29 10 313 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/a469d174cc8a31c3b4207f30cdde8f9e.pdf 5c05188eba6ee6401ec85687bff9d738 PDF Text Text IRODALMI, MŰVÉSZETI, MÜVELŐDÉSI FOLYÓIRAT 1 9 6 . 9 �IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT 1969. III. ÉVFOLYAM 3. SZÁM T A RT A L 0 M V id o r M ik ló s : Őr., Fantáziák, V erőcei este. D éli n a p 3 Tím ár M á té : U nterw egs 6 Bencze József: Az én bölcsőm , Búzaszem 12 V ih a r B éla: V á lto za to k egy a lko n ya tra 13 Papp L ajos: U tolsó n a p ig 14 Kemény Dezső: D obozok 18 Mezey K a ta lin : M ifé le vilá g ez? 22 Tamás István: H abarcs-keverő. . . 23 Papp M á rió : Fejfa 24 H a rg itta y A ttila : Passió 24 Kiss T ib o r: Figyelem lé p te ite k 25 Szűcs Z s o lt: Álm os nagy szemét a m a d á r .. . 25 G e rg e ly M ih á ly : K egyetlenek 26 TA N U LM Á N Y Török G á b o r: Egy M e d á lia fényessége 46 VALLO M ÁS Beszélgetés B enczúrfalván (K o jn o k N á n d o r) 51 Id. Szabó István: Fába fa ra g o tt esztendők (regényrészlet) 54 �VITA Andrássy Kurta János: A m agyar népm űvészet ősiségének nyom ában 61 Belitzky János: A p a ló co k e re d e té rő l 71 ARCHIVUM Szabó József: M a d á ch -g yű jte m é n y B alassagyarm aton 76 KÖRKÉP A víz, a fö ld és az em ber. . . (M o ln á r Z solt) 89 Évad végi szám adás (C songrády Béla) 94 N éhány szó a fa lu m o n o g rá fiá ró l S ch n e id e r M ikló s) 96 G ulyás M ih á ly : A huszonnegyedik ó rá b a n (Kiss A u ré l) 96 Jegyzetek (cs. b.) 100 Képzőművészeti a n y a g : Lóránt János a lk o tá s a i (F o to : Veress M ih á ly és Kovács Ferenc) PALÓ CFÖ LD Iro d a lm i, művészeti, m űvelődési fo ly ó ira t A N ó g rá d megyei Tanács VB. M űvelődésügyi O sztá lyá n a k la p ja M e g je le n ik negyedévenként Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő: K ojnok N á n d o r K ia d ja a N ó g rá d megyei L a p kiadó V á lla la t Felelős k ia d ó : V id a Edit Terjeszti a m agyar Posta E lőfizethető a p o s ta h iva ta lo kb a n Egyes szám á ra : 5,— Ft IN D EX: 25 708 69 5706 NyVBgy 1700 db. Fv.: Bednár Károly �VIDOR MIKLÓS Őr A tu d a t konok k a to n á ja az est küszöbére d ű l fegyverét le d o b á lja fá ra d t e m b e rte le n ü l E lőlép ekkor a to lv a j v á lla fö lö tt beles fé l re to lja egy u jja l nesz n é lkü l a reteszt és b esétál a házba m e g á ll a szekrények e lő tt Á lm á b a n az ő r dudorászva szim a to lja a lá g y le ve g ő t Fantáziák E ltűnt b a rá t! Az évek ó c e á n ja m ár vissza sose rin g a t Csak é jsza ká ka t lá to k és h a jó k a t viszik g a z d á tla n titk a in k a t hogy e lsü llye d je n e k velük A n a p ha n éha fö lk e l m ég szememben fü stb e n rem eg és ro n cso ka t úsztat a te n g e r Reménytelen kö d kü rtö k b ú g n a k s tú lh a rs o g ja őke t az á ra d a t ég fö ld víz e gyberoskad h a llo m s elvesztem ú jra a rc o d a t 3 �Emlékezem s zavaros lesz az em lék szilánkokra tö rik h a jó in k a t a p a rto k e lfe le d té k m ind zátonyra fu to tt N incs semmi m ár b e lő le d és b előlem két fé ltu d a t je lző lá m p á sa le n g a vaksötétben hogy lassan k ia lu d ja n a k C sak a fá jd a lo m szuroksűrűje fe ke tü l a feketeségben Egy ro ska d t b á rk á n vizre szállo k és nem a ka ro m m ár hogy p a rto t é rje n H a lo tt vagy m ár te is h iá b a élsz még a p á m m e llé fe kte tte le k s egyre növeszt a m élység A jk a d ha szól ö klö d ha fe ld ö rö m b ö l koporsónyi visszhangja tá m a d visszabűvölni nem te lik erőm ből elhiszlek b o ld o g éveim fiá n a k Te távozó te haza sose térő hús-vér kisértet rid e g e b b égöv b u jd o s ó ja nincs hová nyúlnom érted K arod a messzeség te k in te te d a le b u kó nap a rco d a m in d ig változó vizek Az é j k a ló z h a jó ja szöktetett el n yom odban v ito rlá k s u h o g n a k á tg ö rd ü lté l a szem határ a la tt H ogy o d a á t b u k k a n j ki m á r ú j a rcca l és m egváltsd le lk e d e t N eved m ellé keresztet te tt az a n g ya l 4 �Verőcei este M e rt m ú lh a ta tla n m in d e n itt a hegyek szemközt a fo lyó a m élyben a m in t h a ta lm a s a n k a n y a ro d ik kettőzve a tú lsó p a rt fé n ye it s a tücsökszó mely zeng az ö rö k lé tb e n csak a tücsök m eg én nem Déli nap Élő tűzön p irítta to m m agam m in t rossz keresztény a p o k o lb a n De nincs p o ko l (és hogyha van fölösleges m e g ism ételni h o lta n ) Ló ránt János: C sendélet 5 �TIMÁR MÁTÉ Unterwegs Passaut d é le lő tt tíz körül hagytuk m agunk m ögött. Lassacskán sturm olta m ár az a lko n ya t az a u to b a h n n a l két o ld a lt versenytfutó Bayrischer W a ld szinte m eg­ szakítás nélkül való e rdőségeit, d e a re g g e li élm ények még m in d ig nem fá ra d ta k el bennem . Pedig egész n a p azokat fo rg a tta m m ag a m b an , s még azt sem m o n d ­ hatnám , hogy az eg yh a n g ú sá g lebirkózása végett. Hiszen a c se re b o g á rh á tú kis V olksw agen egyre ú ja b b tá j p a n o rá m á ja elé ra g a d o tt, e rd ő tö rő , rendezett b a jo r városkákon in a ltu n k át, m u to g a ttá k m a g u ka t a h a tá ro n tú li szu d é ta fö ld i erdős h e gyhátak is, s a m ag ya rszín p á tiá va l jócskán fe rtő z ö tt v o lt-h a d ifo g o ly -c im ­ bo rá m n ak sem á llo tt be a szája, ö tp e rc e n k é n t fa g g a to tt. Jól ülsz? Nem vagy éhes? Nem a k a rn á l „k im e n n i” ? M it tudsz T ib o r D e ryről és Laszió N em e th rő l? A lso , míg el nem fe le jte m , H e in rich Böll a jö vő hétfő n vár b ennünket. S Frau G re tl is egyre szim atolt, de ő sokkal kevésbé u dvariasan, m int a fé rje , hiszen csak a s a j­ tó ju k tü kré b ő l ism er m inket. M it szólsz a cseh eseményekhez? Létezik még az a sog e n a n n te K ad a r-lib e ra lizm u s? O lvastam , hogy a n é p sza p o ru la t te kin te té b e n csak a svédek k u llo g n a k m ögöttetek. M i van veletek? E lfá ra d ta to k g e n e tik a ila g ? V ak a korm ányotok? G yilkosok az orvosaitok? N incs benn e te k nemzeti felelősségérzet? O d e r d ie Russen? V éle először vagytok együtt, s ha jó b a rá tjá n a k is érzi azt a ta tá rk é p ű m agyart, a k it lassacskán két évtizede n a p o n ta fe le m le g e t az ura, azért m égiscsak v a s fü g g ö n y ö n tú lin a k re gisztrál, s szeretné la tra te n n i, m it is re jte g e t a h o rto b á g y i id ió m a m ö g ö tt m egbúvó lelkem . A rra nyilván nem is g o n ­ d o lt, hogy kérdései o lykor fá jn a k . D e h á t az em bergyereke nyelni is m e g ta n u lt, h a llg a tn i is. Ha im m unis a m in d e n t m egkeserítő cinizm us irá n t, úgy csodálkozik a vilá g ra , m int ta n ya i m ezítlábos p u lya ko rá b a n , a m iko r először a kira ko d ó vá sá rb a vitték. Füzérbe köti élm ényeit, fig ye l, m int a já rő rb e k ü ld ö tt katona, megőrzi ö n ­ m a g á t és az első tűszúrásra nem köp b ele a tá lb a . Hiszen még ő sértődne meg tá jé ko za tla n jó in d u la tá b a n , ha így fe le ln é n k : Nem tűbefűzés ez, rh e in la n d i ko ­ mám asszony! Itt tife lé te k m űködnek azok a harsány rá d ió a d ó k , c s illo g n a k azok a kirakatok, m ellyel tu ca tn yi esztendeje százezernél tö b b egy-két gyerm ekkel adós fia ta lu n k a t. e lcsa lta k h a zulról. S a n n a k a fe lfo k o z o tt igénynek sem te lje se n o tt­ honi a gyökere, am i a kicsi vagy kocsi vá la szú tjá n az u tó b b ira szavaztatja a tü ­ zeságyékúakat. V icce lő d n i sincsen kedvem : V a jo n g e n e tik a i fá ra d s á g -e az, ha egy nép a szerelmi fa rsa n g örökös v a s á rn a p ja it éli? M in d e g y ik válaszom s á n títa ­ na va la h o l — a sokrétű kérdésre a d o tt egyrétű válasz, m égha igaz is, s á n tít — , s engem sem e lé g íte n e ki végül. T ehát a rró l d a d o g o k , hogy az újrendszerű szülési segély ja v íto tt néhány tize d e t a születési arányszám on, és ném án to vá b b p e rg e ­ tem m agam ban friss élm ényeim et. H ogy é jje l a b b a n a G ra u e r H ase p a n zió b a n a lu d ta m , ah o l az ifjú M ozart is m egszállt va la h a , hogy re g g e l a b a rá to k te m p ­ lom ában v irá g o tt tettem Szent István kirá lyu n k feleségének, B oldog G iz e llá n a k a s írjá ra , s hogy olyan fö ld ö n já ro k, a h o l őseim va la h a a tú lv ilá g ra kü ld te k jó ­ néhány b a jo rt, m éghozzá utolsó kenet n élkül. V isszafizették persze, a k a m a tá b ól 6 �még nekem is ju to tt négy esztendő S zib é riá b a n , id e je le n n e m ár békességben egymás m e lle tt élni, ha ez olyan természetes lehetne, m in t a lélegzetvétel. S e b ­ ben a lélekidéző öngyöm öszölésben észre sem veszem, hogy lo p a k o d ik e lő fe lé az alkony, e lb a rá ts á g t a la n o d n a k az erdők, és a tú lfe s z íte tt agy m ár nem igen képes ú ja b b élm ények friss re g isztrá lá sá ra . V agy ta lá n mégis? A kkora dö rre n ést ha llo k, m intha k iü tö tt volna a v ilá g h á b o rú — Isten ments tő le ! - , a c s e rb o g á rh á tú V olksw agen bal hátsó kereke n a g yo t zökken és a c im ­ borám csendesen károm kodik, m iközben az ú t szélére korm ányoz: — G o ttverdam m te D e fe k t! Ez bizony gu m ib o m lá s a ja v á b ó l, ta lá n húsz kilo m é te rre l a mai n a p ra k itű ­ zött ú ticé l e lő tt, de azért a v e n d é g lá tá s nem sá n tu l meg tőle. M in d k e tte n b e lé m ­ k a ro lnak, s e lin d u lu n k a ta lá n kétszáz m éternyire látszó fa lu felé. — Hová m együnk? — kérdezem. — M egvacsorázunk és lefekszünk a lu d n i. — És a kocsival mi lesz? E lm osolyodnak a fantáziaszegénységem en. — M a jd a mestere kijön, m e g ja v ítja , és a ve n d é g lő meg is ta n ko l, hogy regg e l azzal se veszítsünk időt. Irig ylésrem él tó természetes m agabiztosság. . . ud va rá ra vezeti. M ég Azt m ár meg sem kérdezem, va n -e e g y á lta lá n ve n d é g lő e b b e n a kis h e ly­ ségben, ha van, a k a d -e üres szobája, s hogyan é rte sítik az ú ticé l s z á llo d á já t a rról, hogy itt rekedtünk. Természetes ez n áluk, m int a jó óra já rá s a , s az a rá ju k is, ránk is annyiszor veszélyes é rze lem nélküliségük. M egyek m ellettük, nézem a városias pa rá n yi fa lu t, em eletes v illa h á z a it, az útje lző tá b lá t, mely szerint a lu th e rá n u s és katolikus iste n tiszte le te ke t egyazon te m p lo m b a n ta rtjá k , s m áris o tt vagyunk az em eletes G a sth a u s e lő tt, a m it ezúttal va la m i ném etellenes re n d e lle ­ nesség lebeg körül, m ert iste n te le n ü l lárm ás. O rd íto z n a k o d a b e n t, üvegcsöröm ­ pölés h a llatszik, és kegyetlenül ocsm ány m agyar károm kodás. Nem, ez nem le h e t! N yilván h a llu c in á c ió . De a kko r m iért ku rtu l meg a ba rá to m nyaka, s in t idegesen h átra, hogy m a ra d ju n k kívül? Bemegy. V a ló b a n egymás fü lé t csa va rg a tn á k ezek a joviális, pohos b a jo ro k ? Komámasszony is összevonja a szem öldökét. B é ke id ő ­ ben a Frau-k itt az urak, ta lá n ezért is vo n u ln a k olyan szívesen tá b o rb a a fé rfia k . M e h e tn é kje van befelé, látom , de jö n a cim b o ra visszafelé, így h á t m arad. — M i újság? — kérdezi. — Erről nincs fe ljá ra t az em eletre — m o n d ja u d va r felől. a b a rá to m — , csak h á tu l, az — Legutóbb v o lt! A pápaszem es könyvkereskedő felém in t a fejével, s grim asszal je lz i: Ne fo r­ szírozd, G ré tl; s zavartan fo ly ta tja : — És a vacsorát is a szobában kapjuk. Igazán kedves a gazda. . . — Kedves, m o n d h a to m ! — B ocsánatot k é r t .. . mám a Kirchmesse.. . und d ie M a g y á re n ! — Észre­ veszi, hogy elcsúszott a szája, e lh a llg a t, és ka ro n fo g va g y á m o lít fe l a lépcsőn. N ém án vacsorázunk, csak a m oseli b o rra l te lt p o h a ra t e m e ljü k h a n g osan, 77 �bá r érezzük m indhárm a n , hogy valam i előttem ism eretlen d o lo g közénkfeszül. — Isten hozott m in á lu n k ! - Kedves egészségetekre! N éhányszor újrázunk, s azután rosszkedvű G u te N a c h t-ta l a szo bájukba té r­ nek. R ám testálják a félüveg m oselit, a n a p ló írá s t és az ivóból egyre in k á b b fe ­ harsánykodó lárm át. . . V innék el a g ye h e n n a la kó ö rd ö g ö k, m e g in t m egn ye rge lt a kíváncsiság. M á r a m aradék m oselit is m egittam , a n a p lóírás is készen, azt sem m ondhatom , hogy valam i haj, de friss vagyok, és mégis csal, egyre cs a lo g a t le fe lé az a lárm a, am i az ivóból fe ld é va jko d ik . Pedig lá tta m én m ár ku tya m u rit e le g e t: n é g e r fie s tá t S a n tia g ó b a n , vodkavedelést M oszkvában, távsörözést T a llin b an, a m agunk ú ri­ m u rija iró l nem is szólva; m ié rt érdeke! h á t a n n yira , hogyan h íg u l fel a szesztől a szinte szám ológép te u to n a g y i? V agy épp e n azért, m ert ez a le g re n d e lle n e se b b d o lo g éppen n áluk? S m ifé le m ellékhatás az, hogy a lu lró l fo lyto n a fa jfe n n ta rtá s g ya ko rító ig é jé t hallo m ? No, m indegy, ismerem m agam , jo b b lesz h á t m ie lő b b túlesni ra jta . Felöltözök, hideg vízzel frissítem a ta rkó m a t, h a lá n té ko m a t, és in d u lo k lefelé. C im borám ék a jta ja e lő tt m e g á llo k egy percre, s m ert ugyan lírik u s a n beszélget­ nek — O h, du Hase, du bist h ieb — , gyorsan to v á b b is állo k, nehogy a ta p in ta t­ lanság vétkébe essem. N yiko rd u l a lépcsőfok. Az u dvaron csahol a kutya. H á tu l az illem hely m e lle tt va la ki ökrendezik. S a söntés hátsó, n yito tt a jta já n á t mostm ár bizonyos lesz a talány. — Aty neki Hanszi, a szannya m in d e n e ! — k ia b á lja egy svábakcentusú m a ­ g ya r hang, olyan fá tyo lo sa n, ah o g y a vén, tábeszos kakasok kukorékolnak. — Ne s a jn á ld ! — Du S chw ein! Da hast du es! Nesze! M ás b a jo ru l ja jo n g ja az Isten nevét, tö b b e n békítenének, s a vendéglős, egy akkora hasú ba jo r, m int a g ö n ci h o rd ó te h e te tle n ü l csápol a kezeivel a kárm entő m ögött. Könyörög: — Legalc/bb ön fo g a d jo n szót, vendég úr. M e n je n a szo b á já b a , nehogy v a la ­ mi b a ja essék! Persze nem fo g a d o k szót, á llo k m ellette, nézelődök.. . V a ló b a n botrányosan fest a csapszék. A fa la k ró l tenyérnyi v a k o la td a ra b o k peregnek alá, úsznak a ta jté k o s sörcserm elyek h á tá n , az asztalok, székek össze­ törve, s a rom halm az egyik o ld a lá n tíz -tiz e n ö t m egszelesedett részeg szemközt a s a ro k b a s z o ríto tt három szor an n yiva l. És be nem á ll a szájuk, ma g ya ru l-n é m e tü l becsm érlik őket, kerékbetörve m ind a két nyelvet: — M é k hogy V e n c e lin ! Tosz iz e G a n z e h ü te r! — Asz egy lib a p á s z to r! O lya n nevetséges ez a perzsavásár, m in th a a p á c á k a t lá tn é k m iniszoknyában tá n c o ln i, csak éppen az o k á t nem tu d o m kivenni a m arakodás csonka fé lm o n ­ d a ta ib ó l. — Kik ezek a roham legények? — kérdezem a h o rd ó h a sú tó l. Ö tévi p okoltüzet érdem lő átkozódásba kezd, a m ib ő l szintén nem sokat é rte k: — M a g ya ro k ezek, u ram, c ig á n y o k . .. elnézést k é r e k . . . V olksdeutschok M a ­ 8 �g y a ro rs z á g ró l.. . M in d e n b úcsúkor tönkretesznek.. . b á r ta rto ttá k volna meg m a­ g u kn a k őket. . . Ezek szerint néhai svá b ja in k a p rítjá k a b e fo g a d ó b a jo ro k a t, m int a répát. . . — M in d e n á ron ném etek a k a rta k le n n i — m ondok le róluk — , sokan a fü h re r h ité re tértek. . . de ná lu n k szelídebb legények voltak, nem igen v e re k e d te k .. . — Itt is m egvannak.. . d o lg o zn a k m int a hangya.. . g ya ra p o d n a k . C sak néha rá ju k jö n a rossz. Kirchenm esse.. . búcsúkor, meg szilveszterkor. — Ú gy m ondja, m in t valam i titko t. - Fél lelkű em berek ezek uram , képzelje o n n a n hoznak fö ld e t a h a lo tta ik a lá . De ilyen va d a k ta lá n még sohasem voltak. — M ég m in d ig nem é rte m ! — A védőszent b o lo n d íto tta meg őket. A mi te m p lo m u n k Szent V encelin tiszteletére é p ü lt, de nekik nem jó , valam i S te fá n t szeretnének a fő o ltá ro n lá tn i. Többen közelebb húzó d ta k hozzánk, s azt sem m ondhatom , hogy valam i b a ­ rátságosan. A kezükben székláb, sörösüveg, szájukon b a ljó s m o n d a to k : — Ki esz az idegen? — Aty neki etyet, ne k u ftá lk o d jo n ! Kurta v itá t fo lyta tta m ö n m a g a m m a l: — M it gondolsz p ajtás, m egvernének? — H a hagyod m a g a d ! — De hátha nem? O n n a n hoznak fö ld e t! — A zért némi szíverősítő nem á rt! Konyakot kértem, utá n a küldtem a m oselinek, s m in d já rt rem ényteljesebb le tt körülöttem a világ. — M o n d ja uram - kacsin to tta m a kocsm árosra - , mit. szólna hozzá, hu öt percen b e lü l kitö rn e a béke? — Ö rü 'n é k neki, de nem hiszem. — Á lln á az áld o m á sá t? — Szíves öröm est! Keményre p a ra n cso lt léptekkel kisétáltam a csatatérre, és e lk iá lto tta m m a­ gam : — Jó estét kívánok sváb a ty a fia k ! K e llemes h á b o rú t kívá n o k! Csend lett. A széklábak leereszkedtek, a p a p riká s in d u la to k o ld ó d ta k . K ö rü l­ fo g ta k, m egkérdezték hon n a n való vagyok, és ham arosan o tt ü ltü n k az úgy a h o gy használhatóvá b a rk á c s o lt asztalok körül. . . S most még egy n a p p a l később is úgy fá j a fejem , hogy el sem m ondhatom . Fáj a nézés, fá j a látás, fá j a létezés, fu lla d t vo ln a a sörö sh o rdó b a , aki az első á rp a lé t főzte. A szám ízére önbecslésből nem m ondok p é ld á t, fü le m b e s a jd u lva erőszakolja m a g á t a hang, s b a rá to m é k el sem tu d já k képzeln i , m iféle b a j ra ko tt fészket bennem . Igaz, hogy g ya n ú sn a k ta lá lt ák azt a nagy szívélyességet, am ivel a kocsmáros búcsút vett tőlem , azt is furcsá n a k, hányan in te g e tte k, k ic b á lta k u tá n u n k, a m in t v é g ig a u tó z tu n k a fa lu n — h á th a még a szöveget is é rte tté k volna - , de azért a va ló d i o ká t egyiknek sem sejtik. H a jn a lb a n jó n e g ye d ó rá ig h a g y­ tam d ö rö m b öln i őket, m ire „fe lé b re d te m ” , h o lo tt nem sokkal a ze lő tt fe kü d te m le, ille d elm esen m egdicsértem az á gyat, s olyan h irte le n útra keltünk, hogy á ru ló sem a k a d h a to tt. 9 �T ehát dög vagyok, ők sa jn á lko zn a k fe le tte m : N yilván a k lím a : de azért h u r­ c o l nak, m int valam i véres kardot, s m u to g a tjá k g a zd a g mu ltju k szerencsésen m e g m a ra d t em lékeit. D é le lő tt még B am bergben já rtu n k , ebb e n a szép ro m á n ­ barokk városban. A székesegyházban hosszasan időztünk Szent H e n rik császár és Á rp á d h á zi K u lig u n d a kő koporsója elő tt, s m eg cso d á ltu k azt a p ö d rö ttb a j szos lovasszobrot is, m elyet úgy ism ernek, illetve nem ism ernek, hogy az ism eretlen m agyar vitéz, hogy m ostm ár a lig estefelé W ü rz b u rg b a n fá jjo n a fejem , g yö tö rje szem golyóm at a látás, s a jo g jo n fü le m b e n a h allás, és kísértsen az előző éjszaka, am inek m érlegét m egvonnom nem h a g yn a k időt. S közben kolossal-t, interessant-ot, w u n d e rs c h ö n -t m ondok, am ennyi renyhe nyelvem á lla p o tá b ó l fu t­ ja , és h á lá tla n kutyának érzem m agam . Hiszen a három ír té rítő sze n t K ilia n, Totnan és K olo n a t szobra va ló b a n nagyszerű, a M a rie n b u rg múzeumi a n ya g a — főleg Til! R iem enschneider jó n é h á n y a lko tá sa - v a ló b a n irigylésre m éltó, a W a l­ te r von d e r V oge lw e id e s írjá t körülvevő, eleven kegyelet p e d ig egyenesen m e g h a tó a N eum ünster á rká d o kka l h a tá ro lt udvarán. Sírkövén m a g a fo g a lm a zta fe lira t: H e rr W a lte r von d e r V o g e lw e id e , W e r des vergisst d e r ta t m ir Le id e ; a te te jé n ivóvíz a m a d a ra kna k, am ik h á lá b ó l te le é n e k lik érte a kertet, és szá lo n ­ ként rá h in te tt sok-sok virág. Itt h a lt meg, elvénülvén a császár é le tjá ra d é k o t re n d e lt neki, békén é lh e tte é lete utolsó éveit belőle, s lám, a kegyelete ta lá n ma is jo b b a n él - e lég szégyen - , m in t a félévezreddel ifja b b A ra n y Jáno sé, akinek érckoporsójá n bezzeg vá rh a tn a k vá ltá su kra az elszá ra d t csonkok. Ezen elszom orodok m egint, hogy azután a je le n h e z p á rto lja k , míg b a rá to ­ mék a p a tiká b a m entek K losterfrau cseppeket hozni az úgynevezett „ N e u ra lg iá m ” ellen. . . A nagy ism erkedési je le n e t u tán k ö rü lü ltü k a csapszék a szta la it, és beszél­ g e tn i kezdtünk. M a g ya ru l, persze, hogy m agyarul, a m it a svábok úgy tö rte k, m int a késné'küli em ber a kenyeret, ha nagyon éhes. M i van „ o tth o n "? M ik o r já rta m T oln á b a n ? Igaz, hogy nagy szárazság van? Pedig m aguk a kérdések e lá ru ltá k , hogy lényegében m in d e n t tu d n a k. M e g írja azt az itth o n i a tya fisá g , s a lá to g a tó ­ á ra d a t kiviszi, mégis jó l esik h a l la n iu k ú jra, meg ú jra , m ert o n n a n való ízeket ébreszt, ah o l e lső lé p te ik e t tip o rtá k a po rb a. És közben ü rü lte k az üvegek, c s illo g ta k a szemek, egym ást h á g tá k á t a m ondatok, és a b a jo r bennszülöttek é rte tle n ü l nézték a hu n o k eme tá b o ro zá sá t. C supán az hiányzott, hogy csont helyett sörösüveggel d o b á lju k őket, utánozván őseinket, és azt a né h a i b a rá to t. O lyan jó h a n g u la t kerekedett, hogy m á r-m á r óvatosságra intettem m agam . Nem vo lt bennük semmi sérelem , nem e m le g e tté k a kite le p íté s nehéz kö rü lm é ­ nyeit, e lm ondták, ho gy k á rta la n íto ttá k őket, jó l keresnek, csak a szavaik színén csilla nt meg valam i m egnevezhetetlen öröm , s a fo n á k já n re jtő zkö d ö tt valam i nosztalgikus szom orúság. M i ez? És az mi, hogy bennem sincsen fe n n ta rtá s irá n tu k, h o lo tt tudom , nem -együk enyhén szólva e lfo rd u lt tő lü n k a le g n a g y o b b m e g p ró b á lta tá so k id e jé n ? Így szitá ln á be a m ú lta t a feledés h a m u já va l az idő? V a la h a : g yű lö le te m b ő l csak a körülnéző óvatosság m aradt, és verssorokat küld a szá m ra: Nem, nem bűnös itt senki. (D e mégsem lesz b ocsánat, nem lesz h e te d ­ iziglen...? És az mi, hogy én, a jö ttm e n t vagyok a „ fö ld i” és a b e fo g a d ó b a jo ­ rok, a „ fa jta ” , az id e g e n ? !) 10 �Szinte sa jn á lo m m ár szegény te rro riz á lt b a jo ro k a t, s a síkos g o n d o la ts o rt is a hátam m ögé küldöm . — T u la jd oképpen mi b a ju k a b ennszülöttekkel? - kérdezem a le g h a rsá n ya b b svábot, a k it H errm ann A n ta ln a k , helyesebben A n to n H e rrm a n n a k hívnak. — Elvég­ re b e fo g a d tá k m agukat, s nem is p a n a szko d h a tn a k. A n to n H errm ann n a g y d a ra b , vörös, jó ötvenes kőműves. E lg o n d o lko d ik. — T u la jd o n ké p p e n semmi. M e g le n n é n k, H e rr M á té , m u n ka n a p o ko n jó l is. Á lta lá b a n sincsen baj, b á r én.. . szóval, tu d ja én nem voltam b u n d ista . S zociál­ d e m o kra ta a tanítóm este re m utá n . M a g y a r katona, h a d ifo g o ly , de m ire h a z a b o ­ c s á jto tt S zibéria, az asszonyt, meg az ö t gyereket k ite le p íte tté k . Szép házam vo lt, m agam csináltam , k e lle tt valakinek. . . Szóval én sose éreztem ide. . . — És a tö b b ie k? -- V o lta k b undisták, S S -katonák, v o lta k olyanok, a k ik se ide, se o da, de vo ltak rendesek is. Hiszen az ta lá n ö n m a g á b a n még nem bűn, ha va la ki ném et vagy sváb? K özbekanalaztak tö b b e n is — volt aki a frontsebesülését, a m agyar őrvezető­ ségét, tűzkeresztjét em le g e tte - , jo b b n a k lá tta m h á t le té rn i erről az útról. — M o n d ja m ár Tóni bácsi, mi vo lt azzal a védőszenttel? — M ám a tem plom búcsú volt. V encelin, m a gyarul V encel, és sokaknak eszük­ be ju to tt, hogy a búcsút o tth o n István kirá lyko r ta rtjá k ... A misén elkezdték az asszonyok: A hol vagy m agyarok tü n d ö k lő c s illa g a ; a g rossm utterok sírtak, valaki k ita lá lta , hogy ez a V encel egy lib a p á szto r, é lje n István király.. . szóval így kez­ d ő d ö tt. F elidéződött b enn ü n k az ifjú s á g u n k .. . búcsú.. . bá l.. . a kko r még g yöke­ rünk volt, most meg nincsen. . és lá tja a b a jo ro k ittá k meg a levét! — És a gyerm ekeik m it szólnak ehhez? — M osolyognak ra jtu n k , meg a védőszenteken is, de mi még, ah o g y a pap m o ndja, unterw egs, útközben vagyunk. .. Ide még nem egészen, oda sem! Társai b ó lo g a tn a k, és a h o rd ó h a sú az ú ja b b lá d a sört hozza.. . — A bennszülöttek is szívesen m egism erkednének a vendég úrra l — m on d ja b a rá tsá g o sa n — , ezt a sört m ár ők küldik. — Ü ljü n k egy asztalhoz m in d n y á ja n — javasolom - , ne ta rtso n h a ra g o t eg y­ mással a fö ld i em ber, az égi szentek m iatt. S vábjaim o ld ó zko d n a k : M o ro g n á n a k é rte a M u tte ro k, meg a G rossm utterok; s a gyam ra bölcsességet gőzöl a szesz: — Fiát akkor ta rtsá k meg István k irá lyt is jövőre. Ő k sem nehezm ényezhetik. A felesége b a jo r volt, itt nyugszik P assauban! M e g csilla n a szemük: H ogy nem ju to tt ez e d d ig az eszünkbe? S e ttő l kezdve e g yrenden ittu n k re g g e lig . A szekszárdi kikőtő b e n horgonyzó h a d ih a jó ra rászállott a gólya, vé g ig s é tá ltu n k az akácos úton, a h o l szerintük pa csirta szólt a fá n , fe le m le g e ttü k az esti vörösbort, a m itő l most is részegek v a ­ gyunk, és az a p ju k é rt jö vő fia ta lo k fu rcsá llko d va á llta k meg a h á tu n k m ögött, a m iko r a kora re g ge l belesett az a b la k o n . T a tá ru l vo lt ez nekik, s nem csak szö­ vegében, d a lla m á b a n is, hiszen épp e n a H e rrm a n n A n ta l, az A n to n H errm ann fia M a o -zu b b o n yt és tá n y é rs a p k á t viselt. Egyetemista. S zerinte csakis a te te jé b e d o b o tt tűzcsóva m entheti meg ezt a vilá g o t. Eszméjét azon a Taunuson járva h ird e ti, am i után az a p ja fize ti a részleteket. . . És most nagyon fá j a fejem . B arátom ék m e g jö tte k a p a tik á b ó l, és cukorra 11 �cse p e g te te tt K losterfrauval etetnek, frissítik véle a tarkóm és a h a lántékom . K ín ­ keservesen rám osolygok: Ne h a ra g u d ja to k , úgy látszik, öregszem . N éha ok n é l­ kül olyan leszek, m in t a s a já t á rn yé ku ka t m eg u g a tó vén kutyák. Ne tö rő d je te k vélem! — In d u lh a tu n k ? - kérdezi Clem ens. — Irány F ra n kfu rt am M a in ! — In d u lh a tu n k ! M ég egyszer visszanéztem a M in n e sä n ger s írjá ra : N y u g o d já l békében W a l­ te r von d e r V o g e lw e id e ! Te ta lá n m egértenéd, hogy valam ilyen fo rm á b a n m in d ­ annyian, m inden id őkben unterw egs, útközben vagyunk az é le t és h a lá l, s a fo r­ m áló d ó vilá g ellenté te s p a rtja i között. . . BENCZE JÓZSEF Ez én bölcsőm Szekéren hozták haza a n yá m a t szülni. L o h o lt a b á b a . Bátyám legény volt, anyám ősz asszony. Későn jö tte m , d e mégse h iá b a . Bátyám p ó ly á it m osták ki nékem, s m enedékem le tt kiságy, bölcső, Ú gy tudom , d é d a p á m é v o lt ré g e n : nem k e lle tt kérni azt se kölcsön. H ány nem zedék is g ő g ic s é lt benned koporsószerű, fa lu s i b á rk a ! C selédporontyok fá d b a fog ó d zta k, maszatos kezük nyom a: m árka. Búzaszem Parasztok zsá kjá b ó l kiestem , c in g á r kis búzaszem, ezüstgyökér szép lá b a im h a n t-d o m b o k ra másztak. De m egkent fénnyel a h a rm a t, kis b ú za -a g a n cso t, szarvat, és a sátoros ég, á rn y a t igért. M o st sárkány-szelek d é r-ta ra ja , cicka-szelek kakas zaja csipked, vagdos, ru b in t-ka rm o s v a d b o ro n a -k ín n a lM égis, Ó h tavasz, N yá r! Csak a d d ig k ib írja m ! 12 �VIHAR BÉLA Változatok: egy alkonyra H o ld b é li b á rka siklik a rő t é g i V elence k a p u ja e lő tt. S urran egy árny, és a rc á t re jti el c s illa g g a l hím zett reneszánsz le p e l. Istár ú rn ő je , ezüst szarvú te h é n , m ereng a fe lh ő piros perem én. Szomjas kisb o rja ih a tn a , szegény, s u g á rte j csurran szája szögletén. H abzó vértenger, le z a jlo tt c s a ta : gyászköntösben köze lg az éjszaka, s itéletosztó sza blya ké n t, am ott, kivont éles ka rd , g ö rb e h o ld ragyog. Tűzvész lo b b a n t fel? L á n g o kb a n a fák. A N a p k rá te rb e vetette m agát, öngyilkos le tt vagy szégyenpírja é g : lá tta a Föld m in d e n rettenetét. Egy em ber e g yedül h a la d a réten, a tá v o lo d ó á rny búcsúzó testvérként v á llá ra b o ru l, s az a lk o n y a t u d v a rá b a n , a pata kzó csend p a rtjá n , a M in d e n sé g sípszavát h a llg a to m . 13 �PAPP LAJOS Utolsó napig Elmegyek elmegyek aszta ltó l a székig U d va ro n a fa ltó l e l a kerítésig Lépkedvén anyám m al m a jd az isko lá ig A p á m m a l érkezem szerelmem h á zá ig Ő vé le in d u lo k m a g u n k u d va rá b a S zirm ait h u lla tja a p ipacs virá g a A ztán h a lvá n yo d ik b ú zavirág kéke S a m o tt a fá k o n tú l az ú t vé g e t ért-e? Hosszú útra megyek ki csak te g n a p jö tte m S valék to llp ih é n y i az első ö röm ben Ki nevetni s irn i ta n u la tla n tu d ta m Kavics g u ru lá sa e d d ig -v a ló utam H osszabb ú tra szántam m agam at m agam nál köröcskéző g yö n g e csa k-é n -ig a za m n á l hívén hogy ez re n d e lt hozzám m ért adósság S a m o tt a fá ko n tú l id e g e n az ország? Hosszú út p o r á b ó l hosszú ú t szeléből sár lészen a forrás csöndesüléséből el és k ifá ra d ó 14 �ira m o d á s á b ó l M i m a rad a z em ber nagy a ka rá s á b ó l? M i lesz az eszm ékből sugaras szavakból? A b előlem tá m a d t é le t-s u g a ra k b ó l? M a ra d -e m elegük ha vége a nyárnak? S a m o tt a fá ko n tú l vá g ya in k m e g á lln a k? Köpönyeget veszek ha m ár így a d ó d o tt ha m ár ú trakeltem m in t p a rttó l e lo ld o tt csónak a vizekre bízón m a g á t-s o rs á t Esteledvén e lfo g y a fény m in t a jó sá g V ih a r is e lé rh e t d ö n tö g e tő széllel ve rh e t jé g -o s to rra l v illo g ó veszéllyel Ki vá n d o ro l a n n a k bőven ju t a b a jb ó l S a m o tt a fá ko n tú l csend lészen a za jb ó l? B ú v a l és b á n a t t a l e llá tta k jó l engem a k ik nem szerettek s a k ik e t szerettem T akarták szememet hogy messzebb ne lássak utam e lírig y lő k o lo n c -fé le társak E lh u lla to tt to llu k u tó b b összeszedtem H ogy rá ju k későbben az emlékeztessen H a m ár e lfá ra d ta m s le ü lö k p ih e n n i S a m o tt a fá ko n tú l nem lesz hová m enni? 15 �Kizsinóroztatom föld e m hol m e g á llo k Birtokom o tt az a kicövekelt árok O d a nem követhet senki csak a fé rg e k Földdé szelídülnek testem ből a m érgek Fekszem a lá th a tó lá th a ta tla n ágyon Kívül té re n -lé te n id ő n fé n y e n -á rn yon M egosztozik ra jta m a semmi s a m in d e n S a m o tt a fá k o n tú l vár valam i isten? Sűrű könnyeimmel h id e g -v a d esőkben s nyíló öröm öm m el m ikor n y ílt köröttem víg tá ru lko zá ssa l m in d e n fa jta é le t vo lta m -e ki ha m ár nincs is to vá b b élh e t? M a ra d -e be lő le m m in t d a lb ó l a d a lla m egy h a n g n yi em lék a zúgó v ilá g -z a jb a n ? Tettem -e csak egy szót a m inden-beszédhez? S a m o tt a fá k o n tú l m ár senki sem kérdez? Kigomboztattatom m in t h o lm i k a b á to t a rám ereszkedő m ásfél ö ln yi p á s to t fe jfa -k e g y e le tte l zo kogás-költséggel virá g vigaszával koszorú görcsével 16 �S a f elejtés n a p já n kik o tt k ö rü lá lln a k gyönyörködve nézik végső-szép ru h á m a t Tán u to lé r o tt lenn e m aradék-érzés S a m o tt a fá k o n tú l n y ílh a t visszatérés? Ló ránt János: Egyedül 2 17 �KEMÉNY DEZSŐ Dobozok Pufók arcú kisgyerek a tápszeres doboz o ld a lá n , kezében ugyanaz a doboz, ra jta p u fó k arcú kisgyerek, kezében ugyanaz a doboz, ra jta p u fó k arcú .. . — Izsák kartárs kérem, az a lv á lla lk o z ó i szám lák k o lla u d á lá s a . . . — Köszönöm, tegye csak le. Szép nagy csomó p a p ír. Sárga, rózsaszín m ásolatok, de a ja va fehér. És ezeket kell k o lla u d á ln i — e gyütt dicsérni. Az szép lesz, ha a fő vá lla lko zó összeáll az a lvá lla lko zó kka l és együtt, kórusban dicsérik.. . M it is? Nem, nem az U rat. D e h á t a kkor mit? És mi a fenének jö n m in d ig e lő az a kisgyerm eksorozat? H a zafelé m enet vett egy Esti Ú js á g o t, o tth o n e lm o so g a to tt, hom lokon csó­ ko lta fe le sé g é t - ebb e n a sorre n d be n - , azután kim ent a fü rd ő szo b á b a . Ez volt a lakás legbékésebb p o n tja . Egyébként m osogatás közben a konyha is békés. M á rta -e g y és M á rta -k e ttő m enekül olyankor. Ó , nem azért, m in th a lu stá k vo ln á n a k ők m aguk m e g fo g n i a nyeles kefét, vagy fé lte n é k kezük b ő ré t a szintétikus m o so g a tó p o rtó l. És nem is azért h a g yjá k rá a m in d e n n a p o s újrakezdésnek ezt a szim bolikus, m ajdnem szak­ rá lis cselekedetét, hogy ezzel ráruházzák a csa lá d i gáztűzhely őrzésének és á p o ­ lásának g o n d já t. A két M á rta egyikének sem ju tn a eszébe ilyesmi. H á tá t az a jtó n a k tám a szto tta , a c s illo g ó csem pét nézte. Nem, a M á rtá k e g y á lta lá b a n nem tö rő d n e k azzal, hogy mi m ié rt van úgy, ahogy van, és m iért nem m ásképp. M á rta -k e ttő a m egszólalásig h a s o n lít M á rta egyre, m intha szűznemzés ú tjá n jö tt volna létre, m in d e n id e g e n anyag hozzá­ keveredése nélkül. És lehet, hogy a fo lyta tá s is ilyen lesz: kisgyerek a dobozon, kezében doboz, ra jta kisgyerek.. . Jó lenne az egészet a la p o s a n m egérteni és é r­ telm esen m egfogalm azni. A m ásodik je lzőrendszer á lta lá b a n m e g b ízh a tó a n m ű­ ködik.. . te h á t fo g a d ju k el a nyelvet, am i persze m in d ig p rim itív e b b , m in t az, a m i­ ről szól. Furcsa g o n d o la t: a h o g ya n ő most a M á rtá k ra g o n d o l, az p rim itíve b b , m int m aga a két M á rta . De valószínű, hogy így v a n : M á rta -e g y tu la jd o n k é p p e n ism eretlen számára, a n n a k e llenére, hogy húsz éve é ln e k egymás m e lle tt és eg y­ mással, pedig nem já tszo tt rosszul ezen a hangszeren, és közben azt h itte róla, hogy ism eri. H ogyan ism erhetné h á t M á rta -k e ttő t, aki tem észetszerűleg zárt edény m a ra d t számára. Csak se jth e ti, hogy az egyre kise b b e d ő sorozat nem h a ­ zudik. A m osogatás ped ig azért m arad rá, m ert szereti c s in á ln i. Tisztába te n n i és ren d e t rakni m indig jó d o lo g . Lassan kell m osogatni, o d a g o n d o lv a , sohasem u g ya n a b b a n a sorrendben, kihasználni az összes p erm utációs lehetőségeket. S í­ nen fu tn i könnyebb, de v o lá n t fo rg a tn i jo b b . A M á rtá k nem tu d já k ezt, nem tu d ­ ja egyikük sem, ped ig igazán nem b u tá k ! Ő k úgy élnek az e lő íté le te k vizszintes és a megszokások fü g g ő le g e s rú d ja ib ó l hegesztett rács m ögött, hogy nem vesz­ nek róla tudom ást. Távol m ozognak a rácstól, hogy ne láthassák, de p á rh u z a ­ mosan m ozognak vele. Ö t a zonban nem le h e t becsapni, ha szeme rossz is már, 18 �ha a perspektíva törvényei egyértelm űen nem e n g e d ik, hogy a tá v o lit is u g y a n ­ a k ko rá n a k lássa, m int a közelit, ő tu d ja , hogy a rács létezik. Já rká lt m ár m ögötte sokszor fö l-a lá , fö l-a lá , de meg sem kísérelte, hogy m ancsával rá csa p jo n . A rra rneg nem is g o n d o lt, hogy megkeresse az a jtó t és ra jta a zárat. Persze az is lehet, hogy a jtó nincs, te h á t zár sincs, és v a la h o l a tá v o lb a n ö n m a g á b a zá ró d ik a rács, m int a. . . Kézmosás közben a csurgó vízsugárról eszébe ju to tt az a negyedóra, a m it ebéd után a büfében tö ltö tt. M in t m in d ig , nagy vo lt a to lo n g á s , és ő fé lre h ú ­ zódva u ta t e n g e d e tt a nőknek, had d v á s á ro lja n a k kávét fé lk iló já v a l, g yu la i k o l­ bászt p á rjá va l, és a d jo n d rá g á m a b b ó l az a p ró sósból is egy negyed kilóval, ugye ez házi? T éliszalám ija van? Van, hogyne vo lna. Ő várt, nézte a kávéfőzőlányt. Nem is a lányt, csak a kezét. A vízcsapból á lla n d ó a n csu rg o tt a víz, nem v o lt érdem es e lz á rn i: h a rm in cn yo lc ká vé sp o h a ra t ö b líte tt el a lány keze; a keze, nem a lány. Ez a fü g g e tle n kéz ijesztő volt. M a ­ n ip u lá to r. Izsák gyanakodva körülnézett, m in th a meg a ka rn a győződni róla, hogy sem ­ m iféle felsőbb, norm atív h a ta lo m nem fig y e li, m it csinál, és e lzá rta a csapot. A vízcsurgás a b b a m a ra d t. K inyitotta. A víz cso b o g n i kezdett. Ú jra elzárta, d e csak a nnyira, hogy csöpögjö n — b a l csu kló já n lévő ó rá já ra nézve a d d ig fo rg a tta a csapot, am íg pontosan m á so d p e rce n kin t szakadt el egy-egy csepp a cső s z á já ­ tó l, hogy a legkisebb e lle n á llá s ú a la k o t felvéve p o tty a n jo n b ele a m o sd ó ka g yló ­ ba. C s e p p -c s e p p -c s e p p . Izsák e lé g e d e tte n b ó lin to tt, vé gképp elzá rta a cs a p o t; a rc á t m ár m ozdulat közben e lb o ríto tta a középkorú, c s a lá d já ra lelkiism eretesen g o n d o t viselő fé rfi kifejezése, m ert fe lesége k ijö tt az előszobába. — Letusolhatnék? M á rti m in d já rt itth o n lesz, és h a tra igérkeztünk. M e g c s i­ n á ln á d a d d ig a . . . M e g csin á lja , persze hogy m e g csin á lja . Ennyit ig a zá n m e g te h e t M á rta -e g yn e k, aki re n d b e n ta rtja feh é rn e m ű it, aki szól, hogy id e je fodrászhoz m enni, aki m eg­ h a llg a tta az id ő já rá sje le n té s t, hogy ja j elég lesz-e a b a llo n , szélárnyékban tíz fok, te h á t m e g csin á lja neki ezt a. . . — A K r is z tu s á t!... M á rta ! M á rtiká m , van itth o n ragtapasz? Van. H ogyne volna. M in d e n van, bővelkedő ko rb a n élünk. — M á r egy fél éve ki k e lle tt vo ln a d o b n i, m ondtam neked, ezt a fillé re s vacakot tízezrével g yá rtjá k, m it kínlódsz vele m in d ig , h á t érdem es ezért. . . M ég m in d ig szép a teste a h o g y k ih a jo l a fü rd ő k á d b ó l, és anyás m o zd u la tta l b etekeri ragtapasszal a véresre vert h ü v e ly k u jja t; a h a ja e lő re h u llik , m ert a gyors m o zd u la ttó l hátracsúszott az áttetsző m ű a n ya g sa p ka ; e gyetlen szülés, és sport - hasa a lig do m b o rod ik, m elle feszes, lá b á n nyoma sincs visszérnek; ha m inden nő csak egyet szül, kiha l az e m b e risé g : m onoton csökkenő m értani sorozat, a m i­ nek részösszegei a nullá h o z konve rg á ln a k. De szép: a nyár em lékét őrző h a l­ ványbarna bőrön csillo g n a k a vízcseppek! M ost — a rő fre m ért id ő g á ta t é p ít vágya elé. — Jól fogsz k in é z n i.. . Nem csöngettek? Te m in d ig a zárban hagyod a k u l­ csod. A két nő egy te lje s ó rá ra m egszállta a fü rd ő szo b á t. V ita a harisnyák és a 19 �szem héjfesték körül. A készülődés öröm e, am i m in d ig nagyo b b , m in t azé, am ire készülődnek. — M it gondolsz, a pu, igaz, hogy T ibi bácsiék ú tle vé l-ké re lm é t visszauta­ sították? — Nem én vagyok az útlevélosztály, kislányom . De ha ők m o n d já k. . . — Túl n a ív vagy, és M á rti is h a jla m o s a rra . . . — Ne túlozz anyu. Van fe h é r gépselyem ? V an. H ogyne vo lna. Az ecsetke m egm erül az a c e to n n a l h íg íto tt ká rm in p iro s festékben, mozdul, hegye a lig é rin ti a köröm fe lü le té t, egyenletes rétegben viszi fe l a lakkot. Csak egy p ic it rezdülne meg a kezed, M á rtiká m , csak egy p ic ik é t; v illa n jo n m ár fel benned valam i régi emlék, rá n d u lja n a k össze az id e g e id , borzongás fusson vé­ gig ra jta d , hogy biztos lehessek b e n n e : élsz! D obozok, jó tá llá s i bélyegzővel e llá to tt dobozok tá vo lb a vesző hosszú sorai. . . — H ol a köröm reszelő? H á t ez most így megy még tíz pe rcig , azután fé ló ra szabályszerű közlekedés a g ya lo g já ró n , a zebrán, a társasgépkocsin, végül két ó rán á t ta rtó szabvány­ bájcsevely Tibi feleségével és szakcsevely Tibivel. — H ogy m ondtad ? — Egy szót sem szóltam. — Ö ltözhetnél te is. Ugye nem a szürke n yakkendőt veszed? H anem a bordót. Tükör nélkül, a kalapács fo rg a tá s á h o z m ár ü gyetlen, de nyakkendőkötéshez kitünően a lka lm a s m a n ip u lá to r segítségével. A u to m a tiku sa n . S most vessünk mégis egy p illa n tá s t a szekrényajtó b e lse jé b e szerelt széles tü k ö r­ be — a szélesség kie lé g ítő , en n é l n a g yo b b te rje d e lm ű tü k ö r még egy bővelkedő körben is bűnös pazarlás. Így. Elég té te te tt a n n a k a té te ln e k, hogy m indenki m ajdnem olyan a ka r le n n i, m in t a tö b b i. Ez a „m a jd n e m ” az, am i egyéniséggé tesz. Na gyerünk! — Én nem is tudom , m ért já ru n k mi össze a Tibiékkel - ez M á rta -e g y h a n g ­ ja . M ié rt? Azért, m ert kellem esebb m ásokat ún n i, m int ö n m a g u n ka t. — Na h a llo d ! Két csodálkozó-szem rehányó szempár. Ja igen, úgy látszik, hang o sa n g o n ­ dolkozott, csak nem vette észre. G o n d o lko zn i pe d ig csak ném án szabad, a b e ­ széd másra való, s a d o lg o k a t észre kell venni. Észre, nem csak szemre. M ehetünk? H a ttó l kilencig úgy érezte m agát, m intha gyerm ekkora legkedvesebb já té k ­ szerének, a golyósvárnak g o lyó ja volna. F utott a kiszabott pályán, jo b b ra , vagy b a lra fo rd u lt, á tfu to tt a h íd o n , ha le vo lt eresztve, ha p e d ik fe l v o lt húzva, m eg­ lökte a csengőt, b e le p o tty a n t a lyukba, to v á b b g ö rd ü lt a szűk folyosón, e lő írá s szerinti útvonalon b o lyo n g o tt, d e végül a vár kazam atarendszerének valam elyik nyílásán á t - m int a n n a k id e jé n a g o lyó — a vá rá ro kb a n k ö tö tt ki. A vége m in d ig ez. Csendes volt, mosolygós, helyeslő, ha kellett, fejcsóváló, ha erre vo lt szükség. M ég u d va ro lt is a kissé p e tyh ü d t T ibinének. Tibi ugyanezt te tte a M á rtá k k a l k a p ­ cso la tb a n . Tibi arca egész este vendégszerető volt, csak egyszer fe lh ő zte be m ű­ a g g o d a lo m . — V an itth o n még ita l, szívem? V olt. H ogyne le tt volna. 20 �Izsákból a lá to g a tá s id e je a la tt egyetlen értelm es m o n d a t fa k a d t, de a n n a k is csak a végére fig ye lte k fel a tö b b ie k . T ibi valam i üzemi ügyről kérdezte, és ő m e g u n d o ro d o tt a ttó l, hogy olyan választ a d jo n , a m it úgyis ponto sa n tu d a kér­ dező. — Ö regem , én sem a la n ya , sem á llítm á n y a nem vagyok a n n a k a hosszú és b o n yo lu lt m ondatnak, am i egyszer, az id ő b e n e lke zd ő d ö tt, és még ma is ta rt. Én le g fe lje b b egy kötőszó vagyok. . . - M á r m egbocsáss! — M o n d o m : le g fe lje b b kötőszó vagyok a tö b b i m ondatrész között. Kötőszó a zonban sokféle van. Ha jó l emlékszem van kapcsolt, elle n té te s, választó, követ­ keztető és m agyarázó. - Hm, - m ondta Tibi rövid tö p re n g é s után. T ib in é szó tla n u l rá g y ú jto tt. A M á rtá k h a llg a tta k . És Izsák észrevette, hogy értelm esen h a llg a tn a k . Különösen M á rta -k e ttő . M égis tö b b e t érne, m int az a n yja ? H a zu d ik a doboz o ld a lá n egyre kisebbedő képsor? De persze kár volt, kár vo lt ezért a m o n d a té rt, m ert a tyúkeszű T ibiné bizonyára így é rte lm e zi: ez az Izsák m érlegképes könyvelő, csoportvezető, valaki a v á lla la tn á l. M i a c su d á t tu d h a to tt meg, hogy ilyen óvatosan e lh á rító ? E lhárító a fe n é t! Éppen e lle nkezőleg. T úlságosan sokat m ondott, hang o sa n g o n d o lk o d o tt. A M á rtá k fel is fig ye lte k rá, a keservit! Pedig először is ö n m a g á va l kellene tisztázni, vé g ig g o n d o ln i. Az egészet. Igazán id e je a la p o s a n m egism erni azt, am ib e beleszülték, belenevelték, a h o l sínre tették. Ezt a vilá g o t. A h o l ősei é l­ tek, a h o l ő él, és ah o l M á rta -k e ttő .. . Nem, M á rta -k e ttő re nem vá rh a t, az még csak sejti, de nem tu d ja a vízszintes és fü g g ő le g e s ru d a k b ó l összehegesztett rá ­ csot. Sokkal tö b b e t persze ő sem tu d , az e le jé n kell kezdeni, d o b o z ró l-d o b o z ra h a ­ ladva. H ogy m egtörhesse a bűvös sorozatot, a m ib e n p e d ig becsülik, elism erik. Talán még szeretik is. Szeretik? M e g fé r a fo g a lm i gond o lko zá s az érzelm ekkel? Izsák otth o n , az ág yban, e lsírta m a g á t az a la tt a néhány m ásodperc a la tt, am íg M á rta -e g y fe lke lt, kisietett, s a g g ó d ó képpel egy p o h á r vizet és egy nyu g ­ ta tó -ta b le ttá t hozott neki a sok közül. Úgy érezte, hogy m e g ő rjíti az asszony jó s á g a ; o rrá t tö rö lg e tve n á th á ró l, fárasztó n a p ró l m otyogott, végül nagyon csen­ desen azt m ondta, hogy „kö szö n ö m ” . De lehet, hogy ezt m ár csak g o n d o lta . Ezerkilencszázhatvankilenc fe b ru á r tiz e n ö tö d ik e volt, szom bat, Kolos n a p ja , este fél tizenegy; M á rta -k e ttő a másik szobában a M a d e in H u n g a ry -t h a llg a tta z sebrádióján. 21 �MEZEY KATALIN Miféle világ ez? M ifé le v ilá g ez? Elveszi a g yu n któ l a m ám orhoz va ló jo g o t is, s m it ad é rte cserébe? Ezt a p a tria rc h á lis tu n ya sá g o t, büszkén, hogy senki sincs becsapva egészen. D e az id e g e k m ár tö b b e t a ka rn a k, a kicsinyesség k á rp itja m ö g ö tt nyü g lő d n e k a nem létező fa la k . Elsorvadok a gyönyörű reggeleken, a z őszi szőlőhegy a la tt, a fá jd a lo m fegyelm em jó ke d v é b ő l kiüvölt. Értelmes a rc c a l h a jo lo k a h iá b a v a ló s á g o k p o ra fölé, s nem akarom tu d n i, mi tö lti be n a p ja im a t, m in t a b o lo n d , d o m in ó k a t to lo g a tv a m e g szá llo ttké n t ro b o to l, kom olyan nézek a tü kö rb e , h á th a nem rö högöm , s nem bőgöm el m agam at. Beérem én is a legkevesebbel? N y u g to t a d jo n a ház, m e le g e t a ra d iá to r, ö le lé s t a hitvesi ágy? Az e lh a g y a to tts á g gyengeségem re rá ta lá lt. V édenek tő le a tányérok, az ingek, a fö lm o sn i va ló folyosók, e r a szűkreszabott, p iszkolódó vilá g , ezek a h itvány b a rik á d o k szívem egy rú g á s á ra le o m o ln á n a k, ha nem é p p e n vé d e le m ü l á lln á n a k körülöttem . B ennük is o tt a sivárság, d e a szükségtelen é le t fé le lm e messzebbre m ara d , ha e lh ite te m , hogy kezemmel k e ll fö n n ta rta n i azt, am inek é rte lm e a lig van. �TAMÁS ISTVÁN HABARCSkeverő lányok üveg p o fá jú p a lo tá k karcsú traverzei a la tt V á llu ko n m érleg szárnya a rúd S zínvallásunk mázas tá n y é rjá v a l K öröttük sunyi fé rfivá g y k a p ta t pénzszagé szerelmek u tán S ők e lő ttü k sután ru h á ró l beszélnek szépről m eg olcsó b u liró l És fe lh o rk a n a taknyos gim nazista ha vo naton m e llé je ülnek Es fü lü k b e n m in t tüzes ón kotyog h azafelé a jó lá p o lt hölgy szigorú helyeslése m it nem á ru lh a tn a k el a szappanszagú esték ó rá ib a n 23 �PAPP MÁRIÓ Fejfa (BALASSI BÁLINT EMLÉKEZETÉRE) Levelek h u llá sa , m indenek m úlása b á n a tn a k ra b u le jt; kedvesed méz szava, le o m ló é j-h a ja e lh a g y m a jd , e lfe le jt. V égtelen idő kb e n , k ö d le p e tt m ezőkben csak m a g a d re jth e te d ; nem is lesz semmi más, csak rá ró szárnyalás elszálló é le te d . HARGITTAY ATTILA Passió V ilá g ta la n le tt az ég, sö té te d ik a sötét. Az a n g y a lo k vacsorához ülnek, az Ú r asztalához, a h o ld kerek c ip ó já t m egszelik, elm ajszolják, s ha m e g h a g yjá k fe lé b e n , az fe h é rlik fö n n az égen. Koldus — ha lá b a vo ln a - , te jú to n g y a lo g o ln a összeszedni a m e g m a ra d t, h o ld b ó l m orzsáit c s illa g o k a t. 24 �KISS TIBOR Figyelem lépteitek Beástam m agam közétek a m e le g b e csö n d b e figyelem lé p te ite k és szavatok h a so n ló k o p p a n á s á t várok és nesztelen növekszem furcsa szomorú áttetsző kristá llyá SZŰCS ZSOLT Álmos nagy szemét a madár... Álm os nagy szemét a m a d á r lecsukja Ó riás tüzes szivét a n a p elham vasztja. Felhők ü ln e k csupasz á g a k o n , szemük p á ra , szavuk h a lá lo m M a d a ra k h u lln a k , ja j, a fá k ró l le fa g y a mosoly az e m b e ri szájról. Félek, súgom a szélnek Nem m ent más meg, m in t az ének Féltelek té g e d ja j az e lm ú lá s tó l V á g ta tó id ő a ra n y h ím p o rá tó l M íg m eztelenséged fényében élek Egyre csak rem élek, m in d ig rem élek Egyszer le h u ll m a jd ró la m c s illa g -p a lá s to d S e gyedül ke ll m agam ú jra m e g ta lá ln o m Fényt kell szülnöm , S ötétet oszlatnom M e le g e t k e ll ad n o m H a v a t olvasztanom Kapaszkodom h á t az em berek szavába Kezeikbe, szivárvány-ingük u jjá b a 25 �GERGELY MIHÁLY Kegyetlenek | KEDVES| GYURKA i H a az em ber an n yira m egrokkant, hogy kín m in d e n lépés, m inden m ozdulat, m inek akkor to vá b b é lni? M o ttó n a k is nevezhetném búcsúlevelem nek ezt az első m o n d a tá t. T e g n a p fo ­ galm aztam meg m agam nak, a m ik o r m egkaptam az utolsó könyörtelen taszítást. Ú gy érzem, vilá g o sa n kifejezi m ostani á lla p o to m a t. M ég azzal egészíteném ki, hogy kite rje d t ro kon sá g o m n a k g y ö n g é b b fe lfo g á s ú ta g ja i szám ára is egészen fé lre é rth e te tle n legye n ; engem b e lül n y o m o ríto tta k el a komiszság és az önző szeretet kegyetlen ütései, hogy m ár sem m it sem tu d o k vá rn i az em berektől, ezért itéltem m agam h a lá lra . Tudom, m egdöbbensz elh a tá ro zá so m o n , és nem a k a rjá k m ajd e lh in n i a ko r­ rig á lh a ta d a n tényt anyám , testvéreim , sógoraim , sógornőim és ko llé g á im , volt férjem és b a rá ta im sem, meg kell m ajd ism ételned a h írt, hogy igen, a kis M icó, a szelíd, a já m b o r, a m indenki te rro rjá n a k b e h ó d o ló M icó szó nélkül le lé p e tt, s annyira m egkem ényedett, hogy m ár érzelmes, sokat se jte tő búcsúzkodásra sem volt szüksége, egyszerűen csak elkészítette a le ltá rt, az kie g y e n líth e te tle n mínuszt m utatott, te h á t befejezte. És csakis azért nem lépek le te lje se n szó nélkül, ezt a búcsúlevelet azért írom meg, és rem élem , lesz erőm a tények részletesebb e lő a d á s á ra is, hogy m in ­ d enki m egértse: több e k g ya n ú ja , c s a lh a ta tla n d ia g n ó zisa , káröröm e e lle n é re sem vagyok elm ebeteg, még id e g b e te g sem, m ár nem vagyok a lk o h o lis ta és n a rk o ­ m ániás sem, s pontosan azért k e lle tt ezt a m e g o ld á st választanom , nehogy még egyszer és m e n th e te tle n ü l visszazuhanjak, nem is p illa n a tn y i elm ezavar e re d m é ­ nye lesz öngyilkosságom , hanem m e g fo n to lt v é g ig g o n d o lá sé . T egnap, am iko r e l­ határoztam , nincs más m egoldásom , be keli fejeznem , úgy szám ítottam , négy-öt napra lesz szükség, hogy kissé könnyelm űen c s in á lt a d ó s s á g a im a t kifizessem, hogy m inden ügyem et elrendezzem , kivéve a h u lla e lta k a rítá s to rtú rá já t. Legszí­ vesebben e ttő l is m egkím éltelek volna, g o n d o lk o d ta m is a m ódozatokon, hogyan tű n h e tn é k el nyom ta la n u l, de csak olvasm ányélm ények és rom antikus m egoldások ju to tta k eszembe, m indegyiket elvetettem . Ezért h á t ne n e h e zte lje te k rám, ha egy-két rendőrségi k ih a llg a tá s ra beidéznek, de ha az első a lk a lo m m a l m egm u­ ta to d búcsúlevelem et a rendőrtisztnek, azt hiszem, m egkím élnek a to v á b b i zak­ latástól. M a ra d te h á t csupán e lta k a rítá s o m m egrendelése a tem etkezési v á lla la t­ nál, az SzTK-tól já ró nyolcszáz fo rin t elég lesz rá, ezt te egyedül e lintézed, így csak téged terhellek. Te pe d ig kib íro d , m ert erős em ber vagy, a mások fe le tt zsarnokoskodók típ u s á n a k í rigylésre m éltó péld á n ya . 26 �Az az utolsó kívánságom , hogy az e lk e rü lh e te tle n bo n co lá s u tán m inden te ­ metési szertartás nélkül szá llítsa n a k D ebrecenbe, a kre m a tó riu m b a n ham vassza­ nak el, és m e g tiltom , hogy m a ra d vá n ya im a t u rn á b a visszakérjétek. Az éle tb e n egyszer, most u to ljá ra , m a ra d é k ta la n u l érvényesüljön az én a ka ra to m . Eddig úgyis m indig az tö rté n t velem, körülöttem , a m it ti a k a rta to k , ti, a kik rövidebb, hosszabb ideig szerettetek, vagy érzésetek szerint m indvégig szerettetek, s ennek jo g á n u ra lk o d ta to k rajtam . A m egszólításban a „ kedves" kihúzásáért sem kell h a ra g u d n o to k , u tó la g tö ­ röltem ezt a kiszikkadt, ko n ve n cio n á lis szót. Először azért, mert m in d ig u tá lta m a fo rm á lis beidegződéseket, csak erőm nem v o lt fe llá z a d n i e lle n ü k, most ehhez is van erőm , m ásodszor azért, m ert te g n a p óta azt is tisztán m e g fo g a lm a zta m : te, a testvérbátyám is o tt állsz a kegyetlenek so rá b a n , a kik m ia tt id e ju to tta m Vagyis hazudnék, ha olyasm it a ka rn é k veled e lh ite tn i, hogy érzelm eim irá n yo d b a n ma is ugyanazok, m int voltak kislánykorom ban, a m iko r olyan b olondos, tú lá ra d ó szeretettel, büszkeséggel csüngtem ra jta d , a vidéki szegény ta n ító em inens g im ­ nazista, m ajd egyetem ista fiá n , aztán az ara n yg yű rűve l d ip lo m á zó é p íté szm é rn ö ­ kön. M e rt nagyon jó l m egism ertelek, s tudom , nekem, az orvosnak különösen nem hinnéd el, hogy tiszta fe jje l szántam el m agam erre a lépésre, szükségte­ lennek éreztem, hogy tettem le g fő b b in d íté k a it, m o tívu m a it rö g z ítsem ebb e n a fü ­ zetben. Azt hiszem, azért a n n yira nem leszek részletező, hogy a m it fe lté tle n ü l el kell m ondanom , bele ne férne T alán m agam nak is szükségem van még a rra , hogy e lh a tá ro zá so m a t vissza­ v o n h a ta tla n u l m egerősítsem , még in k á b b meg kell írnom ezt a b ú csúlevelet azért, hogy m in d a n n yia n m e g tu d já to k : én m agam csak kis m értékben vagyok oka h a ­ lá lom nak, a n agyobb részt a ti szám látokra írom. Nem kisebbítem s a já t g y ö n g e ­ ségeim , ostoba lépéseim következm ényeit, de azt akarom , hogy ti is m egértsétek m iben vétettetek ellenem , ki, mivel vo lt hozzám kegyetlen. Igenis, azt akarom , hogy lelkiism eretetekben, tu d a to to k b a n o tt m a ra d ja k m indvégig, k itö rö lh e te tlenü!. És ezt nem érzem o ly a n fa jta zsaroló, kicsinyes bosszúállásnak, am i az ö n g y ilk o s ­ ságok nem kis h á n ya d á t m o tivá lja . C supán a n n a k a m eggyőződésem nek az e re d ­ ménye, hogy m inden em bernek v á lla ln ia kell a fe le lő ssé g e t te tte ié rt. A h a lá lra íté ltn e k jo g a van az u tolsó kívánsághoz, ahhoz is, hogy m e g g yó n ­ jo n egy p a p n a k, így p ró b á ljo n könnyíteni rettenetes helyzetén. Nekem is jo g o m van ehhez az utolsó gyónáshoz, a búcsúlevelek te lje s őszinteségéhez. Az élő e m ­ ber még m inden k im o n d o tt szavát visszavonhatja, m e g v á lto z ta th a tja ; csakis a h a lá l te h e ti szavainkat és te tte in k e t véglegesen befejezetté, te lje s értékűvé. Fél éve, hogy az ivást a b b a h a g y ta m , a n a rk o m á n iá b ó l is s ik e rü 't k ilá b a ln o m , s hogy mégis id e ju to tta m , szinte m ár m agam is sorsszerűnek érzem. M e g p ró b á lo k rövid lenni, csak a lényegeset e lm o n d a n i, am i elha tá ro zá so m m egértéséhez szük­ séges. DR. RÓBERT KÁLM ÁN , K Ó R H Á Z IG A Z G A T Ó Szerepének e lv ise lh e te tle n e b b hatása m ia tt A liró l kellene beszél nem először, dr. S ágodi A la jo sró l, k o llé g á m ró l és utolsó szeretőm ről, azért kezdem mégis a d irive l, m ert így kevesebbet kell m ajd m agyaráznom A li övön a lu li, kivédhetetlen ütéseiről. 27 �Az idegosztály főorvosa, a kin é l u to ljá ra voltam kéthónapos kezelésen, a já n ­ lo tta elválásunkkor, keressem meg R óbert K álm án ig a z g a tó főorvost. M ég a já n ló levelet is írt hozzá, m egm utatta, igazán m e g h a tó a n jó a k a ra tú vo lt az öreg, kár, hogy életem ben ritká n ta lá lko zta m hasonlókkal. D é lu tá n hagytam el az idegosztályt, az az este a rra volt jó , hogy körülnézzek lakásom ban, hozzászokjak a g o n d o la th o z ; ezután m inden m ásképpen lesz, vége a gyönge órá k á lta l m eghozott ivásnak, a gyógyszerekkel való na rko tizá lá sn a k, ö n ká b ítá sn a k, m indezek gyá m o lítá sa nélkül fogom elviselni az é le te t, úgy, a m i­ lyen, m int elviseli annyi m illió . S enkinek sem te le fo n á lta m , még neked és m am á­ nak sem, m ert nem kívántam terhes, a g yo n n yo m o rító szeretetetek szavait h a llg a t­ ni. A ttó l p lá n e irtóztam , hogy akárcsak ti is o d a ro h a n ja to k , k ö rü lü ld ö g é lje te k , és ezer ta n á ccsa l kísé re ljé te k meg ism ét helyettem e lig a z íta n i az én életem et. Nem, ebb ő l elegem van, g o n d o lta m , ezennel ezt is befejezzük, leszám olok d e s p o tá im ­ mal is, a kik a csa lá d i szeretet és a szexualitás cégére a la tt önzőe n e lu ra lk o d ta k ra jta m . Kétszer m egszólalt a te le fo n o m , én a zo n b a n nem vettem fe l, nem hittem volna, hogy id e g e im e t úgy m egedzette a jó öreg p ro f; az első negyvenig, a m á­ sodik huszonhétig csöngetett. M o z d u la tla n u l és valam i b izta tó , nagy n yu g a lo m ­ mal csak néztem a csöröm pölő készüléket, meg sem rezzentem. Szinte ö rültem a nem vá rt pró b a té te ln e k, jó e lő je ln e k éreztem a m ásnapi újrakezdéshez. Reggel nyolckor o tt ültem Róbert ig a z g a tó a jta ja e lő tt. Fél kilencre érkezett meg Róbert, behívott, bem utatkoztam , és m inden m agyarázat nélkül á ta d ta m neki az ö reg levelét. Kétszer is e lo lva sh a tta , m ert szokatlanul sokáig beletem etkezett a rövid levélbe, aztán le te tte m aga elé, m ajd egy székre m u ta to tt. — F o g la ljo n helyet, k o llé g a n ő i - Zsíros szem héjakkal k ö rü lp á rn á z o tt nagy, élveteg szemével kíváncsian m u strá lg a to tt. — T ehát á llá s t keres, és szívesen jö n n e hozzánk? — Igen, ig a zg a tó úr. — M o n d a n a va la m it m a g á r ó l... M á r a p raxisára g o n d o lo k ! — H uszonhárom éves korom ban végeztem, summa cum la u d e m in ő s íté s s e l...! — Ig a z á n ? ... H á t az a ra n y g y ű rű t m iért nem v o lt szívük m egité ln i m ag á n a k? — U tolsó évben m arxizm usból nem kaptam meg a je le st. — Bosszantó! Engem nagyon bosszantott v o ln a ! — Nekem is fá jt, de az vo lt az első leckém az em berek szűkkeblűségéből, lelket lenségéből. . . Ha m eg e n g e d i, ig a z g a tó úr, a te lje s őszinteséget. — Tessék, tessék csak, term észetesen! — Köszönöm, m ostani helyzetem ben szükségem van a rra , hogy m egértsen. — Tehát h ib á n ? ! n agyo b b m e grázkódtatás nélkül tú lte tte m agát ezen a szépség­ — A n n á l is inká b b , m ert egyetem u tán rö gtön a k lin ik á ra kerültem , a b e l­ osztályra, ah o l m edikus korom ban is gyako rn o sko d ta m . U dvaros ta n á r ú r ve tt m a­ ga mellé, aki az egyetem en d ia g n o s z tik á t a d o tt elő. — K itü n te tő b iz a lo m ; nyilván szerette m a g á t! — Igen, megéreztem, hogy bízik bennem .. . H uszonhatéves korom ban ta n á r­ segéd voltam . Ennek ép p e n tizenkét esztendeje. Nem kívánom elm esélni a tiz e n ­ két évet, csupán a n n y it tu d n ia kell rólam .. . H ogy e m b e rile g súlyos c s a ló d á s o k .. . m egrázkódtatások értek. . . 28 �— T ehát nem ko lle g iá lis ism eretség fűzi K urtág ta n á r úrhoz, hanem a p á ­ ciense volt? — Igen, két h ó n a p ig fekü d te m az idegosztályon. — Értem, folytassa, kérem. — Az első m e grázkódta tá so ka t még kihevertem , de aztán jö tt a tö b b i: szük­ ségem vo lt valam i narkózisra, ká b ítá sra . . . Először o tt v o lt kéznél a konyak, p á ­ linkák, hiszen tu d ja , tá rsa sá g b a n ez m an a p sá g d ivatos sikk és póz, én csak re n d ­ szeresen kezdtem velük é lni.. . Idegeim egyre jo b b a n m egkoptak, a lu d n i m ár csak a lta tó va l tudtam , az egész n a p o t elviselni csak n y u g tá to kka l és d o p p in g o ­ lókkal, ha lassan em eltem is a dózist, észre sem vettem , és m ár n a rkom ániás voltam . . . — S ajnálom , igazán kár — m ondta. N agyon együttérzően tu d o tt beszélni, de arcá n v á lto za tla n u l az első p erc é rd e klő d é sé t lá tta m , semmi m e g h á trá lá st, e lu tasítást, fo lyta tta m tehá t. — U to ljá ra szám ot k e lle tt vetnem , hová ju to k, ha nem tu d o k m e g á lln i.. . M á r nem vo lt á lla n d ó státuszom sem, h ó n a p o k óta csak helyettesítést kaptam , egyik körzetből a m ásikba kü ldtek, m in d ig oda, a h o l betegség, h a lá l, sza b a d sá ­ golás m ia tt átm eneti üresedés volt.. . Látnom kellett, ha nem tu d o k m e g á lln i, nem csak em beri, de orvosi pályám is rövid Idő a la tt zátonyra fut.. . A kkor keres­ tem meg K urtág professzor urat, és kértem , vegyen fel az osztályára. — És elég volt ehhez két hó n a p ? — M in d ke tte n úgy éreztük, igen. Rendbe jöttem . — És m áris m unkába kíván lé p n i? — N agyon szeretnék, ha lehetne... Szükségem van arra, hogy e lfo g la lja m m a ­ g a m. Egyedül élek, szám om ra a m unka az a la p b á zis.. . És m indezt azért m ondtam el önnek, hogy tőlem tu d ja , és ne m ásoktól k e llje n esetleg m e g h a lla n ia . Tudom, kérés nélkül is m agunk között m a r a d ...! — Természetesen, kedves ko llé g a n ő , hová g o n d o l! . . . Igen, vá rjo n csa k! A lll-a s belosztályon van egy helyünk, keresse Rudas főorvost. M e n je n csak nyu­ g o d ta n , m ajd én á tte le fo n á lo k n e k i... Kívánom, hogy jó l érezze m a g á t n á lu n k ! — Köszönöm, nagyon h á lá s vagyok! — U gyan, kedves kis. . . hogy is hívják? — Dr. M o ln á r M á ria . Kedélyesen elnevette m agát. — Csak nem azt a k a rja m o n d a n i, hogy ilyen érdekes szépségű nő még h a ­ ja d o n ? — Nem. H ét éve e lvá lt asszony vagyok, de nem kívántam használni vo lt fé r­ jem nevét. — Értem, értem . — F elállt, kezet n yú jto tt, de ebb e n m ór benne vo lt az á tla ­ gos fé rfia k hím m ozdulata is, az első óvatos közeledés. - H á t a k k o r sok szeren­ csét kívánok, kedves M a ra ! M a jd b e a já n lo m Rudas fő o rvo sn a k! M egfeledkeztem a kézfogásban fe lb u k k a n ó első kísértésről, a h irte le n n a ­ gyon jó in d u latúvá lá g y u lt h a n g sú lyró l, ig a zá n m egnyugodva hagytam el az ig a z ­ g o tó szobáját. A lig zártam be az a jtó t, m e g h a llo tta m , hogy felveszi a te le fo n ­ kagylót, és tárcsáz. Soha nem h a llg a tó zta m még, de a kko r m egéreztem , el kell követnem ezt a vétket is. És a következőket h a llh a tta m : „ K a r c s i? ... M ost k ü ld ­ tem hozzád egy ko le g in á t. . . Igen, jó a já n ló le v é lle l érkezett, summa cum la u d e - 29 �val végzett.. . Nem, nem most, tize n ö t évvel ezelőtt, de azért még ma is m e g já rja , m ajd m e g lá to d ... F o g a d já to k s z ív e s e n ... Ja, és még v a la m it: a H y d ro c o d in t ta rtsá to k e lz á rv a ... Szervusz!" M in th a le ta g ló z ta k volna, úgy á llta m ott, m ozdulni is a lig b írtam . Pedig m ie lő b b el ke lle tt tűnnöm on n a n . L á b u jjh e g ye n lo p a ko d ta m ki az é p ü le tb ő l, a kórház kertjében leültem egy p a d ra , rá g yú jto tta m , bevettem egy Seduxent, mert éreztem, gyógyszer nélkül képtelen lennék úrrá le n n i fe lh á b o ro d á s o m o n . Pedig én a tö rté n te k elle n é re is je le n tke zn i a ka rta m Rudas főa rvo sn á l, m ár csak d a cb ó l is, hogy m egm utassam , az ilyen ostoba és pletykás vénasszony-lelkű em berek sem képesek ezután visszalökni o da, a h o n n a n p a rtra kapaszkodtam . Rudas szívélyesen, de m ár könnyen fö lfe d e zh e tő gyanakvással fo g a d o tt, azonnal besorolt az osztályára. Nem tö rő d te m sem az ő örökké kíváncsian fü rk é ­ sző tekintetével, sem a k o llé g á kka l, m ert persze hogy ők is m e g tu d ta k m indent, azután az á p o ló n ő k is. H ih e te tle n , milyen kicsinyes, olcsó kis fig u rá k tu d n a k le n ­ ni az em berek, ha mások rovására ká rörvendhetnek, p le tyká lko d h a tn a k. M in d e zt jó l láttam , én azonban nem re a g á lta m semm ire, e le n g e d te m fülem m e lle tt a két­ értelm ű megjegyzéseket. D olgoztam , e lv á lla lta m m inden p ó tü g ye le te t, m ert t u ­ da to sa n m erültem bele a m unkába. T ársaságba sem mentem hetekig, m ert tu d ta m , hogy a m agam hoz h a sonló állá sú em bereknek, ha összejönnek, e gyik fő p ro g ra m ju k az ivás. In n i p e dig tö b bé nem akartam . B árm ennyit dolg o zta m is, b á rm e n nyire igyekeztem is, néhány h é t u tá n tu d o ­ másul ke lle tt vennem , hogy nem fo g a d ta k be igazán, hogy ra jta m lá tjá k a régi bélyegeket, s hogy m indezért ki-ki a m aga m ó d já n , d e e lité l, lekezel, nem ta rt egye n ra n g ú n a k. M ég ezt is elviseltem volna, m ert hittem a b b a n , hogy lesz elég erőm to vá b b dolgozn i. Láttam , b izo n yíta n i m ár csak a m unkám m al tu d o k. Ha nem volt elég p á r hét, m ajd néhány h ó n a p m e g vá lto zta tja a rólam k ia la k íto tt vé le ­ ményt. És hiszem, sike rü lt volna véglegesen lá b ra á llnom, ha nem jö n közbe A li, egyik kollégám a lll-a s b e irő l. ALI Rudas főorvoson és ra jta m kívül még két k o llé g a n ő és két ko llé g a d o lg o z o tt az osztályon. N égy h étig A li sem m iben sem kü lö n b ö zö tt a tö b b ie k tő l, s éppen úgy nem törődtem vele én sem, a rra sem tu d ta m re a g á ln i, hogy kim o n d o tta n jó ké p ű , fé rfia s jelen sé g , nem rég elvált, és ko rb a n is hozzám illő , az o d a k e rü lé ­ sem e lő tti n a p o kb a n ü n n e p e lte negyvenedik s z ü le té s n a p já t az osztály, a nagy ivászat még m in d ig tém a v o lt közöttük. T udom ásul vettem , hogy engem nem k í­ vánnak bevenni közös beszélgetéseikbe sem, ha tú l vo lta k a n a p i kezelésen, vizi­ ten, m ind b e húzódta k az ügyeletes orvosiba, és fo ly t a dum a, vita p o litik á ró l, iro d a lo m ró l, film rő l. S zidták Kovács A n d rá st, mert szerintük pózol, e g yk a p ta fa ra g y á rtja film je it, és m e g tá rg y a ltá k a színészpletykákat is, ki kivel, m ikor és hogyan. A na p i szo lg á la t le te lté ig , három ó rá ig m ár csak a kko r m ozdultak ki, ha v a la ­ m elyiküket beteghez hívta a nővér, vagy va la m ilye n é rtekezlet volt. Az első n a p o kb a n tu d o m á su l vettem , hogy feszélyezem jó l összestim m elt tá r­ saságukat, és m ert egyébként sem szerettem az ilyen l'a rt p o u r l'a rt vitákat, am i m aga is m ulatságos pózolás, m inden id ő m e t a rám b ízo tt két kórterem ben 30 �tö ltö tte m . Én adtam be az in je kció ka t, m e g h a llg a tta m a b e te g e k m inden p a n a ­ szát, az pedig ö m lö tt b e lő lü k véget nem érően, a m ik o r lá ttá k, hogy nekem m in ­ d e n t e lm o n d h a tn a k. És le g tö b b kérésük nem is b e tegségükkel vo lt kapcsolatos, hanem csa lá d i, lakás, elhelyezkedési p ro b lé m á ikh o z kértek ta n á cso t, segítséget. A m it lehetett, m e g p ró bá lta m az osztályról vagy o tth o n ró l elin té zn i, te le fo n o n , de sok d é lu tá n o m a t tö ltö tte m azzal, hogy b e tegeim ügyében já rta m a h iva ta lo ka t, kilincseltem és veszekedtem a sokszor ko rlá to lt, merev ügyintézőkkel. N égy hete voltam az osztályon, a m iko r egy nap, a főorvosi vizit közben, a m iko r alorvosok, segédorvosok egy c s a p a tb a n kísértük Rudast, m e llém szegődött dr. S ágodi kollégám , és h a lka n o d a s ú g ta : — M o n d tá k már, m ilyen jó l á ll m a g á n a k ez a frizu ra ? Ránéztem, g ú n yo ló d ik-e , de nem ta lá lta m ennek á ru ló je lé t. — M o n d tá k - feleltem aztán. — Csak kicsit ré g ebben. — Pedig ezt én most is fe le lő ssé g g e l m e g e rő síth e te m ! G yakran m egtörtént, hogy b e n t m aradtam három u tán is, ha szükségét lá t­ tam , aznap azonban épp e n egyik betegem ügyében a ka rta m e lm e n n i a fővárosi tanácshoz, és igyekeztem, hogy még fo g a d á s i id ő b e n o d a é rje k . A m ik o r kiléptem az é p ü le tb ő l, egy kis piros Fiat 850-es ka n y a ro d o tt m ellém , m e g á llt a já rd a s z e ­ gélynél. Nem tu d ta m a d d ig , m elyik k o llé g á m é ; A lié volt. K in yito tta az a jtó t, és azt m o n d ta : — Jöjjön, M a ra , elviszem egy d a ra b o n ! — A fővárosi tanácsh o z megyek, van buszbérletem , nem a ka ro k te rh é re le n n i I — Ü ljö n csak be, m ié rt le n n e terhem re? Nem ellenkeztem tová b b , a rra g o n d o lta m , n e g ye d ó rá t is nyerhetek, ha v a ló ­ ban elvinne. Ú tközben keveset beszélgettünk, b á r ő m in d e n t elkövetett, hogy ta r­ tózkodásom at fe lo ld ja . A ta n á csh á z b e já ra tá n á l kiszálltam . — Köszönöm, hogy e lh o z o tt! V iszo n tlá tá sra ! M e gszorította a kezemet, és m osolygott. Nem lá tta m még azt az asszonybű­ völő m osolyát, észre ke lle tt vennem . Egy p illa n a tig zavartan ra jta fe le d te m a sze­ mem, aztán kicsit bosszankodva zavarom m iatt, bem entem az é p ü le tb e . T alán fé ló rá ig is e lta rto tt, am íg az illetékeshez b e ju to tta m , e lő a d ta m betegem kérését, s ig é re te t kaptam , soron kívül m egvizsgálják a tű rh e te tle n n e k m o n d o tt la ká sh e ly­ zetet. A li a b e já ra tn á l várt, elm entem volna m ellette, ha meg nem szólít, an n yira nem is g o n d o lta m rá, hogy m egvárhat. — M i a d é lu tá n i p ro g ra m ja ? — kérdezte ism ét igéző m osolyával. — Hazam egyek és olvasok. M in d ig tö b b az olvasnivalóm , m int az időm. — M ost éppen m it olvas? — Trum an C a p o te H id e g vé rre l cím ű regényét. — Igen, m ondják, nagy könyv, el kell olvasni. — Sajnos, én is csak későn ju to tta m hozzá, a K özponti A n tik v á riu m b a n ta ­ lá lta m rá. — És ha most ja va so ln é k v a la m it? ... Pontosan négy ó ra : m iko r já r t u to ljá ra V isegrádon? — Tavaly. . . vagy ta va ly e lő tt? Nem is tudom . . . Szóval nem régen. 31 �— A kkor a já n lo k m ást: H á rm a sh a tárh e g y, isteni csora, remek konyhá ju k van. . . In d u lh a tu n k ? — Csak így? Fel sem vagyok öltözve rend e se n ! kilátás, aztán pom pás v a ­ — Érdekes: nekem meg h a tá ro zo tta n az az érzésem, a ttó l kezdve, hogy m eg­ je le n t köztünk, m inden ru h a d a ra b já t izléssel v á lo g a tja ki, és a lig le h e tn e e lk é p ­ zelni csinosabb és d iv a to s a b b összehasonlítást.. . H a csak ez zavarná, ettől in d u lh a tu n k , nekem így is m aga lesz a legszebb nő! B ekapcsolta a m otort, in d íto tt, én meg kíváncsian, hosszan ta nulm ányoztam az arcát, gesztusait. Egészen a vo lá n ra k e lle tt k o n c e n trá ln ia , nem könnyű a d é ­ lu tá n i csúcsforgalom b a n e lju tn i a L á n chidra, o ld a lról mégis rá m p illa n to tt. — rólam , — — — — zelítek M ost azt hiszi, valam i ru tin b ó k o t h a llo tt? . . . A kko r m aga még nem tu d ja m ennyire m egvá lo g a to m kinek és m it m ondok. Nem hiszek semmi effé lé t. Azt szeretném, ha m in d e n t e lh in n e nekem. C sak ma? Ú gy értem , hogy m ostantól.. . Ha nem vette volna észre, m ár két hete kö­ m agához, és a lig vártam a mai a lk a lm a t! Kellemes orgá n u m a volt, m egnyu g ta tó , az egész szituáció hízelgő, m iért t a ­ ga d n á m , nagyon jó l esett m inden, s kezdtem á ta d n i m agam a következő ó rá k ­ nak, am ilyenekben a kko r m ár h ó n a p o k óta, Z olo durva szakítása óta, nem vo lt részem. Azt hiszem, te lje se n é rth e tő helyzet: jó le s e tt egy k u ltu rá lt fé rfi társa sá g a , a gyorsan görd ü lé ke n n yé váló beszélgetés, a száguldás, a m in t k iju to ttu n k a H á r­ m ashatárhegyre felvezető útra, s on n a n m ár a tá j látványa is. Nem m entünk be rö g tö n az étterem be, vacsorához még korán le tt volna. F elsétáltunk a hegytetőre, isteni vo lt a nyárvége o d a fe n t, és a város, a D una, a levegő. És eszembe ju to tt, Pistával voltam o tt u to ljá ra , nem sokkal azelőtt, hogy beadtam a válókeresetet. Az én kívánságom volt, beszélni a ka rta m még vele va ­ lam i más környezetben, m int a sok cívódást m egért lakásunk. N ém án gyönyörködtem a nagyváros lá tvá nyá b a n . Elsőéves m edikus korom ó ta im ádtam ezt a várost, ha csak tehettem , fe ls é tá ltam a várba, a G e llé rth e g y ­ re, János-hegyre, hogy lássam. A li m ár a m ásodik c ig e re ttá ra g y ú jto tt rá, m intha ideges le tt volna. K ínált engem is, de hó n a p o k óta ezt is e lh a g yta m . A ztán o d a jö tt, szorosan m ellém á llt, m ajd néhány p illa n a t múlva vá lla m ra te tte a kezét, m agához ö le lt. M e g b izse re g ­ tem az e rős fé rfik a r öle lé sé tő l, nem ellenkeztem , in k á b b hozzásim ultam . Nem szé­ gyellem : asszony vagyok, szeretetre éhes, a szeretetért sokra, ta lá n m indenre képes, a fé rfia k ezért tu d ta k fö lö tte m olyan sikerrel u ra lk o d n i. Így m a ra d tu n k egy percig, tíz p ercig, m ár nem érzékeltem az időt, a kko r A li gyöngéden föle m e lte a fejem , és meg a k a rt csókolni. S zájára tettem m u ta tó j ja ­ mat, s azt m ondtam : — Ezzel vá rju n k még. — M ié rt? És m eddig? — M ég egy kicsit. . . M in d e n n e k be kell érnie, h a g yju n k rá időt. A rcán p arányi in g e rü lts é g e t fedeztem fel. — Bennem m ár m inden m e g é re tt!. . . — A kkor m ár csa k a rra kell kis idő, hogy én is m egérjek rá — m ond tam. 32 �B elekaroltam és e lin d u lta m lefelé. A li m egrendelte a vacsorát, m ajd azt kérdezte: — És m it iszunk? — M a g á n a k vezetnie kell. én p e d ig nem iszom szeszes italt. — Ne ugrasson, M a ra ; hogyhogy nem iszik sem m it? M ió ta ? — H árom h ó n a p ja . — T ehát a ze lő tt m égiscsak ivott? — T öbbet is a kelle té n é l, ezért nem iszom most. — Ez valam i fo g a d a lo m ? — Csak józan számvetés. — De vannak d o lg ok, a m ike t nem le h e t józan fe jje l c s in á ln i! Jó ita l n é lk ü l! — P éldául? M eghozták a vacsorát, a p in c é r ügyesen e lé nk tá la lta , aztán ta p in ta to s a n h á trá b b vonult. — P éldául m it nem tu d n a te lje se n jó z a n u l csin á ln i? — P éldául én ma este istenien érzem m agam , és szeretném m eginni m a g á ­ val a p e rtu t! Úgyis, m int egy tehetséges k o llé g á va l, úgyis, m in t ! . . . K itűnően m egfelel erre a célra a C o c o -c o la i s ! . . . N yu g o d ta n m e g re n ­ d e lh e ti. Játékosan könyörögni kezdett. — A ranyos kis M a ra , csak egy p in d u ri h á rom ésféldecis h á rs le v e lű t!... Vagy nem szereti a jó bort? — Szerettem, de most m ár csak C o c a -c o lá t vagy gyüm ölcslevet iszom. M e g ka p tu k a C o ca -c o lá t, m egittuk a p e rtu t, a beszélgetés e ttő l kezdve még fe sztelenebb lett. A li im p o n á ló a n szellemes tá rs a lk o d ó volt, sok m in d e n b e n tá jé ­ kozott, bárm i ke rü lt is elő, m in d e n rő l vo lt egyéni vélem énye. M in d a ketten e lte ltü n k a vacsorával, a zenével. A m ik o r b e ü ltü n k a kocsiba, s zem befordított m agával. — Itt van m ár az id e je , hogy m eg csó ko lja la k? — M ost m ár igen. Éreztem, hogy a testem p illa n a to k a la tt áttüzesedik, hogy fe lk a p a szédítő röpüiés, a m it a szeretkezésekben néha s ike rü lt m egkapnom . A li m inden ízével, melyet m e g kó sto lta to tt velem, egyre jo b b a n belém fészkelte m agát. Jó volt a csókja is, a szája illa ta , nyelvének erős, érzéki já té k a , és kezének értő v é g ig b a ra n g o lá s a kihevült testem en. M e rt ebben is m é rté kta rtó volt, ezért lettem én o d a a d ó b b . És a m iko r végre m e g in d íto tta a m otort, s m egkérdezte, most hová, azt fe le lte m : — H o z z á m ... M a jd m e g lá to d , m ilyen isteni kávét főzök! — Azt én m áris tudom , m ilyen isteni m inden, am i hozzád tartozik, a m it tő le d k a p h a to k! H a zafelé keveset beszéltünk, ta lá n m ind a ketten a rra g o n d o ltu n k , ami o tth o n ránk vár. Éppen csak k ö rü lp illa n to tt a lakásban, aztán nekem esett a csókjaival, fe ln y a ló b o lt m agához, m intha nem is érezné súllyom at, én meg k ö rü l­ fo ntam kezemmel, lá b a m m a l a nyakát, a v á llá t. Aztán lassan m e g in d u lt az ágyam felé, és rá b o ru ltu n k. M ég a ru h á n k a t sem vo lt e rő n k le d o b á ln i m a g u n król, úgy vetettük m a g u n ka t egym ásnak, és én hosszú id ő u tán m eg in t eld u ru zso lta m , e lk i­ a b á lta m , elénekeltem a szerelem zso ltá ra it, a h o g ya n húsz esztendős szexuális életem ben a lig néhányszor tehettem . A li e ttő l m in th a m e g ő rü lt vólna, nem tu d o tt 3 33 �betelni velem , nem a k a rta a b b a h a g y n i, pe d ig a ruha m ár ronggyá g y ű rő d o tt ra j­ tunk, és úsztunk a verejtékben. V égre e le n g e d e tt, o kko r levetkőzött, erős tenyerével v é g ig sim íto tta széles m ellkasát, izmos com b já t, aztán engem p askolt végig, hogy felfrissítsen, m ert én még m indig fé lá ju lta n feküdtem . — T e ... te boszorkányok lá n y a ! Te m esterboszorkány! — m o n d o g a tta , m iköz­ ben leszedte a ruhám at, és tenyerével, öklével dögönyözte izzadságtól fénylő te s ­ tem et. — Sose g o n d o lta m volna, hogy ez jó z a n u l is ilyen iste n i! — Csakis jó za n u l le h e t ily e n !. .. Ha b e p iá l az em ber, az egészen más, v a la ­ hogyan k ö d ö s .,, fátyolos az e g é s z !... M e rt úgy é p p e n az e lb ó d u ló a g yu n k nem képes részt venni benne, érzékelése ezért hiányos. A ttó l a n a p tó l m inden esténket így tö ltö ttü k , visszatértek rég elvesztett b iz a ­ kodásaim . B oldog voltam , hogy ú jra ta lá lta m va la kit, a kib e n m e g ka p a szko d h a ­ tom, aki olyan teljessé g g e l kie lé g ít, s a k it én is m a ra d é k ta la n u l ki tu d o k e lé g í­ teni m indenben. A nnyira á ta d ta m m agam ennek a h irte le n rám ro n tó szerelem nek, hogy szinte m egvakultam , sem m it sem vettem észre a b b ó l, a m it p e d ig meg k e lle tt volna lá t­ nom. A zt sem, hogy A li a lig egy hét a la tt e lte lt velem, és m ár nem a k a rta m in ­ den e sté jé t velem tö lte n i, hogy m egszaporodtak a kifogások, a távo lm a ra d á so k, ple tyká ka t sem h a llo tta m meg. Egy este, a m iko r ism ét e g yedül voltam o tth o n , és A lit vártam , m egszólalt a te le fo n o m ; a másik ko llégám felesége h ívo tt fel. M á r ta lá lk o z tu n k tá rsa sá g b a n , velem egykorú, rokonszenves ta n á rn ő volt. R andevút kért tőlem , azo n n a l. Egy kö­ zeli presszóban ta lá lko ztu n k. Láttam , m ilyen nehezen tu d ja elkezdeni, bíztatnom A kollégák furcsa m osolyát sem vettem észre, az osztályon rólam n a p o n ta tá rg y a lt kellett. — A m ié rt vállalko zta m erre a kínos szerepre. . . - m ondta - m ert látom , sen­ ki sem a ka rja neked m e g m o n da n i . . . — M it kellene nekem m eg m o n da n i? — H ogy A li nem azért kezdett ki veled, m ert s z e re t. . . H ülye képet vá g h a tta m . — H a n e m ? .. . H is z e n !. .. — Csak já té k b ó l . . . Fogadásból. — F ogadásból? — Igen, fo g a d o tt Jászberényi d o k to rra l, hogy bárm ilyen m a g a d n a k való, fé lre ­ húzódó vagy is, azért az első a lk a lo m m a l le f e k te t .. . ha ő a k a rja . Kis h íja , hogy el nem bőgtem m agam . — A zért határoztam el, hogy szólok neked, m ie lő tt egészen á ta d n á d m agad ennek a kapcsolatn a k.. . M ie lő tt beleszeretnél ebb e az em berbe.. . M e rt A li nem ismeri az á llh a ta to s s á g o t, néhány hét, p á r h ó n a p a la tt a legtö ké le te se b b nőt is m egúnja, és o d é b b á ll. — És mi volt a fo g a d á s té tje , tu d o d ? — Ö t üveg gin. Fizettem, egy szót sem tu d ta m volna to vá b b beszélni vele. M e n te g e tő d zö tt, de én neveletlenül o tth a g yta m . H a za fe lé betértem egy édessé g b o ltb a , vettem egy üveg g in t, o tth o n fe lb o n to tta m , és in n i kezdtem. 34 �M ire A li m egérkezett, m ár részeg voltam . Szó nélkül e ngedtem be, tö ltö tte m neki is, m agam nak is, koccintáshoz em eltem a p o h a ra t: — H á t . . . most arra iszunk, ugye, d rá g á m , hogy sikeresen m egnyerted a fo ­ g a d á s t!. . . M in t lá to d , én is beszálltam egy üveggel, m ert féltem , hogy engem a közös p iá lá sra m ár úgysem hívnál m eg! P róbálta m egjátszani m agát. — M ike t b e s z é ls z ? ... Te részeg vagy, félrebeszélsz! Igaz hát, a m it p le tyká lta k rólad, hogy zugivó és n a rko m á niá s vagy! Leöntöttem az erős ita lt, és azt m o n d ta m : — És az is igaz, hogy te egy mocskos szem étláda v a g y ! . . . M in d e n t tu d o k a fo g a d á s ró l, a te ő rjítő , nagy szerelm edről, ká r m agya rá zkod n o d . - K itártam az a j­ tót, és vártam , hogy elm enjen. S értetten v á g ta to tt el m ellettem , de utá n a szóltam : — A kulcsot visszaadod! Ledobta a szőnyegre, és köszönés nélkül elm ent. V égigfeküdtem az ágyon, úgy ruhástól. Nem ittam tö b b e t. A fejem kezdett tisztulni, így m e g in d u lh a tta k végre a g o n d o la ta im , és m e g csin á lh a tta m a le l tárt. Igen, A li a d ta meg az első lökést. Ekkor jö tte m rá, hogy m inek to vá b b é lni a m iko r én valam i m á sfa jta a n ya g b ó l vagyok gyúrva, nem ezekhez a g á tlá s ta la n , kegyetlen em berekhez tartozom . LACÓ Ő volt életem ben az első fé rfi, ő vo lt a legelső és leghosszabb szerelem, mégis rövidre foghatom itt a tö rté n e té t, m ert ez nem v a lam i b o ld o g s á g h a jó p a ­ lacküzenete, hanem búcsúlevél, v é g re n d e let, és csak a z ta rto zik ide, am ivel Lacó rám m érte az első, m ajdnem h a lá lo s csapást. T alán e g za ltá ltn a k, érzelgős p ó zolásnak hat, mégis elm ondom , hogy később m indig egy m egrázó gyerm ekkori élm énnyel a sszo ciá ló d o tt bennem az ő képe, szakításunk ó rá ja , valahányszor eszembe ju to tt. Kislány voltam még, ta lá n h a rm a ­ d ik vagy negyedik e lem ibe já rta m , é d esapa ta n íto tt engem is, m int ö tö d ik ig m ind a z ö tünket. Egy őszi napon tö rté n t, hogy osztálytársam , Kiss Kati, a szomszédban lakó parasztcsalád leánya, átszólt hozzám a p a lá n ko n , és hívott, m enjek csak vele, most vezetik a mészárszékbe a fa lu b ik á já t. M e g ö re g e d e tt, te h á t le vá g já k. Sok m in d e n t láttam m ár a d d ig , az á lla t és em b e rvilá g m in d e n n a p i é le tének a b b a n a környezetben természetes, m inden finnyáskodás, álszem érem nélkül fo g a d o tt a k tu ­ sait. Kis társaim m al sokszor végignézhettem á lla to k párzását, aztán néhányszor m eglestük esténként kerítések á rn yé ká b a vagy a p a ta k p a rt b o kra i közé e lh ú z ó d o tt leányok és legények suta, p rim itív szeretkezését. A kkor m ár lá tta m h a lo tta k a t is, a legelső éppen Kiss n agyapus volt, Kati d é d n a g y a p ja . O tt fe k ü d t az elsőházban, a tiszta szobában kiterítve, egy cin vö d ö r á llt a kissé fe ltá m a s z to tt koporsó alsó vége a la tt, és a b b a cs ö p ö g ö tt szaporán a nehézszagú, sárgásvörös lé. És láttam vízbefu lla d t osztálytársam at, lá tta m c s é p lő g é p b e esett, összeszabdalt testet, és lá tta m M ályi B andi ö t évvel e lő b b e lte m e te tt kis h u g á t a fe ln y ito tt koporsóban, am ikor a n a g y a p ju k a t tem ették m ellé, s a sír kiásása után beszöktünk a száraz hom okdo m bba mélyesztett s írb o lb a . És végignéztem h a lá lo s verekedéseket, lá t­ tam kiöm lő em bervért, m in d e n t láttam én is, a m it fa lu n , a term észettel e g yü tt é lő e m b e rvilá g b a n , lá th a tta k a gyerekek is, h iá b a p ró b á lt m in d e ttő l elzárni anyám . Ő e ltilto tt volna isko la tá rsa im tó l, a kö rü ltü n k lakó lá n yo któ l, fiú k tó l is, 35 �ezért h a rco lta ki a p á m nál, hogy ö tö d ik tő l a megyeszékhelyen, az a p á c á k n á l ta ­ n u lja k. Édesapám nem fé lte tt ezektől az élm ényektől, sokkal bö lcse b b vo lt ő m in ­ de n kin é l, a k it va la h a is ism ertem . In ká b b m esélt nekem sokat a lá to tt élm ényekkel ka p csolatban, és m a g á tó l é rte tő d ő n yíltsá g g a l, őszinteséggel olyasm irői is, am irő l a mam a e lő tt szót sem e jth e tte m . Ezért követtem én a kko r g y a n ú t­ la n u l Kiss K atit. A m it azonban a mészárszékben lá tta m , a n n a k a b o rza lm á t soha el nem tu ­ dom fe le jte n i. A hentesm ester o d a te re lte a csordás á lta l vezetett b ik á t a m é­ szárszék széles a jta já b a , rákötözte az e rő s . kö te le t az á lla t egyik szarvára, aztán a m ásikra, a kötelek végét a két a jtó fé lfá b a vert vaskam póra h u rko lta . A készü­ lőlés közben a hatalm as á lla t já m b o ra n á lld o g á lt, m ert egyre sim o g a tta a p o fá ­ já t Kun M atyi bácsi, a pásztor, aki nyári h a jn a lo k o n m in d ig e lfú jta a mi a b la k u n k a la tt is a szép, szomorú d a lt; Kossuth Lajos azt üzente, e lfo g y o tt a regim entje. Csak ezt az egy n ó tá t tu d ta e lő csa ln i öreg, h o rp a d t rézkürtjéből, ezt fú jta o d a ­ kerülése óta, ezt h a llo tta m tő le p ici korom tól, mégsem untam meg h a llg a tn i én sem, nem pereltek vele e m ia tt a fe ln ő tte k sem. Ez is olyan m e g m á síh a ta tla n u ! b e le ta rto zo tt a fa lu é le tre n d jé b e , m int annyi más m inden. A hentes elkészült a kötelekkel, szólt Kun M a tyi bácsinak, most m ár fé lre ­ á llh a t. És a kkor a hentes elővette ó riá si b a ltá já t, egyik vasvégével m e g é rin te tte a bika korom fekete hom lokát, p o n to sa n a két szeme fö lö tt. Az még a kko r sem érezte, mi vár rá, csak á llt m o zd u la tla n u l, a h o g ya n a le g e lő n szokott ő rkö d n i, elnézni a száz tehén fö lö tt. A b a lta fö lle n d ü lt, aztán le csa p o tt. Azon a helyen egy kerek lyuk tá m a d t, valam i véres fehérség tü re m le tt ki ra jta , a bika té rd re ­ z u h a nt, a következő p illa n a tb a n o ld a lá ra d ő lt. N éhányszor k a p a rt a lá b á va l, egy­ szer e lb ő g te m agát, de úgy, hogy a közeli te m p lo m to ro n yb a n m egszólalt tőle az egyik ha ra n g , le g a lá b b is én h a lla n i véltem a rezonálását. F e lkiá lto ttam , e lta k a r­ tam a szemem, m ajd fu tn i kezdtem, meg sem á llta m hazáig. O tth o n e lb ú jta m a kis p a jtá b a n , ah o l úgy szerettünk bujócskázni a jósza g ú széna, lu ce rn a között, és csak este merészkedtem be a házba. M ég a kko r is féltem , m e g lá tja rajtam anyám , milyen szörnyű élm ényben vo lt részem. Lacót az egyetem en ism ertem meg, évfolyam társam volt. Ő is vidékről került Budapestre, szép és okos fiú volt, és nagyon udvarias, g yöngéd tu d o tt lenni. Az első napon észrevettük egymást, az első e lő a d á sra m ár egymás m ellé ültünk, u tá n a hazakísért nagynéném ék házáig, a h o l rokoni a la p o n e g yü tt laktam egy kis szobában két évvel idősebb, bö lcsé szh a llg a tó nővérem m el. N a p o k a la tt értünk meg a szerelemre, és három hét múlva az övé is lettem , az ő a lb é rle ti s z o b á já ­ ban, ahová a ttó l kezdve ö t éven á t e ljá rta m , a m ik o r ta lá lko zá su n kra id ő és a lk a ­ lom a d ó d o tt. Ú gy szerettem Lacót, hogy ra jta kívül más fé rfia k k a l szemben érzéketlen m aradtam , hogy m a ra d é k ta la n u l k itö ltö tte érzéseimet, k ie lé g íte tte testem m inden p o rciká ját, hogy bele b o rzo n g ta m , ha ta n u lá s közben eszembe is ju to tta k szeret­ kezéseink. Én is ugyanazt je le n th e tte m neki, úgy láttam és hittem az utolsó p illa n a tig . S okat voltunk együtt, gyakran e ljá rtu n k moziba, színházba, hangversenyekre, o l­ csó helyekre persze, m ert pénzünk m in d ig igen kevés volt, de mi meg a ka rtu k kapni m indazt, a m it egy ilyen nagy város szellemi é lete a d h a t a m in d e n re szom­ ja s fia ta l em bernek. K a pcsolatunk mégsem á rto tt ta n u lm á n y i eredm ényeinknek, 36 �m ind a ketten jelesen te ttü k le a s zig o rla to ka t. In k á b b még in s p irá ltu k egymást, ta lá n az vo lt az egészben a jó, hogy a n n yira összeillettünk, h iá n y ta la n u l k ie lé ­ g íte ttü k egymást, így szám unkra ism eretlen m a ra d t a szexuális é le tre m ár m eg­ é rett egyetem istáknak az a folytonos, sok id ő t e lra b ló képzelődése, sóvárgása, és kódorgása, párkeresése, kísérletezése, ami kö rü ltü n k annyi tá rs u n k a t gyötörte. Az is úgy jö tt m ag á tó l, hogy egyszer csak ki is m ondtuk, ami m ár bennünk v o lt; ha le d o k to rá ltunk, rö gtön összeházasodunk, és le h e tő le g e g yü tt d olgozunk m ajd valam elyik kórházban. Én belgyógyászatot ta n u lta m , ő a sebészetet válasz­ to tta , igazán semmi a ka d á lya nem lehet, hogy e g yü tt felvegyenek bennünket. V égül még a családom is tu d o m á s u l vette e lh a tá ro zá so m a t, a m iko r az utolsó h ó n a p o k b a n b ejelentette m , noha sok k ifo g á st ta lá lta k Lacóban, különösen a m a ­ ma. A pa vo lt az egyetlen, aki nem m o n d o tt semm it, nem tilta k o z o tt, nem h e lye ­ selt, így a h a llg a tá s á t k e lle tt jó v á h a g y á s k é n t értelm eznem . Elvégeztük az egyetem et, m e g ka p tu k a d ip lo m á t, és m egbeszélésünk szerint aznap este kettesben készültünk m e g ü n n e p e ln i a nagy eseményt, m ert az évfolyam búcsúestje m ásnapra volt kitűzve. A M átyás pincébe n ta lá lk o z tu n k , n yu g o d ta b b zugot kerestünk, a zenétől tá v o labb. M egvacsoráztunk, ittu n k is, de én közben m ár észrevettem, hogy La c ó ­ val van valam i, nem olyan, m int máskor. Kétszer is kérdeztem , de azt m ondta, nincs semmi. A ztán fize ttü n k és e lin d u ltu n k , hogy m együnk hozzá. Úgy beszéltük meg ezt is, hogy az éjszakát egészen ő n á la tö lt hetem. K isétáltunk a D u n a -p a rtra , o tt a hajó á llo m á sh o z vezetett, a k o rlá tra kö n yö kö ltü n k, és a kko r így szólt: — M icóka, m ondanom kell va la m it.. . Szeretném, ha olyan erős, okos m a ­ ra d n á l, am ilyennek m ind ig ism ertelek. . . M eg kell értened. . . A lábam reszketni kezdett, a lélegzetem e la k a d t. — Azt kell b e je lentenem , hogy h o ln a p hazautazom , á llá s t kaptam az o tth o n i kórházban, és a jövő h é ten m egnősülök. . Szeretném, ha nem kérdeznél semmit, ha jó b a rá to kké n t vá ln á n k el. M e rt nekem ez az ö t esztendő életem legszebb em léke m arad. — D ehát?... M i ez?.. . - A lig bírta m u ra lk o d n i m agam on, ezek a szavak is a karatom e lle n é re tö rte k elő belőlem . — Hozzám ne n y ú lj! . . . Hozzám ne érj tö b b é ! — K iáltoztam , p e d ig ezt sem a k a ra tta l tettem , egyszerűen nem voltam ura m agam nak. — Kérlek, kis M icó, ne c sin á lj b o trá n y t! Légy okos, gyere, e lkísé rle k! A n ő ­ véred biztosan otth o n vár! — Nem lehetne, hogy ne beszéljünk e rrő l tovább?... H id d el, nekem is ro h a d tu l nehéz! — Belém a k a rt ka ro ln i. - G yere, ha za kísé rle k! — M ost a zonnal m egfordulsz, egy szót sem szólsz tö b b e t, de a n n y it sem, hogy szervusz vagy isten m e g á ld jo n a zé rt!.. . M eg fo rd u lsz, elm égy, és nem a k a rla k lá tn i az é le tb e n ! — De M ic ó .. . ! — Ha nem így teszel, sikoltozni kezdek, se g ítsé g é rt k ia b á lo k ! Így tett, néhányszor visszanézett, o tt á llok-e még, de csak ment, végül már fu to tt, m intha m enekülne. H a jn a lig sétáltam a D u n a -p a rto n . Á tm entem valam ennyi h íd o n , d e a víz m ellől nem bírtam e lsza b a d u ln i. M e rt a nagy víz a kko r a h a lá lt k ín á lta fel nekem, 37 �m in t az egyetlen végleges m egoldást. Életem ben az vo lt az első csábítás, de a k ­ kor még egészséges voltam , sértetlenek az idegeim , kib írta m az ütést. K ibírtam , de két évig nem tu d ta m fé rfiv a l úgy szót vá lta n i, hogy a fé rfit lássam benne, ped ig sokan a k a rta k velem le fe kü d n i, épp e n csak é n voltam arra képtelen két évig, hogy ú jra szeressek, ism ét v a la k ié legyek teste stő l-le lke stő l, a m it nekem a szerelem m in d ig is je le n te tt. Laco után soha nem é rdeklődtem , azért a ta p in ta tla n , ta p ír é vfo lya m tá rsa k­ tól néhány találkozá s u tán részletesen értesülhettem róla, hogy szülővárosa kó r­ házában ka p o tt állá st, a h o l n ya ra n ké n t gya ko rn o ko sko d o tt, és a sebészfőorvos le á ­ nyát vette el, ö n á lló lakással, kocsival és azzal az ig é re tte l, hogy gyorsan a d ju n ­ tust csinálnak belőle. És az após után m ajd ő lesz a főorvos, nem is kell sokáig várnia, hatvanon tú l van az óreg. PISTA A m it a k a rrie rjé é rt m e g te tt Laco, ugyanazt a szerepet já tszo tta el Pista, a fé r­ jem, de a n n a k egészen én voltam a tá rg ya . Laco könyörtelen szakítása után még a tervezett kéthetes hazautazásról is lem ondtam , az o tth o n ia k szem rehányásait, testvéreim c s ú fo ló d á s á t m ár igazán nem ó h a jto tta m v é g ig h a llg a tn i. Beszéltem a professzorral, m egkértem , h a d d kezd­ hessem meg osztályán a m unkát azonnal, ő fa g g a tó d z á s nélkül te lje s íte tte k ív á n ­ ságom at. M ilyen sokat köszönhetek a n n a k az em bernek, kár, hogy eszközeink, le hetőségeink olyan e lé g te le n e k a h á la kifejezésére, a m it ez a ritka típ u s m eg­ érdem elne tőlünk. Egy n a p a la tt e lintézhettem a felvétel fo rm a s á g a it, és a sza­ kításunk u tá n i m ásodik nap o n elkezdhettem az orvosi m unkát. R eggeltől késő estig a klin iká n voltam , h e te n ké n t kétszer-három szor e lv á lla lta m az ü g ye le tet, m ert a nyári szabadságolások m ia tt kevesen voltunk. A m unka vo lt a m egm entőm , m ert az teljesen le tu d o tt kötni, le fo g la lta g o n d o la ta im a t, k itö ltö tte m inden id ő ­ met. Késő esténként, vagy ha ügyeltem , s m ásnap d é lu tá n , estére hazakevered­ tem, h u lla fá ra d ta n zu h a n a m az ágyba, és úgy a lu d ta m a következő re g g e lig , hogy álm os sem volt. A betegekkel, a gyógyítás szám talan p ro b lé m á já v a l ilyen m ódon én kétszerhárom szor a n n y it fo g la lko zta m , m int más kezdő ko llé g á im , és az sem é rdekelt, hogy e le in te még o lyasm it is h a llo tta m : hogy törekszik, milyen stré b e r ez a kis M ic ó ! Jogom v o lt ahhoz, hogy átvészeljek egy idegösszeroppanással fenyegető m egrázkódtatást, jo g o m vo lt a számom ra le g h a tá so sa b b te rá p iá h o z , a munkához. A p ro f a d d ig is szeretett, de ezt az a m b íc ió t olyan m ódon h o n o rá lta , hogy végül engem is feszélyezett, azért nem a n n yira , hogy ügyet c s in á lja k belőle. Nem h iv a l­ kodás, ha elm o n d o m : a n n a k e llenére, hogy fia ta l voltam , gyorsan e lte rje d t a híre a klinikán, hogy kitű n ő d ia g n o szta vagyok, kivételesen lelkiism eretes. És nem utazom a pénzre. Érdekes, a pénz mégis m e g ta lá lt, a fe lg y ó g y u lt b etegek tö b b s é ­ ge tekintélyes sum m ákat d u g o tt a zsebembe, szemérmesen b o ríté k b a rejtve, és kezdetben p iru lv a bár, de én is e lfo g a d ta m . Eleget ko p la lta m egyetem ista korom ban, a gyom rom ebb e m ent tönkre, e n ­ nek az eredm énye a gyom orfekély, e le g e t szűkölködtem a lb é rle tb e n , s a já t o tth o n ­ ra vágytam , a n ya g i fü g g e tle n sé g re . Belépésem után két évvel én voltam a prof helyettese, a klinika le g fia ta la b b ta n á rs e g é d je . És közben le tt fő b é rle ti lakásom , kétszoba összkomfortos, és vo lt kocsim, e lé g g é használt, d e még jó Skoda, ig a ­ 38 �zán rem ekül szaladt. V o lt te h á t mivel kitöltenem m aradék szabadidőm et. H ó n a ­ pokig fo g la lko zh a tta m a lakás berendezésével,s m iu tá n megszereztem a h a jtá si jogosítványt, va sárnapo n ké n t, ha nem voltam ügyeletes, nagy tú rá k a t tettem az egy na p a la tt b e já rh a tó tá vo lsá g o n b e lü l. A D u n a kan ya r. V isegrád, Esztergom, Győr, Székesfehérvár, Veszprém, Kecskemét, Szolnok, G ö d ö llő , a M á tra ; fárasztó, s mégis fe lü d ítő tú rá k voltak. Persze egyedül, m in d ig csak egyedül. U titársam a k a d t volna k o llégáim , ism e­ rőseim közül, de m ár m ondtam , hogy Laco óta nem bírta m senkire úgy nézni, m int férfire. Nem, nem volt ez va la m i stu p id fé rfiq y ű lö le t, egyszerűen csak n a g yon is érthető, ta rtó s sokk az em berekkel való közelebbi érzelm i ka p cso la to kka l szem­ ben. Két év m últán, az ú jo n n a n végzett orvosok közül egy nagyon h a tá ro z o tt fe llé ­ pésű. igen am biciózus k o llé g á t k a p o tt az osztályunk, dr. Révész Istvánt. M agas volt, fekete, összenőtt szem öldökű, energikus a rcú kicsit erős orrú. Jelesen vé g ­ zett, m u n ká já t a gyors helyzetfelism erés, a k ita rtó szorgalom jellem ezte, és a h iv a ­ tá stu d a t. Azt hiszem, ez az u tó b b i is m egvolt benne, én így neveztem ezt, és nem stréber törekvésnek, a m it könnyen rá ra g a szto tta k az idősebb ko llé g á k, akárcsak két évvel k o rá b b a n énrám . M i ketten vo ltu n k az osztályon a le g fia ta la b b a k , ő tőlem is fia ta la b b egy jó évvel; ez is természetessé te tte , hogy kereste tá rs a s á ­ gom at, s hogy jó l el tu d tu n k beszélg e tn i az osztályon e lő fo rd u ló érdekes és p ro b lem atikus esetekről. A p ro fo t g yakran k e lle tt helyettesítenem , ó rá ja volt az egyetemen, vagy m áshol k e lle tt m e g je lennie, ilyenkor Pista nem is fo rd u lh a to tt volna máshoz, csak hozzám. A szakmai tém ák észrevétlenül kezdtek kiegészülni, k id e rü lt, hogy ő is sze­ reti az iro d a lm a t, a színházat, a koncerteket, és a m ik o r legelső a lk a lo m m a l m eg­ kérdezte, nem voln a -e kedvem e lm e n n i vele a Károlyi kertbe, hangversenyre, nem m ondtam e lle n t. V ilá g o s a n érzékeltem , hogy a két év a la tt m ár szinte b e lé m id e g ­ ződött idegenkedésem a fé rfia k k a l szemben n ála nem jelentkezik, nem láttam értelm ét, hogy csökönyösségből legyek következetes. A koncert után nem sokára egy m a rgitszigeti szabadtéri e lő a d á s következett, olasz vendégm űvész fe llé p té ve l, a nevére már nem emlékszem, de a rra igen, hogy u tá n a , am iko r be ü ltü n k a kocsim ba, Pista szó nélkül m agához ö le lt és m egcsó­ kolt. Ellenkeztem, m ert kissé b á n to tt a gyors tem pó, az e g y o ld a lú döntés, de m inek ta g a d n á m , meg is szédültem , és tiltakozásom p illa n a to k a la tt m egtörött. A znap este még nem a ka rta m , hogy fe ljö jjö n hozzám, ő a zo n b a n a n n yira e ltö k é lt volt, hogy nekem nem v o lt erőm visszautasítani. Azt az é jszakát nálam tö ltö tte , és én reggel sem bántam meg semmit, m iközben sietve ö ltö zkö d tü n k hogy el ne késsünk a klin iká ró l, m ert Pista a szeretkezésben is e lfo g a d h a tó p a rtn e rn a k b izo­ nyult. Nem olyan mesternek, m int később A li, d e h á t huszonnégy, huszonöt évünk e lle n é re is kezdők voltunk még a szexualitásban orvos lé tü n kre is, bá rm ily fu r ­ csán hangzik. M indezzel e g yü tt jó l éreztem vele m agam , és rem éltem , rövid idő a la tt annyira összeszoktunk, hogy ezt a ka p c s o la to t m in d e n ké p p e n érdem es fo ly ­ tatnom . Nem g o n d o lta m én házasságra, különösen olyan rövid időn b e lü l, ő azonban sokkal c é lra tö rő b b volt, és két h ó n a p múlva fe le sé g ü l vett. Igaz, beleegyezésem ­ ben része vo lt egy ke llle m e tlen e pizódnak, errő l m ajd később beszélek. Pista hoz­ 39 �zám költözött, h a t év u tán m e g sza b a d u lt a lb é rle ti o d ú já tó l, megszerezte a jo g o ­ sítványt, te h á t a kocsim is rendelkezésére á llt s e le in te igen a lka lm a zko d ó n a k m utatkozott ebben is. H ogy v a ló já b a n a kko r én m it je le n te tte m számára, nem tudom , én azonban szerettem, le g a lá b b is kívántam m egszeretni, m ert a n é lk ü l én képtelen voltam a szexualitásra. Szerettem a szerelem m inden m e g g o n d o la tla n s á g á v a l, á ld o z a tkészségével, és ő m indezt m a g á tó lé rte tő d ő e n el is fo g a d ta . H ázasságunk új helyzetet te re m te tt a k lin iká n , vilá g o s volt, ho gy nem m a­ ra d h a tu n k mind a ketten a p ro f osztályán. És bárm e n nyire ra g a szko d o tt is hoz­ zám az öreg, én léptem le, hiszen én m ár valaki voltam , szaklapokban p u b lik á ­ cióim je le n te k meg, akárm elyik kórházban szívesen fo g a d n a k , az öreg neve olyan a já n ló le v é l volt szakmai körökben. V o lt egy beszélgetésem ez ügyben Pistával, m ie lő tt még a p ro ffa l tá rg y a ltam volna. O tth o n , este á llta m e lő tervem m el, hogy m ásnap kérem a kilépésem e n g e ­ délyezését, hogy ő m aradhasson a jó helyen, a p rof m ellett. Kis csa ló d á st okozott, hogy Pista még a form a kedvéért sem tilta k o z o tt, úgy fo g a d ta döntésem et, m int am i m e g ille ti őt. — Nem fé lte le k én té g e d , kis M ic ó ! — m ondta kedélyeskedve. — Te olyan tehetséges vagy, hogy egy hét a la tt b á rh o l e lfo g a d ta to d m a g a d ! A helycsere azonban nem s ik e rü lt a rem élt m ódon. Nem a d ju n k tu s lettem a főorvos m ellett, hanem csak egyike a három alorvosnak. És még ennek is ö rü l­ hettem , hiszen korom beliek, sőt idősebbek is évek óta d o lg o z ta k segédorvosi s tá ­ tuszban és fizetéssel. Természetesen csökkent a jövedelm em is, a nagy pénzeket a főorvos és az a d ju n k tu s kapta, p e d ig most m ár igazán jó l jö tt volna a m ellékkereset, m ert házasságkötésünk ó ta Pista m e gkívánta, hogy a fizetést neki a d ja m át, mivel szerinte én nem tu d o k b á n n i a pénzzel. Nem m ondom , bárm ennyi össze­ jö tt is havonta, én m in d e t e lkö ltö tte m könyvekre, színházra, hanglem ezekre, ru ­ hákra. Pista pedig kije le n te tte , ta ka ré ko sko d n u n k kell, hogy gyorsan összehozzunk húsz-harm incezret egy lakáscseréhez. Azt m ondta, ham arosan úgyis szükségünk lesz a harm a d ik szobára, ha m egjön a gyerek, de a d d ig is jó l kih a s z n á lh a tju k a nagyobb társasági élethez. Ú j volt nekem ez a fa jta te lh e te tle n sé g , a h o g ya n Pista fokozatosan m in d e n t a kezébe ra g a d o tt, de m ert v ilá g é le te m b e n u tá lta m a kicsi­ nyes vitákat, különösen pénzügyekben, n a g yo b b ellenkezés nélkül bele tö rő d te m ebbe is. Azért m a ra d t némi költőpénzem a P istának á ta d o tt fizetésen kívül, mert új helyem en is olyan le n d ü le tte l kezdtem el a m unkát, m int a klin iká n , azt hiszem, intenzitásban egyenértékű vo lt kezdő éveim m el, hatá sfo ka m agasabb, m ert akkor m ár a hátam m ögött vo lt tö b b m int kétéves g ya ko rla t. Betegeim szerettek, olya n y­ nyira, hogy a rám bízo tt két kórterem nek rövidesen híre ment, hogy a főorvos és az a d ju n ktu s rendelkezésére b o csá to tt ágyak m e lle tt hozzám kívá n ta k ke rü ln i azok, akiknek külön igényük vo lt a m e g b ízh a tó kezelésre. Id őben nem tö ltö tte m b e n t annyit, m int kezdetben a k lin iká n , m ert Pista m in ­ den estére g o n d o sk o d o tt valam ilyen p ro g ra m ró l, ha nem vo ltu n k ügyeletesek. Nem volt szép fé rfi, de im p o n á ló a n művelt, jó e lő a d ó i készséggel. Sohasem v a l­ lottam vele szégyent. Igaz, h a m a r felfedeztem , hogy m eglehetősen hiú is, te h á t ezért szerepel olyan szívesen, ezért igényli, hogy le h e tő le g ő legyen a társaság középpontja, őrá fig ye lje n e k, és ha o tth o n voltunk, kettesben, a kko r tőlem várta el ezt a fig ye lm e t és elism erést. Sok m in d enben ö n á lló vélem énye volt, s elég szo­ 40 �k atlanok, m eghökkentőek, később rá jö tte m , hogy szándékosan választja éppen ezeket, hogy fe ltű n é s t keltsen velük. Aztán azt is észre k e lle tt vennem , hogy féltékeny, hogy azért olyan szo lg á ­ latkész, azért visz be m inden re g g e l a kórházba a kocsival, és jö n értem a m u n ­ ka id ő végén, nehogy m agam ra m a ra d ja k egy ó rá ra is. Eleinte tetszett nekem ez a szereposztás, de elég gyorsan terhessé vá ll, és sértette önérzetem et. H ázasságunk után p á r h ó n a p p a l sor ke rü lt a lakáscserére. Pista b o n y o líto tta le az egészet, az új lakást is ő vá la szto tta ki, engem csak a fo rm á lis jó v á h a g y á s ­ ra hívott meg a végén. A lakás fekvése és beosztása jó volt, b e n t a város köze­ pén, igazán m a ra d é kta la n u l ö rü lh e tte m volna neki, ha nem k e lle tt volna tu d o ­ m ásul vennem ; é letünkn e k ism ét egy fo n to s lépése, am ib e n én csak statiszta vagyok, a nagy rendező p e d ig Pista. Az új lakás berendezése sem hozott za va rta la n öröm et, m ert a b b a n is Pista a ka ra ta , ízlése vo lt a m eghatározó. M ég az én szobám at is m ásként rendezte volna be, eb b e a zonba n nem egyeztem bele. És még ő h a ra g u d o tt meg érte. n a p o kig a lig szólt hozzám. Az új lakás felszentelésére nagy társaság g y ű lt össze n álunk, de am iko r körülnéztem , m e g d ö b b e n te m ; egyetlen egy sem vo lt közöttük az én régi b a rá ta im közül. És term észetesen testvéreim , rokonaim sem, de ők kölcsönösen u tá ltá k egy­ m ást Pistával. A ztán még néhány hónap, és azt is ta p a szta ln o m ke lle tt, hogy a p ro g ra m ja ­ in k a t is m indig az ő ó h a ja vagy szeszélye határozza meg. Nem tudom , mi vo lt ez benne, de m ár nem vo lt egy eset sem, a m ik o r ne ő d ö n tö tte volna el, hová m en­ jü n k az éppen szabad esténke n. H a én elso ro lta m három film c ím e t, fe lté tle n ü l egy negyedik vagy ö tö d ik m oziban k ö tö ttü n k ki, a m it ő ja v a s o lt. U g ya n íg y voltunk a színházzal, hangversenyekkel. U to ljá ra ravaszkodásra kényszerültem , ha azt a kartam , hogy kettesben nézzünk meg egy d rá m á t, úgy k e lle tt kezdenem, hogy ellenm ondva nekem, ő p ro p o n á lja a lá tn i kívánt d a ra b o t. Elm últ egy év, a gyerek csak nem a k a rt m e g jö n n i, a m ire Pista in g e rü lte n re a g á lt. Pedig évközben voltam én néhány jónevű nőgyógyásznál, vé g ig csin á lta m a szükséges vizsgálatoka t, s m in d e n ü tt azt m ondták, nem ta lá ljá k okát, a m ié rt ne le h e tn e nekem gyerekem . Pista első n a g yo b b szem rehányásaira azzal fe le lte m ; én m egvizsgáltattam m agam , neki is ezt kell te n n ie , h á th a be n n e a hiba. G o ro m ­ bán letorkolt, meg is sértett, úgy, hogy p illa n a to k a la tt befejeztem a tém át, s m a ­ g á ra hagyva visszamentem a szobám ba. És a következő na p m egtö rté n t, a m ire m agam sem készültem. A szokott idő e lő tt vagy fé ló rá v a l távoztam a kórházból, m ert nem kívántam m egvárni Pistát. A kocsit a kko r m ár teljesen k is a já títo tta m a g á n a k, de én ez e llen sem tilta ko zta m . Beültem egy moziba, utá n a a m ásikba, két olyan film e t lá th a tta m am elyek Pista ellenkezése m ia tt m indig kim a ra d ta k M ozi u tán betértem egy étterem be, m egva­ csoráztam . Kicsit még h a llg a tta m a zenét, m ajd fizettem , elm entem a Keleti p á ­ lyaudvarra, b e telepedtem a váróterem be, és vég ig o lva sta m az éjszakát. És jó l éreztem m agam , m intha sike rü lt volna leráznom m a g a m ró l valam i b é n ító nyo­ mást. Kora reggel tértem haza, hogy még legyen időm lezuhanyozni, á tö ltö zn i. Pista nekem tám adt, hol voltam , kivel csaltam meg, hogy tehettem ilyent, hogy m inden bejelentés nélkül kim aradok. Egész este engem keresett, a rendőrséget, m entőt is é rte síte tte eltű n é se m rő l. M e g n yu g ta tta m , semmi különös nem törté n t, 41 �egyszerűen csak egyedül k ívantam le nni egy év után, te lje se n egyedül e ltö lte n i egy éjszakát. A Keleti vá róterm ében olvastam , és legyen rá felkészülve, hogy ezután m áskor is e lő fo rd u lh a t. A ká rm iko r és b e je le n té s néikül, a m ik o r szükségét érzem ilyen kis m enekülésnek. K éptelen volt m egérteni, mi késztethet a különös viselkedésre. Ismét g o ro m b á s ­ kodott, sértegetett, aztán n a p o kig já tszo tta a m e g b á n to tta t, én p e d ig m ár nem igyekeztem kiengesztelni, an n yira azért nem tu d o tt m e g h ó d íta n i. A házasságkö­ tésünk u tá n i h ó n a p o k b a n bennem m egszülető szerelem fé lú to n m e g to rp a n t, m ajd h ű lni kezdett, a hogya n jö tte k egymás u tán a k ijó z a n ító je le n e te k. Azt hiszem, sze­ retni ő engem igazán sosem szeretett, egyszerűen csak könnyen e lé rh e tő , jó partti lehettem szám ára, m in d e n n e l e g yü tt kellem esen elvise lh e tő n e k ta lá lh a to tt; a k ü l­ sőmet, á llá so m a t, lakásom at, kocsim at. Azok az egy na p ra , aztán n ya ra n ké n t e g y-ké t hétre szóló m eneküléseim m eg­ ism étlődtek, úgy szaporodtak, a h o g ya n n ő tt köztünk a távolság. V égül m ár külön já rtu n k nyaralni, s még örü lte m is a p ih e n te tő m agánynak. H ogy közben vo lt-e m á svalakije, nem tu d ta m róla, később sem k u ta tta m . A szakítás id ő p o n tjá t is komiszul választotta m e g : ö tö d ik házassági é vfo rd u ló n ko n je le n te tte be, hogy el a k a r vá ln i. Nem kérdeztem , m iért, a n é lkü l is m ondta, m in t­ ha szükségét érezné, hogy te tté t m e g in d o k o lja . Azért, m ert én nem tu d o k neki gyereket szülni, m á rp e d ig szám ára úgy család a család, gyerekkel, és így tovább. R endben van, m ondtam , a d d be a válókeresetet. Az első, békélte tő tá rg y a lá s ra elm entem , azt a tízp e rce t még kib írta m , a tö b b it m ár nélkülem b o n y o líto ttá k le ; közös beleegyezéssel b o n to ttá k fe l házas­ ságunkat. A lakást e lcse ré ltü k két kétszobásra, a szükséges különbözetet, a h a r­ m incötezret ő fizette ki. N yilván h ó n a p o k óta, de lehet, hogy egy-két éve is ké­ szült erre a lépésre. A W a rtb u rg o t ennek e lle n é re m a g á n a k követelte, és én erről is lem ondtam , nem a ka rta m vele sem veszekedni, sem pereskedni. N agyon e le ­ gem, volt belőle, örü lte m , hogy a válás, a lakáscsere egy h ó n a p a la tt le b o n y o ló ­ dott, és én ism ét o tt ta lá lta m m agam egyedül a lakásom ban. M in th a va la m i fo j­ to g a tó szorításból szabadultam volna, úgy éreztem m agam , s azt hittem , a z a la tt az ö t év a la tt kellően m egism ertem az em bereket, tö b b é nem é rh e t h a sonló csapás. ZO LO V á !ásunk után vo lt két b a rá to m , de h iá b a erőlködtem , hogy le g a lá b b m a g a m ­ ban felszítsam a szerelmet, nem sikerült. M in d k e ttő jü k n e k én csak a „ jó n ő ” v o l­ tam , a szeretkezések p e rc e ié rt kellettem nekik, m ert a m inden fé rfit izg a tó különös, teljes o daadás, a szerelem zsoltárai kötö tté k őket hozzám rö videbb, hosszabb id ő ­ re, a m it — m int e lm o n d tá k — olyan ritka nőnél k a p h a t meg a fé rfi. Azt sem é r­ dem lik meg, hogy megnevezzem ő k e t; testi, lelki kábításom kis in s p irá ló i voltak m ind a ketten. A rendszeres ivásra még Pista m e lle tt szoktam rá, együttélésünk utolsó h ó ­ n a p ja ib a n , m ert végül m ár nem b írta m volna elviselni a lk o h o l nélkül. A n a rk o ti­ záló gyógyszerekre a válás u tán kaptam rá, a kettő e g y ü tt gyorsan kikészített. Zolo, a szi nházi rendezőaszisztens, vá lá su n k u tán vagy másfél évvel b u kka n t fel m ellettem , most m ár a rra sem emlékszem ponto sa n , hol ism erkedtem meg vele. Ő is jó ké p ű fiú volt, és ugyancsak rám enős, e g y -k é t nap a la tt m egkapott, azután 42 �vele já rta m három évig. Az á g y b a n m e g fe le lő társ volt, tá rs a s á g b a n kicsit tú lnyüzsgő, m int á lta lá b a n a kise b b re n d ű s é g i érzéstől gyötört, m a g u ka t é rd e m te le n ü l m ellőzöttnek érző em berek. A k k o rib a n m ajdnem m inden estém et színházban tö ltö t­ tem, m ert Z olo nem m o n d o tt le ró la , hogyha késve is, de m e g csin á lja a m aga ka rrie rjé t. Látni a k a rt te h á t m inden szi nházi p ro d u k c ió t, és nem csupán egyszer, de a fő p ró b á n , a prem ie re n , aztán a tizedik, az ö tve n e d ik e lő a d á s o n . M a g a m is éreztem ebben az e lm é ly ü lt s tú d iu m b a n a lehetőséget, és a rra bizta tta m , olykor p ró b á lja m egírni vélem ényét e g y -e g y kis ta n u lm á n y b a n . M eg is te tte ezt, de m eg­ je le n é sig csak két a p ró b b írása ju to tt el, azok m ia tt in k á b b restelkedett, je le n tő ­ sebb, fe ltü nést keltő ügyekről á lm o d o tt. G yakran értünk haza le h a n g o ló d v a ; Z o lo t egy p illa n tá s , nagym enőktől egy hű vö ­ sebb üdvözlés nap o kra le tö rte . M á r ivott, a m iko r ta lá lko zta m vele, s hogy bennem ebben is cinkosra lelt, a h e lye tt, hogy fékeztük volna egym ást, in k á b b fo ko ztu k az a lk o h o lla l szem beni g á tlá s ta la n s á g u n k a t. Ö t ke lle tt először elvonó kúrára b e u ta ln i, ha nem a ka rta m végignézni össze­ ro p p a n á sá t. Pár hét m úlva én következtem, aztán néhány h ó n a p mu ltá n n a rkcm á niával kezeltek. Azt hiszem, sike rü lt volna ta lp ra á lln o m , ha Z olo összeszedi m agát. Ő a zo n ­ ban velem a lig tö rő d ö tt fa n ta sztiku sa n önző vo lt m in d e n b e n . Jött az új évad, és nagy nehezen sike rü lt segéd re n d e ző i á llá s t ka p n ia az egyik vidéki színháznál, e n ­ gem p elig o tth a g y o tt egy kurta levéllel, a rra sem é rdem esített, hogy személyesen közölje, rá tö b b é nem szám íthatok. Sok linkség v o lt Z o lá b a n , u g ya n a kko r va la m i sajátos, bohém es kedvesség is, ezért m in d e n t m egbocsá to tta m neki, és a m agam b o lo n d m ó d já n szerettem, k e lle tt nekem. A kko rib a n m ár a lig vo lt bennem az első évek m a g a b izto ssá g á b ó l, m u n ka ­ b írá sá b ó l, a gyom rom u tán az id e g e im is kikészültek Z o lo le lé p é sé t két— h á ro m h e ­ tes letörés követte, a m it végig ittam , gyógyszerekkel külön kábítva m agam . M á r fél éve nem vo lt á lla n d ó státuszom , körzeti orvosokat h elyettesítettem , n a p o kra , h e te k­ re, de o tt is m ajd m in d e n ü tt b o trá n y kisérte m űködésem et, egymás u tán kaptam o d o rg á lá so ka t. Egy józan napon s ike rü lt e lh a tá ro zá sra ju tn o m , s a zo n n a l felkerestem Kurt ág főorvoshoz, aki a zonba n egyetlen mocskos kis te le fo n á lá s á v a l visszarúgott oda, két hón a p a la tt m eglepő eredm ényt é rt el az öreg, azért e n g e d e tt ki n yugodt lélekkel. És azért mertem én is olyan hülye m ódon őszinte le n n i R óbert ig a z g a tó főorvoshoz, aki a zonba n egyetlen mocskos kis te le fo n á lá s á v a l visszorugott oda, a h o n n a n nehezen kiszabadultam . M a g a m sem g o n d o lta m , hogy ennyi rendezetlen ügyem v a n ; tartozások kölcsönök. És azt sem tu d ta m , hogy ilyen kínos d o lo g pénzhez ju tn i. Szerencsére volt néhány értékes képem, g ra fik á m , azokat e la d ta m a Szent István kö rú ti b izo ­ m ányiban. H o ln a p ra m in d e n t elrendezek, ennek a b úcsúlevélnek is a végére érek. Elbizo n yta la n o d ta m , nem tudom , végül s ik e rü lt-e meggyőzően bem utatnom azokat, akik id e ju tta tla k . M ost m ár ez sem érdekel tú lsá g o so n , ma m ár nem látom olyan fo n to sn a k a búcsúlevelet, m in t a m ik o r elkezdtem . Az esem ényeket úgyis m indenki a m aga izlése, érdekei szerint m agyarázza; ezzel a néhány o ld a lla l le g ­ fe lje b b ö n m a g a m a t győztem meg a rró l, hogy m egtegyem , a m it e lh a tá ro zta m . 43 �A szükséges a d a g e g yü tt van, a h a lá lo s dózis négyszerese, kétszáz ta b le tta , T ardil, Seduxen, F renolon, H ib e rn á l: én nem fo g o k b e ke rü ln i a h a lá lla l kacérkodó „ k isérletezők” sta tisztiká já b a . GYURKA Ha rólad beszélek elsőnek, biztosan so km in d e n t e lm o n d ta m volna, m erthogy ap a korai h a lá la óta te játszod népes c s a lá d u n k b a n a c s a lá d fő szerepét, sokszor beleavatkoztál az é letem be oly m ódon, hogy az fá jt nekem, hogy á rto ttá l véle, a h e lye tt hogy se g íte tté l volna ra jta m . Beavatkoztál a testvéri szeretet jo g á n , a m it erőszakosan, a mama konokságával g y a k o ro ltá l velem szemben is. Itt most m ár elég lesz, ha csupán egyetlen te tte d e t jegyzem fe l; azt hiszem a n n a k volt a le g n a g y o b b része az én vonatom kisiklá sá b a n . Te is tu d o d m ire c é l­ zok, azért röviden leírom . Nem szeretted Pistát, ki nem á llh a tta d , én e b b e n tö k e letesen e g ye té rte tt veled a mam a, és a tö b b ie k is. Tudom , Pista hozzátok sem vo lt sim ulékony m o­ dorú, h iúsága és ön teltsége, erőszakos term észete id e g e n e k e lő tt nagyon is rövid id ő a la tt ellenszenvessé tették. M é g is : hozzám ta rto zo tt, ezt tu d o m á su l k e lle tt v o l­ na vennetek. Te és ti m ind, az első talákozás u tán durva tá m a d á sb a kezdtetek, folyton p o cskondiáztá to k a je le n lé te m b e n , csoda, ha én csak azért is m ellette m aradtam , és végül az á lta la an n yira s ü rg e te tt házasságba is belem entem ? Ehhez azonban a te durva közbeavatkozásodra vo lt szükség, a n é lkü l, azt hiszem, sohasem lettem volna Pista felesége. M egéreztem én azt ka p cso la tu n k e lején, hogy szeretőnek jó lesz egy id e ig , de fé rjn e k egy é letre, nem Egyszer o lya n ko r á llíto ttá l be hozzám, a m ik o r nálam v o lt Pista.. . M ostani á lla p o to m b a n küiönösen képtelen vagyok re p ro d u k á ln i azt a percek a la tt m agas­ ra csapó d ia ló g u st. Azt a zo n b a n tisztán látom ma is, a h o g ya n te végül n ekim en­ té l , és szabályosan véresre verted a n á la d jó v a l g yö n g é b b fizikum ú em bert. Á ju ltra verted, aztán o tth a g y tá l b e n n ü n ke t. Én p e d ig m agához té ríte tte m , le fe k ­ tettem , két na p ig áp o lta m , u tá n a a fe le sé g e lettem . H ogy jóvátegyem a te b ű n ö ­ det.. . Lehet, hogy ez is furcsán hangzik, de én azért tettem így.. . És ta lá n v a ­ lam i hülye d a c is, én csakazértis hozzám egyek! És am iko r egymás u tán Pista m inden hitványsága kid e rü lt, hányszor a sze­ mem re hánytátok, m inden ta lá lk o z á s k o r rá m o lva stá to k: ugye, mi m egm ondtuk, mi e lőre lá ttu k ! Ha nem tu d n á to k , ezért m aradtam el tő le te k, a c sa lá d o m tó l is, mert nem kívántam h a llg a tn i a szövegeteket. M á r fé lte m az ily e n fa jta szeretettől, bú jta m előle, ha tehettem . M A M A ÉS APA Ez az utolsó napom , kértem két n a p i szabadságot, nektek m e g te le fo n á lta m , hogy vidékre megyek. Nem kereshet te h á t senki, s a kétszáz ta b le tta p á r óra a la tt elvégzi a m agáét. N incs m ár türelm em ennek a hosszúra n y ú lt. búcsúlevélnek sem, pedig a m am áról és a p ó ró l még külön a ka rta m írni. M ost m ár nem is vagyok józan, felébredésem után elkezdtem kis előkészítés. . . És a lk o h o lla l e g yü tt b izto sa b b a n h a tn a k m ajd a M a m á ró l én úgyis csak o lyasm it m o n d h a tn é k el, a m it rólad, retete is éppen olyan önző és vak, m int a tié d . . . 44 a fo ly ta tá s á ra inni, kell ez a ta b le ttá k . m ert az ő sze­ �A m íg nem tisztáztam m ag a m b an , k ö rü lb e lü l egyetem ista korom ig ta rto tt ez, sokszor ta lá lta m furcsá n a k, hogy lány létem re nem anyám hoz, hanem apám hoz vonzódom . M ost m ár tudom , azért m ert én az ő já m b o ra b b , b é ke tű rő b b te rm é ­ szetét örököltem . Én vele tu d ta m úgy e lb e szélgetni m in d e n rő l, még fé rfi és nő viszonyáról is, a szexualitás p ro b lé m á iró l is, m ár gim n a zista korom ban, a h o g ya n anyám m al ke lle tt volna m indezt m egtárgyalnom . De ővele m árcsak a la ko sko d ó álszem érm essége m ia tt sem beszélhettem , ő ta lá n egyetem ista ko rom ban is azt h itte róllam , még m in d ig úgy tudom , a h o g ya n kiskorom ban b e lé m s ú jk o lta : a g ó lya hozza a gyereket. , . Ó , ap a egészen más v o lt: igazi te h e ts é g !... Egy nagy em ber veszett el b e n ­ ne. . . Kár, hogy o tt ke lle tt le é ln ie ötvenegy eszte n d e jé t a b b a n a kis m á tra i fa lu ­ ban. . . És azért is sajn á lo m , hogy olyan hozzá nem m éltó asszony m ellett, a m i­ lyen anya. . . M e rt az ö t gyereket is a n yá n a k köszönhette a p a , az ő b ig o tt v a llá ­ sosságának, m ert ő nem vétkezhetett isten p a ra n c s o la tja e lle n : te h á t k ih o rd o tt és m egszült m inden gyereket, aki m e g fo g a n t benne, Ö t gyereket fe ln e ve ln i egy ta n ító i fizetésből, és valam ennyivel e lvégeztetni az egyetem et vagy fő isko lá t, csoda, hogy e d d ig is é lt szegény a p a . . . Isteni ez a gin, érdekes, ez nem h ü ly ít úgy, m int a tö b b i p á lin k a fé le . V alam i könnyű szédülésben úszom, és a vilá g m egszűnt számom ra, m in t á lla n d ó küzdő­ tér.. . m int m egoldásra váró p ro b lé m á k töm ege.. . Hiszen én m ár m in d e n t m eg­ o ldottam , még egy utolsó aktus van h á tra . . . Beszedtem a kétszáz szemet, fél lite r g in n e l nyeltem le őket. Egy kis korty — egy ta b le tta . Azt hiszem, perceken b e lü l e lk á b ít, m ár csak néhány sor te lik tő ­ lem. . . M ost azt g o n d o lta m , ta lá n o kosabb volna e lé g e tn i ezt a búcsúlevelet.. . Elegánsabb.. . M in e k m ásokat vá d o ln i, ha úgyis le lé p e k .. . De m ár nem b í rok fe lá lln i, hogy az ö n g y ú jtó t megkeressem . . . a kályhához m enjek. .. Rögtön e la ls z o m .. . . . . hogy milyen könnyű az egész... M ié rt fé ln e k e ttő l a m e g o ld á stó l az em ­ berek?. . . . . . ta lá n le g ille tő b b búcsúzás lesz. . . igenis. . . igen Im ádom a h u lla s z á llító k a t! a kis M icó a kis M icó le lé p e tt ugye e lképedtetek? de én . . . im á d o m .. . a h u lla s z á llító k a t 45 �tanulm ány TÖRÖK GÁBOR Egy Medália fényessége „A költeménynek nem árt a megszerzett világosság. Inkább gazdagítja” — hirdeti bölcsen Roger Caillois1. Ő aztán megbízható forrás: fiatal korában maga is szürrealista v o lt. . József Attila Medáliáit máig sem gazdagítja a hiteles értelmezés kivívott világossága. Nincs mit csodálkoznunk ezen: valóban nehéz versek2 ezek. Az avantgardista izmusok lírai vív­ mányait teljesen sajátjává hasonító alkotó vizsgamunkája ez a ciklus, de jövendő óriás­ költészetének motívumkincstára és kapuja is. 1929. február 17-én jelent meg a Nincsen Apám Se Anyám kötetben a teljes sorozat. Jelentőségét — alig egy hónappal később — akkoriban elsőnek és e g y e d ü l Zelk Zoltán ismerte fel: a kötet legkiemelkedőbb részének tartotta, vallotta, hogy „Itt bontakozik ki legigazabban József Attila költői egyénisége, s formaművészete is itt a legtökéletesebb” 3. Egyébként kortársai fanyalogva fogadták ezeket a verseket, elvbarátai a fejüket csóválták, mások csupán szüriealizmust láttak bennük. Még a jószándékú Jankovich Ferenc is azzal csúfolta József Attilát, hogy a Medáliák „franciasaláta” , és lényegüket félreértve ma is „önfeledkezőnek, gondtalannak, játékosnak, szinte maguktól valónak” véli őket5. Még szigorúbb Füst Milán véleménye róluk 1935-ben: „felelőtlenül versel” 6. Fölharsan a gyaláz­ kodás is — Szegeden. Egy helyi folyóirat szerint „medáliát érdemel az a szerkesztő, aki az efféle 'M edáliákat' közölni meri.” 7 Akad irodalomtörténész, aki még a felszabadulás után is költői zsákutcát lát a ciklusban: azt érzi ki belőle, hogy „a költő egy lényegében szubjektív— idealista művészi eljárásmód hatása alá került.” 8 Én azt hiszem, hogy a filozó­ fiai eltévelyedés inkább a költő némely olvasójára jellemző. Legutóbb például így véle­ kedik Balogh László: „A Medáliákban kisérletezi ki (a költő) azt a verstípust, amely nem magyarázza önmagát, s amelyet magyarázni sem lehet. Amelyet meg kell érezni...” 9. Meg kell érezni? Nem lehet magyarázni? Mi ez, ha nem az értelem, az emberi megismerés fegyverletétele? Tán a művészi megismerésnek semmiféle ekvivalense sincs és nem is lehet a fogalmi gondolkodásban? A tudat világát ilyen áthidalhatatlan szakadékok osztják több részre? A világ anyagi egységét sem vallhatja, aki a tudatot így szétszaggatja. Vivere non est necesse: navigare necesse est! A nehéz feladatba fogó verselemző számára ez azt jelenti, hogy akár bele is fulladhat a tévedésekbe, de akkor sem mondhat le az alkotás értelmi megismeréséről, megfejtéséről. De ne csak deduktív módon érveljünk az ilyen — napjainkban sajnos gyakori — esztétikai agnoszticizmus ellen! Hogy a Medáliák megfejthetők, már az eddigi elemzési gyakorlat is igazolja! A szűkebben vett tizenkét tételes ciklus mellett vannak még ebből az időből más olyan nyolc-tizenkét soros költemények is, amelyeket Németh Andor indokoltan nevez szintén me­ dáliáknak. Állítja, hogy e sűrített, „komprimált versek" mögött „Valóság van. . . bár elva­ rázsolva. Egyik-másik Medália már azzal is utal arra, amit művészetté ötvözve megsemmisí­ tett, vagy legalább is eltakart, hogy (mint a kubista festők, akik üvegpapírt, drótot tesznek színeik közé) szándékosan benne hagy verseiben egy-két nyers tényt, megszűretlen valóság­ 46 �elemet. Néha csak egy nevet. Ilyen az a verse is, amelynek ezt a címet a d ta : Németh A ndor” .10 S a címzett aztán teljesen megnyugtatóan fe jti meg e „megszűretlen valóságelem ” ből kiindulva a költőileg áttetteket is: Egy nagyon tiszta vízcseppet dörgöljetek a szemire... (József A ttila : Németh Andor) E két sorhoz például ezt a glosszát fű z i: „A kkor és még sokáig rajtam ült a Fekete kolos­ torban tö ltö tt esztendők em léke... Ö t év m agában nem nagy idő — a börtönfalak között ötvennek számított. M ikor letelt, s világgá széledtünk — csüggedt aggastyánok érzületével tértünk vissza az életbe ... Derm edt közömbösségbe temetkeztem, érzéketlenségnek is lehet minősíteni. A közöny vastag, áttörhetetlen gyöngyházkéregként vett körül. Egyszer szóvátet­ tem A ttila előtt, hogy nem tudok sírni. »Az a te nagy bajod« — bólintott. »Ha sírni tudnál, m egkönnyebbülnél. Nem tudod kisírni, nem tudod kija jo n g a n i a fájdalm adat...«”11 — A kép tehát azt m ondja: ad jato k nagyon tiszta vízcsepp-könnyeket a sírni nem tudó szen­ vedőnek. Igen, a verset így kívülről — úgy is — magyarázzuk; de ma már a strukturalisták is tudják, hogy a műalkotás autonóm iája semmiféle vonatkozásban sem lehet valam i ko rlá t­ lan, valam i abszolút önállóság. Ha a vers mélyébe ez. az út vezet, és ha nem akarunk megrekedni valam i ellenszenves és kártékony esztétikai agnoszticizmusban, akkor el kell indulnunk a Németh Andor vágta ösvényen. Erre ösztönöz bennünket József A ttilán ak lírai hitelességigénye, melyet szinte csak Arany „ep ikai hiteiéhez” hasonlíthatnánk. M éltán m ondja erről a líra i hitelről a költőt búcsúztatva Ignotus Pál: „H og y hazugság szép lehet, ezt egyszerűen nem hitte el. Dogm atikuson ragaszkodott a való tényekhez — egészen addig a fokig, ahol a tények látszata is megszűnik, s kezdődik a sejtelem ... Kóklernek tartotta az olyan költőt, ki a kedvesét a hangulat vagy a rím kedvéért szőkének d a lo lja , holott a valóságban barna, Ő , bármilyen vadul száguldott képzelete, úgy ragaszkodott a valóság minden porcikájához, mint a leltári tárgyhoz, melyről fejvesztés terhe m ellett kell számot adnia. Ha életírói azt olvassák versében, hogy édesanyjának a háború vége felé csirkét szerzett, de mire elvitte neki, holtan ta lá lta őt, akkor fo g a d já k el nyugodtan a le ghite le­ sebb adatnak. Ha valahol azt írja, hogy hazafelé menet nézte a jázm inokat, akkor mérget vehetnek rá, hogy nem orgonák voltak. Nem lényeges? Lényeges, hogy ő lényegesnek érezte.” 12 Erről a líra i hitelről tanúskodik a ciklus m indeddig figyelm en kívül hagyott címe is. noho azóta szinte m űfaji megjelöléssé is vált. M it jelent a m edália? További fo n to lg a ta s nélkül értsük úgy, mint a hajdoni szegedi cikkíró, tehát — főként katonai — kitüntetésnek, álta lá b a n mellen viselt érdeméremnek? Valóban ez ma a szónak, ha nem is az egyetlen, de a fő jelentése. Azonban ha belelapozunk kitűnő Értelmező Szótárunkba, talá lun k egy másik jelentést is. A ritkább, irodalm iasabb használatban jelenthet a m edália aranyból készült kis tokot, amelyben arckép vagy más emléktárgy van. Ha egy kicsit tovább böngészünk szótárunkban, a m edalion címszó után is megvan e két jelentés, de m ár fo rd íto tt sorrend­ be: 1. „nyak- vagy óraláncra akasztható, rendszerint kerek vagy ovális alakú képecske, illetve olyan tokocska, amelyben apró em léktárgyakat hordanak; 2. érem, érdemérem” . József A ttila életművének lírai hitele álta láb an , Németh Andor fejtegetései és elemzései pedig konkrétan arra utalnak, hogy e versmedáliák is em léktárgyakat hordozó aranytokocskák. Belefér ebbe a kis tokba például egy érdekes zárvá nyú borostyánkő is — éppúgy, mint ahogy a 8. M e d ália csillantja meg: Borostyánkőbe fagy be az ügyész, fekete frakkban guggolva kinéz... M eglepő, hogy ezt az önként adódó M e d á lia -m e d a lio n -b o ro styá n kö összefüggést m ind­ eddig csak Fövényné sejtette meg a kutatók közül.13 Elismerhetjük: ha az em lékdarabkák, a kulcsfontosságú valóságvonatkozások minden esetben annyira személyes jellegűek volnának, m int a Németh Andor-versben, akkor a ciklus ta lá n ya it csakis a költő közeli hozzátartozói, bizalmas barátai fejthetnék meg. Azonban ezek a vonatkozások korántsem m indig ennyire egyéniek: nincsenek okvetlenül elzárva az utókor elől. Ha m egtaláljuk őket, a M edáliák aranya m egcsillan a fényben. Ezzel a meggyőződéssel vesszük most szemügyre a Tizenegyediket: 47 �Huszonhárom sirály sétál, jáspiskorona fejükben, sárga dinnyét edegélnek, új hold süt a balkezükben. Huszonhárom kölyök császkál, csámpás sityak a fejükben, görögdinnyét szürcsölőznek, új nap lángol jobbkezükben. Ami eddig erről a Medáliáról elhangzott, igen kevés. Bori Imre szerint: benne népies­ sége jelenik meg egy olyan szürrealista képsorban, amely a költőnek egy szebb, dolgosabb, szelídebb jövendőbe vetett bizalm át sugározza.14 Balogh László úgy látja, hogy a népi képzelet alkotta mesevilág egységes jelképrendszere segít közel e nyolc sor m ondanivaló­ jához; a vers nem magyaráz, ha nem az azonos képzettársításra, a szemléletbeni azonosu­ lásra, tehát a költő és a kollektivum tökéletes érzelmi, értelmi harm óniájára ép ít.15 Szíve­ sen olvastuk volna, hogy azzal a népi jelképrendszerrel hogyan fejti meg Balogh a vers titkát, de ezzel adósunk maradt. A ligha véletlenül! Aki nem lép ki a vers vilá gá bó l a valóba, hogy megkeresse a már em lített valóságm olekulát, az a hiteles— tárgyilagos é rtel­ mezésig nem ju t el. A vers kulcsa egy számnév: a huszonhárom. Nem tartozik a „babonás számok” közé, mint a 3, 6, 7, 9, 12, 13, 24, 66, 70, 77, 99 stb. Ezek helyetti használata csak olyan groteszk fogás volna, mint Füst M iláné, akinek versében „ Az országúton néhány misztikus lovas, nem is három, de négy király” vonul? Vagy talán a bakanótának „huszonegy, hu­ szonkettő, huszonhárom” -já t visszhangozza? (E sorozat nyilván a kézigránátdobás gyakorlatá­ ból ju to tt a dalba). Ezt sem hinném. A megoldást óvatos kérdés form ájában R. Hutás M agdolna veti fö l: „m iért huszonhárom király sétál a Medáliák egyik sorában? Lehet, hogy azért, mert a költő ezt a verset 1928-ban írta, s akkor 23 éves volt?”16 Bátran bólinthatunk: így van! József A ttilá tó l nyilván függetlenül is előfordul, hogy a költő éveinek száma beleszövődik a vers képeibe. Vasy Gézának, fia ta l egyetemista költőnknek „H uszonöt" című és épp M edália-szerű nyolcsorosa így kezdődik: Huszonöt farkas kisér, huszonöt bunda vállamon, a késem a kezemben, a harcot vállalo m .17 Nyilvánvaló, hogy Vasy Géza — egykori kedves tanítványom — verse indításában huszonöt esztendejére, korára utal; éppúgy, mint József Attila a huszonhárom-mal. Ez a huszonhárom más-más jelzett szóval, de ott áll mindkét verszak élén. E kettős­ ség része a két strófában azonnal szembeötlő, szinte merev következetességű párhuzamnak. A második az elsőnek elő- és utóismétlésekkel (ana- és epiforákkal) átszőtt, mondat­ szerkesztésében, szórendjében azonos párja.18 Ö sszevonásukból a következő képlet adódik: Huszonhárom + főnév, + igető, I képzővel, melléknév, + főnév, + fejükben, melléknév2 + dinnyét igető2 + gyakorító képző + nek rag, új főnév3 + ige3 + melléknév3 + kezükben. Megjegyzések a képlethez: A jáspiskorona mai helyesírásunk szerint inkább külön írandó. Ma a sárga- és görögdinnye egyaránt egybe van írva. Ma a bal és jobb kéz két-két szóba írandó! A képlet kövérrel szedett állandói közül ismerjük már a számnév valóságvonatkozását. A fej és kéz nyilván a költő tudata: gondolkozása, érzelmei, akarata, képzelete, látomásai és tevékenysége, tettei, élete gyakorlata. A dinnye jelzi a képek hátterében a nyarat, amely még mindig metafora. Tovább fejtve a lírai én életének kiteljesedését, terméshozó évadát, de talán szenvedélyektől fe lforrósuló szakaszát is képiesíti. Változatlan, eredeti jelentésében csak az új marad meg. De a képlet változó párjai is megérdemlik a vizsgálatot: tehát a király—kölyök, a jáspiskorona— csámpás sityak, a görögdinnye-sárga dinnye, a hold-nap, a süt-lángol, és a jo b b -b a l (kezük). Közülük a nap-hold a kulcsa a többinek. A huszonhárom év királyai a 48 �holdat ta rtjá k kezükben, kölykei pedig a napot? Akkor ezek a költő esztendeinek éjszakái, amazok meg a nappalai. De ez is csak közelítés. Tovább fejtve: a királyéjek az álom, az öntudatlan lét, a látomások világa, a kölyök— nappalok pedig az ébrenlété, a valós, gya­ korlati életé. A fent idézett fe j-k é z párost kiegészítő képelemek ezek. Az első strófa tehát az álom élményeinek és irreális cselekedeteinek a tétele, a második az ébrenlét öntudatát és tevékenységét kapcsolja össze. Megerősít e meggyőződésünkben egy másik párhuzamos képpár: a királyok jáspis koronája és a kölykök csámpás sityakja. A dinnyeeddegélő királyok nem fenség és hatalom hordozói (vagy legalábbis nem valószerű hatalom é), inkább meseszerűek kéttucatnyi s e reglésükben, és még inkább azok jáspiskő koronájukkal, melyről nyugodtan bevallhatjuk, hogy az aranynál kereskedelmileg jóval értéktelenebb anyagból farag ta a költő. H angulati értéke azonban sokkal m agasabb az aranyénál: a jáspis (vagy jászpisz) babonás kő, a régiek nagy becsben tartottá k, hittek gyógyító erejében, pókok, skorpiók és hideglelés ellen talizm ánul viselték. Benne van-e a jáspisnak ez a babonás hangulata a tizenegyedik M edáliában? A költő nővére úgy érzi, hogy az egész ciklusból boszorkánysugallatos han­ g u la t árad. Gyermekéveikből fölidézi a külvárosi bérhez kuruzsló jósnőjének az alakjá t, aki mindhárom testvérre mélyen ha to tt: abbahagytunk minden barátkozást a töb bi gye­ rekekkel, kerültünk mindenkit, mint akiket m egbabonázott a ház boszorkánya. Csak egy­ mással éreztük m agunkat jó l, a mi elvarázsolt világunkban. Tudtuk — és csak mi tudtuk hogy a közönséges világ m ögött van egy másik is; ebben az emberek, állatok, tárgyak szerepe és egymáshoz való kapcsolatuk egészen más; új neveket talá ltunk hát a számukra (igyi). Mi hárman püngrücök voltunk, de új, másoknak érthetetlen szavakkal jelöltük a kutyák, széklábak, tányérok, rongyok, meg egyéb holmik csak á lta lun k ismert másik lényét is. Nyakig m erültünk a titkokba, a mi titkainkba. Jó érzés volt, s talá n ez tette elvisel­ hetővé azt az álla n d ó félelm et, am it Mészárosné (a jósnő) kisérteties tevékenysége keltett bennünk. Nem tudom, így van-e — én így hiszem — , a Medáliák ebből a rég elsüllyedt, elvarázsolt gyerm ekvilágból ha jtotta k ki, a rég e lfe le jte tt püngrüc lelke szólal meg A ttila szavaival...19 A hideglelős víziók elleni talizm ánkoronával szemben: mi a csámpás sityak? Nincs itt lehetőségem rá, hogy a töb bi M e d áliána k: a négyesnek, hatosnak, hetesnek, nyolcas­ nak és a csonka utolsónak forradalm i utalásait analizáljam , mégis megkockáztatom, hogy nem más, mint a frig ia i süveg, a jakobinus sapka — távoli utalással esetleg a kuruc fövegre is. Nem eléggé valószínű? Mi másért csap a kölykök fejére a líra i hitelét annyira kénye­ sen őrző költő a dinnyeérlelő nyárban sityakot? Tévedés ne essék: nem akarok én ebbe belemagyarázni valam i utalást a proletárforradalom ra. De igenis e kontrasztos képben benne látom az életben bízó, egészséges szívű gyermekember lázadó gesztusát. Ezzel tu la j­ donképpen rá is tértünk arra a kérdésre, hogy az álm ok és a valóság, a belső és a külső élet, a képzeletbeli és a gyakorlati tevékenység pólusai közt hol áll, hogyan dönt a lírai én. Notre nuit m eilleure que nos jo u rs" (N a p p a lja in kn á l jo b b az éjszakánk) — hirdeti már címével is Paul Eluard verse 1942-ben, am ikor a költő már rég összeforrasztotta szür­ realizmusát harcos, aktív kommunista meggyőződésével. József A ttila 1928-ban épp maga m ögött hagyta a szürrealizmust, s e kaland'26 után bár még nem érkezik haza a pártba, az ellenkezőjét v a llja : a csámpás sityakú kölykök erősebbek, m int a jáspiskoronás királyok. A királyok gyengébb— ügyetlenebb bal kezében csak a halvány hold süt, a sárgadinnye; a kölykök izmos jobb kezükben ta rtjá k a lángoló napot, arna izzó piros és a sárgánál jóval nagyobb görögdinnyét. Ezzel a döntéssel van összefüggésben és összhangban a versforma megválasztása is. A tizenegyedik a M ed áliák közt az egyetlen, amely a hangsúlyos nemzeti verselésben, felező ősi nyolcasban hangzik föl. Ennek a form ának a konkrét jelentéstartalom tól fü g g e t­ lenül is — és azzal vagy összhangban, vagy ellenkezésben — van valam i olyan népi, d a l­ szerű hangulata, amely eleve cáfo lja az elégikus vagy ó d a i hangot, s e népi dalszerűsé­ gében természetes, egészséges hangulatot áraszt. El lehetne-e képzelni dekadens verset ősi nyolcasban. Az álm ok hideglelését nemcsak a jáspiskő, hanem a vers ritmusa-muzsi­ kája is távo lta rtja. De még másképp is dönt a költő: a strófák sorrendjével! Két sarkalatosa n szemben­ á lló tétel közül a második helyen á lló kap nyomatékot. Ezért nincs igaza Balogh László­ nak, aki József A ttila Két hexameterében: 49 �Miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis. ugyanannak az „etikai telítés nélküli magatartásnak egyformán groteszk színét es fonáká t” (így!) látja.21 Hiszen eszerint a két sort nyugodtan föl is cserélhetnénk... Nem! Ahogy már Balogh előtt megírtam22, a költő két felfogást állított szembe, és választott is közöttük: a másodikat választotta. Választott a tizenegyedik Medáliában is: költő létére is a gya­ korlat nappalát, napos örömeit választotta, helyezte az álmok fölé. De míg a tisztesség és tisztességtelenség kizárja egymást, éj és nap, álmodozás és tevékenység, tudattalan és eszmélet kiegészíti-föltételezi. A költeményben a kölykök földhöz tapadt valóságossága teszi valóssá a királyokat is, akik kézből eszik a dinnyét, és a kiráyok jáspiskoronás csapata meseszerűvé varázsolja a suhancok raját is. Ö sszetartoznak, mint a sokféle párhuzam kétkét oldala. A tizenegyedik Medáliának csak a képrendszerét elemeztük. Ezzel a vers elemzése nem fejeződik be; általában a verselemzést nem is lehet befejezni. Nem tartalmatlan szerénykedés, hanem a meggyőződés mondatja velem, hogy a műalkotás művészi üzenet­ tartalma kimeríthetetlen. József A ttilát idézem: „a mű közvetlen egyetemesség, vagy szem előtt tartva, hogy belsejében kimeríthetetlen, határolt végtelenségnek is mondhatjuk.”23 Ez a fenti magyarázat igazában csakis akkor jó, ha nemcsak meggyőzi az olvasót, hanem továbbkommentálásra ösztönöz. Alig szóltunk a két versszak állandóinak és változóinak szimmetriáról, semmit groteszkségéről, semmit én-telenségéről stb., stb. Szándékosan nem firtattuk „szürrealizmusát”. Szürrealista-e a Tizenegyedik? Ha a szürrealizmus: az automatikus írás, a tudat ellenőrzését programszerűen kizáró alkotói mód­ szer, akkor nem az! Ha a szürrealizmus: a képek véletlen, esetleges, alogikus kapcso­ lásáért kardoskodik, akkor nem az! Ha a szürrealizmus a tudattalan, az álom fensőbbségét hirdeti az öntudattal szemben, akkor nem az! JEGYZETEK 1. A költészet packázásai. Modern Könyvtár. Bp, 1966. 118. - 2. L. pl. Komlós Aladár: József Attila összes művei 1— 2. kötet. Ismertetés. A MTA Nyelv- és Irodalomtud. Oszt. Közl. 3:420. - 1953. - 3. Zelk Zoltán: József A ttila: Nincsen apám, se anyám. Munka 2:6 sz. 190-1. 1929. márc. — 4. Bori Imre: A Tiszta szívvel-től a Medáliák-ig. Adalékok József Atila költé­ szetének egy szakaszához. Klny. a noviszádi Bölcsészeti Kar évkönyvéből (6. köt. 1961.) 20— 22. — 5. Jankovich Ferenc: A magam emberségéből. Bp. 1967. 218, 221 - 6. Füst M ilán: Emlékezések és tanulmányok. Bp. 1967. 494. — 7. Idézi Gáspár Zoltán: A költő és a köz­ tudat. Magyar Csillag 2:13. sz. 383. — 1942. dec. 1. - 8. Fövény Lászlóné: József Attila. Bp. 1953. 60. — Fövényné újabb tanulmánykötetében mintegy helyesbíti a szürrealizmusról alkotott régi véleményét (Tükör és prizma. Bp. 1968. 266-84). 9. Balogh László: József Attila. Bp. 1969. 46. — 10. Németh Andor: József Attila. Bp. 1944. 77-81. — 11. I. m. 79-80. — 12. Ignotus Pál: Költő és halál. Szép Szó 6:1. sz. 61. 1938. jan.febr. — 13. I. m. 61. — 14. I. h. — 15. I. m. 47. — 16. R. Hutás Magdolna: József Attila stílusa jelzői tükrében. Stilisztikai tanulmányok. Bp. 1961. 450. - 17. Universitas ’68. Bp. 1968. 115. 18. A legújabb irodalomból: Petőfi S. János: Műelemzés — strukturalizmus — nyelvi struk­ túra. Kritika 6:10. sz. 25-6. (1968. okt.); Uő.: Új Symphosion 47. sz. 25 (1969. március); Roman Jakobson és Peter Kolaklidész: Grammatikai képalkotás Kavafisz „Emlékezz, test" című versében. Uo. 26— 8. — 19. József Jolán: József Attila élete. Harmadik kiadás. Bp. 1947. 44-5. — 20. Vö. Bori Imre i. m. — 21. Balogh László i. m. 167. — 22. Török Gábor: „A líra: logika" Bp. 1968. 167— 8. — 23. József Attila Ö sszes Művei. Bp. 1958. 3:48. 50 �vallomás Beszélgetés Benczúrfalván A M a g ve tő K ia d ó n á l je le n t meg id. Szabó István, K o ssu th -d íja s szobrászművész Fá­ ba fa ra g o tt esztendők cím ű, s a já t ra jz a i­ val és fényképekkel illu s z trá lt ö n é le tra jzi regénye. K. N .: D ivatos m anapság az e m lé kira tírá s. Képzőművészek körében is. Az é r­ dekelne, mik vo lta k Pista bácsi személyes szándékai, in d íté k a i a könyv m e g írá ­ sakor? id. Sz. I.: Én nagyon rosszkor születtem , m ár az első v ilá g h á b o rú n a k is m in ­ den keserves k ín já t végigéltem , a m á so d ikb a m eg nyakig belecseppentem . A gyerekkorom nagyon e lté rő v o lt a m ai fia ta lo k é tó l, csupa küzdelem meg b irk ó ­ zás, meg nyom orúság. H a erről beszélek, a ré g i v ilá g ró l, el se hiszik a m aiak. A m ikor p é ld á u l a régi id ő k rő l, a régi b ányászéletről ta rto tta m e lő a d á s t a n a g y ­ b á to n yi v á já rta n u ló isko lá b a n , a rró l, hogy hogyan k e lle tt je le n tke zn i a b á n y á ­ ban, hogyan k e lle tt viselkedni egy aknásszal szemben, m egkérdezte az egyik v á ­ já rta n u ló : Pista bácsi, h á t m ilyen „ p a c á k o k” vo lta k a b b a n az id ő b e n , h á t nem tu d ta k „b e h ú z n i” a n n a k az ille tő n e k? Ilyen ta n u ls á g o k vezettek engem arra, hogy hitelesen m e g írjam a zo ka t a küzdelm eket a könyvem ben. És a rró l is be a kartam szám olni, - m ert nem le h e t a szoborból m in d e n t kiolvasni — , hogy m i­ lyen küzdelm esen jö tte k lé tre a lkotásaim . K. N .: H ogyan készült elő az íráshoz? M ennyi id ő a la tt írta meg ezt az elég nagy te je d e lm ű könyvet? id. Sz. I.: Nem készültem rá. A hogy elkezdtem az írást, az e lra k tá ro z o tt em ­ lékek sorban tó d u lta k elém . H ogy aztán m indez iro d a lm i szem pontból helyes-e, jó -e , m agam nem tu d ta m m e g m o n da n i. A m iko r m ár a la p o s a n e lő re h a la d ta in , ú jra e lolvasgattam , m eg sokszor felolvastam a fia m n a k, aki nagyon sokat segített, hogy folyékonyabb, görd ü lé ke n ye b b legyen az irásom . A m agam nyelvén p ró b á l­ tam m in d e n t le írn i. Kb. 1960-ban kezdtem el, és vagy három esztendőn keresztül írtam , vo lt úgy, hogy éjszaka fe lé b re d te m és hozzákezdtem írn i, m eg va s á rn a ­ p o n ké n t fo g la lko zta m vele. Ú gy c sin á lta m va la h o g y, m in t a szobraim at, először kibontom , aztán később, m ikor má r jó l kiszáradt, akkor fa ra g o m készre; a d d ig ra m ár m inden p ontosan m eg is é rle lő d ik bennem . A könyvem sem m a ra d t egészen olyan, m in t ahogy először le irta m , sokszor á tírta m , meg é lő lről kezdtem . 51 �K. N .: M elyik nehezebb mesterség, a s zo b o rfa ra g á s vagy az írás? id. Sz. I.: Nem m o n d h a to m , hogy az író i m unka nehezebb, m ert én a szob­ raim m al is kegyetlen ü l birkózom , egy egészen kism éretű fig u rá h o z is összeszedem m inden erőm et, hogy jó szobor legyen. Nem könnyebb, nekem nagyon nehéz szobrot is csin á ln i. Csak h á t az írással o lya n fo rm á n vagyok, hogy nem tiszta m inden előttem , m in t a fa ra g á s n á l, a képzőművészet te rü le té n . Az írás még nem az én m esterségem . K. N .: Életének milyen időszakát m u ta tja be a könyvében? id. Sz. I.: G yerm ekkorom m al kezdődik, az első v ilá g h á b o rú id e jé n és 1963-m al fejeződik be, a m iko r h a za jö tte m a S zovjetunióból, a h o n n a n a kko r visszaérkezett kiá llítá so m an ya g a is. K. N .: V an-e valam i különös oka, hogy éppen azzal fejezi be? id. Sz. I.: N incsen. A zóta sck m inden és érdekes tö rté n t velem, d e mindez m ár kim aradt. K. N .: G o n d o l-e a rra , hogy fo ly ta tja az írást? id. Sz. I.: Nem sok időm van m ár nekem erre, d e a m it m ost csinálok, azt még szándékom ban van m e g írn i. K ülönösen a rró l a sorozatról a ka ro k beszám olni, am elyben a p a ló c népviseletet, népm űvészetet, a p a ló c nép é le té t fa ra g o m vé­ g ig . Ezt a m u n ká t még a harm incas évek e le jé n kezdtem el, és most m ár v a ló ­ ságosan az utolsó tizenkét ó rá ja van a n n a k, hogy befejezzem , m ert ké t-három esztendő múlva m ind e n n e k még h írm o n d ó ja sem m arad. Ennek a sorozatnak az le h e tn e a c ím e : a p a ló c em ber é le te a b ö lcső tő l a sírig. Ú gy szeretném á b rá z o ln i a h é tkö z n a p ja ik a t, meg m in d e n fé le -fa jta m u n ká ju ka t, keservüket, h a n g u la tu k a t, ahogy én negyven éven keresztül m egism ertem , ahogy az én em lékeim ben m e g m a ra d ta k. N a g y súlyt helyezek a rra is, hogy a régi é le t leg je lle m ző b b d o lg a in k ivül azt is m egm utassam , hogy m ilyen n a g y különbség van az akkori és a m ostani em berek között. M o st ha fel is öltöznek népviseletbe, m o n d ju k ünnepélyek a lka lm á va l, m ár egészen mások, m in t a kike t a régi v ilá g b ó l ábrázolok. A fa g yla lto z ó m enyecskét, a m it m ost csinálok, össze se le h e t h a s o n lí­ ta n i a fe re n tő t evő menyecskével, mások ma má r a m o zd u la ta ik, a fo rm á ju k is teljesen m egváltozott. A nnyi élm ényem van ezekről a d o lg o k ró l, hogy egy é le t is rövid volna ahhoz, hogy a le g lé n ye g e se b b e ke t kifejezésre ju tta s a m . Ezt nekem m inden körülm ények között meg kell csinálnom , a fia ta l szobrászok ezzel a té m á ­ val nem is tu d n á n a k m it kezdeni. H iá b a j ó szobrász és szakm ai te kin té ly az én aranyos fiam , ő m ár ezt nem tu d n á m e g o ld a n i. K. N .: Pista bá csit népm űvészként ism erte meg és ta rto tta számon a közvé­ lemény, ta lá n még a K ossuth-díj elnyerése u tán is. E lfo g a d h a tó -e vagy vita t­ ható ez? id. Sz. I.: A m iko r én in d u lta m , a népművész szót nem is használták, akkor ÖSTEHETSÉGEK voltak. Ilyen őstehetségnek könyveltek el engem is. D e am ikor ezeknek a m u n ká it összegyűjtötték, hogy a N em zeti S zalonban k iá llítá s t re n d e z­ zenek, kisült, hogy az a lk o tá s a im a t nem tu d já k h asználni. Képzőm űvészeti m üvek­ nek nyilvá n íto ttá k az én m unkáim at, nem illeszthették be a k iá llítá s i anya g b a , m ert a ttó l teljesen e lü tö tte k az első szobraim is. Én errő l p e d ig nem tehettem , m ert akkor még úgy fa ra g ta m , a h o g y az ösztönöm s u g a llta . N agyon szerettem a 52 �népm űvészetet, g yű jte n i is kezdtem , olyan b o lo n d ja voltam , hogy ha egy k a n á sz tarisznyáján m e g lá tta m egy ivó b ö g ré t, vagy lá tta m egy szép ju h á szka m p ó t, egy szép b a ltá t, elm entem m ég a h e te d ik h a tá rb a is, hogy m eg tu d ja m szerezni. De csin á ln i nem tudtam , ké p te le n voltam . Nem is le h e t azt u tánozni. H a kézbe tu d n á m venni azt a szobrot, a m it legelőször fa ra g ta m , h á t nem sok szégyellnivalóm le n n e vele, m ég m in t képzőm űszeti a lk o tá s t nézve is. Nem v o l­ ta k különösebben más h ib á i az én szobraim nak azon kívül, hogy a rá n y a ik b a n kissé nyom ottak voltak. Az őstehetségek k iá llítá s á n nem vehettem részt, de szob­ raim korán bekerültek a m űcsarnoki tá rla to k ra . Ö n á lló k iá llítá s o m is volt, am i u tá n szerencsétlenségem re karpaszom ány viselési jo g o s u lts á g o t k a p ta m a m ásodik v ilá g h á b o rú b a n . A m ikor várm egyei ö s z tö n d íja t k a p ta m a Képzőművészeti Főiskolára, m ár nem voltam a va ta tla n , a kko r m ár á llo tt egy nagym éretű, 260 cm-es szobrom , egy kétfig u rá s hősi em lékm űvem K isterenyén. De a fő is k o lá ró l h a za kü ld te k, m ert azt m ondták, hogy o tt tönkrem egyek, elveszítem azt a kin cse t érő tehetséget, am i m egvan bennem . Nem végezhettem el a fő isko lá t. Én az a lko tá sa im , eredm énye­ im á lta l kerültem a képzőművészek közé, h ih e te tle n sok küzdelem á rá n . Ezekről írtam a könyvem ben, ezek képezik könyvem le g fő b b ta rta lm á t. K. N .: G yakori, hogy egy-egy művész alkotótevékenységében id ő n k é n t em ­ beri, művészi válságok, m e g to rp a n á so k jelentkeznek. Pista bácsi é le té b e n vo lta k-e ilyen időszakok? id. Sz. I.: Az én m unkásságom ban nem voltak, de kísé rle te ke t én is c s in á l­ tam . A harm incas években m e g vá lto zo tt az a d d ig i, n a tu ra lis ta ábrázolásm ódom . C sináltam fo rm a lista d o lg o k a t is, m in d e n fé le -fa jta irá n yza t stílu s á b a n . A m ikor a g ya g b a n teljesen elkészítettem egy é le tn a g ysá g ú fig u rá t, a kko r a fe jé b e ütöttem , m egskalpoltam , id e raktam id o m o t, o d a raktam , k iig a z íto tta m , m e g n yú j­ tottam vagy széthúztam . Sok m in d e n t m e g p ró b á lta m , m osolyogtam is : h á t itt van a m odern szobor. De m in d ig visszatértem o da, a h o l m ost is va g yo k: az em ­ be rt em bernek ábrá zo ln i. Engem nagyon é rd e ke l a m odern művészet, d e kevés olyan a lkotással találko zta m , a m it őszintén tu d o k szeretni. K ülönösen haragszom , ha női fig u rá t fo rg a tn a k ki em beri fo rm á já b ó l. Az a rá n y ta la n s á g o t nem szeretem a m űvészetben; a g ra fik á b a n , a festészetben sem. K. N . : S okféle a n ya g b ó l készítette, készíti m unkáit, mégis m in th a különös vonzódást érezne a fa irá n t. id. Sz. I.: Igen. N a gyon szeretem a fá t, d e csak a k im o n d o tta n kem ényet. Nem le h e t összehasonlítani más a n y a g g a l. N agyon szép a faszobor. Az ország­ ba n én fa ra g ta m le g tö b b e t fá b a n . Könnyű volna a g y a g g a l j átszadozni, a kőben sem sok veszély re jlik, a gipsz-szobrot nem sokra becsülöm , ö n te tn i m eg végkép­ pen nem szeretek, p e d ig azt is m e g ta n u lta m . Előveszem a fá t, m egbirkózom vele, ez e lé g ít ki engem le g jo b b a n . M ie lő tt hozzáfognék egy szobor elkészítéséhez, az agyam ban m ár tökéletesen m e g fo rm á ló d o tt m inden részletével együtt. A g ya g b a n ezt meg is le h e t v a ló s íta n i, m ert a d d ig gyúrok, ráragasztok, a m íg a célom el nem érem , de egyenesen fá b a fa ra g á s k o r m eglepetések é rik az em bert. Egyszer valam i nem sikerült, k im a ra d t a szoborból és akkor ú jra kezdtem ; m ás­ kor meg szebb részletek b o n ta ko zn a k ki, m in t a m it e lő re m e g álm odtam , e lk é p ­ zeltem. Sok m in d e n t e lő tu d o k varázsolni erőm szerint, d e ki tu d ja , m ennyi szép- 53 �ség m arad még elrejtve. Nem m indegyik szobor m űkincs, meg egyform a értékű, de az em ber m in d ig a rra törekszik, hogy m in é l tö k é le te s e b b e t alkosson. K. N .: T érjünk vissza a könyvhöz! M ely részei lehetnek az olvasók szám ára legérdekesebbek, le g ta n u ls á g o s a b b a k Pista bácsi szerint? M ire hívná fe l az o lv a ­ sók figyelm ét? id. Sz. I.: A 33-as esztendőtől a m ásodik v ilá g h á b o rú kezdetéig ta rtó időszak nagyon fontos. A kkor k e zd ő d ö tt és m ent végbe művészi á tfo rm á ló d á so m , és v á l­ tam rendes k iá llító művésszé. A felsza b a d u lá s u tá n m eg, a m ik o r m e g je le n t a fo ­ rin t, olyan m unkához fo g ta m , am i — n yu g o d t lélekkel m on d h a to m — e g yedül á ll az egész v ilá g o n : ez a kétszázéves b á n ya tö rté n e le m m e g fa ra g á sa . Az odesszai k iá llítá so m m egnyitá sa ko r a p á rtb izo ttsá g első titk á ra is m o n d ta , hogy azért e g ye d ü lá lló , m ert egy művész e g y fa jta m unka á b rá z o lá s á ra szentelte é le té t. Ez a m unkám zökkenőm entes volt, a n ya g o t, tá m o g a tá s t ka p ta m . Persze sok m in d e n t nem csin á lh a tta m , a m it nagyon szerettem volna. N yu g o d ta n tu d ta m azonban dolgozni, am i ig e n fontos az én szám om ra is. M in d ig a kko r tu d ta m le g jo b b a n a lk o tn i, a m iko r nem k e lle tt keservesen m egküzdeni az a n y a g i d o lg o k k a l. K. N .: A könyvben term észetesen ma élő személyek is szerepelnek. Je le n tett-e ez v a lam ilyen nehézséget írás közben? id. Sz. I.: M in d e n t m egírtam , am i a v a ló s á g b a n m e g tö rté n t, a rossz d o lg o k a t is. Nem ha g yh a tta m ki azokat, m ert m ásképpen nem tu d ta m volna m egm agyarázni g á tlá s a im a t, kín ja im a t, meg sok egyebet. Szóval, el k e lle tt m on d a n o m m in d e n t az élő em berekről is, m ásképpen nem tu d ta m vo ln a írn i. G o rka G é zá n a k fe lo l­ vastam , a m it róla írtam . Ő azt m o n d ta : H á t nem teszem a k ira k a tb a , d e így van. Az ig a z a t írtam , sem m it nem h azudtam , nem túloztam , hanem még enyhítettem is bizonyos d o lg o k a t. N agyon sok küzdelm em v o lt az é le tb e n , mi m ást c s in á lh a t­ tam volna, m egírtam va la m e n n yit a könyvem ben. KOJNOK NÁNDOR ID. SZABÓ ISTVÁN Fába faragon esztendők* E ljött az id e je a hősi em lékm ű leleplezésének. Az ünnepség m egrendezésére külön b izottságot a la k íto tta k . A bizottság elnöke az esperes úr lett. M e g h ív ót is nyom tattak. Az á llt benne, tö b b e k között, hogy 1937. o któ b e r 24-én, va sárnap leleplezik Kisterenye v ilá g h á b o rú b a n elesett fia in a k hősi em lékm űvét, az ü n n e p i beszédet dr. S oldos Béla, N ó g rá d és H o n t várm egye fő is p á n ja ta rtja , az em lékm űvet megkoszorúzza a belügym iniszter. Az is b e le k e rü lt a szövegbet: „ A szobor a lk o tó ja : Szabó István szobrászművész, a község szü lö tte .” Az esperes nem a k a rt hozzájárulni, hogy úgy nyom tassák ki. A vitá n hosszasan bizo n yíto tta , m iért nem já r nekem a művész cím : — Ez úgy nézne ki, m intha a d o ro g h á z i p lé b á n o s fe lk ö tn é a lila övet, és részlet 54 �nagyságos esperesnek szó lítta tn á m agát, akárcsak én. M á rp e d ig én, m e g d o lg o z ­ tam azért, hogy nagyságos cím em van. Nem engedem meg, hogy aki te g n a p még kerékgyártó volt, ma, m inden d ip lo m a nélkül szobrászművész cím e t k a p jo n . „S za ­ bó István ő stehetség” Nem tisztá b b és m agasztosabb ez? Nem ez-e a törvényes elism erése a n n a k a kéthetes m unkának, am i a la tt a szobrot m e g csin á lta ? A tö b b i csak m esterségbeli része vo lt a d o lo g n a k . R áadásul a tisztelt „m űvész ú r" még a Krisztus é rté ké t is a m aga szája íze szerint m érte. Ezen nem is csodálkozom . Tíz éve vagyok itt, kedves uraim , de még nem lá tta m a fa jtá já b ó l senkit, hogy á tlé p te volna a tem plom küszöbét. Kiss Endre, a községi vezető jegyző, az Iro d a lm i és M űvészeti Tanács levelére hivatkozva védte az én „m űvész” cím em et. V égül is a szavazás a ja v a m ra d ő lt el. Így nyom ták rá a m eghívóra a nevem u tán a szobrászművész titu lu s t. Az öreg V ig n a li a fiá va l, G uzival e g yü tt m egérkezett még szom baton este a vo n a tta l. A le g jo b b k o r, m ert n álunk, a c s a lá d b a n épp e n lagzi volt, a le g kise b b lánytesvérem m ent férjhez. Raffi bácsi nagyon m e g b a rá tko zo tt az a p á m m a l. Azt is kisütötték, hogy eg y­ idősek, két nap különbsé g g e l. Rögtön összetegeződtek. De m u la ttu n k m ink is. T áncoltunk, d a lo lto n k . G u zin a k nagyon jó h a n g ja meg nagy g y a k o rla ta vo lt a m ulatozásban, fe lta lá lta m a g á t vidéken is. M in d e n n ó tá t ism ert, a c ig á n yo k meg észrevették, hogy pengővel fizet. A feleségem figyelm e zte te tt bennünket, hogy a h o ln a p i n a p ra való te k in te tte l p ih e n jü n k le. N á lu n k a lu d tu n k . Reggel m ár nagy mozgás volt. Lázban é g e tt az egész fa lu . H a t ó ra k o r zenés ébresztő verte fe l a népe t — ez sem tö rté n t meg még Terenyén. A kocsm ákat bezárták tíz óra ko r, a kocsm árosoknak m e g p a ra n c s o ltá k : csak a kko r n yith a tjá k ki, ha a szoborról le h u ll a lepedő. G yönyörű o któ b e ri nap volt. Jöttek a népek fe lp á n tlik á z o tt kocsikkal. H ozták a leventéket a szomszéd fa lu k b ó l. H ö m p ö ly g ött a nép az á llo m á sró l. R engetegen összeverődtek. M e g ke zd ő d ö tt a tá b o ri mise. F o lyta tó d o tt az ün n e p i beszédekkel. A fő isp á n úr sort ke ríte tt az én dicséretem re is. A zt m ondta a vé g é n : — Erről a helyről köszönöm meg neked, Szabó Pista, hogy ez a szobor itt á ll, és á lln i fog id ő tle n időkig. M ellettem á llt az édesapám , Raffi bácsi meg G uzi. Az apám könnyezett a m e g h a to ttsá g tó l. Azt m on d ja neki a Raffi b á csi: — N incs itt semmi ba j, M a rci. O lya n fia d van, aki neked még sok öröm et szerez. Ü nnepi e b é d e t a m e g h ívo tt vendégeknek a p a ró k iá n a d ta k. M in k is e lb a lla g ­ tu n k a ve ndéglőbe, a h o l m ár zsúfolva vo lt a terem , de azért jó helyet szorítottak. M in ke t ugyanis nem hívtak meg az ü n n e p i ebédre. Sem engem , sem az ö n tő ­ mestert. Az ün n e p i ebéden a fő isp á n ú r egyszer csak fe le m e lte a p o h a rá t: — G yere ide, Pista fia m , had d ö le lje le k m eg! N ém a csend le tt: — H ol vagy, Pista? 55 �Az esperes úr k im e n te tt: — Nem jö tt el, m ert az é jje l la k o d a lo m b a n volt, és pesti ve n dégei vannak. A csúf hazugság a zonban k iü lt az á b rá z a tá ra . Nem is élvezte sokáig, hogy a z előkelőség körében kérkedhet, m ert azok nagyon gyorsan fe lk e rekedtek. Azt sem te tte a kira ka tb a , a m it a fő is p á n úr m o n d o tt neki Ibúcsúzáskor. Azért m ink mégis m e g ta lá ltu k a helyünket, jó l éreztük m ag u n ka t. A ve n d é g ­ lő b e n fe lp e zsd ü lt a jókedv, a fa lu b e lie k o d a jö tte k hozzánk ko ccin ta n i A cigányok is kitettek m agukért. M u la ttu n k , d a lo ltu n k , összetoltuk az asztalokat. Nem h iá n y ­ zott a belügym iniszter, sem a p lé b á n o s úr. A szobor á llo tt, d e én nem á llo tta m sehogy. V ártam az elszám olásra. Úgy látszott, hogy ki a k a rn a k semm izni, a nekem já ró összegből bőven el a ka rn a k venni az egyház ja v á ra . M i közöm nekem az egyházhoz? K ip a ko lta m a fő je g y z ő ­ nek. A nnyira fa ju lt közöttünk a d o lo g , hogy azt m ondtam neki. — M a g a csak a n n y ib a n különbözik az esperestől, hogy az ü g ye tle n ü l csin á lja a ravaszságát, azt h a m a r m e g lá tn i, de m aga burkolva, hogy ne lássuk. Így m aga rosszabb, m int a p ap. M ost sül ki, hogy tízezer pengős m un ká b ó l, am in e k a fe le engem illet, nem tu d kifizetni. M ié rt nem. m ondta ezt egy évvel ezelőtt? K iszáradt a torkom , nem ta lá lta m szavakat. Bevágtam az a jtó t úgy, hogy h u llo tt a vakolat. Elmentem a kocsm ába, m a gam ba fo jta n i a keserűségem. A főjegyző összehívta a ké p vise lő -te stü le ti ta g o k a t, a k ik e t könnyen le h e te tt rá n g a tn i, a v irilis tá k a t meg a p ó tta g o k a t, hogy a fe le lő ssé g e t átrázza m agáról. Grossz S á n d o r kereskedő virilis ta fe ls z ó la lt itt, és ilyesm it m o n d o tt: — Tisztelt képvise lő -te stü le ti g yűlés! Nem azért vagyunk a község fe je i, hogy d o bálózzunk a község pénzével. Az összeg, a m it a szoborra szántak, el le tt k ö lt­ ve, így S zabónak nem já r semmi. Köszönöm. O ravecz G á b o r p ó tta g , Grossz fuvarosa, é le té b e n most szó la lt először. M ik o r fe lá llt, kivörösödött, a ttó l va ló féle lm é b e n , hogy belesül a m o n d ó k á já b a . — E ngedelm et kérek - azt m on d ja — , ki az a Szabó Pista? N em régen még béres volt. Erre olyan csend lett, hogy csak G á b o r a la tt reccsent a szék. M in d e n n e k e lle n é re én m égiscsak m egkaptam még aznap az ezer p e n g ő m e t. G rossz S á n d o r ped ig ke rü lt azóta, m in th a én b á n to tta m volna meg őket, nem ők engem . Felm entem Pestre a nagy ú js á g g a l. Keresztanyám szívesen v á lla lta , hogy n á ­ luk lakjam , míg a helyzetem k ia la ku l. Felkerestem S id ló ta n á r urat, á ta d ta m neki a fő is p á n ú r levelét. M ik o r e lo l­ vasta, azt m on d ja nekem : — Éppen most kell nekem is a hasznos kéz, m ost kezdtem el a b a la s s a g y a r­ m ati M adách-szobro t. V an á lla n d ó em berem , N agy úr, az szintén m egérkezett. B em utatott b e n n ü n k e t egym ásnak; e lm o n d ta , mi hol van, c s in á lju k meg a szobor vázát. Itt van kis m éretben, az ötszörösére kell n a g y íta n i. Azzal m agunkra hagyott. M i meg n e k ilá ttu n k a szoborváz készítésének. N éhány na p múlva m e g te kin te tte a m u n ká n ka t S idló, és m in d e n t rendben ta lá lt. Elvitt az osztályára is, az Epreskertbe. B e m u ta to tt növendékeinek, aztán 56 �m e g in t to v á b b á llt. Egy a rtis ta volt a m odell. H ozzáfogtam m intázni én is. A g y a ­ g o t gyúrtam . Egyszer csak észrevettem, hogy a növendékek sugdolóznak. Azon kezdték, hogy fe ltü nően bácsiznak, p e d ig a k a d ta k ott, a kik nem sokkal voltak fia ta la b bak, m int én. K a rik a tú rá t c s in á lta k ró la m ; úgy á b rá zo lta k, hogy bám ulom erősen a női aktot, fo lyik a nyálam , meg a n a d rá g o m e lő lrő l ki van nyom ódva. „ P alócosan” id é tle n ke d te k egymás között. Közben kuncogtak. Egészen elkeseredtem . Nem is mentem közéjük szívesen, p e d ig a lig vártam , hogy m intázhassak. In ká b b a Szépművészeti M ú zeum ban bogarásztam . M ég egypárszor tértem be az Epreskertbe. M e g m in tá zta m az a rtis tá t. H a m a r végeztem vele. Készítettem még e g yp á r kis szobrot is. Egy növendék elvitte, hogy olcsón kiégetik. M egszűnt kü rü lö tte m a d d ig ra a kuncogás. Elismeréssel m u s trá l­ g a ttá k a szobrom, de én a kko r m ár nem á llta m senkivel szóba. G la tz O szkár a növendékei e lő tt s a jn á lk o z o tt ra jta m , hogy rossz helyre ke­ rültem , de én — egy em beren kívül - senkivel sem közöltem sem m it. Faragtam a Százados úton, S id ló n á l. M ég já rta m V ig n a lié kh o z, a Jász u tcá b a . T alálkoztam egyszer G la tz O szkárral. — No, fö ldi, hogy van S idlóval? — S idló ta n á r úrn a k nagyon hálás vagyok. M ost intézi a fő is k o la i felvételem . — Földim , engem nem ez é rdekel. In k á b b az: hogyan lá tja a S id ló művésze­ tét? M e rt a m aga művészete meg az övé, külön v ilág. — N agyon jó szándékú em ber. A m űveit nem merem b írá lg a tn i, m ert m ár m egkaptam ilyesmi m iatt, ho g y: m it értesz te hozzá? Ez az igazság. A zért szeret­ nék a fő isko lá ra b e ju tn i, hogy én is tisztán láthassak végre a művészet terén. M ió ta Pesten vagyok, ebb e n csak h á tra fe lé léptem . M é g o tt sem ta rto k, a h o l ta rto tta m , m ikor o tth o n ró l e ljö tte m . — Én m agának jó a k a ró ja vagyok. Bízza rám m agát. A fő is k o la i felvétele, az el van intézve. Nem S id ló -n ö ve n d é k lesz, hanem K isfa lu d i S trobl Z sigm ondé. Ha én kérem, hogy tám ogassa m agát, nekem megteszi. Kegyetlen helyzetbe sodródtam . — M éltóságos ta n á r ú r! Nem tehetem meg, hogy S idló ta n á r u ra t otthagyom . Nem m ernék a szemébe nézni. — A jö v ő jé rő l van szó, fia m . Itt én látok tisztán. A S idló osztályán olyan b a n ­ da van, hogy o tt nem b írja ki. Erre m ajd rá jö n m aga is. Egyszerűen szól S idlónak, hogy a S trobl-osztályra kéri m agát. K ülönben, én beszélek vele. Nem feleltem semmit, de éreztem hogy gyáva vagyok. Ö sszeszorult a szívem. — H o ln a p ö t ó ra k o r jö jjö n ide hozzám, az Epreskertbe. O tth o n vá rt rám egy fia ta l terenyei b a rá to m , Székely Béla. Egyetemi h a ll­ g a tó vo lt Pesten. M ég neki sem tu d ta m ö rü ln i. A keresztapám m al söröztek. A ke­ resztapám m e g lá tta ra jta m a változást. — N eked meg m iért csüng az o rro d ? M i le lt? G yere, igyál egy kis baksört, ez m ajd helyrehoz. G o n d o lta m , ha kibeszélhetem m agam , könnyítek m agam on. Elm ondtam , hogy m ilyen rossz vágányra se n d e ríte tté k az én fő is k o la i ügyemet. H ogy G la tz O szkár azt a ka rja , ne S id ló n a k legyek a növendéke, hanem K isfa lu d i S trobl Z s ig m o n d ­ nak. Erre az én keresztapám fe ld e rü lt: 57 �— Azért van úgy lekonyulva az o rrod, hogy a vilá g le g h íre se b b szobrászának lehetsz a ta n ítvá n ya ? Előszedett egy csomó k é p e s la p o t: Képes Ú jság, D é lib á b , va sá rn a p i m ellé k ­ letek. M in d e n ü tt ő volt, meg az ő szobrai. Keresztapám azt e rő s ítg e tte : ő még nem is h a llo tt más szobrászról. — Neked is jó lesz, ha hozzá kerülsz. A kkor m ajd ta lá n én is m e g lá th a to m valóságban. A barátom is nagyon ö rü lt ennek az eseménynek. Engem ezek a vigasztalások úgy értek, m in t o la j a tüzet. N em hogy fele n g e sz­ telődtem volna tőle, hanem a kínom le tt nagyobb. A zt h a tá ro z ta m ; elm egyek a fő isp á n úrhoz, m in d e n t e lm o n d o k neki, és kérem a ta n á csá t. A fő isp á n úr a Szabó József úton lakott, nem messze a Thököly ú ttó l. H a m a r m e g ta lá lta m . F o g a d o tt is. — M it hoztál, Pista fia m ? H a llom , nagyon kapós le tté l a fő is k o lá n ! — Csak fo rd ítva ne legyen. Éppen azért jö tte m , hogy mitévő legyek. Azt m ondja nekem a fő is p á n ú r: — M ost jö ttü n k G ya rm a tró l S idlóval. Tőle tudom , hogy G la tz felkereste. H ogy te félsz a S id ló -o sztá lyon, a növendékek közti ta p a s z ta la to k után, M eg hogy G la tz beszélt S trobl Z sig m o n d d a l. Szívesen fo g a d , vigyél m a g a d d a l v a la m it a legfrissebb m unkádbó l, hogy tu d jo n n yilatkozni a to v á b b i sorosodról.. . H ozzatok Pistának egy kis konyakot. A m éltóságos asszony m e g kín á lt, de az ita l m e g a ka d t a torkom on. — M ég más újság is van szám odra. M e g ka p ta m a József fő h e rce g válaszát a levelem re. Azt í rja, nagyon szívesen tá m o g a t. És m egérted azt a m agas k i­ tüntetést, hogy a u d ie n c iá t k a p tá l tő le . M ég ebben a h ó n a p b a n személyesen fo ­ gad. No, ehhez m it szólsz? M ost m ár csak össze kell szedned m a g a d a t. Nem m indenki beszélhet egy fő h e rc e g g e l. Te beszélni fogsz. N agy d o lo g ez, Pista. Gyere el hozzám csütörtökön, a kko rra e ld ő l a sorsod. M á sn a p felkerese tt a Béla b arátom . E lb a lla g tu n k e g yü tt az Epreskertbe. A portás, Szirom bácsi m ár ism ert. B e je le n te tt be n n ü n ke t, és m ár fo rd u lt is vissza: — A m éltóságos ú r fo g a d ja m in d ke ttő jü ke t, m ert a m it most m o n d a n i fog, jó lesz, ha ta n ú is h a llja . Azzal kezdte G latz ta n á r ú r: — Ú gy megy m inden, m int a pörgettyű. Úgy a S id ló n á l, m in t a S tro b ln á l. A S trobl most azt vá rja , m ikor tu d elm enni őhozzá. Természetesen, ha v a la m it meg tu d n a neki m u ta tn i, az nagyon jó lenne. Ezt ki is kötötte. M ához egy hétre, d é ­ lu tá n öt órakor, a Százados úton, a m űterm ében. A le g u to lsó é p ü let. M eg fo g ja ta lá ln i. M egköszöntem a szívességet. Teljesen ki voltam fo rg a tv a m a g a m b ól. A Béla b a rá to m meg tü ze lt: — Ö regem , neked nyert ügyed van. M in d e n k i tá m o g a t. Én még álm om ban sem mertem a rra g o n d o ln i, hogy G la tz m éltóságos festőművész ta n á rra l kezet fogok. — No, ha neked csak ez hiányzik, mához egy hétre gyere el velem a Száza­ dos útra is. — Jó, öregem , elm egyek öröm m el. 58 �Egy szalm akötél-csavaró p a ra szto tt fa ra g ta m kö rte fá b a . M e g m u ta tta m a fő is­ pán úrnak. Azt m ondta rá : — Ezt kellene elvinn e d a fenséges ú rn a k ! És fe la já n la n á d az a u d ie n c iá n , cserébe a m agas tá m o g a tá s á é rt. — N incs a rá n yb a n ez azzal, a m it a fenséges úr ad nekem. Az ő m agas tá m o g a tá sa neki csak a n n yib a kerül, hogy va la h o l szájára veszi a nevemet. Én meg a fá t o tth o n ró l hozattam , az is pénzem be került, meg a fá t is vettem. M eg verejtékeztem is vele, heteken á t. Azt ta rta n á m m agas tá m o g a tá s ­ nak, ha m agas á ra t fizetne a szobrom ért. Ő is jo b b a n becsülné, én is m egem ­ legetném h a lá lo m -ó rá ig . — A dd csak oda a szobrot, Pista fia m . M e g é ri. Székely Bélával kettesben m egkerestük a K isfa lu d i S trobl m űterm ét. Ikerház volt, két m űterem m el, de egy gazdával. B ecsengettünk. E lőkelőe n b e je le n te tte k a m éltóságos ta n á r úrnak. Kedvesen fo g a d o tt. Első d o lg o m volt, hogy m egm utassam a szobrom at, lássa, hogy m it csinálok. K ibon to ttam fe lte tte m egy fo rg ó állvá n yra . Azt m o n d ja nekem a S trobl m ester: — Kedves fiam , ahog y m aga c s in á lia a szobrokat, m ag a kincs a nemzetnek. M a g á n a k nem is szabad bele sem p illa n ta n i a most v a jú d ó művészeti életbe. M e n je n szépen haza, cs in á lja to v á b b így a szobrokat. Ez így tiszta művészet. Ezt nem szabad m egm ételyezni. H ány éves m ost m aga? — H arm inchárom . — V étenék a nemzetnek, ha m egengedném a Főiskolán va ló képzését. N agyon tisztelem a m egyéje jó szándékát. V o lt m ór rá pé ld a , hogy egy-egy növendék élvezte a megye tá m o g a tá s á t, d e itt most az csak k á rt okozhat. H a a megye o lyan g a va llé r, hogy egy em b e rt e lk ü ld a Főiskolára, hogy egy éhező művésszel tö b b legyen, az a megye d o lg a , de ezt én nem engedem meg. A d ja a megye a tá m o g a tá s t m a g á n a k a kezébe. Kedves fia m ! Ü ljü n k le egy kicsit m e g h itt b e ­ szélgetésre. Bevonultunk egy másik m űterem be. O tt gyorsan k ije le n te tte : — Ide csak az te h e ti be a lá b á t, a k it nagyra becsülök. Ez a helyiség töm ve v o lt szebbnél szebb szobrokkal, és m ind nemes anyag. V o lt itt márvány, bronz, még fá b ó l is vo lt egy szép akt. Engem a n n yira m eglepett, hogy nem le ü ln i, in ká b b nézegetni szerettem volna. De S trobl m ester le ü lte te tt. — M e rt én, fiam , m a g á va l egészen őszintén a ka ro k beszélni. Úgy kezdem a napom , hogy rendezem a n a p i fe la d a to k a t. Reggel azt g o n d o lta m , hogy m a g á t felveszem az én osztályom ra, m ert m ár erről József fő h e rc e g g e l is beszélgettünk. Én a fenséges úrnak tettem ig é re te t a rra , hogy m a g á b ó l jó művészt csinálok. M ost elm ondok m agának egy esetet. És hosszan, részletesen elm esélte, intésképpen, a h á ly o g o p e rá ló kovács tö r­ ténetét. — No, fia m , e ttő l a helyzettől fé lte m én m a g á t! Ha itt m a ra d n a a Főiskolán, fe ltá ru ln á n a k m aga e lő tt a művészet k ib o g o z h a ta tla n rejtelm ei, m élységei, tisz­ tá z a tla n részletei. A m ilyen b o n y o lu lt d o lo g a művészet, m aga elveszítené azt a tiszta erejét, a m it ezen az egyetlen szobron keresztül látok. Ha ezt a szobrot nem látom , felveszem az osztályom ra. Ezek u tán a zo n ban sokkal tö b b re becsülöm , sem hogy m egengedném , hogy a fő isko lá n e lro m o ljo n , és legyen m a g á b ó l egy 59 �éhező művész. Sajnos, e b b ő l van elég. Ezért azt ja v a s lo m : sürgősen m enjen haza. M a g a term ékeny em ber, összegyűlik annyi m u n ká ja , hogy ö n á lló k iá llítá s t nyithat. Ebben m agának m inden se g ítsé g e t m e g igérek, csak h a llg a sso n rám. K iszól: — D obai, hozzon a vendégeknek c ig a re ttá t! Behozott a D o b a i egy d o b o zb a n két szál olcsó „L e v e n té t” . N agyon ritkán dohányzom , de rá g y ú jto tta m : Béla még soha, de ő is rá g y ú jto tt. N agyon rosszul éreztem m agam , nem vo lt erőm m egm ozdulni, rettenetesen össze voltam törve. Könyörögve m ondta m : — M éltóságos ta n á r ú r! Én nem vagyok a művészetben az, am i a kovács az o p e rá lá sb a n . A kovács m indenki fö lö tt á llo tt a tu d á sá va l, és m ár öreg volt. Én meg csak harm inch á ro m éves vagyok, ta n u ln i szeretnék. Erőt érzek m a g a m b an a ta n u lásra. Egész életem ben ta n u ln i szerettem volna. M ost, m ikor má r m ajdnem elértem azt a b o ld o g s á g o t, hogy ta n u lh a tn é k , hazakergetnek. T a n u ln i akarok, és fo g o k is, ha százszor hazake rg e tn e k is. B erekedt a torkom és kiszáradt. Felkeltem , kivánszorogtam . Az inas kikísért. Nem köszöntem semmit, m ert nem vo lt mit. M ik o r az inas h a jlo n g v a becsukta az a jtó t, förtelm es károm kodás to la k o d o tt a számra. K itö rt b e lőlem , v a ló s á g g a l ö m ­ lött. Béla cip e lte utánam a szobrom at, én bizony o tt fe le jte tte m vo lna. Ö sszeom lott bennem m inden, a m it elképzeltem , a m it fe lé p íte tte m m agam ban. Kezemben vo lt a nagy a lka lo m és kiverték belőle. M ost k u llo g ja k vissza Terenyé re? M it m o n d ja k o tth o n ? Azt m o n d ja m , hogy hazakerg ettek? Ú gy igaz, csakugyan. Azt fe le lik rá : „T ud tu k m ink azt e lő r e ! M in e k k a p á ló d zik? Van neki jó m estersé­ g e ! Azt becsülje meg, a b b ó l is m e g é lh e t!” Kérdezem a B élát: — M ond meg nekem, most m it cs in á lja k ? — Az volna a le g jo b b , ha S idlóhoz m ennénk egyenesen. M ég nem vagyunk messze, gyerünk vissza. — Én ezt nem bírom m eg te n n i. In k á b b a főispánhoz. Talán m ajd szól valam it. Éppen o tth o n ta lá lta m . — M á r vá rta la k. De mi van veled? Ú gy nézel ki, m int a kin T okajba já rn a k . Nem vagy beteg? Csak nincs o tth o n valam i b aj? — Nem otth o n van a baj, hanem itt, nekem. Nekem k ite lt Pesten. — Ki m ondta ezt neked? — N em csak m ondták, hanem meg is csin á ltá k. Elism ételtem szóról-szóra m indent. Ő is m e g le p ő d ö tt. — Ez a szobor okozta életem le g n a g y o b b csalódását. M e rt én ta n u ln i a k a r­ tam . De fo g o k is. M e g p ró b á lo m a k á r a Főiskolán kívül. Ha valaki jó szobrász e lfo g a d n a , szívesen do lg o zn é k neki is, m ag a m n ak is. csak tanu lh a ssa k. F ö lá llt a fő isp á n ú r: — M egérkezett a fenséges úr levele. Én is m egírtam , am ivel bemégy a V á rb a H ozta a m aga levelét. — Ezzel beeresztenek O tt m ajd m eg m o n dják, m it hogyan kell csin á ln o d . Fel­ viszed ezt a szobrot is, és á ta d o d a fenséges úrnak. 60 �vita ANDRÁSSY KURTA JÁNOS A magyar népművészet ősiségének nyomában Sok szó esett má r arról, hogy népművészetünk régi vagy újkeletű-e? Vannak, akik mindössze a XVIII. század végétől hajlandók az e redetet elfogadni, s ta g a d já k annak feltételezését is, hogy a népművészet a honfoglalás korában gyökerezik. Távolabbi korról még kevésbé eshet szó. M árpedig egy nép nem úgy kezd művészkedni, hogy egyszer csak eszébe ju t és minden előzmény nélkül csinálja — méghozzá olyan magas szinten, hogy már szinte nem fokozható. Ha elfo ga dju k azt a tételt, hogy minden nép valahol az őskorban kezdte életét és művészi tevékenységét, akkor ez a magyarságra is érvényes. A XVIII. századi d atálás nem fog adh ató el, mert a népművészet m últját, illetve kezdetét nemcsak a fellelh ető tárgyi adatok döntik el. M inden népnek - így a m agyarságnak is - volt olyan korszaka, am ikor a népművészet nem szűkült a mai értelmezésű osztályművészetre. Tudósaink jelentős része csak időbeli tárgyi anyagot ismer el, holott nem hagyható figyelmen kívül, hogy a népművészet könnyen enyésző anyagokra: fára, textíliá ra, kerá­ miára készült. Ezek pedig a nép életviszonyai között a nép otthonában nem voltak m eg­ őrizhetők századokon keresztül, már csak azért sem, mert ezek álta lá b a n használati tá r­ gyak, eszközök voltak. Hibás az a tudományos szemlélet, amely ezeket a tényezőket f i ­ gyelmen kívül hagyja. Végtére is a nép miért őrizte volna meg az elviselt vagy eltö rött holmit? Neki használható kellett a használhatatlanná vált helyett. Múzeumok, intézmények ilyen holm ik gyűjtésével alig száz éve foglalkoznak. De a népművészet m otívum világa, mitologikus je lleg e (mert ez is van benne) messze túlm u ta t a századokon. Végtére is ki merné á llíta n i, hogy Mohács e lő tt nem volt m agyar nyelv, csak azért, mert ezekben a századokban a keresztény egyház idegen p a pja i az ősi írásos emlékeket elpusztították, a m agyar nyelvet száműzték, a hivatalos és irodalm i nyelvvé a la tin t tették? Ebből az ö t­ száz évből alig van írott magyar szövegünk. Mégsem lehet azt á llíta n i, hogy a magyar nyelv csak Mohács után lett. M ert az történt, hogy a nép átm entette ezt az ősi, az idegen papok fü lé t sértő „b a rb á r" nyelvet. De nemcsak a nyelvet mentette át, hanem az ősi m agyar költészet nyelvét is, am iből Mohács után a lig ötven évre Balassi Bálint csodálatos költészete ki­ virulhatott. Ennek az új m agyar lírának kellett, hogy előzménye legyen, mert a semmiből nem lehetett. De maga Balassi is utal az előzményekre, mikor jelzi, hogy a verse melyik ismert „n ó ta ” dallam ára énekelhető. A népköltészetnek nincsenek írásos emlékei a m últ időkből, de a nép ajkán olyan szövegek m aradtak fönn, amelyekről határozottan következtethetünk a magyarság ősi köl­ tészetére. M in t ahogy a népzenei anyagunkból ki lehet válogatni az ősi réteget, ugyanígy a szövegek elemzéséből, szószimbolikákból is meg lehet á lla p íta n i a m últját. Így például 61 �a dozmati regősénekről már Sebestyén Gyula és Vikár Béla megállapították, hogy az pogány korabeli szövegnek tekinthető. Ezt a megállapítást Fettich Nándor is megerősítette (személyes közlés), de ugyanakkor ő keresztény szimbolikákat magyaráz bele. (Fettich: A regősénekekről. Ethnographia, 1958 3. sz.). S valóban, ha a szöveget elemezzük, első olvasásra látható, hogy a regősénekek sorában a legrégibb időkre utal. Fettich Nándor keresztény szimbolika magyarázata a dozmati regősénekre nem vonatkoztatható, mert a szöveg tartalma ellene szól. Ez a regősének nem igazodik még a keresztény vallás fraze­ ológiájához, hanem éppen a kersztény egyház — a szövegben szent István — által üldö­ zött ősvallás tragikus helyzetére világít rá. Csak a beköszöntő a szokványos keresztény szöveg „Dicsértessék a Jézus Krisztus! Eljöttünk szent István szolgái régi szokás szerint” stb. Ez a szöveg későbbi ragadvány, aminek a bizonyságát adja a további szöveg: Ahol keletkezik egy ékes nagy út, A mellett keletkezik egy halastó állás Hej regülejtem, regülejtem! Azt is fölfogá az apró sásocska Arra is rászokik csodafiúszarvas. Hej regülejtem, regülejtem! Ez a csodafiúszarvas még nem Jézus szimbóluma, mint a későbbi keletű regősénekek­ ben, hanem az ősi világ istenállata, mely „Evilat” -ból a Meotiszon át a Kárpát-medencébe kisérte el a magyarságot, hogy itt végül is az idegen fegyverektől űzve bujdokoljon. Noha kimennél Uram, szent István király, Vadászni, madarászni, De ha nem találnál sem vadat, sem madarat, Hanem csak találnál csodafiúszarvast Hej regülejtem, regülejtem! Ne siess, ne siess Uram szent István király Az én halálomra. Én sem vagyok vadlövő vadad, Hanem én is vagyok az Atyaistentől hozzád követ ! Hej regülejtem, regülejtem! Ezekben a sorokban az ősvallás üldözöttsége tárul elénk, mély tragikumával. („Én sem vagyok vadlövő vadad, hanem én is vagyok az Atyaistentől hozzád követ” .) M ajd pedig bizonyságtételül felsorolja isteni jeleit: Homlokomon vagyon fölkelő fényes nap, Oda lamon vagyon árdeli szép hold, Jobb vesémen vannak az égi csillagok. Hej regülejtem, regülejtem! Szarvam vagyon, ezer vagyon Szarvam hegyin vannak százezer sövények, Gyulaszlagy, gyulaszlagy, holtatlan alusznak, Hej regülejtem, regülejtem! A felsorolt szimbolikákban még egyetlen keresztény motívum sem található. Ez még nem a keresztényesített „csodaszarvas” (vagy a szent Hubertus szarvasa), melynek kereszt ragyog a homlokán. Ez a csodafiúszarvas még az ősvallás Kozmosz — világképének jeleit hordja magán. De nemcsak a dozmati regősének tartalmaz ősvallási szimbolikákat. A Júlia szép leány c. balladát méltán sorolhatjuk a nép által megőrzött legrégibb nyelvemlékeink közé. Júlia látomását akár sámán elragadtatásnak is tekinthetjük. A látomás pedig ugyanaz, amit a dozmati regősének csodafiúszarvasa sorol fel. A fodor fehér bárány közeli rokona a csodafiúszarvasnak, ki a ” napot s a holdat szarva között hozván: a fényös csillagot a homlokán hozta: két szép aranyperec a j! a két szarvában: a j! a két oldalán két szép égő gyertya: mennyi szőre szála, annyi csillag ra jta !” A két ismertetett műről figyelemre­ méltó tanulmányt írt Palkó István aki az itt felvetett gondolatot részletesen kifejti, s a szimbolikák kozmológiai jelentőségét elemzi. (Palkó I.: Ősi népköltési szövegeink jellege, helye, szerepe és jelentősége irodalmunkban. Vasi Élet és Irodalom 1957) 62 �A továbbiakban a fodor fehér bárány Júlia szép leányt az égi szüzek seregébe hívja. Sokan hajlamosak, hogy itt keresztény vonatkozásokat magyarázzanak bele, de ezt semmi sem indokolja. A kereszténység nem az égbe gyűjtötte a szüzek seregét, hanem kolostorok­ ba, ahol Krisztus jegyeseiként élték önmegtartóztató, aszkétikus életüket. A fodot fehér bárányt talán a Boldogasszony követének is tekinthetjük, ki a fiatalon elhalt szüzeket a Boldogasszony égi seregébe gyűjti. Ezt a feltevést támogatja az alábbi szöveg is: Tündérek érkeznek fejér közön (tejut) jövének Hozzánk leszállana k, szép leányt keresnek. Térülj fordulj, bujj, bujj, meg ne kerüljenek (kerítsenek, találjanak). (Kandra Kabos: Magyar mitologia 112 .old) A szöveg világosan mutatja, hogy félelmes elragadtatásról van szó. De van olyan szöve­ günk, amiben maga a Boldogasszony jelenik meg, hogy elragadja a földi anya leányát. A földi anya és a Boldogasszony szembenállásából világosan kitűnik, hogy nem a keresz­ tény Máriáról van szó, ki a vigasztaló szelídség és a mártírium szimbóluma, hanem egy ősibb világkép istennője, aki nem valamely isten kegyelméből emeltetett a földi világból az égbe, hanem ő maga az isten. — — — — Boldogasszony, mit kerülöd, mit fordulod az én házam táját? Azt kerülöm, azt fordulom, lányodat kéretem, lányodat kéretem! Nincsen nekem olyan lányom, ki eladó volna. Ó ne tagadd el, ne tagadd e l ! . . . (M agyar népzene I. Gyermekjátékok) Hasonlóképpen vallanak népmeséink is ősi hitéletünk mitológiájának emlékeiről, tanú­ sítva ezeknek a szájhagyományon megőrzött szövegeknek sok százados múltját. Természe­ tesen nem arról van szó, hogy ezeket a meseszövegeket egészükben ősieknek fogadjuk el. Tudjuk, hogy az idő nagy formáló, s még írott szövegek is az idők folyamán torzulásokat szenvednek. De ha gondosan tanulmányozzuk ezeket a szájhagyomány őrizte meséket, fellelhetünk bennük olyan motívumokat, melyek régi időkre utalnak, s így legalábbis azok a részletek maguk is régiek még akkor is, ha újkori cselekményekkel vagy hitvilággal keverednek. Szemléltető példaként tekintsünk bele a „Szépjány Ibronka” c. mesébe, amit Ortutay Fedics mese-sorozatában találunk. A mese az „ördögvőlegényről” szól. Mint mesetípus eléggé általános és nyugaton is elterjedt. Ortutay igyekszik kimutatni ezeket az általánosítható formákat, és csak ezeket hangsúlyozza a kötete végén közölt jegyzetek­ ben. A magyar történetkutatás számára jelentős részt a kötet elejére írt terjedelmes tanul­ mányban sem említi. Igaz, jelentéktelen részét képezi a mesének az átlagolvasó számára, de annál többet mond a kutatónak. A mese lényege röviden összefoglalva a következő: Szépjány Ibronka a fonóba jár, ahol minden lánynak van udvarlója, csak mellé nem ül senki. Szégyenli is nagyon, s egy­ szer azt gondolja; hogy akár az ördög is, csak akadna neki is udvarlója. A gondolat teljesül. Megjelenik egy legény, s Ibronka mellé szegődik uvarlónak. A leány elejti az orsóját, s amint utána kap, meglátja, hogy a legénynek lólába van. A leány kilesi az ördöglegény útját, aki a templomba megy, s ott egy halott fejét széjjelfűrészeli. Az ör­ dög észreveszi a leselkedő lányt s vallatóra fogja, hogy mondja meg, mit látott. A leány azonban nem mondja meg. Az ördög meghalasztja a leány apját, anyját, testvéreit Most már Ibronkára kerül a sor. Elfut a javasasszonyhoz, hogy mit tegyen? „Fut az asszonyhoz. Nénike, nénike vigasztajjon meg valahogy, mert nagy bánatban vagyok. Mi történik fe lülem? Tudod mi történik? Én tudtam előre. Meg fogul te most halni, de még beszélgesd meg jánycimboráiddal, hogy ott legyenek és ha meghalsz, hát téged, ha visznek kifelé a temetőbe, az ajtón ne vigyenek ki, sem az ablakon. Hát hon? A falon vágjanak egy lyukat. Ott tasziccsák ki a koporsót. De az úton se vigyenek, csak össze-vissza kerteken, csavargás úton . . . ” (Ortutay: Fedics M. meséi. 1940. 227. old.) Az idézett szöveg lényege: „Sem az ajtón, sem az ablakon, hanem a ház oldalán vágott lyukon vigyék ki a halottat.” Nemcsak történészek, de az átlagolvasó is ismeri Marco Polo útinaplóját. Ebben a műben hasonló szöveg olvasható a nagy Tangut tartományról szóló fejezetben: „Néha a jövendőmondók kijelentik, hogy nem hoz jó szerencsét, ha az ajtón viszik ki a tetemet, akár valamilyen csillagállás alapján, akár azért, mert egy bizonyos rosszindulatu 63 �tárgy esik az útjába, úgy, hogy rést kell törni a falon és azon át kell kivinni az elégetés helyére.” (M arco Polo utazásai I. k. 40. fej.) A két szöveg összevetéséből világosan láthatók, hogy azonos temetkezési szertartásról van szó. De hogy ez a szokás a magyarság körében is meg lett volna, nem lehetett bizo­ nyossággal á llíta n i ennek az egy mesének az alapján. Arra kellett gondolni, hogy talán a tatárjá rás során a tatárok emlékanyagoként került ebbe a mesébe. A közelmúltban azon­ ban olyan adatok kerültek nyilvánosságra, melyekből kiviláglik, hogy ez a temetkezési forma a magyarság ősi hitvilágához is tartozott, és évszázadokon á t még a keresztény­ ség korában is éltek vele az őshiten m aradt magyarok. (Fehér M. Jenő: Középkori magyar inkvizíció. Buenos Aires 1968.) E tanulm ány írása közben a fenti mesének újabb változata került elő. Bosnyák Sándor fiatal folklorista — aki a palóc földön is komoly kutatóm unkát végez — Győrvári János monyoródi (Baranya megye) juhásztól jegyezte le ezt a változatot, és szíves volt kéziratát felhasználásra rendelkezésemre bocsátani. A mese lényegében egyezik a fentivel. A tem e­ tési motívum is benne van, de itt már erős átköltéssel ta lá lju k. Ebben a mesében a fa l­ bontás kim aradt, ami a másiknak legfőbb értéke, mert a történelm i kútfőkkel egyezik. Itt így m ondja el a mesemondó: „. . . azt m ondja — most ő rajta a sor, mert őneki kell m eghalni. De — azt m ondja — őtet, ha ő meghal ne fektessék a padra — mert nálunk padra fektetik a ha lo tta t nem ágyba — , hanem a pad alá fektessék őtet. És ha viszik a temetőbe, ne az ajtón vigyék ki, hanem az ablakon. És ha kiérnek a kapuhoz, ne a kapun vigyék ki, hanem a kapu fölö tt. És ha viszik a temetőbe, ne az úton vigyék, hanem az út mellett. És ha beviszik a temetőbe, ne a temetőbe temessék, hanem a temető m ellé.'’ Ha mutatkozik is némi eltérés, a lényeg azonos: félrevezetni az ártó gonoszt. — Ezek azok az ősi rétegek, melyeket népköltészetünkből, meséinkből kihámozhatunk, s melyek ha tö ­ redékesen is, de némileg kiegészítik a nagyon gyér írásos emlékeinket. A zenei és irodalm i példához hasonlóan a díszítő művészet ősi rétegét is meg lehet á lla p íta n i, mert ennek is vannak olyan ism ertetőjelei, m int pl. a népzene ötfokú s k á la ­ rendszere. Hiszen egy ornam entikának az ősiségét nem az dönti el, hogy mikor festették, hímezték vagy faragták, hanem hogy a motívumanyag milyen messzire vezethető vissza a történelm i, esetleg a történelem előtti múltba, (mert ilyen is van). Történészeink, néprajzosaink túlzottan elfogódottak a történelm i idővel szemben, a századoknak, ezredéveknek óriási távla to kat tula jdo nítan ak. Pedig ezer év még család’ generációs vonalon is a lig harminc emberöltő. Hagyományőrzés tekintetében a tizenöt em beröltőt sem éri el, hiszen a nyolcvan éves öregem ber meséit vagy díszítő-m otívum ait a tizenkét éves gyerek m egtanulhatja. De ehhez még fontos tényezőként társul az elszi­ ge telt életform a, amiben a paraszti réteg a jelen század elején is sok helyen élt. A múlt században még a vidéki nemesség és a mezővárosok lakosainak ízlésvilága sem tért el lényegesen a falusi vagy pusztai ízlésvilágtól. Tény, hogy az európai stíluskorszakok hatásai felismerhetők népművészetünkön, de ez inkább csak külső jelekben mutatkozik. Alapform áit, ősi fogantatású keleti je lle g é t nem homályosította el. De ez nemcsak a népnél volt így, melyet az idegen hatásoktól óvott az elszigeteltség, de a főúri osztály is m indenkor szigorú m értéktartást tan úsított az idegen m ódival szemben. Hasonlítsuk csak össze a m agyar barokk-kori viseletben á b rá ­ zolt II. Rákóczi Ferencünket a korabeli csipkés selyembugyogós francia arisztokratákkal. A magyar nép művészetének fejlődését nem lehet csak európai nézőpontból vizsgálni. Más az eredete és más volt a történelm i fejlődése. Hivatalos folkloristáink á llitása, hogy népművészetünk itt ala ku lt ki, és hogy nemcsak a honfoglalás előtti korral, de a honfog­ laláshoz közel eső korral sem hozható kapcsolatba, m egalapozatlan. Népművészetünknek a XVIII. századból való származtatása nemcsak erőszakolt, de az igazolási mód a tö rté ­ nelmi tényeknek is ellentmond. Á llításunk bizonyítására a tulipán-kérdést vizsgáljuk meg, mert ez a motívumunk központi helyet fog lal el népművészetünkben és talá n a legerősebb tagadás ezt a motívumunkat érte szaktekintélyeink részéről. Nemcsak az ősiségét vonják kétségbe, de eredetét is nyugatról szárm aztatják: „Bizonyára sokan m eglepődnének — írja O rtutay — ha hallanák, hogy az egyik legősibbnek és legnem zetibbnek vélt m otívu­ munk, az úgynevezett tulipán-m otívum távolról sem tartozik az ősi magyar eredetű díszítő­ elemek közé népművészetünk világában. Pedig éppen a századforduló nagy tu lip á n moz­ galm a s egyes elméletek valósággal meggyökereztették azt a véleményt, hagy a tulipán 64 �ősi, még keletről hozott díszítő eleme a magyarságnak, „turáni” motívum. Ma már Rapaics Raymund kutatásai óta tudjuk, hogy a tulipánt Európa, s benne a magyarság, csak a késő barokk korban ismerte m e g ...” (Ortutay: A magyar népművészet 1941, I. k. 12. old.) Az itt megszakított gondolatsort folytassuk Ortutay egy másik könyvéből: „Rapaics Raymund egyik élvezetes tanulmáyából megtudhatjuk, a tulipán s a hozzá fűződő mű­ vészeti motívum csak a barokk korban lett ismeretessé, miután kalandos és hosszú uta­ zásokkal távolkeletről, hollandus hajósok és kereskedők révén Európába jut a főúri és papi kertekbe, majd onnan a néphez." (Ortutay: Kis magyar néprajz) Ha mármost a Rapaics-féle időmeghatározást Ortutayval együtt elfogadjuk, akkor Magyarországra még későbben kerülhetett, s a néphez ennél is későbben. Más forrásból úgy értesülünk, hogy ez a tulipán Európába érkezése idején vagyont érő újdonság volt. „Ritkább alakú és különlegesebb színezetű virágnak hagymájáért 13 000 hollandi arany­ forintot is fizettek.” Ortutay feltétel nélküli csatlakozása Rapaics állításához elsietett volt, márcsak azért is, mert Rapaics közlése történetileg nem állja meg a helyét, de botanikus szempontból is gyenge lábon áll. Merthogy a magyar népköltészetet nem ismerte, ez elnézhető, nem ő volt az egyedüli; de hogy a saját szakterületével sem volt tisztában, már súlyos hiba. Ugyanis Magyarországon a délibb tájakon vadon is élt kétféle tulipán. Az egyik tulipán „Tulipa silvestris” , a másik a „Tulipa hungarica” . (Levier: Les tulipes de I Europe, 188485). De a tulipán Európába érkezésének a késő barokk korra tétele is hibás, mert az a XVI. század első felében kb. 1530 táján történt. Rapaics szakmai botlásait észre sem vettük volna, ha Ortutay nem hivatkozik rá olyan lelkesen. Mert neki, mint folkloristá­ nak, s a magyar ballada szakavatott ismerőjének tudnia kellett volna, hogy a XVI. szá­ zadból két balladaszövegünk is említést tesz a tulipánról, mégpedig nem is akármilyen vadvirágként, hanem a nyugati országokban sokezer forintért árult kerti tulipánról. Virágos kertbe temették — Egymás mellé elültették — Az egyikre palántálta k Fejér csíkos tulipántot — A másikra palántáltak Tiszta vörös tulipántot. (Csanádi— Vargyas: Röpülj páva, röpülj 466. old.) Szép Júliám, szép leányom Kertemben nyílt tulipánom Ne szeresd te jobbágyodat. . . A balladaszövegek világosan megmondják, hogy a tulipán kerti virág volt már ebben az időben is. És hogy emlékeztessen a ballada, a végén szinte refrénként újra megjelenik a fenti motívum, de itt már tragikusabb hangvételben: Hej Júliám, szép leányom, Kertemben nőtt tulipánom! Kertemben nőtt tulipánom! Ha én ezt így tudtam volna, Dehogy megöltem volna. . . (Ortutay-Buday: Magyar Népballadák) De igen régi keletű népdalszövegekben is előfordul a tulipán, Íme egy régi moldvai csángó népdal, amire Török Erzsébet volt szíves felhívni figyelmemet. Én elmenyek térdiglen Romába, Veres tenger kellős közepébe, Ott leszállék tulipán képébe Az én rózsám háza elejébe. 4 65 �A következő versszakaszt Tímár Máté jegyezte le Moldvában Bíró Anna dormányi csángó asszonytól. O tt azt mondja nekem az én rózsám Met j öve el tulipánkéé hezzám, Ugy jötte en, ahogy Isten engedt Tulipánnak élőm szüve helyett. Hasonló ellentmondás mutatkozik tulipán szavunk származtatása körül is. Bárczi Géza szófejtő szótára szerint olasz tájnyelvből, vagy az újfelnémetből került nyelvünkbe. Ha Rapaics időmeghatározása elfogadható lenne, csak fokozná a zavart, mert ebben az esetben a magyar nyelvben a tulipán szó kétszáz évvel idősebb lenne, mint ahogy a tu­ lipán Európában megjelent. Addig pedig nem tudhatták a nevét, ha nem volt. De a XVI. század sem támogatja Bárczi származtatását, mert ahhoz, hogy ilyen drága portéka annyira elterjedjen, hogy Olaszországban a tájnyelvben is otthonossá váljon, nagy idő kellett. Az újfelnémet nyelv pedig csak ekkor volt kialakulóban, hiszen csak Luther kezate irodalmi nyelvként használni. Viszont, az idézett népköltészeti példák azt bizonyítják, hogy a tulipán szavunk már régen használatos volt ekkor, mint ahogy a tulipánok is régen virítottak a magyar kertekben. Erre vall a tulipán szónak a versszerkezetbe s szó­ ritmikába való természetes beilleszkedése, a többi magyar szóval való összecsengése. Gombocz Zoltán is foglalkozott a tulipán kérdéssel. Az ő időmeghatározásai hitele­ sebbek. Bár idegen forrásra támaszkodva, említést tesz a magyar területen vadon termő két tulipánfajtáról is. A tulipán szót török eredetűnek tartja, de nyelvünkbe olasz köz­ vetítéssel származtatja. Úgy látszik a törököktől nem tudtuk eltanulni, segítő kellett hozzá. Gombocz szerint írásos emlékeinkben csak a XVII. századtól fordul elő, Thököly napló­ jában (1693) Gyöngyösinél (1692). Comenius pedig 1698-ban ezt írja: „ A tulipán a virá­ goknak ékessége...” (Gombocz: Tulipán — magyar nyelv 1906. 263. old.) Gombocz is, Bárczi is adósak maradtak a tulipán szó értelmezésével, mert a turbán­ ból való származtatást ők sem találják kielégítőnek. A népnyelvből ismert virágnevek általában tulajdonságokat, a virághoz kötődő fogamakat fejeznek ki. pl. százszorszép, gyöngyvirág, tátika vagy nefelejts, estike stb. Gombocz fent említett tanulmányában utal Entz Géza figyelmeztetésére, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a XVII. századnál korábbi időben talán csak a tulipánhoz hasonlatos virágfajtákra kell gondolnunk. Ez a feltevés bizonyos értelemben figyelemreméltó, de a XVII. századhoz kötve nem indokolt, mert amint láttuk, a népköltészetben már a XVI. században használatos volt a tulipán szó. És még arról sem lehet szó, hogy későbbi behelyettesítés, mert mind a balladákban, mind a csángó szövegben a rímek annyira a tulipán szóhoz kötődnek, hoy azt más virágnévvel helyettesíteni úgy, hogy a rímrendszer fel ne boruljon, nem lehet. Sokkal inkább feltételez­ hető, hogy a tulipán név alá más, de azonos jellegű virágokat is soroltak. Népművésze­ tünkben általában a piros tulipán a jellemző, vagyis a színszimbolikával is számolnunk kell. Sz. P. Tolsztov szovjet tudós a Torpak-Kalában feltárt falképek és díszítőmotívumck között „vörös liliomokat” említ. Valószínű, hogy ezek is tulipánnak neveztettek hajdan Ez a feltevés érthetőbbé válik, ha a tulipán szó jelentését megkiséreljük kideríteni. Dr. Novotny sumír összetett szónak tartja: til (tal-tul) = teljes, pa = (bar-ból) = fény, ragyogás, a-ni (an) = övé. Tulipaani teljében ragyogó vagy teljes fényű. A finn-ugor­ ból is hasonló formával és tartalommal vezethetjük le: finn nyelvben: tul, tuli = tűz, finn: paista = ragyogás. Tuli-pa-(ista) = tűzragyogású. (Mivel a zárójelbe tett ista szó azo­ nosítható a sumír iz, izi vagy az akkádos isatu = tűz, úgyszintén a magyar izzó, izzás szavakkal, talán tűzfényben izzó. Ezt a fejtegetésünket támogatja a fentebb idézett csángó székely népdal utolsó sorainak szintén Tímár Máté által lejegyzett változata: Ugy jötte en, ahogy Isten engedt Tulipánnak tűzpirosa helyett. Mindebből következtethetjük, hogy tulipán szavunk és motívumunk ősi eredetű és kultikus tartalmú szimbólumra utal, ami a hajdani nap, ill, tűzkultusz emlékét őrzi. Nem véletlenül került a tulipán mondandóink középpontjába, mert ez a legsarkala­ 66 �tosabb pontja népművészetünk eredetkérdésének. De bármennyire igyekszünk bizonyítani tulipán-motívumok ősiségét, újabb meglepő tagadásba ütköztünk. Egyes tudósaink nem­ csak ősiségét és magyar jellegét vonják kétségbe, de bebizonyítják hogy a tulipán-motívum valójában nincs is, ill. nem egyéb optikai csalódásnál „. . . Másrészt meg Győrffynek és Kiss Lajosnak elemzéséből tudjuk, hogy a tulipánnak tartott virágmotívum népművészetünk formanyelvén rendszerint nem is tulipán, hanem a rózsának, szegfűnek vagy más virág­ nak elrajzolt, stilizált ábrázolása. (Ortutay: i. m. I. k. 13. old.) Tudjuk, hogy Győrffy István néhány múltszázadi szűcsminta könyvben előforduló be­ jegyzésre építette elméletét. (Győrffy: Cifraszűr 1930). De mi a véleménye a népnek? Mert a mesteremberek, akik között sok idegenből bevándorolt is volt, akik a népi ha­ gyományokat nem is ismerhették, csak a szakmájuk kellékeként értékelték a motívumokat, melyeket a néptől, helyesebben annak megszokott holmijairól lemásolták, de hogy ezeket népművészet-tudományi szempontból is értékelték volna, nem valószínű. Az a szűcs vaqy szűrszabó bármit is jegyzett be a mintakönyvébe, ettől a nép a tulipánt tulipánnak tartotta, és a rózsával vagy a szegfűvel nem tévesztette össze. Bizonyság erre a sok ve­ gyes virágból álló ornamentika, amelyben nagyon jól meg lehet különböztetni a rózsákat is, meg a tulipánokat is. De nem egészen helytálló a szűcsökre való hivatkozás, vagy legalábis nem általáno­ sítható néhány véleményre, mert éppen Kiss Lajos — akire Ortutay szintén hivatkozik — ellenkezőt bizonyít. A nyíregyházi szűcsökről írva fölemlíti a díszítésül alkalmazott virágok között a rózsát, a tulipánt és a szegfűt. Majd pedig, hogy az asszonyködmön elejére „almásra, tulipánosra és kacskaringósra vágott irhát alkalmaztak.” (Kiss L: A nyíregyházi szűcsmesterség és szűcsornamentika 1929, 14 és 57. old.) De azt is megtudhatjuk Kiss Lajos idézett munkájából, hogy a színeknek is vidékenkénti hagyománya volt, amihez a mesterembernek alkalmazkodnia kellett. Mivel a hagyományok nagyon távoli gyökerekből táplálkoztak, a divatok változásai legfeljebb formaváltozásokat idézhettek elő, barokko­ sabb vonalvezetést, a motívumok kicifrázását stb., de a hagyományos motívumoknak újakkal való felváltása nem tapasztalható. Legfeljebb annyi, hogy a régi motívumok mellé újak is kerültek. Hogy a XVIII. század előtti időből kevés a bizonyító adat — bár vannak adataink cifraszűrökről és ködmönökről pl. a Debreceni Magisztrátus 1646-ból származó tilalm a­ zása is a cifrázott ködmönök korlátozását írja elő — ennek fő okát már említettük. De a tudósok maguk is szűkítik a kört, még ott is, ahol ez nem indokolt. Így Győrffy István, a nagykun viseletről írt tanulmányában többek között ismerteti a kun süveget, amiről azt írja. hogy csak a XVII. századi formájában ismerjük. Ez a kun süveg „csákósüveg” , majd „csákó" néven volt használatos. „Csá kósra vagy csákóra úgy vágták a süveget, hogy a karimáját felülről le fe lé ferdén bemetszették s az így bemetszett felsőrész lefittyent. Ez a katonát illette meg. Azt a legényt, aki a verbuválásnál markába csapott a verbunkos káplárnak, azzal avatták katonává, hogy süvegén nyomban csákót vágtak.” (Ethnographia, 1937, 2-3. sz. 121. old.) De az is kiderül ebből a tanulmányból, hogy a hatóságok bün­ tetőszankciókkal tilalmazták ezeket a régi viseleteket. A tilalmakban az az érthetetlen, hogy ezeket, mint a fiatalság „újmódi divatozását” emlegetik. Inkább arról lehet szó, hogy a régi divat újból föltámadt, s mert a kuruc viseletre emlékeztetett, a Habsburg hatalom nem nézhette jó szemmel. Hiszen ez a csákósüveg ugyancsak régi hagyomány a tilalmazásal együtt. A Képes Krónika miniatúráin ilyen látható a legyőzött Koppány fején, és ilyen van a magyarok fején, akiket a festő így határol el az idegen lovagoktól. De ilyen „csákósüveget" viselnek a kunok és a tatárok is. Márpedig a Képes Krónika festője még láthatta azt a kun viseletet, amit a kunok bejövetelükkor viseltek. A Képes Krónikában pedig azt olvashatjuk a fermói legátus ténykedéséről: „Ez megtiltotta a magyaroknak, hogy magyar szokás ellenére szakállukat borotválják, hajukat megnyírják, és hogy kun süveget vise lje n e k...” (Képes Krónika 183.) De korábbi időkből is (1278-i budai zsinat) tudunk hasonló tilalmazásról. Ugyanezt a fövegformát írja le Tolsztov, mint chorezmi vise­ letet avval a tévedéssel, hogy háromcsúcsú „frig ia i” sapkának írja. (Tolsztov: Ősi Chorezm 127. old.) Csatlakozunk Győrffy István panaszához, hogy archeológusaink semmi érdek­ 67 �lődést nem mutatnak a XV. század utáni korszak népi temetői iránt, holott ezeknek tudományos feltárása jelentős kultúrtörténeti adatokkal szolgálhatna. Ez valóban így van, mert a népi temetkezés a kereszténység mellett végig megőrzött ősvallási szokásokat, hagyományokat. Magam is tanúsíthatom, hogy 1948-ban még dél-Somogyban és Bara­ nyában az öregasszonyokkal ládaszám temették el a szebbnél-szebb szőttes holmikat. Mindezt csak azért említettük, hogy megmutassuk, hogy nem azért nincsenek XVIII. század előtti emlékek, mert nem voltak, hanem mert nem is nagyon keresik. Ha már fölem lítettük a kun süveget nem hagyhatjuk figyelmen kívül annak csákósított form áját. Ugyanis am ikor csákót vágtak bele, a pereme kéto lda lt szétnyílt, m int a stilizált tulipán és olyan form át is m utatott. Ez lehet véletlen, de inkább gondolhatunk arra, hogy a tulipánhoz hasonló kultikus kapcsolatról van szó, A tulipán-kérdés vitatói kizárólag a kerti tulipánra szorítkoznak, de amint az idézett balladaszövegek is tanúsítják, így sem bizonyítottak be semmit állításukkal. Az igaz, hogy a kerti tulipán az utolsó két században látszik uralkodónak, de ez csak abból kö­ vetkezik, hogy ebből az időszakból maradt fenn a legtöbb népművészeti emlék. De a kerti tulipán, ahogy a XVI. századi balladákban is jelen van, az ornamentikából sem hiány­ zott. Példa rá az ádámosi templom mennyezetére 1526-ban festett tulipánok. (Rapaics szerint csak 1559-ben virágzott az első tulipán Augsburgban. (Régi magyar kertek, 63. old.) A dályai ref. templom mennyezetét, melyen szintén szép számmal láthatunk tulipánokat 1630-ban festették. De ismerünk népművészetünkből egy másik tulipár-motívumot, ami csak virágjában hasonlatos, de a szára indaszerű, a levele legyezőszerű, általában hármas osztású. Ez az a levélforma, amit a szaktudósok „ perzsa palmettának” neveznek. Ezt az indás tulipánformát főként a székely kapukon alkalmazták, de megtaláljuk textíliákon is. Legtisztábban mégis a fafaragások őrzik. Ez a motívum talán régebbi az egyenesszárú tulipánnál, bár ezt az utóbbit is igen messzi századokon lehet nyomon követni. A lapta­ lanul támadták Huszkát romantikus túlzással, amikor a népművészet díszítő elemeiben olyan motívumanyagot vélt fölismerni, amit kapcsolatba hozhatott a honfoglaláskori anyag díszítményeivel, s így az eredetet tovább vezette a „szasszanida stílusra” s azon keresztül — talán nem is ok nélkül — a mezopotámiai kultúrára. Egyelőre azonban maradjunk az ún. „szasszanida” stílus közelében, már csak azért is, mert a honfoglaláskori emlékein két általában ebbe a stíluskategóriába kapcsolják. Itt találunk szép számmal olyan szasszanida kori műveket, amelyek a mi indás tulipánunkkal teljes egyezést mutatnak. Ilyen a IV—V. századból való flamingós ezüst kancsó (Berlin, Állami Múzeum), melyen a mi indás palmettaleveles ,,tulipán” -motívumunk édestestvére látható. Igaz, a kancsón lévő virágot a német ismertetés lótuszvirágnak (Lotusweigen) említi. (Die neue Propyläen W elt­ geschichte, 1940, Berlin I. k. 456. old.) azt azonban nem állíthatjuk, hogy abban a korban is így hívták. Nálunk a nép ezt is tulipánnak vagy „Boldogasszony virágának” nevezi. (Haáz Ferenc: Udvarszékhelyi famesterségek, 1942. 53. old.) Hasonló ornamentikákat ta lá ­ lunk egy „szasszanida" ezüst korongon (V-VI. század, Ermitage, Leningrád). Ezen a tárgyon egy mitologikus ábrázoláshoz kapcsolódó „életfa” formában is megjelenik. Á m hogy a másik tulipánról is szóljunk, ilyen példa is kínálkozik szintén egy szasszanida ezüst kan­ csóról, amelyen egy női alak látható — nyilván egy istennő, talán Istar — ki mindkét kezében egy-egy szál tulipánt tart. (III.— IV. sz. Ermitage, Leningrád) (Archeologia Hun­ garica Budapest 1943, XXIX. sz. 98-99. old.). De honfoglaláskori anyagunkban is ta lá ­ lunk tulipán-mptívumot szép számmal. Fettich Nándor a közelmúltban bocsátott rendel­ kezésemre Veselovo-ban (észak-Volga vidék) nemrégen talált X. (?) századi tarsolylemez ábrázolást, melyen két oroszlán között középen egymás fölött három tulipánfej látható A legfelsőnek a középső csúcsán kereszt elrendezésben három körmotívum áll, mintha korona lenne, amely talán ennek a legfelsőnek a rangosabb voltát kívánná hangsúlyozni. Bár a három tulipán az egészben részletmotívum, mégis központi helyet foglal el. A főmotívum az életfa, amit két oroszlán véd, ill. őriz. Nem kétséges, hogy mitologikus szim­ bólumokkal állunk szemben Az itt felsorakoztatott példák alapján talán mégis megkockáz­ tathatjuk annak feltételezését, hogy népművészetünk bizonyos mértékig kapcsolatban áll honfoglaláskori művészetünkkel. 68 �Igaz, itt újabb tagadásba ütközünk. Tudósaink a honfoglaláskori művészet arisztokra­ tizmusát hangoztatják a népművészet paraszti jellegével szemben, s igyekeznek a kettő kapcsolatának lehetőségét kétségbe vonni. (A népművészetnek a XVIII. századra dotálása is ezt a célt szolgálja.) Ezt a kérdést szükséges lenne megvizsgálni, de ebben a keretbe — a kérdés külön terjedelmes tanulmányt igényel — nem fér bele. Úgy véljük, így is meggyőzően bizonyí­ tottuk népművészetünk ősi voltát, s ta lá n az is világossá vált, hogy az eddigi „tudományos" megállapításokat felül kellene vizsgálni. Á dám osi te m p lo m b ó l (1526) T ulipános m ennyezetfestm ény Tarsolylem ez X. sz. (?) Veselovo (S zovjetúnió) 69 �Szkíta hímzés i.. e. V. sz. Pazirik (S zovjetúnió) 70 K eresztlábazat XVII sz. e le je D elne (S zékelyföld) �A palócok eredetéről Válasz Bartha László észrevételeire A Palócföld 1968. évi 3. számában problémafelvető cikket írtam „A palóc nép és nép­ név eredeté” -ről. — Ennek lényege, hogy a palóc elnevezéssel eredetileg illethető nép­ csoport térbeli elhelyezkedését — az ún. „palóc nyelvjárásterület” -en belül — térbelileg összeszűkítem, sporadikusnak tekintem, továbbá, hogy erre a népcsoportra nézve taga­ dom az eredeztetésre vonatkozó ún. kun— kabar elméletet, mert a palócokat a hun—avar­ korban idekerült és eredetileg a szamojéd nyelvek körébe tartozó nyelvet beszélő népi, illetve hadrendi töredéknek tekintem. A Palócföld 1969. évi 1. számában Bartha László „A palócokról” címmel közölte észre­ vételeit az általam vázoltakról. Cikkéből kiderül, hogy nemcsak a Pest, Szolnok, Nógrád, Heves és Borsod megyék által támogatott, több évre tervezett „palóckutatások”, de az országos történelem szempontjából is fontos, hogy ennek a magyar népcsoportnak az eredetét tisztázzuk. — Igaza van Bartha Lászlónak, amikor megállapítja, hogy „a palóc kérdés ma még, részadatok hiányában, megoldatlan.” — Ez a véleménye a legsúlyosabb b í­ rálat a ma uralkodó kun-kabar eredet-hipotézissel szemben és igazol abbéli törekvésem­ ben, hogy a kérdést új nyomokon kell megoldani. Ugyanakkor az én általam felvetettekre is vonatkoztatja, hogy „minden megalapozatlan, vagy valamilyen szempontból hiányos elmélet csak bonyolítja a problémát” , — vagyis nem ért egyet azzal, amit írtam, érveim gyengék, feltételezéseim zavart keltők. Bartha László kételyeit jogosaknak tartom, mert az általam felvetett probléma­ komplexum tisztázásához nagyobb terjedelemre van szükség, hogy a részletmegoldásokból egységes és elfogadható kép bontakozzék ki. Éppen ezért, hogy a rendelkezésemre álló teret tényanyaggal töltsem ki, válaszomban csak a legalapvetőbb bizonyítékokra kívánok rámutatni. Téved Bartha László, amikor azt állítja, hogy a Zabar helynév nem eredhet a hun nyelvből, mert „ilyen nyelv nem is volt!” — Márpedig volt! - Igazolja ezt, hogy a bizánci császári udvarban évszázadokig voltak hun nyelvet beszélő tolmácsok.1 A nyelvészek egész serege pedig — legkevesebb másfélévszázad óta — komoly erőfeszítéseket tett és tesz ennek o nyelvnek a megállapítására, szókincsének meghatározására. Többségük vala­ milyen török nyelvnek véli a hunok nyelvét, ami — megállapításom szerint — tévedés. A hunok nyelve — szerintem — annak az eredetileg az ural— altáji nyelvcsalád legkeletibb ágát képező népnek a nyelve, amely népnek egyik jelentős csoportja megszállta a japán szigeteket, és ott — főleg polinéziai és a jnó szókincset beleolvasztva - kialakította a mai japán nyelvet. Ezért a hunok nyelve elsősorban a mai japán és Amur vidéki különböző nyelvek szókincse egyrészének, valamint a magyar helynévanyagban és szókincsben elő­ forduló, azokkal megegyező vagy azokból levezethető helynevek és szavak segítségével rekonstruálható.3 Amikor tehát a Zabar helynévvel kapcsolatba hoztam a japán sawari 'akadály' szót, okkal tettem, mert egyike azon helyneveinknek, amelyek hun töredékek kárpátmedencei helynévadását és továbbélését bizonyítják. Zabartól északra, a község határán Utas puszta és Péterfalva között fekszik a Gyepütetö hegyhát. A magyar gyepű szó eredeti akadály jelentése pontos fordítása a japán sawari-nak és az ebből kikövetkeztethető hun zabar-nak. - Adott esetben térbelileg is érthető, mint útelzáró akadály - torlasz, vagy egyéb erődítés — hiszen az Utas pusztán és Zabaron áthaladó út még a XVIII. században is egyik főközlekedési útja volt a gömöri vaskohók termékeit szállító szekereseknek,4 és nyilván igen ősi eredetű út. — A Zabar helynév akadály, gyepű, földvár jelentését — és így hun eredetét is — még az is bizonyítja, hogy a törökök által a XVI. században kiépÍ­ tett, Rimaszombattól nyugatra fekvő Szabatka földvár régebbi neve szintén Zabar volt. Nem mehetek azonban ennyire a részletekbe és a több, mint száz hasonló helynévi bizonyíték felsorolását mellőznöm kell. Ehelyett inkább a palóc népnév eredete szempont­ jából fontos hun népnév jelentésére fogok rámutatni a hun nyelv feltételezett ismerete 71 �alapján. Ez a hun szó volt az, amivel — amikor már Európában éltek — a hunokat, mint népet illették, sőt így nevezték a bizánciak az összes hun uralom alatt élő, de nem hun nyelvet beszélő, különböző, még indoeurópai eredetű népeket és törzseket is.6 Ez a hun népnév azonban nem vezethető le a japániból, mert kínai eredetű szó és ’kevert’-et, ’ ke­ veredett'-et, 'zagyvá’-t jelent.7 Nyilván abban a történeti időszakban lett ez a kínai ere­ detű hun szó a hunok egyik kínai nevévé, amikor a kínai krónikák által hiungnu-nak, azaz 'szökött szolgák'-nak nevezet Amur vidéki hunok egy kínai csoporttal bővülve új törzs­ szövetséget alakítottak ki.8 Miért nevezhettek el így egy népet? - Két lehetőséggel állunk szemben. Az egyik az, hogy ez a kifejezés egy törzsszövetségnek különböző eredetű törzsekből való egyesülését jelezte. A másik az, hogy ez a „kevert, összevegyített” szó a különböző törzsek vezéreinek vérszeződésére utal, amikor azok karjuk megeresztett vérét kupában összekeverve meg­ itták. Erre jó példa a magyar vérszerződés. Akár politikai, akár kultikus eredetű ez a hun elnevezés, tény, hogy a hun birodalmak kölönböző időszakaiban behódolt és szövetséges népek a saját nyelvükön is ’kevert'-nek nevezték magukat. Így török szóból levezethetően ,,kevert-et jelent a bolgár, finn szóból levezethetően a székely és szamojédból levezethetően a palóc népnév is.9 — De nemcsak ezek a változatok maradtak fen. A magyar helynévanyagban a „kevert” szónak japániból levezethető változatai a Kongó és a Kondó, koreaiból a Hollány és a Kollány, a mongolból a Kolycó és a Kolcó, irániból a Bor és az irániban arab jövevényszóból származtatható Kalota, sőt esetleg a Helta is.10 Ugyancsak a „kevert” szónak egyik törökből levezethető változata a Nógrádban, főleg a Zagyva forrásvidékén birtokos Katisz, Katics nemzetségnév is, amely, ha a dalmáciai változatát figyelembe vesszük, eredetileg törzsnév lehetett.11 Már ezek a példák is iqazolják, hogy a palócok csak egy kisebb töredék lehettek és voltak a magukat „kevert” -eknek nevező hunok, azaz a hun birodalmak soknyelvű né­ pei és néptöredékei sorában, és mind ilyenek éltek a Kárpátoktól Keletre és kerültek ké­ sőbb, más hun népekel együtt, a Kárpátmedencébe is. Azt, hogy itt több különböző nyelvű töredék élt egymás mellett, jól szemlélteti a Zagyva folyó forrásvidékének közelebbi és távolabbi helynévanyaga. A folyó forrásánál fekvő Zagyva falu nevén kívül erre felé van a szintén 'zagyva, zavaros’ jelentésű Habók puszta a gömöri Rakottyás falu határában, és a török eredetű Bolgarom falunév, ami még azért is fontos, mert Bél Mátyás 1718. évi tudósítása szerint ezen a vidéken még a XVIII. század elején is ismerték és használták a rovásírást, már pedig ez bolgár— török eredetű.12 A Katisz nemzetség birtokviszonyai alapján ez a nemzetség név is ebbe a cso­ portba tartozik, de ennek a nemzetségnek mór kirá lyságkorabeli idekerülése a valószínű.13 Bolgár—török népelemeknek vidékünkön való korai megtelepedését bizonvítja — több hely­ nevünkön kívül — a Nógrád nyugati felében fekvő Nándor falunév is, ami a bolgárok egyik régi magyar neve.14 Figyelemre méltó, hogy a régi Nógrád, Gömör, Kishont és Heves megyék érintkező határvidékének körzetében tűnik fel, az ugyanazt jelentő török és magyar helynevek köze­ lében, a XVIII. és XIX. század fordulóján a szamojéd eredetre mutató palóc elnevezés, mint népcsoport név, mégpedig úgy, hogy ezen a területen Palóc nevű településnevet nem tudunk felmutatni. Viszont egyéb jelentésű szamojéd eredetű helynevek elég szép számmal fordulnak itt elő. Pl. a salgótarjáni Pónyi puszta és völgy ’hosszú'-t az Ipoly menti Pinc falu ’ rettenthetetlen'-t, ’bátor’-t jelentő neve stb. — Ez a tény arra enged következtetni, hogy itt a környező települések lakossága gúnynévként — ’hebegő, habók, zavaros' — használta a palóc elnevezést az eredetileg ugyanúgy hun-avarkori településű szamojéd eredetű társaira. A palóckérdés tanulmányozását nem lehet elválasztani a hun-avarkori feltételezhető méltósá qnevek tanulmányozásától, mert ezek a különböző nyelvi eredetű elnevezések helynévbokrok alakjában tűnnek föl, amiből a törzsszövetség népi összetételére lehet kö­ vetkeztetéseket levonni. Ilyen feltételezhetően szamojéd eredetű méltóságnevek a Vacs, a 72 �Pinc több nem ezek és ennek Penc változata. A hun-avarkori méltóságnevekkel kapcsolatban azonban probléma merül fel. Ezek közül a legfontosabbak: a méltóságnév nyelvi eredete még bizonyítja, hogy viselője a névadó nyelvet beszélők sorába tartozik, továbbá, hogy a nevek idővel személy- és méltóságnevekké is váltak. Az első aggályra igen jó például szolgálnak a magyar méltóságnevek. A király (ré­ giesen és tájszólásilag keráj és kerál is) — amit általában és tévesen szláv eredetűnek vélnek — hun— avar eredetű szó. A japán kerai 'hűbéres’-t, vazullust jelent, de a kaukázusi avarban már mint királ a független uralkodó, azaz a király megjelölésére szolgál.15 A másodfejedelmi méltóságot jelölő gyula szavunk kínai eredetű hun szó, és eredetileg a tiszteleti oldalon — a kínaiaknál a baloldalon — ülő, azaz a fejedelem után következő személyt jelentette.16 A harmadfejedelmi méltóságot jelölő harka szavunk viszont finn— ugor eredetű és a legfőbb döntőbíró megjelölésére szolgált.17 Ezek a magyar méltóságnevek magyarrá vált hun-avarkori jelölések és csakis egy időszaknak a törzsközi viszonyaira vonatkoztathatók. Így pl. a kende méltóságnevünk a nem-kultikus fejedelem jelölésére szolgált és hun eredetű, mert a koreai kvande 'nagylelkű’ vagy kando 'erős' méltóságnévkénti alkalmazására vezethető vissza Mint ilyen megfelel az iráni szarvas méltóságnévnek, amely — fordításos alakban és párhuzamos névadásos rögzítésben — a SzolnokDoboka megyei és a Vas megyei Szarvas-Kend helyneveinkben maradt fenn.18 — Kétség­ telen, hogy a király, a gyula, a harka és a kende méltóságnevek viselőinek magyar vol­ tát, a magyar törzsszövetségen belül, semmi alapunk sincs kétségbevonni. Ezek a méltóságnevek azonban rámutatnak a különböző időszakok különböző birodal­ maihoz (törzsszövetségeihez) való tartozásra, s ez érvényes a szamojéd Vacs, Pinc és Penc esetében is, de ma még távol vagyunk attól, hogy az időszakot rögzíteni tudjuk. Az mindenesetre kétségtelennek látszik, hogy a penc és pinc a mongol bator (méltóságnév megfelelője, amely az even bátur, batur és a jakut baartür 'heves, fonó, hirtelenharagú: bátor, vitéz’ szavakkal hozható származási összefüggésbe, tehát hun eredetű és a magyar bátor főnév valószínű eredője.19 Ahhoz, hogy a Kárpátmedencében előforduló palóc szórványok viszonyát az egyes méltóságnévbokrokhoz tisztázni tudjuk, alaposabban kellene ismernünk a hun-avarkori várszerkezetet. Az ma már kétségtelennek látszik, hogy a Kárpátoktól keletre egészen a Volgáig, a VII. és VIII. században már várak köré tömörültek az egyes törzsek és nemzet­ ségek földet is művelő tagjai. Valószínű, hogy ez volt a helyzet ugyanakkor a kárpátmeden­ cei avar birodalomban is.20 Ennek egyik bizonyítéka az avarkori eredetű megye szavunk amely a kaukázusi avar nyelvben mint meg és megal jelenik meg, 'rétet és szántót’, illetve 'megművelt földet’ jelent. Ezen az alapon a mi magyar megye szavunk eredetileg „ a vár­ hoz ta rtozó rétek és szántók” , illetve , a várhoz tartozó megművelt földek” jelentéssel bírt.21 Ezt a szavunkat vagy magunkkal hoztuk, vagy már itt találtuk, illetve, valószínűleg magunkkal is hoztuk, meg itt is találtuk, mint bizonyos törzsi és nemzetségi várakhoz ta r­ tozó terület-egységek jelölőjét. Az egykori hun-avarkori településrend földvárainak térbeli elhelyezkedését tisztázva, és azoknak a különböző méltóságneveket őrző településekhez való közelebbi vagy távo­ labbi voltát vizsgálva tudnánk csak kielégítő választ adni arra, hogy miért szórványosak a palóc és egyéb népelemek — pl. a szolgagyőrök települései, mi az oka a szórt birtok­ lásnak a magyar középkor egész folyamán. Lényegesnek tartom Bartha László észrevételét a „palóc herceg" monda herceg sza­ vával kapcsolatban. Szerinte ez a méltóságnév „igen fiatal a szamojéd palóchoz” . Nyilván nem vette figyelembe, hogy a hun uralom alatt, vagyis a 372. évi volgai hun átkelés előtt, a Pontusz vidéki különböző nyelveket beszélő népek gót uralom alatt éltek, továbbá, hogy az európai hun birodalomban is jelentős számmal voltak germán törzsek és népek — akik maguk is „hunok” — , és hogy a Dunán túl az attilai birodalom bukása után, szintén germánok szerepelnek.22 Volt tehát idő és alkalom az ugyanezekben a birodalmak­ ban élő szamojéd törzsek némelyikénél a germán eredetű herceg méltóságnév átvételére és alkalmazására. A „herceg" méltóságnév előfordulása a „Palóc herceg” mondában nem 73 �tekinthető hitelességét kirekesztő elemek Még akkor sem, ha, az későbbi, német eredetű szó volna és így a monda kialakulása a középkorra lenne visszakövetkeztethető. Kétségtelenül zavaró tényező, hogy a göcseji mondát kivéve nem tudunk olyan mondá­ ról, amely a palócok hun eredetével hozható kapcsolatba. Ennek talán az az egyik ma­ gyarázata, hogy a hun nyelvet beszélő környezetben élő finn-ugor székelyek ’hun'-t jelentő neve azonos hangzású lehetett egy, a japáni seikei 'egyenes, törvényes leszármazott’-ból kikövetkeztethető hun szóval, amely belső tartalmát tekintve teljesen fedi a ma élő székely-hun hagyomány alapkövetelményét, illetve feltételezését. Azt hogy az orosz szavunk palotást, azaz udvari katonát, testőrt, ajtónállót is jelent, nem én terjesztettem el, hanem Páriz Pápay Ferenc (1649-1716) másfélévszázad alatt számos kiadást megért magyar— latin szótára, mégpedig alapos történelmi okok alapján. Az viszont a palóc kérdés vizsgálatának körébe tartozik, hogy ha van egy palotasz sza­ mojéd szó, és vannak Palotás helyneveink, akkor kapcsolatok összes lehetőségeit, pár­ huzamait figyelembe kell vennünk. — Különben ez a palotás — palóc kapcsolat még való­ színűbb, ha tudjuk, hogy egy 1263. évi oklevél szerint Kanizsa-Keresztúr környékén a Palat nemzetségnek birtokai voltak.23 Vagyis ez a nemzetségnév körülbelül ugyanúgy „ hun” -t, ez esetben „ palóc” -ot jelenthet, mint a Katisz nemzetség neve. A számos kérdés közül ezek, amelyekre válaszoltam — helyesebben: amelyekkel ki­ egészítettem az előző cikkemben elmondottakat — talán a legfontosabbak. Annak remé­ nyében, hogy a vita folytatódik, és Bartha László maga is részt vesz a kérdéskomplexum tisztázásában, és a tények felderítését még számos észrevétellel fogja megkönnyíteni, az­ zal a nyomatékos figyelmeztetéssel zárom soraimat, hogy egy kibontakozó hipotézis té ­ telei még nem történeti igazságok, de közös munkával, évek során át vitatva és ellen­ őrizve, támasza lehet a múlt idők elfeledett tényei rekonstruálásának. JEGYZETEK 1. Moravcsik Gyula: A magyar történet bizánci forrásai, Budapest, 1934. Részletesen fe l­ sorolja a hunokkal és avarokkal foglalkozó bizánci írókat. Ezek közül nem egy, pl. Priskos Rhetor és Simokattes Teophyla ktos beszél a hun tolmácsokról. — Az ő adataik alapján már Csengeri Antal: Történeti tanulmányok, I. k. Pest, 1857. 184-185. I.: ,,A követek viselete és nyelve hun vala s a rendes hun fordítók voltak tolmácsaik.” Hun nyelven leveleket is írtak. 2. Pl. Nagy Géza: Magyarország története a honfoglalás korában. Mill. Tört. I. k., Bu­ dapest, 1895. a római 298. I.: „ Mindamellett a nyelvükből fennmaradt néhány szó arra mutat, hogy a vezérlő elem a törökséghez tartozott. — Hóman Bálint: Magyar Tör­ ténet, I. k. első kiadás, Budapest (1929.), 21. I.: „Az altáji népcsaládhoz tartozó török­ tatár népek nagy többsége - a hun, a v a r... stb. 3. A magyar szókincs és helynévanyag japánival való egyezésére egyetemi tanulmányaim során, negyven évvel ezelőtt, japán nyelvi előadásaiban, már Pröhle Vilmos többször felhívta figyelmünket. — Ő azonban magyar— japán rokonságot tételezett fel. Ez — szerintem — igen távoli őskori vonatkozásaiban valóban fennáll az összes finn-ugor népekkel kapcsolatban. A magyar nyelv japánival egyező szavai azonban későbbi hun kapcsolatok emlékét őrzik. — Erről csak egy készülő igen terjedelmes tanulmányomban tudok a részletekbe menően is bizonyítani. 4. Bartolomaeides, Ladislaus: Comitatus Gömöriensis notitia etc. T. I—II., Lőcse, 18051808. mind a két kötetben az utak és a kereskedelem leírásánál és a részletes tér­ képek. 5. Illésy János: Az Alaghy-család története. — „Nagy Ivá n” Családtörténeti Szemle, 1899. (I. évf.), 219. I. 6. Moravcsik Gyula, i. m. főleg a 61., 70., 82. és 102. lapokon. 7. A kínai szófejtésekhez Osanina: Kitajszko-russzkij szlovár, Moszkva, 1959. és C h i­ nesisch-Deutsher Wörterbuch, Peking, 1960. szótárakat használtam. 74 �8. Nagy Géza, i. m. római 279. I. — Hóman Bólint, i. m. 33. I. 9. A magyar nyelv történeti— etimológiai szótára, I. Budapest, 1967. — Bolgár (332. I.) — Vö. Hóman Bálint, i. m. 41— 42. I : „A »keverék« jelentésű bolgár név 481-ben tűnik fel először a Dnyeperen túli ogur népek jelölésére és a hun-nal párhuzamosan használva, lassanként háttérbe szorítja.” 10. A japán szófejtésekhez: Kenkyusha: New pocket Japanese— English dictionary, Tokyo, 1964. — Takahashi: Romanized Japanese-English dictionary, Kobe, 1962. — Nemzet— Szüromjatnikov-Feldman: Japonszko-russzkij szlova r, Moszkva, 1960. — A koreaikhoz: Holodovics: Korejszko— russzkij szlova r, Moszkva, 1959. — Sövény A ladár: M agyarkoreai szótár, Budapest, 1957. — A mongolokhoz: Schalonow Zebek - Johannes Schu­ bert: Mongolisch— deutsches Wörterbuch, Leipzig, 1961. — Az irániakhoz: Junker-Alavi: Persisch— deutsches Wörterbuch, Leipzig, 1965. — Aszlanov-Dvorjankova: Afganszko­ russzkij szlova r, Moszkva, 1966. 11. Sufflay M ilán: A Nelipicsek hagyatéka. Turul, 1907. (XXV. évf ), 71. és 144. I. 12. Bél, Matthias: De vetere literatura Hunno. Scythica exercitatis, Lipsiae, 1718. — Szabó Károly: A régi hun— székely írásról, Budapesti Szemle, Új folyam, V. k., 1866., 132. és 136. I. 13. Nagy Iván, Reiszig Ede és Karácsonyi János a Katisz nemzetséget törzsökös nógrádi nemzetségnek vélik, de nem az első foglalás jogán. Nagy Iván hátrahagyott kéziratai­ ban, egy 1487. évi oklevéllel kapcsolatos megjegyzésében a nógrádi Katiszokat a hely- és személynevek azonossága alapján véli kapcsolatba hozhatónak a dalmáciai Kacsicsokkal. - A nemzetség nevét sokféle alakban írták. Ezek közül törökből magya­ rázható a Kathys 'kevert', a Kachyk 'menekült, hontalan’ és a Cazik 'támasz' változat. 14. Bolgárfehérvár = Nándorfehérvár. 15. A kaukázusi avar szavakra: Mahomeszajid Szajdov: Avarszko-russzkij Szlovár, Moszkva, 1967. — Az avar terület mikrotoponímiáját, amely rendkívül érdekes a magyar helynév­ anyag szempontjából, a 635-704. lapokon közli. — A lezg terület mikrotoponímiáját a 419-536. lapokon közli Talibov— Gadzsiev-Gajdarova: Lezginszko— russzkij Szlova r, Moszkva, 1966. A lezg-magyar helynév és szó hasonlóságokat már Nagy Géza i. m. római 339— 340. I. 16. Idézett kínai— német szótár: you 'die Ehrensite in alter Zeit — jetzt die linke Seite.’ 17. A finn harkita 'mérlegel, latolgat; itél, gondol'. — Véleményem szerint a Harkyan = Hartyán helyneveinknek is ez az eredője. 18. Téved Bartha László amikor a szarv és szaru szavainkat finn-ugor eredetűeknek véli. — A szó a finn-ugor nyelvekben árja eredetű. Erre nézve: Bárczy Géza: A tihanyi apát­ ság alapítólevele mint nyelvi emlék. Budapest, 1951. 22. I. „A szarv maga árja eredetű finnugor szó” — Irodalmára nézve pedig: Bárczy Géza: Magyar szófejtő szótár, Buda­ pest, 1941. — amit Bartha László is idézett. — A szarvas szavunk azonban nem függ össze ennek az agancsos állatnak a nevével, mert ez egy szanszkrit — iráni 'karcsú, pompás, fenséges’ szó származéka és nyilván totemisztikus jelentése is volt. 19. Az even szavakra nézve: Vaszilevics: Evenkijszko— russzkij Szlova r, Mozkva, 1958. 20. Bartha Antal: A IX-X. századi magyar társadalom. Budapest, 1968. főleg 98-99. I. és Bartha Antal: A magyar történelem problémái 1526-ig. Történelmi Szemle, 1968. 106. I. 21. A megye szavunk kétségbevont szláv eredetére nézve I. Bartha Antal i. c. Tört. Szemle, 1968., 109-110. I. — A kaukázusi avar párhuzam az én észrevételem. 22. Nagy Géza i. m. 303-311. I. - Hóman Bálint i. m. 36-37. I. 23. Karácsony János: A magyar nemzetségek a XVI. század közepéig. I. k. Budapest, 1900, 236. I. — Itt jegyzem meg, hogy számos vonatkozásra, így a hun— avar eredetű Szolnok méltóság, nemzetség és személynévre is, egyik készülő tanulmányomban részletesen térek ki. BELITZKY JÁNOS 75 �a r c h ív u m Madách -gyűjtemény Balassagyarmaton A P alócföld szerkesztőjének kérésére ism ertetem m integy 700 M adách-gyűjtem én ye m e t. A gyűjtem ény te lje s és módszeres b ib lio g rá fia i b e m u ta tá sá ra hatom . Részletes könyvészeti a d a to k k a l am úgy sem te rh e lh e tjü k Az ism ertetés te h á t a le hető le g rö vid e b b , s néhány címszó a la tt igénye n élkül — in k á b b csak á lta lá n o s tá jé k o z ta tá s t a k a r n yú jta n i nek. d a ra b ra te h e tő nem v á lla lk o z ­ fo ly ó ira tu n k a t. — szakszerűség az é rd e k lő d ő k ­ A gyűjtem ény hosszú esztendők fe lk u ta tó m u n k á já n a k eredm énye. A g y ű jté s ­ nek M a d á ch h a lá la 1964-e s ce n te n á riu m i é v fo rd u ló ja a d o tt ú ja b b le n d ü le te t. G yűjtésem c é lja könyvszereteten tú lm e n ő e n : e m léket á llíta n i ezzel is M a ­ d áchnak. Emléket éppen itt N ó g rá d b a n , ahová a költő m inden csepp vérével, m inden idegszálá va l ta rto zo tt, a h o l élt, a lk o to tt, a h o l m eghalt, s am elynek fö ld ­ jé b e n p o rla d . Emléket ezzel is, a n n a k a M a d á c h n a k , a k in e k főm űve nem csak m agyar iro d a lm i csúcsalkotás, hanem a v ilá g iro d a lo m n a k is é lv o n a lá b a ta rto zik A gyűjtem ény a M a d á ch -ku ltu sz á p o lá sa és terjesztése m e lle tt segíteni sze­ retne a ku ta tó kn a k a M a d á c h -k u ta tá s b a n . A g yű jte m é n yt jó m a g a m sem ö n ­ cé lú n a k tekintem , hanem ku ta tó m u n k á ra használom . M a, a m iko r szinte világszerte M adách-reneszánsz van, s a M a d á c h -k u ta tá s új le n d ü le te t vett — fe lte h e tő , hogy a hivatásos szakem berek m e lle tt m a g á n k u ta tó k is szívesen b e á lln a k a m u n ká b a . Az ilyenek szám ára egy m ag á n g yű jte m é n y könnyebben hozzáférhető, m int a kö töttszabályzatú közgyűjtem ény. Az é rdeklődőkn e k te h á t konkrét kérdésekben szívesen szo lg á lo k le xiká lis a d a ­ to kka l, vagy a k á r hosszabb kijegyzésekkel. A gyűjtem ény, am ely m egközelíti a M a d á c h -iro d a lo m n a k m integy 90 száza­ lékát, az ország le g n a g y o b b M a d á c h -iro d a lm i m agángyűjtem énye. A gyűjtést folyta to m , és a g yű jte m é n yt csa lá d o m o n b e lü l védetté n y ilv á n í­ to tta m Az a lá b b i fe lso ro lá sb a n csak a fo n to s a b b M a d á c h -iro d a lm i p u b lik á c ió k ka p ­ h a tn a k helyet. A b ib lio g rá fia i a d a to k közül — fe n t e m líte tt ok m ia tt - a cím m el­ le tt csak a kiadót, a m egjelenési helyet s évszámot közlöm, ha az m e g á lla p íth a tó . 76 �AZ EMBER TRAGÉDIÁJA A Tragédia 150 oldalas kéziratának és Arany János 6 oldalas javításainak teljes fotó­ kópiája. Az ember tragédiájának első kiadásai, 1861. a) Madách Imre: Az ember tragédiáj a. Drámai költemény. Kiadta a Kisfaludy-Társaság, Pest, MDCCCLXI. A szerző saját kezével dedikált példány. Benne az „ Errata” — la­ pocska. (Ez ugyanis nem minden első kiadású példányban található). b) Madách Imre: Az ember tragédiája Drámai költemény. Kiadta a Kisfaludy-Társaság. Pest, MDCCCLXI. (Madách betű- és formahű szövegjavításaival a második kiadás számára. Benne az „Errata” -lapocska). c) Madách Imre: Az ember tragédiája. Drámai költemény. Kiadta a Kisfaludy-Társaság. Pest, MDCCCLXI. Az ember tragédiájának második kiadása. Pest, Emich Gusztáv sajátja. MDCCCLXIII. Az ember tragédiájának harmadik kiadása. Pest, Athenaeum, 1869. Az ember tragédiájának harmadik kiadása. Pest, Atheneum, 1869. (A második kiadástól való eltérések pontos feltüntetésével). Az ember tragédiájának ötödik kiadása, 1879. (Negyedik kiadás nem jelent meg). Az ember tragédiájának hatodik kiadása, 1883. Az ember tragédiájának hetedik kiadása, 1884. Az ember tragédiájának 1-7. népies kiadása 1886-tól kezdődően. Teljes sorozat. Az ember tragédiájának illusztrált, disz-album kiadása 1-7, 1887-től 1905-ig. Teljes sorozat. Az ember tragédiájának további 96 különféle kiadása, 1895-től 1969-ig. (Közte a legfonto­ sabb és legritkább példányok). 2. MAGYARÁZATOS KIADÁSOK Az ember tragédiája Kármán Mór elemző tanulmányával, 1906. 1. és 2. kiadás. Az ember tragédiája Alexander Bernát jegyzeteivel és magyarázataival. 1900-1928, 5 ki­ adás. Teljes sorozat. Az ember tragédiája Kardeván Károly jegyzeteivel és magyarázataival. 1942. Az ember tragédiája Kardeván Károly jegyzeteivel és magyarázataival. Második bővített kiadás, 1948. Tolnai Vilmos: Az ember tragédiájának első kritikai kiadása Napkelet, Budapest, 1923. A Madách-családra vonatkozó időtáblázat. Tolnai Vilmos: Az ember tragédiájának első kritikai kiadása. Második, bővített és ja v í­ tott kiadás. Napkelet, Budapest, 1924. Madách Összes Müvei, Gyulai Pál kiadásában. Három kötet. Budapest. 1380. Madách Összes Művei, Gyulai Pál kiadásában Három kötet. Második kiadás. Budapest, 1894. Madách Imre Összes Müvei. Sajtó alá rendezte, bevezette és a jegyzeteket írta Halász Gábor. Két kötet. Révai, 1942. MADÁCH EGYES, KÜLÖN KIADOTT M ŰVEI Lantvirágok, 1840. Második kiadás, 1922. A civilizátor. Voinovich Géza bevezetésével. Magyar Munkaközösség, 1938. A civilizátor. Hungária, 1946. Győry Miklós illusztrációival. Mózes. Élő színpadra alkalmazta Keresztury Dezső. Kass János illusztrációival. Magvető 1966. Csák végnapjai. Színpadra alkalmazta Keresztury Dezső. Színház, 1968. 1. rövidítve 4. TRAGÉDIA-FORDÍTÁSOK BETŰRENDBEN a) Angol fordítások: The tragedy of ma n. W illiam Loew, New York, 1908. The tragedy of ma n. Charles Henry Meltzer and Paul Vajda. 1933, 1948, 1957. Első, második, harmadik kiadás. 77 �The tragedy of man. J. C. W. Horne. 1963, 1964. Két kiadás. The tragedy of man. Joseph Grosz, Oregon, 1965. From Tragedy of man. A 4066-4117. sor. Watson Kirkconnel. The Magyar Muse. W inni­ peg, Canada, 1933. b) Bolgár fordítás: Tragedijatc na Csoveka. Georgi Krumov. Illusztrálta Ivan Kirkov, Szófia, 1968. c) Cseh fordítás: Tragedie Cloveka. Kamii Bednár-Ladislav Hradsky. Prága, 1960. d) Eszperantó fordítás: La tragedio de l'homo. K. Kalocsay. Budapest, 1924. La tragedio de l'homo. K. Kalocsay. Második kiadás. Budapest, 1965. e) Finn fordítás: Ihmisen murhenaytelmő . Toivo Lyy. Helsinki, 1943. f) Francia fordítások: La Tragedie de l'Homme. Ch. de Bigault de Casanova. Páris, 1896. La Tragedie de l'Homme. G. Vautier. Budapest, 1931. La Tragedie de l'Homme. Roger Richard. Budapest, 1964. La Tragedie de l’ Homme. Jean Rousselot. Budapest, 1966. (A francia fordítás-sorozat teljes). g) Holland fordítás: De Tragedie van den Mensch. A. S. C. Wallis. Második kiadás. Amsterdam, 1922. h) Japán fordítás: Fordította Imaoka Gyuicsiro. Tokio, 1965. i) Héber fordítás: Hadson há Ádám. Avigdor Hameiri. Varsó, 1924. j) Lengyel fordítás: Tragedia czlovieka. Lew Kaltenbergh. Varsó, 1960. k) Németh fordítások: Die Tragödie des Menschen. Alexender Fischer. Budapest, 1886. Die Tragödie des Menschen. Josef Siebenlist. Pozsony, Lipcse, 1886. Die Tragödie des Menschen. Andor Sponer. Lipcse, 1891. Die Tragödie des Menschen. Andor Sponer. Második kiadás. Lipcse, 1899. Die Tragödie des Menschen. Julius Lechner, 1888. Négy különféle kiadás. Die Tragödie des Menschen. Eugen Planer. Halle, 1891. Die Tragödie des Menschen. Ludwig Dóczi. Stuttgart, 1891. Die Tragödie des Menschen. Ludwig Dóczi. Második kiadás. Stuttgart, 1892. Die Tragödie des Menschen. Ludwig Dóczi. Harmadik kiadás. Stuttgart, 1893. Die Tragödie des Menschen. Jenő Mohácsi. Lipcse, Budapest, 1933. Hat kiadás. A 6. György Budai illusztrációival. Die Tragödie des Menschen. Elsa Reitter Podhradszky. Budapest, 1939. Die Tragödie des Menschen. Szene XIII. Claude D'acy. Bécs, 1965. Die Tragödie des Menschen. Rudolf Henz. Bécs, 1967. Die Tragödie des Menschen. Fr J. Preinreich. A Tragédia 73— 103, 133-151. sora Kézirat. Budapest, 1931. l) Olasz fordítások: La Tragedia dell' Uomo. Antonio Fonda. Fiume, 1908. La Tragedia dell' Uomo. Antonio Widmar. Milano, 1934. La Tragedia dell’ Uomo. Umberto Norsa. Torino, 1936. La Tragedia dell’ Uomo. Ignazio B alla-Alfredo Jeri. Milano, 1961, m) Orosz fordítás: Tragedija Cseloveka. Leonyid Martinov. Moszkva, 1964. n) Román fordítások: Tragedia Omolui. Octavian Goga. Bukarest, 1934. Tragedia Omolui. Octavian Goga. Második kiadás. Bukarest, 1940. Tragedia Omolui. Octavian Goga. Harmadik kiadás. Bukarest, 1964. o) Ruszin forditás: Tragedija Csoloveka. Murányi János. 1. szín. Zorja - Hajnal. 1-2. sz. Ungvár, 1942. p) Örmény fordítás: Fordította Fogolyán András. Eddig öt szín jelent meg. Velence, 1966-69. 78 �r) Svéd fordítás: Mä nniskans Tragedi. Olof Lundgren. Stockholm, 1933. s) Szerb forditások: Csovekova Tragedija. Z. J. Jovanovics. Noviszád, 1890. Csovekova Tragedija. Sz. Sztefanovics. Belgrád, 1940. sz) Szlovák fordítások: Tragedija cloveka. Pavel Hviezdesl-v-Országh Pál. Túrócszentmárton, Tragedija cloveka. Fra M akarius-Valentin Beniak. Trnva, 1950. Tragedija cloveka. Ctibor Stitnicky. Bratislava, 1966. (A szlovák fordítás-sorozat teljes.) t) Ukrán forditás: Tragedia ljugyinyi. Mikola Lukas. Kijev, 1967. 1896. 5. MADÁCH-LEVELEK Komlós Aladár: Madách Imre levelezéséből. Magyar Irodalmi Ritkaságok, XXVIII. szám. Budapest, 1933. Staud Géza: Madách Imre Ö sszes levelei I— Il köt Madách-könyvtár, 8. sz. Budapest, 1942. Kőhegyi Mihály: Két ismeretlen Madách-levél. — Irodalomtörténeti Közlemények. 1963. 2. sz. Kerényi Ferenc: Madách Imre négy ismeretlen levele. — Irodalomtörténeti Közlemények, 1968. 2. sz. Kerényi Ferenc: A Madách-család leveleiből. — Palócföld, 1968. 4. sz. Eredeti Madách-levelek a) Madách Imre levele öccsének, Károlynak, anyagi ügyekben, Alsósztregováról Cseszt­ vére 1853-ban. b) Madách Imre levele öccsének, Károlynak, Teleki László öngyilkosságáról, Pestről, 1861. május 8-án Csesztvére. Eredeti Madách-levelek fotokópiái a) Madách Imre levele Csesztvéről Budára öccsének, Károlynak, 1848. január 6-án anyja és öccse közötti nézeteltérés dolgában. b) Madách Imre levele öccsének, Károlynak, Budáról Csesztvére, 1861. ápr. 29-én. Benne a költő, mint Balassagyarmat képviselője az akkori politikai helyzetet je l­ lemzi. c) Madách Imre levele Henriczy Ágostonnak, az alsósztregovai evangélikus templom orgonájának átalakítása dolgában, Alsósztregován. 1863. február 17-én. Eredeti Madách-vonatkozású levelek a) A költő anyja, Majthényi Anna, eredeti levele Madách Károlynak Alsósztregováról Budára, 1848. február 19-én. Benne fiát megfelelő magaviseletre inti. b) A költő anyja, Majthényi Anna, eredeti levele Madách Károlynak Alsósztregováról Budára. 1848. március 21-én. Benne a forradalom kitörése miatti aggodalmának ad kifejezést. c) Madách Imréné, Fráter Erzsi, eredeti levele férje fogsága idején Madách Károlynak, Csesztvéről, Alsósztregovára, 1853. április 26-án. Benne nehézségeiről ir és elköl­ tözés! szándékát közli. 6. ÉLETRAJZOK, MŰISMERTETÉSEK MEGJELENÉSI IDŐRENDBEN X: Madách Imre halála. — Vasárnapi Ujság, 1864. október 16. Dr. Tóth Sándor: Madách Imre életrajza. Pozsony, Budapest, 1884. Morvay Győző: Magyarázó tanulmány Az ember tragédiájához. 531 oldal. Nagybánya, 1897. Palágyi Menyhért: Madách Imre és költészete. 444 oldal. Budapest, Athenaeum, 1900. Gyulai Ágost dr.: Madách életéről. Uránia Magyar Tud. Egyesület 1. Budapest, 1903. Voinovich Géza: Madách Imre és Az ember tragédiája. 594 old a l, Madách-bibliográfiával. Kisfaludy— Társaság, Budapest, 1914. Voinovich Géza: Madách Imre és Az ember tragédiája. 596. oldal. Második, bővített kiadós. Franklin, Budapest, 1922. Madarász Lujza: Madách-tanulmóny. Budapest, 1916. Várdai Béla: Madách Imre és Az ember tragédiája. Budapest, 1924. Vida Imre: Madách Imre életének vázlata. Wodianer és fiai, Budapest, 1925. Harsányi Zsolt: Ember, k ü z d j... Madách életének regénye. Singer és Wolfner, Budapest, 79 �1932. Géza Voinovich-Jenő Mohácsi: Madách und Die Tragödie des Menschen. Vojna, Budapest, 1935. Balogh Ká roly: Madách, az ember és a költő. 368 oldal. Vajna és társa, Budapest, 1934. H. Hajtay Etelka: Küzdj s bízva bízzál! Az ember tragédiájának népszerű magyarázata Madách életrajzával. Kóka i, Budapest, 1935. Mohácsi Jenő: Lidércke. Madách Imréné, Fráter Erzsébet életének és halálának regénye. Nyugat, Budapest, 1935. L. Kiss Ibolya: Erzsi tekintetes asszony. Madách Imréné életrajzi regénye. Bárd, Budapest, 1942. Barta János: Madách Imre. Franklin, 1942. Dr. Wolfgang Margendorff: Imre Madách: „ Die Tragödie des Menschen” (Doktori érteke­ zés.) Konrad Friltsch Verlag, Würzburg. Dr. Wolfgang Margendorff: Imre Madách: „Die Tragödie des Menschen” (Doktori érteke­ zés) 2. kiadás. Konra d Friltsch Verlag, Würzburg, 1943. Csukly László: Madách Imre és munkássága. Nógrád megyei múzeumi füzetek 5. Balassa­ gyarmat, 1964. Sőtér István: Álom a történelemről. Madách Imre és Az ember tragédiája. Akadémia, Budapest, 1965. L. Kiss Ibolya: Az asszony tragédiája. Tatran, Bratislava, 1966. L. Kiss Ibolya: Az asszony tragédiája. Második kiadás. Tatran, Bratislava, 1967. 7. MONOGRÁFIÁK Tomor Ferenc: Éva Madách Az ember tragédiája című drámai költeményében. Lenyomat a bpesti II. ker. főgimnázium értesítőjéből. 1877. Kálnay Nándor: Csesztve község története és leírása. Budapest, 1884. Beöthy Zsolt: A tragikum. Madách drámája. Kisfaludy Társaság, Budapest, 1885. Ipolyi Arnold: Alsósztregovai és rima i Rimay János államiratai és levelezései. (Madáchvonatkozás) Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1887. Szalay Mihály: Faust és Az ember tragédiája. Budapest, 1895. Morvay Győző: Madách életrajzáról és költészetéről. Bírálat. Különlenyomat a Budapesti Szemle 279. számából. Budapest, 1900. Latkóczy Mihály: Madách Imre őseiről. — A bpesti VIl. kerületi Állami Főgimnázium Értesí­ tője az 1900— 1901. iskolai évről. Budapest, 1901. Radvánszky Béla: Balassa és Rimay barátsága (Madách-vonatkozás) Budapest, 1904. Mikola Sándor: A történeti Kepler, vonatkozással Az ember tragédiájára. Athenaeum. Bu­ dapest, 1908. Jaskovics Ferenc: A Nógrád megyei Múzeumi Társulat története 1891— 1909. Balassagyarmat, 1910. Gedő Simon: Madách Imre, mint lírikus. Budapest, 1910. Dr. Kristóf György: Petőfi és Madách. Budapest, 1911. Tolnai Vilmos: Az anyaság Madách Ember tragédiájából. Különlenyomat a Nemzeti Nő­ nevelés 1911. IX— X. füzetéből. Tolnai Vilmos: Madách londoni és phalanszter-jelenetének egyik forrásáról. — Philológiai Közlöny, Budapest, 1911. Dr. Ferenczi Zoltán: Rimay János. Magyar Történelmi Életrajzok. (Madách-vonatkozás) Athenaeum. Budapest, 1911. Tolnai Vilmos: Adalék Az ember tragédiája és Faust viszonyához. - Heinrich-Album. Buda­ pest, 1912. Dr. Kaltenberger Mihály: Természettudományi gondolatok Madách „Az ember tragédiájá”­ ban. Különlenyomat a miskolci kir. kath. főfimnázium 1911— 1912. isk. évre szóló értesítő­ jéből. Miskolc, 1912. Gazdag Lajos: Madách Imre és a nőkérdés. Különlenyomat a Kath. Szemle 1913. szeptem­ beri számából. Dr. Kardeván Károly: Eötvös és Madách. Különlenyomat a Lőcsei Áll. Főreáliskola 1913— 14. évi értesítőjéből. Lőcse, 1914. Szücsi József: Madách Imre könyvtára. — Magyar Könyvszemle. 1915. I—II. 80 �Bakonyi Hugó: Az ember tragédiája és egyik rokonműve: Schack gr. „ Világkorszakai”. Belgrád, 1917. Baros Gyula: Madách nyomai szépirodalmunkban. Budapest. „ Studium” -könyvesbolt, Buda­ pest, 1923. Ravasz László: Madách „pesszimizmusa". Százados Énekek. Studium. Budapest, 1925. Dénes Szilárd: Arany János és Az ember tragédiája stílusa. Különlenyomat a Nyelvőr 1925. március-áprilisi számából. Dr. Visnyovszky Rezső: Madách Imre és a Veres-család. Balassagyarmat, 1927. Prőhle Vilma: Az ember tragédiája és a Faust. Budapest, 1929. László Juhász: Un Disciple du Romantisme Franca is Madách et la Tragedie de l’Homme. Etudes Francaises 4. Szeged. 1930. Fürst Ilona: Dóczi Lajos, mint német író. (Tragédia-fordító) Német Philologiai dolgozatok. Budapest, 1932. Antonio Vidmar: Dante e Madách. A Budapesti Pázmány Tudomány Egyetem Olasz In­ tézetének kiadványai. Budapest, 1936. Vidmár Antal: Dante és Madách. A Budapesti Pázmány Tudományegyetem Olasz Intézeté­ nek kiadványai, 10. Budapest, 1936. Dräxler Aladár: Bibliai hagyományok Az ember tragédiájában. Kivonat a Győri Szemle 1935. 8— 10. számából. Győr. 1936. Ruttkay Teréz M ária: Madách Aladár 1848-1908. Budapest, 1938. Fakras István: Madách Losoncon. Nógrádvármegyei Madách-Társaság. 1940. Kovács Sándor: Madách történetszemlélete. Különlenyomat a „Pannónia" 1940. évf. 4 számából. Pécs. Balogh Károly: Madách Imre otthona. Athenaeum. Budapest. É. n. Birkás Géza: Az ember tragédiája és a franciák. Budapest, 1942. Galamb Sándor: A magyar dráma története. 1867— 1896. Akadémia, 1944. Trencsényi-Waldapfel Imre: Ádá m és Ahasverus. Az ember tragédiája forrásaihoz és értel­ mezéséhez. Az Irodalomtörténet füzetei. 21. Budapest, 1947. W aldapfel József: Gorkij és Madách. Irod.-tört. füzetek, 14. Akadémia, 1958. Győrffy Miklós: Elkallódott Madách-Kossuth vita. — Irodalomtörténet, 1962. 1 .sz. Baranyi Imre: A fiatal Madách gondolatvilága. Irod.-tört. füzetek 42. Budapest, 1963. Dr. Krizsán László: Dokumentumok Madách Imre élettörténetéhez. Nógrád megyei Múzeumi Füzetek 9. Balassagyarmat, 1964. Miklós Róbert: Madách Imre csetsztvei évei. Balassagyarmat, 1964. Bóka László: Madách hagyatéka. Kortárs, 1964. 10. sz. Sándor Iván: Madách és Mózes. Kortárs, 1964. 10. sz. Csukly László: A nőnevelés magyar apostola. Veres Pálné és Madách Imre kapcsolata. — Palócföld, 1965. Csapláros István: Adalékok Az ember tragédiája lengyelországi fogadtatásához. Külön­ lenyomat az Irodalomtörténeti Közlemények 1965. I. számából. Dr. Szabó Károly: Nagy Iván verses naplója. (Madách vonatkozás) Balassagyarmat, 1967. Radó György: Az ember tragédiája a világ nyelvein. Különlenyomat a Filológiai Közlöny­ ből. Budapest, 1964— 68. Kozocsa Sándor: Madách javításai „Az ember tragédiája" első kiadásán. Különlenyomat a Magyar Könyvszemle 1968. 4. számából. Budapest, 1968. Balázs Sándor: Optimista elmélkedés a halálról. (Madách vonatkozás) — Világosság, 1969. 1. sz. Gelencsér Géza: Az ember tragédiája filozófiai problémái. - Jelenkor. II. évf. 4. sz. és 5. sz. É. n. Oscar Márffy: Due Nouve Versioni de „La Tragedia dell'Uomo di Imre Madách, é. n. 8. ELEMZÉSEK, ÉRTELMEZÉSEK Erdélyi János: Pályák és pálmák. Madách Imre, Az ember tragédiája. - A Tragédia első átfogó bírálata és Madách erre adott válasza. Kisfaludy Társaság. Budapest, 1886. Szász Károly: Az ember tragédiájáról. A Tragédia beható ismertetése a mű megjelenése évében, 1862-ben. Győr, 1889. Első és második kiadás. 81 �Wallis A. S. C.: Az ember tragédiája Elemzés. Hollandból fordította Dr. Erdélyi Károly. Lampel. Budapest. É. n. Berta Ilona: Az ember tragédiájáról. Uránia-könyvtár, 1901. Kármán Mór: Az ember tragédiája. Elemző tanulmány. — Magyar Közművelődés, 1905 I. évf. 1. Kardeván Károly: Az ember tragédiájának magyarázata. — Magy. Közművelődés, 1901. I. k. I. évf. 5. Bodor Aladár: Az ember tragédiája, mint az egyén tragédiája. Wodianer és fiai. Buda­ pest, 1905. Kardeván Károly: Az ember tragédiájának magyarázata. Különlenyomat a Nagyváradi All. Főreáliskola 1908-09. évi értesítőjéből. Nagyvárad, 1909. Kardeván Károly: Az ember tragédiájának magyarázata. - Magy. Közművelődés. 1900. I. k. 5. sz. Miklóssy Kálmán: Madách Imre 1923. Dr. W aldapfel János: Madách Imre. Nemzetének nevelője. Különlenyomat a Nógrádi H ír­ lap 1923. 14-15. számából. Sándor Lajos: Az ember tragédiája. Irodalmi és esztétikai tanulmány. Budapest, 1923. Mitrovics Gyula: Az egység és sokféleség esztétikai elve .Az ember tragédiájában. A Deb­ receni Tisza István Tud. Társ. I. osztályának kiadványa. I. kötet 6. sz. Debrecen, 1924. Kozár! Gyula: A Madách-kérdés Az „emberi okmányok" világításában. Pécs, 1925. Barta János: Az ismeretlen Madách. Tanulmány. Budapest, 1931. Kornis Gyula dr.: Madách és korunk. — A Magyar Kegyestanítórend váci gimnáziumának 1932— 33. értesítője. Vác, 1933. Hankiss János: Jegyzetek Az ember tragédiájához. Debreceni Szemle kiadása. 1933. Riedl Frigyes: Madách. Magyar Irodalmi Ritkaságok XXVI. sz. A kötet végén Kozocsa Sándor: Riedl-biblicgráfia. Budapest, 1933. Dr. Trikál József: Érdemes-e élni? Madách tanulmány. Balassagyarmat, 1934. Tolnai Vilmos: A Madách-kérdés körül. Budapest, 1934. Halasy-Nagy József: Madách bölcsessége. Különlenyomat az Athenaeum 1934. évi 1-3. füzetéből. Budapest, 1934. Karl Sebestyén: Zum Zentralproblem der „Tragödie des Menschen” - Pester Loyd, 1934. Mai 9. Herczeg Ferenc: Madách. 1935. Új Idők, 17. sz. Kardeván Károly: Az ember tragédájánok magyarázata. — Magyar Író k 1. sz. Budapest, 1935. Ravasz László: Az ember tragédiájának költői igazsága. Budapest, 1936. Házy Albert: Miért korszerű Az ember tragédiája? Adalékok a tudományok szociológiájához. Szeged. É. n. Márkus László: Kultúránk mesterei. Madách Imre. 1954. Lukács György: Madách Tragédiája. - Szabad Nép, 1955. március 27; 1955. április 2. Veres Péter: Madách megértéséhez. - Szabad Nép, 1956. szept. 16. Sőtér István: Utóhang egy Madách-tanulmányhoz. - Szabad Nép, 1956. szept. 23. Sőtér István: Madách. - Magyar Nemzet. 1964. okt. 4. Horváth Károly: Madách Imre. - Népszabadság. 1964. okt. 4. Bóka László: Madách géniusza. A Petőfi Irodalmi Múzeum Madách-kiállításának meg­ nyitója. - P. I. M. évkönyve, 1965-66. Budapest. Kántor Lajos: Száz éves harc Az ember tragédiájáért. A Tragédia eddigi értékelésének áttekintése és kiegészítése. Akadémia. Budapest, 1966. X: A Tragédia értelme. Mózes. - Új Élet, 1966. szept. 1. 9. MADÁCH-FEJEZET IRODALOMTÖRTÉNETEKBEN Paulus Wallaszky: Historia litterariae regn. Hungariae. A kötetben Madách Péter és M a­ dách Gáspár. Budapest, 1808. Toldy Ferenc: A magyar költészet kézikönyve a mohácsi vésztől a jelenkorig, Ötödik kötet. Franklin, 1876. Pintér Kálmán: Irodalmunk a milleneumig. Szent István. Budapest, 1896. Gaál Mózes: A magyar irodalom története. Stampel. Pozsony-Budapest, 1896. Endrődi Sándor: Századunk irodalma képekben. Athenaeum. Budapest, 1900. 82 �Beőthy Zsolt: A magyar irodalom kistükre. Madách Imre. Athenaeum. Budapest, 1900. Heinrich Gusztáv: Egyetemes Irodalomtörténet. Budapest, 1903. I. k. Ferenczy Zoltán: A magyar irodalom története 1900-ig. Műveltség Könyvtára. Budapest, 1913. Császár Elemér: A magyar irodalom története. Magyar Könyvtár. 923-925. Lampel, 1919. Kállay Miklós: A magyar irodalom története. Fővárosi könyvkiadó. É. n. Gondán Felicián: Ö sszefoglaló Nemzeti Irodalomtörténet. VI. kiadás. Kóka i. Budapest, 1926. Benedek Marcell: Délsziget, avagy a magyar irodalom története. Révai. Budapest, 1928. Dr. Halász László: Magyar irodalomtörténet összfoglaló tételekben. 1930. Jankovich Ferenc: Iránytű a magyar irodalomban. I— II. kötet. Turul. Budapest. É. n. Farkas Gyula: A magyar irodalom története. Káldor. Budapest, 1934. Benedek Marcell: A magyar irodalom története. Singer és Wolfner. Budapest, 1938. Laczkó-Szalay: A magyar irodalom pantheonja. Dante. Budapest, 1941. Kovács László: Az irodalom útján. Jegyzetek Az ember tragédiájához. 1923. Erdélyi Szép­ míves Céh, 1941. Féja Géza: A magyar irodalom története, 1772-1867. Magyar élet. Budapest, 1942. Kozocsa Sándor: Kis magyar irodalomtörténet. 1944. Révai József: Válogatott irodalmi tanulmányok. Tanulmány Madách Imréről és Az ember tragédiájáról. Kossuth. Budapest, 1960. Waldapfel József: Irodalmi tanulmányok. Madách és Rousseau, 1942; Madách igazáért, 1951; Bevezetés Az ember tragédiája új kiadásához, 1954. Szépirodalmi könyvkiadó. Buda­ pest, 1957. Sőtér István (Király István, Pándi Pál): A magyar irodalom története, 1849-1905. Gondolat. Budapest, 1963. Szalatnai Rezső: A cseh irodalom története. (Benne több Madách-vonatkozás.) Gondolat. Budapest, 1964. Szalatnai Rezső: A szlovák irodalom története. (Benne számos Madách-vonatkozás) Gon­ dolat, 1964. Szalatnai Rezső: Magyar írók nyomában. Móra, Budapest, 1967. Klaniczay-Szauder-Szabolcsi: Kis magyar irodalomtörténet. Gondolat. Budapest, 1965. Komlós Aladár: Táguló irodalom. Madách. Magvető. Budapest, 1967. 10. GYŰJTEMÉNYES KÖTETEKBEN MEGJELENT MADÁCH-TANULMÁNYOK, VONATKOZÁSOK Mocsáry Antal: Nógrád Vármegyének hist. georg. és stat. Esmertetése. Az I. kötetben Alsósztregova és a Madách-család részletes ismertetése. Pest, 1826. Tranoscius: Cithara Sanctorum. A kötetben 917. szám alatt Madách Imre dédapjának, M a­ dách Jánosnak nevezetes éneke. Pest, 1868. Fraknói Vilmos: Martinovics és társainak összeesküvése. Madách Sándor. Kiadta Ráth Mór. Budapest, 1880. Tóth Béla: Szájról—szájra. A magyarság szállóigéi. (Madách-vonatkozás) Athenaeum. Buda­ pest, 1895. Tóth Béla: Mendemondák. A világtörténet furcsaságai. (Madách-vonatkozás) Athenaeum Budapest, 1896. Rudnay Józsefné-Szigethy Gyuláné: Veres Pálné Beniczky Hermin élete és működése. A 775 oldalas kötetben igen sok Madách-vonatkozás. Athenaeum. Budapest, 1902. Prónay Dezső: Magyar Evang. Egyháztörténeti Emlékek. Dokumentumgyűjtemény. Több fontos Madách-vonatkozás. Budapest, 1905. Tóth Béla: Szálló igék lexikona. (Madách-vonatkozás) Franklin. Budapest, 1906. Ignotus: Feljegyzések. A kötetben: Fráter Erzsébet. Grill. Budapest, 1906. Prohászka Ottokár: Ö sszes Művei XII. Az ember tragédiája s a pesszimizmus. Szent István. Budapest, 1923. Dr. Gulyás József: Dolgozatok. Madách, mint az önzetlen munka embere. — Jókai és M a­ dách. Sárospatak, 1926. Szigethy Lajos: Luther lelke. I— II. kötet. (Madách-vonatkozás) Evang. Tanáregyesület. Buda­ pest, 1926. Dr. Ladányi M ihály: Magyar városok vármegyék monográfiája. (Madách-vonatkozások). Budapest, 1934. 83 �Tramovszky György: Cithara sanctorum. Madách János énekét fordította Vietorisz József. Budapest, 1935. G. Szabó M ihály-G . Szabó Szabolcs: Őseredetű magyar személynevek tára. (Madách-vonatkozás) Dürer. Gyula, 1936. Alexander Bernát: Nagy emberek. Madách Imre. Pantheon. 1938. Ravasz László: Legyen világosság! — Szobrot Madáchnak. Franklin. Budapest, 1938. Németh László: A minőség forradalma. III. k. A Nyugat elődei. (Madách-vonatkozás) M a­ gyar Élet. Budapest, 1940. Vajthó László: Magyar idézetek könyve. Madách-idézetek. Könyvnap. Budapest, 1942. Horváth Árpád-Lukács László: A világirodalom gyöngyei. A tél költészete. (A kötetben Tragédia-vonatkozás) Új hang. Budapest, 1943. Bisztray Gyula: Iró és nemzet. (Madách-vonatkozás) Révai. Bpest, 1943. Schöpflin Aladár: Magyarország Vereckétől napjainkig. A IV. kötetben Madách Imre. Frank­ lin. Budapest. É. n. Sőtér István: Eötvös József. Az Uralkodó Eszmék és Az ember tragédiája párhuzama. Aka­ démia. Budapest, 1953. Boldizsár Iván: Magyarország. Útikönyv. (Madách-vonatkozás) Budapest, 1955. Jókai M ór: Irói arcképek. Sajtó alá rendezte Bisztray Gyula. (A kötetben számos Madáchvonatkozás) Művelt nép, Budapest, 1955. Bölöni György: Ady, az újságíró. A kötetben Ady Endre Goga Octaviánhoz, a Tragédia román fordítójához intézett kézírásos nyílt levelének fotokópiája. Magvető. Budapest, 1956. Lukácsy Sándor: Kortársak nagy írókról. „ Az ember tragédiájának költője” címen Arany János Madách-bemutató beszéde a költő 1862. márc. 27-i Kisfaludy Társaságbeli szék­ foglalóján. Művelt nép, Budapest, 1956. Móra Ferenc: Elkallódott riportok. Ki írta Az ember tragédiáját? Magvető, Budapest, 1958. Kárpáti Aurél: Színház. Az ember tragédiája. Gondolat. Budapest, 1959. M olnár-N ém eth-V oit: Művészettörténeti ABC. (Madách-vonatkozás) Terra. Budapest, 1961. Hatvani Lajos: Magyarok beszélnek. K. Huszár Anna: Madách Imre halála. Gyergya i A lbert: Klasszikusok. Madách, Bérczy. Szépirodalmi könyvkiadó, 1962. Benedek Marcell: A könyv és színház. Tanulmány. A kötetben: Az ember tragédiája; elő­ szó német, francia és angol kiadáshoz. Szépirodalmi. Budapest, 1963. Czóbel Ernő: Válogatott írásai. Madách és Cormenin Timon. Kossuth, 1963. Hegedűs-Kónya: A magyar dráma útja. Az ember tragédiája. Gondolat, Budapest, 1964. Győry Dezső: Az élő válaszol. (Madách-vonatkozás) Szépirodalmi, Budapest, 1964. Ady Endre: Jóslások Magyarországról. Tanulmányok a magyar sorskérdésekről. Goga Octa­ vián rabsága - Goga Octavián vádjai — Levél helyett Gogának. Athenaeum, Budapest. É. n. Mátyás Ferenc: Költők és parasztok, Madách Tragédiája Csesztvén. Magyar Könyvkiadó. Budapest, 1964. Hubay Miklós: A megváltó mutatvány. Miért szép Az ember tragédiája? Magvető, Buda­ pest, 1965. Benedek Marcell: Hajnaltól alkonyatig. A kötetben: Az ember tragédiájáról. Gondolat. Budapest, 1966. Arany János Ö szes művei, XIII. A kötet tartalmazza Arany Jánosnak a Tragédia körüli min­ den tevékenységét és megnyilatkozását. Akadémia, Budapest, 1966. Ruffy Péter: A riporter visszanéz. Madách falvaiban. Magvető, Budapest, 1967. Somlyó György-Lengyel Péter: Gyémánttengely. A költészet napjai Budapesten 1966. (Szá­ mos Madách-vonatkozás) Szépirodalmi, Budapest, 1967. Schöpflin Aladár: Válogatott tanulmányok. 1967. (Madách Imre. Mózes) Füst M ilán: Emlékezések és tanulmányok. Emlékezés kétféle nevelőmről (H. bácsi és Ma­ dách) Magvető, Budapest, 1967. Molter Károly: Szellemi belháború. Tanulmányok: Madách, 1925. Mohácsi Jenő Madáchfordítása, 1933; Madách és Goga, 1935. Budapest, 1968. Horváth Zoltán: Irodalom és történelem. (Madách-vonatkozások) Szépirodalmi, Budapest. 1968. Juhász Gyula: Ö sszes Művei 5. k. Prózai írások 1898-1917. (Számos Madách-vonatkozás) Akadémia, Budapest, 1968. Békés István: Napjaink szállóigéi. Jegyzetes Madách-szállóigék. Kossuth, Budapest, 1968. Ady Endre: Ö sszes prózai művei. Újságcikkek, tanulmányok. VIII. Megjegyzések M adách­ ról. Akadémia, Budapest, 1968. 84 �Szalatnai Rezső: Arcképek, háttérben hegyekkel. Madáchéknál Alsósztregován dalmi, 1969. Szépiro­ 11. FOLYÓIRATOKBAN, ÉVKÖNYVEKBEN MEGJELENT MADÁCH-TANULMANYOK, VONATKOZÁSOK Riedl Frigyes: Madách Imre — Budapesti Szemle, 1880. márc.-ápr. X .Y.: Az ember tragédiája és költője. — Vasárnapi Újság, 1883 .szept. 23. X: Madách Az ember traqédiája a Nemzeti Színházban. Vasárnapi Újság, 1883. szept. 30 — I. a.: A. S. C. Wallis holland Tragédiafordításának ismertetése. — Budapesti Szemle, 1887. 472 sk o. Dr. Dudek János: Az ember tragédiája - Kotholikus Szemle. XI. k. 1897. Morvay Győző: Adalékok Madách Imre életéhez - A budapesti VI .ker. Állami Főreál­ iskola Értesítője az 1897-98. évről, Budapest, 1898. Dr. Kőrösy György: A társadalmi probléma és a vallásbölcseleti felfogás Az ember tragédiá­ jában. — Az Eperjesi Széchenyi— Kör évkönyve, 1901. Kapi Béla: Az ember tragédiájának világnézete. — Különlenyomat a Prot. Szemle 1903. évi 1. és 2. számából. Budapest, 1903. Kristóf György: Széchenyi és Madách — Irodalomtörténet, É. n. Bakonyi H. R.: Az ember tragédiájának keletkezése. — Uránia, népszerű tudományos folyó­ irat. 1905. 9. sz. Dr. Szelényi Ödön: Madách és Luther. — Prot. Szemle, 1906. 7. sz. Voinovich Géza: Madách kisebb költeményeiről. — Akadémiai Értesítő, 1910. december. Dr. Dudek János: Overmans: Die Weltanschauung in Madách’s „Tragödie des Menschen” . - Religio, Budapest, 1911 5. sz. Beöthy Zsolt: Az ember tragédiájának költőisége, jelentése, magyarsága. — Akadémiai Értesítő, 1911. június 15. Jakob Overmans: Die Weltanschauung in Madách’s „Tragödie des Menschen” Stimmen aus Maria Laach. Freiburg, 1911. 1. sz. Szekeres Fábián: Az ember tragédiájának világnézete. — Religio, Budapest, 1911. 7. sz. Dr. Kristóf György: Madách világképe. - Prot. Szemle, 1911. 9-30. o. Vértesy Jenő: Madách írói hagyatéka. - Irodalomtörténet, 1914. máj. Fejér József: A Biblia hatása Az ember tragédiájára. — A Kisujszállási Ref. Főgimnázium Értesítője az 1915-16. tanévről. 1916. X: Madách egy kiadatlan tanulmánya: Eszmék Léliáról. — Országos Nőképző Egyesület Év­ könyve 1912— 13. Bpest, 1914. Tolnai Vilmos: Madách George Sand „Lélia” c. regényéről. — Egyet. Phil. Közlöny, 1914. 738. I. Pais Desző: Marót és Madách? — Irodalomtörténet, 1919. 1— 2. sz. Nyugat. 1923. II. 1. Madách-szám. Karinthy Frigyes: Madách — Gáspár Kornél: Madách és lelki rokonai — Laczkó Géza: A XIX. századi férfi tragédiája — Kuncz Aladár: A mi Madáchunk — Kosztolányi Dezső: Lucifer a katedrán — Harsányi Zsolt: A szerep — Révay József: Az ember tragédiája álommotívumának ősei — Babits Mihály: Előszó egy új M a­ dách kiadáshoz — Schöplin Aladár: Az ember tragédiájának lírája. G rill Lola: Gyűjtéseim. Madách-dalok. — Magyar Asszony, 1923. Szász Károly: Madách. — Magyar Asszony, 1923. január. Berta Ilona: A nőkérdés Az ember tragédiájában. - A Magyar Asszony, 1923. január. Székely István: Az ember tragédiájának történelem-bölcselete. - A Szt. István Akadémia Ér­ tesítője, 1923. 2. sz. Négyessy László: Egyetemesség, magyarság és egyéniség Az ember tragédiájában. Budapesit Szemle, CLVII. kötet, 1924. Tolnai Vilmos: Madách-ereklyék — Irodalomtörténeti Közlemények, 1925. XXXV. Kozáky István: „Az ember tragédiája” s a modern haláltánc-költészet. — Na pkelet, 1925. 497-504. o. Tolnai Vilmos: Madách-breviárium (Ismertetés) — Napkelet, 1926. Dr. Láng M argit: Zichy Mihály, 1827-1906. - Luther Naptár, 1927. Dr. Kardeván Károly: Az ember tragédiájának iskolai olvastatása. — Orsz. Középisk. Tanár­ egyesületi Közlöny, 1928. 5-6. sz. — ‖ — s: Egy tudós hitszónok Madách Imréről - Irodalomtörténet, 1929. 3— 4. sz. 85 �Lám Frigyes: Madách és Rudolf császár. - Kath. Szemle, 1928. jún. Dr. Kemenes Antal: Szabadság-szükségszerűség a történeti folyamatban. (Madách-vonatko­ zás) - A Sümegi Áll. Kisfaludy S. Reáliskola Értesítője, LXXI. 1928. Dr. Thierring Oszkár: Gazdálkodás az emberi munkával (Madách-vonatkozás) - Természettudományi Közlöny, 1928. aug. 15. S. Szabó József: Kepler tudományos jelentősége. - Prot. Tanügyi Szemle, 1930. nov. Renner János: Kepler tudományos jelentősége. — Prot. Tanügyi Szemle 1930. dec. Kardos Albert: Sajtóhiba vagy szerkezeti maradvány Az ember tragédiájában. — Irodalom­ történet 1932. 1-2. sz. Tolnai Vilmos: Sajtóhiba Az ember tragédiájában - Irodalomtörténet 1932. 3— 4. sz. Székely Tibor: Madách Imre táblabíró. - Új Idők, 1932. Kardos Albert: Dóczi Imre és Az ember tragédiája. — Prot. Tanügyi Szemle, 1932. 9. sz. Kozocsa Sándor: Az 1932, 1933., 1934., 1935 év irodalomtörténeti munkássága. Madáchbibliográfiák. — Irodalomtörténeti Füzetek 48, 53, 56. 58. szám. Budapest, 1933, 1934, 1935, 1936. Kozocsa Sándor: Az 1939.. 1944. év irodalomtörténeti munkássága. Madách-bibliográfiák. — Szakkönyvészeti Dolgozatok az Országos Széchenyi Könyvtárból. 1941, 1946. Kardeván Károly: Madách és Luther. — Irodalomtörténet 1933. 3-4. sz. Kardos Albert: „Az ember tragédiája" a Könyvnap kiadásában. — Irodalomtörténet, 1933, 5— 6. szám. Kardeván Károly: Madách és Heine. - Irodalomtörténet, 1933, 7-8. sz. Tolnai Vilmos: Madách szövegei. — Irodalomtörténet, 1934. 7—8. Dr. Karner Károly: Ádá m tragédiája. — Keresztyén Igazság, 1934. évf. 1. z. Henry Bidou: Un eri de detresse: La Tragedia de l’Homme. - Revue des Etudes Hongroises, 1934, 1-2. sz. Jules Bisztray: Emeric Madách et La Tragedia de l'Homme. - Revue des Etudes Hongroises, 1934, 1-2. sz. Balogh Károly: Bérczy Károly ismeretlen naplója. - Nyugat, 1935. márc. Morvay Győző: Az ember tragédiája és a koponyatan. — Irodalomtörténet, 1934. 3— 4. sz. Morvay Győző: Madách ismeretlen leveléből. — Irodalomtörténet, 1934. 5-6. sz. Kristóf György: Az ember tragédiája román nyelven. — Irodalomtörténet, 1935. 3-4. sz. Schöpflin Aladár: Balogh Károly új Madách-könyve. — Nyugat, 1935. május. Illés Endre: Lidércke, M. J .regénye. — Nyugat, 1935. június. Kardos Albert: A „M adách” -cég Ember tragédiája. - Irodalomtörténet, 1935. 7-8. sz. Antonio Vidmár: Az ember tragédiája olaszul. (Tanulmány) - Koszorú. 1936. 4. sz. Tolnai Vilmos: Madách és Tisza Domokos. — Irodalomtörténet, 1936. 7— 8. sz. Pukánszky Béla: Az ember tragédiája az osztrák irodalomban. - Budapesti Szemle, 1937. április. Zolnai Gyula: Mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál! — Magyar Nyelv, 1938. 1— 2. sz. Kardeván Károly: Mondottam, ember: küzdj, és bízva bízzál! — Magyar Nyelv, 1938. 7—8. sz. Kardeván Károly: Az angyalok második kara Az ember tragédiájában. - Irodalomtörténet, 1939. 7. sz. Kardeván Károly: Az ember tragédiája a Kamaraszínházban. - Orsz. Közpiskolai Tanár­ egyesületi Közlöny, 73. évf. Budapest, 1940. Hankiss János: Ádám, Lucifer, magyar és francia romantika. - Irodalomtörténet, 1940. 1 sz. Elek Oszkár: Izóra Az ember tragédiájában. - Irodalomtörténet, 1941. I.sz. Hadrovics László: Svet Stefanovics új szerb Tragédia-fordítása. - Budapesti Szemle, 1941. május. Balogh Károly: Bérczy Károly életéből. (Madách-vonatkozás) - Budapesti Szemle, 1941. 10. Kardeván Károly: Madách Imre Ö sszes Művei. (Ismertetés) - Orsz. Tanáregyesületi Köz­ löny, 1942. 1. sz. Kardeván Károly: Madách és Eötvös. - Irodalomtörténet, 1942. 4. sz. Németh László: Madáchot olvasva. - Nyugat. 1943. október Váli Németh László: Fráter Erzsébet. - Új Idők. 1944. febr. 12. Kozocsa Sándor: A Magyar Irodalom Bibliográfiája 1945— 49. Madách-bibliográfiák Köz­ oktatásügyi Kiadó, Bpest, 1950. Sőtér István: Madách Imre. — Csillag, 1956. január. Babits Mihály Társaság Évkönyve, 1957. (Madách-vonatkozások) Waldapfel József: Gorkij és Madách. (Részletek a Magyar Tudományos Akadémia nagy­ gyűlésén elhangzott előadásból) — Kortárs, 1958. 2. sz. 86 �Horváth Károly: Madách Imre, I. - Irodalomtörténeti Közlemények 1958. 2-3. sz. Horváth Károly: Madách Imre, II. — Irodalomtörténeti Közlemények 1958. 4. sz. Révay József: Madách Imre: Az ember tragédiája. - Társ. Szemle, 1958. szept. Sik Sándor: A százéves Ember tragédiája. — Vigília, 1961, június. Siptár Ernő: Emlékezés Mohácsi Jenőre. - Jelenkor, Pécs, 1962. jún. Balla Ernő: Így pusztult el Kisfaludi Strobl Madách-emlékműve. - Ország-Világ, 1962. aug. 8. Koren Emil: Madách, az örök — Evangélikus Naptár, 1964. Horváth Károly: Madách Imre. - Irodalmi és Nyelvi Közlemények, 1964. Mihályi József: Az ember tra g é d iá ja nyelvéről. - Irod. és Nyelvi Közlemények, 1964. T. Vianu: Madách és Eminescu. — Helikon, Világirodalmi Figyelő, 1964. 1. sz. Kunszery Gyula: Madách Imre városában. - Látóhatár, 1964. aug. Radó György: A Tragédia útra kel. — Látóhatár, 1964. aug. Vayerné, Zibolen Ágnes: Madách Imre (Madách Imre, mint festő és rajzoló) - Művészet, 1964. 8. sz. V. Hruska : Imre Madách a jeho Tragedia cloveka. — Slovenka, 1964. okt. 3. Bratislava. L. E.: Vita a Tragédiáról. — Film Színház Muzsika, 1964. okt. 30. Csukly László: Madách Imre élete. - Palócföld, 1964. Kovács Kálmán: Madách Imre emlékezete. - Alföld, 1964. 10. sz. Székely Júlia: A két Madáchné. (Dráma) - Jelenkor, 1964. 9. és 10. sz. J. M alikina: Madách Imre halálának 100. évfordulójára. - Szovjetúnió, 1964, 10. sz. József Turóczi Trostler: Mohácsis Madách-Übersetzung. - Chronica Act. Litt. Acad. Sci. Hung. VII. 1-2. Sőtér István: Madách és a koreszmék. - Kritika, 1964. 11. sz. Horváth Károly: Madách a világirodalomban. - Nagyvilág, 1964. 11. sz. Staud Géza: Madách Imre gyermekkora. — Család és Iskola, 1964. dec. R. F.: Emlékezés Madách Imrére. - Vasárnapi Újság, 1964. dec. 11. Irodalmi Szemle, Bratislava, 1964. 8. sz. (Centenáriumi Madách-szám): Tartalma: Rákos Péter: Madách ünnepén - Karel Krejci: Az ember tragédiája egy cseh irodalomtörténész szemével — Dr. Hans Henning: Faust és Az ember tragédiája — Andrej Kostolny: Madách és Hviezdoslay — Jean Rousselot: Madáchot fordítottam - Valentin Be­ niak: Madáchot fordítottam - Monoszlay Dezső: Meddig él a költő? - Radó György: Mit mond a mű? — Szalatnai Rezső: Alsósztregován — Horváth Károly— Komlós Aladár: Hogy hatott Madách „Az ember tragédiája" a 19. század magyar irodalmának fejlődésére — Horváth Károly— Komlós Aladár: Mi a Tragédia filozófiájában modern és haladó? — Hor­ váth Károly: Hatott-e más népek irodalmára Az ember tragédiája? - L. Kiss Ibolya: A po ­ zsonyi vízikaszárnya börtönében. Makay Gusztáv: Az ember tragédiája tanítása a gimn. III. osztályában. - Magyarta nítás, 1965. 1. sz. Németh Antal: A Nemzeti Színház iratainak sorsa. (Madách-vonatkozás). - Különlenyomat az Orsz. Széchenyi Könyvtár évkönyvéből, 1965-66. Vayerné Zibolen Ágnes: Madách-évforduló a képzőművészetben. - Művészet, 1965. 1. sz. X: Zichy Madóch-illusztrációi - Nemzeti Művészet, É. n. Palkó István: Madách személyisége. - Életünk, 1965. I. Illés Endre: A magyar klasszikusok jövője. - Kritika, 1965. 10. sz. Németh Antal: Madách halhatatlansága második évszázadának küszöbén. - Magyar M ű­ hely, 1965. 11. sz. Párizs. Lakos György: A „Mózes" feltámadása. - Palócföld, 1966. 1 .sz. X: La Tragedia de l'Homo, Hungara Tervojista Mondo Budapest, 1966. 1. sz. Kojnok Nándor: A Madách-emlékérmesekről. - Palócföld, 1966. 2. sz. Kunszery Gyula: Madách útja a világsiker felé. — Vigília, 1966. febr. Sáfrán Györgyi: Veres Pálné. Madách és a nőmozgalom. — Magyar Tudomány, 1966. 2. sz. Eva Kisova: Imrich Madách a jeho Erzsika. - Slovenka, 1966. febr. (Bratislava) Kántor Lajos: Hűtlenség és hűség, avagy a kolozsvári Madách-értelmezés. - Korunk, 1966. 2. sz. Zay László: Mózes. - Theol. Szemle, 1966. 3-4. sz. Keresztury Dezső: Új látomás a Tragédiáról. - Tükör, 1966. május 3. Polgár Károly: A főváros Madách-szobor pályázatai. — Budapest, 1966. júl. Fodor András: Bérczy Károly emlékezete. (Madách-vonatkozás). — Nagyvilág, 1966. 7. sz. Kórodi József: Francia felfedezőink. J. Rousselot, a Tragédia francia fordítója. - Ország- 87 �Világ, 1966. nov. Simó Jenő: A magyar irodalom külföldön. - Kritika, 1966. okt. O. Szentessy Éva: Az ember tragédiája francia fordítója. - H ajdú-B iha r megyei Népúj­ ság, 1966. okt. 18. Engel Károly: Cosbue és Madách. - Korunk, 1966. 9. sz. Tóth Elemér: Madách-plakettek. - Nógrád, 1966. szept. 29. Eckhardt Ilona: Az ember tragédiája franciául. Fordítás J. Rousselot előszavából. — Nagy­ világ, 1966, 8. sz. Sziklay László: Az ember tragédiája szlovákul. - Nagyvilág, 1966. 8. Radó György: A Tragédia új állomása. — Látóhatár, 1966. aug. Juhász Ferenc: Találkozások. (Madách Imréről) — Új Írás, 1966. nov. Gellért Oszkár: Magyar költészet - európai költészet. (Madách-vonatkozás). - Látóhatár, 1966. 11-12. sz. Bóta László: A Madách-Rimay kódexek szerelmes versei. - Irodalomtörténeti Közlemények, 1967. LXXI. 1. sz. Veres Péter: Olvasónaplómból. Madách. — Nagyvilág, 1967. febr. Bata Imre: A költészet metamorfózisai. - Valóság, 1967. 2. sz. György Radó: Ein ungarisches Weltgedicht in deutschen Übersetzungen. — Institut für Aus­ landsbezeiehungen. 1967. 2. sz. Radó György: Az ember tragédiája franciaországi pályafutása. — Nagyvilág, 1967. 3. sz. Kojnok Nándor: Bérczy Károly (Madách-vonatkozás). - Palócföld, 1967. 4. sz. Radó György: „Az ember tragédiája” új állomásai. — Látóhatár, 1967. 5-6. sz. Varga Imre: Tallózások Madách Gáspár körül. — Irodalomtörténeti Közlemények, 1968 LXXII. 1. sz. Radó György: Madách-élményeim. - Palócföld, 1968. 1. sz. Kerényi Ferenc: Új utakon a Madách-kutatás. — Palócföld, 1968. 1. sz. Németh Antal: Szabó Lőrinc és Az ember tragédiája. - Palócföld, 1968. 1. sz. Szabó Károly: Két ember tragédiája. - Palócföld, 1968. 1. sz. Szabó József: Arany javításai Az ember tragédiáján. - Palócföld, 1968. 1. sz. Csongrády Béla: Százéves harc a Tragédiáért. - Palócföld, 1968. 1. sz. X. Y.: Az élő Madách. — Korunk. 1968. 6. sz. Cluj. Madách-emlékérmesek 1968. - Palócföld, 1968. 4. sz. (fo ly ta tju k ) 88 Szabó József �körkép A víz, a föld és az ember... (Lóránt Jánosnál) Egy vonaton jöttünk hatvanöt telén, amikor utolsókat rúgta az év. Lassú hó szállingó­ zott kint, a táj szikrázó fehérsége kontrasztként emelte ki fejedet az, ablak mellől. Alig háromhetes ismeretség után, a másodszori találkozásnál, a vonaton is csak annyit tudtam, te vagy az, aki Tarjánba jössz. Aztán jöttek a beszélgetések, a délelőtti és a késöéjsza­ kába nyúló hallgatások. Emlékszem, a zsákmányszerző boldogságával kaparintottam meg Faulkner-lapjaidat, amelyek azóta is ott lógnak szobám falán. Aztán elmentem, levelek cseréltek gazdát, képeidről kiállítások, kritikák, katalógusok adtak hirt. Hébe-hóba ta lá l­ koztunk is: Kaposvár, a felejthetetlen emlékű csobánci présház, Dunaújváros s néha Tarján jelezték a beszélgetések folytatását. A távolság, az idő sok mindenre felhívta a távollevő figyelmét. Kívülről figyelhette eredményeidet, színeid világának magasabb ré­ giókba való betörésé. És most megint itt. Egy városban élünk újból. Az utak — úgy lá t­ szik — kiszámíthatatlanok. Elmegyünk azért, hogy visszatérjünk, hogy a búcsú és a meg­ érkezés pillanatait oly könnyelműen elsüllyesszük az órák perceiben, hogy érezzük a hovatartozást, érezzük a barátok figyelmeztető szavait, hogy belenézzünk egymás arcába, kifürkészve a holnapi műveket. Most rólad kellene írnom. Kenetteljesen morog a magnó mellettem. Legutóbbi beszél­ getésünket őrzi, amelyet ezen a héten vettünk fel, hogy még jobban kifürkésszelek, ki­ vallassalak, s mint egy frissen elkészült ételt, az olvasó elé tálaljalak. Az erkélyen ülök, s leveleidet olvasgatom, amelyben horgászatról írtál, a présházról, az Egry- és a Derkovits-díjról. . . Friss szél fúj a Duna felől, a nemrég elakadt nyári zápor szagával tölti meg a levegőt. Az erkély alatt élesen csikordul a kavics: magányos vándor halad át a parkon, alakja képeid figuráit idézi, ahogy a lámpa fénye otthagyja felhúzott vállai árnyékrajzát az aszfalton. — Hatvanhat januárjában költöztél Salgótarjánba. Rád esett a választás. Nem á ll­ tái ót egyik napról a másikra, még kötöttek az alföldi és a kaposvári emlékek. A nagy síkság és a szelíd dombvidék után a nagyobb hegyek következtek, ahol tavaszonként bódítóan nyílik az akácvirág, s reggelente azóta is bezengi műtermedet. — Hatvanöt nyarán otthon voltunk Békésszentandráson, a szüleimnél. Oda küldték a Fiatal Képzőművészek Studiójának körlevelét, amelyben jelezték, hogy négy műtermes lakás épül Salgótariánban. és meg lehet pályázni. Kaposváron nem volt műtermem és úgy gondoltuk, hogy Salgótarjá n ugyan messzire van, de ott lehet dolgozni. — Az Alföldről Kaposvárra mentél, amely már lankás dom bvidék. . . ―...azelőtt nem is mertem nagy rálátással alföldi tájat rajzolni, mintha magasból nézné az ember. A kaposvári évek ebben segítettek, jobban kitárult előttem minden. Ezután Salgótarján következett. Itt már hegyek is vannak, s ennek a három világnak a megismerése — azt hiszem - hozzájárult művészetem fejlődéséhez. 89 �— Viszonyítanod kellett, viszonyulni az itt élő emberekhez, Befogadnod őket, hogy ők is elfogadjanak, A környezet meghatározó. A salakhegyről szóló ének-képed már kötő­ dést jelentett a bányászlélek keménységéhez. Vagy a Vöröshegy. Először a tájba próbál­ tá l belekapaszkodni, s a tájon keresztül az emberek lelkivilágát is ábrázoltad. Úgy veszem észre, ha te egy „tá ja t" festesz, ez nemcsak egy egység etnikáját jelenti, nemcsak vonu­ latát, hanem a vonalakon, színeken keresztül megtöltöd a képet emberséggel, az itt élő népek lelkivilágával. — Kimondottan tájképet nem festettem. Régebben, amikor megfogott a táj szép színessége, impresszionista látásmóddal néztem. A táj is olyan mint az ember, mert az is él, lélegzik. Salgótarjánba kerülve, a dunántúli táj idillikus hangulata után, egy sokkal durvább, drámaibb környezetbe kerültem. Mindig közelebb álltam a drámaibb dolgokhoz. Az életnek nem a vidámságát, hanem a szomorúságát vettem észre. Erre figyeltem fel. Itt az emberek lelkivilága is egészen más, mint a Dunántúlon vagy az Alföldön. Ez talán a munkából adódik, amely lényegesen durvább és embertelenebb. - Nemrég fényképek kerültek kezünkbe. A fekete-fehér kópiák (hányszor végigvonult ez a kontraszt életeden és képeiden!) között mintha egy kubikus képet láttam volna. Keser­ ves, magadba mélyülő arccal szalonnáztál, az arccsont élesen rajzolódott ki fejeden. A Tízezer nap döbbenetes erejű világát idézte a fénykép, mintha a filmből került volna elénk. Ez is meghatározza szemléletedet, hogy az életnek az árnyékos oldalát veszed észre — ...a szalonnázó... Akkor tényleg sovány voltam, beesettképű, de azt hiszem, hogy ez a jó nyolc-kilenc évnyi soványság hozzájárult mostani képeim kialakulásához. — Nyolc-kilenc évnyi? — Ne csodálkozz. Nemcsak kilókban voltam soványabb, hanem amit csináltam, abban is . . . Biztos tudod, a kubikusok alföldi emberek voltak, akik a folyópartról hordták a földet és töltéseket építettek. Mint gyerek, nagyon sokat mászkáltam közöttük. Figyel­ tem őket. Ezek a figurák, amelyek a képeimen szerepelnek, az ő emléküket hordozzák. — Nemrég egy beat-hangversenyen voltam. A rivalda, a fel-lelobbanó lámpák fényénél a te figuráidra emlékeztető alakok jelentek meg. A hasonlat - tudom - rossz. De szem­ léltető. A kubikusok napfényben is „ á rnyjátékban” dolgoztak. Itt értettem meg figuráid erejét, nem a zene kötött le, hanem az óriásivá nőtt világ, ahogy ezek a háttérbe tűnő fény-alakok mozogtak és megm erevedtek... Víz mellett nőttél fel. Mindennapos beszél­ getéseinkben elmaradhatatlan té m a ... — Nagyon szeretem a vizet, mégpedig a folyóvizet. Ugyanis az évenként kiárad, elönti az árterületet, lerak egy tíz-tizenöt centiméteres iszapréteget, és akkor olyan a táj, mintha halott volna. Egy hónap se telik el, megint kizöldül minden... és ez évenként megújul. — Az ember is szinte ezzel újul meg évenként. . . — Szülőfaludból, Békésszentandrásról, Szarvasra kerültél gimnáziumba. Itt adtad arra a fejedet, hogy képzőművészettel foglalkozz? — Gépészmérnök akartam lenni mindig. Nagyon szeretem a gépeket. Gyermekkorom­ ban rizsföldek voltak mellettünk. Volt egy négyütemű, egyhengeres motor. Értettem hozzá, a gyújtását is be tudtam állítani. Már akkor is rajzoltam, de ezt nem vettem komo­ lyan. Megijedtem attól a gondolattól, hogy művész legyek. Miből fogok m egélni. . . és egy sereg probléma zavart. A lehetőségek sem voltak olyanok. Szarvason nem járhattam szakkörbe, így aztán nem is mertem a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezni. Pedagógiai Főiskolára felvételiztem, s arra gondoltam, ha azt elvégzem, akkor jelentkezem majd a képzőművészetire. Megnősültem, és nem lett belőle semmi. — Szarvasról Szegedre kerültél. Az egyetemi-főiskolai város adta az első komoly impulzusokat. Ki volt itt a mestered? — Szegedre kerülve utcarészletekre vetettem rá magam. Azelőtt városi utcarészleteket fényképeken vagy csak festményeken láttam. Rendkívül érdekesnek találtam. A főiskolán különben jó légkör volt. Winkler Lászlónál végeztem. Ő arról volt híres, hogy megengedte a tanítványainak, azt fessenek, amit akarnak. És mindenkihez abban a szellemben tudott hozzászólni, ahogy dolgozott. Tőle nagyon sokat tanultunk, rendkívül kulturált ember v o lt. . . — . . . és a barátok? 90 �- A kollégiumban úgy éreztem, hogy soha nem tudom megszokni azokat az embere­ ket, akikkel együtt voltam. Aztán mégis megbarátkoztunk. Az ország sok vidékéről kerültek oda, mindegyik más volt és ez nagyon érdekes volt számomra. Különben annyira falusi voltam Szegeden, hogy egy vendéglőbe se mertem bemenni. Szólni se mertem. Akik Pestről vagy nagyobb városból jöttek, egészen másképpen tudtak viselkedni. — Félszegség volt benned, vagy a várostól való félelem? — Falusiasságnak mondanám. A városba kerülő falusi embernek két típusa van. Van aki félszeggé válik teljesen, és nem tu d ja megtalálni magát. A másik bizarr dolgokat igyekszik művelni, hogy ezzel is falusiasságát palástolja. — Hogyan oldódtál fel? Hogyan tudtál kitörni ebből a magatartásból? — Részben a barátok révén. De az a legérdekesebb, hogy elég jól ment a munka a fiőskolán, és ez önbizalmat adott. Megváltozott a helyzetem. — Szegeden végezve megnősültél. Kaposvárra kerültél. Ismét egy új környezetben talá ltad magad. Itt hoztad létre életed első kiállítását, s Kaposvárról jelentkeztél először országos tárlatokon. — Azt vártam, hogy hagyományokkal teli, pezsgő művészélet fogad. Ennek csak egy része volt valóság. Először mint szakköri tag, a Balázs János képzőművészeti körben dol­ goztam. Egy évben ki is állítottam velük együtt. Aztán megyei kiállításokon szerepeltem. A hatvankettes év változásokat Hozott életemben. — A kiállításod? — Igen. A Rippl-Rónai Múzeumban rendezték. A zsüri meglepetéssel nézte dolgaim at. Ő k javasolták, hogy lépjek be a Művészeti Alapba és a Fiatal Képzőművészek Studiójába. Ez már bizonyos szálat jelentett a nagyobb lehetőségek felé. — A kiállítás nagy részét fél év alatt festettem. Hatvanöt kép volt kiállítva. A fest­ mények az Alföldre való visszavágyódásból eredtek, főleg Kőrös-részletek, alföldi tájak, alföldi emberek szerepeltek ezeken a képeken. Tónusuk meglehetősen sötét, kékes-barnásfeketés volt. — Ebben kötődtél a régi alföldi mesterek színvilágához... — Később aztán a Dunántúl rendkívüli színessége, levegőssége változtatott a felfogá­ somon és a látásmódomon. Akkor már Barthát szerettem, sőt „barthás” képeim is voltak egy időben. — Főleg akverellek. . . — . . . de olajok is. Azokból már alig van . . . — Most pedig a Csobánc következik. Látom az arcodon, az a mosoly megint azt je ­ lenti, hogy vízről lesz szó és a hegyről. . . — Persze. Kaposvárról kijártunk a Csobáncra. Anyósoméknak van ott egy öreg prés­ házuk. 58-ban jártam fent először, már akkor is csodálatosan szépnek tűnt, A Csobánc alatt fekszik Gyulakeszi. Gyulakeszit úgy megszerettem, szinte olyan, mintha Szentand­ rásra mennék haza. Az a hegy egy külön világ. Zárt egység. Idegen ember ott nem igen fordul meg. Csak a helybenlakók, vagy akik szőlőt mennek művelni. Van egy csomó e l­ esett ember is ott a hegyen. Egyszer kint voltunk egy társasággal és parasztszekérrel le ­ vitettük magunkat Badacsonyba. A fuvaros felesége — egy 45 éves asszony — , aki lejött velünk, azt mondta, hogy most volt először Badacsonyban életében. Pedig ott van tíz kilométerre a Csobánctól. - Az egyszerű embereknek a külső szemlélőre nézve is ily módon megvilágított világa határozta meg további művészetedet? - Úgy vagyok ezekkel a suta emberekkel, akik nem tudnak viselkedni meg elesettek egy kicsit, hogy én is ilyen voltam. Azzal, hogy őket megfestem, azt szeretném, ha ezek nem lennének ilyenek, hogy ilyen ember nem is lenne. - A vonat tcvábbrobogott. Az út ismét vándorbotot adott kezedbe, de a lehetőségek már egészen mások voltak. Salgótarján művészi munkásságod eddigi pályád betetőzése — Salgótarján, a műtermes lakás munkalehetőséget jelentett számomra. A műterembe elvonulva nyugodtan tudtam dolgozni. Azt hiszem, hogy részben ennek köszönhető az a fejlődés, ami ma nálam van. 91 �— Mi ragadott meg Tarjánból? — Először csak a nagy, füstölgő kémények, a hatalmas fekete tömbök, a gyárak, sa­ lakhegyek. A sok rosszarcú ember. Eleinte sok sánta embert láttam, most már keveset, lehet, hogy nem tűnik fel. A bánya sok szépséget elvett az itteni emberektől . . . — Békésszentandrás, Szarvas, Szeged, Kaposvár — a csobánci mindig visszatérő ki­ térővel — és Salgótarján... Három különböző világ. Az Alföld és az északi vidék konok szilajságát, a Dunántúl líraiságát egyesíted magadban. Témáid is így alakultak ki. Ké­ peid is így álltak össze egységes renddé... — . . . nagyon sok témám van, ezeket fel is szoktam írni egy papírra. Van vagy hu­ szonöt-harminc. Amikor sikerül egyet-egyet megfestenem, a kkor kipipálom. Mindig érzelmi alapon indulok el: vagy nagyon tetszik valami, vagy nagyon nem tetszik. Ez a kiindulási pont. Közben szelektálok. Ami nem érdekel, azt nem veszem észre. Mint téma nem ötlik fel bennem. Néha egy-egy régi téma, amit meg akartam festeni, elsikkad... — . . . de ha évek múltán látsz egy hasonló jelenetet, vagy valami ráirányítja figyel­ medet . . . — ...akkor hirtelen meg tudom festeni, — A pálya kezdetén mindenki kötődik valakihez, ha nem is a színek, a formák erejé­ vel. Rokonának érez pályatársakat, nagy e lő d ö k e t... — .. . Paál Lászlót nagyon szeretem. Szépen festett tájakat, romantikus tá ja k a t. . . beszűrődő napfényt. . . csodálatos erdei u ta k a t. . . Aztán Ferenczy Károly. Szinnyeit nem szeretem. Egy időben Rippl-Rónai volt a m indenem ... Koszta József... Most inkább a primitívek állnak hozzám közel, Ben Shahn. Csontváry. Mostanában nem is szeretek képe­ ket nézegetni. Csak régebbieket vagy egy kicsit népművészeti jellegűeket. Bár népi festészet nálunk nem volt. Fehérváron két éve láttam a naív festők k iá llítá sá t. . . — Közel egy évtizedes pályafutásod alatt jó pár képet festettél. Melyek állnak köze! hozzád? — Eddigi munkáim közül a Szüleim című kép, amelyet még Kaposváron festettem. Ezzel indult el az a gondolati folyamat, amihez most értem el. Azóta több képet is fes­ tettem. Ha nem is lehet nagyon válogatni, jónak tartom az Egyedül címűt és a Fivéreket. Amikor megfestettem, a Bányászsors is tetszett... — Ritka élmény volt, hogy műtermed három hétig otthont jelentett számomra. Részese lehettem annak az időszaknak, amikor új utakon indultál el, továbbfolytatva az eddigieket. Mindez márciusban tö rté n t. . . — . . . a Sao Pauló-i anyagra gondolsz? — . . . igen. Forma és színvilágában a korábbi képekhez továbblépést jelent. Színeid látszólag még egyszerűbbek lettek, azt is mondhatnák, hogy sivárabbak. de ez a „ sivár­ ság” egy áttetszőbb világot ta k a r.. . — . . . ez az öt kép más mint az eddigiek. De kevesebb is. Ahogy visszagondolok a képek kialakulására, az ember egyszer technikailag lép előre, máskor meg gondolatilag. Azt hiszem, a Sao Pauló-i anyagnál technikailag léptem előre. Ezekben nincs annyi erő, mint a Fivérekben vagy a Szüléimben. M ajd ha ez a két dolog egyesül, gondolatiságában is utolérem, akkor jobbak is születnek. Ugyan nem lehet azt mondani, hogy ezek nem jó képek, de tartalm ilag még többet szeretnék kihozni. — Téged elsősorban festőként tartanak szá mon. Grafikáiddal is szép sikereket értél el eddig. Mi a különbség a g rafikai fogantatású és a festészeti művek között? — Úgy tűnik, grafikáim mindig előbbre mutatóbbak, mint a festmények. Ha grafikát készít az ember, sok kompozíciós megoldást tanul. Különböző hatások elérését feketefehérrel, főleg vonalakban. — Mi okozza azt, hogy általában a grafikai felfogásban - látásmódban lépsz előre és „ csak" azután a festészetben? — Talán az, hogy festőnek tartanám magam. A grafikát kevesebb felelősséggel mű­ velem, s ott több játékot, kisérletező kedvet engedek meg magamnak. Ezekből aztán sokszor jó dolog jön ki, amit felhasználok a festészetben is. — Egyes kritikusok különböző korszakokat jelölnek meg nálad . . . 92 �— ...először a természet szépsége hatott rám, mindent abban a színben és formában igyekeztem megfesteni. A víznek itt is nagy jelentősége van. Csodálatos a fák és a nö­ vények tükröződése, a víz egy kicsit elmosódottan adja vissza. . . gyerekkoromban mindig igy szerettem volna festeni... A 62-es kiállítás még erre épült. Utána már nem is annyira a motívumok; a viszonyok érdekeltek, amelyek a képek kialakítását elindították. Nem szeretem a szokványosan felépített festményeket. A kompozíciónak is jelentést akarok tulajdonítani. Tehát úgy rendezni a képen szereplő tárgyakat, motívumokat, hogy azzal is ki tudjak valamit fejezni. Színvilágom meglehetősen leegyszerűsödött. Főleg szürkék, barnák, sárgák lelhetők fel. De azt hiszem, ez változni fog, lehet hogy „színesebb” leszek. Bár a színesség nem tarkaságot jelent. — Tudatosan jutottál el ehhez a színvilághoz? Vagy a körülötted lévő tájból merí­ tetted? — Nem a táj megfigyeléséből. Ma is szívesen nézem a csodálatos színes tájakat. Kicsit ösztönös dolog ez a színvilág. Sok képemet úgy kezdtem el, hogy nagyon színes volt, ahogy festettem, úgy egyszerűsödött. Ez belső indítékú és inkább életérzésből a la ­ kult, mint tudatosan . . . — Beszélgetésünk során többször beszéltél szüleidről. Pályaindító képedet is róluk fes­ tetted. Műtermedben — lányaid gipszportréi mellett — szüleidről mintázott szobraid is megtalálhatók. Megható ez a mély ragaszkodás . . . — . . . pedig, ahogy visszaemlékezem, soha nem beszélgettünk el. Elég szótalan csa­ lád voltunk. Lehet, hogy ez annak tudható, hogy édesapám elég idős volt hozzánk, talán nagyapánk is lehetett vo ln a . . . Amit nem mondtunk ki, hogy szeretjük, tiszteljük őket, ez anélkül is megvolt. Bár volt egy időszak, gimnazista voltam, amikor rendkívül kriti­ kusan szemléltem ő k e t... csak hibát láttam bennük. S akkor rájöttem, amit én meg­ szokottnak látok, ahogy ők viselkednek, beszélnek, az más ember számára egyéni, eredeti lehet. — Szentandrásról indultunk el és szülőhelyedre érkeztünk vissza. Itt szívtad magadba a víz és a horgászat szeretetét is? — Gyermekkorom óta nagyon szeretek horgászni. Óriási nagy füzér törpeharcsákat fogtunk a Kőrösön. Első horgászatomra emlékezve, egy locsolókanná ba tettük bele a törpeharcsákat, amelyek villogó szemekkel úsztak a sötétben. Most is előttem van... és az első p o n ty ... kicsi gyermek voltam, remegett a lábam, míg kihúztam a p a rtra ... Azóta aztán volt egy-két komolyabb élményem. . . nagy harcsákat fogtam. . . Aki nem horgászik, az nem tudja, milyen nagy élmény... Meg a hajnali vizek... az este, a szürkület... Amíg a vízpart nappal barátságos, az ember tudja, mi van mellette. Este a sötétben minden egészen másnak látszik, misztikus, félelmetes dologgá v á lto z ik ... — Régebben tanítottál is. . . — Hat évig tanítottam Kaposváron. Hármat teljes óraszámban, három évet féltanári beosztásban. Szerencsém volt, mert olyan igazgatóhoz kerültem Csajághy Károly szemé­ lyében, aki reális ember volt és hagyta, hogy tanárai az iskolán kívül is dolgozhassanak. Azzal is többet profitálnak az iskolának... így aztán jó kórusunk volt, a megyei torna- és rajzversenyeken komoly díjakat nyertek a gyerekek. Főleg rajz-szakkörösökkel szerettem foglalkozni. Nagyon sokat tanultam a gyerekektől, főként bátorságot. Amit a gyerek észrevesz a világból, azt óriási nagynak látja, óriásivá növeli. Ezt szeretném én is elérni képeimben. Ami kis dolgot észrevesz az ember, azt olyan nagyra tudja növelni, hogy mások is észrevegyék, felfigyeljenek rá. — Elfáradtál? — Egy kicsit. Festeni könnyebb, mint beszélgetni. . . — Lehet, hogy igazad van. De valamit elfelejtettünk . . . — Mit? — A képekről mikor beszélgetünk? — Szó volt róla. — Egy-két cim erejéig . . . — Majd a kiállításon láthatod őket Salgótarján-Dunaújváros, 1969. június MOLNÁR ZSOLT 93 �Évad végi számvetés Paradox helyzet: színházi évadot értékelni, egyáltalán színházi kultúráról beszélni egy olyan városban, ahol tudvalévő, hogy nincs kőszínház, nem működik önálló társulat. Viszont Salgótarján három éves népművelési tervében (1968— 1970) az alábbiakat olvashat­ juk: „A József Attila Művelődési Központ feladatai között a mind magasabb szintű szín­ házi kultúra biztosítása, a színházi törzsközönség kialakítása és nevelése döntő fontos­ sággal kell, hogy szerepeljen. A Szolnoki Szigligeti Színházzal már kialakult jó kapcso­ latot tovább kell ápolni, további kisérleteket kell tenni más színházak, más együttesek rendszeres szerepeltetésére. A bérletezésre kerülő műsorok összeállításánál messzemenően figyelembe kell venni a közönség heterogenitását, az ízlés és érdeklődés különböző szint­ jét, valamint az életkori sajátosságokat..” Mennyit sikerült az 1968-69-es évadban e feladatkomplexumból végrehajtani, azaz hová jutottunk a városban — a munkásszínjátszás gazdag hagyományai ellenére is gyökértelen színházi kultúra alapjainak megteremtése terén? E kérdésre keressük tehát a választ, ez indokolja a — „színház nélküli" — színházi évad rövid elemzését. A József Attila Művelődési Központ 1966 tavaszán költözött jelenlegi modern, im­ pozáns épületébe és ezzel, a város törénetében először nyílott lehetőség komoly színházi produkciók fogadására. Bár a külsőségekben minden igényt kielégítő épületben közel sem tökéletesek a színpadtechnikai megoldások - hiányzik a zsinórpadlás, a forgó­ színpad és a vasfüggöny, kis alapterületű a zenekari árok, kevéssé használhatók a fény­ hatások stb. - az átköltözés mégis minőségi változást jelentett az intézmény életében és elkezdődhetett — többek között — a színházakkal való tárgyalás „korszaka". Az 1967 szeptemberéig tartó időszakban főként egyedi előadásokkal mutatkoztak be a számba vehető társulatok — a két szélsőség a Déryné Színház és a világhírű Pécsi Balett volt - és ekkor kezdődött meg a közönség színházhoz, színházba „szoktatása". Az első teljes „bérletes évad" az 1967—68-as volt. amelynek során a Szolnoki Szigligeti Színház második otthonra ta lá lt Salgótarjánban, és megkezdődött a Debreceni Csokonai Színház operatársulatának rendszeres vendégszereplése is. Az 1968-69-es évad nyitányát tulajdonképpen az I. Salgótarjáni Művészeti Hét szín­ házi programja jelentette, amelynek keretében Kerekes Imre: Kapaszkodj Malvin, jön a kanyar című, sok vitát és elismerést kiváltó tragikomédiáját, valamint Kállai István és Dobos Attlia közös szerzeményét az „Ilyennek hazudtalak" című zenés komédiát láthattuk, az előbbit a Debreceni Csokonai Színház, az utóbbit a Kis Színpad előadásában. A Szolnoki Szigligeti Színházra és a Debreceni Operára épített bérletsorozat októ­ bertől — „A néma leventé” -től — július elejéig — az örökifjú „Csárdáskirálynő"-ig — tartott. Közben bérleten kívül vendégszerepelt a Csokonai Színház Dobos A ttila: Krisztina és a mama című zenés vígjátékával, és a Miskolci Nemzeti Színház Arthur M iller: Az ügynök halála című drámájával. Az évadban műsorra tűzött 19 produkció közül tízet a szolnokiak, hetet a debreceniek mutattak be, egyet-egyet játszott a Kis Színpad és a Miskolci Nemzeti Színház. A 19 produkció 45 előadásban került színre. Tíz darabot két előadásban, hetet pedig három előadásban láthatott a közönség. A négy színház öt operát, három zenés vígjátékot, két nagyoperettet, egy revűoperettet, egy musical-t, három drámát, két tragikomédiát és két vígjátékot mutatott be. A szerencsés műfaji megoszlás mellett — dicséretes módon - jó volt a mai magyar szerzők aránya is: a 19 produkcióból hét. A Szolnoki Szigligeti Színház teljes repertoárját bemutatta Salgótarjánban, pedig a vendégszereplés néha nem is kis változtatást igényelt a díszletekben, az otthon meg­ szokott színpadképben. A premier után alig néhány héttel már a József Attila Művelődési Központ színpadán láthattuk az újabb darabokat. A frissesség mellett, a színház Salgó­ tarjánban is kivívott jogos népszerűsége - a vidéki színházaknál ritka - jó műsorpolitiká­ ban, a f iatal, temperamentumos színészgárdában és a modern törekvéseket tudatosan 94 �támogató szakmai vezetésben és nem utlsósorbon a segíteni akarásban, — hogy pótol­ ják az állandó színház hiányát - rejlik. A szolnoki színház a rendszeres turnézás vállalá­ sával jelentős tényezőjévé lett a város kulturális életének. Produkcióik között szerepelt többek között Marlowe— Brecht-Feuchtwanger: II. Edward című drámája, amely ebben a feldolgozásban tulajdonképpen magyarországi ősbemutató volt. Kitűnő szereposztásban, modern rendezői és díszlettervezői felfogásban játszották Garcia Lorca „Vérnász” -át, bemutattak egy új magyar musicalt — A b a i-M a jlá th -ifj. Kal­ m ár-Fülöp: Ne szóljatok bele - és műsorra tűzték Fehér Klára legújabb vígjátékát, a „Csak egy telefon” -t, amelyet a színház számára írt. A szolnokiak jóvoltából hozzánk is eljutott - kitűnő előadásban - Örkény István gyorsan Európa-hírűvé lett tragikomédiája: a „Tóték” . Előadásaik értékét - amely elsősorban a korszerű rendezésben és a színészek odaadó játékában rejlik — jelentős mértékben emelték a látványos, ugyanakkor mindig nagyon ízléses és stílusos jelmezek és díszletek. A debreceni színház elsősorban a zenekultúra ápolásában nyújtott nagy segítséget. Klasszikus operarepertoárjukból Verdi-Schiller: Ármány és szerelem című művének fe l­ újítása emelkedett ki. Az élménynyújtásból jelentős részt vállalt a Debreceni MÁV Szim­ fonikus Zenekar, amely igazolta jó hírnevét. A könnyűzenét kedvelők széles tábora szí­ nészként is megismerhette Mary Zsuzsát és Dobos Attilát, az utóbbi által a debreceniek­ nek írt Krisztina és a mama című zenés vígjátékban. Az évad 45 előadását 20 609 „nyilvántartott" néző tekintette meg, azaz egy-egy elő­ adást átlagosan mintegy 450 fő látott. Ez előadásonként! „háromnegyed háznak" felel meg. Ö sszesen 509 felnőtt bérletet váltottak („A " és „B” bérlet), az ifjúsági sorozatban („C " bérlet) 480 bérlet kelt el. E számadatok feltétlenül pozitív jelenséget tükröznek, azt bizonyítják, hogy a város már „elbír" tízhónapos színházi évadot, kialakult — igaz, hogy egyelőre még kis számú színházba járó törzsközönség, amely igényli a „sötét ruhát kívánó" estéket. Ugyanakkor egy-egy komolyabbnak látszó előadásra még a bérlettulajdonosok sem mindig jöttek el - például a „Tóték" esetében és a teltházas nagyoperettek mellett gyakran félház előtt játszottak komoly drámai műveket és operákat. A bérleten kívül fogadott két pro­ dukció — a Kapaszkodj Malvin, jön a kanyar és Az ügynök halála — eredetileg két elő­ adásra volt tervezve, az érdektelenség miatt azonban mindkét műből csak egy-egy előadást le­ hetett tartani, azt is meglehetősen gyér számú közönség előtt. Az ellentmondások más bizonyítéka, hogy menetközben kellett megszervezni az ifjúsági bérletsorozatot, ami első­ sorban a középiskolások színház iránti érdeklődésének megnövekedését jelenti. A József Attila Művelődési Központ - amint azt a sikeres 1968-69-es évad is bizo­ nyítja - valóban egyik fő feladatának tekinti a színházi kultúra megteremtését. Tevékeny­ ségi területe a színházakkal való tárgyalástól a bérletakció lebonyolításáig rendkívül szé­ leskörű. A továbbiakban a közönség újabb rétegeihez való eljutás, az eddiginél is ha­ tékonyabb propaganda a fő feladata. Jobban ki kell használnia a „színészek, rendezők, olykor szerzők" ittlétét a művész-mű-közönség dialektikus kapcsolatának elmélyítésére, egyes előadások kapcsán művész-közönség találkozókat, vitaesteket kell szerveznie stb. Egy-egy sikeres, hamisítatlan színházi hangulatú est után gyakori kérdés volt a nézők körében: vajon mikor tapsolhatunk már saját színtársulatunknak? Az elmúlt évad tapasz­ talatai — a jelentős eredmények ellenére — azt igazolják, hogy a város még nem jogo­ sult állandó színházra, nem lenne képes azt „eltartani", de elindult az az egészséges folyamat, amely végülis — a lakosság számának növekedésével párhuzamosan — meg­ teremtheti a tömegek részéről az önálló színház iránti jogos igényt, ahonnan már tényleg nem lesz messze a megvalósulás ideje. CSONGRÁDI BÉLA 95 �Néhány szó a falumonográfiáról (Gondolatok egy most megjelent mű kapcsán) Ö römmel üdvözölhetjük a Nógrád megyei Múzeumi Füzetek sorozatának 16. dara b ja ­ ként Gálfi Árpád művét (Nógrád marcal története, Balassagyarmat, 1969. 43 old. 4 mellék­ let), hiszen a 30-as évek óta ez az első olyan nyomtatásban is megjelent munka, amely a megye valamely községének történeti múltját és jelenét kívánja bemutatni, ha mégoly szerény terjedelemben is. A szerző a rendelkezésére álló alig több, mint 40 oldalon volt kénytelen beszámolni a község sokévszázados történetének főbb mozzanatairól, a közelmúlt eseményeinek átala­ kulásáról, sőt a község mai arculatáról is. A bevezetőben rövid leírást ad, közli a község földrajzi adatait, majd elmondja mindazt, amit a község nevének eredetével kapcsolatosan eddig ki lehetett deríteni. Ezután kerít sort a község feudális birtokviszonyainak ismerte­ tésére, főként az 1911-ben megjelent, Borovszky-féle monográfia alapján. A jobbágy­ lakosság helyzetére vonatkozóan a levéltár őrizetében lévő adóösszeírásokból és az 1770. évi Urbáriumból merített adatokat sorakoztatja fel. A meglehetősen vázlatos ismertetés­ nél sokkal színesebb a századfordulót bemutató rész, ahol már lényegesen többet kapunk száraz számadatok felsorolásánál, kirajzolódik előttünk a falu népe is, megismerkedünk életkörülményeivel, lakóházával és öltözködésének jellemző vonásaival. Jól mutatja be, hogy miként vezetett a mindenkori földesuraktól való függés, a századforduló nehéz gazdasági helyzete és az I. világháború kiváltotta elkeseredés a forradalmakhoz, a Tanácsköztársaság helyi direktóriumának megalakulásához. A proletárdiktatúra korszakának — sajnos csak visszaemlékezésekre alapozott — bemutatása után röviden megemlékezik a Horthy-korszak néhány mozzanatáról, így az 1920-as évek földreformjáról, a második világháború hatásairól és a község kulturális életének alakulásáról. Ennek kapcsán szem­ léletes cdatként sorolja fel azt a mindössze három egyént, aki a két háború közti időben értelmiségi pályára juthatott el, közülük is kettő pap lett. A mű második fele a község felszabadulás utáni történetének és mai állapotának megrajzolását tűzte ki célul. Olvashatunk itt az 1945. évi földosztásról, a pártok munká­ járól (itt rendkívül érdekes, hogy kezdetben a Nemzeti Parasztpártba tömörültek a község haladó erői, s a MKP 1946-ban, a SzDP pedig csak 1947-ben alakította meg helyi szer­ vezetét), továbbá a tanácsok megalakulásáról, annak jelentőségéről. A legnagyobb rész­ letességgel a község termelőszövetkezetének sorsát ismerteti a szerző. Megtudjuk, hogy az 1950. évi szövetkezetalakítási kísérlet nem já rt sikerrel, csak 1958-ban került sor a termelőszövetkezet létrejöttére és az, a kezdeti nehézségeket leküzdve, olyan jelentős gaz­ dasági és társadalmi tényezővé fejlődött, mely a község egész gazdasági életét meg­ határozza. Befejezésül tájékoztat még az egészségügyi ellátás és a művelődés helyzetéről is, és hangulatosan zárja le mondanivalóját a községben író— olvasó találkozón já rt költő szavaival. A füzetet a község néhány középületéről készített felvétel egészíti ki. A füzet megjelenése feltétlenül jelentős eseménye a megye szerény helytörténeti iro­ dalmának. Mindez azonban nem zárja ki, hogy ne tehessünk néhány észrevételt, bíráló megjegyzést, felemlítve elsősorban néhány kisebb pontatlanságot. Így pl. azt, hogy a munka két részből áll, de címe csak a második résznek van és az sem fedi pontosan a tartalm at; az 1910. évi népszámlálásban szereplő 60 vályog-, ill. sárból készült ház sem csökkenhetett le 10 év alatt 7-re; nyilván az említett Fa- és Fémmunkások Orsz. Szervezete elnevezés is csak elírás eredménye. Mindezek és néhány más hasonló azonban csak jelentéktelen apróságok, ha a szerző igyekezetét, befektetett energiáit és a kész munkát tesszük mérlegre. A műben fellelhető egyéb hiányosságok viszont, amilyen pl. bizonyos elnagyoltság, indokolatlan vázlatszerűség, az egyes korszakok tárgyalása közti arányta­ lanság, nem is annyira a szerző hibájául róhatok fel, hanem arra vezethetők vissza, hogy a helytörténettel foglalkozó és aziránt érdeklődő közvéleményben még nincs tisztázva a kívánt mértékben az a kérdés, hogy írjunk-e egyáltalán falutörténetet, helyesebben, mikor írjunk. 96 �Egy város vagy község történetének monografikus elkészítése szintézis jellegű munka, mely beható forráselemzést igényel. Ha ez az elemzés elmarad, a szintézis eleve magán viseli a fent említett hiányosságok jegyeit. Ebből a szempontból a készülő megyei mono­ gráfia aránylag kedvező helyzetben indult, hiszen a megye történetével már az eddigiek­ ben is több mű foglalkozott, és ha ezek nem is felelnek meg a korszerű marxista tá r­ ténetírás követelményeinek, arra alkalmasak, hogy megkönnyítsék az adatgyűjtést, másrészt pedig egyes fontosabb kérdésekben összehasonlítási alapot képezzenek. Itt lényegében csak az utolsó 60 év történetével foglalkozó munkatársaknak kellett kizárólag a saját anyaggyűjtő és feldolgozó munkájukra hagyatkozniok. Más a helyzet a városok és községek esetében. Itt néhány igen kevés kivételtől e l­ tekintve (ilyen pl. Pásztó, Szécsény) a korábbi évtizedekben monográfia nem készült, tehát mindent előlről kell kezdeni. Ebből következik az, hogy a városok, illetve a községek történetének megírását feltétlenül a valamennyi forrásanyag feltárásának és kielemzésének kell megelőznie. Ez a munka viszont rövid idő alatt nem végezhető el, hiszen a megyei levéltáron kívül, mely valóban az elsődleges őrzőhelye a helytörténeti írásos anyagnak, még más őrzőhelyek anyagát is fe kell tárni. Így elsősorban az Országos Levéltár jöhet számításba, ahol a központi kormányszervek anyaga és az ott őrzött családi levéltárak igérnek sok adatot az egyes helységek történetéhez. Semmiképpen sem hagyható figyel­ men kívül az illetékes egyházi főhatóságoknak, püspökségeknek a levéltári anyaga sem. De sok adatra lehet számítani a Hadtörténelmi Intézet, valamint a Párttörténeti Intézet levéltárában is. Ha a község történetével foglalkozó bármelyiket is kihagyja, munkájában olyan hézagok keletkezhetnek, melyeket semmi mással nem lehet kiegészíteni. Különösen nagy lesz a tisztázatlan kérdések száma, ha a sürgető határidő és egyéb körülmények miatt még a megyei levéltár valamennyi számbajöhető anyagát sem veszi figyelembe a feldolgozásánál. A város vagy község történetének összeállításánál ugyanis nem elegendő csak az illető helység fennmaradt iratanyagát feldolgozni. Számos oyan iratfajtát őriz a levél­ tár, mely közvetlenül nem helyi anyag, mégis nagyon sok adatot tartalmaz az egyes helységekkel kapcsolatosan is. így említhetnénk pl. a feudalizmus korszakából a megyei nemesi közgyűlés irat- és jegyzőkönyvanyagát, melyből a kiemelkedő történeti időszakok, így többek között az 1848— 49 évi forradalom és szabadságharc helyi mozzanatai is tükrö­ ződnek; vagy kiemelendő a törvénykezési anyag, melyből a nép életére, hétköznapjaira (földművelési módszereire, táplálkozására, családi élettel kapcsolatos szokásaira stb.) vonatkozó megállapítások tehetők; a múlt század, főként a reformkor művelődési viszo­ nyainak bemutatásához számos értékes adattal szolgálhat a Nógrád megyei Nemzeti Intézet iratanyaga. Mindennek és az egyéb őrzési helyen található forrásanyagnak sok­ rétűsége, valamint hiányosságai ellenére is meglehetősen nagy mennyisége, továbbá az a tény, hogy a dokumentumanyag jelentős része latin és német nyelven íródott és külö­ nösen a 2-300 évvel ezelőttiek a mai szemnek igen nehezen olvasható írással, azt eredménye­ zik, hogy a monográfiához szükséges forráselemzés igen sok időt és bizonyos felkészültséget követel a kutatótól. Ezért a helyi kutatók energiáit falutörténetek, monográfiák írása helyett előbb olyan műfajok kimunkálására kell irányítani, melyek segítségével elkerülhetők lesznek a szükséges analitikus munka elmaradásából eredő hiányosságok és a kutatók majd csak az anyag teljes ismerete birtokában foghatnak hozzá az összegezés, a szintézis munkájához. Ilyen előkészítő műfajnak nevezhetnénk az ún. dokumentumgyűjteményeket, amelyek­ ben egy-egy helység, város vagy falu történetére vonatkozó legfontosabb és egyben legér­ dekesebb eredeti forrásszövegek kerülnek bemutatásra. Az ilyen kiadvány semmivel sem csekélyebb értékű egy monográfiánál, sőt bizonyos értelemben még több is annál, hiszen mindennél jobban alkalmas a bemutatott történelmi korok levegőjének felidézésére, egy adott korszaknak a mai emberhez való közelebb hozására. A másik műfajt adattárnak vagy helytörténeti lexikonnak nevezhetnénk, ebben ugyanis valamennyi város, község történetének legfontosabb fellelhető adatszerű forrása, történeti, statisztikai anyaga található. Mind a megyei levéltár, mind pedig a múzeumi szervezet és a művelődési irányító szervek azon igyekeznek, hogy a megyei monográfia elkészülte után, sőt már azzal párhuzamosan kezdetét vegye ilyen adattár, illetve dokumentumkötet össze­ állítása, melyet az egyes helységek kutatói majd kézhezkaphatnak és a maguk területén továbbfejleszthetnek, bővíthetnek. így elkerülhető lesz egyrészt az, hogy a helyi kutatók külön-külön kénytelenek legyenek a központi levéltárakat felkeresni a maguk községének 97 �anyaga után kutatva, másrészt biztosítva lesz az is, hogy valamennyi város ill. község vala­ mennyi fontos történeti adata egyöntetűen és azonos szinten rendelkezésre á lljo n . Ebben a munkában, az intézményekkel együtt, igen hasznosan közreműködhetnek mindazok, akik szabad idejüket és erejüket szívesen fordítják a múlt emlékeivel való foglalkozásra, de a kellő rutinnal és tájékozottsággal még nem rendelkeznek ahhoz, hogy önálló monográfia elkészítésére vállalkozhatnának. Erre az elővigyázatosságra, a műfajok megválasztásának fokozatosságára annál is inkább ügyelnünk kell, hiszen a forráselemzéssel kapcsolatos problémákon kívül adódik még több olyan momentum, mely kedvezőtlenül befolyásolhatja a város-, ill, falutörténet írójának munkáját: elég talán itt olyanra utalnunk, mint az általános város- és falutörténeti irodalomban való tájékozatlanság, továbbá a történeti adat- ill. anyaggyűjtés módszereiben mutatkozó gyakorlatlanság, a más területekkel történő összehasonlítás hiánya. Ha mindezeket a szempontokat figyelembe vesszük, a felvetett kérdésre most már egy­ értelműen megadhatjuk a választ: a város vagy falu történetét minden lényeges mozzana­ tában bemutató, summázó szintézis, a monográfia megírását csak a részletkérdések tisztá­ zása, a fellelhető források bemutatása és kielemzése, kellő irodalmi tájékozódás és a szükséges kutatási gyakorlat megszerzése után, mintegy a helytörténeti adatgyűjtő munka záróakkordjaként, betetőzéseként tartjuk csak helyénvalónak, mely nem lehet függvénye sem évfordulóknak, sem más sürgető határidőknek. A helytörténetírás célja — azon túlmenően, hogy az országos történetíráshoz szempon­ tokat, adatokat szolgáltasson — elsősorban az, hogy a közvetlen, szűkebb pátria történeti múltjának, haladó hagyományainak, az elődök mindennapi életének megismertetése útján a szilárd szocialista hazafiság kimunkálását elősegítse. Kár volna tehát a helytörténetírás munkásainak erejüket meghaladó feladatra vállalkozniok, és ezzel munkájuk hatékonyságát veszélyeztetniök. SCHNEIDER MIKLÓS Gulyás Mihály: A huszonnegyedik órában Az irodalmi életben már ismert, jónevű író, publicista, a Napjaink főszerkesztője, Gulyás Mihály most lett elsőkönyves. Nem induló, pályakezdő fiatal, hanem irodalmi har­ cok részese, akinek egész életútja, pályája egyrészt azt a társadalmi átalakulást példázza, amelynek huszonöt éve részesei vagyunk, másrészt élményanyaga, érzelmi világa, szemlé­ lete azt a folyamatot vetíti elénk, amelyet új értelmiségünk átélt, önmagában is megvívott. Az író élményvilága folytán közeláll regénye témájához, hőseihez. Maga is a pa­ raszti élet keretei közül indult alkotói pályájára, érthető tehát, hogy első kisregénye a parasztság életének legdrámaibb, társadalmilag és egyénileg is legforrongóbb, legfonto­ sabb szakaszába vezeti az olvasót. A termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozása és újbóli megélénkülése nagy témája prózánknak. Filmek, drámák, regények és novellák sora vizsgálta társadalmilag, erkölcsi­ leg, pszichológiai szempontból, voltak tragikus hangvételű alkotások, amelyek az észés érzelem konfliktusát vették szemügyre, voltak művek, amelyek az egyéni és nemzeti érdek összefüggéseiben, szinte tudományos elemzéssel kezelték a témát, voltak indulatos és érzelmes, megértő és sürgető, türelmetlen írások e témakörben, amelyek megjelenésűk­ kor — aktuálisak is lévén — nagy visszhangot váltottak ki. Gulyás Mihály kisregénye tulajdonképpen mindazokat a tartalmi és érzelmi elemeket magába foglalja, amelyeket a korábbi évek termése a felszínre hozott. Mégsem eklektikus alkotás, sokrétűsége és érzelmi hullámzása a sajátosan egységes mű belső feszültségének egyik alapja. Gulyás Mihály ugyanis érzelmileg és értelmileg egyaránt kiérlelt álláspont­ ról ábrázolja hőseit, de éppen személyes tapasztalatai révén képes a kisregény szerep­ lőiben zajló lelki folyamatokat hitelesen ábrázolni. Az életismeret és a lelki folyamatok iránti érzékeny figyelem tehát a regény legfőbb értéke. Nem az újat mondani akarás vezette feltehetően az írót, amikor 1960-ban já t­ 98 �szódó regényében Tömpe János tizennyolcholdas gazda és Gombás József fiatal bányász, agitátor szembenállását és egymásratalálását megírta. Sokkal inkább az, hogy megkeresse a mai faluban ható társadalmi és lélektani törvények rugóit, fellelje azokat a tényezőket, amelyek meghatározzák parasztságunk jelentős részének érzelmi életét, emberi világát. Ha a regény értékének tartjuk a problémakör egyszerre több oldalról való megközelí­ tését, ha izgalmas írói kisérletnek érezzük a hangulati, érzelmi effektusok hullámzását a klasszikus realizmus eszközeivel kifejezve, akkor érdemes ennek esztétikai sajátosságaira nagyobb figyelmet fordítani. Az írói rokonszenv kifejezése sokféle formában történhet és történik a regényben. A holt világ, a tárgyi környezet rajza, a paraszti élet rekvizitumainak csendes nosztalgiával vagy átfűtött líraisággal történő megrajzolása csak egyik eleme ennek a kifejezésrendszer­ nek. Érzelmi elemek felszín alatti bújkálása, egy-egy gyengéd gesztusban való kibomlása teszi széppé például az állatok leírását, s „á ru lja ” el egyúttal írót és hősét. Tömpe János Joó György kortársa és utóda. Ahogyan az agitátornak csendes boroz­ gatás közben hol panaszkodva, hol évődve feltárja élete egy-egy szakaszát, ahogyan a kisember küzdelmét ábrázolja a történelmi erőkkel — ebben is kifejezi az író érzelmi azo­ nosulását, személyes, esetleg családi emlékeit — élményeit. Ezért nem drámaiak ezek az epizódok, hanem a legszebb lírában oldottak, gondolkoztatóak, töprengésre késztetőek, de nem drámaian felkorbácsolóak. Az író tudatosan kerüli a tragikus színeket, a nagy drámai összecsapásokat. Az élet produkált ilyeneket szép számmal, a történelem azonban azóta ezeket a konfliktusokat na­ gyobbrészt feloldotta. Az aktualitás jegyében keletkezett alkotások még arra reagáltak elsősorban, hogy milyen gyökeres fordulatokat hoz az új gazdákodási forma az ember életében, milyen heroikus vállalkozás az egyén részéről az új helyzet tudomásulvétele, mennyi mindent átformál egy papír aláíiása. Azóta azonban a paraszti élet új mederben folyik, a szembenállás értelmetlen is, gyenge is, reménytelen is. A mai tapasztalatok alapján alkotó író — különösen, ha olyan lírai alkatú, mint amilyennek Gulyás Mihály ebben a kisregényében mutatkozott - nem a konfliktust, hanem az egymásratalálást, az emberség erejét, a lassan kibontakozó harmóniát sejteti a regény végén. Eddig azt hangsúlyoztuk, mennyi szállal kötődik az író paraszti hőséhez. A félreértés elkerülése végett azonban fontos leszögezni: Gulyás Mihály éppúgy személyes sorsának érzi az agitátor, a termelőszövetkezetet szervező munkás alakját is. Annak embersége, mosolyognivaló naívsága és ugyanakkor tiszteletreméltó tapintata, érzelmi érettsége is személyes élménye az írónak — csak így ábrázolhatja ilyen hitelesen. Érdekes módon tu la j­ donképpeni agitációról, érvekről alig esik szó a regényben, az író nem az olvasót akarja a történelmi átalakulás jogosságáról meggyőzni, hanem egy folyamat ábrázolásával ki­ vánja dokumentálni ember és történelem sajátos kapcsolatát. A két ember között hol erő­ södő, hol lazuló érzelmi szálak, Gombás embersége az, amely agitál. Türelme, hite, a másik ember becsülése, egy-egy figyelmeztető közbevetése, elgondolkoztató megjegyzése hat az olvasóra is. Nem az újságok vezércikkeinek okfejtésével győz a szervező — noha erre is felkészült, mielőtt falura indult - hanem egy új politika szellemével. Ennek hiteles ábrázolása pedig szép írói érdem, esztétikailag igényes megformálása révén értékes ol­ vasói élmény. (Szépirodalmi Könyvkiadó 1969.) KISS A RURÉL 99 �Jegyzetek „PALÓCFÖLD 1968” (Kossuth Rádió, 1969. május 16-án, 10 05 óra) Az 1954— 55. évi kísérletek utá n rendszeresen 1960-tól jelenik meg Palócföld címmel irodalmi kiadvány. A sokáig évenkénti, majd később félévenkénti megjelenésű antológia örökébe 1967-ben irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat lépett, amelyre időközben már az országos orgánumok is felfigyeltek, sőt a Kolozsvárott megjelenő nagy múltú Korunk­ ban is jelent meg méltatás. („Az élő Madách” , 1968/6) A rádióban önálló műsor keretében — Palócföld 1968. címmel - Csukás István költő mutatta be a hallgatóknak a folyóiratot, amint a cim is mutatja főként a tavalyi év­ folyam alapján: „A folyóirat egyelőre még negyedévenként jelenik meg, vagyis 1968-ban négy szám Egyelőre azt az optimizmusunkat - és a lapot átolvasva — azt a jogos várakozásunkat fejezi ki, hogy a Palócföld havonkénti megjelenése, magyarán komoly folyóirattá való elő­ lépése nem késik sokáig. Hazánk túl gazdag folyóirat-ellátottságában érdekes színt és hangot hozna mindenképpen. A negyedévi mutatvány-számok máris bizonyítják ezt a le­ hetőséget. Bízunk benne, hogy nemcsak a gyakorló irodalmárok örülnének egy új lap­ nak, hanem az olvasók is. Közhely — de most, ma, különösen lényeges tartalmú, mikor az Olvasó népért mozgalom indul — , hogy a folyóiratok, irodalmi lapok élharcosai e nemes csatának. Egy jól szerkesztett folyóirat hatása szinte felmérhetetlenül széles: kíváncsiságot ébreszt az olvasókban, újakat toboroz, eligazítja művek között, és az írók figyelmét, alkotó­ kedvét, energiáját is az irodalom belharcai helyett valódi problémákra tudja irányítani, bíztatás és szerepet ad. A Palócföld — érthető lokálpatriotizmussal — elsősorban saját megyéjével foglalkozik, írói többnyire a megye szülöttei vagy lakosai. Ez így önmagában sem lenne kevés, ám a szerkesztők és szerzők jó érzékkel a helyi problémákat is, ma már kötelező szinten, orszá­ gos szinten elemzik, írják meg, vagyis valamiféle vidéki dilettantizmusról van szó, nem olyan szerzők társulásáról, akik kimaradtak a fővárosi lapokból, hanem olyanokról, akik egyébként is rangos nevek és különösen szeretik, ismerik szűkebb hazájukat, és ezt a színvonalat és ügybuzgalmat érezzük legfontosabbnak: a vidéki, nem vidéki vitát is el­ döntőnek. A provinciákból is lehet, sőt kell korszerű, magas szintű műveltséget csinálni. Úgy illik, hogy bizonyítsuk is állításunkat. Az élő irodalmat többek között Mezei András, Vihar Béla, Vidor Miklós, Jobbágy Károly, Bába Mihály, Ő rsi Ferenc képviseli. Országos lapokból ismert nevek. Legszíveseb­ ben valamennyiőket idéznénk, mint ahogy szívesen olvastuk műveiket. Vihar Béla életrajzi vázlata olyan éltelemben is érdekes, hogy a költőtől igen ritkán olvashatunk prózai írást... A folyóirat másik fő erénye a jó színvonalú irodalom közlése mellett a megye életével foglalkozó szociográfiai, politikus szenvedélyű írások publikálása. Olvashatunk a lapban a cigánytelepekről, a női foglalkoztatottságról, a falun élő értelmiségről, a szocialista ta n á rdiák viszonyról, és a Nógrád megyei forradalmi mozgalmakról. Ez a vázlatos címfelsorolás is mutatja az érdeklődés sokféleségét, és a folyóirat eleven kapcsolatát a valósággal, amely például a falun élő értelmiségről, vagy a tanár— diák viszonyról szóló cikkben csak annyi­ ban megyei vonatkozású, hogy onnan veszi a példáit. Egyébként pedig országos problémák ezek. És ne felejtsük el, hogy összesen négy, nem túl vastag számról van szó, és ezeken kívül a lapnak kritikai rovata is van, amelyben egy jó folyóirathoz illően figyelemmel kiséri a tavalyi irodalmi termést. Lehet, hogy nehéz ennyi mindent négy számban összezsú­ folni és még nem is említettük a képzőművészeti rovatot, a mellékleteket és a Madách­ csal foglalkozó tanulmányokat. Szokatlan bősége ez az érdeklődésnek és néha feszesnek szűknek is bizonyult a ruha, dehát ez sem bizonyít mást, minthogy gyakoribb megjelenést is megérdemelne a lap. A megye nagy szülöttének, Madách Imre emlékének ápolását, életének, műveinek ku­ tatását elsőrendű feladatának tekintette a Palócföld és elsőrendűen is oldotta meg. Helyen­ ként szenzációsnak is mondható adalékokkal szolgál: így például Az ember tragédiája első hangjátékszerű előadásáról 1935-ben. Németh Antal a rádió dramaturgiájának akkori vezetője emlékezik vissza az akkori előadásra, akkori szövegkönyvből közli Szabó Lőrinc 100 �összekötő, na rrátor verseit a Tragédiához. Közli a lap az első felfedező, költő Arany János javításait is a Tragédia verssorain. Szabó József cikke idéz egy néhány eredeti és javított sort némi polémiával, hangsúlyozva változatlanul a tiszteletre és nagyrabecsülésre méltó tettet, ahogy Arany az ismeretlen Madách kéziratával foglalkozott.” HÉT EMLÉKTÁBLA A salgótarjáni Madách Gimnázium Ady Endre nevét viselő irodalmi és honismereti köre több éve folyó tudatos, szisztematikus kutatómunkával gyűjti össze Nógrád megye iro­ dalmi hagyományait, hogy maradandó emléket állítson azoknak az íróknak, költőknek, politikusoknak, közéleti személyiségeknek, akik a megye területén megfordultak, vagy éppen innen indultak el a hírnév útján. E nemes tevékenység gyümölcseként már két kiadvány meg is jelent a diákok tollából: Irodalmi emlékek nyomán Nógrád megyében címmel, és ami talán még jelentősebb: a szakkör tagjai — a megyei múzeumi igazgatóság és főként az idegenforgalmi hivatal tá ­ mogatásával — hét emléktáblát helyeztek el a megyében. A táblákat — kis ünnepségek keretében — leplezték le: Salgótarjánban Móricz Zsigmond, Pásztón Bajza József, Szécsény­ ben Komjáth Jenő, Csesztvén Arany János, Ludányhalásziban Kármán József és Ráday Pál emlékére. Legutóbb Szirákon avattak emléktáblát, amelyen a község lakói és látogatói Teleki ászló nevét olvashatják. Teleki László (1811-1861). az arisztokrata származása ellenére L is haladó, Kossuth-párti politikust és a Kegyenc című történelmi tragédia íróját szoros szálak kötötték Szirákhoz, az egykori járási székhelyhez. Gyermekkorának jelentős részét töltötte itt, édesapja szülőhelyén, és felnőttként is szívesen időzött a Teleki-kastélyban. Szirákon is temették el, a csa ládi kriptában. A barokk stílusú műemlék kastély falón el­ helyezett tábla erre emlékezteti az utókort. A lelkes, szárnyukat bontogató ifjú irodalombúvárok úttörő jellegű tevékenysége és nemes szenvedélye eképpen hagy maradandó nyomot szerte a megyében. „HORVATH ENDRE GALÉRIA” BALASSAGYARMATON A balassagyarmatiak közismert hagyománytiszteletének újabb bizonyítéka, hogy a vá­ rosi tanács patronálásával megnyílt galériát Horváth Endre grafikusról nevezték el. Horváth Endre (Bazin, 1896 - Budapest, 1954) Balassagyarmaton járt iskolába, majd az Iparművészeti Főiskola elvégzése után — ahol Helbing Ferenc tanítványa volt — 1929-től a Pénzjegynyomdában dolgozott, amelynek 1945-től művészeti igazgatója volt. Számos plakátot, bélyeget és bankjegyet tervezett. A felszabadulás után javarészt ő tervezte a ma is forgalomban lévő pénzeket, sőt a metszetek egy részét saját maga készítette. Méltatói szerint a Dürer-iskola kései utódai közé tartozott. Alkotásai előrelépést jelentettek a réz­ metszés művészetében. Horváth Endrét — saját kérésére Balassagya maton temették el. Nő­ vére ma is ott él, és mély meghatottsággal vett részt a galéria megnyitó ünnepségén és jegyezte be elsőként nevét az emlékkönyvbe. Az új galéria első kiállítói a város jeles művészei: Farkas András és Réti Zoltán vol­ tak. A közös tárlat keresztmetszetét adta sokoldalú művészetünknek, ugyanakor kidombo­ rodott művészi oeuvrejük sajátos arculata is: Farkas erősen emberközpontú ábrázolás­ módja, illetve Réti színgazdag tájfestészete. Rendkívül gazdag a galéria további programja. A Nógrád megyei Képzőművészeti Studió balassagyarmati tagjainak (Bacsur Sándor, Csikász István, Gonda Zoltán, Karman János, Márton Bálint) tárlatát az Ö blösüveggyár iparművészeinek kiállítása, majd id. Szabó István szoborkiállítása követi. Sor kerül még ebben az évben gyermekrajz kiállításra, az esztergomi pedagógus képzőművészek tárlatára, „Az irodalmi színpad mozgalom tíz éve” című dokumentum kiállításra és terveznek kiállítást Horváth Endre hagyatékából is. SZOBORKIÁLLÍTÁS SALGÓTARJÁNBAN Lesenyei Márta Munkácsy-díjas szobrászművész tárlata jelentős eseménye volt Salgó­ tarján nyári kulturális programjának, hiszen a városban ez vot az első önálló szoborkiállí­ tás. A József Attila Művelődési Központ előcsarnokában — amely nyitott a Tanácsköztársa­ ság térre — megrendezett kiállítás a szabadtéri tárlatok illúzióját keltette, és szervesen illeszkedett a tér hangulatába, harmóniát teremtve az üveg és vasbeton épületek és a változatos anyagú kisplasztikák között. 101 �Lesenyei Márta bemutatkozni - de nem idegenként - érkezett a városba. 1968-ban részt vett a Városi Tanács által hirdetett partizán-emlékmű pályázaton, ahol nagy műgond­ dal és művészi igényességgel készített terveivel második d íjat nyert. Jelenleg kivitelezés alatt áll a Pécskő üzletház előtt felállítandó „ Ü lő nő” figurája. Művészi hitvallásának - nyitott szemmel, éhséggel a szépre, az igazatmondás vállalá­ sával élni és ezekkel jól sáfárkodni - őszinteségét tükrözte salgótarjáni kiállítása is. Művészete a klasszikus hagyományok őrzője, de nem konzerválója. Állandóan új lehe­ tőségeket keres és talál. A portré-ábrázolás nagyszerű megoldásaival dicsekedhet (Homé­ rosz, Szilágyi Erzsébet), kitűnően használja fel a fény— árnyék játékának törvényszerűségeit (Tükrös fej) nagy tiszteletben tartja a megformálandó anyagot, és jól használja fel a benne rejlő lehetőségeket. Nem keres idegen és divatos témákat. A női lélekhez közel álló kompozíciói (Anya, Anya gyermekekkel, Furulyázó) könnyedek, ugyanakkor alig fél méteres figuráinak legjobbjai monumentális erőt hordoznak (Próféta, Sziklás, Vitorlás). Ő szinteség és egyszerűség a jellemzője művészetének, olyan egyszerűség, ahová eljutni talán a legnehezebb. Úgy tűnik sikerült megtalálnia azt az adekvát formát, amely köz­ érthetően fejezi ki a ma emberének bonyolult érzésvilágát. Lesenyei Márta — a szó valódi és elvont értelmében egyaránt — szép kiállítása, legjobb húsz kisplasztikai alkotásának, díjat nyert műveinek, már köztéri szoborrá valósult tervei­ nek reprezentatív bemutatója volt. cs. b. 102 �„EGY MALOM EMLÉKE” �V ÍZ N É L FIVÉREK VÍZPART ��V ÍZ M Ű BÁNYÁSZSORS KETTEN ��CSEND �Néhány szó a falu monográfiáról (Gondolatok egy most megjelent mű kapcsán) Örömmel üdvözölhetjük a Nógrád megyei Múzeumi Füzetek sorozatának 16. dara b ja ­ ként Gálfi Árpád művét (Nógrádmarcal története, Balassagyarmat, 1969. 43 old. 4 mellék­ let), hiszen a 30-as évek óta ez az első olyan nyomtatásban is megjelent munka, amely a megye valamely községének történeti múltját és jelenét kívánja bemutatni, ha mégoly szerény terjedelemben is. A szerző a rendelkezésére álló alig több, mint 40 oldalon volt kénytelen beszámolni a község sokévszázados történetének főbb mozzanatairól, a közelmúlt eseményeinek átala­ kulásáról, sőt a község mai arculatáról is. A bevezetőben rövid leírást ad, közli a község földrajzi adatait, majd elmondja mindazt, amit a község nevének eredetével kapcsolatosan eddig ki lehetett deríteni. Ezután kerít sort a község feudális birtokviszonyainak ismerte­ tésére, főként az 1911-ben megjelent, Borovszky-féle monográfia alapján. A jobbágy­ lakosság helyzetére vonatkozóan a levéltár őrizetében lévő adóösszeírásokból és az 1770. évi Urbáriumból merített adatokat sorakoztatja fel. A meglehetősen vázlatos ismertetés­ nél sokkal színesebb a századfordulót bemutató rész, ahol már lényegesen többet kapunk száraz számadatok felsorolásánál, kirajzolódik előttünk a falu népe is, megismerkedünk életkörülményeivel, lakóházával és öltözködésének jellemző vonásaival. Jól mutatja be, hogy miként vezetett a mindenkori földesuraktól való függés, a századforduló nehéz gazdasági helyzete és az I. világháború kiváltotta elkeseredés a forradalmakhoz, a Tanácsköztársaság helyi direktóriumának megalakulásához. A proletárdiktatúra korszakának — sajnos csak visszaemlékezésekre alapozott — bemutatása után röviden megemlékezik a Horthy-korszak néhány mozzanatáról, Így az 1920-as évek földreformjáról, a második világháború hatásairól és a község kulturális életének alakulásáról. Ennek kapcsán szem­ léletes adatként sorolja fel azt a mindössze három egyént, aki a két háború közti időben értelmiségi pályára juthatott el, közülük is kettő pap lett. A mű második fele a község felszabadulás utáni történetének és mai állapotának megrajzolását tűzte ki célul. Olvashatunk itt az 1945. évi földosztásról, a pártok munká­ járól (itt rendkívül érdekes, hogy kezdetben a Nemzeti Parasztpártba tömörültek a község haladó erői, s a MKP 1946-ban, a SzDP pedig csak 1947-ben alakította meg helyi szer­ vezetét), továbbá a tanácsok megalakulásáról, annak jelentőségéről. A legnagyobb rész­ letességgel a község termelőszövetkezetének sorsát ismerteti a szerző. Megtudjuk, hogy az 1950. évi szövetkezetalakítási kisérlet nem já rt sikerrel, csak 1958-ban került sor a termelőszövetkezet létrejöttére és az, a kezdeti nehézségeket leküzdve, olyan jelentős gaz­ dasági és társadalmi tényezővé fejlődött, mely a község egész gazdasági életét meg­ határozza. Befejezésül tájékoztat még az egészségügyi ellátás és a művelődés helyzetéről is, és hangulatosan zárja le mondanivalóját a községben író— olvasó találkozón já rt költő szavaival. A füzetet a község néhány középületéről készített felvétel egészíti ki. A füzet megjelenése feltétlenül jelentős eseménye a megye szerény helytörténeti iro ­ dalmának. Mindez azonban nem zárja ki, hogy ne tehessünk néhány észrevételt, bíráló megjegyzést, felemlítve elsősorban néhány kisebb pontatlanságot. Így pl. azt, hogy a munka két részből áll, de címe csak a második résznek van és az sem fedi pontosan a tartalm at: az 1910. évi népszámlálásban szereplő 60 vályog-, ill. sárból készült ház sem csökkenhetett le 10 év alatt 7-re; nyilván az említett Fa- és Fémmunkások Orsz. Szervezete elnevezés is csak elírás eredménye. Mindezek és néhány más hasonló azonban csak jelentéktelen apróságok, ha a szerző igyekezetét, befektetett energiáit és a kész munkát tesszük mérlegre. A műben fellelhető egyéb hiányosságok viszont, amilyen pl. bizonyos elnagyoltság, indokolatlan vázlatszerűség, az egyes korszakok tárgyalása közti arányta­ lanság, nem is annyira a szerző hibájául róhatok fel, hanem arra vezethetők vissza, hogy a helytörténettel foglalkozó és aziránt érdeklődő közvéleményben még nincs tisztázva a kívánt mértékben az a kérdés, hogy írjunk-e egyáltalán falutörténetet, helyesebben, mikor írjunk. 96 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/45b79d4350af7aabff3d1dbd28c568c5.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1969 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1969/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1969 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/00c79d2f248f3f1bb5440e5303302faf.pdf ef95b4366067d3d8b7058c3ab61fc989 PDF Text Text ODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT 1969. �Id. S z a b ó István: M ezőőr �IRODALMI, MŰVÉSZETI, MÜVELŐDÉSI FOLYÓIRAT III. évfolyam 1969. 2. szám TARTALOM Vihar B é la : N a g y idők, gyerm ek szem m el 3 P ap p M órió: É letkép, V án d or 7 B eren csy S á n d o r : Idill 8 M arafkó L ászló: G la d iá to r é s lo ttó á ru s 9 Ő rsi F eren c: L e g e n d a a p á n c é lv o n a to n (TV -film forgatókönyv részlet) 10 Börcsök M ária: K arácsony, N é n i, Te 22 O lá h J á n o s: S ze p te m b e r 23 U ta ssy J ózsef: M ic so d a évszak 24 V árszegi G yörgy: A v a sá r n a p korallpiros 25 P olg á r István: Ím e, U n d o ro d o m 34 Vidor M iklós: Ő szi tusrajz 35 S erfő ző S im on : P róbát teszek , A ranyos tökvirág 41 H an n F eren c: C h irico, C sa v a r g ó , M o n d ó k a , Litánia 42 TANULMÁNY Zimonyi Z oltán : A drám airó N ém eth László p á ly a k e z d é s e I. 43 VALLOMÁS J o b b á g y Károly: Ö n v iz sg á la t J o b b á g y Károly: A sz é p h a lá l k eg y e lm e 52 57 H A GYOM ÁNY H orváth István n é: A grárk érd és a T an ácsk ö z tá r sa sá g id e jé n N ó g r á d m e g y é b e n S o m o sk eő y István: A sa lg ó ta r já n i p á n c é lm o z d o n y tö r té n e te 59 63 �Kerényi F eren c: N ó g r á d m e g y e é s az e ls ő m agyar szín tá rsu la t k a p c so la ta (1 7 9 0 -1 8 0 8 ) 66 KÖRKÉP A XX. sz á z a d külföldi írói (C so n g r á d i B éla ) Károlyi M ihály: Az új M a g y a ro rszá g ért (H orváth István) D ersi T am ás: A p u b licista Kun B éla (C surdi S á n d o r) Jász D e n ő : T a n á csm a g y a ro rszá g tó l a P iren eu so k ig (Sárdi A n n a) M ikroszkopikus m etszetek (S z a lá n c z a y G yörgy) Vidor M iklós: G y a lo g a sa k k táb lán (S olym os Ida) 74 76 78 81 Az V. É szak m agyarországi Területi K ép zőm ű vé­ szeti k iállítás a n y a g á b ó l: Tóth Imre: Értünk I. (c ím o ld a lo n ), id. S z a b ó István (borító II.), D e z ső J ó zsef (9. o.). S eres J á n o s (33. o.), Kalló László (51. o .), C zinke F eren c, Farkas A ndrás, Réti Z oltán , Lóránt J á n o s, Pataki József, N a g y Ernő, B laskó J á n o s, Bó ta László, Iványi Ö d ö n , M ustó J á n o s, Lukovszky László (m ű m ellék let), C zinke F eren c (b orító III.) a lk o tá sa i. Irodalm i, m ű vészeti, m ű v elő d ési folyóirat. A N ó g r á d m eg y ei T a n á cs VB. M ü v elő d ésü g y i O sztá ly á n a k la p ja . M e g je le n ik n e g y e d é v e n k é n t. S z e r k e sz tő b iz o ttsá g : C so n g r á d i B éla, C sukly László, C zinke F eren c, D anyi G á b o r, Erdős István, G o rd o s J á n o s, Kerekes László F e le lő s szerk esztő : Kojnok N á n d o r S z e r k e sz tő sé g : S a lg ó ta r já n , M eg y ei Könyvtár Kiadja a N ó g r á d m eg y ei L ap k iad ó V á lla la t. F e le lő s k ia d ó : V ida Edit Terjeszti a M agyar P o sta , e lő fiz e th e tő a p o sta h iv a ta lo k b a n . Egyes szám á r a : 5 ,— Ft INDEX: 25 708 6 9 5 1 6 8 N yV B gy 1 7 0 0 d b - F v .: B e d n á r K á ro ly �VIHAR BÉLA Nagy idők, gyermekszemmel K e z d e tb e n úgy v é lte m , h o g y a h á b o r ú c s u p á n a fe ln ő tte k a f f é le é r d e k e s k a ­ to n á s d ij a , h isz e n u tá n o z tu k mi g y e re k e k is, b o tp u s k á v a l, p a p ír c s á k ó s a n , a m á ­ m o ro s d é lu tá n o k o n . Így k ö v e tte m s o k a d m a g a m m a l a z á llo m á s fe lé m e n e te lő k a to n á k a t, a k ik a z a r a n y ló tr o m b ita é s c in tá n y é r z e n g é s e k ö z e p e tte in d u lta k a h a r c té r r e , h o g y m e g b ü n te s s é k e lle n s é g e in k e t. (D e m ié rt h a n g z o tt n é m e tü l a v e z é n y sz ó ? ) A h a z a f ia s k ö te le s s é g r ő l m a g y a r á z o tt n e k ü n k F e jé r ta n í tó ú r, e z t h ir­ d e tt e a k á ly h á n k fö lö tt v irító p a p ír fa lv é d ő . r a jta ő sz k irá ly u n k , I. F e re n c J ó z s e f é s s z ö v e ts é g e s u ra lk o d ó tá r s a i, a h e ty k e b a js z ú V ilm os, n é m e t c s á s z á r, a m e r e n g ő te k in te tű M e h e m e t tö rö k s z u ltá n é s a ta r k a d o lm á n y o s F e r d in á n d b o lg á r c á r a rc k é p é v e l. Ami e ls ő íz b e n e lg o n d o lk o z ta to tt, h o g y m ié rt oly s z o m o rú B e re c b á c s i é s a fu v a ro s S te in e ré k le g é n y f ia ? C s a k n e m a b e s o r o z á s m ia tt? H á t ők n em tu d já k - o k o s k o d ta m - , h o g y a m a g y a r a v ilá g le g jo b b k a to n á j a , é s d ic s ő s é g k ö zib ü k ta r to z n i, h á t m é g a p iro s n a d r á g o s , d a li á s h u s z á r o k közé. V ag y B e re c b á c s i, S te in e r R udi n e m sz e re ti h a z á j á t, k irá ly á t? N em , s e h o g y s e m é r te tte m e z t. J á té k a h á b o r ú ? H a m a r o s a n e g y re tö b b c s a l á d g y á s z o lt a mi u tc á n k b a n is, a p o s tá s m in d tö b b s z ö r k é z b e s íte tt o ly a n le v e le k e t, a m e ly e k n e k á tv é te lé t a ssz o n y o k sik o ltó ja js z a v a , ő r jö n g ő ro h a m a k ö v e tte . A h á b o r ú á r n y a e lé r te o tth o n u n k a t is: e g y n a p o n a s z ik la e r ő s n e k v é lt a p á m d ő lt a z a b la k p á r k á n y r a , s v o n ítá s h o z h a ­ s o n ló g ö rc s ö s fé rfis írá s tö r t fel to r k á b ó l. Éjfél kö rü l e l r a g a d t a a v o n a t, s n e m ­ s o k á r a a c s e h o r s z á g i K ö n ig g rä tz b ó l é rk e z te k tő le a tá b o r i le v e le z ő la p o k . M iért n em a király m eg y a f r o n tra , s m ié rt a z é n a p á m é s a sz o m sz é d O lá h F e rié k a p j a ? — la to lg a tta m m a g a m b a n . M o st m á r a h á b o r ú fo g a lm a b e n n e m is á t a l a ­ kult, é s ö s s z e k a p c s o ló d o tt a z a g g o d a lo m m a l, a n y á m k ö n n y e iv e l, a g o n d o k k a l, a s o r b a n á ll á s s a l : lisz té rt, só é rt, c u k o ré r t. G y ű lö ltü k a h a ta lo m le g f ő b b helyi k é p v is e lő jé t, a h a d is e g é ly t k e z e lő d u rv a fő je g y z ő t, n e m k e v é s b é a je g y r e é le lm e t o sz tó , g ő g ö s S z .-é k e t. A h á b o r ú m á s o d ik é v é b e n m á r k u k o ric a k e n y e re t e ttü n k . R u h á z a t? B .-éktől k a p tu n k a j á n d é k b a , é n is, m e g a z ö c s é m is, n é h á n y r u h a d a r a ­ b o t. E m lékszem a m e le g h a r is n y á r a , a m i h o r p a d t h a s a m ig é rt, s a k ö tö tt téli s a p k á r a , a h o g y z s á k o c s k a k é n t fity e g e tt fe je m e n . S z é g y e llte m ? N e m vo lt m á s ! M ikor lesz v é g e a z e m b e r ir tá s n a k ? T a lá n s o h a , s o h a ? Ez a k é r d é s fo g la lk o z ta to tt m in d e n k it, hol s z e n v e d é ly e s e n , h o l c s ü g g e d t e n . H a a szél m e g z ö r g e tte a z a b l a ­ kot, m á r -m á r a z t h ittü k : a p u k a k o p o g ta t, a p u k a jö tt h a z a . . . Egy id e ig k ét ,,ö n k é n te s ú r ” b é r e lte a „ tis z ta ” s z o b á n k a t. T őlük ta n u l ta m el a z a k k o r d iv a to s s l á g e r e k e t, a m e ly e k sz e rin t „ tú l a z ó p e r e n c i á n b o ld o g o k le s z ü n k ” , a z t is, h o g y „ k e re k a k á p o s z ta c s ip k é s a le v e le " . Egy n a p o n B a la s s a g y a r m a tr a v e z é n y e lté k ő k e t, s n e m s o k á ra m e g tu d tu k , h o g y e m in d ig jó k e d v ű „ k a to n a b á c s ik " , v a la h o l V o lh y n iá b a n , a z e ls ő s z u ro n y ro h a m s o r á n o d a v e s z te k T a lá n m é g s e m mi n y e rjü k m e g a h á b o r ú t ? — d ö b b e n te m m e g , a m ik o r a h á z e lő tti p a d k á n , a z o tt k u p o rg ó ö r e g e k n y ílta n m e g m o n d o ttá k , h o g y e lv eszítjü k , b izo n y . Ekkor m á r oly n a g y volt a z ín s é g h o g y a k a k a s to lla s c s e n d ő r ö k h á z ró l h á z r a já r v a m e g d é z s m á l­ 3 �t á k - e lre k v irá ltá k - a z „ é le lm is z e r tö b b le te t" . P e rsz e , c s a k o tt, a h o l sik e rü lt m e g ­ ta lá ln iu k . S z é c s é n y b e is tö b b o ro sz h a d ifo g o ly k erü lt, a k ik e t a fö ld b irto k o so k , b é rlő k é s a m ó d o s a b b p a ra s z to k m e z ő g a z d a s á g i m u n k á r a ig é n y e lte k . E le in te ú g y v é le k e d ­ tem , h o g y e z e k e t - lé v é n e lle n s é g e in k - m e g v e té s s e l kell s ú jta n i. Ám c s o d á l­ kozva á lla p íto tta m m e g , h o g y é p p e n o ly a n e m b e ri á b r á z a t u k v a n , m in t n e k ü n k , n em fa ljá k fel a g y e re k e k e t, s e g y ik -m á sik - s z e m é b e n g y ö n g é d s z o m o r ú s á g g a l — m e g s im o g a tja h a ja m a t. S m é g in k á b b z a v a r b a e jte tt, h o g y a z u tc á n k b a n tr é f á l­ koztak is velük, m in t a k á rk i m á s s a l. V é g ü l a n y á m e lm a g y a r á z ta , h o g y a z o ro sz k a to n á k é p p e n o ly a n s z e r e n c s é tle n e m b e re k , m in t a m a g y a r k a to n á k , s a z o k is, e zek is a z u ra ik p a r a n c s á r a k é n y te le n e k e g y m á s t gyilkolni. A h á b o r ú h a rm a d ik v a g y n e g y e d ik e s z t e n d e jé b e n tö r té n t, h o g y a z eg y ik v a s á r n a p d é lu t á n is m e re tle n é s m é ly s é g e s e n sz o m o rú z e n g é s ű d a l k ö z e líte tt h á z u n k fe lé : e g y c s o p o r t h a d ifo g o ly é n e k e lt n é p e n y elv én , d e a d a lla m a kö zö s e m b e ri b á n a tb ó l sz ö v ő d ö tt, a m i b á rh o l a fö ld ö n , sz a v a k n é lk ü l is é r th e tő . A m ikor jó v al k é s ő b b , k a m a s z k o ro m b a n D o szto jev szk ij m ű v e it o lv a s ta m , g y a k ra n e rö g ­ a rc ú ra b o k a r c a te k in te tt fe lé m is m e rő s k é n t. Ezek a s z e m é rm e s e n k é r e g e tő e m ­ b e re k a m a g u k f a r a g ta d o b o z o k a t, s z ip k á k a t á r u s ito ttá k , n em p é n z é rt, h a n e m k e n y é ré rt. H o z z á n k is h a lk a n b e k ö s z ö n tö tte k n é h á n y a n, s a b o r o n g ó é g a la t t, tö rt m a g y a r s á g g a l e lm o n d tá k ó h a ju k a t. A lig h a h isz e m , h o g y v e ttü n k tő lü k v a la ­ mit, a r r a a z o n b a n e m lé k sz e m , a n y á m le s z e lt e g y n a g y k a ré jt, s o d a a d t a n e k ik . ( S e jte tte - e , h o g y k ö rü lb e lü l e g y n e g y e d s z á z a d m u ltá n a z ő fia is h a s o n ló k é p p e n k a p ja m a jd v issza e z t e g y u k ra jn a i ö re g a s s z o n y tó l? ) A h a d ifo g o ly o ro s z k a to n á k tá v o z ó a la k já t m á r r é g e n e ln y e lte a h o m á ly, á m é n e k ü k c s e n g é s é n e k v a rá z s a s o k á ig o tt le b e g e tt a lo m b o k fö lö tt. Az 1 9 1 8 -a s ő s z iró z s á s fo r ra d a lo m k e z d e té rő l c s u p á n a n n y it ő rz ö tt m e g e m ­ lé k e z e te m , h o g y h a ta l m a s n é p g y ű lé s v o lt a v á r o s h á z a e lő tti té r e n , s h a n e m té v e d e k , a z e v a n g é lik u s ta n ító sz ó n o k o lt, k a to n a i e g y e n r u h á b a n . A z u tá n e l­ é n e k e ltü k a K ossuth n ó tá t é s a H im n u sz t, s a z z a l v á g ta tta m h a z a , h o g y m o st m á r ö rö k re jó lesz m in d e n . P á r h é t m ú lv a S Z .-ék b o ltjá t f e ltö rte a tö m e g . G y a r­ m a tró l k a to n a s á g é rk e z e tt a r e n d b o n tá s o k m e g f é k e z é s é re , s m e g a la k u lt a n e m ­ z e tő rs é g . Ami a f o s z to g a tá s t illeti, a b b a n é n is ré sz t v e tte m , k é t p á r c ip ő fű z ő t z sá k m á n y o lta m . Az új f o r d u la t e r e d m é n y e volt, h o g y m in d e n k i s z a b a d o n b e já r h a to t t a k a sté ly u d v a r á r a é s a g e s z te n y e f a - e r d ő s v á rk e rt tito k z a to s s ű r ű jé b e . A b iz a k o d á s , a m e g ú ju lá s re m é n y e s u g a ra z ta b e S z é c s é n y t: a P etőfi v e rs e k b ő l m e g is m e rt 1948 tü z e s ízeit é re z te m s z á m b a n , S a z tá n , m in th a se m m ise m v á lto z o tt v o ln a , l e g a l á b b ­ is a mi u tc á n k b a n n e m . A T a n á c s k ö z tá r s a s á g k ik iá ltá s á n a k e ls ő s z á m o tte v ő e m lé k e a nnyi, h o g y V á m o s ta n í tó e g y r e g g e l b e á llíto tt h o z z á n k , g o m b ly u k á b a n v ö rö s k o k á rd a virí­ to tt, a z a p r ó e m b e r k e m e g ö le lte a p á m a t, e n g e m p e d ig fö le m e lt a m a g a s b a . M iért ez a z ö rv e n d e z é s ? M o st a jó n á l m é g jo b b k ö v etk ez ik — in té z te m el m a ­ g a m b a n . A kkor m á r a p o lg á r i isk o la e ls ő o s z tá ly á b a já rta m . Az o s z tá ly fő n ö k ki­ h ir d e tte , h o g y m e g s z ű n n e k a z o s z tá lyz a to k , n in c s h itta n , a z é n e k t a n á r p e d ig m e g ta n íto tt b e n n ü n k e t a z I n te r n a c io n á lé r a é s a M a r s e ille s r e . H o g y m it é r te ttü n k b e lő le ? S en k i n e m m o n d ta n e k ü n k , h o g y mi a z : „ p r o le tá r , n e m z e tk ö z is é g , tő k e ” 4 �stb . E n g em v a la m e ly e s t a p á m v ilá g o s íto tt fel ta r ta lm u k ró l. E g y é b k é n t a p e d a g ó ­ g u s o k t ö b b s é g e fe ltű n ő e n k é s z s é g e s h ív e volt a z új re n d s z e rn e k , nem e g y k ö zü lü k k é s ő b b sú ly o s m e g h u r c o lá s b a n ré s z e s ü lt m ia tta . P e rs z e a k a d t o ly a n is, a k i a z e lle n f o r r a d a lo m u ra lo m ra j u t á s á t k ö v e tő ta n é v b e n h a b z ó s z á jja l s z id a l­ m a z ta a „ b ita n g k o m m u n iz m u st", m e g fe le d k e z v é n a rró l, h o g y mi, a ta n ítv á n y a i, m ég jól e m lé k sz ü n k — h isz e n a lig k é t-h á ro m h ó n a p m ú lt el a z ó ta —, h o g y m e rő b e n m á s k é n t n y ila tk o z o tt m e g . N em így Z., a p o lg á r i isk o la ig a z g a tó ja . Ő s z in te le p le z e tle n ü l k ig ú n y o lta e lő ttü n k a p o litik a i f o r d u la to t. (N e m v é le tle n , h o g y 1919 ő sz é n ő lett a helyi „ é b r e d ő k ” e g y ik le g á d á z a b b v e z e tő je .) M ilyen volt a v ö rö s S z é c s é n y ? Fél é v s z á z a d tá v o lá b ó l ú g y b u k k a n fel e lő tte m , m int e g y d ú s ró z s a b o k o r, lá n g o ló szirm o k k al. S o h a a n n y i n é p g y ű lé s t! L átni vélem a p e sti a g itá to r o k h e v e s k a rm o z d u la ta it, a b u z o g á n y k é n t fö le m e lk e d ő ö k ­ lö k et, a fa la k ró l k iá ltó sz ín e s p la k á to k a t. Én is o tt á llta m - p ip a s z á r lá b ú fiú c sk a a fe k e té llő tö m e g b e n , é lte tv e a sz ó n o k h a r s á n y k ije le n té s é t, h o g y rö v id e se n a z e g é s z v ilá g o n g y ő z e d e lm e s k e d ik a fo r ra d a lo m , n e m lesz t ö b b é sz e g é n y , n e m lesz t ö b b é h á b o r ú , é lje n , é lje n . . . A fö ld o s z tá s k o r — h o lo tt a p á m k istisztv iselő vo lt —, mi is k a p tu n k e g y p a rc e llán y it a G y a rm a t fe lé v e z e tő ú t m e n té n . A h o m o k o s t a l a j b a k ru m p lit v e te ttü n k , k u k o ric á t ü lte ttü n k . E m u n k á la to k b a n n e k e m is ré sz t k e lle tt v e n n e m , m in t a h o g y a lé t f e n n ta r tá s e g y é b t e e n d ő i b e n sz in té n sz ü k s é g volt a g y e rm e k k é z re . Íg y já r ta m re n d s z e r e s e n P e tő re te jé rt, a c irp e lő m e z ő k ö n , a p ö sty é n y i v a s h íd o n k e re sz tü l, e g y e ­ d ü l. Ez volt a r e tte g é s ú tja : v is sz a té rn i a s ö té tb e n . A tá v o li f á t re á m v á ró gy il­ k o s n a k lá tta a fe ld ú lt k é p z e le t. P a ló c lid é r c e k la p u lta k a z á r o k b a n , — á g re z z e n t? — n em , ők k ö z e le g te k . A ria d a lo m c s a k a k k o r o ld ó d o tt fel, a m ik o r a p u tri u tá n h irte le n fe lb u k k a n ta k a r a n y ló c s illa g o k k é n t S z é c sé n y lá m p á i, a z e m b e r k ö z e ls é g ü d v ö z le té v e l. A ztán b e jö tte k a c s e h e k ! (V agy m é g e lő b b ? ) M it a k a r n a k tő lü n k , m ié rt? — tű n ő d ö t t el a z a m e z ítlá b a s fiú, a m ik o r e ls ő íz b e n m e g p illa n to tta ő k e t a v a sú ti s ín ek m e n té n . Az isk o la i fa lité rk é p rő l is m e rt o r s z á g h a tá r a K á rp á to k ­ tó l h irte le n le c s ú s z o tt id e , az Ipoly m e n té re . A m o tt tú l az m ár id e g e n o rsz á g ? Id eg en ? E g y szerre csak f r o n tte r ü le tté v á ltu n k . Id ő n k é n t, m in t e g y ó riá s i v á s á r o n , e z e r k a to n a , á g y u k , s á tra k , sz e k e re k tö m e g e le p te el a f ő u tc á t é s k ö rn y é k é t. Az e g y ik é js z a k á ró l a m á s ik ra , h o l a v ö rö s ö k é v o ltu n k , hol a c s e h e k é . Mi g y e re k e k , a kilö v ö tt p a tr o n h ü v e ly e k e t g y ű jtö ttü k a k a tto g ó g é p fe g y v e re k m ö g ö tt, s o n n a n n é z te m v é g ig a K á p rá s h e g y le jtő jé n le z a jló ü tk ö z e te t: a z u tc á n k b a n c s e n g e tt, ro p o g o tt a fe g y v e rd ö re j vissz­ h a n g ja , a p r ó n a k lá tsz ó k a to n á k fu to tta k a c s ú c s fe lé , a z tá n v issza, m e g in t e lő re , ki fö ld re z u h a n t, o tt m a r a d t, ki fe lu g ro tt a zö ld p á z sitró l, á g y ú o k á d ta a fü s tö t, lo ­ v a so k v á g ta tta k , k ü rtö k fe le s e lte k . E m lékszem a g y ő z e lm e k re , a v é g e lá th a ta t la n m e n e tr e G y a rm a t fe lé , F ü lek fe lé .. . A já r d á r ó l s ó v á ro g v a n é z te m a k a ra b é ly o s le g é n y e k e t, p a r ip á ik a t, z á sz ló ik a t, tű z s e r e g é t. S lá tta m u g y a n e z t a h a d a t, a m ik o r fe ls ő b b p a r a n c s r a v issz a v o n u l, im m á r p o r o s a n, le tö r te n . Mi tö r té n t? Az á l t a l á n o s h a n g u l a t e g y re ro s s z a b b o d o tt. A rim ó ci, h u g y a g i, lóci k o fá k e lm a r a d t a k a s z é c s é ­ nyi p ia c ró l, m o st m á r a v á s á rló k k e re s té k fel ő k e t. A fa lu a h iv a ta lo s á lla m i p é n z t, a z ú g y n e v e z e tt fe h é r p é n z t n em f o g a d t a el fize té si e sz k ö z ü l; c s a k „ k é k p é n z ” v ag y r u h a , c é r n a , tű e ll e n é b e n n y íltak m e g a r e jte tt v erm e k , ó la k . S m é g így se m é rte tte m m e g ig a z á n , h o g y a z e lé g e d e tle n k e d ő k - köztük n a g y o n s z e g é n y e m b e ­ rek is - m iért n em sz e re tik a v ö rö s u r a lm a t? N em tu d ta m m e g m a g y a rá z n i a z t 5 �sem , h o g y a p ir o s -f e h é r-z ö ld szín, a m e ly n e k tis z te le té b e n n e v e lk e d te m , m ié rt m i­ m in ő sü l e lle n f o r r a d a lm in a k ? Ez m e g z a v a rt n e m c s a k e n g e m , h a n e m sok fe ln ő tte t is. M a m á r s e jte tte m , h o g y a n e m z e tis é g e k e ls z a k a d á s i tö r e k v é s é t v é lté k ily m á d o n c s ö k k e n te n i. M o st p e d ig A n n a n é n it id é z e m , a B u d a p e s tr ő l is k o lá n k b a k e rü lt h o ssz ú C o p ­ fos, ifjú t a n á r n ő t, ak i a m a g y a r n y elv et é s ir o d a lm a t o k ta tta . T ő le h a llo tta m e l ő ­ szö r A dy n e v é t, a m ik o r a F ö lsz á llo tt a p á v a cím ű k ö lte m é n y é t m u ta tta b e n e k ü n k , 10 é v e s n e b u ló k n a k, r a jo n g ó á h ít a tt a l. A v e rs e t n em ig e n é rte ttü k m e g , d e a n n á l in k á b b c s o d á ltu k s z e n v e d é ly e s ig y e k v é sé t, a b a r n a s z e m é b ő l k is u g á rz ó tis z ta s á g o t, s z e r e te te t. M ég v a s á r n a p ja i t is n e k ü n k s z e n te lte , m e s e d é le lő ttö k, k ir á n d u lá s o k sz e rv e z é sé v e l. T á v o llé té b e n e g y n a p o n Z. ig a z g a tó a z z a l lé p e tt a z o s z tá ly b a , h o g y m o n d ju k m e g : ig a z - e a z , h o g y A n n a n é n i a s z a b a d s z e re lm e t h ir d e tte n e k ü n k . Mi a z a „ s z a b a d s z e r e le m " ? — tö rte m fe je m e t. V a jo n b e s z é lt- e e rrő l A n n a n é n i? — B á tra n e lm o n d h a tjá to k , n e fé lje te k — f o r d íto tta n y á ja s r a h a n g j á t a ka te d r a k ö z e ­ p é n á lló ig a z g a tó . S a k k o r a z o sz tá ly je le s ta n u l ó ja fe ln y ú jto tta u jjá t é s s u tto g v a m e g is m é te lte a v á d a t: h a llo tta , s h a kell, m e g is e sk ü sz ik rá . T é to v a tilta k o z ó m o ra j, m o z g á s t á m a d t a p a d o k b a n . — K öszönöm , te ig a z i m a g y a r fiú v a g y — u g ­ ro tt le a d o b o g ó ró l a z isk o la v e z e tő je , s m á ris k iv á g ta to tt a ta n te r e m b ő l. T ö b b é nem lá ttu k a tö ré k e n y , k e d v e s A n n a n é n it. H o v á k e rü lt? Mi le tt v e le ? M ifé le v é g ­ z e t ju to tt o s z tá ly ré sz é ü l a to v á b b i é v tiz e d e k b e n ? B ö rtö n , e m ig rá c ió , v é rta n ú r.á q , v a g y m e g a lk u v á s itth o n , m á s u tt? E s o r o k a t irva te k in te té t k e re s e m , h o g y a z id ő k ö d é n á t k ö s z ö n th e s s e m őt. A m á ju s e ls e je i ü n n e p s é g c ig á n y z e n é s é b re s z tő v e l k e z d ő d ö tt. A k ö z sé g v a l a ­ h á n y is k o lá ja a ló v á s á rté rre v o n u lt ki, a h o l b o g r á c s o k b a n főzték a g u ly á s t f e h é r ­ k ö té n y e s assz o n y o k . V olt v e rs e n y fu tá s , k ö té lh ú z á s , b a k u g r á s , le p é n y e v é s . A te l j e ­ s ítm é n y e k e t d íjja l ju ta lm a z tá k , a z a z e g y -e g y s z e rz e te s s z e n tk é p e t a d o tt a g y ő z te ­ s e k n e k . A m é rc e a li g h a le h e t e tt sz ig o rú , m e rt m é g n e k e m is ju to tt e g y p á d u a i s z e n t A n ta lk a a v ö rö s m á ju s e ls e jé n . N yilván a 133 n a p o s m a g y a r k o m m ü n u to ls ó n a p j a i b a n já r tu n k , G .- n é m e g ­ k é rte a n y á m a t: e n g e d j e m e g , h o g y a v a rs á n y i b a r a c ksz ü re tü k ö n s e g é d k e z z e m nekik, s c s e r é b e e g y k o s á r g y ü m ö lc sö t h o z h a to k h a z a . K ora re g g e l k o c o g o tt ki v e lü n k a s z e k é r a sz o m sz é d o s f a lu b a . A la p o s a n b e e s t e le d e t t, a m id ő n m e g te lt a kocsi a h o ld a r c ú s á r g a b a ra c k o k k a l. A h o g y v is sz a fe lé ta r to ttu n k , a f á r a d s á g , a z s o n g ító fű illa t, a sz ik rá z ó s z e n tjá n o s b o g a r a k t á n c a e lá lm o s íto tt. A rra é b r e d te m , h o g y a b é k é s e n b a k ta tó lo v ak v a la m itő l m e g r ia d ta k , é s fe ln y ih o g v a , té b o ly u lta n rá z z á k s z e rs z á m a ik a t. A k o csis le u g ro tt, h o g y m e g n y u g ta s s a a re s z k e tő k é t á l l a ­ to t. Ekkor e g y is m e re tle n e g y e n r u h á jú ro h a m s is a k o s k a to n a b u k k a n t fel a z á r o k ­ b ó l. A rc a f e k e te volt, m in th a v a s b ó l ö n tö tté k v o ln a . A k ö v etk ez ő p il la n a t b a n ö le s lé p te k k e l á ts z e lte a z ú tte s te t é s m á ris e ltű n t. A lig sz á z m é te rn y ire e g y ta ris z n y á s p a r a s z t o d a k iá lto tta h o z z á n k : itt v a n n a k a ro m á n o k , R im ó c n á l. S ie s s e n e k .. . A h o g y b e é r tü n k S z é c s é n y b e , a r r a fig y e ltü n k fe l: e g y e m b e r c s o p o r t v a la m in ő f a l r a g a s z t o lv as. M ic s o d a p la k á t a z ? - sz ó lt le a b a k ró l a z eg y ik já r ó k e lő h ö z G . n é n i. V é g e a T a n á c s k ö z tá r s a s á g n a k .. . e ll e n f o r r a d a lo m .. . — v á la s z o lt ez, é s a r c a m á ris b e l e ­ z u h a n t a s ö té tb e . A n y ám a k a p u b a n v á rt: D e jó , h o g y m e g jö tté l — sz o ríto tt m a ­ g á h o z . Én m eg k ö té n y é b e fú rta m fe je m e t, m in th a é re z te m v o ln a , h o g y m o s t v a la ­ mi r e tte n e te s következik, rá n e h e z ü l to v á b b i é le te m r e , n a g y o n , n a g y o n s o k á ig . S z ig lig e t, 1969 f e b ru á r 6 �PAPP MARIÓ Életkép Vándor e g y h é te n h a ts z o r fé ló rá n á t m unkába m enet a rró l á lm o d ik e g y sz e r u g y a n e z e n ú to n g é p fe g y v e r t h ú z m a jd m a g a u tá n é s fö lé n y e s e n v is s z a v o n h a ta tla n u l a z z a l k ö sz ö n m a jd é s m o n d ja v é le m é n y é t m íg fa l is áll a z é rte lm e tle n ir o d á b ó l s a v é g é n m in d ig m o so ly o g v a h a jo l m e g k icsit a z o s z tá ly v e z e tő n e k a h o g y a k ö n y v e lé s b e b e é r H a a z u ta k v is s z a té rn e k is ak i v á n d o ro l s o h a a z is m é tlő d é s b o ld o g s á g a a h o lt a n y a g n a k a d a t o t t n e k i c s a k a z illúzió m in th a s ik e rü lt v o ln a m enekvő h á tr á lá s a it ú tk e re s z te k re fe s z ü lő é le t é t id ő b e n is z á rt a z ú jr a k e z d é s le h e tő s é g e it s e jte tő p á ly á k k á te n n i e nem n e m le h e t a z id ő t a té r h a lo tt tö rv é n y e iv e l m e g a d á s r a b irn i v is sz a té rté l nézz m a g a d k ö ré ifju s á g o d m á r a szél z ú g á s a m in d e n ú t köv ek k el s z e g te g o n d o la t o d m e d r é t m é rt n e v e z e d m é g is v is s z a té r é s n e k a b ú csú zást 7 �BERENCSI SÁNDOR Idill F ü rd ő sz o b á b a n : b á d o g la v ó r b a n fü rd ik a c s a l á d é s a tű z ö n s a r k a n ty ú s f a z é k b a n fo rty o g a k ru m p lilev e s S ik á ljá k m a g u k ró l szappannal k ö rö m k efév el a f á r a d ts á g o t a b a jt é s a s ü tő b e n á lm o s a n s z u s s z a n a z a f tb a n a m a r h a s z e le t A s ö té ts é g ö k ö lle l veri a z a jtó t a k u ltú ra a k o n y h a sz e k ré n y e n m ű a n y a g d o b o z b a n k ia b á l a s z ta l lá b á n á l m ó z e s -k o s á r b a n s ird o g á l e s z á z a d s z ü lö tte a k o m m u n iz m u s fel kell n e v e ln i 8 �MARAFKÓ LÁSZLÓ Gladiátor és lottóárus B á r m e n tü n k vo ln a g la d iá to r o k n a k , m o s t é rtü n k s i s te r e g n e a z a r é n a a n a p é g v e h a g y o tt g á z lá n g já n . M e n tü n k v o ln a g la d iá to r o k n a k , m o s t b ő rg o ly ó s z á lld o s n a e lő ttü n k rö g e s z m e h e ly e tt, m ely m á s o k n a k , m in t a s u g á r z á s , l á t h a t a t l a n . H e ly e tte itt té n f e r g ü n k a n é z ő té re n , v e rse in k k e l sz in e s lo ttó c é d u lá k o n , h á t h a k ih u z a tik a jö v ő rő l írt k é p le t. M in t a m á s n a p o s s á g , k isé rt n é h a a v ilág m e g v á ltá s a , d e a h o g y b a jn o k a in k a g y e p e n é le tü k e t é s b é rü k e t, v e lü n k v ag y n é lk ü lü n k a v ilá g ö n m a g á t is m e g v á ltja . D e z ső József: D om bok 9 �Legenda a páncélvonatról Egy n a g y o b b á llo m á s é p ü le tb e n Egy, a k o r á b b in á l n a g y o b b , e m e le te s á llo m á s é p ü le t fo rg a lm i i r o d á já b a n ül e g y m á s s a l s z e m b e n G ö rg é n y i s z á z a d o s é s F o x n e r ő rn a g y . N e g y v e n fö lö tt já r ó , n a p b a r n í to t ta , b a ju s z o s férfi. N y u g o d ta n m a g y a r á z z a G ö r g é n y in e k : — Ezt a v o n a to t k e re s ik h á ro m n a p j a a ro m á n o k . . . É rted m á r? Mi a v o n a t á t a d á s á v a l b izo n y ítju k jó s z á n d é k u n k a t a z a n t a n t fe lé . Ő k — é s ezt n e k e d kell e lé r n e d n á lu k — e n n e k f e jé b e n m in k e t b íz n a k m e g a k a rh a ta lm i é s b iz o n y o s k ö z ig a z g a tá s i te e n d ő k e lv é g z é sé v e l. — T e h á t is m é t lé p je k é rin tk e z é s b e v e lü k ? — k érd i a s z á z a d o s . — S ü r g ő s e n ! A sz e rv e z é st a d d ig b ízd P á lf fy ra ! D e a k ö rn y é k e n n e m u ta tk o z ­ z a to k ! M in d e n re p a r a n c s o t k a p to k . A d d ig b íz z á to k rám a tö b b it - á ll föl F o x n er. G ö rg é n y i k e z e tfo g . d e b iz o n y ta la n k o d v a m e g á ll a z a jt ó b a n . — N e k ü n k n in c s á g y ú n k , g é p p u s k á n k , h iá b a v a g y u n k h a tv a n a n. — Ez a z é n d o lg o m . . . Ism e re m é n a Széky M ikit! K ilép n ek a z a jtó n . G ö rg é n y i a z á llo m á s m ö g ö tt ló ra sz á ll, e lü g e t. F o x n er a v á ra k o z ó k é t v a s u ta s h o z fo rd u l: — F ig y e lje n e k rá m . N y is s a n a k s z a b a d p á ly á t a p á n c é lv o n a tn a k . — H iszen a z e lő b b a z t m é ltó z ta to tt m o n d a n i, h o g y . . . — szó l a l m e g a l á t ­ h a tó a n á llo m á s fő n ö k i r a n g o t v ise lő id ő s e b b v a s u ta s . — A zt a z e lő b b m o n d ta m . M o st ez a p a r a n c s . V alak i m a r a d jo n a te le f o n n á l. C s a k a s e g é d tis z te m , v a g y a z é n je le n lé te m b e n b e s z é lh e tn e k . N y issá k ki a z a b la k o t - m u ta t a z a b la k r a . Az á ll o m á s é p ü le t e lő tt k é t sz u ro n y o s k a to n a ő rk ö d ik . T isz te le g n e k . A sín e k m e n té n e g y h u s z o n ö t- h u s z o n h a t év körüli h a d n a g y k ö z e le d ik e g y v a sú ti m u n k á s s a l. — Ő r n a g y úr, a lá z a to s a n je le n te m , r e n d b e n v a n - je le n ti a h a d n a g y . Az ő rn a g y fe ln é z a z é p ü le t h o m lo k z a tá r a . — A kkor m o st tű z z é k o d a ki a z á sz ló t — m u ta t a p a d l á s a b l a k felé. — Ig e n is — tis z te le g a h a d n a g y , é s a k é t k a to n á h o z lé p . Az ő rn a g y n é z e g e ti a s ín e k e t, a z tá n e lin d u l a ra k o d ó felé. Egy s ín p á r fu t a z á llo m á s e lő tt e b b e n a z ir á n y b a n e lk a n y a ro d v a , e g y s z á z a d e le ji kis h o m lo k - é s o l d a l r a k o d á s r a a lk a lm a s r á m p á h o z , a m e ly e g y b e n v a k v á g á n y is. Itt a v a k v á g á n y v é g é n m e g á ll, é s g o n d o s a n figyeli a te r e p e t. Az é p ü le t p a d l á s a b l a k á n m o st d u g n a k ki e g y h á ro m s z ín ű z á sz ló t, a m e ly e t le n g e tn i kezd a szél. S z in te ö n m a g á n a k b ó lin t, é s la s s ú , c é lt u d a to s lé p é s e k k e l in d u l v issza. Az á llo m á s fő n ö k lé p e lé je . TV-filmforgató könyv (befejező rész) 10 �— Ő r n a g y úr, a l á z a t o s a n . . . H a m e g ségem . — K ö szö n ö m — h a n g z ik k ö z ö m b ö s e n . nem s é r te n é m : m e g te r íte tt a f e le ­ Az á llo m á so n A v o n a t m e g á ll a z é p ü le t e lő tt. E lső n e k a h a d n a g y u g rik le. V as P é te r h a l ­ k a n k érd i a p a r a n c s n o k tó l : — T ű z k é sz ü ltsé g ? — T e rm é s z e te s e n - m o n d ja a p a r a n c s n o k , é s le u g rik a k o csiró l. Az á g y ú c s ő a z á llo m á s é p ü le t r e fo rd u l, a m e ly n e k a j t a j á n m o st lé p ki a z ő rn a g y . — M iklós! — n y ú jtja e lő r e a k e z é t. — D e r é g e n lá tta la k ! Ö röm a z e m b e r ­ nek , h o g y t u d j a : e g y ilyen v a k m e rő fic k ó n k é le t b e n m a r a d t. T u d o d , h o g y h á n y ­ szo r h a llo tta m m á r a h a lá l h ír e d e t? — m o n d ja , m ik ö z b e n p a r o l á r a n y ú jtja k e z é t. — Ő rn a g y úr, a l á z a t o s a n je le n te m . . . — kezdi a p a r a n c s n o k . — H a g y d e z e k e t a f o r m a s á g o k a t — rá z z a a k e z é t a z ő rn a g y . — C s a k h o g y e g é s z b e n v ag y ! A v o n a tró l m in d e n m o z d u la tu k a t figyelik. — Ő r n a g y úr, k é rle k , vízre é s s z é n r e le n n e s z ü k s é g ü n k . Az ő rn a g y e g y p il la n a t r a e lg o n d o lk o z ik , m a jd b ó lin t. — F rig y es! K erítsd e lő a v a s u t a s o k a t ! — M a g y a rá z k o d v a fo rd u l S zék y h ez. — Ő k tu d já k , h o n n a n é s m it a d h a t n a k . — Ezen kívül . . . m a m é g n e m e b é d e l t a le g é n y s é g . Az ő rn a g y k issé fo n to lg a tv a m o n d ja : — É le lm is z e rra k tá ru n k n in c s e n . D e . . . F rig y e s! — inti m a g á h o z a h a d n a g y o t. — M eg kell o ld a n i a z é l e l m e z é s ü k e t . . . G o n d o lo m , a C s e p r e g i f é le k o c sm á b ó l. — Ism ét a p a r a n c s n o k fe lé f o r d u l: — H á n y a n v a g y to k , M ik ló sk á m ? — T i z e n ö t . . . — g o n d o lk o d ik a h a d n a g y — e g y m e g sz ö k ö tt, h e te n jö tte k , h uszonegy. — N y erő sz á m . Ezt el sem le h e t fe le jte n i. — Kis tö p r e n g é s u tá n m o n d ja az ő rn a g y : - N em s z e r e tn é m , h a s z é ts z é le d n é n e k a z e m b e r e id . Egy ro m á n k a to n a v o n a to t je le z te k . B ár a m e g á l la p o d á s s z e rin t c s a k h o ln a p r e g g e l veszik á t e z t a te r ü le te t, d e tu d o d , m ily e n e k e z e k a z á tk o z o tt n y u s c s u k l? M a jd F rig y e s g o n d o s ­ k o d ik a rr ó l, h o g y h ú sz e m b e r n e k h o z z a n a k é le lm e t, te p e d ig , h a n e m v e te d m e g a z é n a s z ta lo m a t, sz ív e se n lá tla k — m u ta t a z á llo m á s é p ü le t fe lé . — K ü lö n b e n a s z é n r a k o d á s t is m e g b e s z é lh e te d o tt a fő n ö k k e l. — H a m e g e n g e d e d ő rn a g y úr, közlöm a z e m b e re im m e l, é s u t á n a á llo k r e n ­ d e lk e z é s e d r e — m o so ly o d ik el k issé. — K érlek, ez te r m é s z e te s . Ez a p a r a n c s n o k d o lg a . Széky tis z te le g , é s a v o n a th o z sie t. A h a d n a g y é s a z ő rn a g y ö s s z e p illa n t, v á r a k o z á s t é s b iz o n y o s a g g o d a l m a t á ru l el a te k in te tü k . A p a r a n c s n o k a v o n a t m e llé lé p . S íp o l, m a jd h a r s á n y a n k iá ltja : — E m b e re k ! Egy ó r á n b e lü l e b é d e t k a p n a k . A d d ig m in d e n k i m a r a d a h e ly é n . — Én m o s t tá jé k o z ó d o m a t o v á b b j u tá s le h e tő s é g e ir ő l, a z á llo m á s p a r a n c s n o k ú rn á l. 11 �Éles, B ányik, L ip ták é s a tö b b ie k a rc a g y a n a k v ó v á válik. — A p a r a n c s n o k s á g o t a d d ig . . . — ta lá lk o z ik a te k in te te M ih á ly é v a l, m a jd to v á b b s ik lik é s m e g á ll a k o m issz á ro n . - H u tá s K á lm á n n a k a d o m á t. - A p a r a n c s n o k s á g o t á tv e s z e m - tis z te le g a k o m issz á r. A f ő h a d n a g y m é g v é g ig n é z i a v o n a to t, a z tá n m e g fo rd u l, é s a z ő rn a g y fe lé in d u l. Az á llo m á s é p ü le tb e n — F o g la lj h e ly e t - m u ta t a z a s z ta l m e lle tti sz é k re a z ő rn a g y . A f ő h a d n a g y friss e n m o s o tt k e z e it d ö rz s ö lg e tv e leü l. Az a jtó b ó l a z á llo m á s fő n ö k lé p b e , é s k é t új ü v e g e t h ely e z a z a s z ta lr a . — N in c s s z e n ü n k — n é z rá a z ő rn a g y . — Ez a b a j, fő n ö k úr. N é z z e n u tá n a , h o g y s z e n e lh e s s e n e k . — N em k ö n n y ű - c s ó v á lja f e jé t a z á llo m á s fő n ö k . — H a k ö n n y ű le n n e , n e m a z á llo m á s fő n ö k re b íz n á m — u d v a ria s k o d ik a z ő r ­ n a g y . - S zóval é r te ttü k e g y m á s t. S z é n kell. — M inél tö b b é s m in él jo b b - e g é s z íti ki a p a r a n c s n o k . — N em tu d o m , d e te s s é k e lh in n i, h o g y le lk iis m e re te s e n u tá n a n é z e k - h á tr á l ki a z a jtó n a z á llo m á s fő n ö k . — A ra n y e m b e r - in t a z a jtó c s u k ó d á s u tá n a fő n ö k fe lé a z ő rn a g y . - L áto d , a m it sik e rü lt e lv o n ta tn i, a z u to lsó p il la n a t b a n á tk ü ld tü k a D u n á n tú lr a , M e rt a m i ittm a ra d , a z t ú g y is elviszik a z o lá h o k - nyúl a z ü v e g u tá n a z ő rn a g y , g o n d o s a n m e g n é z e g y p o h a r a t , m iu tá n tis z tá n a k ité li, m e g tö lti. — N é g y e z e r-ö ts z á z m é te rr e k ö z e líte tt m e g e g y ro m á n k a to n a v o n a t — nyúl a z ő rn a g y in té s é r e a p o h á r u tá n a f ő h a d n a g y . — H a n e m sik e rü l a p á ly á t h e ly re ­ á llíta n u n k . . . g o n d o s a n sz é tlő tte m v o ln a . Az ő rn a g y k issé tú l s á g o s a n is e g y ü tté rz ő e n f o g a d j a a p a r a n c s n o k sz a v a it. — T e lje se n m e g é r te le k , M i k l ó s . . . Az e m b e r szíve! n a g y o t s ó h a jt,é s k o c c in tá s r a to lja p o h a r á t. — In k á b b ig y u n k . . . m a g y a r so rs, c u d a r so rs. K o c c in ta n a k .. — Ő s z in té n szó lv a, v é g te le n ü l ö rü lö k , h o g y ö s s z e fu to tta m v e le d - f o n to l­ g a tj a a s z a v a k a t a p a r a n c s n o k . — C s a k v é le tle n ü l e lf o g o tt tá v m o n d a to k b ó l s e jte m , h o g y mi tö r té n h e te tt. - V issz a te sz i a p o h a r á t a z a s z ta lr a , a m it a z ő rn a g y a z o n n a l te le tö lt. - M o n d o m : c s a k se jte m . És rég i sz a b á ly , h o g y a k a to n a n e s e jts e n sem m it, h a n e m tu d jo n . N o s, ő rn a g y ú r, e b b e n s e g íth e tn é l n e k e m , h o g y tu d ja m , mi v a n . Az ő rn a g y a s a j á t p o h a r á t is m e g tö lti, a z tá n a f ő h a d n a g y r a n é z v e n a g y s ó ­ h a jja l m o n d ja : — K áosz, c s ő d , v ilá g v é g e — k o c c in tá s r a löki a p o h a r a t —, d e M o h á c s o t is tú lé ltü k . A f ő h a d n a g y m o st m á r c s a k félig issz a ki a p o h a r a t. — Ki a z úr e b b e n a z o r s z á g b a n ? — m o n d ja k issé v o n ta to tta n . — Az ú r? - n é z rá a z ő rn a g y . M a jd k issé v á lla tv o n v a fo ly ta tja : Az a n ta n t . A n g o lo k , fra n c iá k , o la s z o k , a m e r ik a ia k , a m e ly ik e t ó h a jto d . D e ez le n n e a k e v e ­ s e b b . M ert a z o k m é g is c s a k ú rie m b e re k . D e n in c s e n e k a n n y ia n , h o g y id e is ju s s o n b e lő lü k . Így a z ő m e g b íz á s u k b ó l é s v e z e té s ü k a l a t t a ro m á n o k , a c s e h e k , é s g o n d o lo m , a sz e rb e k . 12 �— T e h á t m in d e n e lv e s z e tt - d e rm e d m e g a p a r a n c s n o k . — N em a k a r o k rá tö lte n i — e m e li m e g a z ü v e g e t a z ő rn a g y . S m iu tá n a fő ­ h a d n a g y k iitta a b o rá t, la s s a n , g o n d o s a n tö lt a p o h á r b a . — Azt k é r d e z te d : M in ­ d e n e lv e s z e tt? N o s, n e m m in d e n , c s a k so k m in d e n . M o st á tm e n e ti n a p o k a t é lü n k , d e v é g ü l m a jd k ia la k u ln a k a d o lg o k . — É p p e n e z e k a z á tm e n e ti n a p o k . . . — tö p r e n g h a n g o s a n a p a r a n c s n o k . M a jd a z ő rn a g y fe lé fo r d u l: — E g y m á sn a k e lle n tm o n d ó h íre k e t k a p tu n k . És o ly a n e s e m é n y n e k v o ltam a t a n ú ja , a m e ly fe lfo rg a to tt. Egy G ö rg é n y i n e v ű s z á z a d o s é s n é h á n y jó lö ltö z ö tt e m b e r ü ld ö z ö tt v is sz a v o n u ló k a to n á k a t, é s a s z e m ü n k lá ttá r a ölt m e g két e m b e r t. Az ő rn a g y k im u ta to tt é r d e k lő d é s s e l, g o n d te r h e lt a rc k ife je z é s s e l figyeli a p a r a n c s n o k sz a v a it. — B e sz é ln e k ily esm irő l. . - m o n d ja p o h a r á t e m e lv e . - G ö rg é n y i. . . G ö r ­ g é n y i . . . is m e rő s n e k e m v a la h o n n a n ez a név. — S z á z a d o s i re n d f o k o z a to t visel. — Ig e n . . . le h e ts é g e s . T u d o d , a m e d d ig n e m s z ilá rd u l m e g a k ö z re n d , a d d ig m in d e n k i a s a j á t b ír á ja a k a r le n n i. . . N o s, a z e f a j ta m a g a t a r t á s t é n n e m k e d ­ v elem . — U n d o rító ! F e lh á b o r ító ! — lo b b a n fel a fő h a d n a g y . — Az, az. E g y e té rte k v e le d . T e lje s e n e g y e té rte k . Az ilyesm i t u l a jd o n k é p p e n a tiszti b e c s ü le t m e g g y a lá z á s a . . h ö rp in ti ki m a r a d é k b o r á t a z ő rn a g y . A f ő h a d n a g y b ó lin t, a z tá n h a tá r o z o tt a n m o n d ja : — A fro n to n fe g y v e r fe g y v e rre l n é z e tt s z e m b e . . . a p á r b a j n á l is k a rd k a rd e lle n , p iszto ly cső p iszto ly cső v el á ll s z e m b e n . D e h ó h é r k o d n i! ? M e g b o c s á s s , u to lsó d o lo g . — Ö rü lö k , h o g y ez a v é le m é n y e d — b ó lin t a z ő rn a g y — m o n d d M iklós, mi a s z á n d é k o d a z e m b e r e id d e l . . . a p á n c é lv o n a tta l? — A s z á n d é k o m ? — n é z rá a f ő h a d n a g y . — P a r a n c s n o k v o lta m , p a r a n c s n o k u k v ag y o k , ö s s z e ta rto m ő k e t, a m e d d ig m á s u ta s ít á s t n e m k a p o k . — K issé e lg o n d o l­ kozva, e n y h ü lte b b e n f o ly ta tja : - V iss z a v e z e te m ő k e t T a r já n b a . M á ju s e le j e ó ta e g y ü tt h a rc o lta m v elü k , k ö te le s s é g e m , h o g y m o st, a m ik o r ú g y látszik , b e f e je z ő ­ d ö tt. . . b e fe je z te tté k e z t a h á b o r ú t, b iz to n s á g b a h e ly ez zem ő k e t, o tt, a h o n n a n e l ­ in d u lta k . Az ő rn a g y a z t m u ta tja , m in th a te lje s e n e g y e té r te n e a f ő h a d n a g y sz a v a iv a l. — Ig e n . Ig e n . N em v é le tle n ü l ta r t a n a k té g e d k iv áló k a to n á n a k . Az ilyen h e ly z e tb e n , m in t ez, a m ik o r n in c s s z a b á ly z a t, e tc e te r a , a k k o r is tu d o d , mi a k ö ­ t e l e s s é g e d . — E lh a llg a t, m a jd k issé m e g v á lto z o tt h a n g o n k é rd e z i: - M o n d d , M ik­ ló sk á m , m á r c s a k a z é rt, h o g y te lje s e n m e g n y u g o d ja k . . . Az e m b e r e id k ö zö tt, h o g y ú g y m o n d ja m , b o lsev ik i. . . sz ó v a l é r te d , m ire g o n d o lo k , o ly a n , a k in e k v a la m i h a z a f ia tla n d o lo g t a p a d a t e v é k e n y s é g é h e z . . . n e m k ö n n y ű e z t m e g f o g a lm a z n i... szó v al ilyen v a n n á la to k ? A p a r a n c s n o k a z ő r n a g y ra n éz. Kis s z ü n e t u tá n h a tá r o z o tt a n m o n d ja : — E zekkel a z e m b e r e k k e l e g y ü tt h a rc o lta m a z é s z a k i o ff e n z ív á b a n . E gyütt v e re k e d tü k v é g ig a z e lm ú lt h e te k e t is. E zek et k a to n á k n a k ta r to m . . . m a g y a r k a to ­ n á k n a k , é s így is k e z e le m . A tö b b i n e m a z é n d o lg o m . Az ő rn a g y is m é t tö lt a p o h a r a k b a : — Ö röm h a lla n i. T e lje s e n e g y v é le m é n y e n v a g y u n k . A f ő h a d n a g y kis m o so lly a l n y u g tá z z a . 13 �- K öszönöm . M e g n y u g ta ttá l, ő r n a g y úr. — T ö p re n g v e tű zi h o z z á : - M o st m á r c s a k s z e n e t s z e re tn é k , vizet, é s to v á b b . A z tá n , h a h a z a v itte m ő k e t: lesz, a m i lesz. Az ő rn a g y b ó lo g a t. - Lesz sz é n . . . lesz m in d e n , M ik ló sk ám . H o ln a p re g g e l n y o lcig n y u g o d ta k le h e tte k , a ro m á n o k tíz ó r á r a je le z té k , h o g y á t a k a r j á k v e n n i a z á llo m á s t. F eláll, a z a jtó fe lé in d u l. A p a r a n c s n o k követi. Az á llo m á s é p ü le t k a p u já b a n a k is e b b r a n g ú v a s u ta s lé p a z ő rn a g y m e llé . - Ő rn a g y úr, a lá z a t o s a n . . . te le fo n . Az ő r n a g y a f ő h a d n a g y r a n éz, m a jd a v a s u t a s r a p illa n t. - U g y e a fő n ö k m á r in tézi a s z e n e t? - H o g y n e . . . M á r in té z i! - h e ly e s e l a v a s u ta s . - M ik ló sk ám ! - fo rd u l a f ő h a d n a g y h o z a z ő r n a g y. - N o s z o g a s d a b a r á t u n ­ k at, é n a d d ig m e g n é z e m , ki a z ö rd ö g z a v a r b e n n ü n k e t. A f ő h a d n a g y k ö n n y e d é n tis z te l e g , k ilé p a z é p ü le tb ő l. Az i r o d á b a n a z ő rn a g y te le f o n á l. - T e h á t a k ö v e tk e z ő k b e n e g y e z te te k m e g : mi á ta d j u k a p á n c é lv o n a to t, ők m e g b íz n a k b e n n ü n k e t a k a rh a ta lm i é s e g y é b r e n d f e n n ta r tó s z o lg á la tta l — h a ll­ g a t j a a te le f o n b ó l f e lé s z ű rő d ő h a n g o k a t, m a jd e lm o so ly o d ik : — M é g s z e r e n c s e , h o g y b e s z é ls z ro m á n u l. . . Ti e rd é ly ie k m in d ig n a g y d ip lo m a tá k v o lta to k . — El­ k o m o ro d ik a z a r c a . — N em , a f ő h a d n a g g v a l m é g n e m b e s z é lte m n y ílta n . — K issé in g e r ü lte n fo ly ta tja : - N é z d , G ö rg é n y i fiam . m in d e n a ttó l fü g g , h o g y m a jd a k k o r h o g y v iselk ed ik . E g y e lő re á g y ú k é s g é p p u sk á k m ö g ö tt á lln a k a z o k a ta r já n i v a sö n tő k , m e g f e n e tu d j a k ic s o d á k K o p o g ta tn a k a z a jtó n . - Egy p illa n a tr a lé g y tü r e le m m e l - szó l a te l e f o n b a , m a jd a z a jt ó fe lé fo rd u l. — T essék . A h a d n a g y lé p b e - C s a k F rig y es — szól is m é t a te le f o n b a , m a jd a h a d n a g y fe lé f o r d u l: - M it in té z té l, fia m ? - V a c s o rá z n a k , a h o g y m e g á lla p o d tu n k . Ez a b iz o n y o s M ih ály ú g y látszik , h a jlik a sz ó ra , a tü z é r t p e d ig m a jd v a c s o r a u tá n p ró b á lo m m e g d o lg o z n i. . . R em élem , m e n n i fo g . Az ő rn a g y b ó lin t, m a jd a te l e f o n b a b e sz é l. - E lég jó h íre k e t k a p ta m . . . - figyeli a te le fo n b ó l jö v ő h a n g o k a t. — R e n d ­ b e n v a n , e g y ó ra m ú lv a k e z d jé te k m e g a z e lő r e s z iv á rg á s t. A lé n y e g : é s z re v é tle n ü l c s e n d b e n ! S zerv u sz. S ze rv u sz — te sz i le a k a g y ló t. A p á n c é lv o n a tn á l M ih ály n a g y v a sú ti lá m p á v a l a k e z é b e n k iséri a v o n a ts z e m lé t ta r tó p a r a n c s ­ n o k o t. A rá m p á ró l lé p n e k b e a z á g y ú s k o c s ib a . - Első ő r s é g ? - k érd i a p a r a n c s n o k . - E gresi, M e d v e — je le n ti V as P é te r. — É les é s é n é jfé lk o r v e ssz ü k á t a s z o lg á la to t. A p a r a n c s n o k b ó lin t, m a jd s z a k s z e rű e n m o n d ja : - Ilyenkor c é ls z e rű n é h á n y k a r tá c s r a id ő z íte tt s r a p n e ll. . . e s e t le g e s közeli tá m a d á s ra . 14 �— Ig e n is - tis z te le g V a s P é te r. A g é p p u s k á s k o c s ib a n M ih ály je le n ti: — Első ő r s é g : B ányik, S z á n tó . M á s o d ik ő r s é g : L ipták, É les Józsi. — V ilá g ító lő s z e re te k m en n y i v a n ? — k é rd i a p a r a n c s n o k . — T a lá n n y o lc v a n - k ile n c v e n d a r a b — m o n d ja M ih ály . — A b e fű z ö tt h e v e d e r e k b e n m in d e n ö tö d ik tö lté n y t c s e r é lje te k ki v ilá g ító ra . A m o z d o n y n á l áll a v e z e tő é s a fű tő . — T a rts á k a tü z e t, h o g y r ia d ó e s e té n a z o n n a l in d u lh a s s u n k — m o n d ja a p a ran csn o k . — N a g y o n fogy, h a e g é s z é jje l g ő z a l a t t le s z ü n k — v á la s z o l a m o z d o n y v e z e tő . A p a r a n c s n o k e lg o n d o lk o d ik k issé. — A te rv e k sz e rin t re g g e l h á ro m ó r a kö rü l in d u lu n k . . . N o s, e h h e z ta r ts á k m a ­ g u k a t, é s e s z e r in t fű ts e n e k . — M e g p r ó b á lju k - b ó lin t a m o z d o n y v e z e tő A p a r a n c s n o k la s s a n a z á llo m á s é p ü le t fe lé in d u l, a k o m issz á r k iséri. — Kit k ü ld e s z já r ő r b e ? - k érd i a k o m issz á rtó l. — É les E gyed a fiá v a l m eg y . — H e ly e s. H a v a la m it é s z le lte k . . . b á rm it — á ll m e g . s z e m b e fo rd u l a k o ­ m issz á rra l — é r te d , b á rm i g y a n ú s a t, je le n ts é te k a z o n n a l. A k o m issz á r h a lk a n k é rd i: — O d a b e n n je le n ts ü k ? A f ő h a d n a g y k issé e lg o n d o lk o z ik , m a jd u g y a n o ly a n c s e n d e s e n m o n d ja : — N em . . . H iv a s s a to k ki. B árm ily en g y a n ú s d o lg o t ta p a s z ta l n á to k , h ív ja to k ki. A v á s á rfé r és az ú t között Éles E gyed é s Józsi a v á s á r té r k o rlá tja m e lle tt, t a l á n fa s o r is v a n itt, ó v a ­ k o d ik e lő r e a k ö z s é g b e v e z e tő ú t fe lé . Egyik o ld a lo n h á z a k , fá k , a k ö z sé g k ö r­ v o n a la i lá ts z a n a k , d e a m á sik o ld a lró l h irte le n p a t a c s a t t o g á s h a lla ts z ik . Az ú to n lo v aso k , k ö z e le d ő g y a lo g o s o k k ö rv o n a la é s n e s z e i h a n g z a n a k . A k ét e m b e r f e le g y e n e s e d ik . Az ö re g e g y v ízv ez ető á ro k fe lé m u ta t. — O d a ! És e lő r e a h íd ig ! Az á r o k b a c s ú s z n a k , é s ó v a to s a n közelítik m e g a k ö z s é g b e v e z e tő ú to n lévő h id a t. B alról, m in d k ö z e le b b rő l h a lla ts z ik a p a t a c s a t t o g á s , lé p é s e k d o b b a n á s a , s z e re lv é n y c s ö rö m p ö lé s . A h íd n ál A híd a l á la p u lv a fü lel a k é t e m b e r . F e n t G ö rg é n y i k ö ré g y ü le k e z te k a z o s z ta g v e z e tő i. — A le g f o n to s a b b , h o g y te lje s e n c s e n d b e n fo g ju k k ö zre ő k e t — m a g y a r á z z a a s z á z a d o s . - Ú gy tu d o m , h o g y m á r n é h á n y u k k a l sz ó t é r te tte k a z e m b e r e in k . D e a z ö rd ö g n e m alszik , a m e g le p e té s b iz to s sik e r. A h íd a l a t t la p u ló ö re g é s a fiú a r c á t lá tju k a z e lh a n g z ó m o n d a to k v é g é n . Fe n trő l m á r h a tá r o z o tt a b b p a r a n c s o k h a ll a ts z a n a k : — Pálffy, te n yolc e m b e r re l m e g k e r ü lö d a fa lu t, e s a v a s ú tv o n a l m e n té n k ö ­ z e líte d m eg ő k e t . . . Istv án b á ty á m , ti m e lle tte m m a r a d t o k . . . F e jsz é s, m a jd u tá n a ig y ál, h a llo d ? ! 15 �A szérű sk ertek n é l M ég ó v a to s a b b a n , m é g jo b b a n v ig y ázv a o s o n k a z a ltó l k a z a lig a k é t fe ld e rítő . A tá v o lb a n lo v a so k á r n y á t lá tjá k m o z o g n i. A lo v a s o k ra fig y elv e k ú sz n a k to v á b b , d e e k k o r a k a z a l m ásik o ld a lá r ó l rá ju k ro n t e g y la p u ló kutya . — Pszt, k u ss - s u tto g ja Józsi. A lo v a so k m e g á lln a k , m a jd g y o rs ü g e té s s e l k ö z e le d n e k . K öztük é s a v a sú ti tö lté s k ö zö tt sík é s b e lá t h a tó te r ü le t. É les E gyed ré m ü lt, m a jd e ls z á n ttá v á ló a r c á t lá tju k . — K észülj, fia m ! H a fe lfe d e z n e k , lö v ü n k ! H a lk a n c s a t ta n a k ét p u s k a z á v á r z a tá n a b iz to s ító c s a p . A k u ty a c s a k u g a t, u g a t. A lo v a so k k ö z e le d n e k . L a s s íta n a k . K erülik a k a z la k a t. Az ö re g é s fia sz in te h á t a t v etv e figyel. A k a z a l m ö g ü l e lé jü k b u k k a n e g y p isz to ly t ta r tó lo v as. — Itt v a n n a k ! — o rd ít a lo v as. Józsi k e z é b e n d ö rr e n a p u s k a . A lo v as leb u k ik a lóról. A m ásik o ld a lo n a z ö re g lő, e g y m á sik lo v a s is leb u k ik . — G r á n á to t — lih e g i a z ö re g , é s m in d a k e tte n d o b já k a g r á n á t o t a lo v a so k felé. R o b b a n á s o k , é s a lo v a so k e s z e v e s z e tte n v á g ta t n a k v is sz a fe lé . A v o n a tn á l A k o m issz á r k iu g rik a z á g y ú s k o c s ib ó l, e lo r d ítja m a g á t : — R ia d ó ! A k ét e g y e te m is ta a j o b b o l d a l i á g y ú h o z u grik. A h a n g o k ir á n y á b a p r ó b á ljá k c s a v a r n i a c sö v et. A k o m issz á r a g é p p u s k á s k o c sib a k iá lt b e . — T a lp ra , ria d ó ! V e c se i M ih á ly ? ! — N in c s itt — o rd ít B ányik. — S z á n tó - rá z z a a fiú t a k o m issz á r. Az é b r e d e z ő g y e re k fé lá lo m b a n m o ty o g ja : — Ig e n is. Ig e n is. — K isfiam , ro h a n j a z á ll o m á s é p ü le tb e , é s je le n ts d a p a r a n c s n o k e lv tá rs n a k , h o g y ria d ó ! A fiú a z á llo m á s é p ü le t fe lé ló d u l. A k o m issz á r a m o z d o n y h o z lé p . — S z e n e t rá , fű ts e n e k , fű ts e n e k ! Az á llo m á s é p ü le tb e n F o x n er ő rn a g y te s té v e l z á r ja el a k ijá ra to t. V á lla fe le tt a f o g a s o n ló g a k é t d e ré k s z íj a p is z to ly tá sk á k k a l. A p a r a n c s n o k m é g n e m k a p ta v issza z u b b o n y á t, in g u jjb a n v a n . — M ég e g y s z e r k é rle k , M iklós — v álik in d u la to s s á a z ő r n a g y h a n g ja — 16 �m a r a d j itt, n e m o z d u lj, h a g y d tö r té n n i a z t, a m i tö r té n ik ! V ilá g o s a n kell b e s z é l­ n ü n k . A b o ls e v is tá id a t m o s t e lin té z ik . N e a v a tk o z z b e le ! S z é k y b e n r o b b a n a z in d u la t. — A k a to n á im r ó l v a n sz ó ! N e k e m o tt a h e ly e m . — A k é t h iv a tá s o s n in c s a v o n a to n . A b o ls e v is tá id m e g d ö g ö lje n e k m e g . — M ih ály n in c s a v o n a to n ? ! - a f ő h a d n a g y a r c á t m é g k e s e r v e s e b b d ü h ö n ti el. — Ő r n a g y úr, k érle k , e n g e d j ki a z a jtó n . F o x n e r le k a p ja a k é t p is z to ly tá s k á s d e ré k s z íja t a f o g a s ró l, é s fü r g e , d e id e ­ g e s u jja k k a l r á n tja e lő s a j á t p isz to ly á t. — M e g p a r a n c s o lo m ! A s a j á t é r d e k e d b e n m e g p a r a n c s o lo m , h o g y n e m o z d u lj! - s z a b a d í tj a ki a p iszto ly t, é s S zé k y re fo g ja . K intről lö v é se k , k é z ig r á n á t- r o b b a n á s o k h a lla ts z a n a k . A p a r a n c s n o k a p is z to ly c ső re n é z . — A zt m o n d ta m tú lé ljü k , h a m o s t h a llg a ts z rá m — o r d ítja F o x n er. A p á n c é lv o n a tn á l A g é p p u s k á s k o c s ib a n B ányik é s L ip ták m e lle tt fek szik a k o m issz á r. — H ol a p a r a n c s n o k ? ! M o st h o l v a n ? — o rd ít B ányik. — S z á n tó e lm e n t é r t e — n y u g ta tja H u tá s . — L e h e t . . . C s a p d a . A fa lu s z e g é ly e fe lő l lö v é se k d ö r r e n n e k , to r k o la ttü z e k v illa n n a k . A p á n c é lo n p a tt o g n a k a lö v e d é k e k . — Tűz! — p a r a n c s o lj a a k o m issz á r. B ányik lőni kezdi a to r k o la ttü z e k t á j é k á t. A g é p p u s k a tü z e lé s e k ö z b e n a k o m issz á r a v a g o n m á sik a j t a j á n k im ászik , é s a z á g y ú s k o c s ira k a p a s z k o d ik . Az á g y ú s k o c s ib a n te h e te tle n k e d ik a k é t fia ta le m b e r . — Ilyen k ö z e ire n e m tu d u n k lő n i. M it lő jü n k ? A f a lu t n e m lő h e tjü k s z é t v a k tá b a n — s z a k a d n a k fel a g y ö trő k é rd é s e k M e d v é b ő l. A k o m issz á r h a tá r o z o tt a n m o n d ja : — L ő je te k n é h á n y a t a le v e g ő b e , a z tá n k é s z ü lje te k fel a m e n e k ü lé s r e . K a ra ­ b ély, lő sz e r, k é z ig r á n á t. A k o m issz á r le u g rik a z á g y ú s k o c s iró l, é s r o h a n a k o n y h a v a g o n fe lé , k ö z b e n fe lk iá lt a m o z d o n y ra : — M ikor tu d n a k in d u ln i? A p á n c é l m ö g é la p u lv a k iá ltja v issz a a v e z e tő : — L e g a lá b b fél ó r a , d e t a l á n tö b b . A k o n y h a k o c si a j t a j á t r á n tja fel a k o m issz á r. A m e g r é m ü lt m e n e k ü lő k re r á k iá lt: — C s e n d - m a jd h a lk a b b a n m o n d ja : - K é sz ü lje te k fel a m e n e k ü lé s r e . H o g y m ikor in d u ln a k , a r r a p a r a n c s o t k a p n a k . M e g d ö r re n a z e g y ik á g y ú . Az á llo m á s é p ü le tb e n F o x n e r m é g m in d ig a z a jt ó e lő tt á ll, m o st m á r k é t p iszto lly a l a k e z é b e n , — F ő h a d n a g y úr, m o s t m á r e lé g ! — o rd ít a z ő rn a g y . 2 17 �— E lég ! — b ő d ü l el a f ő h a d n a g y , é s v illá m g y o rs a n a z ő rn a g y fe lé v á g ó d ik . K ét k ezév el o ld a lt sz o rítja a p is z to ly ta rtó ö k lö k e t, m a jd k e m é n y e n b e le f e je l F o x n e r a r c á b a . Az e g y ik p iszto ly e ld ö r r e n , a m á s ik a t k é z b e k a p ja . F e lr á n tja az a jtó t, k iu g rik a s z o b á b ó l. A lé p c s ő a l j á n a k é t sz u ro n y o s k a to n a á ll, lö v é s re k é sz e n . — Állj, v a g y lövök! - o rd ít a z egyik. Széky o ld a l t u g rik a fa l s z ö g le te m e llé , é s e g y s z e r re d ö r r e n a k é t p u s k a é s a z ő p isz to ly a . A lö v é sö k f ü s tjé b e u g rik b e le , m ik ö z b e n z s e b re lö k i, é s a k é t sz u ro n y o s p u s k á t fé lre v á g v a a k a to n á k k ö z ö tt á ttö r. A p á n c é lv o n a tn á l B ányik h e ly e tt m á r a k o m issz á r fek szik a fa lu fe lé n é z ő g é p p u s k a m e lle tt. A s ö té tb e n E gyed b á c s i a r c a lá tsz ik m e lle tte . — A m ásik o ld a lo n m é g m e g p r ó b á lh a tjá to k , é n a d d ig le fo g o m ő k e t. T e v a g y a p a ra n c sn o k ! L átszik, h o g y a fa lu fe lő l e m b e r e k sz ö k e lln e k e lő re . A k o m issz á r m e g n y o m ja a g é p p u s k a e ls ü tő b ille n ty ű jé t, k ö z b e n r á o r d ít E g y e d re : — R o h a n ja to k ! N in c s m á s v á la s z tá s ! K ö zb en n y o m ja a g é p p u s k a b ille n ty ű jé t, é s lövi a z á llo m á s é p ü le tig lá tsz ó nyílt te r e p e t. Az á llo m á s é p ü le tb ő l in g u jjb a n , f e ld ú lta n k iu g rik a fő h a d n a g y . — E rre! M ik ló s! F e d e z le k ! — o rd ít a k o m issz á r. R o h a n n a a v o n a t fe lé , d e a n y o m á b a ló d u ló e g y ik k a to n a h irte le n f é lté r d r e e re s z k e d ik , é s u tá n a lő . A f ő h a d n a g y o t m é g le n d ü le te n é h á n y lé p é s t viszi m a jd c o m b já t m a rk o lv a e l ­ v á g ó d ik . — E rre, e r r e ! — o rd ít a k o m issz á r, é s v e re jté k e z ő a r c c a l c é lo z v a lő el a fő ­ h a d n a g y fö lö tt. S zéky a p o r b a n fe tr e n g v e p r ó b á l a v o n a t fe lé k ú szn i. A v o n a t m á s ik o ld a l á n c s a k a m e n e k ü lő k á r n y a it lá tju k . É les E gyed v á llá n viszi Jó z sit, B ányik, L ipták, a k é t a s s z o n y , a n é g y m e n e k ü lt v ö rö s k a to n a , a civil é s a k é t e g y e te m is ta fu tó á rn y a i tű n n e k el a z é js z a k á b a n . K ö zb en g é p p u s k a s o r o z a to k é s lö v é se k h a n g z a n a k . Az á llo m á s é p ü le tn é l Az é p ü l e t f e d e z e té b e n ta n á c s k o z ik iz g a to tta n a tá m a d ó k v e z é rk a r a . — M in t a k u ty á k a t, v a la m e n n y it le lő n i! - o rd ít k é p é t t a p o g a t v a a z ő rn a g y . G ö rg é n y i v a d á s z - h id e g v é rr e l a d j a u ta s ítá s a it. — Ti n é g y e n m e g k e rü lite k a z é p ü le te t, é s a v o n a t h o s s z te n g e ly é b e k ö z e lítite k m e g a sz e re lv é n y t. L e h e tő le g é lv e ka p já to k el ő k e t. — T e k in te te m e g a k a d M ih á ­ lyon é s V a s P é te r e n . - L átják , m it te tte k a p a r a n c s n o k u k k a l? N o s, m ely ik ü k h o z z a ki a tű z b ő l? - n é z rá ju k k e m é n y e n . — A fro n to n is b iz to s k ih o z tá k v o ln a . M ih ály k ih ú z z a m a g á t. K issé ita lo s , d e m e g p r ó b á l k a to n á s le n n i. — Én v á lla lo m ! 18 �— H e ly e s. D e ré k d o lo g . Ig a z i k a to n a — m o n d ja G ö rg é n y i, m a jd V a s P é te r­ h e z f o r d u l: — Te c s a tla k o z z a n é g y e m b e r h e z . . . M o st m e g m u ta th a to d m é g ! V as P é te r a z é p ü le t m ö g ö tt e ltű n ő k u tá n sie t. M ih á ly lé le g z e te t v esz, é s k ilé p a z é p ü le t m ö g ü l. Egyik k e z é t fe lta r tv a o r d ít a v o n a t f e lé : — N e lő je te k , a p a r a n c s n o k é r t m e g y e k , n e lő je te k ! E lindul a v o n a t fe lé v e rg ő d ő , k ú sz ó f ő h a d n a g y ir á n y á b a . A k o m issz á r s z e m s z ö g é b ő l a g é p p u s k a c s ö v e fe le tt lá tju k M ih ály t. — E rre h o zd , id e h o z d ! — o rd ít a k o m issz á r. — M ih ály h a llo d , id e h o z d ! M ih ály ö lb e veszi a f ő h a d n a g y o t. Széky e lto rz u lt h a n g o n k iá ltja : — A v o n a th o z ! A k a to n á im h o z ! Az é p ü l e t s a r k a fe lő l G ö rg é n y i h a n g ja h a lla ts z ik : — Id e h o z z a ! Id e h o z z a , v a g y lö v ü n k ! M ih ály té to v á n á ll, m a jd v á llá n á th a j ít ja a s é r ü lt p a r a n c s n o k o t, é s g y o rs lé p é s e k k e l a z á llo m á s fe lé in d u l. E z a la tt a n é g y k ü lö n ítm é n y e s é s V a s P é te r a p á n c é l v o n a t v é g é h e z é rt. A k o m issz á r — a m in t a f ő h a d n a g y e lt ű n t M ih á ly v á llá n a z é p ü l e t m ö g ö tt — is m é t m e g n y o m ja a g é p p u s k a b ille n ty ű jé t, é s m o st m á r c s a k lő, lő, lő. A k ü lö n ít­ m é n y e s e k a g é p p u s k á s k o c sih o z é rte k , f e l u g r a n a k a k o c sira , rá v e tik m a g u k a t a k o m is s z á rra , k e z é t- lá b á t le fo g já k , m e g k ö tö z ik . H irte le n c s e n d lesz. Az é js z a k á b a n , a te re p e n A p á n c é lv o n a tr ó l m e n e k ü lte k c s o p o r tja b e h ú z ó d ik e g y te r e p h u llá m p e re m é n lévő e r d ő b e . E g y m á s u tá n , n é m á n tű n n e k el a s ö té tb e n . C s a k a szél re m e g te ti a fá k le v e le it. H a lk a n , s e jte lm e s e n , k is é rte tie s e n . A p á n c é lv o n a tn á l A m o z d o n y v e z e tő é s a fű tő ré m ü lte n s z o r o n g a n a k a v o n a to n . — Jó tü z ü k v a n ? — k érd i k ö n n y e d é n G ö rg é n y i. A fű tő a m o z d o n y v e z e tő re n é z . — Az volt a p a r a n c s — m o n d ja a m o z d o n y v e z e tő . — H e ly e s — m o so ly o d ik el G ö rg é n y i. — A kkor c s a k ra k já k , ra k já k — b iz ta tja ő k e t c in ik u s g ú n n y a l. A fű tő sie tv e nyúl a l a p á t u tá n , n y itja a k a z á n t, é s ra k ja a tü z e t. G ö rg é n y i la s s a n v is s z a s é tá l a z a s z ta lo k h o z . F o x n e rh e z f o r d u l: — H o g y é rz e d m a g a d ? — Z s ib b a d - t a p o g a t j a F o x n e r a z a r c á t . G ö rg é n y i M ih ály h o z fo rd u l. C s a k n ézi, m a jd szó n é lk ü l V a s P é te r re p illa n t. A z tá n a k ü lö n ítm é n y e s e k fe lé lé p : — A zt h iszem , a k ik e lm e n e k ü lte k , m a jd b e l e a k a d n a k a h á ló b a . A h a d n a g y k é rd i: — V elük - m u ta t a m e g k ö tö z ö tt k é t e m b e r r e - m ilyen te rv e id v a n n a k , s z á z a ­ d o s u ra m ? 19 �— V a n n a k — m o so ly o d ik el G ö rg é n y i. — D e e lő b b e z t a k é t e m b e r t — m u ta t M ih ály ék fe lé - fe la k a s z tju k . M ih ály é s V as P é te r d ö b b e n t, ré m ü lt a r c a látszik . — S z á z a d o s úr, a lá z a t o s a n je le n te m , — re m e g M ih ály — a h a d n a g y ú r is b iz o n y íth a tja . . . a l á z a t o s a n je le n te m , a m ik o r p a r a n c s o t k a p tu n k , tu d tu k , m it kell te n n i. — G ö rg é n y i — s z ó la l m e g F o x n e r — e z e k ő rm e s te r e k , té n y le g e s k a to n á k . R áju k s z ü k s é g v a n . G ö rg é n y i M ih á ly é k fe lé fo r d u l: — S zó v al te lje s íte tté k v o ln a a p a r a n c s o t, h a id e jü k v a n rá ? — n ézi ő k e t. — A lá z a to s a n je le n te m , a h a d n a g y ú r is ta n ú rá - n y ö sz ö rg i V a s P é te r. G ö rg é n y i h á t a t fo rd ít n ek ik , é s a fö ld ö n fe k v ő k e t n ézi. — És n e k e d , S zéky fia m , mi a v é le m é n y e d ? — h a jo l k issé a f ő h a d n a g y fö lé . A p a r a n c s n o k m e g k ö tö z v e p r ó b á l fé lk ö n y ö k re k issé fe lv e rg ő d n i. — N o s — h a jo l k ö z e le b b h o z z á G ö rg é n y i. A f ő h a d n a g y sz e m b e k ö p i. — Ez. G ö rg é n y i f e le g y e n e s e d ik , a lá b a r ú g á s r a le n d ü l, d e m e g á ll. — M it g a ty á z o l v e le , a k a s s z u k fel - b ő d ü l el a z e g y ik civil. — F e la k a s z ta n i? — törli a z a r c á t G ö rg é n y i. — Egy ilyen h ő st, e g y ilyen ,,p ro le tá rv e zé r r é ” d ic s ő ü lt e rd é ly i u r a t ? . . . N e m . . . n e m . . . - a k é t m e g k ö tö z ö tt fe lé fo rd u l. — N em , fia c s k á im . Ti ú g y fe je z ite k b e . . . k ö rü lb e lü l ú g y , m in t d ic s ő e lő ­ d ö tö k . — N e h ú z d a z id ő t, c s in á ld , a m it a k a rs z , te s z e m é t — o rd ít G ö rg é n y ir e a p a r a n c s n o k . M a jd a k o m issz á r fe lé fo rd u l a f e je : — B o c s á s s m e g , K á lm á n . N e k e d volt ig a z a d . A k o m issz á r a p a r a n c s n o k r a n éz. — M iklós. . . a fű tő a z t m o n d ta m a d é le lő tt, h o g y a s z ín v a k s á g sz ü le té si h ib a . B o c s á s s m e g , e rrő l n e m t e h e t a z e m b e r . A f ő h a d n a g y a r c á n k e s e rv e s m a jd is m é t a k o m is s z á rra n é z . m o so ly je le n ik m eg, a z tá n F o x n e rre p illa n t, — M e g é r te tte le k . G ö rg é n y i M ih á ly h o z f o r d u l: — T öm d b e a p o f á ju k a t! M ih ály m e g r e b b e n , é s in d u l. G ö rg é n y i sz a v a m e g á llítja . — N em , m é g s e m . H á th a m o n d a n a k v a la m i é r d e k e s e t. M ih ály té to v á n á ll, a s z á z a d o s a k ö n n y e d e t já ts z v a p a r a n c s o lj a : — V a s P é te r a k o m issz á rt, V e c se i M ih ály a p a r a n c s n o k e lv tá r s á t f o g ja m e g , é s d u g ja a k a z á n b a . M ih ály d e rm e d e z ik , m a jd in d u l. V a s P é te r sem a k a r le m a r a d n i. F o x n er e g y m o z d u la to t te sz . — G ö rg é n y i. . . A s z á z a d o s f e lé je fo rd u l, é s g ú n y o s a n m o n d ja : — H a g y e n g é k a z id e g e i, ő rn a g y úr, ja v a s o lo m a v a le ria n a c s ö p p e k e t. 20 �K icsit b ü d ö s , d e h a s z n á l. A m o z d o n y körüli te r e t m e g v ilá g ítja a k a z á n n y ito tt a j t a j á b ó l k iv e rő d ő fé n y . A k ü lö n ítm é n y e s e k e t lá tju k , a m in t k ö rb e v e s z ik a v o n a to t é s a m o z d o n y t. E lsö té te d ik e g y id ő r e a k a z á n fé n y e , m a jd is m é t v ilá g ít, a z tá n is m é t e ls ö té ­ te d ik a fén y , u g y a n a n n y i id ő r e , é s ú jr a v ilá g ít. A k ü lö n ítm é n y e s e k a r c a látszik . M ihály té n f e r e g le a m o z d o n y ró l, n e k ie s ik a k o n y h a k o c si f a lá n a k , ro ssz u l v a n . A m o z d o n y v e z e tő a r c á t lá tju k , e d d ig s o h a n e m é s z le lt in d u la to k to rz ítjá k , m e lle tte a fű tő . A z tá n a m o z d o n y v e z e tő m e g r á n d u l, b e c s a p ó d ik a k a z á n a jtó . e ls ö té te d ik a fén y . A m o z d o n y v e z e tő k a rja le n d ü l, g ő z fe lh ő b u rk o lja b e a m o z d o n y t, fe lü v ö lt a síp , é s d ü b ö r ö g v e e lin d u l a v o n a t. A k ü lö n ítm é n y e s e k r i a d ta n u g r a n a k f é lr e a h ir te le n g y o rs u ló s z e re lv é n y m ellő l. S z ik ra e s ő v á g ó d ik ki a m o z d o n y k é m é n y é b ő l, é s s z in te b e b u r k o lja a s ö t é t­ b e n r o h a n ó p á n c é lv o n a to t. Z áró m o n táz s Az é j s z a k á b a n d ü b ö r ö g v e s z á g u ld a p á n c é lv o n a t, kis é r te tie s á r n y k é n t z a k a to l, z a k a to l a s ín e k e n , o n tja a sz ik rá t. F e lria d a z e g y ik b a k te r — e g y é v tiz e d d e l id ő s e b b m á r. R o b o g a p á n c é l v o n a t a p á ly á n . F e lria d a m á s ik b a k te r — r a j ta is látszik , h o g y e lm e n t f e le tte jó n é h á n y e s z ­ te n d ő . R o b o g a p á n c é lv o n a t a p á ly á n . A m e g ö r e g e d e tt B án y ik o t lá tju k , a m in t fe lria d á lm á b ó l. A p á n c é lv o n a t sz ó rja a sz ik rá t. Egy lá m p a fé n y k ö ré b e n ül a m e g ö r e g e d e tt E g resi, k e z é b e n m e g d e r m e d a to ll, é s f e ln é z ; a s z o b á b a n h a lla ts z ik a p á n c é lv o n a t d ü b ö r g é s e . A p á n c é lv o n a t ro b o g , ro b o g a z é js z a k á b a n . 21 �BÖRCSÖK MÁRIA Karácsony G y e re k k o r, g y a n ta s z a g , a k u lc s ra z á rt a jtó a l a t t v é k o n y k a s á v b a n g y e rty a fé n y . F o rg ó , fe h é r fe n y ő e lő tt k a rá c s o n y t já ts z o m é n m e g in t. V ilá g ít tü s k e -ü s tö k e , s z ilo n s z á ls z a la g fé lk ö re , a r a n y z o m á n c h é j b u b o ré k , ü v e g m a d á rto ll, fé n y k e ré k , a fü s ttő l cirm o s, sz ik ra -sz irm o s, k ristá ly -k e h e ly -k é k é js z a k a , e g y s o h a - n e m -v o lt k isg y e re k fió k a s á r g a s z in h a j a k in ek a f á t é n h a v o n h ú z n á m , u jja m h e g y é t sz itá v á s z ú rn á m , k ié rt a z a jtó n b e lü l le n n é k , e z ü s t c s e n g ő v e l c s e n g e tty ű z n é k , s o tt á lln é k m o s o ly á b a n te tő tő l- ta lp ig g ló r iá b a n . Néni A r a n y b ő r b a r n a g e s z te n y é k c ip ő o r r á n á l k u p o ro g n a k . K e n d ő je vak h á r o m s z ö g e t e m e l a k ih ű lő n a p n a k . T é rd é n a lu c s k o s á rn y é k a fla n e lls z o k n y á t á ti ta t ja . F a k é r e g - a r c r o v á s a in folyik a s ű rű , s á r g a g y a n ta . 22 �Te Egy f e h é r c s o n tú g ó t te m p lo m b a n k e sk e n y , s á p a d t a b la k v ag y o k . D e h a s z e re lm e d n a p j a á tr a g y o g , p a r á z s ló sz ín e im fe liz z a n a k . OLÁH JÁNOS Szeptember D o m b o k re m e g n e k tú l a ta v o n, k ö z ö ttü k h ű v ö s k ö d sz itá l, g y é m á n t e s ő a b á rá n y o k o n , á llo k a z ő sz l á b a i n á l. A r é te n á t b a l l a g e g y b a k a , l á b á t a f ű b e n tö rli m e g , s z a b a d s á g ra m egy é p p h a z a , a r r a , m e rre é n e lm e g y e k . T estem , le lk e m a b ú c s ú ö rö k , ham v azó év szak án m eren g , s le n n a h id e g m e z ő k fö lö tt h a r s o g v a g y u lla d ki a c s e n d . 23 �UTASSY JÓZSEF Micsoda évszak Z ö ld ü l p o rzik h a rso g szó l a 24 a z á ro k az út a to p o ly a fa kakukk M ic s o d a é v s z a k ! M ég a m a g a s d r ó tk e r ité s e n is úr a k ak as. F ü stlilio m nyit p e rn y e h a v a z p a tt o g a ra n y lik ham vad a gaz. S á rg a r ig ó fü tty . C in k e -ö rö m . P ó k -s z e re le m a fü g g ö n y ö k ö n . T á v v ezeték ek h ú r j a it e g y c s ö p p s ih e d e r szél p e n g e ti m e g . D á lia , já z m in , p e tre z s e ly e m illa ta h á l a kedvesem en. S h a b z ik a fü rtö s o r g o n a lo m b ‖ F én y zu h o g ásb an tú r a v a k o n d . Élni s z e r e tn é k ! Élni. Ig e n , e m b e r ü l é ln i v é g re , h isz e n V edlik a v é n p u li. D o lg a c s u p á n : n é z n i a g y a p ja s fe lle g u tá n . a z t s e tu d o m , h o g y (é lv e ta l á n ? ) h o v a te m e tté k édesapám . H é ja k e r e n g fö n n s p e rc e k a l a t t m eg ro h am o zza a f e c s k e c s a p a t; kit n e m a rá k , n e m : FEGYVER ö lt m e g ! s á rv a m a r a d ta m s a n y á m özvegy, e ln y e li ő k e t a fé n y te li é g : ö s s z e n e v e tn e k a sz ő k e c sib é k . é s b e le r e s z k e t, m a jd n e m e lá ju l, h a a s u h a n c szél b lú z a a l á nyúl. �VÁRSZEGI GYÖRGY A vasárnap korallpiros A m ű ú tn a k e ze n a s z a k a s z á n , a m i m á r kívül e sik a v á ro s o n , s a h o l ö rö k k é k e se rn y é s m o z d o n y fü stö t l e b e g t e t a s z é l, e s ő s o k tó b e ri d é lu t á n o n kék o v e rá llo s m o to ro s k a ra m b o lo z o tt e g y p iro s F e lic iá v a l. A közúti k ö z le k e d é s b e n s z a b v á n y o s e s e t : fő ú tv o n a lra fig y e lm e tle n ü l r á k a n y a r o d ó m o to ro s, ije sz tő fé k c s ik o rg á s , sz i­ ré n á z ó m e n tő k , k ö z le k e d é si r e n d ő r s é g é s b á m é s z k o d ó k tö m e g e , m ely c s o d á v a l h a tá r o s m ó d o n tu d m in d e n ü tt é s m in d e n k o r p illa n a to k a l a t t ö s s z e v e rő d n i. A m e n tő k n é h á n y p e r c m ú lv a e lr o b o g ta k , a z e s ő tő l fé n y e s b e to n o n k é t r e n d ő r m é ­ ric sk élt, L e tá m a s z to tt k e ré k p á r o k a z u t a t sz e g é ly e z ő k ő k o rlá t m e lle tt, m u n k á s k ü l­ s e jű e m b e r e k , köztük e g y p e p it a z a k ó s, a k ta t á s k á s férfi, tu d á l é k o s a n b iz o n y g a tv a , h o g y a m o to ro s ö n m a g a o k o z ta v e sz té t. — H a ja s z á la s e fo g g ö rb ü ln i — m u ta to tt a h o r p a d t e le jű F e líc ia v e z e tő jé re . S a g a r b ó p u ló v e r e s , n y ú lá n k fick ó , a k i m in d ­ e d d ig e lé g n y u g o d ta n s z e m lé lte a re n d ő r ö k m u n k á já t, h a n y a g m o z d u la tta l to ll s z á ja s z ö g le té b e e g y h o ssz ú c ig e r e tt á t. — Eg y kis tü z e t — t e t t k ö z e le b b n é h á n y lé p é s t. — H a s z a b a d n a - d e a m e g s z ó líto tt s z e r e lő r u h á s férfi fé lre fo r d u lt. — M e n ­ je n a f e n é b e ! — V ala k i m é g is tü z e t a d o t t n eki. A p e p ita z a k ó s. - M a g a c s a k n e iz g u ljo n — m o n d ta a s z e r e lő r u h á s n a k . — H a e g y m o to ro s fe ltö rü li a b e to n t, m é g n em b izto s, h o g y a z a u tó s h ib á s . — És a k i jo g o s ítv á n y t a d a k e z ü k b e ? — jö tt k ö ­ z e le b b v a lak i a k e r é k p á r já v a l. — T a lá n a z is b e n n e v a n a s z a b á ly z a tb a n , h o g y le kell s ö p ö rn i, a k i n em a u tó v a l j á r ? - A k e r é k p á r o s h a n g j a g ú n y o s v o lt: a tö m e g ité l e té t fo g a lm a z ta m e g , a m e ly m o st m á r a z a k ta t á s k á s fé rfit is e ll e n s é g e s p il la n ­ tá s o k k a l m é r e g e tte . A re n d ő r ö k g y o rs, b e g y a k o rlo tt m o z d u la to k k a l d o lg o z ta k . Az ügy a m ú g y sem volt b o n y o lu lt, m e rt a n y o m o k v ilá g o s a n m u ta ttá k , h o g y a F e lic iá s id e jé b e n fé k e z e tt. Az a l h a d n a g y a z é r t fe ln y ito tta a m o to r h á z a t is, a z tá n a g y ú j­ tá s s a l b a b r á lt. A m o to r tr o p a volt. — O d a s e — m o n d ta v a la k i a z á c s o r g ó k közül. - A p a p a m a jd vesz ú ja t. — A tö m e g n e k a z a ré s z e , a m e ly m é g lá t ta a v érző m o to ro st, m e g to r lá s t v á rt é s fe lb ő s z ü lt a v e z e tő kihívó n y u g a lm a lá t tá n . C s a k a p e p it a z a k ó s v ig y o ro d o tt el d ia d a l m a s a n , a m ik o r m á r b iz to s s á v ált, h o g y n e m u g ­ rik a jo g o s ítv á n y . — M a g u k n y írjá k ki a z ú to n a m e ló s o k a t! — m o n d ta n ek i t ö r ­ le s z té s k é p p e n a k e ré k p á r o s . És e k k o r e lő l é p e tt e g y c s o n to s a rc ú , e s ő k a b á t o s férfi. S e n k i se m tu d t a , h o n ­ n a n jö tt o d a . - K érem — m o n d ta e m e lt, h a tá r o z o tt h a n g o n — a b a l e s e t e t a g é p ­ kocsi o k o z ta , e r r e ta n ú s k o d o m . Ő r iz e tb e kell v e n n iö k a kocsi tu l a jd o n o s á t! — M o st le h e t e tt e lő s z ö r lá tn i a z a lh a d n a g y a r c á t . N a p b a r n íto tt, e n e r g ik u s a r c volt, k issé m ély en ü lő sz e m e k k e l. — Ez n e m ta rto z ik ö n r e — m o n d ta a z e s ő k a b á t o s n a k k u r­ tá n . D e a m a z ig a z o lv á n y o k a t r á n c i g á lt e lő é s f u r c s a kis m o s o ly g á s s a l, m elyről n em le h e t e tt m e g á l l a p í t a n i : g ú n y -e , f e n y e g e té s - e , m e g is m é te lte , h o g y s z e m ta n ú ja volt a b a le s e tn e k . M a g a t a r t á s a a n n y ir a p a r a n c s o ló volt, h o g y a z a lh a d n a g y e l­ v e tte a z ig a z o lv á n y o k a t. - K érem — m o n d ta , m ie lő tt írni k e z d e tt v o ln a — fig y e lm e z ­ te tn e m k e l l . . . Az e s ő k a b á to s n y e rs e n a s z a v á b a v á g o tt: — Én p e d ig a k ö te le s s é ­ g é r e e m lé k e z te te m ö n t. G o n d a tla n v e sz é ly e z te té s té n y é v e l á lln a k s z e m b e n ! — Az e m b e r c s o p o r t o tt a z á ro k s z é lé n fe s z ü lte n v á r ta , mi köv etk ezik e rre . C s u p á n a n n y i 25 �k ö v etk ez ett, h o g y a z a lh a d n a g y s z a lu tá lt é s v is s z a n y ú jto tta a p a p ír o k a t. — Id é z é s t fo g k a p n i, h a s z ü k s é g é t lá tju k — m o n d ta h iv a ta lo s h a n g o n . Az e s ő k a b á t o s b ó lin ­ to tt é s la s s ú , r á é r ő s m o z d u la to k k a l te t t e el a z ig a z o lv á n y a it. K é ső b b , a m ik o r h o ss z ú , e g y e n le te s lé p te k k e l tá v o z o tt, s o k a n u tá n a n é z te k . M á r a z e le j é n tu d t a , h o g y b e fo g fű te n i a p iro s fe lic iá s n a k . A k a rta , k ív á n ta , h o g y a b ír ó s á g e lő tt ö s s z e ro s k a d v a lá s s a , a m ik o r fe lo lv a s s á k a z íté le té t. T u d ta , h o g y el kell k ö v e tk e z n ie a n n a k a p e rc n e k . T a lá n m á r h e te k k e l e lő b b is t u d t a : a ttó l a n a p tó l, a m ik o r a k o n y h á b a n m e g t a lá l ta Á gi le v e lé t. A n a g y k o n y h a a s z ta l, z sú fo lt r e n d e tle n s é g é v e l, a z ö rö k ö s e lk é s e tts é g n y o m a iv a l.. . — A m u n k á s o s z tá ly fe ls z á m o lja a z a n a r c h i á t — m o n d ta Á g in a k , h a a z h a z a té r v e m o s o g a tá s k ö z b e n ta l á l t a . A le v e le t is o tt f e d e z te fel a z o n a d é lu t á n o n , rá tű z v e a k á v é fő z ő re , m e rt Á gi b iz to s a n tu d ta , h o g y a z t k e re s n i f o g ja . C s a k u g y a n k e re s te a k á v é fő z ő t. E lő­ sz ö r c s a k a z t k e re s te é s k é s ő b b jó v o lt d ia d a l la l g o n d o ln i e r r e . E lism e ré s Á g in a k a z é r t a le v é lé rt. A b b a n a h e ly z e tb e n m á s t: h o s s z a b b a t, s z i r u p o s a b b a t v á rt v o ln a tő le . E g é sz e n p o n to s a n e m lé k sz ik a s o ro k ra . „ G á b o r r a l kell é ln e m é s e z a z e l h a ­ tá r o z á s m o st m in d e n n é l b iz o n y o s a b b b e n n e m . T u d o m , m o s t m it fo g s z g o n d o ln i ró la m . D e n in c s m in d e n b e n ig a z a d é s e r r e k é s ő b b m a g a d tó l is rá jö s s z .’’ — B o d n á r ú r . . . — a fo ly o só n T a k á c s n é lé p e tt e lé j e a f e r d e m o so ly á v a l. H a Iá li p o n to s id ő z íté s se l tu d t a b e m é r n i a z é r k e z é s é t T a k á c s n é . A zon a b iz o n y o s d é l u t á ­ n o n is. A m ikor f e ld ú lta n k ir o h a n t a la k á s b ó l, o tt á llt e lő tte , m in th a a fö ld b ő l n ő tt v o ln a ki. — A t a n á r n ő — m o n d ta é s m e g é r in te tte a k a rjá t. — A m ik o r s e g í ­ te tte m levinni a b ő r ö n d je it, n a g y o n sirt s z e g é n y . — És n é z e tt a f e r d e m o so ly á v a l. A kkor ú g y é re z te , tíz é v e t ö r e g e d e t t a z z a l, h o g y n e m te n y e r e lh e t a k é p e k ö z e p é b e . H á t id e ju to tt, h o g y a fo ly o só z u g á b a n , a s z e m é tta r tó m e lle tt T a k á c s n é v a l tá r g y a l­ j a m e g a z é le t é t? K enéz, a z is k o la ig a z g a tó . F o te lb a ü lte tte é s s z ü n te le n ü l t á r o g a t t a a k a rjá t, m in t a s z e r tá r k itö m ö tt m a d a r a i. N em , ők n e m s e jte tté k . És c s a k így, e g y ik n a p ról a m á s ik ra ? Ö re g e m , Á gi volt a le g jo b b p e d a g ó g u s o m . Mi te r m é s z e te s e n a h e ly ­ z e te d b e n .. . A lig fig y e lt rá . A c ifra m e ts z e tű ü v e g k a n c s ó ra em lé k sz ik a z a s z ta lo n , m e ly b e n a le g k is e b b m o z d u la tr a is m e g r e m e g e tt a víz. Az é le t titk a c s u p á n a n n y i, h o g y a z e m b e r ú jra é s ú jra tú lé lje a s a j á t h a lá l á t. Á g iv al e z t e g y s z e r le s z ö g e z té k . Á gi a n a r c h i s t a filo zó fu s, b á m u la to s o n ö s s z e sz o k ta k e v e rn i ö n m a g á b a n a d o lg o ­ k at. A h é t n a p ja i — m o n d ta . És s o r o lta a s z ín e k e t, H e tf ő : k é k e s s z ü rk e, k e d d : o k ­ k e rsá rg a , s z e r d a : te n g e r z ö ld , c s ü tö rtö k : é g e t e t t s z ie n a , p é n te k : s ö t é t lila , s z o m b a t: a z ú rk é k . — És a v a s á r n a p ? — A v a s á r n a p ? A v a s á r n a p k o ra llp iro s — é s e g y p a r á ­ nyit sz é tn y ílt a sz á ja , m íg k a p k o d v a v e g ig g o m b o lta a p o n g y o lá já t. Jó k v o lta k a v a s á r n a p ja ik . Az ó rá k o ld o tt, s ú ly ta la n le b e g é s e , a m ik o r b ő v en ju to tt id ő m e g b o ­ c s á j tá s r a . — S z á z n é g y n a p o s h á z a s o k v a g y u n k — m o n d ta Á gi, h á z a s s á g u k m á s o d ik é v fo r d u ló já n . A zon a z e s té n v a la h o n n a n G á b o r is e lő k e rü lt. Egy ü v e g m á rká s w hiskyt h o z o tt, Á g in a k c so k o r p iro s ró z s á t. J a n u á r b a n ro z s á t. G á b o r t a z e ff é le d o lg o k je lle m e z té k . Az e g é sz la k á s b a n v illa n y t g y ú jto tt, m e g a f ü r d ő s z o b á b a n is, c s a k a z u tá n tö ltö tt a p o h a r a k b a : ig y ál m ű v e z e tő ú r! S ivott, Bo d n á r M iklós m ű v e z e tő ú r a h á r m a s fő m ű h e ly b ő l, k é te z e r-h á ro m s z á z fo rin to s a l a p p a l . Bla c k a n d W h ite -t, a m in e k a z á r á t n e m fu to tta v o ln a ki a h a v i p ré m iu m a , s a m in e k n e m tu d t a k im o n d a n i a n e v é t. E gyszer e g y ú jí tá s b a b e le lo v a llta m a g á t. H ó n a p o k o n k e re sz tü l ra jzo lt, k a lk u lá lt, v e re k e d e tt. A m ikor a l e g fe ls ő fó r u m ig e lju to tt, a z ügy 26 �e lő a d ó j a e g y te jfö lö s m é rn ö k ö c sk e , fin o m u jjm o z d u la tta l p a z a r k iá llítá s ú a n g o l p r o s p e k tu s t p ö c k ö lt e lé je . — S z o k ta n é z e g e tn i e z e k e t? — És fo r d íto tta a m ű szak i le ír á s t e ln é z ő m o s o ly g á s s a l, k ö n n y e d é n , m in t a m ik o r v a la k i v izet e n g e d a c s a p o n . A n g o l p ro s p e k tu s , B lack a n d W h ite , a z a n y ju k ú riste n it. N eki v a g o n t k e lle tt k ira k ­ n ia , a m ik o r a le v e le z ő n é r e tts é g iz e tt, m e rt a b u lib a k o p o l t y ú k é n t e g y e z re s volt a b e s z á lló . U n o k a ö c c s e a K é p z ő m ű v é sz e tire já r t m é g a k k o r. E gyszer a s z e k r é n y é ­ h e z v itte : v á la s s z o n ö ltö n y t m a g á n a k . A k árm e ly ik e t. G á b o r n e v e te tt é s b e h a j ­ to tta a z a jt ó t : „ m u n k á s m o z g a lm i m ú z e u m .” G á b o r m in d ig n e v e te tt. H ib á tla n f o g ­ s o rra l, a g re s s z ív e n . N é h a h ó n a p o k r a e lt ű n t: O la s z o r s z á g b ó l, A th é n b ő l k ü ld ö tt k é p e s la p o k a t. S ú g y tu d o t t b e s z é ln i, h o g y le h e te tle n v o lt n e m fig y eln i rá . L ju b lja ­ n a i B ie n n á lé , b é c s i C o llé g iu m H u n g a ric u m . K lee, A rp, H e n ry M o o re . E g y sz e rű ­ s ö d ö tt fo rm a i m e g o ld á s o k , h id e g tű e lj á r á s — d o b á ló d z o tt a n e v e k k e l, fo g a lm a k k a l. S k ö z b e n e g y re k é s e tt a s g r a ffitó já v a l, m e ly re e g y ik v id ék i n a g y v á ro s tó l k a p o tt m e g b íz á s t. — H a rm a d ik lé p c s ő — m o n d ta n eki Á gi. — K e z d e tb e n a lk o s s s o k a t, h o g y é sz re v e g y e n e k . A z tá n k e v e s e b b e t a lk o s s, d e s o k a t b e sz é lj ró la . És v é g ü l se m m it se c s in á lj, c s a k a te rv e id rő l b e s z é lj. Te m á r a h a r m a d ik lé p c s ő n é l ta r ta s z , é s itt k e z d ő d ik a h a l h a t a t l a n s á g . - B o d n á r M ik ló sn é , s z ü le te tt A n ta l Á g n e s, á l t a ­ lá n o s isk o lai m a g y a r -tö rté n e le m sz a k o s t a n á r n ő m o n d ta e z e k e t, a k i v a la m ik o r film re n d e z ő s z e r e te tt v o ln a le n n i A kkor a z e g y e tle n e g y s z e r n e m n e v e te tt G á b o r . V o n a llá p r é s e lt s z á jja l s o k á ig n é z e tt m a g a e lé é s c so n k ig szív ta a c ig a r e tt á já t . M á r e r ő s e n b e n n e já r ta k a ta v a s z b a n , a m ik o r le s o v á n y o d v a , b o r o s tá s a n m e g j e ­ le n t. M ély k a rik á k v o lta k a sz e m e i k ö rü l. Egy fo te l m é ly é b e f ú r ta m a g á t é s e la lu d t, m ie lő tt h á ro m m o n d a to t v á lth a tta k v o ln a v e le . Á gi a k k o r m e g s a jn á l ta . Erős f e k e ­ té t fő zö tt, fo rró f ü r d ő t k é sz íte tt n ek i. N é h á n y n a p m ú lv a a te le v íz ió h ír a d ó já b ó l é rte s ü lte k , h o g y m é r e te ib e n is h a ta l m a s k o m p o z íc ió ja k é p z ő m ű v é s z -b e rk e k b e n ó ri­ á s i p o rt v e rt fel. N em so k k a l k é s ő b b g ra fik á iv a l k e lte tt f e l tű n é s t a D ü r e r - te r e m ­ b e n . M e g h ö k k e n tő fo rm a i m e g o ld á s o k k a l d o lg o z o tt. Ig e n , G á b o r b a n a tö k ély ig c sisz o lt é rz é k v a n a h h o z , h o g y a d o t t p il la n a t b a n mivel v e te s s e m a g á t é sz re . E m lé­ k e z e tt m é g a r r a a b iz o n y o s ré g i, k e r é k p á r - h is tó r iá r a . T u la jd o n k é p p e n o ly a n piti, g y e re k e s d o lo g a z e g é s z . A zon a n y á ro n a s tr a n d r ó l e llo p tá k a z e ls ő k e r e s e té b ő l v á s á r o lt k e r é k p á r já t. P á r n a p m ú lv a G á b o r t a l á l t a m e g , v a la m e ly ik k a p u a lj b a n . Iz z a d ta n é s d ia d a l m a s a n h o z ta h a z a é s u tá n a a c s a l á d b a n s o k á ig ő t ü n n e p e lté k . — L á to d , te m a fla — m o n d ta a z a p j a . — H o g y ú jra k e ré k p á r o z h a ts z , k ö sz ö n d a z u n o k a ö c s é d n e k . — És ő m e g k ö s z ö n te . C s a k v é le tle n ü l jö tt rá , h o g y ü g y e s e n m e g ­ re n d e z e tt trü k k volt a z e g é s z . G á b o r r a m a a z t m o n d já k : te h e t s é g e s e m b e r . Tíz év m úlva m á rk a lesz a n e v e , a k á r a té lis z a lá m i v a g y a to k a ji a s z u , m a d e in H u n g a ry . H e rr G á b o r B o d n á r, m e in e D a m e n u n d H e rre n M ister, sz e n y o r, m o n s ie u r G á b o r B o d n á r. T e ssé k fig y eln i, h ö lg y e im é s u ra im , v ilá g ra s z ó ló trü k k ö t m u ta to k b e . N eki s o h a s e m v o lta k trü k k je i. M in d ig p a jz s n é lk ü l h a rc o lt, n a ív u l, te c h n i k á t­ la n u l. — K a rtá rsk á m — m o n d ja a fő m é rn ö k a z z a l a z e le g á n s , fin o m m o so ly á v a l. F e h é r in g b e n jö n le a m ű h e ly b e é s s o h a s e m k ia b á l. A s z o b á j á b a n is h a n g ta l a n u l m ű k ö d ik a lé g k o n d ic io n á ló . — K a rtá rsk á m — é s g é p e lt, tisz ta ív e k e t h ú z e lő , lo ­ g a rlé c é v e l s u h in t a le v e g ő b e , m in th a l á t h a t a t l a n z e n e k a r t v e z é n y e ln e . R e g g e le n ­ k é n t a s z e r e lő c s a r n o k b a n s z o k ta k ig o n d o ln i, m it m o n d m a jd n e k i: — M e g d ö g lü n k a h á r m a s b a n , h a n e m k a p ju k m e g a z új d a r a b o l ó k a t. K a rtá rs k á m ! — D e a fő m é r­ nök m in d ig sie t. H o g y a z is te n b e n s i e th e t a z , a k i e g é s z n a p a z a s z t a la m e lle tt ü l? Az e m b e r úgy érzi, h o g y a lo g a r lé c k a rc s ú c e llu lo id la p ja kinyúlik a z ír ó a s z ­ 27 �t a l m ö g ü l é s löki, tu s z k o lja a m ű h e ly fe lé : g y e rü n k B o d n á r, sz o rít a te rv ! H á t s z o ­ rít, a z b izo n y o s. — M e g kell é rte tn i a z e m b e re k k e l, B o d n á r. - S ő m e g é rti. P á rtv e z e tő s é g i t a g v ag y , h a ll g a tn a k rá d . — A f e le s e h a ll g a t rá , e z t a z ir o d á b a n is tu d já k . D e a z é r t h o z z a a te rv e t. Izzad , a lk u d o z ik , k érlel é s o rd ít. K e rü lg e ti a s a n d a p illa n tá s o k a t a g é p e k e lő tt. Ú gy k e ll á tl é p e g e tn i ra jtu k , m in t a k e r e s z tb e ­ fe k te te tt a c é lr u d a k o n . — K ik u p á ló d tá l, a g ó ré k m a lm á r a h a jto d a vizet, B o d n á r! V agy k ét h ó n a p ja e lé j e á llt a f o g h íja s V id á c s : - T e e z e r s z á z a lé k o s s z ta h a n o v is ta v o ltá l, B o d n á r. R ák o siv a l k e z e lté l a P a r la m e n tb e n . — N a é s , h a k e z e lte m ? — Állj id e a g é p e m e lé é s te lje s íts d a n o rm á m a t. A kkor é n is le k e z e le k v e le d . — O d a á llt a g é p e lé, a z e g é s z m ű h e ly k á rö rv e n d v e fig y e lte . H é t ó r a a l a t t le e s z te r g á lta a V id á c s e g é s z n a p i a d a g j á t , d e re s z k e te tt a l á b a é s tü z e s k ö rö k u g r á lta k a sz e m e e lő tt. V id á c s a ttó l a n a p t ó l k e z d v e n e m b e s z é lt h o z z á . V id á c s n e m h a llja a z o k a t a v itá k a t, m elyek a te rv o sz tá ly o n z a jla n a k , a tö b b ie k s e h a lljá k . — T á m a sz k o d j b á t r a b b a n a m ű h ely k o lle k tív á já ra - m o n d ta a sz e m é ly z e tis, ak i e lő tt k e s e r ű s é ­ g é b e n k ifa k a d t. - E d d ig t a l á n a k a p ita lis tá k r a tá m a s z k o d ta m ? - A v e z e té s t u d o ­ m á n y a a b b ó l áll, h o g y m in d ig m e g ta lá ld a z t a z u ta t, a m e ly a m u n k á s o sz tá ly é r d e ­ k eit s z o lg á lja . — M u n k á s o sz tá ly ! V e z e té s tu d o m á n y a ! A sz e m é ly z e tis s z e r e t r ö p p e n ­ tyűzni a n a g y sz a v a k k a l. — T é g e d a m u n k á s o s z tá ly b íz o tt m e g , B o d n á r. — A ty a ­ ú ris te n , h á t m o st is c s a k o tt ta r tu n k , h o g y s z ü n te le n ü l ilyen f o g a lm a k a t tisz tá z z u n k ö n m a g u n k b a n ? H a v é g ig m e g y a h iv a ta li fo ly o só k la b ir in tu s á n , tu d j a , h á n y a s s z á ­ m ú a jtó m ö g ö tt t a l á l j a a te c h n o ló g ia i o sz tá ly t, a n o rm á s o k a t, a z ü z e m re n d é s z t. A m u n k á s o s z tá ly n a k n in c s z o m á n c o z o tt n é v tá b lá ja . — S z a k ik á m , m e rre ta lá lo m a m u n k á s o s z tá ly t? — Itt a fo ly o só v é g é n , b a lr a . — C s a k h o g y a d o lg o k n e m ilyen e g y sz e rű e k . A m u n k á s o s z tá ly a n y a g o t c ip e l, k á ro m k o d ik , a d ö g n e h é z g é p e k z a ­ j á b a n in k á b b m o z d u la to k b ó l, m in t s z a v a k b ó l é rtik m e g e g y m á s t. A m u n k á s o s z tá ly : V id á c s, a k i úgy érzi, h o g y p isz k o su l ki a k a r t b a b r á ln i v e le , é s M o h á c s i, a k in e k k é ts z e r v o n ta e l a p ré m iu m á t. — F ő , h o g y m a g a m e g k a p ja , m ű v e z e tő e lv tá rs i — Ig e n , m e g k a p ja , m á r a m ik o r m e g k a p ja . M á so k c é lp r é m iu m o k a t, ju t a lm a k a t te s z ­ n e k z s e b re , ő s o h a . — Te m in d e n b ő l k im a ra d sz , ö r e g f iú ? — k é rd e z te a f ő d is z p é ­ c s e r j ó i n d u la t ú a n , a m ik o r a z u tc á n fe ls z e d te v a d o n a tú j O p e ljé r e . — K e v e se t m u t a ­ to d m a g a d , s h a m e g is je le n s z , m in d e g y ik fő n ö k k e l ö s s z e rú g o d a p a tk ó t. - Ö t ­ v e n h a tb a n je le n té k te le n , k e z d ő m é rn ö k ö c s k e v o lt a fő d is z p é c s e r . A szó le g s z o ­ r o s a b b é r t e lm é b e n g a ll é r j á n á l fo g v a r á n c i g á lt a ki a z e lle n f o r r a d a lo m b ó l. ,,M o n d d , V a rg a Zoli, k ö p je k -e á d , v a g y n e v e s s e k r a jta d , h o g y o ly a n o k k a l h a v e rk o d s z ö ssz e , akik, h o m é g é ln e , a p á d a t k e re s n é k , h o g y s z á m o n k é rjé k a n e g y v e n ö tö s p á r t ti t­ k á r s á g á t? " Lám , a z ó ta m e g ta n u lta a le c k é t, s ő t v issza is k é rd e z é s m é g c s a k n em is ro sszu l. T a lá n ig a z a v a n : a z e m b e r v á g jo n n é h a k e d é ly e s e b b á b r á z a t o t a f ő n ö ­ kei e lő tt, n e k e re s s e n a k á k á n c s o m ó t; e g y p a rá n y i kis k o m p ro m issz u m n e m a v ilá g . M é g is, a h o g y rin g a tó z o tt a z új O p e l k é n y e lm e s ü lé s é n , m in d u n ta la n o ly a s ­ mi a k a r t a s z á j á r a to la k o d n i, h o g y s z é p é s h a s z n o s a z új g y á r tá s i te c h n o ló g ia , a V a rg a Zoli é s a fő m é rn ö k közös ú jítá s a . D e tu d j a f e n e , n ek i n e m le tt v o ln a p o f á ­ ja fö lv en n i é r te a z ö tv e n e z e r fo rin to t. S h o g y e z t n e k e llje n m e g m o n d a n ia , in k á b b e g y ü rü g g y e l le k é r e d z k e d e tt a k o csiró l. N a ig e n , é s a kocsi. Á gi a z t is n a g y o n a k a r t a . A lm a z ö ld sz e m é ly k o c sit, m e rt a m á rk á k ró l n em so k fo g a lm a volt, c s a k a sz ín e k é r d e k e lté k . — H á t v e d d m e g m a ­ g a d n a k — h a g y ta rá . — R ak d ö s s z e a k e r e s e te d e t, a u tó z d ki m a g a d . — És t e ? — Én p e d ig c s e r é b e m e g ig é re m , h o g y n e m le sz e k fé lté k e n y , a k á rk it v eszel fe l a 28 �k o c s id ra . — K ö n n y e d é n a k a r t a m o n d a n i m in d e z t, d e é r d e s r e s ik e rü lt a h a n g ja . Ági m e g é r te tte . O d a k ö n y ö k ö lt m e llé je , e g y p il la n a t r a m e g é r e z te h a j á n a k e s ő s z a ­ g á t. C s a k e n n y it m o n d o tt: — Te ja v í th a t a tl a n p ro le tá r . — Á gi h a j á n a k e s ö s z a g a v a n . D e o ly a n , m in t a tisz ta e s ő é , a ta v a s z i e s ő é , a m i iz g a lm a s é s jó k e d v re h a n ­ g o l. L e g e lő sz ö r is e z t é rz é k e lte r a jta , e z t a z e s ő s z a g o t. A k ö n y v tá rb a n is m e rk e d ­ te k ö ss z e , ő a s z a k iro d a lm a t k e re s te , Á gi H e m in g w a y -t. O ly a n g y e re k e s ö rö m m e l v e te tte rá m a g á t e g y H e m in g w a y -k ö te tre , h o g y n eki el k e lle tt m o s o ly o d n ia . — A P a p a — m o n d ta , r á p illa n tv a a könyvre. E nn y ib ől á llt a m e g is m e rk e d é s ü k . K é ső b b se m b e s z é lg e tte k s o k a t, f o g a lm a s e v o lt a z u d v a rlá s ró l. V a g y h á ro m h é t m ú lv a a z isk o la e lő tt v á r ta m e g a lá n y t: ,,Én m a g á t e lv e n n é m f e l e s é g ü l.” Á gi e r r e á tv e tte a fü z e tc s o m ó t jo b b k e z é b ő l a b a l b a é s b e lé k a ro lt. — Jó , k e d v e s — m o n d ta v id á ­ m a n —, a k k o r é n m a g á h o z m e g y e k . — H u s z o n ö t e s z te n d ő s v o lt ak k o r, B o d n á r k ö ­ zel a h a rm in c n é g y h e z . — N em é rte m rá h á z a s o d n i e d d ig — m a g y a r á z ta k é s ő b b . Ág in a k im p o n á lt a s z ű k s z a v ú s á g a . H a tá r o z o tt m o z d u la ta ib ó l, m ely ö s s z e v e g y ü lt v a la m i s a j á t s á g o s d a r a b o s s á g g a l , n a g y e r ő t s e j te t t m e g , é s e z b iz to n s á g g a l tö ltö tte el. A k ár a sz o b rá s z t, ak i r á p illa n t sú ly o s k ő tö m b jé re , m ie lő tt v é sn i k e z d e n é . R o­ m a n tik á t t a l á l t a b b a n , h o g y a m a g a íz lé s é re a la k íts a e z t a s z á lk á s m o d o rú k ő ­ tö m b ö t. S z ín h á z b a , tá r la to k r a c ip e lte , e te tte , m e g k ö tö tte h e ly e tte a n y a k k e n d ő jé t. K önyvekről, film ekrő l v ita tk o z ta k , s a s z ó c s a tá k o t ig y e k e z e tt m in d ig ú g y h e v íte n i, h o g y v é g ü l k ic s ik a rja B o d n á rb ó l a le g o tr o m b á b b d u r v a s á g o k a t, m e rt ez iz g a lo m ­ m al, p e rv e rz g y ö n y ö rű s é g g e l tö ltö tte el. A férfi f é le lm e te s s é v ált, a m ik o r kifog y o tt u to ls ó é rv é b ő l s m á r c s a k ö sz tö n e iv e l v é d te a z ig a z á t, v e re jté k e z v e , k á ro m k o d v a , a s z ta lt verve. Ily en k o r g y ö n y ö rk ö d v e n é z te . A z o k b a n a p e r c e k b e n tu d o tt m a r a d é k ­ ta l a n u l a z ö v é le n n i. Így é lte k . S z e re tté k e g y m á s t, m e rt eg y ik ü k se m s z e r e tte a n y u g a lm a t. És ez a h á z a s s á g te l e v o lt f e s z ü lts é g g e l, a k i-k itö rő e n e r g iá k é s in d u ­ la to k v illó d z á s a iv a l. D e Á gi h a m a r o s a n r á é b r e d t, h o g y a k ő tö m b n e m f a r a g h a tó . S zik rázo tt, e lle n á llt, a v é ső le c s ú s z o tt ró la . O ly a s f a jta já té k a la k u lt ki k ö z tü k m in t a m ik o r s z e líd íte tt o ro s z lá n n a l in c s e lk e d ik a z e m b e r. N é h a ez a já té k k e g y e tle n volt. Az o ro s z lá n oly k o r h ó n a p o k ig tű r te , h o g y c ir ó g a s s á k , s z a l a g o t k ö s s e n e k a s ö ­ ré n y é b e . A ztán f e ltá p á s z k o d o tt é s e g y e tle n c s a p á s s a l s z é tz ú z ta a rá c s o k a t. B o d ­ n á r t m in d e n lo g ik á tla n s á g d ü h íte tte . M in d e n b e n a z e g y s z e r ű t s z e r e tte , a k ö n n y e n é r th e tő t. A b o n y o lu lt h e ly z e te k z a v a r b a h o z tá k , ily e n k o r h o m lo k á t r á n c o lta , a g y á b a v ér to lu lt. Á gi c s a p o n g ó f a n t á z iá j á t, s z e r te le n te m p e r a m e n tu m á t le h e te tle n volt fé k e n ta r ta n i. A le g v á r a tl a n a b b p illa n a to k b a n k é p te le n d o lg o k ju to tta k e s z é ­ b e , fa n ta s z tik u s e lm é le te k e t g y á rto tt, f e lr ú g o tt m in d e n e g y e n s ú ly t. Egy é js z a k a a r r a é b r e d t, h o g y a z á g y á b a n ül é s rá z z a a z o k o g á s . — Ü ss m e g — f u ld o k o lta . A p iz s a m á já t r á n g a t ta , h a j á b a m a rk o lt, ú g y k ö n y ö rg ö tt, h o g y ü s s e m e g ő t. - Ál­ m o m b a n m e g c s a lta la k , h á t n e m é r te d , h o g y m e g kell ü tn ö d ? — M e g d e r m e d v e n é z te , a h o g y a z á g y o n v o n a g lik , h is z té rik u s a n k ia b á l. C s a k e rő s z a k k a l t u d t a visz­ s z a fe k te tn i, vizet ita to tt v e le . P e rc e k m ú lv a, a m ik o r e lo lto tta a v illan y t, Á gi e g é ­ sz e n közö n y ö s é s h id e g h a n g o n e z t m o n d ta : — Én t é g e d v a la m ik o r m e g fo g la k c s a ln i. A le g u n d o rító b b m ó d o n . Ezt jó l je g y e z d m e g . A b o rz a s z tó a z e g é s z b e n az, h o g y n e m lesz e rő m b e v a lla n i é s a k k o r ö rö k re m e g u tá lo m m a g a m . — Ezek a m o n d a to k b á rm e n n y ir e is ig y e k e z e tt n e m k o m o ly a n v e n n i, s o k á ig b e n n e m a r a d ­ ta k . Is m e rte a n n y ir a Á gi s z e s z é ly eit, h o g y le h e t s é g e s n e k t a r t s a : e g y s z e r c s a k u g y a n m e g c s a lja . D e G á b o r r a l ? S o h a e g y e tle n p illa n a tig se m g o n d o lt e rre . B izto sra v e tte , h o g y Á gi s e g o n d o l h a t t a m é g a k k o r. Á gi é s G á b o r ! Tíz p e rc ig n e m á lltá k m eg , h o g y n e to r z s a lk o d ja n a k . H a G á b o r m e g je le n t, ez s z á m á r a fe g y v e r s z ü n e ­ 29 �t e t je le n te tt, a m ik o r el le h e te tt n y ú jtó zn i é s c s e n d e s k á rö rö m m e l fig y eln i a k e tte ­ jü k v itá já t. R itkán sz ó lt k ö z b e , a té m á k e g y é b k é n t s e é rd e k e lté k . S o k sz o r n e m is é r t e tt e m e g a c s a tá r o z á s o k m a g v á t, d e a tu d a t , h o g y Ági le g y ő z ö tte n re n d s z e rin t v is sz a m e n e k ü l h o z z á , jó l e s e t t n ek i. A b b a n a k ö z v e tle n p ó z b a n , a m i Á gi é s G á b o r k u ty a -m a c s k a b a r á t s á g á t je lle m e z te , m é g u tó la g se m le lt o ly a n m o n d a tr a , m o z d u ­ la tr a , a m i v eszély t je lz e tt v o ln a , a m i — m in d k e ttő jü k e t is m e rv e — n e le tt v o ln a te r ­ m é s z e te s é s m a g á tó l é r t e tő d ő G á b o r n é h a m é g le g in tim e b b sz e re lm i ü g y e it is p im a sz tá r g y il a g o s s á g g a l v ita tta m e g Á gival, h o z z á té v e - c s u p á n e g y d o lg o t ta lá l p e rv e rz n e k a z é l e t b e n : h o g y a m o d e llje iv e l sz e re tk e z z é k . A zon a ta v a s z o n , k é t h ó n a p p a l k é s ő b b , h o g y a n e v e z e te s s g r a ffitó e lk é sz ü lt, v ilá g o sk é k R e n a u lt á llt m e g a h á z e lő tt. G á b o r s z á llt ki b e lő le sz ü rk e je rs e y n a d ­ r á g b a n , friss e n é s ru g a n y o s a n, m in th a k ic s e ré lté k v o ln a . — V ilá g s z a b a d s á g — d o b ta a s z ta lr a a s lu ssz k u lc so t. — A m a e s tro — jö tt á t a m á sik s z o b á b ó l Á gi. — G r a ­ tu lá lo k a k o c sid h o z é s a s ik e re d h e z . A m ű v e d h e z n e m , n e b ízd el m a g a d . — M iért, m ily e n n e k t a l á lo d ? — S k iz o fré n ia — v o n ta m e g a v á llá t Á gi, s m in d h á rm a n n e v e t­ te k ra jta . V id ám d é lu t á n volt, a z o n a n a p o n v a la h o g y m in d e n sik e rü lt. L eh et, h o g y G á b o r s z o k a tla n u l sz e ré n y v is e lk e d é s e te tte . A m in t m e g k ó s to lta a z ig a z i s ik e r ízét, e lf e le jte tt h iv a lk o d n i a sik e rre l. In k á b b a g g o d a l m a s s á v ált, a m ik o r a jö v ő t ille tő te rv e irő l b e s z é lt. — N a g y d o lg o k a t fo g c s in á ln i — sz ö g e z te le Ági. T a ­ lá n e r r e a z e g y e tle n m o n d a t á r a k e lle tt v o ln a a k k o r fe lfig y e ln ie . G á b o r r ó l a z tá n n a g y o n s o k á ig nem h a llo tta k . N y ak ig m e rü lt a m u n k á b a , m é g sz o k á s o s , k u sz á n íro tt k é p e s la p ja i is e lm a r a d ta k . Ez év n y a r á n — v a la m i ü zem i e lf o g la l ts á g a m ia tt e g y e s te k é ső n é r t h a z a — Á gi k ö zö lte, h o g y G á b o r á t u t a z ó b a n , itt já r t. — És? — k é rd e z te s z ó ra k o z o tta n . - S em m i. B e k ö sz ö n t é s e lm e n t. T e le v a n v ilá g fá jd a lo m m a l. — L uxuskocsi, D e rk o v its-ö s z tö n d íj é s v ilá g fá jd a lo m — e r r e g o n d o lt B o d n á r, m íg a k o n y h a i lefolyó fö lö tt p a s k o lta a vizet. — H ó t m it g o n d o ln a k e z e k ? Á lln a n y o lc ó r á t n e g y v e n fo k o s h ő s é g b e n , k a p k o d n á a fo rró v a s a k a t n y o lc fo rin to s ó r a b é r é r t. Akkor m a jd m e h e tn e a n y ja k ín já b a a v ilá g fá jd a lm a iv a l. — N em b e s z é lte k G á b o r ­ ról tö b b e t. A ztán h á ro m h ó n a p p a l k é s ő b b a k á v é fő z ő re tű z v e a levél. G á b o r k o ­ csiv al jö tt le Á g ié rt — e z t is m e g tu d ta . A lm a z ö ld szem é ly k o c si h e ly e tt v ilá g o sk é k . Az e g é s z b e n e z t t a l á l t a le g iz lé s te le n e b b n e k . Jó le tt v o ln a Á g ib ó l a n n y it m e g t a r ­ ta n i, h o g y le g a l á b b e g y e tle n prim itív kis e lv é h e z h ű m a r a d t. M á s n a p tó l k ezd v e r e g g e le n k é n t fé ló rá v a l e lő b b je l e n t m e g a g y á r b a n . O tt vo lt a k e tte s fő k a p u n á l é s n em e n g e d t e b lo k k o ln i a z e g y -k é t p e rc c e l k é s ő b b é rk e z ő k e t. - N em tű rö k f e ­ g y e lm e z e tle n s é g e t! - m o n d ta s z á r a z o n a re g g e li s z ü n e tb e n . Az e m b e r e k e tte k , m á s fe lé n é z te k . A te rm e lé s i é rte k e z le te n a b e s z á m o ló já h o z se n k i s e szó lt h o z z á . — Az e lv tá rs a k p o r t á já n n a g y o n jól m e h e tn e k a d o lg o k — ezzel a m e g je g y z é sé v e l o s z la tta fel a g y ű lé s t. E g é sz e n a p r ó ü g y e k m ia tt k ik elt m a g á b ó l, é s o rd íto z n i k e z ­ d e tt. Az ö re g H u sz á k m e g s é rü lt, b e k ö tö z ö tt kézzel jö tt a z i r o d á já b a . - V ig y á z h a t­ n a m a g á r a a v én fe jé v e l! — Az volt a z e g é s z b ő l a m e g d ö b b e n tő , h o g y m in d e z t m a g a s e a k a r t a így. D e a p ro b lé m á k is c ső s tő l jö tte k . S o r o z a tb a n d ö g lö tte k b e a g é p e k , a revízió a z a n y a g u ta lv á n y o z á s n á l a p r ó b b v is s z a é lé s e k e t d e r í te t t fel. A fő ­ m é rn ö k re g g e li e lig a z ítá s s o r á n tá j é k o z ta t ta a m ű v e z e tő k e t. „ S e n k it se a k a r u n k ö n é r z e té b e n m e g b á n ta n i, d e ez m in d a n n y iu n k ü g y e . N em h iszem , h o g y b á rk i is m e g s é r tő d n e , h a a p o r tá n m e g n é z ik a t á s k á j á t . ” U n d o rító m u n k a volt, a p á r t b i ­ z o tts á g k é s ő b b le is á llíto tta a z e g é s z e t. M a g a se m é r te tte , h o g y a d é lu tá n i vizs­ g á la t n á l, a m ik o r a z e g é s z d é le lő ttö s h a r m a d o tt to lo n g o tt a k ijá r a tn á l, m ié rt é p ­ p e n a f o g h íja s e s z te rg á ly o s t s z ú rta ki m a g á n a k . T a lá n é s z re v e tte , h o g y a tö b b ie k 30 �tá s k á ja la p o s a b b , ta l á n a te k in te te m ia tt? — N yisd ki a tá s k á d a t, V id á c s . — K é­ re d v a g y - p a r a n c s o lo d ? — a z e s z te rg á ly o s h a n g j a kihívó volt, le h e t, h o g y c s a k ő é r e z te o ly a n n a k . E rő fe s z íté s é b e k erü lt, d e n y u g o d t m a r a d t. - L átn i a k a ro m , h o g y m it viszel ki a k a p u n . — A kkor, o tt a fő k a p u e lő tt, a z e g é s z m u n k á s s á g s z e m e lá t­ t á r a v á g ta h o z z á a k e n y e ré t V id á c s. — Ezt — o r d íto tta — A fa ln iv a ló t! H o g y e l é r ­ h e s s e m a z e z e r s z á z a lé k o t! H o g y f e lk a p a s z k o d h a s s a k a m e ló so k fe je fö lé ! - N em tu d t a m e g ü tn i V id á c s o t, n e m is le tt v o ln a e r e j e h o z z á . A k a p u fe lé igyekvők fé 1­ r e s o d o rtá k . Ettől k ezd v e so k m in d e n e n e g é s z e n fu r c s á n m o so ly o g n i k e z d e tt. A kkor is m o so ly g o tt, a m ik o r fe lm e n t a z ig a z g a tó s á g i é p ü le t b e . A te rv o sz tá ly v e z e tő a kis ta n á c s te r e m b e vitte. N a g y s ü r g ö lő d é s v o lt m á r o tt: a m ű szak i é r te k e z le t K áro ly ­ n a p p a l e s e t t e g y b e . Az ig a z g a tó t k ö sz ö n tö tté k . — K a rtá rsk á m — a fő m é rn ö k k ö z e ­ lé b e n s z o r íto tta k n eki h e ly e t - k é s té l: mi ú js á g a h á r m a s b a n ? — Ezen is m o ­ solyg ott. - S em m i k ü lö n ö s . — K o n y ak o t te tte k e lé je , ivott, k o c c in to tt a z i g a z g a tó ­ v al. M á s m ű v e z e tő k is k o c c in to tta k , a m é rn ö k ö k is k o c c in to tta k o tt a h o s z s ú t a ­ n á c s k o z ó a s z ta l két o ld a lá n . A jól o la jo z o tt, sírn a m o z d u la to k e z t m o n d tá k : n in c s sem m i k ü lö n ö s . H o h ó , k a r tá r s k á k, h á t ilyen k ö n n y ű p r o b lé m a m e n te s e m b e r n e k le n n i? V a ló já b a n v a n - e v a la m i k ü lö n ö s , a m i m ia tt ő te le o rd íto z z a a v ilá g o t? H o g y a f e l e s é g e e lk u rv u lt, h o g y a z e g é s z m ű h e ly e u tá lja , e ttő l m é g á l l h a t é s e r ő s ö d h e t a p r o le tá r h a ta lo m . Ki e lle n v e rek szik ő, h o l v a n n a k a z e lle n f e le i? Lám, itt a b a ­ r á t s á g o s te r e m b e n e g y e té r té s u ra lk o d ik , e z e k m in d k a rtá rs k á k , a k ik fé lm o n d a to k ­ b ó l, sz e m v illa n á s o k b ó l é rtik e g y m á s t. — N o d e k érlek , e n g e d d m e g . . . — c s a k így, e le g á n s a n , k ét k o n y a k k özött. A k á r a z a g y a f ú r t sa k k o z ó k , tíz lé p é s s e l e lő r e lá t n a k , m ire ő k in y itja a s z á já t, m á r tu d já k , m it a k a r m o n d a n i, p il la n t á s t v á l t a ­ n a k a f e je fö lö tt, m e g v e r e g e tik a v á llá t. — B o d n á r, B o d n á r — m o n d ta neki e g y a lk a lo m m a l a z ig a z g a tó . - Ilyen h a rc o s o k n é lk ü l, m in t t e v ag y , s e tiz e n k ile n c b e n , s e ö tv e n h a t b a n nem g y ő z h e te tt v o ln a a m u n k á s h a ta lo m . C s a k a z a h ib á d , h o g y a g é p p u s k a , a m it ö tv e n h a t b a n c ip e lté l, h o z z á d n ő tt, n e m tu d o d le te n n i a v á lla d ró l. A h a r c b a n n e m c s a k lőn i kell. — M in d já rt e z t is h o z z á te h e tte v o ln a : h o g y a m o ­ d o r o d e ll e n é r e m e g tű rü n k , a m ú lta d n a k k ö sz ö n d . D e h á t s o k a n v a n n a k itt é s tíz ­ e z ré v e l m á s u tt, ak ik n em a z író a s z ta l m e lle tt k ez d té k . O tt v a n C s a tá r i. S a rló s a h a to s b ó l. Kinn áll a k o c siju k a z é p ü l e t e lő tt, m a jd é rte k e z le t u tá n b e ü ln e k , m e rt vigyázni kell a r r a a z e n y h é n d o m b o r o d ó kis p o c a k r a , b ú c s ú a v e z é rk a r tó l; s z e r­ vusz, k érlek tis z te le tte l. K érlek s z é p e n , fő m é rn ö k úr, k é rle k s z é p e n , ig a z g a tó e lv ­ tá r s . K érlek s z é p e n , sz a k ik á m . T e U ris te n , ak i o d a f e n t tró n o lsz , k é rle k tis z te le tte l! M o so ly g o tt, é s a m ik o r tö ltö tte k a p o h a r á b a , f e lh a jt o tt a . A fő m é rn ö k b e s z á m o ló ja rövid volt, p re c íz é s k a to n á s . M in t e g y m ik ro sz k ó p ia i k e re s z tm e ts z e t, m in t e g y r ö n t­ g e n le le t. T á rg y ila g o s é s m e g f e lle b b e z h e te tle n . T u la jd o n k é p p e n c s a k u d v a r i a s s á g ­ b ól k e lle tt v itázni fe le tte . S z a k e m b e r a ja v á b ó l, é rti a d o lg á t. S a k i itt v a n , m in d é rti a d o lg á t V id á c s is e z re d n y i p o n to s s á g g a l e s z te rg á l, s m ia la tt k és a lá f o g ja a m u n k a d a r a b o t, a s z á já v a l c s ü c s ö rít. B odoki, am ik o r, r e g g e l e n k é n t b e h o z z a a lé t­ s z á m je le n té s t, e l é g e d e t t e n s z u s s z a n tja : n o , k é re m s z é p e n . A kis v é z n a , h a jd a n i v a s k e r e s k e d ő . E lé g e d e tt, m e rt p a s s z o ln a k a sz á m o k . H á t a k k o r ő m ié rt n e m e l é ­ g e d e t t ? É rtek e zlet u tá n a z a u tó s o k ő t is h a z a s z á llíto ttá k . R en d vo lt o tth o n , tisz ­ ta s á g , tű z é g e t t a k á ly h á b a n . T a k á c s n é a f e r d e m o so ly á v a l. — B o d n á r úr, fő zzek e g y k á v é t? — Főzzön T a k á c s n é . A m u n k á s o s z tá ly m e g b íz z a m a g á t. A k o n y h á b a n m e g t a lá l ja a k á v é fő ző t, e g y kis c é d u la is v o lt r a jta a z t, n e k e re s s e , k ü lö n b e n is e lő b b o lv a s ta , m in t é n . A h a lá l e ljö tt a s z e g é n y e m b e r é rt, h a ll o tt a - e m á r e z t a 31 �m e s é t? D e a s z e g é n y e m b e r h u n c u t volt, a z t m o n d ta , n e m é r rá , c s a k h o ln a p . H o l­ n a p , írta a z a jt ó r a a h a lá l. A zon tú l, h a e ljö tt, a s z e g é n y e m b e r m in d ig a z ír á s t m u ta tta a z a jtó n . Az é le t e g y sz e rű d o lo g , T a k á c s n é . V a la m i ú to n - m ó d o n é lje túl a z e m b e r a s a j á t h a lá l á t. Lám c sa k , a s z o b á b a n re n d v a n , a h a m u ta rtó is a h e ­ lyén. H á t a k k o r hol itt a h ib a ? - H á n y c u k o rra l kéri, B o d n á r ú r? - S z á z z a l. - A B o d n á r ú r jó helyrő l jö tt, lá to m é n a s z e m é n . — F u rá n a k tű n t, h o g y m á s n a p a s z e ­ m élyzeti fő n ö k is a s z e m e m ia tt v o lt f e n n a k a d v a . — T é g e d a le g u tó b b i h e te k m e g ­ v iseltek , B o d n á r. P ih e n d ki m a g a d , f á r a d tn a k lá tsz o l. — A n a p o k a z é r t c s a k te l­ tek. J ó fo rm á n sem m i se m v á lto z o tt: re g g e li fe lk e lé s , B okodi b á c s i a p a p ír ja iv a l, s z e r e lő c s a r n o k , e lig a z ítá s a f ő n ö k s é g e n . — Mi ú js á g , B o d n á r? — S em m i k ü lö n ö s . M in d e n a h e ly é n . - Az a u tó b u s z b é r l e t is h e ly é n volt a z e s ő k ö p e n y e z s e b é b e n , a lé p c s ő h á z e lő tt lá b tö rlé s , re n d a la k á s b a n , a k á ly h á b a n tű z. — Főzöm a k á v é já t, B o d n á r úr. N o lám , m á s k o r ü re s la k á s r a jö tt, le g tö b b s z ö r m a g a fő z te . - N em jö tt a re n d ő r s é g tő l e g y id é z é s, T a k á c s n é ? N e k e m el n e s in k o fá lja m a jd a z t a p a p ír t, m e rt fo n to s ü g y b e n ta n ú s k o d o m . — H a ú g y a l a p o s a b b a n sz e m ü g y re veszi, n em is e ld o b n i v a ló a s s z o n y ez a T a k á c s n é , le s z á m ítv a a f e r d e m o so ly á t. E g y szer á g y ­ b a f o g ja fe k te tn i é s m e g k é ri, h o g y n e m o s o ly o g jo n . M a r h a s á g , m ié rt n e m o s o ­ ly o g n a ? A ttól f o s z ta n á m e g , a m i le g b ö lc s e b b d o lo g a v ilá g o n ? ,— T a k á c s n é , t u d ­ ja , h o g y a m a g a h a já n a k e s ő s z a g a v a n ? — J a j, n e te s s é k m á r fo ly to n v ic c e ln i v elem , n em m o s ta m é n e s ő v íz b e n h a ja t . — M á s n a p , h a r m a d n a p r a is v á rta , h o g y b e id é z z é k a fe lic iá s fick ó ü g y é b e n . A h á , ú g y látszik , v a la m i fe ls ő k a rtá rs k á k p r ó ­ b á lg a t já k e ls im ítg a tn i a d o lg o t. A k o c sit a z ó ta m á r k ik a la p á ltá k , a m o to ro s n a k n a r a n c s o t visznek a k ó rh á z b a . Te m e g a u tó z g a s s , fia c s k á m , ü s s e t e k el m in d e n k it, h u lig á n k o d ja to k h é t n y elv en sz ó ló jo g o s ítv á n n y a l, D e rk o vits -ö s z tö n d íjja l, s z a b a d ­ je g y a s z o c ia liz m u s b ó l N o d e u ra im , Bo d n á r M iklós m ű v e z e tő a h á r m a s fő m ű h e ly ­ b ő l sz ó t k é r é s v á d a t e m e l a g y a lo g o s o k n e v é b e n . K érjük a z ig e n tisz te lt b ír ó s á g p é ld á s ité le té t! K eddi n a p volt, a m ik o r b e m e n t a f ő k a p itá n y s á g r a . A sz ü rk e a jtó k s o k a s á g á ­ b a n eg y szik a rc s, s z e m ü v e g e s s z á z a d o s h o z ig a z íto ttá k . L eü lt o tt a re n d ő rtis z ttel szem k ö zt é s e lm o n d ta , h o g y ta n ú k i h a ll g a tá s r a jö tt a b b a n a b iz o n y o s g á z o lá s i ü g y b e n ; d á tu m , k o c s ire n d s z á m m in d r e n d b e n s o r a k o z o tt a z e m lé k e z e té b e n é s e l ­ n é z é s t kért, h o g y így h ív á s n é lk ü l.. . D e u g y e , a z a p a p ír v a la h o l el is k a ll ó d h a ­ to tt é s ő n em s z e r e tn é .. . A s z á z a d o s s z á m á r a v a la h o n n a n is m e rő s n e k tű n t a n e v e . T ü re lm é t k é rte , é s c s a k h o s s z a b b id ő m ú lv a té r t v issza e g y v é k o n y k a d o s s z i­ é v a l. — H á t k érem s z é p e n — h a jt o tt a s z é t a p a p ír o k a t - e z t a z ü g y e t le z á rtu k . Az ö n k ih a l lg a t á s a n em v á lt s z ü k s é g e s s é . Az n -i k ö z le k e d é si já r ő r h ely szín i s z e m lé je p o n to s fé n y t d e r íte tt. . . Ig e n , a m o to ro s v é te tt a k ö z le k e d é si r e n d s z a b á ly o k e lle n , k ö sz ö n jü k a f á r a d o z á s á t, d e .. . És n é z te a sz em k ö zt ü lő e s ő k a b á t o s fé rfit; lá m jó a k a p c s o la t a p o lg á r i la k o s s á g g a l, a m e g y e i ú js á g é p p e n e rrő l k é r tő le cik k et. Egy h á ro m fle k k e s c ik k et. Mi a f e n e az, h o g y flek k ? És m it a k a r m é g a z e s ő k a ­ b á to s , m ié rt m o so ly o g o ly a n f u r c s á n ? — T e h á t a z ü g y le z á ru lt — s z ó la lt m e g v é g ­ re B o d n á r. P o fo n e g y s z e rű d o lo g , e z e k itt ra jz o ln a k e g y p a r a g r a f u s t , kész. És az á ld o z a t? U raim , h o h ó , mi lesz v é g ü l is a z á ld o z a to k k a l? M it k a p n a k k á rp ó tlá s u l, a jeg y ző k ö n y v m á s o la ti p é ld á n y á t? „ H é m a g a , m it f e tr e n g o tt a s á r o s p o f á já v a l? E lü tö tté k ? N o é s , a z é r t n e ó b é g a s s o n , m a jd k a p e g y je g y z ő k ö n y v e t!” A m ikor f e l­ á llt, é re z te a z a g y á b a n a v é rh u llá m o t, a m itő l m in d ig m e g s z é d ü lt, a m itő l o rd íto z ­ ni k e llett. — C s a k h o g y é n k ö p ö k a m a g u k irk a firk á ira , e lv tá rs k á m ! L e h á n y o m v a ­ 32 �la m e n n y i je g y ző k ö n y v ü k e t, a z ik ta tó s z á m a ik k a l e g y ü tt! - a z író a s z ta l s z é lé b e f o ­ g ó d z o tt, úgy a c s a r k o d ta a m e g le p e t t s z á z a d o s f e lé : — Én a z á ld o z a t v ag y o k , e n g e m n em fiz e tn e k ki p a p ír d a r a b o k k a l! A re n d ő rtis z t n e m é r te tte . M ifé le á l d o ­ z at, m ilyen üg y rő l v a n itt sz ó ? — Kit g á z o lta k el tu la jd o n k é p p e n , k é re m ? — E n g em — ü tö tte a m e llé t B o d n á r. — Eng e m , a k u ty a ú ris te n it! N em látszik r a jta m ? Azt m e g h isz e m ! M e rt e n g e m e g y e g é s z e n f:n o m é s e le g á n s a u tó c s k a t a p o s o tt m e g , e lv tá rsk á m , d e m a g á n a k a z t is lá tn i k é n e , a p a r a g r a f u s o k k a l a h ó n a a la t t ! — A s z á z a d o s r á g y ú jto tt, h o g y id e je le g y e n a g o n d o lk o z á s r a . R é sz e g ez a z a la k , v a g y h ib b a n t ? N em é re z n i a sze sz s z a g á t r a jta . — T e h á t a p iro s F e lic ia — fú jta ki a fü s tö t. N em p iro s — in g a t ta a f e lé t B o d n á r - , v ilá g o sk é k . M a g a m e g t u d j a k ü lö n ­ b ö z te tn i a v ilá g o s k é k e t a z a lm a z ö ld t ő l ? A re n d ő rtis z t m o st m á r fe lá llt. — M elyik n a p o n tö r té n t, a m irő l ö n b e s z é l? — B o d n á r ú jr a n o rm á lis h a n g n e m r e v á g o tt. — S z e r d á n . M o n d ja m a sz ín é t is? A s z e r d a te n g e r z ö ld . F o g a d ju n k , e lv tá rs k á m , h o g y m a g a e z t s e t u d t a ! M ie lő tt h ü ly é n e k néz, a z t is m e g m o n d o m , h o g y m a p e d ig k e d d v a n . E g é sz e n kicsi, je l e n té k te le n o k k e r s á r g a k e d d , m in t a n n a k a d o s s z ié n a k a f e d e le. Kis k e d d e c s k e . E gyszer a s z e g é n y e m b e r é r t e ljö tt a h a lá l.. . D e k ü lö n ­ b e n h a g y ju k ezt. K é p e s je g y z ő k ö n y v e t fe lv e n n i ró la . — A s z á z a d o s g y o rs lé p te k k e l m e n t a z a jtó h o z , k in y ito tta . — A l e g h a t á r o z o t ta b b a n fe lsz ó líto m , h o g y a z o n n a l h a g y ja el a s z o b á t! E llen k ező e s e t b e n . . . M ire a lé p c s ő k ö n le é rt, a z a s e jte lm e s kis m o so ly ú jr a o tt vo lt a s z á ja s z ö g ­ le té b e n . A s z e g é n y e m b e r a l a p o s a n k ib a b r á lt a h a lá lla l, e z t m a jd o tth o n T a k á c s ­ n é n a k e lm e sé li. V agy m á r e g y s z e r el is m e s é lte ? S e re s J á n o s : H a lá s z o k �POLGÁR ISTVÁN Ime V é g ig k iá lto tt a fo ly o só n n e m f e le lt n e k i s e n k is e c s a k a c s e n d k o n g o tt é r te lm e tle n s é g e k e t M é g e g y s z e r k iá lto tt s e g íts é g a z tá n e lv á g ó d o tt é le tte le n ü l s n e m m e n t f e lé je a k u ty a s e M ikor m e g ta lá ltá k m á r s z a g a is é rz e tt s a v é n a ss z o n y o k b a b o n á s ije d ts é g g e l s z á n tá k g o n o s z e m b e r v o lt n e m f o g a d j a b e a z é g S im e a h a lo t t m in th a g ú n y o s a n rá ju k v ig y o ro d o tt v o ln a a pogány! Undorodom B űzlesz, m in t c s o n t- b ő r g y o m o r b e te g s z á ja , b á r n in c s b a jo d , a te s te d sz é p , ig é z , d e ak i b e n n e d o tt la p u l, a V ész, a z u n d o r ít e l tő l e d ; a z a p á r a le b e g k ö rö tte d , a m it b e s tiá lis v é re n g z é s e ik k ö z b e n a v a d a k á r a s z ta n a k m a g u k b ó l — lá tta la k , n é z te m , a c o m b o d fe s z ü lt m é g , d e á s p is s z e m e d m á r ö ld ö k lő n m a r t b e le a sziv árv án y p e rc e k á b r á n d j a i b a , s a z a lé l ts á g o t ú g y d o b ta d a z á g y r a — e g y p il la n a t a l a t t a z ö le lé s m in d e n g y ö n y ö ré t e lfe le jtv e é s m e g v e tv e —, h o g y a z e g y k o s n a k is f á j n a . 34 �VIDOR MIKLÓS Őszi tusrajz M ih ály k a le n n v á ra k o z ik a fa b u r k o la tú kis e lő c s a r n o k b a n , h o g y e ls ő n e k ü d ­ v ö z ö lh e s s e a k e z e lő o rv o sá t. H á ta m ö g é k u lc so lt kézzel já r k á l a fö lv é te li iro d a e lő tt, f e jé t le s z e g i, m in th a a z im é n t e lv o n u lt ta k a r ító n ő k m u n k á já t e lle n ő riz n é sz i­ g o rú n , d e a m e g k o p ta to tt sz ő n y e g m in tá i ú g y b e le ív ó d ta k e m lé k e z e té b e , h o g y ré g tu d o m á s t se m vesz róluk. M e g á ll a tü k ö r e lő tt, nézi m a g á t. Az a r c á t h a rm in c n é g y év a l a t t sem sz o k ta m e g , m in d é g új neki a fö ltű n ő e n d o m b o r ú h o m lo k , a s ö té t g o m b s z e m p á r , m ely o ly a n m ély re h ú z ó d o tt a c s o n to k közé, h o g y k e re s n i kell, m in th a k isz ú rtá k v o ln a . V á la s z to tt h a ja f é lo ld a lt h a lá n t é k á r a c sa p z ik , h iá b a sim ítja el. Az is fu r c s a , h o g y b a ju s z k á ja e g y á r n y a la tta l v ilá g o s a b b , r ő t e s b a r n a . — Mi le h e t a z , — k érd i f é lh a lk a n s e r ő s h o m lo k á t t a p o g a t j a . M á sik k e z e b e ­ s z é d e s m o z d u la tta l k íséri. A k o p o n y á já t s z e r e tn é m e g f e jte n i, h o g y m e g le p je v e le a z o rv o s o k a t. Pillog, g y o rs, id e g e s kis ta g le jté s e k k e l m a g y a r á z a tü k ö r k é p é n e k , d e m o st m á r n em é rte n i a s z a v á t. — R e g g e liz e tt m á r, M ih á ly k a ? - á ll m e g m ö g ö tte a d é le lő ttö s n ő v é r. — C s ó k o lo m ! — fo rd u l m e g s e b e s e n é s szívből jö tt u d v a r i a s s á g g a l m e g h a jo l, h á l á s a n a z é r d e k lő d é s é r t C s u p a s z o lg á la tk é s z s é g , v á rja a szó t, h o g y fe le lh e s s e n . A n ő v é r M ih ály k a k a r já r a teszi k e z é t: — M a jó n a p j a v a n , lá to m ! S z é g y e lln e c s a l ó d á s t o k o zn i, h á t c s a k b ó lin t. — A kkor m é rt n em m eg y fö l? — V áro m a z a lo rv o s u ra t. A n ő v é r n e s z te le n lé p te k k e l e ls ie t, tu d ja , h o g y M ih á ly k á t ú g y se m m o z d íth a tn á el in n e n . Az a p r ó e lő té r la s s a n m e g te lik . F ö lv é te lre v á ra k o z ó k é rk e z n e k h o zzá t a rto z ó ­ ikkal, k ö rü lü lik a k ét k e re k a s z ta lk á t, m e g ille tő d ö tte n , s u tto g v a v á lta n a k c s a k szót. O ly a n o k , m in t a z e lő k e lő c s a lá d i v illá b a é rk e z e tt táv o li ro k o n o k , a k ik tü re le m m e l lesik, h o g y b e b o c s á s s á k ő k e t n e m z e ts é g ü k fe jé h e z , a k it e d d ig is m e re tle n ü l tisz ­ t e l e k c s u p á n , d e m o s e ljö tt a z id e je , h o g y s z ín e e lé k e rü lje n e k . M ih ály k a b e n n f e n te s e n m o z o g , sz e m ü g y re veszi ő k e t, s h a v a la k i h o z z á fo rd u l, le b ilin c s e lő k e d v e s s é g g e l a d j a m e g a k ért fö lv ilá g o s ítá s t a re jte lm e s h á z ir e n d felő l. M a jd h irte le n v issz a fo rd u l a tü k ö rh ö z , s z e m b e p illo g ö n m a g á v a l é s h a n g t a ­ la n , g y o rs g e s z tu s o k k a l m a g y a rá z . A fő n ő v é r k ilép a fö lv é te li ir o d á b ó l, fél p il la n tá s s a l tu d o m á s u l veszi M ih á ly ­ k át, s b e in v itá lja s o r b a n a z ú jo n n a n é r k e z e tte k e t. A ztán fe ltű n ik a k e rt fe lő l a tö ré k e n y , m e g n y u g ta tó a n z á rt a r c ú fia ta l férfi. K a la p b a n , f e lö ltő b e n , t á s k á ja h ó n a a la tt. — J ó r e g g e lt, a lo rv o s ú r! — J ó r e g g e lt. H og y v a n ? M ih ály k a b iz a lm a s a n m e llé lé p : — V elük á lm o d ta m ! - é s s u tto g n i kezd a fü lé b e . K é p te le n tü k ö r c s e r e p e k 35 �v illo g n a k m o n d a t a ib a n . Az o rv o s g y a n ítja , hogy rá v á r a k o z tá b a n ta l á l t a ki az á lm o t. B ó lo g a t. O k o s, m e ts z e tt a r c á n é le s fé n y c sík a k e re tte le n p á p a s z e m . — H ely es. A kkor m o st m e n je n föl s z é p e n . — Ig e n is, a lo rv o s úr. M ih ály k a e lé g e d e tte n in d u l el a k o rlá to s fa lé p c s ő n . M e g tö rté n t, a m ire v á g y o tt. A p ik to r m a é rk e z e tt, s m o st o tt fekszik a z a b la k a la tti á g y o n , h a n y a tt, h ú nyt szem m el, jo b b k eze s z iv é re e jtv e , m in t e g y e le s e tt h ő s é , ak i h o lt á b a n is esk ü szik , h o g y n em m a r a d t m á s v á la s z tá s a . N y u lá n k , f á r a d t fig u ra , m ikor b e lé p e tt, a lig le h e te tt é rte n i a k ö s z ö n é s é t. I d ő s e b b n ő k ís é rte , a g a z d a s s z o n y a , a k it e g y e tle n h o z z á ta rto z ó ja k é n t d ik t á lt b e a fö lv é te lk o r. M ih ály k a m á r o d a le n n a l a p o s a n m e g fig y e lte . Ő v o lt a z e g y e tle n , a k it n em é r d e k e lt sem m i, n em k é rd e z ő s k ö d ö tt, n é m a b ic c e n té s s e l v e tte tu d o m á s u l, a m it kí­ s é r ő je s ú g o tt n ek i. A ztán id e fö n n k e z e s lá b a s t ö ltö tt, v é g ig f e k ü d t a z á g y o n , e ltű rte a b ú c s ú z ó s im o g a tá s t, n e m e n y h ü lt m e g t ő le é s n em m o s o ly o d o tt el. B e h ú nyt szem m el h e v e r, m int a z e ld ő lt fa tö rz s. Az é lé n k s z e m ű, ö re g jo g á s z k ih ív ta M ih á ly k á t a fo ly o só ra é s o k ta tja : — A ztán n e h o g y m e g in t e g é s z e s t e n y ö sz ö rö g j! M é g k iü ld ö z ö d in n e n . Ez r e n ­ d e s , finom , jó m o d o rú e m b e r, Ö rü ln i k e ll, h o g y ilyen s z o b a t á r s a t k a p tu n k . — Ig e n , P ali b á c s i, - b ó lo g a t e n g e d e l m e s e n M ih á ly k a . A ztá n h o z z á te sz i, M űvész. — N o lá t o d ! — é s P ali b á c s i rá g y ú jt. A k o rlá tn a k d ő l, k e s e rv e s e n m e g v á jt a r c á t fu r c s a fin to ro k b a to r n á z ta t ja . — B o rz a sz tó . . . — d ü n n y ö g i m a g a e lé . M á r n em tö rő d ik M ih á ly k á v a l, é s z re s e veszi, h o g y e lp á r o lg o tt m e llő le , b e lo ­ p a k o d o tt a s z o b á b a , h o g y a z a jt ó b ó l h o s s z a n , le ltá ro z ó te k in te tte l fü rk é s s z e a z új b e te g e t, a k i b iz to s a n m im eli c s a k a z a lv á s t. A k o p o n y á já t lesi. — Mi le h e t a z ? — k érd i h a n g ta l a n u l s m e g in t h o m lo k á n já r n a k ü g y e tle n , tö m p e u jja i. D e m o st m a g a se m tu d j a , a z is m e re tle n titk á n tö p r e n g - e , v a g y a z o n , a m i a z ő f e jé b e n b ú jt m e g . A h o ld fé n y b e s u r r a n a s z o b á b a . H á rm a n fü 'e ln e k a c s ö n d r e . Pali b á c s i sz ó la l m e g v á r a t la n u l : — S o h a tö b b é n em lá to m P árizst. — R e c se g ő , e l- e lf u lla d ó a h a n g ja , m in th a e lm á llo tt p a r a f a d u g ó le n n e a g é g é j e h e ly é n — H u s z o n h é té v e s v o lta m é s könyv­ k ö té s b ő l ta r to tta m fö n n m a g a m .. . N em is ro sszu l. . . — A k ét h a m b u r g i n ő t m e s é lje , P ali b á c s i. . - ül föl M ih á ly k a tü r e lm e tle n ü l. — A h a m b u r g i n ő k ! M a r h a s á g .. . o tt to lta m el a z é le te m e t.. . M a n em is l á t ­ ni o lya n jó v á g á s ú fiú t, a m ily e n é n vo lta m . . . El s e h in n é , ig a z ? — M iért n e ? - h a n g z ik k ö z ö n y ö se n a p ik to r á g y a felő l. S e ttő l e g y s z e rre b e fa g y a m e s e . M e g in t h a llg a tn a k , s o k á ig . Id ő b e n n e m m é r ­ h e tő ez a n é m a s á g , m e rt a h o ld fé n y m e g v á lto z ta tja a p e rc e k té r f o g a t á t. S z á ra z re c c s e n é s s e l é b r e d föl a g ó ly a n y a k ú f o g a s , d e ő sem s z ó l tö b b e t. M a ta tó u jja k a z é jje lis z e k é n y la p já n . — M ért n em v e tte d b e a z a l t a t ó d a t ? - k érd i P ali b á c s i. — M e rt a k k o r n e m á lm o d o m . Túl m é ly e n a lsz o m é s n e m lá to m ő k e t. P ali b á c s i s ó h a jt. E gyiknek h ián y z ik a c s a l á d ja , m á s ik n a k so k a jó b ó l. — N o, k a p d c s a k b e . M e g in t d o b á lo d m a jd m a g a d ! M ih ály k a n em e lle n k e z ik , d e c s a k a z e g y ik p a s z tillá t nyeli le. 36 �— Az e r d ő n fo g o tt el e lő sz ö r.. . ez a .. . ez a g ö rc s .. . — s u tto g ja . — O ly a n volt, m in th a jé g b ő l v o ln a m in d e n b o rd á m . N em b írta m to v á b b m e n n i. És e g y ­ h e ly b e n á lln i is f é l t e m . . . A p ik to r o ld a lt fo rd u l, fé lk ö n y ö k re tá m a s z k o d ik . — H a llg a s s ! — m o n d ja Pali b á c s i. — D e h o g y . M e s é lje c sa k . M ih ály k a fö lé lé n k ü l. T ö rö k ü lé s b e e m e lk e d ik é s b e sz é l, b e sz é l a z e lv e s z te tt e r ­ d ő rő l, a h u llo tt a v a r illa ta o r r á b a n , v a s s z ö g ű b o tja u jja i közt, s z e m é re e rn y ő zi te n y e r é t, m in th a a lo m b o k o n á tn y ila z ó n a p tó l v é d e n é . — V á rta m , h á th a já r a r r a v a la k i.. . K irá n d u ló k .. . A kkor h o z z á ju k c s a p ó d ­ tam . . . úgy v é g ig b írta m já r n i a k ö rz e te m e t. . . H é t k ilo m é te rt. . . A p ik to r a z o n tö p r e n g , a m it a z e lő b b h a llo tt. J é g b ő l v o lta k a b o r d á i. És n em b írt to v á b b m e n n i. A h o g y a n ő s z o r o n g o tt a m ű te re m b e n , k é p te le n ü l rá , h o g y b e ­ n y isso n a k is s z o b á b a , a h o l ö rö k re e lh a l lg a t ta k a c s o s s z a n ó , ö r e g e s lé p te k . M ih ály k a b e h u n y ja sz e m é t. M ég m in d ig ül. H a o tth o n le h e tn e ! A k is lá n y á ra g o n d o l. T isztán lá tja m a g a e lő tt. S z in te m e g s z ó lítja . És a k k o r b e le á ll a b é n a s á g , m e rt e lf e le jte tte a n e v é t. V árni kell. A főo rv o si s z o b a a j t a j a m ö g ö tt is m e re tle n s z e r ta r tá s folyik. N em tu d n i, ki v a n b e n n . D e itt is érzik, h o g y a z o k közt a f a la k közt m á s a lé g s ű r ű s é g , m á s a h a n g te r je d é s i s e b e s s é g e . A k ie jte tt szó a n y a g á b a n v álto z ik m e g : n e m ­ c s a k ta r ta l m a v a n , h a n e m f e lü le te é s m a g ja , re z g é s e i, s m in d e z e g y s z e rre m é r­ h e tő v é válik. P ali b á c s i fö lh ú z ta m e fisz tó -sz e m ö ld ö k é t, m ikor a n ő v é r b e s z ó lt a p ik to ré rt a a szo b áb a. — L e h iv a to tt a z ö r e g ? — n e m le h e t e tt tu d n i, tisz te li, írigyli v a g y s a j n á lj a . M ió ta itt v a n , fo s z lá n y o s e m lé k k é p e k b e n jö n c s a k v issza a m á sik v ilá g — o d a k ü n n h a g y ta , n em v á g y ó d ik u t á n a . M e g s z o k ta a fe h é r k ö p e n y e s á p o l ó n ő ket, b e te g t á r s a it, a z o rv o s o k a t. E n g e d e lm e s , a k a ra t t a l a n la k ó ja a v illá n a k . M o st id e ­ r e n d e lté k , h á t v á r a s o r s á r a . N em t a l á l g a t j a , m ire k ív á n c si a fő o rv o s. K icsit le b e g m é g a re g g e li g y ó g y s z e r a d a g tó l, m o s ó d o tt k ö z é rz e tte l ül a k a ro s s z é k b e n , m in th a u ta z n a . Ig e n , a lu x u s g ő z ö s kis h a l lj á b a n v a n , h a te tsz ik , o lv a s g a th a t v a g y n é z e ­ g e th e ti a z e lv o n u ló u ta s o k a t, s a l a t t a a p a d ló a la t t, a g é p h á z a l a t t a f o g h a t a t ­ la n , fo g é k o n y e le m , a m e ly re rá b íz ta m a g á t. Így is le h e t é ln i, tú l a s z á r a z fö ld ö n . Viszi v a la m e r r e a h a jó , e lf e le d te m á r, h o v á . N em is ő v á lto tta m e g a je g y e t. És a m e g é r k e z é s é p p o ly a n m e g le p e té s lesz m a jd , m in t a z ú tr a k e lé s volt. L a s s a n , d ö c ö g ő s , d ró to n r á n g a t o tt lé p te k k e l e lb o to z e lő tte a k é tm é te r e s ó riá s a 8 -a s b ó l. N é m á n k ö sz ö n tik e g y m á s t. F e s z ü lte n követi a z id e g b é n u l t m in d e n e g y e s k ik ín ló d o tt lé p é s é t. N e s z te le n ü l m eg n y ílik e lő tte a z a jtó , a fő o rv o s tö rz s e k issé k ih ajlik , sík b ó l t é r b e lé p . M ikor b e n n ül a z ír ó a s z ta ln á l, kicsit m a g a s a b b a n d o b o g a szive, m in th a eg y b o rd á n y iv a l fö lsz á llt v o ln a . D o ssziék , f e jte tő n á lló ír á s s a l te le r ó tt l a p o k , Ez m á r a z ő k a rto té k ja . A fig y e lm e s -b a r n a s z e m p á r m e g p ih e n ra jta . — Az u to ls ó tá r l a t á n a fe k e te -s z ü rk e c s e n d é l e te te ts z e tt n e k e m . Az a jó , la z a , f ö ld o b o tt a n y a g k e z e lé s , a m itő l a tá r g y a k n a k e g y s z e rre j e l e n té s e tá m a d . F ü lel, id e g e n k e d ő e n , c s a p d á t se jtv e . Az o rv o s o t t h o n o s a n b e sz é l, n e m z a v a r­ ja a f e h é r k ö p e n y , m é g ig a z á h o z se m ra g a s z k o d ik . A h á ro m év e lő tti k iá llító te­ 37 �re m b e n jár, b á m u la to s em lékezettel idézi a képeket, grafikákat, melyeket egy r é ­ gi e m b e r á lm o d o tt meg. És m o s t a n á b a n , mielőtt bekerült, miket csin ált? — kérdi. — Nem tu d ta m dolgozni. — Kár. Azzal a kiállítással lezárt egy korszakot, és m ég nem ta lá l ta meg, ami u t á n a következik. — A főorvos fölkel, az a b la k h o z lép, kibámul a la s s a n ősz ü­ lő hegyvidékre. — H a kedve van egy-egy s é tá r a d élu tá n o n k in t, szóljon csak. Ő is föláll. V ég e a k ih a llg a tásn a k . Ez volt az e g é sz ? Megy föl a lépcsőn. A fekete-szürke cse n d é le t. Különös, hogy egy civil s z á ­ m o n ta rtja. V állat von, mint ak inek a k a m a sz k o ri szerelm ét em legetik. Ki hitte volna, hogy ilyesmi iránt érdeklődik a főorvos? — H a r a g s z a n a k r á m . . . — m o n d ja elm erü lte n Mihályka. Az ágy szélén ül, tú l­ d o m b o ru lt ho m lo k á t te n y e r é b e h ajtja , é s f á r a d t a n lógá zz a a lá b á t. — Azt hiszik, nem ak a ro k dolgozni.. . Pali b á c s i á t h a t ó te k in te tte l a d j a t u d t á r a , h o g y M ih á ly k a v is s z a té rt rö g e s z ­ m é jé h e z , m in t a z ú sz ó a c ö lö p h ö z , b e lé fo g ó d z ik , k ö rö tte k e rin g . — Azért nem jö n n e k el l á to g a t ó b a sem. . . d r á g a a z útiköltség. . . é s a t á p ­ p énzből is lefogják a felét, mert itt vagyok.. — a r c a kipirult, ujjai közül m in d ­ u n ta la n kibuggyan a helyére t a p a s z th a ta t la n f é lo l d a la s hajcsom ó. — N o, b e s z é ljü n k v a la m i o k o s a b b r ó l, M ih á ly k a . M a e s t e v a la m i le n g y e l film m eg y a té v é b e n . . . Azok jó k a t c s in á ln a k m o s ta n á b a n . — A lengyelek? — Bizony. Pedig nekik sincs pénzük. D e művészek! M icsoda művészek! H a h á ! . . . — Pali bácsi rec seg v e lelkendezik, m á r senki sem figyel rá, Mihályka m a g á b a n suttog, egy em lék em lék é t keresi. Széles, h ú so s a r c jelenik m eg az a j tó r é s b e n , Pali b ác sit hívják sakkozni. K ettesben m a r a d n a k tétlenül és te h e te tle n ü l. Mihályka k uta tón fölnéz: — Művész úr jól rajzol, ugye? — Nem h i s z e m .. . p edig m in d é g szerettem volna.. . — C sak szerénységből tetszik m o n d a n i.. . a z ért e n g e m biztosan le tu d n a r a j­ zolni ! T ö p re n g ő n v izsgálgatja. M intha időtlen ideje ismerné. — H a elk ü ld h etn ém haza.. . a kislányomnak.. . — hajlik b iz a lm a sa n előre Mihályka. — Mióta nem lá tta őket? — Rég.. . n a gyon rég.. . múlt h ó n a p b a n úgy volt, hogy h a z a e n g e d n e k . . . két n a p r a .. . M egváltottam a vonatjegyem .. . fölszálltam.. . és a h a rm a d ik á l lo m á ­ son m e g in t j ö t t . . jött az a v a l a m i . . . Nem t u d o m . . . le kellett szállnom.. . Nem bírtam. . . elpocsé k o lta m az útiköltséget, a s z a b a d s á g o t is. . . — ezt m ár kicsit zökkenve m o ndja , a z tá n ledől az éjjeliszekrény la p já r a és egyszerre felnőtté válik: szép, ó lo m n e h éz férfizokogással rázkódik a válla. N é h a csuklik csak föl a h a n g j a , s az olyan, m intha a p r ó örvények b u g g y a n n á n a k a n é m a s á g o n . Az a sszo n y szők én , nyúlánka n áll lenn a fab u rk o la tú e lő té rb e n , ernyőjét ci­ p ő je orra e lé szúrta, fo rg a tja , s a m a k k e g é sz sé g e se k i d e g e n k e d ő érde klődésé vel p ró b á l tá jékozódni. Valaki m egszólította az előbb, nag y o n szolgálatkész, mélyen 38 �ü lő sz e m ű , zö m ö k f ia ta le m b e r , s m ikor m e g m o n d ta , kit k e re s, e lin d u lt a fe lé : — M in d já rt szó lo k n e k i! lé p c s ő N em a z t m o n d ta : le k ü ld ö m — c s a k : szól n e k i. M e g p r ó b á lta e lk é p z e ln i, a m in t le fe le lé p k e d a d o b o g ó s fa lé p c s ő n , h o m lo k á t rá n c o lv a , m in t le g u tó b b , m ik o r a m ű te r e m b e to p p a n t b e h o z z á v á r a tla n u l, s a z z a l f o g a d t a : m in e k jö tt? B o ro tv á la t­ la n volt, é s a te k in te te is z a p s z ín ű . H id e g k á v é t k o rty o lt, g a z d a a s z o n y á tó l h a llo tta , h o g y e g y e b e t h iá b a is visz b e n ek i. A s z e m b e to p p a n ó , e n y h é n h a jlo tt t a r t á s ú fig u ra m o s t m in th a fö lc silla n n a a v is z o n tlá tá s tó l. K e z e tfo g n a k , ö s s z e k a p c s o ló d ik a te k in te tü k , n in c s h a ta lm u k itt a sz a v a k n a k . — M o st n em k érd i, m in e k jö tte m ? - sz ó la l m e g m é g is. — Jö jjö n , m e n jü n k ki a k e rtb e . S é ta k ö z b e n a férfi e g y ik b e te g t á r s á r ó l b e s z é l, a k i s z e r e tn é , h a h o g y l e g a l á b b a k é p e t h a z a k ü ld h e s s e . Iz g a lm a s a n s z o k a tla n f e ja lk a t. le r a jz o ln á , — N em az, a k i fö lm e n t m a g á é r t? - D e ig e n . A k u ty a e m b e r. Egy s z o b á b a n v a g y o k v e le . — M é rt k u ty a e m b e r? — M e rt n em b ír m e g le n n i é re z . G a z d á t k e r e s . . . — — — — m a g á b a n . O d a s z e g ő d ik a h h o z , a k it e r ő s e b b n e k Mi v a n m a g á v a l? — k érd i ó v a to s a n a z a ss z o n y . M a jd elv álik . M é g n e m tu d o m . P e d ig id e je v o l n a . . . T ü re lm e tle n ? — N em . C s a k hián y zik , - m o n d ja r ö s te llk e d é s n é lk ü l, s m e g in t le s z ú rja ö s s z e ­ s o d o r t, fé m n y e lű e rn y ő jé t a p a rk s ó d e r é b e n , d e m o s t s z e m b e n é z a férfiv a l. — Eszik r e n d e s e n ? — M u s z á j. In z u lin o z n a k . — U g y e kijön n e m s o k á r a ? F a n y a r h o m lo k r á n c o lá s : — M in e k ? — H a k érem ! — N in c s e lé g p u tto n y a h á t á n ? Az a s s z o n y e ln é z a sz o m o rú , őszi h e g y e k fe lé : — H á th a é n is k u ty a e m b e r v a g y o k ? A férfi e g y re h a llg a t, m e g in t o ly a n a z a r c a , m in t o d a h a z a volt. M o st g y o rs a n m o n d a n i k e lle n e nek i v a la m it, a k á rm it, c s a k e lte r e lje a fig y e lm é t a m ű te re m m ö ­ g ö tti k is sz o b á ró l, a m e ly b ő l e ltű n t a z a f á r a d t ö r e g a s s z o n y . — K ijöjjek v a s á r n a p ? A k a rja ? — J a j, m in e k k é rd e z a n n y i t . . . A zért jö tte m id e , h o g y n e f a g g a s s a n a k ! — K ih o zn ám a m a p p á j á t, m e g e g y p á r s z e n e t . . . jó ? A tito k z a to s , k a sté ly sz e rű kis é p ü le t b e n k ig y u lla d n a k a fé n y e k . K o rán e s t e ­ le d ik itt. A férfi m e g ig a z ítja v á llá r a d o b o tt k a b á tj á t. K e sk e n y re v o n t a j k á t l e p e ­ c s é te lté k . L e h a jtja fe jé t. A la s s ú a lk o n y o d á s b a n v is s z a té rn e k a k a p u n k iá r a d ó fé n y n y a lá b j á b a . L ép te ik a l a t t ro p o g a s ó d e r . 39 �Pali b á c si m á r v a s á r n a p d é lu t á n v is s z a té rt a m á s fé l n a p o s h é tv é g i s z a b a d ­ s á g r ó l. J ö n -m e g y n y u g ta la n u l a s z o b á b a n , z ö rg e ti a fö ld im o g y o ró s z a c sk ó t, v á rja h o g y m e g k é rd e z z é k , m é rt n e m h a s z n á l ta ki a z id ő t v é g ig . D e a p ik to r e lm e rü lte n o lv a s, M ih ály k a m e g k á b u lta n , tá t o t t s z á jja l alszik . — E z ... lá to d , ez a z o tth o n ! — c s a p in d u la to s a n a v a s á g y r a , é jje lisz e k ré n y re , - Itt le g a l á b b b é k e s s é g e v a n a z e m b e r n e k , n e m kell ö s s z e h ú z n ia m a g á t, m e rt sz é tsz e d ik a h á z a t a f e je fö lö tt. A lá n y o m b a r á t n ő i. M eg a lo v a g ja ik . L o v a g ja ik ! - veti u tá n a le s ú jtó a n . — C s u p a s e h o n n a i ta k n y á s z ! M ih ály k a kinyitja a sz e m é t, m in t a k i e g y m á sik v ilá g ra é b r e d . — És a z a n y já n a k ez p a s s z o l! - A z e n é s ö rö m ta n y a . . . ! Az ju t ta t o tt id e ! U n ­ d o r! U n d o r! — g y ú rja a k iü rü lt z a c sk ó t, p e r e a b e lő le a fö ld re a m o g y o ró h é j. — T essék e lk é rn i a ra jz o t, P ali b á c s i . . . — s u tto g ja M ih á ly k a . — R ó lam k észü lt. P ali b á c s i e g y m ásik á lo m b ó l é b r e d , e lm e re n g v e b á m u l a z a b la k a la tti á g y fe lé . A ztán ö s s z e c s a p ja a k e z é t: — D o lg o z tá l, ö r e g e m ? . . . H á t a z m á r . . . a z ig e n ! T u d o d m ikor é n P á riz s­ b a n .. . — é s m á r jö n , z u h o g a b e é r h e t e tl e n á lo m , a h a rm in c év e lő tti ifjú sá g , a m ik o r m é g le h e t e tt v o ln a k e z d e n i v a la m it. M ih ály k a e lb ű v ö lte n h a ll g a tj a , s m á r h e ly e tte fo ly ta tn á : — És a m ik o r a k é t h a m b u r g i m illio m o sn ő . . . — H a g y j n e k e m b é k é t a n ő k k e l! — p a t t a n föl P ali b á c s i. K iro h a n a fo ly o só ra . O tt á ll a k o rlá tn a k tá m a s z k o d v a , fú jja a fü s tö t é s d e r m e d te n m o rm o lja m a g a e lé : - B o rzasztó . . . A piktor a kis s z o b á b a n , sz e m k ö z t a z o sz tá ly o s o rv o s sa l, a k it e g y h ó n a p ja m é g n em ism ert. N ézi a s z ű k re fo g o tt, fe g y e lm e z e tt a r c o t — ki tu d j a , h á n y a d s z o r é s a r r a g o n d o l, h o g y g y ű lö lh e tn é is. A k a ra ta e ll e n é r e s z é p la s s a n e lm o n d o tt m a ­ g á r ó l m in d e n t e n n e k a fia ta l fé rfin a k . A v á llá ig se m é r, s o ly a n k é n y sz e rítő e r ő ­ vel tu d h a llg a tn i, h o g y e g y s z e rre k ö z e ljö n n e k a fa la k é s p ré s e ln i kezd ik a m e llé t. É szrev étlen ü l tö r té n ik m o st is, h o g y M ih á ly k á ró l kezd el b e s z é ln i, a z tá n v á d ­ lón, s z á m o n k é rő e n b e le s o d r ó d ik : — Mi é rte lm e a h e ti k ét so k k o lá s n a k , a m i la s s a n k ip u s z títja a m e m ó riá já t, h a n em sik erü l ö s s z e fo g n i, a n n y ir a sem , h o g y e g y e d ü l f ö ls z á llh a s s o n a v o n a tr a é s h a z a is é r je n v e le . N in c s m á s v á g y a , a k is lá n y á t s z e r e tn é ú jra lá tn i, a z o tt h o ­ n á t! A k ifü rk é s z h e te tle n a r c á ll ja p illa n tá s á t. A z tá n a z o rv o s n a g y o n h a lk a n m e g ­ sz ó la l : — O ly a n b iz to s e b b e n ? F ü lé b e n re z e g a c s ö n d . E g y szerre á tz ú d u l r a j ta a fu rc s a , tú ld u z z a d t h o m lo k ú fej, a b a ju s z o s a rc , a k é ts é g b e e s e tt, to p o g ó a la k o t lá tja a z e r d ő k ö z e p é n , a m in t b e lé á ll a r e tte n e t, m e g m e re v e d ik . M ifé le v a d o n b ó l s z e r e tn e k ifutni M ih á ly k a , é s hol á ll n a m e g a z z a l a b iz to n s á g g a l, a m e ly s o s e m a d a t o t t m e g n e k i: h o g y h a z a ­ é rk e z e tt! N em tu d ró la , h o g y s z o b a t á r s a té to v a m o z d u la tá v a l tö rö l v é g ig h o m lo k á n , m íg ije d te n k e re si a z o rv o s k ö n y ö rte le n ü l b iz to s s z e m p á rjá t. S ő k a p ja el m e g s z é ­ g y e n ü lte n te k in te té t. A n y u g o d t, fe h é r k ö p e n y e s a la k h á tte r é b ő l a z e g y re s ö té tü lő a b la k o n la s s a n b e lé p a z őszi kert. A jé g s z ín ű é g r e ra jz o ló d ó fe k e te , tö ré k e n y á g a k n y ú ln a k föl, 40 �h o g y m e g ta r ts á k a m a g a s s á g o t, m e ly b e c s a k b e le v e s z h e tn e k . És v a la h o l a re m é n y ­ te le n s é g h a t á r á n m é g is e g y b e k o m p o n á ló d ik a k é p . M a jd sz é tfe sz ítik a k ü z d ő erő k , s e b b ő l tá m a d a v é g s ő e g y e n sú ly , m ely m é g s e m e n g e d i ö s s z e o m la n i. Ú jra fö le m e li fe jé t: - K érem , d o k to r úr, a z t h iszem , a h é t v é g é n m e g p r ó b á ln é k . . . k é t n a p r a h a z a m e n n i. . . SERFŐZŐ SIMON Próbát teszek Z öld bokor, zöld ije d e le m , a z á ro k b ó l k ilá tszo l! M égse félsz, csak á llo k most, nem zavarlak ki a v ilá g b ó l. A pám o tth o n fá ra d ts á g tó l nyög, id ő e lő tt széthull cso n tja , gereblyével k a p a rh a to m m a jd a házban fe h é r h a lo m b a . De a d d ig m ég p ró b á t teszek. H a jts, e ltű n je n e k a k ín o k : a já ro m b a re p ü lő g é p e t, vasjószágot fogva az é g b ő l a p o rtá ra b e á llíto k ! Aranyos tökvirág A ra n y o s tö k v irá g fú jja tr o m b itá já t r e g g e l ó ta . M e g d a g a d a to rk a tő le , m á z s á s n a g y tök le sz b e lő le . 41 �HANN FERENC Chirico f é lé r e tt b a n á n h a l o m vak fé n y a té r e n fe je tle n to rz ó b á m u lja s o s e m v o lt te n y e r é t v ilá g v é g é rő l m o s t fu t b e a z u to ls ó v o n a t k e re k é n h im b á lja s o r s o m a t Csavargó K ét k is z á r a d t fa k ö z ö tt ü lt é s e v e tt. S á r g a h a j á b a n s z a lm a s z á l, m ö g ö tte k ö d le n g e d e z e tt. A b o z ó tb a n k é t kölyök fig y e lte , m íg rá ju k n e m z u h a n t a z e s te , s a z e g y ik így sz ó lt: — ő a z ist e n ? Mondóka P e rd ü lj m a n k ó , v e n d é g lő c s lá b ! S zakadj sz a k a d é k b a ! L á b ra á lln i, sz á lln i, sz á lln i kell m a , m ég m a. Litánia M e n n e k a z ö r e g e k fe k e té n , s z e líd e n , H é t ö k ö r j á r lá b n y o m u k b a n , h é t v a rjú , h é t s z e lin d e k . F ö ld r e ro s k a d a rc u k e lő tt az ü n n e p lő te k in te t. 42 �tanulmány ZIMONYI ZOLTÁN A drámaíró Németh László pályakezdése I. A Németh művek genezise A jövő század k u tató ján ak szigorú kategóriáiból egy életm ű mindig kikellem etlenkedik m aja: N émeth László egyetem es te h etsé g é nek ezerféle ta p o g a tó z á sa ugyanis a szellemi mozgás egyetlen területére sem u ta lh a tó egyértelm űen. „Változatos ifjuságom alatt vol­ tam nevelő, orvos, iparos, tanár, vállalkozó, kritikus, regényíró, kacérkodtam a kertész­ séggel" - vallja meg, s mégis sajnálkozik: „Milyen ká r, hogy az embernek csak egy élete van, ha mind a négy felem lovába é lne, Koppány szetnégyeltetését is vállalnám." Az irodalom történésznek is hétszer kellene születni ahhoz, hogy ne csak becsülje, meg is m érje N ém eth László irodalm i életm űvét. S m ert csak p atik am érleg e van, tudván tudja : m ázsálni azon nem lehet. Ezért feledkezett b ele néhány éve d rám áin ak olvas­ g a tá sá b a . Nem, mert szem elől vesztette a regényt, tanulm ányt, esszét (mi tö b b , a novellát és a verseket); nem, mert Prokrusztesz m ódjára a d ram atu rg ia szűköcske á g y á b a a k a rja vonni a kisérletező óriást, hogy am iben több, a b b a n m egcsonkítsa. Inkább: olvasm ányai neggyőzték, hogy N ém eth László ezerféle tevékenységében, irodalm i és irodalm on kívüli m ozdulataiban egyetlen gesztus m unkái: a kiküzdött filozófia, em ber- és tá rsa d a lo m ­ szemlélet. (Igazáért, ha kell, vitázik is a szépíró és esszéista N ém eth Lászlót skizofrenisz­ tikusan szem beá llitókkal!) A d rám ák b an így - az eg ész felől közelítve — a m indenféle tevékenységben meglévő gesztust kutatja, az eg yetlent a különfélében, a különféle fa j­ súlyos, d e parány biro d alm áb an , a d rám ák b an . Nem ak a r szemmel becsülő becsüs enni (m értékét Arisztotelésztől, Lessingtől, Csehovtól, Ibsentől, a mi Gyuláinktól avagy a kortársak: D ürrenm att, Brecht, Miller stb d ram atu rg iájáb ó l kölcsönözve), mert tu d ja : nincs dram aturgia, csak dram atu rg iák vannak. Jobb d iagnoszta szeretne lenni a közép­ kori javasasszonyoknál, ezért, míg vizsgál, kopogtat, nem mormol dram atu rg iai b a b o n á ­ kat, ráolvasásokat, Keresi az okot, mely a drám aépítkezés m iértjeire választ a d . A ta r­ ta lmat, melyhez a forma igazodik. Tudja, a tartalom g o n d o lk o d ásb an érett, így a forma is kiküzdött. Ennek a tö rté n e té t szeretné feltárni a szerző, jelen tan u lm án y b an a pályakez­ dés első m ozzan atát: a művek genezisét, az írói modell, ars poetica kialakulását vizsgálva. 1 1. N ém eth László első nagy drám ai te h e rb e e sé se 1936 és 1941-42 közé esik, a rra az időszakra, am ikor tö b b regény (Akasztófavirág, Emberi Színjáték, Gyász, Irgalom első konceptusa, Bűn) és sok kötetnyi tanulm ány (Készülődés, Magyarság és Európa) scsaknem a teljes Tanú) van m ár a h á ta mögött. V alójában drám aírói h ajlam a jóval ko rá b b an kialakult, e regények, tanulm ányok, esszék születését m egelőzően, még 17-18 43 �éves korában, amikor a Ludovikáról lem ondva végleg az irodalom m al jegyezte el m agát. Mint a H íd-ba Hornyik Miklósnak a d o tt in terjú jáb an vallja: ekkor kim ondottan költőnek és drám aírónak készült.1 Tudjuk, N ém eth László szépirodalm i műveibe gyakran életrajzi vonatkozások is föl­ párolognak. A fiatalkori drám aírói készülődésnek is m eg találh ató a nyoma egy novellá­ ban, az Irgalom c. regény a la p já t képező T elem achosban. Az elbeszélés 1926-ban kelet­ kezett. Főhőse Horváth Pali, mint az író jellem zi: „a d rám áb an csinálta meg, am it a kö­ rülmények és oblom ovsága eltiltottak.” 2 K irálydrám ákat készül írni, ezért is várja nagyon haza S zibériában hadifoglyoskodó a p já t, bízva, hogy a p ja nyelv- és történelem tu d ása, valam int az ő írótehetsége szerencsés ötvöződéseként remek történelm i d rám ák at írhat. Mikor é d e sa p ja hazatér, fiúi érzelmei to lm ácso lását egy d rám ára bízza, mely Pénelopéról szól, s írója m ag át az a p já t kutató, hazaváró Telem achosnak képzeli. Nem csak ilyen közvetett, hanem elsődleges nyoma is m eg ta lá lh a tó a fiatalkori drám aírói készülődésnek. N ém eth László önéletrajzi jellegű írásaib a n — az Ember és szerep­ ben3 és a legrészletesebben ta lá n a Mit köszönhetek a Toldy re á ln a k ? 4 című vissza­ em lékezésében — tö b b helyütt utal a versesregények és novellák m ellett születő d r á ­ mákra. Ezek közül — a gim názium ban szövődő k ap cso lat révén b a rá t Oszoly Kálmán jó ­ voltából — csak egyetlen egyfelvonásos, az Árion m arad t fenn. Cím szerint ismerjük Dózsáról szóló öt felvonásos v ersesdrám áját, a II. Endréről és a Kis Károlyról írt király­ drám ákat. Valószínűleg drám ai alk o tás volt az a nyolcadikos önképzőköri munka is, am elyre a Mit köszönhetek a Toldy reálnak? című írá sá b a n így emlékezik vissza: „ . . . egy p á r­ beszédféle volt az esti H alászbástyán, m aeterlincki sejtelm esség b e burkoltan.”5 Mivel ezek a drám ák nem m arad tak fenn, az egyfelvonásos Ariont pedig nem ism er­ jük: a fiatalkori drám ák, a zsengék korszakának elem zése m eg o ld h atatlan . Az utalások a la p já n még a cselekm ényüket sem tudjuk rekonstruálni. N éhány do lg o t azo n b an m eg ­ állapíthatunk. Az első, ta lá n leg fo n to sab b : kisérletet tesz a verses történelm i drám ák felújítására. A történelm i d rám a eb b e n az id őben az irodalmi köztudat szerint a n a k ro ­ nisztikus, idejétm últ jelen ség volt, Szabó Dezső például a romantika itthagyott p e len k á­ ján ak nevezte. Hogy a történelm i drám ák felé vonzódás nem avítt irodalmi ízlés m egnyilvánulása volt, a m odern irodalom ban való já ra tla n sá g és fiatalkori tájék o zatlan ság , azt N ém eth László későbbi művei, nagy történeti drám ái igazolják. Joggal tekinthetjük te h á t ezeket az első d rám ák at a rom antikus rekvizitumoktói megfosztott, újraterem tett történelm i d rám a melletti első felszólalásnak. A fiatal N ém eth törekszik a verses d rám a feltám asztására. Eliot program ja ez, ő vallotta, hogy a pró za-d rám a csak közjáték a verses d rám a tö rtén etéb en . N ém eth ké­ sőbbi történelm i d rám áit pró záb an írta, a verses d rám a újraterem tésére csak két esetb en tesz kisérletet, a bibliai tém ájú Sám sonban és a Négy p ró fétáb an . így a verses d rám a feltám asztásának p ro g ram já t nem valósította meg. Nem azért történ t ez így, mert idő közben N ém eth László m ódosította n ézetét a verses drám ával k a p c so la tb a n ; oka inkább a b b a n a kényszerben keresendő, am ely a művek születését serkentette, a d rám ai te h e r­ től való m eg szab ad u lást sürgette, az esztétikai szem pontok érvényesülését meg nem e n ­ ged te. Ha a verses d rám a program ja részben valósult is csak m eg, N ém eth László d rá m a ­ írói m unk ásság áb an nem múlt el nyom talanul. A vers: em elt nyelvet jelent. N ém eth László sokat kárhoztatott, inkább költői, mint dialogikus — v aló jáb an cso d álato s — drám ai nyel­ vére az igénybejelentés valam ikor itt történhetett, a fiatalkori drám ák időszakában. azt, hogy az irodalm iság küszöbe: csikar-e ki a mű a kifejezésért küzdve nyelvi vívmányt, akkor is vallottam , am ikor prózai drám ák írásá ra a d tam a fejem .”6 - emlékszik vissza később. A görögök szerint: a próza gyalog-vers. N ém eth László prózai drám an y el­ vében érezzük ta láló m etaforának ezt a n é v a d á st: a színművek prózai nyelve és a vers között ta lá n nincs is nagyobb különbség, mint a sebesen szalad ó em ber és a díszesen hajtó hintó seb essé g e között. Lépést is tu d n ak tartan i, csak az egyik gyalog, a másik hintában. Feltehetően megnyilatkozott e fiatalkori d rám ák b an N ém eth László jó szerkesztési készsége is. M indezt közvetett bizonyítékok, mi több, N ém eth László s a já t m eg állap ítása a la p já n gond oljuk. Oszoly Kálmán, az egykori jó b a rá t, mint em lítettem , m egőrizte az 44 �Árion cím ű e g y felv o n áso st, s m ost n é h á n y éve v issz a ju tta tta szerzőjének. „M ajd m egláiod, a já n lo tta . S v aló b an ” — m o n d ja N ém eth László e fiatalk o ri m űvét tö b b évtized u tá n v iszontlátva é s ú jrao lv asv a - „(h a a nyelv é re t­ hogy nem csak mint emlék figyelem re méltó - len is), azt m utatja, hogy bizonyos írói képességek, így a drám ai szerkesztés is: velünk születtek.”7 Közvetett, így fe lté te le s bizonyítékok szerint v a ló szín ű leg m ár a fiatalk o ri d rá m á k b a n g o n d o t fo rd íto tt N ém eth László a lé le k á b rá z o lá s ra , a b e lső tö rté n é s e k ra jz á ra . A m ár e m líte tt Telem achos cím ű novella egyik m e g je g y z é se e rre u tal. E bben a z e lb e sz é lé sb e n , em lékszünk rá, a főhős d rá m á k a t ír. H a z a té rő a p já n a k elm e séli az egyik d rá m á ja tö rté ­ n e té t, m ajd hozzáfűzi: „Persze, ez csak a cselekmény váza. A lényeges a lelkek rajza.” Igaz, a N ém eth László-i re g én y é s d rá m a m o d e ll a hős b e lső körein, t u d a t á b a n m ozog. A fenti k ö v etk eztetés m égsem jele n ti azt, hogy d rá m a m o d e llje m ár ekkor k iala k u lt volna, a h h o z m ég a p á ly a k e z d é s fu rc s a s á g a , s z o k a tla n s á g a m e lle tt sok e lle n á llá s t kellett le ­ győznie. 2. A s a já to s N ém eth László-i é le tm ű k ia la k u lá s á t vizsgálva v a la h o n n a n a bővizű é le tm ű folyam fo rrá sá tó l, p o n to s a b b a n fo rrá sa itó l kell e lin d u ln i: a tanu lm án y író -k ritik u s, illetve a szép író e lső je le n tk e z é sé tő l, a ttó l a k ét á g tó l, a m e ly n ek tiszta vize a N yugat 1925. évi novella és k rtik a i-ta n u lm á n y p á ly á z a tá n a k m ély fú rására tö rt föl a z ism eretlen te h e ts é g e k ta la já b ó l. A N yugat 1925. július 1-én novella é s ta n u lm án y író i p á ly á z a to t h ir­ d e te tt. M a m ár n e h éz le n n e kideríteni, mi su g a llta N ém eth L ászlónak, hogy a p á ly á z a tra n a g y g o n d d a l készített Ady vers g e n é zise cím ű ta n u lm á n y a m ellé az u tolsó p illa n a tb a n egy ré g e b b i n o v e llá já t is le g é p e lje és b e k ü ld ie . Egy bizonyos: ez a v é letlen , ösztönös m o zd u la t volt az, am ely a siker sz á rn y á ra s e g íte tte , sz o k a tla n n á é s sz e re n c sé ssé tév e a XX. sz á z a d i m a g y a r tá rs a d a lm i g o n d o lk o d á s b a n és iro d a lo m tö rté n e tb e n m ély nyom ot h a g y ó éle tm ű v e n y itá n y á t M int ism eretes, a n a g y g o n d d a l k észített Ady vers genézise a „szerencsésebb kisérletek” n é v te le n jé b e n m a r a d t : a m e llék e se n b e k ü ld ö tt, „szürkén” p o s tá ra a d o tt és „rag y o g ó an ” v issz a k a p o tt novella — a H orváthné m eghal — 5 millió k o ro n ás e lső d íja t, O sv át d ic s é re té t, s a z t a sorstól k a p o tt b iz ta tó „ h átb a lö k ést” je le n ­ te tte — a h o g y N ém eth László a z Ember és szerep ben v isszaem lékezik — „am ely egyszer mindenkinek kijár, akinek hivatása van a földön.”8 A fo ly ta tá s sem volt különb, m e g ta lá lta a fu rcsa k e zd é sre rím elő m ég fu rc s á b b k á d e n c iá t. A fő d íja s szépíró e lő tt e g y sz erre b e c s a p ó d ta k a N yugat kapui, az önkényes íté sz k ed é ssel m e g b é ly e g z e tt ta n u lm á n y írónak viszont n e m csak az a k k o rib a n in ­ d u ló M agyar Szemle és a N apkelet, d e a N yugat is h a m a ro s a n fe lk ín á lta „ le a p a d t” kritikai ro v a tá t. 1926-ban M óricz Z sigm ond n e g y e d s z á z a d o s írói ju b ile u m á ra k észített ta n u lm á n y á t, 1 9 2 7 -te n tíz író i-k ö ltő i a rc k é p ből á lló so ro z a tá t Zsinka Ferenc Protestáns Szem léje közli, a T ársadalom tudom ányba a N y u g at húsz e sz te n d e jé rő l, a N yugatba Makkai Sándorról, Bányai Kornélról ír. Közben csak a Na p kelet é s a Protestáns Szemle közli — á ln é v e n 9 — e g y -eg y n o v e llá já t, a Nvug a t p e d ig e g y e t sem . Az irodalm i közvélem ény la s sa n e lfe le jti a H orváthné m eghal sik e ré t; O sv át szavai — am elyek a n ovella é le ts z e rű ­ s é g é t és é le tis m e re té t d icsérték — a se m m ib e m erülnek. N ém eth László, a p á ly á z a tn y e rte s szép író m eg á llt, to v á b b m e n t a b á to r, tá m a d ó sz e lle m ű kritikus. A p á ly a k e z d é s v é le tle n n ek látszik, a v életlen h á ta m ö g é a z o n b a n k ita p in th a tó okok rejtőznek. „Az író vállalkozás - írta le N ém eth László e lső m e g je le n t ta n u lm á n y á b a n - „Ö röklött képességei: az a lk a t; gyerm ekkorának em lékezetnép esítö élm ényei: a szülő­ föld; az átvett tradiciók kényszere: a nem zet; a szellem ét term ékenyítő áram lato k : a kor akarnak művé örökő dni és hatni b en n e.” 10 N ém eth László v á lla lk o z á s á n a k k ia la k u lá sa se m m ás, m int a n n a k a z írói, g o n d o l­ kodói sz e re p n e k a m e g ta lá lá s a , m ely a lk a t, kor, szülőföld é s nem zet e re d ő in e k az ö ssz e ­ tev ő je. S ez, m int látjuk, nem lesz könnyű fe la d a t. N ém eth L ászlónak n e m c sa k a b e n n e to v áb b fo ly ó nyelvleckét (a k ü lönböző v é rm é sé k le tű szülők b e lé á tö rö k íte tt te rm é sz e té t) kellett kibékítenie, h a n e m a z o k a t a g y a k ran e lle n tm o n d ó tén y e ző k e t is, am ely ek b ő l a n ém e th lá sz ló i írói m odell, v á lla lk o z ás felép ü l. H ogy ho g y an , ez okon é rd e m e s m e g ­ vizsg áln i: milyen szerepre készül a fiatal kritikus és szépiró, mit vall az irodalom és írók felad atáró l? A fiatalk o ri ra jo n g á s Ady, S zab ó D ezső é s M óricz irá n t k iala k ítják b e n n e a z t a g o n d o la to t, hogy a „m agyar irodalom sorsszerűe n prófétaterm elő ir d a l om” s hogy „vi­ 45 �szonya ink a művészt p ró fétaság ra kényszerítik". A H orváthné m eghal sikere u tá n , a bécsi n ászú to n b e n n e is á tz ú g o tt a póz - m int az E m ber és sz e re p b e n visszaem lékezik — „fölrázni a nem zetet, összefogni a leg jo b b a k a t.” N ég y -ö t á rk u so s, h a rm in c o ld a la s levelet írt O s vá tn ak , a m e ly b e n h a n g sú ly o z ta : „én nem vagyok tiszta művész s nem akarok csak tiszta művész lenni.” Kiszökött a to llá b ó l az is. hogy a „m agyar szellem i élet o rg an izáto ra” sz e re tn e le n n i.11 A p á ly a k e z d é s p a ra d o x itá s á n a k m e g m a g y a rá z á s á b a n ez a levél sie t se g ítsé g ü n k re . Ig é n y b e je le n té se a szellem i erők o rg a n iz á lá s á ra tö b b , m int csak irodalm i szerepre készülés. Erre p re d e s z tin á lja - a m a g y a r viszonyok írót p ró fé ta s á g b a kényszerítő h a g y o m á n y á n , s a m ár e m líte tt szellem i h a tá s o n é s p é ld á n túl — a lk a ta (m elynek hű d o k u m en tu m a f ia ta l­ k o rá t fe ltá ró ö n é le tírá s a , a M agam helyett (1943)) és e g y e te m e s te h e ts é g é n e k e ze rfelé ta p o g a tó z á s a , am ely a z é le t k ü lönböző te rü le te in te tte kísérletezővé. Az iro d alm o n tú lm u ta tó s z e re p v á lla lá s, a m a g y a r é le t e g é s z é n e k v é g ig k o p o g ta tá s á ra és a m in d e n t á t ­ v iz sg á lá sra ösztönző szellem i é rd e k lő d é s sz ü k sé g sz erű e n u ta lja N ém eth L ászlót a ta n u l­ m ány és a kritika m ű fa já b a . A kritika, ta n u lm á n y és e ssz éírá s e zé rt nem le h e te tt k a la n d , vagy m int N ém eth László hitte e b b e n az id ő b e n : „véletlen letérés, alkalm i b e sz á llá st(!) a szépiró útjáról", h a n e m in k á b b az írói h a jla m te rm é s z e te s m eg n y ilv án u lása. V agy h a k a ­ la n d volt - é le tre sz ó ló k a la n d . H a csak egy p illa n a tra kényszerült a kritikusi, ta n u l­ m ányírói szé k b e ez a p illa n a t az é le te , a S tatus p ra e n se stő l12 a szép író „nyugdijbavonulását” is tú lé lv e ; hiszen a z írói p á ly a m in d en m ásodik é v é re ju t le g a lá b b egy ta n u l­ m án y k ö tet — g o n d o lju n k c sa k a T anú elő tti Készülődés 2. a T anú M inőség fo rrad alm áb a k ic s a p ó d o tt 6, a T anú u tán i K ise b b sé g b en 4 k ö teté re , nem is be sz élv e a M agyarság és Európa, Az értelm iség hivatása, a Téli h a d já ra t, a Sajkódi esték, A kisérletező em ber, a K iadatlan tanulm ányok (I—II.) köteteiről, vagy a Lányaim, a Berzsenyi, a Széchenyi könyvről. Ez okon b u k k a n n a k fel a kezdeti irodalm i kritikák u tá n e g y re in k á b b az irodalom te rré n u m á n tú lm u ta tó ta n u lm án y o k és esszék, am elyek N ém eth Lászlót m int közéleti g o n ­ d o lk o d ó t m u ta tjá k . Ezért m űveli sz ív eseb b e n az esszét, m int a sz a k tu d o m án y o s ta n u l­ m ányt. „A szakm unka azért van, amiről szól, a n y a g á t a k arja rendezni és m egvilágítani. Az esszé célja túl van a n y ag án , mindig valam i á lta lá n o s érdekű és érvényű elvet ak ar győzelemre vinni, amelynek a tém a csak c sa ta te re ” 13 - m o n d ja Szekfű ta n u lm á n y á b a n , s m egállapításai s a j á t esszéire, is érvényesek. De mi rejlik a szépíró e la k a d á sa m ögött? O svát „kasztráló kése" te tte term éketlenné? A sűrűn születő kritikákban, tanulm ányokban, esszékben kifejeződő kényszer térítette le a szépíró útjáról? Talán mindkét tényező közrejátszott, d e inkább ő m ag a volt ekkor csírázásképtelen, nem tudván beilleszteni az irodalm on túlm utató szerep v állalásb a a szépirodalm at. Egyelőre le g aláb b is nem. Jól dokum entálja ezt az Ember és szerep egyik része, am elyben a m ár em lített bécsi nászúton született O svátnak írt levélre emlékszik. „M eg­ lehetős zavaros, itt-ott m odoros sz ó á ra d a tb a n lepleztem le m agam - az ő felfedezettjét. M áig is rejtélyes előttem , hogy jutottam ennek a levélnek a tartalm ához. Valószínű, hogy a H o r v á t h n é m e g h a l ellen küzdöttem vele; a b írálatb an foglalt jellem zés ellen, amely eleinte olyan volt, m intha egy házfalon, m árványba vésve olvastam volna az é rd e ­ m em et, d e lassan nyomni kezdett, mintha az a m árványlap a mellem en feküdne s a tu la j­ don »tökéletességem « ak a rn á kriptá b a zárni, azt ami tökéletlen bennem , d e én vagyok. Bécs, szerelem , versek, d ia d a l lelkesedésében egész biztosan tudtam már, hogy én nem a H orváthné m eghal szerzője vagyok, a tökéletes beosztó művész, akit O svát felfedezett. Több kevesebb, z a v a ro s a b b . . . nehezebb, á ld o z a to sa b b szerepet kértem O sváttól, mint H orváthné m eg h al-to k a t(!) írni.” 14 H ogy h o g y a n következik b e a sz é p író id ő le g e s e la k a d á s a u tá n a gyors é s sz a p o ra m e g te rm é k en y ü lé s: N ém eth László írói te rm é s z e te és az iro d alo m , a z írók fe la d a tá ró l vallo tt n é ze te i e lle n té té n e k m e g v ilá g ítá sá v a l, m ajd ezek m eg b é k ü lé sé n e k fe ltá rá s á v a l m u ta th a tju k meg. 1926-ban, a H o rv á th n é m eg h a l sikere u tá n N ém eth László m ég m int szépíró ig y e ­ kezett m egvetni a lá b á t, a z o n b a n (a fen tiek a la p já n é rth e tő e n ) sik ertelen ü l. E ltávolodott O sv áttó l és a z őt fe lfe d e z ő N yu g attó l (szép d o k u m e n tu m a e n n ek a z E m ber és sz e re p id e v á g ó része), nem ért el sikert C sászár E lem ér (m int S z a b ó D ezső nevezi: C sir-c sá r ta n á r úr) P a n th e o n já n a k regényírói p á ly á z a tá n (1926-ban, e rre írta az A kasztófavirág cím ű regényét, a m e ly a k é ziratra jeg y z ett d á tu m szerint 1926 jún. 6. — a u g u sz tu s 7. között k e ­ letkezett) és a N yugat ú ja b b n o v e lla p á ly á z a tá n sem (1926). A nnál n a g y o b b volt a h u llá m ­ 46 �veré se an nak a Móricz tanulm ánynak, am elyet u g y an eb b en az évben Zsinka Ferenc k éré­ sére a Protestáns Szem lébe írt.15 N é m eth László g o n d o la ta i a k ritik á b an , ta n u lm á n y b a n k a p ta k s z a b a d u ta t, így - lé n y e g é b e n 1927-től — kritikákkal, ta n u lm án y o k k a l kezdődik el írói p á ly a fu tá s a . (Az irodalm i k ö z tu d a t 1936-ig így is e m le g e ti, h iá b a je le n t m á r m eg a N a p k e le tb e re jte tt Emberi Színjáték, készült el a k ia d a tla n A kasztófavirág. Az 1931-ben írt Gyász is c sa k 1936-ban je le n t m eg. 1931 b e n , am ik o r a N y u g a tb a rá to k Irodalm i Köre könyvsorozatot h ird e te tt, N ém eth László é rth e tő e n m ég csa k a ta n u lm á n y k ö te tte l jele n tk e ző k között sz e re p e l). A kritikák, tanulm ányok a szépíró N ém eth László készülődésének k atalizátorai voltak, érdem es ezért felfigyelni akkor is rájuk, ha vizsgálatunk tárgya nem a kritikus N ém eth László bem u tatása. Érthetően nem azt firtatjuk: kit hogyan értékel?, inkább a fel-felcsen­ dülő gondolatokra, közös szem pontokra figyelünk. Ezek m utatják meg m élyebben, tisz­ táb b an N ém eth László irodalom ról, az írók fe lad atáró l vallott nézeteit, p o n to sa b b a n : láthatóvá teszik azt a küzdelm et, am elyet írói m odellje k ialak ításáért vív. Az író elhivatott - szegezi le tö b b ta n u lm á n y á b a n 16, m ajd A N yugat húsz eszten d eje című cikkében álta lá n o sa b b a n , m ár nem csak az írókra vonatkoztatva, norm aként állap ítja me g : „M a m inden m agyar annyit ér, am ennyit a nemzeti erők o rg an izálása körül végez.” 17 U gyanakkor hangsúlyozza az irodalom és a művészet osztályfelettiségét, kimondva, hogy az író politikus ugyan, d e nem lehet p á rtta g .18 Ez a marxista értelem ben vett pártos költészet ta g a d á s a , és bizonyítéka an n ak az eg yetem ességre való törekvésnek, amelyről a későbbiekben lesz szó. 1928-ban újra nyom atékot helyez az írói e lh iv a to ttsá g ra : „Aki ma nem hiszi, hogy küldetett, ne legyen író ."19 M odern p ró fétaság ra ösztönöz, d e ig a ­ zabbra, mint a vétkesek közt ném a m arad t Jónásé. Így ír: „Nem tehetünk úgy, mint Jónás próféta, aki bem ent Ninivébe, kikiáltotta Isten üzenetét s a futótök levelei a lá húzódva egy közeli hegyről leste a város pusztulását. Be kell mennünk Ninivébe, el kell vegyülnünk a m agyar életben s h a nem is ízlik, bele kell nőnünk m inden szervébe, ott kell lüktetnünk minden életm egnyilvánulcsában, mert ezt kívánja az idő.” 20 P rófétaságra, közéletiségre szólítja az írókat, ezt várja önm ag átó l is; ugyanakkor írói a lk ata személyes, erősen él b enne a vallomás-kényszer. Rá is m ondhatnánk, ahogy ő jellemzi egyik regénye, az Utolsó kísérlet hősét, Jó P étert: örökké a m ag a lab irin tu sáb an lohol. A művei - mint később kitűnik - egyéni élethelyzetet tételeznek fel, s egyben személyes cselekvést is jelentenek. Hogyan kiálthatja ki az „isten üzen etét” a m agyar N inivében, aki csak önm agáról tud szólni? A dilem m a a d o tt volt a pályakezdő N ém eth Lászlónál, csak később sikerült, mint lentebb látjuk, id ealista módon m eg o ld an ia: a rra törekedve, hogy az egyéniben, a szem élyesben felm utassa a társad alm it, az „örök" em beri term észetet. Ahhoz, hogy m egértsük: hogyan?, meg kell vizsgálnunk N ém eth Lászlónak a társad alo m felem elk ed é­ sével, a fejlődéssel, h a la d á ssa l kapcsolatos nézeteit. Ezek tárják fel N ém eth László írói világának m orális-m etafizikai jellegét. N ém eth Lászlónak a Készülődés éveiben (ilyen címmel fo g lalta kötetbe 1925-1932 közötti írásait) terem tett kritikáiban, tan u lm án y aib an m oralizáló hajlam nyilatkozik meg. 1927-ben a N yugatba M akkai S án d o r Ö rdögszekér című regényéről írt kritikáját ezzel zárja: „Az egyetem es fogalom zavarnak eb b en a m agyar g ó c á b a n elkél néhány em ber, aki az okosság, jó ság és m egértés valam iféle ren d jét vigye az agyvelőkbe.21 Az író fel­ a d a tá t te h á t morális érzés k ialak ításáb an látja. Első jelentkezése ez a később m eghir­ d e tett vallásos forradalom nak, az id ealista jellegű etikai szocializmusnak. 1928-ban az Új reformkor felé című cikkében h a n g o z ta tja : „M eg kell duzzasztanunk a kollektív ösz­ tönök, a lelkesedés, a szeretet, az ö n feláldozás k iap ad t vizeit.” 22 G andhi p é ld á já t idézi, am ikor így ír (ekkor m ár ismerte G andhi írásait és a sz a tja g ra h a 23 m ozgalm at, amely az em berek erkölcsi ta rta lé k á ra figyelm eztet): „In d iáb an egy nagyszerű, em elkedett hazafi vértelen, de vértelenségében is könyörtelen sz a b a d sá g h a rc ra n ó g a tja honfitársait. Ilyen G andhi harcra szeretném én a m agyarságot elég erősnek és m éltónak tudni."24a M olnár Albert zsoltárai és ritmikájuk című, ugyancsak 1928-as tan u lm án y áb an a kultúrát etikum ba helyezett tényezőként értelm ezi: „A kultúra nem tu d ás, nem művészi produkció, hanem valam i életet szabályozó elv, amely egy em bercsoport m inden csoportjának belső m á g ­ nese, irányítója."24b Az igazi zsarnokságnak nem a külső tényezőket, hanem az em ber lelke mélyére álm osodó vak erőket, a „Vérség koloncát, a jó ság szárnyainak szörnyű 47 �zsib b ad ását, az életünkre kendőzött h azu g ság o k at és álszem érm et ta rtja .”25 1932-ben kategorikusan kijelenti, hogy csak a vallásos, morális, etikai fo rradalom ban, felem elkedés­ ben hisz: „ . . . H a az em beriség v alah a m égis följebb jut, nem külső reformoknak kö­ szönheti . . . Az em beriséget m egjavítani annyi, mint az em beri lelkiism eretet elneheziteni.”26 Az a fa jta morális világ, am it a tanulm ányok és kritikák g o n d o lataib ó l kiolvashat­ tunk: idealista jellegű, s m ár ö n m a g á b a n metafizikai m ozzanatokkal rendelkezik. Mindez p o ntosabban, tisztábban áll előttünk, hogyha megvizsgáljuk, mit jelent Németh Lászlónál a morális m agatartás? M indenekfelett az em ber önm agához való hűségét. H ogyan értelm ezzük ezt? Alkal­ m azkodást ahhoz a növéstervhez, ami minden em berben m egvan; kiteljesíteni azokat az erőket, am elyeket a sors belénkátkozott, ele g e t tenni az önm egvalósítás kategorikus im perativuszának, s ezzel együtt m egfelelni a kor kategorikus im p erativuszának. „A tö r­ ténelem olyan vers - írja N émeth László O rteg a tan u lm án y áb an — amelynek m inden szaka m ás ütem re lejt. De ha így van. nekünk, akik e század stró fájáb an vagyunk b e ­ iktatott szavak, e strófa ütem e éppoly fontos, mint m ag a a vers. Ez az ütem a parancs, am elyet a verstől kaptunk, am it O rteg a ú g y m ond: mindenkinek első k ötelessége sa já t kora im peratívuszát m egérteni.”27 E gondolatok ta n ú s á g a szerint Németh László úgy tartja, hogy az em beri történelem abszolút norm ákkal, ideákkal rendelkezik, ezek osztód­ nak le egy-egy kor eszm ényeibe és jelen vannak az em ber term észetében is. Az em ber erkölcsös m ag a ta rtá sa úgy kívánja, hogy hű legyen a term észetében meglévő örök em beri eszményekhez, igazodjon azokhoz az örök koordinátákhoz, amelyek egy-egy egyéniség, egy-egy kor maximáit m egszabják. Mindez kissé m egfo g h atatlan , irracionális, a jelen ség ek et fo n ák jára fordító idealiz­ mus, am ely a kor hasonló gondolatrendszereivel tarto tt rokonság m ellett visszaüt Szo­ phoklész világá ra is, am elyben a hősök a phüziszhez, a term észethez ragaszkodnak, a lelkiism erethez és az íratlan isteni törvényekhez, ősi erkölcsi nomoszokhoz igazodnak. Szophoklész. és Németh László világának h aso n ló ság a — mint N ém eth László pályájának jelen tanulm ányon túlm utató vizsgálata feltárná — jelentős szerepet játszik N ém eth László drám aírói pólyájának kialakulásában. Az Emberi Színjátékban szem léletes p é ld á já t kapjuk a belső növésterv m eg v aló sításá­ nak. Boda Zoltánnak, a regény főhősének életú tja metafizikai forradalom ; a b enne m un­ káló egyetlen szenvedély (mint később az Utolsó kísérlet Jó P éterében a „m aiora canam us" öszetönzése) a különböző eszm ékhez való old ó d ásain és kötődésein az önm egvalósításba emelkedik, huszadik századi „Krisztusként” visszavonul léte belső köreibe: m a jd a tá r s a ­ dalom ból kivonulva a szőlőhegyen ta lá l teljesen ö n m ag ára, ü d v ö zü lése, növésterve m egvalósítása azon b an csak egyéni útja s a já t morális beteljesülése. Ő m aga figyel­ mezteti híveit: „N e szomorkod iatok azért, ha nem értitek m inden szavam. Imádkozni lehet együtt, üdvözülni azon b an mindenkinek m ag án a k kell. Nem a d h ato k én semmit nektek az én örömöm bizonyosságán kívül.” 28 Az igazság kinyilatkoztatását tőle váró töm egnek útravalóként csak önm a g a p é ld ájá t a d ja , ezzel öszönözve őket az ö n m eg v aló sításra: „Egy igazság van, am elyet a pincékbe űztetek, s lelketek v adonja a ljá ra szorítottatok. Azt követeljétek m ag a toktól, s ha m agatok igazak lesztek, a világ is újra épül a ti igaz­ ságotok szerint.”29 Antagonisztikus tá rsa d a lo m b a n a társad alo m m egváltoztatása, a kapitalizm usban a szociális igények érvényre ju ttatása csak forradalom m al lehetséges. N ém eth László aki körülnézett a „propeller-kapitány” ország á b a n , észrevette a m agyar élet antinóm iáit, elvetette a fennálló rendet, melyben egy „jól kékre borotvált á ll” ér a legtöbbet, ahol a a „miniszter a fürdőkádban is miniszter", s ahol az e gyetem ek k ated ráit bálrendezőkből lett tanárocskák népesítik be — nem kiáltott társadalm i fo rra d a lomért. M orális—metafizikus világképe idealista recep tet javasolt a helyes diagnózissal feltárt b e te g ségre. Hogy hogyan, nem csak a Készülődés éveinek írásaib a n láttuk, m eam utatták Boda Zoltán idézett szavai is. Érdemes azo n b an — ismétléssel élve — egy konkrét esem ény kapcsán ú jólag meg m utatni N ém eth László á llásfo g lalá sát. Olyan p é ld á t ad, amely pars pro toto, részként is helyt áll az egészért, á lta lá n o s érvényűe n m egm utatva N ém eth László etikai szocializ­ musát. Illyés Gyula 1934-ben Pusztulás címmel b aranyai riportot jelentetett meg a fokozódó társadalm i érdeklődésű N yugatban. Illyés Fülep Lajos, akkoriban zengővárkonyi lelkész statisztikája és vizsgálatai a la p já n m egkondítja a vészh aran g o t: Észak-Baranya m agyar­ sá g a ritkul, a ném et szigetek elnyeléssel fenyegetik az egykéző m agyar falvakat. Illyés 48 �javaslatot tesz, am ely eredm ényeként az egykézést fel lehetne számolni. Új örökösödési törvény bevezetését tan á c so lja , amely, b á r a la p já b a n nem radikális, érintené a föld­ m agántulajdon eddigi szen tség ét is. A cikk kapcsán a N yugat an k éto t rendezett. Mivel Németh László ekkor m ár a Tanú szigetén élt, hozzászólását s a já t folyóiratába a d ta . A vitába bekapcsolódó H arsányi G réte a végzetet hib áztatja. N ém eth László a p á rtjá ra áll, ha a végzet, mint írja: „m indnyájunk közös bűnének a neve.” M ajd így folytatja: „A m agyar földbirtokelosztás, term észetesen irtózatos; de az egykének nem ez az oka, hanem mi, akik nem tudtunk a renyheségnél nagyobb id eált adni a n é p n e k ... Fejétől bűzlik a hal s fejen nem kell mindig politikusokat érteni. Nem szeretem azokat, akik m inden felelősséget a rossz politikusokra tolnak. Ha a m agyar müveit osztálynak csak egy töredéke is igazán m eg tette volna a kötelességét, a mai politikusok nagyrésze nem ­ csak a parlam entből, de a ferencvárosi sörcsarnokból is kiszorult volna... Állítom, hogy a p éld a hiányzik ebből az országból s húsz igazi férfi m a is m egm entheti a m agyarságot, akárm it m ondanak az anyakönyvek.”30 „A p éld a hiányzik ebből az o rszágból” — hangsúlyozza N ém eth László. G ondoljunk csak vissza, mit m ondtunk a társad alo m felem elkedésével kapcsolatos nézeteiről! A tö r­ ténelem szerinte abszolút norm ákkal, ideákkal rendelkezik, ezek nyilatkoznak meg a belső kategorikus im perativuszban, az em beri term észet nem esebb felében. Az önm agunkhoz való hűség ezeknek az ideáknak, a bennünk meglévő növéstervnek a beteljesítése, ez vezet tu lajdonképpen a társad alo m felem elkedéséhez, az egyéni m egtisztulásokban é r­ vényre jutó „vallásos forradalom hoz” . Ehhez kell a péld a, olyan em berek ö nfelm utatása, akik maguk válnak egy-egy eszm e inkarnációjává. azaz eszm énnyé. N ém eth László ezt a g o n d o lato t egyértelm űen a harm incas évek második felében készült regényciklusában, az Utolsó kisérletben Jó Péter szavaival fogalm azza m eg: „Az em ber m ag a az id e a ... az élet választ keres. S egy-egy kor vagy m ondjuk korok kérdéseire egész részletes, m indent kielégítő választ: csak egy élet, egy em b erélet p é l­ d á ja a d h a t.”31 Az idea „egy em berben, e g y fizikumban, s nem erkölcsi szabályokban” 32 szövődhet csak össze. Az igazi nagy em berek átlátszó edényei az ideáknak, ö nm agukban m utatják fel a norm át. E gondolatok fényénél m ásnak látjuk azt a pró fétaság o t, am elyet N ém eth László szerint a m agyar é let elvár a m agyar írótól. Nem olyannak, ahogy a ro­ m antika kora óta belénkrögződött, hanem inkább a vallás prófétáihoz hasonlónak. A „krisztusi” szerep ú jrafo g alm azása ez a tétel lényegében, azzal, hogy az em beriség le g ­ fontosabb fe la d a tá u l szab ja az egyenkénti üdvözülést, s ehhez Jézushoz vagy a szentekhez hasonló p é ld át kíván. A „ m ásfajta” p ró fétaság g o n d o lata N ém eth László írásaib a n az Emberi Színjáték m egkezdésének évében bukkan fel először. „A költő éppúgy nem próféta — írja 1928-ban, (de ezzel korántsem ta g a d ja meg a korábban h irdetett írói elhivatottságot) — ahogy nem országgyűlési képviselő. Nem is készít elő sem miféle kort. L eg aláb b nincs bizonyíték rá, hogy egy költőből valah a kor lett volna, ahogy kócsagból sem lehet m ocsár, h a fölébe száll is. H a a költő p ró fétája valam inek, akkor an n ak a p ró fétája, am i nincs s az élet m echanikus d eterm in á ltsá g á b a n nem is lehet. A költő u ta lá s ö n m ag ára, s az ig aza b b életre, amelynek egy elkopott foszlánya ta lá n b en n ed is ott cseng, d e csak ő h allja az egész m elódiát.”33 1928-ban N ém eth László korábbi im á d a tá t legyőzve szem befordul Szabó Dezsővel, aki akkoriban az egy én iség et nivellálni igyekezett. Vele polem izálva írja: „A történelem siv árság áb an az egyéniség az egyetlen felem elő... Az em ber egy módon h aszn álh at a világnak, h a rendbejön ö n m ag áv a l... az em bernek egy d o lg a v an : az üdvössége. Aki üdvözült (a mi nyelvünk szerint beteljesült) az mind tá g a b b és tá g a b b körben sugároz enyhületet s a k aratlan is puritikál... Élj és valld meg m ag ad , ez a költő m eg b ízása.”34 E korban írt kritikáiban szinte kivétel nélkül azt kéri szám on, hogy mennyire hajol az író sa já t titkai, szíve titkos á ra m a fölé; fel tu d ja -e m utatni az egyéni titkokban az „örök é le te t”. Kodolányi Futótűz című regényének az a jelen ete ra g a d ja meg, am ikor a fiú, bár szeretné az anyját m egölelni, m egbénultan, m ozdulatlanul ül, mert term észete érzései leplezésére kárhoztatja. (Azt hiszem érezzük, mennyire N ém eth László-i problém ai). Azt, hogy Kodolányi lelke rá vetülését érzi a regénybeli életre, kellem es csaló d ásn ak nevezi. U gyanebben a b írálatb a n fogalm azza meg újra, am it a Szabó Dezső tanulm ányban egy­ szer m ár kim ondott: „Az író ö n m ag a titkainak virágos fá ja ; a százarcú term észet egyik vallom ása. A céljai vannak ő érte s nem ő a céljaiért. Remeke az em beriségnek, s nem eszköze. Költő s nem orvos. S h a orvos ak a r lenni, leg föllebb javas.” 35 „M egint egy igaz hajós, aki rábízta m a g á t lelke ism eretlen te n g e ré re s íme, a 3 49 �tenger egy kontinenst aján d ék o zo tt neki." - lelkendezik Pap Károlyról írt b írá la tá b a n . Dicséri, hogy am ikor Krisztus tö rtén etét írja, sa já t lelkének a fo rrad alm áról ír. Kassák Angyalföld című regényében azt kifogásolja, hogy b ár a hősök külső sorsa cifrára fa ra ­ g o tt; a regény pszichológiai hitele csekély, a felülettől nem ta lá lh a tó meg a befelé vezető folytatása. Az írónak a hősök egyéni titkait kell m egm utatni, hiszen az egyéniség nem elnövés az örök dolgoktól, hanem az örök dolgok egyetlen hiteles jelentkezési m ódja.36 „Élj és valld meg m ag ad , ez a költő m egbízása". Ez a m ondat m ár a szem élyességbe hajlam os alk at és a nagy felad ato k ra törő társadalm i szerep ellentétének egyeztetését, összebékítését tükröző ars p oetica. Éppen az Emberi Színjáték id ő szakában fogalm azódik meg, s az Emberi Színjáték hitelesíti. Hiszen mi más ez a regény, mint az író sa já t é le ­ tének m egvallása, nem külsőségeiben, nem a hős és író életú tján ak e g y b ev ág ó só g áb a n, hanem az életproblém ák a z o n o sság áb an gyökerezve. Kialakult az az írói modell, amelyik tisztán m utatja a szándékot: N ém eth László sa já t életét, vívódásait szeretné — még a leg titkosabbakat is — feltárni, azért, hogy sa já t gondjai, a problém ák eredm ényes le­ küzdése vagy kudarca mások tanítójává váljon. Nagyon jellemző, am it a M agam helyett beveztőjében 1943-ban ír. Az olvasót egy szokatlan élveboncoláshoz hívja meg, „egy em ber, aki voltaképpen m ár m eghalt, o d aáll a m ag a letett élete mellé, hogy ezt a k ad a ­ vert az em beri gondolkodás jav ára felb o n tsa.”37 Ö néletírásával m inden em bernek szol­ gálni akart, de legfőképpen a „m a g a hom ályával vívódót" szerette volna meggyőzni arról, hogy „m inden életnek van egy belső »növésterve«”, am it kötelessége beteljesíteni. „Könyvemben, am ennyire lehet, kíméltem a m ás em berek titkát; annyit használtam föl, amennyi nélkül az enyémek érthetetlenek. Bocsássák meg a szenvedést, ha nem látnák meg, m ellette m indjárt az em beri együttérzés irját. Én m ag am : diszcipliánul szabtam m agam ra, hogy a leg k in o sab b at se hallgassam el. Egyesek tán vetkezési hóbortot fognak kiáltani. Ép az ellen téte a n n a k : szenvedéssel és g ondolkodással kivívott átlátszó ság . M eg ­ győződésem , hogy az em beri életnek sokkal tö b b á tlátszó ság ra van szüksége.”38 N ém eth László jo ggal félt, hog y műveiben vetkezési hóbortot látnak. Exhibicionista, m ondták sokan, először ta lá n O svát a d ta lesújtó itéletét egy hangsúlytalan m o n d atb an N ém eth László tu d o m ására a Telem achos elolvasása után. Hagy azó ta hányan és mennyi­ szer ragasztották műveire ezt a cimkét, nem tudom , d e az tény, hogy olyanoknál is szerepel, akik (mint B. Nagy László)39 igazán értően közelednek életm űvéhez. Talán nem vették észre, hogy milyen rossz íze van ennek a szónak: torz arccal életük ren d ellen essé­ geit, fu rcsaság ait lem eztelenítő b eteg em berek lelki e jak u lációja borzong a mélyén? Vagy ta lá n ép p en ezért m ondták, mert nagyon is ezt érezték ben n e? Hogy O svát így látta, érthető és m eg b o csáth ató : ő m ég nem ism erhette Németh László m unkásságát, hiszen 1929 októberében, te h á t még az Emberi Színjáték befejezése előtt m eghalt. De a tö b b i­ eknek föl kellett volna figyelniük valam ire: N ém eth Lászlónál a sa já t életének feltárása nem önm utogatás, hanem vállalkozás. Nem csak h a jlam, és nem az alk at patalogikus tü ­ nete, hanem form álódó szerep, kifejeződése a N ém eth László-i gondolatnak, am elyet az írói feladatról tart. N ém eth László drám aírói pályakezdésének története nem zárul le a művek g en ezisé­ nek feltárásával. Iqaz, 1928-29-re írói hajlam a és vállalt társadalm i szerepe összebékítésé­ vel m egalkotta írói m odelljét, így mint szépíró sem volt tö b b é csírázásképtelen. Az á l­ talán o s (vagy: regényre kiküzdött) írói modell azo n b an ekkor még nem osztódott le d rá ­ m áiba, s nem alakult ki az a személyes drám ai élethelyzet sem, amely konfliktikus tu d atállap o to t, világ látást terem tve a drám ai m űnem be kényszerítette volna. Mindez csak később, a harm incas évek első felében következett be. Hog y hogyan, ennek feltárása teszi teljessé az érett írói korszakába is benyúló drám aírói pályakezdését. Jegyzetek 1. Híd 1968. m ájus — Hornyik Miklós: Találkozás N ém eth Lászlóval — 2. K éziratban — 3. Ember és szerep - Tanú kiadás, Kecskemét 1934. — 4. Lásd a K iadatlan tanulm ányok Bp. 1968. című kötetben - 5. Uo. — 6. K iadatlan tanulm ányok II. 537. — 7. Mit köszön­ hetek a Toldy reálnak? Ih. - 8 Ember és szerep Ih. 13. I — 9. Lelkes László néven — 10. Készülődés — M agyar Élet k iad ása Bp. én. I. 63. oldal (Móricz Zsigmond) — 11. Ember és szerep 17. I. — 12. Az Ady-vers genezisével egyidő ben született tanulm ánya, m egj.: Kia­ d a tla n tanulm ányok I. — 13. K isebbségben l-ll. (Szekfű Gyula) — 14. Ember és szerep Ih. 50 �17-18. I. — 15. Vö. 10. sz. jeg y z e tte l - 16. Pl. a z Ihlet é s ü g y e ssé g c ím ű b e n , m egj. a K észülődés c. k ö te tb e n — 17. A N y u g a t húsz e s z te n d e je — m egj. a K észülődés c. k ö tetb e n 18. Uo. - 19. Új reform kor fe lé — m eg j. a K észülődés c. k ö te tb e n — 20. Uo. — 21. N yugat, XX. évf. 23. sz. (1927. d e c e m b e r 1.) 799. I. — 22. K észülődés I. 39. I. — 23. G a n d h i m oz­ g a lm á t a s z a tjá g r a h a szóval jellem ez te. A szó ig a z s á g ra való törekvést, ig a z sá g h o z való ra g a s z k o d á s t je le n t, a szatjá ’igaz, ig a z s á g o s ’ é s az a g ra h a ’törekvés, ig y ek e ze t’ szavak ö ss z e té te lé b ő l szárm azik. - 24a. Ú j reform kor fe lé Ih. 42, I. - 24b. Vö. K észülődés II. 9. I. (M olnár A lbert z so ltá rai é s ritm ikájuk) - 25. Vö. B lasco Ib a n e z c. ta n u lm á n y á t (1928) M egj. K észülődés II. - 26. Két könyv Tolsztojról m egj. K észülődés II. 106. I. - 27. O rte g a m egj. a P ira n d e llo ta n u lm á n n y a l e g y ü tt külön k ö te tb e n (O rte g a és P ira n d e llo cím m el) é s, a K észülődés c. k ö te tb e n . — 28. Emberi S zínjáték Bp. 1966. II. 311. I. — 29. U o. — 30. P u sz ­ tu lá s — K ia d a tla n ta n u lm án y o k I. 293—94. — 31. S z e rd ai f o g a d ó n a p Franklin k ia d á s II. 62. I. 32. U tolsó kísérlet — 33. S z a b ó D ezső — m egj. a K észülődés c. ta n u lm á n y k ö te tb e n — 34. Uo. 35. K odolányi: Futótűz - m egj. a K észülődés c. ta n u lm á n y k ö te tb e n — 36. A P a p Károly és a K assák ta n u lm á n y ill. b írá la t e g y a rá n t m e g je le n t a K észülődés c. ta n u lm á n y k ö te tb e n . 37. M a g a m hely ett — Turul k ia d á s, Bp. 1943. — a b e v e z e té sb e n — 38. Uo. — 39. B. N agy L ászló: A te re m té s k e z d e té n Bp. 1966. (E b b en : Egy ka ta rzis tö rté n e te ) K alló László: C sendélet 3 51 �vallomás JOBBÁGY KÁROLY Önvizsgálat Egy k é sz ü lő a n to ló g iá h o z k é rte k tő le m ö n v a llo ­ m á s t n a g y o lv a s m á n y é lm é n y e im rő l, a m e ly e k h a ­ to tta k rám . Ez a fe lk é ré s k é s z te te tt e r r e a z ö n ­ v iz s g á la tra , a m e ly e t m o st — h o g y ak i a k a r, jo b b a n m e g is m e rje n - k ö z re b o c s á to k . A m ikor a n e m ré g m e g je 'e n t v á lo g a t o tt k ö te te m k ritik áit o lv a so m , a z e l m a ­ r a s z ta lá s hol v a sk o s re a liz m u so m , s ő t n a tu r ia liz m u s ra v a ló h a jl a n d ó s á g o m , ho l ro m a n tik u s é rz e lm e s s é g e m m ia tt, v a n a k i a z é r t fe d m e g , m e rt m in d e n é lm é n y re a z o n n a l r á c s a p o k , v e r s b e s z e d e m ... ily en k o r m in d ig v é g ig g o n d o lo m : H o n n a n is k e rü lt m in d e z b e lé m , k in ek k ö s z ö n h e te m , illetv e k iket á tk o z z a k é rtü k ? Kiket o lv a s ta m a z e ls ő lé p é s e k id e jé n , kiktől le ste m e l? Mi te tt ily e n n é ? H iszen le g tö b b jé t a z e n g e m é r t b ír á la to k n a k e lis m e re m , n in c s m it v itá z n o m velük, le g f e lje b b a h e ly e n k é n t g ú n y o s m e g f o g a lm a z á s b á n t, n o m e g az, h o g y e g y e s e k c s u k o tt szem m el m e n n e k el a v ilág m e lle tt, a m it é n á lm o d ta m lé tre . M in d e n e m b e r a so s e m is m e rt ő sö k tu l a jd o n s á g a it , a p j a s z á ja v o n á s á t, a n y ja s z e m - c s illo g á s á t h o rd o z z a a k a r a t l a n é s ez e lle n n in c s m it te n n ie , á m g e s z tu s a ib a n m á r a felvett fin to ro k e m lé k e z te tn e k a z ifjúkori p é ld a k é p e k r e . L eh et, h o g y ré g e n túl v a n ra jtu k , h a s z e m é b e m o n d a n á k , n e m v á lla ln á , m é g is j á r á s a , k a r le n g e té s e , b e s z é d m ó d ja v a la m e ly ik ifjúkori o lv a s m á n y , v a g y film h ő s s é n e k . v a g y e g y r a jo n g o tt t a n á r m o z d u la ta in a k fe lv illa n á s a i. Így v a n a z író, a k ö ltő is. A s e n k in e k „ S e m u tó d ja , sem b o ld o g ő s e .. .” A dy­ val v a ló b a n új k o rsz a k k e z d ő d ö tt a m a g y a r lír á b a n , m é g is, a m ik o r d iá k k é n t k e ­ z e m b e k e rü lt K o m játh y J e n ő „ H o m á ly b ó l” c ím ű k ö te te é s a b b a n e lo lv a s ta m tö b b e k k ö zö tt a z 1877 e lő tt írt v e rs e t, a m e ly így k e z d ő d ik „ S z e re tn é k sírn i lá b a i d n á l.. . ” , r á d ö b b e n te m , h o g y a z a h a n g v é te l, a m it é n e d d ig k iz á ró la g é s je lle m z ő e n A dy­ n a k tu la jd o n íto tta m , m á r m e g v o lt e b b e n a n ó g r á d i, kis szlo v ák f a l u b a sz o ru lt k ö ltő n e k a v e rs e ib e n is, a z ö n is te n íté s b o ld o g m á m o rá v a l e g y ü tt. És é r d e k e s f e l a d a t le n n e , u tá n a n y o m o z n i, m ikor o lv a s ta A dy E n d re e z e k e t a s o ro k a t, m e n n y i­ re fo g tá k m e g ő t? R á jö tt-e ő is, K o m játh y lelki a p a s á g á r a ? Én so k sz o r e le m e z te m v é g ig m a g a m o rv o si, h id e g p o n to s s á g g a l, so k sz o r 52 �g o n d o lta m v é g ig a z é le te m e t, ilyen v a g y o ly a n fo r d u la ta im , m e g o ld á s a im k eresv e. ru g ó it „ R o m a n tik a , é rz e lm e s s é g , so k s z o r a g ic c s h a t á r á n . . É d e sa n y á m n é g y é v e s k o ro m b a n m e g h a lt. N a g y s z ü le im n e v e lte k B a la s s a g y a r ­ m a to n . L átom m a g a m a t, a m in t a s z o m s z é d u n k b a n lak ó , s z in té n fé lá rv a k is a s z ­ sz o n n y a l, a k in e k a p j á t a K eleti p á ly a u d v a ro n ü tö tte el v a la m i v o n a t, ü lü n k s z a b ó n a g y b á c s im , m ű h e ly é b e n é s fu ld o k ló z o k o g á s s a l h a llg a tju k e g y in a s é n e k é t. Eölvös Jó z s e f: „ A m e g fa g y o tt g y e rm e k " c. v e rs é t é n e k e lte . H o g y g ic c s ? M it tu d ta m é n ezt a k k o r. C s a k a z t tu d ta m , h o g y ez h e ly e tte m b e sz é l. Mi, a z á rv á k , a k ét á rv a g y e re k é re z tü k , h o g y ig a z m in d e n s o ra . Tíz, tiz e n e g y évvel e z u tá n u g y a n e z a z é rz é s fo g o tt el e g y , m á r m o d e r n e b b d e h a s o n ló , é rz e lm e s h ú ro k o n já ts z ó v ers h a ll a tá r a , a m ik o r a V a s a s M u n k á s o tt­ h o n b a n , P e s te n , J ó z s e f A ttila : K ései s i r a tó j á t s z a v a ltá k . Az e lő a d ó , — jó b a rá to m - a h o g y a v ers érzelm i te l ít e tt s é g e d ik tá lta , sz in te e lc s u k ló h a n g o n sírt fel a v é ­ g é n : „N e m h a llo d , M a m a ! Szólj r á m ! ” . Én ism é t k ö n n y e im m e l k ü sz k ö d te m é s m in t a k k o r é p p e n e ls ő lé p é s e it te v ő k ö ltő - ta n o n c m e g ta n u lta m : A jó v e rs b e n a z é r z e l­ m ek tú lz s ú f o lts á g a , k ic s o rd u lá s ig fo k o z á s a s z ü k s é g e s . M e g rik a tn i a h a ll g a tó t — n em sz é g y e n . Élje á t a z t, a m it a k ö ltő á t é l t a v e rs ír á s á n a k p i l la n a t á b a n . „A k ö ltő m ó d s z e re , a m in d e n re g y o rs r e a g á l á s . M e g lá t v a la m it, le írja , m a jd h o zzáfű zi, m o s t m á r k ö ltő i p á to s s z a l g o n d o la t a it , m in d ig k ö z é le ti, m in d ig p ö rö l, m á s o k n e v é b e n is.. . ” k ö rü lb e lü l e z e k a g o n d o la to k s z e r e p e ln e k n e m e g y b írá l a t ­ b a n . V a ló b a n , k o r á b b a n so k sz o r le h e t e tt r a jta k a p n i e z e n . H a e n n e k g y ö k e ré t k u ­ ta to m , m in d ig m é ly e b b re v á jv a ö n m a g a m b a n , m e g in t c s a k a g y e rm e k k o rb a ju to k el. T izen ö t é v e s k o ro m b a n — m á s o d ik o s k e re s k e d e lm i is k o lá s v o lta m a k k o r — c s a ­ lá d u n k é le t e n a g y o t z u h a n t. A d d ig m é g c s a k e vic k é lt a k is p o lg á ri lé t vizein. A p á m c u k rá s z s e g é d , a n y á m b o ltb a n k is z o lg á ló ig y e k e z te k f e n n t a r t a n i a z ö tt a g ú c s a lá d o t. S z o b a -k o n y h á s la k á s o k b a n á ll a n d ó a n költö zv e, v á lto g a tv a a z o lc s ó b b ro s s z a t , a d r á g á b b k ib írh a tó v a l é ltü n k , d e 1 9 3 7 -b e n szü leim ( a p á m ú jr a n ő s ü lt) e l h a t á r o z ­ ták, h o g y m e g p r ó b á lk o z n a k „ ta k a r ít á s é r t - la k á s ” - b a k ö ltö zn i, a h o l, h a a n y á m b o ltb a n nem is d o lg o z h a t, m e rt fe n n a z u r a k n á l kell ta k a r íta n i, m o s o g a tn i, m o s ­ ni, - n em k e ll la k b é r t fizetn i, s a h a v o n k é n ti g o n d o k m e g s z ű n n e k . A M é s z á ro s u tc á b a fu tó Z so lt u tc á b ó l k ö ltö z k ö d tü n k á t a közeli J o lá n u tc á b a , a z eg y ik v illá b a , Á lom vilá g volt ez k ívülrő l: e l e g á n s villák, á p o lt k e rte k m é ly é n m e g h ú z ó d v a , z ö ld ­ d e l b e f u tta to tt te ra s z o k , n y u g á g y a k a v a k ító n a p f é n y b e n , jó lta r to tt k utyák, a u tó k a k a p u k e lő tt C s a k így lá tta m e d d ig . D e m e g is m e rk e d te m a m á sik o ld a lá v a l is. Is k o lá b ó l jö tte m e g y a lk a lo m m a l h a z a , m é g a z á tk ö ltö z é s e lő tt p á r n a p p a l. A jtó n k a t z á rv a t a lá lta m s e s z e m b e ju to tt, h o g y a n y á m á tm e n t fe ls ú ro ln i az új la k á s t, m ely et n e m s o k á ra e lf o g la lu n k . U tá n a m e n te m . L e g a lá b b m e g n é z e m , m ilyen — g o n d o lta m . A k a p u n b e n y itv a , m íg a k e rte n s é tá lta m á t, sz in te b ü s z k e s é g f o ­ g o tt el. R ózsák, a z egy ik s a r o k b a n á r n y a s lu g a s , a l a t t a k e r ti- g a r n itú r a . Ez ig e n ! K e re ste m , hol lesz a la k á s u n k , s a h á z a t k ö rb e já rv a b e n é z te m e g y rá c s o s p in c e ­ a b la k o n , a n y á m a t lá tta m m e g sú ro ln i, té r d e n , e g y s o k lé p c s ő m é ly é n fekvő, t e ­ nyérnyi, vizes fa lú s z o b á t. Ije d te n é s ro s sz k e d v ű e n to p o g ta m a n y ito tt a b ka k e lő tt, a z tá n m e g s z ó la lta m : — K ezitc só k o lo m . I t t . . . itt fo g u n k la k n i? — Itt. M ié rt? N em te tszik a f i a ta lú r n a k ? v illá m lo tt fe lé m a v á la s z g ú n y o s a n . E b b e n a p i l la n a t b a n , b á r m é g n e m tu d ta m , mi következik, h o g y c s ö n g e t fel 53 �m a jd té le n é jj e le n k é n t a r e n d ő r h a v a t s ö p ö r n i; h á n y s z o r jö n le a n y á m sírva az „ ú r é k ” -tó l, m e rt n e m ta l á l t á k s z é p n e k a v a s a l á s á t é s m e g s z id tá k , e b b e n a p illa ­ n a t b a n m e g é r te tte m e g y szó ig a z i je le n té s é t, a m it e d d ig c s a k ú g y h a llo tta m , d e fe lfo g n i v a ló já b a n n e m v o lta m k é p e s , h o g y m it j e l e n t a z : p r o le tá r . Ó , n e m b ü s z ­ k e s é g g e l é s n em ö n tu d a t ta l . S z é g y e n k e z v e é s s z o m o rú a n . Alig eg y é v e a z is k o lá b ó l b a lla g tu n k h a z a v a la m e ly ik jó ls z itu á lt k ö rü lm é n y e k k ö zö tt é lő o s z tá ly tá rs a m m a l, s a m ik o r e g y f é lb e h a g y o tt é p ítk e z é s m e lle tt m e n tü n k el, a r r a le tte m fig y e lm e s, h o g y a z a la p f a la k h o z kis viskók sim u ln a k , k á tr á n y p a ­ p írra l f e d e tt k a lib á k , a p in c e a b la k o k is p a p ír r a l v a n n a k b e r a g a s z tv a . Kik la k n a k itt, a p in c é b e n ? — P rolik - m o n d ta a z úri fiú, s a n n y i m e g v e té s volt a h a n g j á ­ b a n , h o g y n em tu d ta m m e g á lla n i, m e g k é r d e z te m , m it je l e n t e z a szó. O ly a n n é p e k , a k ik a z a lja m u n k á t v ég zik , s z é n tró g e re k , p in c é k b e n h ú z z á k m e g m a ­ g u k a t.. . A ztán m e n tü n k h o z z á ju k , s z á m ta n le c k é t c s in á ln i, (n e k e m n e m v o lt s o h a könyvem , n em volt p é n z e m rá). N á lu k z o n g o r a volt, tö b b s z o b a , f ü r d ő s z o b a s b e já r ó n ő . M in d e z v é g ig fu to tt g o n d o la t a im b a n , a b b a n a k e rtb e n , é s n y o m á b a n o ly a n k e s e r ű s é g h u llá m z o tt, a m ily e t e d d ig n e m é re z te m . D e m ié rt? M ié rt k e rü ltü n k mi id e ? S m é rt kell így é ln i a z e m b e r n e k ? H isz e n a p á m jó z a n e m b e r volt, so s e m ivott.. . — A kkor m é g n e m ta n u lta m k ö z g a z d a s á g ta n t, n e m ism e rte m a g a z d a s á g i v ilág tö rv é n y e it. C s a k k é s ő b b v á lto tta fel e z t a z é rz é s t a d a c o s b ü s z k e s é g . Ezt a z o n b a n M o l­ n á r J ó s k á n a k , isk o la i p a d tá r s a m n a k k ö s z ö n h e te m ak i k é t évvel vo lt id ő s e b b n á ­ lam é s m u n k á s m o z g a lo m b a n rész tv e v ő e m b e r e k n e v e lté k . Ő m á r t u d a t o s a n v a llo t­ ta m a g á t p r o le tá r n a k . „ O d a s e n e k i! Mi v a g y u n k tö b b é n . Mi ta r tju k e l, e te tjü k e z e k e t é s m ien k lesz a v ilá g .. . ” — b íz ta to tt é s h o z o tt d u g o tt k ö n y v ek et, tilto tt b r o s ú r á k a t, a m e ly e k m in d e rrő l sz ó lta k . M in d e z t a z é r t k e lle tt e lm o n d a n o m , h o g y é r th e tő v é v á ljo n , e ttő l k e z d v e m ié rt k e re s te m é n m in d e n iro d a lm i m ű b e n a s a j á t é le te m e t. P e tő fin kívül c s a k e g y k ö l­ tő t b e c s ü lte m : A dy E n d ré t, a z t is a „ P r o le tá r fiú v e r s e ” m ia tt, m e g „A z ö r e g K únn é ” s o r a ié r t. F o rra d a lm i h a n g ja , m a g y a r s á g a , a m a r a d i, n é m e t- im á d ó k o rb a n e g y e d ü li le g á lis fe g y v e r vo lt a z is k o lá b a n . E b b e a k o rs z a k b a r o b b a n t b e le J ó z s e f A ttila . S z o m b a t volt. Ö n k é p z ő k ö rő l m e n tü n k h a z a , d e a M á rv á n y u tc a s a r k á n — m in t m in d ig — m e g á lltu n k a z ú js á g o s s t a n d e lő tt, m e g n é z n i a la p c ím e k e t. „ Jó z s e f A ttila a v o n a t e lé v e te tte m a g á t ” h ir d e tté k n a g y b e tű k k e l a la p o k . — H á t ez m e g ki v o lt? k é rd e z te m tá r s a im a t. J ó s ­ ka le h o r g a s z to tt fe jje l v á la s z o lt: K ö zü lü n k v a ló volt, a mi k ö ltő n k . P á r n a p m úlva m a g y a r ta n á r o m tó l é rd e k lő d te m fe lő le , ő h o z o tt n é k e m e g y r e jte g e te tt, b e tilto tt k ö te te t, a „ D ö n ts d a t ő k é t . . . ” , é n e lk e z d te m o lv a s n i é s m in d e n s o r a is m e rő s volt. D e hisz ez a z é n é le te m ! m o n d ta m , a m ik o r a z „ A n y á m ” c s o d á l a to s , e g y sz e rű b e ­ v e z e tő s o r a it szív tam m a g a m b a : „A b ö g r é t k é t k e z é b e f o g ta ú g y e s te f e lé e g y v a ­ s á r n a p .. . ” F e ls z a b a d ító p illa n a to k v o lta k e z e k . H isz e n lám , a z é n n y o m o r ú s á g o s é le te m , ez a s z o r o n g á s e b b e n a vizes o d ú b a n , ez is le h e t k ö lté sz e t. N e m c s a k s z é p e lv o n t d o lg o k ró l le h e t írni, n e m c s a k a H a z á ró l, tá ja k ró l é s T ria n o n ró l. Jó z s e f A ttila fo rm a i tö k é le te s s é g e , b ra v ú r ja i a rím e k b e n , n e m c s a k e lis m e ré s t k e lte tte k b e n n e m , h a n e m k ö te le z te k is. M e g ta n íto tta k a r r a , h o g y a v ers — a z d a l, a z ritm us, a z z e n e . A k ö tö tt v e rs fo rm a m á ig is r a b s á g b a n ta r tó g y ö n y ö rű b é k ly ó ­ j á t ra k ta rá m , a m ib e n b izo n y n e h é z v o lt fu tn o m , h i á b a ű z ö tt a friss é lm é n y . Egy 54 �kis le b e g é s , e g y kis tú llé p é s ,,e m ai k o rc s m á n , a z é rte le m ig é s to v á b b " ez volt a z új p ro g ra m , d e é re z te m a z t is, h o g y a „ se m m i á g á n ” ü lő szív, m á r e g y m e g ­ h a j s z o lt s á g á b a n b e te g lé le k m e n e k ü lé s e . E b b e a z ir á n y b a n e m m e h e tte m , h isz e n id e g á lla p o to m n e m in d o k o lta , s e z t c s a k m im eln i le h e te tt v o ln a , m in t s o k a n te tté k , d e e r r e n em volt k ed v em . Ez u tá n ta lá lk o z ta m e g y ú ja b b v e rs é lm é n n y e l. K e z e m b e k e rü lt Illyés G y u la : R en d a ro m o k b a n c. k ö te te é s b e n n e „A k a c s a lá b o n fo rg ó v á r” . Ez a z e g é s z s é g e s , jó z a n é s re a lis ta , p a ra s z ti é sz m űve, a n y u g o d t s z e m lé lő d ő é , ak i „ m in t fö ld n é z ő k ü ld e té s b e n - a z ő s p o s v á n y b ó l fe lm e r ü lte n " nézi a v ilá g o t é s ité lk e z ik fe le tte . M e g c s o d á lta m b e n n e a z o ld o tts á g o t, a k ö tö tt v e rs b ő l v a ló k i- k is z a b a d u lá s t n é ­ h á n y g o n d o la t e r e jé ig , n é h o l o ly a n p ró z a i sz a v a k é s m o n d a to k f e ld ü b ö r ö g te té s é t, a m ire e d d ig p é ld á t n e m lá tta m . A v e rs e t m a is m a jd n e m könyv n é lk ü l tu d o m é s e m lé k e z e te m m é g a b b a n a f o r m á b a n őrzi, a h o g y a n m e g je le n t, m é g h a a z ig é n y e s k ö ltő a z ó ta c sisz o lt is r a jta , k ih a g y o tt b e lő le : „. . .h o l h o n n v a g y o k s h o l a ro n g y rö p tű p o r b a n tik k a d ta n n y a lja s z á ja s z é lé t a z á ll a t az e m b e r — d e hisz m á r a n n y is z o r sz ó lta m ró la , is m e rh e tite k ti is jó l h a z á m a t” :n a ez m á r a z 1 9 6 2 -e s v á lo g a t á s b a n így h a n g z ik : . . .d e hisz m á r oly g y a k o rta sz ó lta m — ró la m it e m le g e s s e m e g y re a h a z á m a t. H á t így is le h e t ? Azt írni, a m it lá to k , n em á tf o rm á ln i m á s s á ? Á tk o zo ttu l re a lis ta é n e m f e lu jjo n g o tt. V é g re ! M e rt é n , h a f á t lá tta m , a k k o r f á t lá tta m s n e m lo b o g ó , z ö ld tü z e k e t. Én e z e n a v e rs e n ta n u lta m m e g a z t, h o g y a n kell v e rs e t írn i: M e g ­ lá tn i a je l e n s é g e t , f e lis m e r h e tő e n , p o n to s a n le írn i, s a z tá n a g o n d o la t a im a t h o z ­ z á fű z n i. M ég h ú sz évvel k é s ő b b is ez a fo rm u la k ís é rte tt a „ M e d itá c ió a z ö rö k k é ­ v a ló s á g ró l e g y f e lb o n c o lt h u lla f e l e tt. . . ” ír á s a k o r é s so k m á s v e rs n é l, é s b á r s o k ­ szo r fity m á ln a k é rte , e g y e s e s e te k b e n e n n é ! j o b b a t n e m tu d o k . A fo rm a i a j á n d é k m e lle tt Illyés is a z é n köröm volt. „M i oly s z e g é n y e k v o l­ tu n k , h o g y a z m á r s z in te tr é fa volt.. . ” e z t h a e lm o n d ta m , ú g y é re z te m , n em vers, h a n e m a z é n ö n v a llo m á s o m . És ez le tt s z á m o m ra a k ö lté sz e t. A kkor m á r tu d ta m , h o g y v a n m á s is. A P a r ­ n a s s z u s te t e jé n ü lő é s ité lk e z ő B a b its M ih ály - e g y n y ári s z ü n e tb e n a d t a k e z e m ­ b e ta n á r o m , G y e rg y a i A lb e rt; a fo rm a m ű v é sz K o szto lán y i D ezső .. . d e ők s z á m o m ­ ra e g y m á s v ilág v o ltak , a z „ ú r ie m b e r e k ” , a z e s z te rg o m i v illá so k v ilá g a , ak ik u tá n s z in té n v a la k i m á s ta k a r ít, a k ik e t é n n e h e z e n é rte k , s ak ik e n g e m n e m é r th e tn e k m e g . O lv a s ta m é n a z ő v e rs e ik e t is, a „ H a jn a li r é s z e g s é g " m a g á v a l r a g a d o t t, a „ J ó n á s kön y v e" le n y ű g ö z ö tt, d e a z é r t m in d e z sz á m o m ra c s a k a m o ly a n k ir á n d u lá s volt. N em v o lta k a z en y é im . F é lr e é rté s n e e s s e n , m in d e z t m a m á r n em b ü s z k e s é g g e l é s ö n tu d a t ta l m o n ­ d o m , h a n e m s z o m o rú a n . H isz e n é n le tte m s z e g é n y e b b a z z a l, h o g y so rso m n em e n g e d e t t elm é ly ü ln i a z ig é n y e s fo rm a m ű v é sz e k ír á s a ib a n . E zért v e th e tik m a s z e ­ m e m re oly so k szo r a „ m ű g o n d h iá n y á t” . H a é le te m n e m így a la k u l, t a l á n m a 55 �c s is z o lta b b é s s z a lo n k é p e s e b b le n n é k . D e é n a k k o r b ü sz k é n v a llo tta m m a g a m eg y m ásik v ilág fiá n a k , é s h a b a rá tk o z n i k e z d te m , a n á la m u g y a n n é h á n y évvel i d ő ­ s e b b , d e f ia ta lo n is n e v e s D a rv a s Jó z s e fh e z fu to tta m fel a N ü rn b e rg u tc a i kis l a ­ k á s b a é s V e re s P é te r n e k ír o g a tta m le v e le k e t, S in k a Istv án ,,P á s z to r é n e k '’- é t s z a ­ v a lta m tá r s a im n a k . A kor se m h a g y o tt m e g n y u g o d n i, le ü le p e d n i é s a k im u n k á lt s z é p s é g fe lé f o r ­ d u ln i. A m u n k á s m o z g a lo m , a m ib e b e le k e rü lte m m á r f e l a d a to k a t ró t rá m . J ö tt a h á b o r ú . Az e lk e s e r e d é s d ü h ö d t v e rs e k e t c s ih o lt ki b e lő le m , a k a to n a s á g e lk e s e ­ r e d e t t tilta k o z á s t, a h a d if o g s á g , a z U ra l 54 fo k o s h id e g e k é ts é g b e e s e t t ja j k iá l­ tá s t. V á lo g a to tt k ö te te m b e n — m in d e n k i s e jth e ti — h a d ifo g o ly v e rs e im n e k c s u p á n tö r e d é k e , a v iszo n y la g b é k é s e b b h a n g ú a k je le n h e tte k m e g . Az é h s é g , a h id e g — n em a m ű g o n d m e g s z e rz é s é t se g ítik e lő . A m ikor 1 9 4 8 -b a n h a z a té r te m é s k ö rü l­ n é z te m , a p ro g r a m v e rs e k o ly a n k ó ru s a z e n g e tt, a m ib e n é k e m n e m vo lt k ed v em b e v e g y ü ln i, d e á té l t é lm é n y e im sem e n g e d té k e zt. A m iket a k k o r irtom — e g y e zt a k o rt re m é n y k e d v e m e g á lm o d ó , s z ü le té s é b e n s e g ítő , d e a m e g s z ü le te tt v a ló s á g h ib á i fe le tt k e s e r g ő e m b e r v á d a s k o d ó , ig a z s á g k e r e s ő p a n a s z a i - s z in té n n em lá tta k n a p v ilá g o t. Ezek ig a z m o n d á s a , ő s z in te s é g e f e l e d te t te v o ln a a d a r a b o s s á g o t é s m a g y a r á z a to t is a d o t t v o ln a rá . Évekig n em írta m , in k á b b o lv a s ta m . S k é ső n , d e jó k o r ta lá lta m rá S z a b ó L őrincre, a z ő v e rse i közül is a „ B á jrá m ü n n e p é n ” -re. Aki ism eri a v e rs e t, fe lid é z h e ti m a g á n a k a z e lv á g o tt to rk ú b á r á n y fu ld o k ló h a ­ lá lá t. M ic s o d a n a tu r a liz m u s ! V ér é s z sig e re k , b ö fö g ő , h ö rg ő , b u g y b o ré k o ló h a lá l. A kkor é n m á r tú l v o lta m a h á b o r ú n , c s a k m in d ezt, a m it lá tta m , m é g n e m tu d ta m , h o g y a n le h e t e lm o n d a n i. Ez a v e rs k in y ito tta e lő tte m a n a tu r ia liz m u s k a p u já t. E bből is so k b a jo m le tt k é s ő b b . L e h e tn e m é g v e rs e k e t e m líte n i, d e é n a n a g y o lv a s m á n y é lm é n y e k a la k ító h a ­ t á s á t a k a r ta m le m é rn i m a g a m b a n , m in te g y rá d ió a k tív v á le tt é s , G e ig e r- M ü lle r m érő v el m é r h e tő s e jtje it n y o m o n k ísé rn i v é re d é n y e im b e n . S o k a n v o lta k m é g , ak ik így v a g y úgy, jo b b r a - b a l r a lö k tek , d e a r e a lis ta m ű v ek m in d ig e r ő s e b b e n h a to tta k rám . A re g é n y e k közt e lő s z ö r is D u G a r d : Th i b a u lt c s a l á d ja . F a lta m a z ú j s á g ­ cikk ré s z le te k e t. V é g re , ez n e m m e s e - é re z te m 17 é v e s k a m a s z tő v e l. A z tá n M ó ­ ricz, V e re s P é te r, D a rv a s Jó z s e f a la k íto ttá k a k k o r m é g k é p lé k e n y a lk o tó m ó d s z e r e ­ m et, m e g A lek szej T o lsz to j: N a g y P é te re . S h a n e tá n g o n d o la ti s z á r n y a lá s r a v á g y ­ ta m , N é m e th L ászló k e g y e tle n ü l ig a z m o n d ó , é le s e s s z é i r a g a d t a k fe l, h a m é g is m e s e k e llett, T a m á si Á ro n m e s é lt. Így a la k u lta m ki ily e n n é , a m ily e n m o s t v ag y o k . N em fé lte m m in d e z t le írn i é s b e v a lla n i, m e rt k ia la k u lt m á r a z a z e g y é n i h a n g o m , a m irő l a z é r tő o lv a s ó r á m ­ ism er, a n é lk ü l h o g y e g y -e g y sz ín n é l, ő s e im re g o n d o ln a . F e lo ld ó d o tt m á r m in d e z a z é le te m b e n , m e g m é g s e m ta g a d h a t o m ő k e t. D e h á t n in c s f e jlő d é s ? A b o n y o lu lt k o rb a n a b o n y o lu lt k ife je z é s fo rm a fe lé h a l a d á s . A p a r la g i re a liz m u s b a r a g a d t a n to p o g o k m in d ig e g y h e ly b e n ? A ra g o n é s a m o d e rn f a n c ia k ö lté s z e t e n g e m is e lg o n d o lk o z ta tta k . F o rd ítá ­ sa im s o r á n Je s z e n y in s z ü rre a liz m u s a új b ir o d a lm a t n y ito tt e lő tte m . F o rd íto tta m e g y k ö tetn y i L eo n id M a rtin o v v e rs e t, n e m r é g e n P a s z te rn á k o t is, s m ik ö z b e n k ét é v e n á t sz in te a lig írtam s a j á t v e rs e t, é s le g s z e b b s z a v a im a t a z ő á lta lu k d ik tá lt k a p c s o la to k b a , k é p e k b e h e ly e z te m , é n is m e g v á lto z ta m . 56 �A P ro g ra m cím ű v e rs e m b e n v a llo m is: A m e g s z o k o tts á g la n g y o s lá b v iz é b ő l ki kell m á r lé p n i a je g e s ta v a k b a . . . N in c s m á s v á la s z tá s . A t a p o s o tt u ta k k é n y e lm e se k , d e sz o k o tt tá j r a v isznek. . . Aki fig y e le m m e l kíséri e z u tá n i ú ja b b v e rs e im e t, a z a z „ Egy k iá llítá s k é p e i" a ,,C o n c e r to ” , „ I d e g e n b ő l v e rt h id a k o n á t ” , „ M a d á c h ” , S tr ip - te a s e " c. v e rse im o lv a s á s a k o r fe lfe d e z h e tik ilyen tö re k v é se im e t. Ez a v ilá g n e m a m e g n y u g v á s fe lé h a la d , o ly a n k a ta s z tr ó fa fe n y e g e ti, m in t a m ily e n m ég s o h a . S e b b e n a v e s z e d e lm e s id ő b e n a z e m b e re k , h a v e rs re v á g y ­ n a k - hiszem - u g y a n a z z a l a z e lk e s e r e d e t t s z o m jú s á g g a l k e re sik , m in t é n ifjú k o ­ ro m b a n . N em re jtv é n y t a k a r n a k , h a n e m é r th e tő , m e g n y u g ta tó v a g y fe lk o rb á c s o ló b e s z é d e t. E zért a k a ro k é n a z ő h a n g ju k o n szó ln i, m é g h a ez n e m is m o d e rn , é s e g y e s e k sz e rin t a „ n a g y k ö lté s z e t" e zzel a m ó d s z e rre l n e m b o n th a t ja ki v ilá g o k a t á t é r ő sz á rn y a it, a k k o r is. M int a fo ly ó m e d e r a s o d r ó d ó k a v ic so t - c siszo l é s fo rm á l e n g e m is az id ő . Túl v ag y o k m á r a z é le te m n a g y o b b ik fe lé n , s o k a t m á r n in c s m ó d ja v á lto z ta n i r a j ­ ta m . D e bízom a d ia le k tik á b a n , — n in c s h a tá s , e l l e n h a t á s n é lk ü l — é s h a c s a k e g y kicsit is, é n is v á lto z ta tta m a v e rs e im m el a z o lv a só k g o n d o la t a in , é rz e lm e k e t v ilá g íto tta m m e g é s így j o b b a n m e g is m e rté k ö n m a g u k a t, s z e b b e n tu d ta k s z e ­ re tn i . . . s h a így v a n — n e m volt h iá b a a z é le te m . J o b b á g y K ároly A SZÉP HALÁL KEGYELME D e rü lt ked v v el m e g v a c s o rá z tá l, le fe k ü d té l, — m é g e g y jó könyv a z á g y b a n , á s í t á s . . . te rv e k . . . H o ln a p r a ? S z á z é v re ? s ú g y a lu d t á l e l, m in t ki fel is é b r e d . Ám h a j n a l b a n h i á b a k ö ltö g e ttek . C s u k o tt sz e m m e l ta lá lta k , d e m á r h o lta n . S z e g é n y ! A szíve. . . — m o n d já k a m e g r e n d ü lt b a rá to k . Mi v a g y o k é n ? S z ö rn y e te g ? N e m s a jn á lla k , in k á b b irig y sé g fu tk o s v é g ig b e n n e m s ö rö m is é r t e d : — Ej! Ezt jól k if o g ta d ! Akik k ö n n y ezv e, sírv a k ö rü lá lljá k a k o p o r s ó d a t, - m a g u k a t s ira tjá k , m e rt n e m tu d já k m é g a zt, h o g y mi v á r rá ju k . — M elyikük f e tr e n g r á k b a n , ö k lé t rá g v a ? — H á n y fu ld o k lik m a jd ? A sztm a f o j to g a tja , 57 �e lk é k ü lte n k ö n y ö rö g le v e g ő é r t; — K inek c s o n tjá t tö rd e lik k e re k e k sz é t? (S íkos id ő , v a g y v á r a tla n k a ra m b o l.) Ki é g e l é lv e ? Ki fu lla d m e g fü s tb e n ? Kit k a p e l ö rv én y , m íg v id á m a n fü rd ik ? Ki c sú szik b e lé k e n a jé g a lá . . .? Ezek közül, ak ik m o s t n y ú jto tt n y a k k a l é s lá b u jjh e g y r e á llv a le s k e lő d n e k , h o g y n e m u la s s z a n a k el lá tn i se m m it, k in ek m e llé b e d ö fn e k k é st d ü h ö n g v e ? Ki vérzik el g o ly ó tó l v a g y s z ilá n k tó l? S u g á rf e rtő z é s kit te s z v é rs z e g é n n y é ? — s m íg g y e n g ü l, e g y re j o b b a n v ágyik é ln i — . . . V éres, m o c sk o s á g y n e m ű k , g e n n y e s g é z e k , — m é g e g y u to lsó p r ó b a a m ű tő b e n — a m a g a t e h e te t le n s é g s z é g y e n e , k e se rv e , (f ia ta l lá n y m o to z a v é g b e lé n é l) á g y tá l, k a c s a , fin to rg ó n ő v é r k é p e , ö k le n d e z ő á g y s z o m s z é d o k a b ű z b e n , t a n á c s t a l a n é s ú n o tt o rv o s a rc o k s le g y in té s e k : Eh, n in c s n e k i sok h á t r a ! C s o n t- s z a rk ó m a , tü d ő b a j , h á ly o g , v a k s á g . . . m in d , itt a síro k közt á lln a k k é s z e n lé tb e n é s v á lo g a tn a k k ö z tü n k : — Ez n e k e m kell! — Ezt v id d e l te ! - h a llo m , a h o g y b e s z é ln e k . V agy v elem mi le sz ? K é ts é g b e e s é s e k , m e llő z é s e k é s m e g a lá z ta tá s o k m ikor ű z n e k e g y h á z e m e le té r e , lö k n e k á t p o ro s k o rlá to n z u h a n n i? P ö rö g a z u d v a r, v a la m i m e le g s é g öm lik s z é t b e n n e m a n a g y c s a t t a n á s b a n . . . M e rt a jó k é a „ s z é p h a lá l k e g y e lm e ” , B a rá to m , te b iz to s m e g é r d e m e lte d . C sa k é n k e re s e m m a g a m b a n a ro s sz a t. M itől n e m v a g y o k m é ltó é n is e r r e ? 58 �hagyomány HORVÁTH ISTVÁNNÉ Agrárkérdés a Tanácsköztársaság idején Nógrád megyében A M agyar T anácsköztársaság ag rárp o litik áján ak a la p já t az 1919. április 3-án m eg­ jelenő korm ányzótanácsi rendelet jelen tette. A törvényerejű ren d elet kim ondta a közép- é s nagybirtokok m egváltás nélküli k isajátitását, s az állam i tu la jd o n b a vett földeken m ező­ g azd aság i term előszövetkezetek a la k ítá sá t írta e lő : „Sem a köztulajdonba átv ett földbir­ tokok, sem azoknak felszerelése egyesek vagy csoportosok között nem oszthatók fel.” A rendelet értelm ében a kis- és törpebirtokok változatlanul tulajdonosaik kezén m aradtak. A proletárállam április 3-i ren d elete a feudális ered etű m agyar nagybirtokrendszer for­ radalm i úton történő m egszüntetését, a m agyar történelm i fejlődés egyik legfőbb g á tjá t alkotó feudális m aradványokra épülő birtokstrukturák radikális m eg v álto ztatását jelen tette. U gyanakkor egyértelm űen dö n tö tt a kisajátított földek sorsáról, s ez a döntés a m agyar m unkásm ozgalm on belül a földosztás-ellenes nézetek felülkerekedését tükrözte. A m agyar kommunisták a g rá rá llá sp o n tjá b a n a KMP 1918. novem ber 24-i m eg alak u lása ó ta a lenini és a baloldali nézetek sa já to sa n keveredtek egym ással. 1918 végén még nem alakult ki egyértelm ű állásp o n t a kisajátított földek sorsáról, még nyitva volt az út az ag rárk érd és bolsevik m eg o ld ására. 1919 m áju sára a KMP és az MSZDP egyesülésével létrejött m agyar m unkáspárton belül a baloldali nézetek váltak uralkodóvá. 1919 feb ru árjátó l m egnőtt a baloldali szociáldem okraták súlya, így az általuk képviselt á llásp o n t győzött: a szocialista forradalom után a földkérdést m egoldó egyetlen útnak a szocialista nagyüzem et tartották. U gyanakkor 1919 tavaszán S zovjet-O roszországban is - különösen U k rajn áb an erősödtek a lenini állá sp o n tta l szem ben az azonnali szocializálást követelő erő k .1 Kun B élának B ogár Ignáchoz intézett em lékezetes levelében m ár a következő fo g al­ m azásban szerepelt a földkérdés: „A földbirtoknak a proletárállam részére történő e l ­ kobzása - Erélyes küzdelem a földosztás ellen. Ideiglenes, rövid átm en eti eszköz lehet e tekintetben a m ezőgazdasági term előszövetkezetek a lak ítá sa .” 2 A Kommitern II. kongresszusa a M agyar T anácsköztársaság ag rárp o litik ájáb ó l leszűr­ hető ta p a sz ta la to k a t a következőkben ö sszegezte: „H elyes, h a az e lő re h a la d o tta b b k ap i­ talista országokban a m ezőgazdasági üzemek túlnyomó része m eg m arad . A legnagyobb hiba lenne azon b an ezt a szabályt túlozni vagy sab lo n o sa n alkalm azni és soha meg nem en gedni, hogy a kisajátítók földjének egy részét ingyenesen á ta d já k a környékbeli kisparasztság n ak , olykor p edig a k ö zép p arasztság n ak .”3 A földosztás elvetésével a T anácsköztársaság az ag rárk érd és rendezésénél h átté rb e szorította a politikai szem pontokat, s ezzel jelentősen visszavetette a m u n k á s-p a ra sz t szö­ vetség elm élyülését, nem hozta felszínre a p a ra sz tsá g b a n rejlő forradalm i energiák jelentős részét. Az első m agyar proletárdiktatúra ag rárp o litik ája tan u lság u l szolgált a forradalm i m unkásm ozgalom szám ára, egyértelm űen bizonyította, hogy az ag rárk érd és szocialista m eg ­ o ld ásán ál alap k é rd és a p arasztság , az a g rárp ro letariátu s politikai m egnyerése. 59 �A kisajátításra kerülő földbirtokok h a tá rá t a ren d elet nem szab ta meg pontosan. „Hogy milyen birtoktestek minősíthetők kis- vagy törpebirtoknak, azt a helyi viszonyok fi­ gyelem bevételével mindenkor a Földművelésügyi N épbiztosság álla p ítja m eg.” Néhány speciális állásponttól eltekintve országosan a 100 hold jelen tette a köztulajdonba vétel alsó h a tá rá t. Az első világháború előtti a d a to k a la p já n M agyarország területének 47,7% -át 100 holdon felüli g azd ag ság o k alkották, így elvileg a T anácsköztársaság április 3-i ren ­ d e le te az ország földterületének közel felét érintette. N ógrád m egyében - 1920-ból szár­ mazó ad ato k a la p já n - a paraszti birtokok a földterületnek csupán 30,01% -át jelentették. (Paraszti birtokon ebb en az esetb en a 5-100 ho ld as birtokok értendők). Így az 1919. április 3-i rendelet N ógrád m egyében az országos á tla g n á l is nagyobb földterületre vo­ natkozott.3 Az 1910-es népszám lálás a d a ta i szerint N ógrád m egye m ezőgazdasági keresőinek m e g ­ oszlása a következő: 100 holdon felüli birtokos: 262 fő 100 holdon felüli bérlő: 78 fő 10-100 holdon gazdálkodók szám a: 5 662 fő 10 holdon aluli földterületen gazdálkodók szám a: 12 250 fő M ezőgazdasági munkások szám a: 15 268 fő M ező aazd aság i cselédek szám a: 10 505 fő4 A- jelentős szám ú a g ra rp ro le tá r es tö rpebirtokos földigé nyé nek N ógrád m egyeben is kétségtelen jelei vannak. Az őszirózsás fo rrad alm at követő, m ajd az 1919-ben még e rő ­ teljeseb b en kibontakozó ag rárm ozgalm ak k ö zép p o n tjáb a - különösen 1919. február 16-a után, a Búza B arna-féle földreform-törvényt követően - N ó g rád b an is a földosztás követe­ lése, s ann ak sietteté se került. N ógrád m egyében 1919 tavaszán szélesebb, tö b b községre kiterjedő földkövetelő m ozgalom az országos esem ényekhez képest viszonylag későn indult, és a la p ja ib a n m eg m arad t a törvényes keretek között. Jelentős mérvű földigény m egléte azon b an kétségtelen. A fö ld éh ség et tükröző források á lta lá b a n kérvények, tö b b esetb en hivatalos form ában beterjesztett, d e erélyesen fogalm azott levelek. A g a lg a g u ta i tan ác s m árcius 2-i ülésén úgy határozott, hogy a volt katonák, rokkan­ tak, zsellérek, napszám osok, cselé d ek között a Zichy-féle 1002 holdas hitbizományi bir­ tokot „ a nagy földszükségletre való tek intettel” teljes eg észéb en és sürgősen osszák ki. A g a lg ag u ta ia k a h atá ro z a t minél gyorsabb elintézésére követeléseiket küldöttség útján ju ttatták el a n é p g a z d a sá g i m inisztérium ba.5 „Szendehely község földre vágyó lak o sság a a reform v é g reh ajtását nehezen várja, s miután a község h a tarához legközelebb fekvő s felosztásra kerülhető nagybirtok tu la jd o ­ nosa Hőnich Henrik nőtincsi lakos m a g a ta rtá sá b ó l kevés reményünk lehet arra, hogy itt földosztás a folyó g az d a sá g i év tavaszán - vagy e g y általán meg fog ejteni - o d a te rje d tiszteletteljes kérésünk, hogy Hőnich Henrik 2000 h o ld at m eg h alad ó földbirtoka sürgősen s ak én t felosztásra kerüljön, hogy a felosztott földek még folyó év tav aszán m egm űvelhető k legyenek.”6 A lassan bontakozó, de 1919 m árciusában kétségkívül erősödő földkövetelések N ógrád m egyében nem váltak álta lá n o ssá , szélesebbkörű kibontakozásuknak a Tanácskorm ány április 3-i rendelete eleve g á ta t szabott. A jelen p illan atb an rendelkezésünkre álló források a la p já n nem lehet pontosan lem érni, hogy az ag rárfo rrad alo m e lm a ra d á sá t mennyiben befolyásolta a tan ácsállam földosztást elutasító á llásp o n tja. M indenesetre nem áll re n ­ delkezésünkre olyan a d a t, amely az a g rárp ro letáriátu s kollektív g azd álk o d ás iránti, a p ro ­ letárforradalom előtt jelentkező igényét bizonyítaná, ugyanakkor van néhány szórvány­ adatunk, amely a T anácsköztársaság id ő szakában követelt, illetve végrehajtott földosztás m eglétét bizonyítja. Á prilisban egy Jobbágyi községből szárm azó jelen tés ta n ú s á g a szerint „a nép h a n g u la ta elkeseredett volt." A jelen tés nem közöl részleteket, az e lég e d etlen ség okára csupán egy m ondatból következtethetünk: „ . . . a z o n b a n sikerült őket kellően fe l­ világosítani, a földigénylők teljes bizalm át m egnyerni.” 7 A füleki m unkástanács m árcius 21-én H am burger Jenőhöz intézett táv ira tá b a n a követ­ 60 �kezőket írja: „Földosztó bizottság működik. A kedélyek fel vannak izgatva, Mindenki földet akar. H a az igényjogosultakat kielégítik nem m arad föld a term előszövetkezetnek. H am burger elvtárs sürgősen jöjjön Fülekre.”8 A füleki esem ények szám unkra különös je le n ­ tősége az, hogy azokból - ellen tétb en m ás rendelkezésünkre álló ad ato k k a l — a földigény­ lők osztályhovatartozá sá ra is következtethetünk. Az idézett táviratot m egelőzően, a helyi MSZDP szervezet álta l m árcius 6-án a belügym inisztérium hoz irt levélből a következőket tudjuk m eg: „A környék 8 -1 0 nagyobb u ra d a lm á b a n a cselédek sztrájkba léptek, s ha békéltetés és bér m eg állap ítás meg nem történik, kom m unizálás és ezzel járó an a rc h ia fog bekövetkezni.” 9 A diósjenői községi m unkástanács 1919. július 27-i jegyzőkönyvének ta n ú s á g a szerint Dalkó Mihály ta n á c sta g a házhely igények összeirásának tárg y a lá sa során indítványozza, hogy a szocializált Sváb-féle g azd a sá g o t, amely szántóföldből és rétből álló mintegy 800 katasztrális h o ld at jelent, a község nincstelenjei között osszák szét. A földosztás során a Károlyi-féle földosztás elvei szerint járjan ak el. „A tárgyhoz tö b b en szólottak, s az indítványt elfo g ad ásra aján lo ttá k .” A vég h atá ro zat a ta n á c s egyöntetű és egyértelm ű lelkesedéséről tanúskodik „ . . a z indítványt a le g n a gyobb lelkesedéssel m ag á évá teszi és en y h a n g ú la g h atáro zatra em eli." Dalkó Mihály ja v a sla tá t a lak o sság igényének hangsúlyozása m ellett ga z d a s á g i jellegű érvvel is tám o g a tja : „a ro p p an t elhanyagolt g a z d a sá g csa kis a föld­ osztás folytán teh ető ism ét virágzóvá.” 10 A földkövetelések realizálásáról, té n yleg es földosztásról csup án egyetlen forrás a la p já n van tudom ásunk. A T anácsköztársaság vérbefojtása után Szecsey sa lg ótarján i főszolg abiró rendelkezése tartalm azza a következőket: „azok akiket a pro letárd ik tatú ra a fö ld tu lajd o ­ nosok m egkárosításával ingven földhöz juttatott, a földekért b ér cimén 5 0 n .-ölenként d o m b ­ vidéken 8 korona, sík földeken 12 koronát tartoznak ez évre a tu lajdonosnak fizetni.”11 A bérleti dij a la pjá t képező terü let a la p e g ység ének 50 n.-ölben való m eg h atáro zása arra en g ed következtetni, h o gy elsősorban kis területű kiosztott földekről lehet szó, való­ színűleg ipari m unkások szám ára ju ttato tt házhelyekről. A kazári m unkás és p a raszttan ács április 17-i jegyzőkönyve tan ú sítja, hogy az ipari m unkások körében is találkozunk földköveteléssel. eseten k én t a házhely-juttatáson túlm enő igénnyel. A jegyzőkönyv a szocializált uradalm i földek, „szántóföldek" bányam unkások szám ára való áten g e d é sé rő l szól.12 A Tanácskorm ány rendeletének m egfelelően N ógrád megye községeiben is m eg alak u l­ tak a földbirtokrendező tanácsok. F eladatuk volt a szocialista g az d a sá g o k létrehozása, határviták eldöntése, a term elés bizto sítása.13 B alassagyarm aton április 12-én kezdte meg tevékenységét M észáros Dezső vezetésével. A b a la s s a g yarm ati földbirtokrendező tan ác sn ak ta g ja volt Piatrik János is.14 (Piatrik János az őszirózsás forradalom előtt a „volt úrbéres birtokosok" szervezetének elnöke, 1918 végétől az O rszágos Földműves Párt ta g ja volt.). Április közepétől bizonyítható, hogy a földbirto krendező ta n á c s m űködött M ohorán, Érsek­ vadkerten, Patakon, Szűgyben, Ipolyszögön, D ejtáron, Csesztvén, B akópusztán.15 Pásztón április 8-án jött létre, vezetői Markó S ándor, Zsilyák A ndrás, Szlenár János voltak.16 Nem áll rendelkezésünkre a tanácsok tag ja in a k pontos összetétele, s a birtokrendező tanácsok konkrét tevékenységére sincs ad atu n k . A m eg a la kulást jelző források szólnak a szocializá­ lás v ég reh ajtásán ak fela d a tá ró l, a későbbiek során azo n b an sehol nem találkozhatunk olyan utalásokkal, amelyek a la p já n leírhatnánk a földbirtokrendező tan ácso k N ógrád megyei tevékenységét, V alószínűleg, az országos gyakorlatnak m egfelelően, a falvak nagy részében beolvadtak a községi tan ácso k b a. A szocializálás, az új típusú nagy q a z d aság o k kiépítése Zala, Vas, Tolna, Sopron, Pest és Heves megyékhez h asonlóan m ájus végére történt m eg.17 A szocializált birtokok g azd álk o d ásán ak szervei a T anácsköztársaság a la tt a következők voltak: a szocializált bir­ tokok országos központja, kerületi felügyelőségek (a m egyei beosztásnak m egfelelően), g azd aság i körzeti felügyelőségek (járási jellegű szervek), g a z d a sá g i föintézöségek, g a z d a ­ sági intézőségek.18 61 �A Ta n á csköztársaság N ógrád megyei irataiból a term előszövetkezetekre vonatkozó anyag rendkívül szórványos, m egközelítően összefüggő képet szinte csak a salg ó tarján i m ezőgazdasági üzemek felépítéséről, tevékenységéről adhatunk. A term előszövetkezetek erősen centralizált jelleg e a la p já n azo n b an , valószínű, hogy a többi já rá s szövetkezeti m ozgalm a is hasonló. A salgótarjáni já rá s területén két termelőszövetkezeti központot, főintézöséget szervez­ tek. Főintézők Hinterökker Károly és Sághy Kálmán. Mind a két főintéző a Tanácsköz­ tá rsaság létrejötte előtt gazdatiszt volt. A szövetkezeti vezetők között országos m éretekben is sok urasági intéző, régi középbirtokos szerepelt, ez a tény is aláhúzza, hogy a Tanácsköztársaság ag rárp o litik ájáb an rendkívül nagy szerepük volt az ökono miai kérdéseknek, a vezetők kiválasztásánál - sokszor a politikai kérdések h átté rb e szorításával - a szakm ai hozzáértés volt a fő szem pont. Ezt a tényt bizonyítja a pásztói m u nkástanács h a tá ro z a ta , is amely a szocializált birtokok á lla potát felülvizsgálva „indítványozzák, hogy a Braun-féle term előszövetkezet ve­ zetésére szakem ber állíttassék.” M egbízást k apott a direktórium, hogy a földművelésügyi népbiztostól a birtok vezetésére egy „szakem bert” igényeljen.19 Általáb an k ét-h á ro m birtoktest alkotott egy term előszövetkezetet. H interökker Károly főintézőhöz tartozó intézőségek, term előszövetkezetek: lapujtői, karancsberényi, k aran cs­ aljai, salgótarjáni, Somoskőújfalui. S á g hy Károly fő intézőségének term előszövetkezetei: ceredi, pogonyi, vizslási, kazári, lucfalvai, sóshatryáni, kőkútpusztai.20 Egyes term előszövet­ kezetek á lta lá b a n 1300 holdnyi területen gazdálkodtak. Rendkívül kevés a d a t áll rendelkezésünkre a term előszövetkezetek életének b e m u ta ­ tá s á ra . Az kétségte le n , hog y a nóg rádi term előszövetkezetek tevékenységének is a la p ­ törekvése a városok élelm ezési nehézségein való se gytés. S alg ó tarján ellátásáh o z első­ sorban a környező községek szocialista g a z d a s á g a i járultak hozzá, míg a megye nyugati részének községei B udapest g o ndjainak enyhítésén m unkálkodtak. Különösen a burgonya és te j szállítások voltak jelentősek. A term előszövetkezetek m unkáját jelentősen ak adályozta a gép- és üzem anyag h ián y. U talásokkal találkozhatunk, amelyek jelzik az erő g ép ek hiva­ talos összeírásának ig ényét, ez üzem anvag -gondok enyhítésére te tt intézkedéseket. A bányavidékeken jelentős seg ítség et nyújtottak a g épek üzem eltetéséhez az ingyenes szénkiutalások.21 A term előszövetkezetek életét tükröző nagyon kevés forrásunkból is világosan látszik, hogy a szocializált g az d a sá g o k m indenna p i tevékenvség ét g átolták — különösen a h a tá r­ menti községekben — a h adi esem ények. Nincs arról kép ünk, hogy a megye term előszövet­ kezeti a g rárproletariátu sa , e gyéni p arasz tsá g á n a k egyes rétegei milyen arán y b an harcoltak a T anácsköztársaság Vörös H ad sereg éb en M indenesetre az a d ato k hiányossága, a még feltárásra váró kérdések ellenére e lm o n d h atjuk, hogy a megye term előszövetkezetei b e ­ illeszkedtek a T anácsköztársaság g a z d a sá g i é letéb e, ellátták a rájuk háruló felad ato k at. Jegyzet e k 1. M észáros Károly: Az őszirózsás forradalom és a T anácsköztársaság parasztpolitikája 1918-19-ben. A kadém iai Kiadó 1966. 106-107. I. és 96. I. — 2. Szakács K álm án: A kom­ m unista párt agrárpolitiká ia 1920/30. Kossuth 1961. 44. I. — 3. Uo. 15. I. — 4. M agyar Statisztikai Közlemények 1910. évi n épszám lálás 42. kötet. — 5. M agyar M unkásmozgalom Történetének V álogatott D okum entum ai (T ovábbiakban: MMTVD) Bp. 1956. 641. I. — 6 . MMTVD 5. Bp. 1956. 580. I. — 7. Párttörténeti Intézet Archívuma TK. Táviratok N ógrád megye, 606 f. - 8. MMTVD 5. 1956 654. I. - 9. Uo. 629. I. - 10. N ógrád megyei Levéltár Diósjenői M unkástanács jkv-e 1919. július 27-i ülés — 11. NmL. Pl anyag S alg ó tarján n ag y ­ község iratai 1919. — 12. NmL. Kazári M unkás és P araszttan á cs jkv. 1919. ápr. 17-i ülés — 13. H ajdu Tibor: A M agyarországi Tanácsköztá rsa sá g , Kossuth 1969. 380. I. — 14. NmL. B alassagyarm at város közgyűlési jegyzőkönyve 1917—24. — 17. N ógrád várm egye, 1919. m ár­ 62 �cius 19. 4. p. — 16. NmL. Pásztó képviselőtestületi jkv. 1915-19. — 17. Földm unkás és sze­ gényparasztm ozgalm ak M agyarországon 1848-1948 Bp. 1962. II. 591. I. - 18. M észáros Károly: Az ősz köztársaság parasztp o litik ája 1918-19. 117. I. 19. NmL. Pásztói mt. jkv. 1919. április 15-i ülés. - 20. NmL. S alg ó tarján nagyközség iratai 1919. Pl. anyag 3556-3600 - 21. Uo. SOM OSKEÖY ISTVÁN A salgótarjáni páncélmozdony története Az 1918 novemberi fegyverszüneti egyezmény utá n a m agyar hadsereg n ek feltehetően csak 4 katonai p áncélv o n ata m aradt. Az első világ h áb o rú b an szerzett ta p asztalato k szerint a páncélszerelvényeknek nagy h arcászati jelentőségük volt. Ezért, és tekintettel az ellenség nyomasztó túlerejére a M agyar T anácsköztársaság honvédő h á b o rú ja kitörésekor tö b b gyár m unkásai napokon belül egyszerű vasúti mozdonyokból és kocsikból mintegy 8 improvizált páncélvonatot szereltek fel. Ez jelentősen hozzájárult a Vörös H ad sereg kezdeti, p á ra tla n sikereihez. Érthető tehát, hogy azok a rögtönzött páncélvonatok ham aro san a forradalm i m unkáshatalom valóságos jelképévé váltak. Köztudomású az, hogy ilyen rögtönzött páncélmozdony a S algótarjáni A célárugyárban is készült. Sajnos em léke az évek során elhom ályo­ sult, sőt ném ileg eltorzult. Jelen fejtegetés célja, ezt a kérdést tisztázni, valam int a vonatkozó dokum entációt rög­ zíteni és kiegészíteni. Szerencsére élnek még jó néh án y a n, akik an n ak a m ozdonynak a felszerelésében részt vettek, azon harcoltak, vagy mint katonák és vasutasok látták. A vonatkozó kutatás eredm ényei a következők: Az illető p áncélvonat a h a d já ra t vég én csehszlovák burzsoá csapatok kezébe került, te h á t nem azonos a tévesen egyesek álta l ann ak tarto tt úgynevezett „9-es” számú, az A célárugyá rb a n még most is m eglévő tolató g őzgéppel. Az utóbbi szám os tan ú tu d o m ása szerint 1900-ban a gyárb an „ h ázilag ” készült, holott — e g ym ástól függetlenül m egkérdezett szem tanúk egybeh an g zó nvilatkozata szerint — az igazi, Salg óta r já n b a n „felp áncélozott” mozdonv szabványos MÁV -qép volt. Vasúti szakem berek e gyetértenek a b b a n , hog y az a mozdony csak e gy 376-os tipusú lehetett. A következtetést az a láb b i érvek ig azo lják : szem tanúk em lékezése szerint 3 kapcsolt tengelye, e lő l-h á tu l pedig e gy-eg y p á r futókereke volt. Eltérően hasonló, d e m ás tipusú mozdonyoktól, harm adik „kúpja ” , víztisztója nem volt, hosszkazánja csup án két „kú p ” , vagyis g őzdóm és homokoló volt. Az em lített mozdony sorozatqyártásának id eje is ig azo lja az inform áció helyességét. M egjegyzendő, hogy ilyen tipusú mozdonyt most m ár kevés helyen üzem eltetnek A szerelvény 1919. m ájus 1. előtt - pontos dátum ot nem tudunk - futott be S alg ó ta rján külső pályaudvarára. Tüzértisztek — ma jdnem kizárólag volt p ozsonvi tanítók —. néhány altiszt, valam int e gy M ÁV-állománybeli mozdonyvezető és e gy fűtő voltak rajta. Északi irányba akarták folytatn i útjukat, a h o n n an néhány n ap óta, a jelentések szerint, intervenciós csapatok közeledtek. A pályaudva ron akkor ép p e n Bányik Mihály, g ép p u sk ás őrm ester teljesített ügyeletes szolgálatot. N evezett a vonat p a ran csn o k áb an felism erte felettesét, Bartasovics fő h a d ­ 63 �nagyot, akivel a K árpátokban, K irlibabánál a fronton volt. Bányik ja v a sla tá ra a főhadnagy beleegyezett a b b a , hogy a szerelvényt az A célárugyár kazánkovácsm űhelyébe vigyek, s páncéllem ezekkel borítsák be. Bányik ismerős volt a m űhelyben, m ert bevonulása elő tt mozdonyjavító gép lak ato sk én t ott dolgozott. Még azn ap délelőtt a vonatot a gyár holtvagányára állították. A m unkát Csa rba Egyed kazánkovácsm ester irányította. A m esteren kivül a szerelésben részt vettek: Gordos József, néhai Czankovics B arnabás, Bányik Mihály és - mint kazánkovácsinas - Jud József, a későbbiek során önkéntes vöröskatona, to v áb b á a mozdonyvezető és a fűtő, végül - nagy szorgalom m al - a tisztek és altisztek. A m űhelyvezetőség részéről a m unkát Lizs­ nyánszki Antal, műszaki tisztviselő, most nyugalm azott főmérnök kisérte figyelemmel. H ajnaltól estig dolgoztak, éjszakára p edig a szerelvényt m indennap a külső pályaudvarra vitték. 1919. m ájus 1-én, amikor S alg ó tarján lak o sság a szinte egyem berként vett részt a felvonuláson és a főtéri nagygyűlésen, az acélárugyári kazánkovácsm űhelyben feszitett m unkával ünnepelték az em lékezetes n apot. így sikerült a fe la d a to t 6 n ap a la tt elvégezni. Csa rba Egyed, most 86. évében lévő nyugdíjas, bám ulatos em lékezőtehetséggel, a szerelési munka legkisebb részletére kitérve, a következőkről szám olt b e : a mozdony hossz­ kazánját a biztonsági szelepig h engerelt, ózdi, 12 mm-es, alul egyenes, felül p edig h a j­ lított, 2000x1500 mm m éretű acéllem ezekkel borították. Azokat „racsnikkal” , vagyis kézi fúrógéppel átfúrták, a 22 mm-es lyukakon keresztül 3/4-es W ithw ort-m enetű csavarokkal a „frém hez” (angolul „fram e” alvázat jelent) rögzítették. A gőzhengereket mindkét ol­ dalon 15 mm-es. a mozdonyvezető fülkéjét p ed ig 6 mm-es lemezekkel borították. A mozdonyvezető kívánságára ablaknyílásait szab ad o n hagyták, csak az a jtó k at fedték be. A h ajtó ru d ak at 12 mm-es lem ezekkel, a beöm lő csöveket, amelyek a nagy lem ezeken kívül estek, félkö rlemezekkel biztosították. A gőzdóm ot iv a lak ú ra h en g erelt 12 mm-es boritólemezzel látták el. Az acéllem ezek alsó széle csak 350 mm-nyire volt a vágányoktól. Burkolat nélkül te h á t csak a kéménv. a füstkam ra m arad t - mert ezek b e fed ése nem látszott fontosnak to v áb b á a homoko ló, mert esetleg es sérülése nem jelen th etett kü­ lönösebb veszélyt, a biztonsági rudak, mert azokat nem lehetett, illetve nem lett volna célszerű beburkolni, végül a mozdonyvezetőfülke teteje. M ielőtt a rögtönzött p á n c é l­ vonat a gyárat elh ag y ta volna, a lem ezburkola to t bekátrányozták. A felsorolt, értékes a d a to k a la p já n , egy m ár kiselejtezett, vagy kiselejtezésre váró 376-os típusú mozdonyból bárm ikor leh etn e rekonstruálni az em lékezetes páncélm ozdonyt, s igy hiteles képm ását az utókor szám ára megóvni. Nincs tudom ásunk arról, hogy a sa lg ó tarján i rö gtönzött páncélvonatról bárhol, ak á r m agánkézben, ered eti fénykép volna. A M agyar N ép h ad sereg O rszágos H adtörténeti M úzeum a gyűjtem ényében sincs sem miféle dokum entációs anyag a szerelvényről. A S a l­ gó tarján i M unkásmozgalm i Múzeum a d a ttá rá b a n van ugyan egy 1919-es páncélm ozdony fénykép, de feltehetően egy 377-es típusú gépről, valószínűleg arról, amely — a rögtön­ zött páncélm ozdonyon kívül - ezen a vidéken is részt vett a harcokban. Csa rba Egyed közli to v áb b á, hogy a vonathoz három fe d e tt kocsi tartozott, azokat is 12 mm-es lemezekkel látták el. Az ablaknyilásokat a lem ezekből kivágták, s mint az ajtó k at - külön fedőlem ezekkel védjék. A nyitott kocsikból csak az e g yiket, am elyen a két 80 mm-es ágyú volt, szerelték fel 600 mm széles, 12 mm-es o ldallem ezekkel. Az á g yuk m ellvédjére 320 mm-es m ag asítást szereltek Amikor a páncélvonat elkészült, még a gyár udvarán kipróbálták a pán célb u rk o lato t: piszto lyból, karabélyból és g ép p u sk áb ó l tüzeltek rá. Nagy öröm ükre ez a lövöldözés a z acéllem ezeknek „m eg se kottyant” Nyilván ennek a tökéletes burkolatnak is köszön­ hető, hogy a salg ó tarján i páncélvonat h arcosai és személyzete közül csupán egyetlen vöröskatona sebesült meg. Az O rszágos H adtörténeti M úzeum ban őrzött, más, 1919-ben rög tönzött p án célv o n a­ tokat ábrázoló fénykép eket összehasonlítva a salg ó tarján ira vonatkozó leírással, a rra lehet következtetni, hogy az utóbbi ta lá n az egyik leg jo b b an felszerelt szerelvény volt. A hadm űveletek a la tt a szerelvény a következőképpen volt összeállítva: élén két lapos, nyitott kocsi, m egrakva kővel és homokzsákokkal, aknák elleni védekezés céljából. 64 �U tán a következett az a nyitott vagon, am elyen - szintén homokzsákkal körülbástyázva a két ág y u állt, m ajd az egyik, két toló s ajtóval ellátott fedett kocsi, amelynek két ol­ d a lá n egy-egy géppuska volt. Ezeket a kocsikat a mozdony tolta. A mozdony u tán futott egy nyitott kocsi két víztartállyal, körülötte volt felhalm ozva a szénkészlet. A szerelvény vé g é n volt a két másik fed ett kocsi, az egyikben a lőszer és élelem nyert elhelyezést, a m ásikban volt a szállás és a petróleum rezsóval ellátott konyha. Szenet az első időben S a lg ó ta rjá n b a n vagy H atvanban vételeztek, később a min­ denkori hadm űveletekhez legközelebbi állom ásokon, pályaudvarokon. A páncélvonat katonáinak szám a eleinte 12 fő volt, az északi h a d já ra t során azo n ­ ban 26 főre em elkedett. Az inform átoro k név szerint csak a következő salg ó tarján i vörös­ katonákra em lékeznek, akik a páncélvonaton voltak: néhai Lukács Károly tüzérőrm ester, volt acélárugyári vasesztergályos, M auler Rezső tüzérőrm ester, most 75 éves nyugdíjas, volt szénbánya i lakatos, valam int Bányik Mihály g é p puskás őrm ester, most 76 éves nyug­ díjas, aki leszerelés után a szénbányánál, a zagyvai rakodón mint mozdonyjavitó g é p ­ lakatos dolgozott. A szerelési m unkálatok végeztével - 1919. m ájus 3-án estefelé - Somoskőújfalu irányába indultak prób aú tra. Az első útra - sa já t m eg n y u g tatására - C sorba m ester is elkisérte őket. A Somoskőújfalui állom áson m egálltak és m egvacsoráztak. Közben a p a ra n c s­ nok, Bartasovics főhadnagy, m eg kérdezte az állom ásfőnöktől, hogy van-e hír az ellenségről. Azt a választ kapta, hogy a közeli Ragyolc állom áson egy cseh katonai páncélvonat vesztegel. M iután az egyes kocsik so rren d je akkor még nem volt m egfelelő, h am ar leszerelték az egyik ágyút, és a távolság, valam int az irány bem érése után a m eg ad o tt célra két lövést a d ta k le. Gyorsan elbúcsúztak Csa rbától és üldözésbe vették az ellen ség es p áncélvonatot. Az azo n ­ ban a második lövés u tán olyan seb esen elinalt Fülek-Losonc irán y áb a, hogy m ár utolérni nem tudták. A páncélvonat 1919. m á jus 5-én. egy hétfői n a p on esett á t a tűzkeresztségen. Nvilván az ezzel kapcsolatos fejlem ényekre vonatkozik H etés Tibor M unkásezredek előre című könyvének a láb b i részlete: „ . . . C s a k e g yetlen súlyos p roblém a volt: S algótarján. A figyelem most ide összp ontosult. A m ájus ötödikén és hatodikán befutott jelentések sze­ rint igen nehéz volt a helyzet. Eg y ellenséges p áncélvona t tá m a d á sá t sikerült elhárítaniuk. A 8. páncélvonat derék katonái kitettek m agukért." Akkor kooperált először a p á n c é l­ vonat salg ó tarján i m unkásszázadokkal. Nagy Béla, akkori század p arancsnok, most nyu g alm a zott iskolaig az g ató, m ég p o n ­ tosan emlékszik, hogy a S alg ó ta rjántól északra fekvő 92. és 93. vasúti őrház között, a páncélvonattól a Tarján p a ta k völgyében harcoló csapatok részére tű ztám o g atást kért és kapott. Patvaros István, a ki a b b a n a z időben Fülekpüspökin lakott — most 81 éves MÁVnyug d íjas. volt vonatkisérő - 1919. m á jus 5-én. miután azon a n a p on lak ása környékén tartózkodott, s így hol a cseh c sa p atok h á ta mö g ö tt, hol vonalaik között volt, jól m eg­ figyelhette a m a g y a r p á n c é lv o n a t á g y ú in a k rendkívül eredm ényes h a tá s á t. Amikor a m a­ gya r vörös k a to n aság az e lle nsé g e s csa p a to k a t Fülekről is kiűzte, Patvaros közelről is m eg ­ ism erte a salgótarjáni p áncélvona tot, mert tö b b salg ó tarján i v asutassal együtt lőszerután­ pótlást szállított neki. Ezek szerint, a hős sa lgóta r jáni bányászok, m unkások és tisztjeik mellett, a sa lg ó ­ tarján i páncélvona tnak is méltó része volt a b b a n , hogy 1919. m á jus 10-én Letovsky cseh a ltá b o rn a gynak Losoncról jelentenie kellett C lém enceau-nek. hogy „Favre őrnagy e lő re­ törését valam ilyen titokzatos e rő m eg állásra kénys z e r í t e . ” A m ájus vég én kibontakozó d ia d a lm a s északi h a d já ra t során a sa lg ó tarján i p á n c é l­ vonat m ég többször együttm űködött a sa lg ó ta rjáni katonai alakulatokkal. N a g y Béla visszaem lékezése szerint a gömöri Várg e d e fe letti Balog falvánál, m a jd június 2-án Szel­ cétől 3 km-n-ire. később Lise. G ice és Süvete közsé gek té rsé g é b e n — ahova a páncélvonat Pe lsőcről jött — kapott tűztám og a tá s t a páncélvonattól. A hadm űveletek a la tt a sa lg ó ta rjáni p áncélvo n at is á lla n d ó a n változtatta a helyét. M auler Rezső és Bányik Mihály visszaem lékezései szerint a p áncélszerelvény — többek között - különböző időpontokban, a következő vonalakon, illetve helyeken já rt: Fülek, 4 65 �Feled, Putnok, Miskolc, Zsolca , Nyíregyháza, Sátoraljaújhely, C sap, Királyháza, Huszt, Ungvár, továbbá Kisterenye, Kál-Kápolna, Füzesabony, Eger stb. A visszavonulás zűrzavarában egy burzsoá cseh egység - Szilvásvárad és B élapátfalva között — a páncélvonat előtt felszedte a vágányokat, s így a szerelvény az ellenség kezébe került. A salg ó tarján i vöröskatonákat a — szám ukra rosszemlékű — csehországi Jozefov-i (Josefstadt-i) fogolytáborba vitték, a h o n n an csak hónapok múlva tértek haza. Ezúton is köszönetet mondok minda zoknak, akik visszaem lékezéssel, egyéb a d atk ö z­ léssel — mint H etés Tibor hadtörténész és Kerekes Zoltán alezredes, az O rszágos H ad tö r­ téneti Múzeum osztályparancsnoka - végül a M aavar Á llam vasutak B udapesti Ig azg ató ­ sá g a műszaki tájék o ztatással, m unkám ban tám ogattak. KERÉNYI FERENC Nógrád megye és az első magyar szintársulat kapcsolata (1790-1808) A m agvar színháztörténet ugyancsak sokkal adósunk, ha a hivatásos színészet első évtizedeit illető ku tatáso k at kérjük szám on. Igaz, két évtized híján század a már, hogy Bayer József olyan összefoglaló igényű munkával jelentkezett, amelyik levéltári k u ta tá ­ sokra tám aszkodott, a leg e n d á k a t a tények és a d a to k p atikam érlegére tette. A h a jd a n ú t­ törő jelentőségű mű n ap jain k ra m enthetetlenül elavult, d e m áig sem készült n á la g a z d a ­ g a b b anyagot felölelő, m egbízhatóbb szintézis-kisérlet. O ka többek között a b b a n kere­ sendő, hogy kutatóink zöme mind a mai n a p ig idegenkedik a vidéki levéltárak a n y a g á b a n végzendő tü zeteseb b vizsgálatoktól. N ógrád archívum ára szűkítve a kérdést m eg á lla p ítható, hogy az igen alkalm as szín­ háztörténeti kutatásokra. A „kuruc m egye ” . a m e ly a XVIII. század folyam án híven őrizte a forradalm i köznemesi hagyom ányokat és a mely m i n d ig rendelkezett kiművelt em ber főkkel, 1792-ben is az elsők között válaszolt Pest menve felhivására és tám o g a t t a — tettek ­ ben is - a m agyar színészet ügyét. Bayer József em líte tt a la pvető m űvében1 közölt ugyan N ógrádra vonatkozó a d a to k a t, d e kizárólag a h e lyta rtó ta n á c sh o z küldött átiratok a la p ján. Az a láb b i forrásközléssel egyrészt a hosszan húzódó ad ó ssá g törlesztését vallom célom nak, m ásrészt bizonyítani szeretném , h o gy m ár az első, ó h atatlan u l futó la g o sab b kutatás is végződhet fontos a d ato k , érdekes színház- és kultúrtörténeti adalékok fe ltá rá ­ sával és publikálásával. M indezt pedig teszem a b b a n a rem ényben, h o g y a hasonló forrásközlések és tanulm ányok m eg szap o ro d ása méltó módon előlegezi a rég ó ta nélkülö­ zött színháztörténeti kézikönyv m ajdani létét és tudom ányos erénveit. Az első m agyar szintársulat 1790 és 1796 között működött P est-B u d án . D okum en­ tum aink valam elyest szélesebb évkörből valók (1790-18081: a történeti N ógrádnak, jelesül Losonc városának ugyanis fontos szereD jutott Kelemen László ism ételt kísérletében, am i­ kor 1800-1801-ben m eap ró b álta feltám asztani széthullott tá rsu latát. A forrásokat többnyire időrendi sorrendben közöljük, utalunk jelentőségükre és a velük egybevethető, korábbról ismert ad ato k ra. A korabeli szövegrészeket nem betűhíven hozzuk, hanem átirva mai h e ­ lyesírásunk szerint. Erre kettős indokunk lehet: - a XVIII. és a XIX. század fordulójá n a m agya r helyesírás rendszere még nem egysé­ gesült országosan, felm utat tö b bé-kevésbé eltérő helyi változatokat. 1 A nemzeti játékszín tö rtén ete I. Bp. 1887. 66 �- a nyelvújítást m egelőző évtizedek várm egyei nyelvezete am úgyis nehézkes, körmönfont. Ezekkel a problém ákkal a kutató n a p mint n a p találkozik, d e feleslegesnek tartjuk, hogy az olvasó figyelmét terheljük vele és ezzel elvonjuk a lényeges tartalm i utalások nyom onkövetésétől. A gyakoribb, elsősorban latin rövidítéseket feloldottuk, a kiegészítés zárójelben olvasható. M agyarázatuk és a g y ak rab b an használt idegen szavak jegyzéke a forrásközlés végén találh ató . Első ad atu n k még 1790-ből származik. Kelemen László tá rsu la ta október 25-én m utatkozott be a budai közönségnek Simai Kristóf Igazházi című vígjátékóval. Az Ephem erides B uden­ ses (Budai N apló) latin nyelvű újság erről az elő ad ásró l - többek között - ezeket irta: Nem szab ad m egfosztani a dicsérettől a zenekart sem, amely arany paszom ánttal ékes nemzeti ru h ázatb a öltöztetett n ógrádi cigányokból állott, akik m indazonáltal választékos zenéjükkel az összes jelenlévők öröm ére és m eg elég ed ésére azt hozták nyilvánosságra, hogy nekik is ad o tt valam it a kegyes te rm é sz e t. . . A zenekarról m indm áig nincs további ad atu n k . Ismerve azo n b an a Ludányban birtokos Ráday Pál m ecénási vezetőszerepét a m agyar színtársulat körül és tudva arról, hogy a család zenei érdeklődésére m ár 1752-ből van adatunk-, erősen valószínűsíthetö, hogy a zenekart vagy Ráday foglalkoztatta k astélyában és mintegy kölcsönadta, vagy ugyanő szerződtette a muzsikusokat erre a kivételes jelen tő ség ű esem ényre. N ógrád azon b an nem csak az öröm ben vette ki részét. Az első e lő a d á so k a t az állan d ó kérvényezésben, h ad ak o zásb an eltelt 1791-es esztendő követte, és nem volt szerencsésebb az 1792-es év sem. A teljes ela d ó so d á s felé sodródó tá rsu lat m ár nem csak a helytartóta n á c so t és Pest m egyét ostrom olta tá m o g atásért, hanem k örirataiban a várm egyei n em es­ ség nagyobb töm egeit is igyekezett megnyerni az anyanyelvű színjátszás ügyének. N ógrád közgyűlési jegyzőkönyveiben ekkortól szaporodnak meg a színü gyi bejegyzések. Belőlük egyfelől a társu lat anyagi helyzetének rom lása olvasható ki, másfelől - p árhuzam osan a segélykérések visszhangja a megye nemesi közvélem ényében az elvi tám o g atástó l a tettre buzdulásig. 279/1792: Játékszini M agyar T ársaság kéri ezen megyét, hogy szándékának előm ozdításá­ ban segítségül lenne. A közgyűlés h atáro zata m árcius 30-án: Közhírre bocsájtassék, hogy azoknak tudtokra eshessen, akiknek ezen tá rsa sá g b a beállani vagy azt segíteni tetszene. 630/ 1792: Játékszíni M agyar T ársaság ezen m egyének pénzbéli segedelm ét, és evégett őfölsége elejb e nyújtandó esedezésének közbenjárásával eszközlendő tá m o g a tá sá t kéri. A közgyűlés augusztus 24-i h a tá ro z a ta : Világos lévén az, hogy azon közönséges Játékszíni T ársaság mind a haza nyelvének pallérozására, mind a nemzet fo rm álására soka t szolgál, ő fölségének elejb e fog szándéka ezen tá rsa sá g n a k terjesztetni oly könyörgéssel, hogy azt kegyesen előlsegélleni m éltóztasson; azo n b an közelébb való segedelm ére, hogy valamely pénz öszvegyűjtethessen, ezen levél fog a t(ekintetes) rendeknek érzékeny serkentgetéssel hirdettetni oly jelentéssel, hogy aki mit kíván evégre adni, fő p ercep to r úrhoz küldje bé, aki azt ann ak idejéb en n(em es) Pest várm egye kasszájához fogja általszolgáltatni. E gyébaránt a szomszéd n(em es) várm egyéknek is ezen d o lo g b an őfölsége ele jb e te r­ jesztett esed ezése ezen m egyének hírül fog a d a tta tn i. 961/1792: Játszó T ársaság oly kéréssel folyamodik ezen m egyéhez, hogy a h ely tartó tan ács­ hoz, a Pesten lévő nagy szem inárium3 eddig üres szárnyának téli helyül való m eg­ nyerése végett benyújtott esedezésének beteljesítését a hely tartó tan ácsn ál közbeve­ tése által eszközölje. A közgyűlés novem ber 19-i h a tá ro z a ta : M (éltósá)gos báró Schilson úr öex(cellenciá)jának fog ezen kérelem e lő lsegéllése erán t a já n lá s irattatni, azon felírásnak valóságos m á sáb an leendő m egküldése mellett, 2 G álos Rezső: Erdélyi hangversenyek a XVIII. század b an (Zenetudom ányi Tanulmányok II. Bp. 1954.) 3 Az V. kerületi, Egyetem téri tem plom m ellett lévő épületről van szó. �4 S p ie le n b e rg cikkét ré szle te se n ism erteti B ayer i. m. 134-135. lap . M ag y aru l m e g je le n t a H onm űvész cím ű fo ly ó irat 1837. évi k ö te té b e n . mellyel ezen n(em es) megye terjesztette őfölsége e leib e sorsát ezen N(emzeti) Játszó T ársaságnak; ami p edig a m unkás felsegélléseket illeti, a t(ekintetes) rendek újra fognak ösztönöztetni az olyatén való segedelm ek a d á sá ra . 962/1792: Játszó T ársaság Pesten á lla n d ó a n leendő felállításának eszközlése végett ezen m egyének pénzbéli seg ed elm ét kéri. A közgyűlés h atáro z a ta , ugyancsak novem ber 19-én: S pielenberg Pál prókátor úr és a pesti deák ú jsá g szerzője Pesten 29. O ct(óber) költ levelé ben m egm utatván az anyai nyelv készülő palléro zására a Nemzeti Játszó Társa­ ság o t egy kiváltképpen sokat szolgáló eszköznek lenni, s különben is az erkölcsök­ ben való folyam atjára nézve hasznos voltát előadván, azon tá rsa sá g n a k á l l a n d ó a n l e e n d ő f e l á l l í t t a t á s á t oly formán itéli legjobbnak, ha annak szám ára annyi segedelem gyűjtethetne e gybe, hogy az. e részben a d ak o zásra nem igen h ajlan d ó n é ­ zők fizetése nélkül is fo ly tattath atn a. Tudományul fog szolgálni. S pielenberg Pál cikke, am elyre a m egye feljegyzése hivatkozik, fontos szerepet játszott az ország közvéleményének felrázásáb an . Nem kevesebbet javasolt ugyanis, mint - az euró p ai fejlődésben előttünk járó országok p é ld á já ra hivatkozva - a nem zet színházának köz­ adakozásból való felép ítését!4 Láttuk, hogy a megye az anyanyelvi színjátszás ügyét kez­ dettől fogva tá m o g a tta és buzdította az önkéntes adakozókat is. Most a gyűjtés m eggyor­ sult és szervezettebbé vált; Nóg rád nem ességére - az ism ételt felhívások meg a S p ielen ­ berg-cikk mellett - m ás megyék áldozatkészsége is serkentőleg h ath ato tt. N ógrád fe laján lása sem késett sokáig. 1793. m árcius 18-án a közgyűlés 323 forint 50 krajcárt aján lo tt meg Kelemen László társu la ta szám ára és intézkedtek az adom ányok gyűj­ tését illetően is: 214/1793: Ezen Nemzeti Játékszíni T ársaság felsegéllésére ajá n lo tt pénznek tab elláris fel­ jegyzése N (em ze)tes főperceptor úrnak bészedés végett kiadódik, főszolgabírók urak pedig az járáso k b an lévő többi u raság o k at is ezen felsegéllésre ösztönözzék és az a d a n d ó pénzt fent nevezett perceptor úrhoz bé fogják adni. A m eg aján lást tevők latin nyelvű listáját érdem es eg észéb en idéznünk. N ógrád felvilágo­ sodott tisztségviselőinek névsora ez. Ráday Pál (com es Paulus Ráday) szerepét m ár é rin tet­ tük; találkozunk továb b á Mocsáry Antal nevével, aki Kazinczy b a rá tja m ár ekkor is, s egy em beröltő m últán ő lesz az, aki m egírja a megye első m onográfiáját. Adományukkal tettek hitet a nemzeti kultúra ügye mellett azok a családok, ahol szinte tra d ició az európai h alad ó m ozgalmak ism erete, és akikkel a reformkor h a rc a ib a n gyakran találkozunk: a Veresek, a Sréterek, a Darvasok, a Kubinyiak. Csaknem valam ennyien híres szabadkőm ű­ vesek, akik a videfalvi Kubinyi kastélyban tartják összejöveteleiket. Comes Paulus Ráday Paulus Prónay Antonius Baloghy Franciscus Puky Joannes Séter Stephanus Szubssky Stephanus Radvány S tephanus Marsovsky M ichael Prónay G a briel Szerémy Carolus Sándor Antonius Kiss M ichael Sréter M ichael Szentiványi 68 18 f. 24 12 9 9 10 12 4 6 12 6 4 4 4 D aniel Fáy A ndreas Kubinyi G csp aru s Szulovssky Antonius Mocsáry Josephus Voks Horváth B altazar Csemniczky Franciscus Révay G a briel Iraytler Joannes Bory Joannes Korodiny A ndreas Bene Antonius Kováts G edeon Horváth Franciscus Czecze 9 f. 6 2 4 2 6 6 6 4 2 2 4 2 1 �Lad islaus Plathy Emericus La czay Siephanus László Josephus Verbóy Joannes Vattay G eorgius Szudy Paul Básthy La dislaus Szentivány G asparius Novota Ladislaus Csilom Petrus Dubraviczky M ichael H am ar Joannes Visoly M artinus Beniczky A ndreas Szabó S tephanus Balás Franciscus Battha Josephus Szabó Sa muel Plathy Franciscus Lisznay Franciscus G aál Poulus Lipssky Josephus Szilassy Joannes Baross S iephanus O kolocsány Purochia Mohoriensis 1 f. Emericus Ivánka 1 Jacobus Paczolay 1 Josephus Hegyessy 1 N icolaus M ajthényi 9 4 f 30 kr. Josephus Katskovits 2 Proc. Mohor Stepk. Velics 1 2 Joannes Darvas 2 Josephus Prepstly 2 Ludovicus Kun Petrus Pap 2 M ichael Vály 10 1 Poulus Ivánka 1 J. G eorgius Fischer 2 M ichael Harmos 4 Ladislaus Pyri 3 M ichael Czikó M athias Beniczky 2 A ndreas Kubinyi 2 K apitanens Bory 4 C arolus Bornemissza 4 G asp aru s Janikovits 12 M ichael Horváthi 6 Franciscus Veres 4 1 f. 6 1 2 1 1 1 2 1 4 f. 30 kr. 2 1 1 3 1 1 1 4 30 4 30 4 30 1 1 20 4 Sum m a: Ft 323 Kr 50 A m ájus 13-i közgyűlés is intézkedik e tárg y b an : 372/1793: Játszó Nemzeti T ársaság felsegéllésére öszvegyűjtött sum m árú l, úgy a még nem adakozottaknak m egkeresések, vagy akik g a b o n a b e li a já n lá so k a t teen d e n ek besze­ dések iránt te tt ren d elése ezen megyének. . . . a t(ekintetes) rendek közül azok, akik m ár ennek előtte valam ely segitségbéli adom ányt ajánlottak , annak n(em ze)tes fő perceptor Szerémy G ábor úrhoz leendő b é ­ a d a tta tá s a erán t kerestessenek meg illető főszolgabírá k urak álta l, valam int azok is, akik még a já n lá st nem tettek . . . h ath a tó sa n ösztönöztessenek, oly jelentéssel is, hogy akik evégre búzát, rozst, á rp á t avagy zabot ak arn á n a k inkább mint pénzt adni, B(álassa)gyarm aton or(dinarius) comm issarius Verbóy József, Losoncon p ed ig particularis perceptor Szabó A ndrás úrnak b é fogják szedni, és gondviselések a lá venni. A közgyűlési jegyzőkönyv pótlólagos bejegyzése szerint az első term észetbeni m e g a já n lá ­ sokat a megye vezető tisztségviselői ott helyben meg is tették : Játszó Nemzeti T ársaság felsegéllésére Szentiványi Ferenc 50 kila búzát, Muslay Antal első alispány 40 kila búzát, Szerémy G ábor 30 kila búzát aján lo ttak . 1794-ben, a július 28-i közgyűlésen ú jab b h atá ro z a t született az egybegyűjtendő összeg rendeltetésszerű felhasználásáról, am it az indokolt, hogy a P est-B u d án működő m agyar és ném et társu lato t Eugén Busch ig azg a tó személyén á t perszonálunió kötötte össze, s félő volt, hogy Busch a befolyó adom ányokat sa já t tarto zásain ak kiegyenlítésére h asz­ nálja fel. 69 �611/1794: Azon tá rsa sá g elő lsegéllésére bészedett pénzt n(em ze)tes föperceptor Szerémy G áb o r úr nem es Pest várm egye v (ice)-n ó táriu sán ak , Szentkirályi úrnak, akire b íz a tta ­ tott ezen dolog folytatása, kezéhez a d ja oly kifejezéssel, hogy ezen seg ed elem n e m a B u s c h a d ó s s á g á n a k , mely még kérdés a la tt vagyon, f i z e t é s é r e , hanem a tá rsaság n ak elölsegéllésére a d a t t a t o t t . Irattasson azo n b an nem es Pest várm egyé­ nek, hogy mivel helyben inkább tu d h a tja környüláliásait a Játszó T ársaságnak, mint ezen nem es várm egye, ne terheltessen d o lg át szemmel tartan i, an n ak elő m enetelét m unkálódni és kivált azt kieszközölni, hogy vásárok idején, sátoros innepeken és vasárnapokon lehessen a m agyar tá rsa sá g n a k já ték ait folytatni. N ógrád adom ányának sorsáról hiányos ad a ta in k vannak. A szép m e g aján lást a szalm aláng-lelkesedés lo h ad á sa követte. C supán 1795 novem berében futott be a társulathoz a megye segélypénze, m éghozzá a m eg aján lo tt felénél is kevesebb. Pest megye iratai és a társu lat szám adáskönyve egy b eh an g zó an igazolják: (1795) M indszent h avának 9. n a p já n n(em es) N ógrád várm egye részéről kezemhez küldetett Sándor Károly főszolgabíró úr álta l - - - - - - 133 ft. 30 kr. (Rehák József társu lati kasszatiszt feljegyzése) Sajnos, arra nézve nincs a d atu n k , hogy mi lett a felajánlott élelm iszer-adom ányokkal, és ki azok, akik önként vállalt hozzájárulásukat nem csak kilátásb a helyezték, hanem álltak is szavukat. A gyűjtés elhúzódása és összegszerű e lm a ra d á sa a várttól, országos jelenség és az idők változását m utatja. Az 1790-es évek közepére a forradalm i Franciaország elleni háborúk m egindulásával és a Martinovics összeesküvés leleplezésével visszavonhatatlanul lezárult a nemesi ellen állás verbunkossal kisért, sújtásos ru h á b a b ú jtatott, paszkvilusokkal élesztett d iad alm en ete. A vármegyei nem esség zömét immár m ás dolgok érd ekelték: az újoncozás és a m eginduló hadiszállítások lehetőségei. Az anyanyelvi színjátszás ügye pedig besoroltatott az országgyűlésre h alasztan d ó felad ato k közé. N ógrád először 1796. szeptem ber 2-án fo g ad o tt el ilyen értelm ű h atáro zato t. (Az iratot 615/1796. szám a la tt a lá b b közöljük.). Kelemen László és maroknyi tá rsu la ta ugyanazokkal a gondokkal küzködött te h á t 1796-ban is, mint m egalakulásuk p illa n a tá b a n . A megyék egy részének tá m o g a tá s a nem p ó to lh atta szám ukra a polgári kulturális fejlődés nálunk még sokáig meglévő hiányait. Nem volt állan d ó , városlakó közönség: ezért vált létkér­ déssé a vásárok, megyei közgyűlések és ünnepek sok ad alm án ak szórakoztatása. A szín­ házi vállalkozás fejletteb b (részvénytársasági vagy m a g á n tő kés) formáit csak ideig-óráig helyettesíthette a megyék és a főúri pártfogók gyéren csörgedező adom ánya. E lőadásaikat a legm ostohább körülmények között ta rto tták : elég visszalapoznunk a 961/1792. számú irathoz, am elyben a tá rsu la t téli hajlékot keres. Következő iratm ontázsunk m ár az első m agyar színtársulat széthullásáról és az azt követő időkről a d képet. 498/ 1796: Nem es Pest v(árme)gye d a to 8-o Junii a (cta) c(ircularia). Az eloszlott M agyar Játszószini T ársaságnak ta g ja i és öszveszedett készületjei iránt való szán d ék át és a k a ra tjá t ezen nem es m egyének tudni kívánja. A közgyűlés döntése július 1-én : A fiskális hivatal a d ja b é eziránt való vélekedését. Baloghy Lajos vármegyei főügyész szeptem ber 2-án olvasta fel m egyének, am it a közgyűlés 615/1796. szám a la tt el is fogadott. választervezetét Pest Midőn nem es Pest várm egye az eloszlott Játszószini T ársaság e rá n t ezen tekintetes várm egye további intézetinek m eg h atáro zását kérte, e lő a d ta egyszersmind, hogy ezen hasznos feltétel azért, mivel sem állan d ó fundusa, sem p edig tu lajd o n játszószine nincsen, m indjárt első zsen g éjéb e semmivé lett. Mind a két rendbéli seg ed elm et föl­ séges urunk m ostani környülállásokba meg nem a d h a tja , a hazafiaknak a k aratjo k at pedig, ha a többieknek szándékokból mérsékelni akarjuk, fájdalom m al előladatik, hogy e z e n f e l á l l o t t társaságnak csak tizenhat nemes vár­ megye segétségére vala. Melyekből bátorkodom azt a következtetést kihozni, hogy, noha ugyan a nemzeti játszószín a jó ízlésnek, erkölcsnek, s anyai nyelvünknek pallérozó o sk o lá ja lenne; m indazonáltal fent em lített okokbúl e z e n 70 �f e l t é t e l t kedvezőbb időkre, am időn tudniillik t a r t a n d ó o r s z á g g y ű l é s é ­ n e k a l k a l m a t o s s á g á v a l anyai nyelvünknek palléro zását, úgy mint nemzeti létünknek talpkövét h a th a tó sa b b a n előm ozdítani lehet, h a l a s z t a n i k e l l e t i k . B (alassa)gyarm at, d ie 17. Aug. 1796. Baloghy Lajos főfiskális Iratunk nem csak azért érdem es a közlésre, mert kortársi erővel szem lélteti az elm ondottakat a társu lat szükségszerű bukásáról, hanem egyben záróköve a tám o g ató nógrádi törekvé­ seknek. Következő a d ata in k szerint a várm egye a to v áb b iak b an nem vállalkozott kezde­ ményezésre, hanem m eg m arad t a passzív szem lélődés és tudom ásulvétel á llásp o n tján , am it a közgyűlés ism étlődő h a táro zatai jól m utatnak. 122/1796: Játszó Nemzeti T ársaság széjjelosztása után m arad o tt ruházatoknak kótyavetye által leendő e la d a tta tá s á ra rendelt időt hírül a d ja Pest várm egye. Azon nem es Pest várm egye, az elszéledt M agyar Játszószini T ársaság után m aradt öltözeteknek s eszközöknek kótyavetye álta l való e la d á sá ra a jövő pesti vásárnak n a p ja it rendelvén, ebéli szán d ék át hirdettetni kéri. A közgyűlés m árcius 7-i h a tá ro z a ta : Közhírré bocsáttasson. 552 1/ 796: Játszó Nemzeti T ársaság eloszlása u tán m arad o tt eszközöknek, kótyavetye által leendő e la d a tta tá so k a t hirleli a h(elytartó) tan ác s. A M (agyar) K(irályi) H (elytartó) ta n á c s d a to 8. Aug. a (cta) c(ircularia). No 16291. Az elenyészett b udai m agyar játszószintűi elm arad o tt eszköz, ruha és könyveknek kótyavetye által való e la d á s á ra augusztus 28. n a p já t kijegyezve lenni, jelenti. A közgyűlés szeptem ber 11-i (teh át két héttel az árverés után kelt) h a tá ro z a ta : H irleltessen. A m agyar színjátszás úttörői azo n b an nem nyugodtak bele vereségükbe. 1800-ban Kelemen László h ajd an i tá rsu latán a k tag ja ib ó l és néhány erdélyi szinészbő l álló kisded c s a p a tá ­ val ú jab b kísérletet te tt: felvette a Pest megye örzötte játékszíni könyvtárat, am elyet az 1796-ban, az imént em lített árverésen váltott m agához, és nekivágott az országnak. A m ásodik, végleges kudarc ép p en N ó g rád b an , Losoncon érte őket, ahol 1800 őszén a d ó s­ ságaik fejében a társu lat m inden in g ó sá g á t lefoglalták és a színészek is csak 1801 ta v a ­ szán távozhattak. A társu lat ad ó sság ain ak jegyzékét a várm egye utóbb átk é re tte Losoncról: Az 1801. die 1-o Április. A M agyar Nemzeti Játszó T ársaságnak Kelemen László direktordirektor­ sá g a a la tt tett a d ó s á g a következendőképpen specificáltatik. No Rf. kr. 1. Külső piaci v endégfo g ad ó s Kele A ndrásnak, ahol laktak ősszel és 288 38 kosztot is tartottak. 38 45 2. M aróti Istvánnak fák ért és deszkáért a játék szinhez 3. O r(dinárius esküdt Laszly G áb o r úrnak g eren d ák ért volna a p ra te n ­ siója 20 fr, de 4 f(orin)tokat boldogulásokra elen g e d , kitétetődik 16 4. Sehenka Józsefnek a külső te átru m b a való 20 d a ra b g eren d ák hasz­ 4 n á lá sá é rt 2 holnapra per kr(ajcár)os 12 5. P(rivilegiatus) Losonc városának á re n d a b é li első a n g a ria al-o J a ­ 50 nuárii usque 1-am Áprilii 1801 6. Meskovitzi Istvánnak kosztért, melyet az aktorok fizetéséből levont 18 Kelemen direktor és le nem fizette 24 7. Morvay Sám uelnek hasonlóképpen 8. Általjövén a nyári teátrum ból a télire, a piaci v(endég) fogadón tett 24 43 költség 33 9 9. Tanaskovits József kereskedőnek 19 10. Lehid D em eter kereskedőnek 13 1/2 36 9 11. Buttoló kereskedőnek 10 12. Dinnyés asztalosnak 13. Simonyi nevű aktor a rra a kontóra, mellyel direktor Kelemen László 5 tartozik őnekie, percep to r Szalay A ndrás úrtól felvett 71 �14. G ergely G ábor conpecetornak protocollom ért 15. A dobosnak 36 do b o lásért per kraj. 12 16. Gyöngyösi ad ó sság 1 4 140 708 400 308 30 12 16 43 1/2 17 1/2 26 Summa Ezen ad ó ssá g ra percipiált a nem es m agistrátus részenkint és így tartozik Költ am int feljebb Feljegyzette Istvánffy György m. p. p(rivilegiárius) Losonc városának hites főjegyzője A várm egye ezek után már csak annyit teh etett, hogy áprilisban zár a lá vette a társu lat lefoglalt javainak m arad ék át, am elyet a hitelezők és a herdálok még m eghagytak. Pest m egye még ugyanezen évben felvette a párbeszéd fo n alát N ó g rád d al, d e az ingóságok visszaszolgáltatásának kérdése csak 1808-ban vezetett érdem i tárgyalásokra, amikor újra m agyar színtársulat játszott a fővárosban. Az ekkor létrejött levélváltást a következőkben rekonstruálhatjuk. P e s t v á r m e g y e 1808. június 22-i közgyűléséről: A Nemzeti Játszószíni T ársaságnak itt Pesten történt első eloszlása után a leveles tárházunkba letetetett és azon Játszószini T ársasághoz tartozó könyveknek, kézi írá ­ soknak és kottáknak némely része Kelemen Lászlónak. . . leveles tárházunkból a hasz­ n álás és leirattatá s végett még 1800. e szten d ő b en ... k iad atv án ; történt, hogy azon könyvek és írások, am int idő jártáv al értésünkre esett, azon tá rsa sá g n a k ta g ja i álta l lett adósságok fejében Losoncon letartó ztattak ... m indeddig nem a d a tta k vissza... (Pest m egye, közgyűlési jegyzőkönyv, 166/ 1808.) N ó g r á d v á r m e g y e 1808. július 13-i közgyűléséről: Ezen könyvek és írások az általküldött és egy más, az á lta la d á s alk alm ato sság áv al is készítendő feljegyzés szerint, Kun Lázár táb lab iró es járásb éli főbíró urak jelen létek ­ ben, mint a tá rsa sá g tu lajd o n a a d a tta ssa n a k vissza... (N ógrád megye közgyűlési iratok 536/ 1808.) P e s t v á r m e g y e 1808. július 30-i közgyűléséről: A kérdésben lévő könyveknek és kézírásoknak Losoncrúl ide Pestre való szállíttatása és a Nemzeti Játszó T ársaságnak leendő á lta la d a tta tá s a alszolgabiró Adonyi Mihály úrra b ízattatik... (Pest megye, közgyűlési jegyzőkönyv, 2057/1808.) N ó g r á d v á r m e g y e 1808. augusztus 4-i közgyűlésén felolvasták a kiküldött főszolga­ bíró jelen tését: Alulirt aláz ato san jelentem , hogy én múlt Szent Jak ab h avának 23. n a p já n megyebéli Losonc nevezetű m ezővárosba... kim envén... és az akkori járásb éli főszolgabíró és rend szerént való esküdt urak álta l lepecsétlett holmit m egvizsgálván tap asztaltam , hogy... a visszakívánt könyveknek, kézi írásoknak és kottáknak sok híja volna, s azért a jeleseb b d ara b o k a t az A) b etű a la tt ide csatolt irovány szerint feljegyeztetvén, ezeket egy 1) szám mal jegyzett lá d á b a b érak attam , az többi hányott-vetett papirosokat pedig, melyeket tökéletesen feljegyezni nem lehetett, az 2) szám a la tt lévő lá d á b a bététetvén, ezen lád ák a t, valam int az m agam , úgy az város pecsétjével lepecsételve... aláz ato san előlado m ... az elfoglalt vagyonbúl Losoncon még egy kopott kuffer, egy kopott fenyűfa lá d a , egy puska, egy rezes kard, egy vadásztarisznya, egy já g e r­ kés, teátrum i fenyűdeszkábúl készétett dekorációk és más haszonvehetetlen kopott ruhák és ruhadarab o k , úgy nem különben nyolc forint és tizenhat k rajcár ezüstpénz m aradott, az város elöljárói ezen holmi által, jóllehet ezeknek á ra az város k ereseté­ nél sokkal kevesebbet ten n e, az várost kifizetettnek lenni d ek larálták ... Költ B alassagyarm aton, Kisasszony havának 3. n ap ján 1808-ban Bibithi Horváth G edeon főszolgabíró m. p. H a figyelm esen olvassuk a nyelvújítás előtti nehézkességgel fogalm azott, hivatalosan cikor­ nyás stílusban irott dokum entum okat (melyeknek a könyvtár m a rad ék át tartalm azó k a ta ló ­ g u sát e helyt nincs terünk ism ertetni), még a színházi kérdésekben jára tla n olvasó is mi­ h am ar rád ö b b en szomorú tartalm u k ra: Losoncon kallódott el az első m agyar színtársulat könyv- és k o ttatárának java, valam int teljes díszlet- és jelm eztáruk. A könyv- és k o ttatár 72 �m arad ék a ugyan a várm egye őrizetébe került B alassagyarm aton, d e h iá b a rögzítette Pest m egye 21-én N em es N ógrád várm egyének rendei jelentik a f(olyó) esztendei Kisasszony h avának 4. n a p já rúl, hogy a M agyar Játszó T ársaság o t illető és ezen várm egye álta l Kelemen László tá rsa sá g á n a k kiadott, azu tán p edig ad ó ssá g fejében Losonc városa álta l le ­ tartóztatott könyvek és egyebek a közlött tudósítás szerént feljegyeztetvén, ad ó szed ő jö k, Majerszky János úr által, által fognak a d a tn i... (Pest m egye, közgyűlési jegyzőkönyv, 2721/1808.) - az á tad á sró l dokum entum nem m arad t ránk. A két lá d á b a zsúfolt „hányott-vetett p a p í­ rosok” bizonyára éppúgy szétszóródtak az idők folyam án, mint a h asznavehetetlennek m inő­ sített jelm ezek és díszletek, am elyeket Losonc városa az a d ó ssá g fejében m egtartott. U taltunk m ár a m agyar színészet ügyének a lap v e tő ellen tm o n d á sá ra : a n e m e s i ügyként felvetődött p o l g á r i kultúrális tényező ekkor még m eg o ld h atatlan , és csak egy em beröltő m últán valósulhatott meg a nem zet színházának nehezen kiküzdött v aló ság a. De N ógrád legjobb fiainak felvilágosult áldozatkészsége m ár a reformkor országos hírre tört közéleti szem élyiségeinek, M adách Imrének, Pulszxy Ferencnek, Szontágh Pálnak és társaiknak m unkásságát előlegezi. Idegen szavak és rövidítések jegyzéke: 630/1792: fő p e rc e p to r - fő -a d ó s z e d ő , h a tá s k ö re az e g é s z m egye 962/1792: p ró k á to r — ügyvéd 214/1793: ta b e llá ris — tá b lá z a to s 372/1793: o rd in á riu s co m issariu s - fő b izto s; p a rtic u la ris p e rc e p to r — já rá s i a d ó s z e d ő 611/1794: v ic e n ó tá riu s - v árm eg y ei a lje g y ző 498/1796: d a to - k elt; a c ta c irc u la ria (rövidítve: a . c.) - körlevél; fiskális h iv ata l - ügyészi h iv a ta l; fu n d u s — a l a p ; főfiskális — v árm eg y ei főügyész 552/1796: N o — szám , szám ú A d ó ssá g lis ta : d ie — n a p o n , n a p já n ; sp e c ific á lta tik — ré szle te z te tik ; p ra te n sió (h e ly e se n : p ra e te n s io ) — k ö v e te lés; p (rivilegiarius) — k iv áltsá g o s k iv áltság o k k al re n d e lk e z ő ; a n g a r ia — n eg y ed év i fizetés, b é r; a k to r — színész; protocollum — jegyzőkönyv; p e r c i­ p iá lt - k a p o tt; m (an u ). p (ro p ria ). - s a já t kezével (s. k.) Főszolga bírói je le n té s : d e k la rá ltá k — k ije len tették A régies hónapnevek: M indszent h a v a - no v em b er Szent J a k a b h a v a - július Kisasszony hova - a u g u sz tu s 73 �körkép A XX. század külföldi írói — A modern világirodalom lexikona — K ö zh ely n ek h a t - d e ig a z hogy K öpeczi B éla é s Pók L ajo s s z e r k e s z té s é ­ b e n a k ö z e lm ú ltb a n m e g je le n t ,,A XX. s z á z a d k ü lföldi író i” c ím ű k ö te t — a m e ly a m o d e rn v ilá g ir o d a lo m lex i­ k o n a — h é z a g p ó tló m u n k a , h isz e n Ba b its e u ró p a i ir o d a lo m tö r té n e te , S z e rb A n ta l v ilá g iro d a lm i sz in té z isk ís é rle te , v a la m in t D ézsi L ajo s v ilá g iro d a lm i le x ik o n ja fe le tt e g y a r á n t e l ­ já r t a z id ő . A g o e th e i „ W e ltlite r a tu r ” f o g a lm á b ó l k iin d u lv a m in d h á r m a n a z t k u ta tjá k , a m i e g y -e g y n e m z e t ir o d a lm á b a n a z e g é s z e m b e r is é g s z á m á r a m o n d v a la ­ m it, a m i v a ló já b a n m a r a d a n d ó . T é ­ v es v é g k ö v e tk e z te té s ü k sz e rin t a vi­ lá g iro d a lo m t u l a jd o n k é p p e n a z e u ­ ró p ai nagy n e m z e te k iro d a lm á v a l e g y e n lő . E zért m ellőzi B a b its ir o d a ­ lo m tö r té n e te tö b b e k k ö z ö tt E m in e sc u v a g y S z a ltik o v -S c se d rin b e m u t a tá s á t. S z e rb A n ta lé — a le n g y e l é s o ro s z ki­ v é te lé v e l — a szláv ir o d a lm a k t á r ­ g y a lá s á t, é s a D ézsi L a jo s sz e rk e s z ­ te t te le x ik o n b a n is h iá b a k e re s s ü k p é l ­ d á u l a le n g y e l B roniew sk i, a sz lo v á k J e ­ sen sk y , v a g y a c s e h O lb r a c h t n e v é t. A n e m z e ti ir o d a lm a k „ a r is z to k r a ti­ k u s” r a n g s o r o lá s a s z e lle m tö rté n e ti 74 a la p b ó l tá p lá lk o z ik , a m e ly n e k k é p v i­ se lő i n e m lá tjá k a n e m z e ti iro d a lm a k é s a v ilá g iro d a lo m k özötti k a p c s o la t d ia le k tik á já t, n e m ism e rik fel a n e m ­ zeti iro d a lm a k v ilá g ir o d a lo m m á v a ló á t a l a k u l á s á n a k tá r s a d a l m i, p o litik a i é s g a z d a s á g i e lő f e lté te le it, a la p j a it , h o g y tu d n iillik : a k a p ita lis ta v isszo n y o k , a z ip a r n a g y m é rv ű f e jlő d é s e k ih ú z z a a t a l a j t a n a c io n a lis ta e lz á r k ó z o tts á ­ g o n , ille tv e a z e g y e s k u ltú rá k m á s o k ro v á s á ra tö r té n ő tú l b e c s ü lé s é n a l a ­ p u ló s z e m lé le t a ló l. M in t M arx é s E n g e ls a K o m m u n ista K iá ltv á n y b a n írjá k : „A ré g i helyi é s n e m z e ti ö n ­ e ll á t á s é s e lz á rk ó z o tts á g h e ly é b e a n e m z e te k s o k o ld a lú é rin tk e z é s e , e g y ­ m á s tó l v a ló s o k ré tű f ü g g é s e lé p . És ez így v a n n e m c s a k a z a n y a g i, h a ­ n e m a sz e lle m i te r m e lé s b e n is. Az e g y e s n e m z e te k sz e lle m i te r m é k e i köz­ k in c c s é v á ln a k . A n e m z e ti e g y o ld a l ú ­ s á g é s k o rlá to lts á g m in d in k á b b l e h e ­ te t l e n n é v álik, é s a so k n e m z e ti é s helyi iro d a lo m b ó l v ilá g ir o d a lo m a la k u l ki.. A h e ly te le n e lm é le ti a l a p á l l á s te r ­ m é s z e ts z e rű le g m a g a u tá n v o n ta a v ilá g iro d a lm i tá jé k o z ó d á s „ f é lo ld a lú ­ s á g á t ” . A f e l s z a b a d u l á s e lő tt — é s m é g u tá n a is jó n é h á n y é v ig — b i­ zo n y is m e r ő s e b b e n c s e n g e t t a z o lv a ­ s ó k n a k a z a n g o l, v a g y f r a n c ia írók, k ö ltő k n e v e , m in t a „ s z o m s z é d b a n ” é lő K rle z sá é . H iá n y o ltu k , h o g y n e m v e sz n e k é s z r e b e n n ü n k e t N y u g a to n , mi p e d ig s z e m e t h ú n y tu n k K e le tre . A m e rik a k ö lté s z e té t s o k á ig s z in te �c s a k P o e é s W h itm a n k é p v is e lte h a ­ z á n k b a n , A frika, A u s z trá lia , Á zsia iro ­ d a lm á t m ég k e v é s b é ism e rtü k , n e m is b e s z é lv e a sz o v je t ir o d a lo m sz á m k iv e te tts é g é rő l. A v ilá g ir o d a lo m f o g a l m á n a k h e ly e s é rte lm e z é s e , k itá g u lá s a , g a z d a g o d á ­ s a , v a la m in t a z ir o d a lm a k k ö lc s ö n ­ h a t á s á t v iz s g á ló ö s s z e h a s o n lító iro ­ d a lo m tö r té n e t új h u llá m a a z u tó b b i tíz e g y n é h á n y é v b e n je le n tő s e r e d m é ­ n y e k e t szü lt. Az E u ró p a é s a G o n d o ­ la t K önyvkiadó, illetv e a N a g y v ilá g cím ű fo ly ó ira t s z is z te m a tik u s p r o g ­ ram a l a p j á n e g y a r á n t k a p u t nyit k e ­ le tre é s n y u g a tr a , kis é s n a g y lé le k ­ sz á m ú n é p ir o d a lm á r a . M e g k ü lö n b ö z ­ t e t e tt é r d e k lő d é s s e l fo rd u lu n k a szo v ­ je t iro d a lo m k la s s z ik u s a in a k é s a m a a lk o tó k é p v is e lő in e k m u n k á s s á g a fe lé , „ m u la s z t á s a in k a t b e p ó to l a n d ó ” g y o r­ síto tt ü te m b e n ig y e k sz ü n k m e g is m e rn i s z o m s z é d a in k k u ltú rá já t. S o rra je l e n ­ n e k m e g a z e g y e s n e m z e ti ir o d a lm a k tö r té n e t é n e k m agyar fe ld o lg o z á s a i, a n to ló g iá k , ta n u lm á n y k ö te te k lá tn a k n a p v ilá g o t é s e g y re k e v e s e b b a fe h é r fo lt v ilá g iro d a lm i tá j é k o z ó d á s u n k té r k é p é n . A rth u r M iller n e v e é p p ú g y is­ m ert, m in t S z o lz s e n y ic in é , a z a lig n é g y m iiiió s q u a te m a la i A s tu r ia s - é c s a k ú g y , m in t O s b o r n é , e g y fo rm á n tis z e te ljü k a z o la s z Q u a s im o d o é s a c h ilei N e r u d a k ö lté s z e té t. E p ozitív irá n y ú s z e m lé le tv á lto z á s n y o m ai s z in te ö s s z e s s é g ü k b e n m e g t a ­ lá lh a tó k „A XX. s z á z a d k ü lfö ld i író i” cím ű k ö te tb e n . Az e lő s z ó b a n írja Kö­ p eczi B é la : „ . . . a le x ik o n -s z e rk e s z té s a r r a tö r e k e d e tt, h o g y m in d e n e k e lő tt o ly a n író k a t m u ta s s o n b e , a k ik n e k m ű v e M a g y a r o r s z á g o n tö b b é - k e v é s b é ism e rt. T e rm é s z e te s e n n e m m o n d h a ­ to tt le a rr ó l, h o g y b iz o n y o s k e re te k k ö zö tt s z é le s íts e a z o lv a s ó k lá tó k ö ré t, é s is m e rte s s e n o ly a n író k a t, a k ik c s a k a S z ű k eb b n e m z e ti k e r e te k b e n , v a g y e s e tle g a v ilá g v a la m e ly ik r é g i ó já b a n n é p szerű ek . . . A sz e rk e s z té s nagy sú ly t f e k te te tt a r r a , h o g y n e c s a k a n a g y , h a n e m a kis n e m z e te k író it is m e g f e le lő arán y b an s z e r e p e lte s s e . K ü lö n ö se n fo n to s f e l a d a t á n a k t a r ­ to tta , h o g y a n e m e u r ó p a i n é p e k iro ­ d a lm á n a k n é h á n y , le g n e v e s e b b k é p ­ v is e lő jé t b e m u ta s s a m é g a b b a n a z e s e t b e n is, h a a m a g y a r k ö z v é le m é n y m o s t m é g n e m tu d ró lu k . Az e g y e te ­ m e s s é g r e v a ló tö re k v é s a s z o c ia lis ta k u ltú ra e g y ik m e g k ü lö n b ö z te tő v o ­ n á s a , s e rrő l a lex ik o n s z e r k e s z té s e s o r á n n e m m o n d h a ttu n k le. K u ltú rá n k s z o c ia lis ta je lle g é b ő l k ö v etk ez ik a z is, h o g y v isz o n y la g n a g y o b b s z á m b a n m u ta tju k b e a s z o c ia lis ta író k a t, a k á r a mi v ilá g r e n d s z e r ü n k b e n , a k á r p e d ig a k a p ita lis ta o rs z á g o k b a n é ln e k . M in d e z n e m je l e n te t te , h o g y h á t t é r b e sz o ríto ttu k v o ln a a m á s v ilá g n é z e tű , d e je le n tő s , v a g y le g a l á b b is e lé g s z é ­ le s k ö rb e n is m e rt a lk o tó k a t.” A h u s z a d ik s z á z a d i v ilá g ir o d a lo m ­ b a n v a ló tá jé k o z ó d á s e le g f ris s e b b s e g é d e s z k ö z e 1400 k ü lfö ld i írót, k ö l­ tő t je lle m e z b io g r á fia i é s b ib l io g r á ­ fia i a d a to k k a l. 9 8 n e m z e t — k ö ztü k E le fá n tc s o n tp a rt, M o c a m b iq u e , T a n ­ g a n y ik a , V e n e z u e la , V ie tn a m s tb . — k é p v is e le té b e n k a p ta k h e ly e t e lex i­ k o n b a n a z a lk o tó k . Ú gy tű n ik a s z e r­ k e sz tő k n e k é s a — 135 fő n y i — r a n ­ g o s s z e rz ő k o lle k tív á n a k — a m e g je lö lt k e re te k k ö z ö tt — s ik e rü lt a te lje s s é g m e g k ö z e líté s e . H o g y k im a ra d t n é h á n y fia ta l, d e m á r „ je g y z e tt” író v a g y k ö ltő , h o g y n e m s z e r e p e ln e k a lex i­ k o n b a n a „ n e m író ” ir o d a lo m tö r té n é ­ sz e k é s iro d a lo m k ritik u s o k , é s h o g y n e m is m e rte tik a s z á z a d le g f o n to s a b b iro d a lm i ir á n y z a ta it K ö p eczi B é la is s a j n á lj a a te r je d e le m k o rlá to z o tt v o l­ t á r a a p e llá lv a . A c ím s z a v a k a t a z ille tő ir o d a lm a k le g jo b b h a z a i s z a k é rtő i írtá k , ille tv e 75 �le k to rá ltá k . A lexikon tö b b s é g é b e n rö ­ vid, 10—15 so ro s, é s á tl a g o s , 2 0 —50 s o r o s tö m ö r, tá rg y s z e rű c ik k e k e t t a r t a l ­ m az, r é s z le te s e b b c ím s z a v a k c s u p á n s z á z a d u n k k ie m e lk e d ő a lk o tó iró l k é ­ sz ü lte k (G o rk ij, H e m in g w a y , M a ja ­ kovszkij stb .). A le g f o n to s a b b v o n a t­ k o z á s b a n a c ik k ek k ö z ö s f e lf o g á s t tü k rö z n e k : u g y a n a z o n e lv e k sz e rin t h e ly e z té k el a z író k a t é s m ű v e ik e t a h u s z a d ik s z á z a d v ilá g á n a k sz e lle m i, fő le g p o litik a i é s id e o ló g ia i m o z g a l­ m a ib a n . A s z e rk e s z té s tö r e k e d e tt a r r a is, h o g y a z e s z té tik a i k a te g ó r iá k a t a szerző k e g y é rte lm ű e n h a s z n á ljá k , „ b á r itt a m a rx istá k k ö z ö tt folyó v iták , é s a z e g y e s ir o d a lm a k n e m z e ti s a j á t o s ­ s á g a i so k p r o b lé m á t v e te tte k fe lsz ín re e s s o k a t h a g y ta k m e g o ld a tla n u l." A lex ik o n t b ib lio g r á fia i tá jé k o z ta tó é s a z írók n e m z e t, n é v é s k ie jté s sz e rin ti fe ls o r o lá s a e g é s z íti ki. A b ib ­ lio g rá fia i tá jé k o z ta tó e ls ő r é s z é b e n a v ilá g ir o d a lo m ra , a m á s o d ik b a n a n e m z e ti ir o d a lm a k ra v o n a tk o z ó le g ­ f o n t o s a b b m ű v e k e t f o g la ltá k ö ss z e . K ár, h o g y a c ím sz a v a k u tá n i i r o d a ­ lo m je g y z é k n e m a l a p o s a b b . „A XX. s z á z a d k ü lfö ld i író i" r e n d ­ kívül fo n to s k ézik ö n y v e a s z a k e m b e r ­ n e k , d e a tá jé k o z ó d n i v á g y ó o lv a s ó ­ n a k is. A G o n d o la t K ia d ó e s ik e re s ú ttö rő v á lla lk o z á s á n a k t a l á n l e g n a ­ g y o b b é rd e m e , hogy az a d a to k a t b ö n g é s z v e ö n k é n te le n ü l m e g f o g a lm a ­ z ó d ik a z ig é n y a z e lő z m é n y e k is m e re ­ té r e é s ezzel e g y m a rx ista sz e m lé le tű te lje s v ilá g iro d a lm i lex ik o n m e g je le n ­ te t é s é r e é s fo k o z ó d ik a k ív á n c s is á g a m a g y a r nyelvű v ilá g ir o d a lo m tö r té ­ n e t m á r „ b e h a r a n g o z o t t" e ls ő k ö te te i irá n t. CSONGRÁDY BÉLA 76 Károlyi Mihály: Az új Magyarországért A m a g y a r p o lg á r i d e m o k r a tik u s fo r­ r a d a lo m fé lé v s z á z a d o s é v fo r d u ló já ra m e g je le n t k ö te te k k ö z ö tt k ie m e lk e d ő h e ly e t fo g la l el K árolyi M ih á ly v á lo ­ g a t o t t b e s z é d - é s c ik k g y ű jte m é n y e , a m e ly p o litik a i p á ly a f u tá s á b a n je l e n ­ tő s — a z 1 9 0 8 -tó l 191 9 -ig ívelő - s z a ­ k a sz d o k u m e n tu m a it ta r ta lm a z z a . S z e rz ő jé n e k p o litik a i m unkássága n a p ja i n k b a n v álik is m e rtté , é s e d d ig k ü lö n ö s e n a z 1918—1 9 1 9 -es f o r r a d a l ­ m a k a la tti é s u tá n i é le té n e k , p o liti­ kusi m a g a ta rtá sá n a k ö ss z e te v ő irő l o lv a s h a ttu n k . A s z ó b a n fo rg ó k ö te t a p o litik a i p á ly á r a lé p ő , fe lv ilá g o s u lt m a g y a r fő ú r e ls ő lé p é s e iv e l, á l l á s f o g ­ la lá s a iv a l is m e rte ti m e g a z o lv a s ó t. A b e s z é d e k b e n é s c ik k e k b e n lé n y e g e s a d a t o k a t t a l á lh a t u n k a z e g y re v ilá ­ g o s a b b a n lá tó p o lg á r i d e m o k r a tik u s k ö z é le ti férfi f e jlő d é s é r e . N a g y s e g ít­ s é g e t a d a k ö te t, h o g y a z e d d ig ie k ­ b e n k ia la k u lt p o litik u s K árolyi k é p e ú ja b b v o n áso k k al g a z d a g o d jé k , hogy tis z t á b b a n á lljo n — té v e d é s e iv e l é s p ro g re s s z ív elv eiv el — a z u tó k o r e lő tt. A k ö te t m á s o d ik r é s z é b e n — a b e s z é ­ d e k é s c ik k e k m e lle tt — e lő s z ö r o l­ v a s h a tju k n y o m ta tá s b a n a z e d d ig m é g n e m p u b lik á lt Egy e g é s z v ilá g e lle n c ím ű e m lé k ir a tg y ű jte m é n y é n e k b e f e ­ je z ő ré s z é t. E ta n u lm á n y o k a t — m á r n é m i tö r té n e lm i tá v la tb ó l — 1921 — 1 9 2 2 -b e n írta a sz e rz ő . A d o k u m e n tu m - k ö te t á lt a l f e ld o l­ g o z o tt k o rsz a k a m a g y a r tö r té n e le m e g y ik le g v á ls á g o s a b b , le g s z ín e s e b b , u g y a n a k k o r le g ö s s z e te tte b b id ő s z a k a volt. A m o n a r c h ia k e re te i k ö z ö tt f e j­ lő d ő é s a f e u d á lis k ö tö tts é g e k e t m a ­ g á v a l c ip e lő k a p ita lis ta m a g y a r t á r s a ­ d a lo m b a n a s z á z a d f o r d u ló e ls ő k é t �é v tiz e d é b e n e lm é ly ü lte k a z o sz tá ly o k közötti e lle n té te k . Az a la p v e tő k ü ­ lö n b s é g e k m e lle tt a tá r s a d a lm i é le t m in d e n te r ü le t é n k ié le z ő d te k a v isz o ­ nyok a p o litik á b a n é s a k u ltú r á b a n , a c s o p o r to k é s n é z e te k ö s s z e c s a p á s a e p o la r iz á lt k e re te k k ö z ö tt k ö v e tk e z e tt b e . A t á r s a d a l m o n b e lü li e lle n té te k k is z é le s e d te k , n em z e tk ö z i m é re tű v é v á lta k : a z e g y e s o rs z á g o k k ü lö n b ö z ő v a ló s á g o s v a g y v élt é r d e k e i m ia tt a s ú r ló d á s i fe lü le te k s o k a s o d ta k , é s a z e g y e s u ra lk o d ó körö k m e s te r s é g e s e n m é ly íte tté k a s z a k a d é k o t a n e m z e te k között. A tá r s a d a lm i é le t g o n d o k tó l te r h e s s z a k a s z á b a n - a m e ly a m o n a r c h ia k e re te i k ö zö tt m ég to v á b b s p e c ia li­ z á lta a v isz o n y o k a t — lé p e tt s z ín re a fia ta l a ris z to k r a ta p o litik u s, é s e ttő l k e z d v e k is é rh e tjü k n y o m o n p o litik a i n é z e te in e k a la k u l á s á t , e lm é le ti fe jlő ­ d é s é t : e b b e n a z id ő s z a k b a n ju to tt el a p o lg á r i d e m o k r a tik u s b e r e n d e z k e ­ d é s ű á lla m m e g v a ló s ítá s á n a k s z ü k s é ­ g e s s é g é ig . E k é rd é s d ö n tő fo n to s ­ s á g ú , így v iz s g á la ta s o r á n lé n y e g e s ta p a s z ta l a to k a t s z e r e z h e tü n k . A t á r ­ s a d a lm i v á lto z á s t e ls ő s o r b a n a z a r is z ­ t o k r a t a - r e a k c i ó s T isza Is tv á n -fé le p o ­ litika e lle n s ü r g e tte , u g y a n a k k o r a b iz o n y ta la n k o d ó - d e v é le m é n y e s z e ­ rin t tú lz ó — b a lo ld a li, s z o c ia lis ta k o n ­ c e p c ió t sem t a r to t ta m e g v a ló s íth a tó ­ n a k . E zért a p o lg á r i d e m o k r á c iá t a k é t n é z e t közötti h a rm a d ik v a r iá c ió ­ k é n t k e z e lte é s k é p z e lte el. Az új á l ­ lom m e g s z e rv e z é s é n e k a l a p j a is e g o n d o la t je g y é b e n te r e m tő d ö tt m e g , a m e ly to v á b b r a is a m a g á n t u la j d o n je le n lé té b e n g y ö k e re z e tt, d e a z t s z a ­ b á ly o z o tt f o r m á b a n k ív á n ta é rv é n y e ­ síte n i. Az e lk é p z e lé s s z e rin t: „ A tő k é t k a m a tjá v a l n e m a k a rju k e ltö rö ln i, h a ­ n e m ig e n is le a k a r ju k s z á llíta n i a z a n y e r e s é g é t a z e n g e d e t tn e k h a t á r á ­ ig .” A tá r s a d a l m i e lle n té te k m e g je le ­ n é s é n e k o k á t e ls ő s o r b a n a tő k é s e k t ú l k a p á s a i b a n v é lte , így a n y u g a lo m m e g t e r e m té s é n e k m ó d já t e n n e k m e g ­ fé k e z é s é b e n l á t t a : „ h a m e g e l é g e d e tt v o ln a a tő k e c s e k é ly e b b é s m é ltá n y o ­ s a b b h a s z o n n a l, n e m is é le s e d e tt v o ln a ki e z e n k é rd é s a n n y ir a .” A tő k e te r m é s z e té t, m o z g á s á t n e m k e llő e n é r té k e lő h ib á s elvi k iin d u ló p o n t k ö ­ v e tk e z m é n y e , h o g y a „ s z a b á ly o z o tt tő k e ” á lta l te r e m te tt tá r s a d a l m i a l a ­ k u la to t a k k é n t k é p z e lte e l, h o g y a b b a n „ k ie lé g íté s t n y e r e g y ré s z t a lib e rá lis is k o lá n a k azon elvi k ö v e te lm é n y e , h o g y a m a g á n t u la j d o n to v á b b r a is f e n n ta r ta s s é k , d e k ie lé g íté s t n y e r m á s ­ ré s z t a s z o c ia lis tá k n a k is a z o n k ö v e ­ te lé s e , h o g y a m u n k á s k a p ja is m eg a m u n k á já n a k , m in t te r m e lé s i té n y e ­ z ő n e k m a g a s a b b k ie lé g íté s é t.” Az új á lla m o t lé tre h o z ó e rő k v e z e tő jé n e k K árolyi e ls ő s o r b a n a p a r a s z ts á g o t k é p z e lte e l. D e m o k ra tiz m u s á t — u g y a n ­ a k k o r a n é z e t e ll e n m o n d á s a it — e m e l­ te ki, h o g y a m ú lt s z á z a d v é g é tő l e g y re e r ő t e lj e s e b b e n je le n tk e z ő a g ­ rá r s z o c ia lis ta m o z g a lm a k b a n rész tv e v ő s z e g é n y p a r a s z ts á g m e g e r ő s íté s é v e l, k ö z é p b irto k o si s z in tre h o z á s á v a l kí­ v á n ta c é lj á t e lé rn i, „ h o g y e z e k b ő l e g y új k ö z é p o sz tá ly s a r ja d z z é k ki, m ely p ó to ln i lesz h iv a tv a a z t a k ö z é p o s z ­ tá ly t” , a m e ly a d u a li s t a tá r s a d a lm i b e r e n d e z k e d é s k e re te i k ö z ö tt m in d p o litik a ila g , m in d e rk ö lc s ile g k o rru m ­ p á ló d o tt. E lh iv a to tts á g á n a k , p o litik a i f e l a d a ta i n a k a z o n b a n c s a k a k k o r tu d - K árolyi v é le m é n y e s z e rin t — e le g e t te n n i ez a z o sz tá ly , h a a „ n e m z e tk ö z i” - a z a z in te r n a c io n a lis ta — elv e k tő l, v a la m in t a tu l a jd o n jo g m e g v á lto z ta ­ t á s á r a irá n y u ló tö re k v é s e k tő l m e g le ­ h e t s z a b a d í ta n i . É rd e k e s m ó d o n K á­ rolyi p o litik a i f e l f o g á s á b a n a z in te r ­ n a c io n a liz m u s m ég a sz á z a d fo r­ d u ló e ls ő é v tiz e d é b e n — é s a p o lg á r i ta l a jo n b u r já n z ó k o z m o p o litiz m u s k ő ­ 77 �zé e g y e n lő s é g je l e t te tt. N á la a z új ,,e v o lú c ió s ” v á lto z á s v e z é rlő elv e , c s a k a n e m z e ti é rz é s e k b ő l tá p lá lk o z o tt. T ö re k v é se ib e n — a tíz e s é v e k k e z d e ­ té n is — a n e m z e ti in te g r itá s e lv e d o ­ m in á lt, b á r é p p e n e z e n a p o n to n ju to tt 1 9 1 7 -b en to v á b b , h isz e n e k k o r je l e n te t te ki, h o g y „elvi e ll e n s é g e v a ­ gyok m in d e n n e m z e ti e ln y o m á s n a k .” A h e ly te le n n é z e te k , a z e ll e n tm o n d á ­ sok le k ü z d é s é b e n je le n tő s v á lto z á s k ö v e tk e z e tt b e a h á b o r ú s v á ls á g é r l e ­ ló d é s e s o r á n é s a v ilá g h á b o r ú k itö ­ r é s e u tá n . A tiz e s é v e k m á s o d ik f e ­ létő l e g y re h a tá r o z o tt a b b a n lé p e tt fel a m ilita rista e rő k e lle n , p a c ifiz m u s a é s a re a k c ió s , k o rru p t r e n d s z e r irá n ti e lle n s z e n v e e g y re m ély ü lt, e r ő s ö d ö tt: a v ilá g h á b o r ú á lta l e lő id é z e tt p o liti­ kai é s sz o c iá lis n y o m o r h a tá r o z o tt b é k e m e lletti te v é k e n y s é g re ö s z tö n ö z ­ te . A b é k e g o n d o la t a a B a lk á n - h á b o ­ rúk k e z d e té tő l je le n vo lt p o litik á já ­ b a n , é s a v ilá g h á b o r ú s o r á n m e g ­ e r ő s ö d ö tt a z a v é le m é n y e , h o g y a h á b o r ú t a p a c ifiz m u s té r h ó d ít á s a é s v ilá g m é r e tű e lt e r j e d é s e s z ü n te th e ti c s a k m e g . ( J ó lle h e t a tö r té n e le m e b ­ b e n n e m ig a z o lta , m e rt b e b iz o n y o s o ­ d o tt, h o g y a n é p e k s z á m á r a a v a ­ ló s á g o s b é k e is c s a k a fo r ra d a lo m ú tjá n é r h e tő e l.) A b é k e irá n ti v á g y a é s n e m z e te irá n ti s z e r e te te m o n d a tta el v e le 1918. o k tó b e r é b e n d r á m a i p a r ­ la m e n ti b e s z é d é t, a m e ly a z t ig a z o lta , h o g y v é g le g e s e n s z a k íto tt a f e u d á lis ­ a ris z to k r a ta p o litik á v a l, o s z tá ly á v a l. A Tisza Istv án á lta l k é p v is e lt u ra lk o d ó c so p o rt sz á m á ra u tim á tu m - je lle g g e l n y ila tk o z ta : „A h á b o r ú t Ö n ö k m ia tt e lv e s z te ttü k , s h a ö n ö k itt le sz n e k , elv e sz ítjü k a b é k é t is." A fe ls z ó lítá s fo r ra d a lm i e r e jű volt a n n a k a p o liti­ k u s n a k a s z á já b ó l, ak i n e m so k k a l e lő tte m é g a b b a n re m é n y k e d e tt, h o g y fo r ra d a lo m n é lk ü l, re fo rm s e g í ts é g é ­ vel viheti a p o lg á r i d e m o k r a tik u s f e j­ 78 lő d é s ú tj á r a a m a g y a r tá r s a d a l m a t. A tö r té n e le m k e re k e a z o n b a n m á s ­ k é n t fo rd u lt. N a g y s á g á t b iz o n y ítja a z a té n y , h o g y a z e ls ő k k ö z ö tt é r z é ­ k e lte a v á lto z á s t, é s te lje s m e g g y ő ­ z ő d é s é v e l á llt a v ih a ro s ő sz f o r r a ­ d a lm i m o z g a lm a in a k é lé r e . A k ö te t e g y ik n a g y o n fo n to s p o z i­ tív u m a a z , h o g y d o k u m e n tá lja a p o l­ g á ri d e m o k r a tik u s p o litik u s n é z e te i­ n e k fe jlő d é s é t, u g y a n a k k o r a z é r d e k ­ lő d ő é s a k u ta tó s z á m á r a is k u lc so t a d a k o rsz a k p o litik a i v is z o n y a in a k m e g é r té s é h e z . (M a g v e tő , 1968. 557 o .) HORVÁTH ISTVÁN Dersi Tamás: A publicista Kun Béla 1918. n o v e m b e r 1 7 -én d r. S e b e s ­ ty é n Emil o rv o s n é v e n v a la k i B u d a ­ p e s tr e érk ezik . N é h á n y n a p m ú lv a , p o n to s a n n o v e m b e r 2 4 -é n , sz e rv e z ő m u n k á ja e r e d m é n y e k é p p e n m e g a l a ­ kul a K o m m u n istá k M a g y a r o rs z á g i P á rtja . P á r h é t m úlva K un B éla n e v é ­ tő l h a n g o s a s a jtó , a p o litik a , a z u tc a ; 1919. f e b r u á r 2 1 -é n p á r t já n a k v e z e tő s é g é v e l e g y ü tt le ta rtó z ta tjá k , h o g y v é g e t v e s s e n e k a „ s z é ls ő s é g e s iz g a t á s n a k ” . Egy h ó n a p m ú lv a a p r o ­ le tá r d ik ta tú r a té n y le g e s v e z e tő je , a F o rra d a lm i K o rm á n y z ó ta n á c s k ü lügyi - k é s ő b b h a d ü g y i is — n é p b iz to s a , a V ö rö s H a d s e r e g f ő p a r a n c s n o k h e ly e t­ te s e stb . A n é p d a l b a n K o ssu th L ajo s n e v e h e ly é re a z ő n e v e k e rü l. 1919. a u g u s z t u s 1 -én a f e h é r te r r o r e lő l k ü l­ fö ld re m e n e k ü l, a T a n á c s k ö z tá r s a s á g e lb u k o tt. M in d ö ssz e h a rm in c h á r o m é v e s volt e k k o r. A lex ik o n sz ű k sz a v ú tö m ö r s é g e é l e ­ �té n e k e rrő l a s z a k a s z á ró l e n n y it á ru l el. E lőtte — u tá n a m it c s in á lt? Ki volt é s h o n n a n jö tt? A k é rd é s e k tu d o ­ m á n y o s ig é n y ű m e g v á la s z o lá s a m a m é g h iá n y o s . P e d ig é le t e „fő m ű v é ­ rő l” a T a n á c s k ö z tá r s a s á g r ó l m ár k ö n yvtárnyi ir o d a lo m v a n , s b e n n e s z e r e p e n a g y ré s z t tis z tá z o tt. (Itt e ls ő ­ s o r b a n H a jd u T ib o r l e g ú j a b b a n m e g ­ je l e n t k ét k ö n y v é re u ta ln é k : Az 1918a s m a g y a r o rs z á g i p o lg á r i d e m o k r a ti­ kus fo r ra d a lo m . Bp. 1 9 6 8 ; é s A M a ­ g y a ro r s z á g i T a n á c s k ö z tá r s a s á g , Bp. 1969.). A h iá n y o k o k a i is m e rte k : a H o rth y -k o rs z a k b a n m in d e n t e lk ö v e tte k n e g r á g a l m a z á s á r a , a m a g y a r n é p tő l id e g e n b o ls e v is ta ü g y n ö k n e k á llíto t­ tá k b e . A f e l s z a b a d u l á s u tá n s o k á ig n e m sz ív e se n b e s z é lte k a z 1 9 3 9 -b e n tö rv é n y te le n ü l k iv é g z e tt k o m m u n is tá ­ ról, a n e m z e tk ö z i m u n k á s m o z g a lo m é s a K o m m u n ista I n t e r n a c io n á lé e g y ik le g je le n t ő s e b b v e z e tő jé rő l. A szem ély i k u ltu sz id ő s z a k a p e d ig v a ló s á g g a l „ e lt ü n te t te ” a m a g y a r tö r té n e le m b ő l, h e ly é re R ákosi M á ty á s t á llíto tta . A r e ­ h a b ilitá c ió (1955) ó ta e lte lt é v e k a tö r té n é s z e k , k u ta tó k s z á m á r a m é g tú l­ s á g o s a n rö v id n e k b iz o n y u lta k ; c s a k a le g a l a p v e tő b b m u n k á la to k a t sik e ­ r ült e lv é g e z n i, a ré s z le te k k im u n k á lá ­ s á r a n em ju to tt id ő . R e m é lh e tő , h o g y az é v fo rd u ló k nagyobb le n d ü le te t a d ó ö s z tö n z é s e a jö v ő b e n is é rv é n y e ­ sü ln i fo g , s a z é r d e k lő d é s t to v á b b i k ia d v á n y o k fo g já k k ie lé g íte n i. E rre m in d e n k é p p e n sz ü k s é g v a n . M int D ersi T a m á s írja k ö n y v e b e v e ­ z e tő i é b e n : „Az e lle n fo r ra d a lm i g y a ­ lá z k o d á s k ia la k íto tta a z t a té v h ite t, h o g y K un B éla k e llő tá j é k o z o tts á g , fe lk é s z ü lts é g n élk ü l, c s u p á n a z o ro sz p r o le tá r f o r r a d a lo m b a n s z e rz e tt t a p a s z ­ ta la to k k a l é s e z e k m á s o lá s á n a k ig é ­ nyével té r t v issza M a g y a r o r s z á g r a , a h a z a i fo r ra d a lm i e s e m é n y e k s o d ­ r á b a . Ezzel s z e m b e n b iz o n y íta n i le h e t, h o g y Kun — m in t k o lo z sv á ri, m ajd n a g y v á ra d i h ír la p író — a m a g y a r p o ­ litik ai, tá r s a d a l m i é le t á r a m la t a in a k , s z e r e p lő in e k , p ro b lé m á in a k a l a p o s is­ m e rő je volt. K u ltú rá ja , p o litik a i m e g ­ g y ő z ő d é s e , é le t é n e k p á to s z a m ély en a m a g y a r v a ló s á g b a n , a z e ls ő v ilá g ­ h á b o r ú e lő tti tá r s a d a lm i é s szellem i h a rc o k v il á g á b a n g y ö k e re z e tt.” A té v h ite t c á fo ln i, á l l í t á s á t ig a z o ln i ig y ek szik D e rsi T a m á s, a k i a z ú j s á g ­ író a l a p o s s á g á v a l k öveti n y o m o n Kun B éla é le té n e k e ls ő h ú sz e s z te n d e jé t. 1 8 8 6 -b a n s z ü le te tt S z ilá g y le lé n . Első é lm é n y e i: a f ö ld p a d ló s h á z , s a reb e llis é d e s a p a , a fa lu s i je g y ző . aki o k ö rn y ék n a g y h a ta lm ú fö ld b ir to k o s á ­ val, D e g e n f e ld g ró ffa l s z e m b e s z á llv a , e g y p e r e s ü g y b e n a p a r a s z to k n a k a d ig a z a t. M a jd Z ila h é s a k o lo zsv ári k o llé g iu m k ö v e tk e z ik : itt j á r g im n á z i­ u m b a . Az in d u lá s k issé je lk é p e s . U g y a n a z t a z u ta t já r ja , m in t A dy, s a k o ra b e li m a g y a r p ro g r e s s z ió a n n y i m á s h a r c o s a . K issé a n e k d o tik u s n a k tű n ik , d e m a g a A dy L ajo s ig a z o lja a h a t á s á b a n b iz o n y á ra n e m je l e n té k ­ te le n e p iz ó d o t: a z e k k o r g im n a z is ta A dy E n d re m a g á n ó r á k a t a d a g im ­ n á z iu m b a k é sz ü lő Kun B é lá n a k . D e n e m k e v é s b é fo n to s K un B éla fe jlő ­ d é s é b e n a k o lo zsv ári k o llé g iu m b a n u ra lk o d ó lé g k ö r ; b iz o n y ítjá k e z t a z iro d a lm i ö n k é p z ő k ö rb e n írt d íjn y e rte s d o lg o z a ta i is. (A m a g y a r n é p k ö lté s z e t e lb e s z é lő k ö lte m é n y e in e k is m e r te té ­ se i, 1903; é s a z A ra n y é s P ető fi h a z a ­ fia s lírá ja , 1903.). A p á ly a m u n k á k a l a p o s tá rg y i é s ir o d a lo m e lm é le ti is­ m e re te k rő l v a lla n a k . Ez irá n y ú fe lk é s z ü lts é g é t ig a z o ljá k k é s ő b b i, m á r e m ig rá c ió s ír á s a i, v a la m in t a k e z d ő ú js á g ír ó szín ik ritik á i is, m ely ek a m o ­ d e r n tá r s a d a lm i d r á m a s z ü le té s é t ü d ­ vözlik. M á r k ö z é p is k o lá s k o r á b a n — 1902b e n — a s z o c iá ld e m o k r a ta p á r t t a g j a 79 �lesz. É re ttsé g i u tá n é d e s a p j a jo g á s z ­ n a k s z á n ja , d e eg y év i p a r a g r a f u s ­ m a g o lá s u tá n a b b a h a g y j a a t a n u l á s t . Az 1903—1 9 0 4 -es ta n é v ta l á n le g je ­ le n tő s e b b e s e m é n y e a „ D a s K a p ita l” e ls ő k ö te té n e k e lo lv a s á s a - n é m e tü l. 1904 ő s z é n a f ü g g e tle n s é g i p á rti K olozsvári Friss Ú js á g s z e r k e s z tő s é ­ g é b e k e rü l. Az e k k o r e lle n z é k i la p h a s á b j a in m e g je le n t cik k ei a r a d i k á ­ lis é s s z o c ia lis ta m o z g a lm a k , s z e rv e ­ z e te k irá n ti ro k o n s z e n v é t, s s z in te k o ­ rá t m e g h a z u d to ló s z o c iá lis é r z é k é t b iz o n y ítjá k . K ü lö n ö se n a s z o c ia lis ta n ő m o z g a lm a t K o lo zsv árt sz e rv e z ő G á r ­ d o s M a risk a m e lle tt á ll ki h a tá r o z o t­ ta n , s v édi m e g tá r s a iv a l — h a kell ö k ö llel is — a z a l j a s tá m a d á s o k tó l. A le h e tő s é g e t, a d a r a b o n t- k o r m á n y e l­ leni h a r c o t szerv e z ő F ü g g e tle n s é g i P á rt t á m o g a t á s á t ü g y e s e n h a s z n á lja ki: a F e jé rv á ry k o rm á n y b í r á l a t á b a b e le c s e m p é s z i a M o n a r c h ia b e r e n d e ­ z é s é n e k k ritik á já t. 1905 v é g é n N a g y v á r a d r a k e rü l, a T isz a -p á rti S z a b a d s á g cím ű la p h o z . A tö r té n e le m b e n já r a to s n a k k issé m e g h ö k k e n tő fo r d u la t. D ersi T a m á s a z o n b a n é r th e tő v é tesz i a F ü g g e tle n ­ s é g i P á rt o r g á n u m á tó l a z id e ve z e tő u ta t. N a g y v á ra d e k k o r a m a g y a r s z e l­ lem i é lv o n a lh o z ta rto z ik , a ra d ik á lis t á b o r m e lle tt a m u n k á s m o z g a lo m is ig e n fe jle tt. Az M SzD P helyi s z e rv e z e ­ té n e k titk á r a V á n tu s K ároly. Kun B é­ lá v a l ig e n közeli, sz in te b a r á t i k a p ­ c s o l a tb a k erü l, s a m o z g a lo m b a n m ár e k k o r is v e te r á n n a k sz á m ító , k é rg e s te n y e r ű V á n tu s h a t á s a Kun B é lá n é t a n ú s á g a sz e rin t is ig e n je l e n ­ tő s . K ár, h o g y a szerz ő e m o m e n tu m r é s z le te s e b b e le m z é s é t e lh a n y a g o lja ; p e d ig a h a r c o s n a g y v á ra d i p á r ts z e r ­ v e z e t é s v e z e tő je - a k ü lö n b ö z ő s z e l­ lem i h a tá s o k m e lle tt — n e m kis s z e r e ­ p e t já ts z o tt a b b a n , h o g y a k é s ő b b i b e te g b iz to s ító p é n z tá r o s m á r in d u l á s ­ 80 k o r a m u n k á s m o z g a lo m b a lo l d a lá n ta lá lh a tó . B izo n y ítják Kun B éla p o litik a i fe jlő ­ d é s é t a k o lo z sv á ritó l lé n y e g e s e n e l­ té r ő ú js á g c ik k e i. M á r szű k n ek i a f ü g g e tle n s é g - p á r ti, fő le g k ö zjo g i p r o b ­ lé m á k a t fe s z e g e tő te r ü le t é s a h a t a ­ lo m ra k e rü lő k o a líc ió h a z a f ia s d e m a ­ g ó g iá j a . P u b lic is z tik á já b a n e g y re e rő te l je s e b b h a n g o t k a p n a k a t á r ­ s a d a lm i k é rd é s e k . S e r r e N a g y v á r a ­ d o n k o m o ly a b b le h e tő s é g e k n y íln a k . V á la s z t á s á b a n — m in t a z t D ersi T a m á s m e g je g y z i — a tiz e n k ile n c é v e s f i a t a l ­ e m b e r n é l n e m le h e te tt m e llé k e s s z e m ­ p o n t a z se m , h o g y itt ú js á g ír ó n a k le n n i r a n g o s a b b v o lt: a helyi la p o k r a o rs z á g o s v is z o n y la tb a n is fig y e lte k . N e m s o k á ig m a r a d a S z a b a d s á g s z e r k e s z tő s é g é b e n . S ik e rü l m e g g y ő z ­ n ie a k ia d ó t, Laszky Á rm in t, a T iszák ré g i h ű s é g e s e m b e r é t e g y o lc s ó ú j­ s á g s z ü k s é g e s s é g é r ő l. 1906. s z e p te m ­ b e r 1 8 -á n m e g je le n ik N a g y v á ra d o n a z E lőre c ím ű , k is a la k ú , n é g y la p o s k ra jc á r o s ú js á g . S z e rk e s z tő je , é s e g y ­ b e n m in d e n e s e K un B é la . S z in te h i­ h e te tle n a z a lig h ú sz é v e s ú js á g ír ó m u n k a b ír á s a : k o ra r e g g e ltő l k é ső é j ­ s z a k á ig d o lg o z ik , r o h a n g á l h íre k u tá n , írja a cik k ek n a g y ré s z é t, s e m e lle tt ö n k é p z é s é t se m h a n y a g o lja e l. A könyv ta l á n le g jo b b ré s z e ez, itt tu ­ d u n k m e g le g t ö b b e t a z e m b e rrő l, a h é tk ö z n a p i Kun B é lá ró l, m u n k a m ó d ­ s z e ré rő l. é le ts tílu s á ró l. Az E lő ré -b e írt cikkei n y o m á n h ív en k ö v e th e tjü k vi­ lá g n é z e ti fe jlő d é s é t. A k o a líc ió t o s ­ to ro z ó , a m u n k á s s á g jo g a i t — s z trá jk ­ jo g , v á la s z tó jo g — k ö v e te lő , v é d e l­ m e z ő , a tá r s a d a lm i v is z o n y o k a t b í­ rá ló , a k iv á n d o r lá s tö m e g m é r e te it á b ­ rá z o ló Kun B éla itt v a ló b a n a le g ­ szo ro sab b an k a p c s o ló d ik a hazai p ro g r e s s z ió b a lo ld a lá h o z , a m a g y a r v a ló s á g p ro b lé m á ih o z . A c ik k ek h a n g ­ v é te le é rth e tő v é teszi a T isz a -p á rti �n y o m d a e s l a p t u la j d o n o s Laszky Á r­ m in fo k o z ó d ó e lle n z é s é t, s a s z a k ítá s o k á t. A Kun B éla k é p e s s é g e it, m u n k a ­ b í r á s á t n a g y o n jó l is m e rő Laszky a p o litik a i v o n a lv e z e té s m ia tt tá v o lítja e l: 1907. j a n u á r 1 0 -é n m e g s z ű n ik az Előre s z e rk e s z tő je le n n i. D ersi T a m á s a la p p a l v a ló s z a k í­ tá s ig tá r g y a lja K un B éla é le t ú tj á t é s p u b lic is z tik á já t. A ra jz o lt k é p e g é s z é ­ b e n v év e m e g g y ő z ő . V ita th a tó m e g ­ á ll a p ít á s a i e ls ő s o r b a n tö r té n e ts z e m ­ lé le tie k , m in te g y b iz o n y íté k á u l a n n a k , h o g y a k o rs z a k k a l k a p c s o la to s h a z a i tö r té n e ti ir o d a lo m b a n m e n n y i m é g a v ita to tt k é rd é s , m e g n e h e z ítv e a t á j é ­ k o z ó d n i a k a r ó h e ly z e té t. Ezzel m a ­ g y a r á z h a tó , h o g y h e ly e n k é n t id e a l i­ z á lt k é p e t ra jz o l a p u b lic is ta Kun B é lá ró l. P é ld a e r r e a L eg y en h á t fo r­ ra d a lo m cím ű cikk e le m z é s e . E ről­ te t e tt n e k tű n ik a z A dy p á r h u z a m is ; n o h a k é ts é g te le n A dy p u b lic is z tik á já ­ n a k h a t á s a , a g y a k o ri ö s s z e h a s o n ­ lítá s n em e l é g g é á rn y a lt, s így Kun B éla e g y é n is é g e h o m á ly o s a b b á válik. B ő v e b b m a g y a r á z a t n é lk ü l is é r th e tő , h o g y m é g a z u tó k o r sem k é rh e ti s z á ­ m on a m in d ö s s z e h ú sz é v e s sz e rk e s z ­ tő tő l a k o rsz a k v e z e tő ú js á g ír ó j á n a k s z ín v o n a lá t. A c ik k e k e t e le m z ő —ö ss z e k ö tő s z ö ­ v eg n é h o l e rő s z a k o lt, b e le m a g y a r á ­ zott. H e ly e s e b b n e k ta r to ttu k v o ln a , h a b ő v e b b e n id é z K un B éla ír á s a ib ó l: t á g a b b t e r e t e n g e d v e e zzel a z o lv a s ó k ö v e tk e z te té s e in e k . D e rsi T a m á s k ö n y v é t g a z d a g fo r­ r á s a n y a g e g é s z íti ki. H iá n y a i e ll e n é r e h a s z n o s o lv a s m á n y K un B éla p á ly a ­ k e z d ő h ú sz é v é n e k m e g is m e ré s é h e z . (M a g v e tő . 1969.) CSURDI SÁNDOR Jász Dezső: Tanácsmagyarországtól a Pireneusokig J á s z D e z ső sz e m é ly e s ré s z tv e v ő je v o lt a k é t v ilá g h á b o r ú kö zö tti n e m z e t­ közi m u n k á s m o z g a lo m h a r c a i n a k , t u ­ d a to s a n v á la s z to tt e g y é n i é le t ú tj a fo ly tá n o tt v o lt a s z o c ia liz m u s é rt foly­ ta t o t t k ü z d e le m le g f o n to s a b b fe g y v e ­ re s ö s s z e c s a p á s a i n á l. A m a g y a r T a ­ n á c s k ö z t á r s a s á g id e jé n a 101. V ö rö s G y a lo g e z re d , m a jd a 3 3 -a s V ö rö s G y a lo g e z re d h a d ü g y i p o litik a i m e g ­ b íz o ttja volt. E z re d é v e l ré s z t v e tt a s a l g ó ta r j á n i c s a t á b a n , a h ír e s é s z a k i h a d já r a tb a n , a m isk o lci c s a t á b a n , K a ssa e lf o g la l á s á b a n , m a jd a F e l­ v id ék k iü ríté s e u tá n a tis z a i á tk e l é s ­ b e n é s v is s z a v o n u lá s b a n . V is s z a e m lé ­ k e z é s e in e k e z e n f e je z e té b e n a sz e rz ő e d d ig is m e re tle n v a g y k e v é s s é is m e rt ré s z le te k k e l g a z d a g í tja a T a n á c s k ö z ­ t á r s a s á g le g f o n to s a b b h a d m ű v e le te i­ n e k k a to n a p o litik a i h á tte r é r ő l v a ló is ­ m e r e te in k e t. A s p a n y o l p o lg á r h á b o r ú k itö ré s e k o r J á s z D e z ső m á r k é t n a p p a l a fa s is z ta fe lk e lé s u tá n a K ö z tá rs a s á g i H a d ­ s e r e g t a g j a , e z re d e s i r a n g b a n . Elő­ sz ö r a z 5. E zred p a r a n c s n o k h e ly e tte s e lesz, a m a d rid i c s a t á b a n z á s z ló a lj­ o a r a n c s n o k k é n t v e sz ré sz t, m a jd a 21. V eg y e s D a n d á r p a r a n c s n o k á v á n e ­ v e z té k ki. A b il b a o i c s a t a id e jé n a v á ro s v é d e lm é t b íz tá k rá , m a jd a z 5. e x p e d íc ió s h a d o s z tá ly p a r a n c s n o k a , k é s ő b b a z É szaki H a d s e r e g h a d m ű ­ v e le ti o s z tá ly á n a k fő n ö k e . És z a k ­ S p a n y o lo r s z á g k iü r íté s e u tá n a z A n ­ d a lú z ia i H a d s e r e g h a d m ű v e le ti o s z tá ­ lyánakk é lé r e k e rü l. A II. v ilá g h á b o r ú a l a t t a Le V e rn e t-i ko n c e n t r á c ió s t á b o r fo g ly a le tt. Itt m in t a s p a n y o l k o m m u n is ta p á r t t a g ­ 81 �ja eg y ik fő s z e rv e z ő je é s v e z e tő je a tá b o r b a n m ű k ö d ő ille g á lis k a to n a i sz e rv e z e tn e k , a m e ly tö b b m in t e g y é v e n á t a 3. s p a n y o l P a r t iz á n d a n d á r tá m a s z p o n tja volt, a m e ly n e k fő f e l­ a d a t a i kö zé ta r to z o tt a tá b o r b ó l v a ló sz ö k é s e k m e g s z e rv e z é s e , fő c é lja p e ­ d ig a tá b o r f e l s z a b a d í tá s a volt. A v is s z a e m lé k e z é s n e k a T a n á c s k ö z ­ tá r s a s á g h a r c a i t é s a s p a n y o l p o lg á r h á b o r ú t tá r g y a ló k é t f e je z e té b e n a szerző e ls ő s o r b a n a k a to n a i h e ly z e te t elem zi, a k a to n a i f e l a d a to k v é g r e h a j­ tá s á n a k k ö rü lm é n y e it is m e rte ti, é s k ö z b e n b izto s kézzel m e g r a jz o lt p o r t­ ré k b a n á llít e m lé k e t a h a rc o k n é v ­ te le n é s is m e rt h ő s e in e k , M ü n n ic h F e ­ te n c n e k , Kun B é lá n a k , H u szti F e r e n c ­ n ek , Z a lk a M á té n a k , M a lin o v szk ij m a r s a lln a k . A n em k o n k ré t k a to n a i f e l a d a to k a t ig é n y lő k o rs z a k o k b a n J á s z D e z ső m á s eszk ö z ö k k e l v e tte ki ré s z é t a m u n k á s m o z g a lo m h a r c a ib ó l. A T a n á c s k ö z tá r s a s á g le v e r é s e u tá n C s e h s z lo v á k iá b a n , K a s s á n d o lg o z o tt, m in t a K a ssa i M u n k á s c. la p s z e rk e s z ­ tő je . Ez volt a z e ls ő m a g y a r nyelvű k o m m u n is ta n a p il a p a T a n á c s k ö z tá r ­ s a s á g ö s s z e o m lá s a u tá n . A v is s z a e m ­ lé k e z é s b e p il la n t á s t n y ú jt a sz e rk e s z ­ tő s é g b e ls ő é le t é b e , rövid is m e rte té s t a d a la p m u n k a tá rs a iró l, é s r á m u ta t a r r a , h o g y a la p m ilyen n a g y m é r­ té k b e n j á r u l t h o z z á a k a s s a i m a g y a r p á r tc s o p o r t b e fo ly á s á n a k n ö v e k e d é ­ sé h e z . 1 9 2 2 -b en J á s z k é n y te le n C s e h ­ s z lo v á k iá t e lh a g y n i. Rövid b é c si t a r ­ tó z k o d á s á v a l k a p c s o la to s a n v illa n á s ­ nyi, d e é r d e k e s k é p e t a d a sz e rz ő a b é c s i m a g y a r e m ig rá n s o k é le té rő l, szól Illés B é lá ró l, G á b o r A n d o rró l, H id a s A n ta lró l, U itz B é lá ró l, L en g y el Jó zsefrő l, H u szti F e re n c rő l. A k ö v e t­ kező á llo m á s R o m á n ia . J á s z e lő s z ö r E rd é ly b e n , m a jd B u k a re s tb e n d o lg o ­ zo tt m in t la p s z e rk e s z tő K a h á n a M ó zes 82 é s F o ris Istv án m u n k a tá r s a k é n t. A M u n k á s c. la p o t s z e rk e s z te tté k , sz o ro s k a p c s o la to t ta r tv a a z e m ig r á n s m a ­ g y a r író k k a l. A la p k u ltu rá lis j e l e n tő ­ s é g é t e le m e z v e felv eti a sz e rz ő , h o g y h e ly e s le n n e , h a a m a g y a r iro d a lo m tö r té n é s z e k n a g y o b b fig y e lm e t fo r d í­ ta n á n a k a h u s z a s é v e k R o m á n iá já b a n m e g je le n ő m a g y a r n yelvű k o m m u n is ­ ta la p o k v iz s g á la tá r a , mivel n e m le ­ h e t f e ltá r a tla n u l h a g y n i e la p o k h a t á ­ s á t a z e rd é ly i m a g y a r m u n k á s s á g sz e lle m i fe jlő d é s é r e . A sz e rz ő e z e k b e n a fe je z e te k b e n sem k o r tö r té n e te t í r, h a n e m a m u n ­ k á s m o z g a lo m m in d e n n a p o s h a r c a in a k s t r a té g ia i le í r á s á t a d j a : a z o k a t a z é v e k e t veszi s z á m b a , a m ik o r la p s z e r ­ k e sz té sse l, ü n n e p s é g e k , k u ltu rá lis e s e ­ m é n y e k re n d e z é s é v e l a lk o tm á n y o s k e ­ re te k k ö zö tt d o lg o z ta k . J á s z a v is s z a e m lé k e z é s e it s z a k a s z o s , tö r e d é k e s f e je z e te k r e b o n tja , e lh a g y ­ va a h é tk ö z n a p i é le t e s e m é n y e it, m in ­ d ig a f o n t o s a b b h a rc o k , ö s s z e ü tk ö ­ z é se k le í r á s á r a tö re k sz ik . E bből a d ó ­ d ik a z u tá n a könyv s z e r k e z e té n e k é s s tílu s á n a k p u r i t á n s á g a : a sz e rz ő a z e g y é n i é le t ö s s z e f ü g g é s e ib ő l k iem eli a tö r té n é s e k e t é s c s u p á n a h a rc i é s m o z g a lm i te v é k e n y s é g s t r a t é g i á j á n a k g y a k o r la tá r a k o n c e n tr á l. K önyve így válik fo n to s k o rd o k u m e n tu m m á . A m e m o á ro k é r d e k e s s é g e le g t ö b b ­ szö r a z o n b a n a z e s e m é n y e k é s a c s e le k v é s e k e g y é n i ö s s z e f ü g g é s e ib ő l a d ó d ik , h a tö r té n e ti é s é rz e lm i k é p e t n y ú jt a rró l, h o g y v a la k i m ilyen v á ­ la s z tá s i le h e tő s é g e k k ö zö tt, m ilyen e m b e ri s z itu á c ió k b a n é s m ilyen fe l­ is m e ré s e k h a t á s á r a c s in á lta a z t, a m it c s in á lt. Ig y - e g y e g y é n i é le t tü k r é ­ b e n v iz sg á lv a a k o rt — a z o lv a s ó n a k le h e t ő s é g e nyílik á llá s tf o g la ln i, h o g y a z e g y e s s z itu á c ió k b a n a k o n k ré t k ü z­ d e le m m ó d ja in a k s t r a té g i á ja é s ki­ a la k í tá s a hol h e ly e s, h o l n e m , h o l é s �m ilyen tü n e te k k e l é s k ö v e tk e z m é n y e k ­ kel já r n a k a té v e d é s e k . E g y á lta lá n , l e h e t ő s é g e v a n b iz o n y o s tö rv é n y s z e rű ­ s é g e k e t é s e g y é n i t a n u l s á g o k a t le ­ v o n n i a tá r s a d a l m i h a r c b a n v a ló ré s z v é te l p r o b lé m á já r ó l. J á s z könyve e g y iz g a lm a s k or iz g a l­ m a s e s e m é n y e ir ő l szól, p o n to s a n ki­ é rz ő d ik b e lő le a szerző sz ilá rd é s k ö ­ v e tk e z e te s h a rc k é s z s é g e , e lv h ű s é g e , a m e lly e l a k o rsz a k le g n e h e z e b b h e ly ­ z e te it v é g ig h a r c o lta . A zzal a z o n b a n , h o g y e n n y ir e p u r itá n u l m e s é l, n e m teszi le h e tő v é a lt e r n a tív á k f e lis m e ré ­ s é t a kor k ü z d e lm e iv e l k a p c s o la to s a n , s így a z e g y é n i é le t ö s s z e f ü g g é s e ib ő l k ie m e lt s t r a té g i a le ír á s a é p p e n a s t r a té g i a k o n k ré t v iz s g á la tá n a k le ­ h e tő s é g é t c sö k k e n ti. Ezért, hogy könyve in k á b b o lv a s m á n y o s — d e f o n ­ to s ré s z le te k k e l te li — k o rd o k u m e n tu ­ m o t n y ú jt a z o lv a s ó n a k . (M a g v e tő , 1969.) SÁRDI ANNA Szalánczay György: Mikroszkópikus metszetek Ezzel a m e g h a tá r o z á s s a l é lh e tn é k , a m ik o r Jó k a i A n n a írá s a iró l ig y e k ­ szem rövid je lle m z é s t a d n i, h a n e m kis é r te n e a z a tu d a t , h o g y m in d e n m e g h a tá r o z á s , m in d e n je lz ő a p o n ­ ta t l a n s á g v e sz é ly é t is m a g á b a n h o r d ­ ja . S h a v a la k i vesz m a g á n a k a n n y i b á to r s á g o t, h o g y e z e k rő l a n y e rs e n é s k e g y e tle n ü l ő sz in te , é s é p p e z é rt d ö b b e n e te s e n ig a z írá s o k h o z k o m m e n ­ tá r t ír, a k k o r g o n d o s a n k e rü ln ie kell m in d e n v a ló s á g h íg ító k ité te lt. Első k ét k ö te té v e l m a jd n e m e g y ­ s z e r re je le n tk e z e tt a z író n ő , — í r á s a i­ ról m é g is a lig tu d ju k e lh in n i, h o g y ezek e ls ő k ö n y v e s író n ő a lk o t á s a i . A 4447 c ím ű r e g é n y é s a k ile n c e l ­ b e s z é lé s b ő l á lló K ötél n é lk ü l cím ű k ö te t te lje s e n k ifo rro tt a lk o t á s o ­ k a t ta r ta lm a z , m e ly e k b e n n y o m a sin c s a kis é r le te z é s n e k , a z e g y é n i h a n g k e ­ re s é s é n e k , m in d e z h iá n y ta la n u l m e g ­ v a n m ár, s z in te te lje s fe g y v e rz e tb e n lé p e lé n k a z a lk o tó . O lc s ó v a d á s z a t le n n e e lő d ö k é s p é ld á k u tá n k u ta tn i, s m é g o lc s ó b b h a új n a tu r a liz m u s r ó l, v a g y a k á r ,,h á b e tle riz m u s r ó l b e s z é ln é n k . Írá s a i — m in t m in d e n ig a z á n jó ír á s — ö n tö r ­ v én y ű a lk o tá s o k : c s a k s a j á t k o o rd i­ n á ta re n d s z e r ü k b e n é rte lm e z h e tő k . 10 ír á s - 10 m ik ro sz k ó p ik u s m e t­ sz e t, 10 e m b e r típ u s — 10 s o r s típ u s a m ik ro sz k ó p le n c s é je a l a t t — e z t t a r ­ ta lm a z z a a k é t k ö te t. T é m á ja m in d ­ e g y ik n e k a m ai é le t, a m ú lt e z e r t u ­ d a ti b é k ly ó ja k ö z t v e rg ő d ő , a b b ó l s z a ­ b a d u ln i a k a r ó , a jo b b fe lé v á g y ó d ó , h a r m ó n iá t k e re s ő e m b e r . A t ö r t é n e t e ­ k e t f ö lö s le g e s s z ó s z a p o r ítá s le n n e is­ m e rte tn i, h is z e n c s a k o lv a s v a is m e r­ h e tő k m e g . A ta r ta lo m n a k k ü lö n b e n is m á s o d la g o s s z e r e p e v a n , a c s e le k ­ m én y c s a k k e r e te t a d a je lle m e k ki­ b o n ta k o z á s á h o z . Jó k a i A nna ig a z i e r e j e a b b a n m u ta tk o z ik m e g , h o g y h o g y a n m u ta tja b e a z é le t á rn y é k o s o ld a lá n h a n e m is tip ik u s , d e m in d e n k é p p e n fo n to s é s ig a z p r o b lé ­ m á k a t. A k o n flik tu so k e g y ik ír á s b a n se m o ld ó d n a k fö l; ig a z n e m is o ly a n o k e z e k a k o n flik tu so k , h o g y — a k á r a h ő s h a lá lá v a l is — e g y k ö n n y e n m e g ­ o ld ó d h a t n a k . A h ő s ö k e t — h a e g y á l­ t a l á n h ő s ö k n e k n e v e z h e tő k — a m ú lt d e te r m i n á lj a : e r ő s e b b b e n n ü k a m ú lt v is sz a h ú z ó e r e je , m in t a jö v ő v o n z á s a ; e z é r t n e m tu d n a k k ö rn y e z e tü k b ő l ki­ tö rn i é s ú j é le t e t k e z d e n i. A n o v e llá k n a k t u l a jd o n k é p p e n n e m ­ c s a k b e f e je z é s e , d e k e z d e te s in c s : v a la m e n n y i e g y d a r a b é le t, a z é le t e g y m e ts z e te , a m it n a g y ító a l á h e ­ 83 �lyez a z író n ő , h o g y a k o n tra s z to k m é g é le s e b b e k le g y e n e k . A h ő s ö k e t n e m a z é le t á llítja k ü lö n b ö z ő k o n flik ­ tu s o k e lé , a k o n flik tu so k b e lü l v a n ­ nak, az em b e re k b e n v a n n a k ; é p p e z é rt o ly a n n e h é z a m e g o ld á s . Az Elfekvő c. e lb e s z é lé s s Izsák d o k ­ to r a v é g e r e d m é n y b e n é p p o ly a n p r o b ­ lé m a e lő tt á ll, m in t a c ím a d ó K ötél n é lk ü l c. n o v e llá b a n M o relli, a b ű ­ v éssz, v a g y a H e p ie n d - b e n B e n e d e k , a f u tó b a jn o k : v á la s z ta n iu k k e lle n e a to v á b b i k ü z d e le m - ta l á n a re m é n y ­ te le n k ü z d e le m , v a g y a k ü z d e le m n e m v á ll a lá s a k ö zö tt. S mivel m in d ­ e g y ik ü k b e n tú l e r ő s a m ú lt — s z in te b é n ító — e z é rt tu d j a ő k e t le r o h a n n i a z é le t. M e rt m a g a t a r t á s u k n e m k é ­ n y e lm e s b e le n y u g v á s , n e m tu d a t o s k ité ré s a k o n flik tu so k e lő l, h a n e m m e g to r p a n á s , m e g b o c s á th a t a tl a n é s h e ly r e h o z h a ta tla n m e g to r p a n á s , m e rt m ire a le lk iism e re t, a jó a k a r á s á n a k h a t á s á r a ú jr a m e g m o z d u ln á n a k , m á r k éső . K iút n in c s : a z t e lő b b b e lü l, a je l­ lem z silip je i k ö zö tt kell m e g k e re s n i. E zért le n n e ö n á m ítá s , h a m e g o l d á s ­ n a k te k in te n é n k a 444 7 c. re g é n y b e ­ fe je z é s é t, h a s z im b ó lu m n a k fo g n á n k fel a z t, h o g y a 4 4 4 7 -e s h e ly ra jz i sz á m ú h á z a t, a c s e le k m é n y sz ín h e ly é t - e z t a c s a l á d i é jje li m e n e d é k h e ly e t — le b o n tjá k : t e h á t v é g e a p itiá n e r b o rz a lm a k n a k . A fizikai é s b io ló g ia i k ö rü lm é n y e k n e m o k a i, h a n e m k ö ­ v e tk e z m é n y e i a s z e r e p lő k é le tf e lf o ­ g á s á n a k ; a b u ld ó z e r c s a k a h á z ro m ­ ja i t ta k a r ít ja el, a b e n n ü n k fé sz k e lő , fe rtő z ő m ú lt ro m ja it ö n m a g u n k n a k kell e lta k a r íta n i. A b e f e je z é s s e h o l se m o p tim is ta . Itt n em is a r r a v a n s z ü k s é g , h a n e m a z író n ő tá r g y il a g o s s á g á r a é s b á t o r ­ s á g á r a , a m e lly e l m eri v á lla ln i a p e s z ­ szim izm u s e s e t le g e s v á d ja in a k ó d iu ­ m á t. T u d ju k , n e m h á l á s f e l a d a t ilyen 84 s ű r íte tts é g é b e n b e m u ta tn i a z á rn y o l­ d a la k a t. V iszo n t a z t is tu d ju k : tö r ­ vény, h o g y a tá r s a d a lm i lé t m e g v á l­ t o z á s s á t n e m követi a z o n n a l a t á r s a ­ d a lm i t u d a t m e g v á lto z á s a , a ré g i tá r s a d a lm i t u d a t ig e n la s s a n , szívós k ü z d e le m á r á n e n g e d c s a k a z ú jn a k . H a e z t a z e lm é le te t is m e rjü k é s e l­ ism e rjü k , a k k o r n e m s z a b a d s z é g y e l­ n ü n k a z illu s z trá c ió já t s e m ! A ré g i, tá r s a d a lm i tu d a t , a k á ro s é s k ó ro s b e id e g z ő d é s e k le k ü z d é s é n e k f e lté te le , h o g y e lő b b m e g is m e rjü k ő k e t; h a kell, m ik ro sz k o p ik u s n a g y ítá s b a n is. Ezt a m e g is m e ré s t s e g ítik Jó k a i A n n a ír á s a i. (Jó k a i A n n a : K ötél n é lk ü l; 4447) Solymos Ida: Gyalog a sakktáblán „ A ro ssz u l s z e r e tő e m b e r e k b e ls ő p o k la tá m a d t föl b e n n e m , a mi v ilá ­ g u n k d ís z le te i k ö z ö tt” — írja a fü l­ szö v eg b en , és: „V annak szobák, a h o v á m in d ig ro ssz k o r lé p b e a z é rk e z ő ” — z á r ja a re g é n y e g y ik f e j e ­ z e té t. V id o r a m ű v e lt p e sti p o lg á r ­ s á g m a g a ta r tá s f o r m á it, e s z m é n y e it b í­ rá lja - o lta lm a z z a és ö rö k íti to v á b b m a g a s e s z té tik a i s z ín v o n a lo n . A re g é n y sz e rk e z e te , c s e le k m é n y ­ v e z e té s e h a g y o m á n y o s , d e ta r ta lm a i, refle x ió i, e s s z é b e h a jló b e ls ő m o n o ­ ló g ja i, a fo ris z tik u s d ia l ó g u s a i a s z á ­ z a d m á s o d ik f e lé b e n új r e n e s z á n s z á t é lő lé le k ta n i r e g é n y id ő s z e r ű s é g é t s z a v a to ljá k . F o n ó Á kos a z id ő tle n n é s z é p ü lt, m e rt l e g e n d á v á tá v o lo d o tt g y e re k k o rb ó l, c s a k n e h é z á tm e n e te k u tá n válik fe ln ő tté . Az ifjú k o r a z o n o s vo lt a s z a b a d s á g g a l . A p ja h a lá l a z á r ja a z e ls ő s z a k a s z t. F o n ó m e g n ő ­ sü l, d e h á z a s s á g a m e rő tip ró d ás. A n y ja c s a k to tá lis é rz e lm i k a p c s o la to t �ism er, fia s z e r e te té n se n k iv e l se m h a j ­ la n d ó o sz to z n i. A f ia ta la s s z o n y é le t e p o k o l, d e F o n ó é , é s a z ö r e g a s s z o n y é is. M in d h á rm u k s o r s a m e g m é r g e z ő ­ dik. L e la k a to lt v ilá g b a n é l a z a n y a , e b b e k é n y s z e r íte n é fiá t, p le b e ju s s z á r­ m azású m enyét m ég b e p illa n ta n i sem e n g e d n é ; d e F o n ó ö n m a g a m e g ­ v a ló s ít á s á é r t lá z a d a n y ja , v é g ü l f e ­ le s é g e e lle n is, a k itő l a z ö re g a s s z o n y h a lá l a u tá n elv álik , m e rt a sz e n v e d é ly e m lé k e is f o s z la d ó b a n . F e le s é g e u tó ­ d á t, É vát s e veszi fe le s é g ü l, m e rt a k ö te tle n é le tf o r m á t érzi a m a g a s z á ­ m ára az e g y e tle n le h e ts é g e s n e k , m ely lé e tb e n t a r t h a t j a a n a g y á b ­ r á n d o t : a k i s z a b a d , a z z a l m in d ig tö r ­ té n h e t v a la m i, a z n e m k é s h e t le ö n ­ m a g a le h e tő s é g e ir ő l. F o n ó Á kos in ­ d iv id u a lis ta . N in c s tá r s u lá s , m e ly b e n e lv e s z íth e tn é m a g á t. M e n tá lis a lk a t a k irek eszti a z ö s z tö n ö s e k , f o n to la tla n u l cse le k v ő k , k o c k á z a to k a t v á lla ló k ro ­ k o n s z e n v é b ő l. G á tlá s o s , t e h á t s e b e z ­ h e tő ; sz ív ó sa n v édi c é lja it, in te g r i­ t á s á t ; é le t e s z a k a d a t la n „ h a d v is e lé s ” a s z u v e r e n itá s m e g ő r z é s é é r t é s c s a k m á s o d s o r b a n a m e g é lh e té s é r t. B ö rtö n a s z e r e te t is, h a n e m n y í­ lik b e lő le a b la k a kinti v ilá g ra . M a ­ r a d jo n in k á b b a m a g á n y s iv a ta g a , fö ­ lö tte á lló c s illa g k é n t a g y e re k - é s ifjú ­ kor m a g a s a n v ilá g ító le g e n d á já v a l, le n n p e d ig a z e m lé k e z e t s z ín p a d á v a l, a h o l m in d e n á tf o g a lm a z ó d ik — s u g a l ­ m a z z a a re fré n . F o n ó a n g lia i ú tja a z ifjú k o r h e ly ­ sz ín e ih e z , s z e lle m é h e z ra g a s z k o d ó h ű s é g v ilá g n é z e tté s z ilá rd u lt d o k u ­ m e n tu m a . A r e g é n y e g é s z e lírai fo ­ g a n t a t á s ú , m in t e g y sz e m é ly h e z c ím ­ z e tt levél, ta p a s z ta l a ti b e s z á m o ló , a z e s e m é n y e k e t, s z e n v e d é ly e k e t é b e r e n é rte lm e z ő és á tv ilá g ító lé le k ta n i e s s s z é . Z só , a f e le s é g , Éva, a sz e re tő , é s a z a n y a a c é l la l fé m re k a rc o lt fi­ g u rá k , a z a p a a p o s z tim p re s s z io n is ta f e s té s m ó d iro d a lm i m e g f e le lő je , K rúdy G y u la é s K a rin th y F rig y e s v ilá g á b ó l is v isel je g y e k e t; a h u s s z a s —h a r m in ­ c a s é v e k p e s ti ú js á g ír ó - tí p u s á t fo r­ m á z z a , a s a r m ő rt, k ö n n y e d é s k issé é rz e lm e s b o h é m e t. F o n ó Á kos, a fő h ő s , a k i a r e g é n y e ls ő f e lé b e n s z in te c s a k fü g g v é n y e sz ü le in e k , a f f é le fé l-d rá m a i, in k á b b s z e m lé lő d ő , m in t c s e le k v ő a lk a t, h i­ b á tl a n m o d o rú e n te lle k tü e l. B a rá tja , a z i d e g e n b e s z á r m a z o tt M ih ály , a l e g e n d á b ó l k ilé p ő r e a litá s . Ő n a p ­ tá r ila g is a k k o r le tt fe ln ő tt, a m ik o r b io ló g ia ila g . A könyv la p j a in c s a k e lv é tv e b u k ­ k a n föl, d e t á n le g m a r k á n s a b b fi­ g u r a , a lá ts z ó la g c in ik u s B o n ta ; r é ­ s z e g e s s z e rk e sz tő , lo m p o s é s m e g b íz ­ h a ta t la n , r é g e n le s z o k o tt ö n m a g a é r ­ v é n y e s íté s é rő l, n in c s is ö n é r z e te , o k o s, m in t e g y k á d i, h a r m a d s z o r is n ő sü l, ú n ja a h ű h ó t, a „ le lk iz é s t” ; a s z á ­ já b a a d o tt m o n d a to k frap p án sak , t ö b b r é te g ű e k ; B o n ta a re g é n y le g ü ­ d ítő b b f i g u r á ja , ő m a g a a h u m o r. V id o r M iklós új r e g é n y e n e m a z á ta l a k u ló t á r s a d a l m a t k ív á n ta á b r á ­ zo ln i, c s a k e g y m e g le h e tő s e n n é p e s r é te g é t, a m a g á n é le t a s p e k t u s á b ó l; m o n d a n d ó j á n a k n e m sz é le s , h a n e m m ély m e d r e t v á jt; a z o k a t m u ta tta b e , a k ik e t ism e r, v á la s z to tt h ő s e it m in ­ d e n o ld a lró l k ö r ü ljá r ta ; p á r b e s z é d e i, reflex ió i, h a n e m is n a g y s z a b á s ú a k , m in d ig sz e lle m e s e k , so k sz ín ű p r ó z á n ­ k a t új sz ín n e l g a z d a g íto k , ú g y is m o n d h a tn á k : M á ra i S á n d o r é s S z e rb A n ta l s z é p p r ó z á já n a k m ai m e g f e le lő ­ je V id o r M ik ló s ú j re g é n y e , b e lte r ­ je s , k a m a r a r e g é n y . 85 �Pályázati felhívás B o r s o d - A b a ú j - Z e m p l é n m e g y e é s M isk o lc m. j. V áro si T a n á c s VB. m ű v e lő d é sü g y i o s z tá ly a i, v a la m in t a S z a k sz e rv e z e te k M eg y e i T a n á c s a A g itá c ió s P r o p a g a n d a é s K u ltu rá lis B iz o tts á g a h a z á n k f e l s z a b a d u l á s á n a k 2 5. é v fo r d u ló ja tis z te le té r e iro d a lm i p á ly á z a to t h ir d e t s z o c ia lis ta m u n k á s é le tü n k e t á b r á z o ló iro d a lm i m ű v e k : k is re g é n y , n o v e lla , e g y fe lv o n á s o s sz ín m ű , iro d a lm i s z ín p a d i m ű s o r m e g í r á s á r a ; iro d a lm i sz ín ­ p a d i m ű s o r ö s s z e á llítá s á r a . A p á ly á z a t c é l j a : Az iro d a lm i a lk o tó m u n k a ö s z tö n z é s e , to v á b b á a z ö n te v é k e n y s z ín já ts z ó c s o p o r to k é s iro d a lm i s z ín p a d o k r e p e r to á r j á n a k b ő v íté se . A p á ly á z a t je lig é s : „ Iro d a lm i p á ly á z a t” fe lira tta l je lig é s e n k ü ld e n d ő b e 3 p é ld á n y ­ b a n . A v á la s z to tt je lig é t, v a g y je lm o n d a to t, a sz e rz ő n e v é t é s la k c ím é t z á rt b o r íté k b a n a p á ly a m u n k á h o z kell m e llé k e ln i. A p á ly a m ű v e k b e k ü ld é s i h a t á r i d e j e : 1969. a u g u s z t u s 15. C ím : M iskolc, S z a k sz e rv e z e te k M eg y e i T a n á c s a , MSZB té r 1. ( H a tá r id ő n tú l é rk e z e tt p á ly a m ű v e k e t n e m v e sz ü n k fig y e le m b e !) • P á ly á z a ti f e lté te l: P á ly á z n i c s a k m á s p á ly á z a to k ra b e n e m k ü ld ö tt, n y o m ta tá s b a n m eg n e m je l e n t m űvel le h e t. D íjak é s e r e d m é n y h ir d e té s : S z é p iro d a lm i m ű v e k : k is re g é n y , n o v e lla , e g y fe lv o n á s o s sz ín m ű , iro d a lm i sz ín ­ p a d i m ű s o ro k ír á s a I. d íj: II. d íj: III. d íj: 10 0 0 0 Ft 6 0 0 0 Ft 3 0 0 0 Ft Iro d a lm i s z ín p a d i m ű so ro k ö s s z e á llí tá s a : I. II. III. d íj: d íj: d íj: 3000 Ft 20 0 0 Ft 1000 Ft A b e k ü ld ö tt p á ly a m u n k á k ró l b iz o tts á g d ö n t. A b írá ló b iz o tts á g a d íja k k ia d á s á n a k , illetv e m e g o s z tá s á n a k j o g á t f e n n t a r t ja . A d íj a t n y e rt p á ly a m u n k á k a t k ia d á s r a , b e m u t a tá s r a a já n l ja . (A p á ly á z a to t h ir d e tő sz e rv e k p á ly a m u n k á t n e m a d n a k v issz a !) 86 �A p á ly á z a t e r e d m é n y h ir d e té s é r e é s a p á ly a d íja k k io s z tá s á r a 1969. d e c e m b e r 3 -á n , M isk o lc v á ro s f e l s z a b a d u l á s á n a k é v fo r d u ló já n k erü l so r. A p á ly á z a t e re d m é n y é rő l, a p á ly a d íja k k io s z tá s á ró l a p á ly á z ó t é rte s ítjü k . M iskolc, 1969. m á r c iu s 10. B o r s o d - A b a ú j - Z e m p l é n m e g y e i T a n á c s VB. M ű v e lő d é sü g y i O s z tá ly a M isk o lc m. j. V á ro s T a n á c s a VB. M ű v e lő d é sü g y i O s z tá ly a S z a k s z e rv e z e te k M e g y e i T a n á c s a A g itá c ió s P r o p a g a n d a é s K u ltu rá lis B iz o ttsá g a 87 �V. Északmagyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítás Salgótarján 1969. C zinke Ferenc: Viszik az ara n y N a p o t �Farkas A n d rá s : Tél Réti Z o ltá n : Nyírjes �L ó rá n t J á n o s : S a lg ó ta r já n i g é p p u s k á s o k (1919) �N agy Ernő: Fonó nő �B lask ó J á n o s : Egri tél �B óta L ászló : O d ü s s z e u s e Iványi Ö d ö n : A fo rra d a lo m é rt �M ustó János: Anyaság �Lukovszky L ászló : Ö rö m �C zinke F e re n c : M in d en k ih ez! (ré sz le t) �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/ec4796a3527cf639cd3555afdc2a5cbb.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1969 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1969/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1969 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/0ffb4335ad962626b9f87442fa6d93f0.pdf 3c49e18af831aab349d55fd81869eba8 PDF Text Text �É rte s íté s ! A forradalmi kormányzótanács XXVI. sz. rendeleti alapján f. hé 7-én községünkben megejtett választáson a munkás-, katona- és földmives-szegények h e ly i tanácsába megválasztattak: Jó zse f d r . Révész G á b o r K is s G y u l a F o r g á c s J ó zse f T u s á k V ilm o s Jónás János M o ty o v s z k y T ó th S o m ló Zana P á l ifj. L a jo s A lb e r t M ih á ly T o rm a K á r o ly C s e rn i M ih á ly G y ö rg y fy Sándor M ih á ly B a b ka János K is s P e r la k y Ö dön D e m e te r P á l P apácsy Pál M u rá r L a jo s T a t á r F e re n c L á s z ló L é g rá d y V a rg a E l f er Ede K o t u ly á k T o rm a S ik e t i id. L a jo s d r . Is tv á n F e k e te J á n o s G y u la K á r o ly ifj. Is tv á n R e ucsá n Is tv á n P ia tr ik János Szabó János S c h le s in g e r V ilm o s K r a jcsi G á b o r ik S e lm e c z y József Pál Pál K e c s k é s B é la M u rá r S am u H o lló Sam u Zsán V encel B a lla M ih á ly T ó th József K o p c s á n y i Lászlóné özv. Lichtmanegger Nándor S z u tó r is z S till Z o ltá n József S z t a n c s ik János Kiss Ferenc Delics János K o tre b a y K obány Gábor Á rp á d Vágó József D ire k tó riu m . �IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT III. évfolyam 1969. 1. szám TARTALOM Papp Lajos: Csillagot író testük 3 Ö rsi Ferenc: Legenda a páncélvonatről (TV-filmforgatókönyv részlet) 22 Horváth István: A Tanácsköztársaság Nógrád megyei szerveinek megalakulása 37 A Tanácsköztársaság helyi szerveinek működése. (Dokumentumok, Ö sszeáll. Schneider Miklós) Gálfi Árpád: A Tanácsköztársaság művelődési politikájáról Habonyi Zoltán: Adalékok a Tanácsköz­ társaság megyei egészségpolitikájához Horváth Istvánné: Az 50 éves évfordulók kiadványaiból 45 55 61 64 KÖ RKÉP Boros Sándor: A kulturális forradalom lényegének kérdéséhez 67 Paku Imre: Vihar Béla: Párbeszéd az Idővel 77 Csongrády Béla: Három könyv az esztétika köréből 79 Csík Pál: Emlékművek között 82 EMLÉKEZÉS Belitzky János: Kármán József 88 �VITA Pásztor Emil: „Fog korlátozni az arasznyi lét” Bartha László: A palócokról 94 97 Belitzky János: Megjegyzés Bartha László vitacikkéhez Számunk illusztrációs anyagát a Nógrád M e­ gyei Munkásmozgalmi Múzeum és a Nógrád megyei Levéltár tanácsköztársasági gyűjtemé­ nyéből válogattuk. Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat. A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának lapja. Megjelenik negyedévenként. Szerkesztőbizottság: Csongrády Béla, Csukly László, Czinke Ferenc, Danyi Gábor, Erdős István, Gordos János, Kerekes László Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor Szerkesztőség: Salgótarján, Megyei Könyvtár Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit Terjeszti a Magyar Posta, előfizethető a postahivatalokban. Egyes szám á ra : 5,— Ft INDEX: 25 708 68 4066 NyVBgy 1700 d b — Fv .: B ednár Károly �PAPP LAJOS Csillagot író testük Akik ott voltak úgy mesélik nem is szó volt — csak valami kibírhatatlan zúgás amit türőn nem lehet hallani s hallgatni amint hangosabb lesz s már reszket tőle föld s az ég hogy minden összetörnék tőle ha senki nem szól rá — elég Mások azt mondják Tompa és süket és akik ott voltak e csendben föltépték szennyes ingüket Fegyvereik a sárba lökték A földet vette föl kezük Nap sütött éppen Enyhe szél volt A föld kizöldült mindenütt Azt is mondják akik mesélnek nagy kert közepén állt a ház Aztán leégett Üszkös rom volt Kertjében rózsák dáliák nyíltak fölpuffadt halottak közt s a dongó aranyzöld legyek halottról a virágra szállnak s jaj aki látta nem lehet hadra-képes katona az már Az nem öl m ár! Az nem marad a tűzvonalban parancsra sem inkább meghal vagy elszalad eszét vesztve bomlott futással és nevet mivel nem remél S mikor elesik hajszálain meg-megül sírva majd a szél 3 �Feltámadni férgek nem szoktak Pusztít és pusztul m indahány Élősködő szaporaságuk dőzsölt a világ halovány m eghajszolódott gyermek-testén és míg a világ éhezett s kopott rongyai dideregtek zabált-hevült ölelkezett rikongatott a féreg-csorda m agát h a lá lla l hizlaló s a virág vére fogyott folyva a háború m indenható vas-harangjai dübörögtek lán go lt közel s a messzeség S egyszer a harcok közti csöndben hangosat dobbant a szó — elég És akkor ott halálraszántan útrakeltek a katonák Kirajzottak a mészkőhegyek közül és futottak tovább á tláb olta k hideg folyókon és nem volt já rh a ta tla n út előttük többé H itte mind hogy már vége van már hazajut Elég volt — m ondták ízlelgetve a két szokatlan szót — e lé g ! A puskacsőben virág nyílt ki a szájon ének s menedék a falvakban amerre járta k meg öröm — végre vége van H öm pölygött m egállíthatatlan hazafelé a világ-folyam Jött hazafelé világ-hosszú úton a tépett magyarok serege is Komorak voltak és jöttek rongyosan gyalog Találgatták mi lehet otthon az asszonynép mire ju to tt Fél-Szerbián átbotladoztak s többet még senki nem tu do tt annál hogy a front keleten is csöndesedik m int nyugaton Hogy ta lán szárnyát bontogatná a régvárt fegyvernyugalom 4 �és nem az ágyúk feleselnek nem srapnell fröcsköl szerteszét de akadozva szájtól-szájig sze lidebb emberi beszéd O tt fú jta to tt a gyaloglók közt az ősz sarában ca platott Pap Sándor huszonkettes baka másképpen mindszenti lakos Erős amolyan szívós fa jta szikkadt csupaín-csupacsont O tthon kubikolt vagy halászott nyaranta részért aratott Élt küszködve és tervezgetve holnapra m int a többi más Akkor jö tt a behívóparancs hiába volt sírás-rívás berukkolt Éppen harmadéve A fronton kétszer sebesült Szabadságon tavaly volt otthon Az asszony négy hónapja szült A szakaszban kilencen voltak szentesiek szegváriak földi-félék Kérges parasztok kevésbeszédű férfiak A király szavát tudom ásul vették Így volt m indenkivel S ölni kellett mert éln i kellett mást tenni itt ugyan ki mer Zuhogott tűz zápora rájuk százféle halál sziszegett köröttük hogy a rettegéstől hánytak akár a részegek s tántorogtak az iszonyattól füsttől-vértől iszamosan mentek elestek fe l-fe lállta k S nem álltak fel már többé sokan Tizenötben esett el Péter Szabó Péter a szentesi hosszú legény M ennyit mesélte hogy otthon tíz lány szereti de néki bizony egyik sem kell Egy nyíres erdőben pihen Kispál A n ta lt az ágyúgolyó 5 �tépte szét az út mentiben Nagy verébfejű betűkkel rótt levelét nem fejezte be Szülei azt hiába várják A földben porlik el vele Nagy Andrást aki sebesülten a folyóba fulladt szegény négy gyereke lesi hiába esténként hogy majd hazamén S kettő veszett el tizenhatban Gombkötő meg Tót Feri A zengő torkú Gombkötő Pál nevét mindenki ismeri Szegvár környékén Mindszenten is elhívták vőfélynek sokan Tót Feriből kovács lett volna rangos kovács ki módosa n jól él csattogó műhelyéből Egyszer itt furulyát faragott s ha csend adódott játszott rajta Most mindkettő hősi halott A front továbbment ők maradtak Befödi majd alakjukat az idő mintha por takarja a régen járatlan utat A lövészárkok hálójában az élők vergődtek tovább mint a vízből kivetett halak tikkadtan várták a csodát amely mindennek véget vethet egyetlen fölsejlő napon S indulat gyűlt idegeikben füstölgő feszült izgalom kétségbeesett bátorságú éini-készülő akarás a hazugságot számonkérőn lelkűkben izzott a parázs Pap Sándor ott hallott először forradalomról Szótalan eddigvolt-életen töprengett meg azon mi tán hátra van Beiratták az iskolába s eljutott a negyedikig Jól fogott a feje s tanult is 6 �Aztán kisbéres lett s tízig kilencszáztízig cselédkedett volt summás volt szolgalegény G ürcölt s hiába Félretenni nem tu do tt sosem ál-remény öncsalás volt az évről évre Híg m int a nagygazdák bora mit a béres kap karácsonykor vagy m int a leves-vacsora S arra g ondolt hogy akinek a hasznára hajtotta m agát hogy akitől csak szidást kapott istállóban az sohase h ált Tizenháromban házasodott A Török Zsuzsit vette el Jóravaló szorgalmas lány volt annak a munka nem teher Kerülgették is jónéhányan Török Pál telkes gazda volt igaz hét gyerek éhes szája leste náluk a fa la to t A házvéghez ott Törökéknél ragasztottak még egy szobát kettejüknek A bútor benne egy asztal két szék meg az ágy Több nem is kellett egyelőre S hogy zokszó rájuk ne legyen három helyett dolgozott m indig apósával a földeken Elszegődött a Tisza-gáthoz M ajd négy hónapot kubikolt kenyér-szalonna-hagymán élve Esténként otthon m int a holt aludni úgy zuhant az ágyba Hányszor rítt m iatta Zsuzsi A kkortájt kezdett nehezedni terhével s bizony krisztusi keserűség volt látni sokszor m int küszködik kínjaival Novemberben m eglett a gyerek kis-Feri konok kis bivaly Hogy döfködte az anyja m ellét a fejével mikor szopott s hogy böm bölt am int megéhezett mikor meg a lu d t cuppogott 7 �A községházán adták oda a papírt tizennégy telén Csak nézte őket indulóban míg a könny kiszökött szemén Röstellte tán meg nem is hogy sír Vásárhelyen lett katona Ö t hétre rá hogy beöltöztek onnan mentek valahova le Szerbiába először ott lőtt emberre S fél év után onnan dobták át századukat Galíciába miután az oroszok támadni kezdtek Túlélte Mit mondhatna még Hogy becsapták hogy megalázták ezerszer mióta csak élt? Hogy becsapottak mindannyian vele együtt a többiek Krumplin-nőtt felvidéki tótok rátarti székelyföldiek a földet túró tiszamenti zsellérek s azok kik a gyár gépei mellől jöttek ide s harcolnak három éve már ölnek égetnek pusztítanak Ez a parancs — pusztítani Dehát neki mi haszna ebből? Ki tudja ezt megoldani? A főhadnagy úr talán vagy a miséző vasárnapi pap? Elég volt! — mondta s körülnézett Mint a gyerek ha fél hogy kikap A tiszt urak a fedezékben ültek kártyáztak napra nap álmodoztak kis színésznőkről s földig leszopták magukat Szívük fölött szagos levélkék epedtek illedelmesen s időnként ukrán parasztlányok után koslattak éhesen Ha szemle jött volt csattogtatás sarkantyú pöngés-kardkikard s mindhalálig kérlekalássan kegyelmes úr hadunk kitart 8 �A letetvesült-rongyolódott k. und k. baka laposan a sárba köpött Megunta már hogy hős legyen alaposan S mint a víz hírek szivárogtak feladta a bolgár sereg a balkáni frontot szétszéledt s rongyos—férges kiéhezett falkákban hazafelé tódul s Törökország kapitulált az olasz fronton a támadás megállt s verik a franciák a poroszokat Nincs több remény O da a jósolt fordulat Gorlice Isonzó dicsfénye végleg elfakult s kiutat a vereségből Tisza gróf sem talál Nincsen békekötés Szaporodott a századoknál a rendbontás a szökdösés Suttogták hogy a 7-eseknél egy buzgó tisztecske lelőtt egy katonát ki visszaszólt tán s a kis hadnagy még délelőtt odalett mivel eltalálta egy eltévedt puskalövés Az eset után jó ideig nagy volt ott a jövés-menés De aztán csendben abbahagyták Baj úgyis van éppen elég Akadozik az utánpótlás hitvány a frontélelmezés így nem lehet háborút nyerni így csak elveszteni lehet S a tiszti karban egyre több volt a hazakéredző beteg A senki földjén odaátról foglyok jöttek Nincs élelem átterelték őket a muszkák s jöttek éhesen betegen fekélyektől elborítottan szemükben vér-ködös harag Jöttek hogy szenvedéseikért most jogos bosszút álljanak 9 �Barakkokba hajtották mindet s kutattak vörösök után Kutyakorbáccsal kezelték ki mukkanni mert vagy ki bután naiv-őszintén azt gondolta otthon van testvérek között Fogsága után fogoly ismét s üldözött hogyha megszökött Ő k hozták a foglyok a hírt hogy az oroszoknál valami olyan történt mint negyvennyolcban minálunk meg hogy mind aki gyötörte őket elkergették Nincs cár s földet kap a szegény rendet tesz Lenin — mondogatták s fölfénylett bennük a remény Mondták hogy Lenin békét akar a népeknek s több kenyeret A mellek sóhajra tágultak mint a mező a reggelek köd-harmatában talprakelve s mint csíra-keltő barna rög Káplár őrmester kevesebbet ordítozott mint azelőtt S ezerkilencszáztizennyolcban szeptember harmincadikán kelt a parancs — a század elmegy Hátramegy másnap délután Nem tudták még hogy hazamennek Hogy a megriadt hatalom szuronyaik mögé szeretne elbújni a forradalom haragja elől — Felszereltek s gyalogoltak három napig Negyednapon vonatra szálltak vártak még bealkonyodik Akkor sípolt a mozdony s durván megrándultak a vagonok Pesten október nyolcadikán az ezred már kirakodott Aztán vártak egy Néhánya n hosszú írtak haza Mások csapkodták mikor 10 laktanyában levelet a kártyát lehetett �Nem voltak pestiek közöttük így nem bánták hogy senkisem kapott kimenőt csak a tisztek já rta k esténként peckesen felkardozva és felbojtozva a sokfényű városba ki Pap Sándor is megírta jó l van s hazamegy am int teheti Az eligazításon mondták hogy kinn a civil csőcselék királyát és honát gyalázza s a rendet óvni kell ezért Óvták tehát Ki a hídfőkön ki a postánál silbakolt Három óránként jö tt a váltás Az őrnek könnyebb dolga volt ha sütött a nap Nézegette a jövő-menő népeket Látott fürge csikó-lányokat s dám ákat büszke-szépeket Csupán éjszaka rossz s ha esik Ilyenkor d úd olqa tn i kell és já rn i különben elalszik az ember s aztán semmivel ki nem b újha t ha rajtakapták az öt nap áristom aló l H írlett hogy egy őrt fejbecsaptak amíg bóbiskolt valahol És az a nap is úgy kezdődött az az októbervégi nap akár az előzők — Pap Sándor a kőoroszlánok a la tt á llt a sorban a többiek közt A parancs az volt ha tömeg közelit azt szorítsák vissza A Várba senki nem mehet Hatvan rendőrt küldtek Budáról Kövérek voltak s hangosak nagy fontoskodva kordont vontak A tömeg sem késett sokat Nyolc óra tá jban már vagy ezren szidták Károlvt és Károlyit éltették ki m ajd visszaszerzi a magyarságnak jo g a it 11 �Jelszó harsant - gyerünk a Várba a főherceghez! — s ment a nép üres kézzel is m agabiztosan s hivén hogy igaza elég D iákform a suhanc legénykék lobogó h a jja l lelkesen asszonyok lépkedtek a sorban s komoran és félelmesen munkások öntők fémkovácsok de mind mind fegyvertelenül S a rendőrök vezényszó után rájuk lőnek kegyetlenül s nem föléjük a levegőbe Szétfut a tömeg jajszavak visszhangoznak a házak között s húsznál több aki o tt m aradt Ők nem lőttek Bénultan-kábán nézték s nem hitték volna el ha nem látjá k hogy a rendőrhad a védtelen népre tüzel s utánuk rontva puskatussal üti-vág ja a kit elér rugdossák a sebesülteket s a kövön piroslik a vér Ő k nem lőttek Ezt nem ők tették Ilyet ők nem tettek soha M ikor vége lett a holtakat elvitték mind valahova Este ahogy a váltás után a laktanyába visszament az őrszakasz nem beszélt senki S nem a lu d t m ikor lepihent S h ajna lod ni a lig kezdett még fö lkelt Pap Sándor csöndesen Felöltözött Am ije kedves e lfért mind a zsebeiben Kióvakodott a teremből Nem neszelt fö l rá senki se Az őrt nem látta Alszik nyilván Nem lehet persze messzire Átpréselte m agát a nyílás élei közt és o dakint Körülnézett Elindult aztán Úgy érezte szabad m egint 12 �Nem fu to tt M ent ment egykedvűen M inél messzebbre onnan e l! Szerencsés volt Nem b o tlo tt belé já rő r S nem beszélt senkivel Egy ideig csak ment amerre a lába vitte céltalan Arcán mégis határozottság feszült Nem volt ő nyugtalan Haza in d u lt h át haza kell hogy é rje n ! Később megszólított egy asszonyt aki megmutatta az utat s ment tovább gyalog Fölkelt a nap rég amikorra a város széléhez kiért Egy szekérre fölkapaszkodott Nem kérdezték hová s m iért Ő meg nem m ondta Döcögtek hát az úton egész Da basig O tt is csak annyit szólt a gazda szálljon le mert ő itt lakik Nehéz volt ez az út hazáig Rosszabb tán m int a háború Később mikor eszébe ju to tt a torka m indig elszorult Hogy hasalt az útmenti gazban s hány szárkup a do tt éjszaka pár órányi nyughelyet neki s Kecskemét ahonnan maga tu do tt elszökni ötük közül a kiem elt ablakon á t a házból ahová bezárták A többi m eghalt Nincs tovább A nevüket se tu dja csak hogy Illés Ferenc Jani M ihály A csendőrök fogták meg őket egy lite r híg hom okinál Félegyháza után nyugodtabb két napos út következett Ez a környék már ismerős volt S a tizedik nap érkezett é jfél felé Pesttől Mindszentre Bezörgetett az ablakon Zsuzsi szólt ki — m it akar ki az 13 �s ria d t h a n g já t az izgalom és öröm e lfojto tta mikor visszafelelt rá óvatos suttogással hogy ő az m egjött Legyen csöndes — vigyázatos világot ne gyújtson ne lássák úgy eressze be S asszonyát am int a m ellére ölelte egy percre megszűnt a világ Az ablakot később befödték A lám pa halvány fényinél nézte Ferit s a m ásodikat kiről addig csak a levél soraiból tudta hogy kislány kis-Zsuzsi lett Épp úgy a lu d t félig-kinyílt szemmel akár az anyja szokott Nézte kigyúlt arcú társát Zsuzsikáját aki m egterített s ételt adott elé és ettek újra ketten m int azelőtt Még h a llg a to tt még hinni se merte hogy itt van hisz annyit m egálm odta rég a hazatérést Félt ha szólna eltűnne ez is ez a kép Vacsora után fá ra d t volt bár beszéltek egész reggelig Vagyis hogy Zsuzsi beszélt ő meg h allga tta h a n g já t szavait nézte betelni nem tudóan arcát nyakát vá llá t külön hogy el is p iru lt szégyenlősen mikor úgy csókolta fülön lehellet-csókkal m int amikor udvarló legényként sután át-átkarolta búcsúzáskor az ötödik szombat után Hová lett az a félénk-régi legényke? Fáradt férfi már aki túl sokat lá to tt is tán Korán jö tt rövid lesz a nyár? S mi minden történt amióta elm entek! Sok volt h allan i Itthon már csak öregek vannak 14 �mesélte későbben Zsuzsi A munkába ők járnak el meg asszonyok lányok s gyerekek Több a dolog a muskáskéznél Dolgozik az is ki beteg Szegény Rácz János bácsi m eghalt június végén a mezőn A ratott és rossz volt a szíve Haza már a fia se jön A csendőrök szaglásznak egyre Fülelik ki hol m it beszélt Kis Lajost a fogsága óta kétszer is megverték ezért Arról suttog m indenki mégis hogy Károly nem marad király hogy a szegénység földhöz ju t m ajd Ki harcolt annak ez kijár A bírónk máris szelídebb lett beszél s kezel mindenkivel a jegyző urat nézni is rossz hogy a nép között m it művel No de azért el nem fe lejti a dölyfösségük senkisem Így aztán csak nevetnek rajtuk a hátuk m ögött csendesen A levegőben van valami Hogy mi az? M ajd kialakul Várni kell Apám meg apád is ezt m ondja Aki vár — tanul Más kárán okul aki eszes s nyugalm át-dolgát fö lle li Ezt felelte apósa másnap hogy rendre elm ondta neki m iért szökött meg S m it é lt végig a fronton három év a la tt Hogy m it érzett am ikor rálőtt egy emberre s az o tt m aradt Hogy a társai m int estek el és milyen hideg ott a tél Bal lábán három u jja bánja Elfagytak Persze fő hogy él Erzsi mama az anyjáékhoz átm ent délután Anyja ha nem fá j a lába fu to tt volna s könnyétől e lfult a szava 15 �Alig győzte megvigasztalni hogy jó! van semmi b aja nincs Esetefele öreg Pap után kattant-csukódott a kilincs Ipam éknál a nagyszobában az asztalra bor is került ettek-ittak majd számbavették hol várhat míg a zaj elül S még azon é jje l a sógorhoz kimentek Jó messze lakott a pusztán és o tt kint a tanyán tö ltö tt el három hónapot Nem tudva a fa lub an senki hogy m egjött Keresték ugyan február végén a csendőrök s egyszer később márciusban Hanem március vége körül a csendőrőrs tű n t el s vele az uradalm i intéző is H át hiszen éppen ideje só ha jtott rá megkönnyebbülve mikor az apja hírt hozott Nem is várt tovább összeszedte m agát s máris búcsúzkodott és ment haza az asszonyához a kis-Zsuzsihoz Ferihez Míg mentek azon tanakodtak ezután m ajd hogy és mi lesz Király nincs már november óta most meg Károlyi adta át a helyet a kommunistáknak s így lett tanácsköztársaság Éppen úgy m int az oroszoknál villa n t fel benne hirtelen a fron t emléke s Lenin neve a szavak — munkásgyőzelem proletárdiktatúra szovjet Ilyesmi á llt a röplapon amibe ő is belenézett Meg az — világforradalom Igaz lenne? H át mégse csak szó visszhangos-üres szóbeszéd volt az hogy béke lesz és fö lde t meg szabadságot nyer a nép 16 �Vén Pap Ignác csak bólog atott am íg ezt elm ondta neki Hanem a föld - az csakugyan jó volna ha még m egérheti És csakugyan új rend kezdődött Az újság napról napra több a nép-érdeket védelmező rendeletet törvényt közölt Vásárhelyről Szentesről jöttek egyszerű munkásemberek hogy az új rendet magyarázzák s ahol kell ott segítsenek Felbátorítva-bátorodva d öntött a falu — a m egúnt bírót letették Létrejött a mindszenti direktórium S m int aki a dörgést már tu dja Oroszországból — bekerült az új tanácsba Pap Sándor is és szolgált érte emberül De fáradságot sosem érzett Terveztek-égtek lelkesen Nem csillapuló lázas hittel határozták mi hogy legyen Szerveződött a földbizottság legeltetési társulat a határ képét méregették s az adóhátrálékokat eltörölték A tanító meg vállalta olvasni ta nít felnőtteket is M indenki tett mindenki akart valam it Istenem! Milyen szép volt mikor letűzték az első karót a határban — ki hadiözvegy vagy árva két h oldat kapott Családoknak osztották persze Ezt kapta mind ki hazajött a háborúból — s ujjaikhoz hozzásímult a barna rög m int hogyha tudná-értené mind a háborútól — s ujjaikhoz A házas zsellérek is kaptak m ásfél-két és fél holdakat �hol milyen népes volt a család A birtokrendezés nagyon nem tetszett a vagyonosaknak gáncsolták is ha alkalom kínálkozott rá — de az élet fékezhetetlen ment tovább Fölemelve az erőseket s kivetve gyöngét-ostobát Akkor is dolgoztak amikor a román szakasz bevonult M intha a napot felhő födi fölbukkant árnyékként a m últ Az őrmester a biróéknál kapott szállást Négy nap után a csendőrök is m egjelentek pont április huszadikán M ásnap reggel sietve kezdték a „b o ls ik a t” begyűjteni A románok nem szóltak közbe Látták hogy mind fo gá t feni vad-dühödten a vörösökre Sándor újra kinn a tanyán b ú jt el O nnan in d u lt északnak harm adnap reggel jó korán Két napig egyre vitatkoztak szegény társával — Zsuzsival Zokogva kérte — ne menjen el Nem bír már a gondjaival bajával egyedül birkózni éppen elég volt három év Hogy a két gyerek apa nélkül m aradjon? Ebből már elég S hiába mondta-magyarázta hogy nem tehet mást menni kell hogy megölnék ha itt m aradna Így bánnak el mindenkivel ha visszajött a jegyző s kasznár ha megjönnek a tiszt urak Látta hogy gyilkolt passzióból a tiszti kar s hogy gyújtogat Nem is kellett messzire menni A félegyházi útra á llt O tt jelentkezett két nap múlva s így lettek vöröskatonák te �azo n a napon háromszázan kenyérért fö ldé rt — m indenért Karszalag volt az egyenruha Sokat a fegyverzet sem ért Mégis bátran-halálrakészen várták a harcot Győzni már csak hulló vérük árán tudnak m ondta sokszor a komisszár Csongrád m ellett már gyülekeztek az első vörös századok A hatodik hadosztály á llt itt C sapatuk ahhoz tartozott S hány ismerőssel találkozott! Érezte — nincs most egyedül mennyire más volt így készülni hadra m int kinn idegenül G alíciában itt most tényleg hazát és jövőt védeni sorakoznak az ütközetre nem kell senkit se kérdeni hogy mért van itt hogy m iért fogott fegyvert — Pap Sándor nézte csak b ajtá rsa it a tábortűznél Nem fé lt nem gubbaszt hallga tag egyik sem Néha m ondogatják már fogasolni kellene Fésülgetni a zsenge búzát hadd nőjön kövérebb szeme Egyik este itt b o tlo tt belé a tűznél Balog Feribe Legénykedtek valaha ketten a lányok után messzire Szegvárra meg Lelére járta k bálba búcsúra s ha néhány kötekedővel összecsaptak ott m utatta meg igazán hogy nem fél még az ördögtől sem Egyszer a bicska ott m aradt az o ldalában szerencsére a bőrbekecsén fönnakadt M ásnap megyünk Tarjánba — m ondta rendre fogjuk a cseheket Rend is lett De hallotta később hogy Balog Feri o tt veszett 19 �Az ő századuk délen m aradt Ő k úsztattak á t a Tiszán mikor a támadás m egindult május huszonharmadikán Eljutottak Vásárhely alá és Szentes is felszabadult Mindszent Szegvár újra vörös lett Úgy tű n t m egvonhatatlanul Törökék-Papék bárányt vágtak Sándoruk úgy várták haza Pap Sándor nem jö tt mert már nem élt A szakaszukból egymaga esett el még az átkeléskor Egy román dum -dum lövedék ta lá lta el összeroncsolva fél m ellkasát és tüdejét Még lépett talán kettőt-hárm at aztán a fűre lerogyott s szeme mind ködösebben látta a fogyó hajna lcsilla go t Pirkadt már az ég kelet felől Négy óra volt A virradat sápadt fényében tünedeztek az égi lám pás-sugarak Habos vér gyűlt a szája sarkán s hörgött — valam it m ondani szeretett volna — összerándult s vége volt M ásnap valaki o tt ta lá lta meg foltosa n már és merev halott-hidegen O lyan volt m int egy furcsa szobor Néma nyugodt és idegen H anyatt feküdt Két karja tárva Az utolsó görcs lá b a it szétrántotta és nem zárta le szemét és elnyílt a jk a it senki Úgy feküdt halálában m int elhagyott ház üresen 20 �Szekérrel jöttek érte s otthon úgy ha ntolták el csendesen Nagyanyám mesélt róla — s látom ma is néha még hogy pihen a májusvégi puha fűben o tt a folyópart mentiben M in t a csillag olyan a teste S várom várom hátha kigyúl alkonyatkor a messzi égben vörösen — o ltha tatla n ul 21 �ŐRSI FERENC Legenda a páncélvonatról A vonattól kissé távolabb, kukoricásban Két lépésre á ll egymástól komisszár és a parancsnok. H a lk a n beszélnek, de a halk szavak mögött pokoli feszültség vib rá l. — Ez á tm e n e ti a n a rc h ia — m agyarázza Széky. — N é h á ny m e g va d u lt ú rie m b e r m agánbosszúja. H id d el, hogy ez nem le h e t intézm ényes. Ha mi e g yü tt m a ra ­ dunk, meg tu d ju k védeni m a g u n ka t, a d d ig , am íg le c s illa p o d n a k az ilyen buz­ galm ak. A kom isszár to m p á n m o n d ja : — A ztán kezdődik a nagy kivá lo g a tá s. A jók az isten jo b b já ra , a ko m m u n is­ tá k b a lra és a g ye h e n n á ra . — A V örös H a d se re g n e k százezer k a to n á ja volt. Százezer em berrel nem te ­ h etik ezt. A komisszár a m ozdony fe lé p illa n t. A fű tő épp e n fe lk a p a s z k o d ik a vezető m ellé. — Fogy a szén, fo g y a víz. D ö n te n ü n k kell. V agy szélnek eresztjük a em ­ bereket, vagy nem. H a e g y ü tt m a ra d u n k, ta lá n e lju tu n k Terenyéig, vagy T a rjá n ig , és o tt a bányászok és a vasasok között nem m ernek ilyen gazem berségeket csin á ln i. — Ez az egyetlen m egoldás. De m ilyen zászló a la tt fusson to v á b b a vonat? — kérdi to m p á n Széky. — K aptá l ú j p a ra n c s o t a h a d s e re g p a ra n c s n o k s á g tó l? Széky fa n y a ru l elm o so lyo d ik. — Nem. — Nos? — néz rá a komisszár. — H elyes - húzza ki m a g á t a p a ra n csn o k - m együnk to vá b b . T a rjá n ig . A páncélvonat zakatolva halad előre. Az ágyúskocsin egyik szélvédett sarokba húzódik a négy menekült. A másik szögletben Vas Péter és Éles Egyed gunnyaszt. — Mégis csak azt mondom, Egyed bátyám, amelyik katona eldobja a fegy­ verét, az mindent megérdemel. . . Éles Egyed csak maga elé mélázva bólogat. A kocsi elején a két fiatalember fogja közre Székyt. — Itt csak egy út van — keresi mindjobban beletüzesedve a szavakat Egresi. — A hősi halál! Menni, menni, menni, ameddig lehet; az utolsó töltényig, hogy TV-film forgatókönyv (részlet) 22 �tu d ja meg a v ilá g : vo lt egyszer egy p á n cé lvo n a t, a m e lyik u tolsó le h e le tig a sza­ b a d ság bástyája m aradt. M edve c in ik u s n a k tű n ő s ó h a jja l m o n d ja : — Képzavar. A p á n c é lv o n a t le h e le te . . . Itt szembe kell nézni so km in d e n n e l. 1871-ben negyvenezer p á riz s it lő tte k agyon a fra n c ia csa p a to k. De ezzel nem tu d tá k e lp u sztíta n i azt a g o n d o la to t, a m ely két évvel e ze lő tt elem i erővel ro b b a n t Péterváron. Lehet, hogy mi is a m a g ya r negyvenezer közé ke rü lü n k. — Ez a z! — csap a vagon perem ére Egresi. — Az u tolsó tö lté n y ig kell h a r­ co ln i! Széky rá p illa n t. — H ány gyereked van odah a za ? — Nekem ? — csodálkozik Egresi. — M e rt Éles Egyednek a Józsin kívül négy, Vas Péternek kettő, Vecsei M ih á ly ­ na k három , B ányiknak kettő, L ip tá kn a k három , a kom isszárnak ke ttő — k o p p a n ­ nak to m p á n a szavai. Egresi kissé m eghökken, m a jd csendesen ké rd e zi: — P arancsnok elvtársnak? — Csak az anyám . . . Erdélyben. A géppuskás kocsiban Józsi és Szántó hú zó d ik az egyik saro kb a . Látszik, hogy m indketten beszélni szeretnének, de a nem rég á té lt esem ények b e lé jü k fo jt ­ j ák a szót. A ztán Szántó ö kle n de zik egyet, szájához kap, és ije d te n t á p ászkodik fel, m ajd a v a g o n a jtó felé ló d u l. O tt m e gkapaszkodik, — az a jtó b a n á lló M ih á ly m e g ra g a d ja a fiú ru h á já t, hogy ki ne essen — és h á n yn i kezd. A tö b b ie k szánakozóan nézik, Bányik fe lu g rik, segíti ta rta n i a fiú t. A m iko r kissé m egkö n n ye b b ü lt, M ih á ly a tyá sko d ó a n m egveregeti a v á llá t. — Látod, a re p e ta ! — Nem. . . — kap a levegő u tán a fiú . - nem. Az az em ber a kötélen. . . A lovasok kö zö tt! Az asszony és a lánya fe lzo ko g n a k. M ih á ly sze m b e fo rd itja m a g á va l a fiú t. és kem énység et m utatva rá fö rm e d : — S zántó g é p p u ská s! M a g a nem taknyos g im n a zista , m aga k a to n a ! M a g a m ár v o lt h a rcb a n is! Hányszor? — Tizennég y szer — kezdenek p o tyo g ni a fiú n a k a kö n n yei, — de az más volt. M ih á ly á tö le li a fiú v á llá t, és a vagon s a rká ig viszi. O tt a szemébe néz. — Légy erős! Lég y e rő s e b b ! Nézd ezeket a szeg ény asszonyo k a t! A fiú csak ném án b ó l i nt, és a vagon fa la m e lle tt lecsúszik a sarokba. Józsi nézi a tá rsá t, aztán o d am ászik m ellé, és ráteszi a kezére a kezét. A m ozdonyon a vezető fig y e li a v é g te le n b e fu tó párhuzam os síneket, am elyek a tá v o lb a n enyhén ívelve k a n ya ro d n a k. A kom isszár meg tö rli verejtékes h o m lo ká t, és k id u g ia a rc á t a szélbe. G yo rsan közeledik a kanyar, és a ka n ya r u tán fe lb u k k a n a m ár lá to tt kis va sútállom ás. A m ozdonyvezető ö n ké n te le n ü l lassít. M a jd fékez, és hátraszól. — T ilos a jelző. A kom isszár a távcsöve u tá n kap. — H iszen nincs vo n a t az á llo m á so n . A mozdonyvezető h á tra fo rd u l. 23 �— Akkor is. A szabály az szabály. - Lehet, hogy szemből jön valaki - szólal meg a fűtő. A vonat lassít. A parancsnok kezében is távcső. Figyeli az állomást. Az épület előtt senki sem mozdul. A vonat a jelzőnél döccenve megáll. Az állo m á sép üle tb en Görgényi áll a vasutas mögött. — Figyelmeztetem, hogyha átengedi ezt a vonatot, mi visszajövünk, és magát a szemaforra akasztjuk. — És. . . és ha ők lőnek? Páncélvonat, ágyúja van. — Megmondtam. A többi magánügy. A százados kilép a házból, az ablakon keresztül látjuk, hogy a két rendőrrel elvágtat. A p á n cé lvo n a tn á l A parancsnok a mozdony mellett áll. Fentről a vezető szabadkozik. — Én nem tudhatom, miért állították tilosra. Jön egy ellenvonat, és kész a karambol. — Nem látok füstöt sehol - mondja a parancsnok. - Állítsák le az ellen­ vonatot, be kell mennünk az állomásra. A mozdonyvezető a fűtőre néz, majd a parancsnokhoz fordul: — Kérem, mi az állásunkkal játszunk. — Téved. Mi valamennyien az életünkkel játszunk — mondja a parancsnok. - Szokott jelre indulási A mozdonyvezető csak sóhajt, és a gép felé fordul, a parancsnok futva indul előre, közben a géppuskás kocsiba kiáltja: — Csak tűzparancsomra lőjetek! Felkapaszkodik a kocsira. — Péter, cél az állomásépület! Közvetlen irányzással gránát. Tüzelésre pa­ rancsot adok. — Fiúk! - int Vas Péter, és az eredeti személyzet, Egresi és Medve, Vas és Éles, elfoglalják helyüket a lövegeknél. A lövegcsövek az állomás felé fordulnak, a parancsnok sípol, a vonat lassan a kis épület felé gördül. Az állom áson A vonat megáll az épület előtt. A parancsnok hátrakiá lt a géppuskás kocsi felé. — M ihályi Két emberrel bemész az állomásfőnökért! A géppuskás kocsiban Mihály körülpillant. — Lipták! Kis Éles! Fogjatok karabélyt, oszt gyerünk! Bányik, biztosít! — Szuronyt is? - kérdi Józsi. — Csakis - ugrik le a kocsiról Mihály. 24 �L ipták és Józsi le u g ra n a k u tá n a , fe ltű z ik a szuronyt, és m ennek az á llo m á s ­ épülethez. Az a jtó b a n fe le m e lt kézzel á ll a vasutas. — Jö jjö n a p a ra n csn o k h o z ! - in t M ih á ly . - Tegye le a kezét! K utassátok át az é p ü le te t! — szól a két fegyveresnek. Az ágyúskocsiról lá tn i, hogy Éles Egyed a löveg m e llő l a g g ó d ó p illa n tá s s a l kiséri az a jtó m ö g ö tt e ltű n ő Józsit. — M ié rt á ll tilo so n a szem afor? — kérdi a kocsiról a p a rancsnok. Az öreg vasutas verejtékezik. — M e rt m eg p a ran cso ltá k. — Ki p a ra n cso lta meg? A vasutas m egszorultan m o n d ja : — Egy százados úr és két rendőr. A kom isszár m ost érkezett a vasutas m ellé. — T ehát nem vasúti utasítás? — Nem, nem kérem. — A kko r m együnk to vá b b . K özölje a m ozdonyvezetővel, hogy nincs e lle n v o n a t m ̶ o n d ja a kom isszár. A vasutas a rc á t e lö n ti a rém ület. — Ké re m, ne, ne m en je n e k to vá b b . Nem m ehetnek to v á b b — kezd rem egni az idős em ber. — N ekem azt m on d tá k, hogy fe la k a s z ta n a k a szem aforra, ha to ­ vá b bengedem a vo n a to t. Kérem, nekem két évem van még a n y u g d íjig . Én b e ­ csü letben őszültem meg kérem. . . Engem fe la k a s z ta n a k a szem aforra. N e ö lje ­ nek meg egy öregem bert. A kom isszár m e g n yu g ta tó a n p ró b á lja m o n d a n i: — N ekünk to v á b b kell m ennünk. Felőlem tilo so n m a ra d h a t a szem afor. Épeszű em b e r nem kérheti számon m a g á tó l . . . — Épeszű nem, de m ost te g n a p óta sem é p ész, sem törvény, semmi semmi - m otyogja a vasutas. — Ö n t fo g s á g b a e jtjü k , és m a g u n kka l visszük — m o n d ja a p a ra n csn o k. — Kérem, én nem hag yh a to m el az á llo m á s o m a t! Én vasutas va g y o k ! Ez az á llo m á s nekem . . . L ipták és Józsi visszaérkeznek. — Senki idegen — je le n ti röviden M ih á ly n a k Lipták. — H ol a c s a lá d ja ? — kérdi a komisszár. — H a tv a n b a n . Város, nem úgy, m in t ez a m agányos á llo m á s. A kom isszár a p a ra n csn o kra néz. A m ozdony kém énye m e lle tt szabályos időközökben süvít ki a gőz. — Fogy a szenünk, fo g y a vizünk N e kü n k oda kell é rn i - tö p re n g h a n g o sa n a p a rancsnok. M a jd a vasutashoz fo rd u l: — S zá lljo n fe l a vona tra . — Nem tehetem - re b b e n meg az öreg. — In d u lá s — fo rd u l a p a ra n c s n o k a kom isszár fe lé , m a jd az ö re g n e k : — Jelentse a következő ő rh á zaknak és á llo m á s o k n a k : A h o l a p á n c é lv o n a l nem kap szabad p ályát, tü ze t n y it! A h a tá ro z o tt utasítás ö n ké n te le n h a tá ro z o tt választ eredm ényez. — Igenis, kérem - tiszteleg a vasutas. A p a ra n csn o k Vas Péterhez fo rd u l. 25 �- Jobb löveg, két lövés a le v e g ő b e i Vas Péter veszi á t a vezényszót, fe lc s a v a rja a lövegcsövet a m agasba, e l­ dörren az ágyú, a vasutas kissé h á trá b b u g rik . — T öbbet nem te h e te k ö n é rt — k iá lt le a p a rancsnok. A m ásodik lövésnél m ár mozg ásban van a p á n cé lvo n a t, és e lg ö rd ü l a re ­ m egő, könnyező, re tte g ő á llo m á sfő n ö k e lő tt. Vasúti őrház eg y híd m ellett Egy kisebb vasúti híd mellett álló őrházhoz érkezik vágtatva a három lovas. Az őr kíváncsian lép ki a házból. — Jön a páncélvonat? — kérdi a százados. — Alázatosan jelentem, jön. A százados a két rendőrre pillant. — Fogjátok közre. A híd második felén dobjatok ki egy sínszálat, és lökjétek a vízbe. A vasutas arca ijedtté válik. — Azt az utasítást kaptam, hogy szabad u t a t . . . — Kuss! Futás, mert szitává lőlek! - veszi elő a pisztolyát a százados. A lóról szálló két rendőr lovát a kerítéshez köti, és a ház fala melletti ládából szer­ számokat, szögeket vesz elő. Maguk közt tartva a vasutast, futva indulnak a hídra. A százados lóról száll, és lovát a ház mögött lévő kerítéshez köti a rendőr­ lovak mellé. Bemegy a házba. Odabent két hosszút, két rövidet, majd ismét egy hosszút csenget. Fülel a kagylóba. — Foxner őrnagy urat kérem a telefonhoz ! A hídon bontják a sínt. Kiszedték a szegeket, és feszítővassal emelőzve taszi­ gálják a korlát felé. Az őrházban a százados telefonál. — Ha kisiklik, belezuhan a mederbe. Aki megmarad, ahhoz már elegen le­ szünk. . . — mint akit félbeszakítanak, elhallgat, a rckifejezése bosszankodóvá válik. — De miért? M iért ne siklassam ki? A hídon a sín már átcsúszott a korláton, majd egyensúlyát vesztve a patakba zuhan. A rendőrök a szerszámokat és a szögeket is a patakba dobálják a híd másik oldalán. A százados még telefonál az őrházban. — M eg p róbálom . . . — akasztja vissza a kagylót, és kisiet. Akkor érkezik vissza a három ember. — Alázatosan jelentem . . . — kezdi az egyik rendőr. A százados leinti, és a bakterhez fordul: — Állítsa le a páncélvonatot! Mindenképpen akadályozza meg, hogy rá­ fusson a megrongált pályára! — És ha nem sikerül? . . . Mi lesz énvelem? — Lelövik! — néz a távolba a százados, ahonnan a vonat érkezése várható. A rendőrök lóra kapaszkodnak, és a százados intésére mindhárman el­ vágtatnak. 26 �A vasutas ria d ta n néz u tá n u k, az ő rh á zb ó l cseng a te le fo n . Besiet. — Igen. . . Igen. Kérem, á llíts á k meg. A hídon m e g ro n g á ltá k a p á lyá t. H ogy nem lehet? M á r e ljö tt? Igenis. Igenis — ve re jté ke zik a ba kte r, aztán kisiet az ő r­ házból, a szo lg á la ti öv b á d o g d o b o z á b ó l egy p a tro n t c ib á l elő, és e lő re fu tva a sínre helyezi. Körülnéz, m a jd elkezd ro h a n n i a közeli e rd ő felé. A tá v o lb ó l a közeledő v o n a t d ü b ö rg é se erősödik, a h o g y a sínek hozzák a h a n g o t. A fig ye lm e zte tő p a tro n a sínen rem eg. A p á n c é lv o n a to n A m ozdonyon levők fig y e lik a p á lyá t, a tá v o lb a n má r jó l lá th a tó őrh á zat é s h id a t. A m ozdonyvezető szabályosan sípol. — H ol a fen é b e n van az őr? — csa tta n fe l kissé in g e rü lte n , m a jd sűrű sí­ p o lá sokka l jelez. Ezzel eg yid ő b e n lassítani kezd. Az ágyúskocsin a p a ra n csn o k távcsövezi a síneket és a h id a t. K özeledik a vo n a t az ő rh á z felé, aztán rá fu t a sínre helyezett vészjelző tö lté n yre . Egy dörrenés ha lla tszik. A m ozdonvvezető le rá n tja a vészféket. D öccenve á ll meq a vonat. A géppuskás kocsiban egym ásra esnek az em berek. Az id ő s e b b asszony fe ls iko lt. A lány csak derm e d te n , görcsösen ö le li a n y já t. A két fiú a va g o n szög­ le té b e szorulva ném a ria d a lo m m a l k u p o ro g . Elsőnek M ih á ly té r m agához. — A géppuskához, h é ! — riv a ll a két fiú felé. Szinte a h a n g tó l lökve, ló d u ln a k a g é p p u ská k m e lle tti ra ka szokhoz. Az e lő re fu tó kocsi kö rü l o szladozik a d u rra n á s s a l e g y ü ttjá ró fü stfe lh ő . A m ozdonyvezető a kom isszárnak m o n d ja : — Ez csak vészjelzés. V a s ú ti ő rh á z e g y híd m e lle tt A komisszár leugrik a mozdonyról, és előrerohan az ágyúskocsihoz. O tt már várja a parancsnok. — Mihály, hozzám! — kiált a parancsnok a géppuskás kocsi felé. — Vigyázzatok! Biztosítsatok mindkét oldalra! — löki a szolgálatvezető a két géppuskás felé a szavakat, majd leug rik a vonatról. A három ember fegyverrel a kézben, indul az őrház felé. Az őrház üres. — Ez megszökött, vagy már előre felakasztották — néz körül a komisszár. Cseng a telefon. Egymásra néznek mind a hárman. Aztán a parancsnok akasztja le a kagylót. — Halló! Beszéljen, kérem. — Az arcán enyhe riadalom látszik, majd bólint. - Igen értettem. Tehát a román katonavonat mögöttünk jön a pályán. Állítsák meg. ha tudják. — Kis szünet után felcsattan. — Azt mondtam, ha tudják. Ha nem tudják, jöjjön. V is s z a a k a sztja a te le fo n t, M ih á ly h o z fo rd u l. — A fűtővel vizsgáld át a hidat! — Igenis — csattan katonásan Mihály, máris száguld kifelé. — Mégis erre jön az a vonat? — kérdi a komisszár. — Ezek szerint — indul kifelé a parancsok. 27 �O d a k in t a fű tő és M ih á ly m ár a híd fe lé fu tn a k . A p a ra n csn o k a m ö g ö ttü k lévő szakaszt nézi. Távcsővel vizsg á lja a széles ívben ka n ya ro d ó sínpárt. M a jd gőgös és k a já n m osoly je le n ik meg a szája szögletében. — Egész jó kilövésünk van. Négy, négy és fél k ilo m é te rrő l tu d ju k tűz a lá venni ő ke t az á g yú kka l — m o n d ja e lke se re d e tt fe ls z a b a d u lts á g g a l. A kom isszár nézi a v a g o n o k perem e fe le tt és a jta ja ib ó l fig y e lő em bereket. — M ég egyszer tű zb e viszed őket? A p a ra n csn o k keservesen rá n t a v á llá n . — Nem a d ju k meg m a g u n k a t! A kom isszár h a lk a b b a n m o n d ja : — Itt lenne az id e je tiszta vizet ö n te n i a p o h á rb a . Beszélnünk kell az em ­ berekkel. — H iszen m ár m in d e n ki tu d ja , hogy mi van - néz rá a para n csn o k. — C sak mi nem tu d ju k , hogy ők m it a ka rn a k . A p a ra n csn o k szem ében kis gő g ö s fé n y v illa n . — A m e d d ig k a to n á k, p a ra n c s o t te lje síte n e k. — És a két asszony? A p a ra n csn o k a rca kissé tö p re n g ő v é válik. Ekkor érkezik vissza M ih á ly és a fű tő . — Jelentem , egy sínszálat felszedtek, és a p a ta k b a d o b tá k . M in th a fe ls z a b a d u lt vo ln a a p a ra n c s n o k : — L á to d ! Nem m eh e tü n k to v á b b ! — Igy nem - szólal meg a fű tő , - Ha ism ét h e ly re ra k ju k a sínt, a k k o r ig e n . — M ennyi id ő b e te lik ? - néz rá a p a rancsnok. — A vízből kiszedni nehéz lesz — fo n to lg a tja a fű tő . A p a ra n csn o k h arsányan k iá ltja : — A vo n a t m e lle tt sorakozó. A kocsikról le u g rá ln a k az em berek, és a szerelvény m e lle tt fe lso ra ko zn a k. A p arancsn o k te k in te te végigpásztázza a m e g g y a ra p o d o tt legénységet. — Ti négyen, és ez a fia ta le m b e r — m u ta t a m e n e kü lt v ö rö ska to n á kra és a civilre , — az ő vezetésével - m u ta t a fű tő re — h e ly re á llítjá to k a p á lyá t, M a g u k asszonyok, m egnézik, hogy mi van a ko n yh a ko csib a n . N em sokára itt az ebéd i d e je . A tö b b ie k kö ré m ! — G verünk, em berek — in d u l a fű tő a négy vö rö ska to n á va l és a c iv ille l. M ih á ly a két asszonyt vezeti a ko n yhakocsihoz. F é lre rá n tjá k a v a g o n a jtó t. A vagon p a d ló já n a fe lb o ru lt fa zé kb ó l k ifo ly t a b a b és a víz. — H á t csak nézzenek kö rü l. . . T a lá lja n a k ki va la m i o ko sa t - h a g y ja m a­ g u kra őket. A p á n c é lv o n a t e re d e ti legénysége a p a ra n csn o k köré g yű lt. Széky a ko­ misszár fe lé fo rd u l. — Kom isszár elvtárs, tájékoztassa az em b e re ket a le g u tó b b i n a p o k esem é­ n y e irő l! A kom isszár b ó lin t. — Elvtársak, az e lm ú lt ó rá k b a n o lyan h íreket ka p tu n k, hogy a T anácskorm á ny le m o n d o tt, és egy szakszervezeti korm ány vette á t a h a ta lm a t — m o n d ja to m p á n , nehezen, g yű jtö g e tv e a szavakat. — H o g y ez p o n to sa n m it je le n t, azt még nem tu d ju k . 28 �— V a la m it a zé rt m ár lá ttu n k b e lő le . . . hogy m it je le n t — fa k a d és egy akasztásszerű m o z d u la to t tesz. S zántó m e g in t n a g yo k a t nyel, d e Józsi m egszorítja a kezét. ki Lipták, A kom isszár fo ly ta tja : — Nem á lta th a tu n k ben n e te ke t. Egyelőre olyan e lle n ő riz h e te tle n h íre in k v a n ­ nak, hogy a Vörös Ő rsé g e t fe lo s z la ttá k , a rom ánok B udapest fe lé ta rta n a k , vagy m ár meg is kezdték a b e vo n u lá su ka t, és az is tu d o m á su n kra ju to tt, hogy régi csendőrök, re n d ő rök, k a to n á k ig énybevételével ú j k a rh a ta lm i o s z ta g o ka t a la k í­ ta n a k . Ebben a helyzetben kell e g ye té rte n ü n k a b b a n , hogy m it teg yü n k. — Szóval vége, vége m in d e n n e k ! — tö r ki L ip tá kb ó l. — Nem m in d e n n e k ! — néz rá a kom isszár. — L á ttu k ! Láttuk, hogy mi következik! — cs ik o ro g ja Lipták. A p a ra n csn o k veszi á t a szót. — Csak azokkal, a k ik e ld o b á ljá k a fegyverüket, a k ik e g y é n e n ké n t m e n e kü l­ nek, a k ik m egszöktek a c s a p a tte s tje ik tő l - m o n d ja h a tá ro z o tta n . Az id ő se bb Éles Egyed em eli fe l a kezét. — S zólhatok? — Tessék — m o n d ja a p a ra n csn o k. — C sak azt kérdezném , hogy m ost ki az ú r ebb e n az orszá g b a n ? Az a b izo ­ nyos szakszervezeti korm ány, ezek a lovasok, a rom ánok, az a n ta n t vagy ki az isten h a ra g ja ? - Kis csönd utá n a — A k in e k fegyver — De m iért, kié rt to rp a n meg L ipták p a ra n c s n o k felszegi a fe jé t. van a kezében, és a k i nem veszti el az eszét. legyen a fegyver a kezünkben? M á ju s b a n tu d tu k , m o s t . . . kifa k a d á s a . — Ö n m a g u n ké rt, az é le tü n k é rt, a b e c s ü le tü n k é rt! - lo b b a n fe l a p a ra n csn o k. — A „fő h a d n a g y ú r” b e csü leté é rt, vagy a mi m u n ká sb e csü le tü n ké rt? — v á ­ laszol h asonló lo b b an á ss a l Lipták. — A m agyar b e csü le tü n k é rt - vág vissza a p a rancsnok. — Azok a lovasok is m a g ya ro k v o lta k ! - csa tta n fe l Lipták. A p a ra n csn o k m e g p ró b á l n yu g o d t le n n i. — M i ezzel a p á n c é lv o n a tta l sok ütközetben ve ttün k részt. E gyütt! M o st ezek­ ben a nehéz ó rá kb a n és n a p o k b a n ro h a d h a t szét az a b a jtá rs i ka p cso lat, am i az e lm ú lt h ó n a p o kb a n k ia la k u lt köztünk. Én fe le lő s n e k érzem m agam m inden k a to n á m é rt. De csak a kk o r v á lla lh a to m a fe le lő sség e t, ha to v á b b ra is m egbíz­ nak bennem . — Nem a bizalm on m ú lik - szólal meg Éles Egyed. — De tö rté n h e tn e k olyan d o lg o k, am elyek a p a ran csn o k elvtárs a k a ra tá n kívül esnek. A k k o r mi lesz, ha a le g kö zele b b i á llo m á so n olyan p a ra n c s o t kap, hogy m in t régi tiszt, á lljo n be e n nek a századosnak a b a n d á já b a , és c s in á lja azt, a m it ő p a ra n cso l. V a jo n m e g ta g a d ja -e m a jd ezt az ú ja b b para n cso t? A p a ra n csn o k a rca e lb o ru l. — Nem akarom én m e g b á n ta n i a p a ra n c s n o k e lv tá rs a t — fo ly ta tja Éles Egyed, — de azt tu d n ia kell, hogy egy ilyen helyzet bekövetkezhet. A k k o r p e d ig , ha ka to n a , a p a ra n cs: para n cs. A k k o r nincs te g n a p i b a jtá rs , a k k o r csak kom m u­ n ista le sz! 29 �Az őrház fe lő l te le fo n cse n g e té s h a lla tszik. A p a ra n c s n o k a kom isszárhoz fo rd u l, m a jd kissé tétova m o z d u la tta l in t n e k i: — G yere. A kom isszár még végignéz az em bereken. — A d d ig is beszéljék meg egym ás között. Bem ennek az ő rh á zba. A kin tle vő k c s o p o rtja la zá b b á válik, szinte a re g g e ­ lin é l k ia la k u lt körökbe rendeződik. — Én h a llo tta m , hogy a ro m á n o któ l f é l n e k . . . A d d ig a k a rjá k e lin té z n i a ko m m u n istá ka t! — szólal meg Bányik. — A százados m ondta. H a lk a n , d e m eg­ h a llo tta m . A ro m á n o któ l, meg a fra n c iá k tó l. M ih á ly és Vas Péter egym ásra néz. Ő k ketten hivatásos régi katonák. — M it a k a r ezzel m o n d a n i, János bátyám ? — szólal meg Egresi. — Én csak a n n y it, h o g y . . . — körülnéz, aztán k ib ö k i: — Jobb h a d ifo g o ly n a k le n n i, m in t aka szto tt em bernek. Az őrh á zb a n a fő h a d n a g y beszél a te le fo n b a . — Á llíts a meg a rom án szerelvényt, és közölje a p a ra n csn o ká va l, hogy egy m agyar p á n c é lv o n a t á ll a p á lyá n, és ha m egközelítik, szétlövi ő k e t . . . Ezt ön csak to vábbítsa, ezt én m ondtam . . . Széky M ik ló s n a k hívnak. O d a k in t Egresiben lo b o g a vér. — T ehát t űzzük ki a fe h é r zászlót, a d ju k meg m a g u n ka t? — Ne k ia b á lj v e le m . . . nekem gyerm ekeim v a n n a k ! H a k ik e rü lö k a fo g o ly ­ tá b o rb ó l, csak hazaérek, Irkutszkból is hazaértem . A d d ig ra m a jd m e g c s illa p o d ik a vilá g . — A zokná l keresnél védelm et, a k ik e lle n te g n a p h a rc o ltá l — lo b o g Egresi. — A zok e lle n keresek védelm et, a k ik ma le a k a rn a k bu n kó zn i — vág vissza Bányik. — És m it várhatsz tő lü k? M ilye n védelm et? — A h a d ifo g o ly n a k k ijá ró t. O tt én m agyar h a d ifo g o ly vagyok. V an V öröskereszt, meg m in d e n — érvel Bányik. — O tt u g ya n o lya n kom m unista vagy. m in t itt. M it gondolsz, a ro m á n o k a t ta lá n a bukaresti p ro le tá ro k vezetik? — A m i igaz :igaz. M i vörös zászló a la tt h a rc o ltu n k , és nem a m agyar lo b o ­ g ó t tű ztü k a vo n a tra — szól b ele M ih á ly. B ányik m e g m a ka csolja m a g á t: — A kko r i s . . . a kko r is azt m ondom , hogy most m ár csín já n b á n ju n k a rom ánokkal. — Talán e lfe le jtik , hogy e ze lő tt ö t n a p p a l F ürednél szétszórtuk egy lovas­ d a n d á rju k a t — vág vissza Egyed. — D e m ost va la m i egyezm ény van, biztos van va la m i egyezmény, ha ezek a hóhérok a d d ig a k a rjá k e lin té zn i, a m it tu d n a k — b iz o n y ta la n k o d ik Bányik. A p a ra n csn o k és a kom isszár visszaérkezik. — Em berek! — m o n d ja a para n csn o k. — Egy rom án k a to n a v o n a t közeledik. H a nem á ll meg lő tá vo lság o n kívül, felvesszük a harcot. Az em berek a rc á t lá tju k , tétovaság, b izo n yta la n sá g tü k rö z ő d ik a te k in te tü k ­ ből, csak M ih á ly és Vas Péter á ll merev a rc c a l. Bányik to m p á n m egszólal. — M inek? — M e rt ez a p a ra n c s ! — o rd ít a para n csn o k. B ányik fe llo b b a n . 30 �— K inek a parancsa ? — A h a d se re g p a ra n csn o ksá g utasítása a la p já n az enyém ! — h a rs o g ja a p a rancsnok. — Az u tolsó p a ra n cs az v o lt: h a rco lva visszavonulni. — H ova? — csa tta n fe l Bányik. — Az a ka sztó fá k a lá ? A k k o r m ár in k á b b m egadom m agam a rom á n o kna k. A pa ra n csn o ko n látszik, ho g y vissza fo jtja ro b b a n ó dü h é t, m a jd kissé m eg­ fékezve m agát, a kom isszárhoz fo rd u l: — Tessék! — m ajd elkese re d e tte n sze m befordul az e m berekkel. — M a g u k is?! M a g u k is le a k a rjá k te n n i a fe g yve rt? ! Éles Egyed szólal meg. — A János csak a le h e tő sé g e ke t fo n to lg a tja . Tessék b e lá tn i, h irte le n jö tt m inden. A p a ra n csn o k kissé pózolva órazsebéhez nyúl, és előhúzza ó rá já t. — Ö t perc g o n d o lk o d á s i idő. A d d ig ra a ki meg a k a rja a d n i m agát, h a g yja el a v o n a to t! - a kom isszár fe lé fo rd u l. — M a ra d j itt velünk. — A ztán kem ényen h á ta tfo rd ít a csoportnak, és e lin d u l a híd fe lé . A híd a la tti p a ta km e d e rb ő l h a n g o s hórukkozás h a lla tszik. D e ré kig , v á llig vízbem erülten p ró b á lja fe lje b b és fe lje b b csúsztatni a sínt a fű tő -ve ze tte öt em ber. — B e le fú ró d o tt az isza p b a. D e m ost ta lá n m e g fo g tu k — k iá lt fe l a fű tő . — Ember kéne még. — Ö t perc m úlva lesz — m o n d ja zá rkó zo tta n a p a ra n csn o k, aztán kem ény lé ptekkel fe l-a lá sétál a p a rto n . Lentről ism ét h a lla ts z ik a hórukkozás. A v o n a t m e lle tt lévők között m ár fe szü lt a vita . — M ost m ár csak azé rt is azt m ondom , hogy nem s z á llh a tu n k szembe a ro m á n o kkal — h a rso g ja Bányik. — M i é rte lm e van, ha e lk e z d jü k lő n i őket? M e g ­ á lln a k . A ztán erősítést kap n a k, és jö n n e k to vá b b . De ezzel e ljá ts z o ttu k az u tolsó lehetőségünket. — M in e k az u tolsó le h etőségét? — kérdi a kom isszár. B ányik kissé m e g to rp a n , a ztá n k im o n d ja : — Az é le tb e n m a ra d á s é t. - A szótól szinte le n d ü le tre kap. Éles Egyedhez fo rd u l: — Egyed b á tyá m ! M a g a ta lá n itt a k a r e lp u s z tu ln i a fiá v a l e g yü tt? — rá n tja Egyed m ellé Józsit. — L ip tá k ! Az e lő b b te lő tté l rá ju k , azt hiszed, nem k u ta tjá k ki, hogy ki nyom ta meg az e lsü tő b ille n ty ű t? N e kte k k ö n n yű ! — fo rd u l a két fia ta le m b e r fe lé . — De K á lm á n ! - p e rd ü l a kom isszárhoz - te ta lá n szí­ vesen h a ra p n á l a fű b e ? M e g ra g a d ja a kom isszár zu b b o n yá t. A kom isszár n yu g o d ta n m egszorítja a fé rfi c s u k ló já t, és kem ény m o z d u la tta l e llö k i a kezét. — Ez a la p is benn e vo lt a p a k lib a n . — A kkor, a m ik o r még v o lt m ié rt! — o rd ít Bányik. A kom isszárt e lö n ti a d ü h . M e g ra g a d ja B ányik m ellén a zubbonyt, m agához rá n tja , és szinte az a rc á b a m o n d ja : — B erogytál, B ányik János? kor az ig ló i géppuskáso k lő tté k B ányik szeme még m in d ig — D e ja n u á r után m árcius a h ová hívtak, a h ol kelle tt. J a n u á rb a n egész m áshogy beszéltél, p e d ig a k ­ a s a lg ó ta rjá n ia k a t. va d u l v illo g . is jö tt! - sziszegi — én o tt voltam m in d e n ü tt, 31 �- A kko r m it g ya ló zod meg a rühes é le te d legszebb h ó n a p ja it ezekkel a bo lo nd p e rce id d e l? Nem szégyelled m agad az inasod e lő tt? - m u ta t Józsira. - H á t nem é rtite k meg, hogy v a la m it c s in á ltu n k , a m it még senki sem mert ebben az orszá g b a n e lő ttü n k I - D e e lb u k o ttl — nyöszörgi Bányik. - C sak akkor, ha m in d e n ki úgy viselkedik, m in t te, ha fe la d ja . H a leteszi a fegyvert I — A m e d d ig v o lt rem ény . . . - csu klik el B ányik h a n g ja . A kom isszár Éles Egyedhez fo rd u l. — Egyed bátyám , m aguk négy n a p a la tt c s in á ltá k meg ezt a p á n c é lv o n a to t. H árom h ó n a p ig e g y ü tt h a rc o ltu n k . M o st egy p erc a la tt o d a a d n á k az e lle n ­ ségnek? Éles Egyed na g y s ó h a jja l m o n d ja : - Az ellen sé g n e k . . . Te tu d o d , hogy ki az ellenség? - A csüggedés, a b etojás, a p á n ik, az eszeveszettség, ez most ebb e n a p illa n a tb a n a le g n a g y o b b e lle n sé g . A m ozdony te te jé n élesen m egszólal a síp. A kom isszár és a tö b b ie k a rra fo rd u ln a k . — V o n a tfü s t! — k iá lt a m ozdonyvezető. A p a ra n csn o k gyorsan érkezik. Az ő rh á ztó l kissé tá v o la b b fu tva , távcsövezi a vasúti p á lyá t. A tá v o lb a n m ozdonyfüst go m o lyo g . M e lle tte á ll m ár a kom isszár, a tö b b ie k is o d a siette k. A p a ra n csn o k szem befordul a cso p o rtta l. - Vas P éteri - P arancs! - je le n tk e z ik . - A tüzérekkel lö ve g re ! Bem éred a közeledő vo n a to t. Ha lő tá v o ls á g b a ér, tű zp a ra n cso t kapsz. — G yerünk, fiú k l — ló d u l Vas Péter. Egresi és M edve követik. Éles Egyed keze sím ogatásra in d u l Józsi fe jé n , de fü lé n é l m eg a ka d , kissé m e g rá n tja a fiú fü lé t. — N a Józsi, mars a v a g o n b a ! Józsi m eglöki Szántót, és a két fiú fe lu g rik a vo n a tra . A kom isszár a pa ra n csn o kh o z fo rd u l. - A sínnel hogy á lln a k ? C sak ez az egye tle n m egoldás? - in t az á g yú k felé — H a a sínt e lő b b Felrakjuk . . . — von v á lla t a para n csn o k. — A k k o r . . . a kko r nem kell — csak egy m o z d u la tta l je lzi B ányik a g o n d o la tá t. — H a á t tu d u n k ju tn i, a k k o r nem — b ó lin t a p a ra n csn o k. B ányik m eglöki Lip tá ko t, és ro h a n n a k a p a ta k m e d e r felé. — M ih á ly, segíts n ekik te is — fo rd u l a szolgálatvezetőhöz a p a rancsnok. — Igenis — tiszteleg M ih á ly , és az e lő b b ie k u tán siet. A p a ra n csn o k a kom isszárhoz fo rd u l. - Nos, hogy d ö n tö tte te k? — A A 32 I ly e n k o r . .. ily e n k o r a vége fe lé m in d e n ki tú l a k a rja é ln i, p a ra n csn o k keserves g ő g g e l: Nem m in d e n ki. kom isszár m egérti, aztán kis szünet u tán to m p á n m ond ja : �— Téged és b á to r em bernek vagy, m int a Bányik János. ism ertelek m eg, de m ost u g ya n o lya n gyáva — M ié rt? - m erevedik meg a para n csn o k. — M e rt egyform án fé lte k a ttó l, am i bekövetkezhet. Te egy ön g yilko s pózzal , ő meg alázatos m egadással p ró b á l s za b a d u ln i a ttó l, a m irő l még nem tu d ju k , hogy mi. A m irő l csak a n n y it tu d u n k , hogy más. m in t am i e d d ig volt, és lá ttu k , hogy néhánya n hogy é rtelm e zik ezt a mást. — Tévedsz. Én nem fé le k sem m itől, am i lesz — m o n d ja kissé fity m á ló a n a para ncsnok. Én csak e g yü tt a k a ro k p u sztu ln i azzal, am i v o l t . . Ezzel a p o k o l­ verte o rszággal. Nos, ha a ka ro d , h á t ta rtsd gyá va sá g n a k — fo rd ít h á ta t a k o ­ misszárnak, és gyors lépésekkel az ágyúskocsi fe lé ta rt. — Vas P éter! M it látto k? — Jelenleg 9 200 méter, lassan közeledik. — Lövegeket négyezer—ötszáz m éterre irá n y o z n i! — Igenis, n é g ye ze r-ö ts z á z méter. A kom isszár tétován nézi a p a ra n csn o ko t, aztán az á ro k fe lé siet. O d a ­ le n t m ár M ih á ly is de ré kig á ll a vízben, és a sínt lassan csú szta tjá k fe lfe lé . — Ez m ár a m ienk! - k iá ltja fel M ih á ly. A kom isszár a p arton le d o b ja d e ré kszíjá t és piszto lytá ská já t. Belecsúszik a vízbe a tö b b ie k m ellé. — H ó -ru k k , hó-rukk - vezényel szinte vid á m a n M ih á ly. A sín lassan csúszik fel a p a ta k p a rtjá ra . A p arancsnok a m ozdony m e lle tt lépked a konyhakocsi felé. A m ozdonyvezető szólítja m eg: — Tessék szíves lenni m e g m o n da n i, mi lesz. A p a ra n csn o k in g e rü lte n fo rd u l a han g irá n y á b a . — M á r csak azért kérdezem , m ert fo g y a szén, fo g y a víz, és ha sokat vesz­ te g e lü n k, nem b írju k Terenyéig. A parancsnok közönyösen m o n d ja : — A kko r a d d ig m együnk, a m e d d ig b írju k. - És to v á b b lé p k e d a v o n a t m e n ­ tén. B e p illa n t a konyhakocsiba. A két nő kissé ria d ta n fo rd u l fe lé je . — Csak egy kis b a b o t k a p a rh a ttu n k össze, de még nagyon kem ény m o n d ja az id ő se bb asszony. — V an Idő, m e g p u h u lh a t — m o n d ja egykedvűen a para n csn o k. — H a iste n t ism er, m o n d ja meg, hova visznek b e n n ü n k e t — kérdi az asszony. A p arancsnok nézi a két ria d t nőt, aztán kissé e n y h ü lte n m o n d ja : — Talán T a rjá n ig . Az asszony szeme k ö n n y b e lá b a d , és pihegve, nyüszítve fe lk iá lt: — T a rjá n ig ! H ogy érek én a k k o r vissza? H ogyan tem etem én el a k k o r az u ra m a t! H ogyan l e s z . . . fu lla d zokogásba a h a n g ja . A p a ra n csn o k nézi a síró asszonyokat. M e le g e b b h a n g o n p ró b á lja m a­ g yarázni : — A m i m egtörtént, m e g tö rté n t. M ost az a fo n to s egyelőre, hogy m a g u k é l­ nek. A ztán, hogy ki tem eti el az e m b e r t. . . hol te m e tik el. . . tu d ja , hány m a g y a l­ nak nincsen sírja tizennégy óta. . , m a jd m e g ta lá ljá k . Az ilyesm inek híre m e g y ... M e g ta lá ljá k - in d u l tovább. 3 33 �A p a ta km e d e r p a rtjá ra hangos hórukkozás közepette fe lcsú szta ttá k a sínt. A nyolc v á llig vizes em ber kissé e lé g e d e tte n szusszant egyet. — A tö b b i m ár könnyebb lesz — rázza m a g á ró l a vizet a fű tő . A kom isszár sürgetve m o n d ja : — F ogjuk meg, em berek, fo g ju k meg, mert öt perc m úlva ta lá n m ár késő lesz. — N o ! H ó -ru kk — vezényel M ih á ly. A sín csúszik a híd felé. A tá v o lb ó l e ln y ú jto tt, hosszú v o n a tfü tty ö t hoz a szél. Az em berek felegyenesednek. — N yom juk m e g ! Az is te n fá já t, nyom juk m e g ! — rá n d ít a sínen Bányik. A ztán h iá b a v a ló m u n k á já n elkeseredve, felegyenesedne, de m o zd u la ta fé l­ bem arad. M ih á ly vezényel: — H ó -ru k k ! H ó -ru k k ! A p arancsn o k a vo n a t végénél távcsövezi a vasúti p á lyá t. A ztán m e g fo rd u l, és n yu g o d t lépésekkel az ágyúskocsihoz megy. — Vas Péter! H o l ta rtu n k ? a — N yolcezer-egyszáz — je le n ti a tüzér — négyezer-ötszáz m éter bemérve. — H á n ya d ik lövésre ta lá lo d el a m ozdonyt? - kérdi kissé u g ra tó h a n g sú llya l parancsnok. — Ezzel az á g yúval — m o n d ja fitym á lva Vas Péter — kell három . De vo lt nekem egy lövegem , K irli—B a b á n á l, azzal négyezer-ötszázról az elsőre kilőttem volna. C sak h á t ezek m ár vén bodzapuskák. M in d e g y ik csőből m ár annyi lövés m ent ki, hogy ha annyi a ra n yko ron á m lenne, a kko r életem végéig nem köpnék a m arkom ba. A sín felcsúszott a vasúti töltésre. — M a g u k csúsztassák a helyére, én in d u l sietve a b a kte rh á z felé. a d d ig kerítek szöget, k a la p á c s o t - A p arancsn o k m ellé érve csak úgy fu ttá b a n m o n d ja : — Ö t-h a t perc az egész. — H elyes — b ó lin t a p arancsnok. — H étezer-nyolcszáz — ha n g zik Vas Péter kiá ltá sa . A fű tő fe ln y itja az őrház m e lle tt lévő lá d á t. A lá d a üres. A fű tő a rc á t lá tju k . Kis tö p re n g é s v illa n á t ra jta , aztán a m ozdony fe lé siet. — Illés bátyám — kapaszkodik fel a vezetőhöz. - A k a la p á c s o t meg a p á ­ szert! — Csak a m iko r o d a é r társa m ellé, a kko r kérdi h a lk a n : — M i lesz? A h o g y én látom , ez m in d e n á ro n c s a tá t a k a r — vág fe jé ve l a p arancsnok irá n yá b a . — Ha sín van, to v á b b m e g yü n k - m o n d ja a vezető. - Ha nincs, a k k o r köny­ nyen ittm a ra d u n k . . . örökre. A fű tő ránéz, aztán fe lrá n tja a szerszámos lá d a te te jé t, kiveszi a k a la p á cso t és a feszítővasat. — Bízza rá m ! - b ó lin t és m áris kapaszkodik lefelé. A sín m éterről m éterre csúszik e re d e ti helye felé. A verejtékező, vizes em berek u jja görcsösen fo g ja a keskeny perem et. Közben egyre h a lk a b b a n h a lla tszik a hórukkozás. 34 �— Nos most, em berek, m égegyszer, u to ljá ra , m a rk o lju k m e g ! - lelkesíti őket M ih á ly. A sín becsúszik a helyére. M ih á ly kiegyenesedik, kezét le p o ro lja . — K öllök még? — fo rd u l a fű tő felé. — M ost m ár elvégezzük - m o n d ja a fű tő . - János, segítsen szöget húzni. Ezek a disznók e ltü n te tté k a ta rta lé k s z ö g e k e t a lá d á b ó l. B ányik készségesen segít szöget húzni a szomszédos sín m ellől. M ih á ly a p arancsnok m ellé lép. C sendben k é rd i: — F őhadnagy úr, a lá za to sa n . . . M i lesz e b b ő l? A p a rancsnok M ih á ly ra néz. Látszik ra jta , hogy m e g é rte tte a m egszólítás je le n tősé g é t. De csak a n n y it kérdez: — H ová va ló vagy? — S om ogytarnócára. . . De b e já rta m m ár az egész országot, hiszen tetszik tu d n i, hogy én h iva ta lo s vagyok. K ilencszáztizenegyben m ár B ild u n g is k o lá n voltam . — És három vitézségi érem az e lm ú lt ö t évben - néz a szemébe a p a ­ rancsnok. M ih á ly p ró b á lja á lln i a te k in te té t, aztán a n n y it m o n d : — Nem tudom , hogy m o s t . . . szóval am i lesz, o tt számít-e. — Én sem - m o n d ja szárazon a parancsnok. M ih á ly fo n to lg a tja a szavakat: — A fő h a d n a g y ú rn a k is van négy. — Van. A kom isszár érkezik. — M egnézem , hogy p u h u l-e a b a b — m o n d ja zavartan M ih á ly , tiszteleg és továbbm egy. A kom isszár b ó lin t. — — A — — A A — A kezd. H elyén van, szögeket keresnek, a ztá n in d u lh a tu n k . H atezer-kilencszáz — h a n g zik fe n trő l Vas Péter szava. p a rancsnok a kom isszár szemébe nézve m o n d ja : Ö t perc m úlva az első lövés. V agy o d a á t leszünk. p a ra n csn o k v á lla t von, a híd fe lő l csattog a kalapács. kom isszár felszól a m ozdonyvezetőnek. Bárm ely percben in d u lh a tu n k . m ozdonyvezető b ó lin t, m a jd egy kar u tán nyúl, és a m ozdony d o h o g n i A vo n a t m e lle tt futva érkezik a négy civil. F elkapaszkodnak e re d e ti helyükre. A fű tő h a n g ja h a lla ts z ik a h íd ró l: — Lassan jö h e t, jö h e t! A p a ra n csn o k a m ozdony fe lé k iá lt: — In d u lá s ! m e n e kü lt vö röskatona, és a fia ta l Lassan, óvatosan g ö rd ü l a szerelvény a h id ra . A fű tő a h e ly re ra k o tt sín m e lle tt á ll ,a ko rlá th o z húzódva. A para n csn o k, a kom isszár és M ih á ly gyalog követik a vonatot. Az első kocsik rá g ö rd ü ln e k a sínre. B ille g a lazán m egszögelt sín, de egy­ 35 �más után ju tn a k tú l ra jta a kocsik, a m ozdony és az u tá n fu tó k . A híd másik o ld a lá n pöfögve m e g á ll a vonat. A p a ra n csn o k in t M ih á ly n a k : — S zállj fe l — aztán a kom isszár fe lé fo rd u l: — Úgy m in t e d d ig . A kom isszár nem mozdul. Nézi a p a ra n csn o ko t. Az kissé csodálkozva ké rd i. — Parancsolsz? — Csak kérni szeretnélek, hogy ne kockáztass feleslegesen . . . A kko r sem, ha ebben a p illa n a tb a n úgy érzed, hogy szám odra m in d e n n e k v é g e . . . M ások ta lá n m ásért érzik ugyanezt. De sem neked, sem nekik nem le h e t igazuk. Hűvösen b ó lin t a p a ra n c s n o k : — Köszönöm. Köszönöm a figye lm e zte té st az ágyúskocsira. 36 fo rd ít h á ta t, és fe lka p a szko d ik �A Tanácsköztársaság Nógrád megyei szerveinek m egalakulása A s z o c ia lis ta h a ta lo m á tv é te lrő l szóló h ír m e g é rk e z é s e a z t je le n te tte , h o g y t e l­ je s ü lt a m u n k á s o k , k a to n á k , p a ra s z to k k ív á n s á g a . A ké t p á rt — a K M P és az M S zD P - e g y e s ü lé s é rő l szó ló tá v ira ti é rte s íté s t m á rc iu s 21 -é n k a p ta m eg S aly E n d re k o rm á n y b iz to s . A h ír n y o m á b a n a m e g ye i és a kö zsé g i szervek a z o n n a l lé tre jö tte k , a h a ta lo m vér n é lk ü l k e rü lt á t a d o lg o z ó o s z tá ly o k ke zé b e N ó g rá d b a n is. Az e ln y o m o tt o s z tá ly o k e g y ö n te tű e n a s z o c ia lis ta fo rra d a lo m m e llé á llta k . A v is z o n y o k a t jó l je lle m e z te a je g y z ő i je le n té s : „ A k o m m u n iz m u s k itö ré s e a la ­ ko ssá g , ille tv e a m u n k á s s á g k ö ré b e n ó riá s i le lk e s e d é s t v á lto tt ki. . . lá z a s iz g a ­ to tts á g g a l és a le g n a g y o b b s ü rg ő s s é g g e l a la k íto ttá k m eg a m u n k á s ta n á c s o t.” 1 B a la s s a g y a rm a t n é p e m á rc iu s 21 -é n este é rte s ü lt a fo r r a d a lm i v á lto z á s ró l, a m e ly fe lrá z ta a m e g ye szé kh e ly la k o s s á g á t: „ A m ik o r m e g tu d ta m irő l is va n szó, h o g y az o rs z á g te rü le ti é p s é g e m á s k é p p m eg nem m e n th e tő , s h o g y az a n ta n t ő r ü lt im p e ria liz m u s a e lle n a h a rc így v e h e tő fe l, a fo r r a d a lm i k o rm á n y z ó ta n á c s o t és a p r o le tá r d ik ta tú rá t ö rö m m e l ü d v ö z ö lte .” M á s n a p g y ű lé s t h ív ta k össze a v á r­ m e g ye h á z e lé , a h o l D r. S o m ló József a m u n k á s ta n á c s e ln ö k e , S a ly E n d re k o rm á n y bizto s, C s á szá r G é z a száza do s, a k a to n a ta n á c s e ln ö k e is m e rte tte a B u d a p e s te n tö rté n t h a ta lo m á tv é te lé t, a ké t m u n k á s p á rt e g y e s ü lé s é t. A F o rra d a lm i K o rm á n y z ó ta n á c s u ta s ítá s á n a k m e g fe le lő e n a közsé g és a m e g ye irá n y ítá s á t a m u n k á s - és k a to n a ta n á c s v e tte á t. A m e g s z ü n te te tt k o rm á n y b iz to s s á g h e ly e tt a m u n k á s ta n á c s a m e g ye szé kh e ly és a v á rm e g y e irá n y ítá s á ra in té z ő b iz o tts á g o t — d ir e k tó r iu m o t — v á la s z to tt. A „ f ő is p á n i jo g k ö r re l” fe lru h á z o tt m e g ye i irá n y ító te s tü le t m á rc iu s 2 3 -á n a la k u lt m eg , m e ly n e k t a g ja le tt D r. S o m ló József ü g yvé d , M u rá r L a jo s ács, Révész G á b o r szab ó. A d ire k tó riu m h ird e tm é n y b e n te tte közzé a v á rm e g y e i ir á ­ n y ítá s b a n b e k ö v e tk e z e tt v á lto z á s t, és a n é p g y ű lé s h a tá ro z a ta in a k m e g fe le lő e n a re n d k ív ü li á lla p o to k a t : s z e s z tila lo m és fe g y v e rv is e lé s i tila lo m b e ve ze té sé t p ro k ­ la m á lta .2 A T a n á c s h a ta lo m h e ly i s z e rv e in e k m e g a la k u lá s a k o r a m e g ye k e le ti fe lé b e n a p o litik a i é le t k ö z p o n tja to v á b b ra is S a lg ó ta rjá n v o lt. A m á rc iu s 22 -é n ta r to tt n é p g y ű lé s k im o n d ta , h o g y a p ro le tá rá lla m le g fo n to s a b b fe la d a ta a p ro le tá rd ik ta tú ra m e g te re m té s e a fö ld b ir to k o k és ü ze m e k k is a já títá s a , a b a n k b e té te k le fo g la lá s a . A n é p g y ű lé s résztvevő i és ve ze tő i jó l tu d tá k , h o g y az ú j s z o c ia is ta szervek bé ké s é le té t, és íg y a fo rra d a lo m v é rn é lk ü li g y ő z e lm é t je le n tő s m é rté k b e n b e fo ly á s o lja a kö z s é g b e n á llo m á s o z ó k a to n a s á g á llá s fo g la lá s a , e zé rt fo n to s f e la d a tn a k t a r to ttá k a veze tők, a ja n u á r i te rro r ó ta itt á llo m á s o z ó k a to n á k 37 �m egnyerését. A népgyűlés á llá s fo g la lá s á t tükrözi a h a tá sá ra író d o tt vers, a m e ly a katonákhoz szólva á llíto tta az új rend m ellé a fo rra d a lo m m a l szim p a tizá ló h o n ­ védeket. „ Ledo b tu k a szolgaság lá n c a it. S most a szabadság fénye vár reánk Ha a k a rjá to k az az égi n a p M in d e n nem zetre süthet e g y a rá n t Ti nem hozh a tto k új ra b lá n c o k a t M e rt nektek is szent kincsetek a jo g H a e lle n ü n k h a jt izg a tó p a ra n c s : N e lő je te k, fegyvert ne fo g ja to k !” A katonasá g a fo rra d a lo m m ellé á llt. A népgyűlés h a tá ro z a tk é n t m o n d h a tta ki, hogy a m unkások és ka to n á k ké p vise lő ib ő l m e g a la k u lt három ta g ú bizottság az egységes á llá s p o n t, az a k c ió p ro g ra m a la p já n m egkezdhette tevékenységét. Az in té ző b izo ttsá g b a n a következő ta g o k vettek részt: Priska Dezső a cé lg yá ri m unkás, G ó liá n A n d rá s bányai pék, Bozó G yörgy a c é lg y á ri m u n ká s,4 A várm egyei d ire k tó riu m utasítása nyom án a já rá s i d ire k tó riu m o k is m u n ká ­ hoz lá tta k . A m árcius 22-én m e g a la k u lt rétsági já rá s i d ire k tó riu m Kelemen S ándor építőm unkás, a 25-én lé tre jö tt szécsényi já rá s i d ire k tó riu m , Sextius Lajos telekkönyvvezető irá n yítá sa a la tt d o lg o z o tt.5 B ala ssa g ya rm a t körzetében nagy segítséget n y ú jto tt a községi d ire k tó riu m o k m e g a la ku lá sá h o z a megyeszékhely szocialista p á rtk ö z p o n tja , a m e lyn e k vezetői m árcius 23-án, és a fo rra d a lm a t követő n a p o kb a n a Csesztvén, C s e rh á th a lá p o n , D ré g e ly p a lá n k o n , Ecsegen. Érsekvad­ kerten, M a g y a rn á n d o rb a n , M o h o rá n re n d e ze tt népgyűléseken segítettek az első lépések m e g té te lé b e n .6 A b e rce li szegényparasztokat a m e g a la k u lá s k o r az „a s z ó d i kom m unista d ire k tó riu m ta g ja i, az aszódi re p ü lő g é p g y á r k ü ld ö tts é g e ” tá m o g a tta .7 B alassagyarm at községben a m e g a la k u lt ta n á cs Dr. Kiss Lajos törvényszéki bíró vezetésével kezdte meg m űködését.8 Pásztón az id e ig le n e s d ire k tó riu m Kecsey Lajos, Endrész S ándor, Sólyom K á ro ly.9 m árcius 25-én Szécsényben Bögözi A n ta l bo rb é ly vezetésével jö tt létre az új d e m o k ra tik u s irá n y ító szerv. Az őszirózsás fo rra d a lo m ta p a s z ta la ta i a la p já n a s a lg ó ta rjá n i d ire k tó riu m az ip a rm e d e n ce községeiben segítséget n y ú jto tt a szegények ta n á c s a in a k m egszer­ vezéséhez. Sok h e lyü tt m e g h a g ytá k a nem zeti ta n á cso k m unkásokból, pa ra szto k­ ból á lló vezetőségét a d ire k tó riu m o k é lén is. M á traszelén a Bata István, H a n d ó szent József, Tótok M ih á ly és Tóth K. S á ndor á lta l vezetett nem zeti ta n á cs to vá b b ra is fo ly ta tta m u n ká já t, Z a g y v a p á lfa lv á n a kom m unista H a tva n i D. M ikló s m a ra d t a d ire k tó riu m e ln ö ke is.10 A csehszlovák burzsoá c sa p a to k tá m a d á sa következtében a megye északi részén a p ro le tá rd ik ta tú ra szervei viszonylag későn a la k u lta k meg. A losonci já rá s i M unkás és Földm űves ta n á cs jú n iu s 17-én fo g h a to tt hozzá a m unkához. Az a la k u ló gyűlésen dr. Nemes A n d o r p o litik a i biztos e ln ö kö lt, és a ta n á csb a hatvan ta g o t vá la szto tta k. Köztük vo lt a losonci kom m unisták je le s képviselője dr. Herz S ándor is.11 A régi közigazgatási a p p a rá tu s az új fo rra d a lo m h o z lo já lis m a ra d t, és g ya kra n a tanácsszervek m u n k á já b a is b e ka p cso ló d o tt. A megyei vezetőség — élén Pong­ rácz G yörgy főjegyzővel - m árcius 24-én a d ire k tó riu m ta g ja i e lő tt k ije le n te tte : „...h o g y a megyei kö zigazgatási a lk a lm a z o tta k m egszakítás n é lkü l to v á b b fo g já k d o l­ g a ik a t végezni, és tá m o g a tn i fo g já k a F o rra d a lm i K orm ányzótanácsot m u n k á já b a n .12 38 �A s a lg ó ta rjá n i h iva ta ln o k o k is to v á b b fo ly ta ttá k tevékenységüket, csak Pósa Istvánt, a nagyközség fő je g yző jé t n y u g d íja z tá k .13 Pásztón a m e g a la k u lt ta n á csi szervek ra d ik á lis a n já rta k el, fe lszá m o ltá k a községi bíró h iv a ta lá t, és a d ire k tó riu m h a tá ro z a tila g kim ondta, „ hogy a p ro le tá rd ik ta tú ra é le tb e lé p té v e l a régi e lő l­ járóság m űködése m egszűnt, így b íróra nincs szükség.”14 A régi h a ta lm i szervek képviselői a p ro le tá rá lla m helyi szerveinek m e g a la ku lá sa elé nem g ö rd íte tte k a k a d á lyt. Az őszirózsás fo rra d a lo m nyom án k ib o n ta ko zó h iv a ta li le vá ltá sra , régi tisztségviselők elűzésére m á rciu sb a n nem k e rü lt sor. A le g re a k c ió s a b b a k a t m ár a p o lg á ri d e m o kra tikus fo rra d a lo m m egfosztotta h iv a ta lá tó l, az azóta kinevezett tisztviselők nem fe jte tte k ki p o litik a i e lle n á llá s t. M á rciu sb a n e gyedü l a szécsényi ferences re n d h á z la kó i kezdem ényeztek fo rra d a lo m e lle n e s a kció k a t. A p ro le tá rfo rra d a lo m nagy ria d a lm a t k e lte tt közöt­ tük, és az első központi intézkedések m egjelenése e lő tt p o litik a i h iszté riá t szí­ to tta k, am e llye l elsősorban a község vallásos la ko ssá gá t a k a rtá k m egnyerni. Ki­ em elték a kom m unista p ro g ra m b ó l az á lla m és egyház szétválasztására u ta ló p o n to t, és a va llásüldözé s v á d já v a l a k a rtá k a p o litik a i h a n g u la to t a fo rra d a lo m szervei e lle n fo rd íta n i. R ia d a lm a t o koztak azzal az a kció va l is, a m elyben azt h ir­ dették, hogy az új á lla m m egszünteti a kötelező v a llá s o k ta tá s t és fe lo s z la tja a szerzetes re n d e k e t.15 A k c ió ju k n a k ko n kré t eredm énye nem lett, a zo n b a n m eg­ nehezítették a d ire k tó riu m vezetőinek m u n k á já t és végsőfokon az e lle n fo rra d a lo m m alm ára h a jto ttá k a vizet. A szocialista fo rra d a lo m győzelm ét és békés je lle g é t n a g yb a n e lősegítette, hogy a m u n ká sp á rt két irá n yza ta a kom m unista p ro g ra m a la p já n egyesült. A zo n ­ ban ham arosan bebizon yo so d o tt, hogy a vo lt szo ciá ld e m o kra ta vezetők egy része az egyesülést fo rm á lis je lle g ű n e k ta rto tta , és nem h a g yo tt fe l a kom m unista és d ik t a tú ra e lle n e s a kció kk a l. A m u n ká sp á rto n b e lü l je le n tk e z ő két irá n yza t jó l e lk ü lö n íth e tő a megye m un­ kásm ozgalm ában is, különösen a megye k ö z p o n tja ib a n , B a lassagyarm aton és S a lg ó ta rjá n b a n fig y e lh e tő meg az egyesülés u tán is éles küzdelem . A p o lg á ri d em o kra tikus fo rra d a lo m id ő sza káb a n B a lassagyarm aton a b a lo ld a li szo ciá l­ d e m o kra tá k m aroknyi cso p o rtja , az orosz h a d ifo g s á g b ó l h a z a té rt M u rá r Lajos ács vezetésével szervezkedett. A c so p o rt a p ro le tá rá lla m m e g a la k u lá s a u tán le g á ­ lissá kívánt vá ln i és e lh a tá ro z ta , hogy m árcius 22-én a sz o c iá ld e m o k ra tá k tó l fü g ­ g e tle n kom m unista p á rto t hoz létre. G yűlésükön a helyi szo ciá ld e m o kra tá k is m eg­ je le n te k, és e llenezték a külön p á rt m e g a la k u lá s á t. A m unkások fo rra d a lm i p á rt­ cso p o rtja ennek e lle n é re lé tre jö tt. A p á rt a la k ítá s t a k o ra b e li s a jtó a következő­ képp írta le : „ A gyűlés f. hó 22-én fo ly t le a városház n a g yterm ében m eglehetősen zajosan, m ert hiszen, a m ik o r a ko m m u n istá k és szo cia listá k egyek lettek, külön kom m unista p á rt a la k ítá s á ra semmi szükség nincsen, hacsak nem azért, hogy a m agyar szocialista p á rt egységét m egbontsa. A je le n lévő szo cia listá k e n n e k k i­ fejezést is a d ta k, ez a zo n b a n nem zavarta meg azt az egy p á r »külön-kom m u­ nistát«, hogy ta g fe lv é te le k e t ne e szközöljön.” 16 A m e g a la ku lá st a szo ciá ld e m o kra tá k e d d ig i tevékenységével va ló e lé g e d e t­ lenség m agyarázza. A b a la ssag ya rm a ti s z o ciá ld e m o kra ta vezetőség egy részének o p p o rtu n is ta , a m egyeszékhely p o lg á ra it kiszo lg á ló p o litik á ja vo lt a b a lo ld a li szervezkedés a la p vető oka. M é g is lé tre jö tt a zo n b a n az egységes p á rt, és a külön p á rto t kívánó kom m unistá kat a m árcius 23-án m e g a la k u lt M a g ya ro rszá g i Szoci­ a lista Párt szervezetének vezetőségében ta lá lju k . Az egységes p á rt vezetője Kiss 39 �G yula nyomdász lett, választm ányába b e k e rü lt M u rá r Lajos ács, Motyovszky Pál nyomdász, G yőrgyffy S á ndor a d ó h iv a ta li tisztviselő, Dr. Somló József ü g yvé d .17 Az egységes p á rtb a n is je le n tő s szerepet k a p o tt Somló József, aki p o litik a i tevé­ kenységével sok k á rt oko zo tt a p á rté le t te rü le té n . A S a lg ó ta rjá n b a n és környékén k ib o n ta ko zó szocialista szervezeti é le t d e m o k­ ratikus körülm ények között fe jlő d ö tt, a zo n b a n ez korántsem je le n ti, hogy p ro b ­ lém a n élkül a la k u lt volna meg az egységes m u n k á s p á rt helyi szervezete. A m ár­ cius 22-i s a lg ó ta rjá n i egyesülési népgyűlésen, azok a kom m unista vezetők sze­ rezték meg az irá n yítá st, a kik a pártszervezet de ce m b e ri m e g a la k u lá s á tó l kezdve a m unkásm ozgalom balszárnyához ta rto zta k. A p á rte ln ö k i tisztséget G ó liá n A n d rá s bányai pék kap ta , a p á rt választm ányába k e rü lte k : Bozó G yörgy. K om inek Lajo s, O czel János a cé lg yá ri m u nkások.18 A szocialista fo rra d a lm i p ro g ra m v é g re h a jtá s a elé nem g ö rd ü lt elvi a ka d á ly, hiszen a d ire k tó riu m i ta g o k nagy része, az egyesült m u n ká sp á rt te lje s vezetősége a kom m unisták so ra ib ó l k e rü lt ki. M in d e ze k e lle n é re a kom m unista vezetőknek igen nehéz vo lt a d o lg u k , sok nehézséget okoztak a vo lt szakszervezeti vezető­ ség a kció i. K ülönösen a Vas- és fém m unkások vezetőségének p o litik a i tevékeny­ sége re jte tt nagy veszélyt, m ert a szakszervezeti m ozgalom keretein b e lü l le h e ­ tőség vo lt a jó in d u la tú , de tá jé k o z a tla n m unkások megtévesztésére. A jo b b o ld a li vezetőség tevékenysége b izonyította, hogy a m u n ká sp á rto n b e lü l nem jö tt lé tre ta rtó s egység. A vasas szakszervezet vezetőségének ta g ja ib ó l: N é ­ meth Lajos, Ilek János, Csizi József tá m o g a ttá k a s a lg ó ta rjá n i c so p o rt eln ö két, Percze Istvánt. Percze p o litik a i zá szla já ra a m inden erővel fo ly ta to tt ko m m u n ista ­ ellenes a g itá c ió t írta, gyorsan és h a tá ro z o tta n v é g re h a jto tt p ro p a g a n d a m unkával kívánta m egaka d á lyo zn i a szocialista ta n o k terje d é sé t. A róla szóló későbbi je l­ lemzés kiem elte, hogy „le g e rő s e b b m űködést fe jte tt ki a bolsevista eszmék e lle n .” 19 Lényegében hozzájuk h ú zo tt — ha nyíltan nem is csa tla k o z o tt — H ack G yu la , az a cé lg yári üzemi ta n á cs e ln ö ke is, aki a szocialista fo rra d a lo m követeléseit és cé lkitű zé seit nem tu d ta követni. A ko m m u n istá któ l a szakszervezeti m ozgalom „e g ysé g é t fé lte tte ” , az elve ib e n m egm erevedett s zo ciá ld e m o kra ta fu n k c io n á riu s „a kom m unistá kkal szemben m in d ig régi szakszervezeti szo ciá ld e m o kra ta fe lfo g á ­ sát h a n g o zta tta , és id e g en kom m unista ele m e ke t a g yá rtó l m inden erejével tá v o l­ ta rta n i igyekezett.” 20 Erősítette a jo b b o ld a lt, hogy az a cé lg yá ri m unkások között szélsőségesen jo b b o ld a li elem ek ké p vise lő it is m e g ta lá ltu k A szakszervezeti m ozg a lo m b a n k i­ a la k u lt jo b b o ld a l, az a c é lg y á ri vezetőséget le g te lje s e b b m értékig kiszo lg á ló ún. sárga szakszervezet ta g ja i, a p ro le tá rd ik ta tú ra m egterem tődése u tán sem fejezte be tevékenységét. A vasas szakszervezet helyi vezetőségének m ozgalm ához, a m e ly­ lyel végeredm ényben H ack G yu la is egye té rte tt, nyíltan csa tla ko zta k ezek az a cé lg yári „h a z a fia s g o n d o lk o d ó ” a lk a lm a z o tta k és m unkások „k ik n e k szíveikből a keresztény szellem et k iirta n i” nem le h e te tt a fo rra d a lm a k a la tt sem .21 A p á rto n b e lü li e lle n sé g e i fo ly ta to tt h a rc o t nehezítette, hogy az őszirózsás fo rra d a lo m során sok ka rrie ris ta , kis p o lg á ri elem k e rü lt a s z o ciá ld e m o kra ta p á rtb a , a k ike t az egyesült p á rtb a is átvettek. A m árciusi fo rra d a lo m u tán sem csökkent az új ta g o k á ra m lá sa . J ó lle h e t a p á rt fe lh íg u lá s a e lle n a m árcius 23-i népgyűlésen a bala ssag ya rm a ti kom m unisták is tilta k o z ta k , mivel olyan szélsőséges eset is e lő fo rd u lt, hogy az á lla m ü g yé szt fe lve tté k az egységes szocialista p á rtb a . A jórészt p o lg á ri kézben lévő s a jtó a m unkások tilta k o z á s á t ro sszin d u la tú a n m agya­ 40 �rázta, az eset utá n a p ro le tá ro k e lle n i h a n g u la tk e ltő cikkb e n ro h a n t ki, hogy „ a kézim unkások jó va l fe lé je helyezik m a g u k a t a szellem i m u n ká so kn a k.”22 A fo rra d a lm i szervekben, az új ta n á c s o k b a n azok a d e m o k ra tik u s m unkás, ka tona és paraszt vezetők k e rü lte k a községek élére, a k ik m ár a p o lg á ri d e m o k­ ra tikus fo rra d a lo m b a n is tevékenykedtek, de a kko r még a vezetést nem tu d tá k m egszerezni. A fo rra d a lo m vih a ra a p o litik a ila g in g a ta g , h a tá ro z a tla n p o lg á ri vezetőket nagyrészt e lsö p ö rte ú tjá b ó l. Az új szervezetben csak a m egyei d ire k ­ tó riu m élé re k e rü lt dr. Som ló József ő rizte meg p o zíció ját. A szocialista kö zig a zga ­ tási szervek m e g a la ku lá s á b a n az üzemek, bányák m unkásai, a b a lo ld a li szo ciá l­ d e m o kra tá k je le n tő s segítséget a d ta k a községi d ire k tó riu m o k n a k , am elyek lé tre ­ jö tté ve l tö rté n e lm ü n kb e n először ju to tta k h a ta lo m ra az e ln yo m o tt osztályok. Intéz­ kedéseik, k ia d o tt re n d e le te ik b izo n yíto ttá k, hogy a fo rra d a lo m e lő tt nyilvánosságra h ozott pro gram m egvaló sítá sá tó l nem a k a rta k e lté rn i. Az új vezetők a nép b i­ za lm ából kerültek irá n yító pozíció kb a , és ennek a b iza lo m n a k m egfelelve tevé­ kenykedtek a tan á cso k fe n n á llá s á n a k idő sza káb a n . A F o rra d a lm i K o rm á n y z ó ta n á c s e lre n d e lte ,h o g y a d e m o k ra tik u s v á la s z tá s o k a t o rs z á g o s a n á p r ilis e lső h e té b e n k e ll le b o n y o líta n i. A v á la s z tá s o k tö rv é n y e s íte tté k a fo rra d a lo m e lső n a p ja ib a n id e ig le n e s e n m e g v á la s z to tt szerveket, ve z e tő s é g e k e t. Az á p rilis 2-án m e g je le n t id e ig le n e s a lk o tm á n y ta rta lm a z ta a választhatóság és a választás fe lté te le it. Ezen a választáson szavaztak először a választói jo g ­ ból a d d ig kire ke d t m unkások, a nők, a 18—24 év közötti fia ta lo k . A titk o s válasz­ tásokon négy és fé lm illió szavazó vett részt. Ez a szám az 1910. évinek négyszere­ sét te tte ki. A választás d e m o kra tizm u sá t em elte ki, hogy a v á la s z tó p o lg á ro k visszahívó jo g g a l rendelkeztek. A d e m o kra tiku s v á la s z tó jo g b ó l csak a v o lt k i­ zsákm ányolókat, a p a p o k a t, e lm e b e te g e ke t, bű n ö ző ke t rekesztették ki. N ó g rá d m egyében a taná csvá la sztá so k á lta lá b a n á p rilis 7 —8-án m e g tö rté n ­ tek, am elynek eredm énye ké p p m egvá la szto ttá k a községi, já rá s i, m egyei vezetőket, és k ije lö lté k a Tanácskongresszusra d e le g á lt k ü ld ö tte ke t. A b a la ssag ya rm a ti tanácsválasztás á p rilis 7-én volt. A szavazók két válasz­ tási bizottság e lő tt te tte k e le g e t kötelességeiknek. A b izottság e ln ö ke Ligeti Ernő tá b la b író és K letzár Lajos törvényszéki bíró volt. A je lö lő listán ötven je lö lt szerepelt, a k ike t az egyes szakszervezetek d e le g á lta k , és m ind a z ötven ta g o t m egválasztották. A választás nyom án m e g a la k u lt ta n á c s n a k ö t földm űves - köz­ tü k volt azonban P ia trik János a v o lt úrbéresek e ln ö ke - , két vörösőr és két ka ­ to n a ta g ja volt. A tö b b i ta g az ép ítő m u n ká so k, nyom dászok közül k e rü lt ki. Som ló József e lle n a választások a lk a lm á v a l b iz a lm a tla n s á g tá m a d t, am elynek során fe lve tő d ö tt, hogy ne vegyék fel a je lö lte k lis tá já ra . A N ó g rá d vá rm e g ye á p rilis 9-i szám ában a védelm ére k e lt: „ . . . néhány kevesen — kik, hogy Bőhm népbiztos szavaival é ljü n k — ko m m u n istá b b a k a k a rn a k le n n i Kun B é lá n á l — m e g so ka ltá k volna m ár az ő szellem i vezetését. T udjuk, hogy ó riási tö b b sé g e lesz neki is, és bízunk benne, hogy a töm eg pszichének szinte m e g m a g y a rá z h a ta tlan (vagy n a ­ gyon is könnyen m egm a g yará zh a tó ? ) je le n sé g e , m ellyel ez a szá m b a jö h e tő egy-két em ber el a k a rt fo rd u ln i tő le , nem veszi el kedvét a to v á b b i m u n k á tó l”23 E s a jtó p ro p a g a n d á n a k je le n tő s szerepe le h e te tt, hogy b e k e rü lt a ta n á csb a . S a lg ó ta rjá n nagyközségben n e g yve n je lö lt k e rü lt a s z a v a z ó lis tá ra, tú ln y o m ó 41 �részt a m unkások, bányászok s o ra ib ó l. A szerint a következőképp c s o p o rto s íth a tju k : listá ra a bányászok képviselői az a c é lg y á r képviselői egyéb ip a ri üzemek földm űvesek képviselői kö za lka lm a zo tta k képviselői é rte lm isé g képviselői te lv e tt je lö lte k e t m unkahely 40% 25% 20% 7,5% 5% 2,5 % A választójegyzéken a m unkásm ozgalom ból á lta lu n k is ism ert b a lo ld a li kép­ viselők m ind szerepeltek. Köztük v o lt G ó liá n A n d rá s, Priska Dezső, O czel János stb.24 A választások során a je lö lte k a b szo lút tö b b sé g e b iz a lm a t ka p o tt a község lakosságától. Az a cé lg yá ri je lö lte k közül csupán Kazár Józsefet és Suszter Lajost nem vá la szto ttá k meg, a kö za lka lm a zo tta k képviselői közül p e d ig Záhorszky Á rp á d ke rü lt le a lis tá ró l. A községi m u n k á s -p a ra s z t és ka to n a ta n á c s az e lő ző ­ ekben b e m u ta to tt a rá n y b a n kezdte meg tevékenységét. Az ügyek közvetlen irá ­ nyítására in té z ő b iz o tts á g o t hoztak létre, a m e lyn e k vezetője le tt Priska Dezső a cé lg yári m unkás, G yörgy István a Somlyó -b á n y a te lep képviselője és Venczel G yula a H irsch g yá r képviselője. Az in té ző b izo ttsá g m e lle tt lé tre h o ztá k a term ést b iz to ­ sító bizottságot, am ely D eák G a lg ó c z i János földm űves, a közm űvelődési b izo ttsá g o t, am ely Fehér Vilm os m unkás, a közegészségügyi és városrendezési b izottságot, am ely H raskó Károly S o m lyó -b á n ya te le p i képviselő, és a lakásügyi b izottságot, am ely O czel János a c é lg y á ri kőműves vezetésével m u n k á lk o d o tt. Szecsey Ernő vo lt já rá s i szolg a bíró ra az élelm ezési ügyek intézését bízták.25 Pásztón á p rilis 8 -án Cseri János e ln ö k ö t a le ln ö kké, Tari János a le ln ö k ö t a község elnökévé v á la szto ttá k.26 B ercelen ugyanezen a n a p o n vá la szto ttá k meg a községi d ire k tó riu m o t.27 A ta n á c s h a ta lo m községi szervei m e lle tt lé tre jö tte k a já rá si szintű in té ző b izo ttsá g o k is, am elyek a reakciós s zo lg a bíró i h iv a ta lo k te vé ­ kenységét szám olták fel. A s a lg ó ta rjá n i já rá s h a rm in ce g y községének képviselője az intézőbizottsá g e ln ö ké ü l választotta M a lo m h e g yi Dezső szo ciá ld e m o kra ta a cé lg yári m unkást. Jegyző le tt V incze Ferenc S o m o s k ő ú jfa lu b ó l, ta g ja i le tte k H raskó K ároly Somlyó -b á n y a te le p i képviselő, A gócs István g yurtyánosi bányász, V erebélyi István M á tra v e re b é ly b ő l, Cseh Dezső L a p u jtő rő l és H a tva n i D. M ikló s kom m unista kőműves Z a g y v a p á lfa lv á ró l.28 A bala ssag ya rm a ti já rá s i d ire k tó riu m Motyovszky Pál nyom dász vezetésével fo ly ta tta to v á b b a m unkát. Az ú jo n n a n m egválasztott in té ző b izo ttsá g h iv a ta lá b a n hagyta a vo lt fő szo lg a b író t, Küszner Z s ig mo n d o t, és a h iva ta l m inden d o lg o z ó já t to vá b b a lk a lm a z ta .29 Szécsényben a ta n á cso k já rá s i irá n y ítá s á t Sextius Lajos vo lt já rá s i telekkönyvvezető fo ly ta tta tovább. A fo rra d a lm i ko rm ányzótanács re n d e le té n e k m e g fe le lő e n á p rilis 12-én v á ­ lasztották meg a megyei ta n á csb a k ü ld e n d ő ta g o k a t. A választás e redm ényeként a bala ssag ya rm a ti já rá s b ó l: Som ló József. M u rá r Lajos, Forgács József, V arga G á b o r, Kiss A n d rá s, Imrey Lajos, a rétsági já rá s b ó l: Kelem en S ándor, Lenkei S ándor, Szabó István, Postpisel Lőrinc, D obos D ávid, Lami István, a S a lg ó ta já n i já rá s b ó l: N ém et G yu la , T ra jb já r G á b o r, V erebélyi István, Szomszéd M átyás István, Csizi József, G ó liá n A ndrás, Fehér Vilm os, G acza F erencné; a Sziráki já rá s b ó l: Fekete István, Ba b ik János, Paskó Imre, Szita M ih á ly, N agy M ih á ly, Zím m er 42 �V ilm os; a szécsényi já rá s b ó l: M o ln á r István, Sextius Lajos, D ü sn ik A n d rá s, K irály János, Pusztai Pál, D eák József; a fü le k i já rá s b ó l: M o ln á r József, S zilágyi Efrain H avas János ke rü lt a megyei ta n á cs d e le g á lt ta g ja i közé. A k ik ü ld ö tt ta g o k á p rilis 14-én a várm egyeház kisterm ében m e g ta rto tt ülésükön m egvá la szto ttá k az ö t­ ta g ú megyei d ire k tó riu m o t: Som ló József ügyvédet, M u rá r Lajos ácsot, Forgács József nyom dászt B alassa g ya rm a tró l, Lami István nagyoroszi é p ítő m u n k á s t és Fehér V ilm os s a lg ó ta rjá n i m unkást. Ezen a m egbeszélésen vá la szto ttá k meg a Tanácsok O rszágos G yűlésére k ü l­ d ö tt képviselőket is. A m u n k á s p a rla m e n tb e n N ó g rá d megye k é p vise lő iké n t d e le ­ g á ltá k : Som ló Józsefet, Kelem en S ándor é p ítő m u n ká st, M o ln á r Józsefet, Sextius Lajost, G ó liá n A n d rá st, Szita M ih á ly t.30 A m egyei d ire k tó riu m b a , az országos kongresszusra m eg vá la szto tta k névsora is u ta l azokra a p o litik a i e lle n té te k re , am elyek a T a n á csh a ta lo m id ő sza káb a n to v á b b éltek. K özöttük volt a KMP s a lg ó ta rjá n i c s o p o rtjá n a k m e g a la k u lá s á b a n tevékenykedő G ó liá n A nd rá s. M e lle tte kell e m líte n ü n k M u rá r Lajos, Lami István, Kelem en S ándor é p ítőm u n ká so ka t. A jo b b o ld a lt Som ló József képviselte. A két pólus között elég nagy szám ban ta lá lu n k a p o litik a i é le tb e n kevésbé já ra to s és hiányos ta p a s z ta la tta l re ndelkezőket, ilyen vo lt M o ln á r József, Sextius Lajos, Szita M ih á ly, Fehér Vilm os. A megyei d ire k tó riu m sok fo n to s kérdésben á llá s t fo g la lt, irá n y ító tevékeny­ sége a zonban nem tu d o tt te lje s m értékben k ib o n ta ko zn i. Rendezte a h iv a ta ln o k o k ügyét és h a tá ro za tb a n m ondta ki, hogy a „ m unkástanács fo g ja k ije lö ln i azokat, a k ik e t a tanácsköztársasá g szo lg á la tb a átvesz.” E ltörölte az a d d ig h a szn á lt h iv a ta li cím eket és h a tó sá g i m eg je lö lé se ke t, a várm egyei kö zigazgatási a p p a rá tu s t az in ­ tézőbizottság a lá re n d e lt kö zigazgatási osztályként m ű kö d te tte to vá b b . S zabá­ lyozta és a szegények bevonásával d e m o k ra tiz á lta a re n d ő rb írá sko d á st.31 A m egyében a d ire k tó riu m o k m u n k á já ró l igen kevés ko ra b e li doku m e n tu m m a ra d t fenn, a m eglévők a zo n b a n ig a z o ljá k , hogy a szocialista szervek m e g a la ­ kulása a m agyar tö rté n e le m b e n e d d ig ism eretlen mélységű d e m o kra tizá lá s követ­ kezménye volt. V ezetőik tú ln yo m ó része a m unkások, a szegényparasztok közül k e rü lt ki ők irá n y íto ttá k és m ű kö d te tté k a szocialista á lla m ig a z g a tá s helyi szerveit. Előnyös helyzetben volt a s a lg ó ta rjá n i vezetők egy része, m ert közülük Priska Dezső, O czel János, Jilek A n ta l m ár az 1918. év tavaszán le z a jlo tt községi ké p ­ v iselőtestületi választások m u n k á já b a n is részt vettek, te h á t ta p a s z ta la to k k a l re n ­ delkezve g y a k o rlo tta b b a n lá ttá k el a szervezési, irá n yítá si fe la d a to k a t. A nehéz p o litik a i, g a zdasági, szociális, k u ltu rá lis viszonyok között végzett m u n k á ju k e re d ­ ményével a m agyar tö rté n e le m dicsőséges fe je z e té t írtá k meg. HORVÁTH ISTVÁN JEGYZETEK 1. G a jzá g ó -P o sta : A nógrádi szénmedence az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztár­ saság idején. 49. p. 2. Nógrádvármegye, 1919. március 26. 3. p 3. „M in d e n ki újakra k é s z ü l!..” III. köt. (A Tanácsköztársaság irodalm a) Bp. 1960. 6 2 4625. p. N ógrádi Pap Dezső: Az idegen katonákhoz c. verse, melyet S algótarjánban írt. 4. Farkas József, Rusznyák Lajos visszaemlékezése. Saját gyűjtés. 5. Nógrádvármegye, 1919. á p rilis 2. 2. p. 6. Pl Arch. SZDP titkárság 1919/3. 7. Tormay C ecile: Bujdosó könyv II. köt. Bp. 1922. 44. p. 43 �8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. Balassagyarmat város közgyűlési jegyzőkönyve 1917-1924. NmL. Pásztó képviselőtestületi jegyzőkönyve 1915-1919. NmL. G a jzá g ó -P os ta : im. 53. p. Nógrádvárm egye H ivatalos Lapja, 1919. június 26. Nógrádvármegye, 1919. március 26. 3. p. S algótarján nagyközség ira ta i 1919. 253-1276 sz. NmL. Pásztó képviselőtestületi jegyzőkönyve 1915-1919. NmL. Kőnig Kelemen: Hatszáz éves ferences élet Szécsényben 1332-1932. Vác. 1931. 303. p. Nógrádvármegye, 1919. március 26. 3. p. Balassagyarmat a Tanácsköztársaság idején. Bp. 1959. 56-65. p. Farkas József, Rusznyák Lajos visszaemlékezése. Saját gyűjtés Pl. Arch. V. sz. 9/1920. Pl. Arch. Rimamurány—Salgótarján Vasmű RT. 657. fond. 5. csop. vegyes iratok. U. o. Nógrádvármegye, 1919. áp rilis 2. 1. p. Nógrádvármegye, 1919. áp rilis 9. 3. p. S algótarján nagyközség ira ta i 1918. 11. 105-12 674. sz. a. NmL. S algótarján nagyközség ira ta i 1919. NmL. Pl. anyag. Pásztó képsivelőtestületi jegyzőkönyve 1915-1919. NmL. Tormay Cecile: im. 72. p. Népszava, 1919. áp rilis 13. idézi: MMTVD. 6/A. Bp. 1959, 163. p N ógrádi Vörös Ujság, 1919. áp rilis 16. A választá ssa! kapcsolatos anyagot tartalm az: Nógrádi Népszava 1919 á p rilis 20 N ógrádi Vörös Ujság 1919. áp rilis 16. száma. 31. N óg rádi Népszava, 1919. áp rilis 20. 2. p. 44 �A Tanácsköztársaság sze rv ein ek m űködése Dokumentumok A b em utatásra kerü lő ere d e ti d o ku m e n tu m o k nem a Tanácsköztársaság n a g yjele n tő sé g ű p o litik a i vívm ányaira, hősi h a rc a ira kívánnak rá m u ta tn i, hanem képet a d n a k az olvasónak a rró l a h é tkö zn a p i m u n ká ró l, am e lye t a p ro le tá rd ik ta tú ra helyi h a ta lm i szervei, a megyei, já rá s i d ire k tó riu m o k , v a la m in t a köz­ ségi m unkástanácsok fo ly ta tta k a n n a k érd e ké b e n , hogy m űködési te rü le tü k ö n biztosítsák a m unkásosztály u ra lm á t, hogy ú rrá legyenek a négyéves h á b o rú okozta z ilá lt g azdasági helyzeten. Im p o n á ló a n ra jz o ló d ik ki e lő ttü n k az a c é l­ tudatos, h ig g a d t m unka, mely s a já t h ib á in a k fe ltá rá s á tó l sem félve fá ra d o z o tt az e m líte tt célok eléréséért. K ülön fig ye le m re m éltó a s a lg ó ta rjá n i m unkástanács m a g a ta rtá sa , mely még m egszűnésekor is meg tu d ta ő rizn i n yu g o d t m a g a b iz ­ tosságát. Az itt fe ls o ra k o z ta to tt kisszámú szem elvényből nem d e rü l ki, de a fe n n ­ m a ra d t m unkástanácsi jegyzőkönyvekből v ilá g o sa n m e g á lla p íth a tó , hogy a helyi szervek, elsősorban a községi m u nkástanácsok, a fo rra d a lm i je lle g ű ténykedések és a h á ború u tá n i helyzettel ka p cso lato s kö ze llá tási te e n d ő k m e lle tt m inden ig y e ­ kezetükkel azon fá ra d o zta k , hogy zökkenésm entesen átvegyék és to vá b b vig yé k a község ügyeinek intézését. Ezekben a le g a p ró b b kérdésekben is m in d ig a le g ­ n a g yobb fele lő sség g e l és ü g yb u zg a lo m m a l fo g la lta k á llá s t és hoztak h a tá ro z a ­ to k a t a község é rdekeinek szem e lő tt ta rtá s á v a l. Ez az igyekezetük, mely az é le t m inden te rü le té n e k n o rm a liz á lá s á t célozta, azt m u ta tja , hogy a p ro le tá rd ik ta tú ra h a ta lm á n a k helyi letétem ényesei, az országos szervekkel együtt, a zo ka t tá m o ­ g a tva, szilárd n é p h a ta lo m m egterem tésére le tte k volna képesek, ha a közism ert külső és belső okok, elsősorban az in te rve n ció , nem sie tte tik a M a g y a r Tanács­ köztársaság m egdöntését. 1. A BALASSAGYARMATI MUNKÁSTANÁCS MEGKEZDI MUNKÁJÁT 1919. á p rilis 12. Jegyrőkönyv. Felvétetett Balassagyarmaton 1919. évi á p rilis hó 12-én a munkás-, katona és fö ld m íves szegények helyi tanácsának ü lé sé n . . . Kiss Lajos községi direktórium i tag a direktórium nevében üdvözli a községi tanácsot és felkéri, hogy a direktórium ot, amely m indig és minden esetben a közért működik, felelősségteljes nehéz m unkájában tá ­ mogassák, mert úgy a néptanács, valam int a közönség meg fog győződni arról, miszerint a direktórium minden erejével azon lesz, hogy a termelést biztosítsa, mert a termelés biztosítását lá tja egyik legfontosabb fela da tá na k . . . Nógrád megyei Levéltár (a továbbiakban jegyzőkönyve, 1919 áp rilis 12-i ülés. NmL) Balassagyarmat munkástanácsának 45 �2. A PÁSZTÓI MUNKÁSTANÁCS ELSŐ INTÉZKEDÉSEI 1919. áp rilis 8. Jegyzőkönyv. Felvétetett Pásztón, 1919. áp rilis 8-an a Munkástanács gyűlése alkalm ával . . . 17. Elnök indítványára a tanács határozatilag kim ondja, hogy a pro le tá rdiktatú ra életbe­ léptével a régi e lőljáróság működése megszűnt, így a bíróra nincs szükség. Tanács e l­ határozza, hogy H alam a Bertalan volt községi bíró eddigi hosszas működését Pásztó község élén nemcsak, hogy nem ité li el, hanem köszönetét fejezi ki működése felett azon alkalom ból, m ikor öt állásá tól felm enti. 18. László G yula indítványára a tanács elhatározza, hogy a községi direktórium és M un­ kástanács intézkedéseinek gáncsolóit, vagy a tagok rágalm azóit a forradalm i törvény­ szék elé á llítja . . . 21. Zeke G ábor elvtárs indítványára elhatározza a Tanács, hogy úgyis minden ügy a d i­ rektórium és Munkástanács kezében van. Igy a közélelmezési bizottság működése is te l­ jesen fölösleges. Ha a direktórium azt nem volna képes elvégezni, úgy feljogosítja a Munkástanács, hogy ta g ja i közül behívjon és azokat díjazza a közélelmezés terén végzett m u n ká la to ké rt. . . NmL, Pásztói mt. jzkve, 1919. ápr. 8 3. INTÉZKEDÉSEK PÁSZTÓN A TERMELŐSZÖVETKEZETTÉ ALAKÍTOTT BIRTOKOK ÜGYÉBEN 1919. áp rilis 15. 44. G azdasági megbízottak jelentik, hogy W ohl Sándorral és Missákka l meg vannak elé­ gedve a birtok kezelésénél, Braun Pálnál rossz az á lla p o t, birtokot nem jó l kezeli. Ind ít­ ványozzák, hogy a Braun féle termelőszövetkezet vezetésére szakember állíttassék. Tanács az indítványt e lfo g a d ja és megbízza a direktórium ot, hogy a földmívelésügyi népbiztostól a birtok vezetésére egy szakembert kérjen . . . 50. O lvastatott a termelést biztositó bizottsági tagok előterjesztése a birtokok vezetésére vonatkozóan. Tanács megbízza a gazdasági biztost, hogy a birtokok átnézése után a termelőszövetkezetekké áta lakított gazdaságok rajonokba való felosztásáról előterjesztést tegyen és a vezetésre vonatkozólag akkor fog érdemlegesen határozni. NmL, Pásztói mt. jzkve, 1919 ápr 15- i és á pr 23-i ülés 4. MÁJUS 1. MEGÜNNEPLÉSE PÁSZTÓN 1919. á p rilis 23, 26. 55. Cseri János ismerteti a május 1-iki Vörös napra való előkészületeket és kéri a M un­ kástanács hozzájárulását. Tanács Földes Andor indítványát fo g a d ja el. Elhatározza a tanács, hogy az ünnepség legyen egyszerű, minden fölösleges kiadást mellőzni kell. Ezzel egyidejűleg tudom ásul veszi a Tanács Endrész Sándor azon bejelentését, hogy a község részére egy db forradalm i vörös zászlót rendelt a d ire k tó riu m . . . 73. M ájus 1-i Vörös nap program jának m egállapitása. Elhatározza a Tanács, hogy május 1-én d. e. a községháza előtt ta rt ünnepséget. Délután pedig a volt grófi kastélyban rendez népünnepélyt. Tekintve a nagy kiadásokra Tanács a be lé pőd íjat személyenként 4, azaz Négy Koronában á lla p ítja meg olyképpen, hogy a gyermekek szüleikkel ingyen m e­ hetnek be. NmL, Pásztói mt. jzkve, 1919. ápr. 23-i és 26-i ülés 46 �5. AZ EGYSÉGES ÁLLAMI ISKOLA ÜGYÉBEN INTÉZKEDÉS DIÓSJENŐ N 1919. május 3. Kliment Lajos h. jegyző felolvassa a Közoktatásügyi Népbizto sságnak 10. Ko. N. számú rendeletét, mely szerint a nem á lla m i nevelési és oktatási intézetek a tanácsköztársaság kezelésébe vétetnek. Kim ondja ezen rendelet, hogy az egy helységben levő iskolák egy­ séges vezetés alá kerülnek s mindazon községekben, ahol eddig 2 vagy töb b osztatlan népiskola á llo tt fenn egymás m ellett, ezek az iskolák egységes iskolává alakítandók és a pe dagógiai követelményeknek megfelelően csoportositandók. Köztudomású, hogy közsé­ günkben két felekezeti népiskola m űködött párhuzamosan egymással, a volt ref. és a volt r . kath. szintén két tanítóval. Köztudomású azon tény is, hogy az összes m indennapi ta n ­ kötelesek száma 250-300 között váltakozik s így mostan ig egy-egy tanítóra. . . 70-30 ta n ­ köteles ju t o t t . . . Most azonban a Közoktatásügyi Népbiztosság a helybeli izr. szünidei gyermektelep helyiségeit á lla m i iskola cé lja ira igénybe v e tte . . . (így) az ed d ig i 4 ta n ­ teremmel együtt 6 tanterem fele tt rendelkezünk. Indítványozza ennélfogva, írjon fel a Köz­ ségi Munkástanács a Közoktatásügyi Népbiztossághoz, hogy az e d d ig i 4 tanerő mellé a jövő tanévtől kezdve már hat tanterem ben 6 tanerővel megkezdhető legyen az új kor szellemének m egfelelő kulturm unka . . . NmL, Diósjenő mt. jzkve, 1919. május 3-i ülés 6. A NÓGRÁDI JÁRÁSI DIREKTÓRIUM KÖZELLÁTÁSI INTÉZKEDÉSE 1919. május 5 A N ógrádi járás D irektórium ától, 1597/1919. szám Községi D irektórium ! A p ro le tá rdiktatú rá ért közösen küzdő katonák, valam int a főváros lakosságának élelmezése elősegítésére a já rási Direktórium elhatározta, hogy a most elosztás tárgyát képező cukor nem pénzért, hanem tojás ellenében lesz a lakosság között elosztandó. A hatósági cu­ korra igényjogosultak minden kiló cukor után 6 db tojást kötelesek beszolgáltatni, s csakis azok részére adható ki cukor pénz ellenében, akik a tojás előterem téséről végkép­ pen nem tudnak gondoskodni. Az így összegyűlt tojás biztos helyen, gondosan megőrzendő, s azok átvétele és elszállí­ tása cé ljá b ó l m egbízottak fognak a községekben m egjelenni. A megbízottak a tojást d a ­ rabonként 1 Korona vételárért fizetik, minek folytán minden kiló cukor után körülbelül 2 Korona haszon fog jelentkezni a község javára, mely összeg a községi Direktórium ok á lta l m eghatározott közcélra (szegényalap dotálása, hadiözvegyek és árvák, rokkantak tám ogatására stb.) lesz fo rd íta n d ó . . . Ezen akció szükségessége a járás lakosságának annyiban is érdeke, minthogy remélhető, hogy a beszolgáltatott élelmiszerek rekompen­ zációja címén egyéb, a falusi lakosságnál nélkülözött cikkek (petróleum , só, cukor) fo g ­ nak kiu ta ltatni. Rétságon, 1919. évi május hó 5-én. NmL, Diósjenői körjegyzőség iratai, 744/1919. szám 7. A MEGYEI DIREKTÓRIUM KÖZOKTATÁSI REFORMTERVEI 1919. június 3. A megszállás a la tt volt területek népművelésügye. 5176/1919. sz. Nógrádvárm egye direktórium ától Az ellenséges megszállás a ló l felszabadult területek tárgyában. népművelésügyének reorganizálása 47 �Valamennyi elemi, polgári, iparos-kereskedötanonc iskolának, a losonci tanítóképző intézet és főgim názium vezetőségének és az összes óvónőknek. A vármegyei direktórium a Munkás- Földmives- és Katonatanács Müvelődési osztályának vezetőségével egyetértőleg az ellenséges megszállás a ló l felszabadult területek népneve­ lésügyének reorganizálása ügyében az érdekelt iskolákat és intézeteket az a láb bia król tá ­ jé koztatja : Az ország 1919. évi március hó 21-e óta Tanácsköztársaság. Ügyeit a Forradalm i Kor­ mányzótanács intézi népbiztosai útján, akik a volt miniszterek hatáskörét töltik be. A népkultura őre: a közoktatásügyi n é p b iz to s ... A közoktatásügyi népbiztos rendeletei a „H iva ta lo s Közlöny” -ben jelennek meg. E közlönyben m egjelent rendeletek kötelezők, a tanitóm unkásság onnan szerez róluk tudom ást és a szükséges jelentéseket a kívánt helyre terjeszti fel minden további sürgetés n é lk ü l. . . Felhívjuk az összes intézeteket, hogy a Közlönyt, mely minden iskolának és intézetnek d íjta la n u l jár, azonnal rendeljék meg és kérjék az eddig m egjelent számokat is. A vallásügytől füg getle nített közoktatásügy a nevelés új rendjét építi fel. Az oktató sze­ mélyzetnek tisztában kell lennie azzal, hogy csak akkor fog a forradalom szenvedésekkel gazdag és mégis oly nagyszerű vajúdásaiból szebb élet m egterem tődni, ha az ország gazdasági és p o litika i átalakulását nyomon fo g ja követni a lelkek forradalm asítása. A közoktatásügy a népfelvilágositás hatalm as szervévé le tt és e téren is megszüntette a vagyoni és gazdasági izgató egyenlőtlenségeket. Kulturszocializmus az a gondolat, mely ma a közoktatásügy p o litik á já t irányítja. A néptanítók szellemileg, erkölcsileg és anyagilag elnyomott helótái voltak a régi világnak. M a fel vannak szabadítva a nem szakszerű egy­ házi és közigazgatási hatóságok befolyása a ló l és részükre a Tanácsköztársaság emberi megélhetést biztosított. A vármegye intéző bizottsága és a megye művelődési osztálya elvárja az oktatószemélyzettől, hogy a forradalom nak attól a zászlajától, amelyen sok fenséges ige m ellett ott fényesedik a legm agasztosabb gyanánt: az igazi népkultúrci jelszava - nem fog eltántorodni. Az eddig történt fontosabb intézkedésekről, melyek Címre nézve is immár kötelezők, az a láb bia król szerezhet tudomást. A Forradalm i Kormányzótanács intencióihoz híven a vármegye direktórium a a vármegye területén levő összes iskolákban, intézetekben elrendelte a vallástan tanításának azonnal való megszüntetését. A hitoktatás kizárólag a hitfelekezetek ügye és a jövőben csak az is­ kolán, intézeten kívül végezhető, de az órákon való megjelenésre a tanulók nem kénysze­ ríthetők. Az eddig vallástan órákon világi tanító vagy tanítónő a növendékek értelm i fokához méri tanításokat köteles ta rta n i az általános erkölcsi szabályokról, a munka jelentőségéről, a felsőbb osztályokban pedig azokról az eszmékről, amelyek a jelenkor társadalm i f o r r a­ da lm a it szülték. Egyházi személyek az iskolákban, intézetekben semmiféle tanítást, előadást nem ta rt­ hatnak. Polgári iskolákban a királyok és hadvezérek története helyett a nép történetét kell ta­ nitani. Különösen súly helyezendő azoknak a gazdasági és társadalm i harcoknak a tö r­ ténetére, amelyek a mai osztályharcok történelm i előzményei voltak és am elyekből a dolgozó nép p o litik a i és gazdasági elnyom atásáról nyerhetnek a tanulók alapos ismerete­ ket. A történelem tanítását a lángelméknek, nagyszivű em berbarátoknak ku lturhatásaihoz kössük. Tárgyalandó D ó z s a G y ö r g y parasztforradalm a, M a r t i n o v i t s és tá rsa i­ nak élete és működése és az 1919. évi március 21-iki forradalm i átalakulás is. A tanulók alapos ismereteket nyerjenek azokról a fogalm akról, amelyek a mai forrad alm i átalakulás megértéséhez szükségesek. Tudnia kell minden tanulónak, hogy a k a p i t a l i z m u s tőke-uralm at jelent, azt a termelési rendszert, amelyben a tökének ju t a vezér szerep, melyben azok uralkodnak, akik a tőke felett rendelkeznek. Tudnia kell minden növen­ déknek, hogy a s z o c i a l i z m u s terv- és okszerű szellemi folyam at, emberi eszmék és vágyak fejlődése, amely az emberi társadalom nak új és jo b b alapokon való ú jjá ­ szervezését tervezi. Tudnia kell a növendéknek, hogy a p r o l e t á r o k teljesen vagyon­ talan, jo b b á ra testi bérm unkából élő népréteg gyermekei, kiknek joguk van az em ber­ séges élethez. A szellemi proletár szintén minden vagyont nélkülöző egyén, ki szellemi munkával keresi kenyerét. M egvilágítandó, hogy a b u r z s o á k nem tartoznak a va­ gyontalan munkássághoz, tehát ők képviselik azt a felsőosztályt, mely eddig úgyszólván kizárólagos birtokosa volt minden jognak és hatalom nak. A fenti elvek szerint vilá g ita n ­ 48 �HIRDETMÉNY. A forradalmi kormányzótanács felhatal­ mazása alapján az igazságügy i népbiztos a balassagyarmati forradalmi törvényszék elnökévé K l e t z á r L a j o s t, tagja ivá Kiss Gyulát és Fogarassy J ózsefet, vádbiztosává É b n e t h L a j o s t, jegyzőkönyvvezetőjévé Zana L ajost nevezte ki. Felhivjuk az összes tanácsokat és hatóságokat. hogy a forradalmi tanács rendeletei ellen vétő egyéneket a la p o s gyanú egyéneket e se té n ta rtó zta ssá k a z o n n a l a d já k le é s a le t a r t ó z t a t o t t á t ( Á lla m ü g y é s z s é g , T ö r v é n y s z é k i p a lo t a a II. v á d b iz t o s n a k . e m e le t .) Balassagyarmat, 1919. évi március hó 31-én. Avármegyei direktórium. �Elvtársak! Proletárok! Vörös katonák! A m a g y a r tanácsköztársaság m indent elkö vet hogy a proletárok, a vörös kato n ák a legteljesebb m értekben infor­ m álódjanak a bel- és k ü lp o litik a i helyzetről. A zo n ki v ü l hogy a sajtó u tjan a legnagyobb nyilvá­ nosság előtt tá rg y a l m inden ü g y e t szükségesnek tartja, hogy alkalmas időkben nyilvános népgyüléseken számoljon be egyes fontosabb dolgokról. Ilyen nyilvános népgyűlés lesz folyó hó 18-án vasárnap délelőtt 10 órakor a városháza előtti téren, amelyre e lő a d ó a b u d a p e s ti p á r t t i tk á r s á g tó l f o g k i j ö n n i . E lv tá r s a k ! K a to n á k ! En n ek a népgyülésnek olyan h a talm asn ak k e ll lennie, m int am ilyen h atalm as m aga a proletárok ereje. Ne legyen egy proletár sem, a k i ezen a népgyülésen nem vesz részt. Testvéri üdvözlettel: A pártvezetőség. �Értesítés. Nógrádvárm egye d i r e k t ó r i u m a több olyan dologról é rte sü lt amelyek enm felelnek Meg a valóságnak és az alkalm at n yú jt a nép széles réte­ geiben az elkeseredésre, ezen téves Íhre k valótlanságára vonatkozólag a ö k vetkezőket közli: m ilyen b izto s ítá s i kötvény van a b ir ­ to ku kb a n . a n n a k esedékes ré szle te it tovább is fize ssé k, v a la m in t a p é n z­ in téze ti részvén yek, h a d ikö lcsö n ö k m ind é r v é n y e s e k és a fo rra d a lm i ko rm á n yzó ta n ács ko d n i a rró l, m aga fog gondos­ hogy m indezeknek a z Ellenőrizhetetlen forrásból az ujás gokban az a hir je le n t meg, hogy 2 5 és 2 0 0 koronás bankjegyek bevonásra kerü l nek. A pénzügyi nép­ biztos a közönség tájékoztatásául és megnyugtatásául k ö zli, hogy a 25 e llenértékét a szegény m unkás nép és 2 0 0 koronás bankjegyek b e v o ­ n á s á r ó l szóló hir n e m f e le l m eg a v a ló s á g n a k . E z is egyike azoknak a felelőtlen és tendenciózus hireknek, amelyeknek célja az, hogy oktalanul nyugtalanságot idézzenek elő a közönség körében. A pénzügyi nép­ biztos egyrészt figyelm eztet minden­ k it hogy e hi r terjesztésétől t a r ­ tó z k o d j é k , m ásrészt figyelm ezteti a közönséget arra, hogy a 2 5 és 2 0 0 koronás bankjegyeket m indenki k ö t e le s e lf o g a d n i, illető leg vá­ g okat sárlásnál fölváltani. E zze l kapcsolatban értesítjük a szegény népet hogy akikn e k bár­ a legközelebbi Vörös Őrség n ek, ho gy m egkap ja, mert a m ányzó tan ácsnak fo rra d a lm i nem az a ko r­ cé lja , hogy a szegény m unkásnépet tö n kre tegye, hanem a z ho gy felem elje. To vá b b á egyesek oly h a z u g s á ­ t e r je s z t e n e k m agá n h ázta rtá so kb a n seket annak v ir á ln i. idején v a la m in t , hogy h iz la lt el a se rté ­ fo g já k r e k ­ a szá rn y a s jó s z á ­ go k is hasonló elbánásban fo gn a k ré­ sze sülni. M indezeket a h íre k terj e s z tő i te ­ s z ik a zza l a c é lza tta l, hogy a belső rend és nyugalom N ógrádvárm egye fe lb o ritta ssé k . d ire k tó riu m a fe l­ h ív ja a n a g y kö zö n sé g e t hogy e téves hi r te rje sztő it m é lt ó a z o n n a l a d já k á t b ü n t e t é s ü k e t k i é r d e­ m e ljé k . B alassagyarm at 1919. á p rilis 16. Direktórium. �Hirdetmény. Az utóbbi időben többször előfordult házkútatások megakadályozása végett Közhiré teszszük, hogy házkutatások elrendelésére kizárólag a foradalmi törvényszék mellé kirendelt vádbiz­ tos vagy a vörös őrség parancsnoka illetékes. A k i ezen illetékes szemé­ ly e k irásbeli nélkül fe lh a ta lm a z á s a bárkinek a lak ásában házkutatást végez, azt mint csalót kim élet nélkül a FORRADALMI TÖR- VÉNYSZÉK ELÉ FOGJUK ÁLLÍTANI. Balassagyarmat, 1919 április 21. A m egyei intéző bizottság. �HIRDETM ÉNY. A helyzet komolysága kötelességünkké teszi, hogy városunk lakosságát a következőkre figyel­ meztessük : A belügyi népbiztos parancsa folytán a me­ gyei intéző bizottság minden körülmények között megmarad a helyén és az ügyek vezetését a kezéből semmi körülmények között sem fogja kiadni. Az in­ téző bizottság vak fegyelmet követel a vörös hadse­ reg és a vörös őrség katonáitól, mert a proletárhazát ak fegyelmezett öntudatos proletárok menthetik meg. Minden esetleges ellenforradalmi moz­ galm at a legkiméletlenebbül lefogunk törni és ezért felhivjuk proletártestvéreinket, hogy minden ilyen mozgalmat azonnal jelentsenek be nekünk, Éppen így kimél etlenül fogunk eljárn i azok ellen, akik a törvényesen megválasztott tanácsok vagy azok bizottságai és ta g ­ ja i ellen izgatnak vagy pedig a tanácsok, ezek bizottságainak és kiküldöttjeinek rendelkezéseit azonnal nem teljesitik. A burzsoáktól és a proletároktól egyaránt vak engedelmességet követelünk; a kezünkben lévő rendkívüli hatalom súlya egyformán éri — mindenre való tekintet nél­ kül — azokat a kik rendelkezéseinknek nem engedelmeskednek. A proletárság minden erejét szembeszegezzük az idegen imperialisták hóditó vágyainak, de ugyanakkor minden erőnkkel fenn fogjuk tartani a forradalmi rendet és fegyelmet. Ehhez a nehéz munkánkhoz kérjük a proletárság önfeláldozó támogatását. Balassagyarmat. 1919 április 21. A vármegyei intéző bizottság. �balassagyarmati Kerületi Munkásbiztositó Pénztár. H ir d e A Forradalm i K orm á n y z ó ta n á c s X I.K . T . E. s z á mu re nde le te értelim ében abeiés é s g te baleseti biztosítás hatálya alatt áll minden munkás, aki köz­ vagy magánszolgálatban munkabér, vagy fizetés fejében dolgozik. A m unkaügyi é s n ép jóléti népbiz to ssá g 3— M . N . N szám u re nde le te alapján felhívjuk a munkaadókat és hivatalvezetőket, hogy az alkalmazottakat folyó évi márczius hó 30-ik napjá­ tól kezdve haladéktalanul, de legkésőbb f. év május hó 1-éig. a Balas­ sagyarmati Kerületi Munkásbiztositó Pénztárnál. Balassagyarmaton (Teleky-utca 22. sz.) jelentsék be. A bejelentésre szükséges nyomtatvá­ nyokat a pénztár a hivatalos órák alatt (d.-e. 8 - 2-ig) dijtalan bo­ csájtja rendelkezésre, hol az esetleg szükséges fel világositás is nyerhető. A betegségi biztosítási járulékok, melyeknek felét a munkaadók, felét az alkalmazottak fizetik, a követ­ kezők : A z I. napibérosztályban (5 ko­ rona napibérig bezárólag) napi 34 f.. heti 2 K 10 fillér. A II. napibérosztályban (1 koronán felül 10 K -ig) napi 70 fillér, heti 4 K 20 fillér. A III. napibérosztályban (10 ko­ rona napibéren felül 14 K -ig) napi 84 fillér, heti 5 K 04 fillér. tmény. A IV. napibérosztályban (14 K napibéren felül 18 K-ig) napi 1 K 12 fillér, heti 6 K 72 fillér. Az V. napibérosztályban (18 ko­ ronán felüli napibér után) napi 1 K 40 fillér, heti 8 k 40 fillér. zek járulékon kivül a kézmüves iparosok, kik rendszerint 5-nél több munkást nem alkalmaznak, minden egyes alkalmazottért heti 35 fillér balesetbiztositási dijat fizetnek. A segélyeket a következő táblá­ zat tünteti fel. E Egyben figyelmeztetjük az érde­ kelteket. hogy a fenti hivatkozott rendelet alapján azok, kik a bejelen­ tési kötelezettségnek egyáltalán nem tesznek eleget, vagy azt késedelmesen teljesitik, vagy valótlan adato­ kat jelentenek be, forradalmi tör­ vényszék elé állíttatnak. Balassagyarmaton. 1919. évi április hó 22-én. A Balassagyarmati Kerületi Munkásbiztositó Pénztár Igazgatósága. �n ó g rá d i já rá s D ire k tó riu m á tó l.1597/1919 szám:- Községi D ire któ riu m ! A p r o le tá r D ik ta tú r á é r t közösen küzdő k a to n á k ,v a la m in t a főváros l a ­ kosságának élelmezése e lő s e g íté s é re a já r á s i D ire k tór i um elh at á rozt hogy a most e lo s z tá s tá rg y á t képező c zukor nem pénzért hanem to já s ellenében le ssz a lakosság k ö z ö tt e lo sztandó. A hatósági czuk o r r a ig é n y jo g o s u lta k minden k i lo czukor után 6 darab to já s t k ö te le se k b e s z o lg á llt a t n i, s csa kis azok részére adható k i czukor pérnz el l enében, a k ik a to já s e lő te re m té s é rő l végképen nem tudnak gondoskodni. Az íg y összegyü l t to já s b iz to s h e ly e n , gondosan megőrzendő,s azok á tv é te le és e ls z á llítá s a c z é ljából meg b izo t ta k fognak a községekben. me g je le n n i. A m egbízottak a to já s t darabonként 1 korona v é te lá r é r t fiz e tik ,m in e k fo ly tá n minden k i lo c zukor után k ör ü lb e lő l 2 korona hasznon fo g je le n tk e z n i a község ja v ára m e ly összeg a községi D ire k­ tórium ok á lt a l m eghatározott közczé lr a / szegény al ap do tá lá s a , hadi özvegyek és á rv á k , ro k k a n tak t ámogat ás ár a s t b. / - lessz f o rd íta n d ó . F elhi vom a községi Dire k tó riu m o k a t a já r á s i Di r e k tóriun n a k ezen elhatározása le lk iis m e re te s és ügybuzgó v é g re h a jtá s á ra ,s egyben u t a sít om,hogy az így egybegyül t to já s menyisé g rő l hozzán j el en té st te g ye n. Ezen a k t i ó szükséges ége a J á r á slakosságának an y iban i s érdeke, minthogy rem éll hető,hogy a besz o g á l l t a t o t t é le lm iszerek r ekonpenzá- t i ó j a c z ímén egyéb, a f a lu s i lakosságná l n é lk ü lö z ö tt c zik k e k / pe tr ó leum,s ó , cz u k o r/- fognak k i u t a l t a t n i . - Rétságon 1919 évi május hó 5-én, �Felh ivás. F e lh iv om a megye összes földb irto k o s a it h oldná l é s f ö ld bér l ö i t . nagyobb k ik 100 bi rtokegységen v e lé s ü g y i N é p b iz to s s á g N ó g r á d m r gyei k i r e n d e lt s é g é n e k te ljh a ta lm ú m egbi z o ttja e lő re is fig y e lm e z te - nálam , m in t l tem a megye, ille tv e já rá s fö ld b ir- a szociía liz á lt gazdaságok k e rü le ti t okosait és b é rlő it. hogy fe hív á - k ö z p o n ti iro d á já b a n (T ö rvé n yszé ki somnak m in d e n k o r pontosan tegye- p a lo ta ) h a la d é k ta la n u l je le n tk e z z e ­ nek eleget. sem m iféle mentséget eI nek. M in th o g y a term elés érdekei n em fogadok és az engedetleneket a központ szervezését te tte szük­ s k é s le lte tö ke t, m in t o ly a n o k a t, k ik ségessé, a ko rm á n yzó ta n ács re n ­ a term elést h á tr á lta tjá k . fo rra d a l­ deletére a lu li r o tt, m in t a F ö ld m i- m i törvényszék elé fogom á l l i t t a tn i. g a zdá lko d n a k, hogy Figyelmeztetés! F ig ye lm e zte te k m inden 100 h o l­ don feü l i gazdát, ille t v e in té z őt, ( T ö r v é n y s z é k i p a l o t a . ) Be­ je le n te n d ő továbbá, hogy m ilye n hogy a gazdaságokból sem á lla to t, m o to riku s, vagy gázüzemű gépek­ sem sem m inem ű term ést sem e l­ kel rendelkeznek, továbbá m in - a d n i, sem k is z á llíta n i nem szabad. den g a z d aság , á ru h á z , m a lo m , t e r m é n y k e r e s k e ­ d ő n a g y á r u s ító , v a g y b i z o m á n y o s t a r t o z ik ö s s z e s z s á k , z s in e g é s p a n y v a k é s z l e té t törvényes következ­ mények terhe m e lle tt a s z o c ia z á l t g a z d a sá g k ö zp o n ti v e z e t őj é n e k a z o n n a l b e j e le n t e n i. M inden eladha tó készlet fe le tt a szoc ia liz á lt b irto k o k ta nácsa k e rü ­ letének k ö z p o n tja fog in té z k e d n i. M inden 100 holdon fe lü li gaz­ dák ta rto z n a k összes term ény, ve­ tőm ag. szén és benzin készletüket bejelen te n i a szocía liz á lt gazdasá- nó g r á d m e g y e i k e r ü l e ­ té n e k k ö z p o n ti Ir o d á já b a n go k. B alassagyarma t, 19 19 . évi má j us hó 15-én. V á rm e g y e i d ir e k tó r iu m . Mészáros Dezső, földmívelésügyi népbiztosság gazdaság �MEGHIVÓ. A b a la s s a g y a r m a t i k ö z m ű v e lő d é s i t a n á c s propaganda osztálya folyó évi junius hó 9-én, pünkösd hétfőjén este 8 ó r a k o r a v á r m e g y e h á z a n a g y te rm é b e n tartja harm adik sorozatos előadását. melyre városunk munkás társadalmát tisztelettel meghívja a propaganda bizottság. M űsor : 1. A d y - v e r s e k , Szavalja Fehér Endre. 2. S z a b a d e l ő a d á s. Tartja Schwarcz Zsigmond műszaki főmegbízott. 3 „ V á r a f i a m . ” Dramolet t 1 felvonásban irta: Mollynár y Gizella. ESZTER IVAN SZ E R E P L Ő K: MollynáryG izela VERA CSELÉD Jávor Géza Kisg y e rm e k e 4. Domib y Rezső zenekarának hangversenye. Belépő-dij személyenként 4 korona. Szakszervezetek tagjai jegyeiket a szakszervezetek vezetőinél, valam int a párt titk á ri irodában 1 korona ��Hirdetmény. M in t k ö z is m e rt, m unkáskorm ány szün e ti fo g la lta a korm á n yzó ta n á cs el. Az lem ondott országban te lje s a s helyét szocialista nyugalom . A fegyver- szerződés értelm ében az országot a n ta n t és rom án csapatok szá lljá k meg néhány napon b e lü l. A d d ig a rend, személy és vag y o n b izto n sá g ró l az ed­ d ig i vörösőrség gondo skodik. A z őrség egy hét óta ta r tó é jje l-n a p p a li nehéz m u n k á já t kötelessége m in d e n kin e k tá m o g a tn i. H ogy a m aihoz hasonló e s e t m ely a csehek fig ye lm ét Is a városra vonta, elő ne fo rd u ljo n , elrendelem a le g szig o rubb STATÁRIUMOT Kávéházak, vendéglők to vá b b i intézkedé sig zárva m ozi és az összes k a p u k 8 ó ra k o r bezárandók. A ta rta n d ó k . bujto g a tó k . g a tó k vagy betö rő k a helyszínen agyonlövetnek. 8 óra után Színház, p o g ro m ra az csakis a városháza földsz. '21. a la tt k iá llí t o t t ig a zolván nyal le h e t. iz ­ utcán já r n i Az összes fegyverek u g y a n o tt beszolgálta tandók. mer t nem csak a vörösőrség, de a meg­ szálló rom án csapat is kegyetlen ül e lb á n ik a zo kka l, k ik n é l fe g yve rt Nappal az utcán való ácsorgás szigor u an tilo s . A m ai zavargás ta lá l. fe lb u jtó in a k senki menedéket nem adhat, hanem köteles m inden öntudatos munkás és p o l­ g á r ő ke t fe lje le n te n i. A fehérpénzt köteles mindenki elfogadni, ak i megtagadja fel­ jelentendő. B a la s s a g y a rm a t 1919 an gu sztn s 4. Szijá r tó Lajos, megyei parancsnok. ��dók meg a f e u d a l i z m u s és i m p e r i a l i z m u s fogalmak is. A ta nitás menetét állandóan ellenőrizni és szükség esetén a fentiekben vázolt intenciók hatásosabb érvénye­ sítésére az intézkedéseket foganatosítani fogjuk. A vármegye direktóriuma ezen határozatát közölte összes megbízottjaival és a járási mun­ kástanácsokkal is végrehajtás céljából. A vármegye művelődési osztályának a vezetője pedig jelen határozatunk végrehajtását szintén ellenőrizni tartozik. A művelődés és oktatás ügyét átmenetileg a Forradalmi Kormányzótanács LIV. sz. rende­ lete szabályozza. Minden községben, városban nyomban a helyi tanács megalakulása után megalakítandó a falusi, illetve városi művelődési osztály, illetve iskolai intézőbizottság. A tanácsok művelődési osztályai végrehajtják a vármegyei intézőbizottság és a vármegyei művelő­ dési osztály intézkedéseit. A művelődési osztályok megalakítása után a jelenlegi iskola­ székek, gondnokságok, felügyelőbizottságok, iparostanonciskolai bizottságok, főigazgató­ ságok stb. nyomban megszűnnek. Miheztartás végett közöljük, hogy a vármegyei művelődési osztály megalakulása után a vármegyei volt tanfelügyelői hivatal is megszűnik. Az osztály vezetője minden népnevelési ügyben rendelkezésre áll és a közelebbi útmutatásokat megadja, akár a hivatalos órák alatt, akár kiszállásai alkalmával a helyszínen. A közoktatásügyi népbiztosság 7. sz. rendelete értelmében a nevelési és oktatási inté­ zetek és iskolák köztulajdonba vétetnek és elvben máris m i n d e n i n t é z e t á l l a m i j e l l e g ű . A végleges átvétel iránt közelebbről történik intézkedés. További rendelke­ zésig az eddigi iskolafenntartók a helyi járulékokat fizetni kötelesek. A tanítók és általában az oktató személyzet minden elmaradt illetmény ügyben fordul­ tának a vármegyei művelődési osztály vezetőjéhez. Miheztartás végett közöljük, hogy minden oktató ezentúl a tanító címet viseli, de a be­ osztás jellege megkülönböztetendő (el. isk tanító, középiskolai tanító stb.) Az óvónők új elnevezése játékiskolai tanítónő. A folyó és jövő évi tanévi oktatás menetét a közoktatásügyi népbiztosságnak 1531 1919. sz. rendelete szabályozza . E szerint a tanév 2000 lakoson felüli községekben 1919. július hó 12-ig és 2000 lakoson aluli községekben jú ­ nius hó 28-ig bezárólag tart. Az 1919-20 tanévben a beiratás augusztus hó 21-23-ig tart, a rendes tanítás augusztus hó 25-én megkezdendő. A 10-ik életévüket betöltött tankötelesek a tavaszi és őszi mezőgazdasági munkálatokra szülőik vagy eltartóik kívánságára felhasználhatók, s így rövidebb időre az iskolába járás alól felmenthetők. A felmentést az iskola helyi hatósáoa (községi művelődési osz­ tály) adja meg. Iparostanonciskolákban a tanítás szintén iúlius 12-ig, illetve június hó 29-ig tart. A tanítás idejjét önkényesen megcsonkító tanítók ellen fegyelmi eljárás fog indíttatni. Az oktató személyzetnek különösen a Hiva'alos Közlönv 17-22-iki számaiban foglaltakat ajánljuk figyelmébe, ahol illetményeikre vonatkozólag is tájékoztatást szerezhetnek... Az ellenséges megszállás alól felszabadult területeken működő népnevelőket felhívjuk, hogy az összeomlott régi rendi világ romjain felépült tanácsá llamot szolgálják azzal a erős elhatározással, hogy e szovjetország érdekeit és a proletárdiktaturát a végsőkig menő küzdelemben is megóvják az ellenforradalmi áramlatokkal szemben és élni akará­ sukat a fentebb vázolt szellemben fogják növendékeik szivébe oltani. Balassagyarmat, 1919. évi június hó 3-án A vármégyei direktórium nevében: Györgyffy Nógrád megye Hivatalos Lapja. 1919. június 12 i (XLVIII. évf 24.) szám 2. old. 4 49 �8 A NÓGRÁDI JÁRÁS INTÉZŐBIZOTTSÁGA JOBB MUNKÁT VÁR A KÖZSÉGI INTÉZŐBIZOTTSÁGOKTÓL 1919. június 4. A N ógrádi járás Intézőbizottságától, 2299/1919. szám Körrendelet az összes Községi Intéző Bizottságokhoz. I. A járási Intézőbizottság, részint a m egtartott helyszini vizsgálatok, részint a feleknek személyesen előterjesztett panaszaiból azon szomorú tapasztalatokra ju to tt, hogy egyes intézőbizottsági tagok nem állan ak a Tanácsköztársaság szellemének m agaslatán . . . Altatalános érdek a nyugalom, a rend, a megértésnek, az emberségnek, a szenvedő és n é l­ külöző proletárok érdekeinek minél teljesebb és önzetlenebb megóvása. Ezen eszmekörbe helyezett eljárással simán, minden zökkenés nélkül elintézhetők lesznek a községekben egymás között felm erülő differenciák. Ö ntudatos, proletárhoz m éltó eljá rással nagyobb lesz a kölcsönös megértés. Az áth id a lh a ta tla n n a k látszó ellentétek elsimulnak. M ié rt is a járási Intézőbizottság utasítja a helyi intézőbizottságok ta g ja it, hogy mindenkinek az ügyét a legtartalm asabb, proletárhoz illő önfegyelemmel, részrehajlatlanul, a legnagyobb igazságos érzülettel, szeretette! vegye go n d ja ib a . . . Elvárja a járási Intézőbizottság, hogy a helyi intézőbizottság minden ta g ja , b e le il l eszke dve a tanácsrendszer keretébe, nemcsak ta g ja, hanem lelkiismeretes képviselője lesz a pro­ le tá r önfegyelmezett szellemének, melynek képviseltjeire van bízva a fele tte fontos rende­ letek végrehajtása. O tt, ahol a járási Intéröbizottság az ellenkezőről g yőződne meg, a legszigorúbban fog m egtorlást szerezni, ugyanígy torolva meg az egyes önkényeskedők meg nem engedett ténykedéseit is. Rétságon, 1919. június 4-én. NmL, Diósjenői körjegyzőség iratai, 396/ 1919. szám 9. GONDOSKODÁS A MEZEI MUNKÁSOKRÓL DIÓSJENŐN 1919. június 16. Cs. Csurja János elvtárs indítványozza, hogy a járási intézőbizottsághoz kérelem intéztessék a tekintetben, hogy a szesztilalom korlátozása ném ileg enyhíttessék tekintettel a szor­ gos mezei m unkálatokra, am ikor a földmunkásoknak igen nagy testi erő kifejtésére van szükség, am ire képtelenek a mostani gyenge táplálkozás m ellett, ha némi csekély mér­ tékben bort nem élvezhetnek. A munkástanács beható, élénk vita után kim ondja, hogy a jegyrendszer m ellett minden felnőtt férfimunkás naponta 1 /2 lite r borban részesitessék. . NmL, Diósjenői mt. jzkve, 1919. jún. 16-i ülés 10 . A SALGÓTARJÁNI TEVÉKENYSÉGE 1919. június 27. Salgótarján nagyközség munkás, katona és földmívestanács intézőbizottságától, 2613/1919. szám. Rácz Béla tanító elvtársnak, Helyben. A munkaügyi és népjóléti népbiztosságnak 42. számú rendelete folytán megkeresem, hogy a hadirokkanta kat, hadiözvegyeket, hadiárvákat, továbbá az ip ari, mezőgazdasági stb baleset folytán rokkantá váltakat, illetve m indazokat is, akik ily úton vesztették el férjüket, az apjukat, anyjukat, az ide m ellékelt összeirási lapokon haladéktalanul össze­ írni és az összeíró lapokat Kováts József közigazgatási ügyosztály vezető elvtársnak f. évi július hó 4-én m úlha ta tlanu l beszolgáltatni szíveskedjék. Ö sszeírandók továbbá egy, az elvtárs á lta l lefektetendő külön kim utatásban a teljesen 50 MUNKÁSTANÁCS HADIGONDOZÁSI �munkaképtelen betegek, tüdőbetegek, elhagyott gyermekek és azon árvák is, akik jótevők gondozásában á lla n a k . . . Végül közlöm, hogy elvtárs összeirási körzete a következő: a 465-től 493-ig (terjedő) ház­ számok alatt. A szovjet köztársaság emberhez méltó eltartásban és elhelyezésben kívánja az összeirandókat részesíteni és a pro le tá rdiktatú ra egy percig sem tűrheti, hogy ezeket a sze­ rencsétleneket továbbra is elhagyatottan és testvértelenül nézze. Az ügy érdekében tehát pontos és lelkiismeretes összeirási munkát várok. S algótarján, 1919. június hó 27. Priska. Az Intézőbizottság elnöke. NmL, S algótarján nagyközség iratai, 2613/1919. szám 11. KÜZDELEM A LAKÁSÍNSÉG ELLEN BALASSAGYARMATON 1919. jú liu s 10. A községi munkástanács határozatilag kim ondja, hogy a házak javítási költségei, tekin­ tettel arra, hogy 5 éven keresztül munkás- és anyaghiány m iatt javítva, tatarozva egy­ á lta lá n nem voltak, ezek helyrehozatala meg fo g ja haladni a mostani munka- és anyag­ árak m ellett a házbérjövedelmet. De a községnek nemcsak az a fela da ta , hogy a háza­ kat javíttassa, de ha ez végre lesz hajtva, munkáslakások, fürdő, más közjóléti intézménye­ ket m agában fo g la ló épületek emelése elodázhatatlan, mert Balassagyarmaton, ebben a 14 ezer lelket m eghaladó városban közfürdő nincs, továbbá semmiféle népjóléti intéz­ mény befogadására alkalm as épület. A lakásínség némi enyhítése végett a munkástanács megkeresi a helybeli vörösőr ezred parancsnokságát, hogy az összes vörös őröket a volt honvéd laktanyába, mely teljesen üresen áll, helyezze át, hogy az igy felszabadult helyiségeket m agánlakások céljára lehessen igénybe venni. Egyben felhívja a munkás, katona és földmives szegények tanácsa a vörös őrség helyi rendészeti osztályát, hogy az ide telepedett idegeneket kutassa fel, irja össze és kikitelepitésük iránt tegyen előterjesztést a községi intéző bizottságnak. Az építési bizottságot felhívja a munkástanács, hogy építési program ját állítsa össze, költségvetéssel szerelje fel és jóváhagyás végett terjessze a munkástanács elé. Egyben e l­ határozta a községi munkástanács, hogy szocializált házak javítási, továbbá munkás­ lakások cé lja ira igénybe vett és veendő épületek átalakítási költségeinek fedezésére a községi direktórium semmiféle fedezettel nem rendelkezik, m iért is felkéri az országos lakásbiztosságot, hogy a sürgősen foganatositandó építési m unkálatok költségeinek fe ­ dezésére 300 000 Koronát bocsásson rendelkezésre . . . NmL, Balassagyarmati mt. jzkve, 1919. jú l. 10-i ülés, 69/1919. szám A HOMOKTERENYEI MUNKÁSTANÁCS EGYES BIZOTTSÁGI TAGOKAT AKTÍVABB MŰKÖDÉSRE SERKENT 1919. jú liu s 12. Elnök közli a tanáccsal, hogy a járási munkástanács elnöke öt szóbelileg arra utasította, hogy a m egválasztott bizottságokat, éspedig a birtokrendező és termelést biztosító, egész­ ségügyi, közművelődési bizottságokat, úgy testületileg, m int saját személyükben figyelm ez­ tesse kötelességeik pontos teljesítésére annál is inkább, mert esetleges mulasztásáért minden bizottsági ta g saját személyében is felelősséggel tartozik. Ezideig egyetlenegy b i­ zottság sem, annak egyetlen ta g ja sem viselte a reábizott tisztséget azzal a lelkiism ere­ tességgel, ahogyan ezt a proletariátus érdekei kívánják. M indenki tehernek tekin ti tiszt­ ségét s ha tesznek is valam it, azt annyira lanyhán s minden am bíció nélkül cselekszik, hogy jo g g a l feltehetjük a kérdést, hogy ki fog hát a proletariátus érdekeiért dolgozni, ha 51 �maguk a proletárok nem? Egyedül az élelmezési bizottság teljesíti kötelességét, a tö b b it mind a nemtörődömség jellem zi. Kéri ezért elnök a fentem litett bizottságoknak jelen lévő ta g ja it, hogy a reájuk bízotta­ kat innentúl teljesítsék azzal az odaadó buzgalom m al és am bícióval, ahogyan azt tőlük a proletariátus, aki őket erre a tisztségre ültette, jo g g a l eivárhatja. NmL, Homokterenyei mt. jzkve, 1919. jú l. 12-i ülés, 7/1919. szám 13. NAGYBIRTOK SZÉTOSZTÁSÁT TERVEZIK DIÓSJENŐN 1919. július 27. Dalkó M ihály tanácstag indítványozza, hogy az immár szocializált Sváb-féle gazdaság, mely szántóföld és rét területtel együtt mintegy 800 kat. ho ld at tesz ki, a nincstelenek ré­ szére szétosztassék azon elvek szem előtt tartásával, melyek an nak idején a Károlyi feie földfelosztási törvényben lefektetve vannak. Indítványozza továbbá, hogy elfogadás esetén a hozandó határozat a járási mező bizottság útján a Földművelésügyi Népbiztossághoz felterjesztessék azon kérelemmel, hogy teljesithetés esetén a fö ld fe losztás már a folyó év őszén végrehajtható legyen. Indokolja indítványát azzal, hogy a rop pant elhanyagolt gazdaság m egfogyott munkakedvvel csakis a földfelosztás fo lytá n tehető ismét virágzóvá s töb b termelésre alkalmassá, annyival is inkább, mert erre a nincstelen munkásság körében nagy hajlandóság m utat­ kozik s ez találkoznék a legnagyobb tetszéssel. A tárgyhoz többen szólottá k s az indítványt elfogadásra aján lották, mire a következő véghatározat hozatott: 39. Véghatározat. Község M unkástanácsa Dalkó M ih ó ly elvtárs. t a n c stag indítványát a legnagyobb lelkesedéssel magáévá teszi, azt egyhangúlag határozatra emeli és az in d ít­ ványában em lített fórumhoz felterjeszteni rendeli. NmL, Diósjenői mt. jzkve. 1919. jú l. 27-i ülés 14. GONDO SKODÁS AZ ORVOSOK ELLÁTÁSÁRÓL 1919. július 29. Nógrádvármegye Intéző Bizottságától, 6980 1919. szám Tárgy: Az élelm i cikkeket és anyagokat elosztó helyeken orvosoknak á csorgás a ló l való mentesítése. Hogy a vármegye területén alka ln a z ott orvosok a közegészségügy terén hivatásukat a ka ­ dá lytalanu l, minden zavar nélkül elvégezhessék, szükséges, hogy az élelm i cikkeket (tej, dohány, bor stb) s más anyagokat elosztó helyeken soronkívül kielégítést nyerjenek. M iért is elrendeljük, hogy az orvosok a nógrádvárm egyei helyi csoport elnöksége á lta l névre kiá llíto tt, vörös keresztette l és vörös színű átlószerű von allal m egjelölt igazolványok felm utatása m ellett járandóságukat soronkívüi nyerjék el. Ezzel kapcsolatban nehogy az orvosok működése és a helyszínen való gyors megjelenése gátoltassék, a fentebb m egjelölt igazolványok m eg állap ított záróra után való kim aradásra, továbbá az elválasztó Ipoly folyó vonal átlépésére, rekvirálás és lakásuknak igénylése alul való mentesítésre jogosultsággal bírnak. A vm. Intézőbizottság meg van róla győződve, hogy úgy a helyi direktórium ok, m int a vörösőrség parancsnokai az orvosoknak az emberiség érdekében tett fontos hivatását és szolgálatait m indenkor figyelem be veszik s közegeiket, valam int ta g ja ik a t fentiekre m eg­ felelően kio kta tják s az orvosokat fenti igazolvány előm utatása esetén hathatósan tá ­ m ogatni fogják. Balassagyarmat, 1919. július 29. Vármegyei Intézőbizo ttság: Györgyffy Nógródmegye Hivatalos Lapja, 1919. aug. 7-i (XLVül. évf. 32.) szám, 1. old. 52 �15. FELOSZLIK A SALGÓTARJÁNI MUNKÁSTANÁCS 1919 a u g usztus 9. Jegyzőkönyv. Felvétetett S algótarjánban a salgó ta rján i munkás, katona és földm ívestanácsának 1919. évi augusztus hó 9-ik napján d. e. 10. órakor m egtartott ülésében. Jelen voltak: Elnök Priska Dezső, György István és Venczel Gyula in tézöbizottsági tagok, Csizi József, M alom hegyi Dezső, Fehér Vilmos, V ilezsál Antal, lH raskó Károly, Klepej Fe­ renc, Gastanek Ferenc, Kiss István, Szekeres János, Bordács Dánielné, Veigner Jolán , Gacza Ferencné, H aivani Miklós, Percze István, Kápolnai M ihály, Tóth István, Fülöp Pál, Cibura István, G aló József, Hack Gyula, Tauschek Károly, Sztremen János, és Licskó Béla tanácstagok, továbbá Szecsey Ernő járási főszolgabíró és Tóth Gyula községi bíró s végre Kováts József községi jegyző, utóbbi m int ezen ülés alkalm i jegyzője. Priska Dezső elnök a m egjelent tanácstagokat szivélyesen üdvözölvén előa dja , hogy az utóbbi időben M agyarország p o litika i helyzete nagy változáson ment keresztül. Tegnap még arról a m egállapodásról tud ott az intézőbizottság, hogy községünket cseh csapatok fo g já k megszállni, míg a mai napon ezen csapatokat a román megszálló csa­ patok előzték meg. M iután idegen megszálló csapatok jelenléte folytán nézete szerint a fennálló munkás­ tanács a közigazgatás vitelét továbbra már nem lá th a tja el, m iután továbbá az újonnan a laku lt korm ánytól rendeletek egyáltalán nem érkeztek, arra nézve kellene a tanácsnak határozatot hoznia, hogy a közigazgatás vezetését továbbra is m egtartsák-e, avagy nem? M ie lő tt azonban a tanács e tekintetben határozatot hozna, felkéri M alom hegyi Dezső elvtársat, m int a járási intéző bizottság elnökét, hogy szíveskedjék az ülésen nyilatkozni arra nézve, hogy az újonnan mega la ku lt kormánytól esetleg a járási intéző bizottsághoz nem érkeztek-e rendelkezések. M alom hegyi Dezső, m int a járási intéző bizottság elnöke a hozzá intézett kérdésre be­ jelenti, hogy a járáshoz az újonnan a la ku lt kormánytól ugyan rendelkezések nem érkeztek, de a maga részéről is csak azt tanácsolhatja, hogy a községi munkástanácsok és intéző bizottságok m ondják ki feloszlatásukat és ad já k á t a községi közigazgatás vezetését a volt Károlyi-féle kormány idejében m űködött tényezőknek . . . A tanács a fe lte tt kérdésre egyhangúlag hozott határozattal kim ondotta, hogy feloszlik, működését beszünteti és a község közigazgatásának vezetését az arra illetékes e lö ljá ró ­ ságnak á ta d ja . . . Hack Gyula, m int az acélgyár ellenőrző munkástanács elnöke, felkéri a jelenlévő járási főszolgabíró és község b i rá já t, hogy a hivatalokban működő tisztviselőket, úgyszintén a község polgárságát is óva intsék a ttól, hogy a munkásság veeztőséget , a tanács ta g ja it holm i a la p ta la n vádaskodásokkal a megszálló csapatok parancsnoksága előtt ne illessék, mert ebből csak bonyodalm ak származhatnának, ami pedig nézete szerint a községre, de senkire nézve sem kívánatos. M egvan ugyanis felszólaló győződve arról, hogy a munkásság vezetősége teendőinek ellátása körül a legnagyobb fokú szorgalmat, pontosságot fe jte tt k i; minden cselekedeté­ vel a község anyagi érdekeinek előm ozdítását célozta s éppen ezért igen sokszor a le g ­ messzebb menő méltányosságra támaszkodva, minden igyekezetével a község anyagi fejlődését és a községi lakosság jó lé té t mozdította elő. Priska Dezső elnök hasonlóan oda nyilatkozott, hogy úgy a tanács, m int az in té ző b i­ zottság és annak ta g ja i csak a köz érdekében teljesítették kötelességüket, szorgalom­ mal és m indent a legnagyobb mértékben mérlegelve igyekeztek azo n lenni, hogy a köz­ ség anyagi ja va it gyarapítsák és a községet a fölösleges költségtől mentesítsék. Nyugodt lelkiism erettel ad já k á t tehát a község vezetését és a velük szemben tám asztandó minden esetleges vádaskodással szemben helyüket m egállva, cselekedeteikért bárkivel s z e m b e n is k é s z s é g g e l fe le ln i fo g n a k NmL, S algótarján nagyközség iratai, 3600/ 1919. szám 53 �16. A SALGÓTARJÁNI JÁRÁSI INTÉZŐ BIZOTTSÁG ÁTADJA AZ IGAZGATÁST 1919. augusztus 9. A salgótarjáni járási intéző bizottságtól, 3950/1919. szám Községi Intéző bizottságnak, Salgótarján. Értesítjük, hogy folyó hó 9-én szervezett munkásság képviselői kezébe a járási intézőbi­ zottság letette megbízatását a változott korm ányform ára való tekintettel. A szervezett m un­ kásság képviselői ezen lem ondásukat tudom ásul vették és elfogadták, ennélfogva hiva­ talu kat a mai napon a járási főszolgahiróságnak átadtuk. U tasitjuk a községi intéző bizottságot, hogy hivatalukat a kör-, községi jegyzőknek, bíróknak hivatalos elszámolás és le ltár m ellett hala dékta lan ul a d já k át. NmL, S algótarján nagyközség ira ta i, 3602/1919. szám 17. AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER KÉPVISELŐINEK ELSŐ ÉRTÉKELÉSE A PROLETÁRDIKTATÚRA LEFOLYÁSÁRÓL SALGÓTARJÁNBAN 1920. július 14. . . . A kommunizmus kitörése a lakosság illetve a munkásság körében óriási lelkesedést váltott ki. Lázas izgatottságot keltett ezen forduló pont, m inden munkás egy hősnek gon­ do lta m agát, mint aki a kommunizmus kitörésének egy-egy tám ogatója, felidézője és létrehozó ta g ja . Lázas izgatottsággal és a legnagyobb sürgősséggel alap ították meg a munkástanácsot. A munkástanácsnak elnöke 1919. év á p rilis 10-ig Bozó György volt, ezen­ túl a pro le tá rdiktatú ra bukásáig Priska Dezső, Tagjai voltak György István, Vencel Gyula, Csizi József, M alom hegyi Dezső, Fehér Vilmos, Vilezsál Antal, Hraskó Károly, Klepej Fe­ renc, Gastanek Ferenc, Kis István, Szekeres János, Bordás D ánielné, Vajgner Jolán, G aca Ferencné, H atvani M iklós, Perce István, Kápolnai M ihály, Tóth István, Fülöp Pál. Czibora István, G a lo József, Hack Gyula, Tauschek Károly, Sztremen János, G ólián András, Tóth Pál, Licskó Béla. A munkástanács m egalakulása után a közigazgatását átvette, á lta lá b a n m inden intéz­ kedés az ő kezében összpontosult. Senki más, mint a munkástanács semmiféle intézkedést nem tehetett. Később a munkástanács kebeléből az ügyek intézésére egy öttagú intézőbizottság alakult, ta g ja i voltak Priska Dezső, György István, Vencel Gyula, Csomor Mátyás és G ólián András, később Tóth Pál is ezen intézőbizottságnak ta g ja volt. Ezen kívül volt közművelődés-, egészségügyi és pénzügyi bizottság. A művelődés- és pénzügyi bizottság elnöke Fehér Vilmos volt, volt még katonatanács is, ez 11 tag ból állott, elnöke Mendelzon volt. A forradalm i törvényszék elnöke Fajd József volt. A községből egyesektől bútorokat rekviráltak, de ezen rekvirálások a legnagyobb részt e l­ ismervény ellenében történtek. Erőszakos események egész sorozata á llo tt elő, hiszen az egész ténykedésük az erőszakosság elvén alap ult. Vörös katonák voltak a községben, itt alakították meg a salgó ta rján i munkásszázadot is az acélgyári munkások sorából, ennek parancsnoka Czirbesz István volt. A vöröskatonák a kommunizmusért lelkesedtek, annak feltétlen hívei voltak s azt gondolták, hogy a kom­ munizmust minden körülmények között fenntartják. S algótarján, 1920. július hó 14-én. Jegyző. NmL, S algótarján nagyközség iratai, 1912/1920 szám Összeállította: S C H N E ID E R 54 M IK L Ó S �A Tanácsköztársaság m űvelődési p o litik á já r ó l 1919. m árcius 21-ével hősi, dicső korszak vette kezdetét a m agyar nép tö r­ té n e tében. Az új m u nkásha ta lo m első fe la d a ta v o lt az u ra lk o d ó osztály h a ta lm á ­ nak m egdöntése p o litik a i, g a zd a sá g i és k u ltu rá lis v o n a lo n . K ö z tu la jd o n b a vették a term előeszközöket: g yá ra k a t, b á n yá ka t, üzem eket, fö ld e t, és b a n ko ka t. Az új g a zd asági ren d d e l párhuza m o sa n kezdték k ia la k íta n i a szocialista á lla m re n d jé t. L é tre jö tte k és m e g a la k u lta k az új h a ta lo m szervei. A term előeszközök köz­ tu la jd o n b a vétele, v a la m in t a szocialista á lla m re n d kia la k ítá s a m e g te re m te tte a le h e tőségét és fe lté te le it a szocialista k u ltú rfo rra d a lo m kib o n ta k o z ta tá s á n a k . A d o lg o zó k érdekei m egkívánták, hogy a le g sü rg ő se b b e n fe l kell szám olni az u ra l­ kodó osztály k u ltu rá lis m ono p o lh e lyze té t, m egterem tve ezzel a d o lg o zó k m űvelő­ désének lehetőségét. A T anácsköztársaság a lko tm á n ya a la p e lv k é n t m ondta k i: „ A T an á cskö ztá r­ saság m egszünteti a burzsoázia m űveltségi k iv á lts á g á t és m e g n yitja a d o lg o z ó k e lő tt a m űveltség megszerzésének le h e tő s é g e it.” (A M a g y a r S zocialista Szövetséges T anácsköztársaság A lko tm á n ya a la p e lv e in e k X. §-a). Az a lk o tm á n y b a n b izto síto tt jo g o k a la p já n szélesre tá ru lt a ku ltú ra k a p u ja a d o lg o zó k e lő tt. De nem csak a le h etőségek nyílta k meg, hanem a g a zd a sá g i és p o litik a i irá n yítá s m e lle tt, a k u l­ tú ra irányítása is a d o lg o z ó k kezébe ke rü lt. Az e m b e rfö lö tti m unka m e lle tt — m elyet g a zd a sá g i és p o litik a i té re n k e lle tt elvégezni — sok id ő t és a n ya g i e rő t á ld o zta k arra, hogy m egterem tsék az o kta tá s és m űvelődésügy új rendszerét. M agyarországon a fe u d á lis m a ra d vá nyo kka l te rh e lt, e lm a ra d o tt g a zd a sá g i és p o litik a i helyzet rányom ta p e csé tjé t az o kta tá s ra és m űvelődésre is. M ég olyan burzsoá fo rra d a lm i követelm ények sem v a ló s u lta k meg, m in t az á lla m és egyház, egyház és o kta tá s szétválasztása. Nem vo lt egységes isko la i rendszer. A m a g á n ­ isko lá k és az egyházi isko lá k m e lle tt — m elyek az isko lá k zöm ét te tté k ki — csak nagyon gyér szám ban le h e te tt ta lá ln i á lla m i isko lá ka t. A vidéki n é p o k ta tá s szín­ vo n a la rendkívül ala cso ny volt. A n e ve lő m u n ká t a sovinizm us és kle rika lizm u s je lle ­ mezte. N em csak a d o lg ozó k vo lta k elzárva a k u ltú ra m inden le h e tő sé g é tő l, hanem a h ala dó sze lle m ű tu d ó s o k a t és m űvészeket is h á tté rb e szorították. Az u ra lk o d ó osztály é rdekei és az e le m b e rte le n ítő kizsákm ányolás m inden h a la d ó szellem et g ú zsb a kö tö tt. Ilyen öröksé g e t k e lle tt á tv e n n ie a fia ta l T a n á csköztársaságnak, u g y a n a kko r te lje se n já ra tla n ú ton k e lle tt e lin d u ln ia . A m űvelődésügyi p o litik a központi irá n y ító ja és szervezője a K özoktatásügyi N épbiztosság volt. A m űvelődésügyi re fo rm o t is a N épbiztosság készítette elő. A vidéki k u ltu rá lis é le t irá n yítá sá ra a helyi d ire k tó riu m o k keretén b e lü l m ű­ velődésügyi osztályokat szerveztek. A N ó g rá d i V örös U jság 1919. á p rilis 23-i száma közli hogy m e g a la k u lt a m egyei m űvelődésügyi osztály, és a m egyei d ire k tó riu m m űvelődési m e g bízottnak Szabó Lajos középiskolai ta n á rt és T ettléri K ároly segéd­ ta n fe lü g y e lő t, elem i iskolai ta n ító t nevezte ki. A m űvelődésügyi osztályok kezdeti m u n k á já t tükrözi a N ó g rá d i V örös U jság 1919 m ájus 15-i szám ában közölt értesítés, m elyben a K özm űvelődési Tanács é rtesíti a megye d o lg o z ó it, 55 �hogy a megye n a g yo b b te le p ü lé se in m inden va sá rn a p d é lu tá n e lő ­ adásokat ta rta n a k tá rs a d a lm i. közgazdasági és művészeti kérdésekről, m elyeket a M űvelődési Ta n á cs szervez. A m űvelődésügyi osztályok m e lle tt n a g y­ szám ban d o lg o z ta k tá rs a d a lm i b izottságok, m elyekben a d o lg o zó k és é rte lm isé g ie k százai vettek részt A N ó g rá d i Népszava 1919. jú n iu s 15-i száma fe lh ívá st közölt a megye orvosaihoz, m érnökeihez és ügyvédeihez, hogy je le n tkezze n e k e lő a d á so ka t ta rta n i. A Közoktatásügyi N épbiztosság á lta l k id o lg o z o tt reform terv k ite rje d t az o kta tá s és népm űvelés m inden lényeges te rü le té re . A szocialista m űvelődésp o litik a kib o n ta ko zá sá n a k egyik e lő fe lté te le v o lt egyes, d e m o kra tikus je lle g ű á t­ a la kítá so k vé g re h a jtá sa . Ilyen vo lt az á lla m és egyház szétválasztása. Az á lla m a va llá st az á lla m p o lg á ro k m a g á n ü g yé n e k n yilv á n íto tta , a vallás szabad g y a k o r­ lá sá n ak jo g á t p e d ig az A lko tm á n y b a n b izto síto tta m in d e n ki szám ára: „ A d o lg ozó k igazi le lkiism e re t s z a b a d sá g á t azzal védi a Tanácsköztársaság, hogy e lvá la sztja teljesen a zegyházat az á lla m tó l, az is k o lá t az e gyháztól. A v a llá s á t m in d e n ki g y a k o ro lh a tja .” (Az A lko tm á n y XI. §-a.) A főváros K özoktatásügyi N ép b iztossá g a a következő re n d e le te t a d ta k i: „E lrendelem , hogy az összes is k o lá b a n a va llá sta n ta n ítá s á t a zo n n a l m egszüntes­ sék és a fe ls z a b a d u ló ó rá k részben a mai tá rs a d a lm i viszonyok ism ertetésére, részben közism ereti tá rg y a k ta n ítá s á ra fo rd íta n d ó k .” (Vörös U jság 1919. m árcius 28-i szám : „N in c s h ito k ta tá s a főváros is k o lá ib a n ” ). A N ó g rá d i H írla p 1919. á p rilis 6-i szám ában je le n t meg a M egyei D ire któ riu m re n d e le te a va llá s ta n ítá s á n a k m egszüntetéséről a megye is k o lá ib a n . A Tanácsköztársaság m űvelődésügyi p o litik á ja m egvalósításának első és fontos fe la d a ta v o lt az egységes, á tfo g ó á lla m i isko la i rendszer m egterem tése. Az isko lá ka t a szocialista nevelés s z o lg á la tá b a á llíto ttá k . M in d e n is k o lá t á lla m o s íto t­ tak és kim ond tá k, hogy az o ktatás, a nevelés á lla m i fe la d a t. K ülönösen d ö n tő je le n tő sé g ű vo lt az egyházi iskolák á lla m o sítá sa , m elyek a reakciós, fe u d á lis nevelés fe lle g v á ra i voltak. A régi osztályta g o zó d á st tükröző isko la i rendszer helyett az új rendszer a la p já n a k a nyolcosztá ly os, egységes, m inden 6 —14 éves gyerm ek szám ára kötelező n é p is k o lá t te k in te tté k . M in d e n e lő ké szüle te t m egtettek a Közoktatásügyi N é p b iztosság utasítása a la p já n , hogy az 1920/21-es ta névben m egvalósuljon ez a terv. Erre a zo n b a n csak egy negyedszázad m úlva — 1945 után — ke rü lh e te tt sor. Igen fo n to s intézkedés volt, hogy ingyenessé te tté k az o kta tá st. Ez m in d e n ki szám ára biztosíto tta a ta n u lá s i lehetőséget. Ezt tükrözi a fővárosi N épbiztosság 1919. m árcius 28-án k ia d o tt re n d e le te : „ A főváros összes is k o lá ib a n és ta n fo ly a ­ m ain a ta n ítá s ingyenes, m in d e n n e m ű ta n d íj szedést ezennel m e g szü n te tü n k.” (B udapesti N épbiztosság H iva ta lo s Közlönye, 1919. ápr. 11-i szám, XlV-es re n d e le t) Az iskolare fo rm keretén b e lü l nagy je le n tő s é g ű vo lt a K özoktatásügyi N é p ­ biztosság intézkedése az osztatlan isko lá k fe lszá m o lá sá ra . A re n d e le t k im o n d ta : „A z osztatlan n é p is k o lá k a t a régi re n d n e k ezt a szégyenletes és szomorú in té z­ ményét, mely a ta n ító ra a lig m eg va ló síth ató fe la d a to k a t róva, a n é p fe lv ilá g o s ító m unkának egyik fő a ka d á ly o z ó ja a K özoktatásügyi N épbiztosság rövid id ő a la tt teljesen meg a k a rja szü n te tn i.” (K özoktatásügyi N épbiztosság, X.-es számú re n ­ d e le te, 1919. á p rilis 20.) 56 �A d o lg ozó nők helyzetének ja v ítá s á ra az ó vodák és napközi o tth o n o k h á ló z a ­ tá n a k széleskörű kiépítését tervezték. Nem fe le d ke zte k meg a beteg és gyenge gyerekekről sem. Részükre sza n a tó riu m i n a p k ö z io tth o n o k a t terveztek. Az óvo­ d á ka t já té k is k o lá k n a k szervezték át, ez az elnevezés jo b b a n tü krö zte az a zo k­ ban végzett tevékenység ta rta lm á t és c é ljá t. A Tanácsköztársaság isko la i és o kta tá si re fo rm ja kom oly je le n tő s é g g e l b írt a ped a g ó g u so k szám ára is. A ta n ító k öröm m el fo g a d tá k az intézkedéseket, m ert s a já t m u n ká ju k m egbecsülését lá ttá k bennük. Látták, hogy m e g te re m tő d ik az igazi p e d a g ó g ia i m unka a la p ja . Ezrével vettek részt a k ü lö n bö ző to vábbképzésekben. Az ország te rületén 15000 ta n ító v a l ism ertették a m e g vá lto zo tt p o litik a i és tá r­ sadalm i viszonyokat, az iskola szerepét a tanácsre n d sze rb e n . A megyék m űvelő­ désügyi osztályai ta n fo ly a m o k a t és e lő a dá s s o ro z a to ka t szerveztek a p e d a g ó g u so k m inél g yorsabb átképzésének é rd e ké b e n . Egyik le g fo n to s a b b fe la d a t vo lt a p e d a ­ g ógusok vilá g n é ze té n e k m e g vá lto zta tá sa és á ta la k ítá s a . A N ó g rá d i N épszava 1919. augusztus 3-i száma h írt a d o tt a rró l, hogy a m egyében b e fe je z ő d ö tt a ta ­ nítók átképző ta n fo lya m a és 85 fő k a p o tt lá to g a tá s i bizonyítványt. K ülönböző kézikönyveket és s e g é d a n y a g o k a t a d ta k ki a p e d a g ó g u s o k m u n k á já n a k segítésére. Ilyen pl. a „T ö rté n e ti kézikönyv” és „ A term észet könyve” . M in d k é t kézikönyv a szocialista szellem e lte rje d é s é t sz o lg á lta . Az egész isko la re fo rm keretén b e lül nagyon kom oly helyet k a p o tt a g y a k o rla ti ta n tá rg y a k o kta tá sa . Az á lta lá n o s is ko lá kb a n bevezették a kézim unka ó rá k a t, kö zé p iskolá kb a n p e d ig a p o lite c h n ik a i o kta tá st. Ezen ta n tá rg y a k helyes ta n ítá s a é rd e ké b e n re n d e le tb e n e lő írt külön szakta n fo ly a m o k a t rendeztek a p e d a g ó g u so k részére. A p e d a g ó g u so k átnevelése és o kta tá sa m e lle tt a T anácsköztársaság korm ánya nem fe le d k e z e tt meg a p e d a ­ g ógusok m egbecsüléséről, a n y a g i helyzetük ja v ítá s á ró l sem. Rendezték a ta n íto k fizetését, m entesítették a n é p o k ta tá s b a n résztvevő ta n e rő k e t a s zo lg á la ti d íj, v a la ­ m in t bá rm ilye n cím en fiz e te n d ő n y u g d íjjá ru lé k fizetése a ló l. A Közoktatásügyi N épbiztosság re n d e le te t a d o tt ki, hogy a nevelőknek szem élyenként 1000 korona g yo rse lő le g e t kell fo lyó síta n i, m elynek visszatérítéséről később intézkednek. Az iskolareform é rdekében h ozott intézkedések, v a la m in t a p e d a g ó g u so k m egbecsü­ lését célzó re n d e le te k tü krö zik, hogy m ilyen je le n tő s szerepet k a p o tt az egész T anácsköztársaság m u n k á já b a n a szocialista isko la ü g y k ib o n ta ko zta tá sa . Az iskolareform k ite rje d t a kö zé p iskolá kra és a fe lső fo kú o k ta tá s ra is. A kö zépiskolákban m egkezdték a szocializm us a la p e lv e in e k ism ertetését. Kevésbé fo ntos ta n tá rg y a k rovására kib ő víte tté k a te rm észettudom ányos o k ta tá st. A N ó g rá d i Vörös Ú jsá g 1919. m ájus 1-i száma cik k e t közöl „ Ú j k u ltú ra ” cím mel Dr. H o lló Dezső to llá b ó l. A cikk a te rm észettudom ányos o k ta tá s fo n to s s á g á t m él­ ta tja és rá m u ta t e tá rg y je le n tő s é g é re az isko la i m u n ká b a n . A b a la ssag ya rm a ti g im n á ziu m b a új szo cio ló g ia i ta n á rt neveztek ki Dr. G e llé r Á rp á d szem élyében. Bevezették az ingyenes z e n e o kta tá st és széleskörű ism ereteket n y ú jto tta k a ta n u ló k ­ nak önképző körökben, a k ü lö n bö ző művészeti te rü le te k rő l. A N ó g rá d i Népszava 1919. jú n iu s 8-i száma tu d tá ra a d ta a b a la ssa g ya rm a ti d o lg o zó kn a k, hogy jú n iu s 14-én a g im názium M a d á c h Im re iro d a lm i önképző köre A dy-estet ta rt. A M e g ye ­ házán rendszeresen rendeztek zenei hangversenyeket a d iá k o k részére. A g im ­ n á zium okban sok d iá k o t á th a to tt a fo rra d a lm i szellem. Kom oly m éretekben vettek részt az aktív h a rco kb a n , je le n tke zte k a Vörös H a d se re g b e . A N ó g rá d i H irla p 1919. á p rilis 13-i száma D iá k o k a Vörös H a d se re g b e n cím m el cikke t közölt, s 57 �tu d ó sítá st a d o tt a rró l, hogy a b a la ssag ya rm a ti g im n á z iu m b a n ség a la k u lt. két k a to n a i egy­ Egyes ip a rá g a k n a k m e g fe le lő e n a Tanácsköztársaság korm ánya tö b b szak­ iskola m egszervezését tervezte. A szakiskolák p e d a g ó g u s a i szám ára á lla n d ó je l­ legű szaktanári képzést kívántak b izto síta n i. Komoly fe la d a to t és fe le lő sség e t je le n te tt a fe lső fo kú o kta tá s átszervezése és m egreform álása. Ezen a te rü le te n három fo n to s fe la d a to t k e lle tt sürgősen vé g re ­ h a jta n i: 1. b iztosíta n i a m arxista o tk a tá s t; 2. fokozni az egyetem i képzés szín­ v o n a lá t; 3. biztosíta n i a rá te rm e tt m unkásgyerm ekek egyetem i ta n u lá s á t. Az egyetem eken a h ittu d o m á n y i fa k u ltá s t m egszüntették, a h ittu d ó s o k képzését egy­ házi fe la d a ttá tették. A m unkás és paraszt szülők g yerm ekeinek egyetem i ta n u lá s á t azzal is segítették, hogy a fő is k o lá k o n és az egyetem eken b e lü l 3 h ó n a p o s e lő ­ képző ta n fo ly a m o k a t szerveztek. M a rx -E n g e ls m unkásegyetem eket hívtak életre, ah o l a különböző á lla m i és p á rtfu n k c ió b a n lévő vezetőket képezték. A m unka s és paraszt h a llg a tó k a t a n y a g ila g is tá m o g a ttá k , szám ukra m unkakedvezm ényt és ö sztö n d íja ka t bizto síto tta k. Az isko la i o kta tá s m e lle tt kom olyan fo g la lk o z ta k az ifjú m u n ká so k és ip a rita n u ó k helyzetével. Rendezték m u n k a id e jü k e t és bérüket, va la m in t korszerű ta n u lá s i le h e tő sé g e t b izto síto tta k szám ukra. M eg szü n te tté k a m u n k á lta tó k önkényeskedését is. A m űvelődésügyi p o litik á b a n h a ta lm a s szerepet k a p o tt az isko lá n kívüli fe ln ő tt o kta tá s és népm űvelés. V idéken a d ire k tó riu m o k á lta l lé tre h o z o tt n é p ­ m űvelési osztályok, vagy K özm űvelődési Tanácsok irá n y íto ttá k ezt a m unkát. Az iskolánkívüli o kta tá s egyik le g fo n to s a b b célkitűzése az a n a lfa b é tiz m u s felszám olása volt, m elyet a v ilá g h á b o rú e lő tti fé lfe u d á lis rendszer h a g y o tt ö rö ksé g ü l. Ebben az időben a lakosság közel 3 0 % -a vo lt írá s tu d a tla n . Ezek szám ára a m egyékben írás—olvasás ta n fo ly a m o k a t szerveztek. A ta n fo ly a m o k o n kívül ism eretterjesztő, zenei és iro d a lm i e lő a dá so k, m ú ze u m lá tog a tá so k és ta n u lm á n y i k irá n d u lá s o k bizto síto ttá k a m űvelődési le h etőségek széles s k á lá já t. A T anácsköztársaság fe n n ­ á llá s á n a k id e je a la tt vidéken 273 ism eretterjesztő e lő a d á s t ta rto tta k , m integy 250000 h a llg a tó részvételével. Az e lő a dá so ko n kívül 184 ip a ri és m ezőgazdasági ta n fo ly a m o t in d íto tta k , am elyek résztvevőinek száma m integy 6000 fő t te tt ki. V idé kre a kö zpontb ó l h e te n k é n t 9 0 -9 5 d ia p o z itív sorozatot ig é n ye lte k az e lő ­ adásokhoz. Pesten és környékén 56 zenei és iro d a lm i e lő a d á s t ta rto tta k , az e lő ­ adásokon a h aladó sze lle m ű iro d a lm i és zenei m űveket m u ta ttá k be. M e g le p ő a d olgozók nagyszám ú részvétele az e lő a dá so ko n . (6 -8 0 0 fő egy-egy e lő a d á so n .) Az ifjú m u n ká so k részére összesen 691 e lő a d á s t ta rto tta k művészeti, tá rs a d a lo m és term észettudom ányi, v a la m in t közism ereti tá rg y a k b ó l. N egyvenkét m ú ze u m lá to ­ g a tá s t szerveztek, m integy 1200 fia ta ln a k . (Jelentés a K özoktatásügyi N épbiztossag m űködéséről). A számok m u ta tjá k , hogy a d o lg o zó k m ennyire é lte k a m űvelődési lehetőségekkel. A K özm űvelődésügyi Tanácsok ú jsá g o k b a n , p la k á to k o n és a g i­ tá to ro ko n keresztül szervezték és népszerűsítették az e lő a d á so ka t. A N ó g rá d i N épszava 1919. jú n iu s 1-i szám ában h ird e tm é ny je le n t meg a rró l, hogy a Köz­ m űvelődésügyi Tanács e lő a d á sso ro za tá n a k m ásodik e lő a d á sa jú n iu s 7-én lesz. U gyancsak e lő a d á s t je le n te tt be jú liu s 9-re A te ch n ika fe jlő d é s e a jö vő tá rs a ­ d a lm á b a n cím m el. Az e lő a d á s t H o rvá th G y u la g im n á ziu m i ta n á r ta rto tta . M ikó Pál ta n á r jú liu s 6-án A jövő is k o lá já -ró l ta rto tt e lő a d á st. Az e lő a dá sso ro za to k 58 �rendezése m e lle tt m egkezdték a kü lö n bö ző könyvek k ia d á sát, melyek a szocialista eszmét terjesztették. Első ízben je le n te k meg m a gyarul M arx, Engels és Lenin művei. N agy példányszám b a n a d ta k ki term észettudom ányos és egészségügyi ism e­ re teket n yú jtó füzetsoroza to t. A N ó g rá d i Vörös Ú jság fe lh ívá st közölt, hogy a d o lgozók olvassák azoka t a hasznos könyveket és új kia d vá nyo ka t, m elyeket a K özm űvelődésügyi Tanács p ro p a g a n d a osztálya ad ki. A N ó g rá d i Népszava 1919. jú n iu s 15-i száma cikke t közölt, m elyben m e g írja , hogy a tervszerű népm űvelési m unka é rdekében a p á rttitk á ro k a t és a n e ve lőm u n ká so ka t (ta n ító k és ta n á ro k ) közös é rte k e z le tre hívták össze, melyen ö s sze h a n g o ltá k a m u n ká t és beosztották az egyes tevékenységek id ő p o n tjá t. (Pl. egy heti p ro g ra m B a la ssa g ya rm a to n : V a sá rn a p d é le lő tt az ifjú m u n k á s o k m ozgalm i n a p ja ; kedden n ő n a p i rendezvények; csütörtökö n p á rtn a p ; hé tfő n , szerdán és pénteken a g itá to rk é p z ő isko la ). Az a g itá to rké p zé sre nagy g o n d o t fo rd íto tta k . S orozatosan rendezték az a g itá to rk é p z ő ta n fo lya m o ka t. Az iro d a lo m , a művészet és a tu d o m á n y e re d m é nye it a d o lg ozó k közkincsévé kívánták te n n i. Ez a p rog ra m ta lá lk o z o tt a h a la d ó művészek, tu d ó so k helyeslésével. A p ro g ra m b a n a s a já t vágyuk m e g va ló su lá sá t lá ttá k , azt, hogy a lk o tá s a ik azok szám ára vá ln a k elérhetővé, a k ik a le g jo b b a n m e g b e csü lik: a d o lg o zó k szám ára. Az iro d a lo m , a művészetek és a tu d o m á n y o k le g k iv á ló b b képviselői részt vettek a k u ltu rá lis é le tb e n : Juhász G yu la , Tóth Á rp á d , M óricz Z sig m o n d , aki öröm m el üdvözölte a S om ogyba n m e g a la k u lt te rm előszövetkezeteket; a zenem űvészek közül B artók Béla, K odály Z o ltá n , W e in e r Leó; a képzőm űvészek kö zü l: Ferenczi Béni, Pór B ertalan, Vedres M á rk ; a színészek kö z ü l: Csortos G yu la , Ó d ry Á rp á d , S om lai A rth u r, Rátkai M á rto n . A T anácsköztársaság rendszeresen g o n d o s k o d o tt az írókról, művészekről és tu d ó s o k ró l. M u n k á ju k m egbecsülését tü krö ző a n ya g i tá m o g a tá sb a n részesítette őket. A F o rra d a lm i K orm ányzótanács 1919. m árcius 22-én k ö z tu la jd o n b a vette a m agánkézben lévő színházakat, s ezzel m e g n yito tta a színházak k a p u it a d o lg o zó k e lő tt. A K özoktatásügyi N épbiztosság h a tá ro z a ta ta rta lm a zza a szín h á za kró l: „ A színházjegyek tö b b sé g é t a d o lg o zó m unkásság részére ta rtju k fö n n , le szá llí­ to tt áron. Ezen le szá llíto tt árú je g y e k e t a szakszervezet ú tjá n k a p ja meg a m un­ kásság.” (P lakát archívum . P laká tg yű jte m é n y. V /130/919.). A ko ra b e li ú jsá g ok hosszú cikkekben szám olnak be a d o lg o zó k sz ín h á z lá to g a tá s á ró l. Az új közönség ig ényének m egfelelően, szám űzték a színházak m ű soráról a reakciós d a ra b o k a t. Klasszikus és ha la d ó szellem ű m űveket m u ta tta k be. A színészeket á lla m i státusba helyezték, ezzel biztosítva szám ukra a n yu g o d t a lk o tó m u n k á t. A T anácsköztársaság nem csak a főváros szín h á ze llá tá sá ró l g o n ­ d o skodott, hanem kom oly fig y e lm e t fo rd íto tt a vidéki d o lg o zó k szín h á ze llá tá sá ra is. V á n d o r tá rs u la to k já rtá k a zo ka t a vidékeket, a h o l nem vo lta k á lla m i színházak. Erről ta n ú sko d ik a N ó g rá d i Népszava 1919. jú liu s 13-i száma, m elyben érte síte tték a megye d o lg o z ó it, hogy keszthelyi színészek érkeztek B a la ssa g ya rm a tra , a h o l színházi e lő a d á s t ta rta n a k . A színházak á lla m o sítá sá va l p árhuzam osan k ö z tu la j­ d o n b a vették a film ip a rt és film szín h á za ka t. A művészi já té k film e k g yártása m el­ le tt kom oly g o n d o t fo rd íto tta k a term észettudom ányos és ism eretterjesztő film e k készítésére. Sok új m ozit hoztak létre a fa lv a k b a n . A ta n y á k e llá tá s á ra v á n d o r­ m ozikat á llíto tta k fe l. A gyerm ekek részére rendszeres m esefilm -vetítéseket rendez­ tek. Felism erve a film nevelő je lle g é t, re n d e le tb e n b izto s íto ttá k a rendszeres film ­ 59 �e lőadások ta rtá sá t. K özoktatásügyi N épbiztosság 17-es számú re n d e le te szabá­ lyozta a m ozihelyiségek igé n ybe vé te lé n e k re n d jé t. N agy hatású vo lt a n n a k a hét szovjet film n e k vetítése, m elyet Szam uely T ibor h a d ü g yi népbiztos h ozott re p ü lő ­ gépen S zo vje t-O ro s z o rs z á g b ó l. A hét film az orosz film g y á rtá s le g k iv á ló b b film je i közé ta rto zo tt. A zenei é le t is fe lé lé n k ü lt. A T anácsköztársaság id e jé n nagy m eg­ becsülésben részesítették az előző id ő kb e n h á tté rb e szorított B artók B élát és K odály Z o ltá n t. A zenei k u ltú ra terjesztése érde ké b e n o p e ra e lő a d á s o k a t és m unkáshangversenyeket rendeztek. V idéken sorban a la k u lta k meg a m unkás­ d a lá rd á k és zenei tá rsa sá g o k. 1919. jú n iu s 22-én kam arazene estet rendeztek B alassagyarm aton. Július 6-án ism ét hangversenyt rendeztek a M egyeházán. Jú­ lius 20-án m e g a la k u lt B alassagyarm aton a kam arazene társaság és a m unkás­ kórus. A m úzeum ok és egyéb k u ltu rá lis intézm ények á lla m o sítá sá va l is a d o lg ozó k m űvelődését kívánta szo lg á ln i a T anácsköztársaság. A ku ltú ra te rü le té n e lé rt eredm ények a d o lg ozó ko n kívül nagy h atással v o lta k az é rte lm isé g ie kre , ta n í­ tókra, ta n á ro k ra , tu d ó so kra , v a la m in t a művészekre. N agyrészük őszinte lelkesedés­ sel segítette a Tanácsköztársaság m űvelődési p ro g ra m já n a k m egvalósulását. G Á LFI Á R P Á D 60 �A d a lé k o k a Tanácsköztársaság m egyei egészség po litikájáho z N ó g rá d megye a T anácsköztársaság e lő tt az egészségügy te rü le té n is igen m ostoha helyzetben volt. A Fényes Elek á lta l szerkesztett „M a g y a ro rs z á g Statistiá k ja ” cím ű 1842-ben m e g je le n t könyvből k id e rü l, hogy 1839-ben az a u sztria i nem m agyar ta rto m á n yo kb a n 22 m illió lakosra 4127 orvos ju to tt, M agyarország 12 m illió 880 ezer lakosára 640, e b b ő l N ó g rá d megye 181 ezer la ko sá ra 2 orvos. 