28 10 313 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/3871640e7d7b4576ea0901982cbe6364.pdf b2b257ce3a0e3d2838e18c9f0f598ced PDF Text Text �IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT 2. SZÁM 1972. VI. ÉVFOLYAM TARTALOM Oravec János: Pörkölt, hússal 3 Papp Lajos: Nyughelykeresők 8 Marék Antal: Két utazás 14 Varga Rudolf: Dózsa; Szemed mindenkönnyét 14 Vidor Miklós: Földnélküli János;Cserepek 21 Hann Ferenc: Versek 23 Tamás István: Száz a libám; Borízű; Selyemkendő; Körtefák 25 BEMUTATJUK Zimre Péter: Kő-Szabó Imre 28 Kő-Szabó Imre: Szabadnap; A kirekesztett; Mellékvágány; Önmagamról 29 Szabó Károly: Réti Zoltán festészete 39 Réti Zoltán: Magamról 40 MIKSZÁTH KÁLMÁN EMLÉKEZETE Rejtő István: Mikszáth és a tisztelt Ház 41 Benedek András: Mikszáth a színpadon 45 Nacsády József: Szegedi kirándulások Csanda Sándor: Mikszáth életművének szlovák sajátosságai 50 56 �KORSZERŰ MŰVELTSÉG Válaszok, a Szerkesztőség kérdéseire: Fekete László, dr. Fóris László, Herold László, Kiss Aurél, Kovalcsik András, Kovács Ferenc, Kőszegi Jenő, dr. Sándor Margit, Szőcs Gyula, Ujlaky István, Venesz Ernő 68 KÖRKÉP Somoskeőy István: A műemléki centenárium margója 79 Várostörténeti konferencia Salgótarjánban (Schneider Miklós) 83 A szocialista városok és a szociológia (Csongrády Béla) 85 Hann Ferenc — Hibó Tamás: A város (Kiss Sándor) 87 KÉPZŐMŰVÉSZET: A címlapon és a műmellékleten Réti Zoltán alkotása PALÓCFÖLD Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat. A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának lapja. Megjelenik negyedévenként. A szerkesztő bizottság elnöke: dr. Boros Sándor Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor A szerkesztő bizottság tagjai: Havas Péter, Lakos György, Palócz Imre, Versényi György A szerkesztőség tagjai: Balázs László, Csongrády Béla, Csukly László, Czinke Ferenc, Kerekes László, Schneider Miklós Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivatalokban. Egyes szám ára: 5,— Ft. INDEX: 25708. 72 1373 NyV Balassagyarmat 1600 pl. Felelős vezető: Bednár Károly �ORAVEC JÁNOS Pörkölt, hússal Harmadik napja zötyögött már az úthenger Rendes Albert alatt. Sétáló ember sebességével vontatta maga után az öreg gépész zöldre festett, fa­ kerekekre ültetett, megviselt lakókocsiját. Rendes Albert a tájat nézte. A meredek hegyoldalt, a gödrös út mellett futó és az úthenger mellett elfutó patakot. Keskeny csíkokban művelt földeket látott, melyek felfutnak a hegy lábának, fel, egészen a hegy térdéig. Ha kinézett az úthenger lemezsátra alól, tömött erdő vonult előtte, végig a hegy gerincén, a hegyormok körül pedig felhőpamacsok úsztak, követve a hegy vonulatát. Rendes Albert azon­ ban ritkán nézett ilyen magasra, ilyen messzire. Az utat figyelte, amelyen nehezen mozgó gépét kormányozta, vagy a patakot. A gépésznek régen volt nagyapja jutott eszébe, aki szívesen mesélt az unokáinak nagy vándorlásairól. Beszélt azokról a hegyi emberekről, akik családjukkal elindultak erdei házikóikból, és arra mentek mindig, amerre a patak sietett. Azt gondolták, hogy úgy lesz egyre jobb az életük, ahogy szélesedik a patak, ott lesz igazi jólét, ahol folyóvá terül az erdei forrás vize. ,,A patak okos, - mondta közülük a legöregebb. — Tudja, merre kell menni. Kövessük a patakot, a vizet!” Az erdei emberek pedig követték a pa­ takot, de sohasem értek el oda, ahová igyekeztek. Hogy mi történt velük, arra már Rendes Albert nem emlékezett. Talán nagyapja sem mondta el . . . Az egyik éles kanyar után a patak eltávolodott az úttól, átfutott a kes­ keny völgy másik oldalára, ahol egy tanya nagy vízikerekéről lezuhanva, visszasímult az úttest mellé. A gépész a tanyát nézte, az egyenletesen forgó, fából készült kereket. Tudta, nemsokára megérkezik a faluba, ahol majd utat építenek. Delet harangoztak, amikor Rendes Albert megállította az úthengert a falu másik végén, egy fehérre meszelt új gazdasági épület tövében. lekap­ csolta a lakókocsit a fiatal nyárfák árnyékába, és a géppel előrement né­ hány métert. A Diesel-motor szinte örömszuszogással állt meg. A gépész átvizsgálta a masinát, aztán visszaballagott a lakókocsihoz. Csak ekkor vette észre, hogy négy-öt falusi, félmeztelen, mezítlábas gyerek követi. Rájukmosolygott sildes sapkája alól, aztán odahelyezte az egykorlátos falép­ csőt a bejárathoz. Kinyitotta a lakókocsi ajtaját és leült a lépcső legfelső fokára. Kioldotta a bakancsos szíjból készült fűzőjét, lehúzta a nehéz, meg­ viselt lábbeliket, az összegyűrődött kapcát a korlátra terítette és meztelen talpait ráhelyezte a nap melegétől átforósodott falépcsőre. Komótosan rá­ gyújtott, közben a gyerekeket nézte, akik ott ólálkodtak tőle néhány lépésre. Később vizet hozott két kannával a majorság gémeskútjából. Megtöl­ tötte a kis mosófazeket, a vödröt, a fazekakat, edényeket. Szombat délben vége a műszaknak. Ilyenkor főzni, mosni szokott. Az utolsó forduló előtt 3 �alaposan megmosdott a vályúnál, de nem törölte le magáról a vizet. A szappant zsebrevágta, a két kannát felkapta és visszaballagott a lakóko­ csihoz. Éppen a kis tűzhely előtt térdepelt, amikor szinte hangtalanul megállt a személygépkocsi a lakókocsi mellett. Rendes Albert hallotta az ajtócsa­ pásokat és ahogy felnézett, a kitárt kisablaknál az autó nyomában most ideérkezett porfelhőt is megpillantotta. Kintről nevén szólították: - Albert bácsi! Halló! Itt van, Albert bácsi? A gépész azonnal megismeri a szakszervezeti titkár, Gyöngyös Miska hangját. Ki is szólt: — Itt vagyok. Gyere be! A szakszervezeti titkár otthonosan mozgott a szűk lakókocsiban. Kezelt a gépésszel, aztán leült a lópokróccal leterített alsó fekhelyre. Megtörölte izzadó homlokát, cigarettát vett élő és megkínálta az öreget. A gépész egy forgácsról adott tüzet, aztán ő is leült a kisasztal mellé. - Meleg van - fújta ki a füstöt a titkár. - Az - hagyta rá a gépész. A szűk ajtónál megjelent a gépkocsivezető feje. Benézett, beszimatolt, de nem jött be. Inkább visszament a kocsijához, kijárta mind a négy ajtaját, aztán bömbölő erősre állította a rádiót. Cigányzene harsogott a hangszóró­ ból. — Meg se kérdezi, minek jöttem ilyen szokatlan időben, szombat dél­ ben? - kérdezte oldalra hajtva a fejét a titkár. - Majd megmondod - válaszolta szűkszavúan a gépész. Gyöngyös jól ismerte az öreget. Évekig dolgozott a keze alatt, sok jó utat megépítettek később is együtt. Ismerte az útépítők vándorló, családtól távoli életét. Évekig ő sem földbegyökerezett kőházban, hanem útonguruló, pihenni útpadkára szorult lakókocsiban élt. Akkor benne is kialakult az a szemléletmód, hogy itt az embernek magának kell gondoskodni mindenben önmagáról. Ez az önálló és különleges életforma alakította ki Gyöngyös öntudatát, munkaszeretét, lelkiismeretességét a dolgokban és az életben egyaránt. Tudja az öreg Rendes Albert is, a munkájával járó követelmények és a saját maga által kialakított rend szerint él. Szombat délután van. Az úthenger és a lakókocsi pihen és ragyog a tisztaságtól. Most következik a főzés, a mosás, aztán a hosszú pihenés hétfő reggelig. Az öreg csak négy­ hetenként utazik haza. — Mi lesz az ebéd? — kérdezte hirtelen a titkár. — Hát mi lenne? — vágott vissza az öreg kesernyésen. — Tudod jól. Pörkölt . . . Gyöngyös bólintott. Ismerte jól ezt a különleges pörköltöt. Receptjét még Rendes Alberttől tanulta el, mikor még együtt dolgoztak. Ránézett a kisasztalon elkészített ,,hozzávalók”-ra, egy bögre zsírra, néhány fej hagy­ mára, a fából készült és égetéssel cifrázott, díszített dobozban a sóra és a paprikára, a fonnyadozó zöldpaprikára, a gurulni készülő piros paradicso­ mokra és néhány szem krumplira. Húst nem látott. — Tehát pörkölt — szólalt meg Gyöngyös. — Pörkölt, hús nélkül . . . — Mint mindig! — vágta rá az öreg. 4 �— Itt maradok ebédre — nézett a gépész szemébe a titkár. - Váljék egészségedre! — mosolyodott el az öreg. — Legalább lesz, aki segít a főzésben. Hanem akkor — állt fel hirtelen — be kellene menni a faluba, a boltba. Legalább valami kolbászt kellene venni. — Nem kell — állt fel Gyöngyös is. — Hoztam magommal marhahúst. Igazi pörköltet eszünk. Pörköltet, méghozzá hússal — tette még hozzá és lelépkedett a nyikorgó falépcsőn. Ennek meg mi baja lehet? — morfondírozott az öreg magában. - Csak nem küldte el az asszony, hogy idejön ebédelni szombaton és még húst is hoz magával. Közben Gyöngyös visszajött. A nylonba csomagolt húst az asztalra tette s mellé állított egy üveg bort is. Az öreg úgy csinált, mintha észre sem venné. Megpiszkálta a tüzet, rakott még rá száraz, olajos fahasábokat. - Le kellene hűteni a bort - szólalt meg Gyöngyös. A gépész felnézett és az járt az eszében, hogy Gyöngyös is minden másról beszél, csak arról nem, amiért idejött. — Igaz, - bólintott és egy göngyöleg madzagot vett elő. — A legjobb hűtőszekrény a gémeskút — folytatta mosolyogva. - Ott szoktam az ételt is tartani. Oda se a meleg, se a légy nem megy be. Mire az öreg visszajött, Gyöngyös megtisztította, apróra vágta a hagy­ mát. Vékonyan hámozta a burgonyát, ahogy itt tanulta, hogy minél keve­ sebb menjen belőle veszendőbe. A gépész femfűrészből készült, borotvaéles késével szeletelte a húst. .................................. Jó szagokkal telt meg a szűk lakókocsi. Amíg az étel főtt, újra rágyúj­ tottak. - Albert bácsi — szólalt meg váratlanul Gyöngyös. — Tulajdonképpen én azért jöttem, hogy megmondjam, hétfőn jelentkeznie kell a központban. Az öreg felkapta a fejét. Kezében megremegett a cigaretta. — Nekem? — kérdezte. — Magának. — Miért? Gyöngyös nézte a gépész napbarnított arcát, őszülő haját, bajuszát és szinte színtelen szemét, kidobta a nyitott ablakon a cigarettavégeket és rövi­ den ennyit mondott: - A nyugdíj miatt. — De hiszen — mondta meglepődve a gépész - de hiszen, az csak később esedékes . . . Gyöngyös megvonta a vállát, aztán a tűzhelyhez ment. Felemelte a fedőt, megkavarta az ételt, és a kannából vizet akart hinteni hozzá. A gé­ pész mellélépett, kivette kezéből a kannát, és ő mérte rá az ételre a vizet, miközben zavartan magyarázott. - Nem tudnád, hogy ehhez mennyi víz kell. Elrontanád. Ez nem olyan pörkölt . . . A titkár kilépett a lakókocsiból. Elballagott a gémeskúthoz. Kihúzta a madzagra kötött borosüveget, aztán visszament. A dugót ceruzával nyomta be az üvegbe, aztán teletöltötte borral az alumínium bögréket. 5 �- Úgy határoztunk - mondta csendesen, miközben gyufaszállal kiemelt néhány, a bor felszínén úszó kis parafadarabot, - úgy határoztunk, hogy nyugdíj előtt elküldjük magát üdülni, pihenni. — Ki határozott így? — kérdezte élesen az öreg. - A vezetőség — válaszolt Gyöngyös. - Az igazgató is? Gyöngyös bólintott. - Hát Takács Ferkó, a párttitkár? - Ő is — emelte fel az alumíniumbögrét Gyöngyös. - Meg mi is, a szakszervezeti vezetőség. Az öreg gépész úgy engedte le a bort a torkán, hogy oda se figyelt, ízét, zamatát, hűvösségét sem érezte. — Szóval, határozat? — Igen — válaszolta a titkár. - Hétfőn a szerelőkocsi kihozza az új gépészt. Átadja neki az úthengert, a lakókocsit, magát meg behozzák a központba. Lesz egy kis ünnepség is. Jutalmat kap negyven évi munka után, mert ez jár. Meg beutalót a külföldi üdüléshez. Mert ez is jár. Gyöngyös akart még valami nagyon fontosat mondani, de aztán hang­ ját leeresztve, egyre csendesebben csak ennyit tett hozzá befejezésül: - És borotválkozzon majd meg, mert jönnek a megyei újságtól is fényképet csinálni, meg hát magának is kell egy kis beszédet mondani, mert meghívtunk néhány fiatalt is. Az üveg bor másik felét ebéd után itták meg. - Jó volt ez a pörkölt - mondta Gyöngyös és meglazította a nadrág­ szíját. Pörkölt, hússal . . . A gépész megvonta a vállát: - Talán az a másik fajta, az talán jobb . . . — Tulajdonképpen miért főztük mi mindig hús nélkül a pörköltet? — kérdezte elgondolkozva a titkár. - Miért? - nézett fel az öreg. — Azért, mert erre kényszerített minket a szegénység. Aztán megszoktuk. Megszoktuk a módját, meg az ízét is. Nem olyan könnyű ettől megválni. A megszokás nagyon erős hatalom az ember életében. A szegénységtől is, a nehéz munkától is nehezen válunk meg, a vérünkké vált. Én negyven évvel ezelőtt tanultam meg, hogyan kell pörköltet készíteni hús nélkül, akkor amikor beletörtem a nehéz munkába Utakat építettünk, kunyhókban, barakokban háltunk, távol a családtól. Éj­ szakánként arról álmodtam, hogy otthon vagyok, hogy mellettem fekszik az asszony, hogy a gyerekekkel játszom. Esténként meg főztem azt a húsnélküli pörköltet. Becsaptam magam. Becsaptam a szívemet, az eszemet és a ha­ samat. Mert így kellett élni, hogy megéljünk. És látod, most nem ízlett a pörkölt hússal és elszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy át kell adnom az öreg úthengert, meg ezt a lakókocsit is, ahol életem nagyrészét eltöltöttem. Megszoktam. Nagyon megszoktam . . . A gépkocsivezető arca tűnt fel az ajtónál. - Megyünk mindjárt - szólt ki Gyöngyös. - Türelmetlen - mondta aztán csendesebben. — Hiába, szombat délután van. 6 �Kint még erősen sütött a nap. Az öreg gépész elkísérte a vendéget, megvárta, amíg elindult a gépkocsi és kezét sapkájához emelve, köszönt. A fekete autó felverte a port, kibukdácsolt a műútra, aztán eltűnt a kanyar­ ban. Rendes Albert visszament a lakókocsiba, és nem tudott attól a gondo­ lattól szabadulni, hogy neki most meg kell borotválkozni. Vizet töltött a lavorba, kissámlit húzott maga alá, a hokkedlira kipakolta a fadobozból szép sorjában a szappant, a borotvát, a pamacsot. Tükröt állított maga elé, és belenézett. Nézte, nézte a saját képmását, és régen volt nagyapja jutott eszébe, aki szívesen mesélt unokáinak nagy vándorlásairól. Beszélt azokról a hegyi emberekről, akik családjukkal elindultak erdei házikóikból és arra mentek mindig, amerre a patak sietett. Azt gondolták, úgy lesz egyre jobb az éle­ tük, ahogy szélesedik a patak, ott lesz igazi jólét, ahol folyóvá terül az erdei forrás vize. A patak okos — jutott eszébe. - Tudja, merre kell menni. Kövessük a patakot, a vizet. Az erdei em­ berek pedig követték a patakot, de sohasem értek el oda, ahová igyekez­ tek. Rendes Albert lassú mozdulatokkal belemártotta a pamacsot a lavor vizébe, aztán szappanozni kezdte az arcát . . . 7 �PAPP LAJOS Nyughelykeresők A hóhér edomita Heródes a kőszívű Palestina királya Antipas örökében amidőn népszámlálást hirdetett az országban aki élt mind elindult hogy késedelem nélkül megtérjen bárhol is van atyáinak házához József a názáreti ácsmester állongott csak otthona ajtajában S mikor okát kérdezték a vének közül hárman elpanaszolta nékik hogy asszonya várandós és órája közelít Nem bírná el az utat születő gyermekével Én a széltől is óvtam szeretett Máriámat hogy életéből sarjadt duzzadó rügyecskéjét bimbóját baj ne érje Jaj mi lesz kettejükkel segítsetek ti bölcsek mondjátok mit tehetnék Dacoljak a paranccsal magamat megölessem? A latinok pribékje jaj őket is megölné! Gyámolítónk szent aggok segítsetek hát rajtunk Térdelek úgy könyörgöm az út porából esdek Hát amint így könyörgött maszatos-könnyes arccal a három szelíd vénnek 8 �a függönyt föllebbenti és előlép Mária fáradt-dagadt lábain nehézkesen vonszolva formátlanná nőtt testét s könny szökik szemébe amikor férjét látja az alázkodó férfit a porban térdepelni És szól hogy bírja ő még s van liget is akárhány üdítő tiszta forrás pálmák olajfák hűse jóság az emberekben S átkarolja Józsefet és köszönt illendően a tisztes öregeknek Csillagos volt a kék ég hajnali hűvös szél fújt sós ízű mint a tenger és mentek mendeqéltek József vállán iszákkal elől lépdelt és keze fogta a kantárszárat Mária sápadtan ült mosolygott a nyeregben A szélben dús olajfák datolyapálmák ringtak majd juhok bégetése hatolt el fülükhöz s ébredező ebeknek dühödt éh-csaholása Az égből harmat szállt le mely tiszta és bőséges Oly tiszta hogy a lélek megenyhül permetében Elmaradt majd a város és fenyegető tűzvész előbukkant a rőt nap hogy egyre feljebb törjön egyetlen mohó korttyal fölhörpintvén a hajnalt s csenevész tüskös cserjék kórók közt botladozott a szamár Máriával A harmadik mérföldön 9 �állottak meg pihenni Az első hangos jajszó az asszony ajkát akkor hagyta el mikor férje leemelte az állat nyergéből s odavitte a kút mellé egy pálma hűvösébe hogy aztán megmerítse tömlőit a kút vizesgödrében Jaj kicsiny cipruságaml Rebbenő szép madárkám maradj még szívem alatt napszállatig maradj csak Tető lesz fejünk fölött s néném két erős karja tartja guggoló vállam Csak akkor jöjj csak akkor kínozz fejeddel engem vérző ölemnek áldott gyötrelme akkor légy majd báránykám csillagocskám! E vad tájat ne lássad ha kiszakadsz belőlem méhem menedékéből! így sóhajtott és férje nem szólt csak megitatta a szamarat és rögtön tovább indultak onnét A nap mind égetőbben tűzött alá s hevétől mintha tó hullámoznék vibrált a levegőég Horgadt fővel poroszkált meg-megbotlott az állat Torkuk-szájuk kiszáradt zúgott hevülő vérük Ám akkor fák sötétje rémlett föl a vakító fényben és nemsokára a másik kúthoz értek S a fák hűsébe rogyva két órányit pihentek Rezdülő délután lett a moccanatlan délből 10 �A lomb közt szellő zizgett mikorra felocsúdtak S ímott Mária újra sajgó fájdalmat érzett egy villó pillanat volt feszítő vad nyilallás hogy összerándult tőle mint akit megütöttek Még kétszer jött a fájás amire messze föltűnt ligetektől övezve a város ahol fürge gyermekkorukat élték S az alkony aranyrőtes sugárözönbe vonta porlepett fáradtságuk amidőn odaértek Betlehem kapujához Csak alig viszonozta József a köszönést is Fölvérzett lába sajgott s nem érezte fájdalmát Máriával gondolt csak s hogy hol kap menedéket A házakból víg lárma s ételszag szüremlett ki gyermeket rokont testvért messziről hazatérőt ölelt ismét magához az otthon szívessége Ki nem fogytak a szóból az egymásra találók s a késve érkezőkkel már senkisem törődött Hívnálak kedveskéim csakhát hová lennétek! Egy derék család váltott szállást tíz napra nálam illendően megfizették ki nem dobhatom őket meg persze kell a pénz is magányos özvegyasszony kit nem gyámolít senki bizony nehezen élek Ti fiatalok vagytok erősek sokat bírtok 11 �követ rám ne dobjatok hogy nincs tenyérnyi hely sem a számotokra nálam Ha tán a kecskék mellett az ólban megférnétek vagy a kertem végében a vén fügefa alján Máriám kicsi gerlém kedvetekre mit mondjak? S hallva e sopánkodást Mária nem szólt semmit fejét lefüggesztette nagynénjére nem nézett Az még sokáig ott állt szép háza kapujában kiáltozott utánuk s karjai hadonásztak fogózót keresve tán a sok hazug beszédhez Míg úgy eltávolodtak hogy már hangja sem hallott és alakja beolvadt a sűrűsödő estbe Haladtak háztól házig bekopogtak mindenütt s hol könnytől hol haragtól elfúló rekedt szóval nyughelyért könyörögtek A fájás mind sűrűbben rontott rá az asszonyra görcsösen összegörnyedt vonaglott a nyeregben S az ajtók becsukódtak rögvest ha látták őket Másutt meg se nyitották szitok volt csak a válasz vagy léha gúny s idétlen otromba élcelődés Egy sunyin pénzt duruzsolt tízszeresét az árnak vélve hogy tán megadják keserves helyezetükben József odaadta volna megadott volna mindent egy kevés biztonságért de pénzük szűkösen volt 12 �S a fogadós röhögve pokolba küldte őket Miért hogy nekünk nem jut egy zug az otthonunkban hogy emberséget jó szót mitőlünk megtagadnak miért hogy szorultságunk segítő kézre nem lelt hogy tehetetlen-törten így kell itt tántorognunk? Miért hogy gyermekünkre fájdalom és félelem mécsvilágot lengető vak pillantása vár most? Miért fordít ma hátat rokon vér a vérünkből ki bőségben barát volt miért néz el fölöttünk? Miért ilyen az ember mert tudna jobb is lenni a közönynek miért kell pusztítóan megteremni? így kesergett a férfi S már kelt a hold amikor a város másik végén egy sárga homokkőhegy lábánál megállottak és József leemelte Máriát aki vérben és verejtékben ázott A hűvös földre tette és fenn a hajnalcsillag körül ciprusok ingtak s menedék jászol nélkül életre ítéltetvén megszületett a gyermek Hazugság nem takarta pásztorok énekével nem jött hozzá kegyesség A szamár kórót rágott szemén megtört a holdfény s lecsordult mint fehér tej a fehér szomorúság 13 �MARÉK ANTAL Két utazás A hálókocsiban apró kék fény világít. Éjszaka van. Szememre nem jön álom. Felkönyökölök a helyemen és kibámulok az ablakon. Meg kell eről­ tetnem a szemem, hogy lássak valamit. A sötétségből, amelyet a hold kékes fénye enyhít sűrűn kiválik egy-egy fehértörzsű nyírfa. Ezeket a nyírfákat, amelyekből annyi, de annyi van ezen a tájon, fekete színével alig tudta bemózolni az éjszaka. Tudom, talán napokig fut az erdőben a vonat, le­ galább is így tűnt akkor, 1941-ben ez az út. De az is lehet, hogy rövid idő alatt szeli át a brianszki erdőt a gyorsvonat. Van ilyen téves emlékezés fel­ nőtt korban is. Amikor hosszú évek után elzarándokoltam gyermekkorom színhelyére, kicsivé zsugorodott a ház, amelyben laktunk, a ház körüli tér, ahol játszottunk, a „nagy árok", az állomástól az Oláh vendéglőig húzódó út, és alacsonyabb volt a templom, mint ahogyan az emlékezetemben élt. Különös utazás ez. Amíg világos volt, őrházakat láttam, előttük fele­ melt kis sárga zászlóval pályaőrök vigyázták a gyorsvonatunk útját. Az éj­ szaka elnyelte ezeket az embereket is, most csupán lámpásuk sárga fénye tűnik fel egy-egy pillanatra. Pedig ott vannak most is, nekik köszönhetjük, hogy minden olyan nyugodt és biztonságos. Néha egy-egy dallamos moz­ donyfütty hasítja át az éjszaka csendjét. Olykor lassít a vonat, aztán újra nekiiramodik, és robog tovább pályáján. Az étkezőkocsiban vacsorához grúz bort ittam. Máskor nem iszom este szeszes italt, mert az éjszakai nyugalmamat zavarná. Most azonban innom kellett, hogy zsivajgó emlékeimet a felejtés mélységébe visszaszorítsam. Hiába terveztem ezt a második oroszországi utamat szépnek és kellemesnek, az emlékek felriadnak bennem, mint a megriasztott feketetestű madarak. Nagy köröket írtak le a levegőben, szárnyuk suhogása is hallatszott az éjszaka csendjében. Az első utazásom emléke olyan világosan rajzolódott ki bennem, hogy szinte az akkori ősz illatát is éreztem. És orromban ott kóválygott az akkori vasúti fülke áporodott, dohányszagú levegője is. A régi arcok is körém te­ lepedtek, azok maszkja, akik körülöttem voltak. Odahaza már elfelejtettem valamennyiüket. Most feltámadtak, üres tekintetüket rám meresztették, mint­ ha holtak néznének pislantás nélkül az élőkre. Emlékszem, akkor már sokat ittunk, mert féltünk. És dohányoztunk. Az otthon édes ízei még a szánkban keveredtek, az utolsó ölelés melege még a karunkban zsibongott. De előt­ tünk feneketlen mélység feketéllett. Elindultunk parancsra valahová, isme­ retlen céllal, ismeretlen veszedelmek felé. Az étkezőkocsiban vacsoránál szaggatott mondatokkal beszéltem a fe­ leségemnek arról az első utazásról. Csodálkozva hallgatta szavaimat. „Há­ borús élményeimről odahaza édes-keveset meséltem. A doni visszavonulás borzalmairól sem szívesen beszéltem, a mínusz harminc fokos hidegről, a behavazott utakról, a sokezer halottról, megfagyott emberi testekről sem, 14 �melyek úgy szegélyezték menekülésünk útját, mint a szobrok. Mintha titkot őriztem volna, félelmetes titkot, amely nem való az otthon kedves öreg búto­ rai, képei és könyvei közé. Ami volt, az elmúlt, lássunk megint a munkához, és küszködjünk az élet apró és nagy gondjaival. Elvem volt egy életen át, hogy mindig előre néztem és csak ritkán pillantottam vissza. Most csíkos pizsamában fekszem a hálókocsi felső ágyán. A kerekek egyhangúan kattognak alattam. Gyermekkori kedves utazásaim idején ke­ restem azt a szót, amit a kerekek ismételnek, és boldog voltam, ha megta­ láltam. Mintha a vonat titkát lestem volna el, a kerékcsattogás emberi szóvá alakult, és ennek örültem. Haza-felé, hazafelé mondogatták sokszor a kerekek, amikor az otthon édes melege felé tartottam. Most nem akarok játszani. Nem kérdezem a kerekeket, tudni sem aka­ rom, mit mondanak. Kihajolok az ágyamból, és lenézek az alsó ágyra. — Alszol? — kérdezem halkan. Válasz nem érkezik. Ott fekszik egy meleg asszonyi test, a takaró csak éppen sejtteti testének körvonalait. Alszik . . . Egyenletes lélegzete legyőzi a kerekek csattogását, és felhallatszik hozzám. Pedig ő is részese volt annak az utazásnak. Ott állott éjszaka a komáromi állomáson, amikor elindult velük a vonat. Apró zsebkendőt szorongatott a kezében és nem sírt. Te kintete azonban zokogott, ahogy a búcsúölelés után utoljára rámnézett. Aztán bérkocsin visszament a városba. A komáromi szálloda kétágyas szo­ bájában egyedül feküdt le, a másik ágy már üres volt. Sokáig nem tudott elaludni, csak bámult kifelé, nézte az utcalámpa sárga fényét, amelyet tán­ coltatott a szél az úttest felett. Hajnalban indult a vonat Pestre, addig le sem húnyta a szemét. így mesélte. Igen, az éjszakák. Az emberi szenvedések egyetlen tanúi. A lélek az éj­ szaka sötétségében adja át magát a szomorúságnak és a tűnődésnek. Ha valaki megírná Európa sok-sok szenvedéssel teli éjszakáinak történeteit, mi­ csoda félelmetes regényt építhetne belőle. Most, hogy visszagondolok arra az éjszakára, nem mozdony húzta a szerelvényt, hanem egy tüzet okádó sárkány. Lopva osontunk át a határon, már idegen tájon jártunk, itt-ott órákat ácsorgott velünk a vonat. Aztán jöt­ tek a végeláthatatlan erdők. A sínek mellett itt-ott égnek meredő kerekekkel vasúti kocsik hevertek. Ezeket a partizánok robbantották a levegőbe. Ko­ mor volt a kép és vigasztalan. Mit keresünk mi ebben a hatalmas ország­ ban lengyel golyószóróinkkal, amihez nem volt golyó, amit feltettünk az egyik vagon tetejére madárijesztőnek. Személyautóinkat is lovak húzták ki az állomásra, mert egyikük sem volt üzemképes. — Kint ráértek, — mondták Ko­ máromban felelőtlen feletteseink, lesz időtök elég, csináljátok meg. Minden tisztnek tíz revolvergolyót számolt ki aggályoson a kövér géhás őrmester. Az egészségügyi katonák is kaptak fejenként két tár golyót. Mikor elindul­ tunk úgy éreztük, hogy Júdás pénzen eladtak bennünket. Idegen volt déle­ lőtt a búcsúztatás, hamisan csengett az itthon maradt magasrangú kato­ natiszt kenetteljes beszéde. Még szerencse, hogy katonazenekar nem volt. Észre sem vettük, amikor átgördült velünk a határon a vonat. Éjszaka lopakodtunk ki a szeretett házból, mint a tolvajok. Egyre messzebb és messzebb kerültünk az édes otthontól. Üvölteni kellett volna - most már 15 �tudom - torkunk szakadtából üvölteni, és mind a tíz revolvergolyót bele kellett volna ereszteni abba a magasrangú tisztbe, aki beszéde közben többször az órájára pillantott. Biztosan kártyapartira várták barátai a tiszti kaszinóban. De némák voltunk és tehetetlenek. Ittunk és dohányoztunk, és keveset beszéltünk a tiszti fülkében. Sietve éltünk, mint a halálraítéltek azon az utolsó éjszakán, amikor a hajnal első sugarára meg kell válniok az élettől. Ez az éjszaka azonban csodálatosan szép. Derakam megfájdult a szo­ katlan tartástól. Vízszintesen helyezkedtem el a kissé kemény és keskeny ágyon, de boldog vagyok. Biztonságban, békében utazom, ismeretlen tájak várnak rám, ismeretlen városok: Moszkva és Észak Velencéje, Leningrád. De akkor... Amikor a brianszki erdőséget elértük, parancs jött, hogy éjszakánként egy tiszt, tisztilegényével felszáll a szeneskocsira, csőre töltött fegyverrel. Ha a vonatot feltartóztatnák a partizánok, és a mozdonyvezető csökkentené a sebességet, le kell lőni őt. A parancs még hozzátette, hogy tüzelni kell akkor is, ha a mozdonyvezető a legcsekélyebb jelét is adja annak, hogy összejátszik a partizánokkal. Hogy aztán mi lett volna a vonattal mozdony­ vezető nélkül, arra nem gondolt a parancs kitervezője. Halálvonat lett volna, amely vezető nélkül száguld tovább a síneken, és az egyik állomáson belerohan valamilyen lőszerszállító szerelvénybe. Még rágondolni is borzal­ mas volt. A „lőállást” virradatkor kell elhagyni, - ez volt még az ostoba parancs befejező mondata. Első nap mindjárt rám került a sor. Sötétedett, amikor az egyik állomá­ son, ahol hosszabb ideig ácsorgott a vonatunk, felkapaszkodtunk legényem­ mel a mozdonyra. Zavartan üdvözöltük a mozdonyvezetőt, a fűtőt, aztán nagy nehezen átmásztunk a szeneskocsira. Pokrócot terítettük a szénre, és elhelyezkedtünk valahogy. Ott ültem csőre töltött puskával, mellettem a legényem, ő is puskát szorongatott a kezében. Civilben békés asztalos volt Győrött, szerette a nőket, az italt és a dohányt. Gyorsan sötétedett. A csillagok sorra kirajzolódtak a feketedő égbolt irdatlan messzeségéből. Sötétbe merült az állomás épülete is. Sehol semmi fény. Már nem látszott a gőgös, hatalmas tábla sem az állomásépület hom­ lokzatán : Die Räder müssen rollen für den Sieg! A kerekeknek forogniok kell a győzelemért! A mi szerelvényünk kerekei azonban még mindig nem forogtak, lősze­ rekkel megrakott szerelvényeket indítottak előbb. Közben figyeltem a moz­ donyvezetőt és a fűtőt. A tűztér fénye olykor megvilágította őket s most már szemügyre vehettem mindkettőjüket, nem mertem a szemükbe nézni. A mozdonyvezető negyven év körüli szögletesarcú, szőke lengyel volt. A szeme színét nem láttam, de biztos voltam benne, hogy kékszemű. A fűtő tömzsi legénynek tűnt, fiatal, barna, borotváltarcú. Amikor a tűztér fölé hajolt, és lapátolta a szenet, látszott rajta, hogy erős legény, izmai kidagadtak ócska, olajfoltos ruhából. A mozdonyvezető biztosan nős, — gondoltam - az ilyenfajta férfi nem tud meglenni asszony nélkül. Talán már 16 �gyerekei is vannak, valahol Krakkó környékén. Néztem ezt a két embert, aki szó nélkül tevékenykedett a mozdonyon. Mindegyikük tudta a maga dol­ gát. Ezt a két embert kell hát lelőnöm az első gyanús mozdulatra. De hol leszek én már akkor, amikor lőni kell? Élő célpontok vagyunk itt a kocsi tetején, két jól irányzott lövés, és mi mindketten elterülünk a pokrócon. Reméltem, hogy a találat halálos lesz. Aztán elindult a vonat, kattogva hagytuk magunk mögött a váltókat. A mozdony füstje az arcunkba csapott, olykor majd megfulladtunk a sűrű, savanyú füstgomolyagban. A fák egyszerre felsorakoztak mellettünk, mint a katonák. Elértük a végeláthatatlan erdőt. A fák ellenségesek voltak ebben a pillanatban, mert veszélyt rejtettek számunkra. A fák nagy részéről lehullt már a lomb, a csupasz ágak könyörgően nyúltak a csillagos ég felé. És micsoda alakúak voltak! Csak a fantáziámat kellet volna szabadjára engedni, hogy ördögöt, akasztott embert lássak bennük. Hiába meresztgettem a szemem, nem láttam messzire. A többiekre gondoltam, akik ott gunnyasztanak a vasúti kocsikban. Biz­ tosan elfáradtak már, és ülve alszanak, mint a halottak. Én vigyázok rájuk itt a szeneskocsi tetején, csőre töltött puskával, előttem a két lengyel vasu­ tassal. A fűtő fáradhatatlanul rakta a szenet a tűzre, a mozdonyvezető egyideig még a műszerek között sürgölődött, majd kikönyökölt a szerelvény oldalára, és figyelte a jelzéseket. Odabent az erdőben pedig éltek a partizánok, lehet, hogy már útban vannak a pályatest felé, kezükben fegyvert és kézi­ gránátot szorongatnak. Biztosan észrevesznek a szeneskocsi tetején,, és belém eresztenek egy sorozatot. Legényem már elnyújtózkodott, és puskáját szorongatva az igazak álmá<t aludta. Percek teltek el vagy órák, nem tudom. Sötét volt, karórámat meg sem nézhettem. Mindegy. Ha megvirrad, leszállhatok kényelmetlen helyemről, és visszatérhetek társaim közé. Előbb jelentem a parancsnoknak, hogy „az éj­ szaka folyamán semmi nevezetes nem történt." De hol van még a hajnal? Hol jár most a nap, a föld melyik részére árasztja a világosságot és a meleget? Életem leghosszabb éjszakája volt. Állomásokra futottunk be, és olykor megállás nélkül vágtattunk tovább a sötétben. Szemeim égtek a füsttől és a fáradtságtól. Jó lett volna rágyújtani, dehát szolgálatban tilos a dohányzás. Gyötört az éhség, de nem volt velünk semmi. Csak a kulacsot emeltem oly­ kor a számhoz, hogy kiszáradt ajkaimat megnedvesítsem. Lehet, hogy nyitott szemmel aludtam is. Percekre vagy órákra elsüllyed­ tem a sötétségbe emlékeimmel, vágyaimmal együtt, aztán időnként felriad­ tam. Körülnéztem, de a kép ugyanaz volt. Fák, fák, fák . .. Mintha nem is haladtunk volna tovább, csak egyhelyben topognánk. A csillagokra néztem, mintha azok állása szerint akarnék tájékozódni, mint a hajósok a tengeren. De a csillagok nem üzentek semmit, a tejút, amelyet indulás előtt nem­ sokkal már felfedeztem az égbolton, vonszolta tovább sejtelmes fényű uszá­ lyát, és magára hagyta az alatta didergő embereket. Aztán hirtelen csoda történt. Virradt! Előbb csak tisztábban láttam a mellettünk futó erdő fáit, aztán halványodott az égbolt tömör sötétsége is. 2 17 �Senki sem volt a pályatest közelében. Úgy bámultam kelet felé, ahonnan a napnak kellett előbukkania, mint az üldözött, aki alig várja, hogy reszkető lábbal elérje a menedéket adó erdőt. Nekem a fény volt a menedék, a világosság, amely egyúttal a szabadulást is jelentette számunkra. Legényem mozdulatlanul hevert mellettem, mintha agyonlőtték volna. Nem ébresztettem fel, boldog voltam, hogy legalább ő alszik, és nem gondol a halálra. A felkelő nap sugai bevágódtak az erdőbe, mint éles hegyes kardok, és kiűzték fák közül a rémület alakjait. Talán az ősember üdvözölhette így a napot, felemelt karokkal, arccal a fény felé, amikor a hosszú, fájdalmakkal és szenvedésekkel teli éjszaka eltűnt, hogy helyet adjon a fénynek és a melegnek. Én nem nyújthattam ki a nap felé karomat, elgémberedett kezek­ kel a puska agyát szorongattam. Figyeltem a fákba ütköző és megtört fénysugarakat, mintha attól tartot­ tam volna, hogy eltűnnek és visszaoson a sötétség. Ereimben lassan megindult a vér, amennyire lehetett megmozdultam. A fegyvert magam mellé tettem és nyújtózkodtam. A mozdonyvezető olykor visszatekintett és engem figyelt. Ő is ugyanazt a megkönnyebülést érezte, mint én? Ő is látta útközben a felrobbantott kocsikat, akárcsak mi vala­ mennyien. De a vonatnak haladnia kellett a síneken még akkor is, ha rob­ banásveszély fenyegette a vezetőt. Ezt parancsolta az állomások dölyfös felirata: a kerekeknek forogniok kell a győzelemért. A győzelemért? Egy pillanatig sem hittem benne. Mert ott, a szeneskocsi tetején megcsapott a hatalom ereje. Az a legyőzhetetlen erő, amely ott rejtőzött a határtalan erdő fái között, a végtelenbe nyúló sztyeppék meszeségében. És én, társaim­ mal együtt szereplője lettem egy kétes és hiábavaló kísérletnek, amely szembe akart szállni ezzel a hatalommal. Ez a hatalom nem volt látványos, sőt ezekben a pillanatokban látható sem volt. Csak érezni lehetett, hogy jelen van, hogy eleven és élő valóság. Csak az nem vette észre, aki nem akarta. A vonat lassított, váltókon kattogott tovább és megállt egy állomáson. Felköltöttem a legényemet, aki restelkedve, de boldog sietséggel szedelőzködött. Szégyenkezve léptem át a szeneskocsiról a mozdony terébe. Szeren­ csére a mozdonytér üres volt, a mozdonyvezető és a fűtő lenn tevékenyked­ tek a keskeny a mozdony körül. Nyakamba akasztottam a puskát és le­ ereszkedtem a keskeny lépcsőkön a földre. A lengyel mozdonyvezető mellém lépett. Most mór egészen közelről néz­ tünk egymásra. A világosságnál láttam, hogy a szeme csakugyan kék volt, ahogyan gondoltam. Nézett rám azután megszólalt: - Lőtt volna rám? Fejemet ráztam és mosolyogtam. Most már mosolygott ő is. Közben a legényem szuszogva ereszkedett le a keskeny lépcsőkön, az ő nyakában is lötyögött a puska. Egyik kezében az összehajtogatott pokrócot szorongatta. Szaggatottan lélegzett és halkan káromkodott. A fűtő is közelebb jött. Mindnyájunk arcát elöntötte a drága meleg napfény, amikor a nap végigöntötte fényével az egész tájat körülöttünk. A lengyel mozdonyvezető karomra tette a kezét, és intett, hogy várjak. Fürgén fellépett a mozdonyra és vodkás üveggel tért vissza. — Igyon, - mondta és nyújtotta az üveget. 18 �Számhoz emeltem az átlátszó italt, és pillanatok alatt forró hullámok­ ban lüktetett a vérem. Legényem is kortyolt, valamivel többet, mint én, úgy kellett leszedni a szájáról az üveget. Megköszöntem az italt. E pillanatban mi ketten vagy az is lehet, hogy mi négyen szövetségesek voltunk. E szövetségnek nem voltak szabályai, amiket ünnepélyes keretek között aláírnak a „magas felek". Mégcsak politikai tartalma sem volt, hiszen nem is beszélhettünk egymással. De mélységes emberi érzések szaba­ dultak fel bennünk, barátok lettünk az embertelenség éveiben és ez volt a legtöbb, amit tehettünk. A mozdonyvezető is, a fűtő is kortyolt az üvegből. Mindketten mohón ittak, hátravetették a fejüket, szemeiket lehúnyták, és ádámcsutkájuk kor­ tyolás közben fel- alászállt. Aztán a lengyel visszavitte a mozdonyra az üveget. Mire lejött már csak kezet foghattam vele, mert közeledett a forgal­ mista az állomás felől. Két kéz fonódott egymásba, két ismeretlen, más-más nemzetiségű ember keze. Lázadás volt ez a két egymásbafonódó kéz, ölelés és ütés, találkozás és búcsú, tiltakozás és könyörgés, szeretet és bosszú. Elváltunk. A parancsnoki kocsi előtt úgy ahogy rendbe szedtük magunkat. Aztán beléptem a fülkébe. — Százados úr, alázatosan jelentem, az éjszaka folyamán semmi figye­ lemreméltó esemény nem történt. — Köszönöm, — mondta a parancsnok és elbocsátott. Ott álltam előtte egy ideig, mintha mondani akartam volna valamit, de hogy mit, azt ma sem tudom. Talán azt jelentettem volna, hogy találkoztam egy emberrel, akinek a háta mögött egész éjjel csőre töltött puskával ültem, és ez az ember megvendégelt és kezet fogott velem. És azt is elmondhattam volna, hogy vissza kellene fordulni, iszonyatos ez a sok erdő, félelmetes erők keringenek körülöttünk. Mit válaszolhatott volna a parancsnok? Semmit. Parancs, az parancs. Megyünk, de ő sem tudta hová és azt sem, hogy mit keresünk ebben a végtelen nagy országban. Tisztelegtem és kiléptem a fülkéből. Viszamentem a fülkébe, és rövide­ sen mély, egészséges álomba zuhantam. Valami meghatározatlan bizton­ ságos érzés fogott el, barátom, a legyei mozdonyvezető vezeti a vonatot. Biztos voltam benne, hogy vigyáz rám és mindnyájunkra. Ezt a kézfogást szinte most is érzem a tenyeremen. Most is, ahogyan nézem a mennyezeten a kis kék fényt, hallom dallamos beszédét. De aho­ gyan végiggondoltam az akkori utazást, már messze kerültem a félelmetes erdő fáitól. Apró álmok kergetőznek az agyamban. Érzem, nemsokára el­ alszom. Most béke és biztonság van ezen a tájon. A vonatot nem robbantja fel senki, a mozdonyvezető mögött nem ül puskás ember. A pályaőrök apró kis fényei imbolyognak odakint, ahogyan vigyázzák a vonatok útját. Nézik az elsuhanó szerelvényt, aztán bemennek kis hivatali helyiségükbe és be­ írják a kézi lámpa fényénél: Az ilyen és ilyen számú gyorsvonat ekkor és ekkor rendben elhaladt. Az álom pedig megszánt engem, karjaiba vett és elringatott. Utolsó gondolatom még az volt, hogy boldog vagyok, 19 �VARGA RUDOLF Dózsa Varangyvörös éjszakádban forgószél rabolta mennybe a fákat, égőszárnyú varjak vitték véred fekete hószitálásban, csak parazsatokádó hegedűszó, szelek kifeszített vitorlái feletti, halk, halotti ének, levelekből hullatott sikoly látta, mikor gyulladó leheleted az idegen csendben jeget kiáltott. Piros paripák előtt meztelenre vetkőztetett bőröd; pörkölt virág, sistergő fagyban hevitetted gyulladásig magad. Pengéid bontottak csontjaidon láng-ujjlenyomatos, felrobbant sugarat. Varangyvörös éjszakádban forgószél rabolta mennybe a fákat. Ott volt a máglya; véres angyal. Mennybeszúrt tornyok csigaszarvai fölül, néztél le a Napból, tűztől viselős arccal. Szemed minden könnyét Húsodba költözöm, el ne jussanak szivemig véremben a férgek, pihéddel bélelt, viselt ruháidat hordom, maradék ételedet eszem, gyöngy-harapásaid mindenütt; ékszerem, elszívom csikkeid, szobád tömjénezem, szád némasága; bontatlan levelem, szemed minden könnyét kiolvastam már, utaim tenyereden, minden vonala tévedhetetlen-hozzád. örökös ébrenlétbe; virrasztani hajadba járok, emlékezeted víztükrén megcsókolom felfénylő 20 �arcod, sugaraddal lefelé lebegsz, kifutok eléd ajtómtól levegődig, levegő s küszöböd közt őgyelgek, megtorpanok, mintha régi szerelemmel találkoznék szembe, felzokogsz bennem, amikor torkomig télben, tengerig fénylő sikoly elvezeti tántorgó árnyam s trombiták táguló tüdeje megreped, meghasad nyíló repülésem. VIDOR MIKLÓS Földnélküli János Elvesznek mögöttem az arcok elmaradnak a tájak magam sem értem mit akartam ott ahová nincs miért visszataláljak Mért kívántam megölelni a nőket akiket nem sikerült megőriznem sem elfelednem miért volt fontos annyi minden — hogy szaporodjanak a rovások berajzolt tenyeremben? És mégis ennek a haszontalan világnak vagyok csupán szuverénje — meghódítottam amit senki se védett s aztán elhagytam magam is Ott éltem én! — visszagondolok a hegyre a rétre már mesék mappáján bolyongok valahányszor az álom még odavisz Cserepek TRÓFEA Vérkönnyes lőtt madár a fűben léptedre még riad Nézd végig ha már nincs menekvés tulajdon kínhalálodat 21 �ELLENFÉNY Megálltam ott ahol a nap a horizontban megkapaszkodott azóta tart az alkonyat BÚCSÚ Naptól sugárzik a domboldalon az őszi szomorúság magányos lány előtte lombhalom dérmart aszú ág Lassan megkoszorúzza homlokát a szálezüst ökörnyál s helyetted dúdol már a némaság ha szólalni akarnál TÚSZ Emlékeidben egy alak melyről a test levált híven ismétli gesztusaimat megadja magát fogoly marad hogy én szabad lehessek REMÉNY A fáké hogy nem ez az ősz lesz a kivédhetetlen és az enyém hogy a tavasz mosolyoddal fegyverkezik az eljövő november ellen MAGASBAN Fölöttem ezer lábnyi mélység alattam az ég tükrözik sziporkás csillagára lépnék csak megbíztatnám egy kicsit s megnyitná fölöttem a mélység csillagait 22 �HANN FERENC Versek 1. úgy mégy el reggel kávé után mint ki bárd alá siet voltam köd dér kísérhettelek láttam gyöngyszemed mögött a salétromot hogyan virágzott ültettelek Breton Michaux Klee asztalához azt hittem megmentettelek látom bomlik a tested portyáznak kísértetek 2. arcodon só virága szavak falkája vár ma csended vertarany csipke öklöm görcsébe zárva szemed halott ne verj ma álom holtodra holtom kiabálom 23 �3. vasvirágcsokor bokra reszket a Van és Volna Holnap jön-e és lát-e még roncsoltan hull rád a kerék óra százat ver megbomolt ma nincsen Van gúzsban a Volna ágyékod halott kút nap gyalázta arcomon széttépet lárva árnya 4. holdra köpenyként köd borul égig nem látsz ez este szelíd lesz áldozattalan kék arcod kék hajad oltalmazzon ma ne adhassam el magam alvadt oboavér ne kísértsen senki senki el ne érjen magam legyek a csend panaszfala omoljanak a hófalak 24 �TAMÁS ISTVÁN Száz a libám a gúnárom tizenhárom Szóvátett hitem senkinek nem kínálom Elhagyott az Isten is itt S százhatáron Száz határon a tilalmast egyedül csak magam járom Borízű almát kínált Nyári — piros jóízű szerelmet Szoknyáját combig fecskék emelték S elém menyecskék tarka kendője hullt S én megtöröltem vele a szememet 25 �Selyemkendő száz forintos selyem rojtú Kék virága csodaszép és felém fordul Négy sarkába három kincsem belé varrva Könnyeimet kiszáradt tó tükre tartja Körtefák szilaj kórusa körül fátyla fehérben ég a pagony Sza — bálytalan ím e mélytüzű nász Csak a törvény itt az ős hatalom 26 �Földbe erezve élnek az ujjak Él a redőkben a szép akarat Csobban az élet a szépívű formán A kemény léten át zeng a patak Fába kövülve él a palóc itt s tétova versben izzik a táj Bütykös a kéz és szótlan a gond bár lobban a dal mint lángol a rőzserakás S fátylafehérben körtefák szilaj bánata ölel át Tisztán szabadon (ld. Szabó István szobrászművésznek) 27 �bemutatjuk ZIMRE PÉTER Kő-Szabó Imre Szabó Imrét tulajdonképpen nem is kell bemutatni a Palócföld olvasóinak, hiszen megjelent már a folyóiratban néhány novellája, mégis szívesen írok róla mert szeretem és mert régi barátom. Több mint tíz éve ismerem, akkor még életre-halálra filmrendező okait lenni. Szorgalmasan tanult, készült és csökönyösen minden évben megjelent a Filmművészeti Főiskola Felvételi Bizottsága előtt, sajnos eredményetlenül, nem lett és most már valószí­ nűleg nem is lesz filmrendező. De közben megtanult gondolkodni, figyelni - mint témát is - a világot, az embereket, környezetét, saját magát. Mit tehet egy szorgalmas és csökönyös fiatalember, aki mindenképpen alkotni akar, aki nyitott szemmel és érzékeny lélekkel figyel, reagál az élet eseményeire? Természetes ír. Először néhányszáz verset, aztán egy nagyon hosszú regényt. Majd véres fejjel támolyog a szigorú, de igazságos kritika után, Aztán talpra áll, csökönyösen folytatja, amit elkezdett. Novellákat ír. Azokról az emberekről akiket ismer, arról a város­ részről, ami az övé, ahol élt, a külvárosról, a munkásokról. Ezután is ír még gyengén sikerült novellákat, de ír közepeset, jót és nagyon jót is és ez utóbbi számít, csakis ez! Szabó Imre közben megtanult írni, egyre komolyabb és szebb témákra, egyre fontosabb problémákra figyel, közben erőteljesen keresi saját hangját, stílusát. Itt tart most Szabó Imre, aki harmincöt éves, kezdő írónak már nem is olyan rettentően fiatal, de vannak későn érő emberek, későn érő alkotások, és ezeknek általában sajátossá­ guk, hogy felnőttebben, mélyebben, nagyobb felelősséggel ragadják meg a világot, nehe­ zebben, görcsösebben fejezik ki magukat, mint a csodagyerekek, de az anyaggal vívott harc izgalma, feszültsége ott izzik soraik között. Szabó Imre Kő-Szabó Imre néven ír. Sok írói névvel találkoztam már, szellemesebbel, humorosabbal, szebb hangzásúval, de ilyen igazzal és őszintével még nem. Kő-Szabó Imre kő akar lenni, építőkő, kemény, összetörthetetlen, csökönyös és ez nagyon tetszik nekem, mert tudom azt, hogy e tulajdonságok nélkül nagyon nehéz az írói pályán elindulni és rajta maradni. Én bízom és hiszek benne. Tudom, hogy sokat fog dolgozni, tudom, hogy sok írását fogjuk még olvasni. Kérem most olvassák el a folyóiratban közölt írásait és kisérjék figyelemmel Kő-Szabó Imre írói pályáját. Bp. 1972. február 16. 28 �Kő-Szabó Imre Szabadnap Krén fél kilenckor indult a hévvel Szentendréről. Kényelmesen sétált ki az állomásra, volt ideje. Ma szünetelt a vállalatnál a munka, a kompresszor bedöglött tegnap. A sze­ relőké a terület, holnapra ígérték, hogy megjavítják. Vett egy újságot, megváltotta a jegyét és várt. A mai napra állásidőt fizetnek, mondták neki, menjen haza. Régóta várt már egy ilyen napra, képzeletében felépítette. Úgy gondolta korán fog kelni, bemegy a városba és végignézi az ébredő utcákat. Majd valahol reggelizik, utána sétál a Körúton, egész a belvárosig. Beül egy presszóba, mondjuk az Astoriába. Az ablakon át nézi majd az utcát, figyeli a nőket. Jó volna valakivel megismerkedni, csak úgy. Beszélgetni, nevetgélni. Érezni az életet, a szabadságot, egy igazi szabadnapot akart. Elképzeléséhez híven korán felkelni nem volt ereje. Az ágy melegségét, a lustálkodás varázsát nem tudta legyőzni. Már csak a félkilences hévet érte el. A hídfeljárótól futva tette meg az utat a hatos busz megállójáig. — Irány a belváros! Buszjegyet keresett elő zsebéből, hátra ment a kalauzhoz, ott kezelte a készülékkel. Az első pesti megállóban egy szőke hajú lány szállt fel. Krén hirtelen azt hitte, hogy Anna, még meg is lepődött. A lány nagyon hasonlított rá, de állón erősen kiütközött egy rövid forradás. Sokáig nézte, megfeledkezve magáról. A lány észrevette Krén tekintetét, tágra nyitott szemekkel nézett rá, aztán mégis ő került zavarba. Elfordította az arcát és kinézett az ablakon. — Ennyire hasonlítana rá? — kérdezte Krén és most valóban Annára gondolt. Mi történhetett azzal a lánnyal, már olyan régen látta. Az üzemben két évig együtt dolgoz­ tak. Krén szeretett volna mindig közelebb kerülni a lányhoz, de az valahogy nagyon tar­ tózkodóan viselkedett vele. Hívta sokszor, hogy találkozzanak, de Anna ügyesen kitért a kérések elöl. — Valami szerkesztőségbe került — mondta magának. — Szerzett egy pacákot, az vitte be, nem ízlett neki a meló. — Ennek hány éve? — gondolkozott. — Talán három, vagy négy? — mindegy volt most, csak annak örült, hogy ez a másik lány őrá emlékeztette. Ujjával ábrákat rajzolt a párás ablaküvegekre. Eszébe jutott a szerkesztőség neve. — Felhívom! Biztos meglepődik. A Madách téren leszállt az autóbuszról, keresett egy dohányboltot, vett egy tantuszt tárcsázott. Míg kiment a búgás, hirtelen izgalom fogta el. — Marhára meglepődik majd — gondolta. Rövid kattanás és egy női hang: — Tessék, szerkesztőségi iroda! — Szalai Annával szeretnék beszélni — mondta száraz torokkal és úgy érezte gombóc nőtt a szájában. - Tessék, én vagyok - válaszolta vissza a hang. Krén hosszú másodpercekig nem tudott szóhoz jutni. Erre nem számított. — Halló tessék! — sürgette a lány hangja. - Szia .. . Krén vagyok, megismersz? - mondta és már meg is bánta, hogy belement ebbe az őrültségbe. Legszívesebben letette volna a kagylót, de már nem tudta, mert a hangja magával ragadta. — Szia, mi van veled? Jaj, de jó, hogy felhívtál. Képzeld, sokszor gondoltam is arra, mi lenne ha egy szép napon csak úgy beszólnál telefonon — Krén vagyok, eljöttem érted! Mit csinálsz, hol vagy? 29 �— Szabadnap! Itt vagyok egy dohányboltban. Le tudsz most jönni? — Akarod? — kérdezte a lány. — Már négy éve! mondta Krén és megkönnyebült. Ezt is elmondta, lesz, ami lesz. — Várjál, megyek! Félóra múlva a Dunakorzóban találkozunk, jó? — mondta a lány és izgalom érződött hangjából. Krén az utcán teli tüdővel szívta magába a levegőt, súlytalannak érezte magát, való­ sággal röpdösött. — Milyen marha az ember, ha szerelmes — megdöbbent. — Ilyen volna a szerelem, vagy csak egy különös vonzalom? A sarkon összeütközött egy emberrel. — Bocsánat, elnézést! — mondta és futásnak eredt. Ahogy végigszaladt a Deák Ferenc utcán meg a Vörösmarty téren, többen utána fordultak. A presszóban leült az ajtóval szemközti asztalhoz. Látni akarta a lányt, még messziről, mielőtt belépne a helyiségbe. Kávét rendelt és egy colát. A futástól egy kicsit kimelegedett. Zihálva szívta magába a levegőt. Lassan megpihent. Anna feltűnt az utcán, mindjárt megismerte. Szőke haja érdekes kis lófarokba volt megkötve. Könnyű pulóvert és vászonszoknyát viselt, meg magasszárú nyári szandált. Olyan volt, mint Picasso Sylvette arcképe. Ahogy a lány közeledett, úgy fogta el az izgalom Krént. Haragudott is magára. Bátortalan lett hirtelen, de aztán összeszedte magát. A lány vidám volt és nagyon szép. - Szevasz! - kiáltotta és a fiú nyakába ugrott. - Szia! — mondta Krén és megcsókolta a lányt. Másodpercekig nézték egymást. - Itt vagyok! - mondta a lány. - Tudom - felelte a fiú még most is zavartan. Rendelt a lánynak egy kávét. Anna lassan kevergette benne a cukrot és nézte a fiút. A szemében vidám nevetés bújkált. Krén érezte, mondani kellene valamit, de most nem jutott eszébe semmi. — Hol dolgozol? — kérdezte sután. - A szerkesztőségben, hiszen tudod. - Igen, ne haragudj. — Újból! - mondta a lány. — Ezt nem értem ... — nézett ró csodálkozva Krén. — Közben ahogy eljöttem tőletek, sok minden történt velem. — Máshol is melóztál? — Két évig. Vidéken. — Vidéken? Hogy kerültél oda? - Egyszerűen, férjhez mentem! - Ez komoly? — Volt! — mondta a lány és újból vidám csillogás bujkált a szemében és nyílt várako­ zással nézett Krén arcába. Krén látta a lány örömét, csak nem tudta kinek szól. — A férjed? — Ott van Somogyban. — Te pedig itt? — Igen itt, most veled. — Végleg? — Igen. Nem megyek én vissza. Még két tárgyalás és mindennek vége. Kész. Ennyi volt a egész. Egyszerű, nem? - Igen, az életben minden egyszerű, csak nézőpont kérdése az egész — mondta Krén és arra gondolt, hogy ezt a lányt, akihez annak idején még szólni sem tudott, csak futólag, egy kicsit megtörte az élet. Most egészen más lett. Talán még jót is tett neki az a pár év. — Válsz a férjedtől? — Már volt két békítő. Nem akarok békülni! — Ennyire haragszol rá? — Te is haragudnál. — Csinált valamit? 30 �- Másnak gyereket, meg ivott. Este későn járt haza. Én otthon voltam egyedül, vártam. Tudod te milyen rossz várni valakit? - Tudom — mondta csendesen Krén és nézte a lányt. - Később dolgoztam, egy téeszben, de nem tetszett a meló. Azt is otthagytam. — kicsit elborult az arca, mintha gondolkozna. Krén félt, hogy eltűnik a lány jókedve, hirtelen változtatott a beszélgetésen. — Reggel még nem is gondoltam, hogy ma beszélek veled. — Én sem. Néha eszembe jutottál — mondta a lány. — Vártam is, hogy majd talál­ kozunk, de valahogy sohasem sikerült. — Akarni kell! — mondta Krén. — Te nagyon akartad? Krén hallgatott, nem tudta mit mondjon a lánynak. Azt talán el sem hinné, hogy más­ valaki, egy Annára hasonló lány emlékeztette. Talán ha nem szalad a busz után reggel, akkor nem utazik azzal a lánnyal, aki őt juttatta eszébe. —Máskor, most nem — válaszolta Krén, látta hogy a lány nem elégedett a válasszal. - Valakiről jutottól eszembe, aztán már minden olyan egyszerű volt. — És veled mi van? — kérdezte Anna. — Semmi. Semmi különös. Dolgozom, élek. — Csak így egyszerűen? — Így — mondta Krén. — Nős vagy? — kérdezte hirtelen a lány. — Nem, egyenlőre nem. — Nem is akarod? — Talán, majd egyszer. - Most mit csinálsz? - Szabadnapos vagyok. — Azt tudom. - Honnan? — kérdezte Krén. — Mondtad a telefonba. - És te? Vissza kell menned? — Még nem tudom. - Rajtad múlik? - Inkább rajtad! - mondta a lány és újból ott bujkált a szemében a kedves, huncut mosoly. — Velem maradsz? — kérdezte Krén és úgy érezte, hogyha ez sikerül, akkor nem is tudja talán, mit mondjon a lánynak. — Akarod? - Igen - mondta Krén és megfogta a lány kezét. Valami különös érzés futott keresztül rajta. - Akkor menjünk - indítványozta Anna. Látta Krén arcán a csodálkozást. - Most minden úgy lesz, ahogy én akarom - folytatta a lány. — Kivettem egy szabadnapot én is, a kedvedért és most eljössz hozzám. Meglepődsz? Krén újból zavarban volt. De most már nem futamodhat meg. Akarta is Annát, már régen, nagyon régen. És most végre ... el kell menni, oda ahová hívja. Kitette a pénzt az asztalra, aztán már kint is voltak az utcán. A Vörösmarty téren fel­ szálltak egy kilences autóbuszra. — Hol laksz? — Egy kicsit messze — mindta Anna, — Rákoscsabán. — Szép kis séta. - Busszal egy óra, de leszállhatsz. — Ügy ismersz? — kérdezte Krén. — Elfejeltetted, hogy régen mindig hívtalak, de te sohasem értél rá? - Emlékszem - mondta halkan a lány. - Persze, hogy emlékszem. Ott álltái és olyan voltál mint egy gyáva kisegér. Olyan aki talán háromig sem tud számolni. Akkor én másra vágytam, szerettem a nagystílű férfiakat. Álltak a busz peronján, kapaszkodtak egymás mellett és szótlanul néztek ki az ablakon. A Pataki téren bementek egy boltba. — Mit szeretsz? — kérdezte a lány és a bevásárló kosarat Krén kezébe nyomta. - Téged — mondta Krén. 31 �- Azért enni is kell, meg inni is - válaszolta a lány és virslit, meg tormát rakott a kosárba. * A csomagot, benne az üveg a bort Krén vitte. A hatvankettes autóbusz késve indult. Szótlanul ültek egymással szemben. - Szüleid Szentendrén laknak? - törte meg a motorzúgásos csendet Krén. - Nem, itt Pesten. - Rákoscsabán? — Zuglóban. — És te? — Albérlet! — mondta határozottan a lány. — Ezt nem értem. - Te semmit sem értesz. Olt nincs hely. Élj kislányom, ahogyan tudsz! Egyszerű, nem? — Igen, annak látszik — mondta Krén csodálkozó arccal. — Így kerül ki az ember a családi fészekből. - Felnőtt lesz! - mondta Krén. - Aztán már azt csinálhat, amit akar. — Amit tud, amit mások megengednek neki, mert akkor már nem olyan egyszerű minden, mint azt gyerekfejjel gondolta az ember — mondta a lány. Az autóbuszon egyre kevesebb volt az utas. Felszálló már alig akadt, ahogy haladtak kifelé a városból. — Hány megálló? — kérdezte Krén, és egy kis nyugtalanság volt a hangjában. — Már nem sok, csak három. - Készülődjünk. — Gyere! A csomagokkal még gyalogolni kellett túl a Rákospatakon, meg a hatvani vasút­ vonalon. Anna egy kertes ház mandzard szobájában lakott. Az előszobából nyílt a keskeny egyfordulós falépcső sor. Krén lóba alatt sírt az öreg feljáró és tompán döngött. Félve ment fel, nem találkozott senkivel. Anna lent a konyhában megfőzte a virslit. Krén addig fent ült. Tetszett az egyszerű kis szoba. A bútorok, a szék, az asztal, az ágy, még a függönyök is a lány illatát árasztották. Végignézett mindent, valósággal feltérképezte a lány holmiját, volt ideje rá. Félóra múlva ott ettek fent. Az ablak nyitva volt. Beáradt a fák, meg a kert szaga. Csend volt, csend úgy általában, legalább is Krén felfigyelt rá. Általában, mert a száguldó villanyvonatok időnként átrobogtak ezen a csenden. Szótlanul ettek. — Kedves kis szoba. — mondta Krén. — Én meszeltem! — válaszolta a lány. — Nem hideg? — Nyáron nem, a telet pedig még nem ismerem. Aztán minden úgy történt, mint ahogy elképzelte. Ott feküdtek az ágyban. Anna később megmondta Krénnek, hogy ő már mindezt akkor tudta, amikor elindult a szer­ kesztőségből. Nem gyújtottak villanyt. Látták a villanymozdonyok futását, amint csillagszóróként patto­ gott az áramszedőjükről a kék szikra. összeölelkeztek, újból, mégegyszer. Már éjfél lehetett, de a vonatok még mindig futottak távoli céljukig. Anna szólalt meg: — Alszol? — Nem. • — Én sem. — Mire gondolsz? — Rád! — Mit gondolsz rólam? — Nem tudom. — Ha rám gondolsz, akkor kell is valamit gondolnod — mondta a fiú. - Szeretsz? - kérdezte Anna. — Szeretlek! — Mennyire? — Nagyon. 32 �- El tudnál most hagyni? — Nem! — mondta Krén. Szótlanok maradtak, ott feküdtek egymás ölelésében. Krén érzékenyen figyelt. Érezte, amint a lány karjának szorítása egyre gyengébb lesz. légzése is szabályos időközökben ismétlődik. Tudta, a lány elaludt. Óvatosan kelt fel, felöltözött. A szeme teljesen megszokta a félhomályt. Emlékezett, hogy a sarokban látott egy sportszatyort. Először azt vette magához, aztán a szekrényből kivette a lány pulóvereit, a kar­ óráját, az asztalról a rádiót. Látott még két könyvet délután a polcon, azt is levette. A lány tovább aludt, szőke haja szétbomlott a párnán. Krén figyelte egy darabig, aztán döntött: - indulni kell! Emlékezett, hogy a lépcső mennyire recsegett. - Arra nem lehet menni! — Az ablakon! — jutott eszébe hirtelen. Könnyen átlépte az ablak párkányát, lassan lehelyezte lábát a veranda tetejére. Gyors de óvatos mozdulatokkal lemászott. Atosont a kerten, a kerítésnél kinézett az utcára, nem látott senkit. Négy mozdulattal kiugrott a járdára és megindult visszafelé azon az úton, amelyen tegnap idejött. A táskát könnyedén vitte a kezében. - Öt pulóver, óra, rádió - kétezer lehet - számolta Krén. Aztán hirtelen megállt. örült! Ez a lány ismer engem, végem van! - mondta és az ijedtségtől még a lélegzete is elállt. Dermedt merevséget érzett a gyomrában. Félt, most először. Hallotta a gyorsvonat rohanását, a mozdony hosszú, elnyújtott füttyét. — Tenni kell valamit — töprengett. — Visszaviszem — döntött. Talán még nem késő — és megindult visszafelé. - Pedig, minden olyan simán ment - mondta kesernyés ízzel. - Ez volt a kilencedik szabadnapom. A kirekesztett Két hónapja kezdődött meg a tanítás. Ilyenkor év elején a fiatal tanítónő, aki a hetedikben osztályfőnök, lelátogatta a családokat. Beszélgetett a szülőkkel, szeretne segí­ teni, hogy még könyebb legyen a tanulás. Így jutott el azon az őszi napon Szekercésékhez is. Reggel szólt a fiúnak, Ferinek, ha az ideje engedi, elmegy hozzájuk. Már szürkült, amikor kinyitotta a kaput. Keskeny betonjárda vezetett be az udvarra. Hangosan köszönt, várt. Semmi mozgás, minden csendes volt, csak az aprójószág zajongott éhesen az udvaron, a tanítónő köré gyűlve. — Jó estét! — ismételte meg mégegyszer, talán egy kicsit hangosabban. t — Igen, megyek! — jött távolról, valahonnan az udvar mélyéből egy gyenge hang. Majd Szekercés nagymama csoszogott előre. Kezében egy gömbölyű kosarat hozott. — Isten hozta tanítónéni! — mondta az öregasszony, és apró szemeivel végignézett a tanítónőn. - Csak egyedül? - kérdezte a tanítónő. — Igen. A többiek kimentek kukoricát törni. — És a gyerekek? — Azok is! - Igen, a Feri mór nagy gyerek — mondta a tanítónő. tizenhárom éves. Ugyanúgy dolgozik, mint az apja. Múltkor kint volt az erdőn két hétig. Tessek nézni mennyi fát termelt - és mutatja az udvar végébe össze­ rakott fahegyet. — Ezt mind ő vágta? — kérdezte az öregasszonyt. A fa lehetett vagy nyolcvan mázsa. - Az apja is segített, de nem sokat - tette hozzá. - Most is együtt dolgoznak. Tudja, a vőm éjszakás, bent dolgozik Vácon. Reggel aludt egy kicsit, aztán kimentek. Kint beszélgettek a folyosón. Az öregaszony hirtelen észre is vette, invitálta beljebb. - Jaj, tessék már bejönni, ne álljunk itt kint. 3 33 �— Nem, köszönöm! Már megyek is! — Jaj, ne tessék sietni. Még maga nem is volt nálunk? - Még nem voltam, de láttam, hogy építkeztek — válaszolta a tanítónő. Körülnézett. A régi falusi parasztházhoz most oldalt egy szobát építettek. Az utcai rész szépen, kőporos vakolással már készen állt. Onnan kintről nem látszik a régi ház. Egybe húzva olyan, mintha teljesen új lenne az egész. Itt az udvaron még csupaszok a téglák. Az öregasszony mindjárt hozzá is teszi: — Tudja a tavasszal építettük ezt a szobarészt. Erre már nem futotta a pénzből. — OTP-re csinálták? — Adósságot mi nem csinálunk. Majd tavasszal! Húsvétre meglesz! — mondja, majd hozzáteszi — Tessék megnézni az új bútort. Ezt most vették, két hete — tessékelte be az új szobába. A tanítónő körülnézett. — Jaj, üljön már le kedves! — mondta Szekercés néni és kihúzta a kárpitozott támlás széket az asztaltól. A horgolt kis kerek terítőt megigazította rajta, és kötényének belső felével letörölte. Ő állva maradt. A tanítónő végignézett a szobán. Sötétbarna kommersz kombinált bútor, még érződött rajta a politur szaga. Fehér, tiszta fal, rajta a rekamié fölött egy széles keretben valami szentkép. Lejjebb a gyerekek bekeretezett fényképe. Születéskor, meg első áldozáskor. A szemközti falon a szülők, isiástól meredt derekú mesterkélt esküvői képe. A padló olyan fehérre volt sikálva mint a frissen esett hó. Két kis rövid szőnyeg az asztal előtt. Szekercés néni figyelte a tanítónő körbe futó tekintetét. Hangosan folytatta — Jaj, a szőnyeget azt még karácsonyra megveszik — mondta és megigazította az ima­ könyvet, meg az olvasót az asztalon. - Ugye szép? - kérdezte és elégedett arccal ő is körüljártatta tekintetét. — Szép, nagyon szép! - mondta a tanítónő, mert nem akarta megsérteni az öreg­ asszonyt. — Ők akarták. — Maga nem? — Nekem tudja kedves, már mindegy. Én már elvagyok akárhol. Nekik meg kell, mert csak egy szoba, meg konyha volt nekem valamikor. — Itt ki alszik? — kérdezte a tanítónő. — Senki. Ez kell, ha jön valami vendég. Azt fektetik ide, ebbe a tiszta szobába. — Ők a másikban alszanak? — Igen ott! Jöjjön, megmutatom — és elindult előre, hogy mutassa az utat. - Magáé a ház? — kérdezte tőle menet közben. — Már nem, csak volt. A lányomé, tavaly ráirattam, annyira akarta. Mindig azt mondta, ő is ezeretne olyan szép házat építeni, mint a szomszédok. De ha nem az övé, akkor minek költsön annyit rá? — itt egy kis szünetet tartott, aztán egy kissé elkeseredettebb hangon folytatta: — Tudom én azt, hogy ezt az egészet nem a lányom találta ki. A vőm! Mert az ilyen ember. Teljesen kitúrnak a házamból. — hirtelen elhallgatott. Könny futotta el a sze­ mét, a kötényébe törölte meg. — Nem szól az hozzám semmit. Jön, megy, ha itthon van. Jó reggelt! — Jó napot! — és kész! Mindent a lányom mond, azt bujtogatja az a gazember. — Magával egyáltalán nem is beszél? — Még régebben beszélt, de mostanában nem szól. Ha bemegyek a konyhába, kijön, vagy bemegy a szobába - mondta az öreg Szekercés néni és befejezte a szipogást. A konyha ahová beléptek köves és nagyon tiszta. A tűzhely széle fényesre csiszolva A falon hímzett falvédő, két galambbal. Az asztalon mintás viaszosvászon. Az ajtó mögött pokróccal leterített heverő. - Ez a konyha! — mutatja, mindjárt beljebb ment: — ez pedig a szoba! A két hatalmas ágy beágyazva, egymás mellett. A szoba földes, érződött a mázolás szaga. A nagyképernyős tévé horgolt csipketerítővei leterítve ott állt a sarokban. — Szokta nézni a tévét? — kérdezte a tanítónő. Szoktam, igaz rontja egy kicsit a szememet, de nekem már mindegy - legyintett a kezével. — De nem itt! — tette még hozzá. . ., — Hát hol? 34 �— Tudja a vőm miatt. Nem szeretek én tolakodni. Inkább elmegyek a védőnénihez. Az mindig egyedül van. — És hol alszik? Az öregaszony a tanítónőre nézett, sírásra torzult szája, nagy könnycseppek futottak ránctól barázdált arcán. — Én már csak kint a kamrában — lassan elindult ki a folyosóra. A tanítónő követte. A néni a kerek kosárból kukoricát szórt a tyúkoknak, majd megállt a kamra előtt. Mellette az összeácsolt padlásfeljáró létrája állt, a vége az ajtóig ért. — Látja énnekem már csak ez jutott. A barnára mázolt, a repedésektől fura alakzattal tarkított ajtót kinyitotta. Pici helyiség, kamra. Bent egy ágy, magas, régimódi ágyvégekkel. Kicsi asztal, mellette kerek vaskályha. A falat, meg a mennyezetet nem lehetett látni, mert festés helyett csomagolópapírral volt be­ fedve. A rajzszegek fényes fejei úgy fénylettek, mint csendes estén a csillagok. Keresztbe, a szobának berendezett kamrában, egy ruhaszárító kötél volt kifeszítve. Ott lógtak Szekercés néni félig száraz rózsaszínű nadrágjai. Zavartan lekapkodta őket és bedugta az ágyterítő alá, aztán megállt ott a kamra közepén. A tanítónő csak ekkor vette észre, hogy mennyivel alacsonyabb nála Szekercés néni. - Jaj ide jutottam ... - mondta és kezével sután körbe mutatott. - Pedig az egész hóz az enyém volt. — Most a lányáé, aztán majd a gyerekeké lesz — próbálta valahogy a tanítónő meg­ nyugtatásként magyarázni. - Nem érdemlik meg. Főleg a vejem. Az egy durva, mogorva ember. Nem őt akartam én a lányomnak, de már mindegy. Volt jobb kérője, de ő csak válogatott - fakadt ki indulat feszítette beszédét. — Az a fontos, hogy boldogok. Van két szép unokája — mondta a tanítónő. — Ők az én örömeim. Csak az a baj, hogy ők is megnőnek, én meg megöregszem és egyre kevesebbszer jönnek már hozzám. — Így van ez! Az élet így hozza, de azt nem értem, hogy maga csak itt lakik kint mondta a tanítónő. - Hol laknék? - kérdezte. - Bent a szobában, valamelyikben a kettő közül. — Jaj az nem lehet! Azt nem engednék meg nekem — mondta az öregasszony és látszott rajta, hogy egy pillanatra talán el is képzelte, amit a tanítónő mondott. — A hidegben is itt alszik? — kérdezte mert kíváncsi volt, hogy télen abban a nagy hidegben is itt hagyják ezt a töpörödött öregasszonyt? Itt ebben a kicsi kamrában, ezzel a vaskályhával, meg a repedezett faajtóval hol a hideg téli szél járkálhat ki és be? És csak úgy nézi a saját édes lánya? — Ezt én nem hagynám annyiban. Télen megfagy maga itt! — mondta a tanítónő. — Nagyon ritkán alszom itt. Elmegyek a védőnénihez aludni is. Mert tudja, ő is egyedül van. Meg a másik lányomhoz Pestre. Aztán ott vagyok tavaszig. De nem szeretem én azt a város — látszott rajta az idegenkedés, hogy a város forgalma viszolygást váltott ki benne. - Jaj, tudja kedves nem tudok én mór elszakadni ettől a háztól. Az a pesti lányom hív mindig, mondja is, Anyus maradjon csak nyugodtan. Minek menne haza? Kapálni? Öreg mar a maga keze ahhoz. Pihenni kell magának. Szünetet tartott itt. Apró szemét körbe jártatta az udvaron. Látszott rajta, hogy ki­ mondhatatlan gondolatai messze futottak most. — Nekem itt kell meghalnom, ebben a kis kamrában! — mondta csendesen, aztán visszaakasztotta a görbölöt, behúzta a repedezett faajtót mintha féltené a tanítónőtől az ő utolsó, kis világrészét. - Maga is lesz egyszer öreg - mondta a tanítónőnek. - Lehet, hogy a gyerekei is kitúrják. — Ezt nem engedem! Nem törvényszerű ez! — mondta az öregasszonynak. - Mondja meg a lányának, még ő is lakhat itt a kamrában, aztán majd mit szól hozzá? — Lehet, de csak utánam — tette hozzá halkan. — Jövőhéten visszajövök — mondta a tanítónő és elbúcsúzott. Szekercés néni az ajtóig kísérte. 35 �Aztán visszament a kamrájába és leült az ágy szélére. Másnap a gyerekek hozták a hírt a tanítónőnek, hogy Szekercés néni meghalt az éjjel. Állítólag bevett valami fehér port, lefeküdt a tiszta szobában, ruhástul az ágyra és többet nem is kelt fel. Mellékvágány Egy éve már, hogy a csávaműhelyben dolgozott. Mindig úgy érezte, egy helyen nem bírja ki sokáig, tovább kell mennie. A második munkakönyve is majdnem megtelt már. Egyszer elhatározta, hogy összeszámolja hány helyen dolgozott, de képtelen volt rá. Több­ ször végiggondolta, de úgysem lenne annak semmi jelentősége. Ezen az elmúlt egy éven csodálkozott. Nem tudta megmagyarázni, mi tartotta itt. Igaz, a pénze mindig megvolt. A meló nehéz, csak erős férfiaknak való. Hajtani kellett reggeltől. — A bőrgyári csávaműhely nem üdülő — mondták egymás között a régiek. A vizes bőrök nehezek voltak, mint az ólom. Naponta öt-hat „haspli”-ból kellett kidobni a vízzel, korpával telített nyolcvan-száz kilós bőröket. Műszak végére minden ereje elfogyott. Ma reggel erősnek érezte magát, olyan erősnek mint egy évvel ezelőtt. Akkor ugyan ráfizetett a nagy erejére: _ Neve? — kérdezte Varga Sanyi bá a művezető, amikor belépett gyárba. — Oláh Ferenc. - Szép név, de a meló még szebb — mondta erőltetett humorral, jópofáskodva és körbe mutatott a műhelyben. - Ezekből a teknőkből kell a bőröket kidobni. Fejenként ezer­ kétszázat. — Nem vészes! — válaszolta akkor. — Majd meglátjuk, na kezdjen hozzá — mondta az öreg és otthagyta. Furák Pista megmutatta mit kell csinálni, ő pedig nekikezdett. Az akarat és a lendület óriási volt. Először minden könnyen ment. A kétszázadik bőr kidobása után már érezte, hogy nincs erő a karjában. Pedig ez még csak az első „haspli" volt. Hol van még a hatodik, meg az ezerkétszázadik bőr. Körülnézett. A többiek egyenletesen dolgoztak, volt, aki már a harmadiknál tartott. Összeszorította a fogát. — Megmutatom nekik! — mondta biztatva magát. Körülnézett. Látta, hogy nézik. Az öreg Varga ott állt a szárítóknál, úgy tett, mintha dolgozna, közben ráfigyelt. Összeszedte minden erejét, újra belelendült a szedésbe. Behajolt a kádba, meg­ fogta a bőrt, kihúzta a szélére. Hagyta, hogy a víz csurogjon belőle, aztán kidobta a ko­ csira. Újabb bőrért hajolt a kádba. Ezt is kidobta, aztán jött a következő. Eleinte számolta, de a negyvenedik után abbahagyta. Most már csak egyre gondolt állandóan, kibírni a műszak végéig. Érezte, bőrönként fogy az ereje, a szedés egyre nehezebb. A mozdulatai lelassulnak, a dobások között nagyobbak a szünetek. Aztán már nem emlékezett semmire, csak arra, hogy egy meleg teremben fekszik egy padon. Az öreg Varga bámul rá, meg egy furcsa arcú nő. Lassan nyerte vissza emlékezetét. Később mesélték a többiek, hogy úgy ledőlt az állványról, mint egy zsák. Nem ő volt ebben a melóban az első, aki így járt. — Szokni kell ezt! — mondták. — Zavarban volt, mert eddig úgy tudta önmagáról, hogy erős ember. Szégyelte, főleg a furcsa arcú nő előtt, akit Uzák Margitnak hívtak. Ez az egy nő dolgozott a műhelyben a tíz férfi között. Itt lakott a gyárral szemben. Furcsa arca volt, egyáltalán nem szép. Könnyű gyapjú pulóvert viselt, mellei keményen rengtek minden lépésnél. Legszívesebben a lábát nézte, kerek formás combjait, amelyet szűk, rövid szoknyái inkább csak sejtettek. A férfiak előbb, vagy utóbb feljutottak a lakására. Egyedül élt. Volt aki szeretett volna ott maradni, de rendszerint másnap de legkésőbb a hét végén egyszereűn elzavarta. Sza­ bad akart maradni. A férfiak kedvében jártak. Azért szerette, ha tették a szépet neki. Minden új férfi úgy érezte, most ő majd meg­ szerzi magának. Akkor csodálkoztak csak, amikor az utcán találták magukat. Oláh Feri lassan összeszedte magát. Visszanyerte régi erejét, a melóba is belejött. Megtanult minden fogást. - Mert mindennek van fortélya — mondta az öreg Varga. — Még a lángosevésnek is! 36 �Reggelente a többiekkel nagyot evett a műhely közepére húzott lapos kocsikon. Rend­ szerint szalonnát hagymával, meg egy liter tejet. Kellett az erő. Műszak után pedig söröz­ tek. Aztán sétálgatott, néha megnézett egy-egy filmet. A mozit szerette, titkon vágyott is arra, hogy egyszer ő is csinálhasson filmet. Rendezni akart, de a bőrös-bűzös gyári világ után csak egy tompa, álomnélküli alvásban merült ki minden vágya. Más szórakozása nem volt, de nem is akart többet. Néha elgondolkodott, hogy még mindig itt dolgozik. Vajon mi kötheti ide? Dolgozik, mint egy állat, szeretne más lenni, pénzt azt kap bőven, mert ezt az embertelen melót megfizetik. Mégis más köti ide. Nehezen merte bevallani. - Uzák Margit! Őmiatta! Hónapokig nem történt semmi. Pedig a többiek megmondták, most már ő a soros, hogy elmenjen a szemközti házba. Vágyott is ró, meg félt is tőle. Aztán összefutott a nővel. Érezte, hogy rosszul volt időzítve ez a találkozás. Előtte már egy hete hajtottak a melóban mert valami export rendelést kellett meg­ csinálni. Szakadt róla a víz napközben, estére már hullafáradt volt. Este találkozott Margittal a közértben. Mind a ketten vacsorát vásároltak. — Megéhezett? — kérdezte a nő. - Csak a szemem kívánja - mondta és arra gondolt, hogy csak az erejét akarja pótolni, azért eszik és nem az éhség miatt, mert étvágya az nincs. — Szereti a májat? — Hagymával, meg piros paprikával — válaszolta a kérdésre. — Úgy készítem én is. — Finom lehet, — Csak a hagyma csípi a szemem. Megtisztíthatná. Keskeny lépcsőházból nyílt a lakás ajtaja. Kicsi konyha, az ablaka az udvarra nézett, meg egy nagy szoba. Világos színű bútorral, az ajtóval szemben egy behemót rekamié, szétnyitva. Nem illett a többi bútorhoz. Míg Margit főzött, addig ő leszaladt a sarokra és a kocsmából hozott két liter bort. A vacsora nagyon finom volt, a bor is elfogyott. Aztán szótlanul ültek a rekamié szélén. Nem merte megölelni, végül Margit tette a férfi kezét a combiára. Vadul ölelkeztek, harapták egymást. A mellét akarta, de a kapocs a melltartón sehogy sem engedett, letépte. Teljesen megizzadt, ájultan feküdtek egymás mellett az ágyban. Másnap pedig úgy viselkedett Margit, mintha nem történt volna semmi. Ez fájt neki. Tudott róla mindent, nem érdekelte, de ez a megaláztatás mégis sok volt. Fájdalma gyűlöletté alakult, amikor egy hét múlva akaratlanul kihallgatott egy beszél­ getést. — Ferit is felcipelte — mondta egy érdes hang. - Májat adott neki, mint nekem. — Úgy látszik csak a máj után megy neki — tette hozzá egy vékonyabb hang. Ezen nevettek. - De sok volt a savanyúság! - jegyezte meg egy újabb hang. — Miért? — Mert a Feri nem tudott csinálni semmit. — Úgy kellett neki megmutatni, mi hol van — mondta az első hang. — Honnan tudod? — kérdezte az egyik. — Margit mesélte. Gyűlölet fogta el, szeretett volna odamenni és szétlapítani ennek a strici bandának a pofáját. — Mit érek vele? Ilyenek maradnak ezek akkor is. Margit miatt maradt itt a gyárban és most minden felborult. Napokon keresztül nem szólt senkihez, némán dolgozott. — Ez hülye, ez meghibbant — mondták a többiek. Aztán a következő fizetési napon bement a kocsmába egy sörre. Sokan voltak, han­ gosak. Kikérte a korsó sört, lassan itta. Jólesett, kért még egyet. Félreállt a kocsmaablakhoz, így látta, hogy az egész műhel y ide tart. Margit nem volt köztük, csak a férfiak. Hangos dörömböléssel léptek be, amint észrevették Oláh Ferit mindnyájan odamentek. Kerítettek egy üres asztalt meg három széket. Akinek nem jutott ülőhely az a falnak támaszkodott. Jókedvűen beszélgettek. 37 �A sörös korsók száma megszámlálhatatlan volt. Oláh Feri sem emlékezett arra, hogy mennyit ihatott. Csak azt tudta, hogy a sörtől feloldódott. Könnyebbnek érezte magát, meg már kétszer volt vizelni a vécén két óra óta. Erősen szürkült, amikor azt mondta valaki neki: — Így már mindjárt emberi képed van. — Nem kell azért búskomornak lenni. - Mindenkit elzavart az a kurva — mondta valaki a társaságból. — Nem te vagy az első - tette hozzá egy fiatal fiú. Hirtelen elfutotta a méreg. — Pofa be! — kiáltotta, és a méregtől, az indulattól fejébe tódult a vér. — Ne védd azt a ribancot — kockáztatta meg valaki. Felkapott egy teli korsót és hirtelen a földhöz a vágta. Éles csörmöpöléssel tört széjjel, és a szilánkok koccanva gurultak a kövezeten. — Aki még egy szót szól róla, annak szétverem a fejét — mondta kibálva, és tekintetét körüljártatva szemébe nézett a társaságnak. Csend állt a be a füstös levegőbe. Csak a pénztárgép kattogása hallatszott, majd egy rekedtese férfihang szólalt meg: — Kurva az a javából! Oláh Feri csak állt. — Honnan jött ez a fickó, aki csak úgy belepofázik az ő dolgába? — Vigyázz, ez volt a Margit első szerelme — mondta a fiatal fiú. Lassan körülnézett. Minden szem őt figyelte. - Ha valami bajod van Margittal, gyere ki! Nyugodtan megbeszélhetjük - mondta a rekedtes hangú férfinak és elindult az ajtó felé. A többiek arcán látta, így kellett csele­ kednie. neki kell megvédeni a nőt. Másnap mesélték, hogy alaposan összeverte a rekedthangú pasas, és később tudták meg, hogy a véresrevert fejű Oláh Ferit este kilenc után Margit találta meg a „muki" mellékvágányai között. Hazatámogatta, azóta ott lakik nála. Önmagámról Eddig eltelt harmincöt év. Nem sok, mégis egy fél emberöltő! Adatok, történések, változások, elhatározások és döntések halmaza. Születtem 1936-ban Orosházán. Vasutas családból származom, nagyapóm és apám is az volt. Apámmal bejártam gyermekkoromban Magyarországot. Jártam vagy féltucat iskolába. Baján érettségiztem. Ebben az időszakban jegyeztem el magam a művészetekkel. Érettségi után a katonaság, majd pesti munkásévek következtek. Megpróbáltam a vidéki gyerekek város utáni nosztalgiáját valósággá váltani. Voltam, albérlő, segédmunkás, művezető és termelési programozó. Filmrendezői pálya vonzott már régen. Mint amatőr filmes 1964-ben „Külváros" című dokumentumfilmemet oklevéllel tüntették ki. Hat éve újból vidéken élek, és itt dolgozom mint közalkalmazott. 24 éves koromban kezdtem írni, addig minden idegszálamat a film kötötte le. Azt hiszem azt a harcot már feladtam, de mégsem volt hiábavaló, mert egy mélyebb ön­ vizsgáló harc alapjait adta nekem, az írást. Azokról szeretnék írni akik naponta a puszta két kezükkel cselekszenek, építenek, tesz­ nek Azokról, akik élik a rájuk szabott életet, de ezen belül ők is megvívják harcukat, azokról, akiket az élet a perifériákra sodort, vagy egyszerűen kivetett önmagából. Azokról akik nagyon sokan vannak, az egyszerű emberekről. Eddig írtam, regényt, novellát, film-forgatókönyvet, alapjában véve csak próbaképpen, de nem túl sokat. A harcban, az útkeresésben továbbra is egyedül vagyok. 38 �SZABÓ KÁROLY Réti Zoltán festészete Képzeljünk el egy 23 éves fiatalembert. A háború vihara idegenbe sodorta, de a szerencsétlenségben váratlanul emelkedésnek indult a csillagzatja. Festeni kezdett újra, és tetszettek a képei. Megrendelések és ajánlások. Hamarosan túljutott az anyagi gondokon, és bizonyossággá vált a befutás igérete. Egyszer azonban kint festett valahol München határában. Körös-körül szelíd hegyek és völgyek — pontosan olyanok, mint a szülőföldjén, Nógrádban. A fiatalember még aznap elindul, hogy hazajusson mindenképpen. Akár egy regény is kezdődhetne így. Pedig ami ezután következik, már csöppet sem regény, hanem — egyszerűen — élet. Szívós és tervszerű fölkészülés, helykeresés a társa­ dalmi munkamegosztásban, s szemérmes belső önépítkezés. De ami akkor, ott München határában feltört benne, nem hagyta el soha többé. Réti Zoltán művészetének azóta is a legáltalánosabb vonósa: szoros és bensőséges kap­ csolat a magyar tájjal és annak népével. Azt látja és láttatja szüntelenül. S ebből az alapvető tárgyi tényből következik alkotói hitvallásának fundamentális elve is: az őszinteség. Mindig úgy láttat — manírok, ügyeskedések, korszerűsködő játékok nélkül —, ahogy az adott időszakban, az adott lelkiállapotban valóban érzékeli a világot. Odahajlás a tájhoz és annak embereihez. Ez a - valamikor honvággyal is dúsított erős kapcsolat adja meg a művészi alkat irányultságát is. Réti Zoltán a külső világra tárulkozó festő. A látvány igézettje. A befelé fordulás, a tárgyi világ feláldozásának olyannyira divatos szadizmusa idegen tőle. Azt is mondhatnánk: egészséges szellem. Hogy a több mint húsz esztendős művészi pályafutás során Réti Zoltán miképpen látta és alkotta újra a környező világot; hogy a művészi továbbhaladás milyen síneket épített magának: azt is éppen a tájjal való kapcsolat alakulása jelzi leginkább. Amikor először ismerkedhettem a képeivel - az ötvenes évek elején volt ez -, akkor még egy porózusan sejtelmes tündérvilág, egy légiesen könnyű idill arculatát vette föl a látvány. A kócos nógrádi dombok, a vízvájta szurdokok, a balassagyarmati parkrészletek pontosan úgy jelentek meg a Réti-képeken, mint ahogy az emlékezet és az álom idézi fel a szülőföld tájait. A fiatalember hazakerült, de mikor festeni kezdett, mintha a honvágyas képzelet produktumai bizonyultak volna erősebbeknek. Nem mintha áldozatul esett volna a valóság a látomás előtt. Csupán arról van szó, hogy a megformálásában sokáig tartja magát a nosztalgikus elem, s a magatartásban egy korábbi helyzet állandósul. A hatvanas évek elejére a táj anyagszerűbbé vált, markánsabb jelleget kapott. Lassan eltűnnek a nosztalgikus elemek, s megteremtődik a valóság és a művészi magatartás har­ móniája. Réti Zoltán ez idő szerinti célja: feltárni a tűnő-változó látvány mögötti törvény­ szerűségeket, s láthatóvá tenni a szépség belső struktúráját. A régi spontán képépítés helyére a tudatos és szigorú szerkesztés lépett, s a lágy, meghitt hangulatot egy villódzóbb, intellektuálisabb előadásmód váltotta fel. S milyen most ez a piktúra? Ami ma leginkább feltűnik, az a megformálás dinamikája, ereje. Réti Zoltán mostanábam mintha birokra szállna a természettel. Vallatóra fog hegye­ ket, völgyeket, egeket és vizeket, hogy milyen emberi tartalmak visszaadására képesek. Fákat láthatunk a képeken: görcsös ágaik valami rettenetes erő szorításában kínlódnak mint Laokon. Fákat láthatunk: szerkesztettségükben az elpusztíthatatlan erő jelképei. S fák tűnnek fel megint: ágaik szelíd ölelésre tárva, mint a szeretőké. Barna szántások a képe­ ken — oly áradók, mint maga az élet. Ismét barna szántások: rajtuk a sírhantok csendje. Azután újra csak szántások: örvénylő titokzatosággal. De vallatóra fogja a színeket is és számára annyira kedves akvarell-technikát. Mire képesek a vízben oldott színek? Napos tavaszi tájakat fest, s a színek fény-természete hangsúlyozódik rajtuk. Tavak, egek alkonyok, s a színek az anyageszerűségükkel hatnak ránk, Öreg soproni házak, s a színek mintha tömb-jelleget öltenének. 39 �És mire képes az akvarell? A festői „esetlegességek műfaja"? Az ötletszerűség, s spontán részletezés már régen a múlté. Réti Zoltán mai festményeinek fő jellegzetessége a szerkesztettség. Intellektus és érzelem: nagyvonalúan és szigorúan kezelt kompozíció, amelyen belül szabadon játszik az anyag. Azt hiszem, az eddigiekből is kiderült, mégis hangsúlyozni kivánom: Réti Zoltánt jelentékeny festőegyéniségnek tartom, akire méltán figyelt fel az országos kritika. Mind­ inkább kiteljesedő festészete meggyőzően támasztja alá egyik méltatója szavait: „Réti Zoltán mindig új és új szépségekkel tudja gazdagítani művészetét valahányszor festő­ állvány elé lép." MAGAMRÓL Nagyorosziban születtem, Érsekvad- kerten gyerekeskedtem. Középiskoláimat Balassagyarmaton és Miskolcon végez­ tem. A budapesti Képzőművészeti Főis­ kolára 1943-ban vettek fel. Katonaság, fogság miatt csak később tudtam befe­ jezni tanulmányaimat. Közben zeneis­ kolai tanári oklevelet is szereztem. Ba­ lassagyarmaton tanítok az Állami Zene­ iskolában és a Balassi Gimnáziumban. Az iskolai, katonai éveimet kivéve itt telt el eddigi életem. Ha hívtak más­ hová, mindig találtam kifogást. Mert a honvágy olyan, mint a szerelem. Nem lehet ellene védekezni. Lokálpatriotiz­ mus? Nem tudom. Ez a kifejezés adhat patinát, de lehet vállveregető is. Min­ denesetre nem érdem, talán inkább szerencse, hogy itthon lehetek. Utazni azért nagyon szeretek, sokfelé jártam, s visszatérés után a hazai tájnak még jobban örültem. Ezt a magambaszítt világot szeret­ ném képeimben visszaadni. RÉTI ZOLTÁN 40 �Mikszáth Kálmán emlékezete REJTŐ ISTVÁN Mikszáth és a tisztelt Ház Mikszáth Kálmán nem tartozik azoknak a művészeknek sorába, akik legelső müveik egyikével szerezték meg írói hírnevüket. De nem tartozik azok közé sem, akiket első je­ lentkezésük alkalmával már tehetséges kezdőként tartott szómon a kritika és az olvasókö­ zönség, akik a buzdító figyelem fényében bonthatták ki tehetségüket. Mikszáth lassan ér­ lelődő tehetsége más utat járt be: az 1870-es évek elején megjelent elbeszéléseit közel egy évtizedes kudarcsorozat, nélkülözés, újabb próbálkozás, újabb eredménytelenség kö­ vette. A gondok és megpróbáltatások szorításából végső mentsvárként merült fel a Tiszaparti város, Szeged egyik napilapjának szerkesztőségi asztala. A korabeli szemlélet szerint a fővárosból, az irodalmi központból eltávozni és egy vidéki város napilapja munkatársá­ nak lenni egyet jelentett az önkéntes száműzetéssel, az írói tervekről való lemondással. Mikszáth számára a Szegeden töltött évek a felkészülés, az erőgyűjtés, az első sikerek évei lettek. A Szegedi Napló szerkesztőségében a mindennapi újságírói munka közepette találta meg igazi írói hangját, ismerte meg a publicisztikának véleményt formáló erejét. Amikor 1880 végén újból visszatér a fővárosba, már javarészt elkészültek azok az el­ beszélések, amelyekből hamarosan két új kötetét, A tót atyafiakat és A jó palócokat összeállította. Ezek a kötetek egyszerre Mikszáth Kálmánra irányították a közvélemény és a kritika figyelmét. Új hang, új szemlélet tükröződött bennük. Bár ábrázolási eszközeivel még nem szakadt el teljesen kora irodalmi ízlésétől, robbanó erővel hatott a téma művészi megragadása: paraszhősei lelki és érzelmi világának megelevenítése új utat nyitott irodalmunkban, előkészítette a Tömörkény Istvánnal meginduló, maid Móricz Zsigmond művészetében megérlelődött realista parasztábrázolást. De amíg irodalmunk Tömörkényig eljutott, nagy var­ gabetűt kellett megtennie: Mikszáth nyomán divattá lett a különböző etnográfiai tájegysé­ geket megszólaltató novelláskötetek közrebocsátása. Az ismert és kevésbé ismert novellis­ ták Mikszáth művészi újításából figyelmen kívül hagyták az alapvető jegyeket: a nép szeretetét, a hősök lelki rezdüléseinek művészi megformálását, csaknem egy évtizedig e té­ mában a provinciális, patriarchális, a polgári fejlődéssel szembefordítható „örök" paraszti vonósok idillizálására fordították figyelmüket. Mikszáth művészetét az egykorú kritika, majd később az irodalomtörténetírás is szíve­ sen vetette össze Jókai Móréval. A párhuzamkeresők arra már kevésbé fiaveitek fel, hogy Mikszáth A tót atyafiak és A jó palócok parasztábrázolásával már tulajdonképpen eltá­ volodott Jókai művészetétől, sőt egyre nagyobb fenntartással nyilatkozott Jókairól. Nem a tisztelet és a megbecsülés szavai apadtak el, hanem az átalakuló élet letagadhatatlan jelei, sőt azok tömeges jelentkezése döbbentette ró Mikszáth Kálmánt arra, hogy Jókai művészete a megváltozott körülmények között egyre kevésbé lehet mérce és példakép. E felismeréshez megint csak a napisajtóban végzett tevékenység vezette el. A Pesti Hírlap belső munkatársaként riporterként végigkísérte az 1881-es képviselőházi választáso­ kat, majd az új parlament őszi ülésszakától kezdve tudósításokat és riportokat írt a kép­ viselőház ülésterméből. Az első próbálkozások „Apróságok az ország házából", „Apróságok a Házból", „Az országházból" címmel jelentek meg. És alig telt el az őszi ülésszak és kezdődött a tavaszi ciklus, kialakult a sajátos mikszáthi műfaj, amely A tisztelt Házból címmel ment át a közönség tudatába és vonult be az irodalomtörténetírásba. Mikszáth nemcsak a végleges címet találta meg, hanem kialakította a formát is: rövid idő alatt megérezte, hogy a helyzet és a légkör megelevenítése sajátos publicisztikai feladat. Karcolatainak legvonzóbb újdonsága az volt, hogy mert és tudott szakítani a korábbi évtize­ dek és az egykorú újságírói gyakorlattal: nem beszámolót, nem recenziót, de nem is glosz- 41 �szót írt a képviselőházi ülésekről, hanem kézen fogta, szinte „belopta" a parlamentbe ol­ vasóit, s a mindennapi élet közelébe hozta a politikai élet fellegeibe emelt testületet. Mikszáth művészetének sajátossága abból fakadt, hogy a kapott feladathoz, ahhoz, hogy napról napra írjon a Pesti Hírlap hasábjain, hozzáadta saját egyéniségét. Nemcsak eleven alakokká varázsolta a képviselőket, nemcsak élettel töltötte meg az ülésterem padsorait, a folyosót, a büfét, a karzatot, hanem a maga gondolatvilágán szűrte meg az esemé­ nyeket. A tisztelt Házból című karcolatokat egybegyűjtve mi magunk is — éppúgy, mint Mik­ száth egykorú újságolvasói — napról napra nyomon követhetjük a parlamenti élet csendes hétköznapjait, időnként kedélyeket és hangulatokat egyaránt felkorbácsoló vitáinak hol a felszínen hullámzó, hol pedig valódi viharokat kiváltó összecsapásainak a szatíra torzító lencséje elé idézett világát. Mikszáth irónikus szelleme irányítja figyelmünket a fontosabb mozzanatokra, a jelentéktelen események mögött meghúzódó mélyebb összefüggésekre. Írónk finom észrevételeivel érzékelhetővé tette a képviselői habitus mögött meghúzódó szellem igazi értékét, a képviselői padból elhangzó nézetek és állásfoglalások erkölcsi­ erejét. Mikszáth nem illúziórombolásra készült, nem az volt célja, hogy minden áron a gúny torzító eszközeivel csökkentse a tekintélyeket. Az érvet, a szellem igazi fényét még a saját nézeteivel ellentétben állókban is tisztelettel elismerte, és e véleményének karcolaitaiban egyértelmeűn hangot is adott. A parlamenti karcolatokból bontakozik ki legteljesebben Mikszáth közéleti, társadalmi és politikai gondolatvilága. A közélet eseményeivel való szüntelen és folytonos foglalkozás arra késztette, hogy elmélyüljön a jelenségekbe, a felszín mögött keresse-kutassa a háttérbe meghúzódó mozgató erőket. Az ülésteremben elhangzottak visszaadásakor az érvek és eszmék vonzzák. Vannak olyan írásai, amelyek szinte egy röpke mondattal adnak számot a napi ülésről, magát a karcolatot pedig a folyosó adomáival, a büfé tréfáival vagy egy-egy képviselőről szóló tör­ ténettel tölti ki. De közvetlenül az ilyen jellegű írások mellett olyan karcolatokat is találha­ tunk, amelyek nyomon követik az ülés fontosabb mozzanatait. A gyors általánosítás könynyen arra a feltételezésre csábíthatna, hogy voltak olyan napok, amikor Mikszáthnak nem volt „kedve” részletesen beszámolni, viszont voltak olyan alkalmak, amikor „jókedvében" bő lére eresztette referádáját. A behatóbb vizsgálat azonban kizárja ezt a feltételezést. A tények meggyőznek arról, hogy elsősorban nem Mikszáth kedélyállapota határozta meg a beszámoló megírásának módját, hanem a képviselőházi ülés témája és elsősorban a fel­ szólalók személye, valamint állásfoglalása. Arról a sajátos megközelítési módról, amellyel Mikszáth témáját megragadta, írásainak egész sora vall. Sokkal tudatosabb író volt annál, mintsem szellemes stílusfordulatokkal és csattanókkal beérte volna. A nézőpontról többször szól. „E karcolatokat — jegyzi meg egy alkalommal —, melyek a Pesti Hírlapban jelennek meg, rendszerint hárman írjuk. Egy mameluk képviselő (de ez csak akkor van ott, ha beparancsolják), némelykor egy független­ ségi képviselő (de ez meg csak akkor van ott, ha valami botrány van készülőben) s végül én magam, akinek mindig csak azt lehet megírni, amit meghagynak, s az semmit sem ér.” Igen sokszor közvetlen formában is megfogalmazta sajátos szemléletmódját: „Nem áll jól nekünk filozofálni - írja egy helyütt —, hiszen mi csak a napokat jegyezzük, nem az időket, s azokban is csak azt, ami tréfás dolog.” „Oly mulatságos volt ez a mai ülés veti közbe másutt —,hogy nekem, aki mindig a mulatságos oldalait keresem az ülésnek, meg kell hátrálnom, kiszorítottak a komoly oldalaihoz. Megbuktam." A hangnem, a tónus sajátosságairól vallanak a karcolatok szövegébe szőtt írói „kiszólások" is: „nem hoztam hát el semmi tárgyat ehhez a karcolathoz - vallja meg egyik írásában -, az lehetetlen is lenne, de minthogy egy hasábot mindennap nekem kell teleírnom a mellékleten a Házból, kénytelen vagyok a semmit nyújtogatni egy hasábnyira." Más helyen a folyosói pipafüstbe burkolódzó képviselőknek a jövőt latolgató beszélgetését kommentálva, saját karcolataira utal: „nekem az az ötletem támad, s aligha csalnak kombinációim, hogy a kormány meg akarja buktatni az én karcolataimat. Mert ez már a harmadik olyan ülés, amelyiknél az alvás is több megírni való mozzanatot nyújt." Mindez tehát a módszer egyik jegyét, a megközelítés útját érzékelteti. A módszer másik ismertetőjegye az események megítélésének jellege. Erről is sok alkalommal vallott Mikszáth. Egyik karcolatában — minden valószínűség szerint a karcolat csattanója kedvé­ ért — arról számol be, hogy a vadászat megnehezítése érdekében minden Farkas — azaz 42 �minden Farkas nevű képviselő — a vadászati adó felemelése mellett voksolt. Az ártatlan tréfa helyesbítő nyilatkozatot szült: az ellenzéki Farkas nevű képviselők tiltakoztak az ellen, hogy valóban megszavazták volna a kormány adóemelését. Mikszáth a kényszerű helyreiga­ zítás alkalmával újabb oldalát világítja meg szemléletének: ha jól is hallotta az eseménye­ ket — írja védekezésében — „a fejében — mert valami olyan gépezetnek kell benne lenni — visszájára fordult meg a dolog”. És ha ehhez hozzáfűzzük, hogy ugyanez alkalommal még azt is leszögezte, hogy olyan informátort nem tud és nem akar használni, „aki egészen tudja, mit beszélnek a Házban, hanem csak úgy félig tudja, s a másik felét maga képzeli hozzá ... az igazán becses anyag, kivált az a része, amit ő gondol ki". E mozzanat: a jelenségek visszájára fordítása, illetve a kialakult szituációba való beleélés és annak öntörvényű továbbfejlesztése a szatíra egyik legsajátosabb módszerének tudatos vallása és vállalása. Mikszáth ismerte kora társadalmi közhangulatát, és ezért nagyon jól tudta, hogy amíg a humor és az anekdota mosolyt fakaszt, addig a gúny, az irónia és különösképp a sza­ tíra hevesebb érzelmi reakciókat vált ki, és korántsem számíthat olvasói osztatlan egyet­ értésére. Számított a támadásokra és vállalta azokat. Egyik karcolatában felidézi a mindig humorizáló függetlenségi párti Németh Albert egyik keserű kifakadását: ........míg én ebben a Monarchiában vagyok, s míg ezeket a fizionómiákat látom, addig mindig a keserűség bolondozik belőlem." Mikszáth a mindig Németh Bercinek titulált Németh Al­ bert kesernyés szavaihoz kapcsolja a maga vallomását (de az is elképzelhető, hogy csak maga mentségeként adja alakja szájába e szavakat, hogy hozzáfűzhesse a maga állás­ pontját!): „Amit Németh Berci mondott, azt ő magamagáért mondotta, de a karcolatok írójának is jó mentségét képezi ez, ha netán szemére vetnék, hogy miért nem fordít na­ gyobb gondot a Ház komoly eseményeire. Komolyabb események! Én istenem, de szörnyen naívok önök, képzeletbeli gáncsolóim!” Bár képzeletbeli gáncsolókat ír Mikszáth, voltak valódi támadói is. Bizonyíthatóan a Szabadelvű párti Dobránszky Péter nyilatkozatban til­ takozott Mikszáth bírálata ellen. Írónk ugyanis lakonikusan a következőket írta: „ . . . meg­ pihent a Ház a folyosókon, mert Dobránszky Péter beszélt másfél óráig. S hogy unalmas ne legyen, közben németül is olvasott fel, hanem azért mégis unalmas volt.” A sértődött képviselő tiltakozó nyilatkozatot küldött a Pesti Hírlaphoz. Kenedi Géza szerkesztő a tilta­ kozást átadta Mikszáthnak. Az író annak szövegét azonnal beleillesztette a következő napi karcolatába. A csipkelődő kommentár élesebb volt, mint a nyilatkozatot kiváltó megjegyzés, sőt a hozzáfűzött anekdota még a kommentár szövegénél is kegyetlenebb. De sok kritikát kaphatott szóban is, hiszen az alábbi karcolat alapérzelme csak konkrét eseményekre épülhet. Alig néhány hónappal később Mikszáth egyik parlamenti referádájában újból visszatér A t. Házból című karcolatok fogadtatására és értelmezésére. Nem té­ teles nyilatkozatot ír, hanem vérbeli író módiára sajátos formába önti a fülébe jutott ne­ gatív megnyilatkozásokat. Ezt a karcolatot is úgy kezdi, mint a többieket: az általános helyzetképet vázolja fel, azon elmélkedik, hogy egyre inkább csökken a képviselők aktivi­ tása. egyre kevesebben jelennek meg a parlament ülésein. E gondolatsor félbeszakítva mintha valóban akkor jutott volna kezéhez — jelzi olvasóinak, hogy egy „gyengéd női kézből" egy karcolatot kapott, amely figyelemreméltó címet viselt. ,,A t. Ház hölgykarzatá­ ról.” A maga fejtegetéseit amolyan tettetett kényelemszeretetből megszakítja („minek kop­ tassam én a saját eszemet”) és átadja a helvet a „sokkal kellemesebb csevegőnek”. A gyöngéd ujjacskák ,,karcolásá”-nak szerzője leányos családanya, akit nemcsak kíváncsisága vezetett a képviselőház hölgykarzatára hanem terepismeretre is szert kíván tenni, így akart megfelelő férjet kiszemelni leányai számára. A hitelrontás vádjával illette A t. Házból című karcolatok szerzőjét. Az első, amit felvet, az a nézőpont kérdése: honnan és hogyan láttatja Mikszáth a Házat. A feltett kérdésre adott válasz magában foglalja a szatíraírónkat ért vádak leg­ gyakrabban hangoztatott tételét: nem az ülésteremben történtek foglalkoztatják, hanem a kuliszatitkok. ,,Vagy úgy - karcolja a „gyöngéd ujjacska” —, odakünn őgyelgünk ugye a folyosókon? Vagy a büfében szürcsöljük be a humort? Az országos gondok és ügyek azon az üvegen át nézve válnak oly tréfásakká, melyet nem az orrukon viselnek önök, ha­ nem melyet a szájukhoz emelnek.” Tehát a mikszáthi karcolatokra érzékenyen felszisszenő közönség a szatíra eszközeit és módszereit félretolva a léhaság és felszínes bizonyítékát látja az ironikus hangnemben. Ebből a megítélésből következett a második vád: a mikszáthi tárgyalási mód meg­ fosztotta a parlamentet attól a nimbuszától, amellyel korábban a közhangulat övezte: amióta A t. Házból című karcolatok megjelennek, „. . . azóta lett előttem a Ház nem 43 �„tisztelt", de még csak nem is Ház, hanem csak egy nagy bazár, hol mindenki a szellemi portékáját árulja.” Az apokrif támadásokban Mikszáth kimondja az írásait ért legerőtel­ jesebb vádat: „ön (ti. Scarron) tönkre tette az illúzióimat. Meg vagyok zavarodva. Vagy ön fog fel mindent ferdén, vagy én.” A harmadik vád már csak következmény: a karcolatok önkényesen emelnek ki kép­ viselőket és hallgatnak el fontos személyiségeket. Horváth Gyula, Komjáthy Béla, Hoitsy Pál és Prónay Gábor túlzott szerepeltetését említi meg, és szemére veti, hogy képviselő unokaöccséről soha nem írt, „pedig ott ül a jobboldalon és három tantárgyból volt emi­ nens harmad éve”, de nemcsak őt mellőzi, hanem konokul hallgat a kerületüket képviselő „szegény Csejthey”-ről is. Eddig „A t. Ház hölgykarzatá"-nak a véleménye. Azt talán szükségtelen megemlíteni, hogy a három vádpont A t. Házból című karcolatok legfontosabb sajátosságait vette célba: azt a módszert, amellyel Mikszáth kiküszöbölte a hosszadalmas referádát, helyette a hangu­ latot és légkört teremtette meg, és ezen keresztül érzékeltette mindazt, ami a parlament­ ben zajlott. Az apokrif levél szatirikus hatását még azzal is erősíti az író, hogy a „gyöngéd női kéz" karcolta egyes megállapításokhoz zárójelben amolyan szerkesztői megjegyzésfélét is fűz. Ezzel szellemesen fokozza a támadó levél tárgyalási hangnemét, irónikusan kiélezi a korlátozott szemléletre utaló megfogalmazásokat. Az így, önmagában is hatásos szatíra csattanója azonban betetőzi a kitűnő „ön-támadást”. Mikszáth visszaöltve magára az igazi scarroni mezt, egy P. Szathmáry Károlytól hallott anekdótával zárja a karcolatot. Egyik felvidéki faluba — így szólt a történet — nyalka honvéd huszárokat szállásoltak be. Egy tehetséges festőművész is volt köztük. A piktor szentképeket festett a helyi templomba, mert a falunak igen csúnya népe volt, s az öregek ezt annak tulajdonították, hogy az asszonyok az eddigi rút képeket csodálták meg a templomokban. Az új képek gyönyörűek lettek, angyali arcok, madonna fejecskék, a női és férfi szépség mintaképei néztek le az oltárokról. No, ezeket már bátran nézhetik az asszonyok - vélekedtek a vének. És az ered­ mény valóban csodálatos lett: a következő évben csupa kedvesarcú gyermek született. - Megszépült a falunk! Íme, mit érnek a jó képek! - mondogatták az emberek. De olyan is volt, aki arra gondolt: - Megszépült a falunk! Íme, mit érnek a szép huszárok! Eddig az anekdota, és ehhez fűzi Mikszáth a maga lakonikus végkövetkeztetését: ....... Morál ebből, mélyen tisztelt gáncsolóim, hogyha egyre csúnyul a falu, talán azt sem a mi rútító karcképeink okozzák, hanem ők, maguk a huszárok!...” A parlamenti élet, az ott szerzett megfigyelések, tapasztalatok formálják Mikszáth Kálmán tudatát. Ennek az átalakulásnak nemcsak a parlamenti karcolatokban lehetünk tanúi, hanem ami még ennél is fontosabb: az abban az időben született művészi alkotá­ saiban is Az író szemléletformáló kohója volt tehát a parlamenti élet, és egyben az írói témák kimeríthetetlen tárháza is. Az ülésteremben elhangzó felszólalások, a folyosón csattanó történetek, a képviselők és a választók által az ország minden területéről egybe­ hordott históriák gazdag téma- és jellemvilággal ajándékozták meg az írót. Ezeknek egy része azon melegiben a parlamenti karcolat szerves tartozéka lett, más része újból fel­ bukkant valamelyik rajzában vagy elbeszélésében. Az írói életmű és a publicisztikai tevékenység más jellegű egységére utalnak a képviselőházi karcolatokba beleszőtt olyan anekdoták, olyan fordulatok, amelyek egy bizonyos idő után felbukkannak Mikszáth művészi alkotásaiban. Korábban a regények és elbeszélések kritikai kiadásának sajtó alá rendezésekor feltűnően sok „vánodr-motívumra" bukkantunk: sajá*os helyzetekbe bonyolódó hősök, hóbortos alakok, érdekes képek és hasonlatok abban a mértékben, ahogy haladtunk az életmű magaslatai felé, egyre gyak­ rabban köszöntek vissza, felfrissülten támadtak fel a fiatalabbkori írósok sokszor csak jelzésszerű világából. Az esetek többségében új helyükön, az új művészi koncepcióban mélyebb, messzehatóbb értelmet nyertek. „A belső” írói világban bolyongó anekdotikus motívumok forrásvidékét az eddigi szakirodalom is a képviselőházban vélte megtalálni, de A t. Házból c. karcolatokban betöltött helyük és a későbbi szépirodalmi alkotásban való újabb felbukkanásuk a művészi érlelés számtalan változatát érzékelteti. Néhány példa: az 1882. december 17-t parlamenti karcolatában Mikszáth jelzi, hogy Mocsáry Lajos felszólalásában a jezsuiták tevékenységét bírálta. E megjegyzéshez hozzáfűzött egy Komjáthy Béla által előadott anekdotát a szécsényi barátokról, ez a történet szélesebb atmoszféráteremtő erővel átkerült a három hónap múlva megjelent História egy házasság­ ról c. elbeszélésébe. Az 1883. február 18-i parlamenti karcolatban Mikszáth Szontágh Pált meséltette, aki előadta, hogy ő tarokkozás közben partnerei vitáiból ismerte meg a ház- 44 �szabályokat: „úgy lassankint összefogdostam fejembe a paragrafusokat — mondotta. — Most úgy állnak ott sorban, mint a cövek." A jogszabályok elsajátításának leírt módja megegyezik Mikszáth Az én első principálisom c. elbeszélésében Nicsy Istvánnak a per­ rendtartás megtanulásáról vallott módszerével. Egy másik karcolatában Mikszáth előadott egy anekdotát a csizmába rejtett és így ronggyá táncolt ezresekről, majd ez motívumként visszatért az 1883-ban megjelent Az eladó birtokok c. kisregényében is, ahol Körmöczy bácsit hasonló „baleset” éri. Kemény István báróról és a stiglicekről szóló képviselőházi történetet, amely az 1883. február 10-i karcolatában csak egy futó utalásként merült fel, később A képviselőház madara címmel önálló rajzzá kerekedett. A hasonló jellegű példák tovább szaporíthatók, de úgy vélem ennyi is érzékelteti a műveszi transzfúzió irányát. A tiszteit Házból írt kacolatok százai fokozták Mikszáth népszerűségét, de a legtöbb hasznot ezekből a karcolatokból mégis Mikszáth Kálmán, az író aratta. A politika konyhá­ ján töltött évek tovább érlelték művészetét: egyre szélesebb összefüggésekben egyre mélyebben ismerte fel a történelmi osztálynak hirdetett középnemesség erkölcsi, társadalmi és politikai csődjét. Természetesen ehhez a felismeréshez csak fokról-fokra jutott el. Több, mint húsz esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Nemzetes uramék nagyot mondó dzsentrijétől elérkezzen a hazug és korrupt Noszty-família bemutatásáig. A két mű megírása között eltelt két évtized társadalmi és politikai atmoszférája, a dzsentri szerepének teljes „ki­ fejlése" foszlatták szét illúzióit. Útját meghatározta publicista tevékenysége. Mindaz, ami a parlamenti életben összesűrűsödött: a haza sorsa, a felelőtlenség, a politikai és emberi erények, libák, bűnök, valamint az író számára naponta kényszerű szelektálás és a téma humoros előadási módja visszahatott írói tevékenységére, segített mélyebbre látni, esztétikai értelemben közelebb kerülni a lényeghez. BENEDEK ANDRÁS Mikszáth a színpadon Molnár György, korának egyik legértékesebb színészegyénisége volt, az első mai érte­ lemben vehető rendező, aki fölismerte a díszlet és a világítás fontosságát. Fiatalon ván­ dorszínészként bejárta az országot, majd a fővárosba került és 1862-ben, a budai Lánc­ hídfőnél megnyitotta a főváros második magyar nyelvű színházát, a Budai Népszínházat. Paulay Edét megelőzve ő akarta először színre vinni Az ember tragédiáját. 