M adách-könyvészet fontos darabja Praznovszky M ihály Madách és N ógrád a reformkorban címmel 1984-ben publikált kötete, noha ta­ nulmányai nagyobbik felében a köl­ tőről nem, vagy csupán közvetetten esik szó. D e amikor nem közvetle­ nül róla beszél a gyűjtemény írója, akkor is sokat mond Madáchról, hiszen a X IX . század derekának Nógrádja, amit megelevenít, a köl­ tő életének nemcsak keretet, ha­ nem sokban tartalmat is adott, s mindenképpen azt a közeget je­ lentette, amelyben a Tragédia szer­ zője élt és eszmélt. Mindez meg­ fordítva is igaz. Praznovszky Madách-tanulmányai sem merülnek ki abban, hogy új adatokkal gazdagít­ ják azt, amit Nógrád nagy fiáról és kivált pálykezdéséről tudunk, ha­ nem valamennyi mély bepillantást enged a nemesi udvarházak világá­ ba és a megyei közélet reformkori viszonyaiba is. A z olvasó a bevezető tanulmány révén kap átfogó képet a sok szem­ pontból mezsgyén álló vármegye egykorú gazdaságáról, társadalmá­ ról, közművelődési állapotairól. A kép természetesen madártávlati, de nem elnagyolt, hanem részarányos, valóban alkalmas az általános tá­ jékozódásra. Talán éppen a megye regionális peremhelyzete érdemelne erőteljesebb hangsúlyozást, az a sokban meghatározó körülmény, amelynek egyes elemei fel-felvillannak ugyan az előadásban. Nem 94 mellőzött tény tehát, de nagyobb figyelmet érdemelne az, hogy a me­ gye az A lföld peremén helyezkedik el, de maga jórészt hegyes, a törté­ neti Magyarország középponti föld­ rajzi fekvésű megyéi közé tartozik, de túlnyomó része nehezen köze­ líthető meg, s ezért is fejletlenek az árupiaci kapcsolatai, ugyanakkor ke­ vés számú városában viszonylag eleven élet lüktet. A z ellentmondások feloldásának magyarázatát alighanem jórészt ma­ gukban rejtő társadalmi viszonyok­ ról szólva Praznovszky nem elég­ szik meg a rendi struktúra felvázo­ lásával, hanem igen helyesen jelzi az egyes kategóriákon belül mutat­ kozó erős differenciáltságot. Lehet­ ne azonban némileg konkrétabb mind a jobbágyparasztság, mind pe­ dig az országos átlagot meghaladó arányú nemesség és a városi lakos­ ság magas hányadát kitevő zsidóság rétegződésének bemutatása terén. Az a megállapítása, miszerint ,,a nemesség ekkor már nem egységes” , azt a hiedelmet erősítheti, mintha korábban az lett volna, noha valójá­ ban sohasem volt homogén társa­ dalmi értelemben, s egysége legfel­ jebb jogi, illetve politikai fikcióként hangsúlyozódott. Am it viszont a kü­ lönböző társadalmi kategóriákba tartozók, s legkivált a köznemesség­ nek a Madách családot is magában foglaló felső rétege életkörülményei­ ről mond, ebben és a többi tanul­ mányban, az nagy figyelmet érdem­ lő értéke újkori társadalomtörténe- �tünknek. Praznovszky ugyanis nem­ csak létviszonyaikat, hanem életvi­ telüket is kivételes sokoldalúsággal világítja meg. Jó l érzékelteti, mi választotta cl őket a köznemesség más rétegeinek soraiba tartozóktól, még inkább az arisztokráciától. Mentalitásbeli kérdéseket is érintve nyújt ugyanakkor olyan művelődéstörténeti adalékokat, amelyek a polgárosodó rétegek közti kötelékek egyidejű erősödését sejtetik Nógrádban is. A kötetbe foglalt tanulmányok eredményei közül kiemelkednek a pályakezdő Madách megyei hivatalnokoskodására, korai politikai publicisztikájára és a reformkori személyes kapcsolataira, köztük a S réter Já n o s hatására vonatkozók. Legfontosabb közülük kétségtelenül a P e sti H ír la p két olyan nógrádi tudósításának közreadása és elem­ zése, amelyeknek egyike minden bi­ zonnyal Madách írása, míg a másik Madách é s - a K o ssu th lapját rend­ szeresen tudósító Szontagh P á l közös művének tekinthető. Amellett, hogy a nógrádi közgyűlési fejle­ ményeket híven és a reformellen­ zék törekvéseivel teljes összhang­ ban tolmácsolják e tudósítások, ar­ ra is utalnak, hogy Madách aligha