1850-ben a N ó g rá d i Császári és K irályi M egye h a tó sá g kim u ta tá sa szerint a m e­ gyének m ár 7 orvosa van. 1900-ra ezek száma 50-re e m e lke d e tt. A helyzetet jó l je lle m e z h e tjü k ha a m egyei a d a to k a t ö sszehasonlítjuk az országossal. N ó g rá d m egyében a 7 éven a lu li h a lá lo zá so k száma évtizedeken á l 1 0 -1 5 % -k a l az országos fö lö tt já rt. Igy vo lt ez S a lg ó ta rjá n b a n is. S a lg ó -T a rjá n nagyközség h a lo tti anyakönyvébe 1895. szeptem ber 30-tól 1896. szeptem ber 30-ig 395 h a lá le s e te t jegyeztek be. Ebből a hét éven a lu li h a lo tta k száma 260, te h á t 65,8% . Az országos á tla g 1895-ben 5 3% volt. A 260 g y e rm e kh a lo ttb ó l 250 bányász, gyá rim u n ká s, kisiparos, cseléd, és földm űves, te h á t — az a kko ri szóh a szn á la tta l élve — az „a ls ó b b n éposztály” g ye r­ meke. A hétéven a lu lia k tö b b m in t ké th a rm a d a gyengeség, b é lh u ru t, görcsök, tü d ő - és m e llh á rty a g y u lla d ó s b a n h a lt meg. A fe ln ő tte k h a lá lo z á s i o ka i között a tu b e rko ló zis 28,8 % -ka l szerepel. A „fe re n cjózsefi b o ld o g b é k e id ő k ” -re a m e g d ö b b e n tő e n na g y csecsemőés gyerm ekhalálozás, az orvos és b á b a n é lk ü lis é g je lle m ző . Ehhez já ru lta k még a le g k ü lö n b ö z ő b b já rvá n yo k - le g g y a k ra b b a n a „R o th a d ó H id e g ” (fe b ris p u t­ rid a ), a tífusz, kolera, kanyaró, vörheny — v a la m in t a nem zet „e ls a tn y u lá s a”. M in dezek term észetesen k ih a tn a k a sorozási eredm ényekre is; évtizedeken á t jó eredm énynek szám ított, ha az e lő á llíto tt sorkötelesek 2 9 % -a a lk a lm a s m inősítést nyert. Több, a m egyében é lő orvos e m e lt szót vagy írt cik k e t a tű rh e te tle n á lla ­ p o to k m egváltoztatása érd e ké b e n , sajnos nem sok eredm énnyel. Dr. M a n d e l Ig n á c kórházi főorvos B a lassagyarm aton 1912. novem ber 24-én a M a g y a r T ár­ sa d a lom tu d o m á n yi T á rsu la t ülésén ta rto tt e lő a d á st. Itt tö b b e k között e lp a n a ­ szolta, hogy a közegészségügy irá n t az é rd e klő d é s nem na g y és azt a sa jtó sem tá m o g a tja . M ég az olyan neves o rv o s -író k c ik k e it is. m in t Grósz Emil és S chachter, csak rövidítve közlik. O rvosi d o lg o k ró l csak a kko r írnak, a m ik o r va­ lam i b o trá n y a d ó d ik. Az á lla m vezető fé r fia ib a n is kevés az érzék a közegész­ ségügy irá n t. Az első v ilá g h á b o rú to v á b b súlyosbította a helyzetet. A lis p á n i je le n té s sze­ rin t 1915-ben az ázsiai kolera roham osan lé p e tt fel B alassa g ya rm a to n , Szécsény­ ben, Losoncon, S a lg ó ta rjá n b a n és Z a g y v a p á lfa lv á n , am e lye t az ország észak­ ke le ti vá rm egyéiből id e ö zö n lö tt k a to n a sá g h u rc o lt be. U g ya n e kko r az egészség­ ügyi közszolgálat 22 orvos h a d is z o lg á la tra való behívása fo ly tá n „s o k k ív á n n i­ v a ló t” (a lis p á n i szóhasználat) h a g y o tt h á tra . Egész vidékek m a ra d ta k orvos n é l­ kül. A S a lg ó ta rjá n -H a tv a n -i vo n a l m entén, v a la m in t az egész kékkői já rá s b a n 61 �egyetlen orvos sem volt. E m iatt a szennai, kisterenyei és fü le k i orvosi körzetben ötödéves orvosnövendékeket a lka lm a zta k. A ka tonaság , a fro n tk ö z e lb ö l m enekülők na g y m értékben te rje szte tté k a n e m ibetegségeke t is. A N ó g rá d i H írla p 1916. évi 23-ik szám ában dr. Fischer Á rm in rétsági já rá s i főorvos „ H a rc a venereás betegségek e lle n ” cím ű cikkét közli. Ebben a főorvos tö b b e k között a következőket írja : „ . . . Jendrassik egye­ tem i ta n á r szavai szerint a most d ú ló véres e u ró p a i h á b o rú ha a c iv iliz á c ió t nem is vitte elő b bre , a s z ifiliz á c ió t igen. . . A várm egye lakossága 285845. Á t­ lagos szám ítások szerint eb b ő l 2 5 0 0 0 -n e k van va la m ilye n venereás b a j a . . . ” Ingyenes rendelés, kezelés ezek szám ára a megye te rü le té n ezid ő be n nem vo lt Ilyen közegészségügyi helyzetet „ö rö k ö lv e ” kezdte meg a Tanácsköztársaság az évszázados le m a ra d á s felszám olását. A F orra d a lm i K orm ányzótanács LXX. számú re n d e le te g o n d o s k o d o tt a kór­ házak, gyógyító-, re n d e lő - és g o n d o zó in té ze te k .szanatórium ok k ö z tu la jd o n b a vételéről, helyi egészségügyi b izo ttsá g o k választásáról és a kórházi á p o lá s in ­ gyenességéről. 1919. m ájus 6-án készült el a M u n k a ü g y i és N é p jó lé ti N é p b iz ­ tosság re n d e le te az á lla m i kórházakban d o lg o zó orvosok fizetéséről. E szerint az a l- és segédorvosok já ra n d ó s á g a lakás-, és b é rp ó tlé k k a l e g yü tt havi 1600 korona és c s a lá d ta g o n k é n t 100 korona pótlék. A d ju n k to s o k é és főorvosoké havi 2000 korona és c s a lá d ta g o n k é n t 100 korona pótlék. Az orvosok á lla m i a lk a lm a ­ zottak lettek, rendszeresen k a p tá k fize té sü ke t és d íjta la n u l á llta k a betegek rendelkezésére. Kötelezővé v á lt a b e te g segélyző és a b a le setb izto sítá s m inden d o lg ozó szám ára. A beteg m unkás n a p i 5—20 korona b é rt ka p o tt, a m u n k a k é p ­ te le n e k já ra d é k á t m agasra em elték. A társ- és b iz to s ító p é n z tá ra k a t á lla m o ­ sították, megszervezték a gyerm ekek ü d ü lte té sé t. N ó g rá d várm egye D ire k tó riu m a még külön is g o n d o lt o rvo sa ira . A megyei h iva ta los la p b a n e lre n d e lté k , hogy az orvosokat az é le lm isze ré rt va ló sorba n ­ á llá s tó l m entesíteni kell, hogy azok h iv a tá s u k a t a k a d á ly ta la n u l fo lyta th a ssá k. Igazolvánnyal lá ttá k el őket és vöröskeresztes karszala g g a l szabadon közleked­ hettek. A M u n ka ü g y i és N é p jó lé ti N épbiztossóg 42. számú re n d e le te a la p já n a ta n ító k segélyezés c é ljá b ó l összeírták a h a d iro k k a n ta kat, a hadiözvegyeket és h a d iá rv á k a t, baleseti ro k k a n ta k a t, ilyenek c s a lá d ta g ja it, á rvá it. A s a lg ó ta rjá n i Intéző B izottság külön k im u ta tá s b a n íra tta össze ezen tú lm e n ő le g a m u n k a k é p ­ te len betegeket, tü d ő b a jo sokat és e lh a g y o tt gyerm ekeket is „ . . . A szovjet köz­ társaság em berhez m éltó e lta rtá s b a n és elhelyezésben kívá n ja az összeíran­ d ó k a t részesíteni; a p ro le tá rd ik ta tú ra egy percig sem tű rh e ti, h o g y ezeket a szerencsétleneket to v á b b ra is e lh a g y o tta n és te s tvé rte le n ü l nézze . . .” A T anácsköztársaság s a jtó ja , kia d vá n ya i szenvedélyesen ostorozták a le tű n t rendszer nyom orúságos egészségügyi e llá to tts á g á t A N ó g rá d i Vörös Ú jság 1919. jú n iu s 25-i száma közli Tóth József „T a lló zá s a m agyar u g a ro n " cím ű cikké t. A szenvedélyes h a n g vé te l é rth e tő , a d a ta i m e g ­ d ö b b e n tő e k. O rszágszerte évente 7 0 -8 0 ezer em b e r h a lt meg tu b e rk u ló z is b a n A csecsem őhalo tta k száma 130—140 ezer. M e g h a lt sok ezer szeg é n yem ber, m ert id e jé b e n nem ju to tt orvoshoz. A sötét nedves, p rim itív lakások, a hiányos tá p ­ lálkozás ve rb u vá ltá k a tú lv ilá g i lé g ió k a t. Ezer a ris z to k ra ta -b u rz s o á ú js z ü lö ttb ő l e lh a lt 57, ezer m u n kás ú js z ü lö ttb ő l 345. A hatvan évet m eg é lte az a ris z to k ra ta 62 �burzsoák 55, a m unkások 14% -a. Évenként százezrek javasasszonyok asszisztá­ lása m e lle tt költöztek a m á svilágra. A K özoktatásügyi N é pbiztosság „ M it a d o tt a fo rra d a lo m ? ” cím ű kiadványa még ennél is to v á b b megy. Egészségügyi vo natkozásban a rró l ír, hogy „...a p ro le tá r egészségével a burzsoá á lla m csak nagyon kevéssé tö rő d ö tt. A b e te g ­ p é n ztá ra k nem vo lta k elég vagyonosak, hogy e le g e n d ő orvost ta rts a n a k . Nem is fize tté k jó l o rvosaikat, úgy, hogy a szegény em ber bizony csak nagyon gyenge kezelésben ré s z e s ü lt. . . A g a zd a g em ber, ha m e g b e te g e d e tt, elegáns, fe h é r sza n a tó riu m b a került, külön szobába. K ülön ta n á r vá g ta fe l a hasát, á p o ló n ő k sü rögtek k ö rü lö tte . . . Ennek a „ szép” v ilá g n a k vége. A sza n a tó riu m o k a t köz­ tu la jd o n b a vette a p ro le tá r á lla m , k is a já títo tta a közkórházak k ü lö n szo b á it is; a kórházak kezelésébe pe d ig em berséges szellem et v i t t . . .” A T anácsköztársaság e g é s z s é g p o litik á ja ma is m inden elism erést m e g é r­ dem el. H ih e te tle n rövid id ő a la tt o ld o tt meg olyan p ro b lé m á k a t, am elyeken az előző rendszer évtizedekig nem tu d o tt ú rrá le n n i. Az e lle n fo rra d a lo m m egsem m isítette a T anácsköztársaság egészségügyi t é­ ren e lé rt e redm ényeit is. Visszavonták az á lla m o sítá si rendelkezéseket, h a tá ly ta ­ la n íto ttá k a m u n ká sjó lé t em elését célzó utasítá so ka t. E lu ra lk o d o tt az e m b e r­ te le nség, a m unkásság k is z o lg á lta to tts á g a . Szomorú pé ld a erre F. Gy. s a lg ó ­ ta rjá n i fa te le p i m unkásnak a b á n y a ig a z g a tó s á g h o z 1922-ben írt levele. F. Gy. levelében azt írja , hogy tü d ő b a ja k iú ju lt. E ngedélyezett szabadsága a la tt nem g yó g yu lt fö l, még le g a lá b b h a t h ó n a p i sza n a tó riu m i ü d ü lésre volna szüksége. További sza bad sá g o t és pé n zb e li segítséget kér, m ert a n y a g ila g te l­ jesen kim e rült. „ . . . S zo lg á ljo n m entségem ül. . . hogy betegségem k iú ju lá s á t. . . a p á lfa lv a i fűrésztelepi beosztásom nak köszönhetem , a h o l a hosszú, 1 2 -1 4 órás n a p i sz o lg á la t a rettenetes fű ré szp o rb a n kü lö n b e n is g ye n g e tü d ő m e t rövid négy h ó n a p a la tt tö n k r e te tte . . . Igérem a t. B á n ya ig a zg a tó sá g n a k, hogy a m in t ebb en a beosztásom ban lázasan, vért hányva, egészségem m el nem törődve m e g á llta m a helyem et, am íg csak betegségem le nem d ö n tö tt, gyógyulásom u tá n . . . igyekszem m ajd á ldozatkészségét m e g szo lg á ln i. . . ” A le vé lb ő l nem d e rü l ki, k a p o tt-e F. Gy. segélyt, azon sem m iféle jegyzet nem szerepel. Követ­ keztetni azért m égis csak lehet. 1922. o k tó b e r 29-én H o rth y M ik ló s S a lg ó ta r­ já n b a n já rt. A Piac téren e lm o n d o tt beszédében a m u n ká ssá g ró l szólva tö b b e k között m o n d o tta : „ . . . H i t e m és m eggyőződésem , hogy b e lá th a tó időn b e lü l jo b b n a p o kn a k nézünk elébe. De ehhez az kell, hogy rend és nyugalom legyen az országban. . . Türelem és önfe g ye le m , kita rtá s és m egfeszített m unka segítenek á t a mai nehéz helyzeten. . . A n a rc h ia ebben az o rszá g b a n tö b b é nem létez­ het és ha v o ln á n a k olya n ok, a k ik te rve ike t erre a la p ítjá k , azok legyenek tisz­ tá b a n azzal, hogy m in d e n k o r szemben fo g já k m a g u k a t ta lá ln i az á lla m h a ta lo m k é rle lh e te tle n e re jé v e l. . ”. V ilá g o s beszéd ez, s az F. G y.-k m e g é rth e tté k b e lő le , hogy vért hányva is d o lg o zn io k kell . . . H A B O N Y I ZOLTÁN 63 �Az 50 éves évfordulók kiadványaiból A félévszázados ju b ile u m jó a lk a lm a t je le n t 19 1 8 -1 9 fo rra d a lm i eseménysorozatának pontos és a la p o s m egism erésére, a tö rté n e lm i m ú lt é lő ta n u ls á g a in a k levonására. Az olvasóközönség é rd e klő d é sé t könyvkiadásunk az ú jo n n a n m eg­ je le n t művek színes és változatos sorával igyekszik kie lé g íte n i. E bő term ésből is kiem elkednek, különös é rd e klő d é sre ta rth a tn a k szám ot: „ Az 1918-as m agyarországi p o lg á ri de m o kra tikus fo rra d a lo m ” a „L e g yő zh e te tle n e rő ” a „R e n g j csak, F ö ld !” és az „Ö tv e n é v e s a P árt” cím ű kötetek. M in d a négy mű a Kossuth K önyvkiadónál je le n t meg 1968-ban. H a jd ú T ib o r: Az 1918-as m agyarországi p o lg á ri d e m o kra tiku s fo rra d a lo m című m o n o g rá fiá ja hosszú és a la p o s ku ta tó m u n ka e redm ényeként első tudom ányos je lle g ű m arxista ö s s ze fo g la lá sá t a d ja az őszirózsás fo rra d a lo m s az azt követő p o lg á ri d e m o kra tiku s időszak tö rté n e té n e k. Az I. v ilá g h á b o rú á lta l k iro b b a n to tt nem zetközi fo rra d a lm i válság id e jé n vá lta k észlelhetővé a m agyar p o lg á ri d e m o kra tikus fo rra d a lo m o ka i, a m ár ta r t­ h a ta tla n O s z trá k -M a g y a r M o n a rc h ia - s ezen b e lü l - a m agyar tá rs a d a lo m e lle n tm o n d á sa i. Tudom ányos a la p o s s á g g a l eleveníti meg a szerző a m o n a rch ia u tolsó n a p ja in a k tö rté n e té t, az események sorával b izo n yítja , hogy M a g ya ro rszá ­ gon a régi re n d e t to v á b b nem le h e te tt fe n n ta rta n i, egyetlen út je le n te tt to v á b b ­ élést az ország szá m á ra : a fo rra d a lo m . A tö m e g m o zg a lm a k sokszínű, á rn y a lt á b ­ rázolása H a jd ú T ibor könyvének rendkívül nagy pozitívum a. Az őszirózsás fo rra ­ dalom k iro b b a n á s á t s m ár a p o lg á ri d e m o krá cia első p illa n a tá tó l m e g fo g a n t szocialista fo rra d a lo m fe lté te le in e k te lje s m e g é rle lő d é sé t a tö m e g m o zg a lm a k pontos rajzával érzékelteti a szerző. Az 1918-as m agyar fo rra d a lm a t „ a nép, elsősorban a főváros p ro le tá rja i vitté k győzelem re és szám ukra a béke, a d e m o k­ rácia, a fü g g e tle n s é g csak a fo rra d a lo m első lé p cső fo ka i voltak. A zo ka t elérve, to vá b b a k a rto k lé p n i: köztá rsa sá g o t követeltek, a tő ke és fö ld b irto k u ra lm á n a k végét, nem csak a p o litik á b a n , de a term elési viszonyokban is, a régi g y ű lö lt p a rla m e n t helyett a m unkások, k a to n á k és parasztok ta n á c s a it.” A p o lg á ri d e m o kra tiku s korm ányok tevékenységének ism ertetésénél H a jd ú T ibor nem követi a nép m o zg a lm a k le írá sá n á l a lk a lm a z o tt módszert, a pontos id ő ­ rendet. Tém ánként csoportosítva tá rg y a lja a p o lg á ri d e m o kra tikus rend in té zke ­ déseit, s ju t el a következtetéshez: a Károlyi vezette p o lg á ri tá rs a d a lo m nem o ld ­ h a tta meg a m agyar tá rs a d a lo m p ro b lé m á it, a n n a k e lle n é re , hogy to v á b b lá to tt és tö b b e t te tt, m in t e d d ig m inden e lő d je , m ert a tö rté n e le m a n a kro n isztiku ssá te tte a m agyar p o lg á ri d e m o k rá c iá t. Az 1918 o któ b e ré tő l 1919 m á rciu sá ig követett p o litik a i tö rté n e te n tú l H a jd ú T ibor gazd a g o n á rn y a lt képet ad a kor g a zd a sá g i és k u ltu rá lis é le té rő l is. A szerző a la p m ó d sze ré n e k: a tények pontos, m arxista elem zésének tu d h a tó be elsősorban, hogy a m o n o g rá fia tö rté n e lm i esem ényekbe, a fo rra d a lm i moz­ g a lm a k ism ertetésébe ágyazza be 1 918-19 vezető p o litik u s a in a k p o rtré já t, ezzel m egitélésükben az egyetlen helyes u ta t választja, cse le ke de te ik m é rcé je : m e g ­ fe le lte k-e a kor tám a szto tta követelm ényeknek, a p ro le ta riá tu s érdekeinek. A p o lg á ri de m o kra tikus fo rra d a lo m tö rté n e té b e n tö b b n ó g rá d i, elsősorban 64 �s a lg ó ta rjá n i esem énnyel ta lá lk o z u n k , így H a jd ú T ibor m o n o g rá fiá ja a kor á lta lá n o s m egism erésén tú l konkré t h e lytö rté n e ti ism e re te in ke t is g a z d a g ítja . A kö te te t rendkívül bő forrásjegyzék zárja. A Legyőzhetetlen erő cím ű ta n u lm á n y k ö te te t H a jd ú T ibor m o n o g rá fiá já h o z h a so n ló a n az M SZM P P á rttö rté n e ti Intézetének g o n d o zá sá b a n je le n t meg. Szer­ kesztői: Erényi T ib o r és Rákosi S ándor. A szerzőkollektíva a m a g ya r kom m unista m ozgalom szervezeti fe jlő d é s é t ra jz o lja meg, ezzel p á rtu n k tö rté n e té n e k e d d ig a közönség á lta l le g ism e re tle n e b b o ld a lá t tá rja fe l. Természetesen a szervezeti é le t b e m u ta tá sa csak az eszmei fe j­ lődéssel szerves összefüggésben m u ta th a tó be helyesen, így a nyolc ta n u lm á n y b ó l á lló kötet p á rtu n k p o litik a i tö rté n e té h e z is rendkívül fo n to s a d a to k a t, a szervezeti é le t m eg vilá g ítá sá va l p o n to s íto tt összefüggéseket ad. A hárm as é v fo rd u ló ra va ló te k in te tte l kiem elném G á b o r S á n d o rn é : A K om m u­ n isták M a g ya ro rszá g i P á rtjá n a k m e g a la ku lá sa . Az e g ye sü lt m u n ká sp á rt (1918 n o ­ vem ber — 1919 augusztus) cím ű ta n u lm á n y á t. A tö rté n e ti tények bizonyító e re jé re építve m u ta tja be a m agyar kom m unista m ozgalom kib o n ta ko zá sá t, e rő te lje se n érzékeltetve, hogy a m unkásm ozgalom 1918-as szervezeti szétválását a tö rté n e lm i helyzet kívánta meg, a kom m unista p á rt a kor követelésére jö tt létre, a fo n to s szervezeti lépésnek mély p o litik a i gyö­ kerei és következm ényei vannak. A m agyar kom m unista p á rt lé tre jö tté n e k első p illa n a tá tó l összeforrtak a le n in i szervezet kérdései a fo rra d a lm i ta rta lo m m a l, a p á rt élete a m agyar tá rs a d a lo m sorsával. S ajátos vonása a m agyar p á rttö rté n e tn e k , hogy a kom m unista p á rt m eg­ a la ku lá s á v a l egyidős a h a ta lo m é rt közvetlenül fo ly ta to tt harc. F o rra d a lm i válság szülte a K om m unisták M a g ya ro rszá g i P á rtjá t, s a fia ta l p á rtn a k je le n tő s szerepe vo lt a fo rra d a lm i válság elm élyítésében. A kom m unista p á rt lé tre jö tté t a lig pár h ó n a p m úlva a m agyar m unkásm ozgalom m a g a sa b b szintű, kom m unista elvekre é p ü lő, egy p á rtra tám aszkodó egysége követte. G á b o r S á n d o rn é ta n u lm á n y a m eggyőzően bizo n yítja , hogy a m unkásegység m egvalósítására a p ro le tá rfo rra d a ­ lom győzelm e érdekében szükség volt, u g y a n a k k o r tu d o m á n yo s a la p o s s á g g a l tá rja fe l az egyesülés kényszerű sietségből fa k a d ó h ib á it. T a n u lm á nykö te trő l lévén szó term észetesen e lté rő módszerű és stílusú művek a lk o tjá k a Legyőzhetetlen erő cím ű kiadványt. Az e lté rő m ódszerek és stílusok m ö g ö tt azo n b a n közös a c é l: az 50 év szervezeti fe jlő d é s é n e k b e m u ta tá sá va l p á r­ tu n k m ai szervezeti é le té n e k jo b b m egism ertetése, s e zá lta l a p á rté le t to v á b b i mélyítése. A Rengj csak, F öld ! cím ű ju b ile u m i kia d vá ny kö zre a d ó ja Remete László. A korszerű p o litik a i nevelés igénye szülte e művet. 1918 p o lg á ri d e m o kra tiku s fo rra ­ d a lm á t, a p ro le tá rfo rra d a lo m előkészítését sokszínű do ku m e n tu m a n y a g g a l, vissza­ em lékezésekkel, iro d a lm i és képzőm űvészeti a lk o tá s o k k a l m u ta tja be. A kö te tb e összefogott fo rrá sa n ya g e d d ig nehezen h ozzáférhető volt, sok közöttük az egykorú vagv a két v ilá g h á b o rú közötti e m ig rá ció s s a jtó b a n n a p v ilá g o t lá to tt újsá g cikk, 1945 e lő tt k ia d o tt - a közönség szám ára ma már ism eretlen - visszaemlékezés. A sokrétű anyag a kötetben szerves egésszé fo rr össze, m a ra d é k ta la n u l közvetítve c kor p ro b lé m á it, a kor h a n g u l a tá t, a kor em berét. A kiadvány a h á b o rú -e lle n e s ­ ség e rő te lje s k ib o n ta ko z á s á tó l az első m agyar p ro le tá rá lla m m egszületéséig kö­ 5 65 �veti nyom on az esem ényeket, s azok szeles p o litik a i és művészi visszh a n gjá t. Az egyes fo rrá s a n y a g o k a t rövid, a le g fo n to s a b b összefüggéseket fe lv illa n tó össze­ kötő szöveg fűzi össze. Ez az összekötés nem m agyaráz, csak h á tte re t bizto sít az é lm é n yta d ó fo rrá sn a k, s épp e n ezzel tö lti be m a ra d é k ta la n u l fe la d a tá t: k i­ em eli a dokum e n tu m je le n tő s é g é t, b izto sítja az események, érzelm ek s g o n d o ­ la to k fo lyto n o ssá g á t. Az esem ényeket szoros id ő re n d b e n b e m u ta tó v á lo g atá s eszm eileg is következetes, z á rt ko n c e p c ió jú alkotás. C satári D á n ie l — Esti B é la : Ö tvenéves a Párt cím ű kötete p á rtu n k 50 éves tevékenységét tükröző le g fo n to s a b b d o ku m e n tu m o kn a k, a le g lé n ye g e se b b esem énye­ ket m egörökítő fén yké p e kn e k a vá lo g a tá sa . A tö rté n e ti id ő re n d e t követő, három fe je ze tb ő l á lló a lb u m a ko ra b e li képek m e g d ö b b e n tő és e lg o n d o lk o z ta tó erejével hat. A m it a szavak nem tu d n a k p o ntosan é rzé ke lte tn i, a m it az é v fo rd u ló k k a p­ csán nem tu d u n k a korból, a p á rt é le té b ő l szavakkal — frá ziso k és ism étlések n é lkü l — e lm o n d a n i, azt frissen, é lm ényt a d ó erővel és őszintén tá rjá k fe l a képek. Az alb u m szerkezete, összekötő szövege, a képek vá lo g a tá s a a szerzők következetes, vilá g o s tö rté n e ts z e m lé le té t tükrözi. Az ism e rte te tt négy ju b ile u m i kia d vá ny rendkívül hasznos segítséget ad 1918—19 törté n e té ve l fo g la lk o z ó h e ly tö rté n e ti k u ta tó in k szám ára, u g y a n a k k o r je le n ­ tős m értékben m egkönnyíti a m a g ya r p o lg á ri d e m o kra tiku s fo rra d a lo m időszakának külö n bö ző szinteken tö rté n ő m egism ertetését. Egymást kölcsönösen kiegészítve lehetővé teszik a pontos m arxista értékelést, a le g ú ja b b kuta tá so n a la p u ló széleskörű ism eretanyag szem léletes és színes to lm á cso lá sá t. HORVÁTH 6 IS T V Á N N É �KÖRKÉP A kulturális forradalom lényegének kérdéséhez A tömegek eleven alkotóereje — ez az új társadalom döntő tényezője. (Lenin) A kulturális fo rradalom — m int a kultúra gyökeres, minőségi átalakulása a ka p ita liz­ musból a kommunizmusba való átm enet során — rendkívül sokrétű, összetett folyam at. M egváltozik és jelentősen gazdagodik a kultúra objektív állom ánya, átalakuláson mennek keresztül az ideológia, a tudományok, a művészetek, az irodalom , a munka és az életmód kultúrája stb., változik a kultúra belső struktúrája, s a kultúra egészének a társadalom és az egyes emberek életében be tö ltö tt szerepe A kulturális forradalom az új társad alm at építő egész nép kulturális arcu la tá nak minőségi átalakulása, elsősorban a munkás és paraszttömegeké, amelyek a kapitalizm usban nem fejleszthették ki m agukban azt a k u ltú ­ rát, amely a forradalom után előttük á lló fela da to k megoldásához szükséges. A kulturális forradalom tém ájának szentelt t anulmányok többsége e sokrétűség kö ­ vetkeztében a kultúra különböző területein végbemenő változások párhuzamos leírásának és elemzésének módszerével él, a fejlődést a szocializmus előtti színvonalhoz viszonyítja. M ivel azonban a változások az egyes területeken nem azonos ütemben és eredménnyel kö­ vetkeznek be, ez a módszer megnehezíti a kulturális fejlődés egész folyam atának komplex értékelését, annak m egállapítását, hogy a kulturális átalakulás eredményeként elért szín­ vonal m egfelel-e az egész társadalm i fejlődés á lta l tám asztott követelményeknek. Bár a kulturális forradalom sokféle különböző folyam atot fog át, nem tekinthető ezek egyszerű összegének. Az eqyes területeken végbemenő változások között belső össze­ függés, kölcsönhatás van, a kulturális forradalom - az átalakulási folyam atok egységes, összefüggő rendszere. A kulturális forradalom kate góriája á lta l összefoglalt különböző fo ­ lyam atok sokrét űsége láttán felm erül a kérdés, hogy mi bennük a közös, mi az, am i össze­ füg gő rendszerbe egyesíti azokat? Felveti ezt a kérdést a kulturális forradalom időb eli le ­ folyása is: az egyes szakaszokban változnak a munka előterében á lló célkitűzések, az egyes országok adottsága itól függően különbözők a m egoldandó konkrét feladatok. K ultu­ rális forradalm unk kezdetén fontos fe la d a t volt például a régi uralkodó osztályok művelt­ ségi m onopólium ának fölszámolása, a burzsoá ideolóqia hegem óniájának megdöntése, az általános kulturális elm aradottság megszüntetése. Most más konkrét fela da to k állna k előttünk a kultúra területén. A szocializmus a la p ja i lerakásának szakaszáról a te ljes fe l­ építés szakaszára áttérve, fontos látnunk mind a sajátos, új vonásokat, mind a folytonos­ ságot a kettő között, az átm enet egész korszakának közös tartalm át. M indezek a körülmények azt az igényt tám asztják a m űvelődéselméleti kutatások iránt, hogy pontosabban körvonalazzák a kulturális forradalom közös lényegét, amely a különböző területeken és az átalakulás egyes szakaszaiban végbemenő folyam atokban sajátosan je len ik meg, az újab b tapasztalatok figyelem be vételével h a tá rozzák meg azt az általános és perspektivikus célt, amelynek megvalósítására a kulturális átalakulás egész történelm i korszaka irányul. A kulturális forradalom lényegének és céljának pontosabb körvonalazása aktuális kérdés azért is, hogy határozottabb viszonyítási alapot, kritérium ot 67 �kapjunk kulturális fejlődésünk egész folyam atának értékeléséhez; hogy elemzéseinkben és feladat-m eqhatározásainkban ne csak a múlthoz viszonyítsunk, hanem a jövőhöz — a lehetségeshez és szükség e h e z is; hogy közelebb kerüljünk kulturális munkánk társadalm i hatékonyságának m egitéléséhez. K ulturális fejlődésünk komplexebb és á tfog óbb szemleletének kialakulása néhány meggyökeresedett előitéletbe ütközik. M indenek előtt abba az elég gé elte rie dt szem­ léletbe, am ely a társadalom életének különböző szféráiban folyó tevékeryséqet nem össze­ fü g g éseiben és egymásba való átm eneteiben lá tja , hanem egymástól elválasztva, aminek következtében úay tűnik, hogy a gazdaság vagy a po litika területén napirendre kerülő feladatok meg old h atók a dolgozók ku ltú rá jának minőségi átalakítása nélkül is. E nézet képviselői á lta lá b a n helyesen lá tják az összefügg és egyik oldalát, azt ugyanis, hogy a g a zdaság és a p o litika i rendszer fejlődése a kultúra fe jlődésének első számú feltétele. Nem lá tják azonban, vagy gyakorlati munkájukban nem érvényesül az a felismerés, hogy a kultúra is aktív szerepet játszik ebben az összefüg g ésben. Ez jelentős mértékben m agáról a kultúráról k ia la ku lt egyoldalú szemlélet következ­ ménye, mely szerint a kultúra nem más, mint a történelm i fe jlődés során létrehozott é r­ tékek, a la p já ba n: szellemi értékek összesség e. Tény, hogy a kultúrának m indenkor létezik egy történelm ileg k ia la ku lt állom ánya, azonban ha erre redukáljuk a kultúra egészét, akkor pontosan a le g lényeg esebbet nem lá tjuk meg benne. azt, hogy a kultúra az em beri tevékenység folyam atában keletkező és funkcionáló társadalm i ielenség . A kultúra le g ­ különfélébb jelenségeit összehasonlítva azt ta lá ljuk, hogy a közöttük lévő minden különb­ ség ellenére valamennyinek közös sajá tossáqa, hogy az emberrel és annak tevékenységével fü g gnek össze, az emberi alkotótevékenység eredményei és az ember életének, tevékeny­ ségének valam ely szükségletét képesek kielégíteni. A ku lturális értékekben az élő emberi tevékenvség fo lyam atában k ia la ku lt ismeretek, készség ek, alkotó képességek o b jektiválód ­ nak, rögzítődnek. Jelentőségük az ember és a társadalom számára abban rejlik, hogy az elsajátítás folyam atában a tudás, a készség ek és a képesség ek történ elm ileg felhalm ozott gazdagság a Ismét az egyének szubjektív erőivé, tudásává, készségeivé alaku l át. am elyek a társadalm i és egyéni élet különböző területein folyó tevékenységükben, alkotó m unká­ jukban nyilvánulnak meg. M a vilá g szerte v ita to tt kérdés, hogy miként értelmezzük a kultúra lényeg ét. Nincs m ódúnk most ezt a vitá t részletesebben elemezni, a különböző á llá s pontok közül a zt idézzük, am ely az utóbbi években szovjet kutatók egy csopo rtjá nak munkáiban ölt egyre határozottabb alakot, s amely - nézetünk szerint — a helyes értelmezés a la p ja. „ A kultúra — írja N Sz. Zlobin — az ember alkotó tevékenység e: m últbeli te v é k e n y ség, am ely kult u­ rá lis értékekben rögzítődött, tá rgyiasult és jelen te v é k e n y ség, amely ezen értékek elsajátítá sá n, tárgytalanításán alapul, azaz. a tö rténelem g azdag ságát eleven egyének belső gazdagsá­ gává teszi és a lk otó m unkáju kban testesül meg .”1 D. I. Csesznokov „ A történelm i m ateria­ lizmus” c. könyvében a kultúra a lá b b i meghatározását a d ja : „ A kultúra - emberek készségeinek, Ismereteinek, eszméinek és érzelmeinek történelm ileg m eghatározott összessége, valam int ezek rögzítése és m aterializálása a termelés és a s z o lg á l­ tatások tech nikájá ban, a nép műveltség i színvonalában, a társadalom életét szabályozó és szervező intézményekben, a tudom ány és technika vívmányaiban, az irodalom és a mű­ vészet alkotásaiban.” 2 A kultúrában m indkét o ld a lt látnunk ke ll: az élő képességek, ismeretek és készség ek funkcionálását a jelen tevékenységben és a m últbeli tevékenységben m egnyilvánult képes­ ség ek, tudás és készségek o b jektiválódását a ku lturális értékekben. Csak ez utóbbira kor­ látozva a kultúrát, nem érthetjük meg fejlődési folyam atát és társadalm i f u n k c i ó já t. A kultúra különböző elemei és alkotásai nem önm agukban, nem meg merevedett értékek a la k já ban, nem muzeális gyűjteményként hatnak a társadalm i folyam atokra, hanem a történelm et form áló emberen, annak tevékenységén keresztül. Kulturális értékekként csak azok az alkotások funkcionálnak, am elyek az elsajátítás révén ú j életre kelnek az em­ berek gyakorlati tevékenységében, elm életi vagy művészeti munkásságában, aktívan hatnak életükre. A kultúra társadalm i funkciója - a társadalm i fe jlődés aktuális fela da ta in ak m egoldá­ sában aktív tevékenységre képes személyiség formálása. Ezt a funkciót sokrétűen, a sze­ mélyiség különböző képességeinek és készségeinek, ismereteinek kifejlesztése útján tö lti 68 �be. Ebben az értelem ben beszélhetünk a kultúra megismerő funkciójáról, amely az o b ­ jektív valóságáról szerzett ismeretekkel és a megismerés képességeiv el ga zda gítja az embert, kifejlesztve benne a változó helyzetekben valo helyes o rie n ta lod ás képessegét. V ilágosa n kira jzoló d ik a kultúra szab á lyozó (norm atív) funkciója, amely a po litika i, erkölcsi, v ilá g ­ nézeti—ideo lóg ia i meggyőződés, szokások, m agatartási normák, a közvélemény kia lakításá­ val szabályozza az em beri együttélést, az egyénnek a közösség hez és más egyé nekhez, a társadalom á lta l létrehozott értékekhez való viszonyát, kifejleszti benne a különböző szitu­ ációkban való fe le lősségteljes döntés képesseget. A kultúra fontos funkciója az emberek kommunikatív képesség ének kifejlesztése, az emberiség egész fejlődésével való folyam atos kontaktus, a szükséges inform a cio k cseréjének biztosítása, a kom m unikáció eszközeinek á lla n d ó fejlesztése. A kultúra funkciói közé tartozik - s erről a technikai fejlődés h a ta l­ mas vívmányai, az előttünk á lló nagy es bonyolult term elési-te chnikai fela da to k id ő ­ szakában sem feledkezhetünk meg — az egyének érzelm i-p szichika i felkészítése a társa­ d a lmilag szükséges cselekvésre, am iben né lkülözhetetlen szerepet játszik az irodalom és a művésze t, valam int a tá rsas-együttélés és érintkezés különböző form ai, hagyományai stb. A kult úra funkciója továbbá — a fe n tiekből következően és velük szoros összefüggésben — az egyének cselekvési készségeinek kiterje s z tése, melyek termelési, köz é le ti-p o l itik ai tevé­ kenységükben, életm ódjukban nyilvánulnak meg. A kultú rát tehát — sem ered e tét, sem társa d alm i fu n kció já t tekintve — nem lehet e l­ szakítani az emberek társadalm i tevékenységétől. Egyoldalú és szűk lesz azonban a ku l­ túráról a lko to tt fogalm unk akkor is, ha csupán a tevékenység ob je ktiváló do tt term éke it hipertrotizá lju k a kultúra egészeként, f igyelmen kívül hagyva az élő tevékenységben funk­ cionáló és tovabbfe jlődő ismereteket, készségeket és képességeket. A kultúra belső struktúrá ját tekintve egy további lényeges összefüggésre kell fig ye l­ met fo rdít a nunk: a tarsada lom kultú rá já n a k és az egyes e mberek egyem kulturá j á nak összefü g g ésére. A társadalom kultú rája a történelm i ha la dás eredményeként k ia la ku lt em ­ beri a lkotóerőkben, azok fejlettségi f okában, termékeiben testesül meg. M ivel az osztaly­ tarsadalm akban az egyes tá rsad a l imi csoportok tevékenysége, helyzete lényegesen külön­ bözik, kulturája is ennek je gye it viseli m agá n. Az egyén kultú rája szubjektív erőiben, tu d á sában, képességeiben, készségeiben fejeződik ki. A kettő között szoros kölcsön­ hatás á ll fenn a társadalom kultú rájána k elsődlegessége m ellett. Az egyén kultú rá ja egyrészt a társadalom kultú rája elsajátításának, másrészt Saját önálló gyakorlati tevé­ kenységének folyam atában alaku l ki. M ivel minden ember élete az objektivációk egy készen ta lá lt rend szeres en és tö rténelm ileg k ia la ku lt közösségekben kezdődik és bontakozik ki, amelyek meghatározzák tevékenysége lehetőségeit es a lapvető irányát is, az egyén kultú rája a tá rsad a lm i kultúrája á lta l feltételezett. U gyanakkor a tá rsad alom k u ltú rá já ­ nak gazda g ítá sa az egyéni kultúrákon keresztül történik, s maga a tá rsadalom kultúrája tu la jd onképpen a társad alm ila g m eghatározott egyének a lko tó tevékenységének fo lya ­ m atában k ia la ku lt emberi ismeretek, képességek es készségek rögzítése, felhalmozása. A tá rsadalom és az egyén kultúrája tehá t nemcsak különböznek egymástól, hanem egy­ séget is alkotnak, a történelm i mozgás folyam atában szüntelenül kölcsönösen átmennek egymásba. Ha a kultúrát a fenti értelem ben fo g ju k fel, azaz: m int az emberi tudás, képességek és kész­ ségek a lkotó tevékenység ben való keletkezésének. f unkcioná lá sá nak és tova bbfe jlődésé nek fo ­ lya matá t, valam int ezek o bjektivá ció it - akkor világosabban f eltá rul a kult úra és a tá rsadalom közötti összefüggés két aspektusa. Egyrészt az. hogy a gazdasá g a d o tt fejlettsége és a p o litika i hata lom végső soron megha tá rozza a tá rsadalom ta g ja i tevékenység ének lehető­ ségeit, je lle gé t, következésképpen: kultúrájuk színvonalát is. Másrészt: a termelésben és a társadalom irányításában bekövetkező változások új követelményeket tám asztanak a társadalom ta g ja in a k tevékenysége iránt, ami csak egyéni kultú rájuk és az ennek a la p ­ já u l szolgáló társadalm i kultúra átalakulása esetén elégíthető ki. A kapitalizm usból a kommunizmusba való átm enet a tásadalm i szervezet egészében gyökeres á ta laku lást eredményez, s a kulturális forradalom lényegét, c é ljá t csak ennek a z átalakulásnak az egészéből lehet helyesen levezetni. Az álta lá nos tartalom kiemelése érdekében az á ta la k u lá si f olyamat néhány jellem ző vonásának felvázolása során elvonat­ koztatunk azoktól a sajátos történelm i körülményektől és g á tló tényezőktől, amelyek az egyes szocialista országok fejlődésében megmutatkoztak, továbbá a két társadalom kife jle tt a la kjá ra jellem ző követelményeket vesszük a lapul. 69 �A kapitalizm us a munkást — társadalm i viszonyaiból következően — csak m int m unka­ erőt igényli. A tőkés gyárban a munkás a géprendszer holt mechanizmusának eleven fü g g e ­ lékeként funkcionál, kiszolgálja a gépet, k itö lti a géprendszer hiányzó láncszemeit, azaz: e rendszer részét alkotja , a technikai mechanizmusnak van alárendelve. A term elés és az egész társadalom irányítása a burzsoázia privilégium a. Ebben a helyzetben a dolgozó emberek képességei, ismeretei, Készségei szükségszerűen egyoldalúan, korlátozottan fe j­ lődnek ki. M íg a tudomány, a technika, az irodalom és a művészetek ha la dá sa révén a társadalom kultúrája egyre m agasabb színvonalat ér el, a dolgozó ember egyre kisebb mértékben tükrözheti vissza annak növekvő gazdagságát egyéni élettevékenységében. M ély szakadás á ll fenn a társada lom kultúrája és a társadalom többségének egyéni k u l­ túrája között, olyan viszony ez, amelyet Lenin a dolgozóknak a kultúrától való e l­ idegenültségeként jellem ez.3 Nemcsak arról van szó, hogy a burzsoázia hata lmi és kultu ­ rá lis -id e o log ia i szervezete elzárja a dolgozó tömegeket az igazi kulturális értékektől, vagy a burzsoázia érdekeinek m égfelelő kulturális termékek fogyasztására korlátozza, — bár m indkét körülmény alapvető jelentőségű —, hanem arról is, hogy a munkások és pa­ rasztok társadalm i helyzete: a munkamegosztásban e lfo g la lt helyűk, munkájuk jellege, a társadalom irányításából való tényleges kirekesztettségük nem ad lehetőséget tudásuk, képességeik szabad kinyilvánítására, nem is igényli azok harmonikus kifejlődését. A kul­ túra nem válik a dolgozó töm egek életének szerves részévé, mert nincs m ódjuk aktívan, alkotó módon a társadalom és a maguk javára felhasználni élettevékenységükben a kultúra értékeit. A termelés technikai a la p ja ib a n bekövetkező fejlődés következményeként több új vonással egészül ki ez a kép. A fe jle tt technika kezelése m agasabb intellektuális fe j­ lettséget, műszaki képzettséget és iskolázottságot igényel a munkásoktól, ennek biztosí­ tása a tőkés érdeke is. De a m agántulajdon és a burzsoá állam fenntartásának érdekei továbbra is megakadályozzák, hogy a dolgozók az új technikai bázis á lta l lehetővé te tt műveltségi színvonalat elérjék. A burzsoázia és állam a a dolgozó emberben csak a termelés egyik nélkülözhetetlen elemét, a profitszerzés eszközét lá tja , s ennek m egfelelően csak ezt a célt szolgáló kultú rájána k — a technikai mechanizmus követelményeinek m egfelelő termelési képességeinek — fejlesztését ta rtja szükségesnek Az ú j körülmények­ nek m egfelelő form ában a dolgozó tömegeknek a kultúrától való elidegenültsége a mai fe jle tt tőkés országokban is fennm arad, am int azt az e kérdésnek szentelt ú ja b b ta n u l­ mányok meggyőzően bizonyítják.’ A kommunizmusba való átm enet megszabadítja korláta itól a term elő erők fejlődésének már a kapitalizm usban jelentkező tendenciáit, megteremti a term elő erők technikai és személyi tényezői közötti új viszony érvényesülésének társadalm i feltételeit, s ezzel m ind­ kettő gyors ütemű fejlődésének a la p já t veti meg. A kommunizmus adekvát technika i bázisát olyan gép és autom ata rendszerek képezik, amelyek kevés emberi m unkaráfordítás­ sal az anyagi javak nagy töm egét képesek e lőá llítani. Ezen a technikai bázison a la p já ­ ban változik meg a közvetlen term elők helye a termelési folyam atban, munkájuk jellege. Az autom atizált termelés fejlesztését szolgáló munka magas intellektuális, erkölcsi és érzelmi fejlettséget feltételez minden egyes dolgozóban, s csak akkor lehet eredményes, ha a termelés fejlesztését szolgáló fela da to k megoldása a dolgozó belső, személyes szükség­ letévé válik, ha ennek során fizikai, intellektuális és erkölcsi erőit egyaránt képes m űköd­ tetni. Ezeknek az erőknek a harmonikus kifejesztése tehát a term előerők technikai tényezői akadálytalon fejlődésének objektív követelményévé válik. A kommunizmus társadalm i viszonyainak ta la já n a termelés ellenőrzése és irányítása a társult term elők összességének funkciójává lesz, akik ezt valam ennyi egyén fejlődésének érdekében valósítják meg. Az össztársadalmi fejlődés valamennyi egyén érdekeivel össz­ hangban történő tudatos irányítása eddig nem lá to tt mértékben szélesíti ki a társadalm i haladás töm egbázisát, ösztönzi az egyének aktivitását, teszi személyes szükségletükké a társadalm i haladást elősegítő tevékenységet. Az egyén részvétele a társadalom irányí­ tásában látókörének kiszélesedését a társadalom létfeltételeinek változása fe le tti á tte ­ kintését, magasfokú társadalm i felelősség tu d a tá t tételezi fel. A kommunista társadalom termelési bázisa és társadalm i viszonyai egyaránt az egyének öntevékenységét igénylik és ösztönzik, s ennek érdekében minden ember képességeinek, ismereteinek, készségeinek harmonikus kifejlesztését teszik a társadalom haladásának szükségletévé. Az öntevékenység, a harmonikusan fe jle tt személyiség társadalm i igénye gyökeres változást tételez fel a társadalom kultúrájának és a dolgozó ember egyéni kuturájának 70 �viszonyában. Lezárul egy történelm i korszak — az antagonisztikus társadalm ak korszaka —, amelyet a társadalom kultú rája és a dolgozók egyéni kultúrája közötti szakadék je lle m ­ zett, am ikor a kultúra csak az egyének a bsztrakt Közösségének kifejeződése volt, anélkül, hogy min degyikük személyiségének valóságos tartalm ává, ö ntevékenysegének forrásává vált voln a. A ku ltúrális ha la d á s új típusának az a jellem zője, hogy a társadalom kultúrájában felhalm ozott emberi képességek, ismeretek, készségek egyéni elsajátítása minden ember számara objektív szükségesség, hogy a társadalm i élet bármely területén eljusson a tá r­ sadalom á lta l tőle igényelt öntevekenységhez. A kultúra ezáltal minden egyén tevékeny­ ségének forrásává, é le tének szerves részévé válik. A társad alom érdekeit szolgá ló ön álló tevékenységre, a „szabad, tudatos tevékeny­ ségre” — amelyet M arx az igazi emberi élettevékenység m egkülönböztetö sajátosságaként je llemez'5 — képes harmonikusan fe jle tt ember k ia lakulása csak a társadalom kultúrája elsajá titásának és aktív alkalm azá sá nak folyam atában lehetséges. A dolgozó tömegek m inőségileg új kultú rájána k kia la ku lá sa te hat gyako rla ti tevékenységük szükséglete. A kultu rális á talakulas legtöbb jellem zőjét, következésképpen, abban lá tju k, hogy a kultúra elsajá titá sa a dolgozó töm egek szamara nemcsak le he tővé válik, hanem o b je ktív szükség­ szerűségge, a kult ura szá mukra nemcsak hozzaférhetővé válik, hanem tevékenységük objektív szükségletévé is. Míg korábban a társadalom ta g ja in a k nagy többsége teljesít­ hette a tarsada lmi munkamegosztásból ráháruló fe la d a to ka t a kulturában rögzített is­ meretek, készségek birtoklása és aktív műkö d tetése nélkül is, a d d ig az uj fe ltéte lek között ezek e lsajá titá sa és aktív egyéni a lkalmazá sa m indenfajta tarsad a lmi ha la d á st szolgaló tevékenység előfeltételévé vauk. A d o lgozó tömegek é le tét és tevékenység ét áthatva a kultu r a a fe jlődés egyik döntő tényezőjévé válik az élet minden területen, megnő szerepe a társadalom előrehaladásában. A ku lturális forradalom lényege és célja a fentiekből következően: a dolgozó tömegek olyan kulturáj á nak kialakítása — ismereteik, képessegeik és készségeik olyan színvonalra emelése —, amely biztosítja a társadalom m ind en ta g ja a lko tó erő inek szabad kib o n ta ­ kozásá t az eg ész közösség ha la d á sa érdekében; a d o lgozó e m b erek szemé lyisé g é nek ha r­ monikus te rjesztése, am el ynek e red ményeként képessé vá ln ak a t á rsad a lom előtt a lló fe la d a tok megoldásában való ö n á lló , a k tív, a lko tó részvételre. A kommunista t á rsadalom harmonikusan fe jlett szemé lyisége a z a m űve ltsé g i eszmény, amelynek m egvalósítását se­ gíti e lő a kultu ra eg ész á ta la ku lá sa a k a p ita lizmusból a kommunizmusba va ló átm enet id ő szakában. A ku lturális f orrad a lom célja az, hogy a kult ura eszközeivel céltu d a to s a n segítse elő ennek az uj embertípusnak a k ia la kulá sá t és általánossá válását. A ku lturális fo rra d a lo m lényegé nek és céljainak ilyen értelmezését tartalm azza a MS. beszá m olója a M SZMP VIl. kongresszusán, am ely a ku lturális átalakulás folyam atában bekövetkező m i­ nőségi változást ugy tekinti, hogy az „ k öz e l ed s a jö vendő t á r s a d é a lom szocialista gond o l­ kod á sú, soko ld a l u a n képzett, kultu ra lt emberehez — a szocialista f orrada lom győzelméhez a Kulturában”6 Mi ennek a célkitűzésnek a közelebbi tartalm a? M it értünk harmonikuson fe jle tt szemé lyiségen? A „harm onikus fe jle ttséget” — am int erre szovjet szerzők mar ismételten rám utattak — nem helyes ugy értelmezni, m int a tarsad a lom eg ész kulturáj á nak be­ fog adá sát az egyes emuerek á lta l, m int az em beriség eg ész fejélődése során létrehozott ku ltu rális gazd agsá g elsajátítását a tarsad a lom m inden ta g ja á ltal. A társadalom kultú­ rájának á llomanya a történelm i fejlődés eredményeként o lyan méretűvé nőtt (s ez a növekedés napjain kba n egyre gyorsuló ütemben folytatódik), hogy az egyes egyén teljes terjed elmében nem képes azt e lsajá t íta ni és élettevékenységé ben realizálni, ily en köve­ telm ényt á llíta n i a tá rsadalom ta g ja i elé irreális, utópisztikus képzelgés lenne, figye le m be kell venni továbbá, hogy a tu d ományos kommunizmus a harmonikus fe jle ttség ét nem egyes kiem elkedő tehetségek privilégium aként, hanem a társadalom minden egyes ta g ­ já n a k fejlődési perspektívájaként je llemzi. Ezért nem lehet eltekinteni a r emberek a d o tt­ ságainak és hajla m ainak sokféleségétől sem, ami tevékenységükben és kultúrájukban kétségtelenül m egnyilvánul. A harmonikus fejlettség nem ennek a sokféleségnek a m eg­ szüntetését, nem az em beri személyiségnek egy társadalm i á tla g b a n való uniform izálását je len ti, hanem a társadalom nak azt a szükségletét, hogy az egyén valam ennyi ad ottságát és ha jla m át szabadon fejlessze ki oly mértékig, hogy egyéni tevékenysége alkotó módon já ru ljo n hozzá a társadalom erőinek gyarapításához, előrehaladásának meggyorsításához. Az újtipusú személyiséget m indenek e lő tt a rá jellem ző adottságoknak és hajlam oknak 71 �az alkotó aktivitás színvonalára való felemelése jellem zi. Nem az, hogy képességei a társadalm i tevékenység minden területén egyenlő színvonalon nyilvánuljanak meg, hanem az, hogy alkotó módon nyilvánuljanak meg a tevékenység egy vagy töb b területén. Harmonikusan fe jle tt személyiségen teh át olyan embert értünk, aki képes alkotó módon résztvenni a társadalom előtt á lló különböző fela da to k m egoldásában és ehhez kifejleszti m agában — az egész em beri kultúra bázisán - a szükséges belső erőket, képességeket, ismereteket. Jellemző vonásai között döntő fontosságúak: a kommunista tu d a tosság; a korszerű általános műveltség, a magasfokú szakmai képzettség, ami az anyagi vagy szellemi termelés egy vagy néhány ágának olyan mély ismeretében nyilvánul meg, hogy annak továbbfejlesztésébe aktívan be tud kapcsolódni. A kulturális forradalom lényegét és perspektivikus cé ljá t kifejező művelődési eszmény megközelítése és történelm i realizálása ebből következően három alapvető fe la d a t - a kommunista tudatosság, a korszerű á lta ­ lános műveltség és a magasfokú szakmai műveltség kialakítása és á lla n d ó to v á b b fe j­ lesztése — megvalósításán keresztül történik. A kulturális forradalom lényegének és céljának ilyen értelmezésével kapcsolatban felm erül a kérdés, hogy a harmonikusan fe jle tt személyiség kialakulásának folyam ata nem redukálódik-e ennek következtében a kultúra területére? Teljesen világos, hogy az ilyen egyének tömeges kialakulásának felté te lei fe lö le lik a társadalm i létfeltételek egészét. Kiinduló előfelté te le i a burzsoázia hatalm ának megdöntése és a term elő eszközök m a­ gá ntulajd on án ak megszüntetése. A fe la d a t megoldása azonban ezeken kívül feltételezi a termelés technikai bázisának, a munkának, a társadalm i együttélés viszonyainak és a közösségi élet form áinak, az életmódnak, a társadalom tudatának m egváltozását is. Hibás lenne tehát a kulturális forradalom nak olyan széles értelmezést adni, hogy m ind­ ezeket a területeket a maguk teljességében m agába fo g la lja . A kultúra átalakulása e feltételek megteremtésének egyik szükségszerű folyam ata, amely azonban elválaszthatat­ lanul összefügg az összes töb bi feltételek megteremtésének folyam atával azáltal, hogy a dolgozó emberek személyiségének és tevékenységének átalakulásában szintetizálja m ind­ azokat a képességeket, ismereteket, készségeket, amelyek az e területeken folyó alkotó tevékenység során és eredményeként keletkeznek. Ebből az összefüggésből következik, hogy a kulturális forradalom célja nem valósítható meg a kulturális felvilágosító tevékenységre korlátozva, hanem csak a dolgozó tömegeknek az új társadalm i létfeltételek alkotásában és a társadalom irányításában való egyre szélesebb körű aktív részvételének útján Fel­ merül továbbá az a kérdés is, hogy a kulturális forradalom lényegének a személyiség harmonikus fejlődéséhez, öntevékenységéhez szükséges kulturális feltételek m egterem ­ téseként való értelmezése nem ha gyja-e figyelmen kívül a társadalom kultúrájának, a kultúra történelm ileg kia laku lt objektív állom ányának fejődését. A kulturális átalakulás fontos fela da ta , hogy a szocialista forradalom előtt kia laku lt kultúra értékeit a dolgozó tömegek tevékenységén keresztül az új társadalom építésének szolgálatába állítsa. A tömegek alkotó erejének kifejlesztése azonban megköveteli a kultúra régi állom ányának minőségi m egváltoztatását is, ami egyrészt gyorsütemű fejlődésében, új értékekkel való gazdagodásában, másrészt eszmei bázisának átalakulásában nyilvánul meg. A kultúra egész objektív állom ányának gyarapodása, fejlődése, nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy a társadalom ta g ja i elsajátíthassák, kifejleszthessék m agukban az új társadalom építése során rájuk háruló egyre bonyolultabb fela da to k megoldásához szükséges tudást, képességeket, készségeket. A kultúra objektív állom ányának és a dolgozó töm egek eleven erőinek fejlődése a kulturális forradalom egységes folyam atának szervesen összetartozó két oldala, s ebben az összefüggésben a kultúra objektív állom ánya fejlődésének éppen az az értelme, hogy ala p u l szolgál a tömegek alkotó erőinek m agasabb színvonalához. Ennek az összefüggésnek a felismerése tükröződik „Az MSZMP m űvelődéspolitikájának irányelvei” -ben, amely hangsúlyozza, hogy a kulturális forradalom c é lja : „ A kultúra eredményeinek közkinccsé tételével biztosítani, hogy szocialista társadalm unkban a nép kulturális alkotó ereje sokoldalúan kibontakozzék, illetve tovább fe jlő d jé k.” 7 A kulturális forradalom minőségi változást je len t az egész kultúra eszmei tartalm ában. Az uralkodó ideológia m indenkor m eghatározó szerepet játszik a kultúrán m int összefüggő rendszeren belül, annak eszmei vázát alkotja. Ezért o munkásosztály érdekeit tükröző szocialista ideológia uralkodó helyzetbe kerülése, a marxizmus—leninizmusnak fokozatosan a társadalom minden ta g ja meggyőződésévé válása — az egész kulturális átalakulás döntő területe. A tömegeknek a szocialista ideológia szellemében való nevelése m ellett ez je len ti egyben a társadalom tudom ányoknak, az irodalom nak és a művészetnek a 72 �marxizmus—leninizmus világnézeti bázisán történő alkotó fejlesztését is. Az id e o ló g ia i fo r­ radalom teh át a kulturális forradalom szerves része, amely messzemenően érezteti hatását a kultúra minden területén. A kulturális forradalom azonban nem korlátozódik az ideo lóg ia i forradalom ra. Több annál, mivel a nem -ideológiai je lle g ű ismeretek, képességek és kész­ ségek kifejlődését is m agában fo g la lja , továbbá a kultúra területén kia laku lt objektív társadalm i viszonyok (a kultúra alkotásának, elosztásának, elsajátításának és felhaszná­ lásának viszonyai) egész rendszerének átalakulását, valam int a kulturális intézmények rendszerének fejlődését is. Ez gyökeres fordu la t — igazi forradalom a kultúra fejlődésében a szó legm élyebb értelmében, olyan minőségi átalakulás, amelyet ebben a teljességben még nem pro du kált a történelem , s csak a kapitalizm usból a kommunizmusba való á t ­ menet időszakára jellem ző Jelentős minőségi változások a kultúra egyes fontos területein — az id eológiában, a tudom ányban, a technikában stb. — történtek és történnek a nem szocialista társadalm i form ációkban is. Az egyes területek változásai — egyéb különb­ ségek m ellett — azonban nem képeznek ezekben az esetekben szerves egységet e ku ltúra egészének, m int összefüggő rendszernek az átalakulásában, nem érintik továbbá a kultúra területén kia la ku lt objektív társadalm i viszonyok minőségi old a la it. A kultúra és a kulturális forradalom fent vázolt felfogása a la p já n a továbbiakban a teljesség igénye nélkül néhány olyan összefüggésre szeretnénk felhívni a figyelm et, amelyek a kulturális átalakulás gyakorlati m egvalósulásának folyam atával kapcsolatban érintik fejlődésünk je le n le g i aktuális problém áit is. A kulturális forradalom az új társadalom építésének olyan törvénye, amelynek é r­ vénye nem korlátozódik a szocializmus a la p ja i lerakásának vagy a szocializmus teljes fe l­ építésének időszakára, hanem kiterjed a kapitalizm usból a kommunizmusba való átm enet teljes történelm i korszakára. Lenin a kulturális forradalom pro gra m ját felvázolva ismételten aláhúzta, hogy ez a cél nem érhető el rövid idő a latt. Megvalósításához „egész fo rra d a ­ lomra, a nagy néptömegek kulturális fejlődésének egész időszakára van szükség. . . — írja, m ajd e folyam at terjedelm ére vonatkozóan rám utat: „K ülön történelm i korszak lesz ez, s nem érhetjük el célunkat, ha nem fu tju k be ezt a történelm i korszakot” .8 Azokban az országokban, amelyekben a szocializmus építése a term elő erők és a kultúra viszonylag alacsony fejlettségi színvonaláról indult, természetszerűen a kulturális forradalom cél­ kitűzésének megközelítése még több id ő t követel. Kulturális forradalm unk eddigi eredm é­ nyei minőségi változást eredményeztek népünk műveltségében a felszabadulás előtti szín­ vonalhoz viszonyítva. Az áta laku lás egész terjedelm ét látva azonban annak is tud atában kell lennünk, hogy végső célunk megvalósítása még további hosszantartó folyam at. H ely­ zetünket és fe la d a ta in k a t ebben a tekintetben nemcsak a m últbeli elm aradottsághoz vi­ szonyítva kell meghatároznunk, tekintettel kell lennünk a kulturális áta laku lás egészének stratégiai céljára is, hogy a magunk elé tűzött konkrét fela da to k megoldása is — ad ott reális lehetőségeink keretei között — e cél felé közelítsen bennünket. A kulturális forradalom megvalósítása során — különösen a viszonylag alacsonyabb fejlettségi színvonalról in du ló országokban — nagy hangsúlyt kap a kulturális e lm ara­ dottság felszámolása. Meg kell szüntetni az írástudatlanságot, kötelező általános oktatást kell bevezetni, meg kell terem teni a m últbeli képzettségi hiányok pótlásának lehetőségét a felnőttek számára stb. Előrehaladásunkat ezen a szakaszon a kultúra terjedésének meny nyiségi ad a ta i önm agukban is szemléletesen tükrözték. Ennek a fela da tn ak a megvalósí­ tását a jövőben is minden erőnkkel szorgalmaznunk kell, hiszen — am int erre a művelődós­ szociológiai kutatások felhívják a figyelm et - a statisztikai átla go k m ögött még nagy egye­ netlenségek húzódnak meg, s nem tűntek el teljesen a fehér folto k sem kulturális térképünkről. Mégis úgy tűnik, hogy egyre kevésbé elégíti ki fejlődésünk igényeit, ha előrehaladásunkat csak a kultúra terjedésének mennyiségi a d ataival jellemezzük. A te r­ jesztési adatok nem tükrözik teljesen és pontosan a kultúra elsajátításának folya m atait sem, s még kevésbé adnak hiteles képet arról, hogy az egyre szélesebb körben terjesz­ te tt kulturális értékek hogyan funkcionálnak a dolgozó emberek tevékenységében. A műveltség színvonalának mércéje nem a passzívan e lsa já títo tt ismeretek összege, hanem a gyakorlati tevékenységben m egnyilvánuló aktív képességek, ismeretek és készségek f e j­ lettségi foka. A szocialista művelődésnek az a célja, hogy „a tudás valóban a vérünkbe menjen át, hogy teljes mértékben és igazán m indennapi életünk alkotó részévé váljon .” 9 Kulturális forradalm unk fejlődése azt az igényt tűzi napirendre, hogy eredményeinket ehhez 73 �a kritérium hoz viszonyítva is értékeljük és munkánkban keressük azokat az eszközöket, amelyek a cél elérését hatékonyabban segítik elő. Előre látható, hogy az ilyen igényű vizsgálat sok bonyolult problém át, nehézséget vet fel, mivel a művelődés eredmenyeit a művelődés területén kívül is kénytelen vizsgálni: a munkában, a p o litik a i-k ö z é le ti aktivitásban, az életm ódban, olyan területeken, amelyek fejlődésében a kulturális fe j­ lődés csak egyik tényező egyéb más komponensek m ellett. További nehézséget je len t az a körülmény, hogy a művelődés hatásai nem nyilvánulnak meg azonnal és közvetlenül az emberek tevékenységében, hanem a személyiség már kia laku lt struktúráján átszűrődve, olykor csak évek múlva és több-kevesebb teljesseggel je lennek meg a tevékenységben. Sokoldalú elm életi—m etodológiai kutatóm unka, további kísérletek szükségesek olyan elemzési elvek és mod szerek kidolgozásához, amelyeknek a segítségével pontosabb képet alkothatunk művelődési munkánk hatékonyságáról, arról, hogy mennyire sikerült kultúrális forradalm unk első szakaszában a kultúrát a tömegek eleven alkotó erejének tényleges forrásává tenni. A kulturális forradalom szükségszerűsége, a korszak egészére vonatkozóan, a szocializmus gazdasági és p o litika i fejlődésének tendenciáiból következik, de ezen belül egyes sza­ ka szainak kibontakozása a konkrét gazdasági és p o litika i (hazai és nemzetközi) feltételek álta l meghatározott. A képességek kifejlesztesének lehetősége jelenlegi feltételeink között is nyitva áll, ennek valóságáról azok a tíz- és százezrek tanúskodnak, akik az elm últ két évtizedben váltak művelt, öntudatos, a „történelem ben je le n lé v ő ' aktív emberekké. A do tt viszonyaink, elsősorban műszaki, gazdasági fejlettségünk színvonala, azonban még nem ösztönzik minden te rületen közvetlenül érzékelhető m ódo n az egyének kultúrájának fe j­ lődését. A nem fog la lko zta to tt képessegek pedig nem fejlödnek ki . Nem növekszenek az olyan erők, amelyek elé nem állíta na k f ela datokat. Ha a m indennapi munka még csaknem kizárólag fiz ikai erőkife jtést kíván és napról napra ismétlődő fela da to k elé á llítja a d o lgozó t, akkor ez a tevékenység ma még nem követeli meg az in te llektuáiis fejlettség m agasabb fokát. A termelés műszaki színvonalának függvénye a munka termelékenysége, a dolgozók fejlődéséhez szükséges szabadidő nagysága, az életszínvonal, az életm ód is. M in d ez arra utal, hogy kultúrális forradalm unk tová b b i kibontakozásának is kulcskérdése gazdasági fejlődésünk meggyorsítása, elsősorban a termelés műszaki színvonalának emelése. A műveltség funkcionálásának fontos területe és egyben nélkülözhetetlen ösztönzője a p o litik a i—közé leti tevékenység. A doigozók mind szelesebb töm egeinek részvétele a párt- és állam i szervezeteken keresztül a társadalm i fejlődés aktuális kérdéseinek meg­ vitatásában, a célravezető megoldások kialakításában és megvalósításában szélesíti látókörüket, fokozza felelősségérzetüket, erősíti a szocialista célokkal való azonosulásukat ösztönzi aktivtásukat a cselekvésben és a kulturális—ideo lo gia i önképzésben. A dolgozók­ nak a társadalom irányításába való bevonása szükségessé teszi számukra a társadalm i fejlődés törvényeinek megismerését, a társadalm i érd ekek különböző összefüggésekben való fe lismerését, hozzáértést az á llami és társadalm i szervekben tá rg ya lt kérdések elemzé­ séhez, a közéleti készségek fejlettségét. Elsősorban az új társadalm i viszonyok hatásával m agyarázható az a nagy aktivitás, am ely a művelődés területén a proletárforradalom győzelme utáni években m egnyilvánult, főleg a munkásosztály és a parasztság p o litika ila g legaktívabb rétegei tudásvágyának tömeges megnyilatkozása. Ma az előtt a problém a előtt állun k hogy nemcsak ezt a réteget, hanem mind mélyebbről merítve újab b és újab b rétegeket kell bekapcsolni a közéleti tevékenységbe, felébreszteni érdeklődésüket, le­ küzdeni közömbösségüket és passzivitásukat. A szocialista dem okrácia továbbfejlesztése, amelyen pártunk következetesen munkálkodik, — nélkülözhetetlen feltétele annak is, hogy ú ja b b dolgozó rétegek érezzék szükségesnek műveltségük színvonalának emelését, mivel a politikai-közéleti tevékenység egyre szélesebb lehetőséget nyújt ennek realizálásához. A kulturális fejlődés irá nt egy-egy konkrét időszakban tám asztott objektív társadalm i követelmények az egyének művelődési és alkotó tevékenységén keresztül realizálódnak. A kultúra m agasabb színvonalra emelése csak az emberek aktív erőfeszítésének eredménye lehet. A tömegek m inőségileg új színvonalának kialakításához nem elég ledönteni azokat a korlátokat, amelyek elválasztották a kultúrát a dolgozó em bertől. Nem elég megnyitni a művelődés lehetőségét, nem elég hozzáférhetővé tenni a kultúra gazdagságát. Nem kevésbé fontos és bonyolult fe la d a t a töm egek kulturális szükségletei, művelődési igényei színvonalának á lla n d ó emelése, ami ösztönzi aktív erőfeszítéseiket a kultúra e lsa já títá ­ sának és továbbfejlesztésének területén. Kulturális forradalm unk je le n le g i szakaszában 74 �az előrehaladás egyik fontos kérdése annak pontosabb feltárása, hogy milyen mechaniz­ musok útján közvetítődik a társadalom kulturális fejlődésének szükségessége az egyének­ hez, hogyan jö n létre személyes érdekeltségük a kuitúra fejlődésében, milyen közvetlen tényezők hatására form álódnak kulturális szükségleteik, igényeik. A társadalom alapvető p o litik a i- és tulajdonviszonyainak megváltozása létrehozza az előfeltételét a dolgozók kulturális szükségletei emelkedésének, eltá volítja azokat a gá tló tényezőket, amelyek visszatartották fejlődésüket a kapitalizm usban. Azonban ezek­ nek a „n a g y ” társa dalm i viszonyoknak a megváltozása nem váltja ki autom atikusan és nem determ inálja teljességgel a kulturális szükségletek emelkedését. Ezek hatását az egyes ember szükségleteire további társadalm i tényezők egész sora közvetíti. Elsősorban a közvetlen élet- és munkakörülmények, az a mikrokörnyezet, amelyben az ember élete és tevékenysége folyik. Továbbá az az id eo lóg ia i és szociálpszichikai klíma, amelyben nevel­ kedik és él a személyiség, társadalm i és szociálpszichikai kapcsolatai, azok a közösségek, társadalm i csoportok, amelyekben tevékenysége kibontakozik, azok a szerepek, amelyeket e csoportokban játszik. A közvetlen munkahelyi körülmények - a termelés műszaki színvonalának emelkedése, a dolgozó munkahelyváltoztatásra való törekvése stb - az elm últ évek tapasztalatai szerint vezető helyet fo g la ln a k el a rendszeres tanulásra indító okok között. Ez a tapasztalat is arra hívja fel a figyelm et, hogy a kulturális nevelőmunkának szervesen kell kapcsolódnia a gazdasági fela da to k megoldásához azért is, mert csak így válik közvetlenül érzékelhetővé a széles töm egek számára a kulturális fejlődésben való érdekeltségük. Az elm últ években végzett hazai szociológiai felm érések10 eredményei feltá rják, hogy a művelődési igények kialakításában milyen fontos szerepet játszik az életm ód, az anyagi ellátottság színvonala, a d o lgozók rend elkezésére á lló szabadidő mennyisége és felhasználási m ódja, az egyes közösségek szokásai, hagyományai stb. Ahhoz, hogy a társadalom minden ta g ja egyéni szükségletként érzékelje a kultúra elsajátítását - az egész életm ód átalakítása szük­ séges. Pl.: az anyagi ellátottság alacsony színvonala, a tényleges szabadidő szűkös volta vagy a hasznos eltöltését biztosító anyagi eszközök hiánya, az egyes közösségek tú l­ ha la dott szokásai és hagyományai felté tlenü l g á to ljá k az egyének ku lturá lis szükségletei­ nek a fejlődését. Valószínű, hogy a m űvelődésszociológiai vizsgálatok kiterjesztése az é le t­ mód tárgyi o ld a la in túleső területekre, a kis társadalm i csoportok id e o ló g ia i és szociál­ pszichikai légkörének, értékrendjének, beállítottságának, ta g ja i társadalm i tevékenységé­ nek tanulm ányozására — újab b értékes felismerésekkel gazdagítaná ed digi képünket arra vonatkozóan, hogyan közvetítik ezek a körülmények a termelési és p o litika i viszonyok hatását az egyénhez, ezen b e lü l: hogyan a la kítjá k kulturális szükségleteit, művelődési aktivitását - következésképpen: kulturális színvonalát. Ezeknek a mechanizmusoknak a feltárása szoros összefüggésben van a kulturális forradalom lényegének és céljának megvalósítására irányuló erőfeszítéseinkkel. A tu d o ­ mányosan m egalapozott m űvelődéspolitikának az objektív társadalm i feltételek egész komplexumának elemzésére kell épülnie, az objektív társadalm i szükségletek ki­ elégítésére kel irányulnia, úgy hogy biztosítja ennek szubjektív felté te lét is: a dolgozó tömegek érdekeltségét és aktivitását a kultúra fejlesztésében. A kulturális forradalom célja csak akkor valósítható meg eredményesen, ha biztosított ez az érde­ keltség és á llan dó an emelkednek a kulturális szükségletek, a művelődési aktivitás, ha a kultúra fejlesztésének ügye a dolgozó töm egek ügyévé, töm egmozgalommá válik. E tö ­ megmozgalom kibontakozása nem ösztönös folyam at, hanem a kommunista párt és a szocialista állam irányító és szervező m unkájának eredménye, amelyben központi helyet fo g la l el a zokna k a feltételeknek a megteremtése, amelyek ösztönzik a társadalom minden tag ján ak a kultúra elsajátítására és fejlesztésére irányuló erőfeszítéseit. BOROS SÁNDOR JEGYZETEK 1. Kulturnaja revoljucia v SzSzSzR. „N a u k a " kiadó, Moszkva, 1967. 43. old. (A szerző kiemelése). 2. D. I. Csesznokov: Isztoricseszkij m aterializm . „M ü szl” kiadó, Moszkva, 1965 391. old. 3. Lenin Művei 5. kötet, Szikra, Bpest, 1953. 137. old. 75 �4. Hermann István: A modern elidegenedés és a kultúra. „K ritik a ” 1965. 391. old. Licsnoszty, obscsesztvo, otcsuzsdenyie. „Inosztrannaja Lityeratura” c. folyóirat, 1966. 1. sz. Moszkva. A. I. A rnoldov: Revoljucionnüj gumanizm szocialiszticseszkoj kulturi. „Voproszi F ilozofii” c. folyóirat, 1967. 7. sz. Moszkva. 5. K. M arx: G azdasági—filo zófia i kéziratok 1844-ből. Bpest, 1962. 50. old. 6. MSzMP V Il. Kongresszusának Jegyzőkönyve. Kossuth, Bp., 1960. 55. old 7. Az MSzMP határozatai és dokum entum ai 1956-1962. Kossuth, Bp., 1964. 232. old. 8. Lenin Művei 33. kötet, Szikra, Bpest, 1953. 470. old. 9. Lenin Művei 33. kötet, Szikra, Bpest, 1953. 490. old. 10. „ A nap 24 ó rá ja ” KSH 1965. Bpest „Társadalm i rétegződés Magyarországon” KSH 1966. Bpest. „A dem ográfiai tényezők hatása a művelődésre” KSH 1967. Bpest. Szántó M iklós: Életmód, művelődés, szabadidő. A kadém iai Kiadó, Bp. 1967. A TÉMÁVAL FOGLALKOZÓ ÚJABB IRO DALO M : Sz. Kovaljov: Kommunyisztyicseszkoe voszpitanyie trudjascsihszja. „Szocek. Izdat” Moszkva, 1960. A. I. A rnoldov: Szociollzm i ku ltu ra. Akadém iai Kiadó, Moszkva, 1962. Sztroityelsztvo kommunizma i problemü kulturi. Akadém iai Kiadó, Moszkva, 1963. Kultur in unserer Zeit (Zur Theorie und Praxis der sozialistischen Kulturrevolution In der DDR.) Dietz Verlag Berlin 1965. Kommunyizm i ku ltu ra. (Zakonomernosztyi form irovanyija i razvityija novoj kulturü) „N a u k a ” kiadó, Moszkva, 1966. E. M. Stajerm an: Kultura v zapodnoj szociologii. Voproszi Filoszofii c. folyóirat, 1967. 1. sz. Durkó M átyás: G ondolatok a kultúra marxista meghatározásáról és legfőbb tartalm i jegyeiről. Debrecen, 1960. Bencze László: A kultúra m eghatározásának problém ái. Népművelési Értesítő. 1964. 4. sz. 76 �Vihar Béla: Párbeszéd az Idővel Némi általánosítással nevezhetjük csak V ihar Bélát önm aga-kereső költőnek. M inden költő nyílt-leplezett vágya, hogy önm agát fejezze ki, ezt teszi rokonszenvesen o mi költőnk is: ő a tér és idő hatalm as távla taib an mozogva fürkészi, zengi-boronaja költői létezésének csodáját, emberi küldetésének titka it, művészi hitvallásának igazát, költészeté­ nek eredendő-egyéni jelentőségét. A tér és idő fog alm á t a gondolkodók bizonyára jo bb an meg tu d já k határozni, alaposabban is ismerik a lírikusoknál, azonban csak a költők fe jez­ hetik ki m indkettő mérhető arányait, érzékelhető súlyát vagy lá th ató lebegését, fá jó ­ andalító múlását, röppenő változását, vissza-visszatérő olyan állom ásait, amelyekhez köl­ tőinknek élményei fűződnek (az élmény érvénye örökebb, id ő á lló b b a tud ásná l): a tudós jo bb an értheti, a költő jo bb an érzi. ez az utóbbi lényegesebb a hagyományos — Arany János alkotta — meghatározás érvényességét tekintve. V ih ar Béla életének terei elég gyakran változtak az idők folyam án, a szülőföld sejtelmes tá ja után Nógrád szelíd halm ai közt te lt el gyerm ekkora: versei tanúsága sze­ rint, serdülő m ajd fé rfi korában — 1937—1944-ben — a szenvedés útjá t já rta , ahogy azt néki a felette megnehezült idők járása d ik tá lta : a tér és idő rövidülései vagy kitárulásai hozták meg az érés id ejé t az ő számára. A boldog gyerekkor szárnyraeresztő, szív­ derítő élményeihez mindenkor, különösen élete nehéz vagy emlékező korszakaiban vissza­ tér, a fé rfiko r élményei kohóforrón, állan dó an izzanak benne. A reg élő halm ok fölö tt kékellőn feszülő égboltozat a m aradandó végtelenség tá v la ta it sug allja neki, a szálló fellegek szeszélyesen idom uló alakzata a változatosság érzetét-képzelet kelti benne, az évszakok következetes visszatérése a születésnek és elmúlásnak, m agának a létezésnek kérlelhetetlen törvényeit példázza; az egyszerű nógrádi embereknek a csöndes külszín m ögött zajló viszontagságos élete úgyszintén a térhez és időhöz kötődő emlékeket idézi fel, a költő sorsa valam ennyiénél fájó bb an , m egpróbáltabban, csaknem vég zetesen alaku lt szülőföldjéről vagy életének más és más állom ásáról gyakran messzire sodortatva: gyerek­ korának boldog ó rá i, sugaras na pjai, serdülő korának derűs évei egyéniségének kib on ta ko­ zását, a művészi pálya választását eredményezték számára: csak költő válhatott beiőle: hogy annak meg tud ott m aradni, azt m indenképpen azoknak az erős. eltéphetetlen köte­ lékeknek köszönhette, melyeket a szülőföld vagy életútjának töb b feltételes meg á llóhelye, valam int a meg pró báló kor, m int tér, az emlékek, m int az időben felsorakozó élményak, jelentettek vagy hoztá k meg számára — emberi sorsának le g nehezebb korszakaiban. Vihar Béla teh át a fá jdalm ak, szenvedések elzokogó, e lkiá ltó költőiének rendeltetett, tá gabb származásának rendjét tekintve, évezredeken á t m eg-m egújuló üldözések keservének je remiádos zsoltárírójává emelkedett. Természetesen ezek — a térre és időre vonatkozó fogalm i keretek aszerint bővültek ki, ahogy költőnk költészete mélyült, csiszolódott, ahogy a nagy példák utat m utattak, és főként ahogv személyes sorsa azt alakította, befolyásolta. Nagy, központi szerepet játszik m indebben V ihar Béla műveltségének folyvást tá g u ló köre, nem poéta doctus ő közhelyszerű értelemben, hanem olyan költő, akinek egyaránt élményt szereznek a művelődés és a humanitás világá bó l származó akár zordon ténvek, akár lírai hevületű közléstartalmak. Itt érkeztünk el annak a m egállapításához, amely szerint az em leg etett tér-, időfogalom egyetemessé tá g u l: a jelen a m últat idézi meg, a színhely kö­ zeli és távo li tá ja k felé von összekötő vonalakat. Szécsény mosolygó do m bjainak helyére - illetve azok mellé - lép tehát Európa egyes tá ja az id ő viszont visszanyúlik a b ib lia i szent h a jd a nkorba, az ótestamentumi próféták koráig, akként és olyan érvénnyel, am iként azt az egyénileg áté lt események, korfordulók, válságok, kisebb-nagyobb szomorú események, egyetemes szenvedés m agukban hordozzák: az érzeteknek meg a képzeteknek ilyen mérvű sokszorozódósa, súlyosbodása ú jabb lírai form ákat teremt, hagyományos m űfajokat éleszt fel költőnk s z ín v o n a lá n ak emelkedése szá­ mára. Am int tapasztalható, e változásban megnövekszik az idő ielentőség e: költőnk küzd az idővel, emlékeivel szegül szembe, élményeit szembesíti elődeivel, v a lla tja a múltat, párbeszédre idézi meg: kutatja sorsalakító je lle g ét, számon kéri egyes korszakok irányítóinak felelősségét, az elembertelenedés iszonyatát, a fenevaddá züllés folyam atának fokozatait. A torlódó, kitörő keserv, fájd alom szétbontja költőnk hagyományos form áit, oldó -kötő form aváltása szabad vers művelésére készteti, olykor ped ig az ószövetségi 77 �jerem iá dok műformá ja válik költői közlésének nagyszerű eszközévé: lírai hevülete já rja át, izzítja a kötetlen közlés sorait. Az emberi é let felsőbbrendűségét, a létezés csodáját zengzetes zsoltárokban dicsőíti, amelyekben bizonyos zenei elemek, form a-sejtelmek sorozatosan ismétlődnek, néha himnikus ma gasztalásba fordulnak át. M ind a költői hang, mind a tartalom emelkedett, választékos: előkelő a stílus, a magasrendű, ma gasztos­ hivatá sú költészet légkörét árasztja , jóllehet eszközei egyszerűek, használatuk szabatos, valójában súlypontjukon állanak, tehát m indenkor visszatérnek eredeti helyzetükbe. Á ltalánosságban ez a jellemvonás azt a go nd ola tot v illa n tja elénk versei olvasása közben, mintha a m indenséget vágyott volna versbe fo g la ln i, önm agán túl azonban nem ju to tt. Nem ért messzebbre, egyéniségének határán kívül eső területre, de a térben, tájb an , időben, történelem ben önm agát, őseit rendszerint m egtalálta, még akkor is, am ikcr lé t­ bizonytalanság szorongatta, vészthozó sejtelem fo jto g a tta : korai kényszerű halál réme fenyegette sorstársaival, hittestvéreivel együtt. Éppen az az ösztönös m agam egtalálás men­ tette meg számos emberi és művészi válságon keresztül, hozzá kell fűznünk nyom ban: korának válságára kell gondolnunk. Ezek a külső körülmények továbbá azt is eredményez­ ték, hogy V ihar Béla nem élhetett az „á lla n d ó költés készenléti á lla p o tá b a n ” , ami azt je lenti, hogy minden egyes versének megírása új mea ú jabb „kezdetet’ ’ je le n te tt neki, tehát jól begyakorolt fogásait csak igen ritkán ismételhette meg. Nem olyan egyenletes egyéniség ő, hogy sajá t színvonalán bárm ikor — tetszés szerint — írhatna verset: sorsa és ha jlama egyaránt elért eredményei emelésére ösztönözte, ez azzal a további kedvező előnnyel járt, hogy versei zártak, sem a m egütött hang nem visszhangozhat tovább, sem a téma nem fejleszthető ú ja b b meg ú jabb részletekkel, erőszakolt to ld a lé ko kka l: az Idővel folyta to tt párbeszéd végszavai kikerekítik meghozzák verseinek a fo rm a i-ta rta lm i tiszta egy­ séget, a teljes zártságot. Világnézete, művészi elve, emberi bizalma valam ennyi m egpróbáltatáson edzetten, emelkedetten ha la dt keresztül. Fájdalmasan megviselte őt ugyan minden, de engedm é­ nyekre sohasem csábította: költészete a maradandóság, a túlélés nyugodt reményétől te r­ hesen terebélyesedett, bom lott remeknél rem eklőbb változatokra, valóban számonkérő párbeszéd az Idővel, ah g y an az a térre vetítődve m agát a történelm et sora koztata e lé je. elénk, az Ismert vagy á té lt események tükrében. Csaknem öt évezredet fog á t az idő, mely költőnk ön tu d a tá t alakította olyanra, am inőt költészete sugall. „M é ly hát a kín. . . A szó csak buborék, hab, / jelzés a ja j örvénylő, hűs öléből. . . / a száj dadog és a nyelv ínyre ta pa d . . . / hol lelnék szót, mely perzsel, pezseg, té p . öl?” — kérdi a költő kétségeinek hullám völgyébe esve, honnan a költészet szárnyain békéltető szavak erejével em elkedik a Szellem m egnyugtató, pihentető m agaslatára, ahol elhangoz­ ha tott egyik legszebb vallom ása: „Hiszek a költészetben, mert hiszek az emberi lélekben. Hiszem, hogy túl a gyom or éhségén él bennünk az igény az igazság és a szépség ke­ nyerére” . Valóban eme mennyei manna, a költészet könnyel-vérrel ková szolt, fá jdalom m al kelesztett, reménység kemencéiében sütött kenyere az ő üdvössége, életének értelme és m indenkori m egm entője. Ezzel a „kenyér” -rel táplálkozva m ondja: ..Hiszek, hiszek az e ­bukottakban. / H iszem, hogy a mártíroknak vére, / s a költők to lla alól a tin ta / oly mag ot öntöz, am elyből m aid fa nő, / ég igérő, lo m bjában m ad ara kkal." A költők m adarai pedig az örökkévalóság da lla m át zengik. Ám, hadd szóljon még a költő, legyen még övé a té r és az idő. „M e g h a jto m fejem et előtted életem ü llő je : Fájdalom . Ézzel tekintek vissza utamra, mint egy hosszú elbeszélésre, amelyet tervszerű szerkesztéssel Te írtál éve­ im ből és perceimből, Sors, adván erőt, hogy elviselni tu d jam az Idő tip ró u jjának szag­ gatását, új leveleket szülve a virrasztó csillagok fe lé ” . Az új levelek az ú ja b b versek, költőnk üzenetei a jövőnek, a virrasztó csilla g ok fénye m ellett reménykedő emberiségnek, a hazának, mely „rím be öltözött / lelke a föld ne k: sors és t á j : a rög” , Még számos id é ­ zetet írhatnák id e : V ihar Béla m indegyikben arról a szeretetről beszél, amely őt e fö ld ­ höz, e hazához kapcsolja, nem hangoskodó pa trióta ő, mert tudván tud ja, hogy ván do rol­ jon bár a „m on da to k országútján” , vagy igyon az „őskirályok kapui e lő tt", vándorlása végülis hazavezeti vagy Szécsénybe, vagy Budapestre. „B olyongó voltam, kerestem a fény szigeteit / szigeteit, s itt állok va lla n i: / az em ber annyi, m int harcai / Bolyongó voltam messzire megyek / s aki lát tusázó felleget, / virrasztó fá t a pusztán, az velem / találkozik — engem p illa n t a szem —. / reám gondol — bár nem tu d ja nevem” . A költő igen szerény: még sokáig tudni, ismerni fo g ják nevét erre biztosíték költészetének nemes értéke, az emberi fájd alom megszólaló m elódiá jában az ő hangja benne csendül, borong j ajong, míg érzékenység, részvét lesz a földön. A feledés viszont, melyről e vadkedvű kecses 78 �négysorosa — a M ozaik - szol, jó id e iq el fo g ja őt kerülni: ,.Az ifjú sá g : tervezés, / ö reg­ ség : emlékezés. / V ilágnagy, lombos fák a la tt / lebegő csuklyában halad, / éjszín lován: a Feledés.” A Párbeszéd az Idővel költőnk néhány sugárzóan nagy versét fo g la lja magába, olyanokat elsősorban, am elyeket csak ő írhatott meg , az ő lelkének lehettek legszebb, leváló d a ra b ja i. Az olvasó az egyikre döbbent ám u la ttal la poz vissza, a másiknak m egejtő sorait idézi, a harm adikat és a töb bie ket nem tu d ja elfeledni. Néhánynak id e írjuk a cím ét: ö n arcké p, 1927; Ö narckép, 1942; Egy katona megy a hóban; Ö narckép a K álváriá­ val, 1944; Az isten h a lá la ; Ö narckép , 1945; Elmélkedés a haza értelm éről; A perc fo g ­ lyaihoz; a Tájak tánca és az Eszmélések, csillagok című két ciklus versei; Káin temetése; Jób tá n ca ; Flavius üzenete az ostrom lókhoz; A hegvek között; Istenek vetése; m ajd végül az Ú j versek sorozatának legtöbb da ra b ja költőnk fe lfe lé ívelő pá lyá já t ig a zo lja : az Európa vallatása, A ranyhold; Tíz intelem verskoszorúk legtö b b je kedvelt verse lehet mindazoknak, akik szeretettel és meg értéssel közelednek a költőhöz, lega láb b akkora szeretettel és meg­ értéssel, am ekkorával ő közeledik olvasói felé. A kötet két záró verse: a Tíz intelem és a cím adó Párbeszéd az Idővel az utóbbi évek kiem elkedő költői műve. V ihar Béla mostani kötete régibb és ú jabb verseinek szemelg etett fo q la la ta s mint ilyen költői arculatának meg határozó jellem vonásait élesen idézi emlékezetünkbe. Köl­ tőnk tisztes szándéka szabta meg a válogatás arányait, nem a szokásos időrendben, hanem h a ng ula ti-te m atika i csoportosításban sorakoznak teh át versei: megírásuknak id ő ­ rendje, de nem az id őpontja, ezúttal mellékessé válik, az id ő b e li-té rb e li különbségeket fele dteti csoportosításuknak nagyszerűsége, az a d o tt tem atikának sorozatossága; a form a­ váltások olykor-olykor m egbontják ugyan a hang u lati egységet, de éppen ezáltal h a ng­ súlyozhatja szerzőnk tém avilágának változatosságát — magasabb, emelkedettebb szem­ pontú egység jegyében, amely végső fokán nem más, m int a tiszta hum anitás: m eg­ m aradni embernek az embertelenségek riasztó, lélekemésztő évadjaiban. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1968.). PAKU IHRE Három könyv az esztétika köréből - Lunacsarszkij, Balázs Béla és Lukács György válog atott írásai - A kérdés tu la jdonképpen az: milyen művészet s milyen esztétika tölth eti be fe la d a tá t a szocialista forradalom kibontakozásának és kiteljesedésének szakaszaiban, hogyan tö r­ ténik a valóság szellemi, esztétikai birtokbavétele a „g o n d o la t fo rra d a lm a ” korszakában? E kérdésfelvetés — bár más és más m egfogalm azásban - nyomon követhető a ma rxista esztétika művelőinek m unkáiban a XIX. század közepétől napjainkig, M arxtól és Engelstől Ernst Fischerig. (Lásd például utóbbi Korszellem és irodalom című könyvének fülszövegét; - G ondolat, 1966. —) A marxizmus klasszikusai válaszadáskor az emberek egymásközti társadalm i viszonylatát tekintik a művészet a la p jának és tárgyának, m űalkotásnak pedig a valóság lényegének széles skólájú visszatükröződését ta rtjá k. Az esztétikum ebben az ér­ telmezésben a világ megismerésének és a világra való hatásnak egyik lehetséges form áia. Később tovább konkrétizálódnak a marxista esztétika alapelvei — egyes problém akörök (főként Lenin á lta l) bővülnek, tisztázódnak, mások beszűkülnek, helytelen értelmezést nyer­ nek —, de valójá ba n Lafargue, M ehring, Plehanov, Lunacsarszkij, Gramsci, Lifsic, Lukács 79 �György — és mások — művészetteoretikusi tevékenysége is e centrális kérdéskomplexum köré csoportosul. Korunkban a társadalm i tu d a t szerepe a társadalom fejlődésében minőségileg m aga­ sabbrendű szintre emelkedik, következésképpen megnő az objektív társadalm i igény - többek között — a bölcselet, a művészetfilozófia, az esztétika irá nt is. Talán az most a legfontosabb vita kérdés világszerte, hogy van-e „autentikus marxista esztétika” . Ennek mintegy részproblémája a közismert „K a fk a -p e r” , amelyben másként itélkeznek a szoci­ alista szándékú avantgardizm us szószólói - Roger G araudy vagy Ernst Fischer — és az úgynevezett „n a g y realizmus” elméletének képviselői Lukács Györggyel az élen. A m agyar könyvkiadásban is - dicséretére legyen mondva — nyomon követhető az esztétikai gondolkodás megélénkülése. A Kossuth, a G ondolat és az Európa Könyvkiadók szisztematikus program a la p já n részint a szocialista örökség hagyományozódósára törek­ szenek - és sorra je len tetik meg a gyűjteményes köteteket Plehanov, G orkij, M a rx-E n g e ls, Lenin, József A ttila művészetelméleti írásaiból — másrészt igyekeznek nyomon követni az aktuális, nagy jelentőségű vitákat. így került kiadásra - egyebek m ellett — Roger G araudy: Parttalan realizmus című esszégyűjteménye és Ernst Fischer már em lített pam fletje. A közelm últban újab b három jelentős könyvvel gazdagodott „esztétika fegyvertárunk” : m egjelent az első olyan tanulm ány- és cikkgyűjtemény Balázs Béla m unkáiból, am ely­ ben nemcsak a film teoretikus van jelen, hanem a sokoldalú esztéta, publiciszta és kritikus is — V álog atott cikkek és tanulm ányok na pvilágot lá to tt az e d d ig i legteljesebb magyar nyelvű válogatás Lunacsarszkij írásaiból - V álog atott esztétikai munkák —; és van má r olyan gyűjteményes kötet is, am elyik keresztmetszetét a d ja Lukács György esztétikai munkásságónak — Művészet és társadalom —. A. V. Lunacsarszkij (1875-1933) és Balázs Béla (1884-1949) kortársak és sok vonat­ kozásban pályatársak voltak. Nemcsak pályaképük rokon, amennyiben mindketten a szá­ zad művészetének egyik lehetséges ú tjá t - a po lg ári ideo lóg iá tó l és művészettől a szocialistáig, a m agánytól a közösség gond jaina k viseléséig — já rjá k be, hanem. — mint K. Nagy M agda Balázs Béla kötetéhez írott előszavában m ondja - azonos típusú g o n ­ dolkodók is voltak. M ih a il Lifsic „tip o ló g iá já v a l’ élve nem annyira a kérdésekre ad ott vá la ­ szaiban erős ez a típus, hanem inkább abban, hogy érzékelni tud ja a megközelítően világos, kézenfekvő válaszok korlátozottságát és kutató-kisérletező művei gondolkodni ta n ítjá k az embereket. Lunacsarszkijt e kötet a forradalm i kultúra agitátora kén t m utatja be. Érdeklődésének középpontjában a „művészet és forrad alom ", a „művészet és proletariátus” viszonya áll. Elemzi az új szocialista művészet megteremtésének fela d a ta it, vizsgálja a művészeti örök­ ség elsajátításának m ódozatait, és a modern polgári világ kultúrájához való viszonyt. Kidolgozza a művészet pártirányítá sának elveit. Tanulm ányait, kritiká it a forrad alm i p á r­ tosság jegyében fogalmazza. „Tézisek a marxista kritika fe la d a ta iró l” című értekezésében ma is rendkívül aktuális problém ákat feszeget. Véleménye szerint a marxista kritika arra hivatott, hogy az iro ­ dalom m al együtt intenzíven, energikusan részt vegyen az új ember és az új élet kia la kí­ tásában. A marxista kritikusnak m indenekelőtt a mű ta rta lm á t kell vizsgálat tárgyává tenni, azt a „tá rsa d a lm i lényeget” , amelyet kifejez. M eg kell ta lá ln ia az a d o tt mű szociális alap te nd eciá já t. A kritikusnak meg kell á lla p íta n i, hogy milyen társadalm i cso­ portokhoz kötődik a mű, hogy milyen hatást fe jth e t ki a társadalm i életre a műben rejlő szuggesztív erő, m ajd rá kell térnie a forma vizsgálatára, m indenekelőtt abból a szem­ pontból, hogy a form a mennyire van összhangban fő céljaival, vagyis mennyiben szol­ g á lja a maximális kifejező erőt, az olvasó maximális bevonását az a d o tt tartalom körébe. Egyéb írásaiban továbbfejleszti Plehanov esztétikai elméletének legerősebb o ld a la it. Gogol, Csehov és Scsedrin munkássága a la p já n elemzi a humor és a szatíra összetevőit, és idejekorán kife jti véleményét a szocialista realizmus értelmezése kérdésében. Lunacsarsz­ kij írásait — S. Nyírő József szerkesztésében — kitűnő fordító-kollektíva tolm ácsolja a m agyar olvasónak. Balázs Béla munkásságát le g találó bb an Szabolcsi Miklós jellem zi az „A rcképek a m agyar szocialista iro da lom b ól” című tanulm ánykötetben: „ ...m ű v é s z i alkata az in te lle k­ tuális, a racionális művészé, aki kora g o n d o la ta it mélyen á t tu d ja élni, de nem spontán elemi erejű alkotó inkább a részletek ura, mint nagy összefoglalásoké: műveinek egy része (mind 1919 előtt, mind azután) inkább jelzése, illusztrációja meggyőződésének, mint 80 �harmonikus alkotás.” E m egállapítás jogosságát Balázs Béla tanulm ányaiból és cikkei­ ből közzétett válogatás is igazolja. A nagy műveltségű és rendkívül fe jle tt íráskészségű költő, író és teoretikus to llá b ó l csak a film esztétika terén kerekedett ki egységes rendszer, egyéb írásaiban nehéz fe l­ fedezni a „vezé rfo na lat” . Széles körű érdeklődésére mindenesetre fényt vet, hogy ta n u l­ mányt ír Ady Endréről, Bartók Béláról, Dosztojevszkijről, G. H auptm annról, M. M aeterlinckről és R. M usilról, kom m entálja Rosa Luxemburg börtönből írott leveleit; „A lírai érzékeny­ ségről” , „A versről” és „A hasonlatról” címmel értekezik az újkori líra, valam int a poétika természetéről, felem eli szavát a bécsi emigránsok körében szervezkedő akadém ia érde­ kében, és odaadással, rajongással ír nagy szerelméről, a film rő l. Külön ki kell emelnünk a Babits M ihályhoz írott levelét, amely arra mutat, hogy Balázs Béla 1938-ban már a szocialista kultúra követe és szószólója. Azt írja : „A z az Európa, mely a ti célotok volt, a szellem, o humanizmus hazája, nem föld rajzi fogalom többé. A nyugati civilizáció Európájában Ázsia tört ki, oly sötéten és barbárul, amilyen keleten nem volt soha. És ti, vakok, nem tud játok még, hogy ama kultúra, melyet ti kerestek, m ögöttetek, keleten, a Szovjetúnióban de rült fe l.” Balázs Béla hagyatéka — amelynek teljes feltárása még a jövő fela d a ta — végső soron a kultúra „keleten értelm ezett" fogalm ának elfogadásán alapszik. Ez a válo g a to tt cikke i­ ből és tanulm ányaiból kiolvasható legfőbb tanulság. És hogyan lehet összefoglalni Lukács Györgynek a XX. századi m agyar szellemi élet nemzetközi méretekben is kivételes érdemeket szerző filozófus-esztétájának, a Művészet és társadalom címszó a la tt m egjelent válog atott írásainak fő m ondandóját, központi problem atikáját? Nem könnyű ugyanis kihámozni, a bár könyörtelenül racionális, de mégis — vagy talá n éppen ezért - komoly szellemi iqénybevételt követelő, öt évtizedet átívelő — 1908-1960 - magvas eszmefuttatások lényegét. A végülis — Fehér Ferenc g o n ­ dos válogatása révén - szerves egységet alkotó önálló művek, vagy szemelvények go n ­ dolatm enetének nyomon követésében az olvasónak maga a szerző nyújt támaszt, aki tanulm ány-értékű előszavában felvázolja a po lg ári idealizm ustól a szellemét lángra lobbantó igazi marxizmusig vezető fejlődésm enetét és kiemeli, hogy miyen korlátokkal harcolva, melyeket elfogadva vagy továbbfejlesztve, melyeket tagadva fogalm azódtak meg egységes filo z ó fia i—esztétikai nézetei. „ A marxista esztétika önállóságának, elvi eredetiségének elismerése első lépésem volt az új világnézeti fo rd u la t megértése és megvalósítása irányában.” - írja és m ind­ m áig az önálló, egységes - noha csak cikkek, levelek, feljegyzések form ájában kife jte tt - m a rx i-le n in i esztétika igenlése képezi Lukács György esztétikájának egyik sarkalatos tételét. E g o nd ola tát fe jti ki a „Bevezetés a marxi esztétikába” című tanulm ányában. Szorosan összefügg ezzel az a felismerés, hogy a marxi esztétika a m űalkotást a tőle elválaszthatatlan történelm i folyam attal egységben értékeli. Rámutat arra. hogy ennek az esztétikának a legáltalá no sabb elveit a történelm i m aterializm usban ta lá lh a tju k meg. Elsőként tisztázza a pártosság és a tendencia közti különbséget: „Az ellentét tehát a közt a pártosság között van, mely a művészi m agatartás és alkotás lényegéből fakad és a közt a tendencia között, melynek az igazi ábrázolás problém áihoz nincs szerves kap­ csolata, sőt éppenséggel m egham isítja az ábrázolt emberek és történések belső igaz­ ságát. . . A „te n d e n c ia " helyét e lfo g la ló pártosság egy olyan fontos pont, ahol áttörhetünk és á t is kell törnünk a m arxizm us-leninizm usnak alkotómódszerünk számára történő ki­ aknázásához” (Tendencia vagy pártosság?) Ez a problém a mélyül el lényegében „A különösség” című könyv itt közölt részletében is. A különösség kategóriájának döntő jelentőséget tu la jd o n ít az esztétikai világkép szerkezetében. (A művészet mint az emberiség fejlődésének öntudata). Esztétikája közép­ pontjában a valóság művészi visszatükrözése áll, a művészi alkotást és a műalkotások igazi élvezetét is a visszatükrözéshez kapcsolja. (A valóság művészi visszatükrözése). Arra törekszik, hogy a produktív és receptív esztétikai m agatartásnak és tételezésnek helyét és fu n kció já t az emberi cselekvések valóságos rendszerében meghatározza. Az ember egyéniségét és társadalm i lény m ivoltát kölcsönhatásban fo g ja fel, hiszen — mint írja — „a z ember társadalm isága következtében válha to tt csak pusztán természeti egyed­ ből emberi egyéniséggé.” (Előszó). A realizmus Lukács György á lta li értelmezésére a kötetben — többek között — „Az avantgardizm us világnézeti a la p ja i” című tanulm ányban ta lá lu n k utalást, ahol kétel­ é 81 �kedését fejezi ki abban, hogy a mai polgári irodalom divatáram latainak elsajátítása képes-e az írónak segítséget nyújtani azonban az esetekben, am ikor a hivatalo s e l­ mélet el aka rja őket téríteni az igazi művészi alkotás útjáról. Végkövetkeztetése, hogy a szocialista irodalom egyedül a valóságban való igazi művészi elmélyedés útján ta lá l­ hatja meg önmagát. Lukács György esztétikai munkássága révén a vilá g iro d a lm i kultúra propagátora is. Elsősorban a z angol, a francia, a német, az orosz és a szovjet irodalom esztétikai ér­ tékeit tudatosítja. Az idős filozófus legfrissebb m agyar nyelven m egjelent könyve - amelyet a G ondolat ad ott ki — elsősorban elismerésre készteti a közvéleményt e gazdag életmű iránt. Luna­ csarszkij és Balázs Béla kötetei a Kossuth Kiadónál jelentek meg, az utóbbi az Esztétikai Kiskönyvtár sorozatban. CSONGRÁDY BÉLA Emlékművek között Először jártam a Szovjetúnióban. Míg szállt velünk a gép, a II. világháborúra go nd olta m ; a m egtiport orosz földre, a szétvert városokra, s Kijev fö lö tt repülve nem az aranyos kupolá jú templomok, az e rő d­ falak képe merült fel bennem, hanem Babij Jár iszonyata, és belém hasitott a fasizmus újrajelentkezésének veszélye. Izgatott, hogyan él a II. világháború emléke a szovjet nép tudatában, hogyan hatott a világtörténelm i jelentőségű győzelem fejlődésükre, mai m agatartásukra. Természetesen E—10 nap csak arra elég, hogy az ember élményeket szerezzen, be­ illessze ezeket a már kia laku lt képbe, vagy éppen ezek a la p já n átrendezze és korrigálja a korábbi véleményét, de nem lehetséges az élmények, új ismeretek és tapasztalatok e lle n ­ őrzése. Este érkeztünk Moszkva fölé. A sziporkázó fények érzékeltették a város méreteit. Le­ nyűgöző látvány volt, csábított arra, hogy korábbi gond ola taim a t felváltsa a ma technikai haladása iránti csodálat, egy kis ország fia számára, elképzelhetetlen arányok és — későbbi tapasztalataim a la p já n mondom - távlatok tudatosítása. Széles úton robogott velünk a gépkocsi Seremetyevóról Moszkvába, mikor egy emlékmű visszazökkentett a korábbi gondolatokhoz: betontalapzaton nagy harckocsi akadály, amely jelezte, hogy 1941. decemberében eddig ju to tta k el a németek. Hatásában nemcsak „m é rfö ld kő ” , nemcsak a múltra emlékeztet, hanem a mára is figyelmeztet. Sokat hallottam , milyen nagy gonddal ápolják, őrzik a szovjet emberek a mult em ­ lékeit. Természetesen nem m indent ápolnak és tisztelnek, ami régi, ami a m últból maradt. Az értékelés alapvető kritérium a, hogy egy ad ott objektum m it tükröz a nép alkotó teh et­ ségéből, milyen - a z orosz nép, vagy az emberiség haladását szolgáló - történelm i ese­ mény fűződik hozzá, vagy az orosz történelem, kultúra, tudom ány melyik nagy a la k já n a k élete, tevékenysége folyt fa la i között. Ezért láthattuk a hatalmas épületek árnyékában Csehov kicsiny házát, Szmolenszkben az orosz építészet egyik remekét, az Uszpenszkij székesegyházat, ahol kísérőink büszkén em lítették, hogy Oroszországban - ily módon fejezve ki elrag adtatá sát - itt vette le először k a la p já t Napóleon. Feltűnt a múlthoz való viszonyuknak az a rendkívül vonzó sajátossága, hogy a tárgyak, objektum ok hum anizált tartalm a t kapnak, az ember és alkotás iránti tisztelet erősítését szolgálják, az em ber m eg­ becsülésére nevelnek, 82 �Moszkvában tö ltö tt első napunk — küldetésünknek megfelelően — kiállítások, m ű­ emlékek, emlékművek megtekintésével te lt el. Láttuk M anizer híres Zója-szobrát és a partizán harcoknak emléket á llító többfigurás szoborkompozícióját. Még nyitva volt a Komszomol m egalakulása 50. évfordulójának tiszteletére rendezett — m éreteit és művészi értékeit tekintve is — hatalm as össz-szövetségi kiállítás, a Manézs­ ban. (Ez volt a cári lovarda, amely a f o rradalom győzelme óta jelentős kulturális esemé­ nyek színhelye. A nagyméretű és gyorsütemű városépítés során sem bontották le, nem is tervezik ezt, hiszen már maga is történelm i emlékké vá lt.). A képek, szobrok, m urális alkotások a képzőművészetek nyelvén ugyanazt hirdették, am it a 30-as években M. G orkij fogalm azott meg: „Nagyszerű megbízatás embernek lenni a Földön.” Az elkötelezett művészet nagy seregszemléje volt ez. S éppen határozott eszmei tartalm a erősítette meg bennem azt a felismerést, hogy a személyi kultuszt egy általános emberközpontúság váltotta fel, a népért áldozatra kész, a hazájának hírnevet szerzett ember mélységes tisztelete. Ez a m ondanivaló a m inőségileg új vonásokkal gazdagodott demokratizmus légkörében egyre erőteljesebben érvényesül. Nagyon sok mű tém ája volt a II. világháború, Jónéhány még a háború idején, vagy közvetlenül utána készült. Ezek — természetesen — magukon viselték a kor ízlésének, igényének és követelményeinek bélyegeit Voltak, amelyeket a közelm últban vagy n a p ja in k ­ ban alkottak. Ebben a teremben értettem meg a szovjet ember művészetéhez való érzelmi viszonyát és a II. világháború emlékének hatását Azok az alkotások, amelyek a hősi halottaknak á llíto tta k emléket, tele voltak v irá g ­ gal. Nálunk nem szokás kiállítási tárgyakat virá gg al borítani, sőt ezt a gesztust itthon sokan naivitásnak, gyermetegségnek itélnék, de itt nem tűnt sem groteszknek, sem idegennek. Természetes volt. M egálltam M itljanszkij „Elesett osztálytársaim em lékére” c. öt-alakos szoborkompo­ zíciója előtt. A kamaszos vézna figu rák esetlenül hosszú karjukkal férfiasságot erőltetve szorítják az aránytalanul nagy és súlyos fegyvereket. Válluk m egbillen, arcukon elszántság, szemükben a túl sokat megéltek, túl sokat láttak különös szomorúsága. Gyerekek voltak, diákok, nevük is úgy volt a talp aza tb a vésve, ahogyan annak idején belefaragták az iskolapadba. Csak a városnevek — ahol elestek - jelezték, hogy m it kellett vállalniuk. H atalm as erejű kompozíció, kifejezte m indazt az áldozatot, szenvedést, hősiességet, amelyet h a ­ zájáért hozott a szovjet nép. De hirdeti azt az erőt, elszántságot is, hogy ez a nép ma is holnap is kész és képes megvédeni a szovjet földet. Hatásukban óriásokká, időtlenekké és legyőzhetetlenekké váltak ezek a bronzba öntött kiskatonák. Később találkoztunk a művésszel, aki elm ondta, hogy az egyik elesett osztálytá rs m agyar volt, Raab G ábor egy m agyar internacionalista fia. Bárhol jártunk, bárkivel be­ széltünk, tapasztalhatuk, hogy a II. világháború emléke ma is ható tényező és sokoldalúan befolyásolja az egész szovjet nép fejlődését. Súlyos áldozatok és szenvedések árán élte á t az egész nép a szocialista társadalom m agasabbrendűségének kollektív élményét, mely a Nagy Honvédő H áborúban ara to tt világtörténelm i győzelemben csúcsosodott ki. A szovjet nép közös erőfeszítéssel kivívott győzelme még szorosabb egységbe kovácsolta a Szovjetúnió népeit, erősítette szocialista öntudatukat, a világ békéjéért, az emberi haladásért érzett internacionalista felelősségérzetüket. Ezeknek ez emberi és nemzeti értékeknek kialakulását és megerősödését más történelm i tényezők is befolyásolták Az orosz történelem honvédő és forrad alm i hagyom ányainak generációkra való á t­ örökítése az elm últ másfél évszázadban — a nemzetté válás folyam atának felgyorsulása óta — folyam atos és intenzív volt. Hiszen a Napóleon elleni győzelem emléke — mint a nép hazaszeretetének és hősiességének egyik legragyogóbb ténye - a századforduló idején még eleven hagyomány volt, a szülőföldhöz való ragaszkodás történelm ileg kia laku lt érzése telítőd ött a proletárforradalm ak korának szocialista tartalm ával. H atalm as nemzetformáló erő a győztes honvédő és forrad alm i harcok tudatos közösségi élménye és átélése. Ú gy gondolom , alapvetően ezekben a nagy győztes népi megmozdu­ lásokban ta lá lh a tju k meg a szovjet emberek és az orosz nép legsajátosabb vonásainak forrását. A szovjet nevelés rendkívül finom és sokoldalú eszközökkel á p olja, tudatosítja az ifjúságban a haladó hagyományok társadalm i értékét. A Hadtörténeti Múzeumból azzal a z érzéssel távoznak a látogatók, hogy minden szovjet ember véghez tud vinni nagy te tte ­ 93 �ket, hogy o hősiesség, a haza védelme nem hadvezérek privilégium a, hanem az ember képessége. Éppen ez az emberközeli bemutatás, a tárgyak, dokumentumok humanizálása biztosítja az erős érzelmi hatást. A Szovjetúnióban sokszor tapasztaltam , hogy a múzeumok, műemlékek, történelm i emlékhelyek nemcsak a képzésnek, hagyományápolásnak, hanem az érzelmi nevelésnek is hatékony intézményei. S szerényen, hivalkodás nélkül, de nagyon magabiztos ön tuda tta l beszélnek a maguk do lg airó l. Erről személyes találkozások is sokszor meggyőztek. A Szovjetúnió Művészeti A kadé­ m iáján Tomszkij elvtárs — neves szobrászművész, jelenleg az Akadém ia elnöke — ism er­ tette velünk a Szovjetúnió művészeti életét, program ját és problém áit. Innen Kerbel Lenin-díjas szobrászművész műtermébe látogattunk, s tanúi lehettünk, hogy a szovjet állam á lta l m eghirdetett művészeti program milyen magas színvonalú m űalkotásokat in spirál. Kerbel alkotó művészete a modern portré- és emlékműszobrászat új korszakát nyitotta meg. A moszkvai M arx-em lékm ű és a G agarin-em lékm ű az egész világ előtt bizonyította ennek a művészetfelfogásnak és megvalósulásának magasrendűségét. Moszkvából Szmolenszkbe, a Szovjetúnió egyik legrégibb városába utaztunk. Földrajzi fekvésénél fogva — több mint 1000 éves történelm e során — sok hódítóval kellett m eg­ küzdenie, hiszen — ahogy mondták — Szmolenszk Moszkva kulcsa. Nemcsak a N a póleon elleni küzdelemben volt döntő szerepe, hanem a II. világháborúban is a környék partizán­ mozgalmának egyik góca volt. A város központjában szépen m intázott szobor áll, Kurilenkó, a partizán harcokban 19 éves korában hősi h a lá lt ha lt fia ta l tiszteletére A város szélén, ritkás erdő közepén egyszerű m ozaikfal és egy szenvedő anya alakja emlékezteti a ma élőket arra, hogy azon a helyen 30 000 em bert — hadifoglyokat, asszonyokat, gyerekeket — rejt a tömegsír. Az épületek 93% -a teljesen elpusztult, s lakói közül kevesen érték meg a felszaba­ dulást. A háború után a város — ki tudná megmondani, történelm e során hányadszor — fe lé p ü lt rom jaiból, tová bbfejlő dött, s ma a Szmolenszki terület ipari, kereskedelmi és kul­ turális központja, főiskoláin és egyetemein több mint 22 000 diák tanul. A városképet a régi és az új sajátos keveredése teszi érdekessé. A régi orosz épít­ kezés remekei — a XII. században épült templom, a 12 méter magas erődfal — m ellett ott állna k a modern, többem eletes új lakóépületek, közintézmények és üzemek tu ca tja i. 84 �A szmolenszkiek büszkék területük gazdag hagyományaira s különösen nagy gondot fo r­ dítanak a helytörténeti — régészet, archeológia, történelem, művészet, népművészet — kutatásra, Szmolenszktől 22 km-re van a Szovjetúnió egyik leghíresebb néprajzi gyűjteménye a Tyeremók (kisérőnk következetesen Cirim oknak ejtette). Az orosz népművészet felbecsülhe­ tetlen értékű kincseit gyűjtötte i t t , össze egy régi orosz stílusban épített paraszt faházban — „a meseházban” — egy földbirtokos asszony A forradalom után elhagyta az országot, s a gyűjtem ényt is magával vitte Párizsba. De végrendeletében hazájára hagyta ezeket az értékeket, s a szovjet állam fé ltő gonddal őrzi, Következő állom ásunk Riga. Eltűntek az aranykupolás tem plom ok, s hirtelen olyan érzésünk tám adt, mintha Budapesten lennénk, a Keleti pályaudvar előtt. Kissé tú l­ zsúfolt város benyomását keltette, m indenhol rengeteg ember nyüzsgött. Később m eg­ tudtuk, hogy a Lett Szocialista Köztársaság lakosságának csaknem a fele él Rigában. Képzőművészetük és képzőművészeti életük nagyon fejlett. A Lett Képzőművészeti Szövetségnek több m int 400 ta g ja van, akik rendkívül kedvező feltételek között végezhetik munkájukat, sok megbízást kapnak, műveik m egtalálhatók a Szovjetúnió egész területén. M űterem látogatásra kaptunk meghívást, s itt több rigai szobrászművésszel találkoztunk. A ham ar kirobbant parázs vitában láttuk, hogy művészeti, m űvészetpolitikai kérdésekben vannak közöttük véleménykülönbségek. Tetszett, hogy ezt a vendégek kedvéért nem h a llg a t­ ták el, hanem az alkotások tükrében vitatták meg. S megismert műveik a la p já n győződ­ tünk meg arról, hogy az őszinte elvi viták, felkészült véleménycserék a művésznek is és a művészetnek is — hadd tegyem hozzá - az emberi kapcsolatnak is hasznára válnak. A Rigában tapasztaltak a la p já n m ondhatjuk, hogy a le tt művészet fejlődéséhez és jelenlegi fejlettségi szintjéhez - sok más tényezőn túl - az egészséges művészeti közélet is hozzájárul. A beszélgetés során sokszor elhangzott egy Riga környéki volt koncentrációs tábor, Szalaszpilsz neve. 85 �Mementó Szalaszpilsz is! A h a jd a n i tábor bejárata helyén, ahol az „A rb e it macht F rei!” cinikusan hazug jelszó jelezte az utolsó stációt, most egy óriás, félig leengedett sorompóhoz ha sonló betonépítmény, s rajta a felírás „E fala k m ögött nyög a fö ld ” fog adja a látogatót. A hatalm as belső téren, a volt „A p p e rp la tz” helyén hat alakb ól álló monumentális beton szoborkompozíció á llít emléket a tábor áldozatainak. Az egyes alakok szokatlan méretei és arányai, a gondolat, a m ondanivaló döbbenetes megfogalmazása feledhetetlen hatású. A tér b a lo lda lá n, ahol az akasztófák és a kivégző fala k álltak, nagy fekete márvány sírfedő, közepén örökké lobog a láng. S a mélyből ritmikus dobogás hallatszik, mintha a megöltek szíve dobogna, emlékeztetve: a múló idővel sem feledheti az emberiség a fasiszta tébolyt. Követtük tovább, visszafelé haladva térben és időben is a náci hódítók nyomát. Következő s egyben — kőrutunk — utolsó állom ása Pircsupisz volt, ez a tragikus kis település a Litván főváros, Vilniusz szomszédságában. M i tagadás, sohasem hallottam róla, pedig sorsa Lidicéével volt azonos: a már menekülő fasiszták - szokásukhoz híven ártatlanokon és fegyverteleneken bosszút állva — a partizánokkal való kapcsolat m iatt a fa lu t minden lakójával együtt porig égették. A gaztett helyén ma emlékmű áll, Jakubónisz Lenin-díja s litván szobrászművész „A n y a " című alkotása. A m eghaltak nevét em lékfalra vésték, nekik még sírkövet sem lehetett állíta ni, nekik nem kellett temető. A hamu és üszkös maradványok közül összeszedték a felism erhető tárgyakat, fe l­ kutatták és múzeumban helyezték el a fellelh ető dokumentumokat, fotókat. Évente sokezer ember lá to ga tja, s a legtöb bje szinte fog ada lm at ír a vendégkönyvbe. A pusztítás parancsát egy litván fasiszta adta ki. Jelenleg az USA-ban él. Moszkva felé utazva a kényelmes express vonaton volt időnk megbeszélni és ren­ dezni a látottakat. Eszembe ju to tt, hogy am ikor a fasiszta Németország m egtám adta a Szovjetúniót, H itle r rikácsolva jó so lta : amerre csapatai elvonulnak, emlékművek őrzik m ajd tetteiket. Ebben az egyben igaza volt. 6 8 �Emlékművek és m illiók emlékezete őrzi gaztetteiket. A Szovjetúnió németek tipo rta területein m egszám lálhatatlan emlékmű á ll; az utókor tiszteleg az áldozatok és hősök előtt, kegyelettel őrzi emléküket. Még két napot tartózkodtunk Moszkvában. M ár nem volt hivatalos programunk, s is­ merkedni akartam a várossal. Nem vállalkozom le írására, ezt mások már jo bb an e l­ végezték. Nekem nagyon im ponált az a nagyvonalúság, ahogyan Moszkvát bontják és építik. Modern, 20 emeletes beton és üvegcsodák között, világvárosi sugárutakon láttam régi orosz faházakat. Zavarja a városképet? - „ Nyi csevó ! M ajd lebontjuk, még szükség van rájuk egy d a ra b ig .” — Mi is lenne, ha néhány faház m iatt csökenteniö k kellene az építkezés te m p ó iá t” Ezt nem engedhetik meg! Elutazásunk előtt megnéztük P. Koncsalovszkij (1870-1956) gyűjteményes kiállítását. Egy gazdag életmű hihetetlenül sok alkotását m utatták be. Nagytehetségű művész volt, a Szovjetúnió népművésze, de művészetével nem szabott új irányt, s nem terem tett iskolát a szovjet festészetben. Becsületesen szolgálta szovjet hazáját, s még ma is rendkívül sok tisztelője van. Az Akadém ia kiállítási helyiségeibe a lig lehetett beférni, olyan tömeg gyűlt össze, s ennek ellenére a művészetnek já ró á h ita t ünnepélyes csendje vett körül bennünket. Hétköznap délután volt, de az emberek ünneplőbe öltöztek. Kicsit irigykedtem is, hogy éppen Moszkvában, ahol világra szóló események történnek nap mint nap, egy ilyen kiállítás is eseményszámba megy. C S ÍK PÁL 87 �E ML É KE Z É S Kármán József (1 7 6 9 . m á r c iu s 1 4 — 1 7 9 5 . jú n iu s 3 ., A nagy történelm i évfordulók esztendeit éljük. - Ezek sorában szerény dátum ként jelenik meg az 1769. esztendő március 14-e, ez a virágvasárnap előtti keddi nap, amikor megszületett a losonci kálvinista pap és felesége — id. Kármán József és Szalay Klára — József nevű fiúgyermeke. - Ez a szerény, családias jelle gű dátum, évtizedek múlva, be­ vonult a magyar iro d a lo m történet jeles na pjai sorába. - Kármán József azonban nem­ csak a magyar irodalom és a magyar színjátszás történetének egyik kim agasló egyénisége Nagy ő a nemzeti újjászületés forrad alm i szellemű pro pa gálói sorában is. Kármán József - műveinek és életútjának egyik legkiválóbb ismerője és kritika i fe l­ dolgozójaj, Gálos Rezső á lla p íto tta meg róla — a XVIII. század végének lángeszű tehetsége, aki — Bessenyeivel, Batsányival, Kazinczyval és Csokonaival együtt — a legnagyobbak közé tartozott. Erős akaratú, vezetésre term ett egyéniség volt, akinek tarsolyában szintén ott van a „vezéri pá lca” , akárcsak a Kazinczyéban vagy a Batsányiéban. „H iva tva volt rá — ha a gyilkos kór el nem viszi —, hogy ezeknek elfogatása után az élre álljo n, irodalm i életet és modern m agyar iro da lm at teremtsen.” 1 Műveinek és életének ilyen irányú kritikai elemzése után, kissé egyoldalúnak kell tartanunk azt az irodalom történetírásunkban gyakran előforduló m egállapítást, amely Kármán legfőbb jellem zőjének azt ta rtja , hogy „a szentimentális prózánk legjelesebb képviselője.” 2 - Sokkal inkább ta rth a t­ juk Kármánt irodalm unk első tudatos kritikus — XVIII. század végi nemzeti sajátosságainkat a maguk igazában felismerő, hibáinkat ostorozó, értékeinket azonban megbecsülő — szépírójának, aki — sokszor metsző szatírával — kora társad alom filo zófiá ját messze tú l­ haladóan, előre is mutat. Nem ez a legfőbb jellem ző Kármánra, hogy többek közt megírta a „F anni hagyom á­ nyai”-t, ezt a szentim entalizmus sugallta — és legtöbbször kiadott — kis írói remekművét, hanem az, hogy ráeszmél a m agyar nemesi társadalom p a tó p á los elm aradottságára, a feudalizmus sok sötét bűnére és hogy nagyon jó l lá tja a Habsburgok és tanácsadóik szívósan és gonoszul fo lyta to tt nemzetgyilkos törekvéseinek, a gyarmatosítás po litiká já na k átkát. Életútjából ki kell emelni, hogy a családi kör pietista és Losonc kisvárosi köréből Pestre, m ajd pedig Bécsbe kerülve, társadalomszemléietén először a II. József korára je l­ lemző antiklerikalizm us lett úrrá és hogy erről az alap ról elindulva ju to tt el korának materializmusához és - mindezt összegezve - a „fö lvilá g o so d á s" ku lturájához. - „Eszmei fejlődése — á lla p ítja meg Gálos — természetszerűen rokon az első köztársasági mozgalom vezetőinek eszméivel.” 3 — Ő is magáévá tette azt a felismerést, hogy a felvilágosodás eszméinek minél szélesebb körben való terjesztése egyedül a nép nyelvén lehetséges.4 — Éppen ezért a „szógyártásnak” nem volt barátja. ” A nyelv — írja — nem tudomány, a szó nem bölcsesség” , a fe jlő d ő irodalom maga végzi el a nyelv kiművelését. Nem a nyelv­ újításra törekedett, hanem művészi stílusreformra. — „Ezért tud ott egyszerű, ízléses és purizmus nélkül is magyaros lenni.”5 - A jó magyarságra való törekvése tehát tud atos 88 �volt, „é s a maga elgondolásából ju to tt el a stílus kérdésében az egyéni szabadság gon­ d o la tá ig .” Stílusának szépségét - és ez a m egállapítás nem lényegtelen a nógrádi m ű­ velődéstörténet szem pontjából — az a szókészlet alapozta meg, am it hazulról hozott. „L o ­ sonc nyelvjárásában anna k szókincsében kellett fe ln ő nie — provincializmus mégis alig aka dt nyelvében.”6 Kármán életművének csak torzóját ismerjük. Korai halála nemes célkitűzéseit derékba törte. — M indazt azonban, ami e torzóban m egmaradt, és mindazt, ami Kármán h a lá lát körüllengi, bizonyos titokzatosság övezi Kárm ánnal kapcsolatban m egoldatlan és tisztázatlan kérdések egész sora merül fel és ezeknek p o litika i hátterük is van. Olyan p o litika i hátterük, amelyek tisztázása az ország és a megye története szem pontjából te ­ kintve, egyaránt fontos lenne. Kármán fo rra d a lm iságára — pontosabban a M artinovics-féle köztársasági mozga­ lomban való részvételére - nézve eltérőek a vélemények. — Gálos Rezső úgy véli, hogy Kármán „nem volt fo rra d a lm á r". — Pedig — és ezt ugyancsak ő á lla p ítja meg — „az elsők között volt azok sorában, akik nálunk a feudális társadalom m egváltoztatására tö ­ rekedtek, s ezt a felvilágosítás nevelő eszközeivel vélték elérni.”7 - Ezzel szemben mások úgy vélik, hogy „m a g a Kármán is részese lehetett annak a köztársasági jakobinus szer­ vezkedésnek, mely 1793-ban in d u lt el egy kis értelm iségi csoport részéről, m iután a nemesség táborának megalkuvása a radikális függetlenségieket és a felvilágosultakat egyformán izolálta a töm egektől, s szélsőséges, forradalm i szervezkedésre kényszeritette.”8 Véleményem szerint az. hogy Kármán korának m aterialista filo z ó fiá já t va llja , a n ti­ klerikális, antifeud alista és szabadkőműves — teh át egy sok m indent takaró titkostársaság ta g ja — nyilvánvalóvá teszi, hogy forrodalm ár. Az, hogy nem osztozott M artinovics és társai szomorú sorsában, több tényezőre vezethető vissza. — Ezek közül néhányra rá ­ mutatok. Kétségtelen, hogy Kármán csaknem egész baráti köre benne volt az összeesküvésben, közülük nem egyet kivégeztek vagy börtönre itéltek. Lehetett azonban az összeesküvésnek egy olyan vonala is — éppen azért, mert összeesküvés volt és így titkos is — amely nem ju to tt a hatóságok tudom ására. — Benda Kálm ánnak — a M artinovics-féle köztársasági mozgalom le galaposabb ismerőjének - legutóbbi találkozásunk alkalm ával az volt a véle­ ménye, hogy nem lehetetlen, hogy Kármán az öngyikosságot elkövetett Fodor szervezői vonalához tartozott és így neve, terhelő vallom ás hiányában, nem került a vádlottak listá jára .9 — Nagyon valószínűvé teszi Kármán részvételét a köztársasági mozgalomban az. hogy unokaöccsét és egykori iskolatársát. Kármán Pált, Kiskunhalas főjegyzőjét, 1796-ban a M artinovics-féle forradalm i káté terjesztése m iatt vád alá helyezték. - Nem lényegtelen az sem, hogy a Frankfurter Zeitung 1795 á p rilis 2-i száma — tehát egy olyan újságszám, amelyet Kármán József ha lá la előtt még olvashatott - szerelmét, Markovics grófnét, az elfo go ttak közt sorolja fel, ami ugyan tévedés, de jellemző, hogy az újság szerkesztői a grófnét is a mozgalom hívei közt lévőnek tudták, mégpedig Pestről kapott értesülések a la p já n .10 Kármánnak az összeesküvésben való részvételét látszik igazolni egy 1884 óta ismert ad at is. Baráth Ferenc - Kármán életét kutatva - levelezést fo lyta to tt Kármán József nő­ vérének, Zsuzsannának, Losoncon élő, akkor már 82 éves leányával, özvegy Joán Zsig­ mondnéval. - Jaánné édesanyja elbeszélése a la p já n közölte, hogy Kármán „résztvett a M artinovics-féle összeesküvésben” és hogy „a sok munka, izgatottság és öröklött sorvadás következtében egészsége nagyon meg volt rongálva” , am ikor a halála előtti időszakban odahaza, Losoncon tartózkodott.11 Van ebben a Jaánné á lta l írt levélben egy részlet, ami szintén az összesküvésben való részvételre u ta l: „Egy napon — ezt édesanyámtól sokszor hallottam em legetni — kiment (Kármán) a kertbe sétálni és édesanyámat is kihívta. Nagyon le volt verve. K i­ vette ó rá já t zsebéből s azt percről-percre számolta, míg körülbelül két óra eltelte után ezt m ondta: „ most már mindennek vége, óh, pedig á rta tla n u l szenvedtek!” - Akkor végezték ki M artinovicsot és társait. — S azután azt mondta testvérének: „ Itt van e g y ládika írás, ezt tedd el jó l. M a jd halálom után jönnek többen, kik tőled irom ányokat fognak kérni, de senkinek ki ne add. Hanem ezen ládika tetejére van ragasztva egy e l­ szakadt papirosdarab. Csak annak add oda, aki ezen papírdarab hozzáillő hiányzó részét neked e lőm u ta tja.” - Igaz, úgy volt. - Ő m eghalt M artinovics lefejeztetése után 14 napra. 89 �- H olta után jöttek többen — még a nádor is küldött egy m egbízottat —, hogy kell iro ­ mányoknak nála lenni és utána m aradni, de édesanyám eltagadta. Míg végre az igazi eljött, ki nagyon sírt Kármán elhúnyta fölött, de soha édesanyám nem tud ta meg ki volt. Úrnak kellett lenni, ruhájáról itélve, s ez elvitt minden irom ányokat.” 12 Ezek a Jaánné levelébe fo g la lt, Kármán utolsó n a pjairó l és titkos irom ányairól szóló sorok igen nagy jelentőségűek és ezen felül egy eddig észre nem vett, vagy le ga láb b is kellőképpen nem m éltányolt kapcsolatra mutatnak rá a „F ann i hagyom ányai” utolsó soraival. — Eszerint - a LXIII. számú „bejegyzésben” - ezt írja naplójá na k Fanni: „ U to l­ jára teszem reád, titkaim m eghittje, sorvadó kezeimet - és csak azért, hogy véle szól­ j a k . . . Egyetlenem! midőn ezek a jegyzelékek kezeidbe jutnak, akkor már engem a híves föld t a k a r . . . Bepecsételve hagyom néked azokat a könnyeket, amelyeket ide hullattam , ezeket a gyötrelmeket, melyeket ide kiöntöttem . . . én néked hagyom azokat. Érted szenvedtem a z o k a t. . . Nem szemrevetésül mondom azt. Sírom széléről mondom, hogy örömest szenvedtem. . . Azzal a g o nd ola tta l szállo k le csendességem bo ltjá ba, hogy hív v o ltá l. . . és ha az nem voltál — én megbocsátok . . . ” stb.13 Igen érdekes a Kármán és Zsuzsanna nővére közti beszélgetés - lepecsételt titkos iratok, amelyek m ajd halála után jutnak el a címzetthez — és a Fanni titkos naplójának halá la utáni, kedveséhez való eljuttatása közötti párhuzam. — Ezzel kapcsolatban több lehetőségre kell gondolnunk. — Lehetséges, hogy Kármán Zsuzsanna vagy leánya; Jaánné ismerve a „F ann i hagyom ányai" szövegét, ezzel a szentimentálisból romantikussá vedlett részlettel gazdagították a Kármán utolsó na p ja ira való visszaemlékezésüket. — Ez a lehe­ tőség, ismerve a késői visszaemlékezésekben rejlő buktatókat, kétségtelenül fennáll. Vannak azonban olyan feltevések is, amelyek nem vonják kétségbe a Jaánné á lta l köz­ vetített családi hagyomány hitelét. Ezek arra támaszkodnak, hogy Kármán szabadkőműves és az 1795. május 5-én feloszlott - mert betiltás előtt á llt - . „ A nagylelkűséghez" című pest-budai páholy ta g ja volt.14 A „F anni hagyom ányai” 1794 folyam án je len t meg az „U rá n iá "-b a n . A ba fi Lajos, a szabadkőművesség történetének alapos ismerője, vetette föl annak a lehetőségét, hogy az „U rá n iá ” -t a szabadkőművesek adták ki, am it irodalom történetírásunk ta g a d .15 Az „U rá n ia " szerkesztői — Kármán József, Schedius Lajos és Pajor Gáspár — azonban mind szabadkőművesek16 és hihető, hogy ennek a tulajdonképpen hatósági engedély nélkül 1794-ben három vaskos kötetben m egjelent „la p n a k " az olvasói körében is akadtak sza­ badkőművesek. — Ezért tételezem fel azt, hogy az „U rá n ia ” ennek a titkos, sokszor „tito kza to s" társaságnak a szócsöve is volt. Vagyis: cikkeikben, eszmefuttatásaikban és szépirodalm i műveikben titkos, csak a beavatottak á lta l m egfejthető utasításokat, p o litika i és társulati vonatkozású közléseket rejtettek el. - Ha ez így volt. akkor az a feltevésem is nagyon valószínű, hogy a „F ann i hagyom ányai” — éppen szentimentális regény jellegénél fogva a legkisebb gyanúra sem adván okot — a köztársasági mozgalom egyik po litika i jellegű, titkos utasításokat is tartalm azó írásműve. Néhány — feltevésemet igazolni látszó — apró momentumra kívánok csak most rá ­ m utatni. — A „F anni hagyom ányai” közlését bevezető és az „U rá n ia ” olvasóihoz intézett sorok közt ezt olvashatjuk: „ . . hátram aradt írásait — (m egint a „h á tra m a ra d t” ) — melyek, mint szent hagyományok, holta után nálam letéve voltak, imé itt küldöm. . . . Ha jónak á llítjá to k, tegyétek közönségessé. Elszakadozott töredékek, apró gondolatok, de amelyekből egy szép egészet összerakhat a — gondolkozó.” 17 A kötőjellel különválasztott és így kiem elt „g o n d o lko zó " — a titkokat értő szabadkőműves, akinek a „kedves zöld setétség, titka i m eg hittje” , akinek „titko s rejtekével átellenben nyugszik le a világ kirá ly­ néja pompás felséggel és véres lá ng ot gerjeszt setét m agányosságában"18 - A hihetőleg 1793-ban már kész írásmű az 1792-ben már szabadkőműves és akkor Pesten időző Kármán páholym isztikára utalására és a francia forradalom tól „veres lángokat gerjesztő" vára­ kozására is vonatkoztatható. — Fanni elmélkedéseiben pedig mélységes társadalom bírálat található. Csak egyet idézek: „M ié rt nincs annyim, amennyi elég lenne jó l tehetni m á­ s o k k a l!... A jó á lla p o t öszveszorítja az érzést, bebőrödzi a szívet. — Csak m agát szereti a gazdag, fut látása elől is a nyavajásnak.” 19 - És így tovább. - Lehet, hogy ezek - főleg mai szemmel nézve csak általánosságok. Eddig azonban még senki sem nézte át Kármán műveit és az „U rá n ia " köteteit ilyen, a kor forradalm iságára és a köztársasági mozgalomra jellem ző adatok, megjegyzések vagy levonható következtetések szempontjából. - Ehhez kétségtelenül a szabadkőműves „virá g n ye lv" és Kármán személyi kapcsolatainak bővebb ismeretére lenne szükség. 90 �Kármán személyes kapcsolatai sem egészen feltártak. - Nem lehetetlen, hogy Fanni valóban Kármán egyik nógrádi szerelme és hogy igaza van Gálosnak, aki Ragyolcról keltezettnek véli az egyes leveleket.20 Nem ismerjük eléggé Kármán nógrádi kapcsolatait sem, vagy ha igen, csak egyes motívumokra tért ki irodalom történetírásunk, pedig ezek egész pályafutása szem pontjából igen fontosak. - Itt csak Kármán és az ugyancsak Lo­ soncon született rettegi Ungváry János kapcsolataira szeretném felhívni a figyelm et, mert ez Kármánnak a Kelem en-féle színtársulattal kapcsolatos ügyeiben nem lehetett közöm­ bös. A Rádayaknak, Kármánnak és Ungvárynak a színészethez való viszonya különben is nógrádi gyökerekkel b ír és ezek a gyökerek nem jelentéktelenek. Színháztörténeti irodalm unk feltá rta , hogy a XVIII. századi protestáns iskolai színját­ szásnak a losonci református gim názium volt az egyik fókusza. „ Losonc, Sárospatak, Marosvásárhely és Kolozsvár a színhelye ennek a m egújuló magyar színi gyakorlatnak.” — Többek közt a Sárospatakon és Losoncon előa dott „P ha ed ra” , „ Pandora" és Szászi János „D id ó ” -ja a legjellem zőbb képviselői a protestáns iskolákban dívó szatirikus m űfajoknak.21 — A losonci iskola és a Kármán család egymást követő nemzedékei szoros kapcsolatban voltak a Ráday csalóddal és így a magyar színészet és színjátszás ügyével is.22 Talán az sem véletlen, hogy a Kelem en-féle színtársulat 1800-ban Losoncon bukik meg véglegesen és iratai, hosszú huza vona után 1808-ban Losonc város tula jd o n á b a .kerülnek.23 Ungváry János 1763. november 28-án született Losoncon. Iskoláit ott kezdte es Sáros­ patakon folytatta. 1789. szeptember 15-én mérnöki oklevelet nyert Pesten. — Szinnyey szerint 1779-ben „ő volt az első, aki a Pesten építendő magyar nemzeti színház eszméjét m egpendítette. Ennek tervét és ja vasla tát e cím a la tt: „ M agyar nemzeti színház terve! — Szózat a hazához” , s ajánlva a magyar nemességnek, la tinu l és németül is közzétette. - Ráday Pál gró ffa l és Kazinczy Ferenccel 1790. szeptember 21-én m egalapította az első magyar színjá tszótársaságot.”24 — A Székely György szerkesztésében m egjelent, a nemzeti színház történetéről szóló mű szerint: „1779-ben Unghváry János — későbbi szí­ nész - háromnyelvű röpirata, a végül is német nyelven fennm aradt „Entw urf zu einem ungarischen N a tio n a lth e a te r" hirdeti ilyen intézmény szükségességét.”25 — Eszerint U ng­ váry 16 éves korában már röp irato t írt volna a Nemzeti Színház ügyében. — Ú gy vélem, hogy az 1779-es dátum téves, a Szinnyeinél nem ritka sajtóhibák egyike és sokkal hihe­ tőbb és valószínűbb, hogy a 26 éves mérnök - aki Rádayval éppúgy jó viszonyban van. mint Kármán —, 1789-ben írta röp iratá t.26 Ráday különben 1789-ben a Bécsből visszatért Kármán József ügyvédet is belevonta ezekbe a tervezgetésekbe27 — Ha tehát másutt nem is, de ezek során Kármán feltétlenül találkozott a m űfordító Ungváryval, losonci föld ijé vel és csak az az érdekes, hogy kettő­ jük kapcsolatát Gálos —aki pedig foglalkozott Ungváryval is28 — meg sem em líti. Pedig U n g ­ várynak 1792 szeptemberétől 1793 szeptemberéig hat ismert fordítását m utatta be a Kelem en-féle színtársulat.29 - Az is nagyon figyelem re méltó, hogy Ráday Pál, Kármánnal együtt, 1792. augusztus 31-én lemond a társulat igazgatásáról. Erre az is késztette, „hogy Sehy Ferenc alattom os cselszövéseit és a társaság ta g ja in a k nyugtalan, folyton mozgó m agatartását nem bírta. Sehy a tagokat Ráday és Kármán ellen izgatta, s előfordult, hogy a tagok nem akartak a hirdetett előadáson fe llé p n i.”30 - Ugyan melyik csoporthoz tartozott Ungváry, a kinek színdarab fordítása it 1792-től ad já k elő? - Ez a Sehy Ferenc jellem telen alak. Ő a jakobinus mozgalom egyik besúgója.31 A Kármán forrad alm i szerepével kapcsolatos homálynak egyik a la p ja tehát az, hogy ed digi kutatóink elsősorban mint szépirodalm i művek alkotójával foglalkoztak vele és nem vették kellőképpen figyelem be, hogy p o litika i célkitűzései is voltak. Talán ez is az oka annak, hogy személyi kapcsolatainak feltárása — am it a kortársak, főleg Kazinczy, e l­ mulasztottak — eg yálta láb an nem m ondható teljesnek. Ez — talán m indennél jo bb an vonatkozik megyénkkel való kapcsolataira nézve is. - Nem tudjuk, például, hogy milyen volt közte és az 1795. március 27-én börtönében m eghalt Ambrózy G ábor között a viszony? — Nem tudjuk, hogy voltak-e kapcsolatai a M artinovics-per egyik védőjével, M adách Sándorral? - Nem tisztázott az sem, hogy a Romhányban nevelősködő Öz Pállal, akivel közös olvasmányaik voltak és akivel Pest és Losonc közti utazásai során talán többször is talá lko zhato tt m iféle szálak fűzték össze? — Öz Pállal kapcsolatban még az is figyelem re méltó, hogy őt éppen Ká rmán halálának napján - ha a Jaánné-féle közlésre a la p íto tt számítás helyes - június 3-án végezték ki.32 91 �Feltételezhető az is — legutóbbi beszélgetésünk során indokaim at vázolva, Benda Kálmán sem ta rt lehetetlennek —, hogy Kármán József öngyilkos lett. — Kármán halálának dátum át ugyanis csak kikövetkeztetni tud juk — két héttel M artinovicsék kivégzése után mivel a losonci anyakönyvek 1849-ben elégtek. — H a lálán ak okául Jaáné az öröklött sorvadást, vagyis a tü d ő b a jt hozza fel. - Schedius Lajos, egykori munkatársa, a Toldi Fe­ renccel folyta to tt beszélgetése során bizalmasan közölte, hogy Kármán elhanyagolt vér­ baja következtében halt meg.33 — Az elsőnek ellentm ond, hogy családjában a feln őtt kort megértek mind hosszú életűek voltak, öröklött tüd őba ja tehát nem lehetett, le gfeljeb b szerzett. A második lehetőség ellenőrizhetetlen, bár egyáltalában nem valószínűtlen. - Ha ez így van, akkor Kármán a mozgalom leleplezése és ba rátai kivégzése után lelki összeomlásban, de gyógyíthatatlan á lla p o ta m iatt is elszánhatta m agát a döntő lépésre. Gálos Rezső ez utóbbi okot is figyelem be véve értékeli a lelkész Kármán Pálnak, az idősebbik Kármán József unokatestvérének azt az ad atát, hogy Kármán nem Losoncon, hanem Pesten halt meg és lehetségesnek tartja, hogy éppen gyógyítás céljából a pesti kórházba kerülve, halt meg ott.34 - Az szinte alátám asztani látszik Kármán pesti halálát, hogy a losonciak teljesen megfeledkeztek róla. Még Kazinczy sem em lítette Kármánt, am ikor Losoncon já rt. - Ennek azonban lehetett egy másik oka is és ez az öngyilkosság. Egy olyan kis városban, ahol az emberek nagyon sokat tudnak egymás d o lg airó l, bár­ mennyire titko lta a család az esetleges öngyilkosságot, annak híre kiszivároghatott és a vallásos prüdéria a társadalm i illem kiközösítette - még az emlékezetből is - Kármán Józsefet, aki istenhívő, nagytudású, vallásos műveket író apjával szemben, az istentelen felvilágosodás szószólója, sőt a király, a társadalm i rend ellensége volt. - Merem ezt á llí­ tani, mert Kármán József sírját Losoncon a református temetőben - Joán Zsigmondné ad a ta i a la p já n — 1884-ben valóban meg is ta lá ltá k .35 De nem is az a fontos, hogy hogyan halt meg Kármán József, hanem az a sorsdöntő, hogy életében mit tett a haladásért, „a nemzet csinosodásáért” , a feudalizmus kereteinek lerom bolásáért, a H a bsburg-birodalom ból szabadulni akaró magyarságért. — Am i tőle tellett, azt a legjobb tudása szerint m egtette és ezért ott van a helye nemcsak a magyar nép, hanem Európa haladószellemű embereinek sorában. BELITZKY JÁ N O S JEGYZETEK 1. Gá los Rezső: Ká rmán József — Budapest, 1954 - 134-135. I. 2. Klaniczay Tibor-S zauder József-Szabolcsi M iklós: Kis magyar irodalom történet. — Budapest, 1965 (3. kiadás) - 79 I. 3. Gálos i. m. 134. I. 4. Vö. Kornis G yula: A magyar művelődés eszményei 1777-1848. Budapest, (1928.) I. k. 90. I. 5. Gálos i. m. 135. I. 6. Gálos i. m. 122. I. 7. Gálos i. m. 134-135. I. 8. Klaniczay—Szauder-Szabolcsi i. m. 81 I. 9. Gálosnak is az a véleménye — i. m. 132. I. — hogy „lehetséges, hogy a mozgalom egyik szálának, amely Kreil, Kovachich, Schedius, Kármán vonalán húzódott, Németh János (a fővádló) még csak nyomára sem ju to tt.” - Benda Kálm ánnal 1968. december 15-én, S algótarjánban vitattuk meg a lehetőségeket. Szíves észrevételeiért ezúton is köszönetet mondok. 10. Gálos i. m. 130. I. 11. Baráth Ferenc: Irodalm i dolgozatok. — Budapest, 1895. — 357-360. I.: „Jegyzés. Kármán József halála és annak körülményei. 1884.” 12. Baráth i. m. 359. I. - Gálos i. m. 131. I. 13. Kármán József írásai és Fanni hagyományai. Ú jra kiadta és bevezette D. Schedel Ferenc. — Nemzeti Könyvtár. — Pest 1843. - 148. hasáb. 14. Gálos i. m. 50-51. I. 15. Gálos i. m. 62. I. 16. Vö. Gálos i. m. 50—51. I. 92 �17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. Karmon József ír á s a i.. . i. m. 111-112. hasáb Kármán József ír á s a i.. . i. m. 111-112. hasáb, I. és II. bejegyzés Kármán József ír á s a i.. . i. m. 114. hasáb. V. bejegyzés Gálos i. m. 72-73. I. M agyar színháztörténet. Szerkesztette Hont Ferenc. - Budapest, 1962. - 81. és 83. I. Gálos i. m. 141-150. I. Erre vonatkozólag igen tanulságos Kerényi Ferenc: Dokumentumok Nógrád megye és az első m agyar színtársulat kapcsolatának történetéhez c. tanulm ánya. (Kézirat) Szinnyei József. M agyar írók élete és munkái. XIV. k. - Budapest, 1914. - 667. I. A Nemzeti Színház. Szerkesztette Székely György. — Budapest, 1965. — 7. I. A kiadványon l évő dátum ot eddig nem sikerült ellenőriznem. Az Országos Széchenyi Könyvtár katalógusában nem ta lá lta m meg. Gálos i. m. 44-45. I. Gálos Rezső: Adatok a német költészet hatásához a XVIII. században. — Irodalom ­ történeti Közlemények, 1928. - 79. I. Szinnyei József i. m. 667. - Rakodczay Pál: Szigligeti forrásaihoz. - Irodalom történeti Közlemények, 1914. — 306-307. I. — Büky B é la -H a jn a l G ábor: Három magyar színmű­ fordítás az első m agyar színtársulat korából. — Székesfehérvár, 1967. 30. Gálos i. m. 47-48. I. Réz Pál: Déryné emlékezései. Bevezetés, I. k. - Budapest, 1955. — 13. I. M arczali H enrik: Magyarország története III. Károlytól a bécsi congressusig. M ill. Tört. V III. k. - Budapest, 1898. - 562. I. Gálos i .m. 132—133. I. Gálos i. m. 133. I. - Baráth i. m. 353. I. - Arról nincs tudomásom, hogy bárki is utána nézett volna a pesti anyakönyvi és kórházi adatoknak, Baráth i. m. 360. I. 93 �VITA „Fog korlátozni az arasznyi lé t” (Arany János javításai Madách egyik sorában) A Palócföld 1968. évi 1. számának Az élő M adách című részében több érdekes, f i ­ gyelemre m éltó cikket olvashattunk. Az a láb bia kba n Az ember tra g é d iá já n a k egyetlen sorával, illetőleg Szabó József tanulm ányánok (Arany javításai Az ember tra g é d iá já n ; 90-95. lap) néhány megjegyzésével szeretnék foglalkozni. Szabó József helyesen mutat rá Arany János szerepére a Tragédia fölfedezesé ben, értékelésében, valam int abban, hogy Az ember tra g é d iá ja szövegén elvégezte a szükséges nyelvi és verse lési „sim ításokat” . Avval azonban már nem érthetünk egyet, hogy Szabó Arany javításainak egy részét helyt nem á llón ak minősíti. „ . . . Arany javításait — írja — mi ma mór nem minden esetben fog a d h a tju k el helytállón ak." Küilönösnek találom , hogy éppen „m a i stílusesztétikánk jo g á n " a la ku lt ki ez a meggyőződése. Nemrég a M agyar Tudományos Akadém ia Könyvtárában alkalm am volt tanulmányozni a Tragédia eredeti kéziratát és benne Arany János javításait. Vizsgálódásaim azt a véle ményt érlelték meg bennem, hogy „m a i stílusesztétikánk" egyre inkább és jóform án minden javítás tekintetében igazat ad Arany Jánosnak. Szabó József ellenében M adách-csal értek egyet, aki Arany javításait a Tragédiának minden, Szabó á lta l v ita to tt helyén elfogadta, sőt m egtartotta e nyelvi és verselési javításokat Az ember tra g é d iá ja második k ia d á ­ sában is, melyet már nem Arany, hanem maga M adách rendezett sajtó alá. A Palócföld cikkének szerzője tizenhárom pé ld át idézett és elemzett. Utolsó pé ld ája a Tragédia tizenötödik színéből való. A 4078 sort így irta M ad ách : „H a d d korlátozzon az arasztnyi lé t." De közismert fo rm á já t Arany adta m eg: „Fog korlátozni az arasznyi lé t." Arany János figyelm ét a legapróbb nyelvi hibák sem kerülték ki, ezért húzta á t a korlátoz- hosszú ó -já nak ékezetét meg az arasztnyi szó t betűjét. És miért nem tetszett neki a hadd korlátozzon nyelvi forma, hogy kijavította így: fog korlátozni? Szabó József in d o ­ kolatlannak, nyelvi szempontból is helytelennek ta rtja ezt a változtatást, és m egjegyzi: „A »fog« jövőid ejű segédszót kerülni, sőt irtani kell." Valóban tan ítottak ilyen „nyelvhelyességi" szabályt a régi iskolák egyikében-m ásikában (szerencsére ott sem fogalm azták ennyire szigorúan), de mai nyelvművelésünk különbséget tesz a fog „seg éd ige” helytelen és helyes használata között. A Magyar nyelvhelyesség című könyvében Kovalovszky Miklós alapos és kitűnő tanulm ánya („Az igehasználat kérdés­ köre címmel) többek között ezzel a kérdéssel is foglalkozik. Kovalovszky azzal kezdi a jövő idő tárgyalását, hogy „a Petőfiék korára még oly jellem ző -and, -end jelű jövő” helyébe „a XVIII. század óta terje dő és egy időben hely telenül németesnek ta rto tt összetett segédigével alkotott jövő lépett (látni fog)”. Aztán így fo ly ta tja : „A jövő időnek általános és természetes kifejezője azonban m indig a jelen idejű igealak volt nyelvünkben. Jövő értékét a beszédhelyzet vagy m egfelelő határozó (majd, holnap, munka után stb.) vagy a mozzanatossógot, illetőleg befejezettséget k i­ fejező igekötő ad ja meg, p é ld ául: »M ihelyt készen leszek, olvasok«, »A hó végén előadást rendezünk« , »Megyek megfürdök« . Ilyen esetekben, főként a mozzanatos, befejezett ér­ telmű igekötős igék m ellett tehát fölösleges á lta lá b a n a fog segédige” (Magyar nyelvhelyesség. Szerk. Deme László és Köves Béla. Második, módosított kiadás. Tankönyvkiadó, 1961. 188-189, lap). 4 9 �Elm arasztalhatjuk-e ezek a la p já n a fog korlátozni összetett igealakot? Szó sincs róla! Arany János, aki nemcsak művésze, hanem tudósa is volt a magyar nyelvnek, másutt is élt ilyen, fog-os jövő id e jű igealakokkkal. Kovalovszky M iklós is figyelm ezteti a M agyar nyelvhelyesség olvasóit: „H asználjuk azonban az összetett jövőt is, főként akkor, ha feltétlen, nyomatékos a kijelentés, vagy pedig valószínűséget akarunk vele éreztetni, p é ld á u l: »Ne ag gó dj, el fog menni«” (189. la p). A Tragédia idézett sorára ez az utóbbi „szabály” érvényes. Szabó József elítélő véleményével szemben még Nagy J. Bélának, nemrég elhunyt kiváló nyelvtudósunknak Nyelhelyességi babonák című értekezésére hivatkozom. Abban olvashatjuk: „Ez a fog-os jövő a népnyelvben nem járatos ugyan, de a köznyelvben s az irodalm i nyelvben egészen meggyökeresedett, és semmivel meg nem okolható babona az az állítás, hogy ez a szerkezet rossz. Ne féljünk tő le !" (Iskolai nyelvművelő. Szerk. Lőrincze Lajos. Tankönyvkiadó, 1959. 330. lap). Az Arany János-i fog korlátozni ig e a lak helyessége még inkább kitűnik, ha nem ­ csak a kiem elt egyetlen sort, hanem a gond ola t egészét idézzük (a ja víto tt végleges szöveg szerint): . . . jövőd ködön csillogva át, Ha percnyi léted súlyától legörnyedsz, Emel m ajd a végetlen érzete. S ha ennek elragadna büszkesége, Fog korlátozni az arasznyi lét. És biztosítva áll nagyság, erény. — Ennek a résznek minden igea lakja jövő időt fejez ki. Figyeljük m eg: az igekötős legörnyedsz és elrag adn a jelen idejű form ával utal a jövőre. Ezekben a mozzanatosság és a befejezettség értelem árnyalatát fedezzük fö l: ilyenkor valóban helytelen vo lna összetett igealakot használni (le fogsz görnyedni, el fogna rag ad ni). Az idézet többi igea lakja nem fejez ki mozzanatosságot és befejezettséget. Csodálatos összefonódása költészetnek és nyelvművészetnek, hogy itt a jövőre vonatkozást a három esetben három különböző nyelvi form a ju tta tja kifejezésre: 1 . „Emel majd a végetlen érzete." A jelen idejű emel igealak m ellett a m ajd határozószó utal a jövőbeliségre. (Ezt a sort Arany gazdagította az emel majd nyelvi form ával; M adách kéziratában ez á llt: „Emeljen , . .” ). 2. „F og korlátozni az arasznyi lé t". Itt összetett jövő igealakkal állunk szemben. 3. „ És biztosítva á ll nagyság, erény.” Az emel majd és a fog korlátozni után ez a jelen alakú, egyszótagos ig e a la k: á ll - önmaga m utat a jövőre. A fog korlátozni - a fog segédigével és a korlátoz ige főnévi igenévi alakjá val „fe lté tle n , nyom atékos" kijelentést közvetít, „valószínűséget” érzékeltet. Ilyen esetben (különösen am ikor igekötő sincs!) nemcsak, hogy m egengedhető az összetett jövő haszná­ lata, hanem helyesebb is, mint ha puszta jelen ig ealakkal fejezné ki m agát a költő. Ha az embert - mint az Úr m ondja Ádám nak - elragadná a „vé g e tle n " érzetének büszkesége .akkor M adách fogalm azása szerint: „Hadd korlátozzon az arasznyi lét ." Arany János a hadd indulatszóban még benne érezte eredeti jelentését: hagyd! Vagyis pontatlannak látta azt a fogalm azást, melynek értelm e tulajdonképpen ez: 'hagyd (fig y e l­ mezteti az Úr Ádám ot), hogy korlátozzon az arasznyi lét'. Nyilvánvaló, hogy M adách nem ilyen értelm et akart m ondatának, és valószínűleg örömmel fog adta, hogy Arany ezen a helyen is olyan nyelvi form át tu d o tt a ján lan i, mely az eredetinél hívebben fejezi ki a m adáchi gondolatot. Igaza van Arany Jánosnak: nem Ádá m aka ratától függ (hagyja-e vagy nem?), hogy korlátozza-e őt „a z arasznyi lé t” ! Az Úr itt egy természeti törvény könyörtelen érvénye­ sülésére utal, am ikor azt m ondja, hogy az arasznyi lét — akár tetszik, akár nem — az embert korlátozni fogja. Bizonyára azért hagyta meg M adách a fog korlátozni nyelvi form át Az ember tragédiája 1863. évi, második kiadásában is. mert az eredetinél jobbnak, igazabbnak, kifejezőbbnek érezte. „ És biztosítva á ll nagyság, erény." Itt már nem egy természeti törvény érvényesülésétől van szó, hanem csupa emberi vonatkozásokról. Az előző hosszabb, összetett m ondatok után az Ú r ezzel az egész emberi jövendőt átfogó, határozott, rövid egyszerű m ondatta! fejezi be szózatát, mellyel Ádám ot akarta m egnyugtatni. 95 �A fog segédigével alkotott összetett jövő id e jű igealakokat — Hasonló használatban minden nagy költőnknél m egtalálhatjuk. Például Kölcseynél, a Zrínyi második énekében: „Á ld á st adék, sok magzatot honodnak, M ellén kiket tá p lá l va la : S másokra vársz, hogy érte vívni fognak? Ö nnépe nem lesz védfala?” Vörösmarty verseit is idézhetjük: „Ki m ondja meg neked, hogy már reggel van? Ah Ki fog téged m egint fö lk e lte n i? .. A ludni fogsz, s nem lesznek álm aid, Aludni fogsz, s nem lesz több reggeled” (Kis gyermek h a lá lá ra ); „M é g jőni kell. még jő n i fog egy jo b b ko r. . ." (Szózat). Petőfi így ír A magyarok istene című versében: „É lni fogsz, hazám, mert élned k e l l . . . ” Vagy ki ne ismerné Ady híres m ondatát a M agyar jakobinus d a lá b ó l: „M ik o r fogunk már összefogni?" Az ismert irodalm i példák többségében azért is helyes a fog-os jövő használata, mert még érezzük bennük a fog igének régi 'valam ibe fog, valamihez kezd’ jelentését, mely az ilyen összetett jövő idejű igealakok történeti kialakulását is m egvilágítja. „S másokra vársz, hogy érte vívni fognak?” - ez a m ondat ugyanazt fejezi ki, mintha így fogalm aznánk: „S másokra vársz, hogy érte vívni kezdenek?" A jelenben kezdődő vívás tulajdonképp már a jövőben megy végbe: így ta p a d t ehhez, az ilyen nyelvi formához idők folyamán a jövőidejűség képzete. Hasonlóképp A dynál: „ M ikor fogunk már összefogni?" Itt a fog is­ métlődésének szójátéka m ögött ez a go nd ola t á ll: „M ikor kezdünk már összefogni?" Ady korának jelenében még nincs meg a nemzeti összefogás, sem pedig az itt élő és egymásra uta lt nemzetek összefogása: ezt a költő hite szerint a jövő hozza meg. Az ember tra g é d iá ja idézett m ondatában is ott lappang a fo g segédigének eredeti 'kezd' jelentése: „S ha ennek (ti. a végtelenség érzetének) elragadna büszkesége, Fog korlátozni az arasznyi lét.” Ebben az a g o nd ola t is benne van, hogy attó l a p illa n a t­ tól kezdve, am ikor az embert a végtelenség érzetének büszkeséqe elragadná, attó l kezdve éreznie kell majd, hogy „az arasznvi lé t” bizonyos korlátok közé szorítja az ember cselek­ vését. Létünk természeti és emberi „k o rlá ta ira ” figyelm eztet ezzel a sorral M adách és Arany. Fogadjuk el hát mi is jónak am it M adách és Arany képzelete és nyelvművészete ebben a sorban együttesen a lko to tt! Ö rüljünk annak a „ többletnek” , am it M adách eredeti sorához hozzáadott a m agyar nyelv eddigi legnaqyobb művésze. Arany János! És g o n ­ doljunk arra, hogy már több mint egy évszázaddal ezelőtt M adách Imre helyeslő hozzá­ járulása is a le gjo bb nyelvi formakén! szentesítette a Tragédiának ezt a halhatatlan m ondatát! Egyébként M adách is gyakran élt a fog-os jövő idővel. Csupán a tizenötödik szíriből a következő példákat idézhetem (m indegyiket M adách Imre saját fogalm azásában)„M a egy tárgyért, holnao másért m egint A m áglyának meglesznek m artaléki, S meqlesznek, akik gúnyolódni fognak” (3989-91. sor); „ Tudom, fel fog mosolyogni a rco d " (4022. sor); „D e, oh U ram ! ki f og felta rta ni, Hogy m egm aradjak a helyes úton?” (4091-92. sor); „ ...K ö lté s z e tté fog és d a llá szűrődni" (4104. sor); „G yanítom én is, és fogom követni" (4138. sor). Persze, Az ember tragédiája más színeiben is ta lá lu n k hasonló példákat. A sok közül csak néhányat idézek még: „Kis határodon nagy eszmék Fognak lenni küzdelemben” (55—56. sor, első szín); „H o l a ta g adós lá b á t megveti, V ilá g o d a t meg fog ja dönteni” (150—151. sor, első szín); „ Szerelmeskedni nem fog tán az örd ög” (1870. sor, hetedik szín); „ . . . Haladni fog a végzetes úton” (2136 sor, nyolcadik szín). M indezt M adách fogalm azta így. mert úgy látsz;k, ő - szerencsére - nem tanulta, azt a „nyelvhelyességi" szabályt, hogy a jövőre mutató fog-ot „kerü lni, sőt irtani kel” . Aki a Tragédiának ezeket a m ondatait nyelvi szempontból mégis hibásnak véli, annak végül A m agyar nyelv értelmező szótárá-t, illetőleg e hétkötetes mű II. kötetét ajánlhatom tanulmányozásra. (Szerk, a M. Tud. Akadém ia Nyelvtudományi Intézete. Akadém iai Kiadó, 1960.). E szerint a fog segedigét helyes használnunk: 1. a nyomatékos jövő, ill. erős jö vő­ beli bizonyosság, meggyőződés kifejezésére, 2. jövőbeli valószínűség, esetlegesség k i­ fejezésére, 3. parancs, fenyegetés kifejezésében. Meg kell még jegyeznem, hogy Szabó József po ntatlanul hivatkozik Sőtér István egyik ta n u l­ mányára. (M adách és a „koreszm ék"). Idézem Szabó cikké t: „S őtér István, egyik legjelentősebb mai M adách szakértőnk, helyesen m utat rá a Kritika 1964 novemberi számában arra, hogy »M a ­ dách remekműve nem szorul tám ogatásra, még Arany Jánoséra sem ...«” Ezt így Arany ja v í­ tásaira lehet érteni. A m egjelölt helyen azonban nem Arany támogatásáról, hanem Arany tekintélyéről van szó, ez pedig egészen más. Sőtér szó szerint a következőket írta : „Persze, a Tragédia még Arany tekintélyére se szorul rá am iként értékét az sem csorbíthatja, 96 �hogy némelyik ellenzője Kossuth em igrációjábó l került ki.” Sőtér egyébként - néhány sor­ ral le jje b b - Arany János közreműködésének irodalom történeti jelentőségére is rám utatott„Az is bizonyos, hogy Arany közreműködése nélkül a Tragédia talán sohasem fo g la lta volna el mai h e ly é t” Szabó József végső következtetéseivel és javaslataival azonban egyetértek „ . . . nem­ csak a kegyelet, ha nem az igazság is azt kívánja - olvassuk cikkének befejezésében - , hogy Arany János szakértő kezének tapintatos simításait még jószándékú restaurálással se töröljük le M adách m űvéről." Abban is igaza van, hogy sürgeti Az ember tragédiájának „egészen részletes, új, pontos kritika i kiadását", valam int azt. hogy fakszimile kiadás is készüljön a Tragédia kéziratáról. (1960 tájá n Arany János híres Kapcsos könyv-ét jelentette meg ilyen form ában az Akadém iai Kiadó, de - sajnos - olyan kis példányszámban, hogy a legtöbb könyvesboltban m in djá rt elfogyott, és ma már sehol sem kapható). E cikkemben a Tragédia M a d á ch -A ra n y m ondatai közül csak egyetlenegyről írtam Am int a példa m utatja, egyetlen sor is bőven vet föl érdekes problém ákat. Szabó József valamennyi példája vitára késztet: elemzéseivel ,illetve a cikkében szereplő M a d á ch -A ra n y sorokkal részletesen foglalkozom Vitatkozás „Az ember tragédiája” néhány Arany János javította soráról című értekezésemben, amely az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közl em ényeinek 1969. évi kötetében jelenik meg. PÁSZTOR E M IL A PALÓCOKRÓL Hozzászólás Be litzky János cikkéhez 1. A Palócföldben BELITZKY JÁNOS A palóc nép és a palóc népnév eredetéről1 terjedelmes cikkben közli legú jab b kutatásai eredményét. A szerző m egállapítja, hogy a témáról az 1800-as évektől kezdve számos cikk, tanulm ány je len t m eg; az elm últ más­ félszáz év a la tt azonban a palóckérdés nemhogy m egoldódott volna, hanem csak bo­ nyolódott, úja b b és ú ja b b elm életekkel, elképzelésekkel színesedett. Természetesen ezért minden palóc tém ájú eredményt érdeklődéssel és várakozással figyel az olvasó, külö­ nösen akkor, ha - am int az em lített cikk címében is igéri — a palóc nép és népnév ere­ detéhez nyújt fogódzót., BELITZKY J. m eg állap ítja , hogy a palóc terület ha tárát á llan dó an tágították, s ehhez a népnyelvi kutatás alaposan hozzájárult, mert néhány hangtani sajátságra támaszkodva az északnyugati nyelvjárási területet azonosította a palóc településekkel. Teljesen meggyőzőnek érzem BELITZKY J. azon állítását, hogy a palócok a mai északnyugati nyelvjárási területbe beolvadt kisebb népcsoportok lehettek. A nyelvtudo­ mány és a néprajz ugyanis eltérő tartalom m al használja a palóc fogalm at, s a nyelv­ járáskutatásba n a palóc jelenségek sokkal szélesebb határon belül adottak, mint az etn ográ fiai vizsgálatok során.- A szerző az összehasonlító nyelvtudomány, a történelem írott forrásai, valam int a régészeti kutatások a la p já n alakította ki igen szellemes és ér­ dekes elm életét a palóc nép és népnév eredetéről. BELITZKY J. gondolatm enetét követve azonban m aradtak bennem kételyek, amelyeket úgy érzem, el kell mondani. 2. A cikkíró Kniezsá ra hivatkozva közelíti meg a palóc nép eredetét. Abból indul ki, hogy a palóc egy szláv 'fakó, szőke’ jelentésű szóból származik, am ellyel orosz 7 97 �nyelvterületen a kunokat jelölték, viszont a magyar néptörzs nem kaphatta a kunok nevét, mivel a kunokhoz semmi köze sem volt. A másik súlyos nehézség pedig az, hogy a palóc népnév csak igen későn, és gúnynév alakjá ba n bukkan fel. A továbbiakban GYÁRFÁS I. véleményével érvelve m ondja ki itéletét, hogy a kun szállások területe nem azonos a palóc vidékekkel, s ott is vannak kun szállások, ahol palócok nincsenek. „Ez a nehézség csa k úgy oldható fel, ha feltételezzük, hogy kisebb kun kabar — esetleg XIII. századi kun - csoportok H o n t-N ó g rá d -G ö m ö r nyelvhatárán a szlovákoktól kapták a „po lo vec” nevet. Ez esetben viszont — csekély számuknál fogva — nem lehettek ezek a kunok a m agyar „p a ló c nyelvjárás k ia la kító i” — írja BELITZKY J. A palóc szó m egfelelője minden szláv nvelvben — tehát nemcsak a szlovákban m egtalálható. Eredeti jelentéseként ' fehér kun, jász’ ismeretes.3 'Fakó, sárqa, szőke’ jelen­ tésben minden szláv nyelvben megvan, csak azt nem tudjuk, kiket je lölte k vele! Ép pen GYÁRFÁS I. em líti, hogy a kunok is szőkék, a kabarok is szőkék, a türkök is.4 Pedig a türk a görög és arab forrásokban m agyart je len t.5 Akár kunok, akár m agyar etnikumú palócok már korábban — a honfoglalás előtt — is kaphatták nevüket. A le te le o iilő - jelen esetben honfoglaló — nép vagy néptöredék valóban nem lehetett .csekély számánál fog va” elterjesztője egy m agyar nyelvjárásnak, de megőrzője lehet. A palóc nyelvjárás hangképzésbeli, ragozási és mondatszerkezeti archaizmusa közismert. A nyelvjárási és néprajzi szigetek is azt bizonyítják, hogy a megőrzött jellemvonások nincsenek szorosan az őket kialakító közösség számához kötve. A rokonnépek is megőrizték finn ug or sa já t­ ságaikat, pedig egyik-másik csak néhány ezer. BELITZKY J. tehát nem tudta meg cáfolni a kun—kabar elm életet sem. bár a to vá b b i­ akban megkísérli mégegyszer a palóc szó eredetének vizsgálata során. 3. „Igen fontos Kniezsának az a m egállapítása is, hogy a m agyar palóc elnevezés mint gúnynév bukkan fel, és senki sem a ka rja v á lla ln i". Szerintem itt van a kérdés lényege elrejtve! — Vagyis: meg kell ta lá ln i azt a m agvarral rokon nyelvet, amelyben a palóc szónak gúnynév vagy gúnynév jelentése is van. — Ez a nyelv a szamojéd! — olvas­ hatjuk tovább. Kérdésem: miért éppen a m agyarral rokon nyelvből kell eredeztetnünk? A névadás általános gyakorlata szerint a nyelvi elkülönülés, más népcsoportoktól való eltérés nem a „rokonoknak", hanem a szomszédos idegeneknek t űnik fel. Ezért van minden népnek saját neve és a más népek á lta l „adom ányozott" meg jelölő külön neve, esetleg qúnv­ neve. A cseremiszek saját népi neve mari. A cseremisz nevet maguk nem használják, nem is ismerik, az oroszok terjesztették el. Az udm urt külső neve votják, az osztjákoké chanti, a komié zü rjén. Sa já t népnév a manysi, külső a vogul, hogy csak a rokonoknál m aradjunk.6 Nem bizonyítható, hogy a ma gúnynévként használt szó nom szenvedett jelentésváltozást s az egymástól távoleső, a nyelvi érintkezés semmilyen form ájában kapcsolatot nem tartó m agyar és szam ojéd( !) nyelvben ugyanúgy m egmaradt, hogy alakult. A palóc elnevezés eredeti fun kciója csak a megkülönböztetés lehetett, s ebben a jelentésében ma is m egtalálható. Az O rm ánságban palócnak a Nógrád és Hont megyei disznókeres­ kedőket hívták,7 tehát a foglalkozásuk tűnt fel, s m egjelölésükre a N ógrád Hont megyei kereskedők saját nevét használták, amely viselőik gazdagsága, vállalkozó kedve m iatt nehezen képzelhető el gúnynévként, sőt az ormánság iak csodálatát vagy írigykedését válthatta ki. Szeged környékén is ismerik a palóc melléknévi a la k ját, a palócost. Pa lócos­ nak tartottak m indenkit, akinek a szegeditől e lté r ő a nyelvjárása.8 Tehát itt sem gúny­ név, hanem a nyelvi eltérést je lö lő melléknévi alak. Ha egy nyelvterületen belül sem egységes a szó jelentéstartalm a, hogyan lehet összehasonlítani egy más, tőlünk távol álló, a m agyarral kapcsolatot sem tartó nyelvvel? Az összehasonlítást talán a nyenyec-szamojédban is meglévő hasonló hanga lak és hasonló jelentéstartalom csábítása okozhatta. A nyelvész számára gyanús a hasonló hangzás és szóalak, s nem is a megegyezést, hanem a szabályos eltérést vizsgálja, és fo g a d ja el bizonyítékként az összevetésben. „ . . . fölté tlenü l hibás minden olyan eljárás, amely mai alakokat egyeztet egymással, akkor is, am ikor régebbi alakok is a rendelkezésünkre állanak. M inden rokon nyelvből az összehasonlított elemek legrégibb adatokból m eg­ á lla p íto tt form áját, vagy a nyelvi törvényszerűségek ismeretében nagy biztonsággal k i­ következtethető régi a la kjá t kell tehát egymással összevetni.”9 BELITZKY J. az ösze­ hasonlítás során meg sem kisérli még a magyar palóc szó legrégibb alakjá na k k i­ 98 �következtetését sem, nem is szólva a szamojédban vagy netán a szamojédok szétválása előtti alapnyelvből nagy valószínűséggel kikövetkeztethető (?) szóalakról. A magyar és rokonnyelvek viszonyáról BÁRCZI G. a következőket m ondja: „ A m a­ gyarban kedvező esetben a XI. századig hatolhatunk vissza, de ez még m indig nagyon távol van attól az időtől, am ikor nyelvünk és a rokon nyelvek között a kapcsolat még fennállott. M ég rosszabb a helyzet a rokon nyelvekben. . . a le gjo bb esetben a XIV. századig mehetünk vissza. . ”10 BELITZKY J. könnyedén túlte tte m agát ezeken a nehéz­ ségeken, így azonban elméletének egyszerű hihetőségét sem tu d ja elérni. Ma még a részkutatások eredményei hiányoznak, helyes összehasonlítási ala p nélkül pedig nem lehet helyes következtetéseket levonni. „ A paloc és palota (sz) 3., 4., 5. jelentése alkalm as gúnynév kialakítására. Az 1. és 2. jelentése viszont hadrendi név, néptöredékek jelentő név képzésére.” - m ondja tovább BELITZKY J. E két m ondat ismét m agyarázatra szorul, am elyet hiába várunk. Ugyanis nemcsak az em lített nyenyec-szamojéd szóalak 3., 4., 5. jelentése, vagy hasonló jelentéstartalm ú szóalak, hanem minden szóalak alkalm as gúnynév kia la kítá sá ra ! A névadó közösség dönti el, hogy milyennek érti, milyen jelentéstartalom m al ruházza fel. Gyakori a gúny­ névadós egy-egy nyelvközösségen belül, elsősorban az alkat és viselkedés m iatt. Először gúnynevek, csúfnevek keletkeznek, később azonban elvesztik eredeti jelentésüket, s több hasonló nevű egyén megkülönböztetésére ragadványnévvé, m ajd — előfordul - személy­ névvé válhatnak. Néhány p é ld a: Vinás Stikker szerette és meg is itta a bort, de fia ira már nem mondják. Nagy Csordás hatalm as termetű ember, de lányai — bár magasak nem örökölték a nevet (N agytá lya, Heves m.). 11 PALÁDI-KOVÁCS A. is em líti, hogy a Hangony völgyében ezt a m ondókát m ondják: Domaházi kunok, kátó i cigányok, hangonyi tatárok, szentsimoni rácok. M egjegyzi még, hogy a rác és vadrác elnevezést Sajóném etire és Hevesaranyosra is mondják, veszekedős, erőszakos embereknek tartottá k őket.12 Ezekből a falucsúfolókbó l azonban nem lehet messzemenő következtetést levonni a lakosság eredetére vonatkozóan, holott ezek igazi gúnynevek. A jelentésváltozás elég gyakori a mai ragadványnevekben. BELITZKY J. sem tud ja kikerülni a jelentésváltozás tényét, hiszen am ikor „a lka lm a s gúnynév kia lakításá ra” egy szó, már gúnynév jelentést vesz fel, tehát jelentésváltozást szenved. így pedig az a vékonyka összehasonlítási ala p is m egdőlt, amely a m agyar és szamojéd szóelemzés jóhiszemű lehetőségét adhatta volna. 4. Lássuk tovább a paloc 1., 2. jelentését! BELITZKY J. szerint hadrendi név, nép­ töredéket jelentő név, amely azonos a székely népcsoport nevével, s ez összefüggésbe hozható a finn sekuli 'keverék' szóval. Bizonyításképpen a krónikák a d a ta it sorolja fel. nagy hangsúlyt helyezve a hun—székely rokonság emlegetésére, amely a népi hagyomány­ ban is fellelhető. A göcseji „p a ló c hercegről" szóló monda ilyen összefüggésben nem bizonyít többet, mint amelyben a palóc egy népcsoport neve. A népmesék burkus királya a palóc herceg „ro k o n a ", nem egyéb a funkciója, mint az idegen megnevezése. A palóc herceg szókapcsolat utó ta g ja ugyanis német eredetű.13 az ősi monda hercege pedig igen fia ta l a szamojéd palochoz! Ezek után feltételezem, hogy a magyar eredet m ondának sem kell történelm i hite lt adnunk, mert ha a palóc herceg összefüggést e l­ fogadjuk, e lőb b-utób b hinnünk kell az egyes népek anim ális leszármazásában is! Érdekes színfolt a helynevek vizsgálatának felvetése, amely valóban sok vitás kérdést eldönthet a palóckutatásban. Nem elegendő azonban csak a V I. századi helynevek vizs­ gá la ta — s ezek önkényes m agyarázata — m int ahogyan a cikkíró teszi, hiszen a mai helynevek, de a mai határ- és dűlőnevek vizsgálata során sem tud juk m indig m eg álla­ pítani az ille tő fö ld ra jzi név eredetét. H át még a V II. századiakat! „ . . . a palóc szó jelentése azonos a székely szavunkkal. Eredetére nézve viszont a palóc egy nyenyec-szamojédhoz, a székely pedig a b a lti finnhez közelálló nyelvet beszélő, vagy ezek szókincséből jelentős szókészletet átvett népcsoportnak a keveréken belüli szuprem ációját bizonyítja," (Idézet a cikkből). 9 �A palóc szó jelentése - ha p illa n a tn yila g el is fogadjuk szamojéd eredetűnek — sem azonos a székely keverék jelentéssel. Csak a paloc 1., 2. jelentéstartalm a és a székely keverék azonos, de mint már említettem, ez akár gúnynév is lehelne. A palóc és göcsej szó összevetése a gúnynév értelmezés a la p já n enyhén szólva erőltetett, az összefüggés bizonyítása pedig hiányzik. Nem fog adható el a göcseji palóc szó hadrendi értelmezése, hiszen a göcseji palóc herceg m ondában a palóc szó népnév. A népnév és a hadrendi név — remélem nem kell külön bizonyítani — nem ugyanaz! Messzemenően egyetértek BELITZKY J. m egállapításával, miszerint „természetesen egy helynév többféle nyelvből is m egm agyarázható” . A Zabar helynév á zonban ennek ellenére nem eredhet a hun nyelvből, mivel ilyen nyelv nem is volt! M ai példát hozok: o jugoszláv nyelvből nem eredeztethetek, mert csak gazdasági—p o litika i, de nem nyelvi egységet jelent. A ja p á n sawari 'a ka d á ly’ szóval való egyeztetése pedig közel áll a „b á b e li nyelvcsaládhoz” . Vác „é p ítő i szláv várjobbágyok le h e tte k ... Ugyanakkor tudjuk, hogy Kálmán király Nagyorosziba és Kisorosziba oroszokat telepített, akik — királyi ajtó n á lló k voltak. Ez a foglalkozásuk eredményezte azután azt, hogy a régi magyar nyelvben az orosz nemcsak népet, hanem a jtó n á lló t is je len tett.” — idéztem a cikkből. Két o ld a lla l előbb a követke­ zőket olvashatjuk: „ Ez esetben viszont — csekély számuknál fogva — nem lehettek ezek a kunok a m agyar »palóc nyelvjárás« k ia la kító i". Kisoroszi és Nagyoroszi orosz jobbágyai azonban - feltehetően csekély számuknál fogva — mégis elterjesztik a „ré g i magyar nyelvben” az orosz szó a jtó n á lló jelentését. Érzésem szerint BELITZKY J. terjesztette el csak azért, hogy a hasonló értelmű szót összehasonlíthassa a palotás 'a jtó n á lló ' alakkal. Ez az összefüggés tisztázásra szorul. Az izgalmas, érdekes gondolatsornak van egyéb hibá ja is. A palota szláv eredetű, az orosz 'u a ' valam ely török nyelvből átvett szó, valószínű a kirgiz orus ’ua’14, az egyik épület, a másik népnév. BELITZKY J. szerint a palota (sz) néha a jtó n á lló , néha 1., 2. jelentésében hadrendi név, néptöredék, 3., 4., 5. jelentésében gúnynév. Pedig a szamojéd és magyar szó összehasonlítási a la p ja legalábbis kiin d u ló ­ pontja az eredeti (de 3000 év e lő tti!? ) változatlan szóalak és jelentéstartalom . M inél több összefüggésbe igyekszik beágyazni BELITZKY J. a szamojéd palotát, annál jo bb an om lik össze a pa lo ta hitele. Valóban érdekes, és további vizsgálatra szorul az a jelenség, hogy a régi palóc te ­ lepülések a Zagyva folyó m ellett helyezkednek el. Egy helynévre azonban még nem ép ít­ hetük. Szolnok város neve nem hun eredetű a már em lített ok m iatt. A szarvas, amelynek a n a ló g iá já ra támaszkodik finn és ja p á n (!?) közbeeső adatokkal kiegészítve, nem á llja meg a helyét. A szarvas 'fejedelem , fejedelm i hatalom ’ BELITZKY J. szerint a d á k -g é ta nyelvből származik, pedig a szarv, szaru származéka, és finnugor eredetű15. A palotás és szarvas, a zagyva palóc nem á llíth a tó etim o ló gia i sorba. Sem szabályos hangmegfelelés, sem közös összehasonlítási ala p nincs. 5. Elemzésem során BELITZKY J. elméletének ingatag o ld a la ira kívántam a figyelm felhívni. E hozzászólás nem tette és nem is tehette m érlegre minden szempontból a cikket. BELITZKY J. összefoglalását követve a következőket á llíto m : 1. BELITZKY J. a közölt adatok a la p já n nem tu d ja m egcáfolni a k u n -p a ló c rokonság lehetőségét. Kniezsa figyelem rem éltó m egállapításai — a palóc késői megjelenése, v a la ­ m int gúnynév jelentése - csak a nyelvészeti adatok sokirányú vizsgálata után lehetnek perdöntők. Azt is meg kell vizsgálni, hogy az an alógiák a la p já n levont általános tö r­ vényszerűségek hogyan vonatkoznak a konkrét esetekre, itt a palóc szóra. A késői m eg­ jelenés esetleg több évszázados lappangás után következett, s akkor már teljesen más a forrásértéke. A palóc szó nem lehet szamojéd! Hiányzik a bizonyításhoz az adatok analógiás sora. am int erre néhány sorban utaltam . Szamojéd eredetű magyar szó sem válhatott tájszóvá, mivel az egységes m agyar nyelv éppen a tájnyelvek in te grá ciójaké nt a la ku lt ki. 2. A magyarban a jelentésváltozás gyakori, m indennapi jelenség; a szóetim olágiai vizs­ gálódás során kizárólag erre támaszkodni nem lehet. A hangtörvények e llenőrző vizs­ g á la ta minden esetben szükséges. 100 �A palóc szónak is több jelentése van, még az „e re d e ti” palóc területen is.16 A zagyva és palotás összevetésből hiányzik a szabályos hangmegfelelések á lta l kia lakított etim o ló gia i sor. 3. A palóc nyelvjárás valóban nem azonos a régi palócokat jellem ző nyelvi normákkal. Meg kell azonban vizsgálni a nyelvjárási jelenségek terjedési a d a ta it a palóc vidékeken! 4. A hadrenddé szerveződés vizsgálata során figyelem be kell venni az etnográfia eziránvú kutatási eredményeit is! A hadas település éppen a palóc vidékeken, a D unántúl nyugati részén és a székelyeknél á lta lá nos.17 O kvetlenül valam iféle határőri szolgálatot lá tta k el a hadak, esetleg már a gyepük védelmét is A palóckérdés megoldása a hadak elhelyezke­ désének pontos meghatározását, az e lfo g la lt fö ld terület határ- és dűlőneveinek sokoldalú vizsgálatát igényli. E tém áról, m int BELITZKY J. hangsúlyozta is, településföldrajzi kutatásai töb bet mondanak, m int amennyi az em lített cikkben talá lh ató. Az adatok - am ennyiben pó to ljá k a nyelvtudom ány számára még hiányos, sőt nem helyiálló m egállapításokat, valóbon alkalm asak lesznek a palóckutatás új irányba terelésére. 5. Az elm ondottakból kitűnik, hogy BELITZKY J. cikkével kapcsolatos néhány gondolatom azt az aggályom at fejezte ki, miszerint a palóckérdés a részadatok hiányában ma még m egoldhatatlan. M inden m egalapozatlan, vagy valam ilyen szempontból hiányos, meg tám adható elm élet csak bonyolítja a problém át. Ilyen esetben még azt a kockázatot is kell vá lla ln ia a hozzászólónak, hogy esetleg valós m egállapításoknak mond ellent. Ezt azonban megkívánja az ügy iránti szeretet, a szűkebb hazához való ragaszkodás. Ennek nyomán elkerülhető az is, hogy olyan további elképzelések szülessenek, amelyeket később meg kell változtatni. Bizonyos vagyok abban, hogy a szívós kutatóm unka meghozza gyümölcsét, s BE­ LITZKY J. meg is ta lá lja azokat a bizonyítékokat, amelyek szükségesek a palóckérdés végleges és m egnyugtató megoldásához. Ő szintén remélem, hogy ez a problém akör a kö­ zeljövőben m egoldódik, s nem kell többé sem a besenyőkkel, sem a kunokkal, kabarokkal vagy más népekkel azonosítgatni. Az is remélhető, hogy mindazok, akik az ügy iránt ér­ deklődnek, a részadatok összegyűjtésével és feldolgozásával hozzájárulnak a sikerhez. B A R TH A L Á S Z L Ó JEGYZETEK 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. Belitzky J.: Palócföld, 1968. 3. 55-60. Paládi-Kovács A .: Műveltség és Hagyomány, 1968. X. 177. Bárczi G .: M agyar Szófejtő Szótár, Budapest, 1941. Gyárfás I.: A jászkunok nyelve és nemzetisége, Budapest, 1882. 4-5. Szabó D .: A magyar nyelvemlékek, Budapest, 1959. 10. Zsirai M .: A finnugorság ismertetése, Budapest, 1958. Kiss G.—Keresztes K.: Orm ánsági Szótár, Budapest, 1952. Bálint S.: Szegedi Szótár I—II.. Budapest, 1957. Bárczi G .: Bevezetés a nyelvtudományba, Budapest, 1957. 109. Bárczi G. uo. S aját gyűjtés P aládi-K ovács A. i. m. 188. Bárczi G .: M agyar Szófejtő Szótár, Budapest, 1941. Bárczi G. uo. Bárczi G. uo. Szombathy V.: Csavargás palócságom körül. Palócföld, 1968. 3. 62. 101 �Megjegyzés Bartha László vitacikkéhez Örömmel olvastam el Bartha László cikkét, mert ezzel - remélem - egészséges vita veszi kezdetét. A vita nemcsak a palóckutatások előmozdítása, hanem Nógrád megye tö r­ ténete vonatkozó részeinek jó l megírása m iatt is szükséges. nem győztek meg a k u n -k a b a r elm élet helyességéről. véletlen, laza fogalm azás m iatti tárgyi tévedései arra - Bartha László észrevételei Föltevései, e lírásai késztetnek, hogy és nyilván elképzeléseimet amelyek szorosan összefüggnek a hu n -a va rko ri települési és hadrendi problém ákkal - a Palócföld ezévi egyik számában alátámasszam és nézeteim helyességéről őt is m eg­ győzzem. Dr. Belitzky János 102 �Elvtársak! Polgártársak! m a g y a r n ép fe ls z a b a d ítá s a é rd e kében fo lyta to tt A é vszázad os h arco k 1848. március hó 15-én érte k e l első i zben d ö n tő e re d m é n y t. tehát m á rciu s idusa, a m ely en M in d en m a g y a r em b eritek d ia d a lm a s e r ő v e l t ö rt szent n a p ja ki a né ps za b a d s á g é rt, a v ilá g s z a b a d s á g é rt r a jo n g ó m a g y a r nép a k a ra ta . Ma, a m ik o r má r testet ö ltö t t a z a fo r r a d a lm i eszm e, am ely 71 é vvel e z e lő t t lá n g b a b o r i t o t t a az eg ész v ilá g o t, ma k e g y e le tt e l és lelk esed éssel k ell m e gem lék ezn ü n k a n e g y v e n n y o lc a s fo rr a d a lo m A k e g y e le te s m egem lék ezés tö r té n e lm i napjáról. j e l é ü l a b a la s s a g y a rm a ti N e m zeti-. M un­ ká s- és k a to n a ta n á cso k március hó 15-én délelőtt 10 órakor a v á rm e g y e h á z a szó n o k a i fo g já k n a g y te rm é b e n együ ttes m é lta tn i a m á rciu s ülést ta rta n a k , a m ely en e ta n ácsok 15-ikének tö r té n e lm i je le n tő s é g é t. Ugyanazon napon d é l e l ő t t 11 ó r a k o r a városháza előtti téren népgyülést tartunk. Ugy a tanácsok együ ttes ülésére, valamint a népgyülésre ez uton hi v­ ju k meg városunk minden lakosát. F elh ívjuk városunk n o sa it. hogy zá rva a e n em zeti ü z le ttu la jd o n o s a it, ünn epnapon ta rts á k to v á b b á ip a ri m űh e ly tu lu jd o ­ ü z le te ik e t, ille t v e m ű h elyeik et háztulajdonosokat pe d ig kérjük, h ogy h á za ik a t lo b o g ó z z á k fel. Balassagyarmat. 1919. március hó 10. A Nemzeti-, Munkás- és Katonatanácsok elnökei. ��Szavazó-lap. A salgótarjáni munkás,- p araszt- és katonatanács tagjainak megválasztá sáho z. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/7f3ee6133e997a2e890be70ec4aca120.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1969 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1969/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1969 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/512deb3372f1bd99f7e9bf594543f8f5.pdf 3be525895a7dbe670bc06b1a26afcd76 PDF Text Text ODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT 1968 �KALLÓ VIKTOR: G ugo ló nő �IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT II. évfolyam 1968. TARTALOM Ő rsi Ferenc: Legenda a páncélvonatról Papp Lajos: Ikarus, Közgyűlés 3 16 Erdős István: Látomás nyári viharhoz 20 Vihar Béla: A nyár álmai, Pillanatkép a vonatból 22 Polgár István: Aki naponta feléled 23 Gara János: Dömper Anna megpróbáltatása 25 Hann Ferenc: Az Ipoly, Stációk 33 Bencze József: Cselédek 34 Becsey-Tóth György: Látomás 35 FORRADALMAK KORA Horváth István: Nógrád megye az őszirózsás forradalom idején 36 Nagy Ferenc: A KMP megalakulása Salgótarjánban 47 Belitzky János: Az 1918-1919-es politikai pártok Nógrád megye történetéhez 55 TANULMÁNYOK Kerényi Ferenc: A Madách-család leveleiből 65 Török Gábor: A költői fene (József A ttila—kommentár) 76 Csongrády Béla: Az összehasonlító irodalomtudomány új vonásai 80 �KÖRKÉP Madách—emlékérmesek 1968. (Nyilatkozatok) 86 Arcképvázlat Jobbágy Károlyról (Csukly László) 91 Kunszabó Ferenc: A hegy alatt (Danyi Gábor) 94 A Salgótarjáni Kohászati Üzemek száz éve 1868-1968. (Schneider Miklós) 95 Jubileumi kiállítás (Molnár Pál) 98 Üvegművészeti kiállítás Salgótarjánban (Kovács A. Béla) 99 Halhatatlan műkedvelők (Barna Tibor) 103 KÉPZŐMŰVÉSZET Műmellékleten és borítókon: Salgótarjáni szobrok (A felvételeket Veres Mihály készítette) Címoldalon: Tar István: Tanácsköztársasági emlékmű (részlet) PALÓCFÖLD Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának lapja Megjelenik negyedévenként Szerkesztőbizottság Csongrády Béla, Csukly László, Czinke Ferenc, Danyi Gábor, Erdős István, Gordos János, Kerekes László Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor Szerkesztőség: Salgótarján, Megyei Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Vida Edit Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a postahivatalokban Egyes szám ára: 5 ,- Ft INDEX: 25 708 Könyvtár �ŐRSI FERENC Legenda a páncélvonalról A sötét éjszakában közelgő d ü b ö rg é s erősödik. Egy középkorú vasúti ba kte r ria d ta n ül fel fá r a d ta n szuszogó felesége mellett az egyetlen ágyban. A d ü b ö rg é s közeledik. A ba kte r kiugrik az ágyból, g y u fá t lo b b an t, és reszkető u jja k k a l meggyújt ja a vasúti lám pát. Az asztalon a lá m p a a la tt lévő fe ln a g yíto tt m ene tre n d re bámul. Nincs id e je a töprengésre. Az őrház a b la k a e lő tt e ld ü b ö rö g a páncélvonat. Először, lám pával a kezében k iu g ra n a a sínek mellé. De megretten, hiszen ingben, g a ty á b a n van. Sietve csapja fe jé b e a sapkát. A telefonszekrényhez ugrik, és ijedten, izgatottan csengetni kezd. Egyszer, kétszer, ötször csenget. — H a lló ! H a lló ! A hatvanhatos őr beszél! A h a tvanhatos őrház előtt a h a t­ vanhetes fe lé egy p á n c é lv o n a t ro b o g o tt át. Láttam az á g y ú k a t! Páncélvonat! Biztosan az volt! Nem tudom , h o n n a n jött, n e m . . . nem tu d o m ! Leteszi a kagylót, m a g á ra teríti köpenyét és kisiet az őrház elé. Egyre távolodva o lv a d n a k az éjszakába a p á n cé lvo n a t körvonalai. Egy másik őrház a jta já n k iugrik egy másik bakter. Látszik hogy csak m a g á ra ka p ko d ta a szolgála t komolyságához szükséges ru h a d a ra b o k a t. L á m p á já t lóbálva áll a sínek közé, és „Ál l j !” jelzéseket ad. A távolból, megremegtetve a síneket, közeledik a páncélvonat. A d ü b ö rg é s erősségén érződik, hogy nem fékez, nem áll meg a jelzésre. Csak jön, jö n, m in d jo b b a n közeledve és mind erősebben dübörögve. A ba kte r kilé p a sínek közül, és lá m p á já t a fö ld re téve a ház sarka mellé húzódik. O n n a n lesi az elzúgó vonatot. Besiet a szobácskába. Csenget a telefonszekrénynél. — Ismeretlen p á n c é lv o n a t h a la d a p á ly á n ! Jelzésre nem á llt meg! Ismeretlen p á n cé lvo n a t robog a hatvannyolcas őrház fe lé ! A bakter felesége alsószoknyában riadozik mellette. — M it a k a rt ez a vonat? A férfi e lg o n d o lko d v a m o n d ja : — Az isten tu d ja — akasztja a horo g ra a telefont, és átöleli az asszonyt. — M in th a üres lett volna . . . A ká rh a m a g á tó l ro b o g o tt volna . . . Ilyenkor le g ­ a lá b b a masiniszta fütyül. H a nem áll meg, akko r fütyül . . . Az asszony keresztet vet. — A szent Jézus irgalm azzon. TV-filmforgatókönyv (részlet) 3 �A 68-as őrháznál A 68-as őrház e lő tt lá m p á va l a kezében á ll a h a rm a d ik b akter. In d u ln a — elszántan — a sínek közé, hogy m e g á llá s t jelezzen. Kezében le n d ü l a lám pa. A vo n a t d ü b ö rg é sé t kisértetiesen hozzák a sínek. A ztán fékezni kezd a sze­ relvény. Súlyosan, zihálva, csattogva fékez. A b a kte r kilé p a sínek közül, vá rja , hogy m e g á lljo n a vonat. S isteregve ra g a d a sínekhez a mozdony, döccenve m e g á ll. A p á n c é lv o n a t sötét. Csak a b a k te r lá m p á ja v ilá g ítja meg. K utatva siklik a fény a fekete kocsikon. Az ágyúskocsi ágyúcsövei m in th a tá vo li c é lo k a t keresnének a sötétben. A géppuskás kocsi a jta ja csikorogva húzódik fé lre . A b a kte r lá m p á ja m egáll az őrházra m eredő g é ppuská ko n . Az ágyúskocsiról le u g rik egy k a to n a ru h á s, h a rm in c év kö rü li fé rfi. Tiszti zub­ bonyán csak p a ra n csn o ki jelzés van. A m ozdonyról egy b őrka b á to s, Lenin-sapkás, u g yanolyan idősnek látszó férfi lé p le. A géppuskás kocsinál ta lá lk o z n a k . A paran csn o ki jelzést viselő tom p á n m o n d ja a b ő rk a b á to s n a k : — Teljes h a rci készültség. — Igen - h a n g zik a válasz. A p a rancsnok beszól a g éppuskás kocsiba. — Teljes harckészültsé g ! — Ig e n is! - csattan b e n trő l egy hang. de sem m it sem lá tu n k. — M e n jü n k ! — m o n d ja a b ő rka b á to s. A p a rancsnok b ó lin t, és a b a k te r fe lé in d u ln a k . A b a k te r kezében m egrem eg a lám pa. A közeledők fe lé lép, és szabályosan tiszteleg. — A lázatosan je le n tem . . . - szedi össze m a g á t a ba kte r. - Ezt a vo n a to t nem je le zté k elő re . . . Csak a szomszéd őrház, a havanhetes a d ta a h í r t .. . A lá zatosan kérdezem , hogyan tetszettek id e jö n n i? — Síneken, te lje s gőzzel — m o n d ja röviden a parancsnok. — A lázatosan . . . — szólalna meg a b akter, de a b ő rka b á to s fé lb e sza kítja . — N e a lá z a to s k o d jo n ! — Kérem a lá z a tta l . . . — ria d meg a bakter. A b ő rka b á to s közelebb lép, és h a lka n, de h a tá ro zo tta n k é rd i: — M ilyen híreket k a p o tt m o stanában? A vasutas kutatva nézi a két em bert, és kényszeredett v á llvo n o g a tá ssa l m otyogja. — Hiszen éppen ez az, kérem a lá za to sa n . . . — V ilá g o s a b b a n beszé lje n ! — m o rd u l rá a komisszár. A b a kte r megrezzen. — Csak azt m o n dhatn á m , am i a tá v m o n d a tb a n van b iz o n y ta la n s á g g a l a két em berre. — H ogyan szól a távm o n d a t? — kérdi a bő rka b á to s. néz rettegve, ku ta tó A b a kte r ria d ta n a já n lja : — Nézzék m eg! T alán m ag uk tö b b e t olvasnak ki b előle. — H o l van? 4 �— Bent az ő r h á z b a n . .. Pontosan vételeztem és ik ta tta m ! - bizo n ykod ik a bakter. — Elolvassuk — in d u l az őrház a jta ja fe lé a bő rka b á to s. A p a rancsnok b ó lin t, m a jd a v o n a t fe lé fo rd u lv a k iá ltja : — M ih á ly ! Bem együnk az ő rh á z b a ! A géppuskás kocsiból jö n a válasz. — Ig e n is ! - m a jd m e g je le n ik az a jtó b a n M ih á ly , és le u g rik a v o n a t m ellé. Kezét piszto lytá ská já n nyu g ta tva , ö n tu d a to s a n sé tá ln i kezd a vo n a t m ellett. A p a ra n csn o k és a b ő rk a b á to s b e lé p n e k az ő rházba. Erre, m in th a je la d á s lenne, az ágyúskocsi m e llvé d je fe le tt fe je k je le n n e k meg. A géppuskás kocsiból is kib u kka n n éhány em ber. A mozdonyvezető és a fű tő a rc á t is m e g lá tju k a p á n c é lo k m ögött. De M ih á ly, csak re n d íth e te tle n n y u g a lo m m al sétál a v o n a t m e lle tt. A m ozdony u tá n i, m ásodik kocsinál m e g n yiko rd u l a to ló a jtó . A rasznyi résen világosság szűrődik ki. M ih á ly m egto rp a n a résnél, b e p illa n t a konyhakocsiba. O d a b e n trő l a szakács szikára n sovány fe je je le n ik meg. — H ol ta rtu n k ? — szólítja meg M ih á ly t. — A hatvannyolca s ő rh á zn á l. — M ik o r oszthatom a re g g e lit? — kérdi a szakács. — M a jd p a ra n c s o t a d n a k rá — m o n d ja n yu g o d ta n M ih á ly. — M egfőztem a z u p á t - fo ly ta tja a szakács. - A d h a to k egy csa jká va l, ha kívánja. — Jöhet - b ó lin t M ih á ly . A résen á t lá tju k , hogy a szakács a p e tró le u m k á ly h á n lévő fazék te te jé t leveszi, mélyen m egm eríti a ka n a la t, és egy cs a jk á b a m erít. M ih á ly átveszi a csa jká t, fé lre s im ítja a b a ju szát, és issza a levest. A szakács várakozva nézi. — Köm énym agos! — Ö lég m eleg, ö lég sós . . . — a d ja vissza a c s a jk á t M ih á ly. — H o ln a p ra m ár nincs m it a d n o m .. . Nem tu d o m , hol vételezünk? H ol sze­ rezhetünk e n n iv a ló t! M a g a egy v a g o n b a n utazik a p a ra n c s n o k k a l... M it h a llo tt? M i lesz? — tu d a k o lja a rántottlevessel p u h íto tt M ih á ly tó l a szakács. M ih á ly az őrház fe lé néz. — M e g tu d ju k . A zért m entek be - m o n d ja elzárkózva. — C s a k . . . kérdeztem , mivel ily e n k o r u g ye b á r a szakácsot szid já k. M in d ig a szakácsokat szidták a fro n to n is, a fo g s á g b a n is. M in th a ők te h e tn é n e k a rró l, hogy nincs m it m egfőzni — szabadkozik a szakács. — M á ra van? — kérdi M ih á ly . — Csak m ára v a n ! - m o n d ja szenvedélyesen a szakács. — C söndesebben, h é ! — m o rd u l rá M ih á ly. A szakács csattanva rá n tja be az a jtó t. M ih á ly visszafelé in d u l a v o n a t m entén. A m ozdonyról, g é p p u ská s kocsikból, ágyúskocsikról fig y e lik m inden m o zd u la tá t. M ih á ly az őrház fe lé p illa n t. Az a b la k m ögött v ilá g ító lá m p a fén yé n é l lá tja , hogy a b ő rka b á to s á ta d egy p a p írla p o t a paran csn o kn a k. 5 �Az őrházban A vasutas lá m p á já n a k fénykörében á ll a b ő rka b á to s és a p a rancsnok. A b a kte r illő e n h á tra h ú zó d ik. — Te tu d o d , hogy ez m it je le n t? — néz a p a p ír fö lö tt a m ásikra a p arancsnok. A b ő rka b á to s a b a k te r fe lé fo rd u l. — Vasúti vonalon kapta? — Igenis kérem, vasútin, azzal, hogy k ü ld je m be a fa lu b a a párthoz. M ivel a postai tá v ird a 12 kilo m é te rre van. — Beküldte? A b a kte r nehezen m o n d ja ki: — Az volt a parancs. A feleségem vitte be. Elolvasták, m e g k ö s z ö n té k . . . m egköszönték, kérem ! A b ő rka b á to s a p a ra n csn o kh o z fo rd u l: — V ilá g o s beszéd: ,,az a n ta n tta l k ö tö tt m e g á lla p o d á s a la p já n a szakszerveze­ tek vezetőiből a la k u lt munkáskormány vette á t a korm ányzást” - nyúl a p a p ír után. A parancsnok á ta d ja a tá vm o n d a to t, a b ő rk a b á to s b e le p illa n t. — A p á rt le g fő b b fe la d a ta a re n d fe n n ta rtá s — hangsúlyozva fejezi be — a le g szig o rú b b statárium h ird e te n d ő ki. E tá v ira t szó szerint k ip la k a tíro z a n d ó ! A p a rancsnok tom p á n m egszólal: — A láírás? A bő rka b á to s olvassa. — K özponti p á rttitk á rs á g . A p arancsnok a bakterhez fo rd u l: — M e n je n ki! A vasutas zavartan kimegy. — M it akarsz? — kérdi a b ő rka b á to s, fu rc s á lva . A p a rancsnok n y u g a lm a t erőltetve, beszélni kezd. — Nekem nem világ o s ez a beszéd H a a h a ta lm a t egy szakszervezeti veze­ tő kb ő l á lló korm ány vette á t, a kko r hogyan h ird e th e t s ta tá riu m o t a központi p á rttitká rsá g ? — Ezt te nem érted . . . — Egy p illa n a tra , kérlek - veszi vissza a szót a p a ra n csn o k - ha „ az a n ­ ta n tta l k ö tö tt m e g á lla p o d á s s z e rin t" tö rté n t a korm ányváltozás, a k k o r ennek a kité te ln e k is megvan a je le n tő sé g e . A kkor ebb e n az o rszágban m ár az a n ta n t p a rancsol. Ha le v á lto tta a Tanácskorm ányt, a kko r az a n ta n t parancsol. A b ő rka b á to s ké rd i: — Hova akarsz k ilyu k a d n i ezzel? — Egyelőre csak m e g p ró b á lo m kib o g ozn i, hogy m it je le n t ez a tá vm o n d a t. — S ta tá riu m o t! — teszi p isztolyára a kezét a bő rka b á to s. — Nem az érdekel, hogy ma és h o ln a p m it je le n t, hanem az, hogy h o ln a p ­ u tán és azután m it je le n t? ! — Csak a nnyit, hogy ez a korm ány m egköti a békét, ez „a munkáskormány’’. H árom na p óta végre egy ko n kré t hír. Ebből következtethetünk. C sengeni kezd a tele fo n . A p arancsnok és a b ő rk a b á to s a készülékre p illa n t. — V edd fel — m ond ja to m p á n a parancsnok. A b a kte r b e n yit az a jtó n . 6 �— Cseng a te le fo n ! — m on d ja ria d ta n . - A lá za to sa n kérek e n g e d é ly t .. . S z o lg á la t. . . — Vegye fe l! — b ó lin t a bő rka b á to s. A vasutas visszacsenget, és kapkodva je le n tke zik. — H a lló , a hatva n n yo lca s őrház je le n tk e z ik . . . a ha tva n n yo lca s őrház je le n t­ kezik. . . Igenis kérem : t á v m o n d a t. .. írom , kérem ! Az asztalon lévő p a p írra kezdi írn i. — A. . . b e lügym in iszte r e lre n d e lte a Vörös Ő rség fe lo szla tá sá t, és a re n d ő r­ ség visszaállítását. Ezt az u ta s ítá s t m inden fa lu b a n d o b o ljá k ki - m o n d ja a bakter, m iközben í rja a tá vm o n d a to t. A p a ra n csn o k kiveszi a k a g yló t a vasutas kezéből. — H a lló , hogy h ívjá k a be lü g ym in iszte rt? H a lló ! A belü g ym in iszte r nevét m ondja m eg! S üketen ka tta n a készülék. — Ezt nem vo lt szabad. . . - kap a te le fo n u tán a ba kte r, és iz g a to tta n csengetni kezd. A p a ra n csn o k a b ő rk a b á to s ra néz. — H a llo tta d ? A m unkáskorm ány fe lo s z la tja a Vörös Ő rsé g e t! Ez is világos beszéd? — H a lló ! H a lló ! Igen, a ha tva n n yo lca s őrház b e s z é l. .. P áncélvonat? Kérem. . . — néz ria d ta n a két fé rfi felé. m ajd b e fo g ja a m ikro fo n t. — A zt kérdik, hogy lá ttu n k -e p á n c é lv o n a to t a p á ly á n ? ! M o n d h a to m ? A p a ra n csn o k a b ő rk a b á to s ra p illa n t. — A d ja id e a te le fo n t! — veszi el a kagylót. — H a lló ! Kivel beszélek? Ki é rd e klő d ik? A nevét m o n d ja m eg! — fig y e li a te le fo n b ó l érkező, d e a nézők szám ára nem é rth e tő h a n g o k a t, m ajd szinte o rd ítv a m o n d ja : — M e g ta g a d o k m in ­ den fe lvilá g o sítá st, a m íg nem je lzi e lle n ő riz h e tő p o n to ssá g g a l, hogy ön kicsoda, és m ilyen jo g cím e n kér tá jé k o z ta tá s t! - üvöltve fo ly ta tja , kis szünet u tá n : — Ne fenyegessen, kérem ! Én ö tö d ik éve tu d o m a kö telességem ! — dühösen vissza­ akasztja a h o ro g ra a te le fo n k a g y ló t. A b a kte r rém ülten kap a kagyló után. A p a ra n csn o k m e g fo g ja a kezét. — Ne nyú ljo n hozzá! — Kérem. . . nekem kötelességem — he b e g i ria d ta n a vasutas. - Én á lla m i em ber vagyok! Nekem kötelességem fe lve n n i a te le fo n t, ha csö n g e tn e k ! É n . . . é n . . . alá za to sa n je le n te m : az á llá so m m a l já tszo m ! V a d u l csöng a te le fo n . P illa n a to kig egym ásra m erednek, m ajd a b ő rka b á to s leveszi a kagylót, és rövid fo n to lg a tá s u tán á ta d ja a b a kte rn a k. H a lk a n , figye lm e zte tő e n m o n d ja : — A p á n c é lv o n a tró l egy szót sem ! A vasutas rem egve átveszi a te le fo n t. — H a lló ! A h a tva n n yo lca s ő r je le n tk e z ik ! — kis szünet utá n , g y ö trő d ő fé le ­ lem m el: - N em ! Az e lő b b nem én beszéltem — ria d ta n néz fe l a két fé rfira , és b e fo g ja a kagylót. — A zt kérdik, hogy ki o rd íto tt az e lő b b ? ! A kom isszár m o n d ja : — Ism eretlen k a to n á k ! — Ism eretlen k a to n á k ! — ism étli a ba kte r. — Elm entek! — segíti ki a komisszár. 7 �— E lm entek! — m o n d ja a vasutas. — N e m . . . nem tu d o m , kicsodák. Kérema lá z a tta l, isten bizony nem tu d o m kicso d á k! Igenis kérem, írom — p a p írt simít, kapkodva az asztalra, és ce ru zá t fog. - Lehet m o n d a n i! - írja fe l a p a p írra e k ö zb e n : „T á v m o n d a t” . M a jd szótagolva ism étli a te le fo n b ó l h a llo tta k a t és írja : — A korm ány nyom atékosan fe lh ívja a fig ye lm e t, hogy a fegyveres a la k u la to k akadályozzák meg a m enekülő kom m unisták szökését, és ta rtóztassák le a helyi bolsevista v e z e tő k e t. . . A bő rka b á to s kom isszár d e rm e d te n nézi a körm ölő b a kte rt. A p a ra n csn o k a kom isszárra p illa n t, és to m p á n m o n d ja : — Ez is vilá g o s beszéd . . . A kom isszár fe lre b b e n és a p a ra n csn o kra m ered, de közben a b a k te r re n ­ d ü le tle n ü l szótagol és ír. — Ezen rendelkezést m inden katonai p a ra n csn o k a zo n n a l fo g a n a to sítsa , de bizalm asan kezelje. A lá írá s : Peidl G yu la m iniszterelnök. V e tte m ! — teszi le a ceruzát a vasutas. — Igenis, p o n to s a n ! — a kasztja vissza a te le fo n k a g y ló t a h o rogra. A kom isszár felveszi a p a p írla p o t, és m egrő könyödve olvassa: — A m enekülő k o m m u n is tá k a t... A vasutas tétován á ll A p a ra n csn o k d ö b b e n te n nyúl a p a p ír után, elveszi és olvassa: — K atonai p arancsno k a zo n n a l fo g a n a to sítsa . . . — néz a kom isszárra, m ajd fá s u lta n az asztalra teszi a p a p írla p o t. A vasutas tétován nyúl a p a p ír után. A kom isszár fe lk a p ja a la p o t, és széttépi. — G y a lá z a t! A p a ra n csn o k a vasutasra p illa n t, p a tta n a p a ra n c s a : — M e n je n be a s z o b á já b a ! — Ig e n is! — csa p ja össze a b o k á já t a ba kte r. Elmegy a kis ház szo b á jáb a . A vasutas lá m p á já b a n — a m it az a sztalon h a g y o tt - p is lá k o l a lá n g . M élységes, feszült csend. K int vilá g o so d ik. A széttépett p a p írla p o t a p a ra n csn o k összeilleszti, és to m p á n k é rd i: — Ki az a Peidl G yu la ? A kom isszár v á lla t von. — Azt írja : m iniszterelnök. — fe lc s a tta n t — M ost m it akarsz? A p a ra n csn o k egy gyékénnyel fo n t parasztszékre zökken. Tom pán, szinte ö n ­ m a g á n a k fogalm azva a g o n d o la ta it, m o n d ja : — M i a h a d se regpara n csn o ksá g h o z ta r to z u n k . .. csak tő lü k fo g a d o k el p a ­ rancsot. — A m iniszterelnök . . . — Köpök rá ! - u g rik fe l a p a rancsnok. - M i k a to n á k vagyunk. Eddig h a rc o l­ tu n k. Nekem p arancs kell, és nem i l y e n . . . ilyen civil po fá zá s! ki — H a llo tta d ! Az a parancs, hogy a m enekülő ko m m u n istá ka t fo g d le ! — tör elkeseredetten a kom isszárból. — És a kko r? ! - visszahanyatlik a székre. — A k k o r . . . a k k o r . . . m e g á llíth a tju k a rom ánokat, a k ik e lle n a „kommunistákkal” e g yü tt h a rc o lta m ? ! 8 �A kom isszár e lke se re d e tt egykedvűséggel m o n d ja : — Te tu d o d . . . A p arancsnok k ip illa n t az a b la k o n . A p á n cé lvo n a t kö rvo n a la i a d e re n g ő h a jn a lb a n k ira jz o ló d n a k az ég elé. M ih á ly, fegyelm e ze tt d ölyfösséggel ró ja a tá v o ls á g o t az e le jé tő l a végéig. Az ágyúskocsi p a lá n k ja fö lö tt fe je k kö rvo n a la i látszanak. — M ost m it m o n d ja k n ekik?! - g y ö trő d ik a p a ra n csn o k. - Á llja k elébük? Léptessem ki a kom m unistákat, és fogassam le azokkal, a kik ma nem v a lljá k a n n a k m agukat? — Először m a g a d b a n d ö n tsd el, hogy mi vagy, és m it akarsz? — ha n g zik a kom isszár h a n g ja . - A z tá n : közöld velem, mi a szándékod. A p arancsnok fe lu g rik , k in y itja az a jtó t, és k ik iá lt: — M ih á ly ! Vecsei M ih á ly ! — P arancs! — p e rd ü l a rra a szólított. — H ozzám ! — csattan a parancs. M ih á ly az a jtó h o z siet. — P arancsára! — Osszák ki a re g g e lit! — Ig e n i s! - tiszteleg M ih á ly , m ajd a p á n c é lv o n a t fe lé fo rd u l, és harsányan e lk iá ltja m a g á t: — R eggelihez sorakozó! A p a ra n csn o k in d u la to s tö prengéssel já rk á l fö l-a lá . — Itt m indenki csak tá v ira to z ik ! Egyikben s ta tá riu m , a m ásikban meg ez! — csap a széttépett p a p írla p ra . — K özponti p á rttitk á rs á g ! M in is z te re ln ö k ! B elügy­ m in iszte r! A zt hiszik, ha le d ik tá ln a k egy tá v ira to t, a kko r m e g á lln a k a rom ánok. K o p o g ta tn a k az a jtó n . A p a ra n csn o k h irte le n e lh a llg a t. — Lépjen be! N yílik az a jtó . Szántó tiszte le g k a to n á sko d ó fegyelem m el. — M it akarsz? — Parancsnok elvtárs, je le n te m , a szolg á la tve ze tő elvtárs kérdezteti, hogy hol tetszenek elfogyaszta n i a re g g e lit — je le n ti. A p a rancsnok o d a lé p , vé g ig m é ri, a zsebet d u d o rító kenyérre m u ta t: — Az o tt mi? — Kenyér — rebben meg Szántó. — G o m b o ld be a zse b e d e t! — h a n g zik h a tá ro z o tta n de kissé m osolyogva: L e g alább. — Igenis. — M e g in t repeta kéne? — o ld ó d ik most m ár a p a ra n csn o k kissé cinkos mo­ sollyal. — Tetszik tu d n i, a Józsi meg é n . . . fe jlő d ő s z e rv e z e t... biztosan ezért va­ gyunk m in d ig éhesek. — Nos, hol re g g e lizü n k? — fo rd u l a kom isszárhoz a p a rancsnok. — I t t . . . — m on d ja a komisszár. — Jelentsd a szolgálatvezető e lv tá rs n a k ! A tö b b it osszák k i! — Ig e n is! — tiszte le g Szántó, és csukná be az a jtó t. — S zántó! — szól u tá n a a p a rancsnok. — A szolgálatvezető jö jjö n hozzám ! — Ig e n is! — csukja be az a jtó t a fiú. — M it akarsz vele? — kérdi kissé g y a n a ko d va a komisszár. - 9 �— G o n d o lk o d n u n k k e l l ! Ú ja b b híreket kell szereznünk! V ala m i bizonyosságot! A komisszár csendesen kérdi: — És ha a komm unisták le tartóztatására a d o tt utasítás a bizonyosság? A pa ra n cs n o k ránéz, tö p re n g ve fo n to lg a tja a szavakat: — Te, a m e d d ig együtt v o l t u n k . . . katona v o l t á l . . . a p á n cé lvo n a t k a to n á ja ! - hangsúlyozza a végét. A komisszár megfontolt, de rekedtessé váló elszánt h a n g o n m o n d ja : — És kom m unis ta! A para n csn o k szembefordul vele. — H o g y te minek érzed magad, az a te d o lg od . Én a harcostársamnak, b a jtá rsa m n a k ta rta la k, akivel együtt harcoltam M agyarországért. Én csak erről tu d o k ! M in t a h o g y ezeket az em bereket is m agyar ka to n á kn a k tekintem, e g y ­ szerűen: m agyar kato n á kn a k, akiké rt felelős v a g y o k . . . a m e d d ig a p a ra n cs ­ nokuk vagyok. K opogtatnak. — Tessék! — m o n d ja h a ngosan a parancsnok. M ih á ly és a szakács je le n ik meg az a jtó b a n . — Parancsára m e g je le n te m ! A szakács kíváncsian néz körül: — Tisztelettel . . . hová tehetem? — Ide! — m utat az asztalra a parancsnok. A szakács besiet, leteszi az asztalra a csajkákat, terítés ürügyén rakosgat az az asztalon, de árgus szemekkel k u tatja a papírokat. A komisszár észreveszi. — Köszönöm, e lm e h e t! — h a n g z i k p a rancsolóan. A szakács fe lrebben, tiszteleg és kimegy. — M ih á ly ! — fo rd u l a para n csn o k a szolgálatvezető felé. — Tizenöt perc múlva vonatszemlét ta rtunk. M in d e n k i megm osakodva, meg b o ro tv á lk o z va ! További p a ­ rancsot a kkor a d u n k ! — Igenis - tiszteleg pattogva és elmegy. A m iko r becsukódik az ajtó, a komisszár cse ndben kérdi: — Tizenöt perc múlva milyen p a ra n cso t adsz? — Nekem csak a hadsere g -p a ra n csn o ksá g a d h a t utasítást. Az utolsó parancs az irá n y a d ó : harcolva visszavonulni. Ez határoz meg mindent, a m e d d ig ú ja b b p a rancsot nem ka p u n k tő lü k ! — És ha nem kapsz tö b b utasítást a Vörös Hadsereg p a ra n c s n o k s á g á tó l ? Akkor mi lesz a mérce? - lo b b a n fel a komisszár. — A kko r is m e g m a ra d sarkcsilla g n a k a b a jtá rs-b ecsü le t! A beosztottjaim ért való felelősség! Én nem á llo k eléjük, és nem a d o k para n cso t arra, hogy menjen, ki merre lá t! — Ne azt m ondd, hogy mit nem csinálsz! M it csinálsz?! - fo rd u l szembe vele a komisszár. A para n csn o k kis csend u tá n : — M e g m e n te m ezt a p á n c é lv o n a to t a m agyar hadsereg számára. — Melyik m agyar hadsereg számára? — kérdi a komisszár. A para n csn o k szinte d ü h ö n g v e m o n d ja : — Tessék! M o n d d ! Te mit csin á ln á l? M it tegyünk? Ne csak kérdezz! A d j ta n á cs o t! P arancsolj! - egy székre d o b ja magát. 10 �A kom isszár tö p re n g v e a p a ra n csn o k fe lé fo rd u l. — Itt nem csak errő l a tiz e n ö t em b e rrő l és a p á n c é lv o n a tró l van s z ó . . . I t t . . . most sokkal tö b b rő l. . . — keserűen fa k a d fel be n n e — itt most m in d e n rő l. . . m in d e n rő l, a m ié rt érdem es vo lt é ln i és h a rc o ln i. . . a m ib e n rem énykedtem . . . h it t e m . . . Erről van szó! A p a ra n csn o k to m p á n k é rd i: — A szocializm usról? — Igen . . . a rró l — néz vele szembe a kom isszár. — És M a g ya ro rs z á g ró l! — á ll fö l a p a ra n csn o k. — Erről az e lá tk o z o tt ország­ ról! K e le trő l a rom ánok, északról a csehek, d é lrő l a s z e r b e k ... Te csak a re­ m ényeidet vesztetted el egy olyan v ilá g ró l, a m elyről még senki sem tu d ja , hogy m ilyen le tt volna, ha m egvalósul. De a la tta m egy ezeréves ország m á llik szét, az az ország, am elyé rt ö tö d ik esztendeje h a rc o lo k . . . s nem ra jta m m úlott, hogy é le tb e n m aradtam — keservesen sóhajt. — M ennyivel egyszerűbb le tt volna Lim anovánál m e g h a ln i, vagy b e le d ö g le n i az Isonzóba! — M e g h a ln i a le g kö n n ye b b . . . Cseng a te le fo n . A p a rancsnok k in y itja a b a kte r s z o b á já n a k az a jta já t. O d a b e n t ria d ta n kapaszkodik egym ásba a b a kte r és felesége. — Vegye fö l a te le fo n t! — in t a para n csn o k. — Igenis, kérem a lá z a tta l — b o tla d o z ik a készülékhez a b akter. vannyolcas ő rh á z! — je le n tke zik. A p a rancsnok és a kom isszár fig y e lik a ba kte rt. Itt a h a t­ — A lázatosan je le n te m ! Jelentem , szabad a p á ly a ! — nyögi ré m ülten. — Ig e n is! Vettem a je lzé st: rom án ka to n a i szerelvény közeledik. Igenis kérem ! — a ka sztja vissza a te le fo n t, m a jd könyörgő ria d a lo m m a l fo rd u l a két em berhez. — Román k a to n a v o n a t jö n a p á ly á n ! Ha iste n t ism ernek, to v á b b m ennek. Ezek B udapest fe lé ta rta n a k ! K áp o ln a , A ld e b rő , Kisterenye fe lé ta lá n még m ehetnek. Ha itt ta ­ lá ljá k m a g u ka t. . . Velem is végeznek. . . H a llo ttá k : azt m ondtam , hogy szabad a p á ly a ! K önyörüljen e k ra jta m ! — H a llo ttu k — m o n d ja to m p á n a p a ra n csn o k. — Jelezze K á p o ln á n a k, terenye fe lé biztosítsanak szabad u ta t egy m a g ya r p á n c é lv o n a tn a k ! — Ig e n is! — nyúl a te le fo n u tán a b a k te r és csenget. Kis­ A páncélvonatnál A p a ra n csn o k és a komisszár sie tve jö n n e k ki az ő rh á zb ó l. Az em berek a kocsik m e lle tt á lln a k . M ih á ly je le n ti: — Jelentem , vonatszem léhez e g yü tt ál l a le génység! — F elszá lln i! In d u lá s ! — k iá ltja h arsányan a p a ra n csn o k, m ajd a kom isszár­ hoz fo rd u l: — M a ra d j a m ozdonyon! A kom iszár mászik fel. a M e g á llá s m ozdonyra n é lkü l m együnk, a m e d d ig kapaszkodik, a p a ra n csn o k az lehet. ágyúskocsira A m ozdony fü ttyent, a szerelvény e lin d u l. 11 �Vasút-útkereszteződés E lőttünk 200—300 m éterre sorom pó nélkül keresztezi egy út a síneket. Az úton egy parasztszekér robog a kereszteződés felé. A szekéren nyolc e m ­ ber körvonalai b ontakozna k ki. N égy egyenruhás vöröskatona, két civil fé rfi. Egy 35 év kö rü li nő, és egy 1 6 -1 7 évesnek látszó lány. Az egyik civil v e ri-h a jtja a lovakat, a tö b b ie k ka paszkodnak a szekér o ld a ­ lá b a , a lőcsökbe. M ö g ö ttü k a dom bon h a t lovas vágtatva közeledik. Azok lövöldöznek, Ü d ö ­ zik a szekéren m enekülőket. A m ozdonyvezető a fékhez kap. Süvöltve száll ki a gőz, üvölt a síp, csiko ­ ro g n ak a fékpofák. Az ágyúskocsin d ű löngélve kapaszkodnak az em berek. A parancsnok e lk a p ja Vas Péter kezéből a távcsövet. A szekér eszeveszetten robog a kereszteződés felé. A vo n a t is. A géppuskás ko csib a n , visszanyeri egyensúlyát M ih á ly. - Tűzkészültség! — o rd ítja . Bányik a jo b b o ld a li gép p u ska m ögé veti m agát. Szántó a hevederes ra ka sz m ellé kapaszkodik. A m ásik o ld a lo n L iptá k és Éles Józsi teszik ezt. M ihály, k ih a jo lva a va g o n b ó l, iz g a to tt a rcca l fig y e li a robogva közeledőket. — Ezek meg ki az ö rd ö g ö k !? A hat lovasnak szól szól a fe lkiá ltá s. Egy tiszti egyenruhás vezeti őket. Kettő re n d ő r e g y e n ru h á t visel, H á rm a n c i­ v ile k ; jó l szabott lo v a g ló ru h á b a n , csizm ában és „r e itp a n ta lló b a n ” . A mozdonyvezető eszeveszetten sípol. A kocsi nem á ll meg. Á tro b o g a síneken. K ifo rd u l a kereke. A vo n a t nagyot döccenve m egáll a kereszteződésben, és e lzá rja az u ta t a lovasok előtt. A konyhakocsiban le fo rd u l a fazék a p e tró le u m ká lyh á ró l. S zétfolyik a víz, a b a b a vagon p a d ló já n . A szakács az a jtó réséhez la p u l és fig ye l kifelé. A vo n a t másik o ld a lá n a tö rtke re kű kocsiró! m ár le fo rd u lta k négyen. A kocsis té p i, húzza a gyeplőt, hogy m e g á llítsa az id e -o d a verődő kocsit vonszoló lovakat. A p arancsnok M ih á ly fe lé ordít. - F igyelm eztetőt! M ih á ly félkézzel lenyom ja a géppuskát, és a lovasok fö lé lő egy sorozatot. A h a t lovas visszarántja a v á g tá b a hevült á lla to k a t. 50—60 m éterre to rp a n n a k rneg a vo n a ttó l. A kocsisnak is sikerül m egfékezni a lovakat. A fö ld re z u h a n t em berek és a kocsiról le u g rá ló k rém ülten nézik, ta p o g a tjá k egym ást. A parancsnok az ágyúskocsi m ellvédje m ögül felem elkedve harsányan k iá ltja : — Ö n ö k kicsodák, és m it a ka rn a k? A h a t lovas kezében pisztoly, ka ra b é ly . Ö sszenéznek. V árakozóan a tiszti ruhás fé rfira ta p a d a te kin te tü k. 12 �E gyenruhája g a llé rjá n frissen csillo g három a ra n y c s illa g . Elteszi a pisztolyát, m ajd kihívóan a vo n a t fe lé léptet. 1 0 -1 2 m éterre a szerelvénytől m egáll. — G örgényi százados vagyok. K a rh a ta lm i osztagom m al m enekülő b o lse viki­ eket üldözök. A zonnal n yú jtsa n a k segítséget az e lfo g á s u k h o z ! — m o n d ja h a tá ­ rozottan. A p á n cé lvo n a tró l fig y e lő arcok, szemek m erednek rá, követik m inden moz­ d u la tá t, fig y e lik m inden szavát. — M it te tte k ezek az em berek? — kérdi a parancsnok. A százados sötét p illa n tá s s a l méri végig a para n csn o ko t. — Én bem utatkoztam . Azt hiszem, ildom os lenne, ha ön is m egtenné. Ha volt gyerekszobája. A parancsnok a rc á t lá tju k . Kissé m e g rá n du l a szeme szöglete. Á tveti m agá t az ágyukocsi o ld a lá n , és a fö ld re to p p a n . M e g rá n tja zubbonya szélet, n y u g o d ts á g o t e rőltetve m e g ig a zítja a derékszí­ já t, és négy-öt lépést a lovas fe lé lép. — Én Széky M ikló s p á n c é lv o n a t-p a ra n c s n o k vagyok - m o n d ja hang o sa n , hogy a vonaton is h a lljá k . — Széky? — csodálkozik a százados ö n k é n te le n ü l. - A to rja i Székyek közül? — Igen — m o n d ja to m p á n . — A huszárfőhadnagy, aki zászlósként L im anovánál azt a b ra v ú rs tik lit c s i­ n á lta ? - hangzik az elism erő kérdés. — A p á n c é lv o n a t-p a ra n c s n o k - h a n g zik nyom atékkal. — Jó, jó — p illa n t a v o n a tra a százados, am elyről gép p u ska és ágyúcső mered fe lé jü k. — M in d e n bizonnyal nem tu d o d még — m o n d ja csendesen a bolsevizmus m egbukott, a vörösőrséget fe lo szla ttá k, a le ta rtó z ta to tt p o litik a i fo g ly o k a t kiengedték, és a kom m unisták le fo g á s á ra a kato n a sá g és rendőrség p a ra n cso t kapott. — K itől? — A korm ánytól. — A rom ánok? — kérdi sötéten Széky. A százados egykedvűen v á lla t von. — M a m egkezdték a b e vonulást B udapestre. H o ln a p , h o ln a p u tá n ide is b e ­ jö n n e k - sürgetővé v á lik a h a n g ja . - A d d ig kell néhány „a d ó s s á g o t tisztá zn i” - in t a szemével cinkosan. — A kom m unistákat? - néz fö l rá Széky. — Rövid úton, m ie lő tt a rom ánok és a fra n c iá k b e le ava tko zn á n a k — b ó lin t. — Ezek kicsodák? - kérdi a vonaton tú l lévők fe lé m utatva. — A helybeli urak tu d já k részletesebben - in t a civile k felé. — M it tettek? — K om m unisták! - ha n g zik kissé csodálkozva. — M i a bűnük? — kérdi m akacsul a p arancsnok. — Az, bolsevikok! — m o n d ja in d u la to s a b b a n a százados. — M e g é rd e m lik a kötelet. — És ha azok a k a to n á k h a rc o lta k a rom ánok e lle n ? — Na és! A kkor is vörösök. — De m agyarok! - csa tta n föl a parancsnok. A százados gúnyos csodálkozással néz rá. 13 �— A ttó l még m egérdem lik az a ka s z tó fá t! - h a lka n, kissé kö ze le bb h a jo lva m o n d ja : - Ha nem b ízol a vonat legénységében, m ondd, hogy rablók, gyilkosok, fosztogattak. — Egy p illa n a t tü re lm e t — fo rd ít h á ta t a parancsnok, és M ih á lyh o z lép. — A nyolc em bert fe ls z á llítja a v o n a tra ! Ha m e g tö rté n t, je le n ti! — Ig e n is! - ló d u l M ih á ly a másik o ld a l felé, és le u g rik a kocsiról. A parancsnok a m ozdonyhoz lép. — M it teszel? — kérdi a komisszár. — M ozdonyvezető! H a sípolok, in d u lá s ! — m o n d ja h a lko n, m ajd ismét a szá­ zadoshoz ind ul. — A szolgálatvezetőm m ár intézkedik — m ondja nyu g o d ta n . — M egbízható? — rebben meg a százados. — Arany, nagyezüst, kisezüst vitézségi érem - ha n g zik to m p á n . A százados elm osolyodik. — Helyes. A vonat másik o ld a lá n M ih á ly győzkődik. — P arancs! Velem ne cirkuszozzanak, m ert lövetek! — Én. . . én nem hagyom a lo va im a t — té p i le az is trá n g o t a kocsis. - A lo va im at nem hagyom ! - kapaszkodik fel az egyik lóra, és a m á sika t száron fogva elvágtat. A hét em ber rém ülten kapaszkodik a vo n a tra . A négy katona az á g yú sko ­ csira, a két nő és a civil a géppuskás kocsira. M ih á ly is fe n t van már. — A p a ra n cso t v é g re h a jto tta m ! — k iá ltja harsányan. Széky a századoshoz fo rd u l. — A m enekülők ügyét m ajd tisztázzuk - m o n d ja szárazon. Röviden tiszteleg, és az ágyúskocsi felé lépked. A százados a pisztolya fe lé nyúl. A géppuska csőve m egm ozdul, és rászegeződik. Bányik irányozza a lovasra. — N yu g a lo m ! — harsa n M ih á ly h a n g ja . A p arancsnok fe lkapaszko d ik a kocsira, és sípol. A vonat m egindul. Az élelm iszeres kocsi másik o ld a lá n m egcsikordul az a jtó , és hátizsákkal a h á tá n k iu g rik a szakács. A vo n a t e lg ö rd ü l m ellette. A m ikor nyílttá válik az útkereszteződés, a szakács m e g la p u l az á ro kb a n . A parancsnok tajtékozva intézkedik. — Ti hárm an a lovas u tán mentek. M i a vasútra in d u lu n k. A három civil e lvá g ta t. — Ez meg kicsoda? - p illa n tja meg az egyik re n d ő r a szakácsot. — A lázatosan jelentem , a szakács! - á ll fel tisztelegve - S ta n d o vá r Vilmos, civilb e n gazd á lko d ó , hentes és mészáros. — büszkén m o n d ja : — M egszöktem a vörösöktől. A százados nézi, m ajd az egyik re n dőrnek int. — Kengyelhez k ö tn i! G yo rsa n ! A re n d ő r le u g rik a ló ró l. K ötelet vet a szakács c s u kló já ra , és a keng yel hez köti. 14 �PAPP LAJOS Ikarus Fiam ja j ne szállj m a g a sa b b ra M ily cso d á lato s o tt fenn a p á m nézd az a kék-tüzű ragyogás a sirály h ogyha fé ln e sosem ka ca g n a Fiam fia m b ü n te tle n ü l ja j senkisem nézhet a n a p b a M it az a tűzgöm b messzi van in n é t s velünk P oseidon nézd csak tü kö rsíma a te n g e r Csak ez a m osolygó fé n y á ra d a t van hej ez a le b e g ő m ám or Jaj fia m a z ism eretlen küszöbénél olykor h a jtso n fe je t az em ber Só le p te be sz a k á lla d a t a lg a m oszat a h a ja d b a n M ié rt sírsz itt öregem ber? K érges-cserepes a b ő röd sebesre m a rt az ég tüze Fák hűsébe m ért nem b ú jtá l? A p o lló n a k d ü h e e löl m ért nem re jtő zkö d öl m ondd csak? H é t é jje l és h é t n a p óta itt ülök itt zokogok m ár s nem m ehetek m a ra d n om kell h á th a lá ttá n fá jd a lm a m n a k m e g könyörül s visszaadja az én fia m a t a te n g e r O ly a n szép vo lt és oly b á to r ékessége nem zetünknek ja jja j a lá h u llo tt m égis k a lim p á ló sá rko lo n cké n t s a víz b e z á ru lt fö lö tte 15 �H o n n a n jö tté l és ki vagy te fia d -ve szte tt szegény öreg? M ely h a jó te tt itt a p a rtra ru h á tla n u l s étek nélkül? M ik e to lla k közeledben? M ilyen m a d á r szárnya vo lt ez s hogy fo g ta d te gyönge kézzel a sebesen-fennen szállót? Nem m a d á r vo lt Én szállottam szökve M in o s b ö rtö n é b ő l hová m unkánk végeztével bezá rt jó fia m m a l e g yü tt az a b ik a fe jű zsarnok hogy új p a lo tá ja titk á t soha el ne árulhassuk s négy fa l között és o tt fenn a napkoszorús ég fe le ttü n k m a d a ra k a t lá ttu n k szállni s azt g o n d o ltu k — h á th a m in t ők szárnyat építvén m agunknak á tre p ü lh e tn é n k a te n g e rt s o tth o n u n k b a m e g térhetnénk Ó te szerencsétlen fé re g ! Nem tu d ta d tá n hogy re p ü ln i tenéked nem a d a to tt meg az isteni törvény á lta l? Lásd m it te tté l! h á t zo ko g j csak h á th a m egszán s m e g b o csá tja az ég bűnös merészséged beérve hogy m e g b ű n h ő d té l szörnyű vesztével fia d n a k ! M it beszélnek szegény fia m ! M it tu d to k ti a tö rvényről?! M ely ig a z g a t m inden é lő t s é le tte le n t a v ilá g b a n Én D a e d alu s m ár re pültem s velem re p ü lt az én fia m szálltu n k szélgyors m a d a ra k k é n t m ert tu d tu k hogy szá lln i m in t k e ll! H a la k ta n íto ttá k úszni va la m iko r azt az em bert ki először ereszkedett a szikrázó mély h a b o kb a H á t akkor m ért ne ta n u ln á n k re p ü ln i a m a d a ra któ l? V ak-véletlen s nem a sé rte tt 6 1 �törvény b á n t így a fia m m a l M e n je te k h á t! h a g y ja to k itt b á n a to m m a l szem benéznem . . . h u lló c s illa g zuhanása s kihunyása? Ennyi volna? M a ro kn yi p o r m elynek neve nem em beri név m ár tö b b é ? H ová lesznek a h olnem voltak? H u llá m jö n m e g á ll s visszafut E verdeső szá rn ya s-vilá g b a n az em ber léte g y a lo g ú t G o n d o lk o d h a t a la s s a n -já ró ? T ekin g e t N éha visszanéz H á ló já n á tilla n t a te n g e r S a h á ló e ttő l is n e h é z .. . Töröld le könnyed ö re g e m b e r! Fiad m e g h a lt hogy b e n n ü n k é lje n M é g is -h a ta lm a s szárnyai nem fé ln e k se n a p b a n se szélben B á torsága a b á to rsá g lesz Ember a tá rs á t így segítse H ogy keze segítsen kezünknek s arcu n k m osolya fö ld e rítse Közgyűlés Sz. F. festőművésznek A fé lsö té tb e n vesztegelnek kaszák ka p á k közt porosodva cé lta la n-ro ssz k ö té ld a ra b k á k kike sh e d t szíjak célszerűtlen öreg m asinák ro m ja i közt a te g n a p i kezekhez fo rm á lt ra n g ú -re n d ű segítőtársak V o lt hivatásuk b e te lt im m ár h á t ném a vasukat a rozsda rá g ja s fá ik m egrepedeztek a te n g e lyü k h iá b a sír még mozgás u tá n — csupán a té tle n szem lélődés eztán a d o lg u k A fö ld e ke n m otor zúg gépek m in t csodatévő ó riások szántanak-vetnek és az e m ber 2 17 �a te g n a p tö rp e vá lto zo tt á t e g ye n e sü lt h á ttá és h itté letéve m ohó u jja ih o z szo kta to tt játék-szerszám ocskák olcsó önzését g yá va sá g á t és p a d lá s vagy a kam ra lo m ja e g é rrá g o tt szemete lesz m a jd a ku p o rg a tá s m egszokása a mások b a já n csemegéző ka já n s á g a p ö ffe d ő d ö ly f is s a kapzsiság a lo p n i sem rest míg k in t a sívár pusztaságon az e lü lte te tt venyigékből fe ln ő n e k a tá v o li erdők Erdők! zö ld ü l ism ét a tavasz öröm s a rja d ki á g a ik b ó l H id e g g e l-s z é lle l szembenéztek s m e g m a ra d ta k a v ih a ro k b a n G yűrűző évek vonulása jón-rosszon á t egyform a re n d d e l m ért s m é re te tt Felnövekedtek A k a ra tu k nem h a jla d o z ó tétovázás a levegőben D erekuk kem ény és h a ta lm a s R ájuk ta p a d ta k vad bogáncsok élő skö dő fé rg e k nyüzsögtek m ohó fo g a k k a l k ö rü lö ttü k lesve hogy egyszer e lg y ö n g ü lte n a k o rh a ta g a v a rb a b uknak és m égis m e g ta n u lta k é ln i M e g ta n u ltá k hogy lá b u k a la tt a fö ld e gyform án m in d ü k é rt van a fény e g yfo rm á n á ra d rá ju k s a tá p lá ló víz zuhogása Szálkás d u rva fenyőfa ló cá n a füstös szobában m egülnek fa k é re g -a rc ú görcsös lá b ú szikkadt le lkű ö regem berek nénikék varjúszárnyú kendők k á ro g ó k o p o tt m elegében s fia ta la b b a k h a rm inc-negyven esztendővel a ta lp u k a la tt helyükre n yu g to n ü lő k s á lló k L e h ig g a d ta k A csa lá d g o n d já t vá llu k ra vették s asszonyukkal a m iko r e lfú jtá k a lá m p á t 18 �lefekvés u tó n á lm odoznak m ár csak m erésze n -h a n g o sa b b a n képzeletük lovára kapván meg ha eg y-ké t frö ccsö t m e g itta k H á tu l ü ln e k -á lln a k a jövő h o ln a p ra fe ln ő tt em berei piros lányok su h a n c legénykék s a szom bati tá n c ró l m eg m ásról susognak s néha vihorásznak M in t az e rd ő fá i tavasszal itt vannak k a rju k fö le m e ln i hogy levelük m ind kinyílhasson a rá ju k tűző napsütésben E ljöttek m ivel d ö n te n i kell s fö le m e lt ö klük e re jé tő l a sá rp a d ló s szűk szoba m in th a fényes terem m é tá g a s u ln a és a m ennyezet fe jü k fö lö tt m e gem elkedik egyszeriben s fölizzik szemük su g a rá b a n A zu tá n lassan elszélednek E lin d u ln a k a tá v o lla k ó k s o rb a n -szap o rá n h a zafelé a tö b b ie k m ég d is k u rá ln a k a rró l hogy eső kellenék tá n meg a m a rh á kn a k jo b b is tá lló hogy az e lle tő huzatos le tt és nehezebb a m unkaegység s tá n m égis haza kéne m enni Idő m unka h o ln a p sem á llh a t O d a k in n elnyugszik az este L e h a jtjá k fe jü k e t a házak 19 �ERDŐS ISTVÁN Látomás nyári viharhoz G ya kra n úgy vagyok én, m ikor fe ke té re b o ru l az ég, s a h u lla n i kész esőre a b la k m e lle tt á llv a várok, fá j a d e rü lt ég fényének hiánya. K ék-tiszta- fény. Kék tiszta fény. Egyedül m otyogom ú jra , ú jra , p e d ig a v illá m tito k k a l úszó fe lh ő k kom or fe n sé g é t is szeretem. Kék tiszta fény. Kék tiszta fény. A vészes sötéttel ijesztő ég a p o k a lip tik u s képében á ll előttem az e mber, a m indenség vég te le n kicsiny p a rá n ya , a v ilá g le g n a g y o b b ó riá s a ; á ll fe le m e lt ka rra l villám ok közt re n d e t in tő n yu g a lo m m a l, küszöbön á ll. Küszöbön á lln i kényszerül? P edig m ihelyst szeme tá g ra nyílik s a v ilá g ra figyel, bele re m e g a csoda izg a lm á b a , hogy itt a perc, valóvá tu d ja varázsolni ré g m ú lt ezerévek b o to rk á ló á lm a it. Z ú d u l a zápor az a b la k ü v e g re , m ár én vagyok az az em ber, m ár te vagy az az e m b e r.. . A szíved m ellé vo n t v ilá g fo rg a ta g á b ó l h irte le n m osolygó kré ta i öregasszony tű n ik elé d , le h e tn e n agyanyád, s b á r csak képes m agazinok c ím la p já ró l ism ered, él m ár b e n n e d ; d o m b lá b ra fe lk a p ó csűr e lő tt tavalyi ke n d e rt gerebenez, a c s u k ló já ra csavart kendercsom ó m in t tü n d é rlá n y a ra n y h a ja lo b o g . M osolyog rád, a v á ra tla n vendégre, m a jd sóhajtva in t a te n g e r fe lé , a h o l egym aga, kínlódva húzza a h á ló t fé rje , a halász. A tisztaszoba tenyérnyi a b la k á n b e h u lló fénycsom ó a fa lo n egy képre esik; a fiú . F o rra d a lm á r. M ég él ta lá n va la h o l, szöges d ró to k k a l fo rró sziklákra feszítve. A nnyi évet, öröm et é lh e te tt, m in t te is é lté l; tíz évesen ő is büszke volt h á b o rú b ó l visszam aradt katoncsi g o m b já ra , tavasszal a m e g á ra d t h e g y ip a ta k h u llá m a in é p p úgy tu ta jo z o tt m in t te az Ipoly köze p é n ; és m ikor szeme tá g ra nyílt, a v ilá g ra lobogva fig y e lt, b e le re m e g e tt, é p p ú g y m in t te a cso d á b a , hogy va ló ra tu d ja m a jd varázsolni a ré g m ú lt ezerévek em berének b o to rk á ló á lm a it. Könyveket szorított m agához máskézzel, míg a te n g e rp a rto n a legszebb lá n n yal összefogózva szaladt, aztán, hogy m e g ló d u lt a fö ld k ö rü lö tte biztosan tu d ta , fegyvert ke ll keresnie, tá rsa ka t kell keresnie, búvóhelyet kell keresnie, re jte k u ta k a t kell keresnie, hogy é lje n , és el ke ll in d u ln ia 20 �a n a p ró l n a p ra m u ta tó s a b b groteszk h a ta lo m e lle n , am ely n a p ja e lé em elte azt a jó lis m e rt zöldesfekete ka to n a sisa ko t, és a riasztó sö té tb e n h u rk o k a t ve te tt szerte szét Prom étheuszok u tá n . Te v a la h o l egy széles tavaszi ré t közepén lib á k fe h é r s o ro m p ó ja e lő tt c s o d á lta d a v irá g g a l nyíló tá ja t, a m iko r őrá rá c s a tta n t a fa b a ra k k rácsa egy e m b e rte le n ü l ko p á r sziklaszigeten. H a llo tta d is a csa tta n á st, rács c s a p ó d o tt az em berre m egint, az em berre aki te is le h e tn é l o tt ép p e n . Hogyne kiáltanál érte-utána, hogyne mélyesztenéd körmeidet a földbe, ha h a lá lá ró l fecsegnek h írt a fo ly ó p a rti fák, hogyne in d u ln á l rem egő lá b b a l m ellé á lln i, ha le h u ll a rács, s harca hegyi b a rla n g o k tó l, re jte k u ta k ró l a nagy szabad síkra leér? Ifj. Szabó István alkotása 21 �VIHAR BÉLA A nyár álmai Az é g b o lt kék s a p k á já ra fe lle g to lla s b o k ré tá já t tűzi egy sze llő b e li kéz, varázsló u jja iv a l. Az a ra n ya rcú nyár m ost zsenge füvek g ö n d ö rö d ő szőrén, a fö ld bozontos m ellén, álo m ra heveredik. Á lm a : a szalagozó csend fo d ra , s a re p ü lő virá g , e kecses p illa n g ó , a m in t a b sztra kt m in tá za tú szárnyát, a csöppnyi páros p a le ttá t, kérkedően m u to g a tja a bám észkodó ka n k a lin n a k . Á lm a : a hegyre vonuló lom bpajzsos fák d á rd a rá zó , k irá ly i serege, a fe h é r la b d a k é n t fe lrö p p e n ő gerle, a ta rka kockát vető n a p su g á r. S jó m a g a m is az ő á lm a vagyok itt, visszapillantva a d o m b h a jla tró l a tá v o lb a n p iro sló háztetőre, am ely, m in t rúzzsal fe s te tt le á n yajk, karcsú c ig e re ttá já b ó l, a parázsló kém ényből, karikázó fü s tö t e re g e t fel, fel a m agasba. 22 �Pillanatkép a vonatból Leánysereg a tá v o li m ezőben, ném án szedi a hagym át, p a p rik á t, virít a kötény, görnyedez a hát, s a lem enő N a p su g a rá va l szőtten, m in t ős-szertartás fö lsze n te lt p a p n ő i, h ó d o la tta l így h a jo ln a k m eg ők, a F öldanya a rc á ra le b o ru lta n , a M u n ka örök eszméje e lő tt. POLGÁR ISTVÁN Aki naponta feléled A sínek közt megyek. Riasztva zuhog elő egy gyorsvonat. Kék fü stje fo jt, a k á r az asztma, nem h a llo m s a já t h a n g o m a t. Itt piszm og m ár a b a k te r este, v á llá n kop o tta s, ősz suba. Vezet a s ín p á rvo n ta mezsgye, az őrház a lvó őz-suta. Láng sziszeg a fű b e n s a fá b a n . A sötét részvétlen, sivár. Em elgetem b o tlo g v a lá b a m . Siessek? Kihez? M ért? Ki vár? N incs, kinek m o n d h a tn á m : — Te d r á g a . . . A kerte kb e n gőzöl a trá g ya . 23 �A kertekben gőzöl a trá g ya . Egy kutya fe lé m ka p , uga t. M e g b o n tva m ár m in d e n ki ágya, becsukták m ár a ka p u ka t. Szobám ban gesztenyét sütök még. N incs tévé, rá d ió , vita, csak csend, csak csend, s p á r d é rü tö tt légy, zöngnek — kis é ji muzsika. De asztalom (ölé borulva bezúg, s rám zuhan h irte le n a v ilá g , kib o m ló vito rla , ű rh a jó , em el, s am i benn, énbennem él, az is e lő tö r .. . Ember vagyok, vérből s ve lő b ől. Ember vagyok, vérből s ve lő b ől, tö rt g e rin cce l is egyenes ta rtá sú em ber, k it fe lő rö l, s n a p o n ta m e g fo jt, lefejez, ka ró b a húz a m egnem értés, a m é ltá n y ta la n s á g , a vak fő n ö kg ö g , s ki ha néha szétnéz, sem erre sem lá t kiu ta t, de aki n a p o n ta fe lé le d s akinek n a p o n ta kinő le v á g o tt fe je s aki végleg így p a z a ro lja el t ü nő, tö b b re h iv a to tt é le té t e fö ld ö n , hol nem le lt m enedékre. 24 �GARA JÁNOS Dömper Anna megpróbáltatása A kko rib a n már fel sem tűnt, hogy A n n a ü l a titk á rsá g i asztal mögött, noha e lő d je — P icu rka -llo n a n yó -llu ska harm in cötös lá bain , kefefrizurájával em elt fővel távozott egy a g ro n ó m u s k a rjá b a kapaszkodva, aki valami helyreigazítás ürügyén többször is felkereste a szerkesztőséget — távozását á lta lá n o s gyász követte. Ám a m unkatársak vá lto za tla n u l o tt ü ld ö gé lte k a titká rsá g o n , vizet h o rd ta k a kávéfő­ zéshez, ta n á c so k a t a d ta k egymásnak a szobanövények kezelését illetően — éppen úgy mint Picurka idejében. Az új titk á rn ő t m a g u k között D ö m p e r A n n á n a k nevezték. Seregi a d iv a t­ ta n á c s a d ó a já n dé ko zta meg e névvel — igaz, némi m e d itá lá s után — mert kezdet­ ben O ltá r i- B u lá n a k becézgette, ám a D ö m p e r A n n a kara kterisztikusabban h a n g ­ zott és elnyerte a közvélemény tetszését is. A vezetéknévben rejtező h a so n la t nem tű n t túlzásnak, a titká rn ő külsejét szemügyre véve a lgha lehetett máshová sorolni, m int a közúti fo rg a lo m b a r e n d ­ szeresített g é p e re jű já rm űvek és a speciális fö ld m u n k a g é p e k közé. Súlya m e g h a la d ta a középkorú t ú ltá p lá lt nők két és félszeresét — ez a rá n y o ­ san oszlott el közel kétméteres a la k já n — s ennek m egfele lően más a d o tts á g o k te kin te té b e n is a norm ális többszörösével rendelkezett. Ha fö le m e lk e d e tt az íróasz­ tal mögött, hátával elfe d te az a b la k o t és a szoba árnyékba borult, nevetése a hangverseny zenekarok rézfúvós kórusaként zengett, illa ta néha a belvárosi ó don bérházakra emlékeztette a m u n ka tá rs a k a t - a h o l a leválasztott lakásokból nehéz ételek illa ta örvénylik felfelé a szűk udva ro kb a n — máskor meg a P. H o w a rd regényekben hizlalt képzelet megtestesítőjeként, a szaharai oázisokat idézte fel, p á lm a fá k o n nyüzsgő majmokkal, kecskék és oszló te ve -h u llá k bűzével együtt. A munkatársak előtt mindez a lig bírt je le n tő s é g g e l! D ö m p e r A n n á t épp e n úgy megszokták mint Seregi „ h o l la n d u s ” szakállát, amivel egy hetven d o llá ro s túrista útról té rt haza — a kk o rib a n ez nem volt olyan m in d e n n a p o s jelenség, s csak a z igazán e u ró p a i tá jé ko zo ttsá g g a l rendezők vi­ selték - m iként megszoktak volna a portá sfü lké b e n a k á r egy csörgőkígyót is, ha történetesen portás sa p ká ban t a lá ljá k a t o ló a b la k mögött. D ö m p e r A n n a meglepetést is csak egy ízben keltett, am iko r jóval a m u n k a ­ kezdés után fekete, vá llp á n to s kisestélyiben lib e g e tt be a szerkesztőségbe. Lába mint a messzi útról m egtért vá n d o ro k é : fényes és poros volt. és a párzó oroszlá­ nok illa tá t hozta magával. M iu tá n az üres főszerkesztői szobában m a g á ra húzta fehérnek m o n d o tt köpenyét, s mosolya, a k á r a zsíros n a p jó lla k o tta n fe lragyogott, így szólt a h a llg a ta g munkatársakhoz: — M it csodálkoznak! Persze m aguk azt hitték, egy kis senki vagyok, ugve?! H á t tu d já k meg, én az A ngolkisasszonyoknál nevelkedtem ! Eme bejelentéssel hosszasan birkózott a m u n ka tá rsa k képzelete, miközben d ö b b e n te n b á m u ltá k a közszemlére kiakasztott fodros, selyem estélyi ruhát. Répa - a levelezési rovatból — emlékezetében a gyerm ekkor titokzatos mélyé­ ről fe lb u kk a n t az a n g o l nevelőnő képe, aki re g gelente a hatórás misét lá to g a tta , 25 �s ők, a környék kis suttyói az a b la k o k b ó l lesték m ikor bukkan fel a kastély g a z ­ d a sá gi udvarán, egészen a p a ta k ig ro h a n ta k elébe, s m iközben kezdetét vette a szokásos cukorka osztogatás, ők „ h a d u ju d u ” o rd ítá so kka l ü n n e p e lté k a bőkezű­ séget. S eregi elgo nd o lko zva va ka rta szakállát, e lké p zelte D öm per A n n á t m in i­ szoknyában - a m it éppen az angolkisasszonyok in d íto tta k h ó d ító útra — és m eg borzongott. Pászka, a kom or p o litik a i fő m u n ka tá rs egy a n g o l ú js á g író n ő re g o n d o lt, akivel „a n n a k id e jé n ” P rá g á b a n jö tt össze, s aki a sötét szobában, a m iko r fe lsírta k az á g yb e té t rú g ó i, fo n d o rla to s a n azt kérdezte tő le : igaz-e, hogy M a g yarországon nem lehe t nylon h a risn yá t kapni? Ekként vergődtek szótlanul státuszos, szerződéses, vagy é p p e n sé g g e l külső m u nkatársak - m iközben D öm per A n n a győzelem ként könyvelte el a h a llg a ­ tásukat. Répa valaha a paraszti ügyek s p e c ia lis tá ja k é n t in d u lt el a k a rrie r ú tjá n , fő k é n t népi ízű h a so n la ta iv a l a ra to tt sikert és hosszú évekre m e g a la p o zta vele ú jsá g író i b iztonságát - ám egyszer csak bekövetkezett a törés, és Répa a lig h o g y m egkapaszkodott a levelezési ro vatban. A rra kényszerült, hogy lelki ügyekben kam atoztassa kivételes képességeit. P olgári m iskulancia az egész, persze a szakértelem p e n d e lyé b e b u rk o ljá k — m o n d o g a tta búsan és egy p illa n a tra sem te tt le a rró l, hogy visszakerül a rip o rte r ra n g os p o zíció jáb a . N a g yh o rd e re jű té m á kka l bom bázta Tuzát a főszerkesztőt, s hacsak tehette, a titk á rs á g o n ü ld ö g é lt. A kérdéses napon, am elyen a lavina e lin d u lt, Tuza a m egszokottnál később, g o n d te rh e lte n érkezett — évek óta d o lg o z o tt egy tö rté n e lm i ta n u lm á n yo n , am ely M á tyásról h iva to tt volna le h á n ta n i m in d a zt a le g e n d á t, a m it a n a cio na lizm u s ra ­ ko tt e reneszánsz u ra lko d ó köré, és most h o ltp o n tra ju to tt a m unkával — s a m ik o r m e g p illa n to tta Répát, az á tla g o s n á l a la cso n ya b b , rö v id lá tó főszerkesztő nyakán izzani kezdtek a háborús fagysebek: ku rtá n köszöntötte és leszegett fe jje l m egcé­ lozta a p á rn á zo tt főnöki a jtó t. A dósa vo lt R épának egy válasszal, d e a tém a o lv a s a tla n u l hevert a fió k já b a n . — Ennek mi b a ja velem k ó d o tt az a jtó . kérdezte D öm per A n n a sértő d ö tte n , a m iko r b ecsu­ — Ne is tö rő d jö n vele, A nnuska. Szerintem szerelmes m a g á b a , csak nem meri kim u ta tn i. — Répa, m aga teljesen m e g ő rü lt! — k iá lto tt fel a titk á rn ő lángvörösen. T ar­ ta n i le h e te tt tőle, hogy az íróasztal fö lé m ag a so d ó ke b le itő l lá n g ra g y ú ln a k a papírosok. — H iggyen nekem, A nnuska — b izo n yga tta Répa m e g g o n d o la tla n u l. — A m i­ kor én kiskanász voltam od ahaza, g ya kra n m egfigyeltem , hogy b á rm i á lla t légyen, a kiválasztott p á rjá t űzi, h a jtja , am íg csak meg nem k a p ja . D öm per A nna h a ta lm a s a t s ó h a jto tt. G u m ip á n to k p a tta n á s ig feszültek, sely­ mek szegélyén recsegett a varrás, csatok nyüszítettek a m e q p ró b á lta tá s tó l és a só h a jtás nyom ában tá m a d ó légm ozgás kocog ta tn i kezdte a rosszul záródó a jtó t. A dolgok megértéséhez tu d n i kell, hogy D öm per A n n a ig e n szerelmes te r­ mészetű leányzó volt. Ezért ju th a to tt Répa fe le lő tle n m egjegyzése könnyen a c é l­ ba. H a azt is hozzá k a lk u lá lju k , hogy ilyen re n d kívü li m éret - am ely épp e n úgy le h e t vonzó m int taszító is — m ekkora vágyakozásnak a d h a t o tth o n t, v a la m in t a h a rm in c a d ik életév betöltésével a kie lé g íte tle n sé g á ttörve a szemérem k o rlá ta it, 2 6 �m inőségi változást eredm ényezve az angolkisasszonyoknál kétséget kizáróan jó nevelést k a p o tt terem tésnél, m e g é rth e tjü k, m ekkora vih a r tá m a d t e re n d kívü li lé ­ lekben, s m ekkora veszély fe n ye g e tte m a g á t a főszerkesztőt is! Hiszen D öm per A n n a titk á rk o d á s a a la tt egészen más stílus nyert p o lg á r­ jo g o t a szerelmi líra h iv a ta li d ia ló g u s a ib a n ! A n n a k e lő tte Picurka törékeny a lk a ­ tá va l m e g á lljt p a ra n cso lt a szókim ondásnak és in k á b b a ra ffin á lt, fra n c iá s p ik a n ­ té ria u ra lk o d o tt a fe lté te le s m ódon fo g a lm a z o tt szerelmi ostrom ok id e jé n — ebben részt vett a hím és nőnem ű m u n ka tá rsa k m indegyike, az egy Zatyi bácsi kivéte­ lével, aki a hiva ta lse g é d i te e n d ő k e t lá tta el — b á r Répa szerint egyszer a szem­ közti ta lp o n á lló b a n ő is m e g k o p o g ta tta fa lá b á t, a m ely azt a d ta tu d tu l, P icurkával k a p cso la tb a n mire lenne képes - de P icurkának még ez is sok volt, s ta lá n é p ­ pen ezért lib e g e tt el az a g ro n ó m u s ka rjá n . D ö m per A n n a m egjelenésével a hely­ zet ala p ve tő e n m egváltozott és a d o lg o k nevén nevezése m in d e n n a p o s je lenség lett. A helyzet o d á ig fa ju lt, hogy a m ik o r kettesben m a ra d ta k S eregivel, elővett a fió k já b ó l egy m arék százast — valam i hóvégi kifizetés c é ljá ra vette fel a pé n z­ tá rb a n — és tré fá sa n m e g lo b o g ta tta a d iv a t-ta n á c s a d ó o rra e lő tt: — Na, S eregi e ljön velem ? Egy éjszakára. . . A d iv a t-ta n á c s a d ó n á l k ö ztu d o tt volt, hogy h a rm in c éve pénzzavarban szen­ ved. Pénzzavara vele született és létének a n n yira s a já tja volt, m in t a fő kö n yve ­ lőknek az á lm a tla n sá g , de becsületére legyen m ondva, szeme se re b b e n t. H ig ­ g a d ta n lé p e tt az asztalhoz és kivette a titk á rn ő kezéből a pénzt. — M ennyi ez, A nnuska? — Ö t! — Vagyis pontosan a fe le . . . - Visszahúzta a g y ű rű t a százasokra. - G y ű jt­ sön még hozzá! Ha m ár nem fé r a szalag alá , a kko r jelentkezzen n á la m ! Ez a kis epizód késztette D ö m per A n n á t a rra a k ije le n té sre egy szerkesztőségi értekezet e lő tt, hogy szerinte az ú js á g író k m ind im p o te n se k! A m e g á lla p ítá s t egyedül Répa vette zokon, m iu tá n az e lle n k e z ő jé t nem b izo ­ n yíth a tta - évek óta é lt szerelmi házasságban egy m iniszterhelyettes lányával elhozta le g jo b b b a rá tjá t, Téglás B oldizsár kitű n ő népi írót, „ A lá b b e li” cím ű nagysikerű regény szerzőjét, aki szerkesztőségi berkekben ilyen je lle g ű v á lla lk o ­ zásairól volt nevezetes, s aki a la p o s a n szem ügyre vette D ö m p e r A n n á t, e lm e nőben n a g yo tt szusszantott a fo lyo só n : — Szencségit testvér én se vagyok iste n ! Az események to vá b b i a la k u lá s á b a n nagy szerepet já ts z o tt a lib e ra lizm u s — am i annyi b a jt okoz még n a p ja in k b a n is — s am ely ham is növényként é lte v irá g ­ k o rá t a „K é p e s la p ” szerkesztőségében. A m unkatársak ha m a r fö lfig y e lte k h etőséget lá tta k b e n n e : a b e a v a to tta k m éretű kebelében izzó tüzet, másrészt lezően választják el egym ástól a fő n ö k ö t a k a ra tá n kívül m e g b á n to tta titk á rn ő jé t. D ö m p e r A n n a érzelm eire és ké tirányú le ­ m osolyával szíto ttá k a titk á rn ő ren d kívü li semm ibevéve a k o rlá to k a t, am elyek k ö te ­ és a beo szto tta ka t, e lh ite tté k Tuzával, hogy Tuza já ra tla n volt az e ffé le u g ra tá s o k b a n és g yanakvás n é lkü l e lh itte , a m it a m unkatársak á llíto tta k , s a lány n e ve n a p já n egy cserép ciklá m e n n e l á llíto tt be a szerkesztőségbe. 27 �— Béküljü n k ki A nnuska - m ondta zavartan d a d o g va . - Nekem m in d e n n é l tö b b e t je le n t a m agával k ia la k u lt jó viszony m e g ta rtá sa .. . És az isten éltesse — te tte hozzá, m ie lő tt b e csu kó d o tt volna m ögötte a p á rn á z o tt a jtó . A je le n le vő m unkatársak m e g ille tő d ve h a llg a tta k , m iközben a titk á rn ő lá n g ­ ra g y ú lt a rcca l keresett m e g fe le lő helyet a v irá g o k n a k : fe lte tte az a la cso ny szek­ rény sarkára, de a kkor k ik e rü lt a látószögéből, m á rp e d ig m inden p illa n a tb a n lá t­ ni a ka rta a becses a já n d é k o t, s nem fo ro g h a to tt m unka közben, a k á r egy v e n til­ lá to r, így azután a postakönyv k e rü lt fel a szekrény te te jé re és a cserép m e g á lla ­ p o d o tt az asztal sarkán. A „Képeslap” szerkesztőségében kedden v o lt la p zá rta , szerdán elvégezték az u tolsó sim ításokat, csütörtökön fo ro g ta k a gépek, pénteken k e rü lt u tcá ra a lap. A csütörtök vo lt a „ cse n d e s -n a p ” , ilye n ko r rendszerint egym aga Tuza ü ld ö g é lt a szerkesztőségben kedves ta n u lm á n y a fö lö tt. A m unka pénteken d é lu tá n fo ly ta tó ­ d o tt szerkesztőségi értekezlettel. Egy csütörtöki napo n D öm per A n n a bo csá n a tké rő a rcca l k o p o g ta to tt be a főszerkesztő szobájába. — Elnézést Tuza elvtárs — m ondta tiszte le tte l, m ert b á r k ö ze lá lló n a k érezte az alacsony, rö vid lá tó fé rfiú t, tu d ta , hogy a fo rm a s á g o k a t ta rta n i kell, le g a lá b b is a d d ig , am íg m egnyila tko zik — szeretnék kérni v a la m it. — P arancsoljon A n n u s k a ! — Egy é le tb e vá g ó ügyet k e lle n e e lin té zni, . . — És m ibe lehetek a segítségére? — H o ln a p tessék egy kicsit később b e jö n n i és a kko r nekem is ju tn a idő, hogy ezt a d o lg o t m e go ld ja m . — Ha ezen m ú l ik . . . nagyon szívesen! — Ezen m úlik — m ondta a titk á rn ő lángvörösen, s kife lé h a la d tá b a n te k in ­ tetével még egyszer m agához ö le lte a főszerkesztőt íróasztalostól, ta n u lm á n yo stó l együtt. - Tetszik kérni kávét? Tuza persze megfeledkezett ig é re té rő l, fél kile n cko r kéziratokkal tö m ö tt a k ta ­ táskával a szerkesztőség fe lé lo h o lt, m iközben a tö rté n e le m nagy historikusai, hadvezérei, d a ln o k a i vették körül, akikkel fél évtizede vitázott, a k ik e t felelősnek ta rto tt M átyás korának to rzítá sá é rt — ez v o lt a nagy ta lá lm á n y , ez az a n a k ro ­ nisztikus párbeszédes form a — szerencsére id e jé b e n észbe kapott, s az egész csizmás, bocskoros, csuhás, gatyás népséggel le vo n ult a d u n a p a rti lépcsőkre „ v itá z n i” és csak d é ltá jb a n tá m o ly g o tt be a szerkesztőségbe. A titk á rs á g o n egyedül Répa ü ld ö g é lt, ám a főszerkesztő h iá b a a k a rt e ls u ­ h a n n i m ellette — a tervezet még m in d ig o lv a s a tla n u l hevert fió k já b a n — a fő n ö ki a jtó nem e n g e d e tt a nyom ásnak. — Ki zárta be az a jtó t? — kérdezte m egütközve. — B ent van ez a m oha — válaszolta Répa, aki ú ja b b a n egész korszerű k ife ­ jezésekkel bővítette szókincsét. — K icsoda?! Répa egy gyu fa szá la t rá g o tt, most k ikö p te : — A nnuska. V alakive l tá rg y a l, azt üzeni ne zavarjuk. — Ja, érte m ! - A főszerkesztő be le tö rő d ve h u p p a n t le a székre. - H ogy vagy? Répa m egvonta a vá llá t, aztán csak ü lte k szótlanul. Tuza p islo g va szorította m agához a tö m ö tt akta tá ská t, b ű n tu d a tta l g o n d o lt Répa tervezetére, am elyet bíz­ vást e lo lv a s h a to tt volna a k á r a zsákutcába fu tó d é le lő tti „ v ita ” helyett is. 28 �Később gyülekezni kezdtek a m unkatársak, közeledett az értekezlet ide je , az a jtó azonban to vá b b ra is zárva m ara d t. Az o ká t m in d e n kin e k el k e lle tt ism ételni. Beszélgetni kezdtek h á t és fig y e lté k a kiszűrődő h a n g o k a t, az e lfo jto tt nyögéseket, a sok sóhajtást, a szám onkérő m o n d a tfo szlá nyokat. H árom negyed kettőkor S eregi erélyesen m egzörgette az a jtó t. — A zo n n a l — h a lla tszo tt, aztán résnyire n yílt az a jtó , s m e g je le n t D ö m per A nna d ia d a im a s arca. — Egy kis tü re lm e t, nekem is le h e t fo n to s d o lg o m ! Ú ja b b n e g ye d ó rá t várakoztak, most m ár Szedlacsek elvtárssal együtt, aki a K u ltu rá lis O sztályról érkezett, v á ra tla n u l, s a kin e k körülm ényesen elm a g ya rá ztá k a d o lg o k m ib enlétét, míg végre kettő u tán m e g fo rd u lt a zárban a kulcs és fe l­ d ú lt a rcca l k ilé p e tt a szobából S tolc Z sigm ond, a d unavecsei m ásodosztályú h a ­ jó á llo m á s term etes k a p itá n y a : ara n ysu jtá so s ru h á já b a n k e re sztü lg á zo lt a várakozó m unkatársak sűrű c ig a re tta fü s tjé n és egy becsületsértéssel fe lé rő kurta „ jó n a p o t” ta l e ltű n t a folyosóra vezető a jtó m ögött. — Szakítottam , R épa! — susogta D ö m p e r A n n a győzelm esen a közelében á lló ú jsá g író n a k. - M it szól hozzá? Az értekezletre rányom ta b é lye gé t a m egelőző incidens, noha term észetesen nem k e rü lt m ár szóba — Szedlacsek elvtárs tú lá ra d ó hum anizm usával képes volt m inden helyzetben az esem ények fö lé kerekedni - de Tuzában szokatlan m ó­ do n növekedett a ha ra g . A lig fig y e lte az é rte ke zle t m enetét. Egyre azt fo g a lm a z ­ g a tta , m it is m ond m ajd a titk á rn ő n e k . Kemény kifejezések között v á lo g a to tt. Emlé­ kezetébe idézte iro d a lm i élm ényeit, a h o l a titk á rn ő k e t szigorúan, de igazságosan meg leckéztetik — ő még nem k e rü lt haso n ló helyzetbe, noha nem először tö ltö tt be vezető pozíciót — s az in d u la t a n n y ira fe lh a lm o z ó d o tt benne, hogy tá vo ztá b a n csak e n n yit volt képes k in y ö g n i: ezt a viselkedést egyszer és m in d e n ko rra kikérem m a g a m n ak! Ezek után term észetesnek tű n t, hogy D ö m p e r A n n a b e te g e t je le n te tt és m ás­ na p nem je le n t meg a szerkesztőségben. S ő t! Betegsége m akacsnak b iz o n y u lt! E ltelt két hét, az ügyről senki sem beszélt, a m ik o r egy este szokatlan ó rá b a n b e rre g ni kezdett a főszerkesztői lakás te le fo n ja . A csa lá d m ár e lp ih e n t, egyedül Tuza g u b b a s z to tt az ernyős lám pa fénykörében, m e g h itt beszélgetést b o n y o líto tt M átyás és B onfini között. A berregés fe lria s z to tta a fo te lb a n h o rko ló sziámi m acs­ k á t: az á lla t félszem ét kinyitva sá rg á n v illo g o tt a te le fo n ra . — Szeretném ha v é g ig h a llg a tn a - m ondta a te le fo n b a lágy, fa g o tt h a n g o n egy m a g á t m egnevezni nem a k a ró „ jó b a rá t” — M i nők g ya kra n követünk el h ib á ­ kat, de ez a b b ó l szárm azik, hogy érzelm eink e lra g a d n a k b e n n ü n ke t, d e a fé rfi azért fé rfi, hogy bölcsességével k o rrig á lja azt, am ivel a term észet oly m ostohán lá to tt el m inket. E gyébként m aguk fe ln ő tt em berek. M a g u kh o z nem illik a cívódás, a m arakodás. H a szeretik egym ást, nincs é rte lm e a veszekedésnek. A k k o r beszél­ ni kell. Beszélni és beszélni, am íg bekövetkezik az o ld ó dá s. H ig g ye n nekem, t a ­ pasztaltam egyet-m ást az é le tb e n ! És ő. . . nagyon szenved! V á rja , hogy h ív já k ... — Kicsoda? — a k a rta kérdezni Tuza, de k a tta n t a készülék, jelezve, hogy a vonal t u lsó végén b efe je ze ttn e k n y ilv á n ítjá k a beszélgetést. A főszerkesztő h iá b a rázta a kagylót. Süket m aradt. A tito k ra egészen a d d ig nem d e rü lt fény, am íg n éhány n a p p a l később Tuzát ra p o rtra nem hívatták. A m in is z té riu m b a ! Szedlacsek elvtárs kérette m a g á ­ hoz. 29 �Szedlacsek elvtárs a rcá n a megértés m inden h a tá ro z o tt v o n a la t fe lo ld o tt, m intha ezzel is jelezni a k a rta volna, hogy fo g é ko n y m in d e n re , am i em beri, s szin­ te kézenfogva vezette a főszerkesztőt a fo te lh o z. — H á t hogy is á llu n k Tuza elvtárs — kezdte, m iu tá n ke llő m ennyiségű h u m a ­ nizm ust sugárzott szerteszét a zord helységben. - Csak ő s z in té n !. .. Tudod, hogy nálam csak az igazság jö h e t szám ításba. N incs olyan iqazság, a m it ne le h e tn e elviselni, csak a helyes m egközelítési m ódot kell kiv á la s z ta n i! A főszerkesztő a la p ügyeiről kezdett beszélni. A m úgy is esedékes vo lt a negyedévi beszám oló. — M ost nem erről van szó - v á g o tt közbe S zedlacsek elvtárs. Tuza ta n á c s ta la n u l rá g ta a száját, aztán más te rü le te n p ró b á lk o z o tt: — Te nagyon jó l tu d o d Szedlacsek elvtárs hányszor kértem , hogy helyezzetek m e g fe le lő h e ly re ... Ez a la p nem nekem v a ló ! — V élem ényünk szerint a la p vezetése m e g fe le lő kezekben van — szögezte le Szedlacsek elvtárs. - Úgy látszik nem a ka ro d m egérteni, hogy m ásról... a ka ro k beszélni veled! — M á sró l? I — M ásról. . . Engedd, hogy én kérdezzek. H ány éves vagy te Tuza elvtárs? — N egyvenhárom — válaszolt csodálkozva a főszerkesztő. — N egyvenhárom . És gyerm ekeid vannak. — H árom . — A le g id ő se b b most ére ttsé g izik - b ó lin to tt Szedlacsek elvtárs m in d e n tu d ó ­ an. És szerelmes vagy. — H át.. . ha ezt a n n a k le h e t még nevezni. . . — Beszéljünk őszintén Tuza e lv tá rs : szerintem az em bernek a d d ig van jo g a a szerelemhez, am íg fo g é ko n y rá. Ezen nincs m it szégyellni. Emberek v a g yu n k! A kérdés, m ilyen á ld o z a to k a t követel a szerelem ! — Á ld o za to t? — Szólj, ha nem értesz velem e g ye t! — Egyetértek, term észetesen. — A kkor egy lépéssel közelebb ju to ttu n k a célhoz. Szedlacsek elvtárs c ig a re ttá v a l kín á lta a főszerkesztőt, m aga is rá g y ú jto tt, és tö p re n g ve sé tá ln i kezdett. — G o n d o lko ztá l azon — fo ly ta tta — m ilyen nevetséges helyzetbe sodródsz, ha to vá b b ra is ezt csin á lo d ? — Természetesen g o n d o lko zta m - válaszolta és közben ám ulva p is lo g o tt. — Csak nem értem pontosan mire g o n d o ls z .. . — Ej, Tuza e lv tá rs, m ért te tte te d m a g a d !. . . E lju tta ttá k hozzám ezt a levelet — lé p e tt az íróasztalhoz és m agasba e m e lte a tá rg y i bizonyítékot. A panaszos azt á llítja , hogy a szerelm eddel üldözöd... a h o l le h e t le h e te tle n n é teszed.. . m ia tta d szakított a vőlegényével, é jsza ká nké n t a lakása körül mászkálsz, tö b b ízben életveszélyesen m egfenyegetted, hogy ha nem eng e d a kívá n sá g o d ­ nak, végzel vele, meg m a g a d d a l is s a tö b b i, s a tö b b i . . . — És ezt a levelet — n yö g ö tt a főszerkesztő e lsá p ad va — egyenesen neked címezték, Szedlacsek elvtárs? — Nem. A fő ig a z g a tó kü ld te á t, hogy p ró b á lja k beszélni a fe je d d e l. — V agyis id e b e n t a m in iszté riu m b a n m in d e n ki tu d ja , hogy é jszakánként egy nagy késsel sétálok a h o ld fé n yb e n , a k á r egy h ib b a n t k a n d ú r! 30 �— Ú gy látom Tuza elvtárs te nem a k a ro d kom olyan v e n n i! A főszerkesztő nyakán veszedelm esen izzani kezdtek a fagysebek. — Nem m o n d a n á d meg névszerint, hogy k it üldözök a szerelem m el? — V alam i. . . Markusovszky A n n a - olvasta Szedlacsek elvtárs a b o rité k ró l. — D öm per A n n a ! - h ö rö g te a főszerkesztő. Ezek u tá n m ár könnyedén s ike rü lt Szedlacsek e lvtá rsn a k az ig a zsá g o t a m aga gyém ántos fényében fe lv illa n ta n i és ekképp összegezte a helyzetet: ez a nő a lig ­ hanem bolond. Természetesen a főszerkesztő nem e lé g e d e tt meg azzal, hogy Szedlacsek elvtárs nag yvo n a lú a n csak úgy... n a p ire n d re té rjen az események fö lö tt, e lé g té ­ te lk é n t azt követelte, hogy fe lm o n d h a sso n a titká rn ő n e k, s noha m e g ka p ta a felettes hatóság h o zzá já ru lá sá t — Szedlacsek elvtárs fá jd a lm a s a rc á ró l le rítt, hogy tu d n a e m b e rib b m egoldást, de m it te h e t e gym aga, a m ik o r az em beriség nagytöbbsége ké p telen a z esem ényeket tá rs a d a lm i és tö rté n e lm i szem pontokból m e g íté ln i - Tuza mégis nehéz szívvel hagyta el a m inisztérium h iv a ta li h elyisé­ geit. A nevetségessé vá lá stó l való félelem gyötörte. A szerkesztőségben mélyen e ltitk o lta a tö rté n te k e t, s szorongása is csak a kko r kezdett o ld ó d n i, a m ik o r fö l­ b u kka n t D öm per A n n a következő á ld o za ta . N é hány n a p p a l később Seregi a d iv a t-ta n á c s a d ó v á d ira to t lo b o g ta tv a ro n ­ to tt be a szerkesztőségbe. — Ez egy rossz vicc! Éretlen tré fa - lih e g te fe ld ú lta n . Azt h itte a szokásos szerkesztőségi tré fá n a k esett á ld o za tu l. - M ég szerencse, hogy én vettem á t ! . . . N a gyon jó l tu d já to k , hogy a feleségem szíve m ilyen á lla p o tb a n v a n ! M iközben S eregi rikácsolva u g rá n d o z o tt a v á d ira t kézről kézre járt. — R ágalm azás, h ite lro n tá s, szerelm i ü ld ö z te té s ... h á t ez súlyos! — je le n te tte ki Pászka a kom or p o litik a i fő m u n k a tá rs és szúrós te k in te tte l nézett S e regire — És m ondd, csakugyan m e g tá m a d ta d ? M a g u n k között vagyunk, n yu g o d ta n beszél­ hetsz. — Én?! — szö ke lt fe l kétségbeesve a d iv a t-ta n á c s a d ó . — M ég elké p ze ln i is rossz! ! — A lperes nyilvános helyen olyan kije le n té se ke t te tt — olvasta Répa fe jc s ó ­ válva — am elyek a lka lm a sa k a rra , hogy a fe lp e re s Markosovszky A n n a jó h íré t, b ecsületét rontsák, ille tv e csökkentsék. Idézem az in k rim in á lt k ije le n té s t: „ m e g csa l­ tá l bestia, kita szíta la k a s z iv e m b ő l!" — M o n d já to k , hogy ez is csak tré fa — kö n yö rg ö tt S eregi. — O tt á llt a v illa ­ m o sm egállóban azzal a tű zo ltó va l, aki a m u ltk o r itt já r t ná la , de esküszöm vic c e l­ tem, ah o g y itt is szoktuk.. . — Esténként m egleste, nyom ába szegődött és obszcén szavakat s u tto g o tt a fü lé b e - olvasta most a főszerkesztő, azután m egkönnyebbülve n y ú jto tta vissza a b író s á g i keresetet jo g o s tu la jd o n o s á n a k . — V a la m i ilyesm i vo lt a b b a n a levélben is, a m it m iattam k ü ld ö tt a fő ig a z g a tó s á g ra . . . — H a a feleségem m e g tu d ja , nem éli tú l ten. — De a kko r kin yú jtó zta to m ezt a. . . n yö g ö tt a d iv a t-ta n á c s a d ó le tö r­ Nem sok időne k k e lle tt e lte ln i és Pászka, a kom or p o litik a i fő m u n k a tá rs ü lt kétségbeesve a titk á rs á g o n : m enyasszonyát, aki a d ju n k tu s vo lt egy nagy kórház idegosztályán, fe lv ilá g o s íto tta egy te le fo n á ló , hogy m ilyen em ber a vőlegénye. 31 �M it művel azon az a la p o n , hogy p o litik a ila g jól fekszik. „ Ezt nézze meg Annuska, ha ig a z it a ka r lá tn i” - idézte a te le fo n á ló elcsukló h a n g o n a menyasszonynak a sérelmes esetet — aztán kitakarta a.. . szeméremtestét! Répa apósának, a miniszterhelyettesnek megírták, hogy a veje el a k a r válni, d e ő, az ismeretlen, m a g á t megnevezni nem a k a ró levélíró, képtelen fe ld ú ln i egy többgyermekes család életét. Csak kéri a m a g a s ra n g ú elvtárs segítségét e ké p ­ telen helyzet m e g o ld á sá ra ! Lassanként sorra került m inden munkatárs. Ez így ment h ó n a p ró l-h ó n a p ra , a v á d a k a t egymásnak adták, a k á r a sta fétabotot, s aki már tú lju to tt, némi k á rö ­ römmel figyelte a következő áldozatot. Az igazsághoz az is hozzátartozik, h ogy ezt is megszokták, mint mindent, ami a szerkesztőségben történik, s ta lá n csak akkor színleltek némi meglepetést, am ikor híre jött, hogy D ö m p e r A n n á t e lfo g tá k a hűvösvölgyi nagyréten. Akkor már h a rm a d ik n a p ja sikoltozva menekült fekete, selyem estélyi ru h á já b a n képzeletbeli tá m a d ó i elől. Négy á p o ló t vezényeltek ki a leküzdésére. Somogyi József: Felszabadulási emlékmű 32 Tar István: Tanácsköztársasági em lékm ű �HANN FERENC Az Ipoly M in t lila szalag tekereg. M e g é rin ti, s m esszedobja a várost. Könnyű la b d á t, N a p o t d o b az égre, a csilla g o k szám ára jó b a rá to k . P a rtjá n sokszor fo g o tt ka ro n a Janus-arcú gon d , s in te g e tt a m agány. Látta szerelmem a ra n y ­ ág m osolyát, s p a rtja ívei között titk a im messzeúsztak. H a üldöz a zaj, a neonm acskák fényszeme parázsol, vé g ig d ő lök az ezüst-füvön, a folyó á lo m fu tá sa m egcsendül fü le m b e n , s m egnyugodva, feszülő szemekkel vasöntő e rő t h ö rp in te k a ta rka csendből. 3 33 �Stációk Krisztus fe lm e n t a hegyre. Lábán fekély. Nem ism erte a k o rlá to k a t, nem tu d ta mi a m isebor, spanyolcsizm a. Szemében ta va kka l m ent a hegyre Krisztus Nem lá to tt véres b u zo g á n yt — m egszentelve a kereszt je lé ve l —, sem é g ő m áglyát. Krisztus fe lm e n t a hegyre. U jja in m eséket vitt. G á zka m rá kró l nem á lm o d o tt, nem tu d ta mi az: te u to n , mi az: n a p a lm . S hogy az elm élkedések ó rá ja végetért, az a lacsony ég ú jra m egfeszült, Krisztus nem jö tt le tö b b é . A rc á t e lé g ette , s nem jö tt le tö b b é a hegyről Krisztus. BENCZE JÓZSEF Cselédek Izmuk is le fo szlo tt itt a régi sárban, ide van elásva könnyük szivárványa! Az ég rö n tg e n k é p é t fe lh ő b e á rn y a lta , köhögés fu lla szto tt, tikka szto tt az asztm a! Őszi a n g ya la im , az ég abroszára, véres szívet szeltek csorb a H o ld -ka szá va l. 34 �BECSEY-TÓTH GYÖRGY Látomás be csu kják az a b la k o k a t kém ényekre ül a p á ra szilaj csikót b e kö tik a su tto g ó h o ld u d va rá b a é re tt-m e llű alm a-asszony öltö zkö d ik szilvakékbe k e n d ő jé t a rétre d o b ja és a kendő m in th a é gne száz piros és sá rg a lá n n y a l viszi m ár a tőkék te rh é t o kke r-é g en s z a lm a -lá n g o t békés barm ok le le g e lté k alm a-asszony félve fo g ja dús gyüm ölcsét szél ne é rje szilvakékje égő réten m eztelenül m in th a é ln e é re tt-a lm a asszony-m elle m in th a égne m in th a égne 35 �FORRADALMAK KORA HORVÁTH ISTVÁN Nógrád megye az őszirózsás forradalom idején I. A v ilá g h á b o rú nyom ában kib o n ta ko zó á lta lá n o s válság nem hagyta é rin ­ te tle n ü l N ó g rá d m egyét sem. A lakosság é le tkö rü lm é n ye ib e n a la p v e tő lem ondás következett be. K ülönösen a nagym érvű d rá g a s á g é rin te tte a bé rb ő l é lő k g a z­ d a sá g i körülm ényeit. Az á lta lá n o s helyzetet az 1918. fe b ru á r 16-i ba la ssag ya rm a ti ké pviselőtestületi jegyzőkönyv így je lle m e zte : ,,a d rá g a s á g e lv is e lh e te tle n n é vált. U gy az élelm iszer, m in t a ru h á za ti, v a la m in t a fűtési a n y a g o k b a n és cikkekben oly m agas á ra k va n n a k érvényben, hogy az em beri m egélhetésre legszüksége­ sebb cikkeket a béke idő b en m e g á lla p íto tt fizetés keretein b e lü l beszerezni egy­ á lta lá n nem le h e t.” 1 Az é lelm iszerárak sokszorosára nő tte k a h á b o rú e lő ttin e k „ . .. az e ze lő tt 12 koronás búza 44 korona, a 10 koronás rozs 37 korona, a 12 koronás kukorica 120 korona, a 15 koronás cip ő 90 korona, a 12 fillé re s te j 1,20 K.” volt. A nehéz élelm iszer helyzetet súlyosbította, hogy a sp e ku láció , a fe k e te p ia c keretei h a tá rta la n o k k á váltak. Az élelm iszerekkel, a ru h á za ti cikkekkel végzett zu g ­ kereskedés a lakosság m inden ré te g é t é rin te tte .2 A h á ború következtében az e llá ta tla n hadiözvegyek és h a d iá rv á k száma m egnövekedett, kikről az e lő ljá ró s á g o k n a k ke lle tt g o n d o s k o d n i. Egyes b irto ko so k kihasználva a háborús k o n ju n k tú rá t to v á b b ra is haszonleső m ódon szándékoz­ ta k nyereséget szerezni. Az igen nehéz élelm iszer helyzet e lle n é re a s a lg ó ­ ta rjá n i Luby István fö ld b irto k o s fö lö sle ge s g a b o n á já t nem a község la ko sa in a k m egsegítésére b ocsátotta á ru b a , hanem a H a d ite rm é n y Rt ú tjá n kívánta é rté ­ kesíteni. Tóth G yula községi bíró panaszos levelében e lm o n d ta , hogy a község­ ben 4441 e llá ta tla n volt, a k ik szám ára havi 7,20 kg fe ja d a g m e lle tt 310 q lisztre, 10 kg-os havi fe ja d a g m e lle tt 444 q búzára le tt volna szükség. „ Ennek d a c á ra az e lő ljá ró sá g tu d o m á sá ra ju to tt, hogy Luby István fö ld b irto k o s 2 vagon b ú zá t a já n ­ lo tt fe l a H a d ite rm é n y Rt-nek és azt közeljövőben el a k a rjá k s z á llíta n i.” 3 Egyre növekedett azoknak az é lelm iszereknek a száma, am elyeket csak je g yre le h e te tt kapni. 1918 tavaszán a liszt, cukor után zsírhoz, petróleum hoz, szappanhoz, burgonyához is csak je g y e lle n é b e n le h e te tt h o z z á ju tn i.4 Nem volt sokkal könnyebb a m ezőgazdasági te rü le te k e n é lő k helyzete sem. A fa lva k la ko ssá gá t sorozatosan - 1918-ban tavasszal és ősszel - v é g re h a jto tt és az egész m egyére k ite rje d ő m arha rekvirálás fosztotta meg a legszüksége­ sebb tá p lá lé k o t n yú jtó á lla ta itó l.5 36 �A lé tb izo nyta la n s á g , a m egélhetési g o n d o k fokozódása növelte a lakosság e lé g ed e tle n sé g é t, fokozta p o litik a i n y u g ta la n s á g á t. A nép b iztonságos m eg­ élhetésre, és ennek fe lté te le k é n t elsősorban békére vágyott. A béke u tá n i v á ­ g yód ást növelte, hogy a h á b o rú u tolsó szakaszában sem csökkentek a ka to n a i behívások, am elyet egyre tö b b e n sza b o tá lta k. M in d kevesebben v o lta k h a jla n d ó k m e g je le n n i a sorozóbizottságok e lő tt, in k á b b a b izto n s á g o t n yú jtó erd ő k m élyére húzódtak, itt kerestek védelm et. A Börzsöny, C serhát, a M á tra erd ő sé g e i kiváló re jte kh e lye t bizto síto tta k a b u jd osó k szám ára. A d ió s je n ő i és környező erdőségek m egteltek a ka to n a i s z o lg á la t e lő l m enekülő em berekkel. A losonci császári és kirá lyi ka to n a i á llo m á sp a ra n csn o ksá g a sza p o ro d ó katonaszökevények kézrekerítésére tö b b napos razziát re n d e lt el S a lg ó ta rjá n környékén.6 A nagy ip a ri v á lla la to k b a n , a b á n yá kb a n d o lg o zó m unkások em b e rte len körülm ények között é lte k és d o lg o zta k, m ár a v ilá g h á b o rú t m egelőző időszakban is. Élet- és m u nka kö rülm é n ye ik a h á b o rú a la tt to v á b b ro m lo tta k. K a to n a i p a ­ rancsnokok fe lü g y e le te a la tt d o lg o zta k, és m u n k a m e g ta g a d á s esetén a k a to n a i szo lg á la t rém e fe n ye g e tte őket. P o litika i szervezkedésüket, a h o l csak le h e te tt m e gakadályozták. 1917 m á ju sá b a n a s a lg ó ta rjá n i Priska Dezső á lta l vezetett összejövetelt a szolg a bíró még b e tilto tta .7 Egy év m úlva m ájus 1-jét a zo n b a n m ár a bányászok, a m unkások „ im pozáns ü n n e p ” keretében te tté k em lékezetessé.8 A bányászok 1918 tavaszán m e g in d u lt szervezeti é le té n e k kib o n ta ko zá sa , az ip a ri üzemek m unká sa in a k m e g ú ju ló szervezkedése a nehéz helyzetükön va ló se­ gítés igényéből fa k a d t, a m e g o ld á s m ó d já t az orosz h a d ifo g s á g b ó l h a za té rt ka to n á k követendő p é ld a k é n t hozták m a g u k k a l: „E gyre tö b b és tö b b h a d ifo g o ly jö tt haza O roszországból, s m in d n y á ja n a b olsevikokról beszéltek. E lm ondották, hogy a nép e lke rg e tte az u ra ka t, a m unkások vezetik a g yá ra ka t, a fö ld e t meg szétosztották a parasztok között.”9 A bányászok és m unkások első je le n tő s közös a k c ió ja a jú n iu s 21-én m eg­ szervezett sztrájk volt, a m e llye l csa tla ko zta k a M Á V -g é p g yá ri ka to n a i te rro ris z ­ tikus eszközök alka lm a zá sa e lle n tilta k o z ó országos m ozgalom hoz. A bányászok közül 4271-en vettek részt a m unkabeszüntetésben. Az e lh ú zó d ó sztrá jkn a k az erőszakos ka to n a i intézkedések sem tu d ta k g á ta t vetni. Bár a vezetőket: Priska Dezsőt, M alom hegyi Dezsőt, Tóth Pált, Kazár Jánost, H o n zik G usztávot, Puskás Á gostont, K om inek Lajost, Kökény Jánost, D eutscher K árolyt, Frics V ilm ost, Bujovszky Jánost, Bozó G yö rg yö t a kassai haditörvényszék elé á llíto ttá k és csak o któ b e r végén e n g e d té k szabadon, a sztrá jko t fe lszá m o ln i csak nehezen s ik e rü lt.10 A ugusztusban a 115. n é p fö lk e lő bányász m unkásszázad 2200 ta g ja a hiányos élelm iszer e llá tá s m ia tt szüntette be a m u n k á t.11 A m unkásm ozgalm ak fe jlő d é s é t jó l je lle m e zte az a cé lg yá ri je le n té s : „1918. jú n iu s 21-iki strike és 1918. o któ b e r 30-ika közötti viszonyok is igen m ozgalm asak voltak, a katonaság a szakszervezeti erős nyomás a la tt m in d jo b b a n e n g e d e tt a m unkásság á lla n d ó követeléseinek, a panasz b izo ttsá g o k m in d jo b b a n já rta k , a a fő b iz a lm ia k m ind tö b b e t utaztak B udapestre, a k iro b b a n á s é rle lő d ö tt, am íg végre a ha rcté ri fro n to k fe lb o m lá s a u tán bekövetkezett a te lje s b om lás.” 12 A há b o rú s viszonyok következtében a d e m o kra tiku s irá n yza t erősödésével a Tisza István és a m ögötte fe lso ra ko zo tt re a kció h a ta lm i m o n o p ó liu m á n a k m e g ­ szűnése, a régi rezsim te lje s bom lása és bukása já rt együtt. Az u ra lk o d ó osz­ tá lyo k a törvé n yh a tó sá g o k szintjén sem tu d tá k a fo rra d a lm i fe jlő d é s t m eg­ 37 �a ka dályozni, ezért kényszerültek á ta d n i a vezetést a lib e rá lis a b b p o litik a i irá n yza ­ to t képviselő p o lg á ri vezetőknek Az országban k ia la k u lt válságos helyzetből a k iu ta t a városok és fa lv a k m unkásainak, p a ra s z tja in a k m ozgalm a m u ta tta meg A m o zgalm akban résztvevő töm egek h a rcá n a k kibon ta ko zá sá va l egy új fo rra d a lm i p e rió d u s u tolsó sza­ kasza kezdődött meg, am elyben a m unkásosztály p o litik a i küzdelm e és c é lk itű ­ zése eredm ényeképp a d o lg o zó osztályok h a ta lm á n a k m e g valósításáért in d u lt meg a küzdelem . II. A nemzeti tanácsok m egalakulása és első intézkedése A b udapesti fo rra d a lo m híre gyorsan te rje d t N ó g rá d m egyében. A fo rra ­ d a lom hírét követően a fa lv a k szegényei első m e g m o zd ulá sa ik során e d d ig i nyom oruk vélt vagy valóságos okozói, a kastélyok és u ra d a lm a k, a kereskedők és zsíros parasztok e lle n fo rd u lta k . N ovem ber 1-én Pásztón vo lt je le n tő s m e g m o zd ulá s.1 A n ó g rá d sza ká li, a m átranováki, karancsberényi és la p u jtő i szegények az u ra d a lm a k e lle n in d íto tta k tá m adást. Rim ócon 5 0 -1 0 0 fős fegyveres ka to n a m e g tá m a d ta a csendőrséget. A d o ro g h á zia k a b á ró S olym osi-féle u ra d a lo m élelm iszerkészletét és á lla tá llo m á ­ nyát s a já títo ttá k ki.2 Szécsényben ü zleteket ra b o lta k ki, B a g lya sa ljá h o z h a so n ­ lóan, am elyben. . . a fa lu első p o lg á ra i, ezeknek fe le sé g e i és gyerm ekei, v a la m in t a le g m e g b ízh a tó b b a kn a k ta rto tt bányászaink és m estereink vesznek részt” - keser­ g e tt a bánya ve ze tő je .3 A m unkások m ozgalm ai szervezettségben, tu d a to s s á g b a n m ár az új szervek k ia la k u lá s a k o r kü lönböztek a fa lv a k la k ó in a k ösztönös m ozgalm ától. A fo rra d a lo m h írének vétele után a S a lg ó ta rjá n i Kőszénbánya Rt-nél m e g a la k u lt a m unkások üzemi választm ánya, am ely kezébe vette az élelm iszerek és anyagszerek e losztá­ sát. A nehéz időkben h a ta lm u k k a l visszaélő le lk e tle n bányai a ltiszte ke t e lk e r­ gették. U gyanezt te tté k a bányaüzem ekhez k ire n d e lt k a to n a i p a ra n csn o kka l is .4 A s a lg ó ta rjá n i a c é lg y á rb a n a m unkások ö n ké n t je le n tke zte k fegyveres ő r­ s zo lg á la tra , hogy az a n a rc h iá t szító kat megfékezzék. Az a c é lg y á ri m unkások je le n tő s része - fő ké n t a s zo ciá ld e m o kra ta p á rtta g o k - a s a lg ó ta rjá n i N em zeti Tanácsban, az üzemi ta n á c s b a n d o lg o z ta k a d e m o kra tiku s követelések m eg­ valósítása érd e ké b e n .5 A b u d a p e sti fo rra d a lm i esem ényekről szóló h iva ta los értesítés o któ b e r 31-én este érkezett meg a m egye székhelyére. A tá v ira tb a n N agy M ih á ly a n é p ­ korm ány m e g a la ku lá sá t és a helyi p o lg á ri szervek lé tre h o zá sá n a k szükséges­ ségét olvasta, am elyek nyom án id e ig le n e s ta n á c s o t hoztak létre, S a lg ó ta rjá n b a n novem ber 1-én kaptak tá v ira ti tá jé k o z ta tó t a b u d a p e sti esem ényekről. A községek vezetői két csa to rn á n in fo rm á ló d ta k a fo rra d a lm i változásról. Á lta lá b a n a b a la ssag ya rm a ti N em zeti Tanács tá v ira ta ju to tt el a községi e lő l ­ já ró ságokhoz, és eb b ő l é rte sü lte k a helyi nemzeti ta n á cso k m e g a la k u lá s á n a k szükségességéről. Több községet m int p é ld á u l Érsekvadkertet N ő tincset, Be rce lt, B ujákot, Rétságot, S zirákot a csendőrőrsök tá jé k o z ta tá s a tu d ó s íto tt a fo rra d a lo m ró l. A csendőr szárnyparancsnokság tá v ira tb a n hívta fel a községi csendőrőrsök 38 �fig ye lm é t az új h a ta lm i szervek m e g a la k u lá s á ra . „ Folyó évi 20571 számú szárny­ p arancs fo lytá n a nem zeti ta n á cs a h a ta lm a t átvette, a h azatérő k a to n á kka l szemben sem m iféle m e g to rló intézkedés nem te e n d ő ” . Az u tasítás nyom án k i­ a la k u lt helyzet a nemzeti ta n á cso k m űködéséhez kedvező fe lté te le k e t terem tett, és vezetőiknek lehetősége nyílt az első intézkedések m e g té te lé re .6 B alassagyarm aton a p o lg á ri d e m o kra tiku s irá n y ító ta n á cso k m e g a la ku lá sa a kevésbé reakciós községi e lő ljá ró s á g segítségével ke zd ő d ö tt el. A Nem zeti Tanács a novem ber 1-ére szervezett népgyűlés je lö ltje iv e l, új ta g o k k a l egészült ki, és ebben az összetételben kezdetben a nagyközségre, később a m egyére ki­ te rje d ő tevékenységet fo ly ta to tt. A n épgyűlésnek a fe ld íszíte tt, fe llo b o g ó z o tt házak a d ta k ünnepélyes keretet. A községi e lö ljá ró s á g , a m unkásság és lib e rá lis értelm iség képviselői szóltak a fo rra d a lm i válto zá sró l, az új fe la d a to k ró l. A fe l­ szólalók á lta l képviselt tá rs a d a lm i cso p o rto k k a p ta k helyet a N em zeti Tanácsban, am ely dr. Som ló József ügyvéd e ln ö kle té ve l a la k u lt meg novem ber 1-én v é g le ­ gesen. T a g ja i v o lta k : Á n in g e r László, a később m e g a la k u lt K árolyi p á rt helyi vezetője, H alász Lipót, Dr. H o lló Dezső a p o lg á ri ra d ik á lis pártszervezet vezetője. K letzár Lajos, Klein A n d o r községi képviselők, Kiss G yu la nyomdász, szo ciá l­ d e m o kra ta p á rtta g , Kreutz Emil a ta k a ré k p é n z tá r v e zé rig a zg a tó ja , M o ln á r János községi fő b író , Róth József, Sim on József, S chreiber M iksa, Szegő Lajos, Torma K ároly községi képvise lő k.7 A N em zeti Tanács p ro g ra m já b a n a korszak p o litik a i célkitűzései fo g a lm a ­ zódtak meg. Igy elsősorban a fü g g e tle n korm ányzati rendszer k ia la k u lá s á t, a vá la sztó jog i reform m egvalósítását, sajtó, gyülekezési és szólásszabadságot, a ra d ik á lis b irto k p o litik á t követelte. A m egyei p o litik a i vo n a ltó l e lté rt a b b a n , hogy h a n g sú lyo zo tta b b a n je le n te k meg a nem zeti fü g g e tle n s é g ü n k k e l ka p cso lato s pontok. A H a b s b u rg o k tó l való elszakadás, a m ely a kko r még fo rm á lis a n fe n t á llt, hiszen K árolyi M ih á ly Károly kirá lyra e skü d ö tt fel. A p e rszo n á lu n ió kérdését a korm ány p ro g ra m já b a sem vették fe l, hanem k in y ila tk o z ta ttá k : „Ő fe ls é g e nekünk k irá lyu n k és nincs k ifo g á su n k az e lle n , hogy kívülünk más orszá g o kn a k is u ra lk o d ó ja legyen.” Az ö n á lló nemzeti és ném e te lle n e s k ü lp o litik a és a fe u d á lis a lk o tm á n y m eg­ m a ra d t nyom ainak eltö rlé se fe le tti öröm öt, a nem zeti ö n tu d a t fe lé b re d é sé n e k je le k é n t é rté ke lh e tjü k , a zo n b a n rá kell m u ta tn u n k hiá n yossá g á ra . A közvetlen, a N em zeti Tanács e lő tt á lló g y a k o rla ti fe la d a to k e zá lta l h á tté rb e kerültek, a n n a k tö m e g h a tá sa p e d ig bizonyára je le n tő s le tt v o ln a .8 A nem zeti ta n á c s b a n a s z o ciá ld e m o kra ta p á rt képviselete m e n nyiségileg e l­ enyésző volt a h a ta lm i szervek újraszervezésének id ő sza káb a n , am elynek o k á t a fo rra d a lm i m ozgalm ak nyom án ú jjá é le d t m u n ká sp á rt kezdeti g o n d ja iv a l kell m agyaráznunk. A s a lg ó ta rjá n i és környéki fo rra d a lm i esem ények az előzőekben m ár je lz e tt d e m o kra tikus vonalon fe jlő d te k tovább. Az 1918. jú n iu s i sztrájk és az á lla n d ó s u lt p o litik a i m ozgalm ak, m unkabeszüntetések a bányászok és m unkások széles tö ­ m egeit m ozgósították. A m ilita riz á lt g a zd a sá g i helyzettől le g tö b b e t szenvedett m unkásság szervezeti éle te fokozódott, és á lla n d ó s u lt ka p cso lata a szo ciá l­ d e m o kra ta p á rt országos szerveivel. Az országos p o litik a i d e m o n s trá c ió k k a l egy­ id ő b e n v é g re h a jto tt m o zgalm ak hatása m egsokszorozódott, je le n tő s é g e m eg­ növekedett.9 A változást sürgető m unkásm ozgalom h a tá sá ra a szo ciá ld e m o kra ta 39 �pártszervezeten belül — a b á n yá b a n , a g y á ra k b a n és a községben — k ia la k u l­ h a to tt az a b a lo ld a l, am ely a fo rra d a lo m tová b b fe jle szté sé n e k érde ké b e n re n d ­ kívül sokat te tt. Az őszirózsás fo rra d a lo m h írét m egelőzően o któ b e r 30-án haza té rte k a jú n iu s i sztrájk a lk a lm á v a l le ta rtó z ta to tt vezetők. A m unkások a bányászok g yő ­ zelm eként érté ke lté k k is z a b a d u lá s u k a t és nagy fe lvo n u lá ssa l m in t m á rtíro ka t fo ­ g a d tá k ő k e t.10 A tiszte le tü kre rendezett ünnepség fokozta az erőső dő fo rra d a lm i h a n g u la to t. A lelkesedés és öröm te tő p o n tjá n érkezett meg a M a g y a r Nem zeti Tanács tá v ira ta a b u d a p e sti fo rra d a lo m ró l. A községi ké p vise lő te stü le t novem ber 1-én ülést ta rto tt — am elyen részt vettek a Kassát m e g já rt szo ciá ld e m o kra ta ké p ­ viselők is - és az itt hozott h a tá ro z a t nyom án novem ber 3-án m e g a la k u lt a N em zeti Tanács. A m e g a la ku lá s e lő tt Dr. G á d o r Ferenc s z o ciá ld e m o kra ta képviselő in d ít­ ványozta, hogy a m u n ká sp á rt képviselői ké tharm ados tö b b sé g b e n vegyenek részt a tanács vezetőségében, „ mivel a község a rá nyszám ának ez fe le l m eg” . A N em zeti Tanács Dr. M iko vin yi Jenő já rá s b író e ln ö kle té ve l kezdte meg m u n ká já t, elnökhelyettes le tt dr. P ollatsek Á rm in ügyvéd, jegyző Dr. G á d o r Ferenc ügyvéd. A m unkások képviseleti a rá n ya m egközelítette az ötven százalékot. T a g ja i le tte k : Róth Flóris b á n ya ig a zg a tó , Szó b l Lajos, Jónásch A n ta l az a c é lg y á r ig a z g a tó ja , Ursutz József, Ponyi A n ta l, M ikovinyi Jenő, P ollatsek Á rm in , Lukács Izidor, Kuster Lajos, M aczkó János, Bene A ndrás, G urszky István, D ra sd ik M ikló s b á n ya i kő­ műves, Kom ét Ferenc, Juhász István bányász, Verbovszki István, O rosz Pál, Fehér Vilm os, Priska Dezső, M a lo m h e g yi Dezső, Tóth Pál a cé lg yá ri m unkások, Dr. G á d o r Ferenc ügyvéd, Kiss István, O czel János a cé lg yá ri kőműves, U jj István és Jónách Ö d ö n .11 A szociáldem okra ta in d ítvá n yt a ta n á cso k m e g a la k u lá s á ró l szóló re n ­ d e le tre való hivatkozással P ollatsek Á rm in ügyvéd ja v a s la tá ra elvetették. A m un­ kások érdekei ennek e lle n é re nem szenvedtek csorbát, m ert a m unkásképviselők a tanács novem ber 4-i ülésén keresztül vitték, hogy a nemzeti ta n á cs já rá si fe lü g ye le té n e k kiterjesztését, a községi nemzeti ta n á cso k szervezését a szo ciá l­ d em o kra ta p á rtra b íztá k.12 N e m tib e n , K isterenyén, K isb á rká nyb a n , N a g yb árká n yban, S ám sonházán, M á tra sző llő sö n , Kazáron, Vizsláson m e g a la k u lt nemzeti ta nácsok vezetői a bányászok, m unkások közül ke rü lte k ki. A szo ciá ld e m o kra ta p á rtta g o k szervező tevékenységével fü g g ö tt össze, hogy viszonylag korán — n o ­ vem ber 5-én — a kisterenyei népgyűlésen, am elyen a beszédet Bozó G yörgy és K om inek Lajos s a lg ó ta rjá n i a c é lg y á ri m unkások m ondták, a résztvevők a köztársasági á lla m fo rm á t köve te lté k.13 A köztársaság m elle tti szim pátia egyébként tö b b nem zeti ta n á cs m e g a la ­ ku lá sa kor — így Szu pa ta ko n és N e m tib e n — rendezett népgyűlés je lle m z ő je v o lt.14 A fo rra d a lm i esem ények h a tá sá ra Szécsényben novem ber 3-án a la k u lt meg a N em zeti Tanács, Popovics János kereskedő vezetésével. A szécsényi d e m o k­ ratikus szervek vezetőinek nem csak a vo lt já rá s kö zigazgatási vezetőinek, hanem a ferences kolostor szerzeteseinek, és különösen a házfőnök V irá g V en á n c p o ­ litik a i tevékenységével is meg k e lle tt küzdeni. H atása olyan je le n tő s volt, hogy a m e g a la k u lt N em zeti Tanács a h ázfőnök kezébe te tte le az e s k ü t.15 A nem zeti tanácsok m e g a la k u lá s a k o r a régi közigazgatási a p p a rá tu s nem g ö rd íte tt a k a d á ly t az új rend h a ta lm i te s tü le te inek kibontakozása elé. A d e m o k­ ra tikus szervek nagyrészt a p o lg á ri á lla m lé tre jö tté n e k szükségletéből a d ó d ó a n a m érsékeltebb p o litik a i á rn y a la tú elem ek - a d ö n tő helyeken á lta lá b a n az 40 �értelm iség — vezetésével a la k u lta k meg. A régi kö zigazgatási a p p a rá tu s vezető­ szerepe m egcsapp a n t, ha nem is szám olták fel tevékenységüket, az irá n yítá s első vo n a lá b ó l h á trá b b szorultak, e re d e ti vezető p o z íc ió ju k a t elég ritka esetben sike rü lt m egőrizniük. A lig fo rd u lt e lő a községi nem zeti ta n á cso k m e g a la k u lá s a ­ kor, hogy a régi bírót, — m in t M e d ve sh id e g kú to n - vagy más beosztású régi vezetőt, jegyzőt — m in t S o m o skő ú jfa lu b a n — m e g h a g ytá k p o z íc ió já b a n .16 A d e m o kra tizáló d á s fo ly a m a ta a h a ta lm i ő rségváltás id ő sza káb a n a közsé­ gekben a k a d á ly ta la n u l végbem ent. Az új te stü le te k irá n y ító tevékenységét az esetek nagy töb b sé g é b e n a reakciós erők nem a ka d á lyo ztá k. A régi vezetőség — le g a lá b b is egyelőre - b e le n y u g o d o tt a változásba. A kivételek közé ke lle tt sorolnunk a pogonyi esetet, a h o l a községi bíró és a nemzeti ta n á cs között tá ­ m a d t viszály. G á l M iklós, a p o gonyi nemzeti ta n á cs elnöke és G a á l Ig n á c vo lt tizedes, a nem zetőrség p a ra n csn o ka a következő levelet k ü ld te a S a lg ó ta rjá n i N em zeti Tanácshoz. „ A fe je tle n sé g jo b b a n m ondva a kétfejűség orvoslására, mely községünkben a le g n a g y o b b fé lre é rté se kre s z o lg á lta t okot, a le g sü rg ő se b b intézkedéseket kérjük. Nem zeti Tanácsunk je g yző jé n e k ú tb a ig a z ítá s a érte lm é b en a vezető szerep és rendelkezési jo g a N em zeti T anácsot ille ti, és nem az Elő l­ já ró sá g o t, m it a bíró még a mai n a p ig is gya ko ro l, s a N em zeti Tanács h a tá ­ ro za tá t és intézkedését fig ye le m b e nem részesíti, sőt e lle n e is szegül.” S o m o skő ú jfa lu b a n a községi jegyző és a d e m o kra tiku s szerv vezetői között a la k u lt ki nézeteltérés. M in d k é t esetben a s a lg ó ta rjá n i N em zeti Tanács se g ít­ ségével s ike rü lt az e lle n té te k e t a d e m o kra tikus szervek ja v á ra fe ls z á m o ln i.17 A m íg a községekben az új re n d d e l szim p a tizá ló k k a p ta k vezető beosztást, já rá si szinten a p o lg á ri szervek k ia la k u lá s a igen nehézkesen h a la d t. A já rá s : szolgabírók közül csak a le g re a k c ió s a b b a k a t tá v o líto ttá k el h iv a ta lu k b ó l, a kevésbé e x p o n á lt vezetőket to v á b b ra is m e g h a g ytá k e re d e ti p o zíc ió ju k b a n , és a le v á lto tta k helyére új s zo lg a b író ka t neveztek ki. A kik a rra töre ke d te k, hogy a községi nem zeti ta n á cso k irá n y ítá s á t átvegyék. Szecsey, a s a lg ó ta rjá n i já rá s fő szo lg a b írá ja el a k a rta é rni, hogy irá n yító szerepét az ú j viszonyok között is­ m erjék el. Erre való igyekezetét szögezte le novem ber 8-án írt levelében. „ Az összes közhatóságok fo ly ta tjá k m űködésüket az e d d ig i s z o lg á la ti b e á llítá s m e lle tt e d d ig i feletteseim rendelkezését fo g a n a to s íto m , az a lá m re n d e lt h a tó sá g i szer­ veket a közigazgatás körébe vágó uta sítá so kka l fo g o m e llá tn i. . . M in d e ze kb ő l kifo lyó la g a re n d e le te k e t to v á b b ra is tőlem fo g já k ka p n i. . .” 18 Nem v a ló síth a tta meg elképzelését, m ert a szo ciá ld e m o kra ta pártszervezet b a lo ld a lá h o z ta rto zó vezetők tevékenysége fo lytá n a s a lg ó ta rjá n i já rá s b a n vo lt a le g je le n tő s e b b a tanácsok d e m o kra tizá lá sa , így a fo rra d a lm i időszak vá lto z á s a in a k m e g á llítá sa , nem volt lehetséges. A d e m o kra tizáló d á s i h u llá m a köztársasági á lla m fo rm a követelésével e rő ­ södött, és az egész megyén v é g ig vo n u lt. A b a la ssag ya rm a ti N em zeti Tanács köztársaság k ik iá ltá s á t követelő tá v ira ta : „ . . . h a za fia s lelkesedéssel és M a ­ gyarország b o ld o g a b b jö v ő jé b e ve te tt szilárd h itte l üdvözli a M agyar N em zeti ta n á csn a k azt az á llá s fo g la lá s á t, hogy M ag ya ro rszá g jö ve n d ő á lla m fo rm á ja a köztársaság legyen. Egyhangú lelkesedéssel és e lh a tá ­ rozottsággal kim o n d ja , hogy jö v e n d ő á lla m fo rm á u l a köztársaságot kívánja és ezen e lh a tá ro zá sa m e lle tt a legvégsőkig szilá rd a n k ita rt.” — az egész megye, a fo rra d a lo m m ögö tt fe lso ra ko zo tt m unkásosztály, a parasztság, az iparosság és a h a la d ó értelm iség egységes vélem ényét fe je zte ki. 41 �A m e g a la k u lt d e m o kra tiku s szervek első p o litik a i a k c ió i közé ta rto z o tt a várm egyei vezető réteg le g re a k c ió s a b b e le m e in e k : Krudy Ferenc a ljegyzőnek, Paczolay Z o ltá n tiszti főügyésznek, B alás Barna b a la ssa g ya rm a ti, Baross Á rp á d szécsényi, Ivánka László Sziráki fő szo lg a b író n a k az e ltá vo lítá sa . Az e ltá vo lítá s d e m o kra tikus von á sa it a b b a n kell lá tn u n k, hogy elsősorban a h á b o rú id ő sza ká ­ ban elkövetett erőszakoskodások m ia tt k e lle tt h iv a ta li tisztségükről le m o n d a n i A kirívó ig a z s á g ta la n s á g o t e lkövető h iv a ta ln o k o k k a l szemben az e ljá rá s is ra d i­ k á lisa b b volt. Tóth B ertala n rim óci jegyző á rk o n -b o k ro n keresztül m e n e kü lt el a fa lu b ó l és a szécsényi ferences re n d h á zb a n h ú zó d o tt m e g .19 H a so n ló a n já rt H arm os Pál berceli jegyző, a kin e k el k e lle tt m e n e kü ln ie h iv a ta lá b ó l.20 A község h a ra g ja és a ké p vise lő te stü le t á llá s fo g la lá s a együttesen fo rd u lt Kaluzsa K álm án pásztói fő je g yző e lle n , és közös kívánságként fo g a lm a z ó d o tt meg, hogy a „ . . . főjegyző á llá s á b ó l véglegesen elm ozdíttassék.”21 P o litik a ila g nem vo lt m egbízható a S om oskőújfalui jegyző, és e m ia tt a s a lg ó ­ ta rjá n i Fehér Vilm os, O czel János, G á d o r Béla szo ciá ld e m o kra ta ta g o k b ó l k i­ k ü ld ö tt vizsgáló bizottság „ . . . a jegyző kicserélését vélem ényezi.”22 A tisztulási fo ly a m a t során a zo n b a n nem s ik e rü lt a régi a p p a rá tu s m inden reakciós ta g já t e ltá v o líta n i, tö b b e k között h iv a ta lá b a n m a ra d t Pongrácz G yörgy várm egyei főjegyző23 és nem tu d tá k a reakciós V irá g V enánc h á zfő n ö kö t sem e ltá v o líta n i a közé le tb ő l.24 A karhatalom m egalakulása A p o lg á ri dem o kra tikus korm ány és a n n a k helyi képviselői m e g a la k u lá s u k ­ tó l fogva a r ra törekedtek, hogy a fo rra d a lo m során je le n tke ző népi m egm oz­ d u lá sok kib o n ta ko zá sá t m egakadályozzák, a jo g o s követelésekért in d íto tt moz­ g a lm a k a t azok teljesítése e lő tt ig é re te kke l, ha ez nem vo lt lehetséges fegyveres erővel letörjék. A fo rra d a lm i esem ények leszerelésében a p o lg á ri erőkön kívül a szociáldem okrata p á rt központi vezetősége is h a th a tó s a n közrem űködött, és a m unkásságot szólította fel a fo rra d a lo m befejezése e lő tt a „ r e n d ” h e ly re á llítá ­ sára. A tá rs a d a lm i és p o litik a i viszonyok m e g szilá rd ításá b a n igen nagy szerepet k a p o tt az új h a ta lm i szervek á lta l m e g a la k íto tt k a rh a ta lo m . A ta n á cso k a la p v e tő fe la d a tu k n a k te k in te tté k a kü lö n bö ző elnevezés, — nem zetőrség, p o lg á rő rsé g — a la tt tevékenykedő rendő ri erők megszervezését. A bala ssag ya rm a ti N em zeti Tanács „...le g fő b b h iva tá sá n a k te k in te tte a közrend fe n n ta rtá s á t” , és le h e tő le g g yo rsa b b a n szervezte meg V laszaty Béla csendőrszázados vezetésével a nem zetőrséget, és novem ber 7-én az ő rsé g e t te l­ je sítő ka to n á ko n kívül m in te g y 120 fegyveres nem zetőr á llo tt a N em zeti Tanács rendelkezésére.” Tervük szerint a községben á llo m á so zó k a to n a s á g o n kívül 300 fős nem zetőrséget kívántak fe n n ta rta n i. A re n d ő ri tevékenység á lla n d ó s ítá s á ra és a szervezés fo ly ta tá s á ra a ta n á cso n b e lü l külön b izo tts á g o t hívtak é le tre. A nem zetőrség fegyveres e rő in e k m űködésével nem csak a m egyeszékhely p o l­ g á ri dem o kra tikus á ta la k u lá s m e lle tt á lló p o lg á rs á g a , hanem a vo lt képviselőte s tü le t is e lé g e d e tt volt. Jegyzőkönyvbe rögzítették, hogy „...m űködésének á ld ásos gyüm ölcse volt a rendnek a m egterem tése s a személy- és v a g y o n b iz to n ­ ság megóvása. N eki köszönhetjük, hogy a fé lre é rté s és a bosszú á lta l fe lk o rb á ­ csolt á ra d a t pusztító h u llá m a itó l városunk mentes m ara d t. Ezzel a működésével örök elism erésre kötelezte, nevét a m ú la n d ó s á g o t nem ism erő é rcb e tű kke l írta 42 �fe l városunk tö rté n e té b e n .” A viszonylag nagy számú k a rh a ta lm i e rő t nem csak a „ helyi re n ite n ske d ő k ” m egfékezésére h a szn á ltá k fel, hanem a környező és tá ­ vo la b b i fa lva k vezetőinek is segítettek a „k ö z re n d e t h e ly re á llíta n i” . A N ó g rá d ­ várm egye tudósítása a nem zetőrség és k a to n a sá g tevékenységét a következőképp m u ta tta b e : „S zirá ko n , Ecsegen, Szentiványon, B ujákon, É rsekvadkerten, a h o n n a n k a rh a ta lm a t kértek a „te lje s rend h e ly re á llo tt.” A ka rh a ta lo m ke llő id ő b e n m eg­ je le n t. A fe n ti községeken kívül Ip olyságon, C se rh á tsu rán yb a n , Kiskéren, N ó g rá d ­ m a rca lb a n vetették be a b a la ssag ya rm a ti k a rh a ta lm i erőket. S a lg ó ta rjá n b a n - a N em zeti Tanács égisze a la tt — a fro n tró l h a za té rt ka ­ to n á k b ó l, a m unkásokból és p o lg á ro k b ó l, a csendőrség és pénzügyőrség a la k u ­ la ta ib ó l szervezték meg a 200 fős p o lg á rő rsé g e t. Az irá n yítá su kra ö t ta g ú re ndőri b izo ttsá g o t je lö lte k ki, am elynek vezetője Reményi fő h a d n a g y volt. A p o lg á r­ őrség közvetlen segítője a ka to n a ta n á c s volt. A nem zetőrségek a községekben a nem zeti ta n á cso kka l e g yid őb e n , ugyanazon a gyűlésen a la k u lta k meg, és a tanácsok fe n n h a tó s á g a i a la tt tevékenykedtek. Á lta lá b a n a fro n to k ró l h a za té rt katonák, m int pl. K arancskesziben, Bercelen, vagy olyan személyek, a k ik m ár ka to n a i s z o lg á la to t te lje síte tte k, m in t Karancskesziben, K állón, vagy az o tt á llo ­ másozó re g u lá ris katonaság — m in t Pásztón, Szécsényben — segítségével hozták lé tre a szervezetet. F e la d a tu k a t a következőkben kö rvo n a la ztá k „ . . . az e lk ö ve te tt b ű n cse le k­ mények, vagy ezek ki sérlete esetében ta rto z n a k a zo n n a l a nyom ozást levezetni, esetleges le ta rtó zta tá s o k a t a b ű n je le k biztosítását, a ta n á cs előzetes jó v á h a g y á ­ sának kikérése nélkü l sürgősen fo g a n a to s íta n i. S a já t és m ások szem élyének vagy vagyo n á n a k jo g o s védelm e esetében a fe g yve rh a szn á la tra fe ljo g o s ítja .” A fegyveres te stü le tb e n nagy szám ban vettek részt bányászok és m unkások. Az u tó b b ia k felfegyverzése a vezetőséget a g o d a lo m m a l tö ltö tte el, ezért novem ber 6-án h a tá ro z a to t hozott a nem zeti tan á cs, am elynek a la p já n a bányászokat, m unkásokat term elési okokra való hivatkozással nem csak S a lg ó ta rjá n b a n , hanem az ip a rm e d e n ce egész te rü le té n , kiszo ríto ttá k a k a rh a ta lm i szervekből. A nem zetőrökkel való bánásm ód igen sok g o n d o t je le n te tt a s a lg ó ta rjá n i tan á csn a k, mivel p o litik a ila g a ktív és je le n tő s létszám ú k a to n a sá g á llo m á so zo tt a községben. Több v a riá c ió t d o lg o z ta k ki á rta lm a tla n n á té te lü kre . N ovem ber 13-án a nem zetőrség p a ra n csn o k s á g á t Bacsó József fő h a d n a g y vette át, az őrséget á t­ szervezték. Az átszervezés során a nem zeti ta n ács vezetői u ta s ítjá k Bacsó fő ­ h a d n a g yo t, „h o g y a nem zetőrség leszerelésénél kettő zö tt fig ye le m m e l e lle n ő ­ őrizze a fegyverek és m u n íció pontos b e s z o lg á lta tá s á t." A fegyverek és h a d im u n íc ió „a g g a s z tó ” kezelése m ia tt az átszervezés nem hozta meg a tanács á lta l kívánt n yu g a lm a t, és p o lg á rő rsé g néven újjászervez­ ték. M ivel ez az a kció is sikertelen m aradt, novem ber 19-én véglegesen fe lo sz­ la ttá k a fegyveres te s tü le te t, „ . . . az é le t és va g yo n b izto n sá g m egvédése szem­ p o n tjá b ó l a fő szo lg a b író ja v a s la tá ra a h e lyb eli 16 fő b ő l á lló c se n d ő rsé g e t„ bízták meg a „ r e n d ” m egőrzésével és b izto sítá sá va l.25 A ka rh a ta lm i szervezetek k ia la k ítá s á b a n p ro b lé m á t je le n te tt a fegyveres s z o lg á la ttó l m egcsöm ö rlö tt k a to n a sá g fegyelm ezetlensége, m ert a ka to n á k között „a z önkényeskedések, a n a rc h ik u s cselekedetek m in d e n n a p o sa k v o lto k .” Fegy­ vereikre a zonban szükség volt, m ert segítségükkel meg tu d tá k a ka d á ly o z n i a to vá b b i tö m egm ozgalm a ka t. 43 �Nógrád megye közellátási viszonyai 1918 őszén Az á lta lá n o s p o litik a i m egm ozdulások oka g ya kra n a le ro m lo tt szociális viszonyokban rejtőzött. A p o lg á ri d e m o kra tikus szerveknek nem csak ga zd a sá g i m e g g o n d o lá sb ó l, hanem a p o litik a i a kció k csökkentése m ia tt k e lle tt a szociális g o n d o ko n segíteni, ha m ásképp nem volt lehetséges a készletek jo b b , szerve­ zettebb fe lhasználásával és elosztás szabályozásával. Az élelm iszer, a ruha, a tüzelő szükséglet bizto sítá sá ra a nem zeti ta n á cso k kebelén b e lü l a la k u lta k meg, és kezdték meg tevékenységüket a szociális üg ye ­ ket intéző szervek, közöttük e lsődleges helyet k a p ta k a közélelm ezési bizottságok. A b izottságok m u n k á já n a k e re dm ényétől fü g g ö tt, hogy az é le lm isze r-e llá tá s okozta e lé g e d e tle n sé g e t m iként tu d já k a m e g fe le lő keretek között felszám olni. Tevékenységük sok helyen nem vo lt kie lé g ítő . Vezetői g ya kra n a régi rezsim u ra lko d ó , irá n yító e le m e ib ő l ke rü lte k ki, a k ik az élelm iszer sp e ku láció , a fekete p ia c felszám olására nem törekedtek. Pásztón a novem ber 5-én m e g a la k u lt bizottság g ró f A lm ásy K álm án vezetésével az élelm ezési g o n d o k a t nem tu d ta fe ls z á m o ln i.26 A s a lg ó ta rjá n i nem zeti ta n á cs h a tá ro z a to t hozott, hogy „ 12 ta g b ó l á lló közélelm ezési b izo ttsá g o t á llít fel, am elynek két ta g já t a szo ciá ld e m o kra ta p á rt, 5 ta g já t ped ig a p o lg á rs á g fo g ja m e g vá la szta n i.” A s z o ciá ld e m o kra tá k közül tö b b e k között Tóth Pál, M a lo m h e g yi Dezső, O czel János ve tt részt a b i­ zo ttságban. A p o lg ársá g , a község vezetőiből, a szo ciá ld e m o kra ta m unkások és a b á n y a ­ m unkások szakszervezetének ké p vise lő ib ő l m e g a la k u lt bizottság ra d ik á lis esz­ közöket a lka lm a zo tt. Tóth Pál és O czel János vezetésével a s a lg ó ta rjá n i m u n ká ­ sok egy c s o p o rtja a ce re d i u ra d a lo m 170 h o ld o n k in tlévő b u rg o n ya te rm é sé t b e ­ ta k a ríto tta .27 Luby István fö ld b irto k o s b irto k á n b u rg o n ya re kvirá lá st h a jto tta k . végre, am elynek során 300 q -á t a H irsch és Frank g yár m u n ká sa in a k a d ta k á t.28 Nem volt biztosítva a község g a b o n a szü ksé g le te , így a száz h o ld o n fe lü li b irto ko ko n végzett rekvirá lá ssa l szerezték be a szükséges 23 vagon g a b o n á t.29 Az élelm iszerelosztás g o n d ja p o litik a i v á ls á g o t oko zo tt K isterenyén. U gy lá t­ szott, hogy az igazságos elosztást a községi nemzeti ta n á c s nem tu d ja m eg­ o ld a n i, és az e lé g ed e tle n k e d ő k , — a kik a b á ró Solymosi b irto k ró l szárm azó 70 mázsa g a b o n a elosztását nem ta rto ttá k ig a zságosnak - le m o n d á sra kényszerí­ tik. Az e ré lyte le n ü l intézke d ő vezetők segítségére sie te tt a s a lg ó ta rjá n i tanács, és békítőle g lé p e tt közbe. Felszám olta az e lé g e d e tle n k e d ő lakosság és a ta n á cs vezetői között je le n tke ző e lle n té te t. Az eredm ényt rögzítő jegyzőkönyvi bejegyzés szerint „A kisterenyei N em zeti Tanács ú ja b b ta n á c s ta g o k bevonásával to vá b b m űködik, és b írja a közönség b iz a lm á t.”30 Az élelm iszer szükségletek beszerzésére a s z o ciá ld e m o kra tá k h a tá sá ra ra d i­ kális intézkedések születtek a b a la ssa g ya rm a ti N em zeti T anácsban. Különösen fontos intézkedés volt a zsírhiány leküzdésére a jászteleki u ra d a lo m b a n v é g re h a j­ to tt sertésrekvirálás.31 A to vá b b i m ozgalm ak és a m u n ka n é lkü lisé g felszá m o lá sá n a k sze m p o n tjá ­ ból fontos volt az a ta n á csi intézkedés, am elynek nyom án a bánya és az a c é l­ gyár ig a z g a tó ja v á lla ltá k a g yá rb ó l b e vo n u lt és visszaérkezett ka to n á k m u n k á b a ­ á llítá s á t. Róth Flóris b á n y a ig a z g a tó a m u n ka b é re k ja v ítá s á t is fe la já n lo tta , am elynek re a lizá lá sá ra külön b izo tts á g o t neveztek ki.32 44 �N ehéz helyzetben vo lta k a h a d is z o lg á la tra b e vo n u lta k c s a lá d ta g ja i. Bár rendelkezést a d ta k ki segélyek fo lyó sítá sá ra , a zo n b a n a g y a k o rla t azt b izo n yí­ to tta , hogy igen lassan tu d tá k a rendelkezést v é g re h a jta n i, sok esetben a közig a zg atá si a p p a rá tu s o k nehézkessége, lassúsága m iatt. B alassagyarm aton a fő je g yző irá n yítá sá va l az ősszel m e g in d u lt szervezés 1919 fe b ru á rjá ig ta rto tt. Ekkor a la k u lta k „ a vélem ényező b iz o tts á g o k ” . B ürok­ ra tiku s „ a la p o s s á g g a l szabályzat tervezetet készítettek a segély kifizetésére a la ­ ku lt bizottságok szám áia, hogy m űködésük „fe d h e te tle n ” legyen. Elsőnek a köz­ ségi tisztviselők, később a vöröskereszt a d o m á n y a it a h a d ig o n d o z o tta k k a p tá k meg.33 A S a lg ó ta rjá n i N em zeti Tanácsban a „h a d iö z v e g y e k és árvák, és á lta lá b a n a szűkölködők” m egsegítésére a b a lo ld a li szo ciá ld e m o kra tá k hatásos ja v a s la tá t e lfo g a d tá k , és m egva ló síto ttá k. A község vagyonos p o lg á ra in a k - a k ik va g yo ­ nuk je le n tő s részét „ a h á b o rú s g a z d a s á g i viszonyok következtében” g y a ra p í­ to ttá k — p ó ta d ó t vetettek ki , és ennek le b o n y o lítá s á ra két szo ciá ld e m o kra ta ta g b ó l és két p o lg á ri képviselőből á lló b iz o tts á g o t k ü ld te k ki.34 Az e lm o n d o tta k b ó l lá th a tó , hogy a p o lg á ri d e m o kra tiku s szervek nem tu d tá k a g azdasági é le t te rü le té n sem k o n szo lid á lá si elké p zelé sü ke t te lje s m értékben m egvalósítani. Az élelm ezési helyzet ja v ítá s á b a n a b a lo ld a li szo ciá ld e m o kra tá k á lta l v é g re h a jto tt intézkedések m u ta ttá k a kiu ta t. Az új h a ta lm i szervek p o lg á ri o rie n tá c ió jú vezetői az e llá ta tla n töm eg e lé g ed e tle n sé g é n e k fe lszá m o lá sá ra nem hoztak m e g va ló síth a tó intézkedéseket. A fo rra d a lo m első h ó n a p já b a n sem. A lakosság várta a m egoldást, és a n n a k elhúzódása m ia tt n y u g ta la n s á g a erősö d ö tt. A tél közeledtével to v á b b ro m ló köz­ e llá tá s i viszonyok következtében a fa lva k, városok népe m o zg a lm a iva l e g yö n te ­ tűen követelte a szám ára nehéz helyzet felszá m o lá sá t. JEGYZETEK 1. Balassagyarmat város 1918. február 16-án tartott közgyűlésének jegyzőkönyve NmL. 2. Kőnig Kelemen: Hatszázéves ferences élet Szécsényben 1332-1932. Vác, 1931. 298-299. p 3. Salgótarján nagyközség iratai 1918. 648-11. 1000. NmL. 4. Salgótarján nk. 1918. évi közgy. jgyzk. 1918. I—XII. NmL. 5. Salgótarján nk. iratai 1918. 11. 105-12. 674 NmL. 648-11. 100. NmL. 6. Uo. Kun András: A Tanácsköztársaság előzményei a salgótarjáni iparmedencében. (Kéz­ iratos szakdolgozat) 1968. 10. p. 7. PL Arch. VSz. 1917/16. 8. Hősi harcok emlékei. Bp. 1955. Szerk. Lányi Ernőné. Pusztai Ernő: A mizserfai zászló. 72 p. Belitzky János: Schmidt bá nyaigazgató levelei. 1918-1920. Salgótarján 1964. 31-33 p. MMTVD. 5. köt. Bp. 1956. 174-175. p. 9. Nagy idők tanúi emlékeznek (1918-1919). Ö sszeáll.: Lányi Ernnőné. Budapest, 1958. 108-109. I. 10. Pl Arch. Salgótarjáni Kőszénbánya Rt iratai 657. fond. 11. TAGYOB anyag II/28. 2. p. MMTVD 5. kt. 1956 233-234 p. 12. TAGYOB anyag II/28. 45 �II. 1. 2. 3. 4. Pásztó képviselőtestületi jegyzőkönyve 1915-1919. Nógrád megyei Levéltár. Pl. Arch. TK. Táviratok. Nógrád megye 606 f. Belitzky János: Schmidt bányaigazgató levelei 1918-1920. Salgótarján 1964. 46. p. Belitzky i. m. 40-45 p. ill. Pl. Arch. Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. iratai 657. fond. 6. csop. 5. Adatok a Salgótarjáni Acélgyár történetéhez a forradalom és a bolsevizmus alatt. 1920. Pl. Arch. TAGYOB anyag II/28. 3. p 6. Pl. Arch. TK. Táviratok Nógrád megye 606 f. 7. Nógrádvármegye 1918. I. évf. 46. sz. 2 p. 8. Nógrádi Hírlap 1918. november 3. 9. Adatok TAGYOB anyag II/28. p. 10. Uo. 11. Nemzeti Tanács alakuló jegyzk. Munkásmozgalmi Múzeum (MM) Salgótarján mikro­ film 1. 12. NT jgyzk. Starjá n mikrofilm 7. 13. Uo. mikrofilm 17. 14. Uo. mikrofilm 19. és 29. 15. Kőnig Kelemen: Hatszázéves ferences élet Szécsényben 1332-1932. Vác 1931. 300301 p. 16. NT. jegyzk. MM. Starján mikrofilm 37. 17. Uo. 18. Salgótarján Nagyközség iratai 1918. 11. 105.-12. 674. sz. a. NmL. 19. Kőnig im. 301. p. 20. Pl. Arch. T.K. Táviratok Nógrád m. 606. f. 21. Pásztó képv. test. jgyzk. 1915-1919. NmL. 22. NT. jegyzőkönyv MM. Starján mikrofilm 40. 23. Nógrádvármegye 1918. november 7. 3. p. 24. Kőnig 301. p. 25. NT. jgyzk. MM. St. mikrofilm 13., 35., 38-41. Starján nk. iratai 1918 NmL. Pl. anyag. 26. Pásztó képv. test. jgyzk. 1915-1919. NmL. 27. Starján nk. iratai 1918. Nm.L. Pl. anyag. 28. Salgótarjáni Nemzeti Tanács összes iratai 1918. NmL. Pl. anyag. Salgótarján nk. iratai 1918. NmL. Pl. anyag. 30. Nt. jgyzk. MM Starján mikrofilm 42. 31. Nógrádvármegye 1919 január 15. 32. Uo. 33. Bgyarmat Közgy. jgyzk. 1919. február 16. NmL. 34. Nt. jgyzk. MM. St. mikrofilm 8. 46 �NAGY FERENC A KMP megalakulása Salgótarjánban Ö tven éve - 1918. novem ber 24-én — tö rté n e lm i h a tá rkő h ö z érkezett a m a­ gya r m unkásosztály. A viszonylag rövidnek m o n d h a tó , nem egészen egy évszáza­ dos e lő tö rté n e té t lezárva a N agy O k tó b e ri S zocialista F o rradalom u tán létrehozta, m e g a lko tta m a rxista -le n in is ta é lc s a p a tá t a K om m unisták M a g ya ro rszá g i P ártját. E bolsevik típusú fo rra d a lm i p á rt szervezésében és kié p ü lé sé b e n je le n tő s szerepe volt a s a lg ó ta rjá n i p ro le tá rs á g n a k is, am ely a vidéki ip a rte le p e k e t figyelem bevéve elsőként csatlakozott a K om m unisták M a g ya ro rszá g i Pártjához. A forradalm i munkásmozgalom kibontakozása 1918-ra fo rra d a lm i válság a la k u lt ki M ag ya ro rszá g o n . A fe u d a lizm u s m a ra d ­ ványai; a d em okratikus jo g e lfo jtá s a ; a h á b o rú m ia tti g a zd a sá g i nyom or; c nem ­ zetiségiek h á tté rb e szorítása; a h á b o rú b e fejezése; — á lta lá b a n te h á t a p o lg á ri d em okratikus fo rra d a lo m következetes vé g re h a jtá s a m u la s z th a ta tla n tá rs a d a lm i fe l­ a d a ttá lett. A fo rra d a lm i válság k ia la k u lá s á t és e lm é lyü lé sé t kedvezően b e fo lyá ­ solta a bolsevik p á rt vezette orosz p ro le tá riá tu s hősi h a rc a : a fe b ru á ri fo rra d a lo m , de m é g in ká b b a szocialista fo rra d a lo m győzelm e, az orosz p ro le tá r á lla m lé tre ­ jö tte . Különös élességgel m u ta tja ezt N ó g rá d -vá rm e g ye 1917-es és 1918-as eszten­ d ő b e li p o litik a i a rc u la tá n a k merész fo rd u la ta . Az 1918 ja n u á ri és fe b ru á ri köz­ ségi képviselő te stü le ti választásokon tö b b v a sip a ri és bányászbizalm i k e rü lt be a községi te stü le tb e . Így a helyi közigazgatás fe le tti ellenőrzés b irto k á b a n még b á tra b b a n m ent a fo rra d a lo m irá n y á b a a s a lg ó ta rjá n i ip a rm e d e n ce p ro le tá rs á g a . N éhány n a p p a l a választások e lő tt, 1918 ja n u á r 28-án — lényegében 15 éves küzdelem u tá n - a be lü gym in iszte r engedélyezte a le g á lis bányászszakszervezet m e g a la k ítá s á t.5 Ezt követően gyorsan, k ié p ü lte k a b ányam unkásság szakszerveze­ te in e k helyi c s o p o rtja i. A Szakszervezeti Értesítő m ájusi száma a bányam unkások szabad szakszervezeteinek létszám áról szóló je le n té s é b e n 2 0 7 0 0 ta g ró l, az első félév szervezési eredm é nye it összegező jú liu s i száma p e d ig m ár 3 5 1 6 4 ta g g a l m ű ­ ködő 56 helyi csoport a la k u lá s á ró l ad számot. Közli, hogy a h a tó s á g ila g ö th ó n a p ­ pal e lő b b engedélyeze tt bányászszakszervezet la p ja a Bányam unkás má r tö b b m int 40 000 p é ld án yb a n je le n ik m eg.6 A bányászszakszervezet le g á lis m űködésének h a tó s á g i engedélyezése nyom á­ ban m ár ja n u á r végen, fe b ru á r e le jé n m e g a la k u lta k , p o n to s a b b a n m eghatározva az 1903-ban a Vas- és Fém m unkások Szakszervezetében, m ajd 1913 szeptem beré­ ben, az úgynevezett ,,la p sze rve ze t"-b e tö m ö rü lt b ányam unkásság á tlépésévei e g y­ szerre nagy töm egbázissal d o lg o z n i kezdtek a bányászszakszervezet helyi c s o p o rt­ ja i. Ezzel e g yidőben é p ü lt ki a fő b iz a lm i h á ló za t is S a lg ó ta rjá n b a n és a környező bányatelepeken. A bányászszakszervezet helyi c s o p o rtja in a k és b iza lm i h á ló z a tá ­ 47 �nak m e g a la ku lá sá t követően m á rciusban ke rü lt sor a szervezett bányam unkásság nagy ü n n e p é re : ekkor a la k u lt meg S a lg ó ta rjá n b a n a B ányam unkások Szakszerve­ zetének T erületi Bizottsága. A bányászszakszervezet zászlóbontásával lényegében b e fe je z ő d ö tt a s a lg ó ta r­ já n i p ro le tá rság osztállyá szerveződésének le g fo n to s a b b időszaka - a szocialista m ozgalom kereteit szétfeszítve a fo rra d a lm i m unkásm ozgalom ú tjá ra lépett. A Szo­ c iá ld e m o kra ta Párt te lje síte tte tö rté n e lm i k ü ld e té sé t: a h a tó sá g i üldözés e lle n é re e lő b b a Vas- és Fémmunkás szervezetébe segítette, m ajd le h etőségeihez m érten létrehozta, a bányam unkásság s a já t osztályharcos szervezeteit is. Ezáltal m ind h a ­ tá ro z o tta b b a n ösztönözte a bányam unkásság p o litik a i ö n tu d a tra nevelését és s a l­ g ó ta rjá n i vonatkozásban a va sip a ri és b á n y a ip a ri m unkásság osztályharcos e g y ü tt­ m űködésének kia la kítá sá t. A bányász p ro le tá rs á g fé ktele n eln yo m á sá b ó l és k ü lö n ­ leges é le tkö rü lm é n ye ib ő l következett, hogy az ösztönző hatások e lle n é re is a h i­ vatalos p á rtp o litik a csak a n n y ib a n é rvényesülhetett a s a lg ó ta rjá n i m ozgalom ban, am ilyen m értékben az m e g fe le lt a fo rra d a lm i e n e rg iá k tó l fű tö tt p ro le tá rs á g és e p ro le tá rság a lk o tta fo rra d a lm i m ozgalom ra é p ü lt szakszervezeti bizalm i te stü le ti h á ló zat érdekeinek. A bányam unkásság fo rra d a lm i tö lté sű szervezeteinek gyors kié p ü lé sé b e n az is közrejátszott, hogy a M a g ya ro rszá g i Vas- és Fém m unkások Központi Szövetsé­ gének vezető szervei ja n u á r 29-én, — te h á t egy n a p p a l a bányászok a la p s z a b á ­ lyának hatósági engedélyezése után, — h a tá ro z a to t hoztak a „m e g b ízh a tó” b i­ zalm i fé rfia k kiválasztásáról, ille tve a „ re n itensek” , vagy a h o g ya n akkor m ár szo­ kás volt nevezni, a bolsevisták fé lre á l l ításáról. Ez a h a tó s á g ila g s ü rg e te tt és in ­ tenzíven tá m o g a to tt, illetve a vasas szakszervezeti vezetés részéről tú lsá g o sa n k o ­ m olyan vett intézkedés kényszerhelyzetet is te re m te tt a bányam unkások szám ára,7 mivel az 1903-ban vasm unkások szervezetébe tö m ö rü lt bányászok képezték a b i­ zalm i h á ló zat le g fo rra d a lm ib b és ennek következtében a tőkések h e lyi képvisele­ tével és a h a tó sá g i közegekkel is le g g y a k ra b b a n sze m b e fo rd u lt szárnyát. Így a z­ u tán a „re n ite n s ” bizalm i fé rfia k fe lvá ltá sa és a bányam unkások szakszervezete h a tó sá g i engedélyezésének egybeesése lehetővé tette, hogy szinte a legkisebb törés nélkül folyam atossá legyen, sőt, fo ko zó d jé k is a fo rra d a lm i irányú szervez­ kedés. Erre enged következtetni, hogy 1918 e le jé tő l kezdve m ár rendkívül szervezetten és k o o rd in á lt e lg o n d o lá so k szerint tö rté n te k az események S a lg ó ta rjá n b a n , a hol a p ro le tá rság az SZDP vezetősége 1918 ja n u á r 20-i sztrá jktö rő fe lh ív á s a ,8 m a jd a bányam unkásság szervezkedésének h a tó sá g i engedélyezése következtében m é g in ­ ká b b a fo rra d a lm i eszmék m ögé csatlakozott. N oha v ita th a ta tla n u l a belső tá rs a d a lm i feszültség volt a M a g ya ro rszá g i m u n ­ kásosztálynak és s a lg ó ta rjá n i p ro le tá rré te g e in e k a fo rra d a lo m szájába te re lő h a jtó e re ie , ezúttal a külső tényezők: — a k a p ita lis ta vilá g re n d sze r v ilá g h á b o rú b a to rk o llo tt á lta lá n o s vá lsá g á n a k és az ebb e n a kü lö n le g e s tö rté n e lm i h e lyze tb e n " győzelem re vitt N agy O k tó b e ri S zocialista F o rra d a lo m n a k a hatása sem h a g yh a tó fig ye lm en kívül. K ülönösen — a m in t erre m ár előzőleg is többször u ta ltu n k , O k tó b e r le tt a m agyarországi és ennek részeként a n ó g rá d i m unkásm ozgalom fo rra d a lm a s o d á s á n a k g y ú jtó p o n tja . Többi között a N agy O k tó b e ri S zocialista F o rra d a lm a t követő id ő b en kezdte visszaérlelni erjesztő h a tá sá t az az intézkedés, am elyik szerint a b a lo ld a li és iz­ g a tó m unkásokat fro n ti szo lg á la tra kü ld té k a bánya és gyári hatóságok. V alóságos kum ulatív foyam at já tszó d o tt le a burzsoázia sze m e lá ttá n . 48 �A KMP le g fe lső b b vezetői m aguk m entek a s a lg ó ta rjá n i p ro le tá r töm egek közé, hogy a fo rra d a lm i h a rcra kész m unkásságot a m a rx is ta -le n in is ta p á rtb a szervezzék és burzsoá h a ta lo m e lle n i tá m a d á sra előkészítsék. E llentétben a M SZDP-vel az é rle lő d ő fo rra d a lo m c é ljá t és a p ro le tá riá tu s győzelm éhez vezető u ta t és m ódszert is v ilá g o sa n m e g fogalm azták. - A mi követelésünk - m o n d o tta Kun Béla - nem egyes részletengedm ények a burzsoáziától, hanem a mi törekvésünk, küzdelm ünk a h a ta lo m ra irá n yu l, m ert ennek a megszervezése az az e g ye d ü li mód, am ely a p ro le ta riá tu s t fe lsz a b a d ítja . E te kin te tb e n kétség im m ár az orosz p ro le tá rd ik ta tú ra egy esztendej e ó ta nem lehetséges.9 Am íg te h á t a SZDP reform ista vezetősége a m in d in k á b b erősödő k is p o lg á ri és burzsoá befolyás a la tt a fo rra d a lm i h u llá m o k visszaszorításán fá ra d o z o tt, a d d ig a KMP a burzsoá h atalom közvetlen m egdöntésére, a p ro le tá rd ik ta tú ra kivívására m ozgósította a SZDP m egalkuvó p o litik á já b ó l k iá b rá n d u lt és az oroszországihoz h asonló fo rra d a lo m ú tjá ra lé p e tt m unkástöm egeket. A KMP szervezeteinek és területi irányító szervének m egalakulása Salgótar­ jánban Ennek a fo rra d a lm i p o litik á n a k m e g fe le lő e n kezdte meg szervezeteinek k ié p íté ­ sét a KMP. A fo rra d a lo m fő e rő i: B udapest és közvetlen környéke m unkásságának szervezése m ellett, m ár a novem ber 24-i a la k u ló ülésen az a kko ri id ő k két nagy robbanékony vidéki p ro le tá rb á z is á t: — N a g y v á ra d o t és S a lg ó ta rjá n t á llíto tta szer­ vező m u n ká já n a k e lő te ré b e a K özponti B izottság.10 Ennek m e g fe le lő e n néhány n a p p a l később m ár lé tre jö tte k a ka p cso lato k a S a lg ó ta rjá n -k ö rn y é k i m unkásság b a lo ld a li bizalm i fé rfia i és a Központi Bizottság között. E ka p cso lato k e re d m é ­ nyeként az első kom m unista pártszervezet 1918 d e ce m b e r 20-án a la k u lt meg B a g ­ lya sa ljá n . S oronkövették azután ezt a S o m lyó -b á n ya te le p i, a s a lg ó ta rjá n i, a zagy­ v a p á lfa lv a i, a m átranováki, a somoskői, a zagyvarónai és a közeli b á n y a te le p ü ­ lések kom m unista a lapszervezetei.11 Így a m iko r a KMP K özponti B izottságának ta g ja i 1918 karácsonyán az északi ip a rvid é k p ro le ta riá tu s á n a k a p á rt m ögé s o ra ­ koztatása végett S a lg ó ta rjá n b a és S á to ra lja ú jh e ly re érkeztek, a KMP és az oroszországi p ro le tá rd ik ta tú ra követői m ár ebben a té rségben is zászlót b o n to tta k . A KM P-nek azonban — pártszervezési elveinek m e g fe le lő e n — nem egym ástól elszig e telt helyi pártalapszervezetekre, hanem a p ro le tá riá tu s le g h a rc c s a b b részét töm örítő és nagy m unkástöm egeket á tfo g ó kom m unista m ozgalom ra vo lt szüksége. S a lg ó ta já n b a n sem egyszerűen alapszervezet m e g a la kítá sá ra g o n d o lt a KMP Köz­ po n ti Bizottsága, hanem a környékbeli bányam unkásság ezreit m ár előző n a p o k ­ ban alapszervezetekbe tö m ö ríte tt és a g y á rip a ri m unkásság csatlakozásával k ie ­ gészült kom m unista m ozgalom szervezése vo lt fő célkitűzése. D ecem ber 26-án — karácsony m á sn a p já n — ilyen fe la d a tta l érkezett S a lg ó ta rjá n b a m aga Kun Béla, a KMP Központi B izottságának elnöke, Rudas László a Vörös Ú jság főszerkesztője és Szaton Rezső, aki a Központi B izottságban a vasm unkások szervezéséért vo lt f elelős.13 M in d já rt m egjegyzem , hogy az idevonatkozó d o k u m e n tu m ,.— p é ld á u l a Vörös Ú jság 1919 ja n u á r 1-i szám ában a s a lg ó ta rjá n i kom m unista pártszervezet m e g a la ku lá sá ró l szóló tudósítás is - két e lő a d ó t em lít. „ Ku n és Szaton elvtársak voltak az e lő a d ó k ." - írja a Vörös Ú jság. A S a g ó ta rjá n -k ö rn y é k i fo rra d a lm i m u n ­ 4 49 �ká sm ozgalom e tö rté n e lm i események még ma is élő szem tanúi a zo n b a n H a jd u T ib or: A KMP ta k tik á já n a k néhány vonása a p ro le tá rfo rra d a lo m előkészítésének h ó n a p ja ib a n című ta n u lm á n yá va l e g yb e h a n g zó a n úgy re p ro d u k á ltá k azt a napot, hogy Rudas László elvtárs is résztvett a p á rt te rü le ti szervezetének m e g a la ku lá sá n . A többszáz belépési nyila tko za to t Rudas László a d ta á t a p á rta la p í tás vezető sze­ m élyiségeinek. A ma m ár 70 éven fe lü li Bozó G yö rg y,13 Idős Jessze K ároly,14 A n g ya l István15 és mások visszaem lékezéseinek összehasonlítása a la p já n közöljük, hogy a KMP K özponti B izottságának fe n te b b e m líte tt m in d h á ro m vezető személyisége résztvett a s a lg ó ta rjá n i pártszervező m un ká b a n . Rudas László m in t a V örös Ú jság főszer­ kesztője, Kun Béla kíséretében ta rtó z k o d o tt, s ő közölte la p já v a l is a s a lg ó ta rjá n i pártszervezet m e g a la ku lá s á n a k hírét. A s a lg ó ta rjá n i küldetés és az o tt le fo lyt események v ilá g o sa n m u ta tjá k azt is, hogy Kun Béla és Rudas László m in d e n e k e lő tt a bányászok szervezésében fá r a ­ doztak. A s a lg ó ta rjá n i kom m unista pártszervező m u n ká é rt k.ü lö n b e n is Rudas Lász­ ló volt a K özponti Bizottság részéről m egbízott felelős. A s a lg ó ta rjá n i kom m unista m ozgalom helyi vezetői is elsősorban Rudas Lászlóval ke rü lte k közvetlen kapcso­ la tb a . Szaton Rezső az a cé lg yá ri m unkások csa tla ko zá sá n a k előkészítését kapta fe la d a tá u l. Ebben az értele m b en kezdődött a m unka d e ce m b e r 26 -án, a m ik o r e g y­ m ást követő, de m ind m a g a sa b b szintű három igen fo n to s é rte ke zle t z e jlo tt le S a lg ó ta rjá n b a n . A m in t a rró l a Vörös Ú jság 1919. ja n u á r 1-i szám ának „ P ártügyek ro v a ta beszám olt — „ d é lu tá n 2 ó ra k o r a V as- és Fém m unkások és a bányászok összbizalm i te stü le te ülést ta rto tt, am elyen a tö b b sé g kim o n d o tta , hogy c s a tla k o ­ zik a K om m unisták M agya ro rszá g i P á rtjá h o z.16 A csatlakozás a zonba n — errő l az egykori résztvevő, a ma is élő idős Jessze Károly, volt m átranováki fő b iz a lm i tá jé k o z ta t visszaem lékezésében — nem volt olyan egyszerű. A V ig a d ó b a n ta rto tt összbizalm i értekezleten Kun Béla és Szaton Rezső voltak az előadók. A KMP m e g a la k u 'á s á n a k a zo n n a li k im o n d á sá t és a s a l­ g ó ta rjá n i m unkásságnak a párthoz va ló csatla ko zá sá t sürgették. A szo ciá ld e tm o k­ ra ta fő b iz a lm ia k közül azonban jó n é h á n y a n , — tö b b ik ö z ö tt az év e le jé n még b a l­ o ld a li radikalizm usával k itű n t H ack G yu la , és más szo ciá ld e m o kra ta b iza lm ia k is — a régi szervezeti elveket és fo rm á k a t védelm ezték. N agy vita közben végül két cso portra szakadt a b iza lm ite s tü le t és m a jd csak hosszas szó p á rb a j után á llt a KMP m ellé az összbizalm i te stü le t, — e lfo g a d v a a zonban a S zo ciá ld e m o kra ta P á rt­ hoz ragaszkodók je va sla tá t, hogy a d ö n té s t a p á rtta g s á g elé tá rjá k . Ezután ke rü lt sor este 6 ó ra k o r a Vas- és Fém m unkások szakszervezetének, illetve a bányászok alapszervezeteinek ta g g yű lé se ire , am elyeken m ostm ár közvet­ le nül a szervezett m unkásság tú ln yo m ó tö b b sé g e is „ kim o n d o tta , hogy csatlakozik a K om m unisták M agyarorszá g i P á rtjá h o z.17 N a g yo bb e lle n á lá s t — a m in t az a d é lu tá n i összbizalm i értekezleten is lá th a tó vo lt - csak az a cé lg yári a riszto krá cia és a hatása a lá k e rü lt munkásvezetők ta n ú ­ sítottak. S réter M á rto n feljegyzései szerint az a c é lg y á rb a n m e g ta rto tt gyűlések m ár „ig e n zajosak voltak. — A gyűléseket szervező szo ciá ld e m o kra tá k - Hack G yula vezetésével — m ind e n á ro n a rra törekedtek, hogy m egakadályozzák a kom ­ m unisták b e fo lyá sá n a k növekedését. M ég a te ttle g e ssé g tő l sem ria d ta k vissza.” 18 Az e lő re tö rő kom m unista m ozgalm at a zonban a kko r még csak fékezni sem le h e te tt m ár a s a lg ó ta rjá n i m unkásság körében. Az a cé lg yá ri ta g g yű lé s is a kom ­ 50 �m unista párthoz való csatlakozás m e lle tt fo g la lt á llá s t, s ezt követően ism ét össze­ ü lt a „k é t szakma összb iza lm i-te stü le te” és az ülésen „m e g a la k íto ttá k a s a lg ó ta r­ já n i kom m unista pártszervezetet és a vezetőséget m e g vá la szto ttá k.19 Erre a h e lytö rté n e tile g , és a m agyar m unkásm ozgalom szám ára is n a g y je le n ­ tőségű esem ényre a vo lt b á n ya ka szin ó b a n , a pin cé re k szám ára fe n n ta rto tt egyik hátsó helységben ke rü lt sor. Az esti n y o lc -k ile n c óra tá jb a n ta rto tt a la k u ló ülésen 20-25 b a lo ld a li szo ciá ld e m o kra ta bizalm i ve tt részt, m ind olyanok, a kik a kom ­ m unista p á rtta g s á g g a l já ró p ro le tá rfo rra d a lo m ig e n lé sé t és az érte való aktív h a rco t is v á lla ltá k . Kun Béla ezen a d e m o kra tikus centralizm us je g y e it sé rth e te tle n ü l m agán v i­ selő legfelső-szintű p á rta la k ító ülésen is k ife jte tte a kom m unista p á rt elvi á llá s ­ p o n tjá t, és a p á rt fő szervezési elveit. T á jé ko zta tta az a kko r le g n a g y o b b ta g lé t­ szám ot á tfo g ó és g a z d a s á g i-tá rs a d a lm i vo n atkozásban is kulcsfontosságú s a lg ó ­ ta rjá n i ip a rm e d e n ce te rü le ti pártszervezeti vezetőségét, hogy a p á rt helyi szervei egyrészt te rü le te k szerint, másrészt üzemek szerint a la k u ln a k meg. S a lg ó ta rjá n b a n és a környező b á n y a te le p ü léseket is m a g á b a fo g la ló ip a rm e d e n cé b e n e kettős elv k o m b in á c ió ja k é n t b o n to tt zászlót a kom m unista m ozgalom . A pártszervezés kom ­ m unista m ódszereiről a s a lg ó ta rjá n i a la k u lá s utá n , két n a p p a l később, dece m b e r 28-i szám ában közölte a p á rt id e ig le n e s szervezeti sza b á lyzatá t a Vörös Ú jság. Kun Béla felism erve a b ányam unkásság ra d ik a liz m u s á t és az a cé lg yá ri m unkások­ ban évtizedeken á t erőszakosan v issza fo jto tt s ezá lta l ro b b a n é ko n n yá le tt harci e n e rg iá t, figyelm ezte tte az első pártvezetőséget a k a la n d o rs á g és az a n a rc h ia veszélyére, a töm egek m egnyerésére, a b ányák és üzemek te rm e lé sé t elle n ő rző üzemi b izottságok a z o n n a li fe lá llítá s á ra és a ko m m u n istá kna k a te rm e lé st irá n yító műszaki érte lm isé g g e l va ló e g yüttm űködésére. „Ú g y beszélt, m in th a le g a lá b b is é rtelm iségiek vették volna Ő t körül, — m ondta visszaemlékezései során Bozó György, — csak a m ik o r az oroszországi bányák és gyá ra k term elésének a p ro le ­ tá rd ik ta tú ra szo lg á la tá b a tö rté n ő á llítá s á v a l és ú jra in d ítá s á v a l kapcsolatos nagy nehézségekről szólt, — kezdtük m egérteni, hogy m iről is van szó ig a z á n .” A K om m unisták M a g ya ro rszá g i P á rtjá n a k szervezete te h á t egyrészt tö b b a la p ­ szervezet, tö b b i között az a c é lg y á ri kom m unista szervezet m e g a la ku lá sa ké n t, m ás­ részt az egész ip a rvid é k e t á tfo g ó és kemény osztá lyh a rcb a n edzett, tö b b m in t tíz­ ezres p ro le tá rtö m e g re tám aszkodó m arxista p á rt te rü le ti irá n yító szervezeteként a la k u lt meg S a lg ó ta rjá n b a n , m éltó e llensúlyozására a m in d in k á b b jobbracsúszó SZDP tevékenységének. A SZDP helyi vezetői á lta l összehívott, de végül a KMPhez tö rté n t töm eges csatlakozással zá ru lt d e ce m b e r 26-i bányász és vasas ta g ­ gyűléseken m integy hatezren vettek részt. Ez a tény is a KMP p ro le tá rtö m e g é n e k je lle g é t m u ta tja . U gya n akko r a KMP ép p e n a nagy tö m e g b á zisá n á l fogva az ország e fontos n a g yip a ri c e n tru m á b a n az irá n yító szerepet m ár m e g a la k u lá s a k o r m a g á ­ hoz ra g a d ta és ezt azá lta l is kifejezte, hogy olyan n a g y ip a ri p ro le tá rtö m e g e k re é p ü lt te rü le ti je lle g ű vezető p á rtc e n tru m o t hozott létre Salgótarjánban, amilyenre a SZDP tö b b évtizedes tevékenysége során sem v o lt képes. A S a lg ó ta rjá n b a n dece m b e r 26-án m e g a la k u lt KMP széles töm egek b e vo n á ­ sával és a le g d e m o k ra tik u s a b b fo rm á b a n választotta meg vezetőit. M a g á n a k a vezetőségnek az összetétele is a rra uta l, hogy te rü le tk ö z p o n ti je lle g g e l a la k u lt meg a KMP. A p á rt vezetői lettek tö b b i között G yörgy István és Juhász István b á ­ nyászok, O czel János a cé lg yá ri b a lo ld a li b izalm i, G á d o r Béla a SZDP szervezeté­ 51 �nek elnöke, G ó lió n A ndrás bányai pék, Kom inek Lajos a cé lg yá ri kovács. H a tva n i D. M iklós kőműves és Bozó G yörgy a cé lg yá ri m unkás.20 Ö k és a vezetőség más ta g ja i valam ennyien régi szervezett m unkások, a SZDP h iva ta los p o litik á já tó l m ár évek óta b a lra e lté rt p ro le tá ro k voltak, akik a zután a kom m unista p á rt é lén e lve ­ zették a s a lg ó ta rjá n i m unkástöm egeket a szocialista fo rra d a lo m ú tjá ra , egészen a M a g ya r Tanácsköztársaság helyi szerveinek k ia la k u lá s á ig , a p ro le tá rd ik ta tu ra g yő ­ zelm éig. V alam ennyien o tt küzdöttek a p ro le tá rd ik ta tu rára tá m a d t e lle n fo rra d a lo m e lle n i harc első s o ra ib a n is. C sak a fe h é r te rro r ritk íto tta meg és z ilá lta szét so raikat. T öbben n yom tala n u l e ltű n te k a Tanácsköztársaság védelm i h a rca i során. M ások e m ig rá lta k. De a kik rö vid e b b -h o ssza b b id e ig ta rtó b ö rtö n n e l és in te rn á ló tá b o rra l később „ kegyelm et” k a p ta k is H orthy fasiszta rendszerétől, a m e g fé le m ­ lítés, az á lla n d ó hatóság i fe lü g y e le t és zaklatás m ia tt az 1920-as évek le g e le jén ú jra születő kom m unista m ozgalom nak már csak a b iztonsága, a ko nspirácfó m eg­ őrzése m ia tt sem kerülhette k a közvetlen közelébe. A zalaegerszegi és hajm áskéri tá b o rb a in te rn á lt s a lg ó ta rjá n ia k közül 1945-ig egy sem le tt az ille g á lis KMP ta g ja . O ly a n is a ka d t, aki csa ló d o tta n e lfo rd u lt a p ro le tá rm o z g a lo m tó l. 1 9 1 8 -1919-ben végzett m unkájuk azonba n k itö rö lh e te tle n ü l a m agyarországi p ro le tá rtö rté n e le m a lk o tó fo rra d a lm i ténye volt. A KMP s a lg ó ta rjá n i te rü le ti szervezetének m e g a la ku lá sa ugyanis egyben azt is jelezte, hogy az itte n i m unkásság „ m egm á m orosodva a fo rra d a lo m s z a g á tó l” 21 a főváros és közvetlen környéke p ro le tá riá tu s á v a l e g yü ttlé p ve az északi ip a rvid é k m unkásm ozg a lm á n a k részeként a KMP fo rra d a lm i p o litik á já n a k a la p v e tő bázisát a lk o tta . A s a lg ó ta rjá n iv a l e g yid őb e n , d e ce m b e r 26-án Rabinovics József KB-tag je le n lé té b e n csatlakozott a KMP-hez a Z e m p lén-m egyei ip a ri és a g rá rp ro le ta riátus is. A s á to ra lja ú jh e ly i várm egyeháza nagyterm ében ta rto tt „m e g ye i p á rtk o n g ­ resszus” csaknem húszezer p ro le tá r nevében m o n d o tta ki a KMP-hez tö rté n t cs a t­ la kozást.22 Így a KMP s a lg ó ta rjá n i és s á to ra lja ú jh e ly i zászlóbontásával és e két n a gyjele n tő sé g ű nehézipa ri centrum tö b b m in t harm incezres p ro le tá rtö m e g é n e k a kom m unista m ozgalom hoz tö rté n t csatlakozásával vette kezdetét az ország a la p ­ vető, e n n élfogva le g fo n to s a b b északi ip a rvid é ke m unká ssá g á n a k kom m unista moz­ g a lm a. A K M P-nek a s a lg ó ta rjá n i és a M isko lc-d ió sg yő ri ip a rm e d e n cé b e n tö rté n t d e ­ cem ber 26-i m egala ku lá sa és az északi vidék p ro le tá riá tu s a tízezreinek a p á rt m ö­ g é sorakozása végül azt az Engels-i k rité riu m o t is messzemenően d e m o strá lta m i­ szerint „H o g y a p ro le ta riá tu s d ö n tő p illa n a tb a n elég erős legyen és győzni tu d ­ jo n ahhoz az kell, hogy külön p á rto t a la kítso n , am ely e lv á lik más p á rttó l, szemben á ll velük, s m a g á t osztályp á rtn a k v a llja .”23 A KMP K özponti B izo ttsá g á n a k elnöke, Kun Béla és a p á rt m ásik két a la p ító ta g ja Rudas László és Szaton Rezső segítségével ilyen p á rt jö tt létre S a lg ó ta rjá n ­ ban. A kom m unisták p ro g ra m já t: — az orosz m in tá jú p ro le tá r h a ta lo m kivívásának szükségességét, a bányák, a g yá ra k és a bankok m unkásellenőrzését, m a jd szoci­ a lis ta kö ztu la jdo n b a vé te lé t, to vá b b á a term elés és a d o lg o zó k e llá tá s á n a k a szo­ c ia lis ta á lla m á lta li megszervezését és m indezek tö rté n e ti szükségességét m aga Kun Béla m agyarázta meg a s a lg ó ta rjá n i m unkásoknak. És ez a m eggyőződés azt is je le n te tte , hogy a s a lg ó ta rjá n i kom m unista m ozgalom a KMP s tra té g iá já h o z és ta k tik a i lépéseihez igazodva többé-kevésbé helyesen, a la p v e tő torzulások nélkül já rta végig 1918 és 1919 fo rra d a lm á n a k útjá t. 52 �A KMP 1919. ja n u á r 3-i rö p ira ta a jo b b o ld a li sz o c iá ld e m o k ra tá k n a k a kom ­ m unisták e lle n i m in d jo b b a n fokozódó b ru tá lis tá m a d á s á t ism ertetve S a lg ó ta rjá n ­ ra célozva is e lé g e d e tte n á lla p íto tta meg, hogy az u tolsó n a p o k rossz id ő k e t hoz­ ta k a jo b b o ld a li szo cá ld e m o k ra ta p á rti és szakszervezeti b ü ro k ra tá k ra . „ S a lg ó ta r­ já n m unkássága e lsza ka dt a szo ciá ld e m o kra ta p á rttó l és csa tla ko zo tt a kom m u­ n istákhoz” 24 — közölte a főváros m unkásságával a rö p ira t. De a s a lg ó ta rjá n i m u n ­ kásság a kko r a rö p ira tb a n m e g je lö lt szervezési eredm ényektől m ár to v á b b is m ent a KMP á lta l a term elés m unkásellenőrzésében m e g je lö lt cél irá n yá b a . JEGYZETEK 1. Laczkó Miklós: A magyar munkásosztály fejlődésének fő vonósai a tőkés korszakban. Kossuth Könyvkiadó 1968. 6-7. oldal. 2. Uo. 3. A Rima folyó völgyében fekvő Rimaszombat már a XIII. század közepén ismert bánya­ község volt és a következő évszázadban kapott városjogot. A Szlovák Érchegység nyúlványán települt Beszterce-, Selmec- és Körmöcbánya is hasonlóan előfutárai és kiinduló iparforrásai voltak a salgótarjáni bánya- és gyáripar, ezek következtében a proletárréteg kialakulásának is. A magyar főváros csak később jelentkező igényei alapján lett a salgótarjáni ipar fejlődési ütemének hatékony ösztönzője. 4. A salgótarjáni gazdag szénlelőhelyek kiaknázására már 1861-ben megalakult a Szent­ istván Kőszénbá nya RT. Hat évvel később 1867 májusában létrejön a vasúti össze­ köttetés Salgótarján és a főváros között. Ez állami monopóliumként valósult meg. Ezeket 1868-ban követi Salgótarján első kohászati gyárának alapítása, majd 1831 ben jegyzik be az Észak—Magyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat RT-t is. 5. „Tóth János belügyminiszter a bányászok alapszabályait csekély és lényegtelen mó­ dosításokkal január 28-án jóváhagyta. Hosszú évek küzdelme után a magyarországi bányászok mostmár legálisan is szervezkedhetnek.” — jelenti „A bányászok a la p ­ szabályai” cimű közleményében a Szakszervezeti Értesítő 1918 februári száma. A bányászok szakszervezete 1918. szeptember 21—23 között tartotta I. közgyűlését Buda­ pesten. (MMTVD. V. kötet 1956-os kiadás 133. oldal.) 6. A Bányamunkás 32 000 példányban magyar nyelven, 4500 példányban szlovák nyel­ ven és 500 példányban román nyelven jelent meg. Szakszervezeti Értesitő 1918. július. A Bányamunkás 1918 október 19-től a Magayrországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének hivatalos lapja. 7. MMTVD V. kötet 1956. 75. oldal. 8. A magyar forradalmi munkásmozgalom története II. kötet Kossuth Könyvkiadó — 1966. 138. oldal. 9. Dokumentumok a KMP megalakulásáról. Jegyzőkönyvi kivonat a Magyar Kommunista Csoport 1918. október 25-i és november 4-i értekezletéről. Társadalmi Szemle XIII. évfolyam 11. szóm 1958. november. 10. Hajdu Tibor: A KPM taktikájának néhány vonása a proletárforradalom előkészítésé­ nek hónapjaiban. Párttörténeti Közlemények XIII. évfolyam 3. szám 1967. szeptember. 78. oldal. 11. A salgótarjáni iparvidék. 12. Hajdu Tibor: A KPM taktikájának néhány vonása a proletárforradalom előkészítésének hónapjaiban. Párttörténeti Közlemények XIII. évfolyam Budapest 1967. szeptember. 96. oldal. 13. Bozó György: 1895 március 27-én született Salgótarjánban. Ma a Salgótarjáni Ko­ hászati Üzemek feletti lakótelepen az Ilona utcában lakik 96 éves édesanyjával. 1580 Ft nyugdíjat kap. (Adatok közlésideje 1968. augusztus 1.) Jobbmódú pozsonyi rokonságának anyagi támogatásával végezte el Pozsonyban pol­ gári iskolai tanulmányait, s ennek birtokában került vissza a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű RT gyárához. 23 éves fiatalemberként választották meg a Vas- és Fémipari munkások Szakszervezetének bizalmijává, s mint írni-olvasni tudó értelmes fia ta l­ ember hamarosan a szakszervezet titkára, (jegyzője) majd a gyár főbizalmija lesz. Ebben a minőségben többször találkozott Weltnerrel, Buchingerrel és a SZDP több más vezetőjével. 53 �14. 15. 16. 17. 54 Bozó György mint a gyár főbizalmija résztvett a KMP salgótarjáni szervezetének megalakításában, annak vezetőségi tagja, titkára (jegyzője) és Kun Béla által párt­ fogolt vezető személyisége volt December 26-án este a bányakaszinóban tartott végső és legmagasabb szintű alakuló ülésen vett részt, Oczel János és Illek Antal mentek érte a lakásra. Az alakuló ülésről a következőket jegyezte fel Bozó György: „Az ala­ kuláson kb 20—25 elvtárs volt. A központ részéről Kun Béla és Rudas László volt jelen. A jelenvoltak közül a következőkre emlékszem: id. Oczel János, Illek Antal, Kominek Lajos, Puskás Ágoston, Tóth László, Kiss István Hirsch gyár, György István, Juhász István, Fehér Vilmos, Gólián András város. A többiek részint a bányatelepek­ ről voltak. Az üveggyárból is volt valaki, mert adtam neki belépési nyilatkozatot, de nem emlékszem rá ki volt. György István volt emlékezetem szerint az elnök mert ő is kiosztotta a bányászoknak a belépési nyilatkozatot. György különben az internálás után elköltözött, azóta nem hallottam felőle". Bozó a Tanácsköztársaság megdöntéséig kitartott a KMP mellett. A gyár direktóriu mának elnöke, majd Pogányi József hadtestparancsnok mellett a csapatok összekötő kommisszárja volt, aki a katonai egységek és parancsnokok hangulatáról tájékoztatta Pogány Józsefet. A Tanácsköztársaság megdöntése után terrorbíróság elé állították. A bűnvádi e l­ járást „Bozó György és társai" címen folytatták le ellene. Hat hónapot a balassa­ gyarmati börtönben töltött, ezt követően egy évre internálták a zalaegerszegi táborba. Innét szabadulva a már ismét szervezkedő, épülő kommunista mozgalom Losoncra segítette át. Kovács nevezetű somoskőújfalusi vasutas volt akkor a párt összekötője, aki Bozóért ment és vonaton Losoncra szöktette. Ott két napot töltött Herz Sándor dr lakásán, majd Bécsbe emigrált. Itt a Világosság csoporttal került összeköttetésbe. Kun Béla kérte, hogy menjen vele Oroszországba. Bozó azonban erre már nem vállal­ kozott. Hazajött Salgótarjánba, ahol azután lassan megszakadtak a kommunista párthoz épült előző szálai, s fokozatosan a tőkés gyár bizalmi emberévé lett. Idős Jessze Károly: 1895. szeptember 29-én a Salgótarjánhoz tartozó Inászó bánya telepen született. Salgótarjánban a Rákóczi út 197. szám alatt lakik. (Az adatok közlésideje 1968. augusztus 1.). Jessze Károly a mátranováki szénbánya lakatos­ műhely dolgozóinak volt főbizalmija. Ebben a minőségben vett részt 1918 végén és 1919 elején a Salgótarjánban rendezett bánya összbizalmi értekezleteken. A Tanácsköztársaság megdöntését követően őt is Zalaegerszegen internálták. Szabadulását követően hosszú éveken át csak alkalmi munkát vállalhatott többször kellett munka­ helyét is változtatnia. Angyal István: 1891-ben Zagyvaróna bányatelepen született. Most is Zagyvarónán lakik a Rákóczi út 15 szám alatt. 1918 augusztusában mint szakmunkást hazaküldték a frontról így került kapcsolatba az 1918 végén zászlótbontott kommunista mozgalom­ mal. Az Acélgyárban volt bizalmi s az ottani tevékenysége alapján választották Zagyvarónán a direktórium elnökévé is. Részt vett a KMP salgótarjáni szervezetének 1918. december 26-i esti órákban tartott alakuló ülésén is. Mint a kommunista párt és a Tanácsköztársaság helyi vezető egyéniségének neki sem volt lehetősége az illegális mozgalomban dolgozni, mivel az ilyen hatóságilag is állandóan szemmel­ tartott személyeket az illegális mozgalom konspirációjának megőrzése végett is távol kellett tartani a mozgalomtól. A december 26-án tartott KMP alakulással kapcsolatban Angyal István a követ­ kezőket jegyezte fel: „Kun Béla, Rudas László és Szaton Rezső vonaton érkezett Salgó­ tarjánba. A bányakaszinóban délután 2 órakor és este 8 óra után tartott összbizalmi testületi ülésen Kun Béla beszélt a kommunista párt megalakulásának fontosságáról. Arra is figyelmeztetett bennünket, hogy vigyázzunk a párt megalakításakor, nehogy kizárjuk, elszigeteljük az értelmiséget. Különösen a hozzánk hasonló fiatal műszaki értelmiségnek a párthoz történő csatlakozására ügyeljünk, nehogy úgy, mint Orosz­ országban, rosszul járjunk velük. Mert amikor ott is szükség lett volna rájuk a bányák és a gyárak termelésének beindításakor, nem volt kitől hozzáértő szaksegítséget kapjon a proletár. Rudas László osztotta szét a belépési nyilatkozatokat a bizalmiak között. Szaton Rezső ottlétére nem emlékszem. Kun Bélát és elvtársait Oczel János, György István, Gádor Béla, Juhász István és Bozó György kisérték ki az állomásra. Mi a bányászokkal együtt messziről, széjjel oszolva követtük, nehogy elfogja őket a karhatalom.” Vörös Ujság 1919. január 1-i szám. Uo. �18. Sréter Márton: Az acélgyári munkások. Nagy idők tanúi emlékeznek. 1918-1919. Összeállította: Lányi Ernőné, Budapest, 1958. 110. oldal. 19. Vörös Ujság 1919. január 1-i szám. 20. Dr. Horváth István: A KMP salgótarjáni szervezetének megalakulása. Nógrád 1967. december 23-i szám. 21. Milei György: Mikor alakult a KPM? Párttörténeti Közlemények XI. évfolyam 1965. szeptember. 124—141. oldal. ,,A jobboldali szociáldemokrata vezetés alatt álló nyomdászszakszervezetek lapja a Typográphia 1918. november 29-i száma közöl egy cikket, amelyben először olvashatjuk a később oly gyakran használt kitételt, miszerint a reakció veszélye napról-napra kisebbedik, s a fő veszélyt a munkásosztálynak az a része képezi, amely „megmá­ morosodva a forradalom szagától — nyíltan hirdeti, hogy eljött a proletárdiktatúra ideje, a munkásság ragadjon kezébe minden h a ta lm a t. . . ” Először látott napvilágot a sajtóban annak a nyílt beii s merése, hogy Magyarországon is megjelent a munkás­ mozgalomban egy olyan csoport (a lap szerint fanatikus kisebbség), amely hitte, hogy „elérkezett a forradalom, amelyről Marx szólott: a proletárok forradalma az akkumu­ lálódott tőke ellen, amikor egy erőszakos lendülettel minden termelési eszköz, minden politikai hatalom és minden gazdasági jólét a proletárok kezébe megy át.” 137—138. o. augusztus. Szikra 1954. 77-78. oldal. 22. Dokumentumok a magyar párttörténet tanulmányozásához. II. 1917 november — 1919. 23. Engels: G. Triernek írott leveleiből. 24. Dokumentumok a magyar párttörténet tanulmányozásához. II. 1917. november — 1919. augusztus. Szikra 1954. 77—78. oldal. BELITZKY JÁNOS Az 1918-1919-es politikai pártok Nógrád megyei történetéhez A budapesti n a p ila p o k 1918 o k tó b e r 26-án, szom baton re g g e l — a cenzúra tila lm a elle n é re — közölték a N em zeti Tanács kiá ltvá n yá t, a m it három p o litik a i p á rt — a Károlyi M ih á ly e ln ö k le te a la tt á lló F ü g g e tle n sé g i és 48-as párt, a M a ­ gyarországi S zociálde m o kra ta Párt és az O rszágos P olgári R adikális Párt — veze­ tősége a d o tt ki. Ettől az id ő p o n ttó l kezdve novem ber 16-ig, a m agyar n é p kö ztá r­ saság kik iá ltá s á ig , ez a három p á rt volt a h a la dás eszm éinek ké p vise lő je a h a ­ ta lm á t vesztett reakció u tolsó á llá s a in a k védelm ezőivel szemben K a p cso la ta ik a népköztársaság id ő sza káb a n is, m in t korm ányon lévő pártoké, szorosak voltok, de p o litik a i m a g a ta rtá s u k 1918 novem berétől 1919 m árcius 21-ig, a M a g y a ro r­ szági T anácsköztársaság k ik iá ltá s á ig — a K om m unisták M a g ya ro rszá g i P á rtjá n a k m egala ku lá sa és tö m e g b á zisá n a k növekedése m ia tt — egyre in ká b b, sőt sok esetben teljesen is, a tá rs a d a lm i h a la d á s fékezésére és a tőkés reakció kiszol­ g á lá sá ra irányult. Ezen a téren nem m a ra d ta k egyedül, sőt tá m o g a tó s t is ka p ta k a különböző p o lg á ri ellenzéki p á rto k és p á rto cská k részéről. Ez a b o n y o lu lt fo ly a ­ m at szoros összefüggésben á llo tt a p o lg á ri tá rs a d a lo m e lle n tm o n d á s a iv a l és az u ra lko d ó körökön b e lü li személyi h arcokkal, a m ik N ó g rá d m egyében is éreztették hatásukat. A N em zeti Tanács k iá ltv á n y á t a lá író három p á rt m in d e g yiké n e k v o lta k k á d e ­ rei N ó g rá d b a n , komoly töm egbázisa a zonban csak a szo ciá ld e m o kra ta p á rtn a k 55 �volt. A h á ború évei a la tt a Tisza Istvánt tá m o g a tó M u n k á s p á rtn a k sike rü lt a pol­ g á ri ellenzéket m egyénkben szétzúznia. 1917 m á ju sá b a n N ó g rá d ra nézve is igaz, hogy „ Károlyi p á rtja , a ra d ik á lis követeléseivel m ár csak a p a rla m e n te n kívül ta lá lh a t őszinte fe g yve rb a rá to k ra .” Ezek „ a p a rla m e n te n kívüli fe g y v e rb a rá to k” elsősorban a szervezett m unkásság töm egei voltak, a kikn e k p á rtjá t, a s z o c iá ld e ­ m okrata p á rto t e g y á lta lá b a n nem s ik e rü lt szétzúzni, le g fe lje b b egyes helyi szer­ vezeteit - id e ig -ó rá ig - m e g b é n íta n i. Ezek közé ta rto z o tt a b a la ssag ya rm a ti p á rtszervezet is, am elynek vezetősége és ta g ja in a k zöme ka to n a i s z o lg á la to t te lje s í­ tett. Az akkori m unkáspá rt vezetőit á lta lá b a n személyi kapcsolatok, ism eretség és b a rá tsá g fűzte a ra d iká lis p o lg á ri elveket valló, de m o kra tikus g o n d o lk o d á s ú é r­ telm iségiekhez, akikkel e g yü tt ó h a jto ttá k az á lta lá n o s vá la sztó jog tö rvé n yb e ikta ­ tását. Ez a közös törekvés — m inden egyéb p o litik a i e lle n té tü k e lle n é re is — p o li­ tik a i szövetségesekké te tte őket. K iderül ez a megyei s a jtó 1918 e le je ó ta egyre in k á b b p o litik a i és tá rsa d a lm i re fo rm o ka t sü rg e tő cikke ib ő l. Igen je lle m ző a p o l­ g á ri ellenzék „N ó g rá d v á rm e g y e ” című h e tila p já n a k egyik 1918 ja n u á ri cikke. E szerint: „ A keleti szél (azaz az o k tó b e ri oroszországi fo rra d a lo m h a tá sa ) elsöpri a p o l­ g á r nevet. . . .A „ p o lg á rtá rs a t” erősen in v itá lja az „e lv tá rs ” . A m aga erős, s az új idők új fu v a lla ta á lta l szentesített d o k tri n á it k ín á lja neki. A „p o lg á rtá rs ” ma még habozik, fé lti szép titu lu s á t, s gyanakszik, sogy az „e lv tá rs n á l” a lá re n d e lt szerep ju tn a neki.. . A nnyi bizonyos, hogy a p o lg á r név és je lle g veszendőben van, felszívja a kelet fe lő l roh a n ó új rend és szervezet.” A „p o lg á rtá rs a k ” a g g o d a lm a it e loszlatni látszott a N em zeti Tanács k iá ltv á ­ nya, a h a la d ó szellem ű p o lg á ri p á rto k szövetsége a szo ciá ld e m o krá ciá va l. Ebben véltek védelm et ta lá ln i „ a kelet fe lő l ro h a n ó új rend és szervezet” e lle n é b e n is. Az igen nagy te rje d e lm e t kívánna, hogy részletekbe m enően ism ertessük a fe n ti három p á rt és a tö b b i p o lg á ri p á rto k és p á rta la k ítá s i kísérletek 1918 n o ­ vem berétől 1919 m árciusáig te rje d ő időszakbeli tö rté n e té t és ezért csak néhány fő b b vonásukra kívánunk rá m u ta tn i. Ezt a n n á l is in k á b b m e gtehetjük, mert a K om m unisták M agyarorszá g i P á rtjá n a k N ó g rá d megyei történetével a P alócföld je le n szám ában egy m ásik ta n u lm á n y fo g la lk o z ik és így mi az á lta lu n k tá rg y a lt p á rto kn a k tö rté n e ti szerepét a KMP tö rté n e té n e k olvasóink á lta li ism eretében tá r ­ g y a lh a tju k. A M agyarországi S zo ciáldem okrata Párt, a megye le g n a g y o b b töm egbázissal rendelkező p á rtjá n a k te k in th e tő eb b e n az id ő b en , ha a szervezettség és a p o li­ tik a i fegyelem szemszögéből te k in tjü k a d o lg o k a t. A p o lg á ri p á rto k szervezetei ugyanis csak a képviselőválasztásokat előkészítő időszakokban fe jte tte k ki aktív mozgást, töm egeik nem voltak sem egyszintűek, sem á lla n d ó a k és tu la jd o n k é p p e n i erősségük az á lla m g é p e ze t volt. Ezzel szemben a szociá ld e m o kra tá k, a szakszer­ vezetek közrem űködésével, á lla n d ó k a p c s o la tb a n á llta k a m unkásosztállyal és a sztrájk fegyverének igénybevételével kom oly befolyásra te tte k szert. M egyénkben is nagy súlyt helyeztek a töm egek nevelésére és a rra , hogy b e fo lyá su ka t a községi képviselőtestületekben növeljék. — Így tö rté n t ez S a lg ó ta rjá n b a n is, a h o l 1918. fe b ru á r 3 -án ism ét a szo ciá ld e m o kra ta p á rt győzött a községi választásokon, de így volt Z a g yva p á lfa lvá n és B a g lya sa ljá n is a ja n u á r 8 -i választásokkor. Érthető, 56 �hogy S a lg ó ta rjá n b a n a fo rra d a lo m hírére a szo ciá ld e m o kra ta p á rt hozta létre a Nem zeti Tanácsot. Nem ez vo lt a helyzet B alassagyarm aton, a megye székhelyén, ah o l a Nem zeti Tanács hívta létre a szo ciá ld e m o kra ta p á rto t. „A háb o rú hosszú ta rta m a a la tt sz é th u llo tt szo ciá ld e m o kra ta p á rt m e g je le n t a Nem zeti Tanács e lő tt, hogy ú jjá a la k ítá s i s z á n d é ká t b e je le n tse . A N em zeti Ta­ nács szívesen vette az öröm hírt, m elynek ünn e p é lye se b b é té te le v é g e tt a közgyű­ lés helyéül a várm egyeház nagyterm e tű ze te tt kí.” Az a la k u ló g yűlést novem ber 3-án, vasárnap d é lu tá n ta rto ttá k meg. A bevezető aktus u tán Dr. Som ló József, a bala ssag ya rm a ti N em zeti Tanács elnöke ta rto tt ha ta lm a s és lelkes beszédet, m ajd m egválasztották a v é g re h a jtó b izo ttsá g o t, mely novem ber 4-én ta rtva első ülését, Forgács József nyom dai szedőt választotta e ln ö kéü l. A balassagyarm a ti pártszervezet ú jjá a la k ítá s á v a l k a p c s o la tb a n van azonban egy érdekes pro b lé m a . Ez az, hogy a m iko r 1919. ja n u á r 12-én m e g ta rtja a p á rt­ szervezet ú jjá a la k u lá s a u tá n i első évi rendes közgyűlését, Forgács József p á rt­ e ln ö k novem ber 8 -á t je lö lte meg, az ú jjá a la k u lá s d á tu m á u l, am ely napon, sze­ rinte, m integy húsz elvtárs a B a ro k-fé le v e n d é g lő b e n , m egválasztotta a p á rt v é g ­ re h a jtó b izottságát. Ez a b izo ttsá g i névsor a zo n b a n azonos a m egyei h írla p o k b a n közölt novem ber 4-i névsorral. — U gyancsak Forgács szerint az első nagyszabású m egyeházi gyűlés novetm ber 24-én z a jlo tt le, b u d a p e s ti kü ld ö tte k je le n lé te b e n . — Ezen a napon pe d ig v a ló já b a n vo lt ilyen szo ciá ld e m o kra ta né pgyűlés a vá rm e ­ gyeházán, és Forgács b e szá m o ló já n a k tö b b i a d a ta is hiteles. — S a jtó h ib á v a l á llu n k ta lá n szemben, a m it az összes g ya rm a ti la p o k e g yö n te tű e n leközöltek? — Lehetséges! — Az a zo n b a n e lg o n d o lk o z ta tó , hogy az első felhívás, a m it a b a la s s a ­ g yarm ati szociáldem o kra ta p á rtb a b e lé p n i kivánókhoz intéztek, novem ber 10-ére hívta össze az é rd e klő d ő ke t. — A p ro b lé m a csak ú ja b b a d a to k fe lb u k k a n á s a ese­ tén o ld h a tó meg. S a lg ó ta rjá n b a n — de Losoncon, a szo ciá ld e m o kra ta p á rt m ásik m egyei fe lle g ­ vá rá b a n is — ekkor sokkal p ro b lé m am entesebb vo lt a p á rt szerepe, m in t a megye székvárosában. Losonc a zo n b a n d e ce m b e r végén, a csehszlovák á lla m m e g a la ­ kulása következtében, kiesett a megye p o litik a i vé rke rin g é sé b ő l, S a lg ó ta rjá n b a n pedig, a KMP m ega la ku lá sa következtében, a h a la dó sze lle m ű töm egek hag ytá k o tt a p á rto t. B alassagyarm aton u g yanekkor a szo ciá ld e m o kra ta p á rt összetétele a a lehető le g vá ltoza to sa b b szín á rn ya la to ka t m u ta tta . A b a lo ld a li elem ek Forgács József, a jo b b o ld a lia k és a ce n tris tá k p e d ig Dr. Som ló József körül tö m ö rü lte k. Ez a helyzet a b b ó l is fa k a d t, hogy a m egyeszékhelyen KMP szervezet nem volt, ille tve az m e g a la ku lá s á n a k d á tu m á u l 1919. m árcius 2 2 -é t tűzte ki, és így az — az események a la k u lá sa következtében — ép p e n a két m u n ká sp á rt M ag ya ro rszá g i S zocialista M u n k á s p á rttá a la k u lá s á n a k b a la ssag ya rm a ti kim ondásával esett egybe. M á r ez a tény is m u ta tja , hogy a m egyeszékhely s z o ciá ld e m o kra ta pártszervezete, am ely 1919 m á rciu sá b a n megyei pártszervezetté n ő tte ki m agát, szinte is k o la p é l­ d á ja időszakunk szo ciá ld e m o kra ta p á rto n b e lü li v a jú d á s a in a k , p o lg á ri p á rto kka l való szövetségének, e lv fe la d á s a in a k és a tö m e g e ke t b a lo ld a li mezbe ö ltö z te te tt szólam okkal félrevezetni a ka rá sn a k. B onyolítja a tis z tá n lá tá s t a személyi p ro b lé ­ mák közügyek intézésébe való belekeverése. M in d e z a zo n b a n sem m it sem von le a b b ó l a tényből, hogy a b a la ssag ya rm a ti szo ciá ld e m o kra ta pártszervezet tö rté n e ­ tének ism erete e le n g e d h e te tle n ü l szükséges a m egyei közigazgatásnak, a p o lg á ri p á rto k szerepének és a megye ké ta rcú sá g á n a k megértéséhez. A p á rt — és ez az összes tö b b i szo ciá ld e m o kra ta szervezetre is je lle m ző — a 57 �ta g to b o ro zá st pénzadom ányok gyűjtésével ka p cso lta egybe, és — a b e íg é rt p a r­ la m e n ti választásokon va ló tö b b sé g biztosítása érde ké b e n - b o ld o g -b o ld o g ta la n t bevett so raiba. Az a d o m á n yo ka t h írla p ila g is nyugtázták. Így p é ld á u l novem ber 14-ig 100 ko ro n á t — akkor még elég je le n tő s összeg — ado m á n yo zta k Hollósy Géza la p k ia d ó , M u n k Dezső, S chlégel József kertész, O szter Fülöp m alm i f ő g é ­ pész, Kohn M iklós vendéglős, S chlégel István kertész, Dr. Som ló József, Kreutz Emil ta ka ré kp é n ztá ri vezérigazgató, Klein A n d o r kereskedelm i részvénytársasági ta g , K ondor S ándor n yo m d a tu la jd o n o s és H o ffm a n n Vilm os g y á rig a z g a tó . Ezeket e g yú tta l p á rtta g n a k is te k in te tté k és ők még csak az elsők a vidéki „ n a g y p o lg á ­ ro k” közül. T öbben közülük u g yanekkor más, p o lg á ri p á rto k n a k is vezetői vagy ta g ja i. A pártszervezet novem ber 13-án ta rto tta első vidéki ta g to b o rz á s á t, N a g y ló ­ con, ah o l a jegyző udva rá b a hívták össze a nagygyűlést. Forgács József ta rto tta a beszédet, „ m elynek ha tá sá ra az egész község lakossága b e je le n te tte a szo ciá l­ d em okrata p á rtb a való be lé pé sé t” . N ovem ber 24-én kétszáz vasutas lé p e tt be a p á rtb a . D ecem ber 1-én Somló, Forgács és Révész G á b o r D e jtá ro n a la k íto ttá k meg a helyi p á rtcso p o rto t, am ely nyom ban 14 ta g ú v é g re h a jtó b iz o tts á g o t is választott. D ecem ber 7-én H ugyago n , 10-én Ö rh a lm o n a la k íto tta k a g y a rm a tia k p á rtc s o p o r­ tot, 8-án pedig résztvettek a v ilá g h á b o rú t is átvészelt szécsényi p á rtc s o p o rt n a g y­ gyűlésén, ahol három b u d a p e sti k ik ü ld ö tt is szerepelt. D ecem ber 15-én M o h o rá ra hívtak egybe né p g yű lést, a h o l Som ló és Forgács ism ertették a p á rt p ro g ra m já t. „ A népgyűlés nagy sikere a le g jo b b c á fo la t a rra a m e n d e -m o n d á ra , a m it a g y ű ­ lést m egelőző napokon fe le lő tle n egyének terjesztettek, mely szerint M o h o rá n a szocialisták testi épsége nincs biztosítva. M o h o ra község é re tt p o lg á rs á g a a la p o ­ san rá c á fo lt erre a mesére.” O ly a n nagy sikerük a zonban mégsem lehetett, mert karácsony első n a p já n ismét M o h o rá n ta lá lju k S om lót és ifj. Torma Károlyt, hogy a p á rtb a való belépésre buzdítsák a fa lu s ia k a t. H elyi c s o p o rto t szerveztek még a C sehszlovákiához ke rü lt M ikszá th fa lvá n (S zklabonya) és tö b b más községben is. A b a la ssag ya rm a ti s z o ciá ld e m o kra ta pártszervezet é le té n e k m egértéséhez fe l­ té tle n ü l szükséges legm o zg é ko n ya b b ta g já n a k , dr. Som ló Józsefnek a szerepét m egism erni. Som ló régi s zo cia listá n a k m ondta m a g á t és m ár a h á b o rú id e jé n e l­ le n té tb e k e rü lt h iva ta li főnökével, Rákóczy Istvánnal Ez a Som ló és Rákóczy közötti e lle n té t rányom ta bélyegé t a párt, a b a la ssag ya rm a ti N em zeti Tanács, a megyei a megyei közigazgatás és a megye b a la ssag ya rm a ti székhellyel szervezkedő p o l­ g á ri p á rtja in a k életére, m ert Som ló a N em zeti Tanács elnöke, Rákóczy p e d ig a megye ko rm á n yb iztos-fő isp á n ja volt. Som ló rendkívül am biciózus, tö rte tő , u ra lo m ra vágyó egyéniség v o lt és csak­ h a m a r B alassagyarm at és környéke „ kiskirá lya ” lett. N agyon jó l tu d o tt helyezked­ ni és m int szónok, m in d ig h a llg a tó i tö b b sé g é n e k szájaíze szerint beszélt, a m ire számos p é ld á t s z o lg á lta tn a k a különböző p o lg á ri p á rto k a la k u ló gyűlésein e lm o n ­ d o tt beszédei. A rra nézve, hogy a fo rd u la to k a t m ily gyorsan tu d ta fe lm é rn i, igen je llem ző a Nem zeti Tanács á lta la va ló m e g a la kítá sa . B alassagyarm atra novem ber 1-én d é lb e n érkezett el a fo rra d a lo m győzelm ének híre. Som ló nyom ban össze­ szedte ism erőséit és a városházán m e g a la k íto tta a Nem zeti Tanácsot. D é lu tá n, a m iko r a megye és a város h iva ta los vezetői m e g ka p tá k a fo rd u la tró l értesítő tá vira to ka t, am elyek Nem zeti Tanács a la k ítá s á ra is fe lh ívta őket, m ár kész N e m ­ zeti Tanáccsal ta lá ltá k m a g u k a t szemben és nem te h e tte k mást, m in t letették S om lóék kezébe az esküt. Ez a S o m lé -fé le N em zeti Tanács p o lg á ri e lem ekből á llo tt, 58 �és egyelőre egyedül ő a s z o ciá ld e m o kra ta benne. Igy m eglovagolva az esem é­ nyeket, ő kezdeményezte a b a la ssag ya rm a ti pártszervezet ú jjá a la k u lá s á t, a m itő l nyilván s a já t nemzeti tanácsi eln ö ki m ivo ltá n a k m egerősítését is rem élte és el is érte. Ettől kezdve m in d e n ü tt a megye „ e lső e m b e re ” szerepében feszít és n im b u ­ szának oszlásakor m in d e n t megtesz, hogy ezt a szerepet to vá b b ra is játszhassa. — Egy szóval: karrierista , aki 1919. ja n u á r 12-én Forgács Józsefet is k itú rja p á rt­ e lnöki t isztjébő, 1919 m á rciu sá b a n p e d ig m in t a szo ciá ld e m o kra ta p á rt képvise­ lő je lö ltje szerepel. F elfele ívelésének a Tanácsköztársa ság k ik iá ltá s a ve te tt véget. A m ilyen könnyű — viszonylag — Som ló szerepének szemmel kisérésével a b a ­ lassagyarm ati pártszervezet jo b b o ld a li e lh a jlá s a it fig ye le m m e l kísérni - a m ib e n része van a jo b b o ld a li b e á llítá s ú helyi sa jtó cikke in e k is — olyan nehéz a p á rtszervezet b a lo ld a li m e n ta litá sú , szám arányát te kin tve kisebb c s o p o rtjá n a k te vé ­ kenységére rá m u ta tn i. Az a z o n b a n ké tsé g te le n n e k látszik, hogy a közigazgatás jo b b o ld a li b e á llíto tts á g ú ta g ja in a k e ltá v o lítá s á b a n ennek a b a lo ld a ln a k a kíván­ s á g a it vette figyelem b e Somló, de e g y o ld a lú a n , a tá m a d á s t csaknem kizá ró la g Rákóczy e llen intézve. — H a tá ro z o tta n b a lo ld a li Forgács József szerepe, őt a zo n ­ ban a le g k ritik u s a b b h ó n a p o k b a n a p á rt szervezésének kérdései fo g la lk o z ta ttá k . Ezen a téren kétségtelen eredm ényeket é rt el. 1919 ja n u á rjá b a n m ár m integy 800 ta g ja volt a csop o rtn a k és ez a szám n a p ró l n a p ra nőtt. Ez a na g ya rá n yú g y a ­ ra p o d á s azonban igen kétes értékű volt, m ert fő le g a tisztviselőkre, kereskedőkre és ö n á lló iparosokra — te h á t azokra, akik a n ya g i tá m o g a tá s t is tu d ta k n y ú jta n i — tám aszkodott. 1919. szeptem ber 28-án kissé p o n g yo la fo g a lm a z á s b a n ugyan, de a rró l értesülünk, hogy a „h e ly b e li szo ciá ld e m o kra ta p á rtb ó l azok, a k ik a p ro le ­ tá rd ik ta tu ra a la tt kényszerítve érezték m agukat, hogy b e lé p je n e k , m ost töm egesen kilé p n e k .” Forgács b a lo d a lis á g a különösen a g ya rm a ti burzsoázia ja n u á ri néhány n a ­ pos csehszlovák m egszállás a la tti m a g a ta rtá s á n a k leleplezésekor d e rü lt ki. A m eg­ a la k u lt m unkástanács vezetője a zonban m e g in t csak Som ló, aki most b a lo ld a li to lla kkal ékeskedik. A p á rto n b e lü li v a jú d á s n a k — úgy látszik - Saly Endre B a­ lassagyarm aton való m egjelenése ve te tt véget. Saly - a k it fe b ru á r végén Rákóczy helyébe neveztek ki ko rm á n yb iztos-fő isp á n n á - ce n trista vo lt ekkor és m ár csak a m egyében, különösen az ip a rvid é ke n egyre in k á b b te rje d ő kom m unista b e fo ­ lyással szemben is szükségesnek ta rto tta a p á rt újjászervezését. A p á rt e lnökét, S om lót kép vise lő je lö ltté , F orgácsot p e d ig a s z o ciá ld e m o kra ta pártszervezetek m e­ gyei elnökévé választotta meg. - Ez a személyi sakkhúzás le tt volna hivatva m ind a jo b b o ld a l, m ind a b a lo ld a l ig é n yeit kie lé g íte n i. A sok érdekes vonás között, am i a b a la ssa g ya rm a ti s z o ciá ld e m o kra ta p á rtszervezetre jellem ző, igen fe ltű n ő az, hogy az — a rendelkezésünkre á lló fo rrások a d a ta i a la p já n á llíth a tó a n - semmi k a p c s o la to t sem lé te síte tt a s a lg ó ta rjá n i szo­ ciá ld e m o k ra tá k k a l. Ennek a kié p íté sé t is Saly kezdem ényezhette. Az O rszágos P olgári R adikális Párt — szövetkezve a fü g g e tle n s é g ie k k e l — 1918 ja n u á rjá tó l kezdődően két s a jtó o rg á n u m m a l is re ndelkezett m egyénkben. Az egyik az a kko r tiz e n h a rm a d ik é vfo lya m á b a lépő, rövid szünet u tán ú jra m e g in d u lt Lo­ sonci Ú jság, „ a losonci vá la sztó ke rü le t fü g g e tle n s é g i és 48-as p á rtjá n a k h iva ta los közlönye” , és az új la p k é n t in d u ló b a la ssag ya rm a ti N ógrá d vá rm e g ye , a ra d ik á lis o k la p ja , am ely egyidőre a b a la ssa g ya rm a ti Nem zeti Tanács h iva ta los közlönye is volt. 59 �A P olgári R adikális Párt fo rra d a lo m u tá n i első gyűlését 1918. novem ber 17-én ta rto tta B alassagyarm aton, a várm egyeházán. „ A g yűlést m e g n yito tta a n n a k össze­ hívója, dr. Som ló József, aki m egnyitó beszédében u ta lt a p o lg á rs á g n a k a le tű n t rendszer a la tti szenvedésére s azon vezető szerepre, am elyre szellem i és vagyoni képességeinél fogva hivatva van. Ö ssze kell fo g n i azon p á rto k k a l, am elyek d e ­ m okratikus h a la d á s t a karn a k. Kereskedő, iparos, birtokos, szellem i m unkás, m ind csa tla ko zh a t ezen párthoz. A p o lg á rs á g azon elem ek p o litik a i letö ré sé t a k a rja , akik a dolgozók nyakára ültek. Ezen p á rtb a n van a szellem i e litte elem , mely két m inisztert a d o tt: Jászit és Szendét, a kik a m agyar k u ltú rá n a k m egbecsülését vív­ tá k ki. Az e lm ú lt rendszerek és a h á b o rú a ka d á ly o z tá k a vidéki szervezkedést. H a z a á ru ló n a k te in te tté k e p á rto t, m ert nem a k a rta a h á b o rú t. E vidék és város p o lg á rsá g a a ka r szervezkedni, te k in te t nélkül arra , hogy m inő párthoz ta rto z o tt azelőtt. H a nem teszi, két m alom kő közé k e rü l; — a régi tö rté n e lm i osztály fog fe lé le d n i és a szociális m unkásság is lá tn i fo g ja , hogy cserben h a g y tá k .” — Somló oly lelkesen m agyarázta a ra d ik á lis p á rt je ln tő s é g é t, hogy ő t vá la szto ttá k meg a m egyei p á rtcso p o rt ügyvezető ig a z g a tó já n a k , a m it a zo n b a n nem fo g a d o tt el „ mivel ő a szociáldem okra ta p á rt ta g ja .” — Így Kreutz Emil ta ka ré k p é n z tá ri vezérig a zg ató le tt a p á rt elnöke, aki viszont - m in t lá ttu k — 100 koronás a dom ánya révén, szociáldem okrata p á rtta g s á g o t is szerzett m agának. A p á rt b u d a p e sti k ik ü ld ö ttje , dr. Jakab S ándor, ism ertette a 11 p o n tb ó l á lló p á rtp ro g ra m o t. Ez lénye gile g a következő: 1. Á lta lá n o s és titkos vá la sztó jog . — 2. C ím ek és rangok eltörlése. - 3. Egyesülési és gyülekezési szabadság. - 4. H iv a ­ ta li p á rta tla n s á g . — 5. „K ö tö tt birto ko k, melyek az ország ké th a rm a d részét teszik ki, oldassanak fel kis- és kö zé p b irto ko kra . Az orosz szovjet korm ány e le in te a fö ld b irto k o t az á lla m é n a k n yilvá n íto tta , s le fo g la lt a , de e b b ő l kénytelen vo lt e n ­ g e d n i.” - 6. A g g ko ri biztosítás. — 7. Progresszív adóztatás. - 8. „ A nevelés ügy kiterjesztése, a tú lz o tt soviniszta és tö rté n e lm i szellem megszű n te te n d ő .” — 9. „P a ­ cifista p o litik a , te lje s leszerelés. P acifista legyen a neveles, hogy örökké le h e te t­ len legyen a h á b o rú ." — 10. Teljes va llá ssza b a d sá g . — 11. „ Béke a nem zetiségi és k ü lfö ld i n é p e kke l." - „A. ra d ik á lis p á rt a szo ciá ld e m o kra tá k tó l a vé g cé lb a n kü ­ lönbözik, am ennyiben a ra d ik á lis p á rt szabad versenyt, jó lé te t, a kom m unizm us né lkül, követel. T öbbterm elés a jelszó m inden téren. A ra d ik á lis p á rt és a Ká­ ro ly i-p á rt közt semmi különbség sincs. A K á ro ly -p á rtn a k ö lé b e h u llo tt a köztársaság a m it nem is rem élt. M ég m inden fe lfo rd u lh a t! Ezért kell a p o lg á ri mérséklet. M a még m agyarok, a békekötés u tá n : v ilá g p o lg á ro k — e g y e s ü lje te k !” Somló és Jakab szón o klata i, különösen ez u tó b b in a k az a kijelentése, hogy a ra d ik á lis o k és a fü g g e tle n s é g ie k között tu la jd o n k é p p e n semmi kü lönbség sincs, de eg yú tta l célzás a rra is, h o gy K árolyiék ö lé b e h u llvá n a köztársaság, p o lg á ri m érsékletre van szükség, a m it a ra d ik á lis o k képviselnek, szinte az egész id ő ­ szakban le h e te tle n n é te tte azt, hogy K árolyi M ih á ly p á rtja je le n tő s e b b szevezke­ dést tu d jo n m egyénkben fo ly ta tn i. U g ya n a kko r Som ló és Kreutz szövetsége — k ü lö ­ nösen a Nem zeti Tanács m űködése során — nagym értékben h a to tt a megye nyu ­ g a ti fe lé n e k p o litik a i szereplőire. - Ez a szövetség 1918 dece m b e ré re a ra d ik á ­ lis p á rto n be lü l is személyi h a rco kra vezetett, a m iko r is K letzár Lajos törvényszéki e ln ö kö t je lö lté k p á rte ln ö k n e k és dr. H o lló Dezsőt, a N ó g rá d vá rm e g ye főszerkesz­ tő jé t ügyvezető elnöknek. A választás a zonban nem tö rté n t meg, és a m iko r 1919. ja n u á r 7-én m ár m ásodszor vá lik le h e te tle n n é a b a la ssag ya rm a ti N em zeti Tanács m u n ká ja a Rákóczyval fo ly ta to tt vitá k és kölcsönös fe lje le n té s e k következtében, a 60 �Som ló vezetése a la tt á lló 18 szo ciá ld e m o kra ta ta g g a l e g yü tt a Kreutzhoz szító ra d iká liso k is kivo n u lta k az ülésről. A ra d ik á lis o k egy része a zo n b a n Kletzár veze­ tésével b e n n m a ra d t. „ M iu tá n a zonban a szocialista ta g o k a t a N em zeti T anács­ ban való bennm a ra d á sra b írni nem le h e te tt, K letzár Lajos in d ítvá n yá ra a Nem zeti Tanács úgy határozo tt, hogy p á r n a p o n b e lü l ülést ta rt, m elynek tá rg y á t az e ln ö k m egválasztása (e d d ig Som ló vo lt az) és a k ilé p ő ta g o k helyeinek ú ja k k a l való betöltése fo g ja képezni.” Ekkor a szo ciá ld e m o kra tá k kije le n te tté k , hogy csakis a p o lg á ri ra d ik á lis p á rt (értsd a la tta a K reutz-féle c s o p o rto t) és a k is g a z d a p á rt ké p ­ viselőivel h a jla n d ó k egy ú ja b b nemzeti ta n á cs a la k u lá s á b a n résztvenni, és e lh a tá ­ rozták — „m e rt a város és a várm egye kö zig a zg a tá sá n a k te lje s cső d je küszöbön va n ” — a M u n kástan á cs fe lá llítá s á t. Ebben a k ije le n té sb e n az az érdekes, hogy nem voltak h a jla n d ó k tá rg y a ln i az a kko r m ár m e g a la k u lt K öztársasági F ü g g e tle n ­ ségi P árttal, Károlyi M ih á ly p á rtjá v a l. U g ya n arra a na p ra , ja n u á r 12-ére, a m ik o r a szo ciá ld e m o kra ta p á rt ta rto tta évi közgyűlését, hívták egybe Kletzárék a ra d ik á lis p á rt gyűlését a pártvezetőség m egválasztása c é ljá b ó l. „T e kin tve azon b a n , hogy részben a rossz id ő já rá s , rész­ ben a csehek közelléte fo ly tá n e lő á llo tt ideges k ö z h a n g u la t fo lytá n , mely a p o liti­ zálást a lk a lm a tla n n á teszí, kevesen je le n te k meg, az id e ig le n e s vezetőség úgy h a ­ tározott, hogy a pártvezetőség m egválasztása ú ja b b p á rtg y ű lé s t fog összehívni.” Hosszas huzavona u tán m árcius 2-án ta rto tta meg, a városháza nagyterm ében, vezetőségválasztó gyűlését a ra d ik á lis párt. „ A gyűlésen dr. H o lló Dezső fe jte tte ki a p á rt szervezésének szükségességét és a zo ka t az elveket fe jte g e tte , am elyek a ra d ik á lis p á rto t a szo ciá ld e m o kra ta , v a la m in t a K á ro ly i-p á rttó l e lvá la sztjá k, s a m e ­ lyek azokkal összekötik.” — A gyűlésen k ü lö n be n kevesen je le n te k meg. K ü lö n ö ­ sen fe ltű n ő vo lt a p o lg á ri réteg tá v o lm a ra d á s a .” A p á rt nem is szám ított a rra , hogy valam i sokan lesznek, m ert az a meggyőződése, hogy in k á b b kevesen le g ye ­ nek, de ezek azután legyenek tö re tle n ra d ik á lis o k .” — E lnöknek B aum ann M iklóst, ügyvezető e lnöknek dr. H o lló Dezsőt, a le ln ö k n e k Kreutz Emilt, K letzár Lajosnét, Klein A d o lfo t és Sim on Józsefet vá la szto ttá k meg. V á la szto tta k ezeken kívül még 1 háznagyot, 1 pénztárn o ko t, 4 titk á rt és 4 jegyzőt, to v á b b á 40 választm ányi ta g o t. U gya n akko r a pártvezetőség fe lh a ta lm a z á s t nyert arra, hogy ezek szám át 100-ra egészítse ki. — Az elnökség névsorából is k id e rü l, hogy személyi viták k o m p ro ­ misszum á lta li m egoldása előzte meg a választást. A ra d iká liso k m árcius 17-én a képviselőválasztások ügyében ta rto tta k vá la szt­ m ányi ülést. „ A választm ány a ke rü le t egyéb szervezeteivel való összeköttetés fe l­ vételét határozta el és csak azután fog végérvényesen d ö n te n i, hogy a vá la sztá ­ sokon m ilyen úton fo g a p á rt h a la d n i.” A g itá c ió s gyűlés ta rtá s á t is e lh a tá ro ztá k, a m it fa lra g a szo ko n szándékoztak m e g h ird e tn i. — A p á rt tevékenységének az ese­ mények a la ku lá sa ve te tt véget. „ A vá lto zo tt viszonyok fo ly tá n a b a la ssag ya rm a ti ra d iká lis p á rt vé g re h a jtó b izo ttsá g a m árcius hó 22-én, azzal az in d o kolá ssa l, hogy a p á rt lé tjo g o su ltsá g a m egszűnt, k im o n d ta a fe lo szlá sát s ta g ja i b e lá tá s á ra bíz­ ta, részt kívánnak-e venni a p o litik á b a n vagy sem .” A Nemzeti Tanács k iá ltv á n y á t a lá író h a rm a d ik p á rt a Károlyi M ih á ly vezetése a la tt á lló F üggetlenségi és 48-as Párt volt. Régi n ó g rá d i hagyom ányokkal re n d e l­ kezett, de tö m e g e it a Tisza Istvá n -fé le M u n k a p á rt h ó d íto tta el. A p á rt szervezeti ú jjá é p íté se viszonylag igen későn, a p á rt p o litik á já n a k országos szinten való t i sz­ 61 �t á zá sa után vette kezdetet. A p a rt a Köztá rsasá gi Füg g e tle n s é gi Párt nevet vette fe l és 1919. ja n u á r 5-én ta rto tta a la k u ló gyűlését a várm egyeháza nagyterm ében. A p á rt p ro g ra m já t dr. K alm ár A n ta l a b u d a p e sti p á rtk ö z p o n t k ik ü ld ö ttje is­ mertetett. „ Károlyi M ih á ly üdvözletét hozza - m o n d o tta - és azt az üzenetét, hogy ala kítsá k meg városukban is a K öztársasági F ü g g e tle n sé g i Pártot, am elynek köszönhető, hogy az ország m e gkapta a fü g g e tle n s é g é t és m e g va ló su lt a n é p u ra ­ lom. — A korm ányt képviselő három p á rt között fe n n kell ta rta n i az egyetértést, nem szabad a g yű lö lkö d é st e lh in te n i, m ert az országnak e lsőrendű érdeke, hogy az a n ta n t e lő tt a m agyar nép egységesen á lljo n . - K ife jte tte , hogy m it szándéko­ zik te n n i a korm ány a szociális, a g a zd a sá g i és a p o litik a i téren. A korm ány fö ld ­ b irto k refo rm ja szerint a fö ld e t a fö ld m íve lő népnek az á lla m örök tu la jd o n u l fo g ja á ta d n i oly csekély m egváltási á r m ellett, am ely m inden m egterhelés nélkül — az 1913. évbeli ára k szerint — kifizethető. Az ip a ro so kró l a m esterségükhöz szük­ séges eszközök á ta d á sa á lta l kíván g o n d o s k o d n i a korm á ny. A m unkások és tiszt­ viselők a gyári üzemek és a v á lla la to k évi nyereségéből osztozni fo g n a k. — A h a d ­ sereg kérdésében a korm ány d e m o kra tikus a la p o n fegyelm ezett h a d se re g e t a kar létesíteni, de csak oly te rje d e le m b e n , am ely a belső rend fe n n ta rtá s á h o z szüksé­ ges.” — Ez u tó b b i korm á n yp ro g ra m m a l szemben szöges e lle n té tb e n vo lt az, a m it ez után m o n d o tt a központi k ik ü ld ö tt, a m iko r rá té rt a „k ü lp o litik a i helyzetre és kim u ta tta a csehek, rom ánok, szerbek a s p irá c ió já n a k a la p ta la n s á g á t és végezetül fegyverfogásra szólított fel m inden m a g ya rt a nyakunkra ü lt e lle n sé g g e l szem ben." Ez a kijelentés, am ely a la p já b a n véve e lle n tm o n d o tt a p á rt országos p ro g ra m já b a n fo g la lta k n a k , am ely a w ilso n i elvek a la p já n á llt és k ije le n te tte , hogy az ország in te g ritá s á n a k kérdése nem tő lü n k fü g g , rá v ilá g ít a rra , hogy az a kko ri korm ány­ p á rtokon belül sem volt tisztázott a kérdés. — A ba la ssag ya rm a ti pártszervezet m e g a la ku lá sa ko r ilyen elveket h a n g o z ta tn i a zonban ké tsé g te le n ü l helyi p o litik a i a k tu a litá ssa l b írt és nyilván a régi, soviniszta elképzelések képviselőinek a m eg­ nyerését is célozták. A p á rtcso p o rt elnöke A n in g e r László lett. A le ln ö k e i p e d ig O k o lic s á n y i M anó, dr. Feledi Jenő, M orvay György, A lács Béla, Eckert Péter és dr. G e llé n Barna. Ez az úri csop o rtu lá s - és ez v o lt a helyi a d o tts á g o k m e lle tt a p á rt te rje szke d é ­ sének egyik le g fő b b a ka d á ly a - te lje s egészében a korm ánybiztos fő isp á n , Rá­ kóczy István m ö g ö tt á llt. Ez vo lt az egyik oka a n n a k, hogy a Som ló befolyása a la tt á lló pá rto k nem vo lta k h a jla n d ó k velük tá rg y a ln i a p o litik a i kibontakozás érdekében. Som ló ezt a m a g a ta rtá s t így m agyarázta m e g ; „ a szo ciá ld e m o kra ta p á rt ta g ja i a helybeli Nem zeti Tanácsból kiléptek, m inek valószínű folyom ánya a Nem zeti Tanács teljes szétbolm ása lesz. A p á rt ta g ja it erre az e lh a tá ro zá sra az in d íto tta , hogy Rákóczy István korm ánybiztos a Nem zeti Tanács azon k ü ld ö tt­ ségét, am ely Losoncon dr. Bazovszkyval — (az első n ó g rá d i csehszlovák zsupán — fő is p á n ) — tá rg ya lt, a le g a lá v a lo b b rá g a lm a k k a l ille tte , ezeket a rá g a lm a k a t a köz­ ben m e tg a la k u lt úgy nevezett K á ro ly i-p á rt előkészítő ülésén a p á rt vezetői te lje se n nyíltan tá rg y a ltá k és ezen fe lü l a korm ánybiztos a belügym iniszterhez inté ze tt fe l­ je le n tésé b e n a le g ké p te le n e b b rá g a lm a k k a l ille tte a Nem zeti Tanács m űködését.” A Nemzeti T anácsot csak Saly Endre korm ánybiztosnak s ik e rü lt ú jb ó l é le tre hív­ nia, ez azonban nem segített a Rákóczyt tá m o g a tó Köztársasági F üggetlenségi pá rton. M á rciu sb a n még s a jtó o rg á n u m u k a t, a R ákóczy-párti N ó g rá d i H írla p o t is 62 �elvesztették, am ely — Salyhoz alkalm azkodva, m in t a h o g y m in d ig a m in d e n k o ri fő isp á n p o litik a i p á rtjá n a k szócsöve vo lt - szo ciá ld e m o kra ta zászlót tű zö tt ki c é g é r g yanánt. A három koalíciós ko rm á n yp árt - az e lő b b u tó b b köztük fe lm e rü lő fe lfo g á s ­ beli különbségek e lle n é re is - c e n trá lis helyet fo g la lt el a p o litik a i közéletben. A KMP e lle n i harcukon kívül, am i tőkés fe lfo g á s u k b ó l következett, h a rc o lta k a szél­ sőséges p o lg á ri jo b b o ld a l és a b a lo ld a l e lle n is. Ennek a p o lg á ri p á rto k e lle n i h a rcn a k N ó g rá d b a n , a h o l kife je ze tte n b a lo ld a li, ra d ik á lis a n p o lg á ri dem okratikus p á rta la k ítá s i kísérlet nem volt, csak a p o lg á ri jo b b o ld a l e lleni nyom ai m aradtak fenn. Ez elsősorban a különböző szín á rn ya la tú k is g a z d a p á rto k a k c ió ib ó l d e rü l ki. 1918. novem ber 17-én ta rto tta a „ N ó g rá d megyei k is g a z d a p á rt” a la k u ló g y ű lé ­ sét. Ezen a balassagya rm a ti értekezleten, „ melyen úgy a he lyb elie k, m in t a vidéki fö ld b irto k o s o k nagy számmal vettek részt,” tu la jd o n k é p p e n a v o lt uralkodó, osz­ tá ly képviselői a d ta k egym ásnak ta lá lk á t, b á r a szervezők e g yelőre h á tté rb e n m aradtak. A p á rt - a n ó g rá d ia k p ro g ra m p o n tja ib ó l le g a lá b b is ez d e rü l ki —a n a g ya tá d i Szabó István-féle d e m o k ra tik u s a b b , közép- és kisparaszti rétegekre tám aszkodni kívánó cso p o rtu lá s színében m u ta tko zo tt be. Irányelvei a következők 1. A p á rt ragaszkodik az ősi m agyar hazához, te rü le ti épségéhez. — 2. Követeli a fö ldműves nép szám ára am a jo g o k a t, m elyeket a népkö tá rsa sá g ilyenekül m e g ­ je lö l. — 3. Földet kíván a szegény népnek, követeli a lánckereskedelem e ltö rlé sé t az uzsora m egfékezését. — 4. H ité t, va llá sá t, m in d e n ki s a já t anyanyelvén g y a k o ­ rolhassa. — 5. Á lta lá n o s , titkos, községenkinti és a nőkre k ite rje d ő szavazati jo ­ g o t.” A fenti po n to kb ó l kiderül, hogy soviniszta, a területi integritás a l a p já n álló követelései teljes mértékben a volt földbirtokos osztály és az ip a ri nagytőke é r­ d e ke it képviselték. A nemzetiségeknek v a ló já b a n csak a sa já t nyelvükön való imádkozás jo g á t hagyták volna meg. „ Z ászla jára - m o n d ta az egyik szónokunk, Kardos G yu la — Isten és Haza van írva, amelyet nem eng e d kezéből kicsavarni.” A n a g y a tá d i Szabó-féle p ro g ra m ra Bodonyi Béla szavai emlékezte tnek: „ a reggeltől estig do lg ozó né p e t e lnyom ták és csak képviselőválasztások a lk a lm á va l keresték föl, s mint csordát, szuronyok közt h a jto ttá k szavazni. A nép á ld o zato kka l fizette meg a bűnös rendszert. Jogot és fö ld e t a n n a k a népnek, amely a fö ld d e l fo g la lkozik és azt a h á b o rú b a n meg is védte.” - A szónokokat jellemzi, hogy a p o lg ári d e m o k ­ ratikus fo rra d a lom m o to rjá ró l , a munkásosztályról meg sem emlékeztek. Ezek után szinte m unkásárulás számba megy a m a g á t szo ciá ld e m o kra tá n a k va lló Som ló Józsefnek, a N em zeti Tanács e ln ö kén e k s z ó n o k la ta : „ Ü dvözölte azokat, akik életükkel és vérükkel a le g tö b b a d ó t fizették. E p á rt kívánsága érdeke m in ­ den osztálynak, é rdeke, hogy a k is g a z d a p á rt m agához ra g a d ja az ország veze­ tését. . . . Ha a fö ld e t m egvédték, ta rtsá k is meg. . . . M agyarország a m agyaroké. M i együtt h a la d u n k a p o lg á ri p á rto kka l, am íg ugyanazon az úton h a la d n a k , mely egy viru ló M agyarország fe lé vezet.” — Érthető, hogy az egyb e g yű lte k lelkesen m egéljenezték a kö p ö n ye g fo rg a tó t. — Elnökül Raksa Pált, a le ln ö k ü l Fekete Jánost, Sztrehárszky G yörgyöt, Frecska Jánost, jegyzőül és titk á ru l p e d ig P ia trik Ferencet választották meg. Az e ln ö kség e t egy huszonhat ta g ú választm ány segítette m u n ­ ká já b a n . Ha már a kisgazdák d e m o kra tik u s a b b irá n y á b a n h a la d ó n a g ya tá d i Szabó 63 �fé le csoportulás is ilyen követelésekkel lé p e tt fel, m ennyivel in k á b b a reakció fedőszerve volt a soko ró p á tka i Szabó Istv á n -fé le cso p o rtu lá s, am ely a n a g y b ir­ tokosok nyílt tá m o g a tá s á t élvezte. 1918 novem berében m ár megszervezték a lo so n ­ ci, a szécsényi és gyarm ati já rá s i szervezeteit. A b a la ssag ya rm a ti k is g a z d a p á rt — azaz az e lő b b e m líte tt csoportulás — nem tu d o tt e lle n á lln i a fö ld b irto k o s i nyom ás­ nak és te s tü le tile g csatlakozott, 1918 decem berében, ehhez a m a g á t Országos F öldm ívespártnak nevező csoportuláshoz S zólam aik közül ta lá n a le g k ife je z ő b b : „ M i vagyunk a nemzet g e rince, fe n n ta rtó ereje, mi vagyunk a töb b sé g e . Nem vezetettek, de vezetők a ka ru n k le n n i!” C sakham ar la p o t is a la p íto tta k . Ez a „N ó g rá d i Földm űves” , m elynek első száma 1918. decem be r 25-én, m ásodik száma pe d ig 1919. szeptem ber 21-én je ­ le n t meg. M á r m aga ez a tény is tö b b e t m ond szám unkra, m in t húsz p o n tb ó l á lló , dem okratikus szólam okkal bővelkedő, a k ö z é p b irto ko ka t föld o sztá stó l védő p ro g ­ ram ja. 1919 októberéb e n ö n m a g u k a t leplezték le : „M ik o r Károlyi M ih á ly fö lfo r­ g a tta az országban a re n d e t és a term elést, a fa lu s i szövetkezetekben és g a z d a ­ körökben szervezett kisgazda és földm űves tá rs a d a lo m m e g a la k íto tta az O rszágos F öldm ívespártot.” Hevesen tá m a d tá k a K árolyival m egegyező n a g y a tá d i Szabó Istvánt és híve it és d ia d a lla l á lla p íto ttá k meg, hogy nekik v o lt főrészük a b b a n , hogy a n ó g rá d i parasztság je le n tő s része s z a b o tá lta a Tanácsköztársaság in té z­ kedéseit. — Története — kezdetétől fogva - az e lle n fo rra d a lm i p á rto k törté n e té h e z kapcsolódik, a m it az te tt lehetővé, hogy a p á rt vezetését — a szegény- és d o lg o­ zóparaszti rétegek kirekesztésével — kulákok, közép és n a gybirtokosok k a p a rin ­ to ttá k kezükbe. U gyancsak e lle n fo rra d a lm i színezetű le h e te tt az a pá rtcso p o rto su lá s is, a m e ly­ nek lé tre jö tté rő l 1919 m á rciu sá b a n szerezhetünk tud o m á st. Ez a Tisza István-féle volt M u n k a p á rt ta g ja it tö m ö ríte tte és neve a N em zeti Egyesülés P ártja volt. Azt, hogy hogyan kell m e g ité ln ü n k a N ó g rá d megyei p o litikai p á rto k vezetői­ nek szerepét egy tény n yilvánvalóvá teszi. — 1919. m ájus 3-án a T anácsköztársaság bűnöldöző szervei B alassagyarm aton, e lle n fo rra d a lm i tevékenységgel és h a z a á ru ­ lás v á d já n a k g ya n ú já v a l te rh e lte n le ta rtó z ta ttá k a következőket: A n in g e r László, Dr. Baross Pál, Cservenyák György, Felsenburg Ö d ö n , Jónás Emil, Jónás Dezső, Dr. G e llé n Barna, K ondor Á rm in, Kreutz Emil, Rákóczy István, S algó G á b o r, V é r­ tes A rnold, Dr. Som ló József, Ébner Lajos p o lg á ri személyeket, Lányi, Leidorf , Je­ rome, Rohn századosokat, Péter, Ébneth, Kiszely, Berger, L a n g h o ffe r h a d n a g yo ka t, Ba bel a lh a d n a g y o t és B ednár törzsőrm estert. — Ismerős a nevek viselői közül nem megy, m in t a fe ls o ro lt p á rto k vezetőségi ta g ja . - Az p e d ig nagyon jellem ző, hogy a két nagy személyes e lle n fé l Somló és Rákóczy, a k ik személyi v itá iv a l a n ó g ­ rádi sa jtó h ónapokon á t fo g la lk o z o tt és a kik egym ást h a jla n d ó k le tte k volna egy kanál vízben is m e gfu lla szta n i, a T anácsköztársaság id e jé n kezet fo g o tt és közö­ sen vettek részt e lle n fo rra d a lm i szervezkedésben és az im p e ria lis ta csa p a to k b e h í­ vásának tervezgetésében. — Az azután m e g in t más la p ra ta rto zik, hogy az e lle n fo rra d a lm i H orthy-rendszer S om lót m égis csak e lité lte , m in t izg a tó t. De ezt is m egúszta: - vé g re h a jtó le tt B alassagyarm aton. Jegyzetek helyett: Rövid ismertetésem az egykori nógrádi sajtó híranyagára támasz­ kodik. A Nógrádi Hírlap, a Nógrádvármegye, a Losonci Ujság, a Felső-Nógrád, a Nógrádi Földmíves 1918, 1919 és 1920. évi évfolyamait dolgoztam fel. Részletes feldolgozásuk a „Politikai pártok története Nógrád megyében” c., készülő tanulmányomban lesz található. 64 �TAR ISTVÁN: Tereferélők �MARTON LÁSZLÓ: Lenin portré BORSOS MIKLÓS: Derkovits portré ���TANULMÁNYOK A Madách-család leveleiből Ö röm m el rö g z íth e tjü k a té n yt: im m ár a v ilá g iro d a lm i é rdeklődés m e lle tt fo r­ m álódik, m ódosul M a d á ch Im réről a lk o to tt képünk. A P aló cfö ld m ár e d d ig is tetem es részt v á lla lt e fo ly a m a t le h e tő sé g e in e k szervezésében és b iztosítósában. A m agam részéről ezúttal a kö ze lm ú ltb a n fe lle lt csa lá d i levelek kö zre b o csá jtá sá ­ val szeretném tá m o g a tn i a szűkebb p á tria fo ly ó ira tá n a k m u n ká já t. Az értékes do ku m e n tu m o k a költő só g o rá n a k le szá rm a zo tta in á l, B alogh K á­ rolyné és B alogh A n n a őrize té b e n vá rtá k fe lfe d e z é s ü k e t B udapesten. Ehelyt m on­ dok nekik köszönetet egyrészt a c s a lá d i ereklyék és hagyom ányok g o n d o s á p o lá­ sá ért, másrészt azért a segítségért, m elyben a k u ta tások során m in d e n ko r részem volt. A gyűjtem ény 13 le vé lb ő l és egy szám lából á ll, e b b ő l M a d á c h Im re írt n é ­ gyet, M a jth é n yi A n n a ha to t, M a d á ch M á ria és F ráter Erzsi egyet-egyet, a fe n n ­ m aradó pe d ig M a jth é n y i A nna és M a d á c h Imre közös levele. A cím zett m inden esetben M a d á ch Károly. A levelek fe la d ó in a k kilé te és keletkezési id e jü k (1847— 1861) jogos várakozást ébreszthet b e n n ü n k ta rta lm u n k irá n t, s d o ku m e n tu m a in k ig a z o ljá k is ezt az é rdeklődést. S o ra ikb ól a csa lá d é le té n e k fo n to s m ozzanatai tá ru ln a k elénk 1848 fo rró n a p ja ib a n , m e gism erjük a n ya g i helyzetüket az 1850-es években és képet ka p u n k M a d á c h Imre országgyűlési szerepléséről. J e le n tő s é g ü ­ ket elsősorban m égis a c s a lá d ta g o k p o rtré in a k é le sebbre ra jzo lá sa a d ja . A költő em beri és p o litiku s i a rc u la ta m e lle tt fő le g a sztregovai nagyasszony vonásai b o n ­ takoznak m arkánsan elénk. Leveleit olvasva szinte Jókai kőszívű hőse, B a ra d lay Kázmér a la k ja ö tlik fel ú jra : A fö ld ne m ozogjon, hanem á lljo n . . . Túlzó szig o rú ­ sága, takarékosság a , é rte tle n sé g e a kor nagy p o litik a i m ozgalm ai irá n t jó l m a g ya ­ rázzák a családon b e lü l v ita th a ta la n u l léte ze tt e lle n té te k e t, am elyekről az e d d ig i krónikások kím életesen h a llg a tta k . M ost, az új d o ku m e n tu m o k fényében nem le ­ h e t to vá b b h a lo g a tn i az á llá s fo g la lá s t. A két fivér, Im re és Pál m e lle tt, a kik kö z­ é le ti szereplésükkel hívták ki fe lté tle n ü l császárhű an yju k rosszallását, lá tn i fo g ­ ju k Károly és M á ria szűkebb körű, a n ya g i je lle g ű lá za d á sá t is, am ely a zonban nem n é lkü lö zö tt bizonyos vilá g n é ze ti e lle n té te k e t sem. F ráter Erzsi új levele a lig h a v á lto z ta t a ko rá b b i fe lfo g á s o n . M in d e n e s e tre : nem ig a zo lja azokat, a kik te lje s re h a b ilitá s á ra az u tó b b i id ő b e n kisé rle te t tettek. A levelek — stílusok m e lle tt — helyesírásukban is érdekesen v a lla n a k íróik fe lfo g á sá ró l, m űveltségi szin tjé rő l, ezért betűhíven közöljük őket. M e g ta rto ttá k to vá b b á a keletkezés id ő re n d jé t és a le h e tsé g ig k ib o n to ttu k az u ta lá s o k a t is. (E nnyiben kívánva segítséget n y ú jta n i egy m a jd a n i tüzetes M a d á c h -é le tra jz össze­ á llító já n a k .) Egy részük a zo n b a n, első so rb a n a kusza b irto k ü g y le te k számos v o n a t­ kozása, ma m ár fö ld e ríth e te tle n . M o n d a n u n k sem kell, hogy öröm m el veszünk m in ­ den tá jé ko zta tá st, am ely h o z z á já ru lh a t a fe h é r fo lto k tisztázásához. 5 65 �1. SZÁMÚ DOKUMENTUM: Majthényi Anna levele Károly fiához Budára, minden bi­ zonnyal Szteregováról. A levélen keltezés nem szerepel; időhöz kötése korántsem könnvű feladat. Madách Károly 1847 végén érkezett a fővárosba, hogy ott állami hivatalt vállaljon. Az utazás pontos napja nem ismeretes. A következő két levél utalásai azonban kizárják annak lehetőségét, hogy Majthényi Anna sorai 1848. január 1. után íródtok. A fűtésre és a télre való utalás viszont novemberre, még inkább decemberre mutat. így a valószínű kelet: 1847. november—december. A Monsieur Monsieur Charles de Madách A Várba No 141 Buda franco Kedves Károly! El válásod igen fáj. Szüléd házábol valo ki lépés, és új pályádba valo meneteled, ez mind sok gondolatokat hajtot fejemen keresztől - azért én egyebet mint Isten áldását nem kí­ vánhatok, és arra az egyre emlékeztetlek hogy rosz társaságtól őrizkegy. - A mi a mobi­ liát illeti, emlékezni fogsz hogy egy ágyat, egy Divánt, 2 Foteuilt egy Chifonert igértem, erre pedig többet Száz pengőnél nem adhatok; az se az én tanátsom volt, hogy oly sijetve Szálást kerestél, hogy azt mondotam, hogy Balogéknak1 ne legyél alkalmatlan, ér­ tetem hogy fizetés nélkül ne legyél nékik terhekre, ha egy vagy 2 öll fát vettél volna a Szoba fűtésére a tellet ot töltheted volna, de nyakra főre pénzt küldjek, honan? Szálást is sijetve kerestél - nagy úrat az én erszényemre ne játsz mert azt is amit adok erömön felül van - ha meg haragitsz anyit se adok, de már el meneteledkor meg boszontotál, látad minden pénzem Néked és Palinak adtam, és már akkor kérded mikor veszem a Mobiliát? Kár volt a postát terhelni az Uberslagok el küldésével. - Azon száz pengöt ha lesz majd fogom asignálni addig tegyél a mit tehetsz - Majthényi Tóni- 5 ezer pengöt fel mondot, a mire gyütenem kel - Nintsinek3 termédekel tartozom, Eminek4 fél évre, nem tudok hová lenni - végeznem kel, igen fáj a fejem, és igen rosz a penám. Balogékat csokolom most nem irhatok nékik, Pepikén igen örültem - Téged is csókolak Pankával5 maradok Szerető Anyád 1 Balogék: Madách Mária Pesten élt második férjével Balogh Károly kapitánnyal és első házasságából való gyermekeivel. 2 Majthényi Tóni: M. Antal (1794-1866), a család távolabbi rokona, 1837-től báró, 1844től liptói főispán. Alkalmasint az ő közéleti szereplése lebeghetett a Madách-fiúk anyja előtt, mint követendő példa. 3 Nintsi: Madách Anna beceneve. 4 Emi: a költő családi beceneve 5 Pepike és Panka: Huszár József és Anna, Madách Mária gyermekei első házasságából. 2. SZÁMÚ DOKUMENTUM: Majthényi Anna levele Károly fiához Budára, valószínűleg ismét Sztregováról. Keltezés ezúttal sem segíti tájékozódásunkat. Az előzőt nem sokkal követhette, valószínűleg egy levélváltás választja el őket. A következő levélen Mgdách Imre c ímzése már öccse állásáról tudósít (január 6-án), itt még erről szó sincs. Egyébként is erősen valószínűsíthető, hogy M. Károly január 1-ével lépett a Helytartótanács szolgálatába. A levél körülbelüli kelte tehát: 1847. december. T: ez: Madách Károlynak Budán Kedves Károly! Te fel vetted az 500 f én a Te Budai mulatásodra nem adhatok anyi pénzt, tudod a kön­ nyül álásokat, a mint hivatalt se kapsz, és engem költségbe teszel, én itten nyomorogják a mellet hogy Te mulatsz, gondold meg mely szorongatásokat szenvedek temérdek adosá­ gom mellett - Abbol a pénzből adjál Palinak is - A Nekula6 Contojába se fizetek többet mint a 2 nagy kaputot és tőled egy Frakot - ha többet csináltattál magad fizesd. - Iga­ zán ird meg vagyon é reménységed hivatalra mert öröké a várakozás nem tarthat. Ezek után csokolak maradok szerető Anyád Anna Emi üzeni ki csokol minjatokat, ved át Borytol7 a Gyáralapító actziáját,8 6 �6 Nekula: fővárosi szabómester. 7 Bory: vagy a család tiszttartója vagy annak ügyvéd fia (lásd hátrább). 8 Az 1844-ben életre hívott Gyáralapító Társaság részvényéről van szó 3. SZÁMÚ DOKUMENTUM: Madách Imre levele öccséhez, Csesztvéről Budára9 Tekintetes Madách Károly urnak a M. K. H. Tanács fogalmazójának franko Várban fortuna tér Budán 141 sz. 10 emelet Kedves Károlyom! Megemlékezésedet, s még inkább bizalmadat szivesen véve igen köszönöm, s valamint én teljesitém a levél megsemmisítését magában foglaló kérésedet, ugy te is tüstént teljesitsd hasonló tárgyu kérésemet is. - S most őszintén kell szóllnom reménylve hogy meg nem ha­ ragszol. — Igen csodálom hogy olly rosszul ismered a mamát, hogy olly abszurdus módok­ hoz nyúltál külömben igazságos dolgodnak szorgalmazásában, melly módok álltai el rontád dolgodat. — A mama amint mondja mondta néked elmenetelekor, hogy utolsó pénzét adja, s mint ő írá nékem, te még is mindjárt sürgetted hogy csak mentől előbb küldjön, s ez álltal ugy megharagitottad hogy még maid később fog küldeni, mint külömben kül­ dött volna. Másik hiba vót a szálás rögtöni felvétele, ezt az én nézetem szerént is leg roszabbul tetted, mert addig haszontalan míg mobiliád nincs, s ha a mobilia megvételé­ nek sürgetése vált ez álltai szándékod, az álltal romlott el, hogy igen is hamar történt, mert én is azt tartom hogy alig kaptál volna mobiliát, mielőtt szállásod lett vólna, s igy annyiból szükséges volt előbb szállást fogadni, de hibáztál abban, hogy rögtön tetted tudván a mama szájából, hogy nincs pénze. De a mama szemében leg nagyobb hiba hogy az überschlágot küldted, mert ezt úgy nézi mint kényszerítést, s mit önkényt szivesen adna, kényszerítve nem ád. Egy szóval így kellett vólna eljárnod, mint a mamát ösmerem, s azért írom meg hogy máskor alkalmast10, nehogy magad rontsd dolgodat. Februáriusban vagy legfeljebb újévkor kellett vólna szállást fogadni, okul adva, hogy fertály van, máskor nem kapni alkalmasat, s osztán írni, hogy már most egy kis mobilia kellene ha kapnál a mamától, ő erre meg írta vólna mit csináltat, persze keveset. Te meg reá meg köszönted vólna, de írtad vólna hogy még erre, meg erre is igen nagy szükség vólna ezért, meg ezért, hiszen ha mindjárt nem is, csak ha lehet, s meg lett vólna a dolog. Azonban ha már meg van íigy ahogy van, máskép kell cselekedni, én el nem fogom mulasztani amennyi hatal­ mamban áll hasznodra fordítani, de a mama annyira fel van haragudva, hogy ez tavaszig is megtart, így csak azt javasolhatom, hogy most köszönd meg amit ád, s vegyél a mit lehet, sőt próbáld őtet meg engesztelni hibád el ismerésével, és ne említs semmit most a többről, úgy reményiem leg feljebb tavaszra meg kapod a mit kívánsz. Meg fogsz engedni, hogy így írtam, mert leg jobb szándékomat el fogod hinni. Még magam nézeteül szabad­ jon ide tennem hogy valóban óriási módon hibáz(ol) magad erszénye ellen, ha Budán lako(zva) nem keresel használt mobilia raktárakban holmit, épen olly elegansakat kaphatsz fél áron, s ki sem ismeri meg hogy nem új. - N. B. ho a mamát meg akarod engesztelni s igy hibádat be vallod, még is ollyan kitételekre mint minőket nekem feljegyeztél, mint „erszényemre ne játsz urat” e. u t.11 oda írhatod hogy ez neked igen fájt tőle, ki nem tartod abban magadat bünösnek s bizonyosan midőn kedvét is töltendő éppen e hivatalt kérted, nem az ő erszényére urat játszani szándékból, de épen neki is örömet készítni való iparkodásból tevéd. - Kis fiacskám neve Aladár.1 2 Csókol, és máskor is levelet kér holtig szerető bátyád Imre S unokaöcsédet kegyeidbe ajánlja. — 9 A költő négy levele (3., 12., 13., 14. számú dokumentum) először az Irodalomtörténeti Közlemények 1968/2. számában jelent meg, itt másodközlésükre kerül sor.1 2 10 Nyilvánvaló elírás „m int máskor alkalmst” vagy „hogy máskor alkalmazd” helyett. 11 „é” úgy tovább vagy más, de hasonló jelentésű rövidítés. 12 Madách Aladár 1848. január 1-én született Csesztvén 67 �4. SZÁ M Ú DOKUMENTUM: német nyelvű bútorszámla Madách Károly részére. A szám­ lából kiderül, hogy Károly megfogadta bátyja tanácsát és használt bútort vásárolt, más­ felől megkapta azt a 100 Ft-ot, amit anyja első levelében igért. Ofen, den 14 Feber 1848. RECHNUNG aus der vereinigten Möbel-Niederlage der bürgl. Tischler und Tapezierer-Meister Wasser-Stadt, Haupt-Gasse vis a vis der Kapuciner-Kirche Über machstehend empfangene Möbel pr: Comptant in 1 Divan mit Matroz 45 fl. kr. 1 Bett Nussholz 10 1 Nachtkasten 5 1 Schreibtisch 30 1 Sopha Tisch 18 1 Schiffon 20 6 Gurtensesseln 30 1 Kleiderstock 4 24 Saldiert f 162 24 Baar gezahlt f 100 Rest 62 24 (A számla magyar forditása: SZÁMLA a várbéli asztalos- és kárpitosmesterek egyesített bútorlerakatából Víziváros. Fő utca, szemben a kapucinosok templomával Az alább részletezendő átvett bútorokról 1 dívány, ágybetéttel 45 forint 1 diófa ágy 10 forint 1 éjjeliszekrény 5 forint 1 íróasztal 30 forint 1 alacsony asztalka 18 forint 1 fiókos szekrény 20 forint 6 kárpitozott szék 30 forint 1 ruhafogas 4 forint 24 krajcár Kiegyenlítve162 24 Készpénzzel fizetve 100 Maradt 62 24 5. SZÁMÚ DOKUMENTUM: Majthényi Anna levele Károly fiához. Minden tudós fejte­ getésnél többet mond a sztregovai nagyasszony felfogásáról, egy hónappal a forradalom kitörése előtt. A Monsieur Monsieur Charles de Madách a várba 141 szám Buda franco Kedves Károly! Leveledből látom hogy igen jól mulatsz szép társaságokban vagy meg híva, a mi elegendő mulatságot adhat, és így nem vagy meg szorulva más mulatságokat keresni - mert arrol el ne felejtkez hogy most léptél a világba, és minden szem reád van, K i r á l y i h i v a ­ t a l t v i s e l s z , viseleted nem lehet mint egy J u r á t u s é Pest Buda oly Kräh-winkel13 hogy ott mindent tudnak, hogy ne mondják rolad der land Junker jagt der Unterhaltungen nach, bis er den Hals bricht14 — én mind erre ha nem is mint Anya de mint barátné figyelmeztetlek; vácziaktol halotam hogy ot voltál, azt igen szügségtelenek látom, az csak ugyan Juratusoknak valo — Pali 3 nap volt Losoncon jó mulatot - A Csesztvei ut után beteg voltam15- Ezek után csokolak maradok szerető Anyád Anna Költ Sztregova 19 Feb 1848 Balogékat számtalanszor csokolom 68 �13 Krä h-winkel: elmaradott hely, kb. annyi, mint a magyarban Mucsa. 4 A német szavak fordítása: A vidéki uracs hajhássza az élvezeteket, míg nyakát nem töri. 15 Majthényi Anna Aladár születését követően látogatott január elején Csesztvére. 6. SZÁMÚ DOKUMENTUM: Majthényi Anna levele Károlyhoz, Sztregováról. Az anyai aggódás mellett világosan láthatjuk a teljes politikai értetlenséget is, amellyel a fővárosi eseményeket kisérte és értelmezte. A Monsieur Charlls de Mádách a Buda 21 Mar 848 Kedves Károlykám! Leveled meg hagyásod szerint ki nyitottam, a szörnyü dolgokat16 olvastam, csak az Istenre kérlek ne ereszkegy valamibe, csak elöl jároidhoz tardsd magad17 - képzelheted szörnyü szorongatásaimat értetek kiket ugy szeretlek a Deputatzio vissza jövetelére retegek ha siker nélkül járnak18 - Emihez nem mehetek a szörnyű viz véget19 Marikát vigasztald, el ne had, szörnyen busulok végete Csokolak Isten oltalmába ajánlak holtig maradok Szerető Anyád Anna 6 portörülö és por köpenyeget küldök 16 szörnyű dolgok: a forradalom 17 A jó tanács megkésett: Madách Károly március 16-án beállt nemzetőrnek. A sors iró­ niája, hogy ezt viszont előljáróival, a helytartótanács fiatalabb tisztviselőivel együtt tette. 18 Az országgyűlés küldöttsége, amely március 15 és 17 között járt Bécsben. 19 Szörnyű víz: az Ipoly tavaszi áradása 7. SZÁMÚ DOKUMENTUM: Majthényi Anna levele Károly fiához, Budára, Madách Imre sajátkezű utóiratával. A levél keltezéséből kitűnik, hogy az áradás elmúltával 1848 tavaszán rögtön Imréhez utazott Csesztvére, nyilván, hogy őt a tevékeny politikától vissza­ tartsa. (Az újabb kutatások szerint csekély eredménnyel ). Kedves Károly! Reménylem és bizok testvéri szeretetedb e hogy szegény szerentsétlen jó Marit, ebbe a nagy szomoruságába el nem hagyod, és segítségére és vigasztalására leszel, és azt is gon­ dolom hogy mivel szegény egy idegen inasai az egész száláson egyedül lakik20 hogy Te néki az ot hálást ajánlotad, gondold meg mi szerentsétlen szegény jó Mari! aki minyá­ tokhoz oly jó, és telyes szeretettel volt, jób sorsot érdemlet volna, azért légy néki segítsé­ gére és vigasztalására - mond néki hogy ezerszer csokolom és írja meg mikor jöhet ki — Emi egy hétig ismét feküdt de már ismét fel kelt - Hétfön lesz Restauratcio — A jövö héten Pali talán bé megy Budára - avval küldök egy nehány forintot hogy szegény Balo­ gékat ki fizethesd amivel tartozol. Légy igazán hivatal után Szontagh21 a ki ma Bétsbe utazot azt mondota hogy minden hivatal már bé van töltve, de Mészáros22 most érkezet Budára még talán annál lehetne ha másot nints ki látás kotzogni, és könyörögni tudod kedves Károly hogy két harmadát el vesztettem jövedelmemnek, most én igen szegény vagyok, és híjába nem élhetsz Budán - Marikának a kiér szivem vérzik, m o n d h o g y m i k é p s z e r e t e m de szivfájdalomba lehetetlen irnom nékie irjál mentöl eléb cso­ kolak Istenek ajánlak maradok szerető Anyád Anna 20dik Majus 848 Csesztvén. Sztregovára irjál. Floris még most se fizetet? hirem tudtom nélkül nem szabad abbol a pénzböl semminek hibázni. - Hamza irja rögtön Laskainak, hogy a Joszágot csak egy évre adja árendaba, hogy ha Kandel ki akarja veni iljen fel tételek allat, semmi építések melyek az uj Contractusba vannak és el kezdve nintsenek nem történek, 2. a régi invente­ rium egy évre ki terjesztik. 3. Laskai honoráriomja marad. 4. az urbéri veszteség fejébe leg feljebb 6 vagy 700 pengőt gondolunk it engedni ha ezen feltételeket ha el fogadja a Medárda vására küldje fel az árendát, ha pedig el nem fogadná ugy Laskainak tökéle­ 69 �tes meg hatalmazást adok azon szives kérései akár a joszágot be látása szerént lehetö leg jobban más fel tételek mellet is egy évre haszonbérbe adja ha pedig ez teljes lehe­ tetlen volna ugy valami fel ügyelöt álitana a Joszagba a ki a szénát és egyebet fel takaritatna Kandelt pedig a Joszagból azonal ki tegye; ezekböl a pontokbol a mi szük­ séges irja meg Hamza Kandelnek is - Bori Laczi23 pedig minden pretenzionkat Kadelen irja le Hamzának, hogy Laskai ha szükséges szorosan követelhesse. — de ez mind azonal történjen Hamzát igen kérem Vörösváral is tegyen valamit és szinte egy esztendöre.24 Madách Anna-5 Kedves Károlyom! Igen köszönöm terjedelmes tudósításaidat, valódi örömet szereznek, s bizonyságai mint jó cinceptusodnak, m irt irántami szeretetednek. Már én azóta hogy javulni kezdtem megént rosszabul lettem, most keltem fel megint de nagyon gyenge vagyok, irni is csak nagy megerőltetéssel tudok. Ki tudja mikor mehetek be, ha csak lehet el nem mulasztom, hogy téged szegény jó Marieval ölelhesselek. - Bory mért nem jön ki leg alább hozzám, mond meg neki, mit csinál ott hiába. - Marieval és Pankával ezerszer csókolva édes Károlyom maradok Téged szerető bátyád M. Imre 20 Balogh Károly jelentkezett csapatánál és utóbb átlépett a honvédseregbe. 21 Sz. Pál ,a költő jóbarátja, a Bécsben székelő külügyminisztériumban kapott állást. 22 Mészáros Lázár, hadügyminiszter 23 Bory László ügyvéd, a család tiszttartójának fia. Az életrajzírók közül Palágyi igen sötét képet fest róla (Madách Imre élete és költészete, Bp. 1900. 77-79.). Ennek némileg ellentmond, hogy a költő és családja gyakran bízták meg jogi ügyleteik lebonyolításá­ val. Résztvett a szabadságharcban is. 24 Pilisvörösvárról van szó, amely Solymárral együtt Madách Anna birtokrésze volt. 25 Az aláírás szokatlan Majthényi Annától ebben a formában, de a kézírás azonossága hitelt érdemlően azt bizonyítja, hogy a betoldást is ő, s nem legidősebb lánya írta. 8. SZÁMÚ DOKUMENTUM: Majthényi Anna Károly fiához Budára, Sztregováról vagy Csesztvéről. A Monsieur Monsieur Charlles de Madách a Várba Buda No 141 franco Kedves jó Károlykám! Volt reménységem hogy talán kapsz engedelmet a ki jövetelre, de mivel eddig semit nem hallok már a reménység is el hágy - Szegény Balogék is oly szörnyü rövid időre voltak it26, és szegényekel mi fog történi még nem tudjuk, Istenem de szomoru idöt értünk el, az én egy pár napjaim nem busitanak, de Ti miatotok kedves gyermekeim vérzik a szi­ vem — 15dik Szeptemberbe 200 ember jön ide exerczirozni Freiburg jön vélek és Török2 27 6 is ide van rendelve; Pali még mindég Gyarmaton van mert negyedikbe ismét gyülések kezdődnek. - Hamzánál vagyon 171 pengő forint, néked jön kedves Károlyom a 14 pengő forintra 36 f pengö, még marad 135 f pengö, fizesd ki* 130 f ugyan a Contoja 132 de elég az néki, és igy még 5 pengö forint marad nálad. - Irjál kedves Károlykám néha hogy tudjam hogy meg emlékezel rolam. Ezek után Csokolak holtig maradok szeretö Anyád Anna 1sö Szép 1848 H. Sándornak irtam hogy irja meg látogathatom é Nintsit? de oly gyenge hogy az orvos még nemengedi hogy szegényt meg látogathassam. Hamzát tisztelem a Rubitsek ellen a pört folytassa •Nekulát 26 Baloghék látogatásáról semmi közelebbit nem tudunk. 27 Török: valószínűleg T. János ,aki tagja volt a vármegyei bizottmánynak és 1848. július 21-én a hadbavonult tisztikar pótlására a losonci járásban alszolgabíróvá választották. (Krizsán László: Dokumentumok Madách Imre élettörténetéhez, Balassagyarmat, 1964. 15-17.). Ugyanígy hívták egyébként Madách Károly főnökét is a helytartótanácsban, 70 �aki később a hadügyminisztérium polgári osztályának egyik vezetője lett, s ebben a minőségben valóban foglalkozhatott a népfelkelők ügyeivel. (Staud Géza: Madách Imre összes levelei, Bp. 1942. I. 1949.) 28 H. Sándor: Huszár Sándor, Madách Anna férje 9. SZÁMÚ DOKUMENTUM: Majthényi Anna levele Károlyhoz, Budára. A levél időhöz kötéséhez tudnunk kell, hogy Majthényi Anna 1848 végén feljött Pestre, Mária lányához és itt vészelte át a főváros kiürítését, majd Windischgraetz bevonulását. Utolsó fővárosi levele 1849. január 29-én íródott Imréhez (Staud i. m. I. 175.). Utazása csak ezután tör­ ténhetett. Magával vitte lányát, amit az aláírás is bizonyít. Ugyancsak 1849 első hónap­ jaira utal kétségbeesett igyekezete, amellyel a Kossuth-bankóktól szabadulni igyekszik; mindez a rossz hadihelyzettel magyarázható. A levél Csesztvén kelt, átutazóban Pestről Sztregovára. A szövegutalások me lett alátámasztja ezt az a tény, hogy Majthényi Anna mitsem tud Pál fiáról, aki nem volt hajlandó meghódolni, és anyja távollétében — január végén - megszökött otthonról, hogy Debrecenbe igyekezve fölajánlja szolgálatait a forra­ dalmi kormánynak. Kedves jó Károly! Még azon nap szerentséssen érkeztünk 10 orakor Csesztvére, Somogyiékat és Huszár Pistát29 it találtuk - és mindnyájokat egéségessen - Bori nem küldöte a Rujgrazt. - Hamzánál 600 pengö magyar banko van nem tudom hogy fogadhata el - irom ha a takarék pénz­ tárba el nem fogadják vagy Floris vissza nem veszi, küldje el, talán Pali által fel lehet váltani valami uton ha most mindjár el küldhetné igen szeretném a Szakátsnak bé lehetne varni a ruhájába, ha pedig nem hozd el talán Pali által fel válthatjuk. - Balogot cso­ kolom Mari Emi Erzsi csokolnak holtig maradok szeretö Anyád 29 Huszár Pista: Madách Mária első férjének unokaöccse, aki szintén résztvett a szabad­ ságharcban, és Csesztvén valószínűleg Debrecen felé átutazóban tartózkodott. 10. SZÁMÚ DOKUMENTUM: Madách Mária búcsúlevele öccséhez Budán, helyben. A honvédőrnaggyá előléptetett Balogh Károlyt előbb a déli fronton találjuk, majd részt­ vett a tavaszi hadjáratban. Szabadságon utoljára júniusban volt Sztregován. Utóbb Bem keze alatt szolgált Erdélyben és júliusban megsebesült. Amikor Madách Mária ennek hírét vette, nagysietve útra készülődött fiával, Huszár Józseffel. (Ezt bizonyítja levelének rögzítési módja is: négyzetes kis papírlapokra ceruzával vetette sorait.) Mindez — egy­ idejűleg a főváros újbóli és immár végleges kiürítésével — július utolsó napjaiban tör­ tént. A helyzet bizonytalanságától sugallt rossz előérzetek később eltörpültek a valóság tragédiája mellett: Balogh Károlyt és családját 1849 augusztusának végén Lugos környé­ kén román szabadcsapatok ölték meg. Édes Károly én a ministeriummal megyek. Csányi30 igen nyájassan, mondhatom kegyes galanteriával fogadott, és a vele való utazásra engedelmet adott - melly órában éjtszaka maga sem tudta, de már ottan is várják az indulást, itten pedig felpakolt szekér, mellynek 1 óráig éjfél után 10 pengöt fizetek!! azontul az óra szám szerint. Az öregnél31 voltam, ő se nem hideg, se nem meleg. - Pepiről maga az öreg intézkedett, akarata szerint velem jön. De ha látnám Czegléden, hogy úgy álnak a dolgok hogy őt veszéleztetném tehát - a te barátsági viszonyodra Vigyázóval építvén - azt a tervet készítettem magamnak - hogy Pep ; Abonyban valamelly gazda tisztjénél hagyom Vigyázóéknak meg valami alkalom nyujttodik őt a Mamához jutatni!32 Ez egy vakmerő terv - de hijába, engem meg nyugtatott az és talán Vigyázot nem fognám általa meg bántani. Én azt találom, a Revolution szemtelené is tudja az embert tenni. - Oh mért kelletet nekünk igy a világba kitaszitva lenni, ha Károly már quietált - hát maradt volna igy - mig a dolgok meg csilapodnak - hiszem később kapot volna ő czivil hivatalt - és addig - ám Vörösváron Árendás bitangolja füzetés nélkül a jószágot - mi szivesen füzettünk volna. - ez fáj nekem. Mi olly boldogok lettünk volna - és most - talán csak ebből az okból hogy azt - mi nem is lett volna ál­ dozatt - de haszna a Mamának - hogy azt erányunkba tenni sajnálta talán - igen-igen boldogtalanok leszünk.33 Ne adja az Isten hogy is történjen - mert a lelki isméret azt 71 �ki segithetet vólna és nem tette - bizonyára igen nyugodni nem hagyna - most három onoka és egy gyermek ,sorsának szerencsétlenség-oka lenni nem kis fájdalom! Isten vele­ tek, mit rajtunk elmulasztott a jó Mama - tegye meg ezt gyermekeimen ez Károly kérése is! Legyetek boldogok, boldogabbak mint én - közöld levelemet Emivel kit szinte ölelek. Otthon Isten Áldása mindnyájokra. Szivem el szomorodva néz bóldogabb szerencséjeket nyugalomban élvezők felé holott én kiszakasztva a leg bizonytalanabb sors játékául va­ gyok kitéve! Még egyszer ölel szivéből Marie Jöj a fehér Hajóba, a Kelnernek adtam 5 pengöt erről fog neked számolni és vagy vissza ád, vagy te adsz reá. Pá. Annát ölelem. 30 Csányi László: a Szemere-kormány közlekedésügyi minisztere, akit Világos utón e lfo g ­ tak és kivégeztek 31 öreg: Huszár József, Madách Mária első férjének apja. 32 A tervből nem lett semmi, a 14 éves fiút szüleivel együtt ölték meg. 33 Pilisvörösvár Madách Anna birtokrésze volt. A haszonbérletbe adott gazdaságot Baloghék átvették volna, de ehhez Majthényi Anna nem járult hozzá. Madách Mária elkeseredése érthető: férjének tiszti rangján kívül más jövedelemforrása nem volt, ezt pedig elvesz­ tette: a császári tisztből lett honvédőrnagy Világos után nem nyerhetett volna hivatalt. 11. SZÁ M Ú D O K U M E N T U M Fráter Erzsi egyetlen levele M adá ch Karolyhoz, fé rje f og­ sága alatt. A későbbi hónapokban — az e levélben foglaltak nem teljesítvén - az asszony más megnyilatkozásaiban igen élesen támadta sógorát. A levelet Fráter Erzsi fölöttébb egyéni helyesírásához híven közöljük; az ortográfia értékes ad at ahhoz a szakadékhoz, amely az asszonyt a Madách-család többi tagjától műveltség tekintetében elválasztotta. Madách Károly Úrnak Stregován Meg ne ijegy levelemtül, mert a leg jobb indulattal írom, és kérlek, hogy ha elégé nem birnám tollam által magamatt kifejezni fére ne értsd némi feleteim34 leveledre, (de koránt­ sem követelések) Én némi felüleges számadásaim tsak az uj évtűl kültem néked, és a tied Augusztus 1852 tül fogva35 van számittva, igy ne ved rosz néven, hogy ide tsatolom a mult évre nézve is a Bevétel öszvegétt, és szinte a kiadásom öszvegét. Bevétel 1056 f. V: 15 x Naplómba a te számításod szerint 1157 f Csalomijai kasszábúl kaptam - 25 Októberba öszveses 1 182 de ezen Öszvegbül lekel vonni 126 mert ezen öszveg sem a kiadásba sem a Bevételbe nints nálam beírva, enek pedig oka hogy ezen ószveg a Belső férfi Cselédnek füzetödött ki 26 dik Októberba, és Matoltsitúl tsak az Aszszony személzettre vetem átt a pénzt, ez egyéb irántt nem nagy baj tsak a számítás tökéletessége végett szükség volt felhoznom. Kiadásom pedig tsupán újévig - 2192 f 37 xr, mibe Eminek adott 250 f nints beszámítva, de a Bevételbe igen is bevan a 6 diki Szeptemberi - így látod hogy nem félhetek azon álitásoátú! hogy talán azért emlitém (azt hogy tsak Eminek tartozok számadással), hogy a jövendetűl netalán féltemvólna, de tsupán azért mitt meg­ látthatsz napló könyvemből, menyire elvonom magamtúl és gyermekeim minden garast és tsak azon igyekeztem hogy férjem részérül menyire szegénységemtül kitelik megkiméllyem a kiadást és hogy mégis ha haza tér szegény Emi menyire telt kívánságainak lása, hogy elegett tettem, harmattszor meg azon szerénységből, hogy tsak valahogy ne ved lépésem követelésnek azért nem kültem multkori számitásomat Augusztus kezdve, de ez mint tsak a multra szól most a jövőre nézve határozatomatt. Eminek a sorsa Május végeig vagy legfeljebb Juni közepéig elfog dőlni vagy elitélés vagy kibotsáják ezen időre bemegyek Pestre ha bármi áldozatba is fog kerülni, de adig sor­ somra nézve rendbe keljönnöm mert ha elitélik én röktön megyek Édes Apámhoz36 és még azon esetre is ha sorsa netalán bizonytalanságban maradna is. Atyám számomra lakhelett vett árendába mert házunk kissebb mintsem két tsalád elférne benne, egyéb iránt ház­ tartásom bőségesen elfogja láttni, de azt sem veheted rosznéven hogy mint három gyer­ mek Anya azon kérdést mire feleted elvárom intézem hozód hogy férjem részéiül mire 72 �számiithattok évenként. Szegény Emit lelkembül szánom azon esetbe ha minden itélett nélkü elzárva marad, minden türelme és reménye elfogja ötet hagyni tudva azt hogy én oly távol leszek - mert még utolsó levelébe is azt irja (mit majd ha lesz alkalmam fogok veled közleni) hogy minden bizalma tsak bennem van és mindent tülerr reméll. — hiszem is hogy ha kiszabadul igyekezni fog elfelettetni velem sok számtalan keserves napjaim azon idö ólta hogy fogva van, mert én vagyok most minden szemeid elött, ó pedig detsalódasz és nekem mily könyü volna téged ezen tsalódásbul k ijozanitani, de ha test­ véred öszinte nem volt hozód ugy én sem leszek inkáb tűrök míg eljön az idő hol majd igaszságát szavaimnak meg fogod láttni - hosszas volna feltételem okátt vagy is hogy mért hagyom el férjem Családját itt véled közölnöm, okom erre számtalan igy elhatáro­ zásom erös - Emi Auditora hogy kitsoda ugy hiszem felesleges volna neked irnom, kétszer voltál Pesten felnem merném tenni hogy ne tudnád. De egyébiránt Karátsony óta feltette hogy Emi dolgárul egy szót sem teszek.37 kár elég sajnos hogy mitt akkor mondék nem volt haszontalan plegyka, és mind mindég elmondhatom most is hogy mitt felüle tudok hiteles és való - Isten véled majd talán a hosszú távollétt után jobb idő szakba lesz a viszonttlátás. Erzsi Csesztvén 1853 April 26a 34 elírás „feleleteim " helyett (a hiba a levél szövegében később egy helyen megismétlődik) 35 Madách Imre letartóztatásától 36 A visszaköltözés gondolata először férjéhez írt levelében bukkan fel, 1853. március 6-án (Staud i. m. I. 202.). Később gyakori érve lett a családi vitákban. 37 A teleírt levélpapírba tett betétlep tetején Fráter Erzsi kézírásával Károly leveléhez 12. SZÁMÚ DOKUMENTUM: Madách Imre, öccséhez, anyagi ügyekben. A levél bi nyító erővel szemlélteti a család anyagi helyzetét a költő börtönből való szabadulását követő hónapokban. A levél töredékes, első lapja hiányzik, így időhöz és helyhez kötését külső kritériumok (címzés, megszólítás, keltezés) nem segítik elő. Tartalmi utalásai között azonban nem egy található, amely hozzásegít a keletkezés valószínű helyének és idő­ pontjának rögzítéséhez. Ezek a következőkben foglalhatók össze: Az említett „rendelet" az úrbéri rendezés törvénye, amely 1853. március 2-án jelent meg, császári nyíltparancs formájában. Szövegét a fővárosi lapok (Budapesti Hírlap, Pesti Napló) 1853 áprilisában közölték. A levél kettős témája Madách Károly 1853. június 22-i, Sztregován kelt levelében bukkan elénk (lásd Staud i. m. II .1 2 . ) . Ebben a költő öccse panaszkodik, hogy nem ismeri az új törvénynek a családi birtokra vonatkozó rendelkezéseit. Ugyanitt ír először a Farbakiné-féle kötelezvényről, hozzátéve, hogy november 1-ig kell fizetniök. Madách említi Pestről való hazatérését A költő 1835. augusztus 20-án érkezett vissza Csesztvére, ebben valamennyi életrajzírója egyetért. Közülük Miklós Róbert arról is tud, hogy visszatérése után néhány héttel Alsósztregovára költözött át (Miklós Róbert: Madách Imre csesztvei évei, Balassagyarmat, 1964. 28). Mindez egybevág a levél azon ismétlődő utalásával, hogy Madách öccse látogatására készül Csesztvére. (A család éle­ tének ismerete egyébként is valószínűsíti hogy Madách Csesztvére megérkezve hamarosan átutazhatott anyjához Sztregovára.). A fenti utalásokból következően a levél „post quem” terminusa Madách hazatéiése, 1853. augusztus 20. Lássuk a szöveg további fogódzóit! Farbakiné kötelezvényét november 1-ig kellett kiegyenlíteni. Ezért ír a költő elkeseredve arról, hogy csak október 26-ra kaphat kölcsönt. Ennél később tehát a levél nem keletkezhetett. Az eddigiek alapján: a töredék 1853. augusztus 20. és október 26. között íródhatott Alsósztregován, címzettje Madách Károly, rendeltetési helye pedig Csesztve. Feltételezésünket megerősítik a levél­ ben említett személyek kapcsolatai a családdal: Bende István balassagyarmati ügyvéd 1853-ban már megbízottjukként szerepel, először június 13-án (Krizsán i. m.) Matolcsy György — akit Fráter Erzsi levele is említ - 1853 őszén még a csesztvei birtok intézője. Hivatalától 1854-ben vált meg, amikor Madách Károly maga kezd gazdálkodni (Miklós Róbert i. m. 11.). A levél záradékában említett Emmának (Csernyus Emma) Madách Károly már a valószínűsített keletkezési dátum előtt is udvarolt: Majthényi Anna levele 1853 június 28-ról a költőhöz (Staud i. m. II. 14-16.). 73 �A levél szövege: ...fo g já k ezentúl is assignálni. Nekünk két év óta van előre ha szükséges, mig ez kifogy, meg lesz a 3ik 4ik hogy pedig ez így lesz azon nem kételkedhetel mint azért, mert ezen előlegezéseket évenként a „Földteher felmentési országos pótlék álltai" kész­ pénzül meg kaphatják s meg kapják, így tehát czéljoknak meg felel; mint pedig azért, mert mint azon Hírlapban, amit ott létemkor Matolcsy át küldött, olvashattad, hogy még azon interes pótlékokat is meg fizetik, mik a bejelentett úrbériségekből az elmúlt évekre jár, lehúzván az előlegezéseket ezen interesek sommájá(ból). Ezen utóbbi rendelet mit magad olvashattál azonfelűl csodálom hogy arról is nem capacitált, miként az előlegezések csakugyan a kamatnak egy része váltak, s nem fognak lehuzatni a tőkéből; - egyéb iránt mikor Pestről jöttem, akkor is mondtam hogy ezt Baloghy Imre ki e választmánynál van szinte mondta. Mi előtt valamit tennék minden esetre el megyek hozzád beszélni. — Ami a másik tárgyat illeti T. i. a Farbakinénak való tar­ tozást.38 Én minden lehetőt el követtem, hogy annak kielégítésére valami kölcsönt kapjak. Téged is kértelek, hogy Madas39 álltai v. a Vergáta vagy a Bekersz tömegből szerezzen, s reménylettem, hogy 1 ö Augusztusig v. onnan v. másfelől sikerül kapnom. Azért kértem meg Kandelt hogy addig váltsa magához a kötelezőt. Azonban Madas álltalad sem igent sem nemmet mái napig sem felelt, úgy hogy én napról napra mint az őrült várakozás és bizonytalanságban lebegtem. Végre minden siker reménye nélkül bár Feke(te Laczit)40 is fel kértem, és épen ő, kiben semmi bizalmam e tárgyban nem vólt, talált törvényes kamatra, jó helyen kölcsönt, de csak Octóber 26án felvehetőt. Ha tehát Kandel addig ki elégítené, szívesen nem csak a rendes interest meg fizetném, de ha kívánja többet is. Itt küldöm a két nyugtatót. Itt küldöm Kandel számítását, én azonban azt hiszem, hogy a 240 f. az Osztroluczky féle. Nálam azon szerződésből, mellyben az adósságok is állnak, s 5 példánya van egy sincsen, kell is Bendétől egyet magamhoz venni. Kérlek kedves Károlyom hozas ki egyet Bendétöl, nézd meg, s ezek szerint ha gondolod hogy a fent írt ideig mi a felvétellel Nov 1 őig el húzódna adhat (Kan)del. és ád kölcsön, írj neki és kérd meg nevemben is hogy addig váltsa magához. Ha hogy nem teszi v. nem teheti, mint leveléből ki láthatod, e napokban csesztvére menvén kénytelen leszek ez öszveget uzsorára is meg szerezni. Azért ismételve kérlek ha lehet így Kandel álltai segíts rajtam 1ő Novemberig. - Ami végre azt illeti hogy az országos kölcsön végett Szabolcsba mit tégy. Leg czélirányosabbnak tartom Vidliczkaynak írni,41 hogy te azt hiszed, mi ként azzal a bérlő tartozik, ha azonban rád kívánnák kényszeríteni, akkor használja azt hogy te általán öszveget írtál, ha használ jó, — Ezt42 azon esetben jó ha bízhatsz Vidliczay hall­ gatásában s becsületébe, hogy Kandelnek el nem árul. - Emma kezeit csókolom, rövid időni viszont látásig vagyok szerető bátyád Madách Imre N. B. Még egyszer ajánlom mit szóval már mondtam, hogy bizton tudd ki községileg nem vetették-e még rá valahol a kölcsönt, nehogy kétszer fizessük. 38 A kötelezvény 1851. február 18-án kelt 720 ezüst forintról. (Staud i. m. II. 9—12.). 39 Egyelőre ismeretlen szereplő a költő életében. Nevét e levélen kívül csak a Kriegsgericht 1852-es registeréből ismerjük. „ Madasch” (Hadtörténeti Levéltár és Múzeum, Budapest. Spáczay Hedvig szíves közlése) 40 Fekete László, Madách Pesten élő ügyvéd barátja. 41 Vidlaczkay, ügyvéd (a Vidlaczay alak elírás, vö. Madách Károly 1855. november 17-i levelével, Staud i. m. II. 45.). 42 Elírás „ez" helyett 13. SZÁMÚ DOKUMENTUM: Madách Imre öccséhez, az országgyűlés jellemzésével. Újabb írásos bizonyítéka a költő politikai felfogásának, amelyet néhány héttel később országgyűlési beszédében fejtett ki részletesen (1861. május 28.). (Címernyomatos és „Áldás Hazánknak” feliratú levélpapíron) Pest Kedves Károlyom) 1861 Ápr 29én Igen kíváncsi vagyok a kis új polgár v. polgárné világra jött-e már és a jó Emma hogy van. Én igen ebűl vóltam köszvényben, de Kovács43 nagyon korán érte. s bár minden előjel úgy vólt mint máskor mikor holnapokig feküdtem, valami 2 héti házi áristommal reménylem ki szabadulok a bajból. Itt e leg bizonytalanabb állapotban vagyunk, mi halasztjuk a 74 �dolgot, hogy szóljon a Reichsráth, ott halasztják, hogy szóljunk mi. Ismét el halasztották megnyitását szerdáig s akkor is a császár csak biztossal akarja meg nyitatni s el napolni mindjárt 2 hétre. Néha már azon ponton vagyunk, hogy mindent meg adnak, de már amikor beszél Ferencz józseffel s ismét nem akar semmiről hallani. Szombaton alkalmasint mégis bele fogunk harapni, vagy legfeljebb hétfőn, s ez lesz a leg nevezetesebb vita egész országgyűlés alatt, mellyen nagyon valószínűleg be is lesz végezve az országgyűlés. Ki mondjuk, hogy még a 48ik minisztérium és a meg nem hitt részek nem lesznek köztünk semmihez sem szóllunk, erre egyet értés van, csak arra van két párt, hogy ezt felírásban, vagy határozatban mondjuk-e ki, az elsőt Deák a másikat Teleki akarja én a másodikkal tartok, Frideczki44 az elsővel. Mi azt akarjuk hogy ezt ki mondván napoljuk el az országgyűlést 6 hétre, ők ezt nem akarják csak hogy azt, hogy tanácskozzunk, de törvényjavaslatot ne készítsünk. — Ha alkalmad lesz gyarmaton tudasd mikor kezdődik ez érdekes vita valószínűen, hogy ha valaki akar be jöhessen. Még egyszer ölelve mind­ nyájatokat vagyok igazán szerető Lakom Aranysasban Imréd 43 Madách orvosa 44 Frideczky Lajos, tereskei földbirtokos, Madách barátja, a megye második követe (1861 es tevékenységére lásd Krizsán i. m. 85—107.). 14. SZÁMÚ DOKUMENTUM: Madách Imre öccséhez, Teleki László öngyilkosságáról. A tragikus eset napján készült, élményszerű frissességgel megírt, ösztönösen is kerek kis drámai egésszé komponált tudósítás. („Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar” körfeliratú címeres levélpapíron) Pest 1861 Maj 8 Kedves Károlyom! Péterrel45 is közöld a hírt Ma kezdtünk volna vitát a felírás és határozatra nézve. Én el is mentem Kovách engedel­ mével, bár még szenvedő állapotban. Ép a múzeum kertében állunk, mikor híre jő hogy Teleky Lászlót ma reggel szobájában a padlózaton háton feküdve, keresztül lőtt sziv­ vel találták. Nadrág vólt rajta és fél csizsma, az ágya össze gyűrve a pisztoly kezében. Csakhamar meg érkezett Giczy46, a gyűlést meg nyitó s e borzasztó esetet be jelenté. A tömve vólt karzatok egy jaj kiáltásba törtek ki, több nő alélt. Deák inditványozá az ülések felfüggesztését hetfőig, mi el is fogadtatott. A városban nagy izgatottság van, a József­ város mind összecsoportosúlt Teisz47 csilapítja őket. Senki sem hallotta a lövest. Minden ember a németet gyanúsítja. - Károlyi Muki48 megkeresése folytán kérlek légy szives a juh-rih elleni biztos receptedet utasítással minél előbb be küldeni hozzám.49 Ölel igaz barátod Imre 45 Majthényi Péter, Madách Imre nagybátyja, csesztvei lakos (politikai állásfoglalására, megyei szereplésére lásd Krizsán i. m. 85-107.). 46 Ghyczy Kálmán, az országgyűlés elnöke, a kiegyezés korának ismert politikusa, Tisza Kálmán elvbarátja. 47 Pest város rendőrkapitánya 48 Károlyi János, Madách Imre unokahugának, 9 4 Huszár Annának a sógora. A kérés teljesítésére Madách Károly 1861. június 19-i levele utal: „Remélem, hogy a j uhrüh elleni receptet megkaptad . . . ” Elégedetten c su kh a tju k be a leveles lá d ik á t: a M a d á c h - c s a lá d iro d a lo m tö r­ té n e tile g fontos életének ú ja b b szeletére d e rü lt fény. De lássuk meg ismereteink k o rlá ta it is és v onjuk le b e lő lü k a következtetést: még nagyon sok kutatásra van szükség, amíg e lm o n d h a tju k , hogy m in d e n t tu d u n k Az ember tr a g é d iá ja költőjének szellemi hátországáról. KERÉNYI FERENC 75 �A költői fene ( József Attila-kommentár*) „ M e g szü lt Pőcze Borcsa, kit m egettek a fenék, gyom rát, hasát sorba, százlá b sú ro ló kefék.” (N em zett József Á ron. 1926.Ö M . 1 : 324**) Ebből az elem zésre ke rü lő s tró fá b ó l Fejtő Ferenc h a rm in c éve m e g je le n t ta­ nulm ánya is idéz. Fejtő m e g á lla p ítja , hogy József A ttila „cin izm u sa , a m e llye l azt énekli szülőanyjáról, Pőcze B orcsáról, hogy »m egették a fe n é k«, a durva »fe n e « szó használata csak a sírni kívánkozó s nem a k a ró kamasz m e g h a to tt k rá k o ­ gása. . ” Így van-e? M it kell e b b ő l helyesbítenie a ma stílu s k u ta tó já n a k ? A ta n u lm á n y író ja tu la jd o n k é p p e n m e ntegeti a k ö ltő t és versét. Kérdéses hogy rászorul-e. V a ló b a n „m e g h a to tt k rá ko g á st” álcázó cinizm us és durvaság s zó lal-e m e g a bba n a fe n é -b e n ? Erre keresek először választ. A m agyarázat szer­ p e n tin ú tjá n csak látszólagos kité rő H o n t Ferenc visszaemlékezése.2 E lm ondja, hogy József A ttila Szegedről Pestre kerülve egy id e ig tu d a to s a n h a szn á lt beszédében is tájszókat, népi kifejezéseket. D ia d a lm a s a n nevetett, ha a kávéházi társaság ta g ja i nem é rte tték meg a szám ukra ism eretlen kifejezést. „C s o rb a csoroszlyák v a g y to k !” — m ondta egyszer egy heves v itá b a n . M in d n y á ja n azt hitték, hogy v é n ­ asszonynak c s ú fo lja őket. De a költő m egm agyarázta nekik, hogy a csoroszlya e kevasat je le n t.2 Eredetileg csoroszlyákat a la ko t írt a Bosszúság cím ű versének zárá sában is,4 és csak később ja v íto tta ki ekevasra A .lírikusok E lizium ából h a s o n ­ ló k a já n s á g g a l nézhetett vissza Fejtő Ferencre is, a m ik o r e m é lta tó ta n u lm á n yt olvasta, m int H o n t Ferenc b a rá ta ira . A m aga o k o s k o d ó -ta n ítg a tó m ó d já n nyilván fö lv ilá g o s íto tta volna, hogy a fene nem csak szitokszó: más je le n té s e i is vannak. Sőt ha a szó e re d e té t5 nézzük, a szétágazó je le n té sfe jlő d é sn e k ez a legutolsó á llo m á sa . A fene legelőször a fenő m elléknévi igenév változota, és ilyen m in ő sé g ­ ben a fo g a it fenő, vicsorító, fen ekedö á lla t, v a d á lla t je lz ő je k é n t á llo tt. A jelző je ­ le n té sta p a d á ssa l az egész jelzős szerkezet je le n tésé t fölvette, 'd ü h ös á lla t, v a d ­ á lla t’ értelm ű főnévvé vált. Az „E gye meg a fene!" e re d e tile g olyan szitok, a mely ben a fene szónak ilyen tiszta fo g a lm i ta rta lm a vo lt (vagyis nem volt még ig a z á ­ ban szitokszó). A 'v a d á lla t' je le n tésű főnév ú jra m elléknevesült. M ás s z ó tá ra in k6 is bizonyítják, hogy m elléknévként 'szila j, ádáz, d ü h ö d t, vad, kegyetlen' je le n té s ­ ben volt használatos. E jele n tése k a zonban még csak lehetővé, nem p e d ig szük­ ségessé tették, hogy a szó a „d u rv a ” , „a la n ta s ” m inősítésűek közé k e rü ljö n . A lig h a ta rto zik oda az Értelmező Szótár id é ze te ib e n : „T esteiket m áglyán ég e tte el a fene K á ld o r” (Vörösm arty) „M in th a p o rk a p ó ló fene bika jő n e . . .” (A rany) ⃰ Mutatvány a szerzőnek József Attila költői nyelvéről szóló második tanulmánykötetéből. ** A verseket a második szövegkritikai kiadásból idézem a kötet és a lapszám megjelölé­ sével. 