1871-ben méltó helyére került, a Nemzeti Színházba, s bár kiváló Shakespeare-előadásokat rendezett, nem tudott itt sokáig megmaradni, s ismét vidékre került. Podmaniczky Frigyes ebben az időben a Nemzeti Színház intendánsa volt — sok egyéb közt. A Bach-korszak alatt Tisza Kálmánnal együtt az illegális függetlenségi mozgalom hazai vezetője. Ők ketten informálták leginkább Kossuthot a hazai állapotokról, s Kossuth kettejüket tekintette a leendő vezetőknek. Amikor meghiúsult az első kísérlet a franciák, majd a második az olaszok segítségével, s egy szerencsétlen intrika következtében haza­ került az emigrációból Teleki László, Podmaniczky és Tisza álláspontja megváltozott. Rá­ vették Telekit, hogy a határozati párt „követeléseiből" töröljön minden kényes, forradalmi kitételt, s így az végül alig különbözött a Felirati Párt „kívánalmaitól". Ez a fölismerés késztette öngyilkosságra Telekit, s most vált Tisza az alkotmányos ellenzék, az ún. „balközép” vezérévé. A kiegyezés után fokozatosan közeledett az egykori Felirati Párthoz, majd 1875 ben „szegre akasztotta o bihari pontokat" vagyis utolsó fenntartásait. Nyíltan és vég­ legesen szakítva a Kossuth-féle irányzattal, fúzionált a Deák-párttal, majd az így létesült Szabadelvű Párt étén kormányra tépett. * A történethez tudni kell még egy friss napihírt. Molnár György egy vidéki városban vendégszerepelt Shakespeare Coriolanusával. A neves művész tiszteletére zsúfolásig meg- 45 �telt a terem, s az utolsó pillanatokban derült ki, hogy a ruhatárnak nyoma veszett. A társulat hirtelenjében úgy segített magán, hogy összeszedtek a római tógák számára min­ den föllelhető lepedőt, paplanlepedőt, törülközőt. Egyik-másik bizony csíkos volt vagy pisz­ kos, s így aztán, amikor a függöny fölment, a nézőtér hahotázni kezdett. Coriolánok lepedőben (Budapesti Napilap, 1877. nov. 14.) „Egy Ipoly vize mellett fekvő kis városkának, Balassagyarmatnak jutott az a nagy skan­ dalum: Coriolánt lepedőben láthatni. Az egész ország gúnyosan nevet a kis városka száza­ dokig fennmaradó csúfságán . . . pedig ha körültekintünk, ha kissé gondolkozunk felette, bizony sok lepedőben járó Coriolánunk van nekünk egyebütt is. Nem is hiszem, hogy a sors szeszélye nem szándékosan, a mi komoly figyelmeztetésünkre csinálta ezt a kis tréfát. Itt van ez a Molnár György. Tagadhatatlanul a legjobb tragikai művészünk, és minden kétségen kívül megbecsülhetetlen művész, s mégis lepedőben engedjük coriolánoskodni a vidéken, míg itthon nem adhatjuk Coriolánt, mert a vitézi köntös megvolna hozzá, — de maga Coriolán hiányzik belőle. Márpedig shakespeare-i darabokat, mint Podmaniczky Frigyes mindja, vagy jól kell adni, vagy sehogy —, de adni kell. Mi meg azt mondjuk, hogy ha valaki színházi intendáns, annak vagy magának kell eljátszani a Shakespeare-i szerepeket, vagy más olyanokra szert tenni, akik eljátsszák. Podmaniczky Frigyes választott. Eleresztette Molnár Györgyöt és maga játssza el - a Nemzeti Színház renoméját. Kinek ne jutna eszébe a mi Tisza Kálmánunk, ki a volszkusok táborába lépett, s most Róma ellen harcol, melynek védőihez tartozott valaha. Swippsz Pepi. (B. N. 1877. nov. 21.) „(Ma úgy mondanák: Spicces Pepi, Nemzeti Kaszinó tagja) ....ha a német színházba megyünk, ott gesztikulál a színfalak között kicsiny gnóm-termete. mint egy perpetuum mobile örökké izeg-mozog, barna, keleti szabású arca elmaradhatatlan satirungja a szín­ falaknak. Ahol balett-táncosné és színésznő van, ott nem hiányozhat ő sem. Félóra múlva o‘t láthatod a Népszínházban, műértő arccal vizsgálja a lábikrákat, a karokat, a lábak nagyságát, illetve kicsinységét, a portékának ő szabja meg értékét, s ebben Swippsz Pepi­ nek csodálatos gyakorlata van. Ha cincogó hangján azt mondja, hogy ez a táncosné vagy művésznő ennyit ér, az meg van mondva, az olyan szabott ár, hogy egy garassal sem több, nem kevesebb . . . Csakhogy Swippsz Pepit annyira elkapatta a szervezés, hogy most már Nikó Lina asszonyt szerette volna eltávolítani a Népszínházból; bizonyosan van már neki választottja, egy eddigi pályájáról lefogyatkozott szépsége, akit Nikó Lina helyére át kell adnia a nemzeti köztiszteletnek . . . Kimondta hát, hogy Nikó Linónak menni kell. S erre minden eszköz jó. Felkeresi őt magát, és azzal fenyegeti, hogy ha nem távozik, egy olyan párt van a kaszinóban, mely ki fogja fütyülni. A szegény művésznő megijed, s zavarában szabadkozik, hogy neki szerződése van, azt ő nem bonthatja fel, hacsak 500 frt bánatpénzt nem fizet. Swippsz Pepi egyet gondol, visszaszalad a kaszinóba, s egy gyűjtőívet csinál az ötszáz forint összteremtésére, ezen cím alatt:: „Nikó Linónak meglepetésül." Hamarosan össze is hoz kétszáz forintot, s rohan vele a Népszínház igazgatójához. De, oh sors! Itt szenved hajótörést a terve, mert az igazgatónak nem elég argumentum az, hogy Swippsz Pepi és társainak Nikó Lina nem tetszik . . . Csodálatos igazgató ez! Swippsz Pepi dühöng és azt mondja, hogy a Népszínházat most már meg kell buktatni, mert neki nem tetszik, s féktelen dühében könnyen meg is teszi, ha nem vigyázunk.” Ez a karcolat, ami a tényeket illeti, ismétli a kőnyomatosan olvasható hírt, amelyet más módon kiszínezve a többi újság is átvett. S most kezdődnek az igazi furcsaságok, amelyekre a következő napokban vissza-visszatér Mikszáth. Swippsz Pepi — valódi nevét nem érdemes megjegyezni - elküldi megbízottjait a kőnyomatos szerkesztőjéhez és lovagias elégtételt követel. Hasonló nyomásra a Népszínház igazgatója mentegetődző nyilatkozatot tesz. A Magyar Hírlap, amely szintén közölte a hírt, másnap cáfolatot ad ki: az olvasók tekintsék meg nem jelentnek a cikket. Végül, Jókai, az üstökös című hetilap főszerkesztője bocsánatot kér a méltóságos uraktól, hogy munkatársa, Bartók Lajos az ő előzetes hozzá- 46 �járulása nélkül a hetilapban pellengérre állította őket egy humoreszkben. Mikszáth rajongó tisztelője Jókainak, de ez az eljárás és a tűrhetetlen sajtómorál felháborítja. Ő aztán végigver a méltóságos ficsúrokon, később még többször is, például majd az Új Zrínyiászban. 1878 januárjában súlyos bonyodalom középpontjába került a Népszínház. Ugyanis a Nemzeti Színház igazgatója, Szigligeti is szeretne népszínműveket játszani, hiszen ő volt a műfaj megteremtője, a Nemzeti adott otthont évtizedekig a népszínműnek. Most méltány­ talannak érzi, hogy a fiatalabb testvér, a néhány éve létesült Népszínház elhódítsa a közönség tekintélyes részét. A vitában a közvélemény, s csipős humorával Mikszáth is a Népszínház mellé áll. Furcsálja ugyanis Szigligeti átlátszó cselfogósát: magasabb gázsi ígéretével csábítja vissza a nemzet csalogányát, Blaha Lujzát. Mikszáth tréfásan azt ajánlja neki, szerződtesse a Népszínház társulatának színe-javát, sőt igazgatóját, Rákosi Jenőt is — rendezőnek. Két nap múlva újabb karcolat következik: hogyan kacérkod k a színésznő a két igazgatóval, s tán folyt volna még több is Mikszáth tollából, ha hirtelen válasz nem érkezik. Szigligetitől, a sorstól. Szigligeti meghalt. Váratlan csapás a színházra, a magyar irodalomra, Mikszáth tudja a legjobban, s gyönyöreűn el is parentálja Szigligetit. De érezhetően szégyelli magát. Hiába volt igaza ebben a dologban, a halál hirtelen a teljes életet veti a mérleg serpenyőiére, sőt ízlés­ telenné válik. Szorosabb kapcsolatba került Mikszáth a színház világával szegedi újságíróskodása három évében. 1878 nyarán a Szegedi Naplóhoz szerződött belső mukatársnak, s többek közt a színházi rovat is az ő kezébe került. így aztán hetenként két-három estéjét a színházban tölti. Tudósítása ritkán terjeszkedik ki a darabok tartalomismertetésére és bírálatára, hiszen javarészben nem újdonságok. Közismert népszínművek és operettek váltakoznak a színház műsorán, s elemzésüket a bemutatók idején már elvégezte a fővárosi kritika. Mikszáth inkább az előadást és az előadókat bírálta. Elmélyült, kidolgozott alakítás nemigen fordul elő. Egyrészt azért, mert a szegedi tár­ sulat nem rendelkezik kimagasló tehetségekkel, s így még a dícsérő szavak mellé is odakívánkoz:k, hogy mindez csak vidéki mérce szerint értendő. Másrészt a játékrend sem teszi lehetővé a művészi munkát. Egy-egy évad műsorán ötven darab szerepel, ami azt jelenti, hogy a legjobb esetben 2-3 próba előzi meg az előadást. A színészek nem győzik a szereptanulást, s így az előadások főszereplője a súgó, akinek duruzsolását folyton hallja a nézőtér. Szereptudás nélkül pedig nincs színészi alakítás, legföljebb egykét hatásos jelenet erejéig. A különbség akkor tűnik szembe, ha föllép egy fővárosi vendén, mint Prielle Kornélia, Halmi Ferenc vagy Ujházi Ede. Az ő alakítása különösen a Falu rosszában tűnik fel Mikszáthnak. „Ujházi Ede Gonosz Pistát eredeti fölfogásban és többi, ismertebb személyesítőtől eleltérően alakítja. Gonosz Pistája nemcsak a ravasz tolvaj, hanem főképp a falu diplomatája, aki előáll rossz tanácsával, akár kérik tőle, akár nem. Ravaszsága kisegíti saját bajá­ ból és ügyesen kever bajba másokat. Örömbe tör ki sikerült cselfogósai fölött, mint a második fölvonás végén, és saját ártatlanságának látszatát emeli a gyanúba kevert Boris és Tercsi szerencsétlensége. Az okozott zavaroknak örül, mert a zavarokban legjobban halászhat. - Ujházi baktere nem paraszt csősz, hanem öntudatos bocskoros nemes, aki bízik eszében s az eseményekben tud olyant csavarítani, hogy felülkerekedik mindig, amíg végre feje fölött összecsapnak gazságai és hazugságai. De a virtus még bukásában sem hagyja el. Az egyszer ugyan torkára forrt a virtuskodás, de a jövő, az mégis Gonosz Pistáé." Mikszáth és a szegedi színház kapcsolata egészében meglehetősen passzívnak látszik. Sem a színházi tudósításokban, sem egyebütt nincs nyoma annak, hogy Mikszáth az újság­ író-páholyból vagy a nézőtéri zsöllyéből a színpadra kívánkozott volna mint szerző. Szívesen nézte az operetteket, de ez a műfai távol állt írói alkatától. A népszínművel más. bonyolultabb a helyzet. A népszínmű másodvirágzásának kora ez, amely Blaha Lujza varázslatos egyéniségéhez kapcsolódik. Ez a nagyszerű színésznő közepes, sőt gyönge műveket is diadalra tudott vinni, s mint néző Mikszáth sem szabadulhatott hatása alól. Mint író viszont világosan látta, mennyire hamisak maguk a művek. Mindössze két író akadt. Tóth Ede és Csepreghy Ferenc, akik a népszínmű örökös vasárnapjai mellett meg­ próbálták a falusi élet, a vidéki alakok hétköznapjait, az élet realitásait is ábrázolni. Mikszáth elismeréssel nyugtázta ezeket az eredményeket, s ő maga is hasonlókkal próbál­ kozott — de novellában. Ezt érezte akkor a maga sajátos terrénumának. 47 �Első nevezetes írásaiban, A jó palócok és a Tót atyafiak novelláiban érezhető mégis a népnek olyanfajta romantikus, idillikus szemlélete, amely egy tőről sarjad a népszínművek és népi melodrámák szemléletével. Az igazi érték azonban a realizmus, amely már itt is megvan, s később egyre jobban elmélyül. A realizmus pedig ritka jelenség volt a kor színpadán. Jóformán egyetlen mű képviseli, a Proletárok — újabban Ingyenélők vagy Mákvirágok címen szokták felújítani — Csiky Gergely drámája. Jellemző, hogy ez volt az egyetlen, amelynek szegedi színrevitelét Mikszáth többször is nyomatékosan sürgette. A darab csakugyan színre került, elég közepes elő­ adásban, de még így is jelentős sikerrel. „Uraim, le a kalappal" — idézte Mikszáth a szálló­ igévé vált mondást. A színházzal való állandó kapcsolat megszűnt, amikor Mikszáth Pestre költözött. Rövi­ desen a Pesti Hírlap szerkesztőségében helyezkedett el, s itt jelentek meg nagyszerű országgyűlési karcolatai. A színház ügyeivel most már csak elvétve, ötletszereűn foglalkozott. Az egyik, talán a legjellemzőbb humoreszkje abból az alkalomból született, hogy Pulszky Ferenc, a Nemzeti Múzeum főigazgatója is írt egy színművet, s benyújtotta a Nemzeti Színházhoz. Mikszáth eltűnődött, mi lehet még ebből. „Most tehát senki se ment többé ettől a ragályos nyavalyától. S nem lehetetlen, hogy a Teleki-vígjáték díjra Tisza Kálmán is pályázik, és hogy a népszínmű-pályázatra Kossuth is küldött darabot.” A Teleki-díj - száz arany - valóban sok embert csábított a drámaírásra, s a bíráló bizottság tagjainak lakásán csak úgy roskadoztak a bútorok a beküldött kéziratok alatt. Ezekről szól a humoreszk. A drámaírók hazája (P. H„ 1881. dec. 14.) „Száz arany egy poloskáért!” — szokott lenni felírva néhol a boltajtókon egy-egy táblácskán, hol oda van rajzolva nagyított alakban a hirdetmény mellé két oldalról a poloska is, arany színekben. Valahányszor arra sétál el valami drámaíró (s vajon a nap melyik órájában ne sétálna?), mindig megrezzen és elhalványodik, sóhajt, kezét szívére teszi (hiszen a mellény­ zseb is ott van azon a tájon van véletlenül), s gondolataiban, mint a villám cikázik át az elkeseredés emésztő töprengése: - Hát egy poloska is annyit érne, mint egy sikerült darab? De ez csak helytelen értelmezése a bolti táblácskának. Jönni fog idő (és már nem is lehet valami nagyon messze), amikor ilyen táblácskák fognak állni reklámul a puskamű­ vesek cégtábláin: „huszonöt arany egy drámaíróért." Mert, uraim, küszöbén állunk annak, hogy éppen mint a poloskák elszaporodása folytán, a drámaírók kipusztítására is valami arkánumot találjanak fel. Nehezen fog ugyan menni, mert szerény véleményünk szerint szásszor könnyebb a poloskákat kipusztítani, mint a drámaírókat. Az elmondottak után furcsán hangzik az a kijelentés, hogy Mikszáthban kora leg­ nagyobb drámaírója rejtőzött. Rejtőzött, mert hiszen ő maga egyetlen drámát sem írt. Mégis kibontakoztak drámai értékei, amikor az utódok elvégezték a színpadra állítás munkáját. Ha csak a jelentősebb színpadi műveket nézzük, abból is szép sor kerekedik ki. Hevesi Sándor volt az első. Régi világ címen 1919-ben mutatott be a Nemzeti színpadán három egyfelvonásost a Tavaszi rügyek, a Frivol akta és a Grisics hitelbe vett bort című novellák alapján. A továbbiak: Beszterce ostroma, Szent Péter esernyője, Az eladó birtok, Mindenki lépik egyet, A vén gazember, a Noszty fiú esete Tóth Marival, Akii Miklós, Különös házasság, A szelistyei asszonyok, A körtvélyesi csíny, Egy éj az Arany Bogárban, A sipsirica, A beszélő köntös, A két koldusdiák. A felsorolást lehetne folytatni az apróbbnagyobb novellák dramatizálásával, a rádió, a tévé- és a filmváltozatokkal, de talán ennyi is elég. Ezek a művek mind Mikszáth halála után íródtak. Életében, mint egy leveléből kitűnik, több regényének dramatizálását engedélyezte, de egyik sem került színre. Illetve egy mégis, a Szelistyei asszonyok német nyelvű opera-változata, amiről maga az író is csak utólag értesült. Viszont ő engedélyezte a regényének egy másik, operett-változatát, amely elkészült ugyan de nem került bemutatásra. Egyidejűleg ajánlotta a Kísértet Lublón és a Beszterce ostroma feldolgozását. „Ez a kettő született operett-anyag” — írta egy levelében. 48 �említett színpadi feldolgozások közül négyben magam is ludas vagyok, s ezt a bű­ nömet még két nagyobb rádiójáték és egy tévéjáték súlyosbítja. Mint érdekelt fél nem érzem magam illetékesnek, hogy a többi pályatárs munkáját bíráljam, viszont talán nem lesz érdektelen, ha beszámolok saját tapasztalataimról. Mi az, ami nemcsak engem, hanem a mai színházat és közönséget a leginkább vonzza Mikszáth műveiben? Egy szóban megjelölve: a realizmus. Az, hogy Mikszáth világosan látja és híven ábrázolja alakjait, akiknek színes egyéniségében és érdekes sorsában mindig megszólal valami többlet: egy-egy korszak eszmevilága. Az irodalmi ábrázolásnak számos fogása van, s Mikszáth remekül érti, hogyan lehel néhány jellegzetes vonással az olvasó felé állítani alakjainak külsejét. Ennél azonban jóval lényegesebb a lélekábrázolás, s ezt szolgálja az ezernyi anekdota, apróbb-nagyobb történet, amely az alakokat meghatározott helyzetben mutatja be. Mozgásban látjuk őket. Magatartásuk, viselkedésük, minden szavuk pontosan kifejezi jellemüket. Mikszáth regény­ alakjai nem csak életszerűek, hanem teljes emberek, színházi szemmel nézve kitűnő sze­ repek, függetlenül attól, hogy csak egyszer, epizód-szerűen jelennek meg, vagy ők a fő­ alakjai a történetnek. Az így jellemzett alakok úgyszólván személyes ismerőseivé válnak az olvasónak Apró uram, a bolondos Pongrácz gróf, Katánghy Menyhért, az öreg Gáspár, Kopereczky főispán, s annyi más — fogalommá vált. Az anekdotikus emberábrázolásban az a vonzó a színpad számára, hogy az alakokat cselekvéseik által mutatja be, s színpadnak épp ez a legalkalmasabb eszköze. Csakhogy a regényalakokat, s az őket jellemző történeteket a regényíró kedve és tehetsége szerint szinte korlátlanul szaporíthatja, a drámaíró viszont nem. Sok minden köti őt. Először is a színtársulat létszáma. Aztán a színmű megszabott terjedelme, aránylag kevés helyszín­ lehetősége. És sok egyéb közt, de talán ez a legfontosabb, a színész és a közönség igénye. Ha egy alak — mondjuk a Noszty fiúban Bubenyik — egyszer a színpadra lépett, egy nekivaló, jó jelenetben bemutotkozott, akkor őt többé nem szabad eltüntetni a történetből vagy egyszerű statisztává degradálni. Választani kell tehát: vagy egyáltalán ne lépjen a színre, vagy szerepeljen a továbbiakban is, ahol a regény már nem ad segítséget. Ez a Bubenyik például pokoli ravaszsággal ejti át a krapeci parasztokat, hogy ássák ki ingyen Kopereczky báró jégvermét, sőt még fizetnek is neki, hogy megengedi. Remek furfanggal bolondítja el a főkötő-őröket, hogy azok önként adjanak két fekete gyöngyöt a féltve őrzött családi kincsből. Ám ha ezt az önmagában nagyszerű jelenetet Noszty Feri és Tóth Mari tervezett házasságához viszonyítjuk — s a színdarab erről szól — ahhoz igen kevés a köze. Annyi, hogy Kopereczkynek a főispáni beiktatás miatt pénzre van szüksége. D maga a főispánság is alárendelt jelentőségű a drámai cselekmény szempontjából. Koperczkynek azért kell főispánná lennie, hogy hatalmaskodása és furfangja révén Ferit szolgabíróvá tehesse abban a járásban, ahol Tóth Mari lakik. Vagyis a drámai cselekmény felől nézve nemcsak Bubenyik epizódalak, hanem az a Kopereczky is, akiről szól a regénynek szinte harmada. Talán ez a példa megvilágítja, miféle kincseket kap a dramatizáló az anekdótázó regénytől, s ugyanakkor mennyi problémát. Egyfelől vétek kihagyni bármelyik részletet. Másfelől a színpad gyorsabb, célratörőbb cselekményt kíván, s minél előbbre halad, annál kevésbé bírja el a kitérőket. A színpadi átdolgozást én mindig úgy fogtam föl, hogy amennyire csak lehet, hűnek kell maradni az eredeti mű szelleméhez. Persze a „mű szelleme” mindig önkényesen értel­ mezhető, hiszen az egyik olvasó ezt a részletet érzi döntőnek, a másik amazt. Ugyancsak ingatag fogalom az is, hogy „amennyire csak lehet”, hiszen a színpadon nemcsak a szöveg érvényesül, hanem a színészi játék, tehát gyakran fölöslegessé válnak olyan mondatok, amelyek a regényben nagyon is helyénvalók. Elvileg tehát abból kell kiindulni, hogy mivel Mikszáth kitűnő regényeket írt, az átdolgozónak ugyanígy be kell tartania a dráma szabály­ szerűségeit, s lehetőleg a regény értékéhez fogható színpadi művet kell alkotnia. Mondanom sem kell, hogy ez gyakorlatilag igen nehéz, s mindig csak hozzávetőleges eredményt lehet elérni. Néha elég egy epizódot más szituációba helyezni, de gyakran tovább kell menni. Mikszáth, mint minden regényíró nemcsak alakjain keresztül mutatja be az életet, hanem mint fölöttük álló elbeszélő, a saját szavaival, gondolataival is. Ez már kívül esik a színház eszköztárán, hacsak föl nem lép egy narrátor — aki az én megítélésem szerint nem illik Mikszáth stílusához. Az ő írásainak vonzóereje életszerűségében rejlik. Az olvasó együtt él az alakokkal, s ezt a meghitt viszonyt megrontaná egy folyton előlépő narrátor, aki puszta jelenlétével állandóan figyelmeztetné a nézőt, hogy mindaz, amit lát, csak mese. 4 49 �Mikszáth, az író azonban gyakran beszél gondolkozik úgy, mint egyik-másik alakja, s így az írói reflexiók egy részét szájába lehet adni némelyik figurának. Sőt olykor érdemes az írói megjegyzések elmondásáért fölléptetni egy-két mellékfigurát, aki a regényben tán csak fölvillanó statiszta volt. A Sipsirica színpadi változatában például a tabáni vendéglő két névtelen törzsvendége közt alakul ki valami apró nézeteltérés, aminek kapcsán meg­ elevenednek Mikszáth remek apró megfigyelései. Hasonló módszerrel próbálkoztunk a Körtvélyesi csínyben. A történet hőse, az esemé­ nyek mozgatója Katánghy Menyhért, csakhogy ő a regényben a háttérből mozgatja az intrikákat, s alig egy-két pillanatra lép elő a homályból. Itt a darab egyik jelenete ki kerekedett abból a vasúti élményből, amelynek a regényben maga az író volt az egyik szereplője. Drámailag igen fontossá vált az a jelenet is, ahol Menyus elveszített mandátuma helyett másikat kér a minisztertől, s nyomban intézkedik, hogy Körtvélyes polgármestere és a főispán egy-két támogató szót kapjon. Ez a jelenet megvan ugyan a regényben, csakhogy túlságosan rövid lenne a színpadon, hiányzik a megfelelő körítés. A regényben egy-két utalás fölvillantja a Klub és a miniszter képét de ennyi a színpadon súlytalan lenne. Itt Mikszáth egyéb írásait, karcolatait lehetett fölhasználni. Végül azonban, ha minden kötél szakad, a dramatizáló kénytelen saját leleményére támaszkodni. Mivel ilyenkor az átdolgozó teljesen beleássa magát Mikszáth írásaiba, némi gyakorlattal stílusát is tudja utánozni. A színészi alakítás egységbe foglalja az eredeti és az utánzott, s a közönség többnyire észre sem veszi a különbséget. Annál inkább maga az átdolgozó, mikor aztán később beül egy előadásra. Úgy érzi, mintha az eredeti Mikszáth-mondatok elnyűhetetlen bőrből lennének, az ő mondatai pedig szétmállanak, mint a rongy. Elnézést az őszinteségért, de ez az igazság. Befejezésül mégcsak egyet. Húsz éve, hogy Karinthy Ferenccel együtt darmatizáltuk a Körtvélyesi csínyt, s a darabnak igen szép sikere volt a Madách Színházban. Most a Nemzeti Színház tűzte a műsorára, s összeültünk Karinthyval, hogy nem kellene-e egyet-mást még csiszolni rajta. Újraolvasva is tetszett mindkettőnknek, de némi fejtörés után Karinthy mégis azt mondta: - Egészen jó darab ez, sőt kitűnő is lehetne. Csak azt húzzuk ki belőle, amit mi írtunk bele. NACSÁDY JÓZSEF Szegedi kirándulások Köztudott - s különösen a szegediek emlékeznek rá -, hogy Mikszáth 1878 nyarától 1880 végéig szegedi újságíró volt, a Szegedi Napló munkatársa. A város és az író kap­ csolatának történetében nevezetes esemény az 1910 januárjában rendezett, az országos ünneplést megelőző, Mikszáth 40 éves írói jubileuma alkalmából rendezett szegedi ünnep­ ség. Arról, hogy a közben eltelt harminc esztendő alatt hogyan alakult a város és az író kapcsolata, jóval kevesebb szó esett. Pedig az általában „eseménytelen"-nek jellemezhető Mikszáth-életrajz vonatkozásában sem lehetnek érdektelenek az írónak azok a szegedi „kirándulásai”, amelyekről tudunk ugyan, de részleteik jobbára ismeretlenek. Ez alkalomból az ilyen kirándulásokról adunk - emlékeztetőül — vázlatos áttekintést. „Ki a Tisza vizét issza ., Ha nincs is bizonyítékunk arra, hogy Mikszáth ivott a Tisza vizéből, mégis betelt rajta a dalba foglalt szólásmondás. A városból való elmenetele is csak félig volt elszakadás. A Szegedi Napló akkori szerkesztőjével, Enyedi Lukáccsal megegyezett, hogy bárhová szegődnék, a laptól nem válik meg, hetenként fog Szegedre tárcákat küldeni. E kötelezettségének igyekezett is eleget tenni. Ha az 1881. év folyamán a Szegedi Naplóban megjelent tárcáit, elbeszélé- 50 �seit, kisebb cikkeit a Pesti Hírlapban közölt Miksázth-írásokkal összevetjük, azt kell min­ denünk: megosztotta szívét és idejét Szeged és a főváros között, hiszen a pesti cikkek egy része is Szegedről, szegediekről szól. Amikor pedig megkapta évi szabadságát, első dolga volt Szegedre látogatni. Tréfás cikkben jelentette be tervét szegedi barátainak: Mehádiára szándékozik ugyan utazni, de útközben kiszáll Szegeden „De minek is beszélek? Megyek is én Mehádiára — a pokolba? ... Szegeden kiszállok, s ha ott egyszer kiszállok, száz forintot lehet tenni egy hitvány spielmark ellen, hogy ott maradok Mehádia helyett a porfürdőben ... Én igazan nem hiszem, hogy meglátom valaha életemben Mehádiát, míg Szegedet nem építik máshová - messzebb az útból ...” — írta. Még a Szegedi Híradó — pedig de sokat támadta annak idején Mikszáthot! — is örömmel kapta föl a hírt és már előre szívből üdvözölte Mikszáthot, mint a város „nemes barátját”. A „nemes barát" valóban nem igyekezett továbbutazni Mehádiára (pontosabban a Mehádia vasútállomástól 7—8 kilométerre fekvő, európai hírű Herkulesfürdőre). Tíz napot töltött a „porfürdőben". Ha valaha ráillett Szegedre ez az elnevezés, akkor ez idő tájt igazán ráillet. Az árvíz után újjáépülő város sok földes, rendezetlen utcája, az útonútfélen fölhalmozott építőanyag, a Tisza partjáról a Széchenyi tér közepéig benyúló vár lebontásából származó, óriási mennyiségű törmelék kézzelfogható, sőt belélegezhető való­ sággá tette a nem éppen hízelgő titulust. Augusztus 3-án érkezett meg — újságírói „potyajeggyel” — Mikszáth Szegedre. Elintézte ügyes-bajos dolgait a Napló szerkesztőjével, meg Bába Sándorral, A tóth atyafiak kiadó­ jával, bizonyára fölvette az esedékes honoráriumokat. Ezzel elvetve minden gondot, Felmayer Jánossal (a híres helyi kékfestő família bohémtársaságokban forgó fiával), Kalmár István fiatal ügyvéddel meg a többi szegedi jóbaráttal beállított a „Prófétás Gyuri" néven közismert Ferencsevics Györgyhöz, a Próféta vendéglő tulajdonosához, s elfeledkezve Herkulesfürdőről, folytatta az előző év Szilveszter napján abbahagyott sorát a vidám szegedi estéknek. Hogy a következő napokon mi történt, mi nem, arról nem szól a krónika, de bizonyosan megfordult Enyediéknél és meglátogatta Zsótér Mariskát, Enyedi sógornőjét is (hiszen ekkoriban még leveleztek egymással) és benézett az általa annnyiszor megírt „Arany Oroszlán"-hoz címzett vendéglőbe is. A tíz napból jutott idő arra, hogy valóságos fürdőzésre is sort kerítsen barátaival. Elutaztak Orosházára és kimentek Gyopárosra, ahol — mint maga írta — nagyon tetszett neki az a — akkor még úgy látszik pikantéria számba menő — szokás, hogy kabinok hiá­ nyában az elegáns dámák is minden feszélyezettség nélkül vetkeztek a tó partján fürdő­ ruhára, pusztán bő szoknyáik és holmi lepedők spanyolfala mögött. Az ekkor Szegeden töltött tíz napból az utolsó történetét is saját írásaiból iemerjük. A „Minél kevesebb mozgás" c. társa szerint az utolsó éjszakát a Felsővárosi Kaszinóban töltötte, ahol Ónodi Kálmán híres prímás hétszer játszotta el a kedvéért a „Korcsmárosné, nekem halat süssék kend . . ." kezdetű nótát, s vele tartó barátai vállalkoztak arra, hogy Herkulesfürdőre is elkísérjék. A cimborák — míg Mikszáth a szállására ment a holmijáért előre kihajtattak az állomásra. Csomagolás közben vette észre az ifjú író, hogy szabad­ jegyét valahol elvesztette. Visszasietett a Kaszinóba, s szerencséjére - a Kaszinó gond­ noka segítségével - az asztal alatt meg is találta. Azután meg valami babos kendőcskét kellett megkeresnie, amelyért — állítólag — két nappal toldotta meg szegedi tartózko­ dását . . . Így azután éppen hogy csak elérte az indulófélben lévő vonatot, amelyben izgatottan várták barátai. A „látogatások esztendeje” Ha az 1881-es év végén — némi kimagyarázkodások kíséretében — meg is szakadt a szerződéses viszony Mikszáth és a Szegedi Napló között, s el is hárította a Szegedi Híradó ajánlatát, az 1882-es esztendőt szinte megosztotta Budapest, Szeged és volt feleségének lakóhelye, Mohora között. Az év nyarán négy alkalommal tartózkodott Szegeden, s egy ötödik alkalommal is szándékában volt meglátogatni „fogadott szülőföldjét". A jó palócok megjelenését követő, A tót atyafiak nyomán támadtakat is fölülmúló, számára szokatlanul zajos, fárasztó ünneplések, szereplések közben, amikor pihenésre, ki­ kapcsolódásra gondolt, Szeged és az itteni baráti kör jutott eszébe. 1882 márciusában írta Mauks Ilonának: 51 �„Elsején megjövök (t. i. Becsből) és pihenek egy hónapot, azaz Szegedre megyek, az én kedves Szegedembe, ahol nem vagyok „nagy ember", hanem csak otthon szívesen látott vendég, akik időről időre hazavárnak . . A Húsvétot — az évben április 9-re esett — töltötte akkor Szegeden. Bizonyára meg­ locsolta a Zsótér-lányokat, s vidám estéket töltött barátaival, akik neheztelve a végül mégis rövidre szabott látogatás miatt, megígértették vele, hogy hamarosan visszatér közéjük. Maga így számolt be volt feleségének, akivel már az újra egybekelés szálait szövögették, egyben kilátásban lévő újabb szegedi útját is bejelentve: „A Húsvétot mint olvashatta, Szegeden töltöttem, igen kellemesen. Most már vagy tíz napig Pesten leszek, s csak a harmadik hét elején megyek ismét Szegedre.” Mivel pedig a hírnév megbosszulja magát néha, a tervezett tíz pesti napból néhányat Debrecennek kellett ajándékoznia. A Petőfi Társaság ugyanis Jókaival együtt Mikszáthot is elvitte oda felolvasó ülésre. Alig értek vissza, a Pesti Hírlap máris elárulta az újabb szegedi út tervét és április 19 én örömmel jelenthette a Szegedi Napló: „Mikszáth Kálmán pár napi pihenőre vá­ rosunkba érkezett." A pár nap szerdától vasárnapig, április 23-ig tartott. Úgy látszik, Mauks Ilona — tudva a Zsótér Marival váltott levelekről - neheztelt a gyakori Szegedre utazásokért, mert Mik­ száth, mintegy megnyugtatásul Szegedről is írt hozzá egy levelet, s ebben már a vissza­ utazás időpontjáról is tájékoztatta: ,, . . . néhány nap óta Szegeden mulatok, . . . vasár­ nap Pestre érve csak rövid, mindössze három-négy napot fordíthatok lapunk (a Pesti Hírlap) fölélénkítésére, s ismét több napra távozom a fővárosból . . ." Addig is, míg tervét valóra váltotta, vidáman töltötte ideiét és kellemes kártyajátszmában is része volt. Többekközött a város újjáépítését irányító királyi biztosság magasrangú hivatalnokaival is játszott. Eltávozása után a szegedi újságírók valamelyike meg is emlékezett a nevezetes játszmák egyikéről a Szegedi Naplóban, s eszerint Mikszáth „megkopasztotta kellőképpen” egyik partnerét. A pletykázás nem esett jól Mikszáthnak, és május 3-án Pestről keltezett levelében panaszkodott Mauks Ilonának, hogy a sajtó ráles, szívesen ír róla, de nem kellemes számára az olyan népszerűség, mely magánügyeit is „a piacra hurcolná". Alig telt el egy hónap, hivatalos ürügy is akadt az újabb szegedi kirándulásra. Tisza Lajos, az újjáépítés királyi biztosa — az újjáépítés elért eredményeinek propagálására — amolyan nagyszábású sajtófogadást rendezett. Képviselőkből és nevesebb lapok munka­ társaiból összeválogatott társaságot hívott meg május második felében a városba. A Pesti Hírlap azt írta a „szegedi expedíció" tervéről, hogy Mikszáth vállalta a fővárosiak kala­ uzolását Szegeden. Bármennyire hivatalos volt is a május 19-i vendégeskedés, Mikszáth rátalált az őt illető megkülönböztetett szeretet gesztusára ezúttal is. A Hungária szálló éttermében ren­ dezett vacsorán „Pálfy polgármester egy jegyzőkönyvi kivonatot nyújtott ót — írta észre­ vehető büszkeséggel Mauks Ilonának - melyben a város „fogadott fiának" deklaráltak, kérve, ők is osztozhassanak dicsőségemben s magukénak vallhassanak. Kijelentettem, hogy büszke vagyok rájuk, s hogy szülőföldemhez „már" egyetlen kapocs sem fűz.” Annak iga­ zolásául, hogy mindez megtörtént, az egyik szegedi lapot is elküldte Mauks Ilonának. Nyári szabadságának fölhasználásáról gondolkozva ismét eszébe ötlött Szeged, s az 1881-es mehádiai út emlékei is fölbukkantak a város „fogadott fiá"-vá deklarált író emlé­ kezetében. De az is eszébe juthatott, hogy volt felesége és ismét menyasszonya nem na­ gyon szíveli szegedi nexusait. Ezért aztán így írt neki nyári terveiről: „ . . . Borostyányi (Nándor) holnap hazajön, s akkor én veszek szabadságidőt s me­ gyek valamerre. Talán Mehádiára, mely azért is jobb nekem, mert ott útba ejthetem Sze­ gedet is, ahova még egyszer okvetlen el kell mennem — mert azután . . . azután vége Szegednek.” Hiába fogadta azonban, hogy „aztán vége Szegednek", menyasszonya megsokallhatta a szegedieket, mert Mikszáth ekkor nem utazott sem Szegedre, sem Mehádiára. Betegsé­ gére hivatkozva maradt el a fővárosi író- és művészkörök nagyszabású, júliusban rende­ zett társasutazásáról is, amelynek célja az Al-Duna megtekintése volt, s útbaejtették Sze­ gedet is. A különös az, hogy amerre a társaság haladt, a helyi lapok sokhelyütt említet ték a kirándulás neves résztvevői között Mikszáth nevét is. Így azután Mikszáth kénytelen volt igazolni magát. Július 23-án írta Pestről Ilonkának: „Az a gyanú van itt elterjedve, 52 �hogy mivel neves írók nemigen mentek le az egy Pulszkyt kivéve, valakit kiadtak juxból úgy, mintha én volnék az . . . Szegedre csak a maga kedvéért nem mentem, - mert ott határozott aprehenzió lesz ebből. Sürgönyöztem, hogy beteg vagyok. Ebből pedig most az a bajom származik, hogy Zs(ótér).-ék lejönnek holnap-holnapután meglátogatni.” Hogy Zsótérék valóban fölkeresték volna a „beteg" Mikszáthot, nem tudjuk. A távol­ maradását jelentő sürgöny azonban későn érkezett Szegedre, mert július 23-án a Szegedi Napló is említette Mikszáth nevét a várt vendégek között, s csak utólag igazította helyre a téves hírt. A nyár folyamán volt alkalma Mikszáthnak megnyugtatni menyasszonyát, hogy nincs mit tartania a szegedi kirándulásoktól. így azután november elején aggodalmak nélkül vághatott neki az újabb látogatásnak. A szegedi hírlapok szerint november 5-6-ón járt a városban, Ábrányi Kornél (a Zeneakadémia tanára. író), Bartók Lajos (népszerű költő) és Matolay Etele (talán Elek?) társaságában. Körülnéztek az épülő városban s a helybeliek „szűkebb körű" vacsorát rendeztek tiszteletükre a Hungária emeleti éttermében. (Voltak vagy huszonötén ebben a „szűkebb" körben.) A viszontlátás örömébe, sajnos, üröm is vegyül. Ekkoriban készült a város eldönteni, hogy az újjonnan épülő színházban ki nyerje el az első színigazgatói tisztet. Az országos érdeklődés középpontjában álló, legnagyobb vidéki város színházának vezetését megka­ parintani üzleti szempontból sem volt érdektelen lehetőség. A pesti Nemzeti Színház szí­ nészei közül is akadt több aspiráns a szegedi direktorságra. A szegediek szenvedélyesen tiltakoztak a pesti direktorjelöltek protektorainak beavatkozása ellen, és a varos Színügyi Bizottsága, féltékenyen őrködve hatáskörén, igyekezett pártatlan (vagy talán szegedi szempontokat érvényesítő) döntésre előkészíteni a városi közgyűlést Mikszáth és társai sem kerülhették el azt a gyanakvást, hogy ittjártukkor valamelyik fővárosi színigazgató-jelölt útját egyengették. A Szegedi Híradó nyíltan meg is írta efféle föltételezéseit, amiből kínos polémia támadt Mikszáthtal is, de hamarosan szent lett a béke a varos és az író kozott. Szeged „feltámadásának” ünnepén Az 1883-as év Szeged történetében az árvíz utáni újjáépítés befejezésének esztende­ jeként szerepei Nem azért, mintha ekkorra minden fölépült volna, amire a varosnak szüksége volt hanem ekkor járt le az újjépítési kormánybizottság megbízatása, és a legszükségesebb középületek, lakások, utak stb. valóban elkészültek. A „rekonstrukció ilyen értel­ mű befejezése alkalmat adott a nagyszabású ünnepségre. És ha már a király annak idején meglátogatta a „hullámsírba dőlt" várost, jelen kellett lennie „föltámadásá"-nak ünnepén is. Az egész esztendő a nagy ünnepre való készülődés jegyében telt el. Mikszáthot, mint az eddigiekből sejthető, nemcsak a nevezetes alkalom és nem csupán a királlyal érkező országos celebritások csapata vonzotta ez évben sem Szegedre. Az ünnepély októberben zajlott le, de ő addig kétszer is megfordult a városban. Először január 22—23-án járt Szegeden. Nem tudjuk pontosan, mi hozta éppen akkor ide, de föltételezhető, hogy ekkor vonták be a szegedi toliforgatók azokba a beszélgetésekbe, tervezgetésekbe, amelyek egy szegedi irodalmi társaság megszervezését célozták. Az ünnepi év hangulata is bátorította azt a városban évtizedek óta meg-megújuló elgondolást, hogy szegedi irodalmi társaságot kellene alakítani. Szégyen, hogy az 1873-1876 között működött Dugonics Kör óta nincs ilyen szervezet a legnagyobb magyar vidéki városban. Magától értetődött, hogy a tervezgetésekbe Mikszáthot is bevonják a szegediek, hiszen rá is hivat­ koztak a mozgalom hangadói az irodalmi társaság létesítését szorgalmazó cikkeiben. Későbbi újsághír jelezte is, hogy Mikszáth a létesítendő Dugonics Társaság „szervező bizottságá”-nak tagja. (Sajnos, a Társaság ekkor csak formálisan alakult meg.) Augusztus 11-én ismét Szegeden volt Mikszáth. Sejthetően ekkor vállalt részt a nagy ünnep előkészítésében (mégiscsak a város „fogadott fia" volt.) Hajdani kiadójának, Endrényi Lajosnak segített emléklapot szerkeszteni, illetve őt kérték meg Endrényiek, hogy Pesten ismeretségi körét és friss hírnevét fölhasználva gyűjtsön a „Szeged Feltámadása" című ünnepi kiadványba nevezetes személyektől emléksorokat. Mikszáth hozzá is látott a munkához, hiszen a szívének kedves városról volt szó, no meg Burger Zsigmond a másik szegődi nyomdász is szerkesztett hasonló, még lojálisabb emléklapot (Szeged Hálája címen), s már csak az is sarkallta, hogy az övék különb legyen. Metszetek, kézirat-hasonmások, rajzok is kellettek volna, s ezeket akkoriban csak Pesten lehetett elkészíttetni. Ezt 53 �a feladatot is vállalta. Panaszkodva, idegesen írt is arról Edelényinek, hogy mennyi gondja-baja, sőt kiadása van emiatt. „Üdv és szerencse! Áldja meg önöket a vizek istene!" — fejezte be mégis kedélyes-lelkesen a levelet. S a „vizek istene" segítségével időre elkészült az emléklap. Ha Mikszáth mint szegedi is részt vett az előkészületekben, az ünnepen is jelen kellett lennie. A Petőfi- és Kisfaludy Társaság is képviselőjéül jelölte ki ez alkalomra, de a Pesti Hírlap szerkesztősége sem delegálhatott nála alkalmasabbat a lap képviseletére. Október 13-án érkezett Szegedre, mint „háromszoros" képviselő”. Amint cikkeiből és korabeli tudósításokból kiolvasható, valamelyik minőségben az ünenpségek minden fonto­ sabb epizódján (a Somogyi Könyvtár megnyitásán, a reprezentatív bálon stb.) jelen is volt. (A Somogyi Könyvtár emlékkönyvébe így írta be a nevét: „Mikszáth Kálmán, Tiszteletbeli szegedi.") „Hivatalos” utak A királylátogatást követő tíz esztendő közül alig akadt egy is, amelyikben Mikszáth legalább egyszer ne utazott volna az újjáépített városba, legalább hivatalos minőségben. Volt alkalom, amikor csak terv maradt a szegedi látogatás. Ilyen tervezett, meg nem való­ sult, többé-kevésbé „hivatalos”-nak tekinthető látogatás alkalma lett volna a Petőfi Társaság 1884. május 4-i szegedi vándorgyűlése. Ekkor ünenpelte egyébként a Szegedi Híradó fönnállásának 25. évfordulóját. A vándorgyűlést őszig halogatták, végül mégis el­ maradt. Azért Mikszáth kedves tárcalevélben csatlakozott a Híradót ünneplő szegediekhez. Csak terv maradt Mikszáth szegedi kirándulása 1891 tavaszán is, amikor a nagyhírű gyermeklap, „Az Én Újságom" szerkesztőségébe utazott Szegedre ,,gyermek-népgyűlés”-t tartani. (Egyébként a gyermekújság bölcsőiét Szegeden ringatták. „Jó barát" volt a címe és Pósa Lajos szerkesztette.) Pósa és Sebők Zsigmond (az utóbbi is volt szegedi újságíró) ugyancsak invitálták Mikszáthot, újsághírek szerint kitűnő halpaprikás is várta a Baló-féle vendéglőben, de ezúttal sem sikerül Szegedre utazni. 1880-as évek második felétől — ha többnyire csak valamilyen hivatalos minőségben látogatott is Mikszáth a városba, a hivatalos időt rendszerint megtoldotta egy-egy nappal szegedi barátai kedvéért. 1886. október első napjaiban az előző évben leégett új színház újramegnyitásakor tartózkodott Szegeden. A megnyitó ünnepség közel akkorának ígérkezett, mint a „királylátogatás”, Tisza Kálmán miniszterelnök is kitüntette jelenlétével a várost. Jókait is várták, de betegsége miatt távol maradt. Pedig „Az aranyember” színpadi változatának egy jelenetét is előadták ekkor a szegedi színészek. Mikszáth már az előkelőségeket egy nappal megelőzve, október 1-én érkezett, s csak egy nappal Tiszáék elutazása után, 5-én távozott. 1887. május 7-én betoppant a szegedi „Nőipar-kiállítás" megtekintésére. Ezúttal is még egy napot töltött a megnyitó-ünnepség után Szegeden és május 9-én utazott vissza a fővárosba. Ugyanebben az esztendőben már mint kormánypárti képviselő, „mamulek” jelent meg Szegeden, ahol inkább ellenzéki beállításúnak ismerték, s bizony most neki jutott ki a kötődő-csipkelődő megjegyzésekből, amelyeknek pedig ő volt a nagymestere. Az 1887-es választások után ugyanis Tisza Kálmán pártja nagy demonstrációt rendezett a városban. Szeptember 10-én érkezett Tisza Lajos - ekkor már mint a szegedi első választó­ kerület képviselője. Mikszáth a megelőző napon érkezett és a szegedi fogadóbizottsággal együtt várta és üdvözölte Tiszát, akit annak idején éppen Szegeden annyit támadott mint „rekonstruktor"-t. Másnap, vasárnap volt a szabadelvű párt ünnepélyes naggyűlése a város­ háza közgyűlési termében, azután „városnézés” következett (az új körtöltéshez kocsiztak és néhány új gyárat látogattak meg). Tisza még aznap elutazott, de Mikszáth - a közben Szegedre érkezett népszerű poétával, Bartók Lajossal - szeptember 12-ét is szegedi barátaival töltötte. 9 Az újabb, 1899-es látogatás (október 11-14.) is úgy indult, mint az 1887-es szeptemberi. Ismét Tisza Lajos látogatta meg ez alkalommal is választóit, s hozzá csatlakozott Mikszáth. Annyival mégis más volt, hogy ekkor a „Csöngölei Vadásztársaság" meghívására a vendég­ sereg részt vett a Csengelén rendezett vadászvacsorán (okt. 14.), ahol megülték a jelen lévő Kálmánok nevenapját. Az ekkor Szegeden töltött négy nap valamelyikén került sor arra a később szinte rendszeressé váló esetre, hogy Mikszáth nehány, fehér asztal mellett 54 �elmondott anekdotája előbb látott nyomdafestéket a szegedi újságíró-utódok fogalmazásá­ ban, mint Mikszáthéban. (Békefi Antal: Az én Kálmán napom. Elbeszéli Mikszáth Kálmán) 1891-ben ünnepségre készülődött — ahogy Mikszáth keresztelte el Szegedet — ,,a paprikák városa". A 80-as évek katasztrófával fenyegető városgazdasági válságának ta­ pasztalatain okulva a tanyavilág gazdasági és kulturális fölvirágoztatását tűzve ki célul, megkezdte a tanyaközpontok kialakítását. Az elsőt az úgynevezett „felsőtanyai kerületben", a mai Balástyán létesítették. Ennek fölavatására hívták meg Tisza Lajost. A várakozás izgalmát csak fokozta az örömhír, hogy az éppen hazánkban tartózkodó Munkácsy Mihály, aki a „Honfoglalás”-on dolgozott, szegedi rokonaihoz készül ugyanekkor látogatóba. Ez időre készült el az 1829-ben, Széchenyi ösztönzésére alakult Szegedi Kaszinó Egylet új reprezentatív épülete is (Vörösmarty u. 5. sz., ma a Juhász Gyula Művelődési Otthon), s fölavatását a neves vendég jelenlétében tervezték megtartani. Mikszáthot — amint maga írta kilenc esztendő múlva visszaemlékezve — Tisza Lajos invitálta, hogy jöjjön Szegedre „Árpád apánkat keresni Miskával" (t.i. Munkácsyval, aki jellegzetes „ősmagyar feleket” keresett nagy történelmi tárgyú képéhez).Mikszáth nem kérette magát és október 24-én Munkácsyval és két képviselőtársával útrakeltek. Az új tanyaközponthoz másnap indultak, különvonaton, majd ünnepi lovasbandérium által kísért fogatokon. A tanyaközpont épületei­ nek ünnepélyes átadása után népünnepély következett originális birkapaprikással, tánc­ mulatsággal. Ugyanaznap este volt a Kaszinó épület fölavatása is a városban. Talán mondanunk sem kell, hogy bármily fényes volt is ez a vasárnap, Mikszáth korántsem érezhette magát olyan jól Szegeden, mint vagy tíz évvel ezelőtt. Amint maga írta Munkácsi halála után, a nagybeteg festőművész elszomorító idegállapota is lehan­ golta. A hivatalos ünnepségek és „népünnepélyek” sablonjai szerint lezajló prorgam is meglehetősen sívár lehetett számára. Az 1891-es tanyaközpont avatást újabb követte 1892 májusában. Tisza Lajos ezen is jelen volt. A Szegedi Híradó nagy garral jelentette, hogy az ünnepély május 15-én lesz. Tiszát az igazságügyi államtitkár, a Nemzet c. kormánypárti lap főszerkesztője és három képviselő (egyikük Mikszáth) kíséri a városba. A Szegedi Napló - lévén ellenzéki fitymálva jegyezte meg: „Ez a második kiadású közigazgatási dáridó szakasztott párja az elsőnek." A Szegedi Naplónak igaza volt, minden ugyanúgy történt, mint az elmúlt ősszel. Ezúttal nem volt ugyan Kaszinó-avatás. Ha azonban már a felsőtanyai központavatást kormánypárti korteskedésnek nevezhette a helyi ellenzék, most még több joggal tehette (s tette is!), mert Tisza Lajos egyúttal képviselői programbeszédét is elmondta a város­ házán. A tanyán az új papiakban ebédeltek a pesti urak. Mikszáth Kálmán szellemes fordulatokban gazdag tószttal az Antaeus-legendából kiindulva éltette Ivánkovits János apátplébános képviselőjelöltet. (Mikszáth hasonlata nem vált valóra, mert Ivánkovits a választáson megbukott.) A város értelmisége újabb kísérletet tett irodalmi kör alakítására, s 1892-ben végre sikerült elhárítaniok minden akadályt a Dugonics Társaság működtetésének útjából. Már az év elején megindult a tagtoborzás, Mikszáth is jelentkezett. A májusi tanyaközpont avatás idjén is szó eshetett az ügyről, tudjuk, hogy Tisza Lajos is megígérte támogatását. Őszre minden készen állott az alakuló díszgyűlésre, amelynek időpontiát november 20-ra tűzték ki. Mikszáth az előző napon érkezett a közben Pestre települt Enyedi Lukáccsal, Beksics Gusztávval és Kállay Alberttel, a szegedi főispánnal, aki egyébként keresztkomája is volt. Mikszáth fölolvasása az alakuló díszgyűlésen némi csalódást keltett. A szegediek ugyanis a helyi sajtó hírei alapján eredeti, kimondottan erre az alkalomra írott művet vártak tőle. A fölolvasás azonban a helyi ellenzék szemében népszerűtlen Tisza Lajosról szólt, s mi több, a fővárosi lapok egyike ezt a kedélyes karcolatot éppen a díszgyűlés napján közölte. Csak az javított a hangulaton, hogy Mikszáth ezt tréfás bevezetővel egé­ szítette ki. Kortesúton A legkínosabb találkozása Mikszáthnak Szegeddel 1904-ben történt. Országos sztrájkok, általános politkiai válság felhőitől volt borús a nyáreleje, mikor a választások lezajlottak. Bánffy Dezső új nacionalista pártja is sorompóba lépett. A pártvezér Szegeden jelöltette magát. Tisza István, a miniszterelnök minden áron meg 55 �akarta tartani pártjának legalább az egyik szegedi mandátumot, s a kormánypárti kortesek Mikszáthot is magukkal vitték a választásokat előkészítő akcióra. Szeged közvéleménye meglepetve fogadta Mikszáth kortesútjának hírét. Régebbről ellenzékinek ismerték, azután Tisza Kálmán hívének, a 90-es években Bánffy mellett látták számos kérdésben, s most Tisza István jelöltjét támogatni érkezett a városba. Különösen a Bánffy mellett kardoskodó Szeged és Vidéke nyilatkozott elkeseredetten és gúnyolódva Mikszáth politikai szerep­ vállalásáról. Az író május 29-én érkezett Szegedre. Beszéde a kormánypártot is, Bánffy híveit is kielégítetlenül hagyta. Az eszményi liberializmus mellett szólt, amelynek létesítményeit a Tiszákban (Kálmánban, Lajosban és Istvánban) látta. Az aktuális politikai kérdésekben vi­ szont meglehetősen szkeptikusan nyilatkozott: ”... Hiszen, ami a nemzeti vívmányokat illeti és az önálló vámterületet, hát nem akarjuk mi az önálló vámterületet? Hiszen én is azzal a programmal léptem be. (Derültség). . . . Akarom és akarja Tisza István is (élénk éljenzés) és ha lehetséges lesz, megcsináljuk. Vagy ők (t. i. Bánffy és pártja) talán megcsinálják, ha nem lehetséges? (Derültség). . . . Mélyen tisztelt uraim, nem kell itt sokat okoskodni. Szeged politikai hivatásának irá­ nya világosan ki van jelölve. Az a szobor, melynek avatása a legközelebb meg fog tör­ ténni Szegeden (t. i.. Tisza Lajos szobráé), méltó jelképe annak a köteléknek, mely a Tisza család és Szeged között fennáll. (Éljenzés) Most Tisza István gróf Magyarország kormány-elnöke és talán nem véletlenség, hanem a Gondviselés műve, hogy éppen ő a miniszterelnök és nem más. Az, hogy Tisza István, ez az erős jellemű, férfias szívű, igaz politikus ül az ország kormányelnöki székében, szinte azt látszik bizonyítani, hogy nehéz idők járnak Magyarország fölött, azért jelölte őt ki a Gondviselés. Ő az egyetlen letéte­ ményese a sziklaszilárd szabadelvű politikának. Ugyan mi lenne velünk, polgárokkal,ha az ő pozíciója meggyöngülne? Azért éltetem én igen tisztelt Rónay Jenő barátomat, mint a liberalizmus hivatott harcosát . . .” (A Szegedi Híradó 1904. máj. 30-i száma alapján.) Bánffy fölényes Szegedi győzelme és Tisza István szegedi jelöltjének, Rónay Jenőnek csúfos veresége országszerte föltűnést keltett, s a gúnyolódásból Mikszáthnak is bősége­ sen kijutott, aki szükségtelenül exponálta magát. A Tisza-párt szegedi veresége bizonyára közrejátszott abban, hogy Tisza Lajos szegedi szobrának fölavatására (1904. jún. 12-én) Mikszáth nem jött el, pedig a lapok a meghívottak közt említették a nevét. * A szerencsétlen kortesút kínos emlékét szerencsésen elfeledtette mind Mikszáth-tal, mind a szegediekkel az 1910-es jubileumi ünnepség, amelynek során Szeged a vidéki vá­ rosok közül, az író szándékából abba a kivételes helyzetbe került, hogy Mikszáth egyedül ide utazott el a számos hasonló meghívást elhárítva. Ekkor mondot, őszinte megindultságú szavai örökre megpecsételték a város és az író bensőséges kapcsolatát. CSANDA SÁNDOR Mikszáth életművének szlovák sajátosságai A százhuszonöt évvel ezelőtt született klasszikus magyar elbeszélőről Pavel Bujnák szlovák irodalomtörténész szellemesen azt írta, hogy korának legjelentősebb szlovák írója volt. Ezen persze elsősorban Mikszáth műveinek tartalmát, azok szlovák sajátosságait ér­ tette, noha azt is állítja, hogy az író sosem tagadta meg szlovák származását és kötelessé­ gének tartotta a szlovákság költői ábrázolását. Valamikor a Balassiak családi birtokához tartozott a Kürtös patak völgye, s azt a helyet, ahol ez a patak az Ipolyba ömlik szintén róluk nevezték el Balassa gyarmatnak. Az egykori uradalom szívében feküdt Sklabina (Szklabonya), írónk szülőfaluja, a történeti feljegyzések szerint igen régi település (a XIV. Az író születésének 125. évfordulóján, Vel'ky Krtisen (Nagykürtösön) tartott előadásából 56 �században már temploma is volt). A falu nagyrészt szlovák lakosságú, s Mikszáth apja mint elszegényedett kurtanemes itt a kocsmát és a mészárszéket bérelte, később pedig gazdálkodott. Anyja, Veres Mária, a szomszédos Ebeck községből származott, Nagykürtö­ sön kötött házasságot írónk apjával, aki még Mixadt-nak írta a nevét. Mint a Vel'ky Krtis-i evangélikus egyházi anyakönyvben ma is olvasható, Kálmán fiúk 1847. január 16-án látta meg a napvilágot, s már másnap megkeresztelte a szlovák evangélikus pap. A kis Mikszáth gyönge testalkatú és félénk gyermek volt. Életrajzírói feljegyezték, hogy nehezen tudott elaludni, ezért szülei öreg falusi mesemondókat hívtak ágyához, így ismer­ kedett meg egészen kisgyermekkorában a szlovák népköltészettel, s vált később Jókai után ő maga is kiváló mesemondóvá. Sok szép népmese és népdal haláláig megmaradt emlé­ kezetében, s hatásuk, nyomuk megtalálható az írónak szinte valamennyi jelentősebb mű­ vében. A szlabonyai elemi iskolában egyébként nem tartozott a jó tanulók közé, s írása is csúnya volt. Tizenhárom éves korában szülei beíratták a rimaszombati protestáns kö­ zépiskolába; itt már jobban tanult, s írói ambíciója is felébredt. Osztályuk egyszer ki­ rándult az Aggteleki cseppkőbarlangba, s Mikszáth az önképzőkör számára kedvesen megírt beszámolót készített a kirándulásról, amely azonnal felkeltette a diákság érdeklő­ dését. Az író rimaszombati diákéveit egyébként részletesen feldolgozta Veres Samu a rima­ szombati protestáns főgimnázium 1910. évi értesítőjében. A rimaszombati gimnáziumnak azonban csak hat osztálya volt, s azután Mikszáth abba a stianicai (selmeci) líceumban folytatta tanulmányait, amelyben valaha Petőfi is tanult. Szülei Mikszáthot — akárcsak valaha Petőfit — azért küldték Selmecre, mert az itteni líceumnak igen jó híre volt. Itt is jól tanult, és gyakran szerepelt az önképzőkörökben. Diák létére bámulatos élességgel figyelte meg a selmeci és Selmec környéki életet, melyet később igen sok művében ábrázolt. 1866-ban itt tett érettségi vizsgát, s utána már nem tért vissza Selmecre. Az író ezután elhagyta szülőföldjét, Pestre ment jogászkodni, majd a balassagyarmati vármegyeházán hivatalnoskodott. Ekkor már elbeszéléseket is írt. 1871-ben jelent meg Ami a lelket megmérgezi című novellája. A megyeházán szerzett tapasztalatait rövidesen meg is írta a Tekintetes vármegyében, s ebben Nicsy István néven főszolgabí­ róját. későbbi apósát, Mauks Mátyást is emlegette. Ebből az időből származik Az elfelejtett rab c. novellája, melyben élesen világít rá a megyei urak cinikus nemtörődömségére. Vrana Mihály csőszt beidézik a megyeházra és a szolgabíró részegség címén bezáratja (bosszúból) a színjózan szegényembert. A szol gabíró közben elmegy a szomszédos fürdőbe, és megfeledkezik az étlen-szomjan maradt rabról. Amikor visszatér, szabadon bocsátja a jámbor szlovák csőszt, aki még hálából kezet is csókol kegyetlen urának, s később még egy kosár szőlővel is megajándékozza „jó­ ságáért". Az író mindezt leleplező szándékú realizmussal ábrázolja. 1873-ban Mikszáth megpályázza a megyei aljegyzőséget, de az urak ezt az állást másnak adják, s ő kénytelen díjtalan állást vállalni, Balázs József balassagyarmati ügy­ védnél. Itt látta meg az elszegényedett dzsentri teljes anyagi csődjét, s itt ismerte meg a notorikus perlekedőket, akikről oly gyakran szól későbbi írásaiban. Az írói véna azonban egyre erősebben lüktetett benne, s elment Pestre, hogy csupán az irodalomnak élhessen. Pesti tartózkodását azonban meg kellett szakítania a nógrádi pestis miatt, amelyben szülei is elpusztultak. Az 1873-as évet azután szülőfalujában töltötte, s éjszakánként pász­ tortűz mellett hallgatta csőszük elbeszélését. A nógrádi csapás emlékét A fekete város c. regényben, az osgyáki kolera leírásában idézi fel. 26 éves korában megnősül, de nem­ sokára azt tapasztalta, hogy nem tudja feleségét eltartani, válást ajánlott neki. Ekkoriban még lakbért sem tudott fizetni, bútorát is elárverezték. Később azonban népies, színes novelláival utat tört az elismeréshez, s ezután újból elvette első feleségét. 1878 végén Szegeden tagja lesz az ellenzéki Szegedi Napló szerkesztőségének. 1881ben pedig a Pesti Hírlap vette fel munkatársai közé. Ebben az évben jelent meg előbb A tót atyafiak, majd néhány hónappal később A jó palócok című novelláskötete. Mikszáth a Pesti Hírlap hasábjain kezdte meg a nagy népszerűségnek örvendő Országgyűlési kar­ colatok közlését. Irodalmi munkássága magára vonja az egész ország olvasóközönségének figyelmét. 1887-ben Tisza Kálmán támogatásával országgyűlési képviselői mandátumot ka­ pott. a kormánypárt tagjaként. Ekkor lesz országszerte ismert, beérkezett íróvá. Mikszáthot írói fejlődésének első szakaszában főként szülőföldjének, Nógrádnak el­ bájoló természeti szépsége, falvainak s e falvak szlovák és magyar lakosainak élete ihlette. Írói hírnevét is e témakörökről szóló elbeszélésgyűjteményeivel alapozta meg. Mikszáth 57 �ezekben azt a paraszti világot ábrázolja, amelyben még élnek a feudális előítéletek, népi hősei még öntudatlanok és alázatosan hajlonganak uraik előtt. De 0 terjedelmesebb no­ velláiban már társadalmi problémáknak, szegények és urak társadalmi összeütközésének is hangot ad. Mikszáth írói fejlődésének első szakaszára az önálló írói hang keresése a jellemző. Első nagy és döntő sikerét két kis gyűjteménnyel, A tót atyafiak és A jó palócok című falusi tárgyú novelláival aratta, melyben szülőföldje népéről mondott el édes-bús törté­ neteket. Ezeknek az apró elbeszéléseknek, rajzoknak legfőbb jellemzőjük a balladás rövid­ ség és tömörség: formai bravúrjuk és tartalmi változatosságuk, főleg pedig előadásuk bája, kedvesséeg egyszerre meghódította a közönséget. A tót atyafiak négy nagyobb novellát, A jó palócok tizenöt apró elbeszélést tartalmaz. Maga a cím jelzi, hogy A tót atyafiakban a szlovák elem és környezet dominál. A legtöbb szlovák motívumot első nagysikerű elbeszélé­ sében találjuk. A brezinai akol bacsója, Olej Tamás irodalmunk egyik legmegnyerőbb népi hőse, akinek az akol a mindene, mégsem adja oda a lányát a Talári hercegnek, mikor azt leányáért felkínálja. Olej Tamás a hegyek kemény és igazságos fia. Hatalmas alak, az első pillanatban az erdők uraként lép elénk, a valóságban azonban jobbágy, a Talári herceg szolgája. ,,A haja térdigér és nagy sárga fésűvel van megtűzve. Vállai izmosak. Gondolkozik mindenről, de csak saját mulatságára, nem cseréli ki a gondolatait senkivel. Mulatságból gondolkozik, és ez sohasem rossz mulatság.” A felgyújtott brezinai akolnak az éjszakában messzevilágító lángja egy tragikus népi hős alakját világítja meg előttünk. Bede Anna tartozásának minden sorából két lánytestvérnek egymásért mindenre kész szeretete lángol. Lapaj. a híres dudás című novellában a földbirtokos által meggyalázott fiatal lány ajkáról hallatlanul merészen hangzik az átok - „verje meg őt az isten, amikor ébren van és amikor alszik". Az általában gúnyolódó Mikszáth mély szeretettel és kedves humorral ábrázolja falusi alakjait, Lapaj, az öreg dudás potom áron eladta messze földön híres legféltettebb kincsét, a dudáját, hogy megmenthessen egy árva gyermeket és tejet szerez­ hessen neki. Csoda történt egy öregember lelkében, az egész életét magányban leélő Lapaj élete alkonyán megtanult szeretni. Mikszáthnak a romantikusból realistává fejlődő alkotó módszere, stílusa jellegzetes sajátosságot, új színt jelent irodalmunkban. Az ő műveivel vonul be először művészi szin­ ten a magyar irodalomba a szlovák ember, annak népviselete, szokásai, ő beszél először nehéz munkájáról, amellyel a betevő falatért küzd. Egyszóval emberszámba veszi az addig észre sem vett, nemzetiségében és emberségében egyaránt elnyomott népet. Jól látja a jogtalanságokat, de osztályhelyzete és társadalmi hovatartozása gátolja a tárgyilagos szemléletben. A szlovákokkal szemben kialakított nézete nem egyöntetű, bizonyos kötött­ séget látunk felfogásában. Tükröződik ebben egyrészt az úri, nemesi szemlélet, amely a parasztot naív gyermeknek nézi, mosolygó jóindulattal ugyan, de mint komoly társadalmi tényezőt nem akarja tudomásul venni, (ez az „álparaszti arc”). Máskor előtör Mikszáthból az együttérző ember. Ilyenkor belülről nézi a parasztot, akinek látszólagos békés együgyűséqe mögött hatalmas szenvedélyek viharzanak, akinek erkölcsi törvényeit a természeti tényezők szabják meg, nem a hazug társadalmi szokások, pl. a brezinai juhász nem sírt a felesége temetésén, mert nem akaródzott neki, de magában egész életében siratta és bánkódott utána. Hőseinek belső világát a népköltészet segítségével igyekszik megközelí­ teni. A szlovák népköltészettel még egészen kiskorában ismerkedett meg. Mikszáth a szlovák irodalommal is megismerkedett még selmeci diákkorában. A gimná­ zium filozófia- és latintanára, Suhaida hetente kétszer szlovák irodalmat is adott elő. Ezeken az órákon ismerkedett meg Mikszáth a nagy szlovák költő, Andrei Sládkovic költé­ szetével, (néhány írásban Slankovicként emlegeti) A szlovák nyelv később is a hajdani boldog gyermekkor emlékét idézte fel benne, nincsen olyan műve, amelyben szlovák vonat­ kozását ne találnánk. Saját stílusában számtalanszor előfordulnak szlovák szavak és mon­ datok is, pl. povedálni, tratyogni, zapecska, dusa mója, szesztra, halina stb. Mikszáth előadásmódjában, stílusában sokat merít a népnyelvből és a népköltészet stílusából. „Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem a magyar paraszttól” — írja saját módszerének jellemzésére. Már Rubinyi Mózes megállapította Mikszáth Kálmán stílusa és nyelve c. könyvében, hogy „a fordulatok, áthajlások, sztereotip kifejezések mjnd többnyire a néplélek alkotásai, vagy továbbfejlődésének ezek analógiáira. Mert Mikszáth 58 �népiessége sajátos, művészi népiesség". Gyakran találunk elbeszéléseiben népmesei fordu­ latokat, ilyenek például az ellentétes ismételgetések: „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazdag juhász ezen a tájon, de olyan gazdag..." (Magyarország lovagvárai) „Csüggedten ballagunk a piacon, most mór igazán nem tudva mitévők legyünk, mikor csak honnan, honnan nem, ott terem Pernye Mihály." (A tekintetes vármegye) Ugyancsak népmese színezetű az a stílusfordulata, melyet magára utalásnak lehetne nevezni: elbeszélése közben, mintegy közbeszólással magára tereli a szót. „Az anyóka kalácsot dagasztott, s uram bocsáss, valami száz esztendő előtti dalt dudorászott.” (Az én kortársaim) „Ha jól emlékszem, a Szlankovics a tótok legnagyobb poétája" (Club és folyosó). „Jaj, igen ... Mimit elfelejtettem mondani, hogy kicsoda. Hát Mimi az én jelöl­ tem ... (Az apró gentry és a nép.) Mikszáth elbeszélése közben az átmenetet, áthajlást igen gyakran a népi hiszen, iszen szavakkal jelöli: „Egyéb rosszat a szegény Pistáról nem is igen lehetett mondani. Hanem iszen elég volt ez: a képviselők összesúgtak elképedve a folyosón” (Az én kortársaim). „Kedves mamácskám, és hála istennek egészséges vagyok. Hanem iszen egészséges volt már a nagyasszony is . . . (Urak és parasztok). Rubinyi Mózes mutatott ró arra is, hogy Mikszáth prózája néhol ritmikus, rímes, s ezeket helyenként a népdalokra emlékeztető sorokba lehetnek tördelni: „Építik a/várat/ nagy sürgés / forgással. Építik / építik, / míg csak meg nem / únják. Kilencvenhét / pallér / a téglákat / rakja, / ezerszáz / napszámos / váltig / adogatja." (Club és folyosó). Igaz az író népköltési idézetei néha kétes hitelűek, a források ellenőrizhetetlenek. Pl. a Szegedi Napló 1880. évi folyam 217. számában a tárcarovatban M-th K-n aláírással egy cikk jelent meg, címe: A palócokról. A Pintér és a Mocsáry könyvéről. A cikk először Pintér Sándornak Budapesten 1880-ban megjelent „A palócokról” szóló tanulmánya tartal­ mát mondja el. Megemlíti, milyen gazdag a palóc népköltészet, milyen a palóc nyelv, milyenek a dalai, balladái. S erre idéz egyet-kettőt, maid folytatja: „A Mocsáry gyűjteményéből szép az alábbi (108. I.), mely előttem különösen is becsesebb, a „Mikszáth László árulása" című. S utána közli a következő szöveget: Mikszáth László árulása Hegy elméne Mikszáth László Az akasztófára való, Keét pejlovat kantározzák, Kocsi elejeébe fogják. Amint aztán oda ére Terek vezér elejeébe, Zibet-zabot a lovának, Aranyos kardot magának, Gyöngyös pártát asszonyának: Az Dráskóczy Ilonának. Hogyan gyüsz te drága Uram Paszománnyal, ezüstökkel, Csomoszóval, garmadával Keretes mív' fegyverekkel Meé te vótál a terekkel? Nem vótam én ott heába Terek urak udvarába A hegyek is elmorogják A füvek, kövek elmongyák . . . Jaj fektessél engem ágyba Veres sujtással kihánytba Takarj fehér lepedőbe Ássa a fekete fődbe Mel átkos csontom kodobja Dohos pönész maj befogja. 59 �A cikk azután elmondja, hogy „Mikszáth László árulásáénál formailag tökéletesebb balladák is vannak a gyűjteményben, de feltűnő, hogy nem szól részletesebben Mocsáry Pál palócok népköltési gyűjteményéről. Mi ez a mű, kézirat vagy nyomtatott könyv? A gyűjteményről a szakirodalom semmit sem tud, s a Mikszáthtal foglalkozó szakemberek azóta is hiába kutattak utána (legutóbb Melich János), senki sem tudott róla felvilágosí­ tást adni. A Mikszáth család története című értekezés írója, Miskolczy-Simon János, aki a Mikszáth László árulása c. balladát a Szegedi Napló nyomán szintén közli, Mocsáry Pál­ ról nem tud, ellenben azt írja, hogy a Mocsáryak közül tudomása szerint Mocsáry István — 1914-ben honvédezredes, kamarás — foglalkozott egy időben a palóc népköltészettel. Pedig fontos volna felkutatni a Mocsáry Pál-féle népköltési gyűjteményt, már csak a Mikszáth László árulása ballada hitelessége dolgában is. Miskolczy-Simon János ui. kételke­ dik a ballada hiteles voltában. Ezt írja róla: ,,E népballadának alig van való alapja. A Mikszáthok csak jóval a törökvilág után költöztek a palócoktól is lakott Nógrád megyébe, de ott sem palóc falvakban laktak. Kérdés, hogy eredetileg Mikszáth (tulajdonképpen Mixadt) nevűről szólt-e az ének, avagy nem újabb gyártmány-e, mint pl. egyik-másik Thaly-féle kuruc ballada". Miskolczy-Simon megjegyzései helytállónak látszanak a Mikszáth vezetéknév írott alakjaira vonatkozó megjegyzés is. Igaz, van 1770-ből hiteles Mikszady, tehát ksz-szel írt adatunk, mégis kétségtelen tény, hogy a nemzetrég tagjai régebben x-szel írták nevüket. Mikszáth Kálmán neve is a rimaszombati gimnázium Értesítvényeiben Mixadt alakban van írva. Ebben a tekintetben tehát a „Mikszáth László árulása” c. balladában a vezetéknév modernizálva van. A ballada nyelve, helyesírása máskülönben is hol népies, hol régieskedő, hol mai irodalmi, hol köznyelvi — vegyesen. Külünösen újszerű benne a „keretes mív’ fegyverek" kifejezés, s a „hegyek elmorogják” matefora is. Hasonlóan kétes hitelességű az az állítólagos szlovák népdal is, amelynek Szalatnai Rezső több mint egy évtizede egész tanulmányt szentelt az Irodalomtörténeti Közleményekben. Mikszáth későbbi művében is gyakran találkozunk szlovák vonatkozásokkal (Történetei­ ben később is fel-felbukkannak szlovák tájak és alakok, ha nem is állnak mindig a témák és a történések középpontjában. A Különös házasság kedves Vidonkája azoknak a paraszttehetségeknek a megtestesítője, melyek a kor mostoha viszonyai miatt nem érvé­ nyesülhetnek. Ezermester, leleményes, fúr-farag, fából pontosan iáró órát készít, meg önma­ gától járó szekeret". A nép alkotóerejébe vetett bizalmát fejezi ki e néhány sora, mely egyben szemrehányást is jelent: „Sok volt az országban a tehetség, de kevés érvénvesülhetett úgy, mint a pozsonyi Kempelen Farkas. Vidonka jól járt. Bernáth odaadta asztalos­ nak, de legtöbbször elvesznek az ilyen parasztzsenik, koporsót csinálnak és játékszert a földesúr gyermekeinek pálinka reményében". Amilyen szimpatikus és becsületes az egyszerű Vidonka, olyan ellenszenves alak Szucsinka plébános, Dőry Mária csábítója. Mikszáth Szucsinkával mondatja el a magyar nemesi fülnek disszonánsan hangzó érveket, amelyekkel a szlovák középréteg védekezett a magyarizáló politika ellen, igyekezve a nemzeti öntuda­ tot ébresztgetni minél szélesebb tömegekben. Szucsinka szlovák érzelmű, azt mondja. „Árpádék is tótul beszéltek, tót lányokat vettek feleségül, ezért van a sok szláv eredetű elnevezés a háztartásban, sőt a gyerekek is kalandozó, csavargó apjuk helyett anyjuk nyelvét povedálták”. (165 I.) Hasonlókat ír Padák Sámuelről, a Noszty fiú esete Tóth Marival egyik szlovák lelkészé­ ről, akinek gyújtogató szónoklatai vannak és ő a „luteránus Kapisztrán". Ő szintén beszél arról, hogy az Árpádok szlovákul beszéltek otthon, vármegyéink nevei is erre vallanak, „Novigrád, Csernográd” tiszta szláv elnevezések. Négy magyar király neve volt Béla, ez is a szlávság mellett bizonyít. (303 I.) Érdekes, Noszty veje, Kopereczky Izsák Izrael szintén szlovák származású. A szlovák intelligencia azon részéhez tartozik, amely szívvel-lélekkel átáll a magyarokhoz, családi kapcsolatba kerül a dzsentrivel csak azért, hogy magasabb társadalmi pozíciót teremtsen magának. Kopereczky önző ember, afféle renegát, az egykorú szlovák epikában is tipikus jelenség. Hatalmas vagyona alkalmassá teszi arra, hogy a feudál-kapitalista Magyarország legzüllöttebb képviselői, Nosztyék a segítségével leromlott anyagi helyzetüket rekonstruálják. Bár abszolút alkalmatlan a funkcióra, főispánságot kap. Nemzeti öntudata nincsen. Szlovákul csak otthon, vagy alantas emberekkel beszél, de kortes-beszédét szlovákul tanulja meg, azután fordítja le magában magyarra. Ezzel a figu­ rával egy ravasz, kereskedőszellemű, de gyenge jellemű embert mutat be Mikszáth, akit épp nemzeti öntudatának hiánya tesz ellenszenvessé. Alapjában véve nem is rossz ember, de belekeveredve az úri bandába alkalmazkodva vegyül közéjük. Szíve mélyén van valami 60 �szláv vonzalom, például, ha valakit „pán trafónak szólít, az részéről a legmagasabb fokú megtiszteltetésnek a jele. Ebben a regényben szereplő Malinka Kornél, Kopereczky titkára, szintén szlovák, „de az alföldről való, luteránus tanár volt az apja”. Jóindulatú, de gyenge ahhoz, hogy az igazságtalanságokkal szembeszálljon és harcoljon. Benne legalább valami bentről jövő nosztalgia található az anyanyelvi népművészet megismerésére; szlovák dalokat gyűjt. Trencsénbe utazva, Koleszár Mária, Koperczky fiának dajkája énekli neki a következő dal: Nem ismerek szebb lányt Plevák Ancsuránál, Nefelejcs szeménél, lenszínű hajánál, Nem rózsatőn termett, nem liliom sáson, Az égből esett le valami nyíláson, Nyílást drótozni egy legényt felhívnak, Engem Králik Gyurit, engem hívnak Jaj, meghalok anyám." A szlovák nép felette változatos dalaiban, nemcsak a szerelmet és a birkalopást énekli meg, nemcsak a falusi drámákat önti balladába vagy románcokba, hanem ezer apró baját is rímbe foglalja — írja ugyanott. Koleszár Mária egy vidám dalt is énekelt, amely a törvényszékkel évődik, ugyanis három fórum háromféle ítéletet hoz a számadó bojtár pörében: felmentőt, elmarasztalót, és mindet a király nevében: „Ha én király volnék, Mindig egyet mondanék, Királynak úgy illik tralalala Össze-vissza én nem beszélnék Királynak nem illik tralalala.” Roppant humoros alak Bubenyik, Koperczky csavaros eszű inasa, aki számos nehéz helyzetből kimenti urát. Valószínű, hogy ez a figura járult hozzá Mikszáth polgári kritikusai azon véleményének kialakulássához, hogy írónk a szlovákokat ravaszaknak, körmönfon­ tabbaknak tartja a magyar paraszt egyenes, nyílt jelleménél. Klincsók Györgyről csak annyit tudunk, hogy „tajtékpipás kövér ember, rosszul beszél magyarul”. Ezeket az alakokat távolról sem olyan együttérzéssel ábrázolja, mint az egyszerű népi figurákat. Mikszáth antiklerikalizmusa néha összefonódik a magyar nemzeti mozgalommal. Nem szívesen nézte a szlovák intelligencia, papok és tanítók öntudatébresztgető tevékenységét. Gyermekkorában Krozsnócra járt a nagyapjával prédikációt hallgatni, amint ezt a Prakovszky, a siket kovács" című művében említi: „Ott hallotta azt a nyelvet, mely az ő luteránus szószékük speciali­ tása, valami ormótlan keverék az összes szláv nyelvekből, Isten nyelvének hívják a papok egymás között. És csakugyan lehet, hogy az Isten alkalmasint érti, de a tót gyülekezet nem. A papokért sem mernék jót állni . . .” Egyik legmegkapóbb elbeszélésének, az Elfelejtett rabnak is szlovák a hőse. Ez a történet nem csupán az író személyes élménye. Vrana Mihály már nem fiatal ember, lelkiismeretesen végzi munkáját s eközben megbünteti az orvvadászaton kapott fiatalurat. Megyei esküdt korában ez a fiatalúr a tanúként beidézett Vrana Mihályban felismeri azt a csőszt, aki őt diákkorában öt évvel ezelőtt a tilosban megkergette. De még az esküdti székben sem akarja elismerni, hogy akkor ő törvénytelenséget követet el, tehát a csősznek joga volt megbüntetni. Bosszút akar állni rajta: ráfogja, hogy részeg és bezáratja. Aztán elutazik, elfeledkezik az ügyről, s amikor végre két nap múlva eszébe jut a bezért rab, nagyon megijed, hátha az meghalt éhen vagy szomjan. Roppant aggodalmak között áll az átatlan fogoly elé, aki ahelyett, hogy megbosszulná az önkényességét, lehajol és kezét csó­ kolva mondja: „Gondoltam én mindjárt ,hogy kiszabadulok, mert tudom én, hogy a nemes vármegye igazságos". Annak ellenére, hogy kedélyes hangon adja elő, az úri vezetés eialjasodásának művészi rajza ez, a még jobbágyi öntudatú Vrana vármegyébe vetett hite és a tekintetes urak könnyelműsége közt feszülő ellentét gyújtó szikrát vet az olvasó leikébe. Vrana Mihály külsejének leírása is megkapó. „Hórihorgas, magas ember, széles szíj a derekán gavalléros öt csattal, hímzett halina lóg a hátán, s újdonat-új bocskor kunkorodik a lábán (fehér szíjakkal). Illemtudó, félénk, ünenpélyesen viselkedik a törvény előtt". 61 �Mikszáth művészi módon fejezi ki eszmei mondanivalóját: két tipikus alak, két jellem szembeállításával mutat rá az akkori társadalom két osztályának legjellegzetesebb voná­ saira. Mennyivel kevésbé szimpatizál a magyarizálódó földesúrral, „Krúdy Kálmány csínytevéseinek", Balassa Antal bárójával. A főnemesek különben nem szimpatiusak Mikszáth mű­ veiben: „Minden az övék, még a nép szíve is'' írja. Antal báró ugyan „egyszerű ember, népével tótul beszel, még magyarul sem tud jól". Ez a népével meg aránylag jó viszony­ ban élő úr be-behívogatja magahoz a környék szépeit, egy-egy ködmönt adva a szolgalat­ ért. Ellenállni nem lehet, még melyen szunnyad az öntudat, fogalmuk sincs arról, meddig terjedhet a földesúri önkény. Meg azt hiszik, ők járnak jól, ha valaki a „kozsusáriumból" (annak a teremnek a neve, ahol a ködmönöket tartják) ködmönt kap ... A szlovák származású polgári és nemesi alakok között csak elvétve akadnak olyan, nemzeti szempontból tisztább és fényesebb jellemek, amilyen Wrbovszky Szaniszló, a Holt kortes című novella nemes hőse. Wrbovszky szlovák népdalt énekel Mikszáthnak, s azzal dicsekszik, hogy a Matica slovenskában kiadott egy gyűjteményt a Vág menti várak népmondáiból. Mikszáth irodalmi tevékenysége azt bizonyítja, hogy az igazi szlovák nemzeti jelleget és sajátosságot nem a polgári és nemesi osztály képviselőiben találta meg, hanem az egyszerű szlovák népben, amelyet ő többnyire türelmesnek, csendesnek és sorsába beletorődöttnek ábrázolt. Elmaradottságukat, műveltségűket általában idillikusan, fölényes iró­ niával ábrázolja, de mint realista író, észrevette az is, hogy ebben az elnyomott népben ébredezik már a nemzeti öntudat. A 80-as évek Mikszáthjának lelkét áthatotta az úri Ma­ gyarország nemesi romantikájának patriarchális nyájassággal megejtő szemlélete. Az Ala­ kok című művében választási történeteket mesélve ír Németh Albert képviselőről, aki hogy megnyerje választói bizalmát, egy szlovák szolgától vesz nyelvórákat, hogy el tudja mondani minden faluban a mondókát a nép meghódítására: „Nye bojtye sza moji mili szlováci, Kto vám zle prajeji, to sza darebáci Porcie sza velkje ludj Bozsi!" Meg is tanul szlovákul, nagy közkedveltségnek örvend, de mindezt Mikszáth mint egy érdekes esetet, mint követendő példát említi. Élete vége felé látta csak tisztábban a politika népellenességét és ezt írja: „A magyar nemesi politikának előbb-utóbb a paraszt érdekeire kell helyezkednie, hogy igazi vágányra jusson.” Az urak és parasztok érdekét szerette volna egybefoglalni. Ezek az ellentmondások világnézeti távlattalanságban gyöke­ reztek. Egyszerre antifeudalista és kapitalistaellenes. Látta az új polgár-paraszti életet, és visszakívánkozott a régi faluba. Ez az ellentmondás népiességére sajátosan rányomja bé­ lyegét, ez alakítja ki annak romantikus jellegét, a népmeséivel való rokonságát. Vonzották az olyan képzetek, amilyenekkel a partriarchális parasztság fordul szembe tiltakozóan az úri világgal. Ezért találunk annyi népmesei motívumot, népdalt, csodás elemet írásaiban. Természetes tehát, hogy a szlovák nép, mely kiskorától kezdve egy képzetté vált benne a faluval, a néppel, s gazdag népművészeti hagyományaival számára a népi ábrázolás tár­ házát képezte. Számtalanszor találkozunk műveiben a szlovák folklór legendás hősével, Jánosikkal is. A Fekete városban Görgei gazdasszonya büszkén emlegeti, hogy ő még látta Jánosikot (164. I.), majd ugyanitt írja később a Szabatkától Osgyánig terjedő erdőről: „A híres Jánosik, a szlovák legendák betyárja, itt mérte a vásárosoktól elrabolt posztót a vándorló kiákoknak, egyik bükktől a másikig. Ez volt a rőfje”. (257. I.) Hasonlóan beszél Prakovszky, a siket kovács című novellájában a Neszte patak hídjáról: „Hacsak el nem hordta Jánosik, a felvidéki szlovákok gavallér rablója, aki ellopta a kereskedők portékáját, aztán kimérte a posztót a szegény vándordiákok között, s hatalmas rőfökkel dolgozott. Egyik bükktől a másikig. (Od buka do buka). Azok pedig ritkán nőttek a krizsnóci erdőben.” (81. I.) A nép nem fél Jánosiktól, pártfogót, legendás vezért lát benne, de az urak kevésbé szeretik. A Különös házasság Dőry bárója is kelletlenül emlegeti: „Itt barangol Jánosik tizenketted magával, és mindenről tud. A múltkor is azt üzente be, Dókus Antalnak, hogy küldje el számára az új csizmát, meg két oldal szalonnát. Elküldte a szalonnát, bizonykodott, hogy új csizmája nincs, Jánosik visszaküldött, hogy ne bolondozzon, hisz ott van az új csizma a hálószobában a dívánra téve. Igaz is volt.” (13. I.) Ugyanitt olvashatjuk, 62 �hogy a Jánosik bandájából odakerült hajdúnak, nagyobb respektjük van. Sőt maga Buttlert amikor Piroskát szerette volna látni és kertészlegényként lopakodott a közelébe, úgy enge­ dik el a szolgálatból, hogy magát a Jánosik bandából való Bavtya Demeternek mondja. A Beszterce ostromában is ott van egy kocsma falán Jánosik arcképe, aki „híres zsivány és nagy gavallér volt, hét likra kapcsolódott a hasszíja" (81. I.). A Tekintetes vármegye c. kötetében, egy szlovák vonatkozású elbeszélésében kifejti a szocializmusról valott felszínes nézeteit. Egy Hlavatsek József nevű kántorral beszél, aki hombárrendszerrel akarta megoldani az egyenlőtlen gazdasági helyzetet. Az abban állt volna, hogy a faluban mindenki beadná a keresetét a közösbe, s mindenki annyit venne ki, amennyire szüksége van, hisz aki kapja a pénzt, úgy is visszaviszi. De csak az illuzó­ rikus elképzelésig jutott el, azt is kénytelen elejteni, mert maga is belátja annak kivihetet­ len voltát. Leleményesnek véli a kigondolót, de nem látja a népben a társadalomalakító tényezőt, s fejlődés lendítőkerekét. Az egyszerű emberek jószívűsége, lelki tisztasága hatott Mikszáthra; akkor legmelegebb a hangja, ha róluk beszél. Ez vonatkozik a szlovák népi alakokra is. Tetszik neki egyszerűségük és természetességük, elbájolják a szép szlovák lányok, akiket igen gyakran emleget. A leányalakjai kivétel nélkül szépek és vonzók, a legények élettől és egészségtől duzzadók. Az Utazás Palócországban c. ciklusban emlékezik meg a Fábry szekerén utazó piktor társáról, aki néhány szlovák arcot le is akar rajzolni. Három, pesti szolgálatból hazatérő szlovák lány különösen megtetszik neki: Anka, Panka és Hanka üdék és romlatlanok, megőrizték a fővársoban is faluról hozott tisztaságukat. A szép Hanka kitűnik jószívűségé­ val, mikor az utasok megállnak, Sztruhár György lipótszentmiklósi születésű szlovák ember sírjánál, aki otthonától távol kolerában halt meg. Az aratók saját pénzecskéjükből emeltek sírkövet a szülőföldjétől messze nyugvó társuknak, és mindig megállnak imádkozni a „Nás Gyurko”-nál, Hanka ivóvizével öntözi meg a sírt. A szlovák nép nagyon vallásos, még Lapaj is letérdel imádkozni a vízbe ugró meggyalázott lányért, hogy ne pogányul jusson a más­ világra. A Tisztikar és a Glaükopis Athéné hősnője, Hanka is szlovák lány szépségének nehéz ellenállni, haza is akarja vinni az apja, mert a papnál, ahol szolgál, nagyon szeretik, s éppen ettől fél. Hlavatsek szerelme mély és szenvedélyes, de Hanka a német tudóst választja. Az urak mulattatására szlovákul énekel: Kácser na doline Kacska vodu pije Kácser csernaja Vitaj dusa moja. A dalnak szövege „összefolyva bájos zengzetté, úgy rémlett, mintha francia nyelven lett volna". A szlovák népdal gyermekkorában felcsendült melódiája csaknem minden művében vissza-visszatér. Művészetében központi szerepet játszottak a népmesék, népdalok, s a bizonytalankodó lélek homályából a babonák. A Szökevények c. elbeszélésében a mosó, falusi menyecskék ajkán lágyan és melan­ kólikusan csendül fel „valami csintalan tót dal, hogy bolonddá tegye az idegen füleket, mintha szomorú volna”. Országszerte és külföldön is nagy sikere volt a Szent Péter esernyője c. regényének, amelyben ugyancsak sűrűn találkozunk szlovák motívumokkal. A regény szlovák környezet­ ben, Besztercebánya környékén és Glogován játszódik le. Tárgya érdekes, vonzó, gyönyör­ ködtető, hangja meseszerű. Az idillikus történetben az egyszerű szlovák nép élete tárul elénk. Látjuk, mennyit küzd a mostoha természettel, de tanúi vagyunk apró örömeinek, mu­ latságainak is. Parasztjait rendkívül vallásos embereknek ábrázolja, akik a babonák vilá­ gában tévelyegve, számukra megfejthetetlen dolgokról készek voltak csodákat kovácsolni. A nép képzeletének hatalmas ereje nyilvánult meg a regényben, amikor az ismeretlen zsidó esernyőjét szent ereklyévé avatták Glogova falu lakói. Babonákba vetett hitük és fanatikus vallásosságuk azonban nem tette őket teljesen vakokká. Sajátos paraszti bölcses­ ségükkel szembeszálltak a klérussal. A régi glogovai parasztok, amikor megkérdezték, miért fizetik olyan rosszul a papjukat, azt felelték: „Nem a mi szolgánk a pap, hanem az Úristen szolgája. Mindenki fizesse a maga szolgáját." (13. I.) Ahol csak lehetett, meg­ rövidítették papjukat, s nagylelkűséggel leplezett ravaszsággal akár ötszáz hold földet is adtak volna neki, persze a határ terméketlen részében. Szlávik Péter, az egyházfi, humo- 63 �rosan jegyezte meg, amikor az új pappal körüljárta a parókiát és az elhunyt lelkiatya örökségét, a Visztula nevű kutyát figyelmébe ajánlotta: „Az embernek kezdeni kell valahol. Úgy is lehetne, hogy előbb az őrizni valót szerzi meg, aztán az őrzőt. De így is jó az, tisztelendő úr.” Az egyházfi tisztában volt azzal, hogy a papok nemcsak igével éltek, hanem általában jómódúak voltak. Föltételezte a fiatal Bélyi Jánosról is, hogy ha jól gazdálkodik, az őrizni valót is megszerzi magának. Mikszáth gúnyos mosolyával elítélte a glokovai parasztok fanatikus vallásosságát és a babonákba vetett hitét, de meglátta bennük az életet figyelő embereket is, akik lelki el­ maradottságuk ellenére sem hódoltak meg teljesen az egyház képviselői előtt. A regény központi hőse Vibra Gyuri fiatal ügyvéd, akit végig szimpatikusnak ábrázol. Gyuri gyetvai, ahol a férfiak „egy ölnél kezdődnek” és így énekel: Tutaj szalad a Garamon Janka pipál a tutajon. Vagy a következő igazán melankolikus dalt szokta énekelni (szl. változata ismert nép­ dal) : Tudod-e rózsám mi az én ágyam? Jéghideg kövön terített köpeny Ez az én ágyam. Így alszom én De, hogy eszem? Ételem lóbul, italom hóbul. Tudod-e rózsám, így élek én. A népi alakokon kívül megismerteti az olvasót Mikszáth Kálmán a szlovák polgársag­ gal és nemességgel, akik nagyobb részt elvesztették már nemzeti jellegüket és öntudatukat, és elszakadtak a néptől. A sok fordulatos esemény széppé, színessé teszi ezt a humoros, mulatságos, kedves regényt. A Szent Péter esernyője Mikszáth érzelmes emberszeretetéről tesz tanúságot. Az elnemzetlenedett polgári és nemesi figurák állnak a Beszterce ostroma című re­ gény középpontjában is. Mikszáthot a kor magyar nacionalizmusa erősen befolyásolta. E felfogásnak megfelelően alakjait a kedélyes humor élénk színein keresztül ábrázolja, de a humor világos pasztell színeibe imitt-amott beleszövi az iróniának és a megvetésnek sötétebb árnyalatait is. Ilyen a regény egyik szereplője, Klivényi írnok, aki nem más, mint meg­ vetésre méltó áruló. Klivényi közismert korhely és munkakerülő, aki a fegyelmi eljárást mindig ki tudja kerülni azzal, hogy az öntudatos szlovák polgárok ablaka alatt éjjelenként eldalolja a gúnyverset: Cserveni kantár bjeli kóny! Predav szom ország, Bozse mój! Ez a dal Svatopluk király szomorú kalandjára emlékeztette a zsolnai pánszláv urakat. Mikszáth felteszi az irónikus kérdést: lehet-e ilyen „nagy magyart" elcsapni az állásából? A válasz „nem”. „Klivényi ügye mindig a haza ügye volt. Klivényi nem volt ostoba, mindig jól tudta, hogy mitől döglik a légy. Annak a bizonyos „vörös kantárnak" bizony több hasz­ nát vette ő, mint Árpád vezér, ez volt az ő immunitása." (73. old.) Ebből a kérdésből és feleletből kiérezhetjük az ellenszenvet, amelyet az író az akkori túlhajtott nacionalizmus ellen érzett. A regény hőse, Pongrácz István gróf „az utolsó várúr", aki középkori szokások szerint rendezte be életét a nedeci várban. Pongrácz katonái szlovákok, a hajdúk bárányvérbe mártott kardot hordoztak körbe-körbe, és ezt mondják a legényeknek: „Vojna bude ludja!” Az emeberek örülnek a csatározásnak, mert komoly háború a „Rákóczi vojna" óta nem volt itt. A vezényszó szlovák: „Na dve strany chlapci!" A lábukra szénát és szalmát kö­ töznek, így kommandírozzák őket: „szeno, szlama”. A Lapuchnyai hadi banda a Rákóczi korából maradt híres nótát játssza, magyar szö­ vegbe vegyített szlovák szavakkal dalolják:” Mikor én még kuruc voltam Rákóczi vojnában, Jártam szattyánból varrt cserveni csizmában. 64 �De másféle szlovák szöveg is feltűnik Mikszáthnál a Beszterce ostromában, amely nem népi motívum, nem a népköltészet remeke. Az öntudatosító nemzetiségek jogos követelé­ seinek kielégítése helyett a nemesi Magyarország engesztelhetetlen gyűlölet szításával pró­ bálta félreterelni saját magáról a figyelmet. A soviniszta hazafiasság lángját legkönnyeb­ ben a középnemesek és a városi kispolgárság körében lehet megfelelő eszközökkel fel­ szítani. A magyar nemesekhez húzódó urakat lenézi, renegátoknak tartja, de a fiatal szlovák származású diák szimpatikus számára. A Beszterce ostroma Apolkájának unoka­ testvére, Miroszlav Trnovszky, nevét is megmagyarosítja. Itt képet nyerünk a korra jellemző tünetről, hogy egy családon belül nemzetiségi ellentét jön létre, ami komoly családi há­ borúskodást jelent. Mikszáth utolsó regényét, A fekete várost nem sokkal halála előtt fejezte be. A regény magvát legendaszerűen, szájhagyomány formájában fennmaradt történetből merítette, cse­ lekménye szintén szlovák környezetben játszódik le. A Szepesség hajdani életét tárja elénk az író, Lőcsének, a „fekete városnak'’ különös történetét. A regény hőse, Görgei Pál, szepességi oligarcha. A mellékszereplők soraiban találkozunk szlovák alakokkal. Görgei job­ bágyai és katonái egyszerű szlovák emberek. Vasárnaponként hadgyakorlatokat tart Görgei a kastély udvarán a zsoldosokkal, akik a „szeno-szlama" vezényszóra hallgatnak. Erre a látványosságra mindig összecsődül a nép még a szomszédos majorokból: Brásnyikból, Odorhcából, Pisarócról is. Ezek szlovák helységek Görgő közelében. A Fekete városban visszatér a kuruc időkhöz, amikor Esze Tamásnak szlovák fuvarosok szállították a puska­ port. A toronyőr a bástyán ezt a dalt fújja szlovákul: „Talpra katonák! Fel a dolmányt, Fel a tarsolyt, Fel a kardot, A karabélyt, a karabélyt. A karabély is csak elfér, De, ha lehet, hozzátok el, A pálinkás butykost is. Mert a butykos a csatán, Annyi, mint a kapitány!" A regényben szerepel a híres Safranyik-zsiványbanda, amelynek tagjai Rimaszombat környékén pusztítanak, rabolnak és gyilkolnak. Amikor Quendel úr Rozáliát viszi a nővéré­ hez, a Ljeszkova erdőben megtámadják őket „két marcona tót, bocskorban, piszkos, széles kalapokban, melyeket madzagra fűzött csigasor díszít, pisztolyokkal, késekkel megrakott rézcsattos tüszővel a meztelen hasukon." (242. I.) A rablók szlovákul kiáltanak: Sztoj! Elviszik a lovakat és ők az erdő közepén maradnak. Rozika segítségért kiabál, de az ő gyenge hangja még a rigót se zavarja meg. Elsüti Quendel minden pisztolyát, hogy a majorban is meghallják. A golyó egy fába ment, amibe mélyedés volt vágva, s abban pléhtáblán Szűz Mária képe, alul egy mécsessel. A nép szokása így megjelölni azokat a helyeket, ahol valami szerencsétlenség történt. Ez egy szlovák juhászbacsa emlékét őrzi, akit itt öltek meg. Quendel visszaemlékezett a gyilkosságra és elkáromkodta magát: „Szto Bohov". (245. I.) Quendel a közeli akol juhászától kér segítséget: szlovákul beszél vele. Lovai nincsenek, szamár is jó lesz „na moju dusu”. Mikszáth ebben a regényében bemu­ tatja a görgői híres népszokást. A görgőiek sokat adtak hajadonaik jó erkölcsi hírére. A legényeknek a hétből csak egy estét, a szombatot volt szabad lányos háznál tölteni. Ez aztán kiadós látogatás volt. Hajnalhasadásig illett a legénynek ottmaradni. * Az író szívesen időzik a népviseletek leírásával is, ami nagy gyönyörűséget jelent neki. Milyen kedvesen írja a Szent Péter esernyőjében: „Kandi tót menyecskék békára igazított hajjal, kacér főkötőben, melyekből a fül irányában egy-egy ingergedő csipkekocka fityeg le, sudár termetű lányok piros pántlikával kenderszőke hajukban" leselkednek a kocsma­ ajtóban, és néha táncra perdülnek az utcán. Itt tudjuk meg azt is, hogy minden jobb módú szlovák prémes „mentyéket" (mentienka) vett a maga asszonyának, ami igen drága öltöny volt, négy-öt generáción át csak a templomban viselik, panyókára vetve. Lapaj gondjára bízott gyermek anyjának ruhája „zöld szoknya, fehér kötény veres rojtokkal, a tót nép ezeréves, nem változó divatja". 5 65 �A brezinai akol juhászlányának, Anikónak köznapi ruhája „fehérpettyes kendő, olajos pruszlik, zöld rásaszoknya és skófiummal kivarrt viseletes sárga ködmön." Hasonló viseletről ír a Tekintetes vármegye és a Becsületbírók című elbeszéléseiben, ahol a főispán lányai ennivalóan szép ruhákat csináltattak maguknak, „kék-zöld szok­ nyáikhoz piros szattyán csizmát viseltek, a fejükön pettyes kendőt és a kötényről piros galandok csüngtek.” A lohinai fürge menyecskék is „zöld rásaszoknyában jönnek hátul a szoknya fel van szegve és galandok fityegnek le az övről." A felvidéki mesteremberek tisztes ruházatát viseli Mrávucsáné, Bábaszék polgármeste­ rének neje, rókaszínű sima szoknyát, fekete selyemköténnyel, a fején is fekete selyemből fodros főkötő, az álla alatt szalaggal átkötve. * Mikszáth műveinek jellemző sajátossága, hogy a szlovák alakokkal egyidejűleg jele nítette meg a szlovák föld vadregényes tájait. Előszeretettel választotta Szlovákia félreeső falvait vagy városait, mint a regényeiben és elbeszéléseiben lejátszódó események szín­ tereit. Tájainak nagy részét szülőföldjéről, Nógrád megyéről rajzolta. Amikor a szülőföld­ jéről ír, soraiból az aranyos fénnyel vont lankák, zúgó, csobogó hegyipatakok és az egész természet szépséges muzsikája csendül ki. Tájleíró művészetére jellemző, hogy legtöbbször a romantika fátyla vonja be tájképeit. Gondoljunk csak a brezinai bacsa birodalmának rajzára, vagy Lapaj, a híres dudás c. novellájában az éjszaka csodálatosan szép leírására. Romantikája nem hazug és nem öncélúságból ered, a nép szemével nézte a tájakat, s az ő nyelvén beszélt róluk. A nagy magyar író műveiben a mai Szlovákia számos falujáról ír. Leggyakrabban a Kürtös patak (Krtis) völgyében elterülő falvakat emlegette. A falvak takarosak, zsúppal fedett, fehérre meszelt házak között visz az út. Az ablakokban muskátli, a házak előtt rozmaringgal és mályvarózsával beültetett kiskert van. A rendezett utcákat fák szegélyezik. Patak szeli át a falukat, s vidáman kelepelő vízimalmokat építettek föléjük a leleményes vállalkozó szellemű emberek. Legtöbb faluban van templom, a faluvégen pedig kereszt vagy Mária-kép. Jellemző a falvakra, hogy bennük csupa derű és kedvesség. A vegyes lakosságú falvakban békés egyetértésben éltek a magyar és szlovák parasztok, torzsalkodás nem fordult elő közöttük. Meg kell említeni, hogy költői szépségük mellett, kiváló megfigyelőképességével ész­ revette a falvak szegénységét és nyomorát is. Mikszáth a szegénység okát mindenekelőtt a vidék zord természeti viszonyaiban látta. A kopár dombok és hegyek rossz termőföldje alig termi meg a mindennapi kenyérnek valót. A rozsvetést későn érleli meg a nap, a kukorica és a búza nem szereti a földet. A krumpli és a zab nő itt, ami a kecskének és a birkának édes eledele. A gyümölcsfák közül a szilvafa él a legtovább és ellátja a környék qyümölcsszükségletét. Zöldségek közül a káposzta szereti legjobban az agyagos földet. Mély együttérzéssel írt Mikszáth a szlovák paraszt nehéz munkájáról, a természetttel folytatott örökös harcáról. Mikszáth tájait sokoldalúvá teszik a várak és várromok. A tájak vadregényes szépsége mellett a valóság hatását keltik, gyakran megemlíti Kékkő várát. Többször olvashatunk a festői várromokról, melyeket vadrózsák, árvalányhaj és sűrű bozót díszítenek. Nem volna teljes a Szlovákia tájait ábrázoló mikszáthi kép, ha nem szólnánk az író műveiben említett városokról. Első helyen kell megemlíteni Rimaszombatot. A Ne okoskodj, Pista c. kisregényének története ebben a kedves, szép fekvésű városban játszódik le. Selmecbánya, Mikszáth következő, sokat emlegetett városa. Vidám diákkori emlékek fűzték ide őt. Szerette ezt a „hóbortos” várost, mely úgy nézett ki, mintha az ördögök épí­ tették volna. Az említett városokon kívül: Lőcse, Trencsén, Pozsony, Nyitra, Beszterce, Körmöc, Zólyom stb. jelenik meg műveiben. Az ecsettel dolgozó művész sem festhetett volna különb képet, mint Mikszáth, az író Szlovákiáról. Képeinek üdeségét, színeinek gazdagságát, realisztikus hatását és plasztikus­ ságát képalkotó fantáziájának teremtő erejével érte el. Legtöbb művében az egyszerű forma, a tájleírás külső megjelenítő eszközei érvényesülnek. 66 �Mikszáth Kálmán, népének hűséges fia, művészetével korának szinte enciklopédikus képét alkotta meg a soknemzetiségű félfeudális Magyarországról, a demokratikus fejlő­ dés kívánalmával. Ez abban nyilvánult meg, hogy mikor kora társadalmának visszásságait, bírálta nem kerülte el figyelmét a nemzetiségek társadalmi élete sem. Mikszáth műve szervesen összekapcsolódik a szlovák nemzet életével és irodalmával. Elég, ha fellapozzuk a múlt század második felében és a század elején megjelent szlovák folyóiratokat: Národnie noviny-t, különösen pedig a Slovenské noviny-t, a Vlast a Svet-ee (Nemzeti Újság, Szlovák Újság, Haza és Világ), valamint a kalendáriumokat. Tucatszámra fordították le novelláit, elbeszéléseit és karcolatait, amelyek szinte a magyar kiadással egy­ idejűleg láttak nyomdafestéket. Lefordították és kiadták nagyobb munkáit is, pl. a Lohinai fű-t (Daniel Bachát fordította le 1886-ban), A jó palócokat (fordította: S. Cambel -Danielovic 1911-ben), a Szent Péter esernyője-t (fordította Hana Gregorová 1911-ben). Részletes tanulmányok megmutatnák, milyen hatással voltak ezek a művek nemcsak az ol­ vasóra, hanem az irodalomra is. Mikszáth rendkívül elevenül élt szlovák írókortársainak tudatában, erről tanúskodik számos megjegyzés és nyilatkozat, bár nem egyszer magukon viselik a kornak, főleg nem­ zetiségi ellentmondásainak jegyét. Jozef Skultéty, a kiváló irodalomszervező, író és kritikus a tisztelet hangján emlékezik meg Mikszáthról. A Slovenské pohlady 1913-as évfolyamában így ír róla: „A Tót atyafiak olyan képeket tartalmaz, amelyeket szlovák szülőföldje és a szlovák környezete rögzített az író lelkében." Évekkel később, 1927-ben ezt írja Skultéty: „Amikor szülőfalujának, Szklabonyának a nevét hivatalosan megváltoztatták, Mikszáth megjegyezte: Hm, ez azt jelenti, hogy én sehol sem születtem.” Mikszáth művei, bár ösztönösen, de nyilvánvalóan, érezhetően hatottak nem egy szlovák író munkásságára. Részletes tanulmányok megmutatnák, hogy termékenyítő hatossal volt Janko Jesenskyre, a szlovák szatírikus elbeszélés klasszikusara és mesterére. Mikszáth késői követőre is talált, Emo Bohúm személyében, aki a szlovák anekdotairodalom egyik legnevesebb művelője. Fordítói és a kiadói közé tartozik E. B. Lukác is, a magyar irodal­ mat és a népet lelkesen pártoló, kitűnő szlovák költő. Befejezésül így foglalhatnánk össze az író alkotásainak elvi lényegét: Mikszáth epiká­ jában romantikus elemeket is találunk és nem véletlen, hogy csak élete végén, a kilenc­ százas években formálta meg realista módon a lelkében élő, a boldogság, a szép után vágyó ember eszményét. A kiegyezés társadalmilag légüres tere késztette erre. Mikszáthot eltéphetetlen szálak fűzték a néphez (a magyarokhoz és szlovákokhoz egyaránt). Különö­ sen stílusában volt a nép tanítványa. A nép beszédmódjának lényegét értette, nem a felü­ letét másolta. Természetesen írt, könnyedén egymásból folyó mondataiban zengett a nép lelke. Népiessége egyszerre volt antifeudális és kapitalizmus-ellenes. De nem tudta egységbe fogni népiességének ezeket a más-más előjelű tartamait. Romantikája a népmese kincsei­ ben, mondanivalójában gyökerezett. Feltűntek írásaiban a népdalok egykori hősei, a ga­ vallérok, nyalka betyárok. A népiesség megnyilvánulási formája a Mikszáth-romantika. Az urak és a nép világának ellentéte tükröződött benne. Mikszáth fokozatosan realista íróvá fejlődött. Anekdotizmusa sokszor teherként neheze­ dett realizmusára, de elválaszthatatlan tartozéka is volt annak. „A kiegyezés légüres te­ rében csak így tudta meghódítani a valóságot.” Egyéniségének nagyságát mutatta, hogy a kiegyezés történelmileg légüres terében, a haladó társadalmi gondolat válsága idején, abban a harcban, amely lényegében gáncsot vetett az átfogó valóság ábrázolásának, el tudott jutni a realizmus magaslatára. Mindezt azért, mert „jó látása", bölcs és becsületes szeme volt, szerette az életet és szerette az igazságot. 67 �korszerű műveltség A Palócföld Szerkesztősége a következő kérdésekre kért választ megyénk értelmiségé­ nek számos tagjától: 1. Hogyan értelmezi a korszerű műveltség fogalmát? 2. Kit tart Ön művelt embernek? A válaszadók között sokféle foglalkozású személy található; pedagógus, mérnök, orvos, népművelő, pártmunkás. Véleményük, állásfoglalásuk sokrétűen tükrözi szellemi dolgozóink szemléletét a korszerű műveltség felfogásával kapcsolatban. A korszerű műveltség, mint címszó egyetlen régi és új lexikonban sem szerepel. A Szerkesztőség sem vállalta célként a fogalom ilyen fajta meghatározásának feladatát. A tanulságos, érdeklődésre számot tartható válaszokat minden változtatás nélkül közöljük. Fekete László A korszerű szocialista általános műveltség meghatározásának és kialakításának prob­ lematikájáról a 60-as évek elején széleskörű, országos vita bontakozott ki. Gondolom T. Szerkesztőséget nemesebb célok vezetik annál, hogy e vita felújításával csupán a „két kultúra harcának" adjanak helyet lapjuk hasábjain. Az eszmecserének ugyanis már akkor sem tett jót az egy-egy tudomány- vagy művészeti ág szemszögéből való megközelítés, és véleményem szerint ma nálunk is reális az a veszély, hogy erre a vakvágányra terelődhet a vita, (melyben oda-vissza hangzanak el „műveltséget kizáró motívumok", melyben vala­ mely társadalomtudomány művelője egy Arany vers hiányos tudásáért veszi fejét partne­ rének, és viszont, ha az netán nem tudja „mi tartja a Holdat?") ha nem abból indulunk ki, amivel akkor zártunk. A marxizmus-leninizmus eszmei offenzívája, a gazdasági építőmunka, a napjainkban végbemenő tudományos-technikai forradalom követelményei megkívánják, hogy a kor embere műveltsége alakításakor a természet- és társadalomtudományos műveltség egysé­ gére törekedjék. Ehhez talán az azóta eltelt idő még annyit tehetne nyomatékkal hozzá, hogy ennek az egységnek, egyensúlyra törekvő műveltségnek „ember központúnak" kell lenni I Félreértésekre ad okot, hogy ezt az egységet sokan csupán mennyiségi meghatározott­ ságból adódó kérdésnek tekintik, és az egyensúly kialakítását úgy képzelik, hogy „kultú­ ránk értékeit" a műveltségi szinteknek megfelelően fel kell osztani. Így a műveltség szerző folyamai korlátozott lenne, magára az iskolai rendszerű oktatásra, szakma tanításra szű­ külne. A kultúra tartalma történelmi, társadalmi szempontból meghatározott, így valóban igaz, voltak korok, társadalmak, melyekben ez az elképzelés valóság, esetenként „eredményre" vezető lehetett. Ma azonban, amikor a tudományok differenciálódási folyamata felgyor­ sult, (a természettudományok forradalmát éljük; igaz, ennek kapcsán bizonyos integrálódás is megfigyelhető, de ebben a témában mindez nem csökkenti az információk áramlását, sőt!) ez az elképzelés két fő hibája miatt (1. mereven elkülönített műveltségi szinteket feltételez, 2. az önművelést teljesen figyelmen kívül hagyja) nem követhető. Így, nem követhető már az az elv sem, hogy „mindenből egy keveset”. Ezért a mű­ veltség tartalmát meghatározó politikai, társadalmi, termelés-technikai, tudomány-fejlettségi viszonyok alapján kultúránk értékei között súlyoznunk, válogatnunk, fontossági sorrendet ki­ alakítanunk kell. A válogatásnál, a sorrend kialakításánál az az alapvető szempont, hogy olyan ismeretek birtokába jussunk, melyek elsődlegesen segítenek bennünket a természet 68 �és társadalom lényeges törvényeinek megismerésében, megértésében, s az ember érdekében történő felhasználásában. A különböző fokú iskolák anyagának válogatása így, s szerintem jól kezdődött el, melynek eredményeit egyre jobban fogjuk tapasztalni a mindennapi élet­ ben. Az önművelés folyamatában azonban sokkal inkább érvényesülnek olyan szubjektív és csooort-vélemények által kialakított szempontok, melyek nem segítik a korszerű általá­ nos műveltség kialakítását, hanem torzítják azt! (Pl. a túlhajtott „művészet-központúság", vagy a másik végletet jelentő „műszaki-technikai központúság” stb.) Szerintem az általános műveltség alatt nem „az általában minden emberre érvényest" kell érteni. (Bár igen jó lenne, ha már ott tartanánk!) Amit sokan általános műveltség alatt értenek, annak neveznek, az legtöbbször „csak” alapműveltség. (Ennek különböző, de egybemosódó és igen árnyalt szintjei lehetnek, adódóan abból, hogy az ember a maga helyét, szerepét egy adott mikro, vagy szélesebb társadalmi környezetben csak akkor ta­ lálja meg, feladatainak csak akkor képes eleget tenni, ha bizonyos műveltséggel rendel­ kezik. A feladat, a hely, a szerep, az ember esetenként más és más, s így a műveltség illetve annak tartalma, részei, összetevői, mélysége is változik.) A korszerű általános műveltség szerintem igen szilárd alapműveltségből, ehhez gyö­ kereiben is kapcsolódó szakmai műveltségből, (melyek elsősorban a különböző szintű is­ kolai rendszerű oktatás során szerezhetők) valamint a szakadatlan, egész életünkön át tartó önművelés során nyert ismeretekből áll. Így a korszerű műveltség nem egy bizonyos ismeretszerző folyamat végeredményeként fogható fel, hanem mint állandó készenlétet az új befogadására, és képességet annak feldolgozására, s az ember érdekében történő ér­ telmes alkalmazására. E műveltség korszerűsége megszűnik mihelyt az önművelés torzulást szenved, (pl. csak szakirányú, vagy egyoldalú, — term. tud., társ. tud. — vagy lexikalitásra törekvő, vagy formális, stb.) vagy abbamarad. Mivel a korszerű általános műveltség kialakításában döntő szerepe az önművelésnek van, szerintem az önművelésre fordított figyelemnek, társadalmi befolyásoltságának sokkal ösztönzőbbnek, több oldalúnak és perspektívát biztosítónak kellene lenni. dr. Fóris László Abból indulok ki, hogy a korszerű műveltség meg kell, hogy feleljen az adott termelő­ erőknek, a fejlett társadalmi viszonyoknak. A műveletlen ember elmarad a tudományos­ technikai foradalom támasztotta követelményektől, és például kevésbé érez ösztönzést a közösség ügyeivel való törődésre. Másrészt a korszerűség azt is jelenti, hogy széles töme­ geket kell magával ragadnia. Milyen összetevői is vannak e műveltségnek? Egyik oldala az egy szakmában való el­ mélyedt jártasság, ami a fizikai munkást újítóvá, technikussá, irányítóvá, a szellemi mun­ kást kutatóvá teheti, illetve mindkettőt hivatásból dolgozóvá neveli, és segít megszüntetni a különbséget a fizikai és szellemi munka között. Persze mindez elválaszthatatlan a másik oldaltól, az általános műveltségtől. Ennek összetevői (a teljesség igénye nélkül): 1. Önmagunk megismerése. 2. A mindennapi szükségletekre vonatkozó ismeretekben való megfelelő jártasság. Például a táplálkozás, ruházkodás kultúráltsága, hogy az előbbi ne legyen pusztán egyenlő a bőségessel, az utóbbi a divatossal. Vagy: vitatkoznék annak az embernek a műveltségé­ ről, aki — bár tudja, hogy a kézmosás szükséges — egyetlen érvet sem bírna felhozni az egészségügyi ismeret megokolásául. 