csupán a centralistákhoz való von­ zódása miatt vállalta át barátjától 1844-ben a nógrádi tudósító felada­ tát. A magyarázat mindenekelőtt abban található, hogy a szerkesztő­ ségből kiszorított Kossuthtal szoli­ dáris Szontagh visszavonulása után szükségessé, egyben lehetségessé vált - a Praznovszky-kötetben pub­ likált két közlemény bizonysága szerint — az alkalmilag Madách á l­ tal már korábban is betöltött sze­ repkör új tudósító által való rend­ szeres ellátása. Fontos és kitűnő az a portré, amit - Madách szavával - „le l­ kem jobb feléről” , a költő igaz hí­ véről és barátjáról, Szontagh P ál­ ról fest Praznovszky Mihály. A kö­ zel félszáz oldalas tanulmány töb­ bet ad kapcsolatuk vázlatos törté­ neténél. Úgy képes érzékeltetni en­ nek a barátságnak a termékenyítő voltát, hogy elhárítva mind a le­ egyszerűsítő behelyettesítéseket, mind az ihlető mozzanatok sommás tagadását, végül is arról győzi meg olvasóját, hogy „Szontagh valóban nem lehetett Lucifer, pusztán csak egyes vonásainak mintája Madách számára” . Szontagh a kötet tanú­ sága szerint mégsem a Madáchhoz fűződő barátsága miatt érdemel fi­ gyelmet csupán, hanem azért is, mert kiemelkedő reprezentánsa a reformellenzékhez csatlakozó euró­ pai műveltségű és látókörű fiatal nemeseknek. Praznovszky felvázolva pályaképét pontosabbá teszi isme­ reteinket Szontagh 1848-49-ben ját­ szott szerepéről, mindenekelőtt köz­ reműködéséről B e m tá b o rn o k M a­ gyarországra szöktetésében, amit az önkényuralom vasra veretéssel és várbörtönnel honorált. - Megemlíti Szontagh politikai aktivizálódását az önkényuralom válsága idején, nem tér ki azonban arra az elvi jelen­ tőségű vitára, amely a Madách és barátja által az 1840-es években élesen bírált követutasítási rendszer felelevenítésére indított konzervatív ihletésű kampány kapcsán Nógrádban is kibontakozott. Pedig annak történeti irodalmunkban számontartott könyvészeti lecsapódása is van, éppen Szontagh nógrádi vitapartne­ rének buzgalmából. (L d .: B o d n á r Istvá n Igénytelen nézetek az utasí­ tási jog és a felelős minisztérium­ nak a megyei rendszerrel össze­ egyeztetése tárgyában. Ezen röpirat a szerző és Szontagh Pál úr közti elvharcnak megindítása. Balassa­ gyarmat, 1861.) 95 �A nemesség válaszútjainak Szontaghétól nagyon eltérő ágát járta meg az a K rúdy Kálmán, akinek viszontagságos pályáját szépírók után most hiteles források nyomán rekonstruálta Praznovszky Mihály. Legendaoszlató racionalitással ma­ gyarázza, hogyan vált torzító, sőt gerincroppantó Krúdy Kálmán esetében züllesztő hatású - közeggé a szécsénykovácsi kisnemesek köz­ birtokossága. A szó szoros értelmé­ ben útonállóvá züllő kisnemest nem mentegeti, sőt számba véve garáz­ dálkodásának vitathatatlan tényeit jól érzékelhető szkepszissel kezel minden olyan hajdani szándékot, amely egy szabadsághős vonásait akarta a banditának kölcsönözni. Praznovszkynak igaza van ebben is. De a kortárs Lónyay Florentina és Etelka általam már felhasznált fel­ jegyzései azt is tanúsítják, hogy Krúdy Kálmán mint bandita sem vetette meg a népszerűséget ígérő hazafias szerep lehetőségét, nem is szólva arról, hogy társadalomellenes indulatait minden bizonnyal tényleg fokozott hévvel fordította az őt sze­ mélyében is proskribáló önkényura­ lom és reprezentatív személyiségei ellen. Elképzelhető tehát, hogy a Praznovszky által indokoltan való­ ságos dúvadként jellemzett Krúdy Kálmán a Lórtyay-kastélyba betop­ panva valóban azzal dicsekedett, milyen kitüntető fogadtatásban ré­ szesítette őt az egykorúan a magyar nemzeti ügy pártfogójának tartott III. Napóleon császár, amikor aján­ dékba vitt darvakkal megrakodva felkereste a párizsi udvart. Füllenté­ seihez azonban igaz töténetet is 96 csatolt, Pallavicini Roger kirablá­ sáét. Megtudva, hogy az őrgróf ud­ varhű vendégsereget