76 �Ezek az idézetek ta lá n nem győznek meg m in d e n kit. Berzsenyi versének. „ Az a l­ m ai ütközet” -nek m agas pátoszú z á ró s tró fá já b a viszont a lig h a illeszkedhetne bele a la n ta s szó: „ M e rj! a merészség a fene fá tu m o k M o z d íth a ta la n z á ra it á tü ti, S a m ennybe gyé m á n t fegyverével Fényes u ta t tusakodva tör s n y it.” A 'v a d á lla t' főnévi je le n tés is to v á b b fe jlő d ö tt. M ás nyelvekben is ta p a s z ta l­ h a tn i, hogy a 'fa rk a s ' je le n té sű szó köznyelvi m e ta fo rá va l és ta lán b a b o n á s h ie ­ d e le m b ő l beteqségek je lö lő je lett. A la tin lupus bizonyos b ő rb a jt is je le n t, a fra n c ia lou p rá kot. ca rcin o m á t, a ném et wolf erős b ő rk ip á llá s t. Effé le je le n tésváltozáson a mi fe n é nk is átm ent. A tá jn y e lv b e n és a rég isé g b e n fe k é lyes, g e n y­ nyes, kiütéses betegségeknek, rá kn a k (I. rákfene) elnevezésére s z o lg á lt.7 Jól tu d ju k, hogy József A ttila a n yia rá kb a n h a lt meg. Az a leg valószínűbb, hogy a vers e jelentésb e n h a szn á lja a szót: a rák d a g a n a ta i ették meg Pőcze B o rb á la testét F elvetődhet, h o g y u g ya n e b b e n a jele n tésb e n , de egyéni m e ta fo ­ ra ké n t szerepel a szövegben a fene: a m osónőt elpusztító m inden b a jn a k , m inden é le tta n i és tá rs a d a lm i b e tegségnek az elnevezéseként — persze m a g á n a k a ráknak is, de a fe lő rlő m unká n a k is a je lö lé s e k é n t, József A ttilá n a k e korszakban, a M e ­ d á liá k korszakában fo n to s je lle m z ő je az A ra n y János-i e p ik a i h ite lh ez h a s o n lít­ ható, azzal p á rhuzam o síth a tó líra i hitelessége, s a iá t élm ény- és e m lé ka n ya g á n a k szigorúan hiteles, m e g m á s íth a ta tla n líra i fe ld o lg o zá sa .8 Ennek ism eretében d ö n ­ tö k a kevésbé á lta lá n o s , a ko n k ré ta b b ,rák, rá k d a g a n a t’ je le n té s m el lett, nem zárva ki, hogy az á lta lá n o s a b b je le n té s a h á tté rb e n , egy m ásik síkon szintén b e le ­ játszik a vers értelm é b e. Egy szó a la k ta n i s a já ts á g a it szinte te lje se n egza kta n á lla p íth a tju k m eg: ezzel szemben je lentését, különösen versben e lő tű n ő ta rta lm á t, még in k á b b e ta rta lo m h a n g u la ti, érzelm i, kifejező o ld a lá t és vo n a tko zá sa it sokkal nehezebb fü g g e tle n í­ te n i az elem ző szubj e ktu m á tó l és á lta lá b a n a szubjektív és esetleges elem ektől. M indezek után is e rő skö d h e t v a laki. hogy a fene szitokszót is ben n e érzi v a la h og y a költői szövegben. Ilyen „é rz é s e k e t” m e g c á fo ln i nem lehet, le g fö lje b b m e g je ­ gyezhetjük, hogy ha a szitokszó je le n té s e va ló b a n ben n e la p p a n g a n a a versszak­ ban, a kko r nyilván nem az édesanya e lle n fo rd u l kegyeletsé rtő d u rv a s á g g a l, h a ­ nem a pusztulás, a h a lá l ta g a d á s á n a k a szenvedélyét fe je zi ki, m in t a h o g y e gy egy évvel később írt groteszkben (Két keserves. M e d á lia . 1929. 2 :7 ) disznónak titu lá lja a h a lá lt („p e c s é te i disznó h a lá ln a k ” ). Egy nyelvi elem kérdéses je lentésének tisztázása nem le zá rja , hanem épp e n m egnyitja a stíluselem zést. A to v á b b ia k b a n vessük össze a k ö ltő m e g o ld á s á t n é ­ hány más lehető sé g g e l. M i a kü lönbség egy fö lte tt „ k it m egevett a fene (rá k )” és a m egvalósult „ k it m egettek a fe n é k ” közt? D o b ju k fé lre először is azt a laikus m agyarázatot, hogy a kö ltő a „ r ím ked vé é rt” írta így! A fenék — kefék rím p á r m e l­ le tt és h elyett ugyanis m e g á lla n a a fene - kefe is. De a stíluselemzés szám ára nem is az ok, hanem a h a tá skü lö n b sé g a lényeges. A kö ltő i nyelv az „ ille g á lis ” , a nem logikus és nem nyelvtani re n d b e n h a la d ó a sszo ciá ció ka t sokkal könnyeben k iv á ltja , m in t a köznyelv, nem is szólva az értekező, tu d o m á n yo s nyelvről. H iá b a tisztáztuk, hogy a fene József A ttila versében nem szitokszó. A megevett ig ével 77 �összekapcsolva ennek e lle n é re ó h a ta tla n u l fö lid é zi a költem ényben a „m e g e tte a fe n e ” szttokszerű szólást. Erre a társításra és az e b b ő l fa k a d ó h a n g u la ti érd e s­ ségre az a lko tá sb a n nincs szükség. Ezért m ódosította többes számúvá a fö lte tt vá lto za to t a költő, e g yú tta l lehetővé téve, hogy a fenék esetleg m in t m inden baj m e ta fo riku sa n összegző neve is szerepelhessen a h á tté rb e n . És folytassuk most az összevetést a másik o ld a lo n : m iben té r el a m egvalósí­ to tt nyelvi m egoldás egy fö lte tt „ kit m egettek a rák fekélyei, d a g a n a ta i" -tó l? Ö n m a g á b a n e lé g gé halvány megszemélyesítés m indkettő. A szem léletesség, kép­ szerűség fo ká b a n -m é rté ké b e n nem igen térnek el egym ástól. Élesen kü lö n váln a k a zonban in d u la ti súlyukban, kefejező e re jü kb en . A fö lte tt m egoldás in d u la tila g szinte közömbös, a m egvalósított in d u la tis á g a nagyon erős. H o n n a n ez az erő? O n n a n , hogy ha nem is idézi fö l közvetlenül a fen é-hez ka p cso lód ó ilyen vagy olyan szitkot, ezek in d u la ti hatása h á tté rké p p e n mégis o d a ve tü l a sor fo g a lm i és képi ta rta lm a m ögé. M ég az azonos a la p je le n te s ű nyelvi egységnek sem azonos szükségképpen a h a n g u la ti értéke a köznapi beszédben és a lírá b a n . A vén a köznyelvben pejoratív, Ady, Tóth Á rp á d verseiben viszont nem, sőt az öreg-gel összevetve a n n á l választékosabb is, kifejező e reje is n a gyobb. Könnyen rekonst­ ru á lh a tju k , hogyan jö tt lé tre ez az érdekes je le n sé g . A p e jo ra tív itá s t e le in te a szö­ vegkörnyezet h a tá s ta la n íto tta a versben, a szó in d u la ti é rté ké t a zo n b a n nem csökkentette ezzel. Később a líra i kontextus nélkül is k ia la k u lt a szónak a köz­ nyelvitől elté rő h a n g u la ti értéke. Ez a fo lya m a t a ka ko fé m ia nyelvi ha tá sg é p e ze ­ tének m űködéséhez9 hasonlít. József A ttila éppen 1928 -ban más verseben is kih a szn álja egy szitokform a in d u la tis á g á t: „ V e rt-e m ár té g e d va la ki, vihar? O s to rra l ke rg e te tt-e ? S ötét e rő d b e b u jtá l-e , vihar? úgy m in t a szégyenedbe?” (Förgeteg. 1928. 1 : 334) H o n n an e s tró fá n a k a sodrása? A m egszem élyesített Förgeteghez in té ze tt kéed é ­ sek sorozatosságában is, az ism étlésekben is; de a kissé m ár e u fé misztikus, mégis erős in d u la tis á g ú „M e n j a szé g ye n b e !” népi szitok h á tté rh a tá s á b a n is. A „ F ö rg e te g ” -ben és a ” N em zett József Á ro n ” -b a n a lk a lm a z o tt e ljá rá s a zo ­ nos. A költő m indkét helyen m ódosítja a szitok fo rm á já t, m egszelídíti, fö lla z ítja , s a kö tö tt szókapcsolatok szükségszerűen m e g fa ku ló szem léletiségét - a szókap­ cs o la t összeszokottsága, kötöttsége, á lla n d ó s á g a h a lv á n y ít!10 — más szomszédos szóképekkel erősíti meg, illetve á llítja vissza. Ez az e ljá rá s nem csak szitkot, h a ­ nem más á lla n d ó szókapcsolatok lírai hasznosítására is a lkalm as. Nagysszerű b i­ zonyítéka ennek más József A ttila -v e rs e k közt a „V ig a s z ”11 (1933. Ö M . 2 :9 7 ): „bőröd ne bízd kereskedőre, ki e lá d fe lh ő t az egen s a fö ld ö n te lk e t vesz b e lő le ” Vessük össze a kiem elt sort e szólással: „b ő ré t viszi vá s á rra ” ! V agy: „In k á b b segít a kutya szőre a te ríth e tő b etegen . .” 78 �A m e g fe le lő közm ondás: „K u ty a h a ra p á s t s z ő riv e l!” - A vers tőkése „Szívére veszi te rh ü nk, g o n d u n k. V á llá ra venni nem b o lo nd . M ennyi fényt kap eb b e n a sze m b e á llítá sb a n a m e g ko p o tt „szívére vesz v a la m it” és „v á llá ra nehezedik v a la m i” ! Igaz, e p é ld á k képei nem szem léletesebbek az egyéni költői lelem ény egyszeri szü lö tte in é l. De az így fö le le v e n íte tt, fö lfris s íte tt szókapcsolatok a csak egyéni nyelvi ö tle te k k e l szemben m egőriznek va la m i tö b b ­ le te t e re d e ti kollektív érvényességükből, közösségi ta p a s z ta la tta rta lm u k b ó l, á llta ­ lá n o síto tt íté le tisé g ü k b ő l, népi za m a tu kb ó l. M ásrészt az e re d e ti fra z e o ló g ia i e g y­ séggel összehasonlítva, so kkalta szem léletesebbek: tá rs a d a lm ila g rö g zíte tt a la k ­ ju k tó l m egszabadulva e re d e ti képszerűségüket is visszanyerik. Egyre in ká b b b e lá th a tju k : a fen é-nek in d o k o lt helye van az elem zett s tró fá ­ ban, fu n k c ió t tö lt be. De korántsem csak nyelvtani szöszmötölés. ha m egkeressük, hogy hogyan ka p cso ló d ik a tá m o g a tó m ásik szóképhez, az u n d o rító százlábúak á lla tis á g á v á ele ve níte tt sú ro ló ke fé k képéhez. A legegyszerűbben a 4. sort csonka, hiányos m o n d a tn a k m inősíthetnénk, a 2. és a 3 -4 . sor közt p e d ig e ffé le je le n té sű m e llé re n d e lő ka p cso lato s viszonyt te ­ hetnénk fö l: „A n y á m a t egészen fö lfa lta a rák, es lassan, fokozatosan m a rc a n g o l­ ta szét, ette meg az e m b e rte le n m unka a m aga kínzószerszám aival” . Ez a m a g ya ­ rázat m e g e jtő egyszerűsége e lle n é re va ló s z ín ű tle n ! Valószí n űtle n a h a rm a d ik sor végén á lló vessző m iatt, am ely ezt e lvá la sztja a n e g ye d iktő l, és o d a kö ti v a la m ik é p ­ pen a m ásodikhoz. A „g y o m rá t, h a s á t” a vonatkozó névmási kit tá rg y két főnévi értelm ezője (úgy m o n d h a tn á n k ” részleges értelm ezője), s a negyedik sor sem ö n ­ á lló m ondat, így a fenék a la n n y a l á ll m e llé re n d e lő viszonyban m in t m ásik je l­ zőkkel b ővített alany. Az a la n y o k közti m e llé re n d e lő viszony m ár le h e t ka p c s o la ­ tos is, kö rü lb e lü l így: „a k it, gyom rát, h a sá t fokozatosan m egettek a rák és a m u n ­ ka g y ö tre lm e i". Lehet ez a viszony m agyarázó-azonosító vagy m a gyarázó-helyes­ b ítő : .m „ egettek a rák fekélyei, azaz (am i ezzel a zo n o s:) a m unka g y ö tre lm e i", vagy: „ a rák fekélyei, ille tve (helyesebben m ondva, in k á b b ) a m unka g y ö tre lm e i” . A lehetőségeket nem m e ríte ttü k ki. U gyanis fö lfo g h a tju k a n e g ye d ik sort a fe n é k ­ hez kap cso lt b o n y o lu lt m e ta fo rá n a k is így : „ k it m egettek a rák fekélyei, ezek a százfelé ágazó, százlábú á lla th o z haso n ló súrolókefék,,. A kö ltő kom plex k é p a l­ kotását ism erve12 ez a m egoldás látszik a legvonzóbbnak. Ez képszerűvé teszi a halálos betegséget, de a m e ta fo ra m e g vilá g ító o ld a lá n a k tá rg y á v a l közvetve és mégis képszerűen u ta l a p ro le tá ra n y a m u n k á já ra is. A m e ta fo ra m eghökkentő azonosítása b e le kap cs o ló d ik József A ttila groteszkkorszakába, e művészi szakasz ké p a lkotó és nyelvi s a já ts á g a in a k re n dszerébe.13 De ke ll-e d ö n te n ü n k ? A m e llé re n d e lő m o n d a tta n i viszonyok kötőszó n é lküli kapcsolása a teljesen egyértelm ű d ö n té st teszi lehetőve. A stró fa tö b b é rte lm ű ! De mivel ez a tö bbérte lm ű sé g az egyes értelm ezési vá lto za to k ö sszh a n g já b ó l ered (a változatok egym ást nem c á fo lja k , nem h a tá s ta la n ítjá k ), ez a líra i tö b b é rte lm ű ­ ség okvetlenül érték, a vers g a z d a g s á g á n a k a b izo n yíté ka .” F ejtegetéseink ta n u ls á g a : a ma kö ltő i fene ö n m a g á b a n nézve szükséges és hasznos, k a p cso lód á sa ib a n g a zd a g és g a z d a g ító . Nem a m e g h a to tts á g á t re jte g e tő kam aszcinizm us tünete, hanem a m esterségéhez virtuóz m ódon értő nagy művész nyelvi „ te lita lá la ta ” . 79 �JEGYZETEK 1. Szép Szó 6. (1938. I—II): 1. sz.: 76. 2. József Attila emlékkönyv. Szerk Szabolcsi Miklós. 1957. 110. 3. Az igazság kedvéért megjegyezzük, hogy nem egészen pontosan azt! Vö. Értelmező Szótár. 4. L. 1924-es verseit. ÖM. I: 187. A korábbi népies változatról a kritikai kiadás nem tud. 5. L. A magyar nyelv történeti—etimológiai szótára. 1967. I. 6. Czuczor-Fogarasi, Ballagi, Értelmező Szótár stb. 7. Uo., továbbá Szamosháti Szótár, Szegedi Szótár. 8. Ignotus Pál: Szép Szó 6. (1938. I—II.): 1. sz. 61; Németh Andor: József Attila 1944. 77. 9. Erre I. Fábián-Szathmári-Terestyéni: A magyar stilisztika vázlata. 1958. 123. További irodalom ott. 10. L. Lengyel Lajos értekezését a Szótártani tanulmányokban. (Szerk. Országh László. 1966. 162, 177; Hankiss Elemér: Kritika 4. (1966. X.): 10. sz. 17. 11. Vö. Bóka László: Szép magyar vers. SzocNevKiskvt. 38. sz. 76-80; Török Gábor: „A líra: logika” 1968. 74 12. Vö. Hankiss Elemér i. h. 11—23 13. Vö. Gyertyán Ervin: Költőnk és kora. 1963. 115-35; Török Gábor i. m. 256-8; Uő.. Magyar Nyelvőr 91. (1967. X—X II.): 401. 14. Vö. Török Gábor: „ A líra: logika" 1968. 70-6. (a régibb irodalom ott). TÖRÖK GÁBOR Az összehasonlító irodalomtudomány új vonásai A je le n sé g e k m a gasa b b szintézisbe fo g la lá s á n a k n a p ja in k b a n m e g n yilvá n u ló á lta lá n o s igénye világszerte fokozza az é rd e klő d é st az összehasonlító iro d a lo m tö rté n e t irá n t. A nemzeti iro d a lm a k k a p c s o la ta in a k és kö lc s ö n h a tá s a in a k ta n u l­ mányozása e le n g e d h e te tle n az iro d a lo m te o re tik a számára, hiszen a tények á lta ­ lá n o sítá sá t nem e jth e ti meg csupán a nemzeti iro d a lo m ta p a s z ta la ta i a la p já n , hanem az egyetem es iro d a lo m tényeire kell tám aszkodnia. Az iro d a lo m tu d o m á n y e viszonylag új á g á n a k születése a p o lg á ri á ta la k u lá s ­ sal együtt já ró , egyetem esebb em beri lá tó k ö rre törekvés egyik je le n s é g e volt. „ Kezdetét leghelyesebb H e rd e r1 m u n k á itó l szám ítani. A nemzetközi iro d a lo m tu ­ d o m ánynak ezen az új te rü le té n m ár a XIX. század első h a rm a d á b a n különböző ko ncepciók jö tte k lé tre. Ha a le g á lta lá n o s a b b vonásokról beszélünk, h a n g sú lyo z­ nunk kell, hogy a külön bö ző iro d a lm a k összehasonlító ta n u lm á n yo zá sa az egyik esetben m ár a kkor a v ilá g iro d a lo m ró l való h a la d ó elképzelésekhez vezetett: a vi­ lá g iro d a lmom tö rté n e ti k a te g ó ria k é n t je le n ik meg, am ely fokozatosan jö n létre a nemzeti iro d a lm a k egész so rá b ó l, ezek egyre szorosabb ka p cso la tb a kerülnek egym ással és kölcsönösen g a z d a g ítjá k egym ást. M ás esetben a többé-kevésbé szubjektív összehasonlítások és összevetések odavezettek, hogy a la p ta la n u l e lő n y ­ ben részesítettek egy -egy iro d a lm a t a tö b b i rová s á ra .” 2 A XIX. század közepén és m ásodik fe lé b e n az összehasonlító iro d a lo m tu d o ­ mány, a k u ltú rtö rté n e ti iskola iro d a lo m tö rté n e té v e l való b o n y o lu lt kölcsönhatások közepette fe jlő d ik . Az 1920—30-as évek a kom parativizm us a k tiv iz á ló d á s á n a k kor­ szakát je le n tik . Ezekben az években a kom parativizm us e lism ert vezetői — Paul 80 �von Tieghem , F. B aldensperger, N. Lorga és mások - egy bizonyos e u ró p a i k u l­ tu rá lis együttm űködés kiépítésére törekednek, am elyet a bu rzso á -de m o kra tiku s p o ­ litik a i és e tika i koncepcióhoz való hűség szemszögéből értelm eznek, a híres „ e u ró ­ pai egység” te ó riá já h o z híven. Az 1940-50-es években lé tre jö n a kom parativizm us két le g je le n tő s e b b köz­ p o n tja az Egyesült Á lla m o k b a n és F ra n cia o rszá g b a n . N a p ja in k b a n viszont a nyu­ g a ti kom p a ra tivisztiká b a n a válság c á fo lh a ta tla n tü n e te i észlelhetők. „ A szocialista országok iro d a lo m tu d o m á n y á b a n is m ind é lé n ke b b összehason­ lító iro d a lo m tö rté n e ti tevékenység van kib o n ta ko zó b a n . Az SzKP XX. kongresszusa után a szovjet iroda lo m tö rté n é sze k egy cso p o rtja ú jra é le tre ke lte tte a hosszú ideig kegyvesztett összehasonlító iro d a lo m tö rté n e te t. Érdekes és e lviekben igen ta rta lm a s tudom ányos k o n fe re n c iá t rendeztek a kérdésről 1960-ban M oszkvában. Ezen olyan ta p a s z ta lt iro d a lo m tu d ó s o k és k o m p a ra tis tá k h a lla ttá k szavukat, m int Zsirm unszkij, K onrád. G u d z ij és S zam arin. A szovjet iro d a lo m tu d o m á n y azóta is fokozza és kiszélesíti az e ffa jta kuta tá so ka t. A népi d e m o kra tikus o rszágokban is élénkül a nemzeti iro d a lm a k k a p c s o la ta in a k fe ltá rá s a és vizsgálata. Ezek az ö r­ vendetes f e j le m ények a rra e n g e d n e k következtetni, hogy az összehasonlító iro d a ­ lo m tö rté n e t m arxista m e to d ik á ja is ú jra kim u n ká lá sb a n és fejlesztésben van, am i új utakat, új lehetőségeket nyit, s biztos tu dom ányos a la p o t te re m t az összeha­ sonlító kutatások tá v la ta i szám ára.” 3 A nemzetek nagym érvű tá rs a d a lm i-p o litik a i változásai m e g h a tá ro z ó la g a la k ít­ já k a népek ku ltu rá lis é le té t és m ozgalm át. E korszakos változások nyom án a nemzeti iro d a lm a k k a p c s o la ta ib a n , d ia le k tik u s fe jlő d é s é b e n új kölcsönviszonyok a la k u lta k ki. Az összehasonlító iro d a lo m tö rté n e t fe ltű n ő a k tiv iz á ló d á s á n a k rú g ó it és összetevőit itt kell keresnünk. „ Az összehasonlító iro d a lo m tö rté n e t — m arxista értelm ezésben — az iro d a lo m tu d o m á n yn a k az az á ga, a h o l a kutatás a la p v e tő tá rg ya nem az iro d a lo m , m in t a valóság tükrözése a m aga sa já to s tö rté n e ti és nemzeti fo rm á ib a n , hanem iro d a lm i alko tá so k sorsa a különböző országokban, v a la m in t iro d a lm i m ű fa jo k és m ű fo r­ mák összehasonlító tanulm á n yo zá sa a különböző iro d a lm a k a n ya g a a la p já n , az egyes nemzeti iro d a lm a k fe jlő d é sé n e k nemzeti s a já ts á g a itó l fü g g e tle n ü l.” 4 F e la ­ d a tá u l azt kell te kin te n i, hogy korunk nemzeti iro d a lm a ib a n és a v ilá g iro d a lo m b a n b e á llt új törvényszerűségeket kifürkéssze, s ezeket a k u ta tá s o k a t az iro d a lm i fe j­ lődés mai és h o ln a p i te n d e n c iá i e lő m o zd ítá sá n a k é rd e ké b e á llíts a . A nemzeti iro d a lo m és a v ilá g iro d a lo m új törvényszerűségeinek fe ltá rá s á b a n a m arxista ösz­ szehasonlító iro d a lo m tö rté n e tn e k a m arxizm usnak a b b ó l a té te lé b ő l kell k iin d u ln i, am ely a v ilá g o t és a n n a k tö rté n e lm é t összefüggő egységnek te k in ti. Ennek m e g fe ­ lelően a kutatás nem szorítkozhat id e g en források, közös m otívum ok, p á rhuzam ok és e lle n té te k regisztrá lá sá ra , hanem a kutatás összehasonlító m ódszerének a m arxista iro d a lo m tu d o m á n y b a n m inőségi változáson kell keresztülm ennie, am ely m in d e n e ke lő tt historizm usának új m inőségében n yilvá n u l meg és az összehason­ líta n d ó je le n sé g e k konkrét tö rté n e lm i ta rta lm á b a való m élyebb b e h a to lá s á lta l g a zd a g o d ik. A m arxista iro d a lo m tu d o m á n y csak azokat a je le n s é g e k e t tanulm ányozza ösz­ szehasonlító m ódszerrel, melyek között nem csak va la m ilye n h a sonlóság vagy kü­ lönbség van, hanem lényeges közös vonás van közöttük, vagy azok között a tö r­ ténelm i fe lté te le k között, melyek é le tre hívták ezeket a je le n sé g e ke t. U gyanis a m i­ 6 81 �kor különböző népek iro d a lm a it összehasonlító tö rté n e ti m ódszerrel vizsgáljuk, a la p vető fe lté te le az em beriség szo cá lis-tö rté n e ti fe jlő d é s i fo ly a m a ta egységének és törvényszerűségének m arxista értelm ezése, am ely az iro d a lo m n a k és a m űvé­ szetnek, m in t id e o ló g ia i fe lé p ítm é n yn e k a törvényszerű fe jlő d é s é t is fe lté te le zi.5 H a ngsúlyoznunk kell to v á b b á , hogy m aga az összehasonlítás elve, mely az össze­ h a so n lító iro d a lo m tu d o m á n y b a n , m int a la p e lv jelentkezik, a m arxista iro d a lo m tu d o m á n yb a n csupán a v ilá g iro d a lm i fo ly a m a t m egism erésének egyik módszere. Az iro d a lm a k a lk o tó kö lcsönhatása so kfé le ké p p e n n y ilv á n u lh a t meg. M in d e n esetben legelőször az iro d a lm i h a tá ro n átvivő út k iin d u ló p o n tjá t, az „ á ta d ó t” kell te k in te tb e vennünk. Az egyes a lkotások, életm űvek le g tö b b szö r közvetítő, azaz fo r­ dítás ú tjá n ju tn a k el a ka p c s o la t m ásik ta g já h o z , az „á tv e v ő h ö z ” . A hatás fo g a l­ m át nem lehet véletlenn e k, m e ch a n iku sn a k te kin te n ü n k, a hatás nem valam ely kétnyelvű közvetítővel k ö tö tt vé le tle n ism eretség eredm énye, hanem , az iro d a l­ mi fe jlő d é sb e n is d ia le k tik u s a n összefonódó egyazon tö rté n e ti je le n sé g két o ld a la . A legm élyebb kölcsönha tá s két olyan iro d a lm i irá n yza t között valósul meg, melyek osztály- és szociális irá n y z a tu k a t és az egyes művészek vagy iro d a lm i irányzatok á lta l kife je ze tt tá rs a d a lm i nézeteket te kin tve közeledik egym áshoz. Az á ta d á s és a hatás fo ly a m a tá t a szakem berek és az á tla g o lv a s ó k részéről kísérő visszhang: a fo g a d ta tá s . A m arxista iro d a lo m tu d o m á n y az iro d a lm i ka p cso lato k és kölcsö n ha tá so k ta ­ nulm ányozását e lvileg m ásképpen közelíti meg, m int a hagyom ányos összehason­ lító iro d a lo m tö rté n e t. „ M i ezeket a fo ly a m a to k a t a m arxista esztétika a la p v e tő e l­ veivel összefüggésben vizsg á lju k és — tá g a b b é rte le m b en — az egész tá rs a d a lm i fe jlő d é s fo ly a m a tá n a k m arxista értelm ezéséből in d u lu n k kí. H a n g súlyo zn u n k kell. hogy az iro d a lm a k m arxista ta n u lm á n yo zá sá n a k összehasonlító módszere nem közömbös a kutatás a la p v e tő c é lja irá n t, és szoros k a p c s o la tb a n á ll ku ta tá si m ó d ­ szertanával. N yilvánvaló, hogy az iro d a lo m összehasonlító ta n u lm á n yo zá sa a b b a n az esetben lesz a leggyüm ölcsözőbb, ha nem szűk, ö n m a g á b a zárt c é lo k a t tűz ki fe la d a tá u l, hanem széles, perspektivikus fe la d a to k a t: e lő se gíte n i az egyes n em ­ zeti iro d a lm a k s a já ts á g á n a k a la p o s m egism erését t ö rté n e lm i fe jlő d é s ü k fo ly a m á n ; előkészíteni á lta lá n o s a b b fe la d a to k m e g o ld á sá t, — m in t p é ld á u l — a v ilá g iro d a lo m tö rté n e té n e k létrehozásá t —; e le n g e d h e te tle n lép cső fo ku l szo lg á ln i a szintetikus iro d a lo m e lm é le ti álta lá no sítá so kh o z, am elyek m e g fe le ln e k a m arxista esztétika mai fe la d a ta in a k .” 6 - m ondta N ye upokojeva a fe n t e m líte tt 1960-as moszkvai ta n á c s ­ kozáson. Az összehasonlító iro d a lo m tö rté n e t reneszánszát a szervezeti é le t m e g ú ju lá sa is fém jelzi. Az 1955-ös kongresszuson jö tt létre az A sso cia tio n In te rn a tio n a le de L itté ra tu re C om paréé (N em zetközi Ö sszehasonlító Iro d a lm i Társaság), am elynek e ln ö ke Jacques V oisin, a S orbonne Egyetem professzora. A Társaság m e g a la ku lá s ó ta négy kongresszus z a jlo tt le : 1 9 5 8 -C h a p e l H ill (USA), 1 9 6 2 -B u d a p e st, 1 9 64F ribourg (Svájc), 1967—B elgrád. A kongresszusokon e lh a n g zo tt, és m egvalósításra váró ja v a s la to k je lzik azt az irányt, am ely fe lé az összehasonlító iro d a lo m tö rté n e t h a la d : az elvi á llá s p o n to k o lykor m eddőnek tű n ő v itá i rovására, a konkrét g y a ­ k o rla ti te e n d ő k kerülnek e lőtérbe. Az 1962-es kongresszus p é ld á u l szám unkra nem csak azért je le n tős, mert B u­ d a p e ste n ta rto ttá k , hanem azért elsősorban, m ert a kko r k ö rvo n a la zó d o tt a kelete u ró p a i iro d a lm a k összehasonlító v izsg á la tá n a k lehetősége és szükségessége. 82 �Az ú jko rb a n lényegében a mai k u ltú rnépek m inden iro d a lm a va la m iké p p e n k a p cso latb a n van egym ással és fe jlő d é s ü k e ka p cso lato k közepette m ent és megy végbe. R eálisan léteznek a zonban a nem zeti iro d a lm a k olyan cso p o rtja i, am elyek a tá rs a d a lm i fe jlő d é s a n a ló g fe lté te le i között k ia la k u lt közös tö rté n e lm i sorsban gyökereznek. A nemzeti és a nyelvi rokonság egyik fo n to s tényezője bizonyos á t­ fo g ó b b iro d a lo m -cso p o rto k keletkezésének és k ia la k u lá s á n a k , de a d ö n tő k rité ­ rium — am elynek a la p já n egyes iro d a lm a k egy cso p o rtb a s o ro lh a tó k — a tá rs a ­ d a lm i, tö rté n e lm i fe lté te le k rokonsága, a tá rs a d a lo m g a zd a sá g i szerkezetének tö r­ té n e lm i a la ku lá sa , a term elési mód és a tá rs a d a lm i fo rm á k egymás fe lv á ltá s á n a k ütem e, az anyagi ja va k megoszlása s az iro d a lo m m a l ka p c s o la tb a ju tó tá rs a d a l­ mi osztályok, rétegek. A fö ld ra jz i, nyelvi, nemzeti összetevők az iro d a lm a k k ia la ­ kulásának nagy, á lta lá n o s tö rté n e lm i fe lté te le it csupán csak a la k ítjá k , m ódosítják, színezik. A színező tényezőkből ered, a m ib e n két haso n ló tö rté n e lm i m últú szom­ szédnép iro d a lm a e lté r; a tö rté n e lm i a la p fe lté te le k h a s o n ló s á g á b ó l, am i bennük hasonló. A történelem folya m á n az Európa keleti fe lé b e n é lő népek közös sorsa h á t­ té rb e szorította a hagyo m á n yo kb ó l e redő kü lönbségeket. „K ö rü lb e lü l a fe lv ilá g o ­ sodás korára ú jfa jta c s o p o rtu lá s á llt e lő az e u ró p a i iro d a lo m b a n , mely a n yu ­ g a ti és keleti fé l n é pe in e k különböző tá rs a d a lm i ta g o zó d á sá ra é p ü lt. A d ö n tő k ü ­ lö n b ség e t - tu d ju k — az új keleti és n yu g a ti típus között az okozta, hogy n y u g a ­ to n ko rá b b a n a la k u lt ki a kap ita lizm u s, hogy keleten to v á b b ta rto tt a fe u d a lizm u s és a fe u d á lis osztály h a ta lm a , hogy a p o lg á ri osztály sem számá t, sem súlyát te ­ kintve nem é rte el a n y u g a tit, hogy a parasztság később sz a b a d u lt fe l a fe u d á lis jo b b á g y i kötöttségek a ló l, to v á b b őrizte hagyom ányos é ltfo rm á já t, m in t a nyugati. E különbségek következtében más vo lt a n y u g a t-e u ró p a i és a k e le t-e u ró p a i iro d a l­ mak fe jlő d ésé n e k m enete is. Az eltérés elsősorban a p e rió d u so k egym ásra követ­ kezésének id e jé b e n , kibo n ta ko zá su k in te n z itá s á b a n , o lykor ta rta lm u k b a n és je ­ lentőségükben v a n .” 7 A fö ld ra jz ila g á lta lá b a n a R ig a i-ö b ö ltő l az A d ria i-te n g e rig h úzható vo n a ltó l Keletre eső te rü le te n élő népek (észt, lett, litván, m agyar, rom án és szláv népek) iro d a lm á n a k te h á t nem csak ma, a közös szocialista törekvések révén van e g y­ mással rokon a rc u la ta , hanem m ú ltb e li fe jlő d é s i ú tja ik b a n is szám talan p á rh u z a ­ mos je lenség fedezhető fel, am elyek m ege n g e d ik, sőt m egkívánják, hogy egy kö ­ zös és külön ke le t-e u ró p a i iro d a lm i fe jlő d é s rő l beszéljünk az e u ró p a i iro d a lo m tö rté n e té n e k nagy egészén belül. A b u d a p e sti kongresszus a fe n tie k a la p já n záróülésén e g y h a n g ú la g e lfo g a d ­ ta az e ln ö klő S őtér István két p o n tb ó l á lló h a tá ro z a ti ja v a s la tá t, am elynek lénye­ g e : az összehasonlító ku ta tá so k fejlesztése az é rd e k e lt a k a d é m iá k k u ta tó in té z e ­ te ib e n .8 A M a g ya r Tudom ányos A ka d é m ia Iro d a lo m tö rté n e ti Intézetének Ö ssze­ h a sonlító C so p o rtja — a h a tá ro z a ti ja v a s la t ko n kré tizá lá sa ké n t — részletesen k i­ d o lg o zo tt tervet á llíto tt össze a k e le t-e u ró p a i iro d a lo m tö rté n e ti szintézis e lő m u n ­ la ta in a k m e g in d ítá sá ra vo n a tko zó la g , am elyet a szocialista országok iro d a lo m tö rté n e ti intézetvezetőinek — ugyancsak b u d a p e s ti — k o n fe re n c iá já n (1965. m ájus 12—13) v ita tta k m eg.9 Egy m ásik vállalko zá s — am ely az A. I. L. C. égisze a la tt in d u lt el — a vilá g különböző tá ja in , de e u ró p a i nyelveken írt iro d a lm a k összehasonlító tö rté n e té n e k kidolgozására törekszik. A vá lla lko zá s csírá ja J. V o is in e -n a k g o n d o la ta volt, a m e ­ lyet 1964-ben vetett fe l a frib o u rg i kongresszuson. Az ezt követő két év fo lya m á n 83 �é rle lő d ö tt a g o n d o la t tervvé, s az A. I. L. C. e u ró p a i titk á rs á g a 1967 m á rciu sá b a n körlevelet in d íto tt ú tn a k az érdekeltekhez, azzal a kéréssel, hogy fe jts é k ki vé le ­ m ényüket a tervezett e u ró p a i iro d a lo m tö rté n e t kid o lg o zá sá n a k le h e tő sé g é rő l, a szerkesztés elveiről. A vállalkozás m egindítása azok körében, a kik e lk ü ld té k válaszukat, á lta lá n o s helyeslésre ta lá lt. Sokan kiem elték fo n to s s á g á t m ind a tudom ányos kutatás, mind az egyetem i oktatás, m ind p e d ig a nyelvi okok m ia tt kevésbé e lte rje d t iro d a lm a k je le n tősé g é n e k és szerepének megism erése te k in te té b e n . M e g fo n to la n d ó vélem é­ nyek m erültek fö l a zon b a n az „e u ró p a i iro d a lo m ” fo g a lm á ra és ezzel a v á lla lk o ­ zás elnevezésére, a keretében te k in te tb e veendő iro d a lm a k körére vonatkozóan. A rra nézve, hogy egy nemzetközi iro d a lo m tö rté n e ti szintézist á ra m la to k korszakai szerint kell elrendezni, egyetértés a la k u lt ki, de tö b b e n hangsúlyozták, hogy te ­ kin te tb e kell venni az ezeken b e lü l je le n tkező nemzeti s a já to ssá g o ka t, az á ra m la ­ to k korszakai jelentkezésének k ro n o ló g ia i e lté ré se it az egyes nemzeti iro d a lm a k ­ ban, a kiem elkedő egyéniségek szerepét stb. Az e u ró p a i iro d a lo m tö rté n e t korszakh a tá ra ira , fő ké n t a b e m u ta ta n d ó tö rté n e lm i fo ly a m a t id ő b e li kezdetére és b e fe ­ jezésére nézve egyelőre nem a la k u lt ki egységes vélem ény. A vállalkozás m egva­ lósításának fo rm á já t, ezzel k a p c s o la tb a n a fe lve tt ta n u lm á n y k ö te t-s o ro z a t c é ljá t és re n d e lte té sé t a válaszok tö b b fé le k é p p e n és egym ástól e lté rő m ódon értelm ez­ ték (noha m ag á b a n a b b a n , hogy a ta n u lm á n ykö te te k egy so rozatának m e g in d í­ tása helyes és szükséges, túlnyom órészt m egegyeztek).10 A válaszok eredm ényéről a M a g y a r Tudom ányos A ka d é m ia Iro d a lo m tö rté n e ti Intézete je le n té s t készített, am ely az A. I. L. C. b e lg rá d i kongresszusán k e rü li m e g ­ vitatásra. A vita és a ja v a s la t a la p já n a kongresszus közgyűlése e lh a tá ro z ta a v á l­ lalkozás m egindí tá s á t . Ö t m unkacentrum a la k u lt, az egyik B udapest székhellyel, A K o o rd iná ló Bizottság titk á ra pe d ig V a jd a G yörgy M ih á ly lett. Egyelőre „ p r ó b a ­ kö te te ke t” in d íta n a k, hogy ezek kidolgozása fo lya m á n nyert ta p a s z ta la to k b irto k á ­ ban n agyobb b izto n sá g g a l lehessen m a jd hozzáfogni az ö sszefoglaló m unkához az e u ró p a i nyelvű iro d a lm a k tö rté n e té n e k szintétikus fe ld o lg o z á s á h o z .11 Az e u ró p a i összehasonlító iro d a lo m tö rté n é sze k eme nagy vá lla lko zá sa - a jo ­ gos elism erés m e lle tt — m égiscsak „á tm e n e tn e k " te k in th e tő az egész v ilá g iro d a ­ lom tö rté n e té h e z; a n n a k egyik, bizonyos m értékben - nyelvek, tö rté n e le m , fö ld ­ rajzi h a tá ro k révén — összefogaló egysége. De m inden nép iro d a lm a egyform án fontos, nincsenek a v ilá g iro d a lo m n a k lényegesebb és kevésbé lényeges te rü le te i. V alam ennyi te rü le t iro d a lm á n a k fe ld o lg o z á s á t kell kezdem ényezniök az a rra ille ­ tékeseknek. Ez az „e u ró p a i iro d a lo m " tö rté n e té n e k v ilá g p e rs p e k tiv á ja .12 JEGYZETEK 1. Johann Gottfried Herder (1744-1803), német író, műfordító, filozófus. Fő műve az Eszmék az emberiség történetének bölcseletében és az ehhez kapcsolódó népdal­ gyűjteménye, melybe belefoglalta az általa ismert egyetemes népköltészet anyagából mindazt, amit a nemzeti irodalmak ősi és eredeti értékeinek tartott. Ezzel felébresztette az érdeklődést elsősorban a német és szláv népköltészet iránt. 2. R. M. Sma rin: Az összehasonlító irodalomtudomány mai helyzete néhány külföldi o r­ szágban. Tanulmányok az összehasonlító irodalomtörténet köréből. II. rész. MTA Iro­ dalomtörténeti Intézet kézirat gyanánt megjelent kiadványa. Bp., 1962. 42. I. 3. Nyírő Lajos: Irodalomelmélet-korszerű művészet. Bp., 1967. Magvető Kiadó, 104. I 84 �4. I. G. Nyeupokojeva: Néhány kérdés a nemzeti irodalmak kapcsolatának és kölcsön­ hatásának tanulmányozására vonatkozóan. A 2. pontban idézett kiadvány 82. I. 5. V. M. Zsirmunszkij: Az irodalmak összehasonlító tanulmányozásának problémai. A 2. pontban idézett kiadvány 101. I. 6. I. G. Nyeupokojeva: I. m. 85-86. I. 7. Vajda György Mihály: A német irodalom Kelet és Nyugat között. Helikon, 1965. 490. I. 8. A szocialista országok irodalomtörténeti intézetvezetőinek konferenciája Budapesten. Helikon, 1965. 461-490. I. 9. U. o. 10. Az európai nyelvű irodalmak összehasonlító története. Helikon, 1968. 258-274. I. 11. U. o. 12. Vajda György Mihály: Az európai nyelvű irodalmak összehasonlító története. Korunk, 1968. 318-322. I. CSONGRÁDY BÉLA 85 �KÖRKÉP Madách-emlékérmesek 1968. Dr. NÉMETH ANTAL Dr. N ém eth A n ta l színháztörténész, ny. rendező,- fo ly ó ira tu n k m unkatársa 1968. o któ b e r 28-ón elhunyt. Ez az 1964 óta évenként M a d á c h Imre h a lá la n a p já n a k tá já n rendszeresen visszatérő ünn e p i a lka lo m , a m iko r N ó g rá d várm egye M a d á c h -e m lé k p la k e ttje kiosz­ tásra kerül, nem a T ra g é d ia kö ltő jé n e k elem ző m é lta tá sá ra , részletesen é rté ke lő beszéd m egta rtá sá ra való, de egyetlen g o n d o la t felvetésére ta lá n mégis a lka lo m lehet. H a e lfo g u lts á g nélkül vizsgáljuk, hogy az iro d a lo m terén mi a h írü n k a v ilá g ­ ban, bizony igen le h a n g o ló eredm ényre ju tu n k . B árhol - nagy vagy kis nem ze­ teknél — végzett u. n. közvélem énykutatás szánalm as s ta tisztikát p ro d u k á l a rró l, hogy h á n ya d ik m egkérdezett személy tud m egnevezni egy m agyar k ö ltő t vagy írót, a rró l nem is szólva, hány ezrelék o lva so tt h a zá ja nyelvének fo rd ítá s á b a n a k á r csak egy sort is? N yelvünk elszig e te ltsé g e és nem zetünk kicsinysége nem m agyarázat erre, mert ha a rra g o n d o lu n k , hogy a m ú lt század utolsó é vtizedeiben a m indössze 2 m illió lakosú N orvégia nagy fiá n a k , Ibsennek a nevétől volt h a n ­ gos az egész művelt vilá g és d rá m á iv a l f o rd u ló p o n to tt je le n te tt az e u ró p a i és am erika színházkultura fe jlő d é sé b e n , m élyebben fekvő ok után kell k u ta tn u n k. Az sem m agyarázat, hogy iro d a lm u n k e rő tle n és é rté kte le n lenne, m ert k u ltu ránk le g n a g yo b b a la k ja i, a kik a szellem v ilá g á b a n tökéletesen tá jé k o z ó d ó képességük­ kel szigorú összehasonlításnak vete tté k össze a hazai term ést az id e g e n n e l, eg y­ é rtelm űen és e lfo g u la tla n u l á lla p íto ttá k meg, hogy egy nem zetnél sem vagyunk csekélyebb értékűek és pl. líra i költészetünk belső ra n g já ra a le g n a g y o b b nemze­ tek iro d a lm á n a k te lje s elism erése m e lle tt is büszkék le hetünk. Egy kiváló m agyar író ezen a kérdésen elm élkedve a b b a n lá tja a v ilá g b a n va ló iro d a lm i ism eretlensé­ g ü n k okát, hogy a m agyar iro d a lo m m o n d a n iv a ló ja csak hozzánk szól és a k ü l­ fö ld i olvasót ez a m o n d a n iva ló egyszerűen nem é rd e kli. N incs igénye a m agyar irodalom m egism erésére, m ert ha lenne, a kko r m egterem tené a tő le k iin d u ló jó fo rd ítá so ka t, a jó fo rd ítá s o k k ia d a tá s á t, a szűkebb vagy szélesebb közönség sp o n ­ tá n u l vásárolná és olvasná e m űveket és így m inket is jo b b a n ism ernének. És ha most végig g o n d o lju k , hogy P etőfin kívül, aki rom antikus életsorsával és m eg h a tó a n fia ta lk o ri hősi h a lá lá v a l vá lto tta meg nevének nemzetközi ism ert­ 86 �ségét, p é ld á u l o p á ra tla n Vörösm arty, a tö ké le te s A rany, a fá k ly a lo b o g á s ú Ady, a kristályszépségű B abits életm ű, a csupa zene Kosztolányi, vagy az aranyfényű Tóth Á rp á d , a b o ru lt Juhász G yula, az egyetem es v ilá g iro d a lm a t m agáévá é lő önkínzó Szabó Lőrinc neve egy k ü lfö ld i á tla g p o lg á r szám ára ta rta lo m n é lk ü li üres név és csak szabályt erősítő kivé te lké nt kezd te rje d n i k ü lfö ld i k ö ltő i körökben a fehérizzású József A ttila és a m a g ya r p ro b lé m á k a t u tolsó éveiben egyetem es em beri p roblém ákká é rle lő Illyés G yula nevének ra n g ja , a k k o r különös m e g h a to tt­ sá g g a l k e lle tt kézbevennünk ennek a m a gashom lokú, nem csak a tá rg y a k o n és a fa la k o n , de a messzi é g b o lto n is tú lte k in tő , a lá to m á stó l m e g ria d ó a rcú fé rfiú n a k e m lé kp la ke ttjé t, aki a sztregovai k rip ta cs e n d jé b ő l száz esztendő ó ta egyre sű­ rűb b e n száll ki a kaotikus n a g yvilá g b a , hogy szellem i nagykövete legyen fo rró n szeretett h a zá ján a k. Két nap e lő tt h a llg a tta G y a rm a t Radó G yörgy M a d á c h ku ta tó n a k „é lő M a d á c h ” cím ű e lő a d á s á t és az is tu d va le vő e b b e n a körben, hogy R adónak most fo ly ik a F ilo ló g ia i Közlönyben egy p á ra tla n buzg a lo m m a l összegyűjtött a d a to k a t fe ltá ró ta n u lm á n yso ro za ta a rró l, mely nyelveken, Az ember trag éd iájá-n ak hány fo rd ítá s a je le n t meg az e lm ú lt évszázad a la tt. Egyre tö b b országban fo g la lk o z n a k e nagy művel, egyre tö b b e n és az nem c á fo lja , hanem bizonyítja azt, a m it az id é ze tt je le s író az ism ertség és elism e rte te ttsé g n é lk ü lö z ­ h etetlen e lő fe lté te lé ü l á lla p íto tt m eg. M e rt m it is je le n t v a ló já b a n ez a M a d á c h fe lé fo rd u ló v ilá g é rd e k lő d é s ? Azt, hogy e n n e k a m agányos szellem nek, kastélya félhom ályos „o ro s z lá n b a rla n g já b a .” húzódó nagy té p e lő d ő n e k s ik e rü lt o ly a t m on­ d a n ia m agyar nyelven, am i egyre in k á b b é rd e k e ln i kezdi a v ilá g o t és azt is, hogy a fizika i lé t és nem lét sziklaszirtjének szakadéka e lő tt tá m o lyg ó em beriség olyan vilá g é lm é n y sh o ckjá t é li ma a fö ld ke re ksé g e n , am ely h a lló vá te tte fü lé t, lá tó vá a szemét és értővé é rte lm é t Az ember tra g é d iá ja m o n d a n iv a ló ja szám ára. A Tragédia K isfa lu d y T ársaságban tö rté n t fe lo lva sása u tá n azzal ü d vözöl­ ték M a d á ch Im rét, hogy a nagy siker révén ő m ár nem csak N ó g rá d megye, h a ­ nem az egész haza dísze le t t A je le k szerint nincs messze az idő, a m ik o r va ló ra válik Toldy Ferenc jó s la ta , hogy a mű „ v ilá g h íü vé vá la n d és e p o c h é t fo g c s in á l­ ni a v ilá g iro d a lo m b a n .” Nem túlzás, ha erre a jó s la tra hivatkozva v a llo m : a m a­ gya r iro d a lo m Az ember tragédiája-val lé p e tt be a ,,v ilá g "-iro d a lo m b a . H álás vagyok sorsom nak, hogy az e lm ú lt közel négy évtized során a színház eszközei segítségévei a nagy m űnek a v ilá g b a n va ló elism ertetéséhez a m agam erejével is h o zzá járu lh a tta m , és azt hiszem, m in d n y á ju n k nevében szólok, a k ik itt most ezt a kitü n te té s t m e g k a p tu k : nem é rh e te tt m inket n a g yo b b m egtiszteltetés és öröm , m int az, hogy épp e n a n n a k a p la k e ttjé v e l em lékezett meg ró lu n k a K ö l­ tő szűkebb p atriá ja , a kin e k s z o lg á la ta és szellem ének követése a m a g u n k te rü ­ letén é le tü n k ta rta lm á t és egyik le g n a g y o b b é rté ké t je le n te tte és je le n ti. SINKOVITS IMRE Á d á m o t fo rm á ln i e lm o n d h a ta tla n élm ény és felelősség. M i színészek, hordozói vagyunk egy nagy mű eszm evilágának. N éha e la k a d a szavam, ha a rra g o n d o lo k , hogy tö b b m int egy évszázaddal e ze lő tt a k a d t egy em ber, aki fe le m e lte szavát a szakadék szélén tá n to rg ó em beriség védelm ében. M a d á c h o t nem szeretni, hanem é rte n i kell. A m egértetés a mi fe la d a tu n k is. 87 �A Nemzeti Színház nevéhez méltóan á p o lja a klasszikus d rá m a h a g y o m á n y o k a t A színház tervei között egy ú ja b b M a d á c h mű, a Csák v é g n a p ja i színpadra á llí­ tása is szerepel, Keresztury Dezső fe ld olgozásában. H a so n ló k é p p e n rendkívül nagy élmény Mózest játszani. Ennyire tisztán még soha nem ta n íth a tta m a színpadról az embereket, mint ebb e n a szerepben. E d r á ­ m á b a n egy nemzet létéről, nemzetté fo rm á lá s á ró l van szó. E néhány szubjektív benyomás után szeretném megidézni M a d á c h o t. A Mózes V. felvonása utolsó je le n e té n e k egy részletét mondom el, amelyben Mózes K ánaán küszöbén búcsúzik népétől és á ta d ja a h a ta lm a t Józsuénak: MÓZES Halljad Istenem! S te nép, ha aztán majd boldog leszel S bőségnek örvendezhetsz Kánaánban: Népem ne hidd, hogy a szent eszme, mely Családdá forraszt egybe s összetart Mely nemzetté tesz, hazád csak a föld; A jövőben is az lesz közted első Ezrek felett, éljenek bármi dúsan, Ki híven őrzi szívében a törvényt, bár nem lesz talpalatnyi földje sem. — Mert nem a göröngy, amelyen tapodsz: Néppé e sátor szent törvénye tesz! — Most hozzád szólok, figyelj Józsué. Ha meghalok, s bemégy majd Kánaánba: Templomot, szobrot, síri jelt, irást: Egyetlen emlékét épen ne hagyd A vad pogánynak, melyet ott legyőztél. Maroknyi nép vagyunk. Akár a tenger Csap ránk az ellenség. A hit s a hűség Tarthatja csak fenn népét Izraelnek. JÓZSUÉ Nagy dolgokat bizol rám, - mondd hogyan Állok meg én, - közember erejével A helyen, melyet egy órjás hagyott el? MÓZES E férfiak, — a nép elsői — fognak, Tanáccsal gyámolítani. S az ifju, Pusztában felnőtt, próbált nép erővel. Megkértem Istent, s ő a szellemet, Mely eddig az én lelkemben lakott, Reájuk önti. Óvjátok hiven. Áldás reátok, — álljatok helyemre. JÓZSUÉ Láttad, hogy mit birok. MÓZES Láttam fiam. S megbecsűltelek.- Népem, még csak egyet! Ha meghalok, porom földdel vegyül, Ne hagyjátok, hogy ellenség tapodja. NÉP Igérjük! MÓZES Köszönöm, barátaim. Térjen mindenki nyugton sátorába, És Józsuétól várja a parancsszót; Mert Mózes most bucsút vesz tőletek És halni megy. JÓZSUÉ De ilyen szökve nem. Én a sírig kisérlek, - megfogadtam. - Dr. SZABÓ KÁROLY A megtisztelő kitüntetést a megye kulturális életében végzett munkám ért ka p ta m ; most mégis e n g e d jé k meg, hogy M a d á c h Imrével való találkozásaimról szóljak. Az em ber tr a g é d iá já t ta n íta n i, mióta csak ta n á r vagyok, m indig ünnepi a lk a lm a t je le n t számomra. M in d ig megtisztelve érzem magam, hogy e g yá lta lá n taníthatom a nagy művet. Igaz, a T ra g é d iát végigkísérő — s sokszor in k á b b cson­ kító, mint megvilágosító — szempontok nem egyszer csökkentették ü n n e p i-ta n ító kedvemet. Számomra M a d á c h Imre igen is egyértelm űen válaszol az akkor fe l­ tett kérdésre. Egy válságos korban, levert fo rra d a lm a k után és egy esetleges új fe llendülés idején csakis egyetlen válasz lehetett reális: m inden bukás ellenére is érdemes újra kezdeni. A pesszimista válasz nemzeti öngyilkosságra való biz­ 88 �ta tá s le tt volna, a h u rrá -o p tim is ta pe d ig illú z ió k b a rin g a th a tta volna a k o rtá rs a ­ kat. M a ra d t te h á t a bukásokkal is számoló, de a le ta g a d h a ta la n szorongásokon fe lü le m e lke d ő h it — a nemzet és az em beriség jö v ő jé b e n . N éhány évvel ezelőtt, B alassagyarm at m ú lt századi tö rté n e té t ta n u lm á n y o z ­ va M a d á ch Im rét megyei tisztviselőként, p o litik a i g o n d o lko zó ké n t, legszűkebb n ó g rá d i környezetében lá tta m viszont. N ó g rá d megye lib e rá lis nemessége v a ló ­ ban a reform kori h a la d á s élén já rt. De még ennek a nem ességnek a so ra ib ó l is kiválik M a d á ch Imre. M in t „az ő rh a d i s z o lg á la tra in d u ló " nem zetőrség ka to n a i főbiztosa nem csak lelkiism eretességével és szervező tehetségével tű n ik ki, hanem hazafias elszántságga l is: bete g sé g e e lle n é re kéri a m egyei fő h a tó s á g o k a t h a d ­ b avonulása engedélyezésére. 1849 ja n u á rjá n a k vége, B ala ssa g ya rm a t m egszállása a császári csapatok á lta l vízválasztó volt a megye és a város nem ességének p o litik a i m a g a ta rtá s á b a n . A reform országgyűlések lib e rá lis g o n d o lk o d á s ú hőse: báró M a jth é n y i László, a rokon és atyai jó b a rá t W in d is c h g ra e tz főbiztosa lesz, e lju t a h a za á ru lá sig . A m á ­ sik közeli barát, Jankovics László szintén á ru ló vá v á lik : a lis p á n s á g o t v á lla l a császári m egszállás id e jé n . De még a tiszte le tre m éltó tisztviselőtárs, Veres Pál, is b e hódol. M a d á ch Imre és az öccse, Pál a zonban nem alkuszik meg. Pál Kos­ suthnak a já n lja fel s z o lg á la ta it, Imre visszavonul. És M a d á c h Im re szilárd p o li­ tik a i m a g a ta rtá sa s fo rra d a lm i h a za fisá g a a n n á l is in k á b b m e g fo g ja az em bert, m ert tu d ju k , hogy az é desanyja viszont szenvedélyesen g y ű lö lte a fo rra d a lm a t. Egyetlen n ó g rá d i fö ld b irto k o s sem pereskedett a n n y it a jo b b á g y a iv a l a fo rra d a lo m idején, m int éppen M a jth é n y i A n n a ; és ki kért e lső ké nt ig a zo lá st a rró l, hogy semmi fo rra d a lm i és szabadságharcos te tt sem te rh e li m ú ltjá t? - Bérzcy Lajos és özv. M a d á ch Im réné. M a d á c h Im re p o litik a i következetessége te h á t az a u liku s érzelmű, reakciós g o n d o lk o d á s ú anya szándékaival szemben érvényesült. M a már köztudott, hogy M a jth é n y i A n n a m ilyen nagy szerepet já ts z o tt fia házassági tr a ­ g é d iá já b a n . M a g á n é le té b e n e n g e d e tt a n yja a k a ra tá n a k , de a p o litik a i m eggyő­ ződés terén a m aga ú tjá t já rta . Az irodalom történ é sze k m ár k ije lö lté k M a d á c h Im re helyét a nagy kortársak között. H ogy m ilyen szerepet tö ltö tt be a m egyéjében, tisztviselő tá rsa i és a b a ­ rá ta i között, ennek kiderítése az itt élő helytörténészek fe la d a ta elsősorban. M e g ­ győződésem, hogy csak a megyei vonatkozásokat é rin tő kutatással is nagy szol­ g á la to k a t te h e tü n k M a d á ch Im re ügyének. KOJNOK NÁNDOR Képzettségem szerint ta n á r vagyok, fo g la lkozá so m szerint könyvtáros — szívem szerint népművelő. A k u ltu ra egyik közvetítője, a m űvelődési é le t e gyik szervezője . Tíz éve már, hogy először fe la d a to t kaptam és v á lla lta m m egyénk népm űvelési m u n k á já b ó l. Tíz év — nem sokára ve te rá n ké n t e m le g e th e tn e k. A mi m unkánk, a n épm űvelők m u n k á ja : a ktív kö zé le tiség ; sa já to sa n e rőshitű hivatásérzetet igényel, tu d a to s a n v é g ig g o n d o lt é le tfo rm á t je le n t. Itt n á lu n k — és m inden m ellékíz n élkü l m o n d o m : „n á lu n k vid é k e n ” - szá n d é ka in k és te tte in k fe ­ lelőssége tá rs a d a lm ila g v a la h o g y kö zvetlenebbül é re zh e tő b b és kézzelfog ha tó b b . 89 �Ezért, hogy fé le lm e in k az e re d m é nyte le n sé g tő l, a m egnem értéstől tú lz o tta n is erősek, u g yanakkor persze ö rö m ü n k is b o ld o g ító b b , ha lá tju k és érezzük: nem h iá b a v a ló fá radozásunk, nem ö n m a g u n k a t e lé g e tő lá n g , lelkesedésünk. M a g a m ró l szólva: az itt és m ost oly elism eréssel e m líte tt szándékaim és cse­ lekedeteim fo rrá sa végül is a ku ltú ra , az iro d a lo m irá n t érze tt fe le lő ssé g : e lk ö te ­ lezettség tá rs a d a lm u n k irá n t, am ely tevékenységem hez ösztönzést és le h e tő sé g e t a d ; és hűségem az e lin d ító , e m b e rré -a la k ító szülőföldem hez. Ezért nem a k a ro k a jö vőben sem csak ö n m a g a m nak é ln i — b á r ez nem csak a szándékaim on m ú lik - , noha jó l tudom , hogy ez nem csupán az eredm ények la jstrom ozását, hanem sok ku d a rco t is: nem csupán részvételt, hanem e rő tp ró b á ló h a rc o t is je le n t. Sok még a te n n iva ló , következésképp az én te n n iva ló m is. Em lítették a P a ló cfö ld -e t is, m egyénk fo ly ó ira tá t, am ely — jó l tu d já k : nem v é le tle nü l — igen közel á ll hozzám. A P alócföld szerkesztése, egy-egy szám „ m eg­ a lk o tá s a ” m in d ig - ha a k a rju k , ha nem — m egyénk m ú ltjá n a k , je le n é n e k , és b izo ­ nyos értelem ben jö v ő jé n e k szám bavételére késztet m in k e t; az id ő b e n fo lyam atos, te rü le tile g k ö rü lh o tá ro lh a tó , szellem i és a n ya g i ta rta lm a ib a n különösen b o n y o lu lt és ellen tm o n d á so s v ilá g u n k következetes átélésére. M indez, — b izakodással és le l­ kes rem énnyel m ondom — egyre in k á b b kultúra-teremtő munka is m egyénkben N ó g rá d b a n . Ez a kitüntetés személyemben — bizonyára — a tö b b i nép m ű ve lő n e k is szól. Igy é rteni nem csak a le g jo b b , hanem a le g ig a z a b b is. Én m agam p e d ig úgy érzem, ez a mai m egtiszteltetés legkevésbé k ié rd e m e lt díjazás, de le g in k á b b b iztatás és figyelm eztetés. Ezért köszönöm főké p p e n . 90 �Arcképvázlat Jobbágy Károlyról Az Éjszakai vetítés c. kötetét olvasva A költőt verse tartja fenn - ha jó t ir — a tenger népet - a társadalom, amit kiharcol föld alatt, ha úgy kell, vagy föld felett, ha jön rá alkalom. Nézd meg! M it tettél azért, hogy a néped, hazád független és szabad legyen? Marad nyoma, hogy életed leélted? Megalkuvás volt, avagy győzelem? Ezt rád hagyom. A testem, ez az á r va megkönnyebbült. Vihar és fény járta Az élőnek a holt szélesre tárta az örökkévalóság kapuját. át. A kétszeres József Attila-díjas Jobbágy Károly, aki a fent idézett „M editáció az örökkévalóságról egy felboncolt hulla felett” című programadó versét látná legszívesebben egy kortársi antológiában, jelentős állomáshoz érkezett, amikor „Éjszakai vetítés” címmel közreadhatta válogatott verseinek gyűjteményét. A kiálításában is ízléses kötet — a borító­ lapot és a költő portréját Szász Endre rajzolta — az 1938 és 1966 között írott versek gaz­ dag gyűjteménye. Érdekessége a gyűjteménynek, hogy az 1955-ben megjelent Feltámadás című kötete előtt megjelent verseket is tartalmazza Húszévesen alcím ala tt az 1938-41, a Béke katonája 1941—44, a Vesszőfutás pedig az 1944—52 között írott verseket adja. Jobbágy ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelyen alaposan kipróbálta szigorát a XX. század második negyedének minden vihara és változása. A háború fájdalmas varga­ betűt jelentett az életében, s ez okozza, hogy bár korán kezdte, csak most túl o férfikor nyarán remélheti, hogy „aszúra fog érni minden szép gerezd” -je. Jobbágy Károly életútja a „görbe ország” akkori fővárosából, Balassagyarmatról in ­ dult 1921 május 27-én. Édesanyját négy esztendős korában elveszíti s ekkor apja, aki cukrászsegéd volt Pestre költözött. A kisfiú nevelése a nagyszülőkre maradt. O tt nőtt fel a más cégére alatt dolgozó szabó műhelyében, tisztes szegénységben. De annak is meg­ volt az előnye, hogy a takarékosság szigora korán eloltotta a kis petróleum lámpát, mert ilyenkor a mesék és legendák alakjai népesítették be a lakószobát és a gyermek fantá­ ziája a lelkes negyvennyolcas nagyapa meséin próbálgathatta szárnyait. Nagyanyja halála után, kilenc éves korában Budapestre került. Pest az élet árnyoldalaival ismertette meg a vidéki idill után, létbizonytalanság, nedves pincelakások a lázadó dac gyúlékony anyagát rakták a gyermekkor mesevilága fölé s e kettős élmény talajából megszületnek a első versek, melyek miatt — ha haladó szellemű tanárai közbe nem lépnek — kicsapták volna az iskolából. Az ekkori idők ars poeticája is már arról vall, hogy az öncélú, fo r­ mákkal bíbelődő, indulat nélküli költészetnek nincs értelme. „D e hogyha néped kínozzák urak, / ordíts, üvölts, csak, és ne félj fiú ! Lesz ott a versben elég „hangulat” . A Knézich utcai polgári iskola elvégzése után a Márvány utcai kereskedelmi iskolában érettségizik. Az iskolát mulandó börtönének látta, amelyben gyakran úgy érezte, hogy megfullad, de reménykedett „Egy hónap még, s kinyílik döngve fönn / fénykapuja a messzi végtelennek." A kinyíló kapu előbb egy hadianyaggyártási központban tisztviselőséget kínált, néhány szép hónapot a munkáskerületek kultúrelőadójának, akinek ekkorra már versei je ­ lentek meg a Népszavában, a Móricz Zsigmond szerkesztette Kelet Népében és a Hídban is. De törvényünk ekkor már háborús volt ,az Ipolynál is „beton bunkerek leskelőd” -tek és a költő hiába ajánlja az egymásra acsarkodó nemzetek fiainak: „U ta t építs s ne fend a fejszét!” , a háború őt is elsodorja, hasztalan akar a béke katonája lenni. A háborús emlékek, a fasizmus véres embertelensége, a gyilkosok fegyvertársának önvádja egy későbbi nagy versben a Sírok-ban tör fel megdöbbentő őszinteséggel. A királysírok az ős Wawelben, az Auschwitz-i múzeumban őrzött „masnira kötött szalag kis hajfonatban” iszonyú erővel idézik emlékezetébe a felelősséget: 91 �Ü v ö lte n i! Azt kellene, ahogy torkomból tellene, reggeltől—másik reggelig Hiába? Úgysem figyelik. S gyilkos akad még mindenütt; ki így, ki úgy, ki fojt, ki üt; ki elhallgattat, ha beszélsz, ki meggyaláz, amíg csak élsz . . . És bennem is önvád üvölt: „Fegyvertársad volt, aki ölt! Nem kiáltottál fel te sem, járkáltál szín-ezüstösen, hadapród úr, volt pisztolyod és benne kékes, hűs golyók . . . Igaz! - Nem ontottál ki vért, de mit tettél a szalagért? a kislányért, a többiért, aki gettóba zárva félt? A látogatás . . . pár csomag . . . nem menti gyalázatodat. . . Magyarországon esett hadifogságba és a személyi kultusz éveinek szerencsétlen összejátszása folytán csak 1948. szeptemberében tért vissza, elfáradt, megtört emberként. A „fényes szelek fujdogálásának éveit” lekéste, (pedig, hogy készült rá) itthon is kezdődött a személyi kultusz, úgy érezte „a vastapsok orkánja túlharsogja a líra őszinte szavát.” Orosz nyelvtudását hasznosítva beiratkozott az egyetemre és tanári oklevelet szerzett magyar-orosz szakon. A Műszaki Egyetemen lektorként dolgozott, amikor meghívták a Kórbonctani Intézetbe. Az ott átélt élmények hatására írta meg Leonardo da Vinci emlé­ kének ajánlott, már idézett Meditáció c. versét, amelyben önmaga számára is megadja a leckét: csak tetteink adnak örök életet, csak alkotásainkkal győzhetjük le a halált. S az erőszakoltan visszafojtott költői véna ismét buzogni kezdett. A szülőföld adta az ihletet, Drégely vára hősi történetének 400 éves jubileumára négyrészes ünnepi verset írt. A jelen és a múlt összefonódik ebben a nagy versben, az egyszerű emberek minden­ napi hősiessége, amellyel a munkát védik, arra lelkesíti a költőt, hogy ha kell meghaljon a népért, akiről énekel és az eszméért, amely versre tüzelte. A vers fogadtatása egy zsilipet nyitott meg a költőben, a ki nem mondott, éveken át visszatartott gondolatok, szavak szinte áradtak belőle. A termékeny korszakot két kötet termése őrzi, az 1955-ben megjelent Feltámadás és az 1956-ban megjelent Hajnali viadal. E két kötet versei a nép ügye iránti hűségről, az emberi haladás önzetlen szolgálatáról, az élet szépségei felé való mohó kitárulkozásról, minden rossznak szenvedélyes gyűlöle­ téről vallanak. A költészet értelmét veszti — mondja a költő — ha csak az író szivét mele­ gíti, ha míg azt hiszi, „hogy lángot adott", mások azt jéghidegnek érzik. „M indenből új kell a kor em berének... a versből is!” , de a modernség nem eredményezheti azt, hogy a nép az értetlenség keserűségével vádolhassa a költőt: „belőlem robbant a világra, de nem nekem beszélt.” 92 �A személyi kultusz elleni harc, a bal és jobboldali hibák, amelyek a párt akkori vezetésében mutatkoztak próbára tették Jobbágy Károlyt is, és versei bizonyítják, hogy a pártos, a munka lényegét-nehezét kereső és vállaló kommunista költők táborába tartozott, akik felelősséggel keresték a helyes utat. „M ikor a nagy teher alatt / nyögnek a feldobá­ lók, / ugrasz-e költő? — hogy magad / tartsd oda újra vállad. /V agy azt mondod: „ Ez kényes/ügy, nem tipikus je le n s é g ...” Mellettünk állsz csak, vagy velünk? / . . .vagy lesed a szerencsét? / Itt nincs kivétel! Egy brigád / a hazád, ez az ország./ Vagy véle á llod vi­ harát,/vagy szüksége se volt rád.” Hosszabb szünet, hat évi hallgatás után Hó és Nap címmel új kötettel jelentkezett. Már a kötet címe is kifejezi az ellentétek örök összekapcsolódását, a forróságot, amely oly sokszor á tjá rja a költőt, és azt a jeges közönyt, amely néha körülveszi, „ a fényt ami rám hull s a sötétséget, aminek időnkint neki kell vágni.” Hovatartozását ebben a kötetben legszebben a „H a jn a li részegség egy józan korban” című versében mutatja meg, amikor az ébredő Pest egyszerű, munkába induló emberei láttán így ír: S most jöttem rá a férfi korba érve, hogy lassan, lassan, bizony negyven éve, ezen a földön, hol éltem s szerettek, hol annyit vívtam s annyiszor botoltam, ilyen hajnali álmos embereknek a vendége voltam. A mohó valóságszomj, a szeretet és szépség keresése, a dolgozókkal való testvérie­ sülés vágya vezetik tollát ha a Salgótarjáni Üveggyárról, vagy utazásai során a mongol pusztaságok végtelenségéről, a pekingi buddhista templomok furcsa csodáiról, Bécs, Linz történelmi emlékeiről, lengyelországi vagy krakkói látomásairól, Prága szépségeiről, vagy akár saját életének sokféle öröméről, busító szomorúságairól dalol. Az emberi sorsok fáradhatatlan kutatója: „Többet akarok tudni é n /ró la to k , mint mit magatok / őszintén el­ mondani tudtok” — mondja, s ha időnkint rá is tör a társtalanság érzése, amikor magányos légtornásznak érzi magát, hittel vallja: „ . . . í g y szép az élet, ha a mélység / felett magas­ ság tör égbe.” Háló nélkül c. kötete 1965-ben jelent meg. A költő megfogalmazása szerint köteté­ nek mondanivalója elsősorban etikai, s a „Vadak közül a szelídekhez” c. versében csúcso­ sodik ki. Azt mondjo el benne, hogy az érzelmek nemesedése lassúbb folyamat, mint az ész kiművelése vagy a gazdasági fejlődés. De a vers, amely a lélek egyenlete, kötelessége, hogy emberséges életre és közösségi gondolkodásra nevelje az embereket. Igy fejezhetik ki a „szótlan m illiók” a költő szaván keresztül érzelmeiket, adhatnak hangot bánatuknak, örömeiknek. „Én nem élhetek átszűrt, desztillált / világban, míg az, kinek verset írtam / körültekint és harcra-készen á l l , , , ” — mondja A légkör peremén c. legújabb verseit tartalmazó válogatásában. Egy közéleti gondolkodású és beállítottságú költő programnyilatkozata is lehet ez. S Jobbágy Károly, aki a mai magyar irodalom egyik legáldozatosabb propagá­ tora is (bátran nevezhetjük az író-olvasó találkozók országos rekorderének) megfogadva Babits tanácsát „akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek” elsősorban a kortárs irodalmat népszerűsíti, hiába érzi, hogy „Túl a lírai koron” a hajdan lobogó lángból - csak parázs ma radt. Az olvasó behaitva válogatott verseinek gazdag gyűjteményét úgy érzi és kívánja is, hogy a „H a rc" győzelmes lesz, érdemes a költőnek a sírig énekelni és hitének megvalósításán munkálkodni: Jó lenne hinni: a halál mikor a testet általlépte, a mű, a vers helyébe áll s toronyként nő az öröklétbe. CSUKLY LÁSZLÓ 93 �Kunszabó Ferenc: A hegy alatt Néhány — folyóiratokban publikált — riport, szociográfiai cikk után jelentke­ zett Kuszabó első „regény” -terjedelmű írásával. Kötete, A hegy alatt c. riport­ regény is szociografáló tevékenységéből nőtt ki. A szociográfia a tényszerű társadalmi környezet, helyzet felfedezésére vállal­ kozik, benne az ember is a tárgyi kap­ csolatok, összefüggések része, eleme, ahol te hát állapotában s nem sorsában mu­ tatkozik. Éppen ezért „trárgyiasítható", ezért lesz — az elbeszélt emberrel szem­ ben — a helyzet, helyzetsorsok meghatá­ rozottja. Határműfaj a szociográfia: a mai éle­ tet, életformát, napjaink társadalma em­ berének viszonyait közvetlenül fedezi fel, tárja az olvasó elé. A közvetlenség ugyan­ akkor a szépirodalmiság korlátja, ha a felfedezett új valóságtények „nem elbe­ szélők” . A szociográfiából tehát akkor vezet út a szépirodalomba, ha emez té­ maként kezeli a riport tartalm át adó élet­ anyagot. A szépirodalmi ábrázolás a riport ta r­ talmának közvetett megformálását tételezi fel, hogy a „poézis első tárgya", az ember akként jelenjen meg, hogy — tu ­ datosan vagy nem tudatosan — magára vonatkoztatta az őt övező, meghatározó viszonyokat, úgy jelenjen meg, mint a „társadalmi viszonyok összessége” . Ehhez pedig életsors ábrázolás szükségeltetik. Nyilvánvaló azonban, hogy a riportból kinövő szépirodalom formailag is mutatja a változást. Ez az alkotónak tárgyához való megváltozott viszonyát tükrözi, érezteti, hogy a téma „non fiktion” . Közismert példára — Sánta Ferenc Húsz óra c. regényére — hivatkozhatunk, amely­ ben az író helyzetet tár fel életsorsok példázatával, de a hősök törvényei a helyzet kényszere folytán világosodnak meg. Ez formailag úgy jelenik meg mint a formáló tevékenység „történetének" ob­ jektivációja. Ezt az utat választja riportregényében Kunszabó is. Már könyve Mikszáthtól vett mottójá­ ban előlegezi, hogy nem hagyományos elbeszélést ír, jelzi a formai kisérlete­ zést is. Mikszáth a következőképpen vélekedik arról az elbeszélő irodalomról, amely a „hétköznapi életből meríti tárgyait” ; az a „hírlapírói riport felé megy előre", afelé a műfaj felé, amely „legközvetlenebb 94 rajzolata a valóságnak, s azon felül sza­ bad és független a szabályoktól". Érde­ mes azonban okfejtése egy korábbi rész­ letét is idézni, hogy tisztán álljon előttünk a mottó lényege: „ . . . még most is sok a mesterkéltség benne (ti. a hagyományos regényben), s a cselekmény szimmetri­ kus fölépítésében, az összefutó szálak e l­ rendezésében a csináltság erősen érzik. Az olvasó első tekintetre észreveheti a tö rténet kompozícióján s anyagán az író kezét és ízlését, holott csak a kidolgozá­ son és fölfogáson volna szabad éreznie.” Az elmélkedés a valóság tényeinek, de tendenciáinak is közvetlen tudomásul­ vételéről illetve annak „rajzolatáról” szól. azaz a tevékeny formáról és a formáló tevékenységről. A probléma most már úgy vetődik fel, hogy Kunszabó mit kezd a választott mércével? A „szabályoktól" való „függetlenség" — paradoxon — szembetűnővé teszi az író kötöttségét. A riport adott helyzetre épül, annak keresztmetszetét adja anélkül, hogy — mint Mikszáth mondja — a hősök élet­ folyamatából „kénytelen volna többet nyújtani, mint amennyit az esemény meg­ értése kíván." S ezen a ponton tolakszik elő az író „szabadsága” ill. kötöttsége: az anyag — mely adott formában létező — az esztétikai átváltoztatás, „kidolgozás", az átképzelés, „fölfogás" révén a közvet­ lenből a közvetettbe lendül ót. Konkré­ tabban: a helyzetelemzés, feltárás viszo­ nyok feltérképezése úgy, hogy a helyzet­ ben rejlő feszültség, dinamika által kikényszerített írói viszony az alkotás döntő mozzanatává válik. A kézenfekvő megoldás: ha az író maga is „jelen van" a műben — mint Kunszabó könyvében — szemlélő, majd vitapartner, végül cselekvő résztvevő lesz. Ezeket a fokozatokat az életanyag kényszeríti ki, amely azután szerkezeti — fejezeti — ha­ tárokat szab a műben. Az expozíció történése szokványos: a téma negtalálásának körülményeit az ösztövér szokványostól irtózó riporteri ma­ gatartás megmutatásával együtt mondja el. Csak ezután szab fejezetcímet, jelezve, hogy igazodik anyaga törvényeihez. Egy­ ben jelenléte is „háttérbe" szorul — tá ­ jékozódó, szemlélő lesz — a formálásban van csak jelen: alakok monológjaiból rakja össze az előzményeket, a megjele­ nése előtti történetsort. A monológok egy-egy erkölcsi — s nem esztétikai érte- �lemben vett - jellemet körvonalaznak, az alakok közvetlen „érdekeltségei” ará­ nyában tartalmaznak egyéni indulati, ér­ zelmi elemeket is. Mégis „irányítottak” fordulatai — bár nyílt írói kérdés nem hangzik el — éreztetik az író érdeklődé­ sének irányait. Az alakok vélekedéseiből emberi differenciáltságában tárul elénk a különös mikrovilág egy szelete, annak az eseménynek az előzményei, amelyek felforgatták a mindennapi élet mechani­ kus rendjét, amelyek — akarva-akaratlan — magukat az „érdekelteket” is emberi viszonyaik számbavételére késztették. Az író azonban mélyebbre lát, látja a társadalmiság rejtett mélységeit, ezért in­ dul környezeti vizsgálódásra. A hegy alatt az „orig in á l” elmaradottság állapotát leli meg. A vegetatív „életörömök” biro­ dalma ez, riasztó tenyészet, megfeneklett emberi sorsok rezervátuma. Ez a környe­ zet „dobta ki” a tragikus sorsú Vámos Icát, s ez húzza vissza. Közvetetten azok az előitéletek, amelyek A faluba kerültek sajátjai, amelyek másrészt A múlt tovább­ élő beidegzettségei, anakronisztikus kö­ töttségei Egymás után bontakoznak ki a meg­ nyílt heletőségekkel élni nem tudók, a megfeneklettek és a mindennapokban helytállók alakjai igazaik és sérelmeik és vélt igazaik és vélt sérelmeik vonzásában, míg az író eljut a feloldásig, az Élők között a cselekvést vállaló élőkig. Mindez abban az új forma-esztétikum­ ban, amelyre korábban már utaltunk! A szemlélődő író A hegy alatt c. fejezet­ től vitapartnerré válik. Ekkor fogalmazza meg műve alapkérdését is: „hogy tud­ tak maguk huszonkét évig itt maradni?” Ezt a kérdést jelképezi a megdőlt kapu­ oszlop kidöntését szorgalmazó konoksága is; a jelen fölé árnyuló megkövesült múlt­ ról van szó, a szövevény gyökeréig hato­ lásról. Mindez egyértelművé teszi, hogy az író tudatosítóként van jelen a regény­ ben: „kívülről” jött, „kívül” maradó moz­ gató, aki az életanyag és a művészi gon­ dolatiság ellentéteiből építkezve hozza létre a formai-szemléleti egységet. A személyes és az objektív, a lírai és az epikai ötvözésének és ütközéseinek va­ gyunk tanúi - ütközéseinek is, mert az ob­ jektív néhol naturalisztikus közvetlensége rátelepszik a líraira. Jele ez annak is, hogy a közvetlen élőbeszéd „irodalm i” megemeléséről — a mű egészét tekintve — aligha beszélhetünk. Első kötetről lévén szó, határozott írói profilról még nem beszélhetünk. Kun­ szabó Ferenc riportregénye az elbeszélés „változása” vonzásában írt kísérlet. (Új Termés. Magvető. 1968.) DANYI GÁBOR A Salgótarjáni Kohászati Üzemek száz éve 1868-1968. 1967 tavaszán Salgótarjánban tartotta vándorgyűlését a Magyar Történelmi Tár­ sulat. A gyűlés fő témája az üzemtörténet­ írás volt. Az előadások foglalkoztak az addig megjelent üzemtörténeti munkák általános értékelésével megállapítva ezek legfontosabb hiányosságait, melyek abból adódtak, hogy ezek a művek egyrészt el­ hanyagolták a földrajzi-társadalm i kör­ nyezettel való kölcsönhatások ábrázolását, mechanikusan átvéve az országos törté­ neti fejlődés sémáit, másrészt elarányta­ lanodtak és így vagy túlnyomóan műszaki, vagy közgazdasági vagy munkásmozga­ lomtörténeti jelleget öltöttek. Szükséges­ nek tartotta ezért a vándorgyűlés vita­ indítójának előadója, hogy a gyártörté­ net komplex módon kerüljön feldolgozás­ ra, de nem műszaki, munkásmozgalmi, közgazdasági stb. hosszmetszetek párhu­ zamos egymás mellé állításával, hanem kimutatva a nagy horderejű gyári, ipar­ ági, helyi és országos események keltette hullámok hatását, visszaverődését az üze­ mi tevékenység minden területén, fe l­ hívni így a figyelmet az üzemnek, mint egyszerre termelési és társadalmi szer­ vezetnek kettős kötődésére, arra, hogy az üzem az egész ipari strukturának és a tájnak szerves része. A vándorgyűlésen elhangzotta k külö­ nös aktualitást kapnak most, amikor é p ­ pen egy Salgótarjánban megjelent üzem­ töiténeti mű értékelése a feladatunk. Igaz ugyan, hogy a munka megírása jelentős mértékben a vándorgyűlést megelőző 95 �időszakra esik, s így az ott elhangzot­ takat a szerzők csak korlátozott mérték­ ben. vehették figyelembe, a mű elemzése mégis alkalmas lehet arra, hogy konkrét példán szemlélhessük az üzemtörténeti munkával szemben támasztott követelmé­ nyek megvalósulását és így hasznos ta ­ nulságokkal szolgálhassunk a későbbiek­ ben készülő gyártörténetek szerzői ré­ szére. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek (ko­ rábbi néven a Salgótarjáni Acélárugyár) 100 éves jubileumára megjelent kiadvány (Összeállította: Lizsnyánszky Antal, Hor­ tobágyi András, Erdős István, Csabai Jó­ zsef, készült a Nógrád megyei Nyomda sa lgótarjáni üzemében, mindössze 500 példányban) 200 oldalon foglalkozik az országosan is jelentős üzem multjával és jelenével. Az 1945-ig eltelt korszak szer­ zője bemutatja az alapítás körülményeit, az 1868. augusztus 21—22-én alakult Salgó-Tarjáni Vasfinomító Társulat első lépéseit. Kirajzolódik szemünk előtt, ho­ gyan készítették elő a gyár megindulá­ sát, látjuk az első gépeket (melyekből egy rnég ma is üzemben van), felsorakoz­ nak előttünk az első munkások, kiknek névsora rendkívül érdekes nemzetiségi összetételt mutat. Az 1870-es évek közepe tóján nagy minőségi javulást eredménye­ zett a Siemens-Martin rendszerű acél­ gyártó kemencék bevezetése. Ez is közre­ játszott abban, hogy a termelékenység nőtt és így az 1873 utáni válság ellenére 1874-75-ben nyereséges volt a gyár. Újabb jelentős előrehaladást hozott 1881ben a salgóbányai fogasvasút üzembe­ helyezése. Az első korszak kapcsán ismer­ teti a szerző a gyári kolónia, valamint a kórház létrejöttét és az olvasóegylet a lakulását, (mely 1978-ban ünnepelhetné 100. évfordulóját). Felsorolja végül azo­ kat a nevezetes személyeket, akik vala­ milyen kapcsolatban álltak a gyárral és a hazai műszaki tudományos életben ill. üzemi gyakorlatban jelentőset alkot­ tak. Az első évtized ismertetését követően a szerző beszámol az Új gyártmányok bevezetéséről. Ezek sorában a legjelen­ tősebb az 1879-től gyártott tengely, majd később a huzal és a szeg. Döntő jelentő­ ségű lépést jelentett az üzem életében a Rimamurány-völgyi Vasmű Egyesülettel végrehajtott fúzió, melynek eredménye­ ként alakult meg a Rimamurány—Salgó­ tarjáni Vasmű Részvénytársaság. Kimerítő részletességű beszámolót olvashatunk ezek után arról is, hogy a gyár fejlődésével Járó koncentráció a lakosság körében za­ 96 vart okozott és nagyon sokan kivándor­ lásra szánták el magukat. Külön fejezet foglalkozik a század első éveivel, majd az I. világháború és a forradalmak kor­ szakával, a gyár dolgozóinak a Tanácsköztársaság idején kifejtett tevékenysé­ gével. Aránylag röviden foglalja össze a mű a gyárnak a két háború közti történetét. Igaz, műszaki szempontból jelentős fe j­ lődés nem következett be ekkoriban, ta ­ lán a Rimagil hegesztőpálca gyártásának a bevezetését érdemes említeni, Ugyszól­ ván semmit sem olvashatunk a Horthykorszak munkásmozgalmáról, ebben azon­ ban nyilván az is közrejátszik, hogy a Részvénytársaság vezetőségének a mun­ kásság megnyerését célzó intézkedései (lakótelepépítés, új iskola, sporttelep stb.) a munkásmozgalom alakulását kedvezőt­ lenül befolyásolták. A felszabadulás utáni korszakkal fog­ lalkozó rész többek közreműködésével 11 fejezetben mutatja be a gyár életé­ nek legutóbbi 23 évét, a hősi küzdelmet, melynek eredményeként a nagyrészben leszerelt gyár 1945. év első napjaiban megkezdte munkáját, a mozgalmas éve­ ket, az első 3 éves terv teljesítéséért foly­ tatott kemény harcot. A gyár, mely 1946. óta működik állami kezelésben, 1950-ben vette fel a Salgótarjáni Acélárugyár ne­ vet. Külön fejezetet szentelnek a szerzők a pártés mozgalmi szervek, va­ lamint az ifjúsági szervezet ténykedé­ sének: Beszámolnak arról is, hogy 1956 előtt sem történt komolyabb fejlesztés, a gyár vezetőségének az energiáit ekkoriban a felülről ütemezett versenymozgalom szervezése, a munkaintezitás növelése, a normarendezés, a békekölcsönjegyzés kötötték le. Az ebből adódó belső ellent­ mondásoktól csak az ellenforradalmat követő konszolidáció szabadította meg a gyárat. Az új korszak legjelentősebb be­ ruházása, a 30 milliós költséggel létesí­ tett hideghengermű 1961-ben készült el és ez is fontos szerepet játszott abban, hogy az üzem exporthálózata jelenleg már 76 államra terjed ki. A befejező részek a gyár jövőjét v il­ lantják fel, említést téve az acélöntöde és huzalmű rekonstrukciójáról, a Dexionelemek gyártásáról és a földgáz beveze­ téséről. A mű tartalmának rövid áttekintése azt mutatja, hogy a szerzők igyekeztek az elmúlt száz évre visszamenően a gyár fejlődéséről minél sokoldalúbb képet adni. A mű elkészítése során felmerülő alapvető hiányosságok következtében �azonban igyekezetük nem mondható ma­ radéktalanul sikeresnek. Igy az a tény. hogy az államosítás előtti korszak törté­ neti vonatkozásainak elsőrendű forrás­ anyagaként egy 1906-ban megjelent mű­ vet használt a szerző és egyáltalán nem merített semmit a részvénytársaság nagy mennyiségű és értékes levéltári iratanya­ gából, azt eredményezte, hogy a törté­ neti visszapillantás túlnyomó részében sa­ ját szakmai ismeretein alapuló műszaki­ történet jelleget öltött, mely a nem kifejezetten szakember-olvasó számára aránylag nem sokat mond. Különösen a Horthy korszak történetének hiányosságai vezethetők vissza a ki nem elégítő forrásfeldolgozásra. A gyár termelési és érté­ kesítési tevékenységére, az ország ipari életében betöltött fontos helyére, a többi ipari és egyéb gazdasági szervekkel való összefonódottságára vonatkozóan nemcsak a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. iratanyaga hanem a vállalat bankári szol­ gálatát elsősorban ellátó Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a finánctőke egyik hazai vezető intézménye, valamint a gyárral szoros együttműködést kifejtő Weiss Manfréd művek iratanyaga is sok értékes adatot szolgáltathatott volna. A Tanácsköztársaság korszakának vizsgála­ tánál első forrásként használhatta volna a szerző a Párttörténeti Intézet archí­ vumában őrzött ún. TAGYOB anyagot, melyet a Tanácsköztársaság bukása után állították össze ugyan és így az ellenforrada­ lom szemszögéből értékelték az eseménye­ ket, mégis nagyon sok használható adatot örökítettek meg erről a hősi korszakról. A munkásság helyzetére és mozgalmaira vonatkozóan pedig a Vasas Szakszervezet, illetve a Magyar Bánya- és Kohómunká­ sok Országos Szövetségének ugyancsak a Párttörténeti Intézet archívumában fellel­ hető iratai nyújthattak volna adalékot. De még a megyei levéltárban őrzött sal­ gótarjáni polgármesteri iratok is sok ada­ tot tartalmaznak az acélgyár múltjával kapcsolatosan. Ezúttal nincs lehetőség mindazoknak az érdekes és jelentős ada­ toknak a felsorolására melyek a levél­ tári anyagnak fáradságos, időtrabló, de feltétlenül el nem hagyható elemzése révén gazdagíthatnák a könyv anyagát. Csak érzékeltetni kívántuk, hogy miként lett volna elkerülhető az, hogy a történet folyamatosságában mutatkozó hézagokat o szerzők egyes aránytalanul elnyújtott részekkel egészítsék ki (ilyen pl. az á lta ­ 7 lános kohótörténet szakkönyvbe illő rész­ letességgel nyolc oldalon ismertetett váz­ lata) vagy az, hogy egyes, az egyébként is meglévő tartalmas, színes függelék­ ben is elhelyezhető témákat a történeti részben, vagy akár külön fejezetben is­ mertessenek. (Ilyen pl. a nevezetes szak­ emberek felsorolása, a műhelyek beren­ dezésének részletes ismertetése, vagy pl. az 1944. évi lavinaszerencsétlenség rész­ letes leírása az áldozatok névsorával.) Az említett arányeltolódások azonban részben már egy másik hiányosságra, az egységes szerkesztői koncepció hiányára vezethetők vissza. Ez különben jól meg­ állapítható a mű szerkezetéből is: az egyes fejezetek rendkívül eltérő méretek­ ben igen különböző volumenű témákat ölelnek fel. Találunk kétoldalas fejeze­ teket is, de ennek a tíz-, sőt húszszorosa is akad. Továbbá az első részben számo­ zott. precíz fogalmazású címek a második részben pedig számozás nélküli, szubjektí­ vabb jellegű címek sorakoznak. Ez termé­ szetesen nem lényeges kérdés, de szintén arra utal, hogy a műnek nem sikerült meg­ valósítania a vándorgyűlésen elhangzott cél­ kitűzést. mely az üzemtörténeti művek egy­ séges koncepció alapján készülő komp­ lex jellegét hangsúlyozta ki. A műszakiközgazdaságji-szociológiai szakképzettsé­ gű munkatársak egy történész szakava­ tott irányítása mellett a rendelkezésre álló forrásanyagok minél teljesebb fe l­ használásával sokkal jobban biztosítot­ ták volna az országosan számottevő év­ forduló méltó megünneplését és ugyanak­ kor jelentősebb mértékben járulhattak volna hozzá hazai gazdaságtörténeti iro­ dalmunk gazdagításához. A sok lelkes igyekezet és fáradságos munka azonban így sem hiábavaló, s így, annak ellenére, hogy a kivitelező Salgó­ ta já n i nyomda a meglehetősen nagy­ számú sajtóhibával és a vegyes szín­ vonalú képmellékletekkel a feladathoz nem nőtt fel a kívánt mértékben, a mű az elmúlt száz év lelkesítő nagy esemé­ nyeinek és tanulságos hétköznapjainak megörökítésével említésreméltó helyet ér­ demel és alkalmas arra, hogy minél tö b ­ ben ismerkedjenek meg általa a jubiláló salgótarjáni üzemmel. SCHNEIDER MIKLÓS 97 �Jubileumi kiállítás Népünk nagy történelmi évfordulóira emlékező rendezvénysorozatot Salgótar­ jánban „Az őszirózsás forradalom és a Népköztársaság időszaka Nógrád megyé­ ben” című kiállítás nyitotta meg. A me­ gye történetének fontos állomását bemu­ tató kiállítás 1968. október 20rán nyílt meg reprezentatív környezetben a József Attila Megyei Művelődési Központ üveg­ csarnokában. A kiállítás időpontja is megfelelő, az ünnepségek sorozatában úgyszólván indító volt. A miliő és az idő­ zítés jó párosításához kapcsolódott a ren­ dezés eddigi ilyen jellegű kiállításoknál jóval magasabb színvonala. A kiállított dokumentumok konstatálását, szemlélését nem bízták a tárlatlátogatóra, a kiállítás jelentőségét méltató bevezető után a kiállítás rendezői biztosították a szakszerű tárlatvezetést, biztosítva, hogy a kiállított dokumentumok mögé betekinthessenek a látogatók. Az ismeretszerzés több dimen­ ziós csatornáinak együttes alkalmazása, vagy ahogy azt a népművelésben mond­ juk komplex módon való felfogása jó ta ­ pasztalatot adott, hasznos tanulságot nyújtott más alkalmakra is. A kiállítás készítői rendkívül naqy tény­ anyagra támaszkodva, a válogatás lehe­ tőségével élve gazdag tartalmú gyűj­ teménnyel lepték meq a tá rlatlátogatókat. Most látjuk talán első ízben a mintegy 4 éve előretörő helytörténeti kutatómunka eredményeit. El tudták kerülni a korábbi időszakban kisértetiesen megnyilvánuló helyi adathiányt az országos dokumentu­ mok egyoldalú bemutatását. A szerkesz­ tők gondos munkája nyomán olyan do­ kumentumok, sajtócikkek, illusztrációk, reprodukciók kerültek tablókra, amelyekkel még a történettudomány megyei kutatói sem találkoztak. A kiállítás új színfoltiát képezi fel­ tétlenül a nógrádi korabeli sajtó, a helyi szociáldemokrata újságcikkek állásfoglalásainak bemutatása orszáaos kérdésekben helyi problémákban. Ú j­ szerűen hat, az eddig még megyei nagyközönség előtt sem szereplő ko­ rabeli filmhíradó bemutatása. Jó néhány dokumentum, fénykép — pl a gyermek­ munkásokról szóló kép — az országos mú­ zeumok adattárában sincsen meg. Fél­ órásukkal, kiállításukkal a rendezők mesz­ sze túlmutatnak a megyei kereten. A jelentős előkészítéssel tető alá ho­ lott kiállítás tartalmára vonatkozó ész­ 90 revételeknél is az elismerés hangján kell szólnunk. A munkásmozgalom periodizá­ ciójának megfelelő szerkezeti telepítés alapjaiban helyes. Külön érdeme a kiállí­ tásnak, hogy nagy gondot fordít a mo­ narchia rendszerében bekövetkező válto­ zásokra, utal a bomlás folyamatára. Tény­ anyagának felsorakoztatásával segítséget nyújt a magyarországi imperializmus sa­ játosságainak felismerésére. Jól sikerült a munkásosztály élet- és munkakörülményei, s különösen az olcsó gyermekruha ki­ zsákmányolásának bemutatása. Az első világháborúról a munkások, parasztok részvételéről, lelkesedéséről az ellenforra­ dalmi propaganda 25 évén keresztül csak elismeréssel beszélt, elhallgatva ,hogy az első ütközetek, az első tél, a rossz fel­ szerelések hamarosan megtépázták a mesterségesen felszított nacionalista han­ gulatot. A vereségek, veszteségek elmé­ lyítették a század-fordulón kialakult vál­ ságjeleket. A tablókon elhelyezett anya­ gok szemléletesen mutatják a megye veszteségeit, az elégedetlenséget. A frontokon kialakult barátkozások és különösen a Nagy Október hatásaképpen Magyarországon, tovább nőtt az ellentét az uralkodó osztály és az elnyomottak között. A tablókon elhelyezett dokumen­ tumok többek között az acélgyári mun­ kásság sztrájkja, a kisterenyei asszonyok békegyűlése szemléletesen bizonyítja, hogy Nógrád is felzárkózott a megmozdulá­ sokhoz. Sikerült bemutatni, hogy miért járt élen vidéki vonatkozásban az események elsősorában az iparmedence koncentrált munkásosztálya. A bányászok, vasasok tu­ datos harca nyomán a logikus vonalve­ zetés viszi el a tárlat nézőjét a történelmi sorsfordulóhoz az első polgári forrada­ lomhoz. A kiállítás jelentős értéke annak be­ mutatása, hogy a győztes polgári forra­ dalom sem söpörte el a reakciót. Az új hatalmi és igazgatási szervezetekben gyülekezett a régi rend képviselete, erőt gyűjtött, új támadásra készült. A nemzeti bizottságokban megbúvó erők tevékenysé­ gét tetemre hívott sajtóanyag jól szemlél­ teti. Érdekes adatokat közöl Somlyó Jó­ zsef tevékenységéről, aki burzsoá politikus lőttére szociáldemokrata szervezetekben is tevékenykedett Jól időzített és jól ex­ ponált a KMP megalakulásának, tevé­ kenységének bemutatása, az orszáqos szervezkedésben való részvétel, a KMP központja vezetőinek szereplései. A ki �állítás hasznos adalékot ad, a legújabb­ kori kutatások tükrében a januári véres eseményekről, arról, hogy hogyan hami­ sították meg azok valódi tartalmát az el­ lenforradalom évében, és hogyan került át még egyes munkás tudósításokba is polgári értelmezésű közlés. Különösen ér­ tékes annak bemutatása, hogy ezekben a napokban sem a bányák, üzemek szoci­ alizálásáról van szó, hanem a munkás­ ellenőrzés jogáról. Több tényanyag mu­ tatja be - ahol helyi anyag nincs, ott or­ szágos - az utat az első proletárdiktatú­ rához. Több megyei személyiség útjának felelevenítése jól példázza, hogyan pró­ bálják a különböző szervezetekben a burzsoá befolyását fenntartani. A kiállí­ tás szerkesztői a KMP megyei szervezetei megalakulásáról csak vázlatos képet mu­ tatnak, hiszen erről újabb kiállítás ad majd képet. A Tanácsköztársaság első napjainak felvillantása, Bóna Kovács Ká­ roly festménye jól reprezentálja az első proletárdiktatúra fogadtatását A kiállítás rendezői megszervezték az iskolák, népművelők, társadalmi vezetők látogatásait. S hogy néhány problémát is említsünk: talán több gondot kellene fordítani a szakszerű ügyelet megszerve­ zésére, a dokumentumok épségének meg­ őrzésére. Jobban kell majd ügyelni a ké­ pek és szövegrészek elhelyezésére, hogy a nézők valamennyi dokumentumot el tud­ ják olvasni. Tovább kellene javítani a ta blók külalakját. Több színes fotó, kéz­ irat, vagy reprodukció még vonzóbbá tenné a kiállítást. MOLNÁR PÁL Üvegművészeti kiállítás Salgótarjánban Gyermekkori játékaink féltve őrzött kincse a színes üvegcserép volt. Falusi gyereknek nemcsak játékot helyettesítő pótlás, hanem akkori szépségeszményeink legrangosabb hordozója is. Valóban az emberiség gyermekkorában már közis­ mert legszebb és legnemesebb „m ű” anyag, napjainkban, a műanyag korá­ ban is, sok tekintetben utolérhetetlen pél­ dakép. Csak többszázados ismerkedés után, nagyon lassan árulja el belső törvényszerűségeit ez a könnyen engedelmes­ kedő és nagyon ellenálló, a tüzet, a fényt keletkezésével magába záró szilárd folyadék. Történelmi megjelenése óta az építészet jelentős eszköze. Jelenünkben általa vált lehetségessé a tér újraala­ kítása, minden jelentős változás az épí­ tőművészetben. Jelentősége nemcsak hasz­ nossága, hanem kormeghatározó szerepe szerint is igen nagy. Napjainkban igen nagy szerepe van a látáskultúra, a művészeti ízlés fejlesz­ tésében az iparművészetnek. Az idetar­ tozó üveg művészete, az ízlés leghatáso­ sabb, legtapintatosabb nevelője lehetne, ha nemcsak egyéni dísztárgyként, hanem nagy szériában készített üvegként is eszté­ tikus és elterjedt lenne. A salgótarjáni József Attila Művelődési 99 �Központban az I. Művészeti Hét alkal­ mából, a város arculatát legjobban meg­ határozó üvegművészeti kiállítást láthat­ tunk. örömünk igen nagy, mert csak nagyon elvétve van alkalmunk színvona­ las üvegművészeti bemutatót látni. A kiállítás üvegművészetünk fejlődésének biztató lehetőségeire hívta fel a figyel­ met és újra reménykedünk, hogy a látot­ tak nem maradnak egy bemutató keretei között. A műtárgyak beszédes bizonyíté­ kai annak, hogy mögöttük jó képességű tervezők állnak, akik ha néha akadozva is, tudják, mit akarnak, képesek napjaink tárgyi kulturáját magas színvonalán pro­ dukálni. Vagyis a tarjáni kiállítás újabb állomá,s eredményes centrum, a szocia­ lista tárgykultura elemeinek alakításában. Az öt kiállító: Erdei Sándor, Gritz Vik­ tor, Mánczos József, Takács Géza és Váradiné Prunner Gabriella a Salgó­ tarjáni öblösüveggyár tervezői, sikeresen vizsgáztak. Kiérdemelték, hogy a közön­ ség elismeréssel szóljon róluk. A művé­ szek a muszlinüvegtől a nehéz kristályig az anyag minden ismert lehetőségét ki­ használták, bemutatták. A metszés és vésés technikájával vagy anélkül, az erőteljes vaskos formanyelv, a leheletvé­ kony könnyedség és a színek, egyaránt nagy szerepet kaptak alkotásaikban. A színes üvegborítás, a biedermeierben már alkalmazott überfang új változatai is megjelentek. A legtöbb az öblösüveg, de nincs kifejezetten dekoratív üveg. Technológiai felkészültség, az anyag is­ merete, egyszerűség, az optimális funk­ cióra való törekvés jellemzi a kolekció nagyobb részét. Váradi Jánosné tisztán fogalmazott, mértéktartóan finom forma és színvilága, méltán megérdemelt el­ ismerést aratott. Takács Géza munkái között, több nagyon jó, szakmai bravúr­ ral készült műtárgy található. Ez alkalommal iparművészeink közül, Erdei Sándor alkotásait elemezzük részle­ tesebben. Erdei Sándor a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban érettségizett, ahol Bá­ thori Júlia, kiváló tervező és pedagógus tanította. Előzőleg a Salgótarjáni öblösüveggyárban iparitanuló, a gyár küldi művészeti középiskolába. Itt a salgó­ tarjáni üvegeket évtizedekig tervező, Mánczos József Munkácsy-díjas iparmű­ vész volt a mestere. Az első igazán ér­ tékes impulzusokat tőle kapta, ma is há­ lóval és elismeréssel beszél nyugdíjba vonult első mesteréről. A kutató alaposságával, a művészt je l­ lemző szenvedélyes hivatásszeretettel 100 foglalkozik Erdei az üveggel. Ismerkedé­ sünk első mondatai is valahogy így hang­ zottak: még sok a másolással eltöltött idő, a régi formákkal, vágatokkal, dekorral a termelés folyamatos biztosítása, de az új mechanizmus más jótékonyan érezteti hatását, több idő jut a tervezésre. Legjobb munkái ez évben készültek. Társaival új színt, magas művészeti igényt, a gyökeres megújulás gondolatát hozta az üvegiparba. Az új látásmód egyszerűsödést, az anyagszerűség érvénye­ sítés eredményei zártabb, szerkezetesebb dekoráció nélküli formákat teremt. Tevé­ kenységük mélyen érinti az ipari tömegtermelés esztétikai szintjét, gazdaságossá­ gát is, mert ez az üveg lényegesebben egyszerűbb előállítását és megmunkálását is jelenti. Erdei Sándor készletei, különféle kris­ tály kelyhei, színes és maratott techni­ kával készült vázái, poharai, fátyolüveg kancsói az új igények kifejezői. Munkái­ val, mint az üveg lényegének értője, ügyes tervezőként mutatkozott be. A művész rajzi, formai, technológiai, tör­ téneti, esztétikai ismereteit egyesíti mű­ vében plasztikus egésszé. A formai együtt­ látás is nagy feladat, nemhogy minden más lényeges tényező figyelembevétele. Hosszú és fáradságos út volt amíg e lju ­ tott a tiszta léptékarányokhoz, a terek, vonalak, díszítőelemek helyes ritmusához, a célszerűség és gazdaságosság opti­ mális lehetőségeihez. Zavarta a naponta látott, elavult formanyelv, a divat, a fe l­ újított historizmus. �A most bemutatott kancsója, öntőüve­ ge színe és a fátyolüveg anyagszépsége szerint érdekes munka, de barokkos for­ mái, proporciói még kifogásolhatók. Egyik pohár-sorának díszítései sem elég szer­ vesen és indokoltan kapcsolódnak a for­ mához. Míg egy másiknál a dísz ugyan segíti a szerkezetességet ,de zsúfoltsága elnehezíti a megjelenítést. Igaz, az utóbbi időben életerős ornamens világszerte sem született, a mintát az üvegnél in­ kább a fény—árnyék jó kihasználása adja. Sikeresnek mondható az a pohár szériája, kancsója, ahol a d íszitő meg­ oldás a szigorúan geometrikus formarendhez igazodik. Erdei Sándor a legfon­ tosabb valóságigényt elégíti ki, amikor pohárszériákat készít. Nem véletlen, hogy annál a készleténél éri el a legnagyobb fcrmatisztaságot, amely díszítés nélküli, és itt találja meg legjobban a nehézkes­ ség elkerülésével az imponáló masszívság érzetét. A célszerűség messzemenő figyelembe vétele az, amikor gondol a korszerű tárolás követelményeire, amikor egymásra tornyozható és kristályosa n tisz­ tán csillogó poharakat tervez. A készletek még nem egészen kiépí­ tettek, a lépték még elég kicsi, de a poharak, vázák, kelyhek, előbb zengő üvegek és csak azután tárgyak, és ami már megszületett az választékos, összehangolt. Mesterségbeli tudásának, puritán szellemének erősödését jelzi az, amikor maratott kelyhei, poharai, zuz­ marásan és csipkésen finom díszítéseit az üveg anyagába viszi át. Erdei Sándor felismerte és jól alkal­ mazza a színeket, az üveg t űzét, izzását, a fény villogását, a felületek játékának lehetőségét. Nem véletlenül talál rá egy munkájához kiválasztott színre. Színeivel teret épít, Harsányon szól, de suttogni is tud vele. Pontosan tudja ,melyek azok a mély színek, amelyek alkalmasak a sú­ lyosabb megjelenésére, és hogy a köny­ nyű drágakőszínek alkalmazása a leg­ eredményesebb, hisz itt az anyag el­ nyelő erején át válik a szín igazán te­ vékennyé. Nagy tisztelője Erdei Sándor a múlt, de inkább a jelenkori muranoi hagyo­ mányoknak. E hagyományok többszáz évesek és volt idő, am ikor a Muráno szige­ tén dolgozó üvegfuvók munkái, az ott készült díszüveg ára Raffaello festmé­ nyeivel vetekedett. A jó hagyománytisz­ telet a továbbfejlődés éltetője. Néhány éve egy velencei műhely meghívására Picasso, Cocteau, Le Corbusier és Arp terveztek itt üveget. Az építészet minden korban a főépítő anyagaiból alakította ki díszítő elemeit. Napjaink építészetében, az üvegnek mint főépítő anyagnak felhasználási lehető­ ségeit, csak részben aknázták ki. Üveg­ művészetünk térelválasztó tervei, plasz­ tikus üvegfalai, színesüveg kompozíciói, üvegszobrai, maratott és mélymaratott síküveg tervei nagyon figyelemre méltó próbálkozások. A sok irányú érdeklődés szakmai biztonságot, felkészültséget b i­ zonyít, jó kompozíciós készségre utal. Az üveg tehetséges művésze, újabban az ipari formák mellett a természet adta kincsesházhoz is egyre bátrabban nyúl. Az üvegipar fejlődése napjainkban nagymértékben képzett tervező művésze­ ken múlik. Ezért tervezőink felsőfokú továbbképzése halaszthatatlan feladat. A korszerű gyors fejlesztés érdekében célravezetőnek látszik, a központi terve­ zés fiatal tehetséges tervezők, mint Erdei Sándor, összevonása. Jó lenne az is, ha a szép üvegtárgy nem a nyilvánosság ki­ zárásával készülne, ha rendszeresebbé, gyakoribbá válnának legalább a kiállítá­ sok. A gyár munkájának megbecsülését jelentené, a tervezést és a kereskedelmet is szolgálná az Ö blösüveggyár üvegmú­ zeuma. Hát még milyen nagyszerű dolog 101 �lenne, ha a hegyvidék régmúlt üveg­ hutáinak termékeit múzeummá gyűjtenék. Ez nemcsaK az utolsó alkalom és nem csak azért lenne fontos, mert a huta­ technika reneszánszát éljük, hanem azért is mert a kutatók mesterei parasztembe­ rek voltak és e formakincs felhasználása is egyengetné a magyar üveg elismerte­ tésének útját, nemcsak a finn, dán, svéd, cseh üvegek színvonalához való felzár­ kózást. A magyar üvegipar termékeinek nyolc­ van százalékát külföldre szállítjuk. A külföldi kereskedő gyakran elavult, íz­ léstelen, de munkaigényes tárgyakat ren­ del, hogy az újgazdagok üres pompa­ szeretetét kiszolgálja. Ezért iparunk ma sem nagyon igényli az önálló tervezést. A külkereskedelem igényeit nem szabhat­ juk meg, de van belső piac is, ahol szá­ munkra, remélhetőleg, nemcsak az áru eladása és főleg nem az avult stílus­ elemek fenntartása a cél. Ma már el­ viselhetetlen az az ellentmondás, amely a salgótarjáni üvegkiállítás tárgyai és az üzletek kancsói, poharai, vázái között feszül. Mintha egy század választaná el a két tárgyat egymástól, mintha nem is egy gyárból került volna ki, nem is egy időben készült volna. Amikor a tömegízlés jelentősen megváltozott, am i­ kor nagyon sokan keresik az újat, a szeb­ bet, akkor annak a néhány felelős em­ bernek az üvegiparban nemcsak hibája, hanem bűne is már, hogy a kitűnő min­ tapéldányokat a mai napig elsüllyesztik, nem válik mindenki számára hozzáfér­ hető tömegcikké. Kitűnő tervezőink nem magáért a mű­ vészetért terveznek, nemcsak azért, hogy szép kiállítási helységben egyszer-e gy­ szer rövid időre láthassák őket. Ellenke­ zőleg azért, hogy tárgyaik az otthonok tárgykultúrájának szerves részét képez­ zék, az egyénien iskolázott ízlés gazda­ gítói legyenek. A salgótarjáni tehetséges tervezőmű­ vészek szép kiállításán, a fiatal tehetsé­ gek felfedezése mellett, ez a bemutatóból következő legfontosabb tanulság. KOVÁCS A. BÉLA 102 �Halhatatlan műkedvelők Versa Rezső... Vogyacsek Mihály... Már­ ton Mihály... Tersztyánszky Viktor... Jan­ csik Gusztáv... Soltész Rezső... Viletek István és a többiek!?... Hol va n n a k? ... E plakáton halhatat­ lanná lettek. A különben is kései kor­ ban indult magyar színjátszás első nóg­ rádi úttörőivé, akik nevét illendő vissza­ idéznünk. De idézhetnénk kilencven esz­ tendő sok-sok névtelen és önzetlen kultúrmisszionáriusa, téglara kója nevét a mai épületnek. A halhatatlan műkedvelők ott sora­ koznak egy rendkívül gazdag és becses tá rlat emlékeiben, relikviáiban. A Salgótarjáni Acélárugyár (mai nevén: Kohászati Üzemek) művelődési-kulturális élete 90 esztendős. Ebből az alkalomból került sor egy kisebb múzeumra való anyag kiállítására, bizonyítani és repre­ zentálni, hogy a száz esztendős üzem kilencven évében a művelődési igények, törekvések is jelentős szerepet játszottak. Egy pecsét és egy jegyzőkönyv tanú­ sága annak, hogy az acélgyári munkások már 90 esztendővel ezelőtt szükségét érezték az önművelésnek: megalapítot­ ták hát a Salgótarjáni Acélgyári Olvasóegyletet. A korabeli bélyegzőn 1878. a d á ­ tum. Innen számíthatjuk a vasmunkás művelődési életet, mely néhány év alatt ragyogó virágzásnak indult. Persze, a maga sajátos feltételei, viszonyai között. A relikviák sorában egy ma már ne­ hezen betűzhető plakát köszönt: „ A salgótarjáni acélgyári felügyelő és személyzet olvasó egylete által rendezett iótékonycélú műkedvelő előadás. - Salgó­ Tarján acélgyár szombaton, 1896. szep­ tember 12-én. — Az olvasóegylet teke­ pálya helyiségében adatik: A betyár ken­ dője. Eredeti énekes népszínmű 4 felvo­ násban. Irta: Abonyi Lajos. Rendező: Honffi Lajos. Karnagy: Beér József. Sugó: Kojtán Károly. A tiszta jövedelem mint a színlap jelzi —, fele részben az olvasó egylet javára, fele részben pedig az acélgyári árva iskolás gyermekek ka­ rácsonyfájára fordíttatik.” De hol vannak már az olvasóegyleti életből kivirágzott szereplők?!... Barcs Juliska... Hapka Lajos... Kersék Benő... Horki András... Kotnik Emília... Kla iban Anna... Balázs Mihály... Kloványi Anna... Kuloványi Mariska... Grusz Ferenc... Szinte hihetetlen az a csodálatos ke­ gyelet, mely az egymásra rakódó hagyo­ mányokat — mint kőzet, vagy fa — őrzi itt. Az acélgyári emberek — úgy tűnik adtak saját kulturális eseményeikre, tisz­ telték annak jelentőségét, rangját, mert szinte mindent megőriztek a kezdeti kor­ ból. De különösképp a század első évei­ ből. Olvashatjuk 1907-ből a Vereshajú színlapját, láthatjuk a férfikórus emlékei között a Ganz gyári dalkör versenydíját, a diósgyőri magyar királyi vasgyár ver­ senydíját. Seregnyi színlap a falakon. Vadga­ lamb... eredeti népszínmű... Kisunokám... Roninok kincse... A Noszthy fiú esete Tóth M arival... Váratlan vendég... A szent láng... Fösvény... Moszkvai je l­ lem... Madách est... A néma levente... Mind egy-egy ragyogó fényű állomása a tradíciókat hordozó együttesnek. S a műveken a kor igénye, ízlése is tisz­ tán mérhető. Az, hogy az acélárugyári műkedvelő élet, általában az üzem kul­ turális feladatait vállalják, szabadidőt Hogy mennyire friss és fiatal, annak az 1962-ben kapott Kiváló színjátszó együt­ tes kitüntetés és kétszeres Szocialista kul­ túráért kitüntetés a bizonysága. Szeretnék tisztelegni valamiképp e múltnak. De tisztelegni mégis leginkább a jelennek tudok. Annak, hogy a vala­ hai műkedvelők napjainkra tudatos nép­ művelőkké, kulturmunkósokká lettek, akik falvainkat járják, ismeretterjesztő előadá­ sok sorát rendezik, nemcsak egy kisebb üzemi közösség, de az egész megye kul­ turális feladatait vállalják, szabadidőt és családi órákat áldoznak arra, hogy az emberek tudata ne csak az üzemi élet keretei között, de szélesebb körben is gazdagodjék. Kár volna kimutatást adni arról, hogy hogy az elmúlt évtizedek során miképp változott a művelődési intézmény pozí­ ciója. A pecsét változásai: Salgótarjáni 103 �Acélgyári Olvasóegylet Salgótarjáni Acélárugyári Művelődési Otthon - Salgó­ tarjáni Acélárugyári Művelődési Ház Kohász Művelődési Központ — csak for­ malitások. A keret és a tartalom lénye­ gében változatlan. A Kohász Művelődési Központ a ha­ gyományoknak megfelelően él és dol­ gozik. Méltón a múlthoz és még jobban a múltnál - hiszen az a múlt kötelez. A múlt az kötelez. Az acélt megedzik, ez az edző munka a salgótarjáni ko­ hászati üzemekben éppen kilencven esz­ tendős. Ilyen kohóból méltán várunk ér­ tékes anyagot. Abban a nagyszabású programban, mely a Salgótarjáni Acélárugyár (mai ne­ vén; Kohászati Üzemek) alapításának 100. évét ünnepli, méltán illeszkedik az üzem 90 éves művelődési intézményének jubileuma. BARNA TIBOR 104 �S O M O G Y I JÓZSEF: Felszabadulási emlékmű �ANDRÁSSI KURTAJ :Pihenő kubikus � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/e3d371429ab66dcb46e213172919515d.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1968 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1968/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1968 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/318eb7e77430dc1bd6f669ecb86ad11e.pdf f8cb13f7050d6efac57d40efe6ed0702 PDF Text Text PALÓCLMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT FÖLD 3. �PALÓCFÖLD IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT TARTALOM Mezei András: Loccsanások, Por, hamu, por, Hej, Jozsó, Kihalt szekér, Tördelt arcok a tűzben 3 Bába M ih ály: A szállásadó 7 So lymos Ida: Fölkopogsz Kí Vidor M iklós: Borítékolt lépés 13 Serfőző Simon: Játék, Akkor szalad 17 Hann Ferenc: Piramis, Azt mondták 18 Kontó István: Fetya 18 Utassy József: Esti kérdés, A szűz 20 Vadász Ferenc: Macskalyuk 21 Mezey K ata lin : Igy készül 26 Varga Rudolf: Aznap születtem én 26 András Endre: Párbaj a szőlőhegyen 27 ÉLETÜNK Nádházi Lajos: A népművelés munkásairól 33 Gordos János: Egy szociológiai vizsgálat néhány tapasztalata 44 Erdős István: A szocialista ta nár-diák viszonyról 49 A PALÓCOKRÓL Belitzky János: A palóc nép és a palóc népnév eredetéről 55 Szombathy V iktor: Csavargás palócságom körül 61 Csukly László: A palóc néplélek és élet ábrázolása az irodalom ban 68 �FORRADALMAK KORA A polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság Nógrád megyei történetéhez (Horváth István) Az 1918-1919. évi forradalm ak történetének forrásai a megyei levéltárban (Schneider M iklós) 78 89 KÖRKÉP Interjú Czinke Ferenccel (Danyi G ábor) 93 Fábry Zoltán (Paku Imre) „A jándék a nemzetnek.″ Franyó Zoltán, a m űfordító (Csongrády Béla) A 75 éves Krlež a (Szalánczay György) Két a n toló gia (Zimonyi Zoltán) A borítón és a m űm elékleten: Czinke Ferenc fametszetei 97 PALÓCFÖLD Irodalm i, művészeti, művelődési folyóirat A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának la pja M egjelenik negyedévenként SZERKESZTŐBIZOTTSÁ G Csongrády Béla, Csukly László, Czinke Ferenc, Erdős István, Gordos János, Kerekes László Felelős szerekesztő: Kojnok Nándor Szerkesztőség: Salgótarján, Megyei Könyvtár KIADJA a Nógrád megyei Lapkiadó V á lla la t Felelős kiadó: Vida Edit Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető a postahivatalokban Egyes szám á ra : 5 , - Ft INDEX: 25 708. 101 104 108 �MEZEI ANDRÁS Loccsanások Bögrék, ti horpadt vízmerők, vödör m ellett a kispadon. A mélyből húzott kúti viz loccsanásait hallgatom : Lánccsörgést, tompa kondulást. Gyermekkorom: a torkomig verődik ma is a vödör, a kötél rám csavarodik, és elszabadul a a vaskerék, s mi fényes fogantyú Ha már m inden kerék, fönnakad: és az ég. kötél szakad... Por, hamu, por Elefánt-csont-agyarú ez a csend. Tápászkodnak a szent, nagy állatok. Hom ályban a házak lengenek így, Piactér, Nagy-tem plom fala sápad. Az éj puha talpa a la tt futkos köröttem ezerárnyékú falu — m int akit mégis fö ltrom bitáltak, a hold-csend elefántcsont-agyarú. Idegen nekem itt a harang-bronz, nehéz kötelek magánya, kripták. Az önkéntes harangozó-fiút a törvények innen kitagadták. Pattog a száradt sár a saroglyán, lánc könyörög még, lópata villan. Nógrádm arcal, utolsó posta Szügy: itt kuporogtam árkaidban. 3 �Balta elé két puszta ököllel kiálltam inkább, mintsem a szégyen.. . Azután többet is túléltem itt: bocsássátok meg valamiképpen. Az a ház nem a házam, a kert sem, a bodza-szagú rét te he ne kke l.. . De itt é lt nagyapám és nagyanyám aki e ltű n t — innen veszett el. Boltajtó nyöszörög, nyög a szélben. Szétszóródtak a csontok a szélben. Por-hamu. Por. H am u-por. Hamu. Por. A földdel színültig te lt a csupor. Főtér peremén, m int aki ráér, állok, a holdudvar kutyatányér, s fordul a fényességes üresség. Dicsértessék a csend, dicsértessék. Hej, Jozsó, hej Hej, Jozsó, hej — a libák hova szállta k a tarlón, az agyonázott ég agyagos sártömegében, hol nap koszorúzta bütykös lábnyom okat: láttuk az iste nt! Te a a a s gyarmati iparos gyereke, én meg nógrádm arcali boltos unokája — testünk csurom víz volt, az egész fö ld ! Még a harangszó is nehezen szállt, mélyen a felhő-rongyok a la tt sziszegő ludaink úsztak — az árnyékuk m int a lapos kő surrant a pocsolyákon. Tükrében: hintók, sárba rag ad t szekerek, főjegyző, Szentantalka-szobor, kispap, jó zsíros kalapok, lócák, csendőrök (akiket kikerültek) s két idegen gyerek a libákkal fu t haza, fu t fedelet keresőn, 4 �faluszélen: hol p róbababát szuronyoztak, gránátot h ajigá ltak, és a parancsra, arccal a pocsolyákba feküdtek a büszke leventék... Hej, Jozsó, h e j! Ma is a párolgó gyerekévek után, m int a szárnyasok szárítkozunk még m indig a napban. Kihalt szekér Az eső, m int a halál, úgy pereg. H orpadt parasztmell — Vizesberek. Koponyák — száraz mákfejek — és három holdas sírhelyek. Ha élne Jóska, kidöcögne még. Az ülés alá a lóherét gyömöszölné, a két herélt fölütné fonnyadó fejét, a Krisztuskáig dobálná farát, a szérűk szénáit úszva át, hol a m eszelt-fal-holdvilág, kilom éter-kő-ném aság, szügyig a sár, az agyag-sárga vér. Jóskát elvitték v a la m ié r.. . Immár e tá jba n él, ha é l: a dom bon a kiha lt szekér. Tördelt arcok a tűzben Tőkén vágtam a fát, nagyanyámnak tördeltem venyigét és aprítottam a gallyat. Csesznák Józsi tanított rézsut csapni a baltát, szállt darabokban a friss ág, idehallom , a vékonya ja jg a t a tűzben, a vékonya sír-rí, az időn át villan az emlék éle fölöttem , az ének. Tördelt arcok a tűzben, sírását hallom a venyigének. 5 �A kőkút és a szekérrúd csálén, m intha rakétát látna suhanni az égen. Világot ugorva úszik a két ló: megülöm még, fogadom meg, ki, ha én nem! A véres ökörfej bám ul utánam, az udvaron áll odahagyva a járom. Kapirgálnak a tyúkok, s kakasok már, hol a korhadt szerszámon a préda a pár gyom. Az istállóban a trágya-melegség és a habos tej illa ta árad. Az esti-fejéskor a harangszó vihette el a nagyanyámat. A rossz talyigával a hegynek, a völgynek, a tem plom dom bra fölértem. A kisbíró, pap meg a jegyző, mindhárm an feketében: A kisbíró, pap meg a jegyző az időn á t jönnek utánam. Az arcokon átütnek az arcok, akiket valahol már láttam . . . Az időn á t villan az emlék éle fölöttem az ének — A régi eperfa árnyéka terül rám, törzse vagyok, s körülöttem a kéreg. 6 �BÁBA MIHÁLY A szállásadó Korán leesett a hó, e rre nem szám ítottunk. N ovem ber tiz e n ö tö d ik é n , a m iko r e lu ta ztu n k Z -be, még ra g yo g ó őszi napsütés volt. Szép, hosszú őszünk lesz — m o n d tá k az em berek —, m ert a nyár h id e g, esős volt. A h e g yo ld a lo n ka p tu n k szállást egy özvegyasszonynál. Az első n a p kezünkbe nyom ta a kulcsot, hogy a kko r m e n jü n k el és jö jjü n k haza, a m ik o r n e kü n k tetszik. — G yerm ekeim , én nem akarom m a g u k a t zavarni. H a főzni a k a rn a k csak n yu g o d ta n , a kam rá b a n ta lá ln a k m in d e n t, lisztet, sót, p a p rik á t, zsírt, a végén m ajd m egegyezünk — m o n d ta . — Nem veszünk össze, a ranyom - c s ip p e n te tt a feleségem re. B evonultunk a szobába. Egymás m ellé te tt két tornyos ágy á llt benne, két szekrény, asztal meg székek. A lá m p a p o rc e lá n e rn yő je egy szál d ró to n ló g o tt a m enyezetről, Az a b la k o n keresztrácsok, de a völgyre a k ilá tá s t nem zavarta. K inyitottam az a b la k o t és am íg O lg i kicso m a g o lt, én o tt á llta m az a b la k m ellett, néztem a nap fé n yb e n fü rd ő h e g y o ld a l fá it, a kis sző lő tá b lá k a t, a fe lfe lé ka­ nya rg ó u ta t és az e rd ő szélét. — Kész — rö p p e n t m ellém O lg i. - Látod m ilyen jó , hogy a nyáron nem vetted ki a szabadságot. M ost olyan isteni szép id ő van. Á tö le lte m , o d a h a jo lta m a nyakához, m egcsókoltam . — Igazad van, m in t m in d ig — m osolyogtam . A jk a m a t nya ká ró l lassan a fü lé ­ hez csúsztattam . Tenyerem érezte, hogy m egrem eg. Nem, még m ost sem tu d o k b e te ln i ezzel a m élyről fe ltö rő rem egéssel. Ilye n ko r O lg in a k hevesen d o b o g a szíve, sza p o rá b b a n k a p k o d ja a levegőt, szeme k itá g u l, ria d ta n néz, de érzem, hogy nem lá t sem m it, testén h u llá m o k fu tn a k á t és tenyerem érzi a rem egését. Egy gyors m o zd u la tta l szembe fo rd u l velem , rá m fo n ó d ik . — Szeretlek — sú g ja és m egcsókol. Lassan k ib o n ta ko z u n k egym ás k a rja ib ó l. H a n g o sa n fe ln e ve tü n k. — Istenem — m o n d ja O lg i pos házasok lennénk. — — — — — — — még m in d ig úgy viselkedünk, m in th a egy h ó n a ­ Pedig m ár két éves házasok vagyunk. Te undok, te szám olod. Jeles voltam m a te k b ő l, tu d o d . Jó lenne, ha fe le jte n é l a m a te kb ő l. Igyekszem. Tudod m it? G ye rü n k ki az erdőbe. H ozhatod ezt a tornyos á g y a t is, ha neked úgy jo b b — p ö rd ü l el m ellőlem O lg i és egy fü rg e m o z d u la tta l k ib ú jik ru h á já b ó l. Az a b la k m e lle tt á llo k , nem m ozdulok, nézem, p e d ig csak két lépést ke llene tennem és m e g é rinthe tn é m meztelen v á llá t, m e g sím o g a th a tn á m merészen e lő re ­ szökő hegyes m ellét, am elynek még nem la zu lta k meg ta rtó iz m a i, karcsú derekát, 7 �kerek szinte göm bölyde d , szépmozgású p o p s ijá t, h a sá t és kemény, gö m b ö lyű té r­ dekbe szökő c o m b ja it. Csak á llo k és nézem, hogy ö ltö z k ö d ik nevetve, b e le b ú jik fekete n a n d rá g já b a , a z tá n m a g á ra húzza a csíkos pu ló vert, felveszi a la p o s ­ sarkú cip ő t. - Bá — rám ö lti a nyelvét. - M it bám ulsz? Kész vagyok. Remélem elég gyorsan öltöztem át? Rád biztosan to v á b b k e lle tt volna várnom . N a, gyere m á r! H ol a pokróc? Vagy e lm e n t tő le a kedved. Jó lesz a száraz fű is, mi? B elém karol és kisodor a szobából. M enetközben kapom hónom a lá a p o k­ rócot. - N éni kérem, m együnk az e rd ő b e . M in d e n jó t! - M in d e n jó t, kedveseim - jö n ki az özvegyasszony a to rn á c ra és m oso­ lyogva néz u tá n u n k. A szőlők között egy keskeny ú t vezetett fe l az e rd ő b e . A hom ok száraz volt, b e sü p p e d t a ta lp u n k a la tt. A szőlőtőkék között verebek u g rá n d o z ta k csivitelve, szedegették az e lh u llo tt szemeket A m eleg szél leszökött a h e g y o ld a lo n , so­ d o rta a levegőben tá n c o ló leveleket. A fá k csaknem kopaszon n yú jtó zko d ta k a z e rdő b e n . Csak a fenyők nem vetették le zöld ru h á ju k a t. - Isteni itt — k a ro lt belém O lg i. — Ezt nevezem én pihenésnek. C send, nyu­ g a lo m m in d e n ü tt. N incs töm eg, m in t a B ala to n m ellett, nincs ismerős ko llé g a , akivel be kell üln ö d egy füstös kávéházba és ó rá k ig feleslegesen trécselned. - És nincs ú jság, nincs rá d ió és nincs tévé. - Igen, az sincs. M in d e n n a p k ijö v ü n k ide. D é le lő tt és d é lu tá n is. Este meg a tyúkokkal fekszünk. - És a kakasokkal kelünk - nevettem . - A zt m ár nem ! Leterítettem a p o kró c o t és lehe vere d tü n k. K a ro m a t a fejem a lá tettem és a kékes e g e t b á m u lta m . O lg i a m ellem re h a jto tta a fe jé t. - Nézd, - C sakugyan, öt, h a t egy fán. m ennyi fészek. Az á g a k között o tt la p u lta k a fészkek, a m it csak most vettem észre, pe d ig m ióta h a n ya tt feküdtem , őket is b á m u lta m . Kicsik és nagyok. V o lt itt szarka, v a d ­ g a la m b , rigó, s tig lin c fészek, de m ind, m ind üres. O lg i o ld a lt fo rd u lt. - Látod a m a d a ra k nem fé ltik a ta n y á ju k a t. Itt hagyták, e lm e n te k d é lre te le ln i, még útle ve let sem k e lle tt nekik kérni, aztán tavasszal visszajönnek u g y a n ­ ide. D e va jo n biztosan m e g ta lá ljá k a régi fészküket? - Ne légy gyerek. A tu d ó so k m e g á lla p íto ttá k , hogy a p á ro k m in d ig a régi fészküket keresik fe l tavasszal. - Igen, az öregek. Ezt értem . De hová té rn e k vissza a fia ta lo k , a k ikn e k nem vo lt s a já t fészkük? - Azok is ide, vagy a környékre, keresnek egy á g a t és é p íte n e k m aguknak. - Látod, az em ber a le g u n d o k a b b . - Miért? - M e rt nem é p íth e t. Sokba kerül, a n n y ib a , hogy el se m e rjü k kezdeni. - N e vedd a la p u l a mi helyzetünket. S zerintem , n ekünk még így is id e á lis tá rs b é rle tü n k van. 8 �— Az igaz. M i nem vá rju k, hogy az ö re g e k m e g h a lja n a k , hogy végre mi b e ­ költözhessünk a szob á ikba . Látod az a szép, hogy a m a d a ra k se vá rjá k. O lg i m egsím oga tta az a rc o m a t. Persze, persze, mi úgy é lü n k m in t a m a d a ­ rak, csak nincs s a já t fészkünk. T á rsb é rle te t ka p tu n k és m ilyen b o ld o g o k vo ltu n k, hogy az is van. N em kell közösködnünk senkivel. igaz, n agyon kínos, ha nem m ehetünk be a fü rd ő szo b á b a , a m ik o r szeretnénk, d e h á t azt a fé ló rá t ki lehet bírni, am íg a fü rd ő szo b á ra vá rn i kell. Késő d é lu tá n ig m a ra d tu n k az e rd ő b e n . H a za fe lé m enet b e m e n tü n k a kisven­ d é g lő b e , m egvacsoráztunk, és kértem egy üveg bort, a m it a p o kró ccal e g yütt hónom a lá csaptam . — M it akarsz azzal a b o rra l? — Sem m it. lite rb e n . Hosszú az éjszaka, kérdezte O lg i nevetve. m egszám olom , — R endben, de sötétben, m ert v illa n y t nem hogy hány csepp van egy g y ú jtu n k . — Nem g y ú jtu n k ! — egyeztem b ele kacagva. O lg i csakugyan nem e n g e d te . S ötétben vetkőztünk, s z é td o b á ltu k ru h á in k a t és a két á g y a t elválasztó deszkán á t nevetve m ászkáltunk á t egym áshoz. K opogtam a deszkán. — S zabad? — A zo n n a l, csak m agam ra kapok v a la m it. — H ogy tu d ja k m it le k a p n i kegyedről. Zsupsz, rá a d u n n á ra . — H ol van asszonyom? — M e g fu lla d o k , te b o lo n d . A d u n n a re p ü lt, egy szék fe lb o ru lt. — Kortyolsz? — H ogy vetted ki a d u g ó t? — Nem vettem ki, benyom tam az üvegbe. — B e-be-be, benyom tad - szakadt fel O lg ib ó l a nevetés o lya n hang o sa n , hogy ije d té b e n a p á rn á b a fú rja az a rcá t. Leteszem az üveget, fe ln y a lá b o lo m O lg it, térdei vá lla g ö d ré b e p ré se lő d n e k és m in t egy rem egő kis á lla tk á t szorí­ tom m agam hoz, míg csak fe l nem ja jd u l az á h íto tt fá jd a lo m tó l. A m iko r a h a jn a l hűvösen b e k o p o g o tt a rácsos a b la k o n , fe lé b re d te m . Az üvegben egy cseppnyi bor sem volt. Nem szám oltam meg az éjszaka. A d u n n a a fe lb o ru lt széken hevert, ru h á in k szanaszét. O lg i m in t egy fázós kis cica , mez­ te le n ü l, összegöm bölyödve a lu d t. Az ágy szélén ültem és k á b u lta n néztem. M in th a most lá tn á m először íjfeszes h á tá t, kicsit m e g n yílt száját, p á rn á s k a rjá t, a p ró ö kle it, a m it co m b ja i közé re jt és e lta k a rja öle szénfekete fo ltjá t, m in t egy tito k ­ zatos, örökké vá g yo tt bánya b e já ra tá t. Felem eltem a d u n yh á t, óvatosan rá te ríte tte m , aztán a lá b ú jta m én is, O lg i hátához sim ultam és a b b a n a p illa n a tb a n m ár á th u llá m z o tt testén a remegés, m egm ozdult, és á lm o ssá g tó l még g y á m o lta la n u l mozgó kezével h á tra n y ú lt, de u jja i érzékenyebbek voltak, m in t a vakoké, tu d tá k , hogy m erre ta lá ljá k a b á n y á ja felé igyekvőt. Tíz óra fe lé nyújtózkodva, ásítozva kim entem az ud va rra . Az özvegyasszony a to rn á co n ü ld ö g é lt. 9 �— Felkeltek, d rá g á im , a k k o r m egyek csin á lo k egy kis re g g e lit - h u n yo ríto tt — rá n to ttá t, s ü lt szalonná va l. O lg i b o ld o g volt, a m ik o r m e g h a llo tta . A szalonnás rá n to tta ízlett, igaz nagyon éhesek voltunk m ind a ketten. — Köszönjük, nénikém — tö rö lg e tte kezét O lg i. — Isteni volt. — Egészségükre, d rá g á im . Ebédet is főzzek? — Nem köszönjük. M e g in t kim együnk az e rd ő b e . — M e n je n e k csak, d rá g á im , nagyon szép id ő van. N égy ó rá ig nem is v o lt semmi b a j. A kko r fe ltá m a d t a szél és fe lh ő k e t te re lt m aga e lő tt. S zem erkélni kezdett az eső, és hűvös lett. H aza m e n tü n k. Az a b la k m ellé ü ltü n k és o lva sg a ttu n k . — M i lesz a vacsorával? — kérdezte O lg i. — H a e lá ll az eső e lm együnk. Nem tu d tu n k e lm e n n i. S zü n te le n ü l esett. O lg i fá zo tt, m a g á ra te ríte tte a p okrócot. Az öreg néni fo rró te á t h ozott be meg száraz kolbászt és kenyeret. K itű nő vacsoránk le tt és m e g in t korán le fe kü d tü n k. — A ranyos asszony, hogy g o n d o s k o d ik rólunk. — Ü hürn - dünnyög te m . — N e légy o lyan morcos, h o ln a p e lm ú lik a rossz id ő és m e g in t m ehetünk az erd ő b e . M á sn a p va ló b a n nem esett, de nagyon hid e g volt. C sak d é lb e moz­ d u ltu n k ki e b é d e ln i. F á ra d ta n és álm osan, m ert egész éjszaka a lig h u n ytu k le a szem ünket. Tizenegy óra tá jb a n h a n g o k a t h a llo tta m a m ásik szobából. — V endége van az özvegynek. H iá b a , öregasszony nem vénasszony — kuncogtam . — N e bolondozz. A nag ym a m ád lehetne. — H á t h a llg a s csak. O d a á t széket to lta k , tányér, ka n á l csöröm pölés h a lla ts z o tt, aztán hangos beszélgetés, m in th a vita tko zta k vo ln a . A szavakat nem le h e te tt é rte n i. Feszülten fig ye ltü n k, m occanni sem m ertünk a tornyos á g yb a n . A beszélgetést sírás vá l­ to tta fel, aztán m e g in t to lo g a ttá k a székeket és tá n y é ro k k a l zörögtek. H a jn a li négykor csendesedtek el. A d d ig mi sem b írtu k le h ú nyn i a szem ünket. Reggel h alkan, óvatosan nácon á lld o g á lt. — F elkeltek, d rá g á im ? mentem C s in á lja k ki az ud va rra . Az özvegyasszony a to r­ re g g e lit? — Nem, nem, köszönjük. E lm entek a vendégek? — V endégek? Nem já r hozzám senki, m ár kile n c éve, csak Vas M a ri, a ko m a ­ asszony. De az is ritkán . Visszam entem O lg ih o z . — Te O lg i, azt m o n d ja nem já r t n á la senki. — Biztosan nem a k a rja az o rru n k ra kötni. — Lehet — d ö rm ögtem . Éjszaka mínusz kettő volt. A kályha a lig m ele g íte tt. Pedig m e g in t nem a lu d ­ tu n k egy szemernyit sem. Este tize n e g yko r o d a á t ism ét m e g ke zd ő d ö tt a zaj, a lárm a, a hangos beszélgetés. Az a jtó b a n nem vo lt kulcs. O d a to lta m az asztalt, m ert O lg i fé lt, hogy részeg a la k o k tö rn e k ránk, levetkőzni is fé lt. N a d rá g b a n , p u lóverben g u b b a s z to tt az ágyon. 10 �— Nem bírom to vá b b , utazzunk el. — Jobb is, ha e lu ta zu n k. Itt m ár nem p ih e n ü n k . Pedig olyan szépen in d u lt m inden. — Jél — sikít fe l O lg i az a b la k h o z ugorva. — Esik a h ó ! — N e bolondozz. — G yere, nézd meg. N agy pelyhekben szá llo n g o tt. N ovem ber tiz e n n y o lc a d ik a volt. Egy óra m úlva m ár fe h é r vo lt m inden. S zom orúan ü ld ö g é ltü n k a szobában. Nem m a ra d u n k to ­ vább. Pesten le g a lá b b m oziba, színházba m ehetünk, itt meg csak a kisve n d ég ­ lő b e meg vissza. H ó ra , té lre nem szám ítottunk, nem hoztu n k té li felszerelést. — A d é lu tá n i v o n a tta l u ta zu n k — m ondtam . O lg i a zo n n a l cso m a g o ln i kezdett. Az özvegyasszony s a jn á lta , hogy m ár m e­ gyünk, azért a p á r n a p é rt még pénzt se a k a rt e lfo g a d n i. — Jö jje n e k m áskor is, d rá g á im , jö jje n e k . O lg i m osolyogva b ó lo g a to tt. M ire kié rtü n k az á llo m á s ra a vo n a t m ár elm ent. A következőre négy ó rá t k e lle tt várni. M egkérte m az á llo m á s fő n ö k ö t, hogy letehessük a csom agot, aztán b em entünk a városba, a kisvendéglőbe. — K ellem etlen id ő le tt ö n ö kre — m ondta a p in cé r. — Ki h itte volna? Ő sz nem is volt — N yár se nagyon. — M e d d ig m ara d n ak? — M a m ár utazunk. — U gye m aguk az özvegynél la kta k, a h e g yo ld a lo n ? — Igen. — Nem volt semmi b aj? — N em . M ié rt? — Lakott n á la egyszer két d iá k , a zo ka t nem a k a rta e le n g e d n i. O lg i rá b á m u lt. — N a, nem olyasm i m ia tt — m oso lyo d o tt el a p in cé r. - A b b ó l m ár k i­ öre g e d e tt. — N a, na — nevettem . - Az éjszaka is vendégek v o lta k n á la , a z e lő tt é j­ szaka is. A p in cé r arca m egnyúlt. K endőjével az asztal la p já t tö rö lg e tte . — Igen tudom , m ert h a llo tta m , hogy e lk i sérte. T u d n a k v a la m it? — Sem m it — vontam v á lla t. — N é h á ny n a p ja jö ttü n k . — Igaz, de az e m berek szeretnek beszélni . . . N égy fia v o lt - e gyenesedett ki a p incér, — kettő a h á b o rú b a n m a ra d t o d a , az u rá t b a le set érte, m e g h a lt, a h a rm a d ik fia a bán yá b a n m ara d t, az ú js á g o k is írta k róla. A n e g ye d ike t ö tve n ­ h a tb a n lő tté k le Pesten, b e le keve re d e tt egy u tc a i h a rcb a , azt m o n d já k. N égy nagy la k o d a lm a t a k a rt és csak tem etett. — Szörnyű — rá z k ó d o tt meg O lg i. K özelebb h ú zó d o tt, b e lé m ka p a szko d o tt. — Szinte h ih e te tle n — m orm ogtam m agam elé. Egy p illa n a tig m agam e lő tt lá tta m az özvegyasszonyt, kékes, fé n yte le n te k in te té t, a m in t o tt ül a to rn á c o n és a messzeségbe bám u l. - És . . . és m o n d ja csak, kik já rn a k hozzá éjszaka? A p in cé r fe lvo n ta szem öldökét. 11 �- A fia i. A fia in a k a lelke. N éha e lk iséri őke t az á llo m á s ra , h a n g o sa n b e ­ szélget, zsö rtö lő d ik velük. O tth o n ró l ritk á n m ozdul ki, o kko r is csak a p ia c ra , a b o ltb a , bevá sá ro ln i. E ln é z é s t... rö g tö n h o z o m . .. Elsietett. Nem emlékszem a rra , hogy m it rendeltem . Forró kolbászt hozott. Szó n é lkü l m egettük. O lg i nem a k a rt in n i, én egy fé ld e c i rum ot kértem . Fázósan, d id e re g ve b a k ta ttu n k az á llo m á s ra . O lg i erősen szorította a k a ro ­ mat. Éreztem, hogy reszket. Az e rdő, ahová fe ljá rtu n k b e b u rk o ló z o tt az a lko n yb a . A fá ko n fe ke te fo lto k je le zté k az üres fészkeket. A novem beri tél fe h é r h ó sip kát ra k o tt rájuk. A v o n a tb a n m eleg volt, O lg i b evetette m a g á t a sarokba. - F á ra d t vagyok. Ú risten, hogy én m ilyen fá ra d t vagyok — m ondta és b e ­ csukta a szemét. A vonat zakatolása h a m a r e lrin g a tta . V á llá ra h a jto tta m a fe je m e t, m e g p ró b á l­ tam e la lu d n i én is, de nem tu d ta m . M in d u n ta la n fe lria s z to tt az özvegy h a n g ja : Jöjjenek, d rá g á im , jö jje n e k ! A hósipkás, üres va rjú fészekbe h ívo g a to tt. Ilyen rosszul sem tö ltö ttü k még el a szabadságom at, m in t az idén. M e g kö n n ye b b ü lte n s ó h a jto ttu n k fel, a m ik o r a vo n a t b e fu to tt a havas pesti p á lya u d va rra . S O L Y M O S IDA Fölkopogsz Messze vagyok s te messze vagy m últamba internáltalak N aptári n a p já t sem tudom, hogy u toljára láttalak, ne kopogj bennem, m int a rab. Szónok nem ágál, ahogy én, vagány különbül nem vigad. E kocsma fé lfölddel fölér, világvégi vad hó szakad, ablak és ajtó hó-födött, eget, vizet lep, nincs vonat. A füst, a bűz, a szenny kövér fodrokban to rlad, reng a szél. A kocsmakémény trom bitál. Üveg csörög. Sakál-magány üvölt a virtus hacacáré gőzéből. Íme a parádé litu rg iá ja itt fo g a n : ki púpos volt, itt púptalan. 12 �Kettéreped a gondolat. Istennek hála, hó szakad, beföd utakat, agyakat, semerre nem szalad vonat. Pocsolya-szürke lett a lá m p a .. . A Jézusra! dehát miért? A lőre gégémen akad: nem volt, vagy nincs is hóesés? Fölkopogsz. Arcomból kilépsz s megállsz hátam ban, m int a kés. V ID O R M IKLÓ S Borítékolt lépés Szíjas, vá jtké p ű fic k ó vo lt Konoki. Ö sszem orcolt ho m lo ka a la tt e g y b e n ő tt sűrű, fekete szem öldöke, m in t a balsors d ra p é riá ja . H uszonegynéhány éves ko rára m ár leszám olt vele, hogy nem csak te sti m egjelenése, d e pusztán neve is kih ívja a m in d ig ugrásra kész em beri ro sszin d u la to t. M á r kisfiú ko rá b a n ő vo lt az a gyerek, a k it a vígan kezdődő hom okozás, vagy la b d á z á s végén — örök tito k , m ié rt — törvényszerűen összevernek. H elyzete az is­ ko lá b a n m it sem változott. A tú lsó sa ro kb ó l jö tt sú g á sé rt ő t vo n tá k felelősségre, a g a z d á tla n g a zte tt h a lá lo s b iz to n s ó g g o l az ő nyakába szakadt. Előre viszolygott azoktól a k ik e rü lh e te tle n helyzetektől, m ikor e g ye tle n jo b b ra vagy b a lra húzott to llvo n á so n d ő l el az e m b e r sorsa. A h o l m ásnak e g ye n lő esé­ lye v o lt rá, hogy a d o lg a jó l vagy b a lu l üssön ki, Konoki f ő h a jtva vá rta az e re d ­ m ényhirdetést. Nem is k e lle tt cs a ló d n ia . Lassan be id eg ző d ö tt, hogy a fia skó k e lje g yze ttje . Számot ta rto tt erre a ra n g ­ ra s m egzavarta volna, ha egyetem i fö lvé te le sikerül, vagy szó b a á ll vele az a fia ta l lány, a k it ném a kalapem eléssel m ert csak köszönteni. M in d s z ó tla n a b b á vált, sötét szeme visszatükrözte a k ü lv ilá g o t, de á th a to lh a ta tla n m aradt. Ö n tu d a tta l viselte sorsát. H iv a ta lá b ó l h a za fe lé m enet m ám oros képzelgések­ kel g yö tö rte m agát. Egyik kedvenc á b rá n d ja volt, hogy o d a lé p a lá b a tla n , u tca i cipőtisztóhoz, fö lcsu szta tja fe ke te c ip ő jé t a kis zsám olyra s s zó tla n u l v á rja , hogy e lkezdjenek d o lg o zn i ra jta a szorgos fényesítő kefék; - s a k k o r a nyom orék te k i n ­ te te fe nyegetően fö lv illa n : ,,A m a g á é t? — semmi p é n z é rt!” Erre Konoki k ie lé g ü ­ 13 �ten k iá lth a tta vissza a to rk á b a n g y ü le m lő vá la szt: „ Köszönöm ! T u d ta m !” — s m int az u tcák ü ld ö zöttje , ro h a n t to v á b b a fo rg a ta g b a n a következő m e g a lá zta tá so k elé, hogy a busz lé p cső jé rő l le so d orjá k, vagy a zöld lá m p a védelm e a la tt m e n e ­ te lő k tö m ö r o szlopától őt, e gyedül ő t intse m agához a rendőr, hogy sza b á lyta la n közlekedésért m egbüntesse. Ezek a je le n e te k tú lá ra d ó ta lá lé k o n y s á g g a l v á lto ttá k egym ást fe jé b e n . M á r nem em lékezett rá, m elyik tö rté n t meg vele, m elyik vo lt f a ntázia. F ejlődésének egyik közelebbről a lig m e g h a tá ro z h a tó p o n tjá n p a tta n t ki a g y á b ó l a b o ríté k o lt lépés ötlete, mely a sakkversenyek fé lb e sza ka d ó já ts z m á ib a n kerül sorra. Nem m in th a d ö n tő változást re m é lt volna tő le . C sak vissza a k a rta vá g n i a sors képébe az elé h a jíto tt kesztyűt, hogy egy p illa n a tra a m ag a sb a h á g jo n , s még lá tv á n y o ­ sabb legyen lezuhanása. Első b o ríté ko lt lépését h iv a ta lá b a n a d ta le főnökének. M ik o r be szó líto ttá k a fő n ö ki szobába, g é p író n ő je ria d ta n fedezte fö l a rcá n a p illa n a th o z e g y á lta lá n nem illő hetyke mosolyt. Ekkor e gyedül K onoki tu d ta még, hogy zsebében la p u ! a le ra g a szto tt boríték. M e g á llt a fő n ö k fedezékszerű íróasztala e lő tt, v é g ig h a llg a tta a korholó, szám onkérő és fe n ye g e tő szónoklatot, m a jd válasz h e lye tt előhúzta zsebéből a kék borítékot. — M éltóztassék e lo lva sn i. A fő n ö k m eg le p e tte n vette át, k ib o n to tta . Két n a p p a l k o rá b b i d á tu m díszel­ g e tt a la p élén. Követte a szöveg: „ Ö n, m in t h iv a ta li főnököm , e hét közepén m agához re n d e l m a jd , hogy fe le ­ lősségre vonjon olyan m ulasztásokért, melyek b izo n y íth a tó a n nem engem te rh e l­ nek. A bizonyításra a zo n b a n nem lesz módom , Ö nnek e lle n á llh a ta tla n le lki szükszükséglete, hogy b e o szto ttja i közül id ő n k in t le h o rd jo n va la k it. Nem te h e t róla. Tudom ásul vettem . M in d k e tte n te lje s ítjü k m élyebb h iv a tá s u n k a t. Ö n e lköveti az ig a zsá gta la n sá g o t, én eltűröm . K onoki.” A fő n ö k elvörösödött, m a jd e lz ö ld ü lt. Színe változása közt egy á tm e n e ti p illa ­ n a tb a n m egkérdezte: — M i ez, K onoki? — B orítékolt lépés. A főnök kin yito tta , becsukta, m a jd ú jra k in y ito tta száját. Nem m in th a szólni a k a rt volna, csupán levegő u tá n ka p ko d o tt. K ü lönben is vo lt ben n e va la m i h a l­ szerű. H arcsára em lékeztető, lapos fe je m in t egy h á ló b ó l, e m e lke d e tt ki in g g a l­ lé rjá b ó l. — M a g a . . . m aga sakkozik velem. . . ? — Nem ö nnel, fő n ö k úr, — b ó lin to tt elszántan Konoki. — Ö n e g yetlen fig u ra csupán a tá b lá n , a k it m ost ke lle m e tle n helyzetbe hoztam . — M ars ki, — m ondta e lh a ló a n a főnök, m ert m agas v o lt a vérnyom ása. Konoki igen u dvaria sa n m e g h a jo lt és e lh a g y ta a szentélyt. N em sokára fizetésem elésre k e rü lt sor az osztályon. N yilvá n va ló volt, hogy nem m indenki részesülhet benne. A tisztviselők b iz o n y ta la n u l la to lg a ttá k esélyeiket. K o­ noki távol ta rto tta m a g á t a ta lá lg a tá s o k tó l, ő t nem g yö tö rte kétség. A zn a p i lelki 14 �egyensúlyát ke llő ké p p m e g a la p o zta , hogy rá g yu jtá s k o r egy le p a tta n ó g y u fa fe j k i­ ég e tte új n a d rá g já t. Lesim ította té rd é n a p ö rk ö ltb a rn a lyukat, fö lk e lt, b e s é tá lt fő ­ nöke titká rn ő jé h e z, s k ih a llg a tá s ra je le n tke ze tt. — Nos, K onoki? Van va la m i je le n te n i v a ló ja ? — nézett rá g ya nakvóan a főnök. — C supán a fizetésem eléssel k a p c s o la tb a n volna egy szerény észrevételem , m ondta illő tiszte le tte l Konoki. — Észrevétele? — Természetesen pusztán e lm é le ti je lle g ű . A fő n ö k gonoszul e lm osolyodott. F ió k já b a n v o lt-m á r a jó v á h a g y o tt lista. E béd­ idő után szándékozott k ih ird e tn i b e o s z to ttja i e lő tt. — H á t csak tessék, tessék. Konoki tétovázott egy p ic it, a ztá n zakója zsebéből e lőhúza a m ásodik b o ríté ko t — M á r m e g in t kezdi — zökkent h á tra a főnök. — Nem kérem, csak ragaszkodom hozzá, hogy d átum szerűen legyen lerögzítve a vélem ényem , mely m in d ig m egelőzi a tényeket, — s aztán a tények ig a z o ljá k . — O lvassa fö l! — h á ríto tta el a főnök. Konoki fö lté p te a b o ríté ko t. Először a keltezést olvasta fö l, a te g n a p i d á tu m o t. A ztán b e le fo g o tt: — T e h á t: „ A fizetésem elések során Ö n, m int h iv a ta li főnököm , m egkövesült ellenszenve fo lytá n engem m a g a s a b b fizetésre é rd e m te le n n e k ta rto tt.” A h a rcsa fe jű gúnyosan e lm o s o ly o d o tt: — Inszinuál, mi? H anem most rá fiz e te tt! - és iz g a to tta n m a ta tn i kezdett f i ­ ó k já b a n a lista után, m a jd m e g lo b o g ta tta és rá b ö k ö tt K onoki nevére: — Itt va n ! Tessék! Tessék m e g n é zn i! Ö tven fo rin to s fizetésem elésre ja v a s o lta m ! Ehhez m it szól? Konoki re n d íth e te tle n ü l in te tt, m in t aki tú l van a gyerekes m eglepetéseken, az ő eszén m ár nem já rh a t tú l az élet. — M éltóztassék v é g ig h a llg a tn i! Ez csak az első m o n d a t volt. Itt fo ly ta tó d ik . T ehát „ A zonban m últko ri b o ríté k o lt lépésem h a tá s á ra más m e g fo n to lá s a i tá m a d ta k , Ö n azt g o n d o lta : ha nem em eltetem meg K onoki fizetését, azt hiszi m a jd , bosszút a ka ro k á lln i ra jta . Az a lja s g ya n ú e lh á rítá s á ra — é rd e m li, nem é rd e m li — tö rö ljü k ki a szemét néhány fo rin tta l, a kko r b e fo g ja a s z á já t." K onoki fö ln é z e tt: — E ddig az ön g o n d o la ta i, s u tá n u k az én válaszom : „C sa kh o g y nekem az e ffé le em elés nem ér a n n yit, hogy hozzásegítsem ö n t ehhez az olcsó le lkiism e re ti fla stro m h o z. Tehát ő szintétlen jó s z á n d é k á t tiszte le tte l vissza­ u tasítom .” V álaszul m ásodik b o ríté k o lt lépésére, K o n o kit sürgősen áthelyezték. H a a következő b o ríté k o lt lépés n éhány h ó n a p o t v á ra to tt m a g á ra , azt nem a m egrendülés, csupán az a lk a lo m h iá n ya okozta. M íg aztán össze nem a k a d t az utcán Konoki az e lnö kkel, a m in t é p p ko csijá b a készült b eszállni. V a la h a o sztály­ tá rsa k voltak, s Konoki em lékezetében úgy m a ra d t meg, m in t aki a le g le n d ü le te s e b b fe n é kb e rú g á so ka t osztotta ki, — en n e k következtében m ár az is k o la p a d o k közt e l­ 15 �nőknek szám ított. M ost b a rá tia n in v itá lta m aga m ellé K onokit, ez az ellenszenvesen csúf arcú em ber azonban szívesebben já rt g ya lo g . L e g fö lje b b a n n y it ig é rt meg, hogy egyszer m ajd fölke re si az e ln ö k ö t h iv a ta lá b a n . M ik o r egy id ő mu lva b e á llíto tt a p á rn á z o tt a jtó k k a l vé d e tt szobába, az elnök o régi kedélyességgel fo g a d ta . A beszélgetés ham arosan tá rsa lg á ssá vékonyult, s m ikor Konoki a „ H á t m esélj, mesélj öregem , hogy megy so ro d ” -ra fa n y a r le g yin tésse i válaszolt, az e ln ö k zavartan köhécselni kezdett: — Tudod, öregem , régi cim b o rá k vagyunk - és te most azt képzeled, nekem csak egy szavam ba kerülne, hogy . . . d e h á t nem olyan egyszerű az, nézd csak. . . engem köt ez az . . . Ennél a fé lb e tö rt m o n d a tn á l nyutotta á t K onoki h a rm a d ik b o ríté k o lt lépését. Az e lnök az h itte egykori osztálytársa é le tra jz á t ta rtja kezében, s rosszul m im e lt é rd e k ­ lődéssel kezdte el olvasni. De m in d já rt fö ls z a la d t a szem öldöke. A tö m ö r e la b o rá tu m fö lv ilá g o s íto tta róla, hogy Konoki nem kíváncsi rá, mennyi a g o n d ja , b a ja , felelőssége, sőt az sem é rd e k li, m ié rt nem te h e t érde ké b e n sem m it - a n n á l kevésbé, hiszen nem is kérte a tá m o g a tá s á t. L á to g a tá s á n a k egyetlen c é lja a b o ríté ko lt lépés á tn yú jtá s a volt. Egyebekben se n kitő l sem m it nem vár, m ost és m indörökké, ám en. — Ö regem — m osolyo d o tt el az e ln ö k — ez valam i ú j: a g im n á z iu m b a n nem v o lt ilyen hum orod. Így szoktad c s in á ln i m ásokkal is? — Persze. N ehogy hülyének nézzenek. — És m it szólnak hozzá? — H ol kirú g n a k, hol áthelyeznek. A hogy e lő re jelzem . Az elnök egészen jó ke d vre d e rü lt. M in d já rt m ásképp fo rg a tja a la p o k a t az em ber, ha tu d ja hogy b a b b a já ts z ik ! — H á t ez fényes! M esteri, ö re g e m ! P a te n tíro zta tn i k e lle n e ! — M inek? V onta meg a v á llá t Konoki. — H ogy a S za b a d a lm i H iv a ta ln a k is á tn y ujtsa k egy b o ríté ko lt lépést, am elyben e lm ondom helyettük, m ié rt nem kapok a s z a b a d a lm a m é rt egy vasat sem? Az e ln ö k k iv iru lt: — Igazi p u ritá n vagy! Az elvek e m b e re ! Csak g ra tu lá lh a to k ! M o n d o tt még néhány fö ls z a b a d ító a n kedveset K onokinak, aztán kegyelem m el e lb o c s á to tta . S okáig á llt még az a b la k b a n , egészen a d d ig , míg meg nem p illa n ­ to tta a fő b e já ra to n távozó s z é lle lb é le lt a la k o t. Egy kicsit m e g fá jd u lt a szíve. Ha ő ilyen szabad le h e tn e ! B ecsöngette titk á rn ő jé t. A rca m ár zord volt, h ivatalos. — Kérem, Irénke ha ez a Konoki b á rm ik o r je le n tkezik, a k á r te le fo n o n , a k á r sze­ mélyesen nem vagyok itt, nem érek rá, nem fo g a d h a to m . Érti. Elvégre nem tö lth e te m az id ő m e t fé lb o lo n d o k k a l! 16 �SERFŐZŐ SIM ON Játék Két gyerek-gally közül melyik az erősebb? Fogják a pókfonált és nekigyürkŐznek. Húzzák a két végét, izmuk is kidülled. Feszítik, rángatják, hogy belezöldülnek. Akkor szalad Nagy fű, rengeteg gaz, indáznak a magasba, éjszaka kimerészkednek a kukoricásból, betörnek az elhagyott, lakatlan tanyába, a napra, a holdnak udvarára ránő a dudva, előkerülök valahonnan, s a földön futó porban, hatalmas fűből, füstben az ősember akkor szalad el. 2 17 �HANN FERENC Piramis e hatalmas kolosszust m illió ember r akta óriás kövekből fel az égig m eghalt tízezer izmaik pattogtak m int sós kötél a szélben dagálykor s ma rejte tt folyosók mélyén egyetlen szikkadt múmia mered a homályba vak szemeiben örökös közöny AZT M O N DTÁK: igaz ember. Ismerte a járást a mezőn, nem fu to tt öklök elől, a magányt m agárahúzta. Azt m ondták: igaz ember. A sírba önként belépett, s a fö lde t vihogva lökték m egfakult hom lokára, kik azt mondták ró la : igaz ember. K O N T Ó ISTVÁN Fetya Fetyának tetszett, hogy a sírkövek v o n a lb a n és ikszben fe d ik egymást. — Te Fetya — m ondtam neki — elhiszed, ha ezek sze llem járásra visszatérhet­ nének, m ind e lm o zd íta n á k a köveket?! T iltakozásul . . . M erengve á lltu n k az id e g en k a to n a te m e tő e lő tt. Fetya sokáig h a llg a to tt, m a jd zokogásba tö rt ki. Tán je lte le n sírban fekvő szü­ le it s ira tja — g o n d o lta m . Később jö tte m csak rá, más h ú ro k rezdültek meg be n ső ­ jé b e n . A ta n á ro k g yana ko d va m éregették, m iko r egy-egy tö rté n e lm i fé lre m a g y a ­ rázást vagy ham is verselem zést m egakasztott. N éha kinevették lá zo n gá sá é rt. De m ásként nézték ezentúl, m á ské n t kezelték. M ié rt sírt hát? M i tö rté n t vele? E nap o n a v a ló s á g -lá tá s a elűzte tize n n yo lc évi szorongását. M íg az e g y é n is é g -tip ró fegyelm en és a h a lá l u tá n i te h e te tle n ­ ségen tű n ő d ö tt, m egérezte, hogy ö n á lló s á g a h iá n y z o tt.. . 18 �Szom bat volt. Az u to lsó ó rá ró l e lké re d zke d tü n k Zsuzsa n é n itő l. Kérdőn nézett ránk. S zégyenünkben csak suttogva m ertük közölni, m unkára szeretnénk m enni. Az osztály két legsze g é n ye b b je voltunk. H a e d d ig csak lekezelően b á n ta k velünk, most szúrt a te kin te tü k . Fetya három évi k o llé g iu m i e g y ü ttlé t u tán le tt b a rá to m . Á lla m i g o n d o zo tt volt. Tele g á tlá so kka l, b iz o n y ta la n s á g g a l. Ha v a la m ié rt lelkesedett, vagy v a la m i­ nek ö rü lt, csak p illa n a to k ig ta rto tt. H irte le n kom orrá v á lt az arca , m in th a m e g ­ b á n ta volna m osolyát, vagy m in th a a k a p o tt a já n d é k e lé rté k te le n e d e tt vo ln a a kezében. A N yu g a ti p á lya u d v a r te h e rra k o d ó já n , a ra m p á n p ró b á ltu n k szerencsét. A Rampa v e n d é g lő b e nem ü lh e ttü n k be, fillé r sem vo lt a zsebünkben. Egyébként se tu d tu k volna e lviselni a fo jtó füstöt, am ely szünet né lkü l ka va rg o tt. Pár lépésnyire volt a fe lvé te li iro d a a jta ja , am ely a sok kilin cse lé stő l rozoga lett. B eléptünk. Az e lő té rb e n idős raktáros ő rizg e tte a csákányokat, la p á to k a t. N yakán ló g o tt a bőr, m in t a b a ro m fiu dva ro k kopasz kakasán. É rdeklődtünk, m ilyenek a lehetőségek. — Sem m ilyenek — krá ko g ta . — A vasút rosszul fizet. M in d e n t m e g vá lto zta to tt a d e m o krá cia , csak a vasút h á z ta rtá s á t nem. M o n d ju k , m a g u kn a k így a lk a lm ila g m egéri, ha . . . — és e lso ro lta , hogy fiz e t a szén, a sóder, a fa -k ira k o d á s . Jobbra a jtó nyílo tt a vá ró b a . Szemben kisablak, körös-körül padok, középen asztal két p a d d a l. Sokan g u b b a s z to tta k m ár bent. M ég ju to tt hely az a szta ln á l. Csak a kisa b la k n yiko rg á sá ra e m elkedtek fö l a fejek, aztán visszahanyatlottak. Fetya közelebb h ú zó d o tt hozzám, nehogy te tű t k a p jo n a szom szédjától. — Nézd a merev te k in te te k e t! — b ö k ö tt m eg. — V a jo n v ib rá l-e a g yu kb a n g o n d o la t? - U jja m a t tettem a szája elé, hogy ne le fe tye ljen . Egy-egy ú jo n n a n érkező jó n a p o t-ja tö rte meg az e g yh a n g ú sá g o t. H a va la ki kérdezősködött, kurta b ö ffe n té s volt a válasz olyasform a h a g s ú lly a l, hogy ne m a ­ c e rá lj, m ajd m eglátod . Este h a tig négy c é d u lá t a d o tt ki a tisztviselő. Két ó ra i fü le lé s u tán cse n g e tt fe l ú jra benn a te le fo n . T öbben ism erték egym ást. Egy b ó lin tá s e le g e n d ő volt, hogy a soron következőhöz csatlakozzék a kiválasztott. Egész éjszaka nem c s e n g e tt a te le fo n , nem m o zd u lt a sárga fény a k is a b la ­ kon. Néztem az alvókát, ru h á za tu ka t. B efásl izo tt lá b a k, sza ka d t piszkos gúnyák, b o ro tv á la tla n arcok. Szántam ezeket az em bereket, a kik m unkával a k a rn a k fa la to t keresni, nem ú g y . S z ó tla n sá g u kb a n törvény volt. Nem v á g o tt e gyik sem a másik elé, m in t az orvosnál vagy a közértben. M in d kivárta a sorát. Feri is fö le n g e d e tt irá n tu k , m ert e lfo g a d ta a fe lé je n y ú jto tt c ig e re ttá t Ezen az estén voltam a legszegényebb és a le g g a z d a g a b b is. Nem tu d ta m irig y e ln i a lányt, a k it szülei re g g e le n k é n t a u tó v a l hoztak a te ch n iku m elé, — m in t ah o g y a disznópásztor sem irig y a festőművészre. H a jn a li ö tko r sűrűn c s e n g e tt a te le fo n , ka p tu n k is rövidesen egy cé d u lá t. Solym árra irá n yíto tta k. A fo rg a lm is ta álm osan fo g a d o tt: — M e n je te k h átra a ra k tá r m ögé, o tt van fe ld ö n tv e két csille, to ljá to k be a vagonba. — Ennyi az egész? - fu to tt ki a m egrő k ö n yö d ö tt Feri száján. — Ennyi. H a siettek, e lé rite k a fé l nyolcast. 19 �De mi nem értük el a fél t izest sem. A csillé k e t lá d a b a rrik á d vette körül, m ind fé lre k e lle tt raknunk. Egyik csille - m iu tá n fö lá llíto ttu k — te n g e ly ig sü p p e d t a s á r­ ba. A v a g o n a jtó is m akacskodott, csak jó fé ló ra i ud va rlá s u tán e n g e d e tt. A fo rg a lm is ta d é le lő ttjé t b earanyozta kínos piszm ogásunk. Tisztes tá v o lb ó l szurkolt nekünk. — Ki tu d ja — sziszegett fo g a között Fetya — nem a ttó l fé l-e , hogy fe ltö rjü k a ra k tá ra t? M ik o r a n a d rá g o m kényes része szé tp a tta n t, közelebb jö tt a b a k te ru n k és b e ­ v a llo tta , egész héten nem nevetett ennyit. Sőt, még azt is m e g m u ta tta , hol ta lá ­ lunk deszkát, am elyen a csillé ke t b e g ö rg e th e tjü k . V égül felvezette te lje s ítm é n y ü n ­ ket a m u n ka la p ra . M ásfél óra vo lt a v o n a t in d u lá s á ig . K ib o to rk á ltu n k az út felé, a tá vo li busz­ m egállóhoz. A m ű ú tn á l fe k ü d t a tem ető a h o l elm éláztunk. A kalauz e lfo g a d ta a vasúti igazolást, k ü lö n be n k u ty a g o lh a ttu n k volna Pestig. A ra m p á n á l tizennyo lc fo rin to t k a p tu n k — ketten. A k o llé g iu m b a n Fetya szétterítette tenyerén a kile n c fo rin to t és m in d e n kin e k m u to g a tta . UTASSY JÓZSEF Esti kérdés Egy kis tücsök tanyát ütött szobámban, s daláb a b ú jt előlem, hogy ne lássam. Vajon egyszer m ajd nekem is el lehet sorok közé temetni a testemet? A szűz A d d ig -a dd ig játszott velem; egy é jje l haragom ban beugrottam az ablakán hónom a la tt a holddal. 20 �VADÁSZ FERENC Macskalyuk Részlet a „ Föld alól a fénybe” c. m egjelenő regényéből. A könyv Skolnik József életéről szól, aki 1941-42-ben illeg álisan visszatért M agyarországra, és Rózsa Fe­ renccel, Schönherz Zoltánnal együtt a Párt Központi Bizottsá­ gának titkára volt. A történet 1933 nyarán játszódik. A m iko r Fülekre érkeztem, kellem es tavasz volt. A fá k lom b o so d ta k, a fű zö ld e lIt, a virá g o k sok színben p o n p á zta k. Ebben az ö ltözékében a legszebb a természet. Csak aki az é le t szépségeit szereti, az tu d örvendezni a term észet szépségeinek, Az é le t nem volt szép : sok le lk ie rő k e lle tt hozzá, hogy az e m b e r bízni tu d jo n a vilá g m egváltozásában. N ém etországban H itle r h a ra m iá i b o ká ig g á z o lta k a vérben. A k a p ita lis ta világ tö b b i o rszágában a le g jo b b a k is csak tilta k o z h a tta k , a fasizm us e lle n i cselekvő, hatékony fellépésre kevés lehetőség a d ó d o tt. A fü le ki zo m áncárug yá rb a n , a ra g yo lci szénbányában, a losonci posztógyárban sok-sok m unkást keserített el a kizsákm ányolás. A le g n a g y o b b feszültség a k ő b á ­ nyában volt érezhető. M in d e n á ld o z a tra késznek lá tszo tta k a m unkások, hogy m e g ­ javítsák helyzetüket. A zom áncedénygyárban is be n yujto tta a m unkások követelését az üzemi b i­ zottság. O tt tizen ké t-tize n h á ro m éves gyerekeket a lk a lm a z ta k alacsony b é ré rt a zom áncégetőben. Sokuknak eg y-ké t évi m unka u tán tö n k re m e n t a tü d e je . Az osztályharc erő sö d ö tt, s m ár k ira jz o ló d ta k a fro n to k kö rvo n a la i. L e g fo rró b b helyzet a m acskalyuki kő b á n yá b a n v o lt. Ez a kőbánya kivételes helyzetet élvezett, m ert a csehszlovák-m agyar h a tá r ponto sa n kettéválasztotta. Fele M agyarországhoz, fe le C sehszlovákiához ta rto zo tt. A m unkások is vegyesen já rta k ide, ki in n e n, ki onnan. Az összefogásban persze ez nem zavarta őket. Tudták, hogy o rszá g a ik p o ­ litik á ja sok te k in te tb e n e lle n téte s, de rá ju k ezid ő tá jt nem h a to tt sem itt, sem o tt a n a cio n a lis ta , a soviniszta uszítás. A m acskalyuki kőbánya d o lg o zó i s a já t b ő rü ­ kön érezték a cseh és m agyar burzsoázia érdeka zo n o ssá g á t, érezték összefogásukat is, a m iko r a m unkások m e g ta p o sá sá ró l vo lt szó. H a a m unkások a követeléseikkel kezdtek fo g la lko zn i, m e g je le n te k a b á n y á b a n a csehszlovák és a m agyar csen­ dőrök. Az urak is te lje s e gyetértésben lé p te k fe l a p ro le tá ro k e lle n . Az u rak is. a csendőrök is egységben á llta k a kőbányászokkal szemben, d e a m unkások ettől még csak e lszá n ta b b a k lettek, s e lh a tá ro z tá k , hogy a s ztrá jko t a lkalm azzák fe g y ­ verül. H a d d m ondjam el, hogy az e lte lt csaknem negyven év a la tt, ha a n a c io n a ­ lizm usról volt szó - és sajnos sokszor vo lt ró la szó, m ert nem egyszer d ö n tö tte szerencsétlenségbe a n é p e t a nemzeti tü re lm e tle n sé g —, g ya kra n g o n d o lta m a m acskalyuki bányára. Jelképes je le n tő s é g ű n e k érzem, am i o tt a két v ilá g h á b o rú 21 �között le já tszó do tt. O d a fö n t a felszínen h ú zó d o tt a h a tá r. A két ország u ra i vadul a csa rko d ta k egym ásra. Az egyik o ld a lró l a cseszkit, a tó to t szidták, a m ásik o ld a ­ lon a m agyarszkit. Folyt az uszítás, a nép lelki felkészítése az összecsapásra, a h á b o rú ra . A szuronyok egym ásra szögeződtek. A n a cio na lizm u s a te m p lo m o kat sem kerülte el. V ágsellyén H am vazószerdán a szlovák M ahácsek plé b án o s, am ikor a m agyar hívők rákezdtek a „ M i g ya rló e m b e re k” kezdetű énekre, k á p lá n já v a l e g yü tt félb e sza kíto tta a ham vazást és k ia b á ln i kezdett: Itt ne b ő g je te k m agyarul, m ert zavarja az istentiszteletet.. . O d a le n n , a m acskalyuki b á n yá b a n két o rszágból jö tt m unkások fe jte tté k a követ, egyform án kevés pénzért, egyfo rm á n nehéz sorsban. H a ők m egértették egym ást és e g yü tt követeltek e m b e rib b körülm ényeket, a kko r o d a fe n t az u ra k uszí­ tá s á t és a fegyverek szem benézését fe lfü g g e szte tté k, m in d e n ki és m inden e lle n ü k fo rd u lt. A nacionalizm usnak, a nemzeti elnyom ásnak m in d ig a d o lg o zó em berek, a m unkások az á ld o z a ta i, s h a lá lo s e lle n s é g e ik a haszonélvezői. Verőfényes jú n iu s i re g g e le n in d u lta m ú tn a k Fülekről a m acskalyuki kő b á n y á ­ ba. A m iko r felnéztem a sziklahegy orm án m a g a sló várrom okra, a hét évszázad e lő ttrő l fe n n m a ra d t le g e n d a ju to tt eszembe, F alkosról, a g a rá zd a , ra b ló fü le k i vá rú rró l, a k it azzal b ü n te te tt a székesfehérvári országgyűlés, hogy m eztelenül á ll­ jo n ki vívni egy páncé lo s vitézzel. A mi ko ru n kb a n nincs e fé le igazságtevés m ondtam m ag a m b an - , most a tisztességes, a becsületes és a jószá n dé kú a mez­ telen, az erőszak és a m egfélem lítés já r te tő tő l ta lp ig p á n cé lb a n . H egyes-dom bos erdei ösvényen v itt az utam . Ez az ösvény csak g y a lo g já rá s ra vo lt alkalm as, de szebbet n ála ritk á n lá tta m . A zöld sok á rn y a la ta , a virágszirm ok ezer színe, a m adárcsicsergés szinte e la n d a líto tt. N yu g o d tn a k éreztem m agam , s arra g o n d o lta m , m ié rt nem ilyen igazságos, m ié rt nem ilyen kiegyensúlyozott a tá rsa d a lo m , m in t am ilyen a term észet? A ztán rá d ö b b e n te m : ez csak az em berre h a t így, hiszen a term észet v ilá g á b a n is é le t-h a lá l h a rc folyik, ösztönös, tu d a t nélküli persze, de kim életlen harc. Ilyen vo lt az em ber é lete is sok ezer évvel ezelőtt, a m iko r még szerszámot sem tu d ta k őseink készíteni. Aki e rősebb volt a m ásiknál, azé le tt a zsákmány. A term észetben a lé té rt való küzdelem törvénye éppen olyan, m int ezer vagy m illió évvel ezelőtt. Ilyen g o n d o la to k fo g la lk o z ta tta k , a m iko r a kőbánya közelébe értem . Fel is ju to tta m m ár a m a g a s la t te te jé re , a h o n n a n végig le h e t lá tn i az egész környéket. Innen vezetett az út a bánya b e já ra tá h o z . A h o g y a csúcsról lenéztem , két cse n ­ d ő rt p illa n to tta m meg, a m in t épp e n tö rte tte k velem szemben a gya logösvényen. G yorsan egy közeli bo ko rb a b ú jta m , el k e ll kerülnöm a ta lá lk o z á s t. O ld a lt vo lt egy mélyedés, s egy bokorszerű sűrűség. O d a kú szta m , s m ögé b ú jta m óvatosan. Szerencsém volt, m ert kutya n é lkü l jö tte k . Elm entek m ellettem . V ártam , am íg a d o m b m ögé kerültek, aztán fo ly ta tta m én is az utat. A SZTRÁJK Kiss István vett észre elsőnek. K ijö tt a b á n yá b ó l, hogy ü dvözöljön. - H ogy vagytok, Kiss elvtárs? - kérdeztem . - M ilye n a h a n g u la t? — A h a n g u la t jó - fe le lte . - Teljesen egységesek vagyunk. A m agyarorszá­ g ia k is a sztrájk m e lle tt vannak. Az itte n ie k is. T eg n a p m unka u tá n összejöttünk és e lh a tá ro ztu k, ma bem együnk az iro d á b a és m e g m o n d ju k : a d d ig nem d o lg o ­ zunk, míg nem te lje s ítik követeléseinket. 22 �— Ez nagyon jó .. . - m ondtam —, de a la p o s a n fel kell készülni. A csendőrök b ru tá lis a k lesznek, a m agyarok különösen. — A csendőrök m ár m e g sza g o lta k v a la m it — b ó lin to tt Kiss István — kinn is voltak. Engem leta rtó zta tá ssa l fenye g e tte k. Nem ije d te m meg tő lü k, azt m ondtam n e kik: mi senkit sem fo g u n k b á n ta n i, csak a törvény á lta l e n g e d é lye ze tt b é rs z trá jk ­ ba lépünk, ha nem te lje s ítik követeléseinket. — M it fe le lte k? — Kiss, ne c s in á lja n a k m a rh a sá go t, m ert nagy b a j lesz. — Te is jó l tu d o d — erősítettem meg én is —, hogy ez nem egyszerűen m acs­ kalyuki sztrájk lesz. Ez kezdete le h e t a tö b b i üzem sztrá jk já n a k . A kő b á n ya i szrá j­ kolókhoz csa tla ko zh a t a fü le k i zo m áncgyár és ta lá n a ra g yo lci szénbánya is. Ezt tu d já k a csendőrök is és ezért vá rh a tó , hogy kemény összecsapás lesz. Én azt ta rta n á m helyesnek - m ondtam nyom atékkal - , hogyha a sztrá jko t m egkezditek, ne m enjetek haza a befejezésig. Itt nem tu d n a k b e n n e te k e t le ta rtó z ta tn i, mert véditek egymást. A kövektől fé ln e k a csendőrök. A m a g ya ro rszá g ia ka t is meg kell győzni, hogy ne h a g y já k el a bányát. In k á b b egy n a p p a l később kezdjétek, hogy a lk a lm a to k legyen e lhozni h a zu lró l a szükséges d o lg o k a t, — Igazad van — helyeselt Kiss István, aki a b á n y á b a n m űködő egyik p á rts e jt titk á ra . — Én azt ta rta n á m célszerűnek, ha a m ai gyűlésen m indezt m egbeszélnénk. — R endben van — egyeztem bele. — A gyűlésen én is részt veszek. Az iro d á ­ ba is bem egyek veletek, m in t a szakszervezet m e g b ízo ttja . M o st m enj a m u n ka ­ helyedre. — Igazad van, jó lesz m ár visszam enni. Elbúcsúzott. — D é lu tá n h áro m ko r o tt leszek - m ondtam né ki. Visszasiettem Fülekre. Em bereket k ü ld tü n k ki a k o rlá ti kő b á n yá b a , a ragyolci szénbányákba, hogy a d ja n a k h írt a m acskalyuki b é rm o zg alo m ró l. Készítsék elő őket a csa tla ko zá s ra . A k ik ü ld ö tte k olyan uta sítá st kap ta k, hogy m a ra d ja n a k o tt és segítsék a b é rh a rc o t megszervezni. E bédszünetben én ta lá lko zta m a zom ánc­ gyá rb a n d o lg ozó p á rts e jt vezetőivel. M e g á lla p o d tu n k , hogy ők is erő sítik a b é r­ m ozgalm at és ha a m acskalyuki sztrá jk sikeresnek igérkezik, ők is csatlakoznak. A gyűlés kezdetére M a cskalyukra érkeztem . E lhatározták, ha a következő nap d é lig nem te lje s ítik követeléseiket, leteszik a szerszámot és az üzem et nem h a g y já k el a sztrájk végéig. M e g vá la szto ttá k a b izo ttsá g o t, am ely b e je le n ti az ig a z g a tó s á g ­ nak, m it határoztak. Én is bem entem az iro d á b a . Az üzemvezető szörnyen ideges lett, m in d já rt a te le fo n é rt nyúlt. Figyelm eztettem , ne hívja a csendőröket, m ert az esetleges b a jo ­ kért ő felel. Az üzemvezető e lfe k e te d e tt szájszéllel h e b e g e tt: — De kérem, én a kko r is kihívom a csendőröket, a m a g u k em berei a k á r agyon is ü thetnek be n n ü n ke t itt az e rd ő b e n . Letorkoltam . — O s to b a s á g o k a t beszél, üzemvezető úr. G a ra n tá lo m , hogy senki sem fo g ja ö n ö ke t b á n ta n i. E gyébként ne g o n d o lja , hogy fé lü n k a cse n d ő rö ktő l. H a kijö n n e k. 23 �én nem tudom , nem is akarom m ega ka d á lyo zn i a kövek röpülését. Ezekért ön fog fe le ln i. A helyett, hogy kihívná a csendőröket, in k á b b intézkedjék, hogy a követe­ léseket teljesítsék. Fellépésem m el kissé m egzavartam őt. A cse n d ő rö ke t mégis é rtesítette. N y il­ ván így beszélték meg előre. M á sn a p d é le lő tt m ár o tt term ettek a tú lo ld a lró l a kakastollasok is. H a lá lo s a n g y ű lö lté k egym ást a két szomszédos á lla m fegyveresei, de ezekben az ó rá kb a n cso d á lato s egyetértésben igyekeztek a m unkásokat le te r­ rorizálni. O lya n e lkese re d e tt h a n g u la t le tt úrrá a b á n yá b a n , hogy jo b b n a k lá ttá k a visszavonulást. Behúzódtak az iro d á b a . M i p e d ig a szerszám raktárban tá rg y a l­ tuk meg a te n n iva ló ka t. — N incs más választásunk, ezt m in d n y á ja n tu d ju k - m ondta Kiss István, a se jttitká r. — A le g h atá s o s a b b fegyver a sztrájk. Nem fé lü n k a cse n d ő rö ktő l, nem en g e d ü n k m agunk közül senkit e lvin n i. Ha nekünk békét hagynak, nem tö rő d ü n k velük. — Úgy v a n .. . úgy v a n .. . Éljen a sztrá jk! — k iá lto ztá k a munkások. Én is felszólaltam . A szakszervezet kö zp o n tja nevében üdvözöltem őket. — L á t­ já to k — m ondtam —, hogy m ennyire összetartoznak a csehszlovák és a m agyar urak, meg a csendőrök is, ha a m unkások kizsákm ányolásáról és elnyom ásáról van szó. H a ezek egységesen lé p n ek fel e lle n ü n k, legyen a mi egységünk is olyan szilárd, hogy b e le tö rjö n a fo g u k. A m iko r befejeztem , az iro d a elé v o n u ltu n k. A b izo tts á g g a l bem entem az üzem ­ vezetőhöz. A m acskalyuki bánya valam ennyi m unkása sztrájkol — m ondtam . — Igyekezzék intézkedni, hogy az írásba fo g la lt követeléseket m ie lő b b teljesítsék. A sztrájk id e je a la tt a m unkások nem h a g y já k el a bányát. — M icsoda? Nem h a g y já k el a b ányát? — k a p k o d o tt levegő után az üzemve­ zető. — M i ezt nem e n g e d jü k meg. H a nem d o lg ozn a k, nem le h e tn e k a bánya te rü le té n . A csendőrök is közbeszóltak. — M ifé le ú jd o nsá g ez. M a jd mi m e g ta n ítju k m ag u ka t. — Ö nökkel nekünk semmi d o lg u n k sincs — fe le lte m . — A bánya m unkásai és a tu la jd o n o s o k között fo ly ik a vita. — - M aga a fü le k i kom m unisták p á rttitk á ra — k iá lto tta az egyik csendőr. N incs jo g a a szakszervezet nevében beszélni. KITILTANAK „ ÖRÖKRE” P aprikás le tt a h a n g u la t. M in d e n k i szólni aka rt. Intettem , hogy v á rja n a k és én válaszoltam m indenki h e lye tt: — Ahhoz nem kérünk engedélyt, hogy hol fo g u n k ta rtó z k o d n i a sztrájk a la tt. Vegyék tu d o m á s u l: itt a b á n yá b a n lesz a sztrá jkta n ya . H ogy van-e jo g o m a szakszervezet nevében képviselni a m unkásokat, azt sem m a g u k d ö n tik el. H a a m unkások m egbíztak. . . A csendőrparancsn o k fe lu g ro tt. — B ennünket ne fenyegessen és ne oktasson! 24 �- Eszembe sincs m a g u ka t fe n ye g e tn i. Ille té k te le n ü l avatkoznak a tá rg y a lá s b a . Ha az üzemvezető úr m o n d a n i ó h a jt v a la m it a sztrájkolóknak, a kko r a sz trá jk b iz o tt­ sá g g a l beszéljen. Á lla n d ó a n itt ta lá lh a tó . V iszo n tlá tá sra . Sarkon fo rd u ltu n k és o tth a g y tu k őket. A bán yá b a n egy jó te rü le te t vá la szto ttu n k „ s z trá jk ta n y á n y a k ” . O tt m ár v á g o tt kövek voltak, hogyha kell legyen védőfegyverünk. Ú ja b b csehszlovák és m agyar csendőrök érkeztek. Ezek szó nélkül bem entek az iro d a é p ü le tb e . N a p n yug tá va l visszatértem Fülekre, hogy a h arc kiszélesítésének m egszerve­ zésével foglalkozzam . A m u n ká so tth o n b a n m ár v á rt a szakszervezet k ö z p o n tjá b ó l a titk á r. M egbeszé ltü k a helyzetet és úgy h a tá ro z tu n k : m in d e n t elkövetünk, hogy más üzemek is kövessék a m acskalyukiakat. M á r épp e n készülődtünk, hogy elm együnk e n n i v a la m it, a m ik o r b e ro n to tta k a csendőrök. Tele le tt velük a m unká so tth o n iro d á ja és u d va ra . V o lta k vagy negy­ venen. M in d k e ttő n k e t - a szakszervezeti titk á rt, engem is — le ta rtó z ta tta k , m eg­ lá n c o lta k és a losonci já rá s i h iv a ta lb a kísértek. N agyon kom ikus lá tvá n yt n y ú jth a ttu n k : két so rb a n tíz-tíz csendőr lé p d e lt fegyveresen, s mi ketten közöttük b a lla g tu n k a fü le k i á llo m á sra . E lőttünk is tíz, m ö g ö ttü n k is tíz csendőr ment. Ö sszesen negyven cse n d ő r kísért kettőnket. Éppen a kkor jö tte k ki a zo m á n cg yá rb ó l a m unkások. Parázs tü n te té s t re n d e z­ tek. De a nnyi csen d ő r jö tt o da, hogy a tü n te tő k e t könnyűszerrel szétszórták. B ennünket külön kocsiba tuszkoltak. Losoncon a já rá s i h iva ta l b ö rtö n é b e k e ­ rü ltü n k. - H á t ez a la p o s a n kitervezték - m ondtam a szakszervezeti titk á rn a k , aki becsületes b a lo ld a li szo ciá ld e m o kra ta volt. - Úgy látszik, te rro ra l a k a rjá k leverni a sztrájkot. - Igen, ez a valószínű — m ondta a titk á r. - Szám ítottam a cse n d ő rö k b e a v a t­ kozására, elvégre négy n a g yo b b üzem ről van szó. Bizonyára m egszállták a g y á ra ­ kat és a kőbányára fegyverrel törnek. Félek, összeütközés lesz, mert azok, a m in t látom , karakán, b á to r em berek. Kő p e d ig a ka d bőven a kezük ügyébe. Reggel a já rá s i fő n ö k személyesen h a llg a to tt ki b e n n ü n ke t, Ü nnepélyesen b e je le n te tte , hogy „ ö rök id ő k re ” k itilt az egész losonci já rá s b ó l. N em rég fe lid é ­ ződött em lékezetem ben ez a p illa n a t: lá to g a tó b a n já rta m Losoncon, a h o n n a n „ ö rö kre ” k itilto tta k az urak. Ö csém kisért, aki ma a Csehszlovák S zocialista Köz­ tá rsa sá g b a n a p o litik a i rendőrség ő rn a g ya . Persze az ö rökre szóló k itiltá s t már jóval e lő b b m egszegtem : a lig te lt el ké t-három hét, m ár ú jra o tt voltam . A szakszervezeti titk á rt szabadon e n g e d té k, ille tve kikísérték az á llo m á sra , s fe lra k tá k a vo n a tra . Engem m e g lá n co lva , cse n d ő ri kísérettel Lévára to lo n c o lta k és o tt á ta d ta k a rendőrségnek. Elő lről kezdődö tt a lévai h e rce -h urca . C sernák G yu la , a kom m unista a lp o lg a r­ m ester Pozsonyba m ent és követelte, hogy ism erjék el ille tő s é g e m e t a szülőváro­ som ban. M íg ez e lin té z ő d ö tt, fo g va ta rto tta k . Ez még csak a kise b b ik b a j volt. A nag yo b b az, hogy közben leverték a m acskalyuki sztrájkot, Kisst és néhány tá rs á t le ta rtó zta ttá k, a tö b b i üzem m u n ká sa it is rákényszerítették a m unka fo ly ta tá s á ra . 25 �MEZEY KATALIN Így készül Járunk az egyhangúság emlékművei közt, hol oszlopot épít a vízcsepp, csak türelem, csak türelem, csak türelem. Jég ül a szempillánkra, ráncboglyaik hullnak az arcra, vállunkról lemossa a húst ez a csepp, de türelem, Így készül minden a föld mélyén, idelenn, csak türelem, csak türelem, türelem, türelem. V A R G A RUDOLF Aznap születtem én Apám, a katonaszökevény keletről jött. Amerre járt, virágok nőttek: vércseppek, átütötték az eget — földet. Ingén vért, rozsdát, földet hozott, 26 �H azajött: megverte anyámat, lekurvázta, megette az összes kenyerünket, másnap magára öltötte a hámot, elm ent szántani. Aznap születtem én, hetykén, anyám m ajd belehalt, Péter, Pál napja volt, éjszaka nagy vihar. ANDRÁS ENDRE Párbaj a szőlőhegyen A fő szo lg a b író és c s a ló d ja m inden esztendőben o tt n y a ra lt a d iva to s g yó g y­ fü rdőhelyen, ahová a b b a n az id ő b e n fő le g a g y a n ú tla n szárm azású ú ric s a lá d o k já rta k. Érkeztükre a v illa tu la jd o n o s a re n d b e h o z a tta a n a gyszállóval á te lle n b e n lévő ép ü lete t. A já rá s fő h a ta lm ú ura g a zd a g em ber volt. A h á b o rú m ásodik évében fedezte fel ezt a völgyben m eghúzódó n ya ra ló h e lye t és b e n n e a neki tetsző é p ü ­ letet, am elyet színe m ia tt a környező fa lv a k népe vörös v illá n a k nevezett. A fő b író még azn a p m egegyezett a v illa g a z d á já v a l: h a jla n d ó m e g fize tn i a költségeket, de festesse á t a külső fa la k a t, nem b á n ja ő, a k á r h u p iké kre is, m ert ő bolseviki házban nem lakik. Egy hét m úlva aztán n e g ye d m a g á va l b e k ö ltö z ö tt a n y a ra ló b a , am ely friss okkersárga színével tú lh a rs o g ta a környék v illá in a k va lam ennyi színcsodáját. U g y a n ­ nazon a napon m agához re n d e lte a szomszéd községbeli csendőrőrs p a ra n c s n o ­ kát és utasításokkal lá tta e l: — Az ü d ü lő te le p e t n a p o n ta kétszer p o rtyázzák! T o v á b b á : b e já rn a k a strand te rü le té re ! Igen? A ki csak a le g p a rá n y ib b m értékben gyanús, k itilta n d ó ! Igen? A rról sem fe le d ke ze tt meg a p e d á n s fő b író , hogy az ő rsp a ra n csn o k ú tjá n figyelm eztetést kü ld jö n a nagyszálló g o n d n o k á n a k . Legszem élyesebb ó h a ja volt, hogy a szálloda la kó i ezentúl csak á rjá k lehetnek. Egyszóval a n a g y h a ta lm ú úr védetté n yilvá n íto tta a fü rd ő h e ly e t. A jó l e lig a z íto tt k a ka sto lla so k nem gya kra n , 27 �de precízen intézkedtek. Egy a lk a lo m m a l a gyógyforrás körül helyet fo g la ló tá rs a ­ sá g á n a k a fő b író lelkesen ecsetelte közegei fe jle tt p o litik a i érzékét, katonás hűségét. — Á llíto m az uraknak, ha a csendőreim e lő tt fe lv o n u lta tn á m , m o n d ju k a szomszéd já rá s lakosságát, a kik közül ta lá n senkit sem ism ernek, á llito m , a n y a ­ könyvi okm ányok nélkül, a k á r n y o lc a d iz ig le n is kivá la szta ná k a zsidó szárm azású­ a kat. . . És persze, éppíg y p riu szla p o k n é lkü l a kom m unistákat. Az u raknak nagyon tetszett m indez. E lra g a d ta tá ssa l te k in te tte k a megye le g ­ rá te rm e tte b b fő s z o lg a b író já ra . A b e a v a to tta k azt beszélték, csupán ra jta m úlott, hogy nem le tt a nagy megyei város po lg árm e ste re . Ő ugyanis a p ja nézetét v a llo tta , a ki szintén fő b író volt. — Fiam, jó l jegyezd m e g : polg árm e ste r, b a n k ig a z g a tó , esperes b á rki lehet, de fő szo lg a b író az nem ! A karakán fő b író a zonban nem csak csendőreivel ta rto tta féken a la ttv a ló it, hanem személyesen is közrem űködött te kin té lye növelésében. M e g tö rté n t egyszer, éppen nyaralása id e jé n , hogy az u rakkal k a n m u rit rendezett az egyik környékbeli szőlősgazda p in cé jé b e n . K erítettek sebtében két á g ró ls z a k a d t c ig á n y t is a m u la t­ sághoz, a kik v irra d a tig húzták a ta lp a lá va ló t. É jfé ltá jra a vo lksb u nd ista s a jtg y á ­ ros m ár an n yira lerészegedett, hogy lárva képpel, szemébe ló g ó h a jja l négykézláb m ászkált az asztal a la tt. A p a n a m a -g ya n ú s n yu g a lm a zo tt árvaszéki ü ln ö k egy három hektós üres h o rd ó ra te le p e d e tt és rekedten é n e ke lte a „ C sordapásztorok, m időn B etlehem ben. . .” kezdetű egyházi d a lt, s lá b á v a l verte hozzá a taktust. A re a k tiv á lt ezredorvos a kenyér fo g ytá va l u jja iv a l m á rto g a tta s tö m te m a g á b a a bogrács mélyén m egde rm e d t zsíros ragacsot. A fő b író jó l ta rto tta m agát. R ettenetesen b írta a szeszt. Szokása szerint, ha m ám oros volt, m in d ig a zenészeket célozta meg sajátos h u m o rá n a k nyilával. — N a, füstösök, szerettek-e fü rd e n i? díszlépésben m aga elé vezényelte. — kérdezte tő lü k, m iu tá n m in d k e ttő t — H át. . . a m iko r úgy a lk a lo m kínálkozik - szólt az ö re g e b b . — Na és m uzsikálni szerettek-e? — Azt, a z t. . . Legkivált. . . - fe le lte rá a fia ta la b b . — De azért a hegylevét sem ve tite k m e g . . . Igen? — H át.. . u g y e b á r.. . p lá n e a szagosat - v ig y o ro d o tt el az id ő se bb hangász. Sikeres b ókja a gazda k itű n ő m uskotályos b o rá n a k szólt. — Jól fe le lte te k ravaszok — d icsé rte meg őke t a fő b író és leereszkedően h á t­ b a d ö n g e tte őket. Azok h á lá b ó l nyom ban rákezdtek a n a g yú r kedves d a lá ra . Az ezredorvos a b b a h a g y ta a n y a la ko d á st s m ár é n e ke lte is. — A csitári hegyek a la tt régen leesett a hó. . . — Á csi! - in te tte le a zenészeket. — U rak, most fig y e lje te k ! dához fo rd u lt: — M o n d ja csak! Van még e b b ő l az om inózus szagosból? — Van vagy két-három hektóval, nagyságos uram . — Helyes. A kkor most eg yke ttő re te le m e ri itt ezt a k á d a t! Igen? — A k á d a t? .. . D e h á t k é re m . . . 28 szólt s a g a z ­ �- Azt m ondtam , te le m e ri. Igen? A gazda fejcsóválva e le g e t te tt a kívánságnak. A m iko r a kád fé lig m egtelt, a fő b író m e g p a ran c s o lta a cig á n yokn a k, vetkőzzenek le egy száll alsó ra , á llja n a k be az edénybe és p ia n o pianisszim o kezdjék el ú jra a d a lt. A fia ta la b b h a jlo tt a szóra, az öreg cig á n y v o n a k o d o tt. M in t k id e rü lt később, a fö lső ruha a la tt nem vo lt semmi. A fő b író a zo n b a n nem ism ert p a rd o n t. Ő m aga végezte el a vetkőz­ te té st és az idős zenész b o rb a á llítá s á t. A k a p á ló d zó e m b e rké t egyke ttő re össze­ csom a g o lta s m e g m á rto g a tta az á h íto tt ita lb a n . A g a zd a szót e m e lt a durva tré fa e lle n , fő le g az öreg védelm ében. Ő m aga sem vo lt m á r fia ta l, de ősz h a ja e lle n é re is e rő tő l duzzadó, kemény em ber. - N agyságos iste n a d ta . úr, az ég s z e re lm é re !... H a g y ja Józsi bácsit, tü d ő b a jo s az A fő b író , m int a k it m egzavartak já té k á b a n , dühösen nézett a g a zd á ra . - N agyságos úr, kérem ! — p ró b á lk o z o tt am az ismét. - Nem kérdeztem m a g á t! Igen? — fo jto tta az idős para sztb a a szót, de m ár nem is tö rő d ö tt vele to vá b b . Testét kissé e lő re d ö n tv e lá b u jja ira helyezte a súlyt, s m iként ha karm ester volna, k a rjá t m ag a sb a e m e lte s ráke zd te : - A csitá ri hegyek a la t t . . . Az urak közül tö b b e n brávóztak és ta p s o lta k a p ro d u k c ió n a k . A szőlősgazda nem tá g íto tt: - Tisztelettel kérem az u ra ka t, h a g y já k a b b a . H a nem tu d n a k sz o líd a b b an vig a d n i, kénytelen leszek véget vetni a m u la tsá g n a k. . . A gazda még jó fo rm á n be sem fe je zte a m o n d a to t, a n a g yú r e lb ő d ü lt: Igen? N a, n é z z é te k !. . . A büdös p a ra s z tja ! Te akarsz m inket ille m re ta n íta n i? Keze m agasba le n d ü lt, hogy visszájáról a rc u l c sa p ja v e n d é g lá tó já t. A paraszt ö n ké n te le n ü l fe je elé ta rto tta k a rjá t, a m it a fő b i ró tá m a d á s n a k vélt. - P ra clit le ! - p a ra n c s o lta , közben pisztolyt rá n to tt. Az ősz em ber kénysze­ rűen engedelm esked e tt. - A zért m ondom .. . — e n y h ü lt meg a h a n g ja a fő b író n a k és fegyverét köny­ nyed m o zd u la tta l farzsebébe süllyesztette. A ztán kihúzta o n n a n , s közben b a lk e ­ zével h atalm as p o fo n t m ért a g a zd a a rcá ra . A paraszt arcán a nagy pecsétgyűrűs kéz ütése nyom án kiserkedt a vér, de szem rebbenés nélkül á llta a to v á b b i három csapást. Tudta, ha szem beszáll, vagy lelövi ő t a m e g va d u lt nagyúr, vagy ő veri agyon tá m a d ó já t. C sa lá d o s e m b e r lévén, a tű ré st választo tta . Ezzel aztán vége is szakadt a ka n m u rin a k. Ettől a n a p tó l kezdve, mivel a m u la tsá g híre nem m a ra d t tito k b a n , még n a ­ gyobbá v á lt a fő b író te kin té lye . V a ló sá g o s hős le tt azoknak az u ra k n a k a szemében a kik csa lá d i vagy tá rs a s á g i elbeszélésekből ism erték az e ffé le , szila j és m agyaros m ulatozást. A fő b író m aga sehol sem e m le g e tte . Szóra sem érdem es — m ondta azoknak, a kik törleszkedve kiváncsiskodtak, de azért b e lü l nagyon büszke vo lt n e ­ vezetes k a la n d já ra . N ya ra lá sa végén, a m iko r e lb ú csúzo tt tá rs a s á g á tó l, m e g á lla ­ p o d o tt az urakkal, hogy jövőre, azaz 1945-ben ism ét itt ta lá lk o z n a k . Erre a zonban nem k e rü lt sor. Szép elképzelésüket keresztülhúzták a h áborús események. A re tte g e tt fő b író még id e jé b e n n yu g a tra k ü ld te c s a lá d já t, ő m aga 29 �v a la h og ya n e lü g yetle n k e d te a m enekülést. T a lá n a b b a n bízott, hogy sokat e m le ­ g e te tt csodafegyverek m e g fo rd ítjá k a h adihelyzetet. Az egyik n a p aztán a rra é b ­ redt, hogy m ár m enekü ln i sem lehet. H a jn a lb a n h a g yta el kastélynak is b e illő o tth o n á t. Nem kívánta bevárni a szovjet c sa p a to ka t, b á r a nyáron a gyógyforrás körül üldögélve, nagy h a n g o n szavalta m in d ig népes tá b o rá n a k : — Feltéve, de meg nem engedve, ha a bolsevikok ősi fö ld ü n k re lépnek, én leszek az első, aki eleven testével zá rja el ú tju k a t! M á sn a p késő estére, nagy e rd e i ke rü lő k u tán érkezett meg az egykori vörös villához. Az e m eleti szobából h a lvá ny fénycsík szű rő d ö tt ki a b a lk o n ra . S okáig d ö rö m b ö lt a vaspántos tö lg y fa a jtó n , de a tu la jd o n o s nem m utatkozott. A m ikor aztán nagysokára e lu n ta a zajt, leszólt a fé lig n y ito tt a b la k b ó l: — Ki az és m it aka r? Az ú jb ó li kérdezésre is csak su tto g ó h ang fe le lt. A v illa g a z d á ja h a tá ro z o tta n visszaszólt: — N agyon sajn á lo m , fő b író úr, de most nincs szezon M á su tt sem k a p o tt szállást vagy bebocsátást. Szitkozódva h a g yta el a te le p et, s ismét fe d é l nélkül tö ltö tte a nyirkos éjszakát. A m iko rra kiv ilá g o s o d o tt, olyan sejtése tá m a d t, m in th a m ár já r t volna a rra fe lé . De e b b e n mégsem vo lt bizonyo s. M ire a na p fe ljö tt, e lv e tő d ö tt a szőlősdom bra, a h o l a nevezetes k a n m u rit re n d e z­ te. Persze a kkor a term észet is más ru h á t viselt, a fő b író is m ásképp szem lélte a v ilá g o t. A h id e g tő l és a fá ra d s á g tó l a la p o s a n kim e rü lt. V é g ü l m e g lá to tt eg y présházat, am elynek a b la k á n á t p ip á ló füstcső e m e lk e d e tt az eresz m ag a ssá g á ig . B enyitott, ám a b b a n a p illa n a tb a n meg is b á n ta . V issza fo rd u ln i a zo n b a n már nem le h e te tt. Köszönt s m e g á llt az a jtó b a n . A présház la k ó ja épp e n egy kiszu­ p e rá lt h o rd ó d o n g á b ő l fa ric s k á lt v a la m it. A v á ra tla n jövevény lá ttá n ko m ótosan leeresztette a szekercét. Se h id e g , se m eleg a d jis te n n e l viszonozta a köszöntést. V árta, hogy az érkező m o n d ja meg, mi já ra tb a n van. Bozontos szem öldöke a ló l, összehunyorított szemmel m é regette az id e g e n t. Nem ism erte meg em berét, aki szakállasa n, m egviselt á lla p o tá b a n a lig h a s o n líto tt az egykori hatalm a ssá g h o z. A fő b író v á llá n jó ko ra tö m ö tt hátizsák torn yo so d o tt. Kék szeme fagyos te k in te té t kétségbeesett e lszá n tsá g g a l fú rta b e le a parasztéba. A sarokba szorított macska ösztönös harci fegyelm e a la tt néz ily szenvtelenül és h id e g e n e lle n fe lé re , várva az alka lm a s p illa n a to t a tá m a d á s ra vagy a m enekülésre. A szemek p á rb a ja nem sokáig ta rto tt A gazda e lfo rd íto tta te k in te té t. Lelök­ te a tuskóról a d o n g á t, de a szekercét nem rakta le. A fő b író is m a rká b a n szo­ ro n g a tta a göcsörtös hegym ászó b o t fe jé t. Ú jra egym ásra p illa n to tta k . A p a ra szt­ nak rém lett, hogy v a la h o l m ár ta lá lk o z ta k . B árhogy is e rő lk ö d ö tt, nem jö tt rá. V égülis m egkérdezte: — H ol lá tta m én az urat?. . . — Nem tudom — h a n g z o tt a kim ért válasz, am elyet hosszú csend követett. — H á t akkor. . . kit tiszte lje k az ú rb a n ? — Szécsy B a rn a b á s . . . ta rta lé k o s h u szá rka p itá n y vagyok! — Én meg S andi. . . S andi Ferenc. — Ö rvendek — szólt m e g kö n n ye b b ü lte n 30 a fő b író , s te n ye ré t a d ta a kezét �n yújtó parasztnak. Eközben b a ljá b a vette a fütyköst, m ert úgy tű n t neki, hogy S andi ú jb ó l fikszírozza. M e g n y u g o d o tt a zo n b a n , a m iko r a gazda a d ó z n ijá t n y ú j­ to tta fe lé je . Leült a lócára, öle közé fo g ta a b o to t és d e rm e d t kézzel m e g p ró b á lt m a g á n a k c ig e re ttá t sodorni. Lassan m ent a m űvelet, m inden fig ye lm é re szükség volt, hogy sike rü ljö n . S andít nem hagyta nyugton az ismerős ism eretlen. Kínos h a llg a tá s u tán ő tö rte meg a cse n d e t: — A fro n t m iatt? Igyekszik va lahová? — Csak a rra a néhány n a p ra .. . Am íg a ném et tá m a d ó ékek szétszabdalják a vörösök fro n tvo n a lá t. — A ztán? — A tö b b i m ár g ye re kjá té k lesz. H etek a la tt á tk e rg e tjü k őke t a K á rp á to ko n . — B ajosan. Este id e h a llo tta m az ágyúzást.. . Ő k e t az a tya ú riste n sem h a tja meg. á llít­ — Ezt meg hon n a n veszi? V agy csak sejti, m in t macska az esőt? — M o n d ju k, sejtem — re p lik á z o tt S andi. — De ha sejtem , a kko r is így lesz! A fő b író igyekezett tü rtő z te tn i m a g á t. T a lá n még a ténynél is jo b b a n in g e re lte , hogy S andi nemcsak, e lle n m o n d neki, hanem iá th a tó a n ö rü l a g o n d o la tn a k . Le­ nyelte a zonban a keserű p iru lá t. M é lye t lélegzett, m a jd o k ta tó h a n g o n rákezdte: — Ú gy látom , bará to m , m a g á n a k illú z ió i v a n n a k a jö v ő jé t ille tő e n . Itt ebben jó l felsze re lt kis présházban most m a g á é m inden. A ház, a szőlő, a szerszámok és a term és. M e d d ig ? A zt képzeli tá n , hogy a vörösök m e g h a g yjá k? — G o n d o lo m , csak m e g h a g yjá k. . . — Én meg tudom , hogy nem. . . M ég a d ik ó já t is e lko m m u n izá ljá k. H a llh a to tt róla egyetm ást. Igen? — H a lla n i h a llo tta m , de nem hiszem. — Jó, ne h ig y je ! M á r csak azért sem, m ert erre nem k e rü lh e t s o r . .. Nézze, kérem. Én valam icskét érte k a h a d itu d o m á n yo kh o z. S zabad legyen fe lté te le zn i, hogy ezt nem vonja kétségbe. Ige n ? A ztán, városi e m b e r lévén, jo b b a n is tá jé k o ­ zott vagyok.. . Így h á t értesüléseim szerint a D u n a -D rá v a -B a la to n v o n a lá b a n p o n ­ tosan nyolc páncélos h a dosztály vá rja a bevetést.. . M á rm in t az új fegyverekkel.. . N o, barátocskám , m it szól m indehhez? S andi h itte is meg nem is. Igaz, ő e d d ig m ásképp tu d ta , de az id e g en olyan h a tá ro zo tta n részletezte, hogy összekavarodott ben ne a m ár szépen e lre n d e z ő d ö tt kép. M i lesz, ha a ném etek m égis m e g fo rd ítjá k a h a d ihe lyze te t? - tű n ő d ö tt m a­ g á b a n s a puszta lehetőség le h a n g o lta . — Bizonyos ebben az úr? - kérdezte kisvártatva. — U gyan, kérem ! H a nem így volna, h o n n a n tu d h a tn á m ? Sőt nem ta rto m k i­ zártnak, hogy a vörösök e p illa n a tb a n m ár h a n y a t-h o m lo k iszkolnak visszafelé. A zért is nem h a llu n k é jje l ó ta ágyúzást. — Így h á t az úr is h a llo tta . . . — H ogyne. C sakhogy azok ném et ü te g e k v o lta k .. . L á tja , én ezt is tu d o m — 31 �m ondta m ár szinte m eleg, bizalm as h a n g o n a fő b író és S andi kín á lá sá ra ú ja b b c ig e re ttá t sodort m agá n a k. Szentül meg volt győződve róla, hogy b lö ffölésével kezesbáránnyá te tte a g a z d á t s vég ké p p e la lta tta a személyére vonatkozó g y a n ú ­ já t. Ha e d d ig nem ism erte fö l öt, ezután még úgy sem ! Ám a gazda csak fé lig fig y e lte szavait, jo b b a n az ism erősen hadonászó ke­ zet. Egyszer csak m e g a ka d t te k in te te a zöldköves cím eres gyűrűn, am ely az idegen balkezének középső u jjá n c s illo g o tt. Nem é rd e k e lte to v á b b a hadihelyzet, m inden á tm e n e t nélkül té m á t v á lto tt: — Jól h a llo tta m ? Azt m o n d ta az úr, hogy Székynek hívják... Nem testvére a mi vo lt fő b író n kn a k, Széky Á kosnak? - H ogy hogy a v o l t fő b író ju k n a k ? — szakadt ki a k a ra tla n u l is in g e rü lte n a kérdezett száján, de gyorsan így fo ly ta tta : - Széky sok van az országban, ilyen nevű fő s z o lg a b író t meg nem ismerek. . . — Esküdni m ertem volna rá, m ert hogy a n n yira fo rm á d zik hozzá. - Furcsa és p rim itív viccei va n n a k m a g á n a k ! Én Széky B a rn a b á s ta rta lé k o s huszárkapitány vagyok, sem öcsém, sem bátyám , és m in d e n e k e lő tt m agam ra fo r­ mádzom — p ró b á lta leszerelni a parasztot, a rca közben viaszsárgára vált. Kezé­ ben m egrezzent a fé lig m e g so d o rt c ig e re tta , k ih u llt b e lő le a törekes dohány. S andi észrevette a m eghökkenést. A gyűrűs kezet nézte k ita rtó a n , am elyről c s a lh a ta tla n u l felism erte nyári vendégét. S nem csak a fő b író s á p a d t el e ttő l, h a ­ nem ő m aga is. Így h á t e lő l ről ke zd ő d ö tt a szemek p á rb a ja . M in d k e tte n tu d tá k , az nyer, aki először üt. U g rá sra kész ra g a d o zó k fig y e lik így egym ást, várva a le g a lk a lm a s a b b p illa n a to t. M eg sem h a llo ttá k a re p ü lő g é p e k e rősödő zúgását. Egyszer csak k iv á g ó d o tt a présház a jta ja . G ö lö n csé r Jóska, a szomszédék kamasz fia rik k a n to tta el m a g á t a nagy esem ény büszke h írh o rd o z ó ja k é n t: — Feri bácsi, az oroszok! A n yito tt a jtó n á t jó l h a lla ts z o tt a sző lő d om b o t átszelő útra fe lka p a szko d o tt h e rnyótalpas harckocsi erősödő csikorgása. S a n d ib a n az im énti görcs fe lo ld ó d o tt. Kezében h irte le n m a gasba le n d ü lt a kékes fényű szerszám. S ú jta n i a zonban m ár nem vo lt kire. A fokozódó d ü b ö rg é s ­ ben még lá tta , a m in t a h a d itu d o m á n y o k b a n oly a n n yira já ra to s vendége, nehéz h á tizsá kját e ldobva, fu tó lé p te k k e l le k a n y a ro d ik a szekérútról, K ispálék p in c é je m ellett. S ekkor egy p illa n a tra ism ét s a jo g n i érezte a gyűrűs kéztől m egsebzett a rcá t. Később, a m iko r m a g á ra m ara d t, k itö rt b e lő le a h a h o ta . Joggal érezte, n a ­ g yobb e lé g té te lt ka p o tt a sorstól, m in t a m ilye t a s a já t e re jé b ő l va la h a is m eg­ szerezhetett volna. 32 �ÉLETÜNK NÁDHÁZI LAJOS A népművelés munkásairól H a a népm űvelés egyes te rü le te it vizsgáltuk, vagy kü lö n bö ző fó ru m o ko n v i­ ta ttu k , igen g yakran a tá rg y i és személyi fe lté te le k körül sűrűsödtek a pro b lé m á k. S zám talanszor m e g á lla p íto ttu k , hogy a népm űvelés személyi fe lté te le i nem fe ­ lelnek meg a követelm ényeknek, a tá rs a d a lm i elvá rá so kn a k. Több helyen k ife je ­ j ezésre ju to tt, hogy a népm űvelés személyi gyengeségei — más g á tló tényezőkkel ta lá tko zva — la ssítják a korszerű népm űvelés k ia la k u lá s á t. Az e lh a ng zó vélemények, a vizsgálódások m in d ig csak egy-egy részterület o ld a la iró l ra g a d tá k meg a népm űvelés személyi á llo m á n y á t, és egy vagy csupán néhány szem szögből p ró b á ltá k az á llítá s a ik o b je k tiv itá s á t ig a z o ln i. Több más tényező m ellett, ta lá n az e g yo d a lú vélem ények kevésbé m eggyőző vo lta is hozzá­ já ru lt, hogy a népm űvelésünk to vá b b fe jle szté sé n e k fo n to s kérdései között a le g ­ u tó b b i id ő kig nem k a p o tt k e llő helyet a ká d e r és személyzeti m unka. A népm űve­ lés irá n ti tá rs a d a lm i elvárások növekedése, a szocialista ku ltú ra fejlesztésének és terjesztésének követelm ényei, kü lö n bö ző fó ru m o k o n e lh a n g z ó vélem ények h e ly t­ á lló s á g á n a k m e g á lla p ítá s a ö sztönzött b e n n ü n k e t a népm űvelésben d o lg ozó k helyzetének, körülm énye in e k m élyebb vizsg á la tára . A v iz s g á la tta l az v o lt a célunk, hogy p o ntosan fe ltá rju k : a népm űvelésben d o lg ozó k m ilyen m értékben fe le ln e k meg az irá n y u k b a n tá m a s z to tt tá rs a d a lm i elvárásoknak, m elyek azok a tényezők, a m e lyek a személyi fe jlő d é s ü k e t, h atékony m unkavégzésüket segítik, esetleq g á to lják. T a p a s z ta la to k a t kívántunk szerezni a népm űvelési tevékenység eredm ényességében re a liz á ló d ó személyzeti m unka szin t­ jé rő l. A népm űvelők helyzetének fe ltá rá s á n á l, elem zésénél fig y e le m b e vettük az MSzMP. P o litika i B izo ttsá g á n a k a ká d e r és személyzeti m unkára vonatkozó a la p ­ elveit, m eg yénk népm űvelésének s a játos körülm ényeit, fe jlő d é s é t, az országosan érvényesülő te n d e n c iá k a t és k ia la k u lt szinteket. A vizsg á la to t kérdőíves m ódszerrel fo ly ta ttu k , d e a k a p o tt érté ke ke t, v á la ­ szokat a személyes és csoportos beszélgetések során e lle n ő riz tü k , és fe lh a s z n á ltu k a vizsg á la to t végző vezető beosztású n é p m űvelők k o n kré t is m e re te it is. A vizs­ g á la t során a következő a la p v e tő kérdésekre k ívá n tu n k választ k a p n i: M ilyen a népm űvelők — p o litik a i m eggyőződése, m a g a ta rtá s a , cselekvése — vilá g n é ze ti felkészültsége — szakm ai iskolázo ttsá g a — h e lytá llá sa a g y a k o rla ti m un ká b a n — személyi fe jlő d é s é n e k lehetősége 3 33 �— éle t- és m unkakö rülm é n ye — an ya g i és erkölcsi m egbecsülése. H ogyan h a t a népm űvelés d o lg o z ó ira — a népm űvelés szervezete, m echanizm usa — a népm űvelés irá n ti tö b b irá n y ú elvárás — a lakosság igényein e k egyre d iffe re n c iá lta b b á válása. Felm érésünket 118 fő h iva tá sú , 401 tis z te le td íja s n épm űvelőre, és 187 SzB, ille tve KISZ, ku ltu rfe le lő s re te rje szte ttü k ki. A részletes elem zést csak a fő h iva tá sú népm űvelőkre vonatkozóa n végeztük el. A k ésőbbiek során le írt tények, m e g á lla ­ pítások, következtetések is a fő h iva tá sú népm űvelőkre vonatkoznak. A h o l széle­ sebb kö rt é rin te k, külön fo g o m je le z n i. . A népm űvelők p o litik a i kérdések irá n ti é rd e klő d é sé re a sajtó -o lva sá su k, televízió-nézésük, és rá d ió -h a llg a tá s u k a la p já n p ró b á ltu n k következtetni. P o litika i tá jé k o z o tts á g u k a t a beszélgetések során é rzékeltük. P o litika i cselekvésükre, m a g a ta rtá su kra , h e lytá llá s u k ra a m u n ka kö ri fe la d a ta ik végzéséből, a p á rt és tá rs a d a lm i szervezetekben fo ly ta to tt tevékenységükből következtettünk. Az a d a to k és a tények fe ld o lg o zá sa a la p já n n yu g o d ta n á llíth a tju k , hogy a m egyében d o lg ozó fő h iva tá sú n épm űvelők a p o litik a i kérdések irá n t é rd e k lő d ­ nek. A le g fo n to s a b b tá rs a d a lo m , g a zd a sá g i és k u ltu rp o litik a i kérdésekben tá jé ­ kozottak. T á jé ko zo ttsá g u ka t e lsősorban a te le vízió b ó l szerzik. A 66 százalékuk s a já t vevőkészülékkel rendelkezik. Elég je le n tő s a n a p ila p o k rendszeres o lv a ­ sóinak száma is. A N é p sza b a d sá g -o t 66 százalékuk, a N ó g rá d -o t 54 száza­ lékuk. a T ársadalm i Szem lé-t 17 százalékuk e lő fiz e ti. A d a ta in k , és a szerzett ta p a s z ta la ta in k szerint a te levízió nézőinek, a n a p ila p o k rendszeres o lva só in a k száma az e lő fize tő kn é l sokkal tö b b . U g ya n is a tá jé k o z ó d á s n a k ezen eszközei a m űvelődési intézm ényekben rendelkezésre á lln a k és a le h etőségekkel tö b b e n h e ­ lyesen élnek. Az e m líte tte k e lle n é re sem le h e t a p o litik a i tá jé ko zo ttsá g o t g ye n geségektől te ljesen m entesnek ité ln i. A na g yfo kú e lfo g la lts á g m ia tt még tö b b népm űvelő e l­ m ulasztja a p o litik a i kérdések fo lya m a to s fig ye le m m e l kisérését, az ö sszefüggé­ sek, a m ozgatóerők c é ltu d a to s keresését. Ez a kö rü lm é n y e se te n ké n t k ih a t a p o litik a i á llá s fo q la lá s u k ra , cselekvésükre. H a a p o litik a i cselekvésüket és m a g a ta rtá s u k a t szem léljük, egészében, jo b b m in t más érte lm isé g i rétegeké. A 40 százalékuk ta g ja a p á rtn a k , tö b b e n ve­ zetői tisztséget tö lte n e k be. Az 5 százalékuk kivételével aktívan tevékenykednek a kü lönböző töm egszervezetekben. Az 55 százalékuk p e d ig tö m e g szervezeti, vagy tö m e g mozg a lmi vezető i t tisztség e t tö lt be. Ezek közül tö b b e n já rá si vagy megyei ve zetőtestületekben vá la szto tt vezetők. A 35 százalékuk m u n ka id ő n tú li tá rs a ­ d a lm i tevékenysége m eg h a la d ja az á tla g he ti 5 ó rát. Ehhez fe lté tle n ü l hozzá ke ll szám ítani, h ogy a j á rá sí megye i irá n v ító a p p a rá tu s b a n , a község i in té zm é ­ nyekben d o lg ozók m unka kö ri e lfo g la lts á g a is ig e n g ya kra n ( vidéki utak, re n ­ dezvények stb.) tö b b m in t n a p i nyo lc óra. A népm űvelők p o litik a i cselekvése tü k rö z ő d ik a le g fo n to s a b b p o litik a i a k ­ c ió kb a n tö rté n ő aktív részvételükön is. Szinte kivétel n é lkü l, o d a a d á s s a l d o lg o z ta k 34 �a nagy p o litik a i é vfo rd u ló k m éltó m e g ünneplésén, d e o tt ta lá lh a ttu k ő ke t az elsők között a választási tevékenységekben és az em beriség b é k é jé t fenye g e tő agresszió e lle n i k iá llá s t szervezők között Is. A p o litik a i é rd e k lő d é s ü k e t és h e ly tá llá s u k a t elsősorban a p á rt p o litik á já n a k helyes elvei, és egészében eredm ényes g y a k o rla ta m o tiv á lja . A szilárd p o litik a i m eggyőződés a la p ja it a d ó v ilá g n é ze ti ism eretekkel csupán e g yrészük re n d e l­ kezik. M arxista vilá g n é z e ti m űveltsége csak az 51 százalékuknak van. A m arxista m űveltség képzést n yú jtó intézm énytípusok szerinti m egoszlása a következő: 2 éves p á rtis k o la 1 fő 1 éves p á rtis k o la 5 fő M arxista Esti Egyetem szakositó 2 fő M arxista Esti egyetem 10 fő 5 hó n a p o s P ártiskola 2 fő Egyetem M arxizm us Á lla m vizsg a 19 fő Főiskola M arxizm us Á llam vizsga 21 fő T anítóképző M arxizm us Á llam vizsga 10 fő Á tfedés (10 fő ) felső fo kú á lla m i vég zettség ű személynél van. A m arxista ism ere­ te it a fe n te b b fe ls o ro lt inté zm é n ytíp u so kb a n je le n le g 21 személy g y a ra p ítja . K özülük h a ta n m ár e d d ig is rendelkeztek a la c s o n y a b b szintű m arxista vé g ze ttsé g ­ gel. A népm űvelők id e o ló g ia i isko lá zo ttsá g á va l nincs m in d ig összhangban a a g y a k o rla ti é le tb e n , tevékenységben m e g n yilvá n u ló m a g a ta rtá s, á llá s fo g la lá s . A ta n u lt m arxista ism eretek a lka lm a zá si szintje szem élyenként ig e n je le n tő s e l­ téréseket m utat. Az id e o ló g ia ila g fe lké szü lt n épm űvelők közül tö b b e n , széleskörben és m e g ­ győzően h ird e tik a szocializm us eszméit. Ezek a személyek a tevékenységük során, a ku ltu rá lis term ékek m egitélésével, érzékeny, b á tra n és ha té ko n ya n re a g á ln a k az a n tim a rxista m e g n yilvá n u lá so kra . G yorsan fe lism e rik a tá rs a d a lm i mozgás következtében fe lm e rü lő p ro b lé m á k a t, tö re ke d n e k azok helyes m egválaszolására, és m egoldásuk ú tja i keresésére. T a lá lko zu n k viszont o lya n fe lsőszintű m arxista is k o lá z o tts á g g a l rendelkező népm űvelőkkel is, a kik az egyes e lm é le ti té te le k e t m echanikusan p ró b á ljá k a va ló sá gra rá il leszteni. A k a d n a k o lya n o k is, a k ik önkényesen egym ás m ellé tett, valóságelem ek fe lh a sz n á lá s á v a l téves e lm é le ti k o n s tru k c ió k a t a lk o tn a k . Ezeknek a szem élyeknek a tévelygései a zé rt is veszélyesek, m ert a környezetükben nem egyszer id e o ló g ia ila g képzetteknek te k in tik őket, je le n tős a b efolyásuk és így hibás nézeteikkel nem m in d ig m ernek szem beszállni. M ás a helyzet az id e o ló g ia ila g kevésbé képzett, esetleg csekély művészi és esztétikai ism eretekkel rendelkező n é p m ű ve lő kn é l. K örükben m ég a tö b b g ya ­ k o rla ti ta p a s z ta la to k k a l bíró és a népm űvelés p ra k tik u s v o n á s a it jó l ism erő egyé­ neknél is ta lá lk o z u n k az id e o ló a ia i m unka gyengeségeivel. N á lu n k a le g gya k ra b­ ban e lő fo rd u ló n egatív jele n sé g e k, a m arxista v ilá g n é z e t c é ltu d a to s te rje szté ­ sének e lh a n ya g o lá sa , az egyes művek és rendezvények m egité lé sé n é l a m arxista id e o ló g ia i é rté k ité le t fig ye lm e n kívül hagyása, a kétesértékű k u ltu rá lis te r­ mékek, m e gnyilvánuláso k m egtűrése. Ezek a népm űvelők a v ilá g n é z e ti és p o litik a i nevelést g ya kra n a konkrét körülm ényektől elvonatko zta tva végzik. Nem lá tn a k tisztá n , így nem is tö re k e d ­ 35 �nek helyes választ a d n i o lya n — n a p ja in k b a n és m egyénkben is fe lm e rü lő — tá rs a d a lm i és erkölcsi kérdésekre, m in t a m unkásosztály és a p á rt vezetőszere­ pének érvényesülése a szocializm us győzelm e utá n , a d e m o krá cia és a d ik ta tú ra elvi és g y a k o rla ti m e g va ló su lá sá n a k p ro b lé m á i, a szocialista d e m o krá cia é rte l­ mezésének kérdései. N é m e lyikü kn é l a h a za fisá g , a p ro le tá rin te rn a c io n a liz m u s , a nacio na lizm u s kérdéseinek m egitélésében a p ro b lé m á k tisztázása érde ké b e n te tt erőfeszítéseink e lle n é re is — még ta lá lk o z u n k p o lg á ri nézetekkel. T a p a szta la tu n k szerint népm űvelők vilá g n é ze ti fe lkészültségében még fe l­ le lh e tő gyengeségek, a la p v e tő e n két e re d ő re - az id e o ló g ia i iskolázottság hiánya és a m arxista ism eretek a lk a lm a z á s a in a k a lacsony szin tjé re — vezethetők vissza. A g y a k o rla ti tevékenységben e lk ö ve te tt tévedésekhez a két a la p v e tő ere dőn tú l hozzájárul még az is, h o g y a n é p m űvelők egy részének nem elég fe jle tt az egyes d o lg ok, je le n s é g e k közötti összefüggéseket fe lism e rő készsége és gyenge a problé m a lá tó ké p e ssé g e . Szerepet já tszik a közvetlen környezet á lla n d ó hatása, az érzelm i b e á llító d á s u k , a ta p a s z ta la ta ik m inősége, g a zd a g sá g a és nem u tolsósorban a szakm ai ism eretük szintje is. A szerzett ta p a s z ta la ta in k a n épm űvelők v ilá g n é ze ti felké szü ltsé g é re vo­ natkozóan úgy érzem csak m egközelítik a p ro b lé m á k a t. A népm űvelő tevékeny­ ség tu d a tfo rm á ló je lle g e m ia tt viszont nagyon szükségesnek ta rto m hogy ne á ll­ ju n k meg ezen a szinten, hanem a párt, az á lla m i és töm egszervezetek a jö vő b en te kin tsé k a la p v e tő fe la d a ta ik e g yikének a népm űvelésben d o lq o zó k id e o ló g ia i felkészültségének, m e g n y ilv á n u lá s a in a k elem zését, a m arxista v ilá g n é ze t tu d a to s, módszeres terjesztésére tö rté n ő felkészítését. A népm űvelők á lta lá n o s és szakm ai képzettsége az á lla m i képesítési re n ­ d e le t m egjelenése óta (1963) fo kozatosan em e lke d ik. A m egüresedő és az ú jo n ­ nan létesített m unkakörök tö b b sé g é b e m a g a sa b b végzettségű személyek k e rü l­ tek. Az 1968. m árcius 1. á lla p o t szerint a le g m a g a s a b b á lla m i és szakm ai vé g ­ zettség a következő képet m u ta tja . (Az első szám a végzetteket, a m ásodik szám a je le n le g ta n u ló k a t jelzi). Intézmény tip. V III. általános Érettségi Főiskola Egyetem Állam i ir á ­ nyítás _ 2 7 3 _ _ ̶ — 5 Tömegszerv. kult. irány. _ 4 3 — ̶ — 1 Könyvtár dolgozó Kultúro. dolgozó 7 16 6 3 _ ̶ 5 _ _ 1 15 7 1 2 6 4 2 4 3 Moziüz. do lg. Muzeológus — 6 5 4 — — A kim u ta tá s csak úgy a d te lje s képet, ha fig y e le m b e vesszük, hogy az é re ttségizettek közül 12 könyvtáros ren d e lke zik a beosztásához szükséges közép­ fo kú könyvtárosi ta n fo lya m végzettséggel. Az egyes m u n ka kö rök betöltéséhez szükséges végzettséget m e g h a tá ro zó á lla m i képesítési re n d e le tn e k a n é p m ű velők 36 �56 százaléka fe le l meg. A m u n ka kö re betöltéséhez szükséges isko la i vég ze tt­ séggel nem rendelkezők közül 13 tő ta n u l m a g a s a b b szakm ai képzettséget n yú jtó intézm ényekben. Ez a helyzet, ha fo ly a m a tá b a n nézzük a la p já b a n e lfo g a d h a tó . H a a zo n b a n a népm űvelés je le n le g i követe lm é n ye ib ő l, vagy a jö vő m ár ma is kö rvo n a la zh a tó e lvá rá s a ib ó l kö ze lítjü k meg, e g y á lta lá n nem le h e tü n k e lé g e d e tte k. M á r csak azért sem ta rth a tju k e helyzetet m e g n yu g ta tó n a k, m ert a le g a la c s o n y a b b ké p ­ zettségű népm űvelők épp e n azokon a helyeken — k u ltu ro tth o n o k b a n , könyv­ tá ra k b a n — d o lg ozn a k, a h o l a lakosság közvetlen ka p cso la tb a kerül a k u ltu ­ rá lis értékekkel. A k ia la k u lt helyzetet b o n y o lítja , hogy a képesítési re n d e le t szerinti is k o lá ­ zo ttsá g g a l rendelkezők egyrésze a szerzett ism e re te it nem m in d ig tu d ja kellően hasznosítani. Az egyetem ről k ik e rü lő fia ta lo k egyrésze csak id e á lis fe lté te le k között képzelik el a m u n k á ju k a t és az e setenként e lő fo rd u ló eredm é nyte le n sé g e ik o k á t kizá ró la g a körülm ényekben keresik. A ta n ító ké p ző népm űvelés szakán végzettek, h elyenként a ke llő se gítségnyújtás h iá n y á b a n a fa lu s i k u ltu ro tth o n o k ö n á lló irá n yítá sá t a lig képesek m e g o ld a n i. Az egyetem eken és ta n ító k é p z ő k b e n végzett egyes fia ta lo k m u n k á já n a k kezdeti eredm énytele n sé g e i sajnos erősítik a — h e lye nké n t még m e g ta lá lh a tó — szakmai hozzáértést le b e csülő nézeteket. Így a községeink egy részénél szíve­ sebben á llítjá k be az á lta lá n o s szervezési g y a k o rla tta l rendelkező vagy egy-egy művészeti ág irá n t vonzódó e g yé b ké n t képzetlen k á d e re k et. Az e m líte tt p ro b lé m á k m e g o ld á sa elé g összetett. Az egyetem i, ta n ító ké p ző intézeti o kta tá s n a k a tá v la to k ra tö rté n ő felkészítéssel e g yid őb e n helyes lenne g o n d o t fo rd íta n i, a m unka követelm ényei közötti h e ly tá llá s ra va ló felkészítésre is. A m egyei, já rá s i irá n y ító szerveknek p e d ig tö b b e t k e lle n e fo g la lk o z n i a n é p m ű ­ velői m unka helyes m egítélésével, az okka l vagy ok né lkü l k ia la k u lt és h e lye n ­ ként ma is fe lm e rü lő le b e csülő nézetek fe lszám olásával. A népm űvelés irá n y ító itó l n a g yo b b következetességet, h a tá ro z o tts á g o t — ha szükséges a ke lle m e tle n vitá k v á lla lá s á t is — igényel a képesítési utasítás követelm ényeinek érvényesítése. Az id e o ló g ia i és szakm ai képzettség és a ra jtu k nyugvó m a g a ta rtá s, á llá sfo g la lá s csak az a la p ja le h e t a sikeres tevékenységnek a g y a k o rla ti beválásnak. A népm űvelői hivatá s eredm ényes g ya ko rlá sá h o z a kü lö n bö ző m u n ka kö rök jó e llá tá sáh o z sok a d o tts á g ra , e pálya á lta l szükségszerűen m eg kö ve te lt készségre van szükség. A népm űvelésben d o lg o zó k e gy része - fő le g a kevésbé is k o lá ­ zottak — ma még nem rend e lke zn e k a m unka eredm ényes végzéséhez szükséges összetett készségekkel. H iá n yzik n á lu k a tá rs a d a lm i változásokra tö rté n ő gyors re­ a g á lá s n a k a kedvező körülm ények a zo n n a l h asznosításának képessége. Az e lm ú lt években pl. igen hosszú id ő t vett igénybe, hogy a községekben d o lg ozó népm űvelők a te le vízió t segítőnek, b a rá tn a k és ne a m u n k á ju k a t g á tló té n y e ­ zőnek tekintsék. Az új g a zd a sá g i irá n yítá si rendszert is tö b b e n k izá ró la g csak a népm űvelésre fo rd íth a tó a n ya g i eszközök o ld a lá ró l szem lélték és nem vették észre, m ilyen je le n tő s e n b e fo ly á s o lh a tja az em berek g o n d o lk o d á s á t, é le tfo rm á já t, 37 �így végsősoron m ilyen na g y h a tá s t g y a k o ro lh a t az em berek m űvelődés irá n ti igényére. M e g ta lá lh a tó még kö rükben a m egszokottság, az ö n e lé g e d e ttsé g . A m u n ká ju k eredm ényességét g ya kra n csak szám okkal m érik, vagy kizá ró la g o sa n az előző á lla p o th o z viszonyítják és e lh a n y a g o ljá k a szükségszerűen fe lm e rü lő ú ja b b elvárásokkal való összevetését. Tevékenységüknek még nem v á lt á lla n d ó a lk o tó já v á az elemzés és a h a tó k ö rü k b e ta rto zó m űvelődő közönség d iffe re n c iá lt m egközelítése. M ég viszonylag kevés n épm űvelőben a la k u lt ki a célravezető tö m egne velő és m eggyőző m ódszerek szenvedélyes k u ta tá sá n a k, szüntelen tökéletesítésének az igénye. A népm űvelésben e le n g e d h e te tle n kezdem ényezéseik egyrésze is többször m egreked az ö tle te k szintjén, csak kevesek képesek szen­ vedélyesen küzdeni elképzeléseik következetes m egvalósításáért. Az előzőekben a népm űvelők id e o ló g ia i, szakmai fe lkészültségét, m a g a ta r­ tását, tevékenységét, h e ly tá llá s á t, a követelm ények a tá rs a d a lm i elvárások o l­ d a lá ró l közelítettem meg, szándékosan m ellőztem az egyéb b e fo lyá so ló té n ye ­ zőket. A kép a zonban csak úgy le h e t teljes, ha be m u ta to m a n é p m űvelők é le tés m unkakörüm ényeit, a m u n ká ju k tá rs a d a lm i elism erését, az a n ya g i és erkölcsi m egbecsülésüket. M in d já rt a le g tá g a b b ké rd é scso p o rtta l a népm űvelés tá rs a d a lm i elism erésé­ kezdem. S ajnos a közvélem ény — d e e setenként a p á rt, á lla m i és töm egszervezeti felelős vezetők egyrésze — nem te k in ti a népm űvelési tevékenységet más é rte l­ miségi m unkához h ason ló érté kű n e k. K övetkezésképpen az em berek m űvelődését, tu d a tfo rm á lá s á t, izlés a la k ítá s á t vágző hivatásos n é p m ű ve lő t - legyen az könyv­ táros, ku ltú ro tth o n ig a zg a tó , ism eretterjesztést irányító, vagy film p ro p a g a n d is ta sem ta rtjá k más é rtelm isé g i h iva tá st g ya ko rló va l egye n lő ra n g ú n a k . Ú gy íté lik meg, hogy a népm űvelés fe la d a ta it m inden á lta lá n o s a n m űvelt em b e r — e b b e n az é re ttsé g it te k in tik m ércének — vagy egy-egy művészeti á g a t (zene, tá n c ) kedvelő személy meg tu d ja o ld a n i. Ezek a nézetek e lsősorban a régi és a h e lyenként még ma is m e g ta lá lh a tó g y a k o rla tb ó l tá p lá lk o z n a k . A népm űvelésnek a la ko ssá gg a l közvetlen k a p cso latb a n lévő részét hosszabb id e ig alcsony fe lkészültségű em berek végezték. A kik m a g a sa b b fe lké szü ltsé g g e l rendelkeztek, rendszerint más h iv a tá s i p e dagógus, orvos stb. — g ya ko ro lta k, a népm űvelést csak kényszerből, jo b b esetben kedvtelésből fo ly ta ttá k . A népm űvelés helyzetének m egváltozásával, a széles tö m e g m ozgalom m á terebélyesedésével, az irá n y á b a n k ia la k u lt nézetek szinte a lig v á l­ toztak. Ez tö b b tényező m e lle tt azért tö rté n h e te tt így, m ert a népm űvelésben d o lg ozó érte lm isé g ie k száma ugyan m egnőtt, d e a n épm űvelők helyzete mivel to vá b b ra is m ásodlagos fe la d a tk é n t végezték a m u n ká t — szinte m it sem változott. Hosszú küzdelem á rá n le h e te tt e lfo g a d ta tn i a g o n d o la to t, hogy egy tö b b ezer lakosú község k u ltú rá ló d á s á n a k , m űvelődésének irá n yítá sá t, tervezését, szervezését nem lehet csupán kedvtelésből végző em b e rre bízni, hanem ez össze­ te tt fe la d a tta l hivatásos népm űvelőket kell m egbízni. A g o n d o la t e lfo g a d á s á t te tt követte, fokozatosan g y a ra p o d ik a hivatásos n épm űvelők száma. A m eg­ gyökeresedett nézeteket a zo n b a n nem le h e t olyan könnyen k iirta n i, m in t s tá tu ­ szokat létesíteni. vel 28 �A régi szem lélet to vá b b é lé sé t persze sok egyéb tényező is segíti, így tö b b e k között, a népm űvelés korszerűtlen szerkezete, a n é p m űvelők a n ya g i kö rü lm é ­ nyeinek bizonyosfokú rendezetlensége, a képzés egyes te rü le te in e k k im u n k á la tlansága, a fia ta l né p m űvelők ese te n ké n t e lő fo rd u ló e re d m énytelenségei. Ezeken a te rü le te ke n más hivatásokhoz h a so n ló a n még nem d icse ke dh e tü n k nagyobb számú szaktekintéllyel. Ez é rth e tő , hisz az a d o tt helyzetből eredően a népm űvelőknek 50 százaléka fia ta l, te h á t viszonylag kevés ta p a s z ta la tta l re n ­ delkezik. N agyrészüknek — m in t a h o g y a rró l az előzőekben is szóltam — elég a b o n y o lu lta b b körülm ények között e lig a z o d n i, jó ha képesek m u n k á ju k a t c é ltu d a ­ tossá te n n i, és sikerül az ism e re te ike t a g y a k o rla tb a n helyesen a lk a lm a z n i. Vessünk néhány p illa n tá s t az é le tk o r szerinti ta g o zó d á su kra . Életkor 20 31 41 51 - 30 40 50 60 év év év év Á ll. irány. 4 6 2 _ Tömegsz. irány. Kulturo. dolgozó Könyvtár dolgozó Muzeoló­ gusok Moziüzemi dolgozók 2 15 10 4 3 23 15 7 4 3 3 4 1 2 2 5 _ _ _ 1 A fia ta l é le tk o r to v á b b i nehézségeket re jt m a g á b a n . Többen az u tó b b i évek­ ben a la p íto tta k csa lá d o t, így je le n tő s e n e rg iá ju k a t, id e jü k e t köti le az o tth o n m egterem tésének, a gyerm ek vagy gyerm ekek nevelésének g o n d ja . N é h á nya n e g o n ­ d o k a t még m e g to ld o ttá k a ta n u lá s s a l. Ezek a m unka eredm ényességére fe lté tlen visszahatnak, tö b b az ütközési és v ita fe lü le t. A családi á lla p o to t m u ta tó fe lm é ré se in k m u ta tjá k az e lőzőekben em lítetteket. Családi állapot Családos Egyedülálló Állam i irány Tömegsz. Kulturo. dolgozó Könyvtár dolgozó Muzeológus Moziüzem dolgozók 11 1 5 2 26 6 38 13 5 2 6 3 A tá rsa d a lm i elism erés és az a n ya g i m egbecsülés egym ással szoros kö lcsö n ­ ha tá sb a n van. A tá rs a d a lm i szükségesség m egítélése k ih a t az a n ya g i m e g b e ­ csülésre, az anyagi elism erés m a g a sa b b fo ka p e d ig lehetővé teszi olyan jo b b felkészültségű szakem ber m u nkába á llítá s á t, a k ik a tevékenységükkel kivívják a környezetük tiszteletét. A n é p m űvelők a n ya g i körülm ényei összességében vizsgálva e lfo g a d h a tó a k , de egyes te rü le te k e n nincsenek összhangban az irá n tu k tá m a szto tt követelm ényekkel. A fizetés és lakás kö rü lm é n ye ikb e n — fő le g a községekben, és intézm ényekben d o lg o z ó k n á l - bizonyos h á trá n y m utatkozik a más te rü le te n hasonló szintű m unka kö rbe n tevékenykedő érte lm isé g ie kh e z viszonyítva. Ez tü k ­ röződik a havi fizetésükben is. A le g a la c s o n y a b b fizetése a k a te g ó riá n b e lü l épp e n az ö n á lló fe la d a to t végző községi k u ltú ro tth o n ig a z g a tó k n a k és a kö n yvtá ro ­ soknak van. 39 �A havi fizetésük a la k u lá s a 1968. III. 1-én Állam i irány Fizetés 800— 1400 1401 — 1800 1801— 2200 2201 ̶ 2500 2501— 2800 2801 ̶ 3000 3000 Ft. felül ̶ ̶ 3 7 1 1 — Tömegszerv. kul. irány. — — 4 — 1 1 1 Kulturo. dolgozó 1 12 9 6 1 2 1 Könyvtár dolgoző 9 20 10 9 2 — 1 Muzeum — 2 2 1 1 1 _ Moziüzem 3 4 1 _ _ 1 _ A havifizetést 15 ta g n á l egészíti ki havi 2 0 0 ,- Ft-tól 5 0 0 ,- Ft-ig te rje d ő m ellékjövedelem . (A szakszervezeti te rü le te n d o lg o z ó k fizetését a felm érés óta em elték.) Az a n ya g i helyzetben je le n tő s szerepet já ts z ik a la ká skö rü lm é n ye k a la ku lá sa . A fizetéshez ha so n ló a n a lakáshelyzetnél is a já rá s i és községi intézm ényekben d o lg ozó kn á l ta lá lh a tó a le g tö b b p ro b lé m a . S ajnos ma még nincs elég m egnyug­ ta tó a n rendezve az intézm ényekben d o lg o zó k lakással való e llá tá s a . A művelődési o tthonokhoz, könyvtárakhoz — legyen az községi, já rá s i vagy m egyei fe la d a to t e llá tó - sehol sem é p íte tte k s zo lg á la ti lakást. Ezt a m ulasztást a községi tanácsok, a m űvelődési szervek m ost m ár csak nagy nehézségek leküzdése során, más te rü le te k rovására p ró b á ljá k p ó to ln i, de ez a fo ly a m a t ebben a fo rm á b a n még hosszú id e ig e lhúzódik. A népm űvelők lakáshelyzete 1968. III. 1-én Lakáshasználati cim Állam i irány Családi ház Öröklakás Főbérlet Albérlet Egy (családt. stb.) 1 1 6 3 1 Tömegszerv. kult. i rány. 2 ̶ 3 2 — Kulturotth. dolgozó 6 3 12 8 3 Könyvtár dolgozó 13 6 21 3 7 M úzeoló gus ̶ 3 1 2 1 Moziüz. do(g. 3 5 1 — — A lakáshelyzetüket az előzőekben e m líte tt n e h é zsé gek e lle n e re az u tó b b i id ő b e n te tt je le n tő s e b b erőfeszítések m e lle tt az teszi mégis, viszonylag e lfo g a d ­ hatóvá, hogy tö b b e n az előző m u n kakörükben, - p e d a g ó g u s k é n t — k a p ta k lakást. Elég je le n tő s azok szá rna is — különösen a k ö n yvtá ra kb a n d o lg o zó nőknél - a kik a fé rjü k m ukahelye révén ju to tta k lakáshoz. Többen viszont az a n ya g i e re jü k e t megfeszítve — ez nem ritk á n a m u n k á ju k m inősége rovására tö rté n t — é p íte tte k c s a lá d i házat, vagy vettek ö rö kla ká st. A s a já t vélem ényük szerint 40 százalék te l­ jesen, a 25 százalék részben e lé g e d e tt lakáshelyzetével. Az intézm ényeknél a m unkakörrel e g y b e k ö tö tt s z o lg á la ti lakások hiánya az egyének nyu g o d t m unkakö rülm é n ye in e k biztosításán tú l k ih a t a tervszerű ká d e r és személyzeti m unkára, nehezíti a helyes k á d e rá ra m lá s t is. A je le n le g i körülm ények között kevés lehetőség nyílik a fia ta l n épm űvelők — itt fő le g a tehetségesekre g o n d o lo k —képességüknek, egyé n isé g ü kn e k m e g fe le lő helyen m űködtetésére az eredm ényes tevékenységgel k ié rd e m e lt b á to r e lő lé p te té sé re . Ennek a p ro b lé ­ m ának a m eg o ld á sá ra term észetesen csak hosszabb távon, fo n to ssá g i sorrendben o ld h a tó meg, de szükségesnek ta rto tta m a g o n d o k a t je le z n i. 40 �A népm űvelők m egbecsülésének e gyik fo k m é rő je az eredm ényes m u n k á ju k é rt ad o m á n yo zo tt kitüntetés, ju ta lm a zá s. A 118 fő h iva tá sú népm űvelő közül 24 k a p o tt a kiem elkedő tevékenységéért k itü n te té st, ezen b e lü l 10 fő két a lk a lo m m a l ré ­ szesült elism erésben. A kitüntetések, elism erések, fokozatok szerinti m egoszlása. Kitüntetés Állam i irány Tömegszerv. kult. irány. Kulturotth. dolgozó Könyvtár dolgozó Moziü. Muzeológus dolg. Miniszteri di­ cséret Szocialista ku lturáért Kiválló Nép­ művelő Egyéb állami kitüntetés 1 — 1 2 1 5 — 1 1 — 2 2 3 1 — 4 1 — 1 — __ — 1 1 H a fig ye le m b e vesszük a n é p m űvelők é le tk o rá t, népm űvelésben e ltö ltö tt éveit, és az egyéb elism eréseket (k ü lfö ld i út, p é n zju ta lo m stb) — a könyvtári te rü le t kivé­ telével — helyesek a k ia la k u lt ará n yo k. A tá rs a d a lm i elism erés és m egbecsülés, jó l m érhető a n épm űvelők m e g e lé ­ g e dettségén, m unkakö rükh ö z va ló ra gaszkodásán is. A rra a kérdésünkre, hogy „ e lé g e d e tt-e a m unka kö réve l? ” a 118 n é p m ű ve lő b ő l 92 ig e n n e l, 8 személy nem m el, 18 pe d ig e g y á lta lá n nem válaszolt. A rra a kérdésünkre, hogy „ H osszabb id e ig kíván-e a fő hivatású n é p m ű ve lő ké n t d o lg o z n i? ” 91 fő ig e n , 7 fő nem, 16 fő pe d ig am ennyiben (itt kü lö n bö ző fe lté te le k e t so ro lta k fe l) választ a d ta . 4-en válasz n é lkü l hagyták, e kérdést. Lényegében 20-25 százalék keresi az új, a je le n le g in é l előnyösebb - m a g a sa b b jö v e d e lm e t biztosító, n y u g o d ta b b kö rülm ényeket a dó, a közvélem ény á lta l e lism e rte b b — p á lyá ra , vagy egyéniségéhez közelebb á lló m u n ka kö rbe kerülésének lehetőségét. Ez az á lla p o to t tükrözi a népm űvelők flu k tu á c ió já t is. Jelenlegi helyén dolgozik Államiirányz. Tömegszerv. irány. Kulturo. dolgozó. Könyvtári dolgozó Egy éve Két éve — 3 2 — 13 3 8 3 3 — 3 1 Három éve Négy éve Ö t éve Hat éve Nyolc éve Tíz éve Tíznél több éve 2 2 — 2 2 1 1 — — 2 1 1 3 3 1 3 1 2 5 6 5 10 2 3 — 1 2 _ — — — 1 2 — — — — — 3 9 1 1 Muzeológus Moziüzemi dolgozó 41 �M in t a tá b lá z a tb ó l is kid e rü l a flu k tu á c ió le g n a g y o b b m értékű a ku ltú ro tth o n o k n á l, de más te rü le te k e n is je le n tő s . Az okai nagyon széles skálán m o­ zognak. Ezek közül néhány lényegest m e g p ró b á lo k kie m e ln i. Az okok egyik c s o p o rtjá t — fő le g a községi intézm ényekben d o lg o z ó k n á l a m ár előzőekben e m líte tt e rkölcsi és a n ya g i m egbecsülés szintje, és a n é p ­ m űvelők m u n k á já n a k nehézségi fo ka közötti különbség a lk o tja . Az e lm ú lt években a személyi cseréket növelte az á lla m i képesítési re n d e le t folyam atos vé g re h a jtá sá va l összefüggő követelm ény em elkedés. A közvélem ényben — még a n é pm űvelők kö zö ttib e n is — a le g g y a k ra b b a n e két tényezőt te k in tik a g yakori személyi változások o ká n a k. A ko n kré t fe lm é ­ réseink azo n b a n ezektől e lté rő eredm ényhez vezettek. A más pá lyá kra tö re k ­ vést a le g tö b b esetben a népm űvelés je le n le g i á lla p o ta , a bizonyos szem pontból korszerűtlen szerkezet idézi elő. Több n é p m ű ve lő n k ko n kré t tényekkel ig a zo lta, hogy a népm űvelés irá n t tá m a szto tt tá rs a d a lm i elvárások és a gyorsan növekvő - tá rs a d a lm ila g is e lfo g a d h a tó - egyéni igények szintje nincs összhangban a kie lé g íté sü ke t szo lg á ló le hetőségekkel — k u ltu ro tth o n , könyvtár á lla p o ta , fe l­ szereltsége, költségvetése, személyi fe lté te le i stb. Ebből a nagy kü lö n b sé g b ő l e redő sikertelenség g ya kra n a népm űvelési d o lg o zó te h e te tle n sé g é n e k lá tsza tá t kelti, am elynek következtében a lakosság, de e setenként az irá n y ító szervekben d o lg ozó k is őt m a ra szta ljá k el. Ezt a kö rü lm é n yt az egyes n épm űvelők a követ­ kező képpen fo g a lm a ztá k m eg: „ Az eredm ényes m unka k ib o n ta k o z á s á t n á lu n k is, - de meggyőződésem szerint m ásutt is — nagyon nehezíti, hogy a körzeti m űvelődési o tth o n ig a z g a tó egyszem élyben go n d n o k, a d m in is z trá to r, szakkö rvezető és egy kis részben ig a z­ g a tó is. Ez a m indenesi m u n ka kö r - ha az em ber egy kicsit lelkiism eretesen a k a rja e llá tn i - le h e te tle n n é teszi a színvonalas, ta rtó s népm űvelést. A jo g ­ szabály lehetővé teszi ugyan a 4 órás g a zd a sá g i ügyintéző a lk a lm a z á s á t — a s a já t tö b b le t bevétel terhére, de fe ls ő b b szerveink h a lla n i sem a k a rn a k ró la .” ,,Az eredm ényes m u n k á n k a t nehezíti a m űvelődési o tth o n kevésbé m e g ­ fe le lő szakm ai felszerelése, és ezzel szemben je le n tk e z ő m agas követelm ények. . . A kisebb községekben (2000—4000 lakos) a népm űvelési m u n ká b a n m e g á lla p í­ to tt norm ák és követelm ények, a helyi a d o tts á g o k és a községenként más-más viszonyok (pl. a lakosság je le n tő s része más te le p ü lé se n d o lg o z ik ) m ia tt nem m in d ig te lje s íth e tő k .” ,,A népm űvelésnek az az á ga, m elyben tevékenykedem az a n y a g i és személyi fe lté te le k je le n tő s h ián yáva l küzd. M u n k a te rü le te m n e k a népm űvelés egészében nincs meg a kívánatos helye, szerepe, súlya, lehetősége. (Személyi, tá rg y i, p o li­ tik a i stb. vonatkozásban.) M unkám eredm ényes e llá tá s a - az a m it számon kér­ nek, vagy számon kérh e tn é n e k — ra jta m kívül tö b b tíz esetleg száz (?) tá rs a ­ d a lm i m unkáson is m úlik, a k ik cselekvésének irá n yítá sá h o z m unkahelyem en, sem a nyagi, sem kie lé g ítő »hivataIi« le h e tő sé g g e l nem rendelkezem .” ? A n épm űvelők egy része - különösen az á lla m i te rü le te n d o lg o zó k — a népm űvelést végző kü lö n bö ző tá rs a d a lm i szervezetek és intézm ények, fe la d a t­ köreinek, m u n k a te rü le te in e k ke llő e lh a tá ro lá s á n a k hiánya és a n y a g i eszközeinek rendezetlensége m ia tt tá m a d á s o k c é lp o n tjá v á vá lik. A népm űvelés m unkásai a tevékenységüket nehezítő körülm ények között ezt így e m lítik. 42 �„ A m űvelődési o tth o n n a l, m inden szervezet re n d e lke zn i a ka r, a törvényesség be ta rtá sa m ia tt ellenszenvet ta n ú s íta n a k .” M á sik vélem ényben, lényegében ugyanez a p ro b lé m a így h a n g zik. „ A m u n ka te rvtő l e lté rő , a n n a k m egvalósítását g á tló , különböző szervektől, e m b e re ktő l érkező ó h a jo k , kérések, elvárások u ta ­ sítások nehezítik a m unkám . . . Szinte m inden este haza kell vinnem a m unkát, am i az o tth o n n y u g a lm á t is veszélyezteti.” N é hány helyen a közvetlen irá n y ítá s t végzők ke llő tá m o g a tá s á n a k hiánya, a m unka szubjektív, lá tszateredm ények szerinti m egitélése m ia tt kívánkoznak más te rü le tre a népm űvelők. L e g in k á b b az feszíti őket, ha m u n k á ju k a t nem a népm űvelés tá v la ti, vagy rö vid e b b ú tja in a k m egközelítése, hanem az egyik, vagy m ásik rendezvény sikere, vagy sike rte le n sé g e a la p já n , néha a népm űvelés szem p o n tjá b ó l teljese n e lfo g a d h a ta tla n n é ző p o n tb ó l ité lik meg. E lőfordult, hogy az öntevékeny művészeti tevékenységet, e gyik vagy másik töm egszervezet, töm e g b á zis terem tése szem szögéből ité li meg. M ás helyen a k u ltu ro tth o n tevékenységét k iz á ró la g a m ezőgazasági sza kp ro p a g a n d a o ld a la i­ ról érté ke lik. Szerepet já ts z ik a n é p m űvelők flu k tu á c ió já b a n a népm űvelési tevékenység h a tá sá n a k nehezen m érhetősége, a ko n kré ta n é rté k e lh e tő eredm ények á lta li m egerősitések, a gyakori sikerélm ények hiá n ya. Ez különösen a fia ta l és a kisebb á tte k in tő képességgel bíró ká d e re kn é l je le n tk e z ik . N é m e lyikn é l, enyhén pesz­ szim ista b e á llító d á s t idéz elő, a m ely aztán va ló b a n egyre tö b b sikertelenséghez vezet. Az itt vázolt körülm ények — am elyek mínusz és plusz irá n y b a n , h e lyenként nagy e lté ré st m u ta tn a k - m in d ig az egyénen keresztül h a tn a k. A népm űvelő m a g a ta rtá sa , cselekvése sze m p o n tjá b ó l rendkívül lényeges az egyes p ro b lé m á k m egközelítése, belső fe ld o lg o zá sa . M á r csak a zé rt is mert, ezek az á lla p o to k — legyenek szem léletbeliek, vagy k ia la k u lt norm ák, szerkezetek — nem á lla n d ó érvényűek a pozitív te n d e n c iá jú v á a la kítá su k, fo lya m a to s m e g vá lto zta tá su k g yakran éppen a népm űvelő c é ltu d a to s k ita rtó tevékenységével a lk o t szoros összefüggést. A népm űvelők a la k ítá s á é rt, helyzetük előn yöse b b é té te lé é rt, term észetesen sokat tehetnek, és a közeljövőben te n n i is fo g n a k a népm űvelést irá n yító szervek. Az intézkedések hatása a zo n b a n valószínű nem lesz rö g tö n érzé ke l­ hetővé, hisz a le g tö b b vo n a tko zá sb a n e lsősorban sze m lé le tb e li vá lto zta tá so kra van szükség, am elyet je lle g é b ő l a d ó d ó a n , csak vélem énycserékkel valóságos tényekre é p ü lő érvekkel, tü re lm e s meggyőzéssel le h e t és szabad fo rm álni. 43 �GORDOS JÁNOS Egy szociológiai vizsgálat néhány tapasztalata A tá rsa d a lo m a lk o tó e lem einek összefüggése és ezek kölcsönös kapcsolata egyre tö b b e t fo g la lk o z ta tja a kü lönböző te rü le te n , de fő k é n t vezető beosztásban lévő egyéneket. Az üzemvezető a rra törekszik, hogy m inél jo b b a n m egism erje a term elés te rü le té n levő lehetőségeket, a p e d a g ó g u s t fo g la lk o z ta tjá k az irányítása a lá tartozó gyerm ekközösségben k ia la k u lt ka p cso lato k, a népm űvelő igyekszik le ­ m érni tu d a tfo rm á ló tevékenységének eredm ényeit, és még s o ro lh a tn á m to vá b b va lam ennyi m u n ka te rü le t irá n y ító in a k tö p re n g é sé t. Az á lta lá n o s összefüggések részproblém áinak vizsg á la tá t a m unka h a té ko n ya b b á té te lé n e k o b je ktív szükség­ szerűséggel veti fel. Ezen törekvések és célok e lérését a s z o cio ló g ia i vizsgálatok segítik elő. E szó: szociológia, sok e m b erben kétes érzelm eket v á lt ki, mivel még a lig b o n ­ to g a tta ki szárnyait e tud o m á n y szocialista tá rs a d a lm u n k b a n , m áris tö b b e k m eg­ a la p o z a tla n u l és előkészítés nélkül végzett vizsgálódása, kérdőívek tö m ke le g é n e k kitöltése bizonyos m értékben le já ra tta . Természetesen a szándékok e tiku ssá g á t nem vo n h a tju k kétségbe. E ke lle m e tle n következm ényeket m in d e n e k e lő tt a tu d a t­ lanság és g y a ko rla ti ta p a s z ta la to k hiánya eredm ényezte. Bár ez m egnehezíti a jö ­ vőben végzendő m unkát, mégsem m o n d h a tu n k le ezek fo ly ta tá s á ró l, mivel tá rs a ­ d a lm i é le tü n k to vá b b i tökélesítése sürgetően követeli a fe le lő s s é g te lje s e b b d ö n ­ téseket, am elyek a p ro b lé m á k m élyebb és s o k o ld a lú b b ism eretét fe lté te le zi. Sokan azt g o n d o ljá k , hogy a m arxista szo cio ló g ia egy ú jke le tű tud o m á n y, mivel m űvelésének igénye csak az u tó b b i öt-tíz évben n ő tt meg. A m arxista szoci­ o ló g ia egyidős a marxizm us kia la k u lá s á v a l. E n g e lsn e k: A m unkásosztály helyzete A n g liá b a n c. műve, M arx Tőkéje, Leninnek az oroszországi viszonyokról és az orosz m unkásosztály helyzetéről írt cikkei, v a la m in t ta n u lm á n y a i is sz o c io ló g ia i vizsg á ló ­ dás igényességével készültek. Elemzi k a tá rs a d a lm i je le n s é g e k e t és ezek a la p já n ju tn a k el a je le n sé g e ke t k ivá ltó okokhoz. Lenin a NOSzF győzelm e u tá n közvet­ lenül a p ártm unka s z o lg á la tá b a is a k a rta á llíta n i a szo cio ló g iá t. A vezető te s tü ­ let elé te rjesztendő a n ya g o k a t s z o c io ló g ia i vizsg á la tokka l, felm érésekkel tám asz­ to tta a lá . Lenin h a lá la u tá n a zonban a S zo vje tú n ió b a n h á tté rb e szorult e tu d o ­ mány, egyrészt azért, m ert a marxizm us védelm i, a p o lo g e tik u s je lle g e k e rü lt e lő ­ térbe, (az a p o lo g e tik u s je lle g leírása nem azt je le n ti, hogy kétségbe vo n ju k ennek helyességét ebb e n a tö rté n e lm i szitu á ció ba n ), m ásrészt a k a p ita lis ta o rszágokban k ia la k u lt és széles körben e lte rje d t e m p iriku s vizsg á la tok m iatt. U gyanis ezzel az e m pirikus a n y a g g a l olyan m a n ip u lá c ió k a t végezt ek, am elyek tö b b e k között osz­ tá lykü lö nb sé g e k eltö rlé sé re irá n yu lta k. H azá n kba n a hatvanas években ke zd ő d ö tt el új ta rta lm ú művelése, azért nem c s o dálkozhatunk azon, hogy tö b b fo n to s kérdésben még nem a la k u lt ki egységes á llá sp o n t, sőt m o n d h a tju k , hogy nagyon kom oly és szenvedélyes vitá k fo lyn a k. M ég m in d ig nem tisztázott a szo cio ló g ia tá rg ya , kü lönböző tu dom ányokhoz való viszo­ nya, az osztályok fo g a lm a , stb. A p ro b lé m á k m e g o ld á sá ra tö b b e n kísérletet tettek, 44 �a kik közül külön kiem elkedő H e g e dű s A n d rá s és K ulcsár K álm án, mivel elsősorban az ő m unkásságuk kapcsán g a z d a g o d o tt a m agyar s z o c io ló g ia i iro d a lo m . M űveik je le n tőse k az elm é le ti p ro b lé m á k m e g o ld á s á b a n még a kko r is, ha tö b b kérdésben e lfo g la lt á llá s fo g la lá s u k v ita th a tó . M űveikben fe ld o lg o z tá k a szo cio ló g ia i g o n d o l­ kodás fe jlő d é s é t és egyben b írá la tá t is a d tá k a p o lg á ri s z o cio ló g ia i irányzatoknak. A szociológia e lm é le té n e k e ls a já títá s á t nehezítette, hogy éveken keresztül nem fo lyt ilyen je lle g ű képzés ha zá n kb a n . 1965 óta a zo n b a n néhány egyetem i szakon, á lta lá b a n két féléven át, ism erkednek a szo cio ló g iá va l. Az Eötvös Ló rá n t T u d o ­ m ányegyetem en a filo z ó fia , a tudom ányos szocializm us, a népm űvelés, a könyvtár, a pszichológia, a le vé ltá r és a m úze o ló g ia szakon ta n u ló fia ta lo k ta n u ln a k szo cio ló ­ g iá t. A K özgazdaságtudom ányi Egyetemen g a z d a sá g szo cio ló g iá va l ism erkednek. Ezeken kívül ko llé g iu m o k és e lő a dá sso ro za to k keretében o k ta tjá k Szegeden, Pé­ csett és D ebrecenben is az egyes fa k u ltá s o k o n és szakokon. Ezek a törekvések, ha e gyenlőre szerényebb keretek közt is (ez m in d e n e k e lő tt az iro d a lo m m ennyisé­ gé re vonatkozik), igyekszenek k ie lé g íte n i a szo cio ló g ia m egism erésére irá n y u ló jo g o s igényt. A szociológia ma egy kissé divatossá vált, ezért nagyon g ya kra n az olyan vizsgá­ lódási fo rm á k a t is (kérdőívek kitöltése, közvélem énykutatás, stb) s z o c io ló g ia i vizs­ g á la tn a k m inősítenek, am elyeknek va jm i kevés közük van a tudom ányhoz. Ú gy véljük, hogy a je le n sé g e k le írá sá b ó l (g ya kra n ez nem is a je le n sé g e k összeségére, hanem csak egyes je le n s é g e k re von a tko zik) nem le h e t komoly, tu d o ­ m ányosan m e g a la p o z o tt következtetéseket levonni. M á rp e d ig a szo cio ló g ia fe la ­ d a ta nem az, hogy ko n s ta tá ljo n egyes je le n sé g e ke t, hanem az, hogy a je le n sé g e k so ko ld a lú vizsgálatán keresztül azok lé n ye gé t és a lehetséges k iv á ltó o ko ka t fe l­ tá rja . Csak ez segíti e lő a tá rs a d a lm i je le n s é g e k lényegének megism erését. Ezen á lta lá n o s bevezetés u tán m egkísérlem egy ko n k ré ta b b p ro b lé m a k ö rb e n végzett vizsgálat ta p a s z ta la ta i a la p já n néhány következtetés m egfo g a lm a zá sá t. V izs g á la tu n k a t a m egyében d o lg o z ó orvosok körében végeztük, m é g p e d ig úgy, hogy a kép te lje s e b b é té te le s ze m p o n tjá b ó l a kórházi, re n d e lő in té z e ti, körzeti orvosokra is kiterjeszte ttü k. Jelenleg m egyénkben 340 orvos d o lg ozik, e b b ő l a vizsg á la tun k 210-re te rje d t ki. A vizsg á la t c é lja az volt, hogy te lje s e b b és h ű b b képet alkossunk az orvosok p o litik a i, v ilá g n é ze ti és erkölcsi a rc u la tá ró l, am elynek ism eretében s e g íth e tjü k az értelm iség e nagyon fo n to s c s o p o rtjá n a k tu d a ti á ta la ­ kítását, tu d a tu k szocialistává v á lá sá t. Következtetések levonására b á to rít az is, hogy nem csak kérdőívek, hanem széles körben fo ly ta to tt csoportos beszélgetések és közvetlen m egfigyeléseim is m egerősítik azt, hogy az orvosok v ilá g n é ze ti a la p ­ á llá sa sok e lle n tm o n d á s t és következetlenséget re jt m a g á b a n . U g y a n a kko r o rvo ­ saink nagy része szívesen vita tko zik vilá g n é ze ti kérdésekről, nem zárkóznak el m akacsul, ezért úgy vélem, hogy a negatív je le n sé g e k fe ltá rá s a ú ja b b vitákra serkentenek, és tisztá zó d n a k nézetek. H ogy a fé lre é rté s e k e t e lk e rü ljü k , a p o litik a i, vilá g n é z e ti és erkölcsi a rc u la t elemzése e lő tt le kell néhány d o lg o t szögezni. M in d e n e k e lő tt azt, hogy az o r­ vosok gyógyító m u n k á já t nagyra becsüli tá rs a d a lm u n k , ezért, ha kell, az a la p ta la n rá g a lm a kka l szemben tá rs a d a lm u n k meg is védi őke t és nem csak b írá lja . Azt is 45 �tu d ju k , hogy bár a megye egészségügyi e llá tá s a sokat fe jlő d ö tt 23 év a la tt, még tö b b körzeti orvosi ren d e lő felszerelése szegényes, nincs jó re n d e lő in té z e tü n k és még so ro lh a tn á m a p ro b lé m á k a t. O rvo sa in k hivatásszeretete a zonban sokszor képes úrrá le n n i a b a jo ko n . Úgy vélem, hogy ma nem m o n d h a tja egész em bernek m a g á t az, aki b e zá rkó ­ zik szűk szakm ai keretei közé és észrevétlenül, esetleg é rd e k te le n ü l megy el em beri, tá rsa d a lm i, vilá g n é ze ti p ro b lé m á k m ellett. M á rp e d ig orvosaink jó része ma ezt teszi. Sokan nem veszik észre, vagy nem a k a rjá k észrevenni, hogy az érte lm isé g n e k soha sem csak szűk szakm ai fe la d a to k a t kell e llá tn i, hanem fe le lő sség g e l ta rto zik egész tá rs a d a lm u n k k u ltú rá ló d á s á é rt is. Ez p e d ig azt is je le n ti, hogy fe lv ilá g o s ít, m egm agyaráz d o lg o ka t, b u zd ít em bereket, ha kell fig ye lm e zte t szocialista re n d ü n k n orm áira, é rtékeink m egbecsülésére, az új és a h a la d ó erősítésére. Ehhez a zonban m in d e n e ke lő tt szocialista v ilá g n é ze t szükséges. M it m u ta t a kép? M ilyen a mi orvosaink világ n é ze te ? M iu tá n a tu d a t ta rta lo m a cselekvésen, a m e g n y ila tk o ­ záson és m a g a ta rtá so n keresztül m érhető, á llja n a k itt azokra a kérdésekre a d o tt válaszok, am elyeket a kérdőívek m uta tn a k. Válasz Nem válaszolt Kérdések fő 1. F ontosnak ta rtja -e , hogy egy orvos v i­ lá g n éze tile g m a te ­ ria lis ta legyen? 1. F e lté tle n ü l 2. Többé-kevésbé 3. Nem vagyok róla m eggyőződve 4. Nem ta rto m fo n ­ to sn a k 2. F ontosnak ta rtja -e , hogy egy orvos p o ­ litik a i rendszerünk híve legyen? 1. F e lté tle n ü l 2. T öbbé-kevésbé 3. Nem vagyok róla m eggyőződve 4. Nem ta rto m fo n ­ tosnak 3. Nézete szerint va n -e valam i te r­ m észetfeletti e rő? 1. M eggyőződésem szerint igen 2. Lehetségesnek ta rto m 3. N incs 4. Számomra közöm­ bös 46 % 110 52 52 25 17 8 31 15 158 29 75 14 12 6 9 4 27 13 47 22 116 55 20 10 fő % 2 1 �4. M i a vélem énye a vallásos v i­ lágnézet és a tudom ányos ka p ­ c so la tá ró l? 1. A ke ttő t nem le h e t összeegyeztetni 2. A kettő nem za­ v a rja egym ást 3. A kettő kiegészíti egym ást 4. Közömbös szá­ m om ra 92 69 44 6 1 33 16 8 33 15 A vilá g n é ze ti kérdésekre a d o tt válaszokból lá th a tó , hogy csak a m e gkérdezet­ tek a lig tö b b m in t 50 százaléka ad egyértelm ű választ, a m ásik 50 százalék b i­ zo n yta la n sá g o t m utat. V izsg á lju k meg k ü lö n -k ü lö n is, hogy m it le h e t leolvasni az egyes kérdésekre a d o tt válaszokból. 1. Az első kérdésre a m egkérdezettek 48 százaléka ad b izo n yta la n választ. S ajnos széles körben e lte rje d t — fia ta lo k n á l is, hogy az orvos v ilá g n é ze te lényegtelen, m u n k á já t a ttó l még jó l el tu d ja végezni, ha id e a lis ta is. H a a kérdést úgy tesszük fel, hogy o p e rá lh a t-e jó l egy id e a lis ta v ilá g n é ze tű orvos, a kko r erre ig e n ­ nel le h e t válaszolni (b á r lehet, hogy egy bizonyos p o n to n a vilá g n é z e t még ezt is é rin ti.) H a a zonba n a kérdést úgy vetem fel, hogy egy é rte lm isé g i, egy tá rs a ­ d a lm i lény, egy szocialista tá rs a d a lo m b a n d o lg o zó orvos m ilyen v ilá g n é ze tte l tu d ja jo b b a n te lje s íte n i tá rs a d a lm i fe la d a tá t, a kko r azt hiszem nem kétséges a válasz, hogy az, aki m a te ria lis ta és aki szocilista vilá g n é ze tű . U gyanis az orvos nem csak a m űtőasztalon ta lá lk o z ik a b e te g g e l, hanem a kórterem ben is, n em ­ csak beteg em berekkel beszél, hanem egészségesekkel is, és nem csak b e te g sé ­ ségekről, hanem tá rs a d a lm i kérdésekről is. Ezek u tá n n yu g o d ta n m o n d h a tju k hogy az orvos nem csak gyógyít, hanem nevel is. Jogos-e h á t a szocialista tá r ­ s a d a lom n a k az igénye a le g h a la d ó b b v ilá g n é ze t e ls a já títá s á ra ? 2. A m ásodik kérdés in k á b b a g y a k o rla ti p o litik á h o z v a ló viszonyra vonatkozik. H ogy a m egkérdezettek 75 százaléka h a tá ro z o tt ig e n n e l válaszol, ez azt m u ta tja , hogy orvosaink nagy része a szocialista tá rs a d a lm a t ta rtja jo b b n a k és nem a k a p ita ­ lizm ust. Bár csak egy részük nem vá la szo lt h a tá ro z o tt ig e n n e l, ezért megjegyzem , hogy az orvos sem é lh e t úgy egy tá rs a d a lo m b a n , hogy p o litik a i kérdésekkel ne fglalkozzon, ez ped ig fe lté te le z i a va la h ová v a ló ta rto z á s t is. 3. A h a rm a d ik kérdésre a d o tt válaszokból lá th a tó le g e g y é rte lm ű b b e n , hogy a m egkérdezettek 45 százaléka fe lté te le z v a la mi tú lv ilá g i erőt. Ide s o ro lju k azokat is, a kik úgy válaszoltak, hogy szám ukra közömbös a kérdés. U g ya n is nincs v i­ lágnézeti sem legesség. M in d e n k in e k van va la m ilye n nézete a v ilá g ró l, d e ez a „v a la m ily e n ” végső soron vagy id e a lis ta , vagy m a te ria lis ta N incs h a rm a d ik le ­ hetőség. Ezért a közömbösség is va la h ová ta rto zá st je le n t és, úgy g o n d o lo m ez esetben azokhoz tarto zn a k, a kik a tú lv ilá g i e rő t fe lté te le zik. 4. A negyedik kérdésre a d o tt válaszok m ár következnek az e lőzőekből, ezért nem is m eglepő, azonban mégis e lg o n d o lk o d ta tó . Azért, m ert a tu d o m á n y és a v a l­ lás m in d ig e lle n tm o n d o tt egym ásnak. (N em fe la d a to m , hogy a neotom izm us 47 �tudom ány és vallás összeházasítására irá n y u ló törekvését és a törekvésben m e g ­ levő e lle n tm o n d á so k a t bem utassam .D e úgy g o n d o lo m , hogy aki a tu d o m á n yo k tö rté n e té b e n egy kicsit is já rta s , az szám talan p é ld á v a l tu d ja b izonyítani a tu d o ­ m ány és vallá s koeg ziszte n ciá já n a k kép te le n sé g é t.) A kérdésre m in d e n e k e lő tt tö b b sé g é b e n nő vá la szo lt úgy, hogy a kettő kiegészíti egym ást és azt a választ, hogy a kettő nem zavarja egym ást elsősorban id ő ­ sebbek és főorvosok a d tá k. M eg kell jegyeznem az egyet nem értésem m iatt, hogy tö b b p á rtta g is úgy válaszolt, hogy szám ára a kettő viszonya közömbös. Ú gy go n d o lo m ehhez tö b b k o m m e n tá rt nem kell fűzni. Az egyén világnéze te sokféle fo rm á b a n ju t kifejezésre. A fe n tie k b e n fe lve te tt négy kérdésből nem le h e t m in d e n re következtetni, de a la p v e tő kérdésekre igen. M é g p e d ig azért is m ert a kérdésekre a d o tt válaszokat m egerősítik a közvetlenül fo ly ta to tt beszélgetések és konkrét ta p a s z ta la to k . A m iko r v ilá g n é ze ti kérdésekről m editá lu n k, a kkor ezt m in d ig a d ia le k tik a törvé n ye in e k figye le m b e vé te lé ve l tesszük és nem m echanikusan, vagy vu lg á ria s a n . T ehát tudom , hogy a kérdés b o n yo lu lt, hiszen am íg a lét tükröződik, am íg cselekvést tu d a tila g m eghatározóvá válik, n a ­ gyon sok á tté te le n ju t keresztül. Tehát az id e a lis ta vilá g n é z e te t nem könnyű k i­ szorítani, illetve fe lv á lta n i a szocialista vilá g n é ze tn e k. Az egyénnél szem beni tá r sadalm i elvárás a zonba n sü rg e tő e n veti fel a tu d a ti fo lya m a to k m e g gyorsítását is. Ez azt je le n ti, hogy az egyénnek is te n n i kell lépéseket a v ilá g n é z e ti kérdések tisz­ tázásában, tö re ke d n i kell a szocialista v ilá g n é z e te t m egism erni. U gyanis a lé t és tu d a t ka p cso la tá b a n , összefüggésében nemcsak a tu d a tra g y a k o ro lt h a tá s á t k e ll figyelem be venni, hanem a tu d a t szuverénitását, ö n fe jlő d é s é n e k törvényszerű­ ségeit is. Sajnos, ha a m arxizmus m egism erésére irá n y u ló törekvéseket vizsgáljuk, nem lá tu n k valam i m e g n yu g ta tó képet. Id e o ló g ia i je lle g ű 1. 2. 3. 4. 5. P ártfőiskola, 1 v. 2 éves P ártiskola, 1-6 hónapos M -L esti egyetem M arxista középiskola M u n ka h e lyi szem inárium le g m a g a s a b b képzettség rendelkezik fo ly a m a tb a n cé lja 4 26 20 20 11 6 7 1 47 5 A tá b lá z a tb ó l lá th a tó , hogy 210 orvosból csak 88 rendelkezik va la m ilye n id e o ­ ló g ia i je lle g ű végzettséggel, 33 most já r és csak 26 fő n e k szándéka részt venni valam ilyen fo rm á n . H a a zo n b a n azt nézzük, hogy a fe ls o ro lt fo rm á k közül csak 26-an já rn a k most, a kko r még n e g a tíva b b a kép. M á rp e d ig o rvo sa in k szám ára az e lm é le ti m e galapozást az esti egyetem nyujth a tja . Nem le b e csü le n d ő a m unkahelyi szem inárium sem, azt a zo n b a n nem egyetem et végzett em berek szám ára hozták létre. 48 �Esti egyetem i képzésben e d d ig e lsősorban kórházi orvosok vettek részt, sőt n á lu k lá th a tó a célkén t va ló m e g je lö lé s is. S ajnos a re n d e lő in té ze te kb ő l és körze­ te kb ő l csak elvétve já r eg y-ké t orvos m a g a s a b b id e o ló g ia i képzésre. N agy részük csak m unkahelyi szem inárium on vesz részt. Nem hiszem, hogy ennek oka a ké­ pességekben keresendő, hanem az a k a ra tb a n . A re n d e lő in té z e ti orvosok m égcsak az e lfo g la lts á g ra sem h iva tko zh a tn a k, m ert az orvosok közül ők va n n a k legkevésbé leterhelve. N a g yo bb igyekezettel, h a tá ro z o tta b b szándékkal m inden bizonnyal ők is el tu d n á k végezni az esti egyetem et is. A p ro b lé m á k fe lso ra k o z ta tá s á t - ha nem is ilyen n agym értékben - más é r­ te lm isé g ie kn é l is m egte h e tn é n k. Ezt a zo n b a n m a jd más a lk a lo m m a l. ERDŐS ISTVÁN A szocialista tanár-diák viszonyról Ú gy vélem, nem túlzás azt á llíta n i, hogy ha v a la ki a cím ben m e g fo g a lm a z o tt p ro b lé m a kö rb e n , az új típ u sú ta n á r-d iá k viszony a la k u lá s á n a k kérdésében szán­ dékozik vélem ényt nyilvá n íta n i, igen nehéz, b o n y o lu lt helyzettel ta lá lja m a g á t szem­ ben. Az nem vitás, hogy a ta n á r-d iá k viszony korkövetelm ényének m e g fe le lő , szo­ c ia lis ta a la k u lá s a az egész o k ta tó -n e v e lő m unkánk eredm ényességét a la p ja ib a n m eghatározó tényező, m egle h e tő se n kevés szó esik m égis e rrő l a kérdésről. A s za kiro d a lo m b a n is, a p e d a g ó g ia i g y a k o rla t fo ly a m a tá b a n is. Az oko t ta lá n a b b a n kereshetjük, hogy a ta n á r-d iá k viszony a la k u lá s á n a k bizonyos m otívum ai ú g y neve­ vezett kényes kérdésnek szám ítanak, a m elyeket igen nehéz, és term észetesen igen b o n y o lu lt fe la d a t vizsgálni, elem ezni, m e g íté ln i. K ülönösen az, egy a d o tt, konkrét p e d a g ó g u s közösségben, d iá k k o lle ktívá b a n , azzal az ig é n nye l, hogy a k a p c s o la to ­ kat a szocialista ta rta lo m irá n y á b a e lő re v á lto z ta tn i szándékozunk. M in d e n ily e n ­ fa jta vizsgálódás, tájé ko zó d á s fe lté tle n ü l ellenszenv re a g á lá s o k hosszú so rá t v á lt­ ja ki a pe d a g ó g u so k je le n té k e n y részénél. Ez a re a g á lá s egyéb lé le k ta n i m o tivá ­ c ió ja m e lle tt n yilvánvaló a n je lz i azt is, hogy a valóságos iskolai g y a k o rla tb a n igen sok zökkenővel, ka nyaro d ó va l valósul meg az eg yé b ké n t kétségkívül h a tó te n ­ d e n cia, hogy szocialista v ilá g u n k b a n a ta n á r-d iá k viszony is szocialistává fo rm á­ lódik. 4 49 �D olgozatom g o n d o la tm e n e te néhány éves g y a k o rla ti p e d a g ó g ia i tevékenység a n y a g á b ó l á ll össze. A ta n á r-d iá k viszony vizsg á la táh o z keretet a d ó középiskola, a konkrét ne ve ­ lési helyzet m egitélésem szerint o ly a n n a k fo g a d h a tó el, am ely tip ik u s a fe jlő d é s m ai szakaszában. A m otívum ok, melyek a la p u l szolgálnak, konkré tsá g u k m ellett, m e g fe le lő csoportosításb a n úgyszintén az á lta lá n o s ítá s le h e tő sé g é t tartalm azzák. Ú gy vélem a kép, mely k ira jz o ló d ik , olyan k ip re p a rá lt „ szelet” , mely m e g fe le lő m élységekbe ágyazódik ahhoz, hogy á lta lá n o s érvényűnek, je lle m zőnek, egyszóval az elemzés kiin d u lá s i a la p já n a k el lehessen fo g a d n i. H elyes lesz ta lá n , ha a ta n á r-d iá k viszony á lta lá n o s ta rta lm á n a k m e g v ilá g ítá ­ sa után először az egyén, — ta n á r, d iá k — sze m p o n tjá b ó l köze lítjü k meg a ké r­ dést, m ajd a tanár-közösség és a d iá k -k o lle k tív a v iszo n yla taib a n vizsgálódunk. Az természetes, hogy az a d o tt iskola közösséget, am elyre a d o lg o z a t é p ü l, v é g k i­ csengés szerint, s ta lá n e tik a i szem pontok m ia tt is fiktívn e k kell e lfo g a d n u n k . KÖZÖS MUNKA A d iá k az o k ta tó -n e v e lő m unka fo ly a m a tá b a n a ta n á r irá n yítá sá va l olyan te ­ vékenységet fo lyta t, am elynek megvan a szocialista tá rs a d a lm i rend á lta l m e g h a ­ tá ro zo tt c é lja ; a d iá k képességeinek, le h e tő sé g e in e k fig ye le m b e vé te lé ve l soko l ­ d a ú la n képzett, szem élyiségét tekintve, szocialista e m b e rtíp u sb a n h a rm o n iz á ló d ó egyénné, szem élyiséggé fo rm á ló d jé k . Ez a m egfogalm azás ké tsé g te le n ü l a ta n á r-d iá k viszony szükségszerű mozza­ n a ta it helyezi elő té rb e , s m in t ilyen ez a k a p c s o la t o b je ktív is n a g yo b b részben, de a közös tevékenység során, fo ly a m a tb a n szub je ktivizá ló d ik, e g yé n ie sü l; személyek közti viszonnyá válik. M ás m egközelítésben fog a lm a zva , ez a viszony; az o k ta tó ­ nevelő m unka során é rte lm i, érzelm i, a k a ra ti á llá s fo g la lá s o k , erőfeszítések je lle g é t ö lti. A la p h e lyze tü n ke t te k in tv e ; az is k o lá b a tizennégy évesen bekerül a kisdiák. Tele van vágyakkal, fé lig m o tivá lt törekvésekkel, de csaknem m inden esetben m egm arad az érzelmi indíttatás szintjén. Egyéni é rd e k e irő l, tá rs a d a lm i igényekkel, elvárásokkal m otivált leh e tő sé g e irő l nincs tu d a to s képe. Ú gy vélem , a fe la d a t je lle g e , a tu d a to ­ sítás kényszerű ténye, fontos körülm ény a ta n á r-d iá k viszony a la k u lá s á b a n . A belá tta tá s, a bizonyos fokú kényszerítés az érzelm i m otiváció in te lle k tu á lis s á gyúrása szám talan pszichikai k o n flik tu s t eredm ényez, am elyek e lle n é re ig e n nehéz az ú j­ tipusú viszony kialakítása . De, ha még bizonyos d iá k ré te g e k n é l tu d a to s in d ítta tá s t is fe lté te le zü n k, akkor is csaknem ugyanazoka t a ko n flik tu s -le h e tő s é g e k e t szüli a g lo b á lis perspektíva le b o ntá sa úgynevezett m in d e n n a p i fe la d a to k ra , m ozzanatokra. A fo lya m a to s ta ­ nulás kényszerítése, helytelen szokások, a ka d á lyo zó szem élyiségjegyek le fa ra g á s a , á lla n d ó „z a k la tá s ” a ta n á r részéről, érzelm i feszültséget, szemben á llá s t, végső esetben szakadékot terem thet. Látható, hogy az o b je ktív érdekek m egléte e lle n é re kon fliktu so k sora születhet, ha . . . H a a p e dagógus, a ta n á r g y a k o rla ti p e d a g ó g ia i érzékével, im p o n á ló szakm ű­ veltségével, kedvező egyéni, személyi tu la jd o n s á g a iv a l nem te re m ti azt a helyzetet, ah o l a szocialista hum anizm uson a la p u ló ta n á r-d iá k viszony meg terem tő d h e t, 50 �CSENGETNEK C sengetnek. A ta n á r k ia la k u lt m echanizm us szerint in d u l ó rá ra . C sengetnek. A d iá k m e g ú ju ló , ú jra te re m tő d ő fe szültséggel, várakozással ül a p a d b a n . Sajátos helyzet, a ta n á r-d iá k viszony m in d e n n a p i a laphelyzete. Fiktívnek e lfo g a d o tt isko lá n kb a n az ó rák so rre n d jé b e n ö t ta n á r in d u l órára. Történelem , testnevelés, m agyar m atem atika, orosz. A szaktárgyak fe lsorolása ta lá n közelebb hozza a ta n á rtíp u s t, és vélem ényem szerint az a d o tt viszonyt is m o­ tiv á lja éppen a szaktárgy je llem zőivel, Ö t ta n á r, ö t ta n á r-típ u s , ö t em ber, e lvileg a d o tt d iá k k a l, d iá kko lle k tív á v a l s a játos ka p c s o la to t k e lle tt k ia la k íta n i, ta lá n évek hosszú során. S ajátos viszonyt, am elynek pozitív vonásai m e lle tt sok h ib á ja , n e g a ­ tív töltése van. A fe ls o ro lt szaktárgyak s o rre n d jé b e n A, B, C, D, E ta n á rtíp u s d iá k ra vonatkozó nézeteit, a viszonyt m e g h a tá ro zó g y a k o rla tá t érdem es kö ze le bb rő l m egvizsgálni. ,,A ” m egitélése szerint a ta n á r-d iá k viszonyt az határozza meg, hogy a d iá k, m in t tényező, milyen ebb e n a k a p c s o la tb a n . A ta n á rt konstansnak, á lla n d ó n a k kell e lfo g a d n i, o p tim á lis ráterm ettséget, szaktudást feltételezve. Ez m a g ya ru l azt je le n ti, hogy csak a ta n á rn a k le h e t vélem énye a d iá k ró l, de a d iá k n a k nem a ta n á rró l. Ha m égis van, ilyen vélem ény — ez o b je ktív körülm ény — nem kell fig ye le m b e venni. Jól néznénk ki! „ A ” ó rá ja , ó rá i - hiszen szaktárgy szerint is sa já to s a n a la k u l a ta n á r-d iá k v i­ szony, — töm ény u n a lm a t á rasztanak. Szakm ai követelm ényei á tla g o s szinten az a d o tt diá kko lle ktíva részére játszva te lje síth e tő k, semmi szükséges iz g a lm a t nem terem tenek. Bízik a d iá k o k b a n , úgy véli azok őszinték hozzá, h o lo tt az a görcsösen rem élt őszinteség csak az é rd e kte le n sé g e n h e lye nké n t á ttö rő langyos m e g n y ila t­ kozás. Az óra id ő ta rta m á n tú l a d iá k ja iv a l sem m iféle ka p cso lata nincs. H a az a d o tt konkrét d iá kko lle k tív á b a n csak az ő neve lőh a tá sa érvényesülne, fe lté tle n ü l v a la m ifé le kiscserkész szellem u ra lk o d n a a fe je k b e n . Egész m u n k á já t a d iá k o l­ d a lá ró l tekintve a közöm bösséggel le h e tn e je lle m e zn i. ,,B” A d iá k n a k a m u n ka ka p cso la t során m in d e n ké p p e n vélem énye a la k u l ki a ta n á rró l, az a b a j, ha erre a vélem ényre v a la k i o d a fig y e l. A ta n á r az ta n á r, a d iá k m a ra d jo n diák. N e ő döntse el, m ilyen is a ta n á ra .” Azzal o le g szerencsétlenebb típussal van d o lg u n k, aki fél a d iá k tó l. Szakmai téren, de különösen p e d a g ó g ia i, m e to d ika i téren egészében hiányzik az ö n b iza lm a . G yanakvó, b iza lm a tla n , s hogy p a lá s to lja szem élyiséghibáit, g ya kra n nyers. Nem szeretik a diá ko k, viszontfélelem ébredt, soha nem tu d já k m ikor, m ilyen re a g á lá s ra szám íthatnak. O sztályozása is teljesen esetleges; követelm ényei, h a n g u la ta szerint hol m axim álisnak, hol nevetsé­ gesen alacsonynak bizonyulnak. A ta n ó rá n kívüli k a p c s o la to k a t e rő lte ti, de o tt !s ugyanazok a korszerűtlen vonósok határozzák meg k a p c s o la ta it, m elyek a ta n ó rá n riasztóak. A n n a k ellené re , hogy fia ta l, kellem es m egjelenésű, nem tu d kö zelbe­ ke rü ln i d iá k ja ih o z , ké tsé g b e e jtő te h e r szám ára a „b e c s e n g e té s .” „ C ” „ A d iá k vélem énye a k á r o d a fig y e lü n k rá, a k á r nem o b je ktíve létező, h a tó ­ tényező. A nevelés fo lya m a ta sze m p o n tjá b ó l igen fo n to s le nne m egism erni, szá­ m olni vele.” Ez a vélem ény az o k ta tó -n e v e lő m u n ká ja egészét is m eghatározza. Ő szinte em beri viszony k ia la k ítá s á ra törekszik a d iá k o k k a l. Ez a szándék csak akkor 51 �szenved csorbát, ha következetlenséggel, fe lü le te ssé g g e l m egm érgezi a kapcsolatot. Ő szintén tiszteli a d iá k-e g y é n is é g e t is, em bernek, e g ye n ra n g ú p a rtn e rn e k fo g a d el m inden ta n u ló t. D iá k ja i szívesen d o lg o z n a k e g yü tt vele, változatos iskolán kívüli p ro g ra m o k b a n is fo rm á ló d ik kapcsolatu k. ,,D ” V élem énye szélsőséges: a d iá k ta n u ljo n , ne m erjen m egité ln i egyetlen ta n á rt sem. Kemény, helyenként durva p e d a g ó g u s egyéniség. Ó rá in m occanásnyi zaj sem lehetséges. Az ő m egitélése szerint c s illa g n y i tá vo lsá g kell legyen ta n á r és d iák között. A ki az úgynevezett 3 lépés (3 fényév) tá v o ls á g b ó l enged, az ő m egitélése szerint bratyizik, m int en gedékeny ta n á r nem tu d követelni, m u n ká ja eredm énytelen lesz. A d iá k ta rtso n a ta n á rjá tó l, az sem b a j, ha fél. A fé le lm é t csak a d d ig le h e t fe lo ld a n i, hogy az a m e g n yilv á n u lá s a it ne akadályozza. Értékelő m unkája rendkívül következetes, igazságos. A hogy m egszólal a csen­ gő, az utcán e lh a ng zó zord „ jó n a p o t” -on kívül sem m ilyen ka p cso lata nincs d iá k ­ ja iva l. „ E” K itűnő szakem ber, á tla g o s n á l jo b b p e d a g ó g ia i rá te rm e ttsé g g e l. S okat ad a d iá ko k m e g n yilvá n u lá sa ira , egy-egy közösségben tu d a to s a n m egtervezi, a la ­ kítja d iá k ka p cso la ta it. Tanítványai, ra jo n g á s ig szeretik, sokan p é ld a k é p ü k n e k ta r t­ já k b á r a ta n íto tt szakta n tá rg yé rt nem ra jo n g a n a k tú l s o ka n . Ő szintesége, egyszerű természetes egyénisége szerencsésen p á ro su l im p o n á ló szaktudásával. Az ifjú s á g i m ozgalom ban m in d e n t megtesz azért, hogy egyrészt a lapozza, előkészítse s a já t d iá k -ta n á r o p tim á lis ka p c s o la ta it, másrészt a m ozgalm i m unka lehetőségeivel neveljen. Ö t ta n á rt p ró b á ltu n k jellem ző, v izsg á ló d á su n k sze m p o n tjá b ó l m e g h a tá ro zó tu la j­ d o n sá g a iva l, g y a ko rla tá v a l, d iá k o k ró l k ia la k íto tt vélem ényével m e g je le n íte n i. Erre azért vo lt szükség, hogy m egfo g a lm a zh a ssu k a kétségtelen té n y t: a szocialista ta n á r-d iá k viszony k ia la k u lá s á n a k a la p p ro b lé m á ja o tt gyökereződik, a h o l a p e d a ­ gógusi önvizsgálat, vagy következetes külső b írá la t hiányzik. Ki m erné m e g fo g a l­ mazni, kim o n d a n i, egy-egy ta n te s tü le tb e n egy-egy k o llé g a szem élyiségére vagy p e ­ d a g ó g ia i m ódszereire vonatkozó n e g a tív Ítéletét. S k im o n d a n i az igényt, ezen és ezen vá lto zta tn i kell. Ezek és ezek a tu la jd o n s á g o k , re a g á lá so k, módszerek, é p p ú g y m in t a d iá k esetében az érzelm i in d itta tá s o n k ia la k u ló első szte re o tip iá k, á t kell, hogy fo rm á ló d ja n a k . V ilá g o s a n látom , hogy ez nem egyértelm ű, egyszerű fe la d a t. Felnőtt, érzékeny, tö b b sé g b e n túlérzékeny, m unkával tú lte rh e lt em b e re krő l van szó, o ly a n o k tó l, a kikre o d a fig y e l a tá rs a d a lo m , a széles közvélemény, ah o g y a közér­ deklődésnek igen gyakran ke rü ln e k örvendetes, vagy egészségtelenül aktív kereszt­ tüzébe. A következőkben, a m iko r a szitu á ció m ásik tényezőjével a d iá k k a l fo g la l­ kozzunk elsősorban egy-egy u ta lá ssa l fe lté tle n ü l vissza kell té rn ü n k a kiválasztott ta n á rtíp u s o k elem zésére, illetve egy-egy viszony-m otivum ára. MILYEN LEGYEN? A ta n á r-d iá k kacso la tb a n , a d iá k ta n á rró l fo rm á lt vélem ényének a la k u lá s á b a n a szubjektív vonások a dom in á n so k. A vizsgált d iá k k o lle k tív a ta g ja in a k egyedi m egnyila tko zá sa ib ó l az következik, hogy e lsősorban a ta n íto tt szaktárgyhoz való viszonyulás szerint fo g a d já k el a m u n ka k a p c s o la tb a n a ta n á r, ilyen vagy olyan tu ­ d a ti érzelm i m o tivá ció v a l. Bizonyos szaktárgyak irá n t érzett rokonszenv, vá ra ko zás 52 �(különösen a művészeti je lle g ű szaktá rgyak esetében) jó é rte le m b e n a la p o z h a tja az id e á lis ta n á r-d iá k viszonyt. De ily e n fa jta viszonyítások is fo n to s a k ; ki ta n íto tt azt m egelőzően, az é rdem jeg ye k hogyan születnek, m ilyen a ta n á r külső m egjelenése. A n yilvánvalóan le g fo n to s a b b , ig é n ye lt ta n á r tu la jd o n s á g o k a t a vizsgált öt ta n á rtíp u s n á l csak részben ta lá lh a tju k meg. D e le h e t to v á b b is tá g íta n i a kört a jelle m ző ta n á rtu la jd o n s á g o k s o rre n d jé b e n . Im p o n á ló a szaktudásunk? Igen. Itt tu d a ped a g ó g u so k tö b b s é g e m e g itélésem szerint le g in k á b b m e g fe le ln i a kö­ vetelm ényeknek. V iszont az ism eretek korszerűségével, á lla n d ó frissítésével már nem kis problém a van. Ő szinteség. Nos, itt le h e t a le g tö b b k é rd ő je l. M e rt ő szin te ­ ségről sokat le h e t beszélni, de ta n á r-d iá k viszonyban m e g va ló síta n i e lég kevéssé sikerül. Igazságosság? Következetesség? Korszerű módszerek? M indezekkel igen sok problém a van p e d a g ó g u s a in k n á l. V iz s g á la ti körünkben le g fö lje b b a p e d a g ó ­ gusok 50 % -a fe le l meg az ig é n y e lt tu la jd o n s á g o k n a k . A korszerű m ódszerek vo­ n atkozásában még annyi sem. Pedig ha va la m ive l, úgy a sablonos, sem atikus ru ­ tin m echanizm ussal, g y a k o rla tta l meg le h e t b é n íta n i az ú jtip u s ú ta n á r-d iá k v i­ szony k ia la ku lá si fo lya m a tá t. Nos, h á t m ilyen legyen végül is a ta n á r e b b e n a viszonyban? Sokan úgy fo ­ g alm azzák a szélsőségeket: fé le lm e te s vagy m egértő. D iákválaszok is sok é rd e ­ kes m otívum ot p ro d u k á ln a k ehhez a m egközelítéshez. A „fé le lm e te s ” ta n á r vé g ­ le tekig élezi a ta n á r-d iá k o b je ktíve létező tá v o ls á g á t, szig o rú a n híres, legendás, követelm ényei riasztóak. A p ro b lé m a a b b a n a v a riá c ió b a n je le n tk e z ik elsősorban, ha a félelm etes ta n á r ön m a g á va l szemben m ár nem olyan igényes. D ö n g ő h a n g g a l, kid ü le sztett szemmel te re m ti ugya n a zt a fé le le m á lla p o to t, a m it emez vaskövetkezetességével. Az is gya ko ri, hogy egy nevelési szitu á ció kez­ detén a „fé le lm e te s h írű ” ta n á r így kezd, így in to n á l, hogy a m unka zökkenőm en­ tes legyen m ajd. A ztán am i a m aga szerepét ille ti, k ie n g ed , ó rá i fecsegéssé o lv a d ­ nak, még vicceket is le h e t m esélni sorozatban, de elég egy szem öldökösszehúzás és e lm a ra d a nevetés. M e rt az a la p o z á s n á l m e g te re m tő d ö tt a függés, a félelem légköre. Ez az u tó b b i típus m u n ká ja során k ia la k u ló helyzet a legszerencsétlenebb, m ind d id a k tik a i, m ind nevelési szem pontokból. A „m e g é rtő " ta n á r a d iá k b a rá tja a ka r lenni, b iza lm a t ad, m aga is őszintén k itá rja ká rtyá it, és m indezt tu d a s o títa ni igyekszik a d iá k o k b a n . M e g fo g a lm a z z a elképzeléseit. Ez az ú t is igen g yakran rázósnak bizonyul, m ert a m egértés, a fo lyto n o s elnézés, m egköti a ta n á r kezét, a szükséges fegyelem m eglazul, m in d e n t le h e t c s in á ln i az ó rán, a ta n á r ta n á c s ­ ta la n n á válik, a le g é rte lm e se b b gyerekek szá n já k az ilyen ta n á ru k a t. A m egértő típus o p tim á lis nevelési helyzetet, jó ta n á r-d iá k viszonyt a kko r tud terem teni, ha k itű n ő (ritk a ) p e d a g ó g ia i érzékkel szab h a tá ro k a t; em berism erete, következetessége m egóvja a szé th u llástó l. Az te lje se n nyilvánvaló, hogy egyetlen ta n á r sem kristályosodik, ilyen vagy olyan á lta la m fe lv á z o lt típ u s teljességébe, a rró l van szó pusztán, hogy a ta n á r-d iá k viszonyban ilyen vagy h a so n ló keretek, szélső típusok m ozgásában va ló su l meg az e lő re h a la d á s . Az e lő re h a la d á s , am ely kétségtelen tény. Hiszen a fe n te b b elem zett g o n d o k e lle n é re is n a p ja in k b a n egy­ re in k á b b ta n á rkö ze lsé g b e kerül a d iá k, egyre in k á b b a szocialista hum anizm us h a tja á t a ka p cso lato t. T e n d e n c iá já t te kin tve örvendetes az is, hogy a d iá k egyre term észetesebben viselke d ik az isko lá b a n , a ta n á r e lő tt. C sengetéstől csengetésig is, az iskola fa la in kívül is. 53 �KÖZÖSSÉGBEN A ta n á r-d iá k viszonyt úgy is fe lfo g h a tju k , m in t két kollektíva egy-egy ta g já ­ nak — ta n te stü le t, diákközösség — m u n ka ka p cso la tá t. Ez a m egközelítés azért le ­ het érdekes, mer a két kollektíva k a p c s o la tá b a n igen g ya kra n káros hatású „ visz­ szacsatolásokat” le h e t ta p a s z ta ln i, s ezek m e g h a tá ro z h a tjá k , d e fo rm á lh a tjá k az egyes ta n á r törekvéseit, e re d m é nye it is. A rró l van szó, hogy v a ló s á g g a l o b je ktív követelm ények je le n tke zn e k a ta n á ri kollektíva vonatkozásába n is. O p tim á lis a n jó kö zh a n g u la t, összetartás, belső fe ­ gyelem kell jellem ezze a ta n á ri együttest. A kollektív d iá k e lfo g a d á s erősen h a t az egyedre, a kollektív elutasítás, közöny csaknem le h e te tle n n é te sz egyes p e d a g ó g u ­ si törekvéseket szocialista je lle g ű ta n á r-d iá k viszony kia la k ítá s á ra . Rossz p e d a g ó ­ gus kollektíva nem tu d h a t eredm ényesen nevelni, m in t csoport, m in t közösség nem á llh a t p é ld a k é n t a diákközösség e lő tt. K ülönösen érdekes m indez az ifjú s á g i m ozgalom vo n a tko zá sá b a n . T a n te stü ­ leteinknek, a vizsgált közösségre is je lle m ző ez, nem sikerül élő m ozgalm i é letet, hatóképes m ozgalm i m u n ká t te re m te n i az iskola keretei között. Pedig egyéb ne­ velési lehetőségeket nem elemezve, azok a ta n á r-d iá k viszonyának fo rm á ló d á s á ra figyelve is m e g á lla p íth a tju k , hogy van lehetőség, am ely k ih a s z n á la tla n u l m arad. K onkrét ta p a szta la to kra alapozva e lsősorban az óvatos ja v a s la t igényével e lm o n ­ d a n á m m it ta p a szta lta m az iskolai ifjú s á g i m ozgalom te rü le té n . Nem ta p a szta lta m , hogy az iskolavezetés, a ta n te s tü le t őszintén kom olyan venné az ifjú s á g m o zg a l­ mi m u n ká já n a k irányítását, p ro g ra m o zá sá t. A p e d a g ó g ia i-m o z g a lm i szakirodalom sém ái szerint közism ert keretekben e n g e d jü k fő n i a d iá k o k o t, e n g e d jü k értelm es, friss ö tle te k nélkül e lla p o s o d n i, fe lesleges te h e rré vá ln i az isko la i szervezeti életet. Ö ncélú agyonülésezések, fo rm á lis fe la d a to k , ism é tlő d ő pénzbeszedések riasz­ tóvá teszik az iskolai KISZ-t. H o lo tt szám talan lehetőség kínálkozik ezen a téren, hogy a ta n á r közelebb k e rü ljö n a d iá kh oz, fo rm á ló d jé k az ig é n yelt, új típ u sú v i­ szony. Először is meg kelle n e te re m te n i a lehető sé g e t, hogy a fegyelm i ügyek kom o­ lyan vett, első számú fóru m a a KISZ legyen. Az iskola k ia la k u ló éves m u n ka te rvé ­ nek v itá já b a is, az isko la ta n á cso k m u n k á já b a is be ke llene vonni a fia ta lo k a t. A KISZ ta n á c s a d ó ta n á r puszta részvétele a fo rm a litá s fe lé hat, nem elég. A fia ­ ta lo k n a k legyen m ó d ju k hozzászólni az iskola le g fo n to s a b b kérdéseihez, k ü lö n ö ­ sen olyanokhoz, am elyekben a d ö n té s jo g a is övék le h e tn e (pl. központi k irá n ­ dulások, sportrendezvények, tá rs a d a lm i m unkák, k u ltu rá lis rendezvények, stb.). Éppen az é lő KISZ m unka te re m te n e m ó d o t a nyílt, őszinte ka p cso lato k o p tim á lis ta n á r-d iá k viszony k ia la k u lá s á ra . A KISZ-ben k e lle n e tisztázni végre olyan közös tém ákat, a nyílt vita lé g k ö ré t feltételezve, m in t a lassan intézm ényesedő súgás, csalások, m ásolások kérdésére. A KISZ-ben le h e tn e m e g a la p o zn i a lehetőséget, hogy a ta n ó ra sokkal z á rta b b k o rlá to z o tta b b le h e tő sé g e in tú l őszinte vita a la k u l­ hasson ki erkölcsi, p o litik a i kérdésekről. M in d e z tu d a to s a n végig g o n d o lt is k o la ­ vezetési, p e d a g ó g u si sugalm azás, szorgalm azás nélkül ö n m a g á tó l nem fog e lin ­ d u ln i, gyüm ölcsöződni. T ö b b e t kell vá rn i a KISZ-től, de tö b b segítséget is kell n yú jta n i a KISZ-nek a kö zépiskolákban. A szocialista ta n á r-d iá k viszony k ia la k ítá s á n a k fo ly a m a tá b a n az e d d ig ie k n é l jó va l tö b b g o n d o t kell fo rd íta n i a rra , hogy az egyéni fo g la lk o z á s m e lle tt a k o lle k ­ tív rá h a tá s lehetőségei is g a z d a g o d ja n a k . 54 �A PAL ÓCOKRÓL BELITZKY JÁNOS A palóc nép és a palóc népnév eredetéről A p alócok és a „p a ló c ” szó e re d e té re vonatkozó k u ta tá so k e d d ig i e re d m é ­ nyeit — töm ören, de kie lé g ítő e n — Kniezsa István fo g la lta össze. — Szerinte a palóc „n é p tö rz s ” neve egy, a kü lönböző szláv nyelvekből kim u ta th a tó , „fa k ó , szőke” je le n tésű szóból szárm azik, am ely szóval — elsősorban orosz nye lvte rü le te n — a kunokat je lö lté k . — F e lfig ye lt a zo n b a n a nehézségekre is, m ert így fo ly ta tja : „A magyar (p a ló c ) névvel k a p c s o la tb a n az a legnagyobb probléma, hogy hogyan kapta ez a magya r néptörzs a kunok nevét, m ikor tu d o m á s u n k szerint a kunokhoz semmi köze sem volt, a k u n o ka t viszont m a g ya ru l sohasem hívták p a ló c o k n a k ! A m ásik súlyos nehézség az, hogy a palóc név csak igen későn és m in t gúnynév bukkan fel, a palóc terület m in d ig a szomszéd községnél kezdődik, m in t G öcsej, senki sem a k a rja v á lla ln i. - A lig le h e t te h á t elké p zeln i, hogy középkori szár­ m azék.” ) A Kniezsa á lta l fe lh o z o tt nehézségek közül, elsőként, a palóc terület k ite rje ­ désének kérdésével fo g la lko zo m . - Horváth Péter, 1801-ben, még csak 6 Heves és 4 Borsod megyei községet te k in te tt p a ló cn a k. Pápay Sámuel, 1808-ban, pe d ig így ír: „ A p a ló cok pe d ig le g jo b b a n m e g kü lö n b ö zte tik m a g u k a t N ó g rá d , G öm ör, Borsod és Heves várm egyék összeütköző vidékén, az ő igen cso d á lato s és írás á lla l a lig e lő a d h a tó szóejtések á Ita l, m in d e n m a g á n h a n g z ó t m integy d ifto n g u s s a l e jtvé n .” — Szeder Fábián, 1819-ben, Pápay S ám uelra hivatkozva, a következőket á lla p ítja m eg: „N e m m in d e n h o l egy m értékben van a szóejtés. Egy h e lye tt p a ló c o ­ sabb az, m int m ásutt, sőt azon egy helységben is lá tn i külö n bsé g e t. — U gyanazért, hogy ezt a kü lö n bsé g e t kitegyem , vagy hogy az e m líte tt várm egyékben a különösen p a ló c helységeket kije le lte m , nem tá rg ya m . — Elég legyen most a nagyhonti és nógrádi p a ló cokró l — a k ik e t jól ism erek - szólanom , a k ik tő l a tö b b ie k — le g a lá b b is tapasztalásom szerint — szóejtésekre nézve, keveset kü lö n bö zn e k.” Mocsáry Antal, 1826-ban, N ó g rá d b a n a következő községek la k ó it te k in ti p a ­ ló co kn a k: C ered, Ó bá st, H id e g k ú t, M á tra n o v á k , H om okterenye, M á tra sze le és Zagyva (a mai Z agyva ró n a ). - Jerney János a XIX. század d e re ká n írt ta n u lm á ­ nyaiban a következő 48 községet te k in te tte p a ló c fa lv a k n a k : Borsod megyében A p á tfa lv a , B alaton, Bánhorvát, B ánfalva, Bekőce, C sernely, Dédes, N ovaj, O m ány, T ardona, V elezd; Gömör m egyében G esztete, Jánosi, Szentsim on, U ra j; Heves m egyében Á gasvár, B alla, Bodony, Erdőkövesd, Filim es, Hasznos, Istenm ezeje, M élykút, P arád, Pétervásár, Recsk, Szarvaskő, Szentdom onkos, Szenterzsébet, Szent­ ja k a b , S zentm ária, Tar, T irib e s; Nógrád m egyében B a g lya sa lja , Ettes, Herencsény, H o lló kő , Kazár, La p u jtő , Ló c, M a co n ka , Rimóc, S á g ú jfa lu , S a lg ó ta rjá n , S óshartyán, 55 �Terenye, Tesmag, Verebély. - Eltekintve a m e g ye h a tá ro k részbeni p o n ta tla n s á g á tó l, G yárfás István, 1873-ban, a Jerney-féle fe ls o ro lá s t te tte a m a g á é vá .2 M á r a fe n tie k b ő l is k id e rü l, hogy a p a ló c n a k te k in te tt fa lv a k száma az iroda­ lomban egyre bővült. Erre nézve csak a n ó g rá d i p é ld á t hozom fel. — 1801-ben H orváth nem ism ert n ó g rá d i p a ló c fa lu t, 1808-ban Pápa y m ár tu d a G öm ör-H evesN ó g rá d i h a tá ro n ilyeneket. 1819-ben Szeder már a n ye lvjá rá st azonosítja a palóc m ivo ltta l, vagyis - szavaiból le g a lá b b is ez s e jth e tő — m egyénk m agyar nyelvű la kosságának zömét, vagy nagy részét p a ló c n a k te k in ti. — V ele ellenkezőleg, 1826-ban, M ocsáry még csak 7 fa lu t, ta rt p a ló c n a k N ó g rá d b a n . Ez a szám 1854-re Jerneynél 14-re em elkedik. Ezt véli 1873-ban G yá rfá s is. — Ettől kezdve — nyilván Lisznyay és M ikszáth p a ló c „ ku ltu szá n a k” is van ebb e n ném i szerepe a Szeder F ábián vonaláh o z való visszakanyarodá s érvényesül. 1910-ben Farkas Pál, az akkori N ó g rá d megye 261 községéből 161-et ta rt p a ló cna k, a m i azt je le n ti, hogy jó fo rm á n az összes m agyar nyelvű községeket.3 — M in d e z csak úgy volt lehetséges, hogy íróink az északnyugati magyar nyelvjárást p a ló c nyelvjárásnak, területét pe d ig p a ló c te rü le tn e k fo g tá k fel. - Ez a fe lfo g á s , szerintem is téves, m ert a p a ló cok - e re d e tile g - csak egy kisebb, e b b e a n ye lv já rá s te rü le tb e b e o l­ v a d t n épcsoport lehettek. A nnak, hogy p a ló co k az északnyugati nyelvjá rá ste rü le tre beszárm azott kisebb népcsoport, a je le n le g „ u r a lk o d ó ” kun-kabar elmélet sem m ond e lle n t. — Ezzel k a p cso latb a n a zonban e lju tu n k a Kniezsa á lta l fe lv e te tt m ásodik nehézséghez, vagyis ahhoz, hogy a palócoknak a kunokhoz semmi közük. A k u n -k a b a r e lm é le t lé n ye gé t G yá rfá s István — a já sz-ku n o k tö rté n e té n e k író ja - így fo g la lta össze: „H a z a i tö rté n e tíró in k közül - fő le g H o rvá t István u tá n - tö b b e n úgy vélekednek, hogy B íb o rb a n szü le te tt K onsta n tin á lta l e m líte tt kabar törzs és a N évtelen Jegyző hét kun vezérének a m a g ya ro kkal le tt egyesülése ugyanazon egy tö rté n e lm i té n y ". Ebből az is következik, hogy „ a kabarok, v a la m in t a Kiovnál csa tla ko zo tt kunok, a testvér m agyar törzzsel egy nem zetté fo rrta k össze” . 4 - Ezt a felté te le zé st tö b b szö r - tu d o m á n y o s a b b m e g a la p o zá st is adva a n n a k — kife jte tté k. — Van a zo n b a n — a tö rté n e lm i egyeztetés h ite lé n tú lm e n ő e n is — egy m ár évtizedek ó ta észrevett a la p v e tő e lle n tm o n d á s a ennek az e lm é le tn e k és ez az, hogy az A nonym us kun vezérei á lta l m egszállt te rü le t nem csak hogy nem esik egybe a P alócföld törzsének te k in th e tő te rü le tte l, m ert azt szinte fé lk ö rb e n ö le li körül, hanem az ország olyan te rü le te in is e lő fo rd u ln a k anonym uszi kun s z á llá ­ sok, ah o l nincs „p a ló c nye lvjá rá s” .5 — Ez a nehézség csa k úgy o ld h a tó fe l, ha fe lté ­ telezzük, hogy kisebb k u n -k a b a r - esetleg XIII. századi kun — cso p o rto k H o n t-N ó g ró d -G ö m ö r n yelvhatárán a szlovákoktól k a p tá k a „p o lo v e c ” nevet. Ez esetben viszont - csekély szám uknál fogva - nem le h e tte k ezek a kunok a magyar „ p a ­ lóc n yelvjárás” kia la k ító i. — A k u n -k a b a r e lm é le t te h á t bizonyos zsákutcába vezet. Igen fontos K niezsának az a m e g á lla p ítá s a is, hogy a magyar p a ló c elnevezés m int „gúnynév bukkan fel, és senki sem a k a rja v á lla ln i” . — Szerintem itt van a kér­ dés lényege elrejtve! - V agyis: meg kell ta lá ln i azt a magyarral rokon nyelvet, am elynek a palóc szónak gúnynév, vagy gúnynév je le n té s e is van. — Ez a nyelv — a szamojéd! A nyenyec szam ojéd paloc és a vele azonos je le n tésű palota (sz) a követke­ kezőket je le n ti: - 1. összezavar, össze b o n yo lít; összekuszál, összekever; m egzavar, zavarossá tesz; összekever, összevegyít, - 2. b e le g a b a ly ít, b elefon. — 3. id e g en 56 �nyelvet utánoz úgy, hogy nem m ond semmit, m ert nincs érte lm e a h a n g o k cs o p o r­ tosításán ak. - 4. gyagyog, gyügyög, g ő g icsél, h a b o g -h e b e g , m akog-m ekeg, rebeg, d a d o g . — 5. hanyag, te rje n g ő s .6 A paloc és palota (sz) 3., 4. és 5. je le n té s e a lka lm a s gúnynév k ia la k ítá s á ra . Az 1. és 2. je le n té se viszont hadrendi név, néptöredéket jelentő név képzésére. A rra m ár régebben fe lh ívta m a fig ye lm e t, hogy a m agyar székely né p cso p o rt név - am i h ih e tő le g e re d e tile g h u n -a v a rk o ri h a d re n d i név — összefüggésbe hoz­ h a tó a fin n sekuli „ keverék” szóval.7 U gyanígy a nyenyec szam ojéd paloc — am i a m agyar palóc szó e re d ő je le h e t — szintén k a p cso la tb a hozható egy h u n -a va rko ri „k e v e ré k ” je le n tésű h a d re n d i névvel. Vagyis - én le g a lá b b így látom - a palóc szó jelentése azonos a székely szavunkkal. Eredetére nézve viszont a palóc egy a nyenyec szam ojédhoz, a székely p e d ig a b a lti fin n h e z kö ze lá lló nyelvet beszélő, vagy ezek szókincséből je le n tő s szókészletet á tve tt n é p cso p o rtn a k a keveréken b e lü li s z u p re m á ció já t b izonyítja. - Feltevésem ig a zo lá sá ra néhány a d a to t sorolok fel. Középkori kró n iká in k két m agyar h o n fo g la lá s ró l beszélnek. Á rp á d é k, a m á ­ sodik h o n fo g la lá s k o r - ugyancsak k ró n ik á in k szerint - m ár m ai h a zá n kb a n t a lá l­ tá k az első h o n fo g la lá s a lk a lm á v a l id e ke rü lt, d e a h u n o kka l nem k iv á n d o ro lt székelyeket. K ró n iká in k á llítá s á t a hun-székely n é p h a g yo m á n y is a lá tá m a s z tja . U gyanilyen néphagyom á n y él a göcseji palócok körében. A gö cse ji „p a ló c h e r­ cegről szóló m o n d a szerint a p a ló c o k a hunok u tó d a i, a k ik e t a szlávok le ig ó z ­ ta k és a k ike t Á rp á d h o n fo g la ló i fe ls z a b a d íto tta k .8 A székelyek 896 e lő tti itt é léséről a zo n b a n nem csak a kró n iká k hun-székely h a ­ gyom ánya és n é pm ondá k tu d n a k . T u d o tt ró la az a két n orm a n hajós is, a k ik 870 tá já n h a jó u ta t te tte k a D u n á n. - V an Loey brüsszeli nyelvésztanár a kö ze lm ú ltb a n O rosius „ o rszá g le írása ” -n a k egyik részletét ju ta tta el B udapestre. Az e re d e ti kéz­ ira to t a British M useum ban őrzik. - Ebben ta lá lh a tó a két n orm a n h a jó s - O th e ­ re és W u lfsta n - 870 tá já n te tt d u n a i u ta zá sá n a k a leírása. Eszerint „ a h o rv á ­ to któ l északra van Maegtja-londe — M é gyá-ország — h a ta lm a s hegyek ö lé b e n ." Ennek kapcsán m egem lítik a „s e a c e l” -e ke t és a B eagw are fo ly ó t — Erdélyi István szerint - a Béga nevét is.” Az a tény, hogy 870 körül m ár m agyarok és székelyek la k ta k a K á rp á t m e d e n ­ cében még a C iril és M e th ó d le g e n d a m agyar fe je d e lm é ve l, „ k ir á ly á - v a l” is ig a ­ z olható. V ele és népével a K özép-D una m entén ta lá lk o z o tt M e th o d iu s .10 — Ezek az a d a to k azt is érthetővé teszik, hogy m ié rt ille tik az egykorú n yu g a ti fo rrá so k az 568 óta a K á rp á t m edencében lakó a va ro k a t az „a v a ro k , a k ik e t m a g ya ro kna k is neveznek” je lző ve l.11 Ez m agyarázza meg azt is, hogy m ié rt beszélnek a n yugati fo rrások a VI. és V Il. században N y u g a te u ró p á b a te le p ü lt „ h u n o k ” -ró l és, hogy m ié rt ta lá lh a tó k az o tta n i helynevek so rá b a n m agyar, sőt m a g ya r törzsnévi vonatkozásúak is.12 A régészeti kutatáso k sem m o n d a n a k ennek e lle n t. L ip tá k Pál az a n th ro ­ p o ló g ia i a zonosság13 László G y u la 41 és C sa llá n y Dezső15 az a va r és korai m a ­ g yar régészeti anyag azonossága a la p já n ig a z o ljá k a k o n tin u itá s t. C sa llá n y még a rra is fe lh ívta a fig ye lm e t, hogy ez különösen a m a g ya r törzsnevet viselő helyek esetében igen fe ltű n ő . László és C sa llá n y - b á r nézeteik nem m in d e n b e n eg ye ­ zőek - 670 tá já ra teszik az első magyar h o n fo g la lá s t. — M e g á lla p ítá s a ik a pa­ ló cku ta tá s sze m p o n tjá b ó l a zé rt fon to sa k, m ert ezen az a la p o n a m agyar törzs­ 57 �nevekből a la k u lt helynevek V Il. századi ittlé te m ár fö lté te le z h e tő , és meg van a n n a k is a m agyarázata, hogy a b a lti-fin n je lle g ű székelység és a szam ojéd je lle g ű p alócság m iért m agyar néptörzs. — Igen fig ye le m re m éltó e b b ő l a szem­ p o n tb ó l az a m e g á lla p ítá s is, am i vid é kü nk m a g á n h a n g z ó in a k fin n és észt je lle g ű ejtésére vo n a tko zik,16 m ert ez a tény a nyelvjárás k ia la k u lá s á n a k m ik é n tjé re e n ­ ged következetéseket levonni. A palócság nyelvileg szam ojéd je lle g é t azért merem fe lté te le z n i, m ert ha ez nem így le tt volna, akko r a p a ló c szó gúnynév é rte lm é t — „ zavaros, zagyva beszé­ dű, d a d o g ó ,” stb — nem őrizték volna meg nyelvük b e o lvad á sa u tán is, m in t tá j­ szót, hosszú évszázadokon át, a n n a k ú ja b b , iro d a lm i fe lb u k k a n á s á ig , fe le d ve le g a lá b b is vidékünkön , de a G ö cse jb e n nem - a n n a k h a d re n d i é rtelm ét. — A göcseji „p a ló c h e rc e g ” m o n d á b a n a palóc szó népnév, és o tt a göcsej szónak van gúnynévi értelm ezése. Azt, hogy a K árpá t m edencében vo lta k szam ojéd nyelvet beszélő csoportok, a zt számos helynevünk ig a z o lja . Pl. Vác — szam ojéd nyenyec vác ’be ke ríte n i, kerí­ téssel k ö rü lve n n i’ — „e rő d íte tt hely, vá r” ; Vacs — szam ojéd vac ’valam i fe le tti; ö n á lló , szabad, erős’ - „tö rzsfő , fe je d e ltm , vezér” ; Vata - szam ojéd vata ’bő, bőséges, sza b a d ’ — „ne m ze tsé g fő , b ő ” ; Z a b a r — szam ojéd s za b a r ’üreg, m élyedés’ - „v ö lg y ” , a m it a község fekvése látszik ig a z o ln i. - Természetesen egy helynév többféle nyelvből is m egm a g yará zh a tó . Így pl. a Z ab ar e re d h e t a hun — azaz a m ai ja p á n , koreai, even és részben a kínai nyelvből k im u ta th a tó - nyelvbői is. A ja p á n sawari ’a k a d á ly ’ és ezesetben je le n th e t „ g y e p ü ” -t is.17 A palóc szó palota (sz) m e g fe le lő je sze m p o n tjá b ó l igen érdekes következ­ keztetést le h e t levonni a Vác helynévről. Ez, ha szam ojéd e re d e tű n e k fo g ju k lel, nyilván a róm ai burgu s m a ra d vá n ya in a k fe lh a szn á lá sá va l lé tre jö tt h u n -a va rko ri erődítm ényre, várra vonatkozik. Ez le h e t te h á t az az „ ó vá r” , a m ellyel e lle n té tb e n fe lé p ü l az „ ú j v á r", azaz N ógrád. — N ó g rá d h o n fo g la lá s k o ri e re d e té t m ár V ác Elemér kétségbevonta.18 Az „ ú j v á ra k ” , ille tve az „ új várm egyék” — A b a ú jv á r, H evesújvár — kia la k ítá s á t A ba S ám uel tevékenységével hozzák k a p c s o la tb a .19 N ó g rá d esetében a K álm án ko ra b e li létesítés ténye is fe lm e rü lh e t. — V ác ugyanis, egész a XVII. század e le jé ig N ó g rá d m egyéhez ta rto z o tt. H ih e tő , hogy a megye le g ko rá b b i központja is V ác volt. Ennek a v á rá t a zo n b a n va la m e lyik u ra lk o d ó n k á ta d ta a püspöknek. Ekkor m e rü lt fel egy új királyi vár építésének szükségessége. Építői szláv v á rjo b b á g y o k lehettek. Az első n ó g rá d i ispánt, névszerint, 1108-ból ism erjük és Szlaviz-n a k hívták.20 U g ya n a kko r tu d ju k , hogy K álm án király N a g y ­ orosziba és Kisorosziba oroszokat te le p íte tt, a k ik — sza b a d a lo m levelük ta n ú s á g a szerint - kirá lyi a jtó n á lló k voltak. Ez a fo g la lk o z á s u k eredm ényezte a zu tá n a zt, hogy a régi m agyar nyelvben az orosz szó nem csak népet, hanem a jtón álló -t is je le n te tt.21 — Ú gy vélem, hogy a szam ojéd palota (sz) m agyar palotás-sá a n a ­ lo g izá lá sá n a k - te h á t egy orosz = janitor fo g a lo m á ta la k u lá s h o z h a so n ló é rte le m ­ m ódosulásnak — nem csak lehetősége, de bizonyítéka is van. Szolnok város neve hun ere d e tű m é ltó sá g n é vb ő l szárm azik és je le n té s e k ö rü l­ be lü l a fra n k major domus, a m agyar palatinus, azaz palota ispán fo g a lm á v a l azonos. Szolnok városával északról, a Zagyva fo lyó p a rtjá n Palotás, d é lrő l Paladics határos. Az egyik a palatinus m é ltó sá g n é v m agyar, a m ásik illír fo rd ítá s a . A hun fe jedelem m éltóságnevét, S zolnokkal ke le trő l h a tá ro s a n, Sza nda és Tenyő őrzik. Az e lő b b i vilá g i je lle g ű , az u tó b b i (ja p á n tenno ’ist en-császár’, fin n tenno ’v arázs­ 58 �ló ’) kultikus fo g a lo m k ö rb e utal. S zolnoktól n yu g a tra fe k ü d t a középkorban Szarvas Ez ism ét m éltóságnév, a m it az u rd u -h in d i-é s szanszkrit nyelvekből m e g m agyaráz­ ha tó d á k -g é ta nyelvből - szarves ’fe je d e le m , fe je d e lm i h a ta lo m ’ — a n a lo g iz á lh a t­ ta k m agyarra, h ih e tő le g totem névvé.22 - A n ó g rá d i Sza n d á tó l a Tisza m enti S zolnokig és Sza n d á ig a ko ra középkorban a S zolnok nemzetség vo lt az egyik le g ­ fő b b birtokos. A n ó g rá d i Palotás fa lu Sza rvas-Gede közelében fekszik, te h á t itt ismét m éltóságnévi és S zolnok nem zetségi ka p cso lato k se jth e tő k. — Igen é rd e ­ kes, hogy m indezek a te le p ü lé se k a Zagyva fo lyó közelében van n a k. Ez a fo ly ó ­ nevünk szinte pontos fo rd ítá s a a szam ojéd paloc szó g únynévnek is a lk a lm a s jele n tésé n e k. A folyó fo rrá s á n á l p e d ig o tt van Zagyva (a mai Z a g yva ró n a ) fa lu , m in t te le p ü lé s név. — V agyis a fo lyó a lsó fo lyá sá n á l a palotás fo rd ítá s, fe lső fo ly á ­ sánál a zagyva fo rd ítá s ju to tt u ra lo m ra , am ely u tó b b i vid é kü nkö n egybevág a palóc szó gúnynévi jelentésével. Komoly Kniezsának az a kifo g á sa is, hogy a palóc elnevezés csak igen későn b u kka n t fel és ezért nem le h e t koraközépkori ere d e tű . — Én e b b e n nem vagyok biztos. Van Palóc helynevünk m ár a középkorban és nagyon valószínű, hogy Pá lóc helyneveink nem a Pál kersztnévből, hanem a palóc n é p cso p o rtn é vb ő l szárm aznak. Ez a népnév egy szam ojéd cso p o rt va la m ilye n más né p p e l kevert h a d re n d i nevéből jö tt létre. Itt g o n d o lh a tu n k az első században h e g yvidékünkre szorított d á k -g é ta tö re d é ke ktő l kezdve (D ré g e ly, D e jtá r) a n é p vá n d o rlá s korának, vagy a visszam a­ ra d t p ra e in d e u ró p a i tö re d é kn e k, tö b b nép cs o p o rtjá ra , m ert a szam ojed eredetű helynevek környezetében számos más nyelvből szárm azó helynév m u ta th a tó k i, problém afelvetésem nek a lényege a zonban — a részletekre nem térhetvén ki — a következő: 1. A palóc szavunk szam ojéd, vagy szam ojéd e re d e tű m agyar szó, am i t á j­ szóvá vált. 2. K étféle je le n té se v a n : egy g únynévi és egy h a d re n d i. — Az e lő b b in e k a Zagyva az u tó b b in a k a palotás - vagyis a p a lo ta ispán fegyveres h a d n é p e - a m agyar m eg fe le lő je . 3. Az úgy nevezett „ p a ló c n ye lvjá rá s” nem p a ló c ere d e tű , m ert a b b a é p p úgy b e o lvad ta k a p a ló c töredékek, m in t más m agyar n ye lvjá rá so kb a . Ezeken b e iül a zonban lehetnek, és nyilván vo lta k is, p a ló c sa já to ssá g o k, a m ik a „zagyva, za­ varos, h e b e g ő -h a b o g ó ” g únynévi értelm ezésre a d h a tta k okot. 4. A p a ló cok h a d re n d d é szerveződése, a ká rcsa k a székelyeké, a h u n -a v a r korszakban m ent végbe. A fe n ti problém afelvetésem - am ely csak szű kre fo g o tt tö re d é ke a K árpát m edence p ra e in d o e u ró p a i, in d o e u ró p a i és h u n -a v a rk o ri népei te le p ü lé s fö ld ra j­ zával kapcsolatos elképzeléseim nek - úgy vélem — a lk a lm a s a p a ló c k u ta tá s új irányba terelésére. JEGYZETEK 1. Kniezsa István: A m agyar nyelv szláv jövevényszavai, I./1. k., Budapest, 1955 — 378-379. 1. 2. Horváth Péter: Com m entarii de initiis M inoribus ac M aioribus Jazygum et Cum ano­ rum, Pest, 1801. - Pápay Sámuel: A m agyar literatura esmérete, Pest, 1808, 80. 1. — Szeder Fábián: A palócok. Tudományos Gyűjtemény, 1819. VI. k. 26—27. 1. — M o­ csáry Antal: Nemes Nógrád várm e gyé nek... esmertetése, Pest, 1826., I .k. - Jerney János: Palóc krónika, — M agyar Történelmi Tár, I. évf. 1853., 67—68. 1. — Gyárfás István: A jász-kunok története, I. k., Kecskemét, 1873., 144. 1. 59 �3. Farkas Pál: Nógrád vármegye népe. - Magyarország Vármegyéi és Városai, Szerk. Borovszky Samu. - Nógrád vármegye, 1911., 147-148. 1. 4. Gyárfás István i. m. 27. és 37. 1. 5. Gyárfás István i.m 29—33. 1. — Györffy György: Az Á rpád-kori Magyarország történeti földrajza, 1. k.. Budapest, 1963., Abaújvár, Bars és Borsod megyék bevezetésében ismerteti ezeket a nemzetségi szállásokat. 6. Terescsenko, N. M .: Nenecko-Russzkij Szlova r, Moszkva, 1965. 439. 1. 7. Belitzky János: Beszámoló egy készülő ta n u lm á n yról. — Palócföld, 1965. I. k., 83-84. 1. 8. Szentmihályi Imre: A göcseji nép eredethagyom á nya. Budapest, 1958. — A monda e l­ terjedésének térképen rögzített vázlatát a 23. lapon közli. — Az A ttila tölg yfájá ra vo­ natkozó ottani m ondát már ismerteti — Hanusz István: Fűben, fában. Budapest. 1905. 124. 1. 9. Normann hajósok segítenek eldönteni, mikor volt a honfoglalás. — Hazai Tudósítások. (K iadja a M agyar Távirati Iroda). Budapest, 1967. nov. 15. (IV. évf. 22. sz.), 10. 1. Eris (Erdélyi István): M ikor volt a honfoglalás? - Kanadai M agyar Újság, 1968, ja n u ­ ár 5-i és 9-i sz. 10. Moravcsik G yula: A m agyar történet bizánci forrásai. Budapest, 1934. 130. 1. 11. „Avarok, akiket m agyaroknak is neveznek." H onfoglalás 670-ben? — Hazai Tudósítások. 1967. ja n u á r 1. (IV. évf. 1. sz.), 8. 1. 12. Belitzky János: Válasz néhány kérdésre. — Palócföld, 1965. II. k. pl. o 73. lapon lévő Rhone völgyi térképen Mediery. — N ógrádi eredetű-e a Toldi-m onda? — Palócfóld. 1967. 94-95. 1. 13. Lipták Pál: m egállapításaira nézve 1. a 11. jegyzetben idézett tudósítást. 14. László Gyula: Hunor és M agyar nyomában. Budapest, 1967. — 84-90. I. 15. Csallány Dezső: Az avar törzsszervezet. - A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve, VIII—IX., 1965—1966., 35—54. I. — Ez a tény különben már régóta ismert. Nagy Géza írja a M illeneum i Történet I. k. CCCLII. I. „Á rp á d nemcsak idegeneket, nemcsak rokon népeket, hanem m agyarokat is ta lá lt e hazában. A m agyar fa j régebbi itt, mint a honfoglalás. Lehetséges, hogy már az avarokkal is jöttek, de ha előbb nem is, a VIl. század utolsó negyedében a magyar bevándorlás is megkezdődött. M ondáink a széke­ lyekben keresik ennek az első rajnak az ivadékait s az ilyen dolgokban csodálatosan szívós szokott lenni a népek emlékezete.” — Pintér Sándornak is ez volt a véleménye. 16. Papp István: Finn nyelvkönyv. 2. kiadás. Budapest, é. n. 11. I. — Lavotha Ödön: Észt nyelvkönyv. Budapest. 1960., 7. I. 17. Takahashi: Romanized Japanese-english Dictionary. Ko be, 1962. - Kenkyusha: New pocket Japanese-English dictionary. Tokyo, 1964. 18. Vácz Elemér: Nógrád vára történetéhez. Domanovszky Emlékkönyv. Budapest, 1937. 590-592. I. 19. Balázsy Ferenc: Heves vármegye története, I. k. Eger. 1897. 9-10. I 20. „Ego Slauiz comes Neogradiensis laudo et confirm o.” — Fejér, C. D. Ll. 45. — Szent­ pétery: Regeszták. 41. sz. 21. Mocsáry Antal i. m. 305-306. I. — Páriz-Pápai Ferenc szótáraiban. 22. Platts, John: A d iction ari of Urdu, classicai H indi, and English. London, (1884). ki­ adásának fotografikus másodkiadása, 1959. II. k., 657. I. — Itt jegyzem meg, hogy a palócokat eleinte a besenyőktől szárm aztattam . Erre vonatkozó 1937. évi vitám at Kni­ ezsa Istvánnal lásd a Domanovszky Emlékkönyvben. Még legutóbb is bolgár-török ere­ detűeknek véltem őket, lásd Palócföld, 1965. I. 95. I. Hun-avarkori kutatásaim vezettek je len le gi álláspontom hoz. 60 �SZOMBATHY VI KTOR Csavargás palócságom körül M ik o r tu d a to s o d ik az e m b erben va la m e ly közösséghez való ta rto zá s érzése? M i az az első p illa n a t, a m ik o r nem csak puszta hallószervével érzékeli környe­ zete h a n g ja it és p illo g ó te kin te té ve l fig y e li a közösség kö rö tte rajzó c s o p o rtjá t hanem tu d a tá b a is szívja, érzékeivel mélyen issza be a zo ka t az a lk o tó e le m e k e t a m elyekből m ajd a környezethez va ló végleges ta rto zá s ö rö m e it s g y ö tre lm e it ko­ vácsolja össze m a gána k. Először pusztán az egyszerű érzést, később a m é lye b b tu d a to t — s ha é plelkű em ber, a kko r az ö n tu d a to t, a v á lla lá s t is végül. M ilye n fo rm a az út, am elynek k a n y a rja in a kiscsalád m e g h itt ö lén szunnyadó gyerm ek a végtelen síkság b a rn a p o rá b a n , vagy zegzugos hegyvidék zöld ös­ vényein á t végül egy nem zeti közösség b iztonságos épü leté h e z ér? M ely p e rc­ ben tu d a s o títja is m ár m agyar, ném et, vagy szláv m iv o ltá t s nem csak szajkózza még a törzsi nevet é rte lm i rá é bredés n é lkü l? M ik o r d iffe re n c iá ló d ik a nagy n em ­ zettesten be lü l a p ró b b , m e le g e b b közösség c s o p o rtm u n k á já b ó l fa k a d ó é lm é n ye k em berévé? M a g y a rá n : m ikor érezted szívedben is, m iko r v a llo tta d te lje s tu d a tta l azt hogy m agyar vagy? S hogy a m agyarságon b e lü l székely, csángó, kiskun, va g y p alóc? E lőbb lesz-e egy gyerm ek stá je rré , m a jd osztrákká, végül ném etté, v á g y fo rd ítva? Spanyol vagy-e e lő b b , vagy g ra n a d a i? M ire ez a kérdés fe lm e rü l be n n e d a zo n b a n - m ór el is d ö n tö tté k helyetted, a gyerm ek m e g fo g a lm a z o tt h a llo m á ssa l nő föl, a vo n a t úgy sza la d t keresztül a síneken, hogy nem is tu d o tt róla. Egy bizonyos a z o n b a n : nem zeti k ö z ö s é g ek együvé ta rto zá sá t, vaqy szétta­ g o lts á g á t h a m a rá b b érzékeli az a gyerm ek, a kin e k környezetében tö b b nyelvet beszéltek, m in t az, a ki csak egyet h a llo tt. A g öm ö ri fa lu , am elyben életem első tétova lé p é s e it m e g te n n i szerencsém a d a to tt, nem zetiségi te k in te tb e n m egoszlott ugyan, a h a tá rv o n a la k a zo n b a n nem v o lta k élesek, nem vo lta k b á n tó k. Ezt m aga M ó ricz Z sigm ond is sokszor m o n d o ­ g a tta , valahányszor ifjú c s a lá d já v a l o tt n y a ra lg a to tt. M é g is fe le tte s a jn á lta , hogy nem m inden paraszti ö re g g e l tu d o tt a m aga nyelvén jóízűn beszélni. — Én szlovák vagyok, te m agyar - m o n d ta e z id ő tá jt a Rima p a rtjá n , e b ih a l­ fogdosás é va d ján bará to m , B ita la János, m iközben n a d rá q ia hátsó vágásán k i-k ib u k k a n ó ingecsücské t sűrűn d u g d o s ta vissza az e n g e d e tle n sliccbe - am i nekem ch le b a, az neked kenyér. Ezzel a m e g á lla p ítá s s a l meg is e lé g e d tü n k s úgy tű n t, a fa lu is. M ás b a junk nekünk se tá m a d t. A slicc végülis jó l zárt, az e b ih a la k g o n d te rh e lte n fo rro n g ­ ta k az u borkás üvegben és o tth o n édesanyám azt m o n d ta : — M in d e n egym ást! em b e r egyform a, egyfo rm á n születik, csak m egértenék végre Ú gy véltem akkor, hogy ez a kívánt m egértés a nyelvi m egértés le h e t csupán. Ilyen vonatkozásban B ita la Jánossal pom pásan meg is é rte ttü k egym ást, és m eg­ 61 �é rtjü k ma is, valahányszor hazautazom s m e g lá to g a to m ő t a vén Szinyec a la tt. Nem szűnt a b a rá tsá g s a m egértés m élysége sem, id ő és tá vo lsá g nem k o p ­ ta tta el. A kenyérm agyaráza to t c s a lá d i utazás követte; R im aszom batba vo natoztunk n agyapa -kö szö n tő re s a vidám öröm ben a fü le k i un o ka te stvé rre l is vo lt ta lá lk o ­ zásunk. De h iá b a az e g y-n a g y a p a és két-testvér-anya, m ás-m ásféle akcentus é rző d ö tt kettőnk b e széd jé n . Ö csém az én fe lfö ld i szóejtésem et fu rc s á llo tta , a m a­ gam fü le meg az ő n ó g rá d i a ó -ira ném h a jlo tt. - M a g ya r vagy te? - kérdeztem öcsém et nyustyai m óddal. - Nem m agyar — közölte önérzetesen - , h á ’ p a ló c ! »H anem «-et a k a rt m o n d a n i bizonyára, de az ő szó já rá sá b a n »há« -vá rö v id ü lt Ekkor h a llo tta m először, hogy p a ló c nem zet is van a v ilá g o n és az más, m int a m agyar, noha ez a különös nem zet m égis m a gyarul beszél. Furcsa szemmel te kintettem barnaszem ű, b a rá tsá g o s öcsémre, a nem zetek száma á lta la eggyel szaporod ott, de rö gtön a zn a p este ú ja b b eggyel, a svábbal is. A sváb nem zetet nagyapám ism ertette a nagyszám ú s jó kedvű család ü n n e p i v a cso rá já n , egy so d ró e rejű , fö lö tte é rth e te tle n b u d a i szó n o kla tta l. Pesten ta n u lta , g y e re kko ráb a n . De a svábok beszédét le g a lá b b nem le h e te tt é rte n i, viszont a p a ló c o k é t — akik p e d ig nem m agyarok, ha p a ló c o k - igen. - N yu g o dj meg — vig a szta lt édesanyám — benned is eleven a p a ló c b e ­ ütés. K im együnk N em e sra d n ó tra a Pósákhoz, h a lla n i fo g o d . Pósa Lajos lelke n y u g ta to tt meg p a ló c n y u g ta la n s á g o m b a n végül. V erseit kívülről fú jta m az isko lá b a n , szakállas a rca b iz ta tó a n m osolygott felém , v a la h á n y ­ szor nagyapám fényképes fió k já b a n kotorásztam . A ra d n ó tia k a t is ism ertem : ö n ­ tu d a to s ta rtá sú , jó g a z d a , kom olyszavú em berek, d e tré fá s a k is ha kell, tu d ta k csú fo ló d n i is, m in t m inden fa lu a Balog, Vály, Túróc, S ajó völgyében. P ergő­ nyelvű asszonyaik vo lta k a Bodonok, Pósák, V a ra á k és N a g yo k «hadá»-nak. Jól esett h a llg a tn i őket. valahányszor beszekereztek Batviba he tivá sá rra s kira k o d ta k a p ia co n, vagy fekete ü n n e p lő ka la p o t, csipkés fe jk e n d ő t v á s á ro lta k a s á to r­ ban. N em ességére igen rá ta rti nem zet a ra d n ó tia k va la m e n n yi h a d a ; egyszerre kapta az a rm á lis t az eg ész fa lu a tö rö k h á b o rú k id e ié n , v itézi vo ltá é rt. H úsvét hetében, té li fagyok m ú ltá n szitán szellőztették, nap o n szá ríto ttá k a h a d a k k u ­ ty a b ő re it a h a d n a g yo k u d varán, h o g y meg ne d o h o so d jé k. - Nem a h adnagy, de a k u ty a b ő r! - m agyarázta V a rg a Samu bácsi, k a já n u l p illa n tv a Bodon sógor u d va rá ra, m ert örökké v itá z o tt vele. M a js e lgyönvörköd ik a szívem, ha vég ia m e gyek a ra d n ó ti utcán és szem be­ ta lá lko zh a to m valam ely Pósa, vagy Bodon u tó d d a l. Pósa Lajos kávéházi a s z ta lá ­ hoz. i M e tro p o l-b e li híres P ósa-asztalhoz a c sa lá d ta g ia i szorg a lm a sa n e llá to ­ g a tta k Pesten, hogy jele s fé rfia k tá rs a lk o d á s á b ó ! okulva, teregethessék békés v i­ déken is az iro d a lm i ple tyká ka t. De Pósa bácsi szakállas a rc u la tá v a l m ár csak szobor képében ta lá lk o z h a to m a ra d n ó ti iskola e lő tt; jó h a rm in c éve a v a ttu k a Bodon Lajos ig a z g a tó lelkesedése á rá n Pesten ö n te te tt képm ást. Ú g y hozta át, széles köpenye a lá rejtve a m e llszobrot h o g y el ne vá m o ljá k . Vélem , Pósa Lajos vo lt m ifelénk az első és u tolsó palóc, a k it b ronzba ö n tö tte k. A zóta m ár a ra d n ó ti a ty a fia k is m egb é ké lte k a fa lu já t e lh a g yo tt, szoborba ö n tö tt író -ro ko n n a l s idővel büszkék le tté k rá. Pedig é le té b e n ő t is meg -m e q ­ c sipkedte a nem zetség; erősen fig y e lte m inden lépését, valahányszor h a za ­ lá to g a to tt. 62 �— M ilyen em ber az a Pósa? - d o b ta fel egyszer nagynéném az u g ra tó kér­ dést a rim aszom bati p ia co n V a rg a szomszédnak. — Pocseek ember a, keerem, minden szivarho külön szipkaót szíj! A pocsékot a pocsékolás é rte lm é b en ha szn á lta a rokon, m ert nem fé rt ke­ m ény ká lvin ista ko p o n y á já b a , hogy va la k i, valahányszor szivarra g yú jt, szipókát is ú ja t tűzzön szivarja hegyébe. Sose v a llo ttá k m a g u k a t a ra d n ó tia k p a ló co kn a k, ősi h a d a k b a n é lte k ők, c sa lá d i hadhoz ta rto zta k. M in d ig a másik fa lu v o lt m ife lé n k p a ló c ; a k á rh á n y fa lu b a v e tő d ö tt is el a z e m b e r ezzel a kérdéssel, rö g tö n to v á b b kü ld té k, ők m aguk nem v á lla ltá k . Az o lv a s o tta b b ja M ikszá th o t o k o lta , az ta lá lta ki rá ju k a csúfot. K inek k e rü lt volna kezébe a de ré k Szeder F ábián? A rim asim onyi G e d e Péter ezt v á g ta oda a fe le d i fő je g yző n e k: — B arkók vagyunk mi, nem pe d ig palócok. — M ilye n b a rkó k p e d ig? — Magyar barkók, igen. T a n u lsá g n a k érdekes v o lt: barkó ö n tu d a t m égiscsak é lt G ö m ö rb e n , p e dig csak á g a za ta ők a p a ló csá g n a k. A b a rk ó t v á lla ltá k , a p a ló c o t nem - ezt g ú n y ­ névnek ta rto ttá k . Egyszer csaknem életveszedelm ünk tá m a d t b e lő le G e d ő v á r a la tt, V á rg e d é n . G yalogszerrel in d u ltu n k neki a g e d e i vá rhegynek — a kko r még m u ta tko zo tt b e lő le valam i a p ró m ara dvány, azóta a zo n b a n te lje se n le h o rd tá k a jó agyag és hom ok végett. N agy ka n ya rra l é rtü n k a fa lu a lá K erekgede fe lő l. Rezgett a jú liu s i levegő, sárgán tik k a d ta k a bo kro k a gyéren csörgedező G o rtva p a ta k p a rtjá n . A z a két ló is csak pihegve p o ro szká lt a g e d e i úton, a m ely egy üres szekeret vonszolt m aga utá n . G a z d á ju k b a n fe ltá m a d t a jó té t lélek, m ert fe l­ tekintvén poros c ip ő n k e t és szenvedő kép ünket, in te tt az o s to rra l: — Ü lje n e k fe l! V ígan ló g á ztu k lá b u n k a szekéroldal rácsai között A gazda h a n g u la ta is m egem elkedett, m ert e lő k e rü lt a h á tizsá kb ó l az u tolsó sörösüveg és ő egyetlen szívásra húzta fö l a langyos ita lt. Ez rö gtön meg is o la jo z ta n yelvét; e n n é lfo g va a m e g h itt beszélgetés ütem ével, m ó d já va l, v ilá g p o litik a i és a szá lyta n i ta rta lm á v a l nem is le tt volna semmi b a j, végül m ár az a jn á c s k ő i postásné őszi esküvőjénél ta rto ttu n k , a m iko r bará to m v á ra tla n u l em így szólta el m agát, n oha te lje s jó a k a ra t­ ta l és m inden célzatosság n é lk ü l: — Kedves p a ló co k la k já k ezt a V á rg e d é t! H á zig a zd á n k fe le rő s íte tte a p o rb a n fu lla d o z ó h a n g já t: — M i? — sisterqe tt berzenkedve. B arátom g y a n ú tla n u l b ő v íte tt; ta n á re m b e r vo lt és nyelvész: — Szép p a ló c szavajárásuk van. m ondom , élvezet h a llg a tn i. G a zd á n k egyet rá n to tt a gye p lőn , a lovak m e g á llta k és a n a gy hőségben h irte le n csaknem összerogyta k. Az üres sörösüveg nagy ívben rö p ü lt az orszá g ú t á rká b a . Az ostor m e g lib b e n t: — A zonnal le a k o c s iró l! Le, a m íg meg nem m é rg e d e k! — De m iért? - n y ito tta kerekre á rta tla n ta n á ri te k in te té t a b a rá to m - mit m o n d tu n k rosszat? — M it? Iszen c s ú fo ln a k ! Ne c s ú fo ló d ja n a k , h a llja, m ert rö gtön szétterítem m a g u k a t a p o rb a ! Be ne tegyék a lá b u k a t V á rg e d é b e ! 63 �Tűző na p verte a fá tla n o rs z á g u ta t ád á z osto rá va l. G yorsan ká szá ló dtu n k le az ú t árka m ellé és va ka rtu k hőség o lvasztotta ko p o n yá n ka t. A gazda még s u h in to tt fe lé n k és a lovak szokatlan hévvel feszültek neki a k ö té lis trá n g n a k ; ők is osztoztak uruk düh é b e n . M ég a vá rg e d e i fü rd ő kis savanyúvizes k ú tjá h o z is csak lo p p a l m ertünk b e ó va ko d n i, ránk ne h a jtsa g a zd á n k a szom szédságot büszke önérzetében. A zóta se lá ttu k G e d ő várát, közben tö vig le is b o n to ttá k a do m b o t. Lehet p e d ig, ma m ár nem h a ra g u d n á n a k érte, ha p a ló c u l ille tn é n k őket. Az id ő és a távolsá g g ya ko rta fe ke té t feh é rít. E m lékünkben az id ő a m in d e n t m egszépítő m últ perm e te g é t h u lla tta G ö m ö rre , hogy közben a még tá v o la b b i p a ló c tá j lá tá sá b a n gyönyörködhessünk. Nem m in d e n ki tu d ja , hogy a pa ló cság le g n y u g a tib b csücske — palóc félszigetnek m o n d já k az e tn o g rá fu s o k - fe n t szö­ g e llik ki, N yitra és A ra n yo sm a rót között. N yolc fa lu ez, G im es, G erencsér, C sitár a vezérük; ám az o tta n i lakosok tu d va és híven v a lljá k m a g u k a t p a ló cn a k. V a l­ lo ttá k is m in d e n h a , ők nem vették csúfnévnek. Lassankint vetkőztek ki ők is szép viseletűkből a két v ilá g h á b o rú között, a d rá g a ruha nem b írta a versenyt a k onfekcióval. A nnyira a zo n b a n mégsem d u g tá k el a lá d a fiá b a a k iv a rrt in g v á lla ­ kat, hím zett pruszlikoka t, hogy szívesen e lő ne vették volna, valahányszor g e re n ­ cséri napot, vagy csitá ri la k o d a lm a s t rendeztünk. Ám, ha végigm egy az em ber a c s itá ri utcán, vagy a ge re n csé ri p a ta k p a rtjá n , é p p o ly rangos h á za kb a n ta lá lja a régi kedves ism erősöket, m in t a m ilye n e ke t H o lló k ő n , vagy Kazáron is lá th a t, hiszen egyre-m ásra új v ilá g , v á lto z o tt korszak új, te kin té lye se b b építkezésével ta lá lko zik. Az ip a ri h a la d á s, a szövetkezeti föld m íve lé s é p p ú g y ra jta h a g yja p ecsétjét a n ó g rá d i fa lu n , m in t a messzi n y itra in . Ebben sincs különbség. A közelébb való «nép ekkel» aztán m ár M á tra sze lé n, meg Kazáron a d a to tt ta lálkozásom A kkor, a m ik o r még Bori nen n e Boriska h ugom vo lt és István b á ­ ty á n ka t is Pistyinek hívták. A z id ő tá jt még nem vetkőzött ki vise le té bő l se Szele se Kazár, se D e jtá r, se a tö b b i. Kedves u n o ka b á tyá m , szintén fü le k i származék o k ta tta a szeleieket évtizedeken keresztül olvasásra, fö ld ra jz ra , betűvetésre p e ­ d a g ó g u s g e n e rá c ió k szeretetével fe le jth e te tle n ü l. A n ó g rá d i p a ló c c a l m in d e n n a p i szép közelségben vé g ü lis o tt le tt először ta ­ lá lko zá so m ; kölcsönös, hosszú, ma sem szűnő b a rá ts á g u n k a t a g ö m ö ri rokon m egbecsülésével a M á tra a ljá n kezdem ényeztük. A m ai Bori nenének a k k o r még é lt a m aga Bori n e n é je és a kis M a ris b ó l M a ri ángyom m á v á lt tsz-ta g n a k az ő M a ri n enője. A régi n e n é ke t fo g tam be a n n a k id e jé n m eséíésre hosszú estéken ó t — noha nem m eséknek m ondták, hanem igaz tö rté n e te k n e k —, hogy v a la ­ m ennyire lélekbe, szokásokba, m ú ltju k b a p illa n ts a k a m agam ifjú te kin te té ve l. F iatal, ü n n e p i ruhás lányok énekszava ki sérte a tö rté n e te k sorát, utcahosszat sé tá lta k fö l s a ló , va sá rn a p d é lu tá n , vag y h é tkö zn a p a lk o n y a t h a jla tá v a l össze­ fo g ózva. Lebeg e tt b e fo n t h a ju k b a a p á n tlik a , suhog o tt ráncos szoknváju k s ta lá n ném elyek o tth o n titk o n p ró b á lg a ttá k is néha a gyöngyös, kalászos fé k e tő ket már. N y ú jto tt, éles h a n g o n d a llo ttá k : 64 �Szaórad a Szaóraggy Szaóraggy, Ahovajülsz, szalma ja teteőn, el kedves szereteőm! szikkaggy lohaggy, dagaggy, oda ragaggy! Szép szerelm i á to k -n ó ta volt, azóta sem fe le jte tte m el. Érdekes, hogy soha egy n é p d a l-g yű jté sb e n nyom át nem lá tta m , p e d ig hiteles. A legények e z a la tt a ko c s m a a jtó t tá m o g a ttá k , az e m berek vé n e b b je b e lje b b ü ld ö g é lt. Tom pán d o b b a n t a k u g lig o ly ó egy rosszul d ö n g ö lt p ályán, jó ütést is, rosszat is egyform án k u rja n tá s ki sért. A lányok o lyko r b e -b e le se ke d te k a kocsm a­ a jtó n , de a fekete asszonyok csak v a cso ra id ő b e n je le n te k meg az a jtó b a n és csa ltá k volna ki b e n trő l, rem ényedve, az em bert. A jószág a zo n b a n o tth o n m eg­ ka p ta m ár a m agáét, az e m b e r m ara d t. A szokások m egszabott törvényei erősen u ra lk o d ta k a kko r még Szelében, N ovákon, Terenyén, Kazáron és a messzibb szom szédságban is a bánya meg hol itt, hol o tt h a ra p o tt bele a fa lu h a tá rá b a , c s a lá d o k re n d jé b e . M á tra sze le körül jo b b a d á n még a fő id meg az e rdő je le n te tte az é le te t. Ennek a most bevégződött p a ló c fé lm ú ltn a k m egörökítésére k e lle n e krónikás, míg el nem tű n ik vég ké p p az idő, a gyár, a bánya, a tra k to ro k pezsgő so d ­ rásában. Bora nenére ke lle n e p é ld á u l jegyző, a d rá g a szomszédasszonyra, a k it hosszú estéken keresztül v a lla tta m m ú ltró l és je le n rő l - m e g jó so lta egy szent könyv­ ből még a jö v ő t is tito k b a n — m ert csak esti h a ra n g szó u tán vo lt h a jla n d ó e lsu tto g n i történettyeit az iskola küszöbére te le p e d ve . A m íg aztán egyszer eszébe nem ju to tt, hogy az iskola azon a nyáron e g y ú tta l te m p lo m is, m ert a régi te m p lo m o t le b o n to ttá k már, az új p e d ig még csak az a la p n á l ta rt. Éppen ö r­ d ögök, boszorkányok, jó és rossz szellem ek h is tó riá it s o ro lg a tta , a m iko r h ir­ te le n ije d te n tá p á szko d o tt fö l ü lté b ő l: - M ost látom csak, hogy én itt nem beszélhetek, óh, én, k á rh o za to s! A hol a kis Jézus hever já s zo lb a n , o tt nem je le n h e tn e k meg pokol ö rd ö g e i! H árom szor ve te tt keresztet b o c s á n a to t kérőn, de a mesélés heve to v á b b is g yö tö rte — híres m esélő vo lt - s különösen, m ert lá tta , hogy szájtátva jegyzem m inden szavát: — A d ió fa a lá m enjünk, kedves, o d a még a c s illa g o k sem leshetnek be. A ki o tt lá to tt b e n n ü n k e t összebújva su tto g n i a vén d ió fa h o ld s ü tö tte ló c á já n , b á tra n vélhette, szerelm espár búg édes szavakat egym ás fü lé b e a nyári é jsza ká ­ b an. Pedig csak a nene ta rto tt szóval a Verebélyi M á riá c s k á ró l s húsz eszte n d ő ­ vel h a m a rá b b lá tta a hasznosi cso d a fo rrá s jó té t a n g y a lá t, m in t m aga a já m ­ b o r hasznosi látóasszony. M á ri nenő ezenközben szintén e lő a d á s ra áhítozo tt, ben n e is szorításig p u k ­ k a d t m ár a szó. Szerettem e lnézni kedves a rcá t, a m in t ka p á va l a v á llá n a ku­ korica fö ld re b a lla g o tt, vagy mezitlá b ta p o s o tt még a te m p lo m b a is a tö b b i u tc a ­ beli vénasszonyokkal. Pedig h ó fe h é r in g v á ll ra g y o g o tt ra jta és száz rá n c ra vo lt vasalva tiszta fe ke te szoknyája. De já m b o r öregasszonyok, özvegyek törvényes lá bvise le te a m ezítelen ta lp vo lt a k k o rtá jt. A hogy m e g á llt az ig a z g a tó é k a jta já b a n s le te tte a te je s k a n n á t a küszöbre, lá b u jja szünetlen le -fö l b ille g ő g ö rb itg e té s é rő l látszott, hogy tü re lm e tle n már, istenes és boszorkányos n yila tk o z a tra á h íta n a ő is. 5 65 �H árom ú ja b b estén te h á t ő is e lm o n d ta a m agáét. De ebben a tö rté n e tb e n m ár a konnersreuthi Teréz frissen o lva so tt c s o d á já t is összevegyítette a szent­ kúti látom ással — »régi szent könyvekbe vót« — m ondta borzongva és te lje s h itte l, pe d ig é p p e n h o g y a Friss Ú jság a k k o r közölte a csodás b a jo r h istó riá t, ra jzo t is m e llé ke lt hozzá. M á ri nenő eszm életében a zo n b a n a b a jo r cs o d a lá tó lány sorsa m ár szent h itté lé n ye gü lt. nem feledkezvén meg a kazári je le n é s rő l és a sám soni b ű b á jo so kró l sem. M in d összeolvadt b e n n e a fa n tá z ia hevével. Legszebb m eséje ú js á g b a is került, nem bírtam m e g á lln i, hogy közkinccsé ne tegyem . Vesztemre, azt ta lá lta m írni a bevezetőben, hogy M a ri n enő á b rá n ­ dosa n g ö rb ítg e tte ö re g lá b u jjá t a küszöbön. Semmi b a j nem tö rté n ik , ha közben a b á n ya in té ző kezébe nem ju t az újság s híre nem tá m a d Szelén, hogy a nenő ö re g u jja s ttu l k e rü lt be a pesti ú js á g b a O lya n ú js á g b a m éghozzá, a m elyben gyilkosok, sikkasztó k, to lv a jo k és e g yéb ha ra m iá k is m e g ira tta k, te h á t fő le g az em beriség szégyene olvasható, egyéb is te n ­ telenségekkel együtt. A fa lu né pe nevette — m in d ig jó egy kis pezsdítő pletyka a házban — a nenő ped ig fö ld a lá szeretett vo ln a b ú jn i m egszégyenülésében. Nem h itte se n ­ kinek, hogy olyan ta n u ls á g o s o lvasm ány író d o tt fe lő le , »akiből o k u lh a tn a k a népek«, m ert olvasm ánynak e gyedül az im akönyvet szerette, tu d ta is kívülről m inden b e tű jé t, olvasni se kellett. Azt üzente, ne is k e rü lje k szeme elé tö b b e t. Két év m úlva k a p ta tta m m e g in t g ya lo g , végig a b ányasínek terenyéből Szelébe. Reméltem, rég e lfe le jte tte nen ő a szégyent. m entén Kis­ Bora nene hűségesen e lő k o c o g o tt a frissen fe jt te jje l, de M á ri nen ő még az u tcá t is e lke rü lte . C sak m ásnap este, fe jé s u tán nyom kodta fin o m a n ö t u jjá t az ab la kho z. De nem engem h ívott a k k o r sem. hanem a testvért. N eki szólt o d a : — M egnézheti b á rki, van ám nekem csizm ám ! Az a b la k sugárzó lá m p a fé n yé b e n p e rd ü lt lassan h á rm a t, m in th a vén m e­ nyecske in g e re ln e tá n c ra . K ig la n c o lt, ráncos to rkú csizm ája m in th a a n g y a lo k ezüst sa ru ja le tt volna, vagy egy O lym p o sró l leszökött le n g e istennőé. V arázs­ la tn a k tű n t. H ogy bírta belekényszeríteni nyári m u n ká b a n s zé tte rp e d t ta lp á t a tízéves vékony csizm ába, ki tu d n á . De a m unkás lá b vé g ü lis b e le s z o rító d o tt az ü n n e p i csizm ába. A nen ő a rca kom oly m a ra d t, szája szóra a lig nyílott. E lm enőben mindössze e n n yit m o n d o tt: - M e rt nem ö re g lá b u jj ez a csizma, hogy ábrán d o zzo n . . . . Hosszú évek m ú lta k el m egint, a m ik o r ú jra Szelére vetődtem . M á ri nenő a rca m egráncosodott, h a ja még szürkébbé fa k u lt, gö b ö s u jja k k a l sim ítg a tta fekete ke n d ő je a lá . D olqos, d rá g a keze reszketegen szelte a m a g a sü tö tte kenyeret, b é ­ kénk jóízű zá lo g át. S míg a k a lá c s n á l is kedvesebb szelei kenyér p uha b e lé t m ajszoltam , v a ja t kenegetve rá, a n e n ő h a n g ta la n u l tű n t el s m iko r ú jra b e ­ lé p e tt, lá b á n m e g n yik o rd u lt a feketén c s illo g ó régi csizma ta lp a . O kos em b e r nem h á n y to rg a tja sok fe lesleges szóval a m ú lta t, fe jé re régi szellem ek h a ra g já t nem idézi. A m i e lm ú lt - e lm ú lt: s a m ú lt mindössze egy csi­ ko rg ó csizma képében je le n t meg, le lkiism e re te m e t b o rz o lg a tó a n . Ü ltü n k a ne­ nővel ba rá tsá g o sa n , még s z a lo n n á t is szelt le, b á r kissé avas volt, e m le g e ttü k a 66 �régi em bereket, a sógorát, aki utcahosszat é n e k e lt és a sógorasszonyát, aki p e n ­ delyben is h a jla n d ó vo lt fé rje u ra d a llá sá ra p illikézőt tá n c o ln i. A kényes e m lé k­ ről, az á b rá n d o s ö re g lá b u jjró l a zo n b a n mi em lítés sem té te te tt. Ám , a m iko r búcsúzásra k e rü lt a sor, nene m e g in t té rü lt-fo rd u lt, észrevétlen n yito tta -csu kta az a u tó a jta já t s csak a kko r vettem észre, hogy egy fe h é r valam i hever a hátsó ülésen, a m iko r m ár a ta rjá n i víztá ro ló n á l kerestem az utat. N agy d a ra b m agaszőtte fe h é r házivászon volt. O ly a n erős és szép, a k á r a b a rá tsá g . Úgy le b e g e tt a n y ito tt a b la k o n á t beosonó m á tra i szellőben, m in t a béke fe h é r zászlaja. E lm últ M á ri nene, nincs m ár Borcsa nenő, Kazáron is m indössze két g yö n ­ gyös-féketős menyecskét lá tta m ta v a ly a fu tb a ll-p á ly a nyüzsgésében s nem két­ tu c a tn y it, m in t h a jd a n á n . In k á b b a Palóc M úzeum ba irá n y u l m ost m ár az em ber ilyetén féketők érdeké b e n . A zóta ped ig csaknem m inden fa lu já t ismerem N ó g rá d n a k , Keszegtől B á rn á ig, M a rc a ltó l D e jtá rig ; látom válto zá sá t, fig ye le m az új fe lé va ló okos m enetelését. De, m ert m indezt lá tja és h a llja az utasem ber, h a d d e m e lje fö l a m aga h alk szavát is: írásban, képben, szóban, tá rg y i g yű jté sb e n gyorsan fo g ju k még meg egy utolsó p illa n a tra az id ő gyors kerekét, az id ő é t, am e lye t a k á r fé lm ú ltn a k is m o n d h a tn á n k m ost m ár és ki-ki a m aga tehetsége, é rd e klő d é si köre, tu d á s a , szak­ m ája és szom júsága szerint ró jo n ró lu k betű t, írja meg változásos m in d e n n a p ­ ju k a t to lla l, fény erejével, p ö rg ő h a n g s z a la g g a l, am íg nem késő. Ú j vilá g szava h a llik Szelén is, K azáron, D e jtá ro n , Sza n d á n . Rögzítsük meg a változás ro h a n ó éveit em lékül, m in d e n vo natkozásban s m inden jó m ódszer szerint, m ert m ár tü ned e zn e k el az új Bori nenék is, m úzeum ba kerül a szövőgép, am ely a fe h é r vásznat szőtte. H ogy ezzel a fe h é r vászonnal inte g e ssü n k búcsút egy egyre g yo rsa b b a n tű n ő v ilá g n a k s in tsü n k vele is te n h o z o tta t az új p a ló c v ilá g n a k . M e rt az to v á b b él. 67 �CSUKLY LÁSZLÓ A palóc néplélek és élet ábrázolása az irodalomban Ti, kiké rt te re m n e k a búzakeresztek, S rózsává p iríto tt fe h é r c ip ó t esztek, Ti a g a zd a g a lfö ld édes g ye rm e ke i! A fe lfö ld re is jó néha te k in te n i. Ily szikla vá ra kb a n m a ra d t fenn a csíra, M ely m ost az a lfö ld ö n b u já n h a jt a n n yira . (A ra n y : Az a lfö ld népéhez) A „ g ö rb e ország” , m elynek m ú ltjá ró l merészen szökkenő g ó t boltívek, vén várrom ok, barokk te m p lo m o k és neoklasszikus kú riá k beszélnek, az Ip o lytó l a S átorhegység g e rin c é ig te rje d ő te rü le te t fo g la lja m a g á b a n . M in t tá j k ö rü lb e lü l egységes. A lsó lépcsőt a lk o t a K á rp á to k fe lé és v u lk á n ik u s hegyei a la tt e g y fo r­ mán enyhe vo n a la kka l h a jla n a k a dom bok. A p a ló c o k fö ld je — a h o g y Szabó Z o ltá n m e g á lla p ítja — nem hegyvidék, m ert nem a völgyek süllye d n e k a hegyek közé, és nem a lfö ld , m ert seholsem sík és m in d e n h o n n a n lá tn i a hegyeket. Az Ipoly fe lő l a Börzsönyt lá tn i, N ó g rá d északkeleti fe lé b e n a K arancsot, d é li ré ­ szén a C serhátot, a Zagyva fe lő l a M á trá t. Ez a tá j közvetítő, a ffé le híd két pólus között, kie g ye nlítő és kibékítő. H a d é lrő l közelíted meg, á tm e n e t a K árpátok összefüggő g e rin c e i felé, ha é sza kró l: e lőőrse az A lfö ld la p o sság á n a k. Ha d é lrő l jössz: d o m b ja i is hegyeknek látszanak, ha északról: biztosan tu d o d , hogy hegyei is n a g y ra n ő tt, h iv a lk o d ó dom bok. A Felvidék e lő re k ü ld te ide p io n írn a k a Bör­ zsönyt, a M á trá t, és a Bükköt, az A lfö ld igyekezett fe ln y o m u ln i a fo lyó k m entén. M ost m in d k e tte jü k b ő l van va la m i ebb e n a tá jb a n , mely egyikükhöz sem tartozik. Ez a tá j ilyen, cso d á ln i nem lehet, szeretni n a g y o n : értő, szelíd és nyugodt szeretettel. A hogy a nagy p alóc, M ikszáth te tte , a m ik o r így v a ll: „ Sok fö ld e t b e já rta m , de m égis csak N ó g rá d megye tetszik le g jo b b a n : hegyeivel, völgyeivel, egyenesre n ő tt fá iv a l, itt úgy látom a f üvek zöldebbek, a virá g o k illa ta édesebb, m in t b á rh o l m ásutt a v ilá g o n . M ég a fe lh ő is, m in th a rózsaszínbe öltözne, m ikor é tsuhan fe le ttü n k . . . Ez az én igazi hazám .” A hegyek közé szorulva, e rd ő k övezte k a tla n o k b a n sűrűn la k o tt te rü le t. A p a ló c fa lva k legtöbb szö r a vizek fo ly á s á t követik. A p a ta k v é g ig fu t a fő ­ u tcán, két házsorát m integy gyö n g yso rké n t fűzi m a g á ra . A községek között sok az egyutcás te le p ü lé s, fésűs, csűrös beépítéssel, az ősi „ h a d a s” te le p ü lé s n yo ­ m a it őrző csoportos te lke kke l. Az egy h a d b a ta rto z ó ro ko n csa lá d o k „e g y haj a la tt” egy p o rtá ra építkeztek s a h o g y s z a p o ro d o tt a nemzetség, úgy é p ü lte k egym ás m ellé, so rjá b a a házak a keskeny, hosszú szalagszerű te lke n . A p a ló c fa lva k u tcá i g irb e -g u rb á k , a lk a lm a z k o d n a k a terepviszonyokhoz, fö lk a p a s z k o d ­ nak a d o m b o ld a la k ra , le fu tn a k a p a ta k fo ly á s á ig . A házak na g y zsú fo ltsá g b a n és rend e tle n sé g b e n to lo n g a n a k egym ás h e g yé n -h á tá n , a te lk e k végében sok helyen o tt á ll még az ö reg k ő p a jta , üstökös zsupfedelével. 68 �A p a ló c lakóházép íté s ré g ib b fo rm á it a C se rh á t hegyei mélyén m egbúvó, festői H o lló kő őrzi a legszebben. Az e lő re u g ró , széles ereszpárkányos, lé p cső ­ zetes zsupolású, fa p illé re s to rn á c ú , ősi m otívum okkal d íszített o ro m fa lú házak n épi m űem léki je lle g e t a d n a k az egész fa lu n a k . H ogy le g a lá b b egyetlen cser­ h á ti községben m e g m a ra d ja n a k a sa já to s n é p ra jz i hagyom ányok, H o lló k ő t va­ lóságos p a ló c rezervátum ként őrzik meg. Az egész fa lu védelem a la tt á ll, a m egyei ta n á cs tö b b régi p a ló c h á z a t m egvásárolt, hogy képzőm űszeti a lk o tó ­ házat, m úzeum ot és tú ris ta h á z a t rendezzenek be bennük. „ Ó h, kedves v irá g a i a p a ló c fö ld n e k ! A tü n d é rk e rt se szebb t a l á n . . . ” k iá lto tt fel gyönyörködve M ikszáth s nem csak a term észeti v irá g o k ra , hanem a p a ló c községekben h a rm o n iku sa n k ife jlő d ö tt színom pás né p visele tb e ö ltö zö tt lányokra is g o n d o lh a to tt. H o lló k ő n , Rimócon, S ipeken, V arsá n yb a n . Kazáron, B ujákon stb. még ma is le h e t lá tn i ütem esen rin g ó , sokszínű, tu lip á n fo rm a kásm írszoknyában lé p e g e tn i v a s á rn a p o n k é n t lá n y o k a t és m enyecskéket a fő u tc á n , m intha a mezők v a d virá g a i keltek volna szárnyra és lib b e n te k vo ln a be a fa ­ lu b a . A ran ysá rg a b ro k á t selyem, rózsaszín, kék, meg é g ő p iro s atlaszselyem , a fe h é rtő l a sö té tb a rn á ig te rje d ő á rn y a la to k b a n m e g je le n ő gyolcs az a n ya g a ezeknek a ru h a -virá g o k n a k , ezeknek a csípőre kötött, h a ra n g a la k ú szaknyáknak. A rá n cb aszedett bő in g v á ll fö lé u jja tla n p ruszlik kerül s a szoknyát színes hímzésű kötényke ta k a rja . A gyöngyökkel díszített, a ra n y és ezüst csipkével sze­ g e tt, c s illo g ó fő k ö tő k keleties je lle g e t a d n a k az am ú g yis m ongolos a rcú p a ló c m enyecskéknek. K ülönösen D e jtá r, Ő rh a lo m és Ludány vo lt híres a p a ló c nők gyöngyös, p á n tlik á s fő k ö tő irő l. Petőfi írja 1845 tavaszán Losoncról B a la ssa g ya r­ m atra u ta z tá b a n : „Ú tb a e s e tt Ludány helység, a h o l a legszebb p a ra sztfő kö tő ke t lá tta m életem ben H a m egházasodom , o n n a n hozatok fe jk ö tő k e t a feleségem szám ára.” A le g tö b b p a ló c fa lu b a n a zo n b a n m ár nyo m okban sem ta lá lu n k n é p visele ­ tet. Először a fé rfi-v is e le t veszett ki - a hím zett ing a fém pitykés pruszlik, zsinó­ ros. sujtásos m ellény, a ro z m a rin g -b o k ré tá s le g é n y k a la p —, de a n ő i ö ltö z ­ ködés is egyre gyo rsa b b a n fo rd u l á t városiasra. A fe jlő d ésse l já ró á ta la k u lá s nyom án lassanként itt is e ltű n n e k az ősi n é p ra jzi sajátosságok. V ilá g m é re tű fo ly a m a t ez, a parasztság é le tfo rm a v á lto z á s á n a k v e le já ró ja . L egtovább ta lá n a piros-kék növényi o rn a m e n tik á jú p a ló c szőttesek élnek, meg a szegletes idom ú v irá g o kka l m intá zo tt, szem beötlő színekben pom pázó hímzések. A p a ló c nép díszítő készségét, művészi ízlését és h a jla nd ó s á g á t á tm e n tik és m e g ta rtjá k a h á z iip a ri szövetkezetek, am elyek a népm űvészet fo rm a k in c s e le m e it haszno­ sítják szőtteseken, szá d á ik o n , csip ké ike n , szőnyegeiken. M in t a h o g y a régi p a ló c fa h á zak helyére á lló m odern kőházak v illa fo rm á ju k b a n is őrzik az e rd ő ­ vidéki népi építőm űvészet h a lv á n y u ló je g y e it. Nem ritk á n még ezekben a va­ d o n a tú j, városias háza kb a n is m e g ta lá lju k az em eletesre to rn y o z o tt ág ya ka t, s k iv iríta n a k b e lő lü k azok a csipkés, fodrosszélű csíkos-kockás p á rn a vé g e k, me­ lyekről a n é p d a l szól: M egüzentem a szeretőm a n yjá n a k, C sipkés p á rn á t szőjön fe je m a ljá n a k . C sipkés p á rn á t, csipkés legyen a széle. H ogy a p iro s kivirítson belőle. A p a ló c nép e re d e té t ille tő e n a ku ta tá s m áig sem ju to tt egységes á llá s ­ p o ntra. A le g á lta lá n o s a b b a n e lfo g a d o tt vélem ény, hogy a h o n fo g la ló k n yo lca dik 69 �törzsének a k a b a ro k n a k a le szá rm a zo ttjai. Vám béry Á rm in szerint bessenyőnem zetiségű törzs, vannak, a k ik a kun ro ko n sá g ra , má sok k u n -ta tá r keveredésre gyanakszanak. Egy bizonyos, hogy a h o n fo g la lá s óta la k o tt te le p ü lé s és az o r­ szág vidékei közül ők őrizték meg le g in k á b b a rég i hagyom ányt, szokásokat. Bárczi G éza A m agyar nyelv é le tra jz a c. m u n k á já b a n m e g á lla p ítja , hogy már a középkor fo lya m á n k ia la k u lt az a ja k k e re k ité s n é lk ü li á ha n g , mely részben az eredeti, széles, nyílt a ja k k a l e jte tt á m e g ta rtá sa (h á llá n i, átyá ) részint az o -b ó l le tt a -n a k á-vá való to v á b b fe jlő d é s e (g á lá m b , p á p ). A XVI. századra te ­ hető a palócnyelvre je lle m z ő jé s íté s : tyükör, gyinnye, szeretyi, ütyi, a lyig , adnyi stb. S m ert összefüggő n a g y o b b te rü le t, jo b b a n e lle n á ll a fe lü lrő jö vő h a tá ­ soknak, m in t a h o l szigetet a lk o tn a k . Ezért valószínű, hogy az iro d a lm i nyelv m inden hódítása e lle n é re még sokáig je lle m z ő lesz n a p ja in k b a n a p a ló c d ia ­ lektus az o -b a fo rd u ló á-val é s rövid, hegyes a -kka l ékes szava, a tennyi-vennyi ig e form a, a többesszám ot egyessel keverő m ennyiség m eghatározás. M in t ahogy Szom bathy V ikto r lejegyezte M á ri néni b e s z á m o ló já t; a k in e k u n o k á ja éppen V a rg á n yi m ent és estig V a rg á n o tt is m arad. Körtékvel, a lm o kva l, szilvokval kü ldte, m ert te n g e rso k a lm á ji te rm e tt az ősszel. De mésse rossz v ilá g ez, ha llya . Janiék is m evvették m otrot, m égis m a ra tt pézük a h ózra, H á t csak így elvagyunk, é ld e g e lö n k m ár a d d ig a kisid e ig , h a llya . M a i h ó n a p T a rjá n b ó is m e jjö n az u n o kó m, ahhozza nekem az új c ip ő t, m ert m a g ó n a k se tetszett a csizm á jim .” A p a ló c nép je lle m tu la jd o n s á g a it ille tő e n sok a ta lá lg a tá s , o lykor m e llé ­ beszélés is. Az á lta lá n o s jelle m zé se kb e n az egész m a g ya rsá g o t ille tő e n is csak m o za iko ka t ra k h a tu n k össze. B abits M ih á ly a lla p íto tta meg, hogy kepzeletünk, érzésvilágunk, egész k u ltu ránk az itte n i tá ja k és é g h a jla t színeiből, b e n y o m á s a i­ ból, h a n g u la ta ib ó l szövődött. E lv a lh a ta tla n u l h o rd ju k m a g u n k b a n , legkisebb gye rm ekségünktől kezdve en n e k a fö ld n e k ezerféle em lékét. H a van nép és o r­ szág között mély összefüggés és le lki kapcsolat, b izonnyal megvan ez n épünk és országunk között. Es ez az ország g a zd a g , sokszínű tájösszetevödés. Beke­ ríte tt kis v ilá g n yi ország, egységbe zárt sokféleséget m u t a t . . . a tá ja k valóságos a n to ló g iá ja . Ez a fö ld elég élm é n yt a d o tt m a g á b a n is. De van o rszá g u n kn a k egy súlyos helyzetbeli fá tu m a is: „ Szép hazánk rossz helyen v a n : N yu g a t-K e le t h a tárvidéke , népek keresztútja, ü tk ö z ő p o n tja a k u ltú rá n a k .” Illyés G yu la szerint h a zánk egész civilizá ció , g a z d a g és sokrétű. M ég egy k ü lfö ld in e k is fe ltű n ik , hogy ha zá n kb a n tö b b rő l van szó, m in t egy m a g á n a k élő, zárkózó országról, tá je g ysé g rő l. A tíz évet itt é lő fra n c ia nyelvtudós S a u va g e o t-n a k is fe ltű n t ez. A m agyar haza egy civiliz á c ió , nem egy te rü le t, sem nem egy fa j, A rra tör, hogy belső törvényei szerint é lje n . N em a k a r sem hódítá st, sem k ife lé érvényesülő dicsőséget. S a já to s ez: h a zá n k nem egy fö ld d a ra b , hanem egy kü lö n világ, a lig h a más, m in t Európa kicsinyben, a m aga so kféleségében és színbeli g a z­ d a g sá g á b a n . A p a ló c nép je lle m v o n á s a it a ku ta tó k a lig -a iig tu d tá k kife je zn i. M ég M a ­ lonyay is, aki vastag, becsületes m u n ká t írt a p a ló co k m űvészetéről s bőven fo ly ik to lla a ló l a szó, hogyha kön tö sö krő l, fa ra g á s o k ró l, te m p lo m te tő k rő l és hím ­ zésm intákról beszél, d a d o g n i kezd, hogyha a p a ló c lélekhez é r és je lle m e zn i a ka r. T alán érezte m aga is, hogy egy n é p c s o p o rto t jelle m e zn i m ennyire nehéz, a lé le k m élyein m eghúzódó tu la jd o n s á g o k , a g o n d o lk o d á s m ó d titk a i és a vérm érséklet re jté lye i m ennyire b o n y o lu lta b b a k a n n á l a hím zésnél vagy cseré p ­ 70 �tá n yé rn á l, am ely a kezük a ló l kike rü l. E jelle m zé se kb e n nem is igen tud á lta ­ lá n o sság o kn á l, szólam oknál és e g yk a p ta fá ra készült d icsé re te kn é l egyebet m on d a n i és még így is m in d e n t óvatosan m ond, ily e n fo rm á n : „S ze re tn e k ta n á ­ csot kérni, de a m aguk eszén já rn a k .” Az á lta lá n o s jellem zésekben el le h e t m o n d a n i, hogy a p a ló c o k vendégszeretők, hogy „p o h a ra z á s közben eleven b ő séggel szó ln a k” , hogy vitézül m e g á lljá k a sarat, ha d o lg o z ik b e n n ü k az ita l a csendőrszuronnyal szemben is, hogy g o n d o lk o d á s u k k ifo rro tt és jó za n . Lisznyai K álm án lé le kö rö m m e l ta p a sz­ ta lta szerelm i viszonyaikban, e n ye lgéseikben a le g s z e p lő tle n e b b erkölcsi erőt, de elbeszélések, n é p d a lo k és ta p a s z ta la to k má r szokszor nem e rrő l beszélnek. (D e jtá ro n -P a ta k o n nincs az asszony la ka to n .). A sokat h a n g o z ta to tt p a ló c fu rfa n g , a g y a fú rto s hírnév is fé lig -m e d d ig iro ­ d a lm i örökség. Lisznyai D am ó K álm án és M ikszáth s e g íte tt m egerősíteni az e ffa jta le g e nd á t, hiszen az annyiszor m e g é n e ke lt fu rfa n g sokszor nem v o lt egyéb, m in t célszerű és ta lá lé k o n y védekezés fö ld e sú r, tö rö k bég, szolgabíró, váci püspök e lle n . Lelem ényesnek k e lle tt le n n i m ind a fö ld d e l va ló örök küzdelem ben, m ind az u ra k e lle n , hogy két lá b b a l tu d jo n m e g á lln i szegényes fö ld jé n , más e rd e jé ­ ben. A sovány kis fö ld , a környéki dús e rdő, a népes család a rra késztette m in ­ d e n k o r: h a sználja eszét, védekezve v á ljo n ügyessé, fá b ó l m űvészit és hasznosat fa ra g ó vá , unalom esti ó rá ib a n m eseköltővé, kendervászonnal hím ek fe s tő jé v é évszázados po g á n y h a g yo m á n yo ka t keresztény mítosszal keverve egyszerre já m ­ b orrá, babonássá, sám á ni h itűvé és szentkúti b ú csú járó vá . M ikszáth így ír ró lu k : „ A p a ló c nép b a b o n á s, szereti a m isztérium okat, hisz az ö rd ö g b e n és a ré m lá tá s o k b a n . Egy sötét h o lló rö p d ö s fö lö tte , a végzet. Szárnya suhogását ta lá lg a tja . Titkos, hom ályos köd veszi körül, s hová el nem lá t a szem, benépesíti a helyeket á rn yé kka l, borzalm as, c so d á la to s d o lg o k k a l. Fantasztikus népm esék e lh u lla to tt m orzsáit összegyúrja s azok h itté kem ényed­ nek le lkében. Én m agam is d a jka m e sé kke l szíttam be a b a b o n á t s hiszek benne. A ta p a s z ta la to k világossá g a csak m egszürkítette a fe ke te h á tté rt, de nem osz­ la tta e l.” Talán ezért ja v a s o lja e gyik u tolsó írá sá b a n , hogy népm esén n e ve lked ­ jé k m inden gyerm ek, hogy a b b ó l szívja be a m agyar nyelv titk o s szépségét, nem zete le lk é t és észjárását. M e rt a nyelv s tru ktu rá ja m ár a gyerm ekkorban a la k u l ki. A ztán beszélteti a jó p a ló c o k a t, m e g je le n íti a fö lö ttü k röpdöső sötét h o lló t, a végzetet. Ez a végzet sokszor a B ágy-p a ta k fo rm á já t veszi m ag á ra , m áskor egy gyárosét, harm adszor egy öreg boszorkányét, negyedszer egy p á r kiscsizmáét. Szűz M á ria szőkekoronás a rca tü k rö z ő d ik a ku ta k mélyén, az Ipoly a lányok te sté t so d o rja és kegyetlen és érzéki az élet, m in t egy h a ra p á s. B a lla d á sa n tö m ö r tra g é d iá k já tszó d n a k le, az e m berek félszóból é rte n e k és fé lm o z d u la tta l e ld ö n tik a m aguk sorsát. K ülönös v ilá g ez, a fé rfia k a kko r zordonak, mikor m indenki azt várná, hogy m eg e n yh ü ln e k és a k k o r v á ln a k szelíddé, m ikor senki se lá tja őket. Az érzékiség olyan c s o d á ka t tesz, hogy a Bágy p a ta k m e g in d u l a m edrében visszafelé és mítoszok k a cé rko d n a k azzal, hogy le s z á llja n a k a v a ló ­ ságba és m egm entsék a lelkeket. N a g y g yű lö lsé g e kke l és nagy m e g e n yh ü ­ lésekkel, nagy h a ra g o k k a l és szelíd jó s á g g a l te li nép ez, vég le te k sarkai között hányódva él, pogányízű m ondák és á h ita to s le g e n d á k között. A néhai b á rá n y B oriskája a hom ályos megérzés ré vü le té t éli á t Sós Pál uram közelében, összerezzen s m in th a a C u k rit lá tn á fe lé je szaladni a leveg őben. 71 �K opicsál G yuri a nyári szárazságban a szent M ih á ly lo vá t lo p a tja el a m a jo r­ noki te m e tő b ő l, „ lévén a n n a k elégetése c s a lh a ta tla n m ó d ja a záporeső k ie rő ­ szakolásának az égi h a ta lm a s s á g o k tó l.” A paraszt é le te szaka d a tla n küzdelem a term észettel, szinte hozzá van nőve a tá jhoz, am ely é le té n e k örökös a lko tó e le m e . G yakori tá jtip u s a az aktív, cselekvő, az em ber d o lg a ib a közvetlenül beavatkozó tá j. A re g é nyes völgyek szólalnak meg. A királyné szoknyája c. elbeszélésében, o d a á lln a k az em berek közé és e lig a z ítjá k M u d rik M ih á ly és a G yócsik árvá k osztozkodását. „H e g y e k , folyók, völgyek vették itt kezükbe ezt az o sztá lyd o lg o t. A B ogát meg a C sipke még sze­ líd e k voltak, M u d rik Erzsi ré tjé t nem b á n to ttá k , a G yócsik á rv á k a t csak fö ls e g í­ te tték. De a Bágy ke gyetle n .” Lapaj, a híres dudás kiszakadt az em beri tá rs a d a lo m b ó l. K iderül, hogy nem is szerette az em bereket, m ert azok le g ra va sza b b e lle n sé g e i voltak, é desanyja a term észet s legkö zele b b i ro ko n a i az á lla to k . Am az nem m o sto h a a n yja , ezek jo b b a k , m int az em berek. Az a fekete fo lt O le j Tam ásával e g yü tt szinte az a n i­ m iz n u s m isztérium át é lte át, új, m egértő, b a rá tsá g o s vilá g tá ru lt fel a v ilá g tó l m egfosztott e lő tt; lelkes, közlékeny, érző és em berszabású vilá g . Aki a n ra k e lő tte szót sem v á lto tt az e m berekkel, az most m egérti a term észet szavát, a k it véglegesen m agányra ité lt a sors, az jó ism erősként te k in t szét a csak szám ára kib o m ló, ezerarcú á lla tv ilá g b a n , aki senkivel sem tu d o tt g o n d o la to k a t közölni, az h a rm ó n iá k a t ha ll ki a term észet lélegzéséből és tü n d é re k le h e ln e k d a lla m o k a t d u d á já b a . V an ném i pog á n y m akacsság Filcsik m a g a ta rtá s á b a n is. C sak ö n ­ m aga norm ái szerint h a jla n d ó é ln i, nem respektál semm it, a m i e lle n k e z ik sa já t követelm ényeivel. A p a ló c nem fél a h a lá ltó l. A zöld légy és a sárga m ókus c. elbeszélésében G á l János uram tö rté n e té b e szövi b ele M ikszáth a nagyon je lle m ző filo z ó fiá t: „ C sodálatos az a közöm bösség, az a fa ta lizm u s, a m e llye l m eghal a m agyar p a raszt, m akacsság n é lkü l, keserűség n é lk ü l. A zt m o n d ja m a g á b a n : »az én sorsom m ár b e te lt« és m e g h a jtja az a k a ra tá t és szelíden d ik tá lja to llb a a n ó ­ tá riu s úrn a k az u tolsó intézkedését, vagy p e d ig azt m o n d ja m a g á b a n : m inek vagyok én m ár itt tovább , m in t a h o g y C sépi M a rc i te tte , m ikor a b a kte rsé g b ő l k im a ra d t, m egkérdezvén a fe le s é g é tő l: van-e még va la m ijö k ? H á t vo lt még egy egész kenyerük meg a h o rd ó a ljá n egy kis nyers káposztájuk, ezt ette a M a rci két n a p ig szaka d a tla n , m iko r az u to lsó kenyeret bevá g ta , m ásnap este fe lé le ­ fe k ü d t a kem ence p a d k á já ra , a csizm áit a fe je a lá te tte , behú n yta a szemeit és m eg halt, m ivelhogy e lh a tá ro z ta , m ert nem vo lt itt semmi d o lg a , se ke re sn iva ló ja tö b b é .” Nem rém ő e lő tte a kaszás em ber, hanem a ffé le kedélyes a la k , aki egy kicsit szinte hozzátartozik a fa m íliá h o z. Ő vitte el m a g á va l n a g y a p ó t is, a n a g y­ a n yót is deszkát á ru ln i F ö ldvárra, a napam asszony kezéből is ő vette ki a fa ­ k a n a la t örökre. Nem ig a z s á g ta la n , m ert m in d e n ü vé elm egy, nem e llenség, mert a kit lekaszabol, a n n a k m in d n e k elveszi m inden b a já t. A zé rt is a neve H a lá l koma. M e rt csak kom a ő, nem va la m i nagy h a ta lo m , jö n , m egy a b o lo n d o s kaszájával egy fe lső b b rendelés szerint s fig ye lm e zte ti is a já m b o r hívő le lke ke t b a rá tsá g o s jó a k a ra tta l, m ár a m ennyire az ő ü g y e fo g yo ttsá g á tó l te lik , hogy m erre já r s va n -e valam i szándéka. 2 7 �Nem tökéletes biz ez, de a m ije van, azzal ad hírt, ah o g y te h e ti, úgy te szi. O tt van a kakukk m ad a ra , az meg tu d ja m o n d a n i, ha ké rd e zik: ki m eddig él? M a g á tó l az se szól. A m i m a g á tó l szól, az nem is jó . Egyszercsak e lp a tta n egy ü veg p o h á r az asztalon, ez m ár azt je le n ti, hogy készülj. H a lá l kom a üzen. A le g ­ végén oda re p d e s a kuvik az a b la kho z. H a lá l koma üzeni, hogy m ár jö n , hogy m ár itt van az egyik lá b a , le h e t m ár a p a p o t h iva tn i. Egyszóval a h a lá l nem olyan fé le lm e te s itt, m in t a tü k ö rb ő l fé sü lkö d ő úri népség e lő tt: o tt csak azok fo g a d já k néha n yá ja san , a k ik tő l elvesz v a la m it, itt sokszor m aga az útra m e n ő is ö rü l neki — s a m e lyik nem ö rü l, le g a lá b b egy­ kedvűen veszi.” A tó t a ty a fia k és a Jó p a ló c o k az írói hírnevet is je le n te tté k M ikszá th n a k A jó p a ló cok díszkiadásához írta : Jó vo lt hozzám, sok ö rö m e t szerzett. O ly a n kis m esebeli könyv lett, aki m e g rá zkó d o tt és azt m o n d ta : G yere kis gazdám a h á ­ ta m ra, elviszlek, ahová el akarsz ju tn i. M ikszáthoz végül is a h a lh a ta tla n s á g b a vitte írásm űvészete. Jókai tem etésén ő m o n d ta , hogy Jókai úgy megyen á t a m ásvilágra, m int egy k irá ly : egy tá b o rra való kisértet szegődik nyom ába. Az a la k ja i, a k ike t terem tett, a k ik e t íróasztala m e llő l lá to tt. M ikszáth K álm án egy d a ra b M a g ya ro rszá g o t v itt m a gával a h a lh a ta tla n s á g b a . Egy várm egyét, am ely va la h ol o tt van az Ipoly m entén, de fe ln y ú lik a K á rp á to k ig , szélességében p e dig é rin ti Sárost meg Besztercét. És a vá rm egyéből a kaszát vásárló p araszt fu r­ ía n g já t, C somák G e rg e ly uram ravasz o koskodását, a W ib ra G y u rik okosságát, a Bede A n n á k á rta tla n jó s á g á t, a h a lh a ta tla n s á g b a n vele to v á bb é lő jó p a ­ lócok fe le jth e te tle n típ u sa it. H osszasabban és m égis csak fu tó la g é rin te tte m M ikszáth p a ló c á b rá z o lá s á t - elsőnek őt, m ert je le n tő s é g é b e n tú le m e lk e d ik m inden más a lk o tó n , de a sort sokkal e lő b b is le h e te tt vo ln a kezdeni. K árm án József a losonci su p e rin te n d e n s fia , a fe lv ilá g o s u lt g o n d o lk o d ó , tü re lm e tle n ü l in ti h a la d á s ra m a ra d i tá rs a it. A p a ló c nemesség konzervatizm usá­ val szemben azt vá rja , hogy aki a p a rla g b ó l vétetett, ne ro ska d jo n vissza a p a rla g b a . „ A k it keskeny te le k je nem tá p lá l véres verítéke után, ne e n g e d je , hogy számos gyerm ekei ugyanazon e m lőkre tá m a szko d ja n a k, m elyet m ár ő m aga m e g ­ apasztott. A tu d o m á n yo k nem csak g yö n yö rkö d te tn e k, hanem tá p lá ln a k is. Nyitva á ll a becsület ú tja a merésznek, nyitva a kereskedés, a nemes mesterségek m űhelyei, és nem m é ltó b b -e hozzájuk, jó b irto ko s és te h e tő s p o lg á ro k k á le n n i, m intha azok m a ra d n ak, a m ik : nem zetes b etyárok. K árm án számol be először a mezei nem esség, a kú riá k le lké n e k c ső d jé rő l és a nem zet csin o so dá sá t a ttó l v á rja : hogy nem m a ra d n a k m e g a vu lt szokásaik m e lle tt és nem ke rg e tik tűzzelvassal azt, aki nekik m e g m u ta tja , hogy m ásként volna jo b b , m in t úgy, a m in t van És messze já ru n k -e az ig a zsá g tó l, a m ik o r a p a ló c népnyelv vé d e lm e ző jé t is lá tju k K á rm ánban, a ki először szólal fe l nye lvú jítá s ta tá rjá rá s a e lle n , am ely „k iv e tte nyelvünket ere d e ti e re jé b ő l, szívós és velős term észetéből. E lb o rítja a korcs, id é tle n fa ra g á s ú , ha n g ú , a nyelv term észetével ellenkező és fü le t sértő szavak sáskaserege egész litte ra tu rá n k a t és ezt nyelvm űvelésnek nevezzük. Ne szót vegyünk ülő a lá , ne szót k o v á c s o lju n k : dolgot, ne h é jt: velőt, ne fo rm á t, de valóságot.” A nyelvet K árm án az é le t te re m tő fe jlő d é s e része és részeseként ke lti és e lité li az iro d a lm i v ilá g ö n c é lú s á g á t. T u d a tá b a n volt, hogy a régi sza­ vak sokhúrú hangszerek, a lka lm a zá su k, elhelyezésük és kapcsolásuk m erészebb 73 �re n d je sokkal a lk a lm a s a b b érzelm i k u ltu rá n k kifejezésére, m in t a frissen ké­ szült új szavak d a n d á rja . Ezért b á tra n alkalm azza írá s a ib a n a n yelvjárást, a p a ló c v ilá g szókincsét, g o n d o lk o d á s i fo rm á it is. A p a ló c fö ld m ásik nagy szülötte M a d á c h Im re népszem léletéről m ár re n ­ ge teg vita, e llentétes vélem ény h a n g z o tt el. De, a m ik o r ezek az ité le te k m eg­ fo g a lm a z ó d ta k le g in k á b b csak Az em ber tra g é d iá ja n é p szem léletét vették vizs­ g á la t a lá és m e g á lla p íto ttá k , hogy k iá b rá n d u lt, a ris zto kra tiku s szem léletre vall, a h o g y a töm egeket, v a la m in t a velük szemben á lló , ö n m a g á t h iá b a fe lá ld o z ó hős k a p cso la tá t á b rá z o lja . M a d á c h szemében a nép csőcselék, kislelkű töm eg, gyáva, a m elyet Éva kénytelen is m e g á tk o z n i: „Á to k reád, te közlelkű rid e g n é p .” Ezzel a néppel á llítja szembe a nép á lta l meg nem é rte tt nagy egyéniségeket és az u tó b b ia k m e lle tt tö r lándzsát. Többen bizo n yíto ttá k, hogy M a d á ch tö m e g ­ m egvetésének fo rrá sa a N ó g rá d megyei p a rla g i h a d a k b a n és nem a jo b b á g y o k tö m egében ta lá lh a tó , ezt b izo n yítja a T ra g é d iá n vé g ig v o n u ló mély együttérzése a szenvedők sorsával és az is, hogy m ásik nagy művében a M ózesben m ár a nagy em ber igazi hőssé a z á lta l válik, hogy képes a n é p p e l e g yesülni. Mózes fe lism eri, hogy a nép szívében ver csak é le te és a d rá m a végén azt v a llja : ,E n é p ben é ln i, h a ln i m e g ta n u lta m .” E két nagy mű m e lle tt a zo n b a n á lta lá b a n kevés fig y e lm e t fo rd íta n a k az é rté ke lő k M a d á ch h a rm a d ik je le n tő s m űvére A c iv iliz á to rra , am ely p e d ig a mi v izsgálódásunk s ze m p o n tjá b ó l most e lső re n d ű érdekességű. A c iv iliz á to r István g a z d á já b a n a m agyar n é p lé le k d ö n tő vonásai je le n tk e z n e k : hum or, term észetes­ ség, az é le t való sá gá h o z ra gaszkodó észjárás, az e m b e r lényeges vo n á sa ira é p í­ te tt egyszerű életszervezethez v a ló ragaszkodás, velős beszéd és g o n d o lko d á s. A m esterkélt elvontság m ö g ö tt ham isságot, gonosz szándékot keres. Az ö n tu d a to t a tö rh e te tle n em beri öné rze te t új fo rg a lo m m a l, a „ö n e m b e rs é g g e l” je lö li M ad á ch , Az önem berség érte lm é b e n legyen m inden e m b e r ö n á lló , te lje s és ö n m a g á b a n h a rm onikus kis vilá g és a h a rm o n iku s kisvilá g o k m a g a sa b b egysége, h a rm ó n iá ja alkossa az igazi rendet. M a d á c h tá rja fel először ebb e n a szatirikus m űvében a népi lélek nem zetalkotó képességét. S M a d á ch utá n fo ly ta th a tn á k a sort Ipolyi A rn o ld d a l, aki M a g y a r M yto ló g iá ja előszavában k itü n ő le g fe lh ív ja a m agyar közönség fig y e lm é t a nép é lő em lékei a rege, a m onda, mese, szokások, b a b o n a , e lő ité le te k, különös népi kifejezések, tájszólás, közm ondás, helynevek erélyes és k ite rje d ő g y üjtésére. M e rt csak számosak fo lyto n o s s messze a nép benső ré te g e ib e h a tó fig ye lm e és vizsgá­ la ta á lta l hozható lé tre az a la p , mely egész m ito ló g iá n k le g e rő se b b ékköveiből h o rd h a tó k össze. Ipolyi azt is észrevette tö b b e k között, hogy a T o ld i-m o n d á b a n az ősi hőskultusznak csillá m lá sa él a T o ld i e re d e ti nép m o n d a , m elyet Ilosvai sem tu d o tt te lje se n e lro n ta n i. Szabó Z o ltá n pom pás m e g fogalm azású C ifra nyom oru s á g á b a n , am ely az e lle n fo rra d a lm i M agyarország ö n vizsg á la ta i között a le g b e csü le te se b b munkák egyike m e g á lla p íto tta , hogy egy vid é ke t semmi sem te h e t a n n y ira nyo m o ru lttá , m int az, ha a tö rté n e le n ra jta , a testén za jlik. N agy dicsőség, de nagy kár is, ha sok hősi m o n d á t beszélnek ró la az u tó d o k és ta n íth a tn a k a mesterek. Ez a vidék is így n yo m o ru lt: fa lv a in a k nevéről néha szép és szívet m e le n g e tő e lb e ­ széléseket ta lá lh a ts z a tö rté n e le m kö n yve kb e n , de a tá ja t ez a kényszerű hősi sors évszázadokkal vetette vissza. Ennek az eredm énye volt, hogy ta lá n e g yb en egyez­ 74 �tek az egyes vidékek, m elyek m élyében, m in t k a g yló b a n a gyöngy b ujik meg a fa lu : a szegénységben, mely ha o k a ib a n m in d e n ü tt m ásm ilyen is, m e g je lenésében m in d e n ü tt ugyanaz. M e rt ez a szegénység, csakugy hozzátartozik a tá jh o z, m in t a szépség. A fö ld , am ely változatos az u tazónak, nehéz a parasztnak. A paló cság védelm i célzatú e lzárkózottsága csak a le g u tó b b i évtizedekben szűnt m eg. A roham osan fe jlő d ő n ó g rá d i ip a rm e d e n c e b á n yá i, gyá rai egyre tá v o la b b i községekre te rje sztik ki szívó h a tá su ka t. A m ind n a g y o b b a rá n yú b e ­ kapcsolódás az ip a ri m u n ká b a nem csak a lakosság é le tsz ín v o n a lá t em elte igen lényegesen, de á tfo rm á lta a községek külső képét is. De to v á b b é ln e k a p a ló cság em beri jó tu la jd o n s á g a i — az ötletesség, a lelem ényesség, a b á to r újítókészség — im m ár a közösség hasznára és ja v á ra . A tá rs a s g a z d á lk o d á s á lta lá n o s s á válasa m egnövelte az eredm ényeket a g a b o n a te rm e lé s b e n , az álla tte n yé szté sb e n és a kertészkedésben e g ya rá n t. Az Ipoly m enti term előszövetkezetekben m ind n é p ­ szerűbbé vá lik a na g ya rá n yú barom fitenyésztés, h a ta lm a s e preskertek, szam óca­ tá b lá k létesülnek, tö b b ezer h o ld o n te rm e lik az édeshúsu a n a n á sze p re t. A más cé lo kra nehezen haszn o síth a tó d o m b o k a t egyre szívesebben te le p ítik be e rdei m álnával és fe ke te rib iz liv e l. H a még éln e a G öthös, tyú km e llű te k in te te s ú r — a h o g y Jo bbágy K ároly szép versében M a d á c h o t e lé n kvará zso lja — nem egy sá rb a -, p o rb a fu ló t, szívszakasztó d o m b o kka l te li N ó g rá d -b a n írná egy szállni vágyó nem zet vízióját. M ert Palóc lányok orkán-kabátban H a Pesten, a K örúton látom , m ar meg sem fo rd u lo k u tá n u k. Tűsarkon, n y lo n -h a ris n y á b a n sé tá ln a k, k u n c o g n a k a lányok. U j kor jö tt. Forró lé g á ra m la t f ujta el kiskorom p ih é it. Nem bánom , ám az éj ha a lta t, nem az o tth o n t érzem, a ré g it. D ré g e ly p a lá n k i kis nénéim , tíz szoknyába pré se lt d e ré kka l . . . Egy v ilá g t ű n t e l! M a ra d t m égis em lék, o lyan, mi ró la to k vall? A költő kérdésére m aga a d ja meg a fe le le t D ré g e ly c. versében. M a ra d ta k a rom ok, a tö rté n e lm i em lékek a la tt az ú ja t fo rm á ló k . „ Elnézem őket. Ő seim ta lá n . A szavak lá g ya n, p a ló cosa n szólnak. D ré g e ly p a lá n k i öreg nag ya p á m beszélt így régen még, v ig a szta lón a k. Az a vidék, mely m agasra em elt, így jö n el értem , fe lve ri a házam . Ki mu ltjá b a n e p é ld á k o n nevelt, most a rra int, hogy jö v ő jé t vigyázzam. 75 �A m ai m agyar iro d a lo m számos a lk o tá s á b a n kísérhetnénk fig ye le m m e l a p a ló c n é p lé le k és é le t á b rá z o lá s á t. Tudjuk, hogy ma m ár nehéz és nem egészen helyén való róluk, m in t p a ló c o k ró l beszélni s ha em beri jó tu la jd o n s á g a ik á t­ m entése m e lle tt ta lá lk o z u n k az e lm a ra d o tts á g m e g n yilv á n u lá s a iv a l is, bizvást h ih e tjü k, hogy ezek csak kuriózum ok. Kunszabó Ferenc első könyve „ A hegy a la tt ilyen p a ló c fe h é r fo lto t tá r fe l: a hegy a la tti vilá g e lm a ra d o tt, te le a m u lt vissza­ já ró kisérteteivel, ma is z a b o lá s z h a ta tla n ösztönökkel, tu d a tla n s á g g a l, az évszá­ zados szegénység a n a kro n is z tik u s a n to v á b b é lő , konok bölcsességeivel Csak egyetlen részt ra g a d n é k ki e kis könyvből, am ely a p a ló c e rkö lcsö t célozza meg. H a jd a n á b a n közm ondásos volt s m ár id é zte m : D e jtá ro n , Patakon, nincs a z asszony la ka to n — az asszony kifejezést csak azé rt nem helyettesítve az eredetivel mert a p o rn o g rá fia vitá b a n a ta g a d ó o ld a lo n á llu n k - E lő fo rd u lt az is, hogy a d e jtá ri a p á k e lk ü ld té k lá n y a ik a t G y a rm a tra , m ert k ifo g y o tt a p ip á ju k b ó l a dohány azzal a m egjegyzéssel: „Szeress össze a p á d n a k egy kis d o h á n yra v a ló t.” M in d e z a zo nban m ár a mu lté, az erkölcsök, a g a zd a sá g i helyzet ja v u lá s á v a l kiszorították a p ro s titu c ió t erről a vid é krő l. K unszabó egy m á sfa jta szokásról tu d ó s ít: szinte az egyes népeknél fe lle lh e tő p ró b a h á za ssá g o k m e g lé té ről. , „Id e valósi ő is, nem messzire, azt m o n d ja ő is p alóc, d e igaza is van, m ert tisztán úgy beszél, m in t mi, h iá b a hogy egyetem re já rt és olyan m űvelt meg m inden. Azt is ő mesélte, hogy m ikor a h á b o rú a la tt e la d ó lány vo lt — így m ondja, hogy e la d ó lány - a kko r az ő fa lu ju k b a n az vo lt a szokás, hogy a lány a hátsó szobában a lu d t és a szülők o d a se fü tyü lte k, hogy é jje l ki megy be hozzájuk és m ikor jö n ki, és a kko r is fé rjh e zm e n t m inden lány, csak esetleg az nem, am elyik tö b b legénnyel szemben nem tu d ta m egőrizni az e rkö lcse it. M e rt a m elyik csak eggyel szemben nem tu d ta m egvédeni m agát, az a ttó l te h e rb e esett és a k k o r az a legény o ltá rh o z vezette, sokszor m ár nagy h assal.” A tá rsa d a lm i külö n bsé g e k a d ta vá la s z tó fa la k m ár e ltü ntek, a va llá si k ü lö n b ­ ségek se d o m in á ln a k már, s ha v a n n a k is m e g h ö kke n tő m a ra d is á g o k a je lle m ző in k á b b az, hogy az a p á k fe lé p íte tt, jó l b e re n d e ze tt házzal a d já k „ e l" lá n y a ik a t a vőlegénynek és nem p ip a d o h á n y é rt. O lá h G á b o r 1910 tá já n P e tő fit tanulm ányozva m e g p ró b á lta ö ssze fo g la ln i, mik teszik h á t a m agyar je lle m e t? S ajá tsá g o s és e lle n té te s e le m e kb ő l á ll az bizonyos. A la pvonása ta lá n az erő, az e n e rg ia , mely tö rh e te tle n n é teszi a m agyart. D ac és szila jság a p a rip á ja , am ely e lő re is ra g a d ja , le is veti. Józa n sá g g a l és o kossággal szokta m egzabolázni. Fegyvere a h a tá ro zo ttsá g , am e lye t egyszerre rá n t ki a hüvelyéből és vág vele. Pajzsa a tü re le m , k o ro n á ja a büszkeség. Istene a b á ­ to rság, egyedül benne bízik. Látása világos, m in t az a lfö ld i n a p p a lo k . Lelke egye­ nes, m int h azája ró n a sá g a i, ü n n e p i p a lá s tja m elyet hé tkö zn a p is hord a komoly m éltóság. S a rka n tyú ja a konzervatizm us, m ást ösztökél vele, m aga sokszor fe l­ b o tl ik benne, ha g ya lo g já r. Fölösleges ko lo ncként a n e m tö rő d ö m sé g e t h u rc o lja vá lla in . Nehezen fa ra g h a tó , m in t a kemény tö lg y fa , de sokáig b írja k o rh a d a tla n u l. Több benne a sarkatvető erő, m in t a vá lla lko zá sra tá m a d ó . H irte le n lá n g b a b o ru l, d e ham arosan kialszik. B o kré tá n a k a rá ta rti hetykeséget viseli k a la p ja m ellett. Szerelm ében, érzéseiben nem szentim entális, hanem egészséges érzéki és reális. K önnyein keresztül szivárványként m osolyog ki hu m o ra . T em plom a a becsületesség, o ltá ra , mely e lő tt im ádkozni szokott ha zá ja, im á d á s a : a szabadság és fü g g e t­ lenség szerelme. Ez volna az id e á lis m agyar képe. 76 �N éhány vonásban igyekeztünk fe lv á z o ln i a p a ló c n é p le l ket és a n n a k iro d a lm i m e g n yilvá n u lá sa it. Láttuk, a p a ló c sokféle itélkezés és sokféle h a ta lo m a la tt élő nép és é le té n e k misztikus színeit, hol vidám , hol kom or, hol józan, hol ke g yetlenül és zordan e lve te m ü lt v ilá g á t e sokféle fü g g ő sé g szabta meg. Lehet érezni és sze­ retni, le h e t cso d á ln i és lenézni szertartásos c ifra s á g a it, de m a g ya rá zga tá so k a lig vezetne célhoz. A ki m agyarázni a ka rn á írja Szabó Z o ltá n , úgy te n n e , m in t a n é p ­ mese asszonya, aki a p a ta k te te jé n szép gyü m ö lcsö t lá to tt h im b á ló z n i. De v a la ­ hányszor u tá n n a kapo tt, m in d ig m e g za va rod o tt a víz tü k re és e ltü nt a gyüm ölcs. A kkor g o n d o lt egyet és kim erte a vizet és ezzel végleg elvesztette ké p é t is a gyüm ölcsnek, mely o tt ló g o tt fö lö tte a fa á g á n . K ö rü lb e lü l így tesz, aki meg a k a rja fo g n i a p a ló c lelket, tu la jd o n s á g o k a t keres és je lle m e z n i kíván. K apkod a kép után, am elyben nincs ben n e a valóság. A lényeg egészen m ásutt van, m in t a hol keresni szokták: m int h é jb a n a m ag, úgy re jtő zik a „ macska é n e k e k b e n ” a tá j h a n g u la ta ib a n és az em berek é le té b e n . Az iskolázás egyre em e lke d ő színvonala m ár m eghúzta a lé le k h a ra n g o t a p a ló c nyelvjárás fe le tt, a p o lg á ro s u lá s az érdekesség, kuriuzom szin tjé re ju tta tta a népviseletet, a te ch n ik a fe jlő d é s e m egszünteti a tá je g ysé g e lz á rk ó z o tts á g á t, a felnövekvő nem zedék m ár v ilá g já ró lesz, ha nem messzebre te k in tő -h is z V ih a r Béla Szécsényi vá sá rá b a n igen kedves h u m o rra l m ár erre az é rd e klő d é sre is u ta l: A változás? Ott rí egy kis vadóc, cs o k o lá d é t m ajszolg a tó p a ló c : A nyoám , vegyen m ár nékem ű rh a jó t” De a p a ló c fö ld szép v irá g a ib ó l. értékes h a g y o m á n y a ib ó l iqyekszünk m in d e n t á tm e n te n i, am i értékes, am i é p ü lő új em berségesebb v ilá g u n k ékessége és g y a ra ­ p ító ja is lehet. JEGYZET A fenti dolgozat előadásnak készült és hangzott el 1968. á p rilis 26-á n Salgó ta rjá nban Borsod, Heves és N ógrád megye TIT szervezetei irodalm i szakosztályának vándorgyűlésén. M int ilyen tehát elsősorban nem önálló m egállapítások, hanem a rendelkezésre álló, a témának és hangulatnak m egfelelő irodalom összefűzése. Az előadó jobbnak látta, ha szépen szóló iro da lm i szövegeket az eredetit megközelítő pontosságban ad ja az előadás­ ban s úgy go nd olja, hogy a szétszórtan ta lá lh a tó adatok ilyen összetűzése és közreadása jó szolgálatot tehet az e tém ában m unkálkodó előadóknak. Az a láb bia kba n adom a fe l­ használt irodalom jegyzékét, azzal a megjegyzéssel, hogy az előadásban nem törekedtem az idézetek pontos jelölésére. Szabó Z oltán: Cifra nyomorúság A ntalffy G yula: N óg rádi szőttes (Látóhatár 1965. nov. -dec. sz.) Szombathy V iktor: Palóc változások (Látóhatár 1965. nov. -dec. sz.) Dékány István: A magyarság lelki arca Féja Géza: A felvilágosodástól a sötétedésig A magyar irodalom története 5. kötet. Bárczi Géza: A m agyar nyelv életrajza 77 �F O R R A D A L M A K KORA A polgári demokratikus forradalom és a Tanács­ köztársaság Nógrád megyei történetéhez ESEMÉNYNAPTÁR 1918. ja n u á r 2 7 -2 8 . A losonci császári és kirá lyi ka to n a i á llo m á sp a ra n csn o ksá g a S a lg ó ta rjá n b a n és környékén b ú jk á ló katonaszökevények kézrekerítésére razziát rendel el. 1918. fe b ru á n 2. S a lg ó ta rjá n nagyközség k é p vise lő te stü le té n e k tis z tú jító közgyű­ lésén a virilis e k m e lle tt a m unkások ké p vise lő it — Priska Dezsőt, O czel Jánost, Jilek A n ta lt — is b evá lasztjá k a te s tü le tb e , és a h iv a ta li b izo ttsá g o kb a . 1918. fe b ru á r 16. A várm egyei tö rv é n y h a tó s á g i bizottság B alassagyarm aton 120% -os p ó ta d ó kivetését határozza el. 1918. m ájus 1. A nem zetközi m unkásosztály n a p já ró l im pozáns ü n n e p sé g g e l em ­ lékeznek meg a s a lg ó ta rjá n i m unkások és bányászok. 1918. m á ju s -jú n iu s . Az egész m egyére k ite rje d ő á lla tre k v irá lá s t h a jta n a k végre. 1918. m ájus 26. N ag yló co n m e g a la k u l a M a g ya ro rszá g i F öldm unkások O rszágos Szövetségének helyi c so p o rtja . 1918. jú n iu s 9. K a ra n csa ljá n és S a lg ó ta rjá n b a n m e g a la ku l a M a g ya ro rszá g i F ö ld ­ m unkások O rszágos Szövetségének helyi c so p o rtja . 1918. jú n iu s 17. B a lassa g ya rm a t nagyközség v irilis e k b ő l és a p o lg á rs á g ta g ja ib ó l választott képviselőte stü le te tiszújítóközgyűlésén ú jra kezdi tevékenységét. 1918. június 20. Általános politikai sztrájk M agyarországon. 1918. jú n iu s 21. - jú liu s 2. Á lta lá n o s sztrájk a s a lq ó ta rjá n i a c é lg y á rb a n , és a G usztáv a k n á ró l k iin d u lv a a b ányaüzem eknél. Az a c é lg y á ri sztrájk ve ze tő it: Priska Dezsőt, M a lo m h e g yi Dezsőt, Tóth Pált, Kazár Jánost, H onzik G usz­ távot, Puskás Á gosto n t, K om inek Lajost, Kökény Jánost, D e u tsch e r Károlyt, Frics V ilm ost, Bujovszky Jánost, Bozó G yö rg yö t a csendőrség e lfo g ja , és a kassai b ö rtö n b e szá llítja . A bányaüzem ektől 4721-en vesznek részt a sztrájkban. 1918. augusztus 10. A s a lg ó ta rjá n i m. kir. 115. n é p fö lk e lő bányász m unkásszázad élelm isze rh iá n y m ia tt s z trá jk o ln i kezd. 1918. október 25. Budapesten m egalakul a Nemzeti Tanács. 1918. o któ b e r 30. A salg ó ta r já ni m unkások ü n n e p sé g g e l és fe lvo n u lá ssa l köszön­ tik a K assáról k is z a b a d u lt vezetőket. 1918. október 30—31. A polqári demokratikus forradalom Budapesten. 1918. október 31. Károlyi M ihály kormányának m egalkulása. B alassagyarm aton m eg a la k u l a M e g yei N em zeti Tanács dr. Som ló József ügyvéd vezetésével. T a g ja i a lib e rá lis p o lg á rs á g és é rtelm iség, v a la m in t a m unkások ké pviselői. 78 �1918. novem ber 1. Érsekvadkert, N őtincs, M á tra sző llő s, M izserfa. Losonc, Lőrinci cse n d ő rp a ra n csn o k s á g á t fig ye lm e zte ti a szárnyparancsnokság, hogy a d e ­ m okratikus szervek m e g a la k u lá s á t ne a kadályozza. A pásztói nin cste le n e k tá m a d á sa a községi kereskedők e lle n . A nem zetőrség megszervezése B alassa g ya rm a to n . Az őrség vezetője Vlaszaty Béla csendőrszázados. 1918. novem ber 2. Bercel, B uják, C ered, C serhátsurány, Fülek, Rétság, Szirák cse n d ő rp a ra n csn o k s á g á t fig ye lm e zte ti a szárnyparancsnokság, hogy ne a k a ­ dályozza a d e m o k ra tik u s szervek m e g a la k u lá s á t. A bag lyasi bányászok e lk e rg e tik a m unkásszázad p a ra n csn o ksá g á t. 1918. novem ber 3. S a lg ó ta rjá n b a n m e g a la k u l a N em zeti Tanács dr. M ik o v in y i Jenő já rá s b író vezetésével. A ta g o k ötven százaléka m unkás. A nem zetőrség szer­ vezésével Reményi fő h a d n a g y o t bízzák meg. B alassagyarm aton ú jjá a la k u l az MSZDP helyi szervezette. Elnöke Forgács József nyom dász, ta g ja i e lsősorban é p ítőm unkások, nyom dászok és vasutasok. Szécsényben Popovics János kereskedő vezetésével m e g a la ku l a Nem zeti Tanács. S o m o skő ú jfa lu b a n m e g a la k u lt a N em zeti Tanács, a m unkások és bányászok ké pviselőiből. 1918. novem ber 4. A S a lg ó ta rjá n i N em zeti Tanács a szo ciá ld e m o kra tá k vezeté­ sével a já rá s te rü le té re kiterjeszti fe lü g y e le té t. A községeket kile n c körzetbe so ro ljá k, ahová a s z o ciá ld e m o kra ta »n é p b izto so k« m ennek ki, és segítséget n y ú jta n a k a helyi d e m o k ra tik u s szervek m e g a la ku lá sá h o z. F eudális fö ld m a g á n tu la jd o n , és a kereskedők e lle n i tá m a d á so k M á tra n o ­ vákon, D o ro g h á zá n , B a g ly a s a ljá n , Szécsényben. 1918. novem ber 5. A kisterenyei N em zeti Tanács m e g a la k u lá s a k o r összegyűlt tö ­ meg a köztársasági á lla m fo rm á t követeli. Az á lla m i és várm egyei h iv a ta ln o k o k B a la ssa g ya rm a to n az esküt a Nem zeti Tanács kezébe teszik le. Becske, D ebercsény, Felsőpetény, G a lg a g uta, K arancskeszi, Keszeg, M o h o ra , N ógrádkövesd, Pásztó, Szécsény községekben m e g a la k u l a nem zetőrség 1918. novem ber 6. N em tib e n , Szup a ta ko n m e g a la k u l a N em zeti Tanács. 1918. novem ber 7. A reakciós kö zig a zga tá si vezetőket: B alás B arna b a aossa­ gya rm a ti, Baross Á rp á d szécsényi, Ivánka László sziráki fő s z o lg a b író t e ltá v o ­ lítjá k h iva ta lu k b ó l. A m a g á n t u la jd o n e lle n i tá m a d á s o k erősödése: K a ra n c s la p u jtő n , Ka ra n cs­ berényben. N ó g rádsza k á lb a n , Szécsényben Rim ócon, Ecseg en N ó g rá d m a r­ ca lb a n , B ujákon, C s e rh á tsze n tivá n b a n, Érsekvadkerten, Szirákon, K á lló n m e g a la k u l a nem zetőrség. 1918. novem ber 8 Kisbá rkányb a n a N em zeti Tanács, B ercelen és Rom há n yban a nem zetőrség a la k u l meg. 1918. novem ber 9. G ró f M a jlá th G éza fő isp á n fo rm á lis a n le m o n d tisztségéről. 1918. novem ber 10. Erdőtarcsán, Ő sa g á rd o n , Szendehelyen m e g a la k u l a nem zet­ őrség. 1918. novem ber 11. S ám sonházán m e g a la k u l a nem zeti ta n á cs, Pásztón a nem ­ zetőrség Takács József fő h a d n a g y irá n yítá sá va l kezdi meg tevékenységét. 79 �1918. novem ber 12. S a lg ó ta rjá n , Fülek lakossága a köztársasági á lla m fo rm a m e lle tt fo g la l állá s t. 1918. novem ber 13. S a lg ó ta rjá n b a n Kis István, Tóth Pál, M a lo m h e g yi Dezső, O czel János és a bánya m u n ká so k h á rom ké p vise lő jé b ő l szo ciá ld e m o kra ta tö b b ­ ségű közélelm ezési b izottság a la k u l, az élelm iszerek szervezettebb elosztására. 1913. november 16. A köztársaság kikiáltása. A megye élére Rákóczy Istvánt, volt várm egyei a lje g y z ő t nevezik ki korm ánybiztossá. A b a la ssa g ya rm a ti N em zeti Tanács id e ig le n e se n beszünteti te ­ vékenységét. 1918. novem ber 19. S a lg ó ta rjá n b a n a csendőrségre tám aszkodva Bacsó József fő h a d n a g y vezetésével k a to n a i nem zetőrség a la k u l. 1918. november 24. A baloldali szociáldemokratákból, az Oroszországból haza­ tért kommunistákból, a radikális értelmiség képviselőiből m egalakul a Kommu­ nisták Magyarországi Pártja Kun Béla vezetésével. 1918. n o ve m b e r-d e c e m b e r. A b a lo ld a li szo ciá ld e m okra ta m ozgalom erősödése az ip a rm e d e n ce te rü le té n . Az e lle n fo rra d a lm i erők szerveződése a vo lt várm egyei vezetők: Pongrácz G yörgy főjegyző, dr. H uszár A la d á r jegyző körül. 1918. novem ber 25. Az élelm iszerelosztás m e g o ld a tla n s á g a m ia tt a kisterenyei nem zeti ta n á cs l em ond tisztségéről. A s a lg ó ta rjá n i nem zeti ta n á cs segítsé­ gével azo n b a n to vá b b m űködik. 1918. decem ber 2. Az O rszágos Földm űves Pá rt szécsényi szervezete m e g a la ku l. 1918. decem ber 5. Losoncon m e g a la k u l az O rszágos Földm űves Párt helyi cso­ p o rtja . 1918. december 7. Vörös Ujság m egjelenése Budapesten. 1918. decem ber 8. A b a la ssa g ya rm a ti nem zeti ta n á cs ú jra m egkezdi m űködését. 1918. decem ber 11. Az O rszágos Földm űves Párt megyei csúcsszervezete a n tikom m unista p ro g ra m m a l a la k u l meg B alassa g ya rm a to n . V e ze tő i: P iatrik János a vo lt úrbéres b irto ko so k e lnöke, Szilassy Béla losonci fö ld b irto k o s , Krudy Ferenc szécsényi b irtokos. 1918. de cem ber 14. B uják, Szirák községekben m e g a la ku l a fö ld m u n ká so k és kisgazdák helyi cso p o rtja . 1918. decem ber 26. M e g a la k u l a KMP s a lg ó ta rjá n i cso p o rtja . A helyi vezetők segítésére Kun Béla és Szaton Rezső S a lg ó ta rjá n b a érkezik. A vezetőség ta g ja i: G ó liá n A n d rá s b á n ya i pék, K om inek Lajos, Priska Dezső, O czel János, Bozó G yörgy a c é lg y á ri m unkások, H a tv a n i D. M ik ló s b á n ya i kőműves. 1918. decem ber 27. A b a la ssa g ya rm a ti N em zeti Tanács vezetősége a cseh m eg­ b ízottal tá rg y a l g a zd a sá g i - p o litik a i kérdésekről. 1919. ja n u á r 1. A s a lg ó ta rjá n i n é p g y űlés résztvevői e lité lik a szo ciá ld e m o kra tá k m u n ká sá ruló p o litik á já t, és e g yh a n g ú a n a kom m unista célkitű zé seke t fo ­ g a d já k el. 1919. ja n u á r 2. A nem zeti ta n á cs fe lfü g g e s z ti tevékenységét S a lg ó ta rjá n b a n , m eg­ a la k u l a m unkástanács. Előkészülnek a h a ta lo m közvetlen á tvételére. 1919. ja n u á r 3. A bányászok, m unkások m e g szá lljá k a b á n yá ka t, az ig a z g a tó s á g i é p ü lete ke t, a postát, a tá víró t, a vasu ta t. A kereskedőkből á lló fegyveres p o lg árő rsé g a fe lv o n u ló m unkások közé lő. A losonci m unkások a s a lg ó ta rjá n i m ozgalom m al szolidárisak, és dr. Herz S á n d o r ja v a s la tá ra fe lv e tik a kom m unista p á rta la k ítá s szükségességét. 80 �1919. ja n u á r 4. A s a lg ó ta rjá n i m ozgalm akra a korm ány ka to n a i te rro rra l válaszol. A m e g to rlá st Peyer K ároly s z o ciá ld e m o kra ta korm ánybiztos vezeti, az ig ló i géppuskás egység, és egy székely század segítségével. 1919. ja n u á r 5. A K öztársasági F ü g g e tle n sé g i (K á ro lyi) Párt szervezeténenk m eg­ a la k u lá s a B alassagyarm aton. V ezetője Á n in g e r László pénzügyi s e g é d titká r, ta g ja i a lib e rá lis é rte lm isé g köréből ke rü ln e k ki. 1919. jan u ár 11. Károlyi M ihály köztársasági elnök. 1919. ja n u á r 12. A bala ssag ya rm a ti s z o ciá ld e m o kra ta szervezet közgyűlése. Ú j vezetőséget választanak, am elynek ere d m é nye ké n t dr. Som ló József kerül az e ln ö ki székbe. 1919. ja n u á r 15. A Cseh burzsoá K öztársaság cs a p a ta i m e g szá lljá k B a la ssa g ya r­ m atot, és vele e g yid őb e n R appot, Litkét, N ó g rá d sza ká lt, Szécsényt, Ő rhalm ot. 1919. jan u ár 18. Berinkey Dénes kormánya. 1919. ja n u á r 29. B alassagyarm at, Szécsény fe ls z a b a d u l a cseh m egszállás a ló l. 1919. ja n u á r 31. A m unkástanács m e g a la ku lá sa B alassagyarm aton. 1919. fe b ru á r 4. Rákóczy István korm ánybiztos a cseh cs a p a to k vezetőivel id e ig le n e s fegyverszüneti v o n a lró l tá rg y a l. A S a lg ó ta rjá n b a n á llom ásozó k a to n a sá g d e m o kra tikus jo g o k a t követel. az 1919. február 20. A MKP központi vezetőségének letartóztatása. 1919. fe b ru á r 22. B alassagyarm aton százados vezetésével. m e g a la k u l 1919. fe b ru á r 25. S a lg ó ta rjá n b a n te rro r e lle n . bányászok sztrá jkka l tilta k o z n a k a a a k a to n a ta n á c s C sászár Géza ka to n a i 1919. fe b ru á r 26. Saly Endre s z o ciá ld e m o kra ta korm ánybiztos ke rü l a megye é lé re . 1919. fe b ru á r 27. A szendehelyi fö ld n é lk ü lie k fö ld o sztá st követelnek. 1919. m árcius 2. G a lg a g u ta község lakossága a Z ich y u ra d a lo m b a n v é g re h a j­ ta n d ó fö ld o sztá st sürgeti. A p o lg á ri ra d ik á lis p á rt helyi szervezetének m e g a la k u lá s a B alassagyarm aton. V ezetője B aum ann M ik ló s építészm érnök, ta g ja i az é rte lm isé g so ra ib ó l ke­ rü ln e k ki. 1919. m árcius 6. lépnek. A fü le k i béresek a fizetésük m e g á lla p ítá s a v é g e tt sztrájkba 1919. m árcius 13. János a kn a , O rtv á n y a kn a , József a kn a bányászai sztrá jko ln a k. 1919. március 21. A M agyar Tanácsköztársaság kikiáltása. Füleken m eqkezdi m u n k á já t a fö ld o sztó b izo ttsá g . Saly Endrét tá v ira tila g é rte sítik a h a ta lo m á tv é te lé rő l. Az üzem i ta n á cs m e g a la k u lá s a a S a lg ó ta riá n i Kőszénbánya RT-nél. 1919. m árcius 22. N épg yűlé s S alg ó ta rjá n b a n . M e g a la k u l az id e ig le n e s d ire k ­ tó riu m , am elynek ve ze tő i: Priska Dezső, G ó liá n A ndrás, Bozó G yö rg y . A kom m unisták szervezkedése B alassag y a rm aton M u rá r Lajos vezetésével. A R a d i k á l i s P á r t b a l a s s a g y a r m a t i k im o n d j a megszűnését. 1919. m árcius 23. Az egységes szo cia lista —kom m unista pártszervezet m e g a la ku l B alassagyarm aton Kiss G y u la nyom dász e ln ö kle té ve l. 6 81 �A bala ssag ya rm a ti S z o c ia lis ta -K o m m u n is ta Párt n é pgyűlést rendez Csesztvén, C se rh á th a lá p o n , D ré g e ly p a lá n k o n , Ecsegen, Érsekvadkerten, M a g y a rn á n ­ d o rb a n , ah o l m e g a la k u l a d ire k tó riu m . A megyei d ire k tó riu m dr. Som ló József vezetésével kezdi meg tevékenységét B alassagyarm aton. 1919. m árcius 25. M e g a la k u l a d ire k tó riu m B ercelen és Szécsényben. 1919. m árcius 22—25. A rétsági já rá s i d ire k tó riu m Kelem en S ándor, a szécsényi já rá s i d ire k tó riu m Sextius Lajos vezetésével a la k u l meg. 1919. m árcius 28. A patva rci d ire k tó riu m m e g a la ku l. 1919 . á p rilis 1. Az a cé lg y á ri üzemi m unkástanács H a ck G y u la vezetésével kezdi meg tevékenységét. 1919. á p rilis 2. B alassagyarm aton és S a lg ó ta rjá n b a n m e g a la k u l a fo rra d a lm i törvényszék. Az á lla m és az egyház k ü lö n vála sztá sá ró l szóló re n d e le t v é g re h a jtá s a B a­ lassagyarm aton. A Vörös Ő rséq m e g a la ku lá sa Sa lg ó ta rjá n b a n — vezetője K om inek Lajos és B alassagyarm aton. 1919. á p rilis 4. A lakásszo cia lizá lási b izo ttsá g tevékenységének kezdete B alassa­ g yarm aton. 1919 á p rilis 6. Kun Béla és L a n d le r Jenő S a lg ó ta rjá n b a n m e g a la ku lá sá t sürgeti. a m u n kászászlóalja k 1919. április 6—8. Országos ta ná csválasztások. 1919. á p rilis 7. A b a la s s a g y a rm a ti községi d ire k tó riu m dr. Kiss Lajos törvényszéki bíró, a já rá si d ire k tó riu m Motyovszky Pál nyom dász vezetésével m e g ­ kezdi m űködését. 1919. á p rilis 8. Szécsényben Bögözi A n ta l b o rb é ly e ln ö kle té ve l a községi, Sextius Lajos telekkönyvvezetővel az éle n a já rá s i d ire k tó riu m kezdi meg m űködését. A pásztói d ire k tó riu m Cseri János vezetésével m e g a la ku l. S a lg ó ta rjá n b a n m e g a la k u l a d ire k tó riu m . Elnöke Priska Dezső a cé lg yá ri m unkás. Term előszövetkezetet szervező bizottság jön lé tre Pásztón. 1919. á p rilis 11. Az ÉM OSZ s a lg ó ta rjá n i szervezetének m e g a la ku lá sa . 1919. á p rilis 12. A m egyei képviselők m egválasztása. A h a t já rá s b ó l h a rm in cö t k ü ld ö tt kije lö lé sé re kerül sor. A községi b irto kre n d e z ő ta n á cs m egválasztása B alassagyarm aton. Jobbágyi község fö ld ig é n ylő i a fö ld o sztá st követelik. 1919. á p rilis 14. M e g a la k u l a M egyei Tanács. V e ze tő je : d r Som ló József ügyvéd, ta g ja i: M u rá r Lajos ács, Forgács József nyom dász (B alassagyarm at), Lamy István kőm űves (N agyoroszi), Fehér V ilm os m unkás (S a lg ó ta rjá n ). M e g vá la sztjá k a Tanácskongreszus k ü ld ö tte it: Som ló József (B alassaqyarm at), Kelem en S ándor (Rétság), M o ln á r József (Fülek), Sextius Lajos (Szécsény), G ó liá n A n d rá s (S a lg ó ta rjá n ), Szita M ih á ly (Szirák). 1919. á p rilis 20. M e g a la k u l az orvosok szakszervezete B alassagyarm aton. 1919. á p rilis 23. Szabó Lajos középiskolai és Tetléry K ároly segéd ta n fe lü g y e lő t kinevezik a megyei m űvelődési szervezet vezetőivé. 82 �Vörös ka to n á k toborozása D e jtá ro n . 1919. á p rilis 27. Vörös ka to n á k tob o ro zá sa Patvarcon. 1919. á p rilis 31. M e g a la k u l a m unkászászlóalj S a lg ó ta rjá n b a n . Hevesi G yu la n é p ­ biztos irányításával m egkezdődnek az előkészületek az ip a rm e d e n ce v é d e l­ mére. 1919. m ájus 1. D ió sje n ő n , N ő tin cse n, Szendehelyen, Bánkon, Rétságon, N a g y ­ orosziban, Pásztón, Szécsényben, B alassa g ya rm a to n , S a lg ó ta rjá n b a n ü n n e p sé ­ geken a megye lakossága kész a szocialista á lla m m egvédésére. 1919. m ájus 2. A csehszlovák c s a p a to k tá m a d á sa S a lg ó ta rjá n körzetében. 1919. m ájus 3. K atonatisztek e lle n fo rra d a lm i lázadása és á ru lá s a nyom án következő cseh tá m a d á s t visszaszorítják B alassagyarm at térségében. Böhm V ilm os S a lg ó ta rjá n fe la d á s á t ja v a s o lja . A m á tra n o vá ki bányászok k a to n a i szo lg á la tra je le n tkezn e k. be­ 1919. m ájus 4. Rákosi M átyás n é p biztos S a lg ó ta rjá n b a érkezik. A cseh csapatok e lfo g la ljá k Füleket, Litkét, N ó g rá d sza ká lt. 1919. m ájus 6. A cseh csa p a to k e lfo a la lják Szécsényt, Z a b a rt, C eredet. Ú ja b b m unkászászlóalj vo n u l a fro n tra . 1919. m ájus 7. A csehek e lfo g la ljá k a K arancs m a g a sla tá t. 1919. m ájus 8 . A cseh ka to n a i e g ység ek m e g szá lljá k L a p u jtő t, K arancskeszit. 1919. m ájus 9 . A vörös hadsereg k a to n á i vis s z a fo g la ljá k Szécsényt. 1919. m ájus 10. A m egerősített g vurtyánosi vissza fo g la lja a K arancs csúcsot. bányászok zá szló a lja véglegesen 1919. m ájus 14—17. Az e llenséges tá m a d ó cseh csa p a to k visszaszorítása után csak kiseb b csatározások fo ly nak S a lg ó ta r já ntó l északra. A cseh p a ra n c s n o k ­ ság előkészületeket tesz az ú ja b b tá m a d á sra . 1919. m ájus 17. A cseh ka to n a sá g tá m a d á sa Pétervására, Kisterenye irá n y á b a n . 1919. m á j us 18. Ú jra e lfo g la ljá k Z a b a rt. 1919. m ájus 19. A cseh c s a p a to k e lfo g la ljá k N á d ú jfa lu t, Kisterenyét, Füleket, N em tit, M á tra n o vá k o t, H o m okterenyét, ism ét m e g szá lljá k C eredet, Ip o ly ­ ta rn ó c o t, Litkét, N óg rá d sza ká lt. A m u n kászászlóaljak bevetése Kazár. H om o kte re nye térsé g é b e n . 1919. m ájus 20. A cseh ka to n á k Z a g yva ró n á ig ju tn a k . E lfo g la ljá k linyt. A V örös H adsereg vis s z a fo g la lja K isterenyét és kisza b a du l gyű rű b ő l. Lu dányt, a Pi­ veszélyes 1919. m á j us 21. A csehek e lfo g la ljá k Rim ócot, K arancsságot, Varsányt. 1919. má j us 22. K arancsság vissza fo g lalá sa . A cseh v o n u ln a k vissza. c sa p a to k az Ipolyon tú lra 1919. m á j us 23. A 80. nem zetközi d a n d á r m egérkezik S a lg ó ta rjá n b a . 1919. m á j us 31. Losonc fe lsza b a d ítá sa . 1919. jú nius 7. N ó g rá d megye korm ánybiztosává Frank Im rét nevezik ki. 1919. június 12—13. Az országos pártkongresszus. 1919. június 14—2 3. Tanácsok Országos Kongresszusa. 83 �1919. jú n iu s 15. S zo cialista -ko m m u n ista pártszervezetek a la k u ln a k : Bakón, Cseszt­ vén, C se rh á th a lá p o n , C se rh á tsu rán yb a n , D e jtá ro n , D ebercsényben, Érsek­ vadkerten, H ug ya go n , H erencsényben, Ipolyszögön, Kisecseten, Kóváron, N ógrádkövesden, Ő rh a lo m b a n , Patakon, S zécsényhalásziban, Szentén. 1919. jú n iu s 15. Dr. Som ló József lem ond a d ire k tó riu m i e ln ö kség rő l. 1919. jú n iu s 17. A losonci já rá s i in té ző b izo ttsá g (d ire k tó riu m ) m e g a la ku l. 1919. június 30. A Vörös H adsereg visszavonása a Tisza vonalára. 1919. jú liu s 5. C ib o r István te ljh a ta lm ú p o litik a i m eg b ízo tt S a lg ó ta rjá n b a érkezik. 1919. jú liu s 14. Sorozások S a lg ó ta rjá n b a n . 1919. jú liu s 2 2 -2 3 . Kun Béla, a s a lg ó ta rjá n i népgyűlés szónoka a ta n á c s h a ta lo m ­ ról ta r t e lőadást. 1919. augusztus 1. A Tanácskormá ny lemondása. 1919. augusztus 8. A ba la ssag ya rm a ti d ire k tó riu m tó l a p o lg á ri szervek átveszik o vezetést. 1919. augusztus 9. A cseh burzsoá és a rom án kirá lyi S a lg ó ta rjá n t. A s a lg ó ta rjá n i m unkástanács kim o n d ja feloszlását. c sa p a to k m e g szá lljá k IRODALMI FORRÁSOK Az 1918—1919-ben k iro b b a n t fo rra d a lm a k é v fo rd u ló já n a k ju b ile u m i ünne p sé g sorozata m egnöveli a korszak tö rté n e te irá n ti é rd e klő d é st, és b izonyára a h o n ­ ism ereti m ozgalom a d ta le h e tő sé g e t kihasználva, to v á b b bővíti a h e lyism ereti k u ­ ta tó k tá b o rá t. Iro d a lo m je g y z é k ü n k közrebocsátásával a helyism ereti kuta tó k, és a különböző ünnepségek re ndezőinek kívánunk segítséget n y ú jta n i. Az összeállítás első részében a zo ka t az á lta lá n o s fe jlő d é s t b e m u ta tó , az országos tö rté n e tte l fo g la lk o z ó m arxista szintéziseket, d o kum entum köte te ke t és a fe lle lh e tő helyi vonatkozású fo ly ó ira to k a t — m in t az a d o tt időszakra vonatkozó fo ntos d o ku m e n tu m o ka t - vettük fél, am elyek a korszak fe ld o lg o z á s á h o z n é lk ü ­ lözhetetlenek. A tém a irá n t m élyebben é rd e k lő d ő k szám ára kalauz je lle g ű k ia d ­ vá nyunkban fe ltá rt iro d a lo m ta n u lm á n y o z á s á t a já n lju k . A m ásodik fe jezetb e n a zo ka t a kia d v á n y o k a t d o lg o z tu k fe l, am elyek n a g y­ részt ö n á lló kiadványkén t, vagy fo ly ó ira tb a n je le n te k meg, és N ó g rá d megyével ka pcsolatos a n y a g o t ta rta lm a z n a k . Nem szerepelnek jegyzékünkön a kisebb je le n tősé g ű , ta rta lm ila g e la v u lt brossura je lle g ű kiadványok. Az összeállítás u to lsó fe je ze té b e n a zo ka t a k ia d vá n yo ka t cso p o rto síto ttu k, am elyeknek egy-egy na g yo b b szakasza fo g la lk o z ik N ó g rá d m egyét é rin tő tö r­ té n e ti kérdéssel. Az iro d a lo m je g yzé k e lsősorban a zo ka t a kia d v á n y o k a t ta rta lm a zza , am elyeket a korszak m egyei tö rté n e te sze m p o n tjá b ó l fo n to sn a k ta rto ttu k , és az »Esemény­ n a p tá r« nagyrészt a ben n ü k fe ltá rt a d a to kra tám aszkodik. 84 �I. Az 1918—1919. évi magyar forradalm ak dokumentumai és általános irodalma 1. Siklós A n d rá s : Az 1918-1919. évi m agyarországi fo rra d a lm a k . Források, fe l­ dolgozások. Bp. 1964. Az időszak tö rté n e té ve l fo g la lk o z ó ku ta tó szám ára e lsődleges fe la d a t en n e k az a la p vető , kalauz je lle g ű , iro d a lo m fe ltá ró kia d vá n yn a k a m egism erése, am ely könnyen á tte k in th e tő rendszerezésben ta rta lm a z za a fo rra d a lm a k ra vonatkozó, m arxista klasszikusok m űveit, a ko ra b e li és a későbbi tö rté n e ti értékeléseket. A le vé ltá ri elig a zítá so n tú l a ko ra b e li film h íra d ó k jegyzékét is ta rta lm a zza . Több S a lg ó ta rjá n n a l ka p cso lato s archív film a n y a g o t fe ltá r. 2. A M a g y a r Tanácsköztársaság kia d vá nya i és az első kom m unista kiadványok. Az O rszággyűlési K önyvtár M a g y a r Tánácsköztársasági kü lö n gyű jte m é n ye . Bp. 1958. (Szerk.: Vértes G yörgy) Jelentőségét kiem eli, hogy nem csak az országos fo ly ó ira to k és kiadványok jegyzékét ta rta lm a zza , hanem a helyism ereti ku ta tó szám ára is pontos e lig a z í­ tá st ad. Lehetőség szerint a más kö n yvtá ra kb a n fe lle lh e tő fo ly ó ira to k ra ktá ri je lz e té t is közli, íg y a ku ta tó k szám ára igen nagy segítséget n yújt. N ó g rá d m egyére vona tko zó a n a következő ko ra b e li fo ly ó ira to k a t tá rja fe l: Losonci Vörös Ú jság. A losonci S zocialista Párt h iva ta los la p ja . 1919. jú n iu s 11. 1. évf. 1. sz. Losonc. N ó g rá d i H írla p . P o litika i és tá rs a d a lm i, közgazdasági h e tila p . Későbbi cím e: N ó g rá d i Népszava. 1919. á p rilis 20-tól a S zocialista Párt h iva ta los la p ja . B a­ lassagyarm at. 1919. jú liu s 29-től a S zo cia lista —K om unista Párt h iva ta los la p ja . N ó g rá d i Földm űves. A N ó g rá d megyei Földm űves Párt h iva ta lo s közlönye. Losonc. 1918. decem b e r 25. 1. sz. N ógrá dvárm egye. P o litik a i, kö zig a zga tá si, tá rs a d a lm i h e tila p . B alassagyarm at. 1918. decem ber 28. 1. évf. 53. sz. Későbbi cím e: N ó g rá d i V örös Ú jsá g . 1919. á p rilis 16 — augusztus 3. N ó g rádvárm egye H iv a ta lo s L apja. B alassagyarm at. 1918—1919. F olyam atosan m e g je lenő, az országos és m egyei re n d e le te k e t ta rta lm a z ó közlöny. 3. A M a g y a r T anácsköztársaság tö rté n e té n e n k fo rrá s a i a m agyar á lla m i tá ra k b a n . Bp. 1960. A korszakra vonatkozó, le vé ltá ri ira to k a t fe ltá ró lelőhelyjegyzék. le vé l­ 4. A fo rra d a lm i időszak le g fo n to s a b b d o k u m e n tu m a i: Kun B é la : V á lo g a to tt írások és beszédek. I—II. Bp. 1966. A kom m unisták le g fo n to s a b b á llá s fo g la lá s a it o lv a s h a tju k a kia d vá nyb a n . A fö ld ké rd é srő l, a p ro le tá rd ik ta tú rá ró l, a szocialista ip a rró l stb. szóló ta n u lm á ­ nyokat közöl, am elyek ism erete a helyi m unkásm ozgalm i h a g yo m á n yo kn a k é r­ tékeléséhez szükségesek. A m agyar m unkásm ozgalom tö rté n e té n e k v á lo g a to tt d o k u m e n tu m a i. Bp. 1956. 1917. novem ber 7 — 1919. m árcius 21. V I. A. köt. Bp. 1959. 1919. m árcius 21. — 1919. jú n iu s 11. VI. B. köt. Bp. 1960. jú n iu s 11. — 1919. augusztus 3. V. köt. A korszakra vonatkozó le g fo n to s a b b országos je le n tő s é g ű d o ku m e n tu m o k m el­ lett, a m egyei m unkásm ozgalom sok d o k u m e n tu m á t ta rta lm a zza . 85 �A M a g ya r Vörös H adsereg Ő sszeáll.: H etés Tibor. 1919. V á lo g a to tt d o ku m e n tu m o k. Kossuth 1959. Az intervenciósok e lle n i fegyveres küzdelem időszakából a m egyei esem énye­ ket ku ta tó szám ára is közöl a d a to k a t. »M in d e n ki ú ja kra készül. . .« Az 1918/1919-es fo rra d a lm a k iro d a lm a . Szöveggyűjtem ény. Bp. 1959-1967. I—IV. köt. Ö sszeáll.: József Farkas. Több N ó g rá d megyei do ku m e n tu m , vers közlése m ia tt is hasznos a helyism ereti ku ta tó k szám ára. 5. K ortársi fe ld o lg o z á s o k : Böhm V ilm os: Két fo rra d a lo m tüzében. Bp. 1946. Juhász N agy S á n d o r: A m agyar o k tó b e ri fo rra d a lo m tö rté n e te . Bp. 1945. Két különböző szem pontú fe ld o lg o zá s. Az elsőben a szo ciá ld e m o krá cia veze­ tőségének ko m m unista -e lle n e s nézetével, a m á so d ikb a n a p o lg á ri d e m o k rá c ia p o litik a i tehetetlensé g é ve l ism e rke d h e tü n k meg. A két n é ző p o n t különbözősége az 1919. ja n u á ri s a lg ó ta rjá n i g y á rfo g la ló m ozgalom érté ke lé sé b e n is m eg­ m utatkozik. 6. M arxista összefoglalások, ta n u lm á n y o k : M agyarország tö rté n e te II. köt. Bp. 1964. 2 8 3 -3 5 9 . I. A m agyar fo rra d a lm i m unkásm ozgalom tö rté n e te I. köt. Kossuth 1966. 163-264. I. R észlettanulm ányok: M ile i G yö rg y: A K om m unisták M a g ya ro rszá g i P á rtjá n a k m e g a la k ítá s á ró l Kossuth 1962. H a jd u T ib o r: A KMP ta k tik á já n a k n éhány vonása a p ro le tá rfo rra d a lo m e lő k é ­ szítésének h ó n a p ja ib a n . P á rttö rté n e ti Közlem ények. 1967. 5. sz. Nem es D ezső: Az o k tó b e ri fo rra d a lo m és M a g ya ro rszá g ú tja a szocializm ushoz. Századok, 1967. 5. sz. Mészáros K ároly: Az őszirózsás fo rra d a lo m és a Tanácsköztársaság paraszt­ p o litik á ja 1918-1919-ben. Bp. 1966. A ta n u lm á n y o k , cikkek korszerűségük m e lle tt azért is fig ye le m re m éltóak, m ert az á lta lá n o s ta p a s z ta la t leszűréséhez a m un­ kásm ozgalom megyei tö rté n e té b ő l is m erítenek a szerzők. II. A forradalmak Nógrád megyei eseményeire vonatkozó önálló feldolgozások és tanulmányok 1. A d a to k a S a lg ó ta rjá n i A c é lg y á r tö rté n e té h e z a fo rra d a lo m és a bolsevizm us a la tt. 1920. (Ö sszeáll. L ipthay B. Jenő) Pl. A rch. TAG Y O B anyag. II/28. Levéltári dokum entum ism ertetésére a zé rt v á lla lko ztu n k, m ert az a c é lg y á ri m u n ­ kásm ozgalom fe jlő d és é n e k u tolsó szakaszaira - a m ely 1917 m á ju sá tó l kezdődik és a fo rra d a lm i rendszer m e g d öntéséig ta rt - a le g fo n to s a b b dokum entum . A szakszervezeti m ozga lo m b a n 1918 őszén bekövetkezett p o litik a i szakadás, a b a lra to ló d á s i h u llá m belső fe jlő d é s b ő l e redő in d íté k a it e d o ku m e n tu m b a n olva sh atju k. A fo rra d a lm a k tö rté n e té re vonatkozó a d a ta i — a p o litik a i e lfo g u lt­ sá g á t leszámítva - jó l fe lh a szn á lh a tó k. 89 �2. B alassagyarm at a T anácsköztársaság id e jé n . Bp. 1959. Az ism ert ta n u lm á n y k ö te t — cím én tú l — a p o lg á ri d e m o kra tikus fo rra d a lo m ese m ényeit is fe ltá rja . Elsősorban a ko ra b e li sa jtó , a kortársi visszaem lékezések részleges fe ld o lgo z á s á v a l. 3. Balázs József: S a lg ó ta rjá n 1919. H a d tö rté n e ti Közlem ények, 1954. 3-4. sz. A szerző a szakem ber a la p o s s á g á v a l e lső ké nt dolgozza fe l a S a lg ó ta rjá n környéki m ájusi hadiesem ényeket, és pontos ké p e t ad m unkászászlóaljak a V ö ­ rös H adsereg e re jé rő l. 4. Belitzky Jánosy S chm idt b á n y a ig a z g a tó levelei 1918-1920. S a lg ó ta rjá n 1964. (M úzeum i füzetek) S ch m id t Jenő b á n y a ig a z g a tó le ve le in e k fe ld o lg o z á s a , am elyeket a RT pesti vezetőségéhez írt, a b a g ly a s a lja i, m izserfai és a s a lg ó ta rjá n i bányászok moz­ g a lm a in a k m egism eréséhez s z o lg á lta t e lső re n d ű e n fo n to s a d a to k a t.. 5. G a jz á g ó A la d á r —Posta István — Borsos G á b o r: A n ó g rá d i szénm edence a z o któ b e ri fo rra d a lo m és a T anácsköztársaság id e jé n . S a lg ó ta rjá n , 1959. (K ézirat a M egyei K önyvtár helyism ereti g yüjte m é n yé b e n .) A szerzők le vé ltá ri d o k u ­ m entum ok, fo ly ó ira to k , kortársi visszaem lékezések fe lh a szn á lá sá va l először kisérelték meg az ip a rm e d e n c e m u n ká sm o zga lm á n a k fe ld o lg o z á s á t. A h a d ­ m űveleti időszakra vonatkozó a d a ta ik je le n tőse k. 6. Rákóczy István: A csehek kiverése B a la ssa g ya rm a tró l és az Ipoly b a lp a r tjá ról 1919 ja n u á r utolsó n a p ja in . B a la ssa g ya rm a t 1921. A szerző — v o lt megyei alje g yző — a p o lg á ri d e m o k ra tik u s időszak k o rm á n yb iztosa ké n t tevékenykedett B alassagyarm aton 1918. novem ber 16 és 1919. fe b ru á r 26 között. Könyvében elsősorban személyét, m u n k á já t igyekszik kie m e ln i, és eközben sok a d a to t közöl a szerveződő e lle n fo rra d a lm i erők kezdeti tevékenységéről. 7 S ulacsik (A n ta l) Z o ltá n : A b a la s s a g y a rm a ti csehkiverés tö rté n e te . B alassa­ gyarm at, 1933. E lle n fo rra d a lm i célzatú és ih le tű fe ld o lg o z á s a a k o ra b e li esem ényeknek. A könyv je le n tősé g e , hogy a helyi e lle n fo rra d a lm i erők cso p o rto s u lá s á t viszonylag jó l érzékelteti. III. A forradalmak Nógrád megyei történetével foglalkozó tanulmányok, visszaem­ lékezések. 1. Hevesi G y u la : Egy m érnök a fo rra d a lo m b a n . Bp. 1959. 2 0 5 . ; 272-282. I. A szerző népb izto ské n t S a lg ó ta rjá n b a n tevékenykedett. A m u n ká szá szló a lja k m e g a la k u lá s á ró l, h a rc a iró l a hiteles beszám olóból szerezhetünk a d a to k a t. 2. H etés T ib o r: M unkásezredek e lő re Bp. 1960. 50-80. 1. H etés T ib o r: A 80. nem zetközi d a n d á r. Bp. 1963. 87-108. 1. A S a lg ó ta rjá n körzetében le fo ly t h a d m ű ve le te kre k a p u n k a d a to k a t a két könyvből. 3. H uszár A la d á r: G o n d o la to k a v ilá g h á b o rú a la tt. Bp. é.n. A szerző a bala ssag ya rm a ti e lle n fo rra d a lm i c so p o rt vezető a la k ja volt. A kü­ lönböző ujsá g o k b a n m e g je le n t cikke it, és a m ásodik v ilá g h á b o rú id e jé n írt visszaem lékezéseit ta rta lm a zza a könyv, am elynek az 1918-1919-es fo rra d a l­ m akkal fo g la lk o z ó fe je ze té b e n a szerveződdő a n tid e m o k ra tik u s e rők id e o ló ­ g iá já ró l olvashatun k. 87 �4. H ősi h a rco k em lékei. Bp. 1955. Szerk. Lányi Ernőné. 72-74. I. Pusztai Ernő: A m izserfai zászló. A kortársi visszaem lékezés a v ilá g h á b o rú s bányai viszonyokat, és a fo rra d a lm a k a la tti — elsősorban m izserfai — m egm ozdulások esem ényeit dolgozza fel. 5. V ácláv K rá l: A csehszlovák burzsoázia in te rve n ció s h á b o rú ja a M a g y a r Tanácsköztársaság e lle n 1919-ben. Szikra 1956. A S a lg ó ta rjá n körzetében in d íto tt tá m a d á sb a n résztvevő cseh ka to n a i p a ra n c s ­ nokság és a katonaság fe g yelm ezettségét b e m u ta tó fe je ze te k szám unkra különös fo n to ssá g g a l bírnak. 6. K őnig K elem en: Hatszázéves ferences é le t Szécsényben. 1332-1932. Vác, 1932. 300-303. I. A szécsényi ferencesek fo rra d a lm a k a la tti p o litik a i tevékenységének b e m u ta tá ­ sán tú l a község vilá g h á b o rú s viszonyaira, a n in cste le n e k szervezkedésére o lva sh atu n k a d a to k a t. 7. L ip ta i Ervin: 257-313. I. A m agyar Vörös H a d se re g h a rc a i 1919. Bp. 1960. 227-242. A m o n o g rá fia a Vörös H adsereg hősi kü zdelm einek le g s zín vo n a la sa b b össze­ fo g la lá s a . Az e d d ig ie k n é l le g jo b b a n m u ta t rá a hadiesem ények és a p o litik a összefüggéseire. Részletesen fo g la lk o z ik a cseh in te rve n ció s c s a p a to k ellen küzdő s a lg ó ta rjá n i és a környező fa lv a k b a n la kó m unkások ha rcá va l. 8. N agy id ő k ta n u i em lékeznek. (1918-1919.) Ö sszeáll. Lányi Ernőné. Bp. 1958. 108-112. I. S réter M á rto n : Az a c é lg y á ri m unkások. A háb o rú s nélkülözések, az e lé g e d e tle n sé g m ia tt e rősödő p o litik a i m o zg a lm a ­ kat, a KMP a cé lg yári szervezetének m e g a la k u lá s á n a k kö rü lm é n ye it dolgozza fe l a visszaemlékezés. 9. N ó g rá d i S á n d o r: E m lékeim ből. Kossuth 1961. 5 5 -6 0 . I. A visszaem lékezésben a losonci m unkásság szervezkedéséről, vashatunk. a k c ió iró l o l­ 10. A s a lg ó ta rjá n i ipa rvid é k. Szerk. G a jz á g ó A la d á r. S a lg ó ta rjá n 1962. 2 5 1 -2 5 5 I. A ta n u lm á n y k ö te tb e n a le g fo n to s a b b d o ku m e n tu m o ko n a la p u ló v á z la tá t o l­ va sh a tju k a korszak p o litik a i esem ényeinek. 11. Tormay C e c ile : B újdosó könyv. I—II. Bp. 1921-1922. A szerző - az e lle n fo rra d a lo m h írh e d t ké p vise lő je — a Tanácsköztársaság id e jé n N ó g rá d m egyéb e n : Bercelen, B alassa g ya rm a to n , Szügyben é lt álnéven. A te n d e n ció zu sa n fo rra d a lo m elle n e s könyv a d a ta i k ritik á v a l h a szn á lh a tó k 12. W abrosch B éla: A s a lg ó ta rjá n i S a lg ó ta rjá n é. n. M u n k a ny. a c é lg y á ri o lvasókör tö rté n e te 1878-1926 W abrosch B é la : Visszaem lékezések a S a lg ó ta rjá n i Tiszti C a sin ó fe n n á llá s á n a k 60-ik ju b ile u m i évében. S a lg ó ta rjá n 1941. A szerző á té lte a fo rra d a lm i esem ényeket. M in d k é t fe ld o lg o z á s visszaem lé­ kezésen a la p u l, és m ind a d a ta i, m ind e lő a d á s m ó d ja az e lle n fo rra d a lm i id ő ­ szak torzító p o litik á já t t ü k rözi. Ö ssze á llíto tta : HO R VÁTH ISTVÁN 88 �Az 1918-1919. évi forradalmak történetének forrásai a megyei levéltárban A tö rté n e ti korszakok le g fo n to s a b b fo rrá s a n y a g á t azok az ira to k képezik, m e­ lyek az a d o tt korszakban az egyes h iva ta lok, intézm ények m űködése során keletkez­ te k és így a fontos és kevésbé fo n to s esem ényeknek m in d e n n é l hívebb tükrözői. Ezeknek az ira to k n a k a lé tre jö tté t az a d o tt közigazgatási, ig a zsá g szo lg á lta tá si és egyéb fe la d a to k te tté k szükségessé és nem azzal a c é lla l keletkeztek, hogy az ese­ m ényeket az u tó ko r szám ára m egörökítsék. Ezért n a g yo b b a h ite lü k az olyan fo rrá ­ soknál, melyek kifejezette n az u tó k o r szám ára készültek (pl. e m lé kira to k, sta tis z ti­ kák) és így m ú lh a ta tla n u l m a g u kb a n h o rd já k a szépítés vagy elkendőzés le h e tő ­ ségét. A p o lg á ri fo rra d a lo m és a T anácsköztársaság korszakának le vé ltá ri fo rrá s ­ a n ya g á t, m int á lta lá b a n a le vé ltá ri fo rrá so ka t, két fő c s o p o rtb a s o ro lh a tju k . Az e l­ sőt nevezhetnénk a d ire k t (közvetlen) fo rrá so k c s o p o rtjá n a k : ide ta rto z n a k a jelzett korszakban m űködött helyi szervek ira ta i; a m ásik fő c s o p o rto t in d ire k t (közvetett) fo rrá sa n y a g n a k nevezhetjük, e b b e s o ro lh a tó k m indazok az ira tok, m elyek a le g k ü ­ lö nbözőbb szervek m űködése során keletkeztek és va la m ilye n vo n a tko zá sb a n a p o l­ g á ri fo rra d a lo m és a Tanácsköztársaság le fo lyá sáva l, esem ényeivel kapcsolatos a d a to k a t ta rta lm a zn a k. Az 1918-1919 tö rté n e té n e k le vé ltá ri fo rrá sa n ya g a , országos viszo n yla tba n is, m eglehetősen hiányos. K ülönösen a p ro le tá rd ik ta tú ra id e jé n keletkezett ira to k k ö ­ zül pusztult el igen sok. Ebben közrejátszott részben az, hogy az é rd e k e lt tisztvi­ selők közül sokan igyekeztek e ltü n te tn i az ő ke t k o m p ro m ittá ló ira to k a t, de a h iv a ­ ta lo s intézkedések is e lő se g íte tté k az ira tp u sztítá st. Nem kedveztek az ira to k n a k a T anácsköztársaság korszakának h a rci esem ényei sem. N ó g rá d megye esetében még az is az oka az ira to k h iá n yán a k, hogy az északi vidéken fo lyó védelm i h a r­ cok következtében az ig a zg a tá si szervek később a la k u lta k meg, m in t m ásutt. M ie lő tt rá té rn é n k a megyei le v é ltá rn a k a je lz e tt korszakra vonatkozó fo rrá ­ saira, meg kell em lítenü n k, hogy a megye tö rté n e té n e k e fo n to s szakaszát ille tő e n anyag ta lá lh a tó más, fő k é n t központi le v é ltá ra k b a n is. Így első so rb a n a P á rttö r­ té n e ti Intézet A rchívum á b a n , a H a d tö rté n e lm i Intézet L e vé ltá rá b a n és a M a g ya r O rszágos Levéltárban. Ezeken kívül a N ó g rá d m egyei M u n ká sm o zga lm i M úzeum is őriz bizonyos le vé ltá ri je lle g ű fo rrá s a n y a g o t: a H a d tö rté n e lm i Intézet L evéltá­ rá b a n őrzött, a N ó g rá d m egyei h a rci esem ényekkel kapcsolatos tá v ira to k g é p e lt m á so la ta it. A megyei levéltár - az e lő b b e m líte tt o ko kn á l fogva - a p o lg á ri fo rra d a lo m és a Tanácsköztársaság k ö z v e t l e n fo rrá s a ib ó l ig e n keveset ő riz: — A p o lg á ri fo rra d a lo m korszakából a helyi Nemzeti Tanácsok jegyzőkönyvei em líthetők. Ezek közül m egvan S a lg ó ta rjá n nagyközség N em zeti T a n á csá n a k n é ­ hány jegyzőkönyve a hozzátartozó ira to k k a l, 1918. novem ber —d e ce m b e r h ó n a p o k ­ ból, va la m in t néhány község (Kisterenye, N em ti, Szu p a ta k, V ecseklő) N em zeti Ta­ rácsainak egy-egy jegyzőkönyve. 89 �- A Tanácsköztársaság korszakából a helyi m unkástanácsok jegyzőkönyvei ta r ­ toznak ebbe a csoportba . Ilyen jegyzőkönyvek m a ra d ta k a következő h e lysé ge kb ő l; B alassagyarm at város, D iósjenő, H erencsény, H om okterenye, Kazár, Pásztó, Pat­ varc, Szécsény és Szügy községek. Természetesen nem m indegyik jegyzőkönyvi anyag te lje s é rté k ű forrás, hiszen van olyan is köztük (Szügy), a h o l a p ro le tá rd ik ta tú ra id e jé n csak egye tle n ülést jegyeztek be, jú liu s 13-án, és ekkor is a község 1918. évi zárszám adását v ita ttá k meg. Az ülés m ásik tárgysorozati p o n tja egy ta n á c s ta g kikü ld e tése v o lt m a lo m ­ ellenőrzésre. Kazár község jegyzőkönyvei viszont m ár végigvezetnek egészen m á r­ ciustól jú liu s ig és igen s o ko ld a lú ténykedésről a d n a k képet (L a ká sre kvirá lá s az u ra d a lo m tó l, fö ld ju tta tá s bányászoknak a sz o c ia liz á lt fö ld e k b ő l, isko lá kb a n a v a l­ lá stanítás megszüntetése, p a p i fö ld e k községi kezelésbe vétele, földm űves tanács, v a la m in t m űvelődési osztály választás, tejszá llítá s a s a lg ó ta rjá n i m u n kásságnak; de ezeken a va ló b a n fo rra d a lm i id ő kre jellem ző intézkedéseken kívül olyan h a tá ­ rozatokkal is ta lá lko zun k, m in t a p a állatbeszerzés, fö ld b é rle ti ügyek rendezése, az iskolák ta ka rítá sa , szántási d íja k m e g á lla p ítá s a , községi szolga fizetésem elése stb). A közvetlen fo rrá so k so rá b a n ke lle n e le n n iök az egyes helységek m u n k á s ta ­ nácsi ill. d ire k tó riu m i ira ta in a k is. Ezek a zo n b a n , am e n n yib e n e g y á lta lá n m a ra d ta k (pl. Romhány község esetében), csekély és töredékes v o ltu k n á l fo g va nincsenek ö n á lló a n kezelve, hanem a rendes községi ira to k között ke rü lte k elhelyezésre. A k ö z v e t e t t fo rrá so k az e lő b b ie k n é l jó va l n a g yo b b m ennyiségben ta lá l­ hatók. Ezek fő ké n t az á lta lá n o s közigazgatási ira tso ro za to kb a n fe lle lh e tő a n y a g o ­ kat je le n tik . A m egyei le v é ltá rb a n az a lá b b i ilyen je lle g ű ira ta n y a g o k ró l van tu d o m á su n k: - N ó g rá d megye fő is p á n já n a k (ill. fő is p á n i ko rm á n yb iztosá n a k) iktatókönyve 1919. ápr. 13-ig. A fő is p á n m árcius 21-e u tá n is, m integy a megyei ta n á cs intézőb izo ttsá g á n a k e lnöki h iva ta la m űködött. Főtevékenysége a községi és já rá s i m u n ­ kástanácsok megszervezése, a v o lt megyei tisztviselők p o litik a i m e g b ízh a tó sá g á n a k fe lü lvizsg á la ta , az igazságügyi szervezet á ta la k ítá s a , fo rra d a lm i törvényszékek fel á llítá sa , belügyi népbiztosi re n d e le te k vé g re h a jtá s a , já rá s i p o litik a i m egbízottak irányítása volt. Bár a hozzátartozó ira to k nem m a ra d ta k fen n , m a g á b ó l az ik ta tó könyvből is re k o n stru á lh a tó k nagyrészt az esem ények (a közölt e se m é n yn a p tá r is erre tám aszkodik tö b b e k között). H ogy m ilyen részletességgel tá jé k o z ta t az ese­ m ényekről, azt jó l m u ta tja az a néhány bejegyzés, m elyet egyetlen n a p o n (m árcius 29-én) vezettek be a könyvbe: 581. A ha d ü g yi népbiztos értesíti, hogy a B u dapestre irá n y íto tt élelm iszerek a k a d á ly ta la n u l szállítható k. 582. Az aszódi já rá s i népbiztos h írt ad a rró l, hogy a közelében fekvő néhány N ó g rá d m egyei községekben megszervezték a m unkás- és p araszttanácsot. 583. A b erceli körjegyző to v á b b ítja a g a zd a sá g i cselédek kérelm ét, hogy a Pest m egyében m e g á lla p íto tt ko n ve n ció t k a p já k meg. - A városok és községek k é p v ise lő te stü le te in e k jegyzőkönyvei. A községek te stü le ti szervei néhány helyen egészen 1919. m árcius 21 -ig m űködtek, m ű kö d é ­ süknek írásos nyom ai a zo n b a n m eglehetősen hiányosak. Egyes jegyzőkönyvekben 1918 szeptem berétől egészen 1919 szeptem beréig e g y á lta lá n semmi bejegyzes nincs, mások néhány üres la p o t itt kihagytak, e b b ő l a rra le h e t következtetni, hogy 90 �volt ugyan közgyűlés, de a fe lv e tt jegyzőkönyvet va la m ilye n o kb ó l m ár nem vezették be a tisztázott kötetbe. Kevés a zoknak a községeknek a szá m a, melyek jegyzőköny­ veiben a p o lg á ri fo rra d a lo m id e jé n bejegyzés tö rté n t. Ezek a következők: B alassa­ g y a rm a t Bánk, C se rh á th a lá p , D iósjenő, H om okterenye, H ugyag, Pásztó, Patvarc, Somoskő, S om oskőújfa lu , Szécsény, Szuha, Szügy és V anyarc. A ké p vise lő te stü le ti közgyűlések egyébként á lta lá b a n azokkal az ügyekkel fo g la lk o z ta k ebb e n az id ő ­ szakban i s, m int k o rá b b a n , te h á t elsősorban a községi vagyonkezelés és h áztartás ügyeivel. - A községek közig a zga tá si ira ta i. A körjegyzőségek, v a la m in t a nagyközségek j egyzői h iv a ta la ib a n keletkezett ira to k is e lső so rb a n a községek m in d e n n a p i é le té ­ ben fe lm e rü lt p ro b lé m á k a t és azok m e g o ld á s a it tükrözik. A községi ira to k hiányos volta következtében a zo n b a n csak néhány körjegyzőség (pl. A lsópetény, C s e rh á t­ surány, D iósjenő, H om okterenye, Jobbágyi, Kazár, N a g yb áto n y) és néhány község (pl. Etes, N ó g rá d ) van, m elyeknek a je lz e tt időszakból szám ottevő m ennyiségű ira ta n y a g a m a ra d t fenn. Ezeknek fe ltá rá s a még nem fe je z ő d ö tt be és az e lkö ve t­ kező id ő b en még rem élhető az 1918-1919 tö rté n e té re vonatkozó ira to k e lő k e rü ­ lése. Az e d d ig fe ltá rt a n y a g b a n , elsősorban a T anácsköztársaság id e jé b ő l, az egyes helyi szerveknek a m egválasztására vonatkozó iratok, a helyi szervek névso­ rai, a népbiztosságok re n d e le te inek to v á b b ítá sa , a segélyezésre, h a d ig o n d o zá sra , közellátásra vonatkozó intézkedések érd e m e ln e k em lítést. A községek so rá b ó l k i­ e m elkedik S a lg ó ta rjá n nagyközség ira ta n y a g a , am ely te lje sn e k m o n d h a tó és így m eglehetősen sok a d a to t ta rta lm a z. Itt e m líth e tjü k meg, hogy ugyancsak a to v á b b i fe ltá ró m unka sok a d a to t hoz­ h a t n a p v ilá g ra a közigazgatási je lle g ű ira tso ro za to k 1919 u tá n i részeiből is. Hiszen egyes, fő ké n t személyi je lle g ű ügyek még a k á r e gy-két évig is e lh ú z ó d h a tta k . Ez a fe ltá ró m unka is m egkezdődött és m ár rövid p ró b á lko zá s u tá n is bebizonyosodott, hogy érdem es to vá b b fo ly ta tn i. Így pl. S a lg ó ta rjá n nagyközség 1912/1920. számú a k tá já b a n , m elyben össze fo g la ló je le n té s o lva sh a tó a p ro le tá rd ik ta tú rá ró l (azzal a bevezetővel, hogy „ a kom m unizm us kitörése a lakosság, ille tv e a m unkásság kö ré ­ ben ó riási lelkesedést v á lto tt k i . . . ” ), m e g ta lá lh a tju k u g ya n a kko r a s a lg ó ta rjá n i m unkástanács 1919. augusztus 9-i jegyzőkönyvének a fo g a lm a zvá n yá t is. (Ez az ülés volt, mely kim ond ta a m unkástanács fe lo s z la tá s á t és ezzel véget v e te tt a p ro le tá rd ik ta tú rá n a k S a lg ó ta rjá n b a n . Vagy ugyancsak a s a lg ó ta rjá n i ira to k b a n 2622/ 1921. szám a la tt a p ro le tá rd ik ta tú ra id e jé n m űködő vezető személyek n y ilv á n ­ ta rtá sa kapcsán o lva sh a tju k a s a lg ó ta rjá n i já rá s i in té ző b izo ttsá g ta g ja in a k névsorát. - N ó g rá d megye Hivatalos Lapja 1918-1919. Bár n y o m ta to tt fo rm á b a n , ú js á g ­ ként je le n t meg, tu la jd o n k é p p e n a megye a lis p á n i h iv a ta lá n a k a re n d e le te it ta r ­ talm azza. M ivel az a lis p á n i ira to k e b b ő l az id ő b ő l e g y á lta lá n nem m a ra d ta k fenn, a la p ezeket p ó to lja . 1918. évi köte té b e n rendelkezéseket ta rta lm a z az a lá b b i ü gyekben: közélelmezés, nem zetőrség szervezése, orosz h a d ifo g ly o k fo g la lk o z ta ­ tása, a tisztviselők m a g a ta rtá s a a n é p kö ztá rsa sá g b a n , a vidéki nem zeti és n é p ta ­ nácsok m űködése stb. Az 1919. évi kötet h a so n ló ta rta lm ú , d e m árcius 21. után m ár a megyei d ire k tó riu m intézkedéseit közli. Ezekből a je le n tő s e b b e k : b irto k re n ­ dező bizottságok m űködése, b irto k o k szocializálása, az ellenséges m egszállás a lól fe ls z a b a d u lt te rü le te k népnevelésügyének újjászervezése. Ezen kívül term észetesen a folyó közigazgatási, kö ze llá tási ügyekben is á lla n d ó a n intézkedések tö rté n te k, m elyeket a h ivatalos la p rendszeresen közölt. 91 �A fe n tie kb e n fe ls o ro lt fo rrá sa n ya g sajnos nem teszi lehetővé, hogy a p o lg á ri fo rra d a lo m és a T anácsköztársaság tö rté n e té n e k m inden N ó g rá d m egyei mozza­ n ata m a ra d é k ta la n u l re k o n s tru á lh a tó legyen. K özigazgatási ira to k ró l lévén szó, e lsősorban azokról a tényezőkről, m ozzanatokról tá jé k o z ta tjá k a k u ta tó t, melyek a közigazgatási szervek m űködésének h a tá skö ré b e ta rto zta k. Így pl. úgyszólván te l­ jesen hiányoznak b e lő lü k azok az a d a to k , melyek a h a rci események felidézésére v o ln á na k alkalm asak. Egyet a zo n b a n m e g c á fo lh a ta tla n u l bizonyítanak. M é g p e d ig azt, hogy - szemben az e lle n fo rra d a lm i rendszer rá g a lm a zó m e g á lla p ítá s a iv a l, mely szerint a „T anácsköztársaság nem á lla m volt, hanem bűncselekm ények e lk ö ­ vetésére szövetkezett személyek töm örülése, a kik cselekm ényeiket h iva ta los h a ta ­ lom színlelésével követték e l” és hogy „m in d a z o k a cselekm ények, am elyeket ennek az u ra lo m n a k a szervei és közegei elkövettek, csak m in t közönséges b ű n cse le km é ­ nyek b írá lh a tó k e l” (Az e lle n fo rra d a lm i rendszer h iv a ta lo s m e g n y ila tk o z á s a ib ó l) — a p o lg á ri fo rra d a lo m korszakában, de még in k á b b a p ro le tá rd ik ta tú ra id e jé n a helyi szervek, a m unkástanácsok il l . d ire k tó riu m o k m in d e n t e lkövettek a n n a k é rd e ­ kében, hogy az é le t m inden te rü le té n n o rm ális m ederbe te re ljé k az eseményeket, hogy a többéves h á b o rú szétzilálta g a z d a s á g i helyzeten úrrá legyenek és így a d o lgozó lakosság igényeinek messzemenő fig ye le m b e vé te lé ve l szilárd n é p h a ta lm a t terem tsenek. Ez a bizonyító erő a d ja meg te h á t az é rté ké t m in d a zo kn a k a megyei le vé ltá ri forrásoknak, melyek m ár e d d ig is ism ertek, v a la m in t azoknak, m elyeket a to v á b b i fe ltá ró m unkák fo g n a k a n a p v ilá g ra hozni és melyek m in d e g yike egy kise b b -n a g yo b b m ozzanattal já ru l hozzá a nagy tö rté n e lm i korszakról a lk o to tt ké­ pü nk m egform álásához. SCHNEIDER M IKLÓ S 92 �KÖRKÉP Interjú Czinke Ferenccel D.: Bármely műalkotásegyedi, egyszeri, utánozhatatlan. A képzőművészeti alkotás egyedisége azonban kettős értelemben veendő. Egyrészt egyedi mint műalkotás, másreszt egy példányban „él”. Nem sokszorosítható, azaz ha pl. másolják, a másolat „nem az ere­ deti”. Az írói mű X. példányban jelenik meg. Minden egyes példány ugyanaz. Megvan nekem is, neked is ... az 5.000-nek is meglehet. Az X„ példányszámot megveszik, vagy nem. Ez már „siker” -kérdés. Tehát a könyv „ útja, sikere” általában mérhető. A kép­ zőművész követi, követheti-e, s akarja-e követni egy-egy műve útját-sorsát? CZINKE: A képzőművészei alkotásokra nem adnak ki arany-lemezt, bestseller sem vá lhatik belőle, irigylem is a testvérművészeteket e nagy társadalmiságukért, mert ha a reprodukció elterjesztése kulturálisan nagy eredmény is, szegényebb azzal, hogy az ere­ detinek csak mása, nem örvendeztet meg a műalkotás totalitásával. Itt van azonban a sokszorosító grafika, mely ilyen természeténél fogva a legforradalmibb képzőművészeti mű­ faj, tágabb horizontot jelent, s mi több, gyorsan reagál a kor életérzéseire: a boldogság hevületére, frissen örökíti meg a tragikus kataklizmákat, még a bekövetkezés előtt figyel­ meztethet. Egy-egy mű útját az egyedi alkotásnál még követheti az ember a sokszoro­ sított műfaj esetében megelégszik azzal a nagy bizonyossággal, hogy a művek nagyobb társadalmi közegbe kerültek. Ez az erős, a visszatérő boldogságtudat — ha van idő ilyenre gondolni vagy számontartani - amikor az új alkotásvágy már ott a küszöbön, s menni kell. P. Eluard mondja: „H a az ember halad, minden lépésével új horizontot fedez fel.”, s ez a felfedező út nem mindig engedi meg a megtett út minden lépésén meditálni, azt számontartani. Az ember mindig több akar lenni tegnapi - mi több - mai énjénél: a ma a kevés, eleme a soknak, de a cél a teljesség. D .: Maradjunk a sikernél. X ember nézte meg a kiállítást. Bejegyzések a vendég­ könyvben. Reagá l a „hivatalos” közvélemény — a kritikusok véleményt mondanak (ha mondanak), a műveket díjazzák, Ö n a korábbi években Derkovits-ösztöndijas volt, majd SZOT, 1968-ban pedig Munkácsy-díjat kapott. Erről a „sikerről” mondjon néhány szót. CZINKE: A kritika — legtöbbször egy ember írja — arról ír, amit tettem, amit már befejeztem. Engem akkor már az az új foglalkoztat, amiről a kritikus nem tud, amit még nem ismer. Így mindig fór-ban vagyok, s ez a tudat reményt nyújt orra, hogy az elmarasz­ taló kritikát jobb belátásra bírjam. Ha pedig a jót jól írja meg - mert a szépről lehet sőt úgy kell írni, hogy az maga is szép legyen — ha ért a dolgához, nagyra becsülöm a kritikust. (Hát ilyenek vagyunk mi, emberek!) A „hivatalos" közvélemény velünk együtt megy előre, ha ezt sokan nem is veszik észre! Az elért „sikerek" természetesen útjelző karókat jelentenek, mindig jólesnek, mert új, eddig nem ismert világok felé való repülé­ semhez szárnyakat adnak, de a sikerekre nem jó gondolni, ezeket el kell hessegetni ma­ gamtól, mert tarkává tehetik a szárnyaimat. Az elért sikerekben álmatlan éjszakáimat, vergődéseimet, s csak azt látom, hogy reggelre megint verejtékfürdőben ébredtem. D .: Ha a műélvezőnek, a közönségnek tetszik az alkotás, az annyit jelent, hogy benne, általa „magára talált". Akkor következik ez be, ha a közönség azt „ta lá lja meg" a mű­ ben, amit a művész kifejezni szándékozott? CZINKE: Igen: új önmagára találás, önmaga tartalm át újfajta módon fedezi fel a műben a műélvező. Képet nézni nem szórakozás hanem igen komoly cselekvés Odafigyel­ ni az ember egy új teremtményére, mely belső tö rvényein keres: tül a világ új rendjét, igazságát, szépségeit nyilatkoztatja ki, azok felfedezésére kényszerít, harcba hív. A közön­ ségnek is cselekvően kell kutatni és elérni az új célokat, az eddig nem ismert világokat. A néző is elvonatkoztat, de ez már következmény, melyben mérhetjük az alkotó szándé­ kát is. A társadalmilag fontos művészi közlés aligha talál egyértelmű fogadtatásra — te ­ hát a néző ugyanazt és a nem ugyanazt találja meg a műben - hiszen az alkotás min­ 93 �d ig tágabb horizontot nyit. Ezért, hogy a mű a nézőtől nemcsak az abc-t, hanem a hozzá­ értést, a műben való eligazodás képességét is megköveteli. A mű a tárgyi valóságból absztrahált jelrendszer megalkotása, hogy úgymondjam felfedezése útján jön létre, így annak befogadása is más-más úton teremti meg az elvont fogalmak birodalmán keresz­ tül a valóság gazdag szféráit. Kettőn áll tehát a vásár, hogy a mű és közönség egymásra találjon. A jó művészet minden esetre meg kell, hogy hozza ezt az eredményt, ha a kul­ t urpolitika is érzi ezt a nagy hivatástudatot. Akadályok persze mutatkoznak. (Aligha szol­ gálja a kulturszint emelését pl., hogy a középiskolák heti 2 óra művészettörténetét az új tanévre 1 órára faragták le, pedig ez a tantárgy csak a gimnáziumok 4. osztályában bevezetett). D .: A néző előtt a „termék” , a műalkotás jelenik meg. A műalkotás — zárt világa révén - összegezés. „Tartalma” van, felidéz, jelent valamit, stb. A néző viszonyul hozzá. De itt már a műalkotásnak az alkotótól való „független léte” a kiindulási pont. Ám a műalkotás egy művészi tevékenységfolyamat produktuma. A nézőben felvetődhet a kér­ dés: mi történik addig, amíg elkészül egy kép? CZINKE: Bonyolult a probléma. Minden esetre társadalmi, emberi léptékű minden mű születése. Az ember magában hordja a világot, s a világ átélése szükségszerű kény­ szerben tartja az embert, hogy az kifejezze, s ezáltal alkotott világot teremtsen belőle Az ember természetesen nemcsak regisztrál, hanem felel a kihívásokra, ha kell, vádiratot metsz fába vagy karcol lemezre. Más világ ez, más törvényekkel: a meglévő, kitapintható valóságból nyert új valóság, mely inspirál, aktivizál, öklöt szorított vagy búzavirágot nevettet. Minden mű elindul egy csírából, melyben ott tombol az élet, s az a küzdelem, mely a műre vár, a továbbfolytatása a mű folytonosságában meglévő erőnek. A csírázás növekedéséhez sokszor elég egy görcsös fa, egy áldott állapotú asszony megrakott sza­ tyorral, egy eszembejutott népdal, egy örömkönny kibuggyanása kislányom szeméből. De mit is mondjak? Minden mű más indítékú, s követeli a más-más, változatosan gazdag formát, a forma lényegi strukturáját, hogy a kép a tárgy lényegévé váljék, hogy egységes egész legyen, azaz ábrázoljon és kifejezzen. A mű születése állandó változás, hozzáadás és elvevés, a logikai és ösztönös nagy harcában születik. Ez az ellentmondás kényszeríti az embert, hogy az alkotó folyamat közben fokozza a mű eredeti jelentéstartalmát. Arra mindig vigyázok, hogy a közlés ne legyen véletlenszerű, még a grafikai jegyeknek vélt arabeszkek is, a faktúra, a mívesség, mindig jelentéstartalmat hordozzanak, és ne üres artisztikumot. A felületi szépségeket sohasem szabad a mélyen rejlő esztétikai, tá r­ sadalmi formációk jellegével azonosítani. A kifejezési lehetőségek kibővítésén munkálko­ dom, hogy a természet által létrehozott természetes formákat is alárendelhessem a mon­ danivalónak,hogy egy fametszetnél pl. a fa természetes erezete, vonal és foltrendszere, még jobban kövesse a valóság szféráihoz az ábrázolás bonyolult útjain a kifejezés győ­ zedelmét. Természetesen a mű értékétől függ az ábrázolás és kifejezés teljessége, de ez bizony sokszor csak szándék marad, és talán ezért van az, hogy néha csak altatóval tudok aludni. D : A művészi alkotófolyamat talán maga a kudarcokkal való birkózás az „anyag” á tlelkesítése,legyőzése. . . és sorolhatnám. A kép — végső soron — „képbe merevített" folyamatos történés. Az alkotás folyamata vagy a művek „önálló élete" a művész igazi próbája? CZINKE: Azt hiszem mindkettő, egyik sem jöhet létre a másik nélkül Játék és rend, küzdelem és megnyugvás. „A festő" c. fametszetem talán a legjobb példa erre. A fes­ tőálv ány — gillottine is lehetne — mély fekete folttal ül a festő nyakán. Egy szemmel néz. másik szeme kinyitott tenyerével eltakarva. Absztrakt és realisztikus elemek párharca. A festő nézhet a tárgyi valóságra, és konstatál valami képi formát. De! Ez a kéz megálljt int valami borzalomnak, valaminek, aminek nem szabadna megtörténnie! Mert az ember felelős azért, ami a világban, vagy bennünk történik! Az alkotás folyamata izgalmas já ­ ték és lábatremegtető zsákolás egyszerre, s nagy vágyakozás, reményteljes órák, napok, — a kész mű, „önálló élete” gyermeki öröm, ugrálni tudnék az „ilyent sohasem csináltam” szinte hangos újjongása, aztán pár nap múlva újra kezdődik a szivárvány­ kergetésnek ez a szép, küzdelmes játéka. Egész életünk nap-nap után megújuló igazi próba. D .: Az emberi általában és konkrétan is sokrétű, sokjelentésű. Ha ezt kiinduló pont­ nak vesszük, - mint lényegében már megfogalmazta, - akkor kimondhatjuk: a művészi tevé 94 �kenység kiváltm ód nem öncélú. Annak ellenére, hogy a műalkotás kiváltm ód nem sorol­ ható az „a n ya g i ja va k” közé. Lényegét máshol kell keresni. M it ta rt hát művészi tevé­ kenysége céljának? „M e g á lla p o d o tt" már egy szilárd művészi szemléleti ponton? CZINKE: Igazi feladatom végső soron abban látom , hogy a természeti tárgy, a szitu­ ációk kétségbevonhatatlan igazságát keressem, m ajd interpre tá lja m az igaz, jó és tiszta, leghum ánusabb társadalom igéretét, ha ez sokszor csak szándék marad is. Úgy érzem, nemzeti, népi hagyományaink kristályvizű kút, m elyből már ivott Bartók, Kodály, s m in­ denki, aki azért alkot, mert fűti népének, hazájának szeretete. A „m e g á lla p o d o tt" t úl korai lenne, művészeti m agatartásom m al tisztán nézhetek önvizsgálattal magamba, az eddigi harcom at büszkén vallom, vállalom , ezt kell tovább folytatnom . A „m it" tisztán látom, a „h o g ya n „ biztosan új utakkal kecsegtet még. D .: A kor „term eli ki” művészeit is. Ez egyszerre ha tártala n lehetőség és korlát. Leg­ újab b g ra fik á it nézve: érzi, tu d ja ezt. (K orlát töviskoronával). M int művész, hogyan él a lehetőségekkel, és hol em lkedhet - ha em elkedhet — a korlátok fölé? CZINKE: A korlát elsősorban az alkotás és em beri nehézségek, gátlások, vívódások, önm arcangolások deszkakerítése, tá g a b b társadalm i értelem ben Vietnam, G örögország; a népi motívum az ember győzelme, jelenvalósága, a holnapok reménye. Az emberiség nem élhet, nem alkotha t permanensen olyan közegben, ahol a jövőtől való fenyegetés, félelem fonja naponta körül. A korlátokat önm agukban naponta le kell dönteni, a v ilá g ­ ban pedig végérvényesen, hogy a népek szabadon, boldogan élhessenek. A m űalkotás­ nak is ezt kell szolgálnia. D .: M inden egyes mű — már beszéltünk r ó la , — összegezés. Zárt, teljes, egész világ. De a művész azzal, hogy m egalkotja „tú llé p ” rajta. A következő, az új, az „ism eretlen” felé fordul. Művek soráról beszélhetünk tehát. Ám bármennyi az a lko to tt mű, a mester „keze nyoma” - ugyanazon kéz nyoma — ott van bármelyiken. Ezért pl. hogy a téma ön ­ m agában nem meghatározó. Mégis rangsorolja-e a témát? CZINKE: A tém át nem rangsorolnám, inkább arról egy pár szót, hogy az európai művészetben úgy lehet helyünk, ha azokat a népi gyökerekben rejtőző indítékokat, forma hagyományokat fejlesztjük tovább, amelyek a m agyar néplélekből buzognak elő. Azok a helyi vagy úgymondjam egészséges nemzeti büszkeségből, gazdag történelm i m últból táplálkozó művek, melyek őszinte, spekuláció nélküli nemzeti ku lturánkhoz kapcsolódnak európai rangban élnek, de D alival, M iró-val, V asarelli-vel csak az érdeklődést, csodál­ kozást lehet számontartani, mert szellemiségünk egészen más társadalm i ta la jró l in du lt el és táplálkozik. D .: Ha már szóbakerült a tartalom , m aradjunk ennél, de a form ai, technikai o ld a ­ lára figyeljünk, ahol a forma „ta rta lo m ” , és viszont. A mű „ta rta lm a ” pl. a szín is. Ám a gra fikai-a lko tá s maga „nem színes” . M égis: a nézőben szín-illúziót is kelt. Tehát a mű maga a „teljessé g” , amely a műnek az alkotótól „e lv á rt" igénye. Időben ez után jön a nézőnek az alkotásról elvárt igénye. M it je le n t ez gyakorlatilag? CZINKE: Legszívesebben fekete-fehér g ra fiká t csinálok. Ez m agában hordja a végt e ­ len nagy ellen tm ond ásá t: a fehértől nincs világosabb, a feketétől sötétebb, s a köztük lévő skálába minden szín belefér. Itt arról is lehetne beszélni, hogy a vonatkoztatás rend­ szerében a fekete-fehér belső szerkezeti rend a mozgás, arányok, egyensúly, stb. elem e­ iből áll össze „színes” egésszé. Ez, m int a mű „re n d e ze tt” tartalm a, hívatott életre kel­ teni, lelket adni a kifejezett élettartalom nak, hogy éljen, tehát aktivizálja azt, aki k a p ­ csolatba kerül vele. Az alkotástól elvárt igény sokféle lehet, emberrel mérjük, ezért a mű is legyen emberi léptékű. Szóval emberi, de nem akárm ilyen! A mű ne igazodjék az elvo­ natkoztatás folyam atában és m ikéntjében napi divatokhoz, vagy alacsonyabb mércékhez - követelményekhez - hanem teremtse meg azt a különöst, amiben eligazodhat az ember, mert neki készült. Fontos azonban, hogy a művész határt szabjon, önm aga emberi határát, és ne váljék „társad alom kívülivé” , mert ilyen művészet nincs. D.: Ha valahol talá lko zik saját művével, el tud ja vonatkoztatni önm agától? CZINKE: Nem. M in dig az akkori, a mű születésének idej ében élő állapotom konsta­ tálom ilyenkor. A gyermekkori rajzaim at sem tagadom meg. D .: Tehát értékeli, s egyben önm aga helyét is keresi? CZINKE: Azt naponta újra és újra meg kell tennem. D.: M i a véleménye a műveiről a lko to tt véleményekről? 