3. A mindennapi szükségleteken túli tájékozottság: a) térben (például akinek csak az országhatárig terjednek ki az ismeretei, az nem lehet korszerűen művelt, hiszen az ember már eljutott bolygókon túlra); b) időben, előre (az emberiség jövője) és vissza (a történelem, az élet kifejlődése, bolygónk kialakulása); c) mélységben. Ez utóbbinál említeném a természettudományos ismereteken túl, a hala­ dó világnézetben való jártasság mellett a humán műveltség fontosságát. Ez eléggé elhanyagolt terület. Az irodalom bizonyos ismerete, a könyv szeretete nélkül nem 69 �lehet teljes az emberi tudás. Ugyanez vonatkozik a művészetekre is. Itt sokat segítene az amatőr tevékenység támogatása. Véleményem szerint legalább egy világnyelvben is el tud igazodni a korszerűen művelt ember. De folytathatnám a sort. E helyett még néhány szót ejtek a korszerű műveltség megszerzésének feltételeiről eszközeiről. Szerintem nem lehet tömegméretekben megvalósítani e célt össztársadalmi összefogás, a vezetők műveltségi szintjének emelése és az objektív feltételek jobb bizto­ sítósa nélkül. (Egy vezető, aki nem tekinti szívügyének a művelődést — ami egyenlő a ve­ zető műveltségének korszerűtlenségével —, tíz és száz beosztott kultúrálódását fékezheti.) És hogyan művelődjünk? Legfontosabb, hogy rendszeresen olvassunk és tanuljunk. Sze­ rettessük meg gyermekeinkkel e két alaptevékenységet. Fejlesszünk ki bennük igényt, „örömigényt” ilyen irányban, és azt hagyjuk kielégülni. Olvassunk újságot is (a modern embernek értenie kell a politikához!), de válogatás nélkül ne nézzük a tévét sem. Végül: amíg sok-sok felnőtt igényét kielégíti az italbolt hétvégi vagy naponkénti láto­ gatása, amíg a dohányzásra többet költünk, mint kultúrtermékekre, addig sok akadályt látok a korszerű műveltség terjesztése előtt. Így olyan méretű érzelmi-akarati vagyis emberi energiák futnak zsákutcába, amelyek hiányát megérzi a szocialista társadalom is. Ez mint­ egy az emberi örömigény „elidegenése", mert kielégítése visszaüt az emberre, beteggé, sokszor „rabszolgává" teheti. Márpedig csak az adott természeti és társadalmi körülmé­ nyeken uralkodó - a szabad - ember lehet igazán művelt. Herold László A körkérdés elhangzott, de a válasz megkezdése előtt újabb kérdés tolakodik elő: miért szükséges tisztázni a műveltség fogalmát? Miért érdeklődnek napjaink szociológusai, közvéleménykutatói tőlünk, mindenkitől a műveltség tartalmáról? Miért a kérdés: „Kit tart ön művelt embernek?” Úgy érzem, ezek a kérdések jellegzetesen korunkhoz tapadnak. Nehezen képzelhető el ilyen tartalmú körkérdés a XVI. vagy akár a XIX. században is. Nemcsak azért elképzel­ hetetlen, mert a műveltség egy szűk társadalmi réteg kialakult monopóliuma volt, de talán azért is, mert a társadalmi struktúrában az egyéni műveltségnek kevesebb motiváló ereje volt. Hogy korunk mind erőteljesebben kutatja az egyetemes emberi kultúra emberre kö­ telezett műveltségtartalmát, valamilyen formában összefügg a társadalmi embereszménnyel. Az ingerszegényebb korok sajátos ideálokat, eszményeket formáltak meg. Talán a klasszikus görög kalokagathia-eszmény közelített leginkább korunk „sokoldalúan művelt ember" eszményének ideáljához. A különbség azonban mégis elég nagy. A szépre-jóraigazra törekvés alapmotiváltságát a szubjektum megismerő útjának végigjárása határozza meg, hogy mindez rendszerbe állva a harmonikusan bölcs ember emberideáljává nője ki magát. A természet és társadalom dolgairól szerzett konkrét ismereteknek ebben az em­ bereszményben meghatározó szerepe talán kevesebb volt, mégis egészében mintha köze­ lítene a mi modern „művelt ember” eszményünkhöz. Persze ez utóbbit alapvetően moti­ válja korunk természet-, társadalom- és technikatudományos szintje. Hogyan? Úgy gondolom, a korok embereszmény-ideálja szorosan összefügg az adott idő gaz­ dasági-társadalmi alapmeghatározó tényezőivel. Az elmúlt félévszázad mind a természet megismerésében, mind a társadalom megváltoztathatóságának kitapogatásában olyan ha­ talmasat lépett előre, hogy mind a társadalmi csoportoknak, mind az egyes embernek létérdekévé vált a körülöttük lévő dolgoknak a teljesebb megismerése. Korunk technizálódása lényegében közkinccsé vált. Példák sorával lehet igazolni, hogy a kultúrtársadalomban élő legalacsonyabban képzett ember sem kerülheti ki a technikai kultúra eszközeit. De a társadalmi mozgástörvények ritmuslökései is eljutnak tulajdonképpen minden társadalmi réteghez, s többnyire valamilyen tudati fokon minden ember egziszten­ ciális problémájává is válnak. Mind a technikára, mind a társadalomra vonatkoztatott megismerési példánk sajátos, a társadalom sűrűjéből távolabb lévő rétegek szintjét kívánta jelezni. A társadalomban benneélő, különösen az urbanizáltabb életforma óhatatlanul ma­ gasabb szubjektív igényeket alakít ki az emberben, 70 �A belső igény hajtotta tanulás, mint a világ megismerésének tudatosan vállalt intellek­ tuális tevékenysége s a tömegkommunikáció biztosította spontánabb ismeretátültető tevé­ kenység külön-külön sterilben is meg egyesítve komplexen: lényegében az emberi műveltség kialakításának legfőbb forrása. Eredményük: a különböző műveltségi fokon álló ember. S így talán eljutunk a körkérdésre megfogalmazott mellékkérdés válaszához. Korunk szédületes léptű tudományos fejlődése elkerülhetetlenül szükségessé teszi, hogy az ember minden eddigi korénál többet tudjon a világról. Szükségessé teszi mindezt lété­ nek elviselhető fenntartása. Mert ha létezni akar a maga és körülményei által kialakított létformában, el is kell tudni igazodnia mindebben. Így korunk egyre inkább az eligazodni tudó ember eszménye lesz az ideál. Műveltség és a világ dolgaiban való eligazodás valahogy így kerül egymás mellé. Nem egészen azonos dolgokról van szó. A műveltség-fogalmat inkább körülírtuk, az emocionális meg pszichikai vonatkozásokról nem esett szó. Már pedig a műveltség-fogalom emberhez kötődik, s így ezek a jegyek nem hanyagolhatók el. Alkotó, feltörő korok az önmagáért való tudást nem tekintették műveltségnek. A meg­ szerzett tudós, ismeret etikai értéke emberi vonatkozású. Emberi vonatkozású a szubjek tum szempontjából: „meg akarom ismerni a világot, el akarok benne igazodni." De em­ beri vonatkozású a szubjektumból kisugározva is: „ismereteim, tudásom, műveltségem révén iyenné vagy olyanná akarom tenni a világot, környezetemet.” És a határ? Mikor művelt? Mikor nem művelt? Kund Abigél! Relativitás elmélet! Bar­ tók! Kromoszóma! Mi: igen? Mi: nem? A kérdés megint adott, s talán a válasz is. Ki tud eligazodni a világ dolgaiban? Most sok-sok fölsorolásnak kellene következnie. Ehelyett summázva valahogy így: El tud igazodni az, aki ismeri a természet és társadalom legfontosabb törvényeit, azokat, melyek megmagyarázzák az anyag különböző formáinak mozgását, létét, elrendeződését, melyek megmagyarázzák a társadalmak mozgás- és léttörvényeit. El tud igazodni az, aki ebbe a nagy rendszerbe be tudja illeszteni az emberi­ ség szóban, hangokban, színekben, formákban kifejezett, megalkotott kincseit. El tud iga­ zodni az, aki a nagy egészben helyet tud találni hazája szellemi kincseinek, értékeinek. El tod igazodni az, aki alkotó értékrendet tud teremteni a maga meg kisebb környezete szá­ mára: ugyancsak a nagy egészben. És a műveltségi tűréshatár plusz-mínusz %-ban? Legyen talán a szándék, az eligazodni akarás intenzitásának szándéka. Kiss Aurél A korszerű műveltség voltaképpen egyet jelent a konkrét formában jelentkező társa­ dalmi igények speciális objektivizálódásával. Olyan ismeretek, készségek és jártasságok jelenlétét foglalja össze, amelyek élő, mai (és részben holnapi) társadalmi követelmények­ nek felelnek meg. Ezért is változik időről-időre a fogalom tartalma, s ezért természetes, hogy új igények jelentkezésekor szükségszereűn sor kerül a műveltségideál átértékelésére is. A társadalmi igények azonban maguk is folyamatszerű változással alakulnak át, a műveltségideál tartalmi evoluciója tehát hosszabb időt ölel fel, többnyire nem kis késéssel válik az alapvető társadalmi-, gazdasági-, politikai- igények kifejezőjévé. S akkor is, a társadalom szükségleteinek magasfokú általánosítása nyomán alakul ki a korszerű műveltség tartalma, az egyes ismeretszférák közti belső arány. Másrészt a közösségi igények áttételesen meghatározó ereje mellett a társadalmi munka­ megosztás rendszere és bizonyos műveltségi hagyományok ereje is formálja a korszerű műveltség tartalmát. A kor általános igényei sajátos formában, a szakműveltség keretében funkcionálnak legközvetlenebbül. A művezető és a pedagógus, a betanított munkás és a könyvelő funkcionális műveltsége meghatározza azonban az általuk megszerzett és fontos­ nak tartott ismeretek belső struktúráját is, amelyet a műveltségi hagyományok részleteiben módosítannak. Jórészt az utóbbival magyarázható, hogy az egyes társadalmi rétegek funk­ cionális műveltségében tapasztalható különbség területén tartotta számon a társadalmi köz­ vélemény, s a műveltség tulajdonképpeni értelmét egy magasfokú absztrahált általános (s főként humán vonásokkal meghatározott) ismeretrendszerre korlátozta. 71 �Már jó évtizede azonban ez a műveltség felfogás alkalmatlannak bizonyul az újonnan jelentkező társadalmi igények érvényesítésére, lezártságánál fogva pedig akadálya újabb, „korszerűbb” ismeretek beépítésére, a korábban kialakult ismeretrendszerben. Az iskolai oktatás, mint a korszerű műveltségideál megalapozott és szimbolizáló köz­ vetítőrendszer főként ennek a felismerésnek alapján kísérli meg megújítani a tantárgy struktúra belső arányait, s az egyes szaktudományokon belül nyújtandó ismeretanyagot modernizálni. Ez a megújulás azonban - számos pedagógiai probléma m att — korlátozott érvényű, eredményei viszonylagosak. Noha társadalmi igények differenciáltan (és áttételesen) jelennek meg, a műveltség és a kultúra tartományában, nem indokolt a műveltség általános, tehát az egyes társadalmi rétegektől függetlenül létező és viszonylagosan állandó (tehát kortól független) elemeinek figyelmen kívül hagyása. Az előbbihez ólampolgári- politikai, tehát az általános társadalmi tevékenység alapjául szolgáló ismeretek tartoznak, melyeknek tartalma általános érvényű, s egyben a legdinami­ kusabb eleme a korszerű műveltségnek. Az utóbbihoz magam a nemzeti hagyományoknak azt a részét sorolom, amely emberségünk teljesebb fejlődéséhez, népünk és hazánk tudatos és érzelmileg mélyen motivált tiszteletéhez segítenek bennünket. A tudományos—technikai forradalom műveltségideált formáló hatása, a közélet és a demok­ ratizmus ma még nem érzékelhető a korszerű műveltség tartalmáról alkotott közfelfogásban. Az előbbi még nem reális társadalmi igény, az utóbbi rangjáért a műveltség szerkezetén belül többet kell tenni, segíteni jelentőségének felismerését, a műveltséget megalapozó intézményekben és a mindennapi életben. Kovalcsik András A korszerű műveltség tartalmáról általánosan bármit is mondani nagyon nehéz. Azt hiszem a Palócföld szerkesztősége is sok és nagyon eltérő véleményből kényszerül majd valamilyen összegezést elvégezni. A középiskolákban jelenleg érvényben lévő tantervek készítése során ez a téma min­ dennapos volt pedagógus körökben, és addig soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen általánosnak tetsző kérdés ennyire egyéni helyzetből fakadó véleményt szül. Az irodalmár nem tud elfogadni korszerű műveltséget Homérosz, Dante, Petrarca . . . Camus, Sartre, Quasimodo nélkül és meglehetősen műveletlennek tartja azt az embert, aki embertársa elleni felháborodását nem a klasszikus cicerói szónoki kérdéssel kezdi: „Que usgue tandem abutere Catilina patientia nostra . . .” A matematikus már sokkal „megértőbb”, a differenciálegyenletek megoldását nem sorolja a korszerű műveltség tartalmának a magvába. Természetesen azt már nem venné jó néven, ha a mindennapi területszámításban nélkülöznünk kellene az integrálszámítást. Ez utóbbinak az anyagát már vissza is „préselték” a középiskola tananyagába. Ami a számí­ tógépeket illeti, hát arról is illene tudni mindenkinek . . .? Na és a nyelvtudás! Hát kérem itt kezdődik a . . .! Nem véletlen, hogy régi szólás­ mondásunk: hét nyelven beszél . . .! A képzőművészetek ismerete . . . "Na de kérem, összekeverni egy Tiziánt Rubenssel?!” Mi lenne hát a korszerű műveltség? Nem a korszerű műveltséget mérik talán a TV kérdezz-felelek műsorai? — „Csak azt nem értem, hogyan kerülhetett képernyő elé az, aki Caligula lovát a rendelkezésre álló idő utolsó másodpercében tudta csak felismerni! Az igen, az az orvos, aki 30 másodperc alatt kitalálta, hogy Réz Adóm csak a Kon-Tiki tutajra gondolhatott... Egy cseppet sem szeretném sértegetni a TV-nek ezt a népszerű műsorát, én is ott szoktam szurkolni a versenyzőknek, hogy sikerüljön nekik a TV vagyonát ismét legalább kétezerrel csökkenteni — de ezt a fajta tudást nem tartom ún. korszerű műveltségnek. A logikus és tervszerű következtetés, a fogalmak szép, egyértelmű körülhatárolása, amely szükséges az eredmény eléréséhez, az már igen! Eddig jutottam a Palócföld szerkesztőségének a felhívása nyomán megindult elmél­ kedésemben, amikor osztályfőnöki órára kellett mennem. Harmadik gimnáziumi osztály, 17 éves fiúk és lányok. „Bedobom" a témát. Szerintetek mi tartozik a „korszerű műveltség” fogalmába? 72 �Kis csönd, majd megindul az áradat. Miért kell nekünk tanulni a . . .? De igenis kell! - mondja a másik. Legyünk széles alapokról indulók, hogy azután olyan úton indul­ junk tovább, amely nekünk a legmegfelelőbb. Az igaz hoqy . . . De engem tönkretesz ez a matematika . . . Történelemből miért kell tanulni a . . .? Majd egy újabb vonal. — A lányok tudjanak főzni ... A fiúk meg háztartási gépeket szerelni, biztosítékokat kicserélni . . . A vélemények alakulni kezdenek: — Én ismerek egy orvost, egy szöget nem tud beütni a falba, de nagyon jó orvos, szelemes, művelt társalgó, kellemes ember, miért kellene neki javítani a porszívót?.......... — A mi szomszédunkban is van egy ember, talán csak 6 elemije van, de a rádiótól kezdve minden elektromos eszközt meg tud javítani. Sok egyéb szükséges munkát is el tud végezni. Szinte áldás arra a környékre. — A műveltség csak akkor ér valamit, ha az illetőnek és a társadalomnak használ is vele, nincs értelme az öncélú, begubózott olvasottságnak és műveltségnek. És van is már aki összegezi az elhangzottakat: az a cél a műveltség megszerzésével, hogy minden ember legyen maximálisan művelt a maga munkaterületén és környezetében. Jól végezze a munkát és képes legyen fejleszteni magát. Környezetében legyen kellemes, ízléses viselkedésű és gazdag érzelemvilágú. Fedezze fel és élvezze a szépet, azért fog­ lalkozzon művészetekkel, hogy ízlését fejlessze, és ne azért, hogy lexikonokból kilesett kü­ lönlegességekkel „hengerelje le" műveletlennek titulált szomszédiát . . . Értékelje reálisan a társadalmunkban végbement változásokat, lehetőségeinket, ezért szerezzen alapvető tör­ ténelmi és társadalomtudományi ismereteket. Legyen tudatában állampolgári jogainak, kö­ telességeinek . . . Ezek sem ugyanazon a szinten szükségesek a társadalom minden tag­ jának . . . Így szólt a szó amíg csak kicsöngettek. Okosabbat én sem tudnék úgy „általában" mondani. Amikor a tantervi bírálatok ide­ jén összehasonlítottuk, hogy megadott órakeretekben, megadott céllal képzett embereknek inkább mire lenne szüksége, sokkal könnyebb volt javasolni. Elnézést kérek a szerkesztőbi­ zottságtól, hogy a saját kiokoskodott véleményem helyett inkább elmeséltem, mit mondtak azon az osztályfőnöki órán a gyerekek. Kovács Ferenc Rendkívül széles skálán mozog a fogalom értelmezése: több oldalról közelíthető meg; sajátosságai nézőponttól függően különbözőek. Amikor 1961-ben oktatási reformunk előkészítésének vitái folytak, éppen e kérdésben ütköztek össze leghevesebben az álláspontok. Azóta egy évtized telt el, s a kérdés vizsgálata oktatási rendszerünkben újra és újra felszínre bukkant. Nem lehet mindenki számára elfogadható koncepciót megfogalmazni. Az alábbiakban nem kívánok belebonyolódni a korszerű műveltségtartalom kérdésébe, Tehát nem akarok azzal foglalkozni, milyen ismeretanyagot kell birtokolnia a mai ember­ nek. A műveltség mobilitását kívánom kihangsúlyozni, mindenféle statikussággal szemenben. A ma emberének műveltsége nem lehet lezárt. Régen lejárt az az idő, amikor az is­ kolában össze lehetett szedni azt a tudást, ami egy életre műveltté tette az embert. Életünket ma már nem lehet felosztani egy felkészülési szakaszra — ami befejeződik az iskolarendszerű tanulással és egy tulajdonképpeni tevékenységi szakaszra, amikoris meg tudunk élni abból, amit az iskolában megtanultunk. Az iskola után is folyamatos „önutólérésre" van szükségünk. Az élet gyakran késztet átállásra, ami műveltségtartalmunk ótstruktúrálódását is szükségszerűen maga után vonja. A korszerűen művelt embert épp az jellemzi, hogy az ilyen átalakulások belső konflik­ tusok nélkül lezajlanak nála. Nem véletlen, hogy elsősorban nem a korszerű műveltség tartalmát vizsgálom. Ezzel kapcsolatban, csak egyetlen közhelyszámba illő jellenséget szükséges kihangsúlyoznunk: a polihisztorok kora lejárt. 73 �Éppen ezért a korszerű műveltség jegyeinek feltárásakor nem azt kell elsősorban számbavennünk, hogy mire terjedjen ki műveltségünk, hanem a műveltség hogyanját kell megvizsgálnunk, Hogyan tudunk műveltek lenni? Semmi esetre sem úgy, hogy igyekszünk mindenben jól tájékozottak lenni. Divatos manapság az információk habzsolása. Gyorsolvasási kurzusok alakulnak, hogy a ma em­ berét megtanítsák arra, hogyan lehet véges ideje alatt minél több információt szerezni. Természetesen ezzel a módszerrel csak a felszínig lehet jutni. Egyáltalán nem biztos, hogy azt az ismeretanyagot, amit a könyvekben megtalálunk mindenképpen a fejünkben is el kell raktároznunk. Szentgyörgyi Albert mondta: „A könyvek arra valók, hogy tudásunkat benne tartsuk, míg a fejünket valami értelmesebb dologra kell használni.” Manapság már nem az „élő lexikonokat" tartjuk művelt embereknek. Gyakorlati tevékenységünk során gyakran van szükségünk olyan dolgok ismeretére, amit eddig még nem tanultunk meg. Műveltségünk foka ilyenkor éppen azon mérhető le, milyen gyorsan találjuk meg azokat a forrásokat, amelyekből pótolhatjuk tudásunkat. Persze bizonyos alapokra, alapműveltségre szüksége van a modern kor emberének is, e nélkül az emberiség könyvekben felhalmozott tapasztalatkincséből nem meríthetnénk. Hogy aztán ezek az alapok mennyiben tartalmazzák az általános- és szakműveltség egyes elemeit? A kérdést úgyis mindig eldönti iskolarendszerünk. Befejezésül Aczél György megfogalmazását érdemes idézni, amellyel a korszerű mű­ veltséget adó iskola feladatait foglalta össze az MSzMP X. kongresszusán: „A jövő iskolája adja meg a tudás szilárd alapját. Neveljen önálló gondolkodásra, modern természettudományos szemléletre, keltse fel egy életre a humán kultúra értékei iránti fogékonyságot és igényt, készítse fel a jelenleginél is jobban gyermekeinket, hogy felnőve is alkalmasak legyenek az új ismeretek befogadására és alkalmazására, formálja őket szocialista emberré.” Kőszegi Jenő Legfontosabb, hogy elfogadjuk a korszerű műveltség fogalmának és tartalmának időről időre történő változását. Már a korszerű szó is utal a mindenkori adott történelmi idő­ szakra. A műveltség megszerzésének útját és tartalmát segítheti elő a jó megfogalmazás. A társadalom minden polgárának a maga beosztásában, munkájának megfelelő szak­ mai, és ezt jól kiegészítő általános ismeretekkel kell rendelkeznie. Mivel a beosztások sem stagnálnak, ezért további alapvető követelmény, hogy az ember belső indíték és igény alapján rendszeresen és mind magasabb szinten továbbképezze magát. Én ez utóbbit tar­ tom a korszerű műveltség megszerzése, birtoklása legfőbb feltételének, sőt tovább mennek, ez maga a korszerű műveltség döntő része. Az általánosan képező iskolák széleskörű alapműveltséget adnak, de már itt is fellel­ hetők a szakmai műveltség alapozó tárgyai. Szinte már az ovodás korban kell az ismeret­ szerzéssel párhuzamosan, vele egyidőben kialakítani az ismeretszerzési vágyat, az önkép­ zési igényt. Végeredményben az államilag szervezett tömeges képzést szolgáló közoktatás meghatározott éveken át tort és valamilyen módon lezárást nyer. Tévedés lenne hinni, hogy ez elég egy egész munkás életre. Ez csak belépő valamilyen pályára, egy konkrét beosztáshoz. A jó hatékonyságú munkához rendszeres önművelés, továbbképzés szükséges. A tevékenységi formák egész sora adott, de feltétlenül számos újra is szükség lesz. Csupán példaként néhányat: Szakkönyvek, folyóiratok, újságok, rádió, televízió, lemezek, magnó, film, saját feljegyzések, alkotások stb. Az egyéni kapacitás és hajlam szerint a a szakmai műveltség tekintetében szétválnak az utak, bár kölcsönösen feltételezik egymást. A teljesen elmélyült szakmai tevékenység mindinkább szűkebb intervallumra korlátozódik, de a részfeladatokat koordináló, célokat meghatározó, vezénylő, majd ellenőrző menedzser típus is szükségszerűen kialakul. A korszerűen művelt ember legjobb művelője szakmájának, szereti és szívesen végzi teendőit. Elhivatottságot érez és magát, a szó nemes értelmében, igen fontosnak tartja a 74 �maga területén. Rendszeres kitekintése van tevékenységének szomszédos területeire. Meg­ győződése, hogy egyéni boldogulása csakis az össztársadalmi érdekeken keresztül lehet­ séges. Mértéktartó válogatással felhasználja a tömegkommunikációs eszközökkel sugárzott is­ mereteket. Rendszeresen olvas szakmai könyveket, folyóiratokat, szépirodalmat. Erejéhez mérten, megfelelő formában végez társadalmi munkát. Becsülettel elvégzi napi munkáját, számbaveszi eredményeit és szüntelenül harcol a hibákkal szemben. A köztudatban általában a magasan iskolázott, főleg szakmai embereket tekintik mű­ velteknek, de ez nem helyes értékítélet. A társadalomban minden emberre nagyon szükség van, mindenki lényeges alkotóeleme a nagy közösségnek. Ezért tartom én korszerűen mű­ veltnek a fent leírt embertípust. Mindenesetre nagyon fontos erről polémiát folytatni, mert ráirányítja az egyes ember figyelmét, elgondolkoztat, cselekvésre késztet. A korszereűn művelt ember kritériumát azonban nem mindenki igyekszik megszerezni belső indítékból. Kellenek ismérvek, követelményszintek, megméretések, ítéletek. Mindezek egyaránt legyenek erkölcsiek és anyagiak is. Minél változatosabb, dinamikusabb legyen a követelményrendszer és az elismerés, mert a stagnálás a fejlődés legnagyobb gátlója. Sajnos, mindennapi gyakorlatunkban igen sokszor az idő, a szolgálati évek száma az ér­ tékmérő, pedig ez egyáltalán nem helyes. Természetesen van összefüggés az idő és az ismeretszerzés, illetve az alkotás között, de döntő mértékben mégis a produktum számít. Igaz, a produktum mérése még nem mindenütt egyszerű és egyértelmű. Ezen a téren van a legtöbb tennivaló. Erősen hangsúlyozom, hogy a korszerűen művelt ember csak akkor igazán az, ha beosztásának megfelelő módon előirt követelmények teljesítésével hasznos a társadalomnak, ezen keresztül saját magának is. dr. Sándor Margit A korszerű műveltség meghatározásához elsősorban tisztázni kell, hogy mit értünk a műveltség fogalmán. Definiálva: „A műveltség a kultúrális értékek egyéni elsajátításának foka". Így a műveltséget meghatározza az adott kor ismeretanyaga és az egyéni képesség. Szinte az osztálytársadalom kialakulásától kezdve beszélhetünk róla, attól az időszaktól kezdve, hogy a társadalom bizonyos rétegei felszabadultak a fizikai munka alól és szabad idejüket szellemi munkára fordíthatták, a társadalmi javak ill. a magántulajdonukból szár­ mazó haszon egy részét a kultúra fejlődésére, a tudományok szolgálatába állították, va­ gyis amikor már adva vannak kialakulásának anyagi, tárgyi, személyi feltételei. Az egyip­ tomi, arab, görög, római kultúra hatása a más népekre mindenki által jól ismert. Hallottunk mecenásokról, akik kultúra, művészet szeretetüktől indíttatva támogatták a tehetséges mű­ vészeket anyagiakban, és lehetőséget nyújtottak a művészi alkotásokra. Igaz ugyan, hogy ez sokszor csak lehetőség volt s kibontakozásukat elősegítette, de erkölcsi- anyagi meg­ becsüléssel nem járt. (gondoljunk csak a pápák és Michalengalo kapcsolatára) Tehát minden kornak megvolt a maga sajátossága. Így minden korban beszélhetünk korszerű műveltségről. Ami alatt értem az előtte levő korok szellemi, tudományos ismeret­ anyagának elsajátítását az egyén érdeklődésének, képességeinek visszavetületében. Éppen ezért az ún. általános és szakmai műveltség nem választható szét egymástól, szoros köl­ csönhatásban állnak és a kettő feltételezi is egymást. A szakmai műveltség mindig együtt jár bizonyos fokú általános műveltséggel (irodalmi ismeret, a művészetek — zene, képzőművészet stb. — a társadalom és technikai tudományok ismerete). Ezeknek az ismereteknek az elsajátításához szükséges az egyén érdeklődése is, hogy milyen a vonzódása az egyes tudományokhoz, természethez, embertársaihoz, milyen impressiókat hoz magával a közvetlen környezetéből — családtól, iskolától, ismerőseitől —, milyenek a saját tapasztalatai. Tulajdonképpen a pólyaválasztást is ezek determinálják. Tehát mindenki érdeklődési körének és képességeinek megfelelően kell, hogy szakmát válasszon és elsajátítsa a kellő szakmai ismereteket, majd ezen a szakon dolgozva kísérje figyelemmel szakmája esemé­ nyeit. A szakmai műveltség tehát szorosan ráépül az általános műveltségre. 75 �A mi korunkban a tudományok már olyan sokrétűek és szerteágazóak, olyan hatalmas ismeretanyag áll birtokunkban, hogy egyetlen ember még általánosságban sem tudja át­ fogni. Manapság nem beszélhetünk polihisztorokról. Ez az ismeretek tömegéből és az emberi felfogóképesség korlátaiból illetve korlátlan voltából adódik. Hiszen az újabb isme­ retek befogadása csak egy bizonyos fokú régi ismeretanyag elvesztése útján lehetséges. Szükség van a régi ismeretanyag gépi tárolására, a technikai adottságok kihasználására az ismeretszerzés és ismeretközlés területén. Korunk technikai adottságai elősegítik szá­ munkra a megismerést, és lehetővé teszik az egyén érdeklődésének megfelelő szelekciót is. A mai embertől nem követelhető meg, hogy behatóan jártas legyen minden tudomány­ ban, de az elvárható és szükséges a művelt embertől — és ezalatt a mai kor művelt em­ berét értem, vagy ha úgy tetszik, a korszerű műveltséget —, hogy legyen egy általános mű­ veltsége és szakmájában képességeihez mérten a lehető legmagasabb fokú szaktudásra tegyen szert. Ne öncélúan művelődjön, hasznosítsa azt munkájában, környezetében, társa­ dalmában. Szőcs Gyula Az emberek műveltsége szoros kapcsolatban van a mindenkori társadalmi rend­ szerrel, valamint a gazdaság fejlesztési fokával. Korszerűnek, - adott körülmények közölt —, az a műveltség tekinthető, melynél e kapcsolat szorossága azonosulásba megy át. Valljuk, hogy minden tudásunk alapja, kiindulási pontja az anyagi valóság. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy a korszerűség egyik alapvető ismérve: a természettudomá­ nyos jelleg. A műveltség komplex jellegű, — talán csoportosítható: általános, szakmai és politikai tozik: tartalma, színvonala, egyes komponensei aránya. Mivel a technikai- gazgasági élet „motorja" a mindenkori műveltség — mint komplex olyan —, ezért a korszerű műveltség szükségszereűn „előtte kell járjon", meg kell előzze az adott gazdasági — technikai alapot; csak így képes megváltoztatni az ember állandóan (permanensen) önmagát és környezetét. A műveltség komplex jellegű, — talán csoportosítható: áltaános, szakmai és politikai összetevőkre. A korszerűség követelményéhez hozzátartozik, hogy az ember általában, — különösen a vezető ember, mind a három területen kellő színvonalon legyen. Ez alatt az is értendő, hogy e komponensek dinamikus kölcsönhatásban vannak, — és ezért elképzelhetetlen, hogy pl. alacsony általános műveltségi komponens gyümölcsöző frigyet tudjon kötni magas politikai, vagy szakmai műveltséggel. A tudományos—technikai forradalom új helyzetet teremt sok vonatkozásban a műveltségi követelmények területén. Szoktuk mondani, hogy a haladás egyre jobban felgyorsul a mű­ szaki- gazdasági életben; továbbá, hogy a társadalom ismerete kb. 10 évenként duplázó­ dik. Nos, egy ilyen ill. egy quasi ilyen helyzetben a korszerűség fogalma nem tűri meg a lexikális (adatközpontos, ismeretfelhalmozó) tudást, annál inkább előtérbe kerülnek az olyan tényezők, mint: az alapozás, a készségek, a képességek, a logika, a gondolkodáshoz való hozzászokás. A korszerű műveltség igen lényeges — az előbbiekből is következően —, talán döntő jellemzője a konvertálhatóság. Ma már hazánkban is benne vagyunk a fejlődés, a haladás oly tempójában, amikor a nemzedéki váltás nem esik össze a műveltségi színvonal és struktúra váltással, — egy nemzedéki időtartományon belül is, a műveltség vonatkozás­ ban. Részben a tudományos—technikai forradalom tényével, részben a mi szocialista társa­ dalmi rendszerünkből fakadóan meg kell említsek még három fontos korszerűségi tényezőt. Az egyik az, hogy a gazdaságot jellemző egyidejű speciálódás és integrálódás — mely egyre gyorsul — szükségszereűn kihat ugyanilyen jelleggel a műveltségre is. A másik az, hogy az általános műveltség „aránya" a szakmaihoz: növekedőben kell legyen. A harmadik fontos tényező, - éppen az objektív fejlődés hatására, - hogy milyen arányban van a természettudományos- műszaki műveltség a humán műveltséggel, 76 �Végül hangot kell adnom abbeli meggyőződésemnek, hogy a korszerűség növekvő tényezőjévé válik a matematikai műveltség is. Általában, mind a logikus gondolkodás ki­ fejlesztésének nagyszerű eszköze; de úgy is, hogy ma már nem kizárólag a fizika nyelve a matematika, - hanem egyre jobban betör (nyelve lesz) még a humán jellegű tudomá­ nyok területére is: ezek fejlődését hihetetlen mértékben fegyorsítva. A fentiekben körvonalaztam volna a korszerű műveltségről valló képemet, elképzelése­ met, modellemet. Nagyon nehéz téma ez. De fölöttébb aktuális! Jövendőnk alakulásának kulcsa ez! dr. Ujlaky István A korszerű műveltség fogalma véleményem szerint igen bonyolult, összetett. Meghatározása ezért nem könnyű feladat. Reálisabb „vállalkozásnak" látszik a korszerű műveltség egy két ismérvére, jegyére rámutatni; ezeken keresztül elősegíteni fogalmának körvona­ lazását. A korszerű műveltség - úgy vélem — sajátos ideált, műveltségeszményt jelent Mint ilyen, része a szocialista embereszménynek, annak egy aspektusa. Tartalma állandóan vál­ tozik: mind több és mind mélyebb tudományos és technikai ismereteket, s ezek haszonsítására, alkalmazására való képességet foglal magába. Tartalmának ilyen értelmezése alapján azt mondhatjuk, a korszerű műveltség: folyamat. Egyszer s mindenkorra tehát senki nem tehet szert korszerű műveltségre; a korszereűn művelt ember kell, hogy lépést tartosn a műveltség tartalmának említett gazdagodásával, változásaival. De van-e egyáltalán korszerűen művelt ember? Azt hiszem, abszolút értelemben nincsen. Helyesebbnek tűnik a műveltség-eszményt kevésbé, illetve jobban megközelítő emberekről beszélni. Korszerű műveltségre törekedni tehát azt jelentheti: mennél jobban, a lehető legteljesebb mértékben megközelíteni az említett műveltség-eszmét leginkább megközelítő személyiséget kell értenünk. Hol húzható meg az ismereteknek, az újabb és újabb ismeretek befogadásának és hasznosítási képességeinek az a köre, amelyek nem hiányozhatnak a korszerűen művelt ember „fegyvertárából"? Ezekre a kérdésekre — bár szorosan összetartoznak - külön-külön kell válaszolni. A korszereűn művelt embernek feltétlenül ismernie kell korának fő kérdéseit, prob­ lémáit, és állást is kell foglalni ezekben. Napjaink emberének ismereteiből tehát nem hiányozhatnak a korunk átmeneti jellegére, a szocializmus és a kapitalizmus világméretű harcára, a szocializmus építésére, a háború és béke erőinek küzdelmére vonatkozó isme­ retek, s az ezekkel kapcsolatos állásfoglalás. Nem hiányozhat a marxizmus-leninizmus korunk megértéséhez és jövőnk felvázolásához is nélkülözhetetlen — forradalmi elméletének ismerete. Ide kell sorolnunk az emberiség legjelentősebb tudományos, kulturális éc technikai vívmányainak ismeretét, s természetesen a nemzeti kultúra különféle elemeit is. Mindezek együttesen: az ismeretek hihetetlen nagy, s „ráadásul" — mint láttuk állandóan tovább gazdagodó tömegét adják. Maga a „gyarapodás" olyan mértékű és ütemű, hogy a ma még korszereűn művelt ember — holnap már nem az. A korszerű műveltségnek - sezrintem - nem egyetlen, hanem több szintje van. Ezt kell mondanunk, ha megfontoljuk, hogy pl. már az általános iskola(!) tudományos, technikai és világnézeti nevelése alkalmas annak az ismeretkörnek a kialakítására, amelyet a kor­ szerűen művelt ember „fegyvertára”-ként jellemeztünk. A műveltség szélesebb alapjait, az ismeretek nagyobb mélységét biztosítják a középfokú, s újabb szintjét a felsőfokú oktatási intézmények. Korszerű műveltséget azonban — önmagukban — ez utóbbiak sem garantálnak. Részben azért, mert a műveltségnek az iskolák csupán egyik forrását jelentik, részben azért, mert a megszerzett műveltség elavulásának veszélye mindegyik szinten fenyeget. A műveltség korszerű szinten tartása természetesen nem jelentheti a társadalom minden új ismeretének elsajátítását. Mind ez, mind műveltségünk „lapvetése" feltételez bizonyos szelektálást, lényegkiemelést. Abban, hogy a társadalom „tudósának" mely elemeit adap­ táljuk, s melyek válnak szelektálásunk „áldozataivá", a személyiséget formáló, lehetőségeit meghatározó különféle tényezők - foglalkozás, érdeklődési kör, stb. - játszanak szerepet. 77 �Korszerűen művelt embernek tehát nemcsak felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező­ ket tekinthetünk, s az értelmiséghez tartozást sem fogadhatjuk el kritériumnak. Ellenkező­ leg: az hiszem, teljes joggal beszélhetünk korszereűn müveit munkásról, parasztról, értelmi­ ségről, s mindegyik kategóriában találunk műveletleneket is. Erre utal az iménti fejtegetés mellett az is, hogy a korszerű műveltségnek nemcsak általános, hanem szakműveltségi összetevői is igen jelentősek. Aligha áll távolabb műveltség-eszményünktől az a munkás, aki kiváló szaktudása (stb.) mellett pl. nem ismer idegen nyelveket, és nem tudja, mi az komputer, mint egy vallásos orvos, egy napjaink politikai problémái iránt érzéketlen mérnök, vagy „technikai-analfabéta" művész, stb. Venesz Ernő Sokszor és sok területen használjuk napjainkban a „korszerű" kifejezést. Szerintem talán túl sokat is, feleslegesen is. Minden területen — így a művelődés területén is — természetes igény a korszerűség, a maiság. Ha valaki nem a mában él, s nem a mai ill. a holnapi feladatok megoldásán fáradozik —, bármely területről is legyen szól — értelmet­ lenül él. A korszerűség: a kor ma és holnap jelentkező problémáinak látásában és meg­ oldásában élni, dolgozni — alapkövetelmény. Különben az ember anakrosztikus jelenség. A mi korunkra talán a legjellemzőbb a dinamizmus, a gyors változás, a fejlődés. Ezt segíteni, megfelelő irányban és ütemben haladni a ma emberének fontos feladata és értékmérője. A változó, fejlődő növekvő ismeretanyagot raktározni, rendszerezni, felhasz­ nálni új feladatot jelent. Objektíve lehetetlen minden ismeret — még egy szakterületen belül is! - tárolása. De a legfontosabb alapproblémák, alapismeretek birtoklása lehetséges és szükséges. Továbbá annak ismerete is, hogy milyen a fejlődés iránya, lehetősége egy-egy területen. Ismerni kell: a tudomány ablakai merre tárulnak! S megszerezni azt a készséget, hogy a mozgást nyomon követhessük! Tudjuk használni meglévő alapismereteinket, lássuk meg összefüggéseket! Tudásunk ne statikus, hanem dinamikus és a valósággal dialektikusan kapcsolatot tartó, tevékenységünkbe kombinálható legyen — általános alapvetésnek véleményen szerint ennyi szükséges. A ismeretanyag szerteágazó szövevénye között egy-egy terület mélységeiben is nehéz tájékozottnak, folyamatosan tájékozottnak lenni. De szükséges! Ám nem anélkül szakembernek lenni, hogy ne lássuk a csatlakozó, szintézisbe vivő szálakat. Jó szakember és jól tájé­ kozott ember korrelációiban élni. Ez a probléma természetesen felveti a mai művelődésügyi konstrukció célszerűségét is, ha úgy tetszik korszerűségét. Felveti azt a kérdést, hogy vajon a közoktatás nevelő és oktató tevékenységében egyaránt felkészíti-e ifjúságunkat a XXI. század feladatainak meg­ oldására, avagy a közművelődés rendelkezik-e olyan lehetőségekkel, hogy biztosítsa a permanens művelődést. Felveti azt az igényt, hogy a közoktatás és közművelődés szervezeti felépítéséig hatolóan egymásba érjen, szervesen kapcsolódjon. Alapismeretek, törvényszerűségek ismerete, a változóhoz való alkalmazkodás készsége, a fejlődés állandó szemmel tartósa, a folyamatos művelődés igénye és készsége, a szak­ terület analitikus ismerete és a szintézis igénye, a tudás használhatósága és alkotó erővé változtatása — ez szerintem a korszerűen művelt ember. 78 �körkép SOMOSKEŐY ISTVÁN A műemléki centenárium margójára Száz évvel ezelőtt alakult meg a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottsága. Ez különösen emlékeztes azért, mert: — ez a szerv volt az első, amely a hazai műemlékekkel intézményesen kezdett foglalkozni és — az akkori felfogások szerint — „lajstromozta” építészeti emlékanyagunkat; — ez a Bizottság, a Magyar Tudományos Akadémia védnöksége alatt, mint tudományos­ társadalmi testület függetlenítette műemlékvédelmünket a habsburgi önkényuralom ide­ jén Bécsben létesített, „összbirodalmi Zentralcomission-tól (Központi Bizottmány építé­ szeti emlékek felkutatására és fenntartására), végül — felvilágosító és előkészítő munkája eredményeként létrejött az első hazai egyetemes műemléki szabályozás, a műemlékvédelemről szóló 1881. évi XXXIX. törvénycikk. Ennek nyomán létesült a Műemlékek Magyarországi Bizottsága, amely már hivatalos, állandó jellegű szerv volt és végső fokon a mai Országos, valamint Budepesti Műemléki Felü­ gyelőség elődje. E jelentős kultúrtörténeti évfordulót ünnepük az illetékes hatóságok, élükön az Orszá­ gos Műemléki Felügyelőség, az érdekelt tudományos intézmények és társadalmi szerveze­ tek, velük együtt pedig országszerte a műemlékbarátok népes csoportjai. A jubileum jelentőségét nagyban emeli az a tény, hogy ebből az alkalomból az UNESCO mellett működő nemzetközi műemlékvédelmi szervezet, az ICOMOS (International Council of Monuments and Sites) Budapesten tartotta meg III. közgyűlését. Ehhez kapcso­ lódott számos fővárosi és vidéki műemlék bemutatása, valamint egy kollokvium, amelynek időszerű tárnája: „Modern építészet a történeti együttesekben”. Mindez műemlékvédelmünk, főleg a szocialista rendszer fennállása óta elért eredményeink újabb, megérdemelt nem­ zetközi elismerése. Bizonyítéka ez annak is, hogy számos, műemlékekben gazdag települé­ sünk korszerű helyreállítása, vagy urbanisztikai fejlesztése országunk határain kívül is meg­ becsülésre talált. Erre példa a budai várkerület, Sopron, Eger, Győr, Veszprém, Szom­ bathely, Székesfehérvár, Pécs, Kőszeg, Sárospatak és még néhány más városunk. Az ICOMOS közgyűlésén, tanácskozásain és kirándulásain részt vett a világ mintegy 45—50 országának összesen kb. 300 szakembere. Ebből is kitűnik e rendezvény tudományos, kultúrális, idegenforgalmi, sőt — bizonyos értelemben — politikai jelentősége. * Nemzetünk történelme során a gyakori háborúk és belső válságok okozta mérhetetlen épületpusztítások évszázadok óta azok lehetőség szerinti helyreállítására kényszerítették népünket. Tudomásunk van arról, hogy „régiségüknél fogva értékes épületek" megóvására irányuló, szórványos rendelkezések már László, II. Lajos, Zsigmond és Mátyás király idejé­ ben történtek.1 Szorosabb értelemben vett műemlékvédelmi törekvéseket európaszerte, s így hazánkban is, a napóleoni hadjáratok után kibontakozó, ún. „nemzeti ébredés” váltott ki. Akkor döbbentek rá nemzetünk haladó gondolkodású, hazafias rétegei, köztük főleg a forradalmi fiatal nemzedék, hogy múltunk alkotó korszakainak gazdag hagyatékából mennyivel keve­ sebb maradt meg, mint más, e téren szerencsésebb államokban. Ezért is mindjobban han­ goztatták, hogy ezt az örökséget jobban meg kell becsülni és védeni. 79 �Arra az időre jellemzők Vörösmarty félig nosztalgiás, félig aggódóan figyelmeztető szavai: „Emlékek nélkül — népeknek híre — csak árnyék!” Hogy az ilyen aggódás néha szenvedélyes felháborodáshoz vezetett, mi sem bizonyít jobban, mint Petőfi 1845-ben, a nagymúltú füleki vár tövében írt naplóbejegyzése: ........ kimondhatatlan harag fogott el, midőn láttam, hogy a romokat lehordják az utcákat tölteni, . . . hogy amely köveken őse­ ink szent vére szárad, azokon most tapodjanak . . ." Így tehát a történeti építészeti emlé­ kek megmentése mindinkább a „hazafias becsület dolgává” vált. Az eleinte ösztönös-érzelmi, romantikus-kegyeleti felfogáshoz hamarosan és szükség­ szerűen egy inkább hisztorikus-tudományos szemlélet kapcsolódott. 1846-ban elhangzik, a nagyértékű gótikus és reneszánsz műemlékekkel rendelkező Kassán, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlésén az első, jelentősebb, szervezett műemlékvédelmet köve­ telő megnyilatkozás. Ez a Magyar Tudományos Akadémián is visszhangra talált. Kezdemé­ nyezője a kassai születésű fiatal orvos, Henszlmann Imre volt (1813—1888), aki — Ausztriából és Olaszországból visszatérve — a gégészet és művészettörténet lelkes művelője lett. A végzetes kimenetelű 1848/49-es szabadságharc alatt és az azt követő abszolutizmus első időszakában a műemléki mozgalom megtorpant. Számos lelkes híve kényszerült el­ hallgatni. Maga Henszlmann Imre megjárta az osztrák börtönt és emigrált. Néhány évvel, a bevezetőben említett, 1853 óta működő „Zentralcommission” létrejötte után, a Magyar Tudományos Akadémia újból felvette a harcot a magyar műemléki ügyek Ausztriától független elintézése érdekében. Ezt a későbbiek során a Magyar Mérnök és Építészetegylet is támogatta. Ebben a küzdelmes munkában kimagasló érdemeket szerzett akkor, a nagytudású történetíró és kutató, Ipolyi Arnold (1823—1886). Az 1860-es évek elején hazatért Henszlmann Imre, aki időközben, főleg Angliában és Franciaországban ki­ fejtett, feltűnést keltő művészettudományos munkásságával európai hírnévre tett szert.2 Ő is újból részt vesz az előkészítő műemléki munkában, aminek elismeréséül, az akkor erre ille­ tékes kultuszminiszter kinevezi őt 1872-ben a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes bi­ zottságának egyik vezetőjévé. A műemléki Centenárium alkalmából sor került egy Henszlmann Imrét ábrázoló dom­ borműnek, az Országos Műemléki Felügyelőség, Budapest I., Táncsics Mihály u. 1. sz alatti székháza falón való elhelyezésére. A „PALÓCFÖLD” olvasói számára említésreméltó, hogy Ipolyi Arnold Balassagyarmat mellett, Ipolykeszin született, Henszlmann Imrét pedig szoros személyi kapcsolatok fűzték Nógrádhoz. Barátai és munkatársai közé tartoztak, Ipolyi Arnoldon kívül, többek között Szontágh Pál és Pulszky Ferenc. Feltételezhető, hogy e miatt is, még magas korban is, vidékünkre járt műemléki szemlére és dokumentációs anyag gyűjtésére. * A Műemlékek Magyarországi Bizottsága sajnos nem hozott a hozzáfűzött várakozásnak megfelelő eredményeket. Megjegyzendő azonban, hogy ezért a felelősség csak részben terhelte a Bizottság tagjait. Mintegy 10 főnyi létszámmal képtelen volt a szükségnek megfelelő munkát végezni. De úgy. mint más tőkés rendszerű államokban még most is, nagyban gátolta működését a félfeudális-polgári társadalomban szentesített magántulajdon elvi sérthetetlensége. Mint a vallás- és közoktatásügyi minisztérium alárendelt szerve a Bizottság lényegében csupán fakultatív-tanácsadó hatáskörrel rendelkezett. Kritikus esetekre a törvény ugyan biztosított ingatlankisajátításra irányuló javaslattevő jogkört, ennek azonban gyakorlatilag csak kivé­ telesen volt jelentősége. Az akkoriban nagyon kisszámú világi műemlékekkel szemben, az egyházi anyagnál némileg előnyösebb volt a helyzet, mert ott a személytelen tulajdon, va­ lamint a funkcionális folytonosság általában több lehetőséget biztosított. Az említett hátrányokon kívül, szemléleti és módszertani problémák is gátolták a Bi­ zottság ténykedését. Az uralkodó osztály önzően ragaszkodott a „hisztorizáló” szempont­ hoz, amelyet úgy értelmeztek, hogy műemléknek csak 1711, vagyis a Rákóczi-féle szabad­ ságharc előtti időből való objektum számíthat. Ezáltal a hatóság számára elvben érinthe­ tetlenné vált a gazdag barokk-, copf- és klasszicista stílusú emlékanyagunk. Lehetetlen felmérni azokat a nagy károkat, amelyek ebből keletkeztek. Idekívánkozik annak a meg­ említése, hogy míg az 1919-ben készült műemléklajstromban is Nógrád területén csak 5 középkori eredetű templom szerepelt, a jelenlegi hivatalos műemlékjegyzékben már - meg­ lehetősen szigorú kiszűrés után - kereken 300 tétel van. 80 �Komoly problémákat jelentett és sok kárt okozott az évtizedeken át tapasztalható, ellentmondásokkal teli, módszertani felfogások útvesztője. Erre a legjellemzőbb az ún. „pu­ rifikálás" irányzata. Ez azt kívánta, hogy restaurálások lehetőleg „egységes", vagyis „ki­ tisztított" stílusban, „eredeti" kivitelezésben történjenek. Ezen „álhitelességre" törekvő mód­ szer sokszor felelőtlen megcsonkításokkal, kontármunkával járt. Említésreméltó azonban, hogy hazánkban már a XX. század elején akadt olyan mint Möller István, aki például a zsámbéki templomrom mintaszerű állagmegóvásával európai viszonylatban is élenjárt, bi­ zonyos értelemben megelőzve a mostani, korszerű koncepciókat. „Miután a Műemlékek Országos Bizottságának eddigi működése nem hozta meg azt az eredményt, amelyet tőle méltán el lehetett volna várni” a Károlyi kormány feloszlatta. A Magyar Tanácsköztársaság — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példáját kö­ vetve - a terjedelmes társadalmasítások nyomán, a műemlékek nagy részének tulajdon­ jogi és használati helyzetében bekövetkezett változások miatt, új Országos Műemléki Hi­ vatalt és Műemléki Tanácsot létesített, új műemléki törvény és műemlékjegyzék előkészítése iránt intézkedett. E két szervben olyan neves szakemberek tevékenykedtek mint dr. Lux Kálmán és a már említett Möller István. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 26-án műtörténeti értékekre vonatkozó­ lag így rendelkezett: „. . . azok fölött, akik . . . bármit is . . . megrongálnak, tönretesznek, vagy engedély nélkül felhasználnak, forradalmi törvényszék ítél." Ugyanakkor kihir­ dette a Közoktatási Népbiztosság: „ti, akiket messze elkerült a szépség és a szép élvezé­ sének gyönyöre, . . . meg kell tanulnotok látni a szépet. Munkában elsatnyult és meggyil­ kolt érzéketeknek fel kell támadni, hogy részesei lehessetek minden harcotok és szenvedéstek eredményeinek, a kultúra, a szépség birodalmának!" A Magyar Tanácsköztársaság 133 küzdelmes napja nem volt elég ahhoz, hogy egy egységes, jellegzetes műemléki szemlélet kialakulhatott volna. Az idézett sorok arra enged­ nek következtetni, hogy ezen a téren is, az osztályharcos álláspont mellett, a korábbi hagyományos szempontok helyett, egy új, elvont meglátás kezdett érvényesülni, az eszté­ tikáé. Ez nyilván az akkor kibontakozó ilyenirányú eszmei áramlatokkal összefüggű jelenség volt. Az ellenforradalmi időszak alatt, a régi rendszerrel együtt, visszatért a korábbi műem­ léki szabályozás. Alapvető változást, e tekintetben is, csak Népköztársaságunk már említett törvényho­ zása teremtett: A műemlékek jogi védelméről szóló Eln. Tan. 1949. évi 13. tvr., majd az 1/1967. évi ÉM. sz., a műemlékvédelemről szóló rendelet. A korábbi hazai és más álla­ mokbeli szabályozásoktól eltérően, ezek után a műemlékvédelem az építésügyi igazga­ táshoz, a műemlékekkel kapcsolatos kultúrpolitikai feladatok ellátása pedig a művelő­ désügyi igazgatásra tartozik. A felső hatósági feladatokat vidéken az Országos, a főváros­ ban a Budapesti Műemléki Felügyelőség végzi. A szocialista jellegre jellemző, hogy az 1/1967. ÉM. sz. rendelet kimondja azt is, hogy a műemléki hatóság munkáját a műemlék­ védelem társadalmi szerveinek segítségére támaszkodva látja el. Ilyenek a Tanácsi Műem­ léki Albizottságok, valamint a Hazafias Népfront műemlékvédelmi munkabizottságai. Az újabb szabályozások és felmérések szerint meűmléki összállományunk tételszáma kereken 9000, ebből — átlagon fölötti értéke miatt kiemelt „műemlék” közel 1900, a többi műemlékjellegű, városképi, népi építészeti, kis részben ipari és mozgalmi emlék. Rendel­ tetés szerint, tételszám arányban, kb. 72 % a „világi" és kb. 28 % az egyházi objektum. Tulajdonjog szempontjából, a nagyobb házingatlanok államosítása folytán, a magántulaj­ donban levő műemlékek száma jelentéktelen és főleg lakott népi építészeti objektumokra korlátozódik. A köztulajdonban levő műemlékileg védett létesítményeknél a műemlékvédelmi bea­ vatkozás általában könnyebb és hatékonyabb. Sokszor azonban az aránylag szűkös anyagi és műszaki előfeltételek hátrányt jelentenek. Van még egy másik körülmény, amely — kü­ lönösen a volt kastélyoknál és kuriáknál — nehézségeket okozott és részben még most is okoz: a célszerű felhasználás, illetve az eredeti rendeltetéstől eltérő hasznosítás. Hogy ezt az ún. „funkcionális problémát" mégis nagy mértékben sikerült megoldani, bizonyítja az, hogy műemlékileg védett összállományunknak kb. 42 %-a középület, lakóház, valamint ilyen célokat szolgáló kastély és kúria. Hozzászámítva a lakott népi építészeti objektumo­ kat és némely más közérdekű létesítményt, mint pl. a műemlékesített hidakat, stb., az összállomány közel 60 %-a „élő funkciót" tölt be. Figyelembe véve az egyházak által 6 81 �használt, továbbá múzeumokra felhasznált műemlékeket, a „közhasználatban levő műemlékállomány” hányada megközelíti az összállomány 90 %-át. A többi kb. 10 %-ban sze­ repelnek várak, romok, szobrok, sírkövek, valamint olyan épületek, amelyek felhasználása még megoldatlan. Kétségtelen, hogy még nagyon sok a tennivaló. Tagadhatatlan viszont az is, hogy mű­ emlékvédelmünk rövid idő alatt — rendkívül értékes tudományos, kutató és sokoldalú egyéb működésével, nagyon eredményes munkát végzett. Noha sok mindent pénzértékben kife­ jezni nem is lehet, a néhány közölt adat mégis érzékelteti azt, hogy műemlékeink — művészeti értékükön kívül — népi vagyonunk jelentős, el nem hanyagolható részei. Mint olyan pedig közvetlenül, vagy közvetve — pl. az idegenforgalom révén — számottevő nép­ gazdasági hasonlattal is jár. Nem kevés az, ami megtérül abból, amit államunk műem­ lékekre fordít. De ha volna is olyan ráfordítás, amely nem térül meg egyhamar, az sem öncélú, hanem törlesztés arra, amivel tartozunk a múltnak, jelenünknek, valamint az utó­ kornak. Társadalmunk fejlődése nyomán, valamint a szocialista kultúrforradalommal párhuza­ mosan, egy új műemléki szemlélet kezd kialakulni. A szocialista eszméknek megfelelően, az építmény mellett, az építő, az alkotó, a dolgozó ember, — az ismert és a névtelen — kerül előtérbe. Figyelembe kell venni tudását, munkafeltételeit és — nem utolsó sorban — osztályhelyzetét. E „dialektikus" szemlélet híve nem tehet különbséget világi és egyházi, vagy volt feudális és a népi műemlékek között. Így válik építészeti emlékanyagunk a szoci­ alista népművelés, a hazafias nevelés szemléltető eszközévé, műemlékvédelmünk pedig népi-nemzeti hagyományaink ápolásának fontos tényezőjévé, társadalmi követelménnyé. A múlt mulasztásainak pótlása, valamint a II. világháború okozta óriási műemléki károk helyreállítása, súlyos egyéb gondok mellett, nehéz módszertani problémákat is oko­ zott. Műemlékvédelmünk eleinte saját útján kényszerült elindulni. Az 1957-ben Párizsban megtartott I., de még inkább az 1964-ben Velencében megtartott II. nemzetközi műemlék­ védelmi kongresszuson bebizonyosodott, hogy a jelenlegi magyar műemlékvédelem törek­ vései megegyeznek a legkorszerűbb nemzetközi, a „Velencei Cartában” rögzített irányel­ vekkel.5 A „Velencei Carta” kimondja többek között, hogy a restaurálások legyenek minél kíméletesebbek, ne törekedjenek „stílusegységre", hiányzó részek pótlása az eredetiektől szembetűnő módon eltérően, korunk technológiája alkalmazásával történjék, ezáltal is el­ kerülendő a „dokumentumhamisítás", fontos a műemlékek környezetének, az ún. együtte­ seknek arányos védelme, stb. A sokból a lényeget leszűrve, a következő módszertani út­ mutatás: Történeti hitelesség, szemléltető összhatás és tiszta, közérthető formanyelv harmó­ nikus szintézise. Erre pedig hazánkban sok az újjabbkeletű, jó példa. Ez egyúttal jelzi mai műemlékvédelmünk elismerésreméltó színvonalát, sőt nemzetközi rangját. JEGYZETEK: 1. Gerő László: Építészeti Műemlékek (1958.) 36. old. 2. Henszlmann Imre külföldön legismertebb műve a III. Napóleon megbízásából és anyagi támogatásából megírt: Méthodes des proportions dans l'architecture Egyptinne, Dorique et du moyen-áge. Ezzel hívta fel a figyelmet a műépítészetben rejtőző, bizonyos szabá­ lyos méretarányosságra. 3. Gergelyffy András: Műemlékvédelem 1964/4. 233—239. old. 4. Az itt közölt számadatok és kiszámítások Merényi Ferenc, az OMF igazgatójának, a Műeml. Albiz. V. Orsz. Értekezletén, 1968.aug. 27-én, Sárospatakon tartott előadásából valók. 5. Dercsényi Dezső — Horler Miklós, Műemlékvédelem 1964/4. 193—210. old., u. o. az 1964. évi Velencei Carta, és más nemzetközi műemlékvédelmi alapokmányok szövege, magyar fordításban. 82 �Várostörténeti konferencia Salgótarjánban Salgótarján jubileumi rendezvényeinek keretén belül sor került arra a megbeszélésre, melynek egyik feladatául a közelmúltban megjelent várostörténeti munka értékelését tűzték ki célul a rendező szervek: a Magyar Tudományos Akadémia várostörténeti albizott­ sága, a városi tanács, a megyei múzeumi igazgatóság és a TIT megyei szervezete. S ha nem is sikerült a programot az eredeti terjedelemben megvalósítani, az egybegyűlt meg­ lehetősen csekély számú fővárosi és megyebeli résztvevő tartalmas és tanulságos meg­ beszélésnek lehetett tanúja, illetve közreműködője. A megbeszélésnek különösen az adott értéket, hogy ez volt az első alkalom, amikor a városon kívülről érkezett bírálat a vórostörténeti művel kapcsolatban. Nem kétséges, hogy egy-egy helytörténeti mű megítélésénél az érdekelt város lakói, az ott élő bírálók más szemmel nézik az ilyen munkát, mint a kívülállók: örülnek legapróbb eredményeik­ nek is, elnézőbbek fogyatékosságaival szemben, sokszor már azt a tényt is túl nagyra értékelik, hogy egyáltalán megszületett a mű. A helyes, higgadt értékeléshez feltétlenül szükség van a kívülálló hideg, józan és objektív észrevételeire. Megnyugtató lehet a kötet kiadója és szerzői, de nyilván a város valamennyi lakója számára az a tény, hogy a várostörténet értékelése kapcsán a megjelent vendégek, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének, a Budapesti Történeti Mú­ zeumnak és a Műegyetem urbanisztikai tanszékének képviselői nem fukarkodtak a dicsé­ retekkel, a nem egyszer felsőfokú jelzők használatával. Természetesen nem kell arra gon­ dolnunk, hogy valamiféle elvtelen udvariaskodás, a vendéglátónak kijáró tisztelet vezette őket abban, hogy jókat mondjanak. Mind az ő észrevételeikből, mind pedig az érdekelt szerzők felszólalásaiból meglehetősen tisztán rajzolódott ki az a sokféle probléma, melynek maradéktalan megoldására a könyv megírása közben nem került - nem is kerülhetett — sor. Ezek a hiányosságok természetes nem csökkentik a munka értékét, sőt a dícsérő jelzőket sem teszik tartalmatlanná, hanem — mint már hasonló esetben — jó tanulságul szolgálhatnak a később készülő hasonló munkák megírásához. (Mint ahogy az éppen fel­ dolgozás alatt lévő Balassagyarmat történetnek a megbeszélésen jelen lévő szerzői nyilván máris sok tanulságot vonhattak le az elhangzottakból, melyeket még gyümölcsözően érvé­ nyesíthetnek saját munkájukban.) Az eszmecsere során mindenekelőtt az az alapvető megállapítás fogalmazódott meg, hogy milyen szükség volt ennek a könyvnek a megírására. SZABÓ BÉLA, a kötet főszer­ kesztője bevezetőjében beszélt azokról az előzetes tárgyalásokról, melyek már évek óta folytak a város vezetői és helytörténettel foglalkozó körök között éppen arra vonatkozóan, hogy kell-e, érdemes-e Salgótarján történetének feldolgozásával foglalkozni, van-e ilyen mű iránt társadalmi igény. Az elkészült munka azok álláspontját igazolja, akik annak szükségességét hangoztatták. Erről beszélt VÖRÖS KÁROLY (Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete) is, aki szerint a kötet jelentőségét elsősorban az adja meg, hogy Salgótarján az ország gazdasági életében jelentős település, amely a kapitalizmus­ nak speciális terméke a maga összes problémáival és lendületével együtt: egy ilyen város bemutatása már önmagában is jelentős, hiszen ehhez hasonló folyamatról még nem készült feldolgozás, különösen ilyen színvonalon nem. Ami a mű szerkezetét illeti és az ezzel kapcsolatos problémákat, egyértelmű tetszéssel találkozott a szerkesztőbizottságnak az az eljárása, hogy a szigorúan vett történeti részt 1948-ig terjesztette ki és az utána következő korszak legfőbb vonásainak ismertetését három kortörténeti tanulmánnyal oldotta meg. SZABÓ BÉLA elmondotta, hogy a 19. század második felének a bemutatása azért kapott viszonylag nagyobb teret, mivel ez az a korszak, melyben tulajdonképpen Salgótarján városias fejlődése megindult, a Horthy-korszak aránylag rövidebb terjedelmű feldolgozását viszont az magyarázza, hogy ebben az időszakban - annak ellenére, hogy a várossá alakulás aktusa ekkor következett be - a kötetben is ismertetett okok miatt a város a vártnál kevesebbet fejlődött. A vendég hozzá­ szólók is egyetértettek ezzel a beosztással, megjegyezték, azonban, hogy a mondanivaló felépítéséhez, belső arányaihoz lehet megjegyzéseket fűzni. Így GERELYES EDE (Budapesti 83 �Történeti Múzeum) főként azt tette szóvá, hogy az 1918—1945 közötti részben a politikai kérdések kerülnek előtérbe. Ez természetesen nem baj, csak bizonyos egyoldalúság veszé­ lyét rejti magában. Az a tény, hogy — bár a társadalmi mozgás rajza jó és megfelelően elemzi a mű a várospolitikai mozgásokat is, bemutatva annak lényeges mutatóit — az egyes témák, vonalak vezetése a korábbi nagy fejezetekhez képest leszűkül és így az 1945 utáni rész indítása már részben alap nélkül van. MOLNÁR PÁL, a kérdéses fejezet szerzője elmondta erre, hogy tulajdonképpen nem is állott szándékában minden lényeges vonalnak a végigvezetése, a rendelkezésre álló terjedelem főként csak azt tette tehetővé, hogy a város 1945-1948 közti története kapcsán a részkérdések mellőzésével a felszabadu­ lás, malamint a demokratikus és szocialista átalakulás legfontosabb elemeit mutassa be, különös hangsúllyal elmezve az ország különböző városainak e korszakbeli fejlődésétől eltérő számos mozzanatot, a Magyar Kommunista Párt városi szervezetének meghatározó szerepét, Salgótarjánnak a megye politikai központjává való alakulásából adódó sajátos­ ságokat. Sok szó esett a megbeszélés során a várostörténet rendelkezésére álló és hiányzó forrásanyagáról. SZABÓ BÉLA színesen ecsetelte, hogy viszonylag milyen kevés, de ugyan­ akkor tartalmas és értékes forrásanyag könnyítette meg számára a 19. század második felének a bemutatását, VÖRÖS KÁROLY arról beszélt, hogy a további kutatások során még milyen forrásanyagokat lehet figyelembe venni. SCHNEIDER MIKLÓS a Horthy korszak­ kal kapcsolatos fejezet szerzője pedig arról tett említést, hogy bár századunk írásbelisége hatalmas méretekben felduzzadt, mégis számos alapvető forrásanyag hiányzik és így egyes kérdések bemutatása csak rendkívül időigényes, hosszadalmas utánjárást követelő forrás- illetve adatgyűjtéssel válik lehetővé, amilyenre e munka megírása során nem min­ den esetben volt lehetőség. Mindezeken túl esett szó arról is — és talán ez az egyik legdöntőbb mozzanata az egész megbeszélésnek —, hogy a Salgótarján város történetét feldolgozó munka a törté­ nész szemével nézve hogyan állja ki a kritikát, nyújt-e valamit a történettudománynak. Hiszen a helytörténeti munkák, azon túl, hogy az adott helyen töltenek be fontos tudat­ formáló funkciót, hozzá kell, hogy járuljanak olyan kérdések országos méretű tisztázásához, melyeknek összefüggései csak helyi adatok fényében mérhetők le maradéktalanul. Az ezzel kapcsolatos véleményt VÖRÖS KÁROLY tolmácsolta, midőn elmondta, hogy a kötet a tudo­ mányosság mércéjével mérve is megállja a helyét, hiszen komplexen igyekszik ábrázolni a valóságot, sikeres lépéseket tesz abban az irányban, hogy a várostörténet szerves része­ ként, a megfelelő helyre beillesztve szóljon olyan kérdésekről is (a helyi mikrotársadalom pontos feltárása, művelődéstörténeti adalékok, különösen iskola- és sporttörténet vonatko­ zásában, valamint az életmódkutatás), melyek csakis ilyen helyi anyagok feltárása révén gazdagíthatják az országos történeti kutatás eredményeit. A megbeszélés során szó esett még egyéb kérdésekről is. BELITZKY JÁNOS, a feudális kori Salgótarjánt bemutató fejezet írója arról szólt többek között, hogy a rendelkezésére álló anyag korszakának csak néhány kérdését világította meg és így teljes kép meg­ adására enm vállalkozhatott: BERKES JÓZSEF az urbanizáció kérdéseit tárgyaló fejezetének problematikájáról szólva megjegyezte, hogy a téma nem tisztán gazdasági jellegű, hiszen közismerten számos, ma is ható politikai vonatkozása is van, melyről szintén említést kellett tennie a fejezetben. Ezekhez kapcsolódva MAJOR JENŐ (Műegyetem) nagy örömmel nyugtázta, hogy a sajátos fejlődéséi Salgótarján történetének feldolgozása mellett helyet kaphatott annak a hatalmas fejlődésnek a bemutatása is, mely ma Salgótarjánt ország­ szerte nevezetessé teszi. Külön kitért arra is, mennyire szerencsés, hogy nemcsak a mai Salgótarján külső képének alakulását sikerült a kötetben rögzíteni, hanem a feudális falu és a kialakuló ipari centrum képe is jól érzékelhető megfogalmazást kapott. Egyöntetű volt a konferencia résztvevőinek a véleménye abban, — s ez mintegy vég­ következtetésnek is vehető —, hogy a vállalkozás sikere, a sok megoldott, de sok nem egészen tisztázott probléma csak arra ösztönözheti az érdekelteket, hogy ne hagyják abba ennek a karakterisztikus városnak további vizsgálatát, legyen ez a kötet az első lépés egy többévtizedes elemző munkához, legyen kezdete egy hosszútávú munkafolyamatnak, melynek eredményeként további hasznos tanulságok születhetnek mind Salgótarján lakói, mind pedig az egész ország számára. SCHNEIDER MIKLÓS 84 �A szocialista városok és a szociológia Mindkettő századunk szülötte: a szocialista város egyértelműen, a marxista szociológia pedig jelenlegi fejlettségi szintjén, kiteljesedett formában tekinthető annak. A marxista szociológia, mint önálló tudomány alapjait és társadalomelméleti kereteit a történelmi materializmus Marx, Engels és Lenin által kidolgozott tételei határozzák meg s e szocio­ lógia a 19. században, a huszadik század elején - a klasszikusok munkáiban - a forra­ dalmi gyakorlattal, a szocialista államépítéssel volt szoros összefüggésben. A szovjethatalom első éveiben megindult sokirányú szociológiai vizsgálódás lendületét a személyi kultusz szülte torz tudománypolitikai elvek ölték meg. A konszolidációs időszak politikája a marxista szociológia fejlődéséhez is kedvező légkört teremtett. Az elmúlt egy, másfél évtizedben a szociológiai kutatások a szocialista társadalom építésének gyakorlatával összhangban bon­ takoztak ki, s a nagymértékben differenciálódott igényeknek megfelelően kiváltképp az úgynevezett szakszociológiák — mint például a politikai, a munka-, az üzem-, az erkölcs-, a jog-, vagy a városszociológia- fejlődtek minden előzőnél gyorsabb ütemben. E speciális ágazatok megélénkülése nyomon követhető mind a külföldi, mind a hazai szociológiai irodalomban is, hiszen az általános problémákat tárgyaló művek mellett sorra jelennek meg szakszociológia jellegű kötetek. Ezek közé sorolható ,,A szocialista városok és a szociológia” című tanulmánykötet is, amely az elmúlt év végén — a Kossuth Kiadó gondozásában, Szelényi Ivón válogatásában és bevezetőjével látott napvilágot. Szerkesz­ tette: Rathmann János. Az urbanisztikában eleve új fejezetet nyitott szocialista városfejlesztésben a hatvanas évek során lényeges változások következtek be, amelyek eredményeként a kelet-európai szocialista országok városai sok szempontból eltérő típust jelentenek a nyugat-európai, vagy az amerikai városoktól, de a nem európai szocialista városoktól is. E jelenségre a szociológusok is felfigyeltek és tényfeltáró kutatásokkal segítik megtalálni a kelet-európai szocialista városok — a termelőeszközök magántulajdonának megszűntetéséből, a hasonló társadalmi, történelmi feltételekből eredő- közös, és — a nagyságrendből a gazdasági fej­ lettség szintjéből, a kulturális hagyományokból fakadó — eltérő vonásokat. Szelényi Iván ilyen igénnyel írott városszociológiai tanulmányokat válogatott egységes nézőpontú, de sokszínű, az elméleti megközelítés ellenére is olvasmányos kötetté. Hat országból — Szovjetúnióból, Lengyelországból, Csehszlovákiából, Jugoszláviából, Romániából és hazánkból — tizenkét dolgozat került a kötetbe, amely három fő fejezetre oszlik. A fejezetek a településrendszer szerveződésének három szintje — a településrendszer egészének tervezése, a szocialista város szerkezete és a lakáskérdés alapján különülnek el. Melyek a településrendszer tervezésének lehetséges céljai, milyen erők hatnak a nagyvárosi fejlődés irányába, milyen társadalmi érdekek mozgatják a tervezés mechanizmusát és a városiasodás folyamatát, hogyan formálja át a hagyományos városszerkezetet a korszerű építészet, társadalmunk új szerkezete hogyan tükröződik az ökológiai struktúrákban, a megváltozott lakásgazdálkodásban hogyan módosulnak a különböző társadalmi rétegek lakásszükségletei? - lényegében ezekkel a problémákkal - mint centrális kérdésekkel foglalkozik a tizenkét tanulmány. A kötet élén A. Ahiezer, L. Kogan és O. Janickij szovjet szerzők „Urbanizáció, társa­ dalom és tudományos-technikai forradalom" című írása áll. A cikk alapgondolata, hogy az urbanizáció mai szakaszának specifikumát a tudományos-technikai forradalom, az isme­ retek termelésének felgyorsult fejlődése jelenti, s mivel az urbanizáció nem elszigetelt folyamat, irányítása lényegében a társadalomfejlődés irányításának a településhálózat fej­ lesztését alárendeltük az anyagi termelés fejlesztési érdekeinek, azaz az urbanizáció irá­ nyítása gyakorlatilag a tulajdonképpeni anyagi termelés fejlődésével és telepítésével fog­ lalkozó irányítás része volt. A tudományos-technikai forradalom korában azonban ez a megközelítés egyre kevésbé felel meg a termelődésfejlődés s az egész társadalomfejlődés szükségleteinek. Helyébe — e szovjet szociológusok részéről — az információ-termelés és továbbítás megnövekedett szerepének az elismerése lép. Miután a nagyvárosok az ilyen rendszerek természetes centrumai — hiszen hatalmas társadalmi-információs potenciállal rendelkeznek — szerintük a szocialista társadalom fejlődését nem a regionális politikával, hanem e településközpontok fejlesztésével lehet biztosítani, 85 �A szocialista város szerkezetét elemző fejezetben kapott helyet többek között Konrád György és Szelényi Iván „Új lakótelepek szociológiai vizsgálata" című tanulmánya. Ebben a szerzőpár — egy-egy budapesti, debreceni, pécsi és szegedi lakótelepen végzett felméré­ sek alapján — azt a hipotézist állítja fel, hogy a főként lakótelepépítkezés formájában történő városfejlesztés a városközponthoz kapcsolódó úgynevezett átmeneti övezetben „slumosodási" folyamatot indít meg, azaz az épületek fizikai leromlását az alacsony jö­ vedelmű rétegek koncentrációja kíséri, hiszen a lakótelepek éppen innen szívják ki a ma­ gasabb státusú családokat. A lengyel, a csehszlovák illetve a jugoszláv szerző cikkének mondanivalóját is figyelembe véve Szelényi Iván az alábbi következtetést vonja le a vá­ rosszerkezet változásáról: „Városaink jelenlegi társadalmi-ökológiai struktúrája fő voná­ saiban már a háború előtt kialakult, s lényegében megfelel általában az európai váro­ sokra általában az jellemző, hogy a népesség társadalmi státusa a város középpontjában a legmagasabb és a város széle felé egyre csökken ... A szocialista rendszer uralomra jutásával a különböző társadalmi rétegek térbeli elkülönülésének foka érezhetően csökkent, de a régi szerkezet tulajdonképpen tovább élt Az elmúlt évtizedben a tömeges lakótelepépítkezések viszont mintha módosítanák a kelet-európai városokban az európai városra általában jellemző struktúrát, mert ezekbe az új városrészekbe a városközponthoz közelebb eső, fizikailag leromló negyedekből az átlagosnál magasabb jövedelmű és iskolai végzett­ ségű családok áramlanak, s így a társadalmi státus magasságát kifejező, legmagasabb értékét a városközpontban elérő és a periférira felé süllyedő görbe az átmeneti övezetben megtörik, majd a lakótelepgyűrűben ismét emelkedik." A nem szakember olvasó számára a kötet egyik legérdekesebb írását minden bizony­ nyal Zdravko Mlinár szolgáltatja. A kéziratban talált cikk a szociológia egyik fontos kate­ góriájával a társadalmi kapcsolatokkal foglalkozik, konkrétan Velenje egyik kerületébe, az úgynevezett Novo Velenjébe bevándorlók baráti kapcsolatait vizsgálja. A részfejezetek a baráti kapcsolatok fogalmát, eredetét, vizsgálati dimenzióit, a barátok számának alakulá­ sát, a baráti látogatások gyakoriságát elemzik. A „Hol lakik a legjobb barát?" kérdésre a válasz a következő volt: „A Velenjében baráttal rendelkezők 23 %-a, vagyis majdnem egynegyede, azt mondotta, hogy legjobb barátja vele egy házban vagy háztömbben lakik, tehát egyben szomszédja is. A soklakásos házakban élőknél ez az arányszám 25,6%. a néhány lakásos házakban lakóknál pedig 20.0%. Különösen érdekes, hogy a barátok lakásától való távolság szorosan összefügg a bevándorlás óta eltelt idővel. Adataink szerint minél régebben lakik valaki Velenjében. annál kevésbé valószínű, hogy a legjobb barátjával egy házban vagy háztömbben lakion. A baráti kapcsolatok területileg annál kiterjedtebbek, minél régebben él valaki a vársoban, a régebben bevándoroltak kevésbé kényszerülnek arra, hogy szomszédságukból keressenek maguknak barátot... Az adaptáció során a bevándoroltak mind nagyobb skálán integrálódnak a lakóhelyi közösségbe, és mind intenzívebben vesznek részt a város társadalmi életében . . .” V Duric tanulmánya a lakást - meglehetősen újszerűen - mint társadalmi jelenséget vizsgálja és a gondolatmenetéből levonható következtetés szerint az ember lakás iránti szükségletének társadalmi létének mikéntje határozza meg, a lakásviszonyok az emberi társulások termelőképességét és fejlettségét, a munkarendszert, a társadalmi rendszert, az életfeltételeket, a társadalom kultúrális értékeit tükrözik, kifejezik a család típusát, szerepét, összetételét és kapcsolatait, „a lakásmód a társadalmi rendszerek és társadalmi intézmé­ nyek önéletrajza " Erre az alapgondolatra épül cikkének második fele - amely a Iakásszociológiai kutatások sajátosságaival foglalkozik — és tulajdonképpen a lakásszükségletekkel illetve a lakáselosztással foglalkozó másik két tanulmány is. Miután a szocialista országokban a „bérlakáspiac” gyakorlatilag ismeretlen, a szociológusokra rendkívül felelősségteljes feladat vár: a lakosság tényleges szükségletéről kell, hogy információkat nyújtsanak. A kötetet záró írások ilyen aspektusból vizsgálják a leningrádiak lakásigényeit, valamint a magyarországi lakásgazdálkodás mechanizmusát, modelljeit. Ez utóbbi dolgozat pécsi és szegedi minta alapján íródott s csak sajnálhatjuk, hogy ebben sincs utalás — mint ahogyan az új lakótelepek szociológiai vizsgálataiból is ki­ maradt — a minden bizonnyal rendkívül érdekes alapanyagot tartalmazó salgótarjáni urba­ nizációs folyamatra, amely — a városközpont totális rekonstrukciója folytán — mind a városszerkezet kialakítása, mind a lakásépítés és elosztás terén sok speciális vonást tar- 86 �talmaz. Remélhetőleg a városszociológusok is mihamarabb „felfedezik” a régit és az újat egyedi módon ötvöző szocialista várost, hiszen e témában számtalan kutatási lehetőséget kínál, s olyan következtetésekre adhat alkalmat, amelyek moticálhatják a kis, illetve köze­ pes nagyságrendű szocialista városokról a - szocialista viszgálatok eredményeképpen is — kialakult képet CSONGRÁDY BÉLA Hann Ferenc — Hibó Tamás: A város A magyar városok némelyike évezredes hagyománnyal, sajátos történelemmel rendel­ kezik Arrabona, Savaria, Aquincum már a magyarok megérkezése előtt virágzó város volt, a középkor vár-városai az irodalomban, képzőművészeti produktumokban is megörökített legendákkal büszkélkedhetnek. A XX. század elő-urbanizációja, az új fogalmakkal előbukkanó, új értelmezésű civili­ záció, az iparosodás új városokat szült. Dunaújváros, Leninváros mellett ilyen település az idősebb testvér, az ötven esztendős Salgótarján. Legendái újkeletűek. Nem kell még a port sem leverni azokról az alig sárgult lapokról, melyek a város történelmét őrzik. Sokan élnek még azok közül, akik e történelem résztvevői, alakítói, mozgatói voltak. Hann Ferenc kis verseskönyve és a kötet metszetei (Hibó Tamás munkája) a város ötven évét, a fél évszázad jelentős fordulópontjait örökítik meg az irodalom és a képző­ művészet eszközeivel. A kötet alcíme: Egy legenda töredékei. A versek ciklusszerűen fűződnek össze. Az egyes történelmi szakaszok hangulatát, a ma számára átmenthető heroizmusát más és más eszközrendszer, műfaj felhasználásával reprodukálják. A bevezető vers a múlt és jelen tömör szembesítése: „hol hajdan lusta fű / és héjakút árnyéka / lengett/.. . ma város áll / homlokkal hegyeknek forduló/áll keményen / vas- betontürelemmel/..." Az első sorsforduló; a város születésének előestéje, a Tanácsköztársaság bukásának nehéz és tragikus időszaka. A vers a népballada és a szürrealista költemény képvilágát egyesíti. Ilyenformán képes közelférkőzni a mai ember érzelmi világához, képes új értel­ mezésben tükrözni egy adott kort: „...jöjjetek éjben / feketében / puskarácsa- mene­ dékben / Trajbiár Pált meg is fogták / Messzevárosba hurcolták / jött az írás / nyakát szegték hatodmagával temették / szép szemük vak/fülük süket/moha növi be öklüket... A harmincas évek válságos időszaka egyetlen ember, egy anya sorsában sűrűsödik. Rokonszenves felfogásmódot képvisel ez a vers, hiszen olyan alapvető emberi érzések (bánat, szenvedés stb.) ábrázolásával jut el a költő a mai olvasóhoz, melyek időtlenek, melyek mindenkor tudnak érzelmi rezonanciát kelteni. A fia halálán bánkódó anya jajszava, a reménytelen keresés drámája motiválja, emberléptékűvé teszi, emócionálisan jelzi a kort: „a gonosz kígyó hátán/jaj mi lett / ki fonja be hajam / ha a lámpátlan éj / reánkzuhan a kolónián / ha a rettenetes kuvaszok / felüvöltenek a gyárudvarra/...” A város történelmének további korszakai dokumentumszerűen, szűkszavúan jellemzet­ tek. Az itt található versek némelyike kevésbé szerencsés, váratlanul sematikus részletek hozzák zavarba az olvasót. A kis kötetet záró versek a jelen problémáit, csodáit vázolják. A hangvétel most már valóban modern, széles asszociációs skálán mozgó képek halmaza. A kábelek és acélrögök ritmikája jellemzi ezeket a sorokat. Hann Ferenc szép kiállítású munkája nem történelmi illusztráció kíván lenni. Sokkal több annál, hiszen bármilyen alapos történelmi tanulmány sem tudná ennyire szemlélete­ sen, tömören, szuggesztíven visszaadni a kort, fél évszázad hangulatát. Az irodalom modern áramlataival kontaktust tartó, kisérletező kedvű, fiatal költő első önálló kötete A VÁROS, mely közéleti lírájával kiegészítője, szerves része eddigi publiká­ cióinak. Rokonszenves hitvallás az emberről és történelemről. Külön értéke a kiadványnak a gazdag — és a versekhez illeszkedő — grafikai anyag. Egységben a versekkel, a konvenciókat sikeresen elkerülve Hibó Tamás hangulatteremtő erejét és szakmai tudását igazolja. KISS SÁNDOR 87 ������� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/4503d6f7b41ad8f2a7acccbd1c6dd92e.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1972 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1972/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1972 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/bb7756d2198e6c73a9c6145598815c58.pdf 7ebc8c51b02b8765c691e69851c4bd80 PDF Text Text �Címoldalon: Lóránt János, TAVASZ c. alkotása �IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT VI. ÉVFOLYAM 1972. 1. SZÁM TARTALOM Mikszáth Kálmán: Anonymus levele 3 Paku Imre: Mikszáth Kálmán palócai és atyafiai 8 Krizsán László: Adatok a Mikszáth-birtok történetéhez 12 Lengyel Miklós: Dickens hatása Mikszáth elbeszélő művészetére 24 Lakos György: Milyennek látta Mikszáthot a felesége? 35 Thurzó Gábor: Mikszáth — filmen 49 Niklai Ádám: Barlangrajz 51 Tamás István: Sokszor, Fecskefüzért 53 Nagy István: Alkony, Anyám 55 Kő-Szabó Imre: Bányászrevans 56 Iszlai Zoltán: Mikroakrobatika 64 Bartha László: Élet, sors 67 Kiss Sándor: Előszó a naphoz 74 TA N U LM Á N Y Pais István: Vallás és erkölcs 79 �KÖRKÉP Salgótarján története (Bandúr Károly) 99 Dézsma és robot (Szabó Ferenc) 101 Moldova György: Tisztelet Komlónak! (Horpácsi Sándor) 102 A líra, a színház, a film — ma (Csongrády Béla) 104 II. Tavaszi Tárlat — Salgótarján (Varga Imre) 106 KÉPZŐMŰVÉSZET: Válogatás a II. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat anyagából (címlapon, műmellékleten) Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat. A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának lapja. Megjelenik negyedévenként. A szerkesztőbizottság elnöke: Boros Sándor Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor A szerkesztőbizottság tagjai: Havas Péter, Lakos György, Palócz Imre, Versényi György A szerkesztőség tagjai: Balázs László, Csongrády Béla, Csukly László, Czinke Ferenc, Kerekes László, Schneider Miklós Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivatalokban. Egyes szám ára: 5,— Ft. INDEX: 25708. 72 106 NyV Balassagyarmat 1700 pl. Felelős vezető: Bednár Károly �Anonymus levele és az én rövid válaszom. AZ ALMANACH TEKINTETES SZERKESZTŐJÉHEZ! Kedves atyámfia, öcsém Uram! Hosszú évtizedek óta figyelem irodalmi működésedet, mindég a sar­ kadban voltam, s ha valami igazítani valót találtam a dolgaidban, mindég figyelmeztettelek. Mikor mások gáncsoltak, dicsértelek, hogy a közönyben meg ne fagyj, mikor mások dicsértek, korholtalak, hogy a tömjénben meg ne fúlj. Emlékszel-e arra az időre, mikor szinibírálatokat írtál Szegeden, s egy hónap elsején a becsületes öreg Bodrogi, a szegediek kedvenc színésze, az előadás után valahogy betévedt az Oroszlány kávéházba, s látván ott egy csomó nagyurat (a Tisza Lajos környezetéből) ferblizni, a különben szerény férfiú, valami démoni láztól megkapatva, blattot kért, leült közéjük, s egy pillanat alatt elvesztette egész havi gázsiját. Te akkor elmosolyodtál, s nem voltál rest éjjel bemenni a szerkesztőségbe, s bekorrigálni a színi referádába: ,,Bodrogi ellenben pechhel játszott.” Persze az egész város nevetett másnap, de én haragosan zsémbeltem magamban, és egy aláíratlan levelezőlapot küldtem neki: „Bodrogi csak a pénzét veszti, de ön a tehetségét tékozolja az ilyen sekélyes mókázásokra.” Te még fiatal voltál akkor. Ficánkoltál az irodalom gyepén, mint egy csikó. Bizony, bizony, féltettelek, hogy valami karóba találsz ugrani. De mintha hatott volna rád a szemrehányásom, abban hagytad a színkritikát, és egy elbeszélést olvastunk tőled Az öreg Gaillard apó címen. Egy francia parasztot írsz le és szerepeltetsz az utolsó francia-burkos háborúban. Elolvastam, és szerettelek volna kupán ütni, de csak egy epistolában förmedtem rád: „Hát megveszekedett az úr? Az úr akarja leírni a francia parasztot? Írja le a magyart, ha tudja, mert az is nagy virtus. Hiszen a francia parasz­ tot maguk a francia írók sem tudják jól eltalálni. Daudet csak pedzi egy kicsit, Maupassant tudja, a többi közel sem jár hozzá. És hát az úr akarja leírni a francia parasztot? No köszönöm stb.” Alkalmasint megrestellted az idegen országban való portyázást (az öregapád se járt teneked olyan messze), mert egymás után publikáltad ekkor a saját parasztjainkat, a tót atyafiakat, a palócokat. Hiszen szép, szép, hanem láttad-e te valamikor azokat a tréfás pingálásokat, melyekkel a gyermekek ültetik fel egymást? Húznak egy függélyes vonalat, amiből megint kiágazik egy kurtább vízszintes vonal, aztán megkérdezik: mi ez? — Hát semmi. — Dehogy. Ez egy katona — mondják. — Hogy-hogy? — Ügy, hogy a katona már a fal mögött van, csak a szuronya hegye látszik. 3 �Az egyik vonal ti. a fal, a másik vonal a szurony hegye. Vagyis ez az úgynevezett „rajz” , amiben te excelláltál. Egy vonal így, egy vonal amúgy, de a lényeg, az már vagy eltűnt a fal mögött, vagy még elő nem jött. Ohó, amice, engem nem teszel bolonddá, nekem az élő alak kell, nem a tartozékai. Elő nekem a katonával! Rajzold nekem az élő, lüktető társa­ dalmat, amit körülötted látsz, ez a feladat. A tükröt akarom, amelyben ma­ gamat is látom, te pedig elém hozol egy tükör rámájáról letört arabeszket Edd meg! Hiszen tudom, olvastam, mivel indokoljátok e kolibri teremtmények létrejöttét. Hogy azt mondjátok, a modern ember siet, nem ér rá hosszabb olvasmányokba merülni, olyan adag kell neki, aminő meg nem terheli, ami átfut, ameddig egy cigarettát elfüstöl. Ej, milyen logika, milyen logika! Hát szabad a teremtésnek a cigaret­ tához alkalmazkodnia? Azt mondanám, hogy oktalanság, de nem mondom, mert az oktalan állatok nem teszik. Vajon kisebb bornyúkat szülnek-e a te­ henek azzal az indoklással, hogy a rosszgyomrú modern ember úgysem tud egy egész bornyút egyszerre megenni? Persze, csak egy adagot kellene szülniök. Az volna a sikk: például fél kilogramm vesepecsenyét. Ezek az érveléseim hatottak rád. Új térre csaptál át, és a „Tisztelt Há­ zat” karikiroztad évekig. No hát ez már a társadalom, most már jó nyomon voltál, de tudja isten, mégse tudtam veled egészen elégedett lenni, mert glorifikáltad a léhaságot. Rontottad azokat a becsületes simplex embereket, mert úgy írtál róluk, mintha megannyian államférfiak volnának, és rontot­ tad a közönség szemében azt a néhány államférfit, aki köztük van, mert játszottál, ingerkedtél, pajkoskodtál velök, hogy a közönség hol a liliput emberkék, hol pedig az óriások országában hitte magát — és végül úgy tünt fel neki az egész parlament a te írásaidból, mint egy bohó kedves kis játék, amely tarka-barka figuráival jár, kelepei, berreg, míg egyszer aztán magától is elromlik. Hát ezt nem jól tetted, lelkem, mert ha neked kertész-kést adott az is­ ten kezedbe, azt azért adta, hogy a nagy fákat nyesegesd vele a mezőn, nem pedig azért, hogy lekuporogva a földön kúszó indákhoz, fantasztikus cirádákat szurkálj ki a hegyivel a tökökre. No, de ezeket annak idején írtam meg neked részletesen, persze akkor is anonym, mint mindig. Képzeltem, sokat törted a fejedet, ki lehetek, hogy mindent tudok felőled, és egészen beléd látok. Hát ne is kutasd, sohase fogod megtudni. Gondold, hogy ez vagyok, vagy az vagyok; egy érdeklődő idegen, egy ellenség vagy egy jóbarát, egy keserű és rusztikus észjárású kritikus, esetleg egy zsémbes vén laikus. Vagy gondold azt, hogy a saját lelkiismereted vagyok. Szóval, gondolj felőlem, amit akarsz, tégy be engem egy olyan testbe, aminő neked tetszik, de hogy engem valamikor lerázhass, arra ne is gondolj. Ezúttal azonban grácia a fejednek, mert úgyis a hosszú lélegzetű mun­ kák jegyében vagy, most hát nem kötök beléd, ahelyett egy sokkal vesze­ delmesebb dologra hívom fel a figyelmedet. Az Almanachodról van szó. Mindég érdekelt ez a kis könyvecske. Új írók, új irodalmi hangok keletkeznek. Igaz, hogy örökké azok az át­ kozott „rajzok” kísértettek a könyvben. Mindegy, beletörődtem; utóvégre 4 �is egy bögre tengeri vízben benne vannak a tenger minden ingredienciái, benne vannak az ázalagok is, de hogy a cápák nincsenek benne — azért mégsem lehet a bögrét szidni. Megelégedtem azzal, hogy elfoglalt ember létemre ebből a könyvből bizonyos fokig au-fait lehetek az elbeszélő irodalomban. Egyszer évenként egy-két órámba kerül az évi termés minőségét kiérezni az Almanachbeli mustrákból, megítélhetem ismerős íróim fejlődését vagy hanyatlását, fris­ seségét vagy lankadtságát, megösmerkedhetem nagyjában az új írókkal és irányzatokkal, az új levegővel és elbeszélési tónussal — s esetleg innen asszentálhatok magamnak új kedvencet, akinek a műveire aztán teljes erő­ vel rávessem magamat . . . Szóval jó az, ha a lusta öreg darázs kiszag­ lássza innen könnyűszerrel, hogy melyik fa virágján van a legtöbb méz. Mert bármilyen nagy is a világliteratúra, és bár több nyelven olvasok, mégiscsak a mienk nekem az igazi, az édes. Mit bánom én Tolsztojt, Kiplinget! Ezeket csak élvezem. De a mienknek diadalittasan tombol a lelkem. S valóban sokra vittük éppen az elbeszélő ágban — a többi, sajnos, meglehetősen stagnál most. Sokszor dicsekedtem az Almanachhal fűnekfának: — Nézzétek, milyen haladás! Mekkora út a Remelly-aktól, Szegffyektől idáig! Még a leggyengébb író is egy kolosszus hozzájuk képest! Mert nem az mutatja egy nemzet műveltségét, hogy egy-két titán támad közülök véletlenül; a kultúra mértéke a középszerűek ereje. Elgondolkoztat, mi lett ebből a mi nyelvünkből, melyről azt mondták még száz év előtt, hogy csak a csikósokkal való beszélgetésre alkalmas. S mennyire magyar ez az irodalom! A magyar föld íze, a magyar ég színpom-pája, annak a tőnek a zamatja, amelyet még Mikes Kelemen és Cserey uraimék ültettek. Hja, hja! Az embernek mindég a legkedvesebb tyúkját viszi el a róka. Aggódva, látom most egy-két év óta, hogy éppen a magyar lélek készül veszendőbe menni az irodalomból. Az Almanachban, e kis területen össze­ szorulva látszik meg legjobban a veszedelmes processzus, mely az elbeszélő irodalom egészségesen megindult fejlődését rossz irányba találja lökni. Ugyanis két nagy baj jelentkezik az Almanachban, ennélfogva egyebütt it; két ellenséges tábor kavarog és tör egymás ellen kétfelől. Ah, milyen háború ez, barátom! Az egyik félnek sem szabad benne győzni. Az egyik baj az idegen levegő, amit a kozmopolisták hoznak be. Hiszen nem rossz emberek, nem lehet rájuk haragudni. Odatapadnak a világhírű mesterek műveihez, mint a piócák az idegen testekhez, és annyira teleszop­ ják magukat, hogy amikor azután ők akarnak produkálni, az a fölszítt ide­ gen vér csöpög ki belőlük, mert több bennük az idegen vér, mint a maguké. Magyar történelmeket írnak ugyan, de alakjaikban orosz vagy francia vér kering. Bocsásd meg, oh Apollo, hogy vért mondtam. Veszett ördög az, nem vér. E szerencsétlen marquis-k és vicomte-ok csak árnyékai bizonyos isme­ rőseiknek, akikkel először még abban az időben találkoztunk, mikor szelle­ mesek és egészségesek voltak, most már paralysis progressivába estek, és csodálatos módon magyar álnév alatt itt a magyar falvakban csatangolnak, udvarolván magyar vezetéknevű Nanetteknek és Szényácskáknak. 5 �Csak az idegen levegőért esem kétségbe, de följajdulhatnám a szeceszsziós témák miatt is. Oh jaj, hiszen ezek az alakok mind a St. Sulpice kór­ házból kerülnek ki. Egy-egy excentrikus betegség, valami öröklött perverzi­ tás és svengalizmus különféle változatai. Még jó, aki csak Bourget-ista és lélektani boncolást végez — persze konyhakéssel, de hajh, aki Dosztojevsz­ kijig ágaskodik, s a bűnt akarja rokonszenvessé tenni. Mintha egyéb se volna Raszkolnyikovban, csak éppen ez. Oh, kis oktondik! Nem a bűnt tette Dosztojevszkijt széppé, hanem hatalmas szívével és lángeszével az olvasók lelkét tette jóvá, és ragadta oly magasra, ahonnan a bűn nem oly rút, csak nagyon szánalomra méltó. E kozmopolisták idegen levegője csak az egyik baj - a másik a túl népies irány, mely átcsap a póriasba. Nem szükség annak a kimutatása, hogy a magyar nyelvet hogy bírják elcsavarni az együgyű parasztok. Éppen olyan hiba ez, mint a hírlapokban az a szomorú látvány, hogyan csavarják el viszont a nyelvet azok, akik németül gondolkoznak. A néptől tanulja a nyelvet az író kétségkívül, mint ahogy a szamócát az erdőn szedi az ember. De megtisztítva, megmosva, a rothadtat, satnyát, éretlent kidobálva kell azt feltálalni. Az aroma rajta legyen, de a rög, penész és a békanyál nem. Némely íróink valóságosan összegyűjtik a nép száján forgó, szemenszedett, karakán kiszólásokat és furcsaságokat, úgy, hogy ez a nyelv, ez az észjárás és előadási forma szinte bőg a ködmönszagtól. Mintha erővel le akarnák húzni az előadási hangot, a nyelv hajlékonyságát, finomságát arról a magaslatról, ahová azt Vörösmarty, Arany, Petőfi, Jókai, Gyulai és velök két nemzedék emelte. Minden kell nekik, ami a paraszt elmékben megfo­ gant, ha szép, ha nem szép, de legjobban az olyan, amit még ők se hallot­ tak, amit egy-egy mókás paraszt kigondolt, és semmi se kell, ami már meg­ nemesedett és törvénnyé vált akár a grammatikában, akár az irodalomban. Boldogok, ha valami olyat találnak, ami különös és szokatlan, ha parikatiknak nevezhetik a kappant, mert a göcseji paraszt így mondja, vagy kelempász madárnak a mókust, mert a félkegyelmű Bölöndér Jóska, látván a mókust kalimpálni a fán ekképpen körösztölte el. No hát, barátom, ez nem jól van így. Ez ellen kellene, hogy segítsetek. Mert e két ellentétes tábor kezd egymással farkasszemet nézni az iroda­ lomban . . . és a te Almanachodban is folyik a csendes háború a két irányzat közt. Erről írj az idén előszót, amice, de keményen kell a tollat megnyomni, mert nekem nagy aggodalmaim vannak, hogyha a túlnépies irány talál terjeszkedni, akkor a magasabb ízlés pusztul el, ha pedig az idegen levegő így ömlik be ezentúl is, akkor a nemzeti lélek marad halva. Sapienti pauca. Dixi et salvavi animam meam. ANONYMUS Kedves öreg Anonymus! Nem haragszom rád csípősségedért. Csak korholj engem, amikor jónak látod, meglehet, hasznát látom. Hanem ebben az egy esetben erről a két felhozott bajról fölösleges, vagy legalább túlzottak az aggodalmaid. 6 �Hiszen némileg igaz, amit írsz, csakugyan vannak íróink, és az Alma­ nachban is vannak, akik idegen levegőt mozgatnak munkáikban, s viszont vannak olyanok, akik érezve a magyartalan áramot, mintegy ösztönszerűleg a magyar néphez menekülnek, mint a megrezzent gyermekek az anyjuk ölébe. A francia marquis-t ellensúlyozzák a kifordított gubán heverésző pa­ rasztgazdával, de mihánts az idegön ájer kiszelölne az nyomtatott írásokbú, ők is rögvest mögcsavarnák elméjükön a finumabb csapot, ahonnat a paraszti ízös böffenetek helyött tyükörből fésülködő kaputrákos embörök koponyáján már körösztülszaladt és megmángorolt magyarság gyünne ki. Ezért aztán nincs igazad öreg. Két bajt kiáltasz, de csak egy van. Mert a másik baj attól az egyiktől származik. Az idegen levegőtül való a túlzott népiesség. Ami mármost az idegen levegőt illeti, éppen nem kell tőle megijedni, és nincsen szükség a vészharangra. Mikor Ferenc császár ezelőtt vagy kilencven évvel az ischli fürdőt a la ­ pította, a hiperlojális bandák annyira divatba hozták azt, hogy ischli leve­ gőt palackokban, hermetice elzárva árulták Ausztriában és Magyországon a patikákban. Ha valaki megbetegedett, az orvosok egyéb szerek mellett ezt se restellték prescribálni. — A beteg szobájában egy palack ischli levegőt kell kibocsátani é j­ szakára. Másnap panaszkodott a beteg, hogy még mindig nem érzi magát könnyebben. — Hm — szólt a doktor. — Ismételni kell a dózist. A következő éjjel két palack levegőt eresszenek ki. Mindegy. Azért az ischli importált levegőtől mégsem gyógyult meg senki. Ne búsulj hát, jó Anonymus, mert nagyobb jelentősége, hidd meg, nincs annak a francia vagy orosz levegőnek sem, amit a lelküket a külföldi irodalmakon felejtett írók eresztenek ki az ő kisded irodalmi palackjaikból. Föl se kell venni. Ha attól akkor nem gyógyult meg senki — hidd meg, ettől se hal meg senki. MIKSZÁTH KÁLMÁN 7 �PAKU IMRE Mikszáth Kálmán palócai és atyafiai Az írói siker, a művészi eredmény olykor sokáig várat magára. Irodal­ munk két nagy egyénisége: Mikszáth és Móricz — bízvást mondhatni — azonos körülmények, egyező bizonytalanságok között küzdöttek, reményked­ tek elismertetésükért, hogy az első rájuk villanó dicsfény aztán erősödjék, állandósuljék, hírük-nevük fedezeteként minél több és minél jobb művekkel lépjenek a nyilvánosság elé. Mikszáth — amint az életrajzából ismeretes — kilencven évvel ezelőtt adatta ki A tát atyafiak, majd négy hónap múlva A jó palócok címen személyes sorsát, írói pályáját, művészi jellemét meg­ határozó két kötetét. Az országos siker, föltétlen elismerés nem egészen tíz évig késett, valósággal váratott magára. Hasonlatosan alakult, húzódozott Móricz Zsigmond belépése is az irodalmi köztudatba: a Hét krajcár meg a Sárarany megjelenését — 1908 táján — nála is majdnem tíz esztendő emész­ tő kudarca, kilátástalan küzdelme, szakadatlan kísérletezése, eszmélkedő útkeresése előzte meg, hogy azután egyre fölfelé ívelő, nagy írói pályájának nyitányai legyenek eme kötetek. A hazai elbeszélő művészet e két nagy alakja még abban is megegyezik, hogy ki-ki a maga módján vált a paraszti élet valósághű ábrázolójává, majd saját koruk egész társadalmának követ­ kezetes bírálójává. Megegyeznek továbbá abban is, hogy föltűnésüket jelző első kötetük sikerét azonnal egy-egy jobb másodikkal tetézték. A nagy emberek, kiváltságos személyiségek rendszerint kellő időben lépnek színre, szinte a történelem hallgatólagos parancsa szólítja őket cse­ lekvésre, egy hiányzó űr betöltésére. Mikszáth Kálmán várta, kereste az el­ kötelező alkalmat, amikor oly sok balsiker, kínos kudarc, emésztő anyagi gondok nyomán megtalálta hangját, helyét, idejét színrelépésének. Csodá­ latosan bonyolult alkotáslélektani folyamat végső pontján, — tehát 1881 — 1882-ben — művészi eszközeinek, az írásmesterség műhelytitkainak birto­ kában következett igazi sikerének valóságos kezdete: A tót atyafiak megje­ lenését követő általános elismertetése, hogy rövid hónapok múlva A jó pa­ lócok kötete föltegye a koronát. Igen jellemző, hogy a Szegeden újságíróskodó Mikszáthnak fővárosba kerülését elsősorban nem szépirodalmi tevékenységének köszönhette, hanem élénk szellemű újságírói munkásságának, a filléres robotmunkának. A szunynyadozó írói becsvágy azonban színezte, élénkítette a szokványos feladato­ kat. Szegedi élete egyébként bővelkedett eseményekben: az 1879-es nagy árvíz, majd a város rohamos újjáépítése mellett házasságának fölbomlása, kényszerű válása megannyi tényező, hogy az élet mélyére látni kénytelenedjék. A környezet, az alföldi parasztság különös jellegzetessége, bájoló egyéniségük, szokásmódjuk, alaptermészetük állandó figyelemre, táguló szemléletre, szülőföldjével való összevetésekre ösztönözték a kezdő írót: 8 �nem lehet mellőzni e tekintetben a szegedi parasztság nyelvének ősiségét, egyszerűségét, kifejező, összevonó erejét sem. Egy törekvő fiatal író számára nagyszerűbb iskola (ő utána még sokan jártak abba) máshol nehezebben nyílhatott volna mint akkor Szegeden. Írói szemléletmódját történetesen a nógrádi és a Szeged-környéki parasztság szükségképpen kínálkozó hasonítása mélyítette, alakította ki. Lényegében azonos sorshelyzetben élt ezideig parasztságunk a Tisza mentén és az Ipoly tájékán is, az alföldi sík rónaságon és a felvidéki görbeországban, de vérmérsékletük, kedélyük, ész­ járásuk, szorgalmuk a külső szemlélet szerint mégis különbözött. Mikszáth az alföldi parasztban fedezte föl a palócot, az egyező meg az eltérő vonások tudatosították benne, hogy a magyar paraszt általában milyen nagyszerű művészi nyersanyag. Az írónak kezére játszott az újságíró és viszont: sokat, sokfélét írt a Szegedi Naplóba, sőt a mondott két kötet elbeszéléseinek, életképeinek, rajzainak magvai benne rejlettek szegedi vál­ tozataikban is, egyik-másik változatlan szöveggel került bele kötetébe. Meg­ előző hírlapi megjelenésükkel azonban a köztudat minden észlelete nélkül maradtak volna, ha az író kedvező alkalma, szerencsés keze, éber figyelme össze nem fogta volna őket s kötetbe illően nem húzta volna feszesebbre némelyik cselekményét, meg nem igazítja, meg nem fékezi a stílus bő á ra ­ dását. Sikerének különösebb titkai nincsenek. Műfaji, tartalmi, szemléleti új­ donságához egy sajátosan egészséges érzelemvilág járul. Érdekes, egyéni­ esített alakok léptek az olvasók elé. Mindemellett tömören szerkesztett, egy­ séges, rövid rajzai meglesett, megfigyelt élethelyzeteket vetítenek elénk. Alakjait tehát nem annyira elképzelte, mint inkább a szó teljesebb értelme szerint, le- és megrajzolta mozgóképekben; helyzeteket, jeleneteket életteli valóságban rögzített. Elbeszélő elődeivel és novellaíró kortársával szemben ő új, eleven pezsgő szellemiséggel látta és ítélte meg a parasztság sorsát, észlelte annak öntudatát, osztályhelyzetéből származó különbségét, tehát mindazokat az értékeket, amelyek szétfoszlatták az együgyű, érintetlen élet mesés boldogságát. A békés idill fátyla mögött lappangó válságokat mi­ nősítette, a társadalmi alacsonyabbrendűséget mélyen fájlalta, az elmara­ dottságot keményen hangsúlyozta. Élénk valóságérzékéből fakad éles íté­ lete, fölényes humora, megbocsátó gyöngédsége, tisztult szeretete. A nóg­ rádi népnek nemcsak társadalmi adottságait tárta föl, hanem a nép szelle­ miségét is mindenestül magáévá tette: a népnyelv zamatát szüntelen ízlel teti olvasóival, az egykor hallott népdalok nemcsak fölbukkannak, hanem ritmikus, ütemes mondatokat, szólamokat csalogattak tolla hegyére — kötet­ len szövege díszeiként. Már többen kimutatták írónk nyelvének numerozitását. Ha e példákat szaporítanánk, közhellyé süllyesztenénk azokat. Mindez azt eredményezte az ő írói gyakorlatában, hogy párbeszédei, leírásai az élő szó közvetlenségével hatnak mostan emlegetett két kötetében is. Alak­ jait a valóság talaján mozgatja, széleskörű, változatos, egyéniesített fér­ fiak, asszonyok, lányok népesítik be világát. A nógrádi táj parasztjaitól in­ dult el s eljutott a társadalom egykorú és múltbeli történeti figuráihoz és amikor képzeletét hívta segítségül, akkor se szépített, akkor is az élet tel­ jessége sugárzik minden egyes művének lapjairól; maga az élet s nem kép- 9 �zeletének csalóka játéka gyönyörködtet. Mindez korántsem jelenti azt, mint­ ha szándékosan torzította volna el kedvezőtlen jellemű alakjait, őket is je l­ lemzi életeleven észjárásuk s emeli a legtöbbet az átlagos szint fölé. Ama kisvilág e két elsősikerű kötetben tehát egy valóságérzékű írót mutat be, az alapokat tárja föl, ahonnan nyíltak későbbi, következő művei­ nek csodás távlatai. Rendesen nagy meglepetésként hatott legtöbb művével és ez a jellemvonása mindmáig időszerűen ható érzékenységgel munkál: a nemzeti hiúság csábjaitól, görögtüzeitől távoltartotta magát, ezért bírálhatta azok torz kinövéseit. A nemzetiséget, szűkebb hazájának szlovákságát ki­ mondottan szerette, valódi természetüknek, öröklött hajlamaiknak, becsü­ lendő értékeiknek megfelelő tiszteletben tartotta. Kritikai szellemének eme fölényes megnyilatkozása a természetes megbékélést, igazságos kiegyen­ lítődést szolgálta. Egyáltalán nem rajta múlott, hogy előremutató példája annakidején nem hathatott józanító mérséklettel a túlzások ellenében. Az ő atyafiai és jó palócai csupán csak a szeretetet ismerték: egyik sem hivatott többre a másiknál; józan, tiszta látásuk bizonyította, hogy őket gyermek módjára nem lehetett szembeállítani. A nép mindig megérti egymást: írónk összegező nagy érdeme, hogy meglátta bennük, a palócokban és szlová­ kokban, általuk ábrázolta a gondolkodó, mélyen érző, személyes sorsokat vállaló és átélő embereket, akik önmaguknak - életük megszépítésére — népi műveltséget, költészetet és díszítő művészetet teremtettek. A tót atyafiak és A jó palócok irodalomtörténeti jelentősége, korszakváltó szerepe mindezzel még nem meríthető ki, de hiánytalanul nem is magyarázható meg. Az író tájhoz kapcsolódó valóság-tisztelete, kisvilágához való csökönyös ragaszkodása föltétlenül fölülkerekedik minden úgyne­ vezett vidékiességen, amit pedig oly szívesen szerettek — jelentőségét csök­ kentve — homlokára ragasztani. A regioanalizmus mindössze kezdetben egyik jellemzője írónknak. Elismerendő erénye, hogy korán megszabadult tőle, már első két kötetében egyetemes emberi vonások uralkodnak, mint aminők a független élethez való jog, a tulajdon tisztelete, az emberiesség kötelező, egyszersmind kölcsönös megnyilvánulása, az egyéni képességek szabad kifejlesztése. Mindezeket azonban kezdetleges, elemi szinten levők­ nek észlelhetjük írónk különleges tapasztalatai nyomán, mivel a táji jegye­ ket nagyszerűen tudja az egyetemesség fogalomkörébe vonni; egyszóval: alakjai elsősorban emberek s csak aztán egy tájnak szülöttei, palócok avagy szlovákok: atyafiak, sorstársak. Szülőföldi tájelemek, földrajzi fogalmak, gyermekkori emlékek, palóc népköltészet és hiedelemvilág Mikszáth Kálmán mindenkori legfőbb forrásai, e többrétű egység szülte elsősorban e két kötetének legremekebb darab­ jait. Ma már — kilenc évtizeden át — valamennyi klasszikus műnek számít, alapos ismeretük önkéntes, beletartozik irodalmi műveltségünk eszköztárába, mint irodalmi minták az utóbbi évtizedek folyamán hatásuk, jelentőségük fokozódott. A tót atyafiak elbeszélései (Az arany kisasszony; Az a fekete folt; Lapaj, a híres dudás; Jasztrabék pusztulása) fölülmúlhatatlanul megejtő gyöngédségről, odahajló szeretetről tanúskodnak, s ha itt-ott mégis föllép bennük bizonyos regényesség, kék köd, kezdetleges alakmozgatás, szétá­ gazó cselekményvezetés, bőven kárpótolja a mindenkori olvasót az író meg- 10 �ejtő humora, leírásainak meghitt bája, mindeneket megbocsátó szeretete. Nincsen e négy nagy elbeszélésnek olyan mozzanata, viszonyulása, amely ne éltetné írónk későbbi műveinek alakjait, ne módosítaná, ne színezné azoknak kedélyvilágát, cselekményét ne irányítaná. A jó palócok tizenöt elbeszélése, rajza közül magasan kiemelkedik a Bede Anna tartozása című: a nép félelme és törvénytisztelete olyan ma­ gasfokú lélektani fejlesztést, fordulatot jelenít meg, ami önmagában is iga­ zolná Mikszáth emberi és írói nagyságát. A néhai bárány című elbeszélés igazságkereső leányhősének kellemét, szépségét eszessége múlja felül. Az a pogány Filcsik vagy A bágyi csoda, a Tímár Zsófi özvegysége meg a Hová lett Gál Magda?, továbbá A kis csizmák valamint A gyerekek ciműek nem egyszerű művészi remeklések a többiek hasonló értékei mellett, ha­ nem egy bensőséges, közelről látott népnek dicsfénybevonása, csetlésének-botlásának felülről való megbocsátása. Mindkét kötet nyilvánvalóan arról a gyöngéd, beszélő szeretetről ta­ núskodik, amely Mikszáthot mindenkor eítöltötte: szerette az embereket (enélkül pedig az író ne fogjon tollat): hitt is bennük, jóságukban, akara­ tukban, ártatlanságukban mélységesen bízott. Személyes ismerősöket örö­ kített meg palóc vagy szlovák hőseiben, hozzájuk fűződő kapcsolata soha sem szakadt meg. Amikor negyvenéves írói jubileumának ünnepségén az üdvözlésekre válaszolt, a szülőföldjéről, Nógrád megyéről ezeket mondotta: ,,Külön szeretnék szólni hozzá, hogy elmondjam, hogy: csak nappal vagyok tőle elválva, amint testi szemeimet behúnyom, otthon vagyok, ott vagyok köz­ tük . . .” Az író álma örökkévalóvá hosszabbodott, könyveiben együtt kel életre, ébred szendergő álmából népével együtt, valahányszor értő kéz nyitja föl azokat, elsősorban A tót atyafiak meg a A jó palócok címűeket, a való élet és a megszépítő képzelet eme két nemes foglalatát. 11 �KRIZSÁN LÁSZLÓ Adatok a Mikszáth-birtok történetéhez Jelen tanulmányunk — műfaji szempontból — nem sorolható a hagyo­ mányos irodalomtörténeti ismertetések sorába. E tanulmány tárgyát első­ sorban az a cél szabta meg, hogy a Mikszáth-birtokok történetének vizs­ gálata révén módunk nyíljék korkép felvázolására is századunk első négy évtizedéből, mely korképből a hivatalos kultúrpolitika nagyon különböző állásfoglalásai bontakoznak ki a mikszáthi életmű egésze és Mikszáth em­ léke iránt. A tanulmány utolsó fejezetében foglalkozunk a „nemzeti aján ­ dékozás''-ból kialakult Mikszáth-birtoknak azzal a történelmi korszakával is, amikor az 1945-ös földosztás révén a Mikszáth-birtokok egy új nemzeti ajándék alakjában a föld nélküli nógrádi zsellérek tulajdonába kerültek. E tanulmány, irodalomtörténeti adalékai mellett, elsősorban a földdel, a palócföldnek egy darabjával kíván foglalkozni, ahol élt és alkotott az író, és ahol halhatatlan hősei, a ,,jó palócok", végre otthonra leltek. A Mikszáth-birtokok történetében négy, egymástól élesen elkülönülő korszak figyelhető meg. Az első korszak 1904-től Mikszáth Kálmán haláláig tartott, a második 1910-től özvegy Mikszáth Kálmánné haláláig, a harmadik 1926-tól a földosztásig, míg a negyedik korszak a földosztás végrehajtásá­ nak a szakaszát jelenti. Az első korszakot megnyitó esztendő 1904. Ekkor vásárolta meg Mik­ száth Szontágh Pál1 horpácsi birtokát. A birtokvásárlás előzményeit Mik­ száth Kálmánné ekként írta le visszaemlékezéseiben: ,,Egy szép novemberi napon azonban mégis vágyat érez elmenni a képviselőházba, és délben szokatlanul vidáman jön meg az ebédhez. — Nagy újságot hozok — mondta még az ajtóban. — Megvettem Szon­ tágh Pál horpácsi birtokát Tónitől2, aki a nyáron örökölte. — Lehetetlen — mondtam csodálkozva — hiszen nem is látta. — De láttam, vagy harminc év előtt, az édesapjával voltam ott egyszerkétszer az öregúrnál . . . No de azért még nem egészen bizonyos a dolog, de több, mint valószinű, már nincs közöttünk csak kétezer forint, de ezt is leengedi Tóni, tekintettel, hogy én a birtokot ez idő szerint meg nem néz­ hetem."3 A látatlanban való birtokvásárlás mindennél beszédesebben fejezi ki. hogy Mikszáth szemében a földbirtok nem a henye munkátlansággal azo­ nosult „úri élet" bázisát jelentette. Ő a földet elsősorban nem a hasznáért, nem a barázdákból kisajtolható jövedelméért, hanem magáért a földért szerette. S nem a művészbohémság megnyilatkozása volt a látatlanban történt vásárlás, hanem a föld iránti mélységes bizalomé. A feltétlen biza­ lom és az anyaföld szeretete vegyül el minden földről szóló vallomásában. „Nem anyám-e nekem a föld, füveivel, virágaival, fáival? Egy fenséges irdatlan élő állat, aki ismerni látszik engem, nekem titkos szépségeit meg- 12 �mutatja, és nyájasan szól hozzám. Benne vegyültek apáim csontjai és mindazokéi, akik szívemnek kedvesek voltak és akikhez én is megjövök egy órá ­ ban: itt vagyok jó földanyám, megérkeztem” .4 Emellett természetesen döntő lehetett elhatározásában, hogy a birtok­ vásárlást jó befektetésnek tekintette, bár soha nem beszélt az általa ,,grund” -nak nevezett horpácsi földek hozamáról. A birtok nagyságát is csak közvetett forrásokból ismerjük.6 Férjéhez hasonlóan Mikszáthné is csak elvétve közöl egy-egy részadatot: „Nővérem egy ív papírt kért a fiúktól és lerajzolta a kúriát, a tizenegyholdas kertet, a gazdasági épületeket, me­ lyek a bérletből, miután a bérlőnek, egy helybeli földbirtokosnak, elég saját épülete volt, ki voltak hagyva, aztán lerajzolta a pusztát, a földnek fekvését, a réteket és a patakokat".6 A puszták, rétek és patakok által határolt 11 holdas bensőségen 1907-ben, a hajdani Szontágh kúria mellett felépült a Mikszáth család új otthona. A klasszicizáló kastélyt falusi kőművesek építették.7 A korintoszi oszlopokon nyugvó előcsarnok falába Jókai Mór mellszobrát építették be, „örök emlé­ kül, hogy e házat az életrajz honoráriumán építette.” 