hívott kasté­ lyába disznótorba, Kossuth és Sze­ mere nevére keresztelt hízott disz­ nók „kivégzésére” , rajtuk ütött csa­ patával. Kiürítette a házigazda pán­ célszekrényét, kirabolta, majd csúf­ fá tette a vendégkoszorút, s végül Kossuth és Szemere nevében nyug­ tázta a zsákmányt. Magukkal Lónyayékkal udvariasan bánt ugyan, de azt állítva, hogy seregtoborzó úton van, személyenként 200 forin­ tot zsebelt be a jelenlevő férfiaktól, arra hivatkozva, hogy „ki karddal nem szolgál a szabadság szent ügyé­ nek, tegye azt pénzzel” . A bandi­ tává züllött Krúdy Kálmán hazudozásainak, gonosztettekkel elegy „csínytevéseinek” — időszakosan legalábbis - volt tehát társadalmi és aktuálpolitikai töltete. A megye reformkori viszonyai­ nak általános jellemzése, a megyei hivatalok hétköznapjainak, illetve a közgyűlések és a választások lefo lyásának felidézése, a tisztségvise­ lőként példát adó Sréter János, a politikussá fejlődő Szontagh Pál, a banditává züllő Krúdy Kálmán pá­ lyaképének megrajzolása önmagá­ ban is érdekessé, értékessé teszi Praznovszky Mihály kötetét. Tanul­ mánygyűjteménye a Madáchcsal kapcsolatos új kutatási eredmények mellett éppen azért fontos, mert át­ világítja azt a társadalmi-politikai közeget, amely egyszerre volt neve­ lője, béklyózója és ihletője Nógrád legnagyobb fiának. (Palócföld K öny­ vek, Salgótarján) SZABAD G Y Ö R G Y �E SZÁMUNK A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: P R A Z N O V S Z K Y M IH Á L Y A S Z E R K E SZ T Ő B IZ O T T SÁ G ELN Ö KE: D r. H o rv á th Is tv á n A S Z E R K E SZ T Ő B IZ O T T SÁ G T A G JA I: C s ík P á l D r . F a n c s ik ]á n o s F ü z e si Is tv á n N é m e th Já n o s Is tv á n D r . Sz a b ó K á r o ly D r. T a m á s k o v ic s N á n d o r T ó th E le m é r A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. B a c s k ó P iro sk a C z in k e F e re n c K o jn o k N á n d o r K ovács Anna P á l Jó z s e f szerk esz tő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: B á lin t T a m á s igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: K e le m e n G á b o r igazgató. 8 6 . 4 4 3 1 7 N . S. SZERZŐI Á dám Tamás költő (Balassagyar­ mat) ; Baráth Lajos író (Tatabánya); Bába Iván műfordító, irod.-tört. (E L T E , B p .); R u dolf Chmel irod.tört. (Csehszlovákia); dr. Csongrády Béla pártmunkás (Salgótarján); Czére Béla irod.-tört. (P. S. Irod. M .); En drődi Szabó Ernő költő (B p .); Faludi Ádám költő (Tatabánya) ; K iss G y. Csaba irod.-tört. (M TA Irodalomtud. Int. B p .); K rúdy Zsu­ zsa (B p .); K äfer István irod.-tört. (E L T E , B p .); Molnár Pál újságíró (Salgótarján); Németh M iklós Attila, a Magyar Rádió helyi tudósítója (Salgótarján); Laczkó Pál, a Palóc­ föld szerkesztője (Salgótarján); Onagy Zoltán író (Esztergom); Petrőczi É v a költő (B p .); dr. Praznovszky Mihály, a Palócföld főszer­ kesztője (Salgótarján); Szabad G y ögy történész (E L T E , B p .); Szakály Sándor történész (Hadtörténe­ ti Intézet B p .); Sziv eri János költő (Jugoszlávia); Szokolay Zoltán köl­ tő (Szekszárd); dr. Szvircsek Ferenc történész (Nógrádi Sándor Múzeum, Salgótarján). ☆ Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a H írlapél őfizetési és Lapellátási Irodánál. (H E L ÍR ) Budapest, V ., József nádor tér 1 . - 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H E L ÍR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési d íj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. M egjelenik kéthavonta. K éziratoka t ét rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. I S S N : o 555-8867 In d ex : 25-925. �Ára: 16, - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1986/4. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1986 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1986 Palócföld Praznovszky Mihály