95 �CZINKE: Már egy helyen feleltem erre, de végső soron a vélemények hasznosak lehetnek, ezeket természetesen önmagunkon á l kell szűrni, és ha kell, helyére tenni. Arra azonban nagyon vigyázok, hogy a végén ne én vigyem a szamarat D.: Életműve korántsem lezárt. Az elért eredmények - szokták volt mondani - köte­ leznek. Eddigi tevékenységét szakaszolta már? CZINKE: Nem volt rá időm, de tudom, hogy vannak szakaszok - ha nagyképű len­ nék — korszakok, melyek különböznek mai alkotótevékenységemtől. Egy dolog az, ami egye­ nes vonalú, az elkötelezettségem. Erre büszke is vagyok. D.: További céljai? CZINKE: Embernek maradni, emberül alakítani, formálni a holnapot. D .: Művészként vagy egyszerű hétköznapi emberként nehezebb élni? CZINKE: A művész is ember, hogy úgymondjam hétköznapi ember, nem valami sá ­ mán vagy garabonciás. A tevékenységi terület összefonódik, csak a művészi tevékenység jó lesőbb, izgalmasabb, nehezebb, gyötreln esebb, - dehát ilyen a ,hétköznapi” emberé is. D.: Valóban: „hétköznapi” ember a művész. M indennapjait átlagos emberi normákkal mérjük. De művei az ünnepi pillanatok, amelyek ott élnek velünk a mindennapokban. M i­ énkké lesznek, s részesei leszünk. Mégis: önálló életet élnek. . . reménytelenül önállót.. . falon lógnak szögre akasztva. . . „ azok ott külön világ.” Mégis mindenkié ember alkotta emberért valók. DANYI GÁBOR A KÖZÖLT KÉPEK: K o rlá t töviskoronával K itekintő Leányfej A festő C iterás Maszk A fa vá g ó k ikon ja Tükörben 96 ���������Fábry Zoltán A kortárs és a korfelelős A m űfaj maga az újarcú író, - á lla p íth a tju k meg elöljáróban, am ikor Fábry Zoltá n félszázados írói munkásságát értékeljük; m érlegeljük annak korszakos jelentőségét, s nyom ban hozzátehetjük: az ilyen művészi egyéniség csak sajátos életform ában bontakozhatott ki, s válha to tt kivételessé, utánozhatatlanná. A m űfaj és életform a ebben az esetben szo­ rosan összefügg egymással: m indkettőnek elsősorban a hagyományostól kell különböznie ellentm ondania a m indennapiasként e lfo g a d o ttn a k; továbbá az esetlegesen felm erülő ellentm ondást oly módon kiegyenlíteni, összehangoztatni, hogy az eredeti szellem ön ma­ gához következetes, elm élyülő és változatos m aradjon, valam int a választott életform a t a r­ talm a és minősége ösztönzésszerűen hathassák az eredeti, egyéni m űfajra, annak jellem vo­ násá ra és fejlődésére egyaránt. Ám, lássuk előbb Fábry Zoltán életm ódiát, a szellemi embernek közvetlen környezetet viszonyát Szűkebb hazájához és a nagyvilághoz, elsősorban Európához. M indenkor vidékén félrevonultan élt, az európai művelődés nagy központjaival csaknem levelei révén érintkez­ hetett,nem m intha nem lett volna alkalm a néhányszor kelet-szlovákiai kisfalujá t hosszabb időre elhagyni, vagy é ppen fölcserélni akárm elyik világvárossal, elsősorban P rágával: őt Stósz - így hívják szülő- és lakhelyét - visszavárta, s marasztotta, neki a zúgó fenyvesek kedvesebbek voltak mindig, mint a nagyvárosok hangos lárm ája. A m eghitt m agánynak vidékies csöndje és bensősége életelemévé vált, s önm agát ta g a d ta volna meg, vagy ön ­ magában az írót sorvasztotta volna el, a világviszonylatokban és következetesen go nd olko­ dó-bölcselkedő férfit, a m indenkor helyén á lló harcost bénította volna meg. A Kassa köze­ lében lévő, vegyeslakosságú Stósz sziklaszilá rd ta la j az ő lába a latt, menedéke egész éle ­ te folyam án: a munka, a nyugalom, az elmélkedés színtere, a Bodva völgyében lévő kis fürdőhely egy egész v ilá g zaklatásaival szemben békés otthont, alkotó műhelyet biztosí­ to tt számára; ha olykor az események kim ozdították onnan, az egész világ nem tu d ot neki egy csöndes zugot terem teni. Nem tud ott és nem is kelett elm ennie a nagyvilág csábító té reire, mert a beteg, v a júdó Európa köszöntött be hozzá, je le n t meg nála a lka lm a s-a lka l­ m atlan időben. Levelek, folyóiratok, könyvek százai gyűltek szobájába Európa közeli-távoli szellemi g ó ca ib ó l: nem volt olyan p o litika i, irodalm i és művészeti esemény, am iről ő azon­ nal és közvetlenül ne tu d o tt volna. A kisfalu tehát európai távla tokat fog ott egybe; szelle­ mi központtá vált rövid id ő alatt. Fábry Zoltán pályája fölényesen ig a zo lia : a félreeső vidék éppen úgy lehet nagy esz­ mék, sorsirányító elvek születésének melegágya és az értük folyó harcoknak színtere, mint bármelyik világváros: Stósz tehát nemcsak egy különleges életform ának, hanem egy eredeti m űfaj kibontakozásának is á lla n d ó hajlékot nyújtott. A m űfaj és az. életform a teh át párhu­ zamosan, szinte egyszerre bukkant nála felszínre reménytelennek látszó időben és viszony­ lagosan m eddő körülmények között, sőt — Fábry pályájának mostani szakaszáról visszate ­ kintve - mindazok ellenében te ljesedett. bontakozott ki eme kettős, a gondolkodó-bölcsel­ kedő személyiséget meghatározó élettényező. M ara dju nk azonban még egyelőre az író életform ájának részletezése m ellett, s innen világítsunk rá zárt egyéniségének néhány je ­ gyére, alapvető jellegére, hiszen az ő életm ódja m indent indokol és magyaráz, hovatotovább m űfaját is értékeli, értelmezi, színezi, gazdagítja. Stószon úgy él ő mint akárm elyik lakosa e kedves környezetű helységnek: ha m egje­ lenik az utcán, az egyszerű, nagyon igénytelen ember benyomását kelti, úgy j ár-kel, öltöz­ ködik mint a közeli szomszédja, távoli ismerőse: kerüli a feltűnést, m agáról a lig közöl va­ la m it; m unkájáról, terveiről keveset és halkan szól; vidéki ember, az ő háza az ő vára, a négy fal között viszont — értékes könyvei társaságában — egy egész földrésznek, m agá­ nak Európának g o n d ja i nehezednek vá llára, s e néma csendben a m últ és jelen sorsának vihara tom bol, csapkod elemi erővel: a magánosnak tetsző fé rfit az emberiség sorsa feszíti, szorongatja, készteti írásra, vélekezésre; az ő kéziratai mindenkori hiteles bizonyító okm á­ nyai, kiáltó vád ira ta i az egykorú eseményeknek. A kortárs felelőssége él benne, tá rsa d a l­ mi tud ata hat, embermentő szándéka dolgozik a könyvtár-szoba íróasztala m elett: őt nem annyira helyzete, sorsa, életm ódja kötötte szülőhelyéhez, m int inkább egyéniség ének esz­ 7 97 �mélkedő természete, m unkájának folyamatossága, elmélyülésének termékeny csöndje és ezeken kívül töb b más olyan tiszta, falusias életelem, mely hangulatát, kedélyvilá g a t meghatározza és kitölti, nyugtatja és sim ogatja, szóval: ott érzi ő jó l magát, ahol béke, nyugalom lengi körül: tehát a természet legegyszerűbb, egyszersmint legértékesebb adottsá­ ga i teljesen kielégitik. Különösen szükséges is mindez őnéki, a kit munka közben az em be­ riség sorsa, szegények panasza, üldözöttek jajszava, csonkók-bonkák zokogása fog lalkoz­ tatja , a kizökkent id ő t szerelné helyretolni — a szó erejével, a betű hatalm ával, a béke, a g o nd ola t igazával. Vakmerő vállalkozás: megvetni lá bá t az emberiség bűnös áradatának feltartóztatására, perbe szállani az em berietlenség vétkeivel, szemébe mondani a vak h a ta ­ lomnak tévelygését, önzését — mindezt másokért, az emberiség nemesebb feléért, — az ü l­ dözöttekért, hazátlanokért, jogfosztottakért. A p o litika i önkény bárhol jelentkező em berte­ lenségét leleplezni — stószi m agányból! Tettnek és vállalkozásnak m indenkor egyaránt nagy és felem elő az ilyen írói munkásság: tu d ja azonban, hogy az ő eszmei a la p ja , a klasszikus marxizmus és alkalm azott változata, a tudományos szocializmus, m eg in gatha tat­ lan, mindenre elégséges m agyarázatot nyú jt; felelősséget fokoz, tettre sarkall, szólásra késztet. Fábry Zoltán mint élő lelkiism eret szól, a g itá l, lázít, hogy az ember emberhez m éltóan élhessék, képességeit kifejleszthesse, szelemét művelhesse. Ö tven év a la tt sokat változott a világ körülötte: uralm ak dőltek meg, hatalm ak p o rlo t­ tak szét, önkények szelídültek meg, eszmék fordultak fon ákju kra: a kommunizmus m indent átvészelt, eközben diadalm askodott a fasizmus felett, irányítja a v ilá g egyhatodán az em ­ beriség sorsát, biztosítja a békét, őrzi-óvja az em berm éltóságot a kísértő m egaláztatások ellenében. Fábry Zoltán a szocializmus m ellvértjével védekezve-küzdve, ez ötven év fo ly a ­ mán, olyan sorsot élt meg, és olyan írói egyéniséget a lakított ki önm agából, helyzetéből, hogy bízvást el lehet és el kell mondani ró la : Európa itteni szögletében nála keményebben, határozottabban csak kevesen á llo ttá k meg helyüket, ugyanakkor elveiből, a klasszikus marxizmus tan aib ól, semmit fel nem adott, árnyalatokban sem módosította, vagy revideálta volna. Emez elvi következetességének és teljességének köszönhette eqyéni m űfaját és sze­ mélyes életform áját. Nem beszélve most önként v á lla lt közéleti és pártbeli fe la d a ta iró l, po ­ litik a i zaklattatásairól, illa va i bebörtönöztetéséről, meg kell á lla p íta n i: falusi elvonultságá­ ban az utóbbi félszázad történelm ét írta, irányította a maga csekély eszközeivel, és most is a jövőt m unkálja. Életének külső és belső története egyaránt gazdag, termékeny, egye­ dü lá lló , mozgósító. Egész ed d ig i munkásságát nehéz és kockázatos vállalkozás lenne egy valam ilyen te t­ szetős-hangzatos fogalom a lá vonni: életműve a kínálkozó és hasonítható megnevezések fogalom körén kívül esik: valam ennyinél több, mélyebb, egyedibb, következetesebb egész tevékenysége. A lényeget ebben a vonatkozásban G aál G ábor közelítette meg, a Korunk egykori naqyszerű szerkesztője „ko rtá rs” -nak és ,,korfelelős” -nek nevezte egyik korai műve ismertetésében. Valóban a „k o r” — a két ta lá ló elnevezés egyező ta g ja — lelkét, szelle­ mét vizsgálja, ellenőrzi, magyarázza, cáfo lja , helyesbíti azokban a sűrűn keletkező cikkek­ ben, tanulm ányokban, előadásokban, melyek az utóbbi évtizedben csaknem tíz kötetben jelentek m eg; ezek szövege egyébként a legkülönbözőbb sajtótermékekben lá tta k a n na k­ idején napvilágot. Egy-egy könyve, vagy akárcsak egy-egy rövidebb elm efuttatása, rö pke j egyzete olyan mélyzengésű, m int a felem elt tengeri kagyló hé j; ahogy abban egy óceán élete, m oraja zendül meg, úgy harsog, kiált, zajong, lázad egy-egy Fábry-írásban saját korának története: az eszmék csatája és győzelme, az érvek elenérvek viaskodása, d iad ala hangzik fel. szólal meg újra az ő szavain keresztül. A m indenkor m indenre felelő kortá rs beszéde, véleménye, tiltakozása az a „m ély hang” — a kommunista ő rá lló lelkiismeretének bizonyságtevése —, mely az írott betű meggyőző erejével ép íti, erősíti a nemzetközi moz­ galom bástyáit m indenütt, ahová csak eljuthat. Ő tehát az a kortársunk, aki egyetlen pontra, a stószi íróasztalra tudta helyezni az emberiséq sorsát, az ő felelőssége, em ber­ sége vissza- és előre hat: m érlegeli a m últat, m unkálja a jövendőt. Embertelen m últat kárhoztat, felem elő jövőt vetít elénk. A falusi magányban ezek szerint százezrek sorsáról folyik szüntelenül a világos beszéd, az emberséges hang, a vox humana. A kortárs és a korfelelős Fábry Z oltánt az antifasizmus avatta íróvá, gondolkodóvá, az késztette tettekre, sarkallotta fe la d a to kra : e m agatartásból fejlesztette ki tu la jd o n m ű­ form áját, melynek nevét is ő a d ta : antifasizmus. „Az antifasizmus mint m űfaj, a m ag atar­ tás igénye. Korfordulókon a m agatartás tudatos emberséget követel. Az antifasizmus mint 98 �m űfaj az irodalom hum anum bölcseletét je len thette: valójában, mint még soha máskor, az embert az em bertelenségben” — indo kolja egyik helyütt, m ajd hozzáteszi: ,,Az an tifas­ izmus: világigényű műfaj. Az emberiség és emberség közös nevezőre hozott korm űfaja a világháborúk századában. Az antifasizmus korunk embertelenségének rea kció ja: korem ber­ telenséget vétózó, leleplező, ha tálytalan ító kollektív tudat. — Az antifasizmus rea kció ja: forradalm i ellenállás, forrad alm i folyamatosság. A fasizmus maga a megtestesült ellenforradalom .” Nos, a világszerte egyre gyakoribb ellen forrad alm i tünetek, megmozdulások leleplezése biztosítja, indo kolja az antifasizmus m űfajának mai létjogosultságát, erről egyébként Fábry ekként nyilatkozott le g u tó b b : ,,A fasizmus jelenvalósága kivédhetetlenül kényszeríti az antifasizmus aktivitását. Az antifasizmus e szerepét ha tványozottan húzza a lá : az atom bom ba a szellem öngyalá zata, öngyilkossága. — Az antifasizmus jo g a ib a lépet t: népek riasztó kötelessége lett. V ilá g m ű fa j ú jra : a világ ügye, sorsa, jövője. Ellenállás a vilá g o t robbantó embertelenséggel, felelőtlenséggel, a fasizmussal, az atomnihilizm ussal szemben. Az antifasizmus a riasztás és ellenállás m űfaja. Soha nagyobb szükség nem volt riasztásra, soha in do koltab b kötelesség ellenállásra. Írók. írástudók ma nem ismerhetnek más m űfajt. Ideje, hogy mindenki e lfo g la lja újra ő rhelyét. Őrzők voltunk, őrzők vagyunk és őrzők maradunk a strázsán. Emberek az em bertelenségben, emberek az em bertelen­ séggel szemben: a m űfaj törvényét betartó és betöltő antifasizm us!” Élete és p é ld á ja bizonyí t ja : a stószi Strázsa, a virrasztó szellemnek ez az őrhelye olyan m agaslat, ahonnan — a vidék ma g á nyából — az egész emberiség sorsa, jövője átte kin th e ­ tő és védhető: egy vilá gielentőségű mozgalom világító tornya em elkedik a magasba figyelm eztető jelként, az emberi becsületesség felkiáltó jeleké nt. Az antifasizmus mint m űfai . a kommunista v ilá g mozgalom harci eszköze, komoly és sokrétű követelménvt támaszt m űvelőjével szemben. Elsősorban teljes és világos tájékozó­ dást a világ eseménveit alakító erők viszonylatában, és e vonatkozásban az egyidejűség­ nek volt és van a legfo n tosabb szerepe: a reakciós, ellen forrad alm i, revíziós jelenségek, mozgo ló dások azonnali felfedezése a hazai események közt. a neofasizmus fellépésének m ulaszthatatlan leleplezése a nemzetközi p o litika i életben. Meakövetel továbbá egy sereg ism eretanvagot: a gazdasági és p o litika i földrajz, népességtörténet, diplom ácia, a mun­ kásmozgalom m últja és jelene m agán- és közjo g . alkotm ány-, had-, gazdaságtörténet, né prajz, nyelvészet, irodalom -, művészettörténet, töm eglélektan egyes fejezeteinek vagy eg észének beható ismerete nélkül az antifasizmus félkarú óriás, a proletáriátus történeti szerepének, a nemzetközi munkásmozgalom időszerű fela da ta in ak szem előtt-tartása te r­ mészetes és elodázha ta t la n követelmény. M indennek koro nája a tudom ányos szocializmus természetszerű ismerete, hirdetése és kizárólagossága. Fábry Zoltán otthonosan mozog mindezekben, sőt rendkívül döntő ismeretekkel, tá ij kozottságaal rendelkezik; a kívülálló ember nem győz elég gé csodálkozni afölött, hogyan jutott m inderre ideje, és miként került birtokába a feltételezhető és valóságos forrásoknak (folyóirat, könyv, brosúra slb.), rá a d á ­ sul egyik-m ásikról má r megjelenése p illa n a tá b a n értesült, a legtöbb hamarosan birtokába is került levelezés, rádió sokmindent közölt felszínesen, kivonatosan, de csakis fu tó érte­ sülések szerzésére alkalm as. A mi írónk — könyvei tanúsága szerint — elsőkézből szerezte ismeretkörét, táiékozódását: nemcsak azokat a la po kat-fo lyóiratoka t olvasta rendszeresen, amelyeknek munkatársa volt, hanem elszórt idézetei arra vallanak, hogy a magyar, német, szláv nyelvű sajtátermékek özönét nézte á t rendszeresen, és tanulm ányozta őket módsze­ resen. M indezt otthonában végezhette el. egy közkönyvtár olvasóterme nem lehetett volna elmélyülésének alkalm as helye (me, a falusi m agány egyik előnyei — a zavartalan o lva ­ sás, tanulmányozás, érlelés folyam atos alkalm a. A könyvek pedig karm ozdulatnyira vannak tő le. ez is a meg bízható t á jékozódós feltétele. Így bontakozik ki előttünk az író életform á­ jának nagyszerűsége és termékeny változata, m indenekfelett pedig választott m űfaja m ű­ velésének a gazdag lehetősége. Nem szabad feltételeznünk, mintha a források megszer­ zése valam i könnvű lehetett olykor-olykor Fábry Zoltán számára (bizonyára számos, fontos művet e lju tta to tt hozzá a nemzetközi proletárszolidaritás is): a p o lg ári és jo b b o ld a li hiva­ talosak időnként eléggé megnehezítették az ő életsorsát, puszta létezését is, ezt tudva, annál inkább kell csodálnunk kiem elkedő te ljesítményeit. nyilvánvaló eredm ényeit: a fo ly­ tonos írást, a m egrendítő sorokat idéző sorokat m indig papírosra vetette, az önkény csak átm enetien akaszthatta meg azok közlését. M indenesetre nem tudhatjuk, hogy hány kiadható kéziratköteg lappang még birtokában. M űveinek m egjelenését felsorakoztató 99 �cikkjegyzék ékesen beszél arról a küzdelemről, melyet ő a nyilvánosság elé kerülése érde­ kében, különösen a két háború közt, folytatott, leginkább pedig a német-fasiszta-gyámsá gú szlovák köztársaság ideje alatt. M indegyik könyvének különleges sorsa és tartalm a van, valamennyi ön álló arcéllel m utatja meg íróját. (M ellesleg: ma már nem könnyű egynéhányhoz hozzájutni. A hazai olvasók az író születése hetvenedik évfordulója alkalm ából kia do tt Hazánk, Európa című kötet válogatott közleményei a la p já n ismerkedhetnek meg vele: ez az egyetlen, eleddig Budapesten m egjelent műve, minden más Pozsonyban lá to tt na pvilág ot: itt is, o tt is jelentőségükhöz mért kevés példányban.) Am ikor a módszeres olvasó a tizedik Fábry-kötet végére ér, fá jó érzéssel tekint végig ra jtu k: rögtön hiányérzete tám ad, várja-keresi az ú ja b b a t: noha a kötetek tem atikája lépcsőzetesen épül egymás mellé, az olvasó mégis kielégítetlennek érzi m agát; az író szándékosan teszi azt, mert egyik kötet a tém át felsorakoztatja, a másik ugyanazt tovább fejleszti, a harm adik (és a továbbiak) az egészet összegezik. Kevés író gazdálkodik ennyire bölcsen javaival, mint éppen ő, m indenkor könnyen áttekinthető terepet nyújt a kutatónak, bírálónak, eléri mindezt nagyszerű csoportosítással, kiváló bevezetőkkel vagy utószavakkal. A kortárs friss, ösztönző szemlélete, új és újab b nézetei nemcsak a tém avilág változatairól bizonykodnak, hanem a szerző mély lírájáról, nagy, korszakos felelősségéről is tanúskod­ nak: a korfelelős józan-józanító szava, világos értelme, meggyőző ereje oly vonzást gya­ korol az olvasóra, hogy az valóban tovább kísérné írójá t — akár a tettekig. A gond ola t ig a ­ za című kötet például a szellem, a haladó g o nd ola t m ártírjainak, a tragikus magyaroknak, cseheknek á llít emléket, keresi az elődöket és m eg ta lá lja a m últ párhuzam ait is; mindezt kiegészíti A béke igaza kötet cikksorozata, mely a korafasizmus jelentkezésére vet fényt; a Palackpósta a dühöngő fasizmust m utatja be; a H idak és árkokban visszatér ismét a béke és a gond ola t igazának újab b bizonyítására; Emberek az embertelenségben a Pa­ lackpcsta tém akörét mélyíti k i; a Ku ria, kvaterka, kultúra viszont az egykori szlovenszkói m agyar polgárság és proletáriátus p o litika i és irodalm i életének b írá la tá t fo g la lja m agá­ ban; a Harm advirágzásban a mai csehszlovákiai irodalm i élet m agyar harm adkorát tá r ­ g y a lja : elindít, értékel és bírál új tehetségeket; egyik legjelentősebb és legnagyobb viszhangot keltő gyűjteménye az Európa elrablása, ez lesz bizonyára egyik leg élőbb, le gfon­ tosabb műve, ebben az 1962 óta írt és a közelmúlt, napjainkban ú jjáéledő fasiszta moz­ galm akat leplezi le, ahogy az világszerte felszínre lép. A V alóságirodalom viszont szemle­ kötete, a két világháború közt, a kolozsvári Korunk részére írott könyvismertetéseket közli, itt derül ki, hogy Fábry vigyázó szeme mi m indent m eglátott - és hozzá milyen jó l! — a haladó irodalom termékei közül; a káros, rom boló szellemnek ugyanakkor milyen h a tá ­ rozottan á llo tta útját. Nagy szellemek egyengették az ő útját, tág ították látókörét, fokozták éberségét, ig a ­ zolták felelősségét; nagy példák lebegtek e lőtte: a marxizmus mindenkori kiem elkedő kép­ viselői m ellett Thomas M annak és körének Fábry egyik leghívebb tanítványa; a harcos kommunista irodalom legtöbb kortárs-alakja eszményképe; Ady Endre társadalm i nézeteit, p o litika i végrendeletét nála senki jo bb an meg nem értette; József A ttila és Radnóti M iklós költészetének hívatott m agyarázója; nyilvántartója és megőrzője a haladó emberiség számtalan kisebb-nagyobb képviselőjének is. > Fábry Zoltán egész életét egyetlen m űfaj művelésére tette fe l: minden sora, összes nyilatkozata, valamennyi m egnyilvánulása arról tanúskodik: ő ma itt — Európa e szögle­ tében — az egyik igazmondó, a béke hirdetője, a szabadság szenvedélyes hőse, az egész emberség felelőse. Fábry Zoitán igaza a jövőre mutat, az ő igaza a vox humana, az em­ ber hangja — az embertelenség évadjaiban, az embertelenség ellenében. Előde nincsen, csak követői lehetnek és kellenek is, mert azok számától függ a következő korszak szebb jövője, biztos békéje és nyugodt fejlődése. PAKU IMRE 100 �„ Ajándék a nemzetnek“ - Franyó Zoltán, a műfordító „H a fordítunk, a lefordíthatatlanlg kell előre törnünk; csak akkor látjuk igazán az idegen nemzetet, az idegen nyelvet.” (Goethe) A komparativizmus reneszánsza hatványozott mértékben hívja fel a figyelm et az „Ars in te rp re ta n d i" művelőire, hiszen az irodalm i hatások fő eszközének éppen a fordítást te ­ kinthetjük. De a fordító távolról sem csak „közvetítő” : egy idegen nyelvű irodalm i mű újraalkotása az anyanyelven m indig alkotói tett, ahogyan Babits m ondta: „a já n d é k a nemzetnek". Vörösmarty, Petőfi, A rany: csúcsot je le n t a m agyar műfordítás történetében is. A mér­ ce, am elyet ők á llíto tta k fel, igen magasnak bizonyult: csak a Nyugat költői forradalm a volt képes elérni. Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, — hogy néhányat em lít­ sünk a legnagyobbak közül — munkássága révén é rlelő dö tt a fordítás művészi mesterséggé. A Nyugat nagy m űfordítói egyéniségeinek példaadó, pezsdítő hatása napjainkban sem szűnt meg. Irodalm unk gazdag kim agasló tehetségű „tolm á csokb an". Illyés Gyula, Nagy László, Weöres Sándor és mások költőként és fordítóként egyaránt európai hírűek. Furcsa módon éppen m űforditásirodalm unk nesztorának, egyik vezéregyéniségének neve cseng kissé idegenül az átlagolvasók körében. A „b e a v a to tta k " is inkább csak érzik m int­ sem tudják, hogy minő értéke irodalm unknak Franyó Zoltán szinte összehasonlíthatalanul gazdag m űfordítói tevékenysége. Az agg költő — az elm últ évben m últ nyolcvan éves — iránt bizony sok még a m agyar könyvkiadás adóssága: tudatosítania kell, — az érzékel­ tetés helyett — hogy fordításai nemcsak határainkon tú li irodalm unk, hanem az egyete­ mes magyar literatúra élvonalába emelték a Rom ániában élő és alkotó Franyó Zoltánt. Az Európa Kiadó - övé az érdem — megkezdte a törlesztést: 1967 végén Lírai v ilá g tá ja k címmel m egjelentetett Franyó Zoltán életművéből egy hatszáz oldalas reprezentatív vá lo ­ gatást. „ A pokol tornácán‴ : ez a címe a bukaresti Irodalm i Kiadónál a közeljövőben m egjele­ nő Franyó-kötetnek, amelyben a publiciszta és az irodalom politikus szólal meg. „És ha va­ laki ma azt kérdezné tőlem, m it tartok eddigi életem legtöbbre becsült értékének --, azt válaszolnám : a küzdelmet. A harcot, a nem egyszer kilátástalannak tűn t viaskodást a társadalm i igazságosság és az emberiesség szellemének győzelméért. G yarló to lla l is a legfenségesebb id e á lo k é rt!" — írja az előszóban. (N apjaink, 1968/6.) A fenséges ideálok, az alkotó, az ú jra a lkotó munka szolgálatának eszméje vezette a m űfordító to llá t is. A századelőn induló ifjú köitőnemzedék ta g ja ké n t kóstolt bele a vi­ lágirodalom szépségeibe. M ár a háború kitörése előtt készen volt egy tekintélyes költé­ szeti a n to ló g iá ja Gömöri Jenő M odern Könyvtár-a számára. A háború azonban m egaka­ dályozta a kötet m egjelenését és eltérítette Franyó Zoltán ú tjá t az úttörő fordítógárdáétól. A frontra sodródik, a Tanácsköztársaság összeomlása pedig em igrációba űzi. Ö tévi bécsi tartózkodás után tér vissza A ra d ra ; itt már mindenképpen távol van a ha jd ani m agyar é l­ csapattól. Később Temesvárra települ, ahol m indm áig igen tevékeny irodalm i életet él. Több mint négyezer verset ültetett á t m agyarra, ugyanakkor Ady Endrét és más k ö l­ tőket németre és románra fordított. Ő fordította te Thomas M ann számára József A ttilán ak hozzá írott versét is. Nagyszabású költői antológián dolgozik, melyben a világlíra szinte valamennyi remekének adaptálására törekszik. Az antoló gia első három kötete (Évezre­ dek h ú rja in ; Marosvásárhely, 1958—1960) je le n t meg eddig. A Lírai vilá g tá ja k — hat évtizedes m űfordítói tevékenység keresztmetszete — is Fra­ nyó Zoltán átfogó, rendszerező, enciklopédikus alkatáró l tanúskodik. Ez huszonharmadik műfordítás-kötete. A mintegy félezer vers kia pa dha tatlan becsvágyát bizonyítja. E lázas alkotókedvet az ugyancsak rom ániai m agyar költő, Endre Károly a kötet szubjektív be­ nyomásokkal teli, lírai hangvételű előszavában így kom m entálja: „ . . .Szerelmese a versnek 101 �Franyó Zoltán. Idegen ponpában lá tja kinyílni, és nem tud e lle n á lln i annak a vágynak, hogy a mi számunkra, a mi nyelvünkön új életre ne k e ltse .. . Nem olyan ez a célkitűzés, mint a gyermekek sohasem teljesedő álm a, hogy átjussanak a szivárvány b o ltja alatt? M ert sohasem láttam tőle mást, mint menetelést a szivárvány felé. S csak most nyílik ki a szemem e vajúdó, küzdő, rettegő és mégis reményekkel te lt világban arra, hogy a költő m indig a szivárvány felé menetel, különösen akkor, am ikor önfeláldozó kitartással össze aka rja fogni a széthúzó népeket, s meg aka rja valósítani a szellem és az érzés, a nemzetek és nyelvek egyetemességét." E válog atott versfordítás-gyűjtem ény három évezrednél nagyobb korszakot ölel á t: időszámításunk előtt 1300 körül élt óegyiptom i Echnatontól az a lig 26 esztendős román Ana B landináig. Kínai, óegyiptom i, görög népdalok fordítása, arab, hindu, perzsa, latin költők tolmácsolása jelentette Franyó Zoltán számára a mesterségbeli tudás elsajátításá­ nak nagy iskoláját. ,,A klasszikus metrum összeegyeztetése a m agyar nyelv hangsúlytörvé­ nyeivel, a metrikus sajátosságok és a prozodikus hangsúlyok törvényszerű és kivételt nem ismerő egybehangolása az, am it Franyó Zoltán, m int a klasszikusok m űfordítója, m egva­ lósított. Kezdve az elégiaköltők hősi hexametereivel és disztichonjaival, folytatva a dór lí­ rával, a jam bikus és trochaikus di- és tripó diákkal, tetram eterekkel, a lágyan táncszerű ringató aeol lírával, egészen az alexandriai, hellenisztikus korszak eklogáinak és szabados verseinek folyam á ig, az ókori zenehatások és zenei, jo bb an mondva táncritm usok életre keltésével ú ja t terem tett a m űfordításban." Példaként Franyó S zapphó-fordításait em lít­ hetjük. A s óers h p za v ütemének zenei hullámzását, a szerelmi vágy különös színeit k itü ­ nően ad ja vissza: Búcsúdal egy leányhoz Szinte istent látok a boldog arcú férfiban, ki szembe veled leülhet, és közelről szívja be hangod édes enyhe varázsát és üdítő, friss kaca jo d! - De rémült kin vonaglik fulladozó szívemben mert ha rád pillantok, a torkomon már elhal a hangom, nyelvemen m egbénul a szó, bizsergő bőrömön kis, furcsa tüzek cikáznak, két szemem, ja j, elborul, és süket zaj zúg a fülem ben! Hom lokom ról dűl a hideg verejték, minden ízem reszket, a sarju-fűnél sárgulóbban szinte ha lá lra késznek látszom, Agallisz. Mégis el kell tudni viselni m in d e n t... Franyó Zoltán fo rd íto tt Dante és Shakespeare szonetteket, Goethe, Puskin, Baudela­ ire, A pollinaire, Broniewski, Rilke, M ajakovszkij, W olker, Lorca, Eluard, Nezval, Neruda verseket, eredményesen kisérletezett afrikai, am erikai, angol, la tin -a merikai, olasz, osztrák, és más nemzetiségű lírikusok verseinek m agyarra fordításával. A világlíra legfrisebb te r­ mése is visszhangzik húrjain. Jevtusenkónak például hat verse kapott helyet e gyűjtem ény­ ben, de m egtalálni a közelm últban elhúnyt Salvatore Q uasimodo, vagy a görög Jannisz Ritszosz nevét is a költők között, akik Franyó Z oltánt művészi tolm ácsolásra ihlették. Ezer­ nyi szín - a legősibbtől a legm odernebbig - am elyből a felsorolás csak a legélénkebbe­ ket emeli ki. Külön a n to ló g iá t lehetne összeállítani a 19. századi román költőktől - Cosbuctól, M acedonskitól és másoktól - fordított versekből, és kötetnyire duzzadt a Franyó Zoltán á lta l magyarul m egszólaltatott mai román líra. A román irodalom berkeiben rendkívül otthonosan mozgó Franyó Zoltán egyike a le gjo bb Eminescu fordítóinknak. A világirod alm i rangra em elkedett költő lírája rnegkü­ 102 �lönböztetett helyet foglal el Franyó Zoltán műfordítói oeuvre-jében. Titkos vágya, hogy a teljes Eminescu az ő tolmácsolásában szólaljon meg magyarul. A Lírai világtájakban kö­ zölt tizennégy Eminescu vers a kötet legszebb darabjai közül való. Eminescu gondolatgaz­ sága, művészi kifejező ereje, formaművészetének sajátos egyéni ritmusa Franyó Zoltán tolla alatt nem szenved csorbát. Eminescu egyik közismert szerelmes verse Franyó Zoltán tolmácsolásában így hangzik: Ó, mért nem jössz ide? Már útra kelt a fecske mind, diólevél pereg le kint, a szőlőt dér teríti be. Ó, mért, ó, mért nem jössz ide? Siess vágyó karomba hát, hadd nézzek szomjazón reád,' fejem pihenjen édesen hó-kebleden, hó-kebleden! Hányszor bolyongtunk egykoron a völgy ölén s a hegyfokon, s fölkaptalak szép könnyedén ezerszer és ezerszer én! Van itt a földön nő elég, kinek a szemében csillag ég, de bármily édes bájt lehel, nem érhet el, nem érhet el! Hisz te sugárzol egyre friss derűt komor lelkembe is. nem szebb a csillag fénye sem, ó, kedvesem, ó, kedvesem! Most újra késő őszre jár, a lomb az útra hull le már, kopár lett a lanka és c s a lit. . . Mért nem vagy itt, mért nem vagy itt? Ez az átültetés is magán viseli Franyó Zoltán műfordítói erényeit: a filológiai pontos­ ságot, a metrikai hűséget, a szókép-gazdagságot és azt a képességet, mellyel a műfordí­ tást az eredetivel egyenrangú alkotássá tud tenni. Tökéletes stílusérzék, gazdag költői véna, minden rezgésre rezonáló érzékenység a jellemzője Franyó Zoltán fordításművésze­ tének, és - mint az idézett mottóban Goethe mondja - a lefordíthatatlanig igyekszik eljutni, hogy látassa az idegen nyelv szépségeit, az idegen nemzet szellemi értékeit. „. . .művészi fordítást csakis költő n yújthat... Kell, hogy kongeniális, testvérlélek le­ gyen.. . ” - idézi Szabó Ede Osvátot A műfordításról című friss tanulmánykötetében. Nem abszolutizálhatjuk e kijelentést, az viszont kétségtelen, hogy az újrateremtés folyamatában sok a párhuzamos jelenség a vers születésével. A műfordítás azonban misszió. Franyó Zol­ tán — duzzadó egyéni költői vénáját átengedve a reprodukálás művészetének — egy em­ beröltőre vállalta ezt a missziót, hogy a magyarság számára közkinccsé tegye a világ köl­ tészetének drágaköveit. A kulturák cseréjének kiemelkedő egyéniségeként, a magyar nyelv művészeként, műfordításirodalmunk nagy alakjaként hívatott figyelmünkre és megbecsü­ lésünkre. CSONGRÁDY BÉLA 103 �A 75 éves Krleža A hozónkban — a jelentőségéhez mérten — kevéssé ismert horvát író M iroslav Krieža sorsát, munkásságát sok szál fűzi Magyarországhoz. 1893-ban született Zágrábban, p o l­ gári családból származik, rokonsága az akkori O sztrák-M agyar M onarchiában ágazott szét. Tanulm ányait a szülővárosában kezdte, m ajd a pécsi H adapród Iskolán tö ltö tte 4 évet, utána a budapesti Ludovika h a llg a tó ja volt. Erre az időre esik megismerkedése a szét. Tanulm ányait a szülővárosában kezdte, m ajd a pécsi Hadapród Iskolán tö ltö tt 4 magyar irodalom m al, m int később írja : Petőfi és Ady hatására le tt költővé. Később fo r­ dította horvát nyelvre az Apostolt, majd tanulm ányt írt Ady Endréről. Részt vett az I. világháborúban, utána pedig az irodalom nak és a horvát nép szabadságáért vívott küz­ delemnek kiem elkedő harcosa. Az I. világháború idején kézdi költői pályafutását, első verseiben bem utatja a há­ ború borzalmait, a horvát nép nyomorúságos helyzetét. Az elsők közt ismeri fel a Nagy O któberi Szocialista Forradalom hatalmas történelm i jelentőségét, versben üdvözli a győz­ tes forradalm at és segítségét kéri sokat szenvedett népe számára Politikus és pártos író, va llja , hogy az irodalom nak az a legfőbb kötelessége, hogy segítse és támogassa a nép küzdelmeit. M inden alkotása a múlt igazságtalan társadalm i rendszerének a leleplezése és bírálata, az új társadalom ért vívott küzdelem eszmei harcos társa. Krleža személyesen is küzdött mind az O sztrák-M agyar M onarchia, mind a fé lfe u ­ dális Jugoszláv királyság ellen. A két világháború közt folyó ira ta iba n kím életlenül bírálja hazája elm aradottságát és az azért felelős uralkodó osztályokat. Ezért sok üldöztetésben és zaklatásban volt része és csak 1945 hoz változást az ő életében is. A felszabadulás után sorra ad já k ki műveit, melyek közül a legjelentősebbek m agyar fordításban is m eg­ jelentek. Egy ideig a Jugoszláv Tudományos Akadém ia alelnöke, m ajd a Jugoszláv író­ szövetség elnöke volt. A sok közéleti fe la d a t kissé elvonta az irodalm i alkotó munkásság­ tól, de 1960 után új, nagy alkotói periódusa kezdődött. Krleža rendkívül sokoldalú író. Pályáját költőként kezdi, utána novella-ciklust ír a háborúról, dráma-ciklust a horvát uralkodó osztály, a horvát dzsentri pusztulásáról. Regé­ nyei, esszéi, vitairatai, újabb versei sorra jelennek meg. Csak a cél azonos minden mű­ vében: küzdelem a horvát nép szabadságáért, küzdelem az elnyomók, a kizsákmányolok ellen, küzdelem az emberi haladásért. Háborús novellái magyarul a Horvát hadisten c. kötetben jelentek meg. Hiányzik ezekből a novellákból a háborús elbeszélésekre olyannyi jellem ző heroizmus. Könyör­ telenül reális itt minden. A borzalmas képek, leírások tiltakozás a nemkevésbe borzal­ mas valóság ellen. Itt nincsenek hősök, — itt mindenki áldozat. Pedig a történetek hét­ köznapiak, nem nagy csatákat, hősies, véres győzelmeket írnak le, hanem az egyszerű horvát paraszt, a közkatona szemével nézik az eseményeket. Ezek az emberek éhező csa­ ládokat hagytak otthon, a fronton pedig idegen érdekekért sebesülnek, halnak meg, ez a háború, ez a harc nem segít az ő helyzetükön. A szegénység és a kiszolgáltatottság ekkor még örökösnek tűnik, ezt hirdeti a papjuk is: „M in d e n t, ami van az Atya Úristen terem tett ilyennek; (Dicséret és dicsőség Néki!) S a koldus parasztot is ő teremtette koldusnak és parasztnak. Így van ez megírva a plébánián és a telekkönyvben.” A kötet egyik legkiválóbb műve a Három honvéd c. elbeszélés, mely egyetlen nap története. Hősei — Ratkovics százados, Skomrak honvéd és Racsics honvéd régi ismerő­ sök, osztálytársak. Ezredük egykori iskolájukban van beszállásolva, s az a nap, melyen a történet játszódik az utolsó békés nap. Ennek ekkor jelképes ereje van: még történhetne valami... De a következő nap a század a frontra indul, utána már csak a pusztulás jöhet, a halál. Kitűnően ábrázo lja az író, hogy az osztálytársadalom, a társadalm i kaszt­ konvenciók mennyire elszakítják egymástól a régi barátokat, hogy a dzsentri százados és a szegény családból származó honvéd - a két gyermekkori ba rát — mennyire eltávo­ lo do tt egymástól, szinte már egymás szavát sem értik. Ahogy a százados régi osztálytár­ sait gyötri és üldözi, úgy üldözi és pusztítja az uralkodó osztály saját népét. 104 �Az író jó l lá tta : az igazi ellenség nem az orosz vagy az olasz baka, a fegyvereket másfelé kell irányozni. A háborús novellák után a társadalm i problém ák kerülnek az e l­ beszélésekben előtérbe. Az Ezeregy halál-ban már a forradalom ért küzdő ille g á lis harco­ sokat ismerjük meg, akik tudatosan vá lla ljá k a veszélyt és a szenvedést az új, a jo b b és em beribb világért. Ezt az új világo t m utatja be Krleža a Kirándulás Olaszországba c. útirajzában. Az 1926-ban m egjelent írásban az intervenció és a polgárháború pusztításain még a lig tú l­ lévő Szovjetúniót m utatja be rendkívül tárgyilagosan és hitelesen. Nagy írói bátorság kellett ehhez akkor, am ikor még a legtöbb polgári újság a rágalm ak özönét zúdította a fia ta l szocialista állam ra. Látja a kizsákmányolás alól felszabadult nép alkotó lendületét, lelkesen szól az élő leninizmusról. A Munkásmozgalmi Múzeum bemutatása közben tisz­ teleg a forradalom hősei előtt. Nem h a llg a tja el a nehézségeket sem, de va llja , hogy a jövő a szocializmusé. Míg az író a Szovjetúnióban épülő szocializmusról ír, ad dig hazájában mind jo bb an előretör a fasizmus. A horvát nép szabadságát a M onarchia zsarnokságától való megsza­ badulástól várták, de ez nem következett be. Az osztrák-m agyar elnyomást a fe u d á l-ka ­ pitalista szerb elnyomás követte. Ez az elnyomás megakadályozta az írót abban, hogy továbbra is a jelen, a munkásosztály problém áival foglalkozzék, ezért az író a m últ felé fordul, a m onarchia társadalm át m utatja be, a horvát nemesség pusztulását ábrázolja. A Glembayak c. drám a-ciklusában, melyet az utóbbi években hazánkban is bem u­ tattak — a történelm i uralkodó osztályok teljes lezüllését, erkölcsi megsemmisülését írja le. A hitelesség kedvéért a drám ák mellé egy novella ciklust is ír Krleža, melyben rész­ letesen bem utatja a családot, mely a horvát nemesség típusa. M ind a drámák, mind az elbeszélések lerom bolják a hamis történelm i illúziókat, a nemesség vélt nimbuszát. A sze­ replők közül azok, akik a régi rend konzerválásáért küzdenek, mind gazemberek és szél­ hámosok, a többiek le gjo bb esetben is tehetetlenek, akarat nélküli alakok, akik nem is élnek tulajdonképpen, hanem csak vegetálnak A Glembay LTD egy bankárcsalád összeomlását m utatja be. Egyetlen éjszaka tö rté ­ nete az egész dráma, mégis egy egész v ilá g o t ismerünk meg ezen az éjszakán: egy egész hazug világ om lik össze előttünk. Látju k a társadalom nak a korhadt rendszeret, melyet csak a diktatúra tart fenn, megismerjük a gazdagok embertelenségét, ezért a pusztuló és egymást pusztító alakok sorsa nem részvétet ébreszt bennünk, hanem ha tár­ talan megkönnyebbülést. Az egyetlen rokonszenves figu ra Leone, a festő, aki csak g y il­ kossá válva tud tiltakozni ez ellen az em bertelen világ ellen. Az Agónia c. drám a a hor­ vát dzsentri ha lá ltusáját áb rázo lja . Az egyetlen életképes szereplő - Laura sorsát is m eg­ pecsételi az a tudat, hogy számukra az egyetlen a lte rn a tíva az erkölcsi megsemmisülés, vagy a fizikai pusztulás, a halál. Egy személy hiába próbál kitörni ebből a sorsból, hiába próbál dolgozni, másképpen élni, a környezete m egbénítja : Laura nem tud azonosulni a rosszal, de küzdeni sem képes ellene, ezért választja a halált. A Léda c. drám ában már azokkal találkozunk, akik az erkölcsi megsemmisülést választották. Mivel el sem tu d ják képzelni, hogy dolgozva is lehet élni, a vagyonhoz a jóléthez való ragaszkodásban a je l­ lem ük is teljesen feloldódik. M inden szereplő élete válságba kerül, de egyik sem képes arra, hogy változtasson rajta. Ezeket az alako kat már csak a tehetetlenségi erő mozgatja.. Hasonló kép tárul elénk a Filip Latinovicz hazatérése c. regényben is. De ebben a műben már nemcsak a M onarchia és annak társadalm ának a bírálatáró l van szó. A cím ­ szereplő, aki festőművész két évtized után tér vissza Z ágrábba, szülővárosába. Még a m onarchia-korabeli várost hagyta ott és a királyi Jugoszláviába tér vissza. A régi emlékek és az új élmények kontam inációja a regény. De a jelen kisértetiesen hasonlít a múltra. Itt semmi sem változott! - hívja fel a figyelm et az író. Ez az összehasonlítás egyben b írá lat is az új társadalom felett. Csupa negatív figurával ismerkedünk meg, a feu dálkap italista társadalom „kré m je ” ez. Az egyetlen rokonszenves szereplő Filip, a festő. De ő sem lát kiutat, ahelyett, hogy harcolna ez ellen a társadalom ellen, pusztulásuk szemtanúja és krónikása lesz. A 30-as években újab b veszély fenyegette a sokat szenvedett horvát népet és egész Európát. Az előző művekben bem utatott halódó társadalom nem volt képes e lle n ­ á lln i az új, a még nagyobb veszélynek, a fasizmusnak. Az Európa ma c. röpiratában a 105 �polgári önelégültségben élő, felelőtlen, a burzsoáziát kiszolgáló értelmiség fe le tt mond itéletet, akiknek fela da tu k lenne, hogy felhívják a figyelm et a közelgő veszélyre, de ehe­ lyett azt hirdetik, hogy minden a legnagyobb rendben van. Krleža á llítja , hogy a fasizmusnak csak a sorsközösségben élő kis népek összefogása tudna ellen állni. A közös múlt, a hasonló sors a la p já n akarja felsorakoztatni a kis népe­ ket a közös ellenséggel szemben. A történelm i példa felelevenítésével cá fo lja meg azokat az álpró fé tá kat, akik a fasizmustól a nép sorsának javulását, a bajok m egoldását várták. 1936-ban íródott nagyszabású b a lla d a ciklusában (Éjszakának virrasztója címmel je len t meg m agyarui) végigvezet a horvát nép történetének főbb állom ásain. Bem utatja, hogy az egyik kizsákmányolási form át követte a másik, a török elnyomást az oszt rák-m agya r, m ajd a szerb elnyomás. A történelem tanulságával bizonyítja á llítá sá t: a német fasizmus nem hozhat semmi jó t a népnek. A fasizmus ellen küzdeni kell. Krleža a b a lla d á ka t a népi énekes Petrica Kerempuh, - a horvát Thyl Ulenspiegel - nevében írja. De Petrica sokkal tragikusabb sorsú, mint német rokona. M in t egyik kiváló kritikusunk írja : „Az úrpukkasztó Thylből a grófi szérűket gyú jtog ató gyűlölet énekese le tt." Ezek a ba lla dá k azért is érdekes számunkra, mert számos m agyar vonatkozásuk is van. „K rle ža minden írásával úgy vagyunk, hogy adalék saját történelm ünkhöz.” - m ondja a fentebb idézett kritikusa. A legrégibb kort idéző ba lla dá k a török időket írják le. Ennek a kornak a b a l­ la dá iba n mint jó testvér, nemzeti hős szerepel Gubech M áté, a parasztvezér. De feltűnik a nép nagy ellensége, Werbőczy is, aki törvénybe fo g la lta a nyom orúságot; aki isten akaratának tűnteti fel a kizsákmányolást. „Azt, hogy a káp tala nt isten teremtette, tőle való Konvent, Országgyűlés, privilégium , Klauzula és D e krétum .. . Az ki nem így hiszi, pusztítassák kénnel, irtassék szurokkal, máglyáknak t üzével, hamuba ham vadjon, s szelek szórják széjjel.” A ciklus egyik legszebb alkotása a Ködben c. ba lla da . Az első sorok szimbolikusan ábrázolják a m ár-m ár elviselhetetlen nyomort és szenvedést. Utána felhangzik a lázitó, a felkelésre hívó szó is: „B ánt, ispánt, kapitányt a balta é lire ! . . . Hogyha föl nem kelünk, föl nem is tám adunk; Három hordó lőpor, ólom a nagy pörbe, Brezsice népe is m ind-m ind velünk jönne. M indegy ma vagy holnap vetnek sirgödörbe.” Szót kap a ba lla dá kba n a dalnok sorsa is, bem utatja saját korát is. M egtudjuk, hogy mi bénítja ezt a kort, melynek a le gjo bb fia i választhattak a behódolás, az árulás vagy az üldöztetés között. „B itó t kapsz vagy szobrot, mars hát színvalla sra: Valahány szobor van, meg is van az ára, — Aki becsületes, hurkot a n y a k á ra !...” A kitűnő prózaíró a költészetben is m aradandót alkotott. Tömörsége, realitása, haza­ szeretete a szenvedélyes pártossága teszi nagyszerűvé ezeket a b a lla dá kat. A magyar fordítást a szerző - aki maga is kitűnően beszél m agyarul — személyesen lektorálta. Krleža is nagy elismeréssel szólt Csuka Zoltán kitűnő fordításáról, melyben az eredeti szöveg minden szépsége m aradéktalanul érvényesül. Az író néhány társával együtt azonban hiába küzdött. Az uralkodó osztályok jo bb an féltek saját népüktől, m int a fasizmustól. Az I. világháború után lé tre jö tt kis nemzeti á lla ­ mok a nagyhatalm ak közt őrlődtek. Nacionalizmus, sovinizmus, antiszemitizmus fertőzi meg az emberi tudatot, hogy a későbbi totális fa sizta diktatúra számára készítse elő a ta la jt. Krleža esszéin, rö p ira ta in és cikkein kívül két nagyszabású művel, A Bankett Blitvában c. szatirikus regénnyel és az Areteus c. drám ai fantáziával m utatja be és leplezi le a fa ­ sizmus elem bertelenedett világát. Az Areteusban szintén a történelem pé ld ájá val m utatja be, hogy a kizsákmányolás erkölcsi és id eo lóg ia i leplei, de m ag ógiája évszázadok óta változatlanok. A Római Biro­ dalom a II. században éppúgy a zsarnokság és a pusztítás szolgálatába aka rja á llíta n i 106 �a tudom ányt, mint a XX. században a fasiszta Németország. Areleustól egy p o litika i g y il­ kosságot követel a római császár, Morgens professzortól egy p o litika i gyilkosság le p le ­ zését követelik. A két különböző kor nagy tudósa hasonló erkölcsi problém a előtt á ll: m eghódolhat-e a tudomány a zsarnoki hatalm ak e lö tt? — Az író egyértelműen nem-mel felel. De érzékelteti azt is, hogy egy-egy kiváló személy emberi helytállása nemes, ez azonban történelm ileg kevés. A zsarnokság elől nem menekülni kell, hanem küzdeni, a gonosz eszméket nem lehet csupán az eszmék harcában megsemmisíteni, hanem meg kell ta lá ln i az utat a néptöm egekig és együtt kel! harcolni velük. Ezt az utat írja le Krleža a Zászlók c. nagy történelm i és társadalm i regényében. A regény kerete a horvát nép történetének legutóbbi fél évszázada. Főhőse nagyon messziről indulva ju t el a szocializmus ügyéért vívott harcig, válik kommunistává. A M o ­ narchiát kiszolgáló horvát báni helytartótanács vezető tisztviselőjének fia felism eri népe elnyom ott helyzetét, arra áldozza életét, hogy népe sorsán javítson, hazája szabadságáért küzdjön. Előbb újságíró, aki a XX. század zászlói c. folyó ira tb an m egjelenő cikkeiben mu­ ta tja be hazája kiszolgáltatottságát, b írá lja a horvát uralkodó osztályok áruló p o litiká já t. A regény sok szereplője kulcsfigura: a folyó ira t szerkesztőjében, Erdélyi- Erdmann professzorban Jászi Oszkárt, a híres szociáldem okrata teoretikust ismerjük fel, Boronga y Anna költőnő fig u rá ja m ögött Lesznay Anna, a Kor ismert költőnője rejtőzik. Kisebb sze repekben pedig történelm i személyiségek is feltűnnek: Supilo, a horvát nacionalista p o li­ tikus, Tisza István, m agyar miniszterelnök. A főszereplő, Emericzy Kam ill hamarosan kiábrándul a p o lg á ri politikusokból, m eg­ lá tja, hogy azok csak egyéni pozícióharcot folytatnak, csak a dem agóg szólamaikban küzdenek hazájukért, de ténylegesen semmit sem tesznek érte. Először Szerbiától várja népe szabadságát, de ebben is csalódnia kell. M ind jo b b a n és jo bb an h a tárolja el m agát család jától, régi ismerőseitől, osztályától, a k ik meg akarják akadályozni abban, hogy forrad alm ár legyen. Megism erkedik M arx müveivel, tud atára ébred annak, hogy elsősorban nem az idegen elnyomás, hanem az osztálytársadalom az oka népe nyomo­ rúságos helyzetének. Az egykori bírálga tó újságíróból forrad alm árok védőügyvédje lesz, maga is belép a kommunista pártba. H iába p ró b á lja k rokonai, régi ba rátai visszatánto­ rítani, hiába könyörög neki régi szerelme, Kam ill inkább a nevétől válik meg és a köz­ napi M irkovics nevet veszi fel, de nem a d ja fel a harcot. Tudja, hogy hosszú és nehéz küzdelem vár rá, de vá lla lja . A nagyon messziről in du lt Emericzy Kam ill m egtalálta a XX. század zászlói közül a le gigazibb ügy, az egyetlen igaz ügynek, a marxizmus-leninizmus ügyének vörös zászlaját Rokonok, ismerősök, sőt saját nevének elhagyása után új névvel, új emberként, fo rra d a l­ márként fo lyta tja a harcot népe szabadságáért, az emberhez m éltó életért, a szocializ­ musért. Krleža munkásságának rengeteg m agyar vonatkozása van. A Zászlók c. regény I. kötete szinte teljes egészében Budapesten játszódik. A regénynek ebben a részletében az utolsó éveit élő m onarchiabeli m agyar társadalom ismerőjének és bátor bírálójának lá t­ ju k az írót. Krleža m indig élénk érdeklődéssel és figyelem mel kísérte hazánk és népünk sorsát Em lékirataiban rokonszenvvel szói a m agyar népről és elíté li az uralkodó osztályok reakciós politikusait. A két világháború közti ellen forrad alm i korban, mikor minden haladó m agyar művet üldöztek ő emel szót irodalm unk kiváló alkotásai m ellett. Elsők közt ismeri fel M óricz Zsigmond és Ady Endre nagy jelentőségét, k iá ll irodalm i és p o litika i á llá s fo g ­ lalásaik mellett, cikkeiben tám og atja őket. Kemény szavakkal mond itéle tet a burzsoá kultúra dicsőitől felett, akiknek érdekükben á llt beszennyezni m últunk és jelenünk kiváló alkotása it egyaránt. A felszabadulás után, de már a XX. Kongresszus előtt azok közt van, akik bátran ha ngoztattják a kétfrontos harc szükségességét, akik elíté lik a személyi kul­ tuszt. K ulturpo litiká nk és könyvkiádásunk sokat te tt Krleža alkotásainak megísmerteté se érdekében. Legjelentősebb művei mind m egjelentek m agyar nyelven. A történelem szoros ra fűzte a magyarok és a nemzetiségek kapcsolatait, ku lturánknak és irodalm unknak sok­ sok közös vonása van, melynek részletes felkutatása és elemzése még a jövő feladata. Kötelességünk felkutatni és ápolni ezeket a kapcsolatokat, hisz a történelem során népünk együtt szenvedett a nemzetiségekkel az idegen elnyomók kizsákmányolása a latt, ma pedig közösen építjük szebb, jo b b jövőnket, a szocializmust. 107 �A 75 éves Krleža harcos életútja is ezt a nagyszerű célt szolgálja, és szolgálja még ma is fáradhatatlanul. Munkássága, alkotásai megismertetésével köszöntjük őt. IRODALOM: Csuka Z oltán: A jugoszláv népek irodalm ának története. Bp., 1963. G ondolat kiadó Sinkó Ervin: Bevezető tanu im , az író műveinek kiadásához. Bp., 1965. Európa kiadó Angyal Endre: Miroszlav Krleža pályája. A lföld, 1959/2. Lökös István: M. Krleža magyarul. Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve 1961. G ondolatok Krležáról. A lföld, 1967/3. Sime Vucsetics: Miroszlav Krleža (m onográfia). Kézirat az ELTE Szláv Tanszék könyvtárából. Szenczei László: Proust és G orkij között. Nagyvilág, 1959/7. M aár György; Történelmi lecke. Nagyvilág, 1959/9. Bányai János: Róma és Európa ta lá lk á ja . Híd, 1963/3. A magyarul m egjelent K rle a -k ö te te k elő- és utószavai. SZALÁNCZAY GYÖRGY Két antológia Szép versek 1967. Körkép 68. A két antoló gia címe nem fedi a vállalkozást. A Körkép 68. — a cím jelentése szerint - egy év novellairodalm áról igér metszetet. V alójában a teljes áttekintés igénye nélkül (le g fe lje b b tendenciákat hangsúlyozva) válog at: 19 szép elbeszélést tesz a mai magyar iro da lm at szerető olvasó asztalára. A Szép versek 1967-től pedig — ugyancsak címe után — az elm últ év néhány nagy, Ady, József A ttila mértékével mérve is szép versét várjuk. A kötet terjedelm ét látva azonnal érezzük: mást kapunk. Az igazi nagy versek nem sar­ ja dn ak ilyen szaporán; nincs az a nép, amelynek 75 költője egyetlen évben csaknem háromszáz szép verset teremtene — 24 és fél íves nagygazdaságban. Jó, ha egy-kettő a ka d ! Így a Szép versek 1967. sem más, m int az elm últ év m agyar lírájának áttekintése: a szerkesztők a tavalyi esztendő verseinek legjavát adják, igyekszenek m egszólaltatni az élő m agyar költészet minden hangját, árnyalatát. A kötetek je lle g e megszabja a kritikus fe la d a tá t. Tudom, én sem kérhetek számon mást a két a n toló giá tól, csak azt, arnire vállalkoztak. M ivel a Körkép 68 szemelgetés a közelmúlt novellairodalm ából, lapozgatva kár is az emlékezetet erőltetni kim aradt elb e ­ szélések utón kutatva. Hiszen saját ízlésre szabott e lle n -a n to ló g iá t a kim aradtakbol össze lehetne á llíta n i, akár egy tucatot. Nem is teszek mást: elfogadom Rátkai Ferenc és Tóth Gyula válogatását, feladatom nak csak azt érzem, hogy az írásokról elm ondjam vélem é­ nyemet. Más a helyzet a versantológiával. Helyzetkép - ha úgy tetszik körkép - megrajzolása a szerkesztők célja. Itt bizony névsorolvasást kell ta rta n i: nem m aradt-e ki, nem hiányzik-e valaki? Ha ig en : néhány nevet számon is kérek, nem annyira a szép versek, inkább a pontosabb áttekintés érdekében. M in d já rt itt kezdeném. A kötetben első helyen szerepel Á prily Lajos néhány élettől búcsuzó, élethez ragaszkodó; a nyírfasátrakat, völgyet, csillogó tala jvize t - a homályosan „színt és fényt fog ó” beteg szem ellenére is — ,,p le in -a ir” -ben megörökítő verse. V a la ­ mivel beljebb Kassák Lajos 12 költeménye, köztük az elmúlással szembenéző Végtelen utak. A két „80 éves m egtöretlen” — Kassák nevezte így m agát — időközben sorsot cserélt, a végtelen időben ma már csak emlékük él. Jó, hogy szerepelnek a kötetben, sajnálom, hogy a további évfolyamok nélkülük jelennek meg. De hol van Füst M ilán? H a lá lá t csak Weöres Sándor költeménye idézi a kötetben. Lehet, hogy Füst M ilán élete utolsó fél évében nem írt már verset, költői életművének súlya, a kegyelet viszont kiszabta volna a helyét az a n to ló g iá b a n ! 108 �A szerkesztők a fia ta lo kka l szemben sem voltak figyelmesebbek. Nem vállalkoznak (ahogy korábban sem tették) kötettel még nem rendelkező indu ló költő bem utatására. Á ltalánosságban ta lá n nem is baj, hiszen ez az Első Ének és ahhoz hasonló an tológiák fela da ta . Egy-két esetben azonban kivételt kellene tenni. A kivételek között lenne a helye Tandori Dezsőnek, a tavalyi PEN pályázat díjazottjának. De Tandori le ga láb b kötetben — az Első Ének című fia ta l költők a n to ló g iá jában — néhány szép versével a közönség elé léphetett. Sumonyi (Papp) Zoltán és Szerb György viszont, akik 1967-ben jelentkeztek első kötetükkel (Sumonyi: Spártai suhanc, Szerb G yörgy: Ének a folyón) oda a szerkesztési elv m iatt, ide a szerkesztők feledékenysége m iatt nem kerülhettek be. (A korábbi tap asztala­ tok a la p já n a Szép versek a n to ló g iá já b a a felvételt az első kötet megjelenése biztosít ja . Így szerepel — örömömre - Kalász László is, az antoló gia ezévi „fe lfe d e ze ttje ” .) M indez nem je len ti, hogy a szerkesztők szem elől vesztették líránk ú ja b b hajtását. Az 1966-ban vagy még korábban kötettel jelentkező, már beérkezett, de még egykötetes „fia ta lo k ” között ott szerepel Bella István, G ergely Ágnes (neki a közelm últban Johanna címmel m egjelent a második kötete is), Raffai Sarolta, Ratkó Jószef, Székely M agda. M indannyian érett hangú költők, egyenetlenség csak Székely M a g d á t jellem zi: a Négy­ sorosak, Két groteszk kia lakította jó képet Az arc, Horgászok című költeménye gyengíti. Autóval az éjszakában, Zene című verseivel Bella István haqyja a le g jo b b benyomást, tetszett G ergely Ágnes erős érzelmi töltésű Szakura ág című költeménye. Kár, hogy a velük együtt induló, az 1966-os an toló giá ba n szereplő Serfőző Simon és az onnan is kife le jte tt Ág h István, Buda Ferenc hiányzik a névsorból. Buda Ferenc kétségtelenül keveset p u b liká lt az elm últ évben bár az Ú j írásbeli nag yon szép Sárga fény, sárga lomb című verse is biztosíthatta volna a helyét az an tológiában. Ághnak és Serfőzőnek viszont — csak az Ú j Írásban és az A lföldb en számoltam hirtelen utána — le ga láb b tíz költeménye m egjelent. És nem is a legrosszabbak! Ő ket már nem a teljesség, hanem a szép versek igényével kérem számon. H ogy igazam van-e? A tanúk: a kö l­ temények, például Serfőző. költői hangjának érezhető változását mutató Nincs nyugalom, Éjszaka című vagy az A lföldben m egjelent, sajátosan serfőzősen szóló Dózsa, Úgy kellett, Megfagynék című költeménye. Ugyancsak a szép versek jogán kérem számon O rbán O ttó t is, akinek 1967-ben jelent meg a Búcsú Betlehemtől című harm adik kötete. Gyermekkorával szembenéző, pá ­ lyatársait megidéző versei — ha belenézünk irodalm i spektrumunkba, lá th atju k — mai m agyar költészet színképének szerves elemét képezik. O rbánnak az an toló giá ba n lenne a helye, ugyanúgy, mint - most már inkább a jo b b áttekintés érdekében — a hosszú idő után 1967-ben újra kötettel jelentkező Nyerges Andrásnak, Simor Andrásnak, Ténagy Sándornak. A hiány: csaknem tucatnyi. A Szép versek 1967-et a kim aradtak tennék teljessé, anélkül, hogy egy-másfél ívvel (húsz-harminc o ld a lla l) kövérítenék az amúgy is te rje d e l­ mes kötetet. Ö konomikusabb szerkesztéssel ugyanis megférnek a többiek között. H og yan? Ladányi például 9 verssel szerepel (ugyanannyival, m int Illyés, nála többel csak Weöres és Kassák!). Hogy jó költő -még ha van is fenntartásunk vele sze nben- senki sem vitatja. De nem kapott-e jelentőségéhez mérten nagyobb szerepet? S nem engedhetne-e át vajon Váci a maga 16, G arai a 14, Takács Imre a 13 o ld a lá b ó l egyet-kettőt a kim arad­ taknak? Az utóbbi időszak m agyar lírá já nak legnagyobb eseménye a közép-nemzedék m eg­ erősödése. Három költő — Csoóri Sándor, Kalász M árton, Tornai József - negyedik köte­ tének 1967-es megjelenése jelezte már ezt, a mostani a n to ló g ia b e l i verseik pedig minden kétséget kizáróan igazolják. Csoóri „m ásodik születése" öt évet vára to tt magára. Az eredmény a Szép versek 1967-ből megismert Az ember elhagyja házát, Kihívó vers B. A-hoz és a töb bi, szinte kivétel nélkül jó vers. A szerkesztőket dicséri, hogy az a n toló giá ba felvett Kalász M árton versekke' (A l­ kalmi vers a fasizmus ellen, Forduló) a négy év után újra kötettel jelentkező szerző (V ál­ tozatok a reményre, 1967.) vívódó, befelé figyelő, de közéletiségtől á th a to tt attitűdjének lírai beteljesülését érzékeltetik. Tornai József Aranykapu című le gú jab b kötete végre a kritika elismerését is kivívta. Ebből a kötetből került a Szép versek a n toló giá ba az Aki tűzbe öltözködik című költe­ ménye, amely a Tornaira jellem ző diszharmonikus lélek- és tu d a tá lla p o to t v illa n tja fel. A Kassák holdkoronásan című versében mesterének á llít méltó emléket. 109 �Az on toló giá ba n a Hétrészes ének, Távolságok című verssel szereplő Horgas Béla a z elm últ időszak kellemes meglepetése. Költői hangja megéréséhez a fő le g O rbánról, Csoóriról, Tornairól, Kalász M ártonról írt program atikus, az ars poetika k ia la kításában katalizátor szerepet betöltő kritiká i vezették. Ö n magára ta lá lá sá t termékenysége, gyors egym ásutánjában m egjelent két kötete is igazolja (Távolságok, 1967.. N a ptár 19681 A felhalm ozódott minőségnek olyan fa jta robbanása ez, m int am it Buda Ferenctől várunk! Eddig főleg a „fia ta lo k ró l” esett szó. Talán érthetően: a m egállapodott pályáknál m indig izgatóbb. vonzóbb az alakuló vizsgálata. Másrészt: a ritkuló publikáció után ité l­ ve néhány „ idősebbnél” — Benjámin Lászlónál. Csanádi Imrénél. Juhász Ferencnél és akitől a ma élők közül a legmesszebb jutást várjuk: Nagy Lászlónál mintha az újabb nagy feladatokra való készülődés csöndjét éreznénk. A két antoló gia le g jo b b teljesítménye az Illyésé. Ha furcsán is hang zik, nem kétséges: ő ma egyben a m agyar líra és széppróza egyik legn agyo bbja. M in t költő : léte belső kő­ rén mozog, önma gáról vall. De önm agában nem a személyeset. hanem az „em berien törvényszerűt” , a „lét-m élységűen” á lta lá nost ta lá lja meg . Teremteni című versében mint korábban Az építőkhöz, Az orsók ürügyén címűekben — az ember isten-arcára bukkan rá: a munka, az alkotás, a termtés őrzi meg — mint Illyés m ondia: „é rte lmét tán ö rökre annak, (hogy erre já rta m ) halandóként és m úlhatatlan.” A Himnusz a nőkhöz című, pazar m etrikájú, főleg choriambikus le jtésű. sajátos képvilágú versében a fé rfi-a l­ kotás m ellett az életet teljessé tevő nőket örökíti meg: a nők: Nem a zablá k, nem a zengések, hanem a kosáron a fü l; nem az ostromok, bekerítések, hanem a karall-sor a nyak körül, meg a tűzhely körüli székek: nem a viharok, a mének, a diadalének, hanem a szitaszél-veregetések, ha a liszt m egtöm örül; A prózaíró Illyésnél mór közhely dicsérni a meg jelenítő erőt. A Bátyám Párizsban című írását önéletrajzi vonatkozásai m ellett a cselekvésből, helyzetből kibontakozó jellem ­ zés, a plasztikus emberábrázolás készsége — g o n d o ljunk a M adam e Jeanne vendéglőjé­ ben le játszódó jelenetre, bátyja és O dette Trinquecostes megismerkedésére — teszi le b i­ lincselő olvasmánnyá. Most látjuk igazoltnak, hogy a szerkesztők az összeállítás során nem ragaszkodnak szigorúan a novella kritérum á hoz. Így ajándékozhattak meg nemcsak Illyés írásaival, hanem Déry Tibor Füredi kert című id illjével és M oldova György Tetovált kereszt című riportjával. Déry írása a Kortá rsban folytatásokban meg jelenő Ítélet nincs című ön életrajzi vissza­ emlékezés részlete — pontosabban intermezzója : az alkotást („Teszem öregségem d o lg á t: elmondom pályám tapasztalatait, óvatosan m érleg elve minden szavamat, mert kétélűek.” ) a pályatársakat vizionáló m últba nézést megszakító id ill, az „eszmélet bekallantyúzása” , a tá j : növények, á lla to k leírása teszi érdekessé. M oldova György - m int „ne velő” — huzamosabb ideig vég zett megfigyeléseket a Zápor utcai Átm eneti Nevelő Intézetben és az aszódi fiúnevelő intézetben. Észrevételeit szépirodalmi riportban írja le : ott tatózkodása epizódjai, a pszichológusokkal, nevelőkkel, intézeti fiúkkal folyta to tt beszélgetései azok az elemek - m indeg yik egy-egy novella-váz — amelyek a Tetovált kereszt című írásban egyetlen képpé összeá llva a fia ta lko ri bűnözés és javítóintézeti nevelés helyzetét m utatják be. M oldova anélkül, hogy véleményét e lh a ll­ gatná, a riportban m indvégig megőrzi a „szép irod alm iság " á lla p o tá t: úqy vezet el a fia ta lko ri bűnözés oka itól a javítóintézeti nevelés pedagógiai kérdéséig, hogy nem kommentál, megjegyzésekkel nem terheli írását. A fia ta lko ri bűnözés, nemcsak Magyarorszáqon, világszerte a társadalom súlyponti kérdése. A szerkesztők aktuális iránti érzékét igazolja, hogy M oldova írásán kívül az an toló giá ba n e tém áról még két novellát olvashatunk: Fejes Endréét (Támaszpont) és Rá­ kosy G ergelyét (Gombó kinn van). A kettő közül jó szerkesztési készségével, körültekintő pszichológiai m otivációjával Rákosy G ergely írása a sikerültebb. Fejes történetét átszövi valam iféle galeri-rom antika. Legsikerültebb a la kja a háttérben á lló „m ély növésű krapek” 110 �(feltehetően az író): emberségét, segíteni akarását zárkózottságában is érezzük; gyengéb­ re sikerült fiatalem ber-hőse, aki - mivel széthullott, rendezetlen csalódja nem köti sehová a „tám aszpontot” a galeriben ta lá lja meg. Az antoló gia jo b b írásai között olvassuk a naturalisztikus hatású, biologikusan m oti­ vált Részvét című Raffai novellát; G alam bos Lajos mai korba és Antigoné keménységebe oltott, travesztált Romeo és Juliá já t (Görög történ et); Gerelyes Endre rendkívül érdekes helyzetre épülő, kompozíciós hibái ellenére is hatásos Kitörés című írását, valam int Nemes György Műhímző, Jókai Anna Á ltalános fog lalkoztató című elbeszélését. Az antoló gia néhány novellája érdektelen: nem evokál em beri-szociális kérdéseket. Ami a hősnek centrális élet-pro blé m ája — mint Káró Katonának az elsüllyedt járőrcsónak Bertha Bulcsu Búvár című elbeszélésében, vagy Dávidnak, a medveölő fiának az apja életével és emlékével való birkózása Simonffy novellájában — az az olvasónak idegen marad, a szerzők nem tu d já k m indannyiunk centrális problém ájává növelni. Más novellák, bár emberi drám ákat villan ta na k fel, érdeklődésünknek csak érintői, mivel tém ájukat periferikus életterületből merítik. Ilyen G algózi Erzsébet Nagymama c., jó l felépített, de m egoldásában egyszerűsített története és Császár István Fejforgás című, az alkoholista Ta rna i György - éppen a hős betegségéből fakadó — m otiválatlan tö r­ ténetét rögzítő írása. A le g igéretesebb tém a: a Vészié. M egtörtént eset, egy gum igyári tűz kapcsán az emberi felelősséget kutatja (Füstszagúak). Érdekes írás, szívesen olvassuk, mégsem jó novella. A széteső szerkesztés, laza építkezés, az arányok hiánya, a rendőrnyomozó naivra sikerült a la kja azt m utatja, hogy a jó téma nem párosult kellő megformálással. Szako­ nyinál éppen fordítva: a jó technika, vonzó előadás érdektelen történetet takar. (Inter arma). A novella értéke: a hős izgatott le lkiá lla po tá ho z igazodó dinam ikus előadás. Ez egyben a hibá ja is: a túlfeszített lendület fárasztóvá válik. A novella — csaknem egy íves terjedelm ű — egyetlen, végig nem m ondott mondat, sehol sincs, az írás végén sem, pont. amely az olvasót p illa na tn yi szünethez, lélegzetvételhez ju tta tn á. Kár volt evvel a nem is eredeti ötlettel élni. Andrzejewski A paradicsom kapui című kisregényében találkoztunk már vele. Ha a Körkép 68. csúcsait keressük, a má r em lített Bátyám Párizsban, és Tetovált kereszt m ellett Lengyel József Ézsau m ondja és Veres Péter Pátriárka c. novellájában ta lá lju k meg. A Pátriárka — bár nem önéletrajz — lírai gyökérzetű írás. Annak a Józsa Istvánnak a története, a kit a h a lá lig tartó cselekvésvágy minden jo b b ügyért folyó mozgalom o d a ­ toborzott, s most, öregségében — mint a hatalm áról lem ondott idősebb király — elég ede t­ lenül nézi, hogy a fia ta la b b a k hogyan ala kítjá k a falu, az ország sorsát. Lengyel József no vellája: az írónak Ézsau elm ondja valódi történetét. A mű (különö­ sen a 2. rész), Kassák Munkások című költeményére emlékeztető szabadvers a jákobok és Ézsauk v ilá g á ró l; a kiválasztottak és a nem kiválasztottak: vadászok, állattenyésztők, földm űvelők szembeszállásá ról a m indenkori kizsákm ányoltakat figyelm ezteti: „Ember, ki nem vagy kiválasztott, ne higgy és vigyázva bízzál!” A novella nagy erénye a Károlyi-féle Biblia nyelvéhez igazodó, olykor azt is kiigazító archaizáló megformálás. Érzem, a kötetet ismertetve a belém ívódott esztétikai szempontok pá rologlak fö l írá­ somba. Pedig a könyvek igazi értéke másutt rejlik, nem a mű és esztétika egybevágósá­ gában, hanem a hatásban, am it kiváltanak. E két a n toló gia esetében ezt m egállapítani nem, vagy a lig lehet. Biztató jelzést azért kapunk: a Szép versek 1967. 36, a Körkép 68. több m int 23 ezer példányban je le n t meg — s azonnal elfogyott. Hasznosságát ez ig azo lja ! ZIM O NYI ZOLTÁN 111 �68 1558 Nógrád megyei Nyom daipari V. I. sz. telephelye Balassagyarmat Felelős vezető : Mayer Sándor ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/fb2f0934fd66eac6b515978d4624004b.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1968 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1968/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1968 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/b8351ecd7a9cdfa3d160c9d4c3d1ddac.pdf 345091143e5f45c1aa6a179c91d19b02 PDF Text Text RODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI F0LYÓlRAIT* 1968. �P ALÓCF Ö LD IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSÜGYI FOLYÓIRAT II. évfolyom 2. szám 1968. TARTALOM J o b b á g y K á ro ly : Z s á k m á n y 3 V ih a r B é la : L íra i s é ta eg y g y e rm e k k o r k ö rü l 13 V id o r M ik ló s: A h ív á s 16 V á rsz e g i G y ö rg y : D o b szó ló 17 T ó th E le m é r: P á s z tó ia k 23 P o lg á r I s tv á n : V ag y m in d e n t, v a g y s e m m it 23 V a rg a R u d o lf: E lk e rg e te m , K ö v e tte m a s z e re n c s é m e t 24 ÉLETÜNK V o n sik G y u la : G o n d o la to k a z ú j g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s é s a k u ltu r á lis fe jlő d é s v is z o n y á n a k n é h á n y k é rd é s é rő l 25 M ó n a G y u la : É rd e k és ö sz tö n z é s 35 B a lo g h S á n d o r: A m a g y a r n é p i d e m o k rá c ia k é rd é s e i a m a r x is ta tö r té n e ti ir o d a lo m b a n 40 HAGYOMÁNY K o v á c s J á n o s — P ra z n o v s z k y M ih á ly : S a lg ó ta rjá n i k o m m u n is ta rö p ir a to k 1930-ból S z a lá n c z a y G y ö rg y : V itá k K o m já th y ró l 53 63 KÖRKÉP S z a b ó L ő rin c : A k ö lté s z e t d ic s é re te (P a k u Im re ) 66 �K é t sz o c io g rá fia i k ö te trő l (D an y i G á b o r) A s z o v je t iro d a lo m fé l é v sz á z a d a (C so n g rá d y B éla) K ö ltő ta lá lk o z ó B u d a p e s te n (F á b ri G y ö rg y n é ) 68 73 75 Ú j le h e tő sé g e k a m e g y e h e ly tö rté n e tíró i ré s z é re (S c h n e id e r M iklós) A IV. É sz a k -m a g y a ro rs z á g i K é p z ő m ű v é sz e ti K iá llítá s (A ra d i N ó ra) 76 79 R E P R O D U K C IÓ K V á lo g a tá s a IV. É sz a k -m a g y a ro rs z á g i K é p z ő m ű v é sz e ti K iá llítá s a n y a g á b ó l: C ím o ld a lo n : K ris tó f C e c ília : K á n o n M ű m e llé k le t L ó rá n t J á n o s (12, 15. 1.), R a d ic s Is tv á n (34. 1.) A fo tó k a t V e re s M ih á ly és K o v ács F e re n c k é sz íte tte PA LÓ CFÖ LD Iro d a lm i, m ű v é sz e ti, m ű v e lő d é si fo ly ó ira t A N ó g rá d m eg y ei T a n á c s VB. M ű v e lő d é sü g y i O s z tá ly á n a k la p ja M e g je le n ik n e g y e d é v e n k é n t S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G C su k ly L ászló , C z in k e F e re n c , E rd ő s Is tv á n , G o rd o s Já n o s , K e re k e s L á sz ló F e le lő s sz e rk e sz tő : K o jn o k N á n d o r S z e rk e s z tő ség: S a lg ó ta rjá n , M egyei K ö n y v tá r K IA D JA a N ó g rá d m eg y ei L a p k ia d ó V á lla la t F e le lő s k ia d ó : V id a E d it T e rje s z ti a M a g y a r P o sta E lő fiz e th e tő a p o s ta h iv a ta lo k b a n E gyes sz á m á r a : 5,— F t IN D E X : 25708 �JOBBÁGY KÁROLY Zsákmá ny I. N em a p r ó , p rü s z k ö lő lovon s n e m tö r te tő , lá n d z s á s s e r e g g e l, — m a g a m m e n te m c s a k . V o n a to m d ö c ö g ö tt h a v a s tá ja k o n k é t h o ssz ú n a p o t, e s t e — re g g e l. Ez a v id ék , a z e m b e r e k is m e rő s ö k m in d , k öztük é lte m , is m e re m fé le lm e ik e t, ö rö m ü k e t. S e k o r a - té lb e n (n o v e m b e r volt) m íg to p o r o g ta k e g y -e g y e lfu tó á llo m á s o n , ú g y é re z te m , h o g y m in d ro k o n , kik közt kell is m é t h o g y fo ro g ja k . E ln y ű tt v á le n k ik , m e g v ise lt, m e g fo lto z o tt v a tta k a b á to k . . . — Ó , f o g s á g h o ssz ú é v e i! — e g y s z e r re ú g y e m lé k sz e m rá to k , s ú g y ö le ln é m m in d : „MAMKA, HY! KAK BbI ЖlUBETE?" — kérdezgetném, s ü lt k ru m p lit e n n é n k m e le g e n , fo rró t e á t s z ü r c s ö ln é n k m ellé. II. MOSZKVAI Te nem c sa k v á ro s v ag y , a h o v á f á r a d t v o n a to k f u tn a k b e m e g p ih e n n i s h á tu k ró l n a p o n t a f é l ­ m illió e m b e r k á s z á ló d ik le c s o m a g o k k a l, o tth o n i ü z e n e tte l, c só k k a l s v o lt illa to k k a l m e g r a k o d v a é s e g y m á s ik félm illió f o g la lja el h e ly ü k e t a z ö ld r e fe s te tt, d é rv e rt e v a g o n b a n , a z e m e le te s h ó sz ín á g y a k o n , s z e m ü k b e n m é g a z u tc á k k a v a r g á s a , a 3 �K rem l m e g k ö v ü lt é v s z á z a d a i, L en in ró z s a sz ín fé n y b e n ú sz ó f e n s é g e s e n f é l e lm e te s v ia s z -a rc a , a h ó k ö p p e n y e s s z o b ro k c s a p a t a , a G U M f o r g a t a g a ; k e z ü k b e n m é g e g y c s o m a g o lt fa g y la lt s in d u l a sz e re lv é n y ir d a tla n tá v o ls á g o k r a . . . á m d e Te n e m c s a k h iv a ta lo k , m in isztériu m o k , e g y e te m e k , M .V . D. s g y á r a k g y ű jtő h e ly e v ag y . Te n em c s a k m ű e m lé k e k fö ld h ö z s z ö g e z ő g y ö n y ö rű s é g e , m e g ö lh e te tle n m ú lt s z á z a d o k o n p e rz s e lő e n r e á n k le h e lő s z é p s é g f o r g a t a g a . . . N em . n e m c s a k ez. Te 4 tú l �REPULÉS A n e k i­ ló d u lt behem ót r e p ü lő g é p h á t á r a ü lte m . V ig y en a té lb ő l! M e g f a g y o k ‖ H iá b a izzo k fe lh e v ü lte n , m in d ig lo b o g v a , c s u p a tű z e lé g v e m in d e n lá t o m á s b a n . M e le g re v á g y o m . D é lre űz so rso m , h á t. . . in d u lju n k b a r á to m ! F e lre p ü lü n k . Én n é z e m a z a la t ta m el sik ló v ilá g o t. A m o tt a v á ro s g y á rso ra . a z ­ t á n c s a k kis f a h á z a t lá to k . F é ló rá k o n á t h ó m e z ő k , m a jd fo lto k s n a g y víz h ö m p ö ly ö g , a C im lja n sz k i t e n g e r fö lö tt s z á llu n k és m ár s ö té t az é g . E g y szer c s a k fe ln y u jtja kezét a K au k ázu s egy h a v a s c s ú c s a , v a g y c s u p á n in t e g e t? Ü d v ö z le t ez, k e n d ő h e ly e tt? A la t­ tu n k la n g y o s ő sz. V irá g é s lo m b a f á n : Jerev án ! METAKSZE S z é p ö rm é n y a ss z o n y , é p p ő f o g a d o t t. F e k e te h a jú , v a d te k in te tű . Elém k ü ld te ez a fö ld „ k ó s to ló b a ″ , d e s a j n o s c s a k n e m k ó sto lta m b e le . M o n d ta , k ö te te je l e n t m e g m á r k e ttő , (o ro sz u l is) d e é n c s a k le g y in te tte m , m e rt m á r tu d o m , h o g y ez n e m te s z s o k a t. É n e k e lt ré g i ö rm é n y d a l o k a t é s m u ta tta h a z á j á t b ü sz k é lk e d v e , G a r n it. . . s á lltu n k v én k u p o lá k a la t t. T isztv iselő a S z ö v e ts é g b e n . „ Jó n ő ” g o n d o lta m s b izo n y a lig t ö b b e t e n n é l. 5 �A z tá n itth o n , a m ik o r „ b e c s ü l e tb ő l” ig é r e t k é n t a v e rs é t fo r d íto tta m , (a b ú c s ú z á s p e r c é b e n a d t a á t ) f e lp a r á z s lo tt a h o lt, h id e g p a p ír la p , lá tta m tö ré k e n y te s t e v o n a lá t. D e h isz e z k ö ltő ! Z e n g ő , c s u p a szín . — Ki v a g y t e ? k é rd e z te m ö n m a g a m b a n . M é rt n e m m o n d ­ t a d , h o g y ig a z á n k ö ltő v a g y ? $ a z ó ta g y a k ra n , h a rá g o n d o lo k , lá to m a z a u t ó u tá n in te g e tn i, s é rz e m , h o g y a s o k e z e r k ilo m é te r tá v o ls á g k ö ztü n k , m in t k ife sz ü lt h ú r, h e ly e tte m in d ig , R óla é n e k e l. METAKSZE Csupa nagybetűvel S z e re ts z ? H á t a k k o r mi a c s o d á tó l v a g y u n k e g y m á s tó l o ly a n tá v o l? L ev elet írsz, v á g y a im m e g a lá z o d . Ám n e m fé rc e li ö s s z e a z t to ll, m it ö s s z e té p té l e g y s z e r v a la h o l. R e m é n y e id n e k ö tö zd jó sz iv e m h e z . N em v a g y o k a z a n ő — h a b á r m e g é r tő , c s e n d e s — ki e ltű r n é o rs z á g -v ilá g e lő tt, h o g y „ m á s o d á l l á s b a n ” sz e re tik ő t. É le te m b e n , sz e re lm e m d ú s , te r íte tt a s z t a lá n é n m á r s o h a m o rz sá k k a l b e n e m é re m . E lm ú ltak m e g c s a lt, b o lo n d n a p ja im , m ikor é r te d tü z e lt, m á s n a k oly „ h i d e g ” v é re m . K e se rv e t p r ó b á l t szivem b ö lc s, n e h é z s n e m r a b o l h a t m e g se n k i n a p fé n y m e lle tt. Írá s s a l k e n n é d a s e b e k h e g é t, m it n e m m á s ü tö tt ra jta m , - a s z e re lm e d . K é p m u ta tó ! B e c é z e l h a n g o s a n , lá n g o ló s u t to g á s s a l c s a k h o g y h ig y je k n e k e d s a jtó m z á r á t k in y issa m . S z e sz é ly e se n k ite tt p o n t s o r o d is mi m á s t v a ll? A k á r lé p te d n y o m a , b e n n e m v o n u ln a k h o s s z a n . S z e d d ö ss z e h a z u g , s z e re lm e s ig é id , s z e d d ro ssz h e ly re te t t p o n to s v e s s z ő id e t. S e m m i közös k ö z tü n k m á r n e m le h e t. M e g tö rte d so rso m , h ite tle n s é g rém ít. S z e re lm e d n y elv e n e m k é p e s m a m á r le n y ű g ö z n i, n in c s tis z te s n y elvt a n e rr e . 6 �N e m e rje h á t z a v a rn i f é n y s u g á r — e n g e m le v e le d a l j a s tö r e d e lm e . L eh et, lá tsz b e n n e m m é g ra b o ln i-v a ló t, s n em h a g y n á l m á s t ö rü ln i k in c s e im n e k . V e s z te s é g tő l d ú s é r z é s te n g e r v ag y o k , f é k e z h e te tle n , fo ly to n z a k la to tt, s m a g a m b a re jte m , mim v a n , m in d e k in c se t. A k ite tt p o n to k k ö z tü n k á llja n a k , s n e m e s íts é k m e g a z t, m it b e n n e m m űvel a v á ra k o z á s , s h o g y h a jó a n a p , szívem új o ld a l á n , so rso m k ö n y v é b e n , új, b e c s ü le te s s z e re lm e m n e v é t le írh a s s a m ö rö k re , v ita n é lk ü l, ö rm é n y ü l, c s u p a n y a g y b e tű v e l. MORISZ POCHISVILI Az a r a n y g y a p jú fö ld je — G rú z ia . Tbiliszi la n g y o s u tc á in b o ly o n g ta m , m in t e g y t á ­ voli, kis o rs z á g fia , m elyről se n k i se m tu d j a itt, h o g y ho l v a n . — g o n d o lta m , d e c s a k k im o n d ta m , h o g y h o n n a n jö tte m , h o g y m a g y a r é s k ö ltő v a g y o k , b a jú s z o s s z á ja k c s ó k o lg a tta k n y o m b a n é s á tö le lte k b a r á t i k a ro k . Egy g rú z költő te s tv é rü l f o g a d o tt, a n y já h o z vitt el, friss h in k á lit e ttü n k . H a t a m a d a volt, h o s s z a n m é lta to tt, a z ó rá k s z in te v á g ta t ta k fe le ttü n k . N em c s a k ír, — f e s t é s re z e t d o m b o rít, — k a p ta m tő le e g y a p r ó R u sz ta v e lit. M e g m u ta tta h a z á j a tá j a it , ré g i ö r e g k o lo s to ro k b a elv itt. . . D e sz o m o rú , h o g y v a n e g y jó b a r á to m , S a z é le t b e n t ö b b é m á r s o s e lá to m . MORISZ POCHISVILI Visszaadták V is s z a a d tá k a z ig a z á t, d e a re m é n y s é g c s a k n e m p irk a d . R e m e g a szív, re m e g a lá b , m íg sz o k o tt ú tjá n h a z a b a l la g . V is s z a a d tá k a f e d e le t, a h á z a t, k e rte t, r é g e n - lá t o tt a s z t a lá t , — m tg a h ű e b e t, a fé lv a k h á z ő rz ő b a r á t o t. . . 7 �m in d e n t, a m it c s a k itth a g y o tt, m ikor elv itték , a k k o r é jje l. S zö rn y ű á lo m m á r a z a m u lt, fe d v e a sz ig o r fü g g ö n y é v e l. Új é le t é b e n é lv e m a tű n ő d h e t : - T iszta! M é ltó a p j a n e v é re . . . Ám, d e lesz, ki a tű n t é v e t, á lm o t v is s z a a d ja ? B ú c sú z ó v e n d é g e k m ö g ö tt a jt ó t z á r, m o sd ik , — Ú jra o tth o n ! S z a b a d a z ú t! D e lesz e r ő ? Lesz! C s a k a z ig a z s á g m a r a d jo n ! AZ OSZÉT KAJTUKOV „ H íd , h u llá m , k a r d . . . " a k ö zö s s z a v a in k a t e m le g e ti, hisz rokonok v a g y u n k . O s z é ­ te k é s m a g y a ro k . R á m k a c s in g a t. Kis n é p e k , e g y a z ö rö m ü n k , b a ju n k . H ó n a a l a t t so k d o lg o z a tfü z e tte l ( ta n á r , a k á r é n ) v e rs e k e t sz a v a l. P e tő fit fo rd ít, s in d u l m in d e n r e g g e l a z i s k o l á b a . . . H ja , a h iv a ta l! S z e m ü v e g e s , so v á n y é s c s u p a lélek . B a rá to m ! El h o g y a n is fe le d n é le k ? GEORGIJ KAJTUKOV A patak és a tenger R o h a n d ö rö g v e , z ú g v a le. S z ik lá k a t g ö r g e t e r e je . „ S z é tz ú z o k m in d e n t, a m i v a n . N in c s n á la m e r ő s e b b f o l y a m .. Ám a te n g e r n é l m á r a lig fo d ro z s n e m lá tja h a b ja i t D e az, h a e rő s , c s a k a z é r t: — sz ítta p a ta k o k e r e jé t. 8 �A ROSZTOVI DANIIL DOLINSZKIJ H ú sz é v e s volt, kis, f ia ta l p iló ta , m ikor n á lu n k já r t (e g y s z e r le z u h a n t). N em t a l á l ­ k o z o tt m a g y a r ra l a z ó ta . S ki tu d j a , m ik o r fö lö ttü n k s u h a n t , é n v o lta m é p p a r á d i ó ­ k ö z p o n tb a n , a b e m é r t c é lp o n t k ö z e p é n a l a n t . . . - F e ln e v e te tt, m ikor e z t n ék i m o n d ta m . „Ez a z é le t ! " é s v á lá m ra ü tö tt. V e rs e t k é rt tő le m , h o g y fo r d íts a n vo m ­ b a n , é n m e g ő t b u jta m e g é s z d é le lő tt. A h e ty k e e m b e r — fu r c s a k o rtü n e t —, a v e rs b e n fin o m , sz e líd líra le tt: DANIIL DOLINSZKIJ Mikor az éjben . . . M ik o r a z é jb e n b ú s u lo k m a g a m , a m in d e n s é g is b á n a t b a z u h a n ! Folyók z o k o g n a k . Egy se m a lh a tik . Én h á n y k ó d o m , b á n a tt ó l — b á n a ti g . Ó c e á n , te n g e r j a j g a t v a la h o l. Én p a r t v a g y o k s k ín - d a g á ly o stro m o l. L e h a jto tt fe jű e r d ő k . . . S m in t a lo m b , a sz ó is őszi, c s ü g g e d t é s b o ro n g . Ő szi sz a v a k k a l m it k e z d je k u g y a n ? K im o n d ja m ő k e t? M e g s é rtik t a l á n a z t, a k i g o n d o m m e g o s z tja v e le m , n e m c s a k ö rö m b e n o szto zik v e le m . E m b e re k v a g y u n k , M in t fű z fá k la s s ú , h u llt á g u k v á g y ó n Em b e re k v a g y u n k . á m s e b e k k e l te le . b ú s foly ó k fe le tt tá v o l r é tre n éz. E zért oly n e h é z . M a g a m b a n ü lv e ú g y tű n ik , h o g y é n id ő b e n , lé tb e n e g y e d ü li lény v a g y o k .. . Kinn h o lt é jt t a r t rin g v a a z á g . M a g a m v a g y o k .. . És b ú s u l a V ilá g . ARSAK TER MARKARJAN - UGYANITT Ő a r r a s z ü le te tt n e g y v e n e g y b e n , h o g y m íg f e le tte k ig y u lla d t a z é g , e n n e k fé n y é ­ n y é n é l m in d e n t j o b b a n lá s s o n : a vo lt v e z é re k szö rn y ű p ú p ja it, sz o b ro k d ö n té s é t, v á ro s n é v c s e r é k e t. . . s n e h ig y je n m á r v a k o n , a k á r a z a p j a , új, friss fo rm á k ra 9 �m e re s s z e sz e m é t s is te n e k n é lk ü l é s m a g á n y o s a n ta n u ljo n é ln i, új e m b e r h e z m é l­ tó n . Ez a z o ro s z b a o jto tt f ü r g e ö rm é n y ( d e sz o m o rú , m á r c s a k o ro sz u l ír) c s u p a id e g , iz g alo m m in d e n ú jt ó l, a m e g ú ju ló sz o v je t líra ő. N ek em a d t a a z a p r ó g o ly ó s to llá t. J e lk é p ? ( Z s e b e m b e n h o rd o m , m á r n e m ir.) T alán. v a l a mit á t a d o tt a z if jú s á g b ó l. s k ísér s z ü n t e l e n . ARSAK TER MARKARJAN Futbal-világ F e lb ő g a tá j a D o n m ö g ö tt, - s t a d io n o k lé g h u z a ta — e g y sz ú n y o g fü tty e n t, b író le tt. E lh a llg a t m in d e n . N in c s v ita. H á ro m c s a p a t m érk ő zik itt: A R e g g e l; D é l; s a z É jszak a . In g y e n é s sz ó ra k o z v a így é le k , n in c s e n e k titk a im . C s a k a n é z ő té r v áltozik, sz á z év — s e g y fé lid ő m e g in t, F én y t nyel a fű. N o m é g ! N o m é g ! S ö té t p o sz tó a d é li é g , s k ese ly ű c s a p le, m in t J a s in . No nem la b d á r a ám ! — Egy h ö r c s ö g r e c s u p á n . A KIJEVI OLESZ LUNIJ D e n e h é z volt a zsá k K ijev b en . V á lla m m e g r o g g y a n t, a m ik o r rá te tté k , s v ittem re n d ü le tle n , h a é p p e n rá m k e rü lt a so r.. . H ú sz é v e , Ú ris te n ! H ú sz év e.. . A k a rta m , s ú jra itt v ag y o k . K ö rü ln ézek . — H a e lé m lé p n e , a k i a k k o r m e g p o f o z o tt? C s u d á lk o z ­ n a a „ b iz o tts á g o n ” s a fé n y e s a u tó n , a m i v ár. T a lá n m a is m e s te r, m in t r é g e n , s rám n em is e m lé k e z n e m á r. É p p e n a k k o r tá jt s z ü le te tt ez a fia ta l u k rá n kö ltő , le lk e s fo rd ító , a k in e k m it se m sz á m ít fél e m b e r ö ltő . F e lle lt b a r á t k é n t v e z e te tt S e v c s e n k ó h o z — a h á z a á ll m é g , kis, s z ű k r e s z a b o tt é p ü le t, ú g y m u to g a tta m e g h a t o tt a n , h a n g j á b a n ö rö m s s z e r e te t, a k á r e m é lta tó s o r o k b a n . 10 �OLESZ LUNIJ A megmaradt töltény M e lle tte d tö lté n y h ü v e ly e k , e lé g e d e tte k , ü re s e k , rö v id e se n m in d f ö ld d é v á ln a k . D e k ö z tü n k te , te k ilö v etlen , b o ld o g t a la n v a g y e g y m a g a d , m e rt s z a la g b a - f ű z v e n e m ra g y o g tá l, n e m k ü ld te k tö lté n y to v á b b ító k h ű v ö s to r k o la tb a . V elü k lám , e m b e r e k e t ö lte k , g o ly ó ik h u llá k b a n n y u g o sz n a k , - c s a k t é g e d h u rc o lt m in d e n fro n to n á t lu s ta k a to n á d a p r ó k e n y é rm o rz sá k k a l e g y ü tt e lfo sz lo tt k ö p p e n y e z s e b é b e n . N e k e d c s a k e g y p e rc k e lle tt v o ln a tö l té n y t á s k á b a n m o c o ro g n i, c s u p á n e g y p e rc n e k tö r e d é k e jól c é lr a e m e lt p u s k a c s ő b e n , s m a g a d tó l f e l r o b b a n t á l v o ln a p a r a n c s o t te lje s íte n i. D e íg y h á n y ó d s z a fö ld b e n tiz e n n y o lc é v e m ár, p u ff a d t, m á lló m a d á r . E lé g e d e tle n v ag y , u g y -e ? S a jn á lo d , h o g y n e m re jtő z ö l e m b e r k o p o n y á b a n , o ly a n é b a n , ki él, ki szül. T izen n y o lc é v e fek sz e l így c s u p á n a fö ld f e jé b e n . S h id d el, a h o g y e kín ő rö l m e g , Ú gy fá js z te is a n é m a fö ld n e k . 11 �III. A HATÁRON V an ö n n é l n e tá n v a la m i v á m k ö te le s á r ú ? A k é rd é s m e g le p . M it kell b e v a lla n i? K önyvek — m u ta to m . C s a k le g y in t é s to v á b b m egy. K in csek ! — m o so ly o g . — V ih eti! Én c s a k rá le h e lte m s é le tr e kelve m in d ra g y o g ez a z é n r e jte tt é d e s te rh e m . B a rá to k . K arju k á tö le l. Így v o n u lu n k n y e lv e t c s e ré lv e — m íg küzd e fö ld ré m e iv e l — m e rt a v ers m a g a s b a ível — csen d b en a z e m b e r e k sz ív é b e . 12 �VIHAR BÉLA Lírai séta egy gyermekkor körül Csillagos ég a Malom utca fölött A h o g y fe h é r in g b e n k ilé p te m a n y á r i é js z a k á b a , e lő s z ö r k e r t ü n k r e t a p a d t te k in ­ te te m . A sö té tsé g ig é z e te á lta l e lb ű v ö lt re jté ly e s lá tv á n y t á r u lt e lé m : a b ó b itá s k u k o r ica s z á r a k ü te m e s e n le n g ő k ü lö n ö s tá n c a . A csen d , m in t éles k a r d su h o g o tt a z a k á c fá k á rn y a i k ö zö tt, s a k ú t p e re m é n . A fű, a v irá g á g y a p a ta k z ó fé n y e z ü s t z á ­ p o rá b a n fü r d ö tt, a h á z fa l m ö g ö tti k ö csö g k it á to t t sz á ja , m in th a k iá ltá s r a n y ílo tt v o ln a. T á v o l,a K á p rá s h e g y c sú c sá n eg y v o n a g ló fe lh ő fü s tö lg ö tt. S m in d e z t á tív e lte k u p o la s z e rű en a z é g b o lto z a t k ris tá ly k é k c s a rn o k a m illió n y i p a tto g ó , sz ik rá z ó c silla g ­ se reg év el. N em , m illió szem te k in te tt a m a g a s sá g b ó l re á m . a n y o lc év e s g y e rm e k re , s h a k ö ltő v a g y o k , ta lá n e je le n e t tito k z a to s szép ség e a v a to tt azzá, és sz ív e m re b ízta, h o g y m a jd a v ilá g ró l é n e k e lje k e g y szer, s e n n e k a z é jn e k k o z m ik u s ü z e n e té t p r ó b á lja m to lm á c s o ln i, k ö lte m é n y e k v á lto z a tá n k e re s z tü l, e g y eg ész é le te n á t, a m íg c sa k a jk a m o n k i n e m , h ű l a d al. Az elsüllyedt évtizedekből A lig te n y é r n y i h e ly e n m e n n y i e lle n té t s z a b d a lta k ü lö n b ö z ő tá b o r b a e k ö zség h a jd a n i la k ó it. A sz á z a d első é v tiz e d e ib e n eg y k ic s in y íte tt fe re n c jó z se fi M a g y a ro rsz á g la p u lt m e g itt, e b b e n a z Ip o ly m e n ti te le p ü lé s b e n . Ö rz s e n é n i, a v a k k o ld u s ­ a sszo n y a z irg a lm a s S z ű z A n y a n e v é b e n k ö n y ö rg ö tt a te m p lo m lé p c s ő n k ra jc á ro s a la ­ m iz s n á é rt. Ő a le g e le s e tte b b e k e t k é p v is e lte . F ö ld e s ú ri b ir to k o k v é g e lá th a ta tla n k ir á ly s á g a k íg y ó z o tt h e g y re fel, v ö lg y b e le. E g y é b irá n t szív ó s k ü z d e le m fo ly t a m in ­ d e n n a p i k e n y é ré r t. A p o rb a e s e tt f a la to t ősi tis z te le tte l m e g c só k o ltu k . K in e k -k in e k a z ö ltö zék érő l, m in t v a la m in ő e g y e n ru h á r ó l m e g le h e te tt á lla p íta n i, h o g y m e ly ik o sz tá ly h o z ta rto z ik . L á to m a ro k o k ó ra g y o g á s ú p a lo tá t, k é k lő c ím e ré v e l, a h o v á tilo s v o lt b e lé p n i a k á r k i fiá n a k . N a g y u ra k tito k z a to s é le te z a jlo tt le b e n n e , a m e ly rő l a g y e rm e k i k é p z e le t m e s e b e li v ilá g o t sz ő tt. A k i o d a ta rto z o tt, a z t fe u d á lis h ű ség g el, ille tt m e g sü v e g e ln i ö re g n e k , fia ta ln a k . L á to m A ssisi S z e n t F e re n c to n z u rá s szo lg á ló it, a h o g y s a r u b a n lib b e n n e k a k o lo s to r felé. L á to m a b u ja v á r k e r t b a lla d á s h o m á ly á t, a h o l a N ag y ság o s F e je d e le m b íb o r s á to r b a n sz é k e lt, a v ir ító lo m b k o ro n á k a t, a la n k á s ö sv én y v íz isz e k fű it, m é la tö rp é i b o h ó m o z d u la ta it, a tö rö k k o r lo v a s ja n ic s á r ja it idéző to ro n y m a ra d v á n y o k a t, a z é le s z tő t sz e le te lő v id á m S tr a s s z e r b á c sit, a k ö n y v k e re s k e d é s c sa lo g a tó k ir a k a tá b a n a ta r k a - b a r k a k é p e s k ö n y v e k e t és ó lo m k a to n á k a t. R im ó ci lá n y o k p iro s c siz m á s tü n d é r c s a p a ta g y ű rű z i a z e z e rs z ín ű v á s á r t: su m m á s p a ló c h e rc e g n ő k , cse lé d k irá ly k isa ssz o n y o k . N é h a a z e k e v a s, a k a p a re jté ly e s a la k ­ z a tú tá r g y a k a t e m e lt n a p v ilá g ra . A v a ro k , o z m á n o k , sz lá v tö rz s e k e d é n y tö re d é k é t, e l­ s ü lly e d t n é p e k ré z z e l v e r t sz á rs z á m ro n c s a it. Ó d iv a tú e la g g o tt h ö lg y e k z á rk ó z ta k b e o tth o n a ik b a , fő ú r i n e m z e d é k e k k ih a ló s a r ja k é n t. Ö k rö s sz e k e re k e n c s e r z e tt a rc ú b a r n a p a ra s z to k h ú z ta k e l k o m o r sz ó tla n sá g g a l. M ifé le f ü lle d t fe sz ü ltsé g h o n o lt e b b e n a z é v sz á z a d o s m ú ltú h e ly sé g b e n , a m e ly v a la h a n a g y tö r té n e lm i id ő k ta n ú j a v o lt. N é h a egy p is z to ly c s a tta n t, eg y ü g y v é d fő b e lő tte m a g á t, a p u tr ib e li B e re c J u lis k a m e g s z ö k ö tt n y a lk a s z e re tő jé v e l, a p a d k á n g u b b a sz tó a n y ó k á k v is s z a té r t 13 �k ís é rte te k rő l, e lá s o tt a ra n y k in c s e k rő l s u tto g ta k , p ö rg e tv e a b a b o n a o rs ó já t. A b e ­ c s u k o tt a b la k o k m ö g ö tt e lro n to tt, n e u ra s z té n iá s é le te k , k o n o k e lő íté le te k , fu lla sz tó e rő k la p p a n g ta k , O lá h é k n á l k o rp a le v e s t fő z te k e b é d re , a sz é p já r á s b ír ó n é m e g c s a lta f é r jé t — a ro ssz le á n y o k n a p e rn y ő v e l k e z ü k b e n o rv o si v iz itr e v o n u ln a k M á r e r d o k ­ to rh o z , egy v a k m e rő p o lg á rifjú , a s a r k i ü v e g e s fia A d y v e rs e k e t sz a v a l a B a ro k k sz á lló b e li m ű k e d v e lő -e lő a d á so n — m e g á llj, m e g á llj, k u ty a S z e rb ia , c s u k a s z ü rk e m e ­ n e ts z á z a d v o n u l a v a sú th o z , s h a jn a l ó ta a fő u tc a i ü z le t e lő tt a ssz o n y o k s e re g e s o ra k o z ik a k im é re n d ő te jé r t, a z Ip o ly fe lő l v ö rö s lo v a s o k v á g ta tn a k , föl, föl, ti r a b ja i a fö ld n e k — zen g i a z isk o la i k ó ru s, P ö s ty é n y n é l fe lro b b a n t a h íd — ú js á g o lja M eleg b ácsi, a csiz m a d ia , a z á llo m á s é p ü le té t m e g s z á lltá k a c if ra to lla s cse h lé g io ­ n á riu s o k , zen g a h a ra n g , m in t a z id ő é rc á g y ú ja , G y a rm a t fe lő l szu sz o g v a k ö z e le d ik eg y síp o ló acélm o zd o n y , c se n d ő rö k sz u ro n y a v illa n , J a n c s ó b á c s it lá n c o k k ö z ö tt v is z ik a z in te r n á ló tá b o rb a , le e s e tt a n a p s z á m á ra , a m é sz á ro s M ü lle r b á c si h a z a ­ t é r t a h a d ifo g sá g b ó l, v a la m i sz ü le tn i a k a r ó g o n d o la t, sz á n d é k v a jú d ik itt, m ik é n t a z e g ész o rsz á g b a n , h o g y a z é le t m e g ú ju ljo n , e lv ise lh e tő b b le g y e n , d e n e m tu d m e g ­ sz ü le tn i, és lá z a d a fö ld , re n g a k a s té ly k e ríté s , tű z v a n , tű z v a n , je lz ik a to ro n y b ó l, V á m o s ta n ító fe le sé g é n k itö r t a té b o ly , és a m ik o r az éj f e k e te u sz á ly a r e á t e r ü l a h á z s o ro k ra , eg y g y e rm e k r i a d t á lm o k a t lá t, a m e ly e k b ő l e g y sz e r v a ló s á g lesz és m e g rá z z a a v ilá g o t. Törvény é s örökség S e m m is e m o ly szé g y e n le te s, m in t a g y á v a sá g . A b b a n a z u tc á b a n a h o l é n n e v e l­ k e d te m , e z a tö r v é n y v o n a tk o z o tt m in d e n f iú r a a h á z k ü sz ö b é n tú l. A k i u g y a n is k i­ lé p e tt o tth o n a k a p u já n , a n n a k le k e lle tt g y ő z n ie te rm é s z e te s fé le lm é t, m e r t e z t k ö v e ­ te lte a z u tc a b e li g y e rm e k k ö z ö ssé g k e g y e tle n ü l sz ila j és ír a tla n p a ra n c s a m in d a n n y i­ u n k tó l. O ly k o r d z su n g e lm é ly i in d u la tú c sa tá k , b a n d á k b a v e rő d ő k a m a s z o k á d á z h á ­ b o rú ja d ú lt a T u g á rtó l a p iacig . D e e n n e k a z o rd g y e rm e k tö v é n y n e k n a g y n e v e lő e re je is v o lt. M e g v etés s ú jto tta a z t, a k i pl. m e g fu ta m o d o tt a v e sz é ly elő l, n e m tu d o tt a f á r a m á s z n i, e ls ír ta m a g á t h a fö ld re te p e r té k. F á jd a lo m , n e m á llíth a to m , h o g y a k é ső b b i é v tiz e d e k sú ly o s p r ó b á ja so rá n m in ­ d e n k o r b á tr a n v is e lk e d te m v o ln a , á m — ú g y le h e t — u tc á m ö rö k sé g é n e k k ö z sö n h e te m a z t, h o g y m a rc a n g o ló sz é g y e n tö ltö tt el, h a a k a r a to m e lle n é re m é g is g y e n g é n e k , m e g h á trá ló n a k b iz o n y u lta m . A b á to r s á g ra v a ló s z á n d é k ig é n y é t v itte m in n e n m a g a m ­ m a l é le te m ú tita r is z n y á já b a n . Z u h o g -e m é g m o s t is ú g y a z eső, m in t v a la h a ? A k o c siú to n v a d v á g tá b a n z ú ­ d u lt e lő re a z á p o r n y o m á n tá m a d t á r és se b e s s á r g a fo ly a m k é n t k ö z e lg e tt, m in t egy fé k e z h e te tle n v ízi iste n , a m e ly k ö n n y ű s z e rre l e ls ö p ö rte a g y e rm e k u jja k k a l e m e lt já té k o s h o m o k to rla sz o k a t. K i tu d ja á tu g o m i e z t a v íz m o sá st? — h a n g z o tt eg y v ir tu s k o d ó k iá ltá s . N osza, v a la h á n y tá r s a m á tle n d ü lt fö lö tte . V ég ü l é n k ö v e tk e z te m ,d e m i ta g a d á s, b e le p o ty ­ ty a n ta m a s á r te n g e r k ö zep éb e. F e ltá p á s z k o d v a is m é t n e k iira m o d ta m , s m in th a k é t k a ro m a t is m e re tle n e rő k e m e lté k v o ln a m eg. S ik e r ü lt? N e m s ik e rü lt? A z ó ta h á n y , e n n é l jó v a l ije sz tő b b á ro k m e re d e z e tt fe lé m , s n y ilv á n m é g n e m egy ily e n a k a d á ly t k e ll le k ü z d e n e m . S a h o g y h a jd a n m e g v ise lte n b á r, á tr e p ü lte m fö lö tte, ú g y se g ítse n á t so rso m s z a k a d á k a in in n e n sz á rm a z ó a k a r á s s a l a z Ig a z sá g és a Szabadság kettős szárnya. 14 �Egyébként satnya, vézna fiúcska voltam, aki mindig a rövidebbet húzta meg­ támadóitól. Egy napon azonban elhatároztam, hogy én is megismerem az erősek diadalát. Hosszas töprengés után kiszemeltem az áldozatot, egy nálamnál is sová­ nyabb nebulót. Alkonyattájt, amikor éppen a péktől vitte hazafelé a pirosra sült kenyeret, se szó se beszéd, nekirontottam. — M iért bántasz? — szólt rám döbbenten e sápadtarcű gyermek, — hiszen én nem bántottalak soha. — Ekkor ütésre emelt kezem lehanyatlott, s elundorodva önmagamtól, némán néztem őt. Nevét már réges­ rég elfeledtem, de szomorú szemének pillantását soha. Talán ekkor tanultam meg, hogy inkább a megbántottak, mint a bántalmazok oldalán keressem helyemet, s aki ártatlanra emeli öklét: becstelen. Jellemünk kialakulását annyi sok körülmény formázza, de néha elég hozzá egy röpke perc. Ha csakugyan az emberség csillagának követését választottam iránymu­ tatómul, ebben — hiszem — némi szerepe volt e szécsényi pillanatnak is, amelyért most halk hangon köszönetet mond a hazatért fiú. 15 �VIDOR MIKLÓS A hívás Á rn y é k o d a t ta l p a d h o z kötö zv e h u rc o lo d v é g ig a z u ta k o n A m e rre c s a k já rs z m e g f e s te d m a g a d d a l a fö ld e t sz ő n y e g ü l k ite ríte d m e g f o g h a ta t la n te s t e d e t És n e m tu d o d h o g y v á rla k v a la h o l h ig le v e g ő jű c s ú c s o k m e tsz ő s z e le k m a g a s á b a n S zikláim fe lh ő k b ő l k ö v ü ltek k ristá ly c sillá m a ik a c s illa g o k s n y á ja m n a k s z á m a d ó ja a k ö d s z a k á llú M é r h e te tle n M ire e lé rs z le k o p ik ta l p a d r ó l a lá n c e lfo g y á rn y é k o d is 16 �VÁRSZEGI GYÖRGY Dobszóló Z s íro sk e n y é r. H e te k ó ta m in d e n n a p z síro sk e n y é r. M á r a h á tu k b o rs ó d z o tt, h a ziz z e n n i h a llo ttá k a p a p ír t. É s m ic so d a e lé g e d e tts é g ü lt a z a rc á n , m íg k is f a tá s k á já n ö ssz e k u c o ro d v a e lő b o n to tta , a p r ó k o c k á k ra v á g ta , h ogy te le le tt az eg ész ú js á g p a p ír sz é p e g y e n le te s re v á g o tt, ró z s a s z ín te te jű z síro sk e ­ n y é rd a r a b o k k a l. Ö s s z e c su k h a tó a lu m ín iu m p o h á r b ó l iv o tt v iz e t u tá n a , u n d o k k ló ro s v izet, a m i z a v a ro s a n , la n g y o s a n fo ly t a csap o n . Ő k k e tte n v é g ig b o lo n d o z tá k az e b é d id ő t. G éb ics, a p a tta n á s o s , id é tle n k e d e tt, B ú zás m e g v a sta g , zsíro s h a n g o n rö h ö g ö tt ho zzá. K e n y é rh é ja t, a lm a c s u tk á t h a jig á l­ ta k eg y m ásh o z, te le s z e m e te lté k a z ú j la k á s o k a t. A z ö re g e z t n e m sz e re tte , d e n e m ­ ig en s z ó lt é rte . Á lta lá b a n k e v e s e t szólt. R ö v id , s z á ra z m o n d a ta i ú g y k o p p a n ta k az ü re s fa la k k ö zö tt, m in t a k a la p á c s ü té s . D ö g le te se n fo r ró v o lt a z a n y á r. A z Új la k á s o k u n d o rító fe sté k sz a g a , a h íg ító k b ű ze r á ü le p e d e tt a to r k u k ra , ö k le n d e z n i le h e te tt v o ln a tőle. E g y ik d é lb e n a lm á v a l k ín á lta a z ö re g e t B ú zás. H a z a iv a l, sz a b o lc si a lm á v a l. V e tt egy sz em et, sz a g o lg a tta , ta p o g a tta , ú g y v á g ta k e tté . — E z a z ig azi f a j ta — b ó lin to tt s z a k é r tő e n. — N e k ü n k is v a n b e lő le P e s tlő rin c e n . A n e v é t is m o n d ta a z a lm á n a k , íg y m o n d ta : D elicsesz. — C sa k u g y a n a z — h a g y ta r á B úzás. A ttó l a n a p tó l k e z d v e b e sz é lg e tte k g y a k ra b b a n a k e rtrő l, g y ü m ö lc sö srő l. B ú zás k e z é b e n o ly a n k o r s u tá n m e g á llt a sz e rsz á m , s ó h a jto tt, iz g e tt-m o z g o tt, k é t m o n d a tta l r á le h e te tt v o ln a sz ed n i, h o g y k é r je k i a m u n k a k ö n y v é t. K ö n n y ű a z ily e n v é n t r o t ­ lin a k , a k in e k m in d e n e m e g v a n , a c su k ló sb u sz h a z á ig fu rik á z z a , e lb a b r á l o tth o n a k e rtjé b e n , i t t m e g p o fá tla n k o d ik a z síro s k e n y é rre l, h o g y n y u g d íjb a n e d u g já k ! B ú zás é js z a k a is e z e n g y ö tö rte m a g á t. V é g te le n h o s s z ú n a k tű n te k a z o k a n y á r i é js z a k á k , a ta k a r ó s ü tö tte a te s té t. — É n — m o n d ta h a b a rc s k e v e ré s k ö z b e n a z ö re g — , m á r k ig o n d o lta m , sz ő lő t t e ­ le p íte k a z ősszel. N ag y sz e m ű t, n e m e s e t. A c se m e g e ü z le t k ir a k a tá b a n lá tn i o ly a sm it. — A sző lő so k v e sz ő d sé g e t k ív á n — d ü n n y ö g te B ú z á s és le g u g g o lt, h o g y jo b b a n k é z re tu d j a ig a z íta n i a c s e m p e la p o k a t. — A z ig a z — m o n d ta n a g y s o k á ra a z ö reg . — D e é n c s a k e g y p á r tő k é t a k a ro k , lu g a s n a k . M in d ig a k a r ta m eg y lu g a s t, a h o n n a n sző lő t tu d s z a k íta n i a z u n o k á m . A h o g y o tt á llt m e g h a jo lv a a z u h a n y ró z s a a la tt, m a g a se m lá ts z o tt n a g y o b b n a k egy tíz e g y n é h á n y év e s s ih e d e rn é l. — A z tá n m e k k o ra a z a k e r t? — k é rd e z te eg y d é le lő tt B ú zás. E s e tt a z eső o d a ­ k in t, s z ü r k e v o lt a z eg ész v á ro s. — A k e r t? — p illa n to tt r á a z ö reg . — N e m tú ls á g o s a n n ag y . H a n e m a fe k v é se ! M eg a z tá n a h áz, h á ro m sz o b á v a l. A so k g y ü m ö lc sfa . M eggy, k a js z ib a r a c k , k ö rte , a lm a . A m it a k a r . R ib iz lib o k ro k , m á ln a . V a n v e le b a j, n e m m o n d o m . A fia m o ly a n b e o s z tá s b a n v a n , h o g y n e m se g íth e t. D e c sin á lo m é n sz ív e se n ! A z e m b e rn e k a n n y i m a r a d ö re g sé gé re , h o g y lá t ja a g y e re k e i b o ld o g u lá sá t. 17 �N ed v es ro n g g y a l tö r ö lte v ég ig a le c s e m p é z e tt f a l a t s v a la m i m o s o ly -fé le b u jk á lt a z a rc á n . — A m ik o r a ré g i la k á s t, a p e stit, e lc s e ré ltü k a m o s ta n iv a l, é n is b e le a d ta m a k is p é n z e m e t. A fia m é k n e m a k a r tá k . D e u g y a n m ire m á r n e k e m a p é n z ? A m ik o r o tt a k e rt, m e g a z u n o k á m . S o h a se m b e sz é lt m é g a n n y it, m in t a z o n a d é le lő ttö n . — C sa k a z t n e m é r te m — n y o m k o d ta p a tta n á s o s á ll á t G é b ic s — , h o g y h a e g y ­ s z e r e lé rte , a m it a k a r t, m it n y e li m é g it t a c e m e n te t? M in e k k e ll, h o g y m é g m in d ig tö r je a c s o n tjá t? — P e d ig a fia is e rr ő l p ré d ik á l, ú g y le h e t — e m e lte fe lé je b o rz a s sz e m ö ld ö k é t B úzás. — A fia m ? — a p ró c s k á k a t b ó lo g a to tt a z ö reg és a k ö rm é t v iz s g á lta , m in th a az ö tlö tt v o ln a eszébe, h o g y m in d e n e m b e r fiá n a k fe k e te a k ö rm e a lja , c s a k a g ip sszel, c e m e n tte l d o lg o zó k é fe h é r. — H á t c sa k u g y a n a z t m o n d ja . M eg a m e n y e m is. A p a, p ih e n je n le, id e ü ljö n , o d a fe k ü d jö n ! In té z i-e m á r a n y u g d íjá t? M it szó l a v ilá g , hogy m in d a k e tte n k e re s ü n k , a z tá n m a g á t is d o lg o zn i h a g y ju k ? — N a lá t ja — m o n d ta B ú zás és k im e n t a k o n y h a i csap h o z, m e r t h a lla n i le h e te tt, hogy m e g te lt a vö d ö r. — N o h á t n e m is a k a r o k é n so k á ig g ü rc ö ln i. M ég e z t a z é v e t. M iv e l J ó z s ié k m e g ­ v e tté k a k o csit. H a d d jö jjö n m é g egy k ic s it a pénz. — M ily en k o c sit v e tte k ? — h a g y ta a b b a a k o p á c so lá st G ébics. — F e k e té t. O ly a n h o ssz ú a h á tu lja , h o g y össze le h e tn e té v e s z te n i a z e le jé v e l. De a n e v é t n e m tu d o m m eg je g y e z n i. — A z a n n y á t! — f ü tty e n te tt G éb ics. — B iz to sa n F o rd T a u n u s v a g y O p e l R e k o rd . A n a g y k u ty á k m in d az o n já r n a k . A m a g a J ó z s ija is a la p o s a n f e lk a p a s z k o d h a to tt a s z o c ia lista u b o rk a f á ra ! N e v e tte k , a z ö re g is v e lü k n e v e te tt. O ly a n v o lt a n e v e té se , m in th a g ip sz c s ik o r­ d u lt v o ln a a fo g a i a la tt. A d é le lő ttö k v o lta k a le g ro h a d ta b b a k . A m ik o r a leg felső e m e le te t e lé rté k , a fo rró s á g is fo k o z ó d o tt. M eg a z tá n re g g e l m in d e n d ö cögősen in d u lt, h u z a v o n á v a l. G é b ic srő l k ile n c ó ra tá jb a n m á r p a ta k o k b a n ö m lö tt a víz, k é s le k e d e tt a z a n y a g g a l; m u n k á ja a se m m iv e l v o lt e g y en lő . J ú liu s e le jé n k a p tá k m a g u k m e llé m á s b rig á d b ó l s B ú zás n y o m b a n r á r a g a s z to tta a G éb ic s n e v e t. M e rt m in d ig fic á n k o lt, id é tle n k e d e tt, so h a s e m le h e te tt k o m o ly ra v e n n i a s z a ­ v á t. G y a k ra n m e g e se tt, h o g y re g g e le n k é n t v ö rö s re g y u lla d t sz e m e k k e l, k é sv e á llíto tt be, m e g le h e te tt sz é d ü ln i a le h e le té tő l. O ly a n k o r b e n d z só z o tt a v a k o ló k a n á lo n és c in g á r lá b a in k o m ik u sa n v o n a g lo tt hozzá. B ú z á s rö h ö g ö tt r a jta , te ts z e tt n e k i e z a m a rh á sk o d á s. E g y sz e r m e g p ró b á lta m a c k ó sa n, e s e tle n ü l u tá n o z n i eg y tá n c d a lra , a m it h e te k ó ta ü v ö ltö z ö tt a rá d ió . — T é sz ta az egész — jö t t o d a G éb ics. — A d o b sz ó ló t fig y eld . A g á z b o y le rh e z lé p e tt és fe rg e te g e s r itm u s t d o b o lt h o rg a s u jja iv a l, m in th a m e g ­ v a d u lt v o ln a . H o ssz ú k á s fa d a r a b o t k a p o tt a fo g ai közé, m in t egy d o b v e rő t és v ic s o rí­ to tt, n e d v e se n fé n y lő h a ja b e le ló g o tt a h o m lo k á b a . — M a rh a v a g y te — m o n d ta B ú zás. G éb ics k if u lla d v a v ig y o rg o tt, tr ik ó já v a l tö r ö lte a z a rc á t. 18 �— A dobszóló! M in d ig a z t fig y e ld , a tö b b i sm a fu . A z e g ész b ita n g é le t eg y n a g y m e llé b e sz é lé s. V e re d a ta m ta m o t, c sin á lo d a r o n d a m e ló t, a tö b b i m e g rin g a tó z ik hozzá. M a jd m e g ö le lg e tn e k , h o g y d e ré k s z a k m u n k á s v ag y , a z tá n id e jö n n e k á z ta tn i a z ü le p ü k e t a z ö ld cse m p é s f a la k közé. — M ég m in d ig ré sz e g v a g y — c só v á lta a f e jé t B ú zás. D é lu tá n r a re n d s z e rin t e lig a z o d ta k a d o lg o k . G é b ic s m á m o ra e lsz á llt, a z o n tú l m in ­ d e n m o z d u la ta a r a n y a t é rt. A u g u sz tu s u to lsó h e té n e k s z e r d á já n f e ln é z e tt h o z z á ju k a m u n k a v e z e tő . — N o, h o g y v a n n a k a z a lm a fá i, T a k á c s b á c si? — n e v e te tt a z ö re g re . — A zok fia ta lo sa n , é n m e g ö reg esen . A m u n k a v e z e tő t n e m a k e d é ly e ssé g e h o z ta fe l a h a to d ik ra . V a k a ró z o tt, h o g y k i ­ ló g n a k a h a tá r id ő b ő l é s fű z n i k e z d te ő k e t: d o lg o z z á k v ég ig a s z a b a d s z o m b a to t. R á ­ á llta k , b á r B ú zás n e m szív e se n . K á ro m k o d o tt, h o g y sz o m b a to n , v a s á r n a p n in c s a sz á llá s o n m e le g étel. A z t is m o n d ta : n e m rib a n c o s fe h é r n é p a m u n k á s e m b e r, h o g y b á r k i k e d v e s z e r in t rá n g a s s a , ily e n n in c s a k o lle k tív sz e rz ő d é sb e n . D e a z é r t m a r a d t. K o m o ra n és e ls ö té tü lt á b r á z a tta l. L á tn iv a ló v o lt, h o g y d e h o g y is a m e le g é te l, a fia ta la s s z o n y h iá n y z ik n e k i. A z ö reg , h o g y c se n d e sítse , p é ld á ló z o tt, a m a g a f i a ta l­ s á g á t e m le g e tte , d e B ú z á s r á h o r k a n t: — M ag a k ö n n y e n b eszél! I t t la k ik eg y k ö p é sre ! V á r ja a jó o tth o n i é te l, m e g v a n , a k i a fe je a l j á t e lig azg assa! — H á t v a n , a z ig a z — h a llg a to tt el T a k á c s. S z o m b a to n k éső d é lu tá n ig h a jt o tt á k m a g u k a t. J ó l h a la d ta k , lá ts z o tt: o k o sa n s p e k u lá lt a m u n k a v e z e tő . H a m in d e n jó l m egy. jö v ő h é t k ö z e p é n b e v é g z ik a m u n k á t — v é lte a z öreg. B ú z á s n e m f e le lt rá , n e m v o lt k e d v e h o zzá. H a b e v é g z ik , h á t b ev é g z ik . A k k o r m i v a n ? Ú j é p ü le t v á r r á ju k , k o n y h á k , fü rd ő sz o b á k . C ifra m o z a ik p a d ló , c se m p é k : fe h é re k , zö ld ek , s á rg á k . A z eg ész v ilá g egy ó riá s i fa l, m e ly e t b e k e ll b o ríta n io k sz á z ­ e z e r m e g m illió c s e m p e la p p a l. M ik o r le sz v é g e e n n e k ? A b u m liz á s n a k a v o n a to n , a z íz te le n ü zem i k o sz tn a k , m e g a z é js z a k á k n a k , a m ik o r c sa k a p á r n á j á t s z o r íth a tja m a g á h o z az e m b e r? F á r a d t v o lt B úzás. G é b ic s is k ó k a d ta n ü lt a k ü sz ö b ö n , m in th a B ú z á s n y o m o tt h a n g u la ta r á r a g a d t v o ln a . A c ig a r e tta is e rn y e d te n c sü n g ö tt a sz á ja szélén . C sú n y a és a la k ta la n s z á ja v o lt G é b ic sn e k , m in t k é t v a sta g , v ö rö s v o n a l. — N a m e g y ü n k ? — k é rd e z te B úzás. — V á r ja n a k — jö t t k i a z sá k o k k ö z ü l, n a d r á g j á t p o ro lv a a z ö reg . V a la h o n n a n e lő v e tte a k is fa tá s k á t. — B a ra c k — m o n d ta re s te lk e d ő m o so lly a l. — M eg ig é rte m , h o g y h o zo k b e lő le k ó sto ló t. C s a k u g y a n b e sz é lt a m ú ltk o r v a la m i k ü lö n le g e s f a jta ő sz ib a ra c k ró l, d e m á r e l­ fe le jte tté k . — N o c sa k fo g y a s sz á k — to lta fé lre a tá s k a te te jé n a g y ű r ö tt ú js á g p a p írt. — É n in k á b b a le v é t — te k e r g e tte a n y a k á t G éb ics. D e a z é r t v e tt a z ő sz ib a ra c k b ó l. N a g y sz e m ű v o lt és illa to s. A m ik o r b e le h a ra p ta k , v é g ig c s u rg o tt a le v e g ip sz fo lto s n a d rá g ju k o n . — H á t, c s a k m e g te re m ez i t t is — h ü m m ö g ö tt B úzás. — D e m e g ám . H á ro m fá v a l v a n b elő le. A d ja ez a te rm é s t, c sa k g o n d o z n i k e ll, m e g é rte n i a titk á t. — T itk á t? — c s o d á lk o z o tt r á G ébics. 19 �— A titk á t. N em m in d e g y az, h o g y h o g y a n n y e se m , m ik o r p e rm e te z e m . Á rn y é b a ü lte te m , v a g y n a p fé n y e s o ld a lra . A g y ü m ö lc sfa o ly an , a k á r a z e m b e r. A h á n y , a n n y i­ féle. — Ez sz e n tig a z — e r ő s íte tte B úzás. A z ö re g o tt á ll t fö lö ttü k , m íg ta r t o t t a b a ra c k b ó l. M o so ly g o t és a p ró fé n y p o n to k v o lta k a szem éb en . E lh a jig á lt m a g o k k o p p a n ta k a f ű tő te s t b o rd á z a tá n . — H á t ily e sm iv e l v e sz k e lő d ö m é n sz a b a d id ő m b e n — m o n d ta , m íg b e c s u k ta a tá s k á t. — J ó m a g á n a k — ló g a tta a fe jé t B úzás. — M o st e lc s e ré ln é m a z e n y é m m e l a v a s á r n a p já t. — T ré az é le t — szö g e z te le G éb ics és e lő r e in d u lt a lép cső n . A s a rk o n m in t m in d e n n a p , ő k jo b b r a fo r d u lta k , a z ö re g b a lra . B ú z á s h o ss z a n n é z e tt u tá n a és m e g rá z ta a fe jé t. — A m e n y e b iz to sa n tö ltö ttk á p o s z tá v a l v á r j a a v é n fosost. M e llé k u tc a i ta lp o n á lló b a n i t tá k m e g a k é t fé l sz ilv á t. G é b ic s h ir te le n e z t k é rd e z te : — M iv el ü tö d e l a v a s á r n a p o t? — S e m m iv e l — r á n d íto tt a v á llá n B ú zás. Á llt a g o m b a m e lle tt és re p e d e z e tt k ö r­ m é v e l v o n a la k a t h ú z g á lt a p o h á r v a s ta g o ld a lá ra . — V ágd m a g a d re n d e s sz e re lé sb e , a z tá n m a jd é rte d m eg y ek . az C s a k u g y a n m e g je le n t a sz á llá so n m á s n a p d é le lő tt. — T á m a d t eg y v ilá g m g v á ltó ö tle te m . K iu g ru n k L ő rin c re , tis z te le tü n k e t te s s z ü k ö reg n él. P a la c k o z o tt b o r t te t t a z a s z ta lra . — E z t b e sz e d e g e tjü k n á la , e ld u m á lg a tu n k eg y k ic sit. L e le g e ljü k a z e g y ik b a r a c k ­ fá já t. — D olgozik a z ily e n k o r — h ú z ó d o z o tt B ú zás. — T a lá n a fia se n a g y o n ö rü ln e . — A ttó l te n e ta r ts — le g y in te tt G ébics. — H á t jó — e g y e z e tt b e le B úzás. J ó d a r a b o t g y alo g o san te tte k m e g a z ú tb ó l. G éb ic s s ö r t fiz e te tt, k é ső b b k o n y a k o t itta k . K e lle m e s v o lt a lan g y o s, té tle n lö ty ö g é s a z u tc á n . B ú z á s e d d ig n e m is m e r te P e s tn e k a v a s á r n a p i a rc á t. A k im e n ő s fe h é r in g v o lt r a j ta , a m it h a z a u ta z á s h o z k é ­ s z íte tt b e a z asszony. S z e re tte a f e h é r in g e t B ú zás. — S to p — m o n d ta eg y u tc a s a rk o n G éb ics. S tr a n d tá s k á s n ő k h ú z ta k e l m e lle ttü k , sz e m b e n a n a p fé n n y e l. H o ssz ú k á s, fin o m c o m b ju k á td e r e n g e tt a v é k o n y ru h á n . R á ju k is p is s z e n te tte k , d e n e m f o r d u lta k v issza. — A z tá n o d a ta lá lu n k - e ? — k é rd e z te B ú zás. G é b ic s n e v e te tt és a z u tc a i sz e m é tg y ű jtő b e d o b ta a c ig a re tta v é g e t. E le g á n s m o z d u la tta l tu d ta e ld o b n i a c sik k e t. A u tó b u ss z a l fé ló rá ig se m t a r to t t a z ú t. — I t t le n n é n k — m o n d ta G éb ics. C se n d e s u tc á c s k a v o lt, k é ts z e r is v é g ig s é tá l­ ta k r a j ta , k e re s té k a h á z a t. G é b ic s v a k a ró d z o tt. — E z t m á r n e m é rte m . — N o u g y e — m o n d ta B ú zás. K is v e d le tt té g la é p ü le t e lő tt á llta k . L á th a tó v o lt, h o g y b o n ta n i v a g y b ő v íte n i a k a r j á k : a g o n d o z a tla n u d v a ro n té g la - é s s ó d e rh a lm o k é k te le n k e d te k . T ö re d e z e tt lé p c s ő so r m e lle tt ro ssz ed é n y b ő l k u ty a le f e ty e lte a v izet. — K e re s n e k v a la k it? 20 �Negyvenes forma nő jött oda a kapuhoz, félretaposott férfipapucsokban, kezében fanyelű késsel és fej vöröshagymával. — A boldogságunkat — vigyorgott rá Gébics. — Nem tetszik ismerni egy Takács Gyula nevű embert? — kérdezte Búzás. — Ismerem. Maguk kicsodák? — Dolgozók — komolytalankodott Gébics. — A z a bizonyos Takács a górénk. Apró szürke szemei voltak az asszonynak és hunyorgott is, valószínűleg a hagyma miatt. — A Gyula bácsi? — nyitotta meg a kaput. — Nincs itthon, de ha a szoba miatt jö tte k ... — A zt hiszem, rossz helyen járunk — próbálta magyarázni Búzás. — Mi egy alacsony kis öreget keresünk. Hogy is mondjam csak... Olyan fehér kis bajúsza van. — Az. A Gyula bácsi. Hat éve az albérlőm. Tessék csak erre — és lábával félre­ tolta a kutyát. Gébics felvonta a vállát és nagyvonalúan szökdécselte át a sóderkupacokat. Búzás bambán cammogott utána, olyan arccal, mintha meglopták volna. A szoba félhomá­ lyos volt és sivár. A z asztalon megismerték az öreg fatáskáját. — Kicsit rendetlenül vagyunk — mondta az asszony. — Konyhát akarunk tol­ dani az épülethez, meg üvegezett verandát. Ide gondoltam a másik ágyat — mutatott a szekrény mellé. — A dívány meg elfér a sarokban. Kitárta a csomagolópapírral elsötítétett ablakot: a szobába világosság és ételszag tódult. Búzás gyámoltalanul ténfergett, verejték gyüngyözött a homlokán. Már bánta, hogy Gébicshez kötötte magát. — Gyula bácsi hol van most? — kérdezte tompán. kat. — Elténfereg a parkokban ilyenkor a jó időben. A sétálókat nézi meg a virágo­ Ez a mániája. — Meg a gyümölcsfák — vetette oda Gébics. — A z — mosolyodott el az asszony. — Mindig arról beszél. De nincs itt ahhoz terület. Am i van, az kell a tyúkoknak, nyúlnak. — De a fiának nagy portája van — mondta reménykedve Búzás. — Ott kedvére babrálhat a kertben. — Á, senkije sincs a Gyula bácsinak. A felesége korán elhagyta. Iszákos ember lehetett, ahogy a szavából kivenni. Mi nem firtatjuk. Jól megvan itt, a pénzt is pontosan ideadja. Én ragaszkodom a pontos fizetéshez. Ha már egyszer megadom a lakó kényelmét. — Klassz a kégli — nevetett Gébics és az asszony lábaira nézett, melyek vasko­ sak voltak és szőrösek, mint a férfilábak. nak — A lakbér fejenként háromszáz. Ágyneműmosással. Pesten ennyiért nem kap­ szobát. — A z biztos. Még rokoni alapon sem. — Akkor hát érdekli magukat. — Cseppet sem. Mondhatnám így is: a kégli almás. — De hát magukat Gyula bácsi kü ldte. .. Nem a szoba miatt jöttek? — húzta összébb a szemét az asszony. A z jutott eszébe, hogy tulajdonképpen nem is ismeri ezeket. Ha ketten elállják az a jtó t. .. 21 �— M it a k a r n a k it t a k k o r? — k é rd e z te é lesen . — S e m m it — in d u lt az a jtó fe lé k o m o ra n B ú zás. — C s a lá d lá to g a tá s — tá r ta s z é t a k a r j a i t G éb ics. A z asszo n y m á r lá tta , h o g y n in c s k ü lö n ö s e b b v eszély . S a m ú g y is n y itv a a z a b la k . B o lo n d o t ű z n e k b e lő le ? M á r tá m a d o tt. — V elem n e sz ó ra k o z z a n a k , fe n e a d o lg u k a t! — m é g a z u d v a r r a is u tá n u k k i­ á llto tt: — J o b b , h a e lv isz ik a b ü d ö se t! A z é n u r a m ö n k é n te s re n d ő r. — A d j’ is te n eg észség é re — n e v e te tt G éb ics. Á llta k a k o p á r u d v a ro n , se h o l se m lá t ta k g y ü m ö lc sfá t. — G y e rü n k in n e n — d ü n n y ö g te B ú zás. T a k á c s G y u la n e m je le n t m e g h é tfő n a m u n k a h e ly e n . B e te g e t je le n te tt — k ö z ö lte a m u n k a v e z e tő , a k i egy k ö v é rk é s , v ö rö s h a jú e m b e r t a d o tt m e llé jü k a d é le lő tt fo ly a ­ m á n . A z é p ü le te t is a v ö rö s h a jú v a l fe je z té k be. S z e p te m b e rb e n ú j b rig á d o k a la k u l­ ta k , G éb ics és B ú zás m á s -m á s c so p o rtb a k e rü lt, m e g fe le d k e z te k a z ö re g rő l. Ősz v é g efelé a z tá n h a llo ttá k , h o g y b e n t j á r t a k ö z p o n tb a , n y u g d íja z ta tá s á t k é rte . Á llí­ tó la g m e g is ju ta lm a z tá k . A z ig a z g a tó m a g á h o z h ív a tta ; sz é p e n b ú c s ú z ta ttá k h o ssz ú sz o lg á la ta u tá n . E z t G éb ics ú js á g o lta ú g y d e c e m b e r tá já n , a m ik o r eg y s z a k s z e rv e z e ti ta g g y ű lé s v é g é n B ú z á sb a ü tk ö z ö tt. — M o st m á r k e d v é re s ó d e r o lh a t a csen g ő b a ra c k r ó l — je g y e z te m e g g ú n y o s f in ­ to r ra . M a jd h o z z á te tte : — A z é rt n e m g o n d o lta m v o ln a ró la . O ly a n b e c sü le te s k é p ­ e rn y ő je v a n . B ú z á s n e m v á la s z o lt. A r r a g o n d o lt, h o g y a n n a k a g y ü m ö lc sö sk e rtn e k v a la h o l a z é r t m é g is c s a k lé te z n ie k e ll. Ig e n : s z ilá rd a n h itte , tu d ta , h o g y lé te z ik fia a z ö re g n e k , a k e r t is igaz, a z u n o k a is a k i, le s z a k ítja a sz ő lő t a r r ó l a lu g a sró l. L é te z n iök k e ll! M e rt k i se m le h e tn e b ír n i, hogy a z n e íg y legyen. A b b a m á r b e le is le h e tn e h a ln i. 22 �TÓTH ELEMÉR Pásztóiak Csohány Kálmánnak S z é lk a k a s to ro n y -ty ú k k a l p árz ik , h a r a n g l á b re c c s e n , jö n n e k a p á s z tó ia k su b á b a n és bekecsben. É g b o ltju k s z a r k a lá b a s , c siz m á ju k s a r k a g y é m á n t, lé p te ik , m in t a m ik o r szél b o g o z z a a s z é n á n k . S záll a m a d a r a k h e ly e tt a m e n n y b ő l n é h á n y a n g y a l, h in tá z ik a z á g a k o n , m íg n e m m in d p o r b a z u tty a n . N ézik a fa lu s ia k é s sz ív d o b o g v a lá tjá k , g ö n c ü k b ő l a z a n g y a lo k a c s illa g o t k irázzák . POLGÁR ISTVÁN Vagy mindent, vagy semmit V a g y g o n o s z v ag y , v a g y o s to b a . E lh a g y a t á r s a d , h o g y h a ú g y n é z e l rá , m in t ro n g y ra , h a n e m v a g y m á s , c s a k o s to r a , h a n e m r a g y o g h a t fel s o h a s e n a p j a , s e a h o ld ja , h a ö v é c s a k m o rz sa m it n é h a löksz n ek i o d a . 23 �A férfi o ly a n , s z é g y e n é s a lá z k o d á s kivégzi. V ag y m in d e n t v á r a férfi, v a g y se m m it. S z e s z é ly e s k e d é s n é lk ü l, v a g y s e h o g y - e z t kell m e g é r ts d m á r v é g re e g y sz e r. VARGA RUDOLF El kerget em C s o n to s o d ik b e n n e m a je g e n y é k ig é rő h a jd a n i sz e re le m , ő s z - c s illa g o t, sz e le t le n d ít a k ét kezem , fö ld ö n v a n a lá b a m , n a p o t v e r a fe je m , v a d k a c s a t o llú s z e le t: a z őszt, lo b o g ó h a jja l k e rg e te m . Kö v e t t e m a s z e r e n c s é m e t U tá n a m k ö p ö tt a fa lu m , — k ita g a d o tt, én n e m b iz o n y g a tta m m a n k ó s , ö re g s z ü lő h á z a m n a k : m e g f o jta n a k a h o r g a s u jjú o rg o n a b o k r o k , g ö r b é n n é z n e k rám a tyúkok, k o rh ely fák . K öv ettem a s z e r e n c s é m e t v o n a to n , g y a lo g ti lá ttá to k , h o g y a n p o rz o tt u tá n a m a z e m lé k e k b o ly h a , r á g ta m a k örm öm , — b e le f á jd u lt a z o tth o n i n a g y s z e g é n y s é g b e f ia ta l, s u h a n c fe je m . 24 �ÉLETÜNK VONSIK GYULA Gondolatok az új gazdasági mechanizmus és a kultúrális fejlődés viszonyának néhány kérdéséről A z á lta lá n o s tá r s a d a lm i m o z g á s tö rv é n y e k b ő l fa k a d , h o g y a k u ltu r á lis fe jle sz té s ta r ta l m á t , a fe lh a s z n á lt eszk ö z ö k e t, az e rő fe sz íté se k n a g y sá g á t, e ls ő so rb a n a tá r s a d a ­ lo m g a z d a sá g i fe jlő d é se á lta l tá m a s z to tt sz ü k s é g le te k és le h e tő sé g e k h a tá r o z z á k m eg. E zek a tá r s a d a lm i f e lté te le k a z o n tú l, h o g y m i s z o c ia liz m u st é p ítü n k , k ife je z é s re j u t ­ n a k m in d e n k o ri g a z d a sá g i é s p o litik a i f e la d a to k b a n is. A z á lta lá n o s te n d e n c iá n b e lü l te h á t v a n n a k a sz o c ia liz m u s é p íté s é n e k k o n k r é t p e rió d u s a i, a m e ly e k a k u ltu ­ r á lis fe la d a to k te k in te té b e n ta r ta lm i je g y e k b e n , a z e g y es k o n k r é t fe la d a to k s o r re n d i­ sé g éb en , eg y m á sh o z v a ló v is z o n y á b a n je le n tk e z n e k . A k u ltu r á lis fo ly a m a t ta r ta lm i je g y e in e k és ir á n y ítá s á n a k — a v isz o n y la g o s ö n á lló sá g m e lle tt is — sz ü k s é g sz e rű e n k e ll ig a z o d n i a tá r s a d a lo m g a z d a sá g i é s p o litik a i sz fé rá ih o z . T á rs a d a lm u n k b a n a g a z d a sá g o t sz e m le lv e , je le n le g a la p v e tő e n k é t, d e v a ló já b a n egy, sz e rv e se n összefüg g ő n a g y fo ly a m a t k ib o n ta k o z á s á n a k v a g y u n k a ta n ú i. E gy ik , h o g y a te r m e lé s t n a p ja in k b a n v ih a r o s g y o rs a sá g g a l m o d e r n iz á lja a tu d o m á n y o s ­ te c h n ik a i fo rra d a lo m , a m á s ik a lk o tó e le m az ú j g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s b e v e z e té sé ­ v e l k a p c so la to s. A k é t fo ly a m a t a z o n b a n e g y ü tte s e n c sa k k ö lc sö n ö s e g y m á s ra h a tá s ­ b a n v a ló s u lh a t m eg. A te c h n ik a i f o r ra d a lo m n a k és v e le e g y ü tt az ú j g a z d a sá g i m e c ­ h a n iz m u s b e v e z e té sé n e k m e ssz e m e n ő k ih a tá s a i v a n n a k a m ű v e lő d é s re és a n e v e lé sre , a fe ln ö v ő if jú s á g és a m á r fe ln ő tt n e m z e d é k re e g y a rá n t. L é n y e g é b e n ú j k ö v e te lm é ­ n y e k a d ó d n a k a tá r s a d a lm i v isz o n y o k fe jlő d é sé b e n , az e m b e r e k tá r s a d a lm i e g y ü tté ­ lé s é n e k fo rm á ib a n , a k u ltu rá ló d á s b a n , a sz a b a d id ő f e lh a s z n á lá s á b a n stb . N e m az a k é rd é s te h á t, h o g y az á lta lá n o s tá r s a d a lm i fo ly a m a t é rv é n y e s -e a k u ltu r a te r ü le té r e is h a n e m az, h o g y h o l m e n n y ire és m ik é n t. A z ö ssz e fü g g é se k k e re s é s e k o r a la p v e tő e n k é tf é le je le n sé g g e l v a n d o lg u n k , a m e ly e n b e lü l te rm é s z e te s e n a k é rd é s e k s o k a s á g a v á r m e g o ld á sra . I. A gazdaságban v ég b em en ő v á ltozások k u ltu rával szem b en tám asztott tartalm i k ö v etelm én y ei. II. A gazdasági m ech an izm u s reform ja és a k u ltu rá lis terü let k özgazd asági és irá n y ítá si k érdései. E z e k n e k a p r o b lé m á k n a k se m te lje s k ö rv o n a la z á s a , sem p e d ig az eg y es m e g fo ­ g a lm a z o tt k é rd é s e k m in d e n o ld a lú v iz s g á la ta a c ik k n e k n e m c é lja — tö b b e k k ö z ö tt a te r je d e le m k o rlá to z o tts á g a m ia tt se m — c s u p á n n é h á n y á lta la m fo n to s n a k ta r to tt k é rd é s t k ív á n o k é rin te n i. 25 �I. A gazdasági m ech an izm u s és a k ultura viszon yán ak n éh án y tartalm i prob­ lém ája. A m ik o r m o st a g a z d a sá g b a n v é g b e m e n ő v á lto z á s o k a t a tá r s a d a lo m sz e lle m i é le ­ té v e l h o zzu k k a p c so la tb a , e lő ljá ró b a n le k e ll szögezni, h o g y á lta lá b a n a k u ltu r a te rje sz té se , a m ű v e lő d é s az e se te k d ö n tő tö b b s é g é b e n n e m k ö z v e tle n ü l, h a n e m k ö z­ v e tv e sz o lg á lja a g a z d a sá g e lő tt á lló fe la d a to k m e g v a ló sítá sá t. A m á s ik á lta lá n o s m eg jeg y zés, hogy i t t k é t k ö lc sö n ö se n ö sszefü g g ő a s p e k tu s t k e ll m e g k ü lö n b ö z te tn ü n k . A z első á lta lá b a n a tudom ányok egyre n ö v ek v ő szerep e a te rm e lé s , a v ez e té s, á lt a ­ lá b a n a g y a k o rla ti te v é k e n y sé g fo ly a m a tá b a n é s ezzel e g y ü tt a tá r s a d a lm i tu d a tb a n , a m ű v e lts é g b e n , iz lésb en stb . A m ásik a tö m e g e k tá r s a d a lm i a k tiv itá sá n a k n ö v e lé sé ­ v e l m in t g y a k o rla ti te v é k e n y sé g g e l k a p c so la to s, a m e ly a k om m u n ista öntudat n ö v e ­ lé s é t k ív á n ja m eg. E z é rt fo n to s f e la d a t a tö m e g e k g o n d o lk o d á s á n a k , a v á lto z á s fo ­ ly a m a tá n a k elem zése, a fe la d a to k m e g h a tá ro z á s a a tu d o m á n y v ív m á n y a in a k e ls a ­ já títá s á b a n , a k u ltu r a fe jle sz té sé b e n , a tudatban élő m ú ltb eli csö k ev én y ek tő l való m egszab ad u lás fe la d a tá b a n . E z e k n e k a k é rd é s e k n e k a ta n u lm á n y o z á s a az e lm é le ti tis z tá n lá tá s o n tú l a g y a k o rla ti fe la d a to k s z e m p o n tjá b ó l is n a g y je le n tő s é g ű A k u ltu r á lis é s g azd a sá g i fo ly a m a to k k a p c s o la tá n á l a b b ó l a s a já to s d e v a ló s á ­ gos té te lb ő l k e ll k iin d u ln i, h o g y az e m b e r n e m c s a k p a ss z ív c é lja a tá r s a d a lm i fo ly a ­ m a to k n a k , h a n e m a k tív c se le k v ő ré s z e se is. M inden társad alm i fo ly a m a t csak az em berek gyakorlati tevék en y ség én k eresztü l v a ló su l m eg. A z e m b e re k v is z o n t e g y é ­ n isé g e k , s a j á t egyéni tu la jd o n s á g a ik k a l é s tö re k v é s e ik k e l. M in d e n tá r s a d a lm i c é lk i­ tű z é s — le g y e n az a le g tu d o m á n y o s a b b a n k id o lg o z v a é s e lő k é s z ítv e — r e a liz á lá s á n a k e re d m é n y e fü g g a re a liz á lá s b a n ré s z tv e v ő k a c é lla l v a ló a z o n u lá sá tó l. A tu d o m á n y o s te c h n ik a i fo r r a d a lm a t é s v e le e g y ü tt az ú j g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s m e g v a ló s ítá s á t o ly a n m in ő ség i v á lto z á s n a k le h e t felfo g n i, a m ib e n g y ö k e re s v á lto z á s m e g y v é g b e a z e m b e re k n e k a tu d o m á n y h o z és a te c h n ik á h o z , á lta lá b a n a te rm e lé s h e z v a ló v isz o ­ n y á b a n . E z é rt n e m e lég c sa k az e lv o n t g a z d a sá g i v o n a tk o z á s o k a t é s a te c h n ik a f e j­ lő d ési ir á n y a it v iz sg á ln i, h a n e m m in t m in ő sé g i v á lto z á s t k e ll fe lfo g n i az e m b e r n e m c sa k a n y a g i, h a n e m szellem i fe jlő d é sé b e n is. Ez a z t je le n ti, h o g y nem elég a célok v ilá g o s m egfo g a lm a zá sa és k itűzése a gaz­ daságban, hanem en n ek m eg felelő en k ell form álni a társadalom — b en n e az eg y es em berek — tu d atát is. H a a z t a k a r ju k , h o g y a g a z d a sá g i és p o litik a i g y a k o rla tu n k ­ b a n é rv é n y r e ju s s a n a k a z ú j g a z d a sá g i ir á n y ítá s i r e n d s z e r e lv e i, a k k o r n e m e lé g c sa k a m e c h a n iz m u s m e g v á lto z ta tá s a , h a n e m sz ü k sé g e s e h h e z a la k íta n i a tá r s a d a ­ lo m — a k ö zö sség ek és eg y es e m b e re k — g o n d o lk o z á s á t is. E z é rt a te r m e lé s é s g az­ d á lk o d á s fo ly a m a tá n a k m e g v á lto z ta tá s á é rt folyó h a rc b a n fe lté tle n ü l m eg k e ll o ld a n i b izonyos n e v e lé si és o k ta tá s i f e la d a to k a t is, a m e ly e k e g y ré s z t a v á lto z á s e lé ré sé n e k fe lté te le i, m á s ré s z t a k ö v e tk e z m é n y e i. A fe la d a to k s o rá b a n e lső h e ly r e k e ll te n n i a z o k a t, a m e ly e k sz e rv e s k a p c s o la tb a n v a n n a k a g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s m e g v a ló s ítá s á v a l, v a g y is e lő se g ítik , f e lté te lé t k é ­ p e z ik a m e c h a n iz m u s m e g v a ló s u lá s á n a k . Id e ta r to z ik m in d e n e k e lő tt az e m b e re k t u ­ d a tá n a k fo rm á lá s á v a l k a p c so la to s fe la d a to k eg ész so ra. E b b e n a s o r b a n o tt ta lá lju k az isk o lai k é p z é sb e n je le n tk e z ő o k ta tá s i f e la d a to k a t, a fe ln ő tto k ta tá s p ro b lé m á it, a s z a k e m b e rk é p z é st, az is m e re tte r je s z té s fe la d a ta it stb . 26 �M ire k ell az ed d igin él jobban m eg ta n íta n i az em b erek et? 1. A b e v e z e tő b e n je lz e tt k a p c s o la tb ó l a d ó d ó a n a z e g y ik le g s ü rg ő se b b f e la d a t — a m i a tá r s a d a lo m b a n v é g b e m e n ő tu d o m á n y o s -te c h n ik a i fo rra d a lo m b ó l a d ó d ik , h o gy az em b erek et jobban m eg ism ertessü k a term észettu d om án yos, m ű szak i, tech n i­ k ai ism eretek k el. K o ru n k te c h n ik a i h a la d á s a k ö v e te lő le g í r ja elő a m ű v e lő d é s s z á ­ m á r a egy o ly an ta r ta lm i és sz e m lé le ti k o n c e p c ió k ia la k ítá s á t, a m e ly a la p v e tő e n m a ­ g á n h o r d ja a te c h n ik a i f o r ra d a lo m je g y e it. I t t tu d o m á s u l k e ll v e n n i eg y n a g y o n fo n ­ to s té n y t. A z em ber a gya k o rla ti tev ék e n y sé g e fo ly tá n ép pen a tech n ik a i forradalom hatására nap m int nap k a p csolatb an van a term elésb en v ég b em en ő forrad alm i v á lto ­ zásokkal. H a csa k a m e z ő g a z d a sá g o t te s sz ü k v iz s g á la t tá r g y á v á , a z t ta p a s z ta lju k , h o g y a z u tó b b i ö t é v b e n tö b b m in t sz á z ú j s z a k m a h o n o so d o tt m eg. E z a v á lto z á s g y a k o ­ ro l az e m b e r re le g n a g y o b b h a tá s t, v á lt ja k i tu d a ti fe jlő d é sé n e k te n d e n c iá it. E z a tá r s a d a lm i m é r e te k e t te k in tv e ú g y j u t k ife je z é s re , h o g y a tu d o m á n y o k , d e fő k é n t a m ű s z a k i tu d o m á n y o k e m b e r re g y a k o ro lt h a tá s á n a k n ö v e k e d é se s o k k a l g y o rs a b b m i n t a m ű v é s z e te k é és így a m ű v e lő d é s t te n d e n c iá já b a n m e g h a tá ro z ó té n y e z ő v é v á lik . E z t fig y e lm e n k ív ü l h a g y n i te rm é s z e te s e n a m ű v e lő d é si célo k k ije lö lé s é b e n sem le h e t. A f e la d a t ily e n s z in tű m e g fo g a lm a z á sa te rm é s z e te s e n ré s z e ire b o m lik , h a az isk o la i o k ta tá s t v a g y az is k o lá n k ív ü li m ű v e lő d é s t te s sz ü k v iz s g á la t tá rg y á v á . Az ú j típ u s ú sz a k e m b e r ig é n y is m e re té b e n le h e t a z t is m e g á lla p íta n i, h o g y m ily e n á l­ ta lá n o s és sp e c iá lis k ö v e te lm é n y v a n az is k o la i k é p z é sse l sz e m b e n . E z k iin d u ló a la p o t a d az ú j is k o la típ u s sz a k m a i és k ö z is m e re ti is m e re ta n y a g á n a k je lle g é re , a r á ­ n y á ra , a k é s ő b b ie k b e n k ia la k íta n d ó ta n t e r v k o n c e p c ió fo r m á lá s á ra , stb . I t t m in d e ­ n e k e lő tt a rá n y o k r ó l v a n szó ; m ily e n a r á n y b a n sz e re p e ln e k az o k ta tá s b a n — isk o la i é s is k o lá n k ív ü li — és az e g y é b is m e re tte r je s z tő te v é k e n y sé g b e n a h u m á n és a t e r ­ m é s z e ttu d o m á n y o s, v a la m in t a te c h n ik a i-m ű s z a k i is m e re te k . A z t h isz e m , h o g y m in ­ d e n tú lz á s n é lk ü l le v o n h a tó az a k ö v e tk e z te té s , h o g y n a g y o b b sz e re p e t k e ll k a p n iu k a m ű s z a k i-te c h n ik a i tu d o m á n y o k n a k és az e z e k e t m e g a la p o z ó is m e re te k n e k az egész m ű v e lő d é si te v é k e n y sé g b e n . 2. A z ú j g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s b e v e z e té se so rá n a g a z d a sá g b a n o ly a n m e c h a ­ n iz m u s a la k u l ki, a m e ly b iz to s ítja , h o g y a g a z d a sá g i d ö n té s e k az im fo rm á lts á g é s a z é rd e k e lts é g a la p já n a le g m e g fe le lő b b s z in te k e n , m in é l n a g y o b b tö m e g e k a k tív r é s z t­ v é te lé v e l tö r té n je n e k , azaz fo k o z ó d o tt a d ö n té s i jo g o k d e c e n tra liz á lá s a . E z n e m c él­ ja a g a z d a s á g irá n y ítá s m e g ja v ítá s á n a k , h a n e m eszköze, m iv e l a tö m e g e k b e v o n á s a a z a la p v e tő k é rd é s e k e ld ö n té sé b e , b iz to s ítja a d ö n té s e k é rv é n y e s ü lé s é t, h a té k o n y s á ­ g á t. E z a té n y m e g k ö v e te li, a d o lg o zó k — e ls ő so rb a n a k ü lö n b ö z ő s z in tű v e z e tő k — jo b b fe lk é s z íté s é t a k ö z g a z d a sá g i is m e re te k te ré n , d e n a g y o b b já r ta s s á g o t k ö v e te l a v ez etés, az ig a z g a tá s k é rd é s e ib e n a d o lg o zó k szé le s tö m e g é tő l is. E z a z t je le n ti, h o g y az egész tá r s a d a lo m b a n n a g y o b b sz e re p e t k e ll k a p n i a k ö z g a z d a sá g i is m e re te k t e r ­ je s z té sé n e k , a g az d a sá g i k é p z é s m e g sz e rv e z é sé n e k . A z ú j m e c h a n iz m u s s ik e ré n e k e g y ik fo n to s fe lté te le , h o g y az e m b e re k tö m eg ei ta n u lja n a k m eg k ö z g a z d a sá g ila g g o n d o lk o d n i, h o g y a k ö z g a z d a sá g i s z e m lé le t m in d e n e m b e r n é l te rm é s z e ts z e rű le g k ia la k u ljo n . E rre a z é rt is sz ü k ség v a n . m e rt az e d d ig s z ig o rú a n k ö z p o n tila g sz a b á ly o z o tt k e ­ re te k h e ly é re o ly an g a z d á lk o d á si fo rm a lé p e tt, a m e lv n e m c s a k le h e tő v é teszi a d ö n ­ té s e k e t, h a n e m m eg is k ö v e te li a z o k a t. A te rv e z é s, a d ö n té s e k m e g h o z a ta la és v é g r e ­ h a jtá s a , a g y á ri é le t eg y ik le g fo n to s a b b m o z z a n a ta le tt. A v á ll a la t c é lja in a k e lé ré se 27 �s z e m p o n tjá b ó l lé n y e g b e v ág ó , h o g y a d ö n té s a z é rd e k e lte k jó v á h a g y á s á v a l, a k tív h o z z á já ru lá s á v a l tö r té n jé k . A z a jo g , h o g y a m u n k á s o k n a k n a g y o b b a b e le s z ó lá s u k a z ü z e m e k és te rm e lé s i e g y sé g e k ir á n y ítá s á b a , e g y re n a g y o b b tö m e g e k b ő l v á lt ja k i a k ö z g a z d a sá g i is m e re te k m e g s z e rz é sé re v a ló tö re k v é s t. A k ö z g a z d a sá g i is m e re te k te rje s z té s é n e k az ig én y e te h á t n e m c s a k a tá r s a d a lm i é rd e k v o n a tk o z á s o k b a n je le n t­ k e zik , h a n e m az eg y es te rm e lé s i e g y sé g e k s z in tjé n és az e g y es e m b e r n é l is. A k u l­ tú r a egyes á g a z a ta in a k , ezzel k a p c s o la tb a n is m e g k e ll ta lá ln i a f e la d a t m e g o ld á sá ­ n a k le g jo b b é s le g c é lra v e z e tő b b e szk ö zeit. 3. K ü lö n é rd e m e s szó ln i a k u ltu r á lis n e v e lő m u n k a fe la d a ta iró l é s a g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s k a p c s o la tá ró l, o ly a n ö ssz e fü g g é sb e n , a m e ly a te r m e lé s t ö sztö n ző a n y a g i és e rk ö lc si v isz o n y o k ö ss z e fü g g é sé t v iz s g á lja . A k o m m u n is ta m u n k á r a v a ló n e v e lé s vég ső c é lja , h o g y a m u n k a é le ts z ü k s é g le tté v á ljo n . A m u n k á é r t já r ó ju ta lo m n e m a n y a g ia k b a n fe je z ő d ik k i, h a n e m a b b a n , h o g y v é g re h a jtó ja , te v é k e n y s é g é t a lk o tó fo ly a m a tn a k é rz i, a m ié r t e ls ő so rb a n tá r s a d a lm i m e g b e c sü lé s t v á r. V isz o n t e g y o ly a n id ő s z a k b a n , a m ik o r az e m b e r s z á m á ra az a n y a g i fe lté te le k d ö n tő m é r té k b e n a m u n ­ k á ja m in ő sé g é tő l és m e n n y isé g é tő l fü g g n e k , sz ü k ség v a n a m u n k á h o z fű z ő d ő e g y én i a n y a g i ö sztö n zésre. A sz o c ia liz m u s é p íté se id e jé n te h á t az a n y a g i é s e rk ö lc si ö sz tö n ­ z ő k e g y sé g é re v a n szü k ség . E b b e n az e g y sé g b e n d ia le k tik u s v is z o n y á ll fe n n , n e m e g y s z e rű e n p á rh u z a m o s s á g , v a g y e g y id ő b e n v a ló a lk a lm a z á s . A k e ttő eg y ség es, e g y ­ m á s s a l k a p c s o la tb a n lév ő , e g y m á s ra g y a k o rló h a tá s á t fig y e le m b e v e v ő a lk a lm a z á s a v e z e th e t csa k a v a ló s á g o s s ik e re k re . A z ú j g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s b e v e z e té se v isz o n t az a n y a g i ö sz tö n z é s — a m in é l n a g y o b b n y e re s é g e lé r é s é t — a k ív á n t g a z d a sá g i é s te r m e lé si c é lk itű z é s e k e lé ré s é n e k e g y ik k ö z p o n ti k é rd é s é v é te tte . A b é rg a z d á lk o d á s, a p ré m iu m re n d s z e r , a n a g y o b b ü z e m i ö n á lló sá g m in d f e lh a s z n á lja ezt a m o z g a tó e rő t. E z a z t je le n ti, h o g y a g a z d á l­ k o d á s sz e rv e z e te ö n m a g á b a n , m in d e n k ü lö n tu d ó s ítá s n é lk ü l sz ü li a z a n y a g i e lő n y ö k k e re s é s é n e k sz e m lé le té t, m é g a k k o r is, h a az a n y a g i e lő n y ö k c sa k k o lle k tív te v é ­ k e n y sé g g e l b iz to s íth a tó k . A d ia le k tik u s eg y ség m e g te re m té s e é rd e k é b e n a k u ltu r á lis n e v e lő m u n k a e lő tt o ly a n f e la d a t á ll, h o g y e rő s íts e a z e m b e re k b e n az e rk ö lc si m e g ­ b e c sü lé s e lv á r á s á n a k sz e m lé le té t. A z o k ta tó -n e v e lő m u n k á n a k o ly a n sz e re p e v a n itt, h o g y fe lis m e rte s s e a m u n k a tá r s a d a lm i je le n tő s é g é t, te g y e a tá r s a d a lm i é rd e k sz e m e lő tt t a r tá s á t az eg y é n je lle m é n e k v o n á sá v á . A n e v e lő m u n k á n a k b iz to s íta n i k e ll, h o g y az e g y én s z á m á ra , te v é k e n y s é g é n e k é rte lm e és je le n tő s é g e az a n y a g i e lle n sz o l­ g á lta tá s o k o n tú l k ife je z ő d jö n a közösség, a tá r s a d a lo m á lta li e lis m e ré s b e n is. H a ez e lm a ra d , a k k o r a tá r s a d a lo m é rt é r z e tt fe le lő ssé g k ö v e te lm é n y e c sa k ü re s sz ó la m m á v á lto z ik és az a n y a g i é rd e k e lts é g az e g y é n b e n az in d iv id u á lis tö r e k v é s e k e t e rő síti. E n n e k a fe la d a tn a k a m e g o ld á sa n e m c s a k az a g itá c ió n a k é s a p ro p o g a n d á n a k sz a b fe la d a to k a t, h a n e m az iro d a lo m n a k és m á s m ű v é s z e te k n e k is, a n é p m ű v e lé s m in d e n á g á n a k , k ü lö n ö s e n a tö m e g e s h a tá s o k r a k é p e s te le v íz ió n a k és rá d ió n a k . 4. A g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s v á lto z á s á n a k , v a la m in t a tu d o m á n y o s -te c h n ik a i f o r ra d a lo m n a k te rm é s z e te s e n v a n n a k és le s z n e k o ly a n v e le já ró i is, a m e ly e k a v á l­ to z ó te rm e lé s i fo ly a m a to k k a l, az a la k u ló e m b e ri v is z o n y o k k a l é s tö re k v é se k k e l k a p ­ cso la to sa k . E zek k ö z ö tt az első h e ly e n k e ll tá r g y a ln i az e m b e ri k o lle k tív á k a la k u ­ lá s á v a l k a p c so la to s n e v e lé si é s o k ta tá s i fe la d a to k a t. A g a z d a s á s i v o n a tk o z á so k és a te rm e lé s i v iszo n y o k , a m it a sz o c ia lista v e z e té s tu d a to s a n a la k ít k i, e ls ő so rb a n az e m b e re k k ö zö tti te rm e lé s i k a p c s o la to k a t sz a b á ly o z z á k é s az eg y es e m b e r tu d a to s te r m e lő e re jé n e k e lő m o z d ítá s á ra sz o lg á ln a k . A z ú j g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s f e lté te­ 28 �l ezi és k i is v á lt ja a te rm e lő k o lle k tív á k á lla n d ó n ö v e k v ő a k tiv itá s á t. A g a z d a s á g v e z e té s ú j fo r m á ja m e g g y o rs ítja a z t a fe jlő d é s t, a m in e k e re d m é n y e k é n t a te r m e lő k o lle k tív á k a tá r s a d a lo m n a k n e m c s a k g a z d a sá g i, h a n e m szo c iá lis s e jtjé v é is v á ln a k . A n e m fo rm á lis (m in t az eg y ü z e m b e n d o lg o zó k , eg y s z a k m a b e lie k , eg y h e ly e n la k ó k , stb .) tá r s a d a lm i c so p o rto k k ia la k u lá s a a z t je le n ti, h o g y e z e k b e n a k o lle k tí­ v á k b a n az eg y es e m b e re k k ö z e le b b k e rü ln e k e g y m á sh o z n é z e te ik b e n , m a g a ta r tá s u k ­ b a n , é rd e k e ik b e n és tö re k v é s e ik b e n , ső t b iz o n y o s m é r té k ig m é g i z lé s ü k b e n , é rd e k lő ­ d é si k ö rü k b e n is. A z ü z e m e k g a z d a sá g i ö n á lló s á g á n a k n ö v e k e d é se , a m in é l n a g y o b b n y e re s é g e lé ré s é n e k kö zö s é rd e k e k é p e z i az a la p j á t az íg y a la k u ló k o lle k tív á k n a k , d e ezzel e g y ü tt szü k ség v a n o ly a n e rk ö lc si n o rm á k , e m b e ri id e á lo k tu d a to s ítá s á r a is, a m e ly n e k a la p já n a c so p o rto k e lle n ő rz ik ta g ja ik e g y é n i é le té t, v is e lk e d é s é t, é s h a k e ll e lh a tá r o ljá k m a g u k a t a c so p o rto n k ív ü lá lló k tó l. U g y a n íg y s z é le s k ö rű n e v e ­ lő m u n k á t ig é n y e l a c so p o rt é s a tá r s a d a lo m kö zö s é rd e k é n e k m e g é rte té se . E zzel k a p c s o la tb a n m e g k e ll je g y e z n i, h o g y az e m b e re k é s az e m b e ri c s o p o rto k é le té n e k ir á n y á t a tá r s a d a lm i és é le tfe lté te le k h a tá r o z z á k m eg , d e e f e lté te le k k ö z ö tt az e m b e r — b izo n y o s h a tá r o k k ö z ö tt — m e g v á la s z th a tja , m it a k a r és m it n e m . A z e g y es e m b e re k és a k o lle k tív á k m a g a ta r tá s á t, tö re k v é s e it, ité le te it, stb . n e m a n n y ir a az á lta lu k v é g z e tt m u n k a f o r m á ja é s m é r e te h a tá r o z z a m eg , h a n e m in k á b b a n n a k ta r ta lm a , a z h o g y m e n n y ire é r tik m e g a fo ly a m a t lé n y e g é t, m u n k á ju k é rte lm é t, sze­ r e p é t a tá r s a d a lo m v a g y k o n k ré ta b b a n az ü z e m é le té b e n . E ttő l fü g g e ls ő so rb a n e r e ­ jü k n e k és k é p e ss é g e ik n e k m o z g ó sítá sa is. A z ü z e m e k v a g y te rm e lé s i e g y sé g e k v e z e té sé n e k é rd e k e k e ll h o g y le g y e n , h o g y a h iv a ta lo s sz erv ezési fo rm á k és az a la k u ló n e m fo rm á lis k o lle k tív á k k ö z ö tt e lle n t­ m o n d á s m e n te s k a p c s o la t le g y e n . E z t a zzal é rh e ti el a v e z e té s, h a a c so p o rto k és az e g y én s z á m á ra is le h e tő v é te sz i a fe la d a to k te rv e z é s é b e v a ló b e k a p c so ló d á st, a d ö n ­ té s b e n v a ló a k tív ré s z v é te lt. Ez n e m e g y sz e rű e n sz e rv e z e ti k e re te k e t k ív á n — b á r e z ek is sz ü k sé g e se k — h a n e m fe l is k e ll k é s z íte n i e g y e s d o lg o z ó k a t a z ily e n te v é ­ k e n y sé g h e z sz ü k ség es is m e re te k re . A fo rm á lis c so p o rto k m in d e n ü tt k ia la k u lh a tn a k , e z t k ö z v e tle n ü l k iv á lth a tja a k ö zö s te v é k e n y sé g (m ű h e ly , fe la d a t) a sz o c ia lista k ö zö s­ ség ek a la k u lá s a a z o n b a n c sa k tu d a to s n e v e lő m u n k a , az e g y m á s ra u ta lts á g m e g é rté s e e re d m é n y e k é n t jö h e t lé tre . A z íg y a la k u ló k o lle k tív á k a s a j á t a k a r a tu k k a l, tö re k v é s e ik k e l fo rm á ló i le sz n e k — az e d d ig in é l jo b b a n — a k u ltu r á lis é le tn e k is. I t t k e ttő s h a tá s ú je le n sé g g e l v a n d o lg u n k : a fo rm á ló d ó k o lle k tív á k a la k ítá s a , a k u lt ú r a e sz k ö z e iv e l és a k o lle k tív á k e rő sö d ő h a tá s á n a k a k u ltu r á lis é le tb e v a ló p o z itív b e k a p c so lá sa . E zzel sz á m o ln i k e ll, m e r t a g a z d á lk o d á s b a n k ia la k u ló e g y sé g e k e r e jü k e t é s ig é n y ü k e t e sz k ö z k é n t fo g já k h a sz n á ln i a m ű v e lő d é si tö re k v é s e ik b e n , a k u ltú r á v a l sz e m b e n tá m a s z to tt k ö v e te lm é ­ n y e ik b e n . B iz to síta n i k e ll, h o g y ez az e rő a s z o c ia liz m u st s ie tte tő é s k ö v e te lő le g y e n a k u ltu r á ló d á s te r ü le té n is. E zzel k a p c s o la tb a n m in d e n e k e lő tt a tá r s a d a lm i é s tö m e g ­ sz e rv e z e te k a k u lt ú r a te rje s z té s é b e n já ts z o tt s z e re p é t é s f e l a d a tá t k e ll ú jó la g m e g ­ fo g alm azn i. 5. A z e d d ig tá r g y a lt k é rd é s e k v é g ső k ö v e tk e z te té s e k é n t a z t le h e t le v o n n i, h o g y a g a z d a sá g e lé á llíto tt fe la d a to k sik e re s m e g o ld á sa é rd e k é b e n á lla n d ó a n fo rm á ln i k e ll a v e z e té s m in d e n ré te g é t d e a le g sz é le se b b m u n k á s és p a ra s z ttö m e g e k e t is, le ­ k ü z d v e n á lu k a g o n d o lk o d á s b a n m e g lé v ő m a ra d is á g o t, a z ú jtó l v a ló fé le lm e t stb . E z n e m e g y sz e rű e n csa k a g itá c ió s fe la d a t, h a n e m a re f o rm m e g é rté s é t, a n n a k m e g v a ló ­ s ítá s á b a n v a ló ré s z tv é te l tu d a to s v á lla lá s á t je le n ti. A tö m e g e k ily e n fe lk é s z íté s e t e r ­ 29 �m é sz e te se n fo k o z o tt e rő fe s z íté s e k e t je le n t egy m e g h a tá ro z o tt irá n y b a n , a m irő l m á r e d d ig sz ó ltu n k . Ez a z o n b a n se m m i e s e tre se m je le n th e t e g y o ld a lú sá g o t, a k u lt ú r a m á s je lle g ű ta r ta lm i k é rd é s e in e k e lh a n y a g o lá s á t. A tá r s a d a lm i fe jlő d é s k ö v e tk e z ő id ő ­ s z a k á b a n a k u lt ú r a e lő tt n e m az a f e la d a t á ll, h o g y s z ü rk é v é , e g y o ld a lú v á te g y e az eg y én iség fe jlő d é sé t, h a n e m az, h o g y já r u ljo n h o z z á m in é l jo b b a n az e g y é n isé g so k ­ o ld a lú d e a szo cializ m u s é p íté sé h e z sz ü k sé g e s fe jle sz té sé h e z . A g a z d a sá g e lé á llíto tt fe la d a to k i t t c sa k m in t re n d e z ő e lv e k sz e re p e ln e k a ta r ta l m i s o rre n d is é g b e n é s a re n d e lk e z é s re á lló e rő k e lo sz tá sá b a n . T u d o m á su l k e ll v e n n i az ig a z sá g o t, h o g y az e m b e re k m ű v e lő d é si tö re k v é s e in e k g y a k o rla ti te v é k e n y sé g ü k — te rm e lő és p o litik a i — sz a b e ls ő so rb a n ir á n y t. E z n e m ­ csak tá r s a d a lm i m é r e te k b e n igaz, h a n e m e g y é n e k e s e té b e n is, m iv e l az e m b e r t é r ­ d e k e e rő se n b e fo ly á so lja és o ly a n c se le k v é sre k é sz te ti, a m ib e n a n y a g i v a g y e rk ö lc si h a sz n o t lá t. E z é rt v á lto z ik a te v é k e n y sé g é n e k fo rm á ja , k ö re és ta r ta lm a , a k k o r ez a m ű v e lő d é si ig é n y e k b e n is v á lto z á so k h o z v e z e t. A te rm e lé s b e n e lfo g la lt h e ly a t á r ­ sa d a lo m ir á n y ítá s á b a v a ló b e k a p c so ló d á s m é re te i, a jo g o k és k ö te le ssé g e k a la k ítjá k az is m e re te k sz e rz é sé n e k ir á n y á t és az is m e re te k m e g s z e rz é sé re te tt e rő fe sz íté se k m é r té k é t is. E b b ő l k ö v e tk e z ik , h o g y e ls ő so rb a n a n é p m ű v e lé sn e k , in té z m é n y e iv e l és e sz k ö z e i­ vel n e m c s a k k ie lé g íte n i k e ll e z e k e t az ig é n y e k e t és tö re k v é s e k e t, h a n e m a z o k a t k i k ell e g é sz íte n i m á s o k k a l, az e m b e r e k e t k é s z te tn i k e ll m á s ir á n y ú is m e re te k m e g s z e r­ zésére is. A te c h n ik á v a l, v a g y a k ö z g a z d a sá g g a l v a ló fo g la lk o z á s p l. n e m e re d m é ­ n y e z h e ti a m ű v é s z e te k k e l v a ló m e g ism e rk e d é s e lh a n y a g o lá s á t. I t t e ls ő so rb a n a rr ó l v a n szó, hogy a m á s fa jta is m e re te k te rje s z té s é h e z m e g ta lá lju k - e a m e g fe le lő e sz k ö ­ zö k e t és fo rm á k a t. T e rm é sz e te s e n a ta r ta lm i fe la d a to k k ije lö lé s é n é l k ü lö n b s é g e t k e ll te n n i az eg y es k u ltu r á lis s z e rv e k és in té z m é n y e k k ö z ö tt a b b ó l a sz e m p o n tb ó l, h o g y az e m b e re k m i­ lyen széles ré te g é v e l á lln a k k a p c s o la tb a n . E z é rt e ls ő so rb a n a tö m e g e k h e z szó ló m ű ­ v elő d ési s z e rv e k n e k é s e sz k ö z ö k n e k — is k o lá k n a k , s a jtó n a k , rá d ió n a k , te le v íz ió n a k , is m e re tte rje s z té s n e k , stb . te v é k e n y sé g é b e n k e ll e ls ő so rb a n fig y e le m b e v e n n i a g a z ­ d á lk o d á s te ré n b e á lló v á lto z á so k a t, e r r e fel k ell k é sz íte n i az e m b e r e k e t é s e m u n k a k ö zb en tu d o m á su l k e ll v e n n i a g o n d o lk o d á s b a n v é g b e m e n ő fo ly a m a to k a t, a m e ly a g a z d a sá g b a n b e v e z e te tt v á lto z á so k h a tá s a k é n t je le n tk e z n e k . E zek k ö z ü l e g y e se k e t e rő s íte n i, m á s o k a t e lle n sú ly o z n i k ell. II. A gazdasági m ech an izm u sb ól adódó közgazd asági leh ető ség ek a k u ltu rálisélet irányításában. A s z o c ia lista tá r s a d a lo m tö r té n e té b e n — n e m c sa k n e k ü n k — h a n e m tá b o r m é ­ re tb e n is — elő sz ö r k e r ü lt so r a r r a , h o g y a k u ltu r á lis te r ü le t s a já to s s á g a it m e ssz e ­ m en ő e n fig y e le m b e v é v e d o lg o z z u k k i a z a n y a g i, g a z d a sá g i b e fo ly á s r e n d s z e ré t . Ily e n e lv e k v o lta k m á r e d d ig is a tá r s a d a lo m te rm e lé s i s z fé rá ib a n , d e a k u ltú r á b a n n em . A k u ltú r a te r ü le té n e lső íz b e n jö n lé tr e az a n y a g i eszk ö zö k fe lh a s z n á lá s á n a k o ly a n g y a k o rla ta , a m e ly sz á m o l a te r ü le t s p e c iá lis a d o tts á g a iv a l. E n n e k a m e c h a n iz ­ m u s n a k az a la p e lv e , h o g y a s z o c ia lista tá r s a d a lo m , a sz o c ia lista á lla m k ö te le ssé g e a sz o c ia lista k u ltú r a fin a n sz íro z á sa . K ö z tu d o m á sú , h o g y a k u ltu r á lis fo ly a m a to k ra az id e o ló g ia i h a r c tö r v é n y s z e rű ­ ségei é rv é n y e s e k e ls ő so rb a n . E n n e k e lle n é re g o n d o lk o d n i k e lle tt azo n , h o g y a g a z d a ­ s á g b a n h a s z n á lt o ly a n k a te g ó r iá k a t, m in t az é rté k , a n y e re sé g , a jö v e d e lm e z ő sé g a z 30 �á r a k és á rk é p z é s , stb . h o g y a n k e ll a k u ltu r á lis fe jlő d é s e g y es te r ü le te in é s á g a z a ta i­ b an az ir á n y ítá s e sz k ö z e k é n t fe lh a s z n á ln i. A b b ó l k e lle tt k iin d u ln i, h o g y it t se m m i­ féle m e c h a n ik u s a z o n o s ítá s ra n e m k e r ü lh e t so r, m iv e l a k u ltu r á lis s z o lg á lta tá s o k m é g h a k e re s k e d e lm i ú to n k e rü ln e k is so k sz o r fo rg a lo m b a , e ls ő s o rb a n id e o ló g ia i k ü l­ d e té s t te lje s íte n e k . H a e z t a k é rd é s t k o n k ré ta b b a n v iz s g á lju k , a k k o r az á lta lá n o s fe jle sz té si te n d e n ­ c iá n b e lü l m eg k e lle tt v iz sg á ln i a k ö v e tk e z ő n a g y o b b p ro b lé m á k a t. M ih ez m e n n y i d o tá c ió t b iz to sítso n az á lla m . H o g y an é rv é n y e s ü ljö n ez a k ö n y v k ia d á s b a n , sz ín h á z a k és m o zik e se té b e n . F e lté tle n ü l fe n n k e ll-e ta r ta n i m in d e n e d d ig lé tre h o z o tt k u lt u r á ­ lis o b je k tu m o t (k u ltu rh á z , k lu b , p á rh u z a m o s s z a k s z e rv e z e ti és ta n á c s i k ö n y v tá r a k , stb.) és fe lté tle n ü l m ű k ö d te tn i k e ll-e m in d e n fé le sz a k k ö rt, m ű k e d v e lő ö n te v é k e n y m ű v é sz e ti c so p o rto t stb . É s h a ig en , k in e k az a n y a g i fe d e z e té v e l. M ás ö ssz e fü g g é sb e n a z t is k e lle tt v iz s g á ln i, h o g y az is m e re tte r je s z té s e g y es fo rm á i é s a n n a k ta r ta lm i j e l ­ lege s z e r in t e lh a tá r o lh a tó ré sz e i a jö v ő b e n m ily e n á lla m i, p é n z ü g y i seg its é g e t é lv e z ­ ze n e k a k k o r is, h a a jö v ő b e n e r r e tö b b e t k ív á n tu n k sz á n n i. A k u lt ú r a te r ü le té n is jo b b a n é r v é n y t k e lle tt sz e re z n i a n n a k az e lv n e k , h o g y a sz o c ia lista á lla m e ls ő so rb a n a z t tá m o g a ssa , a m i tá r s a d a lm i é r d e k e t e lé g ít k i, é s a z e g y é n i ig é n y e k k ie lé g íté sé n e k k ö lts é g e it jo b b a n á t k e ll h á r íta n i az e g y é n e k re . E z e k é s m é g so k m á s p ro b lé m a m u ­ ta tja , h o g y a k u ltu r á lis é le t te r ü le té n is le h e t e tt és k e lle tt is a g a z d á lk o d á s p é n z b e n je le n tk e z ő k é rd é s e iv e l fo g la lk o z n i. A g a z d a s á g irá n y ítá s re f o r m já n a k c é lk itű z é s e i s z e r in t a g a z d a sá g o ly a n m e c h a ­ n iz m u s á t k e lle tt k ia la k íta n i, a m e ly b iz to s ítja , h o g y a d ö n té s e k , a z in f o rm á lts á g é s az é rd e k e lts é g a la p já n a le g m e g fe le lő b b s z in te n tö r té n je n e k . K é rd é s v o lt az is, h o g y a k u ltu r á lis á g a z a t ir á n y ítá s á b a n m ily e n m é r té k b e n é rv é n y e s íth e tő k a d ö n té s s z in te k re v o n a tk o z ó irá n y e lv e k , m ily e n k é rd é s e k b e n é s id ő s z a k ra v o n a tk o z ó a n k e ll e rő s íte n i a k ö z p o n ti d ö n té s e k k ö ré t, h a té k o n y s á g á t, és m ily e n k é rd é s e k b e n és id ő s z a k ra le h e t a d ö n té s e k e t d e c e n tra liz á ln i. A z ú j g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s és a k u lt ú r a v is z o n y á n a k ta g la lá s á n á l á lta lá n o s eg y v éd ek ező , m a g y a rá z k o d ó m e g k ö z e líté s v á lt d iv a ttá . Ig e n e lte r je d t az a v é le m é n y , h o g y az ú j g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s a k u lt ú r a fe jlő d é s é t e ls ő so rb a n k á ro s a n b e fo ­ ly á so lja , te h á t fel k e ll k é sz ü ln i a m e c h a n iz m u s b ó l sz á rm a z ó h a tá s o k k iv é d é s é re . Ez a z a la p á llá s g y ö k e re s e n h ib á s, m e r t v é d e k e z é sre re n d e z k e d ik be, p e d ig a f e la d a t e ls ő so rb a n ; b iz to s íta n i az ú j m e c h a n iz m u s b ó l a d ó d ó le h e tő sé g e k m a r a d é k ta la n k i­ h a s z n á lá s á t. A g a z d a s á g irá n y ítá s i re n d s z e r re f o rm já v a l k a p c so la to s e lk é p z e lé se k , in d o k o la t­ la n f e n n ta r tá s o k le g tö b b sz ö r a v a ló sá g o s té n y e k is m e re té n e k h iá n y á b a n fo g a lm a ­ z ó d n a k m e g a n é p m ű v e lő k k ö z ö tt. A p ro b lé m á k n e m a tö m e g e k h a n g u la tá t tü k rö z ik , h a n e m e ls ő so rb a n az a lk o tó é rte lm is é g é t — m in d e n e k e lő tt a h u m á n m ű v e lts é g ű é r ­ te lm is é g é t — és a k u lt ú r a te r ü le té n d o lgozó fu n k c io n á riu s o k é t. A k é tk e d ő k v ag y f e n n ta r tá s o k k a l te li e lk é p z e lé se k k ö z ö tt a la p v e tő e n k é t n a g y c so p o rtb a ta r to z ó k é r ­ d é s e k v a g y e lk é p z e lé se k h ú z ó d n a k m eg. A z e g y ik az a n y a g i f e lté te le k a la k u lá s á v a l, a m á s ik ü z le ti szellem té r h ó d ítá s á tó l v a ló fé le le m m e l k a p c so la to s. 1. T ö b b v a g y k e v e se b b p é n z le sz -e a k u lt ú r á r a ? E z a le g fo n to sa b b é s m in d e n k it é r d e k ­ lő k é rd é s . A v á la s z o k tö b b sé g e k é tk e d ő v a g y p e ss z im ista . E d d ig se m v o lt sok, ső t so h a se m v o lt e lég a z a n y a g i e llá tá s , e z u tá n m é g k e v e se b b lesz, v o n já k le a v é g ső k o n k lu ziót. M i a v a ló sá g ? 31 �A k u ltu r á r a — TV , R ád ió , k ö n y v tá r, m ú z e u m , f ilm , sz ín h á z , n é p m ű v e lé s stb . — a z á lla m é v e n te k b . 10 m illiá r d fo r in to t b iz to s íto tt a k ö ltsé g v e té sb e n . E z az összeg to v á b b r a is m a r a d é k n é lk ü l b iz to s ítv a lesz, ső t a n e m z e ti jö v e d e le m n ö v e k e d é sé n e k a r á n y á b a n ez is n ö v e k e d n i fog. Á lla m u n k te h á t a z ú j g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s b e v e ­ z e té sév el n e m rö v id íti m e g a n y a g ila g a k u ltú r á t. K ö z v e tle n ü l a n é p m ű v e lé s tá m o ­ g a tá s á r a e b b ő l az ö sszeg b ő l 530 m illió F t ju to tt. A n é p m ű v e lé s re fo r d íth a tó a n y a g ia k m á s ik n a g y fo r rá s a v o lt a tá r s a d a lm i — sz a k sz e rv e z e te k , ü z e m e k , tsz -e k , SZ Ö V O SZ , stb . — am i é v e n te á tla g o s a n 300 m illió fo r in t k ö rü l m o zg o tt. E z az összeg e d d ig is v á lta k o z o tt, é v e n te h o l tö b b , h o l k e v e se b b v o lt a ttó l fü g g ő en , h o g y az a d o tt sz e rv e k h o g y a n d ö n tö tte k . E z se m v á lto z ik az ú j g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s sa l. M o st is le h e t 300 m illió tó l tö b b v a g y k e v e se b b , a ttó l fü g g ő e n , h o g y az é rd e k e lte k h o g y a n d ö n te n e k . A m e g k ö tö tt ü zem i k o lle k tív sz e rz ő d é se k é s a T e rm e lő sz ö v e tk e z e te k O rsz á g o s T a n á c s á n a k á llá s p o n tja b iz o n y ítja , h o g y a k u lt ú r á r a s z á n t ö ssz e g e k e t m in im á lis a n ­ az e lm ú lt é v s z in tjé n b iz to s íto ttá k . A z a n y a g i e llá tá s re n d s z e ré b ő l te h á t m é g ro ssz a k a r a tta l sem le h e t k io lv a sn i a c sö k k e n ő te n d e n c iá t. 2. A k u ltú r á b a n a lk a lm a z o tt g a z d á lk o d á s ú j re n d s z e re le h e tő v é teszi, h o g y a g a z d a sá g i eszk ö zö k fe lh a s z n á lá s á v a l is b iz to s íta n i le h e s se n a k u lt ú r a s z o c ia lista f e j­ lő d é sé t, a te h e tsé g e s e k tá m o g a tá s á t az a lk o tó m ű v é s z e te k b e n stb . O ly a n fe lté te le k e t le h e t m o s t te re m te n i, a m e ly e k k ö z t a te h e ts é g f e lté tle n ü l é rv é n y e s ü l, a te h e tsé g te le n v is z o n t k isz o ru l. E z eg y b e n a m u n k a s z e r in ti „ b é re z é s” e lv é n e k m e g v a ló su lá sá t is je le n ti az e m b e ri te v é k e n y sé g n e k e b b e n a sz fé rá já b a n . G y a k ra n fo g a lm a z ó d ik m e g a fé le le m a b b a n a fo rm á b a n is, h o g y a k u ltu r á lis p o litik a fő b b elv ei u g y a n n e m v á lto z n a k , d e a g y a k o rla ti te v é k e n y sé g s o rá n a g az­ d á lk o d á s re n d s z e ré b ő l a d ó d ó a n e lő té rb e k e r ü lt a m a ra d i, a la c so n y sz ín v o n a lú ig é n y e k k ie lé g íté se , a m e ly eg y b e n a k o m m e rc ia liz á ló d á s t is je le n ti. A g a z d a s á g b a n v e rs e n y fo ly ik a la k o s sá g s z ü k s é g le te in e k , ig é n y e in e k e g y re m a g a s a b b s z in te n tö r té n ő k ie lé ­ g íté sé re . U g y an ez lesz -e a k u ltú r a te r ü le té n , i t t is sz a b a d o n fo ly h a t-e a v e rs e n y a la k o s sá g ig é n y é n e k k ie lé g íté s é é rt? A jó é rte lm ű v e rs e n y re , a te rm e lé s és fo g y a sz tá s k ö z ö tti ö ss z h a n g ra a k u ltu r á ­ b a n is sz ü k ség v a n . M in d e n tá r s a d a lo m a m a g a ig é n y e in e k és a k o r k ö v e te lm é n y e ­ in e k m e g fe le lő e n re n d e z k e d ik b e a k u ltu r á lis „ te r m e lé s re ” is. A k u ltu r m u n k á b a n is v e rs e n y , d e e b b e n fo n to s s z e re p e t já ts z ik az id e o ló g ia i a la p o k o n n y u g v ó sz a b á ly z á s. A te rm e lé s b e n a tö m e g e k je le n n e k m e g a p ia c o n és a d n a k „ m e g re n d e lé s t”. A z e lő b b e m líte tt jó é r te lm ű v e rs e n y a k u ltu r á b a n a z t je le n ti, h o g y a k u ltu r á lis sz o lg á l­ ta tá s b a n n e m m in d e n ig é n y k ie lé g íté s é é rt k e ll h o g y v e rs e n y in d u ljo n , h a n e m c sa k a z o k é rt, a m e ly e k a sz o c ia liz m u s m e g v a ló s u lá s á n a k ir á n y á b a m u ta tn a k . N e m fo ly h a t v e rs e n y a je le n tk e z ő k rim i-ig é n y e k k ie lé g íté s é é rt se m a k ö n y v k ia d á s b a n , se m a film fo rg a lm a z á s b a n . D e k e ll, h o g y fo lly é k a s z á m u n k ra jó és sz ü k sé g e s is m e re te k te r je s z ­ té sé b e n , a m a g a s a b b s z in tű izlés fe jle sz té sé b e n . A s z o c ia lista á lla m n a k a re n d e lk e ­ z é sre á lló a n y a g i e szk ö z ö k k e l e zt a jó é r te le m b e n fo ly ó v e rs e n y t k e ll ö sztö n ö z n i fi­ n a n sz íro z n i. E z é rt a k u lt ú r a te r ü le té n a tö m e g e k ig é n y e i m e lle tt m e g k e ll k ü lö n b ö z ­ te tn i a sz o c ia lista á lla m ö s s z tá rs a d a lm i é r d e k e t k ife je z ő ig é n y é t, m e g re n d e lő sz e re ­ p é t. A z á lla m m e g re n d e lő sz e re p é n e k k ö v e tk e z e te s a lk a lm a z á s a e g y b e n a z t i s je le n ti, h o g y a d o t áció s re n d s z e rb e n je le n le g m e g lé v ő e g y e n lő s d isé g e t az ú j m e c h a n iz m u s m e g sz ű n te ti. 32 �A z e d d ig é rv é n y b e n lé v ő re n d s z e rü n k le g fő b b h ib á ja a b b a n v o lt, h o g y az e g y ­ m á s tó l je le n tő s e n e lté rő k u ltu r á lis é r té k e k e t e g y fo rm á n d o tá lta . E g y fo rm á n 25,80 F t tá m o g a tá s t a d o tt az á lla m m in d e n szin h á z je g y h e z , fü g g e tle n ü l a ttó l, h o g y a H a m ­ le tr e v a g y a L ili-b á r ó n ő re szólt. E g y fo rm á n 0,70 F t d o tá c ió j u t o tt m in d e n m o z ije g y ­ h e z a ttó l fü g g e tle n ü l, h o g y a n éző a H ó fe h é rk e és a h é t v a g á n y n y u g a tn é m e t g ic c se t n é z te m eg, v a g y a H á b o rú és b é k e c. a lk o tá s t. A z ú j re n d s z e r b e v e z e té se so rá n m in ­ d e n e k e lő tt ezzel a h ib á s g y a k o r la tta l s z a k ítu n k , a m e n n y ib e n fő tö re k v é s ü n k az lesz, h o g y az a n y a g i eszk ö zö k e lo s z tá sa , fe lh a s z n á lá s a h ív e n k ife je z z e a z t az ig a z sá g o t, h o g y n e m m in d e n k u ltú r a , a m i k u ltu r á lis k ö n tö s b e n je le n ik m eg. M eg g y ő ző d ésü n k , h o g y eg y s z o c ia lista o rsz á g k u ltu r á lis p o litik á já n a k n e m c s a k az a fe la d a ta , h o g y a m e g lé v ő ig é n y e k e t s o k o ld a lú a n k ie lé g ítse , h a n e m m in d e n e k ­ e lő tt az, hogy fe lk e lts e és s z ü n te le n ü l n ö v e lje , fo k o zza a sz éles tö m e g e k k u ltu r á lis ig é n y ét. A z ú j m e c h a n iz m u s a lk a lm a z á s a e b b ő l a sz e m p o n tb ó l m e ssz e tö b b le h e tő ­ sé g e t és b iz to s íté k o t fog n y ú jta n i, m in t a je le n le g i b e re n d e z k e d é s . A rég i h e ly z e t u g y a n is jó fo rm á n a b n o rm is n a k v o lt m o n d h a tó , a m e n n y ib e n a z o k a sz e rv e k , a m e ly e k a m ű v észi k u lt ú r a te r je s z té s é t v é g z ik (M O K É P , K é p c s a rn o k V., Á lla m i K ö n y v te r­ je s z tő V.) tu la jd o n k é p p e n a z o k n a k a m ű v e k n e k te rje s z té s é b e n v o lta k é rd e k e lte k a n y a g ila g , a m e ly e k a m ú g y is k e le n d ő k ,a m e ly e k az e lm a r a d o tt iz lé sh e z k a p c s o ló d ta k . Íg y fig y e lm ü k e t is az ily e n m ű v e k p r o p a g á lá s á r a é s te r je s z té s é r e ö s s z p o n to síto ttá k . U g y a n a k k o r n em v o lta k é rd e k e lte k a n e h e z e b b e n fo g y ó k u ltu r á lis te r m é k e k te r je s z ­ té s é b e n , a m e ly e k le g tö b b sz ö r e lő re m u ta tn a k , a s z o c ia lista k u lt ú r a je g y é b e n fo g a n ­ n a k . A z ú j g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s b e v e z e té sé v e l és a k u lt ú r á b a n v a ló a lk a lm a z á ­ s á v a l a te rje s z tő v á lla la to k az ig én y es, ta r ta lm a s ,d e e s e te n k é n t n e h e z e n fo g y ó m ű ­ v e k te rje s z té s é b e n le tte k é rd e k e lte k . A H ó fe h é rk e és a h é t v a g á n y c ím ű m ű te k in ­ te té b e n a m ozi b e fiz e ti k ó p ia k ö lc sö n z é s c ím é n a tis z ta b e v é te lé n e k k b . 60 % - á t, d e a H id e g n a p o k c ím ű film v e títé s e k o r a m o zi m in d e n je g y h e z e se tle g 1,70 F t tá m o ­ g a tá s t is k a p h a t. E z a z t je le n ti, h o g y a m ozi n e m a b b a n é rd e k e lt, h o g y ü r e s h á z e lő tt p e rg e s se n ig én y es film e k e t, h a n e m a b b a n , h o g y a jó a lk o tá s o k a t m in é l tö b b e n te k in ts é k m eg és azo k fo rg a lm a z á s a m in é l in te n z ív e b b le g y e n . A k ö n y v k ia d á s b a n eg y -eg y b e s te lle r te k in te té b e n k é t- h á ro m sz á z a lé k o s á r r é s le h e tsé g e s az á lla m i k ö n y v ­ te rje s z tő v á lla la tn á l és e n n e k n y e re s é g é t a k ia d ó n á l le fö lö z v e o ly a n sz o c ia lista v a g y k la s sz ik u s a lk o tá s o k a t le h e t tá m o g a tn i, a m e ly e k n é p ü n k sz éles tö m e g e i s z á m a ra h o z z á fé rh e tő v é k e ll h o g y v á lja n a k . Az ú j g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s b ó l a d ó d ó le h e tő s é g e k ily e n fe lh a s z n á lá s a a k u l­ tú r a te r ü le té n fe lté tle n ü l m e g k ö v e te li az esz m e i ir á n y ítá s m e g ja v ítá s á t, sz ig o rú c e n t­ ra liz m u s á t. V ag y is a g a z d á lk o d á s ily e n f o r m á ja a k u lt ú r a te r ü le t é n e g y ü tt j á r a z zal, hogy a m ű v e lő d é s á lla m i tá r s a d a lm i e sz k ö z e it a sz o c ia lista e lv e k n e k m e g fe le lő e n k e ll fe lh a sz n á ln i. A g a z d á lk o d á s ú j re n d s z e re a m ű v e lő d é s b e n e g y b e n a z t is je le n ti, h o g y k ö v e t­ k e z e te se b b e n fog é rv é n y e s ü ln i a g y a k o rla tb a n az a z elv , h o g y a tá r s a d a lo m n a k a m ű ­ v e lts é g re e ls ő so rb a n a z é r t v a n sz ü k sé g e , h o g y v e le m e g o ld ja a tá r s a d a lo m tö rté n e lm i fe jlő d é se s o rá n n a p ir e n d r e k e rü lő g a z d a sá g i és p o litik a i fe la d a to k a t. E z az ú j g a z ­ d á lk o d á s n e m c s a k az a lk o tá s o k ir á n y ítá s á b a n je le n t ú j m o m e n tu m o t, h a n e m a tö ­ m e g ek ig é n y é n e k fo r m á ló d á s á t is e lő se g íti s o k k a l in k á b b m in t e d d ig , ú g y , h o g y a z o k a sz o c ia liz m u s c é lja in a k m e g fe le lő e n v á l to z z a n a k . 3 33 �Ö ssz e fo g laló an : te h á t a g a z d a s á g p o litik a és k u ltu rp o litik a ö ssz efü g g ése — v é le ­ m é n y e m s z e r in t — a z t je le n ti, h o g y a g a z d a s á g p o litik a k ö z v e tle n ü l és k ö z v e tv e h a ­ tá s t g y a k o ro l a k u ltu r á lis fe jle s z té s m e n n y isé g i é s m in ő sé g i c é lk itű z é s e ire , és f o r d ít­ v a a k u ltu r á lis fe jlő d é s az e m b e re k tu d a tá n a k á tf o r m á lá s a h a tá s t g y a k o ro l a g a z d a ­ sá g fe jlő d é sé re . A g a z d a s á g p o litik a a n e m z e ti jö v e d e le m fe lh a s z n á lá s i a rá n y a in a k k ia la k ítá s á v a l m e g h a tá ro z z a a n é p m ű v e lé s i és m ű v é s z e ti in té z m é n y h á ló z a t a n y a g i e llá tá s á n a k és fe jle s z té s é n e k le h e tő sé g é t, n a g y s á g re n d jé t, d e n e m g a z d a sá g i jö v e ­ d elm ező ség , h a n e m a k u ltu r á lis c é lk itű z é s e k sz e m p o n tjá b ó l. A n é p g a z d a sá g g a z d a ­ s á g p o litik á já n a k — a m e ly m a g á b a n fo g la lja a tá r s a d a lo m m in d e n g a z d a sá g i v o n a t­ k o z á sú c é lk itű z é s é t — a k u ltu r á lis p o litik a k ö v e tk e z m é n y e is és e szk ö ze is, te h á t a g a z d a s á g p o litik á b a n je le n tk e z ő v á lto z á so k a k u ltú r p o litik á b a n is v á lto z á so k h o z k e l­ le t t h o g y v ezessen ek . T e rm é sz e te s e n m in t a h o g y a g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s re f o rm ja n e m ú j g a z d a s á g p o litik á t je le n t, h a n e m a n n a k to v á b b fe jle s z té s é t, u g y a n ú g y a k u ltu ­ r á lis p o litik á b a n se m v a la m i te lje s e n ú j e lk é p z e lé s rő l v a n szó, h a n e m c sa k a sz ü k ­ séges v á lto z ta tá s o k ró l. 34 �MÓNA GYULA Érdek é s ö s z t ö n z é s A g a z d a sá g i ir á n y ítá s m e c h a n iz m u s á n a k r e f o r m ja k a p c s á n sz e n v e d é ly e s v itá k a l a k u l ta k k i a z a n y a g i é rd e k e lts é g e lv é n e k a lk a lm a z á s a k ö rü l. S o k o ld a lú és s z e rte ­ á g a z ó g o n d o la ts o ro k c s a p ta k össze, m e ly e k ré s z le te in e k és á lta lá n o s k ö v e tk e z te té ­ s e in e k ö sszecsen g ő és a v a ló s á g g a l a d e k v á t tisz tá z á sá h o z m é g so k idő, ta p a s z ta la t, s fő leg s o k v ita szü k ség es. J e le n c ik k b e n n é h á n y o ly a n a la p e lv e t s z e r e tn é k é rin te n i, m e ly e k se g ítsé g e t n y ú jta n a k e b o n y o lu lt p ro b lé m á k s z ö v e v é n y é b e n v a ló elig a z o d á sh o z . M in d e n e k e lő tt a z é rd e k fo g a lm á n a k „ m e g ra g a d á s a ” és tis z tá z á s a je le n te n e ily e n je lle g ű o rie n tá c ió t. A z eg y es e m b e r te v é k e n y s é g é n e k k iin d u ló p o n tja a z é rd e k . D e a k ü lö n b ö z ő e m ­ b e rc s o p o rto k , n e m z e te k , o sz tá ly o k , p á r to k s a z e m b e r e k eg y é b k ö zö sség ei és e g y e sü ­ lései is te v é k e n y s é g ü k s o r á n s a j á t é rd e k e ik b ő l in d u ln a k ki. A z é rd e k a la n y a , te h á t az „ é rd e k e lt” n e m c s a k sz e m é ly le h e t, h a n e m s z e m é ly e k és c s o p o rto k is, d e a z egyes sz e m é ly e k tő l m á r o ly a n tá v o le ső tá r s a d a lm i k é p z ő d m é n y e k is, m in t a n e m z e t, az á lla m , a tu d o m á n y stb ., m e ly e k s z in té n re n d e lk e z n e k a z é r ­ d e k egy m e g h a tá ro z o tt k ö ré v e l. M eg k e ll je g y e z n ü n k , h o g y a z e g y sz e rű sé g k e d v é é rt a to v á b b ia k b a n a z é r d e k k a ­ te g ó r iá já t ú g y v iz s g á lju k , h o g y a z é rd e k e ltn e k , a z „ a la n y ”- n a k a z e g y é n t te k in tjü k . (A zzal, h o g y n e m c s a k a z e g y é n k é p e z h e ti a z é r d e k „ a la n y á t”.). F o g a lm ila g a z é rd e k a z a la n y (egyén) sz ű k e b b és tá g a b b k ö rn y e z e té n e k az a la n y r a g y a k o ro lt s o k o ld a lú h a tá s a s z in té z is e k é n t lé tr e jö tt o b je k tív v iszo n y , m e ly a sz ü k s é g ­ sz e rű sé g e re jé v e l a z a la n y t a k ü lö n b ö z ő (an y ag i, p o litik a i, sz e lle m i stb .) sz ü k s é g ­ le te in e k k ie lé g íté s é re s a r k a llja . H o g y an é rte lm e z z ü k e z t? A z e g y én te v é k e n y s é g é n e k ta r ta l m á r a a le g je lle m z ő b b v o n á s a z e g y é n e ls z a k íth a ta tla n k a p c s o la ta k ö z v e tle n k ö rn y e z e té v e l, s e b b e n a z ö ssz e fü g g é sb e n a k ö rn y e z e t a z e m b e r c s e le k e d e te ire d ö n tő h a tá s s a l v a n . A z é rd e k a z o n b a n n e m azo n o s a k ö rn y e z e tte l, h a n e m e ls ő so rb a n o ly a n v iszo n y , m e ly a z e m b e r és a k ö rn y e z e te k ö z t a la k u l k i, s a z e m b e r t sz ü k sé g le te i k ie lé g íté s é re s a r k a llja . A z e m b e r és k ö rn y e z e te k ö z ö tt k ia la k u lt k a p c s o la to k s o k fé lé k le h e tn e k . A z e r ­ k ölcsi. c sa lá d i, m u n k a tá rs i te rm e lő i stb . k a p c s o la to k is a z e m b e r és k ö rn y e z e te v i­ s z o n y á t je le n tik . A z é rd e k fo g a lm á n á l e z é rt n e m e lé g leszö g ezn i, h o g y a z é rd e k v i­ szo n y , m é g p e d ig a z e g y é n é s k ö rn y e z e te k ö z ti v iszo n y , h a n e m r á k e ll m u ta tn u n k , h o g y az e m b e r é s k ö rn y e z e te k ö z ö tt fe n n á lló so k fé le v isz o n y k ö z ü l m e ly ik e t n e v e z z ü k é rd e k n e k , s e z e n k a p c s o la to k m ily e n m ó d o n a lk o tjá k a z é rd e k e t. M in d e n e k e lő tt tis z tá z n u n k k e ll, h o g y az e g y é n k a p c s o la ta i (sz ű k e b b és tá g a b b k ö rn y e z e té v e l, V égsősoron a tá r s a d a lo m eg észév el) re n d k ív ü l so k o ld a lú a k , n a g y sz á ­ m ú a k . A z e g y é n és k ö rn y e z e t k a p c s o la tá t te h á t m in t s o k o ld a lú k ö lc s ö n h a tá s t k e ll fe lfo g n u n k . E b b e a k ö lc s ö n h a tá s b a a k ö rn y e z e t k ü lö n b ö z ő e le m e i n e m e g y fo rm a m ó d o n , fő leg n e m e g y fo rm a h a tá s fo k k a l k a p c s o ló d n a k be, n é m e ly e k e rő se b b e n , v a g y n a g y o n erő se n , m á s o k g y e n g é b b e n , v a g y e le n y é sz ő e n g y e n g é n h a tn a k . 35 �A z é rd e k n e m a z e g y ik v a g y m á s ik e le m h a tá s á r a a la k u l k i, h a n e m a z összes h a tá s o k e re d m é n y e , m in te g y sz in té z ise lesz. Ú gy k e ll e lk é p z e ln ü n k a z é rd e k e t, m in t egy o ly a n c s a to rn á t, m e ly b e b e le fo ly n a k a k ü ls ő k ö rn y e z e t h a tá s a i, ezek k ü lö n b ö z ő „ e n e rg iá v a l” h a tn a k és a s z in te tiz á ló d á s u k (v a ló já b a n k ö lc sö n v isz o n y u k ) je le n ti a z „ é rd e k k é p z ő d é s t’'. A z e m b e rn e k a h h o z, h o g y lé té t f e n n ta r ts a , s e g y re m a g a s a b b sz ín v o n a lra e m e lje , tö rté n e lm ile g k ia la k u lt sz ü k s é g le te it k e ll k ie lé g íte n ie . E zek a s z ü k s é g le te k le h e tn e k a n y a g i, tá r s a d a lm i, sz elle m i, e rk ö lc si stb . je lle g ű e k . É rd e k n e k a z o k a t a k a p c s o la ­ to k a t n e v ezzü k , m e ly e k e z e n sz ü k s é g le te k k ie lé g íté s é re ir á n y u ln a k . Ily e n k é p p e n a z é rd e k a sz ü k s é g sz e rű sé g e re jé v e l h a tó ö sz tö n z é st je le n t, a m e ly a z e m b e r t a k ü lö n ­ böző te rm é s z e tű s z ü k s é g le te i k ie lé g íté s é re ö sztönzi. A z é rd e k a z o n b a n n e m c s a k ö sz tö n z é s á lta lá b a n , h a n e m k o n k ré t; m a g á b a fo g la lja a te v é k e n y sé g m ó d já t, le h e tő sé g e it is, a z t a z u ta t, m e ly a s z ü k s é g le te k k ie lé g íté s é h e z vezet. M in d já r t k é t m e g je g y z é st fű z ü n k e h h e z . E g y ré sz t a z é rd e k n e m a te v é k e n y ­ ség, a c se le k e d e t, h a n e m a c s e le k e d e t ru g ó ja . A te v é k e n y sé g , m á r a fe lis m e rt é rd e ­ k e n a la p u l. M á s ré sz t a z é r d e k i t t m in t a sz ü k s é g le te k k ö z v e títő je , m e g je le n ítő je je le n tk e z ik . A fe n tie k b ő l k ö v e tk e z ő e n a z é rd e k o ly a n o b je k tív je le n sé g , a m e ly a s z u b je k tu m ­ m a l a leg k ö ze leb b i, k ö z v e tle n k a p c s o la tb a n v a n . V a g y is a z é rd e k k ö z v e tle n h a tá s á r a a la k u l k i a cselek v és. M á s o b je k tív k ö rü lm é n y e k is h a tn a k a z e m b e ri c se le k v é sre , d e c sa k a z é rd e k e n k e re s z tü l, a z é rd e k k ö z v e títé s é v e l. Í gy te h á t a sz ü k s é g le t se m k ö z ­ v e tle n ü l, h a n e m c sa k a z é rd e k k ö z v e títé s é v e l f e jti k i tá r s a d a lm i h a tá s á t. E z t m á s ­ k é n t ú g y is fo g a lm a z h a tju k , h o g y m in d e n o b je k tív h a tá s , a z e m b e ri c s e le k v é s t b e ­ fo ly áso ló té n y e z ő v é g ü l az é r d e k c s a to r n á já n k e re s z tü l j u t e l a c se le k v ő s z u b je k tu m ­ hoz, a z e m b e rh e z . V ilá g o sa n lá th a tó , h o g y a z é rd e k r ő l sz ó lv a o ly a n v is z o n y t v iz s g á lu n k , m e ly a z e m b e r tu d a tá tó l, a k a r a t á tó l fü g g e tle n ü l a la k u l k i é s h a t. M eg k e ll m o n d a n u n k , h o g y e te k in te tb e n v itá k fo ly n a k . A v ita a z é rd e k te r m é s z e te é s a m e g ism e rő (az é rd e k e t fe lism erő ) te v é k e n y sé g k a p c s o la ta k ö r ü l fo ly ik . A z e m b e r ta n u lm á n y o z z a é s fe lis ­ m e ri az é rd e k é t és ezen a z a la p o n k e z d h o z z á a cse le k v é sh e z . E z a z o n b a n n e m je le n ti a z t, h o g y a z é rd e k s z u b je k tív , v a g y s z u b je k tív is. H isz e n ily e n a la p o n a tá r s a ­ d a lo m m in d e n o ly a n o b je k tív je le n s é g é t (te rm e lő e rő k , te rm e lé s i v isz o n y o k , a la p stb.), m e ly a tu d a tb a n tü k rö z ő d ik , v a g y tü k rö z ő d h e t, s z u b je k tív n a k k e lle n e ta r ta n u n k . Ig a z az, h o g y a z é rd e k a le g k ö z v e tle n e b b k a p c s o la tb a n v a n a s z u b je k tu m m a l, d e ö n m a g a o b je k tív . E z e g y á lta lá n n e m k is e b b íti a z é rd e k e k ta n u lm á n y o z á s á n a k , fe lism e ré s é n e k je le n tő s é g é t, d e a lá h ú z z a , h o g y az é rd e k te r m é s z e té re n é z v e o b je k tív , v a g y is a z é r d e k a z e m b e r k ö z v e tle n k ö rn y e z e té n e k o ly a n h a tá s a , a m e ly n e m fü g g az e m b e r a k a r a tá tó l, m e g ism e rő te v é k e n y sé g é tő l. M a r x é s E n g e ls „A n é m e t id e o ­ ló g ia ” c ím ű m ű v ü k b e n a k ö zö s é rd e k r ő l sz ó lv a a z é r d e k e t m in t r e a l it á s t fo g já k fel. „Ez a k özösségi é rd e k p e d ig n e m c s u p á n a k é p z e le tb e n lé te z ik , m in t v a la m i »á l t a ­ lá n o s « h a n e m m in d e n e k e lő tt a v a ló s á g b a n , m in t a z o k n a k a z e g y é n e k n e k a k ö lc sö ­ n ö s függősége, a k ik k ö z ö tt a m u n k a m e g o s z lik ”* M in t a z e lő z ő e k b e n k itű n t, a z eg y es e m b e r e k te v é k e n y s é g ü k s o rá n é rd e k e ik b ő l in d u ln a k k i. E h h e z a z o n b a n is m e rn iök k e ll é rd e k e ik e t. A z e m b e ri tu d a t k é p e s is é s tö re k s z ik is a s a j á t é rd e k e in e k m e g ism e ré sé re . *M a rx —E n g els M ű v ei 3. k ö t. K o ssu th 1960. 33. old. 63 �A z é r d e k fe lis m e ré s é n e k fo ly a m a ta r e n d k ív ü l b o n y o lu lt, s o k -so k té n y e z ő b ő l ösz­ sz e te v ő d ő te v é k e n y sé g . N e h é z sé g e é s b o n y o lu lts á g a a z e m b e r lé tfe lté te le in e k s lé té n e k b o n y o lu lts á g á b ó l k ö v e tk e z ik . A z e m b e r, lé tf e n n ta r tá s a é rd e k é b e n v é g z e tt te rm e lő t e ­ v é k e n y sé g e s o r á n s o k fé le k a p c s o la tb a n á ll m in d a te r m é s z e t tá r g y a iv a l, m in d m á s e m b e re k k e l. E zek a k a p c s o la to k o ly a n n y ira s o k fé lé k é s b o n y o lu lta k , h o g y a z e m b e r e g y -e g y a lk a lo m m a l a te v é k e n y s é g é re v o n a tk o z ó d ö n té s n é l n e m is v e h e ti m in d e t sz á m b a . Íg y s z e le k tá ln ia k e ll, k i k e ll v á la s z ta n ia a z o k a t az ö ssz e fü g g é se k e t, v isz o n y ­ la to k a t, m e ly e k le g in k á b b d e te r m in á ljá k a z a d o tt te v é k e n y sé g e k e t, a z o k lé n y e g é t, ir á n y á t és m ik é n tjé t. M in d e z e k b ő l k ö v e tk e z ő e n a z e m b e r é rd e k e i és a z e m b e r te v é ­ k e n y sé g e k ö z ö tti k a p c s o la t fe lté te le z i a tu d a to s e m b e rt, a k i ta n u lm á n y o z z a és m e g ­ is m e ri é r d e k e it ,s e z e k a la p j á n d ö n t te v é k e n y sé g é rő l. A z é rd e k e k fe lis m e ré s e te h á t v ég ső s o ro n fo n to s s z e r e p e t já ts z ik a z e m b e ri te v é k e n y sé g b e n . M in d e z e k h e z m é g h o z z á k e ll v e n n ü n k a z t a té n y t, h o g y a z e m b e r so h a se m te ­ v é k e n y k e d ik m in t „ a b sz o lú t e g y é n ”, v a g y „ a b sz o lú t in d iv id u u m ”. V ag y is n e m c s a k m in t e g y én h a n e m m in t tá r s a d a lm i lé n y él és cse le k sz ik . P o n to s a b b a n c se le k sz ik ú g y is m in t eg y én , ú g y is m in t o sz tá ly á n a k , n e m z e té n e k v a g y a tá r s a d a lo m n a k a ta g ja . Ily m ó d o n m in d e n eg y es c se le k e d e t a k ü lö n b ö z ő é rd e k v isz o n y o k h a tá s á r a v a ló s u l m eg, m in te g y a z é rd e k s z fé rá k v is z o n y a in a k fe lis m e ré s e k é n t jö n lé tre . H ogy a z e m b e r e z t a b o n y o lu lt f e la d a to t h o g y a n , m ily e n sz ín v o n a lo n v ég z i el, a z a ttó l függ, m e n n y ire is m e ri s a já tm a g á t, s a j á t k a p c s o la ta it a tá r s a d a lo m m á s ré sz e iv e l, e g y sz e rű e n sz ó lv a m ily e n sz ín v o n a lo n á ll ö n tu d a ta . V égig k ö v e ttü k a z e m b e ri c se le k v é s (a te tt) lé tr e jö tté n e k h á ro m , e g y m á sh o z k a p ­ cso ló d ó s z f é rá já t. A z é rd e k e k (az o b je k tív ) te r ü le té t, a z é rd e k e k fe lis m e ré s é t (a s z u b je k tív sz fé rá t) s v é g ü l a z e lő b b ie k b ő l fa k a d ó c se le k v é st. A z e lm é le ti k ö v e tk e z te té s e k m e llő z é sé v e l m o s t in k á b b a p o litik a i és g y a k o rla ti v o n a tk o z á s ú a k k a l fo g la lk o z u n k . A z első ily e n je lle g ű k ö v e tk e z te té s a z ö sz tö n z é si f o r m á k r a s az o k e g y m á sh o z v a ló v is z o n y á ra v o n a tk o z ik . A z e m b e re k te v é k e n y sé g é t v a la m ily e n m ó d o n m in d e n tá r s a d a lo m ö sztö n zi (d e­ res, b ö rtö n , m u n k a b é r , m u n k a n é lk ü lis é g stb .). A sz o c ia liz m u s v isz o n y a i k ö z ö tt a z ö sztö n zés k é t f o r m á já t a lk a lm a z z u k ; a z a n y a g i é s a z e rk ö lc s i—p o litik a i ö sztö n zést. T ö rté n e lm i ta p a s z ta la ta in k a z t b iz o n y ítjá k , h o g y a z a n y a g i ö sztö n zés e lh a n y a g o lá s a a d o lg o zó k é rd e k e in e k fig y e lm e n k ív ü l h a g y á s a n e m c s a k a s z o c ia lista g o n d o lk o d á s m ó d fe jlő d é sé t, h a n e m a g a z d a sá g i c é lja in k m e g v a ló s ítá s á t is a k a d á ly o z z a . S z in te a lig fo ly ik m a m á r v ita a rr ó l, h o g y a z ir á n y ítá s sz ü k sé g e s e le m e -e a z a n y a g i ösz­ tönzés. A fé lre é rté s e k é s v itá k a k k o r k e le tk e z n e k , a m ik o r a z a n y a g i és az e rk ö lc si— p o litik a i ö sztö n zés k a p c s o la tá r ó l v a n szó. A z a „b ö lc se ssé g ”, h o g y e k é t ö sz tö n z ő t e g y ü tt k e ll a lk a lm a z n i o ly a n n y ira á lta lá n o s , h o g y e g y e té rth e tn e k v e le a z o k is, a k ik a z e g y ik e t (az a n y a g it), é s a z o k is a k ik a m á s ik a t (az e rk ö lc s i— p o litik a it) a k a r já k s z in te k iz á ró la g o s a n a lk a lm a z n i. A z elő ző f e jte g e té se k b ő l a z tű n ik k i, h o g y az e m b e ri te v é k e n y sé g k é t k iin d u ló ­ p o n tja az o b je k tív és a s z u b je k tív k ö z ö tt m e g h a tá ro z o tt v isz o n y v a n , m é g p e d ig o ly an , h o g y a s z u b je k tív s z fé ra a z o b j e k tív a la p já n á ll, a b b ó l k ö v e tk e z ik . K ö v e tk e z é s­ k é p p e n a z a n y a g i ö sz tö n z é s a la p j á r a k e ll fe lé p íte n i a z e rk ö lc si p o litik a i e lv á rá s o k re n d s z e ré t. P o litik a i ö sztö n z é s a n é lk ü l h o g y a z a n v a g i é rd e k e k s z f é rá já b a n a fe lté te le it m e gte re m te n ő k . m e g a la n o z a tla n . U g y a n íg y e g y o ld a lú , k iz á r ó la g a n y a g i ö sz tö n z é st a lk a lm a z n i, s e lh a n y a g o ln i az e rk ö lc s i— p o litik a it. 37 �A z a n y a g i ösztö n zés tu la jd o n k é p p e n a z e g y é n k a p c s o la tre n d s z e ré b e v a ló b e ­ a v a tk o z á st, e k a p c s o la tr e n d s z e r á tf o r m á lá s á t je le n ti. H a pl. a z e g y én fe lé egy o ly a n tá r s a d a lm i e lv á r á s t a k a r u n k k ö z v e títe n i, m e ly a te r m é k e k m in ő sé g é n e k ja v ítá s á t ír j a elő s z á m á ra , a k k o r m in d e n e k e lő tt a z e g y én o b je k tív s z f é r á já t k e ll v iz s g á la t tá r g y á v á te n n i. K a p c s o la tre n d s z e ré b ő l (m e ly e k e t a tá r s a d a lo m o ld a lá ró l k iin d u ló h a tá s o k k é n t k e ll felfo g n u n k ), k i k e ll ik ta tn i o ly a n s z á la k a t, m e ly e k a z e lv á r á s s a l e lle n té te se k , h e ly ü k b e o ly a n o k a t á llíta n i, m e ly e k a z e lv á r á s m e g v a ló s ítá s á t e rő s ítik . J e le n e s e t­ b e n a b é r, ille tv e d o tá c ió m e n n y isé g i m u ta tó já n a k h a tá s á t c s ö k k e n te n i, m íg a m in ő ­ sé g é t b e k a p c so ln i v a g y e rő s íte n i k ell. A z e lső k ö v e tk e z te té s ü n k te h á t; a tá r s a d a lo m és a g a z d a sá g ir á n y ítá s a a cse ­ lek v ő e m b e re k ir á n y ítá s á t je le n ti. V e z e tn i (tá rs a d a lm i é rte le m b e n ) n e m e ls ő so rb a n a z u ta s ítá s a k és fe lh ív á s o k re n d s z e ré t je le n ti, h a n e m a v e z e te tte k a n y a g i lé té n e k s z fé rá ib a n v a ló te v é k e n y b e a v a tk o z á s t, a z e g y é n e k tá r s a d a lm i k a p c s o la tr e n d s z e ré ­ n e k a la k ítá s á t. A m á s o d ik k ö v e tk e z te té s ü n k a k ö zö sség i és a p a r tik u lá r is é rd e k e k ö sszeeg y ez­ te té s é re v o n a tk o z ik . A m ik o r a z é rd e k k a te g ó r iá já ró l, a z é rd e k k é p z ő d é s rő l b e sz é ltü n k , a k k o r a z é rd e ­ k e t egy o ly a n c sa to rn á h o z h a s o n líto ttu k , a m e ly b e „ b e le fo ly ik ” m in d e n k ü lső h a tá s , s e zek sz in té z ise lesz a c se le k v é s a la p já u l sz o lg á ló é rd e k . H o g y ez m ik é n t a la k u l a z k ü lö n b ö ző h a tá s o k in te n z itá s á tó l fü g g . E lő fo rd u lh a t, h o g y a z e g y é n t é r t h a tá s o k k ö z ü l a k ö z v e tle n k ö rn y e z e t, a c sa lá d , a b a r á to k stb . h a tá s a i e se tle g e rő te lje s e b b e k m in t a z o sztály , v a g y a n é p g a z d a sá g , ille tv e a tá r s a d a lo m egésze é r d e k e it k ö z v e títő h a tá s o k . E z re n d jé n is le n n e , m e r t a z e m b e r re a le g e rő te lje s e b b e n m ik ro k ö rn y e z e te h a t. M in ­ d e n cse le k v é s e k ö z v e tle n k ö rn y e z e tb e n z a jlik le. A z e g y é n e g y ü z e m b e n v a g y ü z e m ­ ré s z b e n d o lg o zik , b rig á d b a ta rto z ik , k o n k ré t h e ly e v a n a m u n k a m e g o sz tá sb a n , k a p ­ c s o la tb a n v a n a te r m e lé s t k ö z v e tle n ü l ir á n y ító k k a l, la k ik v a la h o l, s íg y k a p c s o la tb a k e rü l m á s la k ó k k a l, d e k ü lö n b ö z ő ta n á c s i sz e rv e k k e l is, é le le m , r u h á z a ti és e g y é b s z ü k s é g le te it k ie lé g íte n d ő k a p c s o la tb a n v a n a k e re s k e d e le m m e l, c s a lá d ja , ro k o n a i, b a r á ta i v a n n a k , n e m b e sz é lv e a rr ó l, h o g y o lv a s, te le v íz ió t n éz, rá d ió z ik stb . E so k ­ ir á n y ú te v é k e n y sé g , e s o k irá n y ú k a p c s o la to k je le n tik a k ö z v e tle n k ö rn y e z e te t (m ik ro ­ k ö rn y e z e te t). A p ro b lé m a c su p á n az, h o g y a m ik ro k ö rn y e z e t h a tá s a i lé n y e g ü k e t te k in tv e e g y ­ b e e s n e k -e a z o k k a l a tö re k v é s e k k e l m e ly e k fe lis m e rt tá r s a d a lm i é rd e k k é n t n y e rn e k m e g fo g a lm a z á st. E g y á lta lá n n in c s s z á n d é k u n k b a n a z e m b e r m ik ro k ö rn y e z e té t é s tá r s a d a lm i (ö s sz tá rsa d a lm i) k ö rn y e z e té t sz e m b e á llíta n i e g y m á ssa l. D e m é g is tu d o ­ m á s u l k e ll v e n n ü n k , h o g y a k e ttő k ö z ö tt g y a k o ri a d is z h a rm ó n ia . A p á r t és á lla m i­ g a z d a sá g i ir á n y ítá s n a k m in d ig tö r e k e d n ie k e ll e z e n ö ss z h a n g n a p o n k é n ti ú jr a te r e m ­ té s é re és f e n n ta r tá s á r a . E z r e n d k ív ü l b o n y o lu lt é s s z e rte á g a z ó fe la d a t, u g y a n is é r in ti a tá r s a d a lo m eg é­ sz é n e k m e c h a n iz m u s á t, b e le é rtv e a tá r s a d a lo m (ré te g , c so p o rt) s z e rk e z e té t, a g a z d a sá g ir á n y ítá s eg ész m e c h a n iz m u s á t, a k ö z ig a z g a tá st stb ., h o g y c s a k a le g s z e m b e tű n ő b ­ b e k e t e m líts ü k . M in d e z e n m e c h a n iz m u s o k n a k (s v e lü k k a p c so la to s a p p a rá tu s o k n a k ) a la p v e tő fu n k c ió ju k é p p e n a tá r s a d a lm i k ö v e te lm é n y e k , é rd e k e k k ö z v e títé s e a z eg y es e m b e re k felé. A tá r s a d a lm i é rd e k n e k az e g y é n fe lé v a ló k ö z v e títé s é b e n a m e c h a n iz m u s o k k a l k a p c s o la to s a n k e ttő s f e la d a t a ló d ik . A z eg y es m e c h a n iz m u s o k fe lü lrő l le fe lé é p ü ln e k , s v a ló já b a n o ly a n je lz é s ­ re n d s z e re k , m e ly e k k ü lö n b ö z ő s z in te k e n k o n k r é tiz á ljá k a z á lta lá n o s t á r s a d almi fela­ 38 �d a to k a t. A k ü lö n b ö z ő s z in te k s a já to s h e ly z e tű e k , s e z é rt k é p e s e k a z á lta lá n o s é r d e k á tv é te lé r e és to v á b b ítá s á ra . P é ld a k é n t e m líts ü k a z ip a r ir á n y ítá s á t. E gy tá r s a d a lm i é rd e k — m o n d ju k a g y á rtm á n y fe jle s z té s — k ö v e te lm é n y e a k ü lö n b ö z ő ip a r á g a k fe lé m á s -m á s k o n k ré t k ö v e te lm é n y e k e t je le n t. A fe lis m e rt tá r s a d a lm i é rd e k e z u tá n e lin d u l, u ta s ítá so k , in té z k e d é se k , te rv e k , a n y a g i eszk ö zö k , ö sz tö n zési re n d s z e re k fo r m á já b a n to v á b b . A z ip a rá g i ig a z g a tá s tó l a z e g y e sü lé se k , v á lla la to k , a g y á re g y s é ­ gek, ü zem e k , m ű h e ly e k , b rig á d o k felé, v é g ü l e lj u t m in t k o n k r é t ré s z fe la d a t a e g y es te rm e lő k h ö z . V ag y is k ü lö n b ö z ő sz in te k e n , k ü lö n b ö z ő k ö z v e títő á llo m á s o k o n h a ­ la d át. E z sz ü k sé g e s is, m e r t a h h o z , h o g y m e g v a ló su ljo n , k o n k re tiz á ló d n ia k e ll. A z o n ­ b a n e lő f o rd u lh a t és elő is fo rd u l, h o g y e z e k a k ü lö n b ö z ő s z in tű k ö z v e títő k n e m p o n ­ to sa n k o n k r e tiz á ljá k a tá r s a d a lm i é rd e k e t, to r z íth a tjá k , s m ire a z eg y é n s z fé rá ib a é r a h a tá s u k m á r elen y é sz ő , v a g y le g a lá b b is n e m o ly a n in te n z ív , h o g y a z a z eg y é n c s e le k v é sé n e k m o tiv á ló ja le h e sse n . N em a k ü lö n b ö z ő s z in tű ir á n y ító s z e rv e k ro s s z in d u la tá r ó l v a n szó, h a n e m a r r ó l a s a já to s h e ly z e trő l, h o g y a n é p g a z d a sá g é rd e k e i k ö z ö tt a z ip a r, a z ip a rá g , a z e g y e ­ sü lés, a g y á r, a z ü z e m stb ., m in d s a já to s é r d e k k ö r r e l b ír n a k . E z e k n e m fe lté tle n e lle n tm o n d á s o s a k , d e n e m is a z o n o sa k , s e b b ő l s z á r m a z h a tn a k o ly a n a k a d á ly o k , m e ly e k la s s íth a tjá k , a k a d á ly o z h a tjá k a tá r s a d a lm i é r d e k n e k a z e g y é n e k c se le k v é se i­ b e n v a ló m e g v a ló su lá sá t. A tá r s a d a lm i ir á n y ítá s á lta lá n o s m e c h a n iz m u s á b a n , b e n n e a g a z d a sá g ib a n is, a k ü lö n b ö z ő s z in te k e n d is z h a rm ó n ia k e le tk e z h e t. E g y in té z m é n y , h iv a ta l, ir á n y ító s z e rv m in d e n e k e lő tt a z é rd e k e k e g y k ö ré v e l b ír, m e ly a te v é k e n y sé g é b ő l, fu n k c ió já b ó l a d ó d ik . E z a tá r s a d a lm i é rd e k n e k az ille tő te r ü le t r e v a ló k o n k re tiz á lá s a . A je lz e tt s z e rv e k b e n a z o n b a n m e g h a tá ro z o tt é rd e k k ö r ö k k e l re n d e lk e z ő e g y é n e k te v é k e n y ­ k e d n e k . I t t m á r k ö n n y e n e lk é p z e lh e tő , s g y a k ra n ta p a s z ta lju k is, h o g y a d ö n té ­ se k b e n a fu n k c ió és a z o tt dolg o zó e g y é n i é rd e k e k ö z ti e lle n tm o n d á s to r z ítja a tá r s a d a lm i é rd e k e t, k e re s z te z i ú tjá t. B o n y o lítja a d o lg o t to v á b b á az, h o g y u g y a n a z o n te r ü le te n tö b b fé le tá r s a d a lm i k ö v e te lm é n y , ille tv e tá r s a d a lm i é rd e k k e r ü l m e g v a ló s ítá s ra . N é h a e z e k k ö z ö tt n in c s m e g fe le lő összh an g . A g az d a sá g i ir á n y ítá s m e c h a n iz m u s á n a k r e f o r m ja tö b b e k k ö z ö tt é p p e n e z t a c é lt sz o lg á lja , h o g y a tá r s a d a lm i k ö v e te lm é n y e k e rő te lje s e n é rin ts é k a m a g u k k o n k r é t fo r m á ib a n a z eg y es d o lg o zó k at. T á rs a d a lm u n k n a k so k e szk ö z á ll re n d e lk e z é s é re , m e ly e k k e l a k ív á n t c é lt e l­ é rh e ti. K ö z tü k a le g fo n to sa b b a z a n y a g i ösztö n zés, d e sz o c iá lis sz o lg á lta tá so k , ja v u ló m u n k a fe lté te le k , e rk ö lc si m e g b e c sü lé s stb . m in d s e g ítik a tá r s a d a lm i c é lo k e lé ré sé t, ú g y , h o g y a z e g y é n e k e t é rd e k e ltté te s z ik m e g v a ló s ítá s u k b a n . A k ü lö n b ö z ő s z in tű k ö zö sség i é rd e k e k é s a z e g y é n i é rd e k e k ö ssz e e g y e z te té se a fe n tie k b ő l k ö v e tk e z ő e n n e m je le n th e ti a m a g a s a b b s z in tű k ö zö sség i é rd e k r ő l v a ló le ­ m o n d á s t, s e m a z eg y é n é rd e k e in e k n e g lig á lá s á t. A v e z e té s m ű v é s z e te a b b a n v a n , h o g y a z e g y é n t o ly a n a n y a g i— g a z d a sá g i h a tá s o k n a k te sz i k i, m e ly e k le h e tő v é te s z ik sz ám ára, a k özösségi é rd e k m e g v a ló sítá sá t, ső t e r r e e g y e n e se n s a r k a lljá k . T e rm é sz e te s, h o g y ir á n y ító te v é k e n y s é g ü n k c é lja a tá r s a d a lm i é rd e k m e g v a ló ­ s ítá s a . D e e z t ú g y k e ll e lé rn i, h o g y a k ö zö sség i é r d e k n e v é b e n n e m k e ll a z e g y é n n e k le m o n d a n ia s a j á t é rd e k e irő l, e lle n k e z ő le g , o ly a n h e ly z e t k ia la k ítá s á r a k e ll tö re k e d n i, m e ly le h e tő v é teszi sz á m á ra , h o g y a k ö zö sség i é r d e k e t e g y é n i é rd e k k é n t v a ló s íts a m eg . E z e k n e k a fe lté te le k n e k re n d s z e re s v iz s g á la ta , a g a z d a sá g i ir á n y ítá s á n a k e g y ik le g lé n y e g e se b b fe la d a ta . 39 �BALOGH SÁNDOR A magyar népi demokrácia kérdései a marxista történeti irodalomban N é h á n y fo n to s fo r rá s -g y ű jte m é n y tő l és tu d o m á n y o s e re d m é n y t ig é rő tó l, fe ld o lg o z á stó l e lte k in tv e a n é p i d e m o k r a tik u s k o rs z a k tö r té n e té n e k k u ta tá s o k e re d m é n y e in e k ta n u lm á n y o k , m o n o g rá fiá k fo r m á já b a n v a ló n y e g é b e n c sa k a le g u tó b b i é v tiz e d b e n in d u lt m e g és az u tó b b i é v e k b e n k i. ta n u lm á n y ­ k u ta tá s a , a k ö zlése, lé ­ b o n ta k o z o tt A m a g y a r tö r té n e le m k o rá b b i k o rs z a k a in a k k u ta tá s á v a l sz e m b e n m u ta tk o z ó „ k é s é s ”-n e k a z o n b a n i t t jó r é s z t o b je k tív o k a i v o lta k , s b iz o n y o s fo k ig v a n n a k m ég m a is. H iszen e k o rs z a k lé n y e g é b e n e g y ü tt g y a ra p o d o tt id ő b e n a m a élő és dolgozó tö r té n é s z n e m z e d é k k e l. N e m c sa k az id ő se b b e k , d e ré s z b e n a f ia ta la b b a k s z á m á ra is, az e lm ú lt k é t é v tiz e d a fe jlő d ő , fo rm á ló d ó je le n t, a m in d e n n a p o k a t, m a jd az é v e k e t je le n te tte . A v é g b e m e n ő e s e m é n y e k ta r ta lm á t, je lle g é t és tá v l a ta i t te rm é s z e ts z e rű le g n e m e ls ő so rb a n a tö rté n é sz , h a n e m a p o litik u s, a p u b lic is ta e le m e z te , é rté k e lte . E n ­ n e k m e g fe le lő e n az é v e k s o rá n m é r e te ib e n is je le n tő s , s m a m á r n e m eg y v o n a tk o ­ z á s b a n a tu d o m á n y o s k u ta tó m u n k a tá r g y á u l és fo r rá s á u l is sz o lg áló p o litik a i-, v a la ­ m in t tö r té n e ti-p u b lic is z tik a i ir o d a lo m h a lm o z ó d o tt fel. A fe ls z a b a d u lá s t k ö z v e tle n ü l k ö v e tő é v e k b e n a p o lg á ri e sz m é k e t, esz m e i b e fo ly á s t tü k rö z ő ír á s o k m é g m e g le h e tő ­ se n n a g y s z á m b a n je le n te k m eg. A fo r d u la t é v e u tá n , a s z o c ia lista tá r s a d a lo m é p í­ té s é v e l n a g y já b a n p á rh u z a m o s a n a z o n b a n e g y re in k á b b t é r t h ó d íto tt, m a jd tú ls ú ly r a ju to tt a m a r x is ta p o litik a i- és tö r té n e ti-p u b lic is z tik a i iro d a lo m . D e e té r e n is é re z ­ te tte , s n e m is a k á rm ily e n m é r té k b e n ro m b o ló h a tá s á t a d o g m a tiz m u s é s a re v iz io ­ n iz m u s az 1956-os e lle n fo r ra d a lo m e lő tt és id e jé n . M ég p e d ig , fő k é n t k e ttő s v o n a tk o ­ z á sb a n : a) a m a r x is ta p o litik a i- é s tö r té n e ti-p u b lic is z tik a i ir o d a lm a t je le n tő s e n e l t o r ­ z íto tta , k ö z v é le m é n y fo rm á ló e r e jé t b é n íto tta , s ezzel is u t a l e n g e d e tt a p o lg á ri e s z ­ m ék fe lé le d é s é n e k . írá so s fo rm á b a n v a ló je le n tk e z é s é n e k ; b ) h a so n ló ir á n y b a ..te re l­ t e ” a tö r té n e lm i ir o d a lm a t is. ria s z tó la g h a to tt a tu d o m á n y o s ig é n y ű m u n k á r a , k ü lö ­ nösen, a n é p i d e m o k r a tik u s k o rs z a k tö r té n e té n e k k u ta tá s á v a l k a p c s o la tb a n . 1957 u tá n az M S zM P fe ls z á m o lta az id e o ló g ia i és tu d o m á n y o s té r e n k o rá b b a n b é n ító a n h a tó to rz u lá s o k a t. A tö rté n e le m tu d o m á n y e szm ei tis z tá z ó d á s á b a n is n a g y sz e re p e t já ts z o tta k a p á r t V II. é s V III. K o n g re s s z u s á n a k h a tá r o z a ta i, a m ű v e lő d é s ­ p o litik a i irá n y e lv e k , a K ö z p o n ti B iz o ttsá g és m á s p á rts z e rv e k á llá s fo g la lá s a i a n a c i­ o n a liz m u s ró l, a n é p i író k ró l, ir o d a lm u n k h e ly z e té rő l, v a la m in t a filo z ó fia fe la d a ta i­ ró l. A sz o c ia liz m u s a la p ja i le r a k á s á v a l p á rh u z a m o s a n , az e lm ú lt é v e k m u n k á ja és e rő fe sz íté se i n y o m á n a k o m m u n is ta és p á rto n k ív ü li tö rté n é s z e k te v é k e n y k ö z re m ű k ö ­ d é sé v e l a m a g y a r tö r té n e le m tu d o m á n y b a n m e g e rő sö d ö tt é s lé n y e g é b e n u ra lk o d ó v á v á lt a m a r x is ta - le n in is ta tö r té n e ts z e m lé le te t é s m ó d sz e r. M á ig sem m o n d h a tju k a z o n ­ b a n el, h o g y a d o g m a tik u s é s re v iz io n is ta sz e m lé le t, a p o lg á ri-, k is p o lg á ri n é z e te k to v á b b é lé s é t te lje s e n s ik e r ü lt v o ln a fe lsz á m o ln i a tö r té n e le m tu d o m á n y b a n . S ő t h c ­ 40 �ly e n k é n t a z „ a lk o tó ” m a r x iz m u s c ím é n , ré g tú l h a la d o t t n é z e te k é s sz e m lé le t fe lfris ­ s íté s é n e k is ta n ú i le h e tü n k . E n n e k o k a, le g fő b b k é p e n az, h o g y a n e m z e tk ö z i m u n k á s m ozgalom . a sz o c ia lista v ilá g re n d s z e r, az im p e ria lis ta - e lle n e s n e m z e ti fe ls z a b a d ító m o z g a lm a k fe jlő d é se , p ro b lé m á i, v a la m in t az im p e ria lis ta o rs z á g o k b a n v é g b e m e n ő tá r s a d a lm i fo ly a m a to k az u tó b b i m á s fé l é v tiz e d fo ly a m á n sz á m o s ú j k é rd é s t v e te tte k fe lsz ín re . E zek e g y ré s z t s ü rg e tő b b é te tté k , m in t v a la h a a k ö v e tk e z e te s le s z á m o lá s t a m a rx is m u s — le n in iz m u s t e lto rz ító n é z e te k k e l, m á s ré s z t m e g k ö v e te lté k a z ú j je le n s é ­ g ek b e h a tó ta n u lm á n y o z á s á t és e lm é le ti á lta lá n o s ítá s á t. E k e ttő s f e la d a t m e g o ld á sa e lk é p z e lh e te tle n a m a rx iz m u s — le n in iz m u sh o z v a ló k ö v e tk e z e te s v is s z a té ré s és a n n a k a lk o tó to v á b b fe jle s z té s e n é lk ü l. A k i n e m a m a rx iz m u s — le n in iz m u s ta n ítá s a ih o z v a ló k ö v e tk e z e te s v is s z a té ré s b e n é s a n n a k a lk o tó to v á b b fe jle s z té s é b e n k e re s i a tö r té n e ti k é rd é s e k m é ly e b b f e ltá r á s á n a k e szk ö zét, az e lk e r ü lh e te tle n ü l a p o lg á ri, k is p o lg á ri n é z e te k n e k n y it u t a t a tö r té n e ttu d o m á n y b a n . N e m is sz ó lv a a rr ó l, a k i a m a r x iz m u s — le n in iz m u s t v a ló já b a n so h a n e m te tte m a g á é v á . U g y a n c sa k h ib á s ú tr a té v e d az, a k i a m a rx iz m u s — le n in iz m u s ta n ítá s a ih o z v a ló v is s z a té r é s ig é n y é v e l, d e m e ta fiz ik u s m ó d s z e rre l, s a d o g m a tik u s n é z e te k n e k , ille tő le g a p o lg á ri tö r té n e tfe lf o g á s n a k c su p á n eg y es v o n a tk o z á sa i e lle n lé p fel. A p o lg á ri h a tá s e l n e m h a n y a g o lh a tó f o r r á s á t je le n tik , a fe n tie k e n tú lm e n ő e n , a n épi d e m o k r a tik u s k o rs z a k ró l k ü lfö ld ö n m e g je le n t v is sz a e m lé k e z é se k , tö r té n e ti- p u b li­ c is z tik a i m ű v e k , s á lta lá b a n a d is sz id e n s -iro d a lo m . A n é p i d e m o k r a tik u s k o rs z a k k u ta tá s á b a n jó id e ig k o m o ly n e h é z sé g e t o k o z o tt az a k ö rü lm é n y is, h o g y a le v é ltá r i fo rrá so k , ré s z b e n re n d e z e tle n s é g ü k fo ly tá n , sz in te m e g k ö z e líth e te tle n e k v o lta k . M a m á r e lv ile g ily e n a k a d á ly o k n in c s e n e k , d e k ü lö ­ n ö se n a v id é k i le v é ltá r a k n é p i d e m o k r a tik u s k o r s z a k r a v o n a tk o z ó a n y a g a in a k fe l­ d o lg o za t l a n s á g a m é g m o s t is fé k e z ő le g h a t a k u ta tá s o k r a , n e m is sz ó lv a a k ü lfö ld i le v é ltá r a k b a n le v ő fo r rá s o k h o z z á fé rh e te tle n s é g é rő l. T ö rté n é s z k ö rö k b e n k o rá b b a n m ég elég á lta lá n o s v o lt az a felfo g ás, h o g y a n é p i d e m o k rá c ia tö r té n e té t tu d o m á ­ n y o sa n feld o lg o z n i n e m le h e t. E zt a le g tö b b e n , a le v é ltá r i fo rrá s o k e m líte tt h o z z á ­ fé r h e te tle n s é g e m e lle tt, a tö rté n e lm i tá v la t h iá n y á v a l m a g y a rá z tá k . A tö r té n e ti k u ­ ta tá s o k h o z tö r té n e lm i tá v l a tr a v a ló b a n sz ü k sé g v a n . A tö r té n e lm i tá v l a t fo g a lm a a z o n b a n n e m a z o n o síth a tó az é v e k e g y sz e rű m a te m a tik a i ö sszeg év el, h a n e m e g y id e ­ jű le g a tá r s a d a lm i— g a z d a sá g i és p o litik a i v a ló s á g m e n n y isé g i é s fő le g m in ő sé g i v á l ­ to z á s a it is fig y e le m b e k e ll v e n n i. A sz o c ia lista é p íté s so rá n h a z á n k b a n le r a k tu k a sz o c ia liz m u s a la p ja it. S ezzel m e g te re m te ttü k a fe lté te le it a s z o c ia lista tá r s a d a lo m te ljes fe l é p íté s é n e k . A m e g te tt ú t á lta lá n o s tö rv é n y s z e rű s é g e in e k é s s a já to s s á g a in a k tö r té n e ti, tu d o m á n y o s e le m z é se n e m c s a k a tö r té n e ttu d o m á n y e lő tt á lló le h e tsé g e s fe l­ a d a t. d e eg y ik le g fo n to sa b b fe la d a t. A n é p i d e m o k rá c ia tö r té n e té n e k k u ta tá s a é s t a ­ p a s z ta la ta in a k fe ld o lg o z á sa m a m á r a z o n b a n n e m c s a k e lv ile g , d e g y a k o rla tila g is le ­ h e ts é g e s n e k te k in th e tő . E z t n e m u to lsó so rb a n é p p e n a z o k a m o n o g rá fiá k és ta n u l­ m á n y o k ig a z o ljá k , a m e ly e k az u tó b b i id ő b e n n á lu n k m e g je le n te k . A n é p i d e m o k rá c ia tö r té n e té rő l szóló ta n u lm á n y o k é s m o n o g rá fiá k s o r á b a n j e ­ le n tő s h e ly e t fo g la ln a k el a z o k a m u n k á k , a m e ly e k a fe ls z a b a d u lá s tö r té n e té t tá r g y a l­ já k . A „ M a g y a ro rsz á g fe ls z a b a d u lá s a ” c. m ű je le n te tte a té m a első á tfo g ó tu d o m á n y o s fe ld o lg o z á s á t.1 F e lö le li a h á b o rú k itö ré s e é s a sz o v je t c s a p a to k m a g y a r te r ü le tr e lé ­ p é se k ö z ö tti id ő sz a k o t, m a jd b e h a tó a n fo g la lk o z ik a fe ls z a b a d ító h a d m ű v e le te k m e g ­ in d u lá s á tó l az o rsz á g te lje s fe ls z a b a d u lá s á ig te r je d ő id ő s z a k k a l. Sőt. a m ű m á s o d ik 41 �k ia d á s á b a n m á r a n é p i d e m o k r a tik u s á ta la k u lá s tö r té n e té t is fe lv á z o lja rö v id e n . L é n y e g é b e n e h h e z a té m á h o z k a p c so ló d o tt „A fa s iz m u s b u k á s a M a g y a ro rsz á g o n ” c. m o n o g rá fia is, m e ly a m á s o d ik v ilá g h á b o rú d ö n tő f o r d u la tá t je le n tő s z tá lin g rá d i (V o lg o g rád — B. S.) c s a tá tó l tá r g y a lja az o rsz á g tö r té n e té t, k ü lö n ö s fig y e lm e t s z á n v a a n é p i d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m é rle lő d é s é n e k , m a jd m e g in d u lá s á n a k . 2 Id e so ro l­ h a tó k to v á b b á azo k a m u n k á k is, m e ly e k a V ö rö s H a d s e re g m a g y a ro rsz á g i fe lsz a ­ b a d ító h a r c a it h a d tö r té n e ti sz e m p o n tb ó l ta n u lm á n y o z z á k . A té m á v a l k a p c s o la to s a n e ls ő so rb a n a fe ls z a b a d u lá s h a d tö r té n e ti fe ld o lg o z á sa , a m a g v a r a n tifa s is z tá k ré s z v é ­ te le a k ü lfö ld i e lle n á llá s i m o z g a lm a k b a n és e g y es m e g y é k , v á ro s o k fe ls z a b a d u lá s á n a k tö r té n e te ig é n y e l to v á b b i k u ta tá s o k a t. N ó g rá d m e g y e a z o n b a n s z in te e g y e d ü lá lló k iv é te lt je le n t, h isz e n a „N ó g rá d m e g y e g a z d a sá g i és tá r s a d a lm i h e ly z e te a fe ls z a b a ­ d u la s id e jé n , to v á b b á A sz o v je c s a p a to k fe ls z a b a d ító h a rc a i N ó g rá d m e g y e b e n ” és a „N ó g rá d i p a rtiz á n o k ” c. ta n u lm á n y m e g je le n é s é v'e l a f e la d a to t e té r e n a la p j á b a n v é v e m e g o ld o ttn a k le h e t te k in te n i.3 A z e lm ú lt é v e k so rá n e rő te lje s e n k ib o n ta k o z o tt a n é p i d e m o k r a tik u s k o rs z a k g az­ d a sá g i és ré s z b e n tá r s a d a lo m tö r té n e té n e k k u ta tá s a . A z e té r e n e lé r t e re d m é n y e k e t le g in k á b b „ Ú jjá é p íté s és a n a g y tő k e e lle n i h a rc M a g y a ro rsz á g o n ” és a „ M a g y a ro rsz á g g a z d a sá g a az első 3 év e s te r v id ő s z a k á b a n ” c. m o n o g rá fiá k s z e m lé lte tik .4 A z e lő b b i az ú jjá é p íté s , a tő k e fe ls z á m o lá s á b a á tn ö v ő k o rlá to z á s , a s ta b iliz á c ió t k ö v e tő é le tsz ín v o n a l a la k u lá s , v a la m in t a tő k e fe ls z á m o lá s á n a k b e te tő z é se és az ú jjá é p íté s i k o r ­ sz a k le z á ru lá s a a „ fo r d u la t é v é b e n ” k é rd é s e k e le m z é sé v e l á tfo g ó a n á b rá z o lja a f e ls z a b a d u lá s t k ö v e tő é v e k g a z d a sá g i fe jlő d é sé t, az u tó b b i az első h á ro m év e s te rv m e g v a ló s ítá s a p o litik a i é s g a z d a sá g i fe lté te le it, a te r v és a z á lla m o s ítá s o k ö ssz e fü g g é ­ sét, v a la m in t a n é p g a z d a sá g k ü lö n b ö z ő á g a in a k a fe jlő d é sé t s v é g ü l a m a g y a r t á r ­ sa d a lo m b a n , fő leg a m u n k á s o s z tá ly ö ss z e té te lé b e n , h e ly z e té b e n v é g b e m e n t v á lto z á so ­ k a t elem zi a te r v id ő s z a k á b a n . A m a g y a r g a z d a sá g fe jlő d é se tö r té n e té n e k eg y es fo n ­ to s á llo m á s a it, té n y e it ta n u m á n y o z z á k m é g a z e m líte tte k m e lle it „A z 1945— 46. é v i in flá c ió ” c. m o n o g rá fia é s szám o s, a té m á h o z k a p c so ló d ó fig y e le m re m é ltó ta n u l­ m á n y .5 Id e s o r o lh a tó k b iz o n y o s v o n a tk o z á s b a n a m a g y a r m ez ő g a z d a sá g , ille tv e a m ező g a zd aság i la k o ssá g tö r té n e té t tá r g y a ló o ly a n m ű v e k is, m i n t a „ F ö ld o s z tá s és a g rá r fe jlő d é s a m a g y a r n é p i d e m o k r á c iá b a n ”, „A z 1945-ös fö ld re fo r m ” és „A m a g y a r m e z ő g a zd aság fe jlő d é s é n e k 20 é v e ” stb . n a g y o b b lé le g z e tű ta n u lm á n y o k , a m e ly e k M a g y a ro rsz á g fö ld b irto k v is z o n y a in a k a fö ld o s z tá s t k ö v e tő g y ö k e re s á ta la k u lá s á t, a m e z ő g a zd aság i te rm e lé s fe jlő d é s é t, a m e z ő g a z d a sá g sz o c ia lista á ts z e rv e z é s é n e k első e re d m é n y e it m u t a tj á k b e .6 A z „ I p a r i m u n k á s s á g u n k ö ss z e té te lé n e k a la k u lá s a ” c. m u n k a é s a „ S z e rk e z e ti v á lto z á so k a m a g y a r m u n k á s o s z tá ly ö s s z e té te lé b e n ”, v a la m in t a „V á lto z á so k a m ező g a z d a sá g i n é p e ssé g s z á m á b a n é s s z e rk e z e té b e n M a g y a ro rsz á g o n ” c. ta n u lm á n y o k a m u n k á s o s z tá ly é s a p a ra s z ts á g lé ts z á m á n a k , ö ss z e té te lé n e k , a n y a g i és sz o ciális h e ly z e té n e k , m ű v e lts é g i s z ín v o n a lá n a k fe jlő d é s é t v iz s g á ljá k d ö n tő e n a n é p i d e m o k rá c ia első é v tiz e d é b e n .7 A la k o s sá g s z á m á n a k , o sz tá ly ta g o z ó d á sá n a k , a n y a g i h e ly z e té n e k és m ű v e lő d é si v is z o n y a in a k a la k u lá s á t a fe n tie k m e lle tt, e ls ő ­ s o rb a n a d e m o g rá fu so k tö b b , m o s t i t t n e m e m líte tt c ik k é s ta n u lm á n y k e re té b e n is tá r g y a ljá k . A fe n ti v á z la to s á tte k in té s b ő l is k itű n ő e n a n é p i d e m o k r a tik u s k o rs z a k g a z d a sá g - és tá r s a d a lo m tö r té n e té n e k k u ta t á s a te r é n a z e lé r t je le n tő s e re d m é n y e k a lá h ú z á s a m e lle tt in d o k o ltn a k lá ts z ik a fig y e lm e t fe lh ív n i a n e m is k e v é s id ő t és e rő fe s z íté s t ig é n y lő to v á b b i k u ta tá s o k r a . S ez v o n a tk o z ik a n é p g a z d a s á g m in d e n á g á r a a le g u to lsó m á s fé l é v tiz e d b e n , h a s o n ló a n a m u n k á s o s z tá ly és a m e z ő g a z d a sá g i 42 �la k o ssá g tö r té n e té re , ső t a m i az é rte lm is é g e t, v a la m in t a k ö z é p ré te g e k e t á lt a lá b a n ille ti a n é p i d e m o k r a tik u s k o rs z a k e g é sz é re . E z e n b e lü l k ü lö n ö s e n fo n to s le n n e a m e ző g a z d a sá g sz o c ia lista á tsz e rv e z é sé n e k , to v á b b á a d o lg o zó o sz tá ly o k , tá r s a d a lm i ré te g e k tu d a ti fe jlő d é s é n e k n a g y o b b fig y e lm e t s z e n te ln i. A m it m a az e m b e re k t u ­ d a tá b a n v é g b e m e n t v á lto z á s, f e jlő d é s tö rté n e ti tu d o m á n y o s s z á m b a v é te lé rő l el tu d u n k — a re n d e lk e z é s re á lló tö r té n e ti iro d a lo m a la p já n — m o n d a n i, a z o ly a n k e v é s, h o g y m é g k e z d e tn e k is c s a k tú lz á s o k tó l n e m m e n te s jó in d u la tta l le h e t fe lfo g n i. K o m o ly a n m é g a n n a k a fe lm é ré s é h e z se m fo g o tt h o z z á a tö r té n e ti k u ta tá s , h o g y a k o m m u n is ta m o zg alo m , ille tő le g a p á r t m e lle tt a tö b b i p á rto k , sz e rv e z e te k , in té z m é n y e k m it és h o g y a n v é g e z té k a z e m b e re k tu d a tá n a k fo r m á lá s á t, a z e lm ú lt k é t é v tiz e d b e n . A n é p i d e m o k r a tik u s k o rs z a k p o litik a i tö r té n e té b e n — n e m sz o ru l k ü lö n in d o k o ­ lá s r a — k ie m e lk e d ő h e ly e t fo g la l e l a m u n k á s m o z g a lo m , s e z e n b e lü l is a k o m m u ­ n is ta m o z g alo m tö r té n e té n e k tu d o m á n y o s fe ld o lg o z á sa . A z e té r e n k if e jt e tt k u ta tó ­ m u n k a s ik e r e it fig y e le m re m é ltó ta n u lm á n y o k eg ész s o ra p é ld á z z a . A te lje s sé g ig é n y e n é lk ü l, in k á b b csa k a fe n ti m e g á lla p ítá s in d o k o lts á g á n a k a z é rz é k e lte té s é re , u ta ln é k o ly a n ta n u lm á n y o k r a , ille tő le g ta n u lm á n y k ö te tr e , m in t „A K o m m u n is ta P á r t sz ö v etség i p o litik á ja 1936— 1962”, „ T ö m e g m o z g a lm a k és p o litik a i k ü z d e lm e k B u d a ­ p e s te n ”, „ H a rc a m u n k á s o s z tá ly e g y sé g é é rt a fe ls z a b a d u lá s u t á n ”, „A k é t m u n k á s ­ p á r t e g y e sü lé se 1948-ban” , „A n é p i d e m o k rá c ia és a k o m m u n is ta p o litik a n é h á n y k é rd é s e a fe ls z a b a d u lá s u tá n ” , „A M a g y a r K o m m u n is ta P á r t é rte lm is é g i p o litik á já ­ n a k fe ls z a b a d u lá s u tá n i tö r té n e té b ő l”, „A m a g y a r tá r s a d a lo m o sz tá ly sz e rk e z e té n e k a la k u lá s a a sz o c ia liz m u s é p íté s é n e k k e z d e ti id ő s z a k á b a n é s az M D P p o litik á já n a k fő b b v o n a tk o z á s a i” s tb .8 T ö b b sz e m p o n tb ó l is a sz ó b a n fo rg ó té m a k ö ré b e s o r o lh a tó k a „ F ö ld m u n k á s és s z e g é n y p a ra s z t m o z g a lm a k M a g y a ro rsz á g o n ” c. k é t k ö te te s m ű 1945— 1948-as id ő ­ s z a k k a l fo g lalk o zó ré sz e , v a la m in t a „ N é p fro n t é s k o a líc ió M a g y a ro rs z á g o n ” c. m o ­ n o g rá f ia .9 A ta n u lm á n y o k v isz o n y la g o s b ő sé g e a z o n b a n n e m c s a k a tu d o m á n y o s f e l ­ a d a t so k o ld a lú s á g á ra és b o n y o lu lts á g á ra u ta l. d e a n é p i d e m o k r a tik u s k o rs z a k eg é sz tö r té n e té n e k jö v ő b e n i k u ta tá s a sz e m p o n tjá b ó l is s ü r g e ti a m á r e lő k é s z ü le tb e n lé v ő „A m a g y a r fo r ra d a lm i m u n k á s m o z g a lo m tö r té n e te ” fe ls z a b a d u lá s u tá n i fe je z e té n e k , ille tő le g k ö te té n e k m e g je le n te té s é t. O ly a n , az ü zem i b iz o tts á g o k tö r té n e té t tá r g y a ló m u n k á k o n , m in t „A z ü z e m i b i­ z o ttsá g o k h a rc a a tő k é s te rm e lé s é s e lo sz t á s m u n k á s e lle n ő rz é s é n e k m e g v a ló s ítá s á é rt és k is z é le s íté s é é rt 1944— 1948.” . „A z ü zem i b iz o tts á g i r e n d s z e r k ia la k u lá s a é s a m u n ­ k á s e lle n ő rz é s m e g v a ló s u lá s á n a k k e z d e te ” , é s a m á r id é z e tt „ F ö ld m u n k á s és sz e g é n y ­ p a r a s z t m o z g a lm a k M a g y a ro rsz á g o n ” c. k ö te te n k ív ü l, lé n y e g é b e n n in c s e g y e tle n tu d o m á n y o s feld o lg o zás sem , a m e ly a m a g y a r sz a k s z e rv e z e ti m o z g a lo m tö r té n e té t tá r g y a ln á a fe ls z a b a d u lá s u tá n .10 P e d ig e té r e n a S z a k sz e rv e z e ti T a n á c s m e lle tt a z eg y es sz a k s z e rv e z e te k , ső t h e ly i sz e rv e z e te ik n e k a te v é k e n y sé g e s z in te k ín á lja a té m á t a k u ta tó n a k . A rró l m á r n e m is b e szélv e, h o g y a z ip a r i m u n k á s s á g és fö ld ­ m u n k á s o k sz a k s z e rv e z e te i m e lle tt a z é rte lm is é g i (p e d a d ó g u s, o rv o s, m é rn ö k stb .) s z a k s z e rv e z e te k tö r té n e té n e k ta n u lm á n y o z á s a k ü lö n is é rd e k lő d é s re ta r t h a t n a szám o t. A k o a líc ió s p á r to k tö r té n e te k u ta tá s á n a k m e g in d u lá s á t is c sa k a N e m z e ti P a ­ r a s z tp á r t tö r té n e té v e l fo g la lk o z ó ta n u lm á n y je lz i, d e h a so n ló a h e ly z e t az e lle n z é k : p á r to k tö r té n e té n e k fe ld o lg o z á s á t ille tő e n is, a h o l u g y a n c s a k e g y e tle n ta n u lm á n y t ta lá lu n k , a m e ly a „ D e m o k ra ta (B a ra n k o v ic s) N é p p á r t tö r té n e té h e z ” c ím m e l je le n t m e g .11 43 �A m a g y a r sz a k s z e rv e z e ti m o zg alo m fe ls z a b a d u lá s u tá n i tö r té n e té n e k é s a k o a ­ líciós-, v a la m in t e lle n z é k i p á rto k tö r té n e té n e k k u ta tá s á h o z k é p e s t n a g y o b b fig y e lm e t s z e n te lt a tö r té n e tír á s a n e m z e ti b iz o tts á g o k lé tr e jö tte k ö rü lm é n y e in e k és te v é k e n y ­ sé g é n e k fe ltá r á s á r a . A „ N é p m o z g a lo m és n e m z e ti b iz o tts á g o k ” c. m o n o g rá fia m e lle tt, a m e ly a n é p i m o z g a lm a k m a g y a ro rsz á g i k ib o n ta k o z á s á t, a n e m z e ti b iz o tts á g o k m ű ­ k ö d é s é t és s z e re p é t tá r g y a lja , m é g tö b b o ly a n ta n u lm á n n y a l is ta lá lk o z u n k a k ü lö n böző fo ly ó ira to k h a s á b ja in , a m e ly a n e m z e ti b iz o tts á g o k te v é k e n y sé g é v e l fo g la l­ k o z ik .12 E zek so rá b a n e m líth e tő „A n e m z e ti b iz o tts á g o k sz e re p e n é p i d e m o k ra tik u s fo r ra d a lm u n k b a n ”, „A n e m z e ti b iz o tts á g o k lé tr e jö tte é s jo g á llá s a 1944— 1945-ben” , „A B ih a r m eg y ei n e m z e ti b iz o tts á g o k s z e re p e a n é p i d e m o k r a tik u s f o r ra d a lo m b a n ” , „A n e m z e ti b iz o tts á g o k s z e re p e az é le t m e g in d u lá s á b a n G y ő r— M o so n m e g y é b e n ” c. ta n u lm á n y s tb .13 Id e s o ro ln á m m é g az „ A d a lé k o k a n e m z e ti és ü z e m i b iz o tts á g o k N ó g rá d m e g y e i te v é k e n y s é g é rő l” c. m u n k á t is, a m e ly fe lté tle n ü l ta r ta lm a s a b b n a g y o n is sz e ré n y e n m e g fo g a lm a z o tt c ím é n é l.4 A z e lő b b fe ls o ro lt írá so k , ső t az e m líte tt m o ­ n o g rá f ia is a z o n b a n c sa k a fe ls z a b a d u lá s u tá n i m á s fé l- k é t e sz te n d ő tö r té n e té t ö leli fel. A n e m z e ti b iz o tts á g o k to v á b b i ú tja , so rsa é s m a g á n a k a n é p fr o n t m o z g a lo m n a k a tö r té n e te lé n y e g é b e n m e g v ilá g íta tla n m a ra d . H a so n ló a n , ig e n m o s to h á n k e z e lt a tö r té n e ti k u ta tá s o k s z e m p o n tjá b ó l az ifjú sá g -, a n ő -, é s a b é k e m o z g a lo m m a g y a r o r­ szág i h e ly z e te , tö rté n e te . De n e m so k k a l jo b b a h e ly z e t a fe ls z a b a d u lá s u tá n i m a g y a r á lla m is á g tö rté n e té n e k k u ta tá s a és fe ld o lg o z á sa te r é n sem . N é h á n y id e s o ro lh a tó ta n u lm á n y o n , c ik k e n k ív ü l, m in t pl. „A z Id e ig le n e s N e m z e tg y ű lé s m e g a la k u lá s á n a k tö r té n e lm i je le n tő s é g e ”, „A k ö z tá rs a s á g m e g te re m té s e M a g y a ro rsz á g o n ” , „A m a g y a r n é p h a d s e re g m eg sz e rv e z é se és fe jlő d é se ” , „A fe g y v e rs z ü n e ti sz e rz ő d é stő l a sz o c ia lista h a d s e re g ig ” , „A z 1947. é v i o rsz á g g y ű lé si v á la s z tá s o k B u d a p e s te n ” , e g y e tle n m á s m o ­ n o g ra fik u s ig é n y ű fe ld o lg o z á s se m s z ü le te tt m é g .15 A n é p i d e m o k r a tik u s k o rm á n y z a t p o litik á já b a n sz á m o tte v ő h e ly e t fo g la lt el a m e g fe le lő v iszo n y k ia la k ítá s a a m a g y a ro rsz á g i e g y h á z a k k a l. E n n e k a tö r té n e té t e lem zi az „ E g y h áz é s á lla m 1945— 1950” c. m u n k a , a m e ly az á lla m és a k a to lik u s e g y h á z v is z o n y á n a k a la k u lá s á t tá r g y a lja 1945— 47 k ö z ö tt, m a jd b e m u ta tja az á lla m és e g y h á z e lv á la s z tá s á é rt, v a la m in t a m e g á lla p o d á s é rt fo ly ta to tt k ü z d e lm e t.15 Am íg a b e lp o litik a tö r té n e té n e k té m a k ö ré b ő l író d o tt m u n k á k e se té b e n — a fi­ g y e le m re m é ltó e re d m é n y e k e lism e ré se m e lle tt — a té m a v á la s z tá s k ie g y e n s ú ly o z a t­ la n s á g a és n e m e g y sz e r a m e g írá s sz ín v o n a la k ifo g á so lh a tó , a d d ig a n é p i d e m o k ra ­ tik u s k o rm á n y z a t k ü lp o litik á já n a k tö r té n e te n a p ja in k ig is ú g y sz ó lv á n te lje s e n a tö r ­ té n e ti k u ta tá s o k k ö ré n k ív ü l m a r a d t. A n é p i d e m o k r a tik u s re n d s z e r m ű v e lő d é si p o litik á ja tö r té n e té n e k , sz é le se b b e n a k u l t u r a tö r té n e té n e k k u ta tá s á t é s fe ld o lg o z á s á t „A k u ltu r á lis fo r ra d a lo m h ú s z e szte n d e je ” . „ A z eg y ség es á lla m i is k o la m e g te re m té s e ” . „ A z ú j k ö z é p is k o la i tö rté n e lm i ta n k ö n y v e in k rő l,, c. ta n u lm á n y o k m e lle tt c sa k to v á b b i c ik k e k je lz ik e d d ig e b b e n az az ig a z á n so k o ld a lú é s b o n y o lu lt p ro b lé m a - k ö rb e n .16 H isz e n a m ű v e lő d é si p o litik a m e lle tt az a n y a g i é s a sz e lle m i k u lt ú r a tö r té n e te k ü lö n - k ü lö n is re n d k ív ü l g a zd ag . G o n d o lju n k csa k az u tó b b i e s e té b e n az o k ta tá s ü g y -, a tu d o m á n y -, az iro d a lo m - é s a m ű v é sz e te k , a n é p m ű v e lé s, az id e o ló g ia - é s n e m u to lsó s o rb a n m a g á n a k a tö r té n e tír á s n a k a tö r té n e té re . A f e la d a t m e g o ld á s á t az se m k ö n n y íti, h o g y a H o rth y -k o rs z a k m ű v e lő d é s tö rté n e té n e k a m e g írá s a te r é n se m ju to ttu n k m ég e g y e lő re n a g y o n m esszire. 44 �N em v é le tle n ü l, m e g le p ő e n n a g y sz á m ú c ik k és ta n u lm á n y , ső t te r je d e lm e s m u n k a is fo g la lk o z ik a z 1956-os e lle n fo r ra d a lo m tö rté n e té v e l. E z e k eg y ré s z e k ö z v e tle n ü l a z e lle n fo r ra d a lo m le v e ré s é t k ö v e tő e n (1957— 5 8 -b an ) je le n t m e g p l. „ E lle n fo rra d a lo m M a g y a ro rsz á g o n 1956.”, „A m a g y a ro rsz á g i 1956 o k tó b e ri e lle n fo r ra d a lo m tö r té n e té n e k n é h á n y k é rd é s e ”, „N épi d e m o k r á c iá n k fe jlő d é se é s a z o k tó b e ri e lle n fo rra d a lo m ,,, a le g u tó b b i e sz te n d ő b e n p e d ig a „ K ik v o lta k , m it a k a r t a k ? ” és a z „ E lle n fo rra d a lo m M a g y a ro rsz á g o n 1956-ban”.17 A fe ls o ro lt m ű v e k f e ltá r já k a z e lle n fo r ra d a lo m elő z­ m é n y e it, k itö ré s é n e k o k a it, le fo ly á s á t és b e m u ta tjá k a n n a k k ü lfö ld i v is s z h a n g já t. M a g y a ro rsz á g fe ls z a b a d u lá s u tá n i tö r té n e té n e k fe ld o lg o z á s á b a n k ü lö n is e m líté s t é rd e m e l a h e ly tö rté n e tírá s . N e m c sa k re n d k ív ü li, n e m e g y sz e r tú lz á s o k a t is s e jte tő m e n n y isé g e , h a n e m k ü lö n ö s e n a z u tó b b i id ő b e n g a z d a g o d ó té m a v á la s z tá s a é s n ö v e k v ő ig é n y esség e m ia tt is A h e ly tö rté n e ti m u n k á k je le n tő s ré s z e v a la m ily e n tö r té n e lm i é v fo rd u ló h o z , k ie m e lk e d ő o rszág o s, v a g y h e ly i p o litik a i e se m é n y h e z k a p c so ló d ik . D e a m o n o g ra fik u s fe ld o lg o z á s s ik e r t i g é rő k is é rle te iv e l, ső t sz á m o tte v ő e re d m é n y e i­ v e l is ta lá k o z u n k . N e m e g y sz e r a z o n b a n c sa k a té m a u ta l a h e ly tö rté n e tre , m e r t a feld olgozás, a m e g írá s s z ín v o n a lá v a l m a g a a m ű m á r k ilé p a „ h a g y o m á n y o s” k e r e t­ b ő l. E z u tó b b i m e g á lla p ítá s , te rm é sz e te se n , e g y e n lő re c sa k a h e ly tö rté n e ti m u n k á k k is e b b ik h á n y a d á r a v o n a tk o z ta th a tó . N a g y o b b ik ré s z é t in k á b b a m ű f a ji b iz o n y ta la n ­ ság, a tö r té n e ti s ta tis z tik a i é s szo cio ló g iai m ó d s z e re k k e v e re d é s e je lle m z i. S őt, o ly k o r a fe ld o lg o z á st, e le m z é st a v issz a e m lé k e z é se k e g y sz e rű le írá s a , a s ta tis z tik a i a d a to k n a g y o n is v á z la to s, e se tle g e s m a g y a r á z a ta h e ly e tte s íti. A m é g m e g lé v ő fo g y a té k o ssá ­ g o k se m te h e tik a z o n b a n k é tsé g e ssé e lv ile g a z t a té n y t, h o g y a h e ly tö rté n e ti k u ta t á ­ so k fe lle n d ü lé s e é rté k e s h o z z á já ru lá s és se g ítsé g is e g y b e n a z á tfo g ó é s o rsz á g o s je lle g ű té m á k fe ld o lg o zásáh o z. M o st n e m é r in tv e e z e k n e k a m u n k á k n a k a h e ly i, s a ­ já to s s z e re p é t és je le n tő s é g é t. D e f e lv illa n tja a z t a le h e tő s é g e t is, h o g y a n le h e tn e to v á b b s z é le síte n i a tö r té n e tír ó k k ö ré t, s ezzel e g y ü tt a z t a f e la d a to t is, m e ly n e k m e g o ld á sa a tö rté n é s z e k o rsz á g o s s z e rv e ire h á ru l, a h e ly tö r té n e t k u ta tó in a k to v á b b ­ k é p z é se te ré n . A n é p i d e m o k r a tik u s k o rs z a k tö r té n e té n e k e g y e s á g a z a ta ib a n m á r e lé r t e re d ­ m é n y e k re , ille tő le g ö n á lló k u ta tá s o k r a tá m a s z k o d v a k é s z ü lt el n é h á n y , a k o rs z a k tö r té n e té t á tfo g ó a n tá r g y a ló m ű . E zek k ö zé ta r to z ik „ M a g y a ro rsz á g tö r té n e te ” II. k ö ­ te té n e k a n é p i d e m o k rá c ia tö r té n e té t is m e rte tő fe je z e te és „A n é p i M a g y a ro rsz á g 15 é v e s fe jlő d é se ”, v a la m in t a m a g y a r m u n k á s m o z g a lo m fe ls z a b a d u lá s u tá n i tö r té n e té n e k p á r to k ta tá s i és e g y e te m i je g y z e te i, k ia d v á n y a i.18 A z u tó b b i é v e k b e n k ü lö n b ö z ő tu d o m á n y o s ü lé s e k k e re té b e n é s a fo ly ó ira to k h a s á b ja in sz é le sk ö rű v ita b o n ta k o z o tt k i a n é p i d e m o k r a tik u s f o r ra d a lo m fo g a lm á ró l, lé tre jö tté n e k fe lté te le irő l, je lle g é rő l é s sz a k a s z a iró l. A k ö z e l e g y é v tiz e d e fo ly ó v i t á t a k á rc s a k v á z la to s a n is is m e rte tn i, e g y rö v id lé le g z e tű c ik k k e re té b e n , sz e ré n y te le n sé g le n n e . A m ire v á lla lk o z h a to m az az, h o g y u ta lo k a fe n te b b e m líte tt p ro b lé m a - k ö r ir o d a lm á ra és n é h á n y v it a to t t k é rd é s s e l k a p c s o la to s a n rö v id e n is m e rte te m s a j á t á llá s ­ p o n to m a t. A nép i d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m ró l a lk o to ttt fe lfo g á so k n a g y já b a n a k ö v e tk e z ő c s o p o rto k ra o s z th a tó k :19 A n é p i d e m o k r a tik u s fo rra d a lo m a sz o c ia lista fo r ra d a lo m e g y ik fo rm á ja , v á lf a ja . E b ­ b ő l k ii n d u lv a — a fe n ti á llá s p o n t k é p v is e lő i — a k ü lfö ld i h ó d ító k e lű z é s é t és a h e ly i f a ­ s is z tá k u r a lm á n a k m e g d ö n té sé t c sa k a n é p i d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m e lő z m é n y é n e k te ­ k in tik . T e h á t — a m u n k a és a tő k e k ö z ö tti e lle n tm o n d á s t fe lo ld ó s z o c ia lista fe la d a to k o n 45 �k ív ü l — a fo r ra d a lm i á ta la k u lá s je lle g é t b e fo ly á so ló , ille tő le g m e g h a tá ro z ó m á s té n y e ­ z ő k k e l lé n y e g é b e n n e m sz á m o ln a k . A n é p i d e m o k r a tik u s f o r r a d a lm a t a sz o c ia lista f o r r a ­ d a lo m m a l e g y sz e rű e n a z o n o sító k n é z e té v e l sz m b e n á ll a z a z á llá s p o n t, a m e ly s z e r in t K ö zép - és D é lk e le t-E u ró p a n é p e in e k a m u n k á s o s z tá ly á lt a l v e z e te tt a n tifa s is z ta , n e m z e ti fe ls z a b a d ító h a r c a a m á s o d ik v iá g h á b o r ú id e jé n fo r ra d a lo m b a , m é g p e d ig n é p i d e m o k r a tik u s fo rra d a lo m b a m e n t á t. A n é p i d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m a z o n ­ b a n n e m a sz o c ia lista , h a n e m a d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m e g y ik s a já to s fo rm á ja , ille tő le g v á lf a ja v o lt. E z t az á llá s p o n to t a le g v ilá g o s a b b a n ta lá n I. I. U d a lc o v sz o v je t tö r té n é s z f e jte tte k i: „ A n é p i d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m p o lilik a i g y ő z e lm é n e k e re d ­ m é n v e k é n t lé tr e jö tt a n é p d e m o k r a tik u s h a ta lm a , a m e ly o s z tá ly te rm é s z e té t te k in tv e lé n y e g é b e n a m u n k á s — p a r a s z t fo r ra d a lm i d e m o k r a tik u s d ik t a tú r a e g y ik fo rm á ja . E n n e k az ú j h a ta lo m n a k a lé tr e jö tte u tá n a z o n n a l k ib o n ta k o z ik a sz o c ia lista f o r r a ­ d a lo m b a v a ló á tn ö v é s fo ly a m a ta , m e g k e z d ő d ik a h a r c a te lje s h a ta lo m n a k a m u n k á s ­ o sz tá ly k e z é b e v a ló ö s s z p o n to s ítá s é rt.” 20 V é le m é n y ü n k s z e r in t — n a g y já b a n m e g ­ egy ező en K o n s z ta n ty in o v sz o v je t filo z ó fu ssa l és m á s sz e rz ő k k e l a té n y e k re á lis v iz s­ g á la tá n a k tü k r é b e n — a n é p i d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m fo g a lm á t n e m le h e t le s z ű k í­ te n i a K ö zép - és D é lk e le t-E u ró p á b a n le z a jlo tt fo r ra d a lm i á ta la k u lá s első, k ö z v e tle n ü l a fe ls z a b a d u lá s t k ö v e tő id ő s z a k á ra . H e ly e se b b a z t k ite rje s z te n i a II. v ilá g h á b o rú k ö ­ v e tk e z té b e n lé tr e jö tt tö rté n e lm i fe lté te le k m e g h a tá ro z ta á tm e n e t eg ész id ő s z a k á ra a p r o l e tá r d ik ta t ú r a k iv ív á s á ig b e z á ró la g .21 A n é p i d e m o k r a tik u s fo rra d a lo m m e n e té ­ b e n a z o n b a n — a fo ly a m a t e g y sé g é n e k a lá h ú z á s a m e lle tt — k é t sz a k a s z t k ü lö n b ö z ­ te tü n k m eg. A n é p i d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m első s z a k a s z á b a n lé n y e g é b e n a p o lg á ri d e m o k ra ­ tik u s fo r ra d a lo m f e la d a ta it o ld o tta m eg, s c sa k fe jlő d é s é n e k m á s o d ik sz a k a s z á b a n k e r ü lte k tú ls ú ly b a a s z o c ia lista fo rra d a lo m c é lk itű z é se i. A fo rra d a lo m e lső s z a k a s z á t a m e g o ld á s ra v á ró a n tifa s is z ta é s a n tiim p e ria lis ta f e la d a to k m e lle tt az a k ö rü lm é n y is in d o k o lta , h o g y n e m é r te k m é g m e g a s z o c ia lista fo r ra d a lo m c é lk itű z é s e in e k m e g ­ v a ló s ítá s á ra a s z u b je k tív fe lté te le k . Id e is é rv é n y e s e k L e n in sz a v a i: ,.Az, h o g y a szo­ c ia liz m u s k é rd é s é b e n é s a sz o c ia liz m u sé rt fo ly ó h a rc b a n n in c s egység, n e m z á r ja ki a z a k a r a t e g y ség ét a d e m o k rá c ia k é rd é s e ib e n é s a k ö z tá r s a s á g é r t v a ló h a r c b a n .” 22 A d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m f e la d a ta in a k k ö v e tk e z e te s, ső t h e ly e n k é n t a n n a k k e r e te it tú llé p ő m e g v a ló sítá sa , v a g y m á s k ife je z é s se l é lv e az ú t r a d ik á lis a b b m e g tis z títá s a v is z o n t s e g íte tte a sz o c ia lista f o r ra d a lo m c é lk itű z é s é n e k m e g v a ló sítá sá h o z szü k sé g e s s z u b je k ív f e lté te le k lé tr e jö tté t is. A z a k ö rü lm é n y , h o g y a n é p i d e m o k r a tik u s f o r r a ­ d a lo m b é k é s k ö rü lm é n y e k k ö z ö tt z a jlo tt le, le h e tő v é te t te a m u n k á s o s z tá ly s z á m á ra a d e m o k r á c iá é r t v ív o tt h a rc b a n k ik o v á c s o lt eg y ség , v a la m in t a p a ra s z ts á g g a l és m á s kö zép ré te g e k k e l k ia la k íto tt sz ö v e tsé g m e g s z ilá rd ítá s á t é s f e n n t a r t á s á t a sz o c ia lista c é lk itű z é s e k é rt v ív o tt h a r c b a n is. A n é p i d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m fo ly a m a to s a n e g y re ra d ik á lis a b b in té z k e d é s e k ré v é n ju t o tt e l első sz a k a s z á b ó l a m á so d ik b a , a m e ly u tó b b i le z á ru lá s á t a p r o l e tá r d ik ta tú r a k iv ív á s a je le n te tte . A k ét sz a k a sz a z o n b a n n e m v á l t é le se n k e tté , s ő t b iz o n y o s m é r té k b e n ö sszefo ­ n ó d o tt. E n n e k m e g fe le lő e n a m u n k á s o s z tá ly a tö rv é n y h o z ó és v é g re h a jtó h a ta lo m ­ n a k a z első sz a k a s z b a n lé tr e jö tt fo r m á it, k e r e te it a p r o le tá r d ik ta tú r a k iv ív á sá ig , ső t jó id e ig m ég a z u tá n se m c s e ré lte fe l ú ja k k a l, h a n e m fo ly a m a to s a n m á s t a r t a ­ lo m m a l tö ltö tte m e g a z o k a t. A n é p i d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m f e lté te le in e k lé tre jö tté rő l, k ib o n ta k o z á s á ró l és g y ő z e lm é rő l szó lv a k ü lö n ö s e n a z o k n a k a z o rs z á g o k n a k a z e se té b e n , — a h o l a fa s iz ­ 46 �m u s e lle n i h a r c a m á s o d ik v ilá g h á b o rú fo ly a m á n n e m n ő tt á t fe g y v e re s n e m z e ti fe lk e lé s b e — n e m r itk á n m é g a tá rs a d a lo m tu d o m á n y o k m a r x is ta m ű v e lő in e k k ö ré ­ b en is le h e t ta lá lk o z n i a z a k k o ri n e m z e tk ö z i h e ly z e te t és a S z o v je tú n ió s z e r e p é t n a g y ré s z t e g y o ld a lú a n é rté k e lő n é z e te k k e l. E zek s z e rin t, a n é p i d e m o k rá c iá k lé tr e jö t­ té b e n a n e m z e tk ö z i h e ly z e t k e d v e z ő a la k u lá s a já ts z o tta a k iz á ró la g o s, v a g y a le g ­ d ö n tő b b sz e re p e t. K é tsé g te le n , a k e d v e z ő n e m z e tk ö z i h e ly z e t b á rm e ly o rs z á g b a n le­ z a jlo tt, ille tő le g le z a jló fo r ra d a lo m g y ő z e lm é n e k n é lk ü lö z h e te tle n té n y e z ő je . Íg y v o lt e z a tö r té n e le m so rá n m in d ig és íg y v a n ez m a is .A N ag y O k tó b e ri S z o c ia lis ta F o r ­ ra d a lo m g y ő z e lm é n e k o k a iró l sz ó lv a L e n in is n e m e g y s z e r h a n g s ú ly o z ta a n e m z e tk ö z i h e ly z e t, s e z e n b e lü l a p r o le tá r in te r n a c io n a liz m u s re n d k ív ü l fo n to s sz e re p é t. K ü lö ­ n ö se n sz e m b e tű n ő a z o n b a n a n e m z e tk ö z i h e ly z e t, m in d e n e k e lő tt a S z o v je tú n ió s z e re p e a n é p i d e m o k r á c iá k lé tr e jö tté b e n és m e g s z ilá rd ítá s á b a n . A S z o v je tú n ió a fa s iz m u s e rő in e k sz é tz ú z á sá v a l g y ö k e re se n m e g v á lto z ta tta a n e m z e tk ö z i e rő v isz o n y o ­ k a t és a fa siz m u s e lle n h a rc o ló n é p e k s z á m á ra k e d v e z ő le h e tő sé g e t te r e m te tt a h h o z , h o g y a z o k ú ja b b ré s e k e t ü ss e n e k a n e m z e tk ö z i im p e ria liz m u s re n d s z e ré n . A V örös H a d s e re g je le n lé te te lje s e n k iz á r ta to v á b b á a n n a k le h e tő sé g é t, h o g y K ö z é p - és D é lk e le t-E u ró p a fe ls z a b a d íto tt o rs z á g a ib a n a b e lső re a k c ió s e rő k a z im p e ria lis ta h a ta lm a k tá m o g a tá s á v a l p o lg á r h á b o rú t r o b b a n ts a n a k k i, s v ég ü l, d e n e m u to ls ó s o r­ b a n a S z o v je tú n ió a fa s is z ta e ln y o m á s a ló l fe ls z a b a d u lt n é p e k e t m e ssz e m e n ő d ip ­ lo m á c ia i és a n y a g i tá m o g a tá s b a n is ré s z e síte tte . A S z o v je tú n ió á lta l n y ú jto tt le h e tő ­ ség g el a z o n b a n c s a k a z o k a z o rsz á g o k tu d ta k é ln i, s c sa k a z o k a n é p e k lé p te k a t á r ­ sa d a lm i h a la d á s ú tjá r a , a h o l e r r e a b e lső f e lté te le k is m e g v o lta k , ille tő le g m e g te ­ re m tő d te k . B u lg á riá b a n , J u g o s z lá v iá b a n és m á s o rs z á g o k b a n a fa s iz m u s e lle n i h a rc m é g a m á s o d ik v ilá g h á b o rú fo ly a m á n o ly a n fe g y v e re s n e m z e ti e lle n á llá s i m o z g a ­ lo m m á fe jlő d ö tt, a m e lv n é p i d e m o k r a tik u s f o r ra d a lo m b a m e n t á t. B izo n y o s fo k ig m á s v o lt a z o n b a n a h e ly z e t o tt — p l. M a g y a ro rsz á g o n — , a h o l a fa s iz m u s e lle n i h a r c n e m ju t o tt e l a z e lő b b e m líte tt sz ín v o n a lra . E lső s o rb a n a z ily e n e s e te k re h i­ v a tk o z v a ig y e k e z n e k a n e m z e tk ö z i im p e ria liz m u s k é p v is e lő i a S z o v je tú n ió t a „ f o r r a ­ d a lo m e x p o r t”- j á v a l m e g rá g a lm a z n i. A z ily e n r á g a lm a k a z o n b a n m in d ez id e ig b i­ z o n y ítá s n é lk ü l m a r a d ta k és m a r a d n a k , h isz e n a „ fo rra d a lo m e x p o r t”- j á n a k e g y e tle n p é ld á já t se m is m e ri a tö rté n e le m . E zzel sz e m b e n sz á m o s e s e té t is m e r jü k a z „ e lle n ­ f o r r a d a lom e x p o r t”- j á n a k . G o n d o lju n k c sa k a M a g y a r T a n á c s k ö z tá rs a s á g m e g d ö n ­ té s é re és a H o rth y -fa s iz m u s u r a lo m r a ju t ta tá s á r a , K u b a á lla n d ó a m e r ik a i k a to n a i fe n y e g e té sé re . D é l-A m e rik á b a n és m á s u tt k ü lső se g ítsé g g e l h a ta lo m r a k e r ü l t re a k c ió s tisz ti ju n tá k e se te ire , és n e m u to lsó s o r b a n a z U S A v ie tn a m i h á b o rú s k a la n d já r a . N y ilv á n a z é r t e sik o ly a n so k szó a z im p e ria lis ta iro d a lo m b a n és s a jtó b a n a „ fo r ra ­ d a lo m e x p o r t”- já ró l, m e r t ig a z o ln i s z e r e tn é k s a j á t k ö z v é le m é n y ü k e lő tt is a z e lle n fo r ra d a lo m n ag y o n is g y a k ra n e lő fo rd u ló „ e x p o rt”- já t. E k é rd é s e k b e n is h a tá r o z o tt és e g y é rte lm ű á llá s fo g la lá s t je le n te tt a k o m m u n is ta és m u n k á s p á r to k 1960-as „N y ila t­ k o z a t” -a, a m e ly leszö g ez te : „M in d e n o rsz á g n é p é n e k e lid e g e n íth e te tle n jo g a , h o g y a z e g y ik v a g y m á s ik tá r s a d a lm i re n d s z e r m e lle tt d ö n tsö n . A sz o c ia lista f o r r a d a lm a t n e m le h e t im p o rtá ln i, n e m k é n y s z e ríth e tő k i k ív ü lrő l. A sz o c ia lista fo rra d a lo m m in d e n o rsz á g b első fe jlő d é sé n e k , s a b e n n e m e g lé v ő tá r s a d a lm i e lle n té te k v ég ső k ié le z ő d é sé n e k e re d m é n y e . A k o m m u n is ta p á r to k a m a rx iz m u s — le n in iz m u s t a n í­ tá s a a la p já n m in d ig e lle n e z té k a fo r ra d a lo m e x p o rtjá t. E g y sz e rsm in d e ré ly e se n h a rc o ln a k a z e lle n fo r ra d a lo m im p e ria lis ta e x p o r tja e lle n .” 23 A fe g y v e re s n e m z e ti e lle n á llá s h iá n y a m i a tt a z o n b a n n e m eg y m a r x is ta t á r s a ­ d a lo m tu d ó s is e g y o ld a lú , h ib á s k ö v e tk e z te té s e k re j u t a n é p i d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m 47 �g y ő z e lm é n e k k é rd é s e it ille tő e n . A n é p d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m k é rd é s e i k ö r ü l k i­ a la k u l t v itá b a n , n e m v é le tle n ü l, a f o r ra d a lo m f e lté te le in e k m e g lé té t v ita ttá k itth o n is e lső so rb a n . 1958-ban a T ö rté n e lm i M u n k a k ö z ö ssé g ü lé sé n B a lá z s B é la : „A k ö z é p ­ ré te g e k sz e re p e tá r s a d a lm u n k fe jlő d é sé b e n ” c. k ö n y v é n e k v itá já n , m a g a a sz e rz ő a n n a k a v é le m é n y é n e k a d o tt h a n g o tt, h o g y „ E u ró p a szám o s, a n é m e te k á lt a l m e g ­ s z á llt o rs z á g á b a n a II. v ilá g h á b o rú v é g é n b e k ö v e tk e z e tt f o r ra d a lm i v á l s á g . . .M a g y a r­ o rszág o n n e m é rle lő d ö tt m e g . . . A z o b je k tív és s z u b je k tív f e lté te le k ta lá lk o z á s a n é lk ü l fo r ra d a lm i h e ly z e t n e m jö h e t lé tr e .”24 B a lá z s B é la á ll á s p o n tjá t k é p v is e lte L ac z k ó M ik ló s is, a k i u g y a n c s a k e lv e te tte K o ro m M ih á ly n a k az o n , g a z d a g tö r té ­ n e lm i té n y a n y a g g a l b iz o n y íto tt n é z e té t, h o g y „ . . .a m á s o d ik v ilá g h á b o rú v é g é re , M a g y a ro rs z á g n a k a S z o v je t H a d se re g á lt a l tö r té n t fe ls z a b a d ítá s a id e jé re , a k e d v e z ő k ü ls ő fe lté te le k k e l p á rh u z a m o s a n , h a z á n k b a n is lé tr e jö tte k a fo r ra d a lo m b e lső o b ­ je k tív és s z u b je k tív fe lté te le i.” 25 N é h á n y é v v e l k é ső b b S íp o s J á n o s : „A n é p i d e m o k ­ r a tik u s fo r ra d a lo m m a g y a ro rsz á g i sa já to ss á g a ih o z . H o z z á sz ó lá s n é h á n y v itá s k é r ­ d é sh e z ” c. ta n u lm á n y a e le v e n íte tte fe l a fo r ra d a lo m fe lté te le in e k h iá n y á r ó l szó ló k o rá b b i n é z e te k e t.26 A fe n te b b e m líte tt sz e rz ő k á lt a l k if e jte tt á llá s p o n to k k é s z te tn e k a r r a , h o g y a fo rra d a lo m é rle lő d é s é n e k é s m a g y a ro rsz á g i k ib o n ta k o z á s á n a k n e m z e tk ö z i és b első h a z a i e g y ü tth a tó it v a la m iv e l ré s z le te s e b b e n v e g y ü k sz e m ü g y re . A h á b o rú fo r d u la ta , a V ö rö s H a d s e re g g y ő zelm ei, k ü lö n ö s e n a v o lg a i c sa ta , a v ilá g n é p e in e k fa siz m u s e lle n e s h a rc a , az E u ró p a -s z e rte e rő sö d ő fe g y v e re s e lle n á llá s i m o zg alo m , a fa s s is z tá k im m á ro n vég ső v e re s é g é n e k k ira jz o ló d ó k ö rv o n a la i e g y re n a g y o b b h a tá s t g y a k o ro lta k m in d a m a g v a r u ra lk o d ó o sz tá ly o k ra , m in d a d o lg o zó tö m e g e k re . S ez a h a tá s m é g c sa k fo k o zó d o tt, m in é l k ö z e le b b k e r ü l t a f r o n t a z o rsz á g h a tá ra ih o z . A h á b o rú s v e re s é g a z u ra lk o d ó o s z tá ly o k a t is m in d g y o rs a b b a n s o d o rta a v á ls á g felé. E n n e k k ife je z ő i a K á lla y - k o rm á n y h in ta p o litik á ja , a z u ra lk o d ó o sz tá ly o k p o litik a i e g y ség én ek m in d s z e m m e llá th a tó b b k iu g r á s i k is é r le te i és a z o k c ső d je c sa k n ö v e lte a v á ls á g -je le n s é g e k e t. A v é g ső v e re s é g k ü sz ö b é n a h itle r i N é m e to rsz á g le g ­ szélső ség eseb b , n y ílt ü g y n ö k sé g é n e k , S z á la si c s o p o r tjá n a k u r a lo m r a ju tá s a , a n y ila s h o rd á k le p le z e tle n fa s is z ta te r r o r j a a z u ra lk o d ó k ö rö k g y e n g e sé g é t is é rz é k e lte tte : a z u r a lk o d ó o sz tá ly o k k é p te le n e k v o lta k a ré g i eszk ö z ö k k e l, a ré g i m ó d o n a h a ta lm a t g y a k o ro ln i.27 A h á b o rú te rh e i, a m e ly e k k iz á ró la g a d o lg o zó tö m e g e k re n e h e z e d te k , e g y re e l­ v is e lh e te tle n e b b e k le tte k . A b e sz o lg á lta tá s, a re k v irá lá s o k , a z a d ó k , a z é le lm e z é si n e ­ h é z sé g e k és a p é n z in flá ló d á s a m e lle tt a m e g s z á llá ssa l já r ó n ö v e k v ő te r r o r , a n é m e t és m a g y a r fa s is z tá k e rő s z a k o sk o d á sa i fo k o z tá k a z e lé g e d e tle n s é g e t a, d o lg o zó tö ­ m e g e k s o ra ib a n . A z e lé g e d e tle n s é g k ü lö n ö s e n 1944 m á s o d ik fe lé tő l m á r e g y re e rő ­ sö d ő e lle n á llá s b a n is k ife je z é s re ju to tt. A d o lgozó tö m e g e k h á b o rú e lle n e s , a n t i ­ fa s is z ta h a r c a m e g le h e tő s e n sz é le s s k á lá n m o z g o tt; a b e s z o lg á lta tá s a ló li k ib ú v á s tó l, az a d ó fiz e té s m e g ta g a d á s á tó l, a te rm e lé s s z a b o tá lá s á n , a b e h ív á s i p a ra n c s o k v é g re ­ h a jtá s á n a k m e g ta g a d á s á n , a h a d s e re g b e n fe llé p ő tö m e g e s d e z e rtá lá s o n k e re s z tü l — a n é p i e lle n á llá s le g f e jle tte b b f o r m á ja k é n t — a p a rtiz á n m o z g a lo m ig , a n y ílt fe g y v e re s h a rc ig . 1944 m á s o d ik fe lé b e n , te h á t a n e m z e tk ö z i, b e lp o litik a i k a to n a i té n y e z ő k e g y ü tte s h a tá s á r a m e g g y o rs u lt a z o k n a k a f e lté te le k n e k a z é rle lő d é se , a m e ly e k e t L e n in így je lle m z e tt: „A z u ra lk o d ó o sz tá ly o k s z á m á ra le h e te tle n n é v á lt u r a lm u k v á lto z a tla n fo rm á b a n v a ló f e n n ta r tá s a ; a » fe lső ré te g e k « v a la m ily e n v á ls á g g a l k ü z d en e k , a z 48 �u ra lk o d ó o sz tá ly o k p o litik á ja v á ls á g b a ju to tt, s e n n e k k ö v e tk e z té b e n ré s tá m a d , a m e ly e n á tt ö r a z e ln y o m o tt o sz tá ly o k e lé g e d e tle n s é g e és fo rro n g á s a .” D e L e n in m i n d já r t a r r a is n y o m a té k o s a n fe lh ív ja a fig y e lm e t, h o g y „ n e m m in d e n fo r ra d a lm i h e ly zet, h a n e m c sa k o ly a n h e ly z e t v e z e t f o r ra d a lo m ra , a m ik o r a fe n te b b fe ls o ro lt o b ­ je k tív v á lto z á so k h o z m ég eg y s z u b je k tív té n y e z ő is h o z z á já ru l, v a g y is, a m ik o r a f o r ra d a lm i o sz tá ly f o r r a d a lm i tö m e g a k c ió k ra k é p e s, s e tö m e g a k c ió k e lé g e rő se k , h o g y a ré g i k o r m á n y h a ta lm a t s z é ttö rjé k . . .”28 M in t fe n te b b is lá th a tó a s z u b je k tív té n y e z ő n e k e g y es e le m e i m e g v o lta k , d e a z o k n a k a h e ly z e t m e g k ív á n ta sz ín v o n a la m é g tá v o lró l se m v o lt k ie lé g ítő . K ü lö n ö ­ se n v o n a tk o z ik ez a le g fő b b s z u b je k tív té n y e z ő re — a k o m m u n is ta m o z g a lo m á ll a ­ p o tá ra . A H o rth y -fa s iz m u s n e g y e d sz á z a d o s u r a lm a a le g s ú ly o sa b b c s a p á s o k a t a m u n k á s o s z tá ly ra és a n n a k fo r ra d a lm i p á r t j á r a m é rte . E n n e k e lle n é re a k o m m u n is tá k m in d v é g ig a z első s o ro k b a n é s a le g k ö v e tk e z e te s e b b e n h a r c o lta k a fa s iz m u s és a h á b o rú e llen . A z ille g á lis k o m m u n is ta p á r t d o lg o z ta k i a fa s iz m u s e lle n i h a rc és a z ú jjá s z ü le té s p ro g r a m já t. E z n ö v e lte a k o m m u n is tá k te k in té ly é t és e rő s íte tte i r á n tu k a ro k o n s z e n v e t. A sú ly o s v é rv e sz te sé g e k , a z ille g a litá s n e ­ h é z k ö rü lm é n y e i a z o n b a n te té z v e az e lle n z é k i p á r to k v e z e té sé b e n é rv é n y e ­ sü lő k o m m u n is ta -e lle n e s sé g g e l, e g y re sú ly o sa b b a k a d á ly o k a t g ö rd íte tte k a k o m m u ­ n is tá k le g á lis te v é k e n y s é g é n e k a z ú tjá b a . A n é m e t m e g s z á llá s p e d ig m e g fo s z to tta a fo r ra d a lm i e rő k e t m é g e ttő l a s z ű k k ö rű le h e tő sé g tő l is. B á r a h a r c fe lté te le i r e n d k ív ü li m ó d o n m e g n e h e z e d te k , m é g is a z e ln y o m á s fo ­ k o z ó d á sá n a k , a f r o n t k ö z e le d é sé n e k h a tá s á r a a z e d d ig in g a d o z ó b a lo ld a li e rő k so ­ r a ib a n m e g g y o rs u lt a z e rje d é s, n ö v e k e d e tt a k é sz s é g ü k a k o m m u n is tá k k a l v a ló ö ssze­ fo g á sra . A k o m m u n is ta p á r t k ö z re a d o tt p r o g r a m ja és fo k o z ó d ó sz e rv e z ő te v é k e n y ­ sé g e je g y é b e n s z ü le tik m e g a k é t m u n k á s p á r t ak c ió e g y sé g e . E z v á lt k iin d u ló p o n tj á v á a z a n tifa s is z ta e rő k g y o rs a b b ü te m ű tö m ö ríté sé n e k , m e ly m o z g a lo m a M a g y a r F r o n t m e g a la k ítá s á b a n ö ltö tt sz e rv e z e ti fo rm á t. A fo r ra d a lo m o b je k tív és s z u b je k tív fe l­ té te le i te h á t é rle lő d te k , a so k te h e r té te l m ia tt a z o n b a n a s z o v je t h a d s e re g M a g v a r­ o rs z á gr a lé p é s e e lő tt n e m tu d ta k e g y ség es n e m z e ti e lle n á llá s i m o z g a lo m b a á tn ő n i. A z é rle lő d ő f o r ra d a lo m m e g in d u lá s á h o z a d ö n tő lö k é s t a z o rs z á g n a k a s z o v je t h a d ­ se re g á lta l tö r té n ő fe ls z a b a d ítá s a a d ta m eg. A f o r ra d a lo m a z o n b a n m é g s e m a z o rsz á g fe ls z a b a d u lá s á n a k e g y sz e rű fü g g v é n y e k é n t b o n ta k o z o tt k i. E lső s o rb a n a z o rsz á g m u n k á s la k ta te r ü le te in és fo r ra d a lm i h a g y o m á n y o k k a l re n d e lk e z ő sz e g é n y paraszti v id é k e in , m in d e n e k e lő tt a z o rsz á g k e le ti fe lé b e n a h o l a z o b je k tív és s z u b je k tív f e l­ té te le k m a g a s a b b f o k r a ju to tta k , a k o m m u n is ta p á r t á lta l v e z e te tt tö m e g m o z g a lo m ú tj á n m e g in d u lt a n é p i d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m m é g a fe ls z a b a d u lá s fo ly a m á n , v ag y is m ie lő tt a V ö rö s H a d s e re g a z o rs z á g eg ész te r ü le t é t f e ls z a b a d íto tta v o ln a . A sz é le sk ö rű tö m e g m o z g a lm o n a la p u ló f o r ra d a lm i á ta la k u lá s n a k sz e rv e i v o lta k a k ü lö n b ö z ő s z in tű és re n d e lte té s ű n é p i b iz o tts á g o k . F ő je lle m v o n á s u k a z v o lt, h o g y a sz é tz ú z o tt á lla m g é p e z e t h e ly é b e lé p v e á lla m i fe la d a to k a t, tá r s a d a lm i m o z g ó sítá s ú tj á n m e g o ld v a , m e g te re m te tté k a z ú j n é p i á lla m h a ta lo m é s ig a z g a tá s a la p ja it. E r r e é p ü lt a k o m m u n is ta p á r t p r o g r a m já t m a g á é v á te v ő Id e ig le n e s N e m z e tg y ű lé s és k o rm á n y m u n k á s s á g a . M in d e z e lk é p z e lh e te tle n l e t t v o ln a , h a a tö r té n e le m a B a lá z s B é la, L ac z k ó M ik ló s és S íp o s J á n o s á lta l v á z o lt u t a t k ö v e ti, h o g y t. i . a fe ls z a b a d u lá s id e jé re a n é p i d e m o k ra tik u s f o r ra d a lo m n a k a z o b je k tív fe lté te le i s e m é r te k m e g M ag y aro rszág o n . A n é p i d e m o k r a tik u s f o r ra d a lo m n a k a z eg ész o rs z á g o t e g y k é n t és e g y s z e rre á t ­ h a tó tö re tle n k ib o n ta k o z á s á ró l m é g se m b e s z é lh e tü n k . V é le m é n y ü n k szer in t u g y a n is 4 49 �f ő k é n t a D u n á n tú lo n , a h o l a V ö rö s H a d s e re g e lő l m e n e k ü lő re a k c ió „ö sszezsú fo ló ­ d o tt”, a h o l a V o lk s b u n d n a k s m á s fa s is z ta sz e rv e z e te k n e k , v a la m in t a k a to lik u s e g y h á z n a k b e fo ly á sa a le g e rő se b b v o lt, a fo r ra d a lm i fe jlő d é s le la s s u lt. E z k ife je z é s re j u t o tt a k o m m u n is ta p á r t s z e rv e z e te in e k a la c s o n y a b b lé ts z á m á b a n , a n e m z e ti b iz o tt­ sá g o k ö ssz e té te lé b e n , a tö m e g a k c ió k g y e n g e sé g é b e n . D e m u ta tk o z o tt a D u n á n tú l v i­ szo n y la g o s e lm a ra d á s a a z 1945. é v i n e m z e tg y ű lé s i v á la s z tá s o k o n is. A z a té n y a z o n b a n , h o g y lé tr e jö tt a m u n k á s - p a r a s z t d e m o k r a tik u s d ik ta tú r a fu n k c ió it m e g v a ló ­ s ító k ö z p o n ti h a ta lo m , a m e ly a z o rs z á g je le n tő s ré sz é n v isz o n y la g széles tö m e g b á z is ra tá m a s z k o d h a to tt, le h e tő v é te tte a fo r ra d a lm i fe jlő d é s tá m o g a tá s á t, „ fe lü lrő l” is, jó l­ le h e t a re n d e le te k h a té k o n y s á g a ig e n e lté rő v o lt. E z a k ö z p o n ti h a ta lo m a f e ls z a ­ b a d u lá s u tá n b e lső e lle n tm o n d á s a i e lle n é re is lé n y e g é b e n k ite r je s z te tte a f o r ra d a lm i v ív m á n y o k a t a z eg ész o rsz á g te r ü le té r e és m e g g y o rs íto tta a z o k á tü lte té s é t a z é le tb e . A f e n tie k k e l ö ss z h a n g b a n s z ü le tte k m e g a n é p i b iz o tts á g o k m ű k ö d é s é t tö rv é n y e s ítő re n d e le te k , a k ö z p o n ti sz e rv e k — m in d e n e k é lő tt a z á lla m ig a z g a tá s — s z e rv e z e té t és sz e m é ly i ö s s z e té te lé t m ó d o sító in té z k e d é s e k (igazoló b iz o tts á g o k lé tre h o z á s a , c se n d ­ ő rség , re n d ő rs é g fe lo sz la tá sa , n é p b író s á g o k f e lá llítá s a stb .). A z o s z tá ly h a rc m e n e ­ té b e n , a f o r ra d a lm i c é lk itű z é s e k m e g v a ló sítá sa fo ly a m á n a z „ a lu lró l” és „ fe lü lrő l” v ív o tt h a r c k o m b in á lá s á n a k a r á n y a id ő rő l id ő re v á lto z o tt, d e a n é p i d e m o k ra tik u s fo r ra d a lo m v é g h e z v ite le s o rá n m in d v é g ig a le g je lle m z ő b b h a rc i fo rm a m a r a d t. Ily m ó d o n v a ló s u lt m e g a fö ld re fo rm , a n e m z e tg a z d a sá g m u n k á s v e z e té s s e l tö r té n ő ú j j á ­ ép íté se , a d e m o k r a tik u s á lla m h a ta lm i s z e rv e k lé tre h o z á s a . E z a ra d ik á lis f o r ra d a lm i m ó d s z e r je lle m e z te o rsz á g o sa n k is e b b -n a g y o b b m é r té k b e n a tá r s a d a lm i v iszo n y o k á ta la k ítá s á n a k m in d e n te r ü le té t. A n é p i d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m to v á b b i fe jlő d é si ú tj á n a k elem z é se , ta r ta lm á n a k és je lle g é n e k é rté k e lé s e , m e g i té lé se k ö r ü l n e m k is e b b v itá k b o n ta k o z ta k k i. A z t is m o n d h a tn á n k , h o g y a z egységes, a v é g le g e sn e k m o n d h a tó á llá s p o n t k ia la k ítá s á tó l e g y e n lő re i t t m é g m essz e b b ta r tu n k . E z a k ö rü lm é n y c s a k a lá h ú z z a a to v á b b i k u ta ­ tá so k , a tö r té n e lm i v a ló s á g m é g te lje s e b b f e ltá r á s á n a k sz ü k ség esség ét. JE G Y Z E T E K 1. N em es Dezső: M agyarország felszabadulása. S zikra, Bp. 1955. 256. 1. 2. K orom M ihály: A fasizm us b u k á sa M agyarországon. K ossuth K önyvkiadó, Bp. 1961. 266 1. 3. Ja k a b S ándor: N ógrád m egye gazdasági és tá rsa d a lm i h ely zete a felszabadulás idején. H ad tö rtén eti K özlem ények, 1967. XIV. évf. 638—644. 1. D. F. Loza: A szovjet csapatok felszabadító harcai N ógrád m egyében (1944. decem ber). H ad tö rtén eti K özlem ények, 1967. XIV. évf. 587-638. 1. Szom széd Im re: N ógrádi p artiz á n o k N ógrád m egyei M úzeum ok igazgatósága, B alassa­ gyarm at, 1964. 77 1. 4. B erend T. Iv án : Ű jjá é p íté s és a n agytőke ellen i h a rc M agyarországon. 1945—1948. Közg. és Jogi K. Bp. 1962. 407 1. R ánki G yörgy: M agyarország gazdasága az első 3 éves te rv id ő szakában (1947-1949). Közg. és Jogi K. Bp. 1963. 427 1. 5. A usch S ándor: Az 1945—1946. évi in fláció és stabilizáció. K ossuth K. Bp. 1958. 189. 1. 50 �6. Szakács S ándor: Földosztás és a g rárfejlő d és a m agy ar népi dem okráciában. Kózg. és Jogi K. Bp. 1964. 175 1. M. Som lyai M agda: Az 1945-ös földreform . F ö ld refo rm 1945. K ossuth K. Bp. 1965. 7— 135. L E rdei F eren c: A m ag y ar m ezőgazdaság fejlő d ésén ek 20 éve. 20 ÉV. T an u lm án y o k a szocialista M agyarország tö rtén etéb ő l. K o ssu th K. Bp. 1964. 105—166. 1. 7. L ackó M iklós: Ip a ri m u n k ásság u n k összetételén ek ala k u lá sa 1867—1949. K ossuth K. Bp. 1961. 201 1. L ackó M iklós: S zerkezeti v áltozások a m ag y ar m u n k áso sztály összetételében. 20 ÉV. T anulm ányok a szocialista M agyarország tö rtén etéb ő l. K o ssu th K. Bp. 75—105. 1. O rbán S ándor: V áltozások a m ezőgazdasági népesség szám ában és szerk ezetéb en M a­ gyarországon. 20 ÉV. T anulm ányok a szocialista M agyarország tö rtén etéb ő l. K ossuth K. Bp. 1964. 167-233. 1. 8. A K om m unista P á rt szövetségi p o litik á ja 1936—1962. K ossuth K. Bp. 1966. 316 1. S ágvári Á gnes: Töm egm ozgalm ak és p o litik ai küzd elm ek B u d ap esten 1945-1947. K ossuth B p. 1964. 327 1. S án th a Ilona: H arc a m ag y ar m u n k áso sztály egységéért a felszab ad u lás u tán . T á rsa­ dalm i Szem le. 1960. XV. évf. 4. sz. 41. 1. S ánth a Ilona: A k ét m u n k á sp á rt egyesülése 1948-ban. K ossuth K. Bp. 1962. 116 1. Szabó B álint: A népi dem okrácia és a k o m m u n ista p o litik a n éh án y k é rd ése a felsza­ b ad u lás u tán. V alóság. 1965. 7. sz. 74—82. 1. B alogh S ándor: A M agyar K om m unista P á rt értelm iségi p o litik á já n a k felszabadulás u tán i történetéből. Századok. 1965. 99. évf. 3. sz. 458—484. 1. Z silák A ndrás: A m ag y ar társad alo m osztály szerk ezetén ek ala k u lá sa a szocializm us ép ítésén ek kezdeti idő szak áb an és az M DP. p o litik á já n a k főbb vonásai (1949-1956) P á rttö rté n e ti K özlem ények. 1965. X I. évf. 4. sz. 47. 1. 9. Föld m unkás és szegén y p araszt m ozgalm ak M agyarországon 1848—1948. T áncsics K. Bp 1962. II. k ö tet 1030-1038. 1. Ságvári Á gnes: N ép fro n t és koalíció M agyarországon 1936-1948. K ossuth K Bp 1967 306 1. 10. Rácz B éla—S tra sse n re ite r E rzsébet: Az üzem i bizottságok harca a tőkés term elés és elosztás m unkásellen ő rzésén ek m eg v aló sításáért és kiszélesítéséért. 1944—1948. P á rttö r­ té n eti K özlem ények. 1965. X I . évf. 1. sz. 132—161. 1. S tra sse n re ite r E rzsébet: Az üzem i bizottsági ren d sz e r k iala k u lá sa és a m u n k ásellen ő r­ zés m egvalósulásának kezdete. (1944. október-1945. m ájus). P á rttö rté n e ti K özlem ények 1963. IX. éf. 4. sz. 3-28. 1. 11. O rbán S ándor: A D em o k rata (B rankovics) N ép p á rt tö rtén etéh ez. 1945—1949. Századok. 1958. 92. évf. 1-4. sz. 174-201. 1. 12. B alázs B éla: N épm ozgalom és n em zeti b izottságok 1945-1946. K ossuth K. 1961 Bp 231 1. 13. B alázs T ibor: A nem zeti bizottságok szerep e n ép i d em o k ratik u s fo rrad alm u n k b an . P á rttö rté n e ti K özlem ények. 1956. II. évf. 3. sz. 148. 1. C sizm adia A ndor: A nem zeti bizottságok lé tre jö tte és jo g állása 1944-1945-ben. T an ­ könyvkiadó. Bp. 1960. 47 1. F e h é r A ndrás: A B ih ar m egyei n em zeti bizottságok szerepe a n épi d em o k ratik u s fo r­ radalom ban. A cta U n iv e rsita tis D ebreceniensis de Ludovico K o ssu th nom inalei. 1961. Tom . 7/1. L engyel A lfréd: A nem zeti bizottságok szerepe az élet m eg in d u lásáb an G yőr—Moson m egyében (1945-1946). L e v éltári K özlem ények. 1962. 2. sz. 255-273. 1. 14. M olnár P ál: A dalékok a n em zeti és üzem i bizottságok N ógrádm egyei tevékenységéről. N ógrád m egyei M úzeum i F üzetek. S alg ó tarján . 1966. 71. 1. 15. K orom M ihály: Az Ideiglenes N em zeti K orm ány lé tre jö tté n e k előzm ényeihez. P á rtto r­ té n e ti K özlem ények. 1965. X I. évf. 1. sz. 18-40. 1. K ovács K álm án: Az Id eig len es N em zetgyűlés m eg ala k u lá sá n a k tö rté n e lm i jelentősege. Á llam és Igazgatás. 1965. 1. sz. 1—15. 1. 51 �L. G ál É va: A köztársaság m eg terem tése M agyarországon. Századok. 1956. 90 évf. 1. sz. 170-203. 1. Mucs S ándor: A m ag y ar n ép h ad sereg m egszervezése és fejlődése 1945-1943. Z rínyi K Bp. 1963. 203 1. Mu nk K ároly: A feg yverszüneti szerződéstől a szocialista hadseregig. Z rínyi K. Bp. 1964. 252 1. S ágvári Á gnes: Az 1947. évi országgyűlési választáso k B udapesten. P á rttö rté n e ti Közle­ m ények. 1960. VI. évf. 3. sz. 46—82. 1. 15 a. O rbán S ándor: E gyház és állam 1945—1950. K ossuth K. Bp. 1963. 232. 1. 16. K öpeczi B éla: A k u ltu rá lis fo rrad alo m húsz esztendeje. 20 ÉV. T anulm ányok a szocia­ lista M agyarország tö rtén etéb ő l. K ossuth K. Bp. 1964. 265—307. 1. Szabolcs O ttó: Az új középiskolai tö rtén elm i tankön y v ein k rő l. T ársad alm i Szemle. 1958. X III. évf. 1 -2 sz. 262-266. 1. 17. E llenforradalom M agyarországon 1956. T anulm ányok. K ossuth K. Bp. 1953. 308 1. V ass H enrik: A m agyarországi 1956 o któberi ellen fo rrad alo m tö rté n e té n e k n éh án y k é r­ dése. K ossuth K. Bp. 1958. 223 1. N em es Dezső: N épi d em o k rácián k fejlő d ése és az o któberi ellenforradalom . P á rttö rté ­ neti K özlem ények. 1957. III. évf. 1. sz. 3—31. 1. H ollós E rvin: K ik voltak, m it a k a rta k ? K ossuth K. Bp. 1967. 309 1. M olnár Ján o s: E ll e n f o r r a d a lo m M agyarországon 1956-ban. A kadém iai K. Bp. 1967. 266 1 18. M agyarország tö rtén ete. G ondolat K. Bp. 1964. II. k ö tet. 465—543. 1. N em es Dezső: A népi M agyarország 15 éves fejlődése. A kadém iai K. Bp. 1961. 89 1. 19. A T örténelm i M unkaközösség v itá ja B alázs B éla könyvéről. Századok. 1958. 89. évf. 5—6. sz. Á gh A ttila: V ita a népi d em o k ratik u s fo rrad alo m jellegéről. M agyar Filozófiai Szemle. 1964. II. sz. B laskovits Ján o s: M egjegyzések Sípos Já n o s »A népi d em o k ratik u s fo rrad alo m m a­ gyarországi sajátosságaihoz« c. tan ulm ányához. T ársad alm i Szem le. 1964. 5. sz. Lackó M iklós: N épi d em okráciánk történ etéb ő l. T ö rtén elm i Szem le 1959. 3—5 sz. Mód A ladár: L enin és a békés átm en et. V alóság. 1960. 4. sz. S án th a Ilona: A p ro le tá rd ik ta tú ra békés g yőzelm énrek n é h án y ta p a sz ta la ta népi de­ m okráciánkban. T ársad alm i Szem le. 1961. 4. sz. L. N. N yezsinszkij: A m agyarországi népi d em o k ratik u s ren d szer m eg erősítésének történetéből. 1947—48. N ovaja i N o v ejsaja Iszto rija. 1960. 1. sz. F. T. K onsztantyinov: K ülönböző országok szocializm usra való á tté ré sé n e k sajáto s for­ m áiról. Izdatyelsztvo Z n an ije. M oszkva. 1956. F. T. K onsztantyinov: A szocialista fo rrad alo m lenini elm élete és a n n ak tov áb b fejlő ­ dése. Izdatyelsztvo Z nanije. M oszkva. 1960. 20. I. I. U dalcov: Az SZ K P X X II. kongresszusa és a népi dem o k rácia p ro b lém áin ak ta n u l­ m ányozása. N ovaja i N o v ejsaja Iszto rija. 1962. 3. sz. 17. 1. 21. S ágvári Á gnes—B alogh S ándor: A n ép i d em o k ratik u s fo rrad alo m m agyarországi győzel­ m én ek tö rténetéhez. Századok. 1963. 6. sz. 1324. 1. 22. L enin V álogatott Művei. Szikra. B udapest. 1948. I. k ö tet. 627. 1. 23. A b ékéért, a nem zeti fü g g etlen ség ért, a d em o k ráciáért, a szocializm usért. A K om m u­ n ista és a m u n k ásp árto k 1960. novem beri n y ilatk o zata és fe lh ív ása a világ népeihez. K ossuth K. Bp. 1960. 70 1. 24. A T örténelm i M unkaközösség v itá ja B alázs B éla könyvéről. Századok 1958. 89. évf. 5—6. sz. 773. 1. 25. K orom M ihály: A m ag y ar fasizm us b u k á sá n a k és a n épi d em o k ratik u s fo rrad alo m é r­ lelődésének k érdéseihez (1943—1945). P á rttö rté n e ti K özlem ények 1957. III. évf. 1. sz. 34. 1. 26. Sípos Ján o s: A népi d em o k ratik u s fo rrad alo m m agyarországi sajátosságaihoz. H ozzá­ szólás n éh án y v itás kérdéshez. M agyar Filozófiai Szem le. 1964. 1. sz. 33—37. 1. 27. Vö. Rozsnyói Á gnes: A Szálasi-puccs. B udapest 1962. 28. L en in M űvei. Szikra. B udapest. 21. kötet. 208—209. 1. 52 �HAGYOMÁNY Salgótarjáni kommunista röpiratok 1930-ból A k é t v ilá g h á b o rú k ö z ö tti, 1929— 33-i n a g y g a z d a sá g i v á ls á g id e jé n , a m ik o r a m u n k á s tö m e g e k e t e lle p té k az a n y a g i é s sz e lle m i lé tb iz o n y ta la n s á g h u llá m a i, a z ille ­ g a litá s n e h é z k ö rü lm é n y e i k ö z ö tt k ü z d ő k o m m u n is tá k m in d e n e sz k ö z t m e g r a g a d ta k a z é rt, h o g y a n y o m o rg ó sz á z e z re k n e lá s sá k k iú tta la n n a k h e ly z e tü k e t. A fe lv ilá g o s í­ tá s , a h a r c r a b u z d ítá s e g y ik le g jo b b e szk ö ze a r ö p i r a t v o lt. A K M P és a K IM S Z S a lg ó ta rjá n i K e rü le ti B iz o ttsá g a é s e n n e k ü v e g g y á ri s e jtje az o rsz á g ille g á lis k o m ­ m u n is ta sz e rv e z e te i s o rá b a n e lső k k ö z ö tt v o lt a r ö p ir a to k k é s z íté s é b e n és te r je s z té ­ séb en . A f o r ra d a lm i m u n k á s m o z g a lo m h a z a i és h e ly i tö r té n e té n e k é rté k e s d o k u m e n ­ tu m a i s z ü le tte k m eg e k k o r. E b ec se s írá so s fo r ra d a lm i e m lé k e k so rá b ó l e d d ig fő k é n t a K M P S a lg ó ta rjá n i K e rü le ti B iz o tts á g á n a k 1929 n o v e m b e ré b ő l sz á rm a z ó r ö p l a p já t1 id é z té k . K o rá b b a n k ö z lé s re k e r ü lt m á r az az u g y a n c s a k 1929 n o v e m b e re b e n k é s z íte tt r ö p i r a t is, m e ly e t a T a r já n i M e d e n c e A k n a k ö z i B iz o ttsá g a n e v é b e n P o th o r n ik Jó z s e f a d o tt k i B a g ly a s a ljá n .2 A g a z d a sá g i v á ls á g ta la já n fe lé lé n k ü lt m o zg alo m s z e rte az o rs z á g b a n és itt, S a l­ g ó ta r já n b a n is n a g y e rő k e t sz ó líto tt a p o litik a i k ü z d ő té rre . T ü n te té s tü n te té s t és s z tr á jk s z tr á jk o t k ö v e te tt. E m e g m o z d u lá so k s o r á b a n a b u d a p e s ti 1930. sz e p te m b e r 1-i tü n te té s a le g is m e rte b b , m e lly e l eg y id ő b e n S a lg ó ta rjá n b a n is e rő te lje s m e g m o z ­ d u lá s r a k e r ü lt sor.3 A d d ig a z o n b a n , a m íg a m o z g a lo m e lju to tt e z e k h e z az e rő p r ó b á i­ hoz, h o g y b e lő lü k ú ja b b , k ü z d e le m re s e r k e n tő ta p a s z ta la to k a t és le n d ü le te t m e r íts e n o rs z á g sz e rte , h á n y ille g á lis ta lá lk o z ó t és m e g b e s z é lé s t ta r to t ta k a p á r t v e z e tő i és e g y sz e rű h a rc o s a i, h á n y sz á z e z e r r ö p ir a to t és m á s s a jtó te r m é k e t o s z to tta k szét, m e n y ­ n y i, a z u ra lk o d ó k ö rö k b e n z a v a r t k e ltő fe s te tt je lsz ó k e r ü l t a g y á ra k f a la ir a ! A m o z ­ g a lo m é lé n k s é g é re u ta l a z a lá b b k ö z ö lt öt, 1930-ból v a ló s a lg ó ta rjá n i k o m m u n is ta rö p la p is, m e ly e k e t a M a g y a r S z o c ia lis ta M u n k á s p á rt K ö z p o n ti B iz o ttsá g a P á r t t ö r ­ té n e ti In té z e te A rc h iv u m á n a k R ö p ira tg y ű jte m é n y é b e n (to v á b b ia k b a n : P l. A rc h . R pgy.) ő rizn ek . A rö p ira to k ta r ta lm á b a n , a je ls z a v a k c é lk itű z é s e ib e n a K M P S z o v je tú n ió b a n m e g ta r to tt II. K o n g re ssz u s a h a tá r o z a ta in a k sz e lle m e , á llá s fo g la lá s a tü k rö z ő d ik , m ely s z e rin t „a m a g y a ro rsz á g i p ro le tá r fo rra d a lo m c sak , m in t p ro le tá r s z o c ia lis ta f o r r a d a ­ lo m g y ő z h e t.”4 A r ö p ir a to k a t te lje s te r je d e le m b e n k ö z ö ljü k , sz ö v e g ü k ö n c sa k a n n y i v á lto z á s t e sz k ö z ö ltü n k , h o g y az ille g a litá s n e h é z k ö rü lm é n y e i k ö z ö tti so k sz o ro sítá s é s a k ö zel n é g y é v tiz e d a la t t b e á llo tt k o p á s k ö v e tk e z té b e n lá th a ta tla n ír á s je le k e t k ite ttü k . A z a lá h ú z á s o k a t az e re d e ti sz ö v eg b ő l v e ttü k át. 53 �A r ö p i r a t a la t t a P l. A rc h . R pgy. s z á m a u tá n a N ó g rá d m e g y e i M u n k á s m o z ­ g a lm i M ú z e u m f o tó tá r á n a k (to v á b b ia k b a n : N m . M . M. F o tó tá ra ) s z á m á t k ö z ö ljü k , m iu tá n a rö p ira to k fo tom á s o la ta it g y ű jte m é n y ü n k s z á m á ra e lk é s z íte ttü k . A K P M és a K IM S Z s a lg ó ta rjá n i k e r ü le ti b iz o tts á g á n a k r ö p la p ja az 1930. m á ju s l.- i m e g m o z d u lá so k elő k é sz íté sé rő l. M u n k ások ! B án yászok ! E lv tá r s a k ! V IL Á G P R O L E T Á R J A I E G Y E S Ü L JE T E K ! SA L G ÓT A R JÁ N PR O LE T Á R JA I! K É SZ Ü L JE T EK M Á JU S 1.-RE! M á ju s e ls e je a n e m z e tk ö z i fo r ra d a lm i p r o le ta r iá tu s h a rc i n a p ja . M á ju s e ls e jé n m e g á lln a k a g é p e k , n e m d o lg o z n a k a m u n k á s o k s az u c c á k o n fo g u n k tü n t e tn i a m u n k á s n y ú z ó b u rz s o á z ia s tá m a s z a a sz o c iá lfa ssiz m u s e lle n . M á ju s 1 -é n a c se n d ő r és re n d ő r sz u ro n y e lle n é b e n is m e g m u ta tju k e r ő n k e t s m e g m u ta tju k , h o g y n e m a k a r u n k m in t m u n k a n é lk ü lie k é h e n h a ln i, s n e m a k a r u n k a ra c io n a liz á lt b á n y á k és ü z e m e k p o k lá b a n la s s a n els en y v e d n i. H a rc o lu n k és h a rc o ln i fo g u n k a tő k é s te rm e lé s e lle n a fe ls z a b a d u lá s u n k é rt. N em m á ju s e ls e jé v e l k e z d ő d ik a h a rc u n k . A h a rc u n k fo ly ik m ió ta tő k é s és m u n ­ k á s, k iz s á k m á n y o ló és k iz s á k m á n y o lt lé te z ik . A m o s ta n i m á ju s e ls e jé t e n n e k a h a r c ­ n a k a k ié le z ő d é se a d ö n tő h e ly z e th e z v a ló k ö z e le b b k e rü lé s e je lle m z i. M á ju s e ls e jé n a K o m m u n is tá k M a g y a ro rsz á g i P á r t j a h a ta lm a s m u n k á s tö m e g e k e t m o z g ó sít é s v e z e t h a rc b a . H a rc b a v e z e ti a dolg o zó és m u n k a n é lk ü li sz e rv e z e tt és sz e rv e z e tle n m u n k á s ­ tö m e g e k e t a fa s siz m u s e lle n a p r o le tá r d ik ta tú r á é r t. S A L G Ó T A R JÁ N PR O LETÁ R JA I! Ebben a h arcban éle n a h ely etek ! 11 év e m ió ta a p r o l e tá r d ik ta t ú r a m e g b u k o tt s m ió ta az e lle n fo r ra d a lo m fa s s is z ta re n d s z e ré n e k v é re s te r r o r j á t n y ö g jü k e g y e d ü l a K o m m u n is tá k M a g y a ro rsz á g i P á r tja , a m e ly k ita r tó a n k ü z d és v e z e ti a p r o le ta r iá tu s t a h a rc r a . 11 é v e m ió ta c se n d ő rsz u ro n y sz e g ü l a m e llü n k n e k s az é h sé g k o rb á c s a su h o g a f e jü n k fe le tt a s z o c iá lfa ssisz tá k m in d e n h a rc u n k b a n e lá r u lta k h á tb a tá m a d ta k b e n ­ n ü n k e t. N a p ró l n a p r a ro ssz a b a h e ly z e tü n k , n a p ró l n a p r a k is e b b a b é r ü n k s m in é l tö b ­ b e n v á lu n k m u n k a n é lk ü liv é . G y e rm e k e in k e t n e m tu d j u k tá p lá ln i a r u h a le s z a k a d ró lu k és a tő k é s e k p r o f itja e g y re nő. 54 �M unkások! Bányászok! Elvtársak! A tő k é s te rm e lé s v á ls á g a fo ly to n é le se d ik . S z e rte az eg ész v ilá g o n n ő a m u n k a ­ n é lk ü lie k se re g e . N a p ró l- n a p ra ú ja b b és ú ja b b g y á ra k z á r já k b e k a p u ik a t! N á lu n k T a r já n b a n e z ré v e l b o c s á tjá k e l a b á n y á s z o k a t s az Ü v e g g y á ra t a k a r j á k b e z á rn i. A b u rz s o á z ia ú jr a ra c io n a liz á lt, m e g in t le a k a r j a n y o m n i n y o m o rú sá g o s é b b é ­ re in k e t, h o g y n ö v e lje p r o f itjá t. A b u rz s o á z ia a v á ls á g o t h á b o rú v a l a k a r j a m e g o ld a n i. L á z a sa n k é s z íti elő a h á b o r ú t a S z o v je tú n ió e lle n , a p r o le tá r iá tu s re m é n y sé g e , m in ­ d e n m u n k á s h a z á ja e lle n . A h á b o rú e lő k é s z íté sé b e n a sz o c iá lfa ssisz tá k v é g z ik az o ro s z lá n ré s z t. N a p -n a p u tá n ú ja b b és ú ja b b r á g a lm a t és h a z u g sá g o t ta lá l fe l a N é p sz a v a a S z o v je tú n ió e lle n és d e n u n c iá lja , re n d ő r k é z re j u t t a t j a a K o m m u n is ta P á r t ta g ja it, a k ik sz e rv e z ik é s v e z e tik „ a S z o v je tú n ió m e g v é d é sé n e k ”, a p r o le tá r iá tu s f e ls z a b a d ítá s á n a k a b u r ­ z so á z ia m e g d ö n té sé n e k , a I I - ik m a g y a r p r o l e tá r d ik ta t ú r a m e g te re m té s é n e k h a rc á t. A s z o c iá lfa ssisz tá k a p r o le tá r iá tu s le g n a g y o b b e lle n sé g e i! M o st is m á ju s e ls e je m e g a d á ly o z á s á n d o lg o zn a k . M á ju si ü n n e p e t, m á ju s i m a já lis t a k a r n a k c s in á ln i, a m á ­ ju s 1-i h a rc i n a p b ó l, h o g y íg y v e z e ssé k le a p r o le tá r iá tu s fo r ra d a lm i m e g m o z d u lá s á t. D e h iá b a ! A s a g ó ta r já n i p r o le tá r iá tu s is m e ri ő k e t, s tu d ja , h o g y a K .M .P .-t k e ll k ö v e tn ie , m e r t a k o m m u n is ta p á r t e ls z á n ta n , in g a d o z á s n é lk ü l v e z e ti a p r o letá r i á ­ tu s t a fe ls z a b a d u lá s felé. M u n k ások ! B á n yászok ! E lv tá r sa k ! A K M P á lta lá n o s p o litik a i s z t r á jk r a h ív fe l b e n n e te k e t m á ju s 1-én. Á lljo n m e g m in d e n ü z e m . N e le n d ü ljö n a c sá k á n y , n e d o lg o zzo n s e n k i! M á ju s e ls e jé n t ü n t e t ­ n ü n k k ell! M á ju s e ls e jé n n a g g y ű lé s t és tü n te tő fe lv o n u lá s t t a r tu n k m in d e n cs e n d ő ri tila lo m e lle n é re ! A k i d o lg o zik m á ju s e ls e jé n , az á r u ló ja o s z tá ly á n a k . M in d e n k i o tt le g y e n a n a g g y ű lé s e n és a fe lv o n u lá so n ! M á ju s e ls e jé n tü n te tü n k , h a rc o lu n k : A H o rth y - B e th le n - G a ra m i fa s s is z ta re n d s z e r e lle n , A p r o l e tá r d ik ta t ú r á é r t, A z im p e ria lis ta h á b o rú e lle n a S z o v je tú n ió v é d e lm é é rt, A sz o c iá lfa ssiz m u s e lle n a K .M .P . m e lle tt, A z o sz tá ly h a rc o s m u n k á s o k b e b ö rtö n z é se e lle n , A k o m m u n is ta és f o r r a d a lm á r m u n k á s o k s z a b a d o n b o c s á tá s á é rt, A ra c io n a liz á lá s e lle n , a 7 ó rá s m u n k a id ő é rt, A m u n k a b é r le n y o m á s a e lle n , a r e á lb é r e m e lé s é é rt, 55 �A z a k k o rd e lle n az ó ra b é r é rt, A z e lb o c s á tá s o k e lle n a m u n k a n é lk ü li s e g é ly é rt s a rö v id íte tt m u n k a id ő v e l dolg o zó k te lje s h e ti b é ré é r t, A m u n k a n é lk ü lie k k ö v e te lé s e ié rt, A sz e rv e z e tt és sz e rv e z e tle n m u n k á s o k o s z tá ly h a rc o s e g y sé g é é rt, A p ro le tá r fo rra d a lo m é rt, A m á s o d ik m a g y a r p r o l e t á r d i k t a t u r á é r t ! A K .M .P , é s a K .I.M .Sz. s a lg ó ta r já n i k e r ü le ti b iz o tts á g a P I . Arch. Rpgy.: I II/ 1/1930/5350. Nm. M. M. F o totá ra : 7756. A K M P s a lg ó ta rjá n i ü v e g g y á ri se jtv e z e tő sé g é n e k f e lh ív á s a a m á ju s 1-i tü n te té s re . M u n k á so k ! E lv tá rs a k ! K o ra re g g e ltő l k éső e stig ro b o to lu n k . S o k a n k ö z ü lü n k 12— 14— 16 ó r á t tö lte n e k a z e m b e rölő m u n k á b a n . H á tu n k m ö g ö tt a h a jc s á ro k h a js z o ln a k az e lb o c s á jtá s o sto ­ rá v a l! R o b o to lu n k s íg y te r m e ljü k a h a ta lm a s p ro f ito t az ü v e g g y á r h e n y e u ra in a k ! S n e k ü n k a d o lg o z ó k n a k , a k ik te r m e ln e k n y o m o rú sá g o s k o ld u s fillé re k ju tn a k . N a p i 2— 3—4 p en g ő , a m it k a p u n k , k e n y é rr e se m elég ez! H a jc s á r ja in k p e d ig a d o l­ gozó m u n k á s n ő k te s té t is tu la jd o n u k n a k te k in tik . N em m e h e t ez íg y to v á b b ! N e m n é z h e tjü k té tle n ü l ö lb e te t t k ézzel k e n y é r u tá n síró g y e rm e k e in k e t, n e m h a g y h a tju k ro n g y o k b a n já r n i ő k et! N e m e n g e d h e tjü k , h o g y a dolgozó p r o le tá r n ő n e k m u n k a h e ­ ly é n k ív ü l te s té t is o d a k e lje n a d n ia ! M unkások! E lv tá rs a k ! A s z o c iá lfa s is z tá k k á le tt s z o c iá ld e m o k ra tá k P e y e ré k és P rin c e k ő rk ö d n e k a fe le tt, h o gy m eg n e m o z d u lja to k ! El a k a r n a k tite k e t v á g n i m u n k á s te r v é r e ite k s a S a lg ó ­ ta r já n i m e d e n c e o s z tá ly h a rcos m o z g a lm a itó l. M eg a k a r j á k a k a d á ly o z n i, h o g y h a rc b a s z á l lja to k jo b b m e g é lh e té s e te k é rt, egy n a g y o b b d a r a b k e n y é ré r t. A tő k é s e k z s o ld já ­ b a n á lln a k , s b e a k a r j á k c sa p n i a m u n k á s o s z tá ly t. N e h ig y je te k n e k ik és v ig y á z z a to k ! C sak az ü ld ö z ö tt, fö ld a lá s z o ríto tt K o m m u n ­ is tá k M a g y a ro rsz á g i P á r t j a h a rc o l tié rte te k ! C sa k a k k o r tu d to k n y o m o rú sá g o s é le te ­ te k e n ja v íta n i, csa k a k k o r tu d to k a k a p ita lis ta e ln y o m á s já r m a a ló l k is z a b a d u ln i, h a fe lso ra k o z to k a K o m m u n is tá k M a g y a ro rsz á g i P Á R T J A m ögé. Ö ssze k e ll fo g n u n k i t t az ü z e m b e n . M in d e n ü v e g g y á ri d o lg o z ó n a k , sz e rv e z e ttn e k , sz e rv e z e tle n n e k , n ő m u n k á s n a k , fé rfin e k , if jú n a k és g y e rm e k n e k e g y ü tt k e ll h a rc o ln i tö b b i p ro le tá r te s tv é rü n k k e l. M á ju s e ls e jé n az egész v ilá g és az egész M a g y a ro rsz á g m u n k á s s á g a h a rc o ln i fo g : A re á lb é re k fe le m e lé s é é rt, a 7 ó ra i m u n k a id ő é rt, 56 �A m u n k a n é lk ü lis é g e lle n , a m u n k a n é lk ü lie k á lla m i se g é ly e z é sé é rt, a m u n k a n é lk ü li se g é ly é rt, A ra c io n a liz á lá s e llen , A H o rth y - B e th le n - G a ra m i fa s is z ta re n d s z e r e lle n , A z im p e ria lis ta h á b o rú e lle n , A S z o v je tú n ió m e g v é d é sé é rt, A m u n k á s o k és sz e g én y p a ra s z to k sz ö v e tsé g é é rt. A P R O L E T Á R D IK T A T U R Á É R T ! M u n k á so k ! E lv tá rs a k ! A m á ju s 1-i h a r c b a n n e k ü n k , az ü v e g g y á r ro b o to s a in a k is k i k e ll v e n n i a r é ­ s z ü n k e t! S z tr á jk o ln u n k k e ll, m e r t íg y k ív á n ja a p r o le tá r so rs a s a j á t é rd e k ü n k ! C sa k h a rc c a l és s z tr á jk k a l tu d u n k b é re m e lé s t e lé rn i. C sa k íg y ju t u n k n a g y o b b d a ­ r a b k e n y é rh e z . T ü n te tn ü n k k e ll és m e g k e ll m u ta tn u n k a b u rz s o á z iá n a k , h o g y n e m a k a r u n k la s s ú é h h a lá lla l e lp u s z tu ln i. E lő k e ll k é s z íte n i h a rc u n k a t. B iz o ttsá g o t k e ll v á la s z ta n u n k a m a g u n k so ra i k ö zzü l, m e ly e lő k é sz íti h a r c a in k a t és v e z e t b e n n ü n k e t! E g y e sü lt e rő v e l m in d n y á ja n ö ssze­ fo g v a k é n y s z e ríte n i fo g ju k az ü v e g g y á r u r a it, h o g y b é re in k e t fe le m e ljé k , s m eg fo g ­ ju k ta n íta n i h a jc s á r ja in k a t a r r a , h o g y m i a p r o le tá r ököl! K é s z ü lje te k a h a r c r a e lv tá rs a k ! M á ju s 1-én s e n k i se dolg o zzék ! M á ju s 1-i tü n te té s e n m in d e n k i o tt leg y e n ! V á la ss z á to k m eg a m á ju s l .- i a k c ió n k a t e lő k é sz ítő b iz o tts á g o k a t! F o rr a d a lm i ü d v ö z le tte l: K o m m u n is tá k M a g y a ro rsz á g i P á r t ja S a lg ó ta rjá n i ü v e g g y á ri se jtv e z e tő sé g e P I . A rch. Rpgy.: III/1/1930/109. Nm. M. M. F o totá ra : 7743. A K M P S a lg ó ta rjá n i K e rü le ti B iz o ttsá g a ü v e g g y á ri s e jtjé n e k fe lh ív á s a a z a u g u sz tu s l .- i a k c ió b iz o ttsá g m eg sz e rv e z é sé re . M unkások! A z ü v e g g y á ri k a p ita lis tá k , az ü v e g k a rte ll T o k o d o n é s S a lg ó ta rjá n b a n to v á b b „ ra c io n a liz á ln a k ” ú j r o h a m r a in d u lv a az i t t d o lgozó p ro le tá r o k ú g y is sz ű k ö s k e n y e re e lle n , ú ja b b b é rle tö r é s t a k a r n a k k e re s z tü lv in n i. 40— 50 % - k a l a k a r j á k le s z á llíta n i az ú g y is csa k la s s ú é h h a lá lr a e lég ség es m u n k a b é r e k e t. A to k o d i és s a lg ó ta r já n i ü v e g ­ g y á rb a n dolgozó m u n k á s o k n a k h e ti 8— 10 p e n g ő b ő l k e lle n e a m á r íg y is le ro n g y o ­ ló d o tt és az é h sé g tő l ro sk a d o z ó c s a lá d ju k k a l e g y ü tt m e g é ln i a k k o r, a m ik o r a m e g ­ é lh e té s i in d e x (b á r ez is h a m is) 73 p e n g ő h e ti lé tm in im u m o t á lla p ít m eg. 57 �M u n k á s o k ! E lv tá r s a k ! T á m o g a ss a to k a ra b ló k a p ita liz m u s s a l sz e m b e n f o ly ta to tt k ü z d e lm ü n k b e n . T o ­ k o d és S a lg ó ta rjá n ü v e g g y á ri k iz s á k m á n y o ltja in a k n e m le h e te tt m á s fe le le te a g az b é rle tö ré s i m e r é n y le tre , m in t az o s z tá ly h a rc fe g y v e re , a s z trá jk . N e m n é z h e ttü k to v á b b té tle n ü l c s a lá d ja in k é h h a ld o k lá s á t ro n g y o k b a b u rk o lt ö ssz e a sz o tt te s té t, és k is g y e rm e k e in k k e n y é r é r t k ö n y ö rg ő ü re s k e z é t. T o k o d é s S a lg ó ta r já n h a r c o l ó ü v e g g y á r i m u n k á s a i! A K o m m u n is tá k M a g y a ro rsz á g i P á r t já n a k s a lg ó ta rjá n i ü v e g g y á ri s e jtje fo r d u ­ lu n k h o zz áto k . E z a h a rc c sa k a ti g y ő z e lm e te k k e l é r h e t v é g e t. A k a p ita lis tá k a t c sa k a T i to v á b b i tö r h e te tle n h a rc o lo k k é n y s z e r íth e ti az a m ú g y is k ic s in y d a r a b k e n y e re te k e lle n in d íto tt m e r é n y le t v is s z a v o n á s á ra . A z egész m a g y a r m u n k á s s á g R á to k fig y e l m á m a . H a v e le te k sz e m b e n g y ő z e d e lm e sk e d ik a tá m a d ó k a p ita liz m u s , ú g y ú ja b b tá m a d á s o k fo g n a k k ö v e tk e z n i e lle n e te k és m á s h o l k iz s á k m á n y o lt m u n k á s tá rs a ito k e lle n is. M ég s z ű k e b b re fo g já k s z a b n i s z á ra z k e n y e re te k e t. M in d e n te r r o r és sz o c iá l­ fa s is z ta á m ítá s e lle n a v é g ső k ig v a ló h a r c je ls z a v a é lje n k ö z te te k . A k k o r é r a k a p ita lis tá k n a k ez a g az tá m a d á s a tite k e t, a m ik o r a b u rz s o á z ia á lla m h a ta lm a a n a g y b irto k o s o k n a k é s n a g y b a n k o k n a k é rd e k é b e n e lin d íto tta az é le l­ m isz e re k m e g d rá g ítá s á t, b e v e z e tv e a „ b o lé tá t” u g y a n a k k o r, a m ik o r a z ip a r i k a p ita ­ lis tá k p r o f itjá n a k n ö v e lé se é rd e k é b e n m e g s z o ríto tta a v é d ő v á m o t, d rá g á b b á te tte az ip a r c ik k e k e t. M u n k á s o k ! E lv tá r s a k ! A z á ru ló s z o c iá ld e m o k ra tá k m á r e lk ü ld té k k ö z é te k a k a p ita lis ta é rd e k e k e t k é p ­ v iselő s z a k s z e rv e z e ti b ü r o k r a tá t, h o g y a T i b ő rö tö k re e g y e z k e d je n a k a p ita lis tá k k a l, h o gy e lá r u lja h a rc o to k a t. V e rjé te k k i s o ra ito k b ó l e z e k e t a b á r á n y b ő r b e b ú j t á lb a r á ­ to k a t, v á la s sz a to k s a já t s o ra ito k b ó l v e z e tő k e t sz trá jb iz o tts á g o t, a k ik a T i jó v á h a g y á ­ so to k k a l tá r g y a lja n a k ü g y e te k b e , és c sa k az ö sszeség jó v á h a g y á s á v a l k ö ss e n e k e g y e s­ get a k a p ita lis tá k k a l. K ö v e ssé te k a b u d a p e s ti o sz tá ly h a rc o s m u n k á s s á g p é ld á já t, h a rc o to k a t k ö ss é te k össze az a u g u s z tu s l.- i n e m z e tk ö z i v ö rö s n a p a lk a lm á v a l az im p e ria lis ta h á b o rú e lle n i fo r ra d a lm i h a rc c a l. T ü n te s s e te k a u g u sz tu s 1 .-én az im p e ­ r ia lis ta h á b o rú e lle n , a S z o v je tú n ió v é d e lm é é rt és á r d r á g ító tő k é s e k és n a g y b irto k o ­ so k e lle n , a H o rth y - B e th le n fa s is z ta é h s é g d ik ta tú r a e lle n . F ö l a v é g s ő k ig v a ló h a r c r a k e n y e r e t e k m e r é n y lő i e lle n ! V á la s s z a to k ö n á lló , a s z o c iá lf a s is z tá k tó l f ü g g e tle n h a r c i e g y s é g b iz o tts á g o t! 58 �É p í t s é t e k k i a z ü z e m i f o r r a d a l m i b iz a lm i te s tü le te k e t! V á la s s z a to k a u g u s z tu s e ls e je i a k c ió b iz o tts á ­ g o k a t é s a s z t r á j k t ö r ő k e l l e n s z e r v e z z e te k m u n k á s v é d ő g á rd á k a t! É lje n a t o k o d i é s s a l g ó t a r j á n i m u n k á s o k a l u l r ó l v a ló h a r c o s e g y s é g e ! É lje n a g y ő z e le m ig m e n ő k ö z ö s h a r c ! F o r r a d a lm iü d v ö z le tte l: a K o m m u n is tá k M a g y a ro rsz á g i P á r t já n a k s a lg ó ta r já n i k e rü le te ü v e g g y á ri s e jtje P I . A rch. Rpgy.: II I/1/1930/121. Nm. M . M . F o totá ra : 7746. A K M P S a lg ó ta rjá n i k e rü le ti B iz o tts á g á n a k f e lh ív á s a az ip a r v id é k m u n k á s a ih o z . S a lg ó ta r já n i ü v e g g y á r i k iz s á k m á n y o l t a k ! T ö b b m in t eg y h e te á ll m á r a h a r c a b é rle tö rő , e lb o c s á tá s o k ra k é sz ü lő k a p ita ­ lis tá k k a l. T o k o d o n p e d ig m á r h a r m a d ik h e te h a rc o ln a k . M o st in d íto tta m e g a tá m a ­ d á s t az ü v eg k a r tell is, m ik o r a fa s is z ta e ln y o m ó re n d s z e r a b o le ttá v a l ú ja b b h a d já ­ r a to t in d íto tt a m u n k á s s á g z se b e i e lle n . A n a g y k a p ita lis tá k a t a d o lg o z ó k tó l b e h a r á ­ c so lt b o letta jö v e d e lm ek b ő l se g é ly e z i a k o rm á n y . M UNK ÁSO K ! N y ú z ó ito k 50 % - a l a k a r j á k le tö r n i a s z a k m u n k á s o k b é ré t, é s e m e lle tt a z t k ö v e ­ te lik tő lü n k , h o g y a m e rő k e t, s e g ítő k e t és ta n u ló k a t is ő k fiz e ssé k az íg y le n y o m o tt b é rb ő l. M in d e n á ro n k ü z d e n e te k k e ll e n n e k a g y ilk o s re n d s z e rn e k b e v e z e té se e lle n , m e lly e l az ü v e g k a p ita lis tá k a b é r le n y o m á so n k ív ü l, az ü v e g g y á ri m u n k á s o k eg y ség es s o r a it is m e g a k a r já k b o n ta n i a m e n n y ib e n a s z a k m u n k á s o k a t a s e g é d m u n k á s o k k a l, n ő és if jú m u n k á s o k k a l a k a r j á k sz e m b e á llíta n i. A z ig a z g a tó sá g e z t a m a n ő v e r é t l á t ­ h a tjá to k a b b ó l is, h o g y p á r h ó n a p p a l e z e lő tt a z ö ld ü v e g k é sz ítő m u n k á s o k b é r é t tö r ­ té k le a z t m o n d v á n a k k o r a fe h é rü v e g k é s z ítő k n e k , h o g y az ő b é r ü k e t n e m s z á llítjá k le. M o st fo r d ítv a m eg y a já té k , m o s t a z ö ld iiv e g k é s z ítő k n e k ig é rg e tik , h o g y az ő b é ­ r ü k e t ú ja b b a n n e m s z á llítjá k le és íg y s ik e r ü lt a k a p ita lis tá k n a k az ü v e g m u n k á s o k e g y ség es f r o n tjá t s z é ts z a k íta n i zöld és fe h é rü v e g m u n k á s o k ra . E z e n k ív ü l a k ü lfö ld i 59 �m u n k á so k a t k ü lö n ig é re tte l a k a r j á k r á v e n n i a m u n k a fe lv é te lre . T a r já n b a n p e d ig k i a k a r j á k lö k n i la k á s a ik b ó l a s z trá jk o ló k a t és a la k á s e lő le g e t e g y sz e rre v o n já k le a sz o m b a ti fiz e té sb ő l. A z ig a z g a tó sá g k ifü g g e sz te tte , h o g y m u n k a m e g ta g a d á s c ím é n e l­ b o c s á to ttn a k te k in ti a z o k a t, a k ik h é tf ő n se m v e sz ik fe l a m u n k á t. M e g k e z d ő d ö tt m á r a h a tó s á g i te r r o r is, e g y m á s u tá n id é z ik b e és fe n y e g e tik m eg a h a rc o ló k a t. M UNK ÁSO K ! N e h a g y já to k m e g b o n ta n i s o ra ito k a t! A k a p ita lis ta és h a tó s á g i te r r o r r a l sz e m b e n is á lljá to k a h a rc o t k e n y e re te k m e g v é d é sé é rt. A sz o c iá lfa s is z tá k ra v a s z m a n ő v e r e i­ n e k n e d ő lje te k be! L e p le z z é te k le ő k e t, v e rjé te k k i so ra ito k b ó l, lá t h a ttá to k , h o g y az e lm ú lt h é te n m ik é n t a k a r t a k e lá r u ln i b e n n e te k e t. F e lv e te tté k v e le te k a m u n k á t a z t á llítv á n , h o g y íg y tá r g y a ln i fog v e le te k az ig a z g a tó sá g . E g y sz e rű e n s z á llíta n i a k a r n a k b e n n e te k e t ezek a k a p ita lis ta b é re n c e k a z t re m é lv e , h o g y h a m á r e g y sz e r f e lv e te tté ­ te k a m u n k á t, k é n y te le n e k le s z te k a h a r c fo ly ta tá s á r a és b e le h a jt já t o k a n y a k a to k a t a b é rle s z á llítá s b a . D e egy fé l n a p elég v o lt és m e g g y ő z ő d te te k a b e c sa p á s ró l, b e sz ü n ­ te tté te k is m é t a m u n k á t. A h a r c á ll, d e a p iszo k á ru ló k k ö z ö tte te k s e tte n k e d n e k . Ó v a k o d ja to k a n é m e te k tő l, N e u b a u re k tő l és tá r s a itó l, a k ik m e g a k a r já k a k a d á ly o z ­ n i h a rc i s z trá jk b iz o tts á g k ié p íté s é t. A k a p ita liz m u s ra , h a tó s á g i tá m a d á s o k ra , a szo­ c iá lfa s is z tá k m a n ő v e r e ir e az le g y e n a v á la s z o to k , h o g y m a g a to k v á la s z to tta tá r g y a ­ ló b iz o ttsá g m e lle tt v á la s z a to k s z trá jk b iz o tts á g o t, te r e m ts é te k m e g a te lje s ü z e m i m u n k á s e gy ség et. L é p je te k k a p c s o la tb a a H irs c h g y á ri, rim a m u r á n y i m u n k á s te s tv é re ­ ite k k e l. k ik n e k s z in té n le a k a r j á k tö r n i b é re ik e t. V e g y é te k fe l a k a p c s o la to t a b á ­ n y á s z o k k a l és a m u n k a n é lk ü lie k k e l is. é p íts e te k közös in té z ő b iz o tts á g o k a t, h o g y á lljo n a R im a m u rá n y és T a r já n k iz s á k m á n y o ltja in a k te lje s e g y s é g fro n tja az e g y sé ­ g esen b é r le tö r é s t a k a ró ü v e g -b á n y a és a c é l k a p ita lis tá k k a l sz e m b e n . K ö ssé te k össze h a rc o to k a t a K o m m u n is tá k M a g y a ro rsz á g i p á r t já n a k a u g u sz tu s e ls e je i a k c ió já v a l! T ü n te s s e te k az im p e ria lis ta h á b o rú e lle n a S z o v je tú n ió v é d e l­ m é é rt. K ö ssé te k össze h a rc o to k a t a n a g y o b b d a r a b k e n y é ré r t a 12— 13 ó rá s m u n k a id ő m e g v á lto z ta tá s á é rt 7 ó ra i m u n k a id ő re . K ö v e te ljé te k , h o g y a m u n k a v isz o n y a sz a k és se g é d m u n k á so k k ö z ö tt m a r a d jo n a ré g i. K ö v e te ljé te k a seg éd , n ő és if jú m u n k á s b é ré n e k 50 % -a l v a ló fe le m e lé sé t. K a p c s o ljá to k össze h a rc o to k a t a b o le ttá s á r d r á g í­ tá s e lle n i k ü z d e le m m e l a H o rth y -B e th le n fa s isz ta re n d s z e r e lle n i h a rc c a l. H a rc o lja ­ to k az im p e ria lis ta já r o m e lle n . T ü n te s s e te k a u g u sz tu s e ls e jé n a h á b o rú e lle n , a S z o v je lú n ió é rt. A m u n k á s s á g és p a ra s z ts á g k o r m á n y á é r t — a p r o le tá r d ik ta tú r á é r t! F o rr a d a lm i ü d v ö z le tte l A K o m m u n is tá k M a g y a ro rsz á g i P á r t ja A K o m m u n is ta Ifjú m u n k á s o k M a g y a ro rsz . Szöv. ta r j á n i k e r. biz. P I. A rch. Rpgy.: III/1/1930/VII/122, Nm. M. M. F o totá ra : 7747. 60 �A K P M és a K IM S Z ta r já n i k e rü le ti b iz o tts á g á n a k fe lh ív á s a a z a u g u s z tu s 1-i tü n te té s re . A sa lg ó ta r já n i m e d e n c e m u n k á s a ih o z ! B á n y a m u n k á so k ! E lv tá rs a k ! M u n k a n é lk ü lie k ! A n é g y h e te s h ő si h a rc , m e ly e t T i a te lh e te tle n b á n y a k a p ita liz m u s e lle n m ú lt év v é g é n h o sszú id ő re fo ly ta tta to k , le s z á m o lt a P e y e r-fé lc , a C só k a -fé le á ru ló p o litik á ­ v al, a m e lly e l a b á n y a m u n k á s o k e z re it e g y k o r fé lre v e z e tté k . E z a n é g y h e te s s z tr á jk m e g m u ta tta az egész o rsz á g m u n k á s s á g á n a k , h o g y ti, s a lg ó ta r já n i b á n y á s z o k h a la d ­ to k a f o r ra d a lm i m u n k á s s á g é lé n , h o g y tite k e t n e m sz o c iá lfa ssisz ta á ru ló k v e z e tn e k , h o g y ti m in d ig k é sz e n le s z te k a fo r ra d a lo m g y ő z e lm é é rt, a m u n k á s o s z tá ly fe ls z a b a ­ d u lá s á é r t és a tő k é s o sz tá ly a b á n y a k a p ita lis tá k u r a lm á n a k e lp u s z títá s á é r t k ü z d e n i. B án yam unkások! M ost sem , h o g y le g jo b b ja ito k b ö rtö n b e v a n n a k z á rv a , h o g y k é n y te le n e k v o lta k k iv á n d o ro ln i, m o s t se m sz a b a d k is h itű s é g b e e sn e te k . N e m sz a b a d m o s t c s e rb e n h a g y ­ n o to k a fo rra d a lo m ü g y é t és b e d ü ln i a R ó th F ló riso k ta lp n y a ló k u ty á in a k a K é z d i­ e k n e k , a P o n y ia k n a k . H a ti fe lü ln é te k e z e k n e k a csaló s z é lh á m o so k n a k , a k ik n e m ré g a le g jo b b fo r r a d a lm á r o k n a k ig y e k e z te k fe ltű n n i, m a p e d ig h a m is ig é re te k k e l a v is z ­ s z a v é te llel a k a r n a k b e n n e te k e t r á b ír n i a r r a , h o g y fö ld ig h a jo lja to k a k iz s á k m á n y o lók e lő tt, szép en e n g e d e lm e s k e d je te k a h a jc s á ro k n a k , n y u g o d ta n tű r jé t e k a c se n d ő rö k g a z s á g a it — h a ti m a h in n é te k e z e k n e k a c sa ló k n a k , az eg y r ú t c sa lá s, h ű tle n s é g , á r u lá s v o ln a b e b ö rtö n z ö tt, k iv á n d o r o lt, e lű z ö tt e lv tá rs a ito k k a l és m a g a to k k a l sz e m ­ b e n . N em f o r d u lh a tto k sz e m b e a z o k k a l, a k ik e t é r te te k v e rte k össze c se n d ő rö k , a k ik a ti ü g y e te k é rt sín y lő d n e k m a is k iz s á k m á n y o lók b ö rtö n e ib e n , n e m á r u l h a tj á to k el a z o k a t, a k ik m in t jó f o r r a d a lm á r h a rc o s te s tv é re k e t h a g y ta k it t b e n n e te k e t és m e n te k k i F ra n c ia o rs z á g b a , B e lg iu m b a . E lv tá rs a k ! M u n k a n é lk ü li és d o lgozó b á n y á sz o k ! M a r a d ja to k h ű e k a s a lg ó ta rjá n i b á n y á s z o k fo r ra d a lm i m u ltjá h o z , h ő si h a rc a ito k e m lé k é h e z . L ö k jé te k el m a g a to k tó l a z e g y é n i é rd e k b ő l, a p é n z é rt p o fá z ó P e y e r, C só k a, K e z d i és P o n y i fé le ü g y n ö k ö k e t, a k ik k u ty a m ó d r a n y a lo g a tjá k a m in k e t s u jtó k o rb á c s o t. N e t ü r jé te k m a g a to k k ö z ö tt az ú j é le tre tá m a d ó m u n k á s á ru ló k a p ita lis ta ü g y ­ n ö k ö k e t! B á n y a m u n k á s o k ! E lv tá r sa k ! B é re te k e t, le s z á llíto ttá k , b e n n e te k e t s z a n á lta k , le g jo b b ja ito k a t e lb o c s á jto ttá k , tö ­ m e g e se n v a g y to k m u n k a n é lk ü lie k ! N em t ü r h e tite k to v á b b a b á n y a k a p ita lis tá k to b ­ z ó d á sa it. S ze m b e k e ll v e lü k sz á lln i. M eg k e ll v é d e n i b é rü n k e t, m u n k a id ő n k e t, k e ­ n y é rh e z k e ll j u t ta t n i a m u n k a n é lk ü li é h e z ő k e t! E zt a c é lt p e d ig n e m ta lp n y a lá s o n 61 �h a n e m csa k ú j h a rc o k o n k e re s z tü l é r h e tjü k el. M o st fe lk é s z ü lü n k az ú j h a rc o k r a , re n d e z n ü n k k e ll s o r a in k a t, az e ltá v o z o tta k h e ly é re ú j e m b e r e k e t k e ll á llíta n u n k . I s ­ m é t m eg k e ll v á la s z ta n i a k n a i é s a k n a k ö z i b iz o tts á g a in k a t, h o g y h a rc o lh a s s u n k a b é re k fe le m e lé s é é rt, a 7 ó rá s m ű s z a k é rt, az e lb o c s á jto tta k v is s z a v é te lé é rt, a sp ic lire n d s z e r e lle n , a h a jc s á r re n d s z e r, a ra c io n a liz á lá s e lle n , a c se n d ő rsé g i ü ld ö z é s, a d u rv a s á g o k ellen ! M u n k á so k , s a j á t so rso to k ja v u lá s á t c sa k ö n m a g a to k tó l v á r h a tjá to k . A k a p ita lis ­ tá k , a k ik a ti k iz s á k m á n y o lá so to k b ó l, a tő le te k e llo p o tt k e n y é rb ő l, h a ta lm a s v a g y o ­ n o k a t g y ű jte n e k és jó lé tb e n , fé n y ű z é s b e n é ln e k , a u tó n já r n a k , p e z sg ő z n e k é s k a lá ­ cso t e szn ek , m a g u k tó l n e m a d n a k eg y fillé rn y i b é r ja v ítá s t sem , ő k n e m fo g n a k b e n ­ n e te k e t f e ls z a b a d íta n i. M a g a to k n a k k e ll ö sszefo g n o to k , sz e rv e z k e d n e te k , h o g y h e ly ­ z e te te k e t m e g ja v íts á to k és v é g ü l fe ls z a b a d u lja to k a k iz s á k m á n y o lók u r a lm a aló l! A la k íts á to k m e g ü z e m i h a r c i s z e rv e z e te in k e t. T e g y é te k ö ssz e fo g o ttá sz e rv e z e tté s o ra ito k a t! V á la ss z a to k s a j á t s o r a ito k b ó l k ip r ó b á lt h a rc o s v e z e tő k e t! S z e rv e z e tte n fö l az ú j h a rc o k ra ! F o rr a d a lm i ü d v ö z le tte l a K o m m u n is tá k M a g y a ro rsz á g i P á r t j a a S a lg ó ta rjá n i K e rü le ti B iz o ttsá g a P I . A rc h . R pg y .: III/1/1930/5803. N m . M. M. F o totá r a : 7758. JE G Y Z E T E K 1. A d o k u m e n tu m o t a » D o k u m e n tu m o k a m a g y a r fo rra d a lm i m u n k á s m o z g a lo m tö r té n e té ­ b ő l 1929—1935.« c ím ű a K o s s u th K ö n y v k ia d ó n á l 1964 -b e n m e g je le n t k ö te te n k ív ü l, te lje s e g é s z é b e n k ö z li M o ln á r P á l » A s a lg ó ta rjá n i sz é n m e d e n c e m u n k á s m o z g a lm a i 1919—1932« c ím ű B a la s s a g y a rm a to n 1965-ben m e g je le n t ta n u lm á n y á b a n . 2. A rö p ir a to t » D o k u m en tu m o k a m a g y a r p á r ttö r té n e t ta n u lm á n y o z á s á h o z IV .« a S z ik ra k ia d á s á b a n B u d a p e s te n 1955-ben m e g je le n t g y ű jte m é n y e n k ív ü l h e ly i k ia d v á n y is h o z ta f o tom á s o la tb a n , é sp e d ig a D r. G a jz á g ó A la d á r s z e rk e s z té s é b e n S a lg ó ta rjá n b a n a N ó g rá d m e g y e i M u n k á sm o z g a lm i M ú z e u m k ia d á s á b a n m e g je le n t » A s a lg ó ta rjá n i ip a rv id é k « c. m o n o g rá fia . 3. A m agyar fo rra d a lm i m u n k á sm o zg a lo m tö rté n e te 4. A h a tá ro z a to t id ézi az Ú j M a g y a r L e x ik o n 4. k ö te té n e k (A k a d ém iai K ia d ó , B u d a p e s t, 1961.) M S Z M P -rő l szóló c ik k e is. A d o k u m e n tu m o k a t k ö zli: K O V Á CS JÁ N O S P R A Z N O V S Z K Y M IH Á LY 62 �ÉVFORDULÓ SZALÁNCZAY GYÖRGY Viták Komjáthyról „ K o m já th y J e n ő a m a é te r i é s k o z m ik u s lí r a e g y e tle n m a g y a r k é p v is e lő je v o lt, m e ly n e k a v ilá g iro d a lo m b a n S h e lle y a le g is m e rte b b é s le g n a g y o b b p é ld á ja .” — í r j a k ö lté s z e té rő l K o m ló s A la d á r, a k i é le tm ű v é n e k e g y ik le g a la p o s a b b is m e rő je . S z é c sé n y b e n s z ü le te tt 1858-ban, a k ö z e lm ú ltb a n ü n n e p e ltü k sz ü le té s é n e k 110. é v ­ fo r d u ló já t. N e m c sa k s z ü le té si h e ly e N ó g rá d , h a n e m é le té n e k le g n a g y o b b id ő s z a k a is m e g y é n k h e z k a p c so ló d ik . B a la s s a g y a rm a to n ta n íto tt, a m íg a k ic s in y e s k is p o lg á ro k b ó l á lló is k o la sz é k — a z ö n tu d a to s k ö ltő eg y c se k é ly v é tk é t e ltú lo z v a — fe lfü g g e sz te tte á llá sá b ó l. K é t é v ig á llá s n é lk ü l n y o m o rg o tt, m a jd a tá v o li S z e n ic k ö z sé g b e n k a p o tt k a te d r á t, a h o l a te lje s m a g á n y b a n ú jb ó l k is a r ja d t k ö lté sz e te . S e n n e k a m a g á n y b ó l k ifa k a d ó , k ü lö n ö s, m isz tik u s, a m a g y a r lí r a tö r té n e té b e n p á r a t la n k ö lté s z e tn e k a z é r ­ té k e lé s e a m ú ltb a n is, m a is v ita tá r g y á t k ép ezi. É le té b e n k ö lté s z e te a lig v á lto tt k i v is sz h a n g o t, k e v é s a lk o tá s a je le n t m eg. A k ö ltő te r v e a z v o lt, h o g y e g y sz e rre k ö te tte l lé p a n y ilv á n o s s á g elé. D e a k ö te t m é g n y o m d á b a n v o lt, (A h o m á ly b ó l c ím m e l je le n t m e g 1895-ben), a m ik o r k ö ltő jé t e l­ ra g a d ta a k o ra i h a lá l. H a lá la u tá n a P a lá g y i te s tv é re k — a k ik é le té b e n a le g jo b b b a r á t a i v o lta k — , ír t a k ró la rö v id is m e rte té s t. A z é le t r a jo n g ó já t h a n g s ú ly o z tá k k i eg y é n isé g é b ő l, a k it a m o s to h a s o rs — és h o z z á te h e tjü k : a k o r tá r s a d a lm á n a k é rte tle n s é g e — a m a g á n y b a k é n y s z e ríte tt. M eg k e ll á lla p íta n u n k , h o g y e n n e k a z ig e n jó s z á n d é k ú ír á s n a k sa jn o s n e m s ik e r ü lt az is m e re tle n s é g b ő l k ie m e ln i K o m já th y t és k ö lté sz e té t. K ö ltő i n a g y s á g á ra , k ö lté s z e té n e k je le n tő s é g é re a h ír e s if jú b ö lc sé sz tr iu m v ir á tu s : B a b its, J u h á s z , K o sz to lá n y i h ív tá k fe l a fig y e lm e t. A sek é ly e s, sz iru p o s „ n é p n e m z e ti” k ö ltő k k e l sz e m b e n K o m já th y k ö lté s z e té b e n l á t tá k m e g a m o d e rn m a g y a r lí r a g y ö ­ k e re it. A z a z ó ta e lte lt id ő sz a k filo ló g ia i k u ta tá s a i ig a z o ltá k ő k e t. M a m á r k im u ta t­ h a tó k a z o k a sz á la k , m e ly e k eg észen A d y ig v e z e tn e k tő le , k ö lté sz e té b e n f e lle lh e tjü k a z o k a t a v o n á so k a t, m e ly e k a z ú j k o r t k ö v e te lő , tá r s a d a lm i m o n d a n iv a ló t h o rd o z ó a d y s s z im b o liz m u sb a n te lje s e d n e k k i. A m in t e zek a k é ső b b i n a g y k ö ltő k e lő d jü k n e k és p é ld a k é p ü k n e k k e z d té k te k in ­ te n i K o m já th y t, a z iro d a lm i re a k c ió is a z o n n a l ig y e k e z e tt k is a já títa n i a la k já t. R á k o si J e n ő A d y k ö z is m e rts é g é n e k e lle n s ú ly o z á s á ra és m e g rá g a lm a z á s á ra p r ó b á lta fe lh a s z ­ n á ln i K o m já th y m a g á n y b a k é n y s z e r íte tt é le té t. S e zzel n e m c s a k A dy, d e K o m já th y k ö lté s z e té t is m e g p r ó b á lta m e g h a m is íta n i. A z ő s e g ítsé g é v e l je le n t m e g S ik a b o n y i A n ta l je lle g te le n és je le n té k te le n k ö n y v e K o m já th y ró l, m e ly n e k o ly k itű n ő b ír á la t á t í r t a m e g B a b its, A z iro d a lo m h a lo ttja i c. e ssz é jé b e n . E zzel a m ű v e l k e z d ő d te k m e g a v itá k K o m já th y k ö rü l. M á r B a b its M ih á ly is é sz re v e tte , h o g y a z a h iv a ta lo s iro d a lo m - és k u ltu rp o litik a , m e ly é le té b e n te lje s e n h á tté r b e s z o r íto tta K o m já th y J e n ő t és a lk o tá s a it, h a lá la u tá n m e g p r ó b á lja é le tm ű v é t k ijá ts z a n i a m e g ú ju ló , h a la d ó k ö lté s z e t e lle n . E z t ír ja : „M a a z a z iro d a lm i fó ru m , m e ly b e n n ü n k e t k iá tk o z , u g y a n a z fe d e z te fe l K o m já th y J e n ő t, ső t K o m já th y n e v é t e lle n ü n k h a s z n á lja .” B a b its M ih á ly v o lt a z első, a k i sz ó t e m e lt a K o m já th y p o r tr é 63 �m e g h a m is ítá s a e llen , és u g y a n c sa k B a b its v o lt a z első, a k i — S ik a b o n y i k ö n y v é v e l p o le m iz á lv a — m e g k ís é re lte K o m já th y v a ló d i k ö ltő i p o r tr é já n a k m e g ra jz o lá s á t. B a b its a z e s z té ta k itű n ő é rz é k e n y s é g é v e l v e tte az ú j s tílu s t ész re , m e ly K o m já th y k ö lté s z e té v e l k e z d ő d ö tt ir o d a lm u n k b a n . D e a tá r s a d a lm i h á t t é r m e g r a jz o lá s á t m á r n e m v á lla lja ,n em is k e re s i a z o k a t a z o k o k a t, a z o k a t a tá r s a d a lm i h a tá s o k a t, m e ly e k K o m já th y k ö lté s z e té t a la k íto ttá k . N e m v eszi észre, h o g y K o m já th y e g y á lta lá n n e m í r t az u ra lk o d ó o sz tá ly o k s z á jíz e s z e rin t, — e z é rt le t t é le té b e n tá r s ta la n , h o ltá b a n e lfe le d e tt. A z o n b a n B a b its k r i ti k á ja — m in d e n e ré n y e é s jó s z á n d é k a e lle n é re s e m n e ­ v e z h e tő h ib á tla n n a k . M íg S ik a b o n y i a z u ra lk o d ó o sz tá ly o k é rd e k e it k isz o lg á ló h iv a ­ ta lo s iro d a lo m s z e m p o n tja it fig y e le m b e v é v e to r z ítja el K o m já th y a la k j á t; a d d ig B a b its — é p p e n e z é rt, m e r t n e m fe d i f e l a tá r s a d a lm i v isz o n y o k és a k ö ltő i é le tm ű k ö z ti k ö lc s ö n h a tá s o k a t — a b b a n té v e d , h o g y : „ K o m já th y k ö lté s z e te e z é rt a p a r e x c e lle n c e elv o n t, in te lle k tu á lis k ö lté sz e t.” S a z t a z á llítá s á t se m f o g a d h a tju k el, h o g y K o m já th y k ö lté s z e té n e k e g y e tle n m e g h a tá ro z ó ja a k ö ltő e g y én i, b e lső é lm é n y v ilá g a . M a m á r v ilá g o sa n lá tju k , h o g y n e m e lég ség es eg y k ö ltő i é le tm ű v iz s g á la tá t a p s z i­ ch o ló g ia és a z e s z té tik a irá n y á b ó l m e g k ö z e líte n i, a v a ló s á g h ű e le m z é sn e k o k v e tle n fe l k e ll tá r n ia a k ö ltő és a tá r s a d a lo m k a p c s o la tá t. Ily e n ta n u lm á n y a z o n b a n m é g so k á ig n e m k é s z ü lt K o m já th y ró l. M iu tá n a z ir o ­ d a lm i r e a k c ió n a k s ik e r ü lt k is a já títa n ia a k ö ltő t, is m é t tá m a d n i k e z d té k , v a g y e lh a ll­ g a ttá k je le n tő s é g é t. B e ö th y Z so lt k o z m o p o litiz m u ssa l, m a g y a r ta la n s á g g a l v á d o lja , — e z t a v á d a t R ie d l F rig y e s u ta s ítja v issz a e g y e te m i e lő a d á s á b a n . R ie d l F rig y e s a z első, a k i e g y e te m i k a te d r á r ó l ré s z le te se b b e n m é lta tja k ö lté sz e té t, d e a lé n y e g e t ő se m lá t ja m e g : a z egész é le tm ű v e t a z a k k o r d iv a to s lé le k ta n i m ó d s z e rre l ig y e k sz ik m e g ­ m a g y a rá z n i. É rd e k e s a z t is m e g fig y e ln i, h o g y m e ly ik k r itik u s a m it e m e l k i K o m já th y é le t­ m ű v é b ő l? A k o n z e rv a tív k ritik u s o k c s a k a s z e re lm i k ö lté sz e te t, a z É lo a c ik lu s t t a r ­ to t tá k e lis m e ré s re m é ltó n a k . P a n te iz m u s a m á r g y a n ú t v á lto tt k i, v ilá g n é z e ti v á ls á g ­ r ó l b e sz é ln e k k ö lté s z e té v e l k a p c so la tb a n . K o ra tá r s a d a lm á v a l szem beforduló, lá z a d ó v e rs e irő l h a llg a tta k , v a g y te lje s é rte tle n s é g g e l fo g a d tá k a z o k a t. A k é t v ilá g h á b o rú k ö z ti id ő sz a k b a n H o rv á th J á n o s fo g la lk o z o tt k ö lté sz e té v e l. K iv á ló filo ló g ia i é rz é k ­ k el k u ta t ja fel K o m já th y k ö lté s z e té b e n P e tő fi in s p irá ló h a tá s á t. M e g lá tja a k é t k ö ltő e g y é n isé g é b e n a ro k o n v o n á so k a t. K im u ta tja K o m já th y h a tá s á t A d v sz im b o liz ­ m u s á ra . M in d e z a z t b iz o n y ítja , h o g y fo rm a i te k in te tb e n H o rv á th J á n o s r e n d k ív ü l fin o m m e g fig y e lé se k k e l g a z d a g íto tta a k ö ltő p o r tr é já t, d e m o n d a n iv a ló já t te k in tv e ő se m tu d o tt e lju tn i a z é le tm ű te lje s m e g é rté sé ig . E z é rt n e m l á t j a m e g K o m já th y lá z a d ó v e rs e in e k a je le n tő s é g é t sem . „ E lfo jto tt c se le k v ő ö sz tö n e v o lt. E z a z ö sz tö n e m u n k á l to v á b b egy c so p o rt h a r c ia s n a k m o n d h a tó v e rs é b e n . M in t v a la m e ly s z a b a d s á g h a r c — e s z m e h a rc — v e z é re to b o ro z, v e z e t r o h a m r a m illió k a t, d e n e m lá tn i m ifé le e lle n sé g e lle n , m ily v é g c é l é rd e k é b e n , s h o g y m i sz ü k sé g e n e k i a s e re g re .” — í r j a H o rv á th J á n o s , p e d ig c s a k ő n e m é r t e tt e m e g a cé lt, a m e ly é r t K o m já th y h a rc o l. A k ö ltő n y ílta n h a n g o z ta tta : „Ú j v ilá g , ú j h it, ú j á lla m , ú j h o n , ú j é le t, ú j e s z m é k . . . ” F e lé p íte n i „a T e stv é risé g s z e n t c s a r n o k á t . . . ” — ezek v o lta k K o m já th y c é lja i, e z e k é rt h a rc o lt k ö lté sz e té v e l. Igaz, h o g y ő se m tu d ta , h o g y m ily e n le g y e n a z a z ú j h o n , m ily e n e k le g y e n e k a z ú j eszm ék , d e a z t tu d ta , h o g y n e m a f e u d á lk a p ita lis ta M a g y a ro rsz á g a n é p igazi h a ­ z á ja és n e m a d z se n tri eszm éi az ig a z i e sz m é k , azt. is tu d ta , h o g y ezek e lle n a z esz ­ m é k elle n h a rc o ln i k e ll, h o g y le k e ll g y ő zn i ő k et. 63 �A fe ls z a b a d u lá s u tá n a k ö ltő é le tm ű v é n e k m a r x is ta ig é n y ű fe ld o lg o z á s á t K o m ló s A la d á r k é s z íte tte el. A z ő ír á s a m in d m á ig le g je le n tő s e b b a lk o tá s a a K o m já th y iro d a lo m n a k . F elfed ezi, h o g y a k ö ltő f ia ta ls á g a lá z a d á s a d u a liz m u s h a z u g v ilá g a e llen , h o g y e g y én iség e a z é r t n e m t ű r k o rlá to k a t, m e r t te lje s e lle n té te a k o n fo r m is ta d z s e n trin e k , ez okozza k ö z v e tle n ü l m a g á n y o s s á g á t is. „A sz a b a d s á g és s z e re le m ig é n y e P e tő fin k ív ü l s e n k ib e n se m é lt fo rró b b sz e n v e d é lly e l, m in t b e n n e .” — á lla p ítja m e g K o m ló s A la d á r. T a n u lm á n y á b a n fe lh ív ja a fig y e lm e t a K r itik a i sz e m p o n to k c ím ű e sszére, m e lly e l ő fo g la lk o z o tt e lő sz ö r é rd e m le g e s e n . H a n g sú ly o z z a , h o g y ez a z esszé k u lc s K o m já th y k ö lté s z e té n e k m e g é rté s é h e z is. K o m ló s A la d á r m é ly re h a tó a n e le m z i a leg szeb b v e rs e k e t, r á m u ta t a r r a , h o g y a k ö ltő a szen ici m a g á n y b a n m ik é n t d ö b b e n r á a n é p n y o m o rú s á g á ra és a tá r s a d a lm i ig a z s á g ta la n s á g o k ra . F ig y e lm e z te t, h o g y a m ú lt sz á z a d 80-as é v e ib e n K o m já th y az e g y e tle n m a g y a r k ö ltő , a k in e k a v e rs e ib e n tá r s a d a lm i k ö v e te lé s e k e t ta lá lu n k , h o g y e z e k b e n a k ö lte m é n y e k b e n n y o m a sin c s a k o r tö b b i k ö ltő jé r e je lle m z ő ö n e lé g ü ltsé g n e k . K o m ló s A la d á r ta n u lm á n y á n a k a fő é rté k e , h o g y k ije lö lte K o m já th y h e ly é t k ö l­ té s z e tü n k fe jlő d é s v o n a lá b a n , e le m e z te a k ö ltő é s a tá r s a d a lo m k a p c s o la tá t és e n n e k a k a p c s o la tn a k a h a tá s á t a k ö ltő é le tm ű v é re , fe lh ív ta a fig y e lm e t a lá z a d ó v e rs e k re , m e ly e k b ő l k ic s e n d ü l a d u a liz m u s tá r s a d a lm i re n d s z e ré n e k b ír á la ta . K o m já th y k ö lté sz e té v e l k a p c s o la to s ré s z le tk é rd é s e k b e n m é g m a se m le z á r t a v ita . P l: N ag y M ik ló s n e m o sz tja a z t a v é le m é n y t, m e ly s z e r in t K o m já th y k ö z v e tle n e lő d e A d y n ak . S z e rin te ez a m e g á lla p ítá s in k á b b c s a k fo rm a i te k in te tb e n é rv é n y e s , u g y a n is K o m já th y b ó l h iá n y z o tt A d y fo rra d a lm is á g a . E z é rt in k á b b J u h á s z G y u la k ö lté s z e té t t a r t j a k a p c s o la tb a h o z h a tó n a k K o m já th y v a l. E gy fo n to s té n y t k e ll m e g á lla p íta n u n k , a m i in d o k o lttá te tte , h o g y ré s z le te s e b b e n fo g la lk o z z u n k a K o m já th y -iro d a lo m m a l: a K o m já th y v a l k a p c so la to s á llá s fo g la lá s m in d ig p ró b a k ö v e v o lt a z iro d a lm i h a la d á s ü g y é n e k . A k ik e lu ta s íto ttá k K o m já th y t, a z o k m e re v e n e lz á rk ó z ta k a z iro d a lm i h a la d á s tó l is, m in d ta r ta lm i, m in d fo rm a i te k in te tb e n k o n z e rv a tív a k v o lta k . A k ik b iz o n y ta la n k o d ta k K o m já th y m e g i té lé sé b e n , a zo k a z egész m o d e m m a g y a r k ö lté s z e t e lő tt tö b b é -k e v é s b é é r te tle n ü l á lln a k . V isz o n t a z iro d a lm i h a la d á s ú ttö rő i — té v e d é s e ik e lle n é re is — e lis m e rté k és m é lta ttá k a k ö ltő é le tm ű v é t, e lő d ü k n e k é s p é ld a k é p ü k n e k ta r to t tá k a k ö ltő t. A z a té n y is, h o g y K o m já th y k ö lté s z e te k ö r ü l ily e n so k fé le v é le m é n y a la k u l t k i, s h o g y k ö lté s z e te k ü ­ lö n b ö ző k r itik u s i á llá s fo g la lá s o k ü tk ö z ő p o n tja le tt, é le tm ű v é n e k n a g y je le n tő s é g é t b iz o n y ítja . IRODALOM Palágyi M enyhért: Egy rajongóról. (K om játhy Je n ő em lékezete) M agyar Szalon. 1895. S ikabonyi A ntal: K o m játh y Jen ő . 1909. L a p k ritik á k és nyilatkozato k K o m játh y Jenőről. K iad. K o m játh y V idor. 1909. Riedl F rigyes: V ajda, R eviczky,K om játhy. 1933. B abits M ihály: Az irodalom h a lo ttja i. N yugat. 1910. I. H orváth Ján o s: T anulm ányok. 1956. Rónay G yörgy: P etőfi és A dy közt. 1958. K om lós A ladár: K om játhy Jen ő . MTA N yelv- és Irodalom tud. Oszt. Közl . 1955. K om játhy Jen ő : A hom ályból. (V álogatott versek) H elikon. 1968. 5 65 �K Ö RKÉP Szabó Lőrinc: A költészet dicsérete A k ö ltő n e k is h a z á ja a n a g y v ilá g , — s e n k ire n e m illik ez tis z tá b b é rv é n y e s ­ ség g el S zab ó L ő rin c n é l. H ogy a v á ro s k ö ltő je ő e ls ő so rb a n , b iz o n y íta n i n e m k e ll, v e rs e ib ő l a n n y ir a n y ilv á n v a ló . K ö lté s z e té b e n ú g y n e v e z e tt tá je le m e t, v id é k ie s sz e m ­ lé le tr e u ta ló je g y e k e t f ö lfe d e z n i fö lö sle g e s k ís é r le tn e k b iz o n y u ln é k , m e r t é le tr a jz á ­ n a k fo n to s h e ly e i n e m h a g y ta k n y o m o t b e n n e . P e d ig n e m m a r a d t k ö lté s z e té re m in ­ d e n h a tá s n é lk ü l v id é k i é le té n e k rö v id , s e rd ü lő if jú s á g á t je le n tő k o rs z a k a . C so d á la ­ to s m ó d o n , n e m e ls ő s o rb a n v e rs e ib e n , h a n e m p ró z á já b a n v a llo tt a m a g y a r tá ja k h o z v o n zó d ó s z e re te té rő l, g y e rm e k ie s ra jo n g á s á ró l, a la p v e tő fo g é k o n y sá g á ró l. É le ts z a k a ­ s z a it e k k é n t v is z o n y ítja e g y é n is é g é n e k a fö ld ra jz i h e ly e k h e z k ö tő d ő v is z o n y la tá b a n : „ B u d a p e s te n le tte m e m b e r, D e b re c e n b e n v o lta m d iá k , B a la s s a g y a rm a to n k e z d te m az e le m it. M in d h á ro m v á ro s n a k n a g y o n fo n to s a s z e re p e é le te m b e n . S o k k a l fo n to sa b b , m in t M isk o lcé, a m e ly n e k a s z ü lö tte v a g y o k é s a m e ly h e z , sa jn o s, a lig k ö t v a la m i e m ­ lé k .” M a jd h o z z á fű z i m in d e h h e z n y íl t e lis m e ré s k é n t a le g d ö n tő b b h a tá s t: „A h á r o m v á ro s k ö z ü l n e k e m B a la s s a g y a rm a t a le g k ö ltő ib b és le g k e d v e se b b . N e m h a g y o tt b e n n e m se m m i f á jd a lm a t.” G y a rm a t a z a v a r ta la n , e g y ü g y ű b o ld o g sá g s z ín h e ly e k ö l­ tő n k é le té n e k , a T ücsök zen e e m lé k e z ő v e rs e ib e n u g y a n a z t az é lm é n y g a z d a g sá g o t fo g ­ la l ta m e g k a p ó a n eg y sz e rű , é le ts z e rű e n te rm é sz e te s, d e a n n á l m a g a s a b b re n d ű m ű ­ g o n d d a l ír o tt v e rs e k b e , a m ik e t k o rá b b a n , 1943-ban, m á r e lm o n d o tt eg y rö v id e b b p ró z á já b a n . A z Id illek az Ip oly körül v e rs s o ro z a t k ö ltő i p á r j a te h á t e k ö te t E gy e l­ tűnt városban cím ű e lb e sz é lé sé n e k , e k e ttő t az ig a z i k ö lté s z e t a r a n y h íd ja k ö ti össze. V á la sz to tt, k ö ltő is é g b e n fö lid é z ő sz ü lő v á ro s á n a k a n ó g rá d i G y a rm a to t ta r to t ta : a m in d e n k o r m e g sz é p ü lő e m lé k e t, az első ig a z i b o ld o g sá g o t ez a v á ro s s z e re z te m eg n e k i egész é le té re . R ö v id id ő a la t t és ig e n fia ta lo n , g y e rm e k k o rá b a n o ly a n m é ly é s a n n y i so k é lm é n y t te r e m te tt s z á m á ra B a la s s a g y a rm a t, h o g y az h a lá lá ig e le g e n d ő n e k b izo n y u lt. O tt t á r u l t k i e lő tte a sz ű k e b b és tá g a b b v ilá g : a v á ro s sz é li széles u tc a a m e z ő re n y ílo tt, m a jd a fe lv id é k i u ta z á s o k (k e v é sp é n z ű m o z d o n y v e z e tő a p já v a l, p ö fö g ő r é z ­ tá b lá s k is k á v é d a rá ló k o n ) a tá v o li tá j a k sz é p s é g é t é s v á lto z a to s s á g á t, v a la m in t a sz á ­ m ító , te r e m tő e m b e ri e lm e m ű s z a k i a lk o tá s a it s z e r e tte tté k m e g v e le . J o g g a l í r t a f é r ­ fik o rá b a n , h o g y ő n ek i ez a b a la s s a g y a rm a ti k is fiú -ö n m a g a a fe ln ő tt k ö ltő e m b e rn e k a sz e lle m i a p ja v o lt e g y sz e rsm in t. A g y e rm e k a fe ln ő tt a p ja . — v a llo tta h a tá r o z o tta n az eg y ik a n g o l n a g y k ö ltő v e l e g y ü tt. (M óricz Z sig m o n d is a z t m o n d o tta , h o g y tiz e n ­ k é t év e s k o rá ig e lte lt é le té n e k az e m lé k e ib ő l é lt, a z o k b ó l s a r ja d ta k h a ta lm a s m ű v ei.) S zab ó L ő rin c é lm é n y ta r ta lé k á t az a p á r g y e rm e k i é v g y ű jtö tte össze, a m e ly az Ip o ly tá já n , a g y a rm a ti v á ro s v é g e n te l t el. „N égy-, ö t-, h a t- és h é té v e s g y e rm e k v o lta m , a m ik o r o tt é ltü n k , s te lje s e n fo g v a t a r t o t t a c s a lá d é s a k ö z v e tle n sz o m sz é d sá g tá r s a ­ 66 �d a lm a , s fő leg a te r m é s z e t és s a já t é n e m .” — „ E z é rt sz e re te m é n is e z t a g y e rm e k e t, a k i v o lta m : a z ő sö m e t s z e re te m b e n n e . T ú lz o tt líriz m u s ez? J a j a n n a k , a k ib ő l ez a líriz m u s h iá n y z ik .” — M a jd p e d ig tá r s a d a lm i k ö rn y e z e té t je lle m z i, m e ly e t p e d ig s z in té n ig e n je le n té k e n y té n y e z ő n e k t a r t m ű v é s z i e g y é n is é g é n e k a k ia la k u lá s a sz e m ­ p o n tjá b ó l: „E g y sz e g én y k is g y e rm e k n e k n in c s e n e k tá r s a d a lm i k a p c s o la ta i, v a g y m e g ­ lá tá s a i. A v á ro s h o z fű z ő d ő v isz o n y o m c sa k k é ső b b v á lt fo n to ssá : a k k o r; a m ik o r ú j r a esz e m b e ju to tt, a m ik o r m a g y a r á z a ttá v á lt so k m in d e n re , a m in e k a n y o m a it, a la p ja it k e r e s te m m a g a m b a n . A n n a k a so k k é n y s z e rű ö n v iz s g á la tn a k a s o r á n u g y a n is , a m e ­ ly e k r e a k ö ltő k e t a te rm é s z e tü k i té li, sz á m ta la n s z o r e ltű n ő d te m a h a jla m a im o n és v á g y a im o n , azo n , h o g y m i le h e t az e re d e tü k , m i b e n n ü k a k ö zö s v o n á s: m i a közös a la p a z o k b a n a h a n g u la to k b a n , a m e ly e k e t é n á lta lá b a n k e lle m e s e k n e k m in ő sítek. S k id e r ü lt, h o g y a m i s z á m o m ra szép és v o n zó , az eg y k ic s it m in d ig g y e rm e k i, m e s e ­ sz e rű , egy k ic s it m in d ig cso d á lk o z á s. N e é rts e n e k fé lre , n e m a k a ro k v a la m i m e s te r­ k é lt ü g y e fo g y o ttsá g o t, v a la m i p o é tik u s fé lsz e g sé g e t m ím e ln i. N em . É n ú g y v é le m , h o g y m e g ta n u lta m a k ö te le z ő e m b e ri le c k é t, is m e re m é s v á lla lo m a v a ló é le te t. D e h á t m in d e n k i v á g y ik v a la m ire , a m ije n in c s. N os, é n n e k e m n y u g to m , s z a b a d s á g o m n in c s, r á é r ő id ő m és fe le lő tle n sé g e m n in c s.” A tis z te le ta d ó a n k is sé h o s s z a b b ra n y ú lt id é z e tb e n b e n n e r a j li k S zab ó L ő rin c te lje s eg y é n isé g e , a h o g y az a g y e rm e k i e m lé k e k h a s o n ító h a tá s a a l a t t fo ly to n -fo ly v á s t a la k u lt, m ó d o su lt. E s o ro k b a n — m é ly e n a tu ­ d a t a la t t — la p p a n g to v á b b á eg ész k ö lté s z e té n e k je lle g e , ta r ta lo m - é s sz ín v o n a l-ig é ­ n y e is . L e p le z e tte n - r e jte tte n h a tó n ó g rá d i e le m e k e z e k — a g y e rm e k k o r e lm e rü lt, m a jd fe lid é z ő d ő e m lé k e i — je le n tő s é g ü k m in d ö ssz e c s a k a n n y i, h o g y n é lk ü lü k m á s ­ v á lto z a tú le tt v o ln a a z ő lírik u s i sz e m é ly isé g e ; n e m v a ló s z in ű , h o g y sz e g é n y e b b , k is e b b v ilá g is m e re tű k ö ltő v á lt v o ln a b e lő le , d e a g y a rm a ti g y e rm e k k o r b á jo ló e m lé ­ k e iv e l k é ts é g te le n ü l te lte b b , g a z d a g a b b le tt, h o v a to v á b b sz e m lé lő d ő b b k ö ltő -sz e m n y ílo tt ki á lta lu k az eg ész v ilá g b e fo g a d á s á ra . T á v o l le g y e n a k ís é rté s ! K ö ltő n k eg ész é le tm ű v é t v e ss é k b á rm in ő ré s z le te s e n e le m ­ ző v iz s g á la t a lá : ő t n e m le h e t h o z z á k ö tn i e g y e tle n tá jh o z sem . E g y e te m e se n m a g y a r k ö ltő ő és e u ró p a i ig é n y ű v e rs m ű v é sz , v ilá g v is z o n y la to k b a n g o n d o lk o d ó h u m a n is ta , a v ilá g iro d a lo m tü k r é b e n éző h a z a i k ö ltő . É le tm ű v e n y o m á n b á n tó fé lre é rté s e k re , fá jó e lh a jlá s o k b iz o n y ítá s á ra a d o tt o k o t k é ső b b , e z e k a té v u ta k a z o n b a n — m in t a h a lá la ó ta e lte lt id ő ta n u s í tj a — e g y re v e s z te n e k je le n tő s é g ü k b ő l: a k ö ltő m e g b e c sü ­ lé s e á lla n d ó a n n ö v e k sz ik , té v e d é s e in e k s ú ly a m in d in k á b b c sö k k e n , a m in t a m e s te rs é ­ g e se n k ö rü le te r je s z te tt k ö d is m in d jo b b a n kezdi e lo sz la n i. A k ö ltészet d icsérete o ly a n so k á ig k é s e tt ta n u lm á n y k ö te te m in d e n n é l é k e s e b ­ b e n b iz o n y ítja : m in d e n m é ly sé g re h a jla m o s elm e, v a la m e n n y i szép ség i r á n t fo g é k o n y lé le k és e sz m é n y i k ö ltő ; az írá s m ű v é s z e tn e k o ly a n k iv é te le s m e s te ré v é n ő tte k i m a ­ g á t, h o g y m in t ily e n t n e m k ö tn e k k ic s in y e s m ű f a ji sz a b á ly o k , k ö n n y e d é n tú llé p i a h a z a i m é r e te k e t; j á r j é k a z o n b a n a sz e lle m v ilá g á n a k b á rm e ly ik k o rá b a n v a g y tő lü n k tá v o li h e ly é n , é rd e k lő d é s é n e k ú t j a m in d e n k o r h a z a v e z e ti; a v ilá g iro d a lo m szám o s k o rs z a k á t és a n n a k re m e k m ű v é t k iz á ró la g o s a n á lt a la te h e ti m a g á é v á a c sa k m a g y a ­ r u l o lv asó közö n ség . M in d e m e lle tt m e g le p ő e n sok ta n u lm á n y t í r t ( e k ö te t c sa k n e m a fe lé t k ö zli) a v ilá g iro d a lo m n a g y ja iró l, m in d a n n y ió n k „ ö rö k b a r á t a i”-r ó l (V illo n ró l. C a m o e n srő l, S h a k e s p e a re rő l, S ile siu sró l, G o e th é rő l, B a u d la ire rő l, V e rla in e rő l, J a m ­ m e sró l) és a m a g y a ro k ró l — m e s te re irő l, k o rtá rs a iró l, b a r á ta ir ó l — k ü lö n ö s e n B a b its M ih á ly ró l. J u h á s z G y u lá ró l, K o sz to lá n y i D ezső rő l, T ó th Á rp á d ró l, M ó ricz Z sig m o n d ró l, N a g y L a jo s ró l, S á rk ö z i G y ö rg y rő l, R a d n ó ti M ik ló sró l. 67 �E m e tisz te s k ö te tn e k a z u to lsó k é t c so k ra le g n a g y o b b , le g e re d e tib b m ű v e it fo g la lja m a g á b a : a z e g y ik b e n — A líra m ű h ely éb en c. ta n u lm á n y s o ro z a tb a n — re m e k ­ lőe n s o k ré tű k ö lté s z e tta n á t o lv a s h a tju k ; a m á s ik p e d ig — A sz fa lt és föld c ím a la t t — g y a rm a ti e m lé k e k e t, rö p k e ö n v a llo m á s t, m e g h a tó ö n é le tra jz i tö re d é k e t, sz ín e s u ti­ r a jz o k a t s o ra k o z ta t e g y m á s m e llé , m e g to ld v a ő k e t e g y -k é t a lk a lo m s z ü lte , d e m a r a d a n ­ dó, szem ély es je lle g ű n y ila tk o z a tta l. A ta n u lm á n y o k ré s z le te s e b b je lle m z é s e n e m le ­ h e t f e la d a ta e k ö z le m é n y n e k , ö ssz e g e z é sk é n t m ég is e l k e ll m o n d a n i r ó lu k a n n y it, h o g y egy ig e n g a z d a g e g y é n is é g n e k a v ív ó d á s a iró l, e sz m é lk e d é s e irő l, tö p re n g é s e irő l sz á m o ln a k be, a fe lv e te tt k é rd é s e k re a d o tt n a g y o n is e g y é n i v á la s z o k v a la m e n n y i e se tb e n é s v o n a tk o z á s b a n é le s e n m u ta tjá k a sz e lle m i v ilá g n a k m á s é s m á s titk á t, a k ö ltő i a lk o tá s m e g a n n y i je lle m v o n á s á t, az e m b e ri m ű v e k b e n m e g n y ila tk o z ó ö rö k sz é p sé g e k e t. S ok te k in te tb e n k é te ly e k e t o s z la tn a k el, m in t a z iro d a lm i d iv a to k ró l ír t, s ele d d ig egy ú js á g v á lla la t ö re g n a p tá r á b a n ta lá lh a tó ta n u lm á n y á b a n . A k ö te t sz e rk e sz té s é n e k az e g y ik h iá n y o s sá g a , h o g y e g y á lta lá n n e m je lz i az eg y es k ö z le m é ­ n y e k m e g je le n é s é n e k h e ly é t és p o n to s a b b id e jé t. A ta n u lm á n y o k n y e lv e z e te c su p a e rő ; d u z z a d á sig tö m ö r s tílu s a m in d ig e g y é n ie n te rm é sz e te s, h a g y o m á n y o s a n m a g y a ro s, á tte ts z ő en v ilá g o s, s z e n v e d e lm e s e n fé rfia s , s z in te é re z z ü k fe s z ü lt s z e lle m é t ö sszefogó iz m a in a k k e m é n y s é g é t is. E b b e n a v o n a t­ k o z á sb a n S zab ó L ő rin c n e k k ü lö n ö s e n k ö v e te n d ő p é ld á n k n a k k e ll le n n ie — h o sszú id ő re. A b a la s s a g y a rm a ti g y e rm e k e g y k o ro n té to v á z ó k e z e A k ö ltészet d icséretén ek m o s ta n i m e s te rm ű v e it é p p e n ú g y ír ta , m in t a h o g y a z é le te t m e g já r t n a g y e m b e r, e ls ő re n d ű k ö ltő , n e m e s lé le k sz ín v o n a lu k a t, je lle g ü k e t é s t a r ta l m u k a t m e g s z a b ta — a m a ra d a n d ó s á g je g y é b e n . PAKU IMRE Két s z o c i o g r á f i a i kötetről M á rk u s I s tv á n eg y es sz á m e lső s z e m é ly b e n k é rd e z — M it lá tta m fa lu n ? — e z a z e g z a k t tá rg y ila g o ssá g á tü t a sz e rz ő i c ím e n ; M o c s á r G á b o r a h á z ig a z d a g e sz tu sá ­ v a l in v itá l — N á lu n k v i d é k e n . . . — , d e e lf o g u la tla n s z ig o rra l v iz sg á ló d ik . M á rk u s „ jo b b n é v h íj á n ” b e sz é l s z o c io g rá fiá ró l, a m ű f a jn a k tá r s a d a lo m tu d o ­ m á n y i je lle g e t tu la jd o n ít: a „ m a rx is ta p o litik a i g a z d a sá g ta n és. . . szo cio ló g ia s z e r­ v e s ré sz e k ell, h o g y le g y e n ” — m o n d ja . T e h á t a té n y e k e g z a k t v iz s g á la tá n a k , o ly a n té n y f e ltá r á s á n a k és re n d s z e re z é s é n e k ig é n y e m u n k á l a sz e rz ő b e n , a m e ly a lk o tó s z u b ­ je k tu m je le n lé té t n e m teszi a sz o c io g rá fia i ír á s fu n k c io n á lis ré sz é v é . K ö z g a z d a sá g i, szo cio ló g iai s z e m p o n to k v e z é rlik , v iz s g á ló d á sa g a z d a sá g i— tá r s a d a lm i k ö z p o n tú . M á r­ k u s m é g se m k ö z g a z d a sá g i v a g y szo cio ló g iai ta n u lm á n y t ír. M o c sá r k ö z v e te tt je lle m z é s é t a d ja a m ű f a jn a k , a z á lta lá n o s e lv i s z e m p o n tja it a m ű b e é p ítv e , ta p a s z ta la ta i ö ssz e g e z é se k é n t fo g a lm a z z a m eg, a m ik o r íg y v a ll: „ I tt 68 �b e sz é lg e té s k ö z b e n é r v r e é r v jö n , a d a tr a a d a t, é rz e lm i k itö ré s és h ig g a d t s ta tis z tik a i e le m z e s e g y m á s t v á lt já k — s a s ta tis z tik á k so se m és s e h o l se m la k k o z o tta k , a z é rz e lm i k itö ré s e k n e m c se n g e n e k h a m is a n . . . f o r ra d a lo m e l len es, h a b á rk i a v a ló s á g fe lm u ta tó já tó l a z t k ív á n ja : sz e b b ik o ld a lá t m u ta s s a a n n a k a v a ló s á g n a k . M a se m a v u lt el az a m a r x i té te l, h o g y a m u n k á s o s z tá ly a z e g y e d ü l é r d e k e lt v a la m e n n y i o sz tá ly k ö z t a b b a n , hogy m e g is m e rje a te lje s v a ló sá g o t. M e r t a v a ló s á g jo b b ítá s á ra , a p ro b lé m á k m e g o ld á s á n a k k u ta t á s á r a ösztönöz.,, E z a z a r s poe tik a k ö rv o n a la z z a a z a lk o tó m ó d s z e ré t is: a m a g a é s a tá r g y a v isz o n y á t, a m e lly e l a la p v e tő e n a tá r g y je lle ­ g é t h a tá r o z z a m eg. „ . . . A d a t, é rz e lm i k itö ré s és h ig g a d t s ta tis z tik a i e le m z é s” — m o n d ja a tá r g y ró l; te h á t az a z o n b e lü l létező , h a tó v isz o n y o k — a do lo g i, tá r g y i v ilá g és az a z t a la k ító , g y a k o rla tila g é s sz e lle m ile g te v é k e n y k e d ő e m b e r k ö lcsö n ö s k a p ­ c s o la ta i — k ö z v e tle n ü l tá r u ln a k fe l a v iz sg á ló d ó e lő tt. A tá r g y te h á t „ v a ló s á g -té n y ”, é le tté n y , a m e ly n e k o b je k tív b e lső sz e rv e z e ttsé g e , d in a m ik á ja , tö rv é n y e i v a n n a k . M in d e z — e s e tü n k b e n — a b b a n a v is z o n y ítá s b a n v á lik je le n tő s sé , a m e ly n e k m á s ik o ld a lá n a té m á v á e m e lé s á ll. A z író „ e p ik a i tá v o lb a ” to lja - e a tá r g y a t, a z e p ik a i tö r ­ té n é s v á z a lesz-e, v a g y a tá r g y te lje s sé g e „ á ts z á rm a z ik ” a m ű b e , a z a lk o tá s a tá r g y á lta l v á lik ö n m a g á v á , te h á t m in t ö n m a g á b a n lé te z ő d o k u m e n ta tiv e v á lik a tá r g y é r t v a ló v á ? A k á rc s a k M á rk u s, M o c sá r s e m „ ir o d a lm a s ítja ” a tá r g y a t. M ű v e tu d o m á n y o s ig én y ű , a k ö z ö lt a d a to k , e le m z e tt h e ly z e te k , a v id é k rő l r a jz o lt á lta lá n o s k é p v isz o n y ­ p o n tja i, a m e ly e k e t a sz e m lé le t é r té k r e n d je és a sz e n v e d é ly s o d ró e r e je ö tv ö z i e g ész k é p p é . V ezérlő elv ei, a k á r M á r k u s sz e m p o n tja i, d e M á rk u s é rz e lm ile g v issz a fo g o tt. M o c sá r „ iro d a lm i”, p o n to s a b b a n líra i h e v ü le tű . M in d k e tte n „ é rd e k e s sé ” e m e lik a tá r g y a t: e g y ré s z t k ia k n á z z á k a tá r g y é rd e k e s sé g e it, s a m ű , m in t o ly a n , a tá rg y é rd e k e s sé g e in e k g y ü m ö lc se lesz, m á s ré s z t k ü lö n b ö z ő k é p p e n h a n g sú ly o z z á k az a lk o tó k m a g a ta r tá s á n a k a z t a s z u v e r e n itá s á t, h o g y ö n m a g u k a t is m e g m u ta s s á k a m ű b e n . M á rk u s m ű v e a z ír ó „ szellem i é rz é k e lé s e in e k ”,m o rá lis re n d jé n e k , M o c sá ré ezek m e lle tt a s z u b je k tív lír a i lé le k á lla p o to k n a k is g y ü m ö lc se lesz. A m it — a k á r a z e g y ik , a k á r a m á s ik — m ű e lm o n d , a z t a tá r g y d e te r m in á lja , s a z a v is sz a h a tá s, a h o g y e lm o n d ja , k ite lje s íti a d e te rm in á c ió t. A m ű a z e m b e r m o z g á s te ré n e k , tá r s a d a lm i k ö z e g é n e k fe lid é z ő je lesz. A tá r g y e z á lta l é lő s n e m d o ­ lo g i v o ltá b a n á ll e lő ttü n k — ez k ü lö n b ö z te ti m e g a tu d o m á n y o s v iz s g á ló d á stó l — , a fe lid é z é s ta r ta lm a z z a a z eg y es e m b e r re — m o s t m á r a z o lv a s ó ra — tö r té n ő v is sz a ­ v o n a tk o z ta tá s „ k é n y sz e ré t” is. K ö v e tk e z é sk é p p e n : a m ű v e k n e m e g y sz e rű e n h e ly z e t-r e g is z trá lá s t, tu d o m á s u l­ v e v ő e le m zést, o b je k tív tu d o m á n y o s á lta lá n o s ítá s t a d n a k , h a n e m ta r ta lm a z z á k a z t a k o n flik tu s -v is z o n y t, a m e ly az a lk o tó és tá r g y k ö z ö tt fe sz ü l, s a m e ly e t a tá r g y e l­ le n tm o n d á s a in a k é rz é k e lé se i te re m te n e k . E z m in d k é t m ű b e n a lk o tó i v is z o n y ta rta ­ lo m k é n t je le n tk e z ik , az a lk o tá sfo lv a m a t. — a tá r g y és a z a lk o tó v is z o n y á n a k ta r ta l m a — m a g a is a m ű ta r ta lm á v á v á lik . E z é rt, h o g y sz o c io g rá fia i e ssz é k k e r ü ln e k k i a s z e rz ő k to lla alól. M á rk u s k ö te te v á lo g a to tt c ik k e k g y ű jte m é n y e . A sz e rz ő c s a k n e m n e g y e d sz á z a d a l a t t í r t s z o c io g rá fiá in a k le g ja v á t g y ű jtö tte össze. E z a „ tö rté n e tis é g ” k ü lö n ö s íz t a d k ö n y v é n e k . A m e lle tt, h o g y a z o k a v á lto z á so k v a g y v á lto z ta tá s - k is é r le te k é rd e k lik , a m e ly e k a la p ja ib a n fo r m á ltá k a p a ra s z ti tá r s a d a lm a t, a lk a lm a n y ílik a r r a is, h o g y e z e k e t a v á lto z á s o k a t s a j á t fo rm á ló d ó s z e m lé le té n e k tü k r é b e n k ö z ö lje . K ö te te — ez 69 �u tó b b i sz e m p o n t s z e r in t — a lk o tó te v é k e n y s é g é n e k s u m m á ja : a z a d o tt h e ly z e tte l e g y ­ id e jű a lk o tó i tu d a ti v iszo n y , te h á t k ö lc s ö n h a tá s fo g la la ta . E zzel fu n k c io n á lis k e ttő s ­ s é g e t k ö z v e tít: e g y ré s z t a p a ra s z ti é rzés, g o n d o lk o d á sm ó d , á lla p o t s p e c ifik u s v isz o n y ­ lag o s ö n á lló s á g á t a tö r té n e ti fo ly a m a t k o n k r é t e g y e d i ú tja i, h e ly z e te i h a tó té n y e z ő je ­ k é n t é rz é k e lte ti, ille tv e — a z e g y id e jű sé g m á s ik o ld a la k é n t — a m a g a ta rta s le h e tő s é g e k és tu d a t ir á n y u lá s o k tu d a to s ítá s á n a k fo k o z a ta it t á r j a e lé n k . E z az írá so k fo r m a ­ je lle g é b e n is m u ta tk o z ik : M á rk u s a r ip o r ttó l (E g y szerű fe lje g y z é se k 1947 ta v a s z á n , E g y sz e rű fe lje g y z é s e k 1955— 56-ból) le n d ü l a z e sszéig (A n y ír k á ta i szö v ev én y ). A g a z d a sá g i — s z ű k e b b e n fa lu s i g a z d á lk o d á s i — v isz o n y o k f o r m á ló d á s á t — a fö ld o sz tá s, a k is p a ra s z ti á ru te rm e lé s k é rd é s e i, a z 1950-es é v e k e rő s z a k o s té e sz e síté si k isé rle te i, a m e z ő g a z d a sá g sz o c ia lista á tsz e rv e z é se , m in t n a p ja in k b a n b e fe je z e tt f o ly a m a to t — a tö rté n e lm ile g sz ü k sé g sz e rű te n d e n c ia a la p já n v iz s g á lja . M é rle g re teszi a sz á n d é k o t, — a m e ly a z ú j g a z d a sá g i lé tfe lté te le k e t te re m tő fo ly a m a t e re d m é n y e i­ b e n m é ri ö n m a g á t — a m a g a ta r tá s t m in t tö rté n e lm i k é p z ő d m é n y t, a z a z v isz o n y ­ fo ly a m a to t. A z első h e ly e n a g a z d a sá g i lé tfe lté te le k a la k u lá s á n a k e le m z é se áll. M ás o ld a lró l: a te rm e lő te v é k e n y s é g e t é le tfo r m a k é n t, az é le tfo r m á t m e g h a tá ro z o tt és m e g ­ h a tá r o z ó k ö lc sö n ssé g k é n t e le m z i — g o n d o lju n k c s a k p l. a k é tla k is á g p ro b lé m á já ra . E z a d in a m iz m u s e re d m é n y e z i, h o g y M á rk u s a m a g y a r f a lu t m in t n y ílt és r e j t e t t g a z d a sá g i le h e tő sé g e t n ézi, ille tv e a z t is lá tja , h o g y h o g y a n ú ju l m e g a p a ra s z ti é le t­ fo rm a a z é rd e k -, sz o k á s-, b e id e g z ő d é sre n d sz e re k és a tá r s a d a lm i fe lis m e ré s e k k ö l­ c s ö n h a tá s á n a k fo ly a m a tá b a n . V égső so ro n te h á t a tu d a ti v is z o n y u lá so k o k sá g i ö ssze­ fü g g é s e it is tisz tá z z a . A „ sz ö v e v é n y e k ” fe lfe jté s é n e k fe lté te le — ta n ú s ítjá k M á r k u s ír á s a i — a tá v o la b b i m ú lt ö rö k sé g e in e k , a z a lig n e g y e d sz á z a d o s sz o c ia lista tá r s a d a lm i fe jlő d é s e re d m é n y e in e k , b u k ta tó in a k , ta n u ls á g a in a k elem z é se , ille tv e ezek k o n t­ r a s z tb a á llítá s a a sz o c ia lista fe jlő d é s tá v la ta iv a l. M á rk u s a fe jlő d é s ú tj a i t k o n s ta tá lja , o p tim á lis le h e tő sé g e it k e re s i, s k ö n y v é n e k „ k e ttő s tö r té n e tis é g e ”— a 20 é v e s tá r s a d a lm i fe jlő d é s k ü lö n b ö z ő sz a k a s z a iró l a z o k k a l é g y id ő b e n fo g a n t ír á s o k a t o lv a s h a tu n k — e z á lta l v á lik ta n u ls á g o s s á . A z o k b a n a h e ly z e te k ­ b en , a m e ly e k e t f e l tá r a z e lle n tm o n d á s o k k e ttő s v o n u la ta é rv é n y e s ü l: a h e ly z e te k e lle n tm o n d á s a i m in d ig a z o k fe lism e ré s e v a g y fe l n e m is m e ré s e re lá c ió já b a n m u t a t­ k o z n a k . E z u tó b b i a „ tö r té n e lm in ” b e lü l a „ p o litik a i” v o n u la tá n a k je lle m z ő jé v é s ű r ű ­ sö d ik — e z á lta l a p o litik a i is tö r té n e lm i é rté k e lé s t n y e r. E z b iz to s ítja a z ír á s o k fo ly a m a to ssá g á t, azt, h o g y a k ü lö n b ö z ő id ő b e n k ü lö n b ö z ő h e ly e k rő l tö r té n ő tu d ó ­ s ítá s m in d ig tá r s a d a lm i m é r e te k b e n é rv é n y e s . A z elő ző e k b ő l k ö v e tk e z ik , h o g y é le s v á la s z tó v o n a la k v a n n a k a z 1945-től 1947-ig, m a jd a z 1956-ig és a z 1960-as é v e k b e n í r t s z o c io g rá fiá k k ö z ö tt. A z e lső s z a k a s z ír á s a i a fö ld o sz tá sró l, a s tr u k tu r á lis v á lto z á s o k je le n tő s é g é rő l, u g y a n a k k o r a k ö tö tts é g e k ­ rő l, a n e k ile n d ü lé s e k rő l és a m e g to rp a n á s o k ró l tu d ó s íta n a k (U ra k fu tá s a , F ö ld o s z tá s G eb én , M a r to n v á s á r i v á z la t). A m á s o d ik sz a k a s z írá s a i ú g y ré te g e z ő d n e k r á az e lő z ő k re , h o g y — k ö z v e te tte n o ly a n p o litik a i sz a k a s z t — a sz e m é ly i k u ltu s z id e jé n e k g a z d a s á g p o litik á já t — tü k r ö z ­ n e k , a m ik o r a tá v la ti célo k ig é z e té b e n — a s z u b je k tiv is ta s z e m lé le t k ö v e tk e z m é n y e ­ k é n t a z o k a t lefo k o zv a — e lfe le d k e z te k a z eszk ö z ö k rő l, a m e g v a ló sítá s ú tjá n a k - m ó d ­ já n a k ré s z le te irő l, je le n tő s é g é rő l. E z a z e lle n tm o n d á s o k e lo d á z á s á n a k tu d h a tó be, a m ik o r te h á t a z e lle n tm o n d á s o k ra az a z o k fe l n e m is m e ré s e e lle n tm o n d á s k é n t ra k ó ­ d o tt (T is z a n á n a n e h é z év ei, A s z e g é n y p a ra s z ti b á z is so rs a T isz a n á n á n ). 70 �M á rk u s k ö z v e tle n ü l n e m fo g a lm a z z a m e g e z e k e t a p ro b lé m á k a t. Ő h e ly z e tje le n ­ té s t a d , a z a la p v e tő k o n flik tu s o k ra v ilá g ít r á — a h o g y a z 1965— 66-os ír á s a ib a n is teszi. D e m á s -m á s a k o n flik tu s o k je lle g e ! A k ö te t u to lsó írá s a i is g o n d o k ró l, b a jo k r ó l sz ü k s é g sz e rű ú tr ó l és f é lb e s ik e rü lt k ís é rle te k rő l tu d ó s íta n a k , d e é rz é k e lte tik a z o k a t a z ö ss z e ü tk ö z é se k e t is, a m e ly e k a k o rá b b i fe l n e m is m e ré s e k fe lis m e ré s é n e k k ö v e tk e z ­ m é n y ei, te h á t így m in ő sé g ile g ú j e lle n tm o n d á s v o n u la t d ö n tő m o z z a n a ta i. Íg y k o n c e n t­ r á l a k ö te t le g jo b b írá s á b a n , A n y ír k á ta i s z ö k e v é n y -b e n a h á z tá ji—k ö zö s e lle n té té re , m in t a m á r ig a z o lt s z o c ia lista ú t k o n k ré t s z a k a s z á n je le n tk e z ő k o n k r é t e lle n tm o n d á s ra — az é rd e k e lts é g i v is z o n y o k ra , ille tv e az e z e k e t e g y e n sú ly o z n i tö re k v ő p o litik á r a Íg y a d h a tja , a d ja M á rk u s a p a ra s z ti je le n k e re s z tm e ts z e ti r a jz á t, g a z d a g té n y ­ a n y a g o t — és a d fe lelő s tá r s a d a lo m ja v ító sz á n d é k o t, e lm é le ti és tö r té n e ti h ite lű g o n d o la tis á g o t. M o c sá r b en ső sé g e se b b v is z o n y b a n v a n tá r g y á v a l. A z a lk o tá s fo ly a m a t u ra lk o d ó e le m e n á la is a fe lfe d e z é s, a k tiv itá s a a tá r g y r a h a tó k é n y s z e rítő erő , h o g y b e lső r e j ­ t e t t lé n y e g e n a p v ilá g r a b u k jo n . E z a z a k tiv itá s tö r té n é s f o ly a m a t — , d e n e m ö n ­ m a g á b a n a tá r g y tö rté n é se , h a n e m a te re m té s é . A tá r g y e z á lta l ú j „ v a ló s á g e le m e k ­ k e l” b ő v ü l, a m ű a z e lő b b i és a z u tó b b i ö sszeg ző je lesz, ú j v a ló sá g , ú j „ te rm é s z e t” — a m e ly n e k im m á r ta r ta lm a a z is, h o g y a sz e rz ő a la k íto tta , te r e m te tte a fe lfe d e z e tt tá r g y a t. M o c sá r s z á m á ra a tá r g y is m e re t, s m ik o r e z t k ö zli, a z m á r „ b irto k á n b e lü l” lé te z ik , o ly a n m in ő sé g e k é rz é k e lte té s é v e l a d ja to v á b b a z o lv a s ó n a k , m e ly e k k ife je z ő fu n k c ió v a l b írn a k . K ö v e tk e z ik ez a b b ó l, h o g y a z e lő b b e m líte tt tö r té n é s f o ly a m a t lén y eg e , h o g y fo r m á t te r e m t, m e ly b e n a tá r g y e sz k ö z -e le m is — v ég ső so ro n o ly a n a k tiv itá s s a l re n d e lk e z ik , h o g y k ife je z i a tö rté n é s fo ly a m a to t. A le g s z e m b e tű n ő b b M o c sá r sz e n v e d é ly e ssé g e . K ö z é le tin e k , tá r s a d a lm ila g —p o liti­ k a ila g h a té k o n y n a k — fe le lő s tü re lm e tle n s é g n e k jo g g a l n e v e z h e tjü k . V e gyü k p é l­ d á n a k a k á r a V á ro s -a rc a m ú ltb ó l, a k á r az első és az u to lsó v a g y a L é p té k v á ltá s t v id é k e n c ím ű fe je z e te k e t. D e m in d a h á n y g a z d a g é rz e le m s k á lá v a l, é rte lm e z ő k ö z v e t­ len ség g el, o tth o n o ssá g g a l le p m e g b e n n ü n k e t. F o rd u la to s s á g a o ly k o r u g y a n csik o rg ó , a n é p s z e rű -k ö n n y ű e lő a d á sm ó d m in th a ö n m a g á t k a r ik ír o z n á — M á rk u s I s tv á n e g y e n le te s sz ín v o n a la n y u g ta tó , n a g y o b b fe g y e lm e b iz to sítja , h o g y p il la n a tr a se z ö k ­ k e n jü n k ki az ír á s o k ig é z e té b ő l — , v is z o n t m e g le lh e tjü k k ö te té b e n a z o k a t a ré s z e ­ k e t is, a h o l a z s u r n a lis ta p o n g y o la s á g a v a ló s á g te rm é s z e té n e k ré sz é v é , te h á t f e l­ fo k o zó eszközzé v á lik . (A m e g y e i költő ). M in d e z e k m e lle tt a sz e n v e d é ly k r itik a i lá tá s is, te h á t k o rs z e rű ú jj á é r té k e lé s r e tö re k v é s, m in t a z t le g in k á b b a V á ro s -a r c a m ú ltb ó l c ím ű ír á s m u ta tja . M o c sá r D e b ­ re c e n sz e lle m i a r c u l a tá t v a lla tja , a z é v sz á z a d o k s o rá n e g y m á s ra r a k ó d o tt — s a k é se i u tó d e lő tt e se tle g e g y n e m ű n e k tű n ő — ré te g e k rő l f ú j ja le a p o rt. A k o n z e rv a tív és a f o r ra d a lm i ö rö k sé g s z é tv á la s z tá s á n á l e le n g e d h e te tle n a tö r té n e lm i s z e m lé le t — ö ss z e g e z h e tjü k v e z é rlő e lv é t, te h á t tö r té n e tile g k e ll h e ly ü k r e r a k n i a je le n s é g e k e t a h h o z, h o g y m a i s z e re p ü k e t k i tu d ju k d e ríte n i. I t t a z o n b a n m a g a a sze rz ő i s m e g á ll. c su p á n je lz i, h o g y a „ le g iz g a lm a s a b b . . . a z le n n e , h a k ik u ta tn á n k , k im u n k á ln á n k , m ik é p p e n a d h í r t m a g á r ó l a z a ré g i D e b re c e n m a is.” E z a fe je z e t k ö te té n e k le g g o n d o s a b b a n m e g írt része, író ila g e g y e n le te s te lje s ít­ m én y . Je lz i, h o g y D e b re c e n h e z fe l k e ll n ő n i, h is z e n a v á ro s sz e lle m i a r c á n a k m in ­ d ig ré s z e v o lt — elég h a c sa k A d y , G u ly á s P á l, K ru d y n e v é v e l fé m je le z z ü k — a s z e l­ le m i a r c u la tr ó l v a ló v é le k e d é s is. S e z k ö te le z ! 71 �A szerző p r ofé tik u s m e g s z á llo tts á g á n a k b iz o n y íté k a A z első és a z u to lsó c. S z a ­ b o lc sró l tu d ó s ító fe je z e t. E s o k a t e m le g e te tt tá j tá r s a d a lm i je lle g é t — a m e ly b e n e g y ­ ré s z t a n e g a tív v o n á so k u ra lk o d n a k , m á s ré s z t h e ro ik u s k ü z d e le m a v á lto z á s é r t — ú g y b o n tja k i, hogy a z e ssz é isz tik u s k ö te tle n s é g m e g lep ő , d e h ite le s f o r d u la ta it a k é p z e le t f e la jz á s á n a k s z o lg á la tá b a á llítja . A d r á m a ia n e le v e n k é p e k a p ró , c se tlő b o tló e s e tle g e s sé g e k e t és a lé tfe lté te le k e t a la p v e tő e n m e g h a tá ro z ó g o n d o k a t ö tv ö z ­ n e k — a sz e rz ő s z á m b a v e sz i a v á lto z á st, s a m i v á lto z á s é r t k iá lt. S n e m u to lsó so rb a n : a tá r g y ta r ta l m a i t a z ír ó é rz é k le te s ö n e le m z é se i fo k o z z á k fel. M o c sá r a té n y e k e rk ö lc sile g ö sztö n ző (v ag y n e m ö sztö n ző ) s z e re p é t is k id o m b o ­ r í t j a — a k á rc s a k M á rk u s pl. A n y ír k á ta i s z ö v e v é n y -b e n — , a z e m b e ri é rté k r e n d m ó ­ d o s u lá s a i ily e n é rte le m b e n v á ln a k a g a z d a sá g i és tu d a ti v isz o n y o k s a já to s ö ssz e sí­ tő iv é . A s ta tis z tik a i a d a to k , a rip o rta la n y o k v é le m é n y e i fe ls o ra k o z ta tá s á n a k é r ­ te lm e is e b b e n g y ö k e re z ik p l. a F ö ld e k , p a ra s z to k , k ilá tá s o k c. fe je z e tb e n , u g y a n ­ a k k o r to v á b b i tis z tá z á s t k ív á n n a , h o g y „egy tö r té n e lm ile g k ia la k u lt é rté k r e n d m e g ­ v á lto z á s a ” a „ le g fo n to sa b b ” m u ta tó ja - e a p a ra s z ti tá r s a d a lo m b a n v é g b e m e n t v á lto ­ z á so k n a k , v a g y ez a g a z d a s á g i-tá rs a d a lm i v isz o n y o k v á lto z á s á n a k , m in t a la p v e tő o k n a k az o k o z a ta ? A k é rd é s je lz i, h o g y M o c sá r k ö v e tk e z te té s e ib e n tú l ju t a szo cio g r a ­ fá ló író „ k ö te le z ő ” tá rg y ila g o ssá g á n . A k ö te t n é h a e lő b u k k a n ó e lle n tm o n d á s a i a z o n b a n fe lo ld ó d n a k a z e g észb en , a m a g a ta r tá s e g y é rte lm ű sé g é b e n , a z a lk o tá s a lk o tó i ta r ta lm a ib a n , a m e ly e k e t ú j íz e k ­ k e l g a z d a g ít a L é p té k v á ltá s v id é k e n c. rész. F o g a lm a k a t é rte lm e z és n é p s z e rű s ít, b iz o n y ít és p e re l, re á lis a n sz á m b a v e sz és g ro te sz k k é p e t ra jz o l a rr ó l, s a m i a v id é k , e g y s z e r re k ív ü lrő l és b e lü lrő l — a p ro v in c ia liz m u s ró l a n tip ro v in c iá lis a n a lo k á lp a tr ió ta h ű sé g é v e l. E zé rt, h o g y a v id é k a n e m z e t is és k ö lcsö n ö se n , a h e ly i g o n d o r ­ sz á g o s g o n d is — így v e z e ti to llá t e rk ö lc sile g , n e m e s, h ite le s in d u la t. V ég ü l: m in d k é t m ű k o rs z e rű tá r s a d a lo m k é p fo g la la ta — ta n u ls á g o s ö sszeg ezés­ k is é r le t a m a g y a r fa lu ró l, ille tv e a v id é k i k ö z tu d a to t, k ö z g o n d o lk o d á s t k ü lö n ö s e n iz ­ g a tó k é rd é s e k fe lv etése , a m e g o ld á si u ta k b á to r, fe le lő ss é g te lje s k e re sé se . A d a lé k a m a p o litik u s e m b e ré n e k k é p é h e z — ig én y e s tu d ó s ítá s a m in d e n n a p o k k ü z d e lm e irő l. M o c s á r G á b o r k ö n y v é t a K o ssu th K ia d ó 6000, M á rk u s I s tv á n n é k ö n y v é t a M a g ­ v e tő 1700 — b o ss z a n tó a n k ev és! — p é ld á n y b a n a d ta ki. DANYI GÁBOR 72 �A szovjet irodalom fél évszázada Írói a nkét a Novij Hír hasábjain A m ű v é s z e tb e n a k o r s z a k h a tá ro k a t r itk á n le h e t e le s k o n tú r o k k a l m e g h ú z n i. A tö r té n e le m o rs z á g ú tjá n m é rd fö ld k ö v e k e t je le n tő e se m é n y e k a z o n b a n n e m m a r a d ta k h a tá s ta la n u l a k o r tá r s i m ű v é s z e tre se m : ú tje lz ő i a n n a k is. A z e m b e risé g tö r té n e te ú j fe je z e té n e k n y itá n y á t je le n tő p é te r v á ri g y ő z e le m ö t­ v e n e d ik é v fo r d u ló ja te rm é s z e ts z e rű le g a sz á m v e té s ö sz tö n z ő je is v o lt. A s z o v je t ír ó ­ sz ö v e tsé g ir o d a lm i-m ű v é s z e ti-tá rs a d a lm i és p o litik a i fo ly ó ira ta , a T v a rd o v s z k ij s z e r ­ k e s z te tte N ovij M ír a ju b ile u m e lő e s té jé n a z z a l a k é ré s se l fo r d u lt n é h á n y je le s író h o z, h o g y az ü n n e p i sz á m h a s á b ja in fe jts é k k i g o n d o la ta ik a t a sz o v je t iro d a lo m fé l é v sz á z a d á ró l, a rr ó l, h o g y m ik a ta p a s z ta la ta ik , h o g y a n a la k u lt író i so rsu k , m ily e n a lk o tó k és m ű v e k já ts z o tta k sz e re p e t é le tm ű v ü k a la k u lá s á b a n , h o g y a n é rte lm e z ik a fe jlő d é s f e la d a ta it, te n d e n c iá it. A z író i a n k é t so rá n , n y o lc k ü lö n b ö z ő n e m z e d é k ű é s m á s -m á s tra d íc ió v a l r e n ­ d e lk e z ő író — E. M ez ie la itis, G. B a k la n o v , A. B ek , V. S z jo m in , M. K a rim , V. B ikov. K . P a u s z to v s z k ij és N. R ile n k o v — m o n d ta el a v é le m é n y é t a je lz e tt k é rd é s e k rő l. E s z m e f u tta tá s a ik fő b b g o n d o la ta i s z á m u n k ra is sok ta n u ls á g g a l sz o lg á ln a k , h is z e n a n y ílt szó k im o n d á s, az ő sz in te ig a z s á g k e re sé s je g y é b e n fo g a n ta k . P a u s z to v s z k ij v á la sz o l le g tö m ö re b b e n s z in te e g y c s a p á s ra v a la m e n n y i k é rd é s re : „ Ö rü lö k , — ír j a — h o g y 50 é v e a la t t so k k itű n ő a lk o tá s s z ü le te tt. B ü sz k e v ag y o k , h o g y a le g jo b b a k a k la s s z ik u s o ro sz iro d a lo m h a g y o m á n y a ih o z k ö z e líte n e k , a h h o z az iro d a lo m h o z , a m e ly ik n e k ü n k sz o v je t ír ó k n a k n e m c s a k ta l p r a á lln i se g íte tt, h a ­ n e m h o sszú id ő re h e r v a d h a ta tla n p é ld a k é n t á llt e lő ttü n k . U g y a n a k k o r n e m v ag y o k te lje s e n n y u g o d t. M ég p e d ig a z é rt n e m , m e r t jó v a l k e v e se b b k ie m e lk e d ő a lk o tá s sz ü ­ le te tt, m in t a m e n n y ire le h e tő sé g v o lt. F e lte sz e m m a g a m n a k a k é rd é s t: h o g y a n tö r té n h e t, h o g y o ly a n k ö n y v e k , a m e ly e k n e k m ű v é sz i é r té k e e g y e n lő a n u llá v a l és a m e ly e k szerző ik é le lm e s sé g é rő l ta n ú s k o d n a k , az e lm ú lt id ő s z a k b a n iro d a lm u n k n a g y je le n s é g e in e k lá ts z o tta k , é s o ly a n k itű n ő m ű v e k p ed ig , a m e ly e k v a ló b a n a k o r t és az e m b e r t á b rá z o ltá k , h o ssz ú é v e k ig v é k a a la t t v o lta k é s c sa k n e g y e d sz á z a d d a l m e g ­ ír á s u k u tá n lá t h a tt a k n a p v ilá g o t és v á lh a tta k iro d a lm u n k és az o lv a só tu la jd o n á v á ? E z jó v á te h e te tle n v e sz te sé g e t je le n te tt s z á m u n k ra . M o n d ju k , h a A n d re j P la to n o v és M ih a il B u g la k o v m ű v e i a k k o r je le n te k v o ln a m eg, a m ik o r ír ó d ta k k o rtá s a in k szel­ le m ile g jó v a l g a z d a g a b b a k le tte k v o l n a . .. Ős z in té n m o n d v a — f o ly ta tja P a u s z to v s z k ij — e n g e m jo b b a n fo g la lk o z ta t a je le n és a jövő. É s h a m é g is a m ú lta t id é z e m , e z t a z é r t te sz e m , h o g y m e g e rő sítse m a rég i, d e s z á m u n k ra n a g y o n fo n to s ig a z sá g o t: h a tá s o s iro d a lm i g y ő z e lm e k e t csa k a z o k az író k a r a tn a k , a k ik h ű e k h iv a tá s u k h o z , a k ik r e tte n th e te tle n ü l a z t te sz ik , a m i t le lk iis m e re tü k su g a l s z á m u k ra . E zek az ír ó k l á t já k a z ig a z s á g o t é s a z t ír já k is m eg. E z é rt m a r a d n a k m eg a k ö n y v e ik . E z é rt é ln e k és e z é rt le s z n e k h a lh a ta tla n o k , e z é r t n e m k e ll n y u g ta la n k o d n u n k k ö n y v e in k s o rs á é rt. A z igazi m ű a lk o tá s o k e r e je n e m c s a k a b b a n v a n , h o g y sz o lg á ljá k k o ru k a t, h a n e m a b b a n is, h o g y m e g ő rz ik e lle n ­ á llh a ta tla n s á g u k a t és m eg g y ő ző e r e jü k e t a k é ső b b i k o ro k s z á m á ra is. É s n e m c s a k d o k u m e n tu m a k é n t, h a n e m sz e n v e d é ly e s e m b e ri v is s z h a n g ja k é n t a n n a k , a m i a v ilá g ­ b a n tö rté n ik . 73 �A m ú lt ta p a s z ta la ta a r r a k ö te le z m in k e t, h o g y a z o k a t az író k a t, a k ik n e k te h e t­ sé g é re az u tó b b i é v e k b e n d e r ü lt fé n y , és a z o k a t a k ik n e k te h e ts é g e k ib o n ta k o z ó b a n v a n , m e g ó v ju k az o k tó l az a k a d á ly o k tó l, a m e ly e k m in k e t, az id ő se b b n e m z e d é k ir o ­ d a lm á r a it n e m k e r ü lte k e l . . B a lk a n o v v á la s z á b a n a h u m a n iz m u s ra a p e llá l, a m ik o r e z t ír ja : „A z ir o d a lo m n e m lé te z h e t e m b e r s z e re te t n é lk ü l. A s z o v je t ir o d a lm a t m in d ig az e m b e r s z e re te t je lle m e z te . H o zzám azo k az író k á lln a k k ö z e le b b , a k ik f o ly ta tjá k a z o ro sz ir o d a lo m p o lg á ri h u m a n is ta tra d íc ió já t. H a is k o lá k ró l v a g y s tílu s o k ró l b e s z é lü n k n e k e m m in d ig az a g y ü m ö lcsö ző h a tá s j u t e sz e m b e , a m e ly e t ir o d a lm u n k r a a k im a g a sló te h e ts é g ű L e v T o lszto j te tt. M égis a r r a , h o g y az e m b e re k k ö z é az ig a z s á g s z a v á t v ig y ü k , k ife je z z ü k a fá jd a lm a t, a k o r p ro b lé m á it, fe lé b re ssz ü k a le lk iis m e re te t, ú g y v é le m m in d e n m ű ­ fa j, m in d e n stílu s a lk a lm a s , m in d e n h a n g m e g fe le lő , h a b e c s ü le te s é s e re d e ti.” K a rim a k r itik á r ó l sz ó lv a te sz é rd e k e s m e g á lla p ítá s o k a t: „ Ú g y tű n ik , h o g y k r i­ tik a i é le tü n k b e n m ég k é t e lle n té te s te n d e n c iá t le h e t fig y e le m m e l k ís é rn i. E g y e se k e lm é le ti k ö v e tk e z te té s e ik b e n és a lk o tó te v é k e n y s é g ü k b e n a sz o c ia lista re a liz m u s g r á n i tp a r tja i t é p ítik ki m a g u k k ö rü l, és e zzel m a g a s g á ta k a t e m e ln e k , h o g y e lz á rjá k az á ra d á s ú tja it. M áso k p e d ig a p a r t ta l a n v íz á llá s é r t h a d a k o z n a k , a m ik o r n e m le h e t sz é tv á la s z ta n i a fo ly ó m e d re t és az á ra d á s t. É n s z in té n m ű v é s z e tü n k m a g a s v íz á llá s á n a k v a g y o k a h ív e , d e az o ly a n n a k , a m ik o r a h a jó z h a tó ú t a fő fo ly ó m e d e r sz in tjé n v a n . S z á m o m ra a le g s z im p a tik u s a b b é s le g é rd e k e s e b b a sz o v je t iro d a lo m 50 é v e s tö r té n e té b e n a z , h o g y so h a n e m t é r t le a n é p i é le t fő m e d ré rő l, a n a g y g y ő z e lm e k k e l és ö rö m ö k k e l, sz o m o rú sá g g a l é s v e sz ­ te s é g e k k e l m e g je lö lt ú tr ó l.” A z ig a z s á g k e re sé s sz e n v e d é ly e je lle m z i B ik o v m e g n y ila tk o z á s á t: „ Az o lv a s ó n a k sz ü k sé g e v a n az ig a z s á g ra , d e n e m k e v é sb é sz ü k sé g e v a n e r r e az iro d a lo m n a k is. H iszen az iro d a lo m m in d e n k o ri a d o tt á lla p o ta m a g á b a n h o r d ja az iro d a lo m jö v ő ­ jé n e k e lő fe lté te le it, a m e ly n e m c s a k az előző n e m e s h a g y o m á n v o k fo ly ta tá s á b a n m u ­ ta tk o z ik m eg e lk e r ü lh e te tle n ü l, h a n e m az is m e rt m é r té k b e n a b b a n , h o g y m ily e n a re a k c ió a m eg előző m ű v é s z e tre és a n n a k té v e d é se ire . Ú gy tű n ik a m i ir o d a lm u n k n a k m é g so k é v re e le g e n d ő ta r to z á s a v a n a lé n y e g e s e m b e ri k a p c s o la to k á b rá z o lá s a te ré n , e z é rt iro d a lm u n k s z á m á ra m é g so k á ig é d e s le s z a z ig a z sá g fe k e te k e n y e r e .. . A b b a n h o z z á v e tő le g e se n té v e d h e tü n k , h o g y m i k e ll, d e a z , h o g y m i n e m k e ll — m a m á r m in d e n g o n d o lk o zó e m b e r s z á m á ra é rth e tő . Ily e s ­ fé le ta p a s z ta la ta in k v a n n a k . M égis a z a jó. h o g y n a p ja in k ir o d a lm á t n e m v a la m if é le d iv a t v a g y k o n ju n k tu r a ir á n y ítja , h a n e m az é le t ig a z sá g a . El a k a r ju k h in n i, h o g y m i s o k a t te h e tü n k . Ir o d a l­ m u n k n a k v a n m iv el b ü sz k é lk e d n ie . V ig y á z n u n k k e ll v ív m á n y a in k r a é s m e g ő riz n ü n k a jö v ő m ű v é s z e te s z á m á ra is.” V a la m i h a s o n ló t fo g a lm a z m e g S z jo m in is, a m ik o r e z t ír ja : „A z író k ö te le ssé g e a te lje s ig a z sá g k im o n d á s a , az o lv a s ó n a k p e d ig az ig a z s á g m e g ism e ré se .” R ile n k o v s z e r in t a sz o v je t iro d a lo m fé l é v sz á z a d o s tö r té n e te a z t m u ta tja , h o g y a k o r le g s z i­ g o rú b b v a lla tá s a a z o k b a n a m ű v e k b e n s ik e r ü lt le g in k á b b , a m e ly e k b e n az e sm é n v e k z a ja n e m n y o m ja el az e m b e re k so rsa fe le tti m é ly é rte lm ű tö p re n g é s t. M e z ie la itis s z á m á ra a k ö v e te n d ő „ k ö ltő - tr iu m v ir á tu s t” A. B lok, V. M a ja k o v sz k ij és Sz. Je s z e ­ n y in je le n ti. S z e rin te k o ru n k az ep o szo k és a sz im fó n iá k k o ra , h is z e n m i tu d j a jo b ­ 74 �b a n fe lé le s z te n i a b a r á ti é rz é s t, h a n e m a m ű v é sz e t, zen e, k ö lté s z e t? A s z in te v a la ­ m e n n y i v á la s z b a n o tt b u jk á ló g o n d o la to t a sz o v je t ir o d a lo m k is u g á rz ó h a tá s á ró l M e z ie la itis az a lá b b ia k b a n fo g a lm a z z a m eg : „A z o ro sz iro d a lo m a lá z a d ó lé le k ir o d a lm a — f o r ra d a lm i h a tá s s a l b ír t n a p ja in k v ilá g ir o d a lm á ra . N e m c sa k a z o ro sz szerző k , h a n e m az eg ész v ilá g h a la d ó ir o d a lm á ra i az e m b e r é r t v ív o tt h a rc z á s z la já t v iszik . H iszen a k o m m u n is ta fo r ra d a lo m n e m v a la m ily e n e lk ü lö n ü lt n é p ü g y e, h a n e m n e m z e tk ö z i, á lta lá n o s e m b e ri ü g y .” A m in t a fe n ti s z e m e lv é n y e k b ő l is k itű n ik a N o v ij M ír író i a n k é tjá n a k ré s z tv e v ő i p o z itiv e n é rté k e lik a sz o v je t iro d a lo m ö t é v tiz e d e s tö r té n e té t és re á lis le h e tő sé g é t l á t já k a h a g y o m á n y o k a la p já n v a ló to v á b b i fe jlő d é sn e k . CSONGRÁDY BÉLA Költőtalálkozó Budapesten „ N e m szü k sé g e s, h o g y é n ír ja k v e rs e t d e ú g y lá tsz ik , szü k sé g e s, h o g y v e rs íra s s é k , k ü lö n b e n m e g g ö rb ü ln e a v ilá g g y é m á n tte n g e ly e .” — í r ta J ó z s e f A ttila e z e k e t a s o ro k a t, m e ly n e k n e v é b e n k ö ltő i ta lá lk o z ó t h ív ta k ö sz ­ sze B u d a p e s te n 1966. o k tó b e r 19— 22 k ö z ö tt. A m a g y a r sz e lle m i é le t tö r té n e té b e n m é g s o h a s e m k e r ü lt s o r ily e n m é r e tű és ily e n je le n tő s é g ű ta lá lk o z ó ra . H isz e n a K ö lté s z e t N a p ja i B u d a p e s te n n e v e t v ise lő ta lá lk o z ó n K e le t és N y u g a t tiz e n ö t o rs z á g á n a k k ö ltő i k é p v is e lte tté k m a g u k a t, fe lv illa n tv a a m o d e rn k ö lté s z e tb ő l a le g k ü lö n b ö z ő b b n e m ­ zeti, s tílu s és h iv a tá s b e li v á lto z a ta ik c s a k n e m m in d e n á r n y a la tá t. A ta lá lk o z ó a n y a g á n a k d o k u m e n tu m a a G y é m á n tte n g e ly c ím ű k ö te t, m e ly m e g ­ p r ó b á lja a ta lá lk o z ó e le v e n lé g k ö ré t a n y o m ta to tt k ö n y v n y e lv é r e „ fo r d íta n i”. E z é rt k e r ü ln e k a z e lh a n g z o tta k fo rg a tó k ö n y v s z e rű rö g z íté se m e llé a ta lá lk o z ó ré s z tv e v ő irő l k é s z íte tt fé n y k é p e k , s ő t k a r i k a tú r á k is a k ö te tb e , s tá n fo to g rá fiá k n á l is je lle m z ő b b , tö b b e t m o n d ó d o k u m e n tu m o k , m a g u k a v e rs e k . Í gy jö t t lé tr e e z a k ü lö n k ö n y v re se m m é lta tla n a n to ló g ia , m e ly a je le n v o lta k ja v a r é s z é n e k k ö lté sz e té b ő l a d íz e lítő t. Sőt, a sz e rk e sz tő k S o m ly ó G y ö rg y és L e n g y e l P é te r , m é g o ly a n k ö ltő k v e rs e ib ő l is íz e lítő t a d n a k , a k ik n e m v e tte k ré s z t a ta lá lk o z ó n ré s z in t b e te g sé g , ré s z in t eg y é b e l­ fo g la lts á g m ia tt — h a m a r já b a n R a fa e l A lv e rti, M ig u e l A n g e l A sto ria s, S a lv a to re Q u a sim o d o n e v é t e m líte n é m . Igaz, a s z ín v o n a la t m e ssz e m e n ő e n e m e lik a z ő v e rs e ik , d e u g y a n ú g y e m e ln é m é g n é h á n y n e v e s k ö ltő , a k ik v is z o n t n e m sz e re p e ln e k a k ö ­ te tb e n . Ú gy érz e m , a z a n to ló g ia s z e rk e s z tő in e k sz ig o rú a n a ré s z tv e v ő k m ű v e ire k e lle tt v o ln a sz o rítk o z n io k , s e z t a n n á l is in k á b b m e g te h e tté k v o ln a , m iv e l é rd e k e s , sz ín e s e g y é n iség ek , széles h a n g s k á lá jú , g a z d a g té m á jú k ö ltő i te h e ts é g e k k ö z ü l v á lo g a tta k , h o g y c sa k n é h á n y a t e m líts e k — K a r la M a ria W ie n e sv é d k ö ltő n ő izzó s z e re lm i lír á ja , G u ille v ic e le m e n tá r is e r e jű p o litik a i k ö lté sz e ti, v a g y N e lly S a c h s zsid ó m isz tic iz ­ m u s a e g y -e g y p é ld a a le g m a ib b e u ró p a i k ö lté s z e t v á lto z a ta ib ó l. D e az a n to ló g ia csa k k ie g é s z ítő je a k ö ltő i ta lá lk o z ó v ita -té m á in a k . A z első n a p A k ö lté s z e t e g y e te m e ss é g e és n e m z e tk ö z is é g e té m á v a l fo g la lk o z o tt J e a n R u sselo t, R o g e r C allo is, Z la tk o G or ja , L a c o M o v o m e rk y , v a la m in t Illy é s G y u la 75 �és S o m ly ó G y ö rg y fe lsz ó la lá sá v a l. A m á s o d ik n a p té m á já t, — A k ö lté sz e t és m ű ­ fo rd ítá s — tö b b sé g é b e n m a g y a r (K a rd o s, B e n e d e k , D ev ecseri, R ónay) h o zzászó ló k m e lle tt sz o v je t, an g o l, le n g y e l és o la sz m ű fo rd ító k (L eo n y id M a rtin o v , E d v in M o rg an , A r tu r M ied zy rzeck i, P a o lo S a n ta rc a n g e li) e g é sz íte tté k ki. N agy é rd e k lő d é s t v á lto tt k i A tá r s a d a lm i v a ló sá g tü k r ö z őd é se a je le n k o ri k ö lté sz e tb e n és a M o d e rn é s h a g y o ­ m á n y o s fo r m á k té m a k ö ré b ő l ta r to t t v ita . A z e lő ző b e n N a g y P é te r és S im o n Is tv á n r e f e r á lá s á t M iro n R ad u , P a ra s c h iv e s c u , A r tu r L u n d k v in s t, G u ille v ic , F o rb á th Im re , D o ra T e ite lb o im , A n g elo M a ta c c h ie re , v a la m in t B o ld iz sá r Iv á n h o z z á sz ó lá sa e g é sz í­ te t te ki. A z u tó b b it h á r m a n e x p o n á ltá k és a to v á b b i e le m z é st m é g h a ta n fo ly ta ttá k . A b e fe je z ő té m a — M a g y a r k ö lté sz e t— E u ró p a i k ö lté s z e t — B e n u ic ro m á n és G o ffin b e lg a a lk o tó m ű v é s z e k b e v e z e tő jé v e l k e r ü lt tá rg y a lá s ra . A z á ró ü lé se n is szám o s fo n ­ to s m e g n y ila tk o z á s h a n g z o tt el. N em b e sz é le k k ü lö n a z e re d m é n y e ssé g rő l, n e m a d o k k ife je z é s t a k ö lté s z e te t s z e re tő e m b e re k e lé g e d e ttsé g é n e k , in k á b b id é z e m V ih a r B é la h o z z á sz ó lá sá n a k n a g y o n szép b efe je z ő g o n d o la tá t, m e r t ú g y é rz e m , a z o tt v á z o lt cé lt, a z o tt k if e je z e tt g o n d o ­ la to t te s te s íte tte m e g a G y é m á n tte n g e ly — E u ró p a k ö ltő in e k b u d a p e s ti ta lá lk o z ó ja : „M i, a k ik n y e lv i k ü lö n b s é g e k e n tú l eg y kö zö s h a z á n a k , a k ö lté s z e t b ir o d a lm á ­ n a k á lla m p o lg á ra i v a g y u n k , h issz ü k , h o g y a to ll e rő se b b , m in t a k a rd , s a tö r té n e ­ le m a z e lő b b it ig a z o lja . Ily e n é r te le m b e n v a llju k , h o g y a m á r tír o k v é r e és a k ö ltő k to lla a ló l a ti n ta o ly m a g o t ö n tö z, a m e ly b ő l a jö v e n d ő f á ja h a j t k i, lo m b já b a n m a ­ d a ra k k a l, a k ö lté s z e t é n e k é v e l. FÁBRI GYÖRGYNÉ Új lehetőségek a megye helytörténetírói részére E z é v e le jé n a v o lt P e s t-N ó g rá d m eg y ei L e v é ltá r k ü lö n v á lá s a k ö v e tk e z té b e n S a lg ó ta rjá n b a te t te á t s z é k h e ly é t a N ó g rá d m e g y e i L e v é ltá r. A m eg y e, v a la m in t a m e g y e b e li h e ly sé g e k tö r té n e té n e k le g fo n to sa b b írá so s f o r rá s a n y a g a íg y k ö z e l 18 é v i k é n y s z e rű b u d a p e s ti ta rtó z k o d á s u tá n ú j r a az ő t m e g ille tő h e ly e n , a m e g y e s z é k v á ­ ro s á b a n ta lá lh a tó . T e rm é sz e te s e n az ir a tk ö ltö z te té s te lje s le b o n y o lítá s a m é g h ó n a ­ p o k a t v esz ig é n y b e , d e m á r m o s t m e g á lla p íth a tó k azo k az elő n y ö k , m e ly e k e t a le ­ v é ltá r le k ö ltö z é s e a h e ly tö r té n e tír á s s z á m á ra b iz to sít. M in d e n e k e lő tt a fo rrá s a n y a g k ö zelség e m e g k ö n n y íti és le h e tő v é teszi, h o g y m i­ n él tö b b a k tív a k a p c so ló d jé k b e a h e ly sé g e k tö r té n e té r e v o n a tk o z ó a d a tg y ű jté s b e . E m e n n y isé g i ja v u lá s o n tú lm e n ő e n a k ö n n y e b b e n e lé r h e tő le v é ltá r i a n y a g fe lté tle n ü l m in ő ség i ja v u lá s t is fog e re d m é n y e z n i m a jd a h e ly tö rté n e ti m u n k á k n á l. E d d ig u g y a ­ n is — s ez sa jn o s o rs z á g s z e rte m u ta tk o z ó je le n s é g — n e m eg y e s e tb e n k é s z ü lte k k ü ­ lö n fé le d o lg o zato k , h e ly tö rté n e ti ta n u lm á n y o k , fa lu m o n o g rá fiá k a le v é ltá r i f o r r á s ­ a n y a g o k m ellő zésév el, m iv e l azo k e g y ré s z t h iá n y o z ta k , m á s ré s z t n e h e z e n m e g k ö z e ­ líth e tő k v o lta k . A m eg y e le v é ltá ri a n y a g a az é v sz á z a d o k fo ly a m á n sok m e g p ró b á lta tá s o n m e n t á t. L e g u tó b b é p p e n a fe ls z a b a d u lá s u tá n i é v e k b e n B a la s s a g y a rm a to n , a h o l felelő s k ezelő h iá n y á b a n az ir a ta n y a g je le n tő s ré sz e v á lt á ld o z a tá v á a h a n y a g b á n á s m ó d ­ 76 �n a k , a m eg n e m fe le ló tá ro lá s n a k . E z é rt is k e r ü lt so r a le v é ltá r a k á lla m o s ítá s a k o r a P e s t m eg y ei L e v é ltá r r a l tö r té n t e g y e síté sre . A z a z ó ta e lte lt é v e k b e n a m e g m a ra d t a n y a g o t s z a k s z e rű e n re n d e z té k , ú ja b b ir a tf a jtá k k a l g y a r a p íto ttá k é s íg y je le n le g — h iá n y o s sá g a i e lle n é re — é rté k e s fo rrá s a n y a g o t s z o lg á lta t az é rd e k lő d ő k n e k . A z id ő szak , m e ly re a le v é ltá r i fo rrá s o k k ite r je d n e k , h á ro m n a g y k o rs z a k o t fo g ­ lal m a g á b a n . A z 1848 e lő tti, fe u d á lis k o rs z a k b ó l 1597-től m a jd n e m te lje s e g é sz é b e n m e g v a n n a k a m eg y e k ö z g y ű lé si je g y z ő k ö n y v e i é s ir a ta i, u g y a n itt a m e g y e i tö r v é n y szék i ira to k is. E zek b ő l f e ltá r u l e lő ttü n k a m e g y é n e k , a m e g y e a k k o ri la k o s sá g á n a k élete, az ő k e t fo g la lk o z ta tó p ro b lé m á k , é le tv is z o n y a ik . K ü lö n ö se n é rté k e s é s n a g y ­ szám ú a d a to t ta r ta lm a z n a k a le g k ü lö n b ö z ő b b ö ssz e irá so k : n é p sz á m lá lá so k , a d ó ö ssz e ­ írá so k . h aso n ló k . S o k a t tu d h a tu n k m eg eg y -eg y k ö zség la k o s sá g a ö ss z e té te lé n e k a la ­ k u lá s á ró l. szo ciális v is z o n y a iró l a fe le k e z e ti a n y a k ö n y v e k m á s o d p é ld á n y a ib ó l is, m e ­ ly e k e t az 1827. é v tő l k ez d ő d ő e n sz in té n m e g ta lá lh a tju k a le v é ltá r b a n . Az 1849. u tá n i p o lg á ri k o rs z a k első ré s z é n e k , az o s z trá k a b s z o lu tiz m u s n a k m e ­ g yei tö r té n e té t s o k o ld a lú a n és sz ín e se n m u ta tjá k b e a c sá s z á ri k ir á ly i m e g y e h a tó sá g , az u. n. m e g y e fő n ö k ir a ta i. A k ie g y e z é s u tá n i k o rs z a k b a n a le g je le n tő s e b b k ö z ig a z ­ g a tá s i tisz tsé g e k n e k , a fő is p á n n a k é s a z a lis p á n n a k az ir a ta i je le n tik a le g fo n to sa b b fo rrá s a n y a g o t. E zek az ira to k , v a la m in t a k ü lö n fé le sz a k ig a z g a tá s i s z e rv e k n e k ( így pl. ta n fe lü g y e lő sé g , g a z d a sá g i felü g y elő sé g ) ir a ta i m in d e n h e ly tö rté n e ti k u ta tó ré s z é re n y ú jth a tn a k a d a to t, b á r e zek az eg y es h e ly sé g e k és in té z m é n y e k tö r té n e té n e k csa k k ö z v e te tt fo rrá s a i. A k ö z v e tle n fo r rá s a n y a g m a g á n a k az ille tő h e ly s é g n e k v a g y in ­ té z m é n y n e k a z ir a ta n y a g a . A k é t v á ro s , S a lg ó ta rjá n és B a la s s a g y a rm a t s z á m o tte v ő ir a ta in tú lm e n ő e n , m e ly e k tö b b e k k ö z ö tt m a g u k b a n fo g la ljá k a k é p v is e lő te s tü le t jeg y ző k ö n y v e it, v a la m in t a p o lg á rm e s te ri ir a to k a t, je le n tő s sz á m b a n és m e n n y isé g ­ b e n őrzi a le v é ltá r az e g y es k ö z sé g e k ir a ta i t is. A z e lső sz o c ia lista k o rs z a k n a k , a M a g y a r T a n á c s k ö z tá rs a s á g n a k id e jé b ő l sa jn o s c sa k tö re d é k e k m a r a d ta k fe n n , ezek fe ltá r á s a m é g fo ly ik és re m é lh e tő , h o g y az o rsz á g és a m e g y e e fo n to s tö r té n e ti k o r­ sz a k a az ú ja b b és ú ja b b fo r rá s o k e lő k e rü lé s e k ö v e tk e z té b e n e g y re v ilá g o s a b b a n á llh a t m a jd e lő ttü n k . A fe ls z a b a d u lá s u tá n i, n é p i d e m o k r a tik u s k o rs z a k tö r té n e té h e z k ü lö n ö s h a s z o n ­ n al fo rg a th a tó k a N em ze ti B iz o ttsá g o k ir a ta i, m e ly e k e ls ő so rb a n az 1945-1949 k ö z ö tti id ő sz a k e se m é n y e it, fo r d u la ta it, p ro b lé m á it tü k rö z ik . 1950-től v is z o n t a h e ly i t a n á ­ csok jeg y z ő k ö n y v e i és ir a ta i s z o lg á lta tjá k a le g a la p v e tő b b fo rrá s a n y a g o t. E v á z la to s is m e rte té s b ő l is k itű n ik , h o g y v á lto z a to s , s o k ré tű fo rrá s a n y a g k e z e lé ­ s é t végzi a le v é ltá r. A z a n y a g á tte k in th e tő s é g é t és k e z e lh e tő sé g é t a re n d s z e re z é sse l és re n d e z é s se l b iz to s ítja . E n n e k s o rá n e g y ré s z t az ir a to k e re d e ti r e n d j é t á ll ít ja v issz a , v a g y h a az n e m m eg felelő , a k k o r ú j, h a s z n á lh a tó b b r e n d e t a la k i t k i. (Ily e n pl. ir a to k tá rg y i c so p o rto sítá sa ) A z a n y a g m in ő sé g i ö ss z e té te lé n e k ja v ítá s a é rd e k é b e n re n d s z e re s e n végzi az ir a ta n y a g se le jte z é sé t. E m u n k a e re d m é n y e k é n t az é rté k e s fo r rá s a n y a g o t k é p e z ő ir a to k e lk ü lö n ü ln e k a z o k tó l, m e ly e k se m m itm o n d ó je lle g ü k n é l fo g v a a tö r ­ té n e tír á s s z á m á ra m á r n e m n y u jt a n a k a d a to t. E z e n k ív ü l az irá n y z a th o z k ü lö n b ö z ő t ip u sú és je lle g ű je g y z é k e k e t, k a ta ló g u s o k a t, le l tá r a k a t (le v é ltá ri sz a k n y e lv e n : s e g é d ­ le te k e t) k é sz ít, m e ly e k m e g k ö n n y ítik az a n y a g b a n v a ló tá jé k o z ó d á s t, a k ív á n t tá r g y ­ h oz sz ü k ség es a d a to k elő k e re sé sé t. E zen k ív ü l te rm é sz e te se n m a g u k n a k a h e ly tö rté n e ti k u ta tó k n a k is sz ív e se n se g ít 77 �a le v é ltá r , a k á r az a n y a g b a n v a ló e lig a z o d á s, a k á r az a n y a g g y ű jté s te c h n ik á ja te ­ k in te té b e n . A m i a le v é ltá r e lő tt á lló k ö z v e tle n f e la d a to k a t ille ti, e z ú tta l első h e ly e n e m lít­ h e tn é n k ta lá n a z u. n. h e ly tö rté n e ti d o k u m e n tá c ió ö ss z e á llítá s á t. E z a z t je le n ti, h o g y a le v é ltá r n y ilv á n ta r tá s b a v eszi, h o g y a m e g y e e g y es h e ly s é g e ire v o n a tk o z ó a n m e ly ik ir a tf a jtá b a n p o n to s a n h o l, m ifé le a d a to k ta lá lh a tó k , ső t fe lm é ri a z t is, h o g y a m e g y e és a m eg y e h e ly s é g e in e k tö r té n e té h e z az o rsz á g m á s le v é ltá r a ib a n , e ls ő s o rb a n az O rszág o s L e v é ltá rb a n m ily e n a d a to k ta lá lh a tó k . (Ez az u tó b b i m u n k a m á r m e g is k e z d ő d ö tt és így az O rsz á g o s L e v é ltá r a n y a g á b a n ta lá lh a tó N ó g rá d m e g y e i v o n a tk o ­ zá sú ir a to k ró l m á r v a n b iz o n y o s k é p ű n k .) A z így ö s s z e g y ű jtö tt fe lje g y z é s e k e t k ö z sé ­ g e n k é n t c s o p o rto sítja , ső t m á s le v é ltá r b a n ő rz ö tt fo r rá s a n y a g o t fe lje g y z é s v a g y fo tó ­ k ó p ia fo r m á já b a n m eg is szerzi. Így id ő v e l e lé r h e tő lesz az, a m i m a m é g c sa k ó h a j, h o g y eg y -eg y k ö zség tö r té n e té r e v o n a tk o z ó v a la m e n n y i re n d e lk e z é s re á lló f o r r á s a ­ n y a g ró l k é p ü n k le g y e n és a z t v a g y e re d e tib e n v a g y fo tó k ó p ia a la k já b a n a h e ly i k u ta tó k re n d e lk e z é s é re b o c sá th a ssu k . E z a fe lté te le e g y ré s z t a n n a k , h o g y az eg y es h e ly sé g e k m ú l tj á r a v o n a tk o z ó a d a tg y ű jté s m ó d sz e re ssé v á ljé k , n e c sa k ö tle ts z e rű e n , sz e rv e z e tle n ü l tö r té n jé k , le h e tő v é teszi to v á b b á a lk a lm i d o k u m e n tu m k iá llítá s o k ösz­ s z e á llítá s á t (a k á r v á n d o r k iá llítá s fo r m á já b a n is,) v a la m in t a z t, h o g y az is k o la i tö r ­ té n e le m o k ta tá s c é ljá r a h e ly i je lle g ű d o k u m e n tu m k o lle k c ió k a t á llíth a s s u n k össze, (m á so la t v a g y fo tó k ó p ia fo rm á já b a n ). A le v é ltá r é s az is k o la i tö r té n e le m o k ta tá s e g y é b k é n t k ü lö n tá r g y a lá s t é rd e m e l, e z ú tta l c sa k a r r a té r n é n k m é g ki, h o g y m iv e l o rszág o s m é r e tű k e z d e m é n y e z é s e re d m é n y e k é n t m á r e d d ig is jó n é h á n y le v é ltá r á llí­ to t t össze m eg y ei tö r té n e lm i o lv a só k ö n y v e t, m e ly b e n h e ly i d o k u m e n tu m o k k a l sz e m ­ lé lte ti a m eg y e tö r té n e té t, d e az o rszág o s je le n tő s é g ű e se m é n y e k h e ly i v e tü le té t is, re m é lh e tő le g a N ó g rá d m e g y e i L e v é ltá r n a k is m ó d já b a n le sz e z e k h e z h a so n ló d o k u ­ m e n tu m k ö te te t ö s s z e á llíta n i. E g y ily e n m u n k a k ia d á s a e g y á lta lá n n e m ü tk ö z ik a m eg y ei m o n o g rá fia e lk é s z íté sé v e l, h is z e n a z t c sa k k ie g é sz íti, az o tt tá r g y a lt k o rs z a ­ k o k s z e m lé lte té s é t k ö n n y íti m eg. A je le n le g re n d e lk e z é s re á lló k ia d á s i le h e tő sé g e k ­ k e l é lv e a le v é ltá r i a n y a g k ö z e lsé g e le h e tő v é teszi, h o g y az e g y es h e ly s é g e k ré s z é re v á z la to s f a l u tö r té n e t le g y e n ö s s z e á llíth a tó , v a g y o ly a n ta n u lm á n y o k je le n h e s s e n e k m eg, m e ly e k a h e ly sé g tö r té n e té n e k v a la m e ly fo n to s k o rs z a k á t, v a g y b á rm e ly m á s je le n tő s ré s z le tk é rd é s t tá r g y a ln a k . L e h e tn e e se tle g a h e ly i d o k u m e n tu m o k közlését, e g y e tle n k ö te tb e n k ia d o tt o lv a s ó k ö n y v h e ly e tt so ro z a to sa n m e g je le n te te tt k ia d v á ­ n y o k b a n eszközölni. K ü lö n h a n g s ú ly t h e ly e z a le v é ltá r a r r a , h o g y a le h e tő sé g e k fe lh a s z n á lá s á v a l az eg y es k ü lö n ö s e n fo n to s k o rs z a k o k tö r té n e té r e v o n a tk o z ó é s id ő k ö z b e n e lő k e r ü lő fo r rá s o k ró l is m e rte té s e k e t, e le m z é se k e t te g y e n közzé, m e ly e k m e g k ö n n y ítik a h e ly tö r té n e ti k u ta tó k fo r rá s é rté k e lő ill. -fe lh a s z n á ltó m u n k á já t (Ilv e t te r v e z ü n k p l. ez é v b e n az 1918-1919 é v i fo r r a d a lm a k tö r té n e té r e v o n a tk o z ó fo r rá s o k k a l k a p c s o la tb a n ) A z e lm o n d o tta k és a m é g le h e ts é g e s sok m á s m u n k a és m ó d s z e r ú tj á n tö re k s z ik a le v é ltá r a n n a k a c é ln a k e lé ré s é re , h o g y a jö v ő b e n n e c sa k ú j le h e tő s é g e k e t b iz to ­ sítso n a h e ly i k u ta tá s ré s z é re , h a n e m h o g y a m e g y e h e ly tö r té n e tír á s á n a k ta r tó s a n sz ilá rd b á z is a leg y en . SCHNEIDER MIKLÓS 78 �A IV. Észak-magyarországi Képzőművészeti Kiállítás N ö v ek v ő s z a k m a i és e m b e ri b iz to n s á g é rz e t és széle se d ő v ág y , m in é l tö b b e t á tfo g ­ n i, m in é l tö b b ő l m e r íte n i: m a i m ű v é s z e tü n k n e k ez a le g k e v é sb b é se m h a rs á n y , d e m e g h itt és ro k o n s z e n v e s h a n g ja je lle m z i az é sz a k m a g y a ro rs z á g i m ű v é sz e k n e g y e d sz e r m e g r e n d e z e tt te r ü le ti tá r la t á t. A F e ls z a b a d u lá s ü n n e p é n e k g a z d a g s á g á t m é ly íti é s k ö z v e tle n s é g é t fo k o zza az é v e n k é n ti s a lg ó ta rjá n i k iá llítá s m á r - m á r ú j k u ltu r á lis h a ­ g y o m á n y n a k sz á m ító e se m é n y e . S h a v é g ig g o n d o lju k m a i k é p z ő m ű v é s z e tü n k k ir a jz o ­ ló d ó ö sszk ép ét, a m e ly b e n r i tk á k a fe llo b b a n á s o k , é s m in d k é z z e lfo g h a tó b b a fo ly a ­ m a to s — m o n d h a tn á n k , — n y u g o d t r itm u s ú k ü z d é ss e l é le s z te tt ö n v iz sg á la t, a m e g ­ rn e g á llá s, s z á m b a v é te l, ú jra -v iz s g á ló d á s , tö p re n g é s p illa n a ta i, a v a ló sá g h o z v a ló k ö ­ z e líté s n e k e zen az ú tjá n , h u s z o n h á ro m é v i fo ly a m a to s m u n k a ú tj á n id é z ő d ik fel Jó z s e f A ttila n é g y so ro s tö re d é k é n e k m e g re n d ítő a lá z a ta : „ T iz e n ö t é v e íro k k ö lte ­ m é n y t / és m ost, a m ik o r k ö ltő le n n é k v é g re , / c sa k á llo k i t t a v a s g y á r sz e g le té n / s n in c s e n sz a v a m a h o ld v ilá g o s é g re .” É s ó h a ta tla n u l fe lv e tő d ik a m a g á tó l é rte d ő d ő , e g y sz e rsm in d v á la s z t is ta r ta lm a z ó k é rd é s : le h e t-e e lé g e d e tt ö n m a g á v a l az a lk o tó , a k in e k sz e lle m i ö rö k é b e n ily e n tö r e ­ d é k e k re jtő z n e k ? L e h e tü n k - e e lé g e d e tte k ö n m a g u n k k a l, a m ik o r a m e g ism e ré s és m e g ism e rh e tő s é g , a z e tik a é s a fe le lő ss é g é rz e t jó z s e fa ttila i m é rc é jé v e l m é r h e tjü k a v a ló s á g o t s a b efo g ad ó , a lk o tó , k ö z v e títő k é p z e le t e rk ö lc si e re jé t? A m é rc e m in d ig és m in d e n ü tt m a g a s a b b a p ro d u k tu m n á l. E te rm é s z e te s e m b e ri ig é n y n é lk ü l se m m ib e n se m t a r ta n á n k o tt, a h o l ta r tu n k . D e az ú j m ű v é s z e ti m o z d u ­ lá s k e lte tte ö rö m e t n e m c s ö k k e n th e ti az, a m i a m o z d u la t te lje s s é g é h e z m é g h á t r a v a n , h is z e n a z e lé re n d ő to ta litá s t is a m a i k ö z e líté s a la p já n k é p z e ljü k m a g u n k elé. A je le n le g i k iá llítá s , a z e lő b b i tá r la t o k n é m e ly ik é n e k ta lá n tu d a to s a b b o rie n tá c ió já ­ v a l, p ro b lé m a - k e re s é s e v e l sz e m b e n n a g y o b b te r e t e n g e d a r e la tív m ű v é s z e ti a u to n ó m ia m in te g y ö sz tö n ö se b b é rv é n y e s ü lé s é n e k ; az e lő z m é n y e k n e k ez a le h e tsé g e s fo ly ta tá s a a to v á b b i, sz e rv e s g a z d a g o d á s ú t j a i t is m a g á b a n fo g la lh a tja . A m a g u n k é n a k é re z z ü k a m a i a n y a g n a g y o b b e le v e n sé g é t, a h a n g u la ti v á lto z a to s sá g o n é r z e tt ö rö m ö t, a t á ­ ja k , sz ín ek , fo r m á k ú j m ó d o n k ö z e líte tt sz é p sé g é n e k b e fo g a d á s á t. N eh é z le n n e p e rs z e v a ­ la m ik é p p e n m ű r ő l-m ű re h a la d v a k iv á la s z ta n i a z o k a t az a lk o tá s o k a t, a m e ly e k ö n m a ­ g u k b a n e lé r ik a sz o c ia lista r e a lis ta m ó d s z e r te lje s sé g é t. A z v isz o n t, a z t h isz e m , b iz o ­ n y o s, h o g y az e g y ü tte s a n y a g , h a n g u la ti é s é rz e lm i v a riá n s a iv a l, é rz é k le t- k é p z e le te k e t m e g m o z g a tó h a tá s á b a n n e m jö h e te tt v o ln a lé t r e m á s u tt, c sa k is s z o c ia lista k ö z ö ssé ­ g e k b e n , sz o c ia lista k ö rn y e z e tb e n . S ez n e m c s a k a z o k o n az a lk o tá s o k o n m ú lik , a m e ­ ly e k a tá r s a d a lm i v a ló s á g lé n y e g é t k é p e se k tü k r ö z n i — a m é r c é t p e rs z e e z e k h a tá ­ ro z z á k m e g — . h a n e m a z o k o n is, a m e ly e k e g y -e g y v a ló s á g e le m re k o n c e n tr á ln a k , o ly m ó d o n , a h o g y a n a z o k m á s tá r s a d a lm i k ö rn y e z e tb e n n e m v e h e tő k ész re , n e m ra g a d ­ h a tó k m eg. É rd e m e s le n n e b á rm e ly ik m a i k iá llítá s k a p c s á n azo n is e lg o n d o lk o d n i, h o g y a p o l­ g á ri s z e m lé le tű e k n e k t ü n ő v a g y n á lu n k v a ló b a n a n n a k h a tó , a b b a n g y ö k e re z ő a lk o ­ tá s o k m e n n y ib e n é s m e n n y ire k ü lö n b ö z n e k a k á r a m i m ű v é s z e tü n k k ö z e le b b i-tá v o ­ la b b i p o lg á ri e lő z m é n y e itő l, a k á r — m é g s o k k a l in k á b b — m in d a ttó l, a m i a p o lg á r­ sá g m ű v é s z e té t m a a p o lg á ri tá r s a d a lm a k b a n fé m je lz i. A m ű v é s z e tb e n , so k m á s f a jta e m b e r i m e g n y ilv á n u lá s h o z h a so n ló a n , n e m k e v é s p é ld á já t ta lá lju k a p o lg á ri és a 79 �sz o c ia lista m a g a ta rtá s , g o n d o lk o d á sm ó d é rin tk e z é s é n e k , ső t, á tfe d é sé n e k . D e e z t az á tm e n e te t is — a m ű v é s z e tb e n , a k á rc s a k m á s u tt — c sa k a k ia la k u ló s z o c ia lista t á r ­ sa d a lm i tu d a t szem szö g éb ő l íté lh e tjü k m eg. A k é p z ő m é sz e tn e k ez az i t t m e g n y ilv á n u ló m a i a k tiv itá s a és a k tiv iz á ló k észség e, a h a n g u la to k -é rz e lm e k fo rm á lá s á n á t a tu d a t r a h a tó e re je , ez a m e g h itt s a szó le g ­ jo b b é rte lm é b e n v e tt te rm é s z e te s m in d e n n a p is á g a az e g y ik s m a ig en fo n to s v o n á s a a k o m p le x e b b tu d a tfo rm á lá s n a k . E g y ik le h e tsé g e s k ö z e líté s a to ta litá s -ig é n y h e z , am i a m ű v é s z e te t v o lta k é p p e n m ű v é s z e tté teszi. A m ű v é s z m a is, m in t m in d ig , is m e rk e d ik a v ilá g g a l, és k ö rü lm é n y e itő l, n e m u to lsó s o rb a n sz ű k e b b k ö rn y e z e té tő l, az ő t k ö r ü l­ v evő tá rs a d a lm i k ö zegtő l függ. h o g y a v a ló sá g b ó l m it közöl. V a n n a k tö rté n e lm i p il­ la n a to k , a m e ly e k ro b b a n á s s z e rű e n in d íth a tjá k a m ű v é s z t a m in d n a g y o b b , m in d t u ­ d a to s a b b a n fe lfo g o tt te lje s sé g re . V a n n a k á tm e n e ti id ő sz a k o k , a m ik o r a n y u g a lm a s a b b sz em lélő d és is le h e tsé g e s k ö z e líté s a te lje ssé g felé, és k é t in te n z ív e b b cso m ó p o n t k ö ­ z ö tt az e rő g y ű jté s, ú j sz in té z is-k e re sé s ú tj á t jelzi. De sem a k o n c e n tr á lt p illa n a to k ­ b a n ,sem az á tm e n e te k id e jé n n e m m o n d o tt és n e m is m o n d h a t le a r r ó l a m ű v ész, h ogy a v a ló s á g o t fo rm á ln i a k a r ja , h o g y n e c sa k m e c h a n ik u s a n k ö z v e títs e ta p a s z ta ­ lá s á t, h a n e m a k tív a n is ré s z tv e g y e n a n n a k a k ö z e g n e k az a la k ítá s á b a n , a m e ly n e k r é ­ szese. E z a tu d a t é s cse le k v ő készség a d ja a m ű a lk o tá s o k n a k a z t az e rő t — m a is, m in t b á rm ik o r a m ű v é s z e ttö rté n e tb e n — , h o g y k ö z ö n sé g e t n e v e lje n e k m a g u k n a k , hogy m o n d a n d ó ju k ré v é n a n é z ő t e m o n d a n iv a ló te r m é k e n y b e fo g a d á s á ra k é p e s k ö zö n ség g é é rle ljé k . R a d n ó ti M ik ló st 1944-ben a k ö v e tk e z ő so ro k ra ih le tte az a k k o r e lh u n y t D ési H u b e r Is tv á n p á ly á já n a k n a g y sz e rű k ü z d e lm e : „ E m b e r vig y ázz, fig y e ld m eg jó l v il á g o d .. . h o rd o z d s z iv e d b e n .. . . és m in d ig tu d d , h o g y m it k e ll te n n e d é rte , h o g y m á s le g y e n ”. A m ű v é s z n e k fele lő ssé g e m ű v é s z -v o ltá b ó l fa k a d , s a ló la se n k i é s sem m i sem m e n th e ti fel. ARADI NÓRA 80 �északmagyarors területi képző­ művészeti kiállítás salgótarjá 1968 április Id. SZABÓ ISTVÁN : Kohász �CZINKE FERENC : Örömkalács ��L Ó R Á N T J Á N O S : F o rm akészítő ��PATAKI JÓZSEF : Öregek KALLÓ LÁSZLÓ: Béke �FARKAS ANDRÁS : Parasztfej �PETŐ JÁNOS : Tizenhét IVÁNYI ÖDÖN : Nyár �RADICS ISTVÁN : Utca SOMOSKŐI ISTVÁN : Gyárrészlet �RÉTI ZOLTÁN : Tengerpart �5. Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/7392203da0e46db49e281d40c3f1c27b.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1968 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1968/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1968 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/0b6542485d6351a056a9893726aeec55.pdf 83d9cfc24b3a667e022e63691705d355 PDF Text Text ��IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT TARTALOM András Endre: Tercinák a békéért Gara János: Bosszú Vihar Béla: Mese a visszatért dalról Jobbágy Károly: E jereváni délelőttben Serfőző Simon: Szívemmel játszó, E földre Erdős István: Stációk Oláh János: Lázadók Tóth Elemér: Colosseum Utassy József: Tüzem, lobogóm! Hann Ferenc: Lány a téren, Buzogány Becsey Tóth György: A blakfélfának dűlő asszonyok Vincze György: A kisörökös 3 6 16 17 18 19 24 25 25 26 27 28 ÉLETÜN K A megújuló Salgótarján (Interjú Magyar Gézával) Berkes József: Cigánytelepek Salgótarjánban Csík Pál: Ifjúságvédelem Tamás Pál: A női foglalkoztatottság Nógrád megyében Nádházi Lajos: A falun élő értelmiségről Kunszabó Ferenc: Lebontják a pusztát 31 33 43 48 55 59 A Z ÉLŐ M AD ÁC H Radó György: Madách-élményeim Kerényi Ferenc: Ú j utakon a Medách-kutatás Németh Antal: Szabó Lőrinc és A z ember tragédiája Szabó Károly: K ét ember tragédiája Szabó József: Arany javításai A z ember tragédiáján Csongrády B éla: Száz éves harc a Tragédiáért 67 68 77 81 90 91 �KÖ RK ÉP A nappalok hű vigyázója (Gondolatok Fábry Zoltán munkásságáról) (Csukly László) Gerelyes Endre: K i vagy Te? — Ábel! 96 (Danyi Gábor) 99 Helikon 1966— 1967. (Fábry Györgyné) 102 Nagy Iván verses naplója (Horváth István) 105 Nógrád felszabadulása (Molnár Pál) 106 Kulturális fórum az ifjúságért (Kálovits Géza) 108 A Nógrád megyei Foto-klubról (Réti Pál) 110 Reprodukciók Kass János illusztrációi a műmellékleten (Foto: Veres Mihály) Koppány György felvételei: borító belső; 15,18, 23, 27. old. Veres Mihály felvételei: címoldal, hátsó borító, melléklet; 35, 42. old. PALÓCFÖLD Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának lapja Megjelenik negyedévenként SZERKESZTŐBIZO TTSÁG Csukly László, Czinke Ferenc, Erdős István, Gordos János, Kerekes László Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor Szerkesztőség: Salgótarján, Megyei Könyvtár K IA D J A a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Vida Edit Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a postahivatalokban Egyes szám ára: 5,— Ft Index: 25 708 �ANDRÁS ENDRE TERCINÁK A BÉKÉÉRT 9. Fájdalmasan a földhóz tartozom, Erős kötés fog, ötven éve immár. Tanulgatom a soros holtakon A példás leckét. Mélység lábaimnál, Fejem fölött a kéklő boltozat Tengere zúg. M iféle nektárt ittál, S miféle mérget, hogy csiszolt szavak Mágusa légy, s hogy méricskéld tünékeny Kincseidet, törékeny sorsodat? Miként a gazda jéggel vert vetésen Megkönnyezi a kipergett szemet — Szívében fájdalom, felleg az égen, Úgy siratom a meddő éveket Ó, mennyi mindent kezdtem s félbehagytam, M it bevégezni többé nem lehet! Fürösszél meg teremtő sugaradban, Hogy új hittel építsem holtomig, S bármily csekélyt is magaménak valljam Szent palotád szép, zászlós tornyait! Részlet 3 �10. Bent didergek, kívül vak áram éget, Jeges szelekkel jő az alkonyat. A lv ó toronyból karmos denevérek Szállnak alá: megannyi gondolat, Megannyi árnyék vetődik szívemre, Féltés felhőzi fáradt arcomat. Anyám miatt, s miattatok, kik messze Éltek, bárhol, aggódó asszonyok. Kulcsoló öleléstek meg ki leste, Ha véretektől kell búcsúznotok? S járjatok bár friss-hantú temetőben, Ahová léptek, élet sarjad ott. De a tűzvész nem kíméli a nőt sem, S gyermekét, apját. Ordas indulat Küldi a gyilkost ölni a felhőtlen Is villámmal támadó ég alatt. Zuhan betonváz, frissen fölrakott fal, S a halottakról tudós férfiak Statisztikát gyártanak hideg aggyal. 11. Társulni vágyom, híd kell, nem kapocs, Földrészeket íveljen át a karja, Széles, erős, napfénytől záporos. Ma még sandán nézünk a túlsó partra, Am int tükörből, ők is vissza ránk. Torz tükör, nem arcunkat mutatja, De harci-jelvénytől feszes ruhánk. Nem elég, ha csak „forró drótok” védik Otthonainkat, el ne árassza láng! 4 �T á v la to t adj, V ilá g ! N e öt-tíz évn yit, Bolygóknak üzen okos gyerm eked. T á vla to t adj, s szép termésünk beérik. M a sivatag, holnap zöld kerteket M osdat a fo ly ó k em ber-vágta medre, S bőség fakad. Reményünk el ne vedd, Lobbantsd szent lángra a terem tő kedvet, M i em berré tett m inket hajdanán, S szólj m ajd reánk: dobjátok el a fe g y v e r t !... Í gy óvd meg fiaidat, föld-anyánk! 12. H ázat-hazát s nem puszta m enedéket, V érben fogan t világunk nem vadon! N e legyünk keselyűk szájában étek, Sem égbe szálló hidrogén-atom . S bár eljő, nem az elmúlás riasztgat (S zívem et hozzá régtől szoktatom), Csupán a m éltatlan halál. V igaszt csak, (H a van vigasz) a teljes élet ád. Anyám , te ily sorsot szántál fiadnak, S lásd, szívében tem etők férge rág. H om o sapiens, kit a messzeségek Csillaga űz, neved ne é rje vád, H ogy fényes elm éd lán gját elfecsérled: A k arj, s teremts egyetlen kultúrát! M á r kovácsolják erős-hitű népek H olnapi rendünk kom m unizm usát M ár kovácsolják. S bárha, mint a holdat, Falkába ugatják csahos kutyák, E m elkedik a fal, s felépü l holnap. 5 �GARA JÁNOS BOSSZÚ Szombat dél volt, nyári forróság, a nap izzón függött a felhőtlen égen és olyan elviselhetetlenül áthevítette az utca kövezetét, hogy a gyárkapun kiáramló emberek egymás árnyékába tapostak, mindez illúzió volt csupán, hiábavaló menekülés a hő­ ség elől A szemközti oldalon a hullámbádogból összerótt büfé csaposa atlétatrikósan verejtékezett kiszáradt pultja mögött, hűs sört ivott volna ő is, de napok óta nem kapott árut, így hát vágyakozva nézett a hömpölygő emberfolyam után, amelynek egy része a lejtős utcán elkanyarodott az öböl felé. — Odanézz Albert, micsoda jó nő! — mondta Hincz az alacsony technológus, amint kiléptek a kapun. — Nem téged vár ez a cica? — Tévedés! — szólt közbe Lakatos, az osztályvezető. — Én rendeltem ide, de egy üveg Kinizsiért átengedem. — Azzal szétlebbentette zsebkendőjét és bedugta a tarkóján az ing alá. A szemközti oldalon a szabadban szerelt portáldaruk árnyékába húzódva piros autó várakozott, lapos, elnyújtott forma, csupa üveg és nikkel csillogás, abla­ kában fiatal napszemüveges nő könyökölt és unottan rágott egy fél citromot. Szűcs Albert megtorpant a járdaszélen, de a mögötte jövők továbbsodorták. — Hétfőn hozom a Kinizsit — intett Lakatos felé, azzal a vállára kapta kis, sportos táskáját és átvágott az úttesten. A két kolléga szembeszegülve az áradattal, megkapaszkodott a járdaszélen. — A feleségednek mit mondjunk? — szólt Szűcs Albert után az osztályvezető. — Vagy hazamegyek, vagy nem! — Szűcs A lbert arcán nyoma se volt a tré­ fának. Megkerülte a kocsit, a túloldalt a járdaszélhez ütögetve kirázta sarujából a homokot és beült a nő mellé. Felpörgött a motor, az autó nekiugrott az enyhén emel­ kedő utcának. Szűcs Albert szerette volna elkerülni ezt a találkozást. Am ikor először halotta, hogy Éles Baba hazatért, hozta a gyerekeket az anyjához, úgy hitte számára már nincs jelentősége a látogatásnak, hiszen mostanában mások is megteszik — talán a légkör változott, amiatt, vagy mert letelt a kritikus tíz év — az utóbbi években keve­ set hallott a lányról, csak annyit, hogy férjhez ment egy belga mérnökhöz és hát gyerekei születtek, ami természetes, végtére is külön vágányon fut már az életük, és ez is megmásíthatatlan. A lakótelep hamar tele lett az Éles Babával kapcsolatos hírekkel. Milyen jól megy neki odakint, gazdag ruhákat visel — itt is, ott is hagyott egy darabot, a régi barátnőknek csak úgy levette, tessék ha tetszik, neked adom — teheti, mert a fé rje menő bányamérnök, meg hogy a gyerekek közül a legidősebb megszólalásig ha­ sonlít az anyjára. A kilencéves Krisztina. A másik kettő is, a kicsik, de a Krisztina 6 �tisztára a Baba! És Szűcs Albertnek akár tetszett, akár nem muszáj volt odafi­ gyelni, mintha rajta kívül nem akadt volna olyan személy, aki tényként fogadja el, hogy közöttük nincs már kapcsolat, hiszen Éles Baba ugyanaz, aki volt, alig változott, s ők Szűcs Alberttel mindig összetartoztak. Akkor is, amikor ez a lakó­ telep még nem állt, csak a patakig kiásott mély gödrök jelezték a körvonalait, s az öreg-telepi árnyas udvarokból figyelték, hogyan emelkednek ki a gödrökből a falak, rakódnak egymásra az emeletek, vagy régebben a barakk-iskola előtt, ahol Éles Baba a nyolcadikat végezte, a közeli villamosmegállónál éppen úgy, mint az öböl­ ben, vagy a környékbeli tánctermekben és mindenütt. Később az elégedettséget felváltotta valami tartózkodás, vagy rosszallás, hiszen Éles Baba alig törődött a gyerekekkel, ott élősködtek az anyja nyakán, ő meg mindig talált valakit, akár több személyt is, akit bevett a kocsijába és szórakozott. A tele­ pieknek ez már nem tetszett. A környéken száguldozó piros autóban szinte mindenki felbukkant azok közül, akik annak idején Szűcs Albertet írígyelték, nagyritkán za­ vart keltettek közöttük, vagy csak szerettek volna zavart kelteni, megki sértették a lehetetlent, esetleg oktalanul, vagy alaptalanul felbukkant közöttük valakinek a neve, amiről csak ketten tudhattak, most mégis ott emlegették az asszony társasagá­ ban, de Éles Baba kihívó magatartását csak Szűcs Albert tudta megfejteni, s akkor úgy határozott, hacsak lehetséges, elkerüli a találkozást. Attól kezdve nemigen járt le a térre. Munka után azonnal hazament, ki se dugta a fejét, a barátok hiába füttyögettek az ablaka alatt; időhúzó módszerrel meg­ javította a villanyvasutat, amit a fiának vett előző karácsonyon, meg más hasznos elfoglaltságot keresett, szinte vadászta az otthoni teendőket, vagy sötétedés után ment haza. Olykor csak üldögélt az üzemi könyvtárban, nézegette a műszaki folyó­ iratokat és igyekezett nem gondolni Éles Babára. Úgy vélte előbb-utóbb letelik az asszony ideje és visszamegy ,aztán minden olyan lesz mint régen. Szűcs Albert felesége megérezte mi rejlik emögött az „otthon-ülés” mögött és igyekezett észrevétlen maradni. Nem óvatosságból, vagy taktikai meggondolások­ ból. Igaz Márta kevéssé volt feltűnő jelenség, de megbízhatóságot és nyugalmat su­ gárzó, s kiegyensúlyozottan éltek, keveset beszéltek de mindent együtt gondoltak. Márta a közeli iskolában tanított, az esti technikumon Szűcs Albertet is tanította, akkor jöttek össze az érettségi banketten, ő beszélte rá a fiút, hogy most már ne hagyja abba a tanulást, és később is sokat segített, amikor összeházasodtak. Tudott Éles Babáról, mindenre emlékezett, amit Szűcs A lbert annak idején elmondott erről az ügyről, hogy amiatt kezdett tanulni, mert szüntelenül a lányra gondolt, aki akkor már nem is írt, miként azt is tudta, hogy amikor lakást kaptak a városban Szűcs Albert nem azért idegeskedett, mert képtelen volt megszokni a szűk és levegőtlen utcákat, a más környezetet, hanem azért ügyeskedett annyit, mert visszahívta ide a lány emlékezete. Együtt lélegzett Szűcs Albert félelm eivel és felismerte, hogy csak azzal segíthet, ha nem avatkozik bele. Akkoriban, amikor Éles Baba elment, éppen csak egy rövid üzenetet hagyott, amelyben Szűcs Albertet maga után hívta, hogy Bécsben találkoznak, várni fogja, többször előfordult, hogy valami különös remegés lepte el a férfi testét. Ilyenkor sírva átkozódótt, rossz gondolatai támadtak, gyilkos indulatok rohanták meg. Első alkalommal abban a félig kész házban, ahol lakást foglaltak maguknak, még parketta sem volt a szobában, a mázolatlan ajtóban üresen várt a zárak helye, de a házakat megrohamozták a környékbeliek, ő sem tehetett mást, ha komolyan gondolta, hogy a 7 �lánnyal tető alá hozzák a dolgot. Így is lekésett és már nem jutott más csak ez a félig kész lakás, nedvesvakolattal, meg a dívánnyal amit a hátán cipelt fel a negye­ dik emeletre, s amikor először került szembe önön elszabadult természetével ezt a díványt csákánnyal apró darabokra hasogatta. Szétvágta a mosdót és kivert két ajtótokot, aztán elmenekült. Máskor meg vonatra kapott, napokon keresztül bujkált a határ közelében, csak éjszaka mert kimozdulni rejtekhelyéről, hason csúszott a hóban meg sárban, csatornákon gázolt át, félig megfagyva bukkantak rá a határ­ őrök, s jóindulatúan azt mondták neki, mi a fenének jött vissza, ha egyszer már á t­ jutott, de ő nem értette csak később, amikor a győri kórházban feküdt, s a láz­ táblára húzott piros vonal átugrott az alumínium tok felső peremén. Azon az őszön szerelt le. Három évet húzott le Nyíregyházán egy műszaki ala­ kulatnál, majdnem a szakmájában dolgozott, szerelő műhelyben, ő meg géplakatos volt, s váratlanul érte őket október elején a leszerelés híre. Készületlenül. Nagyon várták, hogy vége legyen a katonaságnak, de számítottak arra a két hónapra. Kicsit idegenül mozgott aztán idehaza. Benézett a gyárba, szeretettel fogadták, még válo­ gathatott is melyik brigádba akar kerülni, de várt, fizetetlen szabadságot kért ma­ gának. Leginkább ha együtt volt Éles Babával, akkor érezte magát biztonságban. A lány a bölcsész karon a második évét kezdte. Baba hacsak tehette lement hozzá a katonaság alatt, s most is szerelemmel fogadta, de Szűcs Albert igen sokat várakozott az egyetem épülete előtt, vagy ült egy teremben, ahol számára érthetetlen dolgokról beszéltek a gyűlések alatt, de ez nem bonthatta meg kapcsolatuk lénye,­ gét, legfeljebb apró cívódásokhoz vezetett. És később is, amikor az utcán már ropog­ tak a fegyverek egyre csak járt a lány után, óvta a meggondolatlan tettektől, bár alig kapott érte köszönetet. De mindenért kárpótolta, ha egyedül maradhattak. Így történt, hogy napokra beszorultak a Rákóczi úton egy diákszálló épületébe. Mindenféle alakok nyüzsögtek akkor ott. Fegyveresek meg mindenféle emberek. Szűcs Albert letagadta hozzáértését, mint aki életében először lát puskát, s alig tudja a két végét megkülönböztetni, nem zavarta, hogy gyávának gondolhatják, és egyre csak a lány mögött settenkedett. Még a kegyes jóindulat sem háborította fel, amivel tudomásul vették a jelenlétét. A földszinti nagyteremben hevert a burgonya, ame­ rikai vöröskeresztes csomagok hegyei sokasodtak, meg mindenféle más segélyek, minden lakószoba más világot képviselt, más világnézeti árnyalatot, s reggeltől estig üvöltött mindenütt a rádió, hír hírt követett, legendák, rémhírek és reménykedések keltek szárnyra, minden ajtó nyitva állt a kopogtató előtt, s a szoba akár üres volt, aludt benne valaki, vagy éppenséggel szerelmeskedtek odabent, az asztalon az üres pohár mellett mindig lehetett találni egy üveget, amely nem volt üres, és fekhely is akadt akármennyi, takarók és étel, ki se kellett mozdulni. Ebben a bábeli zűr­ zavarban Szűcs Albert talált egy szobát az épület hátsó traktusán, amely annyira elhanyagolt volt, mintha évek óta nem lenne lakója. Egy éjszaka ide bújtak el Éles Babával. Azután foglaltak maguknak lakást. Szűcs Albert a nővérétől kapott kölcsön egy díványt. A hátára borítva cipelte az öreg, meg az új lakótelepen keresztül, föl a ne­ gyedik emeletre. Nagyszerű érzés volt cipelni ezt a díványt. Baba mellette lépkedett, s minduntalan megkérdezte nem nehéz-e. Hangjából gyengédség áradt, féltő aggo­ dalom, tekintete szerelemtől világított, néha az volt az érzése talpára kell dobni a díványt, hogy ott szerelmeskedjenek a téglahalmok, meszesgödrök és más építő­ anyagok között mindenki szeme láttára. A gondolatba egészen belevörösödött. A 8 �lány meg egyre csak mondta: ne pihenjünk, kedves? Kedves. Í gy mondta. Ha meg­ szólalt vagy ezzel kezdte, vagy gyengéden odabiggyesztette a mondandó végére. Ha­ mar bele tanult az asszonyi pózokba, vállvetve lapátolták ki az ablakon a törmelé­ ket, tették rendbe a lakást, kézre adogatta a szerszámokat, melyekkel Szűcs Albert be­ kötötte a lépcsőházi vezetékbe a maguk villanyát, s úgy tűnt, az egyetemről, meg ami ott volt egészen megfeledkezett. Igaz, adódott nehézség is, Éles néni képtelen volt megérteni miért kell összeköltözni abban a féligkész lakásban, mikor még nem házasok, sírdogált is egy keveset, de Szűcs Albert határozottsága minden nehézséget félresöpört. Közrejátszott az is, hogy a fiú úgy járt Élesékhez mint haza, éppen csak nem aludt ott, s ez így ment akkor már évek óta. Szűcs Albertet elragadta a képzelet, és nem ezt a lakást látta, hanem amivé lesz, ha majd helyre áll a rend, jönnek a munkások és befejezik, a környezet sivár­ sága hát nem okozott nehézséget, miként nem vette észre azt sem, hogy Éles Baba engedelmessége nem igazi természetéből fakad, az asszonnyá válás számlájára írta, a beteljesült szerelemmel magyarázta, ezért érte váratlanul a kusza betűkkel írt üzenet a néhány napos boldogság után. „Ha igazán szeretsz, s másként nem lehet, utánam jössz, Bécsben találkozunk, várlak.” Megbeszélték ők ezt a lehetőséget, szóbakerült közöttük, de a diákszállóban is hallhatta eleget. Nem vette komolyan, bármilyen tűzzel magyarázták neki, hogy a lehetőségeket nem lehet büntetlenül kihagyni, ennyivel tartoznak a hivatásuknak. Szűcs Albert mindent elengedett a füle mellett, s magában azt gondolta, az ilyen nehéz időkben éppen arra van szüksége az országnak, hogy a legjobbak, vagy azok, akik ezt tartják magukról, álljanak helyt! Nem menekülni a bajból ész nélkül! K é ­ sőbb aztán elmagyarázta Éles Babának, hogyan gondolja, s úgy tűnt, a lány meghajol érvei előtt. Ült akkor az üzenet fölött, nem akart hinni neki, abban bízott, hogy csak tréfa, vagy a lány meggondolja magát, talan már elindult visszafelé, pillanatokon belül megérkezik, még a kijárási tilalom előtt — de hiába reménykedett. Azután felzör­ gette a szomszédokat, sikertelenül kutatott a lány után. és hát megtalálta a lépcső­ házban a csákányt. Hazamenekült a szüleihez, másnap nem ment munkába, csak ült a rádió mellett és szótlanul hallgatta a végnélkül csordogáló üzeneteket, míg délutánra megérkezett a bizonyosság: Baba üzeni szerencsésen megérkezett és vár — de azután is így ment, egy héten keresztül, kétszer naponta, délelőtt és délután, s Szűcs Albert meg csak ült a rádiókészülék mellett és szívta a cigarettáját, de amikor kiengedték a kór­ házból már nem akarta hallani. Olvasatlanul hagyta a lány leveleit, a borítékok bontatlanul kerültek a tűzbe, nem kegyelmezett a bélyegeknek sem, amelyek Éles Baba útját jelezték Ausztriától Belgiumig, csak egy pillantást vetett a levélre aztán végzett vele, hiába könyörög­ tek a bélyegért a szomszédbeli gyerekek. Később kerülő úton eljutott hozzá a hír, hogy a lány férjhez ment. Éles Baba árulását nem tudta feledni, noha éveken át temetgette magában a történeteket néha álmában rohanták meg az emlékek, de azután megtanult védekezni ez ellen is: elalvás előtt sohasem feküdt a jobb olda­ lára, mert rendszerint ilyenkor, az álom és ébrenlét határán bukkant fel a lány képe, s utána könyörtelenül bejelentkezett az álom is, de ez a felismerés megértette vele, hogy formális csupán, hanyatt fe kszik, vagy a másik oldalára máris kivédte a támadást és akkor megtette az első lépést a tökéletes feledés felé. 9 �Most, amikor Éles Baba tíz év után hazaérkezett látogatóba, Szűcs Albertet megdöbbentette, milyen kevéssé sikerült eltemetni a lány emlékét, noha másként hitte amikor nyugodtan végiggondolta a dolgokat, valójában alig tett valamit, éppen csak elindult az úton, s hajlamosnak érezte magát arra, hogy mindent, ami közben történt afféle közjátéknak vegyen. Ez a lehetőség félelemm el töltötte el, ritka pilla­ natokban a gyengeségével magyarázta, és mindenképpen át akarta vészelni az idő­ szakot Éles Baba távozásáig, amelyet rövidnek hitt. Am ikor Éles Baba mellé beült az autóba félelmetesen egyszerűnek tűnt minden, a döntés lehetősége, ösztönösen bukkant rá miközben átvágott az úttesten és abban fejeződött ki, amit Lakatosnak az osztályvezetőnek válaszolt: vagy hazamegyek, vagy nem. A válaszban benne foglaltatott a várható végeredmény, ha leegyszerű­ sítve is, s a bizonyosság megnyugtatta. Éles Baba szótlanul elindította a kocsit. Nem is nézett rá. Mintha megbeszélték volna, hogy itt fogja várni a gyárkapu előtt, nem is először történt így, mintha nap mint nap így lett volna. Szűcs Albert a hátsó ülésre dobta táskáját, amennyire csak lehetett kinyújtotta a lábát, s miközben a kocsi alá futó utat figyelte, kigom­ bolta az in gét — Pokoli ez a hőség — mondta Éles Baba és bekapcsolta a ventillátort. — T a ­ lán most már hűt valamit. Szűcs Albert végiglopta tekintetét az asszonyon, a pedálokon működő lábától, amelyről lerúgta a cipőt egészen a hajáig. Nem kellett hozzá tárgyilagosság, vagy udvarias jóindulat, hogy felm érje a változás elképesztő csekélységét. Éles Baba külsején alig hagytak nyomot az évek, meg a szülések, egy árnyalattal talán teltebb lett, de mozdulatai ugyanazt a lányos rugalmasságot hordozzák, Szűcs Albert az ujjában érezte a sötét erős szálú haj tapintását, fölismerte a halántékán lüktető, vékony erecskét, a térde fölött a régi sebhelyet, s a szintétikus, tiszta és idegen illa­ tok mögött azt a régit, amelyet nem irthattak ki a rafinált illatszerek, sem a túl­ ápoltság. Közömbös dolgokról beszélgettek, időjárásról, útviszonyokról, az asszony bátor­ ságáról, am ivel nekivágott a majdnem kétezer kilométeres útnak, gyerekekkel meg­ pakolva, igaz Krisztina sokat segített, Krisztina már nagy lány, kilencéves, Krisztina neve minduntalan felbukkant a beszélgetésükben, Krisztináé, aki tisztára az anyja, mindazonáltal hangsúlytalanul pattant szét a gondolatok burka, miközben tempósan rótták az utcákat, nem sétakocsikázásként, hanem mintha határozott cél felé tör­ nének, főútról a mellékutcába kanyarodva, tereken át, hidak alatt, ott keringtek az ismerős környéken, aztán tágult a kör, de a tempó nem csökkent, a szavak mögött várakozás feszült, de Szűcs Albert felismerése csak akkor következett be, amikor a város közepén Éles Baba a járda mellé siklott és megállította a kocsit: az asszony végigvitte azokon a helyeken, ahol valaha megfordultak. A z autó a diákszállóval szemközt fejezte be útját, a kis eszpresszó előtt fékezett, beültek a kirakati üveg­ tábla mögé és nézték az épületet. Éles Baba nevetett, mert fölfedezte Szűcs Albert arcán a megdöbbenést. — Miért bujkálsz előlem? Szűcs A lbert alig észrevehetően megvonta a vállát. A z asszony voltaképpen lel­ tárt csinált neki, rendezte az emlékeit, azért ülnek most itt! Később egyszerű lesz. visszagondolni így, hogy vele is ellenőrizte. 10 �— Nem felelsz? — Szűcs Albert hallgatott. — Egy kicsit megöregedtél — mondta akkor az asszony, és lagy mozdulattal a férfi arcára helyezte a tenyerét — , de igazán alig látszik meg ez a tíz év. Istenem, tíz éve már! Szűcs Albert óvatosan elvonta arcát az asszony tenyeréből, mintha erősen fi­ gyelne odaát valamit. Éles Baba követte a férfi tekintetét. — Bemegyünk? — kérdezte az asszony várakozó arccal. — Minek? — Hát csak úgy, körülnézni. — Felesleges. A portásnak úgysem magyarázhatod meg, m it keresel: — Szomjas vagyok — mondta az asszony nyugtalanul. — Igyunk valamit. — K ét limonádét — fordult hátra Szűcs Albert. Örült, hogy foglalkozhat vala­ m ivel és nem kell Éles Baba arcát figyelnie. — Nem limonádét — mondta az asszony követelően. — Sört, meg valami rövidet. — Kocsival vagy — figyelmeztette a férfi. — Hát aztán! Szomjas vagyok és utálom a limonádét — Jó — mondta Szűcs Albert fölülről. — A m it akarsz. Cseresznyepálinkát ittak és sörrel öblítették le. Később megismételték. A z asz­ szony ragaszkodott a pálinkához, Szűcs Albert nem hitt e szomjúság valódiságában és kétkedő arccal figyelte. Éles Baba megérezte, hogy az első menetet elvesztette, azért ivott, durvábban, miként szükséges lett volna, hogy helyrebillentse önbizalmát. Másként képzelte el a találkozást Am ikor hazaérkezett kegyes jóindulattal gondolt Szűcs Albertre, nagy­ lelkűnek hitte magát azok után, hogy a férfi nem követte, válasz nélkül hagyta a leveleit, pedig ha hívja képes lett volna visszatérni. Igen, határozottan úgy érezte megtette volna érte, most tehát joggal haragudna, számonkérhetné a férfi akkori magatartását .Mindezt részletenként állította össze a hazafelé tartó úton, mindenre nem emlékezhetett pontosan, hiszen azóta annyi idő telt el, mégis nagyon várta a találkozásukat. Örömmel gondolt a lehetőségre, hogy valami felcsillanhat a múltból, amit elveszettnek hitt, vagy nem volt ideje gondolni vele. Várta Szűcs Albert jelentkezését és dühítette, amikor ez napok múltán sem tör­ tént meg. A kezdeményezésre nem volt lehetősége, a helyzete nem engedte, a kör­ nyezete elvárta, hogy tisztességes családanyaként viselkedjen, nem kezdhette azzal, hogy volt szerelme után érdeklődik. Akkor hát miért nem jön? Egyre türelmetle­ nebb lett. Csak nem képzeli, hogy futni fog utána?! Makacsul ragaszkodott elképze­ léséhez, a nagylelkűség pózához, a meglepettség apró sikolyaihoz, a „jé! te még élsz öregfiú, igazán kedves tőled, hogy nem felejtettél el” szerephez — de hiába várako­ z o tt Akkor határozta el, hogy mindenképpen kikényszeríti Szűcs Albertből a kezdeményező lépéseket, ha másként nem, hát fájdalommal dönti le a hallgatás kerí­ tését Mindent tudott róla, apránként érdeklődés nélkül is összeállíthatta magának a képet, és megérezte a távolmaradás védekező jellegét. Am ikor nem tehetett mást, odaállt a gyárkapu elé, s megadta Szűcs Albertnek a választás lehetőségét. Nagyon készült a találkozásra, testileg és lelkileg egyaránt, igénybevett minden eszközt, amivel rendelkezett, amit a hódítás csalhatatlan kellé­ keként reklámoznak a nyugati magazinok, s a tükörbe nézve igazán elégedett lehe­ tett önmagával. Am ikor Szűcs Albert beült mellé, egy kicsit győztesnek érezte magát, már bánta is, hogy ennyire megalázkodott: a férfi arcáról mindent leolvashatott. 11 �A zt is, mennyire fogytán volt Szűcs Albert ereje. Most mégis csatát vesztve ült mel­ lette az espressóban. A férfi közönye kirántotta magabiztossága alól a talajt. Akkor hirtelen a fáradtságáról kezdett panaszkodni, így akart, együttérzést éb­ reszteni, hogy mennyire kifárasztotta ez az egész, de nem csak az utazás, hanem az itteni élet, amitől annyira elszokott, hiszen odahaza Raul, a férje, minden munka alól mentesíti, lesi a gondolatát, nagyszerű fiú, habár valamivel idősebb, itt meg minden az ő nyakába szakadt, a háztartás meg minden, de az anyjának mégis látni kell a gyerekeket, miatta történt az egész, ezt Szűcs Albert is megértheti. A férfi azt gondolta, ha így is van, legalább lesz mit pihenni Éles Babának, amikor hazatér A z asszonyt persze ingerelte a szófukarság, meg Szűcs Albert érzelem nélküli arca, amivel válaszolgatott, mást szeretett volna leolvasni róla, szerelmet, vagy leg­ alább is azt, hogy nem felejtette el, bűnbánatot vagy akármit csak ne ezt a felsőbb­ séget. A férfi képes volt uralkodni vonásain. Éles Baba hiába akarta hallani, miért bujkált előle, minduntalan visszatért erre, a férfi azt válaszolta, hogy egy kicsit sokat ittál, és közben arra gondolt, most kellene távozni, szótlanul fölemelkedve az asztal mellől, nem is nézve vissza, de valami sajnálat támadt benne, így hát maradt. Akkor is közömbösen hallgatott, amikor az asszony közölte vele, hogy hamarosan Argentínába költöznek, Szűcs Albert lehetségesnek érezte, mindez csupán fenyege­ tőzés, noha Éles Baba határozottan állította, hogy Raul birtokot vásárolt odaát, ko­ csit meg hátaslovakat ,ezt mulatságosnak találta, próbálta elképzelni a reggeli séta­ lovaglásokat. Éles Babát a hátaslovon, Raul kiséretében, aki bizonyára kopaszodik, szemüveges és megközelítően ötven éves gyerm ekei körében, akik megfelelő nagyságú pónilovakon követik, nyírott gyepen, kaktuszok között, vagy éppenséggel más buja környezetben, és csak akkor figyelt fel, amikor már az asszony a kelleténél hangosabban beszélt. Néhány pillanatra kizökkent magabiztos nyugalmából. Éles Baba azt mondta, neki elege van ebből az ostoba Európából, itt mindenki a maga igazát hajtogatja közben elpusztítja a másikat, atommal fenyegetőznek, hidrogén­ bombával meg rettegés minden, azt szeretné, ha a gyerekei egészséges környezetben nevelkednek, értük akar élni, számára úgy sincs más! A z asszony akkor már részeg volt, s Szűcs Albert fölismerte a szavai mögött a kölcsönvett gondolatokat, részeg hencegése ingerelte, azt vetette hát oda, ha annyira szívén viseli a gyerekek sorsát lehetőleg titkolja el itteni viselkedését, fontos lenne, hogy ne tudjanak róla semmit, de hiba volt, mert az asszony azonnal fölfedezte sebezhető pontját és magából ki­ vetkőzve sziszegte felé, hogy fütyül arra, amit Szűcs Albert gondol, mindenkivel le­ feküdt, számára csak az volt a fontos, hogy a férfinak fájjon! Akkor Szűcs Albert majdnem megütötte. Már megmozdult a karja, de a keze csak a sörös pohárig jutott el. Éles Baba megrettenve ismerte fel a férfi végletes indulatát és sírni kezdett, mindent visszavont, azt állítota, hogy nem igaz az egész, bár nem részletezte mire érti, később könyörgésre fogta a dolgot, mert látta, hogy kevés hiányzik ahhoz, hogy Szűcs Albert faképnél hagyja. Képtelen lett volna elviselni. Megitták az utolsó sört, amit a pincér eléjük tett, aztán Szűcs Albert fizetett. A kocsihoz támogatta az asszonyt. Nem szívesen ült be mellé, de nem volt más vá ­ lasztása. Kicsit fáradt volt, meg benne is összekeveredett az ital, ennek ellenére meg­ lepően tárgyilagos tudott maradni. Félelme régen szertefoszlott. Higgadtan szem­ lélte az asszony mesterkedéseit. Ismerte Éles Babát, tudta, hogy nála minden lát­ ványosabban megy végbe mintsem szükséges lenne, ha valami elszomorította hát képes volt szívettépő zokogásra, de egyik pillanatról a másikra tudott váltani, m i­ 12 �ként a haragját és a szeretetét is eltúlozta. Nála nem voltak átmenetek, ha bántani akart azonnal sebet ütött, s ugyanígy zuhant a másik végletbe. Éles Baba lépésben vezette a kocsit, szeméből potyogtak a könnyek, csíkokat vonva gondosan kikészített arcára. — Lehet, hogy nem hiszed — szipogta — , de olyan boldog vagyok, hogy itt vagy velem. — M iért ne hinném — válaszolta Szűcs Albert meggyőződés nélkül. Oldalra húzódva figyelte az asszonyt. — Istenem, mit tehetek, ez lett belőlem . .. Muszáj, hogy megérts! Ha valaha szerettél, nem lehetek a számodra közöm bös. .. Elmentem, hát persze, de olyan keveset tudtam mindenről és az egyetemet is abbahagytam, most már hiába fáj ... Most meg ez az Argentína, ha tudnád mennyire gyűlölöm! Gyerekeim vannak, mit teh etek... Persze, te nem ismered őket! Éles Baba rálépett a fékre és megállt az út közepén. Izgatottan kutatni kezdett a kesztyűtartóban. Mögöttük egyre türelmetlenebben sorakoztak a kocsik. — Két lányom van, meg egy fiam. Krisztina a legidősebb. Nézd, itt vannak! Szűcs Albert kezébe nyomta a képet. — Szeretném, ha megismernéd őket — mondta az asszony. — Ugye eljössz? Ez itt Krisztina, látod? — Hirtelen elkapta a férfi elől és csókolgatni kezdte. — Drága nagy lányom! Drága szentem! — Aztán hirtelen megmerevedett. — Szörnyű! Őt szeretem a legjobban, ugye rettenetes! — Induljunk — mondta Szűcs Albert. — I gérd meg, hogy eljössz hozzánk! — Elmegyek — mondta Szűcs Albert. — Mikor? Reggel indulunk vissza! — hadarta Éles Baba megdöbbenve. — Raul két napja vár Bécsben! Táviratozott, de addig nem tudtam elmenni, amíg nem talál­ koztam v e le d . . . — Ha nem indulsz azonnal, szavamra kiszállok a kocsiból! — Jól van kedves, miért vagy ideges? A ttó l kezdve nem beszéltek. Szűcs Albert visszarakta a képeket a kesztyűtartóba. Besötétedett mire a város szélére értek, de Éles Baba nem fordult be a telep felé, hanem a hajógyár irányába kanyarodott. Zajtalanul gurultak a lejtős utcán az öböl felé. — Hova mész? — kérdezte Szűcs Albert. — Fürödni. . . Szörnyen zúg a fejem, talán felfrissülök. Befordultak a műkő üzem mellett, nagyokat huppanva húztak el a bolgár-kerté­ szet szélén. A reflektor ragyogó fénycsóvát lőtt az éjszakába. Aztán egy simára kop­ tatott gyepes térség következett és a kocsi nekilendült. Éles Baba egyre sebesebben vezetett, szinte átrepült a réten, oldalra pillantott, amikor rászaladtak az öböl közepére nyúló földnyelvre, de Szűcs Albertet nem lehetett megfélemlíteni, s akkor közvetlenül az omladékos part közelében fékezett. Szűcs Albertre nevetett és kiugrott a kocsiból. A part szélére szalad. — Nem jössz? — fordul vissza a kocsi felé. — Nem — válaszolta a férfi. A z ablakon keresztül nézett az asszony után. — Ó — sóhajtotta Éles Baba és elengedte a szoknyát, amely a lábainál a földre hullt. Aztán a blúz vitorlázott el a kezéből, majd a fekete csipkéből is kibomlott 13 �lassan gazdag teste, és néhány pillanatig úgy állt ott a gyenge fényben, várakozva nézett a férfi felé, majd belegázolt a vízbe. Pár lépés után visszfordult. — Gyere — hívta szelíden. Szűcs Albert nem mozdult. K ét kézzel kapaszkodott a kocsi oldalába. Nem akarta feladni vezető pozícióját. Biztos volt benne, hogy Éles Baba csak erre vár, szeretné térdre kényszeríteni, s ha csak egy lépést tesz is, menthetetlen. A z asszony szépen megrendezte a dolgot, de átlátott rajta. Egy gyors szeretkezés a gyepen amúgy sem változtatná meg a dolgokat, s Éles Babának is csak azért van szüksége rá, mert nincs más mód arra, hogy bizonyosságot szerezzen; minden úgy van, ahogyan hitte, tehet vele amit akar, itt van, vár rá, akármikor tér vissza csak nyúlni kell érte. A nyugal­ mát venné cserébe, a biztonságát, am ivel végképp túlléphet Éles Baba emlékén, magával vinné Argentínába, akár egy csecsebecsét, vagy suvenirt! Nem. Megvárta míg az asszony begázol a vízbe, csak azután lépett ki a kocsiból. Cigarettára gyúj­ tott. Kezében reszketett a gyufa. Nagyokat szippantva támaszkodott a kocsi oldalához. Várakozás közben kezében hosszú hamut növesztett a cigaretta. Nem látta az asszonyt, de hallotta, hogy messze bent csapkodja a fekete víz tükrét. Aztán egyszer csak a part közelében bukkant fel, kiemelkedett a vízből, melle a víz szinén rin­ gott, aztán előtűnt lágy csípője is. Szűcs Albert közelében mászott ki a vízből. — Miért nem jöttél? Nagyszerű a víz. — Nincs kedvem fürödni. Éles Baba a kocsi csomagtartójából törülközőt húzott elő és kiszámított mozdu­ latokkal dörzsölni kezdte a testét. Szűcs Albert nyugalmat kényszerítve magára moz­ dulatlanul figyelte a különös táncot, amit az asszony lejtett a törülközővel, még ezt is kibírom, gondolta, azután túl vagyok mindenen, tudta csak egy lépést kellene tenni előre, s bizonyosan úgy robbannak össze mint a meteorok, de azután sem moz­ dult, amikor a szerte heverő ruhadarabok egyenként felkerültek az asszonyra. A k ­ kor Éles Baba közelebb húzódott. — Kérek egy cigarettát — mondta fésülködés közben. Szűcs Albert elővette csomagját és az asszony felé nyújtotta, de Éles Baba mutatta, hogy vizes a keze, azt szeretné, ha a férfi rágyújtana helyette. Szűcs A lbert meggyújtotta a cigarettát, az asszony beleszippantott, aztán visszaadta és folytata a fésülködést. — Magadról alig mondtál valamit — mondta, és kutatóan nézett Szűcs Albertre — M it mondjak? Élek. — Hallottam, hogy megnősültél, van egy fiad. Hány éves? — A z idén lesz három. — Rád hasonlít? Szűcs Albert megkönnyebbülten elnevette magát. — Szerintem minden gyerek a szüleire hasonlít, persze ritkán merjük beismerni, hogy a másikból is van benne valami. — Gondolom ez természetes, nem? Édesanyád, hogy van? — Köszönöm szépen, elég gyakran emleget — válaszolta Szűcs A lb e rt — Adhat­ nál neki egy képet a gyerekeidről. A zt mondta, ha találkozom veled feltétlenül kérjek. — Nagyon szívesen. Majd keresek néhányat. — M ár írni akart a fénykép m iatt de lebeszéltem — Szűcs Albert zavartan nevetgélt. — Ostobaság, nem? 14 �— Ostobaság, mi? — Hát hogy egy időben ezzel a fényképpel nyaggatott engem. M ár nem, csak va­ lamikor. A zt képzelte magának, hogy a te nagylányod, a K risztin a. . . szóval, hogy az az ő unokája. — Ő ezt úgy gondolta — folytatta Szűcs A lbert kínlódva — , hogy amikor te elm entél. . . — Értem, értem — vágott szavába az asszony, azzal megkerülte a kocsit és a túloldalon beszállt. Szűcs Albert beszédült az asszony mellé a kocsiba. — A szomszéd utcába, vagy másik városba költözni sem könnyű — folytatta Éles Baba — hát még a világ túlsó felére! Ó, ki tudja visszatérek-e még! A zt hi­ szem a ligh a. .. Szűcs Albert összetörve ült mellette minduntalan kérdezni akart valamit, de az asszony nem hagyott rá időt, aztán már nem is akart kérdezni semmit, csak hallga­ tott, bizonyosan tudta, hogy Éles Baba nem mondaná meg az igazat, bosszúból vagy másért, hogy visszafizessen neki, és holnap reggel elutazik, s neki már soha nem lesz lehetősége, hogy kiderítse, mi az igazság ebben a kérdésben. 