8 A kastély tehát a Jókai-életrajz írói tiszteletdíjából készült, de a hor­ pácsi birtok vételára — amely egyetlen saját szerzeményű ingatlana volt Mikszáth Kálmánnak — ugyancsak hasonlókból gyűlt össze. „A birtokom voltaképp földdé vált könyveim — írta — mert egyetlen krajcár sincs a vétel­ árban, ami újságírói, vagy más keresményből származnék. Úgy bizony, ezeket a földeket mind összekörmöltem, a mi szegényes irodalmi viszonyaink dacára. A horpácsi ,,grund” -nak csak a fele az enyém, aki a novellákat megálmodtam s megírtam, a másik fele a múzsáé, aki nem égi asszony, (asszonyban csak az kell, aki a harisnyámat is bestoppolja), hanem a fele­ ségem . . .’’9 A Mikszáth-birtokok 1910-ben, a „nemzeti adományozás” alkalmával, az író részére megvásárolt földekkel egészültek ki és elnyerték végleges nagy­ ságukat. A „nemzeti ajándékozás” , vagy ahogy Mikszáth nevezte, a „nem­ zeti donatio” gondolata Beöthy Zsolttól származott, s első formájában nem földadományozásra vonatkozott. Mikszáth 40 éves írói működésének meg­ ünneplésére alakult bizottság 1909. május 27-i ülésén Beöthy Zsolt azt javasolta, hogy Mikszáth összes műveinek népszerű kiadására az előfizeté­ sekből befolyt jövedelem felét „nemzeti tiszteletdíjként” adják át az ünne­ peltnek. „Későbbi gyűlések során ez a kérdés oda módosult, hogy a nem­ zeti kiadás bevételének felerészén visszavásárolják az uram anyai őseinek, a farádi Vereseknek horpácsi birtokát. Ez a terv végleg tisztázva lett és erről egy értesítőlevél várt már ránk Horpácson. Most már vége-hossza nem volt a boldog tervezgetéseknek. Két Veres-birtok is volt akkoriban kör­ nyékünkön eladó, éppen a miénk szomszédságában, az egyik a Veresharaszt puszta, a mi pusztánkkal éppen átellenben feküdt: én és a fiúk azt sze­ rettük volna, ha ezt kapja meg Kálmán, ő azonban a borsosberényi (szom­ széd falu) határában lévő szintén Veres-féle szomolyai erdőt óhajtotta.” 10 A Szomolyapusztához tartozó erdőbirtokon volt a környék hajdani, ba­ bonás félelemmel tisztelt rablólovagjának, Kámornak fészke. 13 �Az új, a „nemzeti donatio" révén nyert birtokához fűződő legendát azonban már nem dolgozhatta fel. 1910. május 16-án, Budapesten benső­ séges ünnepség keretében köszöntették Mikszáthot, átnyújtva a szomolyai ingatlan birtoklevelét. A „nemzet ajándékát" az ünnepelt e szavakkal köszönte meg: „Mit nekem a latifundiumok, vagy a primaeokkupácionális földek; hiszen a donáció királytól elég van, egy kicsit nagyobbak is - igaz, nem melegebbek - de nemzettől nyert donáció csak egy lesz: a nemes Mikszáth familiáé".11 S mielőtt igazán örülhetett volna a nemzet ajándékának, amelynek el­ fogadásával, egyik jeles Mikszáth-szakértőnk szerint — az ajándékozás bol­ dogító tudatát felkeltve - elsősorban ő akart örömet szerezni a nemzetnek12, 1910. május 28-án meghalt. Halálával lezárult a Mikszáth-birtokok történetének első korszaka. Amint fentebb említettem, a Mikszáth-birtokok nagyságáról az író á lta ­ lában nem, özvegye pedig elvétve közölt egy-egy adatot. Levéltári adatok a Mikszáth-javak kiterjedéséről csupán 1945—46-ból állanak rendelkezésünkre, amikor a földosztás végrehajtása során azokról pontos kimutatás készült. Eszerint dr. Mikszáth Kálmán és Mikszáth Edit Horpács, Pusztaberki és Borsosberény községek határában közösen és megközelítően egyenlő arányban 793 katasztrális hold ingatlannal rendelkezett13, amely helységek szerint a következő módon oszlott meg: Horpácson 236 katasztrális hold, Borsosberényben 445 (néhány kimutatás szerint 458) katasztrális hold és Pusztaberki határában 99 katasztrális hold. Az író halála után, a törvény szerinti örökösödés alapján, a birtokot kettéválasztották. Egyik része a Mikszáth-fiúk, Kálmán és Albert, a másik része az özvegy tulajdona lett. Ö zvegy Mikszáthné a maga hitvesi részét 1911. február 15-én kelt ajándékozási szerződésben szétosztotta fiai között. Birtokában ezután csak az a nem egészen három katasztrális hold ingatlan maradt, amelyről később végrendeletében intézkedett. Noha az özvegyi jog szerint élete végéig haszonélvezője maradt valamennyi ingatlannak, az ebből származó jövedelmét is évről évre rendszeresen elosztotta örökösei között.14 A birtokrészeket jelentős adósság terhelte. Talán az író halálát követő rendszertelen, majd háborús gazdálkodás és az erdőbirtokok vi­ szonylag kisebb közvetlen jövedelmezősége miatt, különösen az özvegyi jo­ gon, özvegy Mikszáth Kálmánné által használt birtokrészt terhelték jelentős kölcsönök. Jól világít rá az özvegy anyagi helyzetére az a végrendelet, melyet nem sokkal halála előtt fogalmazott meg, és amelynek szövege ezúton kerül elő­ ször nyilvánosság elé. A balassagyarmati közjegyző hivatalos helyiségében 1924. július 2-án az alábbi szöveggel készült el a végrendelet: „Előttem Sztranyavszky Géza balassagyarmati királyi közjegyző előtt, az alulírott helyen és időben megjelent özvegy Mikszáth Kálmánné született Mauks Ilona, úrasszony, földbirtokos, horpácsi lakos ügyfél, akit én szemé­ lyesen ismerek, egyszersmind megjelentek az általam szintén személyesen ismert, evégből felkért, együtt, egyszerre és folyton jelen volt Micsinay János iparos, szécsényi lakos és Csósza István kisgazda, drégelypalánki lakos, ügyleti tanúk is, azután az ügyfél előttem és az ügyleti tanúk előtt szemé­ lyesen élőszóval kijelentett végrendeletét kérte közokiratba foglalni: 14 �„Én Mikszáth Kálmán özvegye, született Mauks Ilona vagyonomról ha­ lálom esetére a következőkben rendelkezem: Elsősorban kijelentem, hogy minden, a mai napot megelőzően tett végrendeletemet és halálom esetére szóló intézkedésemet visszavonom és újabban így rendelkezem: Minden vagyont, ingót, ingatlant, amely utánam maradni fog, kedves fiamnak dr. Mikszáth Kálmánnak hagyom, mint általános örökösömnek, a következő kikötmények teljesítésének terhével: A Magyar Tudományos Akadémia kegyes hozzájárulásával ott, illetőleg az akadémiai intézkedése folytán a m. földhitelintézet bevonásával létesítet­ tem boldogemlékű férjem Mikszáth Kálmán és két fiam dr. Mikszáth Kál­ mán és néhai dr. Mikszáth Albert síremlékeinek felállítására egy „sírkő­ alapot” . Ezt én megfelelő öszegre óhajtom kiegészíteni, de ha ezt meg nem érhetném, akkor hagyatékomból adassék el egy tehén, a keleti gyön­ gyömből egy sor s a bejövendő vételár csatoltassék a sírkő alaphoz. Azután a keleti gyöngyömből megmaradó három sor adassék át hagyományképen kedves menyemnek Földes Líviának. A bútorokat szétosztottam már Kálmán fiam és özvegy menyem Kun Alice között, abban a reményben, hogy ők azokat kegyelettel megőrzik, de ha még fiam, Kálmán Edithke unokámnak valamit óhajt adni, úgy kérem itt is, hogy tegye meg. Különös rendelkezé­ sem itt, az hogy Edithkéé legyen a smaragd ékszer, az ezüst cukortartó és azok az apróságok, amiket ő megszeretett. A könyvtár, Wertheim szekrény és az oroszlán körmű bútor feltétlenül a Kálmáné legyen, a Szentpéter esernyője gyertyatartót, a hét fiókos szekrényt adja oda fiának Antalkának. Ha tehénállományomat szaporítanám, az esetre egy szép üszőborjút adjon Kálmán fiam Edithke unokámnak. Pöstényi Antal keresztfiamnak adjon át Kálmán róla való megemlékezésem jeléiül hat (6) személyre való ezüst evőeszközt. Azért kedvezményezem Kálmán fiamat anyai szívem sugallata szerint, mert ő a beltelkek és épületek megosztásánál a mostani súlyos vi­ szonyok között rendkívül nehéz feladatot vállalt magára, s az azzal járó nagy kiadások terhein óhajtottam rajta segíteni, mert úgy ő mint Felesége az én kedves menyem, velem szemben is és elhalt kedves jó Nelka nővérem­ mel is mindig a legteljesebb megértést, a legszeretőbb figyelmet tanúsították és Nelka Nővéremet hosszú súlyos megpróbáltatásának ideje alatt is a leggyöngédebben ápolták. A postatakarékpénztárban levő betétemet hagyom az én sírkövemre és a nővérem sírkövére, amely közös legyen, mert az az óhajom, hogy én nővéremmel együtt, pihenjek, az ő lehető közelségében. Temetési költségeimet Kálmán fiam viselje. Ez az én végrendeletem, amit azzal zárok be, hogy legyen szeretett családomon a jó Isten áldása és szeretetem őrködjék felette” . Miről ezt a köziratot az 1874. évi XXXV. tc. 82. §-ában foglalt hatá­ rozatok pontos betartásával felvettem, az ügyfélnek a tanúk előtt felolvas­ tam és ő azt jóváhagyólag aláírta előttünk. Kelt Balassagyarmaton, ezerkilencszázhuszonnégy (1924) évi július hó kettő (2) napján. Ö zv Mikszáth Kálmánné sz. Mauks Ilona s. k. Csósza István s. k. tanú Micsinay János s. k. tanú, Sztranyavszky Géza s. k. kir. közjegyző. P. H ."15 Mikszáthné halála után a végrendelet alapján készült vagyonleltár egyébként összeg szerint kimutatja, hogy mennyit ért az a vagyon, melyről 15 �rendelkezés történt. A leltár szerint az ingó és ingatlan tulajdon — a levo­ nások után — tisztán 23 millió 400 ezer koronát tett ki, ebből azonban egye­ dül a temetési költségekre 15 millió koronát kellett fordítani, látható tehát, hogy a végrendelet bevezető részében ,,földbirtokosnő” -ként megjelölt Mikszáthné ,,birtoka” egy kisparaszti gazdaság méreteit sem érte el, ingó „vagyona” pedig éppen csak annyi volt, ami egy családban egy életen ke­ resztül összegyűlik.16 Az író hitvesének 1926. május 24-én bekövetkezett halála után az akkor már Miskolc város főispánjává kinevezett dr. Mikszáth Kálmán a végrendelet alapján örökölt Széles mező dűlőben fekvő 1 hold 515 n. ölnyi ingatlanát megváltás ellenében, 1928-ban házhelyrendezés céljára Horpács község rendelkezésére bocsátotta.17 A megváltási iratokban az érintett birtokok tu­ lajdonosaként 1929-ben még özv. Mikszáth Kálmánné van bejegyezve, ami a végrendeletben megszabott kikötések teljesítésének a megjelölt idő­ pontra vonatkoztatott hiányát mutatja. Ebből vagy az intézkedő járásbíró tájékozatlanságából származott az a fonák helyzet, amely a rétsági királyi járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság 1929. augusztus 20-i határozatával azzal kelt feltűnést, hogy a több, mint három éve halott özv. Mikszáth Kálmánnét is értesíteni rendeli a megváltási ügyben hozott érdemi döntésről18 A horpácsi házhelyrendezés során megváltott terület csupán számításon kívül hagyható módon csökkentette a Mikszáth-birtokokat. Azok állaga az 1930-as évek közepéig állandó maradt. Dr. Mikszáth Kálmán, a miskolci főispán, virils alapon tagja volt Horpács község képviselőtestületének és Nógrád megye törvényhatósági bizottságának. E bizottságban vitt szerepé­ nek, egyéniségének és politikai meggyőződésének egyik legjellemzőbb meg­ nyilvánulása egy, még anyja életében, 1925-ben tett indítványa, amelynek alapján a megyei törvényhatóság a következő határozatot hozta, melyet a társ-törvényhatóságoknak is megküldött: „Megütközve látja a törvényhatósági bizottság, hogy a gazdasági érde­ kek képviseletére hivatott munkás szakszervezetek széles körű politikai tevé­ kenységet fejtenek ki, s ezzel a törvénytelen tevékenységükkel igyekeznek aláásni az ország belső békéjét, rendjét és tekintélyét; miért is . . . a szakszervezetek működésének megszüntetése a haza biztonságának érdekében immár elodázhatatlan szükségesség . . . Magyarországnak létérdeke a hazafiatlan és az országot forradalma­ sítani akaró törekvések végleges letörése . . .” 19 A következő 1926. évben dr. Mikszáth Kálmán a megye törvényhatósági bizottságában az alkotmányos szabadságjogok védelmére kelt, kijelentve, hogy azokat alulról fenyegeti veszély. Sürgette a nemzetgyűlés háziszabá­ lyainak, a képviselői mentelmi jognak és a sajtószabadságnak megszorítá­ sát. Előterjesztését a törvényhatósági bizottság egy szavazat ellenében ab­ szolút többségei elfogadta, s a Mikszáth-féle javaslat alapján az ismerte­ tett korlátozásokra vonatkozó felterjesztést juttatott el a kormányhoz és a képviselőház elnökéhez.20 Dr. Mikszáh Kálmán idézett és ismertetett politikai megnyilatkozásai a Mikszáth-birtokok történetének egy későbbi szakaszában — az 1945-ös föld­ osztás idején — bírnak különös jelentőséggel, amikor a már nyugalomba vonult főispán birtokainak megváltás alóli mentesítését egyebek mellett politikai múltjára való tekintettel kéri. 16 �De figyelemre méltó és visszatetsző ez a politikai állásfoglalás nemcsak 1945-re, hanem elhangzásának időpontjára vonatkoztatva is. Az a közéleti személyiség, aki az „alulról jövő veszedelemből” csak annyit ismert, hogy anyját az „alulról jöttek" felkarolták, megbecsülték, anyagilag és erkölcsileg támogatták, édesapja életművét pedig nemzeti kincsnek ismerték el (még annak idején, a Tanácsköztársaság hónapjaiban21, legalább a becsület dik­ tálta hallgatással tartozott volna a népjogokról és a munkásszervezetekről folytatott bizottsági viták alkalmával. A főispán Mikszáth Kálmán azonban éppen ellenkezően mindig korlátozást követelő hangadóként lépett fel a demokratikus szabadságjogok kérdésében. Még azt a majdnem semmit is sokallta, amire a Horthy-korszak idején a szabadság fogalmát korlátozták. Ezek a megnyilatkozásai egyben azt is mutatják, hogy a fiú politikai és életfelfogás tekintetében messze az apja mögé került. Az apa Noszty-féle figuráiban vonultatta fel a közélet kalandorait, a becstelenséggel párosult korlátoltság élő, cselekvő és országot kormányzó alakjait, megmutatta a dzsentri és ősnemes világ mocsarát, a komikumba fulladó maradiságot, s mindazt a bűnt, amit az alkotmányosság cégére alatt, az alkotmányos élet „védelmében” saját anyagi gyarapodásuk érde­ kében elkövettek. A fiú ellenben —apja szellemi hagyatékát visszautasítva, de anyagi örökségének birtokában, mint virilis — beállt az alkotmányos élet védelmezőinek csatasorába, azok közé, akiket apja megvetett, kigúnyolt és egyszerű olvasói előtt nevetséges és becstelen emberekként jellemzett. Még visszatetszőbbé teszi a főispán Mikszáth Nógrád megye törvényhatósági bizottságában vitt szerepét az a körülmény, hogy bizottsági tagsá­ gához — mint említettük — virilis jogon jutott. Apja birtokának első számú és az anyai végrendeletben is kedvezményezett örököse a legtöbb adót fizetők és nem a választott képviselők sorában foglalt helyet. Az apai birtok tehát, amelynek magvát a „földdé vált könyvek” képezték, közéleti szerep­ lésre jogosította az örököst. Az örökös pedig éppen azzal a világnézettel fordult szembe, amit a „földdé vált könyvek” hirdettek. A Mikszáth-birtok másik, jelentékeny alkotórészét a Mikszáth-művek jubileumi kiadásának bevételéből vásároltak az író számára. Ez a bevétel nagyobbrészt az egyszerű embereknek a pénzéből jött össze, akik Mikszáth írásaiban az úri Magyarország kritikáját becsülték legtöbbre és könyvvásár­ lás formájában jelentkező hozzájárulásuk a „nemzeti ajándékhoz” a huma­ nistának, a bátor kritikusnak szólt, nem pedig az apa szellemi hagyatékát megtépázó örökösnek. Dr. Mikszáth Kálmán főispán politikai szereplése ilyenmódon megsem­ misítette az apai öröklés jogának erkölcsi alapját. A törvény szerinti örökösödés azonban kívül és felette állt az erkölcsi jogalapnak. A főispán zavartalanul élvezte a „nemzeti donáció” és a „földdé vált könyvek” jövedelmét. Saját birtoka mellett kezelte kiskorú örö­ köstársa, Mikszáth Edit osztatlan erdőingatlanát is. A borsosberényi határ­ ban fekvő erdőbirtok - része a nemzeti ajándéknak - 1939-40-ben két esztendeig húzódó per tárgya volt. A birtok határkérdésében mutatkozott nézeteltérés a Mikszáth-örökösök és a szomszéd erdőbirtokos Mocsáry László, Mocsáry Sarolta és Mocsáry Sándor borsosberényi lakosok között. A két birtok határát előbbi tulajdonosaik megegyezésével állapították meg, 2 17 �amit a pereskedő felek erdészei is határnak tekintettek. Ennek ellenére a Mocsáry-birtokosok jogtalan birtokhasználat címén a királyi ítélőtábla által is elfogadott 7287 pengő kártérítési tőke és járulékai iránt indítottak pert a Mikszáth örökösök ellen.22 A Kúria az ítéletet feloldotta és új határozathozatalra utasította a fellebbezési bíróságot. A tábla új döntése a jogtalan birtokhasználat által a felpereseknek okozott kár összegét 1284 pengőre mérsékelte, ugyanakkor elismerte a Mikszáth-örökösök 10,5 kat. hold terü­ leti igényéi, a felperes Mocsárynak 17 kat. hold birtokkövetelését viszont elutasította és kötelezte őket a Mikszáth-örökösöknek megítélt 10,5 kat. hold telekkönyvi bekebelezésének tűrésére.23 A birtoktörténeti áttekintést csupán azért tartottuk szükségesnek felvá­ zolni, hogy néhány adatot szolgáltassunk annak a korszaknak előtörténeté­ hez, amikor a „nemzeti ajándékozás" már milliókat érintett, s amikor, mint szerte az országban, Nógrádban is azoké lett a föld, akikről és akiknek Mikszáth írt, az egyszerű embereké. A Mikszáth-birtokok „központjában” , Horpácson, 1945. március máso­ dik felében, néhány nappal a földműves nép földhözjuttatásáról szóló és március 15-én, a nemzeti ünnepen kihirdetett rendelet megjelenése után alakult meg a Földigénylő Bizottság. E bizottságra nehéz feladatok megoldása, nagy munka várt. Elég csak egy pillantást vetnünk az 1945 tavaszán Horpácson fennállott birtokviszo­ nyokról készült kimutatásra, s igazolva látjuk a megoldásra váró feladatok rendkívüliségét. Horpács község határterülete 1945-ben 1090 kat. hold volt. Ebből 57 kisgazda 110 kat. holdat birtokolt (a kisgazdák átlagbirtoka így 1,9 holdat tett ki). A határban 3 középbirtok volt, összen 680 kat. hold területtel. A 680 kat. hold területről 236 hold dr. Mikszáth Kálmán és Mikszáth Edit tulajdonában volt.24 A községben 85 jogosult és javasolt földigénylőt írtak össze.25 A földbirtokreform céljaira megváltás útján az alábbi birtokokat kí­ vánták igénybe venni: 1. A gróf Brechtold-féle uradalom horpácsi részét, amely 180 kat. hold szántóból és 32 kat. hold legelőből állott; 2. Mikszáth Kálmán és Edit ingatlanaiból 36 kat. hold szántót; 3. Csillag soma birtokából 173 kat. hold szántóterületet. Ö sszesen tehát 389 kat. hold szántó és 32 hold legelő állott a horpácsi Földigénylő Bizottság rendelkezésére 85 igényjogosult kielégítésére céljából.26 A Mikszáth-örökösök részére a vármegyei Földbirtokrendező Tanács 1945. április 19-én hozott határozata27 fejenként 100—100 holdat mentesített a kötelező megváltás alól, így horpácsi birtokaikból csupán 36 holdat osz­ tott szét. Más községek területén fekvő birtokaikat viszont teljes egészében megváltani rendelte, mivel a mentesítést Horpács községben már megkap­ ták.28 Az író Mikszáth Kálmán emlékének nagyrabecsülése nyilvánul meg a földosztást megyei szinten intéző szervek részéről, amikor az Országos Föld­ birtokrendező Tanácshoz tett javaslatukban kérték, hogy „Mikszáth Kálmán és Edit 200 kh-n felüli ingatlanai az 5600/1945. FM. sz. rendelet . . . értei - 18 �mében csereingatlan, vagy magasabb megváltás ellenében vétessenek igénybe. Nevezetteknek a Horpácson mentesített 200 kh-n felül ugyanott 36, Pusztaberkiben 98 kh és Borsosberényben 58 kh szántó-ingatlanuk van.” 29 A borsosberényi birtok 58 kat. hold szántóterületet kivéve erdő-ingat­ lan volt. E birtoktestnek teljes egészében a földreform céljaira való igénybevételéről 1945. április 27-én döntött a megyei Földbirtokrendező Tanács, kötelezve ,,dr. Mikszáth Kálmán Mikszáth Edit horpácsi lakosokat, hogy a nevükön álló, Borsosberényben elterülő, összesen mintegy 445 kat. hold kiterjedésű ingatlanát, alkotórészeivel és tartozékaival, élő és holt gazda­ sági felszereléssel (épületekkel) együtt az államnak a földműves nép földhözjuttatása céljából . . . tulajdonul engedjék át” .30 „ . . . mert nevezettek részére a rendeletbeni mentesség Horpács községben már biztosíttatott".31 A 202/1945. számú megyei határozata a pusztaberki 98 kat. hold szántóföl­ det is teljes egészében igénybe vette a földműves nép földhözjuttatásának céljára.32 Mivel a Mikszáth-örökösöknek a földreform-rendeletben megjelölt men­ tesítést éppen Horpács községben biztosították, a horpácsi földigénylők számára a minimális juttatást igen alacsonyan, kb. 2 holdban kellett meg­ állapítani. A minimális juttatás ily alacsonyan történt megállapításánál döntően közrejátszott az a körülmény is, hogy a megyei Földbirtokrendező Tanács Patak község részére a horpácsi megváltásra kötelezett ingatlanokból 150 holdat fenntartottak. Patak községben ugyanis 220 jogosult földigénylő számá­ ra mindössze 219 kat. hold kiosztható ingatlan állott rendlekezésre.33 Tehát igénylőként nem egészen 1 hold jutott volna. A megyei Földbirtokrendező Tanács kényszermegoldásként alkalmazta a pataki igénylők Horpács határában eszközölt kielégítését, mindvégig el­ ismerve, hogy a horpácsi, átlag 2 holdas, juttatás „sem kedvező arány — még nógrádi viszonylatban sem — ámde Patak község még rosszabbul áll és a horpácsi és nagyoroszi ingatlanok nélkül az ottani jogos igények se­ hogy sem lennének kielégíthetőek.” 34 A horpácsi Földigénylő Bizottságnak közben szakadatlan harcot kel­ lett folytatnia a 2 holdas átlag-juttatás betartásáért. Mikszáth Kálmán és örököstársa ugyanis a felosztásra igénybe vett 36 holdat sem akarta a Földigénylő Bizottság rendelkezésére bocsátani és a községi bizottság 1945. április 16-án kelt határozatát az alábbi beadvánnyal fellebbezte meg a me­ gyei Földbirtokrendező Tanácsnál: „Tisztelt Megyei Földbirtokrendező Tanács! Horpács község földigénylő bizottsága a f. hó 16-án 3/1945. szám alatti határozatával alulírottaknak Horpácson fekvő 236 k. holdat kitevő ingat­ lanait az e tárgyban kiadott kormányrendelet 12. §-ra hivatkozással igényelte, s határozatát jóváhagyás végett a Megyei Földbirtokrendező Tanácshoz beterjesztette. Szóbanforgó határozat reánk nézve sérelmes és az e tárgyban kiadott kormányrendelet intézkedéseinek figyelembe nem vételével hozatott. Ezért tisztelettel kérjük a jóváhagyás megtagadását. Indokok: 19 �1) Figyelmen kivül hagyta a határozat a kormányrendelet 23. §-át, mely szerint az osztatlan közös tulajdonban álló ingatlanok megvál­ tásánál minden egyes tulajdonostársnak joga van az őt megillető men­ tességet igényelni. 2) A határozat kiemeli, hogy a szóbanforgó ingatlan egy része jelenleg megműveletlen. Ez nemcsak erre az ingatlanra áll, de úgyszólván az egész határra. A megszállás vis major. Az épületekben bekövetkezett nagymértékű rongálás, s valamint a birtokon talált felszerelés, vetőmag, lovak, marhák igénybevétele a megszálló katonaság által annál inkább lehetetlenné tették a művelést, mert a birtokon gazdálkodó Felsőtoldi Ferencet több hónapra fogolytáborba vitték. A szeszgyár fontos alkotó­ részeit leszerelték, a magtárat széjjelszedték, s az istállókat a meg­ szálló katonaság használta, stb. 3) A kormányrendelet 15. §-a értelmében Dr. Mikszáth Kálmán az egyik felerészes tulajdonosa a Nemzetgyűlés Politikai Bizottságától 300 k. hold mentesítését kérte arra a közismert tényre hivatkozással, hogy a nemzeti ellenállásban és a németellenes szabadságharcban évek óta írótollával és beszédeivel kimagasló érdemeket szerzett. Ez a harc a szellem fegyverével is folyt, és ezen a téren munkássága orszá­ gos jelentőségűvé vált. 4) Egyébként a birtok másik tulajdonosának alulírott Mikszáth Editnek megvan a maga jogcíme a kormányrendelet 5. §-a alapján a szóban­ forgó mentességet kérni, mert ez a birtok nem reudális nagybirtok, írói munka és takarékosság eredménye. A nemzet ajándéka volt atyám, illetve nagyatyám 40 éves írói jubileumára s alig képzelhető el, hogy a nemzet másik kezével elvegye, amit egyikkel adott, amikor írói mun­ kásságának dicsősége örök időkre minden művelt nemzetnél a magyar­ ságnak felbecsülhetetlen tiszteletére vált. Tisztelettel Mikszáth Kálmán, Mikszáth Edith.” 35 A szó szerint idézett beadvány több tévedést és szándékos nagyítást tartalmaz, de azt is bizonyítja egyben, hogy készítője értetlen idegenkedés­ sel állt szemben a földosztás szellemével. Nem egyedülálló jelenség volt abban az időben, hogy a megváltásra kerülő birtok tulajdonosa minden fórumot megjárt, csakhogy visszaperelje „jussát” a föld szegényeitől. Nem is ez a különös a nyugalmazott főispán Mikszáth Kálmán részéről, hanem az a tény, hogy a földosztásban képtelen volt felismerni a „nemzeti aján ­ dékozásnak” egy új magasztosságában az általa idézettet is felülmúló életrekelését. A nemzet 1910-ben egy élet munkáját honorálta a szomolyai bir­ tokkal Mikszáth Kálmánnak, 1945-ben pedig egy évezred szenvedéseiért kárpótolja a mindig más földjén dolgozó parasztot. A munkából és az egykori nemzeti ajándékból ötvöződött Mikszáthbirtok tehát, 35 év múltán, ismét nemzeti ajándékká alakult. És ebben az ajándékozásban nem szűk irodalmi csoport szalmaláng lelkesedése, hanem az egész nép akarata nyilvánult meg. A fentebb idézett fellebbezés szerzője — dr. Mikszáth Kálmán utal arra, hogy „a németellenes szabadságharcban évek óta írótollával és beszédei­ vel kimagasló érdemeket szerzett” , s hogy „ezen a téren munkássága or­ szágos jelentőségűvé vált.” 20 �Ha visszaemlékszünk Nógrád megye törvényhatósági bizottságában el­ hangzott beszédeire, amelyek kétségtelenül nagy erővel hatottak abban az irányban, hogy a sajtó- és véleményszabadságot évről évre mindinkább megnyirbálták, s ha számításba vesszük, hogy dr. Mikszáth Kálmán a fasizálódó kormányok bizalmi embere, főispán volt, alig hihetünk ezen tevé­ kenysége országos jelentőségében. A németellenes szabadságharc küzdel­ mes csataterein egyébként földijei - a nógrádi partizánok - a legjobb, s hogy a terminológiánál maradjunk, „országos jelentőségű" példát mutat­ tak. A „nemzeti ajándékozás” végső szentesítését, a birtoklevelek kiosztását Horpács, Borsosberény és Pusztaberki, tehát a Mikszáth-örökösök részéről érdekelt községekben, a fellebbezések özöne s a legmagasabb színtű állásfoglalás késlekedése hátráltatta. Bár a birtokosok több ízben tapasztalták mind a helyi Földigénylő Bizottságok, mind a megyei szervek korrekt és em­ berséges megoldásra törekvő hajlamát, ennek viszonzása helyett a legki­ sebb engedményt sem téve, minden határozatot megfellebbeztek. A megyei Földbirtokrendező Tanács az említett községekben a végleges birtokbahelyezést elnapolva, elsősorban a termelés megindítását és folya­ matosságát szorgalmazta. Az újgazdák reményei alaposan megcsappantak, amikor volt gazdájuk jogi képviselője Pusztaberki község földigénylő bizott­ ságát az évi termés visszaszolgáltatására hívta fel, azzal az indokkal, hogy a Nemzetgyűlés Politikai Bizottsága mindkét birtokos részére 300—300 hold megváltás, illetve felosztás alóli mentesítését rendelte el. A megyei Földbir­ tokrendező Tanács — mivel a mentesíteni kért földeket a községi bizottságok már felosztották és nemcsak felhasználási tervek nyertek jóváhagyást, ha­ nem még a mérnöki munkákat is befejezték, megismételve azon javaslatát, hogy a Mikszáth-örökösöket másutt, ahol nincs olyan kiáltó földéhség és terület is bővebben áll rendelkezésre, birtokaik teljes értékének megfelelő csereingatlannal kialakítsanak, vagy birtokaikat magasabb megváltás elle­ nében vegyék igénybe.36 A megyei Földbirtokrendező Tanácsnak a birtokvita során egyébként figyelmeztetnie kellett a Mikszáth-örökösök jogi képviselőjét, aki a földosz­ tást önkényes intézkedésnek minősítette. A megyei Földbirtokrendező Tanács felelősségének egész súlyával foglalt állást a kérdésben, kifejtve, hogy „a megyei tanács a maga részéről nemhogy nem engedi az igényjogosultakat a birtokból kitiltani, hanem ezúton is kifejezetten utasítja a földigénylő bi­ zottságot, hogy amennyiben a birtoklevelet még nem osztották volna ki a szóbanlévő birtokra, haladéktalanul osszák ki.” 37 A horpácsi Földigénylő Bizottság a vitás területeket 1 holdas parcellák­ ban osztotta ki az igényjogosultak között, azzal a meggondolással, hogy ha a juttatottaknak a földről le kell mondaniok, ne veszítsék el létalap­ jukat.38 A tulajdonosoknak az egész birtokra kiterjedő igényük egyik indokaként szerepelt az a megállapítás, hogy a földhözjuttatottak elhanyagolják föld­ jeiken a termelőmunkát. A megyei Földbirtokrendező Tanács a kérdés tisz­ tázására szakértőt küldött ki és az általa összeállított Horpács, Pusztaberki és Borsoberény községek határában fekvő Mikszáth-féle megváltott földek 21 �beművelésére vonatkozó jelentés örökíti meg az újgazdák első munkáját a juttatott földeken, a háború utáni első, teljesnek mondható gazdasági é v­ ben : „Megállapítom a Mikszáth-féle ingatlanokra vonatkozóan, mely Borsosberény, Pusztaberki és Horpács községek határában fekszik, az igahi­ ány figyelembevételével az őszi vetések megfelelő arányban találhatók, és nem áll az az állítás, hogy a juttatottak földjeiket elhagyták és azt művelni nem akarják. A szóban forgó területek Horpács községben mintegy 36 holdat tesz­ nek ki, melyből kb. 8—9 kat. hold őszi vetéssel van bevetve. Pusztaberki köz­ ség határában mintegy 95 kat. hold, melyből 55 kat. hold őszi vetés, 31 kat. hold tavaszi aláfelszántva és mindössze csak 5 kat. hold szántatlan rész van. Borsosberény Szomolya-pusztán a jogi képviselő által kifogásolt mint­ egy 15 kat. holdból 5 kat-hold bevetett. Minthogy Nógrád megyében a 4-es és a 3-as vetésforgó van leginkább elterjedve, megállapítom, hogy az őszi vetések aránya megfelelő. Balassagyarmat 1946. évi február hó 15-én.” A Mikszáth-birtok ügyében az utolsó elvi döntést az Országos Földbir­ tokrendező Tanács hozta 1946. február 26-i ülésén, az alábbi véghatáro­ zatban : „Az ideiglenes Nemzetgyűlés politikai bizottsága az 1945. szeptember 28-án kelt 617/1945. sz. határozatával a 600/1945. ME. sz. rendelet 5. §-a alapján Mikszáth Kálmán és Mikszáth Editnek a Horpács, Puszta­ berki és Borsosberény községek határában elfekvő 793 kat. hold ingat­ lanából 300-300, összesen tehát 600 kat. holdnak az igénybevétele alól való természetbeni mentesítését rendelte el . . Tekintettel arra a körülményre, hogy a fentiekben előadottak alap ­ ján a Nógrád-Hont vm. Földbirtokrendező Tanács által megváltani rendelt ingatlanok kiosztása mindhárom érdekelt községben már sokkal a nemzetgyűlési politikai bizottsága határozatának a földigénylő bizott­ ságok részére 1945. október hó 1-én eszközölt kézbesítése előtt meg­ történt, az Országos Tanács az 5600/1945. FM. sz. rendelet 9. §-ának 3. bekezdése alapján elrendeli, hogy Mikszáth Kálmán és Mikszáth Edit horpácsi lakosokat a tőlük megváltani rendelt 200-200 kat. hold erejéig az 5600/1945. FM. sz. rendelet 8. §. 2. bekezdésének megfelelő alkalmazásával kell kárpótolni. E határozat jogerős és ellene jogorvoslatnak helye nincs.” 39 • E tanulmányban egy birtok történetének főbb állomásait vettük szem­ ügyre a 20. század első négy évtizedében. Két „nemzeti ajándék” és aján ­ dékozás történetének részletei bontakoznak ki előttünk, felfedve azokat a problémákat, amelyek a második, a történelmi jelentőségű „nemzeti aján ­ dékozás” , a földosztás megvalósítása során jelentkeztek. Ezt a célt elérhet­ tük volna ugyan egy másik nógrádi nagy- vagy középbirtok történetének vizsgálatával is, hiszen forrásanyag éppoly, vagy a Mikszáth-birtokokról fenn­ maradt dokumentumanyagot esetleg meghaladó mennyiségben áll rendel­ kezésünkre más birtokokra vonatkozóan is. De célunk nem kizárólagosan a földosztásnak egy Nógrád megyei községben való ismertetésre irányult, 22 �hanem e célt egy olyan birtok történetének vizsgálatával kívántuk elérni, amelynek feldogozása irodalomtörténeti vonatkozásban is szolgálhat némi kiegészítő adatanyaggal. Ilyen megoldás felé terelte tanulmányunkat első­ sorban az a körülmény, hogy a Mikszáth-birtokról — nem tekintve a csekély számban előforduló utalást — monografikus feldolgozás mindeddig nem jelent meg, másrészről pedig megszabta a tanulmány tematikáját özv. Mik­ száth Kálmánné első ízben e tanulmányban ismertetett végrendelete is. A végrendelet és a hagyaték valószínűtlenül csekély tételei adták fel a kér­ dést: „Mi lett a „nemzeti donatio” sorsa? Választ nyerni e kérdésre végeztünk négy évtizedre kiterjedő határjá­ rást a Mikszáth-birtokokon, immár a „jó palócok" földjein. 1. Szontagh Pál (1820— 1904) Nógrád megyei földbirtokos nemes, Madách Imre barátja és küzdőtársa volt. A szabadságharc után, azzal a váddal, hogy előmozdította Bem tábornok szökését Bécsből, börtönbe zárták. Olmützben raboskodott 1850. július 27-ig, amikor csá­ szári kegyelem folytán szabadult. 1851-ben Madáchcsal együtt rejtegette Kossuth titkárát, Rákóczi Jánost, amiért Madáchot le is tartóztatták. 1861-ben a nógrádi megyebizottmány tagjává és szolgabíróvá választották. Megyéje küldötteként az egri megyegyűlésen kije­ lentette, hogy a királyt fegyverrel kell lemondásra kényszeríteni. Később Tisza Kálmán párthíve, a képviselőház alelnöke, Mikszáth Kálmán barátja. Horpácsi birtokán halt meg 1904. június 15-én. — 2. Dr. Szontagh Antal, Szontágh Pál fia — 3. Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései, Bp. 1957. 253. old. — 4. Uo. 2262— 263. old. — 5. A horpácsi birtok 236 kat. hold kiterjedésű volt. A vonatkozó adat: Nógrád megyei Levéltár (a továbbiakban NmL) Nógrád megye Földhivatalának iratai (a továbbiakban NmFH) 1945— 1947. Horpács — 6. Mikszáth Kálmánné i. m. 255. old. — 7 .Uo. 270. old. — 8. Uo. — 9. Mikszáth Kál­ mán: Mohora. Mikszáthfalva és a szarvas. Vasárnapi Újság, 1910. május 15-i száma — 10. Mikszáth Kálmánné i. m. 275— 276. old. — 11. Uo. 294. old. — 12. Király István: Mikszáth Kálmán Bp. 1960. 383. old. — 13. NmL NmFH 1945— 1947 Horpács. Az Országos Földbir­ tokrendező Tanács 41157/1946/III. február 28-án kelt véghatározatának rendelkező része. — 14. NmL Nógrád vm. Árvaszékének iratai (a továbbiakban Nm Árvaszék) 1926— M, 10459. sz. — 15. Uo. Hivatalos használatra készült bélyegmentes másolat. Az eredeti ügy­ darabnak a balassagyarmati közjegyző (Sztranyavszky Géza) iratai között kell lennie, melynek meglétéről pillanatnyilag nincs tudomásunk. — 16. NmL Nm Árvaszék 1926— M. 10459. sz. — 17. Uo. 694/1928. sz. — 18. Uo. 946/1929. sz. — 19. Uo. Nógrád vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai Közgyűlési jegyzőkönyvek, 1925. év. 580 .szám — 20. Uo. 1926. év, 224. szám - 21. A Közoktatásügyi Népbiztosság művészeti osztálya kö­ telességszerű és lelkiismeretes munkával kutatta fel és lehetőségeihez képest segélyezte a művészeti élet jeleseinek rászoruló családtagjait. A segélyezettekre vonatkozó bő ada­ tokat tartalmaz a Közoktatásügyi Népbiztosság iratanyaga: Magyar Országos Levéltár, Közoktatásügyi Népbiztosság, 1919. 144— 145. csomók. — 22. NmL Nm. Árvaszék 1926— M. A Királyi Kuria 1939. okt. 17-én kelt P. VI. 2454/1939. sz. döntése. — 23. Uo. A Királyi ítélőtábla P. XII. 10651— 67/1939. sz., 1940. febr. 29-én kelt véghatározata — 24. NmL NmFH, Horpács. A horpácsi Földigénylő Bizottság 1945. április 16-i jegyzőkönyve — 25. Uo. A Nógrád— Hont k. e. e. vármegyei Földbirtokrendező Tanács 4980/1945. sz. felter­ jesztése az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz. — 26. Uo. — 27. Uo. A Nógrád— Hont megyei Földbirtokrendező Tanács 124/1945. sz. határozata — 28. Uo. — 29. Uo. A Föld­ birtokrendező Tanács 354/1945. sz. felterjesztése — 30. Uo. A Földbirtokrendező Tanács 196/1945. sz. véghatározata — 31. Uo. A határozat indoklása — 32. Uo. 1945. Pusztaberki — 33. Uo. A Földbirtokrendező Tanács idézett, 4980/1945. irata — 34. Uo. 35. Uo. 1945. Horpács. A megyei Földbirtokrendező Tanács 354/1945. sz. felterjesztése az Országos Föld­ birtokrendező Tanácshoz — 36. Uo. — 37. Uo. — 38. Uo. A Megyei Földbirtokrendező Ta­ nács 5171/1946. sz. irata — 39. Uo. Az Országos Földbirtokrendező Tanács 41157/1946/III. sz. véghatározata. Az idézett rendelet értelmében tehát a Mikszáth örökösök részére 220— 200 kh erejéig a kataszteri tiszta jövedelem hatvanszorosát állapított meg meg­ váltási árként. 23 �LENGYEL MIKLÓS Dickens hatása Mikszáth elbeszélő művészetére Az irodalmi hatás vizsgálatát sokan csak kölcsönzések, átvételek fel­ sorolásának tekintik, pedig itt két író, költő szellemi kapcsolatáról, művé­ szetének rokonságáról van szó. Ilyen szellemi rokonság kapcsolja össze Dickens és Mikszáth művészetét is, és ennek a rokonságnak társadalmi, életrajzi gyökerei vannak. Amikor a két író szemléletének, világnézetének, ábrázolásmódjának és humorának rokonvonásait bemutatjuk, egyúttal Mik­ száth világirodalmi kapcsolatainak egyik fejezetét is ismertetni kívánjuk. Mikszáth ifjúkorában nagyon sokat olvasott. Először Jókai romantikája, majd Dickens humora ragadja meg. A Copperfieldről ezt írja: ,,Ez a könyv annyira imponál, hogy három évig nem nyúltam utána tollhoz, elkedvetle­ nedve az összehasonlítás miatt."1 Műveiben számos rejtett, de jól felismerhető, sajátos kölcsönzést fe­ dezhetünk fel. Katánghy fürdőorvos el akarja hitetni a fürdővendégekkel, hogy a leg­ népszerűbb és legelfoglaltabb orvosok közé tartozik. Sietve étkezik, kocsija állandóan úton van, be-betér a villákba, mintha sürgős látogatásokra hív­ nák. Mindezt abban a reményben teszi, hogy a következő évben a betegek hozzá pártolnak. De idézzük az író saját szavait! „Katánghy barátunknak egyáltalán nem voltak betegei, hanem angol ésszel játszta az elfoglalt embert olyan mesterileg, hogy az ördög sem vehette észre.” Az angol észt Dickens kölcsönözte a Pickwick-Club fiatal orvosának, aki nem jár ugyan kocsin, de szélhámosságban méltó elődje Mikszáth Katánghyjának. Orvos­ ságokat küld szét inasával olyan embereknek, akik nem rendeltek nála semmit. Az inas később érte megy a tévedésből kézbesített orvosságoknak. Kettős célt ér el a fiatal orvos, az egyik az, hogy beszélnek róla, a másik, hogy a folyton útban levő inasáról elfoglaltságára, megbízhatóságára és népszerűségére következtethetnek. Ha Mikszáth nem Dickens hatása alatt állott volna, az angol ész helyett inkább amerikait említett volna. A furfan­ gos reklám hazája nem Anglia, hanem Amerika. Nem az apró hatásokat szándékozunk kimutatni, de azért három másik epizódot is bemutatnuk azoknak a kedvéért, kik a szembeszökő hatásokat szeretik vizsgálni és bizonyítéknak elfogadni. Az öreg Borly2 egy régi órát ad ajándékba idősebbik unokájának. Az óra iránt tiszteletet és megbecsülést akar lelkében felébreszteni. Elmondja neki, hogy Bécsben vette egy török zarándoktól. Kicsit lassan jár, de pom­ pás szerkezete van. A kezelésénél pontosan meg kell tartani bizonyos sza­ bályokat. Reggel négy órakor kell felhúzni és egy fél órával előreigazítani. Este fél tízkor megint fel kell húzni és előreigazítani háromnegyedórával. Aztán nyugalomban kell hagyni vízszintes helyzetben reggel négyig. Az öreg Borly nevelési célra használja fel az órát; korán kelésre, ko­ rán fekvésre, fegyelmezettségre akarja rászoktatni a serdülő fiút. Fogadal- 24 �mat is tétet vele, hogy a regulákat megtartja. Találkoztunk már ezzel az órával Dickens egyik legnagyobb alkotásában, Dombey és Fiában.3 Itt is serdülő fiú kapja ajándékba az órát atyai barátjától. Pedagógiai cél nincs, de az ajándékozó szavai nagyon emlékeztetnek az öreg Borly szavaira: „Reggelenként igazítsd vissza egy félórával, a délután folyamán még egy negyeddel és akkor úgy fog szolgálni, hogy becsületedre válik ez az óra.” Az idegen kedvéért pompásan játszó sárosi dzsentri már maga is féligmeddig valóságnak veszi az álomvilágot és a játék közben egyik ötlet a másik után villan elő, az olvasóra azt a hatást teszi: a színjátszók rögtönöz­ nek. Feláll az őrnagy és mostohalánya hozománya képpen átnyújt az új­ donsült férjnek 50 000 forintot, illetőleg egy kötelezvényt 50 000 forintról. A vendégek meghatva éljeneznek. De eltűnik az ifjú férj apja, és mikor visszajön, nagy beszéd keretében ad át a menyének némi tűpénzül egy 60 000 forintról szóló kötvényt.4 Ennek a hatásos jelenetnek a párját ismer­ jük Dickenstől. Micawber úr, a nagy fantaszta, talán még sohasem törlesz­ tett adósságokat, hanem szívósan várja a kocka fordulását. Hitelezői elől gyakran menekül; lakását, sőt lakóhelyét is cserélgeti; egy ilyen költözés előtt erkölcsi kötelességének tartja, hogy adósságait rendezze. Ki is állít egy okiratot, mely az óhajtott célnak megfelel. „Legyen szabad — mondja önérzetes beszédében — átnyújtanom barátomnak kötelezvényemet, és bol­ dognak vallom magam, hogy ezzel az erkölcsi méltóságomon esett csorbát kiküszöbölhetem és újra emelt fővel járhatok felebarátaim között.” 5 A be­ széd olyan ünnepélyes és meggyőző volt, hogy még az elkábult hitelező is azt érezte, legalább egy ideig, mintha valóban kifizették volna. Micawber úr kötelezvénye éppen annyit ért, mint az őrnagyé, vagy Csapiczkyé. Toots úr6 remegve félti fiatal feleségét. Minden alkalmat megragad, hogy odaszóljon hozzá: „Kérlek szépen, ne erőltesd meg magad!” Még a fiatal pár esküvői szertartása alatt sem veszi le szemét feleségéről, és a szertartás végén aggódva szólal meg: „Arra az egyre kérlek, hogy emlékezz az orvos szavára és ne erőltesd meg magad túlságosan!” Vajon nem kell-e azonnal Mikszáth erdész házaspárjára gondolnunk.27 Csak szerepet cserélt férfi és a nő. Az asszony félti aggódva a férjét. Ez természetesebb és megszokottabb: az anyai ösztön kiterjesztése a férjre. Mikszáth regénye templomjelenettel végződik, és záró akkordként elhangzik szintén az eskü­ vőn az urát dédelgető asszony mondása: „Vladin, gombold be a kabátodat!” A Mikszáth Vladinja épen olyan egészséges, mint a Dickens fiatal asszonya, mind a kettőt a házastársa fogja beteggé dédelgetni, aggodal­ maskodó, terhes, a betegségtől való félelmet kiváltó örökös figyelmezteté­ sével. Még egy közös vonás van Dickens Tootsja és Mikszáth Vladinja kö­ zött. Házastársuk hatalma korlátlannak látszik, de mégis van egy határvo­ nal, melyen nem tud áthatolni: a kikívánkozó tósztot egyik sem tudja vissza­ fojtani. Hiába integet az angol asszony, hasztalanul figyelmeztet a magyar feleség, Toots úr is, Vladin is elmondja tósztját.8 Ugyanazok az okok hasonló körülmények között nem születhetnek kü­ lönböző okozatokat. Az alkotmányos életet élő Anglia választási küzdel­ meit a Pickwick-Clubban részletesen megírja Dickens. Az ellenfél mozgási szabadságának akadályozása, a vendéglők lefoglalása, a választói gyűlé- 25 �sek, a furfangos kortesfogások ismeretesek a magyar választásokból is, Különösen sokat foglalkozik Dickens a sajtóval. Mind két pártnak megvan a maga lapja, megvan a párt érdemeit hirdető és a másik pártot a sárga földig lepocskondírozó szerkesztője. Nem állítjuk, hogy Mikszáth itt az angol író hatása alatt dolgozott; a választási küzdelmeket saját tapasztalatából és Jókai regényeiből jól ismerhette. Bizonyos hatással azonban ezen a téren is volt rá Dickens. El kell ezt ismernünk akkor, ha Klementy szerkesztőre gondolunk.9 De ismétlem, nem kisebb hatásokat szándékozunk kimutatni, hanem a regényalakok lelki rokonságával, a kidolgozás módjával, a jellemzés sa já ­ tosságaival fogunk foglalkozni. Dickens egyik legérdekesebb alakja Dombey, aki az uralma alatt levő vállalatban nem hall bírálatot: mindég és minden területen elismerés, sőt hízelgő csodálkozás kíséri. A cég, Dombey és Fia, bálványképpen áll előtte. Ő csak képviselője, papja, de rendíthetetlen és csalhatatlan papja ennek a bálványnak. Előbb önként kapja, később elvárja, végül megköve­ teli az engedelmességet. Vajon nem azon az úton jár-e, melyben Claudius, Caligula, vagy Neró eljutottak egészen az őrült önimádatig? Kicsiben a nagy hódítók tragikumát éli át. Az ős, a nagy hódító, vérrel és vassal meg­ teremti és megszervezi birodalmát. Magasra emelkedik ugyanis, de még a magasban sem homályosul el teljesen az a környezet, melyből kiemelke­ dik. Az átlagember ösztönei még élnek a lelkében, érzékszervei még hűsé­ gesek: az emberi világról még tiszta képet vetítenek. A hatalom örököse rendszerin elveszti uralmát érzékszervei fölött. Az emberek és a lelkek közé besurranó szolgák és hízelkedők nem eresztik át tisztán a való világ képeit. A polgári társadalom éppen úgy kitermelheti a maga zsarnokait, mint a politikai élet a tirannusokat. Dickens kerüli a tragédiát: Dombey lelkét a szenvedések sorozata megtisztítja. A regény többi alakjai is excentrikusak, ha nem is mondhatók torza knak. Talán csak a két, egymásnak szánt és végül összekerült fiatal mondható normálisnak. Mintha azt akarná bizonyítani, hogy az életmód, a gondolatkör, a társaság és az élet minden benyomása bizonyos korban az emberi leiket már csontszerkezettel látja el és alkalmatlanná teszi na­ gyobb változásokra. A fiatalok lelke még hajlékony, mert egészséges. A Karácsonyi ének Scrooge-ját lelkibeteggé tette a pénz. A gonosz fösvénynek alakjához kevés új vonást adott hozzá az író. Az újak, a nagy­ szerű látomások, melyek ezt a beteg lelket megtörik és átalakítják. Az orvoslás módja gyötrelmes, de súlyosnak kell lennie, hogy eredményt érjen el az évtizedek óta meggyökeresedett bajjal szemben. Scrooge-nak gyötrelmes szenvedéseken kell átmennie, hogy visszaemel­ kedjék az emberiség nagy közösségébe, de Bizi uramnak10 is sok csapást kell elviselnie, míg lelke megtisztul: az új csizmában tipegő árva vezeti előre azon az úton, ahol a lelki megnyugvás vár rá. Grind Tamás éppen olyan eltorzult lelkű ember, mint testi-lelki barátja: Bounderby11. Ránehe­ zednek embertársaikra, megmérgezik hozzátartozóik életét. Még nagyobb bűnük az, hogy a maguk képére akarják formálni a világnak hatáskörükbe eső részét. A legnagyobb azonban, hogy mániájuk kényszerítő hatása alatt az ifjúság lelkének eltorzításával is foglalkoznak. Iskolát tartanak fenn, 26 �ahol a Madách falanszterére emlékeztető neveléssel meg akarják akadá­ lyozni a lélek szabad szárnyalását, meg akarják ölni a képzeletet, a leg­ szebb isteni ajándékot, mely színessé és széppé teszi az ember számára az életet. Pickwick úr és barátai sem tartoznak a közönséges emberek közé. Pickwick úr furfangos inasa társaságában nem egyszer száll síkra Cervan­ tes hőseként az igazságért. Copperfield legtöbb alakján szintén ott van az a bizonyos lelki púp, mellyé Dickens képzelete a közönséges ember számára a láleknek csak csekély érdességnek tetsző kidudorodását megnöveli. Re­ gényének mellékalakjai erősen el vannak választva egymástól, eltérnek az általánostól, mintha elvesztették volna lelki rugalmasságukat, és bizonyos önként vállalt vagy a sors által rájuk rakott formák között megmerevedtek volna. Dickens regényeiben felvonuló hadsereg gyakran azt a hatást teszi az olvasóra, hogy nem is annyira felvonuló hadsereggel van dolga, hanem olyannal, mely már ütközetből tér vissza. Felnőtt alakjai csakugyan harcból érkeznek: az élet már többé-kevésbé megtépdeste őket, mikor regénybeli életüket megkezdik. A gyermekei és fiataljai szintén birkóznak az élettel. De ha birkóztak is, lelkük még visszaverte azokat a hatásokat, melyekkel a végzet sújtotta őket. Legszívesebben a félénk, önfeláldozó, érzékenylelkű, erős képzeletű gyermekeket rajzolja. Ez a gyermek mindég szenved. Csak az anya tudná megmenteni a fájdalomtól, más senki. Még ha jó emberek közé kerül is, ami Dickensnél ritkán fordul elő, a gyermeknek éppen túlsá­ gos érzékenysége miatt szenvednie kell: bármilyen finoman fogjuk is meg a lepke szárnyát, himpora ottmarad kezünkön. Dickens színes csoportjai Mikszáth leikébe már fiatal korában bevo­ nultak. Abban a lélekben már akkor el voltak raktározva a falunak gyer­ mekkorában hallott kísérteties alakjai, ott húzódtak meg a falusi mester­ emberek, kurtanemesek, kisvárosi polgárok, tanítók, tanárok, behavazva és ködbeburkolva. Dickens különös alakjainak részük volt abban, hogy fel­ nyíltak a sírok, megelevenedtek az emlékek. Mikszáth nem kölcsönzött a la ­ kokat, de bátorságot merített az írásra. Rokonlelkek voltak és az élet még gyermkekori erős benyomásaikat is közössé tette. Az angol gyermek hálószobája ablakából látja a temetőt, ahol az ünnepélyes holdfényben nyugodtan pihennek a halottak. „Nincs a világon sehol olyan zöld fű, sehol oly árnyas hely, mint ennek a fái alatt"12 Reggelenként első tekintete a temetőre esik, és bámulja a legelésző juhokat. Mikszáth is a temető mellett cseperedett fel. Galandáné asszonyom c. munkájában írja: „Aki valamikor Bodokon járt, annak bizonyosan feltűnt az a kis fehér ház, mely közvetlenül a temető mellett épült s melynek összes ablakai a temetőre néznek. Anyám építtette azt oda. Valakije volt ott, akihez közel szeretett lenni mindég. Itt laktunk, ebben a házban, ahol oly szomorú olyan kisérteties volt minden." Ezeknek a gyermekkori benyomásoknak az akkor hallott kísérteties tör­ téneteknek erős hatását nem lehetett többé kiheverni. Mikszáth még látta, hogy a „kocsisok kereszteket pingálnak fokhagymával az istállóajtókra a gonosz boszorkányok hatása ellen” 13 s remegve nézte a többi gyermekkel együtt, „hogyan estéledik és mint veszik át az éjt hatalmukba a tüzes 27 �seprő szörnyetegei". Mikor pedig ráborult a temetőre az éj, hallotta, amint ,,a süvítő szélben a fák zúzmarás gallyai ropogtak, zörögtek, mint a cson­ tok” . Nemcsak abban hasonlítanak egymáshoz, hogy gyermekkorukban meg­ telt lelkük a temető képeivel, s a temetőkhöz kapcsolódó rémes és gro­ teszk történetekkel. Dickens és Mikszáth parlamenti tudósítók voltak. Az alkotmányos élet érvényesülésére törekvő, egymással küzdő és egymás ellen intrikáló szereplői alkalmat adtak mind a két írónak arra, hogy egész sereg embertípust ismerjenek meg; különösen pedig arra, hogy a pózok, a frázisok, a nagyképűség mögött az embert; kutassák a lélek cselekvésre késztető erőit: a felszín alatt meglássák az örvénylő mélységet. Mikszáthnak már első, nagysikerű novelláiban sok a különös ember. Az arany kis­ asszony14 főszereplői bizonyos mértékben lelkibetegeknek tekinthetők. Luppán képzelt családi életét és szerencsétlenségét annyiszor átálmodja, hogy való­ ságként áll előtte. Csutkás tanár lelkében szintén megbetegedési góc van, a beteg lélek az el nem ért életcélt sugározza magából: tanítványai csüggnek rajta. Első novelláinak többi alakjai is különösek. Elegendő, ha Lapajra, a híres dudásra vagy a többször szereplő Filcsikre hivatkozunk. Mikszáth fiatalon teremtette meg egyik, ránézve rendkívül jellemző alakját: Mácsik Györgyöt,15 akinek hatalmas energiája a falu kis világában korlátok közé van szorítva. Majd a tétlenségre kárhoztatott energiák fel­ szabadulnak, a képzelet álomvilága kivetődik a lélekből, és Mácsik számára elérhető valósággá válik. Szent Péter esernyőjében nem a főhős jellemző az íróra. Wibra Gyuri­ ban kevés az excentrikus vonás. Valami gócpont az ő lelkében is keletkezik: fut a vagyona után. Apjának, az öreg Gregorics Pálnak vezetésével felvo­ nulnak aztán a regény érdekesebbnél érdekesebb emberei. Gregorics már ifjú korában sérelmeket szenvedett; a megsebesült lélek jó ideig folytatja a küzdelmet a kiegyensúlyozásáért, de a seb nem gyógyul; újabb hatások nyomán fokozódik a torzulás. A Kölönös házasságban sem a főalakra fordítja figyelmét. Buttler gróf meglehetősen passzív, egyszerű, jóhiszemű ember. Kedvelt, kidolgozott alak­ jai azonban itt is vannak. Ilyen az öreg Horváth, aki leányait félti, és egyik lánya nevében évekig tartó levelezést folytat Buttlerrel. Különös meg­ gazdagodása, általában egész életmódja, kiszakítja az embernyájból. Dőry báróra nem fordít olyan nagy figyelmet, de azért valahányszor foglalkozik vele, az az érzésünk támad, hogy az író sugárzó szeme kedvvel világít le a lélek homályos mélységeibe, hogy megmozgassa és felnevelje a torznak csíráit, ahogy a tavaszi napfény kibontja a rügyeket. A mellékalakok között is sok a mikszáthi: Vidonka asztalos, a vendéglős, stb. az ő lelkének tükré­ ben visszaverődve jelennek meg előttünk. Görgey Pál alispán16 lelkében az a gondolat fészkeli meg magát, hogy egyetlen gyermeke meghalt, csak testvére, akihez az anyátlan gyermeket felnevelés végett küldte, kíméletből nem tudatta vele. Félrevezette, mikor az ő lányával egykorú unokahugának halálát jelentette. Ez a gondolat be­ fészkeli magát a beteg lélekbe és emészti. 28 �A fekete város valóságos tárháza Mikszáth különös alakjainak. Nagy gonddal és szeretettel foglalkozik két szereplő kidolgozásával. Az egyik Qvendel Gáspár, a gazdag bélai kereskedő. A másik Bibó Zsigmond, a kuruc-labanc világ színes életű kalandora. Maga is gyönyörködni látszik bennük, ha új oldalról mutathatja be őket. Más sajátságos figurák is szerepelnek ebben a regényben; az elsők között említhetnők Marjákné alakját, továbbá Gyurgyikot és a Molotorisz utasait. Egyik novellájában a község vezető emberei mindnyájan púpot viselnek, mert egy befolyásos emberük valaha púpos volt. Nem kerülhet ide azóta egyenes gerincű ember, hogy ki ne csúfolhassa a púposokat. Végül kiderül, hogy régen nincs púpos ember a faluban; az egymást terrorizáló emberek műpúpot viselnek. Mikszáth kedvelt alakjai lelki púpot viselnek; valódi ez a púp, mert a mű­ vész szeme látja, szuggesztív ereje pedig az olvasóval láttatja. Nagy szeretettel rajzolta meg Borly Gáspár alakját is17, aki egy életet tölt el meggyanúsítva és megrágalmazva, hogy megmentse a pusztulástól az a családot, melyet ősei nemzedékeken keresztül szolgáltak. Ez még csak romantika, sőt Jókai tollára való romantika. De Borly esténként a környék beteg kutyáival foglalkozik, bekötözi törött lábukat, bekeni gyógyító írral sebeiket, sőt még végrendeletében is megemlékezik róluk. Cselekvésre kész­ tető lelki feszültségével ott áll az öreg kasznár Mikszáth különös emberei között. Ha végignézünk az író régényeinek szereplőin, a sajátosságoknak vég­ telen sorozatát látjuk magunk előtt. Vannak közöttük, akik éppen csak e l­ térnek a rendestől, vannak, akikben fokozódik a rendkívüliséq, végül e ljut­ nak az őrület útján járó Pongrácz Istvánhoz.18 A regény elején Pongrácz még nem őrült, de már rálépett arra az útra, ahonnan számára nincs visszatérés. Ősrégi család ivadéka, a vár még birtokában van, termei meg vannak rakva a régi világ emlékeivel, a várudvaron ágyuk. Nem is naqyon csodálkozhatunk rajta, hogy a környezettől állandóan táplált álmok kilép­ nek az életbe és valósággá akarnak változni. Csak a kritika fogaskerekei­ nek kell kissé megkopnia, hogy eltűnjék az a vékony lepel, mely a valóság és az álom között van. A kor elvesztése, a korból való kiesés megtörténik másokkal is. De nem így. Az öregedő ember meg akarja őrizni azokat a formákat, melyek között életét leélte, és meg akarja tartani azokat az esz­ méket, melyek fiatal és férfi korában lelkesítették. Ez a tragikus sors nagyon sok emberre rá van mérve; mert az eszmék sokszor gyorsabban kivirágza ­ nak, megérnek és meghalnak, mint amennyi ideig tart egy nemzedék élete. Pongrácz azonban nem a maga életformáját akarja megtartani, hanem az őseiét visszahódítani. Ez pedig a polgári társadalomban már annyira ide­ gen, mintha más csillagok lakói érkeznének hozzánk és próbálnának a maguk életformája számára a mi életmódunkban helyet biztosítani. Ennek az útnak az őrületbe kellett vezetnie. Számos jelentős és jelentéktelen szereplő van a regényben, akiket besorozhatunk az író különös seregébe. Pongrácz egész táborkara, a felvidéki magyar-szlovák város értelmisége, a Behenczy-család mind megjelennek az író torzító tükrében. Dickens regényalakjainak nagy része érett korában kezdi meg regény­ beli szereplését. Ö röklött hajlamaikat a milieu már kifejlesztette, és meg­ keményítette bennük azokat a sajátosságokat, melyek embertársaiktól el- 29 �választják, az átlagemberek közül kiemelik őket. Ezek a regényben már alig-alig változnak. Az író főleg arra törekszik, hogy különös egyéniségüket mindig más-más oldalról világítsa meg. De szereplőinek egy része, mint Dombey vagy Scrooge, a regény folyamán változik: a rájuk zúduló csapá­ sok megtisztítják lelküket a salaktól. Vannak szereplői, kik gyermekkoruk­ ban jelennek meg, de már hozzák magukkal valamennyi alaptulajdonságu­ kat és ezeknek megfelelően fejlődnek ki. Heep Urias nem változik. Nem változik még a börtönben sem, csak megfelelő helyzetnek kell jönnie, hogy aljas tulajdonságai érvényesülhessenek. Mikszáth alakjai szintén keveset változnak. Az epizódok is főleg azt a célt szolgálják, hogy új meg új oldalról tüntessék fel a bennük lévő tor­ zulást. A nagy Mácsik összetörik ugyan, amikor a lelkének erőt adó álom­ kép eltűnik, Pongrácz halad ugyan lassan az őrület felé, de alakok nagy része ugyanolyan, amilyen a regény elején volt. Ezek közül való Kopereczky báró is, a múlt század magyar főurának torzképe. Nem foglalkozik azzal a szeretettel vele, mint régebbi különös alakjaival; már látja a politikai és társadalmi bajokat, melyek a válság idején sokak számára váratlanul törtek elő és okoztak katasztrófát. Kopereczkyt az állatok barátját, kissé együgyűnek és teljesen művelet­ lennek rajzolja. Nem a magyar főúr igazi képviselője ő, csak a szokásban, nyelvben, életmódban elszlovákosodott magyar nemesé. Bármilyen hiszé­ keny és tudatlan is, bizonyos paraszti furfangot és ötletességet nem lehet elvitatni tőle. Változni a regény folyamán nem változik, lelke régen be van már zárva a megmerevedett formák közé, már a járható utak és megnyilat­ kozási formák is örökre ki vannak jelölve számára. Elszlovákosodott felvidéki nemes; a maga körében érzi igazán jól ma­ gát, szívesen beszél tótul, de a magyar államnak hű gyermeke, aki buzgón, sőt nagyon is buzgón és erőszakosan védelmezi a magyarság valódi és kép­ zelt érdekeit. A megyegyűlésen a nemzetiségek képviselőinek ellenére ki­ mondott határozat csak látszólagos diadala a magyarságnak; a távolba nézők a bomlás jeleit szemlélhették. Dickens az angol, Mikszáth a magyar társadalom alakjait szerepelteti, de nem a faji vonatkozásokon van a hangsúly. Ha a két nagy író irás­ műveiből kivonulna két hatalmas hadsereg, és összeverekednék egymással, nem volna könnyű dolog szétválasztani őket, ha pusztán csak lelkialkatukat vennék figyelembe. Mikszáth nem kölcsönzött Dickenstől jellemeket, sokkal többet vett át Jókaitól. De közös látásmódjuk mégis gyakran egy útra ve­ zette őket. Dickens különös alakjait megismerve, regényeinek világsikerét látva, bátrabban tárta elő lelkének elraktározott kincseit. Ha alakot nem is kölcsönzött mesterétől, a feldolgozás módjáról és a jellemzés eszközeiről ezt már nem mondhatjuk el. Egyéni sajátsága Dickensnek, hogy a lelki elferdüléseket ugyanannak a mondásnak gyakori ismétlésével jelzi. Ahogy az egyes hősöknek Homerosz eposzaiban állandó jelzőik vannak, Dickens mű­ veiben állandó mondásokat találunk. A tűzhányónak krátere van, melyen keresztül a föld izzó belsőrésze a napvilágra tör, a lélek megbetegedett része is keres utakat, melyeken keresztül a nyugtalanító feszültség előtör. 30 �Néha a mondás elszakad már a létrehozó magától és eleven valóság helyett holt kavicsként szerepel, de annyiszor megtette már az utját, hogy únosúntalan, teljesen szükségtelenül is felmerül. Gradring Tamás18 állandóan hangoztatja, a tény szót. Annyira ellene van minden illuziónak, annyire híve a valóságnak, hogy ez a szó szinte minden mondata végén a pontot pótolja. Jó barátja Bounderby, nem illenék hozzá, ha hasonló sajátsága nem volna. Ez a megvagyonosodott de alsóbb rétegből felemelkedett ember gőgös arra, hogy mekkora utat tett meg ön­ erejéből, ezért beszédjében szinte refrénszerűen ismétlődik: a föld salak­ jából származom. Bounderbyt az életben elért siker készteti arra, hogy a megtett utat mennél meredekebbnek tüntesse fel embertársai előtt; Gumuidgenét20 a lefelé megtett út készteti, hogy szomorú helyzetét túlozza. Tulaj­ donképpen semmi baja sincs, mindenki tiszteli és megbecsüli, csak más házában kell élnie, mint vagyontalan özvegynek. Egy lehetőséget nem mu­ lasztott el, hogy ki ne jelentse: „Tudom, hogy árva, veszendő teremtés vagyok, oszt nem csak engem keserít már minden, hanem én is keserítek csak mindenkit". Ma azt mondják: fogyatékossági érzése van. De vajon emlékeztet-e Gumuidgené mondása Marjáknénak minden ok és cél nélkül visszatérő, alsóbbrendűségű érzésből kibuggyanó szavaira: „Szegény szűcs­ nek a tudatlan özvegye vagyok.” 21 Blogstock Józsit ugyan több oldalról jellemzi az író, de neki is szájába ad egy vissza-visszatérő mondást, legalább is jelzőt. Ha valamilyen alka­ lom kínálkozik, belecsúsztatja beszédébe az ördöngős szót. Pl.: Tót kis­ asszonyról mondja: „ Ö rdöngősen nagyralátó nő.” Sajátmagáról többször hangsúlyozza: „Blogstock Józsi ördöngősen ravasz.22 Dombey és Fia külön­ ben valóságos tárháza a visszatérő mondásoknak. Toots úr nagyon-nagyon félti fiatal feleségét. Minden alkalmat megragad, hogy odaszóljon hozzá: „Kérlek szépen, ne erőltesd meg magadat." Sparkler úrnak23 is megvan az állandó szavajárása; mindig kicsúszik a száján „fene okos teremtés” , bármennyire is próbálja környezete erről le­ szoktam. Heep Urias, ha nem is mindig ezekkel a szavakkal, de beszél magáról: „Nagyon jelentéktelen, szerény ember vagyok én.” Mikszáth műveiben gyakran tapasztalhatjuk azt, hogy a meg-megújuló szólások elszakadtak az őket valaha tápláló gyökérszálaktól, függetlenek lettek, a szereplők hézagpótló szavakként használják őket: a gondolat és érzés elszakadt a kifejező formától. Mikor megszülettek lobogott: bennük az élet, de az történt, ami nagyon sok szavunkkal megtörténik, hogy elhalvá­ nyult mögöttük a kép. Gyurgyik molnár tartalmatlanul használja már a „punktum porzót rá” szavakat. Az öreg Behenczy báró minden alkalmat megragad, hogy bele­ szorítsa beszédébe a „kutya-mája" szólamot. Csutkás tanár állandó szóhasználatának még van valami csekély összefüggése a lelki tartalommal. De mikor minden különösebb ok nélkül lépten-nyomon használja, az az érzésünk támad, hogy az összekötő vékony szálacska elszakadóban van. Alig-alig jelent már valamit az ő számára, mikor időnként felsóhajt: „ Ő k csüggnek". Valaha tanítványai arca, élethivatásának fontossága és végzett munkájának képzelt, vagy akkor talán még valódi eredménye szülte meg 31 �ezt a tanítványai ragaszkodására utaló és munkája jutalmának tekintett mondást. Dőry bárónak szintén van egy kedvelt mondása: „Furcsa puska". Mikszáth nem egyszerű dísznek használja ezeket a kifejezéseket, ha­ nem velük még jobban fel akarja hívni figyelmünket alakjainak különös voltára. Mind a két író különös szeretettel mutatja be az egyszerű emberek összejöveteleit, mulatozásait. Ilyenkor maguk is gyönyörködnek a különös foglalkozásuk és életmódjuk következtében egyoldalúvá vált emberek társa­ ságában. A regények cselekménye szempontjából nem feltétlenül szüksé­ gesek ezek a leírások, de mulatságosak. Alkalmat adnak az írónak arra, hogy még közelebb hozzák alakjaikat az olvasóhoz. Ezekben a leírásokban Mikszáth felülmúlja Dickenst; mindenesetre jobban hat ránk. Talán azért is, mert embereit jobban ismerjük, mint a más életkörülmények között élő angolokat. Négy, rendkívül mulattató mula­ tozás-epizód van Mikszáth regényeiben: vacsora M ravucsánéknál,24 keresz­ telő Gyurgyik molnárnál,25 lakodalom Kártony Jóskánál26 és szüret a Somlyóhegyen27. Még egy nagyon fontos közös vonás van a két író között: szatirikusa n ábrázolják az ügyvédeket és a bírákat, a tanárokat és a közigazgatást. Az angol politikai életre s igazságszolgáltatásra már Swift a legkegyetle­ nebb csapásokat mérte. Dickens is irgalmatlan az ügyvédi és bírói kar iránt. A Dodson és Fogg-cég embertelensége, furfangja és kielégíthetetlen pénzszomja többi ügyvéd-szereplőinek lelkében is él.28 Spenlow és Jerkins talán még erkölcstelenebb,29 Spenlow t. i. jónak és engedékenynek tünteti fel magát, de kemény és kérlelhetetlen: engesztelhetetlensége okául a hát­ térben meqhúzódó és az iroda életében szinte csak névlegesen szereplő Jerkinst á llítja oda. A bírák működését is a legellenszenvesebben rajzolja; ügynökök, felhajtok, élősdi zugprókátorok rajzanak a bíróság termeiben, sőt a bíróság felé vezető útvonalakon is. Mikszáth nem annyira kegyetlen, de mindig megragadja az alkalmat, mikor ütni lehet egyet az ügyvédeken. Néha csak csipked, olykor azonban elmegy a keserű iróniáig. Többször szerepelteti a csinos falusi menyecskék­ nek,30, vagy állítólagos asszony-rokonoknak segítségével informálódó fur­ fangos ügyvédet. A Különös házasság bonyolult perében Buttler minden hájjal megkent ügyvédje csak a célt látja maga előtt. A cél igazságos, tehát számára szentesíti az eszközöket. De meg vagyunk győződve arról hogy kevésbé igazságos célért éppen olyan lelkiismeretfurdalás nélkül venné igénybe a befolyásoknak erkölcstelen eszközeit: az informáló csinos nő­ rokonokat, az ajándékot, sőt a megvesztegetést is. A Noszty fiú-ban még keményebben támadja az ügyvédeket. Mikor a furfangos Bubenyik, Kopereczky inasa, segíteni akar pénzszűkében lévő gazdáján, a következő pár­ beszéd folyik le köztük: — Hát a prágai örökség kutya? - kérdezte Bubenyik kedveskedően pislogva. — Nem kutya — felelte a bíró, — hanem a kutyák kezén van, Bubenyik. Prókátorok kezén. Pör alatt. 32 �A Nemzetes uram-ék ügyvédjei is lelkiismeretfurdalás nélkül vállalják az álmodozó falusi nemesek lehetetlen pörét, s a hosszú és céltalan pör megeszi a kis gazdaságokat. Az öreg Katánghy31 ügyvédnek neveli középső fiát, mert „ameddig ma­ gyar ember lesz, addig a pörpatvar otthon lesz ezen a sárgolyóbison". De lassanként az ügyvédi pálya is megváltozott. Megromlott, mert megváltoztak az életviszonyok. A régi „fiskális úgy odakuporodott egy-egy uradalomhoz, vagy sokszor egyetlen pörhöz, mint a borjú a tehén a lá ; ott szopogatott, amíg vastagra meghízott.” Qvendel apónak is van egy jóízű történetkéje az ügyvédi furfangról. Egyik kétes követelését rábízta a lőcsei fiskálisra, hogy feliben hajtsa be. Mikor hónapok múlva megkérdezte az ügyvédet, miként áll a pere, azt a választ kapta, hogy a maga fele részét már be­ hajtotta; a másik felét már nem tudta rajta megvenni. Mindezek inkább évődéseknek látszanak Dickens keserű és kegyetlen iróniájához képest. Dickens a bíróságot az alperes tekintetével szemléli, az iskolát az érzékeny gyermek szemével nézi; a politikai intézményekkel mint szenvedő állampolgár áll szemben, az adósok börtönét sohasem a hitelező szem­ pontjából látja. Népszerűségének is ez az egyik fontos tényezője, hiszen az emberek többsége mindig szenved egyik-másik lekötő erőnek szorítása folytán. Különösen a gyermek védelme készteti arra, hogy megtámadja az angol iskolákat. Tanítói túlnyomó részben brutálisak, az iskolák vezetői minden emberi érzésből kivetkőzött szadisták. Ha olykor-olykor jólelkű tanítót rajzol, akkor sem elfogulatlan; bizonyos tekintetben torznak, legalább is komikus­ nak mutatja be. Ilyenkor jóindulatú, de komikus figura Copperfield második igazgatója, s soha el nem készülő görög szótár szerkesztője is. Mikszáth tanítói és nevelői nem kegyetlenek, de sok közöttük is a kü­ lönös, a komikus alak. A fiatal korában megörökített Csermez tanár lelke már elvesztette rugalmasságát, a félig-meddig megbénult lélek nem mű­ ködik szabályosan; hasonlít a szélütött testhez.32 A Tavaszi rügyek tanári alakjai, a nyomozás és a nyomozást követő értekezlet riasztó képei mutatják, mennyire idegenkedik az író az iskolától. Mráz János, a szépirodalom tanára, komikus színben tűnik fel, mikor a leglehetetlenebb alkalmat is megragadja, hogy magyarázataival ránehe­ zedjék az ifjúságra. Mikszáth is a gyermek pártján áll. Sajnálja és védelmezi a felnőtteknek kiszolgáltatott gyermeket: virágot lát benne, melyet nem szabad durva kéz­ zel illetni, hiszen akkor hamarosan elhervad és illatát veszti. Szeretné meg­ védelmezni a felnőttektől rájuk alkalmazott szigorú törvények ellen. Gonosz és elvetemült gyermeket nem ismer. Ebben különbözik mesterétől: Dickensnek ugyanis vannak gyermekszörnyetegei is. Igaz, hogy az öröklött h ajla­ mokon kívül Heep Uriást az alázatosak iskolája, a Nehéz idők gyermekét a tények iskolája, Dombey és fiá-nak fiatal csavargóját a köszörűsök nevelőintézete tette erkölcsileg tönkre. Dickens kegyetlen iróniával támadja a közhivatalokat lát bennük, melyek akadályozzák a polgár szabad moz­ gását, sőt a quieta non movere elvből kifolyólag akadályai minden hala­ dásnak, sőt változtatásnak is. A Kis Dorrit-ban a hivatalt egy olyan szer3 33 �vezetnek nézi, mely szövevényével befut minden utat és a szövevényben egy érdekszövetkezet, egyetlen nagy család üti fel táborát; nincs az a Heraklész, aki ennek az ezerfejű hydrának életét ki tudná oltani. A ke­ serűség hasonló Eötvös báróéhoz, aki a vármegyei r endszerben hívja fel figyelmünket ugyanerre a szövevényre. Mikszáth kissé felülről és oldalról nézi a dolgokat. Az ő vármegyéjétől is nehéz visszaszerezni azt a pénzt, amelyre egyszer rátette a kezét. Az árvák pénze bizony meg-megfogyatkozik, Borcsánszky nem tud elszámolni;33 a falusiak - keserű tapasztalatokon okulva — inkább elássák a pénzüket és nem bízzák a v á rm e g y é re ,3 bármennyire biztatja is őket Dőry főbíró. A 4 polgármester35 megértőleg bólint, mikor leendő veje megmagyarázza, miért van neki inséges esztendőben sokkal több jövedelme, mint bőséges termés idején. A kiosztó bizottság elnöke elsősorban magát, az elszegényedett dzsentrit tekinti ínségesnek. Az ellopott és megtalált összeget nem olyan egyszerű dolog a megyei pénztárból visszaszerezni.36 Mindamellett érezzük, hogy Mikszáth enyhe szatírát ír és nem véres iróniával dolgozik. Általában nem bántja a megyei dzsentrit, olykor bölcs és nemes táblabírákat rajzol, igazi keserűség csak a Noszty fiú-ban nyilatkozik meg; egy egész vármegye nemessége szövetkezik, hogy Nosztynak megszerezze az öreg Tóth vagyonát. Dickens regényalakjai beköltöztek lelkünkbe, legkedvesebb ismerőseink közé. Beköltöztek Mikszáth leikébe is, életre keltették az ott szunnyadó árnyakat: együtt élnek a mi lelkünkben. Alakjaik a sírig kísérnek bennün­ ket, de a sírtól visszafordulnak, hogy újból megkezdjék végnélkül való mene­ telésüket, vigasztalva, édes-bús bánattal eltöltve, irányítva a szegény halan­ dót. Elérték mindazt, amit ember elérhet, sőt talán többet is: a nagy írók teremtményei nem rabjai a múlandóságnak. A tanulmányt a Mikszáth évforduló alkalmából közöljük, dr. Lengyel Miklós irodalomtörténész hagyatékából JEGYZETEK 1. Gyalni Farkas: Legkedvesebb könyveim, 95 és 96. - 2. Mikszáth: A vén gazember 3. Dickens: Dombey és Fia I. 361. — 4. Mikszáth: A gavallérok — 5. Dickens: Copperfield II. 272. — 6. Dickens: Dombey és Fia — 7. Mikszáth: Szent Péter esernyője — 8. Dickens: Dombey és Fia II. 350. — 9. Mikszáth: A Noszty-fiú esete Tóth Marival — 10. Mikszáth: A kis csizmák — 11. Dickens: Nehéz idők — 12. Dickens: Copperfield I. 19. — 13. Mikszáth: A jó palócok 217. — 14. Mikszáth: Tót atyafiak — 15. Mikszáth: Nemzetes uraimék — 16. Mikszáth: A fekete város — 17. Mikszáth: A vén gazember — 18. Mikszáth: Beszterce ostroma — 19. Dickens: Nehéz idők — 20. Dickens: Copperfield — 21. Mikszáth: A fekete város — 22. Dickens: Dombey és Fia — 23. Dickens: Kis Dorrit — 24. Mikszáth: Szent Péter esernyője — 25. Mikszáth: A fekete város — 26. Mikszáth: Eladó birtok — 27. Mikszáth: A Noszty fiú esete — 28. Dickens: A Pickwick-Club - 29. Dickens: Copper­ field II. 43 és 307. — 30. Mikszáth: Leveles menyecskék — 31. Mikszáth: Katánghy M. élete — 32. Mikszáth: Aranykisasszony — 33. Mikszáth: Az eladó birtok — 34. Mikszáth: Különös házasság — 35. Mikszáth: Egy választás Magyarországon — 36. Mikszáth: Az eladó birtok. 34 �LAKOS GYÖRGY Milyennek látta Mikszáthot a felesége? Mikszáth írta egyik művében: „Minél tovább haladt oknyomozó elmél­ kedéseiben, a körülmények latolásában, még csak inkább nőtt a homály.” No, Mauks Ilona véleményét egyáltalán nem nehéz kinyomozni, hiszen ter­ jedelmes visszaemlékezésekben (csaknem négyszáz oldalas könyvben) idézi föl Mikszáth-tal való megismerkedésük és házasságuk, házasságaik történe­ tét. Elsősorban a szelektálás és csoportosítás vár a tanulmányíróra, másod­ sorban az ellentmondó, kétségesnek tetsző tények ellenőrzése, amelyekből ebben a műben1 elenyészően kevés akad, az is magyarázható női szemé­ remmel esetleg hiúsággal, sőt olykor még hiszékenységgel is. Ámde alap ­ jában és a lényeges dolgokban Mauks Ilona kitűnő és megbízható kalauz, hiszen egyike volt azoknak a nőalakoknak, akiket világszerte tipikus írófele­ ségnek mondanának. Herczeg Ferenc találóan írta róla: „Mikszáthné egy­ általában a legnőiesebb nők egyike, akivel életüknben találkozhatunk. Egyszerű, szerény, szinte keresetten szürke, mint a fülemüle, de azért aka­ ratlanul is maga felé vonzza az emberek tiszteletét és rokonszenvét. . . Mikszáthné idejében megértette, hogy aki Mikszáth Kálmán hitvese, az azonkívül nem lehet semmi. Tehát bölcs és hajlékony alkalmazkodással az ura mellé szegődött, a költő visszhangjává l e t t . . . ” Másutt ugyancsak: „Művelt, olvasott nő volt, de ambíciói sohasem lépték túl a háza küszöbét. Tudott akarni, de nem kívánt külön egyéni életet élni, beérte azzal, hogy Mikszáth Kálmán felesége. Az élet élvezeteit pedig a gyerekszobában ke­ reste . . ." Azt lehetne mondani, ha Mauks Ilona visszaemlékezéseinek akadnak korláta i, akkor azok elsősorban ezekben az írófeleségi, negatív erényben gyökereznek. De a „visszaemlékezések” nagyszerű forrásmunka, s különösen meg­ kapó nőiesen fecsegő, mégis tartózkodóan hírközlő stílusa. Nagy elődje, a lányát szerető Mme de Sévigné aktív exhibicionizmusával, becsvágyával merő ellentéte volt, hiszen nyíltan vallotta: „azt szeretném, ha száz évem biztosítva volna és a továbbiak bizonytalanságban." Mikszáth Kálmánné született Mauks Ilona pedig azért írt, hogy Mikszáth halhatatlanságához és általános ismeretségéhez maga is hozzáleheljen egy fuvallatnyit. De ő is, mint Mme de Sévigné, híreket, információkat, ismereteket közölt, amire ilyen aprólékosan a férfi talán nem is lehetne alkalmas, minthogy szívesen mellőzi a részleteket. A részleteknek pedig egy memoárban, egyáltalán az emlékirat-iroda­ lomban lényegbevágó szerepe van. 1Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései (a függelékben Mikszáth Kálmán levelei Mauks Ilonához), a Szépirodalmi Könyvkiadó 1957-es kiadásában, Király István bevezetőjével. 35 �S mindjárt a korlátok! Mauks Ilonától már legelső kíváncsiságomra, Hogy tudniillik Mikszáth hogyan öltözködött megismerkedésükkor, fiatal há­ zas korában, a negyvenéves írói jubileum alkalmával, sem kaptam választ, vagy csak használhatatlanul hiányosat. Mikszáthné egyetlen följegyzésére, a pettyes nyakkendőre, sárga kabátra, csizmára még kitérek. A Mikszáthképek archivumában szerencsére sok fénykép fönnmaradt, s számos rajz és festmény is készült róla. (KIic árnyképe, Mayler Ede, Benczúr Gyula, Glatz Oszkár festménye stb.) Komoly arcú, de közel sem olyan kerekképű legény volt Mikszáth, amilyenek idősebb kori (és erterjedtebb) képeiből ismerjük. Még nem „pofásodott” ki, s nyúlánk, ovális arcának arányait ezirányban módosította fölfelé fésült frizurája is. Már a rimaszombati református gimnáziumban, de később a selmeci evangélikus líceumban méginkább kitűnhetett fess, vagy amint ma mondják: „csinis” megjelenésével társai közül. Rövidszárú csizmát, szűk csizmanadrágot, meleg mellényt, fehér inget, nagy, masniszerű nyakkendőt, valamint sujtásos, háromnegyedes, úgynevezett Petőfi-kabátot viselt. Amikor Balassagyarmatra került, már huszonnégy éves, érett férfi volt, de még fiatalosan hamvas, s karcsúbb, csinosabb, mint valaha. Haja enyhén hullá­ mosa n simult magas homloka fölé, testére szabott zakót hordott, s fehér ingéhez jól illett a színes csokornyakkendő. Bajúszát nem növelte pödörhető-bozontossá, hanem éppen csak ékesség volt az, fordított V-alakban érzéki ajkai fölött. Nem véletlen tehát, hogy megakadt rajta a balassagyar­ mati lányok szeme, s már puszta megjelenése miatt is versengtek társasá­ gáért. Talán az is innen fakad, hogy az aranyifjak keresték és szívesen fo­ gadták barátságát, s ha megjelent a Balassa-étteremben, az nyomban föl­ ingerelte a tréfacsinálókat és unatkozókat, s az együtt eltöltött derűs órák­ ról legendák keltek szárnyra. A lányok viszont hosszúszárú pipájára figyel­ tek föl. Erről azonban már Mauks Ilona (Mikszáthné) is hírt ad, választékosság­ ra nem törekvő, egyszerű stílusával. Mert úgy írt ő, ahogyan annakidején, tizennyolc esztendős korában hallotta csevegni az embereket a „mohorai parlament” -ben, Plachy Jánosék terebélyes gesztenyefái alatt. („Három vagy négy úri család lakott még akkoriban Mohorán. A rokonaink közül is sokan jártak hozzájuk. Esténként azután mindannyian a Plachy János nagy­ bátyánk háza előtti vadgesztenyefák alatt szoktunk összejönni. Ezt a helyet nevezte el Mikszáth a »mohorai parlament«-nek. Itt vitatták meg a napi kérdéseket és a világ eseményeit. Azelőtt én is szerettem ott üldögélni . . .") Egy évvel házasságuk előtt, amikor Mikszáth már Pesten tartózkodott és Mauks Ilona inkább levelét várta mint őt személyesen, — akkoriban, 1872 őszén történt az eset, melyben utalás történik a pipára: „Október 15-én, mikor a megterhelt igásszekerek után hintánk befordult a Kishíd utcába, szemem véletlenül a Nagy Gábor asztalos házára tévedett; a nagy meg­ lepetésből nem tudtam hová lenni, az utcai szoba ablakában, melyet min­ dig bérbe szoktak adni magányos urak részére, egész otthoniasan, hosszú­ szárú pipáját kilógatva az utcára, Mikszáth állott, az arcán örvendetes mosollyal.” 36 �Mindent egybevetve: Mikszáth megjelenése megnyerő volt, Balassa­ gyarmaton nem véletlenül örvendett nagy népszerűségnek, s igyekezett megnyerni társaságának mindkét klikk, a Bérczyéké2 szintúgy, mint a Maukséké. Ha öltözködésről nem is, viselkedésről már részletesebb híradást ka­ punk, ha a szerelmes nő elfogultsága, rokonszenve elvékonyítja is a határ­ vonalakat. Természetesen az első híradás nem Mohorán, hanem már balassa­ gyarmati tartózkodásuk alatt jutott el a Mauks-lányokhoz, akik eddig meg­ lehetősen elszigetelt életmódot folytattak Mohorán, beletemetkezve a köny­ vekbe (elsősorban Dickens és Victor Hugo romantikus regényeibe) és át­ adva magukat az érzékenylelkű, leányos álmodozásoknak. Balassagyarma­ ton is elsősorban egy varsányi leánynak. Mauks Ilona barátnőjének (Hor­ váth Valér lányának) köszönhették, hogy oly hamar belecsöppentek a tár­ sasági élet közepébe, s csakhamar a Mauks-lakás a fiatalok egyik kedvelt, központi találkozóhelye lett. Horváth Ilka, ez a vidám, könnyen oldó és oldódó lány sokakat ismert Balassagyarmaton, s mint jó társalgó, tréfa­ kedvelő és tréfacsináló, vonzotta a jókedélyű fiúkat és lányokat. Az ő faggatódzására említette környezetükben Bobók Ferenc;3 Mauks Mátyás szolgabíró esküdtje Mikszáth Kálmán nevét. Mikszáthné feljegyzése szerint a következőket mesélte Bobók (Mikszáthnénál: Bobok): „Mindjárt láttam, hogy Desewffy Elek most is valami tréfára készül, mert felkelt, és egy kerek asztalnál magányosan vacsorázó fiatalembernek bemutatta magát, majd melléje ült, és érdekes beszédet folytatott vele, mert látszott, hogy igen jól mulatnak. Desewffy odaintett engem és bemutatott; beszélgetésükből meg­ értettem, hogy arra kapacitálja a fiatalembert, hogy az ifjú menyasszony egy régibb udvarlója nevében hívja ki Hámoryt párbajra. (Hámory Ede, aki ugyancsak a Balassa-étteremben tartózkodott akkor, Nógrád megye levél­ tárosa, különcködő süket öregúr volt, aki fiatal menyasszonyt talált, s akit Edus bácsinak becéztek. I. Gy.) Desewffy odáig volt a gyönyörtől, ha rá­ gondolt, hogy milyen remegést fog a boldog vőlegény kiállani az egész éjjelen á t . . . ” Később egy öreg parasztkocsis jelentkezett a „fiatalúrnál.” A mesét Bobók (illetve Mauks Ilona) így fejezte be: „Erre a fiatalember fölkelt, és rövid búcsúzkodás után nagy sajnálatunkra eltávozott. Soha még hozzá hasonló zseniális embert nem láttam, egyik élce a másikat érte.” Horváh Ilka érdeklődésére kiderült, hogy ezt a zseniális embert Mikszáth Kálmánnak hívják. 2 Bérczy Lajos (1810-1883) tekintélyes ügyvéd volt Balassagyarmaton, egyébként öccse Bérczy Károlynak, az Anyegin forditójának. Két ,,gyönyörű" lánya, Mária és Anna szerepel Mikszáthné visszaemlékezéseiben is. Vilma, a legidősebb, Mikovényi Imréhez ment fele­ ségül. Mikor Mikszáth Balassagyarmatra került, már asszony volt. (Bérczy Mari, Mikszáth korábbi szerelme volt.) 3 Bobók Ferenc Mauks Mátyás mellől később (1871-ben) a sziráki járásbiróságra, 1874-ben pedig a balassagyarmati törvényszékre került végrehajtónak, kinevezés útján. (Mikszáth „M úlik a vármegye" című cikkében meg is emlékezett róla.) 37 �Később egy ismerős társaságban hallhatott Mikszáthról Mauks Ilona. Balassagyarmaton szokatlanul palócosnak mutatkozó kiejtéséért gúnyolta Mikszáthot egy társaságbeli lány: „Alazszolgája . . .” „H áat most jöttem Szklabonyaáról". Erre bejött a háziúr, s azt mondta: Csak nevessenek, csak nevessenek, én meg azt mondom, hogy sohasem láttak maguk szellemesebb és okosabb fiatalembert, majd büszkék lesznek még arra, hogy ezt a palóc fiatalembert ismerték.” Tehát Mikszáthot megelőzte híre: ő volt a lányok szemében a csodá­ latos palóc lovag, palóc világfi. Az első látogatása Maukséknál azonban nem egészen ezt igazolta, amint erre Ilonka visszaemlékezik, ezúttal kivéte­ lesen Mikszáth öltözködéséről is számot adva: ,,A fiatalemberen, szép két beszélő szemén kívül, nem volt semmi külö­ nös megfigyelni való; hanem a ruhája, az csodálatos volt, kék, fehér petytyes nyakkendője mindenhez hasonlított csak csokorhoz nem, különös színű sárga kabátján négy vagy öt zseb is volt, mind darabka papírosokkal meg­ töltve, és csizmája volt. Az öregurak ugyan többnyire csizmában jártak, atyám is magyar ruhát viselt, de a fiatalembereknél ezt kevésnél láttuk, úgy bizony ez nekünk sehogy sem tetszett. Mi nagyon sajnáltuk Mikszáthot, hogy olyan zavarban volt; egyik piru­ lásból a másikba esett. Hogy felbátorítsuk, szívesen szóltunk hozzá; hanem ez még félénkebbé tette, a széknek is csak a szélére mert ülni. Az ebéd már végére járt és még szavát sem hallottuk.” Következő vasárnapi látogatása alkalmával azonban már teljesen ott­ hon érezte magát, és Horváth Ilkával oly szellemesen riposztoztak, hogy az a társaságot teljesen fölvillanyozta. Később már a társaság központjává nőtt Mikszáth, írásműveiből olvasott föl és fiatalos játékokat talált ki, ami­ nek élét, súlyát, izgalmát csak növelte, hogy Mikszáth tekintélyes befolyást élvezett a Nógrádi Lapoknál. Mindezek ellenére Mauks Ilona Mikszáthban nem a romantikus bohé­ met látta, hanem a különcöt, a mást. Aki az irodalmat kedveli, aki nem rajong az agárért, lóért, nem csap nagy mulatozásokat, még csak nem is táncol, viszont búsongó, komoly gondolatokat, ironikus megfigyeléseket táp­ lál, melenget önmagában. A romantikus „külszín” mögül ugyanis, bizalmas szavakból, szép tettekből (pl. ívet csinál, és a pikniken gyűjt a város lám­ páira), s főleg intim, Mauks Ilonának írott leveleiből, s teljes későbbi életé­ ből magasan kiemelkedik, nagyra nő, ifjonti könnyelműségeit elhomályo­ sítja a „belbecs” . Jelleme az önmagába forduló búsongó, tisztán látó, jó­ szívű ember irányában fejlődött. Mikszáth Kálmán már odahaza, Szklabonyán szoros kapcsolatba került az egyszerű néppel. Bár szüleinek földje, később kocsmája és mészárszéke is volt előbb Nagykürtösön, majd Ebecken (ide való volt édesanyja, született Veres Mária), végül Szklabonyán, soha nem éltek fényűző életmódot. Mik­ száth Jánosné (az író édesanyja) egyébként is olyan asszony volt, aki a minimális jólét megteremtésén kívül kötelességének és szívügyének tartotta a szegények és betegek istápolását, szinte szociális intézménynek számított Szklabonyán, ahol az egész falu elsiratta váratlan kolera-halálát (1873. júius 13). Mikszáth 1860-ig (ekkor édesapja megszüntette a kocsma és mészárszék-bérletét!) szülei üzletében is gyakran találkozott a falubeliekkel. 38 �Később, amikor házas emberként édesanyját temetni utazott Szklabonyára, kapcsolatát ismét kiszélesítette a falubeli egyszerű emberekkel. Különösen szívesen eljárt a faluszéli kovácsműhelybe, amely sárfalaival, koporsószerű zsupfedelével , deszkapalánk védőkerítésével, két különálló helyiségével különösen vonzotta, s később mint helyszín, mint reálisabb környezet és hangulati elem helyet kap, „Prakovszky, a siket kovács” elbeszélésében is. Történeteiben a legreálisabb és rokonszenvesebb hősök éppen a népből kerülnek ki, polgári és dzsentri hőseinek inkább megbocsát, korlátlan rokonszenvét nem élvezik. (Érdekes megjegyezni, hogy horpácsi alkonyéveiről a lakosság körében nem éltek ilyen barátságos emlékek, hírből és szemé­ lyes ismeretségből, emlékekből is szótalan, mogorva embernek tartották, aki elidegenedve, magába fordulva üldögélt a hűs fák alatt könyvvel a kezé­ ben vagy csak úgy, gondolataiba merülve. Írói ambícióin kívül bizonyára baloldali, liberális látásmódjával is ma­ gyarázható, hogy nem vállalt közéleti szerepet, címért, rangért, hivatalért nem áldozta föl baloldaliságát a Deák-pártnak. Bizonyára hatott rá az is, amikor betekintést kapott a kiegyezést követő elvtelen, megalkuvó politikai magatartásba. Szabó Béla írja a Nógrád megye története című monográfia második (1949—1919) kötetében: „A két csoport, a megyei jobb és baloldal közötti küzdelemnek megegyezés vetett véget 1872-ben. A megegyezést az ún. „nógrádi botrány” vezette be, amikor 1871 novemberében a jobboldal­ nak sikerült az előre összeállított listát a baloldal kijátszásával, határidő előtt, a baloldali megyebizottsági tagok részvétele nélkül elfogadtatni. A jobboldali politikai manőver vegsőkig kiélezte a két csoport közötti ellen­ tétet, a minisztérium azonban a baloldal által szerkesztett óvást elutasította és a történteket jóváhagyta.” Nem lehetett közömbös a „nógrádi botrány" következménye sem: „1872. áprilisában az uralkodó felmentette gróf Frogách Józsefet, s kinevezte a Kisterenyén és környékén több mint 6000 holdas birtokkal rendelkező gróf Gyürky Á brahámot megyei főispán­ nak, ki 1889-ig maradt hivatalában. A főispáni változással párhuzamosan változások történtek az alispáni hivatal betöltésében is. 1872. januárjában lemondtak Frideczky Lajos első és Ottlik Ákos másodalispánok, akik helyét a megyében (Vanyarcon! L. Gy.) birtokos Veress Pál foglalta el. 1875-ben azonban leköszönt hivataláról és Madách Károlyt, a költő testvérét, csesztvei földbirtokost választották meg alispánnak. Madách hosszú ideig, 1883 de­ cemberéig vezette a megyét . .." Mikszáth az új alispánt, Veress Pált nagyon tisztelte. „Mikszáth szerint olyan volt, mint a gondviselés” — írja felesége —, „mindig van és mindig lesz.” De ettől a tisztelettől függetlenül mélyen érinthette Mikszáthot a baloldal váratlan és érdemtelen bukása is, amely többek között magával sodorta, egzisztenciálisan sújtotta volt főnökét és apósjelöltjét (Mauks Má­ tyást), valamint a bohókás Horváth Ilka édesapját (Horváth Valért) is. Később, amikor már Tisza Kálmán kedvenceként, mint mameluk-képviselő írogatta országgyűlési jegyzeteit a Pesti Hírlapnak, s ráébredt a kaján és kecses tréfálkozás kártékony voltára, ismét a tiszta, a „becsületes, a nép­ hez hű író” gyakorol önkritikát, minthogy belátja: gondtalan tréfálkozása azokat is lelkiismeretlenségbe hajszolhatta, akik talán megválasztásukkor 39 �még komolyan vették a parlamentet. Ezek a korrupt világra mutató, ki­ ábrándító jelenségek táplálták kegyetlen szatrírájú regényének, a Két vá­ lasztás Magyarországon-nak életanyagát. A becsület, a lelkiismeret tisztasága nyugtatta meg Mikszáthot, s óvta meg a meghasonlástól, a végső kiábrándulástól. Ez a becsületesség, amely oly álhatatossá tette Mikszáthot az élet minden területén, hódította meg Mauks Ilonát is, hogy hívó szavára hajlandó lett volna ezt a lázas, forrongó férfit tűzön-vízen át követni. A kor pedig olyan volt, hogy nehéz lehetett becsületesnek maradni, kiváltképpen olyan valakinek, akit az elhivatottság érzése hajt hírnév és dicsőség felé. Rendkívül rossz vélemény alakult ki azonban Mikszáthról a Mauksszülőkben, s a Mauksék mohorai kúriájába és gyarmati lakására ellátogató úri társaságban. Mauks Mátyás nem tudta elképzelni az életet állami hiva­ tal nélkül, aki nem teremt fix egzisztenciát, az szerinte könnyelmű, meg­ bízhatatlan ember. Mikszáth pedig nyíltan utálta a hivatalt, mint olyan nyű­ göt, mely keresztezi, meghiúsítja hivatásának, elhivatottságának teljesítését. Legválságosabb napjait élte Pesten, amikor e sorokat leírta Mohorán pihe­ nő feleségének: ,,Azt talán megtehettem volna, hogy hivatalt vállaljak, és így lassan­ ként fokozatosan tegyem tönkre magát és magamat a nem nekem való életben. Látott-e már halat kint a szárazföldön? Úgy képzeljen engem a nem nekem való elemben . . . Boldog lehetne-e maga, ha engemet így megsemmisülve látna? Tegye szívére kezét, és mondja ki az igazat, hogy »nem«. Ahogy én magát ismerem, tudom, hogy ezt nem is kívánja. Nekem mennem kell a megkezdett úton, mely vagy felvezet a magasba, vagy le a mélységbe.” Mégis miből táplálkozott az a felfogás, hogy Mikszáth könnyelmű, meg­ bízhatatlan ember, afféle bohém ficsúr, aki szemben áll az élet legszebb­ jével, a munkával? Minden bizonnyal a polgár és a dzsentri hivatalnok­ szemléletéből, mely csak fogalmazói, végrehajtói, szolgabírói állásokat tudott elképzelni, mert a föld és a gazdálkodás is valami, de az elemek függvénye, s legalább annyira megbízhatatlan, mint az asszonyok.4 S nem kétséges, hogy Mikszáth számtalanszor nyújtott tápot a rossz, megvető, elitélő véle­ mény kialakulásához. Vegyünk talán sorra néhányat, Mauks Ilona följegy­ zései alapján. Mikszáth hivatalba lépésekor, mint tb-esküdtet, még Mauks Mátyás és Bobók Ferenc a másik esküdt is szeretettel fogadta. MAUKS MÁTYÁS: „Bobók öcsém, úgy örülök, azt hiszem, jó akvizíciót csináltam, a fiú igen eszesnek látszik.” CYURA BÉLA (ugyancsak Mikszáth esküdttársa): „Igen az apja derék ember, de a fia rossz, csúfolkodó, kigúnyolja az még a saját öregapját is, ha kedve úgy hozza magával.” BOBÓK FERENC (nevetett, azután áradozó szavakkal hozzáfogott Mik­ száth dícséretéhez). 4 Mikszáth János is arról álmodozott, hogy fiából papot nevel, hiszen ősei közt több pap volt. De ha nem papot, hát szolgabírót. 40 �HORVÁTH ILKA: „Igen, most má r emlékszem, láttam én ezt a fiatal­ embert a zsélyi fürdőben, szép fekete szeme van, és láttam a nővérét is ugyanott, igen szép fiatal lány volt, az unokanővéreivel, a szentpéteri pap leányaival volt ott; azután később hallottam, hogy tánc közben egy pohár hideg vizet ivott, és rá rövidesen meg is halt — galoppierende Abzehrungban.” 5 Mauks Mátyás előlegezett bizalma a kedélyes esküdtnek szólt, az írói pálya iránt korai előítélettel viseltetett. Az ugyanis, hogy 1843 májusában Pozsonyban, az apáca pályán, a diákkaszárnya egyik háromágyas szobájá­ ban Jeszenszky Danával (aki később Temérdek néven publikált), valamint Petőfi Sándorral lakott egy szobában, Mauks Mátyást csak kiábrándította hiszen látta Petőfi nélkülözéseit, aki az országgyűlési naplót másolta alig egypár garasért, naponta, minthogy Fekete Gábor szinidirektornál nem nyert alkalmazást: ,,A szíve vérzett az embernek, ha ránézett, pedig ő a legnagyobb költő volt. Isten kegyelméből való költő. Az én fenyőládám tete­ jére írta A távolból6 című csodaszép versét, mely egymaga megérdemelte, hogy halhatatlanságra és jólétre vigye ír ó já t . . . És nem tudom kapott-e érte öt forintot? Ez így volt akkor, és így van ma is . . ." S ehhez még az is hozzátartozik, hogy Mikszáthot Mauks Mátyás és társasága, különösen a hivatalok mellőzése után egyszerűen ,,skribler” -nek csúfolta a háta mögött. Kísérjük figyelemmel azonban Mikszáth könnyelműségre valló „bűneit!” Már az meghökkentő volt Mauks Mátyás számára, hogy Mikszáth ott­ hagyta a szolgabírói hivatalt, bár néhány csínyével és könyelműségével (ezekről még szó lesz) valamennyire meg is érlelte távozását. Ügyvédsegéd Balás Józsefnél. Fölajánlják neki a Nógrád megyei aljegyzői állást, de ő az utolsó pillanatban lemond Jeszenszky József javára.7 Ismerősei igyekez­ nek politikai állásfoglalásnak, gerinces nagylelkűségnek fölfogni lépését, de a magyarázatot Mauks Mátyás és családja (még Ilonka is!) silánynak találja. Megígérte, hogy az írói pályát mellékesnek tekinti és az egzisztenciát biztosító fogalmazói állásért folyamodik, s ennek érdekében fölkeresi Fráter Pált a vallás- és közoktatási minisztériumban. Ámde ezt sem teszi meg, Mauks Mátyás így fakad ki Ilonka lánya előtt: „Most már azonban látom, sohasem lesz belőle komoly ember, otthagyta a közigazgatást. . . Jól van, elismerem, hálátlan pálya, otthagyta az ügyvédséget. . . Hát erre azt mond­ hatom, nem vette be a természete, de most nem találok ránézve mentséget, napnál világosabb volt a fogalmazói kinevezése, öreg barátom, Fráter, meg­ ígérte, hogy pártfogolni fogja, és most azt mondja, hogy nem is látta, nem ment őt felkeresni, mint ahogy azt én neki megüzentem, még ezt sem tette meg, ez azt jelenti, hogy nem akarja a hivatalt, ezt pedig azért nem akarta, mert nem szeret rendszeres munkával foglalkozni.” 5 Galoppierende Abzehnug: heveny tüdővész. 6 Távolból: (A címet Mauks Ilona tévesen írja névelővel.) Kis lak áll a Duna mentében, stb. (Dátum ozás: Pozsony, 1843 május.) A láda 1865-ben elégett. Je sz e n szk y József 1867-től harmadaljegyző a megyénél. A Nógrád cimű, Balassagyarma­ 7 ton megjelenő lap 1872-ben a következő tudósítást közölte: „A megüresedett másodal­ jegyzői állás Mikszáth Kálmán ellenében Jeszenszky József által töltetett b e ." 41 �Amikor elörökli a szklabonyai birtokot (előbb édesapja, majd édes­ anyja is eltávozik az élők sorából), egy ideig otthon gazdálkodik, de ez csak rövid ideig tart. A földnek is hátatfordít és nekiindul a bizonytalannak a fővárosba. A titokban kötött házasság után némiképp megbékélt Mauks Mátyás, de amikor a házasságot a létbizonytalanság veszélybe döntötte, s Mikszáth, Gyula öccsével Mohorára látogatott, az após előkapta irodalmi hajlam ai­ nak nagyvonalúan áldozó vejét. Mauks Ilona ezt így írta le: ,, Elég lehetett volna már ebből a bizonytalanságból, hiszen beláthatja, hogy Magyaror­ szágon az irodalomból megélni nem lehet. Azt hiszem keményebb szavak is röppentek el, mert Kálmán igen panaszkodott nekem. Kijelentette, hogy írói hivatását meg nem tagadhatja, és jól tudja, minden hivatal megölője a tehetségnek.” Mint tudjuk, Mikszáth továbbra is állhatatos maradt, inkább házasságát függesztette föl egy időre, inkább a számára oly éltető szerelmet koc­ káztatta. Az élet azonban Mikszáthot igazolta: hét esztendő alatt kiharcolta a sikert, európai — sőt világhírnévre tett szert, lába előtt hevert az ország és negyvenéves írói jubileuma egy éven át tartó népünnepély volt, szinte annyira, mint 1896-ban a Millenium. A Vigadóban lezajlott díszünnepségen az érett, a küzdelem vége felé járó, megállapodott Mikszáth emelkedett szólásra. Beszédéből csak néhány mondatot idézünk itt: ,,Én már körülbelül megírtam, ami énbennem volt. Megírtam azzal a tudattal, hogy azért nem jár nekem semmi külön érdem; hiszen azért, mert az ember anyját szereti, még sohasem dicsértek meg senkit. Én csak a hazámat szeretem. Az nem igaz, hogy negyven évig dol­ goztam. Én csak mulattam negyven évig.” Sokszor felhánytorgatják Mikszáth életrajzírói Mikszáthnak, hogy tudott és mert játszani, s ahol csak lehetett elhallgatták életének azokat az epi­ zódjait, amelyek csínyeire, cseleire, tréfáira utaltak. Pedig ezek a „mellékes életzöngék” nagyszerűen mutatják azt utat az anekdoták és a romantika állomásai felé. Már indulása meghatározta, hogy hová fog megérkezni, s ehhez nemcsak korlátlan Jókai-imádata, hanem jellemének rezdülései is, vagyis a kettő együtt alkotott egy sínpárt. Mert kifogyhatatlan volt a játékból, s a nők különösen fogékonyak a játékok iránt, Mauks Ilona visszaemlékezései bőséges teret engednek e „mu­ latósok” leírásának. Talán azért is, mert ezek az ifjúi játékok, valami sokkal komolyabbat, a szívek találkozását is egyengették, mint afféle kacagás, könnyelmű kerítők. Szinte nehéz szétválasztani, hogy mely játékot találta ki ifjúi hevületből, melyet szerelmes közeledésből. Előrebocsájthatjuk, hogy legszebb játéka mindig is az irodalom volt, legalább is attól a perctől kezdve, hogy betette lábát Balassagyarmatra. Beült Maukséknél a piros fotelbe és felolvasta legújabb alkotását, később Nelkával8 közösen is produkáltak irodalmi anyagot. 8 Mauks Kornélia: Farkasfalvi Mauks (Mohora, 1856. márc. 29-1923.?): író. Mikszáth Kálmánné Mauks Ilona húga. Iskolái befejeztével szülei mohorai birtokán gazdálkodott. Művei: A kis hősök (ifjúsági elbeszélések, 1899); Fehér rózsa és egyéb történetek (ifjú­ sági elbeszélések, 1905); Zörgő harasztok (ifjúsági regény, 1909); Regényhősök (ifjúsági regény, 1914); Képek Mikszáth Kálmán életéből, 1918); Mikszáth Kálmánról sógornője (1929). (Magyar Irodalmi Lexikon) 42 �De legalább ennyire szórakoztatta a társaságot a kiházasító egylet elnökéhez írott megannyi szllemes, tréfás „hivatalos" levele, amelyek Mauks Ilona közlése szerint éppen kapósságuk és szellemességük miatt szinte egytől-egyik elvesztek. A „kiházasító egyletet" tréfából azért hozta létre Mikszáth, mert egy korábbi a helyi lapban megjelent elbeszélése nyomán a kulcsszereplő elment egy lányos házhos exkuzálni magát,, s itt nyomban horogra is akadt. Mikszáth írta meg az egylet alapszabályát is. Elnök Ilonka lett, titkár Nelka, utazásügynök Horváth Ilka és jegyző: maga Mik­ száth. A dísz- és kültagok toborzására humoros (Mikszáth szövegezte ezt is!) ívet köröztek, s egy hét alatt a tagok száma fölszaporodott ötvenre. A visszaemlékezésekben olvashatjuk: „Eközben a városban is híre ment a mi kedélyes délutánjainknak, mindig többen és többen jelentkeztek tagoknak ebbe a mi kis »tudós társaságunkba«. Felvettünk fiatal embereket, barát­ nőinket, sőt a szülőiket is, de mindenki tartozott legalább három jó tréfát mondani . . ." Csalogatták Mikszáthot a félig-meddig rokon-komasági kap­ csolatokat melengető Bérczyékhez is, de ő ebben az irodalompártoló társa­ ságban, különösen Ilonka és Nelka közelében egyre jobban érezte magát.9 Persze, Mikszáth tréfái nem korlátozódtak a kiházasító egyletre. Akár elbeszéléseiben, az életben sem fogyott ki ötleteiből. Ilyen csínye volt például, amikor hivatalos idézést kézbesíttetett Mauks Mátyás aláírásával mindhárom lánynak, Horváth Ilkának, Mauks Kornéliának és Ilonkának. S a „három kisasszony” fél napon át rettegve kutatta, hogy miféle vétek nyom­ hatja lelküket, amiért a törvény elé idézik őket. Bobóktól tudták meg, hogy ez Mikszáth tréfája. Mauks Mátyás ugyanis gyakran olvasatlanul írta alá az aktákat, így került a kézjegye a lányoknak szóló idézésre is. Igaz, hogy Mikszáth később egy ilyen becsempészett aktán vesztett rajta. Mauks Mátyás a fals, a hamis idézés aláírása óta jobban figyelt, s legközelebb éberen kiemelt az aláírásra elébetartott akták közül egyet. Erre az „aktára” Mikszáth a következő szöveget írta: „Én alulírott szavamat adom, hogy Ilonka lányomat egy éven belül Mikszáth Kálmánhoz adom feleségül." (Lehet, hogy ez már nem is volt tréfa, nem is volt játék?) A játékot a Nógrádi Lapokban is folytatta, mert amikor Pokorny Jenő10, az Ipoly szerkesztője lapjában kikezdett Mikszáthtal, az oly csípősen vissza­ vágott cikkében, hogy Pokornyon kacagott egész Balassagyarmat. A szó­ párbajból végül is valódi párbaj lett. „A párbajnál, miután csak az első vérre ment, egypár karcoláson kívül nem történt egyéb baj." Mikszáth új játékot talált ki: albát adni egymásnak. Az alba tulajdonképpen üres papírlap. amelyet az ajándékozó fél aláírásával lát el. Az aláírás fölé azután a meg­ ajándékozott azt ír, amit akar. Ilyen albákat cserélt Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona is. Az első albát Ilonka adta Mikszáthnak, amikor az arra hivatkozva, hogy nem szeret táncolni, elutasította a városházi piknikre tör9„Dévényi Kálmán, nagyanyánk fivére, Csővárról, ahol mint afféle szobatudós valóságos remeteéletet élt, és nagy könytárát bújta, kocsiszámra hordta nagyanyánknak a könyve­ ket. Így hát volt miben tobzódnunk." (Mauks Ilona.) 10 Pokorny Jenő újságíró, 1871-ben a Nógrád, 1872-től az Ipoly lap szerkesztője volt. 1875-ben Pestre költözött, ahol a nyolcvanas évek elején öngyilkos lett. 43 �tént meghívást. Mauks Ilonka elővette a szekrényből az albát és ráírta: „Alulírott tartozom az 1872-ik évi január 3-án a balassagyarmati városházán tartandó pikniken megjelenni." Márpedig, ami az albán szerepelt, az az aláíróra kötelező érvényű volt. Mikszáth viszonozta az albát. Barátaival augusztus végére mulatságot szervezett a gyarmati kis erdőbe. Ez előtt érkezett az alba Ilonkához: tarto­ zik az augusztusi mulatságon megjelenni, táncolni azonban nem szabad egy lépést sem. Ez a játékosság jellemezte Mikszáth ifjúságát, később pedig irodalmi művészetét. Mikszáth úgy él a köztudatban, mint aki magánéletében maga lett volna a rideg realitás. Küzdelem a hivatás győzelméért, harc a nőért, aki egyedül kapott helyet szívében. A körülmények vizsgálata azonban, éppen az események romantikus fordulatai miatt, olyanná teszi, mintha ő lett volna az ellenállhatatlan amorózó, a színpadi, vagy éppenséggel regénybeli hős­ szerelmes. A kiházasító egylet és méginkább az albák már a hódítás esz­ közének is számíthatnak, esze, szíve és az a bizonyos fekete szeme hama­ rosan kiválasztotta magának Mauks Ilonkát, aki oly érzékenyen reagált min­ den mikszáthi irodalmi próbálkozásra és annyira megértőnek bizonyult a kudarcok és hivatalkerülő népszerűtlen lépések idején is. Mauks Ilonka társ volt már akkor is, amikor a vidám társaság még nem is sejtette, hogy a tréfagyáros legénynek milyen nagy szüksége van megértő támaszra. S az sem volt kétséges, hogy a szklabonyai eszes palóc fiú nem kalandra, hanem életre szóló házasságra választ magának nőt. A házasság (lásd a kiházasító egylet eszméjét!) korán megkísértette jelenvalóságával és lehetőségeivel Mikszáthot, s a korszellemnek megfele­ lően két fiatal szövetségét a maga realitásában képzelte el. Vallotta, hogy a nélkülözés, az anyagi bizonytalanság ellensége a házasságnak, különösen a jó házasságnak. De bizonyára azt is hitte, hogy az anyagi jólét pótolni tudja a kezdet kezdetén hiányzó, forró érzelmeket, legalábbis erről tanús­ kodik első komoly kiházasító próbálkozása, amikor Horváth Ilkának kísérelt meg életre szóló, törvényes élettársi kapcsolatot teremteni. A házasságközvetítést az indokolja, hogy Horváth Valér, Ilka édesapja válságos anyagi helyzetbe jutott, amit Mikszáth megtudott. A tönkremenés réme támadta meg a családot, amin egy jólszituált vőlegény, egy fordított (főleg a férfiak kötöttek eddig ilyet!) érdekházasság még menthet valamit, főleg Ilkán, akit Mikszáth láthatóan megkedvelt. Előbb a felsőpetényi papot, később a jómódú Wladár Sámuelt11 mutatta be a lánynak, de az mindkét alkalommal úgy viselkedett, hogy azzal csak elriaszthatta a lánynézőbe ér­ kezett vőlegényjelölteket. Még szerencse, hogy Ilkának sem állott szándéká­ ban nőülmenni bármelyikhez is. 11 A felsőpetényi papról csak annyit tudunk, amennyit Mikszáthné irt róla, a véleményt Mikszáth Kálmán szájába adva: „Igen jómódú bácskai magyar fiú. M ég csinos is, de úgy látszik, nagy mamlasz." W ladár Samu Túrócról származott gyarmati ügyvéd és állatorvos. Szerelmi bánata idült alkoholistává tette. Mikszáth Sramkó fiskális alakjában öt irta meg. 44 �Az albából nőtt ki viszont Mikszáth első szerelmes levele, amelyben a játékból már komolyra vált. Ebben írja Mikszáth többek között: „Különben is az egész alba csak tréfa. Nagyobb alba nekem ezerszer a Nagysád rokonszenve,” Így bontakozott ki a szerelem. S a táncos vidám mulatságokon már mind gyakrabban ült kettesben, félrevonulva Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona. Újabb romantikus fejezete szerelmi kapcsolatuknak a heti kétszeri levélváltás, amikor Mikszáth legalább négy teljes oldalt írt teli, nyílt, vagy enyhén leplezett vallomásokkal, s olyan kétségekkel, melyekkel Ilonkát óhaj­ totta szóra bírni. A család ellenzése és rosszallása miatt a levelezést titok­ ban kellett tartani, ami a fiatalok ügyes konspirációval rendkívül ötletesen meg is oldottak: „Mohoráról egy özvegyasszony járt be a postára Gyarmat­ ra a levelekért, nővére, egy másik öregasszony, a Mikszáth principálisnál volt szakácsné, mi sem volt tehát természetesebb, mint hogy azzal az ürügy­ gyei, hogy a nővérét látogatja, beadta a levelet tőlem a fiatalúrnak, mikor aztán a postán és a városban elvégezte dolgait, visszament a fiatalúrhoz, aki azalatt megírta részemre a négyoldalas levelet. A postásné ezeket oly ügyesen tudta nekem átadni, hogy sem anyám, sem nővérem nem gyana­ kodtak.” Az első teljesen nyílt vallomás Szklabonyáról érkezett Mohorára: „M i­ óta Szklabonyán vagyok, azóta sokkal nyugodtabban szeretem, nem vágyom olyan epedve látni, hanem megelégszem azzal a tudattal, hogy szeret, és hogy én is szeretem. Mohorára azért félek elmenni, hogy ismét felszítom a parázst szívemben, s olyan emésztő lángban fog lobogni (hogy ím, ékesen fejezzem ki magamat), hogy azután eltemethetem azt az én jó flegmatikus nyugalmamat, s ott ülök örökösen Mohorán folytonos lelki izgatottságban.” Ahogy Mikszáth a fővárosba került, bevezették kapcsolatukba a poste restante levelezést, s amikor a postamester ezt Mauks Mátyásnak elárulta, akkor a szobalány sietett segítségükre. Később pedig, Mikszáth visszatéré­ sével Gyarmatra, Mikszáth látogatott el néhány percre Mauksékhoz, amikor a családfő a kaszinóban tartózkodott, s ilyenkor titokban, gyorsan levelet cseréltek. Közben már szőtték esküvőjük tervét is, amelyre szülő ellenzés ellenére is készen állottak. Ilonka már meg is bízta Jeszenszky Józsefet, hogy Szügyben, a lelkésznél váltsa ki a keresztlevelét, hogy a titkos házasság esetle­ ges lehetőségét az efféle adminisztrációs, bürokratikus tennivalók ne hát­ ráltassák. Arra nem gondoltak, hogy a bürokrácia nemcsak a közigazgatást, ha­ nem az egyházi hivatalokat is megfertőzte. S bizony a háromszori bejelentés kötelezettsége és a diszpenzáció megkövetelése alaposan megkeserítette várakozási idejüket. Ilonkának az a reménye sem vált be, hogy időközben megenyhül a család és Mikszáth között a viszony. Erre pedig mind keve­ sebb lett a remény, hiszen Mikszáth fogadkozásai ellenére jogi tanulmá­ nyait sem volt hajlandó befejezni. 