15 �VIHAR BÉLA MESE A VISSZATÉRT DALROL Hét éve, száz éve, szívenszúrt hangszerek seregét őrzik a lakatok fegyverek; kihúnytak, mint lángok, a porba taposott szikrázó ütemek, lobogó dallamok; megkövült hallgatás dermed az arcokon, az el nem zenghető vágyódás, fájdalom. Ország, énektelen, a jaj is nesztelen, néma a patak is, ahol dal nem terem, nem hangzik muzsika, tilos a zeneszó, szíveket, sebeket gyógyító, vallató. K i itélt ekképpen, miféle esztelen, botíülű, holtsüket, zsarnok fejedelem? Hajdan egy agg király, bősz parancsa szerint, vértesek, drabantok hurcolták össze mind; halomban hevernek, szólniuk nem szabad, és bennük, mint holtak balladák alszanak; s fonnyadt a szerelem, megsápadt a mező, madár sincs, messze tűnt, csak csend és tem ető... 16 Hét év, vagy száz múltán, történt egy hajnalon, sugárkék hegyekből röppent a fuvalom, selyemlágy szárnyakon keringett, lecsapott, surrantva réteket, rácsokat, ablakot, tetőkön, falakon száguldott már tova, és vele megszólalt egy pásztorfurulya, előbb még sóhajtás, szellővert lehelet, majd harsant valahány: szívenszúrt hangszerek, fölserkent hegedűk, cikkázó citerák pengették, csengették ismét a muzsikát, kitörtek, vonultak, csobogott mind a dal, világot újító pillanataival. Patakok kacagtak, s utcákon, tereken, táncoló fák között madarak, szerelem, emberek ujjongó megtalált hangja száll, túlzengve emléked, holtsüket, vén király. �JOBBÁGY KÁROLY E JEREVÁNI DÉLELŐTTBEN... Most aztán végre elvetődtél oda, ahol még sosem jártál. Idegen ez az ország a téli nap gyenge sugaránál, a rózsaszín káprázat, a lapos-tetejű házak, az emberek, akik szavában nincsen egy hang sem ismerős; lehullt arany nap, lepény kenyerükkel mennek az utcán kiskabátban, (otthon hajnal van, téli sár van) nincs semmi, amihez kötődj, sem beidegzett megszokások, — órákkal korábban kelsz s fekszel — sem olvasók, kik ismert hangod várják és símogatnak biztató szemükkel, sem szerkesztői ösztönök, sem kritikus, ki félrelök, e jereváni délelőttben vedd le megúnt, kopott ruhádat — valami újat vár a század — kezdj el beszélni, olyan tisztán, cicomáktól megszabadultan hogy ne legyen szavadban más, csak a felizzó látomás s a vallomásra eltökéltség . .. Szólalj meg olyan egyszerűen, hogy a ká r ... itt, ezek megértsék. Jereván, 1966. november 14. 2 17 �SERFŐZŐ SIMON SZIVEMMEL JÁTSZÓ E FÖLDRE Szerele m , gyönyörű. Vasat átütő. Szempillán, E földre csak azért kerültem, kicsapva a napra, mert apám egyszer úgy akarta? vasrácson besütő zöld idő. Fényben, kavicsot: kőtüdőt pihegtető szélben pipaccsal, gallyakkal tolakodó az éghez. Te gyönyörű. Földről f ölröpült, forduló dombon, a Napon fákat sarjadzó hatalom. Te gyorsuló lángot lobogó. Űrhajóban: emberalakban a szívet — föl a magasba — kilövő hatalmas harag. Micsoda erő vagy! Belesötétül az éjszaka. A kihaltak mégegyszer belehalnak. Emberpárokat, — hogy beleroppan a mellkas — egymáshoz szorítasz. Te bennem kigyúló. Táncoló. Szívemmel játszó. Verődő véremet a napba fellövő. Csak ki ne hűlj, szerelem, gyönyörű! 18 Megfújjon épp a szél, aztán már mehetek: egy golyó elé majd én is csak jó leszek? �ERDŐS ISTVÁN STÁCIÓK Kedves Magdi! Kinn hull a hó, totyakos vénemberek slattyognak el az ablakom előtt, behúzott nyakkal figyelik a velük szemben haladó csizmás lányok miniszoknyáit, télikabátjait. Kellemetlen szembenézni a tényekkel, de az van, hogy még ezeket az öregembereket is irigylem. Nyugodtak, meg van oldva jövőjük. Én mit mondhatok? Nem vettek fel az egyetemre, s végülis az emberben annyi minden gyanakvás lehet jövő és jelen iránt, csinálnom kellett valamit. A z emberek többsége nevet raj­ tam, mondanám, le vannak hányva, de még Lajosék is hülyéket irkáinak nekem egyegy levélben. Mindenki azt beszélné állítólag, hogy impotens pasas vagyok, ezért menekültem el az élettől, tőled papnövendéknek. Meg azt, hogy futballistának is, do­ bosnak is tehetségtelen vagyok, az az ugyancsak impotens edző rakott be az első csapatba, mert kinézett magának fajtalankodásra, mint ez annyi más jóképű fiatal sráccal előfordul. Dehát neked magyarázom ezeket, aki ott élsz, ahol ezek a büdös ügyek fakadnak ellenem? Négy hónap kellett, hogy legyőzzem magamban a szorongást, az ellenérzése­ ket és levelet írjak neked a szemináriumból. Tudom, te egy pillanatyi rövidzárlat­ nak, egy teljesen váratlan mélyfejesnek tekinted az egész ügyet, amelynek mostmár aki hülye, viselje a következményeit; szüzesség, megtartóztatások meg minden. Nincs igazad, ha így gondolkodol én azt hiszem, tudatosan csináltam mindezt. Nem mintha megszentültem volna szeptembertől, de sokat gondolkodom. Körülbástyáztam magam poros, öreg könyvekkel, hogy a mindennapi tanuláson kívül még tanuljak valamit belőlük, hinni. M ert kimondott célom, hogy ha már benne vagyok a buliban, legyen az ügy komoly, megtanulok hinni. Hinni istenben. Istenben. Ez egyáltalán nem lehe­ tetlen dolog, már hogy az istenbe volna lehetetlen (elnézést!) mikor annyian csinál­ ják az életükben a tömjén szagú papírházakat, anyám is arra hivatkozott mindig az agitációs munkájában, hogy miért akarom én jobban tudni, van isten vagy nincs, mint az elismerten legokosabb emberek az utcánkban, az iskolaigazgató úr, a doktor úr, az ügyvéd úr, az építésvezető mérnök úr, akik minden vasárnap családostul mennek misére. Úgy látom, a srácok körülöttem mind remekül hisznek abban, amit csinálunk, mindegyik elképzelte már, hol fog káplánoskodni, mikorra lesz plébániája, és így tovább. Én meg olyankor, ha ők a jövőről öklendeznek, csak terád tudok gondolni, akármit határozok is el különben kettőnk dolgában. Biztosan tudom, rajzanak körü­ lötted a darazsak, mert jószagú lehetsz ma is. Darling! Sajnálni, nem sajnálsz sem­ mit, mert mindentől eltekintve, ami jó volt, neked is nehéz ember voltam, s végle­ 19 �gesnek nem gondoltál semmit kettőnk között, minden ideiglenes ízű volt. Olyan, amit elfújhat egy akármilyen szél is, olyan is, amelyikkel pedig még lehetne szembe pisilni. Eszemben van gyakran az az este, amikor elültetted bennem a gyanakvást, ott kinn a Sárga tátógatóban, amikor felültél arra a bárszékre, ami aznap érkezett, és körbe pörgetted magad a Totyival, és lobogtattad a hangedlijét, akár egy ülő táncosnő, és ahogy akkor néztél mindenkire, azt nem lehet elfelejteni. A zt mondtam akkor magamban, egy utolsó rongy sem kelleti így magát, mint az én szerelmesem, az tény, hogy akkor úgy be voltál pörögve, hogy elviselted volna, de milyen szíve­ sen, ha nekedront négy-öt felbikásodott férfi, és ott a helyszínen megerőszakol. Már ne haragudj! Meg azt se hidd, hogy azon az estén én úgy rájöttem valamire, ami elindított a papi pálya felé, mint ahogy sokan kiábrándulnak a nőjükből, ha az kimutatja a fogafehérjét. Erről nincs szó, én olyannak fogadtalak el, amilyen voltál. Mindenestől, az érzékeny nyakad is beleszámítva. Nyugodj meg, nem te indítottad el bennem a vágyakozás a végtelen tisztaság iránt. Más. Tegnap este, „egyenruhában” mentünk végig a városon, csoportosan sétáltunk, jött szembe velünk egy kövér, részeg pasas, pont engem szúrt ki magának a csoport­ ból, megállított, megkérdezte, hogy teljesen be vagyok dilizve, hogy amilyen jóképű srác vagyok, a mai világban papnak tanulok, mikor holdrakéták röpködnek az égen, és mikor annyi jó nő van, mint még soha, és hogy ő szeretne engem megmenteni az életnek, a természetes boldogságnak. A többiek körül álltak bennünket, és nekem ebből kifolyólag nagyon szépen szabatosan kellett felelnem az agresszív pali fellé­ pésére, és én levágtam egy olyan szöveget a hitről, a korszerű valláselképzelésekről, nevelésrendszerről, világi konfliktusok ocsmányságáról, hogy mindenkinek leesett az álla. A dagadt fickó csak fülelt, nem értette az idegen szavakat ,hogy transzendens, irracionális, globális, ezeket már itt szedtem magamra én is. Szelíd voltam és kis okos. Szörnyű, hogy ilyesminek is ki van téve az ember ebben a nyomorult város­ ban. Persze, ha négyszemközt vagyunk, kiosztom én úgy azt az embert, hogy egy hétig csak egyirányba tud nézni, akárkicsoda. Ugyanis, amint bemutatkozott, kiderült, hogy igen nagy valaki, KlSZ-atyaúristen, de az is lehet, hogy blöff volt az egész, könyve­ lőhelyettes valamelyik tanyai termelőszövetkezetben. De a lényeget tekintve a foglal­ kozása mit se számít, ezt nem lehet kibírni a civil éleben, az ilyen pasasokat. K övé­ rek, hájfejűek, mindenbe beleütik az orrukat, ugyanakkor semmihez sem értenek, és az emberfia, ha nem akar ráfázni, azt kell csinálja, amit az ilyenfélék diktálnak neki. És miért, milyen alapon, minek a jogán? A zt hinné az ember ,hogy épp ellen­ kezőleg van, de hidd el, ezek a pasasok csak szaporodnak nálunk, mint a gomba. Néha arra gondolok, hogy ezeket mesterséges úton állítja elő nekünk valami ellensé­ ges, imperialista hatalom, hogy szétbomlassza, lezüllessze az országot, és úgy tizen­ kettes szériában becsempészik őket a normális emberek közé vezetőnek, irányítónak. Komolyan. Akkor is, ha te nem értesz egyet velem, mert a jó édesapád is hason­ szőrű káder, kinyilatkoztatom, hogy amíg ilyenek vannak, én legszívesebben kolos­ torba vonulnék, négy fal közé zárkóznék, hogy ne is szívjak velük egy levegőt. Nem akarlak ezzel külön megbántani, dehát ez van kis bogaram. S mivel ma kolostorok nincsenek, én az ahhoz legközelebb eső megoldást választottam. Egyre csak hull a hó. Óriási pelyhekben esik, és én arra gondolok, mi lenne ha egyfolytában negyven napig esne, és úgy betakarna mindent, hogy az emberek nem tudnának kimozdulni házaikból, hivatalaikból, templomaikból, s az elszigetelt kis kö­ zösségekben halálfélelemben fogant nagy kitárulkozásokat lehetne tapasztalni, tra­ 20 �gédiákat, harmonikus feloldódást, meg ilyenket, de mindent őszintén, becsületesen alakítva, becsapás nélkül játszva, mert bizonyos helyzetekben nincs értelme a ha­ zugságnak. Mi ketten például, meg a galeri színe-java a Tátogatóban lennénk beszo­ rulva, a Sárga tátogatóba, és már az ablakok közepéig érne az áthatolhatatlan hó, és a sarki hentes boltjáig két méteres hófalú folyosó vezetne, és semerre más irány­ ba nincs út, és más folyosó nem keresztezi a mi hóutcánkat, és mi ketten megyünk el mindig a kihalt hentesüzletbe virsliért, meg disznósajtért, meg hozunk még, amit csak találunk a srácoknak, magunknak, de mielőtt visszatérnénk a pulton ülve csóko­ lózunk egy kicsit, mert a Tátogatóban mindenki úgy figyel minket, hogy egymás közelébe sem tudunk menni, igazán ragadhatott volna még itt egy-két nő, hogy ne mindenki téged bámulna folyton, és ki tudja meddig lesz ez így, és nem lesz-e még rosszabb is. A srácok arról beszélnek, hogy mint a vízözön volt valaha, ez a rohadt nagy hóesés is az Úr büntetése, mert eltávolodtak tőle az emberek, és tengernyi a bűn, és hogy ezt csak azoknak lehet majd megúszni, akik megtérnek, bűnbocsánatért esedeznek a Mindenhatóhoz, s éppen ezért hagyjuk a zenét, a dobot, a gitárokat, csendben gondolkozzon ki-ki maga felől, arról, mit kell neki bevallani, ha jön a számonkérés, mi meg ketten csak keressük majd egymás tekintetét, mert azért akad egy alkalmas pillanat egy éjszaka, amikor egyedül tudunk maradni, de annak van már talán két hónapja is, és te úgy érzed azóta, csaknem teljes bizonyossággal, anya lettél. Én fantasztikusan boldog vagyok, hogy ez van, mindig szerettem volna tőled egy aranyos kis gyereket, de te értehetetlenül nézel rám, hogy tán meg vagyok bolon­ dulva, hogy azt képzelem, világrahozod ezt a gyereket, m ik or. . . Node, egyáltalán hogy is lehetne erről szó! Csakhát az egyre nagyobb hóban igazán nem lehet nő­ gyógyászt találni, aki ebben az apokaliptikus hangulatú időben hajlandó lenne an­ gyalcsinálásra, és én ennek csak örülök, bár az igen fáj, hogy te hetek óta csak azt lesed, nem áll-e végre el a hóesés, hogy kiszaladhatnál a klinikára egy délelőttre. . . El ne hidd, kis bogaram hogy mindezt most csak úgy a hóesés látványához k i­ találtam; észrevétlenül elkenve az igazat, egy tegnapelőtt éjszakai álmomat írtam le ide neked. Na, mit szólsz, hogy miket nem álmodik az ember még ilyen helyeken is, mikor pedig felszentelt papok kívánnak nyugodalmas jóéjszakát lefekvés előtt. Nem tudom, hogyan ért véget ez az álom, nem emlékszem, de felébredéskor arra gondol­ tam, biztosan azzal szereltél le végülis, nincs lakásunk, és különben is egy római katolikus papnak, vagy papnövendéknek hogyan lehetne gyereke, mikor a pápa egyelőre hallani sem akar a cölibátus eltörléséről. De hagyjuk ezt az egészet. Ha el­ kapnának, hogy ilyen levelet írok, abban a pillanatban kiröpítenének innen, így aztán, ha harag van benned irántam, mást sem kell csinálnod, mint ajánlott levélben beküldeni levelemet a főnökségre. . . Anyám pánikba esne, örök időre levenné rólam a kezét, a telep kitagadna, lám, K roy Péter, még a papi pályán sem feleltél meg, pedig ott manapság igazán alacso­ nyak a követelmények, könyörületből minden szerencsétlen hülyét felvesznek, pappá okítanak. Mehetnék segédmunkásnak, vagy „amatőr” futballistának. Ja, és még do­ bosnak is mehetnék, ha bevenne valamelyik zenekar ilyen káderlappal. Lajosék azt hiszem mégis visszavennének, és elküldenék azt a nagy lapaj Kőszegit vissza az építőiparba. Mert azért azt hiszem, Lajosék mindenek ellenére bírtak engem, s ha­ csak azóta nem történt valami alapvető áformálódás, ma is jószívvel gondolnak rám. Lajossal semmiképpen ne kezdjél ki kis bogaram, mert ő nem az a fiú, akit egy pon­ ton majd le tudsz passzolni, ha jő a királyfi tán!! Hófehér paripán! stb, stb! Ezt 21 �csak úgy tanácsként mondom, de az is lehet, ki tudhatja az igazat, hogy csak ezért a figyelmeztetésért írtam ezt az egész levelet. A tudatalattim tudná megmondani. Arra kérlek, ha írsz nekem, a nagymamáddal címeztesd meg a levelet, és feladó­ nak feltétlenül valami özvegyi hangzású, vagy legalábbis nagynéni hangzású nevet pingáltassál. Ha nem esik nehezedre, írj mindenről, ami engem érdekelhet. Soha el nem múló barátsággal: Kroy Péter. X., 1967. december 28. Kedves Péter! Nem tudom elképzelni, mi ütött beléd, hogy egy ilyen hangú levelet írjál nekem, ezt az ég világon semmi nem indokolhatja. Sem elkeseredett hangulatod, sem az a kapcsolat, ami kettőnk között volt azelőtt. Egész leveled egy végtelenül mesterkélt okoskodás arra, hogy mentsed, mentegessed a hülyeségedet, amelyhez nekem hál­ istennek már régen semmi közöm. A levél személyes vonatkozású részeit kikérem magamnak, a többi hülyeséggel, bár nem érdemli meg a téma, imitt-amott vitat­ kozni merészelnék. Először is az apám! Amennyire te őt ismered, nem lehet okod, hogy így nyilatkozzál róla, azzal még, hogy néhányszor elzavart a lépcsőházból, nem igazolta mindazt, amit te „káder” címen a nyakába varrsz, tudd is meg, annak elle­ nére, hogy funkcionárius, az apám rendes ember, akire neked csak felnézned lehetne. A rról meg egyáltalán nem tehet, hogy egyetemet végezni nem állt módjában, mint ahogy gondolom ezek után már neked sem fog módodban állni. Annak a paceknak, aki séta közben leszólított az utcán, véleményem szerint tel­ jesen igaza volt, az más kérdés, hogy a módszert, ahogy ezt a mondandót közölte veled, nem lehet érintkezési formának elfogadni. Egyszerűen arról van szó, hogy gyáva vagy szembe nézni a küzdelemmel, ami nálunk egy tizennyolc éves emberre vár, akit nem vettek fe l az egyetemre, és kitalálsz egy buta menekülési komplexu­ mot, amelynek alapján az indokolná tettedet, hogy olyan rettenetesen rossz ez a mai világ, hogy annyi a hülye fej, mint még soha. A z tény, hogy statisztikailag nem lehet kimutatni, mikor van több értelmes ember a közéletben, de a te szélsőséges pesszimizmusodat semmi sem indokolja. Te, el sem hiszed, nekem például milyen rendes osztályvezetőm van a vállalatnál, 34 éves, közgazdasági egyetemet végzett, és emberileg is szakmailag is kiemelkedik a gárdából. Ellenpontnak igaz én is mond­ hatnám, hogy ugyanakkor a személyzetis egy nagy bunkó pali, de az már két év múlva nyugdíjba megy, hát nem érdemes rá szót vesztegetni, és lényegében a górék is mindenből kikapcsolják ilyen alapon. Ő a múlt öröksége, de aki azt állítja, hogy ő a jelen, az nemcsak elfogult, hanem hülye is, már megbocsáss! Különben két hete együtt járok ezzel a bizonyos osztályvezetővel, így Lajos barátodhoz mióta te be­ vonultál fekete birodalmadba, alig fűz valami. Köszönünk egymásnak az utcán, és ha összefutunk szombat este a Tátogatóban, fordulunk egyet, azon túl az ég világon semmi. Mióta Robival járok, még azt se csinálja meg, hogy egy jobb asztalt pasz­ szoltatna nekünk a Totyival, elfordítja a fe jé t Totyitól is elhidegültem, biztosan tu­ dod már, hogy elvált a feleségétől, és együtt él azzal a kávéfőző nénivel, aki pedig majd a mamikája lehetne. Rengeteget balhéztak Margóval a kocsi miatt, hogy mint közös szerzeménnyel, mi legyen vele, hogyan osszák meg. A kocsit végülis Totyi használja ,de bírósági úton kötelezték ilyen címen egy bizonyos összeg megfizetésére, 22 �kártalanításra, vagy mire. Margó eleinte kétségbe volt esve, naponta felrohant a Totyi mamájához, csináljon valamit a fiacskájával, aztán belenyugodott a kávés­ néni erőfölényébe, feladta, elvált. A Sárga tátogató sem a régi már, képzeld el kettő­ kor van záróra, és a mostani zenekar indokolttá teszi ezt, mert két óra felé majd el­ alszik az ember az unalomtól. Hát ezek vannak mifelénk, kedves Péter, mialatt te ott, ahol vagy, körülbástyázod magad szent könyvekkel, hogy megtanulj hinni. A z álmodra egyáltalán nem kívánok reagálni, meggyőződésem, hogy csak ki­ találtad, mivel bizonyos régi vitáinkra akartál emlékeztetni. Ezeknek a dolgoknak köztünk, Péter, már rég nincs jelentősége, ezért még mint elvi problémáról, úgy sem érdemes róla vitatkoznunk. Különben én senkitől sem hallottam azt, hogy te azért mentél el papnak, mert impotens lennél, ilyet szerintem nem is beszélnek rólad, csak valamelyik haverod találta ki, hogy ugrasson vele. Közel sem foglalkoznak veled annyit az emberek, mint ahogyan te azt gondolod, és meg kell mondanom, akármilyen kínos ez, én magam sem. Í gy azt ajánlom, Te is inkább azon törd a fejed, hol leszel káplán és mikorra leszel plébános. . . A karrier, az ugye olyan do­ log, amiről érdemes ábrándozni nálatok, de a szerelem? Ostobaság, még emlék szin­ ten is! Kedves Péterem, végezetül azért azt mondom, nem akarlak én a sárga földig ledorongolni, voltak idők, amikor igen klassz srác voltál te, bizony, dehát változnak az idők, változunk valamennyien. Kívánom neked, hogy sikerüljön minden úgy, ahogy eltervezed, és kívánom, hogy ne írígyeld a slattyogó öregembereket, mert azért neked mégiscsak más a helyzeted. Ámbár a jö v ő ...? ! Hát szervusz Péter, úgy gondolom, nincs különösebb értelme, hogy a jövőben is vállald azt a bizonyos kockázatot, ami a te stílusodban írt levelek által ott a pap­ neveldében a fejed felett lóg, mint Damoklész kardja (látod, rám is ragad valami azért a levelező gimnáziumban), hiszen egy-két sértegető levél után úgy sem igen tudnánk miről írni egymásnak. Üdvözöl a levélboríték címzésével megegyezően: Özv. Szentkuthy Ágostonné, nagynéni, született Daragyi Magdolna. Y., 1968. január 12. 23 �OLÁH JÁNOS LÁZADÓK Éjszaka van, áttetsző, sötét szikla már a város. A kinemfaragott szobrok, a föl nem lázadt lázadók nyugalma torz haragvássá növekszik bennem, ajkamat harapnám, vágnám magamat földhöz, de hányódó dacban, futó reszketésben kibomlanak az erdők, fölnyílnak síró évszakok, látom a holdat, meghajszolt lovaim, sovány és borzas állatok félhold alakú harapását. Minden erdőt minden várost elönt a holdfény, a fák között hószínű tinók ballagnak, fél szarvuk mintha a tél kürtje volna, jéggé fagyott, szomorú énekkel vesződöm, megbénít ez a csönd, az öntudat döbbent világossága kővé dermed az arcomon, márványszürke éjben nyugszom fölkoncolva és kiterítve, föl nem lázadt lázadók vonulása a lelkem, s mintha menekülnék, hitetlen, nagy sereg kisér: „minket a várból kitagadtak, s mert emberségünk csak bűn, csak eszköz, megelőzzük egymást, és elfeledjük”, jönnek, akiknek emlékét már csak dőlt keresztek őrzik. és belep a por, amit riongó harcosai az időnek hegyek és tengerek közül is fölkavarnak hozzám napjaim erdejébe. 24 �TÓ TH ELEMÉR COLOSSEUM Szórják a szólamok rendületlenül a port a gyászra, örömre. Szólnak az erőszak harsonái, felrém lik öbleikben a kéj. Arénák gyűjtik a földhözragadt huzatot, pedig milyen sok van bennünk távolságból e szélj árás hatalmas birodalmain túl. UTASSY JÓZSEF TÜZEM, LOBOGÓM! L obog tulipán szoknyád, leng liliomág sálad, szikrás szél fúj s lobot vet hajad is: csupa láng vagy! Élek-halok a fényért, égj hát, gyönyörűm, lángolj! Tüzem, lobogóm vagy már: lobbantsd rám ifjúságom! 25 �HANN FERENC LÁNY A TÉREN Nézem, ahogy áll a téren Csodálkozó szemében ringanak a házak Mögésomfordál az alkony, hajábaszédül a nap Tétován várnak a suhancok valami csodára De ő csak áll, mosolyog, s elfutnak előle az árnyak. BUZOGÁNY 6 2 Feketére ette az idő. Szögein véres lé folyt egy napon. Most lóg a falon némán rozsda falja fel tűri hallga­ tagon. Ám ha mohó kezek szemek csápjai nyúlnak hozzá újra éled virul a vér virága arcán. Lelép a fal biztos váráról s üt újra újra öl. �BECSEY TÓTH GYÖRGY ABLAKFÉLFÁNAK DŰLŐ ASSZONYOK a vacsorát mindig hatkor teszik a tűzre mert akkor indulnak haza a férfiak az asztalra fehér terítő kerül meg tányér a kéményből kihajt a füst és szél riad az ablak négyszögéből áldásként permetez párákkal álmos árnyékuk ki a kőre fazék fütyül s a lombbá lett füstvirágból a szél elvisz egy lengő csokrot az esti mezőre kiváncsi kapu tárulkozik a tapogatózó és távoli meleget cipelő árnyékok előtt óra üt csak állnak és arra gondolnak mind hogy holnap — holnap biztosan jóhírrel jó hírrel és május-ággal köszönt majd be a karcsú délelőtt 27 �VINCZE GYÖRGY A KISÖRÖKÖS Rójuk a szántásokat. A földet belepte a friss hó. Egy-egy nyúlcsapás jelzi csak, no meg itt-ott a szélfútta magaslatokon a rozsvetések gyenge levelei, hogy az élet nem mozdulatlan, csak eltakarja a hó. Rójuk a szántásokat s, kavarognak bennem a régi idők emlékei, amelyek meg­ idézéséhez hangulatos zenét szolgáltat a csizmánk alatt nyikorgó hó. Eddig két faluban fejeztük be a szervezést. Úgy indulunk minden házhoz, mint nagy csatába. Még pedig olyanba, amelyben a végső győzelem biztos. Világos a harc kimenetele, csak azt nem tudni, meddig tart az ütközet Húzzák az időt. Elmagyaráztatják a munkaegységet a háztájit és a közös alapot is. Pedig jobban ismerik mint mi, hiszen amióta elkezdődött a tömeges szervezés, azóta a házaknál a katekizmus mellett tartják az alapszabály-tervezetet, csak éppen többet forgatják, olvassák, vitatják családon belül és a szomszédok is egymás között, mint az imádságos könyveket. Rójuk a szántásokat. Csizmánk alatt nyikorog a fagyos hó, és bánt bennünket a rossz-szájú híresztelés, amely szerint az agitálók minden beszervezett paraszt után „fejpénzt” kapnak. Táskánkban tavalyi avas-szalonna, friss kenyér és vöröshagyma. Jó lenne a meleg étel, de napjában legfeljebb csak egyszer jutunk hozzá. A Dombalji-tanyához vesszük az útat. Eddig háromszor jártunk itt. Csak a kutya fogadott bennünket csaholva. Mindent zárva találtunk. Észrevesz bennünket a kutya és ugat. Összenézünk, csakhogynem káromkodunk. Bizonyára megint nem találunk senkit. .. A z udvar tiszta, rendes. A kutya futkos, ameddig a drótra akasztott karikás lánc engedi. Szerencsénk van! A tornácra ajtó nyílik és kucsmás férfi jelenik meg. K ö­ szöntjük egymást. Nem hivatjuk magunkat, úgy teszünk, mint régi ismerősök, igyek­ szünk minél gyorsabban beljebb kerülni, mert nagyon harapós az idő. — Üljenek le — mondja a férfi. Hangja a gyermek és a felnőtt határán játszik szüntelenül. — A gazda? — kérdezem. — Attól függ? — válaszol kérdéssel. — Hát a gazda? — Pesten van. Szóval Pesten is, meg itt is. — Kétlaki? — Nem. Egy. Könyvelő Pesten ... — Maga a fia? — Nem. Én a kisörökös vagyok. K ihúzza magát a legény, mint valaha leventében volt szokás, ha nagy ember nevét említették. S az idő is valahol akkoriban szakadhatott meg a tanya felett. Tartása büszke, szinte kihívó. Nem ül le, hanem helykén, zsebredugott kézzel hintáztatja magát a konyha tégláján. 28 �— Mióta van itt? — A hetedik tavaszom lesz a következő. — Gyakran hazajár a gazda? — Van úgy, hogy évenként egyszer. Takaruláskor. Megbízik, én meg nem csa­ pom b e ... — Mennyi a föld? — Hat. Elég jó. Két kateszteri alma is közte. — Fiatal m é g . .. — Tizenhét? — kérdez közbe társam. — Tizenkilenc! — mondja kissé sértődötten a legény ,és újból hintáztatja m agát — Asszony van-e már? — kérdezzük mosolyogva. — A háznál nincs. De úgy különben akad. A z ember hol az egyik, hol a másik embert megsajnálja és kisegíti. .. Kamaszos dicsekvéssel történetet mesél, amelynek másik szereplője egy harminc éves meddő asszony. Éve is elm últ hogy először hált vele, s azóta gyakran idejáro­ gat, ha az ura távol van a háztól. Vicces közbeszólások fellazítják az előbbi feszült­ séget. — Hol hagyta abba az iskolát? — kérdezem. — A z ötödiknél. Azaz, hogy azt még kijártam. Akkor hozott ide az apám, aztán Sós úrral megkötötte az egyezséget. . . — M iféle egyezséget? — H á t hogy itt maradok kisörökösnek. — Hogyan van az? — Nem különösebb... Ruha, ellátás és ha meghal Sós úr, az enyém lesz minden. Szóval ebben egyeztek meg. Megalkudtak. Gyorsan m en t. . . A Sós úr apám tenye­ rébe csapott és kész volt. Mereven figyelünk. A tűzhelyen akácrőzse pattog, s mintha ventillátor csap­ kodna, úgy hullámzik felénk a meleg. A legény egyik lábáról a másikra áll, felváltva éppen csak rogyasztja térd eit. . . Meg kell törni ezt a némaságot — Már tájékozódott ugye? — kérdezem. — A szövetkezet ügyében?. . . A z nem érdekel! Azaz, még nem az enyém a föld. A zt vihetik, de engem nem! — Ideges lesz az arca és ügyetlenül cinikus grimaszt erőltet. — Megmondta a Sós úr, hogy én nem rendelkezem. Vele intézzék! — lebiggyeszti szájaszélét, kitárja kezeit, mintha azt mondaná mozdulatával „részemről befejeztem !” Összenézünk. Szemünkben egy a gondolat, „értelmes legény, s ha már az idő itt is felejtette, nekünk nem szabad itt hagyni” . Jóideig tart az érvek csatája. Már-már enyhülni látszik az arca. A mondatok be­ törnek érzéseibe. Mindent felér értelmével, — ez látszik rajta. De a konoksága az olyan, mint a száraz, rögös talaj, amely kipenderíti magából az ekét, vagy megsza­ kadhat állat és gép, mert nem enged, hiába az erőlködés. — Aztán a fiatalság is mind együtt lesz. Nem kell itt egyedül begubózni a ta­ nyán — próbálja így megközelíteni a társam. — Együtt!? Jó nekem így i s . . Eljön a meddő csecses asszony, jobb az, mint a fiatal! — és kacag, vagy legalábbis úgy tesz, mert látni leh et egyre inkább vajúdik. Árad felé a szó. komolyan, bátorítóan. Tizenkilenc év gondolat- és érzésvilágának a „Szent Földnek” istenként imádott gyökereit szaggatjuk! Keserűen, csalódottan 29 �figyel. Tartása nem olyan egyenes, mint volt az imént. És nem is hintáztatja magát a konyha tégláján. Köhint és szavát halkra fogja: — Ide fig y e lje n e k ... A z lenne a kérdésem: baj az, ha magam gazdája akarok lenni? — és bátortalanul lesi válaszunkat. — H át én ezt akarom. Mondja, mondja mindazt, ami ki tudja mióta gyülemlik már benne. Hangja fá j­ dalmasan meg-megcsuklik. Leül. — A paraszt, ha megszületik rögtön arra gondol, mi lesz vele öregségére — maga elé meredten beszéli, mintha nem is nekünk mondaná. — A z apám tanította és neki is az apja mondta í g y . .. A felnőtt, a sokat tapasztalt ember pontosságával beszél, őszintén. Szemei egyre homályosabbak, csak néha néz ránk. A mennyezettől mozgatja tekintetét a földig és vissza. — A két l ó ! . .. — kiált fel, aztán derekából mintha kiesnének a csontok, meg­ görnyed, elfehéredik és a vizespohár után nyúl. A z őszi köd már bele-beleharap reggelenként az almafák lombjába. A nap ré­ szegen kóborol. Rozsdásodnak és lassú méltósággal, szállingózva alá hullanak a pirosló jonathán fák levelei. Csupaszra vetkőznek a fák. Fiatalok szedik a gyümölcsöt. A kisörökös most ér ide a kocsival. Hajt a legény a fák között. M egállítja lovait a teli ládarengetegnél, s aztán le­ ugrik a kocsiról. Rakodni kezd. Gyűlnek a ládák egymás tetején. Am ikor indulni akar az almával megrakott szekérrel, közelebb lépek és ráköszönök. Ő is köszönt és emlékei között keresgél, nem ismer meg nyomban. Csak néz, szólni nem tud. Bizo­ nyára arra gondol „a fenéből is került ide ez az ember annyi év után?” Jó szándékkal, mosolyogva kérdezem: — Hát a csecses asszony? Fülig pirul, de feltalálja magát. — Elmúlt az is, együtt a cseléd élettel! — M ifélével? — Hát a kisörökösséggel! — Úgy mondja, mint évtizedek sejtelmességébe bur­ kolózott emléket. Fogja a ládákat és még pakol a megrakott szekérre ezzel is jelzi, nem érdeklik már azok a dolgok, „miért kell ilyesmiről beszélni?!” Felül a bakra és visszapillantva kacsint: — Szép mi? Mind exportképes! — Ostorával az almaszedő lányok felé mutat, — azok is exportképesek, de őket megtartjuk! Halk szóval indítja a lovakat. Leheletfinom átlátszó por követi a kocsit, Lassan hajt, hogy az alma ne törődjön. 30 �ÉLETÜNK A MEGÚJULÓ SALGÓTARJÁN INTERJÚ MAGYAR GÉZÁVAL KÉRDÉS: Az olvasókat nem csupán véleménye, nézetei érdeklik, hanem személye is Beszéljen önmagáról, munkásságáról! M. G.: Tervezői munkásságom 1954-ben, egyetemi tanulmányaim elvégzése után kez­ dődött. Budapesten, Szolnokon, Kecskeméten valósultak meg terveim: lakóházak, iskolák, üzletek. Számos építészeti tervpályázaton vettem részt eredményesen. 1963-ban főként az iskola-tervezés területén elért eredményeimért az Y b l-d íjjal tüntettek ki. Salgótarjáni munkámat 1962-ben kezdtem el, és azóta folyamatosan, szinte kizárólag a város átépítésének terveivel foglalkozom. Az eddig eltelt idő alatt felépült a varosközpont, korszerű lakóépületeivel a régi ela­ vult házak helyén. Üzemel a tizenhat tantermes modern és korszerű gimnázium, va­ lamint az általános iskola. Salgótarján város átépítésénél kifejtett eddigi munkásságomért 1967. november 7-én nagy megtisztelés ért, a „Munka Érdemrend” ezüst fokozatával tüntettek ki. KÉRDÉS: Véleménye szerint van-e különös jelentősége, tanulsága a Salgótarjáni vá­ rosépítésnek a hazai és a külföldi várostervezési, városépítési, építőművészeti gya­ korlatot, elveket tekintve? M. G.: A salgótarjáni városrekonstrukciónak igen nagy jelentősége van. Hazai v i­ szonylatban egyedülálló, külföldi gyakorlatban elég ritka, hogy az élő, de elavult várost legmodernebb városépítési elvek alapján teljesen újjáépítsék. A z ilyen munka végtelenül bonyolult és összetett problémákat jelent, nemcsak az építész, de a város vezetői számára is. Ezt a sokrétű feladatot csak minden tekintetben összehangolt és együttes munkával lehet megoldani. Salgótarján erre az együttműködésre kitűnő példát mutat. KÉRDÉS: Milyen korszerű építészeti igények követése érzékelhető, illetve mutatható ki a Salgótarjánban megvalósult köz- és lakóépületek esetében? M. G.: A z épület tervezések területén kimutathatók azok a korszerű építészeti igé­ nyek, melyek a belső tartalom, a tiszta szerkezet és az esztétikai igényesség hármas egységét tükrözik. A beton, mint korszerű építési anyag, jelentkezik valamennyi megvalósult épületnél, és a városkép teljes egységét hozza létre, annak ellenére, hogy különböző rendeltetésű épületek sorakoznak egymás mellett. 31 �KÉRDÉS: Milyen mértékben és irányban befolyásolja a várostervezést és városépí­ tést esetünkben a természeti környezet és a megmaradó régebbi városrészek, épüle­ tek jellege? M. G.: Előbb vagy utóbb minden város rá fog kényszerülni arra, hogy elavult város­ részeit újjáépítse. A z eddig szokásos gyakorlat szerint ezt a feladatot megkerülve a városok szélein építkeztek, s úgynevezett alvó, illetve bolygó városokat hoztak létre. Ezeknek, az így létrejött lakótelepeknek számos problémái jelentkeztek, melyeket éppen napjainkban vitatnak legtöbbet, mert a régi város tovább él, és állandó von­ zást gyakorol ezekre a lakótelepekre, amelyeknél éppen a városiasság igénye hiány­ zik. A régi városrészek azonban a fokozott mértékű elöregedésük miatt nem tudnak eleget tenni a modern élet által megkívánt követelményeknek, és így szükségképpen el fog következni újjáépítésük. Salgótarján város esetében azok a kényszerítő körülmények, amelyek a város dom­ borzati viszonyaiból, valamint a város avultságából adódtak, helyesen befolyásolták azt az elhatározást, hogy a városközpont, illetve az egész város újjáépítését meg kell kezdeni. A z eddig elért eredmények igazolják azokat a tervezési elképzeléseket, hogy a régi városrészek újjáépítésével termtett korszerű környezetből nem hiányzik a vá­ rosi érzet. KÉRDÉS: Hogyan kívánják kielégíteni azokat az egyéni és társadalmi igényeket, amelyek egy modern, és korszerű város vonatkozásában figyelembe veendők? M. G.: Azokat az egyéni és társadalmi igényeket, amelyeket a korszerű lakás. a kul­ turált szórakozás, az oktatás, a kereskedelem, a közlekedés és a pihenés területén ki kell elégíteni egy korszerű városnak, az újjáépített Salgótarjánban a lehetőségekhez képest maximális igényességgel fokozatosan megvalósítjuk. KÉRDÉS: Melyek azok a legfontosabb problémák, amelyeket Salgótarján építésének további folytatása során meg kell oldani? M. G.: Salgótarján város szerkezetének alapvető lényege, s egyben fő problémája az, hogy hegyek közé szorított völgyben helyezkedik el, és így szükségszerűen a vasút és a közút a város középpontját kettéosztja. A várostervezés legfontosabb feladata az így kettéosztott rész építészeti és funkcionális egységének létrehozása. Ennek az első lépése a vasút emeléssel együtt megvalósuló gyalogos és közúti aluljárók építése még ebben az ötéves tervben. Magasépítési vonatkozásban a főtér déli hangsúlyos lezárását a garzonházak tizenöt és tizennyolc emeletes épületegyüttese oldja meg amely a Pécskő és Rákóczi út ke­ reszteződésében fog felépülni. A déli forgalmi csomópont, a Rákóczi út- és a vasút által határolt terület újjáépítése is ebben az ötéves tervidőszakban fog megvalósulni. Itt nyer elhelyezést az új filmszínház, a város kiállítási csarnoka, valamint múzeu­ ma, továbbá üzletek és irodák. A további feladatok közé tartozik még a gimnázium mellett létrehozandó kollégium és zeneiskola, amelyek így egy középfokú oktatási egységet alkotnak majd. közel a város szivéhez, a forgalmi csomópontokhoz, és ennek ellenére mégis zöld környezet­ ben. A z Arany János utcai terület újjáépítése folyamatban van, épül az a két középmagas lakóház, amely háromszázharmínc lakást fog adni a városnak, garázsokkal és kor­ szerű gyermekorvosi rendelővel. Ennek folytatásaképpen tervezés alatt áll az a tizen­ egy szintes toronyház is, amelyről a Pécskő dombra vezető út mentén tíz darab fog épülni. 37 �A VÁROS Hasonlóan az olasz renesza nsz városállamokhoz, most a mecé­ nás, a művészetet igénylő, magához vonzó s m agából kitermelő — egy olyan város, ahol az érkezőt az első benyomás, a kibon­ takozó nagyszerű építészeti egység és a táj elemi ereje fogadja és igézi meg. Salgótarján a legszebb itáliai város- és térélm é­ nyek nagylélegzetű együttesével ajándékozza meg az utast. Ez a benyomás fokozódik, ha a multat és a fejlődés lehetőségeit számbavesszük és a látvány érzéki öröme mögött az erőfeszítést, az akaratot és a célt megismertük. A kibontakozó keret befogad ja, önmaga hatását sokszorozza, visszhangozva erősíti fel és ebben a környezetben hitele van a kimondott szónak — megvalósult realitás, beton és üveg arany­ alapjáról röppen fel. Madách neve így, itt, már nem utópia, de megújulás, valóság: s a gyötrő magány, a sztregovai sors tragikuma s a rettegés, talán egy pillanatra kilobban, a rend, az arányok együttesének örömet adó párbeszédek oltalmában. A tér, a három oldalról körülfogott szürke és kvadratikus rend, ahol egy optimista falanszter kórusa zeng hatalmas nemet a g o ­ noszra, gyönyörű fényes csengő igent a szépre, jóra, igazra, a l­ kotóra, szeretőre és szeretettre s az alkotásra magára, mert csak az alkotás lehet az igaz, a megváltó, a sárból, füstből kiemelő, az IGAZSÁG. S a felvillanó látomás megidézője, a gyorsan változó felhők d e ­ rékszögbe s mértani rendbe törő sürgésben, fel-felgyullad az őszi napsugárban, gyanútlanul és magabiztosan emelkedik ki a völgyből, nekikönyökölve a dombnak, otthonosan és nyugodtan ragyogtatva üveg átlátszó palástját, kitárva vérkeringését s lé le g ­ zését, magányosan, csoportosan ki-be lüktető ritmusát. KASS JÁNOS ����BERKES JÓZSEF CIGÁNYTELEPEK SALGÓTARJÁN A salgótarjáni városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1967. október 2-án tartott ülesén rendkívül fontos napirendet tárgyalt: „ A Pécskő úti és az Ujaknai cigánytelepek helyzete és felszámolásuk lehetőségei” címmel. E napirend előkészítéseként már hónapokkal korábban széleskörű vizsgálatok kezdődtek a telepen élő családok helyzetének feltárására. Tömegszervezeti aktivisták, hivatalos államigazgatási dolgozók, szülői munkaközösségi tagok, óvónők és egészségügyi dolgozók vizsgálták és elemezték sokoldalúan e telepek helyzetét. Az előkészítés során készült körnnyezettanulmányok adatai, a családlátogatások során szerzett tapasztalatok lehetővé tették, hogy egy sokoldalú, elemző, szinte szociológiai tanulmány szintjen kapjanak a témával foglalkozó politikai és állami szervek képet a telepek helyzetéről. Milyen kép fogadja a szemlélődőt a Pécskő úti telepen? A városközpont bontakozó körvonalai, a szinte hónapról-hónapra változó városkép büsz­ keséggel tölt el valamennyi városát szerető tarjáni embert és egyre növekszik azoknak a száma, akik gondot és fáradságot vállalva munkálkodnak egyre szépülő városunk fej­ lesztésén. A központból, szélei felé irányuló városrendezés egyre szembetűnőbb kontrasztokat hoz létre. Ezek közé tartozik a Pécskő úton kialakuló új lakótelep és a tőszomszédságában meghúzódó település. Kilencszintes, összkomfortos bérházak és kunyhók. Jólöltözött, jól­ táplált apróságok és felnőttek — maszatos, hiányos öltözetű gyermekek, szemétben turkáló anyókák. Neonfény és petróleum lámpa. Egyszóval; az ellentmondások rettenetes valósága tárul a szemlélődő elé. Ez a Pécskő út végén meghúzódó cigánytelep. Cigánytelep? Igen, de nem a falu széli vertfalas viskókból, vagy földbevájt barlanglakásokból, sátortáborból, vagy cirkuszoskocsikból áll e telep. Kulturáltabbak a körülmények: málós fehér homokkő a házak alapja, vertfal, vagy vályog a tákolmány oldala, a teteje bitumenes hordók lemezeivel, kátránypapírral, poltári cseréppel és ki tudja még mivel van fedve és micsoda színorgia: püspöklilára, citromsárgára, ciklámenre és nehéz lenne számba venni még milyen színekre van pingálva a nyomortanyák látható oldala. Aki tehette már régen elmenekült innen. Elűzte a környezet és mindenek előtt emberi méltósága. De a távozók helyébe újak jöttek, helyből és messze vidékekről. Í gy a telep lakóinak száma szinte napról -napra emelkedik. Századunk urbanizálódási folyamata itt is, ilyen viszonyok között is materiálisan mérhető. E szörnyű keretek feszítenek és egyre jobban, egyre sürgetőbben beavatkozást kívánnak. A városközpont eddig végbement átépítése során a városrendezés megoldotta a Pécskő utcai lakótelep átépítését. Nem akármilyen módon, nem valamiféle kompromisszumos megoldással, hanem nagyvonalúan, szinte mindent elsöpört ami régi, válogatás nélkül. Eltűnt a Gábor Áron út környéki lakótelep-rész (sokan talán már nem is emlékeznek erre az utcára): iskolástól, volt katolikus köröstől, rozoga lakóépületeivel. Nincs meg az alsó gyógyszertár környéki lakótelep. Eltűntek a régi sikátorok, a zsúfolt tömegudvarok onnan is. Nem sajnáltuk a még valemire való régi gyógyszertárat, hentesboltot, mert tudtuk és bizonyítottuk, hogy érdemes áldozatot hozni az újért. Ez történt a Pécskő út É-i olda­ lának egy részével is. De ez történt a Somlyó út lakóépületeivel és középületeivel is. Szalámi módjára szabdaltuk a régit, hogy szállást csináljunk az újnak és mindig hozzá­ kanyarítottunk, hogy eltüntessük a nyomortanyákat, feledtessük a múltat és tegyük szebbé, jobbá a mát és a holnapot. Ebben a nagyméretű helycsinálásban volt aki jól járt, volt aki nagyon jól járt, de rosszul nem járt senki. Kártalanítottuk a tulajdonost és lakást adtunk, újat vagy viseltet, de egytől-egyik jobbat, összehasonlíthatatlanul egészségesebbet, komfortosabbat, mint amiből kiköltöztettük. Ezt tettük a közületekkel is és mindenkivel, akit eddig érintett a városrendezés. 3 33 �A megindult városfejlesztés következtében egyre több „magyar" család kapott a város­ központban lévő egészségtelen lakások helyett új otthont s az így felszabadult városköz­ ponti, bár egészségtelen, de a putrival szemben emberibb lakásokba több cigánycsalád került. Igy a jelenlegi „Karancs” szálló, Főtéri központ, sajtószékház, Pécskő úti új városrész, helyéről mintegy 60 cigánycsaládot helyezett egészséges viszonyok közé a városrendezés. Hasonló sorsra jutottak a Winter-udvari (Régiposta úti) családok is. A végbement városfejlesztés bizonyos áttelepítési szisztémákat is kialakított. Míg 1937—53 években az egészségtelen, zárt cigánytelepek felszámolását akként képzeltük el, hogy valahol a város külső részén, talán Károlyaknán, Idegérben, vagy Eperjes telepen egy modernebb, mégis zárt telepet hozzunk létre — a városközpont átépítése során áttelepítésre kerül cigánycsaládok elhelyezésénél már a „szétszórás” — az asszimiláció bizonyos feltételei biztosításának elvét alkalmaztuk. Kialakult az „egy lépcsőház — egy cigánycsalád” gyakorlata. Igaz, hogy e gyakorlat megvalósítása egyáltalán nem egyszerű és nem egyértelmű. Igaz. hogy az áttelepített cigánycsaládok csaknem fele az átköltözés után rosszabb minőségűre cserélte le a kapott bérházi lakást és e cserének az esetek nagy ré­ szében anyagi természetű okai voltak. Igaz az is, hogy jogos és jogtalan idegenkedés tapasztalható az áttelepítésre került cigányokkal szemben. Az általános jellemző mégis az, hogy az áttelepítettek jelentős része viszonylag gyorsan asszimilálódott, hogy az átköltö­ zéssel együtt bútor és ruhacseréket hajtottak e családok végre, mintegy jelezve, ők is elindullak a fejlődés útján. De most megállt a rendezés a Pécskő utcában. Egyfelől meg folyik, mégpedig a kuvi­ csosi részről, a Pécskő út K-i végétől, ahol kertes családi házak emelkednek a korábbi szántóföldek és legelők helyén. Körül van véve a Pécskő utcai cigánydomb. Be van kerítve. Nincs kiút? Nyugat felöl a toronyházak néznek íarkasszemet a vályogviskókkal, keletről a hónapról-hónapra sza­ porodó kertes családi házak, északról a kis Pécskődomb, délről a rendezett József Attila úti település. Két okból állott meg a rendezés: egyfelől azért, mert a cigánytelep helyén több a lakás s főleg több a család, mint amennyi a helyére kerülhetne, és éppen ezért nem lehet vál­ lalni a szanálási áldozatot a lakásépítési beruházás terhére, — másfelől azért, mert a cigánytelep topográfiai viszonyai miatt a beépítés még akkor is drága lenne, ha semmi­ féle épület nem lenne a helyén. De ez az utóbbi érv csak úgy és annyiban igaz, amenynyiben „csak” a jelenlegi cigánytelep helyét vizsgáljuk és nem tesszük hozzá az egész kis-Pécskő dombot, mint komplex építési területet. Az is igaz, hogy a kis-Pécskő domb beépítése nem közeljövő — vagyis 3-8 év — feladatai közé tartozik s éppen ezért külön kell választani e két témát. Ujaknán sem különb a helyzet. Az amfiteatrum-szerű völgvkatlanba beszorult kalyiba tömeg inkább hasonlít egy középkorban játszódó tragédia díszletére, mintsem az egész­ séges kertes családi házas övezet szomszédságára. E telep felszámolását sem lehet város­ rendezési forrásokból megoldani. A nagyszerű környezetbe tervezett sporttelep építése többek között éppen a szanálási konzekvenciák miatt vált irreálissá. De ez a telep sem hagyható így és nemcsak esztétikai okok miatt nem maradhat így, hanem egyszerűen a végtelenül embertelen viszonyok miatt, amelyek a telepen uralkodnak. NÉPESSÉG, C S A LÁ D N A G YS Á G , N É PM O ZG A LO M Statisztikai adatok szerint az ország területén élő cigányszármazású személyek száma meghaladja a negyedmilliót. Ez a lakosság több mint 2 %-a. Salgótarján város területén napjainkban közel 1200 főre tehető a cigányszármazású személyek száma, amely a mai 36.000 fős városi népesség 3,33 %-a. Az 1960. január 1-től (népszámlálástol 1966. december 31-ig) 4674 fővel szaporodott a város lakossága. E növekedésből 967 fő természetes szapo­ rodásból, 3707 fő a bevándorlási különbözetből tevődik össze. A cigánytelepek népességének fejlődése elsősorban természetes szaporodásból származik. A város területén élő 1200 cigányszármazású lakosból 636 fő, vagyis 53 %-a, több mint a fele összefüggő településeken; a Pécskő utca végén és az Újaknán él. E 636 fő a két te­ lepen összesen 149 szobában helyezkedik el. Vagyis a két telepen az egy szobára jutó lak­ sűrűség 4,27 fő/szoba, szemben az egész városra eső 2,96 fő, szoba laksűrűséggel, és lényegesen magasabb, több mint az egyszerese a Pécskő úti telepen lakó, nem cigány származású 34 �lakosságra jellemző 2,03 fő szoba laksűrűségnek. Még súlyosabb a helyzet a részletek vizsgálatánál. Kiderül, hogy a Pécskő úti telepen élő cigánycsaládok közel egyharmada egyetlen helyiségből álló „lakás”-ban él, 58 % -a az egyszoba-konyhás, és csupán 13 %-a kettő- háromszobás lakásban. A rendkívüli zsúfoltságot, a tömegszállás jelleget a legjobban bizonyítja, hogy a Pécskő úti lakótelepen lévő olyan 33 helyiségben, amelyhez semmiféle mellékhelyiség nem tar­ tozik, ahol a főzést, mosást, pihenést, szórakozást, az iskoláskorú gyermekeknek a felké­ szülést kell elvégezniük — egyetlen helyiségben három család szorong, három helyiségben 2-2 család van összezsúfolva és „csak” 29 olyan helyiség van, melyben egy-egy család él. Három olyan helyiség van, amelyben 10, illetve 10-nél több személy tartózkodik. Az egy helyiségre jutó laksűrűség: 4,9 fő. Hasonló a helyzet Újaknán is. Az ilyen körülmények között elő családoktól egyszerűen képtelenség elvárni a minimális hygéniát, a rendszeres tisztálkodást, a lakás rendben tar­ tását. Elképzelhetetlen, hogy egy ilyen lakásban élő üzemi dolgozó pihenni tudjon, hogy egy ilyen lakásban élő iskolás gyermek egyszerűen kézbe tudja venni a tankönyvet és a füzetet. Ilyen körülmények között a szexuális élet majdnem őskori állapotok között zajlik. Tele van a város csavargó, szemtelenkedő, szurtos cigánygyerekkel. De hát egyáltalán van ezeknek a gyermekeknek otthonuk? Mi tartja ezeket a gyermekeket otthon? Az anya örül, ha jön a tavasz és „kicsaphatja” őket az utcára, hogy ne zavarják otthoni munká­ jában. Es egyáltalán mit tanulnak, mit látnak otthon? Csoportokba, bandákba tömörülve járják az utcát, az erdőt, a várost, az építkezéseket, megannyi bosszúságot okozva. A serdülőknél, különösen a felnőtt fiataloknál már más a helyzet. Különösen azoknál, akik dolgoznak. És igen kevés azoknak a száma, akik munkaképes korúak, mégsem vállalnak munkát. Ezek a fiatalok sem érzik magukat jól otthon, a telepen. A munka után hazatérnek, hogy letisztálkodjanak, átöltözzenek és utána irány a város, mármint a tele­ pen kívüli város és megy ki-ki a saját érdeklődési körének megfelelő szórakozásra. Egy a lényeg: ne legyenek otthon. Aztán valamikor a késő éjjeli órákban hazatérnek „szállás­ helyeikre” . Ez a sajátos életfelfogás a párválasztásban is kifejezésre jut. Rendkívül fia­ 35 �talon (15-18 éves korban) kötnek házasságot, fiatalon válnak többgyermekes szülőkké. Az életritmus a fiatal, gyermekes pároknál alapvetően nem változik. A gyermekek gondozá­ sát, ha van, ellátja a nagyszülő és esténként — éjszakánként azután a fiatal pár együtt keresi fel a város szórakozó helyeit. A telep állandó lakói az öregek. Ők nappal járják a várost, különösen a piacot, az erdőt. Ők a család anyagbeszerzői. Ez a családon belüli munkamegosztás rendje. Különös, egzotikus élet? Valamiféle faji életritmus ez? Nem. Nem erről van szó. E telep lakói közül évről-évre többen kitörnek a »rezervátumból«, azok, akik megelégelték az ilyenfajta életet. Lakást építenek, vagy vásárolnak, vagy kikönyörögnek, messze a telep­ től és csak nagyon ritkán járnak vissza rokont látogatni. Az ittmaradók javarésze sem érzi jól magát, csak még nem tud — egyrészük önhibájá­ ból nem akar — elszakadni a teleptől. Egyrészük saját erejéből nem is lesz képes a vál­ toztatásra, társadalmi segítségre van szükség. A roskadozó-omladozó telep a társadalomban végbemenő biológiai fejlődéssel ellentétes állapotokat takar. Általános jelenség, hogy kitolódott az életkor határa. Magyarországon 1963. december 31-én a népesség 15%-a 60 éven felüli. Nógrád megyében az arány: 15%. Ezzel szemben a Pécskő úti telepen élő 560 cigány közül mindössze 43, vagyis a telep lakóinak csupán 7,6%-a 60 éven felüli. Ugyanakkor a telep lakóinak 52%-a 20 éven aluli, az országos 31,7%-kal és a megyei 31,9%-kal szemben. Egyfelől: egészséges szaporodás, másfelől: korai halál. FO G LA LK O Z T A T O T T S Á G — JÖVEDELEMMEGOSZLÁS A Pécskő úti telepen élő cigánycsaládok közül 15 családfőnek nincs foglalkozása. Nyug­ díjas 28 családfő, vagyis a 115 családfő 24,3%-a. E két szám egybevetése azt jelenti, hogy e telep családfőinek 37,3%-a nem végez termelő munkát. Üzemekben dolgozik összesen 61 fő, vagyis ,a családfők 53%-a. Kevés az üzemekben dol­ gozó szakmunkások száma, mindössze 10 fő. Oka mindenekelőtt az alacsony iskolai vég­ zettség, ami akadálya a szakmunkás képzésnek. Az Újaknai telepen még súlyosabb a helyzet, E telepen a családfők 33%-a, vagyis a 18 családfőből 6 személy foglalkozás nélküli. Ezek a személyek — családok — még ma is há­ zalásból, kupeckodásból, esetleg alkalmi munkából élnek. Egyes családok még ma is jár­ ják az ország településeit, sok esetben több hónapon át távol vanak Salgótarjántól. E telepről összesen 2 családfő végez üzemi munkát a salgótarjáni öblösüveggyárban. A cigány munkakeresők jórésze a munkaközvetítési lehetőséget csak alibi megszerzésére használja. A közvetítő irodában való megjelenés igazolását ugyanis a közveszélyes munka­ kerülés vádjának elhárítására használják fel. A Pécskő úti telepről 13 férfi és 36 nő kéri elhelyezését. A jelentkezők közül 7 nő és 3 férfi 16 éven aluli, vagyis túlkoros és emiatt nem tudja befejezni általános iskolai tanulmányait, így inkább munkát vállalna, vagy — és ez a kevesebb — befejezte az általános iskolai tanulmányait és munkát kér. Jellemző, hogy a 36 munkára jelentkezett nő közül egyetlen egynek sincs szakképzettsége. Hasonló a helyzet a 13 férfi munkavállalónál is. Az ipar területén végbemenő technikai fejlődés következtében az ipari üzemek a betaní­ tott munkásoktól megkövetelik legalább az általános iskolai végzettséget, mert ennek hi­ ánya akadályozza a munkavállalók szakképzését. A Pécskő úti telepen egy négy tagú és egy tíz tagú családnak egyáltalán nincs jövedelme. Újaknán a helyzet még súlyosabb. E telepen egy 2 tagú, kettő 3 tagú és egy 4 tagú csa­ ládnak nincs semmi jövedelme. Ezek a családok még mindig házalásból, esetenként ser­ téstartásból, falopásból és alkalmi munkavállalásból nyert jövedelemmel tartják fenn ma­ gukat. A felmérések adatai szerint a Pécskő úti telepen 23, az újaknai telepen 12 család­ ban az egy főre jutó havi jövedelem 300 Ft alatt van. A Pécskő úti telepen élő 115 ci­ gánycsaládból 80 családnak a jövedelme alatta van az egy főre jutó 600 Ft jövedelemnek. Ú jknán egy család kivételével minden családnak 600 Ft-on aluli az egy főre jutó havi jövedelme. 36 �LA K Á S H E LYZ E T — KÖ ZM Ű ELLÁTÁS Az összeírás anyagából kiderül, hogy a Pécskő üti telep 115 lakásából mindössze 25-ben lakik az a család, amelyik azt építette. Egy család ajándékba kapta, 31 család örökölte és 3 család cserélte ezeket a lakásokat. A zöm, összesen 55 család megvette ezeket a lakásokat. Megvette? De hogyan? A vételárak általában 1000-8000 forint között mozogtak. Vagyis a telep lakóinak csaknem a fele úgy került erre a telepre, hogy néhány forintért megvásá­ rolta a ki tudja milyen módon épített és kiürített lakást. Vannak olyan családok, akik háromszor-négyszer eladták a telepi lakásukat, elköltöztek onnan, majd néhány hónap, vagy év múlva újra nyílott egy olcsó vásárlási lehetőség és újra visszaköltöztek. A 25 db. épített lakásból alig néhánynak van építési engedélye. Lakásnak számoljuk azo­ kat a mellékhelyiségeket is, amelyeket néhány forintért adtak el az arra rászoruló csalá­ doknak. Lakásnak, mert emberek élnek benne. Újaknán sem különb a helyzet. Ott 18 db egy szobás lakást találunk. Ebből 17-et a mai lakó építette, 1 család ajándékba kapta. Sok év, sőt évtized mulasztását tükrözik e telepek. Nagyobb szigorral és következeteség­ gel elejét lehetett volna venni az engedély nélküli építkezéseknek. Sokszor álhumánumbol húnytunk szemet és hagytuk az összetákolt építményeket. Álhumánumból, mert még tovább rontottuk az amúgyis tarthatatlan helyzetet. Nem akadályoztuk meg a lakásvásárlásokat és így ahelyett, hogy elejét vettük volna a telepek felduzzasztásának, módot adtunk arra, hogy spekulatív elemek nyerészkedjenek, hogy indokolatlanul szaporodjon e telepek lakó­ inak és vityilóinak száma. A Pécskő úti telep lakásainak csaknem a fele (45 lakás) a századforduló előtt épült, vagyis ma már több mint 70 éve. 1900—1945 közötti 45 évben 50 lakás, vagyis a telep lakásainak a fele. A felszabadulástól napjainkig felépített lakások száma: 20. Az Újaknai telep szinte teljesen 1945 után jött létre. Az épületek fele (37 lakás) lett felújítva. E telepeken a felu­ jítás fogalmán meszelést, tetőcserét — vagyis néhány cserép, vagy bádoglemez kicserélését — kell általában érteni. Számos lakás tulajdonosa nemcsak, hogy nem gondozza az épüle­ tét, de igyekszik annak átlagát mesterségesen is rontani. Teszik ezt olyan meggondolásból, hogy korábban jussanak állami lakáshoz. A lakások közül mindössze 16 db jó és 40 db közepes állagú. Több mint a fele gyenge, 4 db életveszélyes, és mindössze 2 db közepes minőségű. A Pécskő telepi lakások csaknem egyharmadának egyáltalán nincs alapja, az épületek egyszerűen a földre vannak építve. I gy nem is csoda, hogy az esős időszak alkalmával egymás után rendre dűlnek össze e zek az alap nélküli tákolmányok. A Pécskő utcai épületek 67 %-ának az alapja kő. Tarjáni fehér homokkő, ami magába szívja a vizet és a falak hajszálcsövein felszívódik az épü­ letekben olyan kárt okoz, mint az emberi szervezetbe bekerült kórokozók. Az épületek lábazatának fő építőanyaga a homokkő, vályog és a vertfal. Az épületek 30,4 %-ának lá­ bazata téglából készült ugyan, de ezek a téglák korábban már valamilyen épületbe be volt építve. A felmenőfalazat építőanyaga is zömben (56 %) vályog és vertfal. A tetőszer­ kezet összetétele is vegyes képet mutat. Nem mértük, mivel a zsúfoltságtól egyáltalán alig lehetne mérni ezeknek a „lakásoknak” a belső alapterületét. Ha valaki egyszer megkísérel ilyen felmerést végezni, valószínű olyan végeredményre jut, hogy egy személyre még egy m2 alapterület sem jut. A Pécskő úti telepen 24 család kivételével korábban is Salgótarján területén laktak a m a itt élő családok. Zömben ott a Pécskő utcában, de szép számban akadnak olyan családok is, akik a város más területéről költöztek oda. A 24 család a megye és más megyék terü­ letéről, még Csehszlovákiából is — vándorolt Salgótarjánba. Letelepedésükre módot adott az elhelyezkedési lehetőség reménye, a cigánytelepeken olcsón megvásárolható putri. A bevándorlási tendencia ellen nem letelepedési tilalommal, a munkaközvetítés betiltá­ sával, vagy megtagadásával kell védekezni. Általában nem. Miért tagadnánk meg, hogy egy cigánycsalád Salgótarjánban lakást építsen, ha az építendő lakás egyezik a városren­ dezési koncepciókkal. Vagy miért tagadnánk meg, hogy egy cigánycsalád égy eladó házat a város területén megvásároljon. Nem, nincs is jogunk megtagadni, mivel felismertük azt az objektív folyamatot, amely a társadalom átrétegeződésében, a városok felé áram­ lásban, az urbanizálódásban jelentkezik. De egy adott telep, a város fejlődésének útjában álló telep — legyen az bármilyen származásúak által lakott — konzerválása, folyamatos sorvasztása és megszüntetése azt követeli, hogy ha kell, márpedig kell, úgy adminisztra­ 37 �tív eszközökkel is el kell érni e telepekre való beáramlás megakadályozását, módot kell találni e telepek tudatos, következetes felszámolására. Ez a feladat nemcsak jogunk, de kötelességünk is. A cigánytelepek, de még pontosabban a szociális követelményeknek meg nem felelő tele­ pek felszámolásának igénye már évtizedek óta felmerült. Ahogyan a századforduló éveiben társadalmii gondot jelentett a kóborló cigánycsapatok letelepítése, helyhez kötése, úgy a koncentráltan végrehajtott embertelen lakóhelyek céljára alkalmatlan telepek felszámolása, az asszimilációs folyamat tudatos megindítása és elősegítése korunk társadalmának jutott osztályrészül. Hazánkban e folyamatot az MSZMP Politikai Bizottságának határozata és annak végre­ hajtására megjelent állami intézkedések indították meg. E telepek felszámolásának több csatornás módját a Kormányhatározat is felvázolja. A határozat végrehajtását városunk­ ban is megkezdtük. Az üzemek rendelkezésére bocsátott állami elosztású lakásokból cigánycsaládok is részesültek A megkezdett városrekonstrució során mintegy 60 cigány­ család részére biztosítottunk állami lakásokat. Szövetkezeti lakásokból összesen 5 cigány­ család részesült, nem több, mert nem volt több igénylő. A felszabaduló, tanácsi rendel­ kezés alatt álló bérlakások egy részét cigánycsaládoknak juttattuk. Az elmúlt 5 év alatt több mint 20 cigánycsalád épített OTP kölcsönös családi házat. A 2014/1964. Korm. hatá­ rozat alapján az elmúlt 3 évben 34 lakás épült a város területén. Megindult tehát az az egészséges fejlődési folyamat, amely e telepek felszámolásához vezet. A TELEPEK S O R V A S Z TÁ S Á N A K ÉS TELJES FE L S Z Á M O L Á S Á N A K LEHETŐSÉGEI A Végrehajtó bizottság mindenekelőtt rendezett néhány alapkérdést. Az elsődleges annak egyértelmű elhatározása, hogy sem a Pécskő úti, sem az újaknai telepeket nem szabad fenntartanunk. E telepek lakóépületek célját szolgáló építményeinek állaga olyan értéket képvisel, hogy felújításukra műszakilag és gazdaságilag egyaránt nincs lehetőség. Ellen­ kező esetben a városi Tanács VB. Építési Osztálya élhetne azzal a jogával, hogy az épü­ letek kényszer felújítását elrendelhetné. De éppen fordított helyzetről van szó, ezért ki kell terjeszteni az építési, felújítási és állagmegóvási tilalmat mindkét telep épületeire. E tilalom kimondása és e tilalom következetes betartása lényegében e telepek konzerválását célozza. Ezzel az intézkedéssel azonban csupán azt érhetjük el, hogy; — a meglévő épületek állaga tovább romlik, — új épületek építésére nem lesz lehetőség, illetve Új épületek nem építhetők. Mindkét eredmény közelebb visz a célhoz: a telepek felszámolásának meggyorsításához. Az ezt követő lépés, feltétlenül elejét venni e telepeken jelentkező belső mozgásnak: úgy­ mint az épületvásárlásoknak, cseréknek, ajándékozásoknak, eltartási szerződések köté­ sének. A tulajdonváltozásban jelentkező mozgások mérsékelhetők, sőt adott ponton teljesen meg­ szüntethetők. Ezek a mozgások azonban csak erőteljes hatósági intézkedéssel lokalizálha­ tók. A szükséges intézkedések a következőkben foglalhatók össze: — a tanácsszerveknek fel kell kutatniok azokat a családokat, akikkel egyezség köthető az állam elővásárlási jogának megszerzésére, — meg kell kisérelni az esetleges hagyaték tárgyát képező, üres épületek megvásárlását az örökösöktől. — felül kell vizsgálni az eltartási szerződéseket. E szerződések mögött az esetek többségé­ ben lakásszerzési szándék húzódik meg. Ezekben az eltartási szerződésekben minimális ellenszolgáltatást (étkezés, gondozás) vállal az eltartó. Esetenként meg kell vizsgálni az eltartott megélhetéséhez szükséges szociális segély megodását, esetleg életjáradék biz­ tosítását a lakás tulajdonjoga ellenében. — segíteni kell az OTP kölcsönös szahadonálló, vagy csoportos lakásépítésben részt­ venni óhajtó cigánylelepi családokat olymódon, hogy a tulajdonukat képező telepi építményeket a tanács kártalanítaná akár telekkel és az értékkülönbözettel, vagy ve­ gyes formában s ily módon kerülne állami tulajdonba, vagyis lebontásra a telepi lakás, — azokat a családokat, akiktől szociális helyzetük miatt nem lehet elvárni, hogy lakást építsenek — tanácsi rendelkezésű, vagy üzemi állami lakásokban kell elhelyezni olyan szorítással, hogy a telepi lakásukból teljesen kiköltöznek, s azt üresen, minden kárté­ rítés nélkül lebontás céljára a tanács rendelkezésére bocsátják, 38 �— a telepeken életveszélyesnek nyilvánított épületekben lakókat folyamatosan ki kell költöztetni s a kiürített épületek bontását minden kártérítés kizárásával végre kal hajtani, A bevándorlásból eredő mozgás különféle eseteivel találkozunk. Ezek közül a legjellem­ zőbbek: — városban lakók bevándorlása a telepre. Évente 3—4 esetben találkozunk ezzel a moz­ gásfajtával. — városon kívüli lakók bevándorlása a telepekre. Számuk nem jelentős, de előfordul. Fő­ ként korábban Salgótarjánban lakók visszatérésének eseteiről van szó. De találkozunk albérlők befogadásával is. A Pécskő úti és az újaknai telepek felszámolásának folya­ mata a városon kívülről történő bevándorlást — mint Tatabánya, Miskolc és Ózd pél­ dája is bizonyítja — meg fogja gyorsítani. Ezért már most fel kell készülni néhány ellenintézkedés megtételére. Két dologra gondolunk: 1. mivel Salgótarján város területén kötelező munkaközvetítés van, így ki lehet mon­ dani, hogy a Pécskő úti és az Ujaknai telepekre bejelentkezőket a városi Tanács munkaügyi csoportja nem közvetíti ki, 2. a másik lehetőség agitatív jellegű. Arról kellene ugyanis meggyőznünk a telepek lakóit, hogy mindenfajta újabb bevándorlás a telepek felszámolásának folyamatát lassítja, ezért saját és a telep lakói érdekében senki ne fogadjon be magához csalá­ dot. vagy idegen személyt. Az állami lakásba történő kiköltöztetés eseteiben szigo­ rúan kell alkalmazni az „azonos” lakás elméletet, vagyis családtagokra való tekintet nélkül azonos lakást kell a kitelepített család részére biztosítani, aki magához idegen személyeket befogad. A telepek felszámolásának egyik csatornája az új állami bérlakások felhasználásának lehetősége. A szociális követelményeknek meg nem felelő telepek felszámolásának egyik módjaként az új bérházakba való telepitést jelöli meg a 2/1965./II. 18/ EM-PM. rendelet. A jogalkotó nyilvánvalóan abból indul ki, hogy az állami erőből épülő, állami elosztásu bérlakások egy részét a telepek felszámolására kell felhasználni, vagyis a felszámolás egyik csatornája az állami lakások elosztásánál jelentkezik. Általában és elvileg ez az álláspont messzemenően helyes — s amint több város példájából meggyőződtünk róla — ilyen úton is elő lehet segíteni a telepek felszámolását. Salgótarján város sajátos lakásgazdálkodási helyzete azonban sem eddig, sem a jövőben nem sok reményt nyújt arra, hogy ezen az úton valamit is előre tudjunk haladni. Az el­ múlt évek gyakorlata legalábbis nem jogosít fel semmi bizakodásra, mivel az 1964-66 évek során a Pécskő úti telepről állami lakáskiutalásban részesült 5 család után egyetlen viskót sem lehetett lebontani. Illetve egyet igen, de hogyan? Úgy, hogy az egyik családot azért vittük állami lakásba, mert viskója életveszélyessé vált, azért, hogy vityilóját lebonthas­ suk, 2000 forint kártérítést kellett fizetnie a tanácsnak. Az üzemek vezetői az üzem rendelkezésére álló lakások elosztásánál nyilvánvalóan nem szociálpolitikai szempontokat, hanem mindenekelőtt üzemi érdekeket vesznek figyelembe: mint helytállás a munkában, régi dolgozó, társadalmi munka stb. A harmadik 5 éves terv hátralévő éveiben minimálisra csökken az állami elosztású olyan lakások száma, amelyekkel az üzemek fognak rendelkezni. Ezért még hatványozottabban kell jelentkeznie a körültekintő rendkívül sok szempontot figyelembe vevő üzemi lakas­ elosztásnak. Ezek közé a szempontok közé kell felvenni megítélésünk szerint a telepen élő üzemi dolgozók lakáshoz való segítését is. Az elmúlt évek során szinte minden üzem úgy oldotta meg a lakáselosztásokat, hogy egy-egy új bérházi lakással töbszörös minőségi cserékkel több üzemi dolgozó lakásprob­ lémáját megoldotta. Ezekbe a csereláncokba kell megitélésünk szerint beilleszteni az. üzemekben dolgozó cigánytelepi lakosok egy része lakásproblémájának rendezését is. Az üzemi lakáselosztásoknál is érvényesíteni kell azt az alapvető célkitűzést, hogy csak olyan üzemi dolgozó cigánycsalád részére kell és lehet lakást kiutalni, aki ugyanazt a családot magával viszi az új lakásba, akikkel jelenleg együtt lakik a telepen és kötelezettséget vállal arra, hogy kiköltözés után a telepi építményt kártérítési igény nélkül lebontja. Az üzemek saját beruházásaiból épülő lakások elosztásánál is feltétlenül szükségesnek tartjuk az előbb említett szempontokat és azokon túl azt a gyakorlatot érvényesíteni, hogy a jól dolgozó cigányok is részesüljenek az ilyen módon épült lakásokból. 39 �A következő csatorna: a szövetkezeti lakások biztosítása. Az elmúlt években összesen 5 cigánycsalád vásárolt szövetkezeti lakást. Egyetlen vásárló után sem maradt olyan telepi lakóépület, amelyet bontani lehetett volna. Salgótarján városban a harmadik 5 éves terv időszakában még 84 db szövetkezeti lakás kerül átadásra. Ez a szám meglehetősen kevés. A szövetkezeti lakások vásárlása iránti igény az utóbbi években rendkívüli módon megnövekedett. Jelenleg mintegy 250 igénylőt tart a városi Tanács nyilván, míg az üzemeknél nyilvántartott szövetkezeti lakásigénylők száma is meghaladja a 200 családot. A szövetkezeti lakások elosztásánál a jövőben sokkal nagyobb körültekintéssel kell eljárni. Mindenekelőtt a népgazdasági és ezen beiül városi, üzemi érdekeket kell figyelembe ven­ ni. Minden erővel meg kell , hogy akadályozzuk azokat a törekvéseket, hogy a saját tulajdonnal rendelkező személyek szövetkezeti lakáshoz jussanak. Ezeket az igénylőket — esetenként felülvizsgálva — a csoportos házépítés felé kell terelnünk. A felépülő szövetkezeti lakásokból a jelentkező cigánycsaládok részére csak olyan fel­ tételek mellett lehet lakást biztosítani, amennyiben kiköltözés után a telepi építményét lebontja. Ezekben az esetekben is alkalmazni kellene azt a megoldást, hogy a szövetke­ zeti lakást vásárló cigánycsalád részére ki kellene fizetni a tulajdonát képező építmény kártalanítási összegét, hogy ezzel is növelni tudjuk a szövetkezeti lakásvásárlás iránti kedvet. K i kell azonban kötnünk, hogy csak olyan telepi cigánycsaládok részesülhetnek szövetkezeti lakásvásárlási lehetőségekben, akik több év óta becsületes, szorgalmas dolgo­ zók városunk valamelyik üzemében. A már meglévő lakásszövetkezeteken belül megüresedő lakások vásárlási jogának oda­ itélésénél is alkalmaznunk kellene azt a gyakorlatot, hogy az előzőekben felvázolt meg­ kötöttségekkel cigánycsaládok részére is biztosítsunk felszabaduló szövetkezeli lakásokat. A telepek fokozatos felszámolására harmadik nagy lehetőség; a tanácsi rendelkezés alatt álló megüresedő, vagy minőségi cserék útján felszabaduló bérlakások felhasználása. Az elmúlt években ilyen módon összesen mintegy 5 cigánycsalád áttelepítéséről tudtunk gon­ doskodni, azonban a visszamaradó telepi lakások nem lettek lebontva. Ennek oka, hogy a kitelepítésre kerülő családok általában egy lakásban lakó két-három család közül lettek kiválasztva, így a visszamaradó családok miatt a telepi putrik lebontására nem volt lehe­ tőség. A vizsgálat anyagából kiderül, hogy a Pécskő telepi 115 családból 46 családnál az egy főre jutó jövedelem 400 Ft alatt van. Ezektől a családoktól nem lehet elvárni, hogy akár szövetkezeti lakás vásárlás útján, vagy a szociális lakásépítési akcióban való részvétellel, még kevésbé OTP kölcsönös sajátház építéssel tudjanak segíteni lakásgondjaikon. Ezeknek a családoknak a kitelepítése egyedüli egy módon; tanácsi rendelkezés alatt álló lakásokkal oldható meg. A z 1970-ig hátralévő 3 év alatt a város területén lévő volt bányai kezelés alatt álló tele­ pekről mintegy 530 család áttelepítésére lesz lehetőség. Ezek a volt bányai telepeken álta­ lában — a telepek lakásainak mintegy 80—90 %-a favázas, salakkitöltéses, kátránytetős, vgy lemezfedésű. Ezeket az épületeket a lakók kiköltöztetése után azonnal le kell bon­ tani. Vannak azonban ezeken a telepeken még viszonylag jó minőségű, téglából készült, cserép, vagy egyéb szilárd tetőfedésű épületek, amelyeket megitélésünk szerint felújítás után fel lehetne használni a cigánytelepek egy részének felszámolására. Nem arra gon­ dolunk, hogy egy-egy bányatelepen 15-20 cigánycsaládot kellene letelepíteni, hanem arra, hogy egy-egy telepen maximálisan 5-6 cigánycsalád nyerne elhelyezést. Ezzel a megoldással véleményü nk szerint 1970 végéig meg tudjuk oldani a Pécsköi tele­ pen lévő mintegy 46 család és az újaknai cigánytelepen lévő mintegy 16 család elhelye­ zését. Az áttelepítés kritériuma ezekben az esetekben is az kell hogy legyen, hogy a ci­ gánytelepi építményeket ezekkel az áttelepítésekkel teljesen kiürítve kell átadni, az illető cigánycsaládnak le kell mondania az épület kártérítéséről és kiköltözése után a telepi építményt azonnal le kell bontani. A bányatelepeken felszabaduló lakásokon kívül a különféle minőségi cserék során meg­ maradó alacsonyabb igényeket kielégítő lakások közül évenként legalább két-három la­ kást szintén a cigánytelepek felszámolására kell fordítani. A 2014/1964. Kormányszámú rendelet, illetve annak végrehajtása tárgyában kiadott 2/1965./ II. 18/ EM—PM. együttes rendelet a szociális követelményeknek meg nem felelő telepek 40 �felszámolásának egyik útját az állami építési kölcsönnel támogatott lakóházépítési akció­ ban jelöli meg. A rendelet lehetővé teszi, hogy e telepek felszámolása érdekében a tan á­ csok házhelyekkel, a műszaki tervezéssel, építési anyag biztosításával, a kivitelezés mű­ szaki irányításával és ellenőrzésével, építési kölcsönnel támogassak a zárt telepeken lévő építmények felszámolását. Megjegyezzük, hogy a házépítési akcióba való bekapcsolódás lényegét az ingyenes telek­ juttatásban látjuk. Az elmúlt évek gyakorlata azt is bebizonyította, hogy azokban az ese­ tekben, amikor a városépítés során kikerülő bontási anyagot a szociális lakásépítésben részevevök rendelkezésére bocsátottuk, megnövekedett az építési kedv és a csökkent alap­ területű lakóépületek helyett a nagyobb családok elhelyezésére is alkalmas kétszobás lakás építését tudta vállalni az akcióban résztvevő cigánycsalád. Ezt az utat megitélésünk szerint a jövőben feltétlenül folytatnunk kell. A közeljövőben lebontásra kerülő Régi­ posta úti épületek egy részét a szociális lakásépítésben résztvevők támogatására kell fel­ használnunk. Az elmúlt években a város különböző pontjain — Művész telepen, Eperjes telepen, Bag­ lyasalján — alakultak ki olyan területek, amelyeken a Kormányrendelet alapján lakásokat építettünk. Olyan helyzet alakult ki, hogy a csökkent értékű lakások szomszédságában lévő telkeket a sajátház építési akcióban résztvevő nem cigányok nem igen vásároljak meg. A Művész telepen pl. az elmúlt években egyszerűen nem tudunk értékesíteni ház­ helyeket az előbb említett okok miatt. Feladatunk, hogy a város több területén alakítsunk ki telepenként nem több, mint három-négy csökkent értékű lakás építésére alkalmas ház­ helyet, valamint, hogy felülvizsgáljuk iker, esetleg négyes-iker csökkent értékű lakás épí­ tésének lehetőségét. Ezekkel a megoldásokkal megitélésünk szerint városesztétikai szem­ pontból is megfelelőbb építményeket tudnánk létrehozni, másrészt csökkenteni tudnánk az építési költségeket és sokkal jobban tudnánk gazdálkodni az egyébként is fennálló cse­ kély telekgazdálkodási lehetőséggel. A szociális lakásépítési akción túlmenően a telepek felszámolására lehetőséget nyújt az OTP kölcsönös sajátház építési akció is. Az elmúlt évek folyamán 3 év alatt mintegy 6 ci­ gánycsalád vette igénybe az OTP kölcsönt sajátház építés céljára. Ezekben az esetekben az a sajátos, hogy a telepen lévő építményt a sajátházat építő család eladta, az így kapott vételárat a házépítésnél felhasználta s így természetesen mit sem segítettünk a telepek felszámolásán. E területen előre tudunk lépni úgy, hogyaz OTP saját, vagy társasház építési akcióban tulajdonát képező építmény kártérítési összegét, esetleg adás-vételi szer­ ződéssel megvásároljuk az állam számára az ingatlant és ezzel jogot nyerünk a telepen lévő építmény lebontására. Ezekben az években üzemi és KISZ csoportos házépítési akció keretén belül több család fog lakóépülethez jutni. Ezekben az akciókban jelenleg cigánycsaládok nem vesznek részt. Éppen az üzemi és a KISZ csoportos házépítési előnyöket kell felhasználnunk a zárt telepeken élő, huzamosabb idő óta üzemben dolgozó cigánycsaládok lakásgondjainak meg­ oldására. A csoportos házépítésből származó központi anyagbeszerzési lehetőségek, a szál­ lítási költségek csökkentése, bizonyos részének üzemi átvállalása kedvező irányban befo­ lyásolja az építési költségek alakulását. Éppen ezért ezekből az akciókból a Jól dolgozó cigánycsaládokat nem szabad kihagyni. A cigánytelep felszámolása az úgynevezett többcsatornás rendszerrel és nem egy-két éven belül oldható meg. Azok a rendkívüli belső feszültségek, amelyeket csupán főbb vonalak­ ban eddig is felvázoltunk s amelyeket a részletes vizsgálatok feltártak, arra köteleznek bennünket, hogy ezekkel a gondokkal mint rendkívül súlyosakkal és mint feltétlen sürgős megoldásra várókkal foglalkozzunk. • A változás, a fejlődés korát éli a Pécskő hegyi cigánytelep is. Különösen az üzemekben huzamosabbb ideig dolgozó fiatalok keresik helyzetük változásainak lehetőségeit, minde­ nekelőtt lakásépítés, vagv lakásvásárlás útján. Ezt bizonyították azok a megbeszélések is, amelyeket a városi Tanács illetékesei a telepen élő családokkal már eddig is folytattak. Egyszóval; biztató az a folyamat, amelynek napjainkban szemtanúi vagyunk. A történelem lomtárába kerül lassan az az idő, amikor a telepeken a vajdák voltak a törvényhozók és végrehajtók, amikor a teljes szellemi sötétség, a misztikum volt az ideológia. Hogy e folyamat meggyorsuljon, nekünk valamennyiünknek ki kell lépnünk a szemtanúk, a szem­ lélődök soraiból és aktív szereplőkké, cselekvőkké kell előlépnünk. 41 �47 �CSIK PÁL IFJÚSÁGVÉDELEM Az utóbbi néhány év pedagógiai gyakorlatának és a társadalmi élet egyes területeinek egyre többet hangsúlyozott problémája a gyermek- és ifjúságvédelem. Nem valami újkeletű divat ez, hanem a társadalmi és iskolai gyakorlatunkban végbe­ ment fejlődés törvényszerű következménye: olyan körülmények jöttek létre, amelyek meg­ követelik a probléma nyílt és őszinte felvetését és a hatékony megoldások gyors meg­ keresését. Az iskolareform-törvény a szilárd ismereteken alapuló nevelésközpontú iskola megte­ remtését tűzi ki célul, s egyben megköveteli a nevelőktől a tanulókkal való differenciált bánásmódot, hogy képességeik maximumát kibontakoztathassák. Az egyéniség sokoldalú megismerése — mely a tanuló iskolán kívüli körülményeinek pontos ismeretét is magában foglalja — sok új elemmel gazdagította a pedagógiai elméletet és gyakorlatot. Nyilván­ valóvá vált, hogy sok fiatal iskolán kívüli körülményei miatt képtelen lépést tartani követelményekkel, a tanulók többségéhez képest hátrányos vagy — nem ritkán — veszé­ lyeztetett helyzetbe kerül. Ebből következik, hogy a nevelőtestületeknek mindent meg kell tenniük, hogy az iskolán kívüli körülmények negatív hatását a formálódó személyiség egészséges fejlődése érdekében minimálisra csökkentsék. Az iskolareform megvalósítása ily módon elvezetett egy jelentősebb, iskolán kívüli társadalmi probléma érzékeléséhez. Ugyanakkor társadalmunk erdeke is azt a helyes igényt támasztja az iskolákkal szem­ ben, hogy a származási kategóriák eltörlése után is biztosítsák a továbbtanulóknak a társadalmi munkamegosztással adekvát arányát. Ez a kívülről jövő igény is a differenciált bánásmód tökéletesítését szorgalmazza. A fenti tényezők elősegítették, hogy a társadalom közvéleménye nagyobb és konkrétabb figyelmet fordítson az ifjúságra, annak jövőjére. Ez a megállapítás azonban a társadalom egy viszonylag szűknek látszó, de korántsem elha­ nyagolható rétegére nem vonatkozik. Ugyanis ez az érdeklődés azokban a rétegekben jelent­ kezik. amelyek valóban komoly felelősséggel építik gyermekeik jövőjét, s az ifjúságnak abban a széles körében, amely maga is normális körülmények között, egészséges célokkal készül társadalmi szerepére. Nem megfelelő azonban a társadalmi érdeklődés a hátrá­ nyos vagy veszélyeztetett fiatalok sorsa iránt, illetve kevés a tényleges társadalmi segít­ ség problémáik megelőzése érdekében. Ennek okát alapvetően szemléleti tényezőkben kell keresnünk. Nemcsak a szokások, erkölcsi normák stb. tartják magukat szívósan, hanem gyakran tapasztaljuk bizonyos régi fogalmak s a hozzájuk fűződő érzelmek továbbélését is. illetve az új körülmények között új módon jelentkező problémák régi szemléletből és gyakor­ latból fakadó megoldásai szándékát. A gyermek- és ifjúságvédelem a mi társadalmunknak hosszú évekig olyan kényes kér­ dése volt, amelyről nem beszéltünk. Nem beszéltünk azért, mert a népi demokratikus rendszer törvényei, berendezkedése megszüntették a gyermekek és a fiatalság nyomorá­ nak leglényegesebb, a kapitalista társadalomban gyökerező okát: a társadalmi nyomort. De a szubjektív tényezőket — nevezetesen azt, hogy a múlt lumpen elemei teljes egészé­ ben máról-holnapra nem válnak öntudatos, felelős állampolgárokká, sőt, bizonyos feltéte­ lek közöttt ez a réteg újra is termelődik — nem vettük elég alaposan figyelembe. S éppen ezért a társadalom eljárás-rendszere, a megoldás lehetősége meglehetősen szűk ha­ tárok között mozgott, sok területen szinte automatikusan átörökítve a régi társadalom eszközrendszerét. (Igaz, hogy ezt az eszközrendszert demokratikus tartalmakkal igyekez­ tünk megtölteni, de még így sem volt alkalmas a probléma megoldására, mert nem a szocialista társadalom lényegi vonásai alakították ki az új tartalomnak megfelelő új for­ mákat.) 43 �Igazságtalanok lennék, ha egyoldalúan csak a tömegeket marasztalnánk el a szemlé­ letbeli konzervatizmusért. Meg kell mondanunk őszintén, nem tettünk meg minden lehe­ tőt, hogy a tömegeket megismertessük a szocialista gyermek- és ifjúságvédelem céljával, tartalmával, igényeivel, eszközeivel, s ezért van az, hogy sokan még mindig a régi árva­ házak, lelenc-gyerekek vagy javító-intézetek képét asszociálják a fogalomhoz, s megnyug­ tatva érzik lelkiismeretüket, ha valami ajándékot juttatnak el »szegény szerencsétle­ neknek «. Gyermekvédelemről kétféle, általános és speciális értelemben szoktunk beszélni. Ál­ talános gyermekvédelem minden társadalomban van — természetesen nem azonos színvo­ nalon —, mert az új generáció felnevelése nélkül nem létezhet a társadalom. Tehát az ál­ talános gyermekvédelem fogalmába tartozik mindaz a cselekvés és intézményrendszer, amely az új generációt - születésétől - felkészíti a társadalmi gyakorlatra. A speciális gyermekvédelemnek igen sok formája, módja, területe van, (igazgatási, egészségügyi, művelődési, igazságügyi stb.), amelyeket törvények, előírások, utasítások sza­ bályoznak. Nem ezekről kívánok szólni, hanem a morális vonatkozásokról: az egyén — ese­ tünkben a legemberibb kötelességét, a gyermeknevelést elhanyagoló szülő — és a közös­ ség morális viszonyáról a gyermek- és ifjúságvédelem szempontjából, illetve a társadalom, a közösség viszonyáról a közösségellenes személlyel szemben. Az alább felvetendő problémák a Salgótarján városban végzett felmérések és gyakor­ lati tapasztalatok értékeléséből, elemzéséből adódnak. Az ifjúságvédelmi feladatok ellátásában - mint sok más területen is - a városok hely­ zete különbözik a járásokétól. Nem azért, mert a problémák ezen a téren mások, hiszen itt is, ott is a gyermek a szenvedő alany, hanem azért, mert a jelenségek más körülmé­ nyek között, más módon jelentkeznek. A megoldásoknak is szélesebb skálájúaknak kell lenniük. Az urbanizáció új viszonyokat teremt az emberek között. Megszűnik, vagy legalábbis jelentősen lazul az a belső kohézió, ami a falura jellemző, ahol mindenki ismer minden­ kit, tudják, hogy ki kinek a gyermeke. Í gy a társadalmi ellenőrzés is erőteljesebben ér­ vényesül mind a gyermek, mind a kötelességeiről megfeledkező felnőtt irányában. A vá­ ros lehetőséget teremt az ismeretlenség mögé rejtőzésre részben az emberek közötti kap­ csolatok megváltozott jellege miatt, részben a településen belüli nagyobb távolságok miatt, tehát a felismeréstől való félelem és szégyenérzet fékje itt pszichésen kevésbé jelentkezik. Más jellegű a családok belső szervezete: általában mindkét szülő dolgozik. Ritkán for­ dul elő a nagyszülőkkel, vagy rokonokkal való együttlakás, sőt egyre több lesz az olyan családok száma, akiknek rokonai nem is a városban élnek. Az ismert okok miatt lazul a gyermek szülői ellenőrzése, jelentősen megváltozik a gyermek és ifjú helye a családban, sokkal nagyobb önállóságra tud szert tenni, mint a falusi fiatalok általában. Nem ritka az úgynevezett lakáskulcsos gyermek, vagy fiatal, aki a nap jelentős részét egyedül, fel­ ügyelet és ellenőrzés nélkül tölti a lakásban. Okos szülői irányítás esetén ez előnyös le­ het a gyermek részére, de sok problémának a forrásává is válik. A város sokkal több lehetőséget nyújt a rendbontásra, lopásra, meg nem engedett szórakozásra stb. Mivel Salgótarján fejlődő, a lakosság szempontjából is erősen növekvő város és a szükséges objektumok létesítése nem tud kellő mértékbén lépést tartani az igényekkel, mert egyszerre kell a múlt maradványait felszámolni és a jövőt építeni, több lesz a vala­ milyen szempontból hátrányos helyzetű gyermek. S mivel a fejlődő, duzzadó városok ál­ talában vonzzák a kétes egzisztenciákat, a lumpen elemeket, több lesz a veszélyeztetett fiatalok száma. A fentebb vázolt feltételek között a mennyiségi tényezők minőségi vál­ tozásba csapnak, s a hátrányos és veszélyeztetett fiatalok koncentrálódása szükségszerűen vezethet a galerik, a szervezett, nem egyszer bűnöző csoportok kialakulásához. Ezzel nem állítom azt, hogy kisebb településeken nem jöhetnek létre ilyen szervezett csoportok, csupán azt, hogy a városokban erre objektíve nagyobb a lehetőség, és gyakoribb az elő­ fordulás. A fent elmondottakon kívül nehezíti a munkát, hogy a Városi Ifjúságvédelmi Al­ bizottságnak nemcsak irányító és ellenőrző feladatokat kell ellátnia, hanem operatív tevé­ kenységet is. 44 �A Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1964-ben és 1966-ban tárgyalta a város gyer­ mek- és ifjúságvédelmi munkáját, és a hátrányos helyzetű tanulókkal való foglalkozás problémáit. Az előterjesztések elkészítésében minden esetben részt vett az Ifjúsági A l­ bizottság is. Ab albizottság minden évben elkészíti munkatervét, és beszámol a végrehajtó bizottságnak a feladatok végrehajtásáról. Az Ifjúságvédelmi Albizottság mai formájában 1961-ben alakult meg és azóta műkö­ dik. Tagjai olyan személyek, akik beosztásuknál fogva konkrét segítséget tudnak nyújtani a gyermek- és ifjúságvédelmi munkában. (Művelődésügyi osztály képviselője, gyámügyi főelőadó, szociális előadó, Nőtanács, Vöröskereszt, KISZ, nagyüzemek képviselői stb.) Az Albizottság feladata: a város területén működő ifjúságvédelmi csoportok irányítása. Az Albizottság munkaterv szerint dolgozik. Az elmúlt év fő célkitűzése volt az ifjúságvédelmi munka további társadalmasítása, a helyes ifjúságvédelmi szemlélet általánossá tétele, a gyermekért és fiatalokért érzett felelősség fokozása a társadalom minden tag­ jában. A munka társadalmasítása azt kívánja, hogy a veszélyeztetettség okainak megszünteté­ séért az iskolákban, üzemekben, munkahelyeken, valamint a családokon belül is egyaránt küzdjenek. Olyan közvélemény kialakítására törekszünk, amely a gyermekkel való hely­ telen bánásmódot nem magánügyként, hanem közügyként értelmezi. A szülői hanyagság, a brutális magatartás, stb. — amely forrása lehet a veszélyeztetettségnek — a társadalom, a közvélemény hatására csökkenjen, illetve szűnjön meg. Az Albizottság úgy határozott, hogy a város területét kisebb körzetekre osztja, ame­ lyeken belül létrehoz 10—12 tagból álló körzeti ifjúságvédelmi csoportokat. A körzetek kb. megegyeznek az iskolai körzetekkel. Jelenleg 10 ilyen körzeti ifjúságvédelmi cso­ port működik, a csoport vezetői pedagógusok. Széleskörű aktívahálózatot azonban nem sikerült kiépíteniök, elsősorban a pedagógusok és a szülői munkaközösségek tagjai dol­ goznak. Ez az oka annak, hogy munkájuk az óvodás és iskoláskorú gyermekekre korlá­ tozódik. A veszélyeztetett fiatalokról ez évben újból felmérés készült, róluk az iskolai cso­ portok nyilvántartást vezetnek. Figyelemmel kisérik tanulásukat, munkájukat, családi problémáikat, szabadidejük célszerű felhasználását. A felmérés alapján a város területén 336 olyan fiatalkorút tartanak jelenleg nyilván, akik egészséges fizikai, szellemi és erkölcsi fejlődésének feltételei nem biztosítottak, sor­ suk, jövőjük veszélyeztetett. Ebből: 0-6 éves korú 109 fő; 6—16 éves korú 199 fő; 16-18 éves korú 27 fő. A veszélyeztetettség okai szerinti megoszlás: Testihiba miatt 5 fő; egészségügyi okok miatt 46 fő; anyagi okok miatt 78 fő; erkölcsi okok miatt 164 fő; nevelési hiányosság miatt 43 fő. A 16 éven felüli fiatalokkal való foglalkozás elősegítésére a város területén lévő 4 nagyüzemben - Acélárugyárban, ZIM-ben, Öblösüveggyárban és Síküveggyárban - létre­ hoztuk az üzemi ifjúságvédelmi csoportokat. A csoportok vezetői (a gyár személyzeti, ill. munkaügyi osztályának dolgozói), tagjai a városi Ifjúságvédelmi Albizottságának is. Meg­ beszélésein, értekezletein részt vesznek, segítik a fiatalokat problémáik megoldásában. Ez évben javasoltuk a város területén lévő középiskolák igazgatóinak, hogy a KISZ szer­ vezeten belül bízzanak meg egy ifjúságvédelmi felelőst, aki felméri és nyilvántartja a veveszélyeztetett fiatalokat, tartja a kapcsolatot az Albizottsággal és szükség esetén segít a veszélyeztetettség okának megszüntetésében. Ez a munka a középiskolákban egészségesen megindult, a legproblémásabb eseteket felderítették, nyilvántartásba vették ezeket a ta­ nulókat és a nevelők rendszeresen figyelemmel kisérik helyzetük alakulását. Az idézett statisztika önmagáért beszél, de néhány dologra szeretném felhívni a fi­ gyelmet. A 366 veszélyeztetett fiatalból a felmérés adatai szerint mindössze 27 a tan­ köteles koron felüli 16-18 éves. Azt jelenti-e ez vajon, hogy 16 éves koron túl a veszélyez­ tetettség — az esetek többségében — szinte automatikusan megszűnik? Előfordulhat — s van rá példa —, hogy néhányan — kitanulva egy-egy szakmát — önálló élethez kezdenek, kiszakadnak a züllött családból, de - véleményünk szerint - a feltűnő arányú csökkenés inkább a felmérés hiányosságából, mintsem a valóságból ered. Tudniillik az iskolából már eltávozott, sokszor még tanköteles korú, tehát 16 éven aluli fiatal is nehezen hozzáfér­ 45 �hető, nehezebb a veszélyeztetettség megállapítása. Mivel ezek a fiatalok valamilyen for­ mában termelőmunkát végeznek, a társadalom közvéleménye másképpen itéli meg őket. természetesnek fogadva el olyan jelenségeket, amelyeket egy, még iskolába járó 16 éves tanuló esetében is tilt, vagy elitél (italozás, egészségtelen szórakozás stb.). Az esetek többségében így már nemcsak a szülők magatartása, vagy egyéb korábbi ok, hanem a fiatal saját életmódja is veszélyeztetettséget jelent. A 16—18 éves korú évjáratokban feltétlenül erősíteni kell a felderítő tevékenységet, ki kell egészíteni, pontosabbá kell tenni a nyilvántartásba vételt. Véleményünk szerint éppen ezek az évjáratok azok, ahol az üzemi és társadalmi szer­ vezetek végezhetnek eredményes munkát mind a felkutatás, mind a megelőzés, vagy az esetleges utógondozás terén. Ha a veszélyeztetettség okai szerinti megoszlás statisztikai adatait vizsgáljuk még égetőbb társadalmi jelenségre kell felhívnunk a figyelmet. Olyan tényezőre, amely már messze meghaladja a különféle bizottságokban önként, vagy hivatalból buzgólkodóknak nemcsak hatáskörét, hanem lehetőségeit is. 51 fiatal nem környezeti, nem külső okok miatt jutott veszélyeztetett helyzetbe, hanem egészségügyi és testi hiba miatt. A 336 fiatal közül 78 azoknak a száma, akik anyagi okok miatt lettek veszélyeztetettek. Ugyanakkor megdöbbentően magas,164 fő, az összes veszé­ lyeztetett 48,8%-a azoknak a száma, akik erkölcsi okok miatt, tehát a szülők magatartása miatt jutottak veszélyeztetett helyzetbe. Az ok — véleményünk szerint — meghatározza a megoldás módját. Vannak olyan okok, amelyeknek megszüntetésére a társadalomnak lehetőségei, eszközei vannak, s amelyek megszüntetése a társadalom erkölcsi kötelessége, s egyre tervszerűbben és ered­ ményesebben meg is szüntetheti (beteg gyermek gyógykezelése, anyagi lehetőségek javí­ tása, munkábahelyezés stb.). De túlsúlyban vannak azok az okok, amelyek emberek fele­ lőtlensége, gátlástalansága miatt állnak elő, s amelyek megszüntetése nem jelentene kü­ lönösebb anyagi megterhelést az állam részére. Olyan szankciók alkalmazására gondolok, amelyeknek következetes végrehajtása kizárólag a fiatal, de a család érdekeit is szol­ gálják. A társadalomnak érvényesíteni kell ilyen esetben ezekkel az egyénekkel szemben a társadalom érdekeit, a közösség érdekeit, s nem utolsó sorban a gyermek érdekeit. Véleményem szerint ezen a területen egész tevékenységünk megáll a tüneti kezelés­ nél, pedig tudjuk az okot is. Úgy gondolom, hogy a probléma megoldását az ilyen esetek nagy többségében nem a fiatal ,hanem a szülők oldaláról kell megközelíteni. A gyermek beleszületik egy ilyen családba, szenvedő alanya lesz annak a családi életnek, segíteni kell kell rajta, ki kell emelni környezetéből. De csak fél megoldáshoz jutunk el s hibázunk, ha pusztán a gyermek biztonságba helyezésével megoldottnak tekintjük a problémát. Az ok megmaradt és senki és semmi nem gátolja abban, hogy újabb okozatot idézzen elő, tovább veszélyeztesse környezetét. Azt szeretném ezzel hangsúlyozni; minden erővel bizto­ sítanunk kell, hogy ebben az országban ne lehessen következmények nélkül veszélyeztetni a fiatalok fejlődését. Ú gy gondoljuk, hogy meg lehetne találni azokat a szankcionális vagy más célravezető eszközöket, amelyek a fiatal és az egész társadalom azonos érdekét szol­ gálnák a felelőtlen szülőkkel szemben. Meg kell mondani őszintén, hogy ezek az akut problémák neveléssel, rábeszéléssel nem oldhatók meg. A gyakorlat igazolja: ilyen züllött családoknál az esetek többségében az Albizottság és az aktívák tehetetlenek, hatástalanok. Nem az ő hibájukból. A városi Albizottság tagjai és aktívái ezekben az esetekben általában nem értek el eredményt. Ott voltak eredményesek, ahol nevelési és ehhez hasonló okok hozták hátrányos helyzetbe a fiatalt és felvilágositó, megelőző munkával helyes mederbe tudtuk terelni a gyermek nevelését, mert a szülő nem felelőtlenségből, hanem tudatlanságból követte el a hibákat. Nincs ilyen felmérésünk, de a tények igazolják, hogy azok a felnőttek, akik ma ve­ szélyeztetik gyermekeiket, többségükben maguk is veszélyeztetett gyermekek voltak. Éppen ebblő kiindulva határozta el az Albizottság az iskolai gyermekvédelmi munka erősítését, az aktívák körének szélesítését. A legsúlyosabb esetek azonnali megoldására létesült Baglyasalján az általános iskolások hetes napközi otthona, amelynek eredményes tevékenysége a gyermekek helyzetének, munkájának és eredményeinek állandó javulásá­ val mérhető. Bármilyen erőfeszítéseket tesz is azonban az iskola, a maga keretei és lehe­ tőségei között önmagában a gyermekvédelmi feladatokat nem tudja megoldani. 46 �Lehet, hogy máshol nem tapasztalták, de mi elég sokszor, hogy a társadalom, de még konkrétabban azok a társadalmi szervek, amelyeknek feladatuk a gyermek- és ifjúság­ védelmi munkában való részvétel, az elvárás álláspontjára, tudniillik a pedagógusoktól váló elvárás álláspontjára helyezkednek. Mint szervezettől, mint jelentős társadalmi té­ nyezőktől, sem a KISZ-től, sem a Nőtanácstól ,sem a szakszervezeti bizottságtól nem kapja meg az Albizottság a kívánt segítséget (ez nem vonatkozik az iskolai gyermekvédelmi munkára, mert ott a szülői munkaközösségben dolgozó nőtanácsi aktívák és vörös­ keresztes aktívák lelkesen és szépen dolgoznak). Nem az Albizottság tagjaként dolgozó, a felsorolt szerveket képviselő személyekre gondolok. Ők ott vannak a megbeszéléseken, ja­ vasolnak, jelzik a problémákat, de ők nem kapják meg megbízó testületeiktől a megfelelő támogatást az aktívahálózat bővítésére, a szemlélet alakítására, a fiatalokkal való foglal­ kozás rendszeressé, állandóvá tételére. S itt az állandóságon, rendszerességen van a hang­ súly. A gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenység nem tűri a látványosságot, a rossz emlé­ keket keltő, évenként egyszeri ajándékosztogatás megalázó parádéját. A gyermekért vég­ zett szerény aprómunkára lenne szükség, a megelőző munka, a rendszeres gondoskodás, törődés társadalmi megszervezésére. A társadalmi passzivitásnak részben tájékozatlanságból, részben szemléleti korszerűt­ lenségéből fakadó okain túl egyik forrása, hogy a tisztességes dolgozó, segítőkész emberek nem teszik ki magukat azoknak a kellemetlenségeknek, brutalitásnak, amelyeket egy-egy esetben el kell szenvedniük. Lehet a passzivitásnak szervezési oka is: még mindig álta­ lános egyes szerveknél, hogy azt az áldozatkész elvtársat bízzák meg ezzel a feladattal is, akinek ez már a tizedik megtisztelő megbizatása, ahelyett, hogy másokat is bevonnának a társadalmi tevékenységbe. Amikor társadalmasításról beszélünk, gondolom, nemcsak azt kell értenünk, hogy egyre több és több olyan feladatot látnak el a társadalom aktívái, amelyeket eddig államilag fenntartott és dotált szervek, intézmények végeztek, hanem azt is, hogy ezeket a feladatokat mindig többen végzik, hogy egyre többen kapcsolódnak be önként a társadalom problémáinak folyamatosan történő megoldásába. Az elmondottak csak egy részét érintették a gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcso­ talos problémáknak. Tudomásul kell vennünk, hogy ilyen probléma van, és hogy ered­ ményes megoldása csak a társadalom összefogása, aktivitása, közösségi felelősségérzeté­ nek erősödése útján történhet. Korszerűsítenünk kell szemléletünket, jobban kell igazítanunk társadalmunk igényei­ hez és érdekeihez gyakorlatunkat. Meg kell szabadulnunk a múltban gyökerező retrográd szemleleti elemektől, s tudomásul kell vennünk, hogy a gyermek- és ifjuságvédelem nem szentimentalizmus kérdése, hanem társadalmi feladat, amely a mi éveinkben — sok össze­ tevő okán — egyre bonyolultabbá válik, és sokáig kell vele számolnunk. Súlyának meg­ felelően kell vele foglalkozni azokon a fórumokon is, ahol a törvények megfogalmazód­ nak. Nem elégedhetünk meg a tüneti kezeléssel, a bajok okát kell megszüntetnünk a meglévő törvények jó felhasználásával és — ha szükséges — új törvények alkalmazásával. A teljes megoldást ma még nem lehet az Albizottságokra, társadalmi szervekre bízni. Ma még az szükséges, hogy a szocialista állam a rendelkezésére álló eszközökkel támo­ gassa a dolgozók aktivitását, védje meg őket a gyakran tapasztalt brutalitásoktól. Szük­ ség van a társadalmi összefogáson túl a megfelelő fórumok határozott és hatékony állás­ foglalására és intézkedésére, a dolgozók állandó és rendszeres tájékoztatására, a közvéle­ mény, a szemlélet gyors és eredményes fejlesztésére, alakítására. 47 �TAMÁS PÁL A NŐI FOGLALKOZTATOTTSÁGALAKULÁSA NÓGRÁDMEGYÉBEN A felszabadulás óta tapasztalható társadalmi-gazdasági fejlődésünk egyik forrása a népesség aktivizálódásának növekedése volt. Az elmúlt 20 évben foglalkoztatás-politikánk egyik legfontosabb eredménye a női munkaerő társadalmi termelésbe történő bevonása volt. Míg az ötvenes évekig a munkaerőszükségletet nagyrészt a férfiak biztosították, ké­ sőbb — a könnyűipari, valamint a szolgáltatás jellegű ágazatok ütemes fejlődése a női munka erőtartalék felhasználását tette szükségessé. Erre az időszakra jellemző a nők akti­ vizálódása, melynek következtében a munkaerőbőség — területenként differenciált mér­ tékben csökkent. Nógrád megyében hasonló jelenség ugyancsak megfigyelhető, a Salgótarjáni-medencére koncentrált ipari fejlődés, a megye székhely sajátosan kiemelkedő szerepe és a munka­ erőgazdálkodás lehetőségei a női munkaerőtartalék felhasználásának ütemét, méreteit eleve meghatározták. Következésképpen alacsonyabb fejlettségi szint Nógrád megyében az országos átlagtól eltérő foglalkozási strukturával párosul, s egyben szabályozza a női munka társadalmasításának további lehetőségeit, súlyosbítja az egyébként sem prob­ lémamentes munkaerőgazdálkodásunk helyzetét. A NŐI M U NKAERŐ TARTALÉK ALAKU LÁSA ÉS F E L H A S Z N Á L Á S A 1967. január 1-én megyénkben 121 500 nő élt, számuk a felszabadulást követő időszak­ ban mintegy 13 ezer fővel növekedett. A növekedés alig másfél százalékkal magasabb a népesség hasonló irányú változásánál. A férfi-nő arány is ennek megfelelően alakult, az ezer férfire jutó nők száma 1053-ra emelkedett. A megye sajátos demográfiai mozgás­ jelenségei — a születések számának kritikus határig történő csökkenése, a nemenként és korcsoportonként különböző mértékű, de egyaránt kedvezőtlen irányú elvándorlási többlet stb. - a női népesség korösszetételét is előnytelenül változtatta. A gyermekkorúak, és az úgynevezett fiatalabb produktív korúak aránya 4—5 százalékkal, a 15—39 éveseké közel azo­ nos mértékben csökkent, ugyanakkor az 55 éves és idősebb nők aránya jelentős mértékben emelkedett. Az országszerte is megfigyelhető elöregedési folyamat határozza meg részben a munkába vonható női népesség számának változását is. 1966. január 1-én megyénkben 68,7 ezer munkaképes korú nő élt, számuk az elmúlt 16 év folyamán mintegy 4 százalékkal emelkedett. Az emelkedés koránt sem ilyen egyértelmű, ha a változást kisebb időszakokban vizsgáljuk. A növekedés 1949—1960. január 1-e között volt erősebb ütemű, a hasonló korú népesség száma a legutóbbi népszámlálás időpontjá­ ban meghaladta a 39 ezer főt, míg ezt követően — 1966. január 1-ig közel 500 fővel csök­ kent. A munkaerőforrásba nem tartozó két nagy korcsoport — a már említett elöregedési folyamatnak megfelelően — egymáshoz viszonyítva merőben ellentétes tendenciát mutat. A munkaképes kornál fiatalabb nők száma az 1960. évi 28 ezerről 25,9 ezerre csökkent, ugyanakkor a munkaképes kornál idősebbek száma hasonló mértékben emelkedett. A ALAKU LÁSA A korcsoporthoz tartozó nők megoszlása (%) 1949 1960 1966 január 1-én Munkaképes kornál fiatalabb 23,9 23,2 21,4 Munkaképes korú 59,9 57,3 56,6 Munkaképes kornál idősebb 16,2 19,5 23,0 Munkaerőforráskéntfigyelembevehető nők száma 66,8 71,9 67,9 (ezer fő) A munkaképes kornál fiatalabb női népesség számának csökkenése munkaerőgazdálko­ dási problémáinkat csökkenteni látszik. A »demográfiai hullám«-ot magában foglaló, meg­ 48 NŐI M U N K A E R Ő FE LH A S ZN Á LÁ S Korcsoport �növekedett létszámú korosztályok kivételévél a következő években kevesebb nő el­ helyezésével kell számolni. A női népesség demográfiai egyensúlyának felbomlása azonban a következő generációra nem lehet hatás nélkül. A jövő évek kifejezetten népesedési problémáival párhuzamosan foglalkoztatási gondok is előfordulhatnak. Említésreméltó a munkaképes korhoz tartozó nők belső arányváltozása is. Az 1949. ja­ nuár 1-én készített ,munkaerőmérleg alig ezer munkaképes korú tanulót tartott nyilván, számuk 16 évvel később több mint háromszorosára (4330 főre) emelkedett. A szakmunkástanuló leányok száma ugyan még mindig a népgazdaság szükséglete alatt van, de a köny­ nyűipari — és szolgáltatási ágak szakmunkásszükséglete a jelenlegi ezer fős létszámot tovább növelheti. Általában megállapítható, hogy a munkaerőkínálat — jelen esetben a munkaképes korú aktív kereső tevékenységet nem folytató női népesség — és a munkaerőkereslet mérlege ma még mintegy 30 ezer főre tehető női munkaerőtartalék létére enged következtetni. A nők munkavállalását a gazdasági fejlődés által biztosított új munkahelyeken kívül szá­ mos tényező befolyásolhatja. Közülük csupán a nők biológiai sajátosságait, a családban betöltött szerepüket, a férfiakhoz viszonyított alacsonyabb iskolai végzettséget, szakkép­ zettségi színvonalat említem meg. Figyelemre méltó a nők nagyobb korcsoportonként is tapasztalható, különböző munkavállalási szándéka is. A világháborús években általánossá vált a katonának bevonult férfiak helyettesítése. Később, a gazdasági válságok idősza­ kában — ha kisebb mértékben is — az olcsóbb női munkaerő alkalmazása. Napjainkban — és ez jellemző a közelmúlt évekre is — a munkavállalási szándék kettős jellegű. Az idősebb korosztályokhoz tartozó, általában családos nők esetében a gazdasági kényszer a meghatározó. Elsődleges szempont a család jövedelmének kiegészítése, a magasabb életszínvonal biztosításához szükséges anyagi előfeltételek megteremtése. Ez a gazdasági szem­ pont a fiatalokra már kevésbé jellemző. Általában a magasabb szintű iskolai végzettség, az emberöltőkön át érvényes társadalmi szokások feloldódása után egyre nő azoknak a nőknek a száma, akik nem elsődlegesen gazdasági okok miatt, hanem hivatásszerűen vál­ lalnak munkát. Az elmúlt 70 év alatt a kereső foglalkozású nők száma, foglalkozási strukturája a társa­ dalom szempontjából alapvetően változott. A századforduló évében a női keresők száma még csak 14,4 ezer fő volt, száz kereső nőre átlagosan 450 eltartott nő jutott. 1910—1920 között — elsősorban a már említett háborús konjuktúra következtében — számuk csaknem kétszeresére emelkedett. A felszabadulás előtt négy évvel — közel az utolsó békeévekhez — a női keresők száma ugyanannyi, mint 20 évvel korábban volt, míg az ütemesebb volu­ menében és az alkalmazás minőségében is alapvető változások 1940—60—1966. évek között figyelhetők meg, s ez a folyamat a II. ötéves terv időszakában továbbra is emelkedő tendenciát mutat. A NŐI MUNKERÖFORRÁS A L A K U L Á S A Kereső nők száma Időpont (1000 fő) K e r e s ő nők a nők az össz. keresők százalékában 1900. jánuár 1. 14441 18,0 22,2 1910. január 1. 12605 14,3 18,8 1920. január 1. 21767 22,8 27,2 1930. január 1. 19653 19,3 23,2 1947. január 1. 21717 20,2 23,3 1949. január 1. 22838 20,7 24,2 1960. január 1. 40158 33,3 32,8 1966. január 1.* 46500 38,6 34.6 Egy-egy terület — jelen esetben Nógrád megye — foglalkoztatási viszonyait a helyi álla­ potok, eredmények csak részben mutatják. A viszonylagos fejlettsé g, az ország, vagy or­ szágrész foglalkoztatási szintjével történő összehasonlítás már a foglalkoztatás terén el­ * Becsült adatok 4 49 �ért, az átlagosnál jobb eredményeket, illetve problémákat is mutatja. A századforduló éveiben a népesség 2,4 százaléka, a kereső nők csupán 1,9 százaléka élt a mai Nógrád megye területén, ez az arány — a népesség részarányának csökkenése mellett — csak 2,1 százalékra emelkedett. Az 1960. évi népszámlálás időpontjában Nógrád megyében egy­ harmada rendelkezett rendszeres jövedelemmel, arányuk öt és fél százalékkal volt alacso­ nyabb, mint az országos átlag. Megyénkben a legutóbbi népszámlálás időpontjában 109 kereső nőre 200 eltartott nő jutott, közel 20 százalékkal több, mint az országos átlag. Az eltérő — nógrádi kedvezőtlenebb — foglalkoztatási szint okait elsősorban a gazdasági alapban kell keresni. Nógrád megyében a hagyományosan nőket foglalkoztató iparágak — gondolok itt elsősorban a textil, élelmiszer iparokra — hosszú ideig teljesen hiányoz­ tak, de az ágazatok jelenlegi reprezentásai a megyében foglalkoztatott nők számához vi­ szonyítva csupán helyi jelentőségűek. A kereső nők számának emelkedésével párhuzamosan változott a foglalkozási struktura is. A gazdaságilag fejlett országokban — Magyarországon az iparilag fejlettebb megyékben — már a századforduló táján megkezdődött a mezőgazdaságilag aktív keresők számának és arányának csökkenése, mely sajátos velejárója az általános gazdasági fejlődésnek. Ha­ zánkban — gazdasági jelentőségétől függően Nógrádban is — az említett gazdasági fejlődés egyik előfeltétele, hogy a rendelkezésre álló női munkaerőt minél nagyobb számban be­ vonjuk a társadalmi termelésbe, illetve hogy a női munka hatékonyabb ,termelékenyebb legyen. A korábban mezőgazdaságban foglalkoztatott női munkaerő ágazatok közötti áramlása szo­ rosan kapcsolódik az 1950-es években megindult nagyarányú iparfejlesztéshez, illetve az ezzel párhuzamos építőipari tevékenységhez. Az egyéni gazdaságok női munkaerőtarta­ lékát az ipar, az építőipar és szolgáltatási ágak különböző mértékben szívták fel. A KERESŐ NŐK M EG O SZLÁSA N É P G A Z D A S Á G I Á G A K SZER INT Eb b ő l A kereső nők a mezőgaza nem mezőaz ipar, építőÉ v száma össz. daságban gazd. ág.-ban iparban (1000 fő) foglalkoztatott nők száma (%) 1941. január 1. 21,7 66,5 33,5 7,6 1949. január 1.* 20,1 71,1 28,9 7,0 1960. január 1.* 35,7 61,0 39,0 14,3 1966. január 1.* 38,6 46,8 53,2 21,5 Tekintettel arra, hogy a nemzeti jövedelem termelésben döntő mértékben az aktív keresők vesznek részt, és a munkaerőgazdálkodás tervezésénél elsősorban a munkaképes korú nők­ kel számolnak, tovább az aktív keresők számának változását kísérjük figyelemmel. 1949—1966. évek között az aktív kereső tevékenységet folytató nők száma mintegy 18 ezer fővel ,csaknem kétszeresére emelkedett. Nógrád megyében is érvényesültek — sajátos mó­ don — a gazdasági élet fejlődésének törvényszerűségei. A mezőgazdasági ágazatokban ugyan a kívánt mértékben csökkent az aktív kereső karánya, ugyanakkor az összes aktív női keresők számának emelkedését részben a mezőgazdaságban aktívan foglalkozó nők számának emelkedése okozta. Az országban, valamint az ágazati jelleg szerint ipari me­ gyéknek minősített megyékben egyaránt megfigyelhető a mezőgazdaságban aktív kereső­ nők számának csökkenése. Ugyanakkor Nógrád megyében — lévén szintén ipari jellegű megye — 1966-ban a mezőgazdaságban közel 4 ezerrel több aktív női kereső foglalkozott, mint 16 évvel korábban. Az időközben hozott gazdaságpolitikai intézkedések ezt a folya­ matot természetesen zavarták. (Földosztás kedvezően, az 1950-es évek begyűjtési jogsza­ bályai kedvezőtlenül alakították a mezőgazdaságban dolgozók termelési kedvét, közvetve az itt foglalkozó női népesség létszámát is). 1966. január 1-én az aktív keresők száma meghaladta a 38 ezer főt ,az elmúlt 16 évben 92 százalékkal emelkedett. Az emelkedés területenként differenciált mértékben zajlott le, a Salgótarjáni-iparmedencében az átlagosnál jóval erősebb, míg a Szécsényi járást is ma­ gában foglaló nyugati-megyerészben — éppen a nők biológiai adottságainak megfelelő munkahelyek hiánya miatt — rendkívül mérsékelt volt. 1960. január 1-én a megyében még ⃰ Az aktív kereső tevékenséget folytató nők száma, illetve aránya 50 �közel 22 ezer — a mezőgazdaságban dolgozó — aktív kereső nőt írtak össze, számuk rész­ ben a hatvanas évek elején kibontakozott újabb átrétegeződési folyamat ,részben a közel­ múltban végrehajtott nyugdíjazások következtében 18 ezer főre csökkent. Az elmúlt évek helyes és szükséges gazdaságpolitikai intézkedései nyomán alakult ki a megye első könnyűipari bázisa Balassagyarmat. Az itt települt üzemek létszámszükséglete a város és közvetlen környékének női munkaerőgazdálkodási problémáit jelentős mér­ tékben enyhítette. A Z A K T ÍV NŐI KERESŐK S Z Á M A ÉS V Á L T O Z Á S G A ZD A S ÁG I Á G A N K É N T Aktív keresők 1966. január 1. az Gazdasági ág száma ossz. 1949. január 1. 1960. január 1. (1000 fő) százalékában 1960. január 1. Aktív keresők összesen 38,6 192,0 108.1 Ebből: mezőgazdaság 18,1 126,5 83,0 nem mezőgazd. ágak együtt. 20,5 353,0 148,4 ipari, építőipar 9,2 657,1 158,6 nem termelő ágak együtt 6,6 183,3 137,5 A női keresők ágazati megoszlása már jelentősebb — a terület gazdasági fejlettségétől függő — aránytalanságokat mutat. 1960. január 1-én az ipari ágazathoz tartozó női kere­ sők kétharmada Salgótarjánban, illetve a Salgótarjáni-medencét magában foglaló Salgó­ tarjáni járásban lakott és dolgozott. A többi négy járás és Balassagyarmat részesedése — melyekhez egyébként a női keresők mintegy kétharmada tartozott — nem érte el a 25 százalékot sem. Míg 1960-ban a nőket foglalkoztató munkahelyek Salgótarjánban koncent­ rálódtak (az összes kereső nők 44 százaléka, az ipar kereső nőinek 85 százaléka a megyeszékhelyen lakott) addig a II. ötéves terv időszakára a két város foglalkoztatási különb­ ségei lényegesen kisebbek lettek. 1949. január 1-én száz kereső nőre Balassagyarmaton 412, Salgótarjánban 444 eltartott nő jutott, 1966-ra 179-re, illetve 140-re csökkent. A nők foglalkoztatási színvonalának további emelése, — melyre különösen a községekben lenne szükség — több probléma nagyrészt egyidejű megoldását veti fel. Az ipartelepítést szándék mellett meghatározó tényező a munkaerőtartalék területi megoszlása, a képzett­ ségi színvonal és a szükséglet összhangja is. Továbbszámított adatok szerint a munka­ képes korú eltartott nők száma Nógrád megyében meghaladja a 30 ezer főt. Tekintve, hogy a megfelelő körülmények között munkát is vállaló nők csaknem egyharmada a salgótarjáni járás területén él, itt a már ma is élő problémák a szénbányászat tervezett létszámcsökkentésének végrehajtása után fokozott mértékben jelentkeznek. A női munka­ e rő felhasználását mutató számok és viszonyszámok itt a legkedvezőtlenebbek. M U N K AE R Ő H E LYZ E T TER Ü LE TI RÉSZLETEZÉSBEN* 100 kereső nőre jutó eltartott munkaképes korú nő Balassagyarmati 4 100 13,6 64 Pásztói 4 750 15,8 60 Rétsági 3 700 12,3 58 Salgótarjáni 9 250 30,8 100 Szécsényi 3 500 11,6 51 Községek együtt 25 300 84,1 69 Balassagyarmat 1 250 4,1 39 Salgótarján 3 550 11,8 39 Városok együtt 4 800 15,9 39 Megye összesen 30 100 100,0 61 * A továbbvezetett népességszámok, illetve az 1966. január 1-i munkaerőmérleg alapján becsült adatok Járás, város Munkaképes korú eltartott nők száma %-os megoszlása 51 �A női munkaerőtartalék befolyásoló tényezők között lehet megemlíteni az objektív fel­ tételeket, és a foglalkozási szint javítását célzó állami intézkedéseket. A női munkaerő­ tartalék életkor, szakképzettség, családi állás és a munkavállalással kapcsolatos szempon­ tok szerint rendkívül heterogén összetételű. A munkát kereső nők kisrésze (kb. 1%) egye­ dülálló, mintegy 30 százalékának családja eltartásáról kell gondoskodnia. Rendkívül ala­ csony — 5 százalék alatti — a szakképzettséggel rendelkező nők aránya. Ezek egyrésze lakhelyéhez közel szakmájában vagy nem tud, vagy nem is kíván elhelyezkedni. Döntő többségük könnyű fizikai munkát vállalna, a bármilyen nehéz fizikai munkát ,a többmű­ szakos munkarendet is elfogadók aránya 15 százalék alatt van. Az MSZMP. IX. Kongresszusa foglalkozott a családtervezés és a gyermeknevelés néhány problémájával. A kongresszusi javaslat szerint, — melyet az országgyűlés következő ülése törvényerőre emelt — valamennyi arra jogosult nőnek állami segítséget lehet nyúj­ tani, melyet a nők gyermekük kétéves koráig vehetnek igénybe. A gyermeknevelési segély jellege közismert, a munkaerőgazdálkodást Nógrád megyében is kedvezően befolyásoló állami intézkedés természetesen enyhíti a nők elhelyezkedésével kapcsolatos gondjainkat. A Salgótarjánban végrehajtott felmérések azt bizonyítják, hogy az igényjogosult nők kö­ zel 80 százaléka él a rendelet biztosította lehetőségekkel. Becslések alapján megállapít­ ható, hogy a megyeszékhelyen évente átlagosan 350-400, Balassagyarmaton 250-300, a me­ gyében összesen 1000—1300 nő helyettesítéséről kell hosszabb-rövidebb ideig gondoskodni. V Á LTO Z Á S O K A NŐK HELYZETÉBEN A nők társadalmi helyzetében — —a munkavállalás méreteinek bővülésével párhuza­ mosan — alapvető változások történtek. Változott a nők helyzete a munkahelyen, a mun­ kahelyen kívül. Ennél jelentősebb azonban a családban betöltött szerep változása. Az úgynevezett második műszak megnövekedett jelentősége a nők tényleges munkában eltöltött idejét - a család nagyságától, ill. a családtagok aktivitásától függően - kisebbnagyobb mértékben megnövelte. A Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi - a nők helyzetére vonatkozó - adatfelvétele alapján külön vizsgálhatjuk a háztartásvezető (aktív kereső tevékenységet nem folytató) és külön dolgozó nők helyzetét. A népesebb háztartások esetében ellentéteket tapasztal­ hatunk. A gyermekgondozás megfelelő ellátása azt igényli, hogy egy-vagy több nő lássa el a háztartási munkát. Ugyanakkor a megfelelő jövedelmi színvonal biztosítása minél több családtag — az esetek többségében a munkaképes korú női csaldátagok — munkába­ állását követelné meg. A nagylétszámú családoknál következésképpen alacsonyabb a munkavállalási arány, mint az összes nőknél. Az egy, általában első gyermek még nem je­ jent különösebb nehézséget a munkavállalás szempontjából, hiszen egy gyermeket — böl­ csődei, vagy óvodai gondozás mellett különösen — általában még könnyen el tud látni a dolgozó nő is. A további gyermekek, esetleg magaskorú gondozásra szoruló öregek számá­ val párhuzamosan csökken a munkavállalás aránya is. A munkavállalás mértékének emelkedésével lépnek előtérbe azok a kérdések, melyek a munkahelyi körülményekre, a munkahelyi viszonyok visszahatására adnak választ. A kereső nők aránya munkahelyenként, beosztás és jövedelem szerint igen eltérő. A vezető­ állású alkalmazottak között a nők aránya az országban átlagosan 25 százalék alatt van. A megyei átlag ennél még alacsonyabb. Az 1960. évi népszámlálás időpontjában Nógrád megyében az államigazgatási, gazdasági vezetőknek csupán 10 százaléka volt nő. A női keresők aránya a megyében 35 százalék körül mozog, de a fizikai szakképzettséggel is rendelkező munkásoknak csupán 5 százalékát képviselték. (Az idevonatkozó országos át­ lag 1960-ban 15 százalék volt) A nők foglalkoztatásánál még ma is érvényesülő örökölt szokás ,hogy a kereső nők zöme még ma is a hagyományos munkahelyeken, a mezőgazdaságban, ezen kívül az oktatási és egészségügyi ágazatokban dolgozik. A női munka még tapasztalható diszkriminációja, a nők hiányos előképzettsége s a már említett tényezők a női munka bérezését erősen dif­ ferenciálták. A nők általában kevesebbet keresnek mint a hasonló beosztásban dolgozó, vagy hasonló szakképzettséget kívánó munkakörben dolgozó férfiaknál. 1959. óta ugyan több ízben hajtottak végre bérrendezést, szakmai bérkorrekciót, de a két nem közötti 52 �béraránytalánságok csupán enyhültek, sok esetben a 10 év előtti aránytalanságok ma is jellemzők. AZONOS BEOSZTÁSBAN DOLGOZÓ NŐK H A V I 1959. ÉV Á TLA G O S KERESETE* A nők keresete a Férfiak Nők férfiak keresetének havi átlagos keresete Ft százalékában Alkalmazottak 2249 1398 62,2 Szakmunkások 1923 1314 68,3 Segédmunkások 1619 1088 64,3 A nők munkavállalását befolyásoló tényezőket már említettem. A kizárólag anyagi okok miatt munkát vállalt nőknél is tapasztalható a munka iránti érdeklődés, a szakma sze­ retetének kibontakozása. Ez az életszemlélet változásával terjedő hivatásválasztás, mely termeszetes en függ a jelenlegi foglalkozás nyújtotta anyagi és erkölcsi előnyöktől is. Az adatgyűjtés alkalmával megkérdezett, akkor alkalmazotti foglalkozású nők közel négyötöde a jelenlegi foglalkozását kívánta folytatni. Ez az arány a szakmunkás foglal­ kozásúaknál hasonló mértékű, míg a kevésbé kvalifikált munkahelyeken dolgozók — be­ tanított- és segédmunkások — mintegy fele más munkaterületen, a jelenleginél magasabb követelményeket támasztó, és előnyösebb feltételeket biztosító munkaterületen vállalt volna munkát. A kereső foglalkozású nők számának történelmileg ily rövid időn belüli nagymérvű nö­ vekedése természetesen visszahat a nők társadalmi, és kulturális helyzetére is. A rend­ szeres jövedelmet biztosító állás vállalása befolyásolja a helyhez és időhöz kötött, illetve a helytől és időtől független kulturális igényeket. A rendszeresen olvasó és moziba járó nők aránya a nem kereső foglalkozásúaknál magasabb, meghaladja a 28 százalékot. (A keresőknél ez az arány csak 21 százalék). Ugyanakkor általában a munkahely követelmé­ nyeinek megfelelően — lényegesen magasabb a dolgozó, tanuló és emellett szórakozó nők aránya. A vizsgálat adati szerint 4 százaléka tanul, míg a nem kereső nőknél ez az arány 0,3 százalék alatt van. Az arányokat a nők különböző társadalmi-gazdasági cso­ portjai, a különböző iskolai végzettség tovább differenciálja. A magasabb iskolai végzett­ séggel párhuzamosan emelkedik a kulturális létesítményeket látogató nők aránya is. A nők rendelkezésére álló szabadidő felhasználását a társadalmi-gazdasági helyzet meg­ határozó módon szabályozza. A munkaviszonyban álló nők többsége szabadidejét olva­ sással, tanulással tölti, addig a háztartásvezetők nagyrészénél dominál a kézimunka, mely a kifejezetten háztartási munka után kikapcsolódást jelent. Hasonlóképpen eltér a dolgozó és nemdolgozó nők igénye az esetleges rendelkezésre álló több szabadidő felhasználását illetően is. Gazdasági csoport A N Ő K M E G O SZLÁ SA A LEGKEDVELTEBB E LF O G LA LT SÁ G S ZE R IN T** Szabadidőben mivel foglalkoznak Ha több szabadidejük lenne, Elfoglaltság legszívesebben a mivel töltenék el a keresők nem keresők keresők nem keresők Olvasás 28,6 2,3 19,1 19,7 Kézimunka 28,5 43,0 12,7 20,3 Pihenés 11,3 6,5 12,7 12,1 Házimunka 8,1 9,7 4,1 4,9 Színház, mozi 2,5 1,1 18,5 16,2 Séta, sport 1,8 1,7 12,1 7,8 Tanulás 1,0 0,2 6,7 3,8 Nincs szabadideje 2,6 0,9 — — A női munka — korábbiakban vázolt nagyfokú társadalmasítása után az esetek többségé­ ben megnövekedett szerepe van a második műszak kihasználásának is. A reprezentatív adatfelvétel eredményei szerint a kereső nők közel fele teljesen egyedül végzi — termé­ * Az adatok tájékoztató jellegűek **A táblázat nem tartalmaz teljes felsorolást 53 �szetesen a 8 órai munka után - a háztartási, a család gondozásával járó munkát is. To­ vábbi 30 százalékra tehető azok aránya, akik nagyobbrészt segítséggel látják el a házi­ munkát. A nem keresőknél az arányok a foglalkozás jellegének megfelelően tolódnak el, a családgondozás feladatait a nők háromnegyede kizárólag egyedül, mintegy 20 százaléka nagyrészt egyedül végzi. A háztartási munka elvégzésénél nem hagyhatjuk figyelmen kívül a háztartási munka gépesítésének széleskörű lehetőségeit. Becslések szerint a ke­ reső nők 70 százalékának, a háztartásvezetők felének közepesen gépesített háztartása volt. Ismerve a közeljövő iparfejlesztési politikáját, megállapítható, hogy megyénkben a fog­ lalkoztatási szint tovább emelkedik. A mindennapi életben tapasztalhatjuk, hogy a társadalmasított és háztartási munka közötti eddigi éles határok mindinkább elmosódnak, a nők valóságos egyenjogúsítása érdekében kitűzött célok egyre inkább megvalósulnak. 54 �NÁDHÁZI LAJOS A FALUN ÉLŐ ÉRTELMISÉGRŐL Alig múlik el olyan hét, hogy a sajtóban ne olvasnánk, a rádióban, a televízióban ne hal­ lanánk a végzős egyetemi főiskolai hallgatók falusi tevékenységével szemben táplált néze­ teiről, vagy más oldalról a falvak orvos, agrármérnök, tanár hiányáról. Ezek a vélemények ösztönöztek néhány községünk értelmisége helyzetének megvizsgálására. Választ igyekez­ tem keresni, hogy vajon indokolt-e a pályájukat kezdő fiatal szakemberek idegenkedése és tartózkodása a falusi élettől, munkától. A vizsgálat során kizárólag az értelmiségiek kérdésekre adott írásos válaszára, tájékoz­ tatására támaszkodtam. Nem vettem igénybe kontroll eszközöket. Ezt megtehettem már csak azért is, mert a kérdések nagyobb része olyan volt, hogy a kérdezetteknek egyáltalán nem állt érdekükben helyzetüket szépíteni, legfeljebb néhány vonatkozásban a valóságos­ nál negatívabb képet adtak. Gondolok itt olyan lényeges kérdésre, mint az anyagi helyzet, amelynél a pedagógusok közül szinte senki sem jelezte a túlórákból és más forrásokból eredő jövedelmét. Mivel ezek az apró eltérések — a vizsgálat célját tekintve — lényegileg nem befolyásolták a következtetések levonását, nem tartottam szükségesnek az elhanya­ golható részletek feltárását. A valóságostól negatív irányba eltérő kép korrigálása legfel­ jebb további előnyöket tartogathat az érdeklődők számára. Jelenlegi írásomban csupán egy helységben, É. községben élő értelmiség helyzetét kí­ vánom bemutatni. É. község lakóinak száma 4100, a legközelebbi kisvárostól 15 km-re van. A legnagyobb gazdasági egysége a jól gazdálkodó termelőszövetkezet, amelynek 833 tagja van. A 160 személyt foglalkoztató Gépjavító Állomáson szalagszerelés folyik és bizonyos alkatrészeket gyártanak az ország más helyén működő üzemeknek. A KTSz-nek öt ágazata — építő, cipész, fodrász, szabó, fényképész — működik a faluban. Az üzlethálózat kielégíti az igényeket. Kulturális ellátottsága alig éri el a hasonló községek szintjét. Az óvódája zsúfolt, nem elég korszerű. Az iskolai tanítás négy, egymástól elég távol eső helyiségben folyik. A kul­ turotthon központi fekvésű, de helyiségeit és felszereltségét tekintve egyáltalán nem elégít ki a kor igényeit. Az 5456 kötetes könyvtár a párthelyiséggel együtt jól felhasználható irodalmi és könyvtári rendezvényekre. A televízió-vevőkészülékek száma 198. A községben 51 értelmiségi dolgozik. Tőlük kértem választ az elmúlt év májusában az életüket, körülményeiket érintő legfontosabb kérdésekre. A megkérdezettek (44-en) — 20 férfi és 24 nő — gondosan kitöltötték a kérdőíveket, a tágabb válaszadási lehetőségeket biztosító részeknél leírták hasznos javaslataikat, elgondolásaikat, amiért ezúton is köszö­ netet mondok. A 44 fő életkori megoszlása az alábbiak szerint alakul: 25 éven aluli 25—40 év közötti 40—50 év közötti 12 fő 4 fő 3 fő 50—60 év közötti 60 éven felüli 24 fő 1 fő (orvos) Többségük fiatal, a felszabadulás után kezdte pályáját, iskolái jelentős részét már a szocialista társadalomban végezte. Az életkori megoszlás egy kicsit azt is jelzi, hogy az elmúlt 23 évben milyen jelentősen megnövekedett a falvakban az értelmiség száma. A 44 főből hat értelmiségi házaspár van (itt csak azokat említem, ahol mindkét házas­ társ a faluban dolgozik), heten pedig még hajadonok, vagy nőtlenek. Ezek 21—23 évesek. Ma már nyoma sincs az irodalomban, a drámákban megformált falun élő értelmiségi nő­ nek, aki vénlányként éli napjait, mert nem találja a rangjához méltó férfit, azon alul pe­ dig nem házasodhat. Ha pedig ezt a »könnyelmű« lépést mégis meg merte tenni, vállalnia kellett a kiközösítést, megalázást, az egyenlő rangúak lenézését, megvetését. 55 �Az életmód alakulásának fontos feltétele az emberek jövedelmének alakulása. Prak­ tikusan így is fel szokták tenni a kérdést: »megéri-e a feladatot elvállalni.« A kapott vá­ laszok szerint a havi fizetések az alábbiak szerint alakulnak: 1300 Ft-on alul 3 fő (képesítés nélküli óvónő, tanítónő) 1300-1500 Ft 11fő (óvónő, fiatal tanítónő) 1500-2000 Ft 12 fő 2000-2500 Ft 7 fő 2500-3000 Ft 5 fő 3000 Ft-on felül 6 fő Ezek az összegek — néhány esettől eltekintve — az alapfizetéseket tartalmazzák, nem foglalják magukban az egyéb jövedelmeket (túlóra, prémium .természetbeni juttatás stb.). Ha a férj és a feleség közös jövedelmét nézzük (itt is főleg az alapfizetés szerepel) 18 főnek van a családi jövedelme 4000 Ft felett. A bemutatott helyzetet kiegészíti az eltartottak számának alakulása: 12 főnél nincs eltartott; 21 főnél egy eltartott van; 8 főnél két eltartott van; 2 főnél három eltartott van; 1 főnél négy eltartott van. Nagyon jól tudjuk, hogy az anyagi helyzetet a fizetésen és az eltartottak számán túl még sok összetevő befolyásolja. A valóságosabb képet inkább az nyújtja, milyen az ember tényleges anyagi és ezzel szorosan összefüggő kulturális ellátottsága. Rendkívül fontos tényező a lakásviszony, amely elengedhetetlen feltétele a nyugodt élet- és munkakörülményeknek. Saját lakásban lakik 8 fő; Állami főbérleti lakásban la­ kik 18 fő; Szüleinél lakik 17 fő; Albérletben lakik 1 fő. Kiegészítésül csupán annyit, hogy a saját lakások korszerűek, napjaink igényeit tel­ jes mértékben kielégítik. Az állami főbérletek — néhány kivételtől eltekintve — megfelelőek, kényelmesek, egy részük előnyösebb mint a városi bérház (tágas udvar, gyümölcsös is tartozik hozzá). A szüleikkel lakók közül heten egyedülállóak, a többiek között is találunk olyanokat, akik­ kel a tágas lakásban egy szülő él, így a kényelmes otthont mintegy sajátjuknak tekint­ hetik. Nehéz helyzetben az a 6 fő van, aki más helységből jár a munkahelyére. Sajnos ezek között találunk családanyákat is. Az anyagi helyzetnél említem mintegy átmenetként a kulturális körülményeket. A megkérdezett 44 értelmiségi közül — a házastársakat is figyelembe véve — kilencnek van gépkocsija (összesen 6 gépkocsi), nyolcnak van motorkerékpárja. Nincsenek lényeges ada­ taim, de tapasztalataim szerint alig hiszem, hogy van olyan város, ahol minden ötödik értelmiségi munkakörben dolgozónak van gépkocsija. Persze ez természetes is, hiszen a kulturális igények kielégítéséhez a városban élőknek nem olyan mértékben szükséges a gépkocsi, mint a faluban lakóknak. De éppen itt jutunk el ahhoz a fontos problémához, amit a végzős egyetemi, főiskolai hallgatók a mnnkahely megválasztásánál hangoztatnak: »Nem akarok vidékre (nem is falura) menni, mert nincs biztosítva a szellemi fejlődésem, félek az elparlagiasodástól.« Biztos van ilyen is — a felmérés során találkoztam ezzel a jelenséggel is —, de a tények azt mutatták, ezekben az esetekben nem a falura kerüléssel kezdődött a baj, hanem 4—5 évvel előbb, mikor ezek az emberek a felsőfokú intézmény ajtaján illetéktelenül besur­ rantak. Nézzünk néhány tényt, hogy a faluban élő pedagógus, orvos, agrármérnök hogyan él a kulturálódás lehetőségeivel. Televízióval huszonkilencen rendelkeznek. A fontosabb szakkönyvek és szakfolyóiratok megtalálhatók az intézményeknél, de saját anyagi eszkö­ zeikből is sokat fordítanak erre a célra. A ritkább szakkönyveket a főhivatású könyv­ táros — kérésre — könyvtári kölcsönzésben meghozatja. Ismét egy kis statisztika: 50 kötet könyve van 6 főnek 300 kötet könyve van 2 főnek 100 kötet könyvevan 12 főnek 400 kötet könyve van 2 főnek 200 kötet könyve van 12 főnek 400 kötetnél több könyve van 4 főnek A 6 értelmiségi házaspárnál a férj feleség együtt szerepel. 56 �Tudom, hogy a könyvolvasásnál a kötetszám elég keveset mutat, ezért nem is kívá­ nom fetisizálni, de bizonyos kulturális igényre mégis enged következtetni. Különösen akkor állíthatjuk ezt, ha figyelembe vesszük, hogy az értelmiségiek csupán ebben az egy községben 53 féle napilapot és folyóiratot fizetnek elő és a közületi lehetőségeket is ki­ használva, 64 fajta sajtóterméket olvasnak. Igaz, komolyabb szaklapok egy részét ma még kevesen forgatják, hogy csak néhányat említsek: egyetlen pedagógus sem jelezte a Magyar Pedagógia, a Pedagógiai Szemle, vagy a Pszichológiai Szemle olvasását. Úgy gondolom, ebben egy kicsit ludasak egyes felsőfokú intézmények is, amelyek az ott töltött évek alatt nem ösztönöznek kellően a szaklapok olvasására. A művelődés egyik lehetősége — egyben az életmód mutatója is — a külföldi utazás. Az ilyen utazások szélesítik az emberek látókörét, szilárdítják vagy módosítják nézeteiket. Ebben a kérdésben sem kell szégyenkezniök azoknak, akik a falut választották működési területüknek. A 44 főből a elmúlt években 33-an jártak külföldön: 14 fő egy alkalommal,10 fő két alkalommal, 2 fő három alkalommal, 7 fő háromnál több alkalommal. A falun élő értelmiség egy részének művelődési igényét érzékelteti az a tény is, hogy Salgótarjánban a T IT megyei szervezetéhez meghívott neves kutatók, országos hírű szak­ emberek előadásain, konzultációin nem ritkán több falusi értelmiségi jelenik meg, mint városban élő. A pedagógiai szabadegyetemre a községekből ugyanannyian jelentkeztek, mint Salgótarján városából. Hasonló példák özönét tudnám felhozni a főváros és vidék viszonylatában is - hisz néhány évig Budapesten éltem, ahol találkoztam a »nagyobb lehetőségekhez« görcsösen ragaszkodó, de a szellemi alkotó munkában nagyon is igénytelen emberekkel. A tények és tapasztalatok sokasága bizonyítja, hogy az adottságok csak az egyik oldalt jelentik, a másik oldal a lehetőségek felismerése, felhasználása. A korszerű iskolai nevelés és oktatás megvalósítása, az ifjúság formálása, a község lakói egészségének óvása, a termelés magasszintű irányítása olyan feladatok, amelyekben nagy alkotási lehetőségek rejlenek. Ismerünk olyan értelmiségieket — ezt a kérdőíven nem lehetett megragadni —, akiknek nagy hozzáértéssel és kitartóan végzett munkája nagyban hozzájárult a község élet- és munkakörülményeinek pozitív alakulásához. Mun­ kájuk hatása tükröződik a község körülményeinek változásában is, de ebben a teremtő munkában önmaguk is gyarapodtak, szellemileg gazdagodtak. Az ideológiailag, szakmailag jól felkészült értelmiségiek hivatásuk teljesítésével pár­ huzamosan, kapcsolatot teremtve a tudományos kutatóintézetekkel, egyre reálisabban tűzhetik maguk elé a kutatói tevékenységbe, tudományos munkába történő bekapcsolódást. A kutatások, tapasztalatgyűjtések kollektívvá válása, a tudományos kutatás és a gya­ korlati élet közelebb kerülése szükségszerűen követeli a kiváló felkészültségű, gyakorlat­ ban dolgozó szakemberek bekapcsolódását. Az egyes tudományágak — néprajz, történe­ lem, szociológia, pedagógia stb. — káros kihatások nélkül aligha nélkülözhetik hosszabb ideig a falvakban élő tehetséges szakemberek közreműködését. A tudományos alkotóműhelyek és a gyakorlat mind közelebb kerülése folyamatának a ma még helyenként megtalálható szűk egzisztenciális érdekek, szempontok sem állhatják tartósan útját. Másik oldalról viszont az is igaz, hogy a hivatás gyakorlásának ez a magasab szintje próbára teszi a képességet és a tehetséget. Nem lehet bizonyos hamis látszatokat meg­ őrizni, mások árnyékában megbujni, vagy éppen érdemtelen előnyökhöz jutni. Újabb kérdés tolakodik elő. A faluban élő kiváló képességű értelmiségieknek van-e elég idejük a tevékenységi területükkel közvetlen összefüggő alkotó munkára? Már csak azért is, mert a faluban a társadalmi, kulturális élet alakításában számítanak a részvé­ telére. A kapott válaszok szerint 29 főnek van rendszeres társadalmi elfoglaltsága, amely­ nek mértéke a következő: Heti 2 óránál kevesebb elfoglaltsága van 5 főnek 2—4 óra elfoglaltsága van 12 főnek 6— 8 óra elfoglaltsága van 1 főnek 4-6 óra elfoglaltsága van 6 főnek 8 −10 óra elfoglaltsága van 5 főnek A társadalmi tevékenységük időben és minőségben nagyon aránytalan. Néhányan több területen is tevékenykednek, mások nem végeznek társadalmi munkát. Tevékenységi kö­ rük így is nagyon széles, szinte átfogja a község társadalmi életét. Az MSzMP megyei, 57 �községi vezető testületeiben, a tanácsban, az Országos TSz Tanácsban, a szakszervezet, a KISZ és úttörő szervezet, a Hazafias Népfront, a Nőtanács, a sport, a földművesszövet­ kezet vezető szerveiben egyaránt megtaláljuk őket. Hivatásuk gyakorlásának oldaláról megközelítve mégis milyen problémákkal küzdenek É. község értelmiségi dolgozói? A válaszok legtöbbje a munkahely körülményeivel összefüggő. Az óvoda korszerűt­ len, zsúfolt ,nem elégíti ki az igényeket. Az iskolai tanítás négy, egymástól távol eső helyen folyik. Magas az egy tanteremre jutó tanulói létszám. Nincs elég korszerű szem­ léltető eszköz. A korszerű eszközöket hiányolják a kulturotthon és a könyvtár vezetői is. Gondjaikat növeli az önállóság hiánya. Munkájukat nehezíti a középszervek aprólékos utasításai, indokolatlan beleszólásai. A termelést irányítóknál ezeken túl rendkívül ideg­ őrlő az anyagellátásnál esetenként jelentkező bürokratizmus. Egyéni oldalról megközelítve néhányan a munkahelyre utazás nehézségeire panasz­ kodnak. Másoknak a szakmai felkészültségükkel összefüggő tanulás még nagyon leköti az idejét. Egy-két anya a gyermeknevelés nehézségeire panaszkodik. Ez valóban nagy gond. Hiányoznak azok a lehetőségek, amelyek elősegítik a gyermekek hajlamainak kibontakoz­ tatását, képességeinek működtetését (nyelvtanulás, zenei, képzőművészeti, sport foglal­ kozás). Bár ez hasonlóan hiányzik a legtöbb falun élő gyermek számára, ezen a téren intézményesen is elő kell segíteni a jó képességű, falun nevelkedő gyermekek hátrányos helyzetének a megszüntetését. Végül — a válaszok alapján — hogyan összegezhetjük az É. községben élő értelmi­ ségiek körülményeit? Mindent összevetve: szívesen vállalják ezen a helyen az életet, a munkát. A megkér­ dezettek közül 38-an hosszabb ideig szándékoznak ebben a községben élni, dolgozni, viszont csak bizonyos feltételek (lakás stb.) megvalósulása esetén maradnak ezen a he­ lyen. Két főnek nincs szándékában É. községben letelepedni. A felsorolt tények érzékeltetik, hogy a falusi helyzettel, az ott élő értelmiség körül­ ményeivel kapcsolatos, régebben kialakult, ma is élő elképzelések milyen jelentős korri­ gálásra szorulnak. A valóság helyes visszaadása eloszthatja a régi viszonyok kritikátlan átültetésével, az erősen szubjektív, egyoldalú, negatív szemlélettel kialakított nézeteket. A helyes tájékoztatás, az előitéletek eloszlatása sok pályáján induló fiatal menthetne meg a felesleges tépelődéstől. 58 �KUNSZABÓ FERENC LEBONTJÁK A PUSZTÁT — Még na előbb jön, csak egy pár héttel is, én nem kellettem volna — mondja az öreg, és hihetetlenül kifakult vadászkalapját feljebb tolja a homlokán. — Volt egy lo­ vunk... mert sáros időben ezen az úton se kocsi, se autó... és ha olyankor kitelefonáltak az állomásról, hogy valaki érkezett, csak felnyergeltük, rácsaptunk a farára, ö meg szépen leügetett a hídig, illően fogadta a vendéget, aztán kifuvarozta a pusztára. — Nem féltek, hogy illetéktelen ül föl rá, és többet nem látják? — Mundért?!... Az nem olyan ló volt! A hídnál, igaz, bárki felülhetett a hátára, de aztán ő parancsolt: csakis a kijelölt úton jött, ezen a csapáson, és egyenesen be a pusz­ tába. Útközben, ha az illetőnek félre dolga volt, vagy mi, akkor megállt, de leszállni már nem lehetett! Csak úgy, a nyeregből, mert Mundér, az biztos, hogy elkapta a frakkját! — Bal tenyerét szórakozottan megcsapkodta a gyeplőszárral: — De most, ez a hideg, szeles tavasz... megfázott. Az öreg ló csak olyan, mint az öreg ember: ha nyílik az idő, az neki a legveszélyesebb. — Talán már régebben ismerte? — Én segítettem a vilá gra ... Nagyon okos jószág volt: féléves korában már két lábon táncolt, — de csak nekem! Nekem ingyen. Másnak cukorért... — Megtörölte az arcát, legyintett: — A, manapság már nincs is ilyen okos jószág, tán a világon se!... Mert itt sokat ért. Tetszik látni, egy lovat meg egy embert megtakarított az okosságával... Egyre lassabban modta, nemakarom formán, és közben minduntalan a hegyoldalt nézte, talán, hogy ne lássam az arcát. • — Jól kiesik ez a Basa puszta — jegyeztem meg illő szünet után. — Ki, kérem! — élénkült föl. — Ez úgy kiesik a világból, hogy az uraság is csak egy­ szer fordult meg itt évente. Szarvasbőgéskor Mondta is mindig: „Ha te nem volnál, Ist­ ván, ez a völgy kiesne a világ fenekén!” Ezt minden évben elmondta. — Kiegyenesedett a nyeregben, és jobb öklével nagyot kanyarított, mint a kártyás, mikor a csendes ultit ki­ vágja: — Nem volt itt szántóföld, kéremszépen, egy deka sem! Erdő volt mindenfelé: szik­ la, hegy, erdő — annak is a hitványabbja... Ez a völgy, a Basa völgy, északra nyílik. Tetszik látni? Keletről, nyugatról, délről hegygerinc. Északról: bejárnak a szelek. A szél­ től van,hogy itt az orgona, meg az akác, meg minden virág vagy tíz nappal később nyit, mint pár kilométerrel odább, a hegyeken túl... Mert itt van, éppen délnyugatnak, a Basa hegy. Ez mindig megakasztja a felhőt, és elfolyik a víz, amarra. Ide csak akkor jön egy kis csapadék, ha netán északról, mint az éjjel is. — Értem. — Csak azért mondom, kérem. Ettől van, hogy itt aztán vethetnek búzát vagy kuko­ ricát, répát vagy kutyafarkát, itt nemigen lesz abból semmi! — Akkor minek vágták ki az erdőt? — Hát... jöttek, oszt kivágták... — Nem szólt senki, hogy itt úgysem lesz termés? — Éppen az az izé, hogy szóltunk. . . Mert az úgy volt, hogy ezerkilencszáznegyven­ hatban állami erdőgazdaság lett a Basa völgy. Negyvennyolcban meg az egészet megkapta az állami gazdaság, mint fásított legelőt. Hogy itt majd juh, tehén, mifene jól elfüvel... Hát nem mondom, arra még megfelelt volna. Ritkásan álltak a fák, vad meg nem volt. Kevés volt. A háború alatt meg utána, kipusztították az orvvadászok. Aztán meg, az igaz­ gató azt mondta, hogy a vadászat úri passzió, nem kell se dámvad, se őz. Jó, mondom, akkor hát legyenek birkák meg marhák... Hát voltak... Karámot építettünk, és őrizgettem őket. De két évig se voltak, egyszer­ csak jön az igazgató, hogy nocsak, kiirtják az egész völgyet, és itt szántóföld lesz, mert búzára van szüksége a népgazdaságnak. De már jöttek is a baltások. Akkor egy kicsit hangos lettem, hogy: az a veresszakállú atyaúristen!... Hát vadőr voltam, marhapásztor lettem, most meg talán ürgét öntsek?!... Ha az ember mérges, 59 �akkor sokmindent mond, amit nem kellene... — Lehajtja a fejét, utánabólogat a szava­ inak: — De csak kivágták... Engem meg be a börtönbe... Volt egy puskám. Szép kis vadászfegyver: titokban. — Hogy tudta azt az igazgató? — Hogyne tudta volna, mikor a fele vadat mindig átadtam neki, becsülettel! Elörehajlunk a nyeregben, mert az út egyre emelkedik. A keskeny völgy mélyén arasz­ nyi sarat dagasztott az eső. A lovak óvatosan tiblábolnak benne, mert alul alattomos kövek várnak, hogy csűdjüket törjék. Az öreg ügyes váll- és derékmozgással ellensúlyozza a himbálózást: — Mire visszajöttem, itt már fegyenctelep volt. — Fegyenctelep? — Már úgy kell érteni, hogy aki valamiért fekete lett a gazdaságban, azt ide tették:. Ha valaki kapott fél év javító-nevelő munkát, vagy ha valaki kijött a megőrzőből, hát azt ráadásul még ide is helyezték. Hogy itt majd alkalma lesz bebizonyítani... — Csapott a kezével. — Kijöttem, jelentkeztem az igazgatónál. Nem az volt már, hanem egy másik. Azt elhelyezték. — Miért? — Hát az úgy volt kérem, hogy Magyarországon ezerkilencszázhuszonhat óta csak akkor lehet erdőt irtani, ha mindjárt telepítünk is a helyébe. Mert kevés a fa. Ezért aztán az igazgató csak úgy, a saját szakállára... Lett egy csomó fája, amivel azt csinált, amit akart, még akkor meg, ami itt termet — mert ha kevés is, valamennyi mindig ter­ mett, — azzal pótolhatta a többi földek átlagát, és kapta a prémiumokat, meg az okleve­ leket... Hát persze, mikor volt neki háromezer holdja bejelentve, és a valóságban négy­ százzal több! A Basa völggyel. Illetve, akkor már Basa puszta, mert építetek ide lakásokat, gazdasági épületeket, mindent. — Ezért a csalásért váltották le? — Kit? — Hát azt az igazgatót. — Ja, nem! Dehogyis, kérem . .. Mondott valamit, amit nem kellett volna. — Aha. — Hát! Igy volt ez, kérem. Egyszer erre jártak a földmérők, fölnyalták az egész vidé­ kit, és akkor kiszagolták, hogy itt négyszáz holdon művelési ágváltozás történt. Bevezet­ ték, és minden rendben volt. Utána vagy másfél évvel, részeg fejjel, mondott valami re­ akciósat, és akkor leváltották. . . — Rámnézett: — Csak azért mondom el, hogy a szája miatt váltották le, de a tette miatt érdemelte meg! Felértünk a horhó tetejébe. A lovak megálltak, remegő inaikat kicsit megeresztet­ ték, mert ezután jön még a neheze: leereszkedni a lejtőn. A völgy kitárult előttünk: négyszáz hold meredek hegyoldal, köves lapály. Szemben, az északnyugati oldalban vagy tizenöt lakóház, istállók, karámok, szín. Fölöttük, egy nagy sziklán régi szabású, beépített fenyőgerendákkal díszített épület. A régi vadászház. A Nap néha már előcsillant a foszladozó felhők mögül, s alaktalan, változó, eltűnő piszokfoltokat rajzolt a tájra. Utitársam nem nézett föl. Emlékeivel bíbelődött: — Bementem az új igazgatóhoz. Azt mondta: Maga ott született a Basa pusztán? Ott, mondom, igazgató úr, nekem már az apám is ott született... Nohát, azt mondja, én szeretem a helyi kádereket. Maga lesz ott a tanyagazda!. . . De igazgató elvtárs, mondom, én még sohasem voltam tanyagazda. Erdész voltam, vadőr... Nem baj, azt mondja, én se voltam még soha igazgató; meg lehet szokni... Így voltam én itt vezető, négy álló évig. Jöttek, mentek az emberek. Néha hozták, vitték őket. Volt, aki nem akart ide kiköltözni: karhatalommal hozták. Más meg egy éjjel megszökött családostól. Ami kis holmijuk volt, elbírták gyalog. Ugyanúgy kisérték őket vissza, hátukon a batyu, rajta a festett tábla: „Dolgozók! Tanítsatok meg a helyes életre!” — Valami osztályidegen volt? — Volt olyan is. De ezeknek véletlenül még a védőszentjük is földhözragadt volt tán ... A lovak maguktól indítottak lefelé. A nagy sár mihamar elmaradt, könnyebben lép­ kedtek. — ... Aztán megszűnt a fegyenctelep. Ötvenhétben vagy ötvennyolcban megszűnt. Akkor egy kicsit kiürült a puszta. Volt úgy, hogy negyedmagammal laktam kint. — Es akkor miért nem telepítették be erdővel? 60 �— Nem tudom, kérem. Egy időben úgy volt, hogy betelepítik, de aztán mégse. . . Majá a gépek, meg a vegyszerek! —akkor azt mondták. Dehát itt a gépek nem mindenütt tudnak dolgozni. És ahol aratni tud, ott szántani nem, meg ilyenek. .. És ötvenkilenctől kezdve mindent itt termeltek, amit muszáj volt. Kiírtak a gazdaságra száz hold napraforgót vagy lencsét? . . . Nosza, elvetették a Basa völgyben. . . Így aztán újra megtelt a puszta . . . Las­ san kihúzódtak ide a családok . . . hogy kik? Hát, ilyenek is, olyanok is. Akiknek még ez is jobb, mint a semmi. . . • — Van itt minden, kérem! Még nylonzazskó is !. . . Mondtam az üzletigazgató kartárs­ nak: Tessék nekm nylonzacskót adni, mert növekszenek ám a szocialista igények Basa­ pusztán is! A térde alatt féltenyérnyi seb. Mindig nyitott, gennyezik. Csont-tébécé. Fölvágta ma­ gának, hogy így majd kimegy belőle a gonosz. . . Minden reggel meg este kamillás víz­ ben mosogatja — az jót tesz neki. . . A bizonytalan színű levet a butik téglapadlójára locs­ csintja: meleg lesz ma, hadd hűsítse bent a levegőt. — Mivel szolgálhatok? — kérdi nagyvilágiasan, és kezét megtörli a köpenye elejében Az élesztő, szekfűszeg és romlott kolbász szagát a pálinka párolja be. — Innék valamit — mondom. A szemét kicsire húzza, de a szája mosolyog: — Honnan tetszett jönni a kartársnak? — Kiküldtek — mondom egyforma képpel. — Majd lesz itt egy kis javítás . .. A mosoly szétterül az arcán, mozdulatai eleresztetten szívélyesek lesznek: — Azért! Már azt hittem, hogy valami. . . olyan. — A kecskelábú asztal alá nyúl, ki­ vesz egy hasas korsót. — Mert tiltják . . . az okosok megtiltották. A poháron nem látok át. Behúnyom a szemem, nyelek, utána elismerően csavargatom a fejem: — Ez igen! Erre biztos van vevő! Csípőre teszi a kezét, szerényen, félrebillentett fejjel: — Hát van. . Nem mondom, mert van. Énnálam napjában kétszer megfordul a puszta. Velem kezdik a napot, de itt is végzik. — Van dolga ennek a pohárnak. — Nehogy azt higgye! Itt minden rendnek külön pohár dukál. A csírásoknak ott az a pikkoló. Egyik megvárja a másikat, de mind csak abból iszik... A gyalogosok emebből. Az öregasszonyok a festett pohárból, a fiatalabbak meg a nylonból... Nekik az tetszik, a modern . .. — És amelvikből én is ittam? — Az az István úré! Ebből kap a fiatalúr is, az agronómus. Meg ha jobb emberek jön­ nek — tette hozzá cinkosan. Nyugtázom a besorolásomat, aztán felmutatok a polcra: — Es az ott, az a talpas pohár? Ismét szelíden félrebillenti a fejét, s a gombokat számolja a kötényén: — Hát a z . . . abból én, meg Mártuska, a tanárnő szoktunk, ha kedvünk szottyan. Egy kis édeset, úgye ... • Az iskola ugyanabban az épületben van. csak be kell fordulni a sarkon. Nyolcszor nyolc méteres szoba ,az ajtó mellett kockásra pingált tábla, a padló viasszal beeresztve, a falakon Magyarország térképe, az állam címere, Kossuth Lajos, II. Rákóczi Ferenc. Schönherz Zoltán képe, és egy plakát, amelyiken a robogó vonatból kibukó utas utolsó sikolyával még a balesetbiztosítás mérhetetlen előnyeire oktat bennüket. A sarokban virág, házi szőttes. A berendezés új, rongálatlan. A gyerekek egy kupacban zsenyegnek, az ablaknál. Valami száraz növényeket válogatnak. A tanítónéni hozzámlép és halkan mondja: — Ne tessék elrontani. István bácsi már jelezte, hogy érkezni tetszik. Legalább tartunk egy kis feleltetést. — Megfordul, tapsol: — Mindenki a helyére! Alsótagozatos iskola. Másodikosok éppen nincsenek, mert a tavalyi négy elsős meg­ bukott, és most ismételnek. . . A kislányok tisztábbak, rendezettebbek, a fiúk borzasak, némelyiknek retkes a nyaka és gumicsizmájukon még a múltkori eső sara is rajtaszárad Foltos ruha akad, szakadt egyetlenegy sem. 61 �A sovány, szárazmellű tanítónő a kályhánál eloltja a cigarettáját és kiköhögi magá­ ból a rekedtséget: — Gyógyfüveket válogattunk, tetszik tudni. Tavasszal szedtük, majd most eladjuk a felvásárlóknak, és vakáció előtt ebből megyünk kirándulni. De addig sokmindent meg kell tanulni, úgye gyerekek? Az egyik elsős fiú hirtelen csuklani kezd. A tanítónő gyorsan odalép és felrántja: — Szégyeld magad, fiam! Menj ki azonnal! Az ajtó mellett ülök. A fiú támolyogva, csukladozva jön felém, szeme fehérje kicsit kifordul. Megfogom, rároggyan a térdemre. A tanítónő a katedrára húzódik: — Disznót vágtak, és ilyenkor. . . elkerülhetetlen. Szürkén egykedvűen mosolyog, keze ösztönösen cigaretta után matat az asztalon. Intek a két legnagyobb fiúnak, hogy vigyék ki a gyereket. — Ők is disznót vágtak — rebben a tanítónő szeme, aztán lassan mozdul, kiviszi a kicsit. Felállítom a gyereket, és az arcukhoz közelhajolva végigkérdezem a nevüket. Néhány­ ról nem jön pálinkaszag, és pontosan azokról, akik jobban öltözöttek, tisztábbak, fésültek. Az ablakon át látom, hogy a tanítónő ledugja a fiú torkán az ujját. — Hol szoktatok inni? Néznek rám. A kicsik apró rettenettel, a nagyobbak dacosan sunyi fényekkel a sze­ mükben. — Otthon adja édesapátok? Valamelyik csoszogni kezd. — Vagy itt isztok, a boltban? A csoszogást mind átveszi. Egy szöszke kislány, akiről italszag nem jött, lassan pitye­ regni kezd. Kifordulok az ajtón. A gyerek egy platánfa tövében kornyadoz, a tanítónőt nem látom. Megkerülöm az épület sarkát. A butikból kiszól a nő: — Elvtárs! Bemegyek. A tanítónő ül, cigarettázik, előtte a talpas pohár, valami rózsaszín likőr­ rel, érintetlenül. Barátnője elibém biceg, kezét tördeli, félrefordított fejjel, alulról föl­ felé néz: — Nehogy azt tessék hinni!. . . Csak bolondoztam itt az előbb. Mert itt egyáltalán!. .. Csak mondom, jár egy kicsit a szám, elmegy az idő Leülök a másik székre. A tanítónő rámnéz. — Mióta tanít itt? — Mióta megnyílt itt az iskola: ötvenkilencben jöttem. — Férje? — Elváltunk. — Nehéz itt? Megrázza magát, kiegyenesedik ültében: — Nem . . . Nekem nincsenek igényeim — csak a három gyerek . . . ők az életem. — Meddig marad még itt? — H a . . . ha hagynak?. . . Nyugdíjig. Kétszobás lakást kaptam, jó fizetést, illetményföldet, kertet. . . Innen szeretnék nyugdíjba menni. Mosollyal palástolta sírhatnékját. Felálltam. A boltosnő újra elibém biccent: — Elvtárs, a jóistenre kérem!. . . Mindenki mérné! Szét is vernék ezt a vacakot, ha c sak egy reggel nem volna pálinkájuk!... Fogatlan szája, ráncosan, mereven remegett. • A föld csendesen páráll, az épületek déli oldalán a tyúkok már porban fürdenek. Az egyik lakás előtt vagy öt asszony ül a gallyon. A legfiatalabb ölében mocorgó pólyás gye­ rek már kékre fáradt az ordítástól. Nedves kis száján fekete légy tollászkodik. — Mi baja lehet a kicsinek? — Hát én mór nem tudom! — mosolyog dühös-kényszeredetten az anyja. — Evett, kipe­ lenkáztam, ánizst is adtam neki, minden!. . . Itt fogom az ölemben, de így is sír. Egy behorpadt szájú nene hunyorogva fölnéz: 62 �— Ki tudja azt, lelkem, miért sírhat egy ilyen apróság? Azt se tudni, hogy máskor meg miért nevet. Azt mondják, az angyalát látja olyankor. . . hát lehet, hogy most meg az ördög incselkedik vele. Ebben mind megnyugszanak. — Meleg van — mondom. — Hát meleg, az van! — erednek beszélgetésbe. — De kell is már! Itt, Basavölgyben még semmi tavasz nem volt, csak a szél, meg a szél!. . . — Talán melege van a gyereknek — makacskodom. — Be van szorítva a toll közé, és melege van. — Az lehet, Rozi — ad igazat egy néni. — Mert lásd, rólam is lekívánkozik már a szvetter. Mind helyeselnek. Udvariasságból. Hogy nekem is legyen valami igazam, ha már eny­ nyire töröm a csordajárást. . . Hívás nélkül benyomulok a fiatalasszony után. A többiek is Fogalmuk sincs, mit akarhatok, de mindenesetre: történik valami. Az ötvenes évek közepén épült egyszobás típuslakás. A szobaajtó nyitva. Bent csővázas bútorok, nem egy garnitúrából. A padlón rongyszőnyeg, itt-ott felgyűrődve, megszakadva, sohasem mosottan. A konyhában vizeslóca, leterítetlen asztal hokedlikkal, és a hátsó sa­ rokban egy utólag beépített falitűzhely. Előtte nagy halom piszkos pelenka savanyodik. A falon egyetlen nagy szentkép, széles, megfeketedett kerettel, üveg nélkül. Hogy a nyomott papiros valaha kiről szólt, azt az asszonyok sem tudják. Hosszas szemlélődés után a szvetteres néni annyit állapit meg: — Szent, az biztos, mert ott a glória a feje körül... Mikor a fiatalasszonyék ide költöztek a pusztára, itt találták a falon. Hát hadd legyen. Az ágyon a kibontott kicsi megnyugodva levegőzik. — Az iskolában a gyerekek — mondom — bepálinkáztak. Teljes csend. Még a pillájuk se rebben. Én azonban nem folytatom. Erre egy kerek­ képű, pirospozsgás asszony illően fölhördül: — Bepálinkáztak?! Ne tessék mondani! — Az — mondom, mintha belemennék a játékba. — Legalább a fele ivott. — Ivott?! Te kegyelmes Úrjézus! — Mind egyszerre kezd mozogni, kezüket tárogatják, sopánkodnak. Aztán egycsapásra únják el, csak a pirospozsgás harsog még: — De hát hogyan jutottak hozzá?! A szájából dőlt a pálinkaszag. Megnéztem még pár lakást. Mindenütt ugyanaz a hanyagsággal elegyes, kedélyes nem­ törődömség fogadott. Az utolsó házba már nem akartam bemenni, de egy alacsony, akku­ rát félrefésült hajú ember kibicegett elém. A lába gipszben. Négy hete dobta föl a bika. A szobában, konyhában rend, tisztaszag, az ablakon függöny, az asztalok leterítve. A megvetett ágyon díszpárna. Szabadkozott, hogy nincs rend, mert az asszony kiment az il­ letményföldre, a kukoricát utánavetni. Most. hogy végre esett ez a kis eső. a száznapos talán még beérik. • — Én kérem, soha nem gondoltam volna, hogy ide jutok — mondja, és mosolya mögött ott bújik a sértődöttség, hogy a lekicsinylés első jelére előugorjon. — Negyvenkilencben Pestre mentem, hidásznak. Megszereztem a szakmát. Aztán a földalattihoz, keszonmester­ nek. Itt történt a baj. Lent voltunk, nyomás alatt és valaki fönt elnézte a feszmérőt. Né­ gyen voltunk lent, de csak én jöttem föl élve. Engem is úgy hoztak. Négy hónapig fe­ küdtem a kórházban, utána szanatóriumban. Aztán azt mondták, kerüljem a várost: le­ vegő kell, napsütés — és nyugalom, meg nyugalom. .. Majdnem szétszaggatta az idegei­ met az a nyomás. Akkor kommendálták a feleségemet. Lakást meg csak itt kaptunk. Hát abból az okból jó, hogy itt igazán van nyugalom. Meg levegő is, meg csend is. Úgy számítottuk, hogy öt év alatt megszerezzük magunkat, és akkor vissza tudunk menni a faluba... Manapság könnyen lehet falun házat venni: a fiatalok elmennek a városba al­ bérleteskedni, az öregek meg kipusztulnak. — Hány éve laknak itt? — Tíz lesz. . . Az az igazság, kérem, hogy tíz lesz. Mert közben tönkretették a kiszámí­ tásomat. Alig voltunk itt egy éve, levelet kaptam, hogy mert dolgozni tudok, leveszik a rokkantságit. Először felére, aztán negyedére. Mikor másodszor is lecsíptek belőle, föl3 6 �utaztam Pestre. De ártatlan kézzel jöttem vissza . . . csak én fizetnék rá. Nem? . . . Meg nem az ember hibás kérem, hanem a rendelet. Mindig a rossz rendelet szaggatja szét az ember torkát, nem a másik ember, én csak azt mondom! — És így már nem is lesz ház? — De lesz! — Gondosan pótolt fogsorát összecsapta: — Lesz, kérem! Még tizenkilenc hónap, és együtt lesz a pénz! — Ugy látszik, lehet itt keresni. — Azt lehet. — Nevetett. — Azt igazán lehet. Csak találni nehezen . .. Kilenc évi áta­ lányban ezerháromszáztizenhét forint, ötvenhét fillér a keresetem. Mikor hogy. Változó. Most éppen ezerhat, ezerhét. — Ebből tesznek félre? — Nem. Ez a kiadásunk, kérem. A fejadag megváltása, só, paprika, néha egy-egy ruha ... Eleinte még bútor is kellett. Meg csipke. Az asszony azt mondta, öljem meg, de neki akkor is kell az ablakra függöny. Hát jól van . .. rendes asszony, azért. Rendbentartja nekem a lakást, főz, mos — meg az illetményföldet, azt is megkapálja. Mert abból van a pénz, kérem! Hatszáz négyszögöl illetm ény... — Gyerek nincs? — Id e?!...Aztán vállal még az illetményhez két-három holdat. Ezektől — intett ki megvetően az ablakon. — Nekik miért nem kell? — Azt ők tudják. Van olyan, amelyik ki se veszi az illetményföldet. — Csapott a ke­ zével. — Tíz kocsi kukorica, három kocsi krumpli, két kocsi tök — ez az évi átlag! Ezen eltartok két kocát, minden szaporulatával, meg még veszek is süldőt, ha a terv úgy kí­ vánja. Évi húsz hízott süldő, szerződésre! Ez a kvóta, kérem! Hátradőlt a széken, gipszbeöntött lábát lassan rezegtetni kezdte: — A tavalyi naptári évben huszonnégy mázsa hetvenhat kiló előhúst adtam le, átlag tizennyolc forint, negyvenkilenc fillérjével. . . — Hirtelen eltorzult az arca, és előredőlt: — Nem hiszi?! — Dehogynem! — . . . Mert ha nem hiszi, itt a könyv! Agresszíven nyomta az orrom alá: kis híján négyszázezer forint volt beírva a takarék­ könyvébe. — Milyen házat akar venni? Újra benyúlt az asztalfiókba, hosszú szivart vett elő, gondosan leharapta az egyik ve­ gét, megnyálazta a másikat, és az égő gyufa lángja mögül hunyorított rám: — Félmilliót áldozok rá, kérem! • — Az ántivilágban a juhászság volt a legizésebb fgolalkozás a pusztán. Mert ahhoz ér­ teni kell: farkalni, nyírni, elletni, kicsiket gondozni — meg aztán a sokféle betegség. An­ nak mindnek tudni kell a nyitját... Ezért becsülik meg a juhászt. De ha már két-három évben elrontja a renomét, mert nincs meg a szaporulat, vagy nyáron mindig beüt a kólika, akkor azt mondja a főintéző: Na kend meg. . . hát kend meg elmehet kocsisnak! És ha nincs neki saját nyája, hogy lábra álljon, akkor bizony el is megy. Mert a kocsisnak is rangja van. Két jó ló, a szűkösebb világban négy hold ára! Arra vigyázni kell, azt kímélni kell, ápolni tudni... De ha az illető, mondjuk, ott sem felel meg, akkor azt mondja neki az intéző: Na, kend, hát menjen csak be az istállóba, csirás­ nak!... És hogyha nem gyűjtött valamicskét, hogy a falu szélén házat vegyen, akkor bi­ zony . .. bemegy. Mert az még mindig rendes munka. A teheneket fejni, a vemheseket gondozni, kör­ mit, száját rendben tartani — az még mindig tudomány... De ha, teszem azt, ott is kite­ lik az esztendeje, akkor azt mondja neki az ispán: Hallja, maga Szentgyörgykor kihajtja a csordát! És ha nincs neki lánya, aki szerencsét csinált, mert elvette valami állami ember, vasutas vagy útkaparó, akkor bizony megteszi azt is. Mert ott még figyelni kell tudni: melyik jószág mikor vette föl a bikát, fel ne fúvód­ janak, meleg tüdejüket le ne forrázzák a jószágok . . . De ha ott is alkalmatlannak talál­ nák, akkor egyszercsak azt mondja neki a csősz: Hé! Holnap jössz ki a mezőre! Jó leszel te még gyalogosnak! 64 �Felállt, hátat mutatott, de aztán csak visszafordult. Ősz haja kétoldalt rálógott a fü­ lére, mosolya kicsit keservesre sikerült: — Mert olyat én még nem hallottam, kérem, hogy valaki gyalogmunkásnak meg ne felelt volna. Hát még itt! Basapusztát a jóisten egyenesen a gyalogmunkásoknak terem­ tette!. . . Nem néztünk egymás szemébe. Az ajtóitól, ablakaitól megfosztott vadászház süketen, vakon bámult ránk. Fölötte gólyapár keringett izgatottan. Tavaly még itt volt a fészkük, a télen azonban ledőlt a kémény. Társam valami kaján elégedettséggel dörzsölgette egy­ hetes borostáját: — Menjetek innen, gólyák! Menjetek csak!. .. Hirtelen megkérdeztem: — Bátyám miért jött ide? Egy pillanatig zavart volt az arca, de aztán mosolyt ragasztott rá, és felcsattant a hangja: — En, kérem? . . . Nekem, kérem, a kutya se mondta!. . . Negyvenöt után lehettem volna kocsis, vagy csirás. . . még tán traktoros is! Két fiam az lett. Házat építenek! De en megmaradtam magamnak. Es mikor, vagy nyolc éve, ide ki lehetett húzódni, akkor ki­ húzódtam. — De miért? A kappan csontjait lassan birtokukba veszik a legyek. A savanyúuborka maradványait visszacsomagolja, aztán leüti a sörösüveg kupakját, iszik. Utána rámnéz, megvonja a vál­ lát, és lába közt a füvet kezdi szemlélgetni. Oldalt, a bokrokon túl hirtelen zaj támad, aztán elnémulnak, csak lihegés és dulakodás hallatszik. Odarohanunk. Három gyalogmunkás hempereg a füvön, tépik egymáson az in­ get, csomókban repül a haj. Mozdulni akarok, de az öreg megmarkolja a karomat. A szeme lázasan csillog, maradék pudvás fogát összecsikorítja. Érzem: még egyet mozdulok, és mi is lent hempergünk a füvön. Egy tagbaszakadt, szeplős arcú ember egyszerre csak fölül és nevetni kezd. Orravére összekeveredik a nyálával, de ő csak előre-hátra hajlong, és nem kap levegőt a kacagástól. A másik kettő föláll, ruhájukat igazgatják, és kivörösödő arccal vigyorognak. — Na! — jut végre szóhoz a szeplős. — Hát megmondtam, hogy nekem kell ez a fa, oszt kivágom! Hát kivágtam! A fiatal, sudár juharfa lefelé dőlt a lejtőn. Az öreg végig ment mellette, kétszer is, azután megállt a hegyinél, és kiköpött a szeplős felé: — Te mocskos! Hogy vesztél volna meg az anyáddal együtt! Hát nem tudtál várni, míg ezek a gerlék felnevelik a kicsiket?!. . . Nem érdemli az ilyen még a levegőt se! Négy pelyhes kismadár nyúlt el a felső ágak között. Az öreg még átkozódott, a szeplős hetykén, fölényeskedni akarón vigyorgott, aztán las­ san összeszedelőzködtek és indultak vissza a munkába. A tornácoszlophoz támaszkodva még sokáig hallottam egymás szavába vágó, hisztériás kiabálásukat. • — Hülye barmok! — acsargott valaki a hátam mögött. Alacsony, kövér ember állt ott, vállán csak vendégként billegett a kasza. — Ezeknek mindegy, csak fészek legyen a fán, nyúl a bokorban, akkor eljátszanak! . . . Bélpoklot az ilyen hasába, nem szocializmust! Lépett vagy hármat, és úgy csinált, mintha akkor venne észre: — Bocsánat! - Letette a kaszát és szertartásosan nyújtotta a kezét: Somogyi Tóth János, okleveles fejőgulyás a nevem. . . örvendek. — Kiballagott etetés előtt egy kis takarmányt vágni? - szívélyeskedtem vissza. — Á , kérem! — Szürke zsebkendőt vett elő, és arcát, nyakát törölgette. — Nem fejek én már! Nem hívnak már engem senkinek se! Végtelen megbotránkozással húztam fel a szemöldököm. Erre várt: — Úgy a’ ! . . . Nincs két hónapja, hogy az agronómus elvtárs letetette velem a villát. Ugyan, nem tettem, hanem dobtam. Kivágtam a placcra, és azt mondtam: Jól van. én ki­ mehetek gyalogmunkásnak, de ha valaki is azt hiszi, hogy akkor megszűnnek a lopások, hát nagyon téved!. . . Í gy mondtam neki, kérem, pedig hát ő, szegény, nem is hibás. Négy­ szemközt megmondta nekem, hogy ismeri az értékemet, dehát a többi! A többi csirás szállt rám, de leginkább az a platinafogú gazember! 5 65 �Az, kérem!. . . Mert. az a földkerekséget is ellopná, ha az atyaisten egy percre félre­ nézne! Ellágyult a hangja, szinte zsírosan kéjes lett: — De most rávitte isten igazsága! — H át. . . elég jól meggyomrozta a bika. — Nem az kérem! — Legyintett. — Az már régen kijárt neki. — Közelebb hajolt dia­ dalmasan: — Hanem most, hogy nem tud járni, most nem fogy éjjel az abrak!. . . Hm? . . . Leült a korhadt lépcsőre, és szemét rámfüggesztve bólogatott. — Érdekes — mondtam. — Az! — Felállt, egészen közel húzódott hozzám: — Ezért jött az elvtárs? — Diadal­ masan kacagott. — Tudtam én, kérem, hogy nem veszhet el az igazság! — Szerényen le­ sütötte a szemét. — Én, kérem nem szoktam árulkodni, de úgy éreztem, hogy ezt köte­ lességem megírni a központnak. . . Mert azt mondta nekem az agronómus elvtárs: menjek más tehéntelepre a gazdaságban. De én neem akarok innen elm enni!... És az nem igaz­ ság, hogy én elmenjek, a többi meg ittmaradjon büntetlenül! • Éjjel odakint, a völgyön kívül megint esett az eső, de azért háromnegyed nyolcra, nyakig sárosan, befutott a Zetor. A felsőtagozatos gyerekek zsibongva helyezkedtek el a pótkocsin. A gerincen túl szemerkélni kezdett. A motor hangja el-elmélyült, ahogy az egyre na­ gyobb dágványokon cuppogtak át a kerekek. Aztán lejutottunk a horhosba. A traktor har­ sogva vágott neki a híg sárnak. Pár száz méter után nagyot bakkantunk, a motor hör­ dült még néhányat, aztán már csak a vezető átkozódása hallatszott. Lemásztunk. A traktoros kiegyenesedett a motor mellől és olajos kezét törölgette: — Semmi baj nem lenne, ha ez a masina repülni tudna, mint a madár. De így ... Körülbelül fele úton voltunk. A gyerekek lassan szivárogni kezdtek kétfelé. A kissebb rész vissza a pusztába, a többség pedig le a faluba. Egy kerekfejű, piszeorrú kiskölyök mellém szegődött, ahogy felkapaszkodtam a bokrok között húzódó ösvényre. Egy darabig csendben csúszkáltunk a szivacsos sárban, majd fel­ kiáltott: — Pesten tévé is van? — Az is. — Hm . . . — morfondírozott. — Meg rádió is, meg mozi is . .. — Mellém loholt: — Hány mozi van Pesten? — Az ördög tudja. Sok. — Az jó . . . - mélázott el újból. - És a bácsi abba megy, amelyikbe akar. . . Nálunk még villany sincs. Le-lemaradozott, elnézegette a fákat, és az eső elől bokrok közé húzódott madarakat kuthászta. Egyszercsak megint ott trappolt a nyomomban: — Bácsi? . . . Maga szereti a lakóhelyét? — A hangja felnőttes volt, kicsit kenetteljes; sehogyan sem illett hozzá. — Nem nagyon. — Igyekeztem közömbös maradni. — Akkor a bácsi nem jó hazafi — állapította meg diadallal. — Honnan veszel ilyeneket? Oldalt billentette a fejét, mint a kiskutya, ha madarat lát a fán: — Mert fogalmazást írtunk, és akkor mi pusztaiak azt írtuk, hogy nem is szeretünk a Basa völgyben lakni, és akkor javításkor azt mondta a tanár bácsi, hogy mi nem is leszünk jó hazafiak, mert a jó hazafinak szeretni kell a lakóhelyét! — vágta ki egyszuszra, aztán csak nézett rám, mint a hitetlen bűnös a penitenciát osztó papra. Felértünk az utolsó kapaszkodóra, megálltunk fujtatni. A szemetelő eső már korábban elállt, s most vettük észre, hogy odalent a nap süt. Csak néhány kósza felhő piszokfoltja rak — traktorok kúsztak szét. ragadt még a melegnek kitárulkozó tájra. A szárítkozó vetések között apró katicabogaA gyerek egyre komoly maradt: — . . . Ha fával betelepítik a Basa völgyet. . . akkor ott erdő lesz? — Akkor az lesz. A száját elkerekítette, fekete szeme felcsillant: — . . . A pusztát meg lebontják? — Remélem — mondtam a felnőttek hülye óvatosságával. Hirtelen felkacagott, és futni kezdett lefelé, a többiek után: — Lebontják a pusztát! Lebontják a pusztát! 66 �AZ ÉLŐ MADÁCH RADÓ GYÖRGY MADÁCH-ÉLMÉNYEIM A z e m b e r tra g é d ijá n a k ismerete és szeretete hozzátartozik a magyar művelt­ séghez (némiképp a műveltséghez már más országokban is). Tanultam az iskolában, láttam színpadon, hallottam a rádióban többször is, idéztem — néha már meg is feledkezve a forrásról — , mindebben semmi egyéni nincs: kívülem százezrek, m il­ liók elmondhatják ugyanezt a hazában. S hogy amikor a sors véletlenül összehozott 1959-ben egy ukrán műfordítóval, aki épp befejezte a Faust átültetését és magyarul is megtanult, akkor kötelességemnek éreztem Madách Tragédiájára terelni a fig yel­ mét — ezt is százezer, m illió honfitársam megtette volna, ha véletlenül ő kerül hasonló helyzetbe. Különösképpen azonban nem foglalkoztam a művel vagy írójával, legfeljebb az ejtett gondolkozóba, hogy miért vitáznak annyit optimista vagy pesszimista voltán. S a magam számára kész voltam a felelettel: egy műalkotás pesszimista vagy opti­ mista voltát nem az itészek döntik el, hanem a közönség: az olvasók, nézők, hall­ gatók. Ha egy könyvtől vagy előadástól levert hangulattal búcsúzunk, akkor az pesszimista — ha viszont felemel, akár a tragikum megtisztító erejével, akkor opti­ mista: így gondoltam. Madách Tragédiájának hatása alatt úgy érezzük, mintha a világot, az életetmozgató nagy törvényeknek váltunk volna részeseivé s a mű hő­ sével immár együtt haladnánk, a magunk útján is küzdve, bízva — tehát ugyan hol lehet itt szó pesszimizmusról? Így gondoltam. Ennyi volt minden Madách-élményem. S jött 1964, Madách halálának centenáriuma. Cikkek készítették elő. Majdnem mindegyikben szó esett a Tragédia külföldi nép­ szerűségéről. „Csaknem húsz nyelvre fordították le” — olvastam itt; „húsznál is több n yelvre fordították le” — állt amott; „húsz idegen nyelven is megszólalt” — közölte egy harmadik cikkíró, s ezek az ellentmondások elárulták, hogy a mű külföldi pá­ lyafutásának felmérése még nem történt meg. Utoljára 1942-ben Halász Gábor adott az eddig legteljesebb Madách-kiadás jegyzeteiben kiegészítést Voinovich Géza 1914 évi bibliográfiájához... A filológust izgatja az ilyen „fehér folt” — hozzáfogtam a Tragédia -fordítások adatainak és szövegeinek, valamint az idegen nyelvű Tragédia-előadások adatanyagá­ 67 �nak összegyűjtéséhez. Ez levelezéssel járt. Először Sivirsky Antallal, az első világ­ háború után neveltgyermekként Hollandiába került, ott maradt s ma ottani egye­ temen előadó Tragédia-fordítóval kerültem korrespondenciába s ma már jónéhány fordítót személyesen ismerek, másokkal pedig — Tokiótól az amerikai Portlandig — levelezésbe kerültem. A fordításkritika régóta kenyerem, megpróbáltam kidolgozni olyan módszerét is, melynek segítségével nem szonettnyi terjedelmű versnek, hanem egész eposznak vagy hatalmas regénynek a fordítását lehet a tárgyi bírálat serpenyőjére tenni (ki is próbáltam Mickiewicz Pan Tadeuszának és Tolsztoj Háború és békéjének magyar fordításán): és csábított az a gondolat, hogy végre a teljesség igényével történjék meg egy magyar mű idegen szövegeinek értékelő ismertetése. És megindult a Filológiai Közlönyben Az ember tragédiája a világ nyelvein című cikksorozatom. Első három közleménye már megjelent. A téma, az összegyűj­ tött. anyag azonban népszerűbb és fürgébb közlést is igényelt, mint egy akadémiai folyóiraté, ezért a Magyar Nemzet, a Látóhatár és a külföldi magyaroknak szánt Magyar Hírek hasábjain is beszámoltam — az egyes orgánumok jellegének megfelelő formában — gyűjtésem eredményéről. Már elkötelezettje, szerelmese voltam a Madách-témának. A Tragédián túlmenően is. Mert nem lehet egy művel csak egy bizonyos aspek­ tusban s az író életművéből kiragadva, behatóan foglalkozni. Legalábbis a műre és írójára vonatkozó legújabb kutatásokkal kell megismerkednie annak, aki témá­ jával lépést akar tartani. Waldapfel József Madách igazáért, Sőtér István Alom a történelemről, Baranyi Imre A fiatal Madách gondolatvilága és L. Kiss Ibolya Az asz­ szony tragédiája című művei — hogy csak néhányat említsek — ismereteimet is gaz­ ÚJ UTAKON A MADÁCH-KUTATÁS Irodalmi emlékünnepeinkhez gyakran kapcsolódik az alkalomszerűseg rosszízű utó­ hatása. Az alkotót, akinek évfordulóját üljük éppen, hajlamosak vagyunk gyorsan her­ vadó koszorúkkal ünnepelni, szóvirágokkal nagyra méltatni, hogy azután mihamar ismét feledésbe menjen, sót néha valós értékeit is visszautaljuk a múltba. Ez a megismétlődő, előlegezett félelem szerencsére megalapozatlannak tűnik, ha Madách Imre minden eddigit felülmúló nemzetközi sikerének fényében tekintünk vissza a centenáriumát követő, azóta eltelt három esztendőre. Az érdeklődés áramával ösztönzött kutatás és tolmácsolás valamennyi sikerét felvo­ nultatni szinte lehetetlen, számontartani is nehéz. Így a teljesség igényének mellőzésével csupán arra vállalkozhatunk, hogy a legújabb eredmények, törekvések közül villantsunk fel néhányat, tételünket bizonyítandó: a Madách-évforduló jelentőségét nem az UNESCOdátum adta, hanem maga az izgalmasan modern, egyetemességében is hazai kulturánk szerves részét alkotó életmű. • Dr. Kozocsa Sándorhoz, a neves bibliográfushoz a hír vezetett el, hogy Madách-bibli­ ográfián dolgozik, olyan művön, amely régen várt eredménye lesz a kutatásnak. Mióta foglalkoztatja Professzor Urat a Madách-bibliográfia kérdése és hogyan került sor a munka megkezdésére? Bármily jól is hangzana, nem mondhatom azt, hogy a centenárium hatása alatt láttam 68 �dagították és új gondolatsorokat is megindítottak bennem. M ár kényszerítő szüksé­ gét éreztem, hogy ezeket a gondolatokat az érdeklődőknek — s ki nem érdeklődik hazánkban Madách iránt! — továbbadjam. Ezt a beszámolómat mintegy számadásnak tekintem a Palócföldnek, de a lap­ névvel kifejezett fogalomnak, a Madách Imre Szűkebb hazáját jelentő palócföldnek olvasó népe előtt is. S beszámolóm során most oda érkeztem, hogy elmondjam: szi­ nésznő feleségemmel évek óta dolgozunk az irodalmi témák modern, szemléltető közreadásán. Audiovizuális módszereket dolgoztunk ki: magnetofon, vetítés, szavalat, zene, zörejek, színek felhasználásával és a TIT , népfront-klubok, szakszervezetek, művelődési otthonok stb. rendezésében évek óta találkozunk a közönséggel. L er­ montov és Jevtusenko, az ezeréves lengyel irodalom, a lengyel humor vagy a bolgár ballada témái mellett legkedvesebbként Madáchról beszéltünk és beszélgettünk. A la p ­ témámról, a Tragédia külföldi népszerűségéről szóltam, s a magnetofonról megszólalt (Mohácsi Jenő tolmácsolásában) Kepler németül, majd „Ich hör’s ich hör das Lied der Zukunft” szavai után a Marseilaise csendült fel az előadótermekben s utána Danton mennydörögte franciául (Roger Richard szövegével): „L iberté! Égalité! Fra­ ternité! . . De szemléltető formát próbáltunk adni az életrajzkutatás eredményei­ nek is. Botorkáló költőből hogyan lesz egy világdráma szerzője? A fiatalkori vers­ próbálkozás hogyan forr ki a Tragédiában? — A z előadó minél kevesebbet beszél­ jen és minél többet az illusztráció: fiatalkori vers részlete „élőből” , majd ugyanaz a gondolat, olykor néhány azonos szó is a magnóra vett színpadi részletből. . . Vagy Székely Júlia A két Madáchné című drámájának nagyjelenete: idősb Madách Imréné született Majthényi Anna magnóból, ifjabb Madách Imréné született Fráter Erzsi ugyanaz a hang „élőből”. .. És még más illusztrációk is, a technika szolgálatba á llí­ tásával . . . A Madách-év alkalmából sokfelé beszéltünk és beszélgettünk így az or­ munkához. A téma azóta foglalkoztat, mióta bibliográfus vagyok. Vörösmartyn kívül sen­ kivel sem foglalkozom oly régóta, mint éppen a Tragédia szerzőjével. Közben — 1952-ben — megjelent Móricz-bibllogréflám, de az anyaggyűjtést Madáchról folyamatosan végeztem. Fiatal korom óta halmozom a róla szóló irodalmat, cédulákon és kötetekben, sőt őrzöm Madách Imre egy korai, Lónyay Menyhérthez írott, már kiadott levelét is. A törzsanyag azonban negyven éve folyamatosan megjelenő Magyar Bibliográfiámban van lefektetve. Az eddigi összegezett adatok máris többezer tételre mennek, tartalmazzák Madách műveit, a róluk készült recenziókat és az irodalmat. Milyen problémákkal kell megküzdenie a Madách-bibliográfia összeállítójának? Legnehezebb feladatom kétségkívül a fordítások és a színházi bemutatók kritikáinak minél teljesebb összegezése. Ez a munka sohasem nevezhető befejezettnek, és a magam részéről minden emberileg lehetségest megteszek a teljességért. Sok buzdításban volt ré­ szem Szabó József balassagyarmati barátom részéről, akinek rendkívül értékes gyűjte­ ményét körülbelül 80%-osnak tekinthetjük. Segítségét állandóan érzem, most is fel­ ajánlotta. Milyen fejezeteket találhat majd a kutató a készülő műben? Első helyen az életrajzi vonatkozásokat említeném. Az adatok ezrein keresztül egy szöveg nélküli életrajzot akarok így összeállítani. Természetesen külön nagy fejezetet alkot a Tragédia és irodalom: a hazai és külföldi kiadások, kritikák gyűjteménye. A rendezés szempontja itt nem a földrajzi elv lesz —tehát Madách és főműve az egyes országokban —, hanem az időbeli egymásután, ahogyan a Tragédia külföldön megjelent és tért hódított. Így sikerülhet majd az egy-egy korra vonatkozó visszhangot rekonstruálni. Külön rend­ szerezem a szépirodalmi és képzőművészeti feldolgozásokat. E témához is bőséges anyag­ gal rendelkezem már. Madáchról többszáz lírai verset írtak, de alakját, életét regény­ 69 �szágban, ámde a Tragédia nem kampánytéma, s azóta is van alkalmunk hol itt, hol ott a közönség elé lépnünk vele. Az ember tragédiájának külföldi pályafutása, és akkor már vele együtt a szerző életének, alkotásának kérdése külföldön is talál közönséget. Kezdtem a témáról cikkezni, előadni más országokban is. Természetesen, mindenütt kiemelve a szín­ helyül szolgáló ország vonatkozásait. 1964-ben a moszkvai művészettörténeti intézet­ ben az 1904— 1905-ös három orosz fordítás és a cári cenzura által megsemmisített negyedik (időrendben legelső) fordítás történetét emeltem ki (akkor Martinov új, ki­ tűnő szövege még nem jelent meg). 1965-ben a nyugatnémetországi Konstanzban, a fordító és a színház viszonyának szentelt konferencián Dóczi Lajos és Mohácsi Jenő szövegének példájával bizonyítottam, hogy a fordítás jellege befolyásolja egy mű színpadi sorsát 1966-ban a kassai szlovák nyelvű bemutató előtt Királyhelmecen, majd a budapesti Csehszlovák Kultúrában Éva három monológja (az egyiptomi rab­ nőé, Kepler feleségéé és a londoni szín záró monológja) szólalt meg az „élő” magyar szöveg után magnóról — több fordító kitűnő tolmácsolásában, ugyanabban az évben a hamburgi és a göttingai finnugor tanszékeken a Tragédia német nyelvű pálya­ futásáról adtunk illusztrált beszámolót, Lahtiban pedig a finn rádiónak Manninen és L yy fordításáról beszéltünk. 1967 májusában, amikor a Nemzeti Színház Varsóban a Tragédiával vendégszerepelt, mi az ottani Magyar Intézetben adtunk elő Madáchról és művéről, a lengyel vonatkozások kiem elésével... Szeretjük ilyenfajta előadásainkat: érdeklődési körünkből megválasztott témá­ ink iránt örömmel adjuk tovább az érdeklődést, a forma is egyre újabb lehetősége­ ket tartogat, megismerjük országunkat és sokféle emberrel kerülünk kapcso­ latba — külföldön pedig a magyar műveltség örök értékeit propagáljuk. Már eddig két nagyszerű színházi élményt is kaptunk előadó útjainkról. 1966 ben és drámában is sokszor feldolgozták. Szeretnék képet adni a képzőművészet terüle­ téről is, felvonultatva a neves művészek sorát Zichy Mihálytól Buday Györgyön át Kass Jánosig. A gyűlő anyag rendszerezése közben milyen kép alakult ki Professzor Úrban a Ma­ dách életmű fogadtatásáról? Sajnos, nem a legkedvezőbb. Idehaza a múltban nem értékelték annyira, mint kellett volna és fogadtatása még ma sem olyan, ahogyan a mi korrunktól elvárható volna. A Tragédia világméretű felfedezése számomra nem meglepetés, hiszen az egyetemes emberiséghez szól. Hogy saját fiatalkori megállapításomat idézzem: a Faust, melyhez annyiszor hason­ lították Madách művét, az egyén tragédiáját ábrázolja, addig Madách az egész emberiség sorsát vizsgálja. Időszerűsége időtlen, és meggyőződésemet, hogy ma még beláthatatlan hatását a világirodalomra kifejtve végül is bekerül annak vérkeringésébe, és elfoglalja méltó helyét a Faust és a Divina Comedia mellett. Ennek a térhódításnak fontos eszköze lehet egy jó bibliográfia. Munkám végső céljának ezt vallom. Az elmúlt években számos újabb interpretálási kisérletet láthattunk. Ezekről szeret­ nénk valamit hallani. A valóság mutatja meg napról-napra, hogy a könyvdrámának tartott Tragédia élő dráma, amelyért a közönség egyre jobban lelkesedik, szeretettel csügg nyelvén, s mindenki cso­ dálja, mennyire korszerű. Véleményem szerint létjogosultsága minden rendezésnek van, mert közelebb hozza a művet, az olvasóból nézőt formál. Természetesen más kérdés, ha a rendező erőszakot tesz az irodalmi anyagon; gondolok itt a legutóbbi bécsi musical­ változatra. Az ilyen interpretálási kisérleteknek Madách szövege ellenáll. Mit tart a Madách-kutatás legfontosabb feladatának? Egy tüzetes nagy életrajz megírását. Az utolsó órákat éljük a részletes biográfia elké­ 70 �áprilisában a kassai szlovák nyelvű bemutató során T ib or Rakovsky rendező C tibor Stitnicky rem ek fordításának felhasználásával megmutatta, hogy a mű teljes m e g ­ értése, m ondanivalójának elm élyü lt felfogása m ennyire összeegyeztethető a korszerű színpadi eszközökkel; errő l a k iváló előadásról a Látóhatárban adtam részletes elem ­ zést. Varsóban a budapesti N em zeti Színház m ár ism ert előadásának bemutatása­ kor arra k ellett gondolnunk, hogy a m agyar— len gyel barátságnak korábban csak romantikus elem ei napjainkban m iként telítődnek politikai, gazdasági és kulturális realitásokkal; felejth etetlen élm ény volt, am int m agyar szó — s éppen M adách szav a — csendült m eg Len gyelország vezető színházában, m ajd a közönség, m ely a szám ára ism eretlen nyelven elhangzó szöveg részleteit ugyan nem érthette meg, csak a törté­ nelm i vezérfon alat követhette nyomon, m ilyen spontán s értő tapssal kisérte ennek az előadásnak pompás, nyelvism eret nélkül is teljesen érthető és átélt zárójelenetét, am int Á dám az izgalm as álom, az ébredés, az Ú r szavai után, É va v á llá t átkarolva, elindul v e le a szín háttere — a jövő, a valóságos történelem — f e l é . . . Legfőképpen azonban azért szeretünk egy-egy ism eretterjesztő előadásunk ke­ retében kapcsolatban kerülni sokféle em berrel, m ert ennek során rendszerint tovább sarjadzanak saját gondolataink. A Madách-kutatás legújabb eredm ényeinek és a T r a g é d ia kü lföldi pályafutásá­ nak audovizuális eszközökkel történő, népszerű ism ertetései s az ezekhez fűződő b e­ szélgetések során a képekből, hangokból, m egjegyzésekből a korábbinál plasztiku­ sabban bontakozott ki előttem Madách élete. A m ik o r L . Kiss Ibolya kön yvét ism er­ tetem, m ely dokumentum ok egész seregével bizonyítja, hogy Fráter Erzsi a válás után az anyagi és erkölcsi nyomorúságon k ívü l pszichikailag is m ilyen válságba ke­ rült, akkor bennem és hallgatóim ban a köztünk tám adt dialektikus kapcsolat során felm erü l a gondolat: ezt M adách Im re is tudta v a gy legalább érezte; s ha ed d ig a szítésére. Az előzményeket készen találjuk: lényegileg már mindent felkutattak hozzá, Barta János és Balogh Károly műveiben pedig kisérleteket láthattunk. Utóbbiról annak idején recenziót is írtam a Literatúrában, »Madách papucsban« címen. A feladat nem könnyű, önmagában is életmű nagyságú. Jelentősége a hazai kutatáson túl is nagy lenne: mert amíg a nagyvilág Madáchot csak a Tragédia többé-kevésbé sikerült fordításaiból ismeri, nem következhet be az a frontáttörés, amelyről az imént beszéltem. Befejezésül a mindnyájunkat érdeklő kérdés: mikorra várhatjuk a Madách-bibliográfia elkészültét? A munka befejezését az évtized végére tervezem, a művet magát pedig két kötetre, 600— 800 oldal terjedelműre. Mához egy évre már közelebbit is mondhatok talán róla, esetleg a nagyközönség elé is léphetek egy előadás keretében, ahol a feladatról, módszereimről, a problémákról szólnék, és bemutatnék néhány érdekességet is. Erre talán éppen Balassa­ gyarmaton kerül majd sor. . . • Az előző dr. Kozocsa Sándorral készült interjúban többször is elhangzott Szabó Jó­ zsef balassagyarmati Madách-kutató neve és utalás történt gyűjteményére. Mi vezette Önt — nem hivatásos irodalmár létére — Madáchhoz? Kiskorom óta humán érdeklődésű voltam, érettségi tételem pedig konkréten a Madáchműre irányította figyelmemet. Érdeklődésem fokozódásához nyilván az is hozzájárult, hogy meditatív-kontemplatív habitusomnak a Tragédia igen megfelelt. Mikor aztán Nóg­ rádba kerültem, még inkább meglendített az itteni Madách-kultusz sodrása. Tudomásunk szerint Öné az ország egyik legszebb Madách-gyűjteménye, amelyet Kozocsa Sándor 80%-osnak nevezett. 71 �Tragédia Éva-rajzát általában katharzisnak fogtuk fel, ha a Madách-házaspár sajátos viszonyának irodalmi katharzisát láttuk benne, akkor talán alaposan tévedtünk — Éva rajzában a szerzőnek inkább lelkiismeretfurdalását, önvádját kereshetjük tán: erre gondolunk. Először a kassai bemutatóval kapcsolatos beszélgetés során merült fel ez a gondolat, amikor Štítnicky elgondolkozva, így szólt: „Egy szegény asszony­ nak így kellett elpusztulnia, hogy a világirodalomnak egy olyan gyöngyszeme meg­ szülessék, mint Éva monológja: Mit állsz tátongó mélység, lá b a im n á l...” A mű külföldi pályafutásáról beszélgetve, hallgatóim többször is különösen az idegen nyelvű színpadi bemutatók részletei iránt érdeklődtek, s így kialakult egy kis önálló téma: mikor mit hagytak ki a Tragédiából? Melyik kor melyik politikai rendszerében sérelmezték a konstantinápolyi, a londoni, a falanszter-, az űr-színt, nem is szólva a technikai vagy takarékossági célú kupűrökről... S így kerekedett ki erről a témáról a pécsi Jelenkorban megjelent cikkem. Sőt ez az utóbbi téma még jobban összeszűkítve — egyedül a falanszter szín sorsára összpontosítva — külön érdekes módon világítja meg a Tragédia „utóéletét” . 1937-ben a hamburgi náci gauleiter saját rendszerére vélt ismerni e szín néhány mozzanatában és betiltotta az előadást; ekkor a színház vezetői azt kezdték bizony­ gatni a kiskirály előtt, hogy Madách e jelenet megírásánál a kommunizmusra gon­ dolt, s ennek „alátámasztásául” a díszleteket cirillbetűs feliratokkal látták el, így sikerült is visszavonatniuk a tilalm at... Ugyanez a szín egy évtizeddel később idehaza vált botránykővé: a Rákosi-féle kultúrpolitika idején hosszú ideig emiatt a szín miatt nem játszották a Tragéd iá t... 1967-ben pedig a bécsi Burgtheater elő­ adásában a falanszter Marx-jelmezes tudósa Henz új fordítása szerint azt mondja: elvtárs. . . „A vád a szocializmust nézi. mintha én azt gúny tárgyául akarnám tenni” Széleskörű bel- és külföldi levelezés nyomán sok érdekes adatot sikerült összegyűjtenem a Tragédia hazai és fordításos kiadásaira, a kutatásra, értékelésre és a költő baráti körére vonatkozóan. Könyvtáram Madách-részlege, a kisebb értekezéseket is számítva, ez idő szerint 500 darabra tehető, ebből a Tragédia magyar kiadósa 105, a fordítások 47 kötet. Megemlíteném az eredeti kézirat teljes fotokópiáját és jelentősnek tartom, hogy Madách barátjának, a szakali Szentiványi Bogomérnak Nagy Iván által is emlegetett híres könyv­ tárából hozzám került a Tragédia 1861-es, első kiadású, szerző dedikálta példánya. Ennek a kötetnek az útja könyvtártörténetileg is nagyon érdekes. A fordítások terén a francia, az angol, a szlovák, az eszperantó sorozat teljes. Majdnem az az olasz, a német is. A cente­ nárium óta megvan a Madách-műre vonatkozó minden jelentős sajtó-publikáció is. Az évforduló óta milyen újabb fordításokról van hírünk? A centenárium óta a következő új Tragédia-frodítások készültek el: orosz, eszperantó, két német, szlovák, angol, ukrán. Új kiadásban jelent meg a Mohácsi-féle német, a Horne ké­ szítette angol, a Roger-féle francia fordítás. Megjelent Goga Octavian román fordításának második kiadása is. Elolvastam a legújabb osztrák-német munkát, dr. Rudolf Henzét. amelynek szövegét a bécsi előadás használta fel. Ez már nem is adaptáció, hanem után­ költés — maga is Nachdichtungnak nevezi —. sőt annál is több. . . Annál jobbnak tartom viszont az új amerikai—angol fordítást, Grosz munkáját. Továbbá készül az új bolgár, an­ gol és örmény fordítás, hamarosan megindul az észt és az új finn, de vannak híreink a tervezett arab és az új lengyel fordításról is. Mit válaszolna Ön a Madách-kutatás »hogyan tovább« kérdésére? Nem tudok olyan új adatokról, amelyek a Madách-életrajzot jelentősen kiegészíthenék. De ott van maga a madáchi mű! A történeti szituációs kutatás — véleményem szerint — el­ 72 �— ezzel az Erdélyi Jánoshoz írt mondatával maga Madách mintha egy é v ­ századnál is több időre előre válaszolna félremagyarázóinak, s így folytatja: „ . . . időn a szocializmus gúnyolásával vádolsz, akkor szabadság, keresztyénség, tudomány, szabad verseny s mindazon eszmék gúnyolásával is vádolhatsz, mik a munka egyes részeinek tárgyai, miket éppen azért választottam tárgyaiul, mert az emberiség fejlődésének főmomentumaiul érzem.” A „vád” tehát majdnem olyan régi. mint maga a mű, de különösen érdemes mai ismereteinkkel vizsgálat tárgyává tenni a falanszter-szín és a szocializmus viszonyát, elvégre ötven évvel az Októberi For­ radalom után más tapasztalatokkal nyúlhatunk ehhez a témához, mint 1862-ben Erdélyi János. Hogy Madách mit ismert, mit és hogyan vett át Fourier műveiből, arról dokumentált formában tudomásom szerint első ízben Waldapfel József akadémikus szólt 1964 októberében, a salgótarjáni Madách-ünnepen. A modem „vádlók” azon­ ban már nem is a fourérizmussal, hanem éppenséggel a marxizmussal állítják szembe a Tragédiát, s az ő balgaságuk bizonyításakor — megint csak a Madáchról folytatott dialógusok során — támadt az a gondolatom, hogy hiszen Madách a marxista fogalmakról, tételekről nem is a falanszter-színben, hanem már a londoni színben szól, ahol is a két gyáros beszélgetése, Lovel története, a munkások kiáltá­ sai mintha marxi illusztrációk volnának. A marxista szocializmust tehát Madách a szabad verseny X IX . századi modelljének részeként fogta fe l — a falanszter-színben pedig a marxizmustól teljesen idegen, fourérista-utópista posztszocialisztikus tech­ nokráciát bírál: „Minőt a tudomány [vagyis a természettudomány] eszmél magá­ nak. . . ” Ez a gondolatsor ma még csak ötlet, adatok, idézetek bizonyítására szorul, s ennek során még könnyen módosulhat is. S ha már „felfedem ” embrionális állapotban leledző egyik tervemet, hadd fűz­ zem hozzá a másikat is, melyről az 1967 évi salgótarjáni Madách-ünnepség, az em ­ végezte a maga kutatási feladatát, legalább is egyelőre. Kétségtelen, hogy a remekmű sem születik légüres térben, de levezetni sem lehet kizárólag a történeti-politikai és társadalmi viszonyokból. Erre érzett rá Jobbágy Károly, mikor centenáriumi Madách-versében azt irja: Papírra dőlt — maga sem tudta mit tesz — leírt mindent, mit éltünk, s újraélünk, egy szállni vágyó nemzet vízióját. Az ember tragédiájába annyi mindent belemagyaráztak már, hogy ideje volna elsősor­ ban a művet és alkotóját megvallatni. Mély alázattal, nagy nyíltsággal. Érdekes és szük­ séges volna felmutatni: miért hat a Tragédia zordon nyelvezete és egyáltalán az egész mű ma is, sőt egyre inkább az eleven irodalom erejével. Ezért nagyon tudnék bíztatni a Tragédia nyelvi-költői elemzésére. Az egész életmű szempontjából milyen feladatokat tart elsődlegesnek? A kutatást ki kellene szélesíteni. Ma már tudjuk, nem igaz, hogy Madách »homo unis libri«. Nagy ámulatunkra bontakozik elénk a Mózes megrendítő szépsége. Ahogyan erről Keresztury Dezső le tudta fújni a port, hasonló szemmel érdemes volna a többi madáchi dráma között is szétnézni. Magam is vallom, hogy Madách korábbi költészetének minden darabja kőfaragás a nagy piramis építéséhez s köztudott, hogy főműve érdekében kizsák­ mányolta a korábbiakat, mégis állítom, hogy megérné a fáradságot néhány évre leszállni Madách fiatalkori tárnáiba. Értő kéz további adaptációra is vállalkozhatna. Elsősorban a Civilizátorra gondolok. • Sokáig úgy tűnt, hogy Madáchról, a politikusról jószerével mindent tudunk. A cente­ nárium alkalmával folytatott levéltári vizsgálatok azonban sok új dokumentumot hoztak 73 �lékérem átadása alkalm ával m ár em lítést tettem : Madách életrajzi krónikájának összeállítását. A z életrajzi krónika nálunk sajnálatosan elhanyagolt m űfaj — hirtelenében nem is tudnék mást em líteni, m int Endrődi Sándor P e t ő f i n a p ja i a m a g y a r iro d a lo m b a n című művét, m ely P ető fi életének esem ényeit napról napra adatszerűen k öveti nyo­ mon. A Szovjetunióban igen népszerűek az ilyen könyvek, — hogy csak kettőt em ­ lítsek: T o lszto jró l két, G o rk ijró l négy vaskos kötetben jelen tek m eg azok az adatok, am elyek kom m entár nélküli tényközlésekkel a m axim ális dokum entációt nyújtják. A z ilyen kiadványok rendkívüli módon elősegítik a z író életrajzának pontos, a v a ­ lósághoz hű megismerését, s nem is öncélúak, hanem az életrajzon keresztül a m ü v e k jobb, alaposabb, igazabb m egism erését segítik elő. M inthogy pedig nekem magamnak sincs irodalm i-kiadói tervező hatásköröm, e fontos igény kielégítésének elősegítésére nem tehetek egyebet, m int azt, hogy minden m egbízatás és támogatás nélkül, m erő lelkesedésből elvégzem az életrajzi adatok dátum szerinti összegyűj­ tését, csupán rem élve azt, hogy az elkészült kéziratra akad m ajd kiadó. Madách Im re saját m űveiből, levelezéséből, a m űveihez írt kommentárokból, a m egjelent életrajzokból, a hozzá és róla írt levelekből cédulázom ki egy-egy napjának esemé­ nyeit, s ennek a munkának az elvégzése után m ég a levéltá ri anyagoktól várok ér­ tékes kiegészítéseket. K özben folytatom a T ra g é d ia fo rd ító iva l m egkezdett levelezésem et. A z A m erik ai Egyesült Állam okban irodalm unknak két m agyar származású népszerűsítője dolgozik olyan fordításon, am ely az angol nyelvű olvasóközönséggel m egkedveltetheti Madách művét, m ert az eddig m egjelent angol fordítások erre bizony nem voltak alkalm a­ sak. Portland városában Grosz József, aki a nem rég elhúnyt W . A rth u r Boggs-szal együtt kitűnő m agyar verses antológiát adott m ár k i két kiadásban angolul — Co­ felszínre, amelyek száma ez év nyarán négy, eddig ismeretlen Madách-levél előkerülésé­ vel gyarapodott. Mindez erősen kérdésessé tette, ha ugyan meg nem döntötte a politiká­ nak csak másodlagos fontosságot tulajdonító, a közéleti szereplés elől sztregovai »Oroszlán­ barlangjába«. visszahúzódó költőről uralkodó téves felfogást. Az ilyen irányban folyó ku­ tatások iránt érdeklődünk Spáczay Hedvignél, a Hadtörténeti Levéltár és Múzeum tudo­ mányos főmunkatársánál. Mióta foglalkozik Madách-kutatással? Az egyetemen másik szakom az irodalom volt. Amikor 1952-ben ide kerültem, egy ízben felkeresett Waldapfel József professzor, akinek tanítványa voltam. Ő erősítette meg ben­ nem a hitet, hogy igenis össze lehet kapcsolni az irodalmi és a levéltári kutatást. Figyel­ memet azokra a nemzeti nagy íróinkra fordította, akiknek élete levéltárilag még nem fel­ kutatott. Elsősorban a testőrírókra célzott, később említette Madáchot is. Az én oldalamat is fúrta a nagy per, a költő hadbírósági anyagának sorsa, noha tudtam, hogy már sokan kutatták, s ráadásul eredménytelenül. Előbb azonban kis kitérő következett: Losonczy Anna néhány levelére bukkantam a törökkori anyagban és Balassi sorsa is foglalkoztatni kezdett. Ebből már publikáció is készült, de azóta is sikerült újabb adatot találnom Lo­ sonczy Anna és az egri vitézek viszályáról, Eckhardt Sándor művét kiegészítendő. Hogyan, milyen meggondolások alapján kezdte meg kutatásait? Magáról a perről — legalább is egyelőre — le kell mondanunk. Azonban más adatok, köz­ vetettek előkerülhetnek, ez az elv vezetett és vezet ma is. A Kriegsgericht anyagába vet­ tem be magamat, és referense, Bőhm Jakab segítségével kezdtem tájékozódni. Amit sike­ rült már megtalálnom, az két mutatókönyvi bejegyzés volt Madách nevével 1849-ből és 1852-ből — sajnos mindkettő iratok nélkül —, valamint a költő rendőrségi nyilvántartó lapja, amelyet a feljegyzések tanúsága szerint még szabadobocsátása után is folyamatosan 74 �lorado államban pedig Thomas Mark (Márk Tamás) professzor egész részleteket küldtek meg címemre készülő fordításaikból. A német nyelvterületről két Madáchfordítóval levelezek: a hamburgi Hans Thurnnal és a bécsi Claude d’Acyval. Ve­ lencéből Fogolyán András mehitarista szerzetes örmény fordításának megjelent részletét, Tokióból pedig Imaoka Gyuicsiro teljes fordításának második kiadását küldte meg címemre. A bolgár Krumov v al is váltottam levelet, a portugál nyelven eddig megjelent rövid Tragédia-töredékek fordítója pedig, a brazíliai Rónai Pál professzor, fordításelméleti művével gazdagította gyűjteményemet. A Tragédia ide­ gen nyelvű színibemutatóiról elkészült kéziratos tanulmányom anyaga is folyton bővül. Németh Antaltól megkaptam az 1967 évi októberi Madách-évforduló alkal­ mával Balassagyarmaton tartott előadásának kibővített szövegét, birtokomban van az 1967 évi Burgtheater-bemutató kevéssé vigasztaló sajtóanyaga. . . Levelezek a nagyszerű Madách-gyűjtővel, a balassagyarmati Szabó Józseffel is. A z élő Madách: ilyen címszó alatt foglalnám össze mindazt, amit tettem és még szeretnék elvégezni a Madách-kutatás és népszerűsítés területén. Dolgozni, küz­ deni a nagy drámaíróról alkotott kép adatszerű teljességéért, a Tragédia értelmezé­ sének tisztaságáért, népszerűségének bel- és külföldi fokozásáért, belföldön főként az új kutatási eredmények szemléltető terjesztésével, külföldön az új fordítások és színpadi bemutatók elősegítésével szerény lehetőségeim mértékében. Mindezt — ismétlem beszámolóm elejét — százezer, m illió honfitársam meg­ tette volna, ha véletlenül ő kerül hasonló helyzetbe: hiszen e hazában mindnyájan, úgy hiszem, személyes ügyünknek érezzük Madách ügyét. Ezért megtisztelt, sőt meghatott Nógrád megye tanácsának az a teljesen váratlanul érkezett értesítése, hogy munkásságomért kitüntet az 1967 évi Madách-emlékéremmel. S amikor én, kit vezettek az 50-es években. Itt ért az első meglepetés. Eddig úgy tudtuk ,hogy Madáchot Rákóczy János rejtegetése miatt vonták felelősségre. Nos. személyi lapján szerepel még egy Stark-, alias Erőss-ügy is. Kézenfekvő volt a lehetőség: Madách elitélése után ezen a közvetett nyomon elindulni. Milyen eredményekről adhatunk hírt? A napokban a pesti Kriegsgericht 1855-ös anyagában 1/75. szám alatt egy vaskos aktacso­ móra bukkantam. A peranyag első részében sem Madách, sem a Stark—Erőss név nem került elő, a vádlottakat ebben a perben a szabadságharc alatti szabadcsapatban való rész­ vételükért vonták felelősségre. Ám az iratokhoz, ugyanezen szám alatt csatolták egy má­ sik ügy iratjegyzékét, és ez pedig Michael Stark, alias Csongrády Erőss Mihály ügyéről készült A vádlottak sorában Madách ezúttal sem szerepel, de a lajstromban neve öt alkalommal is előfordul, többnyire egy bizonyos Johannes Hinko (H. János) társaságában. A aktacsomó, mint említettem, az 1855-ös anyagban fekszik, de az előiratok szerint már 1852-ben elkezdődött. Ez pedig megegyezik Madách letartóztatásának dátumával. Megerő­ síti feltevésemet a Bory név előfordulása is, aki — mint ez köztudott — a költő intézője és meghurcoltatásában társa volt. Hogy a két ügyet miért csatolták össze, arra nézve az egyik, mindkét ügyben szereplő vádlott személye ad választ. Az illető lengyel nemzeti­ ségű és Kazimir Skrezetulskynak hívták. Hogyan végződött a két per? Erre a kérdésre ma még nem tudok választ adni, mert az iratokat 1855-ben áttették a Polgári és Katonai Magyarországi Kormányzósághoz. Hogyan értékeli az eddig fellelt adatokat? A kutatásnak még csak a kezdetén vagyok, és nem szabad, hogy elragadjon minket a me­ 75 �Nógrád megyéhez csupán Madách é s műve fűz, Salgótarjánban jelen lehettem az átadás bensőséges és nagyon kulturált ünnepségén, Goethének az a két sora jutott eszembe, melyet a Nyugat-keleti dívánból Mickiewicz idéz K rim i szonettjeinek mottójaként: „W er den Dichter w ill verstehen, / Muss in Dichter's Lande gehen" — s mint Madách jobb megértésének fanatikusa, a költő Szűkebb hazájában ezért éreztem úgy, mintha haza érkeztem volna. Számadás ez a cikk, de nemcsak az — tervek, célok megfogalmazása is. E ter­ vek, célok, bármennyit tűztem is ki magam elé a Madách-kutatás terén, nem lehet­ nek egyéniek. Tudományos és közéletünk mai szervezettségi fokán az ilyen célok szervezettséget igényelnek. Madách Imre élete annyi tanulságot foglal — mondhat­ nám: rejt — magában, Az ember tragédiája, de Madách egyéb alkotása is oly becses nemzeti kincsünk — ha úgy tetszik: szellemi exportcikkünk — , hogy kutatásának és népszerűsítésének előmozdítása mindenképpen megérdemelné a szervezett form át Kimondom kereken: egy Madách Im re Társaságra gondolok. Társaságra, amely tagjai közé sorolhatná a költ ő életének és műveinek kutatóit e művek ismert képzőművészeti és színpadi megjelenítőit, a Madách-gyűjtőket ál­ talában mindazokat, akik a Madách-kultuszon munkálkodnak, tiszteleti tagokként a külföldieket is, elsősorban a Tragédia élő fordítóit. Társaságra, mely egybehan­ golná és előmozdítaná a Madách-kutatás és népszerűsítés munkáját. Társaságra, mely a közvetlen Madách-kultuszon kívül Nógrád megye, jelesül Salgótarján, Balassa­ gyarmat és Csesztve gazdag hagyományokkal rendelkező és napjainkban ismét fe l­ lendülő szellemi, művészeti életének konzultatív istápolója is lenne. Tisztelettel felvételre jelentkezem a reménybeli Madách Imre Társaságba. rész képzelődés vágya. Erre a Madách körüli legendák különösen alkalmasak. Tudjuk, hogy Rákóczyt lengyel vadászként bújtatta birtokán. Balogh Károly szerint Sztregován fegyvert rejtegetett, és keringett híresztelés arról is, hogy szabadcsapatot szervezett. Mindezeket a további kutatás adatai itélik majd tévesnek, vagy esetleg igaznak. Milyen úton-módom szándékozik tovább követni az eddigi adatokat? Sajnálatos, hogy a minket érdeklő Stark-perről csak iratjegyzék maradt fenn, míg a sza­ badcsapat ügye teljes. Ezt is át kell vizsgálnom, hátha sikerül újabb érintkezési pontokat találni. A kutatás fő területe azonban áthelyeződött a kormányzósági iratanyagra, az itteni tallózás számára több név áll rendelkezésre, a költőé mellett a Bory, az Erőss—Stark, a Hinko és a Skrezetulsky nevet is figyelni kell. Mikorra várható a publikáció? Az eddigiek rögzítése talán már a jövő év első felében megtörténik, a további kutatás azonban sokban idő kérdése még. • R. Várkonyi Ágnest, akinek életútjáról a Nógrád május 27-én közölt cikket, munka­ helyén, a Történettudományi Intézetben kerestük meg kérdéseinkkel. Madách-érdeklődé­ sére már néhány éve fel kellett figyelnünk, amikor az Irodalomtörténeti Társulat egyik ülésén Barta János korreferensként a nagy drámaköltő történetszemléletéről beszélt. Í gy érthető, hogy kérdéseink ezúttal is e tárgyhoz kapcsolódnak. Melyek a főbb találkozási pontok Madách életműve ,és a kor történetszemlélete — a pozitivizmus — között? Elsősorban Az ember tragédiájában találtam rengeteg ilyen pontot. A kor jellemző törté­ netszemléleti törekvése, hogy az emberiség történetét egységben láttassa, megtalálja a 6 7 �NÉMETH ANTAL SZABÓ LŐRINC ÉS AZ EMBER TRAGÉDIÁJA Miután 1935 május 1-én átvettem a Magyar Rádió drámai osztályának vezeté­ sét és megindult a munka mind a műsor felfrissítése, mind az elavult studióren­ dezés korszerűsítése érdekében, egyik legelső gondolatom Madách művének a műsor­ baiktatása volt. Korábban is játszották A z e m b e r t r a g é d i á j á - t , azonban sablo­ nosan, az egyetlen nagyobb studióban, az I-esben összezsúfolt konvencionális felol­ vasó-rendezésben és felettébb ritkán. Hans Nüchtern, a bécsi Rawag drámai osztályigazgatójáé marad a kezdeményezés érdeme, hogy irodalomtörténeti konvenci­ óktól nem függvén, modern h a n g j á t é k formájában vitte először mikrofon elé a rádió-dramaturgiai szempontból akkor nem kis feladatot jelentő drámai költe­ ményt. A z egyes színeket nemcsak a hangkulisszák segítségével tette szemléletessé, a művet nem ismerő hallgatóság előtt, de Lucifert megtéve az „álomképek” varázs­ lójává a történelmi színek rendezőjévé, mintegy a mai narrátornak megfelelő sze­ repre utalva, összekötő szövegeket adott a szájába, amelyeket Nüchtern ún. „knittel­ vers” -ekben írt, nehogy Madách drámája szövegével összeolvadva, a szerzőt illetően félrevezethesse a hallgatót. Ez a megoldás rendkívül sikeresnek bizonyulván, valami hasonló lebegett előttem is, amikor a T r a g é d i a dramaturgiai átdolgozásába fogtam. De ki írja meg Lucifer „narrátori” szövegeit a magyar rádió-előadás szá­ mára? A kor legrangosabb költőjét, a proteusi Szabó Lőrincet sikerült megnyernem erre a feladatra. A harminckét esztendővel ezelőtt, 1935. december 2-án először és fejlődés kulturális csomópontjait. Ha ezeknek a korabeli kutatásoknak a sémáját »rá­ tesszük« Az ember tragédiájára, kiderül azonosságuk sok ponton, olykor még a kifeje­ zések szószerinti egyezésében is. A történettudományban a kitűzött célt nem sikerült meg­ valósítani, ennek több oka van, amelyek részletezése most nem feladatom. Tény viszont, hogy összefoglaló munka nem készülhetett el. Ez csupán Madáchnak sikerült, aki a Tragédiában költői—művészi formában foglalta össze a 40-es, 50-es évek történetszemléleti törekvéseit is. A fenti szempontot figyelembe véve melyik szín tekinthető a Tragédiában a legérde­ kesebbnek? Nem a falanszter és nem a londoni szín, mint azt sokan várnák, hanem Párizs és a két prágai szín, amelybe a forradalmi jelenet ágyazódik. A legizgalmasabb kérdés pedig itt a kilencedik szín álomszerűsége, amit az irodalmi köztudat »álom az álomban« megneve­ zéssel illet. A magyarázat rendkívül érdekes. A pozitivisták felfogása szerint megkülön­ böztetett szerep jut a világképükben a természettudományoknak, közülük is elsősorban a csillagászatnak, hiszen szerintük az emberiséget a természettudomány felfedezései vitték előre. Ebből a szempontból rendkívül érdekes, hogy a prágai színekben Á dám Kepler jel­ mezében áll előttünk. A pozitivisták említett felfogása ellentétes a francia restauráció nagy történészeinek, nevezetesen Thierrynek álláspontjával, aki a forradalmak előrevivő szerepét vallotta. Érthető, hogy az 1850-es években, az európai forradalmak elviharzása után a polgárság inkább az előbbi álláspont hívének bizonyult, hiszen a burzsoázia szép álmai a forradalomról 1848-ban ugyancsak szertefoszlottak. Az említett három szín tanúsága szerint Madách valahol a két vélemény között foglal állást. .. 77 �december 30-án viaszlemezekről másodszor szétsugárzott két előadás rádió-rendezői szövegkönyve fennmaradt és ennek alapján közlöm a tíz éve halhatatlanná lett Szabó Lőrincnek a T r a g é d i á t kiegészítő verseit, első alkalommal publikálva ezt az irodalomtörténeti emléket. A z előadás „több-studiós” rendezésben került sugárzásra: a zenekar és kórus a zenei adásokat szolgáló teremben, a drámai szöveget pedig az erre a célra akuszti­ kailag legalkalmasabb akkori 3-as studióban mondták el a színészek, akiknek élén Bajor Gizi (Éva), Somlay Artúr (Ádám) és Csortos Gyula (Lucifer) állott. Ez a trió biztosította a drámai költemény színészi értelmezésének konvenciómentes újszerű értelmezését. „Echo-Raum” akkor még nem lévén —, hogy az összekötő versek hang­ zásában is elkülönüljenek az egyes színek szövegétől, — a 2-es és 3-as studió közötti folyosón hangzottak el Szabó Lőrincnek Lucifer szájába adott versei. A statisztéria tömegzajait konkrét szöveggel korábban decelith-lemezre rögzítve „bekevertük” a megfelelő végszavakra, nehogy a színészek munkáját — direkt adásban került sugár­ zásra a december 2-i előadás — kiszámíthatatlan és nehezen irányítható erősségű zajgásaival zavarja. A két studió és a lemezről adott tömegzaj a keverő-szobán került összehangolásra. Ez volt a legelső több-studiós rádió-rendezés Magyarorszá­ gon, amelynek tapasztalatait azután néhány évvel később ugyancsak a T r a g é d i a lemezfelvételeinek háromstudiós rendezésénél hasznosítottam, amikor az élő statisz­ téria helyettesítette a decelith-lemezek hanghatásait és magam ültem le a keverő­ fülkébe a három studió összehangolásának biztosítására. Szabó Lőrinc verseinek beiktatása a drámai költemény „képei” közé a következő módon történt. Am ikor Lucifer „bűbájat szállít” Ádámra és Évára, álom-zene kezdődött, ami „S e sugár a remény” végszó után átment az egyiptomi tánc zenéjébe. A z első Egy bizonyos: mindkét felfogást ismerte. Határozott választ a felvetett kérdésekre való­ ban nem ad. Bizonytalansága abból fakadhatott — s ezt a művészi kidolgozás szépen szem­ lélteti —, hogy a kutatásokban felszabadított tudományos energia az ember egyéni prob­ lémáit nem oldotta meg. Ez a történetszemlélet hogyan nyilvánul meg Madách más műveiben? Hogy a kérdésre megnyugtató választ adhassunk, még a kutatás további, nem is kevés munkája szükséges. Két dolgot azonban megemlítenék. A nő problémáját Madách élet­ művében az egyik központi kérdésnek szokták tekinteni és joggál. Hadd emlékeztessünk arra, hogy ez a téma a korabeli pozitivisták műveiben középpontban szerepel. A másik: a Mózes-téma bizonyos vonatkozásai. Az irodalomtörténet Kossuth személyéhez kap­ csolja ezt az alakot. Vannak azonban a gondolatnak előzményei is a hazai forrásanyag­ ban. A Mózes-gondolat Rákóczi egyik beszédében bukkan fel, de a XIX. században is él. Thaly Kálmán például Széchenyit tartotta a magyarság Mózesének. A Mózes-motívum hazai története kapcsolható-e az isteni megváltás és büntetés gon­ dolatköréhez .amely már a XVI. századi prédikátor-költőknél és Zrínyinél is meg­ található? Minden bizonnyal. Madáchnál ez valószínűleg a Ráday Pál alakjával jelezhető köznemesi felfogás továbbélése, XIX. századi centralista áttéteiben. Szalay László, a centralista törté­ nészek legismertebbje adta ki ugyanis Rákóczi említett beszédét. Baranyi Imre tanul­ mánya a fiatal Madách gondolatvilágáról pedig már bebizonyította, hogy Madách törté­ netszemlélete közelállt a centralistákéhoz. Az elmondottak alapján: Madách történetszemlélete XIX. századi viszonylatban kor­ szerűnek mondható? 78 �álomképet Szabó Lőrinc a következő sorokkal készítette elő, amiket folytatólag, megváltozott akusztikai effektussal Csortos Gyula mondott: Í gy, így . . . Aludj csak, Á dám . . . az idő évezredekkel sodor a jövőbe s mire az álom pilláid alatt megszövi új életed, — cölöpös kalyiba helyett egy birodalom királya leszel, a kincses Egyiptom s a pálmás Nílus büszke fáraója. Korbácsod alatt embermilliók építik majd a piramisokat, örök hírneved kolosszusait; trónusod mellett én leszek a miniszter és megtalálod új Évádat i s ... Kész a varázs. .. Á dám: király vagy! Érzed? Isten vagy a fáraók trónusán! A z eszméltető látomások nagy varázslója szuggesztív, démonian sugalló hangja most színletten alázatosra és közvetlenül emberire váltva immár a studióban folytatta: Felséges Úr! Aggódva kérdi n éped. . . stb. Lucifer, miután ráébresztette Ádámot a „vana voluptas gloriae” igazságára, képzáró monológjának négy sorát így folytatta Szabó Lőrinc szavaival: Menjünk . .. Viszlek . . . Vigyen tovább az álom. Csak pár ezer év — és eljutsz Athénbe, szabad államba, ahová vágytál! A kérdést ebben a megfogalmazásban nehéz egyértelműen megválaszolni. Egyrészt mint a szintén nógrádi Mocsáry Lajos mondotta: »A költők mérges virágokból is tudnak mézet nyerni«, azaz nem a legkorszerűbb elméletek talaján is alkothatnak remekműveket. Más­ részt Madách történetfelfogása a romantikáéhoz képest feltétlenül haladást jelent, míg a restauráció nagy történészeinek, egy Thierry-nek a munkásságához viszonyítva visszalé­ pésnek tűnik. De a kérdés nem szűkíthető le ennyire: hiszen már születőben a marxista történeti felfogás, és nem hagyhatjuk figyelmen kívül természetesen a hazai szemlélete­ ket sem. Miben látja a Madách-centenárlum jelentőségét a kutatásban? Örömmel figyeltem fel a külföld növekvő érdeklődsére. Az a tény, például, hogy ameri­ kai egyetemeken válogatott és nem magyar származású hallgatókból álló szemináriumok foglalkoznak Madách-kutatással, és keresik a kapcsolatot hazai kutatóinkkal, önmagáért beszél, világosan mutatja a nagy drámaíró emelkedő világirodalmi rangját. Mit tekinthetünk a kutatás soronkövetkező feladatának? A programadás igénye nélkül mondhatom, hogy a Tragédia gondolati mélysége még ko­ rántsem kiaknázott. Irodalomtörténészeink végezték az eddigi kutatás oroszlánrészét. Ta­ lán már eljött az ideje a komplexebb vizsgálati szempontok és módszerek alkalmazásá­ nak. Ebben a munkában a történészekre is jelentős feladatok várnak. • Négy kutató műhelyébe látogattunk: történész, bibliográfus, levéltáros és bibliofil gyűjtő mondta el gondolatait néhány, sokban megegyező kérdésre. Szándékosan nem tö­ rekedtünk arra, hogy kizárólag vagy elsősorban Madách-csal foglalkozó kutatók ismertes­ 79 �Légy Miltiadesz! — S míg hős véred ömlik, lásd meg, a fehér márványtemplomok közt a szájas piac s a kufár arany tülekedésében mivé fajul a felséges nép szabad nyomora s a tiszta eszme, a szent haza, melynek üdvéért asszonyod, a tiszta nő, téged is kész lett volna odaadni! Szinte hallani velem több, mint harminc év távlatából Szabó Lőrinc gúnyos, ke­ serű hangját, amikor először deklamálta e sorokat, a madáchi jelzőket mintegy idéző­ jel között ejtve ki, úgy, hogy egyszeriben ellenkező előjelűre vált a szavak ádámian lelkes értelme. A z athéni szín végén, miután elhalt a Miltiadész kivégzését ujjongva fogadó tömegzaj és a lárma csitulásával egyidejűleg halhatóvá vált az álom-zene zsongása, amely alól fokozatosan előkúsztak a bacchanáliát előkészítő fuvola dallam­ foszlányai, Csortos Gyula jellegzetes ironikus hangján folytatta Lucifer-Lőrinc sorait: „Vezess új útra:” — Tehát ez se volt jó?! Vezetlek, Á dám, csak álmodj tovább: álmodd meg Rómát, a gyönyört, a bordélyt, hová keserű kiábrándulásod az erényt küldte. — Szüless új alakban, mint henye kéjenc részeg lakomán! Veled tartok. — Názáret ege alján új csillag ég, de mi csömörig isszuk a bort, a csókot s hachanáliánk legcsiklandósabb fűszere a vér, sék véleményüket, olyanok, akik a XIX. század magyar irodalmát tekintik vizsgálódásaik fő területének. Úgy vélem, az elhangzott és rögzített nyilatkozatok teljes mértékben iga­ zolták a Madách-kutatás fellendüléséről szóló kezdő állításunkat, megtoldva azzal a fel­ ismeréssel, hogy a költő életműve — hatásában, félreismert és megoldást váró kérdéseivel — az irodalomtörténet segéd- és társtudományait is mindjobban foglalkoztatja. Hogy R. Várkonyi Ágnes sommázásnak ható érvényes megállapítására utaljunk, a címben em­ lített és a fentiek bizonysága szerint egyre jobban járt új út kétségkívül a komplex vizs­ gálati módszer, a résztudományok legjobb törekvéseinek összegezése. Ezek után talán nem tűnik túlzásnak, ha e futó körkép talaján más, helyileg érvénye­ síthető következtetéseket is levonunk. A szerteágazó, sok alkotóműhelyben folyó kutatá­ sok összehangolása, bizonyos fokú szervezése és erős ösztönzése sokban lehet a szülőföld, Nógrád megye feladata. E szép hivatás teljesítésére a Palócföld és az újjáalakulását váró Madách Társaság egyként kiválóan alkalmas fórumnak kínálkozik. Várható továbbá, hogy a Tragédia külföldi sikere 1968-ban lényegesen több külhoni látogatót indít útnak a költő Szűkebb pátriája felé, mint korábban bármikor. Érvényes és Jogos tehát záró kívánsá­ gunk: fogadja méltó környezet, pezsgő szellemi élet, eleven hagyomány az egyre jobban egyetemesnek értékelt világirodalmi lángész, Madách Imre minden hívét! KERÉNYI FERENC 80 �KASS JÁNO S ILUSZTRÁ C IÓ JA : FALANSZTER 2. �KASS JÁ N O S ILUSZTRÁCIÓ JA: FALANSZTER 3. �amely itt ömlik házi cirkuszunkban. — Csók és kard csattog, cseng a fuvola: Mulass, Ádám, Róma mulat körötted! A római szín zárósorai után pedig, amikor az őskeresztények távoli éneke foko­ zatosan átkopírozódik a V I I . színt bevezető „bevonulási induló” -ba, Szabó Lőrinc így készítette elő a rádió hallgatóit a következő csalódásra: A lovagvilág ... most még lelkesít. .. Szédülj hát a csalódás undorától új álom új csaló igézetébe! Álmodj, ember: lásd az új ezerévet, a kort, melyben az Ige testet ölt. M it Tankréd lovag, a Szentföldre indulsz a hitért és a női ideálért, s látni fogod a rablást, bujaságot, a hitvitákat, egy betű miatt, a máglyát és a vérengző keresztet, — álmod asszonyát zárdába falazzák és körötted a sötétség huhog. Én kísérlek, mint fegyverhordozód: álmodj, Tankréd, vár az „eszmék” világa s a szép Izóra, — előtted Bizánc és most vonulsz be szent kapuin át! Lucifer tehát nem „rendezte” a kiábrándító jeleneteket, hanem csak k i v á l a s z ­ t o t t a az emberiség sorsának „fejlődéséből” azokat a klimaxokat, amelyek éppen KÉT EMBER TRAGÉDIÁJA Egyik legnépszerűbb irodalomtörténeti kézikönyvünk, az 1961-ben megjelent Kis Ma­ gyar Irodalomtörténet nem megy bele Madách Imre válásának részletes elemzésébe, de a Tragédia születésével s írójával kapcsolatban határozottan állítja: „ . . .magatartása miatt meghurcolták és ez, valamint családi életének összeomlása és világnézeti válsága együtte­ sen indította őt nagy művének megírására.” Mindig is köztudott volt, — maga Fráter Erzsi is tudta és hangoztatta, — hogy családi drámájuk nélkül aligha született volna meg Madách Imre nagy tragédiája. Éppen ezért a családi dráma s benne az asszony: Fráter Erzsi mint a nagy mű „örök múzsája” kezdettől fogva az irodalomtörténeti érdeklődés előterében állott. Meg kell ismerni a múzsa terrmé­ szetét, hogy még világosabban lássuk a művet. De Fráter Erzsi megitélése, a házasság felbomlásának értelmezése éppen nem mondható egyértelműnek. A mendemondák és elő­ itéletek, a hiedelmek a nagy alkotók szeplőtlenségéről s az asszonyi gyarlóságról alaposan megnehezítették az igazság megismerését. Ha csak egy kicsit is szétnézünk Madáchék há­ zassági drámájának megitélései között, azonnal legalább négyféle álláspontot fedezhetünk fel. Vannak, akik könyörtelenül vádolnak és itélkeznek. Kritika nélkül hiszik a mende­ mondákat, s azzal szolgálják Madách Imre nagyságát, hogy hozzá méltatlannak itélik a hitvesét. A Pintér-féle irodalomtörténetben ez áll „Neje... vidáman élt, adósságot adós­ ságra halmozott, férjét szemrehányásokkal zaklatta. . . vádolta anyósát. . . divatárusi meg­ bízásokat és kifizetetlen számlákat küldött urának. Minden tettéből kiviláglott, hogy csak a 4 81 �feleletül szolgálhattak Ádám egy-egy éppen aktuális lelkesedésére. Így vált az „álom” a valóságra eszméltetés eszközévé! A prágai szín előtt a következő luciferi sorok kommentálták a „színváltozást”, amely elsősorban nem is kor- és milieu-váltás, sokkal inkább az ádámi célkitűzések „igen”-jére a torz megvalósulás „nem” -jét, Lucifer dialektikájának váltását jelen­ tette eddig is és jelenti most is: Jöjj hát utánam . . . Építsük tovább az álom anyagából a jö v ő t. . . békére vá g y tá l. . . jó, meg lesz az is . .. Álmodj, Ádám! — Prágába viszlek, és Kepler leszel, csillagász a toronyban! Ott leszek én is, az erkélyeden várlak mint hű, segítő munkatársad. — Új kor, próbáld k i ! . . . Ott lesz Éva is, Ott lesz Éva, a tudós h itvese!. . . Rudolf császár gyönyörű kertjeit építem távcsöves tornyod köré s majd eldől, hogy az eretnekek és boszorkák hűlő máglyája tüzén jut-e hely a szabad szellemnek is és hogy, míg urad megaláz, s te, koldus agyadnak kincseit aprópénzre váltod, lent, a lampionos park rejtekén az udvaroncok és a nő körül nem történik-e egy és más, ami megundorít e szép, csöndes világtól. kényelmes elhelyezkedéséért ment férjhez, urát nem szerette, még gyermekei is idegenek voltak lelkének... az asszony könnyelműsége nem ismert határt.” Vannak, akik nem vádolnak, csak sejtenek. Gyanusítgatásaikat halkabban mondják el; az 1942-ben megjelent Madách Összes művei is: „Amikor Madách fogságba került, felesé­ gének könnyelmű természete szabadabban tört ki, egyre több pletyka jutott el a férjéhez, aki többé nem tért vissza hozzá.” Az értelmezések harmadik válfajában a házasság felbomlásáért egyaránt felelős Fráter Erzsi és az anyósa: özv. Madách Imréné. De a föbűnös mégis csak a feleség.” Felesége a fogság ideje alatt könnyelműen élt... érzéseiben elidegenedett tőle, amiben része volt annak is, hogy az ellentét közte és Madách anyja közt egyre inkább fokozódott." (Magyar Irodalmi Lexikon 1965.) Végül vannak olyanok — elsősorban Madách Imre és Fráter Erzsi rokonságából és baráti köréből, — akik a házasság válságába jutásáért elsősorban özv. Madách Imrénét, az anyóst teszik felelőssé. L. Kiss Ibolya könyvében bőven idéz ezekből a véleményekből. A Fráter Erzsit mentegetők közül Ignotus a legszellemesebb. L. Kiss Ibolya nem említi őt, pedig pszichológiai módszere és álláspontja nagyon hasonlít Az asszony tragé­ diájában kifejtettekre. A csalást Ignotus is többszörös ténynek veszi, de ahogy azt men­ teni igyekszik, igen emlékeztet az írónő indokolásaira. Szerinte Fráter Erzsi egy közönsé­ ges teremtmény, de a közönségesség önmagában még nem bűn. Nemcsak ő csalta meg az urát, ő is megcsalódott. Az anyósa megvetette, és hagyta vergődni az ura bezárása idején. Asszonyi logikájával az urát gyűlöli meg az anyósa miatt; annál is inkább, mert az csak az eszméinek élt. Nem csoda tehát, ha válságos helyzetében egyre a bosszú fűti. „A dühös, izgatott és beszámíthatalan asszonyi logika szerint ennek a bosszúnak csak egy módja 82 �Majd, amikor Lucifer elmondta fenti áthidaló monológját, mialatt az eretnekek éneke átkopírozódott az új — prágai — hangképbe: az udvari tánc-, zene, udva­ roncok és nők beszéde és kacagása hallatszott rövid ideig, majd, miután egészen a háttérbe halkult, így folytatódott Szabó Lőrinc szövege: Mesterem a császárral tárgyal, Újra megkínozzák boldogtalan agyát az udvar babonái. Engem is itt tart: túlsok jóslat kell bizon yára... Legjobb itt várnom, az emeleti erkélyen: ide felzsong a zene, a tánc, a sok léhűtő fecsegése. Ünnepély a császár kertjeiben!. . . S ünnep amott is, messze, szép piros, tüzes ünnepély, épp nekem való. . . És megszólalt az I. udvaronc: K i az megint, aki ott ég a máglyán, eretnek, vagy boszorkány? II. udvaronc: Nem tudom, nincs már divatban, hogy még érdekeljen. I. udvaronc: A z én időmben ünnep volt az illyes, ott volt az udvar, a nemes világ. Ah, így fajulnak el a jó idők! (a hang távolodóban) volt, — az, am it. . . H. F. úr nyugodtan vágott zsebre.” „Mert Mahadő istennek tökéletes, de férjnek unalmas.” Az ellentétes értelmezések között keresi a magáét L. Kiss Ibolya, a Csehszlovákia; magyar irodalom egyik legtehetségesebb nőírója. Nem először foglalkoztatja Madách há­ zasságának témája.Már 1942-ben az Erzsi tekintetes asszony c. regényében is felidézi Frá­ ter Erzsi alakját. Regényében és több novellájában új megvilágításba kerülnek a dolgok. Álláspontja a Madách és a Fráter rokonság véleményéhez közelít. A házasság felbomlá­ sában tehát szerinte nem Fráter Erzsi hűtlensége a főok, hanem az anyós. Majthényi Anna magatartása. Új könyvében: Az asszony tragédiájában régi álláspontját igyekszik bizonyítani a tanulmányíró tudományosságával, adatközlő alaposságával és az orvos pszi­ chológiai felkészültségével. Gondolatmenetét a következőkben foglalhatnánk össze: Semmi bizonyíték sincs Fráter Erzsi hűtlenségére. Sorsát a losonci bál, az úri társaságból való kivetés pecsételte meg. Az utóbbit nem tudta megbocsátani neki az előkelő nagyasszony, az anyósa. A losonci bál s a korábbi csesztvei kiruccanás egy aratóbálba idegállapotával magya­ rázhatók. Fráter Erzsi „labilis idegállapotának” és anyósa gőgjének áldozata. (S végső fokon maga Madách Imre is.) Érdekes, gondolkodásra késztető könyv L. Kiss Ibolya tanulmánya. Végig sőt tovább gondoltatja a dolgokat. Az olvasás során tagadhatatlanul az újszerű érvelés hatása alá kerülünk, a közölt adatok viszont önálló gondolkodásra kényszerítenek. A szerző kezünkbe adja az érverés megcáfolásának lehetőségeit. Újszerű értelmezésről van szó, pedig csak a tények beszélnek. Nem csoda hát, hogy végül is meggyőzetünk. 83 �Lucifer: Engem bizony még ma is érdekel a m áglyatűz. .. És különösen ily hűvös estén, — mondhatom jól esik! Bizony, bizony, már jó régen melenget, — stb. A z első prágai szín ezzel szervesen hozzákötődik a Bizánci képhez. A párizsi jelenet „álom az álomban” túl bonyolult lett volna az akusztikus meg­ érzékítés szempontjából, tehát a két kép „átkopírozással” való összekötése is szük­ ségtelenné lett ily módon, viszont ha eddig már öt esetben megjósolta Lucifer Á dám eszméinek bukását, ezúttal sem lett volna logikus elhagyni. Lucifer a párizsi szín előtt a következő sorokkal konferálta be Ádám — K epler ábrándjának elkövetkezendő megsemmisülését és a színpadon vizuálisan érzékelhető, de a „láthatatlan színház” előadásában megérzékíthetetlen néma hóhér szerepét a drámai költeményben: Ha-ha-ha! — megint új kor kell neked!? Hát halld meg — ha-ha! — a jövő dalát: álmodj, bolond, és álmod szörnyű lesz. — Ahogy te számolnád az éveket: most ezerhétszázkilencvennégybe viszlek. — Légy a nagy Danton, Párizs óriása s két alakban is viszontlátod Évát! Próbáld kivívni, amit keresel boldogságodat, az emberiség boldogulását a forradalom minden égi s pokoli fegyverével, A szerző legfőbb célja a hűtlenségi vád elejtése. Ha a felsorakoztatott tényeket nézzük, igazat kell adnunk a rokonságnak és az írónőnek: a hűtlenség nemhogy vádként, de még csak gyanúként is alig-alig áll meg. Házasságuk első hét esztendejének zavartalanságát. „a kis házban átélt boldog, csendes életet” nem lehet elperelni tőlük. A hét év alatt három gyermekük született. A gyors egymásutánban következő terhességek, szülések, szoptatások nem igen engedhették meg a sokak által felhánydált mulatozásokat s a könnyelmű udvaroltatást. Terhes volt férje egyéves fogsága alatt is: majd sokáig láz gyötörte, aztán himlő. Nem valószínű, hogy deformált, beteg testéért látogatták a férfiak; inkább mert férje barátai voltak. Egyetlen bizonyítható „bűne” van ebből az időből. Paraszti ruhában megjelent egy aratóbálon. Túl a szülésen, betegségen, 24 évesen; mikor már tudja, hogy férjét Pestre hozták, és nemsokára hazajön. Hogy Fráter Erzsi váratlanul bálba megy. s a parasztokkal táncol, valóban meglepő. De nem érthetetlen. Nehéz hónapokat élt át. Nemcsak a három gyerek gondja, a betegség, hanem a rászakadt szegénység miatt is. Birtokukat lefoglalták. Az anyós pénzt nem ad, annál többet szekírozza. („nehezen esik kissé adni a Mamának” — írja Károly is a bátyjá­ nak: Imrének.) És most hamarosan vége a megalázottságnak s a nyomorúságnak: hazaen­ gedik a férjét. Nem elék ok ez a vigalomra! Csak talán a forma nem volt szerencsés. A férjének a fogságba küldött levelekben általában három témáról ír. Először hossza­ san — és valóban szánnivalóan — panaszkodik; a levelek második felében váratlanul „divatárusi” igényekkel lép elő, végül néhány szóban megemlékezik a gyerekekről. A panaszok áradatából a körülmények bármiféle mérlegelése nélkül tér át a pénz- és ruha­ követelésekre. Nem tekintve semmire, panaszkodik és követel, s nem tekintve semmire, megy el az aratóbálra. Pontosan itt mérhető le az idegállapota. A férj elhurcolása s a 84 �és ha néped háborgó tengerében zátonyra dob a fájó, árva szív; ismerj rám, aki megmondtam előre, hogy bukni fogsz, — ismerj rám: ott leszek, Én Lucifer, és leszek a bitódnál a bakó! Danton kivégzését kisérő tömegzaj kulminációs pontjánál iktattam be a T r a ­ g é d i a hangjátékszerű előadásába az egyetlen szünetet A szünet utón a II. rész elő-zenéje tömeg-morajba olvadt, amely nagyvárosi lat­ mává erősödött, majd visszahalkult és mint állandó tömegzaj kisérte Lucifer beszé­ dét, aki két sor — a színtér megjelölése — után elmondta azt a Madách-írta szöveget am it a költő képzelt el: Hát itt vagyunk. .. A modern k o r!. . . Körötted London: egy egész világ s z ív e ... Benne zúg az élet tengerárja, — stb. Ez a szín igényelte leginkább a hangjátékszerű átdolgozást, a sorok közti tartal­ mak pregnánsabb kifejtését, ami csak hallva az eredeti szöveget, könnyen mehetett volna veszendőbe. Például Ádámnak arra a kérdésére, hogy „hát nem szebb világ ez, mint mindaz, amin eddig átgyötörtél?” — így válaszolt madáchi-szabó lőrinci képpel Lucifer: A z elv szép és nagy, amit (ti. ez a kor) képvisel, ő maga rút s kicsi. — A ma világa már nem a tenger küzdő, fényes árja, — síma mocsár csak, békával tele. — rászakadt kiszolgáltatottság következtében labilissá vált idegzet a végletekben jár. Minden levelében szélsőségek csapnak össze. A keserűség és az élnivágyás végső határain járó idegek éppen a megtámadottságuk miatt képtelenek felmérni a fogságban lévő férj hely­ zetét, képtelen a mértéket és a formát megtalálni. Ha pedig Fráter Erzsinek időnként sikerül a józan mérték szerint élni, akkor elküldi az összespórolt tejpénzt a férjének, akkor harisnyát és tiszta fehérneműt pakol a férjének, és gazdálkodik. Ezekre a momentumokra azonban nem szoktak felfigyelni az itélkezők. Fráter Erzsi viselkedésében tehát a kritikus idő alatt nem a hűtlenséget és a szeretetlen­ séget kell látnunk, hanem egy megtámadott idegzet szélsőségeit. De — eltekintve idegállapotától — Fráter Erzsi nem a hős asszonyok fajtájából való volt. Egyébként sem tudhatott némán tűrni, együtt szenvedni. Bizonyára csalódott is a férjében, aki szerinte egy idegenért kockára tette, és nehéz helyzetbe hozta a családját. De az asszonyok jó része nem így gondalkodott volna? Azok, akiknek a család mégis csak többet jelent, mint a férfi világrengető nagy eszméi. Hogy az el hidegülés miért történt, ma már nehéz lenne kinyomozni. A mendemondák értek-e el Madách füléhez, a panaszok idegenítették-e el, Fráter Erzsi látogatásakor sza­ kadt-e meg valami? — nem lehet tudni. Elképzelhető azonban, hogy a meghurcoltatás, a nagyobb ügyért vállalt szenvedés úgy megkeményítette Madách jellemét, hogy többé nem lehetett eszménye a befelé forduló csesztvei idill. . . . E kedves dalt durván összetépni Küldte a sors a válási kínt. Hogy kötöm meg és értem meg ismét Ezt a már-már elfelejtett zenét? Sziveink közt annyi idegen kép Mérges árnyat mindkettőnkre vét. (Fogságomból) 85 �Ádám : Kárpótol a közjólét érzete. Csaknem az egész londoni színt közölhetném annak az illusztrálására, hogy mi­ lyen interpolációkat tett szükségessé az a rádió-rendezési koncepció, ami a kapitaliz­ must jellemezni kívánó jelenetet az első világháborút megelőző esztendők — 1910— 12 — tájára tette át. De minthogy ez az átdolgozás megjelent Balogh Pál „Múzsa a hul­ lámhosszon” című úttörő hangjáték-dramaturgiai kötetének szövegpéldájaként, csu­ pán még négy sort idézünk Szabó Lőrinc szövegéből. A koldusok egymással mara­ kodó jelenete után mondta Lucifer: De azért ne hidd, hogy csak a szegény sír. Ott az a két úr. .. Konferenciára Várják őket a szomszéd irodába. . . K ét gyáros. . . jönnek. . . Hallgasd csak ki őket! I. Gyáros: Hiába én már nem bírom a versenyt, Mindenki folyton olcsóbbat akar. Árum jóságát kell megvesztegetnem. De lássuk a londoni szín végét! Lucifer végszavára, hogy: Markodban volt a hiba, nem a pénzben! — Á dám fel innen, itt nem jó mulatni! rendőr-sípjel, kiabálás — „fogják el! fogják el!” — ziháló futás, dobogás, üldözők rohannak, elmaradnak, a városi zaj lehalkult és rövid csend után megszólalt Lucifer: Na itt most már biztonságban vagyunk, mögöttünk maradtak üldözőink. Madách Imre valószínűleg tévedett a felesége megitélésében. Ő mint költő „egy ideált Mel a szivéhez” Fráter Erzsi pedig egyszerűen csak asszony volt, ráadásul eléggé labilis idegzetű. Azt hitte, hitvese ugyanolyan hősiesen viseli a megpróbáltatásokat, mint ő maga. De ő költő volt, nemzetben gondolkozott, Fráter Erzsi pedig csupán „gazdasszony” , aki legfeljebb a családig jutott el. Hitte, hogy felesége előbb-utóbb ugyanolyan nagyszerű asszonynak látja az anyósát, mint ő: a fia. Anyjára és önmagukra gondolva valóban hitte: Szőlőtő az agg szülő, mellette meg A jó fiú mint védő támasz áll; Ámde a szőlőnek sugár is kell — S ezt szerető menyében talál. (Leányálom) Nem vette elég komolyan felesége és anyja gyűlölködését. Pedig Fráter Erzsi megírta neki még a börtönbe az anyjával kapcsolatban: „ővele én soha egy faluba nem fogok lakni, az eltökélt szándékom.” Mégis elvitte lakni Sztregovára. A végzetes út, amely a losonci megyebálra vezetett, valóban nagy meggondolatlanság volt. L. Kiss Ibolya Fráter Erzsi fiatalságával, megmutatásra váró új ruhájával, az eszte­ lenül gyűlölt anyós felbosszantásával magyarázza ezt a szerencsétlen lépést. A költő nem akarta elvinni feleségét a bálba. Tele volt még fájdalommal — a haza miatt, Kossuth és a hontalanok miatt. Természetes, hogy nem volt kedve táncolni. Fráter Erzsi azonban nem értette meg. Ő mulatni akart a nélkülözés és a krajcártalanság után, fel akarta szen­ telni az új ruháját a lerongyolódás után. Méltányolható az óhaja? Azt hiszem, igen. Bár korántsem vall olyan emelkedett szellemre, mint a férj magatartása. Annyi azonban bizo­ nyos, hogy a közelmúlt megpróbáltatásai mindkettőjükben más reakciósort indítottak el. A költő emelkedett szelleme még inkább a hazára fonódott; felesége megviselt idegzete pedig a felejtető vigalmat szomjazta - s megint mérlegelés nélkül. 96 �Á dám: Egy egész világ maradt énmögöttem és szint jó volt, hogy elüldözött, mert a nő, bárcsak pénzemért igérte ártatlansága hazug bájait, egy percre majdnem feledtette vélem e tarka kor, a vásári világ lelketlenségét és zűrzavarát. — Megint csalódtam. — A zt hittem, elég ledönteni a múltak rémeit s szabad versenyt szerezni az erőknek. — Kilöktem a gépből egy fő csavart, — stb. A londoni szín reális tényeivel teljes cáfoló feleletet adott Adám—Danton optimista reménykedéseire, egyrészt a vizualitás hiánya miatt tehát mellőzhetővé vált a képet lezáró félelmetes szimbolikus v í z i ó , a h a l á l t á n c . A jelképes londoni „danse macabre” így elmaradván, Adám tovább vágyódó szavaira a falanszter-kép zenéje felelt és Lucifer— Csortos hangja vitte tovább a hallgatóságot az ádámi álom, a této­ ván körülírt „szocializmus” t o r z megvalósulásának falanszteri világába: Jól van, vezetlek . . . Eljön az is egyszer, a megváltó ren d . . . utálod a harcot, a mindenki harcát mindenki ellen? Hát lásd meg a „szocializmus” álmát! Álmodj, ember! Á lmod a vég elé visz, négyezer évvel az emberiség közös sírja e lé . . . mikor utolsó Útjaik ekkor kezdenek végzetesen elkanyarodni egymástól. De még a losonci bál után sem reménytelen a helyzet. A józan megfontolás, a kölcsönös engedékenység még rendbe hozhatná a dolgokat. Eljött az ideje ennek is, de a kritikus pillanatban az anyós, özv Ma­ dách Imréné veszi át az irányítást, s a megbékélés elmarad. Nem kétséges, hogy a költő és felesége házasságuk válságba jutása idején és után is szerették egymást. Az egyik oldalon bizonyítják Madách később írt versei s az L. Kiss Ibolya által látott hivó levél: „Gyere vissza, Erzsi ...Te csak virág légy nálunk.” A másik oldalon a rokonok visszaemlékezései, Fráter Erzsi diszkrét, szerető tisztelettel írt levelei bizonyítják ugyanezt. A válási egyezségek aláírása Ecsegen pontot tett az egymásba maró, egymással dacoló indulatok végére. A szakadék szélére kerülve egymás kezét keresik. Fráter Erzsi térden­ állva kéri férje bocsánatát. „Szeretettel hallgattam mint zokog” — íria hamarosan a költő Bár akarja, mégse nyújtja oda a kezét mindent bánó szeretettjének. Fráter Erzsi az egyez­ ség után azonnal Pestre utazik, hogy megakadályozza a dacból aláírt okirat hitelesítését. Aztán kétségbeesett hangú levelet ír özv. Madách Imréné „anyai lelkének elejébe” . Ebben felidézi férjét a vállás pillanatában: „ . . . ő is fájó szívvel válik meg tülem. ő sírt meg szeretet volna engedni, de nem tudom mi az mi visza targya bocsánatát nem merve ki­ mondani.” Ha engedni akart, miért nem engedett; ha pedig nem engedett, miért akarta vissza­ hívni gyermekei anyját — levélben s a rokonság szerint személyesen is? A kérdésre csak Madách édesanyjára gondolva adható kielégítő válasz. Az anya az, aki megkeménvíti fia szivét. Az ő tekintélyével, szellemével, akaraterejével viaskodik a költő a válás pillana­ tában. Végül is ő győzött a menye fölött, de a fia fölött is. A két asszony esztendőkig 87 �évszázadait böjtöli a hűlő Földön az élet, és a célszerűség, a tudomány egyenruhás fegyelme testre-lélekre rázsugorodik. — Nézz szét, Ádám ! körötted kattog a falanszterek szervezett édene, roppant csarnokok, élő gépek és gépemberek — és lásd, hogy bánik el veled s Éváddal az emberközösség! A z Űrbe való kirepülést és „utazást” szükségtelen volt a narrátor Lucifernek kommentálnia, mert ott maga a dialógus azonnal megteremti az érzékletes képét: „Ő rjöngő röptünk, mondd, hová vezet?” És az egész szín minden mondata Madách mondanivalói nak közvetlen kifejezése: filozófiai dialógus, amit csupán néhol fes­ tett alá különleges hanghatású „szférák zenéje” , megteremtvén Ádám és Lucifer köré a végtelenség világát. De a végén, a Földre visszavágyó Á dám szavait visszhangzó Lucifer már tovább szőtte a szöveget, a következő szín előkészítéseképpen. Vissza h á t... V issza!. .. Viszlek ... Visz az álom, tovább visz újra — befejezni a hiú csatát az örök végzet ellen. Álmodj, vén Ádám, úgyis iszonyú lesz az ébredés. . . Bejártad az idő sivatagát, s mi neked jutott belőle, mindjárt véget ér ... Amíg űrben szálltál, lepergett a végső tartó, egyre elmérgesedőbb harcában - a fiúért illetve a férjért - a losonci eset helyzeti előnyhöz juttatta Majthényi Annát. Amiben fia fogsága után csak reménykedett, amiben Madách Sztregovára költözésekor már majdnem bizonyos volt, azt Fráter Erzsi losonci bálozása véglegesítette, sikerült maga mellé állítania fiát, s megkeményíteni a felesege iránt. De mi állította a két asszonyt ennyire szembe egymással? Mindenekelőtt az ellentétes természetük. Fráter Erzsi dalos, szeszélyes, életvidám teremtés volt. Majthényi Anna pedig aszketikusan szigorú öregasszony. Az egyik dacos s maga útját járó, a másik vasakarata és előírásos. A feleség kisműveltségű, az anyós pedig nagykúltúráju. Természetük ellen­ tétjeit még csak élezte a vallási és a társadalmi különbség. Fráter Erzsi református volt. Majthényi Anna hithű katolikus; az előbbi egy elszegényedett nemesi családból jött, az utóbbi előkelő arisztokrata. Szerepe lehetett ebben az ellentétben a Majthényiak és a Fráterok politikai nézeteinek is. Erzsi nagybátja, Fráter Pál hiába próbál békíteni. Imre elfogadja a békéltetési kisér­ leteket, de „a büszke anyós kesseleőkői Majthényi Anna méltóságos... ezt meg nem engedi” — írja Henriczky Ágoston, a sztregovai lelkész fia. A kesselőekői Majthényiak Nógrád és Hont megyében a reakció képviselői voltak a reformkorban és a szabadságharcban. Majthényi László Windischgraetz főispánja volt Balassagyarmaton. (A két Madáchfiú: Imre és Pál nem volt hajlandó behódolni neki.) A jobbágy felszabadítás után szinte egyetlen földesúr sem pereskedett annyit a volt jobbágyaival, mint éppen Majthényi Anna; s 1850-ben bizonyítványt kér a megyétől arról, hogy a forradalomban nem vett részt. Ezzel szemben a hajdani alispán, Fráter Pál végig megyei tisztségviselő a forradalom és a szabadságharc alatt, s az önkényuralom ugyanúgy börtönbe veti, mint Madách Imrét. Eddig a kutatás ennek a vonalnak nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Pedig, ki 8 �négyezer év: a falanszter tudása megmondta, hogy kihűl a nap! — K i is hűlt: most gémberedik jégtömbbé a föld s már csak egy-egy eszkimó törpe teng-leng álattá süllyedt közös asszonyával a forró égöv jéghegyei k ö zt. .. Jön a vég, Á dám, — láss és iszonyodj! Ez volt az utolsó interpolált szöveg, amit Szabó Lőrinc írt A z e m b e r t r a ­ g é d i á j a 1935. december 2-án a Magyar Rádióban tartott hangjátékszerű előadása számára. A z utolsó sor felidézi előttem e közös munkánk után éppen húsz esztendővel később történt találkozásunk szomorú emlékét. Szabó Lőrinc akkor esett át egy életveszélyes betegségen. A Császárfürdő egyik szobájában feküdt már jó ideje. 1955 február 16-án, egy szerdai napon jártam a nagy­ beteg Lőrincnél. A betegség 49. napján már 15 percre szabad volt fogadnia. Suttogva beszélt Csaknem mindig ő. Fogtuk egymás kezét és úgy tűnt, mintha örült volna egy kissé a veszélyes kalandnak, a visszatérésnek Hádészből. Tele volt életszomjazó re­ megéssel, tragikus borzangással. „Tegnap — mondta, — hallgattam a rádión a Tra­ gédiát. A mondatnál: »Mit állsz tátongó mélység lábaimnál« sírva fakadtam.” És akkor is sírva fakadt, amikor ezt nekem mondta. Két esztendővel később, most éppen tíz esztendeje az ő földi alakját is elnyelte a mindnyájunkat közönyösen váró „tátongó mélység” . tudja, nem játszott-e bele Fráter Erzsi sorsába Majthényi Anna forradalom elleni gyűlö­ lete s ezen belül a Fráterok iránti ellenszenve. Összefoglalva most már az L. Kiss Ibolya könyve kapcsán támadt gondolatainkat: azokkal szemben, akik minden baj okának a „hűtlen és kicsapongó” Fráter Erzsit tartják, leszögezhetjük, hogy a Madách Imre és felesége házassági drámája tulajdonképpen két ember tragédiája. Ez a két ember sokkal jobban különbözött egymástól, semminthogy megértették volna egymást. Madách bebörtönzése felszínre hozta az egyéniségükben hor­ dott végzetet: az egyik pszichopata lett, a másik a haza és az emberiség elkötelezettje. Állapotukat az anya, özv. Madách Imréné véglegesítette. Az ő gyűlölete a menye irant az ő szeretete a fia iránt tette lehetetlenné, hogy Madách Imre és Fráter Erzsi — túltéve magukat a kölcsönös sérelmeken, tudomásul véve levetkezhetetlen adottságaikat — újra egymásra találjanak Fráter Erzsi tehat nem az a hűtlen, kicsapongó, örökké csak pénzre s új ruhára vágyó asszony, akit az irodalomtörténet és az utókor Az ember tragédiájának Borbálája nyomán festett magának. Mivel magyarázhatnánk különben, hogy a házassága előtt szinte nőgyű­ lölő, a nők ingatagságáról s megbízhatatlanságáról annyira meggyőződött Madách házas­ sága csődje után annyi szépet s nemeset visz bele a Tragédia Eva-alakjaiba. A mi meg­ győződésünk az, hogy Fráter Erzsi az „örök múzsa” nemcsak Borbála alakját sugallta a költőnek, hanem például a „Mi vágyad más, ha keblemen pihensz” kérdést feltevő rab­ szolganő s a Miltiades „nagy lépésein” kesergő hitves megalkotásába is belejátszott. ⃰ L. Kiss Ibolya: Az asszony tragédiája 1967. T atran, Bratislava SZABÓ KÁROLY 89 �SZABÓ JÓZSEF ARANYJAVÍTÁSAI AZEMBERTRAGÉDIÁJÁN Madách Imre, ez a szigorú önkritikus, kisebbségi komplexumokkal is küzdő köl­ tő, teljes bizalommal tette főmüvét, A z ember tragédiáját Arany János kezébe. Ez kettőt bizonyít: Arany János akkor már a magyar irodalom koronázatlan királya volt. — De mu­ tatja azt is, hogy Madách, aki 1840-ben megjelent „Lantvirágok” című kis kötete óta húsz évig sok írása egyikével sem tudott nyilvánosság elé lépni, most érzi, hogy meg­ alkotta élete főművét. Madách Arany iránti teljes bizalmát mutatja az is, hogy szinte szabad kezet ad neki a mű nyelvi simításaira, sőt lényegesebb javításokra is. „..Törülj bátran..,” írja Aranynak, s javításokra tett javaslatai legtöbbjét — tehát nem valamennyit — el is fogadja. Aranynak küldött utolsó, 1864. március 14-én kelt levelében ezt írja: „...Vágj le, ölj meg (t. i. minél szigorúbb kritikával), ha kell, mindig, — de taníts...” Nem kis dolog, hogy Arany János a Tragédia testes, különös „helyes”-írású és egyáltalán nem kaligrafikus kéziratát átnézésre elfogadta. A Kisfaludy Társaság tit­ kára volt, tele sokirányú elfoglaltsággal. A kéziraton ismeretlen vidéki név, — Sztre­ gováról jöhet-e valami jó? Szép fényt vet Arany emberségére, és mély felelősségér­ zetét mutatja, hogy a kézirat átnézését vállalta, és féltékenység, szakmai nagyképűség nélkül foglalkozni kezdett vele. 1861. szeptember 12-én kelt lelkeshangú levele mutatja, hogy a különös hangvé­ telű, darabos-nyelvű írásban — miután másodszor elővéve, végigolvasta — azonnal felismerte a remekművet. „ . . . Csak itt-ott a verselésben, meg a nyelvben találok némi nehézségeket. . . De így is. amint van, egy kevés külsimítással, irodalmunk leg­ jelesebb termékei közt foglalhat helyet. Nem tudom, mi szándéka van Kegyednek a kiadásra nézve: én óhajtanám ezt a Kisfaludy Társaság útján eszközölni. . . Ha óhaj­ tásom a Kegyed akaratával találkoznék, akkor sorról-sorra kijelölném a helyeket, hol — semmiesetre sem lényeges — változtatást gondolnék célszerűnek; vagy bele­ nyugvása esetében magam tennék rajta egy-két tollvonást, aztán bemutatnám a társaságnak...” Arany igen tapintatosan, Voinovich szavával: „bársonyos kézzel” végezte el ja ví­ tásait a kéziraton, részint a szöveg soraiban, részint az ahhoz csatolt hat külön lapon. Javításainak zöme helyesírási, verselési és stiláris jellegű, tartalmi változtatásra alig-alig tesz javaslatot. A legújabb kutatás kimutatása szerint (Arany János Összes művei X III. kötet, 1966. 574. oldal) a betű- és szócseréket, nyomdai utasításokat is számítva, Arany kezenyomát a Tragédia mintegy ezer során találjuk. Kétségtelen, hogy A z ember tragédiáját, ezt a legvilágirodalmibb remekünket A rany mentette meg, elsősorban azzal, hogy felfedezte, nagy lelkesedéssel és hatal­ mas tekintélyével melléje állt, megadta a mű helyes értékelésének mindmáig ható fő szempontjait, — de nem utolsó sorban szükséges javításaival is. Mégis tévedés volna Arany szerepét abszolutizálni a Tragédia gondozásában és 90 �történetében. Sőtér István, egyik legjelentősebb mai Madách-szakértőnk, helyesen mutat rá a Kritika 1964 novemberi számában arra, hogy „Madách remekműve nem szorul támogatásra, még Arany Jánoséra sem . . . ” Mai stílusesztétikánk izlése jogán arra is rámutathatunk, hogy Arany javításait mi ma már nem minden esetben fogadhatjuk el helytállónak. Felvillantásul néhány példát. Ezeket az eredeti kéziratból veszem. Sormegjelö­ lésem a Tolnai-féle 1923-as kritikai kiadás sorszámozását követi. 40. sor: Madách kézirata (a továbbiakban M :): Vigaszául sok vak éjnek. Arany javítása (a továbbiakban A :): Vigaszul a földi nemnek. Madách szövege szemléletesebb, hiszen a hold — erről van szó — az éjszakák vigasza. 42. sor: M: Itt enyészők omladéka. A: Itt enyészők koporsója. Madách szövege eufonikusabb. Arany javításában a két „k” erőltetett s rossz­ hangzású. 148. sor: M: Fukar kezekkel mérsz, de hadd legyen. A: Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy. SZÁZÉVES H A R C ATRAGÉDIÁÉRT Már elültek a világszerte rendkívül nagy érdeklődést kiváltó Madách-centenárium ün­ nepségsorozatának hullámai, amikor 1966-ban az Irodalomtörténeti Füzetek 53. számaként, az Akadémiai Kiadó gondozásában napvilágot látott Kántor Lajos Száz éves harc » Az ember tragédiájá«-ért című könyve. A fiatal, tehetséges kolozsvári irodalomtörténész és kritikus tollából megjelent tanulmány ismét — mint már annyiszor egy évszázad folya­ mán — Madách művére irányította az irodalmi közvélemény figyelmét, mintegy bizonyítva, hogy a Tragédiáról mindig lehet újat mondani ,ezt a művet mindig lehet új aspektusból vizsgálni ,elemezni. Kántor könyvével nem elsősorban a mindegyre megújuló viták, illetve vitázók száma gyarapodott, — noha egy-két eredeti gondolattal a Madách-képet is gazda­ gítja — hanem megszületett az első olyan marxista igényű tanulmány ,amely a Tragédia körül dúlt eszmei harcok legfontosabb téziseit kísérli meg összefoglalni. A vállalkozás je­ lentőségét mintegy aláhúzza, hogy aligha írtak, vitatkoztak a magyar irodalomban egyetlen műről többet, mint éppen Az ember tragédiájáról. Mi magyarázza a könyvtárnyivá nőtt Madách-irodalom létrejöttét, hogyan születhettek ugyanegy műnek oly különböző értelmezései? A szerző könyve bevezetőjében e kérdé­ sekre kíván választ adni. »Mint minden jelentős irodalmi alkotásért, a társadalmi haladás híveinek meg kellett és meg kell vívniok a küzdelmet Az ember tragédiájáért is, mert a reakció igyekszik kisájátítani magának a tömegekre hatást gyakorló alkotásokat. A Ma­ dách körüli harcok élességét fokozta az, hogy a költő műveiben a legfontosabb világnézeti kérdéseket veti fel, de saját világnézetének ellentmondásossága következtében a Tragé­ 91 �Madách szövege jobban kifejezi Lucifer hetyke magabiztosságát. Arany javítása Lucifer „csak azért is megmutatom” elszántságát gúnnyol vegyes alázatoskodássá tompítja. 153. sor: M: Hozsán’ az Úrnak, ki törvényt szabott. A: Hozsán’ az Úrnak, ki törvényt hozott. Madách szövege erőteljesebb. A z Úr a maga törvényét nem parlamentárisan hozza, hanem szuverénül szabja. 291. sor: M: Igen, erősek közt a legerősebb, A: Igen, erősek közt a leghatalmasb. A z eredeti szebb is, jobb is. 378. sor: M: De hogyha a hálának pántja. A: De hogyha a hálának csatja. Arany szerint a pánt „csúnya és nem is tiszta magyar” . Helyette ajánlja: „kapcsa csatja. . . ” A „pánt” , még ha nem volna is magyar eredetű, szebb hangzású mint a „ csat” . Egyébként a „csat” sem magyar eredetű. 852. sor: M: Tán senki sem forral már terveket. A: Tán senki sem kohol már terveket. diában adott válaszok nem egyértelműek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Az ember tragédiája mindenféle magyarázatra jogos alapot nyújt, s a Tragédia egészének alapos elemzése vezethet el a helyes értelmezéshez » — írja. A Madách-irodalom igen jelentős egyéb tanulságokkal is szolgálhat: a magyar iroda­ lomkritika, irodalomtörténet és irodalompolitika száz évének keresztmetszetét adja, híven visszatükrözi e száz év irodalmi (és sok esetben politikai) harcait, teljesebbé teszi iroda­ lomtörténeti iskolákról, irodalmi csoportosulásokról, folyóiratokról és egyes írókról, kriti­ kusokról és irodalomtörténészekről alkotott képünket. Kántor a Madách-irodalom e kettős tanulságait három fejezetben — A kortárs szemével; A következő nyolcvan év; A kor színvonalán, — Madách igazáért — vizsgálja, és az elemzés során egy nagy mű vízválasz­ tóján mérhetjük le irodalomkritikánk fejlődését. Kántor a kortársak közül Arany János, Greguss Ágost, Szász Károly, Erdélyi János és Zilahy Károly Madách-értelmezésével foglalkozik részletesen és megállapítja, hogy «Ma­ dách kortársainak nyilatkozatai, bírálatai és magyarázatai a legfontosabb kérdésekben megteremtették a Madách-irodalom alapját. Pozitív és negatív, helytálló és helytelen nézetek párhuzamosan fordulnak elő az első értelmezésekben, s ezeknek a nézeteknek ismétlését és továbbvitelét a későbbi Madách-irodalomban mindegyre megtaláljuk. A kor­ társbírálatok azonban egy olyan fontos szempontból indulnak ki, amelyet a későbbi Ma­ dách-tanulmányokban többnyire hiába keresünk: Az ember tragédiáját nem szakítják ki a XIX. század közepe magyar társadalmának és Madách életének összefüggéseiből, igye­ keznek a Tragédia problémáit a mű egészéből magyarázni.» Sajátosan keveredik e jellem­ vonás Bérczy Károlynak — aki szintén megyénk szülötte és a közelmúltban ünnepeltük halálának 100. évfordulóját — a Kisfaludy Társaság 1866. február 6-i ülésén felolvasott 92 �A vádat szokták koholni, a tervet inkább forralni. 1825. sor: M: K i annyi sáncot vívtam a pogánytól, Nem bírom-e áthágni ezt a sáncot? A: K i annyi sarcot vívtam a pogánytól, Nem birom-e áthágni ezt a sáncot? Arany javítása megtöri a kép (sánc) egységét, és gyengíti az ellentét erejét (a pogánytól vívtam sáncot, ezt a sáncot — zárdaajtó — ne tudnám-e áttörni?!) 2137. sor: M: S lehúzza tán azt is, ki azt kimondra. (T. i. a „rejtett szót” ). A: S lezúzza tán azt is, ki őt kimondta. Madách két „azt”-ja egy sorban nem jóhangzású, mégis vitatható, helyes-e, hogy Arany a „rejtett szót” perszonifikálja: „őt”. Jegyzet. A Tragédia kiadásaiban, már az elsőben is, a nyolcadik szín végén, a 2137. sorban az „őt” szócska kurzívval van szedve. Meggyőződésem szerint ez a kurzív szedés félreértésen alapul. — Ez a sor a kéziratban így van: „S lezúzza tán azt is, ki kimondta.” A két utolsó szó közé T betoldó jellel javítás került: „S lezúzza tán azt is, ki azt kimondta.” Hogy ezt az „azt„ maga Madách toldotta-e be, vagy Arany, azt ma már majdnem lehetetlen megállapítani. Valószínűbb, hogy Madách. Később aztán, nyilván, mert a két „azt” Aranynak hangzásilag nem tetszett, a kézi­ rat jobboldali margóján javítja az előbb betoldott s aztán áthúzott „azt” szócskát így: „őt” . Ezt a javítást kétséget kizáróan Arany végezte. A z „őt” szócskát a margón emlékbeszédében, amelyben Bérczy helyesen hangsúlyozza Madách élete és életműve kö­ zötti összefüggést, de téved, amikor a költő pesszimizmusát a társadalmi valóságtól füg­ getlenül származtatja. A második fejezetben a tanulmányíró a Madách halálát követő nyolc évtized véle­ ménydzsungelében próbál járható utat találni, -megkeresni a látszólagos eszmei zűrzavar mögött meghúzódó világnézeti állásfoglalásokat, egymás mellé állítani a rokon vélemé­ nyeket, amelyekből így kirajzolódnak irodalmi csoportosulások, irányok körvonalai, az osztályerőknek megfelelően széttöredezett magyar irodalombírálat.» A Pulszky-Rákosi polémiával vette kezdetét az a törekvés, miszerint a hivatalos iro­ dalom a Madách-életművet is igyekezett kisajátítani saját céljainak megfelelően. Madáchot elszakították korának konkrét társadalmi-politikai valóságától, s az »örök em­ beri» vonásokat hangsúlyozták. «Hogy mégis itt-ott feltűnnek a múlt század végi és a XX. század eleji értelmezések között értékes megjegyzések, sőt átfogó tanulmányok is, azt a pozitivista irodalomtörténetírás magyarországi térhódításával kell magyaráznunk. Madách esetében ugyanis az «időfelettiség» hirdetőivel szemben bizonyos tényanyag felkutatása és pozitivista felsorakoztatása föltétlenül közelebb vitt az igazsághoz.» A polgári Madách-irodalom talán legismertebb, legtöbbet emlegetett képviselője Alexander Bernát. Több tanulmányában s Az ember tragédiája magyarázatos kiadásában fejtette ki nézeteit, jelentős hatást gyakorolt a közvéleményre, sőt e hatás nyomai még ma is felbukkannak. Végig nem vitt, következtetéseiben visszájára fordított, valamint nyíltan haladásellenes nézetekből áll az Alaxander mutatta Madách-kép. A pozitív eleme­ ket elnyomja az «örökérvényűség» igénye — amely így éppen a gyors mulandósághoz vezet. 93 �kétszer aláhúzta. De bizonyosan nem azért, hogy kurzívan szedjék, hanem csak hang­ súlyozni akarta a szedő számára, hogy ez a végső betoldás az áthúzott „azt” helyett Másutt is találunk olyan Arany-javítást, ahol a kétszeres aláhúzás csak a korrekció elvégzését hangsúlyozza és nem kurzív szedést kíván. — Javasoljuk, hogy a további kiadásokban ezt az „őt” szócskát kurzív helyett símán szedjék. — Egyébként Madách takarékosan bánik az aláhúzásokkal. A Tragédia egész kéziratában csak hat szó van aláhúzva kurzív szedésre, mindegyik Madáchtól: az 521., 2685., 3167., 3260., 3273., 3276. sorban. 2746. sor: M: Vagy gyermekem s nőm koldulásra termett? A: Vagy gyermekem s nőm koldusbotra termett? A koldusbot szociális állapot kifejezése, a koldulás pedig cselekmény, s itt erről van szó. 2914. sor: M : A munkásoknak bérét kell lehúzni. A: A munka bérét kell csökkenteni. Madách szövege dinamikusabb, s jobban érzékelteti, hogy amiről itt szó van, az a munkások elevenjébe vág: lehúzás=munkásnyúzás. 3409. sor:M : Fűtőszerül a víz kínálkozik. A: Fűtőszerül a víz ajánlkozik. A z eredeti jobb, mert az anyag kínálkozik, a személy ajánlkozik. Palágyi Menyhértnél és Bodor Aladárnál az egyén tragédiája kerül előtérbe, mások (Bayer József, Kármán Mór, Endrődi Sándor. Pintér Jenő) a teológiai értelmezés felé hajlanak, a pozitív örökséget pedig leginkább Riedl Frigyes és Voinovich Géza Madáchmagyarázata hordozza. A Nyugat Madách-portréj át az esztétizálás, az «időfelettiség» jel­ lemzi, a szellemtörténeti iskola pedig az eszméket, mint a történelem folyamán ismétlődő szellemi irányokat tűnteti fel, figyelmen kívül hagyva az eszmék társadalmi-történelmi meghatározottságát. »Madách kisajátításának utolsó, legtragikusabb fejezete a fasizmus magyarországi tér­ hódításaival függ össze. 1933. Hitler németországi uralomrajutásának éve. És ez az év jelzi az új, minden addiginál sötétebb fejezet kezdetét a Madách-irodalomban. 1933 előtt is megpróbálta a reakció saját céljaira felhasználni Az ember tragédiáját: a fasizmus nyíl­ tabban teszi ezt, sőt egyenesen a Tragédiára hivatkozva bizonyítja létjogosultságát. Kornis Gyula (Madách és korunk. Budapesti Szemle 1933. 230. k. 117.) kertelés nélkül, nyíltan megnevezi Mussolini, Hitler, Kemal, Pilsudski diktatúráját, majd így folytatja tanulmá­ nyát: «Mintha csak Miltiadestől tanultak volna ezek a diktátorok.. . Jobban munkálkod­ hatik az államférfi népe javára, ha a maga hatalmi ereje s nem a tömeg szeszélyes ger­ jedelme irányítja. A mai diktatúrák önigazolása szóról szóra meglelhető Madáchban.» A marxista irodalomtörténetnek a polgári örökséggel kellett először megvívnia harcát Madách igazáért. Egymás után láttak napvilágot az Új összegezések, szintézis-törekvések: Waldapfel József, Sőtér István és Horváth Károly tollából. Az 1956-os bemutató után Ré­ vai József írt «helyretevő» értékelést a revizionista értelmezés ellenpólusaként. Napjaink marxista Madách-kutatása a Sőtér-járta úton halad: «a nemzeti sors az emberiség sorsa 14 �4078 sor: M: Hadd korlátozzon az arasznyi lét. A: Fog korlátozni az arasznyi lét. A „ fog” jövőidejű segédszót kerülni, sőt irtani kell. Stb. Mindez természetesen semmit sem kisebbíti Arany iránti hálánkat. Egyébként már régebben is voltak Madách-kutatók, akik az Arany javításait mérlegre tették. Gulyás Pál pl. a Válasz című folyóirat 1934. májusi számában többek között ezt írja: .több helyen vissza kell állítani Madách szövegét.. .,Arany akade­ „. mizmusa... az aranyjánosi pedantéria, . . . e z az illedelmesen és feszesen lépkedő jambus-gond nem állott összhangban a mű világtávlatával...” Babits Mihály, a poéta doctus pedig már 1923-ban megállapította (Előszó egy új Madách-kiadáshoz: Nyugat, centenáriumi Madách-szám): a Tragédia „versei, amik nehézkesek voltak megírásuk idején, ma frissek, mintha tegnap keltek volna; mint némely sütemény, mely szárazan és keményen jön ki a sütőből, frisseséget nyer az az idő fürdejében...” Bizonyos, hogy a Tragédia mélyragyogású remekművének nyelvi szépségei, gyö­ nyörű „zordonságai” ma jobban elénktűnnek, mint születése korában. Mégis, nemcsak a kegyelet, hanem az igazság is azt kívánja, hogy Arany János szakértő kezének tapintatos simításait még jószándékú restaurálással se töröljük le Madách művéről. A z azonban bizonyos, hogy szükség volna A z ember tragédiájának egy egészen részletes, új, pontos kritikai kiadására, világosan feltárva az ős-szöveget, s mellette könnyen észrevehető módon Szontágh Pál, Arany János és Szász Károly változta­ tásait. A kutatók és gyűjtők e mellett bizonnyal szívesen vennék a Tragédia kéziratá­ nak, e tán legbecsesebb ereklyénknek fakszimile kiadását is. miatt érdekli, — az emberiség sorsában pedig a nemzeti sors megoldását is várja. Mert, ha a luciferi determinizmus törvénye az egész történelemre, az egész emberiségre érvé­ nves: úgy a nemzeti törekvéseknek sincs értelmük, s a nemzet sorsa éppoly kilátástalan, mint az emberiségé. Ha nincs szabad akarat, úgy értelmetlen a forradalom, — s értelmet­ len a hazáért hozott minden áldozat. Nemzet és haladás ügye tehát szorosan összefügg Madáchnál, egyik a másikat feltételezi. Mi több: a nemzeti ügyet is az emberiség ügye felől szemléli, fogja fel a Tragédia.» (Nemzet és haladás. 670.) Madách halálának száz éves évfordulója Kántor Lajos szerint is különleges jelentő­ ségű Az ember tragédiája értékelése történetében. Utal Waldapfel Józsefnek a salgótar­ jáni jubileumi ünnepségen tartott előadására, mely pontosan leméri Madáchnak Fourier­ hez való viszonyát. A komparatizmus újjászületése a marxista irodalomtudományban Ma­ dách világirodalmi kapcsolatainak újszerű feltárását is lehetővé tette, illetve teszi. Kántor Lajos fegyelmezett szerkesztésű, filológiailag is rendkívül értékes történeti elemzésének konklúziója, hogy az évszázados hordaléktól már megtisztított, reális ellent­ mondásaiban előttünk álló költői mű még a helytelen értelmezések veszélyeit is túlélte. A Madách-probléma még nem lezárt, de a marxista irodalomtörténetírás lényegében meg­ találta azokat a szempontokat, amelyek alapján Madách művét a haladó magyar irodalmi hagyomány szerves részének tekintjük. CSONGRÁDY BÉLA 95 �KÖRKÉP A NAPPALOK HŰ VIGYÁZÓJA GONDOLATOK FÁBRY ZOLTÁN MUNKÁSSÁGÁRÓL . . . Mert még sötéten bűzlik a vén Európa fölött a barbárság vadállatszaga halálsikolyok förtelmét hurcolja a szél s könyvmáglyák füstje gomolyog, rohanó vizeken véres tajték táncol — s ki úgy szerette a magyar tájakat, sarkantyúpengetve helyke leventék dáridóznak ott, míg Dózsa népe nyögve robotol virrasztani hát ezért kell neki az eszmék őrhelyén tágranyílt gyulladt szemekkel öklöt feszítve. éberen és lankadatlanul formálni lángban-harcban a történelem tűzhelyén az embert, hogy legyen: jó, ízletes, kerek, szagos — mint a frissen sütött kenyér! (Forbáth Imre: Fábry Zoltán) Ha a határainkon túl élő és virágzó magyar irodalomról esik szó, szinte min­ den méltató azzal kezdi, hogy sajnálatos módon keveset és kis körben tudunk er­ ről az irodalomról. Éppen ezért örvende­ tes, hogy az elmúlt esztendő irodalmi berkekben egyik legtöbbet emlegetett helysége a Kassa melletti kis falu Stósz volt. Ide szállt a világ minden tája felől a szíves üzenet, az irodalom, az emberi­ esség minden tisztelője legalább gondo­ latban üdvözölte a hetven esztendős Fábry Zoltánt. A pozsonyi Irodalmi Szemle 1967. évi 7. száma külön Fábry-szám 6 9 volt, de a magyarországi irodalmi folyó­ iratok is, szinte kivétel nélkül megemlé­ keztek az évfordulóról, az ünnepelt pedig mind csehszlovák, mind pedig magyar részről magas állami kitüntetésben része­ sült. Stósz, a csehszlovákiai magyar iroda­ lom Széphalma, egyúttal az író szülő­ faluja is, »hadköteles századunk« egyik legtiszteletreméltóbb őrhelye. Erről az őrhelyről vigyázza a valóság világossá­ gát, küldi messzehangzón a »vox huma­ na« üzenetét, építi az emberiesség hídjait. Magatartása, amely alatt az Ő megfogal­ mazása szerint az író erkölcsi realizmusa értendő, példa lett, az elkötelezettek el­ tántoríthatatlanságával hirdette a szellem és valóság erkölcsi azonosságát, azonosu­ lását. Amit halhatatlanságnak nevezünk, az nem más, mint állandósult időszerűség — mondja Fábry a Palackposta előszavá­ ban — és úgy érezzük, az író publicisz­ tikai jellegű esszéiben mindig arra töre­ kedett, hogy az emberiség számára leg­ döntőbb kérdésekről mondja el irányt­ mutató véleményét. Megjárva a hadak útját, a szlovákiai magyar kisebbség kul­ turális munkása világszemlélete alapján jutott fel arra az erkölcsi magaslatra, amely lehetővé tette számára a felisme­ rést: a háború, az embertelenség és a fasizmus elleni harc megbízható támasza egyedül Csehszlovákia dolgozóinak szoli­ daritása lehet, tekintet nélkül a munkásosztály nemzetiségi megoszlására. Erről �vall első könyve Az éhség legendája is, amelyben a burzsoa köztársaság legelha­ gyottabb részéről, Kárpátukrajnáról szól 1932-ben. Az író a Nemzetközi Munkás­ segély megbízásából Ludwig Renn német szocialista íróval járt az ukránok között, vizsgálva nyomorúságuk okát és azt, ho­ gyan kaphattak a kommunisták e polgári demokráciában többséget. »Csehszlovákia Európa jólétszigete. És ennek . .. ma kí­ nos szenzációja van: Kárpátalja. A köz­ társaság keleti részén, messze a hangadó bankoktól, minisztériumoktól, parlamen­ tektől . . . csehszlovák állampolgárok él­ nek, éheznek és nyomorognak oly módon, oly állati sorban, amilyenre nincs példa Európában. De mert Csehszlovákia ennek az Európának jólétszigete, ezt a tényt nem szabad elhinni. Szlávik belügymi­ niszter önmagát és megszeppent pártját vigasztalja: tendenciózus hamis hírek ke­ rültek a sajtóba a verhovinai éhinségről, átlátszó kommunista agitáció az egész. A kormánysajtó sajnálatraméltó kulijai hazugságot hazugságra izzadva sietnek falazni: Ludwig Renn és Gerald Hamilton felültek az ungvári kommunistáknak, akik már előre betanították az embereket, hogy hogyan szimulálják az éhséget, hová dugják el a kalácsot és a húsosfazékból a tyúkot, a külföldiek megtévesztésére, aztán rongyokba és tüdővészbe, meg lu­ eszbe és degeneráltságba maszkírozták a ruszinszkói Kánaánt.« Az írás éles, le­ leplező hangja miatt nem jelenhetett meg, csak egy hosszabb részletét közölhette az író az Útban. A cenzura az egész könyv tartalmát elkobozta, az író csak a könyv címlapjába bekötött üres lapokat küld­ hette meg dedikációjával barátainak. »Az Éhség legendáját elkobozta a demokrácia valósága. A létező valóságot — a munkát­ lanok éhségét — semmivé tagadta egy fikció: a demokrácia Az éhség valósága ellen tehát ki kell játszani a demokrácia legendáját« —írja a belügyminiszterhez intézett nyílt levelében, megmutatva: mit jelentett a valóságban a polgári demok­ rácia és a sajtószabadság. Az írói bátorság, — a változás és vál­ toztatás szuggerálása — az íróban, a szel­ lem emberében nyilatkozik meg döntő súllyal. »Aki eszmét, gondolatot, kultur­ igényt csak hatalmi intézkedésekkel tud gyengíteni, az szegénységi bizonyítványt állít ki önmagáról« — írja 1935-ben. Az 7 erőszak szolgakényszere és az értelem morális parancsa között kellett választa­ nia. Aki az utóbbit választotta: védő­ sáncba szorult. De a védekezés neve és neme: antifasizmus. Fábry egész életművét beárnyékolja a fasizmus témájával való hadakozás, mind az ember az embertelenségben képzet kö­ rében, mind pedig a kérdés világpoliti­ kai és társadalmi vonatkozásában. »A fasizmus azért fasizmus, mert nincsenek emberi vonatkozásai. Nincs, nem lehet köze az emberhez, az emberhez méltó élethez. Az antihumánumban az ember: különc, és az emberség: tehertétel. . . « A fasizmust kezdettől fogva haladásgátló, történelemellenes merényletként könyvel­ tük el. Nem volt még uralmi forma, melynek léte és lényege annyira az erő­ szakra, halálra, és öldöklésre lett volna beállítva, mint a hitlerizmus hatalmi ki­ zárólagossága. Ez a kizárólagosság — a gyújtogatástól a gyilkosságig — magában foglalt minden barbár, embertelen meg­ nyilatkozást. . . Lényege ennek megfele­ lően háború és semmi más. . . « Fábry egyik alaptétele az, hogy a fasiz­ mus nem múlt el a II . világháborúban a németek felett aratott győzelemmel. Nem múlt el, hanem megfertőzte a vilá­ got és más-más formában újra fellép. Erről beszél az Európa elrablása című művében is. Európa első elrablása mese volt — mondja. Zeusz bikaálarcos szök­ tető kalandja a föníciai királylánnyal, Európával, és már ez az első elrablás is szörnyet nemzett, emberfaló emberállatot, a krétai Minotauroszt. Európa utolsó — német — elrablása azonban egy emberfaló szörnyháború likvidálatlan fertőzéseként tovább élhet és hathat ma is. Európa el­ rablása: a cím kétfelé mutat. Vissza és előre. Tárgya, anyaga Európának a ná­ cizmus által való okkupálása. Ezzel a ténnyel, visszhangjával, hangerősségével mér meg minden rokonvonást, ismétlési lehetőséget. A tegnap rettenetét a hol­ napra vetíti. Konokul harcol az elévülés gondolata ellen, mert véleménye szerint, aki azt akarja, hogy elévüljön az a bor­ zalom, az azonosul vele, mert megbo­ csátja. Az ember nem lehet közönyös, amikor a fasizmus fenyegető réme újra felüti a fejét. Akár Vietnámban az ame­ rikai imperializmust nézzük, akár a né­ met neofasizmust, akár a Duna-meden­ 97 �cében jelentkező sovinizmust, mind mind kivédhetetlenül fasizmusba torkol. Kristálytiszta logikával megmutatja, hogy a nyugati demokráciák a szocializ­ mus távlataitól rettegve saját pusztítóikat fegyverzik fel újra és újra. Nem hogy megakadályoznák Európa újabb elrab­ lását, inkább segédkeznek annál. Amit a harmincas évek nemzedékének a Reich­ stag jelzőtüze jelentett, azt ismételte meg a világ számára Hirosima. És élnek és hatnak még a pusztulás apostolai is. »Otto Dibelius, a nyugatnémet evangéli­ kusok püspöke — írja Fábry — aki 1936han le tudta írni: Az örök német vágy kezd testet ölteni: egy akarat, önmagát kiteljesítve, teljes erőbedobással kezdi meg a történelem új fejezetét. Ein Volk, ein Reich, ein Führer!« — ez a Dibelius 1954-ben az evanstoni (USA) világegyház­ konferencián ezt mondta: » A hidrogén­ bomba alkalmazása keresztény szempont­ ból nem is olyan borzasztó, hisz mindnváian az. örök életbe vágyódunk. S ha például egyetlen hidrogénbamba egymil­ lió embert megöl, annál gyorsabban ér­ nek az illetők az örök életbe« Az embertelenség kisérleteivel Fábry a szocialista humanizmust á lltja szembe. A gondolat igaza és a Béke igaza című esszé gyűjteményeinek fő értékét is ez adja. Olyan kritikus szól hozzánk ezekből a könyvekből, aki nemcsak elmondója egy könyv vagy írói évforduló tanulságainak, hanem ezek ürügyén az olvasot emberi­ ességre, szocializmusra tanítja. S ez azo­ nos nála a szlovákiai patriotizmussal. Is­ mert tény, hogy 1948-ig a Benes-féle po­ litika eredményeként esztelenn ­ io c a lista üldözésben volt részük a magyarok­ nak. Amikor ezek elmúltak, és a vádas­ kodásokat addig is keményen visszauta­ sító Fábry megfogalmazhatta a további haladás irányát az igazi hazafi és ma­ gyar beszél belőle: » A sértődöttség bosszú és türelmetlenség elvakító szenvedélyét mi elemésztettük magunkban: ennyi az előnyünk s ezt meg kell tartanunk, ez kincsünk, zálogunk s menlevelünk: mi voltunk és vagyunk a vox humana népe! A szlovákiai magyarság tegnap és ma csak csonkítatlan vagyonából, szociális emberségéből és emberségének élhet.« «Ne felejtsünk el semmit, ami nagy, emberi és világító, egymást erősítő példa 98 cseheknél és magyaroknál egyaránt.« A figyelmeztetés elevenen ható problémát érint, hiszen az igazi irodalmi tudat soha nem feledi, feledheti a múlt értékeit és Fábry, aki József Attila ars poeticáját vallja: az igazat írd, ne csak a valódit, az arcképek, életpályák egész sorával aján­ dékozza meg az olvasókat. A valóságot kutatja, az igazi értékeket szembesíti az erkölcs követelményeivel. »Csak a va­ lóság és erkölcs maradéktalan egyezése adja, mondja és hozza az igazságot. A realizmus: erkölcsi valóság« — hirdeti Valóságirodalom c. kötetében. Nagyon szép és tanulságos Fábry értel­ mezése a »hídról« és az »árokról«. -A híd: az emberség .Ahol ez nincs, ott árok van: embertelenség, gyűlölet, fanatizmus, ököl és barbarizmus. A híd: a megisme­ rés és megértés eredménye: a gondolat és béke igaza és útja. Az árok verem­ ásás... Népek. kulturák közlekedési útja: a híd. Az árok: népek és kulturák hí­ nára csalói, megrontói és elveszejtői. .. Napjaink jövőjét a béke és háború perét — a hidak és árkok arányszáma dönti e l . . . Add tovább! Csináld tovább! Em­ berek vagyunk!" Humanizmus, antifasizmus, háborúelle­ nesség felbecsülhetetlen értékű gyűjte­ ménye Fábry eddigi munkássága. A való­ ság világosságát keresi, szomjazza, köve­ teli. Hittel hirdeti, hogy az író és költő — — mint az erkölcsi realizmus elkötele­ zettje — a sötétséggel szemben csak a nappalt vigyázhatja és vállalhatja. S mert Fábry ezt az őrködést a szocialista irodalom pártos szeretetével műveli, meg­ érdemli az olvasók érdeklődését és sze­ retetét. CSUKLY LÁSZLÓ �GERELYES ENDRE: KI VAGY TE? - ÁBEL! Hol a szabálytalan? Akaratlan kérdés — a szerző jóvoltából. Mert Gerelyes a szabálytalanra készíti fel az olvasót. Ezt sugallják müvéről hangoztatott vélemé­ nyei, mentegetőző magyarázkodása, iro­ nikus bizonytalankodása. (Esti Hírlap 1967. december 14-i szám). Vagy az elé­ gedetlenség szól belőle? De ha önálló útra bocsátja művét, miért terheli »szer­ zői közvéleménnyel«? Szükségtelen sal­ langként. Mely nem magyarázat — ma­ gyarázkodás. Hiszen — bár műhelytitko­ kat sejtet — nem hitelesíti a mű kelet­ kezésének körülményeit. Vonatkozik, de nem jellegi. Talán ez azt bizonyítja, Gerelyes sürgetőnek érzi, hogy a »fi­ atal, tehetséges induló« titulust levetkőz­ hesse? Hol van hát a szabályos? Amely egy írást műalkotássá emel. Az alkotás és a műélvező kapcsolatát megteremtő eleven »szellemi viszony«, melynek lehetőségét az alkotás világának, valóságának mű­ vészi érvénye tartalmazza, s az olvasó heterogén igénye. ízlése ellenére műalko­ tásként fogja fel. Énje meghosszabbítá­ saként, s az alkotásnak teret adón, meg­ nyílva világa előtt. Hiszen minden ezen áll, vagy bukik. Függetlenül a műfaji egy- vagy különneműségtől, hovatarto­ zástól. Mert az alkotás kifejező voltá­ ban, jellegében a közlési vágy objektivi­ zálódilt, s éppen ez töri át a szigorú műfajhatárokat, legyen szó mégoly tár­ gyias műfajról is. S legyen szó olyan életterület ábrázolásáról, melynek ala­ kítása során a tárgy strukturális szerve­ zettsége, immanens törvényei az ábrázo­ lási elv uralmát mutatják. A valóság tör­ vényeinek konkrét, érzékletes formában történő megjelenítése ugyanis tartalmazza a valóság törvényein való gondolkodás, tehát tartalmazza a gondolkodás törvé­ nyein való gondolkodás ábrázolását is. Ezáltal nyerik el értelmüket a legáltalá­ nosabb kategóriák, egyénivel, különössel töltődnek —, hogy az általános érvényét ne veszítse. Hiszen a műalkotás tárgya — esztéti­ kai értelemben — az ember, a sorsa. A tárgy megformálásának módja egyéni. Az alkotás hordozza az írónak a való­ sághoz — ezen belül a művészi valóság­ teremtés valóságához — való viszonyát is. Ez adja az írói profilt. Az emberi sors egyéni életutak kimelhető, közös lényege. Ebből következik, hogy az áb­ rázolt sors akkor nyeri el hitelét, értel­ mét, ha az olvasó személyes sorsként éli át. Azaz az egyedi, a pillanatnyi az egyetemes illúzióját kelti. A tárgy, az írói megközelítés és az olvasók külön­ bözősége ellenére. Sőt, éppen azért. Ak­ kor hol a szabálytalan?! Gerelyes kötete elmélyíti az eddig róla alkotott képünket. Az árnyalás révén gazdagítja, hiszen meghökkentően újat nem mond. Mégis új-ság a kötete: jottá­ nyit nem enged — önmagából. Szenve­ délyes önelemzéséből. Az igazságkeresés pokoljárásából: a valóság, a gondolkodás törvényein való szüntelen gondolkodás­ ból. Abból, ami nap-nap újjászüli az embert: az én és a külvilág harmóniájá­ nak kereséséből, ellentétei vallatásából. Azt keresi, ami az emberben korszerű kell legyen, az éber önhallástól a kö­ zösség dolgainak érzékeléséig, alkotó be­ fogadásáig. Amelynek távlata a minden­ napi gyakorlatban leli biztosítékát vagy megérett az idő, hogy úgy legyen. Ezért nem idegen Gerelyestől a tételhez ido­ mított élmény (Káin), a végleges helyze­ tek cselekvő — s mert cselekvő, a vég­ letes helyzetig vezető folyamatban is feltételezett tudatos — vállaltatása (Kitö­ rés) vagy a legszubjektívebb pillanatok­ ból kinövő én analízisei, a belső Kon­ fliktusok értelmezése. (Vesd le még a bőröd is, Nevetve pusztult el szegény, Karabás, Tigris). Kötete alfája és omegája a Káin c. novella. Nem véletlen, hogy ebből veszi a kötet címét is, a címválasztás általános gyakorlatát formailag mellőzve. A cím a végső tömörítés, egy mű értelmi és hangulati tartalmainak lényegét sűríti. Emellett reklám, egy kötet önajánlásá­ nak legelső eszköze. Szerénysége vagy harsánysága egyaránt jellemző: csábít, izgat vagy kihívóan követel. Novelláskötetek esetében gyakorlat, hogy az író szándékát leginkább mutató, 99 �az írót legjellemzőbb oldalairól felfedő, a kötet alaphangját adó novella címét emelik címlapra. Gerelyes mellőzi e gyakorlatot: kérdés-felelet formát öltött párbeszédet emel ki. Amellett, hogy ez­ zel a Káin c. novellát sitilizálja, a küz­ delem — minden írásban fellelhető — mo­ tívumait eleve humanizálja. A kötet cí­ me az írói magatartás hatékony kifeje­ zője. A Káin az ismert bibliai motívum, a testvérgyilkosság feldolgozása. Tétele: az ember nagykorúsága a felelős cselekede­ teknél kezdődik. Félreértés ne essen, nem Káin, Ábel a gyilkos, aki megbélyegzet­ ten tör előre a pusztában, aki az Úr várakozásával ellentétben — » Az Úr egy pillanatig figyelte, csodálkozott, mert gör­ nyedő vállra, rettegő tekintetre számí­ tott« — vállalja a harcot mindaddig, míg a benne lévő Kain — szavaival — »úgy meggyöngül, hogy nem kell már megöl­ nöm«. A Káin a normává kristályosodott ma­ gatartási elv tükre, a Gerelyes alapállá­ sát jellemző »humanitás-kötelezettség« kifejezője. Példatörténet, a küzdelem lé­ tének igénnyé emelése úgy, hogy a harc erkölcse egyben az erkölcs harca is. A mítosz nyersanyaggá válik kezében, a történet értelmezése lép előtérbe. Az értelmezés az önkifejezés szolgálatába állított »élményesítési« folyamat, ahol az elsődleges élettartalmat szekunder élet­ anyag hordozza. Az élettartalom tételes­ sége ezért szembeszökő. Az ábeli magatartás keresése érhető tet­ ten a ciklusba sorakozó Nevetve fordult fel szegény, Vesd le még a bőröd is, Kara­ bás, Tigris c. novellákban. Legfőbb jel­ lemzőjük, hogy az író személyesen »je­ len van«, élete sorsfordító pillanatait val­ latja Kíméletlen önboncolás tanúja az olvasó, az ösztönök feletti uralom meg­ szerzésének korántsem könnyű útja raj­ zolódik elénk. Ezért közös a novellák erénye is: a személyes jelenlét nem úgy biztosítja az epikai hitelt, hogy az író öntörvényűsége felszívja az olvasó aktivi­ tását. A különös, egyedi élethelyzetek az ön­ elemzés hitelesítői, emellett alkalmai az írói világszemlélet értékelésének. Gere­ lyes mikro-vílága a szemlelet által lesz a természeti-társadalmi valóság tükre, ahol 100 — az írások tanúsága szerint — az egyéni felelősség a kollektivitás követelménye, hogy ami az ember által van, az min­ denkor, minden körülmények között az emberért legyen. Ezt a harcot vívja ma­ gával, ezt vívatja olvasójával. Hogyan? — most már ez a kérdés. A Tigris c. novella utolsó soraiban le­ írja a rémmel való találkozását. Ekkor Ő látja meg szorongása kiváltóját. De ez a tigris már nem az övé, más emberhez tartozik. Abban a pillanatban tudja, hogy így van, mikor bátor elé állni. S ahogy a tigris lomhán továbbmegy, azt is tudja, hogy azt a másikat a tigrisen kívül sem­ mi egyéb nem érdekli. Ekkor oldja fel Gerelyes a szorongást. Groteszk mondat­ tal: »Kitört a humanizmusom«. Aki ed­ dig retteget, gúnyos lesz, hogy a követ­ kező mondatban józan komolysággal szó­ laljon újra: fogalomtisztázást végezzen, egy fogalom tartalmi körének tágítását végezze el. Felfedje az addig ki nem mondottat: az ösztönt, az emberben a természetit annak tudatosításával társa­ dalmasítsa. A tigris Káin. Aki felelős Ferber halá­ láért (Nevetve fordult fel szegény), aki Balázsban a közöny, tehetetlenség, (Vesd le még a bőröd is), aki azonban nemes párviadalra is készteti az embert, miál­ tal a felelősség értelmes teher lesz (Ka­ rabás). Úgy tűnik, Gerelyesnél a téma diffe­ renciáló hatású. A Kitörés és az Ezerki­ lencszázötvenegy c. írásában, ahol az író »kívül marad«, ahol nem részese a »bel­ ső« történésnek, a művészi teljesítmény kérdése kerül előtérbe. Az érzelmi, han­ gulati, értelmező közvetlenség asszocia­ tív ereje lecsökken, helyébe a helyzet­ teremtés kényszere lép. Ez közvetetten vall az író lelki, szellemi tartományairól, tehát az alakítandó anyag eleve tárgyi­ asabb. Az eruptív közlési vágy a meg­ formálandó anyag ellenállásába ütközik, s — mint a Kitörés esetében — egyenet­ lenségeket eredményez. Gerelyes bele­ feledkezik a részletekbe: az írás szaka­ szoltsága nem oldja fel vontatottságát. A — már említett — végletes helyzet sti­ lizáltsága ellenére a véletlen szülte egy­ szerinek tűnik, amelyben az alakok fa­ talista célszerűséggel mozognak. Az írói aprólékos, mozaikszerű építkezés azt az ellentmondást hivatott feloldani, mely a �kiúttalan helyzet és a cselekvés vállalása között feszül. Az expozíció zárókérdésére — «Mindenki fél? Kérdés! De miért nem félnek?« —adandó felelet megtalálása a novella fő problémája. Ezért bontja meg Gerelyes az esemény-, cselekményvonal időrendjét, a következményből indítja írását. A novella azonban a következ­ mény »kiemelése« miatt a befejezettlen­ ség érzetét kelti. Az »előzmény«-történet az okok, a háttér felderítését célozza, ugyanakkor azt példázza, hogy a cselek­ vés vállalása, az akciót előkészítő apró­ lékosság éppannyira tragikus, mint a tétlen várakozás. Az adott helyzet a lét ellentmondásos voltának feloldhatat­ lanságát hirdeti: a cselekvő ember sem védheti ki a tragédiát. A végletes hely­ zet mégis valami nagyon lényegeset hor­ doz: a kényszerűségen való felülemelke­ dés érzékeltetésével bírkózik Gerelyes: az alakok a kényszerhelyzetet saját sor­ sukká, tragédiájukká igyekeznek alakí­ tani. Közvetetten egy kritikus történeti kor képe bontakozik ki az elbeszélés lapjain. Az írás azonban a kor végzet-hitet táp­ láló tartalmait adekvátan értelmezi, azaz egy más — az írói — szemlélet helyzet­ teremtésbe, cselekményvezetésbe, jellem­ rajzolásba történő átültetése nem sikerül maradéktalanul. Az anyag »ránő« az íróra: az aprólékosság aránytalanságot eredményez. Végső fokon szemléleti bi­ zonytalankodás érthető tetten, mely esz­ tétikai vétséggel erősíti magát. Nyilvánvaló, hogy a novellista Gere­ lyest egyelőre a közvetlen önkifejezés í rójának tarthatjuk. A kötetnek csaknem a felét adják a szicográfiák, riportok, a publicisztikai igényt túl nem haladó írások. Az említett magyarázkodásban ezekre céloz Gerelyes. Valóban, az irodalmiság határára száll le az író: vállalja — s amely kevésbé szim­ patikus — néha úgy tűnik, hogy keresi az ódiumot, amikor az élmény- és téma­ keresés útjairól tudósít (Vakáció, Mitől fél az ember?). Ennek ellenére a szocio­ gráfiai értékek, a mesterség etikai köve­ telményeinek ecsetelései válnak az írá­ sok ajánlóivá. Halványabbak, de a riporter éles sze­ mét dicsérik a Szobatársak cím alatt so­ rakozó portrék. Az író gesztusokból épít­ kezik, de a karakterek alapvető voná­ sait megtalálja. Figyelemre méltóak az állatok »jelle­ mét« vallató írásai, mert emberi hátteret kapnak. Mindegyik mögött életforma, magatartási változatok képei villannak fel. E természeti lények esztétikai meg­ közelítése szintén a természeti társadal­ masításához vezet. (Al Boháken, Liebo, Történet a szabadság szükségességéről). A riporteri magatartás munkál a szocio­ gráfiák mögött is (Kamaszkor, »Kiált Pa­ tak vára« , »Kegyetlen Tarján?«). Ez az a műfaj, mely nem nélkülözheti az egzakt állapotrajzot, a dokumentum-értéket. Eb­ ben gyökerezik jogosultsága, de annak veszélye is, hogy irodalmilag kétes ér­ tékűvé válik. Ezt az ellentmondást hiva­ tott feloldani a dokumentum-értékek fel­ tárásával szimultán, az írói állásfoglalás képében jelentkező »témásítás« : az élet­ anyag művészivé emelése. A szociográfia a társadalmi mozgásfo­ lyamat körülhatárolt területéről való tu­ dósítás úgy, hogy az író a tényfeltárás mellett vállalja az értelmezést, melyhez személyes érveit, indulatait hívja segítsé­ gül. Szándéka a javítás, a megoldás kere­ sése — a feltárandó terület érdekellenté­ tektől terhes —, legszemélyesebb ügyeként kezeli az objektív anyagot. A tények mö­ gött az embert találja, sorsok nyílnak meg előtte. Túllép az állapoton. Azon­ ban nem időz az egyes ember életútjá­ nál, egy közösség össz-viszonylatai ér­ deklik. A konfliktus kollektív, ezen belül a helyzet és a jellemek korrelációja ki­ sérő jelenség. Izgalmas területekre kalauzolnak Ge­ relyes szociográfiái. Zagyvapálfalvára, »egy furcsa, ipar- és bányatelepből meg itt-ott még szalmazsúpos házakból össze­ döngölt« faluba, mely az író katapultja (Kamaszkor). E legkorábbi keltezésű irás —alcíme szerint szubjektív jegyzet —e sa­ játos -társadalmi tájat« változásaiban tárja elénk. Ellentétektől szabdalt, nemzedék­ ről nemzedékre hagyományozódó, a tár­ sadalmi helyzet különbözőségéből fakadt, a közös érdeket elhomályosító, mestersé­ gesen szított indulat uralta Gerelyes »kamaszkorának« színhelyét. Mindez azonban már a történelmileg volt, ellen­ 101 �pont, konkrét viszonyítási adatcsoport, kinőtt érzelmi tartomány. Annak felfe­ dése, hogy mi az, aminek ellenére ala­ kult a mai biztató állapot, mely átmenet az egyre teljesebb felé. Elfogult vallo­ más? Kétségtelen, hogy a személyes em­ lékek itt kapják a legnagyobb szerepet, de korántsem terpeszkednek az objektiv kép fölé. Az emlékek izzó, szenvedélyes hangot eredményeznek, a tények azonban feloldják a kisértő zsúfoltságot. A »kellene« szava hallik a Kiált Patak vára c. írásából. A történelmi hagyo­ mányt itt is szembesíti a jelennel, de el­ lenkező előjellel, hogy jogos elvárásai­ nak hangot adhasson. Szépítés nélkül, a tapasztalati tényekre támaszkodva keresi a város fejlődését gúzsba kötött gazda­ sági és szellemi okokat, bajokat, miköz­ ben lényeglátó sokoldalúságról tesz tanú­ bizonyságot. Szociográfiái között legérettebb a »Ke­ nyeretlen Tarján?« című, mely ifjúkora tágabb színhelyére, a nógrádi bányavi­ dékre vezeti az olvasót. Problémája (ami­ ről az ország beszél), a bányász-sors: Mert nem csupán egy foglalkozás válsá­ gáról van szó, egy réteg életforma vál­ tozása, az ezt kisérő szorongó életérzés a központi kérdés. A feladat pedig de közel áll Gerelyes látásához! —a szem­ lélet magasabbrendű voltának kibontása az életérzéssel történő szembesítés során. E két — egymástól semmiképp sem füg­ getlen, de egymással nem is azonos — szféra ütközeteinek tanúja az író, miköz­ ben »nyomozó« útját járja. Az indulatok, érzelmek jellemek sokfélesége tárul elé — a közös sors egyéni variánsai. A rea­ gálásokat kommentár nélkül ülteti át — írói pártatlanságra törekszik. Ezzel lát­ szólag elválasztja az »irodalmit« a »tény­ szerűtől«. Ám ez csupán formai, mert a kettő okozati összefüggésén nem tehet, nem tesz erőszakot. Eljut az egyértelmű állásfoglalásig: a szükségszerű logikai és érzelmi igazolásáig. Gerelyes szuverén írói világának bon­ takozását mutatja a Ki vagy Te? —Ábel! c. kötet. Vonzódásai — Hemingway fizikai erő —, helytállás kultuszának, később (a Káin kapcsán) Thomas Mann hatását emlegették az elemzések — egyre halvá­ 102 nyodnak. Eredetisége már nem az erede­ tiségre törekvés, mely a hatásokat ellen­ súlyozni hivatott, hanem az életanyagot formáló, élettartalmakat kristályosító élet­ látás, magatartás egyedisége. Ez az egye­ diség az eleven életből táplálkozik, te­ hát a lelki, szellemi alkat, sajátosságok prizmáján átszűrt gerelyesi valóságtar­ talom. Kötetének ez az ajánlója, egy va­ júdó tehetség igérete, hogy beteljesíti az indulásakor felvillant reményeket. (Szépirodalmi, 1967.) DANYI GÁBOR HELIKON 1966-1967 Evek óta színvonalas dokumentuma a különböző irodalomtörténeti problémák­ nak a negyedévenként megjelenő Helikon Világirodalmi Figyelő, mely a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetének folyóirata. Az egyes számok egy-egy témakörön belül mozognak, s próbálják részben tanulmányokkal, rész­ ben az eredeti dokumentumokkal, részben pedig könyvismertetésekkel minél jobban megvilágítani és feltárni az olvasók előtt a választott témát, mely rendszerint igen élesen jelöli az irodalmi érdeklődés aktu­ alitását. A folyóirat számait visszamenő­ leg is érdemes kézbe venni és forgatni, mert az egyes témákkal kapcsolatban ilyen részletes és sokoldalú feltárással máshol nem találkozhatunk. Hogy ezt bebizonyítsam, tekinsük át a folyóirat utolsó két évfolyamát. Az 1966os összevont első-második szám Irányza­ tok és csoportok az 1920—1930-as évek szovjet irodalmában címet viseli, s meg­ ismerteti az olvasókkal a szovjet iroda­ lom talán legtöbbet vitatott, de nálunk talán legkevésbé ismert korszakát. Ezt az ismertetést nemzetközi együttműködés­ sel valósítják meg a folyóirat szerkesztői. A Szovjetúnió Tudományos Akadémiájá­ nak Makszim Gorkij Világirodalmi Inté­ zetének kutatói rövid tanulmányokban mutatják be a korszak legfontosabb iro­ dalmi csoportjait és irányzatait. Sevcova: �Proletár írószervezetek 1920—1930, Szkvor­ cova: A Kuznyica, Sargina: Az imaginiz­ mus. Gelfand: A Szerapion testvérek. Koralenko: A konstruktivisták irodalmi központja, Sevcova: A LEF, és Karasz­ noscsokova: A Pereval cimű tanulmá­ nyaik alkotják a szám első részét. A szovjet szerzők dolgozatait kiegészítő do­ kumentumokat, amelyek közvetlenül is érzékeltetik ennek a mozgalmas évtized­ nek feszült irodalmi légkörét, a Helikon munkatársai válogatták össze. Igen je­ lentős kiegészítés a korszak irodalmi éle­ tének áttekintése érdekében az egyes ese­ ményeket időrendben közlő krónika. Az évfolyam 3. száma: Esszék és mű­ vek a modern polgári irodalomban cím­ mel jelent meg. Ez a szám fontos, gyors rezonálás az irodalmi közvélemény új igényére. Tulajdonképpen folytatása az 1965. évi 1. számnak, mely a mai polgári irodalmi irányokról, iskolákról igyekezett képet adni. Az a szám meggyőzően bi­ zonyította. hogy az a nyugtalan keresés, mely a »Klasszikusizmusok« korát is túl­ élte, a világkép átrendeződésének a jele: az iskolák nemcsak egymással találkoz­ nak, hanem korunk egész szellemi vilá­ gával. Az új irányok iránti érdeklődés szükségképpen ráirányítja a figyelmet a filozófiai, lélektani stb. forrásokra, rokon törekvésekre is. A folyóirat e száma ép­ pen ezért néhány huszadik századi eszmei irányzat és a modern polgári világiroda­ lom kapcsolatának vizsgálatára vállal­ kozik. Halász László a pszichológia felől vizs­ gálja a témát Irodalom és pszichoanalí­ zis című cikkében. Vajda György Mihály és Köpeczi Béla az általuk elemzett filo­ zófiai irányzat irodalom szemléletét igyekszik megfogalmazni. Fenomenologiai szemlélet az irodalomtudományban és az irodalom, illetve Sartre esztétikai nézete­ iről című tanulmányaikban. Rónay György a katolikus irodalom és a katolikus filo­ zófiák kapcsolatát vázolva nyújt egyszer­ smind dokumentumot is Katolikus iroda­ lom-katolikus filozófiák címmel. Dara­ bos Pál nálunk kevéssé ismert témát dolgoz fel, így részletesen ismerteti és elemzi a Zen buddhizmus világnézetét és a Zen irodalmi hatását két amerikai pró­ zaíró, Salinger és Kerouac munkásságán mutatja ki. (Zen, Salinger, Kerouac!) Varga László pedig, amikor az abszurd dráma világképét vázolja fel, bő irodalmi anyagra támaszkodva igyekszik rekon­ struálni azt az eszmei mondanivalót, ame­ lyet korunk sok gondolata és életérzése formál. A tájékoztatás tartalmasságát se­ gíti elő itt is az ismertetett irányzatok dokumentumainak közlése. Az irodalom szociológiai szemlélete cí­ met viseli a negyedik füzet. Ez a téma is időszerű igénynek kíván eleget tenni, hiszen napjainkban egyre inkább tért hó­ dít az irodalom, és általában a művésze­ tek társadalmi szempontú megközelítése. A kötet tanulmányai a kérdést részben ismeretelméleti (Hegedűs András: Az iro­ dalmi és a társadalomtudományi megis­ merés, mint szociológiai probléma) és kulturpolitikai (Köpeczi Béla: Író és iro­ dalom a XX. század társadalmában) rész­ ben módszertani szempontból (Varga Ká­ roly: Az irodalom empirikus szociológiai vizsgálata) részben pedig, mint a szám gerincét alkotó dokumentumgyűjtemény bevezetője, tudománytörténetileg (Vajda György Mihály: A szociológiai irodalom­ szemlélet változatai) tárják fel. Kritikai és dokumentációs kiegészíte­ sül kapcsolódik a szám gyűjteményes anyagához néhány részlet a Szovjetúnió Tudományos Akadémiájának egy 1964-es evi idevágó vitájából, valamint egy ame­ rikai és egy francia szemle, melyek az irodalomszociológia helyzetéről számol­ nak be. Hasonlóképpen érdekesek az 1967-es évfolyam egyes számainak témái is. Az első számban az irodalom és a folklór kérdéskomplexumát vetik fel. Ortutay Gyula bevezetője szemléletesen mutat rá hogy ez a kezdeményezés tulajdonkép­ pen a magyar irodalomtörténetírásnak olyan hagyományait folytatja, amelynek folyamatossága tulajdonképpen csak a közelmúltban szakadt meg. Julian Krzy­ zanowsky lengyel példákon igyekszik rá­ világítani a folklór irodalmi hatására, de vizsgálja az írott elemek folklórizáci­ ójának problematikáját is. Dokumentumai a problémakör XIX. és XX. századi klasszikus magyar művelői­ ből vett idézetekkel támasztják alá a ki­ tűzött célokat. A problémát két aspek­ tusban közelítik meg, első csoportjuk 103 �magán a szépirodalmi anyagon mutatja be a folklór és az irodalom kölcsönhatá­ sát, a második csoportban pedig az erre vonatkozó tudományos törekvésekből ad ízelítőt. Varjas Béla a régi magyar irodalom népszerű epikájának fejlődésrajzát viszi el egészen Arany Jánosig, aki erre az iro­ dalom és a folklór határmesgyéjén álló műfajra támaszkodva alkotta meg az egyetemes európai irodalomban is fontos szerepet játszó életművét, míg Radó György a finn Kalevala és az észt Kale­ vipoeg eltérő társadalomábrázolásának történelmi okairól, a két nép egymástól eltérő társadalmi fejlődéséről ir. Gál Ist­ ván azt mutatja be, hogy Bartók Bélá­ nak a kelet-európai népek népzenéjét felkutató és összehasonlító úttörő kutatá­ sai milyen döntő, ösztönző hatással vol­ tak a magyar irodalomtörténetírás keleteurópai érdeklődésének kialakulására. Voigt Vilmos a mai szovjet folkloriszti­ kának a népköltészet elméletére vonatko­ zó legfontosabb eredményeit mutatja be. A folyóirat szemle rovata beszámolókat közöl az 1966 nyarán Szófiában tartott balkanisztikai és délkelet-európai kong­ resszus egyes szekcióinak munkájáról. Je­ lentős magyar vonatkozású cikkek itt Hopp Lajos A balkáni országok népi­ történeti hagyományai XVII. századi ma­ gyar írók műveiben, valamint Sziklay László a XVII. század ismert kalandorá­ nak. Benyovszky Móricnak lengyel és magyar irodalomban való utóéletéről írt beszámolója. A második szám a Pártosság, elkötele­ zettség, elkötelezetlenség témája köré csoportosul. A folyóirat dokumentumok és tanulmányok segítségével világítja meg a pártosság kialakulását és a Lenini pártosság felfogásának módosulásait, s is­ merteti azokat a vitákat, amelyek a mar­ xista esztéták között folytak az irodalom társadalmi szerepéről. Előtérbe helyezi Lukács Györgynek az írókkal és kritiku­ sokkal folytatott hosszú vitáját. Elvi je­ lentőségű a bevezető Köpeczi Béla tanul­ mány, mely a címet taglalja, valamint a MSZMP Kulturális Elméleti Munkaközös­ sége: Az irodalom és a művészetek hi­ vatása társadalmunkban című 1966-os té­ zise. A dokumentumok között szerepel­ nek a pártosság mai értelmezéséről alko­ 104 tott vélemények is. A polgári irodalom­ ban különösen a fasizmus elleni harc tette időszerűvé az elkötelezettség kérdé­ sét, amelyet Sartre és a francia egzisz­ tencialisták fogalmaztak meg. Ismerteti a füzet a vonatkozó legfontosabb szövege­ ket, és részleteket közöl azokból a viták­ ból, melyeket az utóbbi időkben folytat­ tak az ún. elkötelezetlenség hívei a pol­ gári elkötelezettség, és a marxista pártos­ ság híveivel. A 3—4. összevont szám a maga módján csatlakozik a győztes szocialista forra­ dalom megünnepléséhez. Az Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára címmel a szovjet irodalomtudomány ered­ ményeinek megismertetése és kritikai feldolgozása a cél. A szovjet szerzők tanulmányai és a szovjetúnióbeli tudományos életről szóló tájékoztatók arra hívják fel a figyelmet, hogy az utóbbi időkben az irodalomtudo­ mány is új fellendülést ért meg. Egyre erőteljesebben jut érvényre a hagyomá­ nyos módszerek továbbfejlesztésének igé­ nye mind az irodalomelméletben, mind a kritikában, mind pedig a történeti tevé­ kenységben. A továbbfejlesztés azt is je­ lenti, hogy a szovjet irodalomtudomány művelői igyekeznek menteni a régebbi elhallgatott, vagy háttérbe szorított hazai tradíciókból. Emellett sokan a marxista esztétika keretei között új módszerekkel és eszközökkel is kisérleteznek. A folyó­ irat mindkét vonatkozásban igyekszik tá­ jékoztatást nyújtani, de figyelmét főleg az újabb jellemzőségekre fordítja. Bár ez az egyetlen füzet nem tudja a szovjet irodalomtudomány egészét áttekinteni, a szűk válogatás és a töredékesség ellenére az olvasó képet kap arról az élénk fel­ fedező kedvről és vitakészségről, amely ma a szovjet irodalomtudományt jellemzi, s ami az alkotó marxizmus egyik meg­ nyilvánulása. FÁBRY GYÖRGYNÉ �NAGY IVÁN VERSES NAPLÓJA Feltétlen figyelmet érdemel az a kiadói tevékenység, melyet a Balassagyarmati Városi Tanács elkezdett. A közelmúltban a városba érkező turisták eligazítására bocsátották útjára Kalauzukat, napjaink­ ban a város múlt századbeli nevezetes személyiségének. Nagy Ivánnak kiadat­ lan versei kerültek ki a nyomdafesték alól. A két kiadvány tartalmában és ter­ mészetében elüt egymástól; nyilvánvalóan a szükségszerűség és alkalomszerűség ha­ tározta meg az eddigi »kiadói tervet«. Ennek ellenére örömmel üdvözölhetjük tevékenységüket, mert rendszeres munká­ jukkal kulturális életünk jelentős, lé­ nyegi összetevőjét alkothatják. Ismertetőnkben a legfrisseb kiadvá­ nyukról szólunk, amely Nagy Iván jeles történész fiatalkori verseiből — számsze­ rint negyvennégyből — fűz össze egy cso­ korra valót. A válogatás tematikailag közvetlenül a forradalom és szabadságharc kitörése előtt, illetve alatt frt napló­ verseket tartalmazza. A válogatást a sza­ badságharc közelgő 120., a szerző halálá­ nak 70. évfordulója, a hagyományok előtti tiszteletadás indokolja. A versfüzérhez életrajzi vonatkozások — jobbadán már ismert — adatait tartalmazó bevezetés, és a versek között eligazító tanulmány kap­ csolódik. A válogatás, szerkesztés munkáját és a tanulmányok írását Dr. Szabó Károly vé­ gezte el, a korhoz, a történelmi időszak­ hoz való közeledés szabályainak betartá­ sával: a szerző történelmi tevékenységé­ gét ismerve, a versei iránt is tisztelettel. Ebben a vonatkozásban bizalommal lehe­ tünk iránta, bár értékelése egyik legna­ gyobb fogyatékossága éppen ebből — a talán kissé túlzó — tiszteletből fakad. Nagy Iván — mint ahogy a tanulmányban is olvasható — sem tulajdonított különö­ sebb jelentőséget ezeknek a verseknek; nem szánta nyilvánosságnak, és kifejezte abbéli óhaját, hogy halála után semmisít­ sék meg a gyűjteményt — amit teljesíteni természetesen nagy bűn lett volna. Bár a későbbi Nagy Iván tudományos tevékeny­ ségét ismerve nem kételkedhetünk szán­ déka komolyságában. Alapjában és általában a fiatalkori »zsengék« tartalmazhatnak olyan gondo­ latokat, rámutathatnak olyan összefüggé­ sekre, amelyek az alkotó későbbi tevé­ kenységének megértéséhez szolgáltathat­ nak adalékokat, elképzelhető olyan eset, hogy az alkotó pályájának fejlődése —kü­ lönféle buktatók esetén is —egy irányban halad, és a történeti módszerekkel dol­ gozó kutató számára az életmű megérté­ séhez a megoldás kulcsát adja. Nagy Iván esetében ennek az ellenke­ zőjével találkozhatunk. A huszonéves fi­ atalember — átélve és átérezve korának legjelentősebb gondjait, ugyanakkor a nagyszerű kortársak által ösztönözve — tevékenysége egyáltalán nem meglepő, számunkra sem jelenthet megmagyaráz­ hatatlan tényt a fiatalkori naplóversek gyűjteménye. Ezekre a korai versekre is — az esetenként jelentkező lírai hevülések ellenére — inkább a tények szárazabb ismertetése, a valóság leírása jellemző. (Ezt a tényt — a későbbi történész szem­ pontjából vizsgálva — nem elmarasztalás­ ként hozzuk fel, pusztán alkati motívu­ mokra kívántuk a figyelmet felhívni). Ha tehát Nagy Iván, mint a költő, sem témaválasztásában, sem a megfogal­ mazás módjában nem üt el — ebben saját magának kell igazat adnunk — a kor át­ lagos íróitól, miben áll számunkra jelen­ tősége? Versei — kuriózumok. Nem él­ ményszerűségükkel, frisseségükkel, ha­ nem életrajzi adataiban, eddig nem is­ mert dokumentumok erejével hatnak, és ez talán nem kisebbíti későbbi érdemeit sem. Általuk sok újabb vonatkozással egészíthetjük ki a róla alkotott képünket, az életrajzát, a pályaképét feldolgozó ku­ tató számára hasznos, érdekes adalékokat hordoznak magukban. Az egész életműtől különválasztva semmiképpen sem állnak meg a saját lábukon, így akár tartalmi, formai szempontú összevetésük a kor nagy költőinek alkotásaival mindenkép­ pen túlzás. Mit tudunk meg e csokorba válogatott versekből? Adalékokat, utalásokat talál­ hatunk Nagy Iván hazaszeretetére, olvas­ hatunk németellenességéről verset, meg­ tudjuk mennyire gyűlöli az árulókat, os­ torozza a gyávákat, teljes szívéből üdvözli a forradalmat, a szabadság megérkezését, virtuskodva csap fel katonának és férfi­ asan, komolyan vesz részt a harcokban. 105 �Vagyis olyan tartalmi ismérveket, em­ beri cselekedetek megjelenítését hordoz­ zák a versek, amelyek minden e korszak­ ban élőt, e problémák iránt vonzódót, hasonló, sőt ugyanilyen erősségű érzelmi töltéssel motivált cselekedetre indítottak. A sematikus képen javított volna, ha a teljes versgyűjteményt adják közre, és akkor a befejező tanulmányban sem szükséges olyan verset idézni (pl. Misan­ trópia), amely a válogatásban nem szere­ pel. A teljes verscsokor bemutatása ese­ tén nagyobb stilű tanulmányban a fiatal Nagy Iván világára, emberről vallott né­ zeteire, jellemzőire is rá lehetett volna mutatni, amely a későbbi történész Nagy Iván portréjának megrajzolása esetén fontos eredőket fedett volna fel. A válogatás elolvasása az olvasót alig elégítheti ki. Aki az irodalom, a versek iránti vonzódás miatt veszi kezébe a fü­ zetet, az a verseket ,a lírát hiányolja, aki a történész pályájának előzményeire, vi­ lágnézetének fejlődésére kíváncsi, az csak — meglehetősen sematikus — torzót kap kézbe. A válogatást ebben az esetben még a szabadságharc közelgő évfordulója sem indokolja, hiszen olyan történelmi időszakban - 1838-tól 1849-ig - születtek ezek a napló-versek, amelyek egységes korszakot, — a forradalmi mozgalom fon­ tos szakaszát, a betetőzésig — fognak át, és a szabadságharcig eljutott magyarság gondolati fejlődését hordozzák magukon. Ilyenfajta kiadással a versek lánca is szervezettebbé, tömörebbé válhatott vol­ na, és ezáltal dinamikusabb, árnyaltabb kép rajzolódott volna elénk. Végezetül egy gondolat az alkalmazott módszerről: feltétlenül indokolt lett volna az olvasók, a kutatók számára, ha filoló­ giai eljárással a versekben tömören meg­ jelenő történelmi helyzetet lábjegyzetek­ kel, magyarázatokkal oldotta volna fel a szerkesztő. A kiadvány a fenti gondolatokon túl természetesen még több kérdést, problé­ mát felvethet az olvasóban. Az ismerte­ tés célja az volt, hogy az általunk leg­ fontosabbnak vélt hiányosságok, lényeges pozitívumok kiemelésével felhívjuk a fi­ gyelmet írójának — az elsősorban törté­ nész Nagy Iván — reálisabb értékelésére. Élete és munkássága megérdemelné, hogy egy filológiailag teljes ,elvileg megalapo­ 104 zott pályaképben — amelyben méltó he­ lyet kapnának versei is — gyűjtsük ösz­ sze a róla szóló ismereteinket, hogy az érdeklődők, helyismereti kutatók időtálló véleményt alkothassanak, és valóságos képet kapjanak a történész és a megye kulturális fejlődéséért fáradozó Nagy Ivánról. HORVÁTH ISTVÁN NÓGRÁD MEGYE FELSZABADULÁSA A nagy szocialista évfordulók ünnepsé­ geihez közeledve számos visszaemléke­ zés, cikk, tanulmány jelenik meg törté­ neti eseményekről, a munkásosztály, a dolgozó nép harcairól egykori elnyomói ellen: A Nógrád megye történészei, a különböző emlékünnepségekre meghívott budapesti előadók tolmácsolásában tar­ tott előadások, megyénkből elszármazott kulturpolitikusok különböző folyóiratok­ ban megjelent cikkei számottevően hozzá­ járultak a megye forradalmi hagyományai feltárásához. Külön öröm számunkra, hogy az or­ szágos folyóiratok közül a Hadtörténeti Közlemények 1967. 4. száma Nógrád me­ gye katonai felszabadítása, a felszabadu­ lás után bekövetkezett politikai helyzet bemutatását vállalta. A Dimitri Fjodo­ rovics Loza által írt »A szovjet csapatok felszabadító harcai Nógrád megyében«, Jakab Sándor tollából megjelent »Nógrád megye gazdasági és társadalmi helyzete a felszabadulás idején«, nagy adós­ ságot törlesztettek a nagy forradalmi ha­ gyományokkal rendelkező megye közel­ múltjának tudományos igényű feltárásá­ ban. Nem oktalan, ha csak egy-két mondat erejéig is, visszapillantanunk e tanul­ mányok születésének körülményeire. A megyei pártbizottság felszabadulásunk 25. évfordulója ünnepségeire való felkészülés során számos, a megye határain túl te­ vékenykedő egykori nógrádi és a megyé­ ben rövidebb-hosszabb ideig tartózkodó hazai és külföldi politikai vezetővel tár­ �gyalt. Ezek során felfigyeltek arra, hogy a megye felszabadulásában részt vett a Vörös Hadsereg egyik tisztje, tudomá­ nyos kutatóként foglalkozik a magyaror­ szági felszabadító harcokkal. A megye vezetői nem mulasztották el az alkalmat — és felsőbb szerveink támogatásával kapcsolatot találtak a tanulmány szer­ zőjével, aki időközben Salgótarjánban is járt. A Hadtörténeti Közlemények szer­ kesztői, készséggel segítettek abban, hogy a tanulmányt lefordítsák és közöljék. Ja­ kab Sándor elvtársat pedig — aki e kor­ szak régebbi kutatója — felkértük, hogy írja meg a katonai felszabadítás utáni helyzetet. D. F. Loza ezredes, kandidátus fiata­ lon került a szovjet hadseregbe. A Nagy Honvédő Háború idején a 6. gárda harc­ kocsi-hadsereg kötelékében harcolva ke­ rült Magyarországra. Részt vett az ország, benne megyénk felszabadításában. Bátor­ ságáért, kiváló katonai tulajdonságaiért a Szovjetúnió Hőse — kitüntetést kapta. A háború után oktatóként vett részt a fi­ tal tisztjelöltek nevelésében: volt lehető­ sége tudományos munkássága fejleszté­ sére is. S amidőn Salgótarjánba újra — a nóg­ rádi vezetők hívására — visszatérve fel­ kérték e munka megírására, sokan nem gondoltak arra, hogy a tehetséges törté­ nész rendkívüli jó megfigyelő, az igaz­ ság hű tolmácsolója is egyúttal. Mit is fi­ gyelhet meg az olvasó? Talán az első, ami szembeötlő: a szigorú tudományosság. A történelmi tények, a tárgyi emlékek, dokumentumok alaposan leellenőrzött szi­ gorú rendjén alapszik. Ebben a vonatko­ zásban számos, a korábban hézagpótló jelleggel megírt résztanulmányt is kiegé­ szít. Ugyanakkor egységes egész is, mivel Nógrád felszabadítását, a magyarországi felszabadító harcok részeként mutatja be. Első olyan marxista tanulmány, amely olyan forrásmunkákon alapszik, amelyek itthon nem találhatók meg. E tanulmány hiteles adatokat közöl a községek, a megye felszabadításának időpontjáról, a harcok lefolyásáról, a hősi harcok során kifejtett erőfeszítésekről, az ellenség ellenállásá­ nak nagyságáról. Forrásértékét csak nö­ veli, hogy a dokumentumok mögé személyes élményeihez is tudott for­ dulni. Egy-egy csata, sikeres harci fel­ adat megoldása, amelyben a szerző is részt vett, a tapasztalati úton szerzett ismerete tovább mélyítette a valóság áb­ rázolását. S itt következik e gondolat második részének újabb értéke: a tudo­ mányosság mellett az élményszerűség, ol­ vasmányosság. Hadd hivatkozzak a sok lebilincselő színesen megírt harc közül csak az Erdőtarcsáért folyó harc fordu­ latára, a Nagyoroszi térségében folyt üt­ közetekre. A már kifejtett és ki nem fejtett pozitivumok mellett a tanulmány legfontosabb értékére kell rámutatnunk. A magyar nép a munkásosztály osztály­ szövetségeseiként vettek részt a szovjet harcosok magyarországi harcokban. Hadd idézzem a szerzőt: »Nógrád vármegye er­ dős-hegyes vidékein lefolyt nehéz harcok­ ban nagy sajnálatunkra sok bátor tisz­ tünk és katonánk halt meg. Ők a legdrá­ gábbat — az életüket adták e megye la­ kosainak szabadságáért. Testük abban a földben pihen, amelyért küzdöttek. A szovjet harcosok kiömlött vére nem folyt hiába. Sok magyar falunak és városnak hozta meg a régen várt szabadságot«. A közlemények másik fontos tanulsága Jakab Sándor munkája. Eddigi publiká­ ciós tevékenysége nagyrészt felszabadu­ lásunk időszakáról szólt. Nógrád megye gazdasági és társadalmi helyzete a felsza­ badulás idején, c. tanulmánya nagysze­ rűen kiegészíti Loza munkáját. A dolgozat értékét az alaposság, a dokumentáció nagyszerű felhasználása mellett szintén az növeli, hogy a szerző részt vett annak a nagy politikai változásoknak az előké­ szítésében, a párt felelős posztján — mely a proletárdiktatúráért folyt. Mint a me­ gyei monográfia a felszabadulás után kor­ szakának szerzője — számos még feltárat­ lan ténnyel, összefüggéssel fogja gazda­ gítani helytörténeti irodalmunkat, amely nyilván a magyar történetírás kiteljese­ dését is szolgálja egyben. MOLNÁR PÁL 107 �KULTURÁLISFÓRUM AZ IFJÚSÁGÉRT A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ ség nevelő tevékenységét az MSZMP IX. kongresszusa és a KISZ V I I . kongresz­ szusa határozatainak szellemében végzi. Ifjúsági szövetségünk kulturális nevelő­ munkájának tudományos értékű, sok módszertani útmutatást tartalmazó, műve­ lődési lehetőséget ismertető és ajánló alapdokumentuma a KISZ KB. 1964. évi »szabadidős« határozata, melynek megje­ lenése óta elmélyültebbé, színesebbé vált a KISZ-szervezetek kulturális élete, szá­ mottevően növekedett a fiatalok aktivi­ tása a művelődésben. A szabadidős határozatot előkészítő vizsgálódás, a határozat alapját képező felmérések óta azonban öt év telt el. A fél évtized alatt jelentős változások kö­ vetkeztek be hazánk gazdasági, ideológiai, művelődési szférájában, a nemzetközi helyzetben. Ezek a változások alapvetően motiválják a népművelést, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség kulturá­ lis tevékenységét. Központi Bizottságunk szabadidős határozatának szellemében 1964-ben megyénkben is több intézkedésre került sor. Létrejöttek, hacsak időlegesen is, a szeszmentes vendéglátói szórakozó­ helyek, intenzívebbé váltak a népműve­ lési és KISZ-szervek közötti kapcsolatok. Több kezdeményezéssel lépett elő a me­ gyei KISZ Bizottság, Salgótarján kapta meg az Amatőr Könnyűzenei Fesztiválok megrendezésének jogát, finomodott a kul­ turális szemlék rendszere, ifjúsági na­ pok, határtalálkozók követték egymást. E határozatot még ma is alapdokumen­ tumnak tekinthetjük a kulturális nevelés­ ben. Ugyanakkor szükségessé válik a megváltozott körülményekre való alkal­ mazása, az új irányítási rendszer adott­ ságainak megfelelő programok kidolgo­ zása. Hisz az elmúlt években a népmű­ velés más területein is szervezeti vál­ tozások történtek. Hacsak egy dologra, a népművelési tanácsok létrejöttére gon­ dolunk — ez is jelentős lépés. Az új hely­ zethez való alkalmazkodást sürgeti az a tény is, hogy az 1964-ben Központi Bizott­ ságunk kezdeményezésére született intéz­ 108 kedések, határozatok realizálása több szerv, intézmény részéről nem egyforma intenzitással nyert végrehajtást. Pl. a szeszmentes szórakozóhelyek a vendéglátó egységeknél a nagy felbuzdulás után tel­ jes mértékben megszűntek a megyében, — gazdasági szemlélet miatt. A turizmus, mint a szabadidő kulturált eltöltésének egyik formája, sem kapta meg a megfe­ lelő támogatást. A falusi művelődési ott­ honok repertoárja sem fejlődött a kívá­ nalmaknak megfelelően. A megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás az új irányítási rendszer figyelembevételével a KISZ Központi Bizottsága 1968-ban az állami és társadalmi szervekkel együtt­ működve országos tanácskozást tart »i f ­ júsági kulturális fórum« címmel az ifjú­ ság irányában folytatott kulturális neve­ lőmunka megjavítása érdekében. A fórum összehívását a praktikus kér­ dések megoldása mellett az alábbi körül­ mények is indokolják: Pártunk VIII. kongresszusa megállapí­ totta azt a történelmi tényt, hogy hazánk­ ban leraktuk a szocializmus alapjait, kezdetét vette a szocializmus teljes fel­ építéséért folyó küzdelem. E harc egyik hatékony eszköze a gazdasági mechaniz­ mus reformja, az új irányítási rendszer bevezetése, amely jelentős mértékben meggyorsítja a szocializmus teljes felé­ pítésének ütemét. Az új irányítási rend­ szer determináló hatással lesz a gazdasági és kulturális életünkre egyaránt. A ter­ melés fokozódásával még teljesebbé vá­ lik a tudományos és technikai forradalom kibontakozása, s ennek eredményeként tovább növekedik a társadalom tagjaival szemben támasztott művelődési követel­ mény. Ezt szemléletesen bizonyítja me­ gyénk technikai kulturájának fejlődése is, új gépsorok üzembe állítása, a technoló­ giai körülmények megváltoztatása, eddig nem iparosított területeken új üzemek lé­ tesítése és nem utolsósorban a mezőgaz­ daságban végbemenő nagyarányú gépe­ sítés is. A szocializmus teljes felépítésének idő­ szakában a szocialista demokrácia kiszé­ lesítését, a tömegszervezetek jelentőségé­ nek növelését csak korszerű, általános és szakmai műveltséggel rendelkező fiata­ lokkal tudja a KISZ támogatni. Időszerű tehát a korszerű nevelési követelménye­ �ket szolgáló iskolareform KlSZ-szerve­ zetekre háruló feladatai mellett megvizs­ gálni az iskolán kívüli művelődés fejlesz­ téséből adódó tennivalóinkat is. A KISZ­ vezetők nemcsak választott testületek tagjaiként kívánnak részt venni a munká­ ban, hanem mint a fiatalok hivatott vá­ lasztott vezetői e testületekben kifeje­ zésre is akarják juttatni a fiatalok véle­ ményét. Feladatunk, következetes eszmei harcot folytatni a burzsoá ideológia ellen, s a nevelés teljes skáláján bizonyítani, hogy korszerű műveltség csak szilárd marxistaleninista világnézet és következetes po­ litikai kiállás, a szocialista hazafiság és proletár-internacionalizmus talaján virá­ gozhat. E vonatkozásban KISZ szerveze­ teinknek a társszervekkel együttműködve nagyon sok tennivalója akadt. Át kell hágni azt a szűk keretet, amely csak a KISZ-oktatásra ruházza az ilyen jellegű feladatok megoldását. A népművelés egész tartalmának kell szolgálni ezt az ügyet. Tanúi lehetünk a népművelés differen­ ciálódásának is. Legalább is a jelenlegi tendenciák erre utalnak. Új művelődési formák alakultak ki és terjednek el me­ gyénkben is. E formák kialakulásában, néha elterjesztésében is KlSZ-szerveze­ teink pozitívan működtek közre. Próbál­ kozások voltak a különböző társadalmi rétegekhez tartozó fiatalok kulturális ar­ culatának formálására, a politikai akci­ ókhoz kapcsolódó népművelési formák ki­ alakításával. Ügy érezzük a »Vádoljuk az imperializmust!«, a Forradalmi Ifjúsági Napok kulturális megmozdulásai a poli­ tikai nevelés hatékony formáivá váltak. Sajnos ezek az akciók — bár komplex jellegűek voltak — nem mindenütt talál­ tak elismerésre a népművelés szakem­ berei között. Az előbbiek is bizonyítják, hogy az ed­ digieknél még körülhatároltabban kell meghatározni az ifjúság kulturális neve­ lésének helyét, a megye népművelésé­ nek egész rendszerében. Pontosabban kell megfogalmaznunk a KISZ Megyebizott­ ság, a járási KISZ-bizottságok és alsóbb KIS-szervek, valamint az állami és tár­ sadalmi szervek feladatát külön-külön és közösen is az ifjúság kulturális nevelésé­ ben. A leírtakból adódik a fórum feladata: tovább kell fejleszteni az ifjúság kor­ szerű művelődésében érintett állami és társadalmi szervek, intézmények közös népművelési hatását. Gyakorlati útmuta­ tást és ösztönzést kell adni a feladatok minél hatékonyabb végrehajtására, a KISZ-szervezetekben és művelődési in­ tézményekben egyaránt. Segítséget sze­ retnénk adni a párt és a KISZ vonatkozó határozatainak figyelembevételével, az igények új felmérésével a megyei Nép­ művelési Tanács tervének kidolgozásához, a KISZ-szervezetek akcióprogramokban rögzíthető célkitűzéseinek végrehajtásá­ hoz. A fórummal nem utolsósorban köz­ életi tevékenységre is lehetőséget adunk a fiatalok számára. A megyénkbe került fiatal értelmiségiek tele ambícióval, fia­ talos lelkesedéssel akarnak részt venni a közügyekben. Többször — a fórumok hiá­ nyában — csak lappangó tervek marad­ nak elképzeléseik. A fórum e vonatko­ zásban is lehetőséget kíván adni szá­ mukra. Az ifjúsági kulturális fórum előkészü­ letei megyeszerte megkezdődtek. Külön­ böző szintű tanácskozások, megbeszélések arra hivatottak, hogy a járási, városi, majd ezt követő megyei tanácskozást elő­ készítsék. Reprezentatív művelődés-szo­ ciológiai felmérést is tervezünk, amely elsősorban a KISZ-korosztályú fiatalok körére terjed ki. Ez a felmérés megele­ veníti, tartalommal tölti meg az általá­ nosító, összegző adatokat. A sok lelkes ifjúsági vezető mellett népművelő szakos hallgatók, téli gyakorlaton lévő egyete­ misták, fiatal főhivatású népművelők, bentlakásos KISZ-iskola hallgatók végzik el a felmérést. A tanácskozásokon, ame­ lyekre március—április hónapokban kerül sor, járási és városi szinten, egyöntetűen kötelező témaként a KISZ Központi Bi­ zottság 1964. évi »szabadidős« határozata végrehajtásának tapasztalatait vitatják. A KISZ-szervezetek, valamint a műve­ lődési intézményeket fenntartó szervek együttműködését az ifjúsági klubok fej­ lesztésében, a rendszeres, színvonalas klubélet kialakításában tartanak vitákat. A kötelező témákon kívül egyes járási, városi bizottságok a népművelési szer­ vekkel együttműködve az alábbi témákat is feldolgozzák: 109 �Salgótarján város: a hazafias és hon­ védelmi nevelés lehetőségei a művelődési intézmények munkájában. A fiatalok mű­ vészeti alkotókészségének fejlesztése a műkedelő művészeti mozgalom különböző ágazataiban. Salgótarján járásban:a fiatalok poli­ technikai készségét fejlesztő, közgazdasági szemléletét kialakító művelődési for­ mák és módszerek tapasztalatai. A KISZszerveztek és könyvtárak együttműködé­ sének tapasztalatai a fiatalok olvasási kulturájának fejlesztésében. Pásztó járásban: a szocialista tartalmú családi és társadalmi ünnepek elterjedt­ ségének, hatásának tapasztalatai. A K ISZ-szervezetek és művelődési intéz­ mények feladatai a helyi munkásmozmunkásmozgalmi tradíciók ápolásával, új hagyományok kialakításával kapcsolat­ ban. Balassagyarmat városban: az ifjúság zenei kultúrája fejlesztésének eredménye­ iről, a társastánc-mozgalom problémái­ ról készítenek reprezentatív felmérést. A rétsági, szécsényi járásokban készülő felmérések is érdeklődésre tarthatnak számot és megyei általánosításuk, pl. a dal és játék szerepe az ifjúsági közössé­ gek életében a fiatalok olcsó, kulturált szórakozását biztosító objektumok létre­ jöttének tapasztalatai, elterjedésének aka­ dályai. A fiatalok társadalmi munkájá­ nak lehetőségei, a művelődési objektu­ mok fejlesztésében. A témák — bár sokoldalúnak látsza­ nak — még sem ölelik fel az ifjúság egész művelődési lehetőségeit. Pl. érdekes lenne a könyvolvasásról egy felmérés, nemcsak az olvasott művek figyelembe­ vételével, hanem a korosztályok, rétegek, igényei alapján is. A fórumok természe­ tesen arra is módot adnak, hogy az ilyen ún. megyeileg elő nem írt témákban is újat hozzanak, javaslattal szolgáljanak. E vonatkozásban nagy feladat hárul a kü­ lönböző intézmények, vállalatok vezetőire, akik természetesen a járási, és a megyei fórumon is részt vesznek. A tömegszórakoztatás szempontjából nagyon fontos lenne a film szerepének, hatásának, vagy a tömeg-kommunikációs eszközök szerepének vizsgálata is. Bízunk abban, hogy az ifjúság kultu­ 110 rális fóruma megfelelő visszhangra ta­ lál majd megyeszerte. Népművelési ve­ zetőket és pedagógusokat, KISZ-vezetőket és értelmiségieket, kulturotthon-igazgat­ kat egyaránt szólásra bír. Gondolkodtat és cselekvésre késztet. Elérnénk a célt, hogy az ifjúság szocialista szellemű ne­ velését közérdekké tegyük. E vonatko­ zásban tenni, cselekedni úgy gondolom, mindannyiunk közös ügye, érdeke. KÁLOVITS GÉZA ANÓGRÁDMEGYEI FOTO-KLUBRÓL Nógrád megye öt-hat évvel ezelőtt még fehér foltként jelentkezett volna az or­ szág fotoművészeti gócpontjait vagy akár a fotoamatőr mozgalom bázisait feltün­ tető képzeletbeli térképen. Ma? Ha valaki fel akarná vázolni annak a folyamatnak modelljét, hogyan alakul ki s hogyan válik egy megye kulturális életének je­ lentős komponensévé a fotoamatőr moz­ galom, nyugodt lelkiismerettel irhatom le a salgótarjáni Megyei Művelődési Ház fotoklubjának rövid történetét. Nem, nem történt itt semmi »rendkí­ vüli« Nem bukkant fel üstökösként egyetlen alkotó zseni sem, nem indult látványos művészeti hírverő kampány, nem költöttek tízezreket különleges tech­ nikai berendezésekre, csupán néhány fá­ radhatatlan ember tevékenysége s a Mű­ velődési Ház vezetőségének a valós tár­ sadalmi igényeket felismerő irányító munkája nyomán szervezett kereteket ka­ pott, összefogottá és hatékonnyá vált, hogy úgy mondjam, »testet öltött« egy fiatal művészeti ágazat amatőr mozgalma. Fényképezés. Fényképező gép! Gyakran kimondott szó, mindennapi gyakorlatban használt sokoldalú eszköze a modern kor emberének. Fénykép! Százféle megje­ lenési formában vesz körül bennünket, olyan szervesen tartozik mai életünkhöz; olyan magától értetődően teljesíti funk­ cióit, hogy — sajnos — nem is igen szok­ �tunk gondolkozni rajta. Pedig: érdemes! Egy mai fényképezőgépben a tudósok, kutatók, mérnökök hosszú sorának mun­ kássága foglalódik egybe, akiknek legfőbb érdeme, hogy korunknak megfelelő olyan eszközzel ajándékozták meg az emberisé­ get, mely végtelen távlatokat nyit köz­ napi, tudományos és művészi megisme­ résünknek egyaránt. A fényképezés technikája, ha sokoldalú tájékozottságot is követel, mindenki szá­ mára megtanulható. A fénykép megőrzi egyéni emlékeinket, pontos »hű« mását adja a valóságnak, vizuálisan közöl, in­ formál, kitágítja s egyben közvetlen kör­ nyezetünkké teszi a világot. »Megmutat­ ja« az anyag elemi szerkezetét éppúgy mint a kozmosz eddig ember-nemlátta tájait. S azt hiszem nem is lehetne fel­ sorolni mi minden van még a végletek között, hiszen elképzelni se tudnánk ma már tankönyvet, kutató munkát, tudomá­ nyos művet, útleírást, napilapot, folyó­ iratot, plakátokat, kirakatrendezést, tvadást stb. fényképek nélkül. N. A. Petrov szerint: »A gép mögött ott áll az ember, aki érzelmeinek, akara­ tának s világnézetének megfelelően irá­ nyítja gépét a világ jelenségeire«. Ez az a pont. mely gondolatmenetünk szempontjából különösen fontos, hiszen ezen keresztül válhat és válik jelentős al­ kotók kezén a fényképezés fotoművé­ szetté, mert szinte valamennyi vitathatat­ lanul társadalmi funkcióját a fénykép a létrehozó ember szubjektumán keresztül teljesítheti a műalkotás színvonalán, a művészi ábrázolás erejével is! Ha figyelembe vesszük, hogy az embe­ rek nagy többsége úgynevezett vizuális típus, továbbá azt, hogy a képi közlés­ nek ilyen sokrétű lehetősége van, nyom­ ban igen sok kérdés is felmerül, s a vá­ laszok egyben egy fotoklub — itt és most — a Nógrád megyei Fotoklub szükséges és jó, helyes és célszerű társadalmi te­ vékenységét igazolják. Azt mondottuk, hogy a fényképezés technikája sokoldalú tájékozottságot kö­ vetel, de megtanulható. Rendszeres tan­ folyamaikkal ezt alapfokon lehetővé te­ szik mindenki számára, s haladó fokon, (sőt — előadásokon kívül — sűrített bent­ lakásos tanfolyamon is) a megye szakkör­ vezetői számára is. E tanfolyamok egy­ általán nem »szakmaiak« a szó Szűkebb értelmében, hanem magukba foglalják a szükséges általános fizikai, kémiai, opti­ kai, technológiai stb. tudnivalókat, gazda­ gítva az érdeklődők természettudományos ismereteit. Oktató munkájuk párhuzamo­ san ötvözi a fokozatosan szükségessé váló esztétikai ismereteket, s ez a foto iránti érdeklődésre alapozottan ugyan, de szinte valamennyi művészeti ágazatra kiterjed. E tervszerű munka a klub köré tömörü­ lők befogadó képességét alakítja, már nemcsak a foto, de általában a művészet érdekében. A klub előadássorozatán neves művé­ szek, művészettörténészek. technikai szakemberek segítik a foto különböző megjelenési formái között való tájékozó­ dást, s a jelentős alkotások megismerését éppúgy, mint a legújabb eljárások megta­ nulását és alkalmazását. Kamarakiállitás sorozatuk bepillantást enged a kortárs művészet alkotó problémáiba, s közvetlen, baráti légkörben folytatott beszélgetések­ ben ismerkednek az alkotókkal. A klub vezetői átérzik a fontosságát a művészet — közönség kapcsolatok erősíté­ sének, s közös erőfeszítéseket tesznek — nem egyszer a szó legszorosabb értelmé­ ben jelentős fizikai munkát vállalva or­ szágos jelentőségű kiállítások (Felsza­ badulási Országos Fotoművészeti kiállí­ tás, Magyar szerzők a Szovjetúnióról) be­ mutatásával, s kezdeményezték (pl. Pa­ lócföld) tájegységi kiállítások rendszerét. Pályázataik az alkotó tehetségek kibon­ takozását segítik. Ezek elbírálását szak­ zsüri végzi, melynek munkája nyilvános. Az eredmény is megmutatkozik: egyre gyakrabban találkozunk Nógrád megyei nevekkel országos jellegű kiállítások falán, pályázatok képanyagában, s a szakfolyóirat lapjain is. Rendezvényeik — különösen a kiállí­ tások — rendkívül látogatottak, népsze­ rűek. Bizonyítja ez, hogy a Klub törek­ vései, s a lakosság igényei találkoznak. A Müvelődési Ház vezetőségének, s a Klub aktíváinak elképzelései ismét egy­ beesnek: A közönség igényét az igényes­ séget fokozva kielégíteni. Szükségességét bizonyítja s a módszerek kialakítását se­ gíti az a kérdőíves reprezentatív felmé­ rés, melyet a Klub vezetői a Népműve­ lési Intézet Művészeti Osztálya felkéré­ 119 �sére végeztek az 1966-os Országos Foto­ művészeti Kiállítás bemutatásakor. A Nógrád megyei Fotoklub társadalmi fontosságú munkálkodásának e felsorolás természetesen csak a valóban nyilvános­ ság elé kerülő »nagy«-ja. A hétköznapok rendszeres, céltudatos aprómunkájának egymásraépülő mozaikjaira nem terjed, nem is terjedhet ki. Akik ismerik az amatőr szervezetek, a műkedvelő művé­ szeti mozgalmak belső életét, tudják milyen nehézségekkel kell megküzdeni napról napra addig, míg egy színvonalas, akcióképes, közösségi érzésekkel áthatott törzsgárda kialakul, s mennyi energiát, mennyi találékonyságot, szervező készsé­ get, mennyi nap mint nap végzendő munkát jelent azután a fejlődés fokoza­ tosságának biztosítása, még akkor is, ha szervezeti kereteit, elvi irányítását s nem utolsó sorban költségvetését a Megyei Művelődési Ház biztosítja. Ma Magyarországon 32 fotoklubot tar­ tunk nyilván. Ezek a jövőre 70. évébe lépő Budapesti Fotoklub s a régebben jelentős szerepet játszó Soproni Fotoklub kivételével általában 1955—58 között ala­ kultak. Létrejöttüknek nem csupán idő­ pontja korábbi, mint a nógrádié, de kö­ rülményei is mások voltak. Általában társadalmi egyesületként több-kevesebb erőteljes alkotó készségű amatőrből te­ vődtek össze, s csak később alakult ki egy részüknél — főleg azoknál, melyek művelődési házak keretei közé ágyazot­ tan folytatták munkájukat — szélesebb körű kulturális tevékenység. Ma ezeket az utóbbiakat tekinthetjük valóban kor­ szerű fotokluboknak. A többiek rövid felfutás után visszaestek. Ebből a szem­ pontból is hangsúlyozni szeretném, a nóg­ rádiak javára mutatkozó különbséget: műkedvelő művészeti csoportokról lévén szó, nem elsősorban kialakult alkotók »képviselete« a céljuk, hanem az alkotó tehetségek természetes támogatása mellett egy nagyon is széleskörű művészet pro­ pagandából és saját produktív gyakorla­ ton alapuló művészeti oktató-nevelő mun­ kából álló igen hatékony komplex kultu­ rális tevékenység. A Nógrád megyei Fotoklub ilyen értel­ mű eddigi munkássága elismeréseként a Magyar Fotoművészek Szövetsége, s a Népművelési Intézet a klubra bízta az 112 1968. évi Országos Fotoművészeti Kiállí­ tás megrendezését. Megnyitására július folyamán kerül sor a fotoamatőr mozga­ lom megyei, s a klubok művészeti vezető­ inek Központi Tanfolyamával egyidőben. Joggal remélhetjük, hogy a magas szintű rendezvény a hozzá kapcsolódó előadá­ sokkal, kritikai elemzésekkel, vitákkal együtt elősegíti majd a Nógrád megyei Fotoklub hasznos tevékenységének még szélesebb körű kibontakozását. RÉTI PÁL 68 8626 Nyomdaipari V. Balassagyarmat Felelős vezető: Mayer Sándor ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/ccda0343a15fbfccde212d1fbbaae928.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1968 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1968/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1968 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/49d14388fc9da1a90676dd31a9c83e2e.pdf 37dc84a84e289688b50c168c4e1782f5 PDF Text Text ��IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT I. évfolyam 4. szám 1967. TA RTA LO M V árszegi G yörgy: B ányászsorsok (regényrészlet 3 T óth E lem ér: V ersek 12 E rdős Istv án : H űvös eső 13 V ih a r B éla: V ersek 19 B ába M ihály. L etértek a te jú tró l 21 Jo bbágy K ároly: V ersek 28 V incze G yörgy: A k ih a g y o tt hely 30 P o lg ár Istv án : V ersek 34 V égh M iklós: R oh an u n k h az a (vers) 35 A v ar P ál: A hazugság 37 D. N agy Istv án : D iabetes m e llitu s 43 50 ÉV Boros S ándor: Új korszak kezdete a k u ltú ra fejlődésében 49 Szabó B éla: M agyar in te rn a c io n a listá k a szovjet h atalo m védelm ében (1917—1922) 55 B elitzky Ján o s: A N agy O któberi S zocialista F o rrad alo m visszhan g ja és h a tá sa a nógrádi értelm iség k ö réb en 64 N ádházi L ajos: A „Vörös zászló hőseinek ú tjá n ” m ozgalom ról 73 C sík P á l: Boncs—B ru jev ics: E m lékeim L en in rő l 78 �HAGYOM ÁNY K ojnok N ándor: B érczy K áro ly 81 C songrády Béla: A „M agyar A nyegin” 94 K Ö R K ÉP M adách-em lék érm esek — 1967. 101 D anyi G ábor: T am ás A lad ár: S zétszórt p ara zsa k 102 F áb ry G yörgyné: K o rtá rsa k szem ével 104 László G yula: B asilides S án d o r k iá llítá sa 109 MŰ M ELLÉKLETEN Somogyi József: A sa lg ó ta rjá n i felszab ad u lási em lékm ű (Fotó: K ónya K álm án) C zinke F erenc: E m lékm ű A cím lapon: Som ogyi József felszab ad u lási em lékm űvén ek részlete (Fotó: K ónya K álm án) P A L ÓCFÖLD Irodalm i, m űvészeti, m űvelődési fo ly ó irat A N ógrád m egyei T an ács VB. M űvelődésügyi O sztályának lap ja M egjelenik negyed év en k én t SZERKESZTŐ BIZO TTSÁ G C sukly László, C zinke F erenc, Erdős István, G ordos János, K erek es László Felelős szerkesztő: K ojnok N án d o r Szerkesztőség: S alg ó tarján , M egyei K ö n y v tár K IA D JA a N ógrád m egyei L ap k iad ó V állalat Felelős kiadó: V ida E d it T erjeszti a M agyar P o sta E lőfizethető a p o stah iv atalo k b an Egyes szám á ra : 5,— F t �VÁRSZEGI GYÖRGY Bányászsorsok K éső d é lu tá n b a n y ú lt a vezetőségi é rte k ez let Mohos terem szerű üzem vezetői szo b ájáb an legalább tu c atn y ian szív ták a cig arettát. F uldokolva n y ito tt a b la k o t a főm érnök, hogy a kezében lobog tato tt p a p írla p p a l tű rh ető b b é k ev e rje m aga k ö rü l a levegőt. Egy d a ra b ig vesződött vele, az tá n lá tv a fárad o zása céltalan ság át, rem é n y ét vesztve ereszk ed ett vissza a tanácskozó aszta l m ellé. A p á rttitk á ro n és a pártvezetőségi tagokon k ív ü l a szakszervezeti titk ár, a b á­ n y am ester és a főaknászok is rész t v e tte k a tanácskozáson. T u lajd o n k ép p en a p á r t­ o k ta tás fela d ata i szerepeltek n ap iren d en , de a szakszervezetnek is v o lta k p ro b lém ái bizonyos b érpan aszo k k al k apcsolatosan: ez ért M ohos ja v a sla tá ra a fro n tm esterek et is m eg h ív ták a m egbeszélésre. O ravecz, a p á rttitk á r, nem sz e re tte a félnapos ülésezéseket. Még v á já r k o ráb ó l m ag áv al hozta az ösztönös ellenszenvet a fölösleges és h asztalan szócséplés ellen. H a v alak i m egfeledkezett volna errő l, a z t okos és h ig g a d t szóval in te tte a z idő m ú ­ lására, vagy csak éppen m egkopogtatta egy ceru záv al a k a ró rá já t. A kkor azonban való ban lényeges k érd ések k e rü lte k te ríték re. V étek le tt vo ln a elvágni a beszéd fo­ n alát. A n n ál is inkább, m ivel az a k n a kilencvennyolc százalék k ö rü l ev ick é lt a h av i te rv teljesítésével: fen y eg etett a hó vége. A szó a h áro m főaknászé, m eg O csenásé volt, a k ik részletesen felso ro lták a b ajo k at, de v alam enny ien fogadkoztak, hogy leg­ később h arm in cad ik áig behozzák a le m arad ást. M ohos sz ab a d jára en g ed te őket, h ad d sírjá k ki m a g u k at kedvükre, csak n éh a sz ú rt közbe egy-egy kiegészítő v agy k o n t­ rázó m ondatot. A legsírósabb h á rm u k közül Susán, a h a jd a n i v ájártan u ló b ó l k i­ n ő tt fia ta l főaknász volt. H a valaki nem ism erte őt és a k ö rletét, h ajlan d ó le tt v o ln a m inden további nélk ü l elh in n i, hogy a b án y a összeom lással fenyeget, a vá­ gato k b an derékig érő víz höm pölyög, s m á r a fővonalakon végigm enni is felér egy életveszéllyel. A legpiszlicsárébb p ro b lém át olyan d rám a i pátosszal odta elő, hogy a jelen lev ő k érzése az volt: m á r csak a könnyek hiányoznak a szem éből. — A p ály án kevés a p aten tlak a t! — süvítette. — B efu llad u n k a sz állításal ! — M ennyi kell? — kérd ezte Mohos. — H á t . . . vagy tizenöt. De tíz legalább. — H uszat k apsz — h ű tö tte le M ohos és a gépészeti vezető felé in te tt. — Meg két B -k ap aró m at, a m it a m ú lt h ó n apban G albács ello p a to tt a fe n n ta rtó i­ val, m íg én szabadságon voltam ! — L o p atta a fene — m o rd u lt meg G albács . — A rozsda e tte őket v ág atb an . Egy hétig ta k n y o lta k r a jta a lakatosok, m íg ren b eh o zták . —V isszaadod neki — m ondta a főm érnök —, az egyiket. Regényrészlet a lég­ 3 �— Vigye! Lesz egy ren d es k a p a ró ja legalább. H a az én n ap i te rv e m an n y i lenne, m in t az övé, a sa p k ám b an kiho rd an ám . M ohos összepillantott a b án y am esterrel, p illa n tá sa ezt m o n d ta: „Az öreg h u sz ár!’’ S zerette így becézni az idős főaknászt. H a m eg jelen t a szo b ájáb an G albács, azon­ m ód, ahogy a b ányából kijö tt, izzadtságtól gőzölgő h áttal, szénportól m aszatos arc án a gyerekes dicsekvés m osolyával: „négyszáz csillém v an m á r a napon. Még m o n d ja valaki, hogy nem én húzom ki a ganéból a m ásik k é t k ö rletet!” — ily en k o r M ohos m indig m egjegyezte, G albács távozása u tá n : az öreg huszár! De m o st a lk a lm a sin t ro v ásán is v o lt v alam i G albácsnak, m e rt v á ra tla n u l m egkérdezte tőle: — Nocsak, hogy is v olt azokkal a fen n ta rtó k k a l? — N em érte m a kérdést, főm érnök elvtárs. M ohos a p á rttitk á r r a nézett. — T egnapelőtt reggel jö n a tám felelős és jelen ti, hogy h áro m d a ra b k o m p le tt b iztosítószerkezet hiányzik a „v a sk e rtb ő l”: h áro m acéltám és h áro m acélsüveg. G y anúsnak ta lá lta m a dolgot, m e rt a m ú lt h éten u g yanennyi szerkezet h iá n y á t je le n ­ te tté k a n yugati fro n tró l. Úja b b le ltá rt ren d e ltem el a fro n to n , az ered m én y : a hiányzó tám o k m egkerültek. — M egkerültek — erő sítette G albács. — H á t persze! — v ág o tt a főm érnök hang ja. — K isé táltak az om lás alól, ah o l h ag y táto k őket! M eg kell hagyni, jól k ifu n d á ltá k az egészet — m ag y arázta. — B or­ b ás elv társ, m a g án a k is g ratu lálo k , öregem ! M it g ondolnak m ag u k tu la jd o n k é p p en ? F ogják a fe n n ta rtó k a t és u ta s ítjá k őket, hogy az éjszak a leple a la tt lo p ja n ak acél­ tá m o k at a tá ro ló helyről. E zt nevezem szervezésnek! Még a z t a vén sa la b a k te r sz iv atty ú st is beszervezték, M ihókot. E lk ap tam m a reggel a b án y ab áró t, m ondom n ek i: „öregem, egy kis panasz m e rü lt fel m aga ellen. A zt m o n d ják a rossz nyelvek, hogy nagyon elk ényelm esedik o tt a szivattyú m e lle tt.” E rre az öreg önérzetesen: „Rosszul tá jé k o z ta ttá k a főm érnök elv társat. V alam ely ik éjszak a is ac éltám o k at cígeltem a fe n n ta rtó k k a l.” N em v á rta meg, hogy a derü ltség h u llá m a i v ég igfussanak a szobán, h an em az a sz ta lra ü tö tt és h an g jáb ó l kiérződött, hogy m ost n em ism er tréfát. — N em tű rö k ilyen im p ertin en ciát! Ez tolv ajlás! T u d ják , m i az á ra h áro m d a­ ra b acélszerkezetnek? P ersze, hogy tu d já k . Több, m in t kilen cezer fo rin t. Ez a fro n t b o ríté k jáb ó l fog k ik e rü ln i, B orbás elv társ! T e ped ig m a jd nézd m eg a p rém iu m b o ríté k o d at — fo rd u lt G albács felé. H allg ato tt G albács is, a fro n tm e ste r is. V aló jáb an n em v o lt az az ügy úgy elő­ készítve, ahogy M ohos gondolta. C sak éppen olyan k a p ó ra jö tt az egész, n em le h e ­ te tt elszalasztani. S ziv a tty ú t sz állíto tta k az éjszak ai m ű szak elején a fen n tartó k , pontosan a „v ask ert”-ből. B orbás ad d ig se tte n k e d e tt k ö rö lö ttü k , m íg oda n em h u ­ n y o ríto tt G albácsnak: — F őaknász e l v tá r s . . . M ost lehetne! — és fejév el a tá m o k felé in te tt. — M enjen, vén g azem ber — h o rk a n t fel G albács. — A jé g re v in n e engem is? D e m in t ak in ek sürgős dolga akadt, gyorsan elm en t onnan, a v a s k e rt la k a tjá b a n fele jtv e a kulcsot, m in th a csak ezt m o n d ta vo ln a: „C sináljátok, az an y á to k isten it, d e én n em tu d o k ró la!” A turpisságot, főleg, hogy így a plén u m elő tt p a tta n t ki, m ost m in d k e tte n ro p ­ p a n tu l restellték . M ohos nem ism e rt tr é f á t ilyen dolgokban. A k á rté ríté s olyan biz­ tos volt, hogy a k á r m é rg e t is v e h e tte k volna rá. G albács a negyedéves p ré m iu m á ra 4 �gondolt, B orbás a kilenc ezer fo rin tra , a m it a fro n t am úgyis m eg fizetett volna. Ocse­ nás a rra , hogy a k é t öreg az ajtó n kilépve, m enten h a jb a k a p m ajd , lesz b aja, m íg k ib é k íti őket. Mohos, az előbbi in d u la tá t egy-két erélyes o rrfú v ással végképp levezetve, n y u ­ godt m o z d u lattal n y ú lt egy p a p írla p után. — V olna m ég itt egy fegyelm i ügy. T u lajd o n k ép p en n em a p ártsz erv ez et veze­ tősége elé k ellen e tárn o m , de nagyon örölnék, ha közösen d ö n ten én k az ügyben. B enedek P é te r v á já rró l van szó. — A p a p írró l olvasta: — Jú n iu sb a n k e rü lt vissza a b án y á b a a külszínről, ahová fegyelm i okokból helyeztük. A ug u sztu sb an k ét n a ­ po t m u laszto tt, b á r ezt, h ála üzem i d ö ntőbizottságunk lib e raliz m u sá n ak — és itt a szakszervezeti titk á r ra te k in te tt — utólagosan szabadsággá v álto ztattu k . T eg n ap ­ elő tt d élu tán je len tették , hogy a felolvasóterem ben k i-beszállás id e je a la tt b á n ta l­ m a zta K risto n L ászló h arm adéves v á já rta n u ló t, m a jd am ik o r a fegyelm i jegyző­ könyv elkészítése m ia tt a b án y am esterh ez irán y íto ttá k , az t m eg tag ad ta ezekkel a szav ak k al: „K öpök az irk a firk á to k ra , itt úgyis az tö rtén ik , a m it M ohos ú r a k a r!” T erm észetesen, ez az utóbbi interm ezzo csak sú ly o sb ítja a dolgot. De ettő l fü g g et­ le n ü l is! T ürelm esek, elnézőek v o ltu n k vele szem ben. T e k in te tte l v o ltu n k a csalá d ­ já ra , k o ráb b i m u n k á já ra . De m eddig élősködhet egy em b er a m ú ltjáb ó l? K iv á rt egy kicsit, m in t az ügyész, aki a v á d képviseletéb en e lérk ez ett a döntő szóhoz, úgy fo ly ta tta: — A ren d b o n tá s a legnagyobb nyilvánosság elő tt tö rté n t. K é t m ű sz ak h a rm ad dolgozói elő tt nem en g e d h etjü k m eg az üzem vezetőség te k in té ly én e k a le já ra tá sá t. A zt hiszem egyetértenek velem . — E gyet kell é rte n ü n k — b ó lin to tt a titk á r. — De m ost m it c sin álju n k vele? E lk ü ld jü k az üzem től? — N em jószívűsködhetünk tovább vele. K o rá b b an is b ü n te ttü k , m égsem h aszn á lt a figyelm eztetés. M á r régen m e g érett a fegyelm i elbocsájtásra. D e m o n d já k e l a vélem ényüket. — N ekem a s a já t k en y erén se kellene! — jegyezte m eg Susán. — K ín ló d tam v ele eleget, az egész k ö rle tte l nem v o lt an n y i bajom , m in t vele. Az ily en tő l szab a­ d u ln i a legjobb. V an felv étel az építő ip arb an , ro n tsa o tt a levegőt. — Ez igaz — a titk á ro n látszo tt, hogy erősen gondolkozik —, de m ilyen te lje ­ sítm én y t a d ta k ki ezek a siklókból ? V olt olyan m űszak, am ik o r h á rm a n h a rm in c k é th arm in ch áro m csillét rak ta k . Én já rta m egy p ársz o r a m un k ah ely ü k ö n , de azon az em b eren száraz in g et sohasem lá tta m . — Sajnos, csak szalm aláng v o lt — szólt közbe O csenás. — M egérezték a p én z­ szagot, m eg az tá n körü lm én y eik is v o lta k hozzá. A m ostan i teljesítm én y ü k a fő­ vonalon egyenlő a nu lláv al. M ár kom olyan gondolkozom , hogy szét k ellen e ro b b a n ­ ta n i őket. — És h a m e gtáltosodnak m egint? T együk fel: szokatlan n ek ik az új m u n k ah ely . Ism erte m m á r nem egy olyan v á já rt, ak i csak a k k o r tu d o tt h a jta n i, h a szen et lá to tt m ag a előtt. N em v o lt k á r átd o b n i m eddőre őket? M ost ezt n em a z é rt m ondom , hogy p á r tjá t fo g jam B enedeknek, de h a m á r belem ély ed ü n k a kérdésbe, v izsg álju k m eg m in d e n o ld alró l az igazság arcát. — N agyon helyesen! — B orbás izgett-m ozgott a széken, végül is fö lállt, úgy foly­ ta tta : — N agyon helyesen. M ert a z é rt valahogy b á n tja az én fülem et, h a egy m elós­ ró l úgy beszélünk, hogy szab ad u ln i kell tőle, m eg szétro b b an tan i közöttük. K edves S u sán elv társ! A hhoz, hogy te zsenge ko ro d b an főaknász lehess, B andi fiam , sok 5 �m elós em b ern ek m eg kell fogni a csákányát, m íg te M iskolcon szedted m ag ad b a a tu d o m án y t ingyen és bérm entve! T öbbek között olyan vén cso n to k n ak is, m in t az apád, akivel egy ü tt kezdtem csilléskedni. M itőlünk m ég ugyancsak nem k érdezték, hogy á r t- e a tü d ő n k n e k a fö ld alatti levegő, h an e m h a úgy a k a rtá k , k isu p p o ltak a bányából és rá a d á su l ép ítő ip a r se volt, am i befo g ad o tt volna. De h á t h ol vag y u n k m á r a ttó l a kortó l? Ma m á r törv én y ek b iz to sítják a m elósok jogát. A p ro lik é az ország, csak n éh a -n éh a a z é rt m ég m egfeledkezünk erről. O tt az a szerencsétlen B enedek is. H át fasiszta volt ő v a la h a is, kérdezem én? B enne v o lt-e csak a hiba, hogy e lv a d íto ttu k m agunktól, hogy idáig ju th a to tt? H ányszor ü lté l le beszélgetni vele, titk á r elv társ? M ondta-e n eki v alak i egyszer, vagy h a k e lle tt százszor is, hogy: közülünk való vagy, az istenedet, ne b itan g o lj el. T edd ren d b e a szénádat, vagy h a bajo d van, ki vele, a r r a való a szád! A fő m érn ö k e lv tá rs is, engedelm ével, felü ti azt a vastag k önyvet és olyan a k k u rá to san idézi belőle a p ara g ra fu st, hogy a a pap se idézi k ö lü n b ü l a bib liát. Csakhogy az em b er a z é rt nem p ré se lt v irá g , hogy b elesim uljon a b b a a vaskos könyvbe és k eze-láb a ne lógna ki n éh a egy kicsit. Az em ber a z é rt em ber, hogy n e legyen h ib a n élk ü l való. É n m á r csak így m ondom : a rra ta n íta n a k -e a m i törvényeink, hogy egy m u n k á sem b er kezéből k iü ssü k a k e ­ nyeret, ahelyett, hogy a fárad o z ásu n k á rá n bíb elődnénk egy k icsit vele? M ohos heves m o zd u lattal te ríte tte szét m aga elő tt a sta tisztik ai k im u tatá st. — A rra sem m iképpen se ta n íta n ak , B orbás elv társ, hogy tű rjü k a fegyelm ezet­ lenséget. A napi te rv ü n k száznegyven vagon szén. I tt kezdődik és itt végződik a törvény. V an szén — van becsület: nincs szén — nincs becsület. H a ism ét csak v alam i szelíd figyelm eztetéssel ciró g a tju k m eg a z t az em b ert, h o ln ap m á r tízen v i­ gyorognak a szem em be, m e rt haszo n talan em b er m in d ig v an , m ég a szocializm usban is. T essék: m á r dolgozunk a jövő évi tervfelad ato k o n ! — m eg lo b o g tatta a p ap írt. — T erm elékenységről, önköltségcsökkentésről b eszélü n k n ap n ap u tán . A zt hiszem , fö­ lösleges bizonygatnom , hogy fegyelem n élk ü l egy ta p o d ta t sem ju th a tu n k előre. A m int elh allg ato tt, a titk á r a fro n tm e ste rre nézett. — Befejezte, B orbás elv társ? — Nem! — a v á já r olyasféle m ozdulatot te tt, am iből ezt le h e te tt érte n i: „de h a ­ m a r b elém fo jta n áto k a szót! P edig én m o st úgyis kiöntöm , am i ben n em van, k ilen c­ ezer fo rin to t fizettem é rte !” — A zt szeretném m ég elm ondani, hogy m indaz, a m it a főm érnök e lv tá rs em líte tt: a gazdaságosság, m iegym ás — h a nem is tudom olyan n y a k a te k e rte n kifejezni, a z é rt értem , m it je le n t — n em is olyan kicsi dolgok. A so rsu n k alak u lá sa függ ettő l és ezt m indenki m egérti. V o ltu n k m i m á r úgyis, hogy égigérő je lsz av ak a t feste ttü n k a takarékosságról. H a n ag y o b b at m a rk o ltu n k a sín ­ szegből, h áro m d a ra b o t v isszatetettek velünk. K özben k ih a jto ttu n k olyan v ág a to k a t kőben, nagy szelvénnyel, d u p la v a sú tta l százezer fo rin to k ért, am ire a k u ty á n a k se le tt volna szüksége. C sakhogy n ap ja in k b a n az olcsó szén m á r nem jelszó, h an em a létezés kérdése. E rrő l a m u nkahelyen is so k a t beszélgetünk. H ányszor feld o b ják a k érd é st az em bereim : m i lesz m ost m á r v elü n k , b án y ászo k k al? N y ak u n k o n a kőolaj, a földgáz, az atom energia. K ell-e m ég a szén egy p á r év m ú lv a eg y általán ? A P u p o rk a B erciről senkise m o n d h a tja , hogy ú jságolvasó em ber, m égis azzal á llt elő, hogy m égse a d ja ő a f iá t v á já rta n u ló n a k . A ztán m ié rt nem , h ék ás? — k érd eztem tőle. H á t csak úgy — m ondta. Egy n ap o n úgyis szélnek ereszten ek b en n ü n k et. M ég jó lesz, h a ad d ig k ita r t a bánvászkodás. am íg a m i időnk k itelik . Í gy k a lk u lá l a cigány! N e higgyék ám a m űszaki elv társa k , hogy csak szám ológéppel le h e t k i­ csengetni, hogy m i a gazdaságos, m i nem . B eszélek én az acéltám o k ró l is, n e gon­ 6 �d oljátok, hogy k iv e tte a szívem et az a kilencezer forin t. Régebben, am ik o r fáv al bizto síto ttunk, egy-egy om lasztás u tá n v é rz e tt az em b er szíve a sok összetö rd elt fe ­ n yőláb m eg g eren d a m iatt, am iből egy g ram m se jö tt vissza a n ap ra . Egy k iseb b ­ f a jta erdő m a ra d t a kő a la tt om lasztáskor! Az acél m ia tt k áro m k o d tu n k , nem m ondom , m e rt nehéz v olt m egszokni a súlyát. D e m á r úgy m együ n k vele, m in t a k arik acsap ás. A zzal is egyetértek, főm érnök elv társ, hogy vigyázni k ell rá, d rág á k az acéltám ok. H a mi a nyolcvanm éteres fro n tu n k k ét u tc á já b a b eé p ítü n k k étszáz v asat, az úgye m á r rögtön van vagy . . . h atv an e ze r forint. — H atszázezer — ja v íto tta ki O csenás. — Igaz is, hatszázezer! H át m ég a hom loktám , meg a tö rő tá m s o r. . . Egy vagyon ez elv társak ! Ennyi pénzre vigyázni kell, tu d ja a z t a m elós em ber. M e rt h a nagy a tám veszteség, ak k o r sem m ivel se te rm e ltü n k olcsóbban, m in t régen a fával. C sak ám itt is v an az ére m n ek egy h a rm a d ik oldala. K ita lá ltá k az acéltám p rem izálást, hogy jo b b an vigyázzunk a tárnokra, ez helyén való. De o lyasm it is pengetnek, hogy azo k ­ n a k a tá m oknak az érté k ét, am ik az o m lásban m a ra d n ak , n ek ü n k k ell m egfizetnünk. Mi ezzel nem é rtü n k egyet! Aki m á r já r t fronton, tu d h a tja , hogy az o m lasztásk o r a leg­ veszélyesebb m unka. A szívem -lelkem ad h a to m a tá m rab lá sb a, a k k o r is jö h e t egy m ozgás o d afe n trő l és a vas odam arad. Ez az érem h a rm a d ik oldala! Hogy a z t ne k ellje n a borítékom ból m egfizetni, am i nem az én hibám ! A fro n t nem g y erek ­ já ték . Úgy k ell ügyeskedni az om lasztásnál, hogy se anyag, se em b eréle t n e m en jen veszendőbe. D e kérd em én : b ek ü ld jem -e az o m lasztó m at olyan h e ly re is a tá m u tán , ah o v á isten k isé rtés bem enni? A m ikor így szól a k érd és: vagy az em ber, vagy a tám . H át m ost m elyik fontosabb? — Csodálkozom , hogy ta p a sz ta lt bányász lé tére ily e t k ie jt a száján ! — m o rd u lt r á a b án y am ester. — T erm észetesen, az em ber. És az egész tám p rem izálási re n d ­ szer k ísé rle t a la tt áll. S enki se a k a rja azt, hogy a fro n t o tth o n ró l hozzon p én zt a fizetés n ap ján . De azt sem enged h etjü k , hogy országos szin ten a m i m ed en cék álljo n élen a fro n ti tám veszteség vonalán. — É rtem én ezt — fűzte a szót rav asz p islán tá ssa l az öreg. — De van itt még m ás is, am i k ikívánkozik belőlem . B evezették az e h av i sz ak m án y u n k b a azt, hogy a m i szénm ennyiségünk h atv an százalék át egyenesen rá ro b b a n tju k a k ap a ró ra , a n é l­ kül, hogy fejten i és rak o d n i kellene. N em sok ez a szám , em berek, g o n d o ljáto k csak m eg? R e k lam áltam is m iatta. A ztán m egtudtam , hogy ez a h a tv a n százalék az ért h a tv a n százalék, m e rt egyes m űszaki e lv tá rsa k n a k az a p rém iu m kitétele, hogy a g ép esített fejtés term elésén ek legalább h a tv a n százaléka kell, hogy ráro b b an tá sb ó l ered jen . De n álunk, a vékony telepben ez nincs meg. H ely esb ítették is a szak m á­ n y u n k at. D e a k érd és a z é rt csak m eg m arad t: a valóság ta la já n á ll-e az a vezető, ak i ilyen le k iism eretlen ü l vagdalkozik a szám okkal a m i ro v ásu n k ra, csakhogy az ő p rém iu m a m eglegyen? M e rt tiszte let-b e csü let ann ak , ak i tö b b e t ta n u lt nálam , de a z é rt m égis úgy gondolom , hogy a p ro le tá rd ik ta tú ra n em azonos a m űszaki d ik ­ ta tú rá v a l! De nem ám ! — nagyot vágott öklével az a sz ta lra m integy befejezésül és h irte le n leült. — B efejezte? — kérd ezte ú jra O ravecz. Ism erte B orbás zsém bes, b o g aras te r ­ m észetét. A m ilyen nehéz v olt szóra b írni, elh a llg a tta tn i is olyan nehéz volt. Ily en k o r v álo g atás n élk ü l u g rá lt té m á ró l-té m á ra és m in d e n k it m e g h arap d ált. D e m o st lá th ató m egelégedéssel ü lt a helyén és m ozdulata, m ellyel egy K o ssu th -ra g y ú jto tt, ezt m o n d ta: „k irak tam m agam ból, a m it a k a rtam . É rtse k i-k i úgy, ahogy a k a r ja ”. 7 �A főm érnökön és a b án y a m e stere n lá th a tó is volt, hogy a „m űszaki d ik ta tú ra ” elm élet célba ta lált, m e rt a k ét vezető összenézett, az tá n M ohos e rő lte te tt n y u g a­ lom m al jegyezte meg, hogy érzése sz erin t e lk a n y a ro d ta k a tém ától, a B enedek ügy m ég d ö ntésre vár. — M egm ondom őszintén — sim ogatta jegyzetfü zetét a p á r ttitk á r — tú l szigo­ rú n a k ta láln ám az elbocsájtást. B orbás e lv tá rsn a k igaza van. A z üzem egyik tö rzs­ dolgozójáról v an szó, ak in ek m inden h ib á ja ellen é re itt érdem ei is v an n ak . G on­ dolok a k o ráb b i m u n k á já ra és az ellen fo rrad alo m a la tti állásfo g lalására. E zt az e m b e rt sérelm ek é rté k — jogos vagy jo gtalan, utó lag n eh éz len n e k ü lö n válogatni. D e m i se sokat te ttü n k azért, hogy a sz á lk á k a t k ih ú zzu k a kö rm e alól. Én a z t j a ­ vaslom , tegyünk m ég egy p ró b á t vele. H áth a m ég v isszafo rd íth ató so rsán ak szekere. — Tessék — fo rd u lt M ohos a főaknászok felé — m elyikőtök v á lla lja ? S usán nem , F odor ebben a szobában je le n te tte ki, hogy k ap jo n in k áb b öt em b erre l k ev e­ sebbet, csak B enedeket ne. G albács elv társ? T e v o ltál az U lti-b rig ád legnagyobb ellenzője. E zt m ondtad: m ost az tá n k ap a rh ato m a feje m et k é t kézzel, olyan c sa p a t­ hoz ju to ttam . Így m ondtad, öregem ? — Így m ondtam — dünnyögött G albács. — Nem v alam i bizalom gerjesztő eg y ü t­ tes. H a G odót k io p e rá lh atn ám közülük! A többi dolgozik. O tt az a cirk u szi szélh á­ mos, m eg a szegedi gyerek. A kárhogyan is nézzük, B enedek gyúrja-gyöm öszöli őket, b án y ászt fa ra g belőlük. N ekem nincs kifogásom a m u n k á ja ellen. M int az ü lésről fe lv e tt jegyzőkönyv b izonyítja a vezetőség ta g jai közül sokan felszó laltak m ég a B enedek-ügyben. P ro és k o n tra v élem ények h an g zo ttak el. V égül így sz ü letett m eg a döntés: k ap jo n szigorú írásb eli m egrovást, utolsó figyelm eztetés­ képpen. A főm érnök m ég azon a délu tán o n elkészítette a fegyelm i h a tá ro z a tró l szóló p a p írt, m elyet G albács m ásn ap reggel, beszállás elő tt ad o tt á t B enedeknek. — H át ez m i? — n y ú lt a v á já r a p a p ír után, m a jd szétnyitva, furcsa, to rz fin ­ to rt v ágott: — Fegyelm i határo zat. Írja n a k , a m it a k a rn ak ! — gom bóccá g y ú rta, úgy d u g ta a zsebébe. — A p a p ír sok m in d e n t elbír. — Nono, B enedek — m o n d ta kom olyan G albács. — Ez a p a p ír m ost, a m aga h elyzetében egy K o ssu th -d íjjal é r fel. — Igazán? A kkor m á r legalább b ek e rete zh e tték volna! — m o n d ta m aró g ú n n y al B enedek és becsap ta m aga m ögött az ajtó t. K in t a folyosón egyenesen O raveczbe ütközött. — Benedek! — szólította m eg a titk á r. — G yere be egy p ercre hozzám . L enne veled egy kis beszédem . — M it ak arsz? — k érdezte nyersen. I tt is m egm ondhatod. — N em a folyosóra való tém a ez, P éter. P ro b lém ák v a n n a k veled. E gyre több. E rrő l kell beszélnünk, m e rt nem jó l v an ez, ahogy m ost van, v álto ztatn i k ell ra jta . A nyugodt, csöndes han g m in th a m e g to rp an to tta volna B enedeket. A titk á r a rc á ra kém lelt, de nem tu d o tt o nnan m it leolvasni. H angsúlyából jó in d u la t csen d ü lt ki, am i rosszabb a tám ad ásn ál, m e rt a tá m a d á st ki le h e t védeni ellen tám a d ással: a gorom ba szó n á la m indig kéznél volt, a k á r a csőre tö ltö tt fegyver. A z ú riste n it! — gondolta. Egyik jön a doronggal, a m ásik m eg a szép csöndes példabeszéddel. M ost m it m ondjon neki? E gyütt csilléskedett vele vagy k é t esztendeig. N egyvennégyben, m in t levente-su h an co k eg y ü tt b u jk á lta k , hogy el n e h a jtsá k ő k et N ém etországba. K ésőbb a népnevelőkkel já rtá k a falv ak at, rázós teh erau tó k o n , zsebükben az olajos 8 �k en y érrel, Ötv e n h a t után, a m ik o r O raveczet fü g g etlen íte tt p á r ttitk á r r á kiem elték, fö lk ereste és a rró l beszélt neki, hogy a p á rtb a n a helye, hag y jo n fel az ostoba sé r­ tődöttséggel. G orom bán tá m a d ta le akkor. Ez a kötélideg zetű em b er azt is elfe le j­ te tte volna? — N incs nekem időm te re fe ré re — m o n d ta csöndesebb hangon. — N em sokára kezd ő d ik a beszállás. M eg a m it m ondani akarsz, itt v an a fejem b en elrak táro zv a. H a ak a ro d felm ondom , a k á r a leckét. O ravecz nem h a llg a to tt rá, b etuszkolta a szobájába. C ig a re ttá t ta rto tt eléje és h ely et m u ta to tt n ek i egy p á rn á z o tt széken. A v á já r e lh á ríto tta m ag a elől a tá rc á t és rá g y ú jto tt egyetlen c ig a re ttá já ra , a m it szokása sz erin t m u n k a k a b á tja felső zsebében a beszállás előtti várak o zás id ejére tarto g ato tt. A bordó p lü ssfo tel feszélyezett érz é­ se k et k e lte tt benne. Ü gyetlenül a k a rfá ra ereszkedett, ettő l a fotel feldőlt. E gyszerre n y ú lta k érte : ő jobbkézzel, a titk á r ballal. A z egész szituáció olyan h irte le n jött. M ire észbekapott, a k á rp ito z o tt alk alm ato sság o t egyetlen közös m o z d u lattal h ely re is állíto tták . — L átod — n ev ette el m ag át O ravecz —, ezek a csülkök m ég é rtik egym ást. U g y an a rra gondolt, a m ire ő: am ik o r a vén C sík A n d rá s csap a tán dolgoztak, m in ­ dig úgy rak o d ta k , hogy kiegészítsék egym ást, ő jobbkézzel fo rg a tta a lap áto t, B éla b allal. A szűk vágatszelvényben áldás, h a az egyik csillés balkezes. C sakhogy az rég en v o lt m ár. A kkor még cim borák voltak, ”b odik” ahogy bán y ászn y elv en m ond­ ják . S m ost? K örü ln ézett a szobában. A p ad ló t piros kókuszszőnyegek b o ríto tták , az ab lak o n csipkefüggöny, kényelm es p á rn á z o tt székek sokasága a fa la k m entén. V ajo n ju t-e eszébe ilyen környezetben, hogy a vizes m u n k ah ely en az ing foszlik le az em b errő l? — gondolta keserűen. — Ü lj m á r le — in te tt a titk á r, m in th a g o n d o lataib an o lv aso tt volna. — Ne félj a ttó l a széktől, p ro le tá ro k n a k csin álták azt. H a a R óth F lórisok ü le p é t m eg­ ille tte a kényelem , m ié rt ne illetn é m eg a m ié n k et is? L átta, hogy B enedek zárkózottsága nem a k a r felengedni s a k k o r h irte le n ezt k érd e zte tőle: — Te Benedek, m ondd csak! D e igaz lelkedre! Jó b a n v agy te ön m ag ad d al? E lég ed ett vagy azzal, a m it csinálsz? — És te elégedett vagy? — a d ta vissza B enedek a k érd ést. — E lé g ed ett vagy? felu g ro tt a székről és szinte o rd íto tta a sz av ak at: — A zt csinálod, a m ire v ág y tál? M in d en t elértél, am it a k a rtá l? Örü lsz en n ek a szép szőnyeges-függönyös szobának? E lérted , hogy p e rtu b a n vagy a fő m érnökkel m eg a trö szti fejesek k el és a m elósok elő re köszönnek nek ed — téged ez kielégít? — N em é rte le k — m o n d ta O ravecz és m eglepődés tü k rö ző d ö tt arcán. — N em értesz! L átod, ez az egyetlen igazság ebben a szobában. M á r nem értesz. H át azt, am i ezen a küszöbön k ív ü l tö rtén ik , v ajo n é rte d -e ? Mi le tt igaz abból, am irő l az isten h átam ö g ö tti falu k b an , a s a ra t gázolva fecseg tü n k v alam ik o r? A v álasztáso k u tán , em lékszel, m it m on d tál? „Ezek m ég csak szellem i p etró leu m lám p ák . De lesz n ek ü n k egym illió voltos á ra m u n k is, eloszlatni a sötétséget!” — A szellem i p etró leu m lá m p á b a anyag is kell, B enedek. A h it m a té riá ja . B előled ez hiányzik. M ert te m á r nem hiszel sem m iben. — D ehogynem ! A bban, hogy sem m i sem le tt igaz a n agy szavakból. N egyvenöt­ ben u jjo n g tu n k a m e g m arad t é letü n k n e k és a v a sá rn a p i félcip ő n k b e k u ty á ztu n k a b án y áb an k u k o ricalisztért, m elaszért: bagóért, sem m iért. A tu d a té rt, hogy a sa p ­ 9 �k á t ezentúl csak a ktk o r veszed le az iro d áb an , h a ak a ro d : senki se ü th e ti le a fejedről. E m lékszel a r r a az első igazi m áju s elsejére? M ennyire szívből jö tte k a jelszavak, m eg a m ozgalm i nóták! É reztük, hogy v alam i nagyon nagy dolog tö rté n ik velünk. N em sz ám íto tt a m illpengő m eg a n ap rafo rg ó o laj, m e rt am ib en h ittü n k , m in d e n n él tö b b e t ért. H ittü n k , O ravecz, tudod m it je le n t az? N em csak ab b an , hogy jó ru h á b a n já rh a tu n k , m eg olyan la k ásb a n élh etü n k , m in t azelő tt a tisztviselők, h an e m sokkal többen: valam i olyasm iben, hogy h a egy rossz p illan a to d b an elk áro m ­ kodod m agad, a z é rt m ég senki se fog a ren d sz er ellenségének tek in ten i. Meg ab b an , hogy ha v alak i azt m o n d ja neked: elv társ, — an n a k az ab lak á n éjszak a is bezörög­ hetsz, h a v alam i bajo d van, m e rt ugyanúgy nem tu d alu d n i m ia tta , m in t te. M ost azt kérdezed tőlem , hogy hová le tt az én nagy hitem ? Én nem k érd eztem ezt önm aga m ­ tól? A m ikor a B ékekölcsönt jegyeztük, tudod nagyon jól, m á r én is vezetőségi tag voltam . A jegyeztetésben rész vettem , h iv atalb ó l k irendelve, m iu tá n én is lejeg y ez­ tem a m agam su m m ájá t. A kkor k ez d ett az én n agy h item aláb h ag y n i, am ik o r hoz­ zám hasonló csóró k ra kell rásü tn i, hogy az im p e rialistá k sz ek e ré t to ljá k : sa já t csapatom ta g ja iv a l k erü ltem szem be, a k ik e t úgy ism ertem , m in t a te n y erem e t: tu d ­ tam , hogy nem beszélnek m ellé, csak h á t egyszerűen n em b írjá k , a m it v á rn a k tőlük. E m lékezem az utolsó nap o k ra, m ik o r a jegyzéseket le k e lle tt zá rn i s egy esti b eszállásn ál a m akacskodók m á r le se sz á lh a tta k az ak n án . O tt állta k összeverődve a felolvasósban, ria d ta n bám észkodva, m in t az állato k , szem ükben a kérdéssel, hogy ki csin álja m in d ezt velük, a m u n k ásh atalo m ? M ind családosok, kispénzű, ág ró l­ sz ak a d t ördögök, a k ik e t eszük tu d ta óta té p e tt-c ib á lt a k eserv es sorsuk. Ezek le n n é ­ n ek az im perializm us szekértolói? — k érd eztem és lev ág tam a jegyzési ív ek et Szabó elé. N incs gyom rom ahhoz, hogy ezt csináljam ! — m ondtam . L eh etetlen , hogy a p á rt, hogy R ákosi elv társ ezt k ív á n n á tőlünk! — N em élsz eg y ü tt az esem ényekkel. B enedek elv társ! — jö tt a k io k tató válasz. E m lékezhetsz, az egyik v ájáro m at, H alász P is tá t m ásn ap fegyelm i ú ton elb o csáj­ to ttá k azzal, hogy ellen ag itáció t fo ly ta t a B ékekölcsön-jegyzés ellen. A nyo m aték k ed v é ért az ávó is foglalkozott vele. L ehet, hogy m a rh a ság v o lt tőlem , a k k o r sza­ la d tam be a m egyei titk árh o z. E n n y it m ondott: — Ide hallgasson. B enedek elv társ. Mi m ag áró l a z t h ittü k , hogy k o m m u n ista és örül, ha a p á r t h a rc á b a n rész t vehet. Jegyezze meg, hogyha ennyi m a g y aráz at kevés, tu d u n k m i m ás m ódszerekkel is dolgozni. M ag y arán : kuss! Fogd be a pofád, m e rt h a nem , m i m a jd b efogjuk. H alász P istá v al közös lépcsőházban la k tu n k , a tagfelv ételn él én v o ltam az aján ló ja. A m ik o r az ÁVH hazaengedte, k ik ö p ö tt előttem ezekkel a szav ak k al: — M u nkásem ber vagy te, B enedek? R ohadt strici vagy, a m ások b ő rén k eresztü l ak a rsz te is fölfelé kapaszkodni! N ekem m o n d ta e z t, érte d ? Aki m a jd n em a so rsára ju to ttam ! H át v a n -e m ég ezek u tá n em ber, ak i lelkesedni tu d ? E rre a d já l nek em v álasz t titk á r elv társ! H ová le tt az egym illió voltos ára m ? T izenegy évig h a jto ttu k , hogy m ién k a h atalom , aztán ö tv e n h atb a n sz étfu to ttu n k az első puskalövésre. A zt h itte m , hogy rossz álom tré fá l velem , am ik o r olyan rihero n g y o k v e tte k k ö rü l és h ív ta k m ag u k közé, ak ik b e a cipőm et sem tö rülném . M eg tö rtén h e tett volna m indez, h a azo k , ak ik olyan h a n ­ gosan h ird ették , v alóban a helyükön álln ak ? Figyelem én azóta is az esem ényeket, ne gondold, hogy b ed u g o tt füllel-szem m el járok. Csakhogy a h á ta k is nagyon m egsűrűsödtek k ö rülöttem . M in th a egyes em b e­ 10 �re k csupa h átb ó l álln án a k : akárh o g y keresem a szem üket, m indig fa rra l fo rd u ln a k felém . O lyan szépek ezek a h átak , egyenesek és jó ltá p lá lta k , n ém ely ik a négyzetm é­ te rt m a jd m eghaladja. B üszkén elm o n d h atju k , hogy jó l élü n k a szocializm usban! F e h é r k en y ér le tt a negyvenötös k ukoricalisztből, O ravecz! És m ég ab b ó l is a frisset esszük, n em a m ásnaposát. M ost m á r nem az a b aju n k , hogy p a p írta lp a v an a cipőnek, h an em az, hogy nem elég divatos. A m ikor suhancok v o ltu n k a rossz n a d ­ rág u n k m ia tt szégyelltünk b álb a m enni, a m o stan ia k elé tá lcá n viszik a v á já r ­ b izo n y ítv án y t és k é t-h á ro m éven belül T ra b an to n szaladgálnak. — És ez rossz? — k érd e zte a titk ár. — N em ez a rossz. A nem törődöm ség rossz, a lélektelenség. A közöm bösség egym ás dolgai irá n t. H a h úsz év v el ezelőtt m e g k érd eztü k egym ástól: „Hogy v ag y ?” — az k érd és volt, a m ire v álaszt v ártu n k . Ma m á r csak od av etjü k , m in t azt, hogy: „Szép az idő!” Sokszor elgondoltam m agam ban, hogy h a m indaz, am i az em b er belsőrészében sajog, úgy nyekeregne, m in t egy elro m lo tt szerkezet, a k k o ra zaj lenne a v ilágban, hogy nem é rte n é n k egym ás szavát. M ég a k k o r seg íten én k is egym áson talán . H a m á sé rt nem , legalább azért, hogy m eg ne sü k e tü ljü n k . De így? B eren d ez­ zük a m ag u n k szép, kényelm es életét, je lszav ak m ögé b ú ju n k , de a je lszav ak leg ­ többször csak ezt je len tik : N agyobb d a ra b húst! K ényelm esebb au tó t! A ztán h a ezt az erős m u nkásöklünket, h a ta lm u n k jelképét, m egrázzuk, p iszlicsáré kis in d u la tu n k legfeljebb a játék v ezető n ek szól, h a v a sá rn a p nem győz a csapat. F e lá llt és eln y o m ta c ig a re ttá já t a h am u tartó b a . — K á r n ek ü n k az id ő t v esztegetnünk egym ással, Béla. Az é let úgy jó, ahogy van. Fő, hogy jó legyen az étvágyunk. A kkor a sü tő ip a r dolgozói sem m a ra d n a k m u n k a nélkül. O ravecz elgondolkozva nézte és egy vonás m egkem én y ed ett az arcán. — R ettenetesen keserű em b er le tt tebelőled, B enedek! H a az em b er sokáig h allg atn a téged, nehezen tu d n á eldönteni, hogy téged h allg at-e, vagy v alam i v én asszonyos sirató én ek et. T e p ajzso t tá k o ltá l össze a sérelm eidből, nem is p ajzsot: dekungot, fedezéket. V alam i összkom fortos kis lövészárkot, ah o n n a n k ed v e d re p u ­ fo g tath atsz, rizikó nélkül, m e rt a n n y it tudsz, hogy a g rá n á t az első v o n alak b a ver, te m eg o n nan táv o l ta rto d m agad! T íz és m ég ki tu d ja h á n y évvel ezelőtti pofonok és rú g áso k m ia tt jajveszékelsz, m iközben azok, ak ik k a r ju k a t v eszítették , a m eg­ m a ra d ó m á sik k a l fo rm á ln a k v alam i olyasm it, am ib ől te sem m it sem ak a rsz észre­ venni. M egütöttek, m egtap o stak azokban az években? H á t aztán! O lyan em b er v ág ta a szem ed közé, hogy rongy vagy, ak i m in d en k in él ro n g y ab b volt, m e rt az első szellő fu v allatn ál eliszkolt, k eresve a m aga b iztonságát? H á t aztán! Az elszám olást, a m it sa já tm a g a d é rt kell adnod, legfeljebb csak szépítik a sebek, de nem m ossák le ró la d a gyávaságot. M e rt gyáva az az em ber, szem edbe m egm ondom , a k in e k elvei v o lta k v alam ik o r, és m o st a szeszben, a flegm ában, a feneg y erek esk ed ésb en k eresi elő lü k a m enedéket. B á rm i tö rté n t veled, n em jogosít fel a rra , hogy o rd in áré, sem m i­ e m b e rré v álj. C sak ezt a k a rta m m ondani neked, B enedek. K öszönöm , hogy m eg ­ h allg attál! 11 �TÓTH ELEMÉR BÓ LYA C saholnak N e jusson a h u llá m k u ty á k , b óly a so rsára az em b er a v ih a r m á jfo ltja iv al k o ntinensei szögleteiben. tü n d ö k lik a víz. M ardossa De a z t se feledje, am it v alam en n y i a a b ólya b ó lyákat, tesz, m egkötözve tá rg y a k dolga is is ellenálló. az ellenállás. (Salerno) VALLASS U tcáró l kövei, CÉGÉRNÉZŐ A m íg a szem em fénylik, m e rt ö rökre nem fénylik, csillagról fényei, szelekről szárn y ai v allan ak . K ü zd jél utcakövön, gondolkodj csillagon, am íg a szelet hallom , b ú jj szél szárn y a alá, m e rt ö rö k re nem hallom , v allasd ki. am íg a h u llá m rin g at, m e rt ö rö k re nem rin g at, az éb re n lé tre intek, áln o k tó l óva intek, m áshova nem is nézek, m in d en cégért m egnézek, p á r h e ly re be is m egyek, de sok m ellett elm egyek. 12 (Salerno) �ERDŐS ISTVÁN H űvös e s ő Szabad vagyok, enyém a világ! E gyedül az enyém . E gyedül? E gyedül vagyok. E lő ttem h áro m szépen m e tsz ett p ohár, félig tö ltv e b o rra l. Z öldszilváni. Ez áll a p alackon. H a m u ta rtó b a n köröm ig elszívott cigarettavég -h alo m . É tte rm i csend. A m otoszkáló p in céren k ív ü l egy le lk e t sem lá tn i sehol. M onoton esőkopogás. V íz­ b u borékok. A z a b la k o t letö rö lh etn é valaki, behom ályosodott. P ed ig olyan jó k i­ kinézni. H ogy m ié rt? S em m iért. K ülönben is te lje sen ü res az u tca. Esik. Őszi eső. A szem ben levő á ru h á z k ira k a tá b a n o tt áll egy kiszebábu. H ogy k e rü lh e te tt oda? H aj, kisze, haj! V alam i szim bólum féle a k a rn a ez lenni, v agy csak szim pla, erő ­ szak o lt d ekoráció? M indegy. H á tra kell dőlni a széken, a könyöklés hosszabb idő u tá n fárasztó. M inden kocsis e lh a jítja egyszer az évekig szo ro n g ato tt gyeplőt. F á ­ ra d tsá g á b a n vagy u n alm áb a n . De az is lehet, hogy h irte le n tá m a d t ijedtségében, esetleg azért, m e rt já tsz an i szeretne, s szabaddá a k a rja ten n i a kezét. Ez van. H á­ ro m p o h á r bor. H áro m félp o h á r bor. A m elyik é rin te tle n ü l áll, az v o lt a Zsuzsáé. U tá lta a b o rt, am ió ta csak em lékszem m indig is u tá lta a b o rt. T alán ép p en ez ért k el­ le tt m a zö ldszilvánit ren d e ln i? M inden ap rósággal k o n trázik , akciózik a te h e te tle n em b er kétségbeesésében. P iro s fénycsom ó egy pocsolyában. A ztán zöld, sárga. F el­ g y ú jto ttá k a neonokat. M e rt az esték m indig k ö n y ö rtelen ü l m egérkeznek. R á­ g y ú jtan i, m eg in t rág y ú jtan i! E gyetlen Fecske m a ra d t csak a doboz alján , k eresztb en eldőlve. Egy c ig a re tta k eresztb en eldőlve. M agam vagyok! Ez is egy ta rtalo m , nem is tú l lapos gondolat. M agam vagyok! A p in c ér sz alv é ták a t h a jto g a t: ahogy b e­ esteled ik , jö n n ek m a jd a vacsorázók, az esti m enüsök. R etten etes le h et estérő l-estére ötö tv en es előfizetéses m e n ü t v ac so rázn i. Ötv e n fillé r helybenfogyasztási p ó td íjjal. Jól ism erem ezeket a vacsorázókat. M agányos em berek, alb érletb ő l, m unkásszállásokról. M eg ki tu d ja m ég honnan. K ispénzű m agányos em berek. H a pénze v an az em bernek, n em le h e t igazán m gányos. Hm! G yönge, b u ta vigasz. Pénz, igen az van. E lá llh a tn a m á r az eső! C surom vizesen érk ezn ek az első vendégek. Szőke, d u n d i nő telep szik le a szom széd asztalhoz. E gyedül. P o n t szem be ül. A utók sp riccelik a vizet. H áro m fe­ k ete Volga. M a az az igazi m enő n álu n k , aki m inim um fek ete V olgával közlekedik. Elnökök, igazgatók, titk á ro k m eg ilyesm ik. P ersze ez csak eb b en a v áro sb a n é rv é­ nyes tétel. P este n egészen m ásk ép p áll a dolog. S zinte id e h allan i az ab lak tö rlő k su rro g ását. Z suzsával azó ta e lin d u lt a vonat. V issza a falu b a. A vid ék i b irto k ra ! H aza. T alán véglegesen. H olnap a k e r t végében lem egy a folyóhoz, o d aáll a m ere­ d ek p a rtra . A folyó szürkészöld. K is h a la k ra jz a n a k oda a lá b a d elé, h a beleköpsz a vízbe. Zsuzsa n em köp, elm élk ed ik életről, h alálró l. A tú lsó p arto n , „tú l a vízen” n ag y lib acsap ato k fehérlenek. L u sta lib ák . Állnak, tipegnek, m a jd egy-k e ttő lom h án n ek ilen d ü l. F u tn a k u tá n u k a többiek, r itk a falusi ü n nep, felszálln ak . G yönyörű lá t­ vány, ahogy re p ü ln e k a libák. H úznak a folyó fö lö tt hosszan, aztán rik o ltv a, csap­ k o d va ráere szk e d n ek a vízre. L ibegve úszn ak lefelé a C serkészfüzes irá n y á b a. M i­ 13 �ly en nevetséges ez az elnevezés! Cserkészfüzes? M ikor csu p a n y á rfa v an ott. Zsuzsa o tt sz erete tt feküdni az ezüsthom okon. F ö lö ttü n k tem plo m o rg o n ak én t zú g tak a n y á r­ fák. F o rrástiszta volt a víz, egy kisfiú — vízbehajló öreg fán guggolt — ök löm nyi kis fényes h a la t fogott. B osszankodva csóválta a fejét, m in t a feln ő ttek , m ik o r visz­ szad o b ta a vízbe. Zsuzsa átszellem ü lten nézte, m ajd átö lelte a nyakam . — A karok tőled egy ilyen édes, szőke gyereket. N evetnem k ellett. Z suzsa h irtelenszőke k o n ty á n csillogott a napfény. — K ét ilyen szép fiú g y erek et szülök neked. Egyszerre! Jó? Ik re k et. Ik re k e t akarok. Szép nagy hom lokán, fürge gyík, finom rán c fu to tt k e re sz tü l. Összeszűkült a szeme. — N em ak aro d ? N e nevess ezen! Te! A szilv ásk ertek fölött k ilom éternyi m essziségből o d alátszo tt a refo rm átu s tem p ­ lom torony. H arangoztak. T em etésre. Zsuzsa tu d ta , k it tem etn ek . El k ellett m enni a r r a a tem etésre. Ö tvenöt évesen h a lt m eg F erge bácsi, a falu legolcsóbban dolgozó susztere. K icsi, szűk v o lt az u dvar, alig fé rte k el a gyászoló rokonok, ism erősök. G orotny tiszteletes ú r beszélt. N em m ennyről, pokolról, nagyon is evilági dolgokról p réd ik ált. Á tszellem ült dem agógia! M egbocsássunk-e m indig az ellen ü n k vétkezőknek? M iért volt k u lák F erge János? H ét hold föld, ócska kaptafa. Ez v o lt a birtoka. K itől vette el a k en y eret? P iro sra h evülten k érd e zett szónokolt a pap. T á to tt sz á jja l h a llg a ttá k a asz­ szonyok, nem h a llo tta k m ég ilyen búcsúbeszédet, az em b erek lesü tö tt fe jje l su n y íto ttak , érezvén, tilos dolgokról esik szól. A rra g ondolhattak : nem idevaló ez! G orotny szónokolt. D rága testvéreim ! C séplés u tá n nyolc n ap p a l az utolsó zsák b ú zá t is e lv itte az a te h erau tó a F erge portáról. M indenki tu d ja , hogy F erge Ján o s agyvérzést k apott. Ne kérdezzük, ki k ü ld te rá a h alált? Zsuzsa lá b u jjh e g y re állt, nyújtózkodott, gebeszkedett. L ővendi Ján o s ta n ác s­ eln ö k felegyenesedett. E lin d u lt a kapu felé. M inden szem az ő lép éseit követte. Á r­ v án á llt a szérű végén egy nagy búzaszőke szalm akazal. F eljeb b zsuptető s disznóól, vécé. A vécé a jta ja felszögezett zsák d arab , szakadozott, d u rv a lepedő. K ét öreg ak ácfa. G ém eskút. Kőkolonc. V irág, gyüm ölcsfa sehol. F erge Ján o sn é könyörögve nézett a p a p ra könnyein át. G orotny tiszteletes ú r csak beszélt. H abzott a szája, fröcskölt a fegyelm ezetlen nyál. Hosszú h a ja csap­ zo ttan lógott a szemébe. Zsuzsa csak a h a lo ttra gondolt, gyönyörű volt, ahogy á llt m ellettem elrévedező te k in ­ tettel. K önnyek csillogtak szem esarkában, szája nedvese-fényesen duzzadt. A h ázfalra, k ö zv etlenül a k a p u b e já ra t m e lle tt fel v olt szögezve egy m egba rn ult, ócska cégtábla. F e ste tt férfi, női cipő, bugyosszárú csizm a. — hogy csilloghatott v alah a ez a fek ete zom ánc-, s a la n t az írás: F erge Já n o s cipészm ester. É vekkel ezelőtt Zsuzsa m ajd m indennapos volt az öreg su szter házában, ak k o r m ég itt la k ta k ők is az É gett u tcában. A szom szédos házban. A tem etés m ég nem é rt véget, am ik o r Lövendi József m eg jelen t a k isk ap u m ellett, s a p a lá n k ra tám aszkodva á llt m eg a p á r ttitk á r r a l és egy egyenruhás ren d ő rre l az oldalán. Zsuzsa felk a p ta a fejét, in d u lt, m enni k ellett vele. O da a kis csoport elé. Szem be a p á rttitk á rra l. F ia ta l em ­ b e r volt, m agas, kövérkés arcú, am olyan falusi főbika típus. Z suzsát is életveszélye­ sen k e rü lg e tte akkoriban, am ik o r Zsuzsa le tt a községi D IS Z -szervezet titk á ra . — M it a k a rn a k itt K álházi elv társ? 14 �Ez a K álházi később tan ácseln ö k le tt a falu b an . L övendi m eg p á rttitk á r. H ely­ csere! V alam ilyen súlyos k á r t okozó o la jm an ip u láció m ia tt k e rü lte k b ö rtö n b e 1955ben, L övendi B e rtala n n al, az olajü tő ak k o ri vezetőjével együtt. K álházi rá n é z e tt L ö­ v en d ire, m egvonta a vállát, nevetett. — Jö ttü n k a tem etésre. Jó em b erü n k volt n ek ü n k az öreg Ferge. Vagy nem ? Z suzsában fe lfo rrt a düh. A zon a ny áro n érettségizett. H itt m agában, erejében. E g y ü tt já r t g im názium ba F erge Irén n el, tu d ta, ism erte, m e n n y ire b a r á tja a család ­ n a k K álházi. M egölte volna az öreg Ferg ét egy k a n á l vízben is, m e rt az nem a d ta hozzá a lá n y á t feleségül. Iré n n e k teljesen m indegy v olt ki jön, férjh ez a k a rt m enni tiz e n h a t évesen, csak h ag y ják m á r békén őt a tanulással. — M ásvallású, részeges, nem a adlak hozzá —, tiltak o z o tt az öreg, m ik o r Irén , ahogy a m ásodik év vége elő tt k im a ra d t az iskolából b ejelen tette, hogy K álházi Dezső felesége lesz. Iré n belenyugodott a dologba, — nem volt épp en J ú lia alk at, — K álházi nem . F erge Ján o s m agán k isip aro s és földtulajdo n o s k u lá k listá ra k erü lt. K ét év te lt el azóta. F erge Já n o s halott. A p ap m o n d ja fö lö tte a b ú csú ztató t. K álházi kacag, hahotázik az alacsony p alán k k erítés m ellett. M ielőtt m eg ak ad ály o zh attam volna, Zsuzsa jo bbról is, b alró l is arc u lcsa p ta K álházit. Még a n n y it tu d o tt m ondani az elk ép ed t csoportnak, hogy m ásn ap bejelenti az ügy et a M egyei P ártb izo ttság o n , a z tá n zokogni kezdett. R á b o ru lt a p alán k ra, úgy sírt. N em le h e te tt m eg n y u g tatn i. A tem etés ren d b e n befejeződött. K álházi, m in t a község p á r ttitk á ra nem ja v aso lta Zsuzsa egyetem i felvételét. A zt írta róla k ére tlen jav aslatk ieg észítésk én t, an a rch ista, nem leh et ta n á rk é n t a tá rsa d alo m n y a k á ra szabadítani. Így az tá n Z suzsát csak egy év m ú lv a v ették fel az egyetem re, am ikor K álházi Dezsőt, m in t o lajb an úszó h á jfe je t áb rá zo lta a L udas M atyi k a rik a tu ristá ja . M ennyit n ev e ttü n k ezen Zsuzsával! T izen­ k é t éve, hogy o d ajö tt ő is egyetem re, P estre! M icsoda tiz en k é t év volt! A szőke nő lassan m egszárad a szem közti asztalnál. F olyton a p in cérn ek integet. H elyes, b abaarcú , kékszem ű lány. A zon gondolkodhat, egyedül vagyok-e, vagy egy p erc re t ün te k el csak a p artn e re k . T alán tú l k övér és alacsony ez a leányzó! De olyan m indegy. Soha m ás, soha Zsuzsa u tán . S Z suzsával robog a vo n at h az afelé. A bból az ikerszülésből nem le tt sem m i. Zsuzsa úgy gondolta, hogy az egyetem u tán n éh án y évig m ég ne legyen g y ere k ü n k . Ö rü ljü n k az életnek, a m unk án ak . Egy ab o rtu sz 1959-ben egy h atv an k e ttő b e n , egy 1965 ja n u á rjá b a n . Egy, kettő, három . Zsuzsa a k a rta így. E l­ lenkezni k ellett volna. D ehát a m ozgalom ! Zsuzsa a bölcsész diplom a m egszerzése u tá n egy évvel a K ISZ m egyebizottságra k erü lt. Egy évig ta n íto tt u g y an ab b an a g im názium ban, ahol m aga is d iák v olt a n n a k idején. A ztán k iem elték . É ppen id ejé­ ben, m e rt állan d ó hán y ig ere v o lt attól, am i a nagy gim názium ta n á ri szobá­ já b a n tö rté n t. Ö rü lt az új m unkahelynek, lelkesedett. K u ltú ro s lett. Egy m egye K ISZ k u ltú rá lis életé t k e le tt irán y ítan ia . K om olyan vette. T erv ezett, ag itált, szerve­ zett. És u tazott, állan d ó an utazott. A z élet csodálatos, m o n d o g atta esténként, h a végre h azak ev ered ett. — N incs igazam , férjem u ra m ? T ttte! V an m ind en ü n k , am i az életh ez kell. H át igen. Szerelem , m unka, h it, s nem utolsó so rb an rem ek lakás. Ez volt. K ét szoba összkom fort, m odern szuperberendezés. C sak egy gyerekágy h ián y zo tt n a ­ gyon. Nekem. V olt egy tö rö ttláb ú bölcső Zsuzsáék régi pad lásán . E b b en az évben k e rü lt elő augusztus nyolcadikán B úcsúkor. N agy sátoros ü n n ep e k re sose volt jó h azam enni Zsuzsa szüleihez, de a búcsú, ez m ind közül a legfontosabb, teljesen el­ v iselh etetlen volt. M inden közeli, távoli rokon összegyűlt ily en k o r az ünn ep i ebédre. P o kolian n ehéz végigülni egy ilyen ebédet. T estv érek , u n o k atestv érek , sógorok. K ö­ 15 �zös gyerekkor, sz étv á lt u tak , vagy m ásik verzió — tök ism eretlenség. Id eg en k én t ü ln e k egym ással szem ben; Zsuzsa, főm érnök feleség, ta n á rn ő és Erzsi, a h á z ta rtá s ­ beli, az otthonélő un o k atestv ér. K éptelenek beszélgetni. Zsuzsa teljesen h á tra d ő lt a székével, rá k e lle tt szólni, h a n y a tt ne essen. H in tázo tt. Az ebéd olyan volt m in t egy lagzis vacsora. Hosszú, fárasz tó an te líte tt. A tö ltö ttk á p o sztá n ál Zsuzsa a tá rsa lg á s k ö zéppontjába k erü lt. A rró l p éldálózott m indenk i, m ik o r lesz m á r gyereke. M erthogy ro h an az idő, ugye. Zsuzsa k ényszeredetten nev etett, az tá n p islogott körül, h á th a m egvédené valaki. Csend. Mit le h e te tt m ondani? H allg attam én is. K ínlódva m osoly­ g o tt Zsuzsa a bölcs gondolatok h a lla tá n , eszébe sem ju to tt m ég, hogy azn ap fogunk először v álásról beszélni. E ste b álb a k e lle tt m enni. S zab a d té ri b ál v o lt az iskola u d varon, és term észetesen g itá rz e n e k a r sz o lg áltatta a zenét. Z enét? V alam i m onoton zsongás, fárasztó ritm ik u s zaj, zene-bona olv ad t le a hangszórókról. K ezd ettő l fogva h ü lyén éreztem m agam . Tíz ó rak o r a szívküld ib en berecsegte v alak i a nevem et. Szűcs D ániel főm érnök ú rn a k küldi sok szeretettel, a régi em lék ek m elegével, egy e lfe le jte tt lány. Egy ökör, a k a rta m m ondani a hü ly e szövegre, de gondolkodnom k el­ lett, Z suzsán kív ü l egyetlen lá n y t nem ism ertem ebb en a falu b an . F elh an g zo tt a szám : „Ne gondold azt, hogy tied a világ.” Zsuzsa gúnyosan kacagott. Rosszul ese tt ez a nevetés. S zóltam vo ln a épp, de lek érték . Egy ism eretlen egészen pisze, zöldpulóveres fiatalem b er. A tem p lo m k erítés m ellett, a sű rű sövény elő tt p a ­ dok állta k . N ézőknek, pihenőknek. L eü ltem az öregasszonyok közé. Zsuzsa e ltű n t a forgatagban. H áta m ra ta p a d t az ing, kellem es hűvösség á ra d t a b o k ro k közül. K ív ü l­ rő l lá tsz o tt csak, m icsoda p o rk av a rg á sb an topognak a táncoló p árok. F u llasztó ez az egész. Az iskola hó feh ér fa lá ra erő sítették fel a hangszórót. P o n t szem be v o lt velem . V alahol a töm egben felv illan t Z suzsa szőke h aja, kacagó szem e. Örü ltem , leg aláb b ő jól m ulat. D élben elk e se ríte tté k ezzel a gyerek-sürgetéssel. L ero h an t a k e rte n á t a folyóhoz, a leg m eredekebb p a rtré s z fö lö tt m egállt, b á m u lta a vizet. A lib á k at, ahogy lu stán b óklásztak a t u lsó p arto n , a fövényes hom okban. M ostan legalább jól m ulat, kacag. F ölengedett. H olnap reggel vég re h az au taz h a­ tu n k innen. Hogy szerettem pedig v alam ik o r ezt a falu t! A k ijá ra tn á l a le g fiata lab b sógorom at látom átnyom kodni a töm egen sörös üveg ek k el m eg rak o d o ttan . Száll a p o r, száll az ének. Zúg a fejem ettől a m uzsikától. Zsuzsa h alad á t a k ijá ra ti em b er­ gy űrűn, nyom ában a pulóveres fiatale m b errel. A b ü féb e m ehetnek. H ad d m enjenek. M egszom jaztak. P ersze Zsuzsa szólhatott volna nek em is. A próság. M ásra k ell figyelni. Izzadt h átak , hónaljak , hom lokok. T ap ad ó zsíros ten y erek . Egy csizm ás öreg em b er u g rál elém feleségével. C sárdásoznak. Öregek „ki m it tu d ja .” F el k ellen e k é rn i v a la ­ kit, te lje n az idő. B epréselődni a táncolók közé. M in d en k i összeütközik velem . M in­ denki m ás irá n y b a mozog, m in t én. Hol a feleségem ? H áta m m ögé lopakodott, m el­ le tte m áll. A zöldpulóveres fiúval. — Szia, öreg. Ittam . C suklik a szeme. — M it ittá l? K ötelező finom u d variasság, elnéző mosoly. — K onyakot. V ele ni. M eghívott. K onyakokra. B aj? K islán y o san kuncogott, aztán fu rcsa hideg fény v illa n t m eg a szem ében. E gyetlen k ézm o zd u lattal e lk ü ld te a fiút. T anítv án y o m volt, m o n d ta és belém k aro lt, cipelt ki az u tc a felé. A kövesúton m eg­ állt. N em n éz ett a szem em be. — M a m in d e n k it jo b b an szeretek n á la d . Őszinte szó, ez van. L assan e lin d u lt m ellettem , le h a jto tt fejjel, ferd e v állak k a l. A b ál zaja rác sav a ro d o tt m in d e n re kö­ rü lö ttü n k , éles kés k e lle tt volna, lefejten i, legaláb b m agunkról. 16 �— M it jelen tsen ez? H ülye k érdés volt, tudom . — Ne nevettess! H a tudnám !? K ét k eré k p áro s jö tt szem be velünk. E lv a k íto tt a fény. A kis P ró b á lta m nyugodt hangon beszélni. S zenvtelenül, frap p án san . — A kkor én elválok tőled, kicsikém . M egvonta a vállát. M eglátjuk. H azáig egy szót se szóltunk. elu taz ásn á l is olyan volt m inden, m in th a az előző este sem m i Zsuzsa, s a levegő k ö rü lö tte pont olyan volt, m in t házasság u n k m elyik h ajn ali utazáskor. sem m i din am ó fény. S a m ásn ap reggeli nem tö rté n t volna. nyolc éve a la tt bá r ­ Zsuzsa m ost is h a jn a lb a n érk ezik haza. K ihalt, csendes u d v aro n toporog m ajd, am íg éb red a ház, nyílik az u d v ari ajtó. R öpül vele a vonat. Z uhog ez az átk o zo tt eső. Folyton esik. M ár zsúfolva az é tte re m vacsorázókkal. A z elő­ fizetéses vacsora: ta rh o n y a m arh aszelettel. S örét, tevehús. A szőke, d u n d i nő szem ben m á r a h a rm a d ik féldecit rendeli. N yilván m ég m indig m elegítőnek sz án ja az elázás u tán. K in y ílt az arca, m in t a rózsa, piros. Mosolyog folyton mosolyog. E l­ v ite tte m a p in c érre l a fölös k é t p o h arat, am ik o r a m ásodik üveg zö ld szilv án it r e n ­ deltem . S zórakozottan, vagy in k áb b b am b án nézek a b e já ra ti ajtó ra, h á th a m égis csoda tö rtén ik . N em m ent haza. H azam ent. Az ajtó n b eh ú zo ttn y ak ú , b ő rig ázo tt v a ­ csorázok érkeznek. El kell m enni innen valahová. K im enni az esőbe. H űvös sím oga­ tás. Szem ben autók. Ü res, széles út. F asor k ét oldalt. A ztán p árh u zam o san h alad ó lány. Szó nélk ü l jön, k ét — h áro m m é tern y ire oldalt. M int egy oldalazó kutya. M it a k a r a kis m alacfejű? Négy cipő cuppog. M enjen a fenébe. Sok-sok víz. K u rv a le­ het. Ó cska k urva. M ind a négy cipő elázott. Esőfüggöny. M inden villanyoszlopnál m eglebeg. K u tyaugatás. Z suzsával robog a vo n at valahol. N em le h e te tt elfelejten i azok at a szavakat. M a m in d e n k it jobban szeretek nálad. V an n ak hazug p illan ato k . H azug han gulatok. L ehetnek. Nem, nem . V életlen ü l nem mond. ily en ek et az em ber. Z suzsa az u tá n az este u tá n ugyanolyan a k a rt lenni, m in t azelőtt. Szerelm es asszony. L átszatra. V agy v aló jáb a n ? Őrjítő állap o t volt. N em le h e te tt így élni. M a m in d e n k it jo b b a n szeretek nálad. M indenkit. M indenki m ást. N egyvenegy n a p ja , csak ez a m ondat. T ökéletes harm ónia. Tessék. Feloldódás a m ásik b an , feloldódás a levegőben. C sakhogy vége van. Az ú t m onoton surrogással m egy vissza-vissza a v áro s felé. T e­ m ető. Öreg h ársfák . Z uhog az eső. N agy deszkapalánk. Zsuzsa n agyszerű nő volt. Zsuzsa. Erdőszél. V illam os végállom ás. O ldalt, m in t egy óvatos k u ty a, h alad az a teljesen elázo tt lány. Az eső súlyától görnyedten, előredőlve megy, fe ltá m a d t a szél is. M it a k a r? H iábavaló m inden. Zsuzsa elvesztése nem k u ty a h arap á s. T izennégy év. Nem v o lt m ég egy ilyen szerelem . T izennégy éven á t egyform a lobogás. B ele le h et ebbe fá ra d n i ta lán ? Szerelem ? S oha, soha senki m ás. Zsuzsa nem v álto zh a to tt meg. K ü l­ seje is p o n t olyan m in t tizennégy éve volt Azon a d élu tán o n o tt a v o n atb an . Az első találkozáskor. B ejáró g im nazista volt. A diákkocsib an a fiúk leh ú zták az a b ­ lakokat, és k ét nem egym ásm elletti ab lakon k ih ajo lv a köp k ö d ték egym ást. G im nazis­ ták , ip a ri tanulók. H arsán y nevetés k isé rt egy-egy te lita lá lato t. Zsuzsa egy saro k b a húzó d v a olvasott, sö tétkék iskolaköpeny, v ak ító feh é r g allér v o lt ra jta . A rca elám uló, kom oly, m égis re n d k ív ü l kedves. M icsoda szentségtörés volt, am ik o r a köpködés hevében egy krák o g v a felszívott takonycsom ó a v á llá ra esett. S írv a fa ­ k ad t. Meg k e lle tt pofozni azt a tö k életlen állato t, aki leköpte. Igen, K utyi v o lt a neve, Z suzsáek u tc á já b a n lak o tt, m ásodik gim nazista v o lt ak k o r, s ö tv e n h atb a n — e k k o rra m á r k ib u k o tt az iskolából, fő felh a jtó v olt a falu b an . V olt egy g alerije, hangoskodva, hőzöngve tiltak o z ta k a gyűléseken a R ákosi-féle önkény ellen, — hol 2 17 �v o lt m á r a k k o r R ákosi —, gyűlés u tá n b o rh áz ak at feszítettek fe l a pincesoron, bort, k isfűrészt, k apát, korsó t k erestek. M eg m in d e n t am i m ozdítható. Sohasem d e rü lt ki azóta sem a faluban, hogy ők v o lta k a fosztogatók. És az sem , hogy félév m ú lv a m egöltek egy öregem bert, ak i szőlőcsősz lévén, m eg tu d o tt a dolgaikró l v a la m it. Özvegyasszonyok, öreg m agányos em b erek p ad lásá ró l lo p ta k szalonnát. K un A lb e rt b ácsit a folyó jege a lá b e­ fag y v a ta lá ltá k m eg egy reggel a gallygyűjtő cigánygyerekek. Zsuzsa a k k o r m á r a m áso­ d ik év e t végezte az egyetem en. C saknem az egész te le t o tthon tö ltö tte ab b an a ta n é v ­ ben. N em a k a rt o tt lenni Pesten, a kétségbeesés h aza v itte. A zt ír ta a k k o r egyik levelében: az a legrettenetesebb, hogy egyszerre, m integy v ará zsü té sre k ellett sok-sok em b erb en csalódnia. Ezt nem b írta elviselni. E gyed ü llétre vágyott. L eb allag o tt d él­ elő ttö n k é n t a kertvégébe, a fo ly ó p artra o d aá llt a leg m eredekebb p artsz ak a szra és n ézte a vizet. Köd, szürkeség, levegőtlenség m in d en ü tt. A fák m egkopaszodtak, A legelőn keresztül halad ó szekér tengelyig sü p p e d t a sárba. A szek éro ld alró l az o sto ráv al in te g etett v alaki. Zsuzsa nem in te g etett vissza. H allg atta a h arangszót. A falu si tem p lo m okban m indig h ara n g o zn ak valam iért. Vagy v alak ié rt. H em ingw ay v o lt Zsuzsa író ja azon a télen. H ősöket, erős fé rfia k a t k e lle tt ta lá ljo n valahol. R ám ilyen té re n soha n em szám íth ato tt. S odródó em b er voltam világéletem ben. Nem le h e te tt tőlem nagy te tte ­ k e t v á rn i, v alam i m ást. Nem. N ekem á lta lá b a n m in d ig egyezett a vélem ényem a többség vélem ényével. S h a nem egyezne tu d a to sa n keresem az egyezést. N em v ol­ ta m m indig ilyen, ilyenné nevelődtem feln ő tt korom ban. M ióta okos fiú k é n t ta rto m szám on m agam . M ióta tele v an jó pénzzel a zsebem. L e k ellene feküdni ezzel a nem tom kicsodával. I tt jön m ellettem ren d ü letlen ü l. Zsuzsa m essze van, és a k á rh a h a lo tt is leh etn e felőlem m ár. E ngem nem le h et nem szeretni, egy p erc re sem. K örbe m e n tü n k a kiserdőn, villam os végállom ás. M egint. V égállom ás. K iszállok a buliból. I tt v an velem ez a nő. Egy m é te rre áll tőlem . V e­ lem is van, nincs is velem . V illam os döccenések, leszállunk valahol. E gyütt. Egy vaságy, csupasz m atracokkal. — V agy felveszem ezt a fürdőköpenyt, vagy ez lesz a lepedő? Szőke kis göm ­ bölyű veréb. C sak ne n y itn á ki a száját. E lázott kis veréb. V etkőzik, ki kellene n y itn i egy ablakot, m egfulladok. C saknem teljesen b ev ilág ítja a szobát az utcai fény. — Ne vedd fel! N em v ette fel. Az egyik ágyfölötti sarokból pókháló csüng lefelé. O tthonos kis pókháló. L ent az a b lak elő tt csenget egy villam os. Egész éjszak a já rn a k itt a v illa ­ m osok? N em is tu d ta m . A szeretkezések egym ásu tán iság áb an le h etn e v alam i b e lá t­ h ató ritm us. V alam i általán o san elfogadott. E zt m in d ig is szerettem volna. Csönd F á ra d t csönd. F eh ér csönd. T ú lérzékeny em b er vagyok, b á n t ez a nagy csönd. T ú l­ érzékeny, hallod, Zsuzsa, túl érzékeny. . . De h á t te is az vagy, tudom . Jó, hogy o tt v o lt m a veled az ügyvéded is, leg aláb b nem g y ö tö rjü k egym ást szem élyesen ez­ u tán . K eserű a torkom , inni k ellen e v a la m it. T e lány! A dj valam i italt! I ta lt a fő­ m érn ö k ú rnak! 18 �VIHAR BÉLA HERALDIKA Á lltam a k e rta jtó b a n , és egy nagy m a d á r ere szk e d ett le a csillogó tisztásra, m a jd csőrével békésen k u ta tta a r e jte tt m agokat. Eközben szom szédunk, a fűzöld k ö tén y ű kovács barátság o san o d a á llt m ögém a jószagú reggelben. M ost is világosan látom e jelen etet, m in t életem legelső em lék ét négy esztendős korom ból. A jókedvű kovács m egfogta kezem et, és k iv e ze tett az u tc ára, ah o l egy m egkínzott bádogkrisztus n éz ett szem be h ázunkkal, s a rréb b , a p a r t m ögött, ta rk a rin g isp il fo rg o tt aran y szárn y ak o n . Íme, a kis diafilm , alig p á r p illan a tn y i jelenete. Szám os lé lek b ú v á r vélem énye sz erin t nem véletlen, hogy ki m it ő riz m eg é re tt k o ráig élete első em lékéül. A zt m ondják, hogy e töm ör em lékkép eljö v en d ő é le tü n k jelk ép es foglalata, sorsu n k főm otívum ával. H ajlam os vagyok ezt az elm életet elfo ­ gadni, m inthogy h itelesn ek érzem . Első em lékem ben ugyanis, m in t festm énybe töm ö­ r íte tt k épben m a g am ra ism erek. A k ert, a m ad ár, a kovács és a rin g isp il. Egész életem b en e díszletek között bolyongtam , és soha ki sem lép tem belőle. H a m a is a h era ld ik a d iv a tja já rn á , ezt festetném cím erem be, m e rt valóban ez a sorsom . A zt hiszem kinek, k in e k m egvan e belső cím ere, am ely ig azab b u l reá illik, m in t a k á r a neve. V agy éppen ez te k in th e tő az igazi n evének? M ilyen é rd e ­ kes lenne, h a valam en n y i em b er a szíve fölött, a ru h á z a tá n is p a jz sk é n t v iseln é első em lékképe foglalatát, ezt a pasztellszínű lebegő ra jz o t, r a jta egy arccal, fával, utcáv al, am i az övé, g y erm ekkora h a jn a la óta. M ennyi közös áb rá t, h aso n ló je len e te t h o rd o zn án k ily m ódon, s á lta lu k ta lá n könnyebben egym ásra ism ern én k , hogy való ­ já b a n te stv é re k vagyunk. 19 �A FELROBBANT MOZDONY T alán a b ű n tu d a t m élyéből s a rja d t a kusza szorongás, a m ié rt nem m en tem el az aggastyán végső tisztességadására, h o lo tt egyidőben m éltán a h ív én ek te k in th e ­ tett, b á r később, azonos eszm éink ellen ére szem be k e rü ltü n k egym ással. É jfél felé, a lefekvés ó rájá b an , a v illan y lá m p a ern y ő je a la tt a sír csen d jéb e m e rü lt fek ete k ato n ára, re á gondoltam , a rra , hogy m i v o lt e kom or zászló tartó m a ­ g ányosságának titk a, am i v astag fa lla l v ette körül, elv álasztv a ő t b a rá ta itó l is. T alán az em beriséget jobban sz erette m in t az em b ert? Az eg y ik ért fe la d ta a m á ­ sik at? N éhány h é tte l ezelőtt m ég lá tta m őt a kávéházban, h á tá n a szom orúság p ú p já ­ val, m in t egy k ö rú ti Je re m iá st, összetört tézisei ro m ja között. M iféle aggodalom gyötörte őt, am i a r r a késztette, hogy an n a k nevében szájából zord ité le t füstölögjön? A h a jd a n i h arcos bizony m akacs, szigorú ö re g ú rrá v áltozott, ak in ek kezében a lo­ bogó m á r csak a r r a szolgált, hogy nyelével ide-od a sújtson. Mi te tte ő t ilyenné? E k érd é sre k erestem a választ, m iközben k ety eg e tt az óra, n éh á n y o ld aln y it olvastam m ég egy könyvből, m a jd nyelvem a la tt a n itro m in t p asztilla en y h ü letév el b elesüppedtem az álom p u h a iszapjába, s m áris o tt állta m egy vörös téglás p ály au d v aro n , s n éztem az elzúgó v o n a t­ so rt totyogó m agatehetetlen v a k o k seregével lett tele a peron fe h é r b o tja ika t v ia sz­ g y e rty a k é n t fö le m e lté k a ztán lá n g n y elv ek dördülés felro b b a n t a m o zd o n y va sb elei­ ből sisteregve kisza ka d t a láng a gőz az o la j. . . Az álom a kép nyelvén szól hozzánk, m on d atai zuhogó képsorok. F elrobbant a m ozd o n y h allatszott a kiáltás a v a k o k eszelősen sípolni k e zd te k egy láthatatlan vezér vezén ysza va harsant s ők egy m o zd u la tta l lerá n to ttá k sötét szem ü veg ü ket, m e rt kid erü lt hogy fé lre v e z e tte k b en n ü n k et m in th o g y soha sohasem v o lta k igazán v a k o k s ezer m eg ezer kíg yó k én t csapkodó fe h é r bottenger le n d ü lt a m agasba az előbb m ég vánszorgó lábak akár a nehéz fe g y v e re k csattogva odavágódtak a kö v ezeth e z n éh á n y pillanat m ú ltá n m in th a ö rö kké íg y le tt vo lna á tv e tté k az állom ás irányítá sá t én pedig m in d e zt m e g k ö v ü lten sze m léltem de h irtele n eszem be ju to tt hogy g ye rm e k e m is ott va n a fe lro b b a n to tt vo naton s m ost m ár a hátára ford u ló őrjöngő m o zd o n yt k é t ka ro m m a l ig y e k e zte m fe n n ­ tartani m íg n em ez csontjaim at szétlapítva lassan te ste m re o m lo tt pörgő a célkere­ ke iv el de közben m ég fe lk iá lto tta m a bóbiskoló város felé V IG Y Á Z Z A T O K BE V A ­ G Y U N K K E R ÍT V E E L Á R U L T A K B E N N Ü N K E T a ztá n a g ép ek b erreg tek nagyon sokáig s vég ü l egy fo n n y a d t halálos te n yé r elta ka rta előlem az eget és vonagló a jk a m betapasztotta a sűrű sár, s m égis m in th a egy tü k rö t is lá tta m volna, benne az ő a rc á t p illa n to tta m meg, ahogy s ira tta önm ag át 20 �BÁBA MIHÁLY Letértek a tejútról Oli a M alom tó-presszó te ra szá n v árta. F ek etét ivott, cu k o r nélkül. Egyedül ü l­ dögélt. Ilyen k o rán itt m ég egy lélek sincs. A felszolgálónő k in é ze tt az ajtó n s a m i­ k o r lá tta , hogy üres előtte a feketés pohár, m osolyogva o d asietett és felvette. — F él k onyakot k ére k — m o n d ta nyugodtan, az tá n rág y u jto tt. Ó rá já ra nézett. B élán ak m á r itt kellene lenni, gondolta. K ifú jta a füstöt, té rd e it á tv e te tte egym áson. S zoknyája felcsúszott com bján, k icsit lejjeb b húzo g atta és végig sim o g atta térd ét. M osolygott. B éla ren d sz erin t szem ben ül vele, té rd é re teszi kezét, sim ogatja, néha, h a nincs k ö rö ttü k senki, a k k o r m eg a szoknyája a lá b ú jta tja te n y e ré t és u jja iv a l becézgeti bőrét, fent, egészen a h arisn y a fölött. — P arancsoljon. — K öszönöm — b ó lin to tt és a p o h ár u tá n nyúl. A k onyak á tjá r ja testét, egyszerre m elege lesz. A felszolgálónő m eg in t e ltű n t a teraszról. A dom b lejtő jé n fek ete rigó sétál, lejön egészen a kő p árk án y ig , az tá n szépen, lassan lépegetve in d u l visszafelé. A tó zöldes vizén b ék an y ál úszik, a k övér lab o d a-lev elek között. Egy m agányos fűzfa szom orkodik a p arto n , rá h a jlik a vízre, m in th a el a k a rn á rejten i. A k erítése n tú l au tó k su rra n n a k el, d e egy sem fékez, egyik sem áll meg, h iá b a m ereszti a szemét. — G yere korán, m a kim együnk v alahová — telefo n ált B éla hozzá m ég d élután. H at ó rak o r m á r felébredt, készülődött. — H ány óra? M iért öltözködöl? H ová készülsz? — k érd e zte az an y ja, am ik o r észrev ette lázas kapkodását. — K irán d u ln i m együnk. — K irán d u ln i? — Igen. A laborosok. — H ová? — L eán y falu vagy V isegrád. — N e m a ra d j későig. — T ízre itth o n vagyok. — És vigyázz m ag ad ra, kislányom . M indig ezzel engedte el. Sohasem ellen zett sem m it. É rettségi u tá n azt m o n d ta n e k i: — K islányom , feln ő tt vagy, okos, értelm es. Élj, ahogy akarsz, nem ak a ro k b ele­ szólni életedbe, nehogy később neheztelj rám , de vigyázz, m in d ig vigyázz m ag ad ra. Ism ét iv o tt a konyakból. Egy kocsi m eg állt a tó előtt. F elu g ro tt. Nem , nem az ő kocsija. V isszasreszkedett a székre. A felszolgálónő az ab lak függönyén á t nézte, figyelte, m e rt u n a tk o z o tt 21 �Ő is so k a t unatkozott. A p já t nem ism erte, a n y ja egyedül n ev elte f el, dolgozni já rt, presszóban volt pénztárosnő, aztán egy vendéglőben. A p já ra alig gondol, a fényképe o tt lóg a falon, de nem tu d ja felidézni a rc á t, m o z d u latát. A n y ja m esélte, hogy sö tét­ szü rke k a b á tjá n v irító sá rg a csillaggal v itté k el, az tá n soha tö b b e t n em k a p ta k ró la h írt. Hol, m e rre h a lt m eg? N em tu d ja senki. M egfagyott, ag yonverték, folyóba lő tték, g ázkam rába zá rtá k ? — ki tu d ja. És m it jelen ten e az, h a tu d n ák , h a pontosan ism ern ék a p ja szenvedését, utolsó n ap jain a k , p ercein ek görcsös vergődését! M it je ­ lentene, ha tu d n ák , hogy feleségét, szerelm ét szólongatta utolsó perceiben, h a tu d n á, hogy az ő neve re b b e n t utolsó szóként ajk án , am ik o r a kín m eggyötörte testét, szét­ ron csolta agyát, gondolatát, idegeit? Sem m it. T alán m ég rosszabb lenne. K étségek gyötörnék, agyába fu ra k o d n án a k a p ja fájd a lm a in a k á té lt kín jai. Eszelősen bo­ lyongana, rebegetve, hogy: m ié rt? m iért? A z utolsó csepp kony ak o t is m egitta. E rre jó le se tt egy kis szódavíz. P ezsgett. Ez az, m inden pezseg, m in t ez a csepp p o h ár szódavíz. Az ő élete is ilyen. Hol itt, hol o tt buggyan fel egy-egy buborék, tele különös ízű boldogsággal. M iért tű n n ek el olyan h a m a r ezek az öröm et hozó buburékok? T izenhét éves elm ú lt m ár, am ikor szeretni a k a rt. V alakit. Ú gy, hogy az a n y já t n e lopja meg. M ár a k k o r is olyan fe jle tt volt, m in t most. M ellei teltek , n agyok, ta lá n egy k icsit tú l nagyok is. C om bjai feszesek, kem ények, ruganyosak. O tthon, h a nagyon m eleg volt, so rtb an , m e llta rtó b an volt. Sokszor m eg állt a nagy tü k ö r elő tt és nézte m agát, csípőjét, derek át. N éha ledo b o tt m ag áró l m in d en t, hogy szem ­ ü g y re vegye te stén ek arán y o s vonalait. Jó k ed v ű v o lt és boldog. Ü ltek a heverőn, beszélgettek. Sem m iségről, csak azért, hogy a csend rá ju k n e szakadjon, m e rt félt, hogy a k k o r elvész, rö v id zá rlat k eletk ezik ag y áb an és vége. T u d ta, hogy ennek be kell következni, de h alogatta, m akacs a k a ra tta l to lta a h a ­ tárid ő k et. A ztán m á r ő a k a rta , am ik o r a fiú k k ezdték u n n i a m enekülését. — M ár egy h ó n ap ja húzol, lelkizz a m am áddal! M ég m ost is tisztá n h a llja az a jtó becsapódását. N evetett, d e ebb en a n ev etés­ ben nem a győztes, m agabiztos h an g ja csen d ü lt fel, h an em a k étségbeeset vesztesé. U n ta a lányok triv iá lis locsogását: Fogok egy autós m u k it és elm eg y ü n k bibizni egyet. Ily en k o r elfo rd u lt, elm ent, szinte észrevétlenül. A p o h á r u tá n n yúlt. U jjai m egrem egtek. Ezek sim o g atták az őszes fü rtö k et, am ik o r o tt p ih e n t a m ellén, k ét könyökével összeszorította m ellét, hogy p u h a p á rn a legyen. R á ju k sz ak a d t a csend. E gyetlen szót sem szóltak, te k in te tü k beszélt, a rc u k színe, b ő rü k reszk etése, u jja ik rem egése, a ném aság ten g eréb en h u llám zó te stü k ritm u sai, a ttó l a p erctő l kezdve, hogy a fotelből felkelt, m ellé ült, v á llá ra te tte kezét, fü léh ez h ajo lt, n y ak á b a le h e lt és közben b lú z án a k g o m ja it k iz a v a rta istállóikból. A n ap su g arak összegyűltek az a b la k előtt, b etán c o lta k a szobába, nem engedték, hogy árn y ék vetődjön te stü k re. H a egy p illa n a tra lecsu k ta szem ét, ria d ta n n y ito tta ki, m e rt fel a k a r t szívni m inden becéző m ozdulatot, ritm u st, játék o t, az a rc á n a k vonásait, a száj táncoló vonaglását. U jjai rem egtek. V elük sim ogatta az őszes fü rtö k et. M ár csak szódavíz volt előtte. A bból ivott. A z óra m u ta tó ja rek o rd o t a k a r t ja ­ vítan i. R ohant. A kocsik is e lro h a n ta k a M alom tó előtt. Szem ben a k o p o tt falak, m in th a m ost is tu rb án o s fejek b ám u ln án a k , vagy a h áre m -lán y o k átlátszó, b o káig érő selyem bugyos n ad rá g jait. E lfo rd íto tta tekin tetét. 22 �— Jo b b lenne, h a m eg esküdnétek — m o n d ta egy este az an y ja, am ik o r h azam en t. F eriv el a k k o r m á r egy esztendeje já rta k eg y ü tt és ő a lab o ra tó riu m b a n dolgozott. — M egm ondjam neki, hogy vegyen el, k ü lö n b e n . . . K ü lönben? Az a n y ja nem szólt errő l többet. K ü lönben? Z árd ai élete t élek. A gyam s e jtje it lassan felő rlik a m agányos ó rá k és az éjszak ai álm atlan ság , gondolta, és vég ü l bevonulok egy sá rg a intézetbe, a fá k a la tt fogok sé táln i és han g o san b e­ szélgetni önm agam m al. M egállt egy autó. F elugrott. A felszolgálónő az a jtó b an állt. Ő is az a u tó t nézte. V isszaült és in te tt a felszolgálónőnek. A felszolgálónő kedvesen bólintott. E lécsúsztatta a tálcát. — P arancsoljon. — Köszönöm . — Szép idő lesz. K ellem es, k irán d u ló idő — só h ajto tt. — N ekem m eg itt k ell m a jd fu tkároznom egész n ap ebben a k án ik u lai m elegben. — Hm. — H olnap szabad napom lesz, de m it é re k vele. Az u ram dolgozik. M ost m eg ül otthon. Biztosan elm egy a b ita n g csatangolni — nev etett. — N a, n em irig y lem tőle, d e az bosszant, hogy am íg én itt izzadok, ő egy kis fru sk á v a l úszkál a vízben, vagy b u jk á l a bokrok alatt. — Hm. — A zt m eg nem teh etem meg, hogy m agam m al hozzam és leü ltessem ide a sa­ ro kba, am íg én dolgozom. A m ikor m ég csak u d v aro lt, a k k o r persze m in d ig itt volt. M ost m á r tu d ja, hogyha hazam egyek beb ú jo k hozzá az ágyba, m e rt n ek em is jó, és ez ért nem kell u d v aro lg a tn i nekem . M ondtam is neki — ig azítja m eg a h a m u ta rtó t — fiacskám , csinálj, a m it akarsz, de engem n e lopj meg. H ely táll otth o n is, ez ért nem tu d ok rá nagyon h a ra g u d n i se. — Hm. — Igen, m a szép idő lesz, h a táro zo ttan szép. M ár is m elegem van, pedig csak ez a köpeny v an ra jta m , m eg egy bugyi — lebbenti m eg feh érg alléro s kék köpenyét, am ely ik n ek felső gom bjai n incsenek begom bolva és m ost m e g m u ta ttá k szépívű, feszes ta rtá sú m ellét. — Hm. — Még egy kávét, ta lá n ? M essze m ennek? — Hm. Igen. Messze. — Oli m osolygott: a te jú tra, gondolta. — V alóban, egy d u p la m ég jó lesz. — B iztosan. Jo b b an dobog m a jd a szívecske. H angosabban. A zt sz eretik — bó­ lo g a to tt és elsie tett egy cinkos m osollyal sz ája szögletében. J ó v o lt egyedül m a ra d n i és nézni a zöldes vizet. Egy b ék a fe je st u g ro tt a vízbe n ag y o tt loccsant. Egy m á sik a túlsó részen m in th a m o st ébredne, álm osan fe lb re ­ kegett. D e azonnal elh allg ato tt, m eg ijed t a fénytől, vagy a csendtől. E sténként, am ik o r itt teli a terasz, v erse n y t brekegnek. Igen, jó ez a kávé. T av aly O laszországba m e n tek együtt. A m am a persze n em tu d o tt errő l. Sokan m e n tek ak k o r a laborból. A zt m o n d ta velü k megy. F eriv el a v o naton találk o ztak . 23 �A h elyjegyük egym ás m ellé szólt. E légedett volt, ta lá n egy k ic sit boldog is. Egy szo­ b áb an la k tak , így olcsóbb volt. S étáltak, csatang o ltak az „olasz ég ” a la tt, am ely nem is v olt kék, nem is v olt m ély, m in t a versekben. S zü rk e felhők úsztak a város felett, m in th a Ó buda fö lö tt vonulnának. F árad ta n , elcsigázottan vetődtek haza; Ő lefeküdt, elalu d t. É jfél u tán é b re d t fel. Egyedül volt. G yorsan felöltözött és lem ent a bárb a. O tt ta lá lta F erit. Egy néger lány ü lt m ellette. O d ah a jo lt F eri arcához, sim ogatta. F eri m osolygott, le h ú n y ta a szem ét, m in t aki a fu tó percek et idézi fel. T udta, látta, hogy k ét boldog, k ie lég ü lt em b er ül egym ással szem ben. L ejö ttek a szobából, hogy igy an ak egy kis frissítőt. V isszam ent a szobájába. — A négertől jössz? — kérdezte, am ik o r F eri belépett. — N em vagyunk házasok, hogy beszám oljak m in d en lépésem ről — dünnyögte. L evetkőzött, le fe k ü d t és rögtön el is aludt. Ő ek k o r lá tta először az olasz nap felk eltét. Az a b la k elő tt ü lt felöltözve a fo­ telb en és b ám u lt kifelé. F urcsa, de a k k o r olyan k á b u lt volt, hogy nem gondolt sem m ire. A zóta nem lá tta F erit. L elépett O laszországban. T alán azzal a n éger lánnyal. A teraszon m á r k é t asztal m e lle tt ültek. N em n ézett h átra, csak az u ta t figyelte. A kocsik elsu h an tak a M alom tó előtt. Jó ez a konyak. M egint üres a pohár. K ét kávé, k é t konyak. Elég. M ire v á r m ég? T elefonra, üzenetre. V agy ő h ív ja fel? És, ha a felesége veszi fel a kagylót? Csicse­ reg je azt, hogy bocsánat, tévedés, vagy m ély hangon k é rje a Ju ci n én it? G yerekség. B éla úgyis m egtudná, hogy ő hívja. Nem, nem , ő nem a k a r rosszat B élának. Ha nem szeretné, h a csak azt ak a rn á, hogy vegye feleségül, ta lá n ak k o r érd em es lenne így játszani. N eki m indegy, hogy B éla felesége vagy nem , csak az a fontos, hogy n éh a lássa, hogy n éh a eg y ü tt legyenek. B arátn ő i m á r iskolába k isérg etik gyerekeiket, ő m eg csak v á r és v ár, m in t m ost is. M ire, k ire? M iért nem m ozdul innnen, m ié rt nem m egy szem be a stra n d ra , fel a napozó teraszra, m ié rt nem u d v a ro lta t m ié rt nem vadászik valakire, m in t m ások? — Fizetek! — K ét kávé, k ét konyak . . . ötvenest k ap tam . . . — Köszönöm. — Szép időnk van. T alán jobb is a k k o r induln i, h a a töm eg elv o n u lt — m oso­ lyog a felszolálónő és a szódát az asztalon hagyja. K a tta n a re tik ü l zárja. Ü l tovább, m in th a csak m ost érk e zett volna. R ágyújt. Ez m á r az ötödik ciga­ re tta . S zájáb an keserű ízt érez. Egy k o rty szódavizet iszik. — O li! F elk a p ta a fejét. Szem e k itá g u lt, m in th a az eget a k a rn á m agába nyelni. — Oli, n e h ara g u d j, d efektem volt. — M osolygott, felállt, in d u lt a k ijá r a t felé. — M ár fizettem — m ondta, am ik o r B éla a felszolgálónőt kereste. A kocsiban b elakapaszkodott B éla k a rjá b a . R em egett. A várak o zás idegessége m ost ro b b a n t benne. — Ne in d u lj m ég — súgta. B éla m egsím ogatta. — Ez a ro h a d t defekt. 24 �— H ová m együnk? V isegrádra? — M enjünk oda. B éla bekapcsolta a m otort. A m otorház te teje rem egett, a kocsi elő relen d ü lt. Oli h á tra h a jto tta a fejét, szem ét becsukta. H om loka, m in th a h arm ato s le tt volna. — Isteni idő van. — Hm. — H am a r felérünk. M osolygott. A zt a k a rta kérd ezn i: hová? De h allg ato tt. Az ú t m e lle tt v elük szem be ro h a n ta k a fák, a kilom éterkövek. A házak, ha a falu n m en tek át, b elen ő t­ te k az autóba, az ereszüket fölé ta rto ttá k . A fák ro h a n ta k feléjü k és csak elő ttü k u g ro tta k szét, hogy u ta t en gedjenek nekik, n ém elyik m a jd n em v á llá t sú ro lta törzsé­ vel. D unabogdány. L eányfalu. H atár, gyüm ölcsös táblák , búza mezők. — H ová visz ez az út? — M elyik? A kocsi lassított. — Az ott, a faso r végénél! — Nem tudom . — N ézzük meg. — K á r le térn i errő l a p rím a útról. — M iért? N em te jú t ez. — T ejú t? L ehet, hogy az nekünk! H alk nevetés. A tük ö rb en csillog Béla szeme. T ele v an a p ró csillagokkal. A kocsi zökken, rossz az út, p o rfelhő száll, k apaszkodik felfelé a kocsi, felfalja a m éterek et. Az erdő szélén m á r sím a az út. Sehol egy te re m te tt lélek. Be a fák közé, tovább, még, még, ki a tisztásra. — Á llj meg. I tt az árnyékban. A kis dom b csúcsán v annak, a fiatal erd ő közepén. A fák között a táv o lb an sö tétlik a D una, a túlsó oldalon m eg egy falu. — A zt h ittem , hogy nem jössz! — Tessék? — Sem m i, sem m i. Hozz egy pokrócot. N apozunk? Felveszem a b ikinit. B éla nyújtózkodik, ledobta az ingét, n ad rá g ját. — Isteni hely. I tt m ég a m a d á r sem jár. — Sok is — m u ta to tt k örbe Oli. — N ézd m ennyi fészek, és n em h allo d a csi­ csergésüket? — Nem. Még zúg a fülem . Jó l jö ttü n k m i? — Aha. T enyérnyi a tisztás, p u h a a fű, nem kell a pokróc, a fű a la tt m eleg a hom okos föld. H a n y a tt fekszenek, a fá k lom bja k ere tb e z á rja a k ék eget. Ilyen le h e t az olasz ég, a m it nem láttam , gondolja Oli. O dam entem és itt van, fölöttem , h a k in y ú jto m a kezem et, elérem ,m egsím ogathatom a bársonyos színét. M indig m á su tt k eressü k azt, am ire a n n y ira vágyunk, ezért vagy u n k olyan boldogtalanok. K ószálunk, kóborgunk, fárad o zu n k , hogy e lé rjü n k valam it, és csak a k k o r ria d u n k fel, am ik o r üresek, kifosz­ to tta k vagyunk. És legtöbbször a k k o r tu d ju k meg, hogy a m it a n n y ira h ajszo ltu n k itt v an m ellettünk. K in y ú jtja a kezét, itt van. 25 �B ecsukja a szem ét az ég á tk é k lik szem héján. O ld alt fordul, a k ék szín zöldbe olvad, a fák, a fű színébe. A nyám huszonnyolc évesen m á r özvegy volt, sárg a csil­ lagát, szem e fényét, az a p á m a t h alálb a csigázták. N em le tt sen k in ek a szeretője. É jszaka n y u g ta lan u l forgolódott, sírt. H ányszor é b re d t és éb red m ég m ost is a h an g ­ ta la n zokogására. N em vig asztalta sohasem . H uszonnyolc évesen . . . M egrándult a teste. H uszonnyolc évesen a te jú to n m a ra d t. Én letérte m a te jú tró l. H ová v ezet a te jú t? N em tudom . Az egyiket ta lá n a messzi ném aságb a viszi, m in t az an y ám at, a m á si­ k a t? Ki tudja. Én letértem , le a k a rta m té rn i, ide de egyedül. V annak, ak ik n ek m in ­ dig le kell té rn i h a éjsza k án k é n t nem a k a rn a k fel-felnyögni, hánytorogni. K in y ú jtja kezét, a m it az előbb visszahúzott, m in t a c sá p já t a csiga, am ik o r v e­ szélyt érez. K in y ú jtja kezét és a fo rró b ordákon p ih en teti. A lü k te té s lassú, egyen­ letes. A n ap m á r egész testén já tsz ik csin talan su g araiv al. A b ik in i k artá v o lsá g n y ira h ev e r tőle. M intha egy dom b fo rd u ln a felé és m ag a a lá p réselné. A z ég k ék je is e l­ tű n ik. V alahol lent, a m élyben fekszik, fölötte a dom b m in d e n t eltak a r. A v u lk á n o strom olja így a hegy csúcsát, m in t ahogy ő hozza m ozgásba a dom bot. L en t van a m élyben, felfelé tör, m in t a m élyből in d u ló h u llám . K a rjá t sz éttárv a do b ja a fűre. A ztán h irte le n átöleli a dom bot, k ezefejével az ég bársonyos k é k jé t érin ti. K in y itja szem ét, sátoros felhő lóg fölötte. A ztán m egint csak az ég lóg fölötte. Csend. Egy h an g y a sé tál köldökénél, m oso­ lyog. Ezt látnom kell, gondolja és felem eli a fejét. B éla észreveszi a m o zdulatát. — Nézd, hangya. M ilyen nagy te rh e t cipel. — És, hogy siet. Á tm egy köldökének völgyén, dom bján, továb b siet, az tá n csípőjénél lecsúszik terh ével. — Szegény, le zu h a n t — ül fel h irte len és a fűben lesi a h angya m ozgását. A h an g y áv al nem tö rté n t sem m i, m á r m egy tovább, viszi a te rh ét. N em ism eri az a k a ­ d ályt, tö r célja felé. C om bján egy m ásik, m ellén egy h a rm a d ik ig y ek ezett terh év el. — Útju k b a n vagyunk, gyerü n k odább. H an y a tt fekszik, k a r já t feje a lá teszi. B éla m e lle tte e ln y ú jtó z o tt a fűben. K á p ­ rázik a szem e a tűző napfényben. C sillagok szelik á t a ten y érn y i égboltot. Sárga csillagok, egyik a m ásikba kapaszkodva. Az a p ja h o rd o tt ilyen sá rg a csillagot a m ellén. (M ilyen ritk á n gondol az ap jára.) És m en eteln ek ezen a sá rg a csillagos te j­ úton. É nek zeng fel a m en et élén, végig hullám zik a sorokon s m ire h o zzáért m á r csak züm m ögést hall. M egy v onul a m enet, az utolsó so ro k b an lép k ed ő is. Egy h atalm as kéz vonszolja m agával. Sír, visít, tépi ki a kezét, m e rt n em a k a r a sárga csillagos te jú to n m enni. F ejé t csapkodja, nyöszörög, lá b áv a l kapál. B éla felül, n y u g ta lan u l figyeli. Vonul a végtelen m enet, a sem m ibe vész az eleje. V égre kitép i k ezét, egy u g rás csak, lelép a sárg a csillagos te jú tró l és zuhan a sem m ibe. — Oli, Oli, m i bajod — éb reszti fel B éla. — Tessék? H ogy? — k a p ja fel a fejét. F ek ete szem e r ia d t — Mi tö rté n t? — H ánykolódtál, nyöszörögtél. Mi bajo d ? G y erü n k az árn y ék b a, n ap szú rást k a psz. 26 �— Igen, igen. G y erü n k az árnyékba. V árj, felveszem a b ikinit. — O lyan fu rcsa voltál, álm o d tál v alam it? M ár az á rn y é k b an h everésztek a pokrócon. — A ha. A te jú to n m en eteltü n k . És a te jú t sá rg a csillagokból volt. N em a k a rta m m enni, k ité p te m m agam a h atalm as kézből és le térte m a te jú tró l. Z u h an tam le­ felé. . . a z t á n . . . a z tá n felé b re sztettél és m o st nem tudom , hogy hol vagyok. Úgy érzem , hogy o tt zuhano k m ég m indig az ű r b e n . . . — M icsoda bolond álm aid vannak! — B olondok? Hm. Lehet. — V issza kell m ennünk. — M ár? — M egig értem a feleségem nek, hogy d élu tán a g y erek ek k el felm együnk a H árm a sh atá rh e g y re . D e este m ég találk o zu n k a M alom tó-presszó te raszán . . . H ét óra. Z súfolt a terasz. A saro k b an egy asztal s egy szék. Leül. M ajd n em a falb a p réselik a terpeszkedő társaságok. A fűz a tó ra h a jlik A lá m p ák á tv ilá g ítjá k sáto ro s lom bját. A bék ák ze n ek a ra szünet n élk ü l játszik. A felszolgálónő, egy fia ta l lány, ide-oda szaladgál. — F él kony ak o t kérek, és egy d uplát. A szúnyogok döngicsélnek az asztal fölött. R ágyújt. A fü st elűzi őket. A lá m ­ p á k fénye sáp ad t. Az ég szin te fekete. S zik rázn ak a csillagok. A te jú t v ég telen b e vezető feh éres csík ja szeli á t az ég egy d a ra b já t. A k áv é erő. H é t óra tizenöt. Félnyolc. Nyolc. N egyed kilenc. — M ég egy d u p lá t kérek. A fü st elűzi ő k et a szom szédos asztalhoz, in g a járato s szúnyogok. T alán közben tán co ln ak is a béka-zenére. K ilenc óra. K ezében rem eg a cigaretta. H evesen elnyom ja. Fizet. Az u tc án m eg­ é rin te tte hom lokát: tüzes volt. Tíz ó rak o r elv esztette eszm életét. 27 �JOBBÁGY KÁROLY: EGY VILÁGOS PILLANATBAN A k i szelíd, az nincs m é rt éljen. A ki csöndes, az jobb, h a pusztul. Ez itt a v a d a k harcm ezője. M ert a szelídnek nincsen k arm a, nincs könyöke a küzdelem re. Ü tik? — D erm edten áll. N em érti. L ökik? — E stében könnye csillan. É n azt h ittem , hogy e világon szép szóra m inden zá r kinyílik. Egy m osoly csak és m egju h o d n ak k a rá m om szörnyeteg bikái. De m á r látom , hogy — jaj! — n em így van. C sö rtet az élet körülöttem . H ír, pénz, autó, nők . . . — a n n a k ju tn a k , aki v agány és jól verek szik , ak i nem fél m áso k ra hágni, ha egyet lép — v alak i ja jd u l. N evet, iszik, ö le l. . . s tovább megy. H a szom orkodom — hátba-bokszol. Így h á t én lassan félreállok. Szegény, szelíd palóc! Te csöndes, fellángoló és elm erengő, m it a k a rtá l te itt, e k orban ? 