45 �Végül aztán megérett a romantikus vagy éppen különös házasság ideje. A lehetőséget az teremetette meg, hogy a Nógrádban tartózkodó Julie néni (Kováts Lőrinc, belügyminiszteri tisztviselő felesége) egy-két hétre meg­ hívta a betegeskedő Ilonkát budai lakásukba egy kis pihenésre, remélvén, hogy az használni fog. Ilonka elfogadta a meghívást. Mikszáth Balassa­ gyarmaton, a színházban tudta meg Nelkától, hogy Ilonka Budára utazott Kovátsékhoz. A címet előbb Draskóczytól, Mauks Mátyás ügyvédsegédjétől igyekezett megtudni, de az nem tartózkodott otthon. Végül is Desewffy Elek segített, aki jól tudta a címet, hiszen Kovács Lőrinc unokatestvére volt. ötödik nap Mikszáth már Budán járt, sőt a titkos házasságot is elő­ készítette, mert Wágner Lajos, aki 1872—73-ban Budapesten tanárkodott, s akivel Mikszáth együtt járt a selmeci líceumban, közbejár Bachát Dániel­ nél12, a budapesti szlovák nyelvű evangélikus egyház lelkészénél (akit Mauks Ilona tévesen említ könyvében esperesnek, mert csak 1874-ben választották meg annak!), Bachát háromszori kihirdetés után hajlandónak mutatkozott a két szerelmest összeesketni. A többi már gyorsan ment és nagyobbára ismert is. Elmentek az eskü­ vőt bejelenteni, Mikszáth már ott várta Wágner Lajossal Ilonkát a Kerepesi úti tót templom előtt. Két hét múlva, déli féltizenkettőkor megismétlődött ugyanez a találkozás, csak akkor már Lenci bácsi (Kováts Lőrinc) is Ilon­ kával tartott, fáradhatatlanul dúdolva a Marseillaise-t. Lenci bácsi ugyanis nagy lázadó volt, ő is így titokban vette el Juliet, a nevelőnőt. Wágner és Kováts tanúskodása mellett Miksztáh Kálmán és Mauks Ilona házasságot kötött. Ezzel azonban még nem ért véget a tortúra, a már említett és ismert körülmények miatt 1875-től hasonló megpróbáltatásokat kell kiállniuk a válás kimondatásáért. Hét évvel azután pedig, hogy a válást elhatározták, megkezdődött a szerelem második fejezete, mint ismert Mauks Ilona véget vetett a lencse-termesztésnek, újból Mikszáth mellé szegődött, aki töretlen hűséggel eljött érte kivívott jólétéből, hogy magával vigye a fővárosba, ahol már a Mikszáth nevet országos elismerés, dicsőség övezte. 1882 Szilveszter­ kor kötöttek házasságot másodszorra. Mikszáth fantáziadús, mesékre termett lelkét bizonyára felvillanyozták a házassághoz kötődő különös helyzetek. Mauks Ilonát viszont az irodalom készítette föl szülői és társadalmi tilalmak áthágására. „Szerettem a roman­ tikus dolgokat" — írja — „regényekben szerettem a titkos házasságokat, de hogy én a szüleimet így megbántsam, nem volt valódi szándékom.” Mikszáth nála is jobban szerette a „romantikus dolgokat". E rről vallanak hosszú, oly­ kor nyolcoldalas szerelmes levelei, s méginkább erről a hűtlenség vállalása csak azért, hogy Ilonkát rákényszerítse a válásra („Mást szeretek."), s ugyancsak ide sorolható a hűséget, „szeretetet” fogadó levél mindjárt a válás jóváhagyása után: „Szegény Ilonkám! Maga talán azt hiszi, hogy a szerelem megszűntével megszűntem Ö nt szeretni. Olyan Ö n nekem, mint egy szent, akire akkor gondolok, amikor a lelkem tiszta. Mikor én, gyarló ember, fennkölt írói lelkületemet öltöm fel, olyankor Ön az én kis múzsám.” 12 Bachát D ániel: 1904-től a szlovák nyelvű evangélikus egyház püspöke. 1886-ban le ­ fordította szlovákra Mikszáth A lohinai fű című elbeszélését. 46 �De e soroktól még sok időnek el kellett telnie addig, amíg Horpácson megvásárolhatták a Szontágh-kúriát és a birtokot, hogy idegnyugtató, nagy békességben egymásnak, s mindketten Mikszáth alkotói munkásságának él­ jenek. A róla készült képek alapján, kiváltképpen a későbbiek után az az elképzelés vált átalánossá, hogy Mikszáth csattanós egészségű, örökké jó kedvű, s mint pocakja is mutatja, nagyevő férfi lehetett, aki a pipát még az ágyba vagy a fürdőkádba is magával viszi. (Gondolom, a pipás el képzelést csak fokozhatta Légrády Károly, a Pesti Hírlap szerkesztőjének figyelme, aki hivatalsegédével még arról is gondoskodott, hogy Mikszáth pipái szeleljenek, dohánya soha ki ne fogyjon asztaláról!) Teltkarcsú meg­ jelenése, vagy kerek arca teszi-e, de bizony hajlamosak vagyunk őt mindig a terített asztal előtt elképzelni, s a terüIj-terüIj asztalkáról soha el nem fogy a friss pogácsa, a túróslepény és a hideg kacsasült, e három kedvence. A látszat azonban csal. Mikszáthnak megpróbáltatásokban, szenvedé­ sekben, félelmekben is bőven akadt része, kicsit szerette is a humor, a romantika mellett — enyhén mazochista módon — szenvedésekben is meg­ fürdetni a lelkét, mintha minduntalan jövendő regények, elbeszélések katharzisában igyekezne megtisztulni, hírnévre, dicsőségre igazán méltóvá lenni. A félelem különösen végigkísérte. Érthetetlen félszegségét, amely tár­ sasági népszerűsége tetőfokán is föl-fölbukkant, önmaga igyekezett levél­ ben megmagyarázni Mauks Ilonának: „ . . . V a n n a k ihletett perceim, amikor érzem, hogy egy fejjel magasabb vagyok a többi embernél, amikor meglep egy-egy büszke, merész gondolat, lenézni azt a kis környezetet, ahol mozgok, s kilépni három lépéssel előre közülök, amellyel összeropogtatni vélem a fél világot, azt az erőt, mely aztán hazudott, képzelt erő, de mely azért nekem őrületes gyönyör, oszlani érzem a másik percben ama másik érzelem terhe alatt, melynek a kinevetéstőli félelem a neve . . . és visszalépek két lépéssel hátra.” S mintha betegségei alatt fogalmazott leveleiben is azok a szomorú tót dallamok szólaltak volna meg, amelyek a hétköznapok dalait átszőtték vagy amelyek a faluval egybeépült temetőből hallatszottak be a házakba Szklabonyán. (Ki tudja miért, de nógrádi szláv dallamok szívszorongatóbbak, szívfájdítóbbak, szomorúbbak, mint a békési vagy akár a Pest megyei szlová­ kok énekei!) Amikor a tüdőgyulladása miatt elmaradt az Ilonkával tervezett zsélyi találkozás, édesanyjával a következő levelet íratta: „Kedves Ilonkám! Régen mondom, hogy nincs bizalmam a terv sikerüléséhez. Mindig mondtam, hogy valami akadály akárhonnan, de közbejön, íme, bejött az az akadály, hogy én körülbelül meghalok. Nem mindig vagyok azon állapot­ ban, hogy tisztán gondolkodhassam, tehát felhasználom a percet most, hogy magát más által értesítsem, tehát, hogy tizenötödiki találkozásunk már nem érvényes. Isten önnel holtig szerető Kálmánja. A nevemet magam írom alá. Felsenburg, Kiss és a kürtösi orvos biztatnak, hogy semmi bajom se lesz, de csak aggodalmas, utolsó gondolatom is maga lesz." 47 �Rejtett búsongását csak fokozzák a váratlan családi vagy társadalmi tragédiák. Tilalmas esküvőjük közvetlen, boldog napjaiban érkezik a táv­ irat: „Mama meghalt kolerában, délután temetik, Gyula." És Mikszáthon kitör a sírás, csak néz, lát és befelé könnyezik, amikor meglátja a kolera­ sújtotta szendehelyi temetőnél a kis koporsókat sorakozni (mert szerette a gyermekeit, de a gyermekeket általában is!). S váratlan betegség, várat­ lan esemény hányszor keresztezi terveit! Haláleset a mézeshetek legelején! Első esküvői terve előtt a legfonto­ sabb időpontban eltévesztette a váci hajót, amelyen Ilonka utazott édes­ anyjával. Elvész a vörös bőrtárca a búza árával együtt, pedig a tárcát Ilonkától kapta ajándékba.13 Egy fővárosba szakadt Nógrád megyei nemesi származású, de züllött életű színész, Zádor (Zmesdák) Dezső ráveszi, hogy színdarabot írjon, mert azzal meggazdagodhat, de a dologból semmi sem lesz. Saját költségén kiad két kötet elbeszélést, de a könyvek a nyakán maradnak, a kritika figyelmen kívül hagyja. Országgyűlési tudósító korában a Parlamentben ellopják a kabátját. Számára minden fölnagyítottan végzet­ szerű, ahogyan írásaiban is minden az, s ahogy ott úgy itt sem hiányzik a félelem feszültsége, s a babona is, amelyeket azonban mindig legyőznek az észérvek. Végül elérkezett a nagy és jóvátehetetlen meglepetés az élet utolsó tréfája. Éppen arra készültek, hogy a követválasztás után a Nógrád megyei küldöttséget fogadják, illően, ugyanis az volt tervbevéve, hogy Murányi Gyula (1881-1920) szobrászművész alkotását, A jó palócok egyik jelenetét ábrázoló szoborcsoportot az ajándékozó nógrádiak Horpácsra, a Mikszáthbirtokra viszik. S még el sem múlt az ünnepi, jubileumi hangulat, szívében még ott lebegtek az irányában megnyilvánuló szeretet lángjai, amikor vá­ ratlanul rosszul lett. Orvosok vették körül és „eret vágtak szegényen, flottírozták, de csak később jött öntudatra, és olyan gyönge volt, hogy szólani is alig bírt." 1910. május 28-án, déli fél egykor, tizenkét nappal a jubileum után Farkas László (1847-1922), a Rókus Kórház sebész-főorvosa bejelen­ tette: „Nagy rendet vágott a kaszás.” 13 Anélkül, hogy emléket vagy kegyeletet óhajtanék sérteni, s annak tudomásában, hogy Mauks Ilona szerint Mikszáth először akkor vett föl pénzt nagy kamatra, amikor a kát kötet novelláját adta ki, nem tartanám érdektelennek annak kutatását, vajon nem a búza ára tünt-e el nyomdai költségekre. Mikszáth elhivatottságát ismerve, bízhatott egy ilyen befektetés minden gondot megoldó sikerében. 48 �THURZÓ GÁBOR Mikszáth — filmen Furcsa kérdés, de talán nem alaptalanul — mit szólt volna Mikszáth Kálmán, ha megismerkedve a „mozgófényképpel’’ (látta bizonyára, hisz látta Jókai is) megtudja, hogy néhány évtizeddel halála után ő lesz ennek a kü­ lönös újdonságnak, a filmnek, mozinak, egyik legkeresettebb, legnépsze­ rűbb szerzője? Hiszen —ezt aztán tudjuk róla — még a színházzal szemben is bizalmatlan volt, nem igen tudta elképzelni, hogy műveit színpadra lehessen alkalmazni. Hát még — ott ülve a villózó-vágtató mozgóképek előtt — filmre! Ha van vérbeli elbeszélő, adomázgatva, pipafüst ködében mesélő, me­ séit kanyargós utakon a cél felé terelő, akkor Mikszáth az. És még valami, - a mesélő hangja, ez a sajátos, ironikus, cinikus, majd naivan lírai hang. Ez mind igaz. De ugyanakkor — minden műve csupa történés, remekül meg­ figyelt érdekes alakok hol vidító, hol elbúsító sorsa. És a történet, az a la ­ kok mögött: pontos, éles társadalomrajz. Nincs az a történelemíró, aki hí­ vebben, adná vissza a századforduló magyar történelmét, problémáit, a hajdani urambátyám korszakot felváltó modern — kishíjján, azt írtam: mai — Magyarországot. És aki így tudna leszámolni minden illúzióval. Lehet ezt a filmvásznon visszaadni? Egy-két órába bele lehet-e sűríteni olyan reme­ keket, mint a „Noszty fiú esete Tóth Marival” , a „Különös házasság” , a „Beszterce ostroma” , a „Fekete város” ? Lehet. Maga Mikszáth segíti hol gyengéd kézzel, hol kíméletlenebbül filmre írókat. Akik, ha Mikszáth világát, mondanivalóját, derűsen keserű véleményeit, ítéleteit akarják a filmvásznon megeleveníteni, legegyszerűbb, ha magához Mikszáthoz fordulnak. Ez is különös: — magához Mikszáthoz? Hisz őt írjuk — írtam én is — filmre, most már televízióra is! De így van. Mikszáth látszólagos csapongó képzelete, adomázgató kalandozása egyál­ talában nem átgondolatlan. Nagyon is jól tudja, mit akar, miért csapongkalandozik, mért sző nagyméretű történeteibe ízes, először fölöslegesnek látszó anekdotákat, méghozzá nem is olyan mellékesen, hanem bő terjede­ lemben. Minden a cselekményt szolgálja, minden a végcél felé, a legtöbb­ ször keserű vagy tragikus „happy end" felé vezet. Filmíró legyen a talpán, aki le tud mondani minderről. Hiszen - egy-egy Mikszáth film igazi sza­ badságát ez adja. Sőt azt is mondhatnám: ez teszi valódi „mozivá” . Mikszáth filmen . . . Már a néma film is tőle kért téma-szegénységben segítséget. A hangos film aztán - hisz Mikszáth párbeszédei tele vannak humorral, bölcsességgel, embert- és helyzetet megelevenítő erővel — „fel 4 49 �fedezte". Néhány emlék csak — bővebbet egy filmtörténet tudhat csak - a „Noszty fiú esete Tóth Marival", édeskés hazugsággá változtatva; „A vén gazember"; az első színes magyar film: „A beszélő köntös” ; az „Egy fiúnak a fele". Aztán a felszabadulás után az első kísérlet az igazi Mikszáthra — a „Beszterce ostroma” . Majd Keleti Márton második, maradandó Mikszáthrendezése: a „Különös házasság” . Újra filmvászonra került — a forgatókönyvét én írtam — hamisítatlanul, Gertler Viktor rendezésében, a „Noszty fiú esete Tóth M arival"; „Mit csinált feleséged 3—5-ig?” , eredeti címén a „Szelistyei asszonyok" . . . És a televízió feldolgozásai újra, „A beszélő köntös” , a zenés „Akli Miklós", és még mennyi kisebb-nagyobb novella. Most pedig — először a televízióban, aztán nyilván moziban is, a legnagyobb méretű vállalkozás (rendezője Zsurzs Éva, a forgatókönyv az én mun­ kám) a hat órás „Fekete város” , tán a legizgalmasabb, leghumorosabb és ugyanakkor a legkeserűbb Mikszáth-mű. Néhány cím csak, néhány emlékezetes film-feldolgozás — de milyen kincsesbánya Mikszáth életműve! Mennyit bányászhat ki, mennyi aranyat, az utókor. Mikszáth sokáig halhatatlan marad a filmvásznon is. 50 �NIKLAI ÁDÁM „H a a pesszimista a jég , a vers a tűz. Az ember lehet pesszimista, a vers maga soha, lévén a jó tett minden formájában életigenlő." Barlangrajz (Illyés Gyula) Kőkori művésztárs, párszázezer éve halott ős! — tört koponyád képét látván, faggatlak a hajdan dolgairól: hogyan is volt akkoriban, mikor óriás orrszarvút meg kardfogú tigrist, büszke bölényt és tompa dobajjal iramló rénszarvast igyekezvén másnap a horda elejteni: este, vadászat előtt, tűz fényénél barlangok durva falára finom s jól jellemző vonalakkal ráfestetted a zsákmányt, testéből meredő, győzelmes dárda nyelével, vagy csak amint még áll, a fejét kissé fölemelvén. Olykor a többi vadász is ott van a képen: a mammut megkövezése csak összefogással ment, közerővel — ám látom a (kő-)kortárs ítészeket egyik művön sem, pedig eljöttek nyilván, ama Kő Lap szerkesztői is, elbírálni a képet, a kőkor - még primitív — normái szerint, mindjárt a kezükben kőbaltával s obszidián-pengével: esetleg nem kell-é valamely rajzod levakarni-leverni, rossz lévén az hordátok vonulása s a késő bronz-vas-utókor szempontjából, s nem maradandó. Műved azonban — hála nekik s neked — ott van a barlang érdes sziklafalán most is: hány archeológus írt már róla tanulmányt! hánymilliónyi turista fényképezte le már! hány újkori mű mereget még stílusod őserejéből! A lényegretörőnek most is jó példája vonalvezetésed, a mozgást is kitűnően láttatod: íme, igencsak a kortárs kő-kritikus se talált elvetnivalót, hiszen épen meghagyták a falon, bele sem javítottak — ezek mind azt bizonyítják, hogy haladásunk és a korodban még kezdetlegesebb esztétikai elveinek már akkor megfelelőek voltak rajzaid . . . 51 �Én meg nyugtalanul tűnődöm e kései kornak egyébként sem különösképp nyugtot adó tenyerén: ki ütött hát tátongó sebet őskoponyádon s mért? A vadászok, társaid? Az lehetetlen: akkor még az ilyesmi — pláne, ha bőven volt vad — nem dívott. Netalán pénz —vadbőr, csont, kagylóhéj — volt a dologban? Aligha: rabló nem tört rád, mert egyrészt akkoriban még — híven a kor primitív erkölcséhez — sem a rablót, sem pedig a kellőnél-többet-gyűjtögetőt nem tűrte a horda honában; másrészt tűzhelyed égett csontmaradékának tanulsága szerint — mai szóval — nem voltál te menő: legtöbbször pockot ehettél, néha egérkét — nagyvad elejtésében ügyetlen lévén, néked a rossza jutott, mert többet időztél szemlélődve, figyelve arányt és mozdulatot, mint ékes előbarlangokban, vagy akárcsak elárvult medvebocsot lesvén a zsurlósban. Eszerint hát arra jutok, huszadik századbeli ismereteknek és megtépázott logikámnak birtoka révén: ítész volt, aki bunkóval koponyádra suhintván — szakmai és kőpol-szempontból bár egyaránt jó műveket alkottál — leterített. Képzeletemben hallom is ősét mai vitáknak: mondja az egyik kőszerkesztő: ,,lm b o r ú l á t ó n nézi e kortárs őserdőnket: tagbaszakadt tigriseket fest, mint amilyen honi fáink közt vicsorít; ijedősnek ábrázolja a hordánk főnöke öccseit itten; ott meg, a másik képen, a dárda lepattan a mammut irhájáról, lám, ami nyilván kedvtelenítő; itt meg, e harci vörössel festett emberek arcán nem tündöklik az életöröm, noha meglehetősen jóltápláltak, s lábuk előtt elefánt hever immár. Ismét csak borulátást árul el az, hogy e festő egy képet sem festett arról, hogy mi a húst jól, elvszerűen s a vadász-érdemnek megfelelően szoktuk elosztani (persze, hibák még vannak e téren). Szóltam!” — végzi a kőszerkesztő, s kezdi a másik kőhivatalbeli kőkritikus, kőbalta-nyelére támaszkodván: ,,Ez . . . borulátó? Épp az a baj, hogy korszerűen kő-kozmikus érzést — mint a szorongás szinte sehol sem látok benne! A mammut elestén úgyszólván hurrázik a jónép, képein; egy? — sok dárda lepattan a vastag bőrről, s íme: csak egyet látok e rajzon - hát mi egyéb ez, mint d e r ű l á t á s , 52 �kőkorszoc-realizmus, lakkfestékkel. Emitt meg apró tigriseket fest, tej-kardfoggal a szájuk — jól van: megfelelő — helyein, noha sajnos a Tigris sokkal, igen, sokkalta nagyobb. S amaz emberek arcán éppen a harci vörös vall meghaladott, derűlátó aspektusra, s alakjuk szinte kövér az elejtett vén, lefogyott elefánthoz képest. S az, hogy e művész egy képet sem festett arról, hogy mi a húsnak szétosztása ügyében mily probléma-elemzést bíztunk kő-kompjútereinkre: ez azt bizonyítja, hogy vakon és süketen-derűlátó: még tudomást sem vesz kő-tornyosuló akadályokról!" Fölemelvén kőbaltáját, ad nyomatékot a szónak a Kő Lap kő-róvásvezetője; legott bunkót ragad ám az első ítész is, te meg — ó, te szegény! — odapattansz műved elé, közibük (pattintott-kőkori helyzet!) — szóltál volna — de két bunkó csattant koponyádon . . . TAMÁS ISTVÁN Sokszor nagyon egyedül érzem magam Oly egyedül miként a cédrus mit sohasem láttam csak képeken Sokszor nagyon egyedül érzem magam Oly egyedül miként a tenger Melynek csak törvényei vannak szabályai nem 53 �Sokszor nagyon egyedül érzem magam Oly egyedül hogy hiába rakjátok körém figyelmességtek kedves perceit a tehetetlen keserűségtől meg tudnám ölni magam bár rettenetesen félem a halált Sokszor nagyon egyedül érzem magam Oly egyedül hogy szeretnék öletekbe bújni Fecskefüzért himbál a villanydrót a litániás október felé És lehull a nyár véresre csókolt csipkebogyós kócos bokrok elé Tegnap és ma A csontos fák között színes kendőt tépdes a szél Megyek utána de elémlibben teleírtan egy gyűrt platánlevél Egy üzenet sárga tintával A tinta elfolyt mégis olvasom Visszajövök új palettával s mit elfeledtem akkor elhozom Jön jön a levél A nyár üzen Megállok és búcsút int kezem 54 �NAGY ISTVÁN Alkony Nem tudok már lágyan vallani régen meghalt bennem valami, ami vigasztalt és elkísért ha már a csend is a földig ért, segített, ápolt és kitakart, fölém is küldött zöld zivatart. Nem tudok már lágyan vallani szavamat is ritkán hallani, ha elbújdosik az ősz velem hiába fogja meg két kezem, csak nézem szótlan az ágakat, magamban a bomló tájakat. Ha járom az erdőt egyedül a fák homlokára rárepül az alkony ijedt rettegése; gyorsul a bokrok szívverése. Anyám Feltette rá az életét: itt áll kifosztva egészen nincs még háza kertje se van gyermekének gyermeke taposta sokszor a század nevezte mostoha lánynak egyre gyűlt benne a csend félt nappal éjjel rettegett hónaptól hónapig látott aggódott ha május hívta hallgatott ha ősz becézte útja ha volt földi törvény csak a napi munka malma változtató szerelem homlokát nem csókolta szeme az eget idézi zöld kacagás a szívem erőmet övéhez méri 55 �KŐ-SZABÓ IMRE Bányászrevans A tél nagyon hosszan tartotta magát, de aztán a tavasz valósággal rászakadt F. községre. A levegőben vibrált az első májusi nap melege. Ma nincs sikta a bányában. A csillék üresen és éhesen lógtak a dró­ tokon. A kisvonat mozdonya is hidegre szerelve ácsorgott a táró bejárata előtt. A fák sarjadó apró zöld levelei vidáman integettek. Fürödtek az első igazi tavaszi napfényben. Délelőtt tíz óra volt. Rózsa Endre a bányászklub előtt várta Varga Rafit. Jó barátok voltak, egy csapatban dolgoztak az északi fejtésen. Varga Rafi jó vájár volt, dol­ gos, erős gyerek. Huszonöt éves. Rózsa Endre valamivel öregebb és véko­ nyabb fiú. Vasárnap délelőttönként, meg ilyen ünnepnapokon a klubban kártyáztak meg rexeztek. Varga Rafit lassú, komótos lépteiről már messziről felismerte. — Gyerünk, öregem! — kiáltotta át a túlsó oldalra Rózsa Endre. - El­ fogják piros ultit! — Addigra mi is ott leszünk — válaszolta és nagyott szívott az orrán. — Szevasz! — Szia! Kezet fogtak. — Jó szerencsét! — tette hozzá Rózsa Endre. Ezt már csak úgy megszo­ kásból. Az apja is így köszönt el mindennap, hosszú éveken keresztül, míg egy csütörtöki napon egy omlás maga alá nem temette. Az öreg Varga Ra fi húzta ki a meddő alól, de már akkor halott volt. Közben ő maga is meg­ sérült. Így került a bajban egymáshoz közel a két család. Ettől kezdve a két fiú mindig együtt játszott. Együtt jártak iskolába és együtt kerültek a bányába is. Pedig akkor — a szerencsétlenség után — megfogadták, nem lesznek bányászok. És ma nem cserélnék el ezt a szakmát. A bánya levegője nélkül már az ennivaló sem esne jól. — Ma jó játék ígérkezik — mondta Rózsa Endre. — Miért? — Leszünk többen is, a srácok azt mondták itt lesznek. Komádi Ferit meg Szanyi Sándort már láttam lejönni. — Akkor megkopasztjuk őket — válaszolta Varga Rafi és összedörzsölte a tenyerét. Beléptek a klubba. A klubhelyiség nem az utcáról nyílt, az udvarról lehetett bemenni. A két nagyobb helyiséget használták állandóan. Az egyik a társalgó, nagy fotelokkal és kis kerek asztalokkal, másik a söntés bádogpulttal és egy rexasztallal. A bádogpult mögött az örökmozgó köpcös Pali bácsi. Ősz ha­ jával és mosolyával őt mindig ilyennek ismerték, meg nagy Fradi-drukkernak. Varga Rafi szerint huszonöt évvel ezelőtt is ilyen volt, igaz hogy ő akkor született és nem emlékszik rá, de biztos ilyen lehetett. 56 �— Harcos üdvözlet! — mondta Varga Rafi és belépett a társalgóba. Négyen keverték a lapokat és öten gíbiceltek. — Szevasztok! — Jó szerencsét! — Végre, hogy itt vagytok! — mondta egy fiú a kártyázok közül. — Ké­ szítettem a zsebemet — és megmutatta, hogy mennyi fér még bele. — Gondolom, azért pénzt is hoztál? — kérdezte Rózsa Endre, — mert ha nincs, még kérhetsz a Pali bácsitól. — Csak lassan, lépdelve — csitította a szőke fiú. — Ki játszik? Újabb négyest alakítottak. A négyesben Varga Rafi szemben ült Rózsa Endrével. A szemük találkozott. Ők már egymást egy-egy arcrándulásból megértették. A többiek körülállták őket. Az első osztások csak közepesek voltak. A lapokat suhogva keverték, keveset beszéltek, a játék kezdett kibontakozni. — Szép lap, szép lap! — mondogatta Szanyi. — Negyven száz! — Ulti! — Betli! — Durikmars! — licitálták egymást. Az izgalom fokozódott. A kártya lapjai szótlan csendben pattogtak az asztal lapján. A szemek furcsa, gyors játéka zajlott le. A kézben tartott kár­ tyalapok, a gondolkodásba süllyedt arcok és az asztalra hulló lapok között cikázott. — Megvan! - mondta csendesen Varga Rafi. — Igen, nyertél — erősítette meg Szanyi Sándor, és kezdte számolni az aprópénzt, de nem volt elég. A zsebéből tízest vett elő, azzal fizetett. — Szerencsés fickó! — A kártyában! — mondta valaki. — És a nők? — Ott nem, azoktól fél — felelte Komá di Feri. Sört hozattak, szótlanul ittak, nagy kortyokkal. A játék folyt tovább, egyre merészebbül. A szerencse felváltva pártolt Vargához és Rózsához. — Nyertek! — állapította meg újból Komá di. — Most! — A következő már a miénk! — mondta Szanyi és elszántan keverte a lapokat. — Sok szenet keli kilöknöd addig. — Neked meg öt lapot. — Tessék! egy . . . kettő . . . három . . . megvan az ulti, négy . . . öt! Fanyar arccal állt fel Komádi Feri. — Feladom, nincs több pénzem. — Gyertek igyunk. A söntéshez mentek. — Négy csiszolóvásznat! — mondta Varga Rafi Pali bácsinak, aki ezen nem csodálkozott. 57 �Levett négy kis üveget a polcról, és a fiúk elé tette. Mindegyiken sárga címke, rajta: Diana. Ezt itták általában műszak előtt. Szeszt ilyenkor nem volt szabad mérni, de a sósborszeszt nem tiltotta senki és semmi. Az ember, ha itta, olyan volt mintha csiszolták volna a torkát. A kámforos íz lehűtötte őket és ez már hiányzott nekik. — Megyek ebédelni, anyám vár — mondta Varga Rafi. — A kisfiúnak otthon kell lennie? — Bizony, kész a tejbe-papi! — Pofa-be! — mordult rájuk. — Délután azért kéredzkedj el, legyél jó kisfiú! — Menj a fenébe a hülyeségeiddel! — Délután legyen nagy szád! — mondta Rózsa Endre — Majd a birkózóval állj ki a bemutató után! Ott mutasd meg, mit tudsz! — Azt hiszed, nem merek? — kérdezte Komá di Feri. — Pedig tétje is van! — Micsoda? — Egy pezsgő, meg egy torta. — Duplázod, ha nyerek? — kérdezte Komádi és nyújtotta a kezét. — Rendben van! - kezet ráztak, Rózsa pedig kettévágta. — Akkor gyerünk ebédelni! — Gyerünk! — Háromkor a focipályán. — Ott leszünk! • Délután három óra volt. A bánya kisvasútjának rozsdás sínjeivel elkerített focipályán szólt a zene. A faluban mindenütt lehetett hallani, és ez mindenkit idecsalt. Meg vonzotta az embereket a kíváncsiság is, mert a „Tatabányai Bányász Sport Club" birkózói jöttek el erre a délutánra. Egy kis bemutatót akarnak tar­ tani, olyan kedvcsinálót a fiataloknak. A bánya vezetősége elhatározta, újból fellendíti a sportéletet, és a fiatalokat is bevonják. Ebben a faluban már régóta nem működik a sportkör. Egyszer volt, a megyei első osztályban játszottak, de az is feloszlott. A vezetők összevesz­ tek, mert azt mondták egymásról, hogy elkezelik a kör pénzét. Lett is belőle nagy veszekedés meg harag, a Tóth Jani bácsi azért lépett ki a bányából, és most az erdőre jár fát vágni. Azóta nincs semmi. Néha szokott lenni focimeccs, de azt is a kocsmáros Talpi szervezi, olyan kövérek-soványok meg nősök-nőtlenek között. Ez is csak egyszer egy évben, bányásznapon, hogy sörözhessenek. A pályán meg a korlátok mögött már sokan várakoztak. A bírkózószőnyeget az egyik kapu előtti részen állították fel, itt tisztább volt a fű. A birkózók ott álltak sorban. Mellettük a vezetők, távolban egy régi, sárgára festett Ikarusz busz. Ezzel jöttek Tatabányáról, meg ott is öltöztekvetkőztek a birkózók. Ü nnepélyes pillanat volt ez. A bánya igazgatója a mikrofon előtt állt. A zene elhalkult majd megszűnt. Lassan elcsendesedett a 58 �tömeg, igaz közben mindenki pisszegett, hogy csend legyen. Az igazgató mellett ott állt a helybeli iskola pár pedagógusa, meg az úttörőcsapat egyik őrse. — Kedves elvtársak! - kezdte a beszédet a bánya igazgatója. - Sze­ retettel köszöntöm a megjelent kedves . . . — szavát a közeli épületek éle­ sen visszaverték. Nem beszélt sokáig, kérte hogy fogadják szeretettel a bányász birkó­ zókat, és végül mindenkinek jó szórakozást kívánt. Újból megszólalt a zene, az úttörők a sportolókhoz szaladtak virágcso­ korral a kezükben. A ha ngszórók indulót sugároztak. A hangulat és a vi­ dámság átragadt mindenkire. — Megkezdjük bemutatónkat — közölte a hangos bemondó. — Első súlycsoportban két ifjúsági bajnok mérkőzik. Két húszév körüli fiú jelent meg a szőnyegen. Kezet fogtak. Szembe helyezkedtek egymással, a bíró intett, és elkezdődött az első játék. A két versenyző először csak méregette egymást. A fogások egyik ver­ senyzőnek sem sikerültek. A másik mindig megtalálta az ellenszerét. A kö­ zönség először szótlanul, majd egyre hangosabban bíztatta őket. A bíztatás akkor fokozódott, amikor a fekete hajú ügyesen a szőnyegre kényszerítette ellenfelét, de vállra nem tudta fektetni. Gyötörték, szorongatták egymást. A közönség hangja egyre jobban megjött. Varga Ra fi és Rózsa Endre is biztatták a versenyzőket. — Mindent bele! — Ne hagyd magad! — Adj neki! Szanyi és Komádi is feltűnt a tömegből, közelebb húzódtak a szőnyeg­ hez, hogy jobban lássanak. A mérkőzés döntetlenre végződött, mind a két fiú jól tartotta magát. A második mérkőzés még érdekesebb volt. Itt egy vékony, cingár fiú került össze egy kék trikós pufókabb fiúval. A cingár ügyesebb és gyorsabb volt, a pufi lassú. Mire megmozdította a kezét, a cingár már a szőnyegre vágta, de a súlyával ott már nem bírt. A közönség hangja megjött, élvezték a kiabálást is. Fél óra múlva olyan hangzavar keletkezett, mint egy nagy nemzetközi találkozón. A harmadik mérkőzésnél óriásiak voltak a gáncsolások meg az esések. Nagy puffanásokkal estek a szőnyegre. — Nincs kedved hozzá? - kérdezte Rózsa Endrétől Szanyi. — Nem, nem akarok palacsinta lenni. — Itt megmutathatod, mit tudsz. — Nem kérek belőle — hárította el. A bemutató végén a nehézsúlyúak csak gyúrták egymást. Nem bírtak a másik erejével, súlyával. Vége volt a bemutatónak, és a hangos bemondó közölte: — Bemutatónk ezzel véget ért, de a birkózó sport ízét bárki kipróbál­ hatja. Ezért most kérnénk egy vállalkozó fiatalembert, aki megmérkőzik Ke­ mény Zsigmond nevű sportolónkkal. 59 �Hirtelen izgalom támadt a közönség soraiban. Mindenki a szomszédját nézte, önmagának önként feltette a kérdést: ,,Na ki lesz az?” — Nem mer kiállni senki? — kérdezte kiabálva egy érdes férfihang a közönség soraiból. Szanyi átszólt. — Na öregem, most mutasd meg! Többen is közbeszóltak. — Úgy van, mutasd meg! — Ne legyél már olyan gyáva! — Nem mer kiállni! Mindenki Varga Rafi felé fordult. Rózsa Endre is biztatta. — Próbáld meg! Mutasd meg ezeknek a szarosoknak, hogy kell ezt csinálni! Varga Rafi arcán látszott, hogy ingadozik, menne is meg nem is. — Kérjük a jelentkezőt! — szólalt meg a hangos bemondó. - A nyer­ tes egy üveg pezsgőt és hatalmas tortát kap. — Látom, te abból a pezsgőből nem iszol — mondta Komódi Feri. — Az első jelentkező már megvan. Valóban ott állt egy fiú a birkózóval szemben. Nem ismerték, másik faluból való volt. A küzdelem csak másodpercekig tartott. A birkózó ügyes fogással a szőnyegre tette és két vállra fektette. — Mások viszik el a győzelmet. — A mi falunkból nem mer kiállni senki? — Jelentkezem! — mondta Rafi és elszántan indult a szőnyegen álló birkózó felé. — Éljen Varga Rafi! — kiáltotta valaki. — Éljen! Éljen! - követték többen is. — Ne hagyd magad! — Vágd bele a szőnyegbe! — bíztatták a bányászok. Varga Rafi majd egy fejjel magasabb volt, vállai szélesebbek. Amint levette az ingét előtűntek izmos karjai. — Vesd le a nadrágot is! — kiáltott valaki a tömegből. Rafi kicsit zavarba jött, de odament a bíró és mondta, hogy így nem lehet mérkőzni. Menjen a buszhoz adnak szerelést. Egy darabig gondol­ kodott, majd szétgombolta a nadrágját és levette. Ott állt nagy fekete glottgatyájában a piros trikós birkózó mellett. Hirtelen derültség támadt, bánta is elszántságát, de már nem volt visszalépésre lehetőség. — Meg kell tennem, ha belepusztulok is — mondta önmagának. Feljebb húzta a fekete gatyát derekán, és a szőnyeg közepére állt, ezzel is kifejezve elszántságát. — Ne hagyd magad! — kiáltották. A piros trikós birkózó szembeállt vele. Kezet fogtak, mint az igazi mér­ kőzésen. A bíró jelt adott. Varga Rafi közelebb lépett, a derekát akarta elkapni, de a fiú ügyesen kisiklott. A szemét figyelte, abból akarta kiolvasni várható mozdulatait. Szo­ rításai kemények voltak, érezte ezt a fiú is. Szerette volna Rafi karját meg­ fogni és egy válldobással vagy egy csípődobással a szőnyegre tenni. 60 �A birkózónak nem sikerült, Rafi állta a harcot. — Győzelem, Rafi! — Iszunk! — Gyötörd, ne hagyd magad! Az edző is felfigyelt Ra fi erejére és küzdelmére. Mondta is az igaz­ gatónak: — Nyers erő, jó birkózó lesz belőle. Van kötése a srácnak. Hirtelen a küzdelem megváltozott. A piros trikós fiú belépett és sikerült a csípődobása. Rafi elterült a szőnyegen. Estében bő fekete gatyája, mint egy gyászlobogó lobogott utá­ na. Hirtelen felugrott, ütni akarta a fiút, de a bíró lefogta a karját. A győztest kihirdették. Varga Rafinak hirtelen nyoma veszett. Este hat óra. A hangulat már alábbhagyott. A birkozók a bánya mosdójában fürödtek. A bányászklubban vacsorát rendeztek a tiszteletükre. A terített asz­ taloknál már gyülekeztek a vendégek. A helyi Zöldmező Tsz-től vett birka rotyogott a klub udvarán felállított bográcsokban. A paprikás szaga a túl­ oldali kocsmában is érezhető volt, ahol a vendégek csak lézengtek. Talpi — a kocsmáros — most nem törődött ezzel, úgy is tudta, hogy a vacsora után, aki inni akar, annak ide vezet az útja. Nem mintha a klubban nem lehetne inni, de a kocsmában van az igazi ivó sármja. Itt még az az ember is szájához emeli a poharat, aki nem szokott inni. A kocsma ajtaja néha nyílt ki, egy-egy újabb vendéget beengedve. A klubból először a beszélgetés, majd a kanalak csörgése, a tányérok kocca­ nása hallatszott át. Később, ahogy telt az idő, egyesek énekelni kezdtek. Majd egyre töb­ ben kapcsolódtak bele. Ahogy gyűrűzött az éneklés úgy nyílt egyre több­ ször a kocsma ajtaja. Nyílt azért is, mert a klubban bort mértek csak, itt pedig sört. A bányászember pedig szereti mind a kettőt, de ha választhat akkor sört iszik inkább. Beszélgető csoportok alakultak ki. Sokan cigarettáztak, a füst, mint egy nagy felhő telepedett a helyiségre. Volt egy kis ventillátor, de ennek mun­ kája inkább csak erőlködésnek tűnt. — Szegény Ra fit kiosztották — mondta egy fiatal fiú. — Úgy kellett neki! — Mit virtuskodik? — Nem ismeri a fogásokat — mondta valaki, védelmében. — Röhej volt a fekete gatyájában. — Néha kiugrott neki a szerszámja. Ezen nevettek, majd ittak a sörből. Az ajtóban megjelent a piros trikós birkózó fiú, több más fiú kíséreté­ ben. Szürke öltönyt viselt fehér inggel és nyakkendővel. A társaságnak jó hangulata volt, látszott rajtuk, hogy már ittak egy pár pohárral. Sört kértek és letelepedtek egy szabad asztalhoz. 61 �— Varga Rafi elbújdosott - mondta az előbbi fiú. — Rózsa barátját sem lehet látni. — Most jól megjárta. — Képzeld holnap a siktán! — Képes otthon maradni, vagy elmegy betegállományba. — Ide fog jönni! — mondta, aki az előbb is védelmére állt. — Ide? — Úgy, ahogy mondom. — Van rá egy köröm. — Rendben. Olyan volt ez, mint egy izgalmas játék. Tudták, hogy ennek így kel! lenni, nem is lehet másképpen. Rafi sérelmet szenvedett, meg kell védenie magát. Talán nem is önmaga, inkább a többiek előtt. Nem is kellett sokáig várni erre az időre. Nyílt a kocsma ajtaja és megjelent Rózsa Endre, majd mögötte Varga Rafi. Hirtelen összevillantak a szemek. Meleg lett, mintha parazsat szórtak volna szét. A két fiú a pulthoz ment. Sört rendeltek. Tíz korsóval, kettőt a kezükbe vettek a többit a piros trikós fiú asztalához vitették. Lassan odamentek. — Ugye iszol velünk, bajnok? — mondta Rafi és széket húzott maga alá. Koccintottak és ittak. — Fenékig pajtás! — parancsolt rá a fiúra. — Talpi, még sört! Rafi módra! A kocsmáros ügyesen töltögette a korsókat, közben rumot is öntött bele, ahogy a vendég kérte. Mindenki rájuk figyelt. — Rafi, ne csinálj balhét — ment oda az egyik barnahajú bányász. — Balhét? Inni csak szabad a bajnokkal? — kérdezte. — Nincs iga­ zam? — tette fel a kérdést a kocsmában lévőkhöz. — Inni szabad — mondta valaki beleegyezőleg. — Akkor elhiszem, hogy bajnok vagy, ha megiszol velem nyolc korsó sört — mondta Rafi. — Akkor vagy igazi bányász! A piros trikós birkózó mondott valami mentegetőző félét, de Rafi ha­ tározott fellépése ezt elsöpörte. Gyűltek a sörös korsók az asztalon, a szemek egyre jobban csillogtak. — „Sej-haj nyílik a tárna — kezdte valaki a dalt. Először csak egyedül énekelt olyan bátortalan hangon. Aztán egyre többen kapcsolód­ tak bele, végül az egész kocsma énekelt. Az éneklés szétdarabolta a feszült­ séget, egy kicsit felodódott a hangulat, de a szunnyadó parázs azért még melegített. — „Bort ittam az este, angyalom . . . ” — újabb dalba kezdtek. — Talpi, még sört! - kiáltott Rafi. — Nem, nem kell már! — tiltakozott a piros trikós fiú. Fel akart állni, de visszarogyott a székre. A lábai gyengék voltak. Az asztal szélébe kapasz­ kodott. — Ü lj le! - parancsolta Rafi, és lenyomta a fiút. — Ki kell mennem - magyarázta. 62 �— Rózsa barátom, vezesd ki, de hozd vissza, mert még van egy korsóval számára ahoz, hogy igazi bányász bajnok legyen — mondta akadozó nyelv­ vel. Rózsa Endre kivezette a fiút. Jó negyedóra múlva jöttek vissza. Sápadt volt az arca. Látszott rajta, hogy nem bírja az italt . — Na, pajtás, itt a nyolcadik. Fenékig. A fiú nem akarta megfogni a korsót, de Rafi a kezébe nyomta. Resz­ kető kézzel, nagyokat nyelve ivott. Hirtelen csend támadt. A fiú befejezte, és undorodva lökte a poharat az asztalra. — Éljen a bajnok! — kiáltotta valaki. — Éljen! Éljen! — többen is átvették. Újabb dalba kezdtek. A fiú csak ült az asztalra támaszkodva és a levegőbe bámult. Rafi arcán elégedett mosoly játszott. Érezte elégtételt vett .Meg is kérdezte a fiútól: — Milyen érzés ez pajtás? A fiú nem válaszolt. — Nem is vagy te igazi bányász! — Az vagyok! — Te? Hol a híres erőd? — Csak egyszer felálljak, megbánod — sziszegte összeszorított fogak­ kal. — Ne veszekedjetek — szólt közbe egy bajuszos bányász. — Te ne szólj bele — utasította el Rafi. — Menj haza és aludd ki magad — mondta újból a bajuszos. — Azt csinálok, amit akarok! — kiáltotta Varga Rafi. Közben a fiúra senki sem figyelt. Pillanatok alatt zajlottak az események. A piros trikós fiú felállt. A szomszéd asztalról felvett egy szádás üveget. Varga Rafi mögé lépett. Rövid, de érces csattaná s, és Rafi véres fejjel dőlt a kocsma kövezetére. Hirtelen kemény csend keletkezett. Mindenki feszülten figyelt. Rózsa Endre ugrott elsőnek előre. Kezében fényesen csillogot a kés pengéje. Többen odaugrottak és lefogták. A fiút azonnal kivezették a kocsmából, de a pokol elszabadult. Kiabá­ lás, tülekedés. A felfordulás óriási volt. A kedélyek egy félóra múlva sem csillapodtak le, amikor a mentő sziré­ názva megérkezett. Az ősz hajú orvos csendesen megjegyezte: — Jobb szórakozást nem tudnak kitalálni? Ügyesen bekötözték Rafit, akinek olyan volt az arca, mintha meszes gödörből szedték volna ki. A hordágyat becsúsztatták a kocsiba. Nagy csattanással csukódott be a mentő ajtaja. A felbődülő sziréna élesen és fájdalmasan sivított. Az autó kerekei felverték a port, amely még nagyon sokáig keringett a bányászfalu apró házai között. 63 �ISZLAI ZOLTÁN M IKROAKROBATIKA LOGIKA — Apuka, melyik fűzfán nő a cipőfűző? ÉRDEKLŐDÉS — Mikor főzi meg a macska az egeret? SZÓKINCS — Miért nézel olyan marhán, anyu? MESTERSÉG — Hogy csinálják a kenyér belét? TECHNIKA — Miért nincs benne a híd a vízben? Nem tud úszni? KIOSZTÁS — Anyuka, most ne figyelj ide! Ez csak fiúknak való, amit most éne­ kelek! KÖTELESSÉG — Apám, gyere reggelizni. — Nem jöhetek. Sietek. Vár a kötelesség. — Hol? CSIRIP — Miért hívsz Csiripnek? — Azt hittem, egy kis veréb vagy és elneveztelek. — Egy madár? — Igen. — Azt hittétek, verebetek lesz? — Azt. — De nekem van kezem. És lábam meg naptáram. 64 �ANARCHIA — Rontsuk el a hétfőt, keddet, szerdát. Meg milyen nap van még? — Péntek, szombat, vasárnap. — Csak a szabad szombatot meg a vasárnapot hagyjuk meg jónak. — És a péntek? — Azt kibírom. MEGLEPETÉS — Nem szeretlek. Most meg vagy lepődve? — Meg. — Most mind a ketten meg vagyunk lepődve. ENYHÍTÉS — Elvágtam a kezem. — Jaj, de csúnya vagy, nem szeretlek, nem szeretlek! — Mikor fogsz szeretni? — Ha nem vagy elvágva. — Most mit csináljak? — Ha megígéred, hogy máskor nem fogod elvágni, szeretni foglak. ÖTLET? — Most elvertél? — El. — Ne legyél az apukám. Egy másik gyerek apukája legyél. HATALOM — Mit ütsz? — Megbüntetem ezt a cipőt. Egy jó nagy kalapáccsal. A V A D O N SZAVA — A kis emberek beleharapnak a nagy emberekbe. LÍRA — Ha folyton elmászol pórázra kötlek! — És akkor én leszek a cica barátja? • — Ki szaggatja mindig le a függönykarikát? — Főleg valaki más, de nem én. — Most úgy fogják hívni a kislányt, hogy Menjpisilnieszter, Menjpisilnieszter. — Melyiket? — Amelyiket én is ismerek. 5 65 �FEUDALIZM US — Miért húzod a hajad? Miért toporzékolsz? — Mérges vagyok. — Uralkodj magadon! — A király is mérges volt? — ? — Aki a tévébe uralkodott. GYÓGYM ÓD — Mit ugrálsz a díványon? — Hogy kiessen belőlem ez a rosszaság. TÖREDÉK — . . . és akkor levettem a kék fejemet és föltettem a pirosat . . . INDÍTÁS — Három bogár, meg egy lengyel kutató . . . SZÉDÜLET — Dózsa György utca nyolvankilenc. Dózsa néni nyolc, utcabácsi hatvankilenc. KOZMETIKA — Anyuka feketére festette a haját. Szép? — Nem. — Miért nem tetszik? — Fekete, fekete, mint az ördög gyereke. Meg mint a tejeslábas. VACSORÁN — Kérek katonákat. — Tessék. — Az egyik katona sír. Mert nincs csákója uborkából. Ezt megettem. Most mindenki sír. — Miért? — Mert teljesen eltűnt a barátjuk. SZEMEK — Miért dörzsölődsz anyukához? — Befeketítem neki a szemét. Az enyémmel. „Ha már nem alszom benne, sírni fog az ágy, ugye?" „Csináld meg az időt. Eltörött” „Csak olyan pici vajaskenyeret kérek, mint az élet.” 66 �BARTHA LÁSZLÓ Elet, sors A Bükkalját járom. Azt a vidéket, ahonnan a felszabadulásig tízezerszám jártak el az emberek summásnak, napszámosnak, ölfavágónak. A Matyóföldet, amelynek három nagy települését — Mezőkövesdet, Szentistvánt és Tardot — nemcsak hímzéséről, cifra viseletéről, hanem summásairól ismerték szerte az országban. Ostoros, Bogács, Cserépfalu, Szomolya, Bükkzsérc, Noszvaj felnőtt lakosságának 60 % -a járt más vidékre megkeresni az évi kenyerét. Európahírű volt a szomolyai rövid szárú fekete cseresznye, de a tufába vájt szomolyai és noszvaji pinceházakat legalább úgy ismerték. A „borsodi Abesszínia” , ez a cseppet sem hízelgő kifejezés mindent elmond az itteni gazdasági—szociális állapotokról. A földéhség talán ezekben a falvakban volt a legnagyobb. A birtokviszonyok alakulása és a földrajzi adottságok miatt nem tudta a föld eltartani népét. Mezőkövesdről 1928-ban 1200 ember ment el summásnak, s a 2300 gazda földje 36 000 parcellára oszlott. Szomolya lakossága a 30-as években 1900, s csak valamennyivel több hold a határa. A megélhetési nehézségekhez hozzájárul a szokatlanul nagy népszaporodás — a legtöbb családban 6 -8 gyermeket találunk. A magyar Párkák nagyon szigorúan fonták e vidék parasztságának életét. A századforduló táján születettek sorsában pedig két vastagabb fonálra, a két világháborúra csomódzanak a gyermek- és ifjúkor emlékgöbjei. Ő k felnőtt fejjel — a nagy változásokat nemigen kedvelő korban — élték át a nagy társadalmi átalakulást, a régitől teljesen eltérő erkölcsi és tulajdonjogi viszonyok között. S ez nem volt könnyű. Tapasztalataik alapján sohasem lehetett jó, ami „felülről jön” , s még nem volt idejük a „fent-lent ” új társa­ dalmi viszonylatát átlátni. Azóta nagyott változott a vidék. A századvég vagy a századelő apró­ szemű házaira szinte ráterpeszkednek az ikerablakos alápincézett, gyakran túlméretezett parasztpaloták. Alakul, szépül, fejlődik a falu. De a külső által eltakarva, az emberek fejében, gondolkodásmódjában csak áttétele­ sen, a régi tapasztalatok szűrőjén átjutva és megváltozva jelentkezik. H o­ gyan élnek, hogyan éreznek a volt summások? Nem az ivadékok, hiszen ők már az iparban helyezkedtek el, vagy a tsz-ben találtak megélhetést. Az öregek, a mindent átélők, az újat nehezebben befogadók. János bácsi — mindenki így mondja, nemcsak a tipikus kedvéért ez a neve — 1901-ben született. A közös sors, a szorgalom és a szegénység kí­ sértetiesen egyformán bánt vele és kortársaival. „Pinceházban születtem, kilencszázharmincötig laktam ott. Igaz, nem végig, mert tizenkettőben egy kis szoba-konyhás lakás épült annak udva­ rára, de tulajdonképpen csak ott laktunk, mert azt ünnepi szobának hasz­ náltuk. Nálunk tufakőhegyek vannak körül a falun, itt csináltak, levágtak 3—4 méteres e lőt, majd ajtót vágtak csákánnyal, s ezután az összest: szoba­ konyhát, sőt még pincét is be, meg ahol a föld alacsonyabb volt, malac- 67 �ólat. Télben jó meleg volt, melegebb, mint ezek az új házak. Nyáron meg hűvös, de mindég lehetett érezni a kriptaszagot. Leginkább a szegényebb réteg lakott benne, napszámosok, aratók, summásemberek. Régebben több volt, de már két ízben építettek házakat a pinceházban lakóknak, most a demokráciában 128-at. De még mindig kerül olyan, amibe laknak. Apámtól nem sokat hallottam a régi életéről. Ő is arató, summás, nap­ számos, mindenféle munkát vállaló írástudatlan szegény ember volt. 7 éves korában árván maradt, iskolába nem járt, libapásztorkodott egy helybeli zsidónál. 1914-ben az első mozgósításkor, mikor a dobot megütötték, be­ vonult, oda is maradt, még csak szabadságon se volt itthon. Az én gyerekkoromban itt sokgyerekes családok voltak. Több, mint most. Hat-nyolc gyerek mindegyik családba. Igaz ugyan, hogy azokat, mikorra felnőttek, megfelezte a betegség. Különösen nyáridőben. Ügy mondták akkor, hogy szekerbontásra a kicsik meghaltak. Július, augusztus hónapban, hordásra a két éven aluli gyerekek bélhurutosok lettek, csak úgy seperte őket. Azért is emlékszem, mert én nyári minisztráló gyerek vittem a nagy fekete fakeresztet, aztán a gyereknek a keresztanyja egy szép, díszesre szőtt asztalkendőt kötött rá. A szülők meg zsebkendőt. Ősszel, amikor a szüretnek vége lett, akkor osztotta szét a kendőket a harangozó egyenletesen a két nyári minisztráló között. Emlékszem rá, hogy egyikünknek-egyikünknek 6—7 asztalkendő jutott, ugyanannyi kiskendő. Ez ugyanannyi gyerek halálát jelentette. Gyerekkoromban nem rázták nadrágba mindjárt a falusi gyereket, csak egy viganót adtak rá, télen zubbonyt. Nyárba meg csak egy pendely lógott rajtunk, a kezünket kidugtuk, alulról szabadon volt. Játékunk nem igen akadt. Láttam, hogy a lányok egy kis fára kötöttek rongyot, fejet csináltak, készen volt a baba. Mi lovaztunk meg sárkányoztunk. A kilencszáztízes években nagyon terjedt a sárkányozás. Később, mi­ kor már nagyobbak lettünk, inkább kamaszkorban, volt a tekézés, oprezás, meg a kucukázás. Amikor kicsi gyerek voltam, nem több, mint 7 -8 éves, nagyanyámmal nyáridőbe mindennap elmentünk fűért a tehénnek. Ez a nagyanyám dolga volt meg az enyém. A pokrócba szedett folyót, én meg hátyiba, amennyit bírtam. Édesapám meg édesanyám hajnalban kelt, de még sötétbe, aztán el­ mentek az Egri-hegyre napszámba. Négy órára már ott voltak a Katinszky Gyula kanonok szőlőjében. Kihagyták nekem a ennivalót, vagy nagyanyám adott reggel. Nekem csak egy testvérem volt, de az is meghalt kiskorában. Az én édesapám meg csak 34 éves volt, mikor bevonult. Ha iskolába men­ tem, a reggeli leginkább olajos pirítás volt, de én legközelebb délben ettem, mert nagyanyám otthon maradt. Nyárban egy kis aludttejet — az nagyon jó melegben —, mert nekünk volt tehenünk. Estére főztek. Tésztát, krumplifélét, babot, nyáron tököt, paradicsomot ,ősszel káposztát. Ü nnepre, vasárnapra azért húst ettünk. A mészáros — birkanyája volt — birkát vágott, azt hoztuk a székből, abból levest főztek. Húst máshogy nem csináltak nyáron csak levesnek. Másodiknak káposzta, sokan nem is tartották vasárnapnak, ha nem azt főztek. Télben inkább volt hús. Akkor kezdődtek a vágások, a 68 �szék télen nem is tartott húst. Ahol sok gyereket kellett etetni, ott sanyarú volt, nagy volt a szegénység. A kenyér is kevés, mert a kenyeret aratásról hoz­ ták, mert a határ nem termette meg. Télen elfogyott minden, tavasszal a sokgyermekes summáscsaládok egy-két gyereket magukkal vittek konyha­ malacnak, ott éldegéltek maradékon a summások konyháján 6 hónapig. A többieknek egy kis olaj került meg paprikás kenyér. Sokan törkölybort, csigert reggeliztek kenyérrel. Mit mondjak az iskoláról? Ha a hittan jól ment, a katekizmus, a Biblia, nem volt baj. Számolni úgy-ahogy megtanultunk. Gyerektől függött. Meg­ tanulhatott akibe jóakarat volt, de nem vették szigorúan. Kétszer jártunk iskolába naponta, 8—12-ig és 1—4-ig. Csütörtök és vasárnap szünet. Egyfor­ ma szegénygyerekek jártak oda, summások meg egyfertályosok gyerekei. Gazdag ember nem volt a faluban csak 24 holdastól lefelé. Akinek földje volt, még jobban elhanyagolta a gyerekét, mint a summás, mert elfoglalta a jószág, a föld, úgyhogy az iskolában mind egyforma szegényt mutatott. 1907. október 4-én kerültem elemi iskolába. Hat osztályon végig én voltam a legjobb tanuló. Talán szegény édesapám írástudatlansága is hozzá­ járult életem fordulásához. Az akkori papnak feltűntem, aki azt mondta édesapámnak, hogy ha beleegyezik, ő lépéseket tesz az érdekemben, hogy az egri érseki gimnáziumban a Katolikus Vallásalap terhére továbbtanul­ hassak. Édesapám erről hallani sem akart, azt mondta: — Az én fiamból ne legyen szegényembernyúzó! meg hogy — Ne legyen nadrágos! Valahogy a parasztok a nadrágosokra haragudtak. Jóformán nem is nézték ember­ nek a parasztot. Igaz, elmaradott is volt a nép, csak dolgozni tudott, mint a szarvasmarha, de mást nem. Így aztán 12 éves koromba vele jártam napszámba az Egri hegyre, ugyanazon az őszön pedig summásnak mentem krumplit ásni Sáros megyébe. 1914 nyarán részarató voltam a Kassai G az­ dasági Akadémiában, ahonnan behívták édesapámat. Akkor láttam utoljára. Apám meghalt. Legalább egyszer eljött volna velem aratni. Mert úgyis el kellett volna menni, de lett volna, aki a kaszámat megveri, vagy meg­ mutatja, hogyan kell megfenni, néha-néha segített volna. De így bizony, nehezebb lett az életem. Nekem kellett gondoskodni tűzifáról télre. Fogtuk a laposkötelet meg a baltát, vigyáztunk, hogy a kerülő meg ne lásson, aztán mentünk a káptalan erdejébe, hoztuk háton a fát. Nem volt még akkor szén falun. A mi legénykedésünk semmilyen se volt. A háború miatt nem lehetett zenélni, énekelni. Ha a csendőrök vagy a bíró meghallották, abból nagy baj származott. Azelőtt, emlékszem, a lyányok csoportokban, összefogódzva végigdalolták a falut, mutogatták magukat, a legények szombat este da­ lolva, hárman-négyen (összefogódzva) együtt mentek a lyányokhoz. De csak lámpaoltás után mentek be, elbeszélgettek, nevetgéltek; aki úgy gondolta, hogy ő ott meg akar ragadni, hát a pitvarban ő állott meg beszélgetni a lyány­ nyal. Ha a legények elmentek mályfát állítani a lyányoknak, az már közeli házasságot jelentett. A szülők megvendégelték a legényeket, majd mikor elmentek, így beszélgettek: — Hallod-e anyjok, de sokba vannak ezek a legények! — Sokba? Mások még jobban teszik, muszáj ezt így csinálni! Tizenhét esztendős a lány, hátha az őszön a jó isten szerencsét adna neki! 69 �Meg aztán voltak, akik elmentek summásnak, aratni, s mikor itthonról elindultak, még ismeretlenek voltak, haza meg már úgy jöttek, mint meny­ asszony — vőlegény. Sumásságon nagyon sok megismerkedett. Summás lyány úgyis csak summás legénynek jutott. A legények, nagylyányok már lenézték a pinceházban lakókat. Ha csoportokba voltak is, a gazda­ lyányok, gazdalegények meg a summások is külön. Templomba a m á­ sodik harangszókor mentek, beharangozóig a templom előtt tárgyaltak, de a maga formabelit mindegyik megtalálta. Gazda legény se vett el summáslyányt, bármilyen dolgos volt. A lyány is, ha egy-két darabka földje volt az apjának, arra felvágott. Gazda lyányt csak akkor adták szegény­ hez, ha a gazda legények ottfelejtették. Vagy nem volt szép, vagy valami bűne volt. Más faluba is házasodtak, de messzire nem. Én is falubeli lyányt vettem el. A nagynéném a Felvégbe lakott, aztán ő mondta: — Nézd csak János, de szép keresztlyányom van nekem! Egy legénypajtásom meg közel lakott hozzá, akivel cimboráskodtam, mondta, menjünk el oda a lyányokhoz. Úgy vettem észre, szívesen vették a látoga­ tásomat, később eljárogattunk oda, közben másfelé is elcsatangoltunk, hol egyikhez, hol másikhoz. Lehet hogy el se vettem volna, de azt mondja édesanyám ősszel: — No — aszongya —, te mit akarsz, megházasodc-e má? Má a többiek mind megházasodtak, neked maj a hitvánnya jut. Hát anélkül, hogy közelebbről megismertem volna őket, eljárogattam, de ha szombaton vagy vasárnap elmentünk, iparkodtak a jó oldalukról mutatkoz­ ni. Úgy ahogy őt megismertem, elvehettem volna a tizedik faluból valót is. Huszonegy éves koromban házasodtam. Az első háború után nagy volt az elszegényedés. Kukoricás, árpás kenyeret ettünk, és ebben az időben jelent meg és szaporodott el közsé­ günkben a kecske, amit azelőtt csak hírből ismertünk. Nem akadt munka, s ha volt is, vékonyan fizették meg. A feleségem apjának volt néhány darab földecskéje, de ők meg négyen voltak testvérek. El is ment ő attól summás­ nak. Úgy kezdtük az életet, hogy 1923-ban a mezőhegyesi állami ménes­ birtokon dolgoztunk 6 hónapos summásnak. Emlékszem jól, hogy az egész­ részeseknek havonta 1 métermázsa búza és 2 kiló kender, a félrészeseknek 60 kiló búza és másfél kiló kender és 4-es kommenciót fizettek. Akkor megfogad­ tam, hogy akárhogy lesz sorom, de többet summás nem leszek. 24-ben már Egerben vagyok napszámos a Manglita-féle sírkőtelepen, ahol ráfogtak a betűvésésre. Ezután a telep munkásai közül én kereshettem a legtöbbet, mert jól ment a vésés. Két és fél évig dolgoztam, itt kaptam meg a segéd­ könyvemet is. A 920-as évek végén vettem egy kis darab földet, hogy legyen krumplinak, ne kelljen a községtől bérelni. Mikor másikra való ke­ rült, vettem másikat. Igaz, én a kőfaragónál jobban kerestem, de mindig sóvárogva néztem azt, aki saját földjéből él. Nekem is volt már kevés föl­ dem, meg kellett dolgozni, el is mentem egy füzesabonyi zsidó mesterhez, mert oda nem kellett állandóan járni, csak a megbeszélt időben. Ezt a mesteremet szerettem legjobban. Ő tanított meg a héber ábécére is. Barát­ ságunknak a második világháború vetett véget. 1936—37-ig összeveszegettem vagy 6 holdat búza értékben. Egy 3 vékás földet megvettem 35 q búzáért, 32-ért, melyiket hogy sikerült. A harmincas 70 �években már vettem egy lovat. Éntőlem aztán lehetett akárki akármilyen kőfaragó, én többre néztem a szép fejőstehenet, a kis bornyút, a fiasdisznót akármilyen szép sírkőraktárnál. Tényleges katona 1922. október 24-től 1923. február 24-ig voltam, s mint családfenntartót, hiszen édesanyám hadiözvegy volt, leszereltek. Két lányom van: Mária és Johanna. A második világháború alatt négyszer hív­ tak be, egyszer 13 hónapig frontszolgálatra a keleti frontra 1943. január 18-án. Nyikolájevkánál bekerítettek bennünket az oroszok, de a németek visszanyomták őket néhány órára, és így nekem is sikerült eljutnom. 1300 kilométert jöttünk girbe-görbe mellékutakon gyalogmenetben, mert a fő­ útvonalat a németek foglalták el. 63 napig jöttünk visszafelé. Korosztenben álltunk meg, itt lefertőtlenítettünk 18 000 embert, majd elindultunk hazafelé. 5 nap alatt értünk haza, itt Gyöngyösre vittek bennünket egy hónapi meg­ figyelésre. Azután Egerben leszereltek. Mire hazajöttem se ló, se tehén. Vettem egy, szép tőgyű ötéves tehenet és egy erős, négyéves magyar ökröt, összefogtam őket, és dolgoztam velük. 44 őszén, mikor a front idért, egy addig nem ismert, 9 tagú pazsagpusztai családnak adtam menedéket nagy tufa pincémben. Köztük egy erős, 29 éves fiatalembernek is. A magyar tábori csendőrök a szőlőhegyen 5 civilbe öltözött katonaszökevényt fogtak el és agyonlőtték a piacon. Mondja erre a fiatalember: — János bátyám, én is szökött katona vagyok. No, jól nézünk ki, mondom, mert én is annak számítok. A velembeliek dobszóra bevonul­ tak. Szerencsénk volt, nem akadtak ránk. November 28-án bevonultak az oroszok. December 6-án az orosz községparancsnok elrendelte, hogy min­ den szarvasmarhát, kicsit, nagyot a piacra kell vezetni. Onnan egy orosz katona Mezőkövesdre kísért bennünket. A marhát ott kellett hagyni, szám szerint 196-ot, köztük az enyémet, mind a kettőt. 1945 áprilisában fizettek érte. Az a fiatalember, akit rejtegettem, mikor hazamentek Pazsagra, egy éhségtől kimerült, fiatal lovat talált láblövéssel. Megsajnálta, etetgette, gyógyítgatta, talpra állította, tavaszkor pedig hálából ideadta, hogy végez­ zem el vele a tavaszi földmunkákat. Jól jártam, mert a szomszéd lovával összefogva megmunkáltuk a földet, egy talpalatnyi se maradt mű­ veletlen. Az életünk nagyon megváltozott 45 után. Ezek a jóformájú lakások mind az 55-ös években, de főleg 60 körül épültek. Az utóbbi 10-13 évben. Akik vállalathoz járnak, azok elég becsületesen keresnek. Meg ne felejtsük el, hogy az itteniek nagyon kevésből meg tudnak élni! Nem bánja azt sem, ha a konyhája szűkebb, vagy hogy eszik, csak jól legyen felöltözve, legyen szép háza, szép bútora. De amellett ugyan sok olyan van, hogy a szép lakás mellett még épített egy kis kulyibát, télben azért laknak benne, mert meleg, nyáron meg azért, hogy a légy ne menjen be a szép házba. Sok meghal úgy, hogy semmi hasznát se veszi a szép lakásnak. Az ezelőtt való orvos is egyszer az előadásában említette, hogy nagyon örvendetes dolog, hogy falun is nagy, egészséges lakásokat építenek, csak hát ennek megvan az árnyoldala: mellé építik a kulyibát, amannak meg az ajtaját be se nyit­ ják. Legfeljebb ha vendég van, megmutatják neki, dicsekszenek vele, hogy 71 �— De szép házam van, de szép bútorom van. Ha a család mégis nagyobb, talán éjszakára valaki bemegy a nagyházba aludni, de csak akkor, ha nem férnek. Nincs tíz ház a faluba, amit kihasználnának. Jól indult volna az én életem is, csak az volt a baj, hogy földem volt. De a beszolgáltatás megkeserített. 23 q búzaegység volt a beszolgáltatá­ som: termény, hús, tej, tojás, bor stb. Én nem mondhattam, mint néhány tsz-nél hallom, hogy „mérleghiányos" volt a gazdálkodásom. Ha nem ter­ mett meg, megvettem. Amit a cseresznyéért kaptam vagy kőfaragó munká­ val kerestem, azt mind ráfordítottam a beszolgáltatásra. Ott is hagytam volna a földet, de nem kaptam munkakönyvet Mert akinek a 3 holdat meg­ haladta a mezőgazdasági ingatlana, nem kapott. A két lányom aztán férj­ hez ment, odaadtam nekik a részüket. A beszolgáltatás megszűnése után meg már nem mentem el vállalathoz. Ö tvenhat éves fejjel? A feleségemtől tizenöt éve külön vagyunk. Valahogy nem egyezett a természetünk. A falut érdekelte egy darabig, de azután napirendre tértek felette. Aláírtam, hogy a nevemen lévő földdel belépjen a tsz-be. Nem világosított fel senki, hogy a zárt kert megmaradhat. Később megtudtam, hogy bizonyos beltelkek a tulajdonosnak megmaradhatnak, de én ebből is kimaradtam. Volt egy kis megtakarított pénzem, amit kőfaragó munkával kerestem, vettem egy házat, mert volt egy jó kertje, 200 négyszögöl. A fele­ ségem meg lakik az én házamban. Az enyém nem jó, de termékeny kertje van. Se neki, se nekem nincs semmi bajom, mindkettőnknek jobb így Nekem ettől nagyobb szükségem semmire se lesz, zöldség, gyümölcs, krumpliféle megterem. Én nem vagyok tsz-tag. Csak hallomásból tudom, mert szokták az öre­ gek beszélni, hogy 22 Ft egy munkaegység, 28, 32 is. Most bevezették a készpénzfizetést, ezen a nyáron 72 forintot is megkerestek egy nap 10 órás munkaidőbe. Most szüretnél 42 forintot, de most már csak 8 órát kell dol­ gozni. Csak azt sajnálom, hogy sok föld elparlagodott, talán 200 hold is. Mert a munkaerő legjava vállalatokhoz jár dolgozni, a tsz-ben nincsenek csak aszonyok, meg 50 éven felüli öregek, meg egynéhány hibás, akit nem tudnak máshol alkalmazni. Néhány fiatal van, de azok traktorosok vagy vezetők. Régen kevés volt a föld, most meg sok. Az egyik szomszédasszony Szabadszálláson volt kukoricát törni tavaly. Másfél hét alatt annyit keresett, hogy a háztájiban két év alatt se terem annyi. Vannak, akik nem tsz-tagok, hanem vállalatnál segédmunkások. Ezek elmentek most is Zádorfalvára aratni, mert az hegyes vidék, nem tud aratni a kombájn. Sok dőllött életnemű is volt, hát elmentek. Jobban kerestek, mint itthon. Én nagyon szeretem a falumat. Ö rülök annak, ha valami új épül. Már mozi itt régen van. Jött most néhány éve egy fiatal tanár. Nem is gondoltuk volna, hogy a gyerekekből egykettőre olyan eredményt tud kihozni. Tavaly ősszel rezesbandát szervezett november 7-re, a járáson is felfigyeltek rá, jutalmat kaptak. Ő meg felhasználta arra, hogy rézhangszereket szerzett be. Május elsején, ha nem is olyan művésziesen ,de szépen fújták a Klapkaindulót, meg többet is. Van nekik klubjuk is. Oda összejárnak, tanulnak, 72 �szórakoznak. Van a Pártházban is klub a fiataloknak. Az öregek nem járnak sehová, legjobb eset, ha valamelyik könyvet visz haza. Szoktak ősszel öregek napját tartani Olyan könyvtárosunk van, hogy no. Ránéz valakire, aztán megtudja állapítani, milyen könyv kell neki. Ide a faluba való. De bizony a könyv­ tárnak felnőtt, komoly olvasója alig akad. Én szoktam olvasni. Esténként 8 óra tájig, napközben csak étkezéskor. Most nálam van Illyés Gyula: Pusz­ ták népe, azt olvasom. Nagyon tetszik, egyszer már olvastam. Szeretem a Világjárók sorozatot is. Vigyázok, mert vannak olyanfajta írások, hogy bizony egy-kettőre kilátszik a lóláb, hogy nagyon „hazabeszél” . Azt nem szeretem. Van, amit nem érzek igaznak. Cigányok is vannak itt. Kétfélék, egyik része már régebben itt van, azok dolgosok. Régen is borszűrő kast, kosarat fontak, laposkötelet, ezeket szerettük. Jöttek aztán ilyen oláhcigányfélék. Először ott vontak sátrat a régi kőbányánál, ahol most az új posta épül. Ezek loptak, kéregettek. Egy fiatal embernek el is vágták a torkát, mert elfogta őket, hogy lopták a szőlőt. 15 évre ítéltek egyet, most szabadult. Mit mondjak még? Az unokáim Miskolcra járnak középiskolába, tanul­ nak. Én meg csak eléldegélek. Vallástalan vagyok. Nyugdíjam nincs, mert nem tudtam vállalathoz menni. Odakötöttek a földhöz. Terveim már nin­ csenek, hetven éves vagyok. Napjainkban társadalmunk összefog az öregek sorsának könnyítéséért, Mintha valahogyan jóvá akarná tenni generációnk mulasztását." Minden ember életét más-más rugók mozgatják. János bácsi hetven évét sem csak az elméletileg kikristályosított történelmi igazságszolgáltatás mozgatta. A sorsfordulókban politikusok sem látnak világosan. Hogyan lát­ na egy körülményeivel állandóan küszködő parasztember? Ezért nem vitat­ koztam, ezért hallgattam. Így tartottam őszintének. Láttam öröme telik abban, hogy egyszer életében odafigyeltek Szávára. 73 �KISS SÁNDOR Előszó a naphoz A szürkébe keverj egy kis sárgát, keserű nyálnyelést, (a tegnapi ciga­ retták nikotinmaradéka összegyűlik a kiszáradt szájban, a kiszáradás attól van, hogy a szádon keresztül veszed a levegőt, a száj belsejébe rakódó lepedék is sárga, szürkéssárga, tudom, mert látom, amikor krákogok és kiköpöm) felnyílni nem akaró szempillákat, buta pislogást, a szoba ébredés utáni első látványát, a megszokott bútorokat, széket és asztalt, olcsó rep­ rókat a falon, ez a reggel. Jutka bejön, fakókék háziruha rajta, tulajdonképpen agyonmosott, a hóna alatt lukas is, de ezt az agyonmosott szót már nem lehet leírni, e l­ csépelt, divatjamúlt kifejezés, bűzlik, árad belőle a szegénység és az elesettség rossz szaga, a hiányos ízlésűek gépiesen sírvafakadnak tőle, a mo­ sott kékség fölött a kedves arc, szarkalábak a szem alatt, haja fésületlen, mosolyog, nyújtja a kávét, a kávéfőzés az én dolgom, de ma reggel meg­ előzött, későn feküdtem le az éjszaka. Az üvegpohár szürkés, áttetsző, íme, újra a szürke szín, még nehezemre esik nyitva tartani a szememet, csak a megnyugtató feketeséget látom a pohárban, a fényes kiskanalat a pereméhez dőlve, a pillanatnyilag rendel­ kezésemre álló látótér része elhomályosodik, ahogyan a kamerát ráirányít­ ják egyetlen lényeges pontra, a háttér ködössé válik, egymásba mosódó színes foltok, barna, sárga és piros, beékelt zöldekkel és kékekkel, melyik a szék, a függöny, a kép, melyik a fal, a szekrény, a szőnyeg, most nem fontos, nem is áll össsze egyik sem önmagává, valójában nem látom őket, csak tudom, hogy vannak, s ez annyi mintha egyszerre valamennyit látnám. A felébredéstől, a kávéivástól, attól kezdve, hogy magad mögött be­ zárod az ajtót, egy szálon szalad a napod, ezer más szálat keresztezve, egyikkel-másikkal ideig-óráig összefonódva, újra szétválva, mindegyik egy vége-nincs és kezdete-nincs gombolyag, legalábbis a számodra így van, mintha a második felvonás közben érkeznél a színházba és mindig a finálé előtt távoznál, a gyerekek, a két kisebb csapkodja az ajtót, megiszom a kávét és rágyújtok, még mindig az ágyban vagyok, a légszomjtól, amit a cigarettázás okoz, széndioxid, kevés oxigén, újra le-lecsukódik a szemhéjam. Nézem a nikotinos ujjaimat, se nem szomorúan, se nem jókedvűen, teljesen érzéketlen vagyok, egykedvű, (érzéketlen? az egykedvűség is érzés) közömbös, a hüvelykujjammal szoktam nyomkodni a cigarettának azt a vé­ gét, amit a számba veszek, talán a dohánydarabokat akarom ezzel vissza­ nyomkodni a hüvelybe, átkozott, rossz szokás, sárgásbarna kerek folt, ha­ sonló, csak valamivel elmosódottabb holdudvarral, a dohányos ember ismer­ tetőjele, valamennyi ujjam közül ezen látszik a legerősebben, néhány egye­ nes, rövid és keskeny vágás keresztezi, csak a bőrfelületen, mintha borot­ vapengével ceruzát hegyeztem volna az ördög tudja, hgyan került oda, aztán a mutatóujjam és a középső ujjam egymáshoz érő két oldala, undo- 74 �rító, egyszer már jó lenne üdén és kipihenten ébredni, örömmel kiugrani az ágyból, hogy újra reggel van, élünk, élhetünk újra egy nap vitatkozha­ tunk, szeretünk, dolgozunk, abban a hitben ébredni, hogy ma történik va­ lami, hogy ma teszünk valamit, amire büszkék lehetünk, hinni, hogy a teg­ napi, a tegnapelőtti, az azelőtti nap nem ismétli saját magát, hogy meg­ bomlik az azonos lényeg, kis eltérések szokástörvénye, valamint más törté­ nik, mint ami kiszámítható, várható és eltervezhető, akármi, nem feltétlenül kell, hogy jó legyen, néha azt hiszem, akár keserű, megrázó, porbadöntő élmény is lehet, a semminél az is jobb, izmokat ropogtató kényszerűség, ringbe illő ütések, átszakíthatatlan célszalag, akármi, csak tisztességes mérkőzés legyen, embernyi ellenfelekkel és ítélni tudó bírá kkal, győzzön a jobbik. Kiugrani az ágyból és hideg vízzel lezuhanyozni, surr-surr, ömlik a zuhanyrózsából a jéghideg víz, sziszegve tódul a levegő a kitágult tüdőbe, egyszer végre nem cigarettával kezdeni a napot, hanem kakaós kávéval és kaláccsal, vagy akár zsíroskenyérrel, vöröshagymával, teával, csak ne az lenne az ember első gondolata, talán tudatlan, hiszen senki sem fogalmaz­ za meg, végig sem kell gondolni, kimondani se lenne idő, meg minek is, benne van a vérünkben, az idegeinkben, az izmainkban és a sejtjeinkben, hogy ránkomlik a lakás, betemet bennünket a szálló por, a mosatlan edé­ nyek és szennyes ruhák lavinája, napi gondjaink és dolgaink nyomasztó szemétdombja, benne vannak a reggeli keserű szájízben a bontatlan asz­ talok, a félbehagyott szerelmek, az elfojtott indulatok és félelmek, megka­ paszkodunk egyszer-volt örömökben, mesterségesen tápiáit, és sosem-volt méretűvé duzzasztott olcsó sikereinkbe, futunk, futunk, saját magunk, mások elől, önmagunkért, másokért, hogy ránk ne zuhanjon az ég, valahogy ki ne derüljön, ki ne tudódjon, majdnem minden erőfeszítésünk abban merül ki, hogy egyáltalán élünk. Egy s másrészt ugyan könnyen úgy tűnhet, hogy csupán elhatározás kérdése, az absztinencia, a hideg zuhany, a bőséges reggeli, pedig ennél sokkal bonyolultabb, ha nem én lennék én, akkor talán akár a római pápa is lehetnék, csakhogy képességem, hajlamaim, belső energiám és körülmé­ nyeim, múltam, apám múltja, főnököm és feleségem, és sorolni lehetne még oldalakon, mi minden, szinte megfellebezhetetlenül megszabják, hogy én csak én lehetek, római pápa, űrhajós, vagy államférfi már, vagy egyál­ talán soha, úgy hat ez, mintha tömény életundorom lenne, pedig aki nálam jobban szeret élni, az csal, vagy hazudik, hülye lennék, ha vitatnám, hogy van nevelhetőség és emberi akarat, nos mégis jobbára zárt körben él az ember, a kör kisebb vagy nagyobb, mindegy, az átmérő csak módjával tágítható, nagy szerencse a forgószél, ami kiragadhat belőle, de a köröd, ha többre nem futja erődből, még akkor is, más tájon, nagyjából ugyan­ akkora marad. Megiszom a kávét, félbe elnyomom a cigarettát, fölkelek, magamra rángatom a nadrágot, kis luk, parázsnyom a jobb szárán, a térde fölött, a másik nadrágomat csaknem pontosan ugyanitt égettem ki, (hány nadrá­ gom van összesen? Három, ami használható.) erről jut eszembe, hogy a fenekemen fölfeslett a varrás, két centis szakadás fél arasznyival a sliccem alatt, bele-beleakad az ujjam, nem tudom, akad-e a „slicc” helyett szaba- 75 �tos magyar kifejezés, még szerencse, hogy állva nem látszik, ha lehajolnék, hátulról valaki egyenesen bekukkanthatna a nadrágomba, már mondtam néhányszor Jutkának, hogy varrja meg, de úgy látszik elfelejtette, különö­ sebben nem zavar, végül még tetszelegni fogok a leégett ember szerepében, ez is egy fajtája az önámításnak, nem is a legritkább. Borotválkoznom nem kell, tegnap húztam le a szakállam, nem vagyok én megyei első titkár, se bonviván, hogy naponta csupaszra nyúzzam a ké­ pem, istenem, hát, egy kicsit szőrös vagyok, annyi baj legyen, akinek nem tetszem, nem néz rám pulóver, cipő, lukas a talpa, tényleg lukas, s ettől még korántsem vagyok elszomorodva, lukas, hát, lukas, valakinek mutattam egyik nap, nevetve, nem akartam sajnáltatni magamat, de az illető nem nevetett, csak nézett furcsán. Fényesítő mozdulatok a cipőkefével, mert ha lukas is a cipő, arra ké­ nyes vagyok, hogy tiszta legyen, utána fogmosás és mosakodás, vagy előtte? teljesen lényegtelen, a fogat olyan kefével kell súrolni, ami pamacsszerű, csak éppen rövidebbek a szőrszálak, nem hosszában szánká zni vele a fo­ gakon, hanem az íny és a fogvég irányában mozgatva, a televízió egyik egészségügyi felvilágosító műsorából tudom, magam előtt látom a hosszanti fogmosástól tőben elkopott fogakat, amelyeket elrettentésül bemutattak, úgy rémlik, elszörnyedve fordultam a teremtőhöz, mond, hát, erre is negyed­ század után kellett rájönnünk, s azok a százezrek és százezrek, akik mind­ eddig abban a biztos tudatban hajtották esténként álomra a fejüket, hogy előírásszerűen mossák a fogukat, velük mi lesz? Eddig úgy tűnhet, hogy minden körülöttem forog, rajtam kívül semmi sem történik, de a négy fal között, vagy akárhol legyünk, tulajdonképpen sehol sem vagyunk egyedül, sokszor éppen ez a bajunk, néha elvonulna az ember megemészteni a mérhetetlen mennyiségben rázúduló élménytö­ meget, kivetni magából a felesleget, de hol és mikor, még az ülőkén gör­ nyedve sem vagyunk magunkban, oda is becipeljük közönséges, vagy ma­ gasztosnak tartott gondolatainkat, hát nem tragikomikus két erőlködés kö­ zött azzal foglalkozni, mivel ajándékozzuk meg a születésnapján a felesé­ günket, akit szeretünk, ha nincsen más dolgunk, olvasnivalót viszünk a ke­ zünkben, jónéhány ismerősömtől hallottam, hogy aktuális ismereteinek te­ kintélyes részére ott tett szert, ott esik legjobban az újságolvasás, ezen lehetne viccelődni, ami a lényegen semmit sem változtatna, olcsó élcelődés lenne, igen nevetségessé válna, aki azt hinné, hogy az ember egyszemélyes története egyszerűen elválasztható a környezetében lejátszódó, események­ től, hangoktól, zörejektől, színektől, formáktól és benyomásoktól, más egyés többszemélyes történetektől, főleg ha közünk van hozzá, de ha látszólag nincsen, akkor sem, még sohse volt gyereke, még sohse lakott bérházban, aki ezt hiszi. Két ujjal mosakszom, nem kell túlzásba vinni a tisztálkodást, királyok beérték apró porcelán csészében pár csepp vízzel, amennyitől egy ványadt kanári is szomjan veszne, merő fényűzés és felvágás, ha tőlük valaki többre tartja magát, a vizes kezemmel végiggereblyézem a hajamat a fejtetőtől hátra, s onnan előre a homlokig, itt is, ott is föl kunkorodik a haj, gyömö­ szölöm, nyomogatom, közben a konyhában kattan a gáztűzhely automatikus 76 �kapcsolószerkezete, kétpercenként rekedt-mélyen trombitál, hörög, zaka­ tol, ki tudja melyik lakásban az öblítőtartály, a szomszéd lakásban búto­ rokat tologatnak, a fürdőszobában csobog a víz, mély és magas szófosz­ lányok, még szerencse, hogy érteni nem lehet, mert az ember akaratlanul is odafigyelne, ahogyan a tévé elől is csak az erős akaratúak tudnak fel­ állni, a kép és a hang fogva tart, kényszerít, hogy odafigyelj, fölfogd, meg­ értsd és elraktározd, érthetetlen ez a terror, hogy ami arra hivatot, kiszol­ gáljon és kedvedre legyen, ehelyett fölébed kerekedik és uralkodik rajtad. Hiábavaló szórakozás azzal játszadozni, ahány lakás van a bérházban, most (s máskor is) mindenhol történik valami, nem tudom érthető-e, min­ denhol TÖRTÉNIK VALAMI, ami más is, ugyanaz is, ahány lakás, annyi világ, mintha talán szükséged lenne arra, hogy újabbakkal gyarapítsd a meglévő ezer és egy elraktározott, átélt és kitörölhetetlen világodat, a ta­ lálgatás persze érdekes játék, soha ilyen keletje nem volt a keresztrejtvé­ nyeknek, a fejtörő játékoknak, egyesek unalmukban nem találnak haszno­ sabb elfoglaltságot, minden szabadidejüket erre áldozzák, bár a játék a maga helyén pótolhatatlan, a gondolatára is lázba jövök, annyira imádok játszani, akármi is legyen, egyedüli időtöltésnek mégis meglehetősen sze­ gényes program, ha ez kevés lenne, lehet még leselkedni, plegykázni, má­ sok magánéletében vájkálni, jobb sorsra érdemes embereket befeketíteni merő szórakozásból, ez mind csodálatosan jó játék, hogy értelmesebben is gazdálkodhatnánk szétcsorgó éveinkkel? ha akarnánk, ha hagynák, vagy az a baj, hogy nem látszik, miért? Benyitok a konyhába, a két kisebbik kölyköm már az asztalnál ül, a nagyobbik lány régen az iskolában van, összeharapdált lekvároskenyér, morzsák és ételfoltok, mézesüveg, vaj, félig telt színes műanyagpoharak, piros, kék, zöld, öt régi tányér a falon, népi díszítő motívumokkal, ahogy belépek, a szemem mindig beleütközik, Jutka a fehér, beépített konyhaszekrénynek dőlve áll, annyiszor mondtam már, legalább üljön le a gyere­ kek mellé a reggelihez, az istenit neki, hadd legyen családi reggeli formája ennek az egésznek, de ő sem tud reggel enni, elszokott tőle, nézi a pusz­ títást, ami elsősorban nem az elfogyasztott mennyiségben, hanem a vissza­ maradó romokban mutatkozik, a rádió nyolc óra után még elédokádja a világ válogatott szennyét, mert nem az a hír, ha egy negyvenéves parasztember Hollandiában megcsókolja a feleségét, s ebből gyermek születik, hogy valaki alamizsnát vet a sarki koldusnak, nem bizony, a világ már csak ilyen, borzongani és csodálkozni akar, legfeljebb jólértesültnek lenni, szen­ zációra éhes, a szélsőséges, a rendkívüli kell annak, akit minden arra szo­ rít, hogy lehetőleg mindenben köznapi és átlagos legyen. Az amerikai repülőgépek ma három kötelékben bombázták Észak-Vietnamot, az arab diákok sürgetik a kormányt, hogy fegyveresen vegye vissza az izraeliek által elfoglalt területeket, mi újság, lurkók, nyomás befelé a kaját, te hallottad, hogy a kórház előtt valakit elgázolt egy teherautó, még mindig ott a vérnyomok az utcán, az az érdekes benne, hogy a tettes meg­ van, de a szerencsétlen személyazonosságát még mindig nem tudták meg­ állapítani, azt se tudják, kicsoda, általános offenzíva a chillei népi kormány ellen, híreket legközelebb tíz órakor mondunk a Kossuth adón, te jó ég, 77 �hiszen mindjárt negyed kilenc, vigyük együtt a gyerekeket az óvodába, Jut­ ka kényszeredetten mosolyog, gyalogoljon egyedül vissza - kérdezi, neki csak tizenegyre kell bemenni a városba. Most veszem észre, hogy még mindig fésületlen, a fakókék otthoni ruha rajta, vitatkozunk, miért nem szervezed úgy a napjaidat, hogy reggel együtt mehessünk el itthonról, talán nincs is igazam, úgy állapodtunk meg ré­ gebben, reggel én viszem a gyerekeket, délután ő megy értük, ha mégis annyira ráérsz, miért esik annyira nehezedre lejönni velünk, tudod, hogy nem lustaságból kérem, elaludtam, holnaptól kezdve legkésőbb háromne­ gyed hétkor kelek, az óvodánál le kell szállni a buszról, bevinni a gyere­ keket, átöltöztetni őket, az háromnegyed kilenc, mire a másik busszal be­ érek, kilenc óra, mégse járhatok délre dolgozni. Nem szólt, a gyerekek riadtan bámultak bennünket, veszi a másik nadrágját, megfésüli a haját, öltöznek, hova siettek, csak fél kilenckor in­ dul az autóbusz, még tíz perc van, Jutka a vállát vonja, gyalog megyünk, hogy ez nekem nem jutott eszembe, hiszen gyalog is lehet menni, ezzel időt nyerek, akkor viszem is egyedül a gyerekeket, maradj csak, minek jön­ nél, így beérek, az ólomszürke, téli felhők mögül előbújik a napkorong, besüt az ablakon újra kezdődik egy nap . . . 78 �tanulmány PAIS ISTVÁN Vallás és erkölcs Az egyik olyan terület, amelyen a vallás már viszonylag régóta (s fő­ ként napjainkban) a legnagyobb hatást gyakorolja - az erkölcsi élet. A vallásnak ezt az oldalát a gondolkodók már az ókori rabszolgatartó rend­ ben észrevették, s az osztálytársadalmak uralkodó körei, ideológusai sza­ kadatlanul felhasználják a maguk érdekében. Az emberi gondolkodás tör­ ténetében a vallás = csalás koncepció hívei a vallási arculatú erkölcs tár­ sadalmi szerepet két alapvető szempont szerint ítélték meg. Az egyik sze­ rint maga a vallás - s így erkölcse is - pozitív szociális szabályozó, integ­ ráló erő. Kritiász pl. cinikus nyíltsággal kijelenti, hogy a hatóságoknak a rend fenntartása érdekében szükségük van szellemi eszközökre is, amelyek közül az egyik éppen a vallás.1 A másik szerint, amelyet pl. a 18. századi francia materialisták képviselnek, a vallási színezetű erkölcs — mint szán­ dékos kitalálás - csupán a papok és gazdagok érdekeinek a kiszolgálója. A két álláspontnak közös vonása, hogy egyaránt világosan felismerik: a vallás a maga morális eszközeivel nagy befolyást gyakorol. 1 Erőszaktól a törvény óvott, semmi más, de titkon és gyakran sikerrel tette meg a gazság, mire nyíltan nem vállalkozott. Úgy vélem, egy bölcs férfiú az emberért kiagyalt ekkor valami iszonytatót, hogy rettegjen a gonosz, hogyha lopva bár, de rosszat tenne, szólna, vagy gondolna csa k: ezért vezette be az istenek hitét! Örökké ifjú, sosem lankadó erő virul —mint mondja —az emberi faj fölött, és belső szellemével hall és lát e lény, s vigyázz a jogra! Ember olyat nem tehet, és nem mondhat, mit meg ne tudna. „É p p ezért" —figyelmeztet —„h a bármily titkon rosszra törsz, látják az istenek! Hisz lényegük az ész!" (Idézi Lukács György: „A z esztétikum sajátossága." 1. 135-136. oldal). 79 �Ez a befolyás már a rabszolgatartó rendben eléggé jelentős, és a szabadok körén belül döntő mértékben a gazdagok érdekeinek a realizá­ lódását volt hivatott szolgálni. Elsősorban Keleten figyelhető meg ez a je ­ lenség nagy súllyal, mivel itt rabszolgák, akiket nem ideológiai, hanem fi­ zikai eszközökkel befolyásoltak, csak viszonylag kis számban voltak.2 A feudalizmusban a vallás a maga erkölcsi eszméivel még nagyobb erővel befolyásolta a szociális életet, mint a rabszolgatartó rendben. Ennek a ha­ tásnövekedésnek a következő tényezők az okai: a rabszolgatartó társada­ lomban a szabadok körében a rabszolgákkal szemben bizonyos érdekközös­ ség húzódott meg, ami miatt a szabadok egymáshoz való viszonyában (el­ sősorban az antik világban) a vallás osztályjellege, osztályfunkciója még nem túlságosan erős; ugyanakkor a feudalizmusban az osztályellentétek már nagyon kiéleződnek s mivel a jobbágy már nincs ura tulajdonában, mint a rabszolga, a fizikai kényszerítés eszközeit vallási-erkölcsi tényezők­ kel kell pótolni.3 Ez a szükséglet a kapitalizmusban az uralkodó osztály ré­ széről a megváltozott szociális viszonyok miatt bizonyos vonatkozásokban még tovább fokozódik, mivel itt a bérmunkás csak a gazdasági kényszer révén van függő helyzetben, de személyében teljesen szabad. A tőkés rendben ezért válik a kereszténység minden formációjában az erkölcsi esz­ köz a döntő vallási befolyásoló tényezővé. Az újkori győztes angol polgárság kapcsán Engels részletesen elemezte e jelenséget és rámutatott, hogy a chartista mozgalommal összefüggésben a burzsoázia megtanulta, mire ké­ pes a puer robustus sed malitiosus, a nép s „Most még fontosabb volt, mint valaha, hogy a népet morális eszközökkel fékentartsák; de a legfőbb és legfontosabb morális eszköz, amellyel a tömegekre hatni lehet, megint csak a vallás. Innen ered az iskolaszékek papi többsége, innen ered a bur­ zsoázia fokozódó önmegadóztatása mindenfajta jámbor demagógia céljai­ ra, a ritualizmustól az üdvhadseregig.4 Az említett okok miatt számos valláskutató jutott arra az álláspontra, hogy általában a vallás lényeges strukturális elemének tekinti az erkölcsöt, a morális elveket. Egyesek - pl. Wundt és Weber — éppen azon az alapon számítanak valamely jelenséget vallásinak, vagy rekesztenek ki a vallási köréből, hogy a fantasztikus-hamis képzetekben van-e — méghozzá döntő tényezőként — etikai elem. Wundt szerint a vallásnak két alapvető momen­ tuma van, a metafizikai és az etikai, s csak akkor lehetséges helyes vallás­ meghatározás, ha ezt a két oldalt egyszerre ragadjuk meg. „A vallás — írja — . . . metafizikai-etikai képződmény. Ezen két alkotó elemének egyi2 A. D. Szuhov: Szociálnüje i gnoszeologicseszkije kornyi religii. Izd. Ak. Nauk SzSzSzR. Moszkva, 1961. 37-43. oldal. (A rabszolgák kis számának oka Keleten az öntözéses gazdálkodás, amelyet csak a benne érdekelt szabadokra lehetett bízni. Ezért Keleten a rabszolgák száma meg sem közelíti az antik rabszolgákét (a szabad lakossághoz viszonyítva). Innét fakad az, hogy Keleten a szabadok körén belül az elnyomás ideo­ lógiai eszközeként a vallás viszonylag nagy szerepet játszik (ezt mutatja a papság fejlett intézménye is), ugyanakkor pl. a görögöknél a papság nem döntő tényező a poliszok életében és kialakulhat a racionális gondolkodás, a tudomány - írja Szuhov.) 3 Ugyanott. 58. oldal. 4 M arx-Engels: A vallásról. Bp. 1961. 247. oldal. (Kiemelés tőlem — P. I.) Egyúttal nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a kapitalizmusban a vallás már nem kizárólagos eszköze a tömegek befolyásolásának, mint a feudalizmusban volt, hanem vele együtt más ideológiai - filozófiai, politikai, etikai - eszmék is jelentős szerephez jutnak. 80 �két sem oldhatja ki anélkül, hogy az egészet össze ne törje.” 5 Az ilyen jellegű állásfoglalásokkal csak korlátozottan érthetünk egyet — csak a ké­ sőbbi társadalmi formációkat illetően mert ha elfogadjuk őket, akkor az etikai mozzanat lényeges strukturális elemként való elfogadása által egész sor ténylegesen vallási jelenséget ki kell zárnunk a vallás köréből, ahogyan ez Wundtnál, Webernél, Lukács Györgynél ténylegesen meg is történik. E korlátozott egyetértésünk ugyanakkor lehetővé teszi számunkra, hogy a vallás erkölcsi szerepét valós nagyságainak megfelelően értékeljük mind történetileg, mind pedig jelenünk vonatkozásában, amelyet éppenséggel az jellemez, hogy a valláson belül a tevékenységi hangsúly döntő mértékben a morál területére esik. Magát ezt a tényt a különféle marxista szerzők szinte teljes egyetértésben tudatosítják. ,,A vallás és az erkölcs viszonyának a problémája az egyik legégetőbb kérdés nemcsak az ateizmus elmélete, hanem gyakorlata szempontjából is. Figyelembe kell venni, hogy a vallás gyakorlati befolyást a hívők életére főként a morálon, az erkölcsi paran­ csolatokon, tanításokon keresztül gyakorol. Nem véletlen, hogy napjainkban az egyházi személyek és teológusok (mind a külföldiek, mint a hazánkbeliek) különös, mondhatni, kizárólagos figyelmet szentelnek a morális-etikai kérdéseknek"6 Hasonlóképpen ítéli meg a helyzetet a cseh Kysely is: , , . . . az egyházak és a vallások érdeklődése — olvashatjuk nála — egyre inkább az emberi viszonyokra, az ember erkölcsére és szubjektív világára, a társada­ lom problémáinak területére összpontosul.”7 A morál területére való ilyen nagymérvű egyházi-teológiai összponto­ sításnak a korunkban zajló alapvető szociális változások mellett történeti okai is vannak. Többek között az, hogy az erkölcs hosszú időn át szervesen egybefonódott a vallással, és így az a látszat alakult ki, mintha eredetét, természetét tekintve vallási lenne. Ez a téves látszat idézi elő, hogy ma még sok olyan ember kapcsolódik erkölcsi vonatkozásban a valláshoz, aki az egyházak szertartásain már nem vesz részt, aki gyakorlatilag már nem tar­ tozik egyházi szervezethez, s a vallásban világnézeti, filozófiai koncepciót sem akar a maga számára lelni. Az ilyen emberek úgy vélik, hogy az er­ kölcs valláserkölcs, hogy az ateizmus talaján az ember nem lehet morális egyéniség és gyerekét sem nevelheti ilyenné. Az egyházi-teológiai körök természetesen minden lehetőt megtesznek, hogy e téves álláspontot rög­ zítsék, megerősítsék, mert azt hiszik, hogy erkölcsi befolyásuk kapcsán a vallást és önmagukat is átmentik az új társadalmi rendbe. Tagadják, hogy az ateista erkölcsös egyén lehet, mivel szerintük elszakadt minden morál transzcendens forrásától, az istentől. Azt állítják, hogy miként az ember a természetfeletti teremtésnél fogva vallásos lény, hasonlóképpen a morál síkján is csak vallási alapon lehet erkölcsös. Az egyik római katolikus teo­ lógus így ír ezzel összefüggésben: ,,A vallás kötelező. Ha van isten, aki a mindenségnek és az embernek teremtője és föltétien ura, és ha az ember­ ben van szellem, vagyis képesség ennek a tényállásnak a fölismerésére, 5 W. W undt: „Völkerpsychologie." VI. (Mythos und Religion.) Dritter Teil. Leipzig, 1923. 536. oldal. 6 D. M. Ugrinovics: „Filoszofszkije problemi krityiki religii." Moszkva, 1965. 273. oldal. 7 J. Kysely: ,,A modem ember és a vallás." Kossuth Könyvkiadó, 1965. 133. oldal. 6 81 �akkor elutasíthatatlan kötelessége, hogy ezt a tényállást el is ismerje, és ehhez igazítsa egész magatartását és életberendezését. Ámde ez a vallá­ sosság: az alapvető nagy Valóságnak megfelelő lelki magatartás. Aki tehát tusakodik az ellen, hogy vallásos magatartással helyezkedjék el az életben és a világban, ellentétbe jut az objektív nagy valósággal és a maga lé­ nyével. S ennek következménye: tehetetlenség a hitproblémákkal szemben és meghasonlottság önmagával szemben."8 Az ilyen jellegű állásfoglalások az erkölccsel kapcsolatos vallási fel­ fogások lényegét fejezik ki, azt, hogy a morál elsődlegesen tulajdonképpen nem az emberek egymáshoz való viszonya, hanem isten iránti magatartása. Vagyis: az erkölcs nemcsak, hogy természetfeletti eredetű, hanem egyúttal transzcendens irányultságú, célú is. A vallás ily módon antihumánus á llás­ pontot képvisel, és az az antrapocentrizmus, amely kezdettől fogva végső soron mindig megtalálható benne, egyre gyengül, mindinkább a transzcen­ dens istenség imádatává válik; párhuzamosan azzal a folyamattal, amely­ nek során a vallás mindjobban elszakad a reális termelési folyamatoktól. 1. Az ószövetségi tízparancsolat A zsidó és a keresztény vallás az erkölcs transzcendens eredete mellett „bizonyítékokat” vonultat fel a Bibliából, amelyek az állítólagos Sinai-hegyi isteni kinyilatkoztatással kapcsolatosak. E két vallás ideológiai képviselői azt fejtegetik, hogy a Sinai-hegyi morális parancsadás valóban megtörtént esemény s az ószövetségi események emberi felszíne mögött az erkölcs ős­ forrása, az isten rejlik. „Nyilvánvaló — írja pl. a magyar Ijjas Antal egyik cikkében — hogy az ószövetségi történet emberi és társadalmi történet is. Vele kapcsolatban jogosult az emberi, a társadalmi, a történeti szemlélet is. Azonban ez a szemlélet sem mond ellent annak, hogy meg ne keressük az események mögött a transzcendens okot: az önmagát kinyilatkoztató Istent.” Ijjas szerint a tízparancsolatból főként az első három olyan, hogy megnyugtatóan csak akkor tudjuk értelmezni, ha az isteni kinyilatkoztatást történeti ténynek fogadjuk el. „Van a Tízparancsolatnak olyan része is — mondja —, amely nem az embernek az emberhez, hanem az embernek az Istenhez való kapcsolatairól szól . . . Az első három parancs ez, amely közül a legelsőben a személyes, a láthatatlan, az ábrázolhatatlan, a min­ denható Isten deklarálja önmagát. A másodikban megtiltja, hogy akár mel­ lette, őt elismerve »idegen« (pl. törzsi) isteneket is imádjanak. A harmadik végleg kodifikálja a hetedik napnak istentiszteleti célból való megtartását. Főképp e három parancsolat történeti megjelenésének körülményei olyanok, hogy a hívő értelem csak akkor kap rájuk megnyugtató választ, ha törté­ neti valóságnak fogadja el a kinyilakoztatást.” 9 A következőkben megvizsgáljuk, hogy ez a vallási részről az erkölcs transzcendens eredete mellett elhangzó döntő - történeti — érv igazságot takar-e. Másként fogalmazva: kísérletet teszünk annak megmutatására, hogy az ószövetségi „kinyilakoztatás” parancsolatai csupán meghatározott, történelmileg változó emberi viszonyok transzcendens formájú vetületei. 8 Schütz Antal: „ Dogm atika." 9 Új Em ber: 1964. aug. 23. 82 I. Bp. 1947. 24. oldal. �A Sinai-hegyi kinyilatkoztatás: mítosz Vizsgálódásainkat azon helyek elemzésével kezdjük, amelyek az állító­ lagos Sinai-hegyi kinyilatkoztatás eseményeit beszélik el az Ószövetségben. Ezekkel kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy benső ellentmondások rejlenek bennük, s így egymás hitelét lerontják. Ha megnézzük pl., hogy ki írta fel a második két kőtáblára a tiltásokat, akkor eltérő válaszokat kapunk a Pentateuchban. Egyes szövegrészek szerint Mózes. Az Exodus így beszélteti hozzá istent: ,,Írd fel ezeket a szavakat". Majd megjegyzi, hogy a zsidók vezetője „felírá a táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsolatot” (34, 27-28). Más helyek viszont éppenséggel azt állítják, hogy maga az isten véste fel a második két kőtáblára a tiltásokat. Az Exodusban isten így „szól” Mózeshez: „Vágj két kőtáblát, hasonlókat az előbbiekhez, hogy írjam fel azokra a szavakat, amelyek az előbbi táblán voltak, s amelyeket széttörtél” (34,1). Ugyanígy nyilatkozik a Deuteronomium 10. fejezetének 2. verse is, majd Mózes kijelenti istenről: „És felírá a táblákra az előbbi írás szerint a tíz igét” (10,4) Már maga ez a felemlített ellentmondás, amely az összes közül talán a legjelentéktelenebb, arra utal, hogy a tízparancsolattal kapcsolatos isteni kinyilatkoztatás nem történeti tény. A szövegek további boncolgatása minden kétséget kizáróan meggyőz bennünket e nézet helyessége felől. Hogy miért? Mert olvasásuk során ki­ derül, hogy az Ószövetség a Sínai hegyi parancsadást illetően legalább három egymástól lényeges módon különböző elbeszélést tartalmaz. Közülük kettő (Ex. 20. és Deut. 5. fejezet) aránylag egyező vonásokat mutat. A har­ madik viszont ezektől alapvető mozzanatokban eltér. Míg az előbbi két tör­ ténet-változat magában foglalja a „Ne lopj!” , „Ne ölj!”, „Ne paráználkod­ jál!", „Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!” , Ne legye­ nek néked idegen isteneid én előttem!” , „Ne kívánd a te felebarátodnak házát stb.!” , „tiszteld atyádat és anyádat” tiltásokat illetve parancsolato­ kat, addig ezek a harmadikként említett variációból teljességgel hiányza­ nak. Viszont találunk benne helyettük egészen más előírásokat: „A kovásztalan kenyér (peszach) ünnepét megtartsad!” , „Mindaz, ami az anyja méhét megnyitja, enyém legyen!” , „A hetek ünnepét (pünkösd) is megtartsad, a betakarítás ünnepével együtt!”, Háromszor esztendőnként minden férfiú jelenjen meg az Úr színe előtt!", „A peszach áldozat vérét ne öntsd ki kovász mellett, és az áldozat ne maradjon meg reggelig.” - Úgy hisszük, hogy a szövegrészek puszta összevetése már önmagában eléggé bizonyítja, hogy az állítólagos Sínai-hegyi kinyilatkoztatás nem történeti tény. Még a két alapvetően egyező tízparancsolat-változat összehasonlító elemzése is ad némi érvet álláspontunk igazolásához, ha megvizsgáljuk abból a szempontból, hogy mivel indokolják a szombat ünnepnapként, istentiszteleti célból megtartását? Indokolásuk különböző: Az Exodus így írja le az ünnep okát: „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszentel­ jed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; de a hetedik nap az Úrnak a te istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon . . ., mert azokban van, a hetedik napon pedig megnyugvék. Azért meg­ áldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt” (Ex. 20,8—11). Vagyis az idé- 83 �zett hely szerint: a szombat az isten teremtés utáni megpihenésével kap­ csolatos emlékünnep. A Deuteronomium 5. fejezete egészen más okkal ma­ gyarázza a szombat kötelező megtartását. Ezt mondja: ,,És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyiptom földjén, és kihozott onnan téged az Űr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad” (5. vers). E szöveg­ rész szerint tehát a szombat a zsidók Egyiptomból való állítólagos szabadu­ lásának emlékünnepe. A szombatra vonatkozó két ellentmondó megindoklás egymás hitelét és a transzcendens eredetét állító nézet igazságát egy­ aránt lerontja. Ma már nem tudjuk megállapítani, milyen körülmények között alakult ki a zsidóknál a szombati ünnep s eredetileg milyen mozzanatok fejeződ­ tek ki benne. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a vele kapcsolato­ san utóbb említett megokolás aránylag késői korból származik. Ezt csak akkor fűzhették hozzá, amikor a zsidóság már nemzetté, államba szervező­ dött, vagy legalábbis amikor ez a folyamat már eléggé előrehaladott fokot mutatott. Az ünnep azonban maga jóval korábban keletkezhetett. Az első indoklás a Genezis első teremtés-mítoszának gondolatvilágához látszik kapcsolódni, amelyben a hatnapos teremtés szerepel. Megjegyzendő azon­ ban, hogy a Genezis szóban forgó teremtés-leírásának istensége nem Jahve ( „ Úr” ), aki a Exodusban a teremtés utáni pihenésre hivatkozva a szombati ünnepet „elrendeli", hanem Elohim („Isten” ). Figyelembe veendő továbbá az is, hogy a nomád állattenyésztés időszakában, amelyből az első bibliai teremtés-mítosz származik, a heti pihenő-, ünnepnap az életmód s a ­ játosságai miatt nem alakulhatott ki. Épp ezért szinte bizonyosnak tekint­ hetjük, hogy a zsidók a szombat ünnepét az „ igéret földjén” talált, már letelepült, földműveléssel foglalkozó népektől vették át; éppúgy, mint az aratás és a betakarítás ünnepét.10 Ne lopj! Már az eddig elmondottakból látható, hogy a tízparancsolat földi­ emberi viszonyok transzcendens kivetítése. Ugyanerről győz meg bennünket a Ne lopj! tiltásának és a vele kapcsolatos szövegrészeknek az elemzése. A keresztény teológusok azt állítják, hogy isten minden dologra vonatkozó­ an nyilatkozta ki parancsolatát. A bibliai szöveg egyetemes formája mögött azonban tartalmilag éppenséggel relatív jelleget találunk. A különféle ószövetségi helyek vizsgálatakor kiderül, hogy konkréten csak a zsidók belső viszonyaira vonatkozott, csak a zsidóságon belül tiltotta a lopást. Ugyanakkor külső vonatkozásban nemcsak megengedte, hanem bizonyos esetekben — egyéb, hasonló fejlettségi fokon álló népek erkölcsével egye­ zően — meg is követelte más törzsek, nemzetek kirablását. Ennek igazolá­ sára néhány példát említünk fel. A zsidók kifosztották az egyiptomiakat 10 A szombat állítólag eredetileg a „ szerencsétlenség napja" volt tabu jelleggel, és ezért nem volt rajta szabad dolgozni. (V. ö .: M ax W eber: „W irtschaft und G esellschaft." I. Tübingen, 1956.) 84 �(Ex. 12, 36), Szihon városainak barmait prédára vetették (Deut. 2, 35). H a­ sonló eseményről számol be a básáni Óg legyőzésével kapcsolatosan Deut. 3, 7. Józsué könyvében pedig ezt olvashatjuk Ai város bevételével összefüg­ gésben: „A barm ot. .. és ami zsákmányolni valója volt ennek a városnak, magának zsákmányolá el Izrael az Úr rendelete szerint. Amint utasította vala Józsuét.” (8, 27). Felmerül a kérdés: miképpen kell értelmeznünk a Ne lopj! tiltását valós társadalmi funkciója szempontjából? Kétségtelenül az volt a legfon­ tosabb feladata, hogy a már kialakult vagy erősen kialakulóban lévő ma­ gántulajdont birtoklója számára biztosítsa. Ezen belül mindenekelőtt a gazdagok érdekeit szolgálta. A vagyoni differenciálódás történelmileg első időszakában (és a későbbi osztálytársadalmakban) azonban kétségtelenül a szegényebb tulajdonosok érdekeit is kifejezése volt bizonyos mértékig. A szegények a még létező közösségi szellem felhasználásával a gazdagok ellen irányították ezt a tiltást, akik minduntalan áthágták különféle módokon. Ezt világosan mutatják az Ószövetség prófétikus könyvei, amelyek állandó­ an a szegények, a kisemmizettek védelmére kelnek a gazdagok rabló és csaló tevékenységével szemben. Ésaiás a fejedelmeket megátalkodottaknak, a lopok társainak nevezi, akik kedvelik az ajándékot és a vesztegetést (1, 23), s kijelenti: „Ja j azoknak, akik a házhoz házakat ragasztanak, és mezőt foglalnak a mezőkhöz” (5, 8), mert a bűnös gazdagoknak halál lesz a sor­ suk és romjaikon majd idegenek fognak élni. A hasonló helyek tömkele­ gével találhatók Ésaiás, Ámosz és Mikeás könyvében. Egy a Ne lopj! parancsát kiegészítő másik tiltás elsődlegesen ugyan­ csak a gazdagok érdekeit szolgálta a következő szavakkal: „Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a te felebarátodé” (Ex. 20, 17). Ez a tiltás olyan történeti időszakban keletkezett, amikor már kialakult a zsidóknál a monogámia s maga a fele­ ség is csak egszerű tulajdonként szerepelt. Nem véletlenül említi az idézett tiltás a vagyontárgyak között, és csak a ház után. A Ne lopj! parancsa azzal párhuzamosan irányult egyre a vagyoni differenciálódás a történelmi fejlődés során. Ily módon a mindenkori kizsákmányoló magántulajdonoso­ kat, az osztálytársadalmak uralkodó osztályainak érdekeit volt hivatott vé­ delmezni. Ne ölj! A bibliai szövegek elemzése a Ne ölj! tiltásával kapcsolatosan is arról győz meg bennünket, hogy ez a parancs sem egyetemes érvényű az Ószö­ vetségben. Nem azt jelenti, hogy senkit sem szabad megölni, hanem konk­ rét értelme így hangzik: nem szabad megölni a saját nemzetségedhez, törzsedhez, népedhez tartozót, viszont meg szabad, esetleg meg kell ölnöd az idegent, az ellenséget. Ez az erkölcsi parancs már a nemzetiségi társa­ dalomban funkcionált. Azt mondhatjuk, hogy a közösség belső életének szokás-alapja volt. Megsértésére a legritkábban került sor és ilyenkor na­ gyon szigorúan büntették megszegőjét. A közösségből való kizárással, ami 85 �szinte a halállal volt egyenlő számára. A későbbi időszakban azonban a Ne ölj! parancsának értelme jelentős mértékben módosul, amikor a zsidó­ ság történetében sor kerül a nemzetté, álammá szerveződésre, amikor a különféle törzsekből, népekből összeolvadás révén létrejön a zsidó nemzet. Ekkor általánosabb tartalmú lesz, mert a heterogén népelemek viszonyla­ tában is tiltja az ölést. E mozzanat az Ószövetségnek csak későbbi eredetű szövegeiben jelentkezik. A „honfoglalás” idején — s azt megelőzően — külső vonatkozásban a Ne ölj! még korántsem tiltja emberek leölését, sőt nem egy esetben — istenre való hivatkozással! — egyenesen előírja erkölcsi kötelességként. A Deuteronomiumban pl. a Szihon felett aratott győzelemmel kapcsola­ tosan ezt olvashatjuk: „És elfoglaltuk minden ő városát abban az időben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat, kisdedeket; nem hagytunk menekülni senkit" 2, 34). Hasonló tartalmú helyek még az Ószövetségben: Deut. 3, 6; Józsuáé 6, 21; 10, 28. 30—34. stb. Olyan esetről is beszámol a Pentateuch ,amikor a zsidók nem öltek meg minden embert, hanem csak a férfiakat; nőket és a gyerekeket pedig — bizonyára saját soraik erősítése, létszámuk szaporítása érdekében — magukkal vitték: „fog­ ságba vivék Izrael fiai a Midianiták feleségeit és azoknak kisdedeit” (Num. 31, 9). Az összes ilyen szövegrészek úgy állítják be a dolgot, mintha a városok elfoglalását, javaik elrablását, lakosaik leöldöklését maga az isten elren­ delte volna. Józsusé könyve az eseményeknek ezt a transzcendens, külsőd­ leges átélését egyhelyütt a következő szavakkal juttatja kifejezésre: a zsidó­ ság „megöle minden élőt, amint megparancsolta vala az Úr, az Izráelnek Istene” (10, 40). Nem egy esetben az istenség is „részt vesz” a csatákban népe oldalán. Egyik alkalommal köveket „hullata” az emoreusokra (Józsué 10, 11). Más alkalommal Dávidnak azt a parancsot „a d ja ", hogy csak akkor támadhatja meg a filiszteusokat, amikor ő maga megy majd előtte, hogy „megverje a Filiszteusok táborát" (2 Sám. 5, 24). A Deutero­ nomiumban olyasmiről is olvashatunk, hogy egyszer a zsidók vereséget szen­ vedtek az emoreusoktól, mert olyankor támadtak rájuk, amikor istenük nem volt velük (Deut. 1,42—43). Emögött persze valóságosan az a tény húzódik meg, hogy a nomád zsidók nem bírtak a hegyeken, halmokon levő erődített városokkal, képtelenek voltak ezeket elfoglalni. Józsué könyve adatot is szolgáltatott erre (11,13.) Hogy a Ne ölj! parancsa Mózes idejében és későbben sem volt egye­ temes érvényű tiltás, bizonyítja az, hogy a zsidóságon belül is szép számmal előfordultak gyilkosságok, amelyekről a különféle bibliai helyek beszámol­ nak. Ezek egy része szándékos, más része pedig akaratlan eredetű volt. Az Ószövetség szövegei szerint Józsué idejében és később a szándékos gyilkosságot halállal büntették — a szemet szemért, fogat fogért elve alap ­ ján. Az Exodusban így „szól” isten ezzel kapcsolatosan: „Ha pedig valaki szándékosan tör felebarátja ellen, hogy azt orvul megölje, oltáromtól is elvidd azt a halálra” (2 1 , 244). Az akaratlan gyilkosnak azonban a vér­ bosszúlók elől lehetőséget biztosítottak az életben maradásra. Az ilyen emberölőknek menedékvárosokat jelöltek ki. Ha ezek valamelyikébe el tud- 86 �tak jutni, tettük elkövetése után, akkor a vérbosszúlók a menedékvárosok falain belül nem nyúlhattak hozzájuk, nem is kellett őket kiadni. Viszont a város falain kívül a gyilkosokat a vérbosszúlók megölhették. (Num. 35, 27). Józsué könyve a következőket mondja a menedékvárosokkal kapcsola­ tosan: „Válasszatok magatoknak menekülésre való városokat, amelyekről szóltam néktek Mózes által, hogy oda szaladjon a gyilkos, aki megöl valakit tévedésből, nem szándékosan, és legyenek azok menedékül nékik a vér­ bosszúló elöl. Aki pedig beszalad valamelyikbe e városok közül, álljon az a város kapujába, és beszélje el az ő dolgait a város véneinek hallatára, és vegyék be őt magok közé a városba, és adjanak néki helyet, hogy velök lakozzék. Hogyha pedig kergeti azt a vérbosszúló, ki ne adják a gyilkost annak kezébe, mert nem szándékosan ölte meg az ő felebarátját és nem gyűlölte ő azt annak előtte. És lakozzék abban a városban mindaddig, amíg ítéletre állhat a gyülekezet elé, amíg meghal a főpap, aki abban az időben lesz, azután térjen vissza a gyilkos, és menjen haza az ő városába és az ő házába, abba a városba, amelyből elfutott vala" (Józsué 20, 1-6). Ez az idézet már olyan viszonyokra utal, amikor a zsidóság letelepült életmódot folytat, amikor a nemzetségi viszonyok erősen felbomlottak. Ezért kerül sor a vérbosszú korlátozására. A zsidó államiság már létező realitá­ sára utal az előbbi szövegben a főpap említése is. Máshelyütt pedig arról olvashatunk, hogy a menedékvárosok joga a nem-zsidó akaratlan gyilko­ sokat is megillette. Tehát e városok kijelölése már a különféle etnikai ele­ meket átfogó zsidó államiság és nép kialakulásának folyamatát jelzi, mert már nem nemzetségi-törzsi keretekben, hanem területi-állami alapon in­ tézkedik. Az utóbb említett hely így hangzik: „Izrá el fiainak és a jövevény­ nek, és az ő közöttök lakozónak menedékül legyen az a hat város, hogy oda szaladjon az, aki történetből öl meg valakit” (Num. 35, 15). Az Ószövetség persze a különféle szabályokat, tiltásokat, amelyek a társadalmi együttélést voltak hivatottak szabályozni, visszavetíti a régmúlt­ ba, hogy ily módon — istenre hivatkozva — könyebben betarthatók legye­ nek. Egyúttal nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a Pentateuch ko­ rántsem egyforma elbírálást alkalmaz a szándékos gyilkosság elkövetőit illetően, hanem a gazdagokat, a szabadokat s ezek érdekeit részelteti előny­ ben. Nagyon határozott formában látszik ez a következő előírásból, amely éppenséggel nem a szemet szemért elvet alkalmazza a büntetésben: „Ha valaki úgy üti meg szolgáját vagy szolgálóját bottal, hogy az meghal keze alatt, büntettessék meg. De ha egy vagy két nap életben marad, ne bün­ tett essék meg, mert pénze ára az” (Ex. 21,20—21). Tehát a rabszolga gyil­ kosa csak büntetést köteles fizetni, de életének nem esik semmi bántódása. Az Ószövetségben tehát bármiféle isteni és egyetemes Ne ölj! tiltást kimu­ tatni törekedni — hiábavaló és megalapozatlan dolog. Megjegyzendő egyébként, hogy Hammurapi törvénysztéléje nagyon sok hasonló vonást mutat tartalmi szempontból a zsidók parancsolataival Talán ez volt az utóbbiak ősmintája. Hammurapi is isteni kinyilatkoztatásként igyekszik föltüntetni az általa megfogalmazott parancsolatokat, törvényeket. 87 �Arról beszél, hogy ezeket Samas napistentől11 kapta. Hammurapi elvei egyébként a társadalmi egyenlőtlenségek, vagyoni és hatalmi viszonyok alapján ítélik meg a lopást, ölést. Nemcsak a szabadok és rabszolgák vonatkozásában, hanem a szabadon belüli viszonylatban is. Ha pl. egy szabad ember vele azonos rangú szabad szemét kiütötte, akkor az övét is ki kell ütni. De ha egy alacsonyabb rangú szabad rovására követte el ugyanezt a tettet, akkor csak büntetést kellett fizetnie A Ne ölj! parancsával kapcsolatosan még egy érdekes mozzanatra kívánunk rámutatni. Arra, hogy a különféle ószövetségi helyek tanúsága sze­ rint a zsidóknál e tiltás általános formája ellenére megvolt az emberi áldo­ zat szokása. Állítólag maga az isten követelte meg illetve fogadta el önma­ ga számára az emberi áldozatokat. Ezeknek három formájáról tesznek em­ lítést az Ószövetség egyes részei. Közülük az első az, hogy az istenség magának „követeli" nemcsak az állatok első utódait, hanem az emberek elsőszülötteit is. Az Exodusban ezeket olvashatjuk: „És szóla az Úr Mózesnek, mondván: Nékem szentelj minden elsőszülöttet, valami megnyitja az ő anyjának méhét az Izráel fiai között, akár ember, akár barom, enyim legyen az” (13,1-2). (Hasonló gon­ dolatokat tartalmaznak a következő helyek is: Ex. 34,19; Num. 3,13. stb) Anélkül, hogy az emberáldozattal foglalkoznánk, röviden csak arra utalunk, hogy megjelenése történelmileg a földművelés kialakulásával függ össze. Nem isteni rendelésre, hanem hamis képzeteik miatt kezdtek a zsidók a többi népekhez hasonlóan — embereket feláldozni. Érdekes hogy a későbbiek során, ahogy a társadalmi fejlődés előre­ halad, az emberáldozatok fokozatosan háttérbe szorulnak, majd teljesen eltűnnek. Az Ószövetségben az elsőszülöttek feláldozása szintén megszűnik. Persze megint istenre, isteni rendelésre hivatkoznak azok a helyek, melyek előírják, hogy nem kell és nem szabad az elsőszülött gyerekeket feláldozni. Közben azonban ellentmondanak egymásnak abból a szempontból hogy miért nem „tartja” már többé szükséges dolognak isten az ilyen áldozatokat. Egyes ószövetségi szövegek szerint isten azt „kívánta", hogy az elsőszü­ lötteket állatokkal kell helyettesíteni az áldozásban illetve megváltani. Er­ ről beszél pl. az Exodus 13. fejezetének 13. verse és 34. fejezetének 20. verse. Ennek az egész helyettesítésnek igazoló mondája az az elbeszélés, amely Izsák feláldozásáról szól. Ez elmondja, hogy Ábrahám — isten óhajának 11 A vallás történetében nagyon gyakori dolog, hogy a morális, a jog i elvek forrásaként, illetve őreként a Nap (mint istenség) szerepel. Ezt látjuk nemcsak a mezopotámiaiaknál, hanem a zsidóknál, a görögöknél és a rómaiaknál is. Úgy véljük, helyes Max Weber álláspontja, mely szerint az egyes népek azért kapcsolták morális és jo g i elveiket a Naphoz (vagy valamely égitesthez), mert ennek mozgásában változatlan szabályosságot ismertek fel és hasonló változatlanságot igyekeztek biztosítani morális normáinak, jogi törvényeinek is. Ugyanakkor W eber a személyes etikai istent szociális, tehát közvetlen tartalmát tekintve az ókori egyeduralkodóból vezeti le. ,,A természetfeletti személyes etikai isten — írja — . . . előázsiai koncepció. E koncepció akkora egyezést mutat a földön mindenható EG Y király racionális-bürokratikus kormányzatával, hogy a kauzális kapcsolatot nem lehet tagadni." (,,W irtschaft und G esellschaft." I. Az első problémával kapcsolatosan lásd a 252. oldalt; az idézet helye: 247. oldal.) 88 �megfelelően — fel akarta áldozni egyszülött fiát, de az utolsó pillanatban tettét isten megakadályozta s egy kost küldött feláldozás céljából Izsák helyettesítésére (G en. 20. fejezet).12 Egy másik variáció szerint azért nem kell már többé az elsőszülötteket feláldozni, mert isten áldozatként helyettük a lévitákat választotta ki magá­ nak papi szolgálatra. ,,Íme és kiválasztottam a lévitákat — „szól’’ az Isten Izráel fiai közül, minden elsőszülött helyett, amely az ő anyjának méhét megnyitja Izráel fiai között: azért legyenek a léviták az enyéim” (Num. 3, 12). E két indoklás ellentmondó volta világosan bizonyítja, hogy az első­ szülöttek feláldozásának megszűnésével és létével kapcsolatosan emberi viszonyok vallási kivetítéséről van szó. Nem természetfeletti lény követelte az elsőként született gyermekek feláldozását és nem is ő kívánta e barbár szokás megszüntetését. Az emberáldozatoknak másik formája az úgynevezett hálaáldozat, amikor is bizonyos egyének ígéretet tesznek vallási alapon istennek az Ószövetségben, hogy kívánságuk teljesítése esetén élő embert áldoznak neki. Ezzel kapcsolatban egy példát említünk meg. A Bírák Könyve el­ mondja, hogy az egyik zsidó bíró, Jefte, a következőket kérte istenétől. Segítse győzelemre az ammonitákkal szemben, s ha ezt a kívánságot telje­ síti, azt fogja feláldozni neki hálából, amivel hazamenéskor legelőször há­ zánál találkozik. Jefte győzött, s odahaza legelőször egyetlen gyermekével, leányával találkozott, és fel is áldozta őt korábban tett fogadásának meg­ felelően (Bírák 11. fejezet). Az emberáldozatok harmadik formája, amely az Ószövetségben szere­ pel, az úgynevezett építési áldozat. (Az ilyen áldozatok régebben széles 12 A különféle élőlény-áldozatokat (ezeken belül az ember-áldozatokat), ha már egyszer mint téves hiedelmek rituális kifejeződései kialakultak, csak nagyon nehezen, csak igen nagy lassúsággal sikerült a későbbi nemzedékeknek humanizálni s végül megszüntetni. Az emberáldozatokat pl. gyakran kevésbé értékes — az áldozok számára kevésbé érté­ kes - egyénekkel HELYETTESÍTIK. Az inka uralkodó önmaga helyett saját fiát, az ókori görögök önmaguk helyett foglyokat vagy fóbűnösöket áldoztak fel. Hogy még ez a helyettesítés is milyen nehezen jutott érvényre, mutatja a következő vallástörténeti tény: A karthágóiak az ókorban saját gyermekeiket szokták egyidőben feláldozni M olo knak. Egy idő után azonban az emberi szeretetérzés legyőzte a korábbi vallási tudat és rituálé szabályát náluk és saját gyermekeiket olyan más gyermekekkel kezdték helyet­ tesíteni, akiket külön erre a célra vásároltak és felneveltek. Ez a helyettesítés azonban a későbbiek során problémákat vetett fel, mert az Agathoklésszal vívott csatában ve­ reséget szenvedtek s ezt a csatavesztést úgy értelmezték, hogy az isteni haragnak a következménye a helyettesítés — az istenség becsapása miatt, Ezért, hogy az istent kiengeszteljék, az érzelmi függőség állapotába jutott karthágóiak ismét visszatértek a korábbi barbár szokáshoz. Roppant nagy áldozást rendeztek ,,lecsillapítani" M olok haragját. (E. B. Taylor: ,,D ie Anfänge de r Cultur." II. 404-405. oldal). - Az emberáldo­ zatok civilizálódásának sajátos formája volt — az Ószövetségben és különféle népeknél szereplő állatokkal történő helyettesítésen kívül — az a módszer, hogy a korábban fel­ áldozott egyének helyett csak valamilyen TESTRÉSZÜKET áldozták fel a későbbi nem­ zedékek, majd még későbben még ezt is helyettesítették, pl. a tényleges ujjat aranyból készült ujjal. Hasonló folyamat az állatáldozatok civilizálódása során is lejátszódott. A vallástörténeti irodalomban pl. közismert, hogy az ókori görögök egyidőben egész ökröt szoktak áldozni az isteneknek. A későbbiek során azonban már csak az ökörnek az ember számára értéktelen részeit juttatták az isteneknek, mondván, hogy amikor az ősi időkben az emberek és az istenek az áldozati állaton megosztoztak, akkor Zeusz a Prométheusz által csinos külsővel ellátott, de belül értéktelen állatrészeket tartalmazó rakást választotta, s ez a választás megmásíthatatlan. 89 �körben elterjedtek voltak a letelepült népeknél. A Kőmíves Kelemenről szóló ballada is e gondolatkörbe tartozik.) Ez a helyi szellemek, istenségek meg­ nyerését célozza, rokonszenvüket igyekszik az áldozó építő a maga javára megnyerni, illetve rosszindulatukat törekszik leszerelni. Józsué könyvében azt olvashatjuk, hogy Jérikhó lerombolása után Józsué átkot mondott a kö­ vetkezőképpen: „Átkozott legyen az Úr előtt az a férfiú, aki felkél, hogy megépítse a várost, Jerikhót. Az ő első szülöttjére rakja le annak alapját s legifjabb fiára állítsa fel annak kapuit!” (6, 26). És a Királyok első köny­ ve leírja, hogy Akháb királyságának idején a bétheli Hiel Józseué átkának megfelelően építette fel a várost: „Az ő elsőszülött fiának Abirámnak élete árán veté meg annak fundamentumát, és az ő kisebbik fiának, Ségubnak élete árán állította fel annak kapuit, az Úr beszéde szerint, amelyet szólott volt Józsué, a Nun fia által.” (16, 34).13 „Az atyák ették meg az egrest..." A tízparancsolat szövegében egy a mai ember számára meghökkentő részlettel találkozunk, amelyről az első pillanatban ugyancsak nehéz el­ dönteni, mit is akar jelenteni. A szövegrész, amelyre gondolunk, a követke­ zőképpen hangzik: „én, az Úr a te Istened, féltőnszerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiaikban, harmad és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik en­ gem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják” (Ex. 20,5—6.). Mit is mond ki az idézett szöveg, amelyet a Biblia isten szájába ad? Azt, hogy az atyák vétkeit az istenség megbünteti a fia kban, az atyák jótetteit pedig megjutalmazza az utódokban. Vagyis: a gyermekeket nem saját tevékenységük, hanem elődeik, szüleik cselekedetei szerint ítéli meg. A mai ember számára ez az elv antihumánus, mert szerintünk minden em­ ber a maga tettéért felelős. Így tehát joggal merül fel a kérdés: milyen valóságos viszonyok húzódnak meg az említett, erkölcstani tartalmat kife­ jező „isteni” szavak mögött? Korántsem túlvilági momentumok. Gyakorlatilag egy nagyon ősi tár­ sadalmi állapot sajátos erkölcsisége fogalmazódik meg bennük. Azon fej­ lettségi foké, amikor a társadalom életében a nemzetségi közösség még szinte kizárólagos szerepet játszott. A szóban forgó morális elv olyan idő­ szakból ered, amikor a nemzetség egyes tagjai a közösség köldökzsinórjá­ ról még nem szakadtak le. Ekkor az egyének léte csak a nemzetség révén lehetséges. Éppen ezért érdekközösség áll fenn közöttük, s a nemzetséghez képest jelentéktelenek. E sajátos helyzetet a vallástörténészek egy hason­ lattal szokták jellemezni, amely szerint a nemzetség (az igazi létező) egy élő fa törzse, tagjai pedig (a nem igazi létezők) csak a fa ágai. A közösség képviseli a mulandó egyénekkel a folytonosságot. Az egyes emberben tu­ lajdonképpen a közösség cselekszik s éppen emiatt az előbbi tetteiért az utóbbi felelős. Ily módon a nemzetség tagjai történelmi (vertikális) és min13 Frazer beszámol róla, hogy finomult formában ezt az áldozatfajtát még a mostani század elején is gyakorolták Görögországban. Az építő titokban megmérte egy férfi árnyékát s a méretére alapozta házát, majd szentül hitte, hogy a ,,beépített" férfinak („a méret azonos eredetijével" alapon) egy éven belül meg kell halnia. („D e r goldene Zweig." 280. oldal.) 90 �den jelenkori (horizontális) vonatkozásban folytonossági közösséget alkot­ nak, ami annyit jelent, hogy a nemzetségi ősök pozitív és negatív tetteiért egyaránt felelősek az utódok. A felemlített hely tehát sajátos transzcendens formában, isten szájába adva a szót, fejezi ki az ősi nemzetségi közösségi erkölcsét. (Hiba lenne tehát, ha a mai vallási felfogást, amely az etikai individualizmus talaján áll, visszavetítenénk az emberiség egész múltjára és úgy vélekednénk, hogy a vallások mindig az individuális erkölcsi elvek szószólói voltak.14 A későbbiek során - amikor a nemzetségi társadalom felbomlik, ami­ kor kialakult a magántulajdon, a vagyoni differenciáltság, a kizsákmányo­ lás, az elnyomás, az osztályviszonyok —, a szóban forgó közösségi-etikai elv elveszti létalapját. Hogy miért? Mert most már az eltérő társadalmi helyzetű és érdekű egyének különböző módon ítélik meg ugyanazon csele­ kedeteket, s így a kollektív erkölcs helyébe fokozatosan az individuális lép. Ennek a folyamatnak a zsidók történetét illetően már Jeremiás könyvében nagyon határozott jeleivel találkozunk. Jeremiás a jövőre vonatkozóan a következőket jósolja: „Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fia k foga vásott el bele. Sőt inkább kiki a maga gonoszáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele” (31, 29—30). Jeremiás tehát már az individuális erkölcsi megítélés híve — bár még csak a jövőre vonatkozó jóslás formájában —, ami arra utal, hogy az ő idejében a nemzetségi társadalom közösségi viszonyai már jelentős mér­ tékben meggyengültek. Ezékielnél az individualizmusnak még határozottabb kifejeződésével találkozunk. Nála az istenség már így „beszél” : „Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szokták mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fia k foga vásott meg bele? Élek én, . . . nem lesz többé helye köztetek ennek a közbeszédnek Izrá elben. Íme, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; amely lélek vétkezik, an­ nak kell meghalnia" (18, 2-3). Ezékiel részletesen, konretizálva kifejti, hogy az az egyén, aki „igazsá­ got cselekszik” — betartja az isten iránti kötelezettségeket: senkit nem nyo­ morgat, a zálogot visszaadja, nem uzsoráskodik stb. —, ősei rossz tettei miatt nem hal meg, hanem „élvén él” . Viszont ha ennek az „igaz” ember­ nek fia „Mindezeket az utálatosságokat cselekedte, halállal haljon meg, az ő vére legyen rajta!" Tehát az ős, az atya pozitív erkölcsi cselekedetei nem mentesítik az utódot, ennek viselnie kell saját negatív tetteinek erköl­ csi következményeit. Továbbfolytatva fejtegetéseit Ezékiel a következőket mondja. Ha mármost e gonosz fiúnak gyereke születik, aki apja utálatos­ ságait nem cselekszi, akkor az „ilyen ne haljon meg atyja vétkéért” . Az á l­ talános megfogalmazás így hangzik Ezékielnél: „Amely lélek vétkezik, annak 14 A nemzetségi rend vallásának a szubjektuma tehát a kollektíva s — ahogy azonnal látni fogjuk — osztálytársadalmak vallásainak, az ún. világvallásoknak a szubjektuma az individuum. (V. ö .: Lukács György: „Az esztétikum sajátossága." 2. 722. s 727. oldal. „. . . a ma oly domináló én-érzés — írja Lukács — az egészen primitív korszakok mindennapi életében egyáltalán nem vagy legfeljebb csíraszerű állapotban lehetnek je le n ." 91 �kell meghalni; a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az ő igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága" (18, 20).15 Az elmondottakból látható, hogy az Ószövetségben mind a korábbi kö­ zösségi, mind a későbbi individuális erkölcsi felf ogás transzcendens kivetülés formájában öltött megfogalmazott alakot. E formában azonban min­ den esetben tartalmilag az éppen adott időszak konkrét társadalmi viszo­ nyai rejlenek. Az individualizmus egyébként történelmileg alapvetően pozi­ tív szerepet játszott az ószövetségi időkben, mert az egyén adottságait, ké­ pességeit (igaz, az önzésben) megszabadította a nemzetségi rend, a vének végtelenül konzervatív, s egy időponttól kezdve a fejlődést mindinkább aka­ dályozó bilincseitől. Ne legyenek néked . . . ! Ne csinálj magadnak . . . ! Már korábban szó esett róla, hogy Ijjas idézett cikke szerint az első három parancsolat, amelyek isten és ember viszonyára vonatkoznak, köve­ telik meg leginkább a kinyilatkoztatás történeti tényként való elfogadását. Nos, a harmadik parancsolattal, a szombat ünnepként való megtartásával kapcsolatosan már láttuk, hogy az ilyen állítás alaptalan. Most vizsgáljuk meg, milyen tényleges momentumok fejeződnek ki az első két tiltásban, amelyekben az isten „megköveteli” a zsidóságtól: „Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszted azo­ kat . . ."(Ex. 20, 3-5). Ez a két tiltás tulajdonképpen szorosan összefonódik, a zsidó vallás történelmi fejlődésének együttesen alakuló két oldalát jelenti. Mindkettő a zsidóság társadalmi-történeti fejlődésével áll összefüggésben, általa meg­ határozott. Az első tiltás tulajdonképpen a zsidóság letelepülése utáni nem­ zetté szerveződésének objektív tényéből fakad. Ennek előfeltétele s később az államiság létének, funkcionálásának fontos szükséglete volt egy egysé­ ges ideológia, ami ebben az időben csak vallásos formában nyerhetett megfogalmazást. Méghozzá oly módon, hogy a sokféle törzsi isten ellen felléptek az egyesítést politikailag-gazdaságilag végrehajtó erők: vagyis tulajdonképpen a széthúzó törzsi erők ellen léptek fel. Méghozzá az egyistenhit vallási ideológiájának segítségével. A most elmondottakból egy nagyon érdekes következmény adódik. Ha egyszer a nemzetté, az államisággá szerveződés érdekében a zsidóság ve­ zetői, a gazdagok fellépnek a helyi, törzsi istenségek ellen, akkor egyúttal 15 Érdekességként két dolgot jegyzünk meg. Egyrészt azt, hogy a nemzetségi társadalom közösségi erkölcsének bizonyos fokú olyan maradványaira, melyek szerint az apa tettéért esetleg a gyerek viseli a következményt, Hammurapi törvényei között is akadunk. Az egyik § szerint, ha egy szabad ember megölte egy másik szabad ember leányát, akkor a halált megütéssel előidéző apa LEÁNYÁT is halállal kellett sújtani (210. §). Hasonló gondolatot tartalmaz a 230. § is. Másrészt azt, hogy az Ószövetségben is vannak olyan konkrét példák, amelyek szerint az utódok bűnhődnek atyáik tettei miatt. Dávid miatt fia (2 Sám. 12, 14), Saul miatt 5 leszármazottja (2 Sám, 21, 6-9), Akház miatt utódai (1 Kir. 21, 29 és 2 Kir. 10, 11-17.) 92 �el kell vetniük azokat az érzéki-konkrét formákat is, amelyekben ezek az istenségek elképzeltetnek. Tehát a különféle állati, növényi, bálvány istene­ ket, amelyek többnyire a totemkorszakból származnak. Ugyanakkor olyan istenség-arculatokat kellett kiformálniuk, amely a kialakulófélben lévő, majd minden etnikai elem számára egyaránt elfogadhatónak mutatkozott. E célra pedig csak egy szinkretikus, elvont, nem durván antropomorf istenség le­ hetett alkalmas. Éppen ezt a követelményt fogalmazza meg a második til­ tás, amikor a konkrét-érzéki istenségeket elítéli.16 Persze zsidó vallás csak lassan fejlődött át a későbbiek során monoteizmusba, a mindenség egyetlen természetfeletti lényévé és megalkotójává módosult Jahve vallásává. Ezzel összefüggésben a zsidóknál még nagyon hosszú időn keresztül megtalál­ juk a különféle érzéki istenségeket s kultuszukat. Ezek közül megemlítünk néhányat. Nehémiás könyve érdekes utalást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a zsidóknál Jahve tisztelete történelmileg a borjú kultuszhoz kapcsolódik s magát Jahvét a borjúval (korábban totemállat) azonosították a zsidók. Az utóbbiakról ezt írja: ,,még borjúképet is csinálnának magoknak, és ezt mondják: Ez a te Istened, aki kihozott téged Egyiptomból . . .” (9, 18). Ezek a szavak arra utalnak, hogy a zsidók az állítólagos egyiptomi kivonu­ lás után imádták a borjút. Ugyanerről számolnak be a következő helyek: Ex. 32, 19; Deut. 9, 16. A borjú későbbi kultuszáról is közölnek különféle ószövetségi helyek adatokat, amelyek azt bizonyítják, hogy a honfoglaló zsidóknál még nem volt semmiféle monoteizmus, hanem csak törzsi-totemistenségek, s ezeket tisztelték és csak a később kialakult egyistenhit idősza­ kában kezdték a monoteizmust a távoli múltban létezettnek feltüntetni. Maga Sámuel is üszőt áldoz (1 Sámuel 16, 2). Jeroboám pedig - tapinthatóan a politikai és területi szempontból az Izráelt leigázni igyekvő Juda királyával, Roboámmal szemben, aki Jeruzsálemben otthonos Jahve kul­ tuszát igyekezett céljai érdekében felhasználni — ismét feleleveníti a borjú tárgyi kultuszát. „Tanácsot tartván . . . a király — olvassuk róla —, csinál­ tata két arany borjút, és monda nékik (Izráel népének): Sok néktek Jeru­ zsálembe felmennetek: Imhol vannak a te isteneid, óh Izráel, akik téged kihoztak Egyiptom földéből. És az egyiket helyhezteté Béthelbe, a másikat 16 „A ne csinálj maqadnak . . . !" tiltás érvényre jutása messzemenően kihatott a zsidók szellemi életére. Ez a hatás voltaképpen megakadályozta, hogy az Ószövetség népénél kialakuljon a művészet, amire Hegel a következő szavakkal mutatott rá : „Az értelem­ nek nem lehet művészete, vagy legfeljebb a fenség művészete, ahol az alak annyira korhadt, hogy az egyén elpusztul. Ahol a szellemet az emberrel ellentétben az alak nélkülinek fogják fel, mint a zsidóknál és a mohamedánoknál, ott NINCS HELYE A KÉPZŐMŰVÉSZETNEK. Amit az igaznak tartanak, itt nem nyer alakítást; megrögzítésé­ nek módja ne legyen külső alakítás. A fantázia itt nem szerv annak felfogására, ami igazán érvényes a szellemre. A művészet pedig lényegileg szépművészet; ezért szükség­ képp ott jelent meg, ahol a fantázia, az alakítás a legfőbb szerv, ahol istent nem általános szellemnek tudják. Így a GÖ RÖ G Ö KN ÉL kellett m egjelennie; ők az isteni általánosságot a természetes szubjektivitás formájában szemlélték. Az ilyen nép körében szükséges, hogy az általánost, az istenit az érzéki szemléletben ragadják meg és ábrá­ zolják. Éppígy lényegileg a keresztény vallásnak is van művészete, mert számára az isteni nem az értelem absztraktuma." (,,Előadások a világtörténet filozófiájáról." 89. oldal. Nagybetűs kiemelés tőlem —P. I.). 93 �pedig Dánba” (1 Kir. 12, 28-29).17 Egyes bibliai részek beszámolnak arról, hogy a zsidóknál a borjúén kívül még aránylag nagyon későn is megvolt a magaslatok, bakok kultusza is (2 Krón. 11, 15). Sőt arról is értesítenek bennünket, hogy a későbbi időkben a monoteizmus szellemének megfelelő arculatra formált Mózes maga érckígyót imádott, s ezt csak-aránylag későn törte össze Ezékiás király (2 Kir. 18, 4). Mindaz, amit az eddigiek során az ószövetség tízparancsolattal kapcsolatosan elmondottunk, világosan bizonyítja vallástörténetileg, hogy „A vallás nem hoz létre erkölcsöt. Csupán szentesíti szabályzatait, amelyek egy adott társadalmi rendből sarjadnak ki.18 2. Az erkölcs és a természetfeletti Az eddigiek során azt vizsgáltuk, milyen reális társadalmi viszonyok fejeződhetnek ki történelmileg a tízparancsolatban. A következőkben arra térünk ki, hogy: miért öltenek ezek a viszonyok — s általánosan fogalmazva: az erkölcsi normák — transzcendens formát, olyan arculatot, mintha termé­ szetfölötti eredetűek lennének, mintha nem az emberi világból származná­ nak? Mielőtt ennek a kérdésnek a megválaszolásába kezdünk, megemlítjük, hogy számos tekintélyes valláskutató hangsúlyozza a következő tényt: az erkölcs az emberiség történetében változó kapcsolatban van a vallással, és az ősközösségi rendben a primitív népeknél - a későbbi osztálytársadal­ maktól eltérően — önálló hozzá képest, azaz nem transzcendens színezetű, vagy majdnem teljességgel független tőle. Plehanov az utóbbi álláspontot képviselte. Szerinte „A társadalmi fejlődés első szakaszaiban az erkölcs teljesen független a természetfölötti lényekbe vetett hittől."19 Ugyancsak ezt a nézetet képviseli Lukács György is, aki szerint az ősi mágia teljesen etikai elem nélküli, aki szerint „csak az osztályok kifejlődésével merül fel egy mégoly primi tív etika szükségszerűsége” , s a „kötelesség . . ., mind jogi, mind etikai értelemben, csak az ősközösség felbomlásával, az osztá­ lyok keletkezésével jön létre."20 A magunk részéről a vallástörténeti tények alapján úgy véljük, hogy Plehanov és Lukács György ezen álláspontja túlzó. Szerintünk az erkölcs az ősközösségi társadalomban nem volt teljességgel független a vallástól s ezt a felfogásunkat majd a következőkben bizonyítani is fogjuk. Az erkölcs már az ősközösség idején összefonódott kisebb vagy nagyobb mértékben 17 E két helyen 18 Plehanov: ,,A 19 Plehanov: „A az aranyborjú kultuszát még Jéhu is fenntartotta. (2 Kir. 10, 29.) vallásról." 291. oldal. vallásról." 142. oldal. Lukács György: „A z esztétikum sajátossága". I. 101. oldal. Véleményünk szerint az az álláspont, amely szerint az erkölcs csak az osztálytársadalom kialakulásával párhuza­ mosan jön létre — s ez a vélemény a marxisták körében szinte egyetemleges —, mély­ ségesen elhibázott. Alapja az a nézet, hogy az ősközösség érdeki szempontból valami abszolút egységes képződmény. Ez azonban nem felel meg a valóságnak, mert ha csak egy tényt említünk — a matriarchátus egykori meglétét, az erről a patriarchátusra való áttérést, s a patriarchátus létezését —, azonnal nyilvánvaló, hogy itt érdekellentétek, eltérő morális és jogi megítélések szerepelnek. Vesd össze „Az ószövetség és az ősi család" című idevágó cikkünket. (Világosság 1963. 4. sz. 209-215. oldal.) 94 �a vallással, a természetfölöttivel. Ezt a gondolatot már Taylor is felvetette a „Primitív kultúrá” -ban, de nála természetesen a fejtegetés hangsúlya arra esik, hogy az ősi időkben az erkölcs nagyon független a vallástól, ami érthető az ő esetében, hisz azon teológiai koncepció ellen harcolt, amely szerint az erkölcs mindig teljességgel vallási erkölcs volt. Taylor mindjárt a „Primitív kultúra” elején így írt: „A vallás egyik nagy eleme — a morális —, amely számunkra a vallás leglényegesebb részét képezi, a fejletlen népek vallásában ténylegesen alig lép fel. Nem mintha ezen népek nem rendel­ keznének semmiféle erkölcsi érzékkel vagy semmiféle erkölcsi törvénnyel, mert mindkettő erősen szembetűnő náluk, ha nem is megformulázott előírá­ sokban, de legalább a társadalom azon tradicionális megjegyzésében, amelyet mi közvéleménynek nevezünk, amelynek alapján bizonyos cselek­ véseket jóknak vagy rosszaknak, jogosaknak vagy jogtalanoknak tekintenek. Az etikának a fejl ettebb kultúrában az animista filozófiával oly bensőséges és befolyásgazdag összeolvadása a fejletlen kultúrában éppen csak megkezdődöttnek látszik.”21 Említett művének második kötetében Taylor ismételten és részletesebben foglalkozik a vallás (az ő felfogása szerint: az animizmus) és az erkölcs vi­ szonyával. A következőket írja: „Az etikai kérdések e kutatásból (az animiz­ mus kutatásából — P. I.) való majdnem teljes kizárásának okát több mint pusztán célszerűségi szempontok képezik; ez a kizárás magában a vizsgált tárgy természetében rejlik. Ezen állítás egyesek számára nyugtalanítónak tűnhet, de a tények mégis igazolják, hogy a moralitásnak a vallással való kapcsolata a kultúra első fokain csak gyenge nyomokban vagy egyáltalán nem észrevehető. A primitív és a civilizált vallások összehasonlítása szá­ munkra mély hasonlatosságot mutat filozófiai alapszemléletükben, de éppen ilyen mély kontrasztot a világszemlélet életre vonatkozó befolyását illetően. Amennyiben a vadak vallása a természeti vallás reprezentánsának tekint­ hető, egyszerűen semmivé foszlik ez a nagyon elterjedt felfogás, hogy a természeti vallásnak lényeges hittétele az univerzum erkölcsi kormányzása. Éppen ellenkezőleg: a vadember animizmusából majdnem teljesen hiány­ zik azon etikai elem, amely a modern művelt szellemnek mint a praktikus vallás tulajdonképpeni hajtóereje jelenik meg. Ezzel nem azt mondjuk, hogy a fejletlen népek életéből általában hiányzik minden moralitás. Ellenkező­ leg, erkölcsi előírások sora nélkül nem egyszer lehetetlen volna a legdur­ vább törzsek létezése: és a valóságban maguk a primitív népek nem kis mértékben kitűnőknek és dicséretre méltóknak tarthatják a morális törvé­ nyeket. Ezen etika azonban a maga sajátos talaján áll, a tradíció és a közvélemény talaján, és viszonylag független az animisztikus hittételektől és ritusokból, amelyek mellette egzisztálnak. A korai animizmus nem er­ kölcstelen, hanem csak erkölcs nélküli.”22 Taylor hangsúlyozza, hogy a vallás csak a társadalmi fejlődés magasabb fokain vonzotta a maga hatásköré­ be, kebelébe az erkölcsöt. „A vallás a történelem folyamán - írja - kü­ lönféle utakon kisebb vagy nagyobb jelenségeket kívülről magához vonzott 21 E.B. Taylor: ,,D ie 22 Ugyanott. II. 360. Anfänge de r Cultur." I. 421. oldal. (Kiemelés tőlem oldal. (Kiemelés tőlem —P. - P. I.) I.) 95 �és saját rendszeréhez hozzákapcsolt; így pl. bizonyos ételtilalmakat, külö­ nös napok figyelembevételét, a házasság a rokonság szempontja szerinti szabályozását, a társadalom kasztokra-osztottságát, a szociális viszonyok és a polgári kormányozás rendjét.” 23 Visszatérve az e rész elején felvetett kérdésre, úgy véljük, hogy az ős­ közösségi rend létének kezdetén az erkölcs teljességgel szokás-magatartást jelentett. Másként kifejezve: még egyáltalán nincs összeszövődve a vallás­ sal, a transzcendenssel. Ezt a sajátosságot azonban nem szabad az egész ősközösség jellemzőjének tartanunk. A vallástörténeti tények ugyanis a kö­ vetkezőt mutatják már a totemizmus fejlettségi szintjén, vagyis a nemzetségi társadalomra legjellemzőbb szociális-vallási képződmény kapcsán az erkölcs és a vallás viszonyát illetően. A nemzetségben, ebben a primitív közösség­ ben az egyének közötti kapcsolatok még áttekinthetők, a közösség érdekei (mi a jó? mi a rossz?) viszonylag könnyen felismerhetők, s a közösség szá­ mára alapvetően azonosak. Egyúttal a nagyrészt szokáson alapuló erkölcsi magatartás követelményei félig még ösztönösen érvényesülnek. S mégis — már ekkor — számos ponton összeszövődik a primitív totemisztikus közösség erkölcse a természetfölöttivel. Gondoljunk csak arra, hogy a közérdek — megtestesítőjében, a totemben — bizonyos fokig külsőleg fejeződik ki a nemzetség egyes tagjaival szemben. Ez a „transzcendencia” persze még közvetlenül jelen van az emberek mindennapos tevékenységében és nem kerül vele élesen szembe. Nem kerül szembe azért, mert a totemhez minden egyes ember hozátartozik: a törzs, a nemzetség azonosítja magát a totem­ mel. Ily módon a totemisztikus előírásokban még csaknem közvetlenül je ­ lennek meg a közösségi erkölcs normái. Már itt megjelenik — természetesen még csak kis mértékben - az a két mozzanat, ok, amely az erkölcs transzcendens kivetülését előidézi, amely két oknak hatóerejét az osztálytársadalmi viszonyok érdekellentétessége fan­ tasztikus mértékben felfokozza. A két ok, amelyre gondolunk, a következő: Először is az a tény, hogy születésekor minden egyes generáció készen talál meghatározott társadalmi viszonyokat — mint a gazdasági, mind pe­ dig a szellemi élet szférájában. Többek között az erkölcsi magatartást sza­ bályozó elveket is, amelyeket éppen ezért - s azért, mert részben már a totemizmusban törekvéseikkel ellentétesnek éreznek, tekintenek — külső, nem emberi eredetűnek vélnek, valami külső idegen hatalom őket kény­ szerítő erejének a megnyilvánulását látják bennük. „Az egyes ember is, minden nemzedék is — írja Levada — a társadalmi kapcsolatok összességét egyaránt valami külső és magasabb erőnek érzi, amely feltétlen engedel­ mességet követel.” 24 Gyakorlatilag tehát arról van szó, hogy a korábbi nem­ zedékek kitermelte, a tradíció által közvetített s az egyes generációk szá­ mára észrevétlenül változó magatartási elvek mint valami idegen, az ember felett álló transzcendens létező produktumai jelennek meg már a primitív tudat számára is. Mindez természetesen azért történhet így, mert a totem23 Ugyanott. II. 361. oldal. 24 J. A. Levada: ,,A valláskritika oldal. 96 szociológiai problémái.” Világosság, 1964. 3. sz. 133. �isztikus közösség idején szóban, a gondolat síkján már megfogalmazzák ezeket az elveket s így az absztrakció, az általánosítás, a téves fantáziamű­ ködés révén elkerülhetetlenül végbemegy a vallási kivetítés. A második oka az erkölcsi magatartást szabályozó elvek spontán kivetítésének az, hogy ezek az elvek már az ősközösség idején sem funkcionálnak abszolút módon, — ami megint a transzcendencia irányába löki az emberi fantáziát. Az említett okok természetesen az osztályrend kialakulásának következ­ tében — a korábbi szinthez képes - hallatlanul felfokozottan hatnak. Ekkor ugyanis a magántulajdon, a vagyoni különbségek létrejöttével az egyének alapvetően ellentétes érdekek hordozóivá válnak, a korábbi „közérdek” fo­ kozatosan háttérbe szorul, a szociális viszonyokban az áttekinthetőség, a tettek feletti ellenőrzés mind nehezebbé válik. Az erkölcs az egyénekkel (el­ sősorban a szegényekkel) szemben mind több olyan követelményt támaszt, amely tőlük idegen, külső hatalmat testesít meg; éppen azért, mivel érdekeik­ kel ellentétes érdeket — a gazdagokét — fejezi ki. S mivel „kívülről” követeltetik meg az etikai parancsolatok betartása mivel nem látható át köz­ vetlenül, e következmények mennyiben szolgálják az egész közösség érdekét — az emberek az erkölcs külső, befolyásolhatatlannak tűnő meghatározóját mint transzcendens, idegen, vak erőt, mint kényekedvére cselekvő istent személyesítik meg. Persze az istenképzet kezdetben durván tárgyias, antropomorf elemeket mutat s csak később lesz egyre kevésbé „kézzelfogható” . Még ekkor is magán viseli azonban a kollektivisztikus eredet nyomait, ami a nemzetiségi rend időszakában a totem jellemzője volt. Az osztálytársadalomban ez úgy fejeződik ki, hogy a szegények és a gazdagok egyaránt ugyanazon istenség­ hez kapcsolják gazdasági, politikai, erkölcsi érdekeiket. A köz érdeke (s bizonyos vágyak kifejeződése) — éppen amiatt, mert a valóságban csak az osztályellentétek prizmáján megtörve jelentkezik — most szélsőséges módon ölt alakot a természetfölöttiben. Az Ószövetségben pl. a próféták — a sze­ gények szószólói lévén — Jahvéval fenyegetik a gazdagokat, s egyúttal az utóbbiak is Jahvéra hivatkozva igazolják tetteiket, a kizsákmányolást, az el­ nyomást.25 Az istenség elsősorban a gazdagok érdekében „szól” , mert övék a hatalom, uralkodó tényezők a gazdasági életben, s innét fakadóan — érdekeiknek megfelelően — az állítólagos isteni erkölcskinyilatkoztatással kapcsolatosan tudatosan alkalmazzák már a csalást is. Itt közrejátszik ter­ mészetesen az is, hogy az ősközösségi rend bomlásának az időszakában a néptömegek az uralkodó rétegnél alacsonyabb tudati (durvább vallási) szinten állnak s ezt az előnyét a nemzetiségi arisztokrácia ki is használja. A nemzetiségi rendben az egyes emberek érdekközössége volt az a reális tényező, amely az erkölcs megvalósulásának társadalmi biztosítékát megtestesítette. Az osztályviszonyok kialakulásával párhuzamosan azonban ez a reális alap eltűnik. A különböző, sőt ellentétes érdekek nem teszik 25 Épp ezért joggal írja Kysely: A vallás „egyrészt az elnyomott tömegek, másrészt az uralkodó osztályok erkölcsét egyesítette magában.. Ezekből olyan tökéletes »osztályfeletti« szintézist és olyan általános erkölcsi normákat alkotott, amelyekben felfedezhetjük a társadalmi egyenlőségre való törekvést és a tiltakozás elemeit ugyanúgy, mint az alá­ zat, az engedelm esség, a »ne szállj szembe a gonosszal« parancsát és a társadalmi béke elemeit is.” („A modern ember és a vallás." Kossuth Könyvkiadó, 1965. 134. oldal.) 7 97 �lehetővé a normák társadalmilag teljes funkcionálását. Ez a funkcionálás csak mint el nem érhető törekvés, mint cél jelentkezik az osztálytársadal­ makban. A normák úgy érvényesülnek, hogy megszegik őket és az ellenté­ tes osztálytörekvések talaján ellentétesen is értelmeztetnek. Az erkölcs e viszonyok között külső, transzcendens garanciára szorul. Ez a természetfö­ lötti „erő” , garancia azonban az uralkodó osztályok, a gazdagok érdekeinek megfelelően funkcionál még akkor is, amikor az egész emberiség történelmi előrehaladásának szükségletei — meghatározott időn át — szintén csak az éppenséggel adott kizsákmányoló, elnyomó osztályok külön érdekeiben, kü­ lön erkölcsében juthattak kifejezésre.26 Maga ez az erkölcsi transzcendens kivetülés (a vallás egészével együttesen) csak akkor tűnhet el végleg az emberek életéből, ha az osztálytársadalom felszámolásával megszűnnek közöttük az alapvető szociális érdekellentétek, ha fokozatosan kialakul az újfajta közérdek, amely lehetővé teszi az emberi viszonyok ésszerű átlátá­ sát, és amely egyúttal a morális normák érvényesülésének evilági szociális garanciája lesz. 26 Mindez azt mutatja, hogy a vallással egybekapcsolódott erkölcs jelentős mértékben POZITÍV funkciót is betöltött az emberiség TÖRTÉNETÉBEN, s nem lehet egyetérteni olyan sommás ítéletekkel, hogy a valláserkölcs ,,reakciós erkölcs". (Kysely: „ A modern ember és a vallás." 142. oldal.) 98 �körkép Salgótarján története Salgótarján várossá nyilvánításának 50. évfordulója alkalmából a város tanácsának Végrehajtó Bizottsága izléses, szép kivitelben könyvet jelentetett meg Salgótarján törté­ nete címmel. A mintegy 400 oldal terjedelmű kötet azonban nemcsak tetszetős külső formája, hanem elsősorban tartalma, a település történetének hiteles, nagy dokumentációs tényanyagra támaszkodó tudományos igényű feldolgozása miatt méltó az ünnepi alkalomhoz. A város történetét bemutató könyv megjelenése egyúttal jelkép is. Szimbóluma és bizonyítéka annak a társadalmi, kulturális fejlődésnek, amelyet a város „felnőtté" érése útján már eddig is elért, kikovácsolva a szellemi tőkének azt a minimumát, melynek okos kamatoztatásával, további céltudatos növelésével, nemcsak külső arculatával, hanem la ­ kóinak növekvő kulturáltságával és eszmeiségével biztosíthatja magának a rangos nevel: szocialista város. Garancia erre a város múltja és jelene. Hiszen ez a munkásváros, amely az országban hosszú évtizedeken át, a haladásért vívott forradalmi harc egyik bázisa volt, megmutatta, hogy lakossága az osztályküzdelmek változott körülményei, a társadalmi élet békésebb viszonyai között is képes nagy tettekre, az alkotó munkában is élen tud járni. Érdeme a könyvnek, hogy a város-történet felszabadulás előtti és utáni periódusának megírásában a szerzők éppen a város gazdasági és társadalmi-politikai viszonyainak rész­ letezőbb elemzésével mutatták ki azokat a specifikumokat, megkülönböztető vonásokat, amelyek a város nevének — Salgótarjánnak — a mai napig megőrzött sajátos politikai kicsengést adtak a város és megye határán túl is. A vállalkozás jelentőségét külön aláhúzza az a tény, hogy Salgótarján történetét öszszefoglaló munka tulajdonképpen eddig nem jelent meg. (Dornyai Béla: Salgótarján c. füzete, amely 1929-ben került kiadásra, lényegében útikalauz, s nem tekinthető történelmi feldogozásnak.) Ezért a könyv tartalma és mondanivalója egyaránt jól szolgálja azokat a célokat, amelyeket a szerzők maguk elé tűztek: a várostörténet marxista szellemű feldolgozását, ismertetését, az egészséges lokálpatriotizmus, a szülővároshoz, lakóhelyhez való értelmi és érzelmi kötődés erősítését a lakosság minden rétegében. A könyvet szerzői kollektíva írta, úgyszólván valamennyiük az olvasó által ismert, megyei helytörténeti kutató, történész. A kötet hét nagyobb fejezetből áll. Az első két fejezet (Dr. Belitzky János munkája) az ókortól a honfoglalásig, illetve a honfoglalástól az 1848-as forradalomig dolgozza fel Salgótarján történetét. Az I. fejezet mintegy bevezetés képpen megismerteti az olvasót, a település földtani és földrajzi viszo­ nyaival, majd az emberi élet nyomait kutatja a szerző, s eljut arra a következtetésre, hogy ha előbb nem is, de i. e. 2500 táján kezdődő rézkorban már éltek emberek városunk te­ rületén. Salgótarján, mint önálló település története tulajdonképpen a honfoglalással kezdő­ dik, amikor is a 1. század elején a honfoglalók Tarján törzsének egyik csoportját telepítik itt le, az ún. belső gyepüvonal védelmére. A leírásból elénk táruló falu képe megegyező azzal, amely jellemezte a feudalizmus, a középkor legtöbb kicsiny települését. A 17. sz. végén a falu lakossága még a 250 főt sem éri el, még másfél évszázaddal később, 1830-ban is csak 800 lakosa van. A 18. szá- 99 �zad derakán is a templom az egyetlen kőépület Salgótarjánban. A korabeli állapotokra utal a szerző azzal is, amikor a 18-19. századig Salgótarján művelődési viszonyairól így ír: A műveltség „közvetítői a papok és a tanítók . . . a templom és az iskola voltak. A kettő között azonban óriási a különbség. A templom mindenkire hatott, ez iskola pedig csak kevesekre.” Majd sajnálkozva teszi hozzá, hogy a fenti megállapítást az is bizonyítja, „hogy a plébánosok névsorát csaknem hézagtalanul ismerjük, a tanítókét alig.” A III. fejezet (Dr. Szabó Béla a szerző) Salgótarján a kapitalizmus uralkodóvá válá­ sának időszakában: 1848-1918. - nagyszámú forrásanyagra támaszkodva, a forrásmunká­ kat meggyőző erővel felhasználva színesen, olvasmányos formában mutatja be a gyors­ ütemben kapitalizálódó települést. Salgótarjánt a szén emelte ki az ismeretlenségből és tette az ország jelentős ipari központjává. Ugyanis a feltárt szénre alapozva hamarosan letelepülnek és fejlődésnek indulnak a különböző gyáripari üzemek is. A nagyipar civilizációt teremtő ereje, gyökeres változásokat idézett elő nemcsak a környék arculatán, de magán a településen is. Salgó­ tarjánban a 19. század második felétől kezdődően — a hazai iparfejlődés akkori ütemét messze meghaladó mértékben — gyors iparosodás indult meg. A lakosság létszámának alakulása is erről tanúskodik. Amíg 1850-ben 808 főt tartanak nyilván, 1869-ben 3700, 1880-ban 6316 és 1900-ban 13 548-at. Így Salgótarján a századfordulóra a lakosság szá­ mát tekintve magasan az első helyre került a megyében, maga mögött hagyva — a me­ gyeszékhely Balassagyarmat lélekszámát is. A gazdasági élet, a termelési feltételek megváltozása meghatározta az itt élő lakos­ ság társadalmi-politikai arculatát is. A szerző adatokkal bizonyítja, hogy nincs az országnak egyetlen városa sem, ahol a munkásosztály, s ezen belül a nagyipari munkások aránya az összlakossághoz viszonyítva olyan magas lett volna, mint Salgótarjánban a századforduló idején. 1900-ban a bánya és gyáriparban foglalkoztatottak száma a lakosság 72,9 százalékát képezte. Ugyanez az arány a magyar ipar fellegvárainak számító budapesti perifériákon, mint Csepel 61,2, Újpest 55,6, Kispest 52 százalék. A lakosságon belül a nagyipari proletáriátusnak ez a magas száma és aránya bizto­ sította azt az osztályalapot, amelyre ettől az időszaktól kezdődően — minden társadalmi progresszió támaszkodhatott és támaszkodott is Salgótarjánban. A szerző elismerésre méltó céltudatossággal, a rendelkezésére álló forrásanyagok és feldolgozások jó elrendezésével és felhasználásával a nem szakember számára is olvas­ mányos, érdekes leírását adja a város korabeli gazdasági, társadalmi és művelődési viszonyainak. A polgári demokratikus és a szocialista forradalom 1918— 1919. időszakát felölelő periódusa — helyesen — önálló fejezetként került a várostörténetbe. (Dr. Horváth István munkája) A fejezet törés nélkül, szervesen kapcsolódik az előző részhez, jól épül a várostörténetbe. Sajnálatos azonban, hogy éppen e kiemelkedő forradalmi, periódus esemé­ nyeinek megírásában — feltehetően a szerkesztők által túlzottan szűkre szabott keretek miatt — a szerzőnek nem á llt módjában a már eddig is ismert tényeken és következteté­ seken túl menni. A könyv következő fejezete (Schneider Miklós írta) a város negyedszázados ellenforra­ dalmi korszakát ismerteti. Az ország 25 éves történetének rövid politikai szintézisével kezdi, majd a város gazdasági, társadalmi, közigazgatási és kulturális életének áttekintése után, a munkásság, a dolgozó tömegek politikai harcának az ellenállási mozgalom kibon­ takoztatásával folytatja és végül a horthysta rendszer bukásával zárja a fejezetet. A szerző nem törekszik arra, hogy a város életét, fejlődését egy országos képletbe helyettesítse. Salgótarján élete, sorsának alakulása nem követte pontról-pontra az or­ szágos helyzet változásait. Hiszen mind a város, mind a politika fejlődése mögött mélyebb gazdasági- társadalmi adottságok állnak mozgatóként. Ezért, mint a fejezet szerzője, maga is jelzi bevezetőjében „ . . . nem is a huszonöt év eseményeinek időrendi krónikáját kí­ vánjuk adni, hanem mintegy jellemzést adva a korszakról, bemutatni a város fejlődését megszabó legfontosabb tényezők alakulását.” A könyv hatodik része (Dr. Molnár Pál munkája) zárja a város életének, fejlődésének történetírói igényű és jellegű feldolgozását. Ez a fejezet a város felszabadulásával kezdő­ dő és a népi demokratikus forradalom győzelmével záruló (1944. december 25. - 1948.) időszakot foglalja össze. 100 �Három tanulmány „A közelmúlt és a jelen” cím alatt mintegy utolsó - hetedik fejezetként zárja a város történetet. H. Hámori Anna, a „fordulat éve"-től, a proletárdik­ tatura viszonyai között a város gazdasági, társadalmi, politikai életében végbement fej­ lődésről, Csongrády Béla a kultúra, művelődés, egészségügy és sportélet kérdéseiről, s végül Dr. Berkes József a már megvalósult és megvalósítandó városrendezési tervekről ír tanulmányában. Ennek megfelelően a könyvben nemcsak a város múltja kap helyet, hanem az ún. félmúltja is, vagyis a történelmileg már lezárult, de következményeiben még hatékony társadalmi jelenségek ábrázolása. Emellett szólnak a szerzők a jelenről, s ha csak körvo­ nalaiban, a jövőről, a tennivalókról is. Helytálló Dr. Tóth Istvánnak, — Salgótarján város tanácselnökének — a könyvhöz írt előszavában ezzel kapcsolatos megállapítása: „Ez a téma már nem is annyira a helytörténeti kutatások, mint inkább az urbanisztika terüle­ téhez tartozik." Mivel a város a forradalmi változások korát éli, így nemcsak múltjáról, de jelenéről és jövőjéről is van mit mondania. A könyv szerzőjének, szerkesztőinek felkészültségét, gondos munkáját igazolja, hogy a szerkezetből, a mondanivaló tagolásából eredő esetleges párhuzamosságokat, átfedéseket sikerült a minimálisra csökkenteniök. A könyvet korabeli illusztrációk és képek színesítik és teszik gazdagabbá. A kötetre — amely fellendülő helytörténeti irodalmunk nagy nyeresége — szerzői kollektíva mellett, méltán lehet büszke a most jubiláló Salgótarján lakossága is. BANDUR KAROLY DÉZSMA ÉS ROBOT A M egyei Le vé ltá r forráskiadványa a nógrádi jobbágy viszo n yo król A helytörténeti kutatás, továbbá az eredményeit inspiráló és szétsugárzó honismereti mozgalom lassanként másfél évtizede tartó újabb fejezetében Nógrád megyét megkülön­ böztetett hely illeti meg. A vele foglakozók vállalkozó kedve, kezdeményezéseik bátorsága és lendülete sokfelé keltett visszhangot az országban. Békés megyéből szemlélve határo­ zottan úgy látszik, hogy Nógrád a helytörténetírásban néhány esztendeje mércévé vált korszerűbb igényekkel, a „felsőbb osztályba lépés” tudományos követelményeivel is lépést tart, erőit célszerűen foglalkoztatja, feladatait igényes realitással alakítja ki. Az eredmé­ nyeket legjobban a megye lakosságának hagyománybecsülő magatartása, a forradalmi múlt emlékeinek széleskörű ápolása, előremutató értékeinek tudatos felhasználása jelzi. Mindezek ismeretében vettük kézbe Schneider Miklós Dézsma és robot c. munkáját, amely egyúttal az „ Adatok és források a Nógrád M egyei Levéltárból" nevű sorozat szü­ letését, megindulását is jelenti. Az 1968-ban hazakerült levéltár egyre tágabban érvénye­ sülő tudományos és közművelődési szerepében is a magasabb szint elérését tanúsítja ez a kiadvány: Az országosan elismert vitalitással dolgozó intézmény, a feltáró munka és a szélesedő honismereti törekvések nem kevés áldozatot kívánó támogatása érdekében, el­ kezdte a tervszerű következtetésséggel folytatott forráspublikálást. A sorozat a megye múltjára vonatkozó, alapvető fontosságú — s eddig csak elenyésző arányban, esetlegesen ismert és használt — iratokat és adatokat kívánja közzétenni. A dokumentumpublikáló műfajnak Nógrádban is vannak előzményei, a rendszeres és folyamatos közkinccsé tétel mégis e sorozattal indulhat el. Akadhatnak, akik úgy vélik, az ilyen jellegű munkákat kevesen olvassák. A tudományos és közművelődési gyakorlat régen megcáfolta ezt az elképzelést. A jó helytörténeti forráskiadványok ugyanolyan hosszú időre (nemegyszer évszázadra!) szóló alapmunkálatok egy-egy megye, város vagy egy témakör esetében, mint a lexikonok, a statisztikák, a rendszeres leírások, a műemléki és régé­ szeti tipográfiák stb. Maradandóan meg tudják termékenyíteni a helyi és az országos kutatást, a szakköri munkát, az oktatást, az ismeretterjesztést. Az iratpublikációk kétség­ kívül nem esti olvasmányok, nem is azért készülnek, de a könyvtárosok a megmondhatói, hogy kézikönyv szerepet játszanak, éveken át rendszeres használatban vannak. A doku­ mentumok tudományos igényű, de közérthető formájú kiadása világszerte növekvő ará­ nyokat ölt. A források megfelelő magyarázatokkal, eligazításokkal történő közzététele más 101 �műfajt képvisel, mint a feldolgozás, de egyik a másikat sohasem tudja helyettesíteni. Nem általánosan ismert tény, de hangsúlyoznunk kell, hogy a rangos forráskiadvány rengeteg munkát, nagyon széleskörű ismereteket kíván. A Dézsma és robot c. igényesen összeállított vékony kötet a sokféle igényt egyformán színvonalasan kielégítő publikációk közül való. A levéltári anyag több okból bekövetkezett szétszórságát leküzdve, a mai Nógrád megye egész területét átfogja az 1770-71-ben be­ vezetett s a jobbágyterheket országosan egységesítő urbáriumot megelőző viszonyok cél­ szerűen összevont adatainak közreaadásával. Rövid, lényeglátó általános elemzést, vizs­ gálati szempontokat nyújt a bevezetőben és az útmutatóban. Betűrendben 122 helység alapvető fontosságú tényeit kapjuk ezután, a városok és községek mai elnevezése szerint. A kötetben a megye minden (1770-ben már fennálló) települése megtalálja magát. Me­ gyei szintű áttekintésre, a területi eltérések és azonosságok kimutatására egyaránt alkal­ mas az értékes munka. Dicséretes előrelátásról és összehangolásról tanúskodik, hogy Schneider Miklós összeállítása nem keresztezi Felhő Ibolya és munkatársai több kötetre tervezett (s eddig csak a Dunántúlra nézve publikált) nagy munkáját, amely elsődlegesen statisztikai áttekintésre és országos egybevetésre törekszik, nem tud kitérni az egyes köz­ ségek részletesebb bemutatására. A Dézsma és robot értékeit, nagy hasznát a gyakorlat hamarosan megmutatja; nem lesz olyan községtörténeti munka a megyében, amely ne hivatkozna rá. Anyagának elem­ zése terjedelmi lehetőségeinket meghaladja, mindössze néhány megállapítást iktatunk ide a lehetségesek légiójából, egy kissé s nem nógrádi szemszögéből is. Kitűnően megrajzol­ ható a közölt tényekből az alföldi és a hegyvidéki megélhetési, művelési lehetőségek sok­ félesége, a megyén belüli 18. századi termelési struktúra változatossága, földrajzi pontos­ sággal megállapíthatók a táji határok. Jól fel lehet mérni a kötet segítségével a fontosabb vásárhelyek, piachelyek vonzáskörzetét. Ezek jórésze ma a megye, sőt az ország határain kívül esik. Roppant érdekes annak az elemzése, hogy a települések súlya, rangja mily nagyot alakult a Palócföldön 200 esztendő alatt, a modern fejlődés a főbb helységek viszonyát alapvetően megváltoztatta. A kiadvány legfontosabb mondanivalója — címének megfelelően —az egységesítés előtti évtizedek jobbágyviszonyainak tényszerű érzékeltetése. A kötet egyúttal a nógrádi helytörténeti érdeklődés tematikai kiszélesítését is hasz­ nosan mozdítja elő, a munkásság és mozgalmai sokoldalú feltárása mellé állítja a megye­ beli parasztság múltjának egyik mérdföldkövét jelző gazdag anyagot. SZABÓ FERENC M AGYARORSZÁG FELFEDEZÉSE Moldova György: TISZTELET KOMLÓNAK! Moldovának van igaza, amikor (a fülszövegben) „megvédi” a riportot és a szociog­ ráfiát. Szükségünk van (lesz) ezekre a műfajokra különösen, ha ezt olyan szinten művelik, mint ahogy a könyv szerzője teszi. Moldova esetében meg különösen érvényes ez az állítás. Gyenge vagy közepes regény már került ki a keze alól, de riport, szociográfia egy sem. A magyar irodalmi közvélemény, szemlélet sajátos torzulása ez, amely műfajok szerint „rangsorolja" az írásokat és nem önértékük alapján. Megkockáztathatjuk a kijelentést: talán ezért van annyi közepes vagy gyenge prózaírónk, mert „nem merik vállalni" saját műfajukat: az újságírást, a riportot, a szociográfiát, amiben pedig (ha olykor mégis vállalják) remeket tudnak alkotni. Ha dicsérjük ezt a sorozatot - többek között - azért is tesszük, mert — eddig megjelent köteteiben három kiváló szépírónak (ha Erdei Ferencet tudósnak és nem írónak tekintjük) adott lehetőséget legjobb képességeinek kamatoztatá­ sára. Az olaj, a fa, a föld után most a magyar szénről kap alapos, szakszerű s egyben élvezetes, „magasabb" irodalmi igényeket is kielégítő tájékoztatást az olvasó. Ha egyetlen jelzővel kívánnák érzékeltetni a könyv jellegét, hangulatát, Moldova könyvére azt mondhat­ nánk enyhe zsargonnal, hogy ez a „legrázósabb". Komló szimbólum is, fogalom is, mert sajátosan az elmúlt 27 év terméke. Pontosabban az ötvenes éveké, a voluntarista gaz- 102 �daságpolitikáé. Példa arra, hogy a hozzá nem értés, az akarnokság, a gazdaságpolitikai rövidlátás milyen károkat okozhat még akkor is, ha a legnemesebb szándék, legnagyobb jóakarat vezérli is. Csak egyetlen jellemző adat a könyvből: abból a pénzből amit Kom­ lón elpocsékoltak ma háromszor újonnan fel lehetne építeni a várost. Így azonban drágán, gyorsan ugyan, de egy felemás, heterogén, félig falu - félig város konglomerátum jött létre, nem kis gondot okozva a város jelenlegi lakóinak, vezetőinek, jövője tervezőinek. Mert —s erről is sok szó esik a könyvben — a város létét és jövendőbeli jellegét a szén­ szükséglet határozza meg. Nem szükséges most Mocsár Gábor nagyszerű könyvére utal­ nunk (Égő arany), hogy megértsük: a jelen gazdaságos energiahordozója az olaj és nem a szén. Moldova azonban a szén történetét írja meg, azt a hősi és férfias küzdelmet, amit ezek a kemény emberek vívtak, vívnak a föld alatt a sújtóléggel, vízzel omlással, szilikózissal. Moldova egy percig sem titkolja, — nagy szeretettel, megértéssel szemleli ezeket a szénporos férfiakat, meglátva, megérezve a munka pátoszát is, ami egyszerre fakad az izmokat, tüdőt roncsoló munka nehézségéből és az állandóan ott leselkedő ve­ szélyből is. A bányának van romantikája, lírája, legenda-bokra. Az emberi munka, a természeten diadalmaskodó ember himnusza ez a könyv. A kőszén bányászása — ezt nem­ csak Moldovától kell megtanulnunk — a kapitalizálódás, a tömeggyártásra berendezkedett gyáripar „terméke". A szén volt az az energiahordozó, amely lehetővé tette az első ipari forradalmat. Anglia, Belgium, Németország stb. hatalmas meddőhányói tanúskodnak erről a történelmi tényről. Magyarországon fiatalabb ez a foglalkozási ág. Szemléletesen érzékel­ teti ezt Moldova, amikor Komlónak, a falunak, a településnek, a földrajzi helynek a tör­ ténetét írja le vázlatosan. Komló története a századdal kezdődött, de fénykora az ötve­ nes — hatvanas években volt. A nagyarányú iparosítási politikánk (kokszolható szénre volt szükség Dunaújvárosnak) duzzasztotta kisvárossá Komló falut. Akkor nyílnak a ma is üzemelő bányák, akkor épül (felemás módon, kapkodva) a mai város. A fejlődés lendü­ lete és pátosza mellett azonban Moldova meglátja az embert is, akinek Vas Zoltán kor­ mánybiztos utcányi kocsmasort építtetett, munkásszállásokat, elhanyagolva más, ma már égetően hiányzó és sürgősen pótlandó beruházásokat (pl. lakás, üzletek, kulturális intéz­ mények stb.) Moldova vizsgálódási módszere a jelenlét és az aktív részvétel. Ha leír egy bányát, munkafolyamatot, akkor biztosak lehetünk, hogy leszáll a népessel, kezébe veszi, működteti is a szerszámokat. Izmaival, tüdejével is vallatja a valóságot, nem csak az in­ tellektusával. Ezzel éri el, hogy leírásai nem csupán pontosak, de érzékletesek is. Érezzük a metánt, a tüdőre rakódó port, az izmokat reccsentő erőfeszítést. De tudja azt is, hogy mit reggelizik a cigánygyerek a város szélén, miért iszik a tanító az elnéptelenedett külteleki iskolában. Iszik a bányászok söréből, a főmérnök konyakjából, beszélget a rendőr­ kapitánnyal, meghallgatja a rokkant bányászokat, elözvegyült bányászfeleségeket. Felül a bejárók buszaira, tudja ki milyen disznót vágott, ki dolgozik az autóért, ki tart el két csa­ ládot a fizetéséből. Megnézi a műsoros estet a bányászok klubjában, de van füle az idét­ len temetési (társadalmi temetéseknél) szövegek kijavítására is. Tudja hány katolikus, re­ formátus, baptista vagy jehovista van a városban, ki jár templomba, ki hányszor ad nevet a gyerekének (a templomban és a tanácson). Tömören: mindent tud a városról úgy is, mint aki benne (élt) él, de többet is, mint a benszülöttek. Aggódik is a jövőjéért, minthogy a város (a bányák) jövője több, mint bizonytalan. Mert Komló nem az lesz, ami volt. Hogy mi lesz, azon most kezdenek gondolkodni. Ipari város? Alvó város? — bányászváros már nem sokáig. Bármi is lesz, igaza van a szerzőnek: tisztelet Komlónak, a bányászok­ nak és hála a szerzőnek, aki megismertetett minket ezzel a sajátos életformával, szép és nehéz munkával (bányászat) ezzel a furcsa, kamasz-várossal. (Szépirodalmi Kiadó, 1971.) HORPÁCSI SÁNDOR 103 �A líra, a színház, a film — ma A művészet korszakváltásainál a kontinuitás, a folytonosság, a hagyományozódás együtt érvényesül a diszkontinuitással, az ugrással, a megszakítottsággal. A ma művészete a tegnap hagyományaira épül, s a holnap számára építkezik. Mai: mert újabb, gazdagabb, modernebb, meghökkentőbb előzményeinél és mindezenáltal magasabb szinten alapozza meg utókorát. Vagy más szavakkal: — J. Vinokurovot idézve „A líra ma" című antológiá­ ból —„Hagyomány csak az, ami mindig korszerű. Az újítás pedig: a hagyomány tovább­ folytatása. Az újban benne van az is, ami utódainknak is élő, eleven lesz, s ami az ő számunkra már ugyancsak tradícióvá válik . .." A Gondolat Kiadó „Ma” sorozata arra a kérdésre keresi a választ, hogy jelenkorunk, tágabban századunk —valaha aligha sejtett — fejlett, sok öszefüggésben bonyolult viszo­ nyai között mi a funkciója, társadalmi szerepe az egyes művészeti ágaknak, megtudják-e valósítani — ha igen, mi módon, milyen eszközökkel — a valóság újra felfedezését e kor­ szak parancsainak szellemében. Az eddig megjelent kötetek (A líra ma (1968. szerkesztette: Hajnal Gábor) A színház ma, (1970. szerkesztette: Lengyel György) A film ma, (1971. szerkesztette: Nemeskürthy István) esszék, vallomások, levelek, interjúk, dokumentumok, tanulmányok formájában, „világjelenségek" elemzésével közelítik — az összetett jellege következtében valójában megválaszolhatatlan — kérdést. Neves — nem egy esetben világhírű — költők, esztéták, filozófusok, drámaírók, film- és színházi rendezők, színművészek — keletiek és nyugatiak egyaránt — szólalnak meg — ha úgy tetszik fel — e kötetekké szerkesztett véleményekből kikerekedő nagyszabású ankéton. Nem kizárólag esztétikai, politikai viták is ezek, mint ahogyan a művészet sem hermetikusan elzárt jelenség. Az eszmecsere — jellegének meg­ felelően — az egyedi példák helyett a tendenciákra, a részproblémák helyett az általá­ nosabb érvényűekre koncentrál. Mindhárom kötet kitűnő bevezető tanulmányokkal — Hajnal Gábor, Székely György és Nemeskürty István tollából — igazít el a gondos szer­ kesztés ellenére is nehezen áttekinthető gondolat-dzsungelben és ugyancsak a tájékozódást megkönnyítendő kaptak helyt a szemelvények előtt rövid magyarázó szövegek a szerzőről, a közölt írás megszületésének körülményeiről, forráshelyéről, mondanivalója lényegéről. A költészet és színház helyzetét vizsgáló kötet különösen sok rokonvonást mutat, hiszen az igencsak régen művelt ágakról inkább közvetlenebb hangú alkotáslélektani vallomások, mígnem az alig hetvenöt éves filmről jobbára tanulmányok szólnak. Napjaink költészetének egyik világszerte megnyilvánuló sajátossága a költői esszék gyakorisága, amely a líra intellektuális jellegét jelzi. Az öt fejezetbe —A vers fogantatása, Vers és valóság, A szavak matematikája, Folytonosság és újítás, Költészet és társadalom — tagolt kereken hatvan ars poeticá-ból kiolvasható fő következtetés, hogy századunk tizes évei óta a hagyományoktól szinte teljességgel elszakadó közlésmód nagy szerephez jutott a lírában, és a két világháború során és nyomán kialakult újfajta életérzés gyöke­ resen új utakat követelt a költészettől is és az, —amit E. Miezelaitis úgy fogalmaz —hogy „korunk költészetének pedig tudományos ismeretekre, tudományosan iskolázott gondolko­ dásra, elemzőképességre és konkrétságra van nagy szüksége." Ugyancsak szintétikus értelmezésű az a felismerés „amely az új forma mellett a költői korszerűség legfontosabb kritériumának tekinti a korszerű világkép, előremutató világszemlélet — korunk valóságának kifejeződését.” A mai lírában „nemzetközi kontextus", a „a modern költészet világnyelve" van ki­ alakulóban — mondja H. M. Enzensberger — mire Illyés Gyula mintegy ellenvéleményként fejti ki, hogy a költészet, miként a társadalom, „a megosztottság . . . a meg nem értés állapotában van." E merőben eltérő álláspontok a sokféle költői hitvallás egyik alap­ kérdése körül alakultak ki. A másik — kiragadott — probléma, amelyre ellentétes nézetek láncolata fűzhető társadalmi-etikai fogantatású és az eköltelezettséget érinti. E szín­ skála Reverdy-től ( . . . „tudjuk, milyen szánalmas volt mindig is a politika és a költészet házassága . . . Ha a valóval érintkezik, a költészet elenyészik, mint kísértet a napvilágon.) és D. Thomastól („A költészetnek az és az is volt a feladata, hogy ünnepelje az embert), vox humana-jukkal mindenkiben, a kapitalizmus által elcsúfított és eltorzított emberben is, fölébresszék az emberit, hogy eszét és érzéseit az imperializmus napról napra tömege­ sen termelt ember-ellenesség mérgével immunizálják.") vagy E. Guillevic-ig („Mint meggyőződéses materialista, azt vallom, hogy rendeltetésünk »e világra« szól és tőlünk függ, hogy az »igazi élet« megvalósuljon — egyre jobban és jobban megvalósuljon.”) terjed. 104 �E sokszínű kötet — amely végkicsengésében hitet tesz a költészet mindenkori ereje mellett — tájékoztat, vitára ingerel és lírikusok prózájáról lévén szó nem ritkán — mint például J. Follain, A. Voznyeszenszkij vagy éppen Juhász Ferenc írása —gyönyörködtet is. A színházi körkép cikkei jórészt azt az utat követik nyomon, amely századunk második felének színházkultúrájához vezetett. Ezért mindkét összetevőt — a drámát és a szín­ házat egyaránt — bemutatják század eleji formájukban is. M. Gorkij, B. Shaw, L. Pirandello, F. G. Lorca, K. Sztanyiszlavszkij, V. Meierhold, J. Vahtangov, E. Piscator B. Brecht szól többek között erről, vagyis az aktív, szocialista mondanivalójú színházról, a gondolkod­ tató, igényes színházról, a pszichológizálóról, amely a szerepjátszást állította az emberi lét központjába, a „társadalmi cselekményű" színházról, színész és rendező művészetéről alkotott „rendszerről”, a teátrális színházról, a „fantasztikus realizmusról”, a szocialista dramaturgiáról, az elidegenítési effektusról. Az 1945 utáni korszak drámai és színházi kísérleteinek számbavétele előtt a klasszikus drámák színrevitelének mai problémáiról olyan kiemelkedő szaktekintélyek elmélkednek mint Laurence Olivier, F. Zeffirelli vagy G. Tovsztonogov. Íme az utóbbi véleményének lényege: „A színháznak nem illusztrálnia kell a történelmet, hanem értelmezni és újrateremtenie . . . A klasszikusok szó szerint értel­ mezett modernizálása a feladat leegyszerűsítése, vulgarizálása . . . Meg kell keresnünk a legmélyebbről fakadó, igen finom szálakat, amelyek a klasszikusokat a mával össze­ kötik ..." Korunk színházát a kollektív alkotás jellemzi elsősorban. „Az író az újszínház számára ma elsősorban a gondolatot hozza", a többi a rendező, a színész és mások gondja. A díszlettervezőé egyebek közt, aki a illuzionista színpadképet megtagadva csak a lénye­ gest közlő színpadi látomást teremt. A játéktér gyakran a közönség közé kerül, vagy éppen a nézőtér egy része „megy fel” a színpadra. Mindez azért azért történik, hogy erősödjék a kontaktus az alkotók és a befogadók között és ez által minél többen válja­ nak alkotókká. Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy a világ színpadain ma fellelhető valamennyi fontosabb iskola, irányzat képviselője megnyilatkozik e kötetben lonesco csakúgy, mint P. Brook, R. Planchon, J. Grotowski, T. Williams, J. Anouilh, A. Albee, A. Miller, F. Dürenmatt, M. Frisch, J. Osborne, P. Weiss vagy A. Arbuzov és V. Rozov. A kísérleti stádiumán aligha túljutó antirealista abszurd dráma vagy a kegyetlen színház között — e kitűnő válogatás tanulsága szerint — széles a küzdőtér: sokan elférnek a világot jelentő dészkákon. „Az emberek ma filmekben gondolkodnak” — idézi J. Kroll amerikai újságíró Emschwiller-t, az úgynevezett „földalatti filmművészet" képviselőjét s ha e megállapítás erősen szakmai megközelítésű is, azt mindenképpen el kell ismernünk, hogy a film alig nyolc évtizednyi pályáján „rakéta sebességű" karriert futott be s az egyetemes kultúra alkotó­ elemévé, nélkülözhetetlen tartozékává lett. A filmművészet fejlődésében is voltak egye­ nesen felfelé ívelő szakaszok és válságos pillanatok, sikerek és bukások követték egymást. Széles körben ismertek a különböző nemzeti karakterű „új hullámok" amelyeket rend­ szerint még újabbak váltottak fel. Nemeskürty István úgy válogatta az írásokat, hogy ne ezekről essék szó bennük, hanem a valóban aktuális problémákról. Ezért könyvének első fejezete a filmről, mint a nyelvre emlékeztető jelrendszerről szól és lingvisztikai filmtanulmányokat tartalmaz. „Ezreknek vagy millióknak? — ez a kérdés summázza a második rész tartalmát. A harmadikban az amerikai uralkodó osztály ellen irányuló tendenciájú „New American Cinema” nevű mozgalomról és nyugat-európai követőikről olvashatunk. A negyedik rész a film és az irodalom egymásrahatásával — ugyanis gyako­ riak manapság az író forgatta filmek és a rendező írta könyvek —foglalkozik. A legtöbb új információt — legalábbis e sorok írója számára — a befejező fejezet nyújtja. „A mozgókép negyedik korszakát” — Lumiere, a hangosfilm és a televízió után — a „videokazetták”, a filmpergető dobozok jelentik. „A filmeket ezentúl magunk vetítjük magunknak, a televíziókészülékre szerelt különleges dobozokba tett tölténytárszerű film­ tekercsek lejátszásával, s ily módon a mozgókép más formában és más méretekben fejlődik tovább, mint ahogyan az ma ismeretes" — tudósít egy firenzei szaklap a film­ kultúra legújabb eredményeiről. Ennek az elterjedése persze nem a közeljövő problémája, az mindenesetre biztos, hogy a filmművészet — amelynek fejlődése nagymértékben függ egyrészt a technikától, másrészt bizonyos kereskedelmi, üzleti szempontoktól — a hetvenes években is sok meglepetéssel szogál majd. E remek sorozat következő kötete - a drámairodalomról szóló — előkészületben van. Remélhetőleg nem kell egy - pláne két - évet várni a megjelenésre. Csongrády Béla 105 �VARGA IMRE II. Tavaszi tárlat — Salgótarján Csipkerózsika álmukból ébrednek vidéki magyar városok. Soha -nemvolt szerepet vállalnak természetes egyszerűséggel, rátermettséggel. Az egy­ kor csúnyácska bányászváros csodálatos kamasszá serdült, és fiatal ember­ hez méltó módon, ahhoz hasonló bátorsággal vállalja kulturális szerepét is. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat. Ez a jogcímem, hogy elmondjam néhány gondolatomat a várossal, a benne élőkkel kapcsolatban. Lehetett volna azonban bármelyik másik színvonalas esemény is alkalom, hiszen arról sze­ retnék beszélni, ami mindezekben közös. Egy olyan magatartásformáról, amely már néhány éve termi eredményeit. Természet és ember. Nem jó a szavak sorrendje, de csak akkor volna helyes, ha egyszerre írhatnám le a kettőt. Aki életében először utazik Bu­ dapest felől Tarjánba, fokról-fokra találkozik a város mai arcával. Nem kap összefogott távlati képet, éppen azért ,mert az út is, a vasút is a kes­ keny völgyben közelíti a várost, amerre annak csak néhány háznyi metszete látszik. A szűk völgy rákényszerítette az itt élőket, hogy építettek légyen bármit is, azt a völgy mentén építsék fel. A város magába fogadja az ér­ kezőt, lépésről-lépésre tárja fel magát. Kezdeti szakaszán, — a ma már főként ipari jellegű részen, - határozottan érződik még a völgyfalak olda­ lazó szorítása, mint amikor a patak sodrán igazít a part, de ahogyan közelít igazi, mai arca, amely térben is távolibb, — úgy szűnik meg a kényszer érzése. Ott már a mává, erényévé is válik. És így válik hasonlóvá az a te­ vékenység, ami a város kultúrális életét jelenti, a helyhez, amelyből kinő, a környezethez, amely élteti, és amelyet tiszta szívvel vállal. Mit je lent közelebbről? Tulajdonképpen azt a felismerést, a hegyek és házak eleven példájából, hogy csak kevesek, a nagyon szerencsések, kap­ ták így kezükbe sorsukat a történelem folyamán. Fel kellett ismerni a kort, amelyben a cselekvés, a rendező elv létre­ jötte lehetséges volt. Felismerve, vállalni is kellett azt. Le kellett bontani a bénító környezetet. Hamis szándékkal, ostobán rakott korlátokat kellett szétdönteni. Ezerévünk Európáé, és annak többezere a miénk. Természetes büszkeségünk e tény, de nem valamiféle nosztalgiánk. Va­ lamennyien dicséretnek érezzük József Attila sorait, amelyekkel Thomas Mannt ünnepli: „fehérek közt egy európait." Európához tartozni azonban csak „valahol" lehet, és ezt a valaholt is vállalni kell. Nem a „mi mást tehetnénk” nyegleségével, hanem egyszerű, de számunkra egyetlen lehetséges igazságként. Magyar. Nem dacos vállal, és ezerévvel, hanem mert hazánk területe területének, kultúránk kultúrájá­ nak szerves része. Bármelyiket vegyem is el, nem volna többé egész Európa. 106 �Vállalva társadalmunkat, amely kultúránk legmagasabb szintjén meg­ született, vagy születés közben lévő képlet, vállalva népünket, amely mind­ ezt végigélte, éli és teremti. Itt, és most. E vidéki városban értéket őrző, és értéket teremtő kulturális élet van. Egyre inkább szaporodik azoknak a száma, — ilyen kiállításon mérhető fel leginkább, - akik tétova szépkedés helyett világosan beszélnek, akik csak itt jelentkezhetnek. A helyi jelleg nem kitalált motívum, nem egyféle formá­ ban jelentkezik. Magas szakmai színvonalat találhatunk akkor is, ha nem hivatásos művésszel találkozunk; mégis van abban valami közös, ahogyan megszólítanak bennünket közlendőjükkel. És sokan vannak, akik olyasmit is vállalnak, ami az eddig elmondotta­ kon túl, azoktól eltérően áldozat. Amíg a felismerésjelleggel vállalt haza és társadalom csak egy feleletet tűr meg, van néhány olyan munkakör, amelyet szabadon választva, mégis áldozatvállalva kell betölteni. Ezek legszebbike, legkedvesebbje a tanári munka .És ezen a kiállításon örömmel érti meg az ember, hogy a fiatalság hálás alany. A vele való foglalkozásért szellemi frissességgel, igényességgel fizet. Nógrád! Akármelyik irányból közelítünk is, dombok, majd hegyek ölel­ nek bennünket körül. Nem zordon fenséggel, mert még legnagyobbjai is emberléptékűek. Falvak növik be közeiket, oldalaikon termett fák adják esz­ közök, házak, bútorok, szobrok anyagát. És mégse idillikus ember és környezete együtt. Korán, és szükségszerint magáraébredt népről van szó. Itt keménységre nevelkedtek a gyerekek és keserű-óvatossá az emberek. És mégis, és éppen azért megbecsülő öröm­ mel fordul ez a közösség művészei felé. Azok felé, akik megkeresik - mint most is tavaszi tárlatán — Salgótarjánt. Mert Salgótarján az a hely, ahol hazátépítő társadalmunk eltörölhetetlen nyomot hagyott. E város múltjának nagyobbik, jobbik fele az elmúlt két évtized. Modern, magyar társadalom születik az egymást követő évek során, amelyek nyomait a város épületein szinte rétegezve olvashatjuk le. Nem ellentmondásnélküli ez sem, mint semmi sem. Mégis! Különösebb szakér­ telem nélkül, bárki észreveheti, hogy felismerhetően tájjel let kap az építé­ szet, a ruházat, de talán még a gondolkodás is. Nem erény önmagában, de az ellenkezője sem az; inkább a sokat hányt-vetett ember elfáradó a l­ kalmazkodási képessége. Mélyebbre mutat. Jele egy önnön képére formáló közösségnek, amelynek eleven hatását a termelő élet, koncentrált művészi munka, élénk szellemi mozgás is jelzi. Valahol, tehát a gyökeret-verés, nem a maga vulgáris értelmű benyomásgyűjtő formájában, hanem a közös sor­ sot elfogadó érzésében válik lényeges elemévé a munkának. Így tehát a modernné ébredő város tavaszi kiállítása sorsvállaló vallo­ más is, az ott kiállítók legnagyobb része számára. És nagyszerű, hogy egyre többen vannak. 107 �II. s a l g ó t a r j á n i TAVASZI TARLAT 1972. ÁPRILIS 4-25. �Farkas András: ŐSZ GALIBA-PUSZTÁN Somoskői Ödön: TÉL �Czinke Ferenc: A VÁROS GYÖKEREI IV; �Iványi Ödön: A RÉGI TARJÁN �Tóth Imre: BORHÁZAK Szujó Zotán: BOLONDÓRA (illusztráció) Hibó Tamás: A VÁROS �Pataki József: ÚTON �Jánossy Ferenc: ÉVA �Réti Zoltán: CSEND Lapzárta után: ÖRÖMMEL ÉRTESÜLTÜNK ARRÓL. HOGY A MEGYÉNKBEN, SALGÓTARJÁNBAN ÉLŐ ÉS ALKOTÓ LÓRÁNT JÁNOS SZOT DÍJAS FESTŐMŰVÉSZT A MŰVELŐDÉS­ ÜGYI MINISZTER MUNKÁCSY MIHÁLY DÍJBAN RÉSZESÍTETTE. Köszöntjük a Művészt és kívánunk alkotómunkájában további sikereket! Szerkesztő bizottság � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/c596770bc59bbb20d1c673319b7b732e.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1972 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1972/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1972 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/27620aae94afbc548bb856385eeda1f5.pdf 90e4084e9b5184fece6c27cf4fffed13 PDF Text Text �CÍM O LD ALO N: FARKAS ANDRÁS ILLUSZTRÁCIÓJA: M ADÁCH - AZ EMBER TRAGÉDIÁJA V III. SZÍNÉHEZ �IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT V. ÉVFOLYAM 1971. 4. SZÁM TARTALOM Lakos György: Bakugrás 3 Serfőző Simon: Szalad a szorgalom, Hőség, Utca Polgár István: A házőrző 16 17 Valent József: Pofozkodás vezényszóra Iszlai Zoltán: Az élők tisztásán, Egyik perc, Férfiak 19 25 Antal Gábor: Kegyetlen vallomások 28 Börcsök Mária: Litánia, Madonna, Vemhes vizek 33 t á r s a d a l o m -m ű v e l ő d és Barna József: A munkáskultúráról 34 TANULMÁNYOK Kerényi Ferenc: Egy márciusi ifjú Nógrádban: Madách Pál Belitzki János: Adatok Madách Imre 1849. évi Nógrád megyei közigazgatási tevékenységéhez Szabó József: Kepler és Madách Miklós Róbert: Az ember tragédiája 1893-as berlini bemutatójáról Radó György: Bérczy Károly, mint az Anyegin fordítója 44 51 55 59 63 A PALÓCOKRÓL Paku Imre: Palóc népköltészet II. 71 Céhmester Erzsébet: Népi játék — színpadon 80 KITEKINTÉS Szakó László: A harmadvirágzás lírája 85 �körkép Félszázadik emlékplakett (Cs. B.) Honismereti irodalmunk ((Schneider Miklós) Három antológia — három műfaj (Kulin Ferenc) 100 101 103 Utunk Évkönyv 71 (Csongrády Béla) 109 Gulyás Mihály: Szélfuvás (Horpácsi Sándor) 111 Irodalmi Színpadi Napok —Balassagyarmat 1971. (Kiss Aurél) 112 Őszi Tárlat a Kohász Művelődési Központban (Horváth István) 113 Czinke Ferenc: Farkas András illusztrációi műmellékleten KÉPZŐMŰVÉSZET: Farkas András illusztrációi Madách Imre Az ember tragédiája c. művéhez (Címlapon és a műmellékleten) Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat. A Nógrád megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztályának lapja. Megjelenik negyedévenként. Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Balázs László, Boros Sándor, Csik Pál, Csongrády Béla, Csukly László, Czinke Ferenc, Havas Péter, Kerekes László, Schneider Miklós, Szabó Károly. Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivatalokban. Egyes szám ára: 5,— Ft. INDEX: 25708. 72 15 498 NyV Balassagyarmat 1700 pl. Felelős vezető: Bednár Károly �Lakos György Bakugrás A napfény hatalm as kévékben zuhant be a konyhaablakon. Lovász Gerzson trikóban terpeszkedett a tükör előtt, mely csorbán verte vissza a fényt. Kezében araszolásra nyitott beretvát tartott, am elyet nagy ívben és még nagyobb lendülettel emelt szappanhabos arcához, m intha nemcsak serkedő szakállából, hanem egyidejűleg a fénynyalábokból is lekanyarítana egy réteget. Duzzadt száját fütyülésre csücsörítette, hogy a bajusza helyén kem ényebben feszüljön a bőr. Széles ajtónyitással lépett be Eszti, a felesége, akit faluszerte az ötve­ nesek is Eszti néném nek szólítanak, olyannyira anyás típus. Bal karjában szakajtót szorongatott, a szakajtóban kopott rongyok alatt kiscsibék csi­ pogtak vékonyka hangon. — Még ilyet, Gerzson! — m ondta az asszony az első meglepetés hang­ ján. — Képzeld, Kazárékhoz m egérkezett a gólya! Valóban meghökkentő a hír, hiszen a tél még mindig kem ényen tartja magát. A kert alatt, a kacsaúsztatón napközben ugyan valamicskét puhul a jég, de még a rétet is páncél fedi. Meghalni jött haza a hosszúcsőrű, hűséges madár. — Öregek m ár Kazárék ahhoz — állapította meg a férfi két kényes karlendítés között, szándékos felreértéssel. — A valódi gólya, te mafla! Az asszony a tűzhely alatt, a csutka közt helyet kotort a szakajtónak, közben arra is kiterjedt a figyelme, hogy visszamentse azt a néhány szem kukoricát, am it a csövön hagyott a morzsológép. Agyonaszalódott asszony volt Eszti, karcsú fiatalságát régen eltékozolta, s m ár nincs az a tavaszelő, m ely langyos m ozdulatait, testének virágzó emlékeit friss sugaraival elő­ világítaná, kopott condrái és lompos nemtörődömsége mögött kim utatna valamicskét is abból a menyecskéből, aki valam ikor a szilaj Gerzsont is kötőféken tudta tartani. Érezte ezt ő is, azért habzsolta most haragvó gya­ nakvással fényeveszett szemébe a férjét. Ez csaknem szétcsattant a bor­ zasztó egészségtől. Előrenyújtott álla inasan megfeszült, m int a bőgő szar­ vasbikának. Szőrmókos hasa kissé kijebb tolult a mellénél, de még m inden eresztéke és izma frissen ropogott, m int legény korában, pedig most m ár kétszeresen m egfejelte a harm incas évét. De ki hinné el róla, hogy m ár hatvan is elmúlt! Olyanok így ketten egymás mellett, m intha a férfi 3 �asszonytársától szívta, sikkasztotta volna el kegyetlen erejét! Nemrégiben az új tsz-elnök helyettesül szavaztatta meg maga mellé, azóta meg szinte kivirágzott. M ár brigádvezető korában is sokat csiszolódott, estelente idegen pó­ zokkal és m egifjult gőggel té rt haza, s m ár-m ár a disznóetetést és a tehe­ nek gondozását is rangján alulinak tartotta. Az új tisztesség elnyerése óta meg éppenséggel kerülte a korai hazajárást, Bár ezt a megsokasodott „hi­ vatali kötelesség” egyáltalán nem indokolta, a háztáji jószágok ellátása teljesen az asszony nyakába szakadt. — Most hová készülsz m egint? — kérdezte féltő gyűlölöttel az asszony. — Borbélyhoz, Eszti — dörögte a férfi. — Olyan m ár a hajam, m int valami hippylegénynek. H átul úgy fölkunkorodik, m int a m alac farka. — Persze! — eresztette le hangját Eszter, de csak azért, hogy egy lélegzetnyi szünet után följebb kanyarinthassa. — Ma szerda. Ma jön ki az a kis vöröshajú cafra. Megint hullám ot bodoríttatsz abba a két szál hajadba, hogy rajtad röhögjön az egész falu? A férfi hevenyében arcához és állához mázolta a pamacsot, s most meg visszafelé mozgatta a kést, óvatosan aprózva, m int am ikor a festő­ művész virágerdőt pötyögtet a vászonra. Hőn ápolta magában az öröklött paraszti garasosságot, ha m ár kést vásárolt, borotválkozásra nem dobja ki a pénzt, de restelte volna, ha a vöröshajú lány hibát talál a m unká­ jában. A lány, akit A rankának hívnak, s vezetéknevét bizonyára a tanács­ elnök is csak a fiókjában őrzött iratból tudná megmondani, új és rend­ kívüli jelenség a községben. Nincs két hónapja, hogy a ktsz m űhelybútort szerelt föl a tanács által kijelölt helyiségben. Attól kezdve hetenként négy napra kiköltözött Aranka, hogy nappal nők és férfiak szolgálatára legyen, éjszakáit pedig a fodrász- és borbélym űhelyhez csatlakozó szobácskában töltse. A lánnyal együtt egy darabka város és nagy szelet tavasz szökött be a községbe. A férfiak eleinte némi viszolygással bocsátották fejüket a leány kése és ollója alá, egy-két hét alatt azonban sikk és divat lett Arankához járni, aki finom, párnás kezével szesszel dörzsöli be vagy illa­ tos samponnal mossa fényesre a gondozatlan hajat, s oly símogató szava­ kat használ, hogy a cserzett, földtúró vagy állatápoló férfiakban karóvá feszül az önérzet és gőg. A borbélyüzletből jövet még az öregek lépése is ruganyossá ifjult, pedig a zsebük is jócskán megkönnyebbedett. Az asszo­ nyok, akik restelltek azonnal a jövevény erkölcsére támadni, éppen a pénzügyi oldalról igyekeztek rohamot vezényelni az A ranka királynősége alatt működő intézmény ellen. Ebben nagy segítségükre volt Koczogó Ambrus, aki addig iparengedély nélkül, potom négy forintért kurtította a hajat, mégpedig olyan művészi hajlammal, hogy két egyforma frizura ki nem került a keze alól, viszont egyném elyik az abszurditás határát súrolta, m int egy Picasso-kép. Ezzel szemben A ranka fejmosással, szeszbedörzsöléssel, szárítással és lakkozással huszénnégy forintot is felszámolt, 4 �ráadásul még arra is célzásokat tett, hogy a városban legkevesebb két forint borravaló, de a nagyobb m unkák után, a generáljavításnál öt-tíz forintot dugnak a fodrász zsebébe. — Aztán otthagysz m egint három tizest — heccelte magát az asszony a férfi kínos hallgatása m iatt. — Én meg harm adik éve itthon csavarom be a hajam, hogy m egtakarítsam a dauer árát! A férfi rávetette pillantását. Mindez csak addig tartott, amíg a nad­ rágját megigazította, de ez a kis idő éppen elegendő volt arra, hogy a megvetés vízesésként zuhonyozzon az elnyűtt asszonyra. Lovász Gerzson úgy találta, hogy régen döntésre érett az idő, de m a van az a nap, amikor m ár önmaga ellen fordulhat m inden késlekedés. Fürgén, könnyedén, mégis kem ényen rakta lábait, m int akit megcsa­ pott a szabadság szele, s m inél messzebb kerül az otthoni háztól, annál ingerlőbben csillog a tavasz. Belerúgott egy emlékül m aradt hóbucka-m aradékba, esze azon járt, m it akarhat ennyire idő előtt a szerencsétlen gólyamama a K azárék kéményén. Nem vette észre, hogy ő ugyanazt csi­ nálja: siet a tavasz elé. Testét friss, legényes hetykeség rem egtette, m int gyenge, bizsergető egyenáram. Nem tartozott a túridanis, kalandkereső férfiak közé. Nagy erejét, igába fogott vérét m unkára tékozolta, s megelégedett az incselkedő, pajkos tréfákkal, amik faluhelyen szabadon terem nek és éppoly ártatlanok, m int a mezei virág. Csak utóbb, ahogy Eszti m indinkább kidőlt mellőle, érezte felgyülemlő másodfiatalságát, ami türelm etlen és vakmerő álmokkal kor­ bácsolta. De ezek az új érzések is oly vakon botorkáltak benne, m int a napfényre furakodott vakondok. Eszmélhetőbbé, érzékelhetővé pesti útjai tették, azok a hányavetinek tetsző, mégis ügyesen megszerkesztett programok, melyekről Bohati Elek, a tsz áruforgalm azója és Reiner Aladár, a szövetkezet Lehel-piaci árudá­ jának vezetője gondoskodott. A nyájas szavú, az éjszakai életben jól tájé­ kozott Reiner mindig más helyre vitte őket egy kis kikapcsolódásra. Meg­ já ra tta velük a Jerevánt, a Pipacsot, a Tündét, s amíg ki nem ment a di­ vatból, sztriptizt is nézetett velük. Mindig Reiner fizetett, s am ikor a verm ut jól felverte a vérnyomást, lányokat is k erített az asztalhoz. M ind­ ezt term észetes előkelőséggel, szüntelen hízelegve az „elnökhelyettes ú r­ nak”, kihangsúlyozván, hogy ő a term észet aki az igazi barátságért minden anyagi áldozatra képes. Lovász Gerzson jól érezte magát az efféle kirucca­ násokon, hízelgett neki, hogy a bárok ham vasra kozm etikáit széplányai kegyeit keresték, körülcirógatták szívmelengető, kedves szavakkal, csak az kedvetlenítette el, amikor a parfüm felhőbe burkolt nőstények ügyes ötletekkel anyagi kérdésekre terelték a beszélgetést. Az egyiknek éppen a lakbért kellett kiegyenlítenie az albérleti szobája után a szőrösszívű, uzso­ rás háziasszonynak, a másik pénztárcáját veszítette el ezerötszáz forint­ tal, a harm adiknak öreg édesanyjáról kell gondoskodnia, s nagy megszorultságában m inden áldozatra hajlandóságot m utattak, ami — ezt igyekez­ tek értésére adni — nem okoz számukra nagy áldozatvállalást, hiszen Lovász Gerzson függetlenül a piszkos anyagiaktól rokonszenves barát- 5 �juknak tartják. Az ital sem vette el paraszti éberségét, és másnap mindig hálásan gondolt hajlíthatatlanságára, hogy nem dobott ki akkora vagyont az alkalmi lányok röpke öleléséért. Valamit mégis romboltak benne ezek a gátlástalanul átcsatangolt, idegen világban töltött éjszakák. Tudat alatt hinni kezdte, hogy hatvanegynéhány esztendejével még mindig a lányok álma ő, nagy hódításokra és hadi tettekre képes. M intha minden meg is történt volna, nemcsak az ital és a megszagolt üzlet varázsában lopakodott volna az elbizakodottság pénzes asztalukhoz. S amikor először pihent meg tekintete Arankán, úgy találta, hogy ez az a lány, aki tovább mozdítja abba az irányba, am erre Bosati és Reiner sokat próbált bohémsége világította meg az utat. Mind gyakrabban idézte képzelete elé a lányt, olykor m ár az éjszaka felhőköléseiben is ágyához lopakodott, hogy m ár szabadulni sem tudott tőle. A ranka mindenkihez szóló kedvességét kisajátította, m intha a lány parázs szavai vele szemben lángokra lobbannának, s még a kialvó ham u is perzselően izzana a hódító gőgjével ült a borbélyszékben és behunyta szemét, hogy teljesen kiszol­ gáltassa magát a lány hódolatának, ami arckrémező simogatásából ugyan­ úgy kiérzett, m int csiviteléséből. A tsz-iroda ablaka kattanva nyílt, Kocsis Irénke hajlott ki rajta a fagyfoltos utcára, frissiben fölbúbozott fekete hajával. — Hová, hová, Gerzson bácsi? — Megnyiratkozom. Látom, te m ár m egjártad . . . — Most jókor megy. Éppen nincsen senki — m ondta a könyvelőlány. — Ha visszafelé jön, nézzen be! Van itt néhány aláírnivaló . . . Csakugyan. Az elnök ma Pestre m ent az átteleltetett starkingalm a szállítmánnyal. A gondolatra is keserű undor nyáladzott a szájában, a fő­ város éjszakai medencéjében ma az elnök fürdőzik Reiner olthatatlan b a­ rátságában és a könnyelmű lányok számító hízelgésében. Igazságkereső indulattal hasított bele a felismerés, hogy Reiner sem érdemli ki az ön­ zetlenség szobrát, tékozló barátsága mögött nagyfokú számítás és kim utat­ hatatlan pénzforrások bújhatnak meg. Ki az a bolond kereskedő, aki isme­ retlen falusi nagyságokra tékozolja a pénzét, ha nem terül meg neki busá­ san? Ilyen kesernyés kérdésekkel birkózva érkezett el a borbélyüzlethez, am elynek homlokzatán réztányér hívogatta a vendégeket. Eredetileg ci­ pész ktsz-nek épült a bódé a tér sarkán. Elöl vették át a javítanivalót, m érték le a lábakat, bonyolították a kereskedelm et a hátsó részben pedig, ahol most heti három éjszakát A ranka tölt, azelőtt a három cipész szor­ goskodott fényesre kopott suszterszékén. Most az első szobát papírfallal kettéosztották. Belül van a női fodrászat, kívülről veszi gondozásba A ran­ ka a férfiakat. Az üzletajtón Dobos Im re tanító perdült a napra, hogy sugárözönben fürdőztesse sebtiben beretvált arcát. (Tán az egyedüli, aki pénzért borot­ válkozik a községben!) Kis híján elsodorta Lovász Gerzsont, csakhogy ez sziklaszilárdan állt a három szem lépcső előtt. Az ajtóban A ranka lilába tetsző, vörös haja virított, m int a rőzseláng. — Magát az isten küldte, elnökhelyettes elvtárs! — m ondta a tanító. 6 �— Már kétszer kerestem az irodán. — Valami baj van, tanító úr? — Nem éppen baj, de szükségem lenne holnapra egy teherautófu­ varra. B útort vettünk, azt kéne hazahozatni. Az elnökhelyettes az oldalában érezte A ranka kiváncsi pillantását, ami legalább olyan kellemetlenül érintette, m intha teknőbenfürdés köz­ ben fényképeznék. Arcára a töprengés bölcs ráncait erőszakolta. Testsú­ lyát kétszer is áthelyezte egyik lábáról a másikra. — Ez nem megy, tanító ú r — m ondta fontoskodva, m int akinek tö­ méntelen nagy hatalom, tem érdek gond nehezedik a vállára. A tanító, villogó eszű, kis, vézna ember, nem rém ült meg az ellenve­ téstől. — Beszéltem Kopeczkivel — m ondta szinte vidáman. — Tud adni kocsit, csak az elnökhelyettes elvtárs engedélye kell. — Mit tudja ezt a Kopeczki! — m aradt most m ár következetes Lo­ vász Gerzson. — Nincs kocsi, tanító úr! Esetleg pénteken. — Az késő. Nagy csend zuhant közéjük. — Nem tudom, m it tegyek — adta a töprengőt Lovász. — De nekem . . . — Megoldjuk valahogy. Bízza rám, tanító úr. Majd elküldöm vala­ melyik lányt a könyvelésből, hogy mit határoztam . A tekintélyt sugárzó, undok szavak ezúttal A rankának szóltak. A kis tanítónak erről sejtelme sem volt, így váltig azon já rt az esze, hogy vagy ő játszotta el valahol a becsületet, vagy pedig Lovász Gerzson kelt ma bal lábbal. — Próbálja meg, elnökhelyettes elvtárs — kérte kedves modorában, közten Lovász Gerzson szemét figyelte, ez oly pirosan tüzelt, m int a ka­ rámból kieresztett bikáé. A fodrászlány egyébként csekély sikerrel indulhatna a világszépe vá­ lasztásán. Bár eredeti vörös haja, érzékeny, szeplős, halvány arcbőre, fog­ sorának egészséges mosolya, könnyű, testhez símuló ruhája, mely látha­ tóvá tette, hogy mindene megvan, am ire a mohó férfiszem igényt tarthat, azonkívül kis lábfeje és parányi, finom keze, m ind-m ind kellemessé ala­ kították ezt a ham vától alig szabadult leányt, sőt aranyos modora is be­ lopta őt a szívekbe, mégis átsütött a púder és selyem ruha alól is némi nyerseség, am it a falusi parasztlányok hazulról hoznak megukkal, a hom­ loka is alacsonyabbra sikerült a kelleténél, a lábszára két vastag karó, combjai puhák és tomporcsontjai úgy őrölnek, m int kopott malamkövek. Járásából kikiabál a bokasüllyedés és attól kell tartani, hogy combjának selymes belső oldalát m inden lépésnél véresre dörzsöli. A ranka azt az új igazságot szemléltette, hogy a szépség nem mindig a hideg tökéletesség és szimmetria, hanem néhány jellemző felvillanás és a részelemek, e jelképecskék hatalm as összhatása. M ert aki csacsogó beszédét, búgó hangját hallgatta, látta a nap sugarait csetleni-botlani fényes haján, vagy belené­ zett szemébe, mely színét úgy váltogatja, m int évszakhatárokon a term é- 7 �szet, vagy éppenséggel feszes emlőinek ringásában kereste az ősnőt, nem­ zetségek uralkodó és fenntartó anyját, az hajlamos volt elfeledni a term é­ szet gúnyrajzait az egészséges lányon. Lovász Gerzson érzékei megtévesztő látcsövén át leste a lányt, m int­ ha a nők meztelen-napozójának kerítésén talált volna lukat. Azt látta, am it keresett. Ha szemét becsukta, olyankor pompázott csak igazán A ran­ ka szépsége. Ilyenkor biztos volt benne, hogy ez a fiatal lány tartósítani tudja másodvirágzó, férfias érzéseit, nevetségesen fiatalos álmait. Most azonban, amikor belépett a tükörfalú boszorkánykonyhába és tekintetük összevillant, meghőkölt egy pillanatra: hideg, fekete, fénytelen szem küld­ te felé megvetését. Sietve kapta el fejét. — M egérkezett az első gólya, Kazárékhoz — mondta, miközben feles posztókabátját a fogasra akasztotta. M indjárt tréfát is fűzött hozzá. — Nem fél a gólyától? A lány függönyként tartotta a fehér lepedőt, várta, hogy Lovász Ger­ zson vastag nyaka köré kanyarítsa. — M iért nem adott autót a tanító úrnak? — kérdezte. Párnás ujjai a lepedő korcát szurkálták a szűk gallér mögé. — Itt volt a gépkocsivezető. Megmondta, hogy csak magán múlik. — Noiszen . . . — Hajvágás? — Meg is moshatja, A ranka . . . Aztán ha maga is olyan nagyon akarja, holnap itthon lesz a tanítóék bútora. A lány szó nélkül végezte dolgát. Demokráciához szokott, jó szívét megmarkolászta Lovász Gerzson hetyke, utálatos gőgje. Édesapjától ta­ nulta, hogy a gonosz vezetőt arról lehet felismerni, hogy gyakran és kéjelegve mond nemet. Sértő és nagyképű nagyzolása ellenszenvessé csúfította ezt a pirosarcú, erős férfit is. Hogyan lehet egy olyan kérést megtagadni, am inek semmi akadálya, mitöbb, pénzt hoz a tsz konyhájára? A mély hallgatást Lovász a lány zavarának fogta föl, de szokott fö­ lényessége mégis cserbenhagyta. Az eltervezett tréfálkozás helyett arról sopánkodott, hogy milyen felelős tisztséget tölt be ő a faluban, m ennyire jobbkeze a tanács- és a tsz-elnöknek, s mily nagyszerű pásztora a nyájnak, melynek bizalmát élvezi, s ez annyi fáradtsággal jár, hogy idegei olykor beretvaélen táncolnak. A lány végzett a fejmosással. Langyos öblítővízzel eltüntette a szap­ pan és sampon m aradékát. F ro ttír törölközőt dobott a nedves fejre. — Szesszel bedörzsölhetem? — M indent Aranka, am it jónak lát. A kis kezek most m ár meztelen fejbőrén kísérletezték ki a dinamó elméletét. Kellemes zsibongás futkosta körül az öregedő testbe szorult fiatalos szivet. S am ikor a lány fésűvel gereblyézte a férfi haját, ami oly ritka volt, m int fagyos földben az őszi árpa, Lovász m ár újból megtalálta magabiztosságát. — Aranka, haragszik rám? — Hogy is haragudhatnék egy vendégre . . . 8 �— Tehát csak egy vendég vagyok? A lánynak itt magasba kellett emelnie a hajvágásra használt borotvát, nehogy lemetélje vendége fülét. Lovász fölvetette kerek fejét és alázatos borjú szemeket vetett rá, m int aki megzavarodott. — Tessék lejjebb hajolni! — Jól van, Aranka. De nekünk ki kell békülnünk. — Tessék nyugodtan maradni! A férfi most m ár némán tű rte a beretva-hajvágást. Amikor azonban a szárításra került sor, ismét kikívánkozott belőle eltökélt kakassága. — Mi lenne, ha este m eglátogatnám ? — Semmi. — Beengedne? — Minek? — Csak. M ert jönnék és kopognék. — Tessék balra fordítani a fejét! Hullámot tehetek bele? — Ahogy A ranka gondolja . . . Hoznék valami italt. Édeset. — Nem iszom. — Akkor konyakot. — Semmilyen alkoholt nem fogyasztok. Tessék: Végeztünk. Kis seprővel leverte a ruhára tévedt hajszálakat. M egírta a blokkot huszonhét forintról és odanyújto tta a férfinak. Ez a tükörasztalkára tett három tízest és egy kétforintossal még meg is fejelte. — Este eljövök. — Hatig nyitva tartok. Bejöhet bárki. — H at után. Békülni akarok, Aranka. — Nincs harag — mosolygott kényszeredetten a lány és a fiókba tette a pénzt. — Azután bokszoló a vőlegényem. — És ha nem félek? — Akkor könnyen megijedhet. A beszéd kurtán-furcsán félbemaradt, m ert lihegve jö tt a könyvelő­ lány tornyos hajával, hogy az elnökhelyettes elvtársat telefonhoz kéri a területi szövetség. Ez jól jött. Ez olyan tekintélyt emelő, nagyszerű fordu­ lat volt, hogy a hetven kiló színhús m ajdnem kimászott Lovász Gerzson feszülő bőréből. A telefon után Kocsis Irénke engedélyt kért, hogy hazamehessen ebé­ delni. Közvetlen főnöke, a főkönyvelő váratlanul ugyancsak az elnökkel és Bohtaival tartott. Úgy látszik, Lovász háta mögött beszélték meg a Lehel téri áruda ellenőrzését. — Menjen, Irénke! — m ondta Lovász. — Küldök néhány sort A ran­ kának. Úgyis arra megy . . . — Az olyan jóféle — jegyezte meg a lány, azzal a gyilkos női hiú­ sággal, ami társaival szemben örök irigységet és féltékenységet táplál. — Honnan veszed? — Kedden is motor állt a bódé előtt. Egész éjjel. A feltolult vér bíborba festette a férfi arcát. Elővett egy írógéppapírt és golyóstollával azt írta rá: „Jön-e ma a motor? Mert m inden attól függ. 9 �Választ kérek.” A papírt négy felé hajtotta és borítékba tette. A borítékot leragasztotta és a h átára ragasztószalagból keresztet sikerített, m intha a totóba írt volna egy hatalm as X-et. — Irénke, erre választ hozol! — Meg ne bánja, Gerzson bácsi. — Hivatalos ügy — szabadkozott az elnökhelyettes. — Fuvarról van szó. — Jó-jó, csak úgy mondom. — Te csak ne mondj semmit! Az irodisták m ár m ind az ebédet fogyasztották otthonukban, csak azok tartottak ki a tsz-központ rideg, salétromos falai között, akik más helységekből ingáztak ide, naponta. A könyvelésben, ahol kizárólag hely­ beli lányok körmölgetnek, egy lélek sem m aradt. Lovász fontoskodva be­ leturkált az asztalon hagyott iratokba, s nagyon idegennek találta magát a számok és a lepedőket átvonalazó rovatok tengerében. Ennél borzongatóbb és titokzatosabb valami csak a halál lehet a földön. Á tm ent két egy­ másba nyitott üres szobán és bekopogtatott az üzemgazdászhoz. Az üzem­ gazdász csendes, fiatal em berke volt, akit agrárm érnöki diplomájával a zsebben egy korai hajótörés vetett a kicsiny szigetre. Fölvételét, eg y álta­ lán üzemgazdászi m unkakör létesítését, Lovász Gerzson ellenezte a leg­ hevesebben. A csendes, szenvedő lelkű em ber ezt nagyon jól tudta, s az elnökhelyettes beléptére riadtan kapkodta össze papírjait a kenyérrel, só­ val, házi töpörtyüvel, és egy nagy kim utatásról számokat kezdett volna sorolni, m int ahogyan az alacsonyabb rangú parancsnok fölöttesének je­ lentést tesz. — Fogyaszd egészséggel, Csepregi elvtárs! — szakította félbe Lovász a zavart közléseket. — Csak ide megyek az elnöki irodába . . . Ebben megint csak a fontoskodásnak ju to tt a főszerep: nemcsak azt m utatta ki ezzel, hogy ma helyettesi jogkörénél fogva teljes jogú elnök, hanem azt is, hogy neki akkor kell jelenteni, am ikor ő azt megköveteli. Az elnöki szobában m egint nem találta helyét. Az asztalon hagyott postát böngészte, érdeklődés nélkül. Hogy milyen árucikkeket keres a TÁSZI, hogy az egyik alföldi tsz tapasztalatcsere-látogatásra jelentkezik, hogy a műanyagkészítő maszek feladta a bizományi áruház útján meg­ vásárolt gépeket, m ind-m ind lepergett róla, még csak az idő sem haladt. Félretette a leveleket és betöltötte az egész vödör szenet a kövér vaskály­ hába. A fotelt a tűz mellé húzta és beleült, m int hajdan a báró, akitől az egész berendezést örökölték. Ügy hitte órák teltek el, amíg Kocsis Irénke megérkezett. Pedig ha tudta volna, hogy a lány szinte futva tette meg az utat, m ert élvezni akarta a kegyetlen válasz hatását! Látni akarta, hogyan robban szét a másodvirágzó, pirospozsgás ember, aki benne, Kocsis l rén­ kében sose akarta m eglátni a nőt. — Üzent valam it? — igyekezett az egykedvűt adni Lovász, de m in­ den sejtjéből izgalom és idegesség tüzelt. — Nem — m ondta a lány. — Összegyűrte és bedobta a szemetes ko­ sárba. 10 �— El se olvasta? — Dehogynem. — És mit mondott? Ne kelljen m inden szót harapófogóval kihúzni belőled! — Azt m ondta: „Nagyon ráérnek maguk abban a tsz-ben.” — Mást nem m ondott? — De igen. „Pedig úgy tudom ez nem egy virágzó szövetkezet. Pe­ tőfi, akiről a nevét kapta, bizonyára sokat forog a sírjában.” Akkor öszszegyűrte a levelet és bedobta a szemetes kosárba. — Volt nála valaki? — P olyák tisztelendő úr. — M ért nem ezzel kezdted? Akkor meg se tudtad kérdezni, mit üzen. — Megkérdeztem. Azt m ondta: „Ez egy zagyvaság, erre nem lehet üzenni.” — No, menj és dolgozz! — m ondta hivatalos hangon Lovász. — Hiá­ ba, az irodához vagytok ti szokva. Ha kinti dolgot bíz rátok az ember, megáll a tudom ány . . . Kis híja volt csakugyan, hogy ez a rettentő töltet föl nem robbant. Dühét m ár nem is annyira a büszke fodrászlány fölénye táplálta, m int­ sem az a felismerés, hogy milyen ostobaság volt Kocsis Irénkére titkot bízni és egyáltalán papírt küldeni, ami a szemétkosárból avatatlan kezek­ be is kerülhet. Vak dühét kemény léptekkel cipelte az utcán. Sietésén nagyott len­ dített, hogy a plébános a túloldalon folytatott bizalmas beszélgetést a szenteskedő Godó Rozáliával, aki köztudomásúan a legnyelvesebb ném ber faluszerte. Szinte menekülve csukta be maga mögött a kiskaput, örült, hogy végre hazai portán dughatja el szennyesét és hogy a hátsó udvarban ott rikácsol az ő Esztije, akin kitöltheti eget rázó haragját. Sok idő eltelt, m ire az asszony előkerült és m egállt a konyha szélén, m int egy madárijesztő. — Hol az ebéd? — szikrázott a férfi nagy szeme. — M indjárt adom. No, kiondolált a szentem? — A nnyit nem érek, m int egy koszos tyúk. Azoknak nem kell várni az ételre. — M ár megint bajod van. — Utál az em ber hazajönni. — Valamikor nem utáltad a munkát. Amióta az a nagy rangod van. m intha elm ent volna a józan eszde. Te m ár brigádvezetőnek is azt hitted, hogy te raktad az Eiffel-tornyot. Olyan fájdalmas alázatossággal filozofálta ki magából ezeket a szava­ k at a meggyötört asszony, hogy még belekötni is nehéz volt. H irtelenjében a férfi is más tápot keresett haragjának. Megfogta az üres tányért és oda­ csapta a konyha cementjéhez. — Az istenfáját! Enni jöttem én, nem prédikációt hallgatni! Azzal kifordult az ajtón, de úgy becsapta maga után, hogy a félfák tövéből kipattogzott a vakolat. 11 �Szürkületig az istállóban tette pótolhatatlanná magát. A régi almot, amely m ár mélyen átnedvesítette a földet, kihordta, száraz szalmát szórt a helyébe és arra is előkészületet tett, hogy az egyre szaporodó patkány­ lyukakat kénlapocskákkal kifüstölje. Sötétedésre rendbeszedte magát és a kútnál serénykedő asszonynak is vetett egy koncot: — Ma később jövök. A tanító úréknál van dolgom. Úgy találta, hogy jól kifundálta. A tanítóéknál kivárhatja, amíg el­ csendesül a falu és a sötétség összekeveredik a minden esti köddel. Eszti is nyugodtan végzi a dolgát, m ert a tanítóék barátságát sokra tartja. Rá­ adásul a fodrászat Dobos tanítóéktói egy bolhaugrásnyira áll. A tanító kihasználta egyedüllétét, elvonult a kis szobába fényképeket másolni. Hobbyja a művészi fotózás. Lovász nem vette észre, hogy milyen rosszkor zavarja, s hogy az udvarias fogadtatás és a szíves marasztalás sokkal inkább a holnapi teherautónak szól. Első szóra kabátot gombolt és a karszékbe ült a hűvös szobában, ahol nem fűtöttek, s a lehellet is meg­ látszott. — A feleségemék a városban m aradtak — m agyarázta a tanító, köz­ ben bort és poharakat készített elő. — Látni akarják a bútor felrakását. — Hát, a kocsi az rendben lesz, tanító úr. — Köszönöm, Lovász elvtárs! Elég hideg van itt. A kis szobában befűtöttem , de ott nem lehet villanyt gyújtani, m ert fényt kap a film, meg a papírok. — Nem időzök, tanító úr! K iitták az üveg andornaktályai rizlinget, de még mindig csak hét óra felé já rt az idő. A tanító kényszeredett kínálással új üveget akart bontani, Lovász Gerzson nem engedte. Érezte a feszélyezettséget, meg a vére is hajtotta a végzete elé. — Ennyit sem akartam időzni. Gondoltam, megnyugtatom a tanító urat, hogy meglesz a kocsi. A ranka is nagyon a lelkem re kötötte . . . A falut ellepte a köd, a ritkán rakott világítólámpák fénye helyenként ezüstös gömbökbe rezgett, nem tudott messzire hatolni, szétfolyni, ahogy a hivatása kívánja. Ez az orrig nem láttató sűrű sötétség fölvillanyozta Lovász Gerzsont. Most m ár a szívében érezte, hogy megteszi a fontos lé­ pést, az elsőt, amely végleg elviszi erős testét hazulról, kicsi háza, kiszik­ kadt asszonya sivárságából. Szinte látta m ár a magányos bódét a kim unkálatlan, zegzugos tér sarkán. A házikóban az örök fiatalság hibernációja vár rá. Előbb jól körüljárta a magányos épületet. A redőnyt m ár lehúzva ta ­ lálta, a lakat is az alján fityegett. Ablakai feketén ásítottak. Hátul, ahol A ranka lakószobájának ajtajához vezetett néhány lépcső, tovább riasztott a sötétség. Lehet, hogy nem is alszik itt a lány? Riadt nyugtalansággal kocogtatta meg az ablakot. Fülét furcsa, férfias morgás csapta meg, de m ár az is m egnyugtatta, hogy az élet elküldte felé titokzatos neszeit. Újból megkopogtatta az ablakot és felhágott a második lépcsőre, hogy közelebb legyen az ajtóhoz, am ikor kinyílik. Önkéntelen mozdulása volt 12 �ez, m int ahogy az egész helyzetben benneérezte egy másik, benne élő em­ ber vad eltökéltségét. Harm adik kopogtatásra rés nyílt az ajtón. — Mi újság, tata? — kérdezte egy türelm etlenül fiatal férfihang. — A rankát keresem. — Mondja gyorsan, melyik tyúkszeme fáj? — Nem magához jöttem. — A ranka reggel hétkor nyit. É rtette? Addig menjen, nézze meg, tojósak-e a tyúkok! — Velem mersz te így pofázni?! Az ajtó tágabbra nyílt. A lépcső legfelső, szélesebb fokán fehér tri­ kóban vállas, erős fiatal em ber állt. — Kotródjon, tata, amíg nem késő! Lovász Gerzson nem engedett. Keze ökölbe szorult, két támadó lé­ pést te tt fölfelé. — Nekem pofázol, te hippy! Tovább nem m ondhatta. A fiú első ütése a bal arccsontját ropogtatta meg, az orrtövénél, s orrán m int egy bővizű forrásból, kitódult a vér. A második ütés tökéletes horognak sikerült. Az állkapcsán találta Lovászt és a kem ény öklök nyomán a nehéz, tömzsi test hatalm asat lendült. H anyatt­ vágódott és belecsapódott a jégen át a széles vizesárokba, ahová a szalmakötél-üzemből csorog ki a szennyvíz, s az állandó vízmozgás nem engedi vastagon befagyni. A hideg és koszos lé beszivárgott a száján és össze­ keveredett a vér sós ízével. Az élethez való görcsös ragaszkodással, kínos halálfélelemmel fölemelte fejét és igyekezett megkapaszkodni a recsegve törő jégben. Agyának gőze elszállt. Egyetlen em ber volt már, elhallgatott benne a dühös lázadó. Tisztán és fájdalm asan hallgatta feje fölül, az ajtó­ ból a kurta párbeszédet: Előbb a lány szólt. — Húzd ki a partra! Nehogy befulladjon. — Dögöljön meg! Bolond részeg! — m ondta a fiú és m ár csukta is befele az ajtót. De az ablakból zseblámpával kivilágítottak rá. Ő pedig szennyében kúszott az árokparton és tíz körömmel kapaszkodott a fagyos rögökbe. Vitte hitvány életét, m int egy hírm ondónak m aradt, csatavesztett katona. Kúszott, m enekült a köd tejsűrűjébe. Menekülése a csigáé volt. K inyúlt belőle a nyálkás féreg, nehéz csizmái és mázsás szíve visszafogta, m int a csigaház. Agya élesen fogott, m int A ranka frissen fent borotvája. Tudta, hogy azok odabentről figyelik őt, ingyen cirkusznak tekintik h it­ vány vergődését. Mégsem m arta a szégyen. M intha még hálát is érzett volna a két, súlyos ökölcsapásért, ami helyére rázta a zárlatos villanykörtét, világosságot gyújtott a fejében. Egy nyárshusáng sima törzsén fölkapaszkodott. Tompa zúgás futotta át fején, szédült, szennyvizes kabátjára és ingére lefolyt a vére. Mindez, úgy érezte, csak pillanatig tartott. O rrlikait zsebkendővel szorította el és fölszegett fejjel nekiindult a néptelen falunak. H am arpusztánál k ü rtölt 13 �az esteli busz. Sietnie kell, ha csúfságát nem akarja közszemlére tenni. Máskor oly ruganyos izmai nem engedelmeskedtek, mintha a vihar még minden oldalról tépné a nagy fát. Szemben könnyű, női léptek koppantak. Már éppen a tanítóék kerí­ tésénél járt. Tétován kapaszkodott a drót hálójába, húzta, vonszolta m a­ gát a kiskapuig, nehogy összetalálkozzon a közeledőkkel. Alig ért be az ajtó mögé, a fürge lábak m áris előtte viTték terhüket. Cérnavékony leányhang kérdezte: — A tanító úrék kutyát vettek? — Mióta a Csuli elpusztult, nem tartan ak kutyát — m ondta egy idősebb hang. — Pedig hallottam a nyüszítését. K isvártatva Dobos Imréék tornácán villany gyulladt. A tanító fü r­ készve fordult ki a konyhaajtón és vizsla tekintetet vetett a sötétbe. — Van itt valaki? — kérdezte kis idő múltán. Lovász Gerzson felnyögött Valóban olyan volt a hangja, m int egy vén kutya tompa v onyítása. A tanító a hang irányába sietett. — Ki az? — Én vagyok, tanító úr. Dobos nem kérdezősködött, amiből Lovász megértette, hogy ez az élénkeszű, falujabeli em ber m indent sejt, de lehetséges, hogy tu d is. A tanító levette róla csúf kabátját és fehérnek csúfolt nyloningét, arcát lemosta szivaccsal, megtörölgette, m int az újszülöttet, azután szesszel csipette a zúzódások helyét, m ajd orrtőben jódot sárgított a véres sebre. Lovász Gerzson föl se szisszent. Magára húzta a tanítótól kapott, tiszta inget, belebújt a kölcsön-zakóba. — Hogy érzi m agát? — faggatta a tanító. Lovász a karszékbe roskadt. — Ha egy kis pályinkája volna, tanító ú r — nyögte ki magából, ahogy apjától hallotta mindig, pályinkának. Megivott egy pohárral és szó nélkül elindult. A tanító vitte a nyo­ mában a szennyes inget és zakóját, de Lovász nem fordult meg. M int egy újdonsült próféta, gőgösen cipelte keresztjét és szinte rohant, hogy még fájóbb fájdalm at sebezzen rajta a kedves teher. Dobos bezárta utána a kiskaput, a bűzlő ruhadarabokat pedig fölakasztotta a tornác oszlopára, a szögre. A konyhában még égett a villany. Amikor benyitott, Eszti meg­ emelte nehéz fejét, álmos szeme a belépő arcát kereste, de nem találta a jód és az alvadt vér tócsái mögött. — Mi történt veled? — Megcsúsztam. — Kinek a kabátjában vagy? — Dobos Imréében. — Elkísérhetett volna — m ondta az aszony, s m ár állt. töltötte a tiszta vizet a lavórba. Lovász félm eztelenre vetkezett. Belefödte fejét a jéghideg vízbe. Még frissen bodorított hajából is vér olvadt ki. 14 �— Ettél? — kérdezte Eszti. — Nem. Csak ittunk. — Azért ártott meg. — Keveset. Az asszony föltette a rezsóra a túróstésztát, a kamrából előhozta a tejfölös ibriket. Mire a férfi asztalhoz ült, szép fehér halomban ott kínálta m agát az étel, m int egy hófödte, kopár hegy. — Kazárék istállóba zárták a gólyát — m ondta Lovászné. — Meg­ fagyna szerencsétlen. Akkor azonban a fehér tejfölt m ár vérfoltok borították, — Eleredt ismét — m ondta a férfi, megjuhászkodva. Az asszony vattát keresett elő. Kicserélte a megcsúfolt tésztát, azután kiöntötte a moslékos vödörbe. — Teszek föl kamillát. Kigőzölöd. Az jót tesz. — Az istenfáját! — fa k a d j ki a férfi. Bal arccsontja iszonyatosan belesajdult, hogyha harapott vagy csak m egforgatta szájában az ételt. A rezsón illatos gőzét ontotta a kamilla. Az asszony kihúzta a konnek­ torból a dugót, felforr most m ár magától is. Szája kétszer is mozdult, harm adszorra végre szóra bírta. — Igaz, hogy lila a haja? — Kinek? — A fodrászlánynak. — Nem néztem. — Kazárné mondta, hogy lilára van festve a haja. — Tőlem kék is lehet. — Mit fizettél? — Sokat. Többet be nem teszem a lában. Az csupán a pénzre megy. — Majd a ti két szép szemetek kell neki! Az asszony lerúgta papucsát. Besietett aszobába és egy tiszta töröl­ közővel jött elő. — Ezt a fejedre teríted, körülfogod vele a lábast. Aztán csak szívd jól magadba a gőzit. Éjszakára meg teszek neked borogatást a képedre. Az meggyógyít. 15 �Serfőző Simon Szalad a szorgalom APÁMNAK Széjjelség otthon, szuszog mázsás döglégy az udvaron, élelemért a tyúkok már eljárnak föl a dombok közé, mintha a hegyekbe, havas a hátuk, amikor hazaérnek, s fejükön kalappal leborítva a vének, bömbös barmokkal hálnak az asszonyok, a világ padlásán, kúpcserepein vagytok ti valahol, s nem azokon, a kirakatok előtt öregedtek meg egyszerre, ha arra vetődtök és rágondoltok a keresetre, amiért szalad a szorgalom, s az állványokhoz kalonaládával bevonulva eljöttetek, ahová mindig jönnek valakik az ég felől: esőcseppek, szétkoszolja az idő az életet, mint a piszkot, szállókban a vacok, ahol előadások beszélik a jövőt, az irigység nem kívánkozik utánatok, s a hátulról jövők jönnek, nem a könnyebbségek, a szavalat is néha csak az időjárást mondja, esztek közben, habzik szátokban a szalonna. 16 �Hőség A víz kiitta magát a napon, annyira szomjazott. Ott várta pedig a jószág, és még őneki sem hagyott, Utca Tilos, s képes átszaladni a járda! Ténfergők, az utcaseprő söprené mindet lapátra, mint a szemetet. Saját szemük elől eltűnnek az emberek: valahol erre látták megukat a sokadalomban elhaladva. Egy áru drágálja magát a kirakatban! Az este betelefonál rézvezetékeken a városba. Nekivágok a reklámgaznak, libát fogni vasárnapra. Polgár István A házőrző Akire gondolok, nem él, bár éppen ma kaptam tőle levelet, s talán két hónap múlva is kapok. Futott, és elvágták a célnál: tüdeje sűrűn bepötlyögtetett, s jó bordájába fűrész harapott. Forog az ősz, tél, a tavasz, nyár — ő csak piszmog a kocsmaasztalon, az ágya mellett maszatos üveg. 17 �Negyvenéves, és hasa van már, szemében üres, alvadt nyugalom, álmában engedelmes kis szüzek. Méhébe anyja úgy fogadta, hogy lány lesz, baba arcú, szőke lány, s lányként nevelte — hajló, lágy legyen. Házőrzőnek hagyta az apja, ki Pestre ment, az unokák után, dödögni, tapsikolni, özvegyen. Vállat görbít az egyedüllét, mágnes — magához szippantja a tűt, paralízis — akaratbénaság. Cincogtatta a hegedűjét, hallgatta, hogy a régi óra üt, Dumas-val, Jókaival cimboráit. De már nem óvta senki-semmi, még sál sem a hófútt teherkocsin s a vásárban, hol sátra sárban állt. Jégcsap-csörgésben kelni-menni, a szesz segít csak: hő és kokain; párafátylakban látta a halált. Tíz éve már élete karton, a neve mellett szám és százalék, tíz éve már csak föld s ég közt lebeg. A levelét borongva tartom — nem ő a házat, a ház őrzi rég, befonták káprázatok, képzetek. 18 �Valent József Pofozkodás vezényszóra Hó van, kem ényre fagyott porhó. A hőmérő higanyszála elérte a mínusz tizenötöt. A forgószél hókupacokat rakott a kerítés tövébe, és be­ tem ette a légóárkot. Acélkék alpesi hideg zúdul a városra, átszelel a Diák hiányos öltözékén, behatol a csontjáig, a Diák megborzad, keze könyökig m erül a zsebébe. Az osztály az intézet udvarán ténfereg, friss nyomokat tapos a közel félm éteres hóba. Egy macska a kerítés tetején egyensúlyoz, nagyokat nyom rajta a haragos széllökés. Valaki megcélozza, a m egrém ült állat szaporázza lépteit. K ratyi, a tornatanár meleget lehel a kopott bőr­ kesztyűbe, felhúzza. Éles sípszó hasít a levegőbe, a Diák hirtelen megáll, m erev-m ozdulatlan vár, m ajd vezényszóra tapossa a havat, ki-ki a maga helyén, ahol a sípszó érte. Ha jól ledöngölték egy helyen, odébb állnak. Nagy az udvar, akad taposni való, a lábat is szüntelen mozgatni kell a hideg m iatt. Van aki szabályos köröket alakít, az óram utató járásával ellentétes irányban halad, jobb lába állandóan friss nyomot készít, bal a m ár taposottat döngeti tovább. Mások is utánozzák, néhány perc és kört készít az egész osztály. A körök gyorsan nőnek, néhol összeérnek. Van aki havat rúg a más körébe, amaz visszarúgja. Vita keletkezik. A tan ár intéz­ kedik. M indenki csak az óram utató járásával ellentétes irányba haladhat, lélegezni is csak az orron keresztül szabad. Újabb körök készülnek, senki sem tudja m ire jó ez. A Diák cipője telemegy hóval, m utatóújjával igyekszik kipöckölni belőle, nyög, ahogy lehajol. Valaki fenéken rúgja, orral bukik a hóba, am ikor föltápászkodik. összeakaszkodnak. Újabb éles sípszó, a Diák m ozdulatlan áll a kör közepén, taknya megered, nem m er a zsebkendőért nyúlni. Mindenki áll a saját körében, frissen ü ltetett fa­ csemeték. A tan ár érthetetlenül ideges, parancsokat osztogat indulatos hangon, a hó tom pítja a hangerőt. Tilalmak özöne zúdul az osztályra, a tilalom keveredik a hideggel. A tan ár közli, hogy m agára hagyja az osz­ tályt, halaszthatatlan ügyben elmegy. Jakab lesz a megbízott, a körök készítését folytatni kell. Csengetésig senki sem hagyhatja el az udvart, az osztályterembe tilos fölmenni. Érthetetlen. A tan ár hangja félelmetes. A Diák térde egyre nagyobb kilengésű rezgéseket végez, a két térd rez­ gése nincs szinkronban. A könyöke is citerázik. Otthon van citerája, a szomszédban csinálta egy sánta asztalos, halcsonttal pengeti vagy laposra faragott lúdtollal. Itt nem ism erik zenei ambícióit, csak jellegzetes hegy­ vidéki járását és az átlagon aluli szűkszavúságát, gúnyolják a tájszólásá­ ért, ilyenkor, ha belelovalja magát, mérgében beleharap saját tenyerébe. Jakab átveszi a parancsnokságot, megindul a taposómalom, folytató­ dik ott, ahol abbahagyták. A facsemeték adott jelre mozogni kezdenek; álló filmkockák, m ajd sebes, eszelős körbefutás kezdődik. Valaki magas lábemeléssel ütem esen dobogni kezd, az ötlet ragadós, dobog az egész osztály. Az udvar közepén van a legnagyobb kör, ebben m ár öten futnak, 19 �azután egyre többen. Valaki gáncsot vet a másiknak, torlódás keletkezik, sokan összeszaladnak, más körből is átvetik magukat, egy gubanc az egész osztály. Jakab fütyül, nyálat erőlködik a sípjába, azután kiabál, erei ki­ dagadnak. A tanár m ár elment. A kiskapu a légóárok m ellett van, az árkot még az ősszel ásták, akkor is Jakab volt a parancsnok. Nehéz zúgású repülők húznak el a város fölött, hangjugból következtetni lehet a terh ük­ re, áthúznak a zeniten, kitekeredik a Diák nyaka, ahogy nézi. Mások is fölállnak, porolják a havat magukról, közbe n kémlelik az eget. A repülők távolodnak, még egy m élyet bömböl az ég alja, a semmibe vesznek a kis pontok. A tanár m ár messze járhat, de itt m aradt a parancsa: a körök készítését folytatni kell, tilos az udvart elhagyni, tilos a tanterem be fel­ menni! Jakab rendezné a sorokat, szervezné a taposást, de m ár ügyet sem vetnek rá, az egész osztály tétován ténfereg. Itt-o tt csoportok verődnek össze, unatkoznak, dideregnek, behúzott nyakkal álldogálnak, zsebben tartják a kezüket. Összesúgnak néhányan, cinkos mosoly jelenik meg az arcukon, meg akarják verni Jakabot. A Diák vállalja a rábízott feladatot, óvatosan négykézlábra ereeszkedik Jakab háta mögött, várja, hogy át­ lökjék rajta. Jakab elé lopakodnak a többiek, feltartják szóval, el akarják terelni a figyelmét, várják a megbeszélt jelet. Újabb repülőzaj érkezik. Alacsonyan jönnek, eszeveszett sebességgel, majdnem leverik a kém é­ nyeket. Vadászgépek. Amilyen hirtelen megjelentek, olyan gyorsan el is tűnnek. A diákfejek követik a mozgásukat, egyszerre, fordulnak, m intha láthatatlan dróttal egy kéz irányítaná. A Diák föláll Jakab háta mögött, siet melegíteni a kezét, az akció elmarad. Nagy a hideg. A kezét a szájába dugja, hangosan leheli rá a meleget, ujjain végigcsurog a nyál. Azután egyszerre rázza mind a kettőt, m enjen beléjük kevéske vér. A lába is fázik, jobb lába orrával a bal sarkába rugdos, azután fordítva. A fülének már vége, úgy érzi, ha hozzányúl, m enten letörik. Csak nagyon óvatosan helyezi melléje a gém beredett újjait, ne érje közvetlenül a metsző szél. A sapkáját jól a fülére húzza, elreped a varrásnál, kilátszik vastagszálú, rőt haja. A sálján is igazít, szorosabban csavarja a nyaka köré, de hasz­ talan, a szél goromba játékot űz vele. Hazagondol a téli estékre, amikor még nem gyújtottak lámpát, a kis széken a tűzhely előtt ült és hosszú perceken át bám ulta a parázs vöröses izzását, hallgatta a fa pattogását. Otthon volt az egész család, alig szóltak egymáshoz, csak a fa beszélgetett és ez olyan jó volt. Most a kezét mélyen a zsebébe süllyeszti, de még meg sem melegszik az, jelentkezik az inger, vizelnie kell. Félrehúzódik, de alig találja, am it keres, érzéketlenek az ujjai. A taposatlan hóba sárga pöttyök­ ből álló íveket rajzol, szerelme nevét igyekszik leírni. Valaki megdobja őt hátulról, kis időre abbahagyja, am it csinál, azután m inden rendben. A sliccel van a legtöbb baja, vastag, merev a nadrágja, különösen némely helyeken. Megkérdezik, segítsenek-e, vagy küldjék a Rozikát, ő azonban a dobálót keresi. Heccelődve mondanak neki egy-két nevet, ha nem lenne farkasordító hideg, jól belelovalnák őt, és mérgében m egharapná saját te­ nyerét. A hideg elviselhetetlen. Ledobogják lábukról a havat, lehajtják a gallérokat, elindulnak fel a meleg tanterem be. 20 �Az épület kétemeletes. A másodikon vannak az internátusi szobák, az elsőn a tanterm ek, a földszintre kerültek a szertárak, nevelői szoba, az igazgatói iroda és a pedellus lakása. Középen széles lépcsők kőkorláttal, hasas oszlopokkal. A földszinti oszlopon jókora csengő, harangnak is beillenék a Diákék falujában. A Diák alája áll, szokásához híven nagyot ugrik, hogy elérje a csengő nyelvét. Nagyot kondul a harang, meg egy kicsit is ráadásnak. A Diák kettesével szedi a lépcsőket, hogy utolérje a többieket. A tanár megérkezett az udvarra, az óráját nézi. Az arca vörös, vagy a hidegtől, vagy a dühtől, egyelőre nem lehet eldönteni. A tanterem ben két történelm i kép van: II. Lajos királyt m egtalálták a Csele patakban. N éhány nemes a lepedő fölé hajol, azon fekszik a halott király. Egy nemes az előtérben gugol, feneke az osztály felé, másik áll, sudár term etű, óriás, ókori görög szobor, díszes, tollas kucsm áját magasra emeli, m intha sólymot tartana. Másik kép: leégett erdőszélen csontvázak bújnak ki a földből. Meggyötört bőrarcukon túlvilági fájdalom. H átul rét, azon farkasok, fölöttük keselyűk. Tűztől vörösödik az ég alja. Címe: Ta­ tárjárás után. A tanár az osztály előtt, pálca a kezében. A képeket nézi, arcán nemzeti fájdalom, fogait összeszorítva visszofojtott indulattal beszél. — Sötét, komor felhők tornyosulnak hazánk ege fölött, és ti itt ül­ tök a meleg tanterem ben? Pimaszok! Reszketett az inatok? Egy-két fokocska-mínuszocska? Az is valami? Kissé nyikorog a hó, leszáll a varjú a faluszélen lócitromot enni, és ti dideregve bújtok a kályha mellé? Anyá­ tok szoknyája mögé nem bújnátok? K lozetvitézek! Anyámasszony kato­ nái! Én is voltam fiatal, én is fáztam, de m ár nem fázom. Nekem is re­ megett a nadrágom, de m ár nem remeg! Kinn a harctéren étien, szomjan áll a vártán a dicső honvéd, az sem remeg! Megfagyott? Az lehet, de nem remeg. Ellenség a lövészárokban? Sztalinorgona? Raták a levegőben? Sor­ tűz? Szőnyegbombázás? Az semmi. Az igazi ellenség a tél, a velőt fa­ gyasztó hideg, Hallottatok Bonapartéról? M iért veszített? M ert nem vol­ tak edzettek a katonái, és nem szám ítottak a kem ény orosz télre. Az első világháborúban százával fagytak meg a magyarok is. Szibéria. Kilóra mé­ rik a tejet. M agyar anyák dicső fiai ott fagytak meg a hómezőn. Lefa­ gyott a fülük, megfagyott a lábuk. Kész. Nincs többé ember. Győzni nem lehet fagyott katonákkal. Jö tt a második világháború. Kivirágozott vago­ nokban énekelve indult a honvéd a harctérre. M agyar anyák a fiúkat, m agyar lányok a kedvesüket búcsúztatták könnyes szemmel, zsebkendőt lobogtatva: Jóska, ha majd fázik a kezed, dugd jól a zsebedbe! Köhögött a vonat, mondom köhögött, azután elindult. Jóska tovább énekelt, az anyák tovább sírtak. Eljött a tél, Jóska írja a levelet: Kedves Mariska! Nem a kezem fázik, hanem a lábam, hová dugjam? Ne kuncogj! Nem vicc ez! Ezer éves drága hazánk jövője, nemzeti sorsunk függ attól, hogy hová dugja. Létünk, nem létünk forog kockán! Lábunkban a haza sorsa! Osztály vigyázz! Pihenj! Széket betenni! (A székek bekerültek a rajzasztalok alá.) Osztály vigyázz! Vigyázz közben nincs mozgás! Bokát össze, lábfejet szét, kezet a combra, középsőujj a nadrág varrásán legyen, mellet ki, hasat be, testsúly a lábfej felett, kissé előredőlni, fejet fel, nem legelni! Kezeket mell-hez! Helyben járás. Osztály in-dulj! B al-jobb-bal. . . 21 �bal . . .bal, egy-kettő-egy, . . . egy . . . egy, széna-szalma-széna, . . . széna . . széna . . . Nóta az élen! Rigó, rigó, sárga rigó felszállott a fára. Azt fütyüli, azt dalolja, elhagyta a párja, Én is olyan árva vagyok, m ert be vagyok zárva (Hová te!) A soproni háromemeletes preparandiába. Osztály . . . állj! Mi volt ez? Mi volt ez? Géppuska? Úgy ropogott, m int a feneked. Ha így megy, itt gyakorlunk egészen estig. Éjjel is gyakorlunk. Én nem tudom, ne vitatkozz! Vigyázz van, leragadtál a padlóhoz. Pihenj! Vigyázz! Milyen ez a sor? Bokát össze, lábfejet szét, kéz a combhoz simul, nem lánycombhoz, m iért kuncogsz, hasat ki, mellet be, fordítva, m ellet ki, hasat be, fejet fel, büszkén, még büszkébben, nem vagy te ló, testsúly a lábfej felett, kissé előre dőlni. Jobbra át egy . . . kettő. Balra át egy . . . kettő. H átra arc e g y . . . kettő. Pihenj! Széket kihúzni! Ülj le! Figyelem! Egy kis elmélet következik. Amit most mondok, mindenki számára tanulságos. Ismételd! „Tanulságos”. Én most élek másodszor. Hányadszor élek? „Másodszor” Vannak akik többször is élnek, nekem elég kétszer. Először római katona voltam. Melyik volt a világtörténelem legbátrabb, legelszántabb, legképzettebb katonája? „A római katona”. És m iért? „M ert időben megelőzte őt a spártai.” Úgy van. A spártai volt a példakép. K atonának születni kell. A satnyákat, csenevészeket el kell pusztítani, ledobni a hegyről, csecsemő korukban kitekerni a nyakukat. Elvágni. Nyassz. Előbb elszedni az anyjuktól, ne nyavajogjon körülötte az a nőstény, m ert abból nem lesz vérbeli, amolyan fogdmeggyerek, csak anyámasszony katonája. Mi lesz belőle? „Anyámasszony” Igen. Közös tá ­ borok. A gyerek csinálja a sátort és a fekhelyet nádból, járjon térdig iszapban, vágja meg a kezét a sás, folyjon a vére, ne féljen a vértől, milyen katona az, aki elájul? Milyen? Zsebből ki a kezed! Ki a kezed, ha velem beszélsz! Kilépni. Kilépni! Feküdj! Föl! Feküdj! Föl! Milyen katona az, aki elájul? „Anyámasszony katonája”. A jó katonának szabad-e lopni? „Lopni kötelező, csak ne vegyék észre”. Bravó! Bravó! Hazudni? „Isten és a haza érdekében m indenekelőtt.” Mi fáj? „Trianon” Miben hiszel? „Hiszek Magyarország föltám adásában”. Bravó! Lelépni! Osztály vigyázz! Lássam, hogyan állsz a lábadon. A pipaszáron. Néhány fok m i­ nusz kiszidolozta az orrodat? Zsebkendőd nincs? Tenyeredhez törlöd? Vigyázzban nem törlöd! legfeljebb lenyalod, de még azt sem. Vigyázzban a nyelved sem mozdul! M ellett ki, hasat be! Középső ujj a nadrág varrásán legyen. Mi a baj? M it motyogsz? Nincs varrása a nadrágnak? Milyen nadrág az? Nem m agyar nadrág? Idegen? Kém? A kémek elfogása m in­ den m agyar hazafi szent kötelessége. Köztetek nincsen kém? Kémek ki­ lépni! Várok! Ötig számolok. Legjobb, ha feladja magát, enyhítő körül­ mény. Tehát kém nincs, de rend és fegyelembontó az van. Ki szegte meg a fegyelmet? M indenki? Ki jött fel elsőnek az én parancsom ellenére? Jelentkezzen! Nincs mersze? Így is jó. Megjegyzem magamnak. Jakab! K ilépni! Jakab merev testtartással, díszmenetben hátulról előre jön, sapka a fején, szögletes balraátot csinál, élesen csattan a bokája, villámgyorsan 22 �tiszteleg. A tanár jelentést kér, Jakab alázatosan jelent. A bűnöst nem tudja megnevezni. Újabb tisztelgés, így kerül az osztállyal szembe, meg­ n yújtja az első lépést, a többit m ár csak lazán üti, helyresiet. A tanár megigéri, hogy m egbünteti az egész osztályt anélkül, hogy kisujjal is valakihez hozzányúlna. Vigyázzt vezényel. A székek becsúsznak az asz­ talok alá. A kezek ökölbeszorulnak a m ellre kerülnek. Helyben járás. A fiúk nyomják, magas lábemelés, térdük az orrukig feljár, kezük a fejükre lendül, ott összekulcsolódik. Egyszerre lépnek, óram ű pontosságú, kopogó gépezet, kiszáradt kérgű, fagyos bakancsok, hólevétől tarjagos csizmák. Az óráról közben kicsengettek. A tan ár úgy tesz, m intha nem hallaná, utolsó óra volt, idő van bőven. Az egyenletes menetelés felnagyítja a száz­ éves épület önrezgését, a diákok érzik, hogy velük m enetel az egész padló. Vezényszóra megállnak. A megállás szabályos, két hangsúlyos csattanás. Egy-két térd megremeg. Újabb büntetésform a következik. A kezük még a fejükön marad, így nehezebb és akrobatikusabb a gyakorlat. Mindenki egy lábra áll, és azon is m arad egészen az újabb parancsig. A tanár végigjárja a sorokat, ha valakit csaláson ér, belerúg a bokájába. Pálca suhog a levegőben. A térdek rogyadoznak. Néhányan egyensúlyukat vesztve kalimpálnak, ilyenkor széttárják a karjukat, amíg súlypontjuk meg nem nyugszik. Ha ez sikerül, sietve visszarakják a kezüket a fejükre. Néhány perc ezzel megy el, mindössze annyi változás van, hogy közben újabb parancsra lábat váltanak. A tan ár vizsla szemekkel jár-kel a sorok között, ha hátat fordít, sietve pihentetik lábfejükön a levegőben lógó másik lábukat. Végre m indkét lábukra állhatnak, de akkor jön a guggoló­ állás, pontosabban félig guggolás. A karok először is lekerülnek a csípőre. Ennek a büntetésnek az a titka, hogy kizárólag lassan szabad végrehaj­ tani. Centiről centire süllyed a törzs, amely közben szigorúan függőleges marad, a fej sem mozdulhat. Van egy kritikus pont valahol a félúton, ahol olyan helyzebe kerül a comb és a lábszár izma, hogy m indkettő a leg­ kisebb erőkifejtésre képes, és egyik sem tudja segíteni a másikat. A tanár gyakorlott, pontosan érzékeli ezt a helyzetet, ott állítja meg a mozgást. Az érzés ebben a helyzetben olyan, m int a két emelet közé szorult lift utasaié, vagy le, vagy föl, de m inél ham arabb. Jó időt töltenek így, amikor elhangzik a könyörületes parancs, lemennek egészen a mélypontig. Pihennek egyet, azután megismétlődik m inden visszafelé, hogy kezdőd­ hessék az egész elülről. A büntetéssorozat utolsó szakasza a pofozás. Érdekessége, hogy a tanár senkihez sem nyúl, mégis m indenki m egkapja a maga pofonját. Meg lehet oldani páronként és tömegesen. Tulajdonképpen a tömeges is páros, csak ennél m inden pár egyszerre pofozkodik. Fő előnye, hogy ilyen rövid idő alatt száz, sőt ezer em ber pofozását is végre lehet hajtani, h át­ ránya viszont, hogy a minőség annál kevésbé elleőrizhető, m inél többen csinálják. Ezzel m ár érzékelni lehet a páros h átrányát is a tömegessel szemben: időbeli veszteség. Leírhatatlan előnye viszont az a lelki hatás, am it a nézőkre, történetesen a többi párosra gyakorol. A nézők viszont visszahatnak a párra, buzdításukkal állást foglalnak vagy az egyik vagy a másik fél mellett, vagy maga a pofozkodás mellett, esetleg ellene. Ez 23 �utóbbi viszonylag a legritkább. A Diák és a m ellette ülő Bányász volt az első pár. K iálltak az osztály elé, a katedra és a padok közé, pontosan középre, egymással szemben, kartávolságnyira egymástól, az osztály felé m utatott a válluk. A Bányász m ajdnem egy fejjel magasabb volt a Diák­ nál, így a kinyújtott karja éppen vízszintesen tartv a érte a Diák fejét, fordítva viszont a Diák keze ferdén fölfelé lendült, hogy megfelelő helyen találja a Bányászt. A pofozkodás vezényszóra indult, egyre balkézzel, kettőre jobbkézzel ütöttek. M indkettőjüknek jó ritm usérzéke volt, egy­ szerre lendültek a karok, egyszerre csattantak a pofonok. Egy-kettő-egy . . . bal-jobb-bal. . . széna-szalma-széna . . . Ez még nem verekedés. Ebből úgy hiányzik a megfelelő lelki elő­ készület, m int só a levesből. A háborút is megelőzi valami ilyesféle, a népeket először gondolatban ugratják össze am ikor m ár izzik a gyűlölet, akkor nyomnak fegyvert a kezükbe. A Bányász és a Diák m ár nem egy­ szer verekedtek, de akkor volt miért. A Bányász a Diákot saját anyjával való illetlen cselekedetre buzdította, vagy kankecskének csúfolta. Egyszer a Diák azon is feldühödött, hogy sokszor mondták neki: „De dühös vagy! Nézzétek, de haragos! . . . ” Tényleg az lett. Parancsra verekedni? Nem is lehet. Nem vették komolyan. M ár az első csattanások után mosoly gyűlt össze a szájuk szegletén, rövidesen velük derült az egész osztály. Ennek megfelelően a pofonokat is tessék-lássék adagolták egymásnak. Férfi vagy te? Sózz oda neki! Kend meg, ne sajnáld! Ereszd el a kezed bátran, nagy ívben! Kissé dőlj bele, ha adod, lendüljön az egész felső tested! Ne könyékből üss, vállból! Nagy terpeszt végy, testsúlyod inkább a bal lábon legyen, ragadj a földhöz! Csak tapogatod? Férfiasan keverj le egyet, tiszta szívből! Legalább egyet. Dörzsölj oda! Ez semmi. Erősebbet! Dühösebben! Galambepéd van? Bátrabban! . . . ” Nem lehetett pontosan megállapítani, hogy a biztatásokra-e vagy merő véletlenül, esetleg a Bányászban amúgy is lapangó virtuskodó haj­ lam m iatt, a Bányász egyre erősebbet ütött. A Diák viszont közismerten hirtelen haragú, azonnal viszonozta. Komoly verekedés kezdődött. A ve­ zényszó is elmaradt. Nagy erejű ütések csattantak most m ár egyenlőtlen ritmusban. Az osztály fergeteges biztatásba kezdett. A tanulók felálltak a helyükről, a hátul ülők a székekre ugráltak, hogy jobban lássanak. A védekezéssel, az elhajlással sem a Bányász, sem a Diák nem sokat törő­ dött. A Diák sok ponyvát olvashatott, láthatóan arra törekedett, hogy a Bányászt jól állon üsse, vagy gyomorszájon találja. Még a heréje felé is rugdosott. A Bányász viszont nyers erejére alapozott, ritkábban ü tött és pontosabban talált. Véresek lettek mind a ketten, a Bányásznak a szájá­ ból, a Diáknak az orrából buggyant ki a piros, szétkenték egymás képén. Véres lett az ingük, a kabátjuk is, az olajos padló is. Akkor megszólalt a sziréna, félelmetes vijjogással jelezte, hogy ellenséges gépek közelednek a város felé. Lépések ajtócsapkodások, kiáltozások hallatszottak a folyosó­ ról. Valaki idegesen rángatta az iskolacsengő húzókáját, szaggatott csen­ getés jelezte a légiriadó kezdetét. Az osztályban a diákok fölugráltak a helyükről, az ajtó felé tódultak. A nagy kavarodásban valaki lefogta a Bányász kezét, más valaki a Diákot toloncolja a kijárat felé. A pince meg- 24 �telt zsibongással. Egyre érkeztek a csoportok. Klágen volt a megbízott, ő tartotta számon, hogy minden szobából lejöttek-e. Ő vette fel a kapcso­ latot a szobafőnökökkel, tájékoztatást k ért a létszámról, ügyelt a csendre, a fegyelmezett viselkedésre. Az ajtóban állt, kifelé senkit nem engedett. Benn a legtöbben csak álltak, a kevéske ülőhelyet elfoglalta a hideg kosz. Valaki hallani vélte, hogy bombázzák a várost, ez általános csendet terem tett. Néhányan a falhoz tapasztották a fülüket, így próbálták érzé­ kelni a föld lökéseit. Hamarosan mélyen morgó, tompa repülőzúgás préselődött át a vastag falakon. Sokan a m enyezetre néztek, onnan jön, ami jöhet. A Diák a fő falak alkotta szögletbe húzódott, szája állandóan moz­ gott, alighanem imádkozott. Valaki javasolta, hogy énekeljék el a Him­ nuszt. Kinn m ár valamelyest enyhült a hideg. A város mozdulatlan, te­ metői csend. Fenn a kék magasban lusta bombázók cipelték a halált. Fényes acélmadarak, napsugárral ezüstözött keresztek. Iszlai Zoltán Az élők tisztásán Honnan jöttem? Hová megyek? Formáiba a valósulás, a történet zúdított. Papírtörékeny koponyám anyám medencecsontján iszonnyá zúzódott. Vas-rácsozatú lépcsőkön, futószalagokon, csörlőkön, csigákon, csépelő-masinákon, mázsányi kalapácsok alatt döngölődtem, de megmaradtam. Millió ember-molekulával lökődtem öntudatlanul. S fél-öntudatomba családok rugalmas véd-páncélján átroppant a zajló idő, a vándorló szökőár a változó kor viharában. Azóta jéggé dermedő virágként, máskor, mint zsírban kunkorodó hús, a teremtődés heve, zimankója szerint fetrengek higanytengerén. 25 �Megvéreztek vagy ölbezártak a formák. Űzött a testi baj, de megfutamodott a halál. Barátságaim eloldódtak? Kötött a szerelem. Az érzés szivárvány értelmem egén, de öntudatlan boldogság helyett iróniát szereztem, fájó örömet üres lelkem helyébe nyertem szellemet s önmagam vesztve végül, koldus milliókat. Hová lesz arcuk? Hová lesz arcom? Hisz az ég nem lődözi vissza s földek, sárga lankák, gépek, nők, folyók és hegyek s a férfiak hatalmas hangjait. Hol az az égbolt? És milyen az a föld, mely ős-bizonyság szilárd erejével majd összeláncolódik s mint számítottan-őrült forgású Egy fenséges öntörvény szerint magát mozdítja újra s újra meg, jószándékának örök himnuszában? Mondják — tudjátok — mondják, hogy egy isten az Ember lett a mindenek tudója. Ami szépség s mi szép szabadság, csak ez az ember, s csak ő az Ember alkotója. Az Ember tudhat mindent s ő lehet mindennek nyugtatója. Kilép az élők tisztásaira. A fák lihegve tartják az eget. Rémületes, de mégis biztató, e nagy zavarban megszületett. Egyik perc Rezesfülű cingár apák mosatlan, lógó hajjal, macskabűznadrágban. Nyeldeklősen artikulálva, tagolatlan emberismerettel pici, gyanútlan kölyköket löknek a szeptember alá. 26 �A dolgokról hiányosan túlértesülve veréssel védenék őket az örök rossztól, meg életmódot kotorászó korai tanáccsal — visszapofázó színjében a hónapoknak. Ó, előrelátó agresszívek, kispolgáraim töröküléses kis polgárai! Megromlott félelemmel hánytató bizonytalanságom gyilkos émelyében! Dühöm boltjában állok e szeptember fölött, aminek egyik perce se tarthat örökké s ahonnan soha nem ajánlom áltató béke, bölcs megnyugvás áruját. F é r fia k Kiket a pimaszság homlokon rúg, (keményebb heget hagyó, sportszerű, tisztelt bélyeg) itt vagyunk, gerincünk hajlítják szerencsék, jóvátehetetlen jótétemények. Langyos erdőkbe húznak nyújtózó karú, zöld ösvények, megmásít lomhává takar ki nem érdemelt ágyak földje. Egyszerre élünk. Tiporjuk a folyók vizét. Belöknénk csónakunk az árba. Elhajtaná türelmes mezőkhöz, ráérő sirályok szigetére, sípoló nádasok tövébe. S hiába hív az otthon, az elhallgatott, festetlenszájú otthon, biztonság börtöne, megszokás barlangja, trágyameleg verem, hogy — mégis — hazatérjünk. Egyszerre élünk. Várunk az időre, amikor lassú csapással támaszpontukra evezehetünk és elindulunk valamerre. 27 �Hogy ringasson a táj, paráznán, tajtékos ívben kifeszülve, barnán a borzoló vízen. Húsfény rezegjen sugarazva s készülhessünk magunk is újra gerinckilövő, vad nyarakra. Férfiak, saját nyomukba lépők! Csontjaink porát szétszórjuk hanyag úton. Ahol fölbukkanunk, ránk zárul szoros égbolt, aggasztó virradat: egymást világító tüzek könyörtelen világossága. Antal Gábor Kegyelet vallomások I. Hollós-Korvin Lajosról Az ál-Nemecsek, egy magát „A Pál utcai fiúk” kis hőse modelljének kinevező, s ebből különböző előnyöket szerző, nagy darab és nagyhangú józsefvárosi férfiú által indított sajtóper tárgyalásán ifjúi lángolással szerepelt. Pedig akkoriban m ár ötvenes évei végén já rt Hollós Korvin La­ jos. Ő volt a „vádlott”, m erthogy m egírta az ál-Nemecsek üzelmeit, ám olyan frappáns vádbeszédeket mondott, s nemcsak a komikumában is félel­ metes „sértett”, hanem m indenfajta vámszedés és hiszékenység ellen, hogy egyszeriben m egértettem azonak az előadásoknak a sikerét, am elyeket a költő a harmincas évek elején a társadalm i elnyomásról és az erkölcsi szabadságról tartott, s mely előadásokat nem kisebb valaki értékelte „igazi rétori teljesítm ény”-nek, m int József Attila, Illyés Gyula és több más költő, író közös m estere a forradalm ár Madzsar József. Cso­ dáltam, hogy a proletárokat ébresztő kórusművek, „A Vezér felül a lo­ vára”, a világ „számlálhatalan számú viszonylatáról” zengő „Óda” költője, a „Torpedó”, a „Böjti szelek”, s a Hunyadi János külső-belső drám áját színre vivő, szép darab írója, íme, ezt is tudja: lenyűgöző szellemességgel 28 �beszélni, és fiatallá varázsolódni. De valamilyen rossz érzés is szorongott bennem, hiszen — ha jobban meggondoltam — ez az egész per valójában gulliveri szerep és törpeországi terep volt annak, akivé H. K. L. m ár addig is lett, am ikor okos szavai nyomán végül is felm entették a „rágalmazás” rágalmazó vádja alól. És különösen annak számára — gondoltam kegye­ letlenül — aki lehetett volna. Azóta befejezte és ki is adta sokáig, s többek között éppen az elnyúló per m iatt, befejezetlen regényét, az érdekes „Komédiások”-at. És nem sokkal hirtelen halála előtt jelent meg új verseskötete, „A vízbefúlt hal” . Itt egyrészt nem régiben született, legjobb verseihez méltó költeményekkel jelentkezett, másrészt, meg (a könyvbefoglaltság, az idő és a szerkesztés varázsa ez) régi, ism ert és becsült versei is új megvilágítást kaptak. Élet­ műve m indenképpen tovább gazdagodott. Pályakezdésének dokumentumai azonban mégis újabb kegyeletlenségre ösztökélnek. Azok a dokumentumok is, am elyeket akkoriban szerkesztett róla barát és ellenség, am ikor a lángoló szavú fiatal költő először jelent­ kezett a „placc”-on, és azok is, amelyekben a fiatal Hollós Korvinra később emlékeznek vissza, csak akik induláskor ism erték a munkásból lett hivatalnokot, a hivatalnokból lett költőt. De nem engednek nem szólni azok a vallomások sem, amelyekben ő maga beszélt magáról, felismeré­ seiről, közösséget, hazát, s egy m egújhodott emberiséget börtönöket vállaló hévvel kereső vágyairól. Kegyeletlenségemet — a tűnődést azon, hogy mi az, amit mégsem írt meg a hirtelen eltávozott kiváló költő és író — menti, sőt talán szentesíti is, hogy elsősorban éppen József A ttila szerint volt Hollós Korvin Lajos különösen alkalmas arra, hogy az ú jkori és legújabbkori m agyar világ, a m agyar élet nagy eposzát megalkossa. Hiszen — m int József A ttila jelezte — olyan jól ismerte, belülről és átélve, az értel­ miség és a kispolgárság közegét, a munkás-sorsot, de az elcsúszottak, a „lum pen” elemekké hullottak bugyrait is az érzékeny, okos. s m ár korán távlatos forradalm árrá lett költő és író! M iért szigetelődött el mégis annyiszor fájdalm akat rejtő dacba, a világ átöleléséről le nem mondó m a­ gányba? M iért? Van bírálója, aki szerint azért nem ért, érhetett el a legmagasabb csúcsokig, m ert különösen kegyetlen folyamatossággal zúdult rá a külvilág, s benne a közöny, a meg nem értés, a félreértés. Mások szerint alkatában is voltak olyan hiányosságok, am elyek megakadályozták, hogy kivételes képességei és páratlan élményei ellenére m indazt meg­ teremtse, am it egy időben éppen a legjobbak vártak tőle. Ő maga 1943— 45-ben, az üldöztetés és bujdosás körülm ényei között írt „Hátsó lépcső” című regényében m ellékfiguraként — szerepeltet egy „m árványarcú”, fiatal költőt, aki arról vall, hogy senki sem állt m ellette küzdelmes ifjúsá­ gában és, hogy az általános emberség ellenségei m ellett személyes ellen­ ségei (volt fegyvertársai) is hozzájárultak ahhoz, hogy nehéznél nehezebb szívvel bár, de emigráljon Franciaországba. Egy idő m úlva a Költő levelet írt a regény egyik érdekes — történelm i nevén szereplő — alakjának, az Árpád-szakállas, kom m unistákkal barátkozó ,,trónkövetelő”-nek gróf Crouy Chanel Istvánnak, amelyben bejelenti, hogy Párizs befogadta, francia verseket ír és nem jön többé haza . 29 �Kell-e mondani, hogy a részletesen jellemzett, s a „Tömegszállás” és az „Elhal a dal . . c". ím ű verseskötetek szerzőjeként aposztrofált Költő maga Hollós Korvin Lajos? És hogy a valóságban — bár tényleg élt vagy húsz hétig Párizsban — soha nem tudott, m ert igazából soha nem is akart gyökeret ereszteni „a fény fővárosá”-ban? A regény szerkezetében, össz­ képében — hiszen a történéseket a fal mellé tapadt életű, s végül még kéjgyilkossá is lett Báva Vendel mondja el ironikus színezetet kapnak a Költő kifakadásai és a vele kapcsolatos események is. Akarva vagy aka­ ratlanul jelezve, hogy bár a „Hátsó lépcső” írójában is felm erült az a lehetőség, hogy pályája minden akadályát, egyénisége m inden belső gát­ ját m ásokra hárítsa, és felötlött az a terv is, hogy elhagyja azt a várost, amely az ő számára különösképpen nem volt a „fény fővárosa”. De mindez csak tovatűnő, elfutó lehetőség volt, hiszen a m ár nevével is jellem zett Báva szűrte ki a maga tudatán és emlékezetén át a Költő szavait, tetteit. És főleg, m ert Hollós Korvin Lajos mégis csak itt maradt. Többek között, hogy pincékben barakkokban, gyertyafény m ellett m egírja a József A ttila által várt eposznál talán kevesebbet mondó, de így is fon­ tos összefüggésekről valló „Hátsó lépcső”-t. És hogy vállalva a küzdelmet rossz sorsával, külső és belső démonaival, a sok m iérttel, önbizalma apály-idejeiben is őrizze „Ódá”-ja szép szavait: — Megújul minden, el ne m aradj magad, s ne járd a messze fellegek útjait, itt élsz egy élő test ölében, meg ne tagadd szíved e világtól. — Ne tagadjuk meg a szívünket mi sem a Költő világától. Attól, ami műveiben, ám attól sem, ami csak lehetőségeiben m aradt. II. Egy úr Chicagóból Hogy Halmai Im re pesti nótafa, azt még U rbán Ernő állapította meg annak idején. Joggal, hiszen a komikus. — aki különösen U rbán cikke megjelenésének idején, 1953-ban, éppen szerződés nélkül volt. — csak úgy ontotta magából a „bemondások”-at. És ezek a halmaiságok — m int azt a népi hum or ismerője jó füllel meghallotta — nem „uraságoktól le­ vetett jópofaságok” voltak, hanem a pesti kisem ber egy bizonyos típusá­ nak jellemző élethelyzeteiből leszűrt, fanyar bölcsességek. Halmai híres volt arról, hogy nem mindig mondta el azokat a rendszerint m esterkélt humorú, s egy időben még nem is „vonalasított” közhelyeket, amelyek a színpadi szerepében voltak. Ő a magáét mondta, ami frappánsabb, ugyan­ akkor azonban „rázósabb” is volt a dram aturgok által átnézett, s igazgatók által is jóváhagyott szövegnél. Többek között ezért állt gyakran, nagy népszerűsége ellenére is, szer­ ződés nélkül. Ezért kellett m egalakítania az egyszemélyes „Halmai- 30 �kabaré"-t, amely a „pesti Broadway" környékén, a Nagymező utca és az Oktogon között „tájolt”. O tt ült a közönség a cukrászda vagy presszó elé kitett székeken, m egjelent Halmai — a maga mindig egy kicsit jelmeznek ható, vagy nagyon kopott, vagy éppen túl elegánsnak ható Öltözékében — és kezdetét vette az „előadás”. A „Brasil” eszpresszó is beleesik abba a körzetbe, ahol a „H alm ai-kabaré” vándorolt vendéglátóipari üzemegység­ ről üzemegységre, asztaltól asztalig. E presszóban tanyázott — kiörege­ dett újságírók, aktív lóverseny- és focidrukkerek körében — Dinnyés Lajos, a volt miniszterelnök is. És amikor Halmai m egjelent a „Brasil”ban a politikus mindig átnyújtott neki egy forintot. Reflexszé lett szokás volt ez, megkövesedett tréfa, szertartás, am elyet Dinnyés akkor sem sze­ gett meg, am ikor Halmai — az ism ert szövegíró, a „büdöslábú Zsüti” társaságában és segédletével — ötezer forintot nyert az ügetőn. Halmai ezúttal is átvette a forintot, leadta műsorát, m ajd nagy köteg százast húzott elő a zsebéből. — Nem ajánlhatok fel valamit, kegyelmes uram ? — kérdezte és fel­ nevetett, azzal a harm inckét fogú harsánysággal, am it a m ár em lített „Zsüti” egy ihletett pillanatában „rengető fal”-nak nevezett el. (Jelezve, hogy e kacaj nem mindig szívből jövő.) A „kegyelmes ú r” szintén kacagott, ám tényleg szive (és pocakja) mélyéről. — No, Im re — jegyezte meg, m iután letörölte könnyeit — ez is csak egy olyan országban történhet meg, ahol én m iniszterelnök lehettem . . . — De ott sem m indenkivel — folytatta Halmai „egyből” . — M ert színész, ugyebár, mindenki lehet. Tarhás is, bár ahhoz m ár némi tehetség szükséges. Halm ainak azonban születni k e ll. . . Igaza volt, m ert azt a képletet, am it Halmai jelentett Pestnek — és Pestnek Halmai — nem lehetett volna összehozni csak szorgalommal, vagy csak bohémsággal. Ehhez kellett egy korán elkallódott színész-papa és egy polgári életvitelű mama is, aki a nagy csavargások, a néha tú l hosszú­ ra nyúlt szerződés nélküliség idején i s rendben tarto tta a szoba-konyhát és vacsorát is készített. Hogy valaki Halmaivá legyen, ahhoz m ár 15— 16 évesen — a húszas évek legvégén — be kellett szokni a „Japán” kávé­ házba, a zsugások, a linkek, a másodosztályú artisták (és közöttük szíve­ sen őgyelgő írók) körébe. Sikert kellett elérni a háború alatt a Kam ara Varietében (és Anita Bestnél, a kor dívájánál) és ki kellett szólni a „darab”-ból a katonaruhás nézőknek; — Apuskák nem lesz nagy sikere­ tek, annyit m ondhatok!. . . És el kellett jutni (nem utolsósorban éppen az ilyen „fellépések” miatt) Auschwitzba is, ahol a m ár többször em legetett s akkor csontig sovány, m ajdnem meztelen szövegíróval az Appel-platzon találkozva, így kellett megszólítani a régi cim borát: — Mi van, Zsüti, hol dolgoztatsz? . . . — Nem, nem elég ahhoz, hogy valaki Halmai legyen, a bárm ilyen szorgalmas felkészülés pesti blődliből, nem elég a furcsa ruházkodás és a „rengető fal” sem. Ahhoz legendahőssé kellett lenni egy közegben, ahol pedig megvetik, kiröhögik a legendát, s ahol e legenda tartalm a éppen m indennek a kiröhögése. Hogy valaki Halmai lehessen Pesten, ahhoz felhúzott íjként kellett élni, m int Ibn Gabirolnak, a költő- 31 �nek, aki szerint a világ minden perce tigris, amely rád akar rohanni, legyen tehát minden egyes perced két tigris, amely megbirkózik azzal az eg g y el. . . 1956 novem berének viharos napjaiban — tudjuk — tankok vonultak a pesti Körúton. Ki így reagált, ki úgy, de talán senki sem úgy, m int Halmai, aki a „Brasil” előtt állva (e napokat főleg a presszóban töltötte, vicceket mesélve, emlékeket idézve) így „szólított le” egy döngő gépet: — Helló, tarxi! . . . . . . Ilyen előzmények után meglehetős furcsán hatott rám az a szolid eleganciával öltözött, csendes úr, akivel a m últkor a Fészek klub k ertjé­ ben találkoztam. M ár tavalyelőtt is itthon járt, de akkor nem voltam Pesten. A legfurcsább az volt, hogy a szolid férfiú — Mr. Halmai Chikágóból — egyszerűen nem emlékezett, arra az ,,Abgang”-ra amivel Pestről annak idején távozott. — Pedig hiszen pont nekem mondtad — próbálta eszébe idézni a „halmaiság”-ot egy asztaltársunk —, hogy megnyomtad a liftgombot, és lejött a harm adik e m e le t. . . — No . . . no . . . — m erengett el Mr. Halmai — nem emlékezek. A lift nagyon corrected járt, azaz já rt volna. Ugyanis nem volt lift a házban . . . És nem emlékezett Mr. Halmai a második, a harmadik, a negyedik „beköpés”-re sem. — Impossible — mormogta — ilyen . . . hogy is mond­ ják . . . hülyeségeket én nem mondtam. Folyt, folydogált a duma a kertben és közben kiderült, hogy a nagy­ néni porcelán im port-export cégének (ahol dolgozik) van egy gyönyörű nyaralója M iamiban (Majámi-ben), és hogy odajár Mr. Halmai is a m am á­ jával. K iderült, hogy egy harm incezer dolláros bankbetét az „royal” (rojál) néni, meg az is, hogy Chicago egyik egyik új nevezetessége a negyven emeletes „Playboy”-székház. Ügy fél óra m úlva azonban egy kis szünet tám adt, és én elmondtam az esetet Dinnyés Lajos volt m iniszterelnökkel és az ötezer forintos lóverseny-nyereséggel. — Nem igaz! — kiáltott fel hevesen az addig oly hűvös ú r Chicágóból. — Nekem soha életemben nem volt ötezer forintom. Az a dolog úgy volt, maga pancser, hogy Dinnyés éppen két aktív m iniszterrel ült együtt — és nem a „Brasil”-ban éppen, hanem a „Jókai”-ban — am ikor oda­ mentem. Mégsem akart megfosztani a forinttól, és diszkréten átnyújtotta. Én meg jó hangosan: — H át akkor m arad kilenc! Holnap is megadhatja! H át mi lett Pestből? Már sztorit sem tudnak itt mesélni? . . . És elkezdett mesélni. Régi „halmaiságok”-at. Kettőt, hárm at, ötöt, tizet. A kertet m ár bezárták volna, de az am erikai m ister kedvéért nyitva tartották. H ajnal felé valaki — viccesen — megkérdezte: — Nem kell még elmenned Chicágóba, Im re? — De igen, — felelte váratlanul Mr. Halmai — méghozzá a legsür­ gősebben . . . Az egész társaság felkerekedett és elindultak az egykori pesti komi­ kus és legendahős komikus és legendás egykori lakása felé. A Nefelejcs utcába. A Chicágóba . . . 32 �Börcsök Mária Litánia Szűz Mária, Isten Anyja, Teremtésből kiebrudalt, Hatalomból kiparancsolt, Imazsámolyon megejtett, Új szűzhártyát kinövesztett, kik a párjuk úgy kívánják, mint a vizet tikkadt pálmák, kik nem mondják: isten adta, sírnak, ha fehér a vatta, kik szédülnek, kádba hánynak, fölpuffadt, lágy sajttá válnak, kik a lábuk szétterpesztve, fogófejjel fölrepesztve, ordítva szülnek gyereket, kik maguknak eltagadják, hogy szűk nekik a mennyország, Szégyenedet szétkürtöljék, Tisztaságodat leköpjék. Madonna Totyogok, mint a pingvin, Keresztcsontomba ütve hét tőr hegye. Méhemben negyvenéves magzat. Egyre nő Óriási kőfeje. Vemhes vizek Vemhes vizek partján, hízó holdvilágban gyémántkoponyádat magasba emelted. Piros ár-apályba gyöngyzacskód kipergett. 33 �társadalom — művelődés Barna József A munkáskultúráról* Ha a munkáskultúra fogalmát a kultúra előbb körvonalazott kategóriájának segítségével első megközelítésben definiáljuk, akkor ez nem más, mint azoknak az alanyi és tárgyi értékeknek, javaknak az összessége, amelyekkel a munkásosztály rendelkezik, tehát amelyek külső anyagi környezetét alkotják, valamint azok a rész­ ben intézményesen szabályozott tevékenységi formák, viselkedési módok, amelyek­ kel e külső és belső javakat termeli, elsajátítja, társadalmi funkcióit betölti. A munkáskultúra olyan sajátos társadalmi jelenség, amelynek bonyolult belső struktúrája van, s amelyet a többi társadalmi jelenségből álló környezet vesz körül. E környezet külső volta messzemenően relatív, mert a munkáskultúrával kölcsönösen áthatják egymást, átmennek egymásba. A munkáskultúrába behatol mindaz a gazda­ sági, politikai és kulturális viszony, tényező, amit nem közvetlenül a munkáosztály hoz létre, s megfordítva, ez utóbbiban is benne van a munkásosztály anyagi és szellemi tevékenysége, e tevékenység eredményei, színvonala. Így a munkásosztály kultúrája a szocialistává váló nemzeti kultúra ma még sajátos, de szerves és meg­ határozó jelentőségű részét képezi. A munkáskultúra belső alkatelemei egyrészt egymással is bonyolult kölcsön­ hatásban vannak, másrészt ugyanilyen, mindenoldalú kölcsönhatás érvényesül a munkáskultúrán „kívüli” társadalmi jelenségek, a gazdaság, a politika és a társada­ lom szellemi kultúrájának szférája között. A munkáskultúra belső szerkezetét vizsgálva, azt többféle szempont szerint oszthatjuk fel. Ezek közül a szempontok közül a legfontosabbak a következők: anyagi—szellemi tevékenységek, alanyi—tárgyi, gazdasági—politikai—kulturális, egyéni—csoport—társadalmi, munkahelyi—otthoni—lakóterületi, tartalmilag pedig szo­ cialista — nem szocialista kultúra. A munkáskultúra modelljének fontos módszer­ tani kérdése az, hogy ezek közül a szempontok közül melyik a legátfogóbb, az, amely a munkáskultúra belső struktúrájának gerincét képezheti. Probléma az is, hogy milyen viszony van ezek között a struktúráló tényezők között. Hogyan lehet ezeket a felméreseket, a kifejtés során egyszerre egymás mellett és egymáson belül bonyo­ lult kölcsönhatásaikat figyelembe véve érvényesíteni? Álláspontunk szerint a felsorolt struktúráló tényezők közül a felosztás alapvető szempontjául a „munkahely—otthon—lakóterület” kategóriákat kell megtenni, mert éppen ezek azok, amelyek egyrészt a munkáskultúrát teljes terjedelmében átfogják, másrészt belső alkatelemeit időben, térben, intézményesen a legvilágosabban hatá­ rolják el egymástól. Ezzel a hármas tagozódással mindenekelőtt az egyéni—csoport—társadalmi és a gazdasági—politikai—kulturális szempontokat kell — a lehetőség szerint — legszo­ rosabban egyesíteni. Amennyiben az egyes munkást vesszük kiindulópontul, akkor ezt a struktúrát képszerűen úgy ábrázolhatjuk, hogy a munkásegyént a munkahelyen, otthonában, a lakóterületen egyre szélesedő, s egymást bonyolultan átható, módosító körökben veszik körül a részben intézményesített, részben informális gazdasági, politikai, kulturális viszonyok, amelyek közül mindegyiknek megvan — hogy most már a többi szempontot is bekapcsoljuk — a maga anyagi és szellemi, alanyi és tárgyi oldala, intézménye, egyes különös- általános szintje, sajátos ideje (munkaidő, munkán kívüli és szabad idő) tevékenységtípusa és rendszere, szocialista vagy nem szocialista tartalma. *Részlet egy készülő, nagyobb tanulmányból. 34 �A társadalmi viszonyoknak ez az egyre szélesedő köre nem marad valami külső az egyén számára, hanem áthatja, belsővé válik, alanyiasul, megismételhetetlenül személyiesül minden egyes egyénben mint társadalmi lényeg, hogy aztán újból külsővé váljon az egyén e viszonyokat többé-kevésbé módosító társadalmi (terme­ lési—poltikai—kulturális) tevékenysége eredményeinek formájában. A munkáskultúra modelljének leírása mindezen túlmenően még alapvetően két — egymással kapcsolatban lévő — szempontot követel meg, nevezetesen a stabil és mobil modell kategóriáit. A stabil modell a munkáskultúra struktúráját, sőt szféráit, ezek belső alkatelemeit, e szférák egymáshoz való viszonyait, kölcsönhatásait, stb. viszonylagos állandóságukban ábrázolja. Ezzel szemben a mobil modell (az előbbire építve) a munkáskultúra egészének időbeli fejlődését, e fejlődés folyamán végbement struktúrális változásokat, új elemek, új tartalmak keletkezesét, a régiek elhalását, a belső arányok hierarchia-átalakulását, stb. állítja a figyelem előterébe.* A következőkben először a munkáskultúra belső struktúráját kíséreljük meg felvázolni, olyan módon, hogy ott, ahol ez feltétlenül szükségesnek mutatkozik, uta­ lunk belső területeinek, alkotóelmeinek a megfelelő „külső”, makroszintű társadalmi szférákkal való kapcsolataira, átmeneteire is. A munkáskultúra esődleges, az összes többit döntően meghatározó szférája a munkahelyi, a munkaidőn belüli (és közvetlenül a munkaidőn túli), kultúra. A mun­ kásosztály egyik legdöntőbb társadalmi tevékenysége az anyagi termelés, a gaz­ daság (gazdasági kultúra) része s ezért, mielőtt a munkahelyi kultúra struktúráját elemeznénk, egy-két szóval vázolnunk kell a gazdaság és munkáskultúra viszonyának kérdését. A gazdaság minden osztály s réteg kultúrájának alapja, a művelődés tárgyi (dologi, technikai, pénzügyi, stb.) és alanyi (szabad idő, szakmunkaerőre való igény, stb.) feltételeinek megteremtője. A munkásosztálynak azonban sajátos a viszonya a gazdasághoz, ami a (nem termelő) értelmiséghez képest abban jelentkezik, hogy a munkásosztály az ipari ter­ melőerők legdöntőbb eleme, s így az anyagi javaknak nemcsak fogyasztója, hanem termelője is, s hogy ebből kifolyóan létének s műveltségének adott szintje és fejlő­ dési üteme a legszorosabban össze van fonódva az ipari technikai-műszaki fejlő­ déssel, hogy művelődését ez utóbbi határozza meg, nemcsak magában a termelőfo­ lyamatban, hanem a munkán túli időben is. A parasztság kultúrája pedig abban különbözik a munkáskultúra és a gazdaság viszonyától, hogy a munkásosztály a legkoncentráltabb s urbanizált körülmények között összpontosuló, a leggyorsabban fejlődő, legkorszerűbb ágazatokat is maguk­ ban foglaló termelőerők eleme, s hogy a szocialista tulajdonviszonyok legfőbb hor­ dozója. A gazdaság (a gazdasági kultúra) és a munkáskultúra viszonyát két, egymást részben fedő körrel ábrázolhatnánk. A gazdaság „túlhaladt” a munkáskultúrán, amennyiben — mint láttuk — magában foglalja a gazdaságnak mindazokat a vo­ natkozásai, amelyek létrejöttében s működésében a munkásosztálynak nincs közvet­ len szerepe, másrészt a munkáskultúra is túlhalad a gazdasági kultúrán, amennyi­ ben az általános és a politikai-ideológiai művelődésének, műveltségnek a gazdasá­ gitól távolabb fekvő elemeit, valamint a szabadidő-kultúra szórakozási, pihenési ele­ meit is magában foglalja. A két kör egymást fedő szeletében helyezkedik el a mun­ kásosztály termelési és anyagi- fogyasztási kultúrája, ami így egyrészt a gazdasági kultúrának, másrészt a munkáskultúrának sajátos része. Mi a viszony most már a termelési kultúra és a munkáskultúra között? A munkáskultúra szélesebb terjedelmű, mint a termelési kultúra, de más oldal­ ról a termelési kultúra terjedelme haladja meg a munkáskultúráét. A termelési kul*A munkáskultúra ilyen átfogó modelljének megalkotása olyan nagy elméleti feladat, amelyet kizárólag a társadalomtudományok legkülönbözőbb ágainak területén dolgozó szak­ emberek egységes koncepció alapján együttműködő, jól szervezett kollektívája oldhat meg. Az egyéni kísérletek — mint amilyen a jelenlegi is — szükségképpen fogyatékosak, de arra feltétlenül jók, hogy ráirányítsák a figyelmet a feladat nagy jelentőségére s a komplex, kollektív munka nélkülönözhetetlenségére. 35 �túrának az ezt biztosító, létrehozó tevékenységnek ugyanis különböző — alapvetően egyéni-, munkahelyi-, műhelyi-, üzemi-, vállalati-, iparágazati-, népgazdasági — szintjei vannak, s a felsőbb szinteken a munkásosztály csak több közvetítésen ke­ resztül gyakorol befolyást a termelési kultúrára. A termelési kultúrán belül a mű­ szaki kultúra tárgyi oldalában, a technikában a tudósok, a kutatómérnökök, a szak­ mastruktúra és a munkahelykultúra viszonyának fő vonalakban való alakulásában a gazdasági tervezést népgazdasági szinten végző közgazdászok, a munka megszer­ vezésében a vállalat, az üzemvezetés szervező munkája is eltárgyiasul. De a termelési kultúra feltétele a termelés folyamatosságát biztosító vállalati tervezés, nyersanyagbeszerzés, piackutatás stb., ami szintén a vállalatvezetés feladata.* Mindezzel a termelési kultúra tartalma s terjedelme tágabb a munkáskultúra terjedelménél. Következésképpen terminológiailag helyes a termelési kultúrán belül a munkásosztály termelési kultúráját megkülönböztetni, annak ellenére, hogy ezek a munkahelyek szintjén már a legszorosabb, egymást álható s feltételező egységben vannak. A termelési kultúra fő területei a műszaki, a humán, a politikai, erkölcsi, veze­ tési, szociális -egészségügyi és esztétikai kultúra. Mindegyiken belül meg kell külön­ böztetnünk a tárgyi, az alanyi és a szervezeti oldalt, és ezeknek egymáshoz való (harmonikus vagy diszharmonikus) viszonyát. A termelési kultúra legdöntőbb eleme a műszaki kultúra. Tárgyi oldalát a mun­ ka dologi feltételei, a technikai-műszaki bázis, a szerszámok, gépek, berendezések, az épületek stb., az alanyi oldalát pedig a munkások szakmai, műszaki műveltsége, szakképzettsége alkotja. A műszaki kultúra szintje azzal mérhető, hogy milyen a gépesítettség foka, hogy a gépek, berendezések, az energiahordozók a technikai fej­ lettség, a korszerűség milyen színvonalon állnak, valamint, hogy mennyire felel meg mindennek a munkások kvalifikációs szintje és struktúrája, s hogy következéskép­ pen milyen a termelékenység, a termékek mennyiségének, minőségének színvonala. Nyilvánvaló, hogy a műszaki kultúra alacsonyabb fokát képviseli egy üzem, ahol esetleg a legmodernebb gépeket nem tudják üzemeltetni hozzáértő munkások hiá­ nyában, vagy ahol — megfordítva — a munkások szaktudását nem lehet kihasználni a gépesítettség alacsony foka miatt.** A termelési kultúra azonban ott sem lehet teljes, ahol a tárgyi és az alanyi oldal teljesen megfelel egymásnak, de hiányzik a munka megfelelő szervezettsége. A magas termelékenységű gépek és ezekhez kiválóan értő munkások szükségképpen tétlenül állnak, ha nincs megfelelően megszervezve az üzemen belüli nyersanyag* Ezzel kapcsolatban manapság vitatott a munkásosztály alkotó szerepe az anyagi kultúra, az anyagi javak létrehozásában, mivel sokan úgy foghatják fel, hogy a modern ipari termékek gyártásában a munkások már pusztán mechanikus, gépies megvalósítói a tudósok, a kutató, s a tervező mérnökök által alkotott terveknek. A szellemi munkát azonban nem lehet az alko­ tómunkával. a fizikai munkát pedig (legnagyobb mértékben megosztott formáit véve alapul) a mechanikus, gépies munkával azonosítani. A termékek mennyisége, minősége, esztétikai érté­ ke ma is igen nagymértékben függ a szakmunkások szakképzettségének, munkaerkölcsének stb. fokától, amit többek között világosan mutatnak azok az esetek, amikor egy, a termelési kultúra alacsonyabb fokán álló országban gyártanak külföldi szabadalom alapján (csak a ter­ veket nézve), a világszínvonalnak megfelelő termékeket. Különösen nagy az alkotó szaktudás jelentősége a modern gépi berendezések karbantartó- javító munkáinál. E munka a technikai fejlődés belátható jövőjében is nélkülözhetetlen marad s a berendezések bonyolultabbá válá­ sával egyre több alkotó mozzanatot is tartalmaz. A közvetlen tapasztalati ismeretek pótolhatat­ lan előnyével rendelkeznek a munkások a munkaszervezés, a munkaerő ésszerűbb kihaszná­ lása, a belső vezetés, irányítás mechanizmusának racionálisabbá tétele területén is. Ezek a tényezők végül is mind a termékek mennyiségében, sőt minőségében is realizálódnak. **A technikai-műszaki bázis és a munkások kvalifikációs struktúrájának megfelelése, össz­ hangjának biztosítása hosszú távon már olyan feladat, ami túlmegy az üzem mint termelőegy­ ség lehetőségeinek és feladatainak a körén, és csak népgazdasági szinten oldható meg A ter­ melési-műszaki kultúra összhangtörvényének a biztosítása elsősorban a szakember-ellátottság tervezésének a feladata. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta a vállalatok szerepe is jelentősen megnövekedett mind a műszaki fejlesztés, mind a szakképzés területén, de külö­ nösen az utóbbi lehetőségeinek megvalósítását illetően még vannak problémák. A vállalatok igyekeznek kibújni a szakmunkásutánpótlás rájuk eső feladatai alól, és gyakran a számukra kényelmesebb és olcsóbb (de a népgazdaságnak sokkal drágább) munkaerőcsábítás eszközeihez nyúlnak. 36 �szállítás, a félkész munkadaraboknak a következő megmunkálógéphez való eljutta­ tása, a késztermékeknek az üzemből való kiszállítása, megfelelő raktározás, a kar­ bantartó-javító szolgáltatás stb. A magas állásidők biztos mutatói a termelési kul­ túra alacsonyabb színvonalának. A munka szervezettsége a vezetési kultúra meg­ nyilvánulása a műszaki kultúra szférájában, de nagy szerepet játszik benne a mun­ káskollektívák politikai öntudatának színvonala is. A termelési kultúrán belül — mint erről szó volt — a legalapvetőbb, az összes többi alkatelemet elsődlegesen meghatározó tényező a műszaki kultúra, s ezen belül is a technikai-műszaki bázis fejlődése, s ezért ezzel a kérdéssel kissé részletesebben kell foglalkoznunk. A technikai fejlődés a szakmunkaerőre való szükségleten, a szakképzésen, a szakmai műveltségen s az ehhez szükséges, ezt megelőző általános műveltséget adó oktatáson keresztül fejti ki hatását a munkásműveltségre. A szakmai műveltség fogalmába kell sorolnunk először is a szakelméleti isme­ reteket, az általános műveltségnek azokat az elemeit, amelyek a szakismeretek leg­ közvetlenebb alapjait képezik (mechanikai, fizikai, kémiai, matematikai stb. isme­ retek) s végül azokat a szellemi és manuális készségeket, amelyek a szakelméleti ismeretek gyakorlati alkalmazásához, megvalósításához szükségesek. Tekintettel arra, hogy a munka folyamatában a munkás nemcsak a természettel, a szerszámokkal, gépekkel, nyersanyagokkal, hanem emberekkel is kapcsolatban van és munkája szociális értelemmel, jelentőséggel is rendelkezik, a szakmai műveltséget nem lehet szakképzettségre korlátozni, hanem azokat az erkölcsi, politikai, világ­ nézeti meghatározottságokat is sajátos részének kell tekinteni, amelyek a munkás számára lehetővé teszik a munka társadalmi szervezetébe való harmonikus beillesz­ kedést és amelyek szocialista viszonyok között szakmai tudásának, képességeinek a társadalom érdekében való teljes mozgósítását is eredményezik. A szakmai műveltség színvonalát, az előbb felsorolt elemeinek egymáshoz való arányát és belső tartalmát a termelés műszaki-technikai bázisának fejlődési iránya és üteme határozza meg. Ettől függ mindenekelőtt az, a munkásosztály műveltsége szempontjából alapvető kérdés, hogy mi a viszonya egymáshoz a munkának és művelődésnek, hogy a mun­ kás alapvető élettevékenységében, a munkában kibontakoztathatja-e, fejlesztheti-e ismereteit, különböző irányú képességeit, vagy pedig ellenkezőleg, a munka és a művelődés közömbösen vagy egyenesen idegenül, ellenségesen állnak-e szemben egymással. A technikai fejlődés azonban nemcsak a munkában fejlődő vagy visszafejlődő műveltséget, hanem a rajta kívüli, a pályaválasztás előtti és a munkaidőn túli tanu­ lást, művelődést is meghatározza. Ebben a tekintetben egyrészt mint alap, másrészt mint cél hat, amennyiben az első esetben a munkást többé vagy kevésbé teszi alkalmassá, szellemileg, fizikailag képessé a szabad időben való művelődésre (ld. a nehéz fizikai vagy akár a gépies, szellemi munka művelődésgátló hatását) s a máso­ dik esetben többé vagy kevésbé igényli, teszi alkalmazhatóvá, szükségessé a munkás magasabb szakmai és általános műveltségét, s következésképpen a műveltség gyara­ pítását. A technikai kvalifikációs szükségletei a szakképzésen keresztül meghatározzák a munkások iskolázottságát, általános műveltségét. A szakképzési színvonalat lehetet­ len emelni az általános műveltség emelése nélkül, hiszen mint láttuk, a szakmai műveltség — elsősorban a szakelmélet — magában foglalja, előfeltételezi az általános műveltség egy sor alkatelemét. Az általános műveltség pedig az erkölcsi—politikai, a világnézeti fejlődésnek az előfeltétele úgy, hogy a technikai-műszaki bázis kvali­ fikációs igényeinek növekedése végül is a munkás egész személyiségének fejlődésére döntő befolyást gyakorol. Megfordítva: a nehéz és kedvezőtlen körülmények között végzett fizikai munka utáni fáradtság (természetesen az életkortól, a fizikai erőtől, az egészségi állapottól is függően) gyakran lehetetlenné teszi nemcsak a művelődést, de még a csak vala­ mennyire is komolyabb tartalmú szórakozást is, s tendenciájában oda vezet, hogy a szabad idő túlnyomó része passzív pihenéssel vagy alvással telik el. A már meg­ szerzett ismereteknek, készségeknek a munkában való alkalmazhatatlansága öncélúvá teszi a további művelődést, ezzel elsorvasztja az ambíciókat, elhalványítja a meglévő ismereteket. 37 �A munkásosztály műveltsége szempontjából mindebből következően döntő kérdés, hogy milyen a viszony a technikai fejlődés és a fejlődés által meghatározott kvalifi­ kációs szükséglet alakulása között. A gépi nagyipar kialakulásától kezdve a műszaki fejlődésnek a munkások szak­ mai műveltsége szempontjából is nagy jelentőséggel bíró három szakaszát kell meg­ különböztetnünk. A gépi nagyipar kialakulásának első szakaszát az univerzális gépek és az ezeken dolgozó, viszonylag magas képzettségű szakmunkások nagy száma jellemezte. A második szakaszban ezzel szemben már a félautomata és egyes automata gépek és mindenekelőtt a futószalag-rendszer az általános, ami a szakmunkásokra való igény csökkenésével és a betanított munkaerőre való szükséglet ugyanilyen mértékű emel­ kedésével jár együtt. Ugyancsak csökken ebben a szakaszban a anyagmozgatási, szállítási, raktározási munkák gyors ütemű gépesítése következtében a segádmunká­ sok száma és aránya is. A harmadik szakasz teljes, a komplex automatizálás sza­ kasza, amelyben már lehetővé valik a gyártási folyamatnak a különböző irányító, vezérlő, szabályozó és ellenőrző berendezések segítségével olyar zárt, önszabályozó, automatikus rendszerré való átalakítása, amelyben már az ember maga nem vesz részt, hanem csak kívülről ellenőrzi a rendszer működését. A műszaki fejlődésnek ez a szakasza (ami egyébként még a legfejlettebb országokban is az össztermelés­ nek csak egy kis hányadát teszi ki), ismét ugrásszerűen megnöveli a magasan kva­ lifikált munkaerőre való igényt, valóságos forradalmat idéz elő a munkáosztály szakmai és általános műveltségében. A fejlődés melyik szakaszában van nálunk az ipari termelés műszaki-technikai bázisa, és hogyan hat ez a fejlettségi szint a munkásosztály kultúrájára, szakmai és általános műveltségének alakulására? A technikai-műszaki bázis fejlettségi színvonalát mérni bonyolult feladat, amit csak erősen megközelítő pontossággal lehet végrehajtani. A megfelelő paraméterek hiányosságai mellett megnehezíti ezt az a körülmény is, hogy a szint népgazdasági és iparágazatok szerint is nagyon különböző. Ennek ellenére, ha az átlagszínvonalat tartjuk szem előtt, azt mondhatjuk, hogy az előbb másodikként felsorolt szakasz közepetáján tartunk. Ez azt jelenti, hogy még előttünk áll a félautomata, az egyes automata gépek, a futószalagrendszerű termelés bevezetésének és nagyobb tömegben való elterjesztésének feladata. Egy sor iparágban még rendkívül magas az egyszerű kéziszerszámokkal végzett, a nehéz és kedvezőtlen körülmények között végzett fizikai munkának, a nem gépesített szállítási, raktározási munkának az aránya.* Kapitalista társadalmi viszonyok között a műszaki fejlődésnek ez a szakasza az, amely a leginkább kiélezi a munkának és a műveltségnek, a munkásnak és a gépnek, a fizikai és szellemi munkának; az alkotásnak és a tömegek munkájának egymástól való elidegenedését. A futószalag mellett dolgozó munkás munkatevé­ kenysége egy-két mechanikus mozdulatra egyszerűsödik, ő maga a gép egyszerű alkatrészévé, „kerekévé, csavarjává” válik, ezáltal elszemélytelenedik, „munkájában nem igenli, hanem tagadja, nem jól, hanem boldogtalannak érzi magát, nem fejt ki szabad fizikai és szellemi energiát, hanem fizikumát sanyargatja és szellemét tönkreteszi.” (Marx) Hogyan alakul a munkásnak a technikához való viszonya a technikai fejlett­ ségnek ebben a szakaszában szocialista társadalmi viszonyok között? Ha ezt a kérdést helyesen akarjuk megválaszolni, akkor el kell kerülnünk azt a két helytelen végletet, amelyek közül az egyik, lebecsülve a szocialista termelési vi­ szonyokban rejlő lehetőségeket a munkássszemélyiség egyoldalúvá válásának ellensúlyozására, túlhangsúlyozza a technikai fejlődés hatásainak azonos vonásait a kapi­ talizmusban és a szocializmusban, a másik pedig ellenkezőleg, túlbecsülve a szocia­ lista tulajdonviszonyokból eredő ilyen irányú lehetőségeket, indokolatlanul túlzott optimizmussal akarva-akaratlanul meghamisítja a valóságos helyzetet. • A minisztériumi ipar egészében az összes létszám kb. 18 %-a anyagmozgatási szállítási és raktározási tevékenységgel foglalkozik. A munkások 67 %-a végez nem technizált jellegű kézimunkát, közel egyharmada (a segédmunkásoknak 49—50 %-a) nehéz fizikai munkával van foglalkoztatva. A gépek mellett ellenőrző, felügyelő — tehát az automatizációs szakaszra Jel­ lemző — tevékenységet végzők aránya még csupán 3 %. 38 �Technikai-műszaki bázisunk előbb jellemzett fejlettségi foka nálunk is erősen fékezi, gyakran egyenesen megakadályozza a munkás személyiségének, műveltségé­ nek, a tulajdonviszonyok, a szocialista demokratizmus és humanizmus által követelt fejlődését, nap mint nap újratermeli még az egyoldalúságot, a munkások nagy tömegétől követeli meg még a puszta testi erőkifejtést, a rutinból eredő, mechanizálódott tevékenységi formákat, a szellemi erőket tompító monotómiát. De eltorzíta­ nánk a valóságot, ha nem vennénk figyelembe azokat a lehetőségeket, amelyek a munkás köztulajdonos voltából, a szocialista demokráciának a gazdasági (üzemi) demokráciát is magábanfoglaló jellegéből erednek, amelyek a technikának előbb vázolt negatív hatásait bizonyos mértékig ellensúlyozhatják. A szocialista és ezen belül az üzemi demokrácia továbbfejlesztésére azért is múlhatatlanul szükség van, mert többek között éppen ez adja azt a sajátos különbséget, előnyt, amellyel a szocialista társadalom a kapitalizmus fölött rendelkezik a munkásszemélyiség auto­ nómiájának (az adott történelmi fok lehetőségein belüli) megóvására, kifejlesztésére. Szerepe van ebben természetesen a tudatnak, a politikai öntudatnak, a köztu­ lajdonosi érzésnek, a társadalmi méretekben gondolkodni tudás képességének is, mert ezek teszik leihetővé, hogy a munkás felismerje azokat — a szocialista tulaj­ donviszonyok fennállása mellett valóban létező — kapcsolatokat, amelyek az ő részmunkáját, ennek produktumát, a munkáskollektíva, az üzem, a vállalat, a nép­ gazdaság egyre szélesedő körein keresztül összekapcsolják a társadalmi egésszel. Mindez a munkás számára jelentősen enyhítheti a munkamegosztás negatív követ­ kezményeit. A munka túlnyomóan fizikai jellegétől, nehéz voltából, partikularitásából eredő művelődésellenes hatásait természetesen lehetetlen teljesen megszüntetni az előbb vázolt tudati tényezőkkel.* Ez annál is kevésbé lehetséges, mert hiszen a szocialista tudat különböző fokai­ nak eléréséhez már eleve feltételül szolgál az általános műveltség egy meghatározott szintje. A munkásműveltség emelésének döntő láncszeme a technikai-műszaki fejlő­ désben rejlik. A tudományos-technikai haladás a komplex automatizálás felé — mint ez már említettük — alapjaiban változtatja meg a munkának és a művelődésnek a viszo­ nyát, Az önirányító, automatikus géprendszerek az embert a termelési folyamat határain kívül helyezik**, megszűnnek a gépmunkás munkakörök, a mai értelemben vett szakmunkási és betanított munkási kategóriák. A megmunkálandó darabok géptől-gépig való automatikus szállításával ugyanígy megszűnik a mai anyagmozga­ tók, segédmunkások funkciója is. A komplex automatizálás felé közeledve egyben gyors ütemben nő a hagyomá­ nyos gépbeállító-javító és karbantartó, valamint a gyártáselőkészítő (pl. a szerszámkészítő) — tehát a már ma is a legmagasabb kvalifikációjú — munkára való, s ezzel a magasabb általános műveltségre való igény. Az ezekhez a munkákhoz szükséges szakelméleti ismeretek az automatikus gépsorok egyre bonyolultabbá válásával pár­ huzamosan még tovább növekednek. A gépsorokat irányító munkások tevékenysége — a dekvalifikációs elméletek képviselőinek elképzeléséivel ellentétben — nem kor­ látozódik a vezérlőasztal gombjainak nyomogatására. A bonyolult komplex gépsorok felügyelete s vezetése, e gépek és irányítóberendezések működési elvének átfogó elmeleti ismeretét, nagyfokú figyelemkoncentrációt és dekoncentrációt, gyors gondol­ kodási, a tényezők sokaságát átfogó és azokkal igen rövid idő alatt számolni tudó döntési képességeket, önfegyelmet s társadalmi felelősségérzetet követel meg az irányítótól. Mindez együttvéve azt jelenti, hogy a gépsorok irányítóinak legalább a * Akik ebben látják a probléma megoldását, Marxnak ahhoz a polgári felvilágosítójához hasonlítanak, aki úgy vélte, hogy a szegénységet fel lehet számolni azzal, hogy rávilágítunk az egészséges lakás- és a Jó táplálkozás fontosságára. ** Ez az egyik alapfeltétele annak, hogy megszűnjön az ellentmondás a munka partikularizáló hatása nyomán létrejött részegyén és a politikának, valamint a szocialista humanizmus­ nak a személyiség totalitására irányuló követelményei között. Előfeltétele ez a társadalmi ön­ igazgatásnak is, mert a munkásnak ki kell kerülnie a technológiai folyamatból ahhoz, hogy teljesen belekerülhessen a politikába — ami ezzel kezd is megszűnni tulajdonképpeni politikának lenni. 39 �mai technikusok, de még inkább az üzemmérnökök kvalifikációs színvonalán s a szocialista erkölcsi- politikai tudatosság magas szintjén kell állniok. A tudományos-technikai haladás, a műszaki fejlődés tehát gyökeresen meg­ változtatja a szakmai műveltség struktúráját, belső tényezőinek egymáshoz való arányát s ezzel együtt a szakmai és általános műveltség viszonyát is, mégpedig olyan módon, hogy az elméleti ismereteket, az alkotó jellegű szellemi munkát, az erkölcsi kultúrát teszi dominálóvá a fizikai és a rutinmunka az általános szakel­ méletet a szűken speciális szakismeretek felett. A komplex automatizálás korsza­ kának munkása a mai szakemberhez képest egyetemes lesz. „Ami az automatikus gyáron belüli munkamegosztást jellemzi, az az — írja Marx —, hogy a munka elvesztette minden speciális jellegét. De mihelyt mindenfajta speciális fejlődés meg­ szűnik, érezhetővé kezd válni az egyetemesség iránti szükséglet, az egyén integrális fejlődésére irányuló törekvés. Az automatikus gyár kiküszöböli a specialistákat és a szakmai korlátoltságot.” Ez az egyetemesség azonban nem azt jelenti, hogy a jövő gépirányítója sok mai értelemben vett szakmához fog érteni, hanem azt, hogy a különböző speciális (s akkor már a gép által végzett) munkafolyamat általános el­ méleti alapjait fogja ismerni.* Ez az egyetemesség a különböző munkafolyamatok általános alapelveinek olyan ismeretében fog megnyilvánulni, amely nem zárja ki magából ennek az általánosnak a konkrét, különös voltát sem. Ez egyben azt is jelenti, hogy az általános és a szak­ mai műveltség közötti jelenlegi határok is egyre inkább elmosódnak, anélkül termé­ szetesen, hogy valaha is teljesen megszűnnének. A komplex automatizálás fokozatosan megszünteti az anyagi és szellemi kultúra termelése és termelői, a fizikai és a szellemi munka közötti, ma még nagy különb­ séget, megszünteti a munka és a művelődés közötti ellentmondást. A technikai-mű­ szaki bázisnak ez a szintje hozza majd az anyagi javakat termelő munkások töme­ geit olyan helyzetbe, hogy munkájuk folyamata egybeesik a szakmai és általános mű­ veltségük szakadatlan fejlődésének, személyiségük kibontakozásának folyamatával. Mindennek a figyelembevételével sem lehet azonban egyetérteni azokkal az el­ képzelésekkel, amelyek a termelő munkát tekintik a jövőben a személyiség kibon­ takozása egyetlen területének. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a tudományos­ technikai forradalom, a műszaki fejlődés által létrehozott, ma még szinte elképzel­ hetetlen termelékenységemelkedés — a termelőeszközök társadalmi tulajdonán ala­ puló kommunista társadami viszonyokkal társulva — rendkívül megnöveli az „emelkedettebb tevékenységre”, tudományos és műszaki alkotásokra fordítható szabad időt, ezzel együtt a munkán kívüli művelődés, aktív személyiségformálását ama különböző formáinak a jelentőségét, amelyek Marx szavaival élve: „minden emberi erőnek . . . fejlődését öncéllá” teszik. A termelési kultúra következő fontos eleme az, amit az előbb megközelítő pon­ tossággal a termelés „humán” kultúrájának neveztünk. Mit kell értenünk e fogalom alatt? A fogalom tartalmát talán a műszaki kul­ túrához való viszonyában lehetne a legjobban megvilágítani. A műszaki kultúra lé­ nyegében a termelőerők tárgyi és alanyi oldala közötti, a technikai bázis és a mun­ kások szakképzettsége közötti megfelelési viszony, ami a termékek mennyiségében és főleg minőségében, magas használati értékben fejeződik ki. A műszaki kultúrában a megfelelés alapját a tárgyi oldal, technikai bázis képezi. A termelés humán kul­ túrájában is az alanyi és tárgyi oldal megfeleléséről van szó, (ez az azonossága a műszaki kultúrával), de itt a megfelelés alapja az alanyi oldal, a személyiségének egészében ( s nem csak szakképzett munkaerőként) vett munkás s mértéke a munka, a munkakörülmények humanizáltságának foka. A termelés humán kultúrájának fő kérdése tehát az, hogy milyen mértékben felelnek meg a legszélesebb értelemben vett munkafeltételek, maga a munka az ember „belső mértékei” -nek, fiziológiai, pszichológiai és szellemi egészségének, fejlődésének. * Az. egyetemesség előbbi, additív értelmezését bírálja Marx Proudhonnál, már Idézett gon­ dolatát így folytatva: „Proudhon úr, aki az automatikus gyárnak még ezt az egyetlen forra­ dalmi oldalát sem értette meg, visszafelé tesz egy lépést, és azt javasolja a munkásnak, hogy ne csupán a gombostű egytizenketted részét készítse el, hanem egymás után mind a tizenkettőt. A munkás ilyen módon eljutna a gombostű tudományához és tudatához." (Marx-Engels Művel, 4. köt. 1959. 150. old.) 40 �A műszaki és a humán kultúra fejlődése közötti viszony nem ellentmondásmen­ tes, nem párhuzamos; a műszaki kultúra magasabb foka nem minden szakaszban hozza magával a termelés humán kultúrájának magasabb színvonalát. Milyen területekre oszthatjuk fel a termelés humán kutúráját? A felosztás alap­ ja, hogy a közvetlen s távolabbi környezetből milyen hatások, a munkás mely olda­ laira, milyen természetű befolyást gyakorolnak. A munkahely humán kultúrájához tartozik magának a konkrét munkatevékenységnek az időtartama, intenzitása, fizi­ kai nehézségi foka, motonóniája vagy változatossága, a fizikai igénybevétel egy- vagy többoldalúsága stb.; a munkaeszközök, gépek, berendezések, műszerek stb. visszaha­ tása a velük dolgozó munkás pszichofizikai alkatára, a munkatér rendjének, tisztasá­ gának, klimatikus, akusztikus, fény- és színviszonyainak negatív vagy pozitív hatá­ sai, s végül a munkahelyen együttdolgozó munkások, brigádok egymáshoz való em­ beri viszonyai, személyes kapcsolata. Maguk az innen kiinduló hatások is többfélék lehetnek, attól függően, hogy a munkás mely oldalaira gyakorolnak (pozitív vagy negatív) befolyást. Ezen az alapon megkülönböztethetünk egészségi (vegyi, hő, por, pára, zaj hatásokat stb.), a munkavédelem körébe tartozókat, esztétikai, s végül (a munkások egymás közötti, a veze­ tők és beosztottak közötti kapcsolatokból következő) erkölcsi-politikai minőségű ha­ tásokat. A termelés humán-kultúrája azonban nem korlátozódik a szoros értelemben vett munkahelyre. Ide tartoznak a szociális ellátottság különböző formái: az öltözők, zuhanyozók, büfé, ebédlő, orvosi rendelő, a gyárépületet körülvevő terület jellege (elhanyagolt, vagy rendezett, parkosított volta) az előbbiek megléte vagy hiánya, szol­ gáltatásaik alacsonyabb vagy magasabb színvonala. E tényezők összességének igen nagy befolyása van közvetlenül a munkások munkahelyi közérzetére, a munkához, a vállalathoz való viszonyára, a törzsgárda létrejöttére, sőt a munkaidőn túli kultúra különböző formáinak fejlődésére is. A termelés humán kultúrájának egyik legdöntőbb meghatározója a munkanap tartama, s a munka intenzitásának foka. (Lad. a munkásosztály évszázados harcát a munkanap megröviditéséért es az emberi teljesitőképesség határait semmibe vevő tokes munkaintenzitás-növelő tendenciák ellen.) A munkanap tartalmának és a munka intenzitásának a hatása nem kor lá tozódik a munka folyamatára, hanem messzemenő kimatasai vannak a munkaidőn túli időszakra, a munkás életmódjára, a szabad idő tartalmára és tartamára stb.* * Az eredeti tőkefelhalmozódás korszakában a kizsákmányolás fő eszköze a munkanap tartamának a meghosszabbítása volt. A gép tőkés alkalmazása saját lényégéből kifoly óan semmibe veszi a munkás antropológiai természetének mértékeit, mindenekfölött valónak tekinti a tőke értékesülésének, a profit nö velésének a szempontjait. A tőkés eleinte a munkanap minden „természetes korlaton túlmenő megnosszabitasara” törekszik, arra, hogy erőszakosan eltávolítsa azokat az emberi természetben — a munkások fizikai erejében (illetve gyengeségében), vala­ mint akaratukban rejlő korlátokat, amelyek az elvileg örökké s szüntelenül mozogni képes gép maximális kihasználását akadályozzák. A tőkét „csak egyetlen élettörekvés hatja — írja Marx —, az a törekvés, hogy magát értékesítse . . . A töke elhalt munka, amely vámpír módjára csak azáltal elevenedik meg, hogy eleven munkát szív magába, s annál inkább él, mennél többet szívott be." (A Tőké I. kötet, Szikra, 1955. 218—219. oldal.) A gépek termelékenységének a növekedése (ami a munkaintenzitás növelésével határt szabott a munkanap mértéktelen kiterjesztésének), valamint a munkásosztály gazdasági és po­ litikai osztályharca eredményeképpen létrejött a törvényesen szabályozott hosszúságú munka­ nap, majd a 8 órás munkaidő. Ez a munkásosztály hatalmas kulturális vívmánya volt. A mo­ nopolkapitalizmus szakaszában a kizsákmányolás fő módszere már nem lehet a munkaidő hoszszabbítása, s ezért az a munkaintenzitás minden eszközzel való növelésére koncentrálódik. Te­ kintettel azonban arra, hogy az ember biológiai és pszichológiai alkatának meghatározottságai határt szabnak az intenzitás növelésének is, ezért a tőkések ma már kénytelenek „humanista" eszközökkel, módszerekkel (munka-pszichológiai-ergonómiai, légkondícionálás, légtisztítás. a munkatér, a gépek stb. színének megválasztása, stb.) növelni az emberi szervezet teherbíróképességét. Ez keresztül-kasul ellentmondásos jelenség, mert egyrészt ezt a „humanizmust” nem az emberről, hanem a profitról való gondoskodás motiválja, másrészt megjelenik ebben a tudományos-technikai fejlődés hatásainak valóságos humanista oldala, ami azonban együtt jár tőkés viszonyok között a munkás munkaerejének gyors elhasználódásával, a munkaképes élet­ kor csökkenésével. 41 �A szocilalizmusban a termelés humán kultúrájának alapelvei a szocialista hu­ manizmusból erednek, anyagi bázisa pedig abban áll, hogy nálunk a termelékenység emelésének nem a munkanap hosszabítása, nem is a munkaintenzitás mértéktelen fokozása, hanem a technikai-műszaki bázis fejlesztése és a munka jobb megszerve­ zése az eszközei.* A termelési kultúra politikai eleme az üzemi demokrácia. Az üzemi demokrácia a szocialista (s ezen belül a gazdasági) demokrácia része s mint ilyen, a politikai kultúra termelési kultúrába való átmenetének formája. Az üzemi demokrácia és a munkásműveltség kölcsönhatása abban jelentkezik, hogy egyrészt előfeltételei, másrészt eredményei egymás fejlődésének. Az üzemi de­ mokrácia adta lehetőségeket csak maguk a munkások valósíthatják meg, azonban ennek elengedhetetlen szubjektív feltétele egyrészt e lehetőségekkel való élésre ösz­ tönző érdek, másrészt szakmai és általános műveltségük, politikai-ideológiai tuda­ tosságuk, meghatározott színvonala. Az üzemi demokrácia intézményes formái és a munkásműveltség tehát együtt fejlesztendő, de az előbbi ütemének meghatározott mértékben meg kell haladnia az utóbbiét. Kétségtelen, hogy ebben a fáziseltolódásban rejlenek bizonyos veszélyek, de még nagyobbak azok, amelyeket az üzemi demokrácia intézményes kereteinek, biztosítékainak szűk volta hív életre. Ami már most a munkásműveltség és az üzemi demokrácia közötti konkrétebb összefüggéseket illeti, ezzel kapcsolatban a következő kérdések merülnek fel: a) a munkásműveltség jelenlegi szintje mellett mi az, amivel hozzájárulhatnak a munkások az üzemei demokrácia érvényesítésével a termelés, a gazdaság haté­ konyságának fokozásához? b) hogyan hat vissza az üzemi demokrácia a munkások tudatára, műveltségének alakulására? Az üzemi demokrácia tartalmi kibontakozásának elengedhetetlen előfeltétele a munkások megfelelő informálása, a vállalat, az üzem, a műhely ügyeiről, a gazda­ sági vezetés problémáiról. Az üzemi demokráciának azok a fórumai, amelyek ennek a felülről lefelé áramló információnak a csatornáit képezik, egyben a szocialista tudat fejlesztésének, a munkásművelésnek nagy hatékonyságú, mással pótolhatatlan intézményei is lehetnek,** amennyiben a gazdasági vezetés — felismerve, hogy a mun­ kások tudatának fejlesztése részben ugyanúgy gazdasági feladat is, mint pl. a mű­ szaki fejlesztés — felhasználja az ebben rejlő nevelési lehetőségeket. E lehetőségek kihasználásának előfeltétele, hogy a gazdasági vezetők beszámolói tárgyukat, tartal* A leiszabadulás előtti helyzethez képest hatalmas fejlődés ment végbe hazánkban a ter­ melés humán kulturájának a területén. A munkásosztály, ma olyan szocális, egészségügyi, munkavédelmi, stb. vívmányok egész sorát mondhatja a magáénak, amelyekért a kapitalizmus­ ban évtizedeken keresztül nehéz s emellett jórészt hiábavaló küzdelmet folytatott. A nagy eredmények ellenére is nehéz feladatok állnak még előttünk a munka, s a mun­ kakörülmények humanizálásának területén. A fogyatékosságok okai alapvetően technikaiak, pénzügyiek, de közrejátszik a nyereség-hajhászás, a közönyösség, a munkást lebecsülő, szük­ ségleteivel mit sem törődő ridegség is. Egy 1964-ben végrehajtott statisztikai felmérés az egészségi ártalmakat a következő kate­ góriákba sorolta: földalatti munka, vegyi hatás, hőhatás, porártalom, páraártalom, nagyfokú szennyeződés, nagy zaj és egyéb ártalom. Mint ezt a felmérés mutatja, 1964-ben a munkáslétszám igen nagy hányada, több mint fele dolgozott olyan munkahelyeken, amelyeken az előbbi ártalmak valamelyikének klsebb-nagyobb mértékben ki volt téve. A munkások legnagyobb részét a nagy zajjal járó munkafolyamatok veszélyeztetik. A munkahely zajossága egy meghatározott zajszint fölött mindenekelőtt rohamosan csökkenti a munkás termelőképességét, de ezen túlmenően tartós károsodást okozhat egészségi állapotában is, mivel nemcsak a fülre, hanem az agy-központra és azon keresztül az egész szervezetre hat. A problémát növeli az, hogy a gépek modernizálásával párhuzamosan az esetek többségében nem csökken, hanem növekszik a zajhatás. * * A termelési tanácskozások szükségképpen a legszorosabban kapcsolódnak a munkások által már tapasztalatból is legjobban ismert vállalati, üzemi, műhelyi problémához, másrészt (s talán ez a legdöntőbb) az itt felmerülő kérdések helyes megoldásában a munkások anyagi­ lag közvetlenül érdekeltek, ami — tekintetbe véve az érdekeltség és az érdeklődés közötti szo­ ros összefüggést, olyan pedagógiai-didaktikai ösztönző tényező, amivel az ideológiai oktatás formái természetesen nem rendelkeznek. 42 �mukat, formájukat illetően messzemenően számoljanak a munkások tudatával, ér­ deklődési körével, tapasztalatszerzési lehetőségeivel, műveltségi színvonalával. Mind­ ez továbbmenően feltételezi azt, hogy maguk a gazdasági vezetők is már a vezetési kultúra meghatározott színvonalán álljanak, hogy ne csak szűk értelemben vett gaz­ dasági szakemberek, hanem az emberek tudatát alakítani képes nevelők is legyenek egy személyben. Az előbbi feltételeknek megfelelő beszámolókat a munkások általában érdeklő­ déssel hallgatják végig: ezek egyszerre fejlesztik köztulajdonosi tudatukat, önérze­ tüket, s közgazdasági műveltségüket, azáltal, hogy segítséget nyújtanak abban, hogy empirikus műhelytapasztalataikat az üzemi, a vállalati, esetenként a népgazdasági, sőt, a világgazdasági összefüggések általánosának színvonalára emeljék. A munkásoknak szóló információk tartalmi, módszerbeli helyessége közvetlenül azon mérhető le, hogy milyen mértékben keltik nemcsak a figyelemben megnyilvá­ nuló érdeklődést, hanem a megvitatás során megmutatkozó aktivitást is. E viták során a munkások más úton megszerezhetetlen információkkal tudnak szolgálni a gazdasági vezetésnek a csak általuk ismert részleteket illetően, a munka jobb meg­ szervezése, a rejtett tartalékok feltárására, a technológia megjavítása, stb. területén. Az ilyen, egyenként talán kisebb jelentőségű ésszerűsítési javaslatok a maguk öszszességében, nagyobb mértékben képesek emelni a munka termelékenységét, mint egy-egy (gyakran igen nagy beruházást igénylő) kiemelkedő találmány vagy szaba­ dalom bevezetése. Ha a megfelelő vezetői beszámolók a munkástudat „egyes”-ének az általánossal való egyesítését, általánosítását jelentik, akkor a munkások észrevé­ telei, javaslatai a gazdasági vezetés — e javaslatok nélkül könnyen absztraktul ál­ talánosnak, az üzemi realitásokkal nem számolónak megmaradó — elképzelései, ter­ vei konkretizálását eredményezik. Ilyen módon a jól funkcionáló üzemi demokrácia nemcsak a munkáskultúra, hanem a vezetési kultúra fejlesztésének is eszköze, mivel (s ez nemcsak az adott esetre érvényes) az absztrakt általános ugyanúgy a kultúra alacsonyabb szintjét képviseli, mint a partikularitásba elvesző, empirikus egyediség. A megfelelően érvényesülő üzemi demokrácia kereteiben így egy spirálszerűen emelkedő körforgás keletkezik a vezetés és a munkások gondolatcseréje formájában, amelynek során ezek a gondolatok egymást módosítva, egymás általánossági foká­ ban meglévő fogyatékosságait a különös szintjén állandóan s kölcsönösen megszün­ tetve, a vezetői és munkástudat egyre magasabb szintjére emelkedhetnek, s ezáltal egyre alkalmasabbá válhatnak a megvalósításra, a termelőerővé válásra, a gazda­ sági hatékonyság emelésére is. A munkahelyi kultúra — mint erről már szó volt — nem korlátozódik a terme­ lési és a (gyakorlati) politikai kultúrára, hanem mint harmadik fontos területét, magában foglalja a szellemi kultúrát is. Az ide sorolható tevékenységeket tartalmuk szerint mindkettőt művelődési és szórakozási tevékenységekre oszthatjuk. A művelő­ désiek lehetnek továbbá általános és szakmai, valamint világnézeti-politikai jellegű­ ek. Intézményes formájuk szerint a művelődési tevékenységek oktatási vagy közművelődési jellegűek s mindkét esetben állami, párt vagy tömegszervezeti keretek között folyók lehetnek. Az általános műveltséget (egy részükben a szakmai műveltséggel együtt) hiva­ tottak megalapozni, fejleszteni a nagyobb gyárakba, üzemekbe kihelyezett állami esti általános és középiskolák (gimnáziumok, szakközépiskolák).* Részben vagy tel­ jesen a vállalat hatáskörébe tartoznak s keretein belül folynak a munkások szakmai művelődésének olyan alapformái, mint az ipari tanulóképzés, a felnőttek szakmun­ kásképzése, valamint a szakmai átképzés és továbbképzés. * Az iskola gyárba való behatolásának ellentétes irányú folyamata a gyár „behatolása” az iskolába, az utóbbi években terjedő patronálások formájában. Ezen belül a gyárak szoros kap­ csolatot létesítenek általános-, közép-, és felsőfokú iskolákkal; képviselőik, pl. felkeresik a végzős általános- és középiskolásokat, és ismertetik velük a munkakörülményeket, azokat a szakmákat, amelyekre az adott vállalatnak szüksége van; ezzel segítik mind a fiatalok pályaválasztását, mind pedig a vállalat munkaerő-gondjainak megoldását. 43 �ta n u lm á n y o k Kerényi Ferenc Egy márciusi ifjú Nógrádban: Madách Pál Madách Pál a köztudatban eddig mint a nagy költő öccse szerepelt csupán, csa­ ládtag, akinek annyi szerep jutott, hogy korai és tragikus halálával sötétebbre szí­ nezte a Tragédia írójának világlátását. Tudomásunk szerint ez az Írás az első kí­ sérlet, hogy életútját önállóan vizsgáljuk és alakjának megidézésével Nógrád forra­ dalmi hagyományát gazdagítsuk. Madách Pál helyi politikus pályájának kibontása nem kapcsolódik kerek évfordulókhoz, de az eddigi kutatás eredményeinek közre­ adása most, amikor a megye történetének összefoglaló munkálatai folynak, bízvást nevezhető időszerűnek. Ezért is törekedtünk arra, hogy — támaszkodva a Madáchkutatás újabb eredményeire — az egyedi vonások mellett rámutassunk a kor tipikus jelenségeire, háttérként fel-felvillantva a család és a megye reformkori életének, 1848—49-es harcainak epizódjait. Madách Pál György, a költő fiatalabb öccse, a sztregovai anyakönyv bejegyzése szerint 1827. április 23-án született. Gyenge alkata, egészsége, amely később, levelei­ ben vezérmotívumként ismétlődik majd, nem egyedülálló a családban: apja korai halála és költő bátyjának hasonló bajai jelzik az öröklődés tényét. Mindez korai iskolázással, szellemi érettséggel párosul. Más gyermeknek még a betűvetés is ne­ hézséget okoz, amikor ő (8—10 évesen) Imre bátyjával háziújságot állít össze, a Li­ teraturai Kevercset, amelynek élén Berzsenyi-idézet büszkélkedik: „Az ész az Is­ ten . . .” Első, korai, de a lapocska ismeretének hiányában ma még követhetetlen nyoma egy majdani önálló világlátás bontakozásának. A döntő mozzanat azonban Pest-Buda. 1837 őszen, gyerekfejjel érkezik Madách Pál két bátyjával együtt a fővá­ rosba, magasabb tanulmányok céljával. A reformkor Pestje már nem a százeszten­ dős almos, német és szerb szótól hangos kisvárosa, hanem építészeti és szellemi ar­ culatát egyszerre kereső-alakító kultúrközpont, ahol ezrek ünnepelték mámorosan a Magyar Színház megnyitását és háborodtak fel az országgyűlési ifjak és Kossuth perbefogásán. Az itt záporozó benyomások hatása a Tragédia írójának egész életútján kimutatható. Hét év alatt Madách Pál hasonló, de az idő arányában erősebb impreszsziókat szerezhetett. Miközben Imre már az egyetem előadásait látogatja, a két fivér, Károly és Pál a Széna-piacon (a mai Kálvin téren) lévő szállásukon tanulnak a Sztregováról velük együtt érkezett nevelő, Spányik felügyelete mellett. Madách Imre egyik rajzán meg is örökítette ezt a tanulószobai jelenetet. De másra is jutott idő. Imre, a „rangidős” testvér anyjához írt levelében beszámol arról, hogy Pál is elkezd­ ve a vívóleckéket Frideric mesternél, 1839 nyarán pedig kedvetlen mentegetődzéséből derül ki, hogy a fivérek a politikai és művészeti vitáktól, tüntetésektől hangos Magyar Színházban is gyakorta megfordultak: „Ami a színházat illeti, mindég át láttam én annak nem legjob’ bényomását, Károly, s Pali korú elmékre . . . Én ámbár érzem írói pályámra ennek jó befolyását . .." Madách Imre 1840-ben hagyta el, gyenge egészségi állapota miatt, Pestet. Pál öccse 1844-ben végezte el ugyanitt, hasonlóképp „sokszori mellfájással” küszködve, az egyetem jogi karát. Életének következő állomása a Nyitra megyei Lelóc, ahol joggyakornokként látjuk az alispáni hivatalban. Pályakezdése szokványos a korban: azok a nemesifjak, akik már nemcsak a gyéren csordogáló birtokjövedelemre alapí- 44 �tották életüket, általában így szereztek ismereteket a vidéki nemesség életéből, sőt politikai gyakorlatot is. Az irodalmi hajlamú joggyakornokok sora pedig önmagáért beszél: Kölcsey, Vörösmarty, Madách, Mikszáth szeme nyílott rá ilymódon a parlagi elmaradottság jelenségeire, Madách Pál leveleiből hasonló fejlődés bontakozik ki; a látogatások, kirándulások, anekdotás, biedermeier képei mellett ott sorjáznak a a megyei közgyűlések politizáló, éjjelt és nappalt igénybe vevő hétköznapjai. ,,. . . reggel föröstökörölni küldik a huszárt, minekünk pedig a jáger takarít tisztogat, tíz óra felé föröstökörölünk kávét gyümölcsöt — 2 orakkor ebédelünk iszonyú ebédet, ebéd után kávézunk . . . Ha foglalatosságunk nincsen egész nap az úrral vagyunk. Kinek mint egy házi baráti egész nap társalgunk — a Nyitrára megyünk csolnakázni, ha időnk s kedvünk van Privigyére vagy Bajmóczra rándulunk. Karácsony ünnepeitől óta annyi temérdek a dolgom, hogy a nap rövid lévén annak bé fejezésére éjjel kell pótolnom . . . jő instáns, annak instantiát, másnak indorsátát, harmadiknak némi eredeti documentumok árkusokra terjedő másolatát, vagy más e féléket kell szüntelen tenni — Én valóban olly praxisra tettem szert, hogy keresve nem találtam volna jobbat, mert mi kell jobb praxis, mint ha a megye, mondom az egész megye minden levelezései és végzései a kezemben fordulnak meg . .." Az élményszerzés lázas hónapjainak eseményeit a ránkmaradt levelek hűen kö­ vetik, és Madách Pál határozott irodalmi tehetségéről is tanúbizonyságot tesznek. A kutató számára, aki a Madách-család valamennyi tagjának stílusát tapasztalhatta már, feltűnő, hogy amíg Imre magánleveleiben gyötrődik a stílussal, birkózik a nyelvvel, addig öccese, aki a romantika könnyen folyó, szemléletesebb írásmódját alighanem Pesten sajátította el, milyen lendületesen fogalmaz, leírásai beillenének bármely korabeli divatlap novelláiba. Bizonyítékul álljon itt egyik, 1845-ös levele, amelyben trencsényi kirándulásáról tudósít: „. . . az út regényes, de fárasztó, hogy ha felérek a tetőre kábultan dőlök egy forráshoz, mellynek éltető ki párolgását szívom magamban — gyalog ér az ember a faluból ki egy óra alatt, s megy fel egy három óra járásig tartó hegyen, mellynek tetején van egy kereszt s a két megye határja — a tájék — az út fekvése, a patakok esése — mesterséges szirtek — üregek — romlott várak — valami felséges . . . Zsolna alias Silein németül felséges város — a házak alatt mindenütt boltozott csarnok van, hogy az ember szárazon mehet el — e csarnokból nyílnak — fehér népség gyönyörű . .." Madách Pál fiatal éveiben még egy fontos mozzanatot kell hangsúlyoznunk. A függetlenedés törekvése ez, az önállósodásé a szigorú és takarékos sztregovai nagy­ asszony, Majthényi Anna havipénzeitől és szellemi irányításától. A három Madáchfivér nemzedéki ellentéte anyagi és világnézeti alapokon nyugodott, s hármójuk kö­ zül kétségkívül Pál konfliktusa volt a legélesebb; nála a hosszasabb távoliét, a radi­ kális eszmék és romantikus természete hatására az anya iránti szeretet kevéssé tud­ ta elmosni az ellentéteket. Leveleinek ismétlődő utalásaiból a családi nézeteltérések mindkét oka kiviláglik: „Egy pár nap óta pénz szűke miatt aggódik, van alkalmam hallani azt, hogy az atyus idejében 1 forintos csizmát hordtunk, Majthényinek egynek másnak meny­ nyivel tartozik — és mi, ha meg találna halni még is adósságaiért neheztelnénk rá, holott ő neki ruhája sincs, és mi mindig könyökig akarnánk pénzbe úszni — . . . a mama úgy is abban a vélekedésben van — mint ha mi ketten (Madách Károly és Pál — K.) különös jacobinus párton állnánk — mely tán ő elleni czélzásunkat venni tervbe — . . . ” Madách Pál Nógrád körzetében 1846-ban jelentkezik, amikor kezdi megjárni a megyei hivatalviselés szokásos ranglétráját. „1846. július 17.; 2454/1846. Tiszteletbeli Fő Jegyzővé méltóztatott Ő Méltósága kinevezni báró Balassa An­ talt, tisztelebeli aljegyzőkké pedig M a d á c h P á l t , Prónay Pétert, Veres Gyu­ lát, Fehér Alajost, Horváth Ádámot, Hegyessy Sándort, Paczolay Jakabot, Benyitzky Gyulát, Somoskőy Istvánt, Balásovits Imrét, Krúdy Gyulát, Poosch Kál- 45 �mánt Kováts Károlyt, Prónay Pált, kik közül M a d á c h Pá l , Prónay Péter, Veres Gyula, Fehér Alajos, Hegyessy Sándor, Paczolay Jakab, Somoskőy István, Balásovits Imre, Krúdy Gyula, Kováts Károly, a hitet letévén, azonnal hivata­ laikba igtatattak.” „1846. november 18.; 3513/1846. M a d á c h P á l a kir. kissebb Cancellariától kitünő jellel nyert ügyvédi vizs­ gálatról szólló bizonyítványt elő terjesztvén ki hirdetetett, s ügyvédek sorába igtatni rendeltetett.” A felszín a következő években látszólag nyugodt, de az érzékeny, tehetséges, többre hivatott fiatalember egyre kevésbé találja helyét, s válsága az utolsó rendi országgyűlés idején, 1847 telén és 1848 tavaszán érte el mélypontját. (Fel kell fi­ gyelnünk arra, hogy négy-öt évvel korábban, a megyei politikai élet megismerése következtében Madách Imre is hasonló krízisen esett át!) Madách Pál önemésztése nem egyéni érzékenység, karriervágy vagy személyes sérelem következménye, hanem sokak problémája, szerte az országban: a jószándékú, de tehetetlen nemesi reformpolitika csődje ez, a beismerés pillanata, amely a tisztán látóknál — Madách Pál is bízvást ide sorolható — megindítja a katharzis folyamatát, és elvezet 1848. március 15 igenléséig. Madách Pál életútja ezekben a hónapokban annyira jellemző, hogy meg­ éri a fáradságot összeállítani a részletesebb krónikát, az országgyűlés eseményeinek, a megye politikai életének és a fennmaradt levelezés adatainak egybevetésével. Madách Pál számára 1848 elején már-már elviselhetetlen a tudat, hogy amíg az országgyűlés feliratban tiltakozik az adminisztrátori rendszer törvénytelensége ellen, ő vármegyei tisztviselő; meggyőződése és Prónay Emma iránt érzett szerelme egyéb­ ként az ellenzékhez vonta, hivatalból a kormánypárthoz tartozónak kellett vallania magát. A minden korábbit felülmúló hevességű megyei pártharcok és pozsonyi, or­ szággyűlési tartózkodása a konfliktust benne a végsőkig élezték: „Ez év kezdetén pártos viszálkodás uralkodott megyénkben . . . igazan meg vallva engem szoros körülményeim — és mondhatnám a kénszerűség vezetett a párthoz, amelyhez valék tartozni . . . Ekkor körülményeim Pozsonba küldöttek — Vissza jöttömkor a Losonczi gyűlés — és erre két nappal a Losonczi bálok kezdődtek . .." A levélben említett losonci közgyűlés 1848. február 9-én Nógrád megye válasza volt a február 1-én kelt királyi leiratra. Az uralkodó ebben sajnálkozását fejezte ki az adminisztrátorok túlkapásai miatt, de magát az önkényes rendszert fenntartotta. Nógrád rendjei Losoncon egyértelműen a királyi leirat ellen foglaltak állást és fel­ szólították a diétai követeket, hogy maradéktalanul tartsák be a megye utasításait, az országgyűlés berekesztése után pedig három évig ne vállaljanak olyan hivatalt, amelyik királyi kinevezéstől függhet. A határozat hallatán Madách Pál azonnal dönt: lemond eddig viselt aljegyzői hivataláról és ezzel az ellenzékhez csatlakozik. A gyű­ lés mellett a másik nagy demonstráció az ellenzéki bál, amelyen őt is ott látjuk. Korábban tapasztalt írói erényei most a bál leírásában így összegeződnek: „. . . a termet ezernyi világ tette ragyogóvá, még a karzatok is körül körül ki világítvák — a karzatokon alant a jeles férfiak arcz képei függöttek — Kubinyié felett koszorú volt — a karzatokon zászlók állottak festői rendben föl ékesítve Kubinyi Károlyi neveivel — vagy egyes jól választott — de a követ választáson már ugyan ezen zászlókon használt föl iratokkal ékeskedtek — a zászlók között transparensek voltak — szabadság — adó — örökváltság — fiumei vasút — véd­ egylet — ipar és gyáralapítás feliratokkal — az ablakok nemes szövetű korti­ nákkal jól elzárvák — a tribünön thea asztal állott — míg a terem melletti ét szobában a nők — a kávéházakban pedig a férfiak számára teríttetett vacso­ rára . .." Madách Pál emberi válságát, amelynek során az ország elhagyására is gondolt, véglegesen csak a márciusi forradalom oldotta meg, teret nyitva közéleti szereplé­ sének. A döntés a forradalom mellett vagy ellen nem volt gyors és könnyű a megyei nemesség tömegei számára. Sokan, mint Majthényi Anna is, a jobbágyfelszabadítás­ tól tönkrejutásukat várva, az első ijedség elmúltával ellentámadásba mentek át. A Madách család ellentétei most polarizálódtak élesebbre: 1848 nyarán, amikor mind­ három fia erejét, egészségét nem kímélve a szabadság ügyében fáradozott, Majthényi 46 �Anna volt jobbágyai ellen pereskedett. (Iratait ma is őrzi Nógrád megye 1848-as közgyűlési jegyzőkönyve, az 599—602. és 695. szám alatt) Madách Pál tehetsége, jogvégzettsége és gyakorlata a megyei életben kitűnő szolgálatot tett Nógrádban a forradalom ügyének. Május 1-én, mint azt a hivatalos iratokból és leveleiből összeállított montázsunk bizonyítja, a megyei állandó bizott­ mány tagjává választották. 711/1848. Nógrád közgyűlési jegyzőkönyve (1848. május 1.) „ . . . 2-or A XVI. törvény rendelete szerint egy nagyobb számú állandó választ­ mány lévén nevezendő, melly mind azon hatóságot fogja gyakorolni, melly tör­ vény s alkotmány szerint a megyei közgyűléseket minden tekintetben illette, e tekintetbe javalja a választmány, hogy a Tiszti kart is ide számítva sors s szü­ letés különbsége nélkül 300 képviselő választassék . . . ” Madách Pál levele Károly bátyjához (1848. május 13.) „A megyei állandó választmány tagja vagyok mely a megyét a jövő országgyűlésig kormányozza Csesztvéről a Május 1 napi gyűlésre képviselőnek vá­ laszlatiam, de nem lévén Csesztvén el nem fogadhattam — a Csesztveiek sajnálva vették —” 737/1848. (május 2.) „A legujjabbi törvényczikkeknek, középponti azon választmány által, melly f. e. XVI, t. 2. §. e. pontja értelmében kiküldetett, kiadandó felvilágosító magyarázások kíséretében, eszközlendő közzé tételére, minden végrehajtó tisztviselő mellé egy választmányi s nem tisztviselő tagnak kiküldetését czélra vezetőnek lát­ ván . . . Losonczi Járásban: . . . Török Bélához M a d á c h P á l . . . ” „ . . . a megyétől Török mellé vagyok rendelve kerületében a törvényt hirdetni, nemzetőröket és választókat öszve írni — . . . Törököt minden órában várom . . . ” A választmány tagjaként munkája ugyancsak megszaporodott. A jegyzőkönyve­ ket lapozgatva szembeszökő, hogy a forradalmi helyzet hozta rengeteg vitás és azonnali intézkedést kívánó ügy mellett mennyi a korábbról, a közgyűléstől örökölt akta, amelyeknek elintézése ugyancsak rájuk hárult. A megye új, forradalmi tisztségviselőinek megválasztására 1848. május 22-én került sor az ideiglenes választmány balassagyarmati ülésén. Az esemény — ismét a hivatalos jegyzőkönyvekből és a magánlevelezésből — így rekonstruálható: 77/1848. Nógrád állandó választmányának jegyzőkönyve „Prónay József első aljegyzőnek Fő szolgabíróvá lett előléptetése által megürült első aljegyzői hivatalra M a d á c h P á l , fizetés nélküli, 3-ik aljegyzői hivatalra Jeszenszky Dániel közfelkiáltással elválasztattak . . . ” 418/1848. (május 27.) „ M a d á c h P á l első aljegyző a tiszti hitet letévén, hivatalába beigtattatott.” Madách Pál levele Károly bátyjához (május 29.): „Pestről ki indulva a leg nagyobb meg lepettetésre jöttem Csesztvére t. i. még én bona fide oda barangoltam Pesten, engem Gyarmathon a leg nagyobb meg lepettetésemre és örömömre tudtom akaratomon kivül egy hangúlag meg válasz­ tottak rendes első aljegyzőnek — . . . s már ma út félben Gyarmathon meg állván az esküt le tettem hangos éljenek kíséretében — . . . ” Itt jegyezzük meg, hogy a Madách-irodalomban (valószínűen a családi hagyo­ mányból átvéve) téves adat szerepel: Madách Pál nem első alispánja, hanem — mint az a fenti forrásokból egyértelműen kitűnik — első aljegyzője volt Nógrád megyének. Felettesei (ugyanitt megválasztva): I. alispán Bibithi Horváth Elek, II. alispán Jankovich László, főjegyző Veres Pál. Madách Pál életének következő fordulata a nemzetőrség szervezésével kapcso­ latos. Április 18-án Tereskén már „fegyvergyakorlatról” ír levelet, és tréfás hangon számol be Károly bátyjának a lovagolni tanulás viszontagságairól. 1848 nyarán azonban vége szakad a kedélyes, beszélgetésekkel, borozgatással tarkított katonásdinak: a délvidéki hadihelyzet súlyosbodásával július 20-án Nógrád is megkapja 47 �Mészáros Lázár hadügyminiszter rendeletét a megyei nemzetőrség összpontosításáról és másnap a választmány intézkedik a Baja felé útnak indítandók felfegyverzéséről. Ekkor a Madách család mindhárom férfitagja fegyverben áll. A költő — betegsége dacára — harctéri szolgálatra jelentkezik; Károly, a középső testvér, aki Budán hivatalnokoskodik, március 16. óta nemzetőr; Pál pedig a hadügyminiszteri rendelet vételének estéjén, július 20-án búcsúlevelét írja menyasszonyának: „Kettő az miért élnünk kell — egy a haza, melyben születtünk, melynek jó téteményeit élvezzük — a másik azon érzelem — mely ez áldott hazában boldog­ ságunkhoz vezet — az első; erőtlen bár és beteges testemet segélyre h íjja föl védelmére — azt készséggel teszem — és a haza éltemet kívánja ám legyen — . . . . . . éppen most — e levél írása előtt beszéltem Imrével — határozottan ki nyilatkoztatván neki miként ha a haza körülményei kívánják — szolgálati idő­ mön túl — ha azt át éltem a leg merészebb önkéntes csapatban adom kezemet” A nógrádi nemzetőrség azonban nem indult útnak, a kormány következő rende­ lete 2000 főnyi csapatot igényelt csupán. Ebben a számban Madách Imre, akit a megye felmentett, már nem szerepel, Pál azonban igen: „ . . . most Nógrádból csak 2.000 megyünk — s sors húzás által lesz ki egészí­ tendő e szám, tegnap Sztregován történt a húzás — Sztregova ötöt adott volna — mert minden ötödikről megy egy ,s vannak 25-en be írva — de mint hogy én egyike voltam az önként ajánlkozóknak s itt lakom — Sztregova csupán 4-re húzott — . . . ” Augusztus 4-én Mészáros Lázár elhalasztja az önkéntesek útnak indítását. Ma­ dách Pál ekkor újabb feladatot kap a választmánytól: az ülések jegyzőkönyvét vezeti. Aláírása először az augusztus 21-i ülés bejegyzése után olvasható. Megerősíti mindezt Károly bátyjához írott, öt nappal későbbi levele: „Nálunk most egy tellyes hatalmú állandó választmány van, mellyben Nógrádból ki indítandó 1200 önkéntes rendezését organisáljuk — nem külömben a hon maradandó nemzet őröknek felosztását — felesküvését, s a. t. eszközlik — ezen választmány tellyes hatalommal van felruházva s én vagyok egy akarattal meg választott jegyzője — . . . ” A forradalmiság és a hazaszeretet újabb próbáját Nógrád megye vezetőinek 1848 szeptemberében kellett kiállniok. amikor a kamarilla, ledobva addigi álarcát, támadásba küldte Jellasic csapatait. A megye választmánya szeptember 18-án rend­ kívüli ülést tartott, amelyen a helyzet szabta határozatok közül kettő Madách Pál nevéhez fűnődik: ezen bizonyítják, hogy a „korhadt egészségű” , de a márciusi ifjak hevületével és odaadásával dolgozó fiatalember (aki mindössze 21 éves!) a legkövet­ kezetesebb megyei vezetők egyike volt. Körlevélben a helyzetre hivatkozva utasítja a választmány nevében a tisztségviselőket, hogy tartózkodjanak közetükben és a nemzetőrség egységeiből hozzanak létre mozgó rendfenntartó erőket. Nem kevésbé fontos a kerületi esperesekhez intézett körirata, amelyben a szeptember 25-én megyeszerte tartandó és a katonaállítás szükségességét magyarázó népgyűlések támo­ gatására hívja fel őket: „A választmány kötelességemül tette tehát, hogy hazafiúilag föl kérjem önt, de egyszersmint hazafiúi leg szigorúbb kötelességéül tegyem, hogy a kerületében lévő Papságot erélyesen föl szóllítsa arra, hogy a kitűzött határ napon a hírle­ lendő helyeken meg jelenjen.” A határozott hang és a megfogalmazás jakobinus élessége Madách Pál követ­ kezetességét dicséri; figyelemre méltó egyúttal, hogy e körleveleket nem az óvatos­ kodó és utóbb Windischgraetznek felesküdő főjegyző, Veres Pál kiadványozta. Ma­ dách Pálnak jelentős szerepe volt abban is, hogy a rendeletek nem maradtak papí­ ron: október 2-án ő tett feljelentést gróf Czebrián Ferenc ellen, aki Füleken az újoncállítás ellen bújtogatott. A fenyítő törvényszék ülésén Madách Pál volt a jegyző s része lehetett benne, hogy Czebriánt végül is három hónapi elzárásra ítélték, noha az elnöklő Jankovich László másodalispán a vádlott egészségi állapotára hivatkozva, enyhíteni igyekezett az ítéletet. A megyei vezetés (ezen belül Jankovich és Veres) fokozatos jobbratolódása nyílt árulásba 1849. január 30. után csapott át, amikor az utolsó választmányi ülést 48 �FARKAS ANDRÁS ILLUSZTRÁCIÓI: M ADÁCH - AZ EMBER TRAGÉDIÁJA C. MŰVÉHEZ �V. SZÍN (1949) �VII. SZÍN (1949) �XIV. SZÍN (1949) �IV. SZÍN (1951) �V. SZÍN (1951) �X. SZÍN (1951) �XI. SZÍN (1951) �VI. SZÍN (1966) �X. SZÍN (1966) �XII. SZÍN (Falanszter) 1969. �FARKAS ANDRÁS ILLUSZTRÁCIÓI Farkas A n d rás ereje a csendes b efeléfordulás, a zaklatott, alkalo m ad tán p leb eju si vulkánkitörés. S e nagy ellentm ondásban mindig tettenérhető a nagy hum ánum , az intellektu ális vonulatok gyengédsége és forró töltése. Képeinek finom, szordinós színvilág a együtt lélegzik a csenddel, a kevéssel, sokat m ondással, a gyökerekkel. A gyermekkor, a p alóc-világ szí­ nesen megejtő etnikai szigorúsága a fo rrá s; de ezen túl gazdagon, mint finom húrú hárfa zeng és rezonál m indarra a re alitá sra , ami naponta ad hat új insp iráció kat az eszme és a teremtő em ber rem énységéhez. Ebben cso r­ dul ki nagy erővel igazán népi je lle g e . L íraisá g a nem sovány m elankólia, hanem olyan erő, mely a kollektív erőfeszítés hevében izzik az új, feszült igazságokért. A művészi igazság szolg álja az erkölcsi tettek örökérvényű szépségét és törvényét, de soha nem patetikus hangon, hanem a művekben ábrázolt való ság feszült harm ó niáib an. Ezért válhatott igazán a m adáchi életmű avatott tolm ácso ló jává, mert szellem i-lelki feszültséget hordozó ro­ bosztus h an g sú lyaib an megnyerő szellem h atja át, s ez különösen a grafika a vonal érzékeny alkotó világ áb an letag a d h ata tla n u l a megegyezőt keresi. Nem fitym álja a művészet klasszikus hagyom ányait, azokat bátran építi be sa já t égb oltozatába, s így válik igazán korszerűvé az illusztráció , mint maga az örökérvényű mű. A spontán erő is ott munkál minden vo n alb an , tónusban, érzékeltetve a trag éd ia mély rétegeit. Az egyes színek a rch a izá ló erejű meg­ jelen ítése , az egyes korok mélyebb rétegeibe való b ehatolás érdekében a form ák korhozkötöttségében ta lá lja meg ,,Az em ber tra g é d iá ja ,, igazi, koro­ kat felölelő m egjelenítését, mindig hozzáadva azt a többletet, ami korsze­ rűvé teszi. A műhöz és a műből ad ekváltan jelentkező szándék párosul a gazdag ki­ fejezési készség mellett a form ák erőteljességével, a szenvedéllyel, am it még fokoz a d rám aiság érdekében a pap ír feh ér izzása, a tus-fekete form ák ke­ mény, határozott vo n alaib an . Míg egyik helyen a kontúrok zárt szigorúsága, a másik helyen a látom ás erőteljesség e éppen a finom csipkeszövésű lehelet-átm eneti tónusokban idézi a d rám aian kitárulkozó szenvedélyt. A felsorakoztatott lapok azt is jelzik, hogy Farkas A ndrás művészetében a term észetes alkotófolyam atok a z évek m úlásával mérve is kötődik a m adáchi mű szerves vitalitásáh o z. Ügy újít, hogy önm agában hordva a már megha rcolt form ákat, azokat mint felfedezett titkokat babusgatva továbbépíti, egy érzékletesen hű em ­ beri világ hoz-hasonló an — mint a d rám aiság o t igazán megérző Rem brandt, G o ya , D aum ier, vagy a trag éd ia nagy rom antikus illusztrátora, Zichy M ihály tette. A lapok keltezése is igazolandón bizonyítja ezt, csak kiragadva is; 1949— 1971. évek szolg álnak mérhetően, az ennél sokkal régebbiben m egharcolt és átélt küzdelm ekhez. Ami zárósorként is idekívánkozik; — lelkiism eret, a hit — a művekben ig azo l­ tan tolm ácso lják azt, hogy egy örökérvényű mű átélt, tolm ácso lása is lehet h o zzá já ru lás egy új világ m egteremtéséhez. C Z IN K E FER EN C �követően a vármegyei tisztikar zöme hűségesküt tett a bevonuló császáriaknak. Árulásuk jutamát is megkapták: Jankovich első, Veres Pál pedig másodalispán lett. Madách Pál legszebb dicsérete, hogy nem találjuk a bőregérhitűek között. Február 5-én Sztregováról szökve indult északnak, hogy csatlakozzon Görgey had­ seregéhez és velük együtt folytassa a harcot. Költő bátyjához írt leveleiből így bontakozik ki e napok képe: „1849. február 5.: Én elmentem igenis hazulról, de korántsem, hogy hódoljak. Majthényi Lacinak pedig mond meg, hogy februárius 2-tól óta nem vagyok jegyző, minek jeléül itt küldöm hivatalos pecsétemet is, bár azt magam pénzemen vettem . . . Tarts meg igen igaz barátságodban és szeretetedben. Ha valamit még akarsz tenni velem jót. úgy tedd meg azt, hogy ha keresni küldenének, hogy legalább holnap délig tartsd fel őket, biztatások, vagy akármi úton-módon.” .1949. február 9.: (Eperjesről) Én ekként u taztam :... 6-án reggel Tornaaljára. Ott ebédeltem, s összeakadtam több nógrádiakkal, kik szintén a táborba utaztak. Ezek kíséretében utaztam aznap Rozsnyóra, ott megháltam, s 7-én reggel fogadott szekereken az óriási hnyilczi bérceken és fenyveseken, rézhámorok között Iglóra.” Madách Pál február 8-án járt Szepesváralján és Koritnón. s két nappal a branyiszkói csata után készült leírása így hitelesnek tekinthető; érdemes egészében idéznünk: „A hegycsúcsot Branyiszkónak nevezik. E nevet jól jegyezzétek meg magatok nak. mert e hegynek nagy neve lesz a históriákban. Elmondom ennek esetét. Képzeljetek egy írtóztató magas csúcsot a Kárpátok közül magatoknak, mely hegycsúcsról kétoldalt még óriásibb hegyek emelkednek. Az imént említeti középső tetején visz el egy országút, melynek legmagasabb pontja egész Szepesség felett dominál. E hegyre a legmesterségesebb kígyó alakú, s kőszirtből ki­ vágott út húzódik fel, melynek egy részén meredek szirtek és fenyvekkel borí­ tott kavicsos rész. a másikon szédítő mélység van. és megette mindenütt egy­ másra hányt ormok fenyvekkel be Sárosba, előtte pedig, azaz Szepes felé. apróbb halmoktól megszaggatott síkság. Ezen branyiszkói hegyszorosnak legválogatottabb pozícióit fogta el az ellenség, Schlick seregének egy része több ágyúkkal, és négy nap és négy éjjel ott bivakviroztak a szalmán a hegyszoros­ ban, míg végre 5-én éjjel Guyon Szepesváraljáról megindult. A hegyszorosok alatt dombokra vontatta az ágyúkat és szinleg az utat ostromolta, míg a nógrádi zászlóaljjal és még nem tudom melyikkel szuronyszegezve rohammal megkerülte, és szuronyokkal ostromolta 29 pozícióból verte ki az ellenséget, és a bércnek ő volt az ura. Az ellenség mint a megriadott zerge egyenként futott a szirteken. mutatják a vérpatakok, mutatják a gázlások, rakétáink dicső hasznot tettek. Az ellenséget irtózatosan megvertük. Ezen hóval borított hegyormon a vér patakok­ ként látható, mi több golyókat is szedtünk össze. Koritnón a még nyitott sírju­ kat láttuk a halottaknak, melyeket még naponta találtnak az erdők között. E halottak nagy része többnyire német katona. Látni soknak a képén a irtóztató huszárvágást, melyre nézni is undor. Ott feküsznek megmerevülve félmezítelen. Mióta a helyet láttam, és a leghitelesebben tudom az előadottakat, azóta úgy hiszem, hogy a magyar nem veszthet, mint hogy egy Isten van a világon.” Madách Pál az északi hadjárat során is megtalálta a területet, ahol a forradalom ügyének szolgálhatott. Eperjesen jelentkezett a Görgey seregével utazó kormánybiztosoknál és itt vetődött fel futári szolgálatának ötlete is: „ . . . ebéd előtt még hazajövén a plébános szobájában egyetmást felkutattam, és íme, a többi papokhoz szóló hódolati leveleket, instrukciókat bepecsételve meg­ leltem, több gyanús irományokkal, melyekkel egyetemben azonnal ismét a kor­ mánybiztosokhoz vittem, kik is ezt igen nagyra vették, s velem együtt Debre­ cenbe leküldik.” Február 14-én pedig már (Debrecenből,) a farradalmi kormány székhelyéről jelentkezik: „Azonnal Kossuthoz mentem. Igen szívesen fogadott, beszéltem vele tovább egy félóránál. Elkérte tőlem Majthényi levelét, és magánál tartotta, és rendelt magá- 49 �hoz ma 9 órára reggel. El is mentem, de igen el volt foglalva, nem beszélhettem vele, vártam fél egyig, akkor kiüzent, hogy legyek békében, míg a levelek el­ készülnek, és azonnal küld mint futárt Szemeréhez.” A család korábbi életrajzíróitól tudjuk, hogy futárként szolgált a tavaszi had­ járatban is, részt vett annak több ütközetében, és leszerelésére azért került sor, mert amúgy is gyenge tüdeje a hadiszolgálatban ismét megbetegedett; így tért vissza Sztregovára. A győzelmet győzelemre halmozó honvédseregek Nógrádot is felszabadították. A kormány büntetett: a megyeszékhelyet Gyarmatról Losoncra tette át és az árulóvá lett megyei vezetés mellőzésével Repeczky Ferencet nevezte ki kormánybiztossá, aki Nógrádot az 1848-as országgyűlésen is képviselte. Az új tisztikarban Madách Pál ideiglenes főjegyző, de betegsége miatt képtelen feladatát többé ellátni: „Repeczky Ferenc Kormánybiztos. . . Madách Pál ideiglenes főjegyző beteges­ kedése, Jezernitzky Sámuel ideiglenes aljegyző távolléte tekintetéből ideiglenes jegyzőül Szakai Eleket nevezvén ki, az érdekletteknek hivatalukba hitletétellel igtatását elrendeli.” (1849. május 4.) Madách Pálnak nem jutott osztályrészül az a harctéri halál, amelyet őszintén kívánt magának a szabadságharc küzdelmeiben. Megérve Világost, 1849. szeptember 30-án halt meg Alsósztregován; halálának tényét és okát másnap jegyezték be az anyakönyvbe: „száraz melytesti sorvadás.” Madách Imre, aki hozzá a családon belül talán a legközelebb állott, hosszabb versben siratta el öccsét, testvérét, barátját, harcostársát: Sírodnál állok, kedves Pál öcsém, S könnyemre a sír néma, hallgatag, Ki hinné, hogy alatta, mint enyém, Oly zajgó szív s érzések nyugszanak. Még tegnap egy vágy együvé csatolt, A lelkünkben egy szent eszménykép lakott Még tegnap együtt küzdénk, fáradánk Megérteni az életcélokot. . . Ha látod vészben, kiket szeretél, S óvnod, vezetned őket nem lehet, Ha köztünk napról napra mindinkább Hanyatlani látod emlékedet; És látod a hont, a jogot és erényt, Vérezve, s nem siethetsz védeni: Örök léted örök keserv leend, S enyészetért fogsz csak könyörögni. (Pál öcsém sírjánál) Madách Pál emlékének első ébresztése még nem jelenti hagyatékának és élettörténetének teljes feltárását. Arcképét, amelyről csak anyit tudunk, hogy meny­ asszonyának, Prónay Emmának ajándékozta, mindmáig sem sikerült fellelnünk. Ugyancsak lappanganak naplófeljegyzései és kiadásra sohasem került novellái. Leve­ leiből is bizonyára kallódik még jónéhány. Mostani írásunk nem is kíván a teljes­ ség erejével hatni, hanem bizonyítékul szántuk: az új, szocialista hazafiság szerves részét alkotó megyei forradalmi hagyományok között kell számontartanunk Madách Pált is. Embersége, hazaszeretete például szolgálhat az utókornak: helye van Nógrád panteonjában. A felhasznált források — Madách Pál levelei Madách Károly hoz és Prónay Emmához (Balassagyarmat, Palóc Múzeum; kettő közülük kiállítva a csesztvei Madách-emlékmúzeumban) — Staud Géza: Madách Imre összes levelei I. Bp. 1942. a költőhöz írott levelekkel) 50 �— az eddigi életrajzírók utalásai: Palágyi Menyhért: Madách Imre élete és költészete, Bp. 1900. Borovszky Samu: Nógrád vármegye, Bp. 1911. Balogh Károly: Madách, az ember és a költő, Bp. 1934. — politikai szereplése: Nógrád megye közgyűlési jegyzőkönyvei, 1844—48. Nógrád megye ideiglenes választmányának jegyzőkönyve, 1848. Nógrád megye választmányának iratai 1848—49. Nógrád megye állandó választmányának jegyzőkönyve, 1848—49. — a Czebrián-ügyre: Nógrád megye Fenyítő Törvényszékének jegyzőkönyve, 1848. — Madách család belső viszonyaira: Kerényi Ferenc: A Madách család leveleiből, Palócföld, 1968/4. Kerényi Ferenc: Madách és asszonya tragédiája, Nők Lapja, 1969/19. Nógrád megye állandó választmányának jegyzőkönyve, 1848. Belitzky János Adatok Madách Imre 1849. évi Nógrád megyei közigazgatási tevékenységéhez Madách Imre 1848—1849. évi tevékenysége a nógrádi megyeigazgatásban összes műveinek Halász Gábor, és levelezésének Staud Géza általi, 1942. évi kaidásai óta eléggé közismert és az ezekeben a művekben előforduló hézagokat 1964-ben Krizsán László levéltári adatokat nyilvánosságra hozó forrásközlése jól kiegészítette. A kép mégsem teljes, mert Nógrád megye levéltárának számos 1848. évi és csaknem teljes 1949. évi, szabadságharc alatti iratanyaga — valószínűleg az akkor ideiglenes megyeszékhely, Losonc, 1849. augusztusi felgyújtásakor — elpusztult. A csekély maradékot Nagy Iván múlt századi, magánosoknál és községi levéltárakban végzett gyűjtése egészíti ki, aminek következtében az irat- és jegyzőkönyvmaradványok alapján főbb vonalaiban rekonstruálható a megye 1849. évi politikai élete. Ennek fokozottabb fel­ tárása érdekében a megyetörténet feudáliskori kötetének írása során átnéztem a néhány fennmaradt és eddig figyelembe nem vett községi hirdetőkönyvet, az ún. „Táblás Könyv”-eket, amelyekbe a községi jegyzők az egymást váltó megyebizott­ ságok utasításait és kihirdetendő rendelkezéseit vezették be. Ezek közt a salgótarjáni és karancssági Táblás (Hirdető) Könyvben Madách Imre 1849. évi közéleti tevékeny­ ségére is vonatkozó újabb, már eddig is észrevett, azokban megjelölt, de nem közölt adatokat is találtam. — Szerepének megértéséhez azonban röviden át kell tekinte­ nünk azokat az eseményeket, amelyeknek ő is részese volt. A gróf Ráday Gedeon főispán elnöklete alatt tartott 1848. december 20-i megyei választmányi ülés nógrádi gerillacsapatok felállítását határozta el, amelyek szer­ vezése nyomban meg is indult. Ekkor Madách Imre — ezt a tisztét 1846. óta meg­ tartva — a megye katonai főbiztosa, a szervezésben tehát, annak anyagi vonatkozá­ sait tekintve feltétenül részt kellett vennie. — 1849. január 7-én Horváth Elek első alispán, a választmány utasítására, felkereste a megyénken át a bányavárosok felé 51 �vonuló Görgey Artur tábornokot és annak felajánlotta a nógrádi gerillák segítségét. Görgey az ajánlatot nem fogadta el és „a szóbeli ajánlat következtében azon néze­ teiről nyilatkozott, miszerint az önkéntes csapatok hadi szolgálatánál nagyobb hasz­ na van az országnak, ha a hadiszerek rendes, fegyelemre szorítható kezekbe tétetnek le” és felkérte a megyét, hogy „a megyebeli önkéntesek lovait, fegyvereit, ruha és hadiszer neműit nyugtatványozás vagy pénzbeli megváltás mellett adja által” , a ren­ des hadseregben szolgálni akaró önkéntesek átvételével pedig Horváth János őrna­ gyot bízta meg. Görgey gerillaellenes álláspontját tudomásul véve, január 8-án úgy döntött a megyei választmány, hogy „újabb kormányrendelet vételéig a nemzetőrségnek moz­ góvá tétele felfüggesztetik. a magukat felajánlott önkéntes mozgó csapatok (ezek a gerillák) pedig kimozdítás nélkül, jelenlegi alakulási állapotban tartandók.” — Ez azt jelenti, hogy a megye által szervezett helyi véderő. Görgey utasításának szelle­ mében, felhasználatlanul maradt az előrenyomuló osztrák haderővel szemben. — Madách Imrének ekkor, a január 15-i választmányi határozat értelmében, a Guyon Richárd ezredes által a nagyoroszi magtárból a lakosság körében kiosztani rendelt gabona és az átvonuló magyar és császári csapatok által okozott károk értékének megállapításával kellett foglalkoznia. Nógrád megye székvárosát. Balassagyarmatot, 1849. január 18-án vették birto­ kukba a császári csapatok. Ezeknek a megyeházán való elszállásolását Horváth Elek első alispán megtagadta, úgy hogy azok a városi igazgatást voltak kénytelenek el­ helyezésükre nézve igénybevenni. Horváth Elek és Prónay József főszolgabíró január 29-i letartóztatásának ez volt az egyik oka. — Közben Horváth Elek első és Jankovich László másodalispánt a váci császári főhadiszállásra rendelte Colloredo tábor­ nagy. A találkozás azonban nem itt. hanem Ipolyságon jött létre január 23-án, ahol a „fejvesztés terhe alatti” feltétlen engedelmességet parancsolták meg nekik és a megyei tisztikarnak. Ezalatt Balassagyarmaton ülésezik a megyei választmány. Ülésén Madách Imré­ nek is jelen kellett lennie. — Itt. mintha semmi sem történt volna, bemutatták „az időközben tartott megyei honvédi bizottmány jegyzőkönyvét” és Görgey parancsát, amelyben „a netalán megyénkben létező lengyel csapatot Besztercére küldeni ren­ deli.” Ugyanakkor felolvasták a császári főparancsnok Colloredó hercegnek az alispáni hivatalhoz küldött levelét, amelyben a Hont megyében lévő császári csapatok élelemmel való ellátását rendelte el. — Ez Madách Imre főbiztosi tevékenysége körébe vágó feladata volt. — Még január 24-én is — tehát egy héttel azután hogy az osztrák ármádia Gyarmaton megjelent — megtárgyalták Kossuth Lajosnak „az önkéntes csapatokra, (azaz a gerillákra) kiadott rendelését, sikerlés végett.” — A megye vezetősége tehát. Madáchcsal együtt igyekszik tőle telhetően ellenállni. Ugyanekkor Debrecenből futár útján, kézhez vették a Honvédelmi Bizottmány rendeletét, amely részletes utasításokat tartalmazott az ellenség által fenyegetett vagy megszállt területek megyei és városi tisztviselőinek magatartására nézve. Esze­ rint „amely megyének, vagy kerületnek, vagy járásnak főhelyét az ellenség megszáll­ ja, vagy megszállni fenyegeti, az . . . köteles a maga székhelyét biztosabb helyre áttenni, s ha kell, vándorolni faluról-falura, még csak egy szabad hely van a megyé­ ben . . . s ha ez is elfoglaltatnék, át kell költöznie ideiglenesen a közigazgatással szomszéd törvényhatóságba . . . A megyei hatóságnak nem szabad megszűnni, vagy az ellenség kezébe kerülni, míg egy talpalatnyi föld van, melyet a magyar szabad hazájának nevezhet.” — „A nemzet nevében kiielentetik: a) Aki az ellenség vagy annak biztosításából hivatalt elvállal az hazaáruló . . . d) Aki törvényesen már az­ előtt megkezdett hivatalát az ellenség uralma alatt is folytatja, az minden tettéért személyesen felelős a nemzetnek” , ha olyat tesz „mi a nemzet jogaival és szabadsá­ gával ellenkezik” , ha a népet az ellenségnek való „hódolatra unszolja, akár adófi­ zetésre, akár élelmiszerek kiszolgáltatására kényszeríti” az is mint hazaáruló fog lakolni. „Az ily embert a nép necsak tisztviselőnek ne tekintse, hanem rablónak, fosztogatónak, hazaárulónak nézze, s vele eszerint bánjék.” A megye vezetői ennek a Közlöny 1849. január 26-i számában is megjelent ren­ deletnek megérkezte után rendkívül nehéz helyzetbe kerültek. Ugyanis az 1848. de­ cemberében katonai sikereket elérő „osztrák császári és magyar királyi” reakciónak 52 �is számolnia kellett az 1848 tavaszán mozgásba lendült társadalmi erőkkel és ezért már Windischgraetz Magyarország lakosaihoz intézett kiáltványa is megígérte, sőt el is rendelte, az úrbéres jobbágy- és zsellérföldek állami kártalanítással történő meg­ váltását, ami adott esetben nemcsak a volt liberális nemesség irányában tett takti­ kai sakkhúzás, hanem — később az úrbéri pátenssel is igazolt — az összbirodalom érdekében is szükséges stratégiai elhatározás volt. — Annak a kihirdetése, hogy a császári-királyi hadsereg szuronyai nem a régi feudális berendezkedés visszaállítása céljából lendültek támadásba, hanem elismerve a paraszt szabadságát és földhöz való jogát, a volt földesuraknak pedig megígérve a földjeikért járó állami kártala­ nítást és csak „a kegyes királyi akarattal szemben lázadókat” hirdették letiporni: felért sok nyertes csatával. — Ilyen győzelem volt a Nógrád megyei tisztikar behódolása is, amelynek felfogására nézve jellemző Madách Imre február 4-én öccséhez, Madách Pálhoz írt levelének egyik sora „a szent ügyért áldozni szép — de magát bolondságból felakasztatni: gyerekség, ha másért nem azért jöjj „t. i. Gyarmatra, letenni I. Ferenc Józsefre az esküt. A Madách Imre levelében is kifejezésre jutott felfogásnak a középbirtokos ne­ messég királyhű magatartásával párosult osztálykorlátain kívül pedig az a helyi ere­ dője, hogy az Ipolyságról visszatért két alispán életéért aggódva a megyei választ­ mány Fráter Pál indítványára elhatározta, hogy a császáriak parancsait végre kell hajtani, a proklamációk kihirdetését azonban — és itt Kossuthék kívánságának akar­ tak eleget tenni, illetve azt kijátszani — a papokra kell bízni, de a magyar kormány ügyét továbbra is segíteni kell, aminek előmozdítása végett tárgyalásokat kell kez­ deni a Hont megyei alispánokkal. — Ez a felemás döntés semmivel sem vitte előbb­ re az ügyeket, amit igazolt Horváth Elek és Prónay József január 29-i letartóztatása. Egyike azoknak az „iszonyú dolgoknak” amelyeket Madách Imre február 4-i leve­ lében említ és amiket szóval akart elmondani öccsének, a megye aljegyzőjének, Pálnak. A megyei választmány megalkuvó magatartására a megfélemlítésen kívül nagy hatással volt az is, hogy a megye „királyi biztosává” báró ifj. Majthényi Lászlót nevezték ki, aki korábban mint Hont megyei alispán, 1848. júliusában még 6000 — igaz, hogy rosszul felfegyverzett és ezért hazaküldött — honti nemzetőrt vezetett Vácra. Majthényi akkori kiábrándulásának a következménye volt alispáni tisztéről való lemondása és a „királyhű” táborhoz való csatlakozása. Nem idegen tehát Nógrádban, ahol sokakat ismer és rokonai, így a Madáchok is élnek. Majthényi László január 31-én érkezett Balassagyarmatra, hogy mint „királyi biztos” a főispáni teendőket ellássa. Első intézkedése az, hogy a letartóztatott Hor­ váth Elek megürült első alispáni tisztjére Jankovich Lászlót, ennek helyébe másod­ alispánná pedig Veres Pált nevezte ki és hogy a megyei tisztikart február 3-ára maga elé rendelte. Érvei hatására az egész tisztikar behódolt és másnap, február 4-én le­ tette az esküt. — Az eskü szövege a következő volt: „Alul írott ünnepélyesen fogadok hűséget első Ferencz József ausztriai császár és Magyar-ország királyának, engedel­ mességet az általa és megbízottai által ki adandó rendeletek iránt, — lélek ismeretes pontosságot, azoknak sikerlésében, erélyes közremunkálást, a béke és nyugalom hova előbbi helyre állításában.” Ekkor írta Madách Imre öccséhez, a még Sztregován időző, de a Kossuthoz induló Pálnak a Gyarmatra visszahívó levelét, mivel „a tisztikar kívüled mind meg­ hódolt.” — Madách Pál — aki amint azt Jankovich László alispán későbbi vallo­ másában kifejezte: — az egyetlen ember volt a tisztikarban, aki „tudta Debrecen felé az utat” — visszautasította bátyja javaslatát és február 5-én kelt levelében kér­ te, hogy „Majthényi Lacinak pedig mondd meg, hogy februarius 2-től ólta nem va­ gyok jegyző, minek jeléül itt küldöm hivatalos pecsétemet is.” — Távozását és állá­ sának elvesztését február 14-én Majthényi László úgy közölte a községekkel, hogy Madách Pál „engedély nélkül távozott a megyéből.” A vármegye 1848. július 10-én megválasztott, majd azóta szolgálatába lépett tiszt­ viselői közül tehát az önként lemondó Madách Pál és a fogságba vetett Horváth Elek és Prónay József kivételével mindazok, akik 1849. február 4-én hivatalban vol­ tak, letették az esküt és tovább szolgáltak. Ezt tette Madách Imre is, aki főbiztosi 53 �állása mellett még újabb megbízatást is kapott: 1849. február 11-én az árvaszék tag­ jává nevezte ki a királyi biztos. Az eddig nem közölt utasítás szövege a következő: „Tisztelt Első A l Ispány Úr! — Az árvák személye és vagyonának biztosítása, illetőleg fennálló hazai törvények minél sikeresebb foganatosítása tekintetéből, az árva ügyek kezelések következő tagokból szerkesztendők: Elnök másod A l Ispán, tagok; Majthényi Pál, Plachy Zsigmond, Szíjgyártó Mihály, Beke Gábor, Madách Imre, Szent-Iványi Sándor. — Kelt Balassa-Gyarmaton, február 11., 1849. — Báró Majthényi László királyi biztos.” Súlyos megpróbáltatást jelentett, hogy a békés, jobb jövő reményében behódolt tisztikar napról napra és egyre inkább a megszállók terrorjának kiszolgálójává lett. Egymást érték a királyi kormány és a hadműveletek érdekében kiadott rendeletek és utasítások, amelyeket könyörtelenül végre kellett hajtaniuk és hajtatniuk. — A rájuk nehezedő nyomást nagymértékben fokozta, hogy február közepén a megye addig csak névleges osztrák politikai irányítás alatt álló észak-keleti területére is kiterjesztették a katonai megszállást. Parrot tábornok, hogy a honvéd sereg a Sajó völgye felől meg ne lephesse a megyét, február 15-én Losoncig nyomult előre és azt megszállva, február 17-én ott is kítűzette a középületekre és a templomtornyokra a fekete-sárga zászlót. Ezekkel az osztrák hadmozdulatokkal vette kezdetét Nógrádban a gerillatevékenység. Február 23-án, az osztrák sereg hátában, a Magyarnándortól délnyugatra fekvő Debercsénytől kezdve egész Szécsény térségéig — tehát a megyeszékhely közelében — heves összecsapás történt a gerillák és a császári kato­ naság között, ami összefüggött a honvéd sereg és Beniczky Lajos kormánybiztos Ri­ maszombat környéki tevékenységével. Madách Imre ebben az időben mint főbiztos is tevékenykedett, mert az 1849. március 20-án és 25-én mint ilyen mutatta be Veres Pál alispánnak régebbi száma­ dásait. — Minden jel arra mutat, hogy hivatalát 1849. április 11-éig, Balassagyarmat honvédek és gerillák általi visszafoglalásáig betöltötte és hogy csak ekkor, az utolsó hónapok eseményeiből kiábrándulva húzódott vissza Csesztvére. Az eseményektől való visszahúzódásának legfőbb oka azonban az volt, hogy Repetzky Ferenc, akit Kossuth 1849. április 4-én nevezett ki Nógrád megye főispáni kormánybiztosává, április 14-én Egerben kelt kiáltványában hazaárulóknak nevezte és felfüggesztette állásuktól a Majthényi László királyi biztos irányításával tevé­ kenykedett megyei tisztviselőket és ellenük szigorú fegyelmi vizsgálatot és szükség esetén a legsúlyosabb büntetés kiszabását rendelte el. — A fegyelmi iratok eddig nem kerültek elő. Jankovich Lászlóról, Majthényi László elfogott első alispánjáról azonban tudjuk, hogy a haditörvényszék halálra ítélte és hogy Görgey kegyelmezett meg neki 1849. július 17-én, Balassagyarmaton, mert báró Boryné csak ennek fejé­ ben volt hajlandó Görgey fegyverszünet iránt érdeklődő levelét a Rétságnál tábo­ rozó gróf Rüdiger cári tábornokhoz elvinni. Az események további folyásából — bármennyire sorsdöntőek és érdekesek is azok megyénk életében — már csak arra mutatunk rá, hogy mivel a forradalmi eszmékhez hű, újjáalakuló tisztikar 1849. április 21-i ülésén a börtönéből kiszaba­ dított Horváth Elek nem vállalta tovább az első alispáni tisztséget, május 22-én az addig vármegyei főjegyzővé kinevezett Madách Pált választották meg Prónay József első alispán mellé másodalispánnak. — A két Madách útjai tehát 1849. február első napjaiban kétfelé váltak és ezt a májusi események véglegesen meg is pecsételték. Ez a kettéválás nemcsak Madách Imre és Madách Pál útjainak a kettéválását jelenti, hanem a megye egykor vezető liberális nemességének két részre szakadását is, ami nagy népi, nemzeti és egyéni tragédiák sodrában ment végbe. Vétenénk azon­ ban a történelmi igazság ellen, ha Madách Imre állásfoglalását egyszerűen csak hazafiatlan tettnek és a nemzet érdekeivel való szembehelyezkedésnek tekintenénk. Ő és társai, Veres Pál, Fráter Pál stb. állásfoglalása kétségtelenül opportunista jellegű volt és nem rajtuk múlt, hogy félrevezetve az osztrák érdekek képviselőit, nem tud­ ták kellőképpen védelmezni a nemzeti érdekeket. — Erre nézve igen jellemző az, hogy Madách Imrénél Csesztvén rejtőztek már 1849. őszén Gracza Antal és Záhony István a honti és nógrádi gerillák vezetői, akik innen indultak el Kossuth után. Szeged közelében Röszkénél azonban banditák gyilkolták meg őket, amit csak két 54 �évtized múlva tudott megállapítani gróf Ráday Gedeon akkori kormánybiztos, akinek nógrádi főispánsága idejében szervezték meg 1848 és 1849 fordulóján a nógrádi guerillákat. — Madách Imrének Graczához és Záhonyhoz való viszonya még felderí­ tésre vár és valószínű, hogy a korszak számos eddig vitatott kérdésére nézve is fe­ leletet adna. Jegyzetek: Halász Gábor: Madách Imre összes művei, II. k. — Budapest, 1942. — 1101—1102. és 1211. 1. — Staud Géza: Madách Imre összes levelei, I. k. — Budapest, 1942. 176—177. 1. — Krizsán László: Dokumentumok Madách Imre élettörténetéhez. — Balassagyar­ mat, 1964. — 12—27. és 115—119. 1. — Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára, II. k. — Budapest, 1952. — 93—95., 112—113. 1. — Nm Levéltár: Nógrád megye bizottmányainak iratai, 1849. az iratok dátuma altt, valamint a salgótar­ jáni és karancssági hirdető (táblás) könyvek. — Mikszáth Kálmán Összes Művei Kritikai Kiadásában a 2. k. 398—399. 1. jegyzete Gracza és Záhony csesztvei rejtő­ zésére. Szabó József Kepler és Madách 1. A történeti Kepler 1971 Kepler-év volt. A tudományos világ szerte megemlékezett a nagy csillagász­ ról. Emlékbélyegek, kiadványok jelentek meg róla. 1571. december 27-én született, kerek 400 éve, a württenbergi Magstattban. Kalandos életű apja sok minden volt, korcsmáros, gazdálkodó — végül zsoldos­ katona, s valószínűleg éppen Magyarországon esett el a török elleni harcban. Anyja okos, jóravaló asszony; de mert füvészkedik s betegeket gyógyít, boszor­ kánysággal vádolják, halálra ítélik, s csak tudós fia szívós fáradozása menti meg a tűzhaláltól. Kepler abba az iskolába járt, ahol — a monda szerint — Faust Mefisztóval találkozott. Hatalmas kedvvel veti magát a tudományokra. Átgondolt, nagy tervet készít, hogyan tanul majd végig minden tudnivalót. Ahogy a Tanítvány mondja a Tragédia második prágai színében: „ Ím itt vagyok, lelkem vágytól remeg Belátni a természet műhelyébe. Felfogni mindent és élvezni jobban, Uralkodván felsőbbség érzetével Anyag- s szellemvilágban egyaránt.” Teológiát is tanult, de kiábrándult tanáraiból. Keserűen írja egyik levelében: „. . . Mindaz a rossz, ami most Németországban tapasztalható, a papok dőlyfjének következménye, akik szívesebben uralkodnak, mint tanítanak. . .'Matematikus lett és csillagász. 23 éves korában már gráci tanár. 25 éves korától sorra jelennek meg fontos művei. 30 éves korában Rudolf császár udvari csillagásza Prágában. Tudományos meggyőződése miatt többször menekülésre kényszerül; egy ilyen alkalommal Magyarországon is töltött egy hónapot. 55 �Csillagászati munkája jelentős, eredményeiben maradandó. Védelmére kel Kopernikusnak az akkori egyházzal szemben, amely a ptolemaiosi geocentrikus világképet szentesítette, s tanítani csak azt engedte. Ő szerkesztette az első csillagászati távcsövet. Lelkesen ír a kozmosz tökéletes harmóniájáról. Dioptriaelmélettel foglalkozik, logaritmus táblát szerkeszt. Nevét őrzi a „Kepler-távcső” és „Kepler-törvény” . „Somnium” című művében már a holdutazásról ír. Igazáért kétfrontos küzdelmet folytat. „Rostálja a szentegyház téteit”, — ugyan­ akkor védelmébe veszi a Gergely-naptárt, mert tudja, hogy az időszámítás korrek­ cióját régen követeli már a csillagászat. Emberi élete szenvedéses, tudósi élete ellentmondásos. A feudál-abszolutizmus korában él; világa a Habsburgok világa, akik mindennel foglalkoztak, csak becsületes kormányzással nem. Előre veti már fényeit a természettudomány korszaka. Avult teóriák helyett az empirikus, szabad kutatás kezdi bontogatni szárnyait, de még a múlt áltudomá­ nyai bénítják az ifjú tudományt, asztrológia, alkímia, boszorkányság, babona. Kepler már a reneszánsz embere, akiben az újkori tudományos szemlélet tudatra ébred, s igyekszik lefejteni magáról a mágiát, de nem teljes sikerrel. Minden porcikájával asztronómus akar lenni, tudományos csillagász, de a megélhetéséért kény­ telen engedményt tenni az asztrológiának. Ezt a féltudományos csillagjóslást „närrisches Töchterlein” -nek, bolond leánykának nevezi, de kényszerből prostituálja tudományát: horoszkópokat gyárt, időjóslást csinál. Anyját szívós küzdelemmel meg­ menti a boszorkányhaláltól, de a boszorkányságot magát nem meri tagadni. Ki a kozmosz harmóniáját felfedezte, élete végéig hányódik hol ide, hol oda. Jelentős tudós, s tulajdonképpen nélkülözéseibe pusztul bele. Regensburgban halt meg 1630. november 15-én. 2. A T ragédiai Keplere Madách magasfokú intellektualitását bizonyítja, hogy Az ember tragédiájában a tudomány hősét is színre lépteti. Nem véletlen, hogy mikor az ember történelmi útján Ádámot tudósként is elénk akarja állítani, nem Kopernikust választja, vagy éppen Galileit, pedig az utóbbi életében ugyancsak talált volna drámaiságot. Az sem véletlen, hogy Madách a Tragédiában két színt is szentel Keplernek, a nyolcadikat és a tizediket. Bizonyos, hogy ebben szubjektív rokonszenv is vezette, de tudatos meggondolás is. Madách főműve valamennyi hőse közül Kepler életét ismerte legközelebbről. Szimpatikus neki ez az újat-kereső, szívós, csüggedetlenül küzdő reneszánsz-tudós. A rokonlelkek vonzalmával tanulmányozza a történelmi Kepler életét és tudományos munkásságát. Innét van, hogy Madách a Tragédiában kitűnően jellemzi Kepler korát. Plasz­ tikus az abszolutisztikus feudál-kapitalista társadalom kiéltségének rajza: elegáns udvaroncok, léha, lebzselő és cinikus kapcabetyárok, akiknek már az eretnekégetés is unalom. Ez egyben a bécsi udvar kritikája is. A rosszálmú, degenerált Rudolf császár horoszkópot rendel a tudós csillagásznál, s kiélt idegzetét már csak az alkímia tudja megbizseregtetni. Ebben a környezetben — milyen jellemző — Kepler-Ádám első megszólalása: „Meglesz, uram, amint parancsolod.” Madách tehát szerencsés ihlettel tette meg ezt az ellentmondásos életű, de szimpatikus tudóst az ellentmondásos 16. század vízválasztó korszakának eszmei képviselőjévé. Valóban a kor kvintesszenciáját adja történeti hitelességgel, magas művészi szinten. A históriai tényeket persze itt is költői szabadsággal formálja, akárcsak a Tra­ gédia többi történeti színében. Kepler protestáns volt, Madách megteszi római kato­ likusnak, szándékosan, céljának megfelelően. Keplert nem császári protekció jut­ tatta „Müller Borbála szép kezéhez.” Családi életük sem volt olyan szerencsétlen, 56 �ahogy Madách a Tragédiában leírja. Keplerné költekező hajlamairól, légyottozó hűtlenkedéséiről semmit sem tud a történelem. Madách saját felesége miatti keserű férfibánata csordul itt ki. Kétségtelen, hogy a Tragédia Keplerében a történeti Kepler tekint ránk, de Madách a nagy csillagászt saját személye fölé emeli, s általában a kor tudósainak tragikus életét rajzolja meg benne, tehát szimbólummá emeli. 3. A Kepler-színek jelentősége A mű struktúrájában maga Madách is nagy jelentőséget szánt a Kepler-színeknek. Mutatja ezt már maga az is, hogy két Kepler-színt iktat a Tragédiába. A drámai költemény itt ér a csúcsára. Igaza van Alexander Bernátnak: „Kepler rajza a mű gyöngye” . A Tragédia több fordítója ugyanígy nyilatkozik. Ádám dinamizmusa is itt kulminál. Innen kezdve az Ádám-vonal hanyatlani kezd. Rohamosan öregszik, s a továbbiakban már nem irányítója, hanem passzív szemlélője a körülötte zajló eseményeknek. A Kepler-színek egyik jelentőségét az adja, hogy Madách saját portréja vonásait is rámetszi Kepler alakjára. Az ember tragédiája nyolcadik és tizedik színe madáchi önvallomás A Tragédia egyetlen Ádámja se válik annyira Madách tolmácsává, mint Kepler. A költő Kepler ajkára adja azokat a gondolatokat, amelyek saját magát a legmélyebben izgatják-gyötrik, vele vallatja meg legszemélyesebb fájdal­ mait, vívódásait. Ádámnak a két Kepler-színben vannak legmagánjellegűbb problémái: pénz­ telenség és családi boldogtalanság; itt tör ki Madáchból megalázottsága, közéleti undora, politikai keserűsége. S ezért itt zendülnek fel a drámai költemény leglíraibb hangjai, de legkeserűbb tirádái is. A két Kepler-szín költőileg, művészileg is a leggyönyörűbb része a Tra­ gédiának. Egészen konkrét kérdésekben is megszólaltatja Kepler Madách kritikáját. „Rostálja a szentegyház téteit” — lásd a felekezetek jó viszonosságáról kifejtett álláspontját „A vallás tárgyában érkezett rezolucióra.” „Kétséges rang-e hát szellem, tudás? Homályos származás-e a sugár, Amely az égből homlokomra szállt? Hol van nemesség más ezen kívül? Amit ti úgy neveztek, porlatag, Hanyatló báb, mit lelke elhagyott” ; — éles bírálat a beleszületéses nemesi előjogok ellen; lásd: „Politikai hitvallomás” -át. A Kepler-színek fő jelentősége az, hogy közrefogják, mintegy szülik a forradalmi párizsi színt. S ez nem véletlen, s nem is csak szerkesztési mechanizmus. A dolgok logikájából következik, hogy az első prágai szín után felharsan a francia forradalom nagy intrádája: „Szabadság, testvériség, egyenlőség!” A Keplereknek, éppen mert nem csak teorétikus kódex-molyok, hanem át tudnak lépni az avult, penész-ülte fóliánsokon, s „poros szobafalak” közül ki mernek lépni az élet sűrűjébe, nagyon is közük van a forradalomhoz: új kezdetek gerjesztői ők. Lenin szerint a forradalom akkor következik be, mikor a vezetőréteg már enervált a vezetésre, a tömeg pedig nem akar tovább úgy élni, mint eddig. Egy pillantás az első Kepler-szín léha, tekergő udvaroncaira és az alkímia-bogaras Rudolf csá­ szárra, „Hagyd a világot, jól van az, miként van, Ne kívánd kontárul javítani,” — — „K i vágyna ilyen körben változásra?” s egy másik pillantás a népre, amely „Csak hallgatag néz és morog magában” — s azonnal érezzük, hogy Madách eszmei hitelességgel készítette elő a forradalmi párizsi színt. A két Kepler-színt és a Danton-színt szorosabb egységben kell látnunk, mint ahogy általában szoktuk. 57 �Ebben az összefüggésben külön figyelmet érdemel, hogy Kepler hányszor em­ legeti: „fagyos világ” van, „rideg, közönyös a kor”, „törpe az idő”, megvénült a kebel” . Mindezzel Madách keserű politikai türelmetlenségének a szócsöve. Itt tűnik ki élesen némelyek tévedése, hogy Kepler, miként a bizánci színben Tankréd, hajlandó lett volna lealkudni azt a bizonyos „i” -t („Adjátok fel, barátim, azt az i-t” , = homousion vagy homoiusion — egyre megy), hogy tehát Madách megalkudott, s drámai költeményével is a kiegyezéssel való megbékélést akarta su­ galmazni. Világos, hogy Madách a bizánci színben is az eretnekek pártján van, akik „egy i miatt is” elszántan mennek a halálba. S az első prágai színben is éppen a felülről érkező szirénahangok csábítását leplezi le: „Hagyd a világot, jól van az, miként van, Ne kívánd kontárul javítani. Nem halmozálak-é kegyekkel el?” Madách a szirénhangok közepette a Teleki-féle radikális határozati párt tagja volt, legjobb barátaival együtt új fegyveres felkelésben reménykedett, s a lohadó lelkesedés, törpülő, közönyösödő korszak fojtogatásában, a Marseillaise átszűrődő hangjainál meghallja „a jövő dalát”, s szellemi rokonával, Keplerrel, „ledült romok­ nak átkozott porán” meg is kiálttatja azt, remélve, hogy a meglelt talizmán „e vén földet ifjúvá teszi” , s látja is már „Az új világot, mely fejlődni fog, Ha egy nagy ember eszméit megérti, S szabad szót ád a rejlő gondolatnak.” S „akkor már a nép sem lesz kiskorú” . Megértjük, hogy a Tragédia régebbi színpadi előadásai közt Prágában volt a mű legnagyobb sikere 1904-ben. Heteken keresztül, úgyszólván megszakítás nélkül adták, összesen harmincegyszer. Végül is az első prágai szín fináléjánál, „ . . . oh, jő-e kor, mely . . . új tetterővel Szemébe néz az elavult lomoknak, Bíróul lép fel, büntet és emel” , — olyan viharos tetszés, tüntetés tört ki a közönség soraiban, hogy Thun gróf, az akkori helytartó, levétette a Tragédiát a műsorról. — Kepler küzdelmes, hányatott élete igazi Ádám-sors. Szinte illusztrációja Az ember tragédiájának. Bizonyos, hogy Madách különtartott kézikönyvtára természettudományos könyveiből még a Tragédia írása előtt tanulmányozta Kepler életét, munkásságát. Ránk maradt a következő feljegyzése: „A metafizika annak poézise, mit még nem tudunk. Tudomány csak akkor lesz, mikor természettudomány lesz minden, így a morál és pszichológia is ..." Kepler alakja tehát inspirálóan hatott valószínűleg az egész mű létrejöttében, egyes részeiben pedig bizonyosan. Madách mindjárt a mű elején negyven sornyi valóságos csillaglistát vonultat fel. Ez biztosan Kepler-inspiráció. Ugyanez fedezhető fel Tankréd alakjában, aki a bizánci színben, Keplerhez hasonlóan kora szellemi elnyomása ellen lázadozik. Az űrjelenetben is fellelhető a kepleri átcsengés, hiszen, mint említettük, a tudós csillagász már az űrutazást is megálmodta. Említésre méltó, hogy a Kepler-színek negatíve is pozitív hatást tettek Veres Pálnéra. A vanyarci nagyasszonyt Madách akadémiai székfoglalójában vallott nő­ szemlélete mellett éppen a prágai színek szerinte túlzottan sötét nőszemlélete „in­ gerelte fel” nagyjelentőségű nőmozgalma megindítására. — Kepler regensburgi síremlékén ez a latin distichon olvasható: Mensus eram coelos, nunc terrae metior umbras. Mens coelestis erat, corporis umbra jacet. Fordításban: Élve eget mértem, most mérem a földi sötétet. Szellemem égből eredt, föld fedi most tetemem. Az igazi és legmaradandóbb emléket Keplernek Madách Imre állította Az ember tragédiájában. 58 �Miklós Róbert Az ember tragédiája 1893-as berlini bemutatójáról Az 1892-es esztendő igen jelentős éve Az ember tragédiája színpadi pályafutá­ sának. Ez év február 15-én — kilenc esztendővel a budapesti ősbemutató után — a nagymúltú hamburgi Satadttheater indítja el Madách remekének külföldi pályafu­ tását. Ami még ennél is fontosabb, ugyanez a színház még ebben az esztendőben nem német darabbal, hanem 16 estén a Tragédiával, vesz részt a bécsi nemzetközi színházi világkiállításon. A hamburgiak az első bécsi előadásukat június 18-án tar­ tották, s alig egy hónap leforgásával a prágai cseh Nemzeti Színház tűzi műsorára a darabot. A prágai bemutató időpontja: július 23. Az előadásoknak páratlan a sike­ rük, a két prágai szín különösen megfogja a nézőket, a Gréve téri jelenet ,a szín végén felhangzó Marseillaise pedig estéről estére kisebb-nagyobb tüntetést vált ki a nézőtéren; s ezért a Tragédia előadását a hatalomnak a harmincegyedik előadás után be kellett tiltania. Kétségtelen, a Tragédia külföldi színpadi életének elindulása nem is annyira a hamburgi ősbemutatónak köszönhető, mint inkább annak, hogy a hamburgi együttes vállalta azt a kockázatot, amely egy ismeretlen szerző ismeretlen művével járt. Az a puszta tény, hogy a nagynevű gazdag hagyományokkal rendelkező német színház a Vilmos császári nacionalizmus fénykorában idegen szerző művével jelentkezik a rangos nemzetközi seregszemlén, már önmagában is felkeltette Az ember tragédiája iránti érdeklődést. Schubert, a prágai cseh Nemzeti Színház igazgatója is Bécsben, a világkiállításon szerezte meg a Tragédia előadási jogát, kérte kölcsön azokat a díszleteket, amelyeket még a hamburgiak előadására készíttetett Esterházy Miklós a bécsi udvari színházi festők Kautsky és Rottonara műtermében. (A színrehozás költségei 40 ezer forintott tettek ki.) A bécsi színházi világkiállítás egyben a színházi szakemberek nagy találkozója is. Ott találhatjuk többek között az európai színházi élet egyik legismertebb alakját, Oscar Blumenthalt is, aki ezidőtt már a berlini Lessing-Theater igazgatója. Mint prágai kollégája, ő is leköti Bécsben a mű előadási jogát és kölcsönbe veszi a Ka­ utsky—Rottonara-féle drága díszleteket. A bemutatóra a következő évad második felében 1893. március 18-án kerül sor. Németh Antal a Tragédia színpadi pályafutásáról írt kitűnő és alapos művében bukásnak minősíti a berlini előadást. Szerinte több körülmény is közrejátszott ebben. Dóczy Lajos erőtlen fordítása Goethe nyelvén és kifejezéseivel szólaltatta meg Ma­ dách művét és ezzel már Bécsben is félrevezette a kritikusokat, akik természetesen a Tragédiában nem láttak egyebet a Faust magyar változatánál. Fokozta a mű iránti ellenszenvet Jókainak a Tragédia német fordításához írt, ügyetlenül fogalmazott elő­ szava, amely a Tragédia Reclams Universal Bibliothekbeli kiadása előtt jelent meg. „Ez az előszó — írja Németh Antal — mélyen sértette a kétségtelenül túlzott német irodalmi önérzetet és amellett ártott a Tragédia objektív megítélésének” . Maga a bemutató sem elégítette ki a kritikusokat. Mindebben igaza van Németh Antalnak mégis úgy véljük, az 1893-as berlini bemutatót — a körülmények tüzetesebb vizsgálata után — nem kell és nem is szabad egyértelműen bukásnak minősíteni. Ezt kívánjuk néhány konkrét ténnyel igazolni. A berlini Lessing-Theater nem tartozott a nagymúltú német színházak közé. Amikor a Tragédia bemutatójára sor került, mindössze öt esztendős múlt állt mö­ götte. A színházépítés Blumenthal személyes vállalkozása volt, aki a kor ízlésének megfelelően két berlini műépítésszel, Hennickével és Hudeval Berlin centrális vá­ rosnegyedében, a Fredrichsstandtban impozáns, neorenaissance stílusú, hatalmas szín­ házat építtetett. A monumentális épület kissé hasonlított a mi Országházunkra, kül- 59 �ső és belső kiképzése is Ybl Miklós alkotására emlékeztetett. Ez időtájt másmilyen színházat alig építettek szerte Európában. Földszintje, két emelet páholysora és ha­ talmas karzata 1100 nézőt fogadott be. (Az épület 1945-ben teljesen elpusztult.) A színházat, nevéhez méltóan, 1888. szeptember 11-én Lessing Bölcs Náthán-jával nyitották meg. A nyitásra kiválasztott darab merőben ellentmondott Blumenthal jó előre meghirdetett programjának. Blumenthal a Lessing-Theatert ugyanis azzal a szándékai hozta létre, hogy egyrészt megtörje az ugyancsak közelben lévő Deutsches Theater egyeduralmát, másrészt pedig otthont kívánt nyújtani az élő európai drámairodalomnak; azt akarta, legyen a színháza „Bühne der Lebenden” , az élők színháza. Az első előadás semmiképpen sem erre vallott. Foglakoznunk kell röviden a színházalapító első igazgató személyével is, hisz nélküle a Tragédia talán sohasem jutott volna berlini színpadra. Oscar Blumenthal az irodalomba tévedt merkantil burzsoázia tipikus képviselője volt. 1852-ben Ber­ linben született. Eredetileg germanistának készült, szülővárosában majd Lipcsében filológiát hallgatott, később alapítója, illetve szerkesztője lett több rövid életű iro­ dalmi lapnak. Filológusi munkásságának egyetlen értéke: sajtó alá rendezte a német foradalmi romantika fiatalon elhunyt, tragikus sorsú alakjának Christian Dietrich Grabbenak műveit és kéziratos hagyatékát. Ezzel aztán mintha be is fejezte volna filológusi tevékenységét, hogy a későbbiekben kizárólag az irodalom útján való pénz­ szerzésnek, a szórakoztató irodalmi áru termelésének éljen. Írt humoros elbeszélé­ seket, híg, mulattató történeteket, sikamlós krokikat. Vígjátékaiban is önmagát adta, korának tipikus figuráit mozgatta színpadán mindennemű művészi igényesség nél­ kül; nem darabjainak értékével, hanem tréfás dialógusokkal, olykor a trivialitást sem nélkülözve, lopta be magát a kispolgár kegyeibe. Színháza alapításáig a Berliner Tageblatt munkatársa volt, ahol is erős élceivel, „sneidig” színházi kritikáival tűnt fel, amelyek arra minde nesetre jók voltak, hogy szerzőjüket színházi szakemberként könyveljék el. A szórakoztató ipart szolgálva csinos kis tőkére tett szert, amelyet — mint annyi kortársa —, színházalapítással igyekezett kamatoztatni. Kezdetben nem volt szerencséje. Már a Náthán bemutatóját is fanyalogva fogad­ ták, pedig a címszerepet a dicsősége delelőjén álló Ernst von Possart-tal játszatta. Nem az az egyéniség volt Blumenthal, aki elgondolásait keresztül is tudta volna vinni. Az volt a terve, hogy színháza számára megszerzi a legjobb berlini színészeket, amikor ez nem sikerült, arra törekedett, hogy a vidék legjobb színészeivel tölti fel színházát. Ezeket viszont a berlini közönség nem akarta befogadni. Ilyen körülmények között került sor Blumenthal igazgatásának ötödik esztendejé­ ben Az ember tragédiája bemutatójára. A színlapon a mű „átdolgozását” Blumenthal neve „fémjelezte”, aki vagy nem értette, vagy egyszerűen nem vette tudomásul a mű kompozícióját és koncepcióját. Amint említettük, Blumenthal egy időben a Berliner Tageblalt munkatársa volt. Ennek köszönhető, hogy a Tragédia berlini előadását közel nyolcvan esztendő múltán is könnyedén rekonstruálhatjuk. A lap 1893-as évfolyamának március 18-i számában Ferdinand Runkel tollából amolyan előzetes jelent meg Az ember tragédiája bemu­ tatójáról. Ez az írás kétségtelenül Blumenthal közvetlen kérésére, ha nem sugallatára készült. A ma már ismeretlen újságíró igen jellemzően nem a műből, a Tragédia eszmeiségéből indul ki, azt még csak nem is érinti, hanem abból, hogy a színpadi festészet új virágzásnak indult. Mindez megfelelt Blumenthal elképzeléseinek is, aki — szintúgy, mint német színházigazgató kollégái az ún. meiningeni iskolának, a min­ den részletre kiterjedő, pontos, aprólékos díszletezésnek, a helytelenül értelmezett, már-már a szecesszióba hajló realista díszletfestészetnek hódolt. A Blumenthal inspirálta írás első mondataiból kiderül, hogy a rendezés elsősor­ ban és sajnos kizárólagosan a látványosságra törekedett. A cikkíró Runkel dicséri az első szín színpadképét, Lucifer denevérszárnyú fekete köpenyét, mert a szín at­ moszférája Michelangelora emlékezteti. A második szín gyönyörű tájhoz hasonlatos, napfényes, virágos vidék, amelynek a közepén pompázik a tudás és az örökélet fája. Éva úgy jelenik meg, mintha Tizian modellje lenne, a fehér, szép testét csupán virá­ gok borítják. Ádám magas, izmos férfi, valóságos atlétatermet. Az egyiptomi szín színpadképe ugyancsak részletező, aprólékos, nemcsak a fáraó, a néző is szemlélője 60 �lehet a látomásoknak. A római szín végén az Alpok vonulatában, lezúduló gleccse­ rekben gyönyörködhet a néző, a hegyek lejtőiről bikaszarvú germánok özönlenek délre, hogy elpusztítsák a Birodalmat. A rendezés nagy fogásnak szánta az első prágai színt, a díszletek ugyanis a nyílt színen váltottak át Párizsra. A háttérben megjelent a város ősi szimbóluma a Notre-Dame. A kép nem sablonos — lelkendezik a tudósító —, mert a házsorok nem egy síkban, hanem perspektivikusan mutatják be az utcaképet. A falanszter színpadképével azonban a cikkíró sem tud mit kezdeni. Sokallja a gépek, motorok, dinamók tömegét, s úgy érzi. mintha a jövő államának villamossági kiállításán volna. A jégvidéket hatalmas jéghegyek borítják, a levegő sejtelmesen ólomszürke, az egyetlen emberi lakhelyet valóságos fókabőr takarja. A színfalak mögül vörös fény szüremlik. Runkel meg is kérdi: mi végre, hiszen Lucifer szavai szerint csak a hold halvány fénye világít. Az utolsó szín visszavált a másodikra, s hogy a teatralitás is teljes legyen. az Űr biztató szavai után a háttérben megjelenik Szűz Mária a kis Jézussal. Amilyen bizarr ez a kép, annyira önkényes is. A színpadképek pontos leírásából az is kiderül, hogy Blumenthal húzásai meny­ nyire erőszakosak és esetlegesek voltak. Valóban nem a mű kompozíciója, hanem a látványosság érdekelte, nem mintha a kihagyott színek (Paradicsomon kívül. Athén, Konstantinápoly, Prága II., London, Űrjelenet) erre nem adtak volna lehetőséget. Ilyenformán a Tragédiának a váza is alig maradt meg. Ügy érezzük, szólnunk kell a Tragédia berlini bemutatójának három főszereplő­ jéről is. akik a rendezés minden gyatrasága ellenére mégis csak Madách igéit szó­ laltatták meg egy világváros színpadán. Nem rajtuk múlott, hogy képességeiknek megfelelően ne a legjobbat nyújtsák. Mind a hárman kiváló művészek voltak. Ádám szerepét Georg Molenar (polgári nevén Müller) játszotta. Mint berlini jogász csapódott a színházhoz és csakhamar szép pályát futott be. Boroszló és Drezda után került a Lessing-Theaterbe. Tehetséges színész volt és kitűnő jellemformáló. Lear. Wallenstein, Alba herceg. Náthán szerepében aratta sikereit. A kritika dicsérte Ádámját. bár egyesek szerint többet szavalt a kelleténél. Igazán csak a forradalmi jelenetnél talált önmagára. Huszonkilenc esztendős volt. amikor ezzel a feladattal kellett megküzdenie. — Lucifer szerepét a bécSi születésű Gustav Koberre bízták. Nagytudású, rutinos színész, szinte gyermekfővel összenőtt a színpaddal. Nyugtalan természete még idős korában is színháztól színházig űzte. Hamburgban, Prágában. New-Yorkban is vendégszerepeit, sőt a 70-es évek elején egy évadra a pesti német színházhoz is szerződött. Nevét kiváltképpen Jágó, Mephisto, Fülöp király, Wurm, Franz Moor, III. Richárd, Shylock szerepében teszi ismertté az egész német nyelvterületen. Blumenthal vele kötötte a legjobb szerződést. A kritika egyöntetűen di­ cséri alakítását és főképpen azt emeli ki, hogy nem formált Luciferből Mephistót. — Évát az ugyancsak osztrák származású Marie Reisenhofer alakította, aki szintén gyermekfővel került a színpadra. Pályáj a elején a könnyebb darabokban vannak si­ kerei. később a jelentéktelen mainzi színházban uralja a klasszikus szerepeket. Hu­ szonkét esztendősen már a berlini Deutsches Theaterhez szerződik, ahol az Egmond Klärchenjében alakít említésre méltót. Ibsen nőalakjait játssza sikerrel, emlékezete­ sek voltak Hedda Gabler, Rebeka West. Hilda Wangel, továbbá Roxane és Madame Sans Géne alakításai. Nem annyira tehetségével, mint inkább atraktív megjelenésével tűnik ki. Tudja ezt igazgatója is, aki a Tragédiában ki is használja az ebben rejlő közönségvonzó lehetőségeket. Még a kritika is megjegyzi, a huszonnégy esztendős művésznő helyenként majd hogy nem kosztüm nélkül jelenik meg a színpadon. A bemutató után a kritika igen gyorsan reagál. Március 19-e és 21-e között szinte valamennyi berlini lap megszólal. Eezeknek az írásoknak az ismertetésére nem szükséges kitérni, Németh Antal könyve bő kivonatát közli ezeknek az írások­ nak. A bírálatok sommáját összefoglalva, megállapíthatjuk, hogy azok összegükben nem elmarasztalóak. Sokan utalnak ugyan a Faust-párhuzamokra, Blumenthal húzá­ sait is túlzottaknak, kíméletleneknek tartják, mégis a kritikusok zöme a mű és az előadás értékeit emeli ki. A Berliner-Börsen-Zeitung kiemeli, hogy Madách drámai költeménye mennyire megfogta a nézők lelkét, az előadás végén nemcsak a színészek, hanem mindenki, akinek csak szerepe volt a Tragédia színrevitelében, a színpadra kellett jönnie. 61 �Az egyetlen disszonáns hang a kritikusok között különös módon a Berliner Tageblatt kritikusáé. Mint említettük, ennek a lapnak volt egykor Blumenthal mun­ katársa és éppen ezért feltételezhető, hogy a kedvezőtlen kritikának valamiféle sze­ mélyes oka is lehetett. Otto Neuman-Hofer, a kritikus ugyanis nem a darab, hanem előbb a színház ellen intézi dühös kirohanásait. Némi joggal veti Blumenthal szemé­ re, hogy programjának összeállításakor nem törekszik valamiféle koncepcióra, válo­ gatás nélkül játszik mindent. Ebben igaza is van Neumann-Hofernek. A darabot illető kritikájában azonban több az elfogultság, a gorombaság, a zsurnalisztikai gúny, mint az objektív elemzésre való törekvés. Könnyen lehetséges, hogy ezt a bírálatot az egykori munkatárs iránt érzett ellenszenv váltotta ki. Cikkünk bevezetőjében azt ígértük, hogy a bukás tényét kívánjuk némiképpen korrigálni. Ennek érdekében szükséges, hogy egy kissé alaposabban vizsgáljuk meg a Lessing-Theater műsornaptárót. A bemutatót 1893. március 18-án, szombaton tar­ tották. Az ezt követő héten a vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombat a Tragédia napja. Hétfőn és pénteken Sudermann Otthonját adják. A következő vasárnapon — ez ebben az esztendőben húsvét vasárnapja! —, kedden és csütörtökön ismét Az em­ ber tragédiája van műsoron. Mindez azt jelenti, hogy a bemutató napjától a hónap végéig öszesen kilenc előadást tartottak. Az áprilisi műsorban a Tragédia már nem szerepel. A mai gyakorlat szerint ez valóban kevés volna, de kilenc előadás a 19. század utolsó harmadában még Berlinben sem jelent bukást, különösen akkor nem, meggondoljuk, hogy Blumenthal nemcsak kasszasikerre törekedett, hanem színházá­ ban bizonyos népszínházi feladatokat is meg akart valósítani. S ennek érdekében évente közel húsz új darabot mutatott be. Csak 1893-as esztendő első négy hónap­ jában Az ember tragédiáján kívül műsoron tartotta többek között Lessing Náthán-ját, Ibsen Solness építőmesterét és Rosmersholmját, Kleist Törött korsóját, Hartleben kedvelt vígjátékát, a Hanna Jagertet, operatársulatával rendszeresen előadta a Bo­ héméletet, és a Tragédia bemutatójával szinte egyidőben színre vitte Sudermann Otthonját, amelyben Magda szerepét ugyancsak Marie Reisenhofer, a Tragédia Évája játszotta. Ha ehhez még számba vesszük azt a tényt, hogy a Lessing-Theater — mint azt fentebb már említettük —még berlini viszonylatban is igen nagyszámú közönsé­ get fogadott be, optimális számítással arra a következtetésre jutunk, hogy Az ember tragédiáját 1893-ban, Berlinben éppen tízezren láthatták. Minderről ezért szóltunk, mert meggyőződésünk, hogy az 1893-as bemutató — amelyet nem sorolhatunk a későbbi nagy, külföldi bemutatók közé — nem volt egészen hatástalan: a kilenc előadás is hozzájárult nagy nemzeti drámánk külföldi megismertetéséhez. 62 �Radó György Bérczy Károly, mint az Anyegin fordítója Fordításának előszavában Bérczy Károly ezt írja: „E jeles műnek irodalmunkba átültetését célomul akkor tűztem ki, midőn néhány év előtt újra elolvasám, szépsé­ gei annyira megragadtak, hogy az első versszakokat játék- és kísérletképen fordítgatám s az első fejezet végéig értem ; de bármily kitűnő legyen is ez, éreztem és tud­ tam, hogy a másolatról vett másolat halványan, színvesztetten fogna a toll alól ki­ kerülni. Eredetiben olvasni, eredetiből fordítani Anyégint, e vágy napról napra erő­ sebben gyökeret vert bennem; oroszul kezdtem tanulni . . . már fél év múlva meg­ kezdhettem Anyégin fordítását az eredeti szövegből” . . . Ezt a fordítói vallomást irodalomtörténetünk tudomásul vette és úgy tartja nyilván, mint az első teljes ma­ gyar Anyégin-fordítás teljes és lezárt történetét. Még Harsányi Zsolt egészítette ki a történetet annak a Puskin-portrénak alapján, amelyet Jobbágyi községben Bérczy Károly menyénél, Bérczy Gézáné született Bencsik Máriánál talált. Az arckép tör­ ténetét Harsányi Zsolt a Pesti Hírlap Vasárnapjának 1933. évi 43-ik számában tette közzé; Bérczy az akkor Oroszországban működő jeles festőművészünktől, Zichy Mihálytól kért Puskin-portrét, és Zichy eleget is tett a kérésnek. A portré hátlapjára Zichy ezt írta: „Ez Puskinnak legjobb arcképe, a híres Brülof olaj festménye után . .." Pedig a teljes magyar Anyégin keletkezésének története nem merül ki a költő vallomásával és a Puskin-portré történetével. Bérczy Károly életrajz adataiból és műveiből azt tudjuk meg, hogyan került közel Puskinhoz és világához; az eredeti orosz szöveg, a Bodenstedt féle német fordítás és a magyar szöveg egybevetése pe­ dig a költő vallomásán túlmenően is fényt vet Bérczy fordítói műhelyébe. Öncélú filologizálás volna ezeket feltárni? Korántsem. Aki valamicskét is ért a műfordítások megítéléséhez — s akkor is, ha olvasóként ítél és nem filológusként elemez —, tudja, hogy igazán értékes, művészien hű fordítás csak az eredeti műnek, sőt magán a művön kívül a vele kapcsolatos táji, történeti, etnografiai és kultúrális környezetnek értő ismeretéből származhat. Enélkül a fordítás lehet önmagában csi­ nos, de nem lehet művészien hű. Nos, milyen fordítás Bérczy Károly műve? Egyszerűen a Bodenstedt által Európa-szerte divatba hozott vers magyarítása, a német, majd az eredeti orosz szöveg alapján? Fordító-iparosi munka-e, szavak, mondatok rímbe szedett átültetése, amely­ re sajnos sok példát találunk legújabb fordítási irodalmunkban — vagy pedig a puskini világot értve ismerő, átérző műfordító alkotása-e? S tegyük hozzá e kérdés­ hez, hogy az a bizonyos „puskini világ” ezen az egy, viszonylag rövid verses regé­ nyen belül is hatalmas: nem hiába nevezte Belinszkij, az orosz kritikai irodalom nagy klasszikusa az Anyégint „az orosz élet enciklopédiájának” . Amellett tehát, hogy Puskin művészetének szuggesztív erejét kellett belevarázsolnia a magyar szö­ vegbe, Bérczy Károlynak nem kevésbé fontos és nehéz feladata volt az. hogy a táj, történelem, etnográfia és a kultúra e nagy enciklopédiájának bő kincstárát is hozzá­ férhetővé tegye a magyar olvasónak. Megvoltak-e ehhez a nagyszabású feladathoz az adottságai neki. akinek neve e fordítás nélkül egyéb műveiből — novelláiból és prózai fordításaiból — aligha volna ismert irodalomtörténeti közvéleményünkben? E kérdésre ad választ, tehát nem öncélú filologizálás az a kutatás, amely Bérczy életrajzából és saját műveiből próbálja kifejteni, hogyan került ő közel a puskini világhoz. De nem öncélú az sem. ha az orosz, német és magyar szöveg egybevetéséről a fordítás menetére, szakaszaira vonatkozó következtetéseket vonunk le: ezzel nem­ csak Bérczy munkamódszerére derítünk erősebb fényt, hanem megismerünk bizo­ nyos általános fordítási jelenségeket is. 63 �Ha legrészletesebb életrajzának, Paulovics István 1903-ban megjelent mono­ gráfiájának alapján nyomon követhetjük Bérczy Károly életének mozzanatait, sze­ münkbe ötlik, hogy a magyar reformkor „franciás” és „angolos” irányzatai közül ő az utóbbihoz csatlakozott. Hivatali főnökének, gróf Széchenyi Istvánnak közvetlen hatásán kívül nyilván saját jelleme, alaptermészete is ebbe az irányba hajtotta. Bérczy fölött tartott emlékbeszédében Arany László így ír Széchenyiről: „. . . a leg­ nagyobb erőfeszítéseket önként kereste . . . környezőit is szerette különféle testi és lelki próbáknak veti alá . . . S jaj volt annak, aki meghátrált a nehézségek elől; kapott a gróftól annyi gúnyt, élcet, célzást . . . hogy száz hivatalos dorgálást szíve­ sebben vett volna magára.” Széchenyi „angolos” eszméi, lóverseny, sportirodalom, klubélet ragadták meg már ekkor Bérczyt, hogy két évtizeddel később fő foglalko­ zásává legyenek. S idézhetjük Jókaitól azt, amit „Az én kortársaim” c. munkájában személyes ismerősként ír Bérczyről: „. . . finom, előkelő szabású volt . . . mind­ nyájunk között az egyedüli angol. Mi többiek mind franciák voltunk.” Nos, minden különösebb kommentár felesleges, hogy Széchenyi hatásához, esz­ méihez az itt következő sorokat idézzük — az Anyéginból, Bérczy fordításából: . . . Smith Ádámból lefordított Egy részt, s mély nemzetgazdakép Okoskodott: hogyan s mikép Legyen a jólét emelendő . . .” (I. fejezet 7.) Bérczy „angolosságához” pedig ezt: Kedélyét méla búskomorság Szállotta meg; súlyos baj ez, Erkölcsi üröm, divatkórság, Mit az angol spleen-nek nevez. (I. fejezet 38.) Bérczy Károly tehát már életének huszas éveiben anyégini gondolatokat és anyégini magatartás fejlesztett ki magában — azokban az években, amikor a magyar sajtóból legfeljebb Puskin halálos párbajáról értesülhetett. Ad vocem párbaj: az akkori kornak ugyan általános divatja, irodalmi művek lépten-nyomon feltűnő motívuma volt — mégsem mulaszthatjuk el megemlíteni, hogy Puskin halálos párbaja, s ennek előképe, megjövendölése — Lenszkij halálos párbaja az Anyéginben — motívumrokonságban áll Bérczynek 1840-ben írt „Bitorlott szerelem” c. színművével: abban is párbaj a végső kifejlet előmozdítója. A puskini világ egyes — igaz. nem sajátosan orosz — motívumai tehát már a fiatal Bérczy Károly is jól ismerte. Mint a „Tízek Társaságának” tagja, Bérczy Károly részt vett a magyar forrada­ lom előkészítésében. 1848-ban súlyosan megbetegedett, ezért nem harcolhatott fegy­ verrel — de harcolt a tollával! „Ápril 24-én Pesten” címmel oly élesen forradalmi hangú verset írt 1849-ben. hogy az osztrák csapatok várható bevonulásának hírére menekülnie kellett. A Nógrád megyei Vanvarcon, az ottani orvosnál, aki néhai nő­ vérének volt a férje, rejtőzködött Bérczy Károly s életének ebben az időszakában írta azt a naplót, amely Madách Imre nevelt fiának. Balogh Károlynak került — családi kapcsolat révén — a birtokába, és ő közölt belőle részleteket a Nyugat 1935-ös évfolyamában. Ez a napló két szempontból is érdekes a számunkra. Egyrészt a benne leírt táj — a nógrádi bájos dombvidék — oly hasonló az Anyégin-beli táj mintájához, Puskin mihajlovszkojei birtokához és környezetéhez, másrészt a fővárosba, meny­ asszonyához sóváran vágyódó Bérczy Károly hangulata szinte meghökkentően em­ lékeztet részint magának Puskinnak akkori érzéseire, amikor járvány-vesztegzár kö­ vetkeztében egy egész őszt kellett Bolgyino faluban töltenie (érzéseit a nevezetes „bolgyinói ősz” alatt írt szebbnél szebb művei örökítették meg), részint a falusi ma­ gányba került Eugén Anyégin hangulataira . . . De érdekes számunkra az említett napló azért is, mert elolvashatjuk benne, hogyan találkozott Bérczy életében először orosz emberekkel. Mindezt idézetekkel dokumentálhatjuk. 64 �Bérczy így írja le naplójában Vanyarcot: „A falu, bár magas hegyek közé süppedt, csinos vidékkel bír s egy dombról meglehetős kilátást nyujt. E dombról én minden este a táj felé nézek . .." A puskini táj pedig: . . . Hegyek tövében, folyam mentén Kastély állt, honnan széttekintvén, Hímes mezőn, dús földeken, Erdők árnyán pihen a szem . . . (II. fejezet 1.) A magyar falusi temetőben Bérczy felkeresi nővére sírját. „A korhatag fakereszt kidőlt a márvány emlék mellől, mely a dombon egyedül emelkedik. Nincs itt fa, nincs árnyék, hő sugarait a nap száraz fűre és katángkóróra veti, melyek közt tarka gyíkok szaladgálnak. Ott ültem sokáig s elbeszélgettem gyermekkori emlékeimmel.” Az orosz falusi temetőben — Puskinnál — Lenszkij keresi fel övéinek sírját: Ott is, hol ősei és elhalt Szülői sírja domborul, Könnyezve írt egy bánatos dalt . . . Hajh! földi létünk múlva múl; Egymást váltják fel nemzedékek S szavára a sors végzetének Támadnak, érnek, tűnnek, és Új magról zöldel új vetés. S ez is megérve, széjjelszórva Porrá lesz kérlelhetetlenül S ősök porával elvegyűl. (II. fejezet 38.) Magány . . . Bérczynek kényszerűség: „Egy hét óta vagyok itt, számkivetésem elhagyott helyén, a legnagyobb magányban . . . Puskin kedvtelésből választotta: Öledben, oh falusi élet . . . Jó így henyélni a magányban . . . (I. fejezet 55.) Bérczy a vanyarci szobában: „. . . hangot alig hallok s néma szobámban az egyhangú légydöngést és órapercegést hallgatom.” Anyégin nagybátyja a birtokán: Sok éven át a legyet csapta S a kulcsárnéval zsémbelve Két szekrény állt benn, székek, asztal . . . (II. fejezet 3.) Hát a falusi látogatók? Bérczy naplójában: „Minap a tiszteletes látogatott meg, de szörnyű unalmas lehettem neki, mert a falusi hosszú látogatási rendszer dacára rövid félóra múlva elment.” Anyégin maga szökik el a vendég elől — az eredmény ugyanaz: Meglátogatták eleinte; De ő, mihelyt egy szekér jött, Lovászának nyergelni inte, A hátsó ajtón megszökött S honn senkit sem talált a vendég . . . (II. fejezet 5.) És itt is, ott is — Byron! Bérczy idézi: „Ma gyönyörű napom volt . . . The blue sky, so cloudless, so clear, so purely beautiful, that God alone was to be seen in Heaven! — olvasám Byronból.” 65 �Puskin attól tart, hogy művének bírálói vele magával fogják összetéveszteni hősét; de maga is szinte elmerenge mondja: Ez arckép nem sajátom-é, Mint Child Harold Lord Byroné? (I. fejezet 56.) Hasonló hangulatok, hasonló képek, motívumok — számuk még szaporítható volna. De idézzük már csupán a két álmot. Hogyne érezhette magáénak a másodikat, mintha magával Tatjánával találkozott volna az, aki az elsőt, a sajátját a fordítós előtt másfél évtizeddel így írta naplójába: „. . . Nem tudom, mással is megtörténik-e az, hogy egy álom évek múltán ismétli magát. Nálam már ez gyakran volt s így ez éjen is. — Az északi földsark jeges hódombjai közt vergődtem egyedül, elhagyottan, halál-szomorún. Síri csend volt körülem, mintha az emberiségből egymagam marad­ tam volna élő. E magány véghetetlen kínos volt — így élni nem akartam. Leültem egy jégcsúcsra, megdermedni. Szívem hangosan és fájdalmasan lüktetett — én pedig benyúltam keblembe és összeszorítám azt. Sűrű és nagy pelyhekben kezdett havazni, s a hópelyhek leesés közben fehér madarakká változtak, melyek éhesen vijjogva, örvény-ködben repkedtek körülem. Ha! — gondolám — ezeknek fájó szívem jó mar­ talék lesz! És kivettem a szívet keblemből és odanyújtám egy villogó fehér kesely­ nek. — E pillanatban azonban jég, hó, kopár vidék, kesely mind eltűnt, s előttem angyalszelíd nő állt . ,." Tatjána pedig: Ágyába elfogúlva ment . . . S az álomisten megjelent. Csodásak a szörny-álomképek. Hólepte síkon egyedül Bolyongva jár, vadonba téved, Körűle sűrű köd terűi — S egyszere íme útját zárja Egy bércpatak szilaj, vad árja, Rohan, örvénylik és dagad A zúgó habzó áradat. Veszélyes híd a medren át, Két keskeny szálfa, összefagyva, Jég fedi síkos talaját, S reng, mintha mindjárt leszakadna, Alatta örvény s meredély . . . (V. fejezet 10—11.) Érdekes módon egyes tartalmi elemek is hasonlóak: az északi táj. a magányos­ ság, a hó, a jég, az örvény . . . Mintha Bérczy öntudatlanul is készült volna az ál­ tala még ismeretlen orosz remekmű lefordítására . . E napok krónikájához tartozik az is, hogy életében először találkozott orosz em­ berekkel. Nem volt örvendetes találkozás: a cári intervenciós hadsereg katonái ér­ keztek Vanyarcra, s bár nem tanúsítottak ellenséges magatartást, ottlétük mégis nyomasztó volt — a szabadságharc elbukását jelezte. Idézzük Bérczy Károly napló­ ját: „a ház, hol lakom, a megyéé s egy századot bizonyosan meghaladott épület . . . Udvara nincsen, az út mindjárt előtte visz el. E ház előtt állt meg ma két muszka dzsidás — ez elsők, kiket életemben láttam. Két magas szál, szakállatlan, nagybajuszú közember, úgy hiszem, lengyel-oroszok voltak .Bort, kenyeret, szivart kértek, de a házbelieknek elébb mindent meg kellett ízlelni. Aztán a faluba mentek széna s zabért. Beszélni nem tudtunk velük, de magyarul minden jót kívántam nekik . . ." Ez a gúnyos-keserű „minden jót kívántam nekik” nemcsak Bérczy Károly életé­ ben, de mondhatni az egész magyar történelemben az orosz kapcsolatok mélypontját jelezte. A cári intervenció keserű emléke továbbra is megmarad ugyan, de Paszkievics hadainak tartózkodó magatartása, majd kivonulása, a világpolitika alakulása, az oroszországi forradalmi mozgalmak és az orosz irodalom iránti lelkesedés az egész magyar közfelfogásban egyre fokozta az érdeklődést Oroszország iránt, s ebbe az ér­ deklődésbe itt is, ott is a rokonszenv szálai fűződtek. Változott az oroszokról alko­ tott magyar kép is: korábban a barbárul kegyetlen urak és a bambán jámbor mu- 66 �zsikok alakjaiban polarizálódott, most viszont egyre inkább differenciálódott, ezzel természetesen reálisabbá is vált. Szinte árnyalati pontossággal lemérhető ez Jókai orosz tárgyú művein, orosz alakjain (amint e sorok írója a most folyó Jókai kritikai kiadás Görögtűz c. kötetének jegyzeteiben kimutatta), és tapasztalható Bérczy Ká­ roly műveiben, Bérczynek az Anyégin felé vezető útján is. Említsük itt meg, hogy Bérczy a maga korának egyik kedvelt — ha nem is na­ gyon termékeny — novellistája volt. Munkásságának ez az aspektusa, sajnos, fele­ désbe merült, irodalomtörténeti kézikönyveinkben éppen csak megemlítik a nevét ama kortársai között, akik közül „tizenkettő egy tucat”, pedig, ha szövegeiket tennék egymás mellé, kitűnnék, hogy Bérczy választékosabb stílusban, vonzóbban, érdeke­ sebben, mélyebb lélekismerettel írt, mint tucat-kortársai, ha témái tekintetében nem válik is ki közülük. Témái tekintetében a kor divatját követte, de irányítani már nem tudta, mint pl. közeli barátja, fiának keresztapja, Kemény Zsigmond vagy éppen Jókai. A kordivat­ nak megfelelő novellái közt egy orosz vonatkozásút és egy teljes orosz tárgyút ta­ lálunk. „A holló-király” Bérczy Károlynak „Élet és ábránd” címmel Pesten 1852-ben kiadott kétkötetes novellagyűjteményében olvasható. Romantikus bosszú-motívumon, valószínűtlen véletlenek összejátszásán alapuló, hátborzongató történet. „Midőn ta­ valy a hegyi szorosok az orosz betörés ellen elzárattak, találkozott oly egyén, ki a kozákokat járatlan utakon vezette be az országba . . . ” — olvassuk az elbeszélésben. A bosszú érzésétől sarkallt „muszkavezető” nem is sejti, hogy gyilkos dühének tára tulajdon fia (az előzmény: titkos szerelem, hazárdjáték, vad féltékenység, távoli utazás, álnév, bújkálás, megtalált napló és a romantikus történetek megannyi egyéb kelléke) és árulásáért a megszálló csapat vezérétől csak egyetlen jutalmat kér . . . Megtalált naplójában jegyezte fel így: „. . . Elhagyott vad utakon törtem át a hegyeken a muszka táborba. Kém gyanánt majd felfüggesztettek. De midőn elmondám, hogy jöttöm célja őket az elzárt szorosok dacára bevezetni az ígéret föld­ jére: kétkedve bár, hittek szavamnak s egy erős kozák csapattal előre küldtenek. Minden jutalmul egy ember életét kértem, ki különben is mint népfölkelés rendező s guerilla főnök veszélyessé válhátik.” A kastély ura tüzelt a váratlanul reátörő ellenségre, elfogják és főbe akarják lőni, de az áruló kötélen akarja látni és maga teszi a hurkot az elfogott ember — mint utólag megtudja: saját fia — nyakára. „A muszka irtózott a hóhér-szereptől, de én . . . vállaltam azt” — ez a mondat tömö­ ren foglalja keretbe azt a képet, amelyet Bérczy a megszálló oroszokról e novellá­ jában rajzol, ellenség, segít eltiporni szabadságharcunkat, de lovagias ellenfél, viszszariad a kegyetlenségtől. Előjele ez már a magyar irodalom új orosz-ábrázolásának. Három évvel utóbb, 1855-ben a Divatcsarnok c. folyóirat 44—45. számában je­ lent meg Bérczynek teljes egészében orosz tárgyú, orosz környezetben lejátszódó novellája: „A végzetterhes cipő” . Bevezetőül ezt írja Bérczy: „Az orosz tárgyú beszélyt ma — midőn mindenki az orosz háborúval és politikával foglalkozik — idő­ szerűnek tartom.” A finom stílusú, de tartalmilag igénytelen történet forrása minden kétséget kizáróan nem az orosz reális életismerete, hanem egy s más azokból az orosz tárgyú, jórészt ellenszenvtől sugallt német vagy francia „ismeretterjesztő” vagy szépirodalmi könyvekből, amelyek akkoriban európaszerte elterjedtek és amelyeket Jókai is gyakran forgatott. Vidéki arisztokraták báli mulatságát írja le Bérczy rész­ letesen: szánverseny és tánc, lakoma és ismét tánc. „A nőtlen ifjaknak . . . egyetlen gondjuk: elhatározni a körülbelül negyven nyílt ház közül melyiket boldogítsák lá­ togatásukkal . . . Babonás jóslat megtudása végett gyűlt össze nyolc orosz lányka Sz. András apostol estéjén . . . megtudni: ki menend közülük egy év alatt férjhez?” A jóslat módja: egyik bal cipőjét a fal mellé teszi, majd egymásután rakják bal cipőjüket: amelyiké elsőnek ér az ablakhoz, az felkapja és kidobja — ő lesz aki férjhez megy . . . S ismét jelentkezik a romantikus tévedés-motívum: a szép Ka­ tinkát nem a vőlegénye, hanem annak egy névrokona veszi nőül. Bár áttételesen és naívságokkal fűszerezve, de felbukkannak reális orosz motívumok is, így a lánykák jóslása, amely az orosz irodalom egyik klasszikus alkotásának, Zsukovszkij „Szvet­ lána” című balladájában (1812) is szerepel: 67 �Vízkeresztkor a jövőt Fürkészték a lánykák: Levetették a cipőt, Ajtó elé hányták . . . (Kemény Ferenc fordítása) Sőt magában az Anyéginben is folyik — ha nem is cipővel — a leányok jósolgatása: Feszülten nézve, jóslatképpen Önti Tatjána a viaszt: S a nyert alakzat, képzetében, Biztosan jelenti ezt vagy azt. Egy tál színig van vízzel telve. Körűle lányok, s énekelve Keresik benn a lemerült Szerencsemondó jós gyűrűt. (V. fejezet 8.) Bérczynek az ötvenes évek elején írt novellái közül bár nem orosz tárgyú, de még megemlítendő az „Egy gentleman” című, amely a Délibáb c. folyóirat 1855. évi évfolyamának 28—29. számában jelent meg: ennek hőse, Czieraff Oszkár, szinte Eugén Anyégin karikatúrája. Bérczy gondolatvilága ismét egy lépéssel közeledett nagy fordításművéhez, leendő Anyégin-rajza ismét egy vonással gazdagodott. Erre az időszakra esik Bérczy Károly prózafordítói munkássága. Paulovics Ist­ ván rámutat, hogy a legszorgalmasabban tanulmányozta a nagy angol írókat és jeles humoristákat. Persze elsősorban saját századának nagyjait (Bulwer, Dickens, Thackeray), akiket Puskin még alig ismerhetett, továbbá az amerikai Washington Irvinget — Anyégin a 18. századi Richardsonért rajong, de találkoznak Byron és Walter Scott bálványozásában. A lényeg: a hasonló ízlés, hasonló eszmevilág. Ez vezeti Bérczyt arra, hogy Irving, Dickens, Bulwer és Lewer elbeszéléseit fordítsa. Fordí­ tásai a Szépirodalmi Lapokban, a Délibábban, a Divatcsarnokban, majd 1854-ben „Világ folyása” gyűjteményének egyik kötetében jelentek meg. Nemcsak „A végzetterhes cipő” készült (idézett részletének tanúsága szerint) a krimi háború közvetlen hatása, az akkor világszerte tapasztalható érdeklődés ha­ tása alatt. Bérczynek politikai elemzései is megjelentek erről a háborúról: 1855-ben Müller Gyula „Nagy naptár" -ában („A keleti viszály” cím alatt), 1856-gan „Világkrónika” c. füzetében, továbbá a Nemzeti Képes Naptár” 1856. és 1857. évi évfolya­ mában („Visszapillantások Európa politikai közelmúltjára” címmel). Paulovics így jellemzi ezeket az írásokat: „Nem rendszeres, oknyomozó történet ez; az eseménye­ ket csak főbb vonásaikban adja elő, de ezeknek egymásból folyó, egymást követő csoportosítása, a legnevezetesebb mozzanatoknak kellő helyen való kiemelése, az elő­ adás természetes, könnyed, folyékony nyelve vonzó s kellemes olvasmánnyá teszik.” 1857-ben fordulat áll be Bérczy Károly életében. Az addigi alkalmi beszélyíróból és a Vasárnapi Újság munkatársából — szerkesztő lesz. Lapjának címe az első év­ ben „Lapok a lovászat és vadászat köréből” , majd a második évtől kezdve: „Vadászés Versenylap” . A lóverseny, a vadászat, a sport műfajára specializálódó Bérczy je ­ lentős érdemeként tartják nyilván, hogy lapjában valamint „Vadászműszótár”, „Ha­ zai és külföldi vadászrajzok” és „Magyar méneskönyv” c. műveiben értékes magyar szaknyelvet teremtett meg a sport népszerű ágazatában — mi azonban két tényt emelünk ki. Az egyik az, hogy e szakírói munkásságában sem mondott búcsút a szépirodalomnak: Arany László hangsúlyozza emlékbeszédében, hogy Bérczy szak­ lapja félig-meddig egy szépirodalmi lap feladatának is megfelelt. Kiemelhetjük a magyar irodalomban új színt jelentő sportnovelláit. S hogy írónak, szépírónak ismer­ ték el általában, azt bizonyítja az a tény is, hogy éppen ebben az időszakban. 1859-ben mint írót választotta levelező tagjává a Magyar Tudományos Akadémia, ő pedig székfoglalóját — 1860. november 26-án — az irodalmi humorról szóló érteke­ zésével tartotta. Még fontosabbnak tartjuk azonban azt a másik tényt, hogy a lóte­ nyésztés, lóverseny, vadászat, sport szakterületén Bérczy tudatosan egykori hivatali elöljárónak — eszményképének — Széchenyi Istvánnak útját követte. S ez nem­ csak az angol életforma egy-egy elemének például vételét jelentette: Széchenyi út- 68 �mutatása sokkal szélesebb körű volt ennél, tudjuk, többek közt, hogy a magyar köz­ lekedésügy úttörője, apostola is volt. S ezt azért említjük meg Bérczy Károlynak az Anyéginhoz vezető útjával kapcsolatban, mert hangsúlyozni kívánjuk — csupán egy kiemelt, de igen jellemző részletként —, hogy a magyar közlekedésügy úttörő­ jének adeptusa volt az, aki majdan Puskin szövegében egy srófához érkezett el, me­ lyet ő így tolmácsolt: Ha majd mi is polgárosúlva Művelődünk és haladunk (Körülbelül öt század múlva Számítja ezt jelenkorunk Bölcsészete), addig az útak Nálunk is talán megjavultak, S hálózatukkal e hazát Sűrűn fogják cikázni át; Vasból épített karcsu hidak Övedzik át a folyamot, S hol most járatlan a hegy, ott Merész mély alagútak nyílnak, És minden állomáshelyen Kell majd, hogy fogadó legyen. (VII. fejezet 33.) Széchenyi eszméinek követője, a magyar sportlap szerkesztője, az Akadémia le­ velező tagja elolvasta Friedrich Bodenstedt „Russische Dichter” című gyűjteményé­ nek az Anyégint tartalmazó második kötetét, s az eddig elmondottak után teljesen érthető, sőt szükségszerűnek mondható, hogy a finom tollú literátorban, aki fordítói készségét az angol próza néhány jeles művén fejlesztette ki, most felébredt az a mű­ fordítói ihletnek mondható, szinte ellenállhatatlan kívánság, hogy a megismeri müvet saját nyelvén újraalkossa. Egyenes útja vezetett idáig, magához közelállónak, szinte a magáénak érezte Puskin alkotását. Ez Paulovics feltételezése szerint valószínűleg a hatvanas évek elején történt, s Bérczy a német szöveget „közvetlen a Kisfaludy Társaság tagjává választása (1862. január 30.) előtt olvasta el ú j r a ” — amire a már idézett előszóban utal. Elkezdte fordítani az első fejezet Bodenstedt német szövegéből. „Ennek az első fejezetnek a fordítósát azonban — írja Paulovics —, bár az összehasonlítás szempontjából igen érdekes volna, nem tudtam megszerezni. Lehet, hogy megsemmisítette, midőn már az eredetiből fordította A n y é g i n t , s látta, hogy a másolatról vett másolat mily messze mögötte áll az eredeti szépségének és bájá­ nak.” Ha a „másolatról vett másolat” megemlítésében igazat adunk is Paulovicsnak, a tényt illetően tévedésben kell elmarasztalnunk. Az orosz, a német és a magyar szö­ veg egybevetése ugyanis kétséget kizáróan bizonyítja, hogy Bérczy nem fordította újra, immár az orosz eredetiből fordításának németből készült elejét, hanem már az orosz nyelv ismeretében fordítását egybevetette Puskin szövegével és annak alapján itt-ott csiszolta. Hogyan és miért bizonyítja ezt a három szöveg? Az ilyen elemző összehasonlításoknál általában nem a kiválónak mondható, mű­ vészileg hű részletek, hanem az eltérések, a hűtlenségek nyújtanak tájékoztatást. Mert ahol Bodenstedt és Bérczy egyaránt hű Puskinhoz, ott ki tudná megállapítani azt, hogy Bérczy megoldása Puskintól vagy Bodenstedttől ered-e. Ámde ahol Bodenstedt hűtlenkedett, ott Bérczy megoldásáról rendszerint pontosan megállapítható, hogy a két különböző értelmű szöveg közül az oroszhoz vagy a némethez áll-e kö­ zelebb. (Azért csak „rendszerint” , mert előfordul és nem is ritkán — hiszen költői szövegről van szó s a fordító gyakran él a poetica licentiával —, hogy Bérczy szö­ vege egyaránt távol áll a puskini s az attól különböző bodenstendi szövegtől, s ilyenkor az orosz és a német szöveg eltérése nem ad támpontot.) Ezzel a módszerrel — az eltérések egybevetésének módszerével — végigelemez­ hetjük az egész művet, az ilyen részletes elemzés azonban inkább filológiai szak- 69 �lapba kívánkozik. Ehelyütt csak néhány példán mutatjuk be Bérczy munkájának módszerét, fázisait. Így az I. fejezet 1. strófájában Puskin röviden csak a félholt — „fél-élő” — szó­ rakoztatásának álnok voltát („kovarsztvo poluzsivovo zabavljaty” ) említi, Bodenstedt ezt kibővíti: „Erheuchelt Mitleid in den Zügen” , Bérczy pedig pontosan átveszi ezt a kibővítést: „Részvétet színlő arcvonások” — a „részvét” és az arcvonások”, melyeknek az oroszban nyomuk sincs, a fordítás német alapjára mutatnak. Az I. fejezet 2. strófájában Puskin úgy szól Anyéginről, mint „sz gerojem mojevo romana” , vagyis mint „regényem hőséről” , Bodenstedtnél ez: „vom Helden meines Versromans”, vagyis itt a regényből már verses regény lesz, Bérczy szövege pedig ismét átveszi a Bodenstedt-féle bővítést: „Ki e verses regényem hőse” . Az I. fejezetben ezek a Bodenstedtre utaló esetek vannak túlnyomó többségben, ami arra mutat, hogy ez a fejezet németből készült. Bérczy nem dobta el, hanem megtartotta azt a fordítást, amelyet még az orosz nyelv ismerete előtt, kizárólag Bodenstedt szövegéből készített. Minthogy azonban elvétve már itt, a mű elején is találkozunk olyan elemekkel, amelyeknél Bérczy szövege nem a némethez, hanem az oroszhoz áll közel, ebből arra kell következtetnünk, hogy első, általában megtar­ tott fordítását Bérczy immár az orosz nyelv ismeretében átnézte, helyenként módosí­ totta. Így pl. mindjárt az első strófában Puskin „drugim” — „másoknak” — szavát Bodenstedt német általános alannyal fordítja: „m an nahm an ihm ein Beispiel” , Bérczy viszont Puskinhoz áll közelebb: „Mások példát vehetnek róla” , s tán még inkább az orosz eredetire utal a ritmus egyezése: ez a mondat Puskinnál is, Bérczy nél is kereken egy sor, míg Bodenstedtnél az egyik sor végén kezdődik és — ún. enjambement-nal — a másik sorban folytatódik. Ha mármost hasonló módszerrel, de ennél bővebb elemzéssel a mű további fe­ jezeteit is megvizsgáljuk, akkor azt az érdekes jelenséget tapasztaljuk, hogy a II. fejezet elején az orosz és a német szöveg eltéréseinél Bérczy Bodenstedtet követi. Pl. az 1. strófában, ahol Puskin egyszerűen csak annyit mond: „szkucsal” — „unat­ kozott” — ott Bodenstedt hozzáteszi, hogy „bald” és nyomán Bérczy is úgy írja, hogy „hamar” megúnt . . . Vagy Puskin „nyevinnih” — „ártatlan” — jelzője a né­ metben „lándlichen” lesz, s Bérczynél is ennek nyomán „falusi” . . . Vagy ahol Bodenstedt az eredetiből teljesen hiányzó szavakat írt a szövegbe: „mit grünem Rasen”, Bérczy ezt is átveszi: „zöld ligetével” . Ennek oka nyilván abban keresendő, hogy ez a másrészt külön — a Koszorú c. folyóiratban — már 1863-ban megjelent. A III. fejezetnél következik be a gyökeres változás — itt már Bérczy szövege túlnyomórészt az orosz eredetihez áll közelebb, mint a német szöveghez — kivéve Tatjána levelét, amely külön már három évvel e teljes mű megjelenése előtt, 1863-ban ugyancsak napvilágott látott, a Részvét Könyve c. kiadványban. E fejezet többi része azonban, valamint az összes további fejezet kétséget kizáróan arra mu­ tat, hogy Bérczy Károly az orosz eredetiből fordította s a német szöveget legfeljebb segítségként, a nehezebb részek jobb megértéséhez használta fel. Hogy fordítás köz­ ben tovább is nézte a német szöveget, arra magának Bérczynek a jegyzetei utalnak: utoljára az V .fejezet 43. strófájáról jegyzi meg, hogy Bodenstedtnél nem fordul elő. Bármelyik műfordítónak becsületére válnék az a gondosság amellyel Bérczy a rendelkezésére álló két szöveget felhasználta: már a II. fejezet végéhez fűzött meg­ jegyzésében gondosan elemzi az orosz és a német szövek közötti eltéréseket. . . . Előttünk áll tehát Bérczy fordítói munkájának fázisokra bontott története. Kb. 1862-ben kezdte meg a fordítást. Az I. fejezet és az 1863-ban publikált részle­ teket (a II. és a III. fejezetből) Bodenstedt német szövegéből fordította. Ezután abba­ hagyta a fordítást és félévvel később folytatta, amikorra már megtanulta az orosz nyelvet. Ekkor a hátralevő részeket eredetiből fordította, de közben figyelte a német szöveget is, azokat a részeket pedig, amelyek kezdetben németből készültek el, az orosz eredeti alapján csiszolta, módosította. Bérczy Károly Anyégin-fordítása olyan kiváló mű, a magyar műfordítás törté­ netének olyan kiemelkedő teljesítménye, a világirodalom egyik gyöngyének olyan eredményes meghonosítása s a magyar irodalomra oly nagy hatást gyakorolt, hogy mindenképpen megérdemli keletkezéstörténetének teljes feltárását. 70 �a p a ló c o k ró l Paku Imre Palóc népköltészet II. A lírai és epikai népköltészet fokozatosan különvált. Az előbbit a népzenei köve­ telmények önállósították, míg az utóbbit az összehasonlító módszerek tudatos alkal­ mazása, a szövegközlések föltételeinek, követelményeinek kiterjesztése, a mesekata­ lógus elveinek finomodása, a mesemondás és a mesehallgatás körülményeinek kuta­ tása új és újabb szempontokkal gazdagította, a független mesekutatás szükségességét igényelte; a ballada, románc többnyire a lírához kapcsoltan, ritkán önállóan, szere­ pelt a szövegközlések rendszerében. A palóc népköltészet gyűjtése és szövegközlése ezt az átalakulásfolyamatot végigkövetni alkalmas eszköznek bizonyult 1864-től mind­ máig. A vonatkozó művek sorozatát a Mindszenty-féle Egri népkönyv két füzete nyitja meg (1864.), ez a népies kiadvány egy kisebb területi egység — Eger és környéké­ nek — dalköltészetét közli. Elsőrendű célja nyilván a népszerűsítés lehetett, hogy mindazt miként érhette el, nyomon járó adataink nincsenek, e népkönyvről csupán irodalmi utalások alapján tudunk, sajnálatosan nem juthattunk ezúttal hozzá. — Sokkal nagyobb, maradandóbb és nyilvánvalóbb hatást ért el Pap Gyula: Palóc nép­ költemények (1865.) című, Sárospatakon nyomtatott kötete, mely Erdélyi János jó ­ voltából és előzetes útmutatása alapján valósulhatott meg. A gyűjtő, Pap Gyula, palócföldi szülött, költői vénájú, törekvő férfiú volt. Maga mondja előszavában: „Gyűjteményünk keletkezéshelye Nógrád megye Salgóvidéke — e tájnak kíván tüköre lenni, következéskép csak a nógrádi palóc ismertetését adhatjuk ím e csekély váz­ latban.” Előbb azonban fellengzős nyelvészkedésbe bonyolította magát a palóc nyelv eredetére és természetére vonatkozóan: a palócokat a kazár törzs leszármazottainak tartja és a magyar nyelvet azonosítja a kazárral. Ezek az észleletek nem egyebek jóindulatú, együgyű általánosításnál, túltengő kérdéséseknél. Azután a palócságot jellemezve, megállapítja azoknak vallásosságát, szigorú erkölcsösségét, részletesen el­ mondja társadalmi tagolódásukat, megemlíti a palóc nagycsalód együttélésének szo­ kásait, szabályait. A palóc népdalok, népmesék abban az időben a nagycsaládok fonóestjein hang­ zottak el. Pap Gyula így mondja el: „A legények megérkeztével van dal, meg dal. tréfa, egyik élc a másikat éri, végre ebbe is bele unván a kemence megől megszólal az öreg mesélő, hogy az ifjabbak képzelődését a tündér világ bájkörébe kalandoztassa, ezen aztán itt ott jót kacagnak, majd sóhajtanak, olykor könnyeznek, míg ismét a legderültebb nevetésben törnek ki. — Ilyesmik történnek a fonóházban, ezenkívül itt történnek az ismeretségek, itt köttetik a szerelem; mert a fonóházban más falubeli legények is megjelennek. Két óra tájban aztán szétoszlanak, hazamentükben mindenik lát egy-egy kísértetet elhaladni maga előtt s ezt másnap reggel még esküvel is kész bebizonyítani.” Íme, a hiedelem alapja, mely egyúttal a meseelemek elfogadá­ sának, kiburjánoztatásának melegágya. Kedvenc hangszerük a duda, a palóc duda messzeföldön ismeretes. A dalolás akkori módjairól ezeket állapította meg Pap Gyula, a helyszínen jártakor: „A férfiak kivált az éltesebbek ritkán dalolnak, az ifjabbak is többnyire csak álmodás közben, vagy ha mezei munkát dolgoznak magánosan. Ellenben az asszony személyek semmi cselekményt sem végeznek nóta nélkül. Felette kedvellik a szomorú dalokat, dalla­ maik kevésbé változatosak, többnyire vontatottak, de érzésben, hatásban felül múlhatalanok. Részemről mi sem tud annyira megindítani, mintha csendes, holdas éj- 71 �szakán néhány palóc lánykát hallok dalolni. Íme mily hasznot tenne a Kisfaludy Társaság nemzeti zenészetünknek, ha gondoskodnék a különböző lokálisok szerint a dallamok hangjegyekre tevéséről!” — Pap Gyula ezután a palóc népzenét a zene­ szerzők figyelmébe ajánlja, ámde a figyelem csaknem ötven év múlva irányul ebbe az irányba Vikár Béla, majd Kodály Zoltán jóvoltából. Pap majd még megállapította: „Aztán a népköltészetben a dallam annyira össze van forrva a szöveggel, hogy egy­ más nélkül nem boncolandó. Egyik kiegészíti a másik hiányait, eltakarja a fogyat­ kozásait, mint férj és feleség csak együtt képeznek egy testet és egy lelket. — A nép­ nél a dallamszöveggel egyszerre jő, mint napból a világosság és melegség, mint Jupiter agyából Minerva páncélosan, derekasan megteremtve.” Pap Gyula óta ma már jobban tudjuk, hogy szöveg és a dallam nagyszerűsége közös, kölcsönös érték, majdnem azonos jelenségek, de a többlet a zenéé, a dallamé. Mindezek után Pap még kijelenti, hogy gyűjtés közben élénk hiányát érezte a fonetikus írásmódnak. Végül leszögezte: „Mindent úgy írtam le a mint találtam, se el nem vettem belőle, se ki nem toldozgattam egyiket a másikból. Sokan mondták, hogy az olyan apró négysoros darabokat hagyjam ki gyűjteményemből. Én nem fogadtam meg tanácsukat; mert ki tudja egy négysoros dalocskában is nincs-é magva, embriója egy műegésznek, ha nem is egy Kalevalának, de lagalább egy csinos kerekded románcnak vagy balla­ dának. Íme tekintélyes gyűjtőnk Erdélyi János csak 8—10 sort adott Déva vára épí­ téséről s már Kriza János és F. Szabó Sámuel urak gyönyörű balladákat fedezlek fel róluk. Végre egy négysoros dalocska is lehet műegész!” Pap Gyula nyilvánvaló jószándéka ellenére és Erdélyi János útbaigazításával sem tudta a népi szövegközlések egykorú követelményeit hibátlanul kielégíteni: a tájnyelvet minduntalan irodalmias fordulatok uralják, mellőzi a gyűjtés körülmé­ nyeinek leírását, a helységneveket nem közli, adatközlőit nem nevezi meg. Jóllehet 167 szövegegységet nyomtatott le kötetében, mégsem nyújthatott tisztes izelítőnél egyebet, hiszen a százkét népdalt — az őszerinte való népkölteményt — nem cso­ portosította, elegyesen sorakoztatta őket; mindössze hat eléggé jellegtelen népmesét érdemesített tollhegyre venni, mindehhez járult még negyvenhat találósmese (inkább találóskérdések) és tizenhárom gyermekjáték. A népdalok között sok olyan szerepel, amit ő jegyzett le először, néhány ballada és románc mellett a lírai műfajok többsége jelentette a palócság dalos kedvének akkori áramlását. Ugyanakkor saját sorsáról is kesereg a nép, továbbá az 58-as számú dal Görgey Arthur világosi fegyverletéte­ lét hazaárulásának, a népnyomor forrásának bélyegezi és jobban elítéli érte Vörös­ marty Mihály ismert versénél. Végeredményében Pap Gyula szöveggyűjteményének történeti jelentősége nagyobb és fontosabb néprajzi értékénél: mind dalai, mind me­ séi tovább éltek, vázlataik jóval később még fölbukkantak tisztultabb alakban, sőt némelyik a legújabb följegyzések között még élő hagyományként terjed, hat mind­ máig. A nagyérdemű Istvánffy Gyula (Miskolc 1863—1921) a palóc népköltészet és néprajz elismertetése érdekében a legtöbbet fáradozott és a személyes áldozathoza­ taltól sem riadt vissza. Az első szakképzett gyűjtője a palóc folklórnak, de alapos ismerője magának a népnek is, hiszen közülük származott. Amikor tehette, közöttük élt, adatait élő forrásokból merítette. A szövegeket helyszíni följegyzések alapján — s nem emlékezetből, mint elődei — közölte, nem sokat változtatott rajtuk. Számos alapvető tanulmányt írt a palócság életmódjáról, szokásairól, hiedelemvilágáról, te­ hát tudománya tárgyát, a népköltészetet, több oldalról közelítette meg. A teljességre való törekvés egyébként élete fogytáig jellemezte. Semmiféle olyan népies jellemvo­ nást le nem írt, aminek valódiságáról személyesen és több ízben meg nem győződött; felmerülő kételyeit nyíltan föltárta és levélbeli útmutatást kért tanárától Hermann Antaltól, a magyar néprajz egyik első tudósától, de nem riadott vissza attól se, hogy olykor Sebestyén Gyulát, Király Pált vagy Alexics Györgyöt is megkeresse soraival. Istvánffy Gyula mindenesetre nagyobb, súlyosabb eredményeket érhetett volna el és bizonyára hatása is átfogóbb lehetett volna, ha egyszerű, kispénzű tanári állasa történetesen termékeny évei alatt el nem szólította volna palócföldről és egyáltalán támogatták volna törekvéseit a helyi illetékesek. Amikor végre hazakerült, hivatali teendői rabolták el idejét, erejét s csak az iskolai szünetek idején élhetett tudomá­ nyának. Ha egy parányit is kedvezett volna sorsa, munkássága eredményekét egy 72 �nagyobb összefoglaló művet, esetleg több kötetest, írhatott volna szeretett palócföld­ jéről és népéről; ha nem is akkora méretűt, terjedelműt mint Orbán Balázsé a szé­ kelyföldről, mindenesetre tudományosabbat és feltétlenül szakszerűbbet, részletmun­ kái erre engednek következtetni. Több mint három évtizeden át módszeres gyűjtéssel és szakszerű feldolgozással a palóc népcsoport szellemi tevékenységének indokolt föl­ tárta, eredményeit érzékeltette, értékét megállapította. Életében megjelent három kis könyvecskéje mellett (Palóc mesék a fonóból 1890; Palóc néprajzi tanulmányok 1894; A matyó nép élete 1897) hagyatékából oly sok viszontagság után, 1963-ban végre kiadott Palóc népköltési gyűjteménye csak külsőleg utal munkásságára. Ezeken kívül még mindig elszórtan lappanganak — csaknem elfeledetten — kisebb-nagyobb értekezései, népi szövegközlései, tanulmányai, cikkei, mikben minden elfogultság nélkül tárgyalja a palóc vagy az egykori tót népszokásokat, hiedelmeket, életmódo­ kat, ősi foglalkozásokat. Leíró, tényközlő értekezéseiben rendszerint közölte a megfe­ lelő népi szövegeket (dalokat, siratókat, köszöntőket, szólásmondásokat stb.), így tökéletesen kimerítette illető közleményeinek tárgykörét. Eredményei tudományos értékűek és megírásmódjuk művészi szinten mozog, mellőzi a tudóskodó fontoskodást, egyszerűen, világosan, természetesen közli tudásanyagát, mintha kedvelt palóc népé­ hez szólna. Azt a körülményt, fejlődést azonban nem szabad elhallgatnunk, miszerint Istvánffy gyűjtő-kutató módszere fölött áthaladt az idő, ma mindössze csupán alap­ jait körvonalazzák már az ő tudományos elvei a legújabb rétegeződött kutatásmó­ doknak, hovatovább többszörösére szaporodtak a szempontok is. A lényeg: tárgyhű­ sége, tudásszeretete, adathalmaza maradandó érték külön-külön is; az egész palóc népnek egyik letűnt korát idézi munkássága által, kihatásaiban azonban az akkori egesz népélet hazai képsorát is sejteti velünk. Néprajztudós ennél szebb koszorút különben sem fonhat magának, így ő sem lehet kivétel. Istvánffy Gyula a népköltészet természeti jelenségének, amolyan szabadon nőtt vadvirágnak tekintette, akárcsak Pap Gyula. Ők tehát a fejlődés, árnyalódás foko­ zatait, a változatok számát minőségét nem ismerték és nem is találták meg, jobban mondva, ilyen kérdéseik egyáltalán nem támadtak. Ők tehát nem rendszereztek, tör­ vényszerűségeket sem kerestek, megelégedtek a közvetlenül eléjük került jelensé­ gekkel, azoknak művészi követelményeit, társadalmi vonatkozásait, eredetét, rendel­ tetését nem fürkészték. Valamelyes közelítő lépéseket ugyan Istvánffy megtett, de kezdeményezése megoszlott sokirányú érdeklődése közepette. Mindezt ma úgy kell értenünk, hogy nem tudta vagy nem akarta magát szakosítani, vagyis egy tetszőle­ ges kutató munkásságra lekötni, mint aminőül kínálkozott számára a mesegyűjtés és értelmezés, hiszen azzal kezdette pályáját. Hogy nem kötelezte el magát, azt még­ is helyesen cselekedte, mivel szerény lehetőségeit általános keretben jobban ki­ használhatta, így életműve rétegeződött. A szakosítás ideje különben korai lett volna. Az érintkező pontokat mindig megtalálta, így a szellemi és tárgyi néprajz területét elkülöníthette, tehát a népköltészet műfaji határvonalait nyugodtabban átléphette. Körülményeinek alakulása folytán inkább az epikai műfajok gyűjtője lett előbb, s csak aztán fordult figyelme a lírai népi költészet felé. Tanulmányainak fénye beha­ tolt a palóc nép egész életének jelenségeire, hiedelemvilágára, szokásaira, életmód­ jára, építkezésére, mindez pedig szemlélete teljességét táplálta. Első mesegyűjteményét saját erejéből adta ki Palóc mesék a fonóból (1890) cí­ men, Liptószentmiklóson, ugyanis ott tanárkodott akkoriban — szerény fizetéssel. Ez a kezdeményező gyűjtemény már a címével is kifejezi a mesemondás csoportos hallgatását és egyező vonásukat kidomborítja: a fonóbeli mesék mennyire sugallják elsősorban az élőbeszéd természetességét, az egyszerű közlések világosságát, továbbá a tündéri világ — az élő valóság megszépítő ellentéteként — mennyire hús-vér ala­ kokat vonultat föl. A csodás elem nem lényegük azoknak a mesehősöknek, hanem csupán egyik jellemvonásuk, életük sorát inkább a csodalények külső eszközeikkel segítik avagy hátráltatják. A mesevégződések, a cselekmények végfejletei közembe­ riek, újabb ábrándképeket nem idéznek föl a hallgatóságban, hanem a mindennapi élet kemény valóságát éreztetik. A palóc meséknek emez életközeli világa a későbbi gyűjtésekben mindinkább kidomborodik, úgyhogy első megkülönböztető palóc jelleg­ ként kell megjelölnünk a mesélő képzelet igazodását a köznapi élet valóságához, a természetes észjáráshoz. 73 �Isvánffy Gyula összegező műve, a Palóc népköltési gyűjtemény megfordítja az arányt a lírai műfajok javára, ebbe mindössze tizenkilenc parasztmesét sorolt a változatos lírai műfajok mellé, az a néhány betlehemes és másfajta gyermekjáték, közmondás és szólásmondás mindössze kiegészítő fejezete, toldaléka ennek a nagy­ szerű kiadványnak. Istvánffy felajánlotta e „palóc kötetét” annak idején a Kisfaludy Társaság népköltési sorozata részére is, de bizonyos huzavonák, halogató taktiká­ zások után akkor nem adták ki, kéziratként maradt meg hagyatékában, s mint ilyen csak 1963-ban láthatott napvilágot. Hogy ez a gyűjtemény méltán foglalhatott volna helyet a Magyar Népköltési Gyűjtemény kötetei között, ezt az örvendetes tényt az utólagos kiadás igazolta; időközben — tehát a századfordulóra eső — keletkezését tekintve, az első tudományosan, folklorisztikusan használható palóc népköltészeti gyűjtés lezárja az előző kezdetlegességek idejét s egyszersmind megnyitja a szakszerű gyűjtések, kiadások korát. Istvánffy fő törekvése e kiadványban a maga idejében már megvalósult, hiszen ő jól tudta és a siker legkisebb reményével se kecsegtette magát, hogy legalább följegyezve, minél több néprajzi adatot őrizzen meg az egykorú palóc népéletről, népköltészetről, népművészetről. Művei valóban rögzítik a megfelelő állapotokat s legkisebb közleményének is megfelelően nagy a tudománytörténeti jelentősége, szak­ mai értéke. A palóc népmesékről ebben az értelemben ezeket írta: „. . . a városi civilizáltabb néppel vajmi keveset érintkező pusztai ember ajkáról lestem el és tettem papírra, lehetőleg azon kifejezésekkel és szólásmondásokkal, amint azokat a mese­ mondó ajkáról hallottam, bár nem egy helyen a nem a finomobb ízléssel megegyező szavát kénytelenítettem használni; de csak azért, nehogy a népköltészet géniusza ellen elkövetett szentségtöréssel vádoltassam.” Igyekezett tehát, hogy a népköltészet hűséges íródeákja s nem avatatlan társszerzője legyen. Misem jellemezi következe­ tességét, tárgyismeretét és tárgyszeretetét jobban, mint hogy hiányolta a palóc nyelv önálló táj szótárát, szerette volna azt elkészíteni, de körülményei sem ezt, sem sok más szép tervének megvalósítását nem engedték meg neki. Azonkívül és mindenekfelett érezte és fájlalta kíméletlen korlátait, elemi akadályait (a hivatal packázásait most nem említjük meg), mindezekről ekként panaszkodott