28 �Á llok az ú t szélén m erengve, nézem az elsuhanó „b á rk ák ”, d ia d alm as szín-orgiáját, s azokat, ak ik b en n ü k ülnek, a könnyed és fölényes arcok höm pölygő, győztes k a v a lk á d já t. . . — az tá n nehéz tá sk ám cipelve elm erü lö k a nagy töm egben. AJÁNLÁS É n nem sz á n h a tta m soha fel szép, líra i m agaslatokra, nem lebeg h ettem ott, — m ivel nehéz súlyok ta rto tta k fogva: öklöm nyi ólom -bánatok, m ázsás népsorsok nehezéke, h a llo tta m azt, ki felzokog, s azt, aki felü v ö lt az égre. K ritikusom , h á t m ielő tt fity m á lv a gúny tá rg y á v á tennél, állj m eg e kínból v e rt cölöp­ sor közt, p ercn y it az é le tem nél. 29 �VINCZE GYÖRGY A kihagyott hely M ónus á llt a ta p é ta a jtó előtt, a z t v árta , hogy k in y íljo n . N em h iv a ttá k , Ő k é rt k ih a llg a tá st az ak ad ém ia p arancsnokától. A m íg ism ételg ette m ag áb an : hogyan fog jelen tkezni, izgult. T öbbszörösen izgult. N agy dolog az ak ad ém ia p aran csn o k a elé já ru ln i. M eg teg n ap óta m in th a elektrom ossággal tö ltö tté k volna fel a z agyát. G on­ d o latai cikáztak. M inden k ö rü lm én y t la tra tett. Az ő rü le t környékezte. H áth a m égis ig a z . . . Az lehetetlen. S zidta is m agát, m ié rt en g ed ett a p á rttitk á rn a k . A zt m o n d ta: „olyan k o m m u n is­ tá k ra v an szüksége a hadseregnek, m in t am ilyen te vagy M ónus e l v tá r s . . ” I tt az akad ém ián , ahol m ég azt is lenyom ozzák, hogy ki v o lt az illető ü k ap ja, n em leh et elh allg atn i sem m it. P edig ő igazán nem fe le lh e t a sógoráért. M ég a k k o r sem , h a m iniszterhelyettes. Igaz, több volt m in t sógor. E lv tá rs és b arát. K in y ílt a ta p é ta a jtó és a segédtiszt in te tt, hogy bem ehet. M ónus leplezve rem e­ gését, m e g állt a vezérőrnagy előtt. — V ezérőrnagy e lv tá rs jelen tem , álla m titk o t kell közölnöm . A vezérőrnagy m eglep etten h a llg a to tt és helly el k ín á lta M ónust. — T egnap h a jn a lb a n le ta rtó z ta ttá k a s ó g o ro m a t. . . A paran csn o k ta n á c sta la n u l figyelt. G o n d o latait rendezte, az tá n m egszólalt. — T udom ásul vettem . E rrő l sen k in ek nem kell beszélni. Őszin tén szólva nem értem . L eh et :tévedés az egész. M eg különben is. É rti, hogy az ilyesm it, b izalm asan sem kell elm ondani. M enjen vissza a foglalkozására. T an u ljo n . És am en n y ire lehet, fü g g etlenítse m ag át az esettől. H am arosan av a tá s lesz. M int tisztre, ö nre is sok kem ény fela d at vár. M ónust k icsikét m eg n y u g tatták a v ezérőrnagy h ig g ad t szavai. Jó v o lt elhinni, hogy valóban lehetséges, csak tévedés az egész. T alán n apokon b elü l m in d en re n ­ deződik. — V an m ég valam i je len ten iv a ló ja ? — kérd ezte a vezérőrnagy. — Nincs. Az őszhajú p arancsnok bizo n y talan u l m osolygott, k ezet fogott M ónussal és az távozott. Az órát, a m indig nevető szakaszparancsnok sz ak íto tta meg. J e le n te tte a ta n á r ­ nak. hogy M ónust h iv a tjá k . 30 �P á r p erc m ú lv a M ónus P ista keresztk érd ések pergőtüzében állt. A rra gondolt, hogy m icsoda egyenlőtlen já tsz m a ez. N égyen fag g atták . V alam i különös v allo m ást a k a rta k belőle kicsikarni. K ét ó ra hosszat ta rto tt az idegek já ték a . — É rtsék m eg — m o n d ta M ónus, felrú g v a a kato n ai k ö tö ttség ek et —, sem m i o ly at nem tudok m ondani, am i önöket érdekelné. — Hogy beszél!? fö rm e d t rá az egyik főhadnagy. — A zt hiszem , m ég eg y en ru ­ h á b a n van. V álogassa m eg a szavait, m e rt gondolom m á r h a llo tt róla, hogy tu d u n k mi m ásk éppen is tá rs a lo g n i. . . M ónus P ista életében m ost először érezte a felelm et. G o n d o latáb an felidézte a v ezérőrnagy szavait. P á r ó ra te lt el azóta és m ost itt v an . . . — Szóval védi a sógorát!? K özénk fu ra k o d o tt — jegyezte meg a százados. — T a ­ n u lta, de m ost a gyako rlatb ó l is tu d h a tja , m ilyen az ellenség. O lyan m in t m aga. — N em vagyok ellenség — tiltak o z o tt M ónus. — U gyan! — m o n d ta lealázóan a főhadnagy. — A zt hiszed öcsém, hogy mi a h ath u szassal jö ttü n k ? A h áló terem b en M ónus pakolt. F elszerelését szedte össze. Egy elbocsátó céd u lát k ap o tt, azt k ellett végig h u rco ln i a fegyverm estertől a k ö n y v táro sig ; hogy h ián y n élk ü l h ag y ja el a ta n in té ze tet. — M iért szerelsz le? — fag g a tta T obak Jó sk a b a rá tja . M ónus m osolygott és z a v a rá t leplezve m ag y arázta: — T udod, a p á rt m ás te rü le tre küld. — S am íg ezt kim o n d ta, fülig vörösödött, m e rt tu d ta : m ost hazudik. — M elyik az a m ás te rü le t? — Még nem közölték velem . Egy a k ta tá sk á v a l h ag y ta el az ak ad ém iát. A rra gondolt, v illam o sra száll, úgy g y orsabban o tthon lesz. A ztán m égis gyalog band u k o lt, hogy később é rje n haza, m e rt o tth o n olyan m inden, m in th a tem etés lenne: az a n y ja az egyik saro k b an sír, nővére a m ásik b an zokog. P ista a p a rk h o z é r t és le ü lt egy pad ra. K ábult. Úgy érezte m ag át, m in th a so k at iv o tt volna. R évetegen b á m u lta a hom okban játszadozó óvodásokat. — L ám — su tto g ta m aga elé — az élet megy tovább. M ilyen érd ek es is az élet. Egy kézlegyintéssel k e tté leh et vágni sorsokat. Igaz is. M ihez k e z d e k ? . . . M ihez? A L ám p ag y árb a nem m ehetek vissza. O tt m indenki ism er. C sak röhö g n én ek ra jta m és m o n d o g atnák: „M ónus P ista felm ászott az u b o rk a fá ra és letö rö tt a la tta az ág!” K im e rü lten b o to rk á lt haza. A p a sa ré ti v illa m á r nem v o lt olyan m in t k ét n ap p al ezelőtt. Az ő r e ltű n t a h áz elől bódéjával együtt. A k ertb e n is szom jasan h alld o k lo tt a sok n y ári virág. 31 �M ónus P ista e lin d u lt a Váci úton. A g y árb a n a szem élyzetist kereste. — S zerszám készítő? K ell a jó szerszám os. E ddig hol dolgozott? — R égebben a L ám p ag y árb an dolgoztam . — De m ost hol dolgozott? — A hadseregb en voltam . — És m ié rt jö tt el onnan? — El k ellett jönnöm , leszereltek. — Nem értem , m ost am ikor a n n y ira toboroznak, m ag át m eg leszerelték? — M egbocsát. N em m indegy, hogy a szerszám készítő h o n n an jö tt? — T úl agresszív a kérdése!? — S a szem élyzetis k itessékelte az irodából. Az újp esti D u n a -p a rto n ü lt P ista. Egy k iv é n h ed t gőzös u szály o k at vonszolt m aga u tán . N ézte a hajót. A lig cam m ogott. K avicsokat d o b ált a vízbe. Azon ta n ak o d o tt, hogy m á ra elég v olt a kilincselésből. Még k ét nap o t rász án a p ró b álk o z ásra és h a nem sik erü l a szak m áb an elhelyezkedni, ak k o r b eáll v alah o v á segédm unkásnak. A m unkan élk ü liség elveszi az em b er erejét. M u n k an élk ü l legyengül az em b er testileg, lelkileg, hiszen úgy teng a v ilágban, m in t felesleges senki. M int olyan, a k it a sors p ré d á ra dobott, ak iv el nem törődnek. A k ire nem szám ítan a k az m á r lényegében nem is é l . . . G ondolatai ism ét fe lk a v a rtá k . A bban azonban m ég m in d ig bízott, am it a v ezér­ ő rn agy m ondott: le h et tévedés az e g é s z ... Egy h é t m úlva elhely ezk ed ett K őbányán. F u rc sa v o lt ism ét üzem ben dolgozni. A ztán m egszokta. C sak a d élu tán o k vo ltak hosszúak. A m ikor h a z a é rt ú jra és ú jra m e g tám ad tá k a gondolatok. Ily en k o r le te tte a k ö n y v et és nézte a p lafo n t, m in th a jö v en d ő t a k a rt volna leolvasni róla. T obak Jó sk a m á r já r t M ónuséknál. Az av a tá s n a p já n d é lu tá n k u ltú rm ű so r volt a sz ab a d téri színpadon. Ő nem oda m ent. M onusékhoz in d u lt P asa ré tre. Izg u lt a P istá v al való találk o zás előtt. A m íg a k ap u tó l a v illáig é rt, azon tan ak o d o tt, m ik én t is kezdje. B ecsengetett. Az a jtó k inyílt. Idegen férfi je le n t meg. — K it keres? — kérdezte. — M ónusékat — felelte. — Ők m á r rég en elköltöztek i n n e n .. . Vagy h a úgy tetszik : elk ö ltö ztették őket. U nottan, közönnyel beszélt a férfi. T ek in tetév el v ég ig m érte T obakot. 32 �— V alahol a déli környéken laknak. T obak érezte, hogy a költözködés és a költöztetés különbsége sok m in d e n t r e jt­ h et m agában. A N agyenyed u tc a egyik b é rh á zán a k h ato d ik em eletén m e g ta lá lta M ónusékat. P ista a szobában olvasott. A ztán felem elte te k in te tét. Az ú jd o n sü lt tiszte t v e tte szem ügyre. T obak nem tu d o tt szólni. M ereven állt. m e rt érezte. h o gy P istáb an . — m egjele­ nésével — hegedő sebeket té p e tt fel. M ónus segítségére sietett. — E legáns vagy. És a többiek? — A több iek et is fela v atták . C sak C serest, tudod, azt a különcöt, őt leszerelték. A te h ely edet k ihagytuk. A k ö rletb en is, meg az étkezdében is Úgy h írle tt vissza­ jösz. De m ost m ár végre, beszélj! — Jó — felelte P ista. — Elm ondom . T erm észetesen szám ítok a diszkréciódra. M ónus elm ag y a rá zta sógora ügyét. K eze rem egett. És m ost fél év tá v latáb ó l is a v ezérőrnagy h iggadt szavai ju to tta k eszébe. T a lá n tévedés az egész . . . M ónus és Tobak évekig nem lá ttá k egym ást. E zerk ilen cszázö tv en h at novem ber közepén ta lálk o zta k ism ét. P ista p u fajk á b an volt, n y ak á b an géppisztoly. M ásodm a­ gával a k a rt fellépni egy te h e ra u tó ra . T á rsa idősebb férfi volt. S zintén p u fa jk á b a n , géppisztollyal. P ista b e m u ta tta T obaknak. — A sógorom. Nem b eszélgethettek sokáig. T eh e ra u tó ra szálltak. Sokan voltak. M u n k áso k . V alam en n yien p u fajk á b an , géppisztolyosan. A te h e ra u tó elindult. A ködös pesti u tc áb a b eleh a síto tt a dal: — F el vörösök, p ro letáro k . . . 3 33 �POLGÁR ISTVÁN: TÉKOZLÓ FIÚ H avas fa, óriási gom ba, m a d ár érin ti, és ezüst por h u ll zizegve k a la p o m ra . Ötszáz kém ényből száll a füst, ind ázv a száll és kavarogva. B ealkonyult. A hó világít. Úgy rém lik, m in d en te tsz h alo tt ma. L opódzkodva m egyek hazáig — legalább egy k u ty a csaholna, vagy a szél fú jn á h alk d an áit. Végre! a V edlett, n ara n cssá rg a ház ab lak áb ó l elhaló han g öm lik ki az ú t h a v á ra — ó, régi harm onikaszó! M egadom , b árm i is az ára, fogadj vissza, falum , te jó. FORRADALMÁR k ite rjed e k m in t hőben a vasgolyó így tiltakozom a m egalku v ás ellen m ely itta s töm egek közt fu ra k o d ik felém ez a h accacáré nem k edv em re való a boszorkánykonyhák dús főztje sem ízlik állok s lasszót v etek az álszentes szav ak ra titk o k szövevényeiben k o to rászu n k s m indig életveszélyeket m ark o lu n k titk o k és veszélyek m in d e n ü tt b á b u t a k a rn a k farag n i belőlünk hogy a haccacárés forgatag b a lö k jen ek hizlalni a k a rn a k sótlan konyh áju k o n lev etkőzött az ész elvek h o rk an n a k figyelj 34 �VÉGH MIKLÓS R O H A N U N K HAZA „Rég m ár, hogy az új élet nyű g eit h o rd ju k n y ak u n k o n és em lék csak a ház, az a város, am ely m eleg ített gyerm eki dallal. M ondd! Te, ki já rsz o tt hon, m ik a gondok, s m ely öröm ök, nagy te tte k büszke d e rű je já r-k e l az arcokon otthon?" H allik, hogy a n em rég -v o lt tavaszon a vidéken új m agvak ú j-fé le csírá ja b u k o tt ki a földek széles öléből, régi d alunk, b o rain k m ind m egtüzesedtek, s m élygyökerű buzogással erjedez o tthon a város: keskeny u tak , lassú szem afor letaposva hevernek, a h ázak nagytü d ejű -k o n o k o n b allag n ak a dom bok o ld alain fel, im h o l m á r a tetőkön, távol-m esszi szelek frissében szárad a tégla, s m ondják, ú jszerű dal fütyörészik e messzi szelekben: hígabb le tt levegőnk, tágabb, lépésnek az utca, s ny ú jtó zn i a h áz ak nyurgák. „S m ondd, ha a dal m eg a szó tüzesebb, s a te re k tágabbak, m e rn e k a b á tra k ? S b á to r ak ad közülük, ki a szót, ki a d a lt v ágtá ra v ezérli?” 35 �M ár a nehéz rög is égnek eredt, s felh ő k re sa rk a ll a m ész m eg a tégla, csak még, m in t aki láncaveszítve, a láncok szűk körinél tág ab b lépésre szokva — szokik, úgy já rja a régi szokott ü tem et az óvatos kétkezi em ber. „És k it a v áros öle m e leg ített s az tá n vissza-rem élve, m ás tejeken nevelődni táv ol-széln ek eresztett, hol van? K a rja segít-e v a jo n ? ” R ohanunk haza m i is, szélnek e re sz te tt otthoniak, sokféle n apon cserzett bőrűek, ro h a n u n k h aza m i is: józan buzg alm at te lep ítn i m a szü rk e agyakba, szűk m e lle t szélesb lélegzetre segítni, a této v a lá b a t tág ab b lépésre, és fú jn i a lángot, s új je lek e t rajzolni a n y u rg a falak ra. — H agyʼ n y arg a ljo n elénk m ih a m a r az a ré g v á rt szépszínű ho ln a p. 36 �AVAR PÁL A hazugság A sofőr eld ö n tö tte m agában, hogy nem fogad el p én zt a nőtől. H a igaz lesz. ő is jól szórakozik m ajd. F inom ita lo k k a l k ín á lja m eg a fin o m hölgyike, h ideg é te ­ lek et, fö lv ág o ttak a t tá la l fel. A m agányos nők nem sz eretn e k főzőcskézni. — Jö jjö n el este és m a ra d jo n nálam , am íg a szo lg álata le nem te lik ! — szólt vissza a kapuból és sokat se jtető en h u n y o ríto tt hozzá. B ene á llt egy darabig, m a jd eg y e n sa p k ájá t m egem elte. „M ilyen csinos, m ilyen előkelő, m égis őt szem elte ki p a rtn e rn e k . N em ez az igazi boldogság?” R uganyos lép tek k el sie te tt vissza a kocsijához. Ó ez igazán fölséges!” Nem, nem fo g ad h a tja el, hogy a nő fizessen. Egy k ra jc á rt sem! A m it fogyaszt m ajd , az egy százasba is b en n e lesz. E n n él a ta x a m é te r sem m u ta th a t többet. A z időm érő lassan forog. F ö lcsap ta a „szabad,, je lzést és h a ra g u d o tt m agára, a m ié rt rögtön nem tiltakozott. Csak á llt a k ap u b a n nag y m aflán, nem hogy o d av ág ta vo ln a a nőnek: „U gyan h ö l­ gyem , m it nem gondol! N em vagyok én g yerek!” M ost m á r m indegy! V olt m ég vagy h áro m fu v a rja aznap, a sofőr azonban folyton csak azon tö p ren k ed e tt, m iféle szerkezet ez a tü n d é r. L eány, vagy e lv á lt asszony? V an-e éd esan y ja és az tu d ja -e. hogyan él? T alán szerelm i csalódott és a b á n a tá t a k a rja elpanaszolni? M iből ta rtja fönn m agát? D ivatszabász vagy m űvésznő? L ehet, hogy k ülföldön élnek a szülei és azok tám o g atják ? E setleg olyan vérű?.. . . De azok nem szoktak ilyen finom an viselkedni. É jszaka azt álm odta, hogy a nő a s a já t tu la jd o n v illá já b a n lakik. T ö m érd ek szoba ny ílik egym ásba, m indegyikben m á sfa jta b ú to r. A falak o n a ra n y keretes, d rá g a festm ények, a p a rk e ttá n süppedő p erzsák egym ás h átán . És v an egy kom orna, aki k o rán m egy aludni. M egálm odta az érkezését. A nő m aga fog ad ta kék selyem pongyolában. N agy ezüst serlegből k ín álta, valam i soha nem ízlelt k ristály o s itallal. „G ÉPKO CSIVEZETŐ K N EK !” — h ird e tte a a fe lira t a cim kén. — Igyon csak b átra n ! Ezt nem hozza ki a vérvizsg álat. M egszólalt az ébresztő óra. B ene fe jfá já sra eszm élt: nem tu d ta meg, m itől b án ato s a tü n d é r, am ik o r m in ­ dene m egvan. Pénze, gyönyörű la k ása . . . Hogy is m o n d ta teg n ap ? „M aga jó em b ern ek látszik, m eg fog é rte n i engem . J ö j­ jö n el holnap, h a végez! Vagy h a szolgálatban van, m indegy, b árm ib e k erü l! . . . ” U gyan m itől b án ato s egy hercegnő? B ene a huszonötödik évét tö ltö tte a v állalatn á l. Ism erte az em bereket. A h áb o r ú elő tt m eg tu d ta különb öztetni az úriem b ert, az u r a t játszó senkifiától, az orvost a 37 �m érn öktől és a gim názium i ta n á rtó l. A keresk ed ő t az iparostól, a „telefon-szinésznőt az igazi, szerződéses m űvésznőtől. A családos k isp o lg árt a jó löltözött agglegénytől és így tovább. Jó m ásfél évtizede azonban olyan em b erek e t fuvaroz, ak ik azelőtt ije d te n u g ro tta k félre a kocsija előtt. És? O lyan u tasai m a ra d ta k el, a k ik szinte m in ­ den éjszak a vendégei voltak és őt csak „per Jó zsik ám ” szólították. „Szépen e ltű n t az a világ, am ikor egy egész cigán y zen ek art v ittem föl a Svábhegyre. A kocsi tetején is ü lte k a m orek, a nagybőgő m eg a m otorház fölé volt erő sítv e.” A szerenád után ő t is b eh ív ták és m egvendégelték. F u tó k alan d ja i is szép szám m al ad ódtak legénykorában. Egyes nők n ag y ú ri d á­ m a k én t te lep ed tek be a kocsijába és csak a fu v a r végén d e rü lt ki, hogy egy huncut v asu k sincsen. S hogy hogyan k v ittelték le a szám lát m égis? . . . Úgy, hogy ezekből ad ó d tak B ene kalan d jai. A m ikor az tá n m egnősült, egyszeribe lehiggadt. M egszűntek a kalan d o k , és a po ty a fuv aro k is elm arad tak . K ellett a pénz a család n ak : az asszonynak, m eg a h á ­ rom gyereknek, ak ik olyan egym ásután jö tte k e rre a v ilág ra, m in th a nem is anya szü lte volna őket, hanem v alam iféle autom atából potyogtak volna ki. „T alán öregszem , hogy újból m egbolondultam ?” — eszm élt fel kissé önm agától is m eg retten v e a sofőr. — H ánykor végzel? — kérd ezte tőle az asszony. B ene m egnézte m ag át a tükörben. „K icsit testeseb b vagyok a k elletén é l”, — á lla ­ p íto tta meg szom orkása n. — „a h ajam m egkopott, m eg szü rk ü lt . . . ” — H án y k o r végzel? — ism ételte m eg a k érd ést az asszony, és m eg sem v árv a a v álaszt, k im e n t a konyhába, o n n an a k am ráb a. Zörgeti az edényeket, g y ú jtó st a p ­ r ít, törlőrongyokkal csapdos a levegőbe — egy percig m eg nem áll. — M ikor végzel, azt k érdeztem . . . „T án m ost m egáll” — hegyezte a fü lé t Bene. „T alán!” É letü k b en először. De té­ v ed ett. Felesége v alah o n n an az u d v arró l k ia b á lt be: — H ozhatnál négy fej sa lá tá t a zöldségestől, egy kiló alm át! . . . „H át asszony ez vagy óra, hogy folyton já rn ia k ell, le-fel, k i-b e?”. H a beszél­ getnének, ő is elm ondana egy-két vicces tö rté n e te t ,am it az u taso k tó l h allo tt. És egy m e g h itt p illa n tá st v á lta n á n a k egym ással — ők k etten . Mi tagadás, gyöngédségre vágyott. — D élben kezdek! — k iá lto tt egy nagyot Bene, az utolsó szótagot azonban leej­ te tte , m ég le g y in te tt is hozzá. „M inek? K ár a szóért! N incs ennek a n ő nek lelke. De­ h isz az a n y já n a k sem volt,, — á lla p íto tta m eg m ár nem először. Az is hogy ki tu d ta hozni az apóst a béketűrésből! Az öreg g y ak ra n g u ru lt m éregbe m ia tta , p o h arak at v agdosott a falhoz, meg a r u h á já t is tépte. Meg is ü tö tte a szél h atv an év es koráb an , hogy fél fele m egbénult, a beszéde is elak ad t, és m á r csak le g y in te tt az ép kezé­ vel: m indegy, nekem m indegy! „H a nem szólal meg, azonnal elm egyek” — h a tá ro z ta el m ag át Bene. K ite tte az ó r á já t a kis a szta lra és öt p ercet a d o tt a feleségének. P ersze csak m agában. Ő n em en g edte kicsordulni a h a ra g já t. N em a k a rt apósa so rsára ju tn i. L etelt az öt perc. E lte tte ó rá já t és szó nélkül, ridegen m en t el hazulról. Bosszú­ san döng ette a lá b á t az u tc a kövezetéhez, vissza sem te k in te tt. A v áltásn ál té rt csak m agához. K ollégája szavai té ríte tté k észhez. — Mi újság ? — kérd ezte a társa. 38 �—Szeles idő van, — rá n d íto tt a v á lán Bene, aztán b eü lt a vo lán m ellé, d e csak úgy fél lábbal ahogy szokott, m ikor m egvizsgálja a g y ú jtást, m eg a féket. — Mi len n e? — dörm ögött m agában. M intha csak azt m o n d ta volna: „Mi lehetne? M iféle ú jság lehet e g y á lta lá n ?” M iközben az állom áson v árakozott, m egéhezett. ”C sak p á r fa la to t eszem, hogy k ib írja m estig ” — gondolta és ím m el-ám m al h a ra p o tt bele a sonkás k en y é rb e, am ely a tá sk á ja fenekén la p u lt dél óta. „No m ajd este! A kkor eszem én igazán, m e rt an n y i bizonyos, hogy a n n a k a nőnek, az tá n van lelke. Ez a h an g jáb ó l is k itű n t, am ilyen sejtelm esen m ondta: M aga jó em bernek látszik, m eg fog engem érten i. Jö jjö n el! . . „Ezegyszer zsivány leszek és hazudni fogok”, — h a tá ro z ta el m a g át Bene. „H a­ zudni ám , a k á r a vízfolyás. A zt füllen tem az asszonynak, hogy le ü tö tte k . . . S o h a­ sem m ondtam , de m ost m ajd mondom!.. — Köszönöm , csak idáig kértem ! — S zólalt meg az első u tasa, és h á tra fe lé m u ­ ta to tt egy k ap u a ljra. — B ocsánat! K icsit túlm entem . — re ste lk e d e tt a sofőr. Jó húsz m é te rt k e lle tt h á trá ln ia , hogy a m egjelölt h ázn ál tegye le a h a rm in c év k ö rü li férfit. — Sebaj! M indenkivel előfordul. — m osolygott az utas. Ezzel fize tett és tovább m ent. „Nolám, ez m icsoda ren d es em b er!” — á lla p íto tta meg Bene. Jó érzés v o lt a r r a gondolni, hogy v an n a k m ég rendes, m egértő em b erek a világon. És a szíve tá jé k á n k ellem es b izsergést érzett. A n n ál nagyobb v olt a h a ra g ja m indazok ellen, ak ik ezt az elem i fokot m ég nem é rté k el. A zalatt, m íg a legközelebbi tax iállo m á s felé h a jto tt, te lje s részletességgel k i­ gon d o lta le ü tte tésé n ek szívet szom orító tö rté n e té t: „É jszaka am ik o r h azaállíto k , elő­ ször is összekócolt h ajjal, tánto ro g v a lépek be. A ztán h irte len ledobom m agam az ág y ra és úgy m arad o k egy fél óráig. — Sem m i, sem m i! Ne izgasd m agad! — nyö­ szörgőm m ajd, ha kérdezi az asszony, hogy mi tö rté n t. — U gyan, ne m ondd, hogy sem m i! Hisz látom , — feleli ő és faggatni kezd. Én válasz h ely ett egy k o rty te át k é­ rek , m erth ogy a szám teljesen k iszárad t. E rre ő kiszalad a k o n y h áb a és m áris hozza a fo rró teát, a m it m ajd k a n a la n k in t m e g fu jk álv a töltöget a szám ba. E rre én lassacs­ kán. csak úgy a fogaim közt kezdem sorolni, m i tö rté n t: V árj csak. h ad d szedjem össze! . . . Igen. egy férfi szállt be az A lagútnál és a r r a kifelé, m e rre is . . . v ite tte m agát. A kkor m á r sötét volt, m eg jó m essze is já rtu n k , am ik o r egyszercsak v illan nekem valam i a tük ö rb en . De m á r késő volt. Éppen rátap o so k a fékre, am ik o r iszony­ ta tó ü té st érzek itt . . . itt a fejem b úbján. De ak k o ra ütést, hogy a beleim m eg a vesém is belerezdültek. A sa rk a m b a is b eleh a síto tt a fájd alo m . T ö b b re az u tá n m á r nem em lékszem . H át ez volt. — Sehol nem v olt egy re n d ő r? — k érdezi m a jd az asszony. — R endőr? U gyan hova gondolsz? k in t az isten h á ta m ögött? Egy lélek sem. nem hogy ren d ő r . . . ” A sofőr a n n y ira b eleélte m ag át a koholm ányba, hogy valósággal izgalom ba jö tt. S zerencsére csendes n a p ja volt, így csaknem teljesen za v arta lan u l élv ezh ette k ita ­ lálásait. Egyszer, úgy öt évvel ezelőtt v aló b an leütötték. P é n z t alig ta lá lta k nála. m e rt azn ap is igen gyengécske volt a forgalom . F ejb ő re azonban m égis csak fölrepedt, hogy a k ó rh ázb an k ellett összekapcsolni. F eleségének kím életb ő l nem v allo tta b e az igazat. Nem a k a r ta , hogy attó l kezdve folyton rém e k et lásson, m in t a legtöbb taxis 39 �felesége, ak ik m inden n ap retteg v e v á rjá k h aza a férjü k et, s h a csak egy k icsit is k ésik a váltás, m á r egészen o d av a n n ak a félelem től. B ene azt fü lle n tette, hogy a g arázsban a v asajtó vágódott neki a fejének. Nem figyelt od a és így tö rté n t a b a l­ eset. N ahát, h a llg a th a to tt eleget, hogy m ié rt nem vigyáz jobban. M iért nem néz m aga köré, a h á ta mögé, a feje fölé . . . A kinek gyerekei v an n ak , a n n a k folytono­ san figyelnie kell m inden irá n y b a n , a h á ta mögé. a feje fölé, és m indenfelé. O lykor a szem rehányások h a lla tá ra , m á r-m á r azon a ponton volt, hogy k iv a llja az igazat. De aztán m égis sik erü lt visszafognia m agát, m e rt győzött benne a jószívűség, az irgalom . De m ajd m ost nem ! "U gyan jószívűség! A hülyeség, az győzött b en ­ n e m ”. — állap íto tta meg m agában. „H ülyeség, hülyeség, hülyeség!” ism ételg ette gon­ d o latban, de olyan erő v el, hogy csöpp kis h íja ki nem m ondta. H iszen m ag y aráz­ k o d h ato tt volna az u ta sai előtt, ha puszta véletlenségből kicsúszik a száján : hü ly e­ ség! A szótlanul üldögélő, szem m elláthatólag h ara g b an álló h áz asp ár joggal h ih ette volna, hogy a m egjegyzés rá ju k vonatkozik. Bizony nehéz a taxisofőrnek! A lkalm azkodn ia kell, folyton csak alk alm azkodni. A szótla n u tas m e lle tt szótlannak m a rad n i, a beszédes em b erre l szóbaelegyedni. viccein nevetni, bizalm ask o d ását jó szívvel venni. M ég jó. h a tu d n i lehet, kib en mi lakik. A sonkás k en y ér ínycsiklandóan k a n d ik á lt ki a táskából, m ia la tt Bene terv ezett utolsó fu v a rjá ra v árak o zo tt a téren. „Szépen száll le az este. M ost m á r k ib irom ad dig!” — m ondotta m agában, de m á r n y itn ia is k ellett az ajtó t, m e rt m inden k rém m el m egkent, k ife ste tt nő kocogtatott az ablakon. A sofőr, m in t a k it álm ából riasz ta n ak , m egdörzsölte a szem ét és m á ris sie te tt a jtó t n y itn i a hölgynek. — K ényszer! — je le n te tte ki a nő és kényelm esen b etele p ed e tt a h átsó ülésre. — S zóljak a ren d ő rn ek ? — kérd ezte önkén telen ü l Bene. m e rt m in d ig felh á b o rí­ to tta. ha egyes férfiak — ren d sz erin t részegek — an n y ira kiv etk ő ztek önm agukból, hogy védtelen nőkkel m erészkedtek erőszakoskodni. — Nem akarom ! — tiltak o zo tt a nő ,és pedig olyan hevesen, hogy B ene azon n yom ban le te tt lovagias szándékáról, s m á r csak az u tirá n y felől p ró b á lt érdeklődni. — M ost v á rju k meg, hogy ő m it a k a r , m e rt érzem , m ég így h átu lró l is érzem , hogy a szem ével kényszerít, — felelte a nő, am iből a sofőr k ét dologra k ö v etk ezte­ te tt. Először is, ahogy m ondani szokás: a hölgy kissé bogaras, m ásodszor pedig, hogy a „szem m elverő” férfi is velük ta r t m ajd. sőt hogy m á r n em is já rh a t messze. B ene jó slata bevált. A lighogy kigondolta m indezt, egy fia ta l férfi lé p ett a kocsi­ jához és illedelm es hangon bekéredzkedett. — A m egértés, kérem . . . Fő a m egértés! — k o ck á ztatta m eg az o k tató szav a­ k a t Bene. m e rt ném i atyai tü relm etlen sé g et é rz e tt az ily en tejfölösképű ifjoncok irán t, ak ik m ag u k n ál korosabb hölgyeket h ajk u rá szn a k , m ég hozzá nem is v alam i m egengedhető eszközökkel. „Szuggerálja, biztosan sz u g g erálja”, — gondolta a sofőr és m á r a ten y ere is v iszk etett a gondolattól: „L enne csak a fiam . de bizony lek en n ék neki egy pofont, és m ég meg is érd em eln é!” — m o rfo n d íro zo tt m agában, De m in t életéb en annyiszor, m ost is alaposan m elléfogott a helyzet m egitélésében. 40 �— A m egértés! — vág o tt vissza az ifjú. — Szép szavak! M eg írta azt m á r K a rin th y Frigyes, hogy mi férfiak csupán eszközök vag y u n k a nők kezében, — to l­ d o tta m eg a fiatalem b er. — A H űvösvölgybe m e gyünk , uram ! „H át igen! L ehet, hogy m indez igaz” — gondolta B ene.” N em tu d o m még, hogy én is nem egy unatkozó nőt találok-e, aki csak szórakozni a k a r velem . A k in ek csak a férfi kell, vagy m ég az sem. E setleg egy hűséges k u ty a is m e g járn á, csak éppen e lü tö tte a autóbusz, s m ost nincs, ak i az ü r t betöltse. Igen, ta lá n én is csak k u ty á n a k kellek, nem m á sn ak .” — A H üvösvölgybe! — ism ételte m eg a fiatale m b er, m e rt a sofőr n em eszm élt fel azonnal. V égre e lin d u ltak. P á r perc m úlva m á r szabad te rü le te n voltak, m e rt B ene a m egengedett leg­ nagyobb sebességgel h ajto tt. ”M inél előbb meg kell tudnom , mi az igazság!,, — s a r­ k a lta m agát és szünet nélk ü l ad ag o lta a gázt. A gyéren fe lá llíto tt lám paoszlopok eg y m ásu tán v illa n ta k el m e lle ttü k . Szép, tiszta idő volt. A közvilágítás sárgás színét úgy k ife h é ríte tte a hold sokezer g y er­ ty á n y i fényerejével, m in t a klórozott m osószer a feh érn em ű t. A széles ú to n m ég az a sz ta lra p erg e tt virágszirm ok is tisztá n k iv eh ető k k é v áltak . — H oztál ta k aró t, aran y o zo tt ru b in to m ? — k érd e zte a fiatalem b er. — No m ajd a puszta fö ld re ülök! — válaszo lta a nő és egy term o szt h ú zo tt elő a tá sk ájáb ó l. Á tn y ú jto tta a fiatale m b ern ek : — Igyál egy kis ru m o s te á t! — Á rum ! . . . — k iá lto tt fel az ifjú és nev etett. — Ezt a d já k a k a to n á k n a k is ü tk ö zet előtt. N öveli a harcképességüket, — m o n d ta és úgy n ev etett, m in th a sose a k a rn á abbahagyni. E k k o r egy pofon c sa tta n t a h átsó ülésen. — Nesze — m ondta h a rc ia sa n az asszony. — Az enyém et m á ris m egnövelte, — te tte m ég hozzá és elhúzódott a fiatalem b ertő l. M in d k e tte n sé rtő d ö tten h allg attak egy jó darabig. „H idegvér!” — b iz ta tta m ag át Bene. — „Csak m ost őrizd m eg a h idegvéredet! H am aro san végzünk ezzel az átk o zo tt fu v a rra l.” — M eddig ó h a jta n a k ? — a k a rta k érd ezn i u ta saitó l, de nem v o lt id eje k im o n ­ d a n i, m e rt vagy százötven-kétszáz m é te rre eg y m ásbao lv ad t szerelm es p á r b u k k a n t eléb ü k az úton. A fák közül sé tá lta k ki, s m itsem tö rő d v e a v á rh a tó veszéllyel, n yugodtan k ere sztü lv o n u lta k az úton. Bene rá ju k r e flek to ro zo tt, de la ssíta n i nem lassíto tt, m e rt ú g y ilé lte m eg a h e ly ­ z e te t, hogy még éppen el tud siklani m ellettük. E p illan a tb an azonban v á ra tla n dolog tö rté n t. Bene n ő u ta sa h irte len n a g y ot sik o lto tt: — A férjem ! — k iá lto tta fü lsik e títő hangon. — Á lljo n meg! — p ara n cso lta a sofőrnek és a nyom aték k ed v é ért a v á llá ra te tte a kezét. — M egőrültél? — rip ak o d o t rá a fiatale m b er.— Meg ak arsz h aln i? — Á lljon meg! — k iá lto tta m égegyszer a nő és m e g rá n to tta a sofőr v állát. Az ú ja b b k ité ré sre a sétáló p á r valósággal m egm erev ed ett az ú t közepén. B ene kétségbeesetten fékezett. E rre em lék ezett m ég és a rra , hogy a szerelm es p á rn a k az utolsó p illa n a tb a n még sik e rü lt elu g ran i a kocsi elől. 41 �M ellén arasznyi horzsolással, fején pedig egy b e v a rrt repedéssel b allag ot haza B ene reggel a kórházból. K áb u lt volt, tag jai sajog tak a fárad tság tó l, m in th a v a laki alap osan összeverte volna. K im ondott fá jd a lm a t azonban csak a m ellk asáb an érzett, s azt is csak olyankor, h a a szokottnál m elyebbet sóhajtott. H ét ó ra leh etett, am ikor hazaért. Még a lépcsőházban volt, am ik o r n y ílt az ajtó , felesége az előszobában v árta . — Mi tö rté n t veled? — kérd ezte az asszony elgyötört, rek ed tes hangon. — Egész éjszaka nem alu d tu n k . B ene szó nélkül lé p ett be a szobába. Fiai éppen a k k o r éb red eztek . B ecsukta a hálószoba a jta já t, aztán egy h irte len fo rd u la tta l a székbe h u p p a n t és csak nézett m aga elé bosszu san, anélkül, hogy egy árv a h an g elh ag y ta volna a to rk át. A szája is száraz volt, ez ért az tá n m égúgysem v olt ked v e beszélni. A felesége követte őt a szobába és ugyancsak ném án á llt meg az a jtó közelében Bene fölnézett rá egy p illa n a tra és a nő szem éből k iv illan ó riad alo m tó l fékezhe­ te tle n in d u la t tá m a d t b en n e. — M it nézel? — k iá lto tta olyan hangosan, hogy az asszony észrevehetően b ele­ rem egett. B ene fölállt. Az asszony elsáp ad t és nagyot nyelt. — Nem vigyáztam , — m o n d ta valam ivel h alk ab b an a sofőr. — N ekim entem egy nőnek, érte d ? Egy hercegnőnek! — em elte fel ism ét a h an g ját, de a k k o rra m á r az ökle is összeszorult. Az asszony szem ében m in th a v alam i felism erés lo b b an t volna lá n g ra ; fejét le­ h a jto tta és ijed ten h átra lép e tt. B ene ráro n to tt. — M egcsaltalak! — üvöltö tte és felem lte az öklét. — N en hallod? Az asszony rán é zett és szigorú te k in te tte l m érte végig. — N ézd m eg m agad a tü k ö rb en , az tá n beszélj! — p aran cso lta, m ajd o d alép ett a férjéh e z és szelíden belekarolt. A to a lett asztalkáh o z vezette. — Nem igaz! — o rd íto tt fel a sofőr, am in t a k ép ét m eg látta s fején a k ö tést. — Nem igaz! És teljes erejéből b elevágott a tükö rb e. 42 �D. NAGY ISTVÁN D iabete s m ellitus Az infúzió teljes h áro m óra hosszat ta rto tt. M o zdulatlan u l feküdtem , co m b jaim ­ ban egy-egy injekciós tű. K ifárad ta m , izzadtam . A lázam felszökött, a szem em k ö n y­ nyektől csillogott, egyszerre éreztem sú ly ta la n n a k és óriási te h e rn e k m agam . V alam i nag y -n ag y gyengeség u ra lk o d o tt el ra jta m . Csend m in d en ü tt. Csend. V alak i belé­ p ett a k ó rterem b e, egy n ő v érk e volt. M ár a h a n g já t is h allo ttam . M egkérdezte szü k ­ ségem v an -e v alam ire, m it kívánok? H irtelen rájö ttem , m ié rt vagyok n y u g ta lan és azt k érte m hozzon egy szék et és üljö n az ágyam m ellé: beszélgessünk. H ih etetlen ü l erős v o lt bennem a vágy, beszelni egy em b errel, elm on d an i neki m in d en t, v állaira ra k n i ezet az összedőlt világot, ráv en n i őt, hogy m egosszam vele p ro b lém áim at. K edves volt. Szívesen em lékszem vissza rá. Rövid, b a rn a h ajú , huszonegy éves lány, K lára. V idám an, pajkos-gyerekesen, villogó szeme, szerény, tartó zk o d ó m osl y a és sim ogató h an g ja ide is elkisér. M egnyugodtam , ha lá tta m fe ltű n n i a folyosó végén, sokkal jo b b an esett az eb éd , h a ő a d ta n ekem : h a te k in te tü n k összefonódott m elegség b o ríto tt el és felvillanyozódtam . Este, v acsora u tá n sétáln i m en tü n k , b e­ já rtu k a k ó rház épületét, m in d e n t m egm u tato tt, én pedig m ag am ró l m eséltem . Ha n éh a p á r ó ráig elm arad t, n y u g ta lan lettem , az a b lak b a ü ltem és lestem m ik o r lép be a k ap u n . H álás vagyok neki. m e rt nem h ag y o tt m agam ra, igyekezett eltereln i a go n d o lataim at, am elyek egyre jobban sokasodtak, sö té tté v áltak . M inden összekúszá­ ló d o tt bennem . M á r-m á r tiszta gondolataim voltak, kü lönbséget tu d ta m te n n i, d e m ost csap o nganak az em lékek, zavarosak az elképzeléseim . S zeretném m eg találn i ön m agam . Picasso: G uernica. E látszólagos k av a ro d ásb a n felism erem a tö rv én y t, a fá jd a l­ m at, h irte len m egvilágosodik előttem a szenvedés értelm e: azonosulni tudok. A zután m egérkeznek az á lm a tla n éjszak ák is m ind en átm en e t n élkül. M egro­ h an n a k a kétségek, de m á r délelőtt tudom , érzem , hogy h iá b a p ró b álo k m ajd elalu d n i. M egváltozott a helyzetem . Új fo rm á m a t keresem , hogyan fogok élni ezu tán : e rre gondolok. H irtelen elszorul a szívem és jó lenne sírn i, de m á r tíz éve nem sírtam . Jó zan m érlegeléshez kezdek, higgadtan. N ézzük c s a k . . . Nem, én nem tudok így k u fárk o dni! N ekem szükségem van a g ondolataim ra, szükségem van a h itre! M ióta játszom m á r a vidám , boldog, kiegyensúlyozott em b ert! N em fo g ad n ak be m á sk én t az em berek. De nem csinálom tovább! A lta tó t sem k érek , nem ak a ro k e l­ m enekülni. szem be k ell néznem a problém áim m al! P őrén ak aro m lá tn i m agam , nem teleag g atv a ap ró díszekkel, álarccal, m a sk a rá v a l m egrakodva, azt az e m b e rt ak aro m látn i, aki a nevem m ögé b ú jt és n ap o n ta teszi a dolgát. Egy éjsza k a se tettem fel m agam nak a k érd ést: m ié rt? É rtelm etlen volna, h iá b a ­ való. Csak az öröm ökről ne kellene lem ondani! Sötét van. m in d en k i alszik m ár 43 �Az a jtó t figyelem , a k ilin csre összpontosítok. E rősen nézem , élesen latom , m á r csak a k ilin cset és nő, nő, egyre nagyobb lesz, aztán elhom ályosul, eltű n ik előlem . R ágondolok v alam ire ugyanezt tapasztalom . E m lékszel, m ilyen boldogok v o ltu n k ? F ény-szalag o k at fo n tam a h ajad b a , u jja ­ im m a l végigsim ítottam a szádat, a r r a gondoltam : fiatal életem b en ta lá n ez az ö rö k ­ kévalóság édes p illa n a ta ? A hosszú séták alatt, am elyek m en ek ü lések v o ltak in k áb b önm aga m tól s a kam aszkor jellegzetes gondolatai elől, am ik o r egyszerűen elindul­ tam az úton, ki a városból, m entem , am íg rá m b o ru lt az éjszaka, m íg elfá ra d ta m , aztán leültem egy k ilo m éte rk ő re s azon nevettem , hogy m it g ondolnak m ost rólam egy-egy to v atű n ő a u tó utasai. Te villództál bennem . E lin d u ltam haza. M ár éjfél is elm últ, am ikor m egérkeztem . N em tu d ta senki hol voltam , m egm ondanom felesleges lett volna: ra jta m ne nevessenek! A zt m ondják, a táj, az erd ő sohasem vidám , sohase szom orú, h an e m csak mi v e títjü k ki érzéseinket a tá jra , az erd ő re , m e rt azon o su lu n k vele, átlén y eg ítjü k . M inden vidám volt. Hozzád k apcsolnak életem szép percei. M eg k ell válnom Tőled. V árj, nem akarom , hogy szom orú légy! L egyen a hom lokod rá n c ta la n , a szem ed n e­ vetős, így ak a ro k em lékezni R ád! N ehéz elm ondani, m it érzek most. T alán hazudnom k ellen e v alam it, de tudom rá jö n n é l s nekem is fájn a , hogy m ost nem m o n d tam ig a­ zat. N em akarom , nem szeretném , h a sírn á l ezután, velem , h id d el, boldogtalan lennél. Nem nevetek m á r, m osolyt nem lá tsz arcom on, ö rö k k é m ard o s a keserűség. Éjsz ak á n k én t csatangolok a v árosban és Téged k ere slek , de T e m á r nem vagy sehol, m e rt Te m in d e n ü tt vagy! Nem szerettél haso n lítan i senkihez. De a k ó rh ázb an , a m i­ k o r fárad ta n , tü relm etlen ü l és szom jasan kezem be v ettem egy k ö n y v et, felism ertelek. B eauvoir: Egy jó házból való ú rilá n y em lékei. A k is S im one-ban Téged v éltelek felfedezni. A Te lázas, n y u g talan életed n a p ­ ja it. örökké villogó b a rn a szem ed alaposan m egism ertem . N agyon fe lk a v a rt ez a könyv. E ddig titok v o ltál és azt h ittem m egism erh etetlen is, m ost m inden m egvilá­ gosodott, boldog voltam . S zinte m egbénított ez az érzés, ö rü ltem , m egdöbbentem : ilyen nagyszerű em b er vagy? A gondolatokban v ib ráló n yugtalanság, elég ed ettlen ség , az ism eretlen u tán i vágyakozás, az em b er önkontrollozó képessége, a m i S im one-ban és benned is m eg találh ató , ám u latb a ejtett. R ájö ttem , sokkal tö b b et ta n u lh a ­ to k Tőled, m in t gondoltam . K épes vagy rendszerezni, az élet szom orú tetteib en m eg­ ta lálo d az értelm et, a vidám ságot. „Ne légy szom orú!” — m ondogattad, k érte d és végül p aran cso ltad . Szívesen en ­ g edelm eskedtem volna N eked. A m ikor d e rű tő l csillogó leveleim et o lvastad, am ik o r eg ym ásután sokáig n ev ettél egy-egy m odatom o n , s lá tta m arcodon a büszkeséget, m a jd n em elsírtam m agam . E n n y ire jól sik e rü lt a já té k ? Ilyen hi telesen tu d ta m já t­ szani? N ekem kétszeresen fá jt a vid ám ság , de érted m egtettem . Em lékszel v itá in k ra ? H ányszor engedtem N eked. Te ezt nem tudod: nagyon fél­ tettelek. M agam tól. V égképp k isz ak ítsalak m agam ból vagy k eressek szép em lék ek et? N em tudom . A zt sem tu d o m , hogy tartózkodásod m ögött mi re jlik ? N em egyszerűnek lá tta d a világot, a m it elfogadtál a z é rt m egdolgoztál. K em ény voltál, k ita rtó , szívós. Úgy éreztem , nem té p h e t el b en n ü n k e t egym ástól sem m i. Mi legyőzzük a sorsot Most, am ik o r a búcsú szav ait keresem , m egköszönök m in d en t: tü relm et, szeretetet, m egértést. V eled gyak ran m egfeledkeztem a rró l a világról, am ely b en élek és én is n evettem , m egfogtam a kezed, szőttük a te rv e k e t és ám u lv a v ettü k észre m en n y ire egyezünk. De m á r a k k o r is o tt v olt se jtje im m élyén m ostani sorsom . L assan fogyott erőm , rém ülten figyeltem , mi következik. 44 �S okkal több vagy ennél! N em tudok írni, nem találo m a szavakat, le h ete tle n t k ívánok m agam tól; egy m entségem van, hogy Téged v éd lek. H irtelen azt vettem észre, hogy száz m é te rt se tudok lefu tn i: kifulladok, a lá b aim rem eg n ek . Nagyon gyenge vagyok. M ennyit fu tk á ro z tam heccből, v ersen y re k ilo m éterek et és a fu tb a ll­ p ály án m e n n y it k e rg e ttü k a labdát, m íg be nem esteled ett, m íg e ltű n t a n ap p a l a hegy m ögött, egészen addig, am íg nehéz sötét ü le p ed e tt a h ázak közé és m eg g y u llad ­ tak az utcai higanygőz lám pák. A kkor m egálltunk, tá g ra n y ílt szem m el néztük az égőket egy percig rózsaszínű fén y t o n to ttak s az tá n élesen k eg y etlen -feh éren szip o r­ kázni kezdtek. V alam elyikünk búsan hóna a lá k a p ta a focit és m e g in d u ltu n k h az a­ felé. Egyszer m ég visszanéztünk, m in th a m ásn ap m á r nem m enn én k oda többé. Az első in jek ció t vegyes érzésekkel ad tam b e m ag am n ak . A k arato s kíváncsiság v o lt b en n em ; m ilyen lesz, meg tudom -e ten n i? A n n y ira irtózom az in jek ció tó l, hogy h a film en lá tta m , m ég ak k o r is elfordultam , le h ete tle n volt néznem . A győzelem m ám o ra am it m ajd érezni fogok, m in d e n t m egér, ezzel v ig asztaltam , s erő sítg ett em m agam . E lfogódottan fogtam m eg a com bom at, felcsíptem a b ő rt é s . . . m eg m erev e­ d e tt a m o zd u lat a levegőben, de azu tán egy ú ja b b a k a ra t-h u llá m k ö v etk ezett: nem éreztem sem m it. Ü gyetlenül fogtam kezem be a fecskendőt és lassan nyom va a d u g atty ú t m egtörtént, am itől féltem , retteg te m : b ea d ta m az első injekciót. A hogy átolvasom az eddig írta k a t, zakatol b ennem szü n telen ü l ben n em egy k é r­ dés. Tudom , hogy végeredm ényben teljesen fölösleges, m e rt am it m eg tettem azt n em, leh et m e g n em tö rté n tté n y ilv á n íta n i, hazudni, de. . . . A rra gondoltam : N em hiábavaló, a m it csinálok? Az egész nincs ek k o ra je len ­ tőségű! Mi tö rté n ik ? E ltépem ezt a füzetet, nem lá tta senki, m in th a nem is le tt volna. De m a g am a t nem csaphatom be! K önnyíteni m agam on, m ásn ak az élő beszéd, n e­ kem az írás? Nem, a z t hiszem tö bbről v an szó. Egy „ilyen” beteg em b ern ek szerettem volna m eg írn i a gondolatait, hogyan változnak, alak u ln a k , fejlődnek. M ilyen szem ­ m el nézi a világot, hogyan b ará tk o zik m eg a „gyógyulása: rem é n y telen ” g o ndola­ tával. A m egváltozott belső v ilág új szűrőjén k eresztü l az arcok, az esem ények hogyan tü kröződnek? E rrő l a k a rta m írni. Ú gy érzem , m ost senki sem tu d n a szeretn i. L átom az em bereket, elh ala d n ak m ellettem jókedvűen, csillogó szem ekkel, v a la ­ m ely ik ü k et e lk isérem egy utcai fordulóig, m ással m ind ig szem be szeretn ék k erü ln i, a p illa n tá sá t k u ta tn i. G ondoltok-e a rra . hogy él m e lle tte tek egy em ber, aki úgy szeretne egyszer m egérkezni valahová! A kinek jólesne, h a v alak i-m e g fo g n á a kezét és elk ísérn é egy d arabon, kezébe zárv a m e g m u ta tn a egy m ás világot és a jó m eleg ten y erek b ő l elengedné egym ás u tá n a reggeleket, az éjszak ák at. G ondoltok-e arra , hogy ab b a n az em b erb en éppen m o st épül valam i új, ism eretlen , hogy m in d e n ért kétszeresen m eg k ell m ost küzdenie, m e rt gyönge m ég és lassan rak ó d ik le b en n e a m in d en n ap i élm ény, a k u d arco k arc p irító forrósága m á r a g o n d o latra is elő tű n ik és alak u l, változik, em b erré form álódik. N em gondoltok rá! Nem is haragszom ezért, csak jó v o lt elgondolni, m ilyen le n n e ez! F u rcsán nézek ráto k , fo rd íto tt önm agám ból. F elv ett álarcom tap o g atjáto k , örültök, nev ettek , ha kell. C sak keresg élek közöttetek, arco k at, szem eket, m ozd u lato k at látok, a z t figyelem , am i közös velem , hogy id ő b en , m egragadhassam . K ínzó vágyakozás! K itörn i ebből a — ta lá n m a g am -fo rm á lta m a ­ gúnyból — kem ény fa la it ledönteni és nevetni, nevetni. E leinte sokkal jo b b an von zódtam az em berekhez. M inden é r d e k e lt b á rk it m eg h allg attam ; m en ek ü ltem az üres szobából, am ely az elő tt barátságos otthonom v o lt nem érd e k elte k a könyvek, se film , se televízió, ha egyedül foglalkoztam v alam ivel: h allg atn o m k ellett. A h a ll ­ 45 �gatás gúzsba köti az em bert. H irtelen m i nd en megnő, ó riásira, re tten etes és sö tét lesz. Nem tisztá k ilyenkor a gondolatok, csak azt érzem , hogy nagyon szenvedek, fá j kegyetlenül valam i, az egész létezés, a fény, a hangok. A fal m á r nem fal volt, de le küzdhetetlen ak ad ály , a függöny erős rács szétszab ­ d alv a előttem a k in ti világot, a m egszokott em beri h angok u tá la to sa k k á v áltak , m ert e m l é k e z t e t t e k s én f e l e j t e n i a k a rtam . E sté n k én t já rta m a v áro s utcáit, idegen em b erek arc áb a m osolyogtam , fia ta l kam aszlán y o k szem ébe nev ettem s a legboldogabb a k k o r voltam , h a visszanevettek. A m ikor m á r teljesen n ép telen le tt a v áro s, nekidőltem egy bérh áz falá n ak és vég ig b ám u ltam az u tc án ; kön n v ű szél rezeg tette a fá k leveleit a park b an , egy m acska friss iram b an fu to tt egy k a p u b a , m in d e n ü tt csend. H om lokom a fa ln a k szorítottam és sz erettem volna k in y ú jtan i a kezem , u tá n a nyú ln i valaiknek, aki a legjob b an te sze tt azn ap este, csillagokat tűzni a legkedvesebb lá n y h a já b a és a legszom orúbb a jk á ra m osolyt varázsolni. De rájö ttem , hogy k in y ú jto tt kezem a sem m iben keresgél; le h ete tle n re v állalk o z­ tam . Csak figyeltem m e g tö rt u jja im végét és szom orúbb lettem , m in t voltam . A sírással küszködtem . S zerettem volna h u n cu t m an ó lenni, jókedvű, játék o s: sokáig n evetni, k in ev etn i a sötétet, az éjszaka butaság át. Nem tudom , m ennyi idő te lt el tám aszkodva, ta lá n tíz perc, de lehet, hogy egy félóra, nem volt fontos. L assan m egnyugodtam . B ehú n y tam a szem em s m ik o r k in y i­ to ttam m á r egy m ás v ilágot lá tta m ; derű sen csillogót. F ölnéztem az égre, m eg k eres­ tem a C assiopeia-t és elm osolyodtam . Ú jra m e g láttam az éjszak a szépségét: rá d b o ­ ruló m élykék palást, ezüst csillagokkal hím zett, puha. bársonyos, úgy érzi az em b er m ost b á rh o v á elk ü ld h etn é a gondolatait, m egértenék. A zt éreztem : elju to k ahová csak szeretnék, pu sztán ak arn o m kell. K önnyű vagyok, tiszta és egységes, egy porszem sincs a cipőm ön, nem zav ar senki: átö lelh etem a világot, m egcsókolhatom rideg, szom orú a rc á t, m e rt leh ú n y ta szem eit és alszik. O lyan, m in t egy pufók kisgyerek. A ztán dühös le tte m az em berekre, nem k ö tö tt le a h an g ju k , sorsuk sem érd ek elt. „Hogy vagy? B eteg va gy m ég? M ennyire sa jn á lla k !” Az arc u k b a tu d ta m vo ln a vágni egy téglát. S zának o ztak A fene enné meg őket! A gúnyoros mosoly, az egészségesek d erű s fölénye izgalom ba hozott. E gyszerre m eggyűlöltem , aki v igasztalni ak a rt, ak i sorsom u tá n érdeklődött. U ntam az ism erősöket, m ás v áro sb a m entem , ah o l m ég senki se ism ert, b arátk o zn i valakivel, m egfogni a kezét és a z t színlelni, hogy: m in ­ d en t tudok, a m it Te! S zabadulni m agam tól! Nem fogadtam el, hogy beteg vagyok. Nem igaz! Csak a hosszú, kegyetlen sé tá k u tán , az erős izom m unka m iatt, am ik o r k iv e rt a láz és a gyom rom hánykolódott, am ik o r p atak o k b a n ö m lö tt ró lam a víz és m e g ro h a n t az éhség és valahol az erdőben, vagy a vasú ti töltés o ld a láb a n voltam , a k k o r ju to tt eszem be v ak ító -fe h ér kegyetlenül: nem m enekülhetsz. N em a k a rta m beolvadni. U táltam a cukorbetegek „k a sz tját” ahová én is tartozom . „Nem szabad, nem szabad." Lá z a d n i a k a rtam , m egpróbáltam k itörni, igen ta p a sz ta la tla n voltam . Reggel az injekció m indig kijózanított, rájö ttem , a lá tsz at csal, m égsem vagyok olyan, m in t a többi. „K edves Z alabér! Ugye nem bántódsz meg, h a így szólítalak? Egyszer, m ikor csöppség voltam , elv ittek nagyon m esszire, egy m ogorva, ódon kastélyba. K ét h étig k e lle tt egy nagy erdőben lakni, képzelheted! M inden rém esen rossz v olt körülötem , régi. sötét-g y áv a gyerekek, 46 �szigorú nevelők hada, rengeteg szúnyog, sikló. M int egy elv aráz so lt országban. A kkor a v id ám színekhez m enekültem . Tudod, o tt egyetlen v id á m n ak m o n d h ató dolog volt egy kis patak. A színe: zö ldes-barnás-szürke. C ukor eb ih ala k ú sz k áltak benne, meg falevél. A fű v állam ig é r t és jó m élyen le h ajo ltak a m ogyoróbokrok. Ó rák ig le h e te tt vigasztalódni. A patak o csk a neve Z alabér. A zóta kiszárad t, d e m ivel egészen ap ró d o lgokra em lékszem , b ennem m ég m ost is csörgedező, n agy v ízk én t él.’' A k k o r m ég harm ad ik o s voltam . G im nazista. Izgatott, nagy te rv e k e t kovácsoló. A zt hiszem csak a kam aszkor képes ennyi le n d ü letet ad n i az em bernek. A felad ato k b áto r-k ö n n y elm ű v állalása átseg ít a töprengéseken, a sik e re k jóízű m osolyt v arázso l­ nak az a rc ra , könnyűek a léptek. Jó lenne átm en ten i a z t a kort. A lázas keresést, a m egtalálás, a felfedezés sim ogató feszültségét, gondo latain k m ég gyerekes á r ta tla n ­ ságá t. M ost itt ülök és aggódom . H ová tű n té l k am aszko r? M ennyivel n ehezebb ez a m ostani! A híres ifjúkor! I tt ülök és a r r a gondolok: beteg, b eteg vagyok. Figyelem m agam , m it érzek? Sem m it. N em fájd alo m ez, m ég nem is beletö rő d és a m egváltoz­ ta th a ta tla n b a n : fé lú t a k ettő között. K ínzó bizonytalanság, h itetlenség, n em is igaz. F ejem fö lött lebegnek az évek, keserű en p illan to k rá ju k . M it a d tato k ? M eg aján d é­ ko ztato k az é let értelm ével, de el is v e tté te k azt. M ost fulladok, kapkodok, m ié rt vagyok ilyen n yugtalan? 47 ��BOROS SÁNDOR Új korszak kezd ete a kultúra fejlőd éséb en (A S zovjetunió k u ltú rá lis fejlődésének n éh á n y tap asztalatáró l) I tt M oszkvában m a r m in d en a közelgő ü n n ep rő l beszél. A k ö zépületek és la k ó ­ h ázak kim osakodva-m egfiatalodva b ú jn a k elő az őket hó n ap o k ó ta elb o rító á llv án y ­ erdő alól. A k irak a to k , fényreklám ok, az u tca egész kép e m á r az ü n n ep e t idézi. Az 50 év tö rté n e té t felidéző fotom ontazsok előtt összeverődött csoportok sp o n ta n em lékező h an g u lata, az ü nnepi program ok közös izlelgetése a p la k áto k előtt, az ü n n ep i a já n d é ­ kok és ru h á k k iv á lasztá sán a k izgalm a az arcokon, az üzletekben, m ind azt ta n ú sítják , hogy az „októberi ü n n e p ” itt nem csak állam i, han em a szó legigazibb értelm éb en népi ünnep, a szovjet em berek szem élyes ügye is, am ely re az előkészületek „k in n ” és „b e n n ” eg y a rán t folynak. Sőt tu la jd o n k é p p en m á r nem csak az előkészületek folynak, h an e m m aga az ü n n ep is m egkezdődött. H iszen ez az ü n n ep nem csak a n o v em b er 7-én lezajló o rszá­ gos szin tű program ból áll, hanem elsősorban abból, am it a szovjetország dolgozóinak m illiói k észítettek h az áju k sz ü letésn ap jára, s ez az esem ény közeledtével egyre n a­ gyobb szám ban k erü l nyilvánosságra, m in d jo b b an m eg terem tv e az ü n n ep h an g u la­ tá t. Az egész ország közvélem énye figyelte és üdvözölte a B ratszk i g igant: a világ legnagyobb vízierőm űvének á ta d á sa t , am ely a „NOSZF 50. év fo rd u ló ja” n ev et k ap ta. Ü nnepi ajá n d é k k é n t k e rü lt á ta d á sra a v ilág jelenleg legm agasabb építm énye, a k arc sú osztakinói tv-torony, és kezdődött m eg a színes tv m ű so r sugárzása. A szovjet k u ltú ra m u n k á sain ak ju b ileu m i alko tásai k itö ltik az egész év p ro g ­ ra m já t. A könyvkiadók, színházak p ro g ra m já b an vezető helyen szerep eln ek a fo rra ­ d alo m -tö rtén eti tém ák. H ónapokon k ere sztü l folytak itt a fő v áro sb an a szövetséges köztársaságok k u ltú rá já n a k és m űvészetének ü n nepi b em u tató i és n éh á n y n a p ja fe­ jező d ö tt be az O rosz F ö d eratív K öztársaság h ivatásos m ű vészeinek és egy ü ttesein ek n ag y sik erű előadásaival. E gyidejűleg folyt országszerte az a m a tő r csoportok m integy 10 m illiós seregének fesztiválja, m elynek döntő jét a tv á lta l b iztosított országos n y il­ vánosság elő tt ta rto ttá k m eg a K ongresszusi P alo táb an . S zinte nem m ú lik el egyetlen n ap sem jelen tő s k u ltú rá lis esem ény nélkül. K iállítások, bem u tató k , tudom ányos k o n feren ciák követik egym ást, m onográfiák és cik kgyűjtem én y ek m egjelenése je le n t esem ényt, vagy a folyóiratok egy-egy cikke k a v a rja fel az érdeklődést. Sokszínű és érdekes a szovjet k u ltú ra széles m ezejének ünnepi term ése, de m in ­ den te rü le te n közös v o násként figyelhető m eg a félévszázados fejlődés ered m én y e­ in ek összegezésére való törekvés. Ennek jegyében zajlo tt le a S zovjet Írok Szövetsé­ gén ek kongresszusa és a m űvészértelm iség m ás alkotó szövetségeseinek ü n n ep i szám ­ adásai. H asonló törek v ések figyelhetők meg az elm életi fo ly ó irato k b an is, am elyek cikkeiben különböző o ld alak ró l tá rjá k fel a szovjet k u ltú ra ered m én y eit a legkor­ szerű b b tudom ányos v ívm ányoktól és esztétikai érté k ek tő l a h étk öznapok életfo rm á­ 4 49 �já n a k k u ltu rá ltsá g áig terjed ő széles skálán. A zt hiszem , hogy ez a törekvés teljesen indokolt, hiszen az 50. évforduló legm éltóbb ü nneplése a m eg tett ú t elem zése, ta p asz­ ta la ta in a k felm érése és O k tó b er eszm éinek következetes m eg v aló sítására irán y u ló további gyakorlati tennivalók kijelölése. Ez a h an g u lat itt m ost a „levegőben v an ”, és h a m ost az ü n n ep kapcsán a szov­ je t k u ltú rá lis életről próbálok rövid á tte k in té st adni, m agam sem tudok k ité rn i a „jubileum i összegezés” k isérletének csábítása elől. Az elm ú lt félévszázad, tö rté n ete sokoldalúan igzolja, hogy 1917. októ b ere u tán m ás le tt a világ, olyan folyam atok in d u lta k meg és h a la d ta k jelen tő sen előre, am e­ lyek tö rtén elm i k ifejlődésükben egy gyökeresen új em b eri civilizáció irá n y á b a m u ­ tatn ak . A változások te rjed elm e és m élysége olyan, hogy belső összefüggéseik ke­ resése és az em beri h alad á s különböző te r ü le teire gyakorolt h atásu k o n való gon­ dolkodás nem csak hogy nem v álik tú lh a la d o ttá m ag án ak az esem énynek távolodt á ­ val, hanem — ellenkezőleg — az O któber á ltal m eg n y ito tt tö rtén elm i p resp ek tív ák re á lis közelségbe kerülésével válik egyre izgalm asabb és sü rg ető b b fe la d a ttá . A k u ltú ra m in t tá rsa d alm i jelenség tó rté n ele m alak ító szerep én ek n ap jain k b a n ta p asz talh ató ren d k ív ü li m egnövekedése, a foly am atb an lévő tudom ányos- tech n ik ai fo rrad alo m és an n ak m élyreható szociális következm ényei, a dolgozó m illiók gondol­ kod ásában és m a g a ta rtá sá b a n v ilágszerte végbem enő változások m a különös je len tő ­ séggel teszik fel azt a kérdést, hogy m ilyen h a tá st g y ak o ro lt a NOSZF az em beri k u ltú ra fejlődésére, közelebbről és szűkebben: m ilyen ta p asz talato k k a l szolgál az első szocialista forrad alo m ere d m én y ek én t és an n a k ta la já n lé tre jö tt szovjet k u ltú ra félévszázados tö rté n e te az egész em beriség k u ltú rá lis h a la d á sá n a k alap v ető te n d en ­ c iá ira vonatkozóan? A k u ltú ra so rsá é rt felelősséget érző em b er k oru n k szellem i fejődésének h atalm as ered m ényeit és ugyan ak k o r az egész k u ltú rá t fenyegető veszélyeket látv a, felteszi m ag ának a k érd ést: mi az em beri k u ltú ra továbbfejlő d ésén ek ú tja , am ely h u m a n ista h iv a tá sá n a k betöltését biztosítja, mi az összefüggés a fo rrad a lo m és a k u ltú ra fe j­ lődése között? E rre a k érd é sre a választ a NOSZF és a szovjet k u ltú ra fejlődésének ta p asz talata ib an leh et elsősorban m egtalálnunk. Mi az új a SZ U -ban lezajlott k u ltú rá lis fejlődésben, m elyek azok a tendenciák, am elyek a k u ltú ra egész fejlődésének új p e rsp e k tív á k a t a d n a k ? E nnek feltárásáh o z a k u ltú rá lis fejlődés szocializm us előtti és szocializm usbeli (vagy: o k tó b er elő tti és o k tó b er után i) jellem zőinek összevetésével ju th a tu n k el. A k u ltú ra egész korábbi fejlő d ést á th a tja az az ellen tm o n d ás, hogy az em beri k u ltú ra általán o s e lő re h ala d ásán ak a fizikai dolgozók széles töm egeinek k u ltú rá la t­ lansága, elm arad o ttsá g a az ára. Az em beriség túlnyom ó többsége ki v an rekesztve azoknak az érté k ek n e k az élvezetéből és használatáb ó l, am ely ek n ek a k u ltú rá b a n való o b jektizálódá sa éppen az ő m indennapos te rm elő m u n k á já n ak és ta p a sz ta la ta in a k ered m én y ek én t v ált lehetővé. A dolgozó töm egek elidegenülése az igazi k u ltú rá lis érté k ek tő l az an tag o n iszti­ kus tá rsa d a lm a k b a n a k u ltú ra fejlődésének olyan jellem ző vonása, am ely a tá rs a d a l­ m ak belső s tru k tú rá já v a l és alap v ető törvényszerűségével függ össze. A m a g á n tu la j­ d o n ra és antagonisztikus o sztály ellen tétek re épülő tá rsa d a lm a k b a n a dolgozó töm e­ 50 �gek elv álasztása a k u ltú ra igazi értékeitől, az uralk o d ó osztályok k ö zvetlen g azd a­ sági és p olitikai érdeke. Az a halad ás, am ely ennek ellen ére ta p asz talh ató a dolgozó osztályok k u ltu rá lis-te c h n ik a i színvonalában, egyrészt a term elés tech n ik ai szükség­ letein ek következm énye, m ásrészt — elsősorban — a m u n k áso sztály és v ele szövetsé­ ges d em o k ratik u s erők o sz tály h arcá n ak eredm énye. M indezekkel eg y ü tt is azonban a dolgozó lakosság túlnyom ó többségének m űveltségi szín v o n ala jelen tő sen elm arad , egyrészt a term elés és a k u ltú ra fejlődése á lta l n y ú jto tt lehetőségektől, m ásrészt a m eglévő é rté k e k továbbfejlesztésében való ak tív részvételhez szükséges k o rszerű te ­ vékenységi form ák szükségleteitől. A dolgozó töm egeknek a k u ltú rá tó l való e lv á ­ lasztása az an tag o n iszi kus tá rsa d a lm a k b a n h atalm as en e rg iata rtalé k o k tó l fosztja meg a k u ltú rá lis és az egész tá rsa d alm i halad ást, am en n y ib en a m á r létreh o zo tt é r te ­ kek e lsa já títá sá n a k lehetőségétől m egfosztva kirekeszti a lakosság túlnyom ó tö b b sé­ gét az ű j érté k ek ak tív alk o tásán ak folyam atából. Az új é rté k ek alkotása, az egész k u ltú rá h o z való ak tív k ritik a i viszony így csak egy szűk in te lle k tu e l réteg sz ám á ra v álik lehetővé, am ely azt a polgári tá rsa d alo m b an elfo g lalt hely zetén él fogva á lta ­ lá b an az uralk o d ó osztályok érd ek ein ek m egfelelően realizálja. A dolgozó lakosság nagy többségének k u ltú rá h o z való viszonyában a passzív töm egfogyasztás dom inál, am ely et az uralk o d ó osztály sa já t k u ltú rá já n a k töm egm éretekben te rje sz te tt „érték ei­ hez” való a d a p tá lá sra , a töm egek „lelki m egdolgozására”, szellem i ö nálóságának a lá ­ ásásá ra használ fel. Az igazi k u ltú rá lis é rté k e k e lsa já títá sa a dolgozó osztályok egyes tag jai szám ára az antagoniszi kus tá rsa d a lm a k b a n csak az u ralk o d ó osztály szellem i b efo ly ásának leküzdésével, a gazdaságilag kizsákm ányoló, p o litik ailag elnyom ó és szellem ileg elidegenítő, leigázó ren d szer felszám olására irán y u ló ak tív o sztály h arcb an lehetséges. Az antagoniszi kus tá rsa d a lm a k b a n lezajló k u ltú rá lis fejlődés te h á t k ép telen k i­ lépni a k u ltú ra és a dolgozó töm egek elv álasztásán ak , elidegenültségének keretei közül, nem képes egyesíteni a tá rsa d a lm i h alad á s k ét k im e ríth e te tle n en e rg iafo rrá­ sá t: a dolgozó töm egek élő alkotó en e rg iáit és az em b eriség k u ltú rá b a n o b je k tiv á lt erő it, képességeit. Ez egyben azt is bizonyítja, hogy a term elés-tech n ik ai te k in te tb en le g fejletteb b és leggazdagabb antago n isztik u s tá rsa d alo m sem képes b iztosítani a dolgozó em b er képességeinek k ibontakozását, szem élyiségének gazdag fejlődését. A k u ltú ra és a dolgozó em b er elidegenültsége az antag o n isztik u s tá rsa d a lm a k a n ti­ hum án u s lényegének egyik m egnyilvánulása, am elyet sem m ilyen m o dernizálással sem tud m egszüntetni, m e rt alap v ető tá rsa d alm i viszonyaiból egész belső s tr u k tú r á ­ jáb ó l köv etk ezik. A szovjet k u ltú ra fejlődésének tö rtén elm i jelentősége az em b eri k u ltú rá lis h a ­ lad ás sz ám ára m in d en ek elő tt az, hogy m e g m u ta tta az an tag o n isztik u s tá rsa d a lm a k k u ltú rá lis fejlődése során k ia la k u lt és m ag án ak a k u ltú rá n a k a fejlődését egyre in ­ k á b b g átló és eltorzító ellentm ondások m egoldásának reá lis ú tjá t, először je le n íte tte meg a k u ltú rá lis fejlődésnek azokat az új vonásait, ten d en ciáit, am elyek végső k i­ fejlődésükben a k u ltú rá lis h alad á s új típ u s á t jellem zik. E ten d en ciák a k u ltú rá lis élet egyes te rü le te in — term észetesen — szám os k o n k ­ r é t tö rtén elm i d e term in á n ssal összefonódva és k o rán tsem ellen tm o n d ásm en tesen je ­ len tk eztek. Így pl. az a körülm ény, hogy a szocializm us k u ltú rá ja először egy zöm é­ ben írá stu d a tla n és évszázadokon k eresztül intézm ényesen szellem i sötétségben ta r ­ to tt o rszágban a la k u lt ki, elk erü lh etetlen n é te tte a m űveltségi h ián y o k pótlását, egy hosszú év ek re k ite rjed ő időszakon keresztül. Az eg yébk én t is e lm arad o tt és a sokéves 51 �0 h áb o rú b a n m ég jelen tő s — részében elp u sztíto tt term elési — tech n ik ai bázis, a f a ­ sizm us elleni háb o rú pusztításai jelentősen n eh e zítették a k u ltú rá lis életn ek a szoci­ alizm us általán o s tá rsa d alm i, politikai feltételei á lta l leletővé te tt fejlődési ütem ét. A zok a körülm ények, am elyeket a szem élyi k u ltu sz fogalm a a la tt foglalunk össze, szintén nem kis m é rték b en neh ezítették , g áto ltá k z a v a rtá k a szocialista k u ltú ra új ten d en ciáin ak teljes kibontakozását. A zonban m indezek ellen ére a szocialista k u ltu ra SZU -beli fejlődése m á r az első évtizedekben g igan tik u s ered m én y ek et p ro d u k ált. A félévszázada m ég m űveletlen, írá stu d a tla n ország a k o rszerű tu dom ány és technika, a h alad ó h u m a n ista irodalom és m űvészet, a lakosság m in d en réteg én ek szellem i fej­ lődése szám ára lehetőséget biztosító közoktatás és népm űvelés h azájáv á vált. M a m á r azok sem ta g a d já k a SZU érd e m eit és szerep ét k o ru n k k u ltú rá lis fejlő­ désében, ak ik et igazán nem le h et szovjet szim pátiáv al gy an ú sítan i. Az éppen tíz év ­ vel ezelőtt a fe jle tt tőkés országok vezető k ö reiben jelen tk ező sokk-szerű rád ö b b en és a szovjet tud o m án y és te ch n ik a szín v o n alára az első kozm ikus o b jek tu m o k felbocsá­ tá sáv a l kapcsolatban, m ajd az ezt követő vizsgálódások m eg állap ításai: a szovjet közm űvelődési ren d szer h atékonyságának, a tudom ányos k u ta tó m u n k a, v a la m in t a lakos­ ság m agas k u ltú rá lis-tec h n ik a i sz ínvonalának elism erése és ta p a sz ta la ta in a k a tőkés országok k o rm án y szin tjén való tan u lm án y o zása — m indez csak késői felism erése v o lt a 40 éves k u ltú rá lis fejlődés m á r világszenzációkat p ro d u k áló eredm ényeinek. A polgári szociológusok szeretik úgy b eá llítan i ezt a fejlődést, m in t a hiányzó polgári k u ltú ra egyszerű p ó tlásának, a korszerű ip a ri tá rsad alo m funkcio n álásáh o z szükséges k u ltú rá lis-te c h n ik a i színvonal elérésének folyam atát, azaz: m in t a k u ltú ra m á r is­ m e rt fejlődési ú tjá n a k m egism étlését, illetv e a n n a k k o rszerű színvonalához való fel­ zárkózást, figyelm en k ív ü l h agyva és ta g ad v a a szovjet k u ltú ra fejlődésének g y ö k e­ resen új tendenciáit. P edig éppen ezek a ten d en ciák — am elyek az egész félévszáza­ dos fejlődésben jelen voltak, de éppen az utolsó évtizedben b o n tak o zn ak ki egyre szem m elláthatóbban, egyre érzékelhetőbben — jelen tik a szovjet k u ltú rá lis ta p a sz ta ­ la t legnagyobb érté k e it a k u ltú rá lis h alad á s k o ru n k szükségleteinek m egfelelő ú tja ­ in ak tanulm ányozása szám ára. A S Z U -ban 50 évvel ezelőtt m eg in d u lt és jelen leg is folyó szocialista k u ltú rá lis fo rrad a lm o n során a k u ltú ra igazi értékei először v á lta k reá lisa n h ozzáférhetővé a dolgozó töm egek szám ára. H atalm as len d ü lettel in d u lt meg és folyik jelen leg is a k u ltú rá b a n o b je k tiv á lt em beri erők és képességek széleskörű e lsa já títá sa a m u n k a em berei szám ára. B ár egy nép k u ltú rá lis színvonaláb an b ek ö v etk ezett m inőségi v á l­ tozások jellem zésére önm agában nem elég egyik vagy m ásik statisztik ai adat, mégis ezek az ad a to k u ta ln a k a k u ltú ra és a dolgozó em berek között lé tre jö tt ú j k ap cso la­ tok n éh án y vonására. Az írást-olvasást, m in d en további m űvelődés első előfeltételét a fo rrad alo m előtti 28,4 % -k al szem ben a lakosság 93,5 % -a s a já títo tta el. A 7 osz­ tályos általán o st, és an n á l m agasabb iskolát 84.5 m illió em b er végezte el, ami azt jelen ti, hogy az ak tív dolgozó lakosság 56,4 n/0-a általán o s, közép vagy főiskolai vég­ zettséggel rendelkezik. Jelen leg m integy 9 m illió dolgozó ta n u l esti és levelező tago­ zatokon, 14 m illió vesz részt szakm ai alap - vagy továbbképzésben. 2 m illióan lá to g at­ g a tjá k a k u ltú ra esti egyetem eit. A szovjet k ö n y v tá ra k n ak 100 m illió b eiratk o zo tt olvasója van, m űvelődési intézm ények és társad alm i szervezetek m űvészeti csoport­ ja ib an 95 m illióan tan ulm ányozzák a k tív an a különböző m űvészeteket. A szovjet k u ltú rá lis fejlődés azt m u ta tja , hogy d öntő lépés tö rté n t a dolgozó em b erek k u ltú rá lis elzártság án ak , elid egenültségének leküzdése ú tjá n . Az e lsajátítás 52 �re n d k ív ü li m éreteib en kifejeződő töm eg ak tiv itás m e lle tt elsősorban an n a k je len tő sé­ gét, kell h angsúlyoznunk, hogy a dolgozó töm egek ebben a fo ly am atb an ta rta lm ila g a k u ltú ra igazi érté k e it s a já títjá k el, a klasszikus örökséget, a szocialista k u ltú ra és a k ülföld korszerű, h u m a n ista alk o tásait. A folyam at ere d m én y e k én t fokozatosan csökken a tá rsa d alo m k u ltú rá lis h alad á sa és a dolgozó töm egek k u ltú rá lis tech n ik ai színvonala közötti szakadás, az egyes dolgozó em b er m űveltsége egyre in k á b b követi a k u ltú ra általán o s fejlődését, m inden dolgozó em b er részesü lh et a k u ltú rá lis fejlő ­ dés eredm ényeiben. Az e lsa já títá s új lehetőségei és form ái egyrészről, a k u ltú ra új ta rta lm i jegyei m ásrészről azt eredm ényezik, hogy a szocialista k u ltú ra érté k ei egyre ak tív ab b h a ­ tá st g y akorolnak a dolgozó em berek m in d en n ap i tevékenységére: term elő m u n k á jára, kö zéleti-p olitikai tevékenységére, szab ad id ején ek eltöltésére, szem élyes k a p c so la ta ira , egész életm ó d jára. A k u ltú ra és a töm egek közötti ellentm ondás, am ely et a burzsoá teo retik u sok arisz to k ratik u s koncepciói olyan nagy elő szeretettel ab szo lu tizáln ak v alam ily en örök antagonizm ussá, a szocializm us ta la já n , a szovjet ta p asz talato k a la p já n úgy oldódik meg, hogy a dolgozók egyre szélesebb rétegei nem csak befogad­ já k , h an em m in d en n ap i tevékenységükben m ind ak tív a b b a n fel is h a sz n á ljá k a k u l­ tú ra érté k eit, a m egoldás irá n y a te h á t: a töm egek k u ltú rá ja m u n k áb an , m a g a ta rtá s­ ban, életm ódban. Ezzel eddig elk ép zelh etetlen p ersp e k tív á k n y íln a k m eg a k u ltú ra tá rsa d alm i szerepe elő tt is. H a a k u ltú ra nem csupán p riv ileg izált in te lle k tu e llek szűk réteg én ek sz u b jek tív tevékenységében ny er életet, h an e m m in d szélesebb d o l­ gozó töm egek m in d en n ap i m u n k á jáb a n , a k k o r érd e k eik m eg v aló sításán ak , a tá rs a ­ dalm i h alad á s m eggyorsításának egyre h aték o n y ab b és jelen tő seb b tény ező jév é v á ­ lik. N em kevésbé fontos e ta p a sz ta la t m ásik asp ek tu sa sem , az ugyanis, hogy a k u l­ tú r a ak tív e lsa já títá sa a dolgozó töm egek á lta l nem lehetséges a tá rsa d alm i á ta la ­ k ító tevékenységtől elszigetelve, m e rt a n n a k szükségletei ösztönzik ezt a folyam atot, és az alk alm azás képessége, am i a k u ltú rá n a k az ism eretek n él nem kevésbé fontos elem e, csak a gy ak o rlat fo ly am atáb an s a já títh a tó el. A dolgozók k u ltú rá lis felem elése te h á t n em v alam i ste ril „kultú rális-felv ilág o sító ”, elvon t pedagógiai m u n k a ered m é­ n y ek é n t v aló su lh at meg, han em az osztályharcba, a szocialista ép ítés p o litik ai, te rm e ­ lési k u ltú rá lis fe la d a ta in a k m egoldásába való ak tív bekapcsolódásuk révén. A szocializm us tá rsa d alm i, politikai körülm ényei leh ető v é és szükségessé teszik, hogy a dolgozó em b er nem csak a k u ltú rá lis é rté k e k passzív fogyasztói, h an e m ak tív felh aszn álója legyen, ó n te v ék e n y en -k ritik u sa n v álasztv a ki azo k at az ism eretek et, am elyek tevékenységének eredm ényességét leg h aték o n y ab b an m o z d íth a tjá k elő. F en ti folyam atok ere d m én y ek én t k ibontakozik a k u ltú ra és a dolgozó em b er k a p ­ csolatának, k ö lcsö n h atásán ak egy további új o ld ala is. A k u ltú rá lis, te ch n ik ai szín­ v o n al általán o s em elkedése, az ak tív term elési-közéleti tevékenység so rán szerzett tap asztalatok, a szabad idő növelése és a te rm elé si-tec h n ik ai feltéte lek fejlődése kö­ v etk eztéb en a dolgozó lakosság egyre növekvő része kapcsolódik b e a k tív a n a k u ltú ra továbbfejlesztésébe, a k u ltú rá lis é rte k e k alk o tásaib a is. A SZU n ép g azd aság áb an fog­ lalk o ztato tt szakem berek szám a 1941. és 1966. között 2,4 m illió főről 7,7 m illió ra em elkedett. K ülönösen erő teljes v olt a szakem berek k ik ép zésén ek és m u n k á b a á llí­ tá sá n a k ü tem e az utóbbi évtizedben. Az összes szak em b erek 37,6 % - a 30 éven, 72,4 % -a pedig 40 éven aluli. R endkívüli ü tem b en növekszik a tudom ányos k u ta tó m u n k á v al foglalkozó dolgozók szám a. Míg 1914-ben a m ai SZU te rü le té n összesen 11,6 ezer tudom ányos k u ta tó dolgozott, ad d ig 1966-ban 712,4 ezer, s szám uk csak 1960. 53 �és 1967. között több m in t kétszszeresére em elk ed ett A term elő ü zem ekben 1966-ban tö b b m int 4 m illió ésszerűsítési ja v aslato t n y ú jto tta k be a d o lgozók, s ebből 2,8 m illiót bevezettek. A SZU k u ltú rá lis fejlődésének ta p asz talata i egy értelm ű en ta n ú sítjá k , hogy a k u l­ tú r a és a dolgozó töm egek elidegenültségének leküzdésére döntő lépések tö rté n tek a szocialista k u ltú rá lis forradalom során A dolgozók érdeklődése, látóköre, szellemi szükségletei, k u ltú rá lis a k tiv itá sa nagy fejlődésen m en t k eresztü l az elm ú lt 50. é v b e n. E nnek a fejlődésnek a z a la p já t a k iin d u ló p o n tját azok a tá rsa d alm i, p o litik ai viszonyok képezték, am ely eket a NOSZF hozott létre. Csak a szocialista tá rsa d alm i viszo­ nyok ta la já n v ált lehetővé a k u ltú rá lis é rté k ek m in d en dolgozó sz ám á ra hozzá­ férh ető tétele, az ak tív társad alo m alak ító tevékenységbe, a k u ltú ra ak tív e l­ sa játításáb a és továbbfejlesztésébe való bekapcsolódási lehetőségének a biztosítása. A szocialista k u ltú rá lis fo rradalom a SZ U -ban még nem fejeződött be. A NOSZF á lta l m e g n y ito tt lehetőségek rea lizá lá sa és a m egin d u lt fo ly am ato k k iteljesed ése még fo ly am atban van, és szám os m ás tá rsa d alm i p ro b lém a m egoldásával függ össze. De h a a fejlődés mai p ro b lém áin a k m egoldása m ég tov áb b i k ita rtó m u n k át, a k o n k rét u ta k és form ák tü re lm e tle n keresését, é s k ip ró b álásá t is igényli, m a 50 év m ú ltá n m á r te lje s világosággal rajzo ló d n ak ki azok a tend en ciák , am elyek a k o m m u n ista tá rsa d alo m új típusú k u ltú rá lis h a la d á sá t jellem zik, a szem élyiség sokoldalú fejlődé­ sét igénylik és teszik lehetővé, az em b er szellem i szab ad ság án ak k ib o n tak o zását eredm ényezik. Ezek a ten d en ciák először a NOSZF ered m én y ek én t és a n n a k ta laján lé tre jö tt szovjet k u ltú rá b a n je len tek meg. előlegezve a nem zetközi m éretek b en k i­ bontakozó szocialista k u ltú ra n éh á n y általán o s vonását. Most, am ikor a NOSZF. 50. év fo rd u ló já n ak előestéjén a félévszázados fejlődés ered m én y einek sokoldalú érték elése folyik, a m arx izm u s-len in izm u s igazságának és m élyen h u m a n ista lényegének tö rtén elm i igazolását n y ú jtjá k azok a tap asztalato k , am elyek azt m u ta tjá k , hogy az em b er szellem i felszabadulása, az em beriség k u ltú Iis h alad á sán a k új korszaka felé is az Orosz O któber n y ito tta m eg az utat. M o s z kva: 54 �SZABÓ BÉLA M a g y a r in te r n a c io n a lis tá k a s z o v j e t h a ta lo m v é d e lm é b e n (1917— 1 9 2 2 ) A végtelen időben az évek jelzik a n n a k m ú lá sá t s évszám okhoz kötődik az em b e­ riség életét őrző történelem . A történelm i évszám ok zöm e elvész az ism eretlenben, de hosszú századokra fe n n m a ra d n a k azok, am elyek egy k o r gon d o latv ilág át, h arcait, ere d m én y eit fejezik ki. N ekünk m a g y aro k n ak 1514 Dózsa p a ra sz th á b o rú já t je len ti és 1848—49 a nem zeti fü ggetlenségért és polgári h a la d á sé rt fo ly ta to tt k ü zd elm ü n k szim ­ b ó lu m áv á vált. 1917 az egész em beriség sz ám ára e lv á la sz th a ta tla n u l és örök id ő k re eg y b e fo rrt a Nagy O któberi Szocialista F o rrad alo m győzelm ével. E tö rtén elm i győzelem re ötven év u tá n is büszkeséggel és öröm m el te k in te n ek a dolgozó száz és szám illiók, rem én y t k elt m a is az eln yom ottakban és gyűlö lettel veszik k ö rü l a kizsák m án y o lók ezrei, de a nagy tö rtén elm i te tte k h ez m éltón senkinek sem közöm bös. A z e lm ú lt ötven év m eg érlelte a fo rrad a lo m m agvetését. A zok a m é ly reh ató változások, m elyek 1917 ó ta az egész em beriség fejlődésében, an n a k h a tá s á ra végbem en tek ; a szocialista v i­ lág ren d szer lé trejö tte, a szocialista tá rsa d alo m gazdasági, k u ltu rá lis eredm ényei ig a­ zo lták ,hogy O któber v alóban egy ú j korszak k ezdetét je le n te tte és egy új korba, a szocializm us, kom m unizm us k o ráb a léptünk. K üzdelm ekben, eredm ényekben gazdag ötven év u tá n a n agy idők nagy ta n ú ira, a résztv ev ő k re em lékezünk. A v ér és tűz szim bolizálhatná leghűbben a kezdet időszakát. A p éterv ári győ­ zelm et négy, vérben, szenvedésben, tűzb en és p u sztu lásb an teli év k ö v ette — a p ol­ g árh á b o rú évei. Égő városok és falv a k házai, töm egsírok, m eg k ín zo tt m illiók h ird e t­ ték, hogy a régi rend, a m egsebzett im perializm us nem nyugszik bele vereségébe. 1918-ban az a n ta n t h a ta lm a k h ad ih ajó i h a síto ttá k az orosz te n g erek v izeit észa­ kon és délen, k eleten és nyugaton. T izennégy állam im p e rialistá i zsoldosokat, k a ­ to n a ru h á b a b ú jta to tt, m e g félem lített és félrev e ze tett m u n k á so k at és p ara szto k a t ra k ta k p a r tr a az orosz földön, hogy e ltip o rjá k a szovjetek h atalm át. F eh ér kozákok lovas b an d ái száguldoztak a végtelen p usztán a h a lá lt idézve. M ensevikiek, esszerek , ju n k e re k és a n a rc h istá k ta lá lk o z ta k a gyűlöletben. A c á r tá b o rn o k ai ú jra k ib o n to t­ tá k a „szent O roszország” zá sz lajá t és p u skatussal, szuronnyal, golyóval ta n íto ttá k a p ara szto t a régi félelem re. 1918 n y a rá ra az angol, am erikai, fra n c ia és ja p á n intervenciósok kezébe k erü ltek a B alti-, a F ek ete-ten g e r és a Csendes óceán kikötői. In terv en ció s csap ato k m en etel­ tek M urm anszk, A rhangelszk, O dessza, Szevasztopol, V lagyivosztok utcáin. A n ém et G yenikin és K rasznov tá b o rn o k fe h é r k ozákjai u ra ltá k a Don, a K u b án és D él-V olga vidékét. Az angolok á lta l tá m o g ato tt fe h é r gárd isták kezébe k e rü lt K au k ázu s és T u r­ 55 �k esztán. A csehszlovák b u rzsuázia húszm illió ru b e lé rt ela d ta az im p erializm u sn ak a csehszlovák légió kato n áit. A cseh légió lázadása úgyszólván egyetlen éjszak a a la tt az im p e rialistá k kezére ju tta tta a V olgától V lagyivosztokig húzódó tran sszib é riai­ v asú tv o n alat, S zibéria ü tő e ré t és ezzel a Volga, U ral-v id ék és S zibéria is a feh érek k ezébe k erü lt. A nagy O roszország nyolctized része az ellen fo rra d alm áro k ellen ő r­ zése a la tt á llt 1918 n y arán. Az e lle n fo rra d a lm a t a közös gyűlölet fogta össze és k o n ­ c e n trá lt tá m a d á st k észített elő a fo rrad alo m bölcsője, P é te rv á r s a fo rrad a lo m szék­ helye, M oszkva ellen. E gyetlen cél lebegett előttük, m egsem m isíteni a fo rrad alo m v e­ zető e re jé t a Bolsevik P árto t, rabság b a dönteni a felszab ad íto tt m illiókat, hogy ú jra é le t és halál, k en y ér és szabadság u ra i lehessenek. Z ord idők következtek. É let vagy halál? ? — ez v o lt a kérdés. A L enin vezette Bolsevik P á r t h arc b a h ív ta O roszország m u n k á sa it és p a ra sz t­ ja it, hogy m egvédjék életüket, k iv ív o tt szabadságukat, a m unk áso k —p araszto k h a ­ ta lm á t: a jövőt. A P á r t hívó sz av á ra új sereg született, a m unk áso k —p araszto k Vörös H adserege. N em pom pázott fényes eg y enruhákban, szürke, egyszerű p ro le tá r sereg volt. F elszerelése, fegyverzete, ellátása, e lm a ra d t az a n ta n t csapatoké m ögött, d e tá ­ m o g a tta a nép, az ő ügyük v olt az igaz és szívük, h itü k legyőzhetetlenné te tte őket A tú lerő v el szem ben felv e tté k a harcot. 1918 n y ará n m ég csak 450 ezer fő v olt a Vörös H adsereg létszám a. 1919 tavaszán m ásfélm illió, 1920 n y ará n több m in t háro m m illió és 1921-ben m integy ö tm illió k a ­ to n a h arc o lt a V örös H adsereg soraiban. 1918-ban 25 ezer k om m unista, 1919 elején ú ja b b 25 ezer kom m unista, 60 ezer szakszervezeti vezető, több tízezer kom szom olista je len tk ez ett ö n ként e hadsereg so ra ib a . Ö sszefogott a nép a győzelem ért. Négy hosszú 56 �év küzdelm ei következtek. Az áldozat, a m it ho ztak n em v o lt hiábavaló. 1918-ban m eg állíto tták az in terv en ció előretörését, 1919-ben k iv é d ték K olcsak k eleti, G yenikin déli, Jugyenics n y u g ati és M iller északi k o n c e n trá lt tá m ad á sát. 1919 tele és 1920 tavasza m eghozta a győzelm et. D öntő vereséget m é rtek K olcsakra, m eg sem m isítették a szibériai ellen fo rra d alm at. S zétzúzták Jugyenics és G y en ik in h adseregét. 1920-ban felv ették a k ü zdelm et az ú ja b b tám adókkal, a lengyel u ra k k a l és V ran g ellel szem ­ ben és 1921-re m in d en fro n to n döntő győzelm et a ra to tt a p ro le tá r hadsereg. 1922-ben a Csendes óceánnál a ja p á n im p e rialistá k szétzúzásával véget é rte k a csaták. Sok százezer fiatal élete t áldozott fel az orosz nép a győzelem ért, a leg jo b b ak életét. N incsenek sta tisz tik a i kim u tatáso k , a fro n t és a h áto rszág véres veszteségei egybeolvadnak. Egyedül a B olsevik P á rtn a k több m in t ö tvenezer ta g ja h alt hősi h a lá lt ebben a küzdelem ben. Az orosz nép m e lle tt rész tv ett a tö rté n elm i h arc o k ­ ban, a p ro le tá r nem zetköziséghez híven a S zovjetúnió soknem zetiségű népe, a cári O roszországban élő hadifoglyok tízezrei és az interv en ció s csapatok fo rra d a lm á r hősei. T etté v á lt a jelszó: „Világ p ro le tá rja i eg yesüljetek !” E bben a nem zetközi seregben o tt ta lá lju k az elsők között a mi n ép ü n k fia it, a m agyarokat. A fo rrad alo m idején a központi h a ta lm a k k étm illió hadifogoly k ato n ájá b ó l fél­ m illió m agyar hadifogoly élt a cári O roszországban. A b urzsoázia nem zetközisége és o sztály -szolidaritása a hadifogoly tá b o ro k b an is érvén y esü lt. A tisztek jo b b ellátást, ra n g ju k n a k m egfelelően h av o n ta fizetést k ap tak , tisztiszo lg át ta rth a tta k — a fogság­ ban is m u n k a nélkül, m in t „u ra k ” éltek. A b a ra k o k k b a n összezsúfolt legénységet ti­ zed elte a nyom or, a flecktífusz, a skorbut. Több m in t négyszázezren h a lta k m eg így hadifogoly táborokban. De m ég e n yom ort sem a d tá k ingyen. Az orosz bu rzso ázia a m ezőgazdaságban, a bány ák b an , az erd ő irtáso k n ál, v asú tép ítése k n él zsák m án y o lta ki sok százezer hadifogoly fizikai erejét. A m ag y ar hadifoglyok életközelségbe k e rü l­ tek az orosz dolgozókkal. A ta rjá n i bányász, a nógrád i p araszt, a m ag y ar p ro le tá r közvetlen ta p asz talatb ó l ta n u lh a tta m eg a m arx izm u s n ag y igazságát, hogy a p ro le­ tá ro k n a k egyetlen és közös ellensége v an ,a s a já t kizsákm ányolója. A burzsoá és p ro le tá r viszony felism erésének nagy iskoláivá v á lta k a h adifogoly-táborok. En nek tu d a to sításá b an jelen tő s szerepük v olt a tá b o rb a n m űködő p ártv e zé re k n ek A Nagy O któberi Szocialista F o rrad alo m n em csak az orosz nép sz ám á ra hozott b ékét, földet, szabadságot. M egnyíltak a tá b o ro k k ap u i és az elnyom ott, le n éz ett ra b szabad em b erré lett. M időn a fia ta l szovjet állam veszélybe k e rü lt és fegyvert fogott az orosz nép, a v olt hadifoglyok közül nagyon sokan tu d tá k h ol a helyük. M integy k ettőszázezerre tehető azoknak az O roszországban élő k ü lfö ld iek n ek a szám a, a k ik feg y v ert ra g a d ta k a fo rrad a lo m véd elm ére a p o lg á rh á b o rú idején. L enin és K un B éla e lv tá rsa k 1919. áp rilis 28-án felh ív ással fo rd u lta k a V örös H adseregben harcoló m ag y ar in ternacionalistákhoz. E felh ív ásb a n o lv ash ató az első a d a t a m ag y a­ ro k lé tszám ára vonatkozóan: „Ti huszonötezren T u rk esztán b an , ti százezren Szibé­ riá b a n ” — ír ja a felhívás. S zázhuszonötezerre te h ető te h á t a V örös H adseregben harcoló m agyarok szám a. A szovjet h ad tö rtén észek le g ú jab b k u ta tá sa i m egerősítik ezt az ad atot. I. M atv ajev a V örös H adsereg nem zetközi osztagaiban küzdő m ag y a­ ro k szám át, le v é ltá ri k u ta tá so k a la p já n „m integy százezerre” teszi n em szám ítv a a partizán m o zgalom harcosait. A m ag y aro k létszám a jelen tő sen m e g h ala d ta az egyéb nem zetekből to b o rzo tt in te rn a c io n a listá k szám át. A szo v jet fo rráso k negyvenezer k ín ai, h arm in cez er délszláv (szerb, horv át, szlovén, m acedon, m ontenegrói), több ezer lengyel, csehszlovák, koreai, sok n ém et és o sztrák h azafi részv ételérő l em lékez­ 57 �nek meg. Még jelentősebbé válik a m agyar in te rn acio n alisták részvétele a v ilá g tö r­ ténelm i jelentőségű küzdelem ben, h a a m agyarság létszám ához v iszo n y ítju k az ad ato kat. E sz erin t m inden századik m agyar, m in d en huszonötödik feln ő tt m agvar férfi, illetv e m inden ö tötdik m agyar hadifogoly a V örös H adsereg k a to n á ja k é n t h a r­ colt a p o lgárháború idején a szovjet h atalo m védelm ében. A m agyar in te rn acio n alisták h a rc a n é p ü n k legnagyobb fo rrad a lm i tettei közé tarto zik. R észvételük nagyságát; a m agyar m u n k áso k n ak és p ara szto k n a k a szoci­ alizm us és az intern acio n alizm u s m elletti töm eges h itv a llá sá t a m a g y ar történelem nagy fo rrad a lm i h arc aiv a l történő összehasonlítással em elh e tjü k ki a legjobban. Rákóczi k u ru c seregének legnagyobb élelm ezési létszám a százezer főt te tt ki. 1848— 49-es szab ad ság h arcu n k b an a honvédsereg legnagyobb létszám a százh atv an ezer fő k ö rü l m ozgott és u g y an en n y ire tehető 1919-ben a m ag y ar Vörös H adsereg soraiban küzdő vörös k ato n ák szám a. Ezek az összehasonlítások is b izonyítják, hogy a szocialista fo rrad a lo m védelm ében a m agyar m u n k ás a p ro letárn acio n alizm u sh o z híven a sa já t ügyét látta. E szám ok tü k réb e n v áln ak érth e tő v é a szovjet tö rté n elm i m u n k á k n ak a m ag y aro k ­ k al kapcsolatos kiem elései. „A nem zetközi alak u la to k kö zp o n tja O m szk lett, szerve­ zői pedig m agyar k o m m u n isták élükön L igeti K árollyal, a nagyszerű bolsevikkal". Vagy: „a nem zetközi p artizán osztagok m eg ala k ítá sát a tom szki szovjet kezdem é­ nyezte. . . 1918—22 között m integy h arm in c nem zetközi, főleg m ag y ar p artizán szá­ zad, zászlóalj védelm ezte hősiesen az O któberi F o rrad alo m v ív m án y ait S zibériában és a T ávol-K eleten.” A III. In tern ac io n á lé nem zetközi h ad o sztály a az O m szkban m eg­ a la k u lt nem zetközi d a n d á r és a S zovjetunió legkülönbözőbb te rü lete in m egalakult nem zetközi ezredek szervezői és tag jai a szovjet forráso k sz erin t „elsősorban m ag y a­ rok v o lta k ”. E zred- és osztag p aran csn o k k én t em lítik m eg a fo rráso k M üller A rm ad, 58 �Szabó F erenc, K áp lán Zsigm ond, H o rv á th Im re, N atik Ján o s, V arga G yula, V arga Istv án , M ünich F erenc, V ien erm an n L ajos, Szabó S ándor, G av ró Lajos, Dömök Jó­ zsef, Z alka M áté és még sok m á sn ak a nevét. A m agyar in te rn a c io n a listá k m á r a nagy ok tó b er fo rrad a lm i h arc aib a n is részt vettek . A K rem l fa lá n á l a hősök tem ető jéb en m agyaro k is nyugszanak. Az elsők k ö zö tt v ették fel a h arc o t S zib ériáb an az ellen fo rra d alm i tú lerő v el szem ben; h etekig v éd ték a B a jk á l k ö rv a su ta t; em lék ü k et őrzi a m agyaro k gázlója, ah o l az utolsó em b erig k ita rto tta k , s o tt ta lá lju k ő k et a végtelen ta jg a p a rtiz á n ja i so ráb an . K üz­ d ö tte k K olcsak, G yenikin, K rasznov, Jugyenics ellen. A legendás hős C sap ajev h ad ­ osztály áb an éppúgy v o lta k in te rn a c io n a lista m agyar lovasezredek, m int B ugyonij m arsall lovas hadseregében. A főparancsnok F ru n ze őrzászló aljáb an , m in t a leg m egbízhatóbbak éppúgy hely tálltak , m in t a fo rrad a lo m vezére L en in elv társ sze­ m ély ét védő testőrségben. L á ttá k hősi h a rc u k a t a K au k ázu s bércei, T u rk esztán ho­ m oksivatagai. U k ra jn a pusztái és az U ral, S zibéria végtelen fenyőrengetegei. R észtvettek az illegális k om m unista m ozgalm akban a K olcsak u ralm a a la tt sín y ­ lődő S zibériában. Omszk, Tom szk, K raszn o jarszk , H abarovszk, Irk u tszk városokban v o ltak a legjelentősebb m egm ozdulások, hol m a is keg y elettel őrzik a m á rtírh a lá lt h a lt in te rn acio n alisták em lékét. Az érdekesség k ed v é ért csak egy esetet, tán nem is a leg jelen tő seb b et sz e re t­ ném b e m u ta tn i az O któberi K özpont Á llam i L ev é ltá r an y ag a alap já n . B en n ü n k et n ó g rád ia k at különösen érdekel, hiszen te stv é r m egyénk K am erovó te rü le té n tö r té n t 1919 tav aszán a kam erovói k erü le th ez tarto zó kolcsuginói (Ma L eninszk K uznyeckij) b án y áb an ro b b an t ki félelm etes K olcsak-uralom elleni felkelés. A b án y ák b an tö b b ném et, o sztrák és több m in t hatszáz m a g y ar hadifogoly dolgozott. A K olcsak k o rm án y ren d ő rség én ek osztályvezetője így ír e rrő l a felkelésről: „K olcsugino köz­ ségben m u nkásfelkelés za jlo tt le. a helyőrség egy része átáll: a felkelők o ld alára. A helyőrség p ara n csn o k á t és több tisztjét m egölték. A m unkásokhoz csatlak o ztak a fog­ lyok és v elü k eg y ü tt tá m a d tá k m eg a helyőrséget. Az orosz b ányászok és k ato n ák m e lle tt a m agyarok v e tte k legtevékenyebben rész t e felk elésb en ”. M egőrizték az adatok, a m agyarok vezetőinek nevét is: K ovács B u rek Ján o s. P ász to r K árolv. M ol­ n á r Ján o s, D énes József, N agy Dezső és R ajszki, K olcsak k ato n ái lev erték a felk elést és ö t-h atszáz h a z a fit lő ttek agyon az orosz bányászok és a külföldi e lv tá rsa k közül. A K am erovói T erü le ti P á rta rc h ív u m m egőrizte R. N yevilevszkij kozák százados je ­ le n tését e v éres napokról. Jelen tésé b en elism erte: „Jóm agam áp rilis 9-én B ulancev ezredes p a ra n csa értelm éb en h é t m ag y ar foglyot lőttem agyon, ak ik r észtv ettek e felkelésben. K özülük csak egynek a nev ére em lékszem R a jsz k iéra.” A kolcsuginói felkelés csak k ira g a d o tt példa. A fo rrad a lm i hűségüket, b á to rsá ­ gukat, in te rn acio n alista ö n tu d a tu k a t bizo n y ítják hősi tetteik . A visszaem lékezések, a h ad ijelen tések , tudósítások m egőrizték ezeket. Az in te rn a c in a listá k politikai jelen tő ség ét L enin e lv tá rs em elte ki 1918 augusztusi beszédében: „M ost m egvalósul a különböző nem zetek fo rra d a lm á ra in a k szövetsége, m ely rő l a legjobbak álm odoztak, a m unkások igazi szövetsége, nem pedig az in te lle k ­ tu e l álm odozóké.” A m ag y aro k h arc áró l így ír t S zergej L ázó a nagy p artizán v ezér, a k it az e lle n ­ fo rra d a lm á ro k egy m ozdony k a z á n já b a n elevenen égettek el: „Jól h a rc o ln a k a n em ­ zetköziek. T úlnyom ó többségük m ag y ar (80—85%). M in d n y ájan m in t v o lt k ato n ák h arci ta p a sz ta la tta l rendelkeznek. A h arc b an lelkesek, len d ü letesen k ü zd en ek , 59 �h ű ek a forrad alo m h o z”. Bugyonij m a rsa ll így em eli ki az in te rn acio n alisták a t: „L átják ezeket az in te rn acio n alisták a t? Igazi f o rr a d a lm á ro k . . . ” A nem zetközi ez re­ d ek önfeláldozó báto rság áró l ta n ú sk o d n ak kitü n tetéseik . A III. N em zetközi lövész­ ezred a fo rrad alo m odaadó szolgálatával G avró G yula ezred p aran csn o k ság a a la tt a Vö­ rös Zászló k itü n te té st érd e m elte ki. F ru n ze fő parancsn o k írta alá 1920. jú n iu s 22-én azt a parancsot, m elyben a V arga paran csn o k ság a a la tt küzdő I. T u rk esztán i N em zetközi E zredek „azokért a különleges érd e m ek é rt és h ő ste tte k ért, m elyek a m u n k ás—p ara szt O roszországnak a feh é r ellen fo rrad alo m ellen v ív o tt h arc áb an T u rk e sz tán területér, az in te rn acio n alisták nevéhez fűződnek, a tu rk esz tá n i F ro n t fo rrad a lm i k ato n ai ta ­ nácsa a tu rk esz tá n i nem zetközi lóvészezrednek a legm agasabb fo rrad alm i katonai k itü n teté st, a V örös Z ászló-rendet adom ányozza.” Id e kívánkozik a 216. nem zetközi lövészezred p aran csn o k án ak 1919. I I . 19. 13 ór a 10 p erck o r k elt jelen téséb ő l a kö­ vetkező: „Jelentem , hogy B ergyaseva községet h é t órás h arc u tá n b ev e ttü k . . . A h arc en e rg ik u san és b átra n , a legnagyobb ren d b e n folyt le. A kozákok visszav o n u lá­ sát. elősegítette, hogy a m agyarok k ita rtó an , lendületesen tá m ad tak , b á r tü zérség ü k nem v olt . . . A láíráso k : V arga a 216. lövészezred p aran csn o k a I. Z sidorszki p o li­ tik ai biztos.” Az elism erés, k itü n te té s sok esetét sorolhatnám , azonban hely h ián y a m ia tt csak még egyet em elek ki. A D agesztáni K öztársaság K özponti A rch ív u m a őrzi az aszt­ ráh á n i fro n t p aran csn o k ság án ak je len tésé t a dagesztáni h arco k ró l, 1918-ban e te rü le ­ ten egy főleg m agyarokból álló, nem zetközi ezred is harcolt. A jelen tésb en így m é lta t­ já k az ezred h arcait. „A m agyarok szívesen és hősiesen h a r c o ln a k . . . R en d k ív ü l sok alk alo m m al v isszaverték az ellenséget, h a lá lt osztogató géppuska és tüzérségi tü zük 60 �segítségével.” A P etrovszk és M ahalacska védelm éről szóló h arco k ró l ezt o lv a sh atju k : „A h ad itan ács, m in t a le g tap a sztaltab b és legharcképeseb b szovjet egységnek a m a­ g yar o sztagnak a legveszélyesebb arcv o n alszak aszt jelö lte ki véd elem re. . . A m a g y a­ ro k úgy h arco ltak , m in t az ördögök. K éptelen volt az ellenség á ttö rn i a m agyarok állásán . M időn az ellenség n y o m ására m ás szovjet egységek v isszavonultak, a vissza­ v o n u lást a m agyarok tüzérségük lövegeinek tűzével fedezték. Tiz löveg szünet n élk ü l v ezette a tüzet. A zt a huszonhét m agyar k om m unista tüzért, a k ik a legutolsó löve­ dékig k ita rto tta k ágyújuk m e lle tt B icsehorov feh é r bandái a M olokanka h alü zem m e lle tt állati kegyetlenséggel élve tem ették el.” M a M ah acsk aláb an h atalm as em lékm ű őrzi a n n a k a nyolcvan m ag y ar m á rtírn a k em lékét, a k ik e t e h arc o k u tá n a feh érek k i­ végeztek. A m ah alacsk ai em lékm ű nem az egyetlen, a S zo v jetú n ió népei em lék m ű ­ vekkel, em lék táb lá k k al em lékeznek a m a g y ar in te rn acio n alisták ra, őrzik és p é ld a ­ k é n t á llítjá k az ifjúság elé a m a g y ar in te rn acio n alista hő sö k et és m á rtíro k a t is. A szovjet h a ta lo m é rt harcoló in te rn acio n alista nem zetközi ezredek n évtelen k a to n áin a k soráb an o tt vo ltak — és nem kis szám ban — a mi m egyénk legjobbjai a nógrádi in te rn acio n alisták is. M egyénk fia ta lja it zöm m el a 10., a 16. honvéd és a 25., a 60. közös gyalogezred k a to n á ik é n t és népfelk elő ik én t v itték el az I. v ilág h áb o rú b a. F. gyalogezredek hosszú ideig az orosz fro n to n h arc o ltak és így az 1914 őszi galíciai, az 1915-ös przem ysli és az 1916-os B russilov á ttö résn é l töm egével k e rü lte k h ad ifo g ­ ságba. Részesei lettek ők is a hadifogoly sorsnak, töm egesen csatlak o ztak a fo rra ­ dalom hoz és lép tek a V örös H adsereg soraiba. A M egyei P ártb iz o ttsá g A rch ív u m a és a M egyei M unkásm ozgalm i M úzeum a n y a g á t tanulm án y o zv a m eg állap íth ató , hogy m ég 50 év u tá n is 97 olyan v e te rá n él, illetv e az elm ú lt évek b en é lt köztünk, a k ik részt v ettek e történ elm i küzdelem ben. S ajnos ren d szeres k u ta tó m u n k a nem folyt ebben az irán y b a n . Az idősebbekkel elbeszélgetve azon b an m ég m a is ú ja b b és ú ja b b szem tan ú k ra, résztvevőkre b u k k an u n k . E m egem lékezés k eretei nem teszik lehetővé, hogy ezt az an y ag o t feldolgozva em lék et állítsu n k a résztvevőknek. N ehéz és k üzdelm es élet részesei v o lta k m ind an n y ian . S okan kö zülük rész t v ettek a T an ácsk ö ztársaság hősi h a rc a ib a n is, védelm ezve a p ro le tá rh a ta lm a t itth o n . A T an á csk ö z tá r­ saság b u k ása u tá n m e g já rtá k a börtönöket, az in te rn áló tá b o ro k a t és 25 évig üldözés, m egfigyelés és h allg atás ju to tt osztályrészekül. A felszab ad u lás u tá n a szem élyi k u ltu sz éveiben sem k e rü lte k elő térb e a B akonyi Lajosok. B ojtos S ándorok, a F ark as Istv án o k , T uriczki Jánosok, Buga A ndrások, a B ahoti P álok, a V arga Istv án o k . S za­ bó Istvánok. Az elm ú lt években kezdődött m eg országosan a ren d szeres k u ta tó m u n k a és k e rü lte k előtérbe. É letükből nem csak m in d n y á ju n k szám ára p éld ak é p k én t állíth a tó em b eri sorsok b o n tak o ztak ki, hanem a valóság éltető lev eg ő jét a d tá k a k o rra l fog­ lalkozónak. M ily szépen bontakozik ki a fo rrad alm i h á tté r p éld áu l idős G yuris F e ­ ren c elbeszéléséből, ak i nem is ta rtja m a g át v ö röskatonán ak . K azán v áro sáb an é rte a fo rrad alo m . Elbeszéli, hogy az orosz ezredek hogyan á llta k a szovjetek m ellé és u tcai h a rc o k k a l hogyan tisz títo ttá k m eg a v á ro st a ju n k e re k tő l. A győzelem u tá n a bolsevikok közölték a foglyokkal, hogy m ostantól kezdve szabad em berek. É rd ek es­ sége elbeszélésének, hogy a győztes p ara sztk a to n á k fegyvereikkel, ág y ú ik k al elh ag y ­ tá k a v áro st és m e n tek haza a falv ak b a, v é g re h a jta n i a földosztást. A k ato n asá g n é l­ kül m a ra d t v áro st ekkor tá m a d tá k meg a ju n k e re k 900 felfeg y v erzett ju n k e r fen y e­ gette a várost. A szovjet a felsz ab a d íto tt h ad ifoglyokat is felh ív ta a v áro s védelm ére, akik, k ö ztük ők is, fegyvert fogtak és m egvédték a várost. F azekas Sándor, ak it P é te rv á ro tt é rt a forradalom , em beri közelségbe hozza a feb ru ári fo rrad a lm a t, pl. az­ 61 �za l, hogy egy re n d ő r köpönyegforgatásán k eresztü l m u ta tja be. „A policej, aki a fo r­ rad alo m elő tt m in d e n h ató ú r volt — m ég a te je t is a k an á lisb a ö n tette — szelíd lett, és ő újságolta, hogy a cá r arc k é p é t ledobálták, szem eit k isz ú rták .” L á tta K u n B élát az első p ityeri ezred k ato n ája k én t, h arc o lt az U ralb an , gépfegyveres v o lt H arkovnál, m in t a III. H adseregtörzs k a to n á ja k ü zd ö tt O gyesszában, rész tv ett a lengyelek elleni küzdelem ben. 6 hónapon tisztiisk o lát végzett, 1921. m áju s 1-én fo g ad alm at te tt a V örös-téren, és 1921 au g u sztu sáb an in d u lt haza. A hadifogoly so rsró l és a k ü zd elm ei­ ről így beszél T arnócz József, aki 1915. m á ju sá b an k e rü lt h adifogságba: T ask en tb en 8 h ó napot tö ltö tt h adifogolytáborban, inn en R osztovba v itték , ahol egy esz tendeig v o lt „gyenge koszt és sok m u n k a m e lle tt”, m ajd a fin n h a tá r ra k e rü lt a volovodszki g u b ern áb a erd ő irtá sra , de úgy látszik m eg a k a rtá k vele ism ertetn i O roszországot és három hónap m úlva az U ralba v itték P erm b e vasútépítéshez. A lágerből m egszökött. 1918 ta v aszán C seljabinszkban m in t tü z ér lépett a V örös H adseregbe, s h arco lt a cseh légió ellen „2—3 hónapig váltakozó szerencsével h arco ltu n k , hol m i szalad tu n k , h o l a feh é re k ”. F eh ér fogságba k e rü lt Je k a ty e rin b u rg b a n őrzik. K étszer átszö k ö tt a v ö rö ­ sökhöz m in t p artizán h arc o lt a feh érek ellen. K erk ib en 3000 m ag y ar h ad ifogollyal eg y ü tt 1917 decem berében lé p e tt a V örös H adseregbe T uriczki János, és a B u ch ara k ö rnyéki h arco k b an v e tt részt. 1920-ig h arc o lt a vörös hadseregben. Jo b b lábán m egsebesült, s Csóton k eresztü l 1921 m árc iu sá b an é r t haza. N incs lehetőség a rra . hogy részletesen foglalkozzunk életükkel. P é ld a k é n t m ég csak egyet em lítek e gazdag anyagból. Itt él k ö ztü n k S om oskőújfalun R ittin g er Frigyes, aki a 16. gyalogezred első zászló aljá­ v al v on u lt ki a fro n tra 1914-b en , R a v aru sz k án ál m egsebesült és 1914 d ecem b er 31-én hadifogságba k erü lt. A hodzenti, az alex ech i és a zalat o rd a i táb o ro k b an volt h a d i­ fogoly. 1918. decem ber 13-án lé p e tt az orenburgi 1. nem zetközi vörösezred soraiba, 62 �ah o l ezred p aran cso k a Boriszov elv társ volt, zászlóalj p aran csn o k a M áté János, szá­ zad p aran csn o k a G oldschm idt József, szakaszpar ancsnok a V arga Jó zsef. Ő előbb m in t rajp a ra n csn o k , m ajd m in t szakaszp aran csn o k h arcolt. 6 h ó napig az o ren b u rg i fro n ­ ton, különösen Jag m o n d v asú tállo m ásán v ív ta k véres h arco k at és a Volga p a rtjá n v ettek részt nagy ü tközete k b e n . 1919 n y arán ú jra előren y o m u ltak T ask e n tb e az as­ h ab ád i fro n to n K ornvilov csap atai ellen, 6 hónap a la tt ötször v e tt részt nagyobb ü tk ö zetek b en ,század p arancsnok lett. M egkapta az ötágú ara n y csillag zászlórendet. Rövid id őre S zam ark an d b a. m ajd U k ra jn á b a kerü lt, ahol V rangel ellen h arco lt, ez­ red p a ra n csn o k a V arga János, zászlóalj p aran csn o k a G oldschm idt József volt. M időn a 13. h ad sereg p ara n csn o k á n ak á ru lá sa következtében szétv erték őket az ú jjá sz e rv e ­ zett 1. o renburgi lovasezred zászlóaljparancsnoka lett. A 6. h ad sereg k ö telék éb en Ni­ kopolba k e rü lt helyőrségi szolgálatra. Innen M oszkvába u tazo tt 6 hónapos tiszti isk o lára ahol m agyarul ta n íto tta k . Csibi József. Vég Istv án . Á rvai József ta n á ro k n ev ére e m lék ­ szik. 1920. m ájus 1-én tisztté av a ttá k , h a llo tta L enint, aki a tisztek av a tá sán m egkö­ szönte a m ag y ar in te rn a c io n a listá k n a k a z t a segítséget, m it a szovjet h atalo m v é­ d elm ére adtak. T öbbször beszélt K un B élával. L en in g rá d b an az 1 éves tö rzstisztiisk o la n ö v en ­ déke lett. 1921. o któberében leszerelt. 1921 decem ber 4-én érk ezett C sótra. A csóti ellen fo rrad alm i szűrőállom áson kiszűrték, Z alaegerszegre in te rn á ltá k és 1924. m ájus 2-ig ta rtjá k ott. N em egy R ittin g e r Frigyes. T ar nócz József. T uriczki Já n o s él még m a is kö z­ tü n k a m egyében. M ost a N agy O któberi Szocialista F o rrad alo m 50. év fo rd u ló ján em lékezünk azokra, a k ik ennek a tö rté n elm i küzdelem nek részeseik én t h arco ltak híven a p ro le tá r nem zetköziséghez az egész em beriség jö v ő jéért. 63 �BELITZKY JÁNOS A Nagy Októberi Szocialista Forradalom visszhangja é s hatása a nógrádi értelm iség körében N ógrád m egye értelm iség ét az első v ilá g h áb o rú t k ö zv etlen ü l m egelőző években, a későbbi visszaem lékezők szerint, bizonyos m egelégedettség jellem ezte. A m egye értelm isége feltétle n ü l h itt a politikai szólam okban, h a azok „tek in tély es” em b erek a jk á ró l han g zo ttak el és nem v e tt m a g án a k an n y i fárad ság o t, hogy a dolgok m élyére tekintsen. A „boldog békevilág” m egelégedettségéről h an g o z ta to tt kép azonban csa­ lóka. A nógrádi értelm iség kom oly anyagi gondokkal küzdött, hogy a közéleti állása á lta l m egkövetelt „ú ri é letfo rm a” kötelezettségeinek eleg et tehessen. Ez az anyagi helyzetükből fak ad ó elégedetlenség a közh iv atali p ály án m űködők k ö réb en ír így­ séget, sőt ellenséges érz ü lete k et szült a szabad pály án m űködőkkel szem ben. Ez az in d éték a a községi, a m egyei és az állam i tisztviselők k ö réb en terebélyesedő a n ti­ szem itizm usnak épp úgy, m in t a tá rsa d a lm i á ta la k u lá st követelő szocialistákkal szem beni ellen téte k n ek is. A b eléjü k n ev e lt sovinizm us k ö v etkeztében pedig ekkor m á r h atá ro z o tta n kiéleződtek a m ag y ar és a szlovák értelm iség közötti ellen tétek . Ezek az ellen tétek á llíto ttá k szem be m egyénk értelm iség ét azzal a n éh án y polgári rad ik álissal, a k ik a tá rsa d alm i h alad á st és a nem zetiségek ö nrendelkezési jo g át a term észetjogból igyekeztek m egm agyarázni. A prob lém ák töm ege azonban csak a h áb o rú évei so rán k e rü lt felszínre. Ezen a té re n szinte fo rd u ló p o n tn ak te k in th e tjü k I. F erencz József 1916 n ovem berében b e­ k ö v etk ezett h alálá t. Az értelm iség zöme úgy érezte, hogy láb ai a la tt m e g re n d ü lt a föld, ú j szelek, ráa d ásu l hideg szelek, kezdenek fújn i. E bben a b izo n y talan ság b an a rem én y su g arát, a béke lehetőségét csillogtatta m eg az 1917. évi oroszországi p ol­ gári fo rradalom . A cári hatalo m összeom lása m egyénk sa jtó já b a n olyan visszh an g ra ta lált, am ely nagyon em lék eztet a vízbefulló szalm aszál u tán i k ap k o d ására. Ez a h an g a régi világ visszatérésében rem énykedők hangja, ak ik m ost — a központi h a ta lm a k h a rc ­ téri sik erein ek tu la jd o n ítv a az esem ények bekövetkezését — m á r tá m a d á sra is m e r­ n ek len d ü ln i az új v ilágot rem élő polgári rad ik á liso k k a l szem ben. C éltáb láju k K árolyi M ihály és p á rtja , am ely ”rad ik á is követeléseivel m árcsak a p arla m en ten k ív ü l ta lá lh a t őszinte fegyverb aráto k ra.,,1 E zeknek a polgári rad ik áliso k elleni tám ad á so k n ak a h átteréb e n a nem zetiségi k érdés és a földreform elo dázásának a vágya rejtőzö tt. 1917. m á ju s 26-án volt az a m egyei közgyűlés, am ely H eves m egye á tir a tá t m agáévá téve, b izalm at szavazott Tisza Istv á n n a k és a h a tá ro z a t m ásodik p o n tjá b an „N ógrád várm egye közönsége k i­ m ondja, hogy a m agyar nem zet sz u p re m ác iá já n ak és az értelm iség vezető szerep é­ 64 �n ek feltétle n biztosítása szem elő tt ta rtá sá v a l, nem ta r tja id ő szerű n ek az 1913. év ­ ben hozott és a g y ak o rla tb an m ég ki sem p ró b á lt választójogi tö rv én y n ek ra d ik á lis irá n y b a n való m egoldását.”2 Azt, hogy a m egye vezető te stü le te m ié rt fo g lalt el ilyen állást, m egm agyarázza l a Somogy m egye b irto k p o litik ai á tir a tá ra a d o tt válasz, am ely a N ógrád várm egyei G azdasági E gyesület m eg h allg atása u tán , K ru d y F eren c fő­ szolgabíró m egfogalm azásában azt követelte, hogy az ak k o ri ngyb irto k o k é rd e k eit kiszolgáló gazdaságpolitika védelm ében tegyen szigorú in tézk ed ések et az á lla m h a ­ talom . In dokaik: „A n ag y b irto k szétforgácsolódása m ég nem b iz to síth atja a k ív á n t célt. A földéhség k ih a szn á lására a la p íto tt egyszerű földfelosztás m á r eleve az é let­ telen kis egzisztenciák töm egét te re m th e ti meg. A m agyarországi nem zetiségi k érd é s m egoldása gazdasági alapokon nyugszik, a k u ltú ra i eszközök leg feljeb b kisérői le ­ h etn ek azoknak. V agy m egoldjuk a je le n re nehezedő felad ato t, v agy k isik lik k e­ zünkből a nem zeti alapon szervezett m a g y ar hatalo m a m ag y ar állam iság k iép í­ tésén ek utolsó lehetősége.”3 A fen ti idézetek m inden k o m m e n tá r n élk ü l is kifejezésre ju tta tjá k a m egye h i­ v atalo s állásp o n tját: a n ag y b irto k és a k o rm án y h ű értelm iség a m ag y ar á lla m h a ta ­ lom — azaz a soviniszta m ag y ar im perializm us — talpk ö v e és tám asza. E lképzelése­ ik b en az értelm iség — ez a tá rsa d alm i réteg, am ely n ek szám os ered ő je v an — té v e­ sen m in t tá rsa d alm i osztály, az ún. „középosztály” k ate g ó riá ja k é n t je len ik meg. Ezzel csak fo ly ta tjá k az értelm iség tá rsa d alm i tú lérték eléséb ő l fak ad ó tévedéseik lá n co latát, m ivel a z t egységesnek tek in tik , pedig a k k o r ez m á r m egyénkben is rész­ ben szociáldem okrata, részben polgári ra d ik á lis elv ek et v alló csoportokból is te ­ vődött össze. Jellem ző a soviniszta irá n y z a t képviselőire az, hogy feltétle n ü l h isznek a m a ­ gyarság szellem i fölényében és m ás n épekre gyak o ro lt v arázsáb an . T évedésükre éppen egyik szellem i vezérük — aki különben a „keresztény szocializm us” élh arco sa is — Jeszenszky K álm án b alassag y arm ati plébános m u ta to tt r á a lengyelekkel k a p ­ csolatban tá p lá lt rem én y ek et illetően. „M inket m a g y aro k at te h e te tle n n e k hisznek, a k ik a s a já t dolgu n k at se tu d ju k A u sztriáv al szem ben jó l elintézni. N em lá tjá k te h á t g a ra n tá lv a részü n k rő l a biztos jövőt, ez ért v árn ak . H á tra v o ln án ak a fo rra d a l­ m árok. Ezek is elcsendesedtek. Az orosz fo rrad alo m esem ényei közelebb á llíto ttá k ő ket a gyűlölt O roszországhoz, m in t hozzánk s így ők is v árak o zó állásp o n to t fog­ la ln a k el.”4 Jeszenszkynek a lengyel „középosztály” m a g a ta rtá sá ró l ír t cikkéb ő l is k i­ derül, hogy a K eren szkij-offenzíva ellen ére is — vagy éppen e z é rt — n a p ire n d en van az oroszországi fo rrad a lm i esem ények irá n ti érdeklődés. E n n ek so rán szü letn ek olyan cikkek, am elyek a d em okrácia te rjed ésén e k hasznos és á rta lm a s h a tá sa iró l vitáznak. Ezen a té re n is h ű ek m a ra d n a k elveikhez: „Mi úgy lá tju k , hogy a d em ok­ rác ia te rjed ése előnyös a m ag y ar várm egyékben, de h átrá n y o s a nem zetiségi v id é k e­ ken, éppen a várm egyeházán, am ely kell, hogy a nem zeti alk o tm án y v éd ő b á sty á ját képezze.”5 E k k o r azonban m á r nem csak a nem zetiségi vid ék ek k el v o lt baj. A b alassag y ar­ m ati já rá s főszolgabírája ren d e lete t bocsát ki, am elyben u ta sítja a községeket, a ile lk észe k és a ta n ító k útján, hogy ta rts á k figyelem m el a hadifoglyoktól érkező cso­ m agokban ta lá lh a tó szabotázs felh ív áso k at.6 S ok a szökevény, a szab ad ság u k le já rta u tá n is o tthon m a ra d ó k ato n a.7 H íresztelések te rje d n e k el az O sztrák—M ag y ar m o­ n a rc h ia és a N ém etország között fen n álló ellen téte k rő l.3 M indezek a jelenségek első­ 5 65 �so rb an az értelm iség körében voltak ism ertek, am ely az országos lapok a n ta n t és sem leges állam ok h íriro d á in a k közléseire a la p íto tt cikkeiből é rte sü lt az 1917. novem ­ ber 7-i oroszországi esem ényekről is. A N agy O któberi Szocialista F orradalom első h a tá sá t m egyénkben a b ék ét kö­ vetelő tü n te té sek b e n kell látni. Ezek so ráb an is első a k isteren y ei nők 1917. novem ber 25-i m egm ozdulása.9 Az értelm iség reag álása is ebben az irá n y b a n n y ilv á n u lt meg, persze átfogalm azva. Ím e: „A világbéke m ielőbbi m eg terem tését célozza a m ost k i­ b o csátásra k erü lő hadikölcsön. — A központi h atalm ak leg h atalm asab b ellenfele, az orosz kolosszus m a m á r fegyveres ellenségnek nem szám ítható. Belső fo rrad alo m szülte osztályok h arc a teljesen m egbénította az orosz nem zetet. L étü k fe n n ta rtá sá ­ n ak egyedüli a la p ja a m ielőbbi béke. — A központi h a ta lm a k a t gyűlölő s letip o rn i szándékozó orosz k o rm án y z ato k a t először a mi hős, áld o za tra kész v érein k b ám u ­ la tra m éltó báto rság a s a hű ném et szövetséges fegyelm ezett rendszeressége és a la ­ possága zúzta össze.”10 Ezt a felh ív ást gróf M ajláth Géza főispán írta alá, de nem ő fogalm azta. A fogalm azás a m egye közhivatalnok értelm iség ein ek „h iv atalo s” á llá s­ fo g lalása a „fegyveres” béke, az á lta lu k d ik tá lt béke érdekében. I tt egy szó sincs az orosz n épről és hős m unkásosztályról. N yilván a kötelezően közzétett ” Felhívás,, ellensúlyozására és m eg m ag y arázására közölte ugyanazon a n apon a polgári rad ik áliso k felé h a jló losonci F elsőnógrád a következő cikket, am ely rá m u ta tv a a polgári fo rrad alo m u tá n i helyzetre, így e l­ m élk ed ett: „Az angolok fo n tjai nem ap a d ta k el és a n ép ek szab ad ság át h ird ető a n ta n t szövetségesek ölelő k a rja i, m ellyek lekötötték az orosz nép szabad e lh a tá ­ rozását, m ég nem h u llo ttak le elerőtlenedve. Á m de győzött L e n in é k hazaszeretete az a ra n y csáb jaiv al szem ben és d ia d a lt a ra to tt az orosz nép a k a ra ta . K irag a d ta m ag át az ölelő polipkarokból, m eg értette retten etes helyzetét, m ely csak a v ég ro m lásra v e­ zetheti, lá tta , hogy felb o ru lt a belső ren d és züllött h ad sereg ét a m egsem m isüléstől csak a béke m en th eti meg. —Az orosz nép fo rrad a lm i k o rm án y a, leszám olva a m ú lt csillogó á b rá n d ja iv a l és sz ap p an b u b o rék k én t szertefoszló terv eiv el, m eg szab ad íto tta m ag át önző b a rá ta itó l és kétes szövetségeseitől. Jövő állam i létén ek biztos a la p ja it ó h a jtja m egszervezni, m eg találta az u ta t és módot, m időn a központi h atalm ak h o z fo rd u lt, fela ján lv a a fegyverszünetet és k im u ta tv a készségét a b ék e tá rg y a láso k ra .”11 U gyanott, egy h éttel később ezt olvassuk: „De nagyot vá lto zo tt a vilá g egy nap alatt! — É rtjü k a m ag y ar b akának ezt a filozófiáját, hiszen am ilyen m egdöbbentően é r t m in d a n n y iu n k a t a háb o rú kitörése, épp oly h ih e tetlen ü l han g zik a fü lü n k b e a b ék e h arso n á ja, am elyet az uralom ra ju to tt b o lsevikiek fú jn ak . — M ost m ég csak su tto g ju k a békehíreket, b á r bizonyosak vagy u n k benne, d e féltjü k az an ta n té k felől fújdogáló szelektől, fé ltjü k az esetleges ú ja b b orosz b elp o litik ai válságoktól, de a z é rt e ltitk o lh a ta tla n gyönyörűséggel lá tju k az e lh in te tt m ag n ak csendes kikelését, szárb a szökkenését. — K elet felő l ú j csillag tű n ik fe l, m ely a világ bölcseit e lm é­ lyedésre, gondolkodásra inti. Ez a csillag m ég bizony talan fénnyel v ilág ít — de v i­ lá g ít — A kik m ost m ég e lta k a rjá k a rc u k a t a fény elől, azok nem sokáig fognak b ú jk á ln i előle, m e rt ez a fény u tó léri és sz ín v allásra fogja kén y szeríten i őket. — A k elet felől jövő világosság a nép ek m egm ozdulását m u ta tja a világ b ék én ek a m eg­ szerzésére. A m it a d iplom aták e lro n to tta k , azt m egcsinálják a nép ek .”12 E zt a nagy lelkesed ést tom p ítan i kellett. Egy h é tte l később C suday Jen ő egyetem i 66 �m a g á n ta n á r o k ta tja ki a Felsőgnógrád rad ik á lis olvasóit: „Ma, m ik o r m inden figye­ lem B resztlitovszk felé fordul, hol a tá rg y aló felek őszintén tö rek ed n ek a rra , hogy a v ilág legnagyobb h á b o rú já t, negyven hó véres küzdelm e u tá n békével fejezzék be, rem éln i lehet, hogy a józan m ag y ar nép m egérti a tö rtén elem nagy ta n u lsá g ait, azt, hogy a n e m ze ti p o litika és a n á lu n k sü rgetett választójog egym ással alig k ie g y e n ­ líth ető ellen tétet k é p e zn e k .”13 M egm ozdulnak azonban a balassag y arm ati polgári rad ik á liso k is és N ó g rád v ár­ m egye cím en 1917 decem berében lap o t indítan ak . Fő elvü k : „hogy a nagy n e b án tsa a kissebbet, a kissebb m egkapjon m indent, am ihez joga van. C sak így tu d ju k el­ képzelni a d em o k ratik u s jogrendet, hogy m indenki m e g találja helyét, m egélhetésének fö ltételeit s m inden egyes tá rsa d alm i osztály békében m egélhessen egym ással. A m int te h á t a N ó grádvárm egye e litél m inden h atalm i túltengést, tö rv én y telen zsarnokosko­ dást, úgy elitél és ostoroz m inden alulnól jövő jogtalan ság o t vagy tö rv én y telen erő ­ szakoskodást is.”14 — E lism erik, hogy a „dem okrácia h atalm as szellem e m á r kezdi kikezdeni az agyvelőket, s az agyvelők m illiói m á r d ik tá ln i kezdenek, hogy m it kell csinálni a vezetőknek. — O roszország legjobb bizonyítéka m in d e z e k n e k ,”15 A m egyei rad ik á liso k ellentm o n d áso k k al teli politikai irá n y v o n a lá t — részben a s a já t b u rzso á érd ek eik m ia tt is — m a m á r nehéz tisztán lá tn i és m egérteni, m e rt hol elism erik a m unkásosztály követeléseinek jogosságát, hol pedig tá m a d já k azt. N ézeteltéréseik e t igazolja, hogy az 1917 elején m egszűnt Losonci Ú jságot 1918 ja n u á r já ­ b an ú jra m egjelentetik, am elyben hangoztatják, hogy „lehető leg teljeseb b jo g k i­ terjesztés h ívei.”16 U g y an akkor aggodalom m al is el v an n ak telve. — „A keleti szél kezdi elsöpörni a p olgár nevet. — A fra n cia fo rrad alo m te re m te tte m eg az új p o lg ár típ u sát, de a m in t táv o lodott az idő forradalom tól, aképp h alv án y o d o tt a »polgártásrs« v arázsa is. Ú jból a régi osztályok szep aratisztik u s felfogása le tt az úr. A p o lg ártárs, m elynek a tisztviselő o sztályban új típusa is ke le tke zett, k énytelen volt visszahúzódni. A fe l­ éledt, részben vagyonhoz, de m in d en esetre ranghoz s k itü n tetések h ez ju to tt osztályok részérő l m ellőzéseknek és m e g aláztatáso k n ak le tt kitéve, m ely et a polgári osztály nem v o lt h ajlan d ó e ltű rn i s így óriási szakadék k eletk e ze tt köztük, m elyet csak a keletrő l jövő fu v a lla to k tö m h etn ek be. — A k é t osztály érte tle n ü l áll egym ással szem ben. A m az h a jla n d ó leereszkedni, de hódolatot kíván. Em ez v állaln á a közössé­ get, de m egalázkodni nem ak ar. — A k é t osztály fark asszem et néz egym ással az egész országban. A m azt, m ég nem tu d n i, hogyan fogja a k eleti szél kikezdeni. E m er­ rő l m á r tu d ják , hogy ú n ja izolált helyzetét. — A »polgártsa«eőn in v itá lja az »elvtárs«. A m aga erős, s az új idők új fu v allata á lta l sz en te síte tt d o k trín á já t k í­ n á lja neki. A »p o lg á rtá rs« m a m ég habozik, félti szép titu lu sá t, s gyanakszik, hogy az »e lv tá rsa k n á l« a lá re n d e lt szerep ju tn a neki. — N agy része m ég alázk o d ik felfelé, m e rt o nnan rem éli polgári m iv o ltán ak m egerősödését. A m ásik és nagyobb rész, m á r kacérk o d ik az elv társak k al. — A nnyi bizonyos, hogy a p o lg ár n év és jelleg v e­ szendőben van, felszívja a k elet felől ro h an ó új ren d és szervezet.”17 Ez a hosszú idézet nagyon jó k o rk é p e t fest a polgárság és az értelm iség ré te g ­ pro b lém áiró l és azon túlm enően a N agy O któberi S zocialista F o rrad alo m á lta l te ­ re m te tt helyzetnek ezekre a réte g ek re gyakorolt hatásáró l. A m ásik vonal, ahol a Nagy O któberi S zocialista F o rrad alo m h a tá sa k im u tath a tó , főleg az ip a rv id é k szociáldem okrata p ártszerv ezetein ek m egerősödésében, és az itten i értelm iségnek az a k k o r egyedüli m u n k á sp ártu n k célkitűzéseit tám o g ató m a­ g a ta rtá sá b a n n y ilv á n u lt meg. S ajnos, a S alg ó ta rján és V idéke c. h etila p ezidőből 67 �szárm azó szám ai nem lelhetők fel a hazai k ö zkö n y v tárak b an , d e így is több je l m u ­ ta t e rre a jelenségre. 1918. ja n u á r 8-án Zagy v ap á lfalv á n és B ag ly asalján 13, fe b ru á r 3 -án pedig S alg ó ta rjá n b a n — itt ism ét — a szociáld em o k rata p á r t győzött a községi v álasztásokon.19 Ezen a te rü le te n különben k o ráb b a n igen tek in tély es v o lt a k eresztén y szocia­ listá k szervezkedése is. Ezek azonban k o m p ro m ittálták m ag u k at. — A m ik o r ugyanis az USA h a d a t ü zen t a központi h a ta lm a k n a k ,k id erü lt, hogy a z am erik ai k o rm án y tá m o g atta a k eresztény szocialista egyesületeket és hogy ezek az eg yesületek m u n ­ k ástoborzó tevékenységet fe jte tte k ki az A m erik áb a való k iv á n d o rlás érd e k éb en .20 A z így fe jb e v e rt társaság, am elynek fő szervezői a szécsényi zárd a feren cren d ijei voltak, m élységes h allg atásb a burkolódzott. V ezetőjük, a szécsényi k erü le ti n é p p á rt elnöke, L epsényi Miklós, egykori országgyűlési képviselő volt, aki ek k o r a k ato lik u s n é p p á rt egyik la p já b a n a Gyöngyös és V idékében cikkez.21 Ez is a z t m u ta tja , hogy az ip arv id ék en a b resztlitovszki b ék etárg y aláso k a la tt és u tá n m á r nem le h e te tt sik ere a bolseviki ellenes p o litik án ak . Egym ás u tá n a la ­ k u lta k m eg az oroszországi szovjetek p éld ájá ra , 1918 ja n u á rjá b a n és fe b ru á rjá b a n itt is a m u n k ástan ácso k .22 A Z agyva völgyének egyik legolvasottab p o lg ári la p ja, a H atv a n és V idéke, 1918. ja n u á r 6-án egy olyan L en in t m agasztaló cik k et írt, — hogy ism erve az ak k o ri cenzu r á t — csodálkoznia k ell m egjelenésén.23 — Ez azt is jelen ti, hogy a N agy O kótberi Szocialista F o rrad alo m és L enin elképzeléseinek v arázsa aló l egyetlen gondolkodó em b er sem tu d ta kivonni m agát. M ost pedig u g o rju n k egy n agyot az időben és lapozzuk fel a m a g y ar „őszirózsás fo rra d a lo m ” u tá n i idők nógrádi sa jtó já t, am ely szám os leleplezést ta rta lm a z az előző időszak m egyei értelm iségének nézeteiről és állásfo g lalásáró l is. — P éld á u l ezt ol­ v assuk 1918 végén: „A polgári p á rto k egyesüléséről beszélnek s m egfeledkeznek arró l, hogy csak azokat az em b erek e t le h et egy tá b o rb a g yűjteni, ak ik ugyanazon elvi alap o n állnak, ak ik n ek hasonló m eggyőződésük van. — E lvtelen ség és m eggyőzödés­ telenség u ra lk o d ik a m i polgári társadalm unkban . A lig v an em ber, ak i csak an n y i fárad sá g o t is v en n e m agának, hogy az egyes p o litik ai p á rto k p ro g ra m já n a k m ib en ­ lé té t m egism erni törekednék. E nnél sokkal kényelm eseb b odacsatlakozni, ah o l éppen kön nyebb érvényesülni. N agyon sokszor ez a m eggyőződéses álláspont. E zé rt nehéz a p olgári p á rto k a t egyesíteni. — A m ásik nag y h ib a a p o lg ári p á rto k egységes szer­ vezésénél az, hogy ezeknek a p á rto k n a k elem ei n em olyan egynem űek, m in t a m u n ­ kásság. — A m u n k ásság érdekei azonosak, ak á rm ily e n szak m áb an dolgozzanak is. A polgári tá rsa d alo m elem einek, a gazdálkodóknak, a k ereskedőknek, az iparosok­ n ak , a köz- és m agántisztviselőknek, a szabad p ály án m űködőknek m ás-m ás a gaz­ dasági érd e k ü k és így ezeket egy tá b o rb a gyűjten i nehéz. A p o litik ai p á rto k szerv e­ zésének a la p ja m a elsősorban a gazdasági érd e k ek érvényesülése.”24 1919 ja n u á rjá b a n így elm élkedik az egyik cikkező: „Mai p o lg áru n k gyönyörűnek ta rto tta a z t az őszirózsás októbervégi napot, de m a ja n u á r elején ugyan h ag y jan a k n ek i b ék é t azzal a forrad alo m m al, ő nyugodtan a k a r to v áb b em észteni. — A kik a fo rrad a lo m b a szinte h ety k e kedvvel lé p tek be, nem gondolták meg, hogy S ch iller Z au b e rleh rlin g jé n ek szellem ét idézték fel, m ely et leigázni tö b b e t nem tu d n ak . — N em k ell hozzá lá tn o k i erő, hogy a m egkezdődött küzdelem a tőke és a p ro leta rizm u s e l­ határoló harcának m egindulását jelen ti. — Isten i n aiv itás, v agy pokoli elv etem ü ltség n y ilatkozik m eg azokban, a k ik jelen k én y e lm ü k e t és jövő, dolognélküli m eg élh etésü ­ 68 �k et v eszélyeztetettnek látv a, sz id já k a fo rrad a lm i korm án y t. — E zek v isszak ív án ják a h áb o rú s állapotot, m e rt a k k o r n ek ik és érd e k eik n e k kellem es re n d volt. Ezek visszahoznák a le tű n t rendszert, csakhogy m eg reb b en t idegzetük, m eg riad t zsebük v é lt n y u g alm át visszan y erjék .” — A felbukkanó ellen fo rra d alm i h a n g u la tra való u ta ­ lá s u tá n kipécézi az értelm iség passzív szerep ét is: „A n ap o k b a n egy ú tk a p a ró a z ­ ir á n t in te rp e llá lt meg, h o gyhát ő ket m o stm ár egyszerűen szélnek b o csájtják , úgy e, m e rt hiszen nincsen állam ? — T anulság: Az elm ú lt h etek a la tt ú tk a p a ró p o lg á rtá r­ su n k fa lu já b a n nem a k a d t pap, tanító, jegyző, ki őt a k ö ztársaság m ib en létérő l fe l­ v ilág o síto tta volna, pedig az u ra k a z a la tt m in d en n ap a k ö ztársaság éltetésév el k eltek és fek ü d tek .”25 É rdekes és figyelem rem éltó az a cikk, a m it 1919 ja n u á rjá b a n H u szár A lad ár ír t az orosz fo rrad a lo m ró l és h a tá sa iró l. Ő az, aki az ak k o ri n ép k ö ztársaság k o rab eli n ó g rád i sa jtó b a n a legvilágosabban fe jte tte ki nézeteit. — „A burzsoá társadalom alapjaiban m eg ren d ü lt és összeom lása csak idő kérdése. Az orosz fo rrad alo m , m ely képes v o lt E u ró p a le g au to k ratáb b h a ta lm á t összetörni, m eg ad ta a lö k ést a tá rs a d a ­ lom fejlődésében ab b an az irán y b an , m ely a gazdasági és állam jo g i beren d ezések egész stru k tu r á já t új alap o k ra v an h iv a tv a fektetni. — A fra n c ia fo rrad alo m h a tá sa alól csak egy n em zet v o lt képes m a g át kivonni és ez az orosz állam h atalo m . A m in ­ den oroszok c á rjá n a k m indenhatósága, egyházi és világi téren, n a p ja in k ig fen n állo tt. B á r az 1905 évi fo rrad a lo m k iv ív o tt bizonyos népjogokat, m ely ek et ném i g ú n n y al a lk o tm á n y n ak is le h e t csúfolni, de m in d en n ek d a c á ra hol m a ra d O roszország azon alapigazságtól, hogy »term észetétő l fogva m in d en em b er egyenlő«. — N agy v ilág ­ égésnek k e lle tt jönni, m ely m eg rázta az óriás kolosszust, hogy agy csapásra ne csak a burzsoá társadalom által h ird e te tt em beri jogok és szabadságok, hanem a szociális b eren d ezkedés k o lle k tív fo rm á ja is m egvalósuljon.” A tárg yilagos h an g ú bevezetés u tá n k o m m u n ista ellenes n éz eteit igyekszik gaz­ dasági, p o litikai és filozófiai eszm ékkel alátám asztan i. — M ajd így fo ly ta tia : „H azánk sem k e rü lte ki a bolsevista eszm ék h atásá t. A sok ezer hadifogoly, k ik összeb aran ­ g o lták a h atalm as Orosz b iro d a lm a t a Csendes óceánig, ezen eszm éktől te lítv e té r ­ te k m eg h az áju k b a. Az eszm e tetszetős és te rm ék en y ta la jra ta lá l m indazoknál, k ik e t az élet nyom orúságos gondja nyom és a k ik egy szebb, egy jobb jövő h a jn a lh a sa d á sá t lá tjá k az ú j eszm ékben.” — E zt a té n y t azonban úgy érték eli, hogy „A töm egek n em tu d n a k az eszm ék m ély ére h atolni, nem tu d já k az okok o k o zatát m érlegelni, csak a felü leté n m ozogván, a dolgok felszínét teszik m agukévá és töm egérzéseiktől h a jtv a , gondolkozás n élk ü l igyekszenek is a z t m egvalósítani.”— V égülis a r r a a k ö v etk ezte­ té sre ju t, hogy „a k o lle k tív berendezés fő h ib á ja a b b a n áll, hogy nem h ú sb ó l és v érb ő l való em b erek k el szám ol, h an e m m eg alk o tja a m aga em b eri id e á ljá t és erre alk alm azza a m aga szabályait. H a az em b erek csupa M a rx -o k lennének, a k k o r ta lá n m eg v aló síthatók len n én ek M a rx n a k k ü lönben ideális eszméi. — Hogy ebb en m en y ­ n y ire igazam van, példa re á a kereszténység tö rtén ete. A k o m m u n ista elvek először a N ázáreti a jk á n h an g zo ttak el.”26 H u szár A la d á r eszm efu ttatása a z é rt is fontos, m e rt ő a H o rth y -ren d sz er idejében egyike a m egye k o m m unista-üldöző vezetőinek, aki azonban a m áso d ik v ilág h áb o rú a la tt ráeszm élt egész életén ek tévedésére. A ntifasiszta m a g a ta rtá sa m ia tt a n ém etek h u rc o ljá k el és o tt h a l m eg az in te rn á ló táb o rb an . A m ásik p ó lu st a h alad ó értelm iség feltétle n ü l m u n k áso sztály p árti m a g a ta rtá sú ta g ja i képviselik. S okuknál ez csak h a n g u la t — n éh a csak m úló h a n g u la t — kérdése, so k u k n á l sz ilá rd m a ra d an d ó jellegű meggyőződés. Ilyen m eggyőződéses elem ektől 69 �gazdag gondolatvilág le tt ú r rá az iparm edence értelm iség iei körében, ak ik irodalm i és m űvészeti alk o tásaik b a n is kifejezésre ju tta ttá k az új világról a lk o to tt vélem é­ ny ü ket. S alg ó ta rján b a n 1919. m árcius 23-án a F őtéren ta rto ttá k m eg az üzem ek vörös zászlók a la tt felvonuló m un k ásai a m árcius 21-én k ik iá lto tt T an ácsk ö ztársaság o t üdvözlő töm eggyűlésüket. E nnek a v asárn ap i m egm ozdulásnak jegyében fogam zott m eg — az o tt elhan g zo tt beszédek a la p já n — N ógrádi P ap p Dezső verse: „Az idegen kato nákhoz!” A m i földünkön a nyom or tanyáz, K önnyektől sózott m ost a ken y erü n k , N incs tüzelőnk és rongyos a ru h án k , A k iv e rt eb se cserélne velünk. A k o hóinkban nem lobog a tű z S m eg álln ak la ssan k é n t a vonatok, H a ellen ü n k h a jt izgató paran cs, Ne lőjjetek , fegyvert ne fogjatok! Vagy nem v o lt elég m ég a vérözön? A ném a falvak, az e ltű n t tan y ák ? A zt a k a rjá to k , ú jr a sírja n a k A z e lá rv u lt özvegyek, any ák ? K ih am v ad jo n az é let m écsese, M it ő rü lt vérszom j itt-o tt m eghagyott? H a ellen ü n k h a jt izgató p aran cs: Ne lőjjetek , feg y v ert n e fogjatok! Az em b er célja nem le h et a v ér S nem tró n o ln ak örök K áinok, T itő letek függ s a cézári gőg A v u lt u ra lm a p orba h u lln i fog. A földnek m éhe, k alász t szü ljö n -e T itőletek függ, vagy átokm agot?! H a ellen ü n k h a jt izgató p aran cs: Ne lőjjetek , fegyvert n e fogjatok! L edobtuk a szolgaság lá n c a it S m o st a szabadság ténye v á r reánk, H a a k a rjá to k , az az égi n ap M inden n em ze tre sü th e t e g y a rá n t T i nem h ozhattok új rablán co k at, M e rt n ek tek is szent kin csetek a jog. H a ellen ü n k h a jt izgató p aran cs: N e lő jjetek , feg y v ert n e fogjatok! S alg ó tarján , 1919. m árciu s 23. 70 �Ez a vers A N ap cím ű bud ap esti újság b an je le n t meg, ah o l sa jtó h ib a kö v etk ez­ téb en a h a rm a d k versszak ötödik és h a to d ik sora fe l v an cserélve. A k ö ltem én y t p ontosan az 1918/19-es fo rra d a lm a k iro d a lm á t összefoglaló szöveggyűjtem ény III. k ö tete közli.27 U gyanennek a főtéri gyűlésnek van egy képzőm űvészeti lecsapódása is. Bóna K ovács K ároly, a k k o r fia ta l festőm űvész, o la jv áz la to t k észített a té r közepén össze­ g y ű lt töm egről. A képen központi h ely et foglal el a vörös zászlók közt em elvényén beszélő szónok, a k it — r u h á ju k u tá n is m egitélhető en — a legkülönbözőbb tá rs a ­ d alm i osztályhoz tarto zó em b erek h allg atn ak . É rdekes ellen tétk ép p en fe ste tt az elő­ té rb e két, a szónoknak h á ta tfo rd ítv a golyózó gyerm eket. — A képet, sajnos, k á t­ rán y festék k el k észítette és így ez az o la jv áz la t m a m á r a n n y ira sötét, hogy szinte alig rep ro d u k álh ató . C élja az volt, ahogy szem élyes beszélgetés so rán m egem lítette, hogy később en n ek a la p já n egy nagyobb o la jk ép e t készít, am iben azonban az ellen ­ fo rrad alm i időszak, bebörtönöztetése és üldöztetése m egakadályozta. Ez a festm ény, am ely jelen leg a sa lg ó ta rjá n i M unkásm ozgalm i M úzeum tu la j­ dona, országosan is egyedülálló tö rtén elm i érték, m e rt nincs tu d o m ásu n k arró l, hogy az országban b árh o l is készü lt volna a T anácsköztársaság k ik iá ltá sá t követő n a p o k ­ b an ilyen, hasonló jellegű, képzőm űvészeti alkotás. C ikkem ben igyekeztem n éh án y olyan, ta lá n nem is legjellem zőbb m o zzan ato t fel­ villantani, am elyek a nógrádi értelm iség h a n g u la tá t és p o litik ai m a g a ta rtá sá t a Nagy O któberi S zocialista F o rrad a lo m m a l k ap cso latb an ném ileg kifejezik. A rész­ letekbe elm erülő és a h á tté r m ég r e jte tt o ld a la it is feltáró feldolgozás azonban csak egy nagyobb te rjed elm ű m űben lehetséges. JEG Y ZETEK 1. N ógrádi H írlap, 1917. — XLV. évf. 20. sz. — m áju s 20. — V álasztói jog c. v ezér­ cikk. 2. U. o., 1917. — XLV. évf. 21. sz. — m áju s 27. — N ógrád várm eg y e és a szavazati jog c. vezércikk. 3. U. o., 1917. — XLV. évf. 22. sz. — jú n iu s 3. — N em zeti b irto k p o litik ai c. cikk. 4. U . o., 1917. — gLV. évf. 24. sz. — jú n iu s 17. — Jeszenszky K álm án : H áb o rú s u tam c. tá rc ac ik k sorozat. 5. U. o., 1917. — XLV. évf. 34. sz. — augusztus 26. V árm egyék és a d em o k rácia c. vezércikk. 6. N ógrád m egye L evéltára, a cserh ásu rán y i körjegyzőség iratai, V .207.C b.l61917/ 1330. — A b alassag y arm ati já rá s fő szo lg ab íráján ak 1917. jú liu s 22-én kel irata. 7. U. o. — 1917/1525. — A b alassag v arm ati já rá s fő szo lg ab íráján ak 1917. augusztus 2-án k elt irata. 8. U. o. — A rétsági körjegyzőség iratai V. 306 cb l— 19171 1 69. R étság, 1917. augusz­ tus 4. 9. V. ö. B eér Já n o s: A h elyi tanácsok k ia lak u lása és fejlődése M agyarországon (1945—1960). — B u d ap est. 1962. 49—50. 1. 71 �10. F elsőnógrád, 1917. — VI. évf. 51. sz. — decem ber 6. — A z 1917. n o v em b er 29-én k elt F elhívás N ógrád várm egye hazafias közönségéhez. 11. U. o., 1917. — VI. évf. 51. sz. — decem ber 6. — Dr. T örök B éla: A n ép ek szab ad ­ sága c. vezércikk. 12. U. o., 1917. — VI. évf. 52. sz. — decem ber 13. — ky: B ékegondolatok c. cikk 13. U. o.,1917. — VI. évf. 53. sz. — decem ber 20 — Dr. C suday Jenő: A tö rtén elem és a tiszta választás c. cikksorozat I. része. 14. Előfizetési felhívás külön lapon. D énes K áro ly v o lt a főszerkesztő és Dr. Holló Dezső a felelős szerkesztő. 15. N ógrádvárm egye, 1918. — I. évf. 1. sz. — ja n u á r 1. — 1914— 1918 c. vezércikk. 16. Losonci Újság, 1918. — X III. évf. 1. sz. — ja n u á r 13. — Ú jra m u n k á b an c. v ezér­ cikk. 17. N ógrádvárm egye, 1918. — I. évf. 2. sz. — ja n u á r 5. — A polgár c. cikk. 18. U. o., 1918 — I. évf. 3. sz. — ja n u á r 13. — H írek 19. U. o., 1918 — I. évf. 7. sz. — fe b ru á r 9. — H írek. 20. N ógrád várm egye L evéltára, a som oskőújfalui körjegyzőség iratai, 1917/1239. — A sa lg ó ta rjá n i főszolgabíró 1917. m árciu s 18-án k e lt irata. 21. G yöngyös és V idéke, 1918. — II. évf .2. sz. — ja n u á r 13. — L epsényi Miklós: 48—67 c .cikk. 22. A M agyar M unkásm ozgalm i T ö rtén e tek V álogato tt D o kum entum ai, V. kötet, B udapest, 1956. 29. 1. 23. H atv an és V idéke, 1918. — X X . évf. 1. sz. — ja n u á r 6. — L enin c. vezércikk. 24. N ógrádvárm egye, 1918. — I. évf. 53. sz. — decem b er 28. — Szervezkedés c. vezér­ cikk. 25. N ógrádi H írlap, 1919. — X L V II. évf. 1. sz. — ja n u á r 5. — H alász L ipót: F o rra ­ d alm i forgácsok c. vezércikk. 26. U. o., 1919 — X L V II. évf. 4. sz. — ja n u á r 26. — D r. H u szár A lad ár: A z orosz fo rrad a lo m és h a tá sa c. vezércikk. 27. M indenki ú ja k ra k é s z ü l. . . Az 1918/19-es fo rra d a lm a k iro d alm a. (Szöveggyűj­ tem ény) S zerkesztette és a jegyzeteket írta : József F ark as, III. kötet. B udapest, 1960. 624—625., és 702. 1. 72 �NÁDHÁZI LAJOS A „Vörös zászló hőseinek útján“ mozgalomról A felnövekvő nem zedék nevelésében különös jelentősége v an a szocialista h az a­ fiság tu d a ta és érzése kifejlesztésének. Ez a szem élyiség vonás — m in t alap v ető életérzés — a hordozóit késszé teszi a h az át alk o tó közösség érd e k ein e k szo lg álatára, a szellem i, erkölcsi és fizikai ere je legteljesebb m ozgósítására. A szocialista hazafiság és a részét alkotó m u n k ás nem zetköziség az átfogó jelleg e m ia tt csak a nevelés v alam ennyi tényezője céltudatos, eg y ü ttes h a tá sá n a k ere d m é­ nyeként a la k u lh a t ki. Az ú ttö rő m ozgalom születése p illa n a tá b a n felism erte a szocialista h az afisá g ra nevelés tá rsa d alm i jelentőségét, ezért egyik legfontosabb célkitűzésének te k in ti a g yerm ekek ilyen irán y ú nevelését. A jelk ép, példakép, eszm énykép ren d sz erét a hazafias nevelés szo lg álatáb a á llí­ to tta, d e felh a szn á lja céljai eléréséhez a ro m an tik u s m ozgalm ait, ak ció it és a nem zeti nem zetközi ünnepeinket. A Nagy O któberi S zocialista F o rrad alo m 50. é v fo rd u ló já n ak ü n n ep lésév el re n d ­ k ív ü li lehetőség kínálkozik az ú ttö rő m ozgalom nak a gyerm ek ek szocialista h azafi­ a k k á nevelésére. Az ünnepségsorozat k ere tein b elü l alk alo m n y ílik a h azafiság g al összefüggő ism eretek n y ú jtá sá ra , érzelm i h atás keltésére, cselekedtetésre. A z u tó b b i a z é rt lényeges, m e rt a g yerm ekek tá rsa d alm i tevékenysége m in d e n k o r hasznos esz­ köze, egyben eredm énye és m ércéje is a h azaszeretetnek . Az Úttö rő Szövetség, felism erve az évforduló ün n ep léséb en rejlő n ag y szerű nevelési lehetőségeket, a gyerm ekek fejlettségi sz in tjé t és érd ek lő d ési sz fé rá it fi­ gyelem be véve, gondosan m egterv ezte a „Vörös zászló h ő sein ek ú tjá n ” m ozgalm at. Az ú ttö rő szervezeteknek ez a nagyszerű m egm ozdulása a N óg rád b an élők szá­ m á ra k ülön jelentőséggel bír, m ivel 1966. szep tem b er első n a p ja ib a n S alg ó tarján b ó l, a m unkásm ozgalom kiem elkedő helyéről in d u lt el. Z ászlódíszbe öltözött v áro su n k b an összegyűlt az ország több m in t 250 ú ttö rő k ü ld ö ttje, hogy találkozzon a h arco k b an ed z ett fo rrad a lm á ro k k a l, ú j é le tü n k fá ­ ra d h a ta tla n építőivel, és az ifjúság vezetőivel. A Z ója lig etb en ren d e zett több ezer fős találk o zóról rö p íte tte a televízió, a sa jtó az ország összes kisdobosához és ú ttö rő ­ jéh ez a „Vörös zászló hőseinek ú tjá n ” m ozgalom elin d ítá sá t célzó felh ív ást. N agy h a ­ tá ssa l v o lt a találkozón részt vevő úttö rő k re, hogy a vörös zászló á lta l je lk ép e ze tt eszm ék m egism erésére, tiszteletére, védésére, a Rákóczi és az 1848-as szabad ság h arc, a T an á csk ö z tá rsa ság é rt harco ló csepeli vörös ezred és a n ó g rád i p artizán o k sok h a r ­ cot lá to tt zászlói alól szó líto tták fel ő k et éppen azok az em berek, a k ik egész életü k k el k ü zd ö ttek a szabadságért, az em beri h alad ásért. Az ü nnepélyes in d ítás, a felhívás k ö rülm ényei és ta rta lm a vonzóvá, ro m an tik u ssá te tte a gyerm ekek szem ében a m ozgalm at. A gondosan m e g terv ezett akciók, a lá n ­ 73 �co latot alkotó szakaszok a hazafias nevelésnek k o n k ré t fo rm át, k e re te t ad tak . L ehe­ tővé v á lt az ú ttö rő közösségek érzelm i, értelm i és a k a ra ti nevelő h a tá sá n a k k ib o n ­ tak o ztatása. Az egyes akciók á lta l e m ozgalom k ere tén belül szerves egységbe illeszk ed ett nem zeti tö rté n etü n k , a m unkásm ozgalom harca, a N agy O któberi S zo cialista F o rra ­ d alom m al m eg in d u lt tá rsa d alm i áta la k u lá s és n a p ja in k fő küzdelm e, a k é t világren d szer harca. A m ozgalom fela d ata in a k m egoldása so rán a gyerm ek ek olyan fontos k érd é sek re k a p ta k választ — term észetesen életkori sz in tjü k n e k m egfelelően — m in t a fo rra ­ dalm i elm élet és g y ak o rlat kölcsönhatása, a m unk áso k nem zetközi érdekegységéből fak ad ó sz o lid aritásn ak szükségessége a fo rrad a lm i harco k b an , a S zovjetunió sze­ rep e a n ép ek felszab ad ításáért, a b ék é ért v ív o tt küzdelem ben. Az ú ttö rő k a k u tatások, gyűjtések, találkozások segítségével b etek in tést n y erte k az elm ú lt idők küzdelm eibe. Ezek fe ltá rá sa a r r a is ráé b re szte tte a g y erekeket, hogy a haza, a dolgozók é rd e k eit nem le h et m á sk én t szolgálni, m in t ezek ellenségei elleni harccal, gyűlölettel. Az egyes akciók so rán — am elyekről később részletesen szólok — az ú ttö rő k n ek n em csak a hazafias ism eretei g y arapodtak, hanem fo rm á ló d ta k érzelm i viszonyu­ lá saik is. Az őrsi n ap ló k feljegyzései m u ta tjá k m ilyen szeretet, tiszte let fejlő d ö tt ki olyan idős kom m u n isták irá n t, ak ik v á lla ltá k a tá rsa d alo m h a la d á sá é rt fo ly ta to tt küzdelm et, A gyerekek feljegyzései között m e g találju k az előzőekben ism e rte te tt vonások ellenkezőjét is, a h áb o rú s k a rd c sö rte té st fo ly tató k k al szem beni gyűlöletet. A z ism eretek, az érzelm ek, a nap ló k b a ír t szavak, kis tö rté n ete k m egörökítése m e lle tt je len tk ez ett a cselekvéseikben, állásfoglalásaik b an m egn y ilv án u ló szocialista h azafiság és m un k ás nem zetköziség is. C saknem m in d en őrsi n ap ló b an o tt ta lá lh a tó a felírás „B ékét V ietn am n a k ”, vagy „T iltakozunk az am erik ai agresszió ellen ”. Az 177 sz. P etőfi S án d o r ú ttö rő c sap a t Bolygó őrsének ta g ja i összejövetelünkön e lh a tá ­ rozták, hogy m élyebben m egism erik V ietnam földjét, n épét, h a rc á t és közös m u n k á ­ val szerzett p én zü k et elk ü ld ik a v ie tn am i gyerekeknek. A „Vörös zászló hőseinek ú tjá n ” m ozgalom nevelő h a tá sa leg in k áb b az egyes szakaszok gyerm eki m egnyilvánulásain vizsgálható és m érhető. A m ozgalom ba m in d en ú ttö rő és kisdobos ö n k én t je len tk ezh etett, a közösséget, a szocialista h a z á t szolgáló te tte k k el és jelentkezési em lékek készítésével. A nem es te tte k díszes fe l­ jegyzéseit, a tá rg y i em lék ek et az őrsök, az egyes p ajtáso k szep tem b er 29-én, a F egyveres E rők N ap ján a d tá k á t a csapatok vezetőinek. É rdem es n éh á n y p illa n tá st v etn i a v á llla lt és te lje síte tt m u n k á k ra . Igen sok ú ttö rő őrs v á lla lta az iskola u d v a r tisz tá n ta rtá sá t, isk o lak e rt gondozását, a sz e rtá ra k rendezését, kiegészítését, a ta n te re m otthonossá tételét. M ég többen v o lta k a k ik a la k ó terü le t, a község g o n d jain ak m egoldásából v á lla lta k részt, pa rk gondozás, fásítás, vízlevezető á ro k tisztítás, gyalogjáró rendbeszedés és hasonló fo rm ák b an . O lyan őrsökkel is le h e te tt találkozni, a k ik a term elő egységekben végeztek erejü k h ö z m é rt m u n k át. Az 1654-es P etőfi S án d o r ú ttö rő c sap a t V örös csillag őrse pedig a v örös­ k ato n ák sírjá n a k re n d b e n ta rtá sá t végezte és végzi. Az ú ttö rő k ezekkel a nem es te tte k k e l bizonyították, hogy készek a m ozgalom fe la d a ta in a k teljesítésére. A gyerm ekek érzelm eit, g ondolatvilágát m ég gazd ag ab b an k ifejezték a k iá llí­ tásokon is b e m u ta to tt jelentkezési em lékeik. R end k ív ü li ötletességgel fo rm á ltá k m eg felszab ad u lásu n k at, a S zovjetúnióhoz fűződő b a rá ti k ap cso latain k at, a m u n k ásm o z­ 74 �galom nem zetközi küzdelm eit, a vietnam i felszab ad ító k ir á n t érz e tt szo lid a ritásu k a t jelképező em lék tárg y ak at. A lbum okban, festm ényeken és rajz o k b an ö rö k íte tték m eg az ú jjá a la k u lt életünket, a la k ó terü le tü k fejlődését, az ú ttö rő k életén ek szépségét. A legkiválóbb pedagógusok viszont felism erték a z t a ren d k ív ü li nevelési leh ető ­ séget is, am ely a Fegyveres E rők N ap ja „úttörő csapatzászló ü n n ep év é” tételéb en re jle tt. A kínálkozó a lk a lm a t — az ünneség előkészületeit,, m eg ren d ezését az előző­ ekben ism ertetek k el egységbe ötvözve — felh a szn á ltá k az ú ttö rő jelk ép ek je len tésé­ nek, eszm ehordozó szerepének m élyebb m egértésére, az érzelm i kötődés sz ilá rd í­ tására. A zászlóról ta rto tt beszérgetések, a vörös zászló eszm éiért egy életen á t k ita r ­ tással küzdőkkel — in te rn acio n alisták , k o m m u n isták — ren d e zett találk o záso k erős h a tá st g y akoroltak az úttö rő k re. A fegyveres te stü le tek á lta l a d o tt zászlók av atása, a csapatzászlók és ú ttö rő je lk ép ek m éltóbb elhelyezése h o zz ájáru ltak , hogy a nem es eszm ék jelképei nagyobb h ely et k a p ja n a k a gyerm ekek fo rm álásáb an . Az eddig e lé rt h a tá st — több tényező m e lle tt — jól m é rh e tjü k azon is, hogy az ú ttö rő k naplóiban, szabad te m a tik á jú ra jz a ib a n ( a pszichológiából ism ert a r a j­ zok szem élyiség tükröző szerepe) díszítő, vagy funkcio n ális elem k é n t az elm ú lt év ­ ben g y ak rab b an ta lálk o zh a tu n k a vörös, a nem zeti színű, vagy éppen az ú ttö rő é le t­ hez kötődő őrsi és ra j zászlókkal. A „Vörös zászló hőseinek ú tjá n ” m ozgalom akció ib an k önnyen felism erh ettü k a szocialista hazafiság teljes ta rta lm á n a k a m egragad ását. Az eszközök és m ódszerek o ld aláró l m egközelítve viszont egy jól kidolgozott ren d szerb e illeszkedést ta p a sz ta l­ h attu k . K ülön e m líté st érdem el a gyerm ekek életk o ri sa játo sság a in ak figyelem be v étele és az öntevékenység szélekörű k ib o n ta k o ztatá sára ösztönzés. A N agy O któberi S zocialista F orradalom , a K om m u n isták M agyarországi P á rtja m eg alakulása évfordulóin ta rto tt m egem lékezéseket, a p á r t IX . k o n g resszu sán ak kö­ szöntését, a „K öszöntjük p á rtu n k a t” akció fogta össze. Jelszó k én t „A p á rtta l, a n ép ­ p el egy az u tu n k ” ism ert fo rrad a lm i dal s o rá t v álaszto tták . Ez az akció jó leh ető ­ séget n y ú jto tt az em beriség életében új k orszakot n y itó 1917-es oroszországi fo rra ­ dalom jelentőségének, h a tá sá n a k ism ertetésére, a kom m u n isták célkitűzéseinek m eg­ ism ertetésére. A p á r t IX . kongresszusa előkészületeiben való tev ék en y részv étel — a tá rsa d alm i m unkaakciók, a találkozók, az anyaggyűjtések, a m ű so rad ás — az ese­ m ények figyelem m el kisérése, a gyerm eki kérdések m egválaszolása g azd ag íto tta az ú ttö rő k tá rsa d a lo m ra vonatkozó ism ereteit, élm ényszerű en kap cso lta ő k et a helyi és országos esem ényekbe. K özelebb k e rü lte k a gyerek ek a p á rt, a k o m m u n isták h e­ lyes m egitéléséhez, a szocialista építés fe la d a ta in a k m egértéséhez. Az erős h a tá s t a k k o r érezzük csak igazán, h a beszélg etü n k a gy erek ek k el a fo rrad a lm i té m á jú ak adályversenyeknél, h arc i tú rá k n á l, h a tö b b e t h a llju k énekelni a fo rrad a lm i dalokat, vagy h a elolvassuk az őrsi n ap ló k b a b ejeg y zett őszinte, g y er­ m eki g o ndolatokat az idős k o m m u n isták k al fo ly ta to tt beszélgetésekről. Ezekben a m eg n y ilvánulásokban szem betűnik az elm ú lt idők csodálata, a fo rrad a lm i te tte k e t elk ö v etők tisztelete és a nagy elh atáro zás: ők is v alam i nag y o t a k a rn a k ten n i, á m u ­ la tb a k ív á n já k ejten i a világot. A „H arsan a k ü rtszó ” akció, am ely a téli időszakot ölelte fel, elsősorban a ta ­ nulás, a k u ltu rá lis tevékenység felé fo rd íto tta a figyelm et. E nnek tám o g atásáb an m á r sokkal eg y értelm ű b b n ek bizonyult a nevelők és szülők tám o g atása. M a m á r senki elő tt nem kétséges, hogy a tan u lás, a k u ltu rá lis szin t em elése előnyös a ta n u ló k f e j­ lődése szem pontjából. Ez egyszerűbben érthető, m in t a m in d en o ld alú an fe jle tt sze­ 75 �m élyiség k ia lak ításáh o z szükséges so k irán y ú hatáso k m egszervezésének, b o n y o lu lt fel­ ad ata. I tt látszólag kevesebb a világnézeti és p o litik ai ü tk ö ző p o n t is. N em csoda, h á t h a az akció szinte em előjévé v á lt a ta n u lásn ak . A ta n tárg y i v etélk e d ő k re készülő ú ttö rő k közül sokan v ettek k ezükbe az iskolai órán ta n u lta k kieg észítésére ism erette rjesztő könyveket, lexikonokat. A m egye csap atszin tű v etélk ed ő jén közel 15 ezer gyerm ek v e tt részt, ilyen az ú ttö rő m ozgalom fen n á llása ó ta m ég n em volt. Az o r­ szágos orosz nyelvi versen y t is a zagyvapálfalvi R átk ai J u d it n yerte, ak i ju ta lm u egyhónapos táborozáson v e tt részt a k rim i A rtyekban . A „Ki m it tu d ” k ere tein tovább gazdagodtak az ú ttö rő k ism eretei. E m lékezetükbe idézték a h aza tá jairó l, tö rté n elm i hagyom ányairól, k u ltu rá lis k in cseirő l ta n u lta k a t, h allo tta k at. M indezt kiegészítették az akció je lsz av án a k — „P ajtás d alo lju n k szép m ag y ar hazánkról,, — szellem ében ren d e zett k u ltú rá lis szem lék, bem u tató k . A m ű ­ sorok nagy része szervesen illeszk ed ett a m ozgalom légköréhez. A n agy esem ényeket m űvészi form áb an tükröző alk o táso k at m u ta tta k be az ú ttö rő szó listák és m űvészeti csoportok. H elyesen kapcsolódott itt egybe a h aza építéséhez, védéséhez elen g ed h etetlen m űveltség g y a ra p ítá sá ra ösztönzés, életü n k szépségeinek, g azd aság án ak m e g m u ta tá­ sával. A k u ltu rá lis rendezvények pedig m in t m ély élm én y ek h ag y tak k itö rö lh e te t­ len nyom okat a gyerm ekek életében. A lig n éh án y h é t m ú lv a a nem zeti tö rté n elm ü n k h áro m tav aszi fo rra d a lm á t — 1848, 1919 és 1945 — esem ényeit á llíto tta az em lékezés a h azafias nevelés közép­ p o n tjáb a. A „H árom ta v asz t ü n n ep e lü n k ” akció, a „Pirosló arc cal és p iro s zászlókkal” jelszav án ak h an g u lata , a tav asz közeledte lázba hozta az ú ttö rő k e t. Az előző idő szak k u ta tása, ta n u lása u tá n a cselekvésre k e rü lt a sor. E m lék tú rák , a k a d ály v erse­ nyek, n agyszabású h arc i játékok, tö rtén elm i nevezetességű h ely ek re te tt k irá n d u lá ­ sok, fák ly ás felvonulások, ünnepélyes tá b o rtü zek g y ú jtása közben em lékeztek a k is­ dobosok és ú ttö rő k a nagy idők b á to r te tte ire . Sok hely en szóba k e rü lte k e h arc o k gyerm ek hősei. Ily en k o r itt-o tt m ég sóhajok is felszálltak , hogy m ost ilyen n agy te tte k re m ié rt nincs szükség. A nevelők, a k atonatisztek , a többszörösen k iü tn te te tt harco so k ilyenkor p éld ák segítségével igyekeztek m e g értetn i; m a m ilyen h e ly tá llá sra v an szükség, és bizonyították, hogy ez aligha kisebb a tö rtén elem á lta l feljeg y zett tettek n él. A helyes tanácsok h a lla tá n , a figyelő szem párok lá ttá n ö n k én telen ü l felidéző­ d ö tt az em berben az ifjú ság fo g ad atlan p ró k á to ra in a k d e stru k tív h an g ja, a „ne szólj szám , nem fáj feje m ”, „csak m ag ad d al tö rő d j”, „igyekezzél b ev ág ó d n i” stb., m inden nem es em beri szándékot és tö rek v é st gúzsba kötő, h am is frázis. V ajon fel tu d ju k -e k ellően vértezn i ezekkel szem ben le án y a in k at és fiain k at? A h am is gondolatok és n ézetek befolyása elleni együttes fellép ésre a különböző nevelési tényezők — család, iskola — jó lehetőséget biztosit. A z ifjú ság i szervezet m egm ozdulásai b iz to síth atjá k a gyerm ekek helyes szán d é k ain a k k ib o n tak o ztatását, a k o rn a k m egfelelő cselekvésben való realizálását. A „Lenini zászló a la tt” elnevezésű akcióval m egkezdődött előkészítés a Nagy O któberi Szocialista F o rrad alo m ünnepségeire. L enin szü letésn a p ján a k m eg ü n n ep lé­ sére készülve az ú ttö rő k és kisdobosok igen sok tö rté n ete t, v e rse t olvastak, n em egy helyen alb u m o k at k észítették a fo rrad a lo m vezérének életéről. Ezek a foglalkozások jó l seg ített a p éldakép v álasz tásáb a n és eszm énykép k ia lak ításá b an . 76 �A foglalkozásra m g eh ív o tt in te rn acio n alista harcosok, idős k o m m u n isták el­ m o n d ták , a n n a k id e jén hogyan in d íto tta őket cselekvésre L enin eszm éje. Ism erte tté k m ilyen h a tá st gy ak o ro lt rá ju k az októberi fo rrad a lo m esem ényeinek h íre. I tt kezd­ té k közelebbről is m egérteni a gyerm ekek az elnyom o ttak fo rra d a lm á n a k nem zetközi jelentőségét. Egy k icsit ta lá n a z t is, hogy a je len ered m én y ein ek fo rrá sa a m ú lt tö r ­ tén elm én ek h a la d á st szolgáló esem ényeiben rejlik . A g y erm ek n ap id e jére m á r n ag y ­ ará n y ú levelezés in d u lt m eg a m ag y ar és szovjet gyerm ek ek között. M egyénkből több m in t háro m ezer ú ttö rő go n d o latait v itte a posta az év fo rd u ló ra készülő szo v jet pionírokhoz. Ezek m á r m integy előkészítését is je le n te tté k a szep tem b er 3-án G yőrből in duló A u ró ra akciónak. I tt kétnapos p rogram on m egyénk g y erm ek eit 20 kiv áló ú ttö rő képviselte. A legfőbb cél ez alk alo m m al a m u n k ás nem zetköziség g o n d o latán ak m egértése, gyerm eki közelségbe hozása. A z ú ttö rő szervezetek a cél eléréséh ez a pedagógia eszközeinek és m ódozatainak gazdag tá rh á z á v a l rendelkeznek. A z A u ró ra m a k e ttjé n e k elkészítése a „ki tu d töb b et a S zovjetú n ió ró l” vetélkedők, a szo v jet nép életével összefüggő m űvészi m űsorok előadása, a szovjet p io n íro k m eg aján d ék o ­ zása az együttérzésüket, az egy közösségbe ta rto z á su k a t kifejező ap ró tárg y ak k al, em lékekkel. A S zovjetúnióban já rt, ta n u lt em b erek k el való találkozás, a n o v em b er 7-én S zovjetúnióba u tazó ú ttö rő k élm énybeszám olói olyan esem ények leh etn ek , am e­ ly ek k itö rö lh e tetlen nyom okat hagynak a tan u ló k életében. Az egyre szaporodó b e­ nyom ások, élm ények biztos a la p o t je len ten ek az érd ek eg y ség ü n k et bizonyító szám ta­ la n tén y befogadásához, m eggyőződéssé érleléséhez. A m ozgalom állom ásain végighaladva látszik csak igazán, m ilyen ügyesen ötvö­ ződött itt egybe az em beriség, a haza, az egyén érdeke. M indez m ily en sok o ld alró l m egközelítve éri a gyerm ekeket, átszövi élete, tevékenysége m in d en m ozzanatát. A hazafias nevelés itt valóban a nevelés egészét átfogó céllá lesz. O lyan céllá, am ely m egvalósulása után, a szocialista hazafiság, szem élyiség vonás fo rm á já b an , cselek­ vésre ösztönző erő k é n t m űködik az egyén életében. Az ú ttö rő m ozgalom nak ez a gondosan m egterv ezett akciósorozata ism ét bizo­ n y íto tta, a szövetség a nevelés legkiválóbb m űvelőire építve, gyerm ek n ev elésü n k általán o s céljai elérése érd ek éb en m ilyen nagyszerűen tu d ja k o m b in áln i a szocia­ lista pedagógia m a m á r gazdag tá rh á z á b a n m e g találh a tó eszközöket. 77 �CSÍK PÁL Boncs-Brujevics: Emlékeim Leninről T alán törvényszerű jelensége a tö r­ tén elem nek, hogy legnagyobbjai — a k i­ k e t v alóban szívébe z á rt egy nép, vagy az em beriség — nem ír ta k m e­ m o árt. Vagy m e rt nem v o lt rá idejük, de in k á b b nem ta rto ttá k fontosnak. M inden en e rg iáju k a t, képességüket a tö rtén elem á lta l rá ju k ró tt fela d at v é g re h a jtá sá ra k o n ce n trálták . A té n y ­ leges cselekvés v olt életelem ük, te tte ­ ik k el írtá k népeik em lékezetébe n ev ü ­ ket, eszm éiket. S — úgy tű n ik — a népek tudatosan őrzik és g y ű jtik h iv a to tt vezetőik éle­ tén ek m inden m ozzanatát. És évek, év­ tizedek a la tt összeáll a kép; az é letm ű ­ ből, a tettekből, az em lékekből, a te l­ je s szem élyiség, m inden ap ró jellem ző­ jével s végülis tö b b e t tu d u n k róluk, m in t az élőkről. E zért is ö rü lü n k Boncs—B rujevics L en in rő l ír t legszem élyesebb em lék ei­ nek. (M ár m ajd n em lírta m a sztereotip m ondatot, hogy a kön y v tárn y i L eniniro d a lm a t ilyen és ilyen m ódon gazda­ gítja, d e nem tehetem , m e rt — ha jól m eggondoljuk — alig n éh án y m ű, viszszaem lékezés ism ert n álu n k L eninről, s azok sem tú lzo ttan széles körben.) L enin m á r életében h alh a ta tla n n á v ált, arcát, a la k já t, m ű v eit ism erik az egész világon. E nergikus m ozd u latait — m ik o r a töm egeknek beszél, vagy a k om m unista szom baton cipeli a nehéz g ere n d ák at — m egőrizte a film . Igaz, hogy L enin e lv ála szth ata tla n a néptől, d e az em b erek e t eg y re jobban foglal­ k o ztatja, hogy m ilyen volt, am ik o r a világot fordító idők ap ró ügyeit intézte, 78 pl. a jo g ta la n u l re k v irá lt v ö röskatona feleség p an aszát, m ilyen v o lt m in t m u n k a társ, m ilyen em b er volt? E nnek az érd ek lő d ésn ek ro p p a n t e ti­ kai, po litik ai jelentősége van. A tö m e­ gek benne lá tjá k a célt, a péld át, a m egvalósult k om m unista em b ert. Ha k im o n d atlan u l is, de ta lá n a r r a a k é r­ d ésre k eresn ek választ, hogy m ik v ol­ ta k azok a különös vonások, am elyek m indenki m ásn ál különbbé, teljeseb b é te tté k L enin egyéniségét: hogy a m a cselekvő em b ere szám ára m egközelít­ hető-e a lenini m a g a ta rtá s m ércéje? H alála óta m indig h iv atk o zu n k rá, m indig idéztük m űveit, m indig azokat a passzusokat, am elyek n ap i p o litik án ­ k a t igazolták. Id éztü k tudom ányos elő­ relá tását, m ag y aráztu k filozófiai gon­ dolatait, de kevéssé ak n á z tu k ki a sze­ m élyiség fo rm álása szem pontjából oly döntő szem élyes p éld áját. A jelek azt m u ta tjá k , m ost jö tt el az id eje an n ak , hogy ne egy-egy v o n ását ra g d ju k ki. L enin nem csak fo rra d a lm á r volt, n em ­ csak politikus, legyőzhetetlen vitatkozó, gondolkodó, állam fő, tudós, kivételes képességű szervező, han em m indez eg y ü tt — a k o m m u n ista em ber, k o m ­ m unista vezető, aki szenvedélyesen és következetesen élte á t a p ro le tá r h u m a ­ nizm us eszm éjét. Az em beriség nem engedi v aló ra válni M ajakovszkij — nem éppen a la p ­ ta la n — aggodalm át, hogy a koszorúk, citátu m o k elfeled ik L enin em berségét, egyszerűségét, szoborrá m e re v ítik m a is élő alak já t. �Róla, a m a is élőről ír ta könyvét B oncs-B rujevics, ak in ek n ev ét n álu n k — gondolom — csak e ko r történészei ism erik, pedig L enin egyik közvetlen m u n k a tá rsa volt, a szovjethatalom első év ein ek tevékeny és felelős harcosa. N em h iv atásos író teh át, han em fo rra ­ d alm ár, s ebből adódik könyvének s a já ­ tos v arázsa. N em reg én y t ír, nem tö r­ tén elem könyvet, nem a n e k d o tá k at és epizódokat, nem is szokványos, m ag a­ m utogató m e m o árt han em a fo r­ ra d a lm a t, a hatalo m m eg szilárd ításá­ n a k fo ly am atá t; a z t a néhány, soha n em v o lt k ao tik u s évet, am iből a bol­ sevikok L enin vezetésével „m egterem ­ te tté k a h a rm ó n iá t.” A szerző az 1930-as években írta m eg em lék einek zömét. Az esem ények ú jb ó li átélése szenvedélyessé, d rám a iv á teszi könyvét. K itűnő érzékletességgel hozza em berközelbe a történelm et. Az olvasó eg y ü tt lelkesedik a Szm olnij bol­ se v ik ja iv al a győzelem h írére, s fel­ lélegezve mosolyog, am ik o r L enin fe­ jé rő l végleg le k erü l a paróka, hiszen „a h a ta lm a t ta rtó sa n vesszük a k ezü n k ­ be.” A győzelm et követő első órák leírása ta p in th a tó a n tá rja fel a lenini politika alap já t, lényegét: a névtelen fo rra d a l­ m áro k k al való összeforrottságot. Ezt a sajátosságot, a fo rrad a lm i ta ­ p asztalato k k al rendelkező fo rra d a lm á r töm egekre való tám aszkodás képességét m eggyőzően ábrázolja. A könyv egyik legkedvesebb tö rté n ete — a földről szóló d ek ré tu m szétküldése — n em ­ csak az előbb m o n d o ttak a t igazolja, h a ­ n em L enin ren d k ív ü li valóság ism eretét is. K ip ró b ált fro n tk a to n á k at, m atró zo ­ k a t b ízn ak m eg a d ekrétum ok szöve­ g ének széthordásával, de L enin „ . . . h irte len elm osolyodott és így szólt: — De van egy kis baj: p ap ír nincs, ú jsá g nincs, rág y ú jtan i viszont kell, fogja a d ekrétum ot, és m á r csavar is belőle egy kecsk eláb at. M ire hazaér, b a jtá rsa iv a l eg y ü tt elfüstöli a z összes p é ld á n y t. . . O kv etlen ü l e lfü s tö li. . . E lh a llg ato tt egy kicsit, a z tá n rav a sz­ kás m osollyal így szólt hozzám : — T u d ja m it, V lag y im ir D m itrijevics, m en jen csak el S zity in üzletébe és kérdezze meg, hogy v an n a k -e n álu k régi falin a p tá ra k . A d jan a k b e lő le . . . Nos, am ik o r a k ato n ák a d ek rétu m o ­ k a t jó l e lra k tá k az iszák ju k m élyére — »a faluig hozzá n e n y ú lj!« —, m in d ­ egyiknek a kezébe k ell nyom ni egy n a p tá rt, h ad d dohányozzék kedévre. K önnyen letép h ető k a lap jai, a p a p ír m egfelelő, pu h a, és pon to san egy kecs­ k e lá b ra elegendő, Összesen háro m száz­ h a tv a n ö t lap o csk ája van, m ég a b a jtá rsa k n a k is ju t b e lő le . . . A d e k ré tu ­ m ot pedig v id d el a f a lu b a . . . — V la­ gyim ir Iljics úgy m o n d ta m indezt, m in th a eegy k ato n áh o z beszélne. — Nos, a b ro sú rá k a t bizony m e g m en tjü k — és h alk an eln ev e tte m agát, örült, hogy kivezető u ta t ta lá lt az ugyancsak nehéz helyzetből.” A könyv h ét év esem ényeinek lé­ nyegét sű ríti össze, de n em a tö rté ­ nészek aprólékos, cselek m én y t leíró k ro n o lógikus m ódszerével, h an em úgy, hogy legfontosabb m o n d a n d ó ját L enin a la k ja köré csoportosítja. E zért v á lh a ­ to tt ren d k ív ü l széles sk á lá jú v á : az an ek d o tátó l a trag éd iáig terjedővé. A szerző — ah o l csak teh eti — igyek­ szik h á tté rb e n m a rad n i. K ét alap v ető vonása m eg k ü lö n b ö ztetett jelentőségűvé teszi m űvét: őszintesége eredm ényezi, hogy az olvasó olyan dolgokat tu d meg, am ely ek rő l eddig m ég nem olvas­ hatott. A b o lsevikoknak nem csak az u ralkodó osztállyal k e lle tt m egküzde­ n iök, han em a részeg-pogrom okkal, a fo rrad a lo m b a n k icsap ó d o tt olyan k a ­ tona és m atrózréteggel, am ely „tö rek ­ v éseit te k in tv e ténylegesen fo rrad a lo m ­ ellenes v o lt”, az ú to n álló k k al, szervez­ kedőkkel, k ülönféle p árto k k al. 79 �M eg k e lle tt szervezni a szovjet á l­ lam külső és belső védelm ét, az ir á ­ n y ító szerveket, a közigazgatást. S m in d ezt a töm egek bevonásával, n ev e­ lésével, rá ju k tám aszkodva, ő ket m oz­ gósítva. S a m ásik iényeges vonás a le­ írta k hitelessége. Így csak olyan em b er írh at, ak i nem szem lélője, han em cse­ lekvője, olykor irá n y ító ja v o lt az ese­ m ényeknek. In n en a stílus szuggesztivi­ tá sa ; az olvasó is szinte átéli az ese­ m ényeket. L enin tu d ta, hogy sok ellensége van, tu d ta, hogy ezer veszély leselkedik rá, s m égis, vagy éppen ez ért v á lla lta a népgyűléseken való m egjelenést. S zá­ m á ra m in d en n él fontosabb v o lt az em ­ b ere k sorsa, boldogsága. A könyvben le ír t 15 tö rté n e t m in d ­ egyike a z t a lenini a la p e lv e t bizonyítja, hogy a szocialista fo rrad a lo m lényege, értelm e az em b er felszab ad ítása a z el­ nyom ás, a m űveletlenség, az előitéletek alól, m egszabadítása az évezredek so­ rá n r á ra k o tt béklyóktól, hogy boldog lehessen. S L enin m élységes m eggyőződéssel bízott az em berekben. A könyv egyik legizgalm asabb, leg d rám aib b fejezete az o k tó b rista Boriszov vasú tm érn ö k k el fo ly ta to tt v ita a v a su ta k h ely re állítá sa érdekében. S m iu tán m egegyeznek a legfontosabb teendőkben és kinevezik B oriszovot a közlekedési népbiztos h e­ lyettesévé L enin m egjegyzi: „E redeti em b er ez az »o k tó b rista«, . . . nem tit­ k o lja jobboldali meggyőződését, de dol­ gozni, a z t fog.” A könyv utolsó la p ja i a L enin elleni m erényletet, betegségét és felépülését ta rtalm a zz ák . A leírás nem csak a szer­ ző és L enin k ö rnyezetének m élységes ag g o dalm át érezteti, han em a töm egek m é rh e tetlen ragaszkodását, sz erete té t is. A m e rén y let u tá n a feketeszázas agi­ táció L enin h a lá lh íré t te rjesz tette a n ép körében. E nnek cáfo lására film et 80 k észítettek L en in sétájáró l. S m ik o r ezt b e m u ta ttá k M oszkva m u n k ásn eg y ed ei­ n ek film szín h ázaib an , m a jd v alam en n y i m oziban „le írh a ta tla n v o lt a nézők le l­ kesedése. M indenki felállt, és L enin m egjelenésekor hosszan tapsolt, vissz­ hang zo tt a te re m a felk iáltáso k tó l; É l­ je n V lagyim ir lljics. Sokan sírta k az öröm től, am ik o r lá ttá k , hogy él.” S á ra d t a sz erete t a felé p ü lt L enin irán t. Még a H a d iro k k a n ta k Szövetsége is felk é rte — m in t seb esü ltet —, hogy iratko zzék ta g ja i sorába. S L enin nem m osolygott a sz erete t e n a ív m egnyil­ v ánulásán , h an em elre n d elte: „rövid időn belül szerezzen be in fo rm áció k at en n e k a szövetségnek a helyzetéről. M indenképpen gondoskodni k ell ró lu k . Íme, ez az ered m én y e a n n a k a h arci k iá ltá sn ak , hogy »h áb o rú a győzelm es befejezéséig«. N ek ü n k béke kell, nem pedig h áb o rú .” É rték es könyv B oncs-B rujevicsé. N em csak ism eretek b en gazdagít, h an em érzelm ein k b en is erősít. V an k ép es­ sége a rra , hogy az olvasó szívébe lopja tö rtén eteit, hogy élővé tegye a k o rt s b en n e L enint. ��S O M O G Y I JÓ Z S E F K O SSU TH -D ÍJA S: FELSZABADULÁSI EMLÉKMŰ SA LG Ó TA RJÁ N , V Á R O SK Ö Z P O N T �EMLÉKMŰ A kezek f e l s z a b a d u lt m e g á lljt k iá ltá s a s z a b a d u l a z izm ok b il in c s te le n s é ­ g é b ő l é s v é d ő n , k e c s e s e n , fe lm a g a s z to s u lv a e n g e d n e k g a l a m b ­ ra jt a f é s z e k p u h a s á g ú m e le g te n y é r b ő l, m in t n a g y fe s z ü lts é g ű á r a m a d é lte tő n e d v e t a z e m lő k ö n k e re sz tü l le f u to tt e rő v o n a l a k é z b e fo g o tt v ir á g n a k , a z a n y a te r m é k e n y te s té n e k szívfelőli tá j á n , m e rt a s z a b a d s á g fé sz k e o tt lakozik. A g a la m b o k c s a p a t o s , s z a b a d s z á r n y a lá s a , ö rö k ö s s z e fo g á s o k s z im b ó liu m a a c s o n tr o h a s z tó h á b o r ú k b ó l v a ló s z a b a d u l á s é s ö rö k k ilá b o lá s -v á g y m e le g v a d g a la m b s z á r n y ú p ih e g é s e , z e n e i a k k o rd o k h im n u s z c , g y e r m e k k a c a g á s , ró z s á tn e v e té s , a h a lá lo s b e te g s é g b ő l g y ó g y u l­ ta n tá v o z á s . A fe je k k la ssz ik u s a ra n y k e ly h e i, a z ö rö k e m b e ri s z é p s é g fo r m á ra c ic o m á z a tla n­ íro tt n a g y tö rv é n y e iv e l. B e n n e a te k in te te k f e le lő s s é g - te lje s , m e g b a b o n á z h a t a t l a n s u g á r k é v é i s z ig o rú p a r a n c s o k , m e le g sz e re lm e k , f e l s z a b a d u l t k ö n n y e k g y ö k e re i a k e s e r ű e n só s b a r á z ­ d á k h e ly é n , a f e l s z a b a d u lt e m b e r v ilá g ra n y ito tt t á g a s a b la k a i. �A szájak csókpuhaságú, de szigorú re n d b e zárt igazm ondásra, a szabad é le t harsonái, g o n d o la ttro m b itá i. A h a ja k koronaékességű puh a hé ja , v á llra o m ló dús in d á in a k érckoszorú m a ra d a nd ó sá g a , nagy egyszerűség. A hom lokok tiszta három szöge, zárt re n d ! A rá n co kb ó l va ló felocsudás sim á­ ra fo rd u ló nagy m egnyugvása, a g o n d o la tfé szke k nagy rö n tg e n ­ képei. Ó soha rá n c b a n e m fo rd u ló jö v ő t igéző hom lokok, h a ta l­ mas ütközői az a la n ta s g yalázatoknak, győzelm ek pajzsai. A testek fe lkiá ltó je lsz e rű biztos kiá llá sa , bronz k a p u fé lfá k, igaz d o lm e · nek, testtel sza b a d sá g u n ka t védő hős em beriség örök nagy írá s ­ je le i az é le t te sta m e n tu m á b a n . M unkásasszonyok rusztikus, p rom etheusi ereje, v ilá g o t legyőző term ékenysége, g yő ­ zedelm eskedő, m in d e n n é l s z ilá rd a b b a n ya g o k ! G örcsök, redők, d ra p é riá k fé n y já té k a in a k , változatos fe lü le te i, konstruktív nagy töm egei, fény és árnyék nagy d ia le k tik u s e lle n t­ m o n d á sa in a k virá g o ske rtje . A lá b a k m egtám asztott e re jé b ő l, a n e g a tív fo rm á k kecses, tá n c lé p té k ű n é p d a lritm u s á ra a küzdelem és győzelem szenvedélye és öröm e hullám zik á t egym ásba a zsib b a d á stó l a m egnyugvásig, az ú jr a ­ m e g in d ító , te re m tő új nagy lé p é se kig ! A kígyó feszes vona g lá sa , a m a g á t m e g a d n i n e m -a ka ró a la n ta s ve rg ő ­ dése, a s á tá n fa jz a to k örök törvényének e ln y ú jto tt p a ra g ra fu s je le , ra jta a győznitudóval, az iga zké n t m in d ig győző asszcnyi D á v i­ dokkal, a kocsonyahátú, kígyósim aságú G ó liá tta l szem ben! Emlékmű az éhségm e n e tb ő l n ő tt fegyveresek és fia ik , az új vá ro sa la p ító k, a győzelem et hozó és vérrel sza b a d sá g o t hozó csilla g o s kato n á k örök nagy em léke és m e m e n tó ja , K egyelet azoknak, a k ik é rt az érc csengése szól, Jószerencse azoknak, a kik ö rö kü kb e lé p te k ! �HA GY OMÁ N Y Bérczy Károly Száz éve h a lt m eg Bérczy K ároly. M a m á r a leg fo n to sab b at is kevesen tu d já k róla, azt, hogy a m agyar fo rd ításiro d alo m m a jd egy évszázadig legnépszerűbb r e ­ m eke, P u sk in A nyeginjének fo rd ítása az ő nevéhez fűződik. A z iro d alm i lexikonok rö v id cikkei, az iro d alo m tö rtén e tek m érsék elt te rjed elm ű fejezetei som m ás és sablo­ nos ism ertetést ism ételgetnek róla. É lete és m unk ásság a m a m á r leg in k áb b csak ad a t, adalék, jegyzet. M ost, h a lá lá n a k év fo rd u ló ján kötelességünknek érezzük felidézni Bérczy K ároly egyéniségét ,cselekedeteit és a kort, am elyben élt, am elynek egyik leg ism erteb b író ja vo lt; felidézni m egyénk szülöttének, P etőfi, Jókai, M adách tá rsá n a k és b a rá tjá n a k em lékét. Bérczy K ároly 1821. m árcius 21-én sz ü letett B alassag y arm ato n . A pja, Já n o s a m egyei tisz tik a r tag ja, N ógrád főorvosa volt, aki ered eti család n ev ét — S tan d — 1804-ben cserélte fel B érczyre. A S tan d család Svédországból N ém etországon k eresz­ tü l szárm azo tt M agyarországra a hétéves h áb o rú idején. Bérczy Já n o s valószínűleg N agyabonyban született, szülei nyolcadik, le g fiata lab b g y erm ek ek én t és orvosi p á ­ ly á ra lépett. T an u lm án y a it a pesti egyetem en végezte be, és egy ideig a h íres S táh ly professzor asszisztense volt. R okonai közül u n o katestv ére, K áro ly a leghíresebb. Ő , a P etőfi á lta l is versbe foglalt M egyeri néven le tt a X IX . század egyik legnevesebb színésze. Bérczy K ároly anyja, M olnár Jú lia egy pozsony-m egyei nem esi családból szárm azott. B alassagyarm at, Bérczy szülőhelye a század elején m ég ren d k ív ü l kicsiny te le ­ pülés volt. 1825-ben is csak 3692 lakos élt tú lnyom órészt zsindely- és zsuptetős h á z a i­ ban. G yakori tűzvészek, járványok, vízhiány k ésleltették fejlődését. A X IX . század első évtizedeiben azonban végül is m eg in d u lt felvirágzása. A kö rn y ék jó l term ő földjei, a céhes ip a r m egerősödése, a helyi v ásáro k ösztönző piacigényei, és az, hogy a C sehország és L engyelország felé fu tó — P est—V ác—Losonc — ú tv o n al egyik állo ­ m ása, jelen tő s gazdasági fellen d ü lést bizto síto tt szám ára. U g yanekkor v á lt való b an a m egye p olitikai, tá rsa d alm i, k u ltu rá lis közp o n tjáv á is. 1790-ben a m egyegyűlések szín h ely ét Szűgyből B alassag y arm atra, a n ém et k ato n aság á lta l elh ag y o tt k a sz á r­ n y áb a te tté k át. M egváltozott a v áros külső képe is, de legfigyelem rem éltóbb m égis 6 81 �az a tá rsad alm i, szellem i felpezsdülés, am ely et a refo rm k o ri h arc o k új, am b íció k k al teli, tehetséggel m egáldott, széleskörű és alapos m űv eltség et szerzett m egyei nem ze­ d ék én ek fellépése hozott meg. K özülük sokan nem csupán a p o litik ai, h an em a tu d o ­ m ányos élet ism ert a la k ja iv á is v áltak . Ím e n éh án y n év a vezetők közül: S ré ter János, G yurcsányi G ábor, P ró n ay János, B aloghy L ajos, M ocsáry A ntal, K acskovics L ajos, K ubinyi F erenc és Á goston, F rá te r P ál, V eres P ál, Szontágh Pál. M a g a ta rtá ­ su k b átorságát, gondolkodásm ódjuk felvilágosultságát a k irály i le irato k v isszau tasí­ tása, a k irály i biztosokkal való szem beszállás, h alad ó szem léletű országgyűlési b e­ szédek, követi u ta sítá so k és a k o ru k b an p éld am u tató a n első — 1831-ben m eg alak í­ to tt — közm űvelődési egyesület, a N ógrádi N em zeti In tézet létrehozása, a „nem zeti lélek n ek és erőnek ébresztg etésére és fen n ta rtá sá ra , a honi nyelv v irá g z á sá ra ”, bizo­ n y ítja leginkább. A m egyei főorvos jó l b e ille tt e társaságba. N em ességét n ev én ek m e g v álto zta tá­ sa k o r elvesztette ugyan — M etternich nem engedélyezte a n ém et nem esi cím á t­ v ite lé t a m ag y ar n év re —, de széleskörű m űveltsége, tudom ányos és iro d alm i tev é­ kenysége, tiszteletet éb re szte tt irán ta, m a g a ta rtá sa népszerű ség et szerzett szám ára. Az elism ertség jele, hogy többször m eg a k a rtá k választan i tá b la b író n a k is. T ag ja v o lt a jén ai M inerologiai T ársaságnak, s a já t orvosi tan u lm án y ain , cikkein k ív ü l fra n c iá ­ ból, spanyolból és n ém etből fordított, illetve m a g y aráz o tt m űveket. E lm ély ü lten ta ­ n u lm án yozta a görög és la tin iro d alm at és m aga is ír t v erse k et (Széchenyi F eren c k ö n y v tá rá ró l; egy m ohorai b a rá tja em lékezetére). Az E sztergom ban m e g jelen t U rá n ia cím ű zsebkönyvben — m elyet S zeder F áb iá n Istv án szerk esztett és a m ú lta t ro m an tik u s szem lélettel felidéző, a refo rm k o r eszm éit szolgáló a lk o táso k at ta rta lm a z o tt — je le n t m eg 1828-ban A h áro m gyűrű. C astíliai rege rím es v ersek b en cím ű m űve. A B érczy-család jó anyagi k örülm ények között élt, kiegyensúlyozott, h a rm ónikus légkörben. O tthonuk, — a tágas nem esi k u riáh o z hasonló h áz — a jta ja bizonyára n y itv a á llt a b aráto k , ism erősök, a h iv a ta li tá rs a k előtt, a k ik k örében a n ap i érd e k es­ ségeken kívül, sor k e rü lt a közélet és a szellem i é let felv ilág o su lt szellem ű, kom o­ ly ab b m egbeszélésére is. Ez a szellem látszik h atn i a család m in d k é t fiúgyerm eke p á ly á já n a k a la k u lá sá ra is. E gyiktől sem idegen a tá rsa d alm i cselekvés, a közéleti fela d atv á lla lás gondolata, a refo rm k o r eszm evilága. K áro ly b áty ja, L ajos (1810— 1883) ügyvéd és N ógrád m egye törvényszéki ülnöke, m ajd főügyésze volt. A fo rra d a ­ lom és a szab adságharc idején a nem zetőrség szervezésében v e tt részt. A b u k ás u tá n b ö rtö n b ü n te tést szenvedett, és állásából is felfüggesztették. A család — L ajos csa­ lá d já n a k — tekintélye, társaság i szerepe tükröződik a v áro s későbbi életén ek egyik M ik száth -tal kapcsolatos epizódjában is. M ikszáth K álm án n é írta le visszaem léke­ zéseiben az 1871-ben B a la ssag y arm atra k e rü lt M ikszáth — aki B érczyékkel v a la ­ m ilyen rokonságban á llt — k ö rü l k ia la k u lt helyzetet: „ . . . A kisvárosi tá rsa sá g k étfelé sz a k a d t, az egyik volt a m ienk, a m ásik n ak közp o n tja v o lt a mi régi h a ra ­ gosunk, a B érczy-család. K ét gyönyörű leán y v o lt a h á z n á l, a k ik M ik száth n ak g yer­ m ek k o ri já tsz ó társai v o lta k . . . L ehet képzelni, m icsoda dilem m áb a ju to tt szegény M ikszáth, a n n á l is inkább, m e rt m ás lányosházakhoz is kezd ték hívogatni. S okféle zsebei telv e v o lta k m eghívókkal, ilyen fo rm án : legyen szerencsénk egy csésze te á ra . . . jó f e k e te k á v é ra . . . v acsorára. B érczyék plán e m eg h ív ták m ák o sk u k o ricára is ...” B érczy K ároly 12 éves koráig é lt B alassagyarm ato n . Elem i iskolai ta n u lm á n y a it a p ja és T ordy Já n o s plébános segítette, irán y íto tta . A gim názium négy sz in ta k tik ai 82 �o sz tály át 1829—1833-ig — részben m a g án ta n u ló k é n t — a váci kegyesrendiek, a k é t h u m á n o sztály t pedig 1833—35-ig a pesti p ia ristá k isk o lájá b an végezte el. S zorgal­ m as ta n u ló volt, irodalom ból különösen kiváló. V áci tanu ló év eib ő l való az első a d a t M adách Im rév el való ism eretségére vonatkozóan. M adách u gyanis a b b a n a 3. osz­ tá ly b an v o lt m agántanuló, am elyben B érczy is ta n u lt. A m ik o r a h u m á n osztályok elvégzése u tá n v álasz tan ia k ellett, hogy a váci vagy a pesti egyetem re m enjen-e, Bérczy P este t választo tta. U gyanott le tt jo g h allg ató is ( 1838). Jogi ta n u lm á n y a in a k befejezése u tá n p a tv a rista a n ó g rád i A lsó-B odonyban, H o rv áth E lek szolgabírónál, ju rá tu s pedig P esten, G yurcsán y i G áb o r szep tem v irn él volt. A z ügyvédi vizsgát 1842. m árciu s 11-én te tte le. B érczy m á r tanulóéveiben ta lá lk o z h a to tt az a k k o r m ég isk o lap ad o k b an ülő, d e a diák szervezetekben m á r nagy te tte k re készülődő „F iatal M agyarország” m ozgal­ m aival. N em tu d ju k , hogy B érczynek m ilyen k ap cso lata v o lt velük, de tény, hogy a p esti p ia rista d iákok 1833-ban — B érczy e k k o r k e rü lt oda — egy k ö tetn y i v erse t a d ta k ki. Egy titk o sre n d ő ri jelen tés 1839-ben a rró l szám olt be, hogy a pesti jogászok k ö zött — B érczy is itt ta n u lt — egy tá rsa sá g alak u lt, am ely n ek célja m a g u k at b öl­ cseletben „és m ás hasznos tu d o m án y o k b an ” képezni ,a n ézetek kölcsönös kicserélése és egym ás kölcsönös felvilágosítása révén. 1842-ben pedig ere d m én y te le n ü l k é rté k a k a ri ta n ác so t egy d iá k tá rsa sá g engedélyezésére. H a nyom on a k a rju k kisér n i B érczy gondolatvilágának , m a g a ta rtá sá n a k a la k u lá ­ sát, an n a k ered etét, nem felesleges felfigyelni H o rv á th E lek és G yurcsányi G áb o r szem élyére. B izonyára nem v o lt véletlen, hogy m e llé jü k k erü lt. V alószínűleg a család jó ism erősei, b a rá ta i leh ettek , hiszen G yurcsányi és H o rv áth E lek n ag y b á ty ja B érczy a p já n a k h iv a ta ln o k tá rsa volt. De az ism eretségen tú l k ö z re já tsz h a to tt a k iv á la sz tá ­ su k b an eszm ei, em beri szim p átia is. A m egyei politikai é le t egy-egy jelen tő s sza­ k aszá b an éppen a h alad ó erő k vezéri szerep ét v á lla ltá k m in d k etten . G yurcsányi G áb o r 1819-től 1828-ig m á so d alisp án k én t m ű k ö d ö tt. Ő vezette az 1822—23-as megyei ellen állási m ozgalm at, m a jd az 1825-ös országgyűlésen n ag y h atású és m eggyőzőerejű szó n o k lataiv al az ellenzék tá m o g ató jak é n t v á lt ism ertté. K ö v ettársáv al, P ró n a y J á ­ n o ssal ő jav aso lja 1826-ban a hazafias szellem ű N ógrádi N em zeti In té z e t m e g ala k ítá­ sát. 1828-ban első alisp á n n á v álaszto tták . M űködése term észetesen fe lk e lte tte az u d ­ v a r ellenszenvét, k irá ly i vizsgálóbiztosokat k ü ld te k a m egyébe. Ezek ere d m én y te­ len ség e u tá n sajáto s m ódon old o tták m eg a helyzetet. Hogy G y u rcsán y it a m egyei p o litik ai életből k ivonják, 1832-ben a k irály i tá b la ülnökév é, később a ltá r n okká, m a jd p ed ig a hétszem élyes tá b la ülnökévé nevezték ki. E bben az időben k ez d h ette m eg h iv a ta li p á ly a fu tá sá t H o rv á th Elek, ak i a z tá n a fo rrad a lo m és a szab ad ság h arc id e­ jé n le tt a m egyei p o litik ai élet tö retlen h itű vezetője. M áso d alisp án n á 1848 m á ju sá ­ ban, első alisp á n n á pedig jú liu sb an v á lasz to ttá k meg. L elkesen tá m o g atta a n em zet­ őrség m egszervezését, és a m ik o r a császári seregek ideiglenesen elfo g lalták a m egye te rü le té t, 1849 ja n u á rjá b a n , nem v o lt h a jla n d ó m eghódolni a császári biztosnak, a m ié rt 5 hetes b ö rtö n b ü n te tést szenvedett. A szab ad ság h arc lev erése u tá n fogságba e se tt és a pesti Ú jép ü letb en raboskodott. 1861-ben a m egyei tisztú jító közgyűlés jegyzőkönyvben ö rö k ítette m eg hazafias h űségét és b á to r m a g a ta rtá sá t. M indezek a la p já n n em le h e t kétségünk, hogy e k é t em b er irányító, a lak ító szerepének h a tá sa v o lt B érczy K áro ly szem léletének alak u lá sára . Ú gy tű n ik , hogy B érczy különösen vonzódott a pesti élethez. V ác h e ly e tt m á r előbb is P estet v á la sz to tta , de nem v életlen szerencse, h o gv P esten ju rá tu sk o d h a to tt, és b izo n y ára az sem, hogy 1842-ben — nem M adách ú tjá t já rta , ak iv el szinte egy- 83 �időben te tt ügyvédi vizsgát, és aki visszatérve vidékre, m egyei aljegyző le tt — olyan gyorsan e lv állalta kin ev eztetését d íjta la n fogalm azó-gyakornokká a H ely tartó ta n ác s­ hoz. E lh a táro zá saib an ,s z á n d é k a in a k alak u lá sáb a n nem az ism erősök és b a rá to k biz­ tonságot adó segítőkészsége, nem is valam ilyen h iv a ta li k a rrie r vágya és rem én y e k a p o tt döntő s z e re p e t h an e m v alam i m ás. M ás: m in d en b izonnyal írói törekvései, és az, am i ezzel já r t: a forrongó, érdekes szellem i, iro d alm i és tá rsa d alm i é let vonzása. Első írása i elsőéves joghallgató k o ráb a n je len tek meg. 1838-ban a M unkácsy Já n o s á lta l szerkesztett R ajzolatok közölte no v elláit (Fülekvár, A jövevények, S ze­ relem bosszú) és verseit. Ez u tá n a kor legism erteb b szépirodalm i fo ly ó irataib an — H onm űvész, P esti D ivatlap, É letképek, H o n d erű — je le n te k m eg elbeszélései, fo rd í­ tásai, versei, balladái, b írálata i. M egpróbálkozott d rá m a írá ssa l is. N em m o n d h ató te rm ék en y írónak, és m e g jelen t m űvei sem különösebben jelen tő sek ugyan, d e n ev e á lta lu k ism ertté v á lt és alk o tásai népszerűek voltak. M ár 1838-ban M adách ő t k érte, hogy m ondjon vélem én y t verseiről: „H ozzám is hozott egy p á rt, s a já tja it s te j- és v érv eg y ü letű a rc á n utóbbi lőn uralkodó, m időn m ély tü zű fek ete szem eit rám szegezve k ért, m on d an ék m u n k á iró l lehető legőszintébb és legszigorúbb vélem ényt. T ek in tély le h ettem előtte, m e rt n éh á n y versem és beszélyem je le n t m eg m á r a R ajzo lato k b an és R egélőben.” (Bérczy M adáchról m ondott em lékbeszéde. 1864.). A negyvenes évek közepén pedig m á r az iskolai önképzőkörökben és iro d alm i d iá k társa ság o k b a n o r­ szágszerte sz av a lták költem ényeit. V ersei a k o r ízlését tükrözték, szentim entális érzésvilág, erő szak o lt k eresettség jellem ezte azokat. C sak a le gjobbakban tű n te k fel a tá rsa d alm i k érd ések d em o k ra­ tik u s szem léletére, és az egyszerűségre való törekv ésén ek jelei. F enn a te rm ek csillogó ölében Tom bol, élvez a víg úrsereg, — L enn a tél hideg sötét ködében R ongya közt a koldus didereg, F e lte k in t a d ú sn ak ab lak á ra , N em kívánva, csak feleslegét, — S visszadől a d u rv a k ő p á rn á ra M egátkozni sínlő életét. A kinek nincs enni, m aga lássa — H iszen ez csak a v ilág folyása. Boldog az, ki m ással nem tö rő d ik S részv étet nem ism er kebele, F ájd alo m tó l b ú ra nem edződik, Boldog a m in d e n n ap em bere, L elkében nincs egy m agasztos érzet, S zebbért, jo b b é rt szíve n em dobog, A h o n é rt elég, hogy őse v érzett, Á ld o tt földjén ő csak hízni fog, — Á m de, mi a jobbak n y u g tatása: Önszívében van vigaszta lása. (Világ folyása, 1844) 84 �H a volnék rózsaszál, É rte d virágzanám , S szem ed tek in te te H a rm a tk é n t szállna rám . K erted v irági közt O tt foglalnék helyet, H ol legötbbet m u la t Mosolygó szép szem ed. L etörnél m a jd ta lá n Egy bájos reggelen; S dicső sors v á rn a rám : M eghalni kebleden. ( V o ln é k ... 1846) B alladái (Széchi Dezső önfeláldozása R óbert K áro ly ért, B éla és Borics, A k ét F rangepán), m in t cím ük is m u ta tja , tö rté n elm i ihletésű ek v o lta k és b en n ü k a m ag y ar ro m an tik u s iskola h a tá sá t érezh etjü k . Elbeszélésein kezd ettő l fogva az angol iro d a ­ lom irá n ti m ély érd eklődésének nyom ait fedezhetjük fel. És eseten k én t ez a h atás m á r tú lz o tt is volt, m in t az a B ajzáv al 1843-ban fo ly ta to tt v itá b an n y ilv án v aló v á v ált. B ajza Bérczy k é t n o v ellájáb an (A sírásó, V érség és csel) fedezte fel és p ró b álta b izo n y ítani a plágium tényét. 1840-ből m a ra d t fenn egy fo rd u la to k b a n gazdag, d e lé­ le k tan ilag nem eléggé kidolgozott négy felvonásos d rá m á ja is a B ito rlo tt szerelem . Bérczy a negyenes években a pesti közélet ism ert és n épszerű a la k já v á vált. A tehetséges, m űvelt — angolul, ném etül, olaszul és fra n ciá u l eg y a rán t írt és olv aso tt — szerény m odorú, de szellem es vidám és eszm ék ért lelkesedni tu d ó fia ta le m b e rt m in ­ d e n ü tt szívesen lá ttá k . Ő term észetesen az 1841 tá já n gyülekezni kezdő, az irodalm i és a p o litikai m eg ú ju lás szükségességét h ird ető csooprthoz csatlakozott. Ez a fiatal írókból, joghallgatókból álló csoport, am ely et „F iatal M agyarország”-n ak , m ajd „M árciusi ifjú sá g ”-n ak neveztek el, a refo rm k o r m ásodik nem zedéke volt. A z ő fe l­ lép ésü k k el valóságos ő rségváltás m e n t végbe az irodalm i és a po litik ai életben. A visszaem lékezések színesen elevenítik fel szervezkedésüket, eszm éiket, m in d en n ap i é le tü k e t és a többiek között B érczy a la k já t is. A csoport igen jó b arátság b an , szinte m indig egy ü tt volt, ism erkedtek, v itá ztak egym ással! „N éhány n ap o t töltvén Pesten, folytonosan eg y ü tt v alán k P álffy, P etőfi és én. N em sokára tá rsa sá g u n k tetem esen szaporodott, úgy hogy egy n ap a »K é t pisz­ to ly «-b an egész nagy a sz ta lt fo g laltu n k el, B érczy K ároly, B a rn a Ignácz, H alász, a »S ziv árv án y « szerkesztője, L au k a G usztáv és L isznyai K álm án is o tt v oltak. T ovábbá egy B erzsenyi nev ű paksi kasznár, ki szem ét le nem v e tte P etőfiről. B eszéltünk, v i­ ta tk o ztu n k , eszm éket c seréltü n k , m e rt eszm e több volt, m in t étel, m íg egyszerre v a la ­ kin ek az az ötlete tá m ad t, hogy szavaljon el k i-k i egy d a ra b o t sa já t k ö ltem én y e­ iből. . . ”( Jámbor Pál (H iador): Egy kedves em lékem ). U g y anerről szám olt be D egré A lajos is (V isszaem lékezéseim ): „ . . . A fia ta l iro ­ d a lm a t csooprtosulva ta láltam . P etőfi m á r sz erep et játszo tt: n em az a fakó fiú v o lt többé, ak iv el Pozsonyban m egism erkedtem , han em finom m ag y ar ru h á b a öltözködött, s m a g ára ta rtó fiatalem b er. K öltem ényei m egjelentek, m ű v eit d íja zták és segédszer­ kesztő volt. E kkor m á r Dobsa L ajos és L isznyai K álm án is elszá rm az o tt Pozsonyból. T e h á t ezek hárm on, az tá n Bérczy K ároly, P álffy A lbert, P ák h A lb ert (K aján Ábel), Em ődy D ani, Sükey K ároly, T om pa M ihály, B erecz K ároly, O b ern y ik K ároly (m ár ak k o r a F őúr és pór cím ű színm űvével akadém iai ju ta lm a t ny ert) asztaltársaság o t kép eztek a P ilv a x b a n . . . Ez a kis a sz ta ltá rsa sá g n a p o n k é n t ebéd u tá n elfo g lalta k erek asztalát, s a fekete k áv é m e lle tt folyt az adom ázás, élcelődés, tö b b n y ire egym ás 85 �ro v á sá ra n ev ettü n k , a nélkül, hogy v a la h a h ara g vagy neheztelés le tt v o ln a a k ö v et­ kezm énye. P énz dolgában szűken voltunk, sőt eg y h arm ad a a tá rsa sá g n ak ren d esen p én zzav arb an is szenvedett, de k ise g íte ttü k egym ást, úgy, hogy eg y ik -m ásik n é h a h ite lé t is igénybe v e tte b a rá tja k e d v é é r t.. .” A közism ert, iro d alo m tö rtén eti jelentőségű „Tizek T ársa ság a” m e g alak itásáró l Jó k a i szám olt be részletesen (A F ia ta l M agyarország): „E kkor egy eszm e v illa n t m eg P ető fi agyában: az írói tá rsu la ti terv. M iért m in e k ü n k m in d ig m áso k tó l fü g g n ü n k ? E g yesüljünk egy célra m ind, s a d ju n k ki m agunk egy közlönyt. És az tá n kötelezzük m a g u n k at egy évig nem írn i sehová, m in t egyedül s a já t közlönyünkbe. T ízen írtu k a lá e szerződést: P etőfi, P álffy, D egré, O bornyik, P ákh, Bérczy, T om pa, K erén y i, L isznyai és én. Ez v o lt a »tizek tá rs u la ta «. C supán egyet h ag y tu n k ki a sz ám ításu n k ­ ból: azt, hogy ab b an az időben a lapkiadáshoz engedély is k ellett. A lap tu la jd o n aki­ k o r szabadalom volt, s gondoskodva v o lt róla, hogy h áro m szépirodalm i la p n á l tö b b n e legyen a világon. A tizek nem k a p ta k egy negyedik la p ra engedélyt, s egy é v re te rjed ő fogadalm okkal csak a z t nyerték, hogy egy évig el k e lle tt ném ulniok, nem ír ­ h a tta k sehova. E zt a hely zetet bölcsen felh a szn á lta F ran k en b u rg , s egy lekötelező felh ív ásb an m eghívta la p jáh o z a tizeket, té r t n y itv a nekik, hogy iro d alm i m űkö d ésü ­ k e t folytathassák. K ilencen elfo g ad ták a m eghívást, csak O b ern y ik n e m . . . A többi elfo gadta a té rt, s a fiatal irodalom együttes erővel k ezd te m eg m űködését. De n em ­ csak a z é rt v o lt az irodalom fiatal, m e rt ta g jai ifjú em b erek voltak, h an em a z é rt is, m e rt új, ifjú és m erész v o lt egész irá n y z a ta p olitik ai, tá rsa d alm i, kö ltészeti téren , elü tő az eddigitől, kezdem ényező, korszakba vágó. B érczy egyéniségét is Jókai — a m ár em líte tt m űvében — jellem ezte találó an , szelle­ m esen: „B érczy K ároly a la k ja finom, előkelő szabású volt, m indig u d v aria s, lekötelező s m in d n y á ju n k között az egyedüli angol. Mi többiek m in d fra n c iá k voltunk. B érczy pedig an n y ira angol v o lt, hogy csak angol író k at tanulm án y o zo tt, angol m érfö ld ek b en b eszélt; s m ik o r egyszer v alak i kétségbe v o n ta azon állítá sát, hogy színelőadás h a t ó ra hosszat ta rth a to tt, azt felelte rá : »Én angol ó rák a t érte tte m .« M int no v ellaíró a lélek tan i b ú v á r­ lók közé ta rto zo tt.” T ársasági sik erein ek okairól A ra n y L ászló em lék ezett m eg em lék b e­ szédében: „Eleven, víg fiú volt, kedvence a társa sá g o k n ak és b a rá ta in a k . T réfáb an , ap ró csínytevésekben m indig lelem ényes, ad o m ák b an p edig k ifo g y h atatlan . Ezzel n éh a valódi b ra v o u ro k a t v itt végbe: jó k edvű b a rá ti k ö rb en fo g ad o tt rá, hogy egym ás u tá n h úsz vagy huszonöt olyan ad o m át m ond el, m ég ped ig jókat, am elyekből a je len v o ltak közül senki egyet sem ism er. H a az tá n v alam e ly ik ad o m ájá t, m ie lő tt vége elcsa tta n t, v alak i fo ly tatn i tu d ta , a k k o r a m á r elm o n d o tta k n em szám íto ttak , h an e m elől k e lle tt kezdenie a huszonötös sort. A m ely ad o m át a tá rsa sá g n em ism ert el jónak, a h e ly e tt ú ja t k e lle tt m ondani. E m ia tt n éh a k é tsz e r an n y i a d o m át elő k e lle tt szednie, m in t tu la jd o n k é p p en a fogadás m eg k ív án ta volna; s m égis e tré fá t egyazon tá rsa sá g elő tt többször is b ír ta ism ételni.” E bben az időben ta lálk o zo tt B érczy első és egyetlen szerelm ével is. H áro m jó ­ b a rá tjá v a l és h iv a ta ln o k tá rsá v a l B udán, a S vábhegyen b é re lt lak ást. S zom szédjuk­ b an á llt a F riv ald szk y család n y araló ja, ahol n y a ra n ta n agy tá rsa sá g i élet folyt. I tt ism e rk e d e tt m eg a h íres term észettudós, F riv ald szk y Im re leán y aiv al. A szinte m in ­ denn apossá v á lt vendégeskedés közben sz ü letett a kölcsönös vonzódás és szerelem B érczy és A nna — aki a négy leán y közül a m áso d ik v o lt — k ö zö tt 1846 n y arán . Egyik v ersében az öröm és kétség h a n g já n em lék ezett m eg errő l: 86 �E ljö tt az alkony röpködő hom álya, D e lelkem éjén új n ap k e lt v ala; Ki m o n d ja óh m eg: ez a boldogságnak, V agy új k eserv n ek v o lt-e h a jn a la ? S zerelm ük b eteljesedését — a költő k érd ésén ek eldöntését — azonban országos és sze­ m élyes okok is hosszú időn á t késleltették. B érczy életében ú ja b b jelen tő s szakasz kezdődö tt 1847 ja n u á rjá b a n . Széchenyi Istv á n ek k o r nevezte ki az országos közlekedési bizottsághoz tollvivői — jegyzői — állásra . Széchenyi közelsége, egyénisége és p o litik ai nézetei bizo n y ára n em m a ra d ta k h a tá sta la n o k B érczyre. E rrő l és k ap cso latu k ró l azon b an m in d ed d ig csak általán o s m egjegyzéseket és feltételezéseket ism erü n k : „1847-ben gr. Széchenyi Istv án m ellé k erü lt, a k in e k igen k ed v e lt em bere lőn.” (Zichy A n ta l Em lékbeszéde) „Szép k itü n ­ tetés v o lt Széchenyi m e lle tt szolgálni; ren d k ív ü li iskola egy gondolkozó ifjú ra nézve; m e rt a b u rea u i korlátozottság, p ed an téria, vagy egyoldalúság b efolyásától sehol nem le h e te tt oly messze, k iv á lt á llam h iv atalb a n , m in t Széchenyi o ld a lá n . . . V ala m in t ő m ag a n em a k a rt ism erni sem testi, se lelki fárad tság o t, ső t g y ak ra n a legnagyobb erő feszítéseket ö nkényt k ere ste: így környezőit is szerette k ü lö n féle te sti és lelki p ró b á k n a k v etn i alá. M integy m é rte őket, hogy önm agához h aso n lítv a, m e n n y it b ír ­ n a k k i.” (A rany L ászló Em lékbeszéde). S ez jó iskola v o lt B érczyre n é z v e . . . A lk al­ m a sin t m ár itt éb re d t fel benne a h a jla m Széchenyi kedvenc eszm éi: lóverseny­ ügy, sp ortirodalom és casinói tevékenység irán t, s le tt későbben m eg testesítő je a n agy re fo rm á to r egyik eszm éjének, a m a g y ar sportiro d alo m m eg terem tésével.” (P au ­ lovics Istv á n : B érczy K áro ly élete és jellem zése. Bp. 1903.) Széchenyi m elletti szolgálata nem v olt hosszú idejű. Széchenyi u g y an az első felelős m in isztériu m m eg alak u lásak o r m agával v itte B érczyt a közlekedési m in isztériu m b a — és ez m in denképpen m egbecsülést je le n te tt —, de a h iv a tali teendőkben betegsége n agy m é rték b en akadályozta. U gyanis 1848 fe b ru á rjá b a n egy pozsonyi h iv atalo s ú t­ já n m eghült és egy ideig Pozsonyban, m a jd P esten fe k ü d t betegen. G yógyulása n em v o lt teljes, m e rt szervi szívbaja 1848—49 telén k iú ju lt. 1849 tav aszán a levegőváltozás gyógyító h atásá b an rem én y k ed v e bátyjához, B ala ssag y a rm atra költözött. A fo rra d a ­ lom b an és a szab ad ság h arcb an így nem v e h e te tt rész t betegsége m ia tt, d e versei lelkesedését, m a jd együttérző k eserűségét hív en tükrözik. A P esti H írlap b a n m egjelent ü n nepi h angú v erséb en a tró n fo sztást és a P e stre bevonuló m a g y ar sereget üdvözölte: F ény és dicsőség a m agyar h azára, A gyáva fu tó e lle n re szégyen! . . .ingadoz, dől A zsarnok trón, un d o k bű n alap ja , T rón, te rongyos felhő le az égről, Ragyog m á r a szent szabadság n a p ja . . . B u d a v isszafoglalását G örgei táb o rá b ó l n éz te végig, és a F riv ald szk y A n n áh o z ír t lev eléb en szám olt be ró la : „Nézze és jegyezze m eg jól, kedves, édes N inám , levelem k ö ltén ek n a p já t: ez tö rté n elm i em lékű nap, ez B uda visszav ételén ek n a p ja !” A 87 �világosi feg y v e rle té telt egy, fa lu já b a visszatérő h u szár elbeszélése a la p já n idézte fel (A huszár, A ugusztus 20-án 1849-ben). A h az a elvesztéséi s ira tja ebben, a harci zászló m egőrzését a k a rta . A m eg ad ást szégyennek, á ru lá sn a k ta rto tta : Dicsőség v olt lelk etek p árn á ja, A n evetek: Isten kato n ája, S m e rt v aláto k m indig h aln i készen: Mi v á r ráto k ? tu d já to k -e — szégyen. Ü res szóra, puszta ig éretre A sereg m á r fegyverét le te t te ;. . . És a zászlót, m ely a la tt küzdöttünk. S száz csatáb an lobogott felettü n k , M elyre szent név: „Szabadság v an írva, D iad alk én t ellenség nem b írja . . . ” T ép jéte k szét, ro n g y ait vigyétek, Ez légyen legszentebb ereklyétek. A ztán m enjen, a ki m e rre ak ar. É ljen a hon! s az e lá ru lt „M agyar” ! A nem zeti trag é d ia átérzésének ad o tt h angot a szab ad ság h arc ro k k a n tja iró l (Két béna) és a h a lá lh írt hozó h írn ö k rő l (A hírnök) íro tt költem ényeiben, b a lla d á já b a n is. A szab adságharc so rsán ak ro sszrafo rd u lását látv a, üld ö ztetéstő l ta rtv a Bérczy b u jd o sn i kezdett. Jú liu s elején V anyarcra, sógorához u tazo tt. K ét h ó n ap m ú lv a azonban — m e rt nem érezte o tt biztonságban m a g át — B a la ssag y a rm atra m en t b áty ­ jához, aki éppen a k k o r sz ab a d u lt ki a börtönből, ah o v á a szab ad ság h arc a la tti cse­ le k ed e teiért és egy lak ásán ő rzö tt K ossuth kép m ia tt k erü lt. A m ik o r itt k eresték a zsan d áro k Bérczyt, szerencsére m á r leendő apósának svábhegyi la k ásá b an ta rtó zk o ­ dott. B átyja, hogy az üldözőket té v ú tra vezesse, azt m ondta, hogy A ng liáb a vagy F ran ciao rszág b a m enekült. B érczy B udáról is tovább m ent. A te le t P u tn o k o n — a legidősebb F riv ald szk y lán y férjén e k b irto k á n töltötte. P esten csak 1850 tav aszán je le n t m eg újra. É letét előlről k e lle tt kezdenie, eg y általán nem b íztató h ely zetét átgondolnia, v álasztan i a lehetőségek között. K ülönösen nehéz v o lt ez a k k o r, h a nem a k a rta feledni hitét, szándékait. H iv atali á llá st a kecsegtető aján la to k , az ism erősök segítőkész tanácsai és anyagi helyzetének kényszerítő h a tá sá n a k ellen ére sem vállalt. N em betegsége volt ennek az oka, han em hűsége az elb u k o tt eszm ékhez, az a tö re k ­ vése, hogy m egőrizhesse a cselekvés szabadságát. V églegesen és k izárólagosan az írói h iv a tá st v álaszto tta „kenyéradó állom ás”-ként. Újr a ta lálk o zo tt ek k o r jegyesével ,F rivaldszky A nnával, — aki a h arco k idején O laszországban ta rtó zk o d o tt —, de Bérczy, betegsége m ia tt aggódva tépelődött, hogy a h ázassággal m agához kösse-e A nnát. V égül is orvoshoz fo rd u lt, a G örgei tá b o rá b an m eg ism ert L u m itzer Sándorhoz, ak i b á r súlyosnak ta rto tta B érczy betegségét, m égis jav aso lta a régen elterv ez ett szándék m egvalósítását. A h ázasságot 1851-ben k ö tö t­ té k meg. F rivaldszky Im re Szolnok m e lle tt b irto k o t v ásáro lt n ek ik , ah o v á le is k ö l­ töztek. De a gazdálkodáshoz nem értő, és a P e stre visszakívánkozó B érczy n éhány h ó n ap m ú lv a v isszatért a fővárosba. 88 �A cenzu ra á lta l élénk figyelem m el k isé rt és színv o n alb an erősen ingadozó, rö v i­ d ebb-hosszabb ideig fen n álló p esti lap o k b an je le n tk e z e tt B érczy m űveivel. E lbeszé­ lései je len tek m eg a M agyar H írlap b a n (1850—52), a M agyar E m lék lap o k b an (1850), a S zépirodalm i L ap o k b an (1853), a B udapesti H írla p -b a n (1853), a D élib áb -b an (1853) és a D ivatcsarnokban (1854). U gyanezekben k özöltette angol fo rd ítá sa it is (W. Irving, D ickens, B ulw er, S cott W alter, T h ac k eray stb.). A lap o k b an m eg jelen t legjobb no­ v elláit 1852-ben E m ich G usztáv a d ta ki k é t k ötetben É let és áb rá n d cím m el. K önyve szin te v isszh an g talan m a ra d t, csupán a P esti N apló em lék ezett m eg róla. G yulai P ál és K em ény Zsigm ond segítségével 1851-ben m u n k a társi á llá st k ap o tt a C sászár F erenc á lta l szerk esztett P esti N aplónál, am ely n ek a kü lfö ld i ro v a tá t sz er­ kesztette. 1854-ben valószínűleg C sengery és K em ény ösztönzésére m aga is k isérle­ te t te tt la p ala p ítá sra. Egy szépirodalm i fo ly ó iratra k é rt engedélyt, am ely n ek Szemle, az élet, irodalom és m űvészet köréből le tt volna a címe. K érését azzal indokolta, hogy nincs olyan szépirodalm i lap, am ely é re tt ízlésű m u n k á k a t közölne. K érelm ét elu tasíto ttá k , jellem ző m ódon az 1848—49-es m a g a ta rtá sa m iatt. P á k h A lb ertn e k — a „tizek” egyikének — azonban sik e rü lt m e g in d íta n ia a V asár­ n ap i Újság cím ű szépirodalm i és ism eretterjesztő képes h etila p o t 1854-ben. F ő ­ m u n k a tá rsa Jó k ai M ór volt. A lap szellem éhez figyelem rem éltó ad a lé k T om pa — a k it közrem űködésre k é rte k fel — levele P ákhoz: „V asárnapi Ú jság? N em h a llo tta m m ég h írét. Jó kai fő m u n k atárs vagy p lán e szerkesztő? H át a »D élibáb« h ová lesz? M inden­ esetre közétek állok, a h a jd a n i »T izek« akárm ely ik étő l szégyen vo ln a a hűtlenség. L egalább én, együgyű falusi em ber, így képzelem , m eglehet: P esten m ás penn á va l írn a k , m int D álnoky professzor h a jd a n éneklé.” Így nem csodálkozhatunk azo n , hogy B érczy is o tth a g y ta a P esti N aplót és a V asárn ap i Ú jság m u n k a társa lett. És ta lá n döntő szerepe le h e te tt a P o litik ai Ú jdonságok cím ű m ellék lap m eg in d ításáb an 1855tő l am elynek főm u n k atársa, m ajd 1865-től 1867-ig szerkesztője is volt. Ú jabb elbeszélései és fo rd ításai 1844-ben je len tek m eg h áro m k ö tetb en V ilág fo­ ly ása cím m el. G yulai P á l szigorú b írá la tn a k v etette a lá B érczy m u n k á it a P esti N aplóban: „ . . . m ív elt ízlése és ism eretei m egőrzik a b otlásoktól: erkölcsi érzéke n em téveszti össze a jó t a rosszal; nyelv és kidolgozás k ö rü l gondot ta n ú sít; irán y a legkevésbé m egtám ad h ató : beszélyeiben m égis hiányzik valam i, s ez a v alam i igen s o k . . . Szem élyei, no h a bennök sok elem e a költőinek, nem tu d n a k a la k o t v áltan i, egyénekké kik erek ed n i, m eséi ügyesen k igondolván, de n in csen ek m eg terem tv e: az alk o tó képzelem erőtlenségét vagy la n k a d tsá g á t érezzük m in d en ü tt. Innen m űvei k ö zt in k áb b sik e rü ln e k a hum oros képek, kedélyes rajz o k m in t a valódi beszélyek.” D icsérete is rela tív : „A h an g m ely ra jto k átvonul, az irán y , m ely et képviselnek, jó ­ tékony ellen téte k et képez azon beszélyekkel. m elyek d iv a tla p ja in k ren d es tá p lálék a i. S m ik la p ja in k ren d es tá p lálék a i? F ra n cia hulladék o k , v alam i d urvaság, valam i könnyelm űségben feloldva, mi nem az erő vagy elm ésség k o rlátlan sá g áb ó l foly, de az ízlés, a szív m íveletlenségéből. B érczy beszélyeiben m in d e n ü tt egy m ív e lt ízlésű em b er szól hozzánk, s m in d e n ü tt érezzük benne azon jótékony h atást, m it re á az angol irodalom tőn.” B érczy szépirodalm i alkotó m unkássága az ötvenes évek m áso d ik felében h á t ­ té rb e szorult. E nnek valószínűleg nem csupán újságírói, szerkesztőli m u n k ája, elfog­ la ltsá g a az oka, han em m ű v ein ek k ritik a i visszhan g talan ság a, illetv e n eg atív fo­ g a d ta tá sa is. 1855-ben és 56-ban a P o litik ai Ú jdonságok sz ám á ra v ezércik k ek et és az euró p ai p o litik ai esem ényeket ism ertető cik k ek et írt. E zeket felh aszn álva, egy-egy 89 �időszak esem ényeit összefoglaló, n épszerű nyelven m e g írt ta n u lm á n y o k at, szem léket is m e g jelen te tett: A keleti viszály (M üller G yula Nagy N ap tára. 1855.), V ilágkrónika (a V asárnapi K ö n y v tár ju ta lé k -k ö te te 1856.), V isszapillantások E u ró p a k ö ze lm ú ltjá ra (N em zeti K épes N a p tá r 1856— 1857.) B a rá ta i és ism erősei — a N em zeti C asinó és a P esti L o v areg y let ta g jai — k éré­ sére és tám o g atásáv al 1857 ja n u á rjá b a n m eg in d íto tta a L apok a lovászat és v ad ászat köréből cím ű sp ortlapot, am ely a következő évtől V adász- és V ersen y lap cím m el je le n t meg. A lap bevezető cik k ét Eötvös József írta . B érczynek nagy gondot je le n ­ te tt a szerkesztői m unka. N em csupán m u n k a tá rsa k a t k e lle tt szereznie, h an em a m a ­ g y ar sp o rtn y elv et is ki k e lle tt alak ítan ia . Ezen felü l iro d alm i igényességet igyekezett érv ényesíteni a cikkek elb írálá sa során. Ez a tö rek v ése n em v o lt m in d en ered m én y n élk üli. A ran y L ászló em lékbeszédében m eg is jegyezte, hogy: „a V adász- és V er­ senylap, a m ellett, hogy a sp o rt h iv atalo s közlönye volt, félig -m ed d ig egy szépiro­ dalm i lap fe la d a tá n a k is m egfelelt.” De ezt bizo n y íto tta az 1863-ban k ia d o tt H azai és külföldi v ad ászrajzo k cím ű k ö tet is, am ely a lap h a t év fo ly am án ak legjobb cik k eit ta rta lm a z ta , és am ely Bérczy jellem zése szerin t: „e könyv ta rta lm a a szépirodalom könnyebb s a szaktudom ány kom olyabb igényei k ö zö tt m integy k ö zéphelyet foglal el.” A lap szerkesztésén k ív ü l a sportiro d alo m te ré n B érczy egyéb m u n k á k a t is kö zre­ ad o tt: M agyar—n ém et és n ém et—m ag y ar vad ászm ű szó tár (1860.), M agyar M énes­ kön yv (1865.) és cik k ek et ír t az E gyetem es M ag y ar E ncyclopédiába. (1895). B érczy — m in t e m líte ttü k — ebben az időben alig ír t szépirodalm i m űvet. Egy M adách-hoz ír o tt levelében (1861) k eserű d erű v e l jellem ezte ö n m ag át: „ . . . K em ény, Jó k a i regényeket írn ak . Én is hegyezem to llam at, s n em so k ára vágni fogom. A négy lu stru m h átam o n ugyan, de m ost ism ét az t m ondom , m it az öreg tá b la b író a L án c­ h íd tervezésekor: »M inek az m á r e rre a rövid id ő re?« Bár e h aso n lat h atalm asa n sá n ­ tít, m e rt a tá b la b író t századokkal élh eti tú l a L ánchíd, m íg az én lep k eéletű b etű im elő ttem enyésznek fel a sem m iségbe. E g y éb irá n t is m in d en csak » v an itátu m v a n itá s«, jó, hogy m e g írta Kölcsey, leg aláb b u tá n a m o n d h a tja az, k i — m in t jóm agam — az erő h iá n y áb a n e v igasztalásban a k a rja önm aga elő tt eltu sso ln i.” Az iro d alm i élettő l azonban nem szak ad t el. Iro d alm i érdeklődése, esztétik ai n é­ zetei és b a rá ti kö re is a k ia lak u ló irodalm i D eák -p árth o z, a K isfalu d y T ársasághoz k ap cso lták őt. N ézeteit legrészletesebben a K ü lfö ld i reg én y iro d alo m (B udapesti Szem le 1858.) cím ű ta n u lm á n y áb a n és az Iro d alm i h u m o rró l ta rto tt székfoglalójában — a M agyar T udom ányos A kadém ia levelező ta g já v á v á la sz to ttá k 1859 d ecem b eré­ ben — fe jte tte ki. E zekben a fra n c ia irodalom m al szem ben az északi n ép ek (angol, orosz) iro d alm át dicséri. K ritik a i tevékenysége, am ely G reguss Á gost szerin t: „a d icséretben az őszinteség m elegsége és biztossága, az ó csárlásb an a gúny a ttik a i fű ­ szere, m in d k ettő b en pedig a meggyőződés e re je á lta l” tű n t k i — m ás m ódon is h a ­ to tt: a K isfaludy T ársaság b an a k ia d an d ó S h ak esp ea re -fo rd ításo k n a k egyik b íráló ja v o lt és ta g ja az A k adém ia és a N em zeti S zínház d rá m a b írá ló b izo ttság án ak is. K ülönösen őszinte szeretettel seg ítette b a rá tjá n a k M adách Im ré n ek iro d alm i m unkásságát, érvényesülését. 1861-ben n é v n a p já ra ír t levelében öröm m el tu d ó síto tta Az em b er tra g é d iá já n a k kedvező fo g ad tatásáró l: „M inap este a C asinóban k an d alló k ö rü l ülvén többen, C sengery A n ta l nem győzött elég d ic séretet h alm o zn i az E m ber tra g é d iá já ra , m elyet F a u stta l és M an fréd d el h ely ez ett p árh u zam b a. G ra tu lá lo k e n agyszerű sikerhez s m ai neved n a p já n neked sok egészséges évet, iro d alm u n k n ak to lladból sok ily m ű v e k et ó h ajto k .” M adách első so rb an B érczyvel és e n n e k b a rá ti 90 �k ö rév el — G yulai, S zalay László, Eötvös, C sengery — ta lálk o zo tt P esten és B udán. M indig szívesen lá to tt vendég v o lt B érczyék S zerv ita té ri o tth o n áb an , ah o v á öröm ­ m el h ív ták, v á rtá k : „Szontágh írja , hogy eg y ü tt jösztök P e stre m a jd »ha fagy«, az-az h a b eáll a kem ényebb tél. Hozzon Isten, nagyon jó l fog esni n éh án y v eletek tö lten d ő n ap .” — írta B érczy egy 1861 novem beri levelében. 1864-ben, m iv el M adách beteg­ sége m ia tt nem tu d o tt je len lenni a z A kad ém iáb a való b ev álasztásán , székfoglaló beszédét — A nőről, különösen ae sth é tik a i szem pontból — B érczy o lv a sta fel. És ugyanő v á lla lta elh u n y t b a rá tjá n a k b ú csú z ta tá sá t is. A K isfalu d y T ársaság 1866. feb ­ r u á r 6-i ülésén elm o n d o tt em lékbeszéde az első, tudom ányos érté k ű , u g y an a k k o r k ö l­ tői érzékenységgel m eg írt ism ertetés M adách Im re életéről, m u n k ásság áró l. Őszin te szeretete és segítőkészsége M adách csalá d jáv a l k ap cso latb an is m egm utatkozott. A z á rv á n m a ra d t M adách A la d á rt és B alogh K á ro ly t — M adách Im re trag ik u s sorsú nő­ vérén ek , M á rián ak fiát, — ak ik a pesti p ia rista gim n áziu m b an ta n u lta k , p ártfo g ásáb a v ette: „Bérczy k a ro lta fel a falu csendes és egyszerű életéből a fő v áro sb a sz ak a d t k é t ta p asz talatlan , b á to rta la n d iá k o t s m eg h ív ta ő k et család i köréb e és o tth o n t a d o tt n ek ik o tth o n áb an . A tudom ányos, iro d alm i és p o litik ai é le t szám os kiv áló ság a fo r­ d u lt m eg ez időben az agg tudósházánál. S a h áz élén k életű g y erm ek szo b ájáb an ism e rk e d e tt m eg A tyám B érczy K áro ly leányával, M a rg ittal is, k it az tá n később 1875 őszén nőül v ett.” (Balogh K ároly: M adách az em b er és költő. Bp. 1934.) B érczy K á ro ly t a K isfaludy T ársaság 1862. ja n u á r 30-án v álasz to tta ta g jáv á . S zékfoglalóul P u sk in A nyeginjének egy B odenstedt nyom án fo rd íto tt rész letét o lv asta fel. Az a tény, hogy az A nyegin le fo rd ítá sa B érczy legjelentősebb és legsikeresebb m u n k á já n a k tek in th ető , és hogy a „m agyar A nyegin”-n ek iro d alo m tö rtén eti je len tő ­ sége v an iro d alm u n k b an , érdem es e kérd éssel részletesebben foglalkozni. A k orabeli iro d alm áro k és olvasók P u sk in m ű v e it szinte k izáró lag kü lfö ld i fo r­ d ításo k b ól ism erték. A z első legjelentősebb P u sk in é le tra jz csak 1864-ben je le n t m eg m ag y aru l (Kiss F erenc: O roszország első költője. F ővárosi L apok, 1864. szept. 13.). V erseinek első fo rd ítása i pedig 1862-től 1866-ig Z ilahy K árolytól, Z ilahy Im ré tő l és B érczy K árolytól. Az A nyegin fo rd ításá v al Z ilahy Im re 1863-ban k ez d ett foglalkozni, V ajd a Já n o s N ővilágjában, a m á ju s 16-i szám ban m eg is je le n te te tt egy részletet, de a szerkesztői m egjegyzésből a z t v e h e tjü k ki, hogy a to v áb b i m u n k á ró l lem ondott. B érczy ugyanis m á r a z előző évben — az e m líte tt székfoglalóban — n y ilv án o sság ra h o zta fo rd ítása it, és az is k ö ztu d o ttá vált, hogy a K isfalu d y T ársaság a te lje s fo rd í­ tá s t tőle k ív á n ja m egjelentetni. N em tu d ju k pontosan m eghatározni a z t az időpontot, am ik o r B érczy P u sk in m ű v eit és az A nyegint először olvasta. A z 1866-ban m eg jelen t fo rd ítás elé ír t Elő­ szava azonban n y ú jt ném i elig azítást: „A nyegin E ugén t tö b b év e lő tt B o d en sted t k i­ tű n ő fo rd ításá b an olvastam e lő s z ö r ... — írta , m a jd : — P u sk in m űvei az összes orosz szépirodalom irá n ti érdekeltségem et k e lté k fel, s csa k h a m a r azon m eggyőző­ d ésre ju to ttam , hogy nem csupán P u sk in és B yron, h an em á lta lá b a n a jelesebb orosz és angol író k között v an bizonyos szellem rokonság, m ely az írói o b jectiv itás leg m ag asabb fokán, a h u m o r közösségében n y ilatkozik .” E zt a gondolatot azonban B érczy m á r k ife jte tte akad ém iai székfoglalójában is, így te h á t a „több év e lő tt” 1859 elő ttre vonatkozhat. U gyancsak az Előszóban a rra is u tal, hogy m ik o r k ezdte a fo r­ d ítá st: „E jeles m ű n e k iro d alm u n k b a á tü lte té sé t czélom ul a k k o r tű ztem ki, m időn n éh á n y év elő tt ú jr a olvasván, szépségei an n y ira m eg rag ad tak , hogy az első v e rs­ szak o t já té k - és k ísé rletk é p p en fo rd ítg a tá m s az első feje ze t végéig értem .” A z ú jr a ­ 91 �olvasás m indenképpen 1862 ja n u á rja e lő tt tö rté n h ete tt, hiszen a k k o r m á r a K isfaludy T ársaság b an felolvasott belőlük. Ebből viszont az á lla p íth a tó meg, hogy B érczy n em csupán a teljes fo rd ítá st végezte el elsőnek, h an em eg y általán fo rd ítan i is első­ k é n t kezdte. A felolvasott részletek elism erő fogadása végleg m eg erő sítették Bérczy szán d ék át a teljes fo rd ításra. N em csak lelkesedéssel, han em igen nagy igényességgel is lá to tt m unk ához: „A kkor m ég csak B odenstedt n ém et fo rd ítása á llt elő ttem ; de b árm ily k itű n ő legyen is ez, éreztem és tu d tam , hogy m áso latró l v e tt m áso lat h alv án y an , szín evesztetten fogna to llam alól k ik erü ln i. E red etib en olvasni, ered etib ő l fo rd ítan i A nyegint, e vágy n a p ró l-n a p ra erősebb g y ökeret v e rt b en n em ; oroszul kezdtem ta n u ln i. . . ” (Előszó). De nem csak az orosz ny elv et ta n u lta Bérczy, h an e m széleskörűen ta n u lm á n y o zta a P u sk in ra, az orosz iro d alo m ra és az orosz é le tre vonatkozó iro d a l­ m a t is, m in t ahogy errő l em lítést te tt E lőszavában, és ahogy ez k itű n ik a fo rd ítás elé íro tt P u sk in é letrajzá b ó l és a fordításhoz fű zö tt jegyzeteiből. A fo rd ítá st az 1838-ban k ia d o tt — Z sukovszkij, T u rg en y ev és V jazem szkij á ltal szerk esztett — díszkiadás szövege a la p já n k észítette el. M u n k ája négy évig ta rto tt, m ely et id ő n k én t B érczy ú jr a m eg ú jr a előtörő betegsége is k ésleltetett. R észleteket a R észvét K önyvében (1863), a K oszorúban (1863. I. félév), és a F ővárosi L apokban (1866. ápr.) közölt a fordításból. A teljes 1866 m árc iu sá b an ,a K isfalu d y T ársaság m ű ­ fo rd ítási g yűjtem énye k ö te tek é n t je le n t meg. A m ű v e t a k ritik a és az olvasók tá b o ra e g y a rá n t nagy eilsm eréssel és érd ek lő d és­ sel fogadta. Úja b b és ú ja b b k iad ásai je len tek meg. 1948-ig összesen tizenöt. Iro d a l­ m u n k b a n új m ű faj születését eredm én y ezte — Balogh Z oltán: A lp ári, G yulai P ál: R om hányi, A ran y László: D élibábok hőse, R eviczky G yula: S zep tem b er cím ű verses reg én ye —, h a tá sa a X X . századi m agyar irod alo m b an is, K rú d y n á l is nyom on kö­ v ethető. Úja b b k ritik á n k erő teljes revízió a lá v ette a fo rd ítás érték eit. B érczyt első­ so rb an a m ű k ritik a i élének tom pításában, a főhős egyéniségének elnéző és m eg­ é rtő értelm ezésében, m egjelenítésében m a ra sz ta ljá k el. H a egyet is é rtü n k ezekkel az álláspontokkal, m égis szükségesnek ta rtju k kiem eln i: Bérczy világosan felism erte P u sk in m űvének és álta lá b a n az orosz iro d alo m n ak b íráló h an g v ételét, sőt ezt e ré n y ­ n ek m in ő sítette E lőszavában is: „ . . . a z orosz író ostoroz, hogy jav ítso n és zokogva n ev et s a já t honi viszonyain, m időn ezeknek term észetes, h ű k ép é t ad ja. S e képek épen ezért, m e rt élethívek, m e rt igazak: szépek, m eg rag ad ók . . . ” és az A nyeginről u g y an o tt: „ . . . az orosz viszonyokra és tá rsa d a lo m ra vonatkozó te m érd ek g ú n y t is foglal m agában . . . ” Mégis, hogy en n ek ellen ére m indez a fo rd ításb an nem n y ilv á n ­ való, an n a k oka — vélem ényünk sz erin t — a k o r m e g h atáro zo tt iro d alm i és tá rs a ­ d alm i szem léletében, esztétikai, etikai felfogásában és a k o r m ag y ar iro d a lm á t á lta lá ­ no san jellem ző nyelvi és stíluseszközök helyzetéb en ta lá lh a tó m eg és nem Bérczy fe lté te le z e tt szándékaiban egyedül. B érczy K áro ly A nyegin lefo rd ítá sáv a l végül is k iv ív ta azt az eg y értelm ű iro d alm i h írn ev et, elism erést, am ely re valószínűleg m indig is vágyott. És ebb en az időben írta m eg ered eti alk o tásai közül is a legjobbat, a lélekáb rázo lás, a hősök jellem zése, a lo­ gikus cselekm ényelbonyolítás és a szerkezet átgo n d o ltság a te ré n k itű n ő G yógyult seb cím ű elbeszélését. É letének utolsó időszakát is igen so k rétű és serény m u n k álk o d ás jellem ezte. Á l­ ta lán o s elism erés és tisztelet, b a rá ta i őszinte szeretete, h arm o n ik u s családi boldogság légkörében élt. O tth o n a irodalm árok, tudósok, p o litik u so k találkozóhelye volt. 92 �B etegsége azonban, különösen egyik le án y á n ak h a lá la u tá n eg y re ro sszab b ra fo rd u lt. A h azai és külföldi gyógyfürdők rendszeres lá to g atása sem se g íte tt m ár. 1867 d ecem ­ b eré n ek elejé n lá b a is d agadni kezdett, sz o b ájá t nem h a g y h a tta el. Ő m aga a h a lá l g o n d o latáv al k ez d ett m egbékélni. Jellem ző e rre b a rá ta in a k — Szontágh P á l és R a j­ nis P á l — utolsó lá to g atásá ró l fe lm a ra d t epizód: „Az örökké v id ám Szontágh P ál m ik o r belépett, m eglepetve m ondá: N em is tu d ta m , hogy in te rn á lv a vagy!? — E gyelőre in te rn á lv a — felelt m elancholikus m osollyal a beteg, — n em so k ára in te r­ n álva. S a lá to g atás estéjén, 1867. decem ber 11-én h a lt m eg.” H a lá lá ró l m inden lap m egem lékezett, felidézve és m é lta tv a B érczy nem es em b eri m a g a ta rtá sá t, írói, közéleti tevékenységét. A K isfalud y T ársaság b an 1868 fe b r u á r já ­ b a n Zichy A n ta l b ú csú zta tó já t Szigligeti E n d re olv asta fel, az A k ad ém ián pedig 1875. n o v em b er 29-én A ra n y L ászló m o n d o tt em lékbeszédet. Pesten, a K erepesi ú ti tem etőben te m ették el decem ber 13-án. A z azonban n em k ö ztudott, hogy való szín ű ­ leg felesége kérésére, aki Jo b b á g y ib a k ö ltözött fiához, G ézához, a jo bbágyi tem ető b e v itté k á t ham vait. A község h alo tti an y akönyve e rrő l a k ö v etk ező k et ta rtalm a zz a: „H alál, év, hó, n ap : 1867. decem ber 11. N eve, h ite stá rs á n a k neve, p o lg ári állása: B érczy K áro ly földbirtokos, a m. tud. ak a d ém ia lev. tag ja, F riv ald szk y A nna, rk., férje. S zületése: B alassa-G y arm at. L akóhelye, utca, házszám : P e st S zerv ita té r 3 sz. N em e: fi. K ora: 46 év. V allása: r. k. V olt betegsége: szívbaj. A tem etés helye és n a p ja : P est. 1867. D ecem ber 13. A tem ető lelkész n ev e és h iv a ta la : H aboz L ászló k áp lán , a pest-b elv áro si p lébánián. É szrevételek: E x h u m á lta tv á n a b u d ap esti k erep esi ú ti tem etőből, a családi sírb o ltb a te m e tte te tt Jobbág y ib an 1908. évi szep tem b er hó 19-én d élu tán Bősze Em il plébános á lta l.” KOJNOK NÁNDOR 93 �A „magyar Anyegin“ A lek szan d r S zergejevics P u sk in n ak ( 1799— 1873), az orosz k lasszikus költészet kim agasló egyéniségének fő m űve, az 1823-tól 1831-ig í r t v erses regény a Jevgenyij A nyegin, am elyet B elinszkij az orosz é le t en c ik lo p éd iáján ak nevezett. Az A nyegint k ifo rro tt re a lista jellem áb rázo lása és átfogó tá rsa d alm i k o rra jz a em eli a n agy orosz realizm us és a világirodalom legkitűnőbb alk o tásai közé. Az A nyegin m agyarországi ú tja m ind elterjed ésén ek m ennyiségi, m in d pedig h a ­ tá sán a k m inőségi v o n atkozásában p á r já t ritk ító jelenség. A teljes A nyegin a K isfa­ ludy T ársaság k ia d ásá b an 1866-ban B érczy K ároly fo rd ításá b an je le n t m eg először m ag y ar nyelven. S zázadunk negyvenes éveinek d erek án M észöly G edeon, az ötvenes év ek elején pedig Á p rily L ajos fo rd íto tta m a g y a rra P u sk in rem ekét, am ely a h á ­ rom fo rd ításb a n huszo n k ét k ia d á st é r t meg. A z ú ttö rő jelentőségű B érczy-fordítás, — am ely et tizenötször a d ta k ki — m integy nyolc évtizeden k eresztü l egyedül v o lt h i­ v ato tt P u sk in m űvének tolm ácsolására. P u sk in és az orosz irodalom m egszerettetésén és m egism ertetésén tú l B érczy iro d alo m tö rtén eti é rd e m eit az is növeli, hogy szép A n y eg in -fo rd ításáv al új m űfaj, a verses regény honosodott m eg h azán k b an . A m ű fo rd ítás azonban, m ég a leggondosabb, leghűségesebb is — ó h a ta tla n u l el­ avul, hiszen változó korhoz, ízléshez kötöttebb, m in t a nyelv és m űvészi m egvalósítás egyszeri fo rm á já b a z á rt ered eti alkotás. A legjobb fo rd ításo k sem örökéletűek, s az ere d etiv e l a tartó sság te k in te téb e n nem á llh a tjá k a versenyt. Az egym ás nyom ába lépő fo rd ító k az „új vívm ányok segítségével egyre teljeseb b en teszik tu la jd o n u k k á az idegen kincseket.” M észöly A nyeginje az A ra n y Já n o s-i realizm u s jegyében fogant, Á p rily L ajos pedig a puskini m o n d an iv aló t és költői szépséget a m i k o ru n k és ízlésünk sz erin t közvetítette. A több fo rd ítás lé te csak fokozta a v itá t, — am ely a húszas évektől kezdve elő ­ ször csak b íráló m egnyilatkozásokban, később pedig n y ílt iro d alm i p o lém iáb an je ­ le n tk ez ett — B érczy K áro ly A n y eg in -fo rd ításá n ak eszm ei és m űvészeti hitelességéről. Az aláb b i szem elvénygyűjtem ényből — am ely k ere k en egy év századot ölel á t — nem csak Bérczy fo rd ítá sá n a k korab eli v isszh an g ját ism e rjü k meg, h an em a k o ro n ­ k én t term észetszerűleg változó k ritik a i szem lélet a la k u lá sá t és a fo rd ításró l alk o to tt vélem ények csatá ro z ásá t is nyom on köv eth etjü k . G Y ULA I PÁ L Íme, le írtu k A nyegin képét. De le írtu k e g y ú ttal P u sk in , le az orosz költészet, le az orosz tá rsa d alo m képét: m e rt A nyegin m ind a h á ro m n a k h ű képe. S e h ű kép m á so la tát ta lá lju k B érczy fo rd ítm án y áb an . H ű m á so la tn ak m e rjü k m ondani, h a b á r m a g u n k oroszul nem tu d u n k s az orosz iro d a lm a t csak n ém et és fra n cia fordításokból ism erjü k , h ű m á so latn ak m e rjü k m ondani, m e rt r a jta v a n a hűségnek az a félreism erh e tetlen bélyege, m ely s a já t m ag án ak biztos ism ertető jele. 94 �S zin te kézzel fogható eleven v o lta bizonyítja, hogy vonásai a költő tu la jd o n vo n ásai; fesztelen és sím a szabatossága, hogy fo rd ító a n y elv et teljesen b írja ; h a tá ro z o tt je l­ lem e, hogy e re d e tié t m in d en ízében á th a to tta ; egyöntetűsége, hogy e lta lá lta h a n g u la ­ tá t; világossága, hogy e lta lá lta érte lm é t; egyszerűsége, hogy n em a k a r szépíteni és — ro n tan i. K iv ált a m inden cikorn y ától m e n t egyszerűsége az, m i fo rd ító n k n ál oly kedvesen m eglep, s m i őt kedvező színben m u ta tja be m ég oly jeles fo rd ító m e lle tt is, m in t B odenstedt, ki bizony ere d etié t n éh a elcifrázza. Ez a k eresetlen és igénytelen egyszerűség egyszersm ind fő biztosítéka a fo rd ító hűségének. Bérczy, k i a m ű fo rd í­ tás te ré n m á r angol beszélyei á lta l is k itű n t, A nyeginnel m ű fo rd ító in k legelső so­ ráb a em elkedett! F o rd ító n k a rró l is gondoskodott, hogy az olvasó teljesen tájékozódva vehesse kezébe P u sk in verses regényét: a bevezetésben ism erteti az ú ja b b orosz szép iro d al­ m a t s a d ja a szerencsétlen költő é le tra jz á t; a regény m a g y aráz atra szoruló egyes hely eit pedig fölvilágosító jegyzetekkel k iséri, m elyek a könyv végéhez v a n n a k csa­ tolva. A nyegin m agyar k iad ása te h á t föl van szerelve m indennel, a m it az iro d a­ lom n ak a k á r b ú v ára , a k á r csak élvezője k ív án h at. A m az élv ezettel fogja h asználni, ez h aszo n n al élvezni.1 ZICHY A N TA L A m ag y ar A kadém ia és a K isfaludy T ársaság ta g ja i közé v álasz tv án o tt a „H um orról” ír t értekezésével, itt P u sk in h íres „A nyegin”je m esteri fo rd ításá v al fog­ lalá el székét, m ely utóbbi m ű fo rd ítását, szép iro d alm u n k rem ek ét, a B odenstedtevel szem ben, igazi büszkeséggel m u ta th a tju k fel. M éltónak ta rtá az északi irodalom e d rág a gyöngyszem ét ere d eti k ú tfején él k eresni föl; enn ek k ed v é ért m e g tan u lt oro­ szul: s a sik e r teljesen igazolá e fárad tság o t. E fo rd ítá st olvasva m erőben feled jü k , hogy az fo rd ítás: ered eti m ű g y an á n t élvezhetjük. Még v ersein ek b ájo s csengése és könnyű rö p te H im fy re s a R egék-re em lékezt et, ad d ig az egészet átlengő szellem , s a kifejezések szintoly fesztelen, m in t jellem ző volta, nekem , a ki oroszul nem tudok, éppen úgy, m in t egy m űvészi kéz alól k ik e rü lt arskép, lá ta tla n u l is k ezeskedik a r ­ ról, hogy az eredetiséghez csak hasonló lehet, s hogy ez csak u g y an azt és u g y an ­ oly m ódon m o n d h a tja el, m in t a fo rd ító nekem tolm ácso lja.2 ARA N Y LÁSZLÓ H a a m a g y ar és a n ém et fo rd ítá st egybevetjük, az ered eti szöveg ism erete n élk ü l is m eg k ell győződnünk, hogy a m ag y ar h ívebben visszaad ja az e re d etin e k m inden ap ró sajátosságát. B odenstedt verselése sim ább, fogékonyabb, m é rték e és rím ei tisz ­ tá b b a k ugyan, de sok ered eti kifejezés, sajátságos szólás, fo rd u la t, kép, sőt néhol az egész eszm e is közönséges szóvirággá vagy poétai közhellyé m osódik széjjel és azok valódi e re jé t csak Bérczy fo rd ítása u tá n é rth e tjü k meg. T eljes öröm m el, kedvvel, élvezettel dolgozott e fordításon k é t évnél tovább, n u lla dies sin e lin e a ; szívesen o lv aso tt belőle ism erőseinek, ezek k özt E ötvösnek is, a ki szom szédja v o lt a S v áb ­ hegyen, n ap ró l n a p ra b eláto g a to tt hozzá m egh allg atn i a frissen k észü lt versso ro k at, és m á r m u n k a közben lefoglalta az egészet a K isfaludy T ársaság m ű fo rd ítási g y ű j­ 95 �tem énye szám ára. Ebben je le n t meg, a h írla p o k és a közönség általán o s tetszése á l­ ta l fogadva s m áig is általán o san el v an ism erve, hogy egész iro d alm u n k b an a leg­ rem ekebb m űfordítások közt foglalh at h elyet.3 K R ÚDY GYULA Bérczy K ároly, aki az A nyegin lefo rd ítása k ed v é ért ta n u lt m eg oroszul, 1866-ban a d ta ki m a g y aru l a költem ényt. N agyon öreg em berek, ta lá n régi sírla k ó k azok a m a­ gyarok, ak ik n ek szíve először in d u lt m eg a csodálatos h an g ra, am ely felü lm ú lja G lin ka zenéjét, m inden eddigi orosz költészet m eghatóságát. A z Olcsó K ö n y v tár v i­ lágoszöld fü ze tk éje az A nyegin verseivel évtizedeken á t m egöntözte a szom júhozó ifjú szíveket, m íg végre k ia p a d t a forrás, am elyből a nobilis érzelm ességet szívszere­ lem m el ta n u lta k ét m a g y ar generáció. A fü zetek elfo g y tak az ifja k és lányok kezéből, a lig etek p ad jairó l, a m erengések óráiból; k ö n y v tá ra k és régi m ag y ar h áz ak kön y v es­ polcai őrzik az A nyegin Eugén első m a g y ar k iadását. S a százesztendőssé le tt orosz ifjú m ost új k ia d ásá b an éppen olyan hódítóan, szerelm etesen, gyengéd szíveket m eg­ igézően lépdel az olvasó elé, m in t egykor n ag y a n y áin k at boldogította. Ő az, ak i soha m eg nem ném ul, am íg a tav asz évszaka láto g ató b a já r a fö ld re.4 GYERGYAI ALBERT Ma m á r P u sk in -sp ec ialistá in k is vannak, ak ik n ek B érczy fo rd ítása sem kell, m i­ vel sok h ely ü tt „ m a g y a rta la n n ak ”, „ e rő ltetettn ek ”, „nehézkesnek”, sőt sok m in d e n t elsik kasztónak és félreé rth ető n e k ta lá ljá k . M indezt pedig egy d rág a s p az aru l k iá llí­ to tt könyvben állítják , hogy elh atáro ztam , u tán an ézek : a figyelm es, kom oly Bérczy v aló ban en n y ire tév ed t volna? S zerencsére nincs nagyobb b a j: a fo rd ításn a k s az új ja v ítá so k n a k összevetéséből kiderül, hogy Bérczy k ét helyen összevont, s k é t helyen to ­ v áb b fe jleszte tt egy-egy k ép et; hogy k ih a g y o tt egy egész stró fá t és k é t kissebb stró fa ­ részletet, hogy h árom -négy esetben á tg y ú rt vagy eg y szerű sített p á r sort, m in d en k o r az egész stró fa s tru k tu rá já n a k kedvéért, hogy B érczy m a is m eg állja a h ely ét az ú jra fo rd ító v a l szem ben, aki pedig az új m ag y ar verselőkészség egész nagy a rz e n á ljá ­ ból m e ríth e te tt; s végül ta lá lta m négy sa jtó h ib á t, h á rm a t egy fra n cia m ottóban, egyet pedig az I. könyvben; de ez csak nem B érczy h ib á ja ? N em — B érczy sokkal tö b b et ér, sem hogy a k á r őt, a k á r fo rd ítá sá t holm i b ie d er­ m eier b ó kkal vagy rossz p e d a n té riá v a l lehetne b á rk in e k is elintézni. Négy évig d ol­ gozott e fordításon, elein te ném etből, m a jd m agából az ered etib ő l, szív b aja ellen ére is k ita rtó a n s m integy egészen beleöm ölve. U tolsó évei v o lta k ezek s m ost, A nyegin m ezében, fenékig élvezhette m indazt, a m it eddig v aló b an m egélt, vagy csak be nem v a llo tta n álm odott. S zalongavallér le h ete tt, titokzato s és vonzó, m in t egykori hőse, L a d á r gróf, á lm atag és érzelm es, m in t oly k ed v e lt reg én y alak ja, O ctave F eu illet Szegény ifja, s m in t A nyegin legjobb perceiben s m in t ő m ag a fiatalk o ráb a n , a v i­ lág g al szem ben álló büszke fo rrad a lm á r! E könyvön egyben k itö lth e tte egész an g lo m án iáját, hiszen h an g ja B yronra, h u ­ m o ra pedig a régi angol reg én y író k éra em lékeztette. O tthon v o lt ben n e és mégis táv o l s ő, aki tá n legfeljebb ro m an tik u s n o velláib an lép te á t a K árp áto k at, m ost szabadon b olyonghatott ny u g talan s ragyogó hősével, s veszély n élk ü l érezh ette a 96 �heroikus é let szédületét. O ly Zam ata van e fo rd ításn ak , m in t a későn és nehezen érlelődő aszúszőlőé, am ely m agába szítta a n y á r és az ősz m in d en su g arát. A m a ­ g yar A n y eg in -stró fák zenéje — e te lje s ak k o rd o k b an felszökkellő s táncosa n a p ró ­ zódó stró fáké, m elyeknek végső sorai m indig d allá o ld já k a tra g é d iá t — nem egy csöndes tito k k al terhes, csak m eg kell lesni hullám zó lejtésü k et. R om hányi és a D élibábok hőse e lő tt egy szerény és érzékeny lélek szólal m eg ebben a zenében, am ely — m in t Bérczy m aga m o n d ja róla — „a h atalm as v égakkordok egyikén h ir ­ telen m egszakad, s lelk ü n k m integy önkéntelen fo ly ta tja a m egszakított d a l­ lam ot...”5 M ÁTHÉ—H A U PT GYÖRGY A Bérczy fo rd ításb a n m eg jelen t A nyegin Eugén a közönség körében óriási te t­ szést a ra to tt: Z ilahy Kiss Im re az Északi fény előszavában m ély elism eréssel n y ila t­ kozott a fordításról. A világirodalom legszebb m űvén ek nevezte P u sk in A nyegin E ugénjét. M ég a „hivatalos” m a g y ar iro d alo m tö rtén e t is elra g a d ta tá ssa l nyilatkozott A nyeginről, és fo rd ítá sá t a legszebb m a g y ar m ű fo rd ításn ak ta rto tt. A B eöthy-féle iro ­ d alo m tö rtén e t m egállap ítja, hogy ennek A nyegin „han g u latát, színét, z a m a tjá t oly tökéletességgel sik e rü lt visszaadnia, hogy az orosz költő regénye m éltán egyike le tt a legolvasottabb m ag y ar könyveknek.”6 KOCZOGH Á K OS O daadás és tám adás, féktelen lírai vallom ás és elégikus em lékezés, lobogó in d u lat és bátor, vizsgáztató ö n tu d a t rem e k egysége ez a levél, s Á prily tolm ácsolásának Bérczy K árlo y klasszikus fo rd ításá v al szem ben egyik érd e m e az, hogy v áltozatos ta r ­ talm i s m a g ata rtásb e li a ttitü d jé t nyelvében is érzékelteti. (Ebben te h á t nem értek egyet F odor A ndrással!). M ásik érd e m e:a ta rta lm i hűség. Bérczy fo rd ítása egyívásű, egyform a a nyelve, szólam ai, a lebegése — s nem elég, hogy az A nyegin fo rrad alm i részei elp u sztu ltak , B érczy m ég az eredeti szövegben m e g m arad t egyetlen szociális te n d en c iájú m o n d a to t is elh allg atja. M iben n ehéz fölibe k erek ed n i? A költői a t ­ m oszféra m egterem tésében. Bérczy tu d ta, hogy P uskin nyelve erősen népi, m égis a kiegyezés k o rá n a k nyelvújításos, biederm eieres, kissé ro m an tik u s elem e it elegyítette, s a k á r helyesen, a k á r nem , azt a nyelvi és eszm ei m a g a ta rtá st szuggerálta, m elyet a k o r m a g y ar olvasója szinte m e g k ív án t P uskintól. V agy m o n d ju k így: ezen a nyelven, ebben a m iliőben m egértette, közel tu d o tt férkőzni P uskinhoz.7 KOMLÓS ALADÁR Az igazi tá m ad áso k azonban a felszabadulás u tá n in d u ln a k m eg a fo rd ítás ellen. N em a szélesebb körökre k ite rjed ő orosz nelvi tu d á s m agyarázza e z t. Régente, m int lá ttu k , az oroszul tudók is el voltak ra g a d ta tv a a fordítástól. A realizm u s n agyob b igénye, a feudális é le t k ritik u s szem lélete okozza, hogy az olvasók m o st so rra r á ­ eszm élnek B érczy ferdítésére. A m a rx i irodalom szem léletnek: hogy a m űvészet fe l­ 7 97 �é p ítm ény, k itű n ő illu sztráció ja ez. A fo rd ítá st rem ek n ek ta lálták , még tisztelték és szépnek lá ttá k a birtokosnem esség életét, s rögtön felfedezték a ham isságot, m ih ely t k ritik á v a l szem lélték a feudalizm us v ilá g á t. . . Persze érzéketlenség volna nem lá tn i és m élta tla n ság elh allg atn i a m e lle tt e fo rd ítás érd em eit: hogy h a m ás han g n em b e te tte is á t a költem ényt, e hang n em több, m in t egy félszázad m a g y ar olvasóit bűvölte el s nem ok nélk ü l. B érczy nem csak a sokszínű v ersform a tech n ik ai nehézségeivel k ü zd ö tt meg v irtu ó z módon, hanem egy fin om és egyéni h a n g u la t b á já t is rá le h e lte a költem ényre. K issé selypítő nyelvének v arázsa is hozzájárult, hogy P uskin költem ényének tü k réb e n nem zedékek szerették m eg a régi orosz élet képeit. A zt se képzeljük, hogy tu d ato s szándékoltsággal h a m i­ síto tta m eg P u sk in t: afféle ö n kéntelen m ódosítás le h e te tt ez, am inővel a festők tu d v a ­ levőleg kissé a m aguk k ép é re ra jz o ljá k m odelljeiket. Bérczy a lk a lm a sin t m aga sem v ette észre, hogyan csin ált A nyeginből olyan hőst, am ilyen ő m aga sz erete tt volna len ni.8 RE JT Ő ISTVÁN Bérczy K ároly fo rd ítása egyrészt hosszú év tized ek re szívébe lo p ta a m agyar olv asóknak P u sk in t, m ásrészt P uskin m űvén k eresztü l közel hozta a z orosz é let egyik jellem ző korszakát. E nnek ellen é re B érczy fo rd ítása m in d en szándékosság n élk ü l lé­ nyegében v á lto z ta tta m eg P uskin m űvének eszm ei és m űvészi értelm ét. A B érczyátk ö ltés é rté k é t és je lle g ét az e lm ú lt tíz évben a k ritik a több ízben m é rleg re helyezte. A k ritik a észrevételeit K om lós A lad á r iro d alo m tö rtén eti szem pontú fejtegetéseivel alátá m a szto tta, illetőleg m egm agyarázta. M egítélése sz erin t B érczy m ódszerének je l­ legzetessége „a léh ű tő főúri hősön g y akorolt p usk in i k ritik a elkenése, ezáltal a k öl­ tem ény érzelm i ta rta lm á n a k és en n ek m egfelelően nyelv én ek is fennköltebbé, fino­ m abbá tevése. Bérczy A nyegin-je egészében édesebb m in t P u sk in é; a gyilkos p á r ­ b aj és T a tjá n a m eg nem érté se n á la nem egy léha fő ú r felelőtlenségéből fak a d , h a ­ nem egy rész v étü n k re m éltó nem es lélek szom orú tévedése; így az olvasó csak rokonszenvet, tiszteletet, sőt honv ág y at is érez az előkelő világ költői m élab ú ja i r á n t .9 PÉTER M IHÁLY M in d enekelőtt le k ell szögezni, hogy Bérczy K ároly A n y eg in -fo rd ítása a m ag y ar m ű fordításos irodalom rem ek e s egyben az A nyegin egyik legjobb eu ró p ai fordítása. Az igazság azt k ív á n ja, hogy ne csak a „m agyar A nyegin” bizonyos to rzu lásain ak , han em a m ű h a lla tla n elterje d tsé g én ek és népszerűségének fő fo rrá sá t is a B érczyféle fo rd ításb a n keressük. Az, hogy az A nyegin eg y általán „m ag y a rrá” v á lh a to tt — e m a g y arrá -v á lá s m inden n eg atív u m a m e lle tt — érd em e B é rc z y n e k . . . Az „A nyegin-”é r t fo ly ta to tt „kollektív nem zeti k ü zd elem b en ” Bérczy K ároly é r ­ dem e nem csak az ú ttö rő é; az ő fo rd ítása olyan m űvészi teljesítm én y , am elynek fe lü l­ m ú lá sá ra csak a legjobb, le g ih le tetteb b m ű fo rd ító in k v állalk o zh atn ak . S h a sik erü l is az „új vívm ányok segítségével” felü lm ú ln iu k B érczy A n y eg in jét e fo rd ítás a k k o r is m eg fogja őrizni kivételes helyét és ra n g já t a fo rd ításo s m ag y ar iro d alo m b an .10 98 �NAGY M IKLÓS A n y elv av u ltsá g a sokkal kevésbé feltűnő, in k á b b csak v alam ely nem es és tisz­ te le te t p aran csoló p a tin á n a k érződ ik A n y eg in -fo rd ításán (1866), m ely négy évi m u n ­ k á já n a k gyüm ölcse. T olm ácsolása a hazai P u sk in -k u ltu sz k ú tfejév é, a m a g y ar verses regény n ag y h atású ih lető jév é lett, olvasója m a jd száz év u tán , Á p rily L ajos pom pás, új átk ö ltésén ek v ersenye ellen ére is, bőven akad. A „m agyar A n y eg in ” K osztolányival szólva „igazi csodája az á tk ö lté sn ek ”, s helye o tt v an A ra n y H am let és V ik ár B éla K alev ala fo rd ítása m ellett. K öltői szépségét m a sem v o n h a jtu k kétségbe, eszm eim űvészi hitelességét azonban több te k in te tb en v ita tn i lehet. B érczy o ly k o r gyengíti P uskin tá rsa d alo m b íráló sz a tírá já t, m egfeledkezik népiségéről, nem egyszer a k elle­ ténél finom kodóbb h angot ü t meg. A zonban következetes, állan d ó b ie d erm eier átszí­ nezésről nem beszélh etü n k B érczy esetében; a századfo rd u ló A n y eg in -k u ltu száért, am elynek K rúdy G yula is nag y h atású élesztője volt, nem ő a felelős elsősorban. É rdem es ilyen szem pontból m űve előszavát is m é rleg re ten n i: a m ű fo rd ító világosan felism eri A nyeginben a „felesleges em b er” típ u sát, s nem tag ad ja, hogy a verses regény „tem érdek g ú n y t foglal m agában az orosz viszonyokra és tá rsa d alo m ra .” A m ag y ar és az orosz tá rsa d alo m közti párh u zam o k m egléte ugyanúgy kétségtelen előtte, m in t A ran y L ászló és G yulai elő tt.11 FO DO R ANDRÁS Újb ó l hansúlyozzuk, a százéves A nyegin nem a n n y ira a szövegértelm ezés h ib áin av u lt el, m in t in k á b b a tá rsa d a lm i-nyelvi szem lélet s a fo rm a i elégtelenségek m iatt. Á prily so raiv al egybeolvasva lá tju k , előde olykor m ily nehezen b irk ó zik az orosz költő töm örségével, tö retlen ritm u sá v al. De m in d en erőltetettség , kom ikus ódonság, szen tim en tális „negély” m e lle tt igazán tiszteletrem éltó, m en n y i frisseség, b á to r ötle­ tesség, költői len d ü let, m egkapó h an g u lati erő m a ra d t m in d m áig a B érczy fo rd íto tta stró fák b an . Ez a n n á l is m eglepőbb, m ivel s a já t versei kevés ered etiség rő l ta n ú s­ kodnak. É rd em eirő l szólva ne h ag y ju k em líte tle n ü l a m a g y a rrá le tt A nyegin k öltésze­ tü n k re te tt közvetlen h atásá t. A D élibábok hősén k ív ü l n ek i tu la jd o n íth a tó G yulai P á l R om hányi cím ű eposzkísérlete és Reviczky G yula S zep tem b er cím ű v ersesreg én y töredéke. A jó l v égzett m u n k a fénye csak egy évig sü th e te tt vissza P u sk in to lm ácsára. F iatalo n h a lt meg, n eg y v en h at éves korában. Mi, kései utódai, h a szig o rú b b an is í té lü n k róla, sose fogjuk k ifeledni a m ag y ar m ű fo rd ítás leg jo b b jai közül.12 JEG Y ZETEK 1. G yulai P á l: A nyegin Eugén. — P o litik ai hetilap, 1866. IV. 8. Ua. B írá lato k C ikkek T an ulm ányok. Bp., 1961. A kadém iai K iadó, 97. I. 2. E m lékbeszéd a K isfaludy T ársaság 1868. fe b ru á r 5-i ülésén. M egjelent: B udapesti Szem le, 1868. 342. I. 99 �3. E m lékbeszéd a M agyar T udom ányos A kadém ia 1875. n o vem ber 29-i ülésén. Meg­ je len t: A ran y László: Bérczy K áro ly em lékezete. Bp., 1876. A M agyar T u d o m á­ nyos A kadém ia K önyvkiadó-H ivatala, 9— 10. I. 4. M egjelent: P u sk in : A nyegin. B érczy K ároly ford ítása. D íszkiadás. Bp., 1920. G é­ nius, 1—2 I. Ua. K rúdy G yula: Írói arcképek. Bp., 1957. M agvető K iadó, 275. I. 5. G yergyai A lb ert: Bérczy K ároly A nyegin m ag y ar fo rd ító ja. — N yugat, 1921. Ua. K lasszikusok. Bp., 1962. Szépirodalm i K iadó, 416—417 I. 6. M áth é-H au p t G yörgy: P uskin h atása a m ag y ar tá rsa d alm i gondolkodás és iro ­ dalom fejlődésére a X IX . század m ásodik felében. — Iro d alo m tö rtén et, 1949. 68—69 I. 7. Koczogh Á kos: T a tjá n a levele (M egjegyzés Á prily L ajos fordításához). — Filo­ lógiai Közlöny, 1955. 419—420 I. 8. K om lós A lad ár: P uskin a m agyar irodalom ban. — Filológiai Közlöny, 1955. 333— 352 I. 9. R ejtő Istv án : Az orosz irodalom fogadtatása M agyarországon. Bp., 1958. A ka­ dém iai K iadó, 27. I. 10. P é te r M ihály: M egjegyzések P uskin „Jevgenyij A nyegin”-jén e k m a g y ar fo rd ítá ­ sához. — T an u lm án y o k a m ag y ar—orosz irodalm i k ap cso lato k köréből I. Bp., 1961. A kadém iai K iadó, 379. I. 11. N agy M iklós: Bérczy K ároly. — A m agyar irodalom tö rté n ete 1849-től 1905-ig. Bp., A kadém iai K iadó, 328—329 I. 12. Fodor A ndrás: Bérczy K ároly em lékezete. — N agyvilág, 1966. 1068. I. Csongrá dy Béla 100 �KÖRKÉP M adách- Emlékérmesek -1967 A M adách-kultusz ápolása, h a lh a ta t­ lan költőnk em lékének rangos, m éltó got állan d ó an g y ű jti —, M adách é le tú t­ ünneplése, szellem ének továbbélése, a szám o tadásnak im m á r hagyom ányos, kedves ünnepe a M adách-em lékérm ek való feldolgozása. á tadása, am ely re ebben az esztendőben Kass János já n a k k ró n ik aszerű , szinte n ap ró l-n ap ra o któber 6-án k e rü lt sor S alg ó ta rján b a n a K arancs S zálló m ozaikterm ében. g rafiku s-m ű v észn ek M unkásságuk elism erések én t H ankó J á ­ cióért. V égtelenül szerényen a leg n a­ nos a N ógrád m egyei T anács VB. elnökhelyettese a d ta á t a k itü n tetések et: gyobb M adách ered m én y én ek azt illu sz trá ­ tek in tette, hogy részese le h e te tt a T rag éd ia eddigi legnagyobb sik erén ek : m ásfél év a la tt 70 ezer p éld án y b an fogyott el a m ű, s a Dr. Radó György bibliofil k iad ás a M oszkvában m e g ren ­ irodalom történésznek, dezett nem zetközi k iállításo n a ra n y é r­ aki a k itü n teté s átv éte le k o r úgy n y ila t­ m et kapott. A nagy m ű szellem e m a g á­ kozott, hogy N ógrádba egy k icsit m in ­ dig hazajön, m e rt itt érzi igazán a kö­ zösséget az élő, a világhódító, az új v al rag a d ja az illu sztráló m ű v észt is, m ű fo rd ító és aki sajáto s eszközeivel segíti a m ű még tökéletesebb m egértését, u g y an an n ak a kiadásokat, új színházi b em u tató k at m egérő nagy m agyar k öltővel. Örö m ­ gondolatnak m el szám olt be arró l, való fellobogtatásával. hogy M adách Im re m a új renesza nszát éli, szám os o r­ szágban Az em b er tra g é d iá já n a k új fo rd ításá t készítik, általán o s a tö re k ­ a m űvészet m ás sík ján Mánczos József vés, hogy a m ű színreh o zatalán ál ne a Látványosság érvényesüljön elsősorban, hanem a m ű eszm ei m ondanivalója. B e­ M unkácsy-díjas üvegtervezőnek egy s i­ szám olt arró l, hogy a T ragédia sik er- nyes ú tjá n a k figyelem m el kisérése m ellett déd elg etett terv e — és ehhez az a n y a ­ idős tervezőm űvész 37 év e t dolgozott kerekben gazdag, m u n k á sélet v égtelenül ered m é­ elism e ré se k é n t Az a S alg ó ta rján i Öblösüveggyárban, s te ­ 101 �vékenységének term ékei szinte az egész világon h ird e tik a m ag y ar dolgozók a l­ kotó kedvét. H iszen üvegbe álm odott rem ekei n em csak a m űvész, han em a g y ár k o lle k tív á já n ak d ic séretét is m a ­ g u k k al hozzák, am ik o r öregbítik h í­ gye szellem i tö rek v éseit m egm utató m unkásság a elism eréseként. A k itü n te ­ tett, tö rtén észtársai elism erését is látta a d íjb an , a k ik re az elkövetkező esz­ tendőkben h atalm as m un k a h áru l. El kell készíteni a m egye m o n o g ráfiáját, rü n k e t a nagyvilágban. am ely a m ú lt esem ényeinek h ű m eg m u ­ ta tá sa Molnár Pál történésznek, a sa lg ó ta rjá n i szénm e­ d ence m u n kásm ozgalm át feltáró, a m e­ 102 m e lle tt tü k rö zn i fo g ja a dol­ gozó töm egek alkotó, tö rtén elem fo r­ m áló szerepét is. �Ta má s Aladár: Szétszórt parazsa k A m egélt évek lehetnek élm ények­ ben, ta p asz talato k b an , te ttek b en gazda­ gok, de m o n d h a tja -e valaki, hogy puszta létükkel, önm aguk érvényével daco lnak az em lékezés szeszélyeivel? A z élettények, a m indennapiság szürke gom olygása, a n y u g talan keresések, a v á ra tla n találkozások öröm e és döbbe­ n e te, a betöltetlenség sóvárgó érzete, a ro m an tik u s áb rá n d és a k iá b rá n d u ­ lás egym ásba szövődő rétegei vajon m ik o r tö rn ek á t önm aguk érvényén, az esetleges, az egyedi körén? A k a ­ vargó, színes életsors, a képzeletgyújtó tén y ek és a te tte k re serk en tő képzelet v ajon hol kristályosodik alk o tássá úgy. hogy az em lékezés m aisága több le­ gyen egyszerű k eretn él, a m e g írtak é r ­ vénye se nélkülözze a „jelen v olt”-ot? T am ás A lad á r legú jab b kötete, a S zé tszó rt parazsak olvasása közben tá ­ m a d n ak ezek a gondolatok az olvasó­ ban. A k érdések a n n á l izgatóbbak, m e rt az olvasó tö b b e t vél tu d n i az író ­ ról, m in t am en n y i e kötetb en b en n e­ foglalt. Ám ta p asz taln ia kell, hogy is­ m eretei m ennyire felszínesek, olvas­ m ányélm ényei m ennyire szegényesek. S ez a kínzó elégtelenség érzése az ol­ v aso ttak kapcsán a m ég meg nem í r ­ ta k ra is irán y u l, a sorok m ögöt se jte te t­ tekre, a m eg írt é le tú t m ögött a m egélt élet m egism erésére, m elynek — az a l­ kotás m etam orfózisáb an fogant m ű — csak elem eit tá rja elénk. Em lékezés ez a kötet, évtizedeket fog á t, az évtizedekkel együtt növő, érő alkotó ú tjá n a k doku m en tu m a. A z a lk o ­ tóé és az em beré, hiszen elv á la sz th a ta t­ la n u l egyek ezek: a szilárd k o m m u n ista fo rra d a lm á rrá növekedés az írói f o rr a ­ dalom m u ta tó ja is. H íven tü k rö zi ezt a k ö te t felépítése: a kronológiai elő re­ h alad ás a lírai, lo g ik ai-lírai ú tja is; az írói logikai igényű rendszerezés ére zh e­ tően összeolvad a jelen b en m egírás lírai élm ényével. A S zétszó rt parazsak az 1958-ban m egjelen t Z su zsi és A ra n ka c. elbeszé­ léskötet szerves fo ly tatása, a T an ácsköztársaság b u k ása u tá n i időszak k ró n i­ k ája. A k ö te t első írá sa in a k (Bécsi ta ­ vasz, Olasz ég alatt, Bécsi ősz) érzelm i és gondolati v ilága a férfiv á érés állo ­ m á sait v illa n tja fel. Az előző k ö tet gyerm ekien naív érzelm i sk á lá ja itt az á lta l színeződik át, hogy az íráso k ­ ban o tt k is é rt az em ig rán so k egyéni — közvetve a b u k o tt T anácsköztársaság, a szétzilálódó m unkásm ozgalom — tr a ­ gédiája. S h a az író részérő l önk én t v állalt — húsz évesen — az em igráció, az m á r erejének, kristály o so d ó h ité ­ nek a p ró b até tele és bizonyítéka: ön­ m agát m in d u n tala n szem besítenie kell a v á lla lt nehézségekkel, a szituációk kényszere á lta l kell k o n tro llá ln ia ö n ­ m agát. Innen ered az az író á lta l is csendes d erű v el figyelt kom olykodás, m elynek finom ro m an tik ája , h ev ülete h itelesíti a 20 éves fiatale m b er nagy te tte k e t dédelgető alak já t. A n ovellák közül leg in k áb b a Bécsi tavasz lírai töltésű. T á rg y ta la n , jeltelen 103 �szom orúság szövi át, líra ian se jte tő á l­ m ok zsongnak, o tt kisé rt m in d u n tala n a k aland, a „várakozás és rem énykedés felcsigázott izgalm a”. De o tt k isé rt a m ozgalm i életbe történő bekapcsolódás vágya is, a m ozgalm i felelősséggel já ró tevékenység igénye. H atáro zatlan , a la k ­ ta lan keresés űzi az író t: „Én n ek i­ v ágtam a világnak, hogy m egkeressek, felleljek valam it. De hogy m it, azt sehogyan sem tu d ta m senk in ek sem m egm agyarázni. Hogy az elképzelésem ­ ben élő fo rrad alo m gyönyörűséges v i­ lágító lángja csáb íto tt — az t ilyen egy­ szerűséggel halálosan szégyelltem volna b árk in e k is m egm ondani” — írja az O lasz ég alatt c .elbeszélése első so ra i­ ban. S b ár a börtönben tö ltö tt hónapok egyhangúsága, m ajd a Bécsi ősz nyug­ talan ító tá rsta la n sá g a m in th a ere jé t venné a ro m an tik u s lendületnek, az ú jra itthon tö ltö tt éveket idéző ír á ­ sok (A Liget és a D una-part között történt, A 100% elő tt, K ét nyári nap) m indig új, m ám oros kezdésről tu d ó sí­ tanak. A v égeérhetetlen viták, régi kapcsolatok felelevenítésnek k isérletei, az új ism eretségek vonzó vagy taszító volta, a költői csapongások ecsetelése (A Liget és a D una-part kö zö tt tö rtén t), az 1926-os la p alap ítási k is é rle t az M SZM P m egbízásából (A 100% előtt) vagy a K ét nyári nap ro p p a n t súlyú felelőssége vall az író t „nagykorúvá” é rle lő évekről, korról. „Forrongó, k a v a r­ gó idő volt ez, tele tisztázatlan, k ia la ­ k u la tla n eszm ékkel, vágyakkal, kétsé­ gekkel, am elyek b en n ü n k e t is á t meg á tjá rta k . K im o n d h a tatlan u l nagy dolgo­ k at a k a rtu n k m egvalósítani, s nem ére ztü k m ag u n k at netségesnek, h a ezt m eg is m o n d tu k . . . M agasztos, gyö­ nyörű verseket ak a rtu n k , tele fo rra d a l­ mi h ittel és lázadással. E lm ényedt, a la ­ pos írásokat, am elyek a kom m unizm us ú tjá ra viszik az olvasót. S m indezt v a ­ lam i egészen m agasra em elkedő, e lv o ­ n atk o zta to tt m ódon, az úgynevezett új 104 em b ertíp u sn a k m egnyilatkozási fo rm á­ já b a n .” — o lv a sh atju k A 100% elő tt c. írásban . S ha a bizonytalanság, a r e a ­ litáso k k al nem szám oló tú lfű tö tt lelk e­ sedés h a tja is á t a sorokat, m égis, ez m á r előlegezi a nagy dolgok m egvalósí­ tását, m á r ben n e van a 100% c. folyói­ ra t alap ítása, 3 éves szerkesztése, a börtönben tö ltö tt idő; m á r benne van a n n a k tu d ata, hogy a k o rt a ko m m u n is­ ták, a m unkásm ozgalom teh eti n ag y ­ gyá, hogy az em b erek b en felg y ü lem lett „keserűség, rem ényvesztettség és d ac ” m ennyi bizodalm a t adó te tte t követel a tisztán látó k tó l. E fo ly am at ere d m é­ n yek én t ju t el T am ás A lad á r k ötete időrendileg is utolsó, a cím adó írá s ­ ban m egfogalm azott sorokig, hogy: „a szabad igaz v ilág ró l nem elég álm o ­ dozni, e n n a k lé tre jö tté t n ap ró l n a p ra elő k ell m ozdítani. N apról n ap ra , m i­ vel a n agy dolgok születése, végső k i­ alak u lá sa lassú folyam at, és ezt m in ­ den k im o n d o tt szó, em beri gesztus fo r­ m álja. N ehéz m un k a ez — kétségtelen — de csak ez őrizh eti m eg az elképzelés tisztaság át és szabadságát, u g y an ak k o r ra jta h ag y ja n y o m át a koron, am elyben élü n k és dolgozunk.” Az író a cím adó no v elláb an a fasiz­ m us té rh ó d ítása elől M exikóba m en e­ k ü lt an tifasiszta alk o tó k életéből v il­ la n t fel k ép e k et (A nna S eghers, Egon E rw in K isch, C onstancia de la Mora stb. Azokéból, ak ik et ak k o r e m b e r­ telensége, jo g tip rá sa idegen földre űzött, ak ik „szétszórt p arazsak voltak, m elyeknek sorsa könnyen le h et a k i­ húnyás is. D e kem ény, korbácsoló szél vág o tt végig ra jtu k szüntelen és ö n ­ em észtően,, de sz ak a d atla n u l lobogott a láng.” A m e g in g atlh atatla n meggyő­ ződés, a h o ln ap o k b a v e te tt hit, a közös, mégis m in d en k in él sa játo san egyedi szenvedések so d o rták ő k et egym áshoz közel ü n n ep ek b en és b án ato k b an , „a N agy F o rrad alo m év fo rd u ló já n ak esté­ ién” vagy a b ú csúzások alk alm aiv al. �A legélőbbek, olykor a le g fá jd alm asab ­ bak ezek az em lékek az író lelkében, a cím adó novella a soha m eg nem ú ju lh a tó találkozások, a soha nem fe ­ lejth ető m egtörettetés és szüntelen lo­ bogás k ró n ik ája. A S zétszó rt parazsak cím ű k ö tet do­ k u m en tu m jellegű értékei, a m űalk o ­ tássá em elt életsors k ró n ik á ja folytán figyelem re m éltó m ű. H iteles p éld ája an n a k , hogy az esztétik ai m etam orfózis a tá rsa d alm i és az egyéni k o rreláció ­ já b an gyökerezik. E záltal a fáradságos szolgálat k ö n y v ét írta m eg T am ás A ladár. (Szépirodalm i K iadó, 1967.) DANYI GÁBOR Kortársak szem ével — Írások a magyar művészetről „Úgy érzem , könnyebb dolog m egcsi­ nálni a p ik tu rá t, m in t róla írni, vagy csevegni” — írta K ern sto k K ároly ta ­ lálóan „A k u ta tó m űvészet” cím ű cikké­ ben. T alán furcsa, hogy ezt a m o n d ato t éppen a K o r társak sze m éve l cím ű k ia d ­ vány böngészése közben éreztem á l­ landó m o ttó k én t jogosultnak. H iszen a Pern eczky Géza á ltal válo g ato tt gy ű j­ tem ény 50 év m ag y ar képzőm űvészeté­ rő l ír t k ritik á k , b írálato k , tanulm ányok gazdag an to lógiája. A k ötet a M űvészet­ tö rtén eti fo rrások cím ű sorozatban je ­ len t meg, és a m illeneum i időktől a m ásodik v ilágháború végéig ta rtó k o r­ szak jellegzetes m űvészetelm életi írá ­ sait és k ritik á it foglalja m agában. És b árm e n n y ire is nehéz írni az elkészült képről, m űvészeti alkotásról, a k ötet d o k u m en tu m anyaga azt b iz o n y ítja, hogy az írók, költők és m ű k ritik u so k m e lle tt a festők és szobrászok is to llat rag a d tak és kifejtették v élem ényüket a m üvekről és alk o tó ik ró l, s am i talán m ég ennél is fontosabb és jelentősebb, m űvészetelm életi k érdésék eszté tik a i, etik ai, filozófia i kérd ések so rá t boncol­ g atták , elem ezték a m űvészeti alkotások k ap cso latáb an. (Ezzel a fe la d a tta l a felszabadulás u tán egyre kevesebb m űvészünk p ró b ál m egbírkózni — n éh á n y tiszte letre m éltó kivételtől eltek in tv e — m egelégednek a „pictura m eg csin álásáv al”, a ró la való írást vagy csevegést feleslegesnek ta r t­ ván. P edig kevésbé lenne érd ek telen , ha a m a élő és alk o tó m űvészek v allo ­ m ásait olv ash atn án k , h a az ő vélem é­ nyüket. állásfo g lalásu k at h a llh a tn á n k a képzőm űvészeti stílu sirán y z ato k m eg­ lehetősen gazdagon b u rjá n z ó so k aság á­ ról, m űvészet elm életi stb. kérdésekről.) A p erniczk y szerk esztette fo rrá sk ia d ­ ván y átm en ti és a m ai olvasók szá­ m á ra is hozzáférhetővé teszi, hogy a fél évszázad a la tt a legkülönbözőbb fo­ lyóirato k b an és n ap ilap o k b an m egje­ lent cikkek tan u lm án y o zásáv al képet alkothasson a m ag y ar képzőm űvészet fejlődésének irodalm i v etületéről. Az em lített időszakból eddig egym ástól e l­ szigetelve, és jó rész t k irag ad v a a tö r­ ténelem form áló, m ozgató erejéb ő l, is­ m e rtü k a jelen tő seb b m űvészeket, a kép ek et és szobrokat, m űvészeti alk o ­ tásokat. v alam in t a különböző stílu s­ irányzatok és a k ia la k u lt alk o tó cso­ p o rto k tevékenységét. A k ia d v án y fő 105 �érd em e éppen az, hogy a közelm últ év tizedek m ű vészetét úgy á llítja az olvasók elé, m in t a történ elm i esem é­ nyekkel szorosan összenőtt fejlődést. „A m űvészeteket k isérő iro d alm i vissz­ h an g a tö rtén elm i esem ényekre is éles fén y t vet, összekötő híd a ném a m ű ­ tá rg y és a z eleven é let között.” (P e r­ neczky: Előszavából) E zt a c é lt sik e rü lt a szerkesztőnek m egvalósítani, s ezzel h o zz ájáru lt a m ag y ar képzőm űvészet tö rté n eti tu d a tá n a k k ialakításához. A gazdag szem elvényanyag m e lle tt nag y ­ ban segíti e z t P erneczky G éza bevezető tan u lm ánya, m ely az egyes cikkek közti hézagokat, a teljes h á tté r h iá n y á t pó­ tolja. M ivel e ta n u lm á n y fejezetei sze­ rin t csoportosulnak a szem elvények, a könyv b á rk i sz ám á ra könnyen á tte k in t­ hető. A csaknem száz cikk és ta n u l­ m ány így nem a lk o t kibogozhatatlan szövevényt, hanem a szerkesztő cél­ já n a k m egfelelően hű k ép ét a d ja a m a­ g y ar képzőm űvészet egy jelentős szak a­ szán ak — k o rtá rsa k szem ével a kor m űvészeti problém áiról. A bevezető tanulm ány, és így a sze­ m elvények is 6 fejezetre oszlanak. Az első h árom fejezet időrendi egy m ásu tá­ niságot is m u tat, m íg a m ásodik három , m ely a k é t v ilá g h áb o rú közti évek an y a g át tá rg y a lja , az egym ás m e lle tt fu tó á ra m la to k sz erin t tagozódik. Ezt a felosztást nem a válogató ö nkénye szabta meg. hanem az ad o tt k o r m ű ­ vészete. P lein-air fe sté szet a századfordulón cím et viseli az első fejezet. T udvalevő, hogy az im presszionizm ust a X IX .-X X . század v íz v álasztó jak én t tek in tik , m ert m íg a hagyom ányos polgári m űvészet trad íció itó l nem tu d elszakadni, m ár m agán viseli a m odern törekvések sok fontos ism ertető jegyét. K erü lte a „ ta r­ ta lm a s” tém ák és jelenségek á b rá zo lá­ sát, és egyedien lá to tt dolgokat, m in t véletlenszerű je le n e te t vagy pillanatnyi vizuális benyom ást örö k ítette meg. T e r ­ 106 m észetesen ez a törekvés m ag áv al hozta a festés te c h n ik á já n a k végső kifin o ­ m ultság át, a p le in -a ir m űvésze tet. A z im presszionizm us lázadás v o lt az a k a ­ dém ikus m ű v észet szárazsága és h a ­ m is pátosza ellen. Ez a lázadás össze­ függ a hagyom ányos m ű fajo k és a pol­ gári v ilágkép k iöregedésével és a d ol­ gok ta rtó sság áb a v e te tt h it m eg ren d ü ­ lésével. A m a g y ar m űvészetben ez a korszak H ollósy S im on és az 1896-ban a la p íto tt n ag y b án y ai szabadiskola m ű ­ ködésével esik egybe. A szó szoros é r ­ telem ben v ett képzőm űvészeti k ritik a a z ő m ű k ö d ésü k éveiben sz ü letett m eg és szap o ro d o tt el roham osan. E nnek egyik oka, hogy a századforduló k ö rü li év ek ­ ben a la k u lt ki a főváros n y u g ateu ró p ai nagyvárosokhoz hasonló élete, s e k k o r je le n t meg a m odern értelem b en v ett polgári h írla p írá s. A K iss József sz er­ kesztette H ét h asáb ja in először á llt ta rta lm a s képzőm űvészeti fórum a k ri­ tikusok rendelkezésére. A H ét e kezde­ m ényezése h am aro san általán o ssá vált, és a többi fo ly ó irat is te re t n y ito tt m űvészeti íráso k szám ára. A m ásik ok, hogy a n ag y b án y aiak m űvészetéről é r­ dem es volt írn i, felfedezni őket, h a r ­ colni é rtü k , közel hozni a közönség­ hez a lk o tá s a ik a t A n agybánya ik k al egyenrangú m ű k ritik a m egterem tése a festőnek indult, de ú jság író v á le tt Lyka K ároly nevéhez fű zűdik. A n ag y b án y a­ iak cím ű cik k e (Új Idők, 1897.) a te r ­ mészetk u ltu sz igényét és a nem zeti je l­ leg d o m in a n ciájá t hangsúlyozza a H ol­ lósy iskola lényegeként: „ . . . (a n agy­ bányaiak) le lk ük tele itta m ag át azzal a töm érd ek üde és m agától te re m te tt im presszióval, a m it m agábul lehel az erdő m eg rét, meg a csalitok á rn y é k a , m eg a felhők já rá sa m eg egy p á r hosz­ szan , b án ato san elcsöngő m ag y ar m e­ lódia.” Lyka K ároly, am ellett, hogy sikeresen m egoldotta a p le in -a ir alapokon nyugvó új m ag y ar festészet n ép szerű sítését. �érték es k o m m e n tá to rá v á v á lt a m ű v é­ szeti közélet m ás k érd ésein ek is. Az Új Idők és a M űvészet la p ja in a m ű ­ k ritik a ír á s t a m űvészeti fejlődés r é ­ szévé tette. (M űvészeti p o litik án k cím ű cikke pl. M űvészet, 1907.) AZ AVANTGARDE ELŐK ÉSZÍTÉSE A z 1900-as évek fia ta l nem zedékére a z im presszionizm usénál tág ab b lá tó ­ k ö rű és filozófiailag is jo b b an a lá tá ­ m aszto tt m űvészetszem lélet v á rt. A ve­ zető szerep i t t F ülep Lajosé, aki k riti­ kai tevékenységének a la p já v á tette, hogy esztétikai m eggondolásokból k i­ in d u lv a fogalm azza m eg a k o r m ű v é­ szetének p roblém áit. K ritik a i te v é­ kenységek első lépése az akadém ik u s és ek lek tik u s m űvészet tekintélyének m egingatása. (A m agyar m ű k ritik a c. cikke, M agyar Szem le, 1906.) N orm atív k ritik a i igényének közép­ p o n tjá b a a cezanne-i világ k ép et állítja, s em ellett h am aro san észreveszi az im ­ presszionizm us s a m a g y ar plein -a ir festészet érvén y én ek h a tá ra it. K ritik á i azt m u ta tjá k , hogy lép ést ta r t az im ­ p resszionizm ust tú lh a la d ó egyetem es festészettel: Cezan n e „puszta m ejelenésével m eg­ v ilá g íto tta a nagy érdem ekben gazdag im presszionizm us kiéltségét.” — írja P au l Cezanne cím ű cikkében (M űvészet, 1907.) Az Új m űvészeti stílus cím ű ta n u l­ m án y a (Új Szem le, 1908.) a stílu st, m in t a társad alo m és a m űvészet közös p ro ­ d u k tu m á t tá rg y a lja . F ülep e sz té tik á já ­ ban alap v ető igénnyel je len tk ezik a tö rtén etiség igénye, és az im m anens é rté k ek k u ta tása, m ely a posztim presz­ szionizm us fő p ro b lem atik ája, m űvé­ szeti és elm életi gyakorlata. Innen m ár csak egy lépés az av a n tg ard e, m ely sz éttö rte a tö rtén etiség és elvontság e lle n té te it és a problém ák sik á t igyekezett egym ástól fü ggetlenül m egoldani. A k o r képzőm űvészeti vo­ n a lá t először R ippl-R ónai, m ajd m ivel ő sem tu d ta a felszíni jelenségvilág és a m ögötte rejtő ző p ro b lém ák at egység­ ben m egoldani, a N yolcak m űködése je len tette. A p ro b lém ák at k u ta tó és m inden té re n állásfo g lalást kereső m ű ­ vészi m a g a ta rtá s az ő n em zedékükben v á lt alk o tó k a ra k te rré . A n ag y b án y aiak óta először szak íto tta szét a k ritik u so k és a közönség tá b o rá t. B erény R ó b ert és K ernsto k K ároly m aga is to llat fo­ gott. C ikkeik közül tö b b et b ev ett a szerkesztő a szem elvények közé. A te r­ m észet ihlető fo rrá sá n a k m in d k etten h á ta t fo rd íta n a k .T alálóan ír ja ezzel kapcso latb an L ukács G yörgy Az u tak elv áltak cím ű cikkében (Nyugat, 1910): „K ernsto k K áro ly m egm ondotta, hogy itt m iről van szó. A rról, hogy azok a képek, am ik et ő és b a rá ta i feste n ek , a dolgok lényegét a k a rjá k kifejezni. M ű­ vészetük h ad ü zen et m inden im p resz­ sziónak, m in d en se n satió n ak és h an g u ­ la tn a k , m in d en ren d etlen ség n ek és é r ­ tékek letag ad ásán ak , m in t v ilág n ézet­ nek és m űvészetnek, am ely első szav á­ n ak és utolsónak az »én « szót írja .” AZ AVANTGARDE TÉRH Ó DÍTÁ SA Az első v ilág h áb o rú elő tti években E u rópaszerte k ia la k u lta k az a v a n tg a rd e irányzatok, m elyek k ia lak u lásá b an a „vajúdó világ k ép valóságos kérdései és dilem m ái já tsz o ttá k a főszerepet.” (P e r­ neczky: Bevezető). Először a fu tu rizm u ssal találk o zo tt a budapesti közvélem ény, az 1912— 13-as fran cia és olasz fu tu ris tá k k iállításán . Balázs B éla: F u tu ristá k (Nyugat, 1912.) és Szabó Dezső: A fu tu rizm u s: az élet és a m űvészet új lehetőségei (N yugat, 1913.) cím ű cikkeik jelzik talán a leg ­ jobban a z t a h atást, a m it a különböző em b ertíp u so k ra g y ak o ro lt a fu tu rista képekből ára d ó dinam izm us. Szabó De­ zső cikkében , ahol az erőszak d o g m áját 701 �fogadja el, m in t am i a világ a n a rc h iá já t m egszüntetheti, m á r a futu rizm u s fa ­ siszta to rzu lásá t érezzük. K ülönbözőképpen rea g áln a k a hazai m odernek, a N yolcak is a k iállításra. B erény R óbert A nem zeti szalonbeli k i­ állítá sró l (Nuga t,1913.) cím ű cikkében érték eli a futu rizm u s expresszív lehető­ ségeit; m íg K ernstok: A futurizm usról (H uszadik Század, 1913.) cím ű írásáb an egy ö n tetűen elitéli. A m agyar av a n tg a rd e kivirágzását az első v ilágháború te tte lehetővé, m ely olyan helyzetbe sodorta a m agyar tá r ­ sad alm at, ahol a végletekig kiéleződ­ tek az ellentétek, s ezt csak a végletek nyelvén le h e te tt kifejezni. A m agyar a k tiv ista m űvészet k ia lak u lása és fejlő ­ dése K assák L ajos nevéhez fűződik. K assák la p ja iv a l (Tett, m ajd a Ma) ösz­ szefogja az új törekvéseket, a kezdők­ nek b áto rítást, a h alad ó k n a k publicisz­ tikai lehetőséget ad. Az a k tiv istá k csak ­ nem teljesen „törvényen k ív ü li” csopor­ to t alk o tnak, m e rt nem csak az eszté ti­ cista tradíció k k al fo rd u ltak szem be, h a ­ nem a bizonyos m értékig rad ik á lisa b o N yugatot vagy a N yolcakat is ellen fe­ lüknek tek in tették . K evesellték a ra d i­ k alizm usukat, és sokallták a k o m p ro ­ m isszum aikat. C sop o rtju k ra jellem ző a tá rsa d alm i m eg ú ju lásn ak az em b er á t ­ alak ításá v al elérh ető pro g ram ja. P o liti­ kai és m űvészeti forrad alm iság u k ve­ zette ő ket odáig, hogy a T anácsköz­ tá rsa sá g k u ltu rá lis életében fontos sze­ r ep e t tö ltö tte k be. Fő te o retik u su k és a k ritik ai han g irá n v ító ja m aga K assák L ajo s, akin ek több cikkét ta lá lju k a szem elvénvek között. K assákon kívül h elv et kap az antológiában H evesy Iván, K állai E rnő M olnár F ark as és m ég n éh ánvuk írása, k ritik á ja is. De b á rm e ­ ly ik cik ket olvassuk is el a sok közül, m indegyikben m egnyilvánul az a k tiv is­ ták fő erénye: a kom prom isszum e l­ u ta sítá sa , m ely a csoport m u n k á ján a k é rté k é t és m ara d an d ó sá g át b iz to sítja. 108 AZ IM PRESSZIO N IZM U S REH A BILITÁ LÁ SA A T an ácsk ö ztársaság b u k ása után a m űvészi é let fejlődésének k é t év tize­ des eredm ényei légüres té rb e k erültek. A visszafejlődés fokozatosan, m integy 10 év a la tt m e n t végbe. A h azai kisé r­ letek a halad ó szellem ű képzőm űvészeti fó ru m é rt egym ás u tá n k u d arcb a fu lla d ­ n a k — a M agyar Írá s és az A rs U na pl. csak n éh án y évfolyam ot é rte k meg. Jelen tő s m űvészek a m űvészeti közélet­ ben sem k ap n a k helyet, a K épzőm űvé­ szeti T á rsu la t tag jai, sőt a főiskola ta ­ n árai is je len ték telen egyénekből k e rü l­ nek ki. Csak 1925-ben tö rté n t v álto zás, am ikor Lyka K ároly szervezte ú jjá a főiskolát. Ebben az évben in d u lt el a M agyar M űvészet cím ű fo ly ó irat is. Nem csodálatos teh át, h a ebben a po­ litikai és szellem i légkörben á té r té ­ kelődtek a m ag y ar képzőm űvészet e re d ­ m ényei. A nosztalgia, m ely a polgári békeévek felé irán y u lt, a képzőm űvé­ szet terén is érvényesült. Az esztétikus b elállíto ttság ú im p resszio n isták a m ű ­ vészet és a szellem v irág k o rán a k k ép ­ viselőiként látszo ttak . A rad ik alizm u s és az a v a n tg a rd e a b ajo k okozójaként tű n t fel. Ebben a k o rb an teh át, ak ik nem tu d ta k visszafelé te k in te n i, visz­ szaté rni az im presszionizm ushoz, a teljes k iú ttala n ság o t lá ttá k m aguk kö­ rül. a m űvészet ag ó n iájáró l beszéltek, m in t pl. H evesy Iván. (A m űvészet ag ó ­ niája. N yugat, 1921.) A m űvészek először a Szinnyei M erse P ál társa sá g b a tö m ö rü ltek , m ajd új társaság o t is a la p íto tta k a K épzőm űvé­ szek Új T ársaság át, m ely K Ú T néven v á lt ism ertté, s ah o n n an jelen tő s m ű v é­ szek in d u lta k V aszary ta n ítv á n y aik é n t: B arcsay, M edveczky és rövid ideig ide kapcsolódott D erkovits G yula is. Folyó­ iratu k . a K Ú T , 1926-tól publikációs lehetősé get is biztosít szám ukra, nem so­ káig, m e rt m in d a társaság , m ind a fo­ lyóirat a húszas évek végén felbom lott. �A h arm in cas évek v álsága a k u ltur ­ po litik a te ré n ú ja b b sülly ed ést hozott, s ez ú ja b b in d íték o t a d o tt a v isszatérés­ hez az im presszionizm us k ie g y en lítet­ teb b v ilága felé. Az új m űvészeti cso­ pa rto su lás a G resh am k ö r néven v á lt ism ertté. K örükben m e g fo rd u lt Egry József és D erkovits is, de a tá rsa sá g o t olyan m űvészek alk o ttá k , m in t B ern áth , Szőnyi, P átzay és B erény R óbert. M ű­ ködésük a posztnagybányai stílus fogal­ m á t te re m te tte meg. A csoport m u n k á s­ ság án ak é rté k elé sé t G enton Istv án vé­ gezte el A h arm in cas évek festészete cím ű írásában. (M agyar Szem le, 1932.) A n ag y bányai iskolához való visszaté­ rés egyes m o z zan atait K állai E rn ő is világosan elem zi B e rn á th A urél ú ja b b m un k ái cím ű cikkében (M agyar M ű­ vészet, 1929.), b em u tatv a azt az elm életi h á tte re t, a m i felm en te tte a m űvészeket attó l, hogy a prózaibb, kevésbé esztéti­ kus p ro b lém ák k al foglalkozzanak. A fejezetben közölt szem elvények n y ilv án valóan bizo n y ítják a re h a b ili­ tá lt im presszionizm us kettős szerepét: az első nem zedék á lta l k épviselt igazi m űvészeti é rté k ek á tm en tésé t a fasizá­ lódó h ivatalos m űvészettel szem ben, részben pedig a z t a negatívum ot, m ely főlég a m ásod, m a jd h arm a d generáció kézén ju tta tta a stílus t sorvadáshoz: a festészet m ozgékonyságának, v aló ­ ságra reagáló képességének hiányát. H IV A TA LO S MŰ V ÉSZETPO LITIK A A KÉT VILÁ G H ÁBORÚ K Ö ZÖ TT A h arm in cas évektől a k u ltu rp o litik a kezdem ényező erővel, agresszivitással lép fel. S tílu sá t a m illeneum i időkből á tm e n te tt neobarokk és novecento kép­ viseli, m ely szorosan összefonódik a „katolikus, sz en tistv án i” állam eszm ény­ ny el. U g yanakkor a jobboldali m űvészetp o litika dem agóg m ódon a le g h a­ ladóbb és legkorszerűbb színben tü n ­ teti fel m agát. Ideoló g iáju k at a szellem történészek rossz ir ányú történetisége is alátá m a sztja, m elyből hán y zik a valósággal való b á to r szem benézés és a realisztik u s látásm ód. Í gy H ék le r A n ­ tal: M űvészet és v ilág n ézet cím ű cik ­ kében (M agyar M űvészet, 1927.) a való ­ ságnál rokonszenvesebb m iszticizm usig ju t el, s enn ek tö rté n eti létjo g o su ltság át fejti ki. H iáb a b írá lja F ark as Z oltán a N yugat h asá b ja in : V isszafelé m együnk cím ű cikkében (Nyugat, 1929.) a képző­ m űvészeti élet h an y a tlá sát, sőt 1933-ban G róf K lebelsberg K unó képzőm űvészeti p o litik ája cím ű cikkében (Nyugat, 1933.) h iáb a k éri szám on a tö b b m in t tíz év m űvészetp o litik ai m u lasztásait, a fel­ v e te tt p ro b lém ák v isszh an g n élk ü l m a ­ rad n ak . K ésőbb m á r b íráln i sem le h et rad n ak . K ésőbb m á r b írá ln i sem le h et hasonló h an g n em b en a h iv a talo s m ű ­ vészetpolitikát. A polgári tö rekvések a passzív e lle n á llá st v álaszto tták . De az igazi ellenzék m aga az eleven m ű ­ vészi folytonosság volt, am ely ik nem a lk u d o tt meg. h an e m a N yolcak és az ak tiv isták pozitív ö rökségét v allv a és folytatva, tovább m e n t egy európai igényű szin tézis felé. És ezzel elju to ttu n k a könyv utolsó fejezetéhez. A legjelentősebb ta lán az itt közölt cik k ek között F ülep L ajos: M űvészet és v ilág n ézet cím ű ta n u lm á ­ nya (Ars U na, 1923.), m ely „a k é t v ilá g ­ h áború közti m ag y ar képzőm űvészet sorsprob lém áin ak , ső t szin te már- fá tu ­ m á n ak m egidézése.” (Idézet a B evezető­ ből). F ülep tisztá n látása , m ély filozó­ fikus lá tásm ó d ja világossá teszi előtte, hogy a m űvészi v ilág eleve d e te rm in á lt a k o r valóságától: „a k ár f u t a m űvészet a világnézet elől, m in t az im presszióniz­ m u s, a k á r keresi, m in t az av a n tg ard e, ben n e van és m a ra d a világnézet és fo rm a k o rellácíó jáb an , s b előle veszi értelm ét.” A ko rszak végén, 1945 n y a rá n a la ­ k u lt ú j m űvészcsop o rt, az E urópai Iskola m egszületése és ta g ja in a k v allo ­ m ása i a m űvészétről, a m űvészeti ha­ 109 �gyom ányokról, jelzik a m űvészet, s egy­ ben a m agyar tö rtén elem új periódusát. „Ha m egkérdeznétek, hogy m it a k a r ok, hogy m it a k a r az a m űvészet (m odern a b s z tra k t m űvészet) a k k o r k é t óriás n e­ vével kell válaszolnom : B artók és P i­ casso. E gyik a zenében, m ásik a fes­ tészetben v aló sítja m eg a népi, a h u ­ m án u m és az európaiság egységét. A fia ta l m odern m agyar festészet néhány k épviselőjénél is ezt a tö rek v ést látom derengeni, m agam is e rre törekszem . Ily en értelem b en a k a ru n k fo ly tató ik lenni. Ez a m űvészet a legm élyebb v a ­ lóságot a k a rja kifejezni az é le t szépsé­ geivel, de p o k laiv al eg y ü tt.” — írta K ornis Dezső Ön éle tra jz á b a n (Európai Iskola, 1945.) — s ezzel hív en fejezte ki a csoport ta g jain ak pozitív célkitűzéseit. FÁBRY G YÖRGYNÉ B a s ilid e s S á n d o r k iá llítá s a D iákkorom ban k ét fia ta l festő képei je le n te tté k szám om ra az ú ja t a m ű v é­ szetben. K iállításokon lelkesedve k ere s­ tem k ép eik et és hosszan elnéztem , hogy ú jra és ú jra lássam belőlük: a kép nem a term észet szolgája. A k ét B asilides te stv é r keleti lélekzetvételű festői v i­ lága ra g a d ta m eg az akkori gim nazista fiú k ép zeletét: finom an hajladozó vo­ n a la k írtá k körül a szegény em berek a la k já t, színek fátyoloztak r a jtu k , am i­ ly e n ek a valóságban nincsenek, á rn y a lt te k in te tü k b en a lé t fá jd a lm a reb b en t, a tá rg y a k külö n -k ü lö n é lte k a képen m égis m e g h itt k ap cso latb an v o lta k egy­ m ással. M ás világ v o lt ez, m in t a m it a k k o ri n agy m e sterein k n él lá th a ttu n k : rokona v olt a T ávol-keletnek, a k o ra ­ ren eszán sznak és eg y ú ttal D osztojevsz­ kij m eg alázottjainak. A k é t te stv é r közül B a rn a kezéből k i­ h u llo tt az ecset s m ost, hogy S án d o r k iá l­ lítá sá t kell m éltassam , nem tagadhatom , hogy m ég m indig fiatalságom elfogó­ d o ttság ával közelítek képeihez. Pedig azóta sok idő te lt el, a festői ta p a sz ta ­ latom , m űvészeti iskolázottságom a la k u ­ lása, tízezernyi festm ény látása, a k é­ p ek elő tti m egszokottság érzése, erősen to m p ítja bennem az egykori áh ita to t, csak ritk a alk alm ak k o r lobban az m á r 110 lángra. N em tag ad h ato m , hogy m o st is felc sillan t a szem em , am ik o r e k iá llítás a n y a g án a k nézésekor egy-egy régi k é­ pen azt a B asilides S án d o rt láto m v i­ szont, a k it serd ü lő k o ro m b an táv o lró l tiszteltem . H item m ost is, hogy am ik et itt m a ­ gunk e lő tt látu n k , nem p u sztán képek, han em egy festő életén ek stációi. M en­ jü n k m e n tü n k b e m eg-m egállván, e l-e l­ gondolkozván az egyes stációk előtt. A n y itá n y t sö tét h á tté r elő tt felcsat­ tan ó fények ad ják , ám e fényekben h a l­ k an kergetőznek a sziv árv án y világos színei, épp en csak m eg érin tik a vászon színeit s la z u rju k átm osódik a m ásikba. K étségtelen, hogy Ballo Ede fegyelm e­ ze tt rajz i követelm ényei u tá n R udnay G yula in d íto tta ú tn ak B asilides S á n ­ dort. A k ép e t a szín és árn y ék , a k ö n y ­ n y ed árn y ék o k n élk ü li súlyos atm osz­ féra fogta össze. A v astag o lajfesték és a tü n td é ri lazurok cilágában azo n ­ ban a M ester — R udnay — u tá n csak epigon le h e t az em ber, m ásfelé tá jé k o ­ zódni! A következő stáció: k isé rle t a sza­ b ad u lásra. A fia ta l festő te k in te té t a k ö zelm ú ltró l a nagy k o ra-ren eszán sz elődökre veti, n álu k keres m egújulást. A kép m inden p ó ru sa egyenlő érté k ű �lesz, e ltű n ik a fény és árn y é k d r á ­ m ája, H elyette h atáro zo tt, rajzos fo r­ m ak b an je le n n e k m eg a dolgok, s az éles k ö rvonalon belü l gyengéden, szin ­ tehogy egy-egy szín á rn y la tá ban bon­ tak o zn ak ki a form ák. A z elm esélő k o ­ m olysága, m ely h a n g ja m o n d ja -m u ta tja a dolgokat, a k árcsa k „m estereknél a régi ren eszánszban.” M eghatottan fi­ g yeljük, hogy az első k é t stációban m i­ lyen m ondhat a tla n részvéttel, h a jlik a z éle t m eggyötörtjei, szegényei, éhezői, rem é n y telen je i felé. A h a rm a d ik s tá ció ism ét csak k iú t­ keresés a szebb, tisztább é le t jegyében — elerkezés a faluhoz. E bben az időben ír ja egyik felvidéki költőnk: „M inden rem é n y ü n k a falu, s a p a ra sztn a k n ev e­ z e tt különös em b erek .” (Győri Dezső) A m ű te rm ek és a régi m esterek sö­ t é t j e? h elyett a képen is sokasodni kez­ d en ek a nagy színfoltok, am elyek az egész felü lete t tiszta h arm ó n iáv á n e ­ m e sítik . Egészség és d erű az e m b e r­ ben, egészség és d erű a színekben. tén k eresztü l á té lt jelk ép . Ezzel az érzéssel k apcsolódik bele az európai m űvészet tá m a v ilá g án a k áram k ö réb e. M ás és m ás világokon v án d o ro lv a k e ­ resi ön m ag át B asilides S án d o r a festő. M ilyen lesz v ajo n az em b eri sz ín játék stációin k eresztü l készülődő végső k i­ bontakozás? Mi is az az egyetlen festői m ondanivaló, am ely é rt érd em es v o lt a szüntelen m u n k álk o d ás öröm ei s gyöt­ relm ei k ö zö tt ú jr a és ú jr a m egküzdeni a képpel, az em b eri é le t fe ste tt je l­ képével? B asilides S án d o r egyénisé­ gében van v alam i m élyen áh ih ato s vo­ nás, festőélete so rán pedig m eg h ó d íto tta az euró p ai p ik tú r a kifejező eszközeit. V alam i ötvözet, v alam i tü n d é ri szin té­ zis készülődik egyénisége és a festészet m ély réteg ei közt? N em z a v a rju k k é r­ déseinkkel, am ely ek re a válasz n y ilv án festői ösztönében sz u n n y ad s értelm e fényében ébred. Még sok, m u n k á b an eltö ltö tt, e re d ­ m ényes esztendő rem én y éb en k öszönt­ jük ő t, a k it m ost ün n ep el szülőföldje: K özjáték: B asilides nagym éretű, já té ­ kosan szép felületű gobelineket tervez, g o b elin m űhelyt vezet. Világos, virág o k ­ kal, régiesen hety k e alak o k k a l népesít be h atalm as falfelületeket. N egyedik stáció (itt ta r t m ost B a sili­ des S ándor) a term észet színcsodái­ n a k á h itata, hit az élet szépségében. Ám a z aki á tm e n t az előző stációkon, nem lehet képes a rra , hogy á ta d ja m a ­ g á t az im presszionista sz ín k áp ráz at ö n m ag áér t ellesett szépségeinek. A h u ­ m á n um féltése, a szépség m élyebb r é ­ tegei felé forduló aggodalm as te k in te t á rn y a lja a n ap fényben villanó színek csev e g ésé t Ez a m ély m űvészi e tik a te­ szi ro k onává Ferenczy K ároly m ű v é­ szetének. E stációkban n é h a -n é h a a bohóc k épzete k isért, a kendőzött világé, am ely n ek kom édiázása m ögött zokog a lélek. N em a B ajazzók m ásodélm énye ez, h an em az egyik te stv é r színészéle­ Balassagyarm at LÁSZLÓ GYULA B asilides S án d o r 1901. fe b ru á r 3-án sz ü letett B alassagyarm aton. A K épző­ m űvészeti Főiskolán ta n u lt. A m űvész­ képzőn B alló Ede és R u d n ay G yula v o lta k m esterei, az u tó b b in a k ta n á r ­ segéde volt. 1925-ben olaszországi ta ­ n u lm á n y u ta t tett. A ta n árk ép z ő t 1928b an fejezte be, ah o l a rajzp ed ag ó g ia és vízfestő ta n á rá n a k B aran sk i E. L ászló­ n ak ta n árseg éd e volt. 1929 óta ta n ít, 1937-től a m ai n ap ig a K épző- és Ip arm ű v észeti G im názium ta n ára. Az Ern szt M úzeum ban (1926, 1932) és a M űcsarn o k b an (1940) v o lt gyűjtem ényes k iállítása. A k o ráb b i d i­ csérő elism erései m ellé 1955-ben a M unkaérd em érem , 1962-ben a K iváló T a n á r k itü n te té st is m egkapta. 111 �67-7146 Nyomdaipari V állalat Balassagyarm at Felelős vezető: Mayer Sándor �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/9147d38c3e83efd92c60cccbdf7ac85d.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1967 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1967/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1967 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/9a8820d5e7d1a4899c01b20b1affeec7.pdf 5bfb4f7588a5ce86bc30252f70a1c122 PDF Text Text �A Palócföld szerkesztő bizottsága felkért, hogy írjam le néhány sor­ ban, hogyan, mikor, milyen körül­ mények között jegyeztem el magam az újságírással és az irodalommal. Mondhatom, alaposan feladták a leckét, hiszen ez a kérdés engemet is hosszab idő óta foglalkoztat, és egészen megnyugtató, teljesen kie­ légítő választ mindmáig nem talál­ tam. A választ az nehezíti, hogy mindenekelőtt egy mellékes kérdést kellene tisztázni: hogyan van az, hogy valaki elindul a család meg­ szokott útján, és noha sem felmenő sem oldalágon egyetlen értelmiségi sem található a családban, mégis kora gyermek­ korban a legmerészebb álmok foglalkoztatják: író, újságíró szeretne lenni. Furcsa módon az ellentmondás ellenére, a környezetet nevezném meg tettesnek. A közös-konyhás kis házikóban unokafivéreim — egyik kovács, másik szobafestő — a kép­ zőművészet iránt éreznek hajlamot, és mint egyetlen csodálójukat nagy szeretettel vesznek körül. Már négyéves ko­ romban a betűket t a n í t j á k nekem kalendáriumi és biblai történetek alapján. Apám nagy mesélő, édesanyám pedig titkos könyvbarát, ha csak teheti olvas. S az első nagy lelki megrezdüléseket is a környezet adja: nagynéném az elvisel­ hetetlen szegénységből egy szekta karjaiba menekül, sze­ mem láttára vesszőzi véresre magát a másvilági örömökért. Csendőrök viszik el, csendőrök keresik unokafivéreimet is, akik megszöktek a levente kiképzés elől. A félelem íratja velem az első verset nyolc éves korom­ ban, később ciklust írok édesanyám erőfeszítéseiről és szen­ vedéseiről. Tizenhat éves koromban ezzel a vers-ciklussal megnyerem az egyik ifjúsági lap irodalmi pályázatát. Arra gondolok költő leszek, mégis novellát írok, amely megjelenik, és drámát amelyet elemi iskolás társaimal betanulunk és előadunk. Am ikor az érettségit letettem a békéscsabai reál­ gimnáziumban, egyedül írtam fel a kérdőívre a szokatlan pályát: újságíró. Ezt választottam és a bátorításért hálás szívvel kell megemlékeznem Gyöngyösi János könyvkeres­ kedőről, aki nemcsak buzdított, de könyveket is kölcsönzött. A felszabadulás óta teljesen ennek a szenvedélyemnek élek. Több könyvem megjelent (Lásd: Magyar Irodalmi Lexikon II. kötet), és számos antológiában szerepeltem írá­ saimmal. Sok novellát és egy rádiódrámát írtam a rádiónak. De mindez még csak a stílusgyakorlatok időszaka. A nagy tervek megoldása a jövőre maradt. Tavaly nagy megtisztel­ tetés ért, kitüntettek a Madách Emlékplakettel. Mondanom sem kell, hogy a költészettel, mely általá­ ban minden gyengébb idegzetű, érdeklődésű fiatalnak beteg­ sége, talán véglegesen szakítottam. Újabban nagy érdeklő­ déssel tanulmányozom a modern drámákat és a színpadtechnikát: szeretnék jó drámát írni. Így kisérnek a vágyak és álmok utamon, miközben az élet realitásai olykor nehéz­ ségeket támasztanak, olykor megajándékoznak csodálatos sztorikkal, amelyek ott gyülekeznek jegyzetfüzeteimben. L A K O S G Y Ö RG Y �PALÓCFÖLD IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT TA R T A L O M Varga Lajos: Salgótarján 3 Várszegi György: Bányászsorsok 6 Tóth Elemér: Sandaszívűre 12 Papp Lajos: Rondó 12 Polgár István: Mindig maszk 13 Lakos György: Megbékélés 14 Vihar Béla: Esti séták óráiból 19 Kontó István: Csavargások 21 Végh Miklós: Távoli szerelmesemnek 21 Nagy István: Munkában, szerelemben 27 IFJÚSÁG — ÉLET — M ŰVELŐDÉS Bakonyi Sándor: Egy gyermekotthon életéből 29 Gácsfalvi L ili: Ha szobrász lennék 34 Czinke Ferenc: Inzulin 36 Andrássy Péter: Érettségi 1967. 38 Nádházi Lajos: Fiatalok a pályaválasztásról 42 Kunszabó Ferenc: Szabadidő és népművelés f 47 ‘ Fábry Györgyné: Gyermekolvasók 55 HAGYOM ÁNY Tóth Imre: Egy letűnt világ köszönésformái 59 Belitzky János: Falusi problémák Nógrádban a X V II. század elején 68 Somoskeőy István: Petőfi kunyhó Somoskőn 77 �KÖ RK ÉP K ováts Béla: Csohány Kálmán 79 Kovács János: Honismereti tábor Nagybátonyban Kojnok Nándor: Ismeretterjesztés Nógrádban 82 86 Arcképek a magyar szocialista irodalomból (Csongrády Béla) 89 Mocsár Gábor :Fecskék és miatyánk (Erdős István) Szép versek 1966. (Horváth István) REPRODUKCIÓK Csohány Kálmán grafikái műmellékleten (Foto: Koppány György) A néprajzi anyagot a balassagyarmati Palóc Múzeumból válogattuk Címoldalon: Csohány Kálmán alkotása PALÓ CFÖ LD Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának lapja Megjelenik negyedévenként SZERKESZTŐBIZO TTSÁG Csukly László, Czinke Ferenc, Erdős István, Gordos János, Kerekes lászló Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor K IA D J A a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Vida Edit Szerkesztőség: Salgótarján, Megyei Könyvtár Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivatalokban Egyes szám ára: 5,— Ft 91 93 �VARGA LAJOS: SALGÓTARJÁN Gyakran jártunk ide továbbképzési tanfolyamokra néha megyei szintű ünneplésekre és mindig valami nyomasztó ipari determináltság valami salakok közé szorított levegő nélküli hangulattalanság kerített hatalmába Mintha egy rozsdaszínű nyirkos csatorna lett volna az egész város amelynek házai úgy másztak partra nedvesen és korhadtan hogy ebben a szitáló koromban feketére támogassák és szárítsák egymást Mintha a hegyekről jöttek volna a gyárak s szorongatásukból minden ebbe a szűk szurdokba menekült volna valamikor s a gyárak nem engedtek mint vérző okádó szörnyetegek Pikkelyes nyakukkal 3 �a Várost fenyegették és szorongatták Am ely köhögve és poshadtan ténfergett alattuk Itt éreztem először hogy nem az emberek hozzák létre a várost hanem az ásványok a körülmények kényszerítik hogy fedelet rakjon magára lábaiknál S ebben az árokban nevetségesen lehangolóan hatott egy park vagy egy mozi egy fasor Nem engedett fel sehol a köd s a szorongató homály Azóta nem telt el sok idő talán csak 10 vagy 15 év egy város életében jelentéktelen idő de itt mintha az idő megszégyenítette volna önmagát A nap 24 órából 48 óra lett a hónap év értékű lett s az évek évszázadokat léptek a házak megemelték beton karjaikat és széttolták a hegyet Óriás lábakon szürkén és hatalmason a hegyekre léptek Am it betonból üvegből kövekből létre lehetett hozni az ember felemelésére azt itt létrehozták A gyárak nem lettek kisebbek de itt vitathatatlanul az ember maradt felül És fölülről átfogja egy lendülettel a hegyeket a közel és távol füstölgő gyárakat az erdőt és a monumentális de erejét vesztett három salak hegyet A hegyi utcákon játékos tömböket megkerülő átszelő lépcsők 4 �Mintha egy új Budán vagy egy nógrádi Rózsadombon járna az ember De hiányzik a házak és villák exkluzív patinája az elérhetetlen rétegződés homályos verendája a valutáris értékeket elnyelő kapualjak és még sok minden amit szeretnék remélni valamikor sehol sem fog hiányozni az EMBERNEK Ahogy beszéltek barokkról és gótikáról erről a stílusról is beszélni fognak Stílusról: amely a szennyek nyűgétől megtisztította az embert amely a gyárak nyomásából a gyárak urává emelte az embert Stílusról: amely a szennyek nyűgétől megtisztította az embert amely betonból súlytalanná tette az embert Stílusról: amely a kényszerűségek elkerülhetetlenségéből a szabad döntések falaira emelte az alkotót 5 �VÁRSZEGI GYÖRGY: BÁNYÁSZSO RSO K A z a nap látszólag úgy kezdődött, mint a többi. Benedek a legelső kassal szállt le a bányába, Tipót se várta meg, aki a lámpakamra előtt Szűcs Erzsivel nyiháro­ zott. A munkahelyen Godó és Csonka ennivalójukat bontogatták, amikor lelökte válláról az önmentő készüléket és lemorgott egy barátságtalan jószerencsét, ami a hangsúlya után ezt is jelenthette volna: „menjetek a pokolba!” Nem ült melléjük, hogy kifújja magát a sikló meredek kaptatója után: összehasogatta a magával ho­ zott kartondobozt csillebárcának, tintaceruzával ráirkálta a csapatszámot, hogy T i­ pónak a töltésnél kevesebb baja legyen vele. Aztán egy zárókalitka építéséhez fogott. — Megint frissebbek voltatok nálam — jegyezte meg Godóéknak, akik végezve az evéssel, odajöttek adogatni a kalitkafát. — Jó, hogy előre jöttünk — felelte Godó. Azt a huszonöt üreset én tolattam fel a mozdonnyal a sikló alá. Borbásék reggelre beomlasztottak. Ha megindulnak a sze­ neléssel, mind elszipkázzák előlünk az üreset. Később felhozatta a lőszeres ládát és a kábeldobot Tipóval s míg hozzáláttak a fúráshoz, ezt mondta Benedeknek: — Hordjátok fel az üreset. Mi addig befúrunk, de igyekezzetek, hogy a töltésnél segíteni tudjatok. Jó hosszú rendezőjük volt a kaparófej alatt: húsz-huszonkét csillét könnyedén össze tudtak tologatni benne s ennyi üres csille birtokában nem gond a műszak­ kezdés. Mielőtt viszamentek volna a fejtésbe, Benedek megfogta Tipó karját: — Hány kutyánk volt tegnap? — kérdezte. — Negyvenkettő — felelte Dani. — Úgy emlékszem. Fene tudja már pontosan. Ott a papír a ládán, megnézheted. Benedek megnézte. — Negyvenkettő. Ennyi csillére tettél baligát? Szúrós tekintettel nézett a csillésre, vesékbe látó szemekkel. Am az furcsálta a kérdést. — Mennyire raktam volna? — Mondott neked valamit Godó a baligázásról? — Mit tudom én. Mondott. Hogy jól kössem fel a papírokat, mert ha menet­ közben leesik, fuccs a csillénknek. Más csapatok is így járnak, aztán keresik az el­ veszett csillét. — Tőlünk sohasem vesznek el csillék. Nem furcsa? — Mert én odadrótozom becsülettel a papírt. Ilyesmivel nem lehet trehánykodni. — No jó — mondta Benedek — , a te szerencséd, ha igazat beszélsz. De az is lehet, hogy nagyon megtanultad már a Godó nyelvét. — Megmagyarázhatnád, hogy mi a franc bajod van v elem! Regényrészlet 6 �Benedek nem felelt. Nagy, súlyos mozdulatokkal végezte a munkáját, mintha a benne őrlő gondolatokat akarná arrébb rakni. Godó előbb Sósra, aztán Tipóra vá­ gott a tekintetével, hogy nézzétek csak, ez már megint vadul valami miatt, csínján bánjatok vele, mert ennek már csak a diliház hiányzik, a jó ég tudja, ki mivel bosszantotta fel már megint. Tíz óra tájban meggyűltek a rendezőben a rakott csil­ lék, akkor Csonkát is leküldte, hogy segítsen Tipónak a szállításnál. — Szusszanjunk egyet — mondta Benedeknek. — Nem vagy éhes? — Nem. — Szamárságot csinálsz azzal, hogy nem kosztolsz rendesen. A z asszonnyal soha­ se truccolj úgy, hogy a kaját visszaviszed. A truccoláshoz is energia kell, az meg a kajában van, barátom. Te meg lefogadom, eljössz éhgyomorral, aztán telelaksz lövésfüsttel, végül az ebéd sem kell. — Aggódsz értem? — Rákosi, úgy mondják, a kövér sztahanovistákat szerette. Mindig azokkal kezelt szívesen. A z ilyen góliátokat szerette, mint te vagy. S van is benne valami igazság. Ha az erőt táplálják, holnapra is marad belőle. Nem szeretném, hogy lerobbanj, ami­ kor kezdjük fogdosni az isten lábát. — Hát igen. Ahhoz, hogy azt az ember megfogja, nemcsak robotolni kell. Ahhoz más is kell. — Gógyi is kell, finesz is kell. Te is rájössz lassan erre. — Rá. Meg másra is. — Mire? Ha nem lennék tolakodó az érdeklődésemmel. Benedek nehézkes mozdulattal ült a szénkupacra. — Am ikor én közétek álltam — mondta csendesen — , csak azért tettem, mert nem volt más választásom. K i így játsza el a becsületét, ki úgy. Én az ivással ját­ szottam el. — Most mit könnyezel? Mindnyájan görcsös fickók vagyunk. A z életét tulajdon­ képpen mindenki elfuserálja valahol és csak azért csinálja végig, mert ez egy foko­ zattal mégis jobb a halálnál. — Többször — folytatta Benedek — azt álmodom, hogy megbillen velem a kas és mint fadarab, zuhanok az aknába. — Mindig mondom, hogy ne rumot igyál. — Most nem ittam, mégis úgy érzem, hogy valami utálatos mocsokkal teli mélység felé zuhanok. És ez nem álom, hanem igazság. Am ikor belecsaptam a ke­ zedbe, már mindegy volt. Tudtam, hogy annál mélyebbre már nem süllyedhetek, mint ahol vagyok. De már látom, hogy az még csak gödör volt, a mélység most kezdődik. Veled nem lehet félúton megállni, Godó. Vagy semmivé kell válni mel­ letted, vagy gazemberré, aki semmitől se retten vissza, aki mindenre képes. — No csak! — mondta érdeklődéssel Godó. — Egészen eredeti gondolataid van­ nak. Folytasd, ez engem nagyon érdekel. — Te — emelte fel fejét Benedek — semmitől se riadsz vissza. Te átgázolsz mindenen. Akár a dudván, úgy törtetsz át mások becsületén. — Aha. A tiéden is, ugye? — A z enyémen is. — Benedek, ne nevettess, vagy legalább hívd felazokat is olulról, hogy ne rö­ högjek egyedül. A végén kisütöd, hogy a becsület tőrőlmetszett mintaképe vagy és a körülötted lévők egytől-egyig haramiák. Te mondod ezt, akinek annyi becsülete 7 �sincs, mint egy ócska ringyónak? Hol lennél te énnélkülem? Gondolkoztál-e már ezen? K i pofátlankodott, ki udvarolt miattad? Én, barátom! A z anyád után másod­ szor szültelek meg, pénzzel tömtem ki a zsebedet, hogy véletlenül el ne feletjsd! És ha most össze-vissza ugatsz, azt mondom neked: a csőröd jó szorosan befogd, mert ha még valaki igazából nem babrált ki veled, hát én majd megteszem. — Ne fenyegetőzz, Godó. Nem Kalickával állsz szemben. Nagyon jól tudjuk mi azt, hogy mit köszönhetünk egymásnak. — Akkor sürgősen fejezd be a témát.Ebből nem élünk meg. — Befejezzem? Inkább elkezdem. Most nagyon szépen együtt vagyunk, kár lenne elszalasztani az alkalmat. Godó odaállt Benedek fölé és metszőn csattant a hangja. — Idehallgass! Semmi kedvem passziánszozni a szavakkal. Mondd, hogy mit akarsz. Attól lesz világosabb a beszéd. — Magyarázatot! — ordított fel váratlanul Benedek,de olyan hangon, hogy Godó szinte hátrahőkölt. — Magyarázatot, a kutya úristenit. M ire kellett neked ez a verseny? Ez a magamutogatás, ez a szélhámoskodás, ez a csibészség, amit csináltok? — Csináltok? Hát mit csinálunk mi? És te mit csinálsz? — Lopjátok a csilléket — mondta Benedek tompán. — M it csinálunk? — A csilléket lopkodjátok más csapatoktól! — Te őrült vagy — hökkent meg Godó. — Őrült. Mert előbb is a körmötökre nézhettem volna. Gyanús volt a ti nagy sietségetek reggelenként. Hát erre kellett! Meg amikor eltünedeztek műszak közben hol ezért, hol azért. De most már vége a játéknak! T i másoknak a véres verejtékét lopjátok, olyanokét, mint mi vagyunk. De ezt nem viszitek el szárazon. — Van rá bizonyítékod? — kérdezte összeszűkülő szemekkel Godó. — A csillejegyzék odakint a külszínen. Ennyi elég? Hogy csak a tegnapi napnál maradjunk, raktunk negyvenkét csillét és kiért a napra negyvennyolc. Kitől loptá­ tok azt a hat csillét? — Benedek — mondta megvetően a csapatvezető — . holnaptól meg ne próbáld betenni a lábad erre a munkahelyre. — K itől loptátok a csilléket? Erre válaszolj! Godó a kaparóvágat felé kapta a fejét. Világosság közeledett onnan. — Ne pofázz, jön valaki. A z aknász volt. — No mi az, Godó elvtárs? Nagyon kényelembe tették magukat. — Mondja azoknak akik még a szerszámos ládán ülnek vágott vissza Godó. — Macerálja azokat. — Meglesz-e ma is a negyvennyolc kutya?? — Meg, ha meg. Mi azon vagyunk. A z aknász elkérte a munkahelyi naplót és valamit írt bele. Í rja alá — nyújtotta a csapatvezető felé. — A töltőtől lejjebb az ejtőgerendás csillefogó berendezés nem működik. Ezen kívül még tegnap elrendeltem, hogy ássák be rendesen a zárósorompót. Ha elszalasztanak egy csillét, abból emberhalál lesz. A ddig egy lapát szén el nem mehet a munkahelyről, míg a biztonsági berendezést rendbe nem tették. — Hát majd megcsináljuk — nyújtotta vissza Godó a könyvet. — Meddig tart az? Lemegyünk, megcsináljuk, ne ijedjen be. 8 �— Műszak végén ellenőrizni fogom! — Akár egy óra múlva is, csak ne csinálja a felhajtást. Am ikor az aknász eltávozott, Benedek megmarkolta Godón az inget. — Negyvennyolc kutya? A z aknásznak is ennyit jelentettél? — egyre szorosab­ ban markolta az inget, de Godó kiszakította magát a markából és átlépett a kaparóteknő másik oldalára. — Hát igen — mondta. Baligáztunk át a csilléket. Legelőször február elején. A főútvonalon kidőlt a szerelvényből négy csille szén. Sóssal jöttünk befelé. Ránkszólt az éjszakás aknász: Godó, feldobhatnák őket. Ráment vagy félóránk, míg fellapá­ toltuk a szenet. Néztem a baligákat: a front csilléi voltak. Majd marha leszek én a frontnak lapátolni! Átcseréltük a baligákat mind a négyen. Másnap vártam, hogy majd keresik. Nem keresték. A másik héten megint cseréltünk baligát. A zt hiszed, van annyi sütnivalójuk, hogy rendesen írnák a csilléiket? Jártatják a szájukat, mor­ golódnak, de tulajdonképpen nem is tudják, hogy mit keresnek. Szakonként kétszáz­ ötven jön le onnan, naponként majdnem nyolcszáz csille szén! M it jelent nekik rongy öt-hat kutya? Nekünk a versenyhez kell ez, te állat. Ha megnyerjük az első­ séget, rád is másképpen tekintenek majd! Téged nem loptak meg még életedben? Nem a fenét! A z egész életedet ellopták tőled! Azok akik beléd törölgették a cipő­ jüket, falnak meg vigyorognak azóta is. Most megszállt a szentlélek, bohócot akarsz játszani előttem? Még most sem jössz rá. hogy ha meg akarsz élni, ha egyszer te akarsz felülkerekedni, azt csak ügyességggel, ravaszsággal lehet? — Én nem kérek ilyen disznóságokból! — mondta sötéten Benedek. — Nem? De a pénzt, a keresetet azért hazavitted? Ha mi loptunk, akkor te is loptál, drága barátom. Hó végén miért nem kérdezted: hogy lehet ennyi csillénk, amikor én kevesebbre emlékszem? — Engedtél te a csapat dolgaiban tárgyalni valakit? A zt fújtad, hogy az a te dolgod. Aljasul kormoztál, Godó. A többletcsilléknél mindig mérlegelési pluszról beszéltél. És közben engem is belekevertetek a disznóságaitokba! Godó gúnyosan elvigyorodott. — Hát ez a bajod? A gyávaság j ajveszékeel belőled? Gondolhattam volna. M i­ től félsz? Ha okosan csináljuk, semmi bajunk nem lehet. M it jelenthet a frontnak az a rohadt pár csille? Bagót. Nekünk meg jól jön, emeli a százalékot. Most ez kell. Hát lopás ez? Ha jól megnézzük, hogy mit hátráltat a front bennünket, amikor e l­ szedi tőlünk az üreset, te is rájössz, hogy csak a magunkét vesszük vissza. — Idehallgass, te gazember! — Benedek m elléje szökkent és öklével meg­ lasztította, hogy az a szénfalnak tántorodott — Te minden gazságodra találsz peni­ tenciát? Neked ez semmi? — ütni akart, de akkor megjelent Sós Bálint. — Most mi legyen? — kérdezte. — Kötözködik az aknász a sorompó miatt. — Szállítsatok — mondta Godó. — Mi is rögtön megyünk. — Hát veletek mi van? — szimatolt kiváncsi tekintettel a Csonka. — Megőrült a barátod — mutatott a csapatvezető Benedekre. — Rájött a félsz a csillék miatt. Prédikál! — Ne bomolj — jött közelebb Csonka. — Majd talán hagyjuk, hogy minden csillét elszedjenek előlünk? Beledögöljünk a becsületességbe, a normánkat meg sró­ folják fölfelé? Észnél legyünk, pajtikám! Benedek a fejét fogta. Verejtékezett. — Elhallgassatok — mondta vésztjóslóan. — Nekem ne pofázzatok. Ezt nem lehet elütni magyarázatokkal, csirkefogók vagytok! De nekem ehhez a gyalázathoz semmi közöm. 9 �Csonka közel hajolt és az arcába sziszegte: — Semmi közöd? No ne mondd! Hallod, Godó? Egyszerre önállósította magát! Ide figyelj, hülye! — fordult Benedekhez. — Kinek a kézírása van a csillejegyeken, mi? Nem te firkálod a baligákat? — De én! Harmincat is, meg ötvenet is egyszerre, amikor van rá idő Ha szállí­ tani kell, nem irkálhatunk baligát! — Na látod — vigyorgott gúnyosan Csonka. — Ha mi csak tévedésből is más csapat csilléjére tettük a bárcónkat, az a te kezed írása. És most mondd, hogy semmi közöd az egészhez! Benedek elsápadt. Körülnézett, hogy mit vágjon Csonkához, vagy mivel verje agyon őket. De megfogták a karjait két oldalról, erőszakkal leültették és Godó kéj­ jel, ördögi vigyorral sorolgatta mi vár rá, ha makacskodik, ha ki meri nyitni a száját. — Három egy ellen — mutatta az ujján. Nem találod kilátástalan hőbörgés­ nek a dolgot? Van-e olyan szűzmária az égben, aki egyetlen szavadat is elhiszi, ha mi hárman ellened vallunk? Hallgasd csak meg, hogyan festenek a valóságban az ilyen dolgok! Csonka, ki lopkodta a csilléket? — Benedek — felelte Sós. — Hívd fel Tipót odalentről! Hadd mondja az is a pofájába! Benedek lerázta magáról őket és feltápászkodott. — Rohadtak. Hogy az a keserves isten rogyassza rátok az eget. De nem baj. Ha a rács mögött penészedünk valamennyien, ezt akkor is megemlegetitek! Csonka összef onta mellén a kezeit, úgy nézte, megvetéssel. — Fortyogd csak ki magadat. Olyan vagy, mint a szószátyár vénasszony. Kutya, amelyik ugat, vicsorít, de ha kenyeret hajítanak feléje, az elől is vonítva menekül. Ide süss, komám! — tartotta Benedek elé az öklét. — Öt darab csillebárca van a kezemben. Azt is elárulom, ha érdekel, hogy a fronté mind az öt. Én cseréltem le őket a te baligáiddal. Érdekes, ugye. Most jól figyelj. Itt ez az öt baliga. fogd, aztán eredj vele Borbáshoz, mondd neki: itt vagyok! Én lopkodtam a csilléiteket! Csukas­ satok le, verjetek agyon, csináljatok velem amit akartok. Vidd vissza nekik. No. miért nem mozdulsz, a szentségit a pofádnak! Benedek egy csavarással kiszedte markából a csillejegyeket. Másik mozdulatá­ val lámpáját kapta le az ácsolatról és futásnak eredt. — Hát vissza is viszem! — kiáltotta. — Á llj meg, te marha! Üssük le! — hördült fel Godó. Odalent a csilletöltőnel.a f orgatólemezen érte utól Elkapta a feldúltan rohanó ember derekát, de az visszafordultában ököllel vágott a szeme közé. Godó íéltérdre esett a sárban. A z ütés megszéditette, vagy talán a megdöbbenés: íme a szerepek megcserélődtek és most ők vannak Csonkával Bendek markában. — Á llj meg, nem érted! — üvöltötte a szállítókötél súrlódó zaján át. — Állj. meg, mert . . De Benedek csak rohant, lefelé a siklón, nem törődve a meginduló szállítással. Lámpájának egyre kisebbedő fénye mutatta, hogy merre jár. Akkor Godó, mint aki eszét vesztette, odafutott a teli csillékhez és az első csille­ kerek alól elrúgta a támasztó lécet. — No várj, te rohadt, ez majd utolér . . . 10 �A csille előbb csak lustán meglódult, de pár méter után a vágat esése igen me­ redek volt: csak rövid táv kellett ahhoz, hogy hihetetlen irammal felgyorsuljon. Sós Bálint és Tipó döbbenetükből felocsudva, egyszerre vetették magukat utána, de azt emberi erő már meg nem foghatta. Mint a papírlapot, nyírta szét a zársorompót és a következő másodpercben szikrázó kerekekkel nyargalt lefelé a siklón. Tipónak annyi ereje maradt még, hogy a jelzőhöz ugorjon és benyomja a gombot. Utána vad csattanásokat hallottak, ordítást, aztán szívszaggató nagy csend lett hirtelen, és a siklóban szürkén gomolygott a por. Csonka szólalt meg legelőször, rémülettől furcsán elvékonyodott vinnyogó han­ gon. — M it tettél, te állat? — és Godóra meredt. — Ezért akasztás jár. Godó sápadt volt, de acélos erővel szorította meg Sós Bálint torkát. — Mit? — és rázta, taszigálta a cimboráját. — Elszaladt a csille! Megértetted? Hallottátok? Tipó, az istenedet! Benedek lökte el a támasztékot, saját két szemeddel láttad! Ha megpróbáltok mást pofázni . . . Tipó szó nélkül rohant le a karambol színhelyére, nyomában Csonkával. Godó csak akkor indult utánuk, amikor a sikló alsóbb részéről is fények kezdtek imbo­ lyogni fölfelé. A z elszaladt csille a legutolsó csillefogótól valamivel följebb ütötte le az első telit a kötélről, az meg a következőket. A siklónak azon a szakaszán végig teli és üres csilléket találtak feldőlt, össze-vissza fordult állapotban. K időlt ácsolatok, le­ szakadt kőtömbök állták útjukat, míg végre megpillantották Benedek lámpáját. A vájár nyakatekert, félig fekvő, félig ülő helyzetben hevert a vágat oldalában, ahová egy elszabadult üres csille szorította. — Itt van! — Tipó rávilágított és iszonyodva hőkölt hátra a véres, rongycsomó­ hoz hasonló emberi alak láttán. A z odaérkező fenntartó vájárok és Sós Bálint em el­ ték le róla a csillét. Addigra futólépésben odaért az aknász is. — Hordágyat! — ordította már messziről. Végnélküli, hosszú percnek tűnt, míg letérdelt a vájár mellé és hátára fordítva, figyelni kezdte a szívverését. Am ikor végre felállt mellőle, látta a tekintetekből részegeződő feszült várakozást. — Még él — mondta tompán, aztán megpillantotta Godót. — Ugye megmondtam! — üvöltött rá. — Ugye megmondtam, az isten verje meg! De én beírtam a köny­ vükbe, ezt le nem tagadhatja! Kalicka és egy másik szállítócsillés futott elő a hordággyal az elsősegélykam­ rából. Amikor megtudta, hogy Benede ket törte össze a csille, a sáros-véres talpra vetette magát és artikulátlan, torz hangok törtek elő a torkából. — Eredj innen — tolta odébb Godó és segített a hordágyra helyezni Benedeket . Kalicka fektében rúgott Godó felé. Gyors ugrással talpon termett és leszegett fejje l rohant a csoportvezető gyomrának, úgy kel l e t le fogni. eltaszigálni onnan. — Gyilkos! — ordítozta. — Őmiatta van minden! A hordággyal Sós Bálint és egy másik bányavárosi ember indult lefelé a siklón. Tipó világított nekik, az aknász előrerohant intézkedni. Godó szédülten nézett a távozók utón. aztán a vízlevezető csorga mellé térdelve öklendezni kezdett. 11 �TÓTH ELEMÉR: SANDASZÍVŰRE Mi végre készül hengerelt acél koszorú halma? Agyágbogakban miféle eszmék madara fészkel? Vagy már ott minden világos, mint a szinházban este? Sandaszivűre teríteném a hengerelt acélt. PAPP LAJOS: RONDO 12 A fecskék tavasszal fészket építenek majd akkor is, mikor mész-fehérré a fű, a víz fekete korommá s az égbolt, meg a tenger narancsrőt máglyává leszen; Ha mi nem leszünk már, a fecskék akkor is fészket építenek és testünk hamuját építő sárrá dagasztják apró szájukkal a fecskék. �POLGÁR ISTVÁN: MINDIG MASZK Dúdolgat a kályha, lebeg a meleg, kábít, enyeleg. Bor kéne, meg lányka. Bámulsz a firkádra: még vers is lehet. A halk rímeket ráhinted a lángra. Szelek ordibálnak terein a tájnak, mint kajla dzsinnek. Farsang közeleg. Nem öltesz fel maszkot — mindig maszk az arcod. 3 1 �LAKOS GYÖRGY: MEGBÉKÉLÉS Krákogó varjú telepedett a kútágasra és tipegő fekete lábával zúzmarát rázott le. A finom ezüstpor vakítóan csillogott a délutáni napban. Bundás az ágasnak emelte lapos fejét és méltatlankodása jeléül a farkát csóválta. A gazda a hátsó udvarban kopácsolt, de Bundást az efféle házi zaj nem érdekelte, őt az idegen madár jelenléte kötötte le. A szobában Bujdosóné tésztát gyúrt hideg vízzel, mert így jó az, a hideg ha­ marább szikkasztja, nyújtás után nyomban szabdalni is lehet. Ilonka a nylonharis­ nyát készítette elő, hogy hétfőn a városba menvén el ne feledje magával vinni a szemfelszedőhöz. Külföldi nylon, mégis lefutott a szem, pedig húsz forinttal drágáb­ ban adták, mint a boltit. A szobabeliek csendben, hangtalanul merültek munká­ jukba, s a kinti zajokra egyedül Bujdosóné ügyelt. Őt ugyan nem a károgás és krákogás késztette éberségre, sokkal inkább a szokatlan, egyre erősödő csattogás. — Ilonkám, kedves! Nézd meg, mit mível apád! A z asszony aggodalmaskodó szavára kifutott a lány a csípős hidegre. Hidegen, tisztán koppantak fürge léptei, mintha üvegen szaladna. Pillanatra abbamaradt a zaj, majd újból belecsördült a nehéz téli csendbe, hogy a varjú is elröppent ijed ­ tében, Bundás szomorúságára. — Édesanyám! — rontott be a lány riadtan és arcán rózsák gyúltak. — Édes­ apám szétveri a szekeret. A z asszony félbehagyta a gyúrást. Kisimult arcán árnyék se rebbent: méla una­ lommal mérlegelte a helyzetet. S egyre inkább nem értette a lány izgalmát. A z a szekér csak volt szekér. Csak csonk. A lőcsökből paszulykarók lettek, ép kere­ keiből a taliga kapott pótlást, deszkáiból az ól kerítést javították ki, a saroglyába pedig szalmát raktak és abban tojnak a tyúkok, ha tojnak, mert ilyen hidegben nem tojnak. A szekér vázát úgy támogatta alá Bujdosó Bálint romtéglával, hogy az jobban hasonlított tengelye csonkjaival egy hatalmas bogárhoz, mint bárminemű szállítóeszközhöz. A z új szekér ára már együtt a szekrényben. S csak azért nem vet­ ték meg, mert már az Országházban is azt vitatják, hogy a téesz, meg a téesz... Immár a szomszéd község bejárójához is kitették az új táblát. Szövetkezetiek lettek azok a „kimondottan” jó gazdák. — Jó lesz gyújtósnak! — mondotta az asszony. A lány rémülete ettől sem csökkent. — Ha végzett a szekérrel, Matyit veri agyon — heveskedett. A Matyi ezesetben nem emberi személy, hanem csak ló, de éppen ezért az emberi nemhez rendkívül közelálló élőlény. Bujdosó Bálintnak pedig legkedvesebb társa, amióta Csőgér sógor hűtlen szívvel a szövetkezetbe távozott és megszegte fogadalmát, miszerint míg világ a világ, ő bizony be nem lép. — A Matyit?! Szinte röppent kifele a könnyű kis vézna aszsony, akiből nehéz kinézni, hogy két olyan derék, nagymellű, csontos lányt hozott a világra, mint Ilonka, meg Kató, akit a pásztorkodó Szép Zsiga hasonnevű fia vezetett az anyakönyvvezető elé. A család veszedelmét éppen ez a házasság idézte elő. A z tette be a kaput Buj­ dosó Bálintnak. Iskolát járatott a lányával, az meg szerinte egy mihaszna család 14 �fattyújával állott össze. Egy nincstelennel, aki koldulni mehetett volna, ha nincs állami gazdaság a közelben! Mármint Bujdosó cirkalmazta így az érvelést, mert egyébként a fiatalok jól megértették egymást, s ha nem is dúslakodtak, szépecskén es boldogan pörgették életük orsóját. S még azt se rótták fel, hogy Bujdosó Bálint a lakodalmukra sem ment el, a jusst sem adta ki és feleségét az utcáról cibálta vissza a nagykasba dugott két kövér libával. Leszámolt minden szárnyas jószágot, nehogy engedékennyé és adakozóvá vál­ jék a puha anyai szív. A fiataloknak fülükbe jutott a hír. Sokáig nem értették az ellenszenv okát, ami később odáig nőtt, hogy Bujdosó már a köszönésüket sem fo­ gadta, hanem komoran, feltartott fejje l haladt el mellettük. Igaz ugyan, hogy az ifjú Szép Zsiga akkor már nem az állami gazdaságban villázta a takarmányt, hanem a tsz-be iratkozott, mitöbb hamarosan elnökké v á ­ lasztották. Bujdosó Bálint mindenkire haragudott, aki az embertársaival való közös összefogásban találta meg boldogulása módját, minthogy életének köre így mindig szűkült. A z meg éppenséggel bosszantónak mutatkozott a szemében, hogy az utcán (ő érezte így) nyíltan gúnyolódnak vele az ismerős emberek: „Hallom, Bálint bátyám, a veje lett az elnök!” Hát maga választja meg a vejét az ember! A gazda már a családban sem gazda! Ebből táplálkozott tehát a fiatalokra zúduló atyai harag, s innen kezdődik) Bujdosó Bálint befelé fordulása és az otthonmaradottak siralomházi, áldatlan mo­ solytalan élete. A kis asszony megállt az ól mellett s előbb felemelte a tompává kopott ól­ seprőt, amit szaladtában rúgott fel. — Elment az eszed, Bálint! — szólott azután, inkább simogató, mint feddő hangon. A rettentő nagy ember, akinek széles vállait és végtagjait kötélként fonták át a kipróbált izmok, a fejszét a magasba emelte és egy csapásra kiverte az avitt sze­ kér maradék oldalát. A bordák játékosan röppentek szét. A fejsze éle a nagy erő­ tő l belecsúszott a zsíros tengelybe, szikrát és füstöt vetett. — Ebből nem eszik a kolhoz! — Kell is azoknak ilyen ócskaság! — Ez még csak a kezdet — hangzott a vésztjósló jövendölés. — Vigyázz! Híre megy — csitította volna eszesen az asszony. — M ár a Dobó utcában járnak . .. — Hozzám nem jönnek. Megmondtam ne jöjjenek! Vigyék a földet. De engem hagyjanak. .. — Olyan erőd van, mégis félsz az élettől! Melegen, tiszta meggyőződéssel csengett az asszonyi szó és simogatott a tekintet. Mindig a legerősebb ember volt a faluban. Hogyan tudott ölelni! Meg parancsolni és a gazdaság dolgában rendezkedni! Amióta a nagyobbik lány férjhezment, még többet kíván tőle a föld. De náluk nem késett a betakarítás! Heteken át alig aludt, éjt nappallá tett az ő ura, mint nehezen induló fiatal éveikben. Bujdosó megsejtette a felkérődző szép érzéseket, némileg megenyhült. — Mások helyett másokért dolgozzak? — kérdezte. — Ha mind ilyenek lenné­ nek, akkor i s . . . — Tudom én mi f á j ... — Semmi. (5 �— Az, hogy a vöd az elnök. Hozza mennek tanácsért, mint valamikor tehozzád. Hogy egy brigádvezetőnek a tsz-ben nagyobb becse van, mint Bujdosó Bálintnak, aki sarkából rázta ki a földet és gyarapított, építkezett a maga erejéből. A ki még azt is tudja, hogy a nap fényétől jobban tojnak a tyúkok! Mindig a legszebb búzád volt, mindig a legjobb borod volt. Most meg a téesz.. — Elég már! Mi vagy te? Agitátor? Fenyegetően a magasba emelte a fejszét. — Te meg földbebújsz, mint a ganajtúró bogár — folytatta bátran a kis asszony, de fél szemmel már menedéket keresett. — Még az unokádat se láttad! S ebben az is benne volt: te elbújsz, megbújsz, gyáván a magad ketrecébe zár­ kózol, mert félsz, hogy jobb belátásra kényszerít a megismerés! E pillanatban nyikordult az utcai ajtó, Bundás éleset vakkantot s néhány borzas tyúk a szomszéd ház eresze alá futott. Bujdosó karja lehanyatlott és koloncként ló­ gott kezében a fejsze. — Itt vannak! — szólt csendesen az asszony. A z udvar közepén két férfi állott meg. A z egyik bőrkabátban és kék túrista­ sapkában, a másik — ebben nyomban felismerték Csőgér sógort — zsíros csizmában, sárga bekecsben, avítt kalapban, szájában öreg cseréppipa fityegett. — Adjon isten! — köszönt nagy hangon Csőgér sógor, amint olyan háznál szo­ kás, ahol tudvalevően harapós kutya van, s mint régi ismerős, újabb szavát a kutyá­ hoz intézte. — Csitulj, te megveszekedett! Nem eleget jártam ide filkózni! A vén okos Bundás barátságosan vakkantot, mintha értené a szót s a hátsó udvar felé futott, hadd lássák meg a vendégek, hogy ott a gazda és a gazdasszony. Csőgér sógor és nyomában a bőrkabátos ember odalépegetett az alacsony kerítés­ hez. Értő szemük az udvarra tapadt, amely ige-igen hasonlított a muhi-pusztai csatatérhez, a szekér ízire vagdalt roncsaival. — Hozzád jöttünk, Bálint — szólott Csőgér sógor mély és meleg közvetlenség­ gel, mintha csak tegnap hagyták volna abba a filkózást a kerekre kopott, zsíros és színtelen piatnik-kártyával. — Hozzám? Ez még csak amolyan halogató kérdés. A z asszony sietett az ura segítségére. — Jó lesz begyújtani — mondta és a forgácsra mutatott. — De hát térüljünk b eljeb b . . . Tétován, kelletlenül Bujdosó Bálint is megindult. A szobában a lány fürge ujjal a laskát metélte. A z ágyon fehér szalvétán még két levél tészta hevert. A z asztalon meg az előkészített nylon-holmik. Szégyellőspirosan vette tésztás kezébe a fölösleges női fehérneműt Ilonka, és hellyel kínálta a vendégeket. A bőrkabátos kezet fogott vele és nevetett, hogy lisztes és tésztás lett a lány kezétől a tenyere. Városi ember volt, téglagyári berakó. Ilonka úgy vélekedett, hogy látta már a városban. Könnyű alkonyi fények verődtek be az ablakon. Bujdosó megállott a nagy tükör előtt s hatalmas alakja teljesen eltakarta. — Hozzak bort? — kérdezte Bujdosóné és választ se várva, fogta a kancsót és kisietett. Bujdosó megvárta míg becsukódik hitvese mögött az ajtó. — Mielőtt hozzákezdenétek — mondotta ájtatosan, szinte kenetteljesen — , 6 1 �megmondom: ne is fárasszátok magatokat. Tudom, hogy mi a törvény. Én beadom a f őldet, de nem megyek közétek ... Csőgér sógor a kályha párkányához verte a pipát. — Én nem amiatt jöttem, hogy rendeletekről beszélgessek veled. Azért jöttem, hogy kössünk békességet. Mert ha a békesség megvan, majd eljövünk holnap s be­ szélhetünk a törvén yről. . . Azzal Csőgér sógor átaltelepedett az asztal melletti lócára s minthogy közben az asszony is megérkezett a boros kancsóval, otthonos bizalmaskodással mondotta. — Hozzad azt az ördög bibliáját! Itt az elvtárs, hadd tanuljon! A fordulat annyira megzavarta Bujdosót, hogy önkéntelen az ablakmélyedésbe nyúlt a kopott kártyáért. S nem is tettek mást, csak a lapot verték, de azért mégse olyan volt ez mint régen. Maradt némi távolság a két ember között. Csőgér sógor távozása után azonban Bujdosó Bálint már sokat engedett mogorvaságából. Valahogy elfelejtette, hogy eredetileg a Matyi agyonverése lenne soron. Sót inkább illatos, száraz szénát dobott Matyi elé a jászolyba, s még nevetni is kedve támadt, amikor a buta kis borjút a tőggyel való viaskodásban látta. Ámbár jól lehet, hogy ez csak a bor minőségének válik dicséretére! Mert később amikor a friss bor mámora elszállt, ismét elkomorult Bujdosó. — A városban keresek munkát! — mondta kínos hallgatás után. — Nem teheti — szólott foghegyről Ilonka, ő merészel a legbátrabban ellent­ mondani. — Téesz-elnök a veje, mit szólna a világ! Először hangzott úgy a veje hivatala, mintha inkább növelné a Bujdosó család tekintélyét. Addig sértőnek találta mindig, most másként ízlelte. — Önálló ember vagyok. Nem a gyermekeim szültek engemet — mondta mér­ gesen. De Ilonka csak nevetett. — A z már igaz. De mihez kezdene a városban! Magának a föld az istene. A várost sohse kedvelte. A z csak a piac miatt jó. Maga mondta, nem én találtam ki. Mert a városból jön ugyan a villany, meg a szerszám és a ruhanemű. .. Engem se engedett a szövőgyárba! Bujdosó mélyen hallgatott. Midőn a két nő a hideg konyhában összefutott, Bujdosóné bizakodva súgta a lányának. — Kiadta a mérgét! Nyugtalan és álmatlan éjszaka után keveredett elő Bujdosó. A bokrok a ház tö­ vében megrázták zúzmarás díszüket. A disznók éhes visítása messzire szállt a csont­ táfagyott csendben, mint a vonatfütty. A z ilyen időt mondják „disznóölésre való”-nak. Ellátta a jószágokat és rendet rakott az udvaron. Éppen csövestengerit hoztak le a padlásról. Akkor értek az udvarra Csőgér sógorék. Ilonka bizalmasan apjához fordult és suttogó hangon kérlelte. — Í rjon alá! Igazán, írjon alá! Ismét a sarkos lócára telepedtek. Ilonkát is bevonták a filkózás változatos él­ vezeteibe. Egy-egy fintorral, kacsintással jelezték kártyáik minőségét partnerüknek. Ilonka a városi emberrel került szembe, egy párba. S amikor, hol az egyik, hol a másik pár jutott a „szolgaság” vagy az „uraság” sorsára, nevetve jegyezte meg a városi: 17 �— Ma már csak a filkóban van ilyen. S Ilonka figyelte édesapját, hogy az milyen éberen les a szóra. A munkás meg Ilonka szemeiből olvasott játékosan kedves meséket és verseket. Csőgér sógor a sörteszakállát boronálta a gigája körül. — Mi van veled? M iért nem teszel? Bujdosó a csizmája fejére szögezte tekintetét. Rámás, új, ünnepre való csizma. — Meggondoltam. Nem adom a földet se! Csőgér sógor leejtette a pipakupakot, ami egyébként is lejár. — Lehetséges, hogy nem írnál alá? — Aláírok én, csak nem nektek. — Hogy énnekem nem?! — Csakis a vejemnek! Csőgér sógor majdnem lenyelte a magafaragta pipaszárat. Ilonka földrehullatta a kártyalapokat. Bujdosóné leejtett egy poharat, egyedül a munkás figyelt nyu­ godtan. Ezért vett hát kora reggel új csizmát! K i tudja, mit forgat a fejében! S amikor Bujdosó kifejtette, hogy ő máris indul, Ilonka is hozzájuk csatlakozott, mondván, hogy visz egy sülttököt a nővére kisfiának. Szép Zsigát meglepte a szokatlan és váratlan látogatás. — Hol jár erre, apám? — Hozzád jöttem. A juss ügyében. Van nyolc hold földem, gondoltam, rátok iratom. Ez kihívás a javából. A vő mégse veszi annak. Tréfával üti el a fondorlat élét. Örökség, juss. Nincs annak már jelentősége. — Hát Ilonkára nem gondolt? Neki nem ád semmit? — kérdezte. Mind nevettek. Még Bujdosó szája szélén is megjelent egy könnyű, ideges rángás. — Hát jó. Akkor Csőgér sógor nyomban elkészíti a szerződést — mondta a tsz-elnök. — Vegyél csak elő egy belépési nyilatkozatot! A blanketta az asztalra került. Ez már újfajta. Több rubrika van rajta, segít valamelyest a leltározás előkészítésében. Csőgér sógor beírta előbb a nevet, a lak­ címet, földterületet, Bujdosó bemondása alapján. — Lovad? Ugyebár egy. Hozzad be majd a járatlevelet a tsz-irodára. — A járatlevelet — ismételte Bujdosó. — Szekér? — A z nincsen. — Volt neked — bökte ki hirtelen Csőgér sógor. — Tönkrement. Van ugyan egy kis pénzem ... De az majd jó lesz most már traktorra. A z aláírás is megtörtént. Nagy csend szakadt a szobára. Szép Zsiga átkarolta apósát. — Van-e valami különleges kikötése vagy kívánsága, apám? Bujdosó Bálint arcizma megrezdült egy pillanatra. Sűrű és ernyős fekete szem­ öldöke úgy ívelt át mély barázdáin, mint folyón a híd. — Van fiam. Van . .. Látni akarom az unokámat. .. 18 �VIHAR BÉLA: ESTI SÉTÁK ÓRÁIBÓL A sár beszennyezi az utat. A kő szétzúzza a koporsót. A szolgaság eltorzítja a jellemeket. Idővel minden baj elrendeződik, csupán addig nem szabad belehalni. Mindig az eszével akart élni; ezért szürke lett, mint a por, kiszáradt, mint a fa, s már nem tudja meg soha, hogy mindent elmulasztott. Egy kéz ezt írta a homokba: Ha vágyunk nem teljesül, boldogtalanok vagyunk, de nem vagyunk mindenképpen boldogok, ha beteljesedik. Kígyóringású szavak bűvésze. Mosolygása fekete kenet. Tükörképét már rég leköpni rest, de a csukott ajtó megett, önmagát is kineveti. A sors szüntelenül beszélt hozzánk: hol egy eseményben, hol egy futó pillanatban, hol váratlan találkozás során egy-egy ember révén közli velünk akaratát, üzenetét, csak éppen oda kellene figyelnünk. 19 �Fáradt vagyok, nehezen bírom elviselni a világot, — szóltam ifjúkoromban anyámhoz. Erre ő felkelt a konyhabeli kis székről, szemembe nézett, majd így szólt: A rossz kedv, csak a lélek lustasága — mondotta. Ezt próbáld legyőzni és világot nyertél általa. Bábuval játszik önfeledten a gyermek. Mondd neki, hogy amit ölében dajkál az csupán rongy és kóccsomó. Vajon ő nem tudja ezt? Dehogynem. Mégis szánakozva néz rád, ki már elfeledted, hogy a költészet varázsa a rongyot és a kóccsomót élővé változtatja, s e művelet egyszerre játék és alkotás is. 20 �KONTÓ ISTVÁN: CSAVARGÁSOK Érkezésemet és gyors eliszkolásomat konyhánk ablakának csörömpölése jelezte. Ugyanis ott dobtam be iskolás táskámat, ha elszöktem hazulról. A haverok lapulva vártak a Répce-partján. Szilaj barna csikók, keménykötésű cigány-gyerekek. A Malomszernek nevezett holdnyi kis szigetünkön — melyet azóta elmosott az ár — gyakran hancúroztunk. A zenész-feleségek csitítgatva küldtek el házaik elől. Óvták férjük álmát, akik tán horkolva is, alázattól tátott szájjal a duhajkodók óhaját figyelték. Meghökkentett, hogy a f elébredők soha nem szóltak ránk. Bús hallgatagon ültek ki a közös udvarra és napoztak. Ennyit éltek önmaguknak. A családnak ebéd­ nél mesélték el az éjszaka eseményeit. A gyerekek füleltek. Megfogamzott bennük a szó, legtöbbjük az évek múltán jó emberismerő lett. A z apák kitöréseiben egyre több volt a panasz. Keserűséggel telített szavak zuhogtak: „Nem kell már a muzsika. Egykor kocsit küldtek értünk. M ire gyűjtenek az emberek? Tán azért, hogy ver­ senyt futhassanak a felsrófolt árakkal? Pénz a postán, tej az ablakban, kulcs a lábtörlő alatt. Ha ez így megy, rövidesen habarcsot keverhetünk mint a Göbe, a Kappan, meg a Csontos.” Ha netán egy szerencsés napot fogtak ki, dicsérték a rendszert és hálálkodtak. Véleményük hangulatuk szerint változott. Állandóan v i­ táztak, ki a jobb zenész. A szócsatát cincogások, bemutatók követték. Este a kocsmák dobogóin húzták a parancsolt dalt. — kifogyhatatlan kedéllyel, behízel gő mosollyal. Igazán perlekedni csak asszonyaik tudtak. Mindent elkövettek, hogy a ricsajra összesereglők ne unatkozzanak. Kiváltképp irigyeltem köpőkészségüket, amint a vetélytárs szemét megpecsételték. Mikor kifogytak a válogatott jelzőkből, a fene, rák és hasonló jókívánságokból, lebbent a szoknya. Csapkodva mutogatták pecsenye­ piros húsukat, női büszkeségüket. Merő véletlenből ilyenkor bennfeledték bugyijukat a szekrényben. A ceremóniát esténként mi folytattuk. Versenyben rohangásztunk, kornyikál­ tunk és verekedtünk. Nézőink a kerítések tövében kuporodtak le, sokszor könyék­ jogon foglalva helyet. Versenyfutásunkat léhűtő kamaszok indították, az idősebb kópék pedig tekintélyt-kihívón feszengtek a döntőbíró tisztében. Annyira buzdítottak minket, olyan hízelgőn, eszünkbe se jutott, hogy ugratás az egész. A z éles kövezetű úttól megvastagodott a bőr talpunkon. Jókat röhögtek rajtunk és csípős megjegyzé­ seket tettek. Ekkor már sértő volt, hogy nem veszik komolyan küzdelmeinket. Csínyt eszeltünk ki, hogyan ugrasszuk össze őket. Egyszerre öten értünk a célba. Teljes lett a káosz. A döntőbírók egymásnak estek. A zűrzavart újabb futással tud­ tuk csak megszüntetni. Aztán birkóztunk, bokszoltunk. Otthon anyám elrémült a kék foltok láttán. Megtiltotta, hogy mégegyszer közéjük menjek. Megvigasztaltam, hogy egyedül csak P ukka vert meg, éneklésben én győztem. Másnap ismét a torz­ szülött Pukkával volt a legnagyobb csatám. Majd szétverte a fejem. Csak akkor bocsátottam meg neki, amikor már híres bajnok lett belőle. Lám, nem hiába gya­ korolt rajtam. 21 �Minden szerbelihez bejáratos voltam. A farkasétvágyú szegénység ellenére is tisztán tartották lakásaikat, bár némelyik családban tizenöten is feküdtek négy ágyon. Mindenki hiú volt származására, raj romaságára. Szóba sem álltak a ku;pecekkel, a teknősökkel, a vályogvetőkkel, oláhcigányokkal, gagyizókkal. De szorult helyzetben „én is roma vagyok” hivatkozással — a legkülönfélébb ágakon — bi­ zonyították rokonságukat. Olyan zenésszel nem beszéltem, aki például Bihari Já­ nosig ne vezette volna vissza a családfáját. Ősi telepességükkel nem kevésbé hí­ zelegtek maguknak. Megfizették az árát. A község eleinte viszolygott befogadásuk­ tól, de látva alkalmazkodóképességüket, simulékonyságukat, látszólagos igénytelen­ ségüket, kihasználták őket. Bohémségük, a lenézett szegények lelkitusája, mélyen őrzött képességük meg­ csillogtatása volt. Hónapokon át spórolgattak, hogy egy napon mindent föltegye­ nek a szenvedélyes táncra, a mámorító dalra. A z oláhcigányok másfajták voltak. Prim itívek és egyben szélsőségesek. Annyi titkuk volt, hogy örökké a gyanú súlya alatt érezték magukat. A lehelő legrosszabb hírek terjengtek róluk, emiatt gyakorta zárt kapukra találtak. A parasztgyerekek csak akkor merték gúnyolni a házalókat, ha biztos búvóhelyet találtak. A z ápolat­ lan, csupán a betevő falat megszerzésére törekvő kunyerálók részére nem volt mene­ dék az előítéletektől megfertőzött falvakban. Ha valahol mégis letelepedhettek, rövidesen úgy beilleszkedtek, mintha honfoglalás óta együtt lennének. Úgy tűnt, a putrik előtt pipázó öregasszonyokat nem lehet egykedvű közö­ nyükből kimozdítani. A dohány és a pénz megoldotta nyelvüket. Múltjukat idéz­ ték. Regéik rapszódiák voltak, hogy a gyűlöletet ivadékaikba is beoltsák a csend­ őrök és gazdagok ellen. Fagytól, kígyótól, éhségtől nem féltek annyira, mint a zsaruktól. Rendkívüli történetek elevenedtek fel. Hallgatásukért képes voltam be­ szívni kétes illatú rongyok füstjét, amelyekkel a szúnyogokat űzték el. Dicsértem szívósságukat, leánykori szépségüket. Ez még jobban megpuhította őket. Leleményességnek neveztem azt is, hogy rossz vödrök a kéményeik. Olcsó, ízléses, nem dönti le a szél. A „prósztók” nem jönnek rá ilyesmire. Szemük rejtett mosolyából tudtam, megkedveltek. „Milyen egyszerű és jóravaló az ifiú r!” — fűzőcskéztek viszont. — „Jó lenne a Lulikának, vagy a Pannikának.” — és már intettek is a kandi eladólányoknak, húzódjanak közelebb. Azok odasom­ fordáltak és kelletően riszálták csípőjüket. Űgy ringott fodros százszínű szoknyájuk, hogy káprázott a szemem. Ugyanakkor ez dobálódzásra ingerelte a maszatos lur­ kókat. A felnőttek alapos, sőt kiadós verése után meghunyászkodtak. Ha egy pohár vizet kért valaki, egyszerre ugrottak mind. Ragyogtak, ha jót tehettek, ha szíves­ séget fogadtak el tőlük. Bár jósoltak, önmaguk nem hittek jóslatokban. De miért ne fejjék meg azt, akit lehetett?! Babona és mondaviláguk egyéni volt. Hirtelen törtek ki indulataik, bármilyen sértést azonnal igyekeztek megtorolni. Éjszakánként járványban elpusztult malacokat, tyúkokat ástak ki a dögtemető­ ből. Ha a juss igazságtalanul osztódott meg, duzzogtak, de nem veszekédtek. A társra másnap is szükség volt. Számkivetettségükben, kilátástalanságukban marták egymást. A helység kiközösítése elzárkózottá tette őket. Am ilyen szabadon, korlát nélkül éltek, úgy töpörödött össze önérzetük. Rúgás jobbról, verés balról. Védelmük — a foguk, karmuk és bosszút kielégítő lopás. Végül mögéjük állt a törvény is az új szellem. 22 �Vasárnap délután volt. A vidékre hőség, mozdulatlanság terpeszkedett. Unat­ koztunk. Már-már a moziba indultunk, amikor az úton feltűnt egy részeg. Cukor­ kára valót remélve mellészegődtünk mint a hatan. — Bácsi! Adjon egy forintot! — dobta föl a kérdést Szutyka. A bácsi megállt, kotorászgatott zsebeiben. Kalapja ide-oda billent a fején. Teste előredőlt. Lábai szaporázva indultak meg, hogy utolérjék a test egyensúlyát. Mikor ez sikerült, no lám milyen ügyes vagyok mosollyal az arcán megállt, nézett min­ ket. Tétovázása bátrabbá tett bennünket a kunyerálásban. Gibic szünet nélkül verk­ lizte: „Jó ember a bácsi! Jó ember a bácsi!” Megárthatott a korai dicséret, vagy az illető nem akarta tanújelét adni jóságának, mert rövidebb pihenőket tartva egyre csak haladt. Csalt, hívott, kisérjük még. Sorra kérdezte, ki az apánk, mire kell a pénz. Annyit csevegett, azt vettük észre, közel kerültünk Bükhöz. — Hűha! Gyerünk vissza! — kilátottam. — Elkésünk. — Maradjatok! — mondta tagolva a részeg és egy marék forintos mutatott. — Mind megkapjátok. — Na, úgye! Mondtam én, hogy jó ember a bácsi — dörzsölködött a bongyor­ fejű Gibic. A z emberbácsi ismét zsebre csúsztatta a pénzt. Fanyar arccal néztünk össze. — Énekeljetek, ha keresni akartok. Kényszeredetten énekeltünk. A por kegyetlenül égette talpunkat. Homlokunkra verejték-gyöngyök szöktek, ünnepi ruhánk nedves lett az izzadtságtól, torkunk kiszáradt. A falu közepe táján a kijózanodott férfi megállt egy ház előtt, végigmustrált bennünket és belépett a kapun. Csapódott a retesz. A gazda kajánul vigyorgott. — Gyorsan kotródjatok el innen cigányfattyúk, mert rátok eresztem a kutyát! Lábaink remegtek, szánkat tapadós hártya vonta át. Még csak vizet sem a d ott. . . Lehajtott fejjel, szégyenkezve botorkáltunk haza. Reggel óta csatangoltam. Céllövöldések, körhintások, bazárosok és cukorka­ árusok fontoskadtak a főtéren. Helyezkedtek, hogy sátoruk minél inkább a búcsú­ járók útjába essék. A kismisére özönlő öregasszonyok, apókák csizmáin friss pasztaillat nyelte el az istállók ammóniáját. A gyerekek a cukrász sátrak körül sündörögtek. Pénzüket markukban szorongatták. Be kell osztani, jusson mézeskalácsra, trombitára, pör­ gettyűre, fagylaltra. Ilyesmire nem volt gondom, mert úgy iszkoltam el hazulról. Dehogy engedett volna el anyám idegen faluba egyedül! Nézelődtem hát minden­ felé. A kocsma udvarán egymás után gördítették a hordókat. A férfiak habzsolták a tömör habkoronájú soproni sört. A tákolt színpadon megszólalt a zene. Valaki gyen­ gén a vállamhoz ért. Hátrafordultam. Velem egyidős kislány állt ott. Kék szemű, szőkehajú, akár egy tündér. — Kisfiú, te hovavalósi vagy? — csilingelt kedves hangon. Illedelmesen m eg­ mondtam. Közben jól megnéztem, kivel van dolgom. — Engem Margitkának hívnak. Tudsz táncolni? — Nem — csóváltam röstellkedve a fejemet. — Gyere, megtanítlak. Kettőt jobbra, kettőt balra. 23 �Sután ügyeskedtem. Úgy ugrálhattam, mint egy kecskegida, mert a nagyok harsányan nevettek. Margitka anyja megsímogatta a hajamat, kézenfogta kis partneremet. Megígérte, litánia után játszhatunk náluk. Vártam. Rettenetes éhség tört rám, émelyítő. A gyerekek az orrom előtt szopo­ gatták a csirkecombot, fanyalogtak a rántott húsokon. K érjek tőlük? Nem. Mi lesz, ha anyám megtudja? Elindultam a templom felé, hogy megvárjam Margitkát. Jó ötven lépésnyire magas, hajlotthátú férfi lépett ki egy kapuból. Jött, egyre csak jött, szembe velem. Haja a válláig ért, dús bajusza fölpödörve, jobb kezében kutyaverő husáng, egy nagy furkósbot. Szent Pétert képzeltem el így, csak nem ilyen feketének. Felismertem. A z oláhcigány Jóska. Félelem fogott el. Most bizto­ san megfizet a csúfolódásokért. Sokszor nevettük ki, mikor elhajtotta előttünk a gebéjét. M it tegyek? Elfussak előle? Már nagyon közel van. A z árok széles. L e ­ lassítom lépteimet. Bal tenyerében foszlósbelű kalács sárgállik. Van egy kiló. Lopta valahonnan — gondolom magamban. A háta is a kéregetéstől görnyedt. Nadrágja foltos, inge gyűröt.. A kalács ott lapul a vaskos, feket ujjak között. Még négy lépés. Három . . . kettő . . . megáll. Találkozik tekintetünk. Szemöldöke sűrű, mintha a napsugarak ellen nőtt volna, hogy ne jussanak a pupillájáig. Arca ráncos, cserzett. Fölemeli a botját. Most ütni fog. Behunyom a szememet is. Semmi. Felsandítok. Pipáját vette ki a szájából. Sárga fogai közül morog valamit. Másodszorra értem csak meg, mit akar. — Nászá, gyárek! — és nyújtja a kalácsot. Nyúlnék, — de egy oláhcigánytól elfogadni? Oláhcigánytól, aki maga is kéreget ! Nem mozdulok, bambán nézek. A z öreg látja zavaromat.. — Fogd! — kínálja ismét. — Kákástéjjel sütötték. Hm. Pedig olyant még nem ettem. Finom lehet. De mi lesz, ha már nem kap többet? Estére éhes lesz. — Köszönöm, nemrég ebédeltem — feleltem nyál-nyeldesve és elfordítottam szememet szúrós tekintete elől. Éreztem, tudja, hogy füllentettem. K i tudná nála jobban az éhséget megállapítani? A járdát turkálta botjával. Elindultam. Lassan leeresztette bal karját. Tétován, lomhán lépdelt tovább. Megálltam, utánanéztem. Egy kőbe rúgott fapapucsával. Zoli nem vágyott egyedüllétre, mégis különc lett. Tehetsége volt az oka. A lig mozdult ki vályog-házukból, egész napon át gyakorolt. Elvált huga két gyereket hozott vissza a fészekbe, bővíteni kellett a szobát. K i­ ütötték a közfalat a konyha és szoba közt. Egy hodály lett a lakás. Zoli örült, mert Jobb lett az akusztika. A téli tüzelőt édesanyja hordta az erdőről. Kényeztette, dédelgette fiát. N e m törheti föl a kötél azokat a nemes, szép ujjakat, amelyek csak neki csaltak ki min­ den csuda hangot a szárazfából. A selyemfiú — így keresztelték el a szerbeliek — sohasem vitázott, csak hege­ dült. Szögletes álla mint valami satu, úgy tartotta a hangszert. Szemében ábrándos­ 24 �ság és nyugodt fölény ült. Úgy tetszett, nem lát senkit maga körül, csupán a játék szépsége tüzeli. Beethoven románcok, Vivaldi koncertek szólaltak meg. „Ne ezzel szédíts minket. Magyar nótát, meg csárdást játssz! Próbáld meg ezt!” — igyekezték megfogni a többiek es kivették kezéből a vonót. Mosolyogva hallgatta kínlódásukat, majd háta mögött és feje tetején mutatta be ugyanazokat a variációkat. Ez annyira sértette a zenészeket, hogy az állandó és alkalmi bandákból egyaránt kihagyták. A z anya, hogy fiát vigasztalja, egy csinos cigánylányt vitt házába. Összeálltak. Ez a próbaházasság-féle együttélés nagy hagyományokra tekintett vissza a cigányság életében, így senki nem vette zokon. A zt viszont furcsállották, hogy nem a legény választott. És miből fogja eltartani az arát? A lánytestvérek addig marták bátyjuk ágyasát, amíg az egy este megszökött és vissza se tért többé. A művészjelölt játszott. A z ablak alatti virágágyaknál megszakítottuk kergetőzéseinket, hogy hallgassuk :a kifinomult muzsikát. Pajkosan vigyorogtunk, mikor a kis ferdeszemű Szúnyog meghatódva elbőgte magát és szoknyájával törülgette könnyeit. El-elkaptuk, hátra­ cibáltuk a kert alá. A szerelmet megismerni korainak tartottuk, de a színhely fe l­ mérését nem. Visított mint valami kis malac. Tizenhárom esztendős volt, szemérmes. Valahányszor elcipeltük mindig visszalopakodott az ablak alá ... A karácsony minden rendű-rangú zenésznek kereseti lehetőséget adott. Házról házra jártak köszönteni. Zolit a Szúnyog apja hívta magával. Húzták, meg ittak Mikor visszaértek a szerbe, Szúnyog papa megállt, az öklét rázta, a hangszerrel ha­ donászott és kiabált. A küzdelem egyoldalú volt, Zoli csak bólogatott. Mindenki tudta, hogy nem a kereseten marakodnak. Zoli hosszú ujjait tördelte és rimánkodni kezdett: — Mi lesz a Zeneakadémiával, Feri bátyám?! — Majd jössz velem muzsikálni. Elveszed a lányomat, vagy megöllek. Elvette. Hiszen a „szemérmes” Szúnyogban már megmozdult a magzat. A z „új magyarok” legérdekesebb figurája Pojáca volt. Bárhová hívott, min­ denüvé követtem. Utunkon kalapok lengtek feléje, integető gyerekkezek üdvözölték, óvónők szemlesütve fogadták kézcsókjait, kofák csúsztattak zsebébe almát, őszi­ barackot. Annyit mosolygott, hogy szélesre nyúlt a szája. Egyedül Szemes doktor úrnak köszönt előre. Derült, amint az öreg nyájas „szervusz fiam ” -mal tisztelte meg. Mint doktorfi követelte, szólítsák Pojácának. A nőket lovagkori etikettel szédítette. Férfias eleganciával, könnyedséggel ud­ varolt. Hogy értette a széptevést, bizonyítja az, hogy öt nővel állt össze. Am int a börtönből kijött, mindig vált, m ivel új kertészek öntözgették virágait. Dr. Pojáca a zárkák és csórósága ellenére is nagy hangsúlyt fektetett a családi becsületre. No, meg a betyár becsületre is. Ellenszolgáltatás nélkül soha nem fogadott el semmit. Ha nem volt cigarettája, hallgatókat toborozott. Nevetett egyet és megszokásból kérdezte: „Srácok! Akarjátok, hogy meséljek?” Hogyne akartuk volna, mikor sza­ vaiban tíz Grimm mese feszültsége kelt életre. Kitalált történeteket mesélt. Izgal­ mában cigarettát kért, rágyújtott és felnevetett. „Elfeledtem a végét.” — mondotta. Egy mesét sem fejezett be, mi mégis újra lankadatlanul hallgattuk. Aztán levette ingét, hogy kemény izmait mutogassa. Vaspálcákat hajlított sorra, hegyes tőröket ejtett combjára, amelyek úgy pattantak vissza, mintha gumira estek volna. 25 �Mindenféle munkát elvállalt, de csak alkalmanként. A gazdák szívesen fogad­ ták munkáját, mert hajnali négykor már indult kapálni, vágta szakadatlanul nap­ nyugtáig. Felvette a pénzt és elitta barátaival. Másnap pontosan ott volt a mezőn. A rendőrség néha átfésülte a szert, hogy munkára szorítsa az ingyenélőket. Pojáca mindig kimentette magát: „Kérdezzék meg Bunes gazdauramat, hozzá járok.” A gazdák pártolták, ha akkor valójában náluk dolgozott. Mikor termelőszövetkezetbe lépett az egész falu, ő a kosárkötőnél vállalt mun­ kát. Vesszőt hordott a hat kilométerre levő erdőből. Mindenki ámulatára mázsás kötegeket hozott a hátán. Egy ízben az erdész ráuszította a kutyáját. Pojáca le­ dobta terhét, elkapta az állatot és a levegőbe emelve levágta a fejét. A z erdész tob­ zódó dühében rárontott a puskatussal. Mi sem természetesebb, Pojáca összetörte az erdész bordáit, majd pedig a puskát. Ezzel indult el tüneményes börtönjárása. K ö­ vette ezt egy rendőr megverése, aki önhatalmúlag garázdálkodott és rettegésben tartotta a környéket. Élményekben gazdagodva szabadult ki mindig, de meséi komo­ rak lettek. A nagy dunai árvíznél kimentette azt a rendőrt a jeges áradatból, akit meg­ vert. Évek múltán is csodálattal emlegették a szeriek. Mindenkinek igazságot akart szerezni, de mindig csak ráfizetett. Beállt egy vándorcirkuszhoz, s mint erőművész járta végig Európát. Megunta a kóborlást, hiányoztak a kíváncsi mesehallgatók. Munkát kért és kapott. Most szabad idejében, hogy felvilágosultságának tanújelét adja, a környék ci­ gánytelepüléseit látogatja, beszédeket tart: „Rövidesen a kommunizmusba érünk, és néhányan még mindig úgy éltek, mint a hottentották. A civilizációt önmagatoknak csak saját restségetek felszámolásával szerezhetitek meg. Minden lehetőséget meg­ nyitott előttetek az állam. Ha melóztok, ilyen sorsotok lesz, ni!” — és megmereví­ tett muszkliját mutatja. „Mondjátok meg, miért szeditek fel az új lakások parkettáit, miért kenitek be mindenfélével a házmester kilincsét?! M i?!” „Könnyen beszélsz — cukkolják az ismerősök — te földes szobában laktál, nem volt mit fölszednetek.” Pojáca bízik a cigányság felemelkedésében akkor is, ha egy-egy „meggyőző” beszéde után bőrét mentve el kell inalnia. 6 2 �VÉGH MIKLÓS: TÁVOLI SZERELMESEMNEK Nehéz utat jelölt a sors nekünk, s megyünk, megyünk, mert mást mit is tegyünk: megláncolt lábbal, két év távolából, százmérföldekkel ujjaink között így vergődünk. Már vágyunk teljesülte csak mély álomban, néha-néha int, és odavannak — bárhogy is tagadjuk — tán odavannak legszebb éveink. Nekünk nincs időnk apró örömök melegét fogni tenyerünk között, s apró gondoktól félszünk tántorít el: a húr, amely a szívünk közé feszült csupán mély rezdülésre hangolódott. Sorsunkban nincsenek testvéreink, és odavannak — bárhogy is tagadjuk — tán odavannak legszebb éveink. De mindennapi lágy szelet kenyért, szelet vető alkony leheletét, az éjszakának apró rezdülését magamhoz véve téged áldalak, mert vagy nekem, mert megtagadva mindent, mindent Te adsz, s örökre adsz megint, s nincs megbánás, mi tőled elsöpörne, bár odavannak legszebb éveink. NAGY ISTVÁN : MUNKÁBAN, SZERELEMBEN Futok a dombra fel izgatott lihegésem versenyt fárad a széllel: előttem a tegnapi otthon, apámat kisérték tizenöt évvel ezelőtt, így lépett ki lassan az életemből s most haragvó vagyok, keserű-konok, minden szóra felszisszenő, megbántott farkas, járom az utcákat, kiabálni szeretnék 27 �vagy felszedni az utca kövezetét, sátrat emelni az égből jókedvű embereket gyűjteni alája, hogy mindig meleg legyen. Hátamon átfut a borzongás, rímtelenül beszélek megint magamra hagyottan, napok sarába, évek közönyébe süllyedek s nem látom az utat, amelyik kivezet. Valamit tenni kellene, hogy megőrüljön ez a csend ez a csend, ez a fojtottan daloló. Minden perccel szegényebb leszek, ha nem fogom karjaimba az időt, felbomlott bennem a régen-volt egyensúly egyszerre szalad ereimben a vér, döntött erdőn átgázolok, hegyek során átlépdelek, magamat-teremtő óriás vagyok, félelmetes, egykedvű, ön-játszó figura, botladozó bolond, romantikus énekes. Minden lánnyal kevesebb leszek, ha nem karolom szorosan, mert mellém sodorta az élet büszke számadásra, hangos kacagásra, megjelölni engem, zilált hajamat a szélben, vizes homlokom a nyárban, széttaposott cipőimet az éjszakában. Tudom, egyszer felébreszt a rettegés, álmaimban felriad a csend, s szomorú ujjaimról lefoszlik az értelem, a józanság acél-kék palástja lehull vállamról, gyönge vázként előbukkan testem megaláztatásban, félelemben. Már nem lesz harag bennem, csak a vágy lüktet ereimben: rendet, rendet, nyugalmat, harmóniát e szervezetben, mosolygós éjszakákat munkában, szerelemben munkában, szerelemben. �IFJÚSÁG - ÉLET - MŰVELŐDÉS BAKONYI SÁNDOR: EGY GYERMEKOTTHON ÉLETÉBŐL Egy éjszaka, mint néha máskor is, sikoltás, kiáltás verte fel az otthon csendjét Csak egy pillanatig tartott, aztán már nem lehetett hallani semmit. Olyan volt ez, mint amikor a hirtelen szárnyra kelt éjszakai szél meglöki valam elyik nyitva ha­ gyott ablakot, az hozzáütődik valamihez, de a röpke zörej amilyen váratlanul hat, olyan gyorsan oldódik. Ha a koppanásra fölébred valaki, már olyan csend üli körül, hogy nem tudja megállapítani, álmodott, vagy valóban történt valami. Csak fülel a sötétben, meghallja a szú percegését is, de semmit, ami a koppanásra utalna, erre megvonja a vállát, a másik oldalára fordul és alszik tovább. A gyermekotthonban az éjszakás felügyelő az egyetlen ember, aki mindig biz­ tosan tudja, ha zajt hall, történt valami. A közeli szobában alszik éjszakánként, ilyenkor fölriad, fölül az ágyon, hallgatózik egy kicsit. Mások semmit sem halla­ nának, neki mocorgás, nyöszörgés üti meg a fülét. Föláll, magára teríti a kabátját, tétovázás nélkül indul abba a hálószobába, ahonnan a zaj szűrődött hozzá. Soha nem téveszti el. S valóban, akkor is, bár már régen elhalt az ijedt kiáltás, de az egyik ágyon, a párnába fúrva a fejét, még mindig zokogott valaki. A nevelő először nem szólt semmit, csak leült a fiúcska mellé. Aztán megsímogatta a fejét. — Mi baj van, kisfiam? — kérdezte tőle csendesen. — Semmi. Semmi — mondta a gyerek hosszú szünet után. — Rosszat álmod­ tam ... — Hát, mit álmodtál, mondd el nekem. — Nem tudom. Nem tudom, tanító bácsi. De nagyon rossz volt. Vajon mit álmodhatott? A közhiedelem úgy tartja, hogy olyan árva, elhagyott gyermekek élnek a gyer­ mekotthonokban, akik a társadalom minden gondoskodása ellenére szomorúak, ki­ sírt szeműek, koraérettek, akik sorsán sajnálkozni illik a fűtött szobában, a család körében, amikor odakinn a délutánok szürkeségében süvítve röpíti a jeges hószem­ cséket a téli szél, a nagy eperfák alatt, nyári estéken, a világ furcsaságain tünődve, míg az egész napi fáradság álmosító, mégis jóleső melegsége úgy ömlik szét a testben, mint csendes zápor után az országúton a tükrös tócsákból a langyos eső­ víz. A laikus felfogása nem lehet mindig szinkronban a valósággal, ezért legalább részleteiben megismerni egy gyermekotthon életét, nemcsak szép kirándulás, de hasznos is lehet, ez a terület megyénk életének még jóformán fehér foltja, felfede­ zésre méltó, soktényezős, kis világ. 29 �Balassagyarmatról Újkóvár, Ipolyszög, Dejtár, Patak községeken át vezet az út Horpácsra. A gyermekotthont a falu központjában, az országút mellett, egy kicsit elhanyagolt park hatalmas fenyőfái között lehet megtalálni. Mind nevezetes épü­ letek, amelyek otthont nyújtanak a gyerekeknek, az egyik Szontágh Pál kastélya, amely eredetileg földszintes volt, alacsony gerendás szobáiban Madách is többször megfordult, később eltűntek a gerendák, emeletet húztak rá, ezt az épületet vásá­ rolta meg Szontágh Pál fiától, Antaltól 1904-ben Mikszáth Kálmán. Ma ez a gyermekotthon fő épülete,hálószobák, ebédlő, felügyelői szobák, fürdőszoba vannak benne. A másik épület Csillag Somáé volt, azé az emberé, aki Szontághtól, majd Mikszáth­ tól is bérelte a kastélyhoz tartozó birtokot, s bérlői kötelezettségének mindenkor be­ csülettel eleget tett. A harmadik épület, amely az elmúlt évben került a gyermekotthon kezelésébe, közvetlen a Szontágh kastély mellett áll, Mikszáth Kálmán fiá ­ nak tervei alapján épült eklektikus stílusban. A z országútról is jól látható négy karcsú oszlopa, megfogja a szemet a rajtuk nyugvó háromszögű, rendszertelen, talán értéktelen, de érdekes homlokzat. Kváderkőből épített lépcsőkön két oldalról van a feljárata, kovácsolt vassal díszített faajtók vezetnek az épületbe, köztük a falra Jókai Mórt profilból ábrázoló bronzplakett simul. De jól láthatók az útról a term elő­ szövetkezet gazdasági épületei, istállói is a falu központi részén, a gyermekotthon közvetlen közelében, amelyek tulajdonképpen a kastélyokhoz tartoztak. A gyermekotthonban több, mint negyven gyermek él, mind fiúk. „Picsur”, ez az apró termetű, szöszi kisfiú, akit így becéznek, egészen szabatos magyarsággal „Picur, azaz kicsi, picurka, meg a többiek, akik olyanok, mint általában a gyere­ kek, jók, rosszak, okosak, ügyesek, makacsok, máskor segítőkészek, durcásak, köz­ vetlenek, alkalmazkodók, tehetségesek, vagy éppen szófogadatlanok, nehezen kezel­ hetők, akik többnyire szeretetreméltóak, akiknek sok kellemetlen élményük van, de nem kisírt szeműek, hanem mosolygósak, kerek arcúak, egészségesek, akik általában nem „javítathatatlanok”, inkább fogékonyak minden iránt, ami szép, ami jó, akik nem szomorúak, hanem vidámak, tevékenyek. És m égis... — Te miért kerültél ide az otthonba? A fiú nem válaszolt rögtön, először féloldalra hajtotta a fejét, a tekintetét alig emelte fel, kicsit megvonta a vállát, csak azután szólalt meg. — Apu mindig részegen jött haza. Összetört mindent, meg anyukát is megverte, meg m in ket... — — — — van a nekem Hányan vagytok testvérek? M i négyen. A Jancsi, a Kati, a Zsuzsi, meg én. K i a legidősebb közületek? A Jancsi. A z már ipari tanuló. Van neki egy olyan bicskája, hogy halból nyele. Olyan hal alakja van. Tetszett már olyat látni a bácsi? A zt mondta a Jancsi, ha nagy lesz, akkor egyszer úgyis megszúrja a pu t... — A testvéreid otthon vannak? Erre a kérdésre bizonytalan lett, csak rázta a fejét. — Nem tudom. Biztosan Fóton vannak ... Közben körülöttünk a többi gyerekek is föloldódtak már, egymás szavába vágva kiáltoztak. — Én mindig csavarogtam, meg nem jártam iskolába. — Nekem meg meghalt az apukám . .. Meg sok testvérem van, az egyik béna, nem is tud mozogni. 30 �— Hányan vagytok testvérek? — A zt nem tudom. — A z én apukám meg anyukám szanatóriumban vannak. Ha onnan kiengedik őket, akkor biztosan hazavisznek innen. — Jó itt neked? — Jó. — K it szeretsz a legjobban? — A konyhás néniket, Margit nénit, meg a takarító nénit. — És az igazgató bácsit? — Hát azt is. — Nekem jobb volt otthon — vágta közbe félvállról az egyik gyermek. — M in­ den reggel kimentünk a földekre, én hajtottam a lovakat. Ha megszomjaztunk, apu elővette a borosüveget az ülés alól, abból ittunk. Meg cigarettáztam is. — De ilyen szép ruhád nem volt otthon? — Nem. A z nem volt. — Nekem nincsen is apukám — kiáltott egy másik kisfiú, valahonnan a fejek mögül, nem is lehetett látni. — És anyukádtól szoktál levelet kapni? — Igen. Meg pénzt is. — Miért nem visz haza anyukád? — Mert csak egy szobája van. Meg nem is ér rá, mert sokat dolgozik. Majd épít egy nagy házat, akkor haza fogok menni. Meg majd taxim is lesz, ha nagy leszek, olyan, mint az igazgató bácsié, olyan nagy, kék. Könnyű volna statisztikailag kimutatni, m elyik gyermek miért került gyermek­ otthonba, de felesleges lenne a számokkal bíbelődni, az okok között a szociális, egészségügyi, erkölcsi természetűek a leggyakoribbak. Bár a rendelkezésre álló adatok eléggé hiányosak, mégis sok nyomasztó életsors, tény tárulkozna a türelmes vizsgálódó elé a kimondott, a leírt szavak nyomában. Emberekről, akik önmaguk, s mások iránt is felelőtlenül, tehetetlenül, erőtlenül hányódnak az életben, azokról, akik máról holnapra élnek, akik csak a mának élnek, olyanok, akik valahol elvétet­ ték a lépést, akik nem tudnak visszatalálni a helyes útra, vagy már nem is akar­ nak visszatalálni. Emberekről, akiknél az alacsony műveltségi szint nehéz anyagi helyzettel párosul, akikből az ital kiölte az emberséget, szétzilált családokról, ott­ honokról, amelyek olyanok, mint az átjáróház, huzatosak, hidegek, akik átjárnak rajtuk, pénzt hagynak az előszobában... De olyanokról is, mint korábban Heim papa volt, aki egy napon egyedül maradt gyermekével, akiket kényszerűség, tra­ gédia késztet arra, hogy megváljanak attól, akit legjobban szeretnek. Sok mindent meg kell, meg lehet érteni, de nem teljesen mindent. — Ha volna pénzed, Guszti, mit vennél rajta? Vasárnap délután volt, a gyerekek egy része labdázott, néhányan kimentek a faluba, mások fogócskát játszottak, lovacskáztak, páran körülölelték a gyermek­ felügyelőt, aki leszakadt gombokkal, feslett nadrágokkal, csökönyös villámzárakkal bajlódott, és beszélgettek. — Én? M it vennék? Olyan villanylámpát, mint Lacinak van. Úgy világítana, mint egy autó. Egészen Rétságig látnék vele. Mindig a párnám alatt tartanám ... — Olyan lámpa nincsen. — Nem baj. Nekem akkor is olyan le s z . . . Sok pénzbe kerül egy villanylámpa, Julika néni? 31 �— Sokba. — A z hány forint? — Sok. Ötven, vagy talán több is. De úgy tudom, hogy már harmincegynéhány forintért is lehet venni. Hát, majd kapsz egyet ajándékba, ha jó lesz a bizonyítvá­ nyod. Ide a kabátodba akaszthatod a gombra, ha addig le nem szakítod. — A z jó lesz. A gyermekotthonban mindent megkapnak a gyermekek, ételt, ruházatot, gondos­ kodást, mindez természetes számukra, ami nem baj, bár helyes értékrendjük ezért nehezebben alakul ki, hiszen nem láthatják a szülők anyagi javak megszerzésére fordított erőfeszítését, szinte előzetes tapasztalatok híján jutnak mindehhez; a hét­ köznapokhoz, a valósághoz lassabban, lazábban kötődnek. — Ha nagy leszek, sok pénzem lesz. — Honnan veszed? — Julika néni honnan vette? — Én dolgozom. — Akkor én is dolgozni fogok. Közben néhány gyerek hazatért a faluból. A z egyik elsőosztályos már messziről, lelkendezve kiabálta: — Julika néni! Julika néni! Kaptam pénzt. — Kitől? — Egy fiútól. Kaptam pénzt, kaptam pénzt — ugrándozott örömében. — Egy fiútól, ő adta nekem, azt mondta, hogy az enyém lehet. Veszek rajta cukrot, meg csokoládét, meg zizit, még Julika néninek is adok belőle. Kis markában szorongatta az ajándékot, amikor odaért a gyermekfelügyelő elé, szétnyitotta az ujjait, a tenyerében lapult a fényes pénzdarab. — Veszek rajta cukrot, csokoládét, meg mindent — újságolta boldogan, mosoly­ gott, arca kipirult. — Hiszen ez egy tízfilléres — szakadt ki meglepetten a felügyelőből. — Ezért nem adnak semmit. A kisfiú szeme hirtelen elhomályosodott, arca sötétülni kezdett, szája elgörbült. — Nem? — kérdezte. — Nem. De kapsz itt cukorkát, csokoládét, meg mindent az otthonban... Jól van, ne sírj — vigasztalta a gyermeket — , én adok hozzá neked, nézd csak, itt is van, ezért már vehetsz cukorkát meg csokoládét is az üzletben. Társadalmunk átlagosan mintegy másfélezer forintot áldoz havonta egy állami gondozott gyermekre. A gondoskodás mindenre kiterjed, a hálószobák tiszták, a lehetőség szerint kényelmesek, puritán egyszerűségükben is otthonosság benyomását keltik, a fürdőszoba csempézett, hideg-meleg vizes, a zuhanyrózsákból esténként széles sugárban szóródik a fürdővíz, a konyha korszerű, hűtőgépek zümmögnek, bur­ gonyahámozó és robotgép segíti a konyhai dolgozók munkáját, ventillátor szívja el a konyha melegét, gőzét, a raktárakban ruházatból, textíliákból, élelmiszer és fogyó­ anyagokból gazdag a választék. Bár a környezet kicsit rendezetlen, játszóhelyek, foglalkoztatási lehetőségek még korlátozottak, de a gyermekek jó l érzik magukat Horpácson. A pedagógusok, a dol­ gozók mindent megtesznek, hogy a forintban nem mérhetőkben is a legtöbbet nyújt­ sák. Talán az egyetlen, amit nem tudnak megfelelően pótolni: a család sugárzó, egyirányú szeretetét, a kimeríthetetlen, egyszemélyű foglalkozást, a gondoskodást, 32 �amit nem negyven társsal, legfeljebb néhány testvérrel kell megosztani, a tartós érzelmi kötődés biztonságát, a törésektől megóvó, viszonylag állandósult csa­ ládi közeget. Azonban többnyire éppen azért kerültek otthonokba ezek a gyerme­ kek, mert a család sem nyújtotta ezeket, nem ritkán már az alapvető, anyagi szük­ ségleteiket sem elégítette ki. Vannak gondozottak, akik csecsemőkorukban, mások később kerültek gyermek­ otthonba, s ezek az utóbbiak a problémásabbak, a nehezebben nevelhetők. Sok kö­ zöttük a pszichésen sérült, a túlérzékeny, az agresszív, de lehetne sorolni a tulajdon­ ságokat, amik — sokak véleménye szerint — nem születési sajátosságaik, hanem többnyire gyermekotthoni életüket megelőző káros benyomásaik, tapasztalataik visszahatásai. Azok, akik korán intézetbe kerültek, kiegyensúlyozottabbak, bár szá­ mukra is jótékony hatású az őket időnként vendégüllátó családok zavartalan lég­ köre, mint a diósjenői szülőké, akik legalább részben betöltik a gyermekotthoni ne­ velésben megmutatkozó szinte elkerülhetetlen réseket. Dicséretre méltó a diósjenői szülői munkaközösség, a Nőtanács patronáló szeretete, ajándékaik, tevékeny segít­ ségük. — Tetszik tudni bácsi, hogy a múltkor itt voltak Felsőpetényből az óvódások? Egy nagy busszal jöttek, még rádió is volt benne. Mi is beültünk a buszba. Olyan jó volt. Felsőpetény, Horpács, Erdőtarcsa testvérintézmények, az egyikben korig, Horpácson hattól tízig, Erdőtarcsán tíz éves koruktól az általános fejezéséig tartózkodnak a gyerekek. Közben vannak, akik különböző okok az általános iskola befejezése előtt elkerülnek más otthonokba, Egerbe, Ikervárra, Tiszadobra. Mennyi hányódás, mennyi változás, búcsúzás! hat éves iskola be­ miatt már Kőszegre, — Meg játszottunk i s ... De nem sokat, mert olyan hamar elmentek. Én azt is akartam, hogy játszunk háborúsdit, de a Danó azt mondta, velük nem lehet, mert csak óvódások, mindjárt sírva fakadnak, ha kicsit megkardozzuk őket. — Nem sírt senki? — Nem. Csak az egyik fiú, akinek itt volt a kistestvére. Ebéd után mentek el az óvodások, mi kikisértük őket a megállóhoz, ő meg belekapaszkodott a buszba, úgy bömbölt, hogy „nem engedem! nem engedem” . Először nem is tudott elmenni az autóbusz... Am ikor aztán elindult, csak szaladt utána, „ne vigyétek el, ne vigyétek el” azt kiabálta. Biztosan a kistestvérét nem akarta elengedni... Esténként az ebédlőben, a kiadós vacsora után felvillan a televízió képcsöve. A gyerekek érdeklődéssel figyelik a mozgalmas képeket, különösen szeretik a kalandos, háborús filmeket, drukkolnak azokért a szereplőkért, akik bátrak, furfangosak, ügyesek, jószivűek, hősiesek. Sajnos nem éppen bőséges az általános iskolás kor­ osztályú gyerekek számára sugárzott szórakoztató műsor. Jön a „maci” az elma­ radhatatlan fogkefével és a fogmosópohárral, s az esti mese után. már mindenki fá ­ radt, nincsen más hátra, mint egy alapos fürdés, utána olyan jó bebújni az ágyba a hűvös takaró alá, jól esik még egy kicsit babrálni a „kincsekkel” , amik a párna alatt rejtőznek, de az álmosság már úgy nehezül a szempillákra, mint a levelekre a kövér esőcseppek. — Jó éjszakát, gyerekek! — mondja a felügyelő. — Jó éjszakát, Margit néni! A hálószobákban sorra kialszanak a fények. 3 33 �GÁCSFALVI LILI: HA SZOBRÁSZ LENNÉK K i tudná megmondani, hány képzőművész hányféle formában ábrázolta az anyát, az anyaságot? Faragták márványból, öntötték bronzból, festettek lágy szí­ nekkel idillikus Madonnákat és volt festő, aki félretette a lírai merengést és vá­ szonra merte vinni a jövendő anyát a maga nyers valóságában. „Tudom mi vár rám, de mindent vállalok” — ezt mondaná a Derkovits festette munkásanya, ha megszólalna. Ábrázolta már valaki a férfit, mint apát? Nem tudom. Sajnálom, hogy sem festő, sem szobrász nem vagyok. Lefesteném vagy szoborba önteném a férfit, mint az apaság szimbólumát, amint évekkel ezelőtt a kórházi folyosón láttam. Magába roskadva ült mint a megvert gyerek. K ét erős ökle a térdén feküdt, felsőteste előredőlt, tekintete a földre meredt, de nem látott semmit: szeme vörös volt a virrasztástól, vála megroggyant, termetes alakja összezsugorodott. Maga volt a várakozás, a tehetetlenség, a gyámoltalanság — ugyanakkor ő volt a lefékezett energia, ugrásrakész elszántság. Fel-felpillantott az ajtóra, a pokol és a paradicsom kapujára, amely kíméletlenül kirekesztette őt, s amelyet legszívesebben betört volna. Szánalomra méltó volt ez a gúzsbakötött ember. Leültem melléje. — Fiút szeretne vagy kislányt? Sokáig nem vette észre, hogy valaki szólt hozzá. Aztán lassan rámemelte a tekintetét. — Hogy mit szeretnék? Élőt, élőt! Egészségeset. Hallgattunk. — Hányadik? — Harmadik. Kettő holtan jött a világra. Tompa volt a hangja. Tapintatlanság lenne faggatni. Legjobb, ha visszamegyek a szobámba, úgyis rég fent vagyok. De nem. Talán jó l esik ennek a szerencsétlen­ nek, ha valaki szól hozzá. Vagy mégsem. Talán éppen az zavarja, hogy ideültem. Ilyenkor legjobb ha az ember az ösztönére hallgat. Maradtam, hallgattam. Ha szólni akar, van itt valaki, aki meghallgatja és felel. Sokáig csend volt. A szülőszobából egy nesz sem szűrődött ki. A férfi merően nézte az ajtót. Mióta ülhet itt? Arca borostás, kialvatlan. Árad róla a megkínzott­ ság, a tehetetlenség, aggodalom. Hej, nagy iskola a kórházfolyosó. Elhoznám ide a felelőtlen csirkefogókat. Arra i télném őket, hogy három éjjel, három nap étlen szomjan, csendben üljenek itt és hallgassák, ami olykor kihallatszik, lássák a be­ menőket és a kijövöket, a csecsemős nővért, amint sugárzó arccal kihozza a babát és a megdicsőült arcú anyát, amint hordágykocsin a kórterembe tolják. Most csend van. Félelmetes. Ámde váratlanul megszólal az ismeretlen ismerős. Felém fordul, s mintha nem is először látna, ömlik belőle a szó, mintha érezné, hogy beszélnie kell, hátha attól feloldódik a szorongása. — Örökbe akartuk fogadni a sógornőm gyermekét. A zt mondta, neki nem kell az augusztusi gyerek, mert akkor ő nem strandolhat. A zt mondta erre a feleségem. 34 �hallod-e te Rózsi, van rendes lakásotok, tisztességes keresetetek, de ha ez a kicsi mégse kell, ne legyen semmi gondod vele, add ide nekem, ahogy megszületik, ne­ vünkre iratjuk, te meg strandolhatsz majd jövőre. Mert akkor nekünk már két kis halottunk volt. De nem lett belőle semmi, mert a Rózsi strandolni m ent Hogy le­ het két testvér között ilyen különbség! Tessék mondani, hogyan. Cigarettára gy ú jt reszket a keze. — A feleségem a harmadik hónaptól kezdve fekszik. Szigorúan. Közben meg­ halt az anyósom is. Hát én csináltam minden munkát a ház körül, csak az asszony feküdjön. Most meg h á t. . . A z ajtóra pillant. Aztán vissza rám. Felcsillan a szeme, hamiskásan hunyorog. — Talán magát beengednék. Megnézné, mi van. — Engem se engednének be. De nyugodjék meg. Nézze! Tudja, mit jelent ez? A csecsemőszoba felől, karján üres pólyával jön a csecsemős nővér. Ránk­ mosolyog, valami kis biztatás van a szemében, besurran a bűvös ajtón. A férfi néz rá, de nem meri megszólítani. — Ez honnan tudja, mikor kell felkészülnie? Persze, telefonáltak neki. Í gy szok­ ták. Beviszik a pólyát, aztán közlik, hogy gyerek sajnos nincs. Vagy egy órája lehet, hogy kijött egy nővér, azt mondta, fel a fe jje l apuka, semmi baj, valóságos hős a felesége. Akkor is hős volt. Ismerem már ezt. T íz lépés az ablakig, tíz v issza. Újabb rágyújtás. — Három óránként hozzák szopni a kicsiket. Egy hétig naponta hatszor — hétszer hat az negyvenkettő — , negyvenkét alkalommal, a két gyereknél összesen nyolcvannégyszer nézte végig a feleségem, hogy szobrásztársai kezükbe vehetik a gyereküket. Azok szoptattak, ő sírt. Hős az bizony, kérem. Miért nem tetszik az ilyen szerencsétlen anyákat külön szobába, miért kínozzák őket még ilyesmivel is? Ez jobban megviselte a feleségemet mint maga a szülés. A tanár, a neves szakember halad el mellettünk. Én ezt biztató jelnek vélem, jó kézben lesz az asszony. A férj pesszimista. — Nagy baj lehet, ha a tanárt is idehívták. Átragad rám az izgalma. Fenségesen félelmetes percek ezek. Gyerekkorom jézuskavárását idéző topogás a csukott ajtó előtt. Valami készül, de mi? Számításom szerint a tanár már bemosakodott. Még mindig csend. Már én is félek. Ólmos fá­ radságot érzek, vissza kellene mennem a kórteremben. De most, éppen most már nem mehetek el. Valahol csukódik egy ajtó. Nyikorog. M iért nem olajozzák jobban ezeket az ajtókat? Nem történik semmi. Reszket a lábam. Sikoly a szülőszobából. A férfi megtorpan, attól tartok, nekiront az ajtónak, betöri. De nem. Valami érthe­ tetlen ösztön az ellenkező irányba hajtja. A folyosó másik végére rohan és meg­ kövülten megáll. Amennyire bírok, igyekszem utána. A kórházfolyosón nem lehet kiabálni, közelébe kell kerülnöm, hogy megmondhassam: — Ne féljen! Megvan a kicsi! — Nem igaz, nem igaz, nem lehet ig a z . .. — Mintha akna mélyéről jönne a hangja. Magának beszél. Még hogy nem igaz? Igazolásomra felharsan az egészséges gyereksírás, erősen, követelőzően. Ha sír, akkor él, lélekzik. Hurrá! Kacagok, jóízűen, megkönnyebbül­ 35 �ten. A z apa lassan felemeli a fejét, már eljutott a tudatáig a hang, de még most sem fogja fel, hogy ez az ő gyerekének a hangja. Aztán csak áll, áll, szoborrá der­ medten, a szája széle reszket, mintha a szeme is nedves lenne, de már mosolyog ő is. Visszaviszem őt a padra. Vezetni kell, mint a gyereket. Leültetem. Várunk. Nemsokára kipattan az ajtó. Apa és kislánya találkoznak. A pici nem tud erről, ő csak hunyorog a világba, szokatlan a fény. A z apa se egészen érti. Nézi a gye­ rekét, nem fogja fel, hogy az van, létezik. Ha szobrász lennék, bronzból mintáznám meg az apát, drámai várakozásban. A bronz illik hozzá. Ha festő lennék, az első találkozást választanám. Az apa arcán ülő érzéseket, a fejében kavargó gondolatokat ecsettel talán jobban ki lehetne fe­ jezni mint szavakkal. CZINKE FERENC: INZULIN Most azon ragodom, vajon egy cukorbeteg miképpen jut el odáig, hogy a gyer­ mekkori himlőoltás — félelmetesen nagy — fájdalomérzése után önmagának be­ adja az inzulint; hogyan küzd meg önmagával, hogyan alakul át fájdalomérzése kö­ zönnyé, s alakít ki fájdalommentes világot. Milyen a hormonok működése, a vér­ cukor felszökő, vagy alámerülő hullámzása a vérben, s ez milyenné alakíthatja az ember lélekállapotát, munkakészségét, küzdeniakarását, vagy a lemondáshoz szük­ séges erő mértékét, mondhatnám: karakterét. Milyen fogamzásba segítheti a célirányosságot, mennyire taszíthat ez az ön­ emésztő betegségtudat a „mindegy” ek világába. A kedélyhullámzást az inzulin vajon elősegíti, vagy fárasztott állapotban tart­ ja-e? Megbénít, vagy inspirál? Élni az életet, a kómától való félelem neurotikus lázálma ösztökélésére, vagy félni és csínján bánni vele, tartogatni a küzdelmes életet emésztő holnapok számára ? Milyen a cukorbeteg rettegése a gyógyszerhiánytól való félelemben, nagy meg­ terhelésnek kell-e elkönyvelni a szénhidrátok, zsírok, fehérjék és a folyadékmennyi­ ség számtani feladványrengetegét napi átlagban? Kétszer voltam hosszabb ideig szanatóriumban. Édesanyám halála után együtt éltünk apámmal. Nyugdíjba ment, elvett egy fiatalabb nőt feleségül. Aztán pokol lett az életem. Apám el volt foglalva azzal, hogy ivott, a hozott „szépség” közben elüldözött otthonról. Ekkor már betegen gimnáziumba jártam. A nővérem fogadott be. Szoba-konyhás lakásban laknak, két piciny gyerek. Ja, igaz, a ház még nincs bevakolva, a sógorommal most fröccsköljük be sovány malterral. 36 �A koszt sem az, ami diétásan kellene. Ha a sógorom nappalos, akkor aludnia kell, mert hajnalban indul. A villanyt nem lehet égetni. Most jön az érettségi. Csak ez sikerülne az életemben, valahová az egészségügy­ höz mennék műtőbe, vagy laboratóriumba, szóval orvosok közelébe, így aztán be­ adhatnák a gyógyszert, — mert tetszik tudni, ezt soha nem lehet megszokni. Ez egy raffinált kölyök! Ha feleltetni akarom, rögtön feláll, kimegy a WC-re, hogy inzulint adjon be magának. Angolból is bukásra á l l . . . Ebben egy fikarcnyi szorgalom sincs. Ez csak a betegségével manipulál, de ping-pongozni, sokszor órákhosszáig is bír, aztán ömlik róla a víz. Sunyi is kérlek szépen! Ezzel azt kellene csinálni, hogy minden tárgyból meg­ buktatni és megismételtetni vele az osztályt, úgy talán megütné majd a mértéket, es átvergődne az érettségin. Fizikából hogy engedheti át? — ez az egy hármas év végén nem mentesít, egész évben lazsált! Hogy ravasz? — igen, természetesen! A z is! Mielőttt az igazgató és a bizottság jelenlétében a szaktanár kihirdeti a tételt, felolvassa azoknak a tanulóknak a névsorát, akik másodiktól minden évben jelesen szerepeltek az írásbeli tárgyból. Ezek nem írnak érettségi dolgozatot, majd csak szóbelire jönnek. Ebből az osztályból nem írásbelizik egy főorvos, egy gimnáziumi tanár és egy vezető beosztású dolgozó gyermeke. Méltányos, igazságos rendelkezés. Akik az év végen megbuktak, szintén nem írnak dolgozatot, mert javítóvizs­ gára, vagy osztályismétlésre kötelezettek. Felállnak és elindulnak az osztályból örömmel, büszkén, vagy bánatosan, remegő lábakkal, megizzadt tenyérrel, fellángolt inggel a hátukon. N ézem ... A modern új iskola féligkész lépcsőin mennek lefelé. Elől három lány matróz­ blúzban, fejükön az egészség, fényes, jól ápolt koronájával, mint a bizánci mo­ zaikok szentjei. Ő hátul lehorgasztott fejjel, nehéz, szinte öregemberes, fáradt léptekkel, komó­ tosan, és az egyik zsebében az inzulinos, injekciós doboz kinyomja sötétkék kabátját. Lehetett a szöveggyűjteményből bármit felhasználni és választani ,,1848, 1919, 1945 forradalmi lírája” , avagy „Arany János 1848 utáni lírája” tételek között. Minden ment rendjén. A z írásbeli érettségin — a lezárt, aláirt jegyzőkönyvek lepecsételten bizonyítják — semmi szabálytalanság nem történt. 37 �ANDRÁSSY PÉTER: ÉRETTSÉGI — 1967 Napjainkban, de különösen az elmúlt két-három évben a legváltozatosabb for­ mában értesülhettünk, olvashattunk az érettségi funkciójáról, a vizsgák tapasztala­ tairól. A rádió, napi- és hetilapjaink színes kaleidoszkópja — vezércikkek, parla­ menti tudósítások, riportok nyilatkozatok, érettségi elnökök polémiái — mellett a pedagógiai szaksajtó elemzései, hivatalos jelentések és értékelések széles fórumot jelentenek az érettségik történetében. A hivatalos dokumentumok; dolgozatok, jegyzőkönyvek és tájékoztatók anyaga ma már nemcsak pedagógiai, „hivatali” , ha­ nem széles társadalmi probléma. A z érettségi minden hagyományos motivációja ellenére kultúrális előrehaladá­ sunk bizonyítéka, amely tükrözi megváltozott életünket, annak több. átmeneti ellent­ mondását és a reformra váró feladatait. A számadatok már „önmagukban” is a nagy változást igazolják. Salgótarjánban és Balassagyarmaton ebben az évben kevés volt a kirakat a sok tablónak. Bizonyára sokan nem tudják még megyénkben sem, hogy 1967-ben Romhányban és Bercelen is kellett érettségi tablót készíteni a falusi fényképésznek. Ki látott ezekben a fal­ vakban a felszabadulás előtt egyszerre 30 érettségizettet? Egyi k említett község kastélyának ura sem gondolta, hogy fogadószobájában egykori alkalmazottjainak gyerekei készülnek majd ünneplőbe öltözve a ballagáshoz. Ballagás! Mennyi mindent „idéz” egyszerre! Jelkép is lehetne „bányavárosunk" formabontása, ahol a 18 és a 40 évesek együtt énekelték a „vén diák” ballagó dalát, ahol nem egy szülő egyszerre érettségizett gyermekével. Ebben a tanévben több mint ezer fiatal és csaknem ötszáz dolgozó fejezte be tanulmányait középiskoláinkban A felszabadulás előtt tizenöt év alatt nem osztottak ki ennyi érettségi bizonyítványt megyénkben. Hogy ez más bizonyítvány, mint a harminc vagy akár a húsz év előtti ? Ez igaz! — Ez nem jelent olyan „rangot”, hivatalt vagy végzettséget. Sokaknak nem egye­ temi, főiskolai tanulmányokhoz, hanem csak „jobb szakmák” tanulásához ad lehető­ séget „biztosítékot.” Mindenkinek természetes, hogy a Gelka vagy az Ofotért csak érettségizettet vesz fel tanulónak, de a tsz-nek még szokatlan az érettségizett állat­ tenyésztő. A lig akad olyan érettségizett fiatal, aki tudná, erezné mit jelentett nem is olyan régen a „nadrágos ember” , a „karpaszományos” . Sajnos sokan azt sem tudják, ki volt Sallai Imre és Fürst Sándor, akik pedig sokat tettek 30 évvel ezelőtt azért, hogy ezeket a fogalmakat ne kelljen fiataljainknak ismerni. A z oktatásügy az egész világon permanes reformját éli, és mégis kevés olyan sokat vitatott problémája van, mint az érettségi. Közismert, hogy milyen széles kör­ ben vitatták hazánkban is a vizsga szükségességét, a feladatok realitását, a követel­ ményeket és a következményeket. 38 �Hogy mennyire indokoltak voltak ezek a viták, azt a vizsgák koncepciójában és rendjében bekövetkezett sok változás is igazolja. Szinte minden évben jelent meg miniszteri utasítás, vagy rendelet az érettségi tartalmának módosítására, a té­ telek összeállítására, vagy az osztályozás módosítására vonatkozóan. A különböző vitatott kérdések ellenére az 1963-ban született miniszteri utasítás alapcélkitűzéseit minden „érdekelt” helyesnek tartotta és a vizsga fenntartása mellett szavazott, mert az érettségit alkalmasnak tartotta a középiskolában tanultak szinté­ zisére és átismétlésére! Hogyan közelítettük meg megyénkben a középiskolások számának gyors nö­ vekedése mellett a fenti célkitűzéseket? Milyen fontos tanulságokkal szolgáltak az elmúlt tanév vizsgái? Mindenekelőtt azt emelném ki. hogy a korábbi évekhez viszonyítva reálisabban és hatékonyabban sikerült érvényesíteni azt az álláspontot, mely szerit: „A vizsga célja, számos értékes pedagógiai lehetőség kiaknázása.” 1966-ban, nem sokkal az írásbelik megkezdése előtt jószándékú riportban (Nógrád) egy középiskolai tanár az érettségivel kapcsolatban a szerencsét és a további viták szükségességét emelte ki. Éppen ennek a szemléletnek érdekében nagyon határo­ zottan indultunk ki a tanév megkezdésekor abból a természetes követelményből, hogy a tanulóknak nem vitatkozni kell az érettségiről, hanem a szabályzat szellemé­ nek megfelelően alaposan fel kell készülni arra, a nevelőknek pedig segíteni, irá­ nyítani kell a felkészülést. A z igazgatók, szakfelügyelők és elnökök bevonásával ala­ posan értékeltük az írásbeli és szóbeli teljesítményeket és meghatároztuk a fe l­ készítés konkrét feladatait. Kényszerített bennünket erre az a körülmény is, hogy minden évben új, tapasztalatok nélküli iskolában került sor érettségi vizsgákra, erősen „misztifikált, lelki előkészítésre.” (Kisterenye után ebben az évben Szécsény­ ben, Romhányban és Bercelen volt premier.) Középiskoláink közül különösen a gimnáziumokba. 3—4 évvel ezelőtt meglehe­ tősen sok gyengébb előképzettségű tanuló került, köztük szép számmal olyanok is. akik „jobb nem lévén” (technikum, va gy szakközépiskola) választották a gimnáziu­ mot. A tárgyi és személyi feltételek sem voltak mindenütt megfelelőek. A z érettségi vizsgán. — tanuló és tanár vonatkozásában — nem csupán néhány hónap munkája, problémája tükröződik. Nem vagyunk ellenségei a megfontolt véleménycserének, egy dolgon azonban aligha lehet vitakozni: fiataljainktól többet és ”okosabban,, kell követelni. Am env­ nyiben az érettségi a fogalmazási, a szerkesztési, a feladatmegoldási készség komoly hibáit tárja fel, akkor elsősorban ennek okait kell megvizsgálni. A cél egyébként is nem a vizsgán van, hanem a készségek és képességek kialakításán. Úgy látjuk, sikerült igazgatóink és nevelőink többségével megértetni az alapos és az egész iskolára vonatkozó átfogó elemzés szükségességét. Sikerült elfogadtatni a testületekkel, hogy az érettségi az iskolai oktató-nevelő munka színvonalát tükrözi; abban megmutatkoznak az iskola munkájának értékei és hiányai és ezek értékelése útmutatóul szolgálhat a további nevelési és oktatási teendők kiválasztásához. Termé­ szetesen ez nem fogható fel vulgárisan. A tanulók teljesítménye bonyolultan és össze­ tetten tartalmazza a ható-tényezőket. Nézzünk erre egy „érdekes” példát. „A lányok többségének olvasottsága szűkkörű” állapítja meg az elnök, a magyar irodalmi feleletek kapcsán. K i gondolná, hogy az okok között milyen lényeges sze­ repet tölt be, a szülők „nevelő” munkája is. Több falusi lány mondotta el a beszél­ 39 �getés során, hogy otthon nagyon kikapott, ha könyvet láttak nála („M ert már megint nem tanul!!” ), vagy nem engedték el osztálytársaikkal együtt színházba. („Tanulj inkább a színházi szórakozás helyett!”). Gyönyörű új bútort, szép kelengyét már vásároltak a kislánynak, de a „hozományba” még véletlenül sem kapott helyet egy könyv sem. A z 1967-es év azért jelentett előrelépést, mert az alaposabb előkészítés után nem vitára koncentráltunk, hanem arra, hogy közös tevékenységgel minél reáli­ sabb legyen az elemzés. Érdemes a kivitelezés módjairól is néhány szót ejteni. Szinte valamennyi vizsgán sok nevelő kapott speciális feladatot. Különböző készségek vizsgálata mellett a tanárok vizsgáztató tevékenysége is megfigyelés alatt áll. Sok­ száz dolgozatot és feleletet-tervet tanulmányoztunk közös szempontok alapján. Ér­ tékes segítséget adott a későbbi értékelésekhez a technikai is. (Több feleletet vettünk fel magnószalagra.) Volt olyan tanuló aki saját visszahallgatott feleletét értékelte a kifejező-készség, a szerkesztés és a nyelvhelyesség vonatkozásában. A nagy tapasz­ talatokkal rendelkező, a gyakorlati munkában is jártas elnökök alapos előkészítése jelentősen lecsökkentette a szubjektív tényezők szerepét. Í gy nemcsak a „saját” szaktárgy állt a középpontban. „Lélektanilag” szerencsés volt az a megoldás, hogy valamennyi érettségi elnök még a tanítási időszakban órákat látogatott, megismer­ kedett a jelöltekkel. Még így is, elsősorban ott, ahol a nevelőnek volt mitől tartania, sikerült néhány tanulót megfélemlíteni, bár a „majd az érettségin!” motiváció jelen­ tősége elvesztette szerepét. A vizsgára való felkészülés módszerében még mindig nem volt lényeges fejlő­ dés, általában nehezen lehetett áttörni a tétel szerinti, verbális tudásra való elő­ készítést. Ez a tény természetesen jelentős meghatározóként hatott. A z írásbeli és szóbeli tételek egyszerűbbek, nem olyan terjedelmesek voltak, mint az elmúlt években, (pl. történelem). Sok vitára adott okott a magyar irodalmi írásbelin a szöveggyűjtemény használata. A tanulók többsége nem tudott megfele­ lően élni ezzel a lehetőséggel, nagyon sok volt az egysíkú, gyenge dolgozat. A ta­ pasztalatok alapján még mindig azt emelhetjük ki, hogy tanulóinknak nem erős oldala az írásbeli kifejezőkészség, a fegyelmezett gondolatközlés. Egységes színvonalról általában nem lehet beszélni; a tanulók tudásában, világ­ nézeti és politikai tájékozottságában iskolánként, sőt osztályonként is jelentős kü­ lönbségek vannak. A z országoshoz hasonlóan a tanulók közötti polarizáció tovább fokozódott. A kiemelkedően szereplők mellett nagyon sok a szerény képességű es gondolkodású „m egfelelt” . Minden bizonnyal szerepet játszanak ebben a kedvezőtlen kép kialakulásában a „mennyiségi növekedés” problémái mellett a tanulás motivációi is. Azok a tanulók, akik „határozott célkitűzéssel kerültek a középiskolákba — elsősorban továbbtanu­ lási szándékkal — azoknak a vizsgára való felkészülés valóban jelent szintetizálást, összefüggések felismerését, ha nem is azonos hatásfokkal az egyes tantárgyakban. A többségnél, a kétségkívül jelentős munkabefektetés, erőfeszítés ellenére — melynek alapja elsősorban a bukástól való félelem volt — önálló feldolgozásról, összefüggések kereséséről alig beszélhetünk.” Valóban! Abban az esetben, ha az érettségi vizsgálati jellege helyett, mechanikus tételszámonkérés, akkor nem jelenthet húzóerőt. A pedagógiai tudomány jelentős 40 �lemaradását igazolja az, hogy a jelentős mértékben megváltozott tartalom ellenére nem sikerült hatékonyabb, jobb formát találni, csak olyat amelyen „mindenki sze­ retne minél kisebb kockázattal túlesni”. Úgy érzem, hogy nem szabad elszakítani az érettségit a tanulás addigi hosszú folyamatától, amelyben azért a tanulók többségénél van belső motiváció. A lehető legjobban ki kell aknázni a jelenlegi forma lehetőségeit, mert az érettségik: így is rendkívül sok pozitív eredményt felmutatnak, ha nem is látjuk mindig a mennyiségi változásokat törvényszerűen követő mennyiségieket. A szakembereknek pedig a jelenlegi problémák elemzése alapján ki kell dolgozni az új formát, alapo­ san és megfontoltan. A z oktatásügy egyik igen fontos kérdéséből szándékoztam a teljességre törekvés igénye nélkül „aktuális” képet adni, érzékeltetni, hogy mennyire összetett és a sok probélma ellenére mégis milyen értékes elemet tartalmazó, állandóan változó pe­ dagógiai folyamatról van szó, amelyről még „érett” fejjel sem könnyű biztos itéletet mondani. 41 �NÁDHÁZI LAJOS: FIATALOK A PÁ LYAVÁ LASZTÁSRÓL A termelés szakadatlan fejlődésének gyorsulása, alakulása, a társadalmi mozgá­ sok egyre bonyolultabbá válása mindinkább megnehezíti az iskolából kikerülő fia­ talok pályaválasztását. A társadalom felnőtt tagjait a jövő biztosítása, az ifjúság iránti felelősségtudat egyaránt készteti az ifjúkor küszöbén állók egész életre kiható döntésének segítésére. A különböző nevelési tényezők, a szülői ház, az iskola, a tömegszervezetek és mozgalmak, a nagyhatósugarú tömegközlési eszközök keresik a pályaválasztási tanácsadás leghelyesebb módozatait. A szükségszerűség által létre­ hozott kutató szándék a helyes pedagógiai törekvés mind szélesebb körű, mégis azt tapasztaljuk, hogy az eredmény elmarad a kívánalmaktól. E problémán gondolkodva, a pályaválasztással és tanácsadással foglalkozó iro­ dalmat lapozva nagyon kevés olyan anyaggal találkoztam, amely a gyermekekre, a fiatalokra gyakorolt hatás oldaláról vizsgálta volna a kérdést. A legutóbbi időkig alig elemeztük, hogy napjaink ifjúságában milyen benyomások, körülmények érlelik meg az egy-egy foglalkozás felé irányulást. Ez év májusában viszonylag kisszámú, negyedik gimnáziumot végző fiatalnál (77 lány, 16 fiú) azt próbáltam egyszerű eszközzel megnézni, valóban érdemes-e a pályaválasztást erről az oldaláról elemezni, milyen létjogosultsága van a kérdés­ felvetésnek, a mélyebb vizsgálattól várható-e újabb, az eddigiekben nem ismert, vagy kellően nem bizonyított összefüggések felszínre hozása. A szerzett tapasztalatok szerint a pályaválasztás előkészítésének néhány vonatkozását, az ifjúságra ösztönzést gyakorló körülményeket, nagyon is célszerűnek látszik a fiatalok oldaláról vizsgáló­ dásaink körébe vonni. Igazolásul a felmérés alapján szeretnék néhány gondolatot megemlíteni. Mint tudjuk, a pályaválasztás helyes irányításának, az eredményes tanácsadásnak fontos feltétele a fiatalok pályaérdeklődésének ismerete. A jelentkezések ugyan időről-időre mutatják, mely pályák felé fordulnak tömegesen, azt viszont legtöbbször csupán be­ nyomások alapján állapítjuk meg — szinte találgatjuk — milyen tényezők tették vonzóvá egyik vagy másik életpályát a fiatalok előtt. A z általam megkérdezett fiatalok többségének a humán tárgyakból van jobb eredménye és az emberrel közvetlenül foglalkozó pályákat (egészségügyi, nevelői, jogi) választották nagyobb számban. E fiatalok érdeklődéséhez, döntéséhez a válaszok szerint hozzájárul a nagy tömegek gondolkodásában megtalálható műveltség-ideál. Érdeklődésüket jelentősen befolyásolják a társadalom irányából érkező erős hatások. A szabadidő eltöltés túlnyomó többségüknél a szépirodalom-olvasás. a televízió és a rádió társadalmi problémáival foglalkozó adásainak nézése, hallgatása, a film látogatás, a művészi élmények keresese. A szabadidejüket csak kevesen használják fel természettudományos ismereteik bovítésére, kisérletezésre, kutatásra, technikai jártasságuk gyarapítására. A válaszaikból könnyen kivehető, hogy egy televízió­ játék, egy film, vagy táncdal nem ismerése a diákok körében nagyobb műveletlen­ ségnek számít, mintha valaki az egyszerűen meghibásodott háztartási eszközzel nem tud mit kezdeni. 42 �Tüzetesebb vizsgálatokkal lehetne csak kideríteni, hogy az érdeklődés alakulásában milyen szerepet játszik az iskola szelleme, a feliratok, a meghívókra nyomtatott je l­ mondatok, a közösségi megnyilvánulások, a hagyományok, a tantárgyak érzelmi telítettsége stb. Érdemes lenne elemezni, hogy az ifjúsagi szervezet egész tevékeny­ sége, a rendezvények a tanulmányi versenyek, vetélkedők, pályázatok, kiállítások találkozások, kirándulások stb. milyen mértékben ösztönöznek a természettudomá­ nyok, a technika behatóbb megismerésére. Hasznos volna megvizsgálni a nagyhatású közlési eszközök — televízió, rádió — befolyását abban az összefüggésben, hogy az adá­ sokat milyen mértékben hasznosítják, más nevelési tényezők, a pályaválasztást elő­ készítő munkában. Szelektálnak-e eléggé a műsorokban? Mire hívják fel a fiatalok figyelmét? A z ajánlást hogyan fogadják? Ez már csak azért is fontos lenne, mert a választott 93 tanuló közül 41-en a szabadidejüket legszívesebben tv-nézéssel töltik. (Természetesen nemcsak ez köti le kizárólag őket. más elfoglaltság is kellemes szá­ mukra.) A további 42 fő is rendszeresen megnézi a tv adásokat, ha nem is az a leg­ kedvesebb időtöltése. A kérdezettek közül legtöbben a filmeket, színházi közvetíté­ seket, tv. híradót, a Halló fiúk.halló lányok c. adásokat kedvelik. A szakmai tájé­ koztatást. tudományos adásokat csak néhány an említik. Érdemes figyelm et szentelni a szülők érdeklődést formáló közvetlen, vagy köz­ vetett megnyilvánulásainak. A z édesapjával azonos pályát (katonatiszt, tanár) két fiú választott, az édesanyjával azonos hivatást (egy orvosnő, három egészségügyi) pe­ dig 4 lány választott, a többiek a szüleik foglalkozásától távoleső szakma vagy hi­ vatás felé fordultak. A legszebb életpályák között is csupán 6-an említették meg szüleik foglalkozását. Ebben az esetben is csak mélyebb vizsgálatok alapján adhatnánk pontos választ, hogy a szülők hogyan vélekednek foglalkozásukról, munká­ jukról, családi esetleg baráti körben. Látni kellene milyen arányok alakulnak ki a szü­ lők munkájuk szépségével, hasznosságával kapcsolatos megjegyzései és a nehézség, fá ­ radtság gondolatainak hangoztatása között. Ezekre a véleményekre milyen gondola­ tok, érzések keletkeznek a gyermekben, ifjúban. A szülők vajon ismertetik-e kellően a gyermekek szemében a vonzó életpályákat, vagy hajlamosak csupán egyoldalúan nézni, mint az az apa, aki lányát a tanári hivatás helyett — gyógyszerésznek akarja taníttatni, mert az szerinte könnyebb és előnyösebb. A z érdeklődés terjedelmének, intenzitásának növelése szempontjából igen jelen­ tősek lehetnek a szakkörök is. H a viszont áttekintjük azt a 9 szakkört, (irodalom, képzőművész, pedagógiai, orosz nyelv, matematika, biológia, csillagász, fotó, sport) amelyekbe a vizsgált tanulók közül 23-an jártak, alig fedezhető fel olyan céltuda­ tosság, amely a pályairányultságot segíti. A választott pályához közelálló, vagy azzal megegyező szakkörbe mind­ össze 9 tanuló járt. A pályaválasztás és szakkör közötti kölcsönhatások elemzése nagyon jól segítene az érdeklődés, és pályaalkalmasság közötti valóságos, vagy lát­ szólagos összeütközések, a társadalmi igények irányába fordulás kérdésének meg­ oldásában. Bár itt szükséges lenne az iskolánkívüli lehetőségek f eltárása és jobb fel­ használása, valamint a külső szakemberek bekapcsolása is, ami viszont magával hozza a pedagógiai felelősség értelmezésének, a „rizikó” vállalásának problémáját is. A z érdeklődést befolyásoló tényezők felsorolása után nézzük a választott pályá­ kat: 43 �Szakm a fiú gépészmérnök 1 ipari laboráns — vegyészmérnök 3 műszerész 3 varrónő — pincér — kozmetikus — agrármérnök — mezőgazdasági technikus — állatorvos 1 tanár 1 tanítónő — óvónő — népművelő — hajóstiszt 1 katonatiszt 1 lány — 1 — — 4 1 1 1 1 — 11 1 4 1 — — Szakm a fiú lá n y pénzügyőr jogász közgazdász védőnő orvos asszisztens, ápoló gyógytornász szülésznő gyermekgondozónő 1 1 — — — 1 — — — diétásnővér — 1 gyógyszerész assz. — 2 gyors- és gépíró — 3 postai alkalmazott — 2 A vizsgálat idején még nem döntött 2 17 — 3 2 3 5 3 2 1 8 A tanulók pályaválasztási irányultságát, vizsgálva az első áttekintésre is szembe­ tűnik a pedagógiai, egészségügyi hivatások felé fordulás. A különböző tényezők együttes hatására kialakult érdeklődésből természetesen következik az emberekkel közvetlenül foglalkozó pályák előnyben részesítése. Persze, ha nem is mutatható ki pontosan, mégis feltételezhetjük, hogy szerepet játszanak más tényezők is, pl. olyanok mint az új megyei kórház felépülése, amely feltétlen ösztönzőleg hatott az egész­ ségügyi foglalkozások választásánál. A pályaválasztás indítékainak elemzése egészében nagyon pozitív képet mutat, hiszen 52 tanulónál elsősorban a belső szükségletből fakadó vágyak motiválták az elhatározást. Saját elképzeléseik alapján döntöttek, választásukat közvetlenül nem befolyásolták a szülők vagy nevelők. A tanulók válaszai szerint a különböző nevelési tényezők — szülők,nevelők — i nkább csak megerősítették, helybenhagyták a kialakult álláspontjukat. Ez termé­ szetesen nem zárja ki a folyamatos indirekt hatások jelenlétét, amit a fiatalok ép­ pen az élekorukkal együttjáró befolyásolhatóság elleni tiltakozásukból kiindulva nem ismernek el. Ezen a problémakörön belül további tájékozódást igényel azonban a pedagógiai kultúráltság, és a spontán körülmények közötti arányok megközelítőleg pontos megállapítása. Igen örvendetes, hogy pillanatnyi benyomások, az anyagi előnyök keresése, a szülői akarat határozottabb érvényesítése csak néhány tanulónál tapasztalható. A z utóbbi legtöbbször jószándékból fakad. Pl. a gyógypedagógiai tanárnői pályától a nagyfokú idegi megterhelés miatt óvja az édesapa gyermekét. A szülők ilyen irányú véleménynyilvánítását a fiatalok legtöbbször vissza is utasítják. A vizsgált tanulók elhatározásának erkölcsi alapjaira könnyen lehet következ­ tetni az egyes hivatások, foglalkozások jövedelmezőségéről és szépségéről alkotott véleményeikből. 44 �A legjövedelm ezőbbnek ta rto tt p á ly á k sorrendje a vá la sztó k szám ával: orvos mérnök magánkisiparos magánkereskedő mezőgazd. dolgozó kutató műszerész 46 13 5 5 4 3 3 művész szinész bányász autószerelő pincér vegyész fodrász 2 2 1 1 1 1 1 A legszebbnek tartott pályák sorrendje a választók számával: tanár orvos eü. dolgozó jogász óvónő vegyész kutató katonatiszt csillagász ruhatervező kereskedő állatorvos 23 15 10 6 5 3 2 2 2 1 1 1 tv. riporter maneken műszerész tolmács atomfizikus színész, színésznő közgazdász 1 1 1 1 1 2 1 zenész 1 gépkocsivezető tengerész 1 gyógytornász 1 1 A válaszott pályák a szépnek tartottakkal mutatnak megegyezőséget, vagyis nyugodtan mondhatjuk, hogy a döntésekben elsősorban a munkaöröm dominál, nem pedig az anyagi előny. Leginkább példázza ezt a pedagógus és orvosok hivatásának megítélése. A pedagógus hivatást egy tanuló sem tartotta jó l jövedelmezőnek mégis 17-en kívánnak ezen a pályán működni. A belső szükségletből fakadó indítékokra az önálló döntésre vall a választott életpályához való ragaszkodás is .A felvétel vagy elhelyezkedés sikertelensége esetén 26 tanuló az újabb kisérletezés, 12 tanuló pedig a hasonló területen történő elhelyez­ kedést választja. Néhányan teljesen tanácstalanok, illetve csak egy lehetőségre, a sikerre készültek fel. A megközelítőleg azonos érdeklődést kielégítő és alkalmasságot követelő szakmák, valamint a rokon hivatások és foglalkozások körének feltárása, még nem érződik a kapott válaszokon. A z elhelyezkedési lehetőség, a társadalmi körülmények figyelem bevétele a fiatalok tájékoztatásában kissé háttérbe szorult. Igen figyelmeztető annak a 19 tanulónak a válasza is, akik a gimnázium negyedik osztályáig eljutva nem határoztak az életpályájukról. A z elképzelésükben a legjobb esetben is valamilyen könnyebb, lehetőleg irodai munkahely él, ahol a kifejezéseik­ kel élve’ : „dolgozhatnak és pénzt kereshetnek.” Ebben a vonatkozásban úgy hiszem az sem közömbös, hogy a bizonytalan fiatalok közül 16-nak munkások, vagy nyug­ díjas munkások a szülei. Ez a körülmény figyelm eztet a pályaválasztás előkészítésének differenciálatlan­ ságára. A különböző nevelési tényezők céltudatos összehangolt tevékenysége még egyáltalán nem érződik. A nagyfokú gondoskodás — általános jellege miatt — néha negatív hatást vált ki. 45 �A munkásgyermekek fokozott segítésének elmulasztása ilyen döntő helyzetekben azonnal megmutatkozik. Hasznos tanulságokat tartalmaznak a választott pályák ismeretére vonatkozó válaszok is. 14 tanuló — főleg, akik külső indítékokra határoztak — kevésbé, vagy egyáltalán nem ismerik közelebbről a választott foglalkozást. A tanácsadóikra, illetve a benyomásaikra építik egész jövő életüket. A z előzőekben említett 19, teljesen bi­ zonytalan fiatallal együtt ez olyan százalékarányt ad, amely mellett a nevelők, a pályaválasztás helyes alakításában érdekelt intézmények, szervek, mindenekelőtt a szülők nem mehetnek el tétlenül. A lig jobb a helyzet a tanulók előzetes készülésénél. 43-an az előzetes készülés alatt csupán a szükséges ismereteik bővítését értik, amelyet tanulás, szakkönyv, folyóirat, rádió, televízió útján próbálnak megoldani. (Megjegyzem, ezeket a vála­ szokat közvetlenül feltett kérdésekre adták, az ellenőrző kérdéscsoportokban viszont e tevékenységi formákra csak néhány tanulónál találtam utalást.) A választott fog­ lalkozás mélyebb megismerésével és gyakorlati tevékenységgel 22-en készülnek. 28-an viszont várják, amíg helyzetük — elhelyezkedésük — véglegesen megoldódik. A z alkalmassághoz tartozó jellem és magatartásbeli vonatkozásokra még olyanok sem gondolnak, mint a pedagógus, katonatiszt, gyermekgonodzó pályára készülők, akiknél a munka eredményessége szempontjából döntő fontosságú lehet. Néhány tanuló — erősen korlátok közé szorított — válaszának összevetése, át­ tekintése, mennyi égető fontos kérdést tár elénk! Lehet ezeket a problémákat külön­ böző módon értékelni, de el tüntetni, nem létezővé tenni nem tudjuk. Hordozói a 18 éves fiatalok, itt élnek közöttünk, társainkká válnak a munkában, hátráltat­ nak, vagy segítenek bennünket. Olyanokká lesznek, amilyenné az ő aktív részvéte­ lükkel alakítjuk őket. E nagy emberformáló folyamat helyes irányítása elképzel­ hetetlen a fiatalok környező valóságunkról alkotott véleményének, magatartásra, cselekvésre ösztönző indítékainak ismerete nélkül. A pályaválasztási előkészítésünk — sajátos közös pedagógia tevékenységünk — ismerete, a motiváló tényezőknek, a jövő életpályájával kapcsolatos gondolatoknak eredményességének is fontos feltétele a fiatalokat ért hatások megközelítően pontos minél teljesebb feltárása. 46 �KUNSZABÓ FERENC: SZABADIDŐ ÉS NÉPMŰVELÉS Sokat beszélünk mostanában a népművelés hatékonyabbá tételéről, a vonzó­ erő növeléséről, új módszerek keresésének szükségességéről. Mindez reális és idő­ szerű. Népművelési intézményeink és módszereink az utóbbi tíz-tizenkét évben va­ lóban vesztettek vonzóerejükből, amit sokszor persze nem a látogatottság csökke­ nésén mérhettünk le elsősorban, hanem inkább azon, hogy ez a látogatottság nem növekedett a kellő mértékben. A kétségtelen ténynek több oka van. Egyik ilyen, hogy míg az utóbbi tizenöthúsz évben az emberek többsége új lakásba költözött, szinte minden család új búto­ rokat vett, egész osztályok és rétegek ismerkedtek meg olyan dolgokkal, mint a szőnyeg, a f otel, a csillár, addig művelődési házaink nagy része — főleg a tanácsiak! — nem tudja ugyanazt a komfortot nyújtani, mint amihez mára az emberek otthon hozzászoktak. A másik a hírközlő orgánumok elterjedtsége — újság, folyóirat, rádió, tv — , amely mind házhoz megy, hazaviszi az ismereteket, otthon elégíti ki az igényeket. A harmadik az általános műveltségi szint megemelkedettsége: ma már nem nyújthatunk akármit, nem adhatjuk azt, amit akár két évvel ezelőtt. (S itt kü­ lön is differenciálnunk kell: az érdeklődőknek, az igényeseknek az átlagosnál is magasabb a műveltsége, nem biztos tehát, hogy nekik megfelel egy általános szint­ hez méretezett előadás például; míg a kultúra, az új ismeretek iránt kevéssé érdek­ lődők még esetleg azt sem értik, s így” tulajdonképpen saját magukat rekesztik ki.) További kétségbevonhatatlan ok, hogy az elmúlt két évtizedben bizony sok esetben értéktelent, színvonaltalant vagy a közönségtől teljesen idegent adtunk, minek kö­ vetkeztében csökkent a bizalom népművelő munkánk iránt. A z alapvető ok azonban talán mégsem ezek között keresendő, hanem abban, hogy népművelő munkánk egésze lényegében még ma is a tizenöt évvel ezelőtt ki­ alakult és elfogadott módszereken és elveken alapul. Egész egyszerűen és magyarul: ilyen munkánk nem tartott lépést a kultúra, a tudományok fejlődésével, az em­ berek műveltségi szintjének emelkedésével, módszereiben kellően nem fejlődött, nem alkalmazkodott. Számos művelődési objektum még ma is azt és úgy akarja adni, ami és ahogyan az embereknek esetleg sohasem kellett, vagy — ami sokkal gyakoribb jelenség — ami már nem kell. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt kultúrpolitikánkban eluralkodott a marxizmus— leninizmusnak az a helytelen értelmezése, amelyik a dolgozó osztályok művelődési vágyát nem objektív törvényszerűségnek fogta fel, hanem olyan folyamatnak, ame­ lyiket ráhatásokkal, rendeletekkel szinte korlátlanul szabályozni, terelni és nö­ velni vagy csökkenteni lehet. Ez mostanra kulturpolitikánkban, népművelés-elméletünkben már csak nyomok­ ban fedezhető fel, a gyakorlati munkából viszont még nem sikerült eléggé szám­ űznünk. S hogy ez így van, annak egyik biztos jele, hogy sokszor nem vesszük még kellően figyelembe: az adott művelődési objektum hatókörében mi az emberek igénye, mi érdekli őket, mit fogadnak el és mit utasítanak vissza. Számos népmű­ 47 �velőnk nem térképezi működési területét, hanem korábbi tapasztalataira épít, s közben elfelejti, hogy esetleg azok a tapasztalatok hibás elméleti következtetéseken alapultak és alapulnak. A felismerés persze egyre szélesedik. Í gy került sor arra, hogy a Salgótarjáni Öblösüveggyárban egy brigádnál ilyen célú megfigyelést végezzünk. I. A z egész vizsgálat célja tulajdonkeppen annak megállapítása volt, hogy mit csinálnak szabadidejükben az emberek, nevezetesen és konkrétan az az öt fiatal, akiket a kiválasztott brigádban találtunk. Terjedelm i okoknál fogva, és e dolgozat témaegységének érdekében a másik két kontrollcsoport vizsgálati eredményeit csak akkor említjük, ha azok motiválólag hatnak, vagy érdekes összevetésekre adnak alkalmat. A kontrollcsoportok adataiból, és a gyár dolgozói között végzett tájékozódásból az derül ki, hogy ez az ifjúsági szocialista brigád az átlagosnál valamivel jobban dolgozik, érdeklődőbb, többet olvas és művelődik — de nem annyira, hogy az átla­ gost lényegesen fölülmúlná. Mind az öten nyolc általánost és ipari tanuló iskolát végeztek, üvegipari szak­ munkások. 1939 és 46 között születtek. Négy tarjáni lakos, egy pedig vidékről jár be, munkásbusszal. (A továbbiakban az ábécé öt betűjével jelöljük őket.) A. munkáscsaládból származik, huszonnégy éves, másfél éve nős, gyermek nincs, egyelőre nem is akarnak, legalább addig, amíg az anyóséknál laknak, az pedig; még egy pár évig eltarthat. Felesége és apósa szintén a gyárban dolgozik, mind­ kettő betanított munkás, az anyós pár éve van csak otthon, főz, mos, takarít a három dolgozóra. Rádió van, tv és jármű nincs, még kerékpár sem, mert az egész csalód a fiatal párnak takarékoskodik. A.-ban föltétlenül van intellektuális hajlam: csendes, elgondolkodó, sokat olvas és lemezeket hallgat. Mindez azonban nem za­ varja teljes szakmai és munkaköri indentifikációját. Meg van elégedve a sorsával, nem tör „följebb” . Nem szereti a társaságot és az üres fecsegést. B. huszonöt éves, nőtlen, most állítólag komolyan udvarol. Ő is, apja is bejáró munkás, anyja tsz-tag. Szereti a társaságot, a sör melletti beszélgetést, a táncot. Ezzel és az udvarlással elég sok ideje elmegy. T v nincs, jármű csak kerekpár. Motorra gyűjt. Van egy hobbyja mégpedig az, hogy szinte ingyen vetíti a filmeket a falujá­ ban. Szakmájával, munkakörével való azonosultsága teljesnek mondható. C. apja kistisztviselő volt, most nyugdíjas. Saját házukban laknak, a város külterületén. Férjezett nővérének most építenek ugyanazon a telken másik házat. C. huszonnyolc éves, nős. egy gyerek van, felesége adminisztrátor. C. valami más akart lenni, nem fizikai munkás, talán tovább akart tanulni, de a család akkori anyagi helyzete nem engedte. Vannak „úri” allűrjei. A brigádban csak ő tud römizni és kanasztázni, viszonylag sűrűn fogadnak otthon vendégeket és gyakran járnak lá­ togatóba. C. szereti otthon a kényelmet, de mostanában sokat segít a házépítésnél. Sorsába ma már belenyugodott, m ár csak azért is — mint maga mondja — , mert így többet keres, mintha valahol tanítóskodna vagy tisztviselősködne. Szakmáját, munkakörét szereti. A pénzre ráhajt. A brigádban ő a z egyik legjobb munkaerő. D. huszonkét éves, nőtlen,szüleivel lakik. Apja művezető egy másik gyárban. D. motorszerelő szeretett volna lenni, de protekcióval sem tudott bejutni annak 48 �idején. Két. lánytestvére tanul. Ő most a közgazdasági technikum második osztályába jár, estin. Ez persze munkájával nem függ össze. A zt mondja, nem vágyik el innen, csak műveltebb akar lenni, ez azonban nem hihető. Brigádjában a gyengébb munka­ erők közé tartozik. Viszonylag sok selejtet csinál. Politikailag ő a legaktívabb. E. érdekes ember. A pja szintén üveggyári szakmunkás. Felesége és apósa értel­ miségiek. A brigádban és az egész műhelyben ő a legjobb munkás. Ezt mindenki elismeri, neki azonban — testi hibája miatt — állandó és erős kisebbségi érzése van. Feleségével szemben is. Rendkívül intelligens, de nem művelt, mert a munká­ ján kívül semmit sem csinál kitartóan. Van érzéke a festéshez, de nem mer átvál­ tani, mert nincs önbizalma. Huszonhat éves, egy gyermekük van. Külön, új lakás­ ban laknak, sokat segít a feleségének, és a gyerek is sok idejét elveszi. Szakmá­ jának mestere, de nem szereti. II. A szabadidő naplóban lejegyzett időtöltéseket elemezve tizennyolc tevékeny­ ségi formát állapítottunk meg, melyek négy nagy csoportba oszthatók: I. Egyéni és csoportos időtöltések, melyeknek összefogó célja a kikapcsolódás, a szellemi és fizikai regenerálódás; közben persze társasági igényeiket is kielégítik. II. Rendszerint fizikai erőkifejtéssel járó tevékenységek, melyekkel vagy a ház­ tartásban, a ház körül segítenek, vagy kedvtelésből csinálják. III. Közvetlenül művelődési, kulturálódási célokat szolgáló kedvtelések (a vizs­ gálat tulajdonképpeni célja). IV. Ú gynevezett egyéb tevékenységek, melyek persze sem időben, sem fontos­ ságban nem jelentéktelenek. A hal héten keresztül regisztrált szabadidő-tevékenységek ilyen sztenderdizálása után mód nyílott az átfogó táblázat elkészítésére: Személyenként a tevékenységi formák elő­ fordulása Csop. Szám I. 1 Társas szórakozás otthon (kártyá­ zás, évforduló, születésnap stb.) 2 Házon kívüli társas időtöltés (presz­ szó, kocsma, tánc stb ) II. 4 Megnevezés A B C D H 3 2 8 0 7 15 13 9 9 48 19 4 2 46 3 Napközi pihenés 11 4 Séta 8 5 Motorozás, udvarlás 6 Segít a ház körül 7 Berendezést, háztartási gépeket javít 8 Barkácsol (kedvtelésből valami újat csinál) 0 10 2 10 0 0 0 10 4 10 17 3 45 79 1 20 3 0 2 26 0 0 19 19 0 5 20 3 0 0 Össz. 18 49 �III. IV. 9 Újságok, folyóiratok 10 Szépirodalom, szakkönyvek 11 T v-t néz 9 6 20 8 4 13 5 4 2 3 47 27 4 3 21 10 19 57 12 Filmet néz, moziban 3 2 0 3 0 8 13 Lemezhallgatás 6 1 0 0 0 7 14 Rádióhallgatás (mikor direkt vala­ melyik műsorra kíváncsi) 3 1 1 1 6 15 Szervezettszerű tanulás 0 0 32 0 32 16 Társadalmi munka 17 Egyedi esetleges elfoglaltságok (be­ teglátogatás, foghúzatás stb.) 0 1 5 0 1 1 8 0 11 2 12 9 5 33 (A z egyes tevékenységeknek nem az időtartamát jegyeztük, hanem azt, hogy a negyvenkét nap alatt hányszor fordultak elő. A különböző kedvtelések és elfoglalt­ ságok idejének megállapítása egyszerűen nevetséges lett volna a vizsgált személyek előtt egyrészt, másrészt viszont a gyakoriság egyben időtartamot is jelez.) B. C. és E. időnként bemennek a presszóba, mind az öten mennek néha tán­ colni a Salgó étterembe, vagy különböző művelődési otthonokba, de a Karancs szálló küszöbét még egyetlen egyszer sem lépte át egyikük sem, még kíváncsiságból sem! Oda az üveggyárból a tisztviselők járnak inkább, a fizikai munkások közül pedig csak a focisták, jelesebb sportolók, öntevékeny művészeti csoportok résztvevői vagy az aktív társadalmi munkások. A megfigyelési időszak alatt csupán A. és B. fordult meg művelődési otthonban. Egyikük tv-t nézni, a másik pedig minden filmvetítéskor, mert ő a gépkezelő. A z öt fiatalt nem érdeklik a művelődési otthonok programjai, és a megyei kulturház nagy műsorait sem szokták megnézni. A megfigyelési időszak alatt nyílt meg az új megyei művelődési ház. A z öt fiatal közül csupán. A. ment el oda háromszor az országos amatőr jazz-fesztivál alkalmával, mert nagyon szereti a zenét — a reprezentatív épület és annak munkája különben őt sem érdekli. Lényegében ugyanezt a képet kaptuk a két kontrollbrigádnál is — és a gyár egyéb munkásai között végzett szúrópróbák azt igazolják, hogy ez a szabadidő-tevé­ kenység elég általános a gyárban. Nagyon kevesen tesznek ettől többet, s mintegy harmadrész pedig kevesebbet. III. A z elemzést kezdjük talán a gyakoriság sorrendjének megállapításával, ami — mint már említettük — lényegében az időmegoszlást is kifejezi: 50 Összes előfordulás: 504, ebből I. csoport 142, 28% II. csoport 132, 27% III. csoport 184, 36% IV. csoport 44, 9% �Ha az új ismeretek szerzését célzó elfoglaltságokat nézzük — 9— 15 pontok, III. csoport — , akkor megállapíthatjuk, hogy az öt fiatal nem kevés időt fordít műve­ lődésre: az összes szabadidő-tevékenységnek mintegy harminchat százalékát! (A másik két brigádnál ugyanez huszonnyolc, illetve huszonöt százalék volt.) Ez az arány sok értelmiséginek is becsületére válna. A helyes kép kialakításához azon­ ban még több dolgot figyelembe kell vennünk. Mindenekelőtt azt, hogy ez az öt fiatal az olvasással, tv- és mozinézéssel első­ sorban nem művelődni akar, hanem élményeket szerezni — míg az értelmiségi rendszerint fordítva. És ez lényeges különbség: ez az öt fiatal a lapokban elsősor­ ban a sporthíreket keresi meg, aztán a gyilkosságokról és egyéb érdekességekről szóló tudósításokat, és csak aztán kerítenek sort a politikai közleményekre, míg a tudományos és kulturális rovatokat a legritkábban olvassák el. Másodszor be kell számítanunk, hogy ezek a fiatalok — mint munkatársaik túl­ nyomó többsége is —gyakran nem értékelik a látottakat, hallottakat, olvasottakat. S ha igen, akkor nemritkán rosszul. Í gy például a Lord házassága c. tv-film et né­ gyen látták, és egyikük se vette észre, hogy az szatíra a javából! A legintelligensebb E. is csak a beszélgetés alkalmával jött rá erre. Harmadszor pontosan tudnunk kell, hogy mi az, amit olvasnak, hallanak, látnak. A lapok közül a megfigyelési időszak alatt a következőket vették kézbe: Népszava, Népszabadság, Képes Újság, Nők Lapja — a gyakoriság sorrendjében. A következő könyveket olvasták: Berkesi András: Sellő a pecsétgyűrűn (hárman); Rejtő Jenő: A z elveszett cirkáló (ketten); Jules Verne: Lángban álló szigettenger; Emile Zola: Nana; Passuth László: Megszólal a sírvilág; Jókai Mór: A jövő század regénye; Rejtő Jenő: A tizennégykarátos autó; Yves Montand: Csupa napfény a szívem. Negyedszer be kell számítanunk, hogy a vizsgálat február— márciusban folyt, amikoris még nemigen lehet a szabadban tartózkodni, kirándulni Ötödször tudnunk kell, hogy ilyen regisztrálások alkalmával a valóságosnál egy kicsit mindig jobb eredmény születik, hiszen a m egfigyelt személyek ilyenkor ösz­ tönösen is vagy többet művelődnek, vagy (ez is előfordul) többet mondanak, mint ami van. Ez olyan emberi tulajdonság, amellyel majdnem minden szociológiai fe l­ mérésnél számolnunk kell. A tv még hipnotizálja őket: adás kezdetekor bekapcsolják a készüléket, s ha nincs más programjuk, vagy nem alszanak el, akkor mindent megnéznek, válogatás nélkül. Ez persze ritkább eset. Törekednek azonban arra, hogy minden film et és tv-játékot megnézzenek, amelyek között a krimiknek van a legnagyobb sikerük. A színházi közvetítések közül már csak a vidámabbakat nézik meg. Így például a Negyedik csigolyát négyen látták, az Oppenheimer ügyet viszont egyikük sem. A.-nak és B.-nek nincs tévéje. Meglepő, hogy mégsem járnak lényegesen többet moziba, mint társaik. Rádiót négyen hallgattak mégpedig hat esetben. Háromszor híreket, háromszor pedig rádiójátékot, illetve színházi és zenei közvetítést. Ezek persze csak azok az esetek, mikor kifejezetten azzal a céllal ültek le. A „lármadoboz” különben egész nap szól. A rádió ma mintegy aláfesti az emberek életét, napi tevé­ kenységüket: ébredéskor bekapcsolják és lefekvéskor néha elfelejtik kikapcsolni. A fentieken végigtekintve most már megállapíthatjuk, hogy ennek az öt fiatal­ nak a szabadidő-tevékenysége meglehetősen egysíkú. Hiányzik belőle a színházé s hangverseny látogatás, egy este a K arancsban, aktív sportolás, a szellemi játékok 51 �teljes garnitúráját — a kártyát kivéve. A kontrollcsoportok és szúrópróbák tapasz­ talatai, valamint az általában szerzett benyomások alapján megállapíthatjuk, hogy ez az öt fiatal korának, osztályának és városának hű fia: csak azt olvassák, nézik és hallgatják, amit ma egy munkásnak az Öblösüveggyárban — Salgótarjánban — illik, amit egymástól elvárnak, amiről munka közben és délutáni sörözéseken szó esik. Ha ismerik az NB/I. állását, ha olvasnak Dumast, Jókait és Berkesit, ha meg­ nézik a tv-ben a vígjátékokat — akkor ők művelt, érdeklődő munkások, akikkel a többiek szívesen ülnek le egy kisüveg sörre! Úgy kell azonban elképzelnünk, hogy ez kizárólagos erejű is: aki a fenti dolgokról nem tud társalogni, az elmaradott ember, aki viszont többet és mást is tud az különcködő! A megfigyelés ideje alatt nem egy társukról jegyezték meg. hogy az tahó, mert ezt vagy azt nem olvasta. Ugyanakkor E. még brigádtársai előtt sem beszélt arról, hogy festeget. Ez csak akkor derült ki, mikor a találkozások során bizo­ nyos kölcsönös szimpátia alakult ki. C. szégyenkezve — és társai előtt álszé­ gyenkezve! — mondta, hogy ő ultizni nem szeret, hanem inkább römizn i. A.-ról mosolyogva emlegették, hogy „dilije a lemez” . A fentebb vázolt magatartási és érdeklődési normákat tehát nem illik átlépni, s aki mégis megteszi, az szinte titokb an ... Ezt a megállapítást egyben az általános következtetések legfontosabbjának is tekinthetjük. IV. Ezekután egészen világosnak tűnik előttünk, hogy ennek az öt fiatalnak — és a tarjáni munkások többségének — hiába hirdetünk bármilyen színvonalas szín­ házi estet, hiába reklámozunk mégoly jól illusztrált ismeretterjesztő előadást, nem fognak eljönni, éspedig nem azért, mert programunk rossz, hanem mert annak megtekintése egyszerűen nem tartozik bele életükbe. Nincs rá sem egyéni, sem tár­ sasági igényük. Hiába hirdetünk vitát a Húsz óráról (filmről, könyvről egyaránt), ha azt nem olvasták, nem látták; hiába hívjuk meg Illyés Gyulát vagy Illés Bélát, mikor azokról hallottak ugyan, írásaikat is olvasták esetleg, de nem tetszettek. Hiába itéljük tehát programunkat bármilyen közérdekűnek és aktuálisnak, ha az kívül esik a meghódítandó közönség normáin; itt szólamokkal, rendeletekkel és agyafúrt ötletekkel semmire sem megyünk. Még a népművelési státuszok növelése sem megoldás. Arra van szükség, hogy pontosan és konkrétan tudjuk: működési területünkön mi tölti ki az emberek hétköznapjait. El kell hinnünk, hogy nem elég a művelődési otthon havi programját színes plakátokon és prospektusokban közzé­ tenni. Nekünk is ismernünk kell az emberek programját, legalább annyira, amennyire szeretnénk, hogy ők ismerjék meg a miénket! Szélesebb körű, mostanában divatos szabadidő felmérések természetesen nyújta­ nak általános tapasztalatokat, de a tömegek életprogramjába csak úgy „furakod­ hatunk” be, ha ismerjük az egyes emberek napi tevékenységét, esetleges egyéni kedvtelését, ezek milyenségét, szintjét és tartalmát! Mondani könnyű, csinálni nehezebb. S most talán még általában pár szót arról, hogy miképpen ismerhetjük meg az emberek szabadidő-tevékenységét. A z egyre inkább terjedő kérdőíves módszer nem jó. Talán többet árt, mint használ. Kiosztunk bizonyos számú kérdőívet, és vissza­ 52 �kapjuk a felét. Ez azonban még mindig célravezető lenne, ha azok tartalmában meg­ bízhatnánk. De nem bízhatunk meg, mert a) ha a kérdések kiegészítendők, akkor a kitöltő nagyon gyakran azt írja, ami eszébe jut; b) ha eldöntendők, akkor igen gyakran nem azt húzza alá, ami őt valóban érdekli, hanem amit „előkk e lőnek” tart. Tehát: „Szívesen meghallgatna-e egy illusztrált előadást a jazz-ről?” és „Szívesen meghallgatna-e egy komoly zenéről szóló, illusztrált előadást?” — a kitöltő rend­ szerint mindkettőt aláhúzza, az elsőt azért, mert szereti, a másodikat azért, mert nagyon jól tudja, hogy a komoly zenét kedvelni valami „előkelő” dolog. Számos tapasztalat igazolja, hogy népművelők ilyen kérdőívek alapján állították össze programjukat, és kudarcot vallottak. Törekednünk kellene arra, hogy minél több, e dolgozatban vázolt, konkrét vizs­ gálatot végezzünk. Ez azonban annyi időt és energiát igényel, amennyire még a főfoglalkozású népművelőknek sem igen futja. Egy-két ilyen vizsgálat után viszont nagyon hasznosak és célravezetőek a kötetlen beszélgetések. S elsősorban nem azok­ kal kell beszélgetnünk, akiket a művelődési otthonban megtalálunk! Ez elemi dolog. El kell mennünk az üzemekbe, kocsmákba, presszókba, sőt az otthonokba is. (Egy nagyon jellemző példát: Sok népművelő hajlandó arra, hogy egy egy rendezvény sikere érdekében „házaljon” . Ilyenkor azonban nem jut eszébe megkérdezni, hogy: „m it tetszenek csinálni ma este, és holnap este, és holnapután este?” — csak azt ismétli makacsul, hogy: „ma este jöjjenek el, föltétlenül!”) Ezekután pedig térjünk vissza a konkrétra: Ezt az öt fiatalt elsősorban saját üzemi művelődési otthona nyerhetné meg. de mindenki más, aki azt adja nekik, amit igényelnek. Kezdeti lépésként tehát semmi olyat, amit amúgysem csinálnának, ami nem tartozik a munkásosztály adott cso­ portjának életnormái közé. A tévét ma sok népművelő — ki nem mondottan — ellenfélnek tekinti. Pedig az egyik legjobb segítőtárs lehetne, ha igényelnénk. Ha ennek az öt fiatalnak sze­ mélyre szóló értesítést küldenénk, amelyikben felhívjuk a figyelmét, hogy ekkor és ekkor Ivanhoe-előadás lesz a tv-ben, s utána pár nappal erről a művelődési ott­ honban vitát rendeznek, kiegészítő kisfilmet vetítenek, a kérdésekre (történelmi hát­ tér, csemegék a korból) választ adnak, akkor elképzelhető, hogy kettő-három el is megy. Ezt a módszert természetesen minden olyan tv-műsorra ki lehet terjesz­ teni. amit ezek a fiatalok megnéznek. De csak azokra! Nem a közös műsor-nézés a lényeges, hanem az utána következő kiegészítés és eszmecsere. Ugyancsak a tv-műsorokra lehetne építeni a különböző vetélkedők és totók egy részét. Képzeljük el például, hogy egy krimi kellős közepén öt fiatalnak adunk egy-egy ívet, ahol többek között arra is válaszolni kell, hogy ki lesz a g y ilk o s!? ... Persze minden ilyen kapcsolásnál gondosan ügyelnünk kell, hogy csakis olyan ál­ talános kérdéseket tegyünk föl, vagy állítsunk be a vitába, amelyek szervesen kap­ csolódnak a tárgyhoz. A „kegyes” csalásokat ugyanis mindenki hamar észreveszi, és akkor elmegy a kedve. Ugyanezt lehetne tenni a rádió és a filmszínház műsoraival, ott persze kisebb lesz az eredmény, hisz — mint láttuk — nincs irántuk nagyobb érdeklődés... Mind­ ehhez nagyon jó lennne, ha a tv és a népművelési szervek között szorosabb kapcso­ latok létesülnének: A tv nem csupán két héttel előbb közölné az érdekesebb mű­ sorok tartalmát, és a tekercseket lehetőleg lepergetnék a népművelők előtt. 53 �A másik nagy érintkezési felület a szépirodalom. Ha ezzel az öt fiatallal időrőlidőre közöljük, hogy általuk olvasott szerzőktől milyen új műveket szereztünk be, ugyanakkor névre szólóan azt is közöljük, hogy a könyvbarátoknak a közel­ jövőben mit rendezünk, akkor azok nem csupán tájékozottak lesznek, hanem eset­ leg el is jönnek. S nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az egyéni szín, íz, az újszerű témafelvetés mindig megkapóbb. Tehát: ha Berkesi Húszévesek-jéről v i­ tát rendezünk, akkor a címnek nem azt adjuk, hogy: „A főhősnek sikerült-e ön­ magában legyőzni a visszahúzó erőket?” — hanem valami ilyesmit: „Szerette-e Ősze Miklós Verát?” (Jobbat lehet kitalálni, csak rosszabat nem.) És éppen az ilyen ötletek mutatnák ennek az öt fiatalnak, és a többinek, hogy végre kiléptünk azokból a sablonokból, amelyeknek nagy részük volt abban, hogy bennük előíté­ let keletkezett népművelő munkánk iránt! Nagyon aprónak tűnik, de rendkívül lényeges, hogy nem értesítünk mindenkit minden programunkról, csak azokat, akikről határozottan tudjuk, hogy érdekli őket a dolog; s lehetőleg nem stencilekkel (ahol a névnek és a rendezvény címének előre ki van pontozva a helye!), ez lehet nagyon kényelmes, az írógép-használat viszont rendkívül eredményes! „Osztályuk hű fia i” — írtuk erről az öt fiatalról. Ugyanakkor azonban észre kell vennük, hogy mindegyikük egyéniség is, mindegyiknek van olyan kedvtelése, amibe „bele lehet kapaszkodnunk!” (És pontosan ezért nagyon fontos — hadd mondjuk ki: perdöntő — a személyre szóló, konkrét ismeretek szerzése. Ezt már igazán nem helyettesítheti semmiféle általános népművelői tapasztalat, legyen az bármily gaz­ dag.) A. olvasni szeret és lemezeket hallgatni; B. gépekkel bajlódni; C. igen szereti a társaságot, a römit; D.-nek a tanuláshoz lehetne segítséget adni — míg E. kezdeti vonakodás után szívest-örömest kapcsoldóna be egy olyan csoportba, ahol esztétikai témákat vitatnak alapfokon. Megjegyezzük azonban, hogy az egyéni kedvtelések ismeretében kiadott általá­ nos felhívás nem elég. Egyáltalán nem biztos, hogy annak sikere lesz. Másik vizsgá­ lat során kiderült, hogy egy kis bányatelepen viszonylag sokan szeretnek kirándulni az erdőbe. A művelődési otthon ezután turista szakkör alakítását hirdette meg. de arra csak ketten jelentkeztek. Meggyőződésünk, hogyha az érdekeltekhez szemé­ lyesen mentek volna el, a szakkör megalakult v o ln a ... Ezen okulva, a felmérés idején A.-nak új lemezeket, zenéről szóló könyveket ajánlottunk; B.-nek szakmai könyvet; C.-nek römipartnereket próbáltunk szerezni; D.-nek korrepetítort kerí­ tettünk; és E.-vel több ízben képzőművészetről, általános erkölcsi témákról vitat­ koztunk. És mind az öt szívesen vette. Elképzelhető, hogy ha az üzemi népmű­ velők megfelelő módon közelednek ehhez az öt fiatalhoz — és a többihez — , akkor egy részüket be tudják kapcsolni a művelődési otthonok életébe. Személy szerint foglalkozni mindenkivel — ez képtelenség; de személv szerint foglalkozni minél több — és egyre több! — emberrel — ez sem könnyű, viszont reális és eredményes. 54 �FÁBRI GYÖRGYNÉ: GYERMEKOLVASÓK A gyermekek többsége szereti a könyvet, szeret olvasni. Izgalmas feladat meg­ figyelni, hogy a leporellok képeinek böngészésétől hogyan jut el egy gyermek a mesék, kalandos történetek, történelmi regények olvasása utón a konkrét ismere­ teket nyújtó tudományos művek és a komoly szépirodalom tanulmányozásáig. Ezt a folyamatot legjobban könyvtárainkban figyelhetjük meg, ott ugyanis a gyermek­ olvasók nagy száma mellett adott a könyvek legkülönbözőbb fajtájából összegyűj­ tött állomány is. És ez az állomány minden gyermeknek egyformán rendelkezésére áll. A gyermekek ki is használják ezt a lehetőséget, sokkal jobban, sokkal aktívab­ ban mint a felnőttek. A megye 6— 14 éves korú lakosságának több, mint fele 54,3% könyvtári tag. A z összes olvasók 41,8%-a — 18 705 fő gyermekolvasó. Hogy milyen magas ez a szám, onnan láthatjuk a legjobban, hogyha a 6— 14 éveseket a felnőtt olvasókhoz való viszonyítás után az összlakossághoz is viszonyítjuk. Ebből v i­ szont az derül ki, hogy ez a korosztály mindössze 14,8%-a megyénk összlakosságá­ nak. A z olvasók nagyobb része tehát fiatal, aki igényli a könyvekkel való jó ellátott­ ságot, s ezen kívül az olvasott művek feldolgozását is: megbeszéléseket, ankétokat, foglalkozásokat. Ez a kívánságuk annál is inkább megkövetelheti a teljesítést, mivel éppen ez az az életkor, melyben nélkülözhetetlen az irányítás, a vezetés, Nagyon fontos, hogy mit és hogyan olvasnak a gyerekek, hiszen a gyermekkori könyv­ élmények rányomják bélyegüket egész életükre. És azt hiszem, azt sem lényegtelen hangsúlyozni a gyermekolvasókkal való foglalkozások fontosságánál, hogy 2, 3, 5 vagy 10 év múlva a jelenlegi gyermekolvasókból lesznek a felnőtt olvasók. Az viszont nagyon érdekes probléma, hogy a felnőtt olvasók soraiból eltűnik a gyermekolvasók jelentős százaléka. Azon gyermekek nagy része, akik általános iskolai ta ­ nulmányaik idején szívesen jártak a gyermekkönyvtárakba, sokat olvastak, aktívan részt vettek a gyermekfoglalkozásokon, 14. életévük után lassan kimaradnak a könyvtárakból. Gimnazisták közt végzett felméréseink szerint ennek oka „a sok tanulni való” , ami mellett örülnek, ha a kötelező irodalmat el tudják olvasni. Több­ ségük keveset olvas, s mire eljutnak a IV. osztályig, az érettségire való felkészülés közben még arról a kevésről is lemondanak. Ezzel nem állítom azt, hogy nincs- a gimnazisták közt szenvedélyes olvasó, s még csak azt sem állítom, hogy hiányoznak a könyvtári tagok közül — hiszen különösen a kötelező olvasmányokért, és emellett az érdeklődési körüknek megfelelő könyvekért számosan megielennek könyvtáraink­ ban. Tény viszont, hogy számuk aránylag kevesebb, mint az általános iskolásoké. Ezen felmérésünk helyességét bizonyítja és általánosítja sokkal mélyebb és nagyobb terjedelmű felmérésében Lakits Pál: Középiskolásaink és az irodalom (Bp. 1962). Azok a gyerekek, akik V III. általános befejezése után nem tanulnak tovább középfokú intézményeinkben, hanem ipari tanulónak mennek, vagy esetleg rögtön munkalehetőség után néznek, vagy — főleg lányok esetében — otthon maradnak, eleve kevesebb a könyvtári tag, s kisebb a könyv, az olvasás iránti szeretet is. 55 �Helyes neveléssel természetesen el lehet érni, hogy legalább azok a gyerekek, akik 14 éves korukig szívesen jártak a könyvtárakba, később se hanyagolják el az ön­ művelésnek, a szabadidő jó kihasználásának ezt a formáját. De ezen problémának részletes elemzésére nem térünk ki, mivel jelen cikkünkben csak a 6— 14 éves kor­ osztály olvasási problémájának vizsgálatát tűztük ki célul. S hogy ennek a korosz­ tálynak nagyrésze olvas, a statisztika puszta számai is elevenen bizonyítják. T e r ­ mészetesen az sem közömbös számunkra, hogy mennyit és mit olvasnak ezek a gyerekek. Ez persze egyénenként erősen változik, felméréskor a skála rendkívül változatos képet mutat. De nézzük először a „mennyit?” kérdésre adható választ. Megyei átlagban ez a szám nem kielégítő — 1 olvasóra évi 19 (havi 1,85) könyv­ kölcsönzés jut. Jól működő, speciális gyermekkönyvtárainkban ez a szám csaknem kétszerese: évi 33 (havi 2,83) könyvkölcsönzést mutat. A z átlagon belüli egyéni el­ térések még nagyobbak. Havi 8— 10 könyvolvasás jelenti a maximumot, s évi 5— 6 könyvkölcsönzés a minimumot. A „mit olvasnak?” kérdésre statisztikáink is megpróbálnak válaszolni. Nézzük meg a Városi Gyermekkönyvtár utolsó 3 éves statisztikájának megfelelő adatait. (Előzetesen meg kell jegyezni,hogy a Városi Gyermekkönyvtár az 1964-es évben 4 iskolai fiókkönyvtárral, 1965-ben 3 iskolai fiókkönyvtárral, 1966-ban pedig fiókkönyvtár nélkül működött, s ebben az évben statisztika csak mintavételi napokon készült. A z olvasók, valamint a kölcsönzött kötetek száma ezért mutat egyenet­ lenséget.) Olvasók Év száma A kölcsönzött kötetek megoszlása társ, tud. term. mű ̶ mező ̶ egyéb tud. szaki gazd. össz. szépirod. gyerm. irod. együtt 1964 1883 295 530 99 5 2237 3466 393232 883 40 1965 1745 491 577 341 10 2892 4311 239833 339 40 048 1966 700 102 112 107 3 401 725 10263 546 5 297 281 Ha ezt a statisztikát korábbi elemzésekkel, felmérésekkel vetjük össze, szembe­ tűnő változás, hogy 10, 20, 30 évvel ezelőtt ismeretterjesztő könyv minimális szám­ ban szerepelt a 6— 14 évesek olvasmányai között, most pedig az összes kölcsönzött könyvnek 1964-ben 8,6%-át, 1965-ben 10,76%-át, 1966-ban pedig 13,65%-át teszik ki. A gyermekirodalom minőségi, fajtánkénti megoszlása viszont sokkal kevesebb vá l­ tozást mutat. A kedvenc írók, kedvenc hősök — a gyermekirodalom klasszikusainak művei nem veszítettek az évek során népszerűségükből. Egy-egy mai író néhány műve ugyan fel tud zárkózni a „legkedvesebb könyveim” közé, de kiszorítani nem tudja az elődöket. Í gy például a legkisebbek olvasmányai között a Grimm testvérek, Andersen, Benedek Elek, Móra Ferenc meséi mellett igen népszerűek Illyés Gyula, Kolozsvári Grandpierre Emil mesegyűjteményei és sok kicsi Bodó, Brumi sorozatát, vagy a Sicc történeteket olvassa legszívesebben. A nagyobbaknál verhetetlenek a Gárdonyi, Defoe, Mark Twain, Cooper, Beecher-Stowe, Verne, W alter Scott stb. hősei. A z érdeklődési körnek megfelelően természetesen igen kedveltek főleg a fiúk között a mai írók kalandos történetei (pl. Dékány könyvek), a lányok között pedig az ún, lányregények (Janikovszky, Thúry stb. könyvei). Ha a fent vázolt kép okát próbálnánk kutatni, a gyermekeknek szóló irodalom minőségi és mennyiségi problémáit kellene elemeznünk. Bár vitathatatlan az elmúlt húsz évben a fejlődés, még mindig kevés az új, minőségileg is kifogástalan gyer­ 56 �m e k - s z é p ir o d a lo m , egyre n övekvő s am i van i g é n y e k k e l. is, M íg nem t u d ja k i e l é g í t e n i, f e lv e n n i a v e r s e n y t a z a g y e r m e k i s m e r e t t e r je s z t ő é r d e k e s e b b k ö n y v e k k e l b ő v ü l, (B ö lc s B a g o ly ir o d a lo m egyre ú ja b b s o r o z a t k ö n y v e i a k is e b b e k n e k , B ú v á r k ö n y v e k a n a g y o b b a k n a k , h o g y c s a k a le g n é p s z e rű b b , le g jo b b k é t s o r o z a t o t e m lít s e m ), a d d ig a k ia d á s , s z é p ir o d a l m i a k ö n y v k ia d á s b a n k ü lö n b ö z ő so ro za to k b a n k ön yvek , É n k ö n y v tá ra m sok v a ló az is m é t e lt — m e g je le n t e t é s s tb .). S e z n e m is le n n e m á s o d ik , (P ö t t y ö s h a r m a d ik kön yvek, stb. C s ík o s b a j, h a e m e lle t t e g y r e tö b b és e g y r e jo b b ú j g y e r m e k k ö n y v is m e g je le n n e . D e n é z z ü k m e g k o n k r é t a n is a k é rd é s t, m it e z a g y a k o r la t b a n . je le n t m um 2— 300 f é l e m e g f e le lő e n K özsegi k ö n y v t á r a in k b a n a g y e r m e k ir o d a lo m m a x i­ o lv a s m á n y b ó l á ll. H a e z t e g y g y e r m e k o lv a s ó é r d e k lő d é s i k ö r é n e k c s ö k k e n t jü k — p l. a f i ú k a t n e m é r d e k lik a lá n y r e g é n y e k , v a g y fig y e ­ le m b e v e s s z ü k a zt, h o g y a m e s e k ö n y v e k o lv a s o t t s á g a a z é le t k o r n ö v e k e d é s é v e l c s ö k ­ ken, akkor m ár csak fe lé n y i o lv a s ó n a k . S h a e g y — gyerm ek 100, 150 k ö te te s m á r I I. , á llo m á n y t p á r é v a la t t (m é g a z á tla g o s a n le s z , „ m in e k e lju t o d á ig , hogy v a s t a m .” A enn ek k o r o s z t á ly n a k a fe ln ő t t k ö n y v tá ro s nyabb n eh éz o lv a s á s á r a , jó r a , ro s s z ra , g ic c s r e , s a m it m o n d ó t ú lz o t t , fe la d a to t a m ik o r m in im á lis m in d je le n t s éppen egy abban k é s ő b b ie k ig a z i k in c s e s h á z a — m ű v e k e t k e r e s ik . N e m m ert n y ú jt h a t u n k a az azon m ár 12— 13 é v e s o t t m in d e n t k i o l ­ kön yvek g y e r m e k o lv a s ó , o lv a s á s eg y -e g y o lv a s n i k e z d , e z t a z szám a, m in d a a m e ly e k gyerm ek ­ fo ly a m a t o s s á g á n a k p r o b lé m a e n n é l, h o g y j ó k ö n y v h íjá n r á s z o k n a k a g y e r e k e k könyvek n ő t t ir o d a lo m íg y k oráb an o lv a s ó is ) k io lv a s s a , s m ir e k ö n y v tá rb a , s z é n ir o d a lo m b ó l ig e n szám ára d á sa , N a g y o b b já r ja k a já n lh a t ó k , á llo m á n y t I I I . o s z t á ly o s m e g lé v ő s o rá n a k orb an , is — a m ik o r a m e g o l­ a s ilá ­ le g f o g é k o n y a b b a k a m ik o r f e lt á r u lh a t e lő t t ü k a fe l­ c s a k a s z ó r a k o z ta tó , k ö n n y ű , je le n t é k t e le n sem ­ ta g a d o m , k is s é t ú lz o t t e z a k é p , d e s z á n d é k o s a n h iá n y o s s á g b ó l a d ó d o tt, ille tv e a d ó d h a tó p r o b lé m a - s o r t p r ó b á l e le m e z n i. V á la s z t éves t a n u ló k eresve — a G y e rm e k k ö n y v tá rb a n . lá n o s íta n i n e m kes fiú k 20 fiú , és lá n y o k 20 l e á n y — A é r d e k lő d é s i k örén ek e lt é r é s e ir e , 1-1 k ö n y v k ö lc s ö n z é s é t f i g y e l t e m k ö lc s ö n z é s e k s p o n tá n v á la s z t á s ú t já n negyven m eg tö rté n te k . 13 a V á rosi B ár á lt a ­ l e h e t 40 o lv a s ó o lv a s m á n y a i a la p já n , e z a k is fe lm é r é s is s o k é r d e ­ ta n u ls á g g a l s z o lg á lh a t, a m e lle t t , hogy részb en il l u s z t r á lja a fe n t e b b e lm o n d o t ­ t a k a t is. A kölcsönzött kötetek megoszlása Is m . t e r j. F iú k Lányok Ö sszes É le tr . T ö rt. K a la n d o s I f j ú s á g i L á n y r. M ese F e ln ő t t Összes 16 7 10 19 21 — 2 1 76 6 1 3 10 21. 21 3 3 68 22 8 13 29 42 21 5 4 144 A kölcsönzött könyvek fajtánkénti felsorolásából is láthatjuk, hogy a fiúk ol­ vasmányai sokkal differenciáltabbbak. Igaz, itt is jelentős az életkori sajátosságuk­ nak megfelelő kalandos, fantasztikus regények száma, ami az összes kölcsönzött könyv 25%-át teszi ki, de az általuk kölcsönzött 76 könyv (1 olvasó 3,8 könyvet vitt átlagosan) között csaknem ugyanennyi az ismeretterjesztő könyv is (20,5%), és az ismeretterjesztő könyvek között olyan komoly ismeretterjesztő művekkel is találkoz­ hatunk, mint pl. Bermenn: A számolás és a számok, Székely: Élet, ember, világ. Tábori: A zseblámpától a rádióig, Ráday: Ásatások a víz alatt stb. 57 �Jelentős a történelmi regények, valamint az életrajzi regények száma is, 12,1, illetve 8,1%, melyek között szerepelnek Erdődy: Sasoknál magasabban, Hunyadi: Hét tenger vándora, Jan: Jégmezők lovagja, Meinc: Marco Polo stb. című művek is. Egy kölcsönző mesekönyvet vitt. K ellő neveléssel el lehetne érni, hogy egy 13 éves fiú érdeklődési köre másfelé irányuljon már. Viszont olyan könyv is előfordult egy olvasónál, ami nem 13 éves gyermeknek való! Szilvási: Kinek a sorsa? A lányoknál az ifjúsági regényekkel (Gárdonyi, Molnár, Katajev, Tatay stb. művei) egyenlő mennyiségben fordulnak elő az ún. lányregények — Beczássy: M a­ rika és Piri című könyvei, Thúry: Angelája stb. A z ismeretterjesztő könyvek köl­ csönzése csaknem harmada a fiúkénak — 6 db, 8,9%, s ezek minőségi összetétele sem éri el a fiúkénál tapasztalható magas színvonalat, — hiszen 2 könyv közülük Gács: Bűvészkönyve és Grätzer: Sicc című műve játékos könyv. A maradék 4 között is olyan könyvek találhatók, mint Fodor: Vidám illemtana, Grosics: Í gy láttam a kapu­ ból és két útleírás. Természettudományos könyv a 68 kölcsönzött könyv között egyetlen egy sem volt Hasonlóképpen minimális a történelmi és életrajzi regények száma is, ami az összes kölcsönzés 4,4 illetve 1,4%-át teszi ki. Viszont itt két gyer­ mek kölcsönzésében találtunk csak mesekönyvet, és két gyermek kölcsönzött ki­ mondottan csak felnőtteknek ajánlható könyvet — Szilvási két művét és Cusac: Hő­ hullám Berlinben című könyvét. A felmérésből is láthatjuk, hogy az olvasni szerető gyermekek spontán könyv­ választásti nem mindig kielégítőek. Nélkülözhetetlen tehát az irány ítás, a nevelés­ nek az a fajtája is, amely j ó szelektációs készséget alakít ki, s amely nemcsak gyermekkorban, hanem a későbbiek során is egyértelműén meghatározza az egyén olvasási kulturáját. 58 �HAGYOMÁNY TÓTH IMRE: E G Y LETŰNT VILÁG KÖSZÖNÉSFORM ÁI Minden változik. A köszönésformák is. Ezek változása általában igen lassú, de a nagy történelmi és társadamli sorsfordulók időszakában a köszönésformák is gyorsan „forradalmi módon” átalakulhatnak. A z utóbbi két—három évtizedben a magyar falu ilyen szempontból is megválto­ zott. Érdemes ezt a változást figyelem mel kisérni, hiszen a köszönésformák sok min­ denről beszélhetnek. Vallanak egy adott kor történelmi — , társadalmi — és politikai arculatáról. Segíthetik a nyelvtudomány, néprajz, szociológia stb. munkásait. Meg kellene vizsgálni az 1930 és 1940 közötti időszak köszönésformáit. A letűnt világgal együtt ezen korszak köszönésformái is eltűnőben, visszahúzódóban vannak. Most, a mai felnőtteknek kell feljegyezni azokat, mert az utánunk következő nem­ zedék már nem jegyezheti fel. A Börzsöny egyik isten háta mögötti faluja Bernecebaráti. A z itt élő nép — a palócok közismert hagyománytiszteletének megfelelően — még egyeduralkodó jelleg­ gel őrizte a több évszázados köszönésformákat a harmincas évek közepén. És köszö­ nési módjában nem tért el a környező Ipoly menti községektől, tehát példái — bizo­ nyos fenntartásokkal — a magyar falu köszönésformáiként is felfoghatók. Ismerkedjünk meg ezzel a községgel! 1934-ben adták ki Nógrád és Hont vár­ megye monográfiáját. Benne a következőket olvashatjuk: „Bernecebaráti — Kisközség 1852 lakossal, római katholikus egyházzal, római katholikus iskolával. Levente Egyesülettel. Polgári Lövész Egylettel. Fogyasztási Szövetkezettel, postaügynökséggel. Már a X II. században említve találjuk az okiratban Berneczét és Barátit, az előbbit a Hunt nemzetségbeli Demeter drégelyi várának tartozékaként, az utóbbit pedig mint amelyet Adorján fia, István a Garam melléki bencéseknek ajándékozott. Bernece Berneche névvel szerepelt a pápai tizedszedők 1332— 37. évi lajstromá­ ban. A későbbi századokban az esztergomi érsekség Bernece földesura. De Baráti is az esztergomi káptalan birtokába jutott. A X V I. században pedig Szobi M ihály­ nak is volt Barátiban birtokrésze. A község temploma már 1156-ból említtetik. A világháborúban a harangot és az orgonasípokat hadicélokra vitték el, a harangot 1930-ban pótolták. 1934-ben új orgo­ nát építettek. A községnek Mavart autóbusz közlekedése van. 59 �Nagyobb birtokosai: az esztergomi érsekség, Róth Simon, Kinszky József, Kalánka József, özv. Módé Ignácné, Módé József, Lantos Ferenc, Máté Simon, Máté Mátyás, id. MolnárJózsef, Máté Ignác, Praszna János és Pálinkás János. A leginkább földművelést űző lakosságból hét kereskedő és tizennégy kisiparos él. A község lakosai közül a világháborúban 445-en vonultak hadba, és 49-en haltak hősi halált. 1934-ben a község hősi emlékművet állított.” A mongoráfia tudományos igényességében (és terjedelemben) nem éri el a ko­ rábbi, 1910 körüli vármegyei monográfiák szintjét, de adatai nagyjából elfogadha­ tóak. Érdekes megfigyelni, hogy a Budapestről érkezett „gyűjtő” a palócosabban beszelő Máté-k nevet Módé-kra torzította, valószínűleg így lett a Kalácskából is Kalánka. A monográfia elkészítése üzleti vállalkozás volt. Azok neve került bele, akik előfizettek a kötetre. Í gy fordult elő az a fura helyzet, hogy a község legtekintélye­ sebb családja a Szokoly család kimaradt a felsorolásból, mert Szokoly — elvi okok­ ból — nem fogadta az ügynököket. (M ivel személye a köszönésformákat illetően is fontos, később visszatérek rá.) Szüleimtől tudom, hogy a községben élt egy olyan hiedelem, miszerint a berne­ cei lakosság ősei a kivonulás helyett Drégely várából Bernecére telepedett törökök­ kel keveredtek. A kevésbé temperamentumos barátiak pedig a honfoglalás — kora­ beli szlávok megmagyarosodott leszármazottjai. A környék valóban vadnak tartotta a bernecei népet, (pedig csak szegény volt), talán éppen azért csapolták meg úgy a vérét — a barátiakéval együtt — az I. világ­ háborúban is. Érdemes volna felkutatni egyszer, kinek az „érdeme”, hogy Bernece­ baráti 1852 lakosából „445-en vonultak hadba” , amikor például az 1884 lakosú Kazár­ ról „csak” 67-en, a 2095-ös Romhányból 212-en, a több mint 3000 lakosú Etesről 160-an, az 1846 lakosú Nagybörzsönyből 150-en stb.) Lássuk Bernecebaráti lakosságának különböző rétegeit úgy, ahogy a 30-as évek közepén azt a nép rangsorolta: 1. A Szokoly-család. Szokoly a nagyoroszi Bertchold grófok polgári származású veje. Feleségét, a grófnőt kitagadták, mert beleszeretett fiatal kezelőorvosába. Erzsé­ bet királyné közbejárására mégiscsak építettek — a volt udvarhölgynek és férjének —Bernecén egy szép kastélyt. A polgári származású orvos nemesi előnevet is kapott. Berneczey Szokoly Alajos később a közigazgatás bonyolult útvesztőiben „kiharcolta” — a berneceiek nagy örömére — a község mai nevét. Ugyanis a két teljesen egybe­ épült falu századokon át vitázott a közös név sorrendjén. A z ábc a Barátibernecének kedvezett volna, de Szokoly jóvoltából végleg az energikusabb berneceiek „győztek” . A z egyetlen „igazi úri családnak” valahol Erdélyben birtoka is volt. Ebből éltek és jótékonykodtak, a férj a falu egyetlen ingyenes orvosa volt. Nem illenek bele a ma kategóriákba (a régiekbe sem illettek). Félig-meddig deklasszálódottak voltak, a nép szemében mégis ők voltak a faluban az „igazi urak” , tisztelték őket. 2. A mindenkori pap. Olyan nem őslakó, akit nem tekintettek jöttmentnek — , és mögötte álltak jóval kisebb tekintéllyel a tanítók. 3. Róth Simon és Kinszky József földbirtokosok. De csak a cselédjeik és esetleg aratoik köszöntek nekik, mert „csak zsidók voltak” a színkatolikus faluban 60 �4. Körülbelül 10 „jobbágy család”. Olyan parasztok voltak, akik jól megéltek földjükből, és rendszeresen tartottak napszámosokat. 5. Négy viszonylag népszerű és „befogadott” zsidó kereskedő család és a „jobb iparosok”. 6. Féljobbágyok. Pár hold földjükön kínlódtak, fogatuk volt, pénzük soha. 7. Rendszeresen Pestre járó munkások, kőművesek stb. — szegényebb iparosok. 8. Erdei munkások: faragók, ölfavágók, fahúzók. 9. Napszámos zsellér népek. Időnként summásokként is járták az országot. 10. Jöttmentek. Meglehetősen vegyes kategória. Gyakran cserélődő segédjegyzők, ispánok, Hangya Szövetkezetesek, erdészek, vadőrök, a harmincas években be­ települt iparosok, napszámosok, béresek stb. — Szóval a még „be nem foga­ dott” emberek, akiket csak ritkán és kevesen köszöntöttek. 11. Hercegprimási cselédek. (A z eléggé távoli Haraszt-puszlán laktak. Sem őket, sem ispánjaikat sosem láttuk a faluban. (Róth béresei, pásztorok, kanászok, csőszök stb. 12. Muzsikus cigányok. Közülük soknak rendszeresen „kéregetett” (koldult) a felesége. Meglehetősen tarka a kép. Pedig a lakosság nagy-nagy többsége; a féljobbá­ gyöktől a cigányokig; rokon volt a szegénységben. (6— 12. kategória — 1— 2 kivétel legfeljebb a 9-ik csoportban akadt.) De a köszönésformák szempontjából még lényegesebb az az egységesítő tény, hogy néhány izraelita vallású családot nem számítva mindenki katolikus volt. Hogy a régi formák viszonylag megmerevedtek, az azzal is magyarázható, hogy a falu lakóinak 70%-a nemigen mozdult ki a községből. A rendszeresen vagy idő­ szakosan távollevők (erdei-, ipari- és mezőgazdasági munkások is mindig a helyi szokásoknak megfelően köszöntek, legalábbis odahaza. KI KINEK KÖSZÖNT? A községben szinte kitapinthatóan élt a korábbiakban leírt „rangsorolás” . Ez bizonyos mértékig befolyásolta, bonyolította a köszönésformákat. De nem volt meg­ határozó erejű! A z alapelv roppant világos és könnyen betartható volt. Í gy szólt a szigorúan számonkér t parancs: — Köszönj az öregebbnek! Ezt csak az szegte meg, aki „olyan, mint a ökör, mert leüti a fejét, és úgy megy el az ember mellett,mint a bornyú.” Nemcsak a nagyfokú sértődöttségre, indulatra érdemes felfigyelni, hanem arra is, hogy az idézet szerint is, leüti a fejét az a buta vagy gőgös ember, aki meg meri szegni a parancsot. Tehát a nem köszönésért ő is szégyeli magát. Egészen természetes volt tehát, hogy rangos fiatal „jobbágygazda” előre köszönt saját öreg napszámosá­ nak .ha találkozott vele. A z „elsőgazda„ fiatal asszonya köteles volt köszönni az öreg fahúzó feleségének. (A „legalacsonyabb rangú” erdei munkás asszonyának.) Nagyon ritka és nagyon alázatos volt az, aki öreg léttére előre köszöntötte „rangosabb” fiatalt, és csakis akkor, ha az átlagosnál nagyobb volt a függősége. a 61 �Természetesen voltak kivételes esetek is. Például a Szokoly-családnak meg a papnak és a tanítónak mindenki előre köszönt. A Szokoly-család esetében a gyere­ keknek egyben jó üzlet is volt a köszönés. Még 1920 előtt Ipolyságon megyei tiszt­ viselő volt az öreg Szokoly. Mikor a falu szélén megpillantották hazarobogó hintó­ ját felharsant a jelszó: „Gyön Szokoly!” — A hangos köszönésre mindig repült a hintóból gyerekek közé a cukorka és az apró Mária-érmecske. De még a 30-as évek közepén én is keresgéltem udvarunkban az öreg Szokoly vagy grófnő krajcárjait a papsajtban. A „papocskának” meg azért kellett köszönni, „nehogy tüzet tegyen a nyelvünkre.” Kegyetlen következeteséggel áthágta a falu a „Köszönj az öregebbnek!” jelszót a cselédek, béresek, cigányok esetében. Ezeknek nem köszöntek, és természetesnek tartották azt is, hogy ők sem igen köszönnek „ a falunak” , amely valahogy észre sem vette őket. Igaz, hogy a muzsikus cigányok (férfiak) esete kissé más volt. A muzsikus, aki a falusiak „lagziját kimuzsikálta” valamiféle bizalmaskodó patriarkizmussal a leg­ tekintélyesebb gazdához is úgy szólt, mintha ő lenne a pátriarka. A cigányasszony leginkább csak akkor köszönt, ha valahová beállított kéregetni, de a vándorló ide­ gen koldus se köszönt csak „szolgálatban” . Fináncnak, jegyzőnek, orvosnak, végrehajtónak, erdésznek, csendőrnek. — szóval az állam (személyesennem ismert) képviselőinek — nem köszöni az. aki valahogy e l­ kerülhette őket. Jobb volt, ha észre sem veszik őt. A z uradalmak csőszeit, pásztorait nem vette a falu emberszámba. A községi cső­ szöket, pásztorokat azonban bizalmaskodó — és kicsit lekezelő — kedvességgel min­ dig üdvözölték. A gyerekek — elvben — mindenkinek köszöntek, de a gyakorlatban ők sem kö­ szöntek azoknak, akikhez szüleik nem szóltak. Egymást pedig egyáltalán nem üd­ vözölték, a legényeket és nagyobb lányokat sem, csak a „házasokat” meg az „örege­ ket” . A nagylányok sem köszöntötték egymást, a legényekhez is csak „szóltak.” — A legények már inkább köszöntek egymásnak is, a lányokhoz azonban leginkább csak „szóltak” ők is, hiszen a lányok — a megfelelő köszönésforma híján — fogadni sem tudták volna. Ha nagyjából azonos korú. de más nemű emberek találkoztak; a mai gyakorlat­ tól eltérően; a nő köszönt a férfinak. A z úgynevezett jöttmenteknek nagyon kevesen köszöntek. A faluba látogató idegennek már többen. Sőt még a „főelv” megsértésével az öregebbek is előre köszöntek a fiatalabb idegennek. Egyszer nagyapámtól (aki a korábban említett „hősök emlékművét” is faragta, tehát eléggé tekintélyes ember volt) meg is kérdeztem, miért köszön egy fiatal ismeretlennek. Í me a válasza: „Ejnye! Hát mit gondolna a falunkról? Hazamegy és elmondja, hogy ott még köszönni sem tudnak.” Tehát gondosan ügyeltek a köszönésre. De ugyanakkor egészen kivételes volt az olyan család, ahol az együttlakók köszöntek volna egymásnak. Még reggel, este vagy eltávozáskor is csak igen-igen ritkán. A közeli szomszédok (egy udvarban lakók) „szóltak egymáshoz.” 62 �Összfoglalva: A harmincas években a falu nagy többsége köszönt egymásnak. A fiatalabb köszönt előre. A rang és vagyon szerinti előreköszönés csak igen ritkán érvényesült. A „lenézettekhez” nem szóltak, azok is csak kivételesen köszöntek a ran­ gosabbaknak. HOGYAN KÖSZÖNTEK? Először is tisztázzuk, mit tekintünk köszönésnek. Általában arra a kifejezés­ formára gondolunk, amellyel az emberek üdvözlik egymást találkozáskor, érkezés­ kor, illetve elváláskor, távozáskor, búcsúzáskor. Ez általában szóval történik, de udvarias mozdulattal, (meghajlás, kézfogás, kalapemelés, csók stb.) is kifejezhető. Tehát a köszönés nem más, mint a köszön igével kifejezett cselekvés; annak kinyilvánítása, hogy valaki, valakit üdvözöl az a tény, hogy valaki köszön valakinek. Kezdjük az egyszerűbbel, a köszönést kifejező mozdulatokkal! A legáltalánosabb volt a kézfogás. De csak a felnőtt férfiak (legények, nőtlenek, nősök) „kezeltek” egy­ mással, nőkkel sohasem. Nem ismertek olyan általános illemszabályt, mely szerint az idősebb vagy rangosabb nyújt előre kezet. A kézfogás a férfiak között egészen általános volt (és az ma is), de önmagában csak nagyon néha helyettesítette a szóval való köszönést. Leginkább csak olyankor, amikor nem illett szólni, pl. temetésen, templomban. A kalapemelés tudományát falunk nem tanulta meg. Kezüket, vagy csak a mu­ tatóujjukat ugyan a kalapjuk vagy sapkájuk széléhez emelték (bökték); ez általános volt; előfordult, hogy (távolabbról) ezzel helyettesítették is a szóval való köszönést. Kalapot emelni nem tudtak, legfeljebb nagyon néha levették a fejükről, „urakkal, oltári szentséget vivő pappal” találkozva, de akkor is csak esetlenül szorongatták a kezükben. „A kalapnak a fejen van a helye!” A vőlegénynek egyenesen tilos volt levetni a lakodalmában, még a vacsoránál is a fején hordta. Meghajlással kifejezett köszönést — sem szóval kisérve, sem szó nélkül — soha nem láttam sem a férfiaknál, sem a nőknél, sem a gyerekeknél. A kézcsókkal sem találkoztam soha, sehol. Soha nem kopogtattak, ha egymás házához látogattak. A kopogtatást kellemet­ len külső kényszernek tartották. Csakis hivatalos helyen kényszerültek erre az ”úri szokásra”, és a jegyzőnél, papnál stb. kötelező kopogás bizony esetlen volt. Pedig nem a kopogtatás technikájában voltak bizonytalanok. Hiszen a lányosházhoz ud­ varlásra érkezett legény még a 30-as években is bravúros „egyéni h ívójellel”, rit­ musparádénak is beillő kopogtatással köszöntötte „szeretője” házát. De az egészen másfajta előjelű aktus, valóságos szertartás. A szóval való köszönés kérdése már sokkal bonyolultabb. Nemcsak azt kell meg­ figyelni, hogy ki köszön kinek, hanem azt is. hogy mikor és hol. A két fő forma ugyan könnyen felismerhető volt. Ezt meghatározta a sok év­ százados kereszténység, a község szinkatolilkus volta. A férfiak általában így köszöntek: — Adjon Isten jó napot! — Adjon Isten jó estét! — Adjon Isten jóreggelt! — Sokszor előfordult a lerövidített köszönésforma is: Adjon Isten (Ehhez járulha­ tott a kalap „megbökése” vagy a kézfogás is, esetleg mindkettő.) 63 �A köszönést is így fogadták: — Adjon Isten! (Nagyon ritkán így kedélyesked­ tek: Adja meg! — Adjon — Adjon — Adjon!) A gyerekek és a nők számára általában az alábbi forma volt a kötelező: (Dicsértessék a Jézus Krisztus! — A „szabályos” fogadás ez volt: Mindörökké. A men. A legtöbbször azonban csak a megrövidített alakjai hangzottak el így: Dicsér­ tessék! — Mindörökké. Természetesen az asszonyok is köszönhettek azért Adjon Isten! — nel, másrészt a férfiak is Dicsértessék-kel köszöntötték a papot és Szokolyékat. E két alapforma általánosan elterjedt vo lt, de éppen ezért sokak érzése szerint formálissá és túlságosan hivatalossá is vált. Különösen a dicsértessék. Létezett (és máig is létezik még) egy bizalmasabb, közvetlenebb, emberibb kö­ szönésforma is, mely jobban alkalmazkodik a beszédhelyzethez. Éppen ezért —ősi kikristályosodása ellenére is — szabadabb forma és szinte ezerarcú. A köszönésnek az a formája ez, amelyre már korábban is hivatkoztam. A z a bi­ zonyos mód, ahogyan egymáshoz s z ó l n a k az emberek. Néha ugyan az előbbi két fő formához kapcsolódnak ezek a „szólások” , de önmagukban is határozottan kö­ szönésnek számítanak. Egy— egy adott helyzetben (időponthoz, helyhez) kapcsolódnak ezek a kívánságot kifejező felkiáltó, s még gyakrabban konkrét érdeklődést kifejező mondatok. Nevezzük ebben a tanulmányban — jobb kifejezés híján — konkrét érdeklődést, kívánságot kifejező köszönésformának ezt a nyelvi jelenséget! És ebből rövidebben: konkrét köszönésformának. Bár ez a kifejezés önmagában pontatlanabb és félreérthető. Nyelvészeinknek ugyan, valószínűleg van erre jó szavuk, illetve jobb kifejezésük, de én még sajnos nem ismerem. Nos, lássuk ezeket a konkrét köszönésformákat ! A köszönés fogalmába beleértette (és ma is beleérti szülőfalum. s minden bizony­ nyal az összes magyar falu) ezt a formát. Aki tehát akár az előbbi fő formákat mel­ lőzve — így üdvözölt valakit. így „szólt az emberhez” az köszönt. Vegyük sorra a beszédhelyzeteket! 1. Vasárnap délután van. Sokan „kiülnek az utcára a házak elé, a falaljára” . A elhaladó így köszönt rá a „kiültek”-re: — K iültek? (az öregektől így is hallottam: K iűti keetek? — Kiültek kendtek?! (vagy) Kiültek? A válasz ez: K i bijott (bizony) Mégy lefelé. — A köszönő erre már nem „k öteles” válaszolni, de ha válaszol. így szól: H á t— vagy — Mek bijon. (Megyek bizony). Esetleg így: Ehe — vagy Ehen. (Igen) A „köszönő” gyakran megszólítja a legidősebb vagy a legközelebbi rokont, eset­ leg a legtekintélyesebbet például így: Kiültek, ángyika? — Ezzel azonban egyúttal az egész csoportot köszöntötte. A „kiültek” előtt elmondhatta az Adjon Isten vagy Di­ csértessék teljes alakját is, de ez már csak azért sem praktikus, mert az egész ut­ cát végig köszöntve biztosan berekedt volna. Nagyon érdekes, hogy a konkrét köszönési formák esetén nem érvényesül min­ dig „a fiatal köszönjön az öregebbnek” elv. A ház előtt ülőt vagy az udvarban tartózkodót mindig az elhaladó „köteles” megszólítani. Ha azonban az úton találkoznak (és mindkettő halad), már ismét a fiatal kö­ szön, például így: Gyön, (jön) Maris nene? — Hova megy, Gyuri bátya? 64 �A köszönés fogadása: Hát, gyövök. — Mek a kocsmába, hát te? Ha tudja, hogy honnan jön az, akivel találkozott, így köszön: Vótá (voltál) te is? — V ót maga is? Ha terit (terhet) cipelővel találkozik, így szól: Nem nehez? — De főpakót! (fel­ pakolt). A fát vagy tököt cipelő nem igen bir visszaköszönni máshogy, csak így: Hát. A határban (mezőn) dolgozókat ismét az elhaladó szokta üdvözölni. A teljes for­ mának kialakult, könnyen „énekelhető” dallama van. Például: Adjon Isten jó na­ pot, jó munkát! — Eddig a kötelező jókívánság, és ezt megtoldották a megfelelő konkrét érdeklődéssel, pl: Nem puha? — Vannak-e nagyok? — Végeztek-e mán? Esetleg egy-két megjegyzés is elhangzott: De neki fogtatok! Mingyán meglesztek! Reggel — még frissek a köszönésben — ilyen kószönésformák hangzottak el: Adjon Isten jó reggelt! Egíssígtekre (egészségtekre) az éjszakai nyugodalom! Egíssígtekre a früstök! Ha közeli ismerősök, szomszédok legtöbbször csak így szólnak: Főkeltetek? (vagy) Kejjetek, mer mán nem jó a pálinka! (Ugyanis már kihajtott a kanász). Napközben sem köszöntek „külön” a közelállók, ha a házhoz érkeztek, inkább így érdeklődtek: No, hugy vattok? (Hogy vagytok) Mit csinátok? De minden vendéget (érkezőt) így fogadtak lakásukon: Isten hozott. Ü lj mán le, el ne vidd az álmunk! A válasz: Köszönöm. Ha távozott, így búcsúzott: Isten vele­ tek! — Isten álgya! Így búcsúztatták: Isten Veled! — Isten vele! (vele egyenlő ma­ gával, önnel — velek egyenlő magukkal, önökkel). Este így köszönt érkezéskor: Adjon Isten jó estét! Távozáskor: Adjon Isten jó éjszakát! De a nagyon gyakoritól ez is elég volt: No, aluggyatok, mer hajnalban kejnyi kő. (Hajnalban kelni kell). Ha nő érkezett a házhoz, a hellyel való kínálás után kenyérrel is megkínálták: — No, szegjé (1) egy kis kenyeret! — A z asztal közepén fehér vászonabrosz alatt állandóan ott állt a nagy kerek házikenyér és a kés. Helyet ritkán foglaltak, de a kenyérrel való kínálást nem utasították vissza. Valóban szeltek egy pici szeletet, és beszélgetés közben elfogyasztották általában anélkül, hogy a kenyérre dicsérő meg­ jegyzést tettek volna. A férfiakat kenyérrel sohasem kínálták. Őket pálinkával kel­ lett volna, de az nem volt. Esetleg egy kis novabor akadt. Akkor így kínálták: — No, igyá (1) egy kis csingert (Sosem utasították vissza, pedig istentelenül rossz lőre v olt). A z egymással találkozó gyerekek vagy elmentek szó nélkül egymás mellett, vagy a konkrét köszönési formákat i s mellőzve azonnal célirányos beszélgetésbe kezdtek: — Nem győsz fájé? (Nem jössz fáért)? — G yöjj fürdenyi! (Jöjj fürödni!) — Mit gon­ dósz, hollyan madárt tok? — Te tod. (M it gondolsz milyen madarat tudok? Te tudod.) A „szervuszt” nem ismertük. Am ikor az idegenből jött szövetkezetes fia szer­ vusszal köszönt ránk, bizony (kilencéves korom ellenére) úgy hallgattam, mint a sült hal. Korholt is édesanyám: Szégyenőhedd (szégyellheted) magad ejsőtanoló lé­ tedre! A „szermuszt” már ismertük, de csak úgy a nagylegények köszöntötték egymást, és az annyit jelentett, hogy ”szermuszoljanak le„ (azaz fogjanak kezet). A csak „leventékre” kötelező „Szebb jövőt!” köszöntést a levente-oktató erőltette (nagyon kis eredménnyel). A „Bátorság” , „Kitartás”-féle politikai köszöntéseknek semmi hatása nem volt. A nagylányok se igen köszönöttték egymást, csak úgy (a 5 65 �gyerekek módján) elkezdték vagy befejezték a beszélgetést valahogy így: Néno, Julis, de szép ruhicskád van! — Ette (a te) pruszlikod is szép cifra. — No mek mán (megyek már) mer(t) kikapok édesanyámtó(l). Templomban, temetésen, imádkozó helyeken az asszonyfélék halk dicsértesséket suttogtak, ezzel köszöntötték az egész gyülekezetet, de erre választ nem vártak. A közelükben állókat pedig így köszöntötték bizalmasan: — Nó, itt vagytok ti is? „köszöntésüket” halkan így fogadták: — Hát. A férfiak és gyerekek pedig „csak úgy beállítottak” (szótlanul) az ilyen helyekre. Az üzletekbe, kocsmákba halk „adjistennel” vagy „dicsértesékkel” állított be a jólnevelt palóc (a „zsidóbótokba” is), de ott mindig többen voltak, és senki sem fogadta. Távozáskor pedig elköszönt: — Isten áldja! A z urak és a „kiöltözködöttek” (akik levetették a népviseletet és „úriasan jártak”) „csókolomját” furcsának tartottuk, kicsit meg is vetettük. A csók ritka és ünnepi dolog volt. Ez helyettesítette a családon belül a köszönést, ha például édesapám kéthetenként hazajött Pestről. Ő sem köszönt. Legfejjebb édesanyám üdvözölte így: — No megjöttél, öregem? Ha hétfőn hajnalba újra indult, így köszönt el (a csók mellett): — No, Isten veletek! Osztán vigyázzatok magatokra! A „Jó étvágyat!” azért el-elhangzott a családon belül is. De ha idegen érkezett, akkor minden más köszönést helyettesítettek az ilyenféle mondatok: — Egészségükre a früstök! — Egészségtekre váljon a délebéd! — Í gy fogadták: — Köszönjük, tarts velünk! (esetleg) Tessék velünk! A z asszonyok a hideg hegyi patakban térdig „felgyűrt” szoknyában mosószéken sukval „mosták” a „k ilugozott” vászonruhákat. Őket mindenki így köszöntötte: — Nem hideg a v íz ? A faluban élő „úriasan járó” polgári elemek (Róth és ispánjai, hivatalnokok, idejáró orvosok „úri iparosok” , stb.) egymást egy negyedik köszönési formával a „Jó napottal!” köszöntötték. A falusiak is így üdvözölték őket, ha egyáltalán köszön­ tek nekik. A z orvost és a hivatalnokokat inkább félelemmel, mint tisztelettel, Róthot és ispánjait enyhe megvetéssel. És inkább csak azok, akik Pestre jártak dolgozni. De a „Jó napot” mindenki szemében tele volt bizalmatlansággal, ridegséggel, még a 30-as években sem honosodott meg. A faluhoz tartozóknak (még a vezetőknek is) az előbbi három köszönési forma járt. Legfeljebb a hangnem volt árnyalt. A bírónak több és hangsúlyozottabb tisztelet járt, („nehogy megértse”), bandagazdának (aratók, sommások vezetője) annyi, mint a napszámosokat foglalkoztató kisebb jobbágynak, kisbírónak (csősznek, pásztornak) kevesebb tisztelet dukált, de több volt a nekikszóló köszönésben a kedevesség, m e­ legség éppúgy, mint egymás üdvözlésében. Összegezve: A harmincas években a magyar falu lakóinak nagy többsége még feltétlenül köszöntötte egymást, (ha csak nem voltak haragban). A köszönés — a „be nem fogadott” lenézetteket leszámítva — mindenkire kötelező volt. A „faluhoz tartozók” egymás üdvözlését egyáltalán nem érezték tehernek. A fiatalabb tartozott előre köszönni, (leszámítva a „konkrét köszönési forma” néhány esetét). A rangszerinti köszönési sorrend csak ritkán és nagy függés esetén érvényesült. Végletes eseteket leszámítva (haragosok), a személyes barátság, vagy annak hi­ ánya nem befolyásolta a köszönés módját, legfeljebb a hangszínét módosította. 6 �A legáltalánosabb a konkrét kívánságot vagy érdeklődési kifejező köszönési f orma volt. Ez a legősibb és a legemberségesebb köszönési mód. Formája viszonylag közvetlen, szabadon illeszkedik a beszélhelyzethez, ezért ezerarcú, és összes variánsa szinte leírhatatlan. Konkrét emberi kapcsolatok szülik, ezért kedves, meleg és em­ beri. Minél közelebb állnak egymáshoz az emberek annál inkább s z ó l n a k egy­ máshoz A köszönés fogalmát leszűkítve úgy tűnik, hogy befelé inkább „ s z ó l n a k ”, kifelé pedig köszönnek. A zt hiszem nem tévedünk, ha e forma keletkezésének gyö­ kereit a pogánykorban keressük. A megszelídített, megkeresztelt pogány magyarok a feudalizmus évszázadaiban új köszönési formákat vettek át. A kereszténység hatására megszületett két; már for­ málisabbnak mondható; köszönési forma a „vallásosabb” Dicsértessék a Jézus Krisz­ tus! — és a „férfiasabb” Adjon Isten jó napot!, ezekben már kevesebb a természe­ tesség, a belső melegség és több a megkövesült formalizmus. A sok évszázados tradí­ ció azonban ezeket is teljesen elfogadottá tette. A falu negyedik köszönési formája a Jó napot! A harmincas években még ide­ gen, külső jelenségnek tűnt. Úgy érezték, hogy hiányzik belőle az őszinteség, a ter­ mészetes emberiesség. Kétségkívül a polgári társadalom modern és praktikus „jó l­ neveltsége” szülte. A félfeudális Magyarország faluja még nem fogadta be. mert üres formalitássá szürkítette. Í gy aztán a négy köszönési forma használatában tudatosan disztingvált a falu, élesen és világosan különbséget tett az egymáshoz nem illő személyeket megillető különböző köszönési formákban. A világosabb megértés kedvéért (bizonyos fokig túlzó leegyszerűsítéssel ugyan), a következőkben fogalmazhatnánk meg tömören a köszönésformák használatában kialakult gyakorlatot: 1. Egymás köszöntésére (befelé) a konkrét kívánságot vagy érdeklődést kifejező ősi köszönésformát használták. 2. A feudális egyházat a követkzeő két köszönési forma illette meg: tessék a Jézus Krisztus! — b) Adjon Isten jó napot! — Adjon Isten! — Mindörökké. Ammen. a) Dicsér­ 3. A polgári államnak a negyedik köszönésforma járt: Jó napot! (esetleg) Jó napot kívánok!) A köszönésformák feljődése természetesen már akkor is (a falu idegenkedése ellenére is) A jónapot! felé haladt. A jogos idegenkedés azonban ma is arra int, hogy a Jó napot kívánok! ne legyen rideg tartalmatlan frázis; hanem őszinte emberi jókívánságok kifejezője, hordozója legyen! Másrészt a harmincas évek falujának általános jellegű köszönése arra figyel­ meztet, hogy ma is köszöntsük egymást, mert nem jó dolog a nem köszönésben is megnyilvánuló elidegenedés. 67 �BELITZKY JÁNOS: FALUSI PROBLÉMÁK NÓ G R Á D B A N , A XVIII. SZÁZAD ELEJÉN Sok száz irat és sok ezer adat kell ahhoz, hogy egy viszonylag rövid történelmi korszak, mondjuk egy emberöltő, falusi lakosságának életét — jobbágyokét és földes­ urakét egyaránt — akárcsak egy megyényi területre nézve is, hitelt érdemlő módon — a valóság képét a legfőbb vonatkozásaiban vázolva — megalkothassuk. Ennek a cél­ kitűzésnek a megvalósítását, a X V II századot illetően, rendkívüli mértékben meg­ nehezíti még az a körülmény, hogy a török hódítás ,a kettős birtoklás, a legkülönbö­ zőbb célzattal indított hadjáratok a mindennapi élet szabályos folyását és fejlődését nemcsak megzavarták, hanem sok helyen tejles mértékben lehetetlenné tették, sőt meg is szüntették. Megyénk múltjának rekonstruálásával kapcsolatban még azzal a szomorú tény­ nyel is számolnunk kell, hogy a megyei levéltár X V I. század végén bekövetkezett pusztulásához hasonló levéltár-pusztulás következett be 1683-ban, Fülek Thököly általi elfoglaláskor, és így mindaz, amit Nógrád, Heves és Pest megyék történe­ tére nézve az azelőtti időkre vonatkozólag meg akarunk tudni, csak töredékekből, irat-szórványokból állítható össze, és így a teljesség és folytonosság képe már eleve törést szenved. Sajnos, ez a töredékes anyag nem gyarapszik, sőt — már csak a könyve k és kéziratok korlátozottan időtálló volta miatt is — inkább csak fogy. Minél később fogunk hozzá ennek a nemzeti kincsnek számító, ma még elérhető írásos anyagnak rendszeres közléséhez, annál nagyobb a veszélye annak, hagy a ma még elérhető források elmálnak és semmivé lesznek. Azt, hogy ez így van legújabb ko­ runk történetének búvárai is igen jól tudják, hiszen csak a húsz-harminc év előtti újságok és feljegyzések tömege sem lelhető fel ma már hiánytalanul. Erre a talán hosszadalmasnak tűnő magyarázkodásra azért volt szükség, hogy érzékeltessem az olvasóval, hogy mindaz, amit ebben a kis vázlatban adok, miért csak mozaikszerű foltok halmaza, miért csak különböző színű kövecskék egy-egy csoportja, amikhez még sokmindent fel kell kutatni és tárni, hogy megközelítően egységes korképet nyerhessünk. A z könnyen érzékelhető a megyénk történetét az első világháború előtti monog­ ráfiaírási követelményeknek megfelelőn összeállított, Borovszky Samu által szerkesz­ tett hatalmas kötetből, hogy Nógrád megye lakossága 1494-től 1596-ig — az adózó porták számát tekintve — egy évszázad alatt 5026-ról 481-re, az 1494. évi kulcs­ számnak a 9,4%-ára csökkent. A valóságos lakosságszám-csökkenés azonban hihe­ tőleg nem volt ilyen nagy. Hiszen sokan álltak be a nógrádi jobbágyok közül is vég­ beli katonának, sokan vándoroltak fel megyénkbe az ország déli fekvésű vidékei­ ről is, de sokan váltak birtoknélküli, földönfutó zsellérekké itt is, akiket azután a nagyurak uradalmai kialakuló majorgazdálkodás szívott fel. Ennek ellenére az önálló gazdálkodást űző falusi lakosság számának a csökkenése ijesztő volt. A rengeteg, török rabságba hurcolt férfi, nő és gyermek, a sok, csak a gyilkolási kedv kitöltése következtében megölt, főleg falusi ember számát fel sem tudjuk mérni. Nem tudjuk 68 �felmérni azt sem, hogy hány ezer és ezer azoknak a jobbágyoknak és mezővárosi lakosoknak a száma és aránya, akiket az egymással szembenálló nagy­ birtokosok, az ellenfelük területét pusztító különböző magyar, erdélyi, török és német hadak, hogy a nem az ő oldalukon levők erejét megtörjék, azok életének gazdasági alapját, a birtokaikon élő földművelő és ipart űző lakosságot vágták le, vagy tették földönfutóvá. Mindezt figyelembe véve a megye lakossága az 1495-től 1595-ig terjedő évszázadban feltételezhetően az 1495. évi lélekszám 30%-ára csökkent. Mindez, a X V . és X V II. század fordulójára, már megyénkben is meggátolta a gaz­ dasági fejlődés kibontakozását, és annak ellenére, hogy 1595-től 1663 tájáig a megye jelentős része felszabadult a közvetlen török uralom alól, tulajdonképpen csak a X V I. századból átmentett életforma megőrzése, konzerválása volt a fő feladat. Ez, tekintettel a magyar— török kettős birtoklásra ún. „hódoltság” -ra, ha az egész századot tekintjük, csak részben sikerült. Azt, hogy ez miért így volt, kiderül Nógrád megye 1626 május 26-án Losoncon tartott közgyűlésének azon utasításából, amit a törökkel folytatandó Szőnyi béketárgyalásokra küldött követének adott. A megye vezetői, hogy küldöttük a török tárgyalóféllel szemben eredményeket tudjon elérni, a négy szolgabíró által pontosan összeiratta járásaik területén az utolsó néhány év folyamán a török által okozott károkat, gondosan elkülönítve azokat a Bethlen Gá­ bor erdélyi fejedelem csapatai és az azzal szemben álló német császári és magyar királyi katonaság által elkövetett károktól. Nyugodtan nevezhetjük ezt a követi utasítást a mezővárosi és falusi lakosság ellen elkövetett bűnök lajstromának. A fe l­ sorolásból kiviláglik azonban néhány olyan adat is, ami a lakosság mindennapi éle­ tére némi fényt derít. A z első pillantásra nyilvánvaló, hogy a földművelés megyénkben is lehanyatlott és a lakosság — részben, hogy vagyonát mentse, ha jött az ellenség — török, ma ­ gyar, erdélyi, német — részben, hogy a rossz utak miatti könnyebb értékesíthetés le­ hetőségét kihasználja — nagymértékben foglalkozott a szarvasmarha tenyésztéssel. 1626-ot megelőzően Kékkő vidékén a vár védelme alatt gyanították biztonságosan megőrizhetni állataikat. Ebben azonban csalódtak, mert a törökök kiszimatolták a cselt és a zellőieknek 334, a nagysztraciniaknak 137 , az ebeckieknek és a dejtáriak­ nak pedig minden marháját elhajtották a vár alól. Persze nem csak onnét hajtottak el állatokat, hanem a kevésbé óvatos falvak határából is. Í gy jártak az alsóesztergályiak, a brezovaiak, a szakaliak és a szőllősiek. A z óvatosabb falvak valahová az erdő sűrű­ jébe mentették a lábasjószágot. Ilyen helyen azután a török — bosszúból — minden takarmányt felégetett. Busán tíz ház égett le minden takarmánnyal együtt. Tamásin négy ház lett a lángok martalékává Brezován pedig ráadásul, hogy a csordát elhaj­ tották, még kilenc házat és tizenkilenc pajtát is felégettek minden takarmánnyal együtt. Ilyesmi történt Tereskén is, amikor Nógrád várát ostromolták. Itt azonban nem­ csak az összes takarmányt gyújtották fel, hanem két ház kivételével az egész falu porrá égett. Ugyanígy járt Dejtár is, ahol csak három ház maradt meg, később pedig amint már jeleztem, Kékkő alatt minden marhájuk odaveszett. Varbón csak három ház maradt épen, Drégelypalánkon pedig tökéletesen felégették a „kastélyt” , ahol minden takarmány össze volt gyűjtve. Perse is csaknem teljesen elpusztult, mind­ össze két lakosa maradt. Udornyán kilenc zsindellyel fedett csűrt gyújtottak fel. Megyeren minden takarmánnyal együtt tizenhét ház égett le. Í gy égett le teljesen Petőf alva is, hogy soká fel se támadjon. 69 �Annak ellenére, hogy ezeket a falvakat „a mostani fordulásokban” felégették a törökök „és azon kívül némelyek el is pusztulának, megkevesedtenek, marhájuk is elveszett” ezt a dúlást semmibe sem veszik. Sőt, mintha mi sem történt volna, a nekik járó szolgáltatásokat nemcsak, hogy a régi mértékben követelik a törökök, de azokat feljebb is emelve kívánják behajtani. K övetelje tehát a megye küldötte, hogy „szabadságot, könnyebbséget” és engedményeket is adjanak a törökök a parasztság­ nak, „mert egynehány falu haza sem akar szállani ez okáért” . Márpedig ez baj a magyar földesurak számára is, mert így ők sem jutnak jövedelemhez. Nem volt tehát veszélytelen és mindig kívánt eredményre vezető az állat­ tenyésztés. Úton-útfélen ki voltak téve a török rablásainak. Így jártak a panyidaróci pásztorok is, akiknek legeltetés közben hajtották el lovaikat. Ennek ellenére már nem csak a rideg marhatartás, hanem az istállózás is szokásban volt. Hasznosról van ilyen adatunk. Volt azután az állattartásnak még egy igen kellemetlen, kény­ szervállfaja is. A török kedvelt szokása volt, hogy „a paraszt ember kezébe adja lovát, hogy lássa, őrizze, ha azonban elvész, a falun veszi meg a lova árát” . Ősi szokás lehetett, most azonban már megyeszerte általános volt, hogy a föld­ művelés bizonytalansága miatt, a állattenyésztés mellett, egyre nagyobb mértékben fordult a lakosság figyelm e a védelmet nyújtó erdők faanyagának értékesítése felé. Ekkor kezdődött el a nógrádi erdőkben az a rablógazdálkodás jellegű fakitermelés, ami a X V III. század végére már súlyos csapássá vált és, aminek még a mai szocia­ lista mezőgazdaság is, az azóta nagymértékben fejlődő talajpusztulás miatt, napjaink­ ban is érzi hátrányát. Főleg Nógrád és Heves látta el a török helyőrségeket és az alföldi részek lakosságát zsindellyel, deszkával, gerendával, zsindely- és lécszeggel, tehát a fakitermelés mellett a szegkovácsolás is igen komoly kereseti forrássá vált. Ez utóbbi foglalkozás — bár a követi utasítás nem említi — feltételezi a faszén­ égetés elterjedését is, ami szintén egyike volt az erdőpusztítás okainak. Támadt is ebből komoly bonyodalom a törökkel. Akadt ugyanis megyénkben valaki, és ez „Bosnyák uram őnagysága” volt, „aki ellen sok panaszkodásuk lészen a pogányoknak” — jelzi előre a követi utasítás — aki felismerte, hogy ez a rabló­ gazdálkodás több szempontból sem vezet jóra Bosnyák Tamás azzal érvelt, hogy „a zsindelt, deszkát, kopját (=gerenda), zsindel- és lécszeget kévánságok szerint be­ vitetni és hordatni azért sem engedte”, mert ha ez így megy tovább, akkor „ide fel az országot megszűkítették és eldrágították volna” . Azonkívül pedig — és ez már a „nemzetgazdász” földesúr hangja — „a hasznos kereskedésnek okáért a parasztság” ennek vetette volna neki magát. Különben is — érvel tovább ő és a megye — a törökök nem egy jobbágyot „elfogyatta és elfáraszta a sok zsindely, deszka vas és szegek hordatásával” , mert ők „Szegedre, Pestre, Budára kereskedtek vele” . Ez valóban így is volt, mert a gedeiek azt panaszolták török földesuruk. Muszin iszpaja ellen, hogy „az másoknak kiszolgáltat velek, pénzért, jelesen zsindelyt és deszkát hordat kereskedésre” . Félreértés ne essék: a mások szolgálatáért járó pénzt a török földesúr vette fel, a fuvarozást viszont kötelező robotként végezték a gedeiek. A jobbágyok török általi robotoltatása miatt — m ivel magyar részre munkaerő emiatt alig jutott — minden oka meg volt a nemesi vármegyének arra, hogy — saját jól felfogott osztályérdekében — védje a jobbágyokat a törökkel szemben és a követi utasításban rá is olvassa a nógrádi mozlim földesurakra: „ha penig néha a szegény ember megfogyatkozott és nem vehetett (deszkát, zsindelyt, szeget, vasat), nyúzták, verték, fosztották, fogvatartották érette” . Hát ezért is nem engedték az ilyen áru török részre való szállítását. 70 �A faáruk készítése és az azokkal való kereskedés mellett a borral való ke­ reskedés és a bor fuvarozása is elég jelentős jövedelmi forrása volt a lakosságnak. Jövedelmet jelentett azonban ez a törököknek is: „Am ikor bort hoznak ide fel, úrnak, avagy nemes embernek, egyaránt megharmincadolják, akárcsak a paraszt emberét, és vámolják” . A harmincad összegét pedig annál, „amint szokás volt, sok­ kal feljebb verték és sok szokatlan sarcolásokat szerzőttenek”. Főképpen a hatvani törököknek „vagyon olyan szokásuk, hogy amikor Gyöngyösről, Patáról és onnét alól" tehát az Alföldről, ahol az általam átnézett Pest megyei levéltári iratok szerint is már ekkor is termeltek homoki borokat — „bort hoznak, tömlőkkel megállják az utakat és úgy csapoljak a hordókat, amelyeket szintén szeretnek (azaz: elvisznek), ha tömlejek nincsen” . Ezenkívül ettől függetlenül „mégis megveszik a borpénzt”. A rról nem szól a követi utasítás, hogy a törökök a vallásuk parancsa értelmében inni tilos bort maguk fogyasztották-e el, vagy pedig eladták a „gyauroknak” . Figyelemre méltó az, amit a magyar és török földesurak majorgazdálkodásáról is néhány szóval érintenek. A korábbi szokás az volt, hogyha „a hódolt helyen vagy magyarnak, vagy töröknek majorsága volt” , akkor a jövedelemnek „a felét sem ma­ magyar, sem török meg nem dézsmálta,,. Most azonban — bár a magyarok a török majorságot még most sem dézsmálták meg — „a török a magyar majorságot meg­ dézsmálja”, és „amikor dézsma bort, búzát és egyéb félét a magyar úrnak felhoz­ nak” azt a törökök megharmincadolják és megvámolják. Ugyancsak igen tanulságosak azok a részletek, amelyek a török által követelt régebbi és újabb jobbágy-szolgáltatásokra vonatkoznak. A szeleiek arról panaszkod­ nak, hogy a Hoszmán (nyilván Ozmán) nevű török földesuruk az addig nyolc napra terjedő robot kötelezettségüket önkényesen felemelte és „egyhuzamban egy hónapig s tovább is szolgáltat velek” . A karancsaljaiak arról panaszkodtak — hasonló bajba jutván, mint a szeleiek — , hogy 8 napi robotjukat 16 napira emelték fel. Nagy bajba keveredtek a fülekpüspökiek. Egy Pribék Jakab nevű végvári magyart el­ fogtak a törökök és Egerbe hurcolták. Pribék Jakab azonban megszökött Egerből. Am ikor ezt a törökök észrevették, egy csapatuk utána eredt. Fülekpüspökinél érték utól, ekkor azonban már a szökésről tudó füleki magyar katonák is odaértek a fa­ luhoz és összecsaptak a törökkel, akik közül kettőt levágtak. Ezért azután, mivel a két török fülekpüspöki területen esett el, a falu lakosainak 40 forint vérdíjat kellett fizetniük. Ez még csak hagyján, de a fülekpüspökiek „Szinán basa idejében még csak hétszeresen adóztak, most penig már tízszeresen kényszeríttetnek” . A szé­ náért azelőtt 30 forintot fizettek. Most már 33 forintot követelnek tőlük. Szekeret azelőtt sohasem kellett adniuk, mostmár ezzel is szolgálnak, „és a minapság, hogy a szekeres ember elszökött, 20 forint bírságot vettek rajtuk” . — „Hasonló panasszal álltak elé a salgótarjániak is a hatvani bég ellen” . — A lapujtőiek eddig 25 forintot fizettek a török földesuruknak, most 95 forintot kénytelenek fizetni. A homokterenyeiek török földesura, a Pesten lakó Kara Oszmán iszpaja „most a szekérbért is megvette rajtuk, 32 forintban, s a búzájukat is minden évben megkilencedeli” . A szőllősiek panasza sem mindennapi. Itt a török által „egyházok felveretett, minden marhájok elhajtatott. Adójokat a törökök minden évben feljebb rugtatják, s a keletben levő pénzt el nem fogadják, hanem régi ópénzt, különösen penig Mátyás királyét követelnek rajtuk’’. Ezek szerint Hunyadi Mátyásnak, az igazságosnak a tö­ rökök is tisztelői voltak — legalábbis a hamisítás mentes, pontos veretű forintjai erejéig. 71 �A Fülektől nyugatra levő mulyadiak adóját török földesuruk, az Egerben lakó Hajdár csausz ugyancsak elviselhetetlenül felemelte. A rendszerint fizetni szokott 10 szekér széna, 10 kila búza, 10 kila zab, 10 kila árpa, 10 icce vaj és 10 forint helyett most minden egyes dologból 25 egységnyit követel. A kesziek adóját is minden esztendőben feljebb verték. A felsövadkertiek, a drégelyiek és a hídvégiek a török „nagy kegyetlensége miatt, pusztán hagyták faluikat”, az alsóvadkertiek, a hugyagiak és a tarnóciak is erre gondolnak, „mert elviselhetetlennek nyilatkoztatták terheltetésü­ ket” . Általában nagy baj volt minden faluban a török által követelt szállítóeszközök, a fogatolt szekerek miatt. Ezeket különböző katonai szállításaik céljaira vették igénybe. Csakhogy nem annyit követeltek a jobbágyoktól, mint amennyire tényleg szükségük volt, hanem jóval többet, és amikor megjelentek azok bevonultatására, a kiállított járművekből egy-kettőt kiválasztottak, útjára küldték „többi penig mind sarcon engedik meg”, vagyis pénzért hazaengedték. A z is örökös panaszuk a jobbágyoknak, hogy a török földesurak bosszút állnak rajtuk, ha a jogtalanságok miatt panaszt emeltek magyar uraiknál, a megyénél, vagy a várkapitányoknál. Ezek az urak és hatóságok, a jobbágyok panaszainak elintézését kérve, átírtak a török földesuraknak vagy hatóságoknak és ilyenkor, „amikor írnak mellettük a törökök kegyetlenül meg­ verik a szegénységet, hogy panaszkodnak és injuriájukat megmondják” . Külön a lelkére kötötték a megyei követnek, hogy „módot köll találni és rendelni, hogyha a jobbágyok magyar uroknak, vagy kapitányoknak panaszkodnak, ne bántsák és ne sanyargassák a szegény embert, sőt igazságot szolgáltassanak” . A szomszédos Heves megye akkor szintén részben török, részben hódoltsági terület volt. A megye vezetősége pedig általában a nógrádi Fülekről és Losoncról intézte az ügyeket. A követi utasításból azonban az is kiderül, hogy a Zagyva­ völgyi hevesi részek — csaknem pontosan a mai nógrádi terület — községeinek ügyeivel Nógrád megye közigazgatása is sokat foglalkozott. Ilyenek az alábbi esetek is: „Egy Agos, igen régi pusztavár vagyon a Mátrában, akinek a határában egy Hasznos nevű falu vagyon.” — Volt „egy rossz egri török,” aki már nem tudott ma­ gának birtokul egyebet kérni mint Ágasvárát. A zt gondolta ugyanis, hogy a várnak „talán magának való határa vagyon” és ezért ha az a vár az övé lesz, azok a falvak is, amelyek Ágasvár, vagy Hasznos határát „érik”, mind fizetnek majd neki és így jövedelme fel fog érni annyival, mintha falut kapott, volna. — Meg is kapta hűbérül Ágasvárat. — „Ettől kezdve a Hasznos nevű falut, sőt többeket is, kik az körül v agynak, igen háborgatni kezdte” és külön határterületet akart kiszakítani magának. Ez persze a Hasznost birtokló török földesuraknak sem volt ínyére és a török bíró, a kádi elé vitték az ügyet, „és sok falubéliekkel megbizonyították, hogy azon Ágos-várnak Hasznostól soha külön határa nem volt” , és így megnyerték a perüket. Erről az itéletről siettek a hasznosi magyarok is végzést szerezni, meg is kapták, és ezért az ügyről „török levelök is vagyon” . Változtak azonban az idők, új földesurak jöttek a török részről, és az ágasvári török ismét háborgatni kezdte a hasznosiakat és a szomszéd falusiakat. Mutatták is azután a hasznosiak a maguk levelét, de „minthogy egy török úr a másik levelét, fogadását, törvényét örömest meg nem állja, e dologban is hátra vetették a bizonyság- és törvényleveleket”. Ezért tehát a követ érje el, hogy „amit egyszer végeztenek, megtartsák” és ne engedjék meg a török urak jogtalan háborgatásait, „mert egynéhány falunak romlása lészen” . Még bonyolultabb ügyük volt a gyöngyösieknek. M ég az 1620. évi hadjárat ide­ jén történt „amikor a török, ellenségképpen, Bethlennel együtt, táborban volna”, a füleki magyar katonák valami „török-olasz árus” török kereskedőket „vertek fe l”, 72 �akik a füleki katonák elől, árújukkal együtt, Gyöngyösre menekültek, ott azon­ ban a városi előljáróság megmagyarázta nekik, hogy „most félelmes volna a dol­ guk” m ivel „most békesség nem volna”, nem tudnak nekik kellő védelmet nyúj­ tani. Hallva ezt és látva ,hogy a fülekiek „igen csatáznak”, a török kereskedők, áruikkal együtt, behúzódtak a gyöngyösi ferences kolostorba, amit falainál is erő­ sebben védett a török és magyar részről egyaránt elismert menedékjog. A kolostor­ ban a barátok elb ujtatták a török kereskedőket és áruik nagy részét is sikerült megmenteniök. Azután pedig, hogy elmentek a füleki katonák, maguk a barátok kisérték el őket Szegedig. Útközben nem egyszer találkoztak végbeli magyar vité­ zekkel, akik azonban nem bántották a török kereskedőket, hanem „mivel, hogy ba­ rátok velek voltak, békével bocsátották el őket” . Most azonban Murtéza vezérpasa elfogatta a gyöngyösi előljáróságot és a kolostorból is két szerzetest, és Budára v i­ tette őket. „Reájok fogta, nagy szemtelenül, hogy ők magok a gyöngyösiek verték fel az árusokat és, hogy a barátokat is azon árusok árulták el.” Ennek ürügyén a gyöngyösi barátokat és bírákat „nagy méltatlan, karóba akarta vonatni” . Ezt akarta tenni ezekkel a koldus barátokkal, „kiket ennyi sok esztendőtől fogvást nagy békes­ séggel oltalmaztanak meg sok hatalmas török császárok hatalmas, becsületes nagy török urak s vezérek tisztességes oltalom alatt tartottanak”, akiknek kiváltságle­ veleit semmibe se vette. A „szegény koldus barátokat” a janicsárokkal meghurcol­ tatta, megverette, taszigáltatta és ha a pesti bég nem kelt volna védelmükre, gyalá­ zatosan meg is ölette volna. Így azonban — a bég pártfogása következtében — élet­ ben maradtak, de 1500 forint sarcot kellett értük fizetni. A pénzt csak úgy tudták előteremteni, hogy a kolostor templomának egyházi felszereléseit zálogba vetet­ ték. Nagyon lelkére kötik a nógrádi követnek, hogy a vezérpasa méltánytalan e l­ járását hangoztassa, mert hiszen „ő tartoznék másoktól is a hamis és törvénytelen cselekedeteket megtiltani” . Azonban nemcsak a háborús időben, hanem béke idején is kegyetlenkedett az embereken a török. Az, hogy foglyokat ejtettek, egész természetes és mindennapi dolog. Í gy járt. pl. Kiss János füleki legény, akit a siroki törökök fogtak el és csak váltságdíj fejében bocsátottak szabadon. Rosszabbul járt „egy füleki igen vitéz, kalauzlegény” , Kecskeméthi János, akit béke idején, másodmagával „mikor semmit sem félne” Hasznoson egy istállóban öltek meg a törökök. A z egri Mehmet pasa ide­ jében pedig a hajnácskői darabontok „a falukban kenyeret kéregettek” — ami arra is jellemző, hogy milyen rossz volt a végbeliek ellátása — Sárközi István tizedest, nyolcad magával megölték a lesből reájuk támadó törökök. Ugyancsak béke idején álltak lesben Somoskőnél az egri és siroki törökök és a porkolábot, aki „bízván a békességhez” fegyver nélkül a váron kívül sétált, elfogták „és a jámbor főembert a fához kötözvén egy erdőben” kegyetlenül felkoncolták. Ugyancsak a siroki török várőrséghez tartoztak azok a törökök is, akik béke idején „a tarjáni tógátnál lesben állván, a füleki gyalog legényekre ütvén, kettőt lekoncoltak bennök” . Ez a salgótarjáni tógát egyike lehetett azon igen ősi, sokszor bronzkori eredetű patakzáró gátaknak ,amelyek segítségével halastavakat hoztak létre. A törökök, részben ezeket felhasználva, részben újakat építtetve, megyénk területén is több helyen kisérletet tettek rizs termesztésre. A tarjáni tógát pontos helyét még fe l kell deríteni. Ezek a siroki törökök voltak a legkegyetlenebb és legravaszabb népség ebben az időben. „Másfél hónappal azután, hogy Murtéza vezérpasa a fagyos törökökkel hazament Budára, a falusi bírák útján megüzente a hajnácskőieknek, hogy „ők a 73 �mostani békességhez tartják magukat, azért ne féljenek semmit” , Üzenetük ellenére elállták azonban a békésen közlekedő ajnácskőiek útját, és közülük „egynehányat megsebesítettek, ketteit darabokra vagdalták” . Lesten Viszocsányi János és Ben­ kovics András „főnemes személyek, három szécsényi katonával és két szolgalegény­ nyel ölettek meg” , béke idején, egy kalandozó török csapat által. A legszívhezszólóbbak azok a panaszok, amelyek a török által elrabolt gyerme­ kekről szólnak. „A Matra környül való tartományból, a hódoltságból, negyven gyer­ meknél többet loptanak el az egriek, hatvaniak és budaiak”. Fülek és Szécsény v i­ dékéről az ellopott gyermekek és rabszolgának hurcolt meglett korú emberek szá­ mát hetvenre becsülték. Itt „a levágott katona, nemes és paraszt személyeké, hu­ szonötre ment". A gyerekeket „a keserves atyák a pasáknak, főembereknek hátok megett" ta­ lálták meg — vagyis ők rejtegették és használták udvari szolgálatra őket — „de csak egyet is ki nem szerezhettünk” — írja a megye — „mert szintén úgy gyűjtöt­ ték mint a ménest, s a portára vivén, azzal keresnek magoknak kedvet és tisztet” . A fiúgyerekeket nemcsak körülmetélték, hanem sokszor ki is herélték, és mint le­ endő háremőrökkel kedveskedtek velük a sztambuli nagy uraknak, a kislányokat pedig a háremek számára ajándékozták oda. Csak ritkán sikerült egy-egy gyerek visszaváltása. A panyidaróci pásztoroknak nemcsak lovaikat hajtották el, hanem gyermekeik közül is kettőt levágtak, ke ttöt pedig elvittek. Ez esetben a pasa elrendelte a két fiú — „kiket immár fel is borot­ váltanak volt” — visszaadását. A ménes azonban ott maradt. Nyilván ez volt a vált­ ságdíj. Drégelypalánkról két lányt vittek el. A követi utasítás készítésekor az egy i­ ket már haza engedték, a másikat azonban még mindig fogságban volt Vácott. 200 tallér váltságdíjat követeltek szabadon bocsátásáért. Megyerről négy gyereket vittek el, egy szegény koldust pedig levágtak. Szécsény­ ből tizenegy gyermeket és nőt raboltak el. Sipekről pedig három gyermeket. Ezek egyike azonban Egerből hazaszökött. Verebélyről három gyermeket vittek el. Kettőt sikerült pénzen kiváltani, a harmadik oda volt. A nagyfalusiaktól, csitáriaktól, ecse­ giektől és kállóiaktól két-két, a karancsságiaktól a batkaiaktól és a ságújfalusiaktól egy-egy gyermeket rabollak el, a kökényesiektől viszont négyet. Rendkívül nagy tehát az oktalan és kegyetlen emberirtás. Nagy azonban az épü­ letpusztítás is. Falvaink házai ekkor ugyan zömmel gerendaházak voltak, tehát viszonylag könnyen összerakhatók és szétszedhetők és új helyen újból felállíthatók. Volt ebben része a jobbágyköltözéseknek, de a könnyebb menekülési lehetőségek­ nek is. A török éppen ezért nem kímélte ezeket a gerendaházakat. Amikor Losonc közelében táboroztak, a losonctugári házakat mind elhordták tűzre, hogy ne fázza­ nak. lpolykérről is elhordatta a török a házakat és épületeket, de büntetésből. Am ikor pedig a falu újra kezdett települni, Rezmán budai iszpaja hasonló falu­ bontással fenyegeti meg őket. Nagy művészettörténeti emlékek is egymás után men­ tek tönkre. Nyilván még középkori eredetű szárnyasoltár lehetett az a kettő, amit alsósztregován és az egy, amit felsösztregován törtek össze. Turopoljáról a templom szép papi öltözeteit hurcolták el magukkal. Alsóesztergáron lerombolták a templomot és szintén elvittek minden egyházi öltözetet. Abel-lehotán, Lesten és Dobrocson ki­ fosztották, Pedercsányban pedig felgyújtották a templomot. Észrevehető — hogyha a templomrombolásokat térképen kijeölljük — , akkor azok a megye Ipolytól északra fekvő részein történtek. Úgy látszik a X V II. század elején jutott oda a török, hogy 74 �ezen a területen is érvényesítse a megye déli részein már a X V I. század folyamán véghezvitt fanatikus kép- és szoborromboló mohamedán gyűlöletét. Szükségük volt azonban a harangokra is, azok ágyúöntésre alkalmas érce miatt. Alsósztregováról két harangot, Csalárról pedig egyet vitt el a török. Természetesen nemcsak a török, de az egyéb hadak is pusztítottak. Podrecsány­ ban például, először a németek jelentek meg. Ezek takarmányostul együtt felgyú j­ tottak három csűrt. Utánuk jöttek az őket üldöző törökök. Ezek felgyújtották a templomot. Ezt elvégezve, a németek után eredtek. Ezek azonban visszatérésre kény­ szerítették a törököket, akik a falun újból átvonulva, felgyújtottak még egy csűrt. Németek gyújtogattak Gácsott és Jelsőcön. Udornyán viszont elsőnek a törökök gyúj­ tottak fel kilenc csűrt és utánuk, a velük szövetséges Bethlen Gábor erdélyi fejede­ lem hadi népe, két házat. A megye nagy gonddal állította össze az anyagi kártételek forint értékének jegyzékét „lehúzván abból a németek és a Bethlen népe által okozottakat” . Í gy az­ után a török terhére mégis maradt egy 181.432 forintos, a pénz akkori értékét te­ kintve hatalmas összeg, ami a megye négy járásában a következőképpen oszlott meg: Libercsei Mihály járása (I.) 36.677 forint, Jelicsics Horváth György járása (II.) 86.345 forint, Madách György járása (III.) 27.450 forint, Voksich Horváth István já­ rása (IV.) 34.960 forint. Ez községenként is pontosan kimutatták, és ezen az alapon olyan térkép is készíthető, amely a pusztítás mérvét térben is illusztrálja. Lénye­ ges ez a kimutatás a megye egyes községeinek történetével foglalkozók számára és ezért a kimutatást — a törökök által okozott károk összegének növekedése szerint csoportosítva — , a négy járáshoz való tartozás római számokkal való feltüntetésével, az alábbiakban összesítettem: 25 forint: Kotman Lehota (I.) — 30 forint: Madacska (I.) — 40 forint: Nyeleste, Vámosfalu (I.), Nagycsitár (IV.) — 50 forint: Lentvora (I.) — 70 forint: Polichna (I.) — 80 forint: Galsa (I.) — 95 forint: Paróca, Dévény— Tugár (I) — 100 forint: Veres (I.), Rád (I I.), Mulyad, Berzence (III.), Kis Géc, Bátka, Jobbágyi (IV .) — 150 forin t: Dobroc (L), Felsőpoltár, Karancsalja (III.), Szőllős, Szandakér, Terién, Palotás (IV). — 200 forint: Priboly. Ábel— Lehota, Tamási (I.), Mohora (II.), Zelenne. M lágvó, L e ­ hota (III.), Nagybercel, Lőrinci (IV.) — 235 forint: Závoda (I.) — 250 forint: T uro­ polja, Prága (I.) — 298 forint: Bér (II. — 300 forint: H artyán, Lónyabánya, Pany i— Daróc, Lupocs (I.). Nőtincs (II.), Tosonca, Salgótarján (III.), Herencsény, Etes. Kürt, Kökényes (IV.) — 317 forint: Gergelyfalvia (I.) — 350 forint: Dévényalja (I.), Szente (I I.) — 400 forint: Kisfand, Lehocska, Rőte (I.), Nándor, Horpács, Alsó-peténv, Köd (II.), Keszi, Pestyén, Ecseg, Csécse (IV.) — 500 forint: Sülle, Maskfalva (I.), T o l­ mács, Rétság, Felső-Vadkert (II.), Videfalva, Nagyfalu, Ozdin, Nemti( III.), Ságúj­ falu (IV.) — 600 forint: Sámsonháza (IV.) — 609 forint: Verőce (II.) — 700 forint: Sihlevnik, Kékkőalja (II.) — 800 forint: Borosznok, Miksi (I.), Alsó-Vadkert. Hugyag, Felső-Petény (II.), Sóshartyán (IV.) — 1000 forint: Nagylibercse, Szenna, Nagylám, Udornya, Jelsőc, Tőrincs (I.), Szécsény— Kovácsi, Szalatna (II.), Terbeléd, Kazár. Karancs-Apátfalva (III.), Lipta— Gerge, Sipek, Marcal (IV.) — 1500 forint: Losonc— Tugár, Podrecsány (I.), Nagykürtös, Patak (I I.), Pinc, Szvinyabánya, Losonc— Apát­ falu (III.), Karancs— Ság (IV.) — 1800 forint: Oroszfalu (II.) — 200 forint: Losonc, Brezova, Felső-Sztregova (I.), Kisújfalu, Tereske, Szele, Galábocs, Csalárd, Szent— Péter (II.), Kálnó (III.), Nagybárkány, Varsány, Surány (IV.) — 2150 forint: Jenő (II.) — 2200 forint: K is-Sztracin (I I.) — 2500 forint: Varbó (II.), Pilin (IV.) — 2597 forint: Szelő (II.) — 2950 forint: Nagy-Sztracin (II.) — 3000 forint: Alsó Sztregova, 75 �Buda—Lehota (I.), Nyitra, Bolyk, Galsa, Kovácsi (III.) — 4000 forint: Lest (I.), Ovár (II.), Szakái (IV. ) — 5000 forint: Ebeczk és Palánk együtt (II.) — 8000 forint: Megyer (IV.) — 9000 forint: Felső-Esztergár (II.) — 10.000 forint: Nagy-Szellő (II.) — 15.000 forint: Alsó-Esztergár (II.) — Összeg kitétele nélkül teljesen elpusztultnak feltünteve: Petőfalva (II.) Perse (III.). A feltüntetett összegek nagyságából természetesen nem lehet következtetni a települések nagyságára. A rra azonban igen, hogy hol lehetett még valami elvinni és megsemmisíteni valót találni. Arra nézve, hogy ez a török által 4— 5 év alatt okozott kár, egy parasztgazdaság értéket figyelembe véve, mit tehetett ki megkiséreltem összehasonlításokat és szá­ mításokat végezni. Arra az eredményre jutottam, hogy egy parasztház, annak fe l­ szerelései, termény- és takarmánykészlete — nem számítva a föld értékét és a me­ zőn lévő terményeket — házanként apróbaromfit, két disznót, két lovat, két tehenet és két ökröt számítva — tehát a jó l berendezettséget alapul véve — mintegy 150 forint forgalmi értéket képviselhetett 1626-ban. Csakhogy nem mindegyik jobbágy házatája volt ilyen jól felszerelve és ezért átlagban mintegy 70 forint értékkel szá­ molhatunk. Ezen a 70 forintos alapon Számítva a megye egészét ért 181.432 forintot kitevő török kártétel 2.541 parasztgozdaság „forgalm i értékével” volt tehát egyenlő. Ugyanezidőben — ekkor már az 1598-ban bevezetett új adóalap figyelembe vételével — a vármegye egész területén 1623-ban a török hódoltság alá eső — vagyis két részre fizető — porták száma 158, a csak magyar uralom alá eső szabad porták száma pedig 115 volt. A z nyilvánvaló, hogy ez a szám nem azonos a megyében lévő házak és parasztgazdaságok számával, hanem csak adókulcs jelleggel bír. Egy kétségtelen, hogy a X V I. és X V II. század török dúlásai a megye magyar és szlovák lakosságát egyaránt sújtották. Ez olyan sorsközösségi érzést alakított ki a két nép körében, ami egyrészt a török, másrészt a saját földesuraik elleni maga­ tartásban nyilvánult meg. Ez az összefogás legszebb példáit majd a X V III. század elején, a Rákóczi-féle szabadságharcban hozza meg. A kialakítható összkép teljesen fedi a követi utasítás megállapítását: ,,a csatázók vétkeiért a parasztságot büntetik”. Ezt joggal úgy is fogalmazhatnánk: „az urak vétkeiért” .* * A követi utasítást bő kivonatban közölte Pokornyi Gusztáv: Adatok Nógrád megye történelméhez. — Felvidéki Magyar Közlöny. Vegyestartalmú hetilap és a nógrádi Gazdasági Egylet Közlönye. — 1863. — I. 18., 19. és 20. sz. — január 20., 27., és február 3. — A közlemény adatait 1936-ban egyeztettem Nógrád megye akkor Balassagyarmaton Levő Levéltárában a Vegyes Iratok, fasc. III.-ban található közel egykorú X V II. századbeli másolattal. 74 �SOMOSKEŐY ISTVÁN PETŐ FI-KUNYHÓ S O M O S K Ő N Petőfi látogatása vidékünkön, — a Salgó-várhegyen, valamint a balassagyar­ mati volt Balassa-szállón lévő táblán kívül, — újabban a somoskői vár alatti, felirat­ tal megjelölt faház emlékeztet. Ott a költőt, útijegyzeteivel egyező helyi szájhagyo­ mány szerint, fölszólítatlanul „jól tartották édes és aludt tejjel”, közben elbeszélge­ tett e falu „csaknem idyllikus életet élő lakóival”, s elcsodálkozott az ottani nép mesemondó, költői fantáziával vetélkedő, tréfás „merész képzeletén” . Egy somoskői férfi átkalauzolta Petőfit és társait az akkor még helyenként őserdei úttalan úton Salgóra. nélküle „tán föl sem találtunk volna e várra” . A Petőfi Irodalmi múzeum közlése szerint a költő Somoskőre és Salgóra tett kirándulása 1845. június 13-ra tehető. Am int ismeretes, e táj vadregényes szép­ sége ihlette Petőfit „Salgó” című művének — egy évvel későbbi — megírására. Ez nyilván egyik oka a Salgótarján és környékén — bizonyos lokálpatriotizmusból — kialakult, helyi jellegű Petőfi-kultusznak. A Petőfi látogatásáról emlékezetes ház egy napjainkig megmaradt ún. borona­ falú kunyhó volt. A szakértői becslés szerint mintegy 250 éves épület hatalmas, ős­ erdei tölgyből faragott pallói túlnyomó része már korhadt volt, minélfogva a kb. 20 év óta lakatlan épület a közelmúltban egy nagy vihar alkalmával összedőlt. A faházat azonban kegyeletből, hatósági támogatással és társadalmi össze­ fogással, régi helyén, hiteles méretekben, nagyjában az Országos Műemléki Fel­ ügyelőség helyreállítási terve alapján felújították. Rendeltetése most a hagyományápolás mellett, a helyi ismeretterjesztés és idegenforgalmi tájékoztatás. Állagmegóvás céljából az ősi kunyhó eredeti, óriási küszöbgerendájából és régi ajtókeretéből rekonstruált bejárati homlokzat a felújított faház egyik belső falán nyert elhelyezést, ugyanott a Petőfi látogatásával kapcsolatos dokumentum­ anyag. A csatlakozó falakon különféle helyi vonatkozású adatok szerepelnek. Így Balassi Bálintról, aki Somoskőn ismerkedett meg Losonczy Annával, későbben pedig mint egri végvári vitéz gyakran portyázott ezen a vidéken, és 1593ban résztvett Somoskőnek és Salgónak a töröktől való visszafoglalásában. Továbbá Somoskő szerepéről II. Rákóczi Ferenc idejében, amikor e várhely hosszú határszakaszon az egyetlen fegyveres kuruc-támaszpont vo lt, s amelynek szomszédságá­ ban, Somoskőújfalunál, 1706-ban a fejedelem kiséretével táborozott. Megemlékezés történik arról is, hogy abban az időben Somoskő zálogbirtokosa Ráday Pál, II. Rá­ kóczi Ferenc kiváló kancellárja, — a rebellis magyar várak lerombolását célzó csá­ szári parancs ellenére — (Mocsáry Antal Nógrád várm egye első monográfusa sze­ rint) „nem engedte ezen várat pusztán hagyatni” . Külön helyet foglalnak el az e vidékre és e falura vonatkozó földtani, földrajzi, a jelenkorig terjedő történelmi, valamint a falukrónikából vett legfontosabb adatok. 77 �Ennek a bizonyos értelemben újszerű népművelési létesítménynek méltó kör­ nyezetet ad a helyi tömegszervezetek által kialakított — Nógrád megyében első — „Béke és Barátság Emlékliget”, ahol majd a megfelelően megjelölendő fák és egyéb tárgyak kiemelkedő mozgalmak, események, valamint a nógrádi tájegység nagyjai emlékét elevenítik fel. 78 �KÖRKÉP CSOHÁNY KÁLMÁN Képzőművészeti életünk elmúlt év­ tizedének legörömtelibb meglepetése, grafikai művészetünk gyors fejlődése és igen magas színvonala. A grafika magyar művészei igazán képesek indulataikkal egyenértékű megjelenítésre. Kiválóan tudnak moz­ gást, szerkezetet, szilárdság érzetet kel­ teni, szerény de mindenható eszközük­ kel a vonallal. Grafikánk műfaji lehetőségeit meg­ találta, feledteti a festészet gyengéit. Vezető szerepe napjaink képzőművésze­ tében ma már kétségtelen. Ez több más kedvező körülmény eredménye, nem­ csak a műfaj mozgékonyságának, gyors reagáló képességének sajátja. Alapvetően fontos körülmény felsza­ badulás után grafikáink életében, hogy új tehetséges nemzedék nőtt fel. Ez a nemzedék, olyan igazán jó magyar hagyományokon okulva építtette a maga formanyelvét, mint Derkovits, Uitz, Nemes— Lampert, Nagy István, Szalay Lajos, Hincz Gyula és Barcsay Jenő művészete. Grafikánk minden képzőművészeti műfaj tanulságait megszívlelte és felhasználta. Alakulása szerencsés volt azért is, mert szinte akadálytalanul fejlődhe­ tett. Nem küzdött oly sok mestersé­ ges akadállyal mint festészetünk. Bát­ ran meríthetett korunk modern mű­ vészeti mozgalmainak haladó tanul­ ságaiból, a kubizmustól a konstruk­ tivizmusig. Élen járt és jár az új technikák kipróbálásában és megvaló­ sításúban, állandóan növekvő intellek­ tuális igénnyel fejlődött az évek fo ­ lyamán. Kedvező fejlődésének fontos megha­ tározója volt az is, hogy létszámuk szerint is tekintélyes fiatal grafikusok nagyobb része, társadalmunk két alap­ vető osztályából verbuválódott, prole­ tár és paraszt eredetű volt. Nagy felelősségtudattal sajátították el a mes­ terséget és eleven a kapcsolatuk az élettel. Magukkal hozták osztályuk életérzését, szociális igazságérzetét, együtt haladtak változó társadalmunk­ kal és művészetileg is gyorsan tud­ tak reagálni annak szükségleteire. A sok nagy tehetség egyidejű jelentke­ zése gyorsan oszlatta a konzervatív nézeteket is. Új gondolattartalmakkal, magas esz­ meiséggel, a valóságábrázolás, a fo r­ manyelv megújításával, válhatott csak ilyen erőssé grafikánk. Példát muta­ tott ezzel a festészetnek és szobrá­ szatnak, hogyan kell a szocialista realista művészet korszerű alakítását értelmezni, hogyan lehet a többi mű­ fa jt eredményesen segíteni. A művészet nem különállás, hanem megvalósulás abban a társadalmi lét­ ben amelyben élünk. A korszerű, ma­ gas színvonalú és politikus művészet­ re példát mutattak grafikusaink leg­ jobbjai, legutóbb a Kulturális Kapcso­ latok Intézete kiállító helyiségében a „Magyar Művészek Vietnamért” ren­ dezett kiállításon. 79 �Azok közül, akiknek a magyar gra­ fika hírnevét, életképességét, magas színvonalát köszönhetjük, az egyik legjelentősebb Csohány Kálmán gra­ f ikus-művész. Nógrád megyében Pásztón szüle­ tett 1925-ben, a Képzőművészeti Fő­ iskolát 1947— 1952 között végezte, ahol Hincz Gula segített belső hovaállá­ sának kimunkálásában, Koffán Károly és Konecsni György tanított sokszoro­ sító grafikát. Mindhárman kiemelke­ dően kiváló művészek és tanárok. Nagy jelentőségűek a művész főiskola előtt eltöltött fiatal évei, amelyek küzdelmesek, változatosak voltak, és életismeretben jól hasznosíthatók. N ó g ­ rád hegyeiben fakitermelő, bányáiban vájár, majd vasúti pályamunkás volt. Emberi és művészi pályafutását alap­ vetően meghatározó impulzusok itt érik, egész életét betöltő élmény anya­ got ez a hely szolgáltat témáihoz. Nóg­ rád, Borsod, Pásztó és környéke, az itt élő emberek művészetének éltető for­ rásai. E vidéken tölti minden év nyári hónapjait, ahol felfrissül a hegyhátak dolgozó emberének bölcsességében, emberi tisztaságában s újra gazdag lesz szívének oly kedves táj költé­ szetétől. Nekik és róluk beszél művé­ szete. Ha néhány szóban jellemeznénk Cso­ hány művészetét, akkor ilyeneket mondhatnánk: leplezetlen szeretet, gyöngédség, egészséges paraszti egysze­ rűség, tisztaság, valóságlátásra, hite­ lességre törő szenvedélyesség, nagy fe­ lelősségérzet, szorongás, gazdag érze­ lem, elkötelezettség, gondolatiság, mai­ ság. Ezek talán a legfőbb együtthatók, amelyekből építkezik művészete. A fe­ lületi látás, a látvány ábrázolás kö­ töttségei nem hatottak ártalmasan fejlődésére. Tehetsége, kitűnő való­ ságérzéke, mindig mélyebb megisme­ résre ösztökélték. Mélyen erkölcsi és 80 szociális alkata, csillapíthatatlan szom­ júsága az igazságra, nem a súlyos mon­ dandók megkerüléséhez vezették. A valóság nem tanmese-szerűen, ha­ nem ellentmondásosan a jelenségek szövevényes összefüggésében, réteges egymásba épülésével tárul fel és áb­ rázolható. A z egyszerű szókimondás a képzőművészetben ma már könnyen a külsőséges illusztrálást eredményezi. Stílus-receptek szerint soha nem dolgozott. Kimutathatóan nagyhatású elődök sem voltak formanyelvének alakulásában. Olyan művész, akinek megkülönböztetett vonása, hogy a gon­ dolat tartalmakra a legjobban kon­ centrál, mindent ennek rendel alá. Eh­ hez idomította technikáját is. Grafikus művészi pályáján nincs nagy szerepe a technikának, nem technikával vág utat, hanem szellemiségével. Vélemé­ nye szerint a formai felfedezések, a lenyűgöző faktúrák még nem grafika, csak eszközei a jó grafikának. Ellen­ zője minden lényeget elkendőző, megkerülő ügyeskedésnek. Csohány felszabadult lénye mélyen közérdekű és személyes egyszerre, s a két alkotó elem az egyensúlykép­ zés fontos eleme munkásságában. Tra ­ díciót vállaló és továbbfejlesztő mű­ vészet az övé. Mondanivalóját a vo­ nalak tiszta erejére építi, egyéniségé­ nek megfelelő konstruktív elvek sze­ rint, a táj lelkét is megtalálni, a múló időt is befogni képes rajztudással. Jellemzője a vonalak mértaniságán áttörő érzelgősség nélküli életöröm, gyermekies álmélkodás, szelídség. Ön­nönmagát is szüntelenül elbűvölő cselek­ vés és férfias határozottság. A komó­ tos nyugalom mögött robbanni képes erő, szenvedélyesség van. Népünk fa­ faragásaira emlékeztető naívság, játé­ kos mesevilág, csodálatos színesség. Mindenütt feltörő népi jó ízek. láto­ másos balladai varázslatokkal. �Fölényes kompozíciós tudás, egyönte­ tűség, gazdag jelképiséggel. Mindig újra formálódó kezdés, tétovaság és ordító fájdalom, formailag nyersességig da­ rabosan és súlyosan tömörítetten. M in ­ ez ösztönös és tudatos alkotói fegye­ lem terméke egyszerre. Egy népréteg, a palócföld népének sajátos humora, vérmérséklete és gondolkodása, ez Cso­ hány Kálmán művészete. A megnyerő szelídség hangján be­ szel, de ugyanakkor dönt is erkölcsi­ leg, javít, felhív, és erőt sugárzóan biztat lapjain. Másokért, közösségi célokért harcol, a rossz indulatok, az embertelenség, az erőszak, a köznapi józanság visszahúzó erői ellen. Lényeg­ látó erővel tárja fel az ember lelki életének ismeretlen mélységeit, benső­ séges hangulatait. Munkái a letűnt korok, elődök gyötrelmeiről, régi bá­ natokról, a múlt fojtogató szegénysé­ géről is hiteles üzenetek. Többen komornak, magányosnak ér­ zik Csohányt és művészetét. Nem lehet magányos az, aki a világ minden ko­ moly baját szorongó érzésekkel sze­ mélyes ügyének tekint, s aki a közért a kortársakért annyit tett és tesz mint ő. Csohány nagy erénye komponáló tu­ dása. Kitűnően alkalmazza az inten­ zív kifejezés érdekében a korszerű kompozíciós elveket, amelyekkel di­ namikát, nagy drámai feszültséget te­ remt lapjain. Egyenletes vastagságú vonalaival nagyszerű sík-hatást, fe­ szültséget, a tárgyak, figurák saját atmoszféráját éri el. A z így lehatárolt és külön jelentkező tárgyak egymás­ mellettiségével, reliefszerű, síkban je ­ lentkező sajátos mélységet teremt. A háttér sötét tömegei, foltjai, lendüle­ tességet, drámaiságot biztosítanak raj­ zainak. Induló vonalai konstruktívek, de egyenesbe ritkán kényszeríti őket, leginkább íveltek, ezért hatásuk min­ dig érzelmi. Kompozíciós elveinek érvényesülé­ séhez jól válogat a tárgyi valóságból, amelyek lelki tartalmak közvetítéséhez is kitűnőek, az emberarcú fa, bokor, vonuló madarak füzére, nap, hold és csillagok. Gyakran alkalmazza a felü l­ és alulnézetet, a nagy tereket, a ta­ laj bizonytalan meghatározását, a le­ begést. Színben a fekete fehérek erős viszonylataira, ellentéteire épít, figu­ ráit is foltszínritmusok segítségével is építi. Sok önemésztő kisérlet eredménye a tömör, minden sallangtól mentes kompozíciós erő Csohány művészeté­ ben. Elemezve eddigi eredményeit, olyan érzésünk támad, mintha egyenletesen mindig a maga előre kijelölt pályá­ ján haladna. Ez a kifejezni tudás, a biztos gon­ dolattartalom, az otthonos életközeg­ ben történő mozgásból fakad. Egyéni úton járó művészete, belülről, önma­ gából, a legőszintébb mélyről jövő vallomás. Mindennapos érzelmekre, hangula­ tokra. apró árnyalatokra reagál, a legközvetlenebb mozdulatokra, gondo­ latokra figyel. Valóban a mindennapos derű és mindennapos bánat igaz v i­ szonylatai azok, amelyek művészeté­ ben megállítanak, elgondolkoztatnak és lenyűgöznek. M űveiben felhasználja a szürrealiz­ mus eredményeit is. A konvenciók el­ len ő is tanulmányozta a modern m ű­ vészet komplex mozgalmát, amely a szürrealizmus néven vált közismertté. E mozgalomnak sok pozitív vonása van, ismerete, tanulságainak helyes felhasználása már évtizedek óta elke­ rülhetetlen. De Csohány nemcsak spe­ kulatív módon jutott el eredményei­ hez. Hajlamai szerint a népmesék, népi játékok népi szürrealizmusához fo r­ dult, és egyeztette azt a magas szintű 81 �szürrealizmussal. A szürrealista moz­ galom egyik alapítója Chagall is ha­ sonlóképpen járt el, kinek festői meg­ látásai az orosz népművészetben gyö­ kereznek. Í gy alakult Csohány ösztö­ nös belső látása, képeinek bizonyos titokzatos felidéző képessége, látomá­ sossága, ezt teszi művészetét ilyen sa­ játossá. Sokat illusztrál, azt is mondhatnánk, mindig ezt teszi, s hogy mégis kevés könyv jelenik meg Csohány illusztrá­ cióival, arról könyvkiadóink tehetnek és tettüket nemcsak ők bánják majd, hanem mi is. Hasznos volt kirándulása a kerámia területére is. Mindig előrelép művészetében. Er­ ről tanúskodnak a IV. Országos Mis­ kolci Grafikai Biennáléra legutóbb ké­ szített új lapjai is. Csohány Kálmán grafikusművész még nagyon sok meg­ lepetést tartogat számunkra, az em­ beri mondanivaló magaslatára emelke­ dett művészetével. KOVÁTS BÉLA HONISMERETI TÁBOR NAGYBÁTONYBAN Körülöttünk, a nógrádi palócföld mai székhelyén új, korszerű külsőt ölt egy száz év előtt még kis községnek számító város, melyet szenet termelő, építő és gyáripart űző elmék és kezek száz­ ezrei emeltek fel valamikori jelentékte­ lenségéből. A kívülálló szemlélő azt hihetné, hogy ebben a régi helyén új várost teremtő nagy igyekezetben nem futja erőinkből a múlt, a történelem értékeinek mentésére, megőrzésére. P e­ dig ennél sokkal többre törekszünk és többet is teszünk. Figyelemreméltó, or­ szágos kihatású, hagyományteremtő kezdeményezések bontanak zászlót Sal­ gótarján gyorsan növekvő és ledöntésre szánt falai között. vatásos és amatőr történészeit össze­ fogó társadalmi szervezet a megye akkor alig kétéves múltra visszatekintő honis­ mereti mozgalmából sarjadt, és ma a ma­ gyar vidék egyik legtevékenyebb, legna­ gyobb taglétszámú társulati csoport­ jaként tartják számon. Ugyanez év kora őszén, a Salgótarjáni Honismereti Napok idején a mi körünkben ültek össze megbeszélésre a hazai falukróni­ ka-írók. Ezt a tanácskozást úgy jegyez­ ték fel a honismereti mozgalom törté­ netében, mint, amely megalapozta hely­ történetírásunk legfrissebb hajtásának, a jövő történetírása számára nagyszerű forrásául szolgáló falukrónikaírásnak jövőjét. 1965 tavasza megérlelte a Magyar Történelmi Társulat nógrádi csoportja létrejöttének feltételeit. Ez a megye hi­ A tavalyi nyárvég újabb Salgótarján­ ból eredő kezdeményezés megszületé­ sét hozta. Innen indult az úttörők 82 �„A Vörös Zászló Hőseinek Útján” el­ nevezésű mozgalma, mely az elmúlt egy esztendő alatt szép sikereket mond­ hat magáénak. A z idei tavasz első napjaiban mint­ egy száz kiváló magyar üzemtörténész jelenlétében Salgótarjánban tartotta vándorgyűlését a 100. évében járó M a­ gyar Történelmi Társulat. A vándor­ gyűlés nálunk történt megrendezése az akkor alig két éve alakult helyi cso­ port munkájának elismerése volt. E széles szakmai körök által nagy ér­ deklődéssel kisért tudományos ülésso­ rozat végén kimondták a Társulat üzemtörténeti tagozatának megalakulá­ sát. A z új szervezet hivatott a hazai üzemek és gyárak nevezetes kerek é v ­ fordulói körül mostanában kibontakozó üzemtörténeti gyűjtő és feldolgozó munka összefogására, egységes szak­ mai irányítására. A napjaink falutörténetét művelő krónikaírók, a vörös zászló hőseinek útján járó úttörők és az üzemtörténé­ szek után július első felében a magyar ifjúsági honismereti szakkörök legjobb középiskolás és szakmunkás tanuló tagjai jöttek össze közel két hétre a salgótarjáni szénmedence alakuló új központjában, Nagybátonyban. A z alka­ lom, amely honismereti mozgalmunk utánpótlásának javát ide összehozta, az I. Országos Honismereti Tábor meg­ rendezése volt. Mielőtt a hazai ifjúsági táborozások történetében legelső honis­ mereti tábor munkájának vázlatos ér­ tékelésére kísérletet tennénk, az össze­ függések tisztázása, de a történeti hű­ ség kedvéért is, röviden összegezzük az 1967. július 3-i megnyitó előzményeit. A Nógrád tavalyi utolsó, 1966. de­ cember 31-i számában „Nógrádiak a diákok első országos honismereti ta­ nácskozásán” címmel rövid hír jelent meg az ez év január 4— 5-én Kalocsán megrendezett ifjúsági honismereti kon­ ferenciáról. A hír legfontosabb mon­ data ez: „A nógrádi küldöttség két ja ­ vaslatot terjeszt a kalocsai konferencia elé: vállaljon a K IS Z védnökséget a honismereti mozgalom legfontosabb feladata, a krónikaírás felett és ren­ dezzen a K IS Z a nyári munkatáborok­ hoz hasonlóan honismereti táborokat is. A z idézett kis cikk nemcsak tartal­ mával, hanem azzal is nagy feltűnést keltett Kalocsán, hogy minden más fó ­ rumot megelőzve adta hírül a hazai sajtóban az első ifjúsági honismereti tanácskozás összehívását. Az, hogy a tartalmas, programot adó közleményt jól időzítettük, szinte az első perctől kezdve kezdeményező szerepet biztosí­ tott a tanácskozás nógrádi résztvevői­ nek, akik Veszprém, Vas és Bács— K is­ kun megye szakköri tagjaival együtt alkottak egy munkacsoportot. K ü ldöt­ teink két eredeti javaslatából a záró­ ülésig három lett. Azzal toldottuk meg azokat, — idézem a beterjesztett javas­ lat szövegét — , hogy: „a honismereti szakkörök vegyék fel a kapcsolatot me­ gyéjük élő politikai, gazdasági és kul­ turális területen tevékenykedő, kiemel­ kedő szülötteivel, holt nagyjaink után pedig kutassanak és állítsanak táblát emléküknek.” A tanácskozás résztvevői körében a három nógrádi javaslat osztatlan he­ lyeslést. őszinte lelkesedést váltott ki. Ezt látva a konferencia felnőtt részt­ vevői, elsősorban a K IS Z Központi B i­ zottságának képviselői, szinte azon nyomban megkezdték a honismereti tábor előkészítését. A munkába ha­ marosan bekapcsolódott a K ISZ Nóg­ rád megyei Bizottsága is. A z eredeti elképzelés csak annyiban módosult, hogy nem Salgótarján, hanem Nagy­ bátony lett a tábor színhelye. A fe l­ adat, hogy az ifjú táborozók ismerjék meg és gyűjtsék össze a Salgótarján vidéki szénbányászat tárgyi és szellemi anyagát, különös tekintettel a forra­ dalmi mozgalom emlékeire, nagyon �időszerűnek bizonyult, mert az ilyen gyakorlati munka a hazafias nevelés legjobb eszköze. A tábor megnyitásá­ hoz a Művelődésügyi Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Bánya­ ipari Dolgozók Szakszervezete, a N óg­ rádi Szénbányák és a Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályá­ nak nagy erkölcsi és anyagi áldozat­ vállalása teremtett alapot. Pothornik József, az M SZM P Központi Bizottsá­ gának tagja, a Nógrádi Szénbányák igazgatója a tábor fővédnökeként ál­ landóan figyelemmel kisérte és taná­ csaival látta el a tábor szervezőit: az általa kiküldött szakembereket, a K ISZ Nógrád megyei Bizottságának szerve­ zési feladatokkal megbízott munkatár­ sait és a szakmai előkészítést végző muzeológusokat. Néhány hónap alatt kialakultak a tábor programjának kör­ vonalai, megterveztük, hogy milyen szakcsoportokat szervezünk. Ezek élé­ re kiváló fiatal muzeológusokat, ta­ nárokat, mérnököket kértünk fel, a vezetőhelyettesi munka végzésére a budapesti és debreceni egyetem tanár­ jelölteket küldött ki. A szakmai tanács­ adók között számos országos tudomá­ nyos intézmény képviselője kapott he­ lyet. A tábor vendéglátó gazdája a nagybátonyi 209. sz. Szakmunkásképző Intézet nagy körültekintéssel készítette elő a tábor helyét. Se szeri, se száma azoknak az intézkedéseknek, melyeket a tábor munkájának eredményes és za­ vartalan menete érdekében tettünk. Í me néhány példa ezek közül: a Ba­ lassi Bálint Megyei Könyvtár és a Munkásmozgalmi Múzeum helytörté­ neti könyveiből kis kézikönyvtárat állí­ tottunk össze, megszerveztük egy sten­ cilezett tábori újság megjelentetésének feltételeit, az intézet fotolaboratóriu­ mát berendeztük a fiatalok számára, a Megyei József Attila Művelődési Ház, a helyi Bányász Művelődési Ház és a 84 hatvani honvédség segítségével pedig, a táborozók szabadidős programját és szórakozását biztosítottuk. A felkészülési időszak eseményekben gazdag krónikájából felidézzük, hogy B. Haypál Ildikó a K IS Z Központi Bizottsága Középiskolai és Szakmun­ kástanuló Osztályának munkatársa, a tábor kiszemelt parancsnoka erején fe­ lül, betegágyából is részt kért a szer­ vezés irányításából. A munkánkat megnehezítő körülmények sorából meg kell említenünk a táborozók heterogén jellegét, ez abból fakadt, hogy több megyében felületesen válasz­ tották ki a tanulókat. A kétnapos jól átgondolt szakmai előadás-sorozat és a szakcsoportvezetők erőfeszítései ugyan lényegesen javítottak a helyzeten, a felkészültségbeli nagy különbségek kiegyenlítése azonban hosszabb időt igé­ nyelt volna. A tábor által gyűjtött bányásztörté­ neti, tárgyi és szellemi anyag rendsze­ rezése még most folyik, de már jól látható, hogy a honismereti tábor 98 fiatalja jelentős értékekkel gazdagí­ totta a Nógrád megyei Munkásmoz­ galmi Múzeum gyűjteményét. Ami ta­ lán még becsesebb a tábor eredményei közül, 59 résztvevő dolgozattal kíván szerepelni azon a pályázaton, melynek meghirdetését a gyűjtött anyagra ala­ pozva vettük tervbe. Ez az érdeklő­ dés azért is különösen értékes, mert a pályázni szándékozók jórésze most találkozott először a honismereti mun­ kával. Hogy a tábor a nevelés, éspedig a hazafias nevelés szempontjából mi­ lyen sokat jelentett, azt bizonyítják a táborozók pozitív írásos és szóbeli meg­ nyilatkozásai. különösen azok a köszönő­ levelek, melyek azóta is állandóan ér­ keznek a rendezők és az adatközlők címére. A sajtó, a rádió és a televízió visszhang ugyancsak figyelemreméltó. Különösen örömteli az a tény, hogy a tábor bezárása után, a Salgótarján for- �r adalmi és haladó hagyományairól ké­ szített tv-filmben azon melegében he­ lyet kapott az általunk 1967. július 9-én felavatott eresztvényi emlékmű, melyet a szén felfedezőinek emlékére állítot­ tunk az esemény 200. évfordulóján és az a Baglyasalján felavatott emlék­ tábla is, melyet Targos Istvánnak, az 1884. március 24-i magyarországi első csendőrsortűz áldozatának tiszteletére helyeztünk el. A z ifjú táborozók szerte az országban láthatták a televízió kép­ ernyőjén munkájuk eredményét és jo­ gos büszkeséggel mesélhették hozzá­ tartozóiknak, hogy e nevezetes emlék­ helyek létesítésében ők is tevékenyen részt vettek. Joggal szolgál örömünkre az is, hogy a fiatalok között nemcsak baráti, hanem szakmai kapcsolatok szálai is szövődtek. Ezek jövőbeli ki­ hatása ugyanúgy felbecsülhetetlen, mint ahogy a résztvevőknek vidékünk­ höz. a szülőföld egy darabjához való eleven kapcsolódása is szép igéreteket tartogat. Már tudunk olyan alakuló­ ban levő budapesti ifjúsági honismereti körről, melynek szervezője a táborban szerzett kellemes és hasznos élményei alapján a kör első kirándulását Salgó­ tarján vidékére tervezi. a másodikkal, melynek szép és kerekedő programja már most egy külön tanul­ mányt érdemelne. A téli kalocsai ifjúsági honismereti konferencián elhangzott nógrádi javas­ latok életrevalóságát a nagybátonyi tábor bebizonyította, mert a tábor kró­ nikájának vezetése közben sok fiatal kapott kedvet, első indítást a krónika­ íráshoz. Ezek a lányok és fiúk lesznek azok, akik majd tettekre váltják a KISZ-nek a krónikaírás feletti véd­ nökségét. Második javaslatunk a hon­ ismereti tábor sok szép eredményében öltött testet, a harmadikat meg azok­ nak az emlékhelyeknek a felavatása váltotta valóra, melyeknek tábláin a megörökített neveken és eseményeken kívül ez is olvasható: Honismereti tá­ bor 1967. Évek, évtizedek múltán is, ha majd az országban már sok ilyen aláírású tábla lesz, jogos büszkeséget érezhetünk affölött. hogy az első ket­ tőt mi állítottuk Salgótarján vidékén a megörökítettek és a honismereti munka dicséretére. KOVÁCS JÁNOS Nem soroljuk tovább érveinket a honismereti tábor méltatására pusztán csak azt mondjuk el még, és ez is be­ csületére válik az első ifjúsági honis­ mereti tábornak, hogy a táborozók fe l­ írták az általuk elindított stafétabotra a második honismereti tábor helyét, i dejét és célját. Ez olvasható rajta: „Magyarország, 1968, a 100 éves M Á V , a magyar vasútügy tárgyi és szellemi emlékeinek gyűjtése.” A terv helyes­ lésre talált a K IS Z Központi Bizottsá­ gának a tábor záró ünnepségén meg­ jelent képviselőinél is. Ez nekünk nóg­ rádiaknak külön is öröm, mert az idén 100 éves salgótarjáni vasút volt a M Á V első vonala, s ez a szál is összekap­ csolja majd az első honismereti tábort 85 �ISMERETTERJESZTÉS NÓGRÁDBAN A z utóbbi időben mintha gyakrab­ ban beszélnének a több mint egy é v ­ százados múltra visszatekintő tudomá­ nyos ismeretterjesztés hiányosságairól, korszerűtlenségéről, visszafejlődéséről, mint a meggyőzően bizonyítható ered­ ményeiről. Egyes előadások sikertelen­ sége, néhány forma elavultsága, bizo­ nyos szervezési hibák valóban elgon­ dolkodtatok. Úgy véljük azonban, hogy ezek csak önmagukban tekintve és csak látszólag igazolhatnak valamiféle „vál­ ságot” . Felhívják ugyan a figyelm et az ismeretterjesztő munka állandó és őszinte értékelésére, de nem tehetik vitatottá az ismeretterjesztés szükséges­ ségét és hasznosságát. A z ismeretterjesztő tevékenység reá­ lis elemzése és szemlélete egyrészt fe l­ tételezi, hogy együttesen vizsgáljuk azokat a jellemvonásokat, funkciókat, hatásokat, amelyek kifejezik e munka sokrétűségét, jelentőségét a világnézeti, a politikai nézetek alakításában, a szak­ mai és általános műveltség fejlesztésé­ ben, a tudományok népszerűsítésében, az érdeklődés felkeltésében és kielégí­ tésében, a konkrét kérdések megoldá­ sában; az értelmiség társadalmi hasz­ nosságú aktivizálásában, képzésében, önképzésében; a kulturális élet gazda­ gításában, szervezésében. Másrészt pe­ dig annak felismerését, hogy az időn­ ként és részletkérdésekben jelentkező problémák, ellentmondások a szükséges fejlődés természetes tünetei, ill. nem csupán az ismeretterjesztésre vonat­ koznak, hanem általános kulturális te­ vékenységünkben is ugyanúgy nyilvá­ nulnak meg. A tudományos ismeretterjesztés me­ gyénkben is a közművelődés egyik leg­ szélesebb hatókörű területe. Eredmé­ nyeinek és helyzetének vizsgálata egy­ úttal az egész népművelési tevékenysé­ 86 günk állapotára nézve is tanulságos le­ het. Ezért most megpróbáljuk vázla­ tosan ismertetni az elmúlt ismeretter­ jesztési évad (1966. júl. 1 .— 1967. jún. 30.) legfontosabb tényeit, adatait és ten­ denciáit. A Tudományos Ismeretterjesztő Tár­ sulat megyei szervezetének rendezésé­ ben egy év alatt 2170 előadás hangzott el 115 254 hallgató előtt. Ezek az általá­ nos mennyiségi adatok ugyan egyálta l­ lán nem elhanyagolhatók, de meg kell jegyeznünk, hogy az ismeretterjesztő munkában — belső, lényegi tulajdon­ ságokból következve — a mennyi­ ség nem egyenesen arányos a minőség­ gel. A több nem mindenképpen szük­ séges és jobb. A z eredményesség, a hatásosság fokát, a színvonal állását megközelíteni elsősorban az adatok lo­ gikus csoportosításával és összehasonlí­ tásával, tartalmi vonatkozások feltárá­ sával sikerülhet. A továbbiakban en­ nek megfelelően emelünk ki néhány jellemző vonást. A z előadások közül 944 (43.5%) ter­ mészettudományi, 1226 (56,5%) társa­ dalomtudományi volt. Ez megfelel az előző időszakok arányainak. A z előadá­ sok tudományágankénti (szakosztályon­ kénti) csoportosítása részletesebb és változatosabb képet mutat. Természettudományi előadások: Szakosztály Agrártudomány Biológia Csill. — Űrh. Egészségügy Fizika Kémia Matematika Földrajz Földtan Műszaki e. a. száma halig. sz. 131 (184) 6 296 109(118) 4 646 76(81) 3 433 294(280) 21 148 29 (38) 783 29 (30) 917 29 (23) 748 78(89) 3 544 6 (30) 225 163(150) 6 145 �Társadalomtudományi előadások: Szakosztály Filozófia Irodalom—nyelv Jogtudomány Közgazdaság Művészet Nemzetközi P ed ag.— lélektan Történelem Hadtudomány e. a. száma 114(164) 106(117) 180(192) 173(141) 114(165) 86(93) 251(332) 141(107) 61(7) hallg. sz. 4 6 9 7 7 4 12 8 4 599 190 671 825 816 438 413 051 356 A z adatok egyaránt mutatnak arányeltolódásokat (ezért közöltük zárójel­ ben az előző évad előadásszámait) és állandóságot is. Mindebben egyaránt meghatározólag hat a központi (” hiva­ talos’’) törekvés és irányítás, ill. a ha­ gyományos hallgatói érdeklődés és az újabb hallgatói rétegek igénye is. A változások pozitív jellege szembetűnő a közgazdasági, a hadtudományi és a műszaki előadások számának növeke­ désében. Legmeggyőzőbben azonban a konkrét témák és a közvetített ismeret­ anyag bizonyítja az aktualitás, a tár­ sadalmi fontosság és a hallgatók meg­ határozott érdeklődésének figyelem be­ vételét, azok érvényesítését. Nézzünk néhány, legjellemzőbb példát: A z üzemi előadások 48%-a foglalkozott a terme­ lést közvetlenül érintő műszaki és köz­ gazdasági kérdésekkel (műszaki-fejlesz­ tés, automatizálás, műanyagok alkal­ mazása, gyártmányfejlesztés, korszerű munkaszervezés, üzemirányítás, értéke­ sítés, árrendszer stb.; gazdasági reform, III. ötéves terv). Mezőgazdasági vonat­ kozásban elsősorban a nagyüzemi gaz­ dálkodás kérdéseiről és a megye ter­ melési problémáiról szóló előadásokat (üzemszervezés, korszerű eszközök és eljárások, kemizálás; dombvidékgazdál­ kodás. rétés legelőgazdálkodás, szarvasmarhatenyésztés, gyümölcster­ mesztés stb.) emelhetjük ki. A z egész­ ségügyi előadások között jelentősen emelkedett a foglalkozási betegségek­ ről, a szülési és gyermekegészségügyről, az élvezeti szerek és a gyógyszerek fo ­ gyasztási ártalmairól; a jogiak között a konkrét jogszabályismeretekről tartott előadások száma. A nemzetközi és a hadtudományi előadások napjaink leg­ fontosabb eseményeihez, problémáihoz kapcsolódtak. Célkitűzéseinknek meg­ felelően alakultak a más szakosztályok tevékenységének témaarányai is: az irodalmi előadások nagyrészt a szocia­ lista, ill. a mai magyar irodalom kér­ déseiről; a történelmiek a forradalmiés munkásmozgalmakról, szocialista fejlődésünk történetéről; a pedagógiai­ ak a kommunista nevelés területeiről: a művészetiek a filmesztétikai és kör­ nyezetesztétikai kérdésekről szóltak. A z ismeretterjesztő tevékenység pon­ tosan nem mérhető — feltételezett — hatásaira, eredményességére a témava­ lasztás alakításán, alakulásán kívül el­ sősorban az ismeretanyag feldolgozásá­ nak szemlélete, módszeressége hat dön­ tően. Ilyen vonatkozásban figyelem re­ méltó, hogy az előadások tudományos megalapozottsága, polemikus hangvé­ tele erősödött, ismeretköre mélységben és szélességben konkrétan meghatáro­ zottabbá vált (a hallgatók előképzett­ sége, érdeklődése alapján), az eszmei, világnézeti következtetések megfogal­ mazása, viták és beszélgetések kezde­ ményezése, kialakulása egyre szélesebb körben már szinte elmaradhatatlan. Az előadók nagyobb gondot fordítottak a szükséges és hasznos szemléletes elő­ adásmódra és a változatos szemlélte­ tésre (60— 70%-os a filmmel, mag­ nóval szemléltetett előadások aránya) A z ismeretterjesztés hatóköre egyre teljesebben magában foglalja megyénk egész lakosságát. A z adatok is egyér­ telműen ezt bizonyítják. A z előadások 26,7%-át (578 előadás) ipari-, 53,2%-át (1155 előadás) mezőgazdasági-, 20,1%-át (437 előadás) egyéb területen tartották meg. A résztvevők száma is ennek 87 �megfelelően alakult: ipari 26 728 fő, mezőgazdasági 62 578 fő, és egyéb he­ lyen 23 948 fő. Jellemzőnek mondható az előadások tartalom szerinti meg­ oszlása is: Természettudományi előadás: Iparban Mezőgazdaságban Egyéb helyen Társadalomtudományi előadás: Iparban Mezőgazdaságban Egyéb helyen 347 469 128 231 686 909 A z előző évekhez viszonyítva csökkent azoknak a községeknek a száma, ame­ lyekben egyáltalán nem tartottak elő­ adást, és növekedett az olyan külön­ féle intézények, hivatalok és kisebb vállalatok száma, melyekben rendszeres ismeretterjesztés indult meg. Jelentősen emelkedett az értelmiségi rétegek szá­ mára rendezett előadások, viták, kerek­ asztalkonferenciák aránya is, különösen a szabadegyetemek, fórumok keretében. A fejlődés egyik legfontosabb alapja az ismeretterjesztés szervezettségének megjavítása, erősödése volt. A z 1966 67-es évadban 98 akadémia (munkás, mezőgazdasági, nők, szülők, ifjúsági, ülnök stb.) 116 tagozatán és 2 szabad­ egyetem 5 tagozatán az előadások 43 % -a hangzott el, és ez az arány jóval magasabb az országos átlagnál. Az aka­ démia-rendszer elterjedése — amely a gazdasági, társadalmi szervek, vezetők nagyobb aktivitását is jelzi — , igen kedvező lehetőségeket teremtett a terv­ szerű és rendszeres ismeretterjesztés kibontakozásához és állandó, hasonló érdeklődésű és igényű közönséget biz­ tosított a legtöbb helyen. Megyénk értelmiségének egyik leg­ jelentősebb mértékű és hatású társa­ dalmi munkájaként kell figyelembe venni az ismeretterjesztő munkában 88 való részvételt. A megyei szervezetnek 514 tagja van, akik kisebb vagy na­ gyobb mértékben az értelmiség minden rétegét képviselik. A tagság 61% -a f e l­ sőfokú képesítéssel rendelkezik. Város­ ban él 200, falun pedig 314. Kor sze­ rint 35 éven aluli 201, 35— 50 éves 224, 50 éven felüli 39. A tagok 73%-a tar­ totta meg a tárgyalt időszak összes elő adásainak 82%-át. Meg kell em líte­ nünk, hogy 175 — elsősorban az értel­ miségiek számára szervezett — előadást központi előadók (párt- és állami veze­ tők, neves tudósok, szakemberek) tar­ tottak meg. Ez a gyakorlat egyértel­ műen hasznosnak és igen eredményes­ nek bizonyult. A T IT által szervezett rendezvények között ki kell emelnünk az elsősorban Salgótarjánban megtartott országos és tájjellegű tanácskozásokat, konferenci­ ákat: Országos Kislakásépítési Konfe­ rencia, I. Országos Városépítési Kon­ ferencia, III. Országos Egészségügyi Vándorgyűlés, a Történelmi és a Filo­ zófiai Országos Választmányok ülése, az Észak-magyarországi Hadtudományi és Nemzetközi szakosztályok tájkonfe­ renciája. Ezek Salgótarján kulturális életét gazdagították, rangját emelték és megyei szakembereink tájékoztatá­ sát és továbbképzését is elősegítették. Joggal mondhatjuk, sikeres és ered­ ményes évadot zárt a T IT megyei szer­ vezete, amely az eljövendő feladatok megoldására készül napjainkban: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójával kapcsolatos program megvalósítására és a T IT V. Országos Küldöttgyűlésének előkészítésére. KOJNOK NÁNDOR �ARCKÉPEK A M AGYAR SZOCIALISTA IRO DALO M BÓ L Szocialista irodalmon azoknak a mü­ veknek az összességét értjük, amelyek a munkásosztály törekvéseit, hangját fejezik ki, s mivel a munkásosztály alapvető érdekeit objektíve a m arxiz­ mus tudatosítja, a szocialista irodalom a marxista eszmeiségű, a marxista ide­ ológia hatására, annak talaján született művek összességének is tekinthető. Ez a 19. században született és a 20. szá­ zadban felnövekedett és kiteljesedett, eszmeileg, művészileg egyre rangosabbá váló, internacionalista szemhatárú nagy irodalmi áramlat áthatotta és átalakí­ totta az egész modern magyar iro­ dalom arculatát. A század első évtizedének nagy prog­ resszív hullámai megtörtek ugyan az ellenforradalmi kor kulturaellenessé­ gén, de a mélyből újra és újra felszínre tört a haladó gondolat, sőt József Attila életművében világirodalmi szinten nyi­ latkozott meg ez a művészet. Mellette és körülötte alkotói egyéniségek és áramlatok jelentkeztek, a felszabadu­ lással elérkezett lehetőségek számára készítették elő a talajt. A szocialista irodalom mindig is az emberarc szép­ ségének kimunkálásán fáradozott, de a küzdelem olyan viszonyok között folyt, amikor a harmónia gyakran csak a távlatokban élt. Ám ha sokan elné­ multak is, ha némelyek életművét ká­ rosan befolyásolta is az elnyomás, ha néha téveteg utakon jártak is, mégis valamennyien a nagy emberi és társa­ dalmi felszabaduás felé törekedtek, s így váltak eleven részeivé legértéke­ sebb hagyományainknak. A magyar szocialista irodalom tör­ ténetének feltárása nem napjainkban kezdődött meg, hiszen amióta a ma­ gyar munkásosztály és eszméi az iro­ dalomban hangot kapnak, írók, kritiku­ sok, irodalomtörténészek igyekeztek egyúttal tudatosítani az irodalom prob­ lémáit, felmérni útját. Azonban csak az utóbbi években, az 1957-et követő gazdasági, politikai és kulturális kon­ szolidáció időszakában indult meg szer­ vezetten, összefogottan szocialista iro­ dalmunk hagyományai, szintézisének megteremtésére irányuló kutató és ér­ tékelő munka, melynek szellemében, József Farkas, K irály István, Pándi Pál, Szabolcsi Miklós és mások mun­ kássága révén sorra láttak napvilágot monográfiák, tanulmány- és dokumen­ tumgyűjtemények: Mindenki újakra ké­ szül, Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből, Elsüllyedt iro­ dalom?, Fiatal életek indulója, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ezek­ hez sorolhatjuk az idei könyvhétre Illés László szerkesztésében megjelent A rc­ képek a magyar szocialista irodalom­ ból című tanulmánykötetet is, amely 26 írói, költői portrén keresztül mint­ egy folytonosságában mulatja be a ma­ gyar szocialista irodalom történetét, hiszen — bár a tanulmányokban egyes írók élet- és művészi pályájának kü­ lönböző módszerekkel és eltérő színvo­ nalon felvázolt rajzát találjuk — a jel­ zésekből, utalásokból mozaikszerűen összerakható az egész folyamat. A kötet bevezető, A d y és a szocializ­ mus című tanulmányában Varga József a „népért síró, bús, bocskoros nemes” költő és az új eszme kapcsolatát elemzi és bebizonyítja, hogy A dy a „közeledő szocializmusban” a század nagy re­ ménységét látta, „megérezte a proleta­ riátusban rejlő, új világot, vajúdó erő­ ket, megpróbálta érteni a történelmet a maga igazi bonyolultságában, buk­ tatóit csakúgy figyelembe véve, mint előrelendítő tendenciáit. Olykor-olykor 89 �feltörő kétkedését legyőzve végül is amellett a világnézet mellett tett hitet, amelyben a legéletképesebb magot látta a jövőre.” A z 1910-es évektől határozottabb je l­ leget öltő magyar szocialista irodalom, ezen belül a széppróza úttörő jelentő­ ségű megalapozói Révész Béla és Barta Lajos voltak. A polgári irodalomban gyökerező, s a Nyugat állandó munka­ társi gárdájához tartozó két eredeti te­ hetségű író, szocialista eszmevilágú írá­ sai jelentik a huszadik század eleji magyar forradalmi proletárirodalom legfontosabb hagyományait — olvashat­ juk ki Kabos Ernő, illetve József Far­ kas sok új adatot és összefüggést fe l­ táró tanulmányából. A forradalmak tüzében edződött ma­ gyar szocialista irodalom egyik ága 1919 után a nemzetközi proletáriroda­ lommal szoros kapcsolatban, emigráció ban tevékenykedett tovább. A z emig­ rációs irodalom első állomása Bécs volt. A Kassák képviselte ág akkor tért el a Petőfi— A dy vonalat képviselő kom­ munista eszmeiségű csoporttól véglege­ sen olyan útra, amely végeredményben a 40-es években a munkásosztályon k í­ vülre, sajátos, kortalan modernizmus­ hoz vezetett. 1923 után Csehszlovákia, Franciaország, Németország, Románia, majd 1926-tól a Szovjetúnió külön városai váltak a szervezetileg és ideo­ lógiailag egyre inkább megerősödött emigrációs irodalom fő központjaivá. Ezt az irodalmat Barta Sándor, K om­ ját Aladár, Karikás Frigyes, Balázs Béla, Gábor Andor, Hidas Antal. G er­ gely Sándor, Zalka Máté és Illés Béla művészete képviseli a legmagasabb szinten. Í rói, emberi portréjukat a kö­ tetben Vászoly Erik, Szabó György, Tá­ lasi István, Szabolcsi Miklós, Diószegi András, Garamvölgyi József és Imre Katalin rajzolta meg. A horthy-Magyarországon tevékeny­ kedő szárny kétségkívül legkiemelke­ 90 dőbb képviselője, — amint ezt Szabolcsi Miklós írása is példázza — József Attila volt: „A z ő költészete mindmáig össze­ foglalója mindazoknak a kezdeménye­ zéseknek, értékeknek, amelyeket addig a magyar szocialista irodalom létre­ hozott. De nemcsak lezáró és össze­ foglaló — egyúttal mértékadó; a ma­ gyar szocialista realista irodalomnak nemcsak megvalósítója, de új vonások­ kal gazdagítója, továbbfejlesztője is: az ő költészete mintegy meghatározza, irá­ nyítja máig a további fejlődést” . Sza­ bolcsi Miklós színvonalas tanulmányá­ ban e megállapításait konkrét elemzé­ sekkel bizonyítja be. E korszakban alkotott a „lázadó em­ ber” Nagy Lajos, az antifasiszta lírikus Kis Ferenc, Lukács László és Radnóti Miklós, a szocialista irodalmi műhely kialakításában fontos szerepet játszó Bálint György és Révai József is. Ró­ luk Illés László, Pomogáts Béla, Pándi Pál, Tolnai Gábor, Koczkás Sándor és Bodnár György tollából olvashatunk összefoglaló igényű tanulmányt. A szocialista magyar irodalom Kör­ képe nem lehet teljes a szomszédos or­ szágokban kibontakozott haladó magyar nyelvű irodalom nélkül, amelynek egyik vezető orgánuma a kolozsvári Korunk volt. A folyóirat neve 1929-től 1940-ig összeforrott szerkesztőjének Gaál Gábornak nevével, akit E. Fehér Pál mutat be az olvasóknak. Salamon Ernőről Ferenczi László, Fábry Zoltán­ ról pedig V arga József rajzolt kitűnő arcképet. A kötet befejező tanulmányai három jellegzetes, jóval a felszabadulás előtt indult, és napjainkban is kimagaslót alkotó egyéniség — Benjámin L ászló, Lengyel József és Darvas József — pá­ lyaképét rajzolják meg. A z előbbiek­ ről Diószegi András, az utóbbiról B. Nagy László írt. �A kitünően szerkesztett, irodalom­ jegyzékkel ellátott, elegáns kivitelű ta­ nulmánykötet felmérhetetlen segítséget nyújt a továbbiakban a magyar prole­ tárirodalom történetének kutatásához, eseménytörténetének pontos regisztrá­ lásához, és nem utolsó sorban néhány eszmei és esztétikai probléma tisztá­ zásához. A legnagyobb érdeme azon­ ban mégis az, hogy bebizonyítja: a ma­ gyar szocialista irodalom az európai forradalmi irodalom részeként segítette felnőni a szocialista világirodalmat, amely színvonalban és eszmeiségben egyaránt vezető irányzata a ma iro­ dalmának. (Kossuth Könyvkiadó 1967.) CSONGRÁDY BÉLA MOCSÁR GÁBOR: FECSKÉK ÉS MIATYÁNK Semmilyen társadalom nem szaba­ díthatja fel magát anélkül, hogy min­ den egyes ember fel ne szabaduljon. A z egyén szabad, tudatos fejlődése a közösség, a társadalom fejlődésének feltétele. Szocialista világunkban az egyén cselekedetei egy olyan közös ügy szükségszerű mozzanatává lesznek, ahol a meghatározó célokat, azok je ­ lentőségét ,a tettek erkölcsi értékét nem lehet fel nem ismerni. S ha mé­ gis vannak osztályok, rétegek, csopor­ tok, melyek a legfontosabb kérdések­ ben nem látnak világosan, nem értik helyzetüket, szerepüket, jelentőségüket a mában, akkor az első teendő ezen csoportok helyzetének átfogó megis­ merése, elemzése, feltárása. Nem új dolog, ha megállapítjuk, hogy ebben a kortársi művészeteknek, de különösen az irodalomnak mindig is nagy sze­ repe volt. Mocsár Gábor közelmúltban megjelent kötetei lassan egy ilyenfajta törekvést körvonalaznak, a falusi élet, az új viszonyok között sok kínnal bol­ doguló parasztság problémáihoz kap­ csolódva. Mocsár Fecskék és miatyánk címmel megjelent új elbeszélésgyűjte­ ményét szerves folytatásnak tekinthet­ jük; a Nyitott tenyér, a Pirostövű nád című, jól ismert és sokat vitatott kö­ tetekben felvetett kérdések továbbvi­ tele, végigelemzése adja az elbeszélés­ ciklus gondolati magvát. Mocsár kitű­ nően ismeri ábrázolt világát, hiteles szavú elbeszélő. Vállalja a nehezet; igazat mondani a faluról, őszintén se­ gíteni a kibontakozást. S m ivel mindez nemcsak rendkívüli erőfeszítést kívánó művészi feladat, de politikai tett is, feltétlenül elismerő szót érdemel M o­ csár írói bátorsága. Nem igaz, hogy nálunk ma már nem kell bátornak lenni akármiféle igazság megírásához. Nagyon sok szimpatikus, becsületes tö­ rekvésnek gátját szegi még a gyanak­ vás, a dogmatikus szemléletből vissza­ maradt differenciálatlan valóságlátás, értékrendszer. Mocsár állja a vitát. Ezt igazolja a Fecskék és miatyánk című kötet va­ lamennyi írása. A címadó elbeszélés Holló Im réje izgatásról, lázításról be­ 91 �szél, nyomozni kezd, mikor a lényegé­ ben valós problémákat sűrítő, modern miatyánk a kezébe kerül. A hollóim­ rék úgy vélik mindig is, hogy a rend, a mindenáron-fegyelem érdekében jo ­ guk van fellépni a bíráló szó ellen, holott a közösség valóságos érdeke egészen mást kívánna — elemzést, vizs­ gálatot — , de nem sokkal éltetőbb-e a zavaros víz, a tespedt csendesség a hollóimréknek, mint a nyílt őszinte vita légköre, s az egészséges aktivitás változtató szándéka? Lehet, hogy eről­ tetett a „körtágítás”, de én igen gyak­ ran Mocsár paraszti témájú írásai kö­ rül is valami hasonló fogadtatás, le­ fojtási szándék születését, burjánzását érzem. Murin Béla, a kötet téesz elnök hőse, az elbeszélésciklus központi figurája a falut, az új paraszti életet éppencsak megismerő, jószándékú, de egy­ általán nem hősi jellemű hős megdöb­ ben a téesz miatyánk tagadott igaz­ ságán, s bár tudja, az általános kép mennyire más, megijeszti, hogy az egyes, az egyedi, a jelenség szintű mé­ gis mennyire egyező a súlyos vádakat felszínre hozó gúny-kórképpel. „Mi atyánk, ki vagy a mennyekben, mi bent vagyunk a téeszben, az öregek a határban, a fiatalok az irodában, a vezetők a kocsmában, a téesz vagyon kincs, aki nem lop annak nincs. Bo­ csásd meg a mi vétkeinket, mi is meg­ bocsátunk az ellenünk vétkezőknek. A men” Csoda-e, ha ez a kép, — ha torz, s részleteiben néhol igazságtalan is — , nyugtalanítja az elbeszélésciklus be­ csületes embereit? „Nekünk jó az, ha a munkánk semmit sem ér? Ütjük vágjuk, aztán sehol semmi” — vetik Murin Béla téesz elnök szemére pa­ naszaikat a kötet juhász hősei. Murin megérti, magáénak érzi gondjaikat, tenni akar, s ahogy erejéből futja, tesz is. Dehát az előrelépés az adott közeg­ 92 ben nem is olyan egyszerű. Végső Im ­ rékkel, Hollókkal együtt újat terem­ teni heroikus munka, s ha az emberi kapcsolat feltételek már jó értelem­ ben adottak is, akkor is jelentkezik a hogyan. Murin látja maga körül a le­ hetőségeket; Szakadáti módszereivel dolgozzon, aki téesz elnök létére be­ csapja még az atyaistent is, csak hogy dőljön a pénz a közös kasszába, vagy úgy mint Dobó, a diószegi elnök, csak saját pazar jólétével, reprezentatív ve­ getációjával törődve, vagy kupecmód­ ra, mint Borsai, aki kommunista lé­ tére nem akarja a kommunista társa­ dalmat, mert pénz nélkül nem tudja elképzelni az életet, a jövőt, vagy lassú víz módjára, taktikus, régi paraszti lo­ gikával számítgatva, mint Hadas, a Béke téesz elnöke? Vagy valahogy másképpen? Igen, valahogy máskép­ pen kellene! S érezzük, Murinban, ha néha gyengül is az akarata, s csúszik is az önkontroll, mégis van annyi erő, tudás, lelemény, hogy tudja majd más­ képpen, jól csinálni, rendezni a téesz dolgait. Szocialista módon. Mocsár nagyszerű érzékkel teremti élővé paraszti hőseit, mondanivalója sehol nem válik szürke papírfigurák szajkózásává, mint ez gyakorta előfor­ dul ma, a faluval foglalkozó, paraszt témájú alkotásokban. Mocsár faluképét, életelemzését igaz­ nak fogadjuk el, akkor is, — vagy ta­ lán éppen azért — , ha a negatív voná­ sokat nem ellenpontozza minduntalan az előrelépés, a kibontakozás rózsa­ szín tükörképével; egyszerű, hétköz­ napi logikával felfogható utakat sej­ tet csak a lassan meginduló változá­ sokról. Ahogy a Kettős novella Ánics­ ka Jánosa küszködik, harcol a téesz, a közösség vagyonáért az égő juhakol­ ban, ahogy Juhász Feri bácsi a no­ vella téesz elnök hőse vezetőként kö­ zel kerül az emberekhez, ahogy Mu­ rinban formálódik a „földalatti tenger” �felhasználásnak terve, ez mind-mind a kibontakozó új, előreváltozó élet jele. Talán villanásnyi motívációban is elégséges alap ez a hithez, hogy ha nem is valami varázsütésre, csoda­ szóra, de lassan, a kitartó munka, az átnevelés nyomán szocialistává fejlő ­ dik a falu. S nem lesz igaz a téesz miatyánk egyetlen sora sem. Mocsár új kötete, a Fecskék és miatyánk izgalmas, szenvedélyektől fű­ tött olvasmány, egyenletes jó írói tel­ jesítmény. Túlírtságnak, éretlen hu­ mornak nyoma sincs ezekben a M o­ csár írásokban, kiérleltség a jellemző. A Fecskék és miatyánk fontos, jelen­ tős híradás az új utakon járó paraszt­ ságunkról. (T isza tá j M agvető, 1967.) ERDŐS ISTVÁN 93 �SZÉP VERSEK 1966 Nemrégen jelent meg a Magvető kia­ dónál szerkesztett Szép Versek című sorozat legújabb kötete, amely az 1966ban publikált legjelentősebb költemé­ nyeket tartalmazza. A vállalkozás — már rövid idő alatt is — nem csupán a versolvasók táborának gyarapításá­ ban, hanem nevelésében is jelentős feladatokat végzett el. A Szép Versek antológia első ízben 1963-ban, a Vers­ barátok Körének jutalom-köteteként jelent meg 2000 példányban. A kiadó — ez dicséretére válik — fokozatosan a szélesebb rétegek számára is hozzá­ férhetővé tette a kiadványt. A z idén már 66 költő, 331 versét 27 900 példány­ ban adta közre. De nemcsak a példányszámban mutatkozott fejlődés: a kez­ detben is igényes megjelenési köntös ízlésesebbé vált, a tartalomhoz iga­ zodva valóban szép kivitelt kapott. A z eredeti program szerint, a kü­ lönféle folyóiratokban egy-egy év alatt megjelent versek legjavát akarták — nem kritikai szempontok alapján — összegyűjteni. Ennek az elvnek hangoz­ tatása ellenére a szerkesztők egy látha­ tatlan értékskálát állítottak fel, ame­ lyet azonban az olvasónak kell mozgat­ ni. A költemények egymásmellettisége ugyanis eleve arra ösztönöz, hogy az olvasottakon gondolkozzunk, értékel­ jünk, elhatároljunk és csoportosítsunk, vagyis valamiféle szerkesztői „utómun­ kálatokat” végezzünk. Természetesen az önmagunk által elfogadott, kialakított és védelmezett kritikusi vélemény alap­ ján. Am iért tehát jó dolog egy év vers­ termését ilyenféle „monográfikus” szempontok alapján kiadni, nemcsak az a tény, hogy vázlatos képet kapunk a magyar költészet legfrissebb eredmé­ nyeiről. hanem az, hogy az olvasót to­ vábbolvasásra, alaposabb tájékozódásra serkenti igazának védelme érdekében. 94 Ha a sorozat legújabb kötetét ke­ zünkbe vesszük, első látásra megálla­ píthatjuk, hogy napjaink költészeté­ nek valóban legjelentősebb alkotói és versei kaptak benne helyet. Szerencsére: nem protokolláris szemlélet érvényesí­ tése alapján. A kötetben például nem szerepel Illyés Gyula, Á prily Lajos, vagy a fiatalok közül Ágh István, Buda Ferenc, Rákos Sándor, Stetka Éva, s ezzel izgalmas utánjárásra és annak el­ döntésére készteti az olvasót: helyes volt-e a válogatás. Ha nem, miért nem, ha igen, miért igen? A megjelentek névsorát olvasva megállapítható, hogy a magyar költé­ szet törzsgárdája adja a kötet gerin­ cét, hogy a szerkesztők rugalmasan al­ kalmazott gyakorlata a „standard” -tagok mellett jelentős teret biztosít a körülbelül azonos szinten mozgó alko­ tások közötti válogatáshoz. A z elmúlt évi kötethez képes a jelen kiadásban szereplő hatvanhat költő közül tizen­ nyolc a tavalyi kötetben nem szerepelt. Ez a cserélődés egészséges, mert így ad lehetőséget — különösen a fiatal költők számára — , hogy valóban pá­ lyájuk legértékesebb darabjai kerülje­ nek publikálásra. Bár ez esetben nem azt jelenti e szám, hogy ennyi „ú j” költő jelentkezett volna egy év alatt. Hamar megállapítható, hogy jórészt is­ mert. neves, alkotókról van szó, ami csak növeli a szerkesztők iránti szim­ pátiánkat. A legfiatalabb generáció kéviselői­ ként Bella István, Serfőző Simon ver­ sei kaptak helyet a kötetben. Napjaink klasszikusai közül Juhász Ferenc — bevezető próza-verse, Kassák Lajos, Nagy László, Benjámin László versei szerepelnek az antológiában. A költe­ mények — nemcsak az övék, hanem �a névszerint fel nem soroltaké is — maradandó esztétikai élményt nyúj­ tanak az értő szándékkal feléjük fo r­ duló olvasóknak. A sorozatot Mátyás Ferenc és Z. Sza­ Sándor szerkeszti. la i HORVÁTH ISTVÁN 95 �67-6512 Nógrád megyei Nyomdaipari V. I. sz. telephelye Balassagyarmat Felelős vezető: Mayer Sándor ����� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/679a45506585c7ccdf38a8b89c9b24aa.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1967 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1967/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1967 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/2f64541b3e0ff4c4fdc79493105f3e3c.pdf 693371e7345aeba1112411aa00f4c3eb PDF Text Text �MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT �CSUKLY LÁSZLÓ 1925-ben sz ü letett Szé­ k esfe h érv áro tt paraszt családból. A p ja gróf P ap p en h e im S zigfrid N ógrád m egyei b irto ­ k ain v o lt cseléd. K ö­ zépiskolai ta n u lm á n y ait S zék esfeh érváron és A szódon végezte, m a jd a b u d ap esti egyetem en m a g y ar-tö rté n elem sza­ kon ta n á ri oklevelet szerzett. K ülönböző fő ­ városi isk olákban ta n í­ tott, dolgozott a M unka­ ügyi M in isztérium ban és a tan ácsi ap p a rátu sb a n is. 1958 óta M á tra v ere­ bélyben tan ít. A felszabadulás e lő tt különböző ifjúsági lapokban szere­ p elt elbeszéléseivel. 1948-ban a M inisztertanács cen ten áris p ály áz atá n „P álffy A lb ert élete és m u n k á sság a” cím ű ta n u l­ m á n y áv a l e ln y erte az iro d alo m tö rtén e ti d íja t és u tá n a k ét évig a M agyar T udom ányos A kadém ia ösztön d íjasak én t k u ­ ta tó m unkaközösségekben dolgozott. T a n á ri k ézikönyvként je le n t m eg „A b á n y a ip a r tö rté n e te ” cím ű tan u lm án y a. 1964-ben pedig a M úzeum i F üzetek so­ ro zatb an M adách életé t és m u n k á sság á t elem ző tanulm án y a. A hosszabb lélegzetű ta n u lm á n y o k m e lle tt több m in t száz rö v id eb b m éltatása, recenziója, k ritik á ja je le n t m eg fővárosi és vidéki folyóiratokban és lapokban. A P alócföldnek alap ító tag ja, 1964-től 1967-ig felelős szerkesztője, jelenleg is a sz er­ kesztőbizottság tagja. A ktív népm űvelő. Az irodalm i ism e­ retterjesz té sb en e lé rt ered m én y e iért 1966-ban a „Szocialista K u ltú rá é rt” k itü n teté sb en részesült. �1967 IRODALM I, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FO LY Ó IR A T T A R T A L O M V árszegi G yörgy: B ányászsorsok P ap p L ajos: K épeim 3 16 M ocsár G ábor: V ih ar a le v e le t. . . 19 V ihar B éla: M illiárd világ 23 P o lg ár Istv án : K ét m esszi fecske 23 E rdős Istv án : B irsalm ab o t em léke 24 T am ás Istv án : H arsán y 27 Jobbágy K ároly: Í ró— olvasó találkozók 29 P aróczai G ergely: D údoló 30 T óth E lem ér: H alász 30 G a ra Já n o s: A n y ak irály n ő 31 V incze G yörgy: A z öreg ló 35 Jü rg e n L ü ttich : Első em lék 38 F o rd íto tta : Szabó K áro ly ÉLETÜ N K V onsik G yula: A m ag y ar m u n kásosztály tu d a ti fejlődésérő l 39 Moln á r P á l :Ü ze m tö rté n etírá su n k kérdéseink 47 C sukly László: F áb a fa ra g o tt é le t 50 E rdős Istv án : Ü vegtervezők 52 T óth Im re:A legszebb m ag y ar név 56 HAGYOM ÁNY M olnár P á l: A dato k az 1940. évi b án y ász­ s z trá jk tö rté n eté h ez 69 �C songrády B éla: A B ag ly asaljai K épzőm űvészeti S zabadiskola tö rtén etéb ő l 75 Som oskeőy M úzeum 81 Istv án : F ö ld alatti B ányászati K ÖR K ÉP G ordos Ján o s: A filozófiai ism erette rjesz tésrő l C songrády B éla: P ro le tá ríró, d e nem „vasbaöltözött” (A rck ép v ázlat B a rá th Lajosról) C sukly László: A világszabadság k a to n á ja (Em lékezés Z alka M átéra) 83 86 90 D anyi G ábo r: G áll Istv án : C sapda 92 A III. É szakm agyarországi K épzőm űvészeti K iállítás 95 REPRO D UK CIÓ K : V álogatás a III. É szakm agyarországi T erü le ti K épzőm űvészeti K iállítá s anyagából. (A felvé­ te le k e t K ónya K álm án készítette) Fotó: K opp án y G yörgy A cím oldalon: L ó rá n t Já n o s alk o tása PALÓ CFÖ LD Irodalm i, m űvészeti, m űvelődési fo ly ó irat A N ógrád m egyei T anács VB. M űvelődésügyi O sztályának la p ja M egjelenik negyed év en k én t SZERKESZTŐ BIZO TTSÁ G C sukly László, C zinke F erenc, G ordos János, K erekes László Erdős István, Felelős szerkesztő: K ojnok N ándor K iad ja: A N ógrád m egyei L ap k iad ó V állala t Felelős kiadó: V ida E dit S zerkesztőség: S alg ó tarján , M egyei K ö n y v tár T erjeszti a M agyar P osta Egyes szám á ra : 5,— F t �VÁRSZEGI G Y Ö R G Y : BÁNYÁSZSORSOK — H ogy h ív n ak , cim bora? — T ipó D ániel. G albács, a főaknász k érd e zte ezt tőle, ak in ek a reggeli b eszállásk o r g o n d ja ira b ízta a b án y am ester. Idősebb, n a g y d a rab em b er v olt a főaknász, n ehézkes szuszogással ír ta be n evét egy naplószerű könyvbe. T ipó a k k o r m á r h áro m n a p o t a kü lszin i szál­ lításn á l tö ltö tt, ta n u lta a csillék kezelését és reg g elen k én t egy szem üveges fia ta l m érn ö k biztonsági szabályokkal tra k tá lta . — Ez m ire való? — k érd e zte a m érnöktől, ak i az o k ta tá s m e g tö rté n té t m in d en alk alo m m al alá írá sá v a l igazoltatta. — E lőírás — v o n ta m eg v á llá t a m érnök. — H a teszem fel, m ag a figyelm etlen és v alah ol összenyom ja a csille, én is b a jb a k erü lh e tn ék . — És h a aláíro m azt a m icsodát, a k k o r nem nyom össze a csille? — k ö te k ed e tt Tipó. — Egy frá sz t nem — csu k ta össze a n ap ló t a szem üveges. — C sakhogy engem a k k o r m á r nem csu k n ak le a m aga m aflaság a m iatt, m e rt m e g k ap ta az o k tatást. T ip ó t ilyenképpen felfegyverezve elm életi tu d á ssal, te g n ap közölte vele, hogy az óvórendszabályok érte lm é b en a következő h áro m o k ta tási n ap o t b á n y a já rá so n kell tö lten ie: reggel jelentkezzen a b án y am estern él, aki beosztja v alam ely ik körletb e T ipót, aki a külszíni szállításb a já tsz i könnyedséggel b eleta n u lt, s első p erctő l vígan to lo g a tta a csilléket, a b án y a em líté sére a rossz érzések ism ét elővették. H árom n a p ja fig yelte a ki-b eszállás fo rg la m á t az ak n á n , bám észan n ézte a v íg lökdösődést, am in t az em berek özönlöttek k ifelé a kasokból és ro h a n ta k lead n i a lá m p á ju k a t. C sodálkozott a beszállási ren d sajátság o s szabályain is: a bán y ászo k az ak n a elő tt érkezési sorren d b en ra k tá k lá m p á ik a t a fö ld re és az a k n a főcsatlósa a sz e rin t en g ed te k asb a lépni őket. A kkor m ég olyan tá v o lin a k és h ih e te tle n n e k tű n t, hogy az ő lá m ­ p á ja is o tt fog sorakozni a többi között. M ost, hogy a n a p elérk ezett, k én y elm etlen ü l to p o rg o tt az új gum icsizm ában s a fényes b ő rsisak is n y o m ta a fejét. Jó le tt volna m ég hú zni valam iv el az időt. E lképzelte, hogy h irte le n tá v ira to t k a p és e lu ta z h a t in n en . D e aznap a főaknászok is k o ráb b a n k észü ltek leszállni, m e rt hóvégi m u n k a ­ átv éte l n a p ja volt. Tipó főnöke sem cerem óniázott sokat ú j em berével. R öviden, szakszerű, száraz m o n d a to k k al m a g y aráz ta m eg az önm entő készü lék h a s z n á la tá t és rá d ö rre n t T ipóra, hogy szedje a lá b át, vételezzen fel lá m p át, k észü lék et és az a k n á ­ n ál v á rjo n rá. T ipó vigasza m indössze annyi volt, hogy a lá m p a k a m rá b a n rám osolyg o tt egy kékköpenyes lány, m e rt a készülék h evederébe olyan ügyefogyott m ódon igye­ k ezett b eb ú jn i, hogy nézni is rossz volt. R é s zlet a szerző k észü lő reg én yéb ő l. 3 �— M aga m ég nem v o lt bányász életében! form ás, de szokatlanul erős két m elle volt. D an inak b eb ú jn i a hevederbe, egy p illan a tig m elyen a köpeny u jja fel v o lt tűrve. T ipó — n e v e te tt a nő s am i T ip ó n ak feltű n t, M íg a toló ab lak o n k in y ú lv a seg ített sú ro lta a n y a k á t te lt és sím a k a rjá v a l, en y h e b izsergést érzett. — H a tu d ta m volna, hogy m aga itt van, m á r régen b án y ász lennék! — m o n d ta és eszébe v illan t, hogy m ilyen kom ikus fig u ra le h et m ost, azzal a tö k h é jja l a fején. — M ilyen jó, hogy h a m a rá b b nem tu d ta! — m osolygott to v áb b a nő és b eh ú z ta az ab lakon a kezét. A lá m p a nehéz v o lt és ez m e g csap p an to tta T ipó feljav u ló kedélyét. A beszálló a k n á n ál u to lé rte a főaknász és vastag, k em én y táb lás fü zetet, m eg egy lapos b őrtokot nyom ott a kezébe. T ipó a súlyából érezte, hogy acél m érőszalag v a n a to k b a n és am ikor G albács fú jta tv a v isszatért a csatlós bódéjából, term észetes m o zd u lattal n y ú jto tta feléje: — Tessék. — A zt te hozod cim bora — m o n d ta közönyösen G albács és rá v iz sla to tt T ip ó a r ­ c á ra : — C ig arettát, g y u fát k ira k tá l a zsebből? N em ü re s locsogás ám , am it az o k ta­ tásnál m ondtak! A zt b etartsd , m e rt velem gyűlik m eg a bajod! É rtjü k eg y m ást? Tipó b ó lin to tt s m eg állap íto tta, hogy b ará tság o sab b em b erre l is összehozhatta volna a sorsa. Az első k ifejezetten rossz érzés a k asb an tö rt rá, in d u lásk o r. A m in t a védőrács lecsapódott m ögöttük és a felvonó sik lan i k ez d ett m in d g yorsabban, m in th a a sz ilá rd ta la jt érezte v o ln a kicsúszni a ta lp a alól: fü le b ed u g u lt és ije d te n k e re se tt v alam it, am iben m egkapaszkodhat. S zerencsére ebből a fő ak n ász se m m it sem v e tt észre, m e rt h á tta l állva, a kas vezető g ere n d áira v ilá g íto tt sugárzós lá m p á ­ jáv al. A h áro m százh arm in c m é ter m élységet m ásfél p erc k ö rü l te tté k m eg, d e Tipó sz ám á ra ö rökkévaló ságnak tű n t ez az idő. Ú gy érezte, am ik o r k ik e cm e rg e tt a k asból, hogy valam i végzetes, jó v á teh e te tlen félreé rtés áldozata, hogy olyan so d rásb a k erü lt, m elyben kapálózni is h iáb av aló : az ö rvény m o st m á r úgyis oda sodorja, ah o v á a k a rja . — No, tisz ta a gatyád? — fo rd u lt m en téb en vissza G albács. — Jó k is m adzag ez h é . K ét h ó n ap ja sincs, hogy cseréltük. Í gy m o n d ta a szállító k ö télre: „m adzag’’ s T ipó ezt fu rc sán a k ta lá lta . A fe je m ég k ó v álygott a szokatlan utazástó l s ahogy elh ag y ták az ak n a rak o d ó k ö rn y ék ét, szem e sehogyan se a k a rta m egszokni a b án y ászlám p a világosságát. P ersze, m e h ettek volna a v illan n y al k iv ilág íto tt fővonalon, de a főaknász a lég v ág ato k á lla p o tá t is látni a k a rta : ird a tla n gum icsizm áival m é teresek e t lé p e tt a neki ism erős terep en , a félláb szárig érő tocsogókat h ú n y o tt szem m el is k ik e rü lte, m íg T ipó lihegve, le-lem arad o zv a hol bokáig süp p ed t a sá rb a, hol fejé t b everve egy alacsonyabb ácsolatba, tö rte tt u tá n a. Egyik kezét az ötkilós lá m p a húzta, m ásik kezében a fü zet és az acél m érő ­ szalag alk alm atlan k o d o tt, o ld a lát m inden lépésnél ü tem esen v e rte az ö n m en tő ­ készülék. — H a m ég öt percig így megy, itth ag y o m ezt a m a rh á t — go n d o lta elk ese re d et­ ten, m íg egy alattom os gödörnél m ajd e lh a ra p ta a nyelvét. A főaknász, m in th a e lta lá lta vo ln a a gondolatát, egy k an y a rb a n b ev á rta és el­ m a g y aráz ta neki a légvágatok jelentőségét. — Ez itt a n yugati fővonal légvágata — m u ta to tt m aga elé. — É rzed a m eleg levegő h ú zá sá t? A fővonalon á ra m lik befelé a friss léghuzam — o tt d id ereg n él is ebben a v é­ kony k a b á to d b a n —, e m itt m eg távozik az elh asz n ált levegő. H a ez a k erin g és m eg­ 4 �szűnne, olyan lenne öcsém, m in th a egyszerre befognák a sz ád a t és az o rro d a t: ebből m eg érth eted , hogy a lég ajtó m indig szentség legyen elő tted , ezt m agad u tá n m indig beted d , m e rt a lég ajtó ren d eltetése, hogy á llan d ó a n csu k v a legyen. A légvágat egyik szakaszán fe n n ta rtó k ácsoltak, o tt m e g álltak egy kicsit. T ip ó ö rü lt, hogy ju t id e je kirázn i a gum icsizm ájába k e rü lt szén d arab o k at. Á m a b ehem ót em b er k ét m o n d a tta l le te re m te tte a fe n n ta rtó k a t, s m á ris in d u lá st vezényelt. T ipó lá tta a főaknász h á ta m ögött az in d u lato s összep illan táso k at. „Ez egy v a d ­ d isznó” — á lla p íto tta m eg m ag áb an — „istenem re, ez m ég S zalo n tain ál is nagyobb vaddisznó!” H om lokáról m á r v e re jté k p a ta k o k kezd tek folydogálni az am úgyis m eleg lég v ág atb an , ám G albács nehéz szuszogásával, de egyenletes és ó riás lép teiv el k ita r ­ tó an gázolt előtte, em elkedőn fölfelé, le jtő n lefelé, h a k e lle tt té rd e lv e v agy hason, m in t v alam i p árá ló h á tú őskori szörnyeteg. És ez így m e n t ó rák o n k eresztü l. E resz­ k ék e t és sik ló k at m á sztak meg, zeg-zugos légvágatokon h asa lta k végig és T ipó nak m á r k ö d k a rik á k tá n co ltak a szem e előtt. S zokatlanul nehéznek, fo jtó n a k ta lá lta a levegőt, nyelve szájp ad lásáh o z ta p a d t a szom júságtól, té rd e it o ly an n ak érezte, m in th a tüzes p ara zsa k sütögetnék. Az első m unkahelyen, ahová b etértek , n ek itám asz k o d o tt egy ác so la tn ak és k a ­ b á tja u jjá v a l törö lg ette a hom lokát. A v ág a t eleién cső v en tilláto r zúgott fü lsértő lárm áv al. A v ájatv é g en hajladozó em beri alak o k sz ilu e ttjé t a fő te fá ra ak a sz to tt lá m ­ p ák fénye inn en távolról csak se jte ni engedte. M indez m isztik u sn ak h a to tt és T ipó enyhén m eg b o rzo n g o tt N éhány m é te rt h a la d ta k előre, am ik o r G albács sugárzós lá m ­ p á já n a k vak ító csáp ja idegesen v égigtapogatta a v á jatv ég et és a k k o r m egpil­ la n to tta a szénfalat. A trap é za lak ú v ág a t egy szer r e m in th a sötétségbe to rk o llo tt volna, d e ez a sötétség kom o ran és hűvösen csillogott, lenyűgöző és m eghökkentő m éltósággal. T ip ó n ak fogalm a sem v o lt arró l, hogy az év ezred ek n ek m iféle tö rv é ­ n y eiv el áll. szem ben; a szén k eletkezéséről csak ho m ály os elképzelései v oltak, d e akkor, ab b a n a 25 0 X 250-es elővájási v ágatszelvényben m in th a egy p a rá n y it m egle g y in te tte vo ln a ennek a m u n k á n ak a nagyszerűsége. M in th a m eg érezte volna, hogy a szén a bányászok szám ára egy sajátos, de m isztifikáció n élk ü li v ilág fu n d am e n tu m a : éltető közeg, a k á r a levegő; v alam i gyűlöletes-gvönyörű, folytonos k ü zd elem — de ez az em b erfo rm áló küzdelem valahol észrevétlenül átlén y eg ü l m ű v é sze tié, a szakm a m űvészetévé. C sak hom ályosan és m eg fogalm azatlanu l se jte tt m eg v a la m it m in d ­ ezekből. Mereven, b ám u lta a szén fa la t az tá n ö n tu d a tla n u l m e n t a v á jv égig, m eg ­ tap o g atta. diónyi d a ra b k á k a t tö rd e lt le belőle, m a jd az egészet te n y eréb e n össze­ m orzsolta, nézegette és ö rü lt neki. —Hé! — o rd íto tta a fü léb e valaki. — Ne b ám u lj o tt, rossz a te tő ! — dühösen in teg ető kezet lá to tt m aga e lő tt, m ely az ácsolatlan fő té re m u to g ato tt, m ajd m eg­ fogta a g a llé riá t és egyszerűen k ip e n d e ríte tte onnan. T ipó ije d te n h á trá lt, azt h itte, hogy a m ásik p illa n a tb a n m ázsányi töm bök szak ad n ak le ó riási ro b ajjal. E h ely ett csend le tt h irte le n : v alak i kik ap cso lta a v e n tillá to rt és a hadonászó kéz m ost m á r b a ­ rátsá g o sa n ü tö tte m ellbe. — Ú j ürg e vagy? A hol nincs jó tető a fejed fölött, oda sohase állj! — Nyu rg a, n y a ­ k ig lá b te rm e tű fickó m o n d ta ezeket, la p á tsz e rű te n y erév el m ég T ipó b ő rsisa k já ra is rá s u h in to tt egyet, D ani m osolygott, feszélyezte újonc m ivolta, pedig a fu ra b a r á t­ ko zást jó le tt volna viszonozni. D e fü léb en d a rá z sk é n t züm m ögött, a m it a la p á t­ te n y e rű az ácsolatról m o n d o tt neki s attó l a p erctől kezdve aggod alm asan figyelte feje fölött a tető. L épten nvom on új és szám ára é rth e te tle n jelenségek k ö tötté k le. 5 �S zere tett volna kérdezősködni a főaknásztól, de az an n y ib a se v ette, m in t egy szú­ nyog döngését: a m unk ah ely ek en in te tt, hogy a d ja oda a m érőszalagot és h a a m érési ad a to k bejegyzésénél nem jól v ilá g íto tt neki, összeszaladt k é t b u sa szem ­ öldöke. Az egyik m u n k ah ely en szétlökte az ácsolato t és k é t m eg lett k o rú b án y ászn ak m egm ondta, hogy m it csin áljan a k a v ájárb izo n y ítv án y u k k a l. — Id e állj! — m o rd u lt T ip ó ra és egy teli csille m ellé p a ra n c so lta őt. — V ilágíts a b b a a csillébe! M ondd meg, hogy m l v an benne! D ani b elev ilág íto tt a csillébe: szenes csillének látszo tt, de jó k o ra m ed d ő d arab o ­ k a t is m e g p illa n to tt benne. — N em tu d o m — felelte zavarodottan. — N a látod! — m ondta d ia d alm asa n G albács. — N em tudod! L átod, h arm in cö t éve ro h ad o k idelenn, az tá n én se tudom . Így term el egy szocialista b rig ád ! — m u ta ­ to tt a csapatvezetőre. — M ondja K abók, nem szégyelli m ag át? V an b ő r a p o fáju k o n felv enni a fizetést? A gyűléseken pam pogni, azt nagyon jól értik , m eg o d aálln i az ú jsá g író fo to m asin ája elé. H a m aga a gyalázatos k a p ita lista ren d sz erb en en n y i m ed ­ d ő t te tt volna egy csillébe, abból tu d ja m i le tt vo ln a? F en ék b erú g ás, b aráto m . V an m ag u k n ak isten ü k ezt a p rím a k a ló riá jú szenet m oslék k á te n n i azzal a le járó v al? G roteszk lá tv á n y t n y ú jto tt, ahogy o tt a ford ító lem ezen lá m p á já v a l had o n ászo tt, h atalm as gum icsizm áival ta szig álta a csillét. K ésőbb v á ra tla n u l lecsen d esed ett és egy osztóval feljeb b ,a m ásik m u n k a h ely sz erszám o slád ájára leülve, sokáig, össze­ h ú zo tt szem ekkel figyelte a csillék fo rd ításá t. A teli oldali sín p á r a fo rd ító lem ez e lő tt lá th a tó a n lesü lly ed t ta lp fástó l vagy féla ra szn ira , a csillék nag y o t zö k k en tek , m i­ csíziót, ügyesen m an ő v erezte ki a zökkenőt, en n ek ellen é re m a jd m in d en m ásodik csille le e se tt a sín p árró l. T ipó egy n ég y k erék re le e se tt csille em elésénél segíteni a k a rt, de G albács a k a b á tjá n á l fogva visszahúzta. — Na, m i az, fiú, nem m egy? — k érd e zte az erőlködő csilléstől. — Fene, aki m egeszi. M indig leesik ezen a ro h a d t lem ezen. — A kkor csak dögölj m eg — m o n d ta nyugo d t h an g o n G albács. — D ögölj meg, édes fiam . k ap j sé rv et az erőlködéstől, m eg d eré k rá n d u lást. M eg g atyázd el az id ő d et a h ó -rukkolással. E zt a csillét egyedül fel nem teszed , a b b a n biztos lehetsz. Bem égy a m u n k a h ely re a cim boráidért, s m ire feltetté te k , h árm ó to k n ak leg aláb b tíz perces k iesésébe k erü l. Ez félóra összesen. De m ég tíz csilléd le fog potyogni m űszak végéig, a n y ak am rá. N em szám ítva, a m it eddig k ín ló d tál. V agyis ezzel m egy el a fél m ű ­ szakod, e csak csináld, h a ebben látod a passziódat, v ilá g é rt se d o b játo k szét a sín t, m e rt ak k o r esetleg egy órahossza a la tt m eg jav íth atn áto k . D e am ik o r n ek tek ez a m a rh a ság a n n y ira k ed v e te k re való! A m ik o r újból b e té rte k a légvágatba, en n y it te tt hozzá m a g y arázatk ép p en , d e le­ het, hogy csupán önm agának: — S zam ár em ber! B eszélhetsz neki, h a a tü d ő d köpöd k i, a k k o r is m egy a sa já t feje u tá n . F éló ráb a se k e rü ln e ta lá n rend b eh o zn i a z t a n y av aly ás v asu tat, d e in k áb b döglődik vele, s a jn á lja az id e jé t rá. No igen, féló ra az n ek i leg aláb b négy-öt csille kiesést jelent. C sak a r r a nem gondol, hogy a k a ra m b o lla l m eg a csille-em eléssel d u p lán rá fiz e t H a b ü n te tn i próbálod és lehordod m ag y arán , a k k o r gorom ba és em b er­ telen f rá te r vagy, tró g er fasiszta. O rrodhoz dörgölik, hogy n em a m ú lt ren d szerb en vagyunk! H a teszel az egészre és hagyod szabadon b u rján o z n i a dolgokat, a feje d re 6 �olvassák, hogy elnéző vagy, tre h á n y és k eresed az olcsó népszerűséget. H a végigm égy a b án y án , n y ik h a j taknyosok v igyorognak rá d , m in th a csak a h a v e rju k len n él és p a p írt d u g n ak az o rro d alá, hogy edzésük lesz d élu tán , ki a k a rn a k szállni a déli kassal. E lk ap a m űh ely e lő tt a K ISz titk á r, hogy a színjátszó csoport ta g ja it já ra s d á llan d ó a n d él­ elő ttre, m e rt nem tu d n a k rész tv en n i a p ró b án . F utballo zzan ak , k o rn y ik á lja n a k m u n ­ k a után! A b án y á n k napi te rv e száznegyven vagon szén, ebből h a tv a n k e ttő az én k ö rle ­ tem é. V an hozzá k étszázharm incnyolc em berem , ezekből ö tv e n h a t fe n n ta rtó , n egy­ vennyolc szállító és tiz e n k é t csellengő szakiparos. A szállító k közül tízn él több a ro k k a n t v á já r, ak i e lv á rja , hogy könnyebb h ely re osszam. És a k k o r tessék, hozd ki a h a tv a n k é t vagon szenedet, a m e lle tt te rm elte ss biztonságosan és foglalkozz szocia­ lista m ódon az em berekkel! T ipó szótlanul h a llg a tta G albács zsörtölődését. A hhoz nem v o lt b áto rság a, hogy közbeszóljon. De m indaz, am i m e g ra g ad t benne, csak e rő sítette k o ráb b i b enyom ásait, hogy itt legkevésbé sem le h e t fenékig te jfö l az élet. S zinte ö rü lt, a m ik o r az egyik fro n tfe jté s g y ű jtő v á g atá b a n G albács ezt m o n d ta neki: — No, kom a, ü lj le és v á rj itt rám . A fro n t m ost v an om lasztás u tá n , csak a k a p aró te k n ő k b en le h e t végigkúszni. Jobb, h a itt m aradsz, nem ak aro m v eled első n a ­ pon m e g u tá lta tn i a bán y át. T ipó visszam ent a gum iszalag ledobófej m ellé, k e re se tt m a g án a k egy d eszk a­ d arab o t, r á ü lt és nézeg ette a csilletöltést. A szalag csak vék o n y an a d ta a szenet, m e rt a fro n t hosszabbik szárn y a á llt a főaknász m ia tt. A csilletö ltő k n ek így id e jü k ju to tt szóba elegyedni vele. — M ost vagy először id elen t? — k érd e zte tőle e gy p irosképű, m űanyagsisakos fiatale m b er. — Vigyázz, a láb ad ne ted d a sínre, m e rt rám eg y a csille. D ani m osolygott, hogy a fickó en n y ire törődik vele. Esze ág áb an se v o lt lá b á t a sínen hagyni. A hosszú évek, m elyeket az é p ítő ip a rb a n eltö ltö tt, m e g tan íto ttá k , hogy vigyázzon m agára. A csilletöltők — foghíjas, jó negyvenes cigány v o lt a m ásik — szab á­ lyos, beidegzett m o zd u lato k k al lökdösték a csilléket a szalag alá. A p iro sk ép ű id ő n k é n t egy k ap áh oz hasonló v astárg g y al a csillébe n yúlt, elegyen g ette a szenet. A ztán csattan ás: a következő ü ressel a m eg telt csillét k ilö k ték a szalag alól és az döccenve ü tő d ö tt a többihez. U nalm as, egyhangú m u n k á n a k látszott. A fo g h íjas m in d en m eg telt csille u tá n a rré b b sz ú rta a fa p á lc ik á t egy k ily u g g ato tt deszkalapon. H am aro san egy rövid tu tu ló jelzés érkezett, m ire a szállítószalag leállt. A p iro sarcú le ü lt D ani m ellé, a ci­ gány kissé tá v o lab b ra. Az egyik ácsolaton o tt lógott a k a b á tja : b e n y ú lt a zsebébe és en n iv aló t szedett elő. — M aga hová valósi elv társ? — kérdezte, csörögve az ú jsá g p ap írral. — É n? — T ipó m egvonta a v állát. — Szegedi, pesti. A hogy tetszik. — A ztán id e jö tté l? — csodálkozott r á a m űanyagsisakos. — P estrő l? egyszer o tt m elózhatnék! — A ro b o t o tt is csak ro b o tt — h a ra p o tt k enyeréb e a cigány. H a én — De a nők! — a fiú le te tte a sisa k já t és b e le tú rt szőke bo zo n tjáb a. — Azok a klassz sp inkók csak úgy ra jz a n a k az utcán. Egy kis picsi-pacsi v alam ely ik presszóban, az tá n zu h an n ak , m in t a zsák. — Ü hüm — bólogatott teleszájjal am az. — K iv áltk ép p h a b em u tatk o zo l: P ál Zsiga se g éd v á jár vagyok palócországból. K isasszony, a k ö rm ö m a z é rt olyan koszos, m e rt b án yász gádzsó vagyok. Biztos, hogy m inden n ájlo n b u g y i le h u lln a előtted. 7 �— Te ehhez tök vagy, P u p o rk a — le g y in te tt v ígan a szőkehajú. — A lóvé a fon­ tos. — M it leh et k eresni ezzel a m elóval? — szólt közbe D ani. — M it? — a seg éd v á jár h a n y a ttfe k ü d t és o rrá ra b ille n te tte a sisa k já t — M osta­ n á b a n le p rá t, m e rt állan d ó a n víz csurog a ny ak u n k b a. Meg a szén is vékonyodik, néhol alig kilencven centis. A m úgy k ettő és felet, k ettő -n y o lca t. — I tt k in n a csilletöltésnél? — F rászt, mi nem u rasá g iak vagyunk. — A z m it jelen t? — Az u raság i? Az, hogy h a a nyelved lóg a m elótól, a k k o r is egyform a a k e re ­ seted, m e rt időbéres vagy. Mi frontosok vagyunk, nem a szállításhoz ta rto zu n k . A csilletöltő ugyan azt keresi, m in t o d ab en t a többi. — Id e k in t m égis könnyebb lehet. P ál Zsiga u jja iv a l dobolt a sisakján. T ényleg fö rtelm es körm ei voltak. — H át m it gondolsz, mi állan d ó an itt ü d ü lü n k ? A létszám o t a fro n tm e ste r osztja el, a z tá n oda mégy, aho v á küldenek. T ipó tö p re n g e tt ezen. — N ehéz a m u n k a o d abent? — A nn ak biztosan könnyebb, aki a B alato n n ál lébecol. Az acéltám o k nyolcvan kilósak. H a derékonkapod, elm egy a kedved a tviszteléstől. C sakhogy ezzel n em tá n ­ colsz p ajtás, han em hurcolod sárban, vízben, alacsonyban. N ehéz b a rá tsá g ez, pedig h a hiszed, h a nem . azoknál a k u rv a nehéz v asak n á l n in cs jo b b b a rá to d a világon. O tt, ahol a fenyőláb m á r régen rip ity á ra tö rt volna, ez m eg sem m occan, ta r t ja a hegyet a fejed fölött. — Sim on Bertin e k is ta rto tta ? — N yugodt lehet, elv társ, neki is ta rto tta volna. — P u p o rk a m o n d ta ezt, össze­ h ajto g atv a az ú jsá g p ap írt. D ani h ih e te tlennek ta lálta, h o gy ez a cin g ár sem m i-em ber elb írjo n egy nyolcvan kilós tám ot. — C sakhogy ugye — fo ly ta tta — , m in t a b án y áb an m in d en n ek az ácsolásnak is szab á lya van . . . S h a azt b e n em ta rtjá k . . . Nézze, elv társ — és kezébe v e tt e gy fa d a ra b o t —, ez itt a tám . M ost ráteszem ezt a m ásik f á t, m on d ju k ez az acélsü v eg Innen felülről k a p ja nyom ást. A tá m m eg a süveg nem enged, h a m in d já rt durro g m eg szikrázik, ak k o r sem enged. D e enged a vizes, sáro s t alp, hisz úgy fel v an ázva m in t a bagó. N o, u g y e, ak k o r mi v an ? A tá m szé­ pen sü llyedni kezd, így, ahogy m utatom , em innen k ap egy lö k etet és a hegy az em ­ b e r n y ak áb an van. M ert ugye törvénye v an m indennek. — Ne m agyarázz an n y it — szólt r á a segéd v ájár. — O tt v a n n a k a kulacsok, töltsd m eg a la jtn á l, am íg állunk. P u p o rk a v á lla t vont, a v ág a t oldalából felv e tt k é t k u lacso t és elm en t velük. — P ersze am it a csávó elm ondott, abból nem so k at értesz — fo rd u lt T ipó felé a fiú. — I tt a lényeg azon van, hogy az üzem vezetőség elre n d elte a p apucs h a s z n á la tá t a tá m ok alá. V agyis a tá m o t közvetlenül a sáros ta lp ra b eép íten i tilos, p apucsot kell te n n i alája. B e rtiék ezt elm ulasztották. T ipó nem sokat é r te tt ebből, de bólintott. — Ez a cigány is v á já r? — kérdezte. — F en ét — le g y in te tt P á l Z siga —, csapatcsillés. Úgy fog ez n y u g d íjb a m enni, h a ad d ig el nem viszi a baj. A ki írni-o lv asn i n em tu d , azt n em eng ed ik v á já r ta n ­ folyam ra. 8 �— A n alfa b éta ? — A cigányok közül m a jd n em m indegyik az. V an az üzem nél belő lü k vagy fé l­ száz. Hogy irto tta volna ki H itle r a fa jtá ju k a t. — M ié rt haragszol úgy rá ju k ? P á l Z siga ásított. — M ert rom ák. L usták,m eg nagyszájúak. A d em o k rácia m eghozta n ek ik a jó v i­ lágot, de nefélj, a szén faln ál nem tö rek e d n ek úgy az egyenlőségért. — Mégis, a z é rt a k a d h a t k öztük . . . — Persze, hogy akad. A m ikor csörög a húszfokos fagy o d ak in t, úgy dolgozik, m in t a paran cso lat. L egszívesebben ki se m enne a bányából. De h a felsü t a n ap , egy­ szerib en m egbokrosodik. E n nek a b o londnak is ürgézés m ia tt csúszott be tav aly n y áro n h áro m hiányzója. M ondtam neki hűségpénz fizetésnél: rom a, jó -e az ü rg e­ h ú s? A zt m on d ja: jaj. Siga. á llt volna a görcs belém , am ik o r nem h a llg a tta m rád! M eg átk o zó d o tt, hogy az üzem vezetőség a n n a k sim ítja el a h ián y zó ját, a k in ek ak a rja, d e a cigánynak soha. — L eh et ebben v alam i igaz is. — L ehet — vo n ta m eg a v á llá t a fiú , — De ha m á r egy szer cigány, a k k o r fogja be a száját, ne hánykolódjon. T ipó m egdörzsölte a hom lokát. — N álu n k az építkezésnél dolgozott n éh á n y belőlük. D e m eló ztak rendesen, m eg a szálláson se v o lt velü k több b a j, m in t m á ssal. Ő k ö ztü k is sokféle akad, hiszen m i sem vagy u n k egyform ák. P u p o rk a jö tt vissza, csörgetve a k ulacsokat. L e te tte a v izet és úgy ü lt le, m in t az elő b b : k icsit tá v o lab b ra tőlük. — Volt m ég a la jtb a n ? — k érd e zte P ál. — A kadt. Az éjszakás k ü ld h e tte le, m e rt m ég jó hideg. — A kkor m eg v ág ódj ide vele ne vakarózz. A cigány lom ha m o z d u lattal fö lállt és odahozta a kulacsot. P á l Z siga le csa v arta a te te jé t és D ani felé in te tt. — Iszol? — H át am i az illeti. . . . — No nesze. Nem ittá l bele? — vizsgálódott P u p o rk á ra . — U gyan m ár, m ost m é rt izélsz? — Csak az ért m ondom . N em állh ato m a kulacsom on a cigányszagot. — L á tja ? — fo rd u lt D ani felé szégyenlős m osollyal a csillés — M indig így izél velem . M indig m a ce rál . T ipó nagy k o rty o k k al ivott. S zája k é t old alán lecsu r got t a víz az ingére, de m o st az a hűvösség végtelen ül jól esett neki. V égül le v ette szájáró l a kulacsot, egy k ev e­ se t k ilö tty e n te tt belőle és a se g éd v á járn ak n y ú jto tta. — M a ra d t m ég ben n e — m ondta, egy csöppet restekedve. — Idd csak, pajtás! Igyál, am ennyi kell P u p o rk a m a jd h a z még. — H ozok — e rő sítette a cigány. — H a szom jas az . . . elv társ. — D an in ak h ív n a k — T ipó lekezelt m in d k e ttő jü k k el. — T ipó D ániel a lég ierő k ­ től. — Ez u tó b b it tré fá s h an g sú lly al m ondta, m in d h á rm a n elm osolyodtak ra jta . — K öszönöm p a jtá s a vizet! — s hogy a csillésre nézett, lá th a ttá k , hogy a köszönet neki szólt, aki a vizet hozta, n em a kulacs gazdáján ak . 9 �— Szívesen, h a használt! — a foghíjas száj h álás m osolyra húzódott. — Id e b e n t nagy a m elegség an n a k , ak i nem szokta és ugye o ly an k o r a víz m in d en csöppje a r a ­ n y at é r . . . A se g éd v ájár csak n éh á n y k o rty o t ivott, a m a ra d é k o t rá ö n tö tte a cig án y ra: — Igyál te is, te feketelelkű! P u p o rk a fé lre a k a rt u g ran i, hogy a víz ne érje, de gum icsizm á ja m egcsúszott a sínen, elzu h a n t és b ő rk o b ak ja elgurult. — N e te ne! — röhögött P á l Z siga és b al belsővel, m in t ahogy fu tb allm eccsek en látn i, a vízlevezető csorgába passzolta a sap k át. — Figyeled, hogy fél a víztől a ci­ gány? — A víz nem a r r a való, hogy po csétát csin áljan a k b előle — P u p o rk a csendesen m o n d ta ezt és n a d rá g já b a törö lg ette a sisak ját. — No nézd csak, nem is tudtam ! — a seg éd v á jár n ek itám asz k o d o tt egy ácso lat­ n ak és összehúzott szem ével D ani felé in te tt, m in t aki tá rs a t k ere s egy jó tré fá h o z . Így, az ácsolat m e lle tt felegyenesedve, legalább fél fe jje l m a g asab b n ak lá tsz o tt m in d ­ k ettő jü k n él. T elt p iro sb a rn a kép én ö nelégült m osoly terp eszk ed ett. — T udod, m it össze tu d zabálni ez a k á k a ben d ő jév el? P upork a! — és n yerssé v á lt a h a n g ja — M ennyi a szilvásgom bóc rek o rd ? — H atv a n — fele lte k elletlen ü l a csillés. — B ableves? — H át . . . N yolc liter. A körül. Nem n éz ett eg y ik ü k re sem : fejvédő sisak jáb ó l rá z o g a tta a s a ra t s ahogy a csorga m e lle tt guggolt, középen k ir itk u lt fek e te szöghaja sz árn y k én t le feg ett a fü lére. P á l Z siga rem ek ü l ére zte m agát. Széles h á tá t han y ag u l az a k á cg e re n d án a k vetve, úgy tű n t, m in th a kocsm ában ülne, ahol m ost m in d en k i az ő k ed v é re iszik. S az ő szám ­ lá jára. — P u p o rk a — m o n d ta csendesen —, m ost azt m eséld el, hogy E m e rk a m é rt szö­ k ö tt m eg tőled karácsonykor. — Á — a csillés szégyenkezve in g a tta a fejét. — M ajd m ásszor. N em id e v aló tö rté n et. L á tja ? — m o n d ta D aninak — M indig így izél velem . — M ost! A b ará to m h allan i a k a rja . T ipó idegenül p illa n to tt a legényre. M á r b a rá to k len n én ek ? N em tu d ta volna m egm ondani, m iért, de egyszerre nem k ív á n ta P á l Zsiga b a rá tsá g á t. — A főaknász . . . — m o n d ta kitérően. — H a v isszajön és itt ü ld ö g élü n k . . . Nem lesz b aj belőle? A seg éd v á jár m e g rá n d íto tta a v állát. — N yugi! M ajd n e k ilá tu n k m in d já r t. A szalag alól fe lla n á to lju k a szénport. C sak előbb P u p o rk a elm eséli, h o gy m iért szökött m eg tő le az asszony. M a rh a jó tö rté n et, m eg fogsz dögleni ra jta . N a, m ondd csak, P u p orka! — Á — és a csillés kedveszegetten ló g a tta a fejét. — N em lehet. M in d já rt in d u l a szalag, ad d ig elm ennék a dolgom ra. — S ehová se mégy! — és a cigány elő tt k e re sztb e v etette az egyik lá b át, m e rt az csakugyan ind u ln i a k a rt. — Ez a fek ete b iv a ly — és T ipó felé fo rd u lv a, a k iro b b a n ó nevetéstől elfu lla d ta n erőlködött, de n y erítő jók ed v e m in d u n ta la n félb eszak íto tta; erős k a rja iv a l h adonászva csépelte a levegőt —, ez a fek ete. . . Egy éjszak a . . . n y o lc sz o r. . . kép es. Nyolcszor! Ez egy állat, ily e t te m ég nem lá ttá l. K ezelj le vele m ég egyszer, éljen az egyenlőség! 10 �— M indig igy izél — m a g y aráz ta P u p o rk a és ab b a n a p illa n a tb a n szom orúnak látszo tt. — M indig ezt csinálja. — Ezek csak zabálni tu d n a k — fo ly ta tta P ál, leg y ű rv e a n ev etését. — Z abálni, m eg g y erek et csin áln i n yakló nélkül. Ez a fek e tele lk ű azt se b á n n á , h a döghúsból á lln a a világ. S ik ta vége felé, h a az ó rá t kérdezi, tudom , hogy u tá n a ez kö v etk ezik : „Siga, n em m a ra d t egy kis síros k en y e red ?” É hes vagy-e, cigány? — k iá lto tt P u p o rk ára. — T u d ja a fene — te k e rg e tte n y a k á t a csillés. — É n a k k o r is en n ék , h a nem vagyok éhes. — E nnél-e sós szalonnát? — Sós szalonnát? — K érd ezte P u p o rk a óvatos ravaszsággal. — A z jó. Az nagyon jó. P ál Zsiga a jelződu da m ellé ak a sz to tt b ő rtásk á já h o z lé p e tt és k ib o n to tta. F él­ te n y érn él szélesebb szalo n n a d arab o t h a jíto tt a csillés felé. — Nesze, rongyos! P u p o rk a k u ty a sze rű m ozdulattal, m ég a levegőben e lk a p ta és rám osolygott. — T ényleg sós szalonna. E lteszem : jó lesz későbbre. — Hohó! — a legény közelebb m e n t hozzá. — M ost eszed m eg K en y ér n élk ü l; é rte d ? A hogy m ásk o r is csináltad. F igyeld meg! — rik k a n to tta D an in ak — A z ab e­ szin szalo n n át eszik k en y é r nélkül. N em csalás, nem ám ítás! T ipó érezte, hogy jó arc o t k ellen e vágni a tréfához, de v alam i különös, fásult k ed v etlen ség v e tt e rő t ra jta . P á l Zsiga zseb rete tt kezekkel ú jr a neki tá m a sz to tta a h á ­ tá t az ác so la tn ak és a rc á ra k iü lt a v ára k o zás gyönyörűsége. — Egyél, cigány — b iz ta tta P u p o rk á t. Szabályos, h am v as-p iro s lá n y a rc a v o lt P áln a k , gyerekes kék szem kkel. D e azok a k ék szem ek. . . T ipó e lle n á llh a ta tla n u l a r r a gondolt, hogy valahol m á r találk o zo tt ehhez haso n ló te k in te tte l; a sisak alól h ety k én k u n k o ro d ó szőke h a j is ism erős v o lt neki. A csillés le ü lt a sín re és nyugodt, tem pós m ozdu lato k k al b ek eb elezte a sz a lo n n á t — Egy k icsit sós v o lt — je le n te tte ki közöm bösen —, k en y é rre l jo b b le tt volna. P á l Zsiga röhögött. R á se bagózz, legalább vedelhetsz u tá n a! — odéb b m en t és a v á g a t o ld aláb an m eg k ereste a csillés k ulacsát. R égim ódi, m ásfél lite re s p léh k u lacs volt, fad u g ó v al b e­ dugaszolva. A n y a k á ra k ö tö tt lö v é sd ró tn ál fogva hozta oda, m esszire e lta rtv a m agától. — Igyál! P u p o rk a m eghúzta, m ajd ú jra bedugaszolta a kulacsot. — N em így! — c sa tta n t fel a seg éd v á jár h a n g ja — M in th a a k o csm áb an lennél! Fenékig! M ost a gádzsók egészségére iszol. — M ajd később — v édekezett a csillés. — Istenbizo n y , n em vagyok szom jas. Az előbb a la jtn á l b ev ettem eggyel . . . M ajd szétpukkad a hasam . — M egiszod! — P ál fenyegetően em elte m eg az ö k lét és lágy v o n ásaira v alam i é rth e te tle n v ad ság telep ed ett. — M ert h a nem . . . T u d o d a többit. P u p o rk a g y ám o ltalan u l p illa n to tt előbb T ip óra, aztán a k u lacsra, m in th a seg ít­ séget k érne. A ztán só h a jto tt és lassú, hosszú k o rty o k k al len y elte a k u lacs ta rta lm á t. — G ilt — b ó lin to tt a segédvájár. — M ost m á r e ttél is, ittá l is. E lvégezheted a dolgodat. 11 �— Ez m á r nem jó volt — rá z ta a fejé t P u po rk a. M ajd szélp u k k ad o k — és h asára szo rítv a a kezét, előre lépett. P á l Z siga az ingénél fogva visszahúzta. — Ne siess, cigány. Én úgy gondoltam , hogy itt végzed el a dolgod. Ú ri módon, elegánsan. M intha sz an a tó riu m b an feküdnél. A k ulacsodba. É rtesz engem ? A csillés előbb elvigyorodott ,az tá n n y u g ta lan te k in te tte l h á tr á lt k é t-h á ro m lé­ pést. — A zt nem — m ondta. — A tiedbe, gádzsó. A b b a szivesen. A seg éd v á jár egy szökelléssel m e lle tte te rm e tt és h á tra c sa v a rta az egyik k a rjá t. — A zt m ondtam , hogy belevizelsz a kulacsodba, te ro h a d t cigány. — N em — m o n d ta a csillés és igyekezett k isz ab a d íta n i a k a rjá t. gádzsó vagy, ak k o r se. — N em ? — és P ál Zsiga sz o ríto tt a fogáson. — N em ? — Még ha — H agyd! — T ipó háborgó gyom orral nézte a je le n e te t és h irte le n m egfogta a se g éd v ájár k a rjá t: — Ne bántsd! H iszen sokkal erősebb vagy nála. — No jó. — P ál Zsiga f ú jta to tt és h irte le n elen g ed te P u p o rk á t. B elen y ú lt a nadrágzsebébe, hosszú csontnyelű b ic sk át v e tt k i o n n an és szétn y ito tta. A k és p e n ­ géje v illan t, ahogy P u p o rk a lábához dobta. — N esze cigány. H ogy egyenlőek legyünk! H a ügyes vagy, leszú rh atsz, h a nem : belevizelsz a kulacsodba. M egvárta, am íg a csilés felveszi a kést, az tá n h irte le n tá m a d t rá. E gyetlen r u ­ gaszkodással, hogy m in d k e tte n a h epe-hupás, sáros-szénporos ta lp ra k erü ltek . Tipó k ö zéjük a k a r t lépni, de am azok le n d ü lete őt is elso d o rta: a sín m ellé esett és e gy csille o ldalába v e rte a fejét. A k é t em beri a lak összegabalyodva fe tre n g e tt előtte, zu h an ásu k nyom án fekete gom olyként csa p ott fel a szénpor. — S zú rjál cigány! — hörögte furcsa, torz han g o n a seg éd v ájár. — M ost gádzsóba szúrhatsz! N em tu d n i, hogyan —T ipó m ég később visszagondolva sem tu d o tt v o ln a szám ot ad n i róla. m in t tö rté n h e te tt —, P u p o rk a egy villám gyors, kígyózó m o z d u lattal k i­ csúszott P á l Zsiga öleléséből és m ag asra r á n to tt jo b b já b an fe lv illa n t valam i. — M egálljatok. állatok! — T ipó felugrott, és te lje s e re jéből a csillés k ezéb e rú g o tt. A gum icsizm a ütése tom pán, nevetségesen p u ffa n t a v á g a tb a n s a hegyes szerszám a cigány kezéből egyenesen a v illa n y a lá re p ü lt, a legutolsó csille te tejére. T ipó od a­ u g ro tt és fe lk a p ta A z a f enyő d a ra b volt, am ivel P u p o rk a az acéltám m űködését m ag y aráz ta: h itv á n y forgács, alig arasznyi lécdarab. P á l Zsiga felü lt és összekúszálódott h a já r a n y o m ta a fe h é r m ű an y ag sisak o t. P u ­ p o rk a h á trá b b m otozott: m eg k ereste a kést, m a jd inge a ljá b a n m egtörölte, od ah o zta és összecsattintva, o d a e jte tte a se g éd v ájár elé. A ztán a teli szerelv én y t sz étto lta s azon át, m in t valam i k apun, e ltű n t v alam e rre . T ipó sz e re te tt v o ln a u tá n a ro h a n n i, valam i esetlen m a rh a ság o t m ondani neki, hogy n e h ara g u d jo n a rú g ásé rt. — E lcsúsztam és a lá m tö rt a lá b am — m o n d ta P ál Zsiga feltáp ászk o d v a, d e lá t­ szott ra jta , hogy lódít. — Ez v o lt a szerencséje a cigánynak. T ipó u tá la tta l nézte őt. M ost m á r tu d ta, hol lá to tt ehhez hasonló te k in te te t, e h ­ hez hasonló arcot. Még negyvennégyben egy re p tér e n dolgozott az a p ja és nagyobbik 12 �b áty ja: v alam i fö ld m u n k a v o lt ott, Szeged közelében. E gyik eb éd szü n et a la tt p á r tizen ö t­ tiz e n h a t éves su h an c futb allo zn i k ez d ett m ezítláb, te n isz lab d á v a l. M uszoso k a t is dolgoz­ ta tta k a rep té re n . V olt v elü k egy zászlós, á llítólag ta n ító : jóvágású szőke, sn á jd ig fiú, ez o d ajö tt a su hancok közé és csizm á san -e g y en ru h ása n ő is rú g n i k ezdte a la b d át. K arak án , v id ám fick ónak látszott, tű rte , ha m e g rú g ták vagy h a b e ta rto tta k neki. Az egyik k a p u sk i­ rú g ás u tá n v alak i k elletén é l nagy o b b at fe je lt a la b d áb a s az p atto g v a o d ag u ru lt a m uszo­ sok közé. Egy dolgozó, széles sá rg a karszalagos le tette az á só já t és já ték o san b elefeje lt a la b d á b a egy m ásiknak, az m eg vissza neki. O dam ent egy h a rm a d ik és dekázni k ezd ett a la b d áv a l s ta lá n m ég vissza is rú g ta volna. De e k k o rra o tt v o lt a tiszt. Tipó so h a­ sem tu d ta elfelejten i azt az arcot, a zászlós arc át, a m in t a játszadozó kölyökből á t­ v álto zo tt v a d á lla ttá ; ocsm ány szitkozódását, a csattan ó p ofonokat és a rú g áso k at. — K á r v o lt — m o n d ta a se g éd v á járn ak és eln éz ett a feje fölött. — E zt nem k e lle tt volna. — M it? — és P á l Zsiga m egütközve b ám u lt rá. — A cigán n y al? De hiszen csak já té k v o lt az egész. Nem gondolhatod kom olyan hogy én . . . H a én ak aro m , r á ­ kenem a csille oldalára, m in t v alam i kulim ászt! Ez a fek ete disznó belőlem él! A m it nem győz erővel, azt én végzem el, én k eresek k en y e ret a po fájáb a! T alán m ég ga­ zsu láljak is előtte? M ire P u p o rk a v isszatért, a gum iszalag is m egindult. A fro n t m in d k é t szárn y a elk ez d h ette a szenelést: a csillék g y orsabban teltek , m in t k o ráb b a n . Tipó, hogy ne ü ljö n té tlen ü l, se g íte tt betolni az üreset, közben lopva fig y elte P u p o rk a arc át. A csil­ lés nyugodt, fegyelm ezett m ozdu lato k k al végezte m u n k á já t, v o n ásain sem m iféle in d u ­ la t nem tü kröződött. De T ipónak o tt a v illan y fénye a la tt m ég v ézn áb b n ak , ö reg eb b ­ n ek tű n t, s am ik o r egy p illa n a tra szem be k e rü lte k egym ással, gondosan e lk e rü lte a te k in te tét. G albács izzadságtól lucskos h á tta l, szénporosan k e rü lt elő a fejtésből. R á m o rd u lt hogy szap orán lé p k ed je n u tán a, m ég a k ülszínen is dolga van , el k ell érniük a 13 órai szem ély já ra to t. C sak a lég v ág at közepe tá já n ju to tt eszébe, hogy sietségében k a b á tjá t az a la p k a p a ró v égállom ásánál hagyta, b en n e a m u n k a átv é te li b lo k k fü zettel. — In d u lj el fölfelé — m o n d ta T ipónak —, én m a jd alu lró l telefonálok, hogy v a ­ lak i hozza eléd. De ki ne m enj a légvágatból, az istened et! N ehogy v alam i b aj érjen! H a fö lértél a l é v á g a t elejére, ü lj le és o tt v á rj. K ezébe nyom ta D an in ak a k ö nnyű sugárzós lá m p át, a m á sik a t elv ette tőle. Tipó vegyes érzésekkel k ap aszk o d o tt fölfelé az elh ag y o tt légv ág atb an . H á tra -h á tra n ézett: G albács lá m p á já n a k fény e egyre k isebb le tt, m ind jobb an táv o lo d o tt tőle. végül el­ tű n t egy k a n y arb an . A gondolattól, hogy te lje sen m ag ára m a ra d t, az izzad tság is k i­ v e rte a hom lokát. S ietni fogok! — h a tá ro z ta el. — É s m in d ig csak elő re világítok. De h iá b a b á to ríto tta m agát, a szokatlan környezet, a v é g e lá th a ta tla n u l sorakozó á cso lato k , a csend: és a sötétség fojtogató érzéseket k e lte tte k benne. M eg-m egállt, h allg ató zo tt, k ö rb e v ilá g íto tt a lá m p áv al s végül azt sem tu d ta : p ercek v a gy ó rák óta bolyong-e a légv ág atb an . A m ikor fö lért a r r a a h ely re ahol a lég v ág at k étfelé ágazott, m e gto rp a n t és erőlködve igyekezett visszaem lékezni, hogy G albáccsal m elyik irá n y b a fo rd u ltak . B ev ilág íto tt jo b b ra is, b a lra is: m indenütt, u g y anazok az ácsolatok, u g y an az a s á r, ugyanaz a sötétség. V égül h a tá ro z o tt és jo b b ra fo rd u lt. A lig h a la d t ötven m étert, b alkéz felől ism ét egy elágazás következett, m ely re nem em ékezett. Eszébe ötlött, hogy eltév e d h et s a k k o r napokig, vagy rosszabb esetb en sosem ta lá ln a k rá s ez a gondolat olyan ré m ü le te t k e lte tt benne, hogy leü lt. E lhatározta, hogy h a 13 �száz m é teren belül nem ta lál ism erős nyom ot, visszafordul és a m ásik elág azásb an p róbál szerencsét. Hogy félelm ét legyűrje, fu tá sn a k ered t, d e az önm entőkészülék olyan gyalázatosa n zörgött az oldalán, m in th a tízen csö rte tte k vo ln a nyom ában. F ogalm a sem volt arró l, m e n n y it kell m ennie még, hogy e lé rje n a főaknász á lta l je lz e tt p o n tra s hogy eg y á lta lá n jó irá n y v álasz to tt-e az elág azásn ál — fe jé t v esztv e ta lp a lt előre s m ár ahhoz sem v o lt b átorsága, hogy visszafo rd u ljo n . A m érn ö k szavai csengtek fülében, aki ezt m o n d ta n ek i: „A b án y a b elseje idegen szem lélő sz ám á ra első p illa n a tb a n úgy tű n ik , m in th a szertelen ü l és feje tle n ü l k an y arg ó ly u k a k soka­ sága lenne. De ez nem így van. Az osztók és segédvágatok zegzugait a fővágatok fog­ la ljá k egységes rendszerbe, a k á r a nagyobb folyók a p atak o k a t. E zért n e ije d je n meg, h a olyan v á g a tb a téved, ahol m ég sohasem já rt, h an em a legelső elág azásn ál k eresse m eg a főszállító vágatot. C sak egyre ügy eljen : olyan v ág atb a, m elynek az elejé re tiltó d eszk ak eresztet szögeztek ki, sem m i körü lm én y ek között n e lép jen , m e rt o tt halálos veszély rejtő zk ö d ik .” A m érnök té rk é p en is m e g m u ta tta m in d ezek et s a k k o r olyan k ö nnyű és egyszerű v olt m egérteni. De h á t a k k o r a főszállító v á g a tn a k itt is valahol a közelben kell lennie! — v illa n t eszébe. M arh a vagy, Tipó! A legelső alk alo m m m al begazolsz, ahelyet, hogy gondolkoznál! L assab ra v e tte lé p teit és jo b b ra -b a lra vizs­ gálódott. H át persze! Azok a baloldali elágazások, m elyek m e lle tt lélek szak ad v a el­ trap p o lt, m in d a fősikóval k ö th e tik össze a légvágatot! A lig h a la d t h ú sz -h a rm in c m é te rt ú jr a ta lá lt egy ilyen elágazást. N o, T ipó — gondolta m eg k ö n n y eb b ü lten —, fra n c b a a főaknász k a b á tjá v a l a lényeg az, hogy kiv erg ő d j innen. M ég a lég ajtó közelébe sem é r t, am ikor egy alatto m o s b u ck án m egcsúszott s míg ösztönös m ozd u lattal igyekezett egyensúlyá t m e g tartan i, a lám p a k ire p ü lt a kezéből, az osztón glé d ába ra k o tt biztosító idom vasak közé. Az egész olyan volt, m in th a m o­ ziban ü ln e az em b er és v á ra tla n u l elszakad a film. A lám pa! — első g ondolata ez v o lt N égykézlábra ere szk e d ett és óvatosan tapog atn i k ez d ett m aga elé. Ö rökk év aló ság ­ n a k tű n t, m íg m e g érin te tte az első acélív sím a, hideg felü letét. K o m ik u sn ak és gro­ teszk n ek h a to tt előtte, hogy ijed elm én túl, ism ét a m érn ö k szavai ju tn a k eszébe. „A lám p a a b ányász szeme, a r r a úgy vigyázzon. M a ra d h a t b en t a m u n k ah ely en k ab át, ó ra , szerszám ; bárm i, de h a m enekülni k e ll, a lá m p á ja kézben legyen.” T alán tíz percb e is belek erü lt, m íg a biztosítószerkezetek r a k a ta között k itap o ­ g a tta a lá m p a tégla alak ú fém testét. Végre! K a ttin to tt a bakelitgom bon, ráz o g atta a lám p át, aztán eszelősen, vadul forgatni k ezdte a kapcsolót, de a lám p a nem g y u llad t meg. „E nnek kam pec!” — gondolta — „Ú gy lehet, nek em is.” A v ág a tb a n csend volt. csak v alah o n n a n m essziről h allatszo tt a főtevíz eg yhangú csöpögése. Egy csöpp, tíz csöpp, száz csöpp. . . „Tipó D ániel bán y ász” — m osolyodott el gúnyosan. M in th a a vízcsöppek is csúfolódva az ő n ev ét ism ételg ették volna. Ti—pó, T i—p ó . . . No nem , a z é rt m egdögölni itt nem fogunk! — elszántság a egyszerre felü lk e re k e d e tt b en n e és négykézláb, egyik kezével a döglött lá m p á ra tám aszkodva, tapogatózni k ezd ett a lég ajtó irán y á b a. N em v o lt ideje, hogy elérje: a légvágatból fény sz ü re m le tt az osz­ tóra, v alak i szapora lép tek k el igyekezett lefelé. — Hé! — o rd íto tta el m ag át T ipó — H alló á lljo n meg! H allan i le h ete tt, hogy a lépések m egto rp an n ak , az tá n a világosság eg y re erő ­ södött. — Ki az m á r o tt a sötétben? — P u p o rk a ó v akodott oda, jo b b ra -b a lra vizsgá­ lódva, hó n a a la tt G albács h olm ijával. — M aga? — k érd ezte m eglepetten, am in t D an it m egism erte. — De hogy az isten csu d ájá b an . . . M aga jö tt fel a k a b á té rt? 14 �E lv ette a lám pát, szakszerűen rá z o g a tta és k ije le n tette, hogy an n a k bizony lő ttek , m e rt az eséstől tö n k re m e n t b en n e az égő. T ipó ö rü lt és re ste lk e d e tt egyszerre, m o n d ta is volna, m eg nem is, a légvág atb eli k a la n d já t. A ztán m égis csak en n y it m o n d o tt: — M ázlim van, hogy elébem jö ttél. N élküled végitéletig k u k so lh a tta m v o ln a a sötétben. — C sak sik ta végéig — le g y in te tt a csillés. — Az egész fro n t itt száll k i a lég­ v ág a tb a n . Meg az tá n úgyis k e re stü n k volna. E lin d u lta k lefelé a légvágatban. P u p o rk a m in d e n ü tt elő tte já r t és v ilá g íto tt neki. H a já n a k k é t h o llószárnya m ost is kiló g o tt a sisak alól és fü lein lebegett, m in t am i­ k o r a csorga e lő tt guggolt a fro n ti töltőnél. — N em m egyek gyorsan? — szólt h á tra . — Az em ber, am íg m eg n em szokja a já rá s t idebent, an n y it csetlik-botlik, m in t a gyerek, h a m enni ta n u l. C sak szóljál, cim bora, h a gyorsan szedném a ta lp a im a t A főaknász m á r így is, úgy is le m ar b en ­ n ü n k et, a ttó l a k á r le is ü lh e tü n k , h a akarod. — K lassz srác vagy te, P u p o rk a — m o n d ta Dani. — Mi v an ? — n éz ett h á tr a a csillés. — Sem m i, csak m e n jü n k — dünnyögte T ipó és egyetlen k ifejeze tt vág y a csupán an n y i volt, hogy m ég ez egyszer élve és lehetőleg m in él előbb m e g láth assa a n a p ­ világot. 15 �PAPP L A JO S : K ÉP EIM 1. H a m egleng a gabona-m ező, m in t távol zengő h ara n g s m ikor v ib rá l a levegőben a fény és rem eg a hang, vagy az égre, ha a k o n y a ttá jt hom ály ül s v illám lik a la n t; O lyan sokszor az egyedüllét. Feszült s m ozdu lattalan . 2 . Régi fénykép? én vagyok, a m in t figyeltem csendesen egy h an g y át, egy b o g arat, pókot, ülve m ellettü k , lesen. (A g y erm ek -fák v irág a lehull. H ány v irág gyüm ölcstelen? ...) B efelé nyíló arc cal néha őszin te-m ag am at lesem . 3. É n vagyok ez i s ! . . . első sorban, az em inensek helyén. F élénk-büszke mosoly és konok áll, m ely m á r ak k o r kem ény. T anultam . F á ra d t-v ö rö sre m a rta szem em a lám pafény. T a n u ltá l? — faggatom a képet. T a n u ltá l. . . M it tudsz, szegény? 4. N egyvenegy szőke-fekete fej. (Egy köztük — én vagyok.) A negyvenegyből h áro m m á r csak a földbe veg y ü lt halott. K ilencet a sors szerte fu jt, m in t pihét. A többi itt-a m o tt él-küzd s bodogul. M ert a küzdés so k u n k n ak m egadatott. 16 �5. H arco ltál? — k érd ek egy m ás k ép et V agy ez is csak beszéd? A h é tfe jű h a rc sá rk á n y a it elfe lejtik az új m esék s nem hogy győzni, de élni re s t lesz, ki jo b b so rsáv al visszaélt. K üzd ö tt-e szívből, igazán is a b enned felnövő nem zedék?! 6. B ála k a t én is végig jártam . T án co t nyertem , m eg csókokat. S enkiknek m ondtam sem m iből-n ő tt p ap írv irá g ú bókokat. S e lm e n t tőlem , a k it szerettem . E lv itte előbb a vonat. A ztán v alam i m ás! T alán egy g y áv á n -leh ig g a d t gondolat. 7. S íme! v o lta m m á r kiválasztott! H itte l-h ív ő és m erő. Z sellér-ősök d a lá t m egőrzött s a já t eszm éim nevelő. A pám h a rc á n a k öröksége ösztönöneim ből tö rt elő. S m egrom lott m inden! Betegséggé to rzu lt b en n ü n k az erő. 8. Fogom az ü n n ep n ap i p o rtré t és m egszólítom : — uram , m é rt néz e szen t frig y ó rá já n ily szorongón s szom orúan? H isz: — „életének friss h a jó ja boldog ré v felé su h a n . . . ” (Ez voltam . M in t egy p ap írsá rk án y . Ki száll és fél és lezuhan.) 9. K épek — m ás arcok, m ás rem ények. M ás m unka, m ely oltalom . F utkosás, m ások érdekében. S zolgaság így a hatalom . A m agad do lg át elnagyolva, v á lla lta d — ezt faggatom , ezt az új arcot. — M egköszönték? Mi v o lt h á t a ju talo m ? 2 17 �10. C sak a ráeső fény kevesebb, a lá rm ás rivaldafény. É rtékéből nem v eszte tt sem m it. E rénye így is erény! A H old csökkenve-növekedve jön, m egy az ég perem én. E sté n k én t leteszem a kö nyvet s töprengve bám ulom én. 11. S én állok itt is. H árm a n vagyunk. H árm a n le ttü n k : a család. K islányom ban m ég dorom bol csak és bolyhos, ölnyi a világ; A sszonyom , aki m ásodik k én t le tt első bennem . . . M ire h á t a le lk et tö rt re d ők b e vonó, b u jk á ló szom orúság? 12 . Asszonyom, a k it m egtaláltam , véd is, ha m ellettem ül. H a nem szólok s ha ő sem szólna: nem m a ra d h a to k egyedül. M ost ez az erőm ! k é t pólusa k ettő n k b en egy ü tt hevül. A hiúság hold-ragyogása üvegcserép, h a kihűl. 13. A fiókokat visszazárni csöndben: — bölcsebb így talán . Az em b er m egáll férfik o ra k ite lt-v ilá g ú ud v arán . A sebeket, ha fá jn a k is még, e lre jti m ind, azután. L á tja a m eg n ő tt gazdaságot és tú llép ap ró b b m agán. 18 �M O CSÁR G ÁBO R: VIHAR A LEV ELET.. . A la k o d alm at a lányos háznál, T óthék tágas p o rtáján , a k iü ríte tt s ez által szinte m eg n agyobbodott k é t szobában ren d e zté k meg. N épes v endégsereget h ív ta k össze, m e rt m in d a Laczkó, m ind a T óth fam ília rendes, tisztességes és m egbecsült csalá d ­ n a k szám ított, sok a rokon, a m eghívást elv áró jóism erős, legény és leánycim bora. A pap, H alm ágyi tiszteletes ú r is, ak i a fia ta lo k a t d élelő tt a tem p lo m b an össze­ esk ette, m egtisztelte a lakodalm i a s z ta lt s vacsora közben szép felköszöntőt m o n d o tt a tü k ö r a la tt ülő, m e g h ató d o tt fia ta l p árra. Szép v olt a köszöntő, de az idő is, az alk alo m is olyan, hogy szép ek et le h et m o n d an i a köszöntőben. O dakinn, a Don k an y a rb an új tél elébe m en tek a frontok, itth o n pedig sz a k a d a tla n u l viszik, h ív já k a fé rfia k a t k ato n án ak , SAS behívóval. A h áb o rú egy-egy villám lása e lh a t idáig ,a csendesen lap u ló falv a k b a is: h alo tti é rte ­ sítések et, tá b o ri la p o k at hoz a posta. Egy fiatalasszony, Ju h á sz E ta g y ászru h áb an jö tt el a lakodalom ba, csak a vacsora kezdetéig, a zene felh an g zásáig m arad , m e rt gy á­ szolja a férjét, a k in e k p u sztu lásáró l h iv atalo san is m e g jö tt az értesítés. A p ap te h á t szép köszöntőt m o n d h a t k é t fia ta l szépséges egybeforrásáró l, a k ik nem tö rő d v e v i­ h a rra l, h áb o rú v al, követik szívük p a ra n c sá t s b á r a v ilág n ak m in d en sa rk a ég, ők eg y ü tt elin d u ln a k az életbe, bizakodón. K om oran és m eg h ato ttan h a llg a tta a násznép a p ap köszöntőjét, am in ek végeztével a cigán y b an d a tu sst húzott, a vendégek fel­ állv a k o ccintgattak, Ju h á sz E ta az asztal fö lö tt á th a jo lv a m ég egyszer m egcsókolta leán y k o ri b a rá tn ő jé t, T óth Ju list, m ost m á r L ackó Im rén ét, sok öröm et, boldogságot k ív á n t és sírv a hazam ent. Az öröm apa, L ackó L ászló un o k atestv ére, egykori h íres n ó tafa, K eskeny Róza n én i — a nótázásból kiöregedvén — m á r csak a z á lta l tu d o tt len d íten i a h an g u lato n , hogy fellocsolta a szoba földjét, n e szálljo n fel a por, am ik o r tá n c ra k e rü l sor. V a­ csora végeztével ez is bekövetkezett. A z öregebbek áth ú z ó d ta k a külső szobába, a fia ta la b b a k b en t m a ra d tak , az asztalokat, székeket, ló cák at k ih o rd tá k a to rn ácra, legyen hely a táncoláshoz m inél több. A külső szobában az öregek nekikönyököltek, ittak , busongva em leg ették a régebbi h áb o rú k a t, V olhiniát, M ontenegrót, G aliciát, Isonzót, D oberdót — ki m e rre fo rd u lt meg. A legörebbje m ég a n n á l is régebbi h a d ­ já ra to k ra is em lékezett, a bosznia o k kupációt péld áu l éppen K eskeny Róza néni m á r alig látó, te lje sen m eg sü k etü lt apósa em legeti folyton, d e h á t m i v o lt az a csepp kis h áb o rú ahhoz képest, a m it a többiek tu d n a k m ondani V olhiniáról, G alíciáról, Isonzóról. D oberdóról, „am ikor a ta liá n o k h é t n a p , h ét álló éjszak a v e re tté k a h e g y e t . .” O d ab en t a nagyobbik szobában O lajos B éla és b a n d á ja sz ü n es-szü n telen ü l m u ­ zsikált. A vőfély — kissé féloldalasa n felk ö tö tt h ím zett fe h é r k ötény előtte, — tiszte sz erin t sz ü n telen ü l tö ltö g ette a p o h arat, s m aga is v id á m a k a t k o ccin to tt a v en d ég ek ­ kel, a m aga p o h a rá t azonban sohse ü ríte tte ki, a vőfély n em ih a tja el az eszét. M ár m á r o d a h a la d t az idő, hogy éjfél k özeledett s Ékes F erenc, a n ásznagy pattogó ro stá t k é r t az öröm anyától. T óth M ihálynétól, am ib en m a jd a m enyasszonytán c a la tt a m enyasszony tá n c á t m egváltó pénzeket gyűjtik. O lajos B éla is figyelem m el R ész let a szerző k észü lő regényéből 19 �k isérv e az idő m ú lását, úgy osztotta be a zenét, hogy m ég ez a csárdás, az tá n szünet, szü n et u tá n jö n az a nóta, hogy J a j de szép kis m enyecske lesz ebből a lán y b ó l — s kezdődik a szép, csöndes, gyönyörűen m egható m enyasszonytánc. És a k k o r éjfé l e lő tt fél órával, a m ám orosa n k ip iru lt, felh e v ü lt táncolók közé észrev étlen ü l b e­ lé p e tt s m egállt az a jtó m ellé húzódva a kisbíró, a k in ek fé llá b a fából v an : S zak állas Pál. T ásk a v o lt a n y akában. M icsoda tá n co t láto tt, m icsoda zenebonát h allo tt! Egy fo rg a tag v o lt a szoba. O lajos B éla és z e n ek a ra sz ü n et e lő tt m ég egyszer am úgy isten igazában, förgetegesen m egdolgoztatta a táncolókat. A p rím á sn a k m á r a szem ébe h u llt a h aja, úgy rá n g a tta a vonót. C im b alo m ján fo rró és v ad csárd ástem p ó t v e rt ki a cim balm os, nagybőgő­ jén a h ú r t m á r u jja iv a l té p d este a tö m p eo rrú bőgős, lázasan n y ifo g atta, u g rá lta tta v o n ó já t a h úrokon Sim ics, a ko n trás. A m enyezetn él já r tá k k ü lö n tá n c u k a t az el­ sz ab a d u lt kezek, a fiatalasszonyok a k o n ty u k a t fo g ták sikongatva, nehogy sz étrep ü l­ jön a haju k . V alak i el a k a r t m enni a fa l m e lle tt egy p o h á r b o rra l a kezében, de a n ásznagy fia, Ékes M ihály olyan v eszett m ódon fo rg a tta p á rjá t, hogy a p o h á r b e­ re p ü lt a táncolók közé, a bor fá ty o lk é n t szétterü lv e ö m lö tt ki belőle, de n em tö rő ­ d ö tt vele senki, sű rű és k av a rg ó fo rg a tag v o lt ez a tánc. C sak falá b ú S zak állas P á l á llt sz ilá rd p o n tk é n t az a jtó m ellett. D e a p rím á s egy éles és rövid h úzással, m in th a késsel v ág ta volna el a zene és a tá n c összegubancolódott k av a rg ásá t, v ég et v e te tt a csá rd á sn a k . Örvendezve k ív á n tá k egym ás egészségére a k ih ev ü lt, izzadt, p áro k a kiadós, fergeteges csárdást. E kkor v e tté k észre, hogy S zakállas P á l az a jtó m e lle tt áll. A vőfély, tiszte sze­ rin t, azo n n al hozzásietett egy te le p o h árral, de a k isb író e lh á ríto tta az italt. — N em élh ete k vele. H iv atalo san jöttem . S hogy ezt v ita th a ta tla n n á tegye, a tá s k á já t a h asa elé fo rd íto tta . B en y ú lt s p ap íro k a t v e tt ki belőle. A legfelsőt m aga elé ta rto tta és han g o san leo lv aso tt ró la egy nevet. — O lajos Béla! A p rím á s m ég nem te tte le a hegedűt, egyik kezében a vonó, m á sik b an a h e­ gedű, odam ent, gyanakodva a p a p írra h ajo lt, hogy lássa, m i az. De S zak állas P á l n em engedte, hogy sokáig nézze, han em a kezébe nyom ta. A p rím á s nem tu d o tt olvasni, de a p a p írra nyom ott h áro m nagy, szögletesre ra jz o lt b etű b ő l m á r tu d ta , m it ta r t a kezében. B ehívóparancs. H itetlenkedve, döbbenten fe lk iá lto tt: — B e h ítta k kato n án ak ! M indenki a p rím á st nézte, a m in t rá e jte tte a h eg e d ű jé t a cim b alo m ra, a cim ­ balom h ú rja i fo jto tt pengéssel fe lja jd u lta k —, de S zak állas P á l m á r a következő p a p írt v e tte kézbe s új n ev e t o lv aso tt le ró la: Ékes M ihály. A násznagy fia. C sapzottan, a tá n ctó l felh e v ülv e jö tt oda É kes M ihály, elv ette az is a p a p írt, azon is a h áro m nagy k ék betű, h alv án y a n odanyom va, hogy a szöveg o lv ash ató legyen, de a z é rt kék en lán g o lt a h áro m b etű : SAS. E kkor m á r o d asű rű sö d ö tt a násznép, k ö rb e á llta a fa lá b ú em b ert. Egy asszonyi h an g h á tu l felsírt, senki sem fo rd u lt oda, ily en k o r így v an : s írn a k az asszonyok. S a falá b ú em b er k om oran szólította k i a fé rfia k a t a gyűrűből. A ki a n e v é t h allo tta, k ilép ett, a p a p írt á tv e tte és v á r t tovább. A n ászn ép közepén, az ő ö rö m ö k re össze­ g y ű lt vendégek között m integy v éd e lm e t keresve, összeölelkezve á llt az ú j p ár. Ju lis k é t kézzel k ap aszk o d o tt Im re k a rjá b a és tu d ta , hogy L ackó Im re n ev e is el fog 20 �han g zan i. S m in th a seb zett m a d á r h u lln a le a fellegek közül s rö p téb en uto lsó t sik o ltan a, h a lk a n fe lja jd u lt, am ik o r a falá b ú em b er k im o n d ta L aczkó Im re n e v é t — D e am en n y i b ety ár isten az égben van! — s felbőszülten tör t á t a külső szo­ bából az ifjú fé rj ap ja, Laczkó László. — N incs ten ék ed lelked, te falá b ú sátán ? M ost k ell k ih o rd an i ezeket a p ap íro k a t? S m e n t a fa lá b ú felé, hogy m egöli. A fa lá b ú m eg re tte n v e n y ú jto tta m aga elé a kezét, védekezőn. — É n rá m így bízták! M ég a m ai napon, te h á t é jje l tizen k ét ó ra e lő tt k i kell kézbesíteni!! H oztam volna esküvő alatt, tem plom u tá n , vagy v acso rak o r? Ez nékem kötelességem . L aczkó L ászló m eg értette. N em b á n to tta a kisbírót, ső t m éltán y o ln i is tu d ta az ö reg em be r figyelm ességét. S az öreg falá b ú m ég k é t n ev e t szó líto tt elő. Az egyik S im ics volt, a k o n trás, a m ásik pedig ifjú T óth M ihály, az új asszony te stv é rb á ty ja . S ahogy v égzett a kiosztással, — összesen nyolc beh ív ó t o szto tt szét a lak o d alm aso k között —, jó é cc ak á t k ív á n t s fa lá b á v a l tom pán kopogva, elm ent. S enki sem v á la ­ szolt a köszönésére, de ahogy elm ent, a szobában m ost m á r felszak ad t a sírá s az asszonyokból. Ékes M ihály , a násznagy, fogott egy p o h ara t, felbődülve a cim balom ba v ágta. O lajos B éla a v o n ó já t — s írt az árv a, hisz a cig án y n ál kö n n y en áll az érz e­ lem —, k ettétö rte . V alaki a b eh ív o tta k közül, ak in ek ag y á t le g h am a ra b b ö n tö tte el a keserű in d u la t, belev ág o tt a nótába, a m it m ég a p já tó l ta n u lt, ak i az Isonzótól hozta m agával: „V ihar a lev elet ide oda f ú j j a . . . ” S m ind, ak i elm enőben volt, a h a rm a d ik so rá t m á r m indenről, kedvesről, lányról, a p járó l, an y járó l, m in d en rő l m eg ­ feledkezve harsogta, egybeölelkezve a többivel: „M a m ég piros élet, h o ln ap sö tét álom . . . ” Az asszonyok, lányok, m eg retten v e ettő l a felv ih arzó in d u lattó l, k ih ú zó d tak a szobából. Ja jg a tta k , k ezü k k el terjen g ettek , csapkodtak, s a feh érb e öltözött m enyaszszonyt közrevéve sírd o g áltak a konyhában. A k ö rn y e z ő , u tcák b an , a k ik m ég éb ren v o ltak , odafigyeltek, ugyan különös n ó tá k a t d alo ln ak T ó th Ju lis lak o d alm án . Laczkó L ászló azonban, m in t öröm apa, nem engedte, hogy fia lak o d alm án a dolgok a m egszokott re n d és sz en te síte tt szokások ellen m e n jen e k végbe. Az asszo­ ny o k at, lá n y o k at v isszaterelte a belső szobába, a vőfély t a ze n ek a r elé állíto tta, a n ászn ag y o t k aro sszék re ü ltette, ölébe te tte a pattogó ro stá t és ő m aga, h angosan fe lk iá lto tt: — E ladó a m enyasszony! N em engedte el a m enyasszonytáncot. A vendégek a fal m e lle tt engedelm esen k ö rb eá llta k , nyom a sem volt többé sem vigalom nak, sem hangos sirán k o za snak. A n ó tá t — „Jaj, de szép kis m enyecske lesz ebből a lán y b ó l” — a cim balm os v erte k i s a b őgés k isé rte h alk brum m ogással, m e rt sem a p rím ás, sem a k o n trás n em m u z sik á lt többé. A nagybőgős m e lle tt a saro k b a n egy cigányasszony dől a faln ak , ta rk a szo knyájába h áro m apró, fekete gom bszem ű álm os ra jk ó k apaszkodik, ap ju k , a p rím á s elő ttü k té rd e l és b ab u sg atv a öleli gyerm ekeit. A k o n trás p edig a k erte k a la tt lohol hazafelé, a faluszéli cig án y te le p re — csak a cim balm os és a nagybőgős m u zsik ál tovább. A szoba közepén á ll a m enyasszony, hosszú, csipkés fáty o l h u ll le a fejéről, k ö n n y ek p a ta k z a n a k az a rc á n és v á rja : hozzálépjen v alak i s m egforgassa a h a lk a n pittyegő, könn y ű csárd ás ütem ére. A fa l m e lle tt n ém án állók sorából ki k ilép v alaki, p én zt dob a ro stáb a, p á r fo rd u ló ra övé a m enyasszony. H u ll a pénz a 21 �ro stába, h alk an pitty eg a cim balom , k ézről-kézre ad v a táncol a m enyasszony, L aczkó Im re pedig az ifjú férj, nézi a ro stát, hogyan gyűl b en n e a pénz, a te h é n re való, nézi a feleségét, hogyan h ajlad o zik szépen s lépked k ö rb e m indig változó tán co ­ sával, a te k in te te m indig a férjén , könnyein á t nézi Im rét, ak i m eg sem ö lelh ette s m egy h olnap a háborúba. N em ta rto tt soká a m enyasszonytánc. K ötelesség ez m a, a m it el k ell végezni. A ro stá t le ta k a rtá k , a násznagy á tv itte a m ásik szobába, hogy a k ét öröm szülő je le n ­ létében a begyűlt p én zt m egszám olják. Im re e lk é rte feleségét egy le án y p a jtá stó l, aki u to ljá ra tá n c o lta tta m eg T óth Ju list, de nem tá n c v o lt az m ár, h an em k é t re ­ m egő leán y te st kétségbeesett egybeom lása. „G yere kedves!” — m ondta L aczkó Im re a felesegének. K ivezette a szobából a konyhába. O n n an az u d v arra. V itte a k ap u felé. N em úgy m en t a z tá n tovább sem m i, ahogy K unkem esen, la k o d alm ak b an szo­ kott. N em k o n ty o lták fel az új asszonyt, nem öltö ztették fel m en y eesk eru h áb a, nem csap o tt fel ú jra a lakodalm i m ulatozás fék telen kedve. Im re a sötét, n ép telen u tc á ­ kon á t a szülői házhoz vezette a feleségét. Ju lis felem elte a fö ld rő l feh é r ru h á ja uszályát, a könnyű fátyol le p k ek é n t röpdösött m ögötte, m e rt Im re, m in t ak i tu d ja , m it csinál, sietve vezette ő t haza, o tthon is a to rn ác ró l nyíló kis szobába, ah o l m á r v e te tt ágy v á rta őket. Ebből a sírós, fájd a lm a s és m in d en p ercb en az u jjo n g ó ta ­ lálkozás és gyötrelm es elv álás öröm ein és k ín ja in átlobogó h a jn a li nászból szüle­ te tt m eg 1944 au g u sztu sán ak utolsó n a p ja ib a n L aczkó Im re fia, ak i a k eresztség b en a K ároly n ev e t kapta. A lakodalom u tá n i reggelen az öreg L aczkó László befogta lo v ait a szekérbe. A lovak sörényében m ég ta rk á n rö p k ö d tek a teg n ap b elefo n t színes szalagok s a szek éroldalról is feh é r selyem kendők lebegtek alá. Igen szépen feld íszítette teg n ap fia lak o d alm ára. E lindultak, m ivel úgy beszélték meg, m in d a h a t bevonuló h áza e lő tt m eg álltak, b ek iab á lta k a bevonulókért. A k é t cigány T ó th ék u d v ará n v ára k o zo tt rá ju k . Az u d v a r h átsó k erítése tövében sorb an ü lte k a b ú csú zásu k ra e ljö tt cig án y ­ asszonyok, m eg a sok ap ró gyerek. Sokan lettek. A z öreg L aczkóval eg y ü tt kilencen. A lig fé rte k el a szekéren. Á ll­ tak . Ü vegből ittak . A lakodalom ból m e g m arad t húsok, sü tem én y ek ab ro szb a kötve, a szekér deszkáján. A cigányok k iü ltek a h átsó saro g ly ára, állv a ők n em tu d ta k vo ln a m uzsikálni. Az öreg L aczkó nem fé rt el kényelm esen, úgy te tt teh át, ahogy szokott: k iü lt az első saro g ly ára, lá b á t lelógatta, úgy h a jto tt k ifelé az állo m ásra, a reggeli vonathoz. H áta m ögött a bevonulók, m in th a csak ez a n ó ta volna a világon, álm osan, bortól, fü sttő l e lrá g o tt reszelős hangon sz ü n telen ü l ezt én ek elték : „V ihar a le v ele t ide oda f ú j j a . . . ” H a vége le tt, ú jrak e zd té k . A szekér az u tc a közepén h a ­ lad t, s k é t o ld a lt asszonyok, anyák, feleségek, szerető k k ísé re te v ette körül, h átu l, sű rű , tö m ö tt fü rtb e n , hangosan óbégatva a cigányasszonyok, m eg a sok gyerek. A m erre m entek, az ab lak o k kin y íltak , s a kapuk , k erítések fölött kíváncsi szem ek b á m u ltá k a különös m enetet. A kunkem esiek m e g állap íth attá k : L aczkó László szé­ p en m egadta a m ód ját. F elp á n tlik á z o tt szekéren, zeneszóval viszi a fiá t a h áb o rú b a. 22 �VIHAR BÉLA: C supán an n y i a világ, am en n y it szem ünk tü k ö rren d szere, MILLIÁRD VILÁG tu d a tu n k su g á ru d v a ra b ek erít, s m a g u n k a t lá tju k bele, a nagy nagyot, kicsi k icsinyt? A b ogár p u p illá já n viszi a m indenséget, a m agáét, egy fűszálat, rögöt, faágét, a re á v á ró jó t s a k ín t, nem egy, de m illiá rd világ, ah á n y an vagyunk, így zsibong s csak az ö vét véli igaznak, az em ber, béka és vakond. N em rágódom to v áb b a m últon, P O LG Á R ISTVÁN: KÉT MESSZI FECSKE hogy m it, m é rt te tté l s hogy én m ért, [m it te tte m ? m i m á r bevégzett, h ad d nyugodjon: nem m ásítható, eltö rö lh etetlen . Rossz bölcsesség? A m ú lt segít, hogy m egokosodjunk, n e jö h essen ú j b aj? Igen, ap á m is így ta n íto tt — h á ta m ögött a hosszú, görbe ú ttal. S én tépem m égis faggatásod lá n c á t m agam ról, m eg n y u g v ást rem élve, átlép e k m in d en v erm et, árk o t, s nem b u k ta t m ég a h ig g ad t ész se térd re. Ezek vagyunk: k é t m esszi fecske ta lálk o zta k az ég a la tt egy reggel, s m ire le szá llt a kom oly este, m á r egy fészekben ültek, szerelem m el. M arad a m ú lt a ten g ertú lo n , szűnik a kínzás és önkínzás te rh e — ak aro m : fejed id eb ú jjo n , p á rn a a vállam , f á r a d t vagy, p ih e n j le. 23 �ERDŐ S ISTVÁN: BIRSALM ABOT EMLÉKE I tt v a n ez a n agy vágás a fülem en. F urcsa úgye? Régi seb, nagyon. T íz év n él is több, hogy így van. Bizony. M ikor én 14 éves voltam , 1955-öt ír ta k akkor, és igen nagy em b ern ek szám íto tt m ég az apám . M indig úgy em legette nagyan y ám ; hej, fiam , n ag y k u ty a a te éd esap ád o tt b en t az igazgatóságon. A kkor én m á r alig em lékeztem rá, h é t éve n em la k o tt velünk. L átogatni se jö tt soha. A nyám s írjá t se lá tta az a la tt az idő a la tt egyszer se. Azon a n y áro n én m á r az utolsó osztály végeztem az iskolában. Jú n iu s elején m á r v o lt is iskola m eg nem is. Egy délután, úgy em lékszem m in th a teg n ap le tt volna, am i volt, nagy záporeső u tá n szam ócát lopni in d u ltu n k . M en tü n k a gáton. N agy v o lt a sár, ali b írtu k taposni a pedált, úgy b era g ad t a kerék. Jóska, a b ará to m csak nev ette, hogy erő lködök, pedig ő is m a jd m in d ig á llt a nyeregben, úgy k ín ló d o tt. A füzesen tú l, jo b b ra, eső u tá n i nyugodt hűvösséggel fo ly t a H ernád, b a lra kezd ő d ö tt az állam i gazdaság n agy szam ócás te rü lete. A gát keskeny g yalogútján esővíztől fényes fűcsom ók között k erek eztü n k . M indezek m ia tt, b eleszám ítv a m ég a lo p ást is, n em le n n e a n n y ira em ­ lékezetes m inden, am i az ap á m h azatérése e lő tt tö rté n t, h a n em azn ap találk o zo m először egy lánnyal, ak irő l úgy gondoltam , hogy szeretem . M együnk a gáton nagy k ín n a l előre, egyszercsak nagy ta rk a fo rg atag b an g y ere k -c sap a t tű n ik elő az ú t­ k anyarodásból. A szom széd falu b ó l ú ttö rő k jö tte k szerepelni. L udas M atyi tö rté n e ­ té t eljátszan i. K özöttük jö tt É va kis. Egy régi ism erős fiú in teg etett, ahogy m e g láto tt b en n ü n k e t. A ndrás. É va kis, három negyedes k eré k p áro n jött, ta rk a , n ag y m in tás szoknyában, fe h é r b lúzban volt. H aja b a rn á s fekete, se n em rövid, se n em hosszú, a rc a feltű n ő en finom , szép. M entünk m i m ég az tá n tovább, szam ó cát lopni, de nem igen sik e rü lh e tte k a dolgok, vagy nem is igen a k a rtu k , m e rt m ire m egkezdődött az előadás a k u ltú rh á z b a n , ad d ig ra m á r m i is a színpadon v o ltu n k — m in t később k i­ d e rü lt igen ügyetlen, teh etségtelen fickók, függönyh ú zo g ató n ak aján lk o zv a. H ogy is tu d ta m volna én a k k o r a függönyre ügyelni, m ik o r m in d ig csak É v át k erestem . N agy b á n a to m ra alig fo rd u l m eg a színpadon, s h a jö tt, a k k o r is eln éz ett a fejem felett. A ndris, a régi ism erős se g íte tt a függöny re vigyázni, m ik o r ő m á r leszere­ p elt. Á llt m e llettem a sz ín fa la k m ögött. A m ik et ot t az tá n elm o n d o tt É váról! M ele­ gem lett. N oha csak fek ete klottg aty a, m eg egy in g v o lt ra jta m . M egtudtam , hogy É v án a k csak az a n y ja él, és igen csúnya h íre v an a család n ak . A z a p ja m essze földön h íres részegem ber volt, n a p m in t n ap gyilkolta, h ajszo lta a csalá d ját. E g y este, m ik o r m eg in t holtrészegen m e n t haza. kezdte a cirkuszolást, a z t m o n d jak , a felesége fogta, felvonszolta a p ad lásra, felak aszto tta, a z tá n úgy ren d ezte a dolgokat, m in th a öngyilkos le tt volna az em ber. A tö rv én y nem tu d ta m eg soha, csak a fa lu ­ b an beszélte m indenki, hogy állító lag így tö rté n t volna. O lyan v o lt az egész m in t egy jó ponyvaregény. Éva, Éva, figyelj ide! S zuggeráltam . N éztem a szem ét, r im á n ­ k o d tam m agam ban, hogy csak idenézne és közben féltem . Eszem be ju to tt a pókhálós, fo rró levegőjű pad lásu n k , elképzeltem oda egy ak a sz to tt em b ert, m egborzongtam . M egpróbáltam felidézni m ag am b an ap ám arcát, az tá n az édesanyám ét. A nyám egy évvel előbb m eghalt, m inthogy ap ám elm en t volna tőlünk, m égis csak r á em lékeztem . A ztán úgy képzeltem el az ap ám at, hogy lóg felkötve k en d erk ó ck ö télen a p a d lá su n ­ kon. E gy általán nem volt különös érzés, de az a rc á ra így sem em lékeztem . Csak 24 �É va szem ét lá tta m m agam előtt, a k k o r is, ha b eh u n y tam a szem em et. M en teg ettem . Ő n em te h e t a rró l a dologról, a m it az a n y ja csinált, és biztos az a n y ja is m e g b án ta azóta, a m it te tt, tá n m eg is „gyuhonta” egy v a sá rn a p i m ise e lő tt a p ap n ak , a pap feloldozta, b á r lehet, hogy em b erö lést egy falu si p ap n em o ld o zh at fel, m in th a h a llo tta m volna ilyesm it, hogy a z t csak a p áp a te h e ti meg. A szerep lésre k ifestették É va arc át. O lyan szerencsétlenül, hogy csaknem p o n t a szem e a lá k e rü lt a legtöbb pirosság. H a m ás v an így, n agyot nevettem vo ln a ra jta , É va így is tetszett. B ele­ szerettem . E lőadás u tá n Jó sk á v al e lk isé rtü k a sz ín tá rsu la to t a H ern ád hídig. A zt m o n d tam É vának, m ik o r egyszer m ellé h a jto tta m : jó b rin g ád van. T ág ra n y ílt a szem e a csodálkozástól, a m in t rám n ézett, m a jd elm osolyodott és bólintott, jó. És n ézte m egint az u ta t. A m ik o r este hazaérkeztem , m in th a lázas le tte m volna, olyan fo rró ság v olt bennem . Meg félelem , várakozás, hogy h á th a tö rté n ik m ég valam i. Azon az estén jö tt h aza az apám . K ésőbb tu d ta m meg, hogy a m in t m egérkezett a telep re n em hozzánk v ez etett az első ú tja , k im e n t a tem etőbe, o tt időzött sokáig. A ztán jö tt csak haza. Sajó, a k u ty á m igen m egugatta. N agyanyám is nagyon ellenségesen fogadta. L átszo tt a te k in te tén , hogy eg y általán nem örü l a v á ra tla n vendégnek. S okkal nagyobb csend v o lt a h ázban, m in t m in d en este szokott lenni, ha k e tte n v ag y u n k odahaza. K o rán lefeküdtem , m e rt úgy volt, hogy m ásn ap h a jn a lb a n egyedül m egyek csala m ád é ert a k en d erfö ld re. N agyanyám h árom szor is rám szólt, hogy alu d jak , m e rt h a jn a lb a n kelni kell. A szom szédból késő este á tjö tt F edor S ándorné. Sose szerettem ezt az asszonyt, m e rt n ag y m am ám m ondta, hogy m ik o r m ég nyolc éves v o ltam csak, ap ám el a k a rta venni, m a jd n em ő le tt a m ostoha anyám , de a z tá n v alam i m ia tt n em le tt a dologból sem m i. N agyanyám m á r nem v o lt otthon, ahogy leszű rte fejés u tá n a te je t v irra sz tan i m e n t valaho vá, egy rokonasszonyhoz, a k it m in d ig án g y o m n ak h ív o tt és a k in e k m ost m e g h alt az ura. B ejö tt ez a F edor S ándorné. A nagyágyban feküdtem , fü lem ig h ú ztam a d u n n át, se őt, se a p á m a t nem a k a rta m látn i, de m in d en szót h allo ttam , úgy, hogy m áig sem tu d o m elfelejteni. F ed o rn é nem is köszönt csak b e te tte m aga m ögött az ajtó t. — H á t itth o n vagy? — Itthon. — H ogy vagy? — Jól. H á t ti? — — — — — — M egvagyunk. S án d o r egészséges, a g y erek so k a t betegeskedik. H át te? Én egészséges vagyok. Boldog is? Ezen nem gondolkozok. A gyerek a m indenem . Jó ideig itt fogok lak n i a szom szédotokban, nem fog zav arn i b en n etek et? — E ngem nem z a v a r s z . . . — H át az u ra d a t? A zt se fogja? — A régi dolgok elfelejtődnek. E szibe se ju tn a n ek i ilyesm i, m egvan m in d e n ­ k in ek a m aga b aja. M eg az tá n h a t éve házasok vagyunk, az m á r nagy i d ő . . . 25 �— Én a z é rt za v arb an len n ék az ő helyében. A to lv ajo k m in d ig lesü tik a szem ü­ ket, ha azzal találkoznak, ak itő l loptak. A ztán a k in e k sokáig le sü tö tt szem m el kell já rn ia , az csak nem le h et jó. — S ándor nem lo p o tt soha. Nem voltam én a t i e d . . . Igazgató úr! N eked m in d en fontosabb v olt az esküvőnél. A z a nagy pártosság! — F ontosabb volt. — N em szerettél te engem . . . — N em tudod, hozzá m entél, nem tudhatod. — T udom én bizony. Te leszel itth o n a gazdaság b an az ú j igazgató? — A zért nem jö ttem volna haza.M egyek m ajd m in d en n ap m in t az u ra d ki a földekre, ekekapázni, perm etezni, kaszálni, m ik o r m it kell tenni. — Nem hiszem . A k it egyszer b eü ltettek egy iro d á ba, p á rn á z o tt a jtó möge, nem tu d az m á r k ap á ln i visszajönni oda, ah o n n an elm en t. H ogyan is tudna. — P edig így lesz. — C sin áltál v alam it? — Az em b er m indig csinál v alam it. K inéztem a d u n n a alól. Az ap á m fogta F ed o rn én a k a k a rjá t. A z meg ü lt m ellette szorosan a dikón. E lkezdtem forgolódni, nyöszörögni, m in th a épp en éb re d n i a k a rn é k az első álm om ból, h á th a szétu g ran ak , de rám sem h ed e rítettek . L erú g tam a d u n n á t m agam ról, tám olyogva e lin d u lta m az a jtó felé, csúnyán, b elerú g tam a küszöbbe, igen f á jt a n ag y láb a m u jja . A ddig színészkedtem , hogy ap á m rábszólt. — H ová m égy? — fogta F ed o rn én a k a vállát. — K i kell m enni. Meg sem á llta m a gazdaságig. T udtam , hogy S án d o r bácsi o tt tanyázik. Én igen sz erettem S ándor bácsit, m e rt engedte m indig h a jta n i a lo v ak at, és a z é rt is sz eret­ tem , m e rt a felesége m indig veszekedett rá. A hogy belép tem a nagy ólba, h á t ő ü lt a betonjászoly szélén. Ü lt és csak ló g atta a láb át, sem m it n em csinált. O da­ állta m elé. — S ándor bácsi tessék hazajönni, m e rt az ap á m ölelgeti a m aga feleségét n á ­ lunk, és nag y an y ám e lm e n t v irra sz tan i. — M iket beszélsz össze-vissza. Hol v an a te ap á d ? Igazgató M iskolcon. — M ár nem az, h azajö tt, d o lg o z n i. . . — E redj m ár! Ne beszélj b o lo n d o k a t. . . — Itth o n van, n álunk, a m aga felesegével e g y ü tt S án d o r bácsi lecsúszott a jászolyról, k ih ú z o tt a csizm aszárából egy kis b irsalm a botot, m egfenyegetett. — E lm enj innen! A kkor m á r dideregtem . C sak egy szál k lo ttg aty a v o lt ra jta m . T udtam , hogy S án d or bácsi hiszi, a m it m ondok, de a k k o r m eg m ié rt n em jö n ? E rőszakoskodtam , toporzékoltam . Igen m érges lett. Erőből felém csap o tt a b o ttal, p o n t a fü lem hegyét ta lá lta el. E lö n tö tt a vér, d e nek em nem f á jt sem m i. C sak á llta m o tt az ól közepén,, a sok teh én között. S ándor bácsi v isszaült a jászolyra. 26 �— E redj haza! N em v olt m it tenni, eljöttem . A z ita tó k ú tn á l m o stam a fülem , de csak a n n á l jo b b an v érzett. A G öncölszekér rú d já n á l m egkerestem a K isb o jtárt. A zt n éztem . Meg fogom m ondani É vának, hogy legyen az ő csillaga is a K isb o jtár. H a legközelebb látom ,m egm ondom neki. A ztán azon gondolkodtam , m ié rt kell S án d o r b ácsinak félni az ap ám tól. Szegény S án d o r bácsi. P edig nem m e n t h aza a k k o r este, m égis egy h é t m ú lv a elv ite tte az apám . M on­ d o tt vo ln a ta lá n v a la m it a ren d sz errő l a gazdaságban. H á t elv itték . Egy évig o d a­ volt, de az tá n is fé lt ap ám tó l, szegény S án d o r bácsi! H a ho zzáak ad a kezem a vágáshoz itt a fülem en, m indig eszem bejut, szegény öreg. TAMÁS IST V Á N : HA RSÁNY dalu n k b ó l fo n t fo n á lra k ö tjü k e tűzgöm böt s m osolyunk színes sz ala g jára írju k büszke é rte lm é t a létn ek Fázós k ed v ü n k e t kézfogások m elegébe m á rtju k s egy új világot viszünk m a haza Izm ainkból kovácsolunk p án to t összefogni k o ru n k négyszögét s te k in te te k tiszta fo rrásáb ó l áldozunk e rő t h o lnapunkhoz Téged köszöntünk ki m e g m u ta tta d a lányok k ib o n to tt szirm án pihegő gyerm eket óh üdvözlégy M ájus 27 �28 �1. JOBBÁGY KÁROLY: ÍR Ó O L V A S Ó T A LÁ LK O Z Ó K R ajong . . . hogy úgy tetszem n ek í , m in t. . . s X Y -t em legeti, m eg a k it a n n y ira szeret: Z -t is, és m ég n éh á n y nevet. E lsápadok. U ram , segíts! H isz m in d m ag a a tiszta giccs. S egyszeriben h a tá rta la n gyan ú v al nézem ö n m agam : „A kkor h á t én is? Ó, te gaz! R ajongóm ! M ondd, hogy nem igaz, m ondd útálsz, v ersem d u rv a, v a d . . . s m in t friss vizet iszom szavad. 2. F ek eték . . . fo rró m érg ek . . . Izgalom is, tem érd ek . M iért? A nyagi érd ek ? Fenét! E hhez n em értek. C sak já ro m a v idéket, m e rt hív tak , m e rt „felk értek ”, és közben ro n ccsá é g e k . . . De v á rh a to k szebb véget? 3. P ojáca! P ro d u k á ld m agad! O rdítozzál és vess bukfencet! L ássuk k ib u g g y an t k ín o d at. A közönség m a jd ezzel henceg: s h a llh a to tt tőled altató d alt. T éged nézett, — élő tü z e t — — T alán m ég m eg is k ö n n y ezett — A m íg a TV m eg n em szólalt. 4. Ez a „költészet” en n y it ér: J u t élelem , — n em csak ken y ér, m ég édesség is, p á r falás, n éh á n y könyv, színház, u tazás . . . E rre v ág y tál? B oldogtalan! Ó ja j! De szégyellem m agam ! 29 �PARÓ CZAI G E R G E L Y : DÚDOLÓ TÓ TH ELEMÉR: HALÁSZ S zelek m arta vén, k o p o tt k ab á tb a n , -ó, m e rt tö b b re eddig n em tellett. Z o rd fagy fogát did ereg v e fáztam , átvészelve jó n éh án y telet. S zelek m a rta v é n , ko pott k a b á tb a n — H ad d dúdolom el m in d en k in ek — M elengettem Á lm odozva, lázb an em b erség ért égő szivem et. A h u llá m nem csipke, ü ti-v e ri a csónakom falát. H a hegyek v o ln á n ak lágy kenyérből, nem féln ém a h alált. Én is egy h atalo m m á lényegülnék, egyen, ak i éhes. De n incsen k enyérb ő l hegy, kövekből n ő n ek a p inéták. S zállok a n y ílt vízre fogni végre egy jó k o ra h alat. 30 �G A R A JÁ N O S : ANYAKIRÁLYNŐ A d am k ót idő e lő tt n yugdíjazták. A zokban az években a v eterán o k lelép ését nem k isé rte görögtűz, úttörő -én ek , sem szakszervezeti ünneplés. K ülönösen az olyan ese­ te k b en nem , m in t am ily en a testes aknászé volt, a k it h iá b a o stro m o ltak a n é p ­ n ev elő k egyénileg és csoportosan: az alap fo k ú o k ta tá so k a t szo rg alm asan lá to g atta, d e m in th a m i sem tö rté n t volna, lövés e lő tt v álto za tla n u l k eresztet v etett, a tem plom i én e k k a rb a n elfo g lalt vezér-énekes pozícióját nem ta rto tta ö sszeférh etetlen n ek fris­ sen szerzett m a te ria lista világnézetével, s h a b erú g o tt — am i bizonyos tö rv én y szerű p ontossággal m egism étlődött — g á tlá sta la n u l énekelte a bányászh im n u szt. A v e z e ­ tő ség n ek n em v olt m ás v álasztása: A dam kót idő elő tt n y u g d íjazták . A d am k ó t elem észtette volna ez az intézkedés — a százkilón felüli fé rfin e k több m in t k é t éve v o lt a k o rh atá rig , s rengeteg in d u la t sz o ru lt belé — h a egy sajáto s v életlen n em hozza elib e a m egoldást. M ég n em té r t n a p ire n d re tétle n ség re k á rh o z ta to tt élete fölött, m ik o r egy este fé ltu c a t nagyfröccsel a g y om rában k ilé p e tt a telep szélén lévő italb o ltb ó l, fö ln ézett a holdfényes égre, az tá n olyan erővel ze n d íte tt rá a m egszokott d alra, hogy a m érn ö k i h ázak ab la k a in rém ü lten fu to tt le n éh á n y redőny. „Iste-h en kezébe éle-tü h ü n k , ő m e g -se g í-h it. . . ” A k k o r jö tt a fiú. A dam kó ism erte látásból, valam ely ik bányász gyereke leh etett. Az erd ő felől fu to tt. — A dam kó bácsi! A dam kó bácsi, m éhek! — k iá lto tta k ifu llad v a. — M icsoda?! — A dam kó v astag a rc á n izzani kezd tek a h ajszálerek . — M éhek az ak ácosban! — K öszönni persze nem tudsz! A rra nem ta n íta n a k — riv a llt a gy erek re A dam kó. — Jószerencsét! — m o n d ta a fiú m egszeppenve. E kkép biztosítva a k ijá ró tiszteletet, A dam kó m egenyhülve n éz ett a gyerekre. — H a llju k m icsodák v a n n a k az akácosban? — M éhek — ism ételte a fiú — lógnak a fán, de valam i rengeteg! — C sak nem ?! — m o n d ta A dam kó felvillanyozódva. — H ol te?! — Az akácosban — és a fiú h á tra m u ta to tt, az en y h én em elkedő dom bra, ahol a fia ta l ak ácerd ő széle sö tétlett. — Te, ugye m ég n em szó ltál sen k in ek ? — k érd e zte A dam kó izgatottan. — Nem . . . E gyenest az erdőből jövök” — v álaszo lta a fiú. — T e . . . m ost m á r nem kell tu d n i s e n k in e k ! ... V alah o n n an k ira jz o tta k , é r ­ ted?!. . . T e csak m enj vissza, azo n n al o tt leszek. Vigyázz, nehogy elrep ü ljen ek ! V ala m it csinálj, hogy o tt m a ra d ja n a k ! — Azzal e le fá n tlá b a in tra p p o lv a in d u lt haza. A m éh ek csakugyan o tt függtek az erd ő szélén egy fa alacsony ágán. A k ár egy n agy kucsm a, úgy lógtak ott. A dam kó vö d rö t hozott m agával, feh é r zom áncosat, m eg fedőt, s egy p u h a to llsöprűt, afféle lib aszárn yat. A v ö d rö t az eleven gom bolyag a lá illesztette és b esöpörte a vödörbe. A ztán foga között ta rtv a az e lem lám p á t n ek i­ lá to tt a n y u g ta lan u l m ászkáló bog arak összegyűjésének. L esöpörte a fa ágairól, m eg a törzsről. A fiú h a m a r elm en e k ü lt a v ad zsongás elől, ám A dam kó n em félt, a z t ta rto tta m agáról, ism eri a m éh ek term észetét. Fő a b arátság o s m a g ata rtás! H a a b o g arak m egérzik a jó in d u la to t a k k o r szelídek m a ra d n ak . T évedett. H iáb a gügyögött b a r á t­ sá g o san , különösen a sz em h é ját tá m ad ták , de ju to tt csípés a kézfejére, sz á já ra és a széles ráncos ta rk ó já ra is. Ez az onban nem kész tete m enekülésre. 31 �A dam kónak an n a k előtte régen m á r vo ltak m éhei. A h áb o rú a la tt v á s á ro lt k ét k a p tá ra t egy rom án m enek ü lttő l, de a fro n t te lén egy n ém et ágyú ásta be m ag át k ertjü k b e, a dörrenések, m eg a légnyom ás m ind egy szálig k ip u sz títo tta a b o g arak at. V o ltaképpen m ost a sors kifü rk észh etetlen , titokzato s irá n y ító e rő it v élte fölfedezni ab b an a tényben, am ely elébe hozta a g az d átlan u l m a ra d t ra jt, s m iközben d u p ­ lá ra d ag a d t fe jje l h azafelé döcögött, képzeletében lá tta m á r m ag át, a m in t a kis k e rtjé b e n a gazda te k in te tév e l sé tál rózsaszín alkonyi fényben a sokasodó k a p tá ra k között. — L andina! Főzz szirupot, jó erőset, éhesek a bogarak! — a k a rta m ondani fele­ ségének, de a szájából előtörő sz av a k at érte lm e tle n bugyogássá fo rm á ltá k az üg y et­ len ü l m ozgó a jk a k . K eze olyan v o lt m in t v alam i h atalm as, a la k ta la n fá n k ; fén y e­ sen feszült r a jt a bő r; égő szem héja a lá m in th a szilv át d u g o tt v o ln a; k ék lett, éppen csak egy kis fény v ilá g íto tt a szűk résen át, alsó a jk a te h e te tle n ü l csü n g ö tt á llára , — d e m égis boldog v o lt A dam k ó n ak ettő l kezdve nem v o lt olyan perce, hogy n e gondolt v o ln a a m éh eire. N em m in th a m á st elh an y ag o lt volna. K is szoba-konyhás la k ásb a n la k ta k a b án y ásztelep ü lés szélén: A dam kó m e g jav íto tta a k erítést, ú j k a rfá t fa ra g o tt a p a d lá sfe ljá ró ­ hoz, ren d b eh o zta a tetőt, k észített egy kis szélk erek et is, hogy a sz élirá n n y al m in d ig tisztá b a legyen, s to v á b b ra sem h an y ag o lta el a tem plom i én e k k art, sőt a h an g ja ércesebben és h álad ó a n zengett! A helybeli fu tb a llc sa p a t m érkőzésein ugyanolyan h arag o san szid ta a fővárosi b író k a t — ak ik k észak arv a m eg v eretik a csap a to t — a k á r a többiek, és h a berúgott, v álto za tla n u l nem ta g a d ta m eg m ag átó l a b án y ász­ h im nusz eléneklésének öröm ét. De a m éhe az m ás volt! A zokkal a k k o r is le h e te tt gondolni, ha b á rm it csinált. A kis bo g arak m eg h álá ltá k a gondoskodást, m egérezték A d am k ó szeretetét, m e rt h a le fe k ü d t a k a p tá r m e lle tt a fűbe, olyan szelíden d ü n y ­ nyögték körül, m in t az ifjú k o rá n a k álm ai. E n nek ellen é re a k ív á n t szaporodás elm arad t. A dam kó h e te n te k é t-h á ro m k iló c u k ro t felfőzött sziru p n ak , locsolgatta a k e re te k e t — de hiába! A n y á r végére k a ­ ta sztro fális m é re tek e t ö ltö tt a pusztulás. R eggelente, am ik o r k in y ito tta a k a p tá r k i­ já r a tá t tu c atn y i döglött b ogár h u llo tt elé. T eh e tetlen k ín já b a n szak k ö n y v ek et v á sá ­ ro lt, az t k u ta tta m iféle betegség p u sz títh a t k a p tá rá b a n , de a le írt jelenségek n em passzoltak. A kkor á tb a lla g o tt a szom széd községbe egy v o lt k ato n a-cim b o rá jáh o z és a ttó l k é rt segítséget. Ez az A rgyelán alacsony, ráncos arcú, száraz em b erk e volt, s n o h a k e rtjé b e n tu c atn y i k a p tá r sorak o zo tt rag aszk o d o tt hozzá, hogy A dam kó fe la d ja rá a v é d ő ­ m aszkot és beg y ú jtsa a füstölőt. B elenézett a k a p tá rb a , s rö v id esen h an g z o tt az itélet: — E bből a családból, cim bora hián y zik a z any ak irály n ő ! — Az nem le h e t — m o n d ta A dam kó. — P ed ig így v an cim bora! Én csak belenézek m á ris tu d o m m i a bibi. — T alán éppen k ire p ü lt — k ap aszk o d o tt a lehetőségbe A dam kó. — N ézd m eg ezeket a k e re te k e t — A rgyelán k ie m elt egy k e re te t és A dam kó o rra a lá dugta. — Sehol egy álca, vagy pete! Az a n y a k irály n ő vagy m egdöglött, vagy el se ho ztad az erd ő ­ ből. — És a k k o r mi v an ? — kérd ezte A dam kó aggódva. — A kkor? — h an g z o tt a k ím életlen válasz — A kkor nincs here, n incs dolgozó, nincs szaporodás, m e z . . . csak pusztulás! — H á t a k k o r én m ost m á r h o n n an szerezzek an y a k irály n ő t!? — m o n d ta A dam kó porig sújtv a. B árm ilyen áld o za tra képesn ek érezte m agát, csakhogy m eg m en tse m éh esét a p usztulástól, de m inden igyekezete h iá b av a ló n ak b izo n y u lt: a n y a k irá ly n ő t szerezni n em sikerü lt. 32 �A k k o rib an olvasta az újságban, hogy az ország túlsó feléb en m éhész k o n feren cia kezdődött. T öbb n ap i veszekedés u tán , — am ely so rán L an d in a, a kicsi feh é r feleség fenyegetései között többször is szerep elt a gezarol, am i véget v e t m a jd a költséges p asz­ szió n ak — A dam kó egy h a jn a lo n lopva fe lk e re k e d e tt és v o n a tra szállt, hogy an y ak ii'ály ­ n ő t szerezzen m éheinek. Úgy gondolta, m éhész k o n feren c ián m éhészek, m éh ek rő l beszélnek, sok m éhész között csak a k a d olyan, aki ren d elk ezik fölösleges a n y a ­ k irály n ő v el. J a v á b a n ta rto tt a konferencia, a m ik o r A dam kó b eto p p an t. M iu tán nem v o lt a h á ta m ögött h iv atalo s szervezet, csak tanácskozási joggal felru h áz o tt, re n d k ív ü li k ü l­ d ö ttn e k fo g ad ták el, de a h á tra lévő idő a la tt így is sok érd ek es és okos dolgot h a llo tt az élesedő osztályharcról, az im p erializm u s ellen tm o n d ásairó l és a g y arm ati n ép ek k izsákm ányolásáról. Ü lt szem közt az elnökségi asztallal, am ely m ögött h ely et fo g laltak a S zakszervezet, N őszövetség és az Ifjú ság k ü ld ö ttei is, és ütem esen ta p so lt — h a szükség v o lt rá. A szün etek b en b a rá tsá g o t k ö tö tt a szövetkezeti elnökkel, ag ro ­ n ó m u so k k al és főkönyvelőkkel, sőt az egyik esti sörözés u tá n elén ek elte egy á lla t­ o rv o sn ak a bányászhim nuszt. M eg látogatták a környező üzem eket és já r t v áro sn ézé­ sen m eg színházi előadáson, de am i leg in k áb b érdekelte, az an y a k irály n ő ügyében nem ju to tt előbbre. H iába érdeklődött, nyom ozott, m esélte m éhei trag ik u s tö rtén etét. M ár végképp lem ondott az an y ak irály n ő rő l, m ik o r a záróülés u tá n az u tc án egy hosszú p ara szte m b e r csatlakozott hozzá. — M agának k ellen e an y a k irály n ő ? — k é r­ dezte. — N ekem hát! M ért, m a g án a k v an ? — H a m egegyezünk le h et ró la szó — v á ­ laszo lta a hosszú em b er óvatosan. — M ár hogyne egyeznénk m eg e lv tá rsk á m — le l­ k en d ezett A dam kó. — B iztosan m egegyezünk! — A zzal m eg rag ad ta a férfi k a rjá t, s úgy tű n t, el sem engedi, am eddig az a n y a k irá ly n ő t kézhez n em k ap ja. A fé rfin a k n éh án y elin té zn iv a ló ja a k a d t a városban, csak az tá n ü lte k fel a sze­ k e ré re és k ih a jto tta k a közeli faluba. — Ily e t m aga nem k ap az országban, csak n álam ! — m o n d ta a férfi a m éhesben sz árn y ain á l felcsip p en tv e a m a jd h ü v ely k u jjn y i an y a k irály n ő t. Egy gyufásdobozba helyezték el a b o g arat, a doboz A dam kó m ellényzsebébe vándorolt. A dam kó százötvenet fiz e te tt érte, de n em s a jn á lta az á ra t. A n y ak irály n ő n élk ü l nem á llíth a to tt haza. H ogyan szám o lt vo ln a el L an d in a asszonynak a pénzzel! K étszeresen szüksége v o lt rá, persze hogy m e g é rte !Sőt! V issza­ felé szekerezve áld o m ást fiz e te tt a v asú ti restiben. S örtől fé n y le tt A dam kó arca, m ik o r v o n a tra szállt. A kocsiban ism ét ta lá lk o ­ zo tt a h a z a ta rtó k ü ld ö ttek k el, h ely et sz o ríto tta k neki az ab lak n ál, s A dam kó b o ld o ­ gan hely ezte az érték es gyufásdobozt a kis aszta lk ára , de úgy, hogy egy p illa n a tra sem tév esztette szem e elől. M eleg n y árvégi d élu tán volt, a n y ito tt ablakokon belóduló h u z a t alig h ű tö tt v a ­ lam it. A k ü ld ö tte k a rc á n v e re jté k csorgott, a bü fé kocsiban fo gyott a sör, és itt a te rm es k o csiban k ö rb e já rta k az üvegek. C sak A dam kó nem m ozdult. N em m in th a s a jn á lta vo lna a pénzt, nem s a jn á lt ő sem m it, csak fé lt o tth ag y n i gyufásdobo­ zát. S ör a z é rt ju to tt n eki is! — U gyan gyújtson m á r r á m aga is A dam kó elv társ — k ín á lta tá rc á já t P ifkó a keszeg agronóm us — itt nem lá tja az asszony! — N evettek. A d am k ó szerénykedve to lta el m ag átó l a cig arettát. N em a k a rta , hogy később a z t gondolják, hogy k ih a sz­ n á lja őket. — N em a z é rt — m ondta, nem vagyok dohányos e m b e r . . . A b án y áb an m egszoktam , hogy a dohányzás nuku! O tt a z tá n egy sz ála t se! — C sak egyet, 3 33 �A dam kó szaki! A m aga k edvére — b ó lin to tt A dam kó belegyezően. S zájáb a vette a cig arettát, ösztönösen n y ú lt a gyufásdoboz után, és ek k o r tö rté n t a baj! M ire észbe­ k a p o tt az a n y a k irá ly n ő m á r a levegőben züm m ögött! A dam kó felü v ö ltö tt: — Az ablakot! Fel az ab la k o k a t elv társak ! Fel! Fel! — M ajd lenyelte a cig arettát. — M egszökött! O tt rep ü l! T estv érek csak óvatosan, m ajd én, e n g e d je n e k . . . Az a n y a k irály n ő a h an g z av a rb a n ria d ta n körözött. A dam kó a k a la p já v a l k a p ­ d osott u tá n a és egyre h a jto g a tta : csak óvatosan, m a jd én elv társak ! S en k i n em n y ú l­ h a t hozzá! Az enyém ! F öllépett a padokra, átm ászo tt a csom agtartón, b e b ú jt a pad alá. L ihegett, e rő l­ ködött. Az a n y a k irály n ő idegesen m e n ek ü lt előle. B őröndök potyogtak, k ab á to k szakadtak, ü res üvegek reccsen tek szét a ta lp a a la tt. A dam kót egyre jobban h atalm áb a k e ríte tte a vadászszenvedély! M eg dühös is volt, hogy nem tu d kifogni ezen a francos bogáron. Egész lassan rep ü l, m eg m á­ szik, de ő m égse képes utolérni! L assan m egérkezik a v o n at az átszálló állom ásra, ő m eg itt ugrál, a k á r egy h ib b a n t k á n to r a szószéken. E kkor a pad végén A dam kó m egbillent, és a k alap o t olyan szeren csétlen ü l v ág ta az a n y a k irály n ő után, hogy a b ogár azonnal lezu h an t, h á tá ra fo rd u lt, n é h á n y a t k a p á lt a lá b aiv a l és kim últ. A dam kó a te n y eréb e k ap ta, a z tá n m eg a füléh ez em elte, h á th a ad v alam i h a n ­ got, am i ellen tm o n d h atn a a lá tszatn ak , enn ek a h alo tti m o zd u latlan ság n ak , a z ­ tá n le fe k tette a kis aszta lk ára , és csak nézte és v á rt, valam i csodára, vagy m ásra, de később is h iáb a piszk álta az u jjá val, fú jta gyengéden, leh elte: az an y a k irály n ő tö k életes m erevséggel fek ü d t előtte. 1966 . 34 �VIN CZE G Y Ö R G Y : AZ Ö R E G LÓ A vo n aton ta lálk o zta m K áro ly bácsival. A zt m o n d ta: m egyen lo v at venni. M ert v o lt k é t lova is az öregnek, csakhogy a m ik o r b elép e tt a tsz-be, b ea d ta őket. M ost a z tá n egy sincs. — P ed ig — o k ta to tt — jó ló n élk ü l nem le h e t dolgozni. A dologidő m eg eg y re jo b b a n közeledik. O lyan gyorsan k itav aszo d ik , hogy észre sem vesszük. Meg aztán, m ost ú jr a kezdek m in d e n t — h ú zta ki m agát. Ism ét a m agam én. T udod fiam , ú jra én leszek a g a z d a . .. A z enyém en, a m agam gazdája. K áro ly bácsi m in d en szav áb an és célzott p illa n tá sá b a n szem reh án y ás volt. A vo­ n a t döcögött. K eveset beszélt. S am ik o r beszélt, a sz av a k at tagolva e jte tte . N y u g ta­ la n v o lt és ideges. V alam i k im o n d h a ta tla n , v alam i m eg fo g h atatlan b ú jk á lt benne. B ú jk á lt és kergető zö tt a rc á n is a kom orság és a mosoly. O lyan v o lt az áb rá zata, m in t az égen a sok tavaszi felhő és a nap. E lborult, az tá n k itisztu lt, m a jd ú jra jö tte k a felh ő k és m e g in t győzött a nap. A n ap fénye a v o n a t ab la k á n k ere sztü l rozsdaszín ű re fe ste tte K ároly bácsi b o ro tv á la tla n állát. Úgy nézte a zebraszínű szántóföldeket, m in th a k ém leln i a k a rn á a term észetet, am ely m ost ocsúdik téli álm ából. S zó tlanul figyeltem . K erestem az t a k im o n d h a ta tla n és m eg fo g h atatlan v alam it. M e rt a rc á n a k bőre a la tt la p p an g o tt — m in teg y kezdődő betegség —, a b iz a lm a tla n ­ ság. M inden p illa n tá sá v a l a z t kérd ezte; hogyan kezdjem , m it csin áljak , hogy lesz jobb. N em a k a rta m m egzavarni beszédem m el. No, m eg m inden em b er többé-kevésbé m ag a irá n y ítja sorsát. U g y an ak k o r éreztem , hogy szólni kellene. V állon k ellen e r a ­ gadni, m e rt úgy ro h an , m in t az o k ta lan gyerm ek. S ha elesik m egint, m á st o k o l. . . „Hogy lá ttá to k , m it teszek, m ié rt nem szóltatok.” N em av a tk o z tam a dolgába. K is idő u tá n ő kezdte ú jra a beszélgetést. — M it csinálsz a váro sb an ? — K ö rülnézek — feleltem . A ztán h irte le n felö tlö tt bennem . — T u d ja m it, K áro ly b áty ám ? — N a fiam — n éz ett nevetve. — E lm egyek m ag áv al m egnézem , m ilyen lo v at vesz. — A z jó lesz! — b ic ce n tett fejével. — De érte sz-e a lóhoz? M ert a ló csak a k k o r é r v alam it, h a jó dolgos, m eg szép is, m in t a m enyecske. M ert a m enyecske is csak úgy j ó . . . Szóval, ha tak aro s. P ersze legyen fia ta l is, m eg n e legyen kehes, m e rt v o lt egyszer egy kehes lovam az tá n . . . A ddig m esélte K áro ly bácsi a kehes lovat, am íg m e g érk eztü n k .Az állo m ás fo r­ g atag á b an úgy lépkedett, m in t ak i nagyon siet, m in th a gyo rsan tú l a k a rn a esni eletén ek egy nagy esem ényén. M e rt ha késik, ha lassan megy, lehet, hogy m eg v álto ­ zik a vélem énye. — K ároly bácsi — tö rte m m eg k e ttő n k csendjét. — Én nem nagyon ism erem a lo v a k a t. . . M eg a z t ak a ro m m ondani, hogy . . . szóval azt ak a ro m m ondani, ne vegyen lovat. A z ö reg felém f o r d u lt 35 �— A ztán m ié rt nem ak a ro d — nagyon g yan ú san nézett, szin te n y á rsra h ú z o tt tek in tetév el. Úgy szem elt, m in t az ellenségét. — M ondd csak, m ié rt n em ak aro d , hogy lo v at vegyek? — M ert tu d ja K ároly bácsi, szóval, hogy is m o n d ja m . . . n e vegyen lovat! — L átom , m it akarsz! M ondd csak, hiába! A m ag am g azd ája ak a ro k lenni. A z öreg a rc á b a tó d u lt a vér, m integy jelezve, hogy p a ra sz ti h iú ság a n em tű r e lle n ­ v etést. N em m agabiztosságból, m e rt egy cseppet sem v o lt m agabiztos, h an e m gőgből, sietett, szinte ro h an t, hogy m ielőbb lo v at vegyen. „M egalkudni, kifizetn i és h az a­ vezetni. H aza a falu b a, be az istállóba. És h a v alak i az t k érd ezi k ié ez a ló, a z t felelni, hogy az enyém !” E zeket fejezte ki K áro ly bácsi te k in te te. A p ara szti gőg vezérelte, vitte, h a jto tta . Egy félnehéz, te lth a sú á lla t elő tt á llt meg. A kupec ö t ezerre ta rto tta . — Öt ezer? Az sok ! — a z tá n odébb állt, v ég ig járta az egész v ásárt, m eg n ézett m in den lo v at és érdeklődött. H ány éves, m e n n y iért ad ja, n em keh es-e? De egyik sem te tsz e tt úgy, m in t az a félnehéz jószág. V isszam ent a kupechez. M egnézte a ló p a tá ­ já t, a fogait, és az tá n szólt az eladónak, hogy já r tassa meg. — Ilyen lo v a t m aga n em ta lá l sehol! Ez olyan ló, am ily en m ég a lovak o rszá­ g áb an sincs! — dicsérte hosszasan p o rté k á já t a kupec. N égyezerötszázban m a ra d ta k . M egkötötték az egyezséget. A m ik o r K áro ly bácsi le o lv asta a pénzt, hozzám fo rd u lt: — Szép ez a p á ra ? — az tá n sp á rg á v al p o krócot k ö tö tt a ló h á tá ra én m eg segítettem neki, hogy könny eb b en felü ljön. — Te előbb érsz h aza — m o n d ta békésen. — Szólj az asszonynak, hogy estére o tth o n leszek. Na, isten áldjon! E lin d u lt K áro ly bácsi. S okáig néztem , d ere k a egyenes volt, m in th a n em is p o k ­ rócon, h an e m n yeregben ülne. B üszkén ta rto tta m agát. A z asszony izgalom m al v ára k o zo tt otthon. Ő nem a k a rta , hogy lo v at vegyenek. A zt m on d o g atta: „leéljük m i ló n élk ü l is azt, am i m ég h á tra v an .” De K áro ly bácsi így a k a rta . És m inden p én zt összeszedtek, hogy fu ssa a ló á rá t. A szövetkezetét is sü rg ette, hogy m ielőbb h a sítsá k ki fö ld jé t a közösből. Ez a vágya is teljesü lt. K áro ly bácsi m un k áh o z készülődött. Ezen a n ap o n is a kovácstól jö tt haza. L apos­ v a sa t élesített, hogy m ásn ap hozzáfogjon a szántáshoz. Ita tá si id ő re é r t h aza a ko­ vácstól. B em en t az istállóba. E gyszerre fe ltű n t neki, hogy n em n y e rít a ló. M e rt am ió ta b ek ö tö tte az istálló b a m indig így szokta üdvözölni ú jd o n sü lt g azd áját, h a n y ik o rd u lt a rozsdás ajtó. M ost az onban m ég csak fel sem k e lt a friss alom ról. K áro ly bácsi o d am en t az állathoz, és m e g p ró b á lta felk elten i. N em sik erü lt. L átszott, hogy nincs e re je felkelni, hogy szenved, kínlódik. C sak an n y ira fu to tta erejéb ő l, hogy g az d ájára em elte hókás fejét, könnyező szem eit m u ta tv a : lássa m eg m ás is az ő fá jd a lm á t. C sak a ló, ez az okos á lla t képes érzéseit így kifejezni. K áro ly bácsi m eg is érte tte . D e m ie lő tt m ég se g íth e te tt volna, e ln y ú jto tt k eserv es h an g jö tt ki szegény p á ra sz ájá n és feje erő tlen ü l rá e s e tt az alom ra. Az asszony n y u g ta lan k o d o tt a konyhában. N em szokott az u ra ilyen hosszú ideig ita tn i. In d u lt is az istállóba, m e rt sokszor a szelídnek látszó á lla t is k á r t tesz az em b erben, h a m egbokrosodik. K áro ly bácsi a ló m e lle tt fek ü d t. É ppen olyan m ozdu­ latla n u l, m in t a szürke. A asszony nézte az öreg et és a lovat. N em szólt egy szót sem , csak állt. K áro ly bácsi tu d ta, hogy m ögötte v an az asszony, de m eg se m ozdult. T alán k ö n n y eit szégyelte felesége előtt, m ert ő t m ég soha senki n em lá tta könnyezni. 36 �Szem ét a k ih ű lő ló ny ak áh o z szoríto tta és úgy törölgette k ö n n y eit a szü rk e szőrében. S okáig ta rto tt ez a szótlanság. A ztán fü rg é n felk e lt az öreg, de m ég m in d ig nem n éz ett az asszonyra, csak a b aju sza a la tt nyögte. — Ez v o lt a sorsa . . . — Ez — k esereg te az asszony és szipogva fo ly ta tta : — A ztán m o s t .. . m o s t .. . k ita rto tt, m e rt nem tu d ta jó l beszél-e — m ost m it csin álju n k ? K áro ly bácsi feleségére em elte tek in tetét. M int m e g riad t nagy fek ete hernyók, úgy m o zd u ltak félelm etes szem öldökei. Ilyen k érd é sre m in d ig k áro m k o d v a szokott válaszolni. M ost az onban m ik o rra k in y ito tta száját, sik e rü lt m ag áb a fo jta n i a d ü h ö t és csak en n y it m ondott: — M it csin álju n k ? — m e re d t m aga elé, m in th a nagyon gondolkodna a válaszon. A ztán sz é ttá rta kezeit és nyom ban le is e jte tte azokat. — H á t m it csin álju n k ? A felesége nem faggatta. V an a b b a n v alam i igazság, hogy a parasztasszo n y o k a legjobb pszichológusok, m e rt m in d en szóból és m inden m o zdulatból érten ek . H át ezért, n em firta tta tovább. L á tta az u rá b a n végbem enő elk ese re d ett h arco t, m ely et m ost ön m agával kell m egvívnia. Egész éjszaka nem a lu d t K ároly bácsi. G ondolatai d en ev ér szárn y o n csapongtak. Az ju to tt eszébe, hogy legszívesebben elköltözne a faluból. D e h iáb a, eh h ez m á r öreg, m eg az tá n m ihez kezdjen? Reggel m in t az élő h a lo tt úgy tá n to rg o tt be a szövetkezet iro d á já b a és m eg állt az elnök előtt. Az eln ö k nem tu d ta m it a k a r K áro ly bácsi, hiszen k ielég ítették . M eg am ik o r k ilé p e tt a csoportból olyan nagy h ara g g al m e n t el, hogy azóta nem is köszönt. A z öreg m egbökte a k a la p já t és az elnök is b iccentett, de n em szóltak. S okáig n éztek egym ással farkasszem et. „B ár csak ne jö tte m volna id e” — gondolta végig K áro ly bácsi az egész h istó ­ riát. A rcán keserves és o k ta lan szem rehányás terpeszked ett. M in th a ezt k érd ezte vo ln a az elnöktől: „No, örülsz? Örülök, hogy m egdöglött”. S a p ara szti gőg e lh a ta l­ m aso d o tt r a jta úgy, m in t am ik o r a v á sárb a m ent. De ez csak egy p illa n a tig ta rto tt, m e rt a v alóság kijó zan íto tta. — Tudom , hogy h aragszotok — kezdte. A ztán le sü tö tte szem ét, n em tu d ta foly­ ta tn i. Ily en erőtlennek, m ég sohasem érezte m agát. — C sak te haragszol — válaszo lt az elnök. — M in d en k in ek joga v an a m aga ú tjá n j á r n i . . . N em b á n t e z é rt senki sem. K áro ly bácsi m ély lélek zetet vett. — Igaz, ti nem b á n t o tta to k ... C sak a sors! — Mi b ajo d a sorssal? — kérd ezte az elnök. — V er! — és felsz ak a d t belőle a keserves tehetetlen ség . — V er engem ! . . . Az u ta m b a n áll! Kínoz! É rted?! A keserves iste n it az életn ek — Beszélj egyenesen! — szólt közbe az elnök. — B eállítasz ide, szidod az életet, de n em m ondod m eg m ié rt? — A zért, m e rt gyenge vagyok! — A m agad a k a ra ta sz erin t le tté l az. De h a m á r ide jö ttél, a k k o r öntsd k i m a ­ gadból, m it a k a rsz és ne k erte lj. K áro ly bácsi, m in th a fia h a lá lá t panaszolta volna el, csak en n y it m ondott: — M egdöglött a ló! 37 �A kkor lá tta m ism ét K ároly bácsit, am ik o r a tsz v o n ta tó já n a k p ó tk o csijáró l le ­ em elték a kiv én h e d t lovat és a dögkútba hem p erg ették . Az öreg to rk á t m egszorította a keserűség, am ik o r a te tem tom pa hupp an ással, a k ú t fen ek ére é rt. A ztán m in th a egyszeriben m eg szűnt volna a fá jd a lm a . Ön m ag áv al is m eg érttette, hogy ö reg v o lt m á r az a ló. A ztán leöntötte a tetem et, frissen o lto tt bugyborgó, fe h é r mésszel. JÜ R G EN LÜTTICH 1939. ELSŐ EMLÉK 1. M entünk a rőtszín ég alatt. D öbbent csend ü lt a városon. Hol, úgy tu d tu k , u ta k v a n n a k és házak, n éh án y fal m e re d t fenyegetőn a v értő l lucskos ég felé. És fek ete pelyhek hulld o g áltak . 2. G yerm ekéjek. P inceéjek. G yerm ekéjek. S zirén ah an g F ölretten és F u tás L épcsőkön tom pa fény V ak o lt-falak P ince-arcok V ijjogó fenyegető retteg v e síró éjszakák P inceéjek. G yerm ekéjek. P inceéjek. 3. Já tsz o ttu n k e vijjogó v ilágnak e tü z et okádó v ilág n ak ez ö nm agát em észtő em b erv ilá g n ak p in cejéb en . Já tsz o ttu n k m a g u n k n ak egy é rth e tő világot. Fordította : SZABÓ KÁROLY 38 �ÉLETÜNK VO N SIK G Y U L A : A M AG YAR M UNKÁSOSZTÁLY TUDATI FEJLŐ D ÉSÉRŐ L A k ap italizm u sb ó l a szocializm usba való á tm e n e t id ő szak áb an a tá rsa d a lm i fe j­ lődés m in d en te rü le té n fo rrad a lm i változás m egy végbe. M in t m in d en k o r v álto zá­ sán ak , úgy ennek is m egvan a m aga vezető e re je — tá rsa d a lm i cso p o rtja — , am ely e t ebb en a k orszak b an a m u nkásosztály te ste sít meg. Ez a vezető szerep n em a szu b jek ­ tív óhajok, vagy a k a ra to k k ö vetkezm énye, h an e m a tá rsa d a lm i fejlő d és tö rv én y szerűségeiből fakad. A m u n k áso sztály t fo rrad a lm i p á r tja segíti ab b an , hogy felis­ m e rje ezt a törvényszerűséget és ne csak felism erje, h an e m tu d a to sa n v á lla lja is. E tö rté n elm i k ü ld etés m egértése egyet je le n t a szocialista tu d a t k ia la k ítá sá é rt folyó harccal. A szocialista tu d a té rt folyó h a rc v iz sg álata k o r abból a tényből kell k iin d u ln i, hogy a szocializm us építése egy hosszú tá rsa d a lm i p erió d u st ölel fel, am ely n ek le h etn ek különböző szakaszai a tu d a ti fejlődés összefüggésében is, de m indvégig, az egész p e­ rió d u sb an , itt is a m unkáso sztály vezető szerepének kell érvényesülni. A m u nk áso sztály nem egyszer- és m in d e n k o rra van felkészülve e rre a vezető szerepre, han em m iközben ezt a vezető szerep et gyakorolja, m ag a is állan d ó a n v á l­ tozik, készül tö rtén elm i h iv a tá sá n a k te ljesítésére. És hogy ez a vezető szerep m en y ­ n y ire érv ényesül, többek között függ a m unkáso sztály szám ától, szervezettségétől, eszm ei, p o litik ai egységétől és fejlettségétől, vagyis m in d attó l, am i a m u n k áso sztály e re jé t a d ja együttesen. Ezen belül n a p ja in k b a n egyre in k á b b d öntő szerepet já tsz ik az ideológia—politikai fejlettség, s ha a m u nkásosztálv vezető szerepének erő sítésé­ rő l esik szó, a k k o r m in d e n ek e lő tt a tu d a ti fejlődés m eggyo rsítá sát kell r a jta é rte n i, m e rt m inél m agasabb szinten áll a m unk áso sztály sa já t érd ek én ek felism erésében, an n á l ak tív a b b a n képes a n n a k m e g v aló sításáé rt is harcolni. K özism ert, hogy a m u nkásosztály vezető szerepe csak a k k o r érv én y esü lh et m a­ ra d é k ta la n u l, h a azt az ideológia te rü le té n is m egvalósítja. E hhez elsősorban m ag án ak a m u n k áso sztály n ak kell a szocialista ideológia m eg értő jév é v áln i. H ogy m ilyen gyor­ san és eredm ényesen tu d ja a m unk áso sztály sa já t világ n ézetét az egész tá rsa d alo m világ n ézetévé tenni, elsősorban attól függ, hogy m aga a m u n k áso sztály m en n y ire v á lt m á r s a já t világ n ézetén ek m eg értő jév é és ennek köv etk eztéb en m ily en a k tiv itá s­ sal és tu d atossággal vesz részt en n e k a v ilágnézetnek győzelem re v itelében. A m a rx ista p á r t ez ért m eg k ü lö n b ö ztetett figyelm et fo rd ít a m u n k áso sztály szo­ cialista tu d a tá n a k fo rm á lá sára. A h a rc , am ely az eszm e sík ján fo ly ik , a szocialista k u ltú rá é rt és a szocialista tu d a té rt, elsősorban a tá rsa d alo m vezető o sztály án ak tu d a ­ tá b a n kell, hogy győzelem re vezessen és így sugározzon k i a tá rsa d a lo m m ás réte g ei­ nek tu d a ti változására. 39 �Az egész szocialista k u ltú rá lis és ideológiai fo rrad alo m győzelm ének ü tem e és ta rta lm á n a k tisztaság a elsősorban a ttó l függ, m ilyen m é rték b en h a tja á t a szocialista ideológia a tá rsa d alo m vezető osztályát, a m unkáso sztály t. M inél erő seb b en h a tja át a m unkásosztály töm egeit a szocialista ideológia, a n n á l n ag y óbb m é rték b en biztosí­ to tt a tá rsa d alo m m inden réteg én ek szocialista átnevelése. A m ilyen m é rték b en fe j­ lődik a m u nkásosztály tu d a ta , gazdagodik ta p asz talata , növekszik k u ltú rá lis színvo­ n ala, úgy gazdagodik történelm i alkotó tevékenysége. A szocializm us lehetővé teszi az anyagi bőség és k u ltú rá lis színvonal állan d ó em elkedését. Ez ad állan d ó a k tiv itá st a dolgozók tevékenységének, m ind a m u n k á b an , m in d a tá rsa d a lm i é le t m in d en te­ rü letén. A m unkásosztály an n ál in k á b b ism eri fel valóságos érd e k eit, m in él in k á b b fe l­ em elkedik a szocialista tu d ato sság színvonalára. A felism ert és tu d a to so d o tt érd ek ek a k u ltú ra te rü le té n is m eghatározó erővel b irn ak . Az ily en igények a d já k azt az ösz­ tönző erőt, am i az egész k u ltú ra új ta rta lm á n a k k ia lak u lásá h o z v ezeth et és az így jelentkező igények h a tá su k k a l m e g szab h atják a k u ltú ra v álto zá sain ak ü te m ét is. H a m u n kásosztálynál m egerősödött a szocialista szem lélet, h a tu d a tá b a n m ár döntő fölénybe ju to tt a szocialista é rté k itélet, a k k o r az osztály igényeivel m in d en m ás tá rsa d alm i réteg és szféra fejlődését is képes m egh atáro zn i. A m u n k áso sztály szoci­ a lista tudatosságából fak ad ó igények, m é rté k e t szab n ak az iro d alo m n ak , a m űvészet­ nek, h a tá st gyakorolnak a te ch n ik a és a tu d o m án y fejlődési ü tem ére, képesek év ­ százados szokásokat legyőzni és helyébe ú ja k a t te re m te n i. A tu d ato sság b ó l szárm azó igények törekvésbe realizáló d v a az egész tá rsa d alo m a k tiv itá sá ra , k o llek tív cselekvé­ sére gyakorolnak pozitív h atást. A m u n k áso sztály t jellem ezve, az M SZM P V III. K ongresszu sán ak beszám olója m eg ­ állap íto tta , hogy „társad a lm u n k vezető ere je a m unkásosztály, am ely n ek létszám a 1949 óta m egkétszereződött. A m u nkásosztály fejlő d éséb en azon b an n em a szám ­ szerű növekedés a legfontosabb. A szám szerű növekedéssel egyidőben fejlő d ö tt a m u nkásosztály szocialista ö n tu d a ta és szervezettsége is. A m u n k áso sztály e re jé t m u ­ ta tja , hogy a szocialista fo rrad a lo m b a n m aga is átala k u l, m e g tisz títja ö n m ag át a k a p ita lista m ú lt örökségétől, a különböző k ispolg ári tu lajd o n ság o k tó l, élen já r a szo­ cialista m u n k a és életfo rm a k ia la k ítá sá b a n és elterjesztéséb en . A m u n k áso sztály a h atalo m k iv ív ásáb an és m egvédésében, v a la m in t a szocialista építő m u n k á b a n ta n ú ­ síto tt állh atato sság á v al és hősiességével k iv ív ta v alam en n y i dolgozó réte g o sztatlan elism erését és m egbecsülését.*” A K ongresszus m egállapításai, am elyek m a is h ely tálló ak , a fejlő d ésn ek azo k at az alap v ető te n d en c iáit em elik ki, am elyek m eg h atáro zó erővel b írn a k a m u n k ásosztály m inden irán y ú fejlődésére. Ez azonban nem je le n th e ti sem m i ese tre sem azo knak a létező ellen tm o n d áso k n ak a figyelm en k ív ü l h ag y ását, am elyek h a n em is alapvetően, de rá n y o m já k jegyeiket a m u nkásosztály tu d a tá n a k szocialista fejlő d ésére is. H a a m u nkásosztály fejlődését speciálisan a tu d a t relá ció jáb a n tesszük v izsg álat tárg y áv á, ak k o r term észetszerűleg az általán o s fejlődés összetevői közül egyesek k i­ em elt, m ások pedig a lá re n d e lt szerepet k ap n ak , m ásrészt az egyes jelen ség ek az oko­ * MSZMP VIII. Kongresszusának jegyzőkönyve, 30. oldal (Kossuth 1963.) 40 �z a ti k ap cso lat k im u ta tá sa so rán m ás m egv ilág ításb a k erü ln ek . E zért a m u n kásosztály szocialista tu d a tá n a k egészéről a lk o to tt kép nem fog egybeesni sem a p o litik ai gya­ k o rlati, sem pedig a m ű v eltségről k ia la k íto tt vélem ényekkel. A m u nkásosztály tu d a ti álla p o tá n a k m érése is alap v e tő en k é t összefüggés k a p ­ csán kell, hogy tö rté n jen . A k o m m u n ista e m b e rré v á lá s ism érv ei m in d e n ek e lő tt az eszm eiség sz in tjé n fogalm azódnak meg, az általán o s ism ertető jeg y ek m eg h atáro zása pedig ideológiai alap á llá s függvénye. Az egész osztály, és b en n e az egyes em b erek tu d a ti fejlődését ezért úgy le h e t és kell is m érni, hogy m e n n y ire k ö zelítik m eg az eszm eiség sík já n m egfogalm azott célkitűzéseket, n o rm atív ák a t. Ez azo n b an a dolgok­ n a k csak az egyik oldala és ezért önm ag áb an téves k ö v etk eztetések h ez v ezethet. A m u n k áso sztály is egy valóságos tá rsa d alo m része és így az ő tu d a tá n a k fejlő d ésére is alap v ető en a tá rsa d alo m anyagi életé n ek v áltozásai h a tn a k . A lé t és tu d a t viszonyá­ n ak alap v ető törvényszerűsége érvényes a m u nkásosztály tu d a tá n a k v álto zá sára is. A m ásik m érés te h á t az kell hogy legyen, hogy a m u nkáso sztály tu d a ti fejlődése lép ést ta rt-e a tá rsa d alo m anyagi élete á lta l te re m te tt lehetőségekkel és szükségletekkel. V alóságos ere d m én y t csak a k k o r k ap u n k , h a m in d k é t fa jta v izsgálódást elvégeztük és az ered m én y ek et összevetjük. H a a m u nkásosztály tu d a tá t ilyen m ódon tesszük vizs­ g á la t tárg y áv á, ak k o r az ere d m én y t a következőkben le h e t összefoglalni: Az ország felszab ad u lása óta e lte lt több m in t 20 év alatt, de elsősorban a szocia­ lizm us ép ítésének során a fejlődés fo rrad a lm i h a tó e re je , a m u n k áso sztály nem csak szám szerűleg és szervezetileg erősödött m eg , nem csak életk ö rü lm én y ei v álto ztak meg, h an e m ebben a h arc b an az osztály gondolkodása is h atalm as változásokon m en t k e­ resztül. A m unkáso sztály szocialista tu d a tá n a k k ia la k u lá sa az elm ú lt k é t évtized a la tt v isszav o n h a ta tla n ered m én yek e t é r t el. K övetkezik ez m in d en ek elő t t abból, hogy a szo­ cializm us a la p ja in a k le ra k á sa olyan tá rsa d a lm i és gazdasági v álto záso k at ere d m én v e­ z e tt, am elyek a tu d a t szocialista fejlődését k iv á lto tták . M ivel m indienféle tu d a ti v á l­ to z ásra érvényes az a tö rv én y , h o gv a v álto zást az anyagi v iszonyok v álto zása e re d ­ m ényezi, így a m u nkásosztály tu d a ta a m aga viszonylagos ön álló ság áv al eg y ü tt tü k rö zi a m eg v áltozott k örülm ényeket. M in d en ek elő tt k ifejezésre ju t ez a m egváltozott tu d a t a m u n k a szocialistává v á ­ lá sá n a k fo lyam atában. A m egváltozott tá rsa d alm i feltéte lek tü k rö ző d n ek a m u n k ás­ o sztály tu d a tában és ezek h a tn a k vissza a m un k áh o z való v iszo n y ra, a m u n k afeg y e­ le m re , jelen v a n n a k á lta lá b a n a m unkaerkölcsben. A m a g y ar m u n k áso sztálv tu d a ti fejlő d ése bizonyítja, hogy a szocialista m u n k a feltéte le te h á t elsősorban nem szub­ je k tív m o rális kérdés, h an e m o b je k tív tá rsa d alm i, gazdasági fejlő d és tu d a tb a n való visszatü k röződésének az eredm énye. Az elm ú lt év ekben b izo n y ítást n y e rt, hogy m inél m ag asab b fokú a szocialista tá rsa d alo m ta g ja in a k tudato sság a, a n n á l telje seb b e n és szélesebben b ontakozik ki alkotó tevékenységük a szocialista ép ítésben, a m u n k áb an , a m u n kafegyelem ben, az em berek közötti új viszony fejlesztésében. A m u n k a jellegének m egváltozása eg y ü tt já r a m u n k áso k m egváltozásával. Ez lem érh ető a szellem i m unkások a rá n y á n a k növekedésén is. Ez nem csak ered m én y e a m u n k a m egváltozásának, h an e m feltéte le is, m e rt ez viszi előre a m u n k a tö k élete­ sedését. Az ilyen m u n k a nagyobb felkészültséget, sz ak é rte lm e t k ív án , d e egyben m a­ g asab b m űveltséget is. E n n ek le tt az eredm énye, hogy a m u n k áso k á lta lá b a n m in d elm életileg, m in d g y ak o rla tila g m ag asab b szinten ism erik m u n k á ju k a t, képessé v á l­ n a k b o n y olultabb gépek kezelésére is, á lta lá b a n m eg n ő tt a te ch n ik a i ism erete k szín­ vonala. Ezzel egy ü tt j á r t olyanképességek k ia la k u lá sa is, am elyek a m u n k a szerv ezésébe 41 �és irá n y ítá sá b a való bekapcsolódáshoz szükségesek. A m u n k áso k nagy többségéről el­ m o n d h atju k , hogy a politikai m u n k a h a tá s á ra m eg értették , hogy n em csak a m u n k a term elékenységének em elésével le h et m egterem ten i az életszín v o n al állan d ó em elésé­ nek ta rtó s a la p já t. E bben a felism erésben ben n e v an az anyagi alap p ozitív v álto zá­ sán ak h atása , de m e lle tte v an az anyagi érd ek eltség elv én ek m egfelelő m é rté k ű a l­ k alm azása is. Ú j szem lélet a la k u lt ki a legön tu d ato sab b m u n k áso k n ál, és ez a szem lélet egyre in k á b b m e g h ó d ítja az egész m unkásosztályt. A m íg régen úgy gondolkodtak, hogy „m it m ié rt leh et m egcsinálni”, m ost egyre in k á b b létjo g o su ltság o t k ap az a szem lélet, „hogyan le h et id ő re és legjobb m inőségben te lje síte n i a fe la d a to t”. Ez m u ta tja , hogy a m u n k a a m unkások többségénél egyre in k á b b szocialistává válik. A szocializm us a la p ja in a k le ra k á sa so rán jelen tő sen m eg n ő tt a m u n k áso sztály ö n tu d ata. E zt a m egnövekedett ö n tu d a to t egyre kö v etkezetesebben á th a tja a m u n k ásosztály tudom ányos ideológiája. E nnek az ö n tu d a tn a k egyik legszem betűnőbb jegye az összeforrottság és a k ol­ le k tiv itás m egerősödése. Az egyes m unkások egyre in k á b b feloldódnak azo k b an a funkciókban, am elyek az osztályhoz és az osztály fela d ata ih o z kötik. Az egyéni tu d a t m in d in k áb b m egtöltődik osztály tartalo m m al, és ezzel eg y ü tt a k o llek tiv u m v álik a la p ­ vetővé. M ásszóval a m u n k áso sztály ra m a m á r jellem ző, hogy a közösségi tev ék en y ­ ség v á lt érdekessé szám ára, az am i az egyik m u n k á t a m ásik k al összeköti. Ez a k ol­ le k tiv itás m á r tú llé p e tt a m u n k á sszo lid aritá s ösztönös ta rta lm á n , és a tu d ato sság szín vonalára em elkedett. M egerősödött és m e g szilárd u lt a m unkáso sztály p o litik ai egysége és vele együ tt az o sztály p olitikai a rc u la ta is. A p o litik ai egység és v ele eg y ü tt a po litik ai tu d a t egyre in k á b b m eg telítődött tudom ányos ta rtalo m m al. E nnek a po litik ai egységnek az összetartó e re je m á r nem csak az á ltalán o s együttérzés, együvé ta rto zás érzése, h an em a m arxizm us-leninizm us eszm éinek m egism erése is. Az osztály tu d a tá b a n m á r tü k rö ­ ződik s a já t tö rté n elm i szerepének és elh iv ato ttsá g án a k felism erése és en n ek a k ü l­ d etésének tu d a to s v állalása . Ez ad a politikai egységnek ú j ta rta lm a t és az osztály p o litikai a rc u la tá n a k ú j színt. Ez ju t k ifejezésre ab b an , hogy a m u n k áso sztály tö b b ­ sége e g y e té rt a p á rt fő célkitűzéseivel, a célkitűzések elérésén ek eszközeivel. Meg­ n ő tt a bizalom a p á r t irán t, am i az o b je k tív tá rsa d a lm i viszonyok m e lle tt első so rb an a jo bb és őszintébb in fo rm áltság n a k az eredm énye. A m u n k áso sztály tu d a ti fejlődése b izo nyítja, hogy a valóságnak m egfelelő őszinte in fo rm álás, a nehézségek k erte lés n élk ü li fe ltá rá sa nem h a t taszítólag, h an e m ellenkezőleg, növeli a felelősségérzetet, erő síti a nehézségek önkéntes v á lla lá sá t és ford ítv a, h a az igazságot e lh a llg a tjá k a m u n kások előtt, a k k o r ez m egfosztja a tá rsa d a lm a t egy h a ta lm a s fo rrad a lm i e rő felszabadulásától. A m u nkásosztály politikai állásfo g lalása term észetesen n em m en tes m in d e n k ü ­ lönbözőségtől. K ifejeződik ez ab b a n is, hogy a p á r t befo ly ása a m u n k áso k egyes ré te ­ gei között különböző. E rősebb a tősgyökeres m un k áso k között, vagy a k ik m á r a k a p i­ talizm us id e jén is m un k áso k v oltak, és gyengébb azok k ö zö tt a m u n k áso k között, ak ik az utó b b i években le tte k m unkások. A felszín v iz sg álata en n ek term észetesen ellen tm ond, m ivel a politik ailag e lm a ra d o tta b b m u n k á sré te g ek n é l a különböző p o litik ai és gazdasági intézkedések elfogadása látszólag előbb tö rté n ik meg, m in t a tősgyökeres m u n kásoknál. Ez az onban nem egyenlő a politikai befolyás erősségével, m ivel ez az elfogadás legtöbbször n em je le n t m eggyőződést. É ppen ez ért ezeknél a réte g ek n é l a 42 �p o litik ai m egingás k isebb m e g rá zk ó d ta tá s esetén is g y o rsab b an kö v etk ezik be. M ivel a m ag y ar m unkásosztályon belül az ú j m u n k á sré te g jelen tő s, ez ért a sokszor jelen tk ező lelkesedést nem le h e t úgy értelm ezni, m in t a tu d a to s m eggyőződést. E zt b izo n y íto tta többek között az ellen fo rra d alo m is. A lelkesedés m in t fontos feltéte le a szocializm us ép ítésének nem je len ti te h á t a tu d a to sítás szükségtelenségét, h an em csak a lá h ú z h a tja a vezetés felelősségét. A m u nkásosztály p o litik ai egységének tov áb b i erő­ sítésénél, a p á r t és az osztály k ap c so la tán a k m eg szilárd ítá sán á l épp en ezért ez nem h ag y h ató figyelm en kívül. A szocializm usba v e te tt h it és az é rte fo ly ta to tt tu d a to s h arc v á lla lá sa a m u n ­ kásosztály jellem ző vonásáv á vált. M a m á r a m unkáso k többsége a g azda szem ével nézi az országot, és teszi szóvá m indazt, am i sz ám á ra nem m egfelelő. A szocializm us véglegesen összeforrt a m unkásosztállyal, az osztály é rté k a lk o tá sá n a k alap v e tő m é r­ tékévé vált. E rősödik a „M ienk” fogalm a a gondolkodásban, s egyre jo b b an eln y o m ja az „E nyém ” szem léletet. A m unkáso sztály egy része m á r nem csak tud o m ásu l veszi a tá rsa d a lm i v álto zá­ sokat, h anem érté k eli is azokat, elism eri az ere d m én y e k et és b ír á lja a h iányosságokat. A h ib á k és a hiányosságok b írá la tá b a n m á r nem a szem b en állás ju t k ifejezésre — am i a k ap italizm u sb an ösztönösen k ia la k u lt — han em a felelősségérzet, a tu d a to s é r­ deklődés. A m unkások vélem ényében egyre g y a k ra b b an fejeződik k i a tá rsa d a lm i é r­ dek és k erü l h á tté rb e az in d iv id u ális cél. A m ikor a m u n k áso k n ak leh ető ség ü k n y ílt az ilyen v élem ényük k in y ilv án ításá ra , a k k o r ez nem csak az egyén szab ad ság án ak v o lt az egyik összetevője, han em a tá rsa d alm i fejlődés fo rrad a lm i tényezőjévé is v ált. A bizalom légkörének állan d ó fe n n ta rtá sa te h á t egyben a felelősségérzet n övelésé­ n ek a feltéte le is, am in ek kifejeződése többek között a vélem én y ek b á to r k in y ilv á n í­ tása. A m unkások vélem ényének gyakorisága és őszintesége n em csak tu d a ti fe jle tt­ ségük, han em a szocializm ussal való azonosulásuk fo k m érő je is, m ivel m e g m u tatja, hogy a m unkások tu d a tá b a n a szocialim us m in t tá rsa d a lm i ren d sz er m ilyen m élyen v ésődött be. Az alak u ló szocialista tu d a t a la p v ető ta rta lm á t képezi a tudo m án y o s világ n ézet eg y re n agyobb té rh ó d ítá sa is. A politikai o k ta tá s és nevelés a m űv eltség növekedése m u ta tja ennek az alak u ló új v ilágnézetnek a ta rta lm á t. A m u n k áso sztály g o n dolkodá­ sáb an a szocializm us ép ítésének ta p a sz ta la ta i egyre in k á b b a m a rx izm u s—leninizm us tu d o m á n y á ra tám aszk o d n ak és így n y ern e k m egerősítést. A m unkáso sztály b an m eg találh a tó em beri tu lajd o n ság o k is v isszatü k rö zik a szo­ cializm us szellem ének győzelm ét. Ezek a tu lajd o n ság o k először és első so rb an a m u n ­ k áso sztálynál jelen tk ezn ek . Ilyenek: az eszm eiség, a hazafiság, a szerénység, a becsü­ letesség, a fegyelm ezettség, az áldozatkészség és az egym ás tisztelete. Az ú j tu la jd o n viszonyok a la k íto ttá k ki ezeket az új e m b e rt jellem ző tu la jd o n sá g o k at. M ivel az ú j viszonyok k ia la k ítá sá b a n a m unk áso sztály já r t az élen, ebből tö rv én y szerű en k ö v et­ kezik, hogy ezek a tu lajd o n ság o k is elsősorban a m u n k áso sztály n ál je le n te k meg. Ez a tu d a t az e lm ú lt év ek b en sokat változott, d e m ég n em v á lt következetesen szocialista tu d a ttá . A m unkáso sztály g o ndolkodását a je len tö rté n elm i időben m ég jelen tő sen b efolyásolják a kap italizm u sb ó l ö rökölt tu d a ti m a rad v án y o k . Az em b e­ rek n e k — a m u n k á so k n ak is — m ú ltju k , m ú ltb an k ia la k u lt tu d a tu k és ta p a sz ta la tu k van. Ezek a ta p a sz ta la to k és a m ú ltb a n k ia la k u lt tu d a t, sokszor n em egyeznek m eg a követelm ényekkel, am ely e k et a szocializm us építése tá m aszt a m u n k á so k k al szem ­ ben. Ezek a ta p a sz ta la to k a m ú ltb an , egy le tű n t v ilá g b an gyökereznek, de ezek a ta ­ 43 �p aszta lato k , gondolati elem ek szintén valóságos elem ei v o lta k lé tre jö ttü k k o r a tu d a ti fejlődésnek. E zért n ap ja in k b a n úgy jelen tk ezn ek , m in t az em b eriség sok év en k eresz­ tü l le szű rt bölcsességei. E zeknek a ta p asz talato k n a k és tu d a ti jelen ség ek n ek a szívós­ sága a hagyom ányokban, az ism eretek elégtelen v o ltá b an van, d e o b jek tív tá m aszát a d já k a szocializm us fejlődésének átm en e ti nehézségei is. A m unkások különböző cso p o rtjain ál a m ú ltn a k ez a m a ra d v á n y a különböző m é rték b en v an jelen. A m unkásosztályon belül a leg szilárd ab b és legerősebb réteg a tősgyökeres m unkások nagy csoportja. S zám arán y u k a t te k in tv e k ö zülük k e rü l ki a legtöbb szakm unkás. A m u nkásosztály ezen részének a tu la jd o n sá g ai: a m eg b ízh a­ tóság, az állan d ó ak tiv itá s, az o sz tály ö n tu d at m agas foka, a fegyelem és igazságérzet, a k o llek tív érzés és harcosság. Ezek a tu lajd o n ság o k összességükben a d já k a m u n k á sosztály fo rrad a lm iság á t, o sz tály ö n tu d atá n ak m agasab b fokát. A m u nkásosztály m ásik nagy csoportja:: a k étlak i m unkások, ak ik tö m eg ü k et te ­ k in tv e a m unkásosztályon b elü l h a ta lm a s a rá n y t képviselnek, k ö zö ttü k sok a segédés b e ta n íto tt m unkás, ak ik m űveltségben e lm a ra d o tta b b a k és o sz tály ö n tu d atu k sem em elk ed ett a r r a a fokra, am ely fo rrad a lm iság á b an egyenlő vo ln a a tősgyökeres m u n ­ kásokéval. M int az osztály része a könnyebben m egingó ré te g e t je len tik . K özöttük in k á b b m eg találh a tó az ind iv id u alizm u s és nagyobb m é rték b en a k istu lajd o n o si szem lélet. T öbbségüknél éppen ezért m ég nehezen alak u l k i a „M iénk” szem lélete. Á lta láb a n a m u n k áso sztály n ak e rre a részére könny eb b en gyakorol h a tá s t az ellen sé­ g es p ro p ag an d a, m ivel p o litik ai állásfo g lalása legtöbbször m ég n em v á lt m eggyőző­ désévé. Á lta láb a n a dem agógia, a szocializm ussal ellen tétes eszm e is itt ta lá l tá p ta ­ la jra . E nnek a réteg n ek a szocialista fejlődése lényegében csak a m ezőgazdaság k ol­ le k tiv iz álása u tá n in d u lt m eg döntően, am ik o r a m a g án tu lajd o n m egszűnt és en n ek h a tá sa i a fe jü k b e n is jelen tk eztek . U g y an ak k o r r á kell m u ta tn i, hogy éln ek a m u n k áso k egy részén ek tu d a tá b a n a k isp olgári nézetek, am elyek k ifejezésre ju tn a k a le lk iism eretlen m u n k áb an , a h a ­ szonlesésben, önzésben, d u rv aság b an , an tik o llek tiv izm u sb an , stb. M eg találh ató a v al­ lásos és n ac io n a lista nézet is, m in t iro d alm i örökség. A m unkáso sztály tu d a tá n a k jellem zésekor fe lté tle n ü l a lá k ell húzni, hogy az osz­ tá ly egy részénél, a ko ráb b i h ib á k és a tö rté n elm i m u lt h a tá sa k é n t, a m ég sokszor elő fo rduló tü relm etlen sé g követk eztéb en m e g találh a tó a v isszahúzódás m in d en p o li­ tik a i jellegű k érd é stő l, a v élem é n n y ilv án ításb an . K ülönösen él m ég a m u n k áso k tu ­ d a tá b a n a szem élyi k u ltu sz id ő szak án ak em léke, am ely id ő szak b an legtöbbször az őszinte és jogos b írá la to t m eg to ro lták és ellenséges erők b efo ly ásán ak n y ilv á n íto tták . A m u nkásosztály tu d a tá b a n lévő k áro s vonások nem m in d a k ap italizm u s ö rö k ­ ségei. han em azoknak egy részét a szocializm us ép ítéséb en elk ö v ete tt p o litik ai, gaz­ dasági és ideológiai torzulások hozták létre, m ásrészt a fejlő d és sajáto s jellegéből adódnak. Á lta láb a n leszű rh ető a tan u lság , hogy a m u n k áso sztály tu d a ti fejlődésében ak k o r v o lta k gátló torzulások, h a a p á r t p o litik á ja és n ev e lő m u n k á ja szin tén h ián y o s­ ságokkal küzdött. M indenekelőtt k ésleltette a m u n k áso sztály szocialista tu d a tá n a k ala k u lá sá t, hogy a fejlődés egy k o rsza k áb a n a p o litik ai nevelő és a gazdasági m u n k á t m e ch an ik u san szétv álaszto tták . Ez a m un k áso k fejéb en a szocializm ust illú zió k b an fo g alm azta m eg és a valóság h e ly e tt csupán „eszm évé” fo rm á lta . S zintén k é sle lte tte a szocialista tu d a t a la k u lá sá t az eszm ei n ev elő m u n k a kam pányszerűsége, am ely az ideológiai rá h a tá so k a t a tu d a tra , csak egyes p o litik ai esem ényekhez k ö tötte. És végül m eg k ell m ég em líteni a m u n k áso sztály in fo rm á lá sá n a k sokszor elég telen és n em a 44 �v aló ság n ak m egfelelő voltát. A m ik o r a m unkások tá jé k o z ta tá sa h iá n y o k at szen v ed ett, a k k o r m in dig gyengült a p á r t és az osztály k ap cso lata és fo rd ítv a, a jó tá jék o z ta tás n ö v elte a p á rtb a v e te tt b izalm at. A zokban a k o rszakok b an , am ik o r ezek a h lián y o s­ ságok n em á llta k fenn, m eggyorsult a m unkáso sztály tu d a ti fejlődése is, és m en tes v o lt az ellen téte s tendenciáktól. Végső soron a m unkáso sztály tu d a ti fejlő d ésére is á ll az a m eg h atáro zás, hogy a tu d a ti fejlődés e lm a ra d t a tá rsa d a lm i lehetőségek és szükségletek m ögött. Ez a z t je ­ lenti, hogy a változó m u n k á slé t és m u n k á stu d a t között ellen tm o n d áso k v an n a k . Az alak u ló szocialista tu d a t tú lz o tta n e lm a ra d t az alak u ló szocialista lé t m ögött. Á ltalán o s ta p a sz ta la t, hogy jóval hosszabb foly am at a dolgozók széles töm egei­ n ek tu d o m ányos ism erete k k el való felvértezése, m in t a szocialista p o litik ai tu d a t k i­ alak ítása . U gyanígy hosszabb fo ly am at a dolgozók m űvészeti, ízlésbeli n ézetein ek g yökeres m eg v álto ztatása, enn ek szocialista ta rta lo m m a l v aló m egtöltése. M indez a szocialista tu d a tfo rm á lá s, a k u ltú rá lis fo rrad a lo m irá n y ítá sa sz ám á ra az t jelen ti, hogy nem le h et sablonos m ó dszereket alkalm azni, hogy m ég hosszú ideig szám olni kell m in d en p o litik ai és k u ltú rá lis p ro b lém a m egoldásán ál ezzel a ellen tm o n d áso s tu d a tta l. 45 �46 �M O LN Á R PÁL: ÜZEMTÖRTÉNETÍRÁSUNK KÉRDÉSEI N ógrád m egye m unkásm ozgalm i, tö rté n eti tra d íc ió in a k feldolgozása az elm ú lt év ek b en szám ottevő fejlődésnek in d u lt. O rszágos vándorgyűlések, k o n feren ciák S a l­ g ó ta rjá n b a n tö rté n t m egrendezése jelen tő s segítséget n y ú jto tt eh h ez a m unkához. A tá rsa d alm i, gazdasági irán y ító k , a m egyei p o litik ai közélet igénye jelen tő sen n ö ­ v ek e d ett m egyénk m ú ltjá n a k tudom ányos jelleg ű fe ltárásá b an . A pub lik áció k szam a, a ta n u lm á n y o k többségének színvonala a r r a enged kö v etk eztetn i, hogy szű ­ k eb b h a z án k b a n politikusok, pedagógusok, közéleti szem élyiségek, értelm iség iek k ö ­ réb e n k ia la k u lt egy olyan szerzői gárd a, a m ely re nagyobb fela d ato k m egold ásáb an is m é ltá n tám aszk o d h atu n k . N éhány éve új igény je le n tk e z e tt országos, de m egyei v o n atk o zásb an is. G az­ dasági fejlő d ésü n k ad o tt ritm u sá b a n ip a ri és m ezőgazdasági ü zem eink jelen tő s év ­ fo rd u ló k a t re n d e zte k meg. 1961-ben ü n n ep e ltü k a N ógrád m egyei b án y á sz at m eg ­ k ezdésének 100. évfo rd u ló ját. Az évforduló ap ro p ó já ra elk észü lt a S a lg ó ta rjá n i Ip a rv id é k c. ip a ri m onográfia. E zt követően rész tan u lm án y o k je len tek m eg a b án y av id ék n é p ra jz i fejlődéséről, m u n ­ kásm ozgalm áról. A M unkásm ozgalm i M úzeum ,a T IT és a T örtén elm i T á rsu la t 1966-ban m eg­ h ird e te tt országos ü zem tö rtén eti p ály áz atá n több m egyei pályázó v e tt részt, és egy h a rm a d ik h ely et sik e rü lt is m egszereznünk. 1967—68-ban több n ag y ü zem ü n k fen n ­ á llá sá n a k 50., 75., illetv e 100. év fo rd u ló já t ünnepli. E n n ek a la p já n k értü k , hogy a T örténelm i T á rsu la t 1967. év m árc iu sá b an S algó­ ta rjá n b a n rendezze m eg az ú zem tö rté n etírá s p ro b lém áit elem ző vándorgyűlést. A V ándorgyűlés m egrendezéséről írta k a lap o k . Összességében sikeres volt. K ü ­ lönösebbet hozzátenni nem szükséges. Ú gy érezzük azonban, hogy egy m egjegyzés erejéig fe lv e th e tjü k : a m a g y ar tö rté n e tírá s több nevezetes a la k já t m ég szívesen lá ttu k volna k ö rü n k b en . A m i pedig az érdem i részt illeti, azt a tá rs u la t fő titk á ra B erend T. Iv án a N épszabadságban m egjelent cikkében körv o n alazta. Hogy e kérdéshez m égis hozzászólok a z t elsősorban az teszi indokolttá, hogy az országos gondok és p ro b lém ák tü k ré b e n v izsgáljuk m eg m egyei fela d ata in k a t. Az egyik p ro b lém ak ö r az ü zem tö rté n etírá s jellegéhez kapcsolódik. A v án d o rgyűlés felszólalói helyeselték a n n a k k om plexitását. M agam is e vélem ényen vagyok. E nnek hangsúlyozása a z é rt szükséges, m e rt jelenleg a különböző év fo rd u ló k k eretén b elü l te rv e z e tt üzem i m o n o g ráfiák n ál m egfigyelhető a technológiai fo ly am atra le­ szűkülő. technik a-k ö zép p o n tú szem léletm ód. A m ikor a te ch n ik a tö rté n e t fo n to ssá­ gát hangsúlyozzuk, nem h a g y h a tju k figyelm en k ív ü l a technizációval szinte eg y ü tt jelen tk ező g yártásfejlesztési, piacelhelyezési gondok ta g la lá sá t sem. A te m atik u s vo­ n alv ezetésnél a m ásik fontos követelm ény, az üzem fejlődésével eg y ü tt k ell b em u ­ ta tn i az üzem et fejlesztő em bereket, m űszaki vezetőket. N agy gondot kell te h á t fo r­ d íta n i élet és m u n k ak ö rü lm én y ek a la k u lá sá n a k v izsg álatára, a m u n k ásság h a rc a in a k d ia lek tik u s szem léletű b em u tatásá ra . Helyes, h a m egfelelő te re t és lehetőséget k ere sü n k a dolgozók m ű v eltség fejlő d é­ sének v ázolására, az iskolázottság alak u lá sára . 47 �A vándorgyűlés v itá já b an , úgy érzem nem k a p o tt m egfelelő h ely et az üzem ­ tö rté n e tirá s szem leletének elem zese. E n n ek v izsg álata a z é rt fontos, m e rt tö b b féle veszély t is r e jth e t m agá ban a tén y ek k ülönböző nézőpontból való tá la lása. A z egyik veszelyt a „m egszép itő m esszeseg”-b ől ered. A z üzem k ia la k ítá sá t átélő m ű szak i v e­ zetők, nem egyszer a m un k áso k is, visszaem lékezéseik so rán a pozitív ere d m én y e k re em lékeznek szívesebben. Ez több ese tben az ü ze m tö rté n etír ót is ily en irán y b a n b e ­ fo ly ásolhatja, különösen akkor, h a egyedül v á lla lja a k u ta tó m u n k á t, s a tö rté n e t m eg írását is. U gyanilyen hibás, h a az üzem fejlődése szem p o n tjáb ó l pozitív sz erep e t b e­ tö ltő gazdasági vezető, m űszaki, vagy a d em o n stratív szem ély te tte it elh allg atju k , vagy szándékosa n n egatív m egvilágításba helyezzük. M indezeket elk erü lh etjü k , h a a tö rténelm i m aterializm u s n ézőpontja a la p já n a dolgozó töm egeket, és an n a k h a rc á t elősegítő tényezőket, sz erep ü k et m egfelelően érté k eljü k . K ülön feje ze tet érd em el az ü ze m tö rté n etírá s k e re te in b elü l az üzem szociológia. Ez a k u ta tá si fo rm a k a p ja m eg az é le t különböző te rü le té n az ő t m egillető h ely et és szerepet! Az ü ze m tö rté n et nem csak a te ch n ik a tö rté n e te — ír tu k az elő bbiekben. Szükséges te h á t m egfelelő, hozzáértő g á rd a kiválasztása, felkészítése, hogy ta p a sz ­ ta la ta ik m egfelelő m ódon bedolgozh a tók legyenek az üzem i m on o g ráfiák b a. En élk ü l n em k a p u n k elég h iteles v álasz t a különböző m un k ás réte g ek k ia lak u lásá ra , a p o li­ tik ai, szakm ai, k u ltu rá lis fejlődés m egfelelő b em u tatásá ra . A különböző — s tegyük hozzá nélk ü lö zn etetlen — sta tisz tik a i ad a to k nem a d h a tn a k te lje s érté k ű v álasz t a fen ti kérdésekben. Szerzőink többségének igen nehéz, — a m in t ezt az eddigi ta p asz talato k is iga­ zo lták a m unkásmozgalom b em u tatása. Igen sok elkészült, vagy készülőben lévő m o n ográfiában (pl. S alg ó ta rján i Iparv id ék ) csak já ru lék o s szerep et k ap o tt az üzem m u n kásm ozgalm ának tö rté n ete , azaz a fejezetek végén old alszám b an is csekély te r ­ je d elm et kap v a h úzódott m eg n éh á n y felszínen o d av e te tt gondolat. M ásu tt a m u n ­ k ásm ozgalm at leszű k ítették a felszab ad u lást követő időszakra. A hogy a z t m á r ez írá s első részében vázoltuk, a felszabadulás elő tti időszakot illetően, a h iv atalo s p o li­ tik a i tö rté n e t b e m u ta tá sá ra k ell törekedni. M eg k ell vizsgálni a m u n k á sság ra g y a­ k o ro lt h atásá t, az egyház, a levente és cserkészm ozgalm ak szerepét, és m in d e m e lle tt elsősorban a K M P illegális tevékenységét, a S zociáld em o k rata P á rt, a S zak szerv ezet nevelő, szervező, k u ltu rá lis m u n k á ját. T erm észetesen itt is h iteles ad ato k , tén y ek b irto k á b an kell elem ezni. K ülön érdem es felhívni a figyelm et a K eresztényszocialista és N yilaskeresztes P árto k egyes üzem ekben az átlag o sn ál nagyobb szerep én ek v izsg álatára. A v ándorgyűlések v itá já b a n és az a la p re fe rá tu m o k b a n fo g lalk o ztak az üzem ­ tö rté n e t különböző időszakai helyes arányának k ia lak ításá v al. Úgy érzem ez nem fo rm ai problém a. Ezt több o ldalról érdem es m egvizsgálni. T ap a sztala tain k sz erin t — és ezt több üzem i m o n o g ráfia p éldázza — elég nagy gondot fo rd íta n a k az üzem történészek a g yár m e g a la p ítá sá t megelőző k ö rü lm én y ek b em u tatásá ra , a term elés különböző á g a za tá n ak vázo lására. Ez nem is baj. A p ro b ­ lém a ott kezdődik, hogy a tö rté n e tíró elem ző m u n k á ja, a felszab ad u lás id e je felé h alad v a csökkenő te n d en c iát m utat. Több fontos időszakot a H o rth y ren d szer k e re ­ tein belül vizsgálódva, csak vázlatosan fe jte n e k ki. T öbb készülő, vagy elkészült ta n u lm á n y b an a felsz ab ad u lást követő időszak n em k a p ja m eg a z t a súlyt, am en n y i ezen időszak fejlő d ést m eghatározó szerepéből következne. M inden m éricsk élést e lk e rü l­ 48 �hetü n k , h a e k é rd é st úgy kezeljük, — csak az 1945 u tá n i idő szak ra v o n atk o ztatv a — hogy a m eg tett út, a p o litik ai-g a zd a ság i-k u ltu rá lis viszonyokban b ek ö v etk ezett v á l­ tozások a rá n y á b a n kell h ely t a d n u n k e korszak tö rté n e tírá sá n a k . H a elism erjü k , hogy felszab ad u lásu n k 22 éve a la tt tö b b e t te tt tá rsa d alm u n k , m in t az elm ú lt 100 év a la tt, a k k o r a z t a fe ltá rt, s m e g írt any ag terjed elm éb en , m inőségében is el k ell fogadnunk. N yilvánvaló, hogy szám olni kell e korszak m e g írásá n ak nehézségeivel. Főleg azzal, hogy a tö rté n ele m form álói, alkotói m ég élnek, a tá rsa d alm i, gazdasági élet különböző te rü le te in dolgoznak, és azzal, hogy a különböző szem élyek egy ad o tt k érd é st m á sk én t és m ás nézőpontból is ité ln ek meg. I tt a legátfogóbb és legfontosabb leg o b jek tívebb m egvilág ításo k ra v an szükség. Szólni kell az ü zem tö rté n etírá s tudom ányosabbá, és ezzel összefüggésben szín­ v o n alasabbá té tele érd ek éb en a forrásanyagok, feldolgozások, az ed d iginél célsze­ rű b b felh aszn álásáró l. N yilvánvaló, hogy az ü ze m tö rté n etírá sn ak m ég jó ideig m eg­ m a ra d n a k bizonyos em p irik u s vonásai. N em n élkülö zh ető k a vezető m űszakiak, tö rzsm u nkások összeegyeztetett, leellen ő rzö tt visszaem lékezései, különösen azokban a k o rszakokban, am ik o r m egfelelő fo rrása n y ag nem áll rendelkezésre. A hol enn ek szem élyi feltételei a d o tta k o tt elképzelhető egy-egy k iseb b ko rszak n ak , vagy ese­ m én y n ek a m eg iratása, részelem zése, m a jd önálló szerepeltetése. A d okum entum ok, sa jtó a n y ag elsődleges szerep ét m in d ezek n em h ely ettesíth etik . A m egyei k u ta tó k sz ám á ra az onban éppen az okoz jelen tő s h á trá n y t, hogy a k ü lö n ­ böző jegyzőkönyvek, a d a to k szerződések, b an k i szám lák a különböző országos je l­ legű le v é ltá ra k b a n v an n ak . E gyedül a P e st—N ógrád m egyei L ev é ltá r gazdasági a n y a ­ g án ak S alg ó ta rján b a való közeli telepítése se g íth et a közeljövőben e gondokon. A fo rrásan y ag o k m egfelelő színvonalú szolgáltatása érd ek éb en szükséges jó k apcso­ la to t k ia lak ítan i a többi lev éltárak k a l. C élszerű len n e a m egyére vonatkozó, az ü ze m tö rtén etírásh o z felh a szn á lh a tó sa jtó a n y ag b ib lio g rá fiá já t elkészíteni, és a k ü lö n ­ böző k ö n y v tá ra k b a n a k u ta tó k sz ám á ra hozzáférhetővé tenni. Az eddigiek so rán ü ze m tö rté n eti p u b lik áció k b an n em bő v elk ed h etü n k . A m eg­ lévők felh a szn á lá sára nagyobb gondot kell fo rd ítan i. S ajn álato s m ódon szin te fele­ désbe m ent, — m ég az országos vezető üzem történészek h ez sem ju to tt el — a több szem pontból is érté k es S alg ó ta rján i Ip arv id ék c. m onográfia. Igen hasznos lesz a vánd o rg yűlés a n y a g án a k felh aszn álása forrásanyag, de m ó d szertan i von atk o zásb an is. K ülön gondot kell fo rd íta n i a K özponti S tatisztik ai H iv atal k ia d v á n y a in a k felh aszn á lásá ra is. Az ü ze m tö rté n etirá s k o m p le x itá sáv a l függ össze a szerkesztés, a m egírás szerve­ zési p ro b le m a tik á ja is. Az eddigi — elsősorban országos ta p asz talato k a z t bizo­ n y ítják , hogy a leghasznosabb, h a szerkesztő k o lle k tív á k a lak u ln a k , m űszaki, köz­ gazdász, szociológus, politikus, tö rtén ész összetételben. N yilvánvaló, hogy az ilyen összetételű együttes nem m inden v á lla la tn á l áll rendelkezésre. E lképzelhető a m á r nagy g y ak o rla tta l, széleskörű m egyei á ttek in téssel rendelkező ü zem tö rtén észek felkérése, kijelölése a m onográfia összefogására, d e ez is széles­ k ö rű üzem i k o llek tív a közrem űködését feltételezi. A fenti g o ndolatokkal k ív á n tam h o zz ájáru ln i további, m ég sik ereseb b m u n ­ kánkhoz. 4 49 �CSU KLY LÁ S Z LÓ : FÁBA FA RAG O TT É L E T . . . A cím, am ely eg yébként id. Szabó Istv án K o ssu th -d íjas szobrászm űvészünk h am aro san m egjelenő ö n életírá sán a k a cím e is, nagyon kifejező k ét szem pontból is. Je le n ti egy élet m űvészi m unkásságát, a z t a v ég telen ü l gazdag, sokoldalú k ü zd el­ m et, am ellyel a m űvész az anyag fe le tti u ra lm a t m egszerezte, a fá t engedelm es eszközévé tette. De je len ti azoknak a fáb a m en ek ített, az ö rö k k év aló ság n ak m egörö­ k íte tt dolgozó életek n ek a so rá t is, ak ik rő l egész életéb en bensőséges szeretettel, m ély együttérzéssel v allo tt és vall, ak ik n ek tud ását, m ű v észetét szentelte. „A legnagyobb m űvésznek sincs olyan álm a, m elyet n e z á rn a b árm ely k o ck am árv án y önnön feleslegébe, m íg k itá rv án , a lélek á lta l v ont kéz m e g találja.” M ichelangelo em lékezetes m e g állap ítása ju t eszem be, am ik o r kezem ben az ön­ é le tra jz k é z ira tá v a l ,v allatom P ista b ácsit életéről, m u nkásságáról. A fa sz erete té t a szülői házból hozta m agával, a b o g n árm esterség e lsa já títá sa és g y ak o rlása közben ta n u lta m eg az an y ag o t engedelm es eszközévé tenni, titk a i felől k érdezni. S k id e rü lt, hogy az any ag szívesen tá ru lk o zik ki an n ak , aki é rtő kézzel n y ú l hozzá, aki előre lá tja a b en n e rejtező m űvet, a kész alk o tá st képes m eg szab a­ d íta n i önnön feleslegétől. M ert P ista bácsi — és itt a közvetlen bácsizás n em a c ik k ­ író idétlen bizalm askodása, így tiszteli őt m egyeszerte m in d en ism erőse, m integy a n agycsalád ta g já n a k te k in tv e — őszintén vallja, hogy k ép zeletében m in d ig a kész fig u rá t lá tja , ez ért olyan ren d k ív ü l term ékeny , ez ért dolgozik viszonylag nagyon gyorsan. K edvelt any ag a a k örtefa, elvétve a tölgy és h árs, de szo lg álatáb a kénysze­ ríte tte a kö v et is. P á ly á ja elején — m integy az őstehetség ösztönös tájék o zó d ásáv al — k isteren y ei, m aconkai, k az ári m enyecskéket m intáz, m arokszedő lán y t, tilo ló asszonyt, ek ev asat néző, k aszá t fenő p a ra sz to tt farag, a k é t ökrös, m a jd négyökrös szán tásb an a m ezei szorgalm at, a p ara szti élete t ö rökíti meg. Hősi em lékm űvek, v allási té m ák m e lle tt ju t id e je a palóc dudás, a sártap o só cigány, a kovácsok m u n k á já n a k fo rm á lá sára. Elvétve, m in teg y e lő tan u lm án y k é n t m á r ek k o r is hozzányúl a bányász tém ához is. De realizm u sa n em ny eri m eg azok tetszését, ak ik n ek tá m o g atásá ra m ég nagy szüksége van. A m ikor m eg fo rm álja a m u n k a n élk ü li bán y ászt csákánnyal, az inas, kizsig erelt em b er lá tv á n y a n em n y eri m eg a bányafőtanácsos ú r tetszését. — O lyan szobrot csin áljo n — han g zik szin te ellen tm o n d ást nem tű rő en — am ely re szívesen nézek. A z ily e n fa jta m egnyilatkozások m e g m u ta tjá k an n a k a lelkesedésnek ham is p á to ­ szát, am ellyel a h arm in cas években a népi te h etség ek e t felk a ro lták . C sak „védjegy” v o lt tehetségük, m űvészetük, am ellyel egy bűnös k u ltú rp o litik a m u la sz tása it el le ­ h e te tt leplezni, olcsón le h e te tt ü nnepelni a z t a „k im eríth etetlen őserőt”, am ely a m a g y ar népben lappang, de am elynek igazi kib o n tak o zását csak ünn ep i alk alm ak k o r ta lá ltá k k ívánatosnak. 50 �Í gy S zabó Istv á n sem k a p ta m eg a z t a tám ogatást, am ely e t pedig m in d ig igé­ n y elt, hogy te h etség ét kim űvelhesse, évszázadok felg y ü lem let ta p a sz ta la ta it feld o l­ gozva átvehesse. C sak az önm űvelés nehezen já rh a tó isk o lája m a ra d t sz ám á ra m in d eszm ei, m in d te ch n ik a i vonatkozásban. De ezeket a leh ető ség ek et a m eg szállo ttak szívósságával ki is haszn álta. F ejle sz tette te c h n ik á já t, m eg ism erte a z öntés fo rté ly a it, sokszor gyüm ölcsözően h aszn o síto tt n aív n a k látszó ta n ác so k at is, m in t az ily e n ­ f a jta észrevételek: „Az a jó szobor, am ely et ha a hegyről le g u rítan a k , a k k o r se tö rik el.” A gazdag életm ű legfontosabb, legkiem elkedőbb a lk o tá sá n a k a kétszázéves b án y á sz tö rtén e lm et m egörökítő so ro z a tn a k m egalkotásáh o z m ég to v áb b i ré sz ta n u l­ m án y o k at k e lle tt végeznie. N em csak a sa lg ó ta rjá n i v id é k b án y áit, b án y ászain ak fejlő d ését tanu lm án y o zta, h an e m a többi m agyarország i bán y av id ék , T atab án y a, P écs b á n y á it és tö rté n elm i fejlő d ésé t is. E n n ek a m egfeszített m u n k á n a k le tt az eredm énye, hogy az évek so rán „össze­ á llt” a sorozat. V alljan a k ezek a szobrok a m agyarországi bányászm ozgalom kezdeti év eirő l: a z ékkel, k alap á cc sal tö rtén ő szénfejtésről, a talicsk áv al, m a jd abroncsos lád ák b an , görgőkön való szénszállítás gyötrelm eiről, a k o saras szén h o rd ásró l, a v íz­ b etö rések elleni küzdelem ről. M in d e n ü tt az em b er áll a k özéppontban, a bányászok, a k ik úgy dolgoznak, hogy hozzáteszik e re jü k e t a m unkához. A te ch n ik a fejlő d ése so k a t segít ugyan (Lejtős ak n á n lefelé, B ányász robb an tás, a Dom bosz k o m b á jn t k e­ zelő b rig ád stb.), de a b ányász élete csak a felszabadu lás u tá n k a p ja m eg m éltó elism erését. A B ányász sz trá jk , Ökrös bácsi a csendőrökkel, B érkövetelők stb. az o sztály h arc egy-egy em lékézetes m o z zan atát ö rö k ítik meg. Az életk ö rü lm én y ek b en b e­ á llo tt v álto záso k at egyszerű eszközökkel, de igen kifejezően m u ta tja meg. H áro m szobor egym ás m e lle tt: N agyapám gyalog, B ányász k eré k p áro n és B ányász az ik a ­ ru szb an beszédesen b iz o n y ítják a m e g te tt u ta t. A közel 150 alk o tás m űvészi érté k e m e lle tt k o rd o k u m en tu m is, a felnövekvő nem zed ék n ek segít igaz k é p e t k ia la k íta n i a m ú ltró l, m e g ta n ít az em b eri v eríték , a k o m m u n ista h ely tállás m egbecsülésére, tiszteletére. A z a sik e r és érdeklődés, am ely a m agyarországi k iá llításo k ir á n t m e g n y ilv á n u lt (14 vidéki v áro sb an m u ta ttá k be) v a la m in t a S zovjetunió és C sehszlovákiában a r a to tt elism erés ö reg b ítette, em elte m egyénk képzőm űvészeti ra n g já t. A z any ag ja v arész e im m á r végérvényesen m egyénk tu la jd o n a . Szép és m egoldásra v á ró fe la d a t olyan állan d ó k iá llítási lehetőségről gon­ doskodni, ahol é rté k én e k m egfelelő helyen, — stílusos len n e a B ánya M úzeum m al összekapcsolni — m in d e n k o r a láto g ató k rendelk ezésére állna. 51 �ERDŐ S IST V Á N : ÜVEGTERVEZŐ K A b e já ra t e lő tt egy szobor áll, üvegfúvó férfi. Ö blösüveggyár. K in ek ju th a to tt eszébe h ajd an , hogy itt egy daliás b ro nzm unkással szap o rítsa a g y ár ü v egfúvóinak szám át?! A dolgozó üvegfúvó m u n k aid ő u tá n in d u l haza, b ú csú t in t az ő rt-á lló üvegfúvónak. V iszlát! K ét érkező m u n k ás úgy köszön rá, m in t a fiatalo k üdvözlik egym ást: Szia! Így képzelném , de a szobrot észre sem veszi senki, m in th a o tt sem lenne. Az üveggyári m u n k á sn ak ez nem is szobor, ez egy m unkás, m in t ő. S zim bólum féle te h át? Dehogyis. Üres, fölösleges ism étlődés, m ely az idegennek sem fejez ki sem m it, hisz a b e já ra t fö lö tt o tt á ll a fe lira t: ÉM. S alg ó ta rján i Ü veggyár. A p o rtán belép őcédulát kapok, m e rt b ejelen tettem , hogy a g y ár terv ező -cso ­ p o rtjá v a l v an találkozóm , v á rn a k rám . A lk o tó m ű h e ly -rip o rto t csinálnék. M ondom a nevem , s m á r itt is a cédula a zsebem ben, beléphetek. A sín ek m e lle tt k ell elin d u l­ nom , s valah o l az utolsó kem encén is tú l (gondolnám , ah o l a m a d á r sem já r) o tt találom m ajd a tervezők rez id en c iáját. Zúgás, kattogás, m eleg, ezek az első b enyo­ m ásaim . A ztán m á r o tt is vagyok, ahol a kem encék ö ltik r á nagy tű zp iro s n y elv ü k et az em berre. A kem encék elő tt forgolódó félm eztelen, trik ó s férfiak . H osszú-hosszú fu rcsa p ip á k a t lengetnek, fú jn ak . M elegük lehet. E lism erésem . K io ld o ttam a n y a k ­ kendőm et. És in d u lo k tovább k eresem a tu la jd o n k é p p en i agyközpontot. K eresem a z t a n ég y -öt em bert, ak i — m icsoda fan táziáv al! — nap, m in t n a p k ita lá lja , m ilyen fo rm á k a t fú jja n a k m a jd h olnap az üvegfúvók, m it fessen ek a festő k és így tovább. (Hogy m ajd m it kell ebben az elképzelésem ben csalódnom !) M in d en esetre m o st az alk o tó m u n k a ir á n t é rz e tt őszinte tiszte lettel ballag o k fel a lépcsőkön. A k ö rn y ez et kissé lehangoló, nem ily e n fa jta iro d a re n d sz e rt v árta m , v alam i nagy, m odern, v i­ lágos, szép te rm et, k o rszerűen felszerelt berendezésekkel, sok-sok színes fénnyel. A folyosón zsúfoltság, a fa l m e lle tt a földön üvegek, p o h arak , tá la k sorakoznak. Hm! C sak b ele ne rú g ja k valam ibe! V égigm egyek vagy négy szobán, zsúfoltság itt is, m in d en ü tt. De m egérkeztem . A tervező csoport m u n k a h ely é re en n él szerencsésebb p illa n a tb a n nem is jö h ettem volna, E rdei S ándor terv ező áll az aszta lte tején , b e­ k e re te z e tt oklevelet tesz fel a falra, igazgat, ahogy T akács G éza a terv ező -cso p o rt vezetője és V árad i Ján o sn é irá n y ítja ; k ic sit fel, m ost m eg lejjeb b , a b aloldalon. M ost jó! S m á r re n d b e n o tt függ a falon a k é t ú j oklevél 1967 m áju si keltezéssel. Egy T akács Géza á lta l te rv e z e tt szörpös-készlet az év „Legszebb te rm é k e ” cím et n y erte el, m íg egy m ásik, ugyancsak öblösüveggyári term ék , egy gyüm ölcsös tál elism erő m in iszteri d icséretben részesült. B eszéljün k a lényegről, T akács G ézáé a szó: „Ezeket a k itü n te té se k e t m ost a B udapesti N em zetközi V ásár a lk a lm á v a l k ap tu k . Ü zem ünk — A jka, Tokod, P a rád, K arcag, S ajó sz en tp éte r m e lle tt — m é ltá n rep rez en tá lta a m ag y ar ü v eg ip art. A m i részlegünk b en m in teg y 50—60 d ara b b ó l álló kollekció v o lt k iá llítv a, ren d k ív ü li közönségsikerünk volt, azóta is érk ezn ek az érdeklődő, igénylő levelek, gratulációk. V áradi Ján o sn é, H am za E rzsébet, Erdei S ándor, és az időközben nyug d íjb a m en t M unk ácsy -d íjas M ánczos József és jó ­ m agam m u n k á i v o lta k ezek a term ékek. Ú gy gondolom gazdag, v álto zato s an y a g ­ 52 �gal szerep eltünk, új színeket, fo rm á k a t p ro d u k áltu n k . E zt igazolja az is, hogy az itt lá th a tó k é t elism erő oklevél m e lle tt M ánczos József négy m in iszteri dicsérő ok­ le v ele t k ap o tt.” N ézem a d íja z o tt te rm ék ek et. R epesztett, k rak lé s k iv itelű lim o n ád és készlet. M o­ dern , n y ú jto tt — h en g e rfo rm átu m ú kancsó, csőpoharak. T etszenek. De m ég szebb ta lá n a d íja zo tt váza, — olajzöld színű középen keskenyedő, en y h é n X -k a ra k te rű , — s a gyüm ölcsöstál. Ez u tóbbi hagyom ányos form a, de rep e szte tt — m atíro zo tt felü letk ezelése k ü ­ lönössé teszi. V alam i re n d k ívüli h a rm ó n ia á ra d belőle. A v itrin e k b e n — itt m á r szép ren d szerb en — hasonló, á m u la tra m é ltó m intak o llek ció k sorakoznak. A k a rv a -a k a ra t­ la n u l elő k erü l a sab lonkérdés: H ogyan is állu n k az e x p o rtta l? A v álasz nem h ag y o ­ m ányos k lisék sz e rin t fogalm azódik. „Az e x p o rt k ötelezettségünk év rő l-év re nő, a tervezés m u n k ak ö rü lm én y ei v i­ szont nem hogy ja v u ln á n a k ,de ro sszabbodtak a közelm últ években. V alam ennyien jó l ism e rjü k az ex p o rtterm elés jelentőségét, hiszen a gy ár 148 m illiós évi terv éb en 56 m illiós té tellel szerepel az ex p o rtterm elés, m égis m in th a id ő n k é n t az illeték esek m eg feledkeznének errő l. A F eru n io n m űszaki külk eresk ed elm i v á lla la t sü rg eti az új m in tak o llek ció k at, hiszen az üzletkötéshez id e jéb en a vevők ren d elk ezésére bo­ csá to tt m in tá k szükségesek. De hasonló a helyzet a M etrim p ex n él is. E hhez m é r­ te n az üzem vezetése nem te re m t m egfelelő k ö rü lm é n y ek et a terv ező cso p o rt e re d ­ m ényes m u n k ájáh o z. H árom h ó n ap óta a g y o n h a llg a tjá k a cso p o rtu n k á lta l b ea d o tt ja v aslato k a t, am elyekkel a m unkaszervezés, a tervezés, m in tázás szín v o n alát k ív á n ju k ja v íta n i. P edig az eddigi ered m én y ek a la p já n nem csak ará n y o san e lv á rh a tó törődést, d e előlegezett b iz alm at is érdem eln én k . Je len leg 45 országba ex p o rtá lu n k , a K an á ri szigetektől A usztráliáig, K an a d átó l Izraelig, világ szerte m egism erték, m eg k ed v elték te rm ék ein k et. É rdekes, hogy az igények m e n n y ire vegyesen jelen tk ezn ek az e x p o rt­ b an is. Igen sok az olyan m egrendelő, aki hagyom ányos fo rm át, színezést, csiszo­ lá st k iv á n tőlünk, m íg m ások a divatos, új fo rm á k a t követelik. Az A m erik ai Egye­ sü lt Á llam okba p éld áu l aranysávozott, piros pettyes — m in tá s (!) — k észletek u ta z ­ n a k m ajd , u g y an a k k o r p éld áu l a svájci m egrendelők a legdivatosabb, m o d ern szí­ n e k e t k ív á n já k m eg; a b a rn á s á rn y a la tú am b ert, a világossárgát, az o lajzö ld et.” M in d en áron közbe ak a ro k szólni, hogy fitogtassam ko rszerű ism ereteim et, am i az e x p o rt-p ro b lé m á t illeti. No, m a jd az új m echanizm us! (P ontosabban a gazdaságirá n y ítá s 1968-ban életbelépő új m e ch a n izm u sa!). . . A terv ező m ű v észek m osolyogva b ó lin tan a k kö rü lö ttem , m in d e n ü tt so k a t v á rn a k a „m echanizm ustól”. E rdei S ándor fiatal, szim patikus tervező csupa lobogás, lelkesedés, h a az alk o tó ­ k ö rü lm én y ek ja v u lásáró l, ésszerűbb szervezéséről esik szó. „1962-től vagyok a tervezőcsoport dolgozója. B ár időközben hosszabb ideig k ato ­ n ásk o d tam is, h iv a táso m n ak te k in te m e z t a m u n k át, eg y ü ttélek az üveg p ro b lé m á i­ val, ép p en ez ért fokozottan fá jn a k a gondok, a nehézségek. A z ex p o rtró l beszélve szó esett m á r a gyors reagálásról, korszerűségről, gazdaságosságáról, ezekhez m ég an n y it, az a szom orú igazság, hogy á lta lá b a n m ire a m i terv ein k b ő l, elg o n d o lá­ sa in k b ó l elad h a tó üveg lesz, a d d ig ra „lejár az igazolásu n k ”, vagyis kim egy a d iv a t­ ból, e la v u lt az ötlet, a gondolat. P ersze ez nem csak az üzem vezetésen m úlik, e b ­ ben részes az O rszágos G y ártm án y fejlesztő B izottság laza szervezettsége, belső fe ­ gyelm e is. S ajnos re n d k ív ü l hosszú az á tfu tá si idő a te rv tő l a m egvalósulásig, m e rt az új te rv e k e t a h iv a talo san k ije lö lt h av i vagy negyedév en k én ti zsürizések h e ly e tt 53 �á lta lá b a n csak évente egy alk alo m m al b írá ljá k el. Ez elő b b -u tó b b a versenyképesség ro v á sá ra megy. Úgy tű n ik nem igen tö rő d n ek ezzel az illetékesek. S üzem en belül is sok a problém a. N em túlzás, h a a z t á llítju k , hogy a vezetők csak a k k o r v ető d h et­ n ek erre, h a v alam i baj van. É vek óta nem tu d ju k m eg v aló sítan i a tervezés és a kivitelezés ru g alm as összhangját. Igencsak sé rtő a terv ező re nézve, — ak i pedig végiggondol m inden m echanikai, technológiai lehetőséget — hogy a kivitelező szak ­ m u n k ás kineveti az új, m odern elgondolást, s e g y fa jta kényelm esség ta la já n állv a leszögezi, hogy az a d o tt te rv kiv itelezh etetlen . Ily en k o r e lv á rn á az em ber, hogy a m űvészileg-szakm ailag jó l k ép z ett vezetők a tervező m ellé á llja n a k , de errő l szó sincs. V alahogy az egész gyáron b elü l engednek elu ra lk o d n i egy olyan levegőt, hogy „az is v alam i m á r, k ita lá ln i, le ra jzo ln i egy új fo rm á t? ” Ily en alap o n sem m űvészi, sem szakm ai fejlő d ésü n k re nem n y ílik m egfelelő lehetőség, és m e rt a szak m u n k ás viszonylag d iffe ren ciála tla n ab b szem lélete m ia tt a z t k éri, „tervezzetek egyszerű, k ö n n y en g y á rth a tó dolgokat!”, nem tudom hová v ezet ez a folyam at. A világpiacon u g y an a k k o r egyre in k á b b a korszerű, m erész fo rm ák at, elgondolásokat k ere sik a vevők. R endezni k ellen e ezeket a belső ügyeket, m e rt jelen leg m ég a m in tap éld án y o k is csak nagy nehezen, sok se le jtte l készülnek, m iv el a tervező részlegek te rv é b en a m in tag y á rtá s m in d m áig nem szerepel, s a szak m u n k ás k én y telen -k elletlen , tú l­ m u n k a k é n t végzi ezt a fe la d a to t M ás levegőt szeretnék. L egyenek egészséges p e rs­ p ek tív áin k , b ecsüljék m eg jo b b a n a m u n k á n k a t!” A rra gondolok, m iközben eljátszogatok a z asztalo n álló k észletek színeivel, hogy 1945 elő tt csupa külföldi tervező dolgozott itt, az egy M ánczos József terv ező ­ m űvész kivételével. M ost az egész k o llek tív a fiatal, igen tehetséges sa lg ó ta rjá n i k o n stru k tő rö k b ő l áll. M iféle szem lélet d e g ra d á lh a tja ő k et játszadozó m űvészekké, vagy fan ta szták k á , irre á lis gondolkodású k ita lá ló k k á? H a n em is k eresg élü n k a k ö zelm ú lt évek eredm ényei között, s csak a legfrisseb b d íja k ra , p ro d u k tu m o k ra u ta ­ lu n k , a k k o r is nyilvánvaló: több erkölcsi (s ta lá n anyagi!) m egbecsülést k ellen e k a p ­ ja n a k ezek a tervezők. A folyosó k in n m ost m ég levegőtlenebb, sok-sok göngyöleget, p a p írh u lla d é k o t is észreveszek, m eg m in d en t, am i ú tb a n van. D elet h aran g o zn ak . A k em en cék vörös m osollyal e lm a ra d n a k m ögöttem . U tolsó m eleg leg y in tés a n y ak a m ra, a csarn o k m e lle tt hű lő ü vegdaraboktól, s a p o rtá n leadom a belépő cédulám at. 54 �55 �TÓ TH IM RE: A LEGSZEBB M AGYAR NÉV N évesztétikai iro d alm u n k elsősorban a keresztn ev ek k el foglalkozik, a családi n ev ek tan u lm á n y o zá sára m á r kevesebb e n e rg iát fo rd ít. P ed ig a t e l j e s n é v szép­ sége izg atja leginkább az em bert. M ásrészt a név esztétik ai cik k ek szerzői á lta lá b a n a születési an y ak ö n y v ek a d a ­ taib ól in d u ln a k ki. B ár a szülők n év v álasztása r itk á n n y eri m eg a felnövő gyerm ek tetszését. (A m in d en k o ri feln ő ttek a m egelőző n em zedék á lta l szépnek ta rto tt u tó ­ n ev ek et viselik.) E zért m ás m ódon — n év v á la sztá sra vonatkozó k ö zv élem én y k u tatással — k e re s­ tem v álaszt a r r a a k érdésre, hogy m elyik a legszebbnek ta rto tt (teljes) m a g y ar név. Első alk alo m m al 1965 fe b ru á rjá b a n h etv en fé rfit k érd eztem m eg afe lől, m ilyen n ev et a d n a sa já t m agának. A nyilatkozók vezeték- és u tó n ev et v álaszto ttak . Az u tónevek győztese az A t t i l a név volt. H eten v álasz to ttá k (10%). A s ta ­ tisztik ai összesítés u tá n szóban elm ondották, hogy a szó csengése, zenei h a tá sa ra g a d ta m eg elsősorban őket, de József A ttilá ra és A ttila k irá ly ra is hiv atk o ztak . A vezetéknevek csak an n y ib an m u ta tta k törvényszerűséget, hogy harm in cn y o lc (hetvenből) „i”-re illetv e „y”-ra végződött. P éld áu l: Kárpáty, Bocskay, Kolozsváry — Toldi, Budai, Mátrai. V ilágosan felism erh ető v o lt tö rtén elm i és iro d alm i n ev ein k h atása. Régi u ralk o d ó osztályunk azonban az „y”- t erősen elk o p tatta. Ez a m ag y a­ rá z a ta ann ak , hogy h a rm in c h á rm a n az „i” végződés m e lle tt d ö ntöttek. (B ár a beszélgetés so rán k id e rü lt, hogy egyesek csupán szerénységből írtá k így.) E gyébként m in d a harm in cn y o lc név — a név m ag y aro sítás szü rk e szokása sz erin t — földrajzi névből k ép z ett m elléknév. M ár ez az első felm érés is igazolta, hogy a név v álasztó fé rfia k k e rü lik a m eg­ szokottságot, m e rt a ritk á b b a n h asz n á lt név választékosabb. M ásrészt vonzó a d a lla ­ mos h angalak, m e rt a n év h a n g u la tá t is kellem essé teszi, de fo n to sab b ak a n év h öz fűződő egyéni em lékek, érzések. Egy év m ú lv a új szem pontokkal kiegészítve m egism ételtem a felm érést. 1966 fe b ru á rjá b a n száz 12—15 év közötti le án y t és u g y an an n y i 20—71 év közötti férfit k érd eztem meg. A k érd é st ez ú tta l m á sk én t fogalm aztam . U gyanis a „M ilyen n ev et sz eretn é k ?” m á r eleve feltételezi, hogy jelenlegi nevem m el n em vagyok elégedett. H a pedig elm ondom , hogy n y ugodtan m e g m arad h a t a nyilatkozó s a já t neve m ellett, a k k o r félő, hogy a felm érés a d a ta in a k jelentős része csu p án az a d o tt h ely zetet rögzíti. A „M ilyen n ev et sz eretn é k ?”-féle pro b lém afelv etés k ü lö n b en is b o n y o lu lt lélek ­ ta n i fo ly am ato k at in d íta n a el. Ily e n fa jta gondolatok, érzések v ető d h etn én ek f e l: N ekem n em jó az ap á m neve? — N em tiszteletlenség ez? — H a eddig jó v o l t . . . stb. M indezek azt eredm ényezhetnék, hogy a m eg k érd ezettek n em a neveket, han em s a já t m a g u k at m érlegelnék. A k érd é st te h á t így fo g alm aztam ú jra : M elyik a legszebb magyar név? E form a a figyelm et a m egfelelő irá n y b a terelte. A m eg k érd ezettb en csak egy­ féle g átlás v ető d h ete tt fel; és csak akkor, h a s a já t n ev é t szépnek ta rto tta ; — m erjem -e a sa já t n evem et a legszebbnek ta rta n i? 56 �Ezt a g átlást azzal o ld o ttam v ezeték - vagy k ere sztn e v ét ta r tja a z t k ell írn ia. E gyébként ez v o lt a rra , hogy a n y ilatk o zó k at csak a fel, hogy elő re közöltem : lehetséges, hogy s a já t v alak i a legszebbnek. Ez esetb en term észetesen az egyetlen m egjegyzésem . T u d ato san ügyeltem kérdőív kérdései befolyásolják. M in d n y ájan tu d tá k , hogy az a d a to k a t felm érés céljáb ó l k érem . M eglepő volt, hogy m e n n y ire kom olyan veszik, és m en n y ire élvezik ezt a szo k atlan játék o t. A k érd ő ív az aláb b i ro v a to k a t ta rta lm a z ta : 1. S orszám : 2. K or (év): 3. F oglalkozás (csak a férfiak n ál): 4. N evem (vezeték­ n év — utónév): 5. A legszebb m a g y ar n év (vezetéknév — utónév): M egokolást csak a sta tisz tik a i feldolgozás u tá n k érte m és csupán szóban. Az 1966-os felm érésbe nem von tam be se n k it az 1965-ös felm érésb en szereplők közül. A LÁ N Y O K V Á LA SZTÁ SÁ R Ó L A női n evekkel k ap c so la tb an a z é rt kérd eztem m eg fia ta l 12— 15 éves lányokat, m e rt m in d n y á ja n egy sa lg ó ta rjá n i iskola növendékei (s ez nagyon m eg k ö n n y ítette az ad a tg y ű jtést), de az alá b b ia k m ia tt is: 1. M ár tú l v a n n a k azon a koron, am elyben József A ttila m ég úgy érezte, lé te­ zését v o n já k kétségbe nevelőszülei azzal, hogy A ttilá ró l P istá ra „keresztelik á t”. 2. A le ánygyerekek k o ráb b i fejlődése m ia tt m á r m in d n y á ja n e lé rté k a serd ü lő ­ k o rt. A zt a sajáto s időszakot, am elyben k ím é le tle n ü l szigorú k ritik á v a l illetn ek m in d e n k it és m in d en t. N em ju tn a k el m id n y á ja n az „a n arch ik u s tag ad ásig ”, de m in d eg y ik n ek m in d en rő l s a já t vélem énye van. M ár felfed ezték s a já t m ag u k at. 3. Jó tíz év m ú lv a a n y á k lesznek. É letet (és nevet!) ad n ak . V allom ásuk egy k icsit m e g m u ta tja a jövőt. L ássuk te h á t a jövő sa lg ó ta rjá n i leán y a in ak leggyakoribb k eresztneveit! 57 �G yőzött az A n i t a ! V alóban szép „m agyar” név. M ié rt m ag y ar? M e rt a m ai m ag y arok m ag y arn ak érzik. 0 A nyelvi k ö ztu d at ugyan a Ju li, Julis, Juliska, Julcsa n ev e k et a Júlia név becéző a la k ja it m a g y arab b n a k ta rtja . P edig a Júlia név a Juliusz férfin év női v álto zata. Juliusz Caesar nem zetségnevéből szárm azik. H a m a a Júlia — Juliska név m in d ­ n y á ju n k sz ám á ra m agyar, h olnap az A nita is azzá lehet. Igaz, hogy nem a C aesaroktól örököltük, nem is a b ib lia ősi n eveiből (legalábbis így v álto za tla n u l á tv e tt idegen fo rm á já b a n nem!), h an e m a sa lg ó ta rjá n i A n ita kedvelők egybehangzó m egokolása sz erin t A n i t a Ekbergtől, az „Édes é le t” v ilág ­ h írű színésznőjétől. De a név te rje d é sé é rt „felelős” egy m ásik, a kép ern y ő n g y ak ran lá to tt sz tá r is, A n i t a , a tv-bébi. Az ad atszo lg áltató lányok term észetesen valam en n y ien ra jo n g n a k a film e k é rt, a tv -é rt, g y ű jtik a színészképeket. A felm érés első (m ás nevekkel is alátám aszth ató ) ta p a sz ta la ta az, hogy a jelen és a jövő legszebbnek ta rto tt neveinek első szám ú ih le tő je és te rjesztő je a film , s különösen a tv. A z A n ita név újszerűsége, idegenszerűsége külö n b en is vonzó. De a szó kellem es hangzása sem idegen a m a g y ar fülnek. (Anita, Katica, Lacika). Az A n ita h an g a la k ja fényesen, tisztán cseng. A kellem esen hangzó m ély „a”-t a zöngés „n” kissé lágyítja, in n e n ív el biztos sz árn y alással a n év fel a m agas „i”-re, m a jd egy könnyedén és tisztá n képezhető zöngétlen foghang, a „t” v isszaejti (játé­ kosan) a m ost m á r kissé m élyebb zengésű ,.a”-ra. Az „a” és „i” kedves, játékos m u z sik á ja jó l m egfigyelhető a m ásodik h ely ezést e lé rt Gabriella n évben is csupa lágyan zengő zöngés m ássalh an g zó b a ágyazva. A K atalin is u g y anennek a d allam n ak egy v álto za ta ; arán y o s elosztással öleli k ö rü l a h árom m a g ánhangzót a négy m ássalhangzó. Az első „a”- t egy zöngétlen ínyhang, a „k” teszi fényesebbé, a m ásodik m a g ánhangzót m egelőző zöngétlen foghang a „t” u g y an ezt teszi, m ég az ez ú tta l szóvégi m agas „i”- t a zöngés „l” (foghang) to m p ítja , m a jd lágy „n” (foghang) zárja. H a a h áro m n évben u ralk o d ó „a — i” m agán h an g zó k szerep ét összevetjük az 1965-ös felm érés győztes nevének, az A ttilá n a k m ag án h an g zó iv al (a—i—a), a kellem es hangzás egyik törvényszerű, „zenei” elem ére kell kö v etk eztetn ü n k . A nnyi azonban m in d en k ép p en v ita th a ta tla n , hogy legszebb név — főleg női név — egyik m eghatározója a n év kellem es h an g a la k ja, m uzsikája. Ez a felm érés m ásodik tanulsága. A k eresztnevek eredeti jelen tése pedig szinte teljesen elh an yagolható, sem a férfiak , sem a nők soha nem veszik ezt a tényezőt figyelem be a legszebb név k rité ­ riu m ai között, sőt á lta lá b a n nem is tu d n a k róla. (B ár a R ádió reg g elen k én t eszközölt érd ek es n év m ag y arázatai ta lá n ilyen szem pontból is é rh e tte k el v alam iféle k ism érv ű hatást.) Az Anita, Gabriella, Katalin n evek becézés nélk ü li alak b a n szerep eltek a leg­ szebbnek ta r to tt női n evek k ö z ö tt U gyanígy fo rd u lta k elő az aláb b i h elyezést e lé rt n ev ek is; Beatrix, Eszter, Ildikó, Viktória. A többi h ét n év több ala k b a n is szerepelt: Anna — A nett — Annam ária — Anikó) a választók helyesen A n n a-v álto za tn ak v alljá k ); Erzsébet — Elisabeth — 58 �Erzsi; Júlia — Jutka — Julianna (a Ju li és J u lia n n a n ev e k et m a m á r azonos név különböző v á lto z a ta in a k ta rtjá k ); Mária — M arika — Marianna — Ria; Tünde — T ündike; Zsuzsanna — Zsuzsa. H ete d ik helyezést é rte k el k é t-k é t sz av a zattal (2%) az aláb b i u tó n ev ek : Á gnes , Csilla, Edit, Éva, Judit, T imea. Összesen 12%. (I—VIl. k ateg ó ria = 83%) E gy-egy leány az aláb b i női k ere sztn e v et v a llo tta a legszebbnek: Adél, Andrea , Borbála, Dorottya, Eri, Gizella, Györgyi, Hajnalka, Hedvig, Ibolya, Klára, K risztina, Melinda, M ónika, Piroska, Veronika. T izen h ét választó, 17%. E gyhangúságtól te h á t nem kell félnünk. A m o d ern n ek tű n ő A n d reátó l és A n g eli­ k átó l a régies D orottyáig és B orbáláig m in d en féle név előfordul. A becézett ala k o k a t nem szám ítva összesen h a rm in c h a t n ev e t v á la sz to tta k . A VII—VIII. k ateg ó riáb a ta rto zó k h u szo n h árm at. A z u tó b b ia k a t m egkérdeztem , m ié rt v álasz to ttá k éppen a z t a nevet, am ely ik et csu p án egy vagy k ét leány ta r t szépnek. A válaszok zöm éből az d e rü lt ki, hogy az á lta lu k v álasz to tt n e v e t egy szá­ m u k ra nagyon szim patikus szem ély viseli. (Á ltaláb an egy-egy u n o k ah ú g vagy u n o k a­ nővér, a k ik közül a le g fiata lab b ik m ásfél hónapos, a legidősebb h u szo n k ét éves. (Idősebbektől nem kölcsönöztek keresztnevet.) A felm érés h a rm a d ik ta p a sz ta la ta az 1965-ös felm érésh ez h aso n ló an ism ét a z t m u ta tta , hogy a nevekhez fűződő szem élyes élm ények, érzelm ek a legkülönbözőbb n ev e k et v a rá z so lh a tjá k a „legszebb”-é. A LÁ N Y O K ÉS A C S A L Á D I NÉV A k eresztn ev ek közötti v á la sz tá st a lányok term észetesn ek ta lá ltá k . S okan tö p ­ rengés n élk ü l b e írtá k a „legszebbet”. A vezeték n év -v álasztás lehetősége azon b an kissé m e g h ö k k en tette őket, gondolkozni kezdtek, é s . . . a száz leány n em v álasz­ to tt százféle n e v e t L ássu k a vezetéknevek rangsorát! A tö b b i 58 k islány m ás-m ás n ev e t v á la s z to tt 58 név = 58%. 59 �A legszebbnek ta rto tt vezetéknév a k islányok sz erin t a T a m á s i . N em a szó je len tése (eredeti jelentés) és nem is a szó h a n g a la k ja teszi ezt a n ev et sz ám u k ra a legszebbé, han em indokolásuk sz erin t a televízió n y ú jto tta élm ény, T am ási E szter bem ondónő csinossága és kedves egyénisége. B izonyságul lássu k a v álasztó k teljes n ev é t és a v álasz to tt neveket! (A h a to d ik so rtó l a I I. helyezést e lé rt n ev e k et közlöm.) M élyebb törvén yszerűséget k u ta tn i itt h iá b av a ló n ak látszik. A II . h ely ezett Varga n év nincs összefüggésben az u g y ancsak n ép szerű tv -bem ondóval, V arga J ó ­ zseffel. (V arga Z o ltá n t az FT C -ből ugyan m eg em lítette egyikük, de a többség adós m a ra d t a m egokolással.) B ár a Varga és Nagy n ev e k et igen h étk ö zn a p iak n a k ta rtju k , k é t-k é t gyerek; azok közül is, a k ik e t így h ív n a k ; e n ev e k et ta r tja a legszebbeknek. A tö rtén elem „N agy”-ja i a m ecedon N agy S ándor, a fra n k N agy K ároly, Nagy L ajos k irály u n k , N agy P é te r cá r és N agy K a ta lin orosz cá rn ő nem já tsz o tt kö zre ab b an, hogy a „N agy” név a legszebbek között a m áso d ik h ely re k erü lt, N agy A n n a színésznőre az onban többen is hivatkoztak. De — érd ek es m ódon — az egyszerűség és a név gyakorisága k eveset z a v a rt közülük. Sőt, a tú lzáso k tó l ó vakodtak. N agyon szim patikus, és népszerű kö zö ttü k A m brus K iry tá n cd a lén e k es. D e a K iry n év e l­ ria sz to tta ő k e t H áro m leán y m in d k é t nevével te lje sen elégedett. 14— 15 évesek. Ezek a k ö v et­ kezők: Kóm ár Júlia, Mező Gizella, Balázs Ildikó. Mi csak az uto lsó t ta rtju k igazán szépnek. T akács M arik a tv-bem ondónő h a tá s á ra h á rm a n a Takács n ev et ta rtjá k a legszebbnek. N épszerű m űvészeinkkel (hírességeinkkel) in d o k o lh ató k az aláb b i n évv álasztáso k is: 60 �A n évválasztások kissé sz ü rk é n ek m o n d h a tó k ugyan, de a z é rt jó csk án ta lá lu n k (fe ln ő tt szem m el is) tetszetős neveket, péld áu l: É rdekes v o lt m egfigyelni, hogy k é t te stv é r, egym ástól te lje sen fü g g etlen ü l azonos n e v e t v álasz to tt: Unger Mária — Szőke Gabriella; Unger Judit — Szőke Gabriella. M in d k ét k islán y csinos, m ongolos arcú, de fekete. T alán a z é rt vonzó a Szőke név, b á r ők nem tu d tá k m egokolni választásu k at. K ét érth e te tle n n e k látszó n év v á la sztá st r e jte tt lé lek tan i okok m a g y aráz tak m eg. Sim on K a ta lin sz ám á ra a Skornyák a legszebb név, m e rt az ú jsá g b an o lv aso tt egy ilyen n ev ű elh ag y o tt k isfiúról, N a g y Ju d it pedig a S vihkla n ev e t ta r tja a leg ­ szebbnek, m e rt így h ív tá k éd e sa n y ja első férjét, ak i k éth ó n ap o s h ázasság u tá n m eg ­ h alt. É d esanyja so k a t m esél róla. A k islán y m ost k ettesb en él éd esan y jáv al, m e rt éd e sa p ja (a m áso d ik férj) elh ag y ta őket. L ehet, hogy a v ez eték n ev ek et illetően kissé k o rai v o lt 12— 15 éves k islán y o k n a k felten n i a „M elyik a legszebb m a g y ar n é v ? ” kérdést. A k a p o tt v álaszok in k á b b az ő k et ism erő pedagógusok sz ám á ra sz o lg álh atn ak hasznos pszichológiai ta n u lm á n y ­ kén t. A nnyi azonban bizonyos, hogy a nev ek rő l n em egészen úgy v élekednek, m in t a feln ő ttek . V álasztásaik egyszerűbbek, igénytelenebbek. N em tö rek e d n ek m in d e n áro n a k izárólagos b irto k lá sra m ég a n eveknél sem .L ehet, hogy ez a fe jle tte b b közösségi érzés egyik b o n y o lu lt á tté te lű m u ta tó ja ? 61 �V ezetékneveikben enn ek ellen é re is sok az eredetiség, változatosság. N em köti ő k e t a m ai feln ő ttek e t m ég an n y ira befolyásoló szokványos n év m ag y aro sítási sablon. Száz lány 73 család n ev et választott. A helyezést e lé rt tizen ö t család i néven 42 lány osztozott. A tizenöt névből a z é rt öt m égiscsak „i”-vel, illetv e „y”-n a l végződik. Az 1965-ös felm érésrő l szóló cikkem ben a z t írta m , hogy az „i” m elléknévképzős nev ek so k aság a a „névm agyarosítás szürke szokásával” m agy arázh ató . Ezek a kislányok azo n b an sosem gondoltak n évm agyarosításra. A szépnek ta rto tt 73 vezetéknévből 32 m ég is „i”h anggal végződik, (5 „y”-ra). Ezek sz erin t a szépnek ta rto tt m ag y ar családi n e v e k általán o sa n jellem ző jegye az „i”-végződés. A FÉR FIN EV EK V ER SEN Y ÉR Ő L A v ersenyben rész t v e tt fé rfia k sa lg ó ta rjá n ia k , vagy S alg ó ta rján környékiek. S zin te m in d ip a ri üzem ekben dolgoznak. T öbbségük fizikai m unkás. De a legm űvel­ te b b ek közé sorolhatók. Azonos ip a ri tech n ik u m esti (villam os-, gépész-, kohász-) ta g o za tán a k III.—IV. osztályos hallgatói. A kad k özö ttü k n éh án y ére ttsé g ize tt is. A z ad atszo lg áltató k között o tt ta lá lju k az intézm ény o k ta tó in a k egy részét is: h é t ta n á r t és h é t m é rn ö k ö t (14%). A fizikai m un k áso k (villanyszerelő, öntő, kovács, gépkocsiszerelő, géplakatos stb.) szám a h etv en h á ro m (73%). A többi 13 fő előadó, könyvelő, m űszaki rajzoló, revizor, szem élyzetis stb. (13%). A h allg ató k ko ra 20 évtől 48 évig te rjed . Z öm ükben 30 év a la ttia k . Az o k tató k is többségükben fiatalok. C supán egy 65 és egy 71 éves ta n á r v an közöttük. A 100 férfi 38 k ere sztn e v et választott. 80 fő 18 n éven osztozott, m íg a többi h ú sz 20 külön n ev e t választott. A legszebbnek ta rto tt férfin ev ek e t az aláb b i tá b lá ­ z a t ta rtalm a zz a: Meggyőző szépségű, kiegyensúlyozott, szolí d ran g so r ez. H ián y zik belőle a f e l­ tű n é sre vágyás ta rk a rik ítá sa. In d o k o ltan to m p áb b ak a színek, m in t a női u tó ­ neveknél. 62 �Jellem ző, hogy a fen ti 11 név között m indössze egy a m agas és k ettő a vegyes h a n g re n d ű szavak szám a. — A „győztes” 13 női névből p edig csak k ettő v o lt a m ély h a n g re n d ű : Zsuzsanna, Anna, de ezek is csak ala p fo rm á ju k b a n , becézés nélkül. Az egyes n ev ek re eső szavazatok szám a is nagyon meggyőző. C sak az óv m eg az e ltú lz o tt következtetésektől, hogy az 1965-ben közzé te tt felm érés a d a ta i nem egyeznek a jelenlegivel. A m ost győztes Zoltán név (12% ) ak k o r m ásodik helyezést é r t el 5,7%-kal. Az ak k o ri győztes A ttila (10%) m ost 5 % -kal a h ato d ik h ely re e s e tt vissza. A v álaszto tt nev ek ere d eti jelen tése — m in t befolyásoló tényező — e z ú tta l is elh an y ag o lh ató . Az István-, Sándor-féle m egszokott n ev e k előkelő helyezése ig a­ zolja, hogy a fé rfia k nem k eresik a m in d e n áro n ú ja t vagy id e g e n sz e rű t A „Z oltán”, a jelenlegi győztes a refo rm k o rb a n ú jjá é le d t n ev ek egyike. Hogy Jó k a i K á rp á th y Z o ltá n já n a k köze van m ai népszerűségéhez is, az v ita th a ta tla n , de ez a h a tá s a többségnél nem közvetlen. (A m á r egyízben e m líte tt V arga Z o ltán ra i t t n em h ivatkoztak, de K odály Z o ltá n ra többen is.) A Z o l t á n név ebben a „szépségversenyben” ö n m ag áb an is h ely táll. A nev ek zeneisége term észetesen a férfi k eresztn ev ek n él is jelen tő s tényező. F ig y eljü k meg a h áro m legszebbnek n y ilv á n íto tt férfin év d allam v ariáció it, d e előbb té rjü n k m ég vissza a győztes női n év d allam ára! A n i t a ! L egtisztáb b an a k k o r cseng e szó, ha a távol levő kis A n itá t k iá ltjá k v ele haza. E m elkedő—eső a d allam lejtése, az „i” m eg is hosszabbodik, h an g sú ly t is kap, a han g erő is e h an g n á l a legnagyobb. A Z o l t á n név m u z sik á ja a m élyhegedű zengése. H an g ren d je m ély, ilyen szem ­ p o n tb ó l m egfelel legősibb h an g tan i tö rvényeinknek. A sok zöngés m ássalhangzó m ég fokozza ezt a kellem es zsongást. A rö v id „o” m élyebb fekvésű, a hosszú „á” a m ély m a g án h an gzók legnyíltabb, legm agasabb v arián sa. A m i a h an g sú ly t és h an g lejtést illeti, különböző beszédhelyzetekben m ás d a lla m fo rm á k a t ta lá lh a tu n k : A nevem Zoltán. — E bben a közlésben a Z oltán szó hangsúlyos szótagja a „Z ol-”, a h an g lejtés is eső: Z oltáno\o (Ez a helyes ejtésm ód.) — Zoltán! M ondanék én n eked v alam it. I tt az alap tö rv én n y e l ellen tétb e n a m áso d ik szótag hangsúlyos, a hangszín is em elkedő: Z oltán!o / o N em m agyaros, ta lá n h ely telen is, de k étségkívül g y ak ra n előforduló „d allam ” ez is. B ár a m ély m a ­ gán h an g zó k képzését figyelem be véve m ég term észeteseb b n ek is lászik.) M in d k ét d allam v ariác ió kétség telen ü l kellem esen hangzik. I s t v á n — E szó vegyes h an g ren d ű . H a d a lla m á t (csak az Istv án szón belül) vizsgáljuk, m agától értetődően, világosan érvényesülő h an g tan i tö rv én y ek k el esik le a d allam a m agas ,,i”-ről a m ély „á”-ra . E h a tá s t csak fokozza az, hogy az első szótagban k é t zöngétlen, a m ásodikban pedig k é t zöngés m ássalh an g zó van. A női u tó n ev ek n él m á r beszéltü n k az „a—i” kellem es eg y ütth an g zásáró l. A lig m erem ezt a h an g so rt „i—á ”- ra válto ztatn i. P edig b e k ell v allan u n k , hogy hum oros asszociációnk ellen é re is az „i—á ” m ég a „csacsim uzsikában” sem h an g zik nagyon k ellem etlen ü l. L á s z l ó ; a h a rm a d ik legszebb férfi k eresztn év h an g lejtése is kellem esen eső. A k ét szótagkezdő zöngés „1” és a k é t hosszú m ag án h an g zó h an g tan i lo g ik á já t és r itm ik á já t könnyed eleg an ciáv al köti össze a zöngétlen „sz”. A h áro m győztes n év h a t m agánh an g zó jáb ó l csak egy m agas (o, á—i, á—á, ó,). A férfin ev ek te h á t m élyebb zengésűek, férfiasab b ak . A k ellem es hangzás azon b an a legszebb férfi k ere sztn é v n ek is ta lá n legfőbb k rité riu m a. 43 �D e nézzük tovább a IX . kateg ó riát! K é t-k é t férfi v álasz to tta az aláb b i n ev e k et: Antal, C saba, E rnő, Im re, József, Ottó, Péter (14%) — Az első k ilenc k ateg oriáb a ta rto zó nevek szám a te h á t tizennyolc. N yolcvan férfi ezekből a k eresztn ev ek b ő l v á ­ lasztott. A többi húsz (a m egkérdezettek 20% -a) egytől egyig m ás-m ás n e v e t v á ­ lasztott. L ássu k te h á t a m ég h á tra le v ő h úsz férfin ev et: Adám , A goston, A lfonz, Elemér, Endre, Ervin, Flórián, Győző, Gyula, Iván, János, Jenő, Kálmán, Mátyás, M ihály, Norbert, Ödön, Tibor, Zsigmond, Zsolt. (I—IX . k ateg ó ria = 38 név.) A győztes Zoltán n ev e t az aláb b i foglalkozású és k eresztn ev ű fé rfia k v álasz­ to ttá k : (A fé rfia k 38 k ere sztn e v et v álasz to tta k , a leányok csak 36-ot. Igaz, hogy az u tó b b ia k beceneveket is jelö lte k meg, és azo k at nem szerep eltettem k ü lö n névként.) A fé rfia k 77 v ezeték n ev et v álaszto ttak . (A lán y o k 73-at.) T eh á t a v ezeték n ev ek ­ ben is, az u tó nevekben is a fé rfia k v álasz tásai b izo n y u ln ak gazd ag ab b n ak . A szá­ m ok közti eltérés az onban nem jelentős, és n em is k ív á n különösebb ind o k o lást, m e rt (legalábbis a vezeték n ev ek et illetően) fe n n á llh a t az az egyszerű h ely zet is, hogy a fe ln ő tt fé rfia k több szép n e v e t ism ernek, m in t a serd ü lő k o rú lányok. P ersze fe l­ v eth ető az is, hogy a fé rfia k v álasztásai á lta lá b a n is igényesebbek. A családi n ev ek n él is kétségkívül szerep et já tsz ik a h an g alak . De a v ezeték ­ n ev ek b en a szó ere d eti je len tésé n ek is szerepe v an a szépségfogalom k ia lak ításá b an . E gyébként joggal fo n to lg a th ató az a tén y is, hogy a sokféle v ezeték n év n ek n em ­ csak a hangzásbeli és je len tésb eli szépsége le h e t vonzó. M eg n y ilatk o zh at a k ü lö n ­ féle nev ek keresésében a töm egből kiv áln i ak a ró egyéniség k ifejeződésének vágya is. (Ez a lélek tan i jelenség — irá n y á tó l és fokozatátó l függően — le h e t pozitív és n e ­ g atív is.) 64 �M ost lássu k a fér fia k á lta l leg szeb b n ek tartott v ez eték n ev ek rangsorát! A K á r p á t i név se n k it sem lep meg. H angzásáb an kellem es, jelen téséb en is szép. L eg feljebb az a m eglepő, hogy a lán y o k n ál csak egy K á rp á ti ak ad t. (Igaz, ők szom szédos b a rá ti országok hegy v o n u latai n ev e k én t ism erték m eg a K á rp á t szót, s ta lá n n em is ta rtjá k m a g y ar szónak.) A fé rfia k a K á rp á to k szépségével is, iro ­ d alm i élm ényükkel is in d o k o lták a K á rp á ti név „győzelm ét”. A K a z i n c z i név negyedik helyezése is érth ető . Az iro d alm i k ép z ettársításo n k ív ü l eg y ébként itt több k o n k ré t szem élyt is felidéz, m e rt ezen a v id ék en elég sok a K azinczi. A M arosvölgyi és Széplaki n ev e k et kissé e rő lte te ttn e k érezzük. L egtöbb fe jtö ré st k é t „prózai n é v ” okozhat, a I I. h ely ezett K o v á c s — és a III. h ely ezett S z a b ó név. Ez bizony az t m u ta tja , hogy je len tő s a feln ő ttek k ö zö tt is az o k n ak a szám a, a k ik nem idegenkednek a hétköznapitó l, a m egszokottól. Ezek á l­ ta lá b a n csak így indo k o lták v álasz tásu k at: — Jó n év az. L ássu k az I. helyezést e lé rt Kárpáti és a II. helyezést e lé rt Kovács n év v álasz­ tó in a k a d a ta it: 5 65 �A I I. k ateg ó riáb a n csupa fizikai m u n k á st ta lálu n k . K özülük négy (Tolnai, K övi, Szm olenszky, Turiczki) szépnek ta rto tt n ev et cserélt fel a szü rk éb b Kovácsra, de ezek közül k ettő m e g ta rto tta a keresztn ev ek között rangos h ely et elfoglaló Z o ltán t és G ábort. A z értelm iségi foglalkozásúak á lta lá b a n sz ám a rá n y u k n ak m egfelelően szerep el­ n ek m inden felm érés so rán észlelt jelenségben. C supán a K á rp á ti n ev et választó k között ta lá lh a tó k szám u k n ál m agasabb ará n y b an . L egfeljebb m ég azt fig y elh etjü k m eg később, hogy egyikük sem ta rtja s a já t te lje s n ev ét a legszebbnek, v a la m in t azt, hogy a „névszürkítők” között sem ta lá lh a tó k meg. Öten s a já t n ev ü k e t (vezeték és utónév) v a lljá k a legszebbnek: Buda A ntal g y á r­ tá si ellenőr, Darázs A rpád főm űvezető, Csanálosi János kom presszor kezelő, Hegyi Gyula kovács, Palócz Károly kovács. A névválasztások között tallózva m eg figy elh etjü k az alá b b ia k a t: A szokványos n év m agyarosítások em lék eit idézik a következő n év p áro k : Bürger József — Budavári József; Vilcsek Árpád — Egervári Árpád; Hartly János — Szentirm ai Ágoston; Olaj József — Marosvölgyi Sándor. (M indenütt az első az ere d eti név) H a ezeket a v álto za to k a t névszépítésnek fo g ju k fel, aláb b m e g találju k az e lle n ­ p á r t is, a név szü rk ítést: Patakfalvi József — Pál István; Szilágyi Gábor — Sós Gábor; Kazinczy Ferenc — Szabó Sándor; Szigetvári Károly — Szabó Tibor. Ily en féle je len sé­ get a nők ad a ta ib a n nem tap asztaltam . A k o ráb b i n évm agyarosítás rev ízió jáv al is ta lálk o zh atu n k . (Itt is az első név a m ostani, a m ásodik a legszebbnek ta rto tt): Esztergomi A ntal — Eybner Attila; dr. Hunvári György — Szilasi Gábor; Egri Endre — Szentm arjai András; Környei József — Kárpáti Zoltán. Önm ag u k b an is v a lla n a k az aláb b i variáció k : Török László — Móricz Zsigmond; Tóth László — Jókai Zoltán; N ika A ttila — Petőfi Attila; Belinyák László — Albert Flórián; Kovács Tibor — Puskás Ferenc. K ét példa ta lá lh a tó a m ag y ar n év szláv o sítására is: Dóra László — M arkovics Kálm án; Szeles Zoltán — Hajnovics Tamás. K irály István a feudális ran g o t sokallva „m érsékelten v isszav o n u lt”, s a Herczeg Zoltánt ta r tja a legszebb m ag y ar névnek. L ássunk m ég n éh á n y v ezetéknevet a férfiak „szürke”, m a jd „színes” v álasz tása­ iból: Boros, Máté, Lakatos — Udvarhelyi, Zsolnai, Sziklavári, Nagyváradi, Hidegkúti, Hajnal. (A csoportosítás a választáso k a rá n y á t is m u tatja.) A n evekkel való kedves és érdekes já té k to v áb b i fo ly ta tá sá ra e h ely ü tt m á r nem vállaikozhatom . Csak m ég a z t m ondom el, hogy a férfiak á lta l v álasz to tt 76 családi n év közül m ost is 49 „i” h a n g ra végződik. E zt a jelen ség et el k ell fogad n u n k a legszebb m agyar vezetéknév egyik törvényszerű ism ertetőjegyének. E bből azonban csak h áro m az „y”-os v álto za t: Koltay, Szatmáry, Szentandrássy. (Az utolsó nyolc bekezdés m egjegyzései is a nyilatkozók szóbeli m egokolásaira épültek.) A lányok v álasztása sz erin t te h á t a legszebb m ag y ar n év a T a m á s i A n i t a , a fé rfia k sz erin t pedig a K á r p á t i Z o l t á n . T erm észetesen m ás helyen és m ás időpo n tb an eszközölt felm érések m ás e re d ­ m é n y t m u ta tn á n ak . (Egyébként a fé rfia k s a já t k eresztn ev eik h ely ett szívesebben v álo g attak volna a női keresztn ev ek között. Egy ilyen felm érés is é r dekes lenne.) 6 �A z ism e rte te tt h áro m felm érés ta p a sz ta la ta in a k összegezésében nagyon óv a­ to sa k n a k k ell len n ü n k . A z alá b b ia k azonban többé-kevésbé á ltalán o sításk é n t is le­ szögezhetők: 1. A legszebb n ev e k rő l a lk o to tt fo g alm ain k a t régeb b en az iro d alm i (történelm i) hősök befolyásolták. Je len leg in k á b b a tv és a film hírességei. (Főleg fiatalo k n ál.) Ez az illeték esek fokozott felelősségén k ív ü l a r r a is int, hogy b aj v an az olvasással. P ed ig a készen k a p o tt film élm ény szellem i é rté k e bizonyos szem pontból kisebb, m in t az alk o tó fa n tá z iá t (és egyéb szellem i erő k e t is) jo b b an fejlesztő iro d alo m ­ olvasásé. 2. F ia ta lja in k nem k ív á n n a k nev eik b en is m in d e n k in é l különbek, tö b b ek len n i; b á r vonzza őket az új, az idegenszerű, de a b b a n is szívesen m egosztoznak tá rsaik k al. 3. Az utó n ev ek szépségének egyik legfontosabb jellem zője a kellem es han g alak , a n év m u zsik ája. (Az u tónév ered eti jelen tése elhanyagolható.) 4. A v ezetéknevek zeneisége szintén fontos, de a v ezetéknév ered eti jelen tése is je le n tő s ism érve a családi n év szépségének. 5. A v ezeték- és u tónevek kellem es eg y ü tth an g zására, ritm ik á já ra tu d ato san nern tö rek ed n ek , de ösztönös v álasztásu k a z t m u ta tja , hogy m égis v an bizonyos hangzási h a rm ó n iá ra való törekvés. M indezek az általán o sításo k v ita th a tó k . Egy ab szo lú t érv é n y ű tö rv én y azonban v ita th a ta tla n : A nevek kiválasztásán ál, a nev ek szépségének ran g so ro lá sán á l a szem élyes (szub­ jek tív ) élm ények és érzelm ek a legfőbb értékm érők, azo k at pedig nem le h et általán o s érv é n y ű logikai, érte lm i törvényszerűségekkel m eghatáro zn i. 67 �68 P a ta k i József. H áza k tá m falla l �HAGYOMÁNY MOLNÁR PÁL: ADATO K AZ 1940. ÉVI ÓKTÓBERI BÁ N Y Á SZ -SZ T R Á JK TÖRTÉNETÉH EZ A m egye m unkásm ozgalm a az 1933. évi nagy le ta rtó z ta tá so k u tá n csak nagy n e ­ hézség ek á rá n ren d e zte sorait. A le b u k o tta k helyébe új, friss erő k bekapcsolása, kon sp irációs okok m ia tt csak fokozatosan tö rtén t. Igen sokan m egfigyelés a la tt vol­ ta k , m á so k at m eg félem lítettek. Időbe te lt am íg az illegális tevékenységet ren d sze­ re sítették , a legális lehetőségeket m egfelelő ta rta lo m m a l tu d tá k m egtölteni. A p á r t ezekben az időkben is a szakszervezetekben ta lá lta m eg leg jo b b an a tö rv én y es k e re te k k ö zö tt tevékenységi form áit. K ülönösen erős v olt a befolyása a bányász szak szer­ vezetben. F igyelem m el k isérte a dolgozók élet- és m u n k ak ö rü lm én y eit, a jobb m eg ­ é lh e té sé rt m u n k a b esz ü n tetése k et szervezett. A b ag ly asaljai bányászok m á r 1937. fe b ru á rjá b a n k ap cso ló d tak a pécsi b á n y a ­ m u n k áso k sz trá jk já h o z. 1939 m á ju sá b an az eresztvényi kőbányászok sz ü n tették be a m u n k á t, jú n iu s 19-én Etes b á n y a te lep rő l érk ezik hír, a m u n k áso k reggel 6.30 ó rak o r sz trá jk b a léptek. Egy h ó n ap p al később m á r 2000 em b er sz trá jk o lt. Az 1940-es esz­ te n d ő n em hozott sem m i b iz ta tó t a m un k ásság szám ára. AZ 1940-ES O K TÓ BERI B Á N Y Á SZ-SZTR Á JK ELŐZM ÉNYEIRŐL A b án y am u n kásság m egélhetése a területszerzések , a többszöri b érren d ezések elle n é re sem ja v u lt. 1938-ban a m un k ásság reá lk erese te 10% -kal volt alacsonyabb, m in t 1929 előtt. 1938 u tá n ugyan tö rté n tek k ísé rle te k az eu ró p ai fejlődéshez való felzárkózásához, ez azonban ren d k ív ü l csekély ered m én n y el já rt. D e k la rá ltá k a 8 órás m unkaidőt, m e g állap íto tták a m in im ális béreket, a több g y erm ek es család o k n ak családi p ó tlé k o t ju tta tta k . E nnek ellen é re a m u n k ásság szo­ ciális viszonyai m ég a 30-as évek végén sem é rté k el a k a p ita lista v ilág h uszas év ei­ n ek átlagos színvonalát. K ülönösen szem betűnő v o lt m egyénkben az alacsony te c h ­ n ik a i felszereltség. A szociális, k o m m unális szolg áltatáso k m in im ális sz in tjé t sem b izto síto tták . A m egye legjelentősebb és legtöbb m u n k á st foglalkoztató ip a rá g áb a n , a b á n y á ­ sz atb a n a m egélhetési lehetőségek sta g n áltak . A bányászok fizetése alacsonyabb v o lt az ip a ri dolgozókénál. A k é t fizetés közötti időszakban töm egesen k ere sték fel a m u n k a ad ó k a t segélyért, fizetési előlegért. A n élk ü l ,hogy a fizetési előlegek, segé­ ly e k n agy szám ából túlzó követk eztetések et v o n n án k le, szükséges a ren d elk ezésü n k re álló tö b b száz d o k u m en tu m közül n éh á n y fizetési előlépést, k ed v ezm én y t k é re l­ m ező leveléből idézni, a m egélhetési gondokra vonatkozó ad ato k at. 69 �Toldi Jen ő n é alb e rta k n a i bányászasszony 1940. szep tem b er 23-i levelében, a z é rt k é r előleget, m e rt fé rje P esten v an kórh ázb an , 50 pengőnyi táp p én zb ő l n em f u tja b eteg láto g atásra. Felem líti, hogy m in t család tag n em k ap zsírad ék o t. G y erm ek ein ek nem tu d enni adni, „m erth a egyedülálló asszony v olnék m ég a k k o r jó vo ln a a k á r ­ hogy, de a m ik o r az em b er a gyerm ekeknek nem tu d ad n i n ém ileg m egfelelő é te lt ez a szülőknek egy nagy szívfájdalom , am ik o r m á r n ek em ebből eg y éb k én t is jól k i ju t o tt. . .”fejezi be le v elé t. Özvegy S zklad án y i Jó zsefn é n y u g d íjas 39 pengő n y u g ­ d íja t kap, „ . . . am ely összegből csak a legnagyobb n élkülözések m e lle tt tu d é ln i” — panaszolja, ez ért őszi b ev ásárlási segélyt k é r 1940. o k tó b er 7-i k eltezésű k é r vényében. S zarvas S ándor kisteren y ei bányász 200 pengő előleget k ér, hogy g y erm ek eit m eleg ru h á v a l tu d ja ellátni. B á rth a Já n o sn é 1940. szep tem b er 22-i k eltezésű k ére lm é­ ben anyagi tá m o g atásé rt esedezik, fé rje bevonult, nincs ak i fedezné a legszűkösebb k iad áso k at. A k n ai F erenc ugyanaz év augusztus 5-i lev eléb en 250 pengő előleget k ér, hogy fiá t m egfelelőképpen fel tu d ja öltöztetni, m e rt az in te rn á tu sb a n y e rt felv ételt. B laskovics József szeptem ber 25-i kérelm éb en adósságai törlesztésére k é r ú ja b b előleget. H aászer R óbertné panaszlevelében a kö v etk ező k et o lv a sh a tju k r „P álfalv a telepen 1 szoba konyhás la k áso m at a T kts B ányaigazgatóság folyó évi o k tó b er hó 1-re felm ondotta. M ostanáig sem tudom , hogy hol m é ltó z tatn ak részem re la k á st k i­ jelölni.” C sászár Já n o s h a d iro k k a n t és 39 tá rs a augusztus 19-i fo ly am o d v án y u k b an az igazság talan szén járan d ó ság k o rrig á lá sá t kéri. A győri p ro g ra m a la p já n m eg ad o tt 1 m illiá rd fo rin to s h ad i fejlesztés kö v etk ez­ téb en n ő tt a b án y á sz atb a n fo g lalk o ztato ttak szám a. 1933-hoz k ép est a szén b án y ászat te rü le té n 6800-ról 1938-ra 8250-re n ö v ek ed ett a dolgozók szám a. A m u n k a n é lk ü li­ séget a h áb o rú s k o n ju k tú ra felszám olta. E nn ek ellen ére tu c a tjá v a l találk o zu n k olyan korab eli kérvényekkel, am elyek elhelyezkedési ig én y ek et ta rta lm a z n a k . K ü ­ lön érdekessége e folyam odványoknak, hogy sok k ö zö ttü k a diplom ás, a m érnök, pedagógus (akkor a b án y a a lk alm az ta a n ev elő k et is), aknász, szakm unkás. Igen sok erd élyi bányász — elsősorban petrozsényi — elhelyezkedés irá n ti k ére lm ére v álasz t sem ad tak . E k o r p o litik ai légk ö rét jellem ző, hogy igen sokan a k érelm ező k — első­ so rb an aknászok — a v á rt, vagy m egpályázott álláso k at ab b eli érd e m ek re ép ítették , hogy a „fo rrad alo m ”-b an nem v e tte k részt, kiveszik részü k et a „ társad a lm i” m u n ­ kából (levente kiképzésből stb.) A m un k ásság írásos m egnyilatkozásai — kérései — erősen to m p íto tt á lla p o tb a n k e rü lte k a m unkaadókhoz. A k o rab eli sajtó, d o k u m en tu m an y ag , v a la m in t a szem é­ lyes visszaem lékezések a z t m u ta tjá k , hogy a bányászok n y ílta n is fellép te k a d u rv a hang, az em b ertelen bánásm ód ellen, h a rc o lta k a m ag asab b m u n k a b é re k é rt a jo b b élelm iszerellátásért, ru h a ju tta tá sé rt. A SZ T R Á JK LEFO LY ÁSA A bányászok n y ílt fellépése sz trá jk b a n te ste sed e tt meg. 1940. o k tó b er 7-én a sa lg ó ta rjá n i b án y á k b an a m un k áso k b eszü n te tté k a m u n k á t, b érem elést követeltek. A sz trá jk tö rté n e té re vonatkozó rész letek e t V itéz N ém eth százados jelen tése a la p já n érdem es áttek in ten i. (D okum entum ok a m ag y ar fo rrad a lm i m unkásm ozgalom tö rtén etéb ő l. 1935— 1945. Bp. K ossuth kiadó.) A feljegyzés, kato n ás, rövid, lén y eg re­ törő, a h elyzetet az u ralk o d ó osztály szem szögéből elem zi és m u ta tja b e az esem é­ nyeket. 70 �O któber 7. A sa lg ó ta rjá n i m u n k áso k s z trá jk b a léptek. O któber 8. S alg ó ta rjá n b a n k a rh a ta lo m g y an á n t egy p u skásszázad o t a H ad ü g y m in isztériu m k iren d elt. A k a rh a ta lo m p a ra n csn o k á u l vitéz báró U ngár K áro ly ezredes je lö lte te tt ki, k it a h ad ü g y m in iszter ú r szem élyesen ig azíto tt el, és n ek i a sa lg ó ta rjá n i üzem i k a ­ to n ai p ara n csn o k o t aláren d elte. O któber 9. N agybátony is sz trá jk b a lépett. A sa lg ó ta rjá n i k a rh a ta lo m m egerősítésére négy puskás század re n d e lte te tt ki. O któber 10. B arab ás alh ad n ag y ú r a hely szín re kiszállt. B enyom ása, hogy a sz trá jk b érm o z­ g alo m nak in d u lt, és csak később te re lő d ö tt á t p o litik ai té rre . U g y an ak k o r a k o rm án y engedélyével k in t já r ta k M ocsáry, R onkai és G ru b e r képviselők is. A k a rh a ta lo m m egerősítésére a 2. lo v a sd an d á r-p aran c sn o k sá g a p p a rá tu s szá­ zada k iren d e lte tett. O któber 11. E k k o r já r le a behívójegyek á lta l elő írt m u n k á b aá llá si h atárid ő . A z eredm ény n u lla. O któber 12. A v ez érk ari főnök h iv atalo s ú tjá ró l visszáérkezett, és a h ad ü g y m in iszter á lta l k ire n d e lt k a rh a ta lo m fe le tt a p aran csn o k ság o t átv ette. Ezzel k ap cso latb an a v ez érk ari főnök in té zk e d ést a d o tt ki, hogy a m u n k ásság ú jr a felszólítandó, m isze rin t legkésőbb 14-én reggelig lép jen m u n k áb a. A p a ra n c sn a k ellenszegülőket külön p a ra n c sra le k ell ta rtó z ta tn i és h o n v éd ­ tö rvényszék elé állíta n i. A képviselők m ozgásának m e g ak ad ály o zására a k o rm án y a B elügym inisztérium ú tjá n in tézk ed ik a közrendészeti szervekkel. Em e in té z­ kedés m egtételére vitéz L ászló ezredes ú r a belü g y m in iszter u r a t felk érte. O któber 13. V asárn ap i m unkaszünet, a helyzet változatlan. O któber 14. A dorogi és tokodi b án y á k is sz trá jb a léptek, v a la m in t S alg ó ta rjá n b a n a Salgó és H irsch G épgyár. H írek érk eztek arró l, hogy a sztrá jk h o z Pécs és T a ta is csatlakozni fog. D orogra és T okodra a had ü g y m in iszter egy-egy k a rh a ta lm i zá sz ló aljat k iren d elt. S alg ó ta rjá n b a n a bányászok kiem elése m egkezdődött. A v ezérk ari főnök re n d e ­ le te t a d o tt ki, m elynek értelm éb en a b á n y a te rü le te t k ö rü l k ell zárni, hogy k ív ü l­ ről idegen ne jöhessen be. Az u sz ító k a t h o n védtö rv én y szék elé k ell á llíta n i és a K a rh a ta lm i U tasítá s 7. §-a szerin ti re n d z a v a ró k a t le k ell tartó zta tn i. O któber 15. T eljes T a ta b á n y a sz trá jk b a lépett. A nem hadiü zem n ek szám ító üzem ek m u n k ásai sz ám ára a b ehívójegyek k id o ­ b attak . 71 �A z 1. gépkocsizó d a n d á rt E rdélyből v isszaren d eltü k b ék e-állo m ásh ely ére, v a la ­ m in t egy huszárosztagot és egy kerék p áro zó zászló aljat a h ad ü g y m in iszter B u d a­ p e stre beren d elt. D orogon, T okodon és S a lg ó ta rján b a n a k a rh a ta lm a t m egerősítette, T a tá ra és P écsre (prevenció gyanánt) k a rh a ta lm a t re n d e lt ki. A z anyaország b an a honvédséget k a rh a ta lm i k észenlétbe helyezte, a szab ad ­ ságokat beszüntette. A v ezérk ari főnök ú r szabályozta az ú jo n n a n k ire n d e lt k a r ­ h a ta lm a k aláren d elési viszonyait, a sz trá jk te rü le t teljes le zá rá sát ren d e lte el, intézkedett, hogy az o tt ta lá lh a tó id egeneket a csendőrség ú tjá n kell eltáv o lítan i, v a la m in t já rő rsz o lg ála tta l a m u n k á b a m enő m u n k á so k at b izto sítan i kell. A dorogi k arh . p k -n a k u ta sítá st adott, hogy G ru b e r képviselő b elépését a csend­ őrség akadályozza meg. O k tóber 16. A sz trá jk e lte rje d t E gercsehibe (egy zászlóalj k a rh a ta lo m g y a n á n t kirendelve), a d élu tán folyam án Pécs is leállt. S alg ó ta rjá n b a 398 fő k ato n a-b án y á sz é rk e zett be, k ik azo n n al m u n k á b a állo ttak . T a ta b á n y á ra a k a rh a ta lo m m egerősítésére a h ad ü g y m in iszter m ég h áro m zászló­ a lja t re n d e lt ki. B á n tay tá b o rn o k h e ly e tt T a ta b á n y á n a k a rh a ta lm i cso p o rt p a ­ ran c sn o k ság á t vitéz H ennyey tá b o rn o k v e tte át. A v ez érk ari főnök ú r elren d elte, hogy h a a g itá to ro k a t nem le h et találn i, az ex p o n á lt m u n k á so k at k ell le ta rtó z ­ ta tn i. A m u n k a b ér k ifizetésének és az élelm iszer k io sztásán ak k érd ése a k a r ­ h atalo m h atásk ö rén k ív ü l esik, e rre a bányaigazgatóság a k o rm án y á tó l kap u tasítást. A honvédelm i m u n kakötelezettség a la tt álló k n ál a m u n k a felv é telét ki k ell k én y ­ szeríteni. A k a rh a ta lm i p aran csn o k o k n ak szigorúan az a felad ata, hogy a sz trá jk o t le tö rje és a re n d e t fen n ta rtsa. O k tóber 17. Úja b b sz trá jk tö rt ki M óron és a B ud ap est—S alg ó ta rján i G épgyár és V asöntő R t-nél. Ez utóbbi azonban d élu tán a m u n k á t újb ó l felvette, P écsb án y atelep en a m u n k áso k n ak 80% -a m ég dolgozott, a többi hely ek en a m u n k a szünetelt. T a ta ­ b á n y á ra palatörés, v a la m in t a b án h id ai üzem n ek sz án t szén felrak á sa céljáb ó l h áro m zsidó m unkásszázad beérkezett. S alg ó ta rjá n b a ú ja b b 329 fő b án y ász­ k ato n a érkezett, k ik azonnal m u n k á b a állo ttak . L e ta rtó z ta ttá k T a ta b á n y á n 112, Dorogon 52 főt. A vezérk ari főnök ú r elre n d elte: A fe n n ta rtá si m u n k á k elvégzésére m űszaki k e re te t k ell alak ítan i, az E rdélyben levő a lak u la to k tó l az o tt szolgálatot te lje sítő bányász m esterségű legénység A szódra szállítandó. O k tóber 18. A B ud ap est—S alg ó ta rján i üzem m űködik, k ü lö n b en a h ely zet v álto zatlan . T a ta b á n y á ra szénberakodás c é lja ira 300 fő lengyel b eérk ezett. Az E rd ély b ő l m e­ n e k ü lt bányászok közül S alg ó ta rjá n b a n 60 fő n em á llo tt m u n k áb a. O któber 19. Ú ja b b sz trá jk tö rt ki G ánton .A h elyzet ek k o r k u lm in ált. N agyb áto n y b an kez­ den ek m u n k á b a állani. S alg ó ta rjá n b a n ú ja b b 258 fő k ato n a-b án y á sz á llo tt m u n ­ 72 �káb a. H irek érk e zte k a N yergesújfalui E te rn it M űvek sz trá jk já ró l. H ad ü g y m i­ n isz te r ú r elren d elte, hogy a jövőben a h ely zetjelen tést a k a rh a ta lm i p a ra n c s­ nokok neki is terjesszék fel, m elyben a n ap o n k é n ti term elé st is je len ten i kell. A v ez érk ari főnök ú r elren d elte, hogy az élelm iszerk io sztás és m u n k a b é r-k ifi­ zetés szabályozása a k a rh a ta lo m h a tá sk ö ré n k ív ü l esik. E té re n kezdem ényező­ leg fellép n i a k a rh a ta lo m p ara n csn o k a in ak nem szabad. E tá rg y b a n a b elügy­ m in iszter ú r a közrendészeti szerveknek ad u tasítást, m ely ek n ek azo n b an a szükséges tá m o g atást a k a rh a ta lo m részéről m eg k ell adni. O k tó b er 20. V asá rn a p i m unkaszünet. A h elyzet változatlan. O k tó b er 21. Az ózdi m un k áso k a bérem elés tá rg y á b an m e m o ran d u m o t n y ú jta n a k át. S algó­ ta rjá n b a n a h a tv a n i m un k ásszázad b a beosztott 200 fő m u n k ás a b án y á b an a m u n k á t felveszi. M óron a m u nkásság 95 % -a m u n k á b a állott. N ag y bátonyban a h elyzet szintén ja v u lt, a többi hely ek en stagnál. A v ezérk ari főnök ú r kérte, hogy a k o rm án y a k a rh a ta lm i p aran csn o k o k m ellé k o rm án y m eg b íz o tta t osszon be. O k tó b er 22. A z ózdi b án y a s z trá jb a lépett. S a lg ó ta rjá n b a n a helyzet eny h ü lt, a te rm elés em elk ed ett. E gercsehiben a sz trá jk m egtört. O k tó b er 23. A ragyolci bán y a (Losonc m ellett) s z trá jk b a lépett. S a lg ó ta rjá n b a az erd ély i a la ­ k u la to k tó l 108 fő k ato n a-b án y á sz érkezett. A többi bán y atelep en , kivéve D orogot, fokozatos ja v u lás tap asztalh ató . O k tó b er 24. M ór ú jra sz trá jb a lépett. D orogra, a k a rb a n ta rtá s i m u n k á k elvégzésére (füstöl a bánya) az erd ély i a la k u ­ la to k tó l 400 fő b án y á sz -k a to n a beérkezett. A többi b án y á k n ál fokozatos ja v u ­ lá s t látu n k . O k tó b e r 25. A h elyzet D orog k iv ételév el tovább ja v u lt. O k tó b er 25-én a m iskolci honvédbíróság m e g ta rto tta a le ta rtó z ta to tt bányászok ügyében az első szám ú főtárgyalást. A SZ T R Á JK JELEN TŐ SÉG E, RÖVID ÉRTÉK ELÉSE Az egész ország b á n y a te rü le té re is k ih a tó m egm ozdulás te lje s érté k elé sé re nem v állalk o zh atu n k . A ren d elk ezésre álló arc h ív u m i anyagok, dokum entom ok, feldolgo­ zások a la p já n m e g á lla p íth a tju k , hogy a sz trá jk a b án y a m u n k á sság b érköveteléseiből in d u lt ki. A n y ílt fellépéseket, m u n k a m eg tag ad áso k at különösen a z é rt é rté k e lh e tjü k jelen tő sn ek, m e rt g y en g ítették a n em zetgazdaságnak a h ad ig azd álk o d ás erő sítésére t e tt in tézkedéseit, az ország igen fontos en erg ia-h o rd o zó it képviselő b án y á sz at a s z trá jk id e je a la tt a h iv a talo s becslések sz e rin t m integ y 50% -os kieséssel dolgozha­ t o t t csak. A sz trá jk ré st ü tö tt a h ad iü ze m i sta tá riá lis ren d elk ezések en is. F igyelm en 73 �k ív ü l h ag y ták azt a tényt, hogy honvédelm i m un k ak ö telezettség a la tt álln ak , s m int. ilyenek, a k ato n ai fenyitő h atalo m és a kato n ai b ü n tető b írásk o d ás a lá ta rto zn ak . M indezekből lá th ató , hogy a b érkövetelésnek in d u ló sz trá jk átcsa p o tt p o litik ai je l­ legű m egm ozdulássá. E nnek érték éb ő l m it sem von le az a tény, h ogy b án y ász­ sz trá jk o k a t a nyilasok fel a k a rtá k használni a T elek i-k o rm án y m e g b u k ta tá sá ra és ezért kezdetben tám o g atták . A m ikor azonban lá ttá k a sztrájkm ozgalom valódi c é ljá t — és észrevették, hogy az nem szolgálja az ő c é lju k a t — cserben h ag y ták a bányászokat. A 35—40 000 v agont kitevő term elés-csökkenés, a k ato n ai fegyelem n y ílt m egtag adása, a sz trá jk országos jellegűvé v álása m é ltá n d ö b b en tette m eg a h á b o rú ra készülő korm án y t. A m egm ozdulás gyors leszám olása érd ek éb en nagy erő k e t m oz­ g a tta k meg. A nem hadiüzem i m unkásság sz ám á ra b eh ív ó p aran cso t k ü ld tek , a h a d i­ üzem ek m u n k á sa ira k a rh a ta lm a t ren d e ltek ki, a s ta tá riu m ren d elk ezéseit kezdték érv én y esíten i. B a rth a K ároly honvédelm i m iniszter országos felh ív ásb an fogalm azta m eg a k ilá tá sb a h ely ezett b ü n tető szankciókat. L ez ártá k a sz trá jk te rü le te k e t, a m un k ásság lakótelepeit. A „ren d ” és „biztonság”­ ró l a csendőrség gondoskodott. A sz trá jk szervezőit, „szóvivőit” le ta rtó z ta ttá k , a b e­ h ívó p a ra n c sn a k eleget nem te v ő k et elő állíto tták és h ad itö rv én y szék elé állíto tták . Az üzem elő b án y á k b an k a rh a ta lo m igénybevételével b iz to síto tták a fe n n ta rtá si m u n k á k végzését. A m iskolci honvédtörvényszék o któber 25—26-án m e g ta rto tt fő tárg y alásán 26 bányászt ité lt el 1 év 4 hó n ap tó l 3 évig te rjed ő b ö rtö n b ü n tetésre, és 5—8 évig te r­ jedő hivatalv esztésre, politikai jo g aik g y a k o rla tá n a k felfüggesztésére. A csendőrszuronyok, fegyverek, a k iéheztetés á lta l b izto síto tt intézkedések ugyan m e g tették p illa n a tn y i h atásu k a t, azonban a h am u a la tt izzott az ú ja b b sz trá jk , ellenállás tüze. A b án y á sz sztrájk végül is részleges ere d m én y e k et hozott. Á tm enetileg ja v u lt az élelm iszerellátás. A k o rm án y k én y telen v o lt az ip a ri m u n k ásság b é ré t 7 % -k al növelni. Á tm enetileg hatály o n k ív ü helyezte a 8 ó rás m u n k a n a p és fizetéses sza­ badság felfüggesztéséről szóló rendeleteket. 74 �C S O N G R Á D Y BÉLA: A BAG LYASALJA I KÉPZŐM ŰVÉSZETI SZA B A D ISK O LA TÖRTÉNETÉBŐL A nógrádi képzőm űvészeti élet az elm ú lt évtized b en m in d en ed d iginél n ag y o b b le n d ü lettel olyan ered m én y ek et p ro d u k ált, am ely ek re m é ltá n fig y elt fel az országos közvélem ény. E g y arán t vonatkozik ez a M agyar K épzőm űvészek É szak -m ag y ar­ országi T erü leti S zervezetének k eretei között funkcio n áló helyi cso p o rt tev ék enysé­ g ére és a csoporton belüli m űvészegyéniségek k ibon tak o záséra. N em fe la d a tu n k ez ú tta l e k étségkívül viszont a p illa n a tn y i h elyzetet m in d en k ép p azon az úton, am ely et m egyénk m űvészeti csak a felszabadulás u tá n i év e k et te k in tjü k v o n al k ezdőpontja m inden bizonnyal a iskola volt. ö rvendetes fellen d ü lés o k ait k id eríten i, jelen tő s m érfö ld k ő n ek k ell te k in te n ü n k életében a képzőm űvészet m eg járt, ha is. A n a p ja in k ig ívelő tö retlen fejlődési B aglyasaljai K épzőm űvészeti S zab ad ­ Az iskolán k ívüli népm űvelésben ugyanis a felszab ad u lás u tá n i években az u ralk o d ó irá n y z a t M agyarországon az úgynevezett szabadm űvelődés volt. A szab ad ­ m űvelődés, — ha ideológiailag nem is á llt m egbízható alap o k o n — g y ak o rlati, szer­ vező és nevelő m u n k á já v a l nem kis ere d m én y e k et é r t el. Ezek k ö zö tt ta rth a tju k szá­ m on az úgynevezett szabadiskola-m ozgalm at is, am ely n ek szervezői tö rtén elm i m issziót te lje síte tte k : lehetővé tették , hogy a tá rsa d a lo m n a k a k u ltu rá tó l eddig e l­ z á rt rétegei is tan u lh assan a k , e lju th a ssa n a k a főiskolákra. „A szabadiskolák célja: a képzőm űvészeti ízlés fejlesztése, képzőm űvészeti m ű ­ veltség em elése és a teh etség ek felk u tatá sa. N em dilettán sk ép zés, n em szép lelk ek és bohém m űvészkedők nevelése a cél. A g y ak o rla ti m u n k a m e lle tt fen ti cél sz erin t első ren d ű fontossága van az elm életi képzésnek, m ely a tárg y i ism eretek közlésén, esztétik ai nevelésen kívül, a h allg ató k at kellő ö n k ritik á ra n e v e li,.. ”1 — id é zh e tjü k a V allás és K özoktatásügyi M inisztérium Szabadm űvelődési O sztályának kö rlev elét, am ely et a szabadm űvelődési felügyelőkhöz c ím z e tt. U gyanez a le ira t közli azt a m u n k a terv n ek n ev ezett v áz la to t is, am ely kötelező érv én y ű ú tm u ta tá s t n y ú jt v a la ­ m ennyi szabadiskola m űködéséhez. A m u n k a te rv sz erin t elm életi és g y ak o rlati o k ta ­ tá sb a n e g y a rá n t részesíteni k ell a h allg ató k at. A z elm életi o k ta tás tá rg y a i: m ű v é­ szettö rtén et, esztétika, anatóm ia. A m u n k a te rv ide so ro lja a m űvészeti k irá n d u lá so ­ k a t és üzem láto g atáso k at is, am elyek a táj, illetv e a dolgozó em b er m eg ism erését h iv a to tta k szolgálni. A gyakorlati o k ta tás k é t tárgyból, az a la k ra jz b ó l és a m in táz ás­ b ól állt. A szabadm űvelődési felügyelők á lta l fizethető ta n ítá si ó rá k szám a egy évben 200 volt. A körlev él befejező részében a S zabadm űvelődési O sztály felso ro lja azo k at a szab ad iskolákat, am elyek m á r k érv én y ezték és m e g k ap ták a m űködési engedé­ lyüket. Az 1948. novem b er 27-én k e lt körlev él m ég nem tesz e m líté st a b ag ly as­ a lja i iskoláról, am ely m űködéséhez az engedélyt 1949 ja n u á rjá b a n k a p ta m eg: „A B ag ly asaljai K épzőm űvészeti S zabadiskola m ű ködésének engedélyezése ügyében a v allás- és közoktatásügyi m in iszter le ira ta a N ógrád—H o n t m egye szabadm űvelődési felügyelőjének. 75 �N ógrád—H ont várm egye S zabadm űvelődési F elügyelőjének, a B ag ly asaljai K épzőm űvészeti S zabadiskola engedélyezése ir á n t hozzám é rk e z e tt k érelm ére válaszolva közlöm , hogy a 232.253/VIII. 1948. sz. k ö rlev elem b en közölt feltételek sz e rin t a szabadiskola m űködését engedélyezem . B udapest, 1949. ja n u á r 26. Bod. K i:f. 28. K. N agy”3 A baglyasaljai iskola m űködésének m e g in d u lá sát azon b an nem d a tá lh a tju k a h iv a talo s engedélyezés n ap jáv a l, hiszen tu la jd o n k é p p en m á r jó v al előbb, k ö zv etlen ü l a h áb o rú u tá n m egkezdte tevékenységét: „1946. II. 4-én a sa lg ó ta rjá n i ip a rm ed en ce v állalata i, v a la m in t a v áro s tám o g atásá v al a M unkás K u ltu rszö v etség és a MADISZ k ere tén belül m űködő rajz , festészeti, szobrászati és ip arm ű v észeti iskola m egnyílt. M űködésének ezen n a p ló já t a fen ti d átu m m a l m egkezdtem . — Bona K ovács K ároly festőm űvész.” Ez a szöveg olvash ató a n n a k az iskolai n ap ló n ak a cím lap ján , m ely re a „M űvé­ szeti M unkás Főiskola — S a lg ó ta rjá n ” fe lira tú bélyegzőt n y o m ta a vezetéssel m eg­ bízott, a k k o r B ag ly asalján élő m űvész.3 A S alg ó ta rján i M unkásm ozgalm i M úzeum tu la jd o n á b a n lévő helyi m űvelő d éstö rtén eti dok u m en tu m ta n ú ság a sz e rin t „1946 te ­ lén, am ik o r m ég egy év sem te lt el a h áb o rú befejezésétől, 52 sa lg ó ta rjá n i fia ta l é r ­ zett m ag áb an k ed v e t ahhoz, hogy b etek in tsen a képzőm űvészet kincsesházába. B á t­ ra n m o n d h a tju k , hogy ilyen nagyfokú igénynek csak részb en való k ielég ítése is nagy szolgálat v o lt a helyi képzőm űvészeti é le t felszab ad u lás u tá n k ezd ő d ö tt k o r­ sz ak án ak elin d ításáb an . L egtöbben, szám sz erin t huszonegyen, a v id ék jellegéből f a ­ k ad ó an a b án y á k b an dolgozó fia ta lo k közül k é rté k felv é telü k et a m űvészeti isko­ lába. A nagyszám ú bányász h allg ató m e lle tt kilenc acélgyári, nyolc üveggyári és m ás h ely rő l való növendék sz erze tt alap ism e re te k e t az iskolában. Az első év őszi tan fo ly am án , ok tó b erb en m á r a „M unka” cím ű kom pozíciós fe la d a t m eg o ld ására k e­ r ü lt so r egy d ecem berben m egrendezendő k iá llítás céljaira. K ésőbb a rró l o lv a sh atu n k a naplóban, hogy az M K P d íja it D uba László, P in csák József és H idvégi K áro ly k a p ta a k iá llításo n való szereplése alap já n . É letreh ív ása u tá n egy év re 1947 tav aszán az iskola átk ö ltö zö tt a M A D ISZ bányai helyiségéből a m ai k ó rh áz ép ü letéb e (volt k ato n ai la k ta n y a ).4 1948-ban m á r ism ét B agly asalján ta lá lju k az iskolát. M eg n y itásáró l a Szabad N ógrád is é rte síte tte olvasóit: „A b ag ly asaljai M unkás K épzőm űvészeti Iskola szep tem b er 15-én n y ílik m eg rajz, festés és szobrászati szakon. B eiratk o zás kezdők és h alad ó k részére szept. 13—18-ig, hétfőn, szerd án és p én tek en d élu tán 5-től fél 8-ig. Az o k ta ­ tá s teljesen d íjta la n . Az iskola vezetője Bóna K ovács K áro ly .”5 A bein d u lás u tá n k é t h ó n ap p a l m á r színvonalas m u n k a fo ly t az iskolában, m ely ­ rő l a S zabad N ógrád színes rip o rtb a n szám olt be: „H eten k én t h áro m szo r a baglyasi iskola m e lle tt lévő »m ű te rem b e n « g yűlnek össze ezek a fiú k és lányok, hogy a n ap i n eh éz m u n k a u tá n b e lem e rü ljen e k a vonalak, tónusok, fo rm á k és színek csodálatos szépségeibe. B ányászok, iparosok, h á z ta rtá si alk alm az o ttak ezek a fiatalo k , a k ik n em csak helyből, de a k ö rn y ék m esszi ip a rtele p eib ő l is b e já rn a k ide. Z ag y v ap ál­ falva, Vizslás, S algótarján b ó l, 6—8 k m -rő l jönnek , hogy m e g tan u lják a v o n alak és fo rm á k r e j t e l m e i t ... A ra jz tá b lá ra fe ltű z ö tt p ap író k o n v idám , fü rg e u jja k vezetik a szenet és ceruzát. L assan kib o n tak o zik a kép, a m odell arca. M egnézzük a n ö v en ­ d ékek m u n k áit. R észben a falon, részben a szekrényben v a n n a k a képek. — A b alassa g y arm a ti k iá llítá sra is e lv ittü n k 30 d a ra b o t — m o n d já k kis b ü sz k esé g g el. . . 76 �A z iskola vezetője B óna K ovács K áro ly festőm űvész. F iatalo s le n d ü le tte l ta n ít, d ol­ gozik, segíti a tehetségeseket, hogy n e k a lló d ja n a k el. — Ezek a v áz lato k — m o n d ja — az ú j szakszervezeti székházhoz készülnek. A m u n k á t m á r m eg is k ezd tem B u d a ­ p esten . . . H ata lm a s m é re tű fresk ó lesz e z . . . A bányászo k titk o s erd ei gyű lését áb ­ rá z o lja m a jd az elnyom ás éveiben. Ez a m á sik pedig az elnyom ást, te rro rt, és a felsz ab a d u lást je lk é p e z i. . . H ata lm a s m unka, nagy tu d á st k ív án ó kép ek lesznek ezek, a m ik itt készülnek, ebb en az a p ró B ag ly as-b án y atelep i m ű te rem b e n és a b u d ap e sti S zakszervezeti S zékházra felk e rü lv e az egész v ilá g n ak m é ltá n h ird e tik b án y ászain k tö re tle n h ité t, m u n kakészségét és b iro d a lm á t a szocialista M agyarország m egvalósí­ tá sáb a n .”6 N éhány h ó n ap p a l később a m egyei szabadm űvelődési felügyelő, a b ag ly asaljai helyi ügyvezető je len tése a la p já n az a lá b b ia k b a n szám o lt be a V allás- és K özokta­ tásü g y i M in iszté riu m n ak az iskola m űködéséről: „A B ag ly asalján szerv ezett K épzőm űvészeti S zabadiskola ebb en az évben 1949. ja n u á r hó 24-én k ezd te m eg előadásait. A b e k ü ld ö tt te rv e ze ttő l a z é rt té rte k el, m e rt az ó raad ó képzőm űvész a bu d ap esti B ányász-szakszervezeti S zékház fa l­ festm ényén dolgozott egy hétig. A ta n m e n e t sz erin t: a la k ra jz , festés, szobrászat, an ató m ia, m ű v é sze ttö rté n et és esztétik a szerep el ta n tárg y k én t. Ó ra re n d : hétfőn: m in tázás és eszté tik a ; szerd án : a la k ra jz , an a tó m ia; p én tek en : alak rajz . Előadó: Bóna K ovács K ároly festő- és szobrászm űvész, ált. iskolai óraadó. H allg ató k névjegyzéke a lak rajz o n : 1. A ranyosi István, gy ári m u n k ás 2. D uba László, tervező 3. Földi József, üvegcsiszoló 4. G aram szegi László, m űszaki rajzoló 5. P e tik P iro sk a, h á z ta rtá sb e li 6. P olónyi József, b án y a írn o k (volt asztalos) 7. S ch riffe l F erenc, nyom dász 8. S zakács R udolf, gyári tisztviselő 9. T akács G éza, üvegcsiszoló 10. T uskai M argit, h á z ta rtá sb e li 11. V asas K ároly , kőfarag ó ta n u ló 12. B o jn a Ján o s, csillés (re n d ő rn ek m ent) 13. T uriczk i István, küldönc 14. G y ü re N ándor, üvegfestő 15. V incze József, v asu tas, p ály am u n k á s 16. D udás Istv án , esztergályos 17. B encze A ttila, vasutas, p ály am u n k ás S zobrászaton: 1. Bencze A ttila, v asu tas, p ály am u n k á s 2. V asas K ároly, k ő farag ó tan o n c 3. P e tik P iro sk a, h á z ta rtá sb e li 4. B ojna János, csillés (ren d ő r lett) 5. F öldi József, üvegcsiszoló 6. V incze József, vasutas, p ály am u n k ás 7. G aram szegi László, m űszaki rajzoló 8. P in csák József, asztalos ta n u ló 77 �A tan fo ly am láto g ato ttság a: a m egkezdéskor 90—100% -ban je len tek m eg az elő ­ a d á so k o n a hallgatók. K ésőbb a látogatottság i ará n y szá m fokozatosan csökkent. E nnek oka részben az, hogy tá rsa d alm i és egyéb elfo g laltság u k következtében n em já rh a tta k rendszeresen az előadásokra. Az átlagos létszám az egyes elő ­ adásokon jelenleg 5—6. A m ásik ok pedig az, hogy különböző tan fo ly am o k ra: szakszervezeti, továbbképző, általán o s iskolai és m ás esti ta n fo ly am o k ra is j á r ­ n a k a tanulók. E lm életi előad áso k at csakis a tan fo ly am h allg ató i sz ám á ra ta r t az iskola vezetője, szem léltető eszközök (vetítőgép) h ián y áb an . S zám ítás szerin t a tavaszi és k o ran y á ri időszakban em elkedni fog a h allg ató k szám a, m e rt az iskola m eg­ közelítése sokkal kedvezőbb lesz. E gyben jelentem , hogy az iskola a felügyelői h iv a ta l fedezet te rh é re a m ú lt­ b an sem m iféle felszerelést nem kapott. B alassagyarm at, 1949. m árcius hó 22. A felügyelői h iv atalb ó l távol. D óka S án d o r b e re n d e lt áll. ta n ító ’’7 A fővárosból Bod László lá to g a tta m eg az isk o lát 1949 m á ju sáb an . T ap a sztala­ ta it az aláb b i jelen tésb en foglalta össze: „M iniszter úr! A 255.332/1949. VI l. ü. o. sz. kiküldetési re n d e le t a la p já n f. évi m áju s hó 25-én B a g ly a saljára u ta zta m az o tta n i képzőm űvészeti szab ad isk o la ellenőrzésére és a tehetséges n övendékeknek felvételi vizsg ára való kijelölésére. M ájus 24-én d. u. 15 óra 30 p erc k o r in d u ltam B udapestről. B a g ly a saljára é r ­ kezve a helyi szabadm űvelődési ügyvezető C serh áti József, élm u n k ás jelv én n y el k itü n te te tt ta n ító és M üller P á l igazgató fogadtak, a k ik elv ezettek a szab ad isk o la helyéhez: a b án y a ált. isk o lájá n ak u d v a rá ra . Az o k ta tás egy m ű terem m é a la k íto tt v olt istálló helyiségben folyik. Az á t ­ a la k ítá st az isk ola tan ító i, a növendékek és az itt ta n ító B óna K ovács K ároly festőm űvész végezték, az építéshez szükséges an y ag o t a község lakossága a d ta össze. A kényelm es és jó l felszerelt m ű terem b en szorgalm asan dolgoztak m eg­ érk ezésü n k k o r a növendékek. K ülön csoportb an ra jz o lta k m é rtan i te ste k et a kezdők, fe je t ra jz o lta k a haladók. Az iskola fe n n ta rtá sá t h áro m te stü le t v á lla lta : 1) S alg ó ta rján i K őszénbánya N. V., 2) S alg ó ta rján város, 3) V. K.M. Szabadm űvelődési Főosztálya engedély a la p já n a N ógrád vm .-i S zabadm űvelődési Felügyelőség. A helyiséget a bánya ált. isk o lája (m ost állam osítás alatt) b ocsátotta rendelkezésre. Bóna K ovács az ált. iskolában a ra jz o t ta n ítja . 31 n y ilv á n ta rto tt szab ad is­ kolai növendék közül 5 szobrászatot, 26 pedig rajz o lást tan u l, v alam en n y ien m unkások, vagy m un k ás szárm azásúak. É letk o ru k 18—24 év között. A n ö v en d é­ kek a bánya, a helyi és p álfalv ai üveggyár, az acélgyár, a MÁV és kisüzem ek dolgozói. Az iskola vezetője Bóna K ovács K áro ly 1879-ben szü letett, a K épzőm űvészeti F őiskolát elvégezte, Réti növendék volt. N agyon sokat dolgozik a község m űvészeti életében; nem csak fest és m in tá z , de m ég a m á ju s 1-i felvo­ n u lá st is ő rendezi. N övendékeit kellő hozzáértéssel és szeretettel neveli nem csak m űvészi, han em általán o s k u ltu rá lis és politik ai von atk o zásb an is. O k tatásáb an h iá n y t a m ű v é sze t-tö rtén e t v o nalán ta p asz taltam , en n ek oka a csekély szám ­ 78 �b a n ren d e lk ez ésre álló szem léltető anyag. F e lm e rü lt k ív án ság o k : a növendékek sz ám á ra szükséges lenne an y ag térítés, kisebb összegű ösztöndíj, a felszerelés f e j­ lesztésére pénz, kö n y v tár, rep ro d u k ció és vetítőgép. F izetést a szabadm űvelődési felügyelőségtől m ég n em k ap o tt. A m egbízatásom a la p já n egyéni k o n zu ltác ió k a t fo ly ta ttam azo k k al a te h e t­ séges növendékekkel, a k ik e t a K épzőm űvészeti F ő sk o lára leh etn e ez év őszén k ü ld eni. B eszélgetésem eredm énye sz erin t a 12 je lö lt közül az a lá b b ia k a t ta r ­ to tta m jelö lendőknek: 1. D uba L ászló (1928) acélgyári alkalm azott, a p ja vízvezetékszerelő. Ideoló­ giailag fe jle tt, h a tá ro z o tta n tehetséges. 2. P in csá k József (1928) m intaasztalos. S zobrászn ak készül, 46-óta m in táz 3. T akács G éza üvegcsiszoló (1924) a p ja bányász. N agyon fe jle tt ízlése és m an u ális készsége, iparm ű v észeti p á ly á ra feltétle n ü l alkalm as. 4. P e tik P iro sk a m á r k a p o tt b eh ív ást kollégium i vizsgára. 5. V asas K ároly k őfaragó ta n u ló (1930) szobrászn ak készül, m űvészileg n a ­ gyon jó. A fe lv e tt v izsgálati jelen tés részletesebben a velem eg y ü tt dolgozó G yenes T am ás főiskolai tan árseg é d á lta l készül el, m ely et a b izo ttság n ak fogok b e n y ú jta n i. . . B udapest, 1949. m á ju s 27. Bod L ászló”8 A fen ti jelen tés k o m m e n tá lása k én t csak an n y it, hogy a jó sla t h am aro san v aló ra v ált, k ét tehetségesnek v élt je lö lt esetében, hiszen a S zabad N ó g rád 1950. m árciu s 3-i szám áb an a 6. oldalon ezt o lv a sh atju k : „ . . . D uba László, azó ta m á r a K épzőm űvé­ szeti Főiskola növendéke. P in csák József is o tt v an m ár, in n e n in d u lta k el, ebből a kis m u n k ás képzőm űvész c s o p o rtb ó l... „ Bod L ászló egyébként is nagyon jó érzékkel íté lte meg az iskola növendékeit, h iszen P in csák József P a ta k i József n é v e n — ha nem is le tt s z o b rá sz — festő k én t m e­ g yénk legjo b b jai között v an n a p ja in k b a n is. K itű n ő szobrász le tt V asas K árolyból is, b á r ő nem m egyénkben él. S alg ó ta rjá n b a n a lk o t viszont az eg ykori üvegcsiszoló T ak ács G éza az Ö blösüveggyár iparm űvésze. Az iskola n ö vendékei közül egyéb­ k é n t m ások is eredm ényesen sá fá rk o d ta k tehetségükkel, hiszen többek között G y ü re N án d o r és Polonyi József is a N ógrád m egyei K épzőm űvészeti S tu dió ak tív tagja. A B aglyasaljai K épzőm űvészeti S zabadiskola tö rté n e té rő l m ég an n y it tu d u n k , hogy 1949-ben fe sz tiv á l-k á llítá sra készültek a növendékek a B u d ap esten m eg ren d e­ zésre k e rü lt I I. V ilágifjúsági T alálkozó tiszteletére. 1951. m áju s 10-én D öbröczöni K álm án főiskolai ta n á r és M olnár József tan árseg éd k ereste fel teh etség k u ta tás cél­ já b ó l Bóna K ovács K áro ly növen d ék eit.9 N em sik e rü lt pontos a d a to t fe lk u ta tn u n k az iskola m egszűnésére vonatkozólag. M indössze a n n y it tu d tu n k meg, hogy az ötvenes évek első éveiben m ég m űködött. T e h á t 7—8 é v re teh ető tö rté n e te a n n a k a képzőm űvészeti szabad isk o lán ak , am ely ren d k ív ü l nagy szerep et já tsz o tt N ógrád m egye képzőm űvészeti életén ek fe lle n d ü ­ lésében. A z iskola m ű v észtan ára, Bóna K ovács K ároly is elév ü lh e te tlen érd em ek et sz erze tt a n ó g rád i képzőm űvészet fejlesztésében. 79 �J E G Y Z E TE K 1. K épzőm űvészeti élet a f elszabadulás u tá n ; A M ű v észettö rtén eti D o k u m en táció s K özpont F o rrásk iad v á n y ai I I . Szerk.: N ém eth L ajo s; A z an y ag o t gy ű jtö tte, re n ­ dezte, jegyzetelte K iss Dezső; B ud ap est 1965, 30. 1. 2. U. o. 34. 1. E redeti fogalm azvány. Mü . Min. Ira ttá r. V. K. M. S zabadm űv. Oszt. 1948/49-121-2 B aglyasalja (233218/1948). A szabadiskola m u n k a te rv é t „fe lü lb írálta és engedélyezés céljáb ó l” N ógrád—H ont v árm egye szabadm űvelődési felügyelője 1948. decem ber 15-én te rje sz te tte fe l a v a llá s- és közoktatásügyi m inszterhez, egyben je le n te tte az t is, hogy az iskola k öltségeinek fedezését a s a já t ellátm án y a te rh é re elv állalta. 3. K ovács Ján o s: M űvészeti M unkás Főiskola — S alg ó ta rján , 1946. N ógrád, 1966. jú n iu s 4. 4. 1. 4. U. o. 5. S zabad N ógrád, 1948. szeptem ber 9. 4. 1. 6. H. Gy.: K észül a b ud ap esti szakszervezeti székház fre sk ó ja — L áto g atás a bag ­ lyasi m u n k ás képzőm űvészeknél — ; S zabad N ógrád, 1948. n o v em b er 18. 3. 1. 7. K épzőm űvészeti élet a felszabadulás u tá n ; I. m. 35—36. 1. E red eti tisztázat. Mü. M in. Ira ttá r. V. K. M. S zabadm űv. Oszt. 1948/49-121/2— B ag ly asalja (252902/1949.). 8. U. o. 37. 1. E gykorú írógéppel ír t jelentés, am ely n incs kézzel aláírv a. (H itelességét a h á tla p ­ já n elh ely ezett egykorú m in isztériu m i ik ta tá si—érk eztetési bélyegző len y o m ata ta ­ n ú sítja.) M ü. M in. I ra ttá r. V. K. M. S zabadm űv. Oszt. 1948/49-121/2—B a g ly a salja (255914/1949.). 9. K ovács Já n o s: I . m. 80 �SOM OSKEŐ Y ISTVÁN: FÖLDALATTI SZÉNBÁNYÁSZATI MÚZEUM N ógrád m egye n éhány, szem léltető, ism eretterjeszté si és idegenforgalm i célra szán t látv án y o sság a a keletkezés id ő p o n tja sz erin t országos v iszo n y latb an első h ely et foglal el: B a lassag y arm ato n lé te sü lt az első hazai sk an sen , a „Palóc u d v a r”, S alg ó ta r­ já n b a n a m a g y ar vid ék első M unkásm ozgalm i M úzeum a, H ollókő falu m ag ja az első hazai n ép i építészeti rez erv átu m , végül 1965. m áju s 1-én n y ílt m eg S alg ó ta rjá n b a n M agyarország első és egyetlen F ö ld ala tti S zénbányászati M úzeum a. F ö ld ala tti B á n y am úzeum unk a m ásodik E urópában. A z első B ochum ban, a n y u ­ g atn ém et kőszénm edencében van. N ém ileg hasonló ilyen intézm ény a p rág a i Ip a ri M úzeum ép ü lete a la tti is, de nem ered eti, h an e m u tá n z o tt v ág ato k b an elh ely ezett és n em csak szénbányászati, han em általán o s b án y a ip a ri m úzeum részleg. Jó m eg oldásnak bizonyult, hogy a m úzeum ot a régi, sa lg ó ta rjá n i b án y atelep ü lés tőszom szédságában, te h á t közel a város központjához, helyezték el. N em ta lá lh a tta k v o ln a a lk a lm a sa b b a t m in t az 1879-ben m eg in d íto tt, m a jd 32 évi szünetelés u tá n 1937-ben ú jra n y ito tt és egészen 1951-ig üzem elt Jó z sef-lejtő sak n át. N agy előny az is, hogy a m ú zeum m á á ta la k íto tt bán y án ak , m in t m entési g y akorló tá ró n a k élő re n d e l­ tetése is m a ra d t, így a szakszerű k a rb a n ta rtá s is biztosítv a van. A m úzeum fö ld a la tti folyosóinak hossza 280 m, a szintkülönbség pedig 35 m. Így lehetővé vált, „hiteles” k e re tb e n a szénterm elés több m in t százéves fejlődését, a kezdetleges m ódszerektől a korszerű, gép esített eljáráso k ig b em u tatn i. Igy sik e rü lt érz ék eltetn i a bányászok fontos, nehéz és n éh a veszélyes m u n k á já t. A n ép ­ szerű s a z é rt a nagyközönség sz ám á ra hasznos tá jé k o z ta tá s a leglényegesebb fö ld ­ ta n i és m ű szaki tu d n iv a ló k a t öleli fel. A szem léltetés m ag asfo k ú élethűsége kielégíti a nézők tu d á sv ág y á t és valóságos é lm én y t n y ú jt. A látn iv aló k é rté k é t n ag y b an em eli, hogy a fö ld alatti b án y am ű v elés olyan ip a r­ ág, am ely n ek idegenek általi m egtekintése körülm ényes, n em veszélytelen és m i­ u tá n az ü zem et zav arja, tilos. E r itk a látványosság v o n zalm át bizo n y ítja s ű rű láto g ato ttság a. T av aly m integy tizenegyezer szem ély, köztük igen sok külföldi vendég te k in te tte meg. A m úzeum jellege, a b e já ra tn á l elh ely ezett tá jék o z ta tó tá b la szövege szerin t „technológiai és tö rté n elm i m ú zeu m ”. M in d k ét jelző helyénvaló, m e rt tá rg y a m in t­ egy 100 év bányatö rtén elem , m elyből közel 80 év hősi osztályharc, am elyben a b ányászok dicsőséges sz erep et v ittek , továbbá 20 év felszab ad u lás u tá n i h alad á s m ű ­ szaki és szociális té re n egy arán t. T echnológiai részében a k iá llítá s visszanyúlik G eorgius A gricola (1494— 1555) „D e re m e tallica” cím ű, in k á b b é rc b án y ászatra vonatkozó fo rrásm ű v ére. Jó á tte k in ­ té st n y ú jt tá rg y i—m űszaki anyagával, szerszám ok, készülékek, m űszerek, term elési és szállító gépek, v a la m in t b erendezések tekin tetéb en . A tö rté n elm i rész, n y ilv án tech n ik ai okokból, egyelőre m ég szű k eb b re szabott. Id eta rto zik a társa d alo m tö rtén e ti, v a la m in t g azdaságp o litik ai dokum entáció. B iz­ to sra vehető, hogy m ih e ly t a körü lm én y ek m egengedik, illetv e m ih e ly t a m úzeum bővül, ahogy az te rv b e v an véve, a bányászok szociális h ely zetén ek — a k a p ita lista 6 81 �tá rsa d alo m időszakától a szocialista fe jlő d é sig — több h ely et leh et szentelni m ajd . M i­ ly e n sokatm ondó p éld áu l a „P olitikai Ú jdonságok” 1861. ja n u á r 17-i szám ából idézett, a tá ró falá n olvasható közlem ény: „A term elési költség a szén m á zsájátó l 6 k ra jc á rra te ­ hető, s így 8 k ra jc á r a tiszta nyereség!” F eltehető, hogy ilyennem ű ad a tsz o lg áltatás­ ból n éh a átfed ések ad ó d h a tn a k a m a jd újból m egny itan d ó M unkásm ozgalm i M úzeum d o k u m entációjával. Ez azonban nem volna gátló körülm ény, m e rt a k é t m úzeum láto g atóinak egy része elő re láth ató lag nem azonos. K itű n ő ö tle t volt, a m úzeum k erítésé n k ív ü l „régi b á n y a te le p i sk a n sen t” lé tesí­ teni. Az ép ü let egyik helyiségében 1922-től 1929-ig te rjed ő N épszava cikksorozat tü k rö zi az ellen fo rra d alm i korszak b ányászsorsának egy részét. E sajtószem elvények a felszabadulás idő p o n tjáig való fo ly ta tása szintén n y ilv án a jövő egyik felad ata. A m úzeum v á rh a tó to vábbfejlesztése so rán b izo n y ára a felszab ad u lás u tá n i id ő szakra vonatkozó tá jék o z ta tó anyag is h ely et fog kapni. A ki a b án y a sötétségéből az an n y i ízléssel k ia lak íto tt, k u ltu rá lt elő k ertb e kilép, ezen tú l m ég nagyobb m egbecsüléssel gondol m a jd b án y ászain k ra. Ez a szép p a rk alk alm as volna hagyom ányápolásra. I tt le h etn e m éltó k ö rn y ezetb en b án y ászain k v é rta n ú in a k és elh ú n y t hőseinek em lék é t m egörökíteni. F ö ld ala tti b án y am ú zeu m u n k a m aga nem ében egyedülálló vívm ány, am ely é rt m indazoknak, a k ik m egv aló sításán ál k ö zrem űködtek őszinte elism erés jár. 82 �KÖRKÉP G O RD O S JÁN O S: A FILO ZÓ FIA I ISM ERETTERJESZTÉSRŐL M áju s 16— 17-én S a lg ó ta rjá n b a n ta r ­ to tta ü lé sét a T IT O rszágos Filozófiai v álasztm án y a. A k é t n ap során három re fe rá tu m és a v álasztm án y írásos je ­ len tése fe le tt folyt a vita. B alló Istv á n „A filozófiai ism erettejesztés fela d ata i p á rtu n k X I. kongresszusa u tá n ”, Z rin ­ szky L ászló „A filozófiai ism e re tte r­ jesztés m ó d szertan i p ro b lém ái” és Von­ sik G y u la „A filozófiai ism eretterjeszté s szerep e a helyes é rté k re n d k ia la k ítá sá ­ b a n ” cím m el ta rto tt előadást. P á rtu n k IX . kongresszusa új m u n k a ­ p ro g ra m o t á llíto tt a filozófiai ism e re t­ te rje sz té s elé is — k ezdte re fe rá tu m á t B alló elv társ. A szocialista tá rsa d alo m felép ítésén ek id ő szakában egyik leg­ fo n tosab b fe la d a t a gazdasági ép ítő ­ m u n k a m agasszintű m egvalósítása, ezért h a tá ro z ta el p á rtu n k az új gazdasági m echan izm u s bevezetését. K övetkezm é­ nyeirő l, h a tá sá ró l szám os téves nézet te rje d t el, am elyek k o rrig á lá sáh o z nem elegendő csupán a p o litik ai tá jék o z­ ta tá s — b á r ez sem h an y ag o lh ató el. A torzításo k leküzdésének azonban el­ en g ed h etetlen feltéte le a m élyebb össze­ függések feltárása. E zért a filozófiai is­ m e re tt erjesztés k ö zép p o n tjáb a a v ilá g ­ nézet, e tik a és az érd ek p ro b lém áin ak elem zését k ell állítan i. T á rsa d a lm u n k szocialistává v álásá n ak fo ly am ata élesebben v eti fel az ú j tu ­ dom ányos világ n ézet k ia la k ítá sá n a k szükségességét. É v rő l-év re növekszik azoknak a szám a, a k ik elfo rd u ln a k a régi világnézettől, igyekeznek m egis­ m ern i a term észeti és tá rsa d a lm i való­ ságot helyesen kifejező v ilág n ézetet. A szocialista v ilág n ézet k ia la k ítá sa nem m ost kezdődött. T á rsa d a lm u n k szellem i életé n belül növekvő szerepe figyelhető meg. Azonban a világnézeti harcon be­ lül a hangsúlyt az idealizm us, vagy azon belül a vallásos világnézet kritikájára helyeztük, és nem a tudományos v ilá g ­ nézet m egism ertetésére. Bár az idealista világnézet kritikájáról sem m ondunk le a jövőben sem, azonban m unkánk kö­ zéppontjába a m arxista világnézet m eg­ ism ertetését kell állítani. E nnek m eg­ felelően kell m egfogalm azni a filozófiai előadások té m á it is. E fe la d a t m eg v aló sítása n em csak a filozófiai szak o sztály o k ra h áru l. Igen sokat seg íth etn én ek a m a tem atik ai, fi­ zikai. csillagászati, biológiai, k ém ia szakosztályok is azáltal, h a a te rm ész et­ tudom ányok egyes p ro b lém áin a k k ife j­ tések o r a té m a világ n ézeti k o n zek v en ­ c iáit is m egfogalm aznák. Sőt m ég a k ü ­ lönböző szervek eg y ü ttm ű k ö d ésére is szükség voln a a m u n k a h aték o n y a b b á tételéhez. E lőbbre kell lép n i az erkölcsi felfogás te rü le té n is. Az ú j re n d az erkölcsi alap e lv ek e t és n o rm á k a t is ú j ta rta lo m ­ m al tö lti meg. Ezek m eg ism ertetésére és 83 �készséggé v álása a világnézet teljesebbé té telének f eltétele is. K ü lö n k i kell em eln ünK a szocialista h azafisá g és a p ro le tá r in tern acio n alizm u s p ro b lé m á já t am ely rő l sok szó ese tt ugyan az előző év ekben, de csak az általán o sság szin t­ jén. a patriotizmus kialakításában a haza konkrét eredm ényeihez (anyagi és szellem i) fűződő érzelm i kapcsolatoknak döntő szerepük van. C sak ezek alap já n , ezek ism ereté b en a la k u lh a t k i az igazi szocialista hazafiság. A szocializm us te lje s győzelm e feltételezi m in d e n nép m u n k á so sztály án ak összefogását is, en ­ n ek pedig szerves része a p ro le tá r in ­ tern acionalizm us. E rkölcsi tu d a tu n k b a n m a m ég erősen érezhető a burzsoá erkölcs hatása, ezért tá rsa d alm i viszonyunk fejlődésével egy­ időben ezeknek a m a ra d v án y o k n a k a felszám o lására is gondolni kell. Az em ­ b erek szívesen elfo g ad ják a szocia­ lizm us ere d m én y eit és g y ak ra n h i­ v atk o zn ak tá rsa d a lm u n k b a n b izto síto tt jo g a ik ra is. Id ő n k én t m egfeledkeznek azo n ban arró l, hogy a sik erek egyik fel­ té te le a kötelességek m e g tartá sa. Jog és kötelesség összefügg, ezért az erkölcsi tudat fejlesztésének egyik fontos fela­ data a köztük lévő dialektikus kapcsolat tudatosítása. T ársa d alm u n k anyagi élete változik és ez a válto zás a fejlődés irá n y á b a h at. A fejlődés m eggyorsítását v á rju k az új gazdasági m echanizm us bevezetésétől is, am elynek m egvalósítása ö ssztársadalm i é rd e k , m ivel létviszonyaink m agasabb sz in tre em elését szolgálja. A tö rv én y azon ban csak a lehetőséget je len ti, a valóság alak u lá sa azonban az em beri cselekedetektől függ, m elyeknek m eg h a­ tá ro z ó ja az érdek. Az érd e k fogalm áról, ta rta lm á ró l az u tóbbi időben sok v ita h an g zo tt el. A k ö ztu d atb a n m ég m indig in k á b b a pe­ jo ra tív érte lm e ism ert. E fogalom nak vissza kell ad n i az igazi értelm ét, m e rt 84 a tá rsa d a lm i g y ak o rla t bizonyítja, hogy a szocialista tár sada lom dolgozóinak cse­ lek ed eten él is m eg h atáro zó tén y ező k én t h at. Nem szabad erk ö lcstelen n ek te k in ­ teni te h á t azt, aki érd e k ek fo ly tá n végzi el jó l m u n k á já t, és vesz rész t a k ü lö n ­ böző ügyek intézésében. Ö ssztársad alm i érd e k az á ru v ála sz té k á n a k bővítése, a term elék en y ség em elése, a m u n k afeg y e­ lem m eg szilárd ítása, stb. A z egyénnek v iszo n t alap v ető érd e k e létén ek ja v ítá sa , am ely függ a tá rsa d a lm i é rd e k m eg­ v aló sításáb an való részv étel m értékétőL M inél in k á b b a tá rsa d a lm i érd e k irá ­ ny áb a h a t az egyéni cselekvés, a n n á l in k áb b m eg v aló síth ató az egyéni érd e k is. A k ettő te h á t jo b b an találk o zn i fog, m in t k o ráb b an , a m it az anyagi é rd e­ keltség d iffe ren ciáltab b alk alm az ása is elősegít. M inden tu d o m án y ,de k ülönösen a filozófia, m egköveteli bizonyos m ódszer tan i elvek figyelem be való v ételé t és alk alm azását. E rrő l b eszélt és ad o tt hasznos ta n ác so t a résztv ev ő k n ek Z rinszky László. Sokan a n ép m ű v elési fo rm á k k ö te t­ lenségéből a sp o n ta n eitásra, ad hoc szerűségre, v életlen szerű ség re k ö v etk ez­ tetnek . A recep tszerű ség et u g y an k e­ rü ln i kell, de a m ó d szertan i elm élet alk alm az ásá ra szükség van. Egyesek úgy gondolták, hogy a filozófia, m ivel világnézeti tud o m án y , a k k o r is h at, h a a közvetítő eszközöket elh an y ag o lják . A filozófiai ism eretterjeszté s h a té ­ kony ság án ak egyik k ö v etelem én y e az életszerűség, am ellyel szorosan össze­ függ a korszerűség. A m a p ro b lé m á ira kell v álasz t adni, tá rsa d a lm i, p o litik ai k érd é sek re kell felelni a filozófia szin t­ jén. A töm eg reá lis és lényeges p ro b lé­ m áihoz kell kapcsolódni. E n n ek k étféle to rzu lásáv al ta lá lk o z h a tu n k á lta lá b a n . Az egyik az am ik o r v u lg á ris érte lem b en v e tt a k tu á lis felé való k özeledést é r tik . �A m ásik, am ik o r a m odernségben való tetszelgéssel a fo rrá sb a n lévő p roblém ák é lé t elto m p ítják . Fontos követelm ény a közérthetőség, am ely feltételezi a fokozatosság é rv é­ nyesülését, a szem léletességet, v a la m in t az elő ad ás n yelvezetének és stílu sán a k p ro b lém ájá t. N em h an yagolható el az érdekesség, m in t kö v etelm ény sem. Az előadás h a ll­ gatói érd e k ese t sz eretn e k h allg atn i, ez ért élm ényt kell n y ú jta n i az előadó­ n ak , ki k ell elégíteni az érdeklődést. Az előadók n agy része azonban n eg a tív tí­ pusú, m ivel hem zsegnek az olyan je l­ leg ű kifejezések, m in t „nincs m ódom ­ b a n k ife jte n i”, „m ajd errő l m ásk o r be­ szélek ”, esetleg m ás összefüggésben visz­ sz a té rh e tü n k az elem zésre”, stb. Ezek a k ifejezések csökkentik a h allgatóság figyelm é t, pedig az előadás h aték o n n y á v álásáh o z a befogadó a k tiv itá sa is szük­ séges. E zért a közlőnek tö rek e d n i kell a h allg ató ság ak tív részv ételén ek b izto­ sítá sá ra is. Tévedünk azonban akko r, h a az a k ti­ v itá s t k izáró lag ezektől a tényezőktől te k in tjü k függőnek. U gyanis a befogadó p szichikai sajátossága, világnézete, az elő ad ás v ilágnézeti m ik ro k lím á ja m ind befolyásoló tényező. V onsik e lv tá rs előad ásáb an foglalko­ zo tt az é rté k ek — elsősorban a k u ltú ra te rü le té n jelentkező — hetero g én felfo ­ gásával. V árható, hogy az új gazdasági m echanizm us bevezetésével az em berek figyelm e még fokozottabban a pénz felé fo rd u l. P edig tá rsa d a lm u n k fejlő d é­ sének kö v etelm énye a k u ltú rá lis é r té ­ k ek tu d a to sítása és m egbecsülése. A filozófiai ism eretterjeszté sn ek fokozot­ ta b b a n k ellen e foglalkozni a helyes é r ­ té k ité letek k ia lak ításá v al. A v ita elsősorban a fen tiek b en ism er­ te te tt referátu m o k h o z kapcsolódott, azonban szóba k e rü lte k olyan p ro b lé­ m á k is, am elyek a népm űvelés, azon belül az ism eretterjeszté s általán o s p ro b lém áit érin te tté k . T öbben szóvá te tté k az alkotó v itá k szükségességét, am elyek valóban csak d ifferen ciált, azonos m űveltségi szin tű h allgatóság k ö réb en v o ln á n ak m egvaló­ síth ató k . Ma az o n b an ez a szem pont m ég m ásodlagos, m e rt népm ű v elő in k „töm egeket” a k a rn a k b izto sítan i az elő­ adásokhoz és nem azonos érdeklődési körű, vitatkozni ak a ró kis csoportokat. B írá lh ató az ism eretterjeszté s m e re v ­ sége is. A k u ltú ro tth o n o k elő re elkészí­ tik te rv e ik et, am ely ek et „teljesíten i” kell, hiszen azt k é rik szám on tőlük. E n ­ n ek k ö vetk eztéb en a közben felv ető d ö tt igények kielég ítésére csak a következő idényben k e rü lh e t sor. Ez a m erevség le h ete tle n n é teszi a p ro b lém ák gyors m egválaszo lását és m a g y aráz atá t. Ö sszegezve a tanácskozás ta p a sz ta la ­ ta it m e g állap íth atju k , hogy a filozófiai ism eretterjeszté s fela d atk ö re i az a lá b ­ b iak: 1. Az új gazdasági m echanizm us m élyebb összefüggéseinek m eg­ ism ertetése. 2. Az érd e k és a tu d a t k ap cso latán ak b em u tatása. 3. A m a rx ista v ilág n ézet m egism er­ tetése. M indez m egvalósításához a m ódszer­ tan i prob lém ák tisztázása m a m á r el­ en g e d h etetlen ü l szükséges. Örü lü n k an n ak , hogy egyre több o r­ szágos rend ezv én y színhelyéül v álasz t­ já k S alg ó ta rján t. Úgy gondolom , hogy ezek m ind h o zz ájáru ln ak a pezsgőbbé váló szellem i élet k ialak ításh o z. 85 �C S O N G R Á D Y B ÉLA : PRO LETÁRIRÓ , DE N EM „V ASBAÖ LTÖ TZÖ TT” Arcképvázlat Baráth Lajosról 1 . T űz és korom cím m el, a közelm ú lt­ b an je le n t m eg B a rá th L ajos ötödik kötete, am ely írói fejlő d ésén ek ú ja b b állom ása. Ö röm m el k o n sta tá lja ezt v a ­ lam ennyi iro d alo m b arát, é lje n az o r­ szág b árm e ly ik sa rk á b a n is. Mi, n ó g ­ rád i olvasók azonban — an élk ü l, hogy b árm ifé le m esterséges h a tá r t h ú zn án k a te rü le te k között — m eg k ü lö n b ö ztetett érd eklődéssel vesszük kézbe a kötetet, hiszen író ja szem élyes ism erősünk, a „testv ér g y árv á ro sb a n ” M iskolcon szer­ k eszte tt N ap ja in k cím ű észak—m a­ gyarországi irodalm i la p gyakori sz er­ zője, m u n k a társa . A tájegységi együvé­ ta rto z á s érzése jogosít fel, hogy öröm ­ m el üdvözöljük a le g ú jab b B a rá th -re ­ gény m egjelenését. És m ég valam i! Az a m iliő ugyanis, am ely et B a rá th L ajos könyveiben m egrajzol n em csak az A vas­ környéki, h an e m a nó g rád i em b ern ek is sa já tja , aki szintén az égbetörő g y ár­ kém ények, a hegyek ölén m eghúzódó b án yák, az új v ilágot te re m tő építkezé­ sek szom szédságában él. Az író ötödik könyvének m egjelenése m indezeken tú l a szám vetésre is jó alkalom : hová ju ­ to tt el B a rá th L ajos szim p atik u s tö re k ­ vései ú tjá n ? 2. Az iro d alm i alk o tásn ak m indig é rté k ­ m érője, hogy m it tu d k o ra tö rté n elm i lényegéből, fejlődési tendenciáiból m eg­ ragadni. N em csak a rró l v an szó, hogy a nagy átala k u lá so k erkölcsi-lélek tan i jellem ző it fő k én t az irodalom hagyo­ m ányozza tovább, h an e m arró l is, hogy egy-egy m ű m indig csak a le g alap v e­ tőbb tö rté n elm i tém ák o n le tt naggyá. 86 Az elm ú lt év ek kiem elk ed ő alk o tásai is— R ozsdatem ető, H úsz óra, H ideg n a­ pok, hogy csak n é h á n y a t em lítsü n k a reg én y ek közül — ezt igazolják. U gyan­ a k k o r iro d alm i é le tü n k b e n ellen téte s ten d en ciák is érv én y esü ln ek . A n o v el­ lá ra v o n atk o zta tv a F arag ó V ilm os ezt így h a tá ro z ta m eg a k ö zelm ú ltb an az É let és Iro d alo m h a sá b ja in : Félő, hogy az új m ag y ar n o v ella a p e rifé riá ra szo­ rul, te m a tik a i és ta rta lm i szem pontból is. K iv ételek p ersze v an n a k , d e az ú j m ag y ar n o v ellák többsége n em o n n an m eríti an y ag át, ahol a v ilág tere m té se zajlik. Á llóvizekből m eríti. A szó leszű­ k íte tt érte lm é b en való m ag án em b eri szférákból. N em tu d em b eri do k u m en ­ tu m m á nőni — m in t a m a u p assa n t-i vagy a m óriczi n o v ella—, m e rt n em a tá rsa d a lm i em b ert d o k u m e n tálja.” Nos, B a rá th L ajos m in t n o v ellista, és m in t reg én y író e g y a rá n t a k iv é telek so­ rá b a ta rto zik . T ém áit a g y árak , b án y ák , építkezések v ilág áb ó l m e ríti, h ő seit a kétkezi m u n k áso k k ö réből v álasz tja . Írásai m ai é le tü n k egy d a ra b v aló ság át — „ahol a v ilág te re m té se z a jlik ” — re jtik m ag u k b an . A m u n k á sem b er és a tá rsa d alo m viszo n y án ak n em csak ú j n é­ zőpontú áb rázo lását, d e felfed ezését is n y ú jtják . A v áro s é le té t B a rá th n em v a ­ lam iféle u rb á n u s m ódra, n em a m ú lt irodalm i kliséi a la p já n áb rá zo lja . Ú gy tud friss és m o d ern lenni, hogy m in d ig em berközelben m arad . Ez m eglehető­ sen r itk a tu la jd o n sá g a fia ta l író in k n ak . B a rá th írói m a g a ta rtá sá n a k szerénysé­ gével k i is tű n ik nem zedékéből. A rs p o eticája: szeretni azo k at az em b erek et, ak ik rő l ír. V elük érezni, ig a z sá g u k k a l egy ü tt lé tez n i. Ön m ag áró l ír ja : „H őseim tö b b n y ire k étk ezi m unkások. M agam is �k étkezi m u n k ás voltam : hosszú éveken á t az ép ítő ip a rb a n , b án y á b an dolgoz­ tam . S h a a szem élyes ism eretség m ég n em is p re d e sz tin á lja a m űvet, an n y it az o nban feltételez: h a az író be­ lo p ja m ag át az írá sa ib a — s ez m indig így v an! —, a k k o r n em lom b ik b an fo rm ázo tt em b erek e t „elevenít” meg, h an em valóságost, érzőt, szenvedni és ö rü ln i tu d ót. B a rá th L ajos p ro letáríró . É le ttap asz­ ta la ta ib a n és szem léletében az. De nem „v asb aö ltö zött” — v a llja ró la Sz. K o­ v áts L ajos a K o rtársb an . P ro le tá rv ilá g a a népm esék regén y ein ek tü n d é ro rsz á ­ g ára h aso n lít leg in k áb b : re tte n e te se k a p róbák, d e végül is győz a jó. Ez a vi­ lág stilizált, de m égsem irre á lis: az o sztály n ak a tudatoson innen, szinte v eg etatív erői tö rté n ete it, em bereit, a ta lp u k o n ta rtjá k . A gyengédségnek és a férfiassá g n ak sajáto s keverékéből tá p ­ lálkozik írá sa in a k m inden m ás v onás­ nál szem b etűnőbb jellem zője. Ez a fiús b áj az, am i a népm esékkel rokon fris­ seség és érin tetle n sé g v a rá z sá t ad ja, s am i eg y ú ttal jelzi az író k o rlá ta it is. Nem k ív á n ja m eg v áltan i a világ o t m eg­ hö k k en tő felfedezésekkel, d o k trin e r k á r ­ ty a v árak b ó l szerzett robotkozm oszok­ kal. C é lja in ak ez a k orlátozása erénye és vég lete egyszerre. 3. 1962-ben az Új term és sorozatban je­ le n t m eg első k ö te te E m ber fe h é r b o t­ ta l cím m el. H uszonhét éves v olt akkor. A zóta a le g friseb b et is b eleszám ítv a m ég négy: H ázak tá b la n élk ü l (1963), A d íszh al (1963), L opakodó p réd ik á to ro k (1966), T űz és korom (1967). Öt év a la tt öt k ö tet: bizony nem is kevés. B a rá th L ajos teh etség én ek és la n k a d a tla n a l­ k o tó k ed v ének bizonyítéka. E gyéni élm ényanyagú, e re d e ti m on­ d an iv aló t hordozó novelláiban, k isregé­ nyeib en azokat a n éh a apróságoknak tűnő, de lényeges m o zzan ato k at v illa n tja meg, am elyek az e m b erala k ító fo ly am a­ tok fo rd u ló p o n tjai. A G yávaság, A vo­ n ato k pon to san in d u ln a k , a L opakodó p réd ik áto ro k , A h ét százh atv an n y o lca­ dik ó rája, az Ité let cím ű n o v ellák m u n ­ kásai, vagy a K u szen d a lányok cím ű k isregény b án y ászai a n y ers in d u la to k v ilágában éln ek és dolgoznak, m élyen szunnyadó érzéseik azo n b an em b erré a v a tjá k őket. A z író n em csak te tte ik b ő l és szavaikból ism eri őket, h an e m fel­ tá rja a k ü lv ilág tó l e lre jte tt g o n d o latai­ k at, érzéseik et is. N agy é rd e m ü k ezek­ n ek az íráso k n ak , hogy poézist k ere s­ nek a m un k ásh étk ö zn ap o k b an . B a rá th L ajos n em csak a m u n k á b a n v olt sokáig tá rs u k a Peszkó L alák n ak , a B azsekoknak és a tö b b iek n ek , h an e m eg y ü tt is lak o tt, é lt v elü k a m u n k á s­ kolónián, ah o v á n ag y ap ák szó játék a sz erin t „a P o k lo t terv ezték , d e az ördög oly szegényesnek és m ocskosnak ta lá lta e helyet, hogy m á r az első n ap o n to ­ váb b állt, s a föld alá m e n ek ü lt.” A z író H ázak tá b la n élk ü l cím ű reg én y éb en egy ilyen kolónia é le té t ö rö k íti meg, k i­ vételes atm o sz fé ra terem tő erővel. A kö­ te t a já n lá sá b a n „ r e jte tt” cé ljá t is e lá ­ ru lja : „A ttila fiam n ak ; Te, ak i m ég o tt születtél azon a k olónián, a tá b la n éI ­ k ü li h ázak egyikében, m ire m eg tan u lo d a b e tü ket s e k ö n y v et érte n i, a B ónis­ te lep re csupán e kö n y v em lék eztessen — m ásról szólnak m ajd elbeszéléseim hozzád; a z é rt tu d já l v a la m it n agyapáid, apáid egykori so rsáró l is.” K ró n ik ássá, egy sajáto s életfo rm a k ró n ik á sá v á v ált B a rá th L ajos ezzel a k ö tettel. 4. A L opakodó p réd ik á to ro k rem ek b e ötvözött n o v ellái u tá n m á r v á rh a tó volt, hogy m egszületik a B a rá th á lta l á b r á ­ zolt életfo rm a viszonylag átfogó szin té­ zise is. A T űz és k o ro m ily e n ig énn y el íródott. 87 �A z Új Írá s h a sá b ja in m á r m egjelent regény új o tth o n t alap ító m unk ásem b e­ re k tö rtén ete. A M agvető K iadó m inden bizonnyal a növekvő közérdeklődést k i­ elégítendő je le n te tte m eg könyv alak b an is. Az olvasm ányos tö rté n e t m u n k á sk ö r­ n y ezetben bonyolódik, em beri sorsokat m u ta t be m eggyőző hitelességgel. A m ű rokonszenves hősei valam en n y ien m u n ­ kások, a k ik a B ükk lá b án á l fekvő H a­ ran g odon új v aro ste le p et építenek. A zt a k a rjá k , hogy békés o tth o n u k táv o l le­ gyen a gy ár füstös levegőjétől, em be­ rib b körü lm én y ek között a k a rn a k élni. E g y m ást segítve szorgoskodnak a h áz­ ép ítésnél, am ikor v á ra tla n bonyodalom tám ad. Időközben ugyanis fölem elik a fe lp a r­ cellázott telk ek á rá t, s így az új tu la jd o ­ nosok rem é n y t keltő te rv e felb o ru ln i látszik. F öllázadnak, m e rt a d rá g a te ­ le k á ra t nem tu d n á k törleszteni. Meg sem v á rv a azonban a k é rv é n y eik re re ­ m élt választ felép ítik új o tth o n a ik a t és b eköltöznek a friss m észszagú házakba. E ddig a tö rté n et, am elynek során m eg ism erjük a m u n k á ste lep lakóinak g o n djait, öröm eit, belső világát. M eg­ ism erk ed ü n k a rokonszenves p á r ttitk á r Bánó P állal, a k itű n ő szervező Lipó G yulával, a szívtelen K oósnéval, a k ik a ­ pós V iharnéval, a talp ig em b er K ereső B e rta la n n a l és a közös m u n k á t h á trá l­ tató m a ra d i jehovások sz ek tájáv al. Az író kitű n ő en jellem zi hőseit, sz erete tte l szól róluk. H ogyisne tenné, am ik o r még a m indig m orózus S pisák Jó sk a is fel­ derül, h a k alap ácso t fog a kezébe. Moz­ d u la ta i b ű v észm u tatv á n y k én t h atn ak , úgy p atto g a kezében a szerszám , hogy öröm nézni. A m u n k a élteti ezeket az em bereket, a m aguk végezte és a közösen végzett eg y arán t. N em így a gondolkodásuk, am elyben bizony sok m ég a visszahúző 88 erő. Az új o tth o n b ék éje csak ezek szám űzésével le h e t za v arta lan . Az izzó v a sd a ra b fénylő szikra. Csak am ik o r m á r súlyosan m egülepszik a h á ­ zak te tején , felh a so g atja az a b la k p á r­ k á n y sím a d eszk áját, fek e tére festi a fá k lo m bozatát, szétro n cso lja a tü d ő t, égetően m a rja az e re k f a lá t — csak ak k o r m o n d ju k a szik rá ra, hogy korom . F ek ete eső ez, am ely m in d en n él b o rza l­ m asabb! A m unkáskézzel csiholt tű z idézi elő, de n em szabad en g ednünk, hogy b eh a to ljo n k ö rü n k b e, kicsiny vagy nagy v ilá g u n k b a — h ird e ti B a rá th L a ­ jos ú j regénye. Szép ez a könyv, költői és d rám ai, 5. B a rá th L ajos n em az isk o lák p a d ja i­ ban ta n u lta az írás tu d o m á n y á t. „Ő s­ te h etség ” ő, ahogy m ondani szokás. N em kis d icsérete írásm ű v észetén ek , hogy csak m agas m ércével m érhető. Az ered ­ m ény: írói m esterség e bizony m ég h agy k ív á n n iv aló t m aga u tán . M eg-m egbotlik, egyen letlen a stílu sa. N em a k ifejezés eszközeinek ig én y telen ség ét ró ju k fel neki, h an e m azt sa jn á lju k , hogy a m ű ­ gond nem k iséri végig az írá s t sokszor m ég egy fejezet erejéig sem , nem hogy az utolsó sorig. E seten k én t egy-egy m ondaton b elü l is v a n n a k döccenések. Í m e k é t p éld a a T űz és korom -ból; „Nem v o lt m eleg azon a napon, az eget átlátszó p á ra ta k a rta , s b á r a su g a ra k á ttö rté k a könnyű, fáty o ltestű felhőze­ tet, m elegének ja v á t elv eszítette.” (20. oldal 1. bekezdés) „H om ér, az öreg szót­ la n m e n t el a k a p u tla n u d v a r elő tt.” (28. oldal 2. bekezdés.) De nem ig én y telen B a rá th L ajos az ábrázo lás terén . E m b erism erete a belső ábrázo lás sz in tjén k am ato zik bőségesen. Í rá sa ira az őszinte k ö zv etlen h angnem , az egyszerű nyelvezet a jellem ző. N éha azonban tö b b e t m ond a k elletén él, m in t­ ha nem v en n é észre, hogy egy fölölsle­ �ges m a g y aráz at keveseb b et é r a se jte ­ tésnél. Írá sa i külső fo rm á ju k a t te k in tv e eg y h an g ú n ak tetszenek, a ru tin o sság ve­ szélye fenyegeti az írót. N ovellái, regényei szociológiailag vi­ sz o n y lag szűk te rü le te t fognak át. Ezt g y ak ra n é rté k e lik te m a tik a i szegénység­ k én t. Í m e az író vélem énye: „N em é r­ tem , m ié rt h ib a az, hogy té m áim at, hő­ seim et a m unkások közül választom . A k ik rő l én írok, nem nagyon h a lla tjá k h a n g ju k a t az iro d alo m b an ; olvasnak, ha olv asn ak , h a nem , le g tö b b jü k ak k o r is é rté k es em b er.” (K önyvtájékoztató, 1967. 2. sz.) A mi vélem én y ü n k : B a rá th L a ­ jos olyan m o n d a n d ó ra lelt, am ely et h i­ v a to tt sz ám u n k ra elm ondani. Úgy á b rá ­ zolja a m u n k á sé le t m ai v álto zásait, hogy szocialista m ódon v aló ság ism erettel fo r­ m álódó igaz rea lizm u st te re m t. N em fél a m u n k á sté m ák sab lo n rém étő l, a tá rs a ­ dalm i szükségszerűség sz o lg álatá ra m ély hum anizm u sa, hite, igaz m eggyőződése p red e sztin álja. A szocialista iro d alo m le g jav á n ak p é ld á já t köv etv e m á ris v a­ lós é rté k e iro d alm u n k n ak . H a nagyobb gondot fo rd ít a p alléro zo ttab b stílu sra, h a nem to rp a n m eg az önm ag a á lta l k i­ lölt úto n p ró za iro d a lm u n k sa játo s h angú egyénisége lehet. LUKOVSZKY LÁ SZLÓ R A JZ A 89 �A VILÁGSZABADSÁG KATONÁJA - EMLÉKEZÉS ZALKA MÁTÉRA — H arm inc esztendővel ezelőtt, 1937. jú ­ n iu s 11-én H uesca-nál hősi h a lá lt h a lt a 45. hadosztály, a legendás X II. n em ­ zetközi b rig ád p ara n csn o k a L ukács P ál tábornok, a m a g y ar Z alk a M áté. S írja fe le tt L uigo Longo (m a az olasz K P. fő titk á ra ) m on d ta: „A h áb o rú forgandó szerencséje k ira g a d ta a spanyol n ép ­ h adsereg soraiból az egyik legkiválóbb tábornokot, m egfosztott m in k e t a leg­ tehetségesebb p aran csn o k u n k tó l, m in d ­ an n y ió n k at m egfosztott vezetőnktől, e lv társu n k tó l, b ará tu n k tó l.” A v ilág gyászolta benne a re tte n h e te tle n in te r­ n acio n alistát, s mi m agyarok az igazi h azaszeretet m e g testesítő jét is, hisz ő m ondta: „A v ilá g n ak b árm e ly sa rk á n harcolsz a szab ad ság ért: a m ag y ar n é­ p é rt is küzdesz.” S zatm ár m egyében M atolcson szüle­ te tt 1896. á p rilis 23-án. H eten voltak te stv é re k és az ap a ü gyvédet sz erete tt volna nevelni a fiából. D e a 48-as sza­ b adság k ü zd e lm e ié rt lelkesülő ifjú, aki érte lm e ébred ések o r K em ény László, a vitéz m agyar h u sz ár histó­ rájá b ó l m e ríte tt eszm éket nem ilyen p ály áró l álm odott. (E szm ényképe K e­ m ény L ászló K ossuth k a to n á ja volt, m ajd A m erik á b an rész t v e tt É szak és D él h á b o rú já b a n a rabszolgaság e ltö r­ léséért, később a párizsi k om m ün b a­ rik á d ja in harcolt.) A szülői a k a ra t el­ len ére m egszökött o tth o n ró l és beállt egy v án d o rszín társu lath o z. E bb en a lépésében k ö zre játszo tt P ető fi irá n ti rajo n g ása is. „A n n y ira im á d ta m P ető ­ fit, hogy m ind en k ép p en utánozni a k a r­ tam . Z seniális te tte it n em tu d ta m u tá n a csinálni, h á t leg aláb b bolondsá­ g ait m ajm oltam . Í gy le tte m szinész.” Á m a szinészi p ály a nem sok b a b é rt n y ú jth a to tt, m e rt az első v ilág h áb o rú véget v e te tt e k alan d n ak . 90 B evonul a ny íreg y h ázi h o n v éd h u szá­ r okhoz, m ajd k ik e rü l a fro n tra , ah o l a „h u szá rv irtu so n ” lelkesülő k ato n a c s a k ­ h a m a r sz em b ek erü lt a h á b o rú igazi a r­ cával. A hogy ism ert reg én y e a D o b erd ó főhősével elm o n d atja — „A h áb o rú első n a p ja ib a n kom or eltökéltséggel, a sé r­ te tte k n aív felh áb o ro d ásáv al m en tem a szerb fro n tra . T av a ly tav asszal a K á r­ p áto k b an a m a g y ar sík sá g ra v ezető u ta k a t v éd tem a benyom uló orosz csa­ ta la n n y u g alm át éreztem , h isz idegen, h ó d íto tt fö ld et ta p o stu n k . . . ” Do­ b erd ó gyilkos ág y ú tü zéb en lá tta elpusz­ tu ln i a m a g y ar b a k á k ez re it és o tt d ö b b en t rá , hogy az öldöklés n em a haza v édelm ét, csu p án a tá b o rn o k o k , a nagytőkések és fö ld birtokosok h a ta lm i tö rek v é seit szolgálja. M egdöbbenéssel lá tja , hogy csak a z é rt kell a szik lák b a csák án n y al ú ja b b és ú ja b b sírg ö d rö k e t ásn i, la p á tta l szórni a k ló rm eszet a „császári és k irály i k o n zerv ek b e”, m e rt F rig y es főherceg n em csak h ad sereg ­ főp aran csn o k , h an em e g y ú tta l sö rg y á­ ros is és e z é rt m e g tiltják , hogy az oszt­ rá k -m a g y a r k ato n ák az olasz fro n t a r r a a szak aszára lőjenek, ahol a g y ár fe k ­ szik. S örgyáros c. n o v ellájáb an és Do­ b erd ó c. reg én y éb en is k eserű sz a tí­ rá v a l je len íti m eg ezeket az esem énye­ ket. A h ad b író sá g ité letétő l csak a B ruszilov-féle o ffenzíva m e n ti m eg, az orosz fro n tra k e rü l és h am aro san h a d i­ fogságba. A k rasz n o jarszk i tá b o rb a n az tá n m eg ism erk ed ett a bolsevikok eszm éi­ vel, s ő, ak i m in d ig a r r a v ágyott, hogy a „v ilág szab ad ság ért” v ere k ed jék , m ost végre rá ta lá lt e rre a h a rc ra az o k tó ­ beri fo rrad a lo m és a p o lg á rh á b o rú küzdelm eiben. M agyar hadifoglyokból sz erv ezett ezredével o tt k ü zd ö tt a for­ �r a dalom valam en n y i fro n tjá n : h arc o lt K olcsak ellen, ő k isé rte M oszkva felé a h íres, h a t vagonból álló „a ran y v o n a­ to t”, a V rangel elleni h a d já r a t pedig a Vorös H adsereg egyik leg v itézebb hősévé a v a tta a m o n a rc h ia egykori tisztjét. K iev elfo g lalásak o r m a g a ta r­ tá s á é rt m e g k ap ta a V örös Z ászloren­ det. A z oroszországi p o lg á rh á b o rú befe­ jezése u tá n T örökországba u ta z o tt és o tt K em ény L ászló n éven h a rc o lt a török feu d ális aagy b irto k o so k u ra lm a ellen. S zm irn á b an szobrot á llíto tta k K em ény L ászló ezredesnek, m in t a ki a legjobb szolgálatot te tte K em ál p asa sereg éb en T örökország függ etlen sé­ g é é rt v ív o tt h arcb an . A fo rra d a lm a k le za jlá sa u tá n a S zo v jetu n ió b an fontos tá rsa d a lm i m eg­ biza tásai m e lle tt az iro d alm i m u n k á s­ ság n ak szenteli id ejét. A p o lg á rh á b o rú csatáit, em lék e it n o vellák so ráb a n á b ­ rá z o lja és elbeszélő m űv észetén ek leg­ fő b b eré n y e az élm ényszerűség, a v a­ lóság m eg rag ad ó an h ite le s felevenítése. A szigorú k ritik a m e g á lla p ítja írá sa i­ ró l, hogy sokszor elnagyoltak, egyegy elbeszélésébe tö b b k ö te te s regény a n y a g á t zsú fo lja be, de legtöbbször író ju k is csak v áz la tn ak , n y ersa n y ag ­ n a k te k in te tte ő k et egy nagyobb m ü ­ höz. „Ez csak nyersanyag, csak vázlat. — D e h a ezt a v á z la to t én nem írom m eg, azok az e lv tá rsa k , a k ik h o ln ap n á la m sokkal gondosabban fognak írn i, ezeket a k érd ések et, ezeket a h ő ­ sö k et n em ism ern én k . A tö rté n e tírá s m a jd m e g állap ítja, hogy százezer m a­ g y ar h a rc o lt a V örös H adseregben, és a z t is m e g állap ítja , hogy jó l h a rc o lta k a m a g y ar fiú k a szab ad ság ért, a m a­ g y a r jö vőért. D e ki tu d ja m a jd h o l­ n a p u tá n , hogy mi f á jt K ovács Já n o s­ n ak , m ia la tt S zib é riáb an h arc o lt, és k i tu d ja m ajd, m it re m é lt N agy Istv á n am ik o r T ask en d a la tt m e n t sz u ro n y ­ ro h am ra?. . . És ezt m égis tu d n io k kell m a jd m áso k n ak , a k ik az ú j M a­ gyarország o t ép ítik . . .” E lbeszélései egyszerű m esék, hősü k a „szürke p ro le tá r”, ak i m id őn „eljö tt az idő m e g m u ta tta , hogy tén y leg h e te t le tu d ü tn i egy csap ásra. L e ü tö tte a cárt, le ü tö tte a b u rzso áziát, le ü tö tte a h áb o rú t, le ü tö tte az éhséget, az ex p lo ­ rá c ió t és le ü tö tte a tu d a tla n sá g o t egy csap ásra.” T erm ék en y n o v ellista volt, ezt ig a­ zo lja ö sszeg y ű jtö tt n o v elláin ak m ost m e g jelen t g y ű jtem én y e a k é t k ö tetes Az éneklő börtön is. De a fő m ű m eg­ írá s á ra n em v o lt id eje, n em v o lt e re ­ je. A bolygók visszatérnek c. ö t kö­ te tre te rv e ze tt reg én y cik lu sáb ó l csak a Doberdó k észü lt el. A bolygók visz­ sz até rn e k cím a la tt m eg jelen t k é t kö­ te t csak fogalm azvány, az író tö b b h e­ ly ü tt á t a k a r ta m ég dolgozni, m egje­ lenése az o n b an így is nyereség, m e rt h a v a n n a k is b en n e elfogultságok (m int e rre a te rje d e lm e s szerkesztői előszó és jeg y zetan y ag is figyelm eztet) az in terv en ció s h áb o rú k , s b e n n ü k a m ag y ar in te rn a c io n a listá k tevék en y sé­ géről a szem tan ú és résztv ev ő élm ény­ gazdagság áv al v all. H alá lá n a k h arm in ceszte n d ő s év fo r­ d u ló já n — élete és m ű v ei n agyon váz­ latos á tte k in té se u tá n — m eg állap ít­ h a tju k , hogy alk o tásai m in d e n h ib á ­ ju k k a l eg y ü tt elen g e d h ete tle n részei a m ag y ar iro d alo m n ak . A lk o tó ju k p e­ dig joggal v a llh a tta : „Mi h a lh a ta tla ­ nok vag y u n k , m e rt az ügy, a m ié rt élü n k , az em b eriség jö vendője. A p ro ­ le ta riá tu s győzelm e, a szocializm us m egvaló su lása — h a m l ta lá n n em is é rjü k ezt m eg — a m i é le tü n k fo ly ta ­ tá sa lesz igazi é letü n k .” CSUKLY LÁSZLÓ 91 �G Á L L ISTVÁN: CSAPDA G áll Istv á n reg én y ét — h a rm a d ik prózai k ö te té t — elism eréssel, m é ltá n y ­ lással fo g ad ta a k ritik a , a ran g o t je ­ je n tő „az e lm ú lt évtized legjobb m ű v ei” cso p o rtjáb a sorolta. A fo g ad ta tás jelezte, hogy a Csapda szervesen illeszkedik ú ja b b m agyar re ­ gén y iro d am u n k n ak ab b a az ára m áb a , m ely — az em beri tö rté n e lm i-tá rsa ­ d alm i term észetét szem elő tt ta rtv a — ügyel a tá rsa d alm i és egyéni lé t k o rre ­ láció jára, a lét am b iv alen s te rm észetét m u ta tja meg. S zűkebben: a m ű az el­ m ú lt évtizedek — különös te k in te tte l a szem élyi k u ltu s z id e jére — tá rsa d alm i p o litik ai-m o rális örökségét ta g lalja. Egyéni é le tu ta k a t első szem élyes m eg­ je len ítésé b en p ásztáz végig, hogy íté le­ tek soráb an az azonosság és különböző­ ség d ia le k tik u s elv ét é rv é n y re ju tta tv a fedezze fel a korok és k o rfordulók tö r­ té n elm i-társad a lm i szövevényének bo­ ny o lultságát. U g yanakkor az életsorsok ta n ú u l h ív á sa a bonyolultság felfed ­ hető, á tte k in th e tő rendszerezését e re d ­ m ényezi: a közéleti-politikai tev ék en y ­ ség r e jte tt b u k ta tó i között biztonsággal lép ni ak a ró em b er tra g ik u s vétségei ta rta lm a z z á k a felem elkedés, erkölcsi m egújulás lehetőségeit is. M ivel m in d en tá rsa d alm i a tö rté n e l­ mi szűrőjén é rth e tő csak, a tö rtén elm i szükségszerűség a tá rsa d a lm ib a n ölt arcot, a jelenség-világ d iffe re n c iá ltsá ­ g án ak ism erete a lényeghez vezető út, az írói szem lélet a tö rté n elm i folytonos­ sá g ra épül. sz ű k íth e tjü k a k ö rt: h a lá lá n a k o k ait — k ere sik ; az író „m in d en t” m eg a k a r tu d n i hőséről. Ebből következik, hogy a vallom ások a H o rth y -k o rszak b ó l a felszab ad u lás u tá n i ú j viszonyok közé á t­ szárm azo tt, az ú j é let ép ítésén ek te r ­ h eit v á llu k ra vevő em b erek k üzdelm es é le tú tjá n a k k ép e it — az egyes em b er önelem ző, ö n m ag u k at a k o r á ra m a ib a behelyező, a k o r re p rez en tá n s m ozgalm i vezetőjéhez való v iszo n y ításáb an so ra ­ k o ztatják fel. K övetkezőleg: az elm ú lt félévszázad m u nkásm ozgalm i h arcairó l, k iv á ltk é p p en az 1956-os elle n fo rra d a ­ lom elő tti év tized rő l a m ai tá rsa d a lm i­ p o litik ai h ely zetb en m ódosuló, m a g a ta r­ tással, szem lélettel beszélnek, eközben az e m b e ré rt való k ü zdelem eszközeinek — a h u m a n itá s eszm ényét m egvalósító — v álo g atá sát végzik el, az em b ertelen eszközöket d ek lasszifik álják . V ilágunk így teszi a m a em b erét po litik u ssá, a hom o p o litik u s így ta lá lja m eg h ely ét világ u n k b an . Az egyes, p á ra tla n é le tu ta k korvo­ n atkozásaiból így nő ki a m ű k o r­ jellege. A Csapda önm agukról valló hősei B ársony Im re é le tú tjá n a k csap d á it — E zért á llíth a tó a Csapda S á n ta F eren c Húsz órája m ellé; a gondolatiság a m ű ta rta lm i elem e. A reg én y itt feszíti szét a szociográfusi alap á llá s k e re te it: hősei tolm ácsolják, értelm ezik az esem én y ek et 92 A fenti ta rta lm a k u tá n n y ilvánvaló, hogy a B ársony Im re h a lá lá n a k k id e rí­ tésére irán y u ló írói tö rek v és fikció. G on­ d olju k el: B ársony Im re h a lá la legen­ d áv á b izo n y talan k o d ik : öt v álto za tá t h a llju k a trag é d ián a k . Az író „belehe­ lyezi” m ag át a tö rté n etb e , hogy oknyo­ mozó, elem ző m inőségében az élet-an y ag im m an en s tö rv én y szerű ség ei a la p já n rendezze an y ag át. N e tételes gondolati célzat m ozgassa a szereplőket, az egyes éle tu ta k ö n törvényei — a célzatos író l kérdezés ellen é re — é rv é n y re ju ssan ak . �a szűkebb érte lem b en v e tt — fu n k ­ ció ját m a g ata rtásleh ető ség e k és tu d a ti irán y u láso k tudatosításában, a tén y ek ­ kel tá rg y ia síto tt ö n fe ltá rá sb a n je lö lh e t­ jü k meg. Ez az írói m a g a ta rtá s ú jra é rte lm e z te ti az életszerű t: a szem lélet igaz, vagy h a ­ m is v o lta is közvetlenül érd e k li az ol­ v asó t A regény elsősorban állásfogla­ lást, te re m tő ren d szerezést elem ző köz­ v etlen séget kíván. A m in t az író sem azonosul hőseivel, az olvasótól sem kö­ veteli ezt, az életsorsok eleve ta rta lm a z ­ zák a szu b jek tu m o k íté le tét, ezek m eg­ itélése az olvasó fela d ata . T eh á t az író hősei és az olvasó közé á ll; a m ű­ vészet h áro m tényezője — alkotó, m ű ­ alkotás, m űélvező — v iszonyában a m ű ­ vész elk erü li a szem élytelenség lá tsz a ­ tát. A k tív írói je le n lé trő l beszélhetünk — fo rm ailag ez a m ű k e re tjá té k a —, az alk o tó „elidegeníti” a m űve v aló sá­ g á t tevő életanyagot. A hagyom ányos elbeszélő m a g a ta rtá s fela d ásá v al é ri el az egyéniség fokozott elő térb e á llítá sát, azt, hogy a m ű in te lle k tu a litá sá t nem a tém a, h an e m a szereplők g o n dolatiságát szab ja meg. Egy b ányászváros — nem zeti m é re­ tek b en érvényes — k ö rk ép e bontakozik ki a Csapda la p jain . R angos, közéleti, a k ö zvélem ényt alakító, az esem ények á ra m á b a sodródott vagy p e rifé riá k ra szo ru lt alak o k sajáto s é le tlá tá su k je ­ gyében m o n d ják el é le tü k leg jelen tő ­ sebb, legem lékezetesebb esem ényeit. A n y ito tt, le z á ra tla n életso rso k at ténysze­ rű ség ü k ön tú l a szem élyenként változó, z á rt eszm eiség d iffe re n c iá lja ; az em ­ b e ri- p o litikusi m a g a ta rtá s ú j é rté k ­ re n d je alak u l ki, m iközben a m u n k á sm ozgalom egy-egy fejezetének, a kom ­ m u n ista p o litik a egy-egy fáz isán a k fő áram ai, szám tala n irá n y a n y e r itélőérté k elő m eg fogalm azást. Ötv e n év — egy em b eröltő — m ozgalm i, p o litik ai si­ k erein ek , k u d arc ain a k , péld aad ó - és té v ­ ú tja in a k , elm életi alap v e tése in e k és a g y ak o rla tb a á tü lte te tt elv ek n ek egym ás­ ra rétegződő, egym ásb a ötvöződő poli­ tik ai alap v etést, sz ám ad ást és szám on­ k é ré st ta rta lm a z n a k . Ez — egyben — a politik afo g alo m kellő m é rté k ű k itá ­ gulásáho z vezet: az ú j é rté k re n d az ön­ irá n y ítá s h aték o n y sá g án a k fü ggvénye. E n nek szo lg álatáb a á llíto tt a reg én y te c h n ik á ja : az idősíkok k ev erése fo ly a­ m atot. az em b eri ö n irán y ítás k ite lje se­ désének fo ly am atá t érzék elteti Idősze­ rű tle n m a g ata rtásfo rm ák b ó l ju tu n k el m in d u n ta la n az időszerűhöz, a m aihoz, a „volt”-ból a „v an ”-hoz s to v áb b a lesz”-hez. A tö rté n elm i oknyom ozás a „m i tö rté n t? ” fe ld e ríté sé t célozza, de u g y anoly an fontos a „m i v a n k ö rü lö t­ tü n k ? mi tö rté n ik ? ” fo ly am atá n ak vizs­ gálata, a b efejezetlen ség érzék eltetése is. M ivel sz u b jek tív v allom ások hordoz­ zák az o b je k tív életan y ag o t, az egyidő­ ben egym ás m e lle tt élő m a g a ta rtá sfo rm á k b an és a p o litik ai e lv e k b e n vagy ap o litik u s n ézetek b en ö lten ek tes­ te t a tú lh a la d o tt és a k tív tá rsa d a lo m ­ form áló erők. E gyik old alo n B árso n y Im re m e g m erev ed ett v o lu n ta tív -n o rm a ­ tív érté k re n d sze re , v ele szem ben a m el­ le tte fe ln ő tt K urucz, ak i a v áltozó idő k ö v etelm én y ren d sz ere sz erin t ü lte ti á t a g y ak o rla tb a a „veled, d e h a k ell, elle­ n ed ” elvét. B árso n y a kem énység, cél­ tudatosság , ak i m a ra d a n d ó a n f o rm á lta egy v áro s arc u la tá t, ak i azo n b an az esetleges egyedi tév ed ések esendő h o r­ dozója is. A p o litik u s em ber, ak i — „m ert m in d ig a dolgozókért tö rte m a ­ g á t” — n em te h e te tt m ást, m in t a m it te tt. M égis ő v o lt az, „aki nem b írta elv iseln i, hogy n élk ü le is jól m egy v a ­ lam i! T e h á t n em v á lla lta tév ed éseit, a valóság so k arcú ság át. A zaz p o litik u s­ k é n t a po litik a lefokozója is, hiszen m o­ rá lis te k in te tb e n gyengének ité lte tik : p o litik á ja a m o ra litá sá t ap o litik u s m o ra ­ litá sa bizo n y ítja. 93 �T evékenységében a z é rt tag ad ja, hogy „A m i p o litik án k az em b e re k é rt van, és ez ért öröm m el kell a z t csin áln i . . . a p o litik a az em beriség ö n irá n y ítá sá ­ nak, önm aga m egszervezésének a leg­ m agasabb foka, és ez gyönyörű dolog!” —ezért nem á llja ki az em berség p ró ­ b áját. K u rucz — B ársonnyal szem ben — a tisztázó-tökéletesítő szándék és tett, aki az „önirán y ítás . . . m egszervezésének” szo lg álatáb a szegődik. S zolgálatot vállal és összegező lesz! A záltal k ap egyre n a ­ gyobb szerepet a m űben, hogy szem be­ néz a m ú lt tévedéseivel, tra g ik u s v étsé­ geivel. I téletei, te tte i az ért nem n élk ü ­ lözik a rea litá st, m e rt cselekedeteit m o­ rá lis szem pontból is m érlegeli. T udja, hogy m in d en szó, m in d en te tt viszonyt te re m t, em lék ek et kav ar, lá tja az élet sokszínűségét, érzékeli ö sszetett m oz­ gását. T u d ja, hogy a ko m m u n ista poli­ tik a alap elv e az „e m b e re k ért levés” s ez az eszközök d iffe ren ciálá sát is m egkö­ veteli. E két szélső pont között széles skálán hely ezkednek el azok az alakok, v allo ­ m ástevők, ak ik k érd ések sokaságát ci­ p elik m agukban, m elyeket az elm ú lt étvizedek a d ta k fel és h ag y tak h om ály­ b an ; Ó vatosak, vagy szókim ondók, de v allo m ásuk szám vetés, m ely m ai vi­ szonyaink között is kijelöli helyüket. A z ő sorsuk á lta l szineződik. te lik m eg é le ttte l a dok u m en tu m jellegű tén y ­ és esem énysor, de a m ai sorsokban em ­ b eri m ag ata rtáso k és a tá rsa d a lm i gon­ dolkodás irá n y u lá sa in a k kö rk ép e is k i­ rajzo lódik. K ifejti elv eit „a nem zetek fölé növő m odern te c h n ik a ” híve, aki m in d en féle eszm ét, elh iv ato ttsá g o t g átló tényezőnek ta rt, ny ilatk o zik a k iá b rá n ­ d u lt nih ilista, a nyugatim ádó, a p o liti­ k ai széljáráso k a t m eglovagló, de ellen ­ 94 p o n tk é n t azok is, a k ik o tth o n é rzik m a­ gukat, m in t pl. a „p o litik ai” h e ly e tt ideológiai alapot szám onkérő, azt k i­ küzdő, a józan, okos, m o d e m érte lm isé­ git rep rez en tá ló jogásznő. T e h á t té v ­ u tak , téveszm ék és a tá rsa d alm i fejlő ­ dés irá n y á b a ható, azt erősítő m ag a­ ta rtásfo rm ák , eszm ék között kell elig a­ zodni az olvasónak, h a kell, ta g ad n i az igenlést és igenelni a ta g ad ást. Az írói rendező elv segíti az eligazodást: G áll Istv án é rté k re n d sz erin t cso p o rto síto tta az esem ényeket, a v allom ásokat, a szá­ lak K urucz a la k já b a n összegeződnek. A regény nem sok b an lép tú l való ­ sá g ism eretü n k körén, s hogy m égis iz­ galm as olvasm ány, azt elsősorban an n a k köszönheti, hogy a p o litik u s-m o rális em ­ b e rt úgy á llítja k ö zéppontba, hogy so r­ sá b an a teg n ap és a m a összeszövődése illetv e viszonylagos „k ülön” érv én y e eviden s m egfogalm azást nyer. E gyesek e ltű n n e k a tö rté n ele m szín p ad áró l, m á ­ sok teszik to v áb b do lg u k at. Így egész a kép, a d ia lek tik u s szem lélet így v álik az élet és a m ű elem évé, a gondolkodó em b er így ta lá lja m eg élete p ro b lém áit a m űben, így v álik tá rg y ia síto tt é n ü n k k é a m ű ú jjá te re m te tt valósága. G áll Istv án a m u n k ásso rs k ró n ik ása iro d alm u n k b an . A p ro b lém ák at azonban az egyetem es nem zeti érv én y szem p o n t­ jából elem zi. A m in d en n ap i küzdelm ek, öröm ök, trag é d iák a tá v lato k k al, le h e­ tőségekkel k ö lcsö n h atásb an fogalm azód­ n ak m eg reg én y éb en ; ep ikai h ely ze tte­ rem tő és in te lle k tu á lis ren d szerező k é­ pessége ezáltal ta lá lja m eg a h aték o n y m egjelen ítés m ódját. M űve nem csak a k tu a litá sa rév én érté k es alkotás, a tá v ­ la ta biztonsága, az elem ző érté k elé s m a­ rad an d ó ság o t ig ér neki. DANYI GÁBOR �A III. ÉSZA K M A G Y A R O R SZÁ G I KÉPZŐM ŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS Ez évb en im m á r h arm a d ízb e n m u ta t­ tá k b e leg ú jab b alk o tá s a ik a t közös tá r ­ la to n a M agyar K épzőm űvészek Szö­ vetsége É szakm agyarországi T e rü le ti S zervezetének festői, g rafik u sai, szob­ rászai. A k iá llítá st — hagyom ányosan — á p rilis 4-én S a lg ó ta rján b a n , a J ó ­ zsef A ttila M egyei M űvelődési H áz F e l­ szab a d u lás úti k iá llító te rm éb en re n ­ d ezték, ill. n y ito ttá k meg. A szokásos­ n ál is nagyobb szám ú érdeklődő k ö ­ zönség je len létéb en dr. V onsik G yula az M SZM P KB T udom ányos és K u ltú ­ rá lis o sztály án ak h ely ettes vezetője m o n d o tt m egnyitó beszédet. A tá r la t gazdag any ag a so k rétű k ép et a d egy tá j, É szakm agyarország alk o tó ­ m ű vészeinek eredm ényes tevékenységé­ rő l. A k iá llítá s sok m eglepetést és örö­ m e t v á lto tt ki. de u g y an a k k o r felv e tette a z o k a t a ta rta lm i és form ai k érd é sek e t is, am elyek á lta lá b a n jellem zik a m ai m a g y a r k ép zőm űvészetet. Örvendetes, hogy ez alk alo m m al az eddiginél n a ­ gyobb szám ú, válto zato sab b és figye­ lem rem éltó b b , szobrászati alk o tás szere­ p e lt a festészeti és g rafik ai anyag m el­ le tt. Joggal m o n d h a tju k , hogy a k iá l­ lítá s jelen tősége tú ln ő tt a helyi vagy tá jje lle g ű esem ények h ató és p ro b lém a­ körén. E rre h ív ja fel a figyelm et A radi N óra is a kataló g u s előszavában: „A III. É szakm agyarországi T erü leti K iá llítá s — m ás ism étlődő p ro g ram o k ­ hoz h aso n lóan — nem h o zh a t m inden évben so h a n em láto tt ú ja t, s e h arm a d ik alk alo m elsősorban egyö n tetű b b szak­ m ai igényességgel, a növekvő biztonság­ é rz e tte l ö rv en d ezteti m eg a nézőt. K e­ vésbbé lé p e tt előre a grafik a, s ez é r t­ hető , hiszen a m iskolci b ie n n álé k szom ­ széd ság áb an nem le h e t az észak m ag y ar­ országi tá rla to n is év rő l-év re ú ja t p ro ­ d u k áln i. De több a szorászati kezdem é­ nyezés és észrevehető v álto zá st él á t a festészet. E lsősorban ez u tó b b i n éh án y p ro b lé m á já t k ív á n ju k é rin te n i: k ia la ­ k u ló b a n v an sajáto s arc u lata , a szer­ k esztettség n ek és a lá tv án y elem ek sze­ le k tá lá sá n a k a hódm ező v ásárh ely itő l, szolnokitól, stb. eltérő m ódja, szűksza­ vúság. és belső fegyelem , am ely egyre in k á b b m ag án viseli m ost m á r nem csak a sokszorosított g rafik án a k , h an e m a fal festészetn ek a je le n lé té t és a g y ak o r­ la tá t is. A tá b lafestész etre sem É szak­ m agyarországon, sem m á su tt n em deg­ rad áló , hogy h a tn a k r á azok a m ű fajo k , am elyek a leg könnyebben szám o lh at­ n ak az állan d ó nyilvánossággal, a te r ­ jeszthetőséggel . . . M ai tá b lafestész etü n k leg in k áb b új vonásai — és e rre a sa lg ó ta rjá n i k iá llí­ tá s is fe lh ív ja a figyelm et — m á r h a tá ­ ro zo ttan m u ta tjá k a falfestészetb en é r­ lelődő töm örítőkészségnek, fo rm a i fe­ gyelem nek a h atásá t. N éhol persze csak külső fo rm ai elem ek, stilá ris vonások u ta ln a k erre, s a falképi m ű fajo k széles sk á lájáb ó l in k á b b a d ek o ra tiv itá s h at. N éhol azon b an m á r a belső fo rm áb an a s tru k tú rá b a n m u ta tk o z ik m eg a v i­ lágnézetileg m in d tu d a to sa b b lényeg­ keresés . . . A m ai tá b lak é p fe sté sze t leglényege­ sebb p ro b lé m á ja ta rta lm i jelleg ű : m eg kell ta lá ln i a m ai v alósággal ad ek v át, s az „általán o s e m b e rit” érzékelhető, észlelhető em berközelségbe hozó m on­ d an iv aló t. A festő k k ere sik ezt, nem kevés gyötrődéssel és n em kevés e re d ­ m énnyel, és le g tö b b jü k v ilág o san lá tja , hogy a tá b la k é p m ai, so k a t h an g o z ta to tt pro b lém ái nem első so rb an m ű faji, h a ­ nem világ n ézeti k érd ések b ő l fak a d n ak . Az északm ag y aro rszág i k iá llítá s ezen a ponton is kezd o lyan seregszem lévé nőni, am ely m űvésznek, közönségnek e g y a rá n t m ag asab b sz in tű ö n k o n tro ll lehetőségét n y ú jtja .” 95 �A N ógrád m egyei szervek á lta l a la ­ p íto tt „M unka—M űvészet” d íja k a t a zsü ri ja v a sla ta a la p já n a következő m ű­ vészek n y e rté k el: A N ógrád Megyi T anács n ag y d íját C zinke F erenc festő, g rafikusm űvész és Ficzere László festőm űvész. A sa lg ó ta r­ já n i V árosi T anács d íjá t Iványi Ödön festőm űvész és id. S zabó Istv án szobrász- 96 m űvész. A MESZÖV d íjá t L ó rá n t Já n o s festőm űvész. A k iá llítá st n agy hozzáértéssel, sok. ötletességgel B aran y i J u d i t , m ű v észet­ történ ész rendezte. A p la k á to t és a k ataló g u st K ato n a László tervezte. A tá rla t te lje s a n y a g át a jövőben b e­ m u ta tjá k m ég E gerben, M iskolcon, S á­ to ra lja ú jh e ly e n és B eszterceb án y án is. �III. É S Z A K -M A G Y A R O R S Z Á G I TERÜLETI KÉP ZŐ M Ű V ÉSZETI K IÁ LLÍTÁ S 1967. TÓ TH IM RE: SIRATÓ K �FELEDY GYULA: K A R IA TID Á K RÉTI ZOLTÁN: NÓGRÁDI DOMBOK �K R IST Ó F CECILIA : HÁROM CSERÉP V IRÁ G (olaj) �IVÁNYI ÖDÖN: TÖPRENGÉS (olaj) �CZIN KE FERENC: K ISZ E JÁ R Á S (rézkarc) �PA T A K I JÓ Z SE F: ENTERIŐR �LÓRÁNT JÁ N OS: V1NNCELLÉR (olaj) �67 5900 NyVBgy 1500 db — Fv. M ayer S án d o r �L Ó R Á NT J Á N O S festőm űvész, ak i m ár é re tt a lk o tásaiv a l több országos és n em zeti b e­ m u ta tó n és k iá llításo n szerzett m a g án a k m eg­ becsü lést és k e lte tt f i­ gyelm et, 1966-ban te le ­ p ed e tt le S a lg ó ta rjá n ­ b an . A képzőm űvészeti k ritik a és közvélem ény a m ag y ar m űvészet egy­ r e jo b b a n k iteljesed ő te ­ h etség ek én t ta rtja szá­ m on a fia ta l generáció e jeles kép v iselő jét. H alkszavú, elm élyedő m űvész. A m ai k o r é le t­ érzése, hevülete, lényege m élyencsengő líra i a ttitü d b en egye­ sül alk o tásaib an . M eleg b arn á i, o k k erei, m ély tü zű k ék jei, feketéi ünnepélyes h arm ó n iáb an u ta ln a k a m űvész k a ra k te ­ rére. A földek gőzölgő lélegzete, az em b er és a tá j, a szív és a te re m tő m u n k a ritm u sa zeng m űveiben. M űvészete eg y ­ szerű, m in t a népdal. V árosu n k változó, ú j arcú világa, szel­ lem i e re je észrevehetően nagy h a tá s t gyakorol alkotó m u n ­ k á sság á n ak teljeseb b k ib ontak o zására. É le tú tja és m űvészi ered m én y ei m eggyőzően b izo n y ítják te h etség ét: 1938-ban sz ü letett B ék ésszen tan d ráso n . R a jz­ ta n á ri d ip lo m át szerzett. T ag ja a K épzőm űvészeti A lapnak, a F ia ta l K épzőm űvészek S tu d ió já n ak és a K épzőm űvészek É szakm agyarországi T erü le ti S zervezetének. E gyéni k iá llítá ­ son K aposvárott, a R ippl-R ónai M úzeum ban m u tatk o zo tt be 1962-ben. U gyanebben az évben R ippl-R ónai d íja t k ap o tt. 1964-ben a K iadói F őigazgatóság p á ly áz atá n n y e rt d íja t illusztrációval, m elyeket b e m u ta tta k a lipcsei nem zetközi k önyvillusztrációs k iá llításo n is. A z északm agyarországi k é p ­ zőm űvészek hagyom ányos tá rla tá n 1966-ban a N ógrád M e­ gyei T an ács „M unka—M űvészet” n ag y d íját, m a jd 1967-ben a ME SZÖV á lta l a la p íto tt d íja t n y e rte el. �Á r a : 5 Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/6ced3334e242a581e6e084671354fd53.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1967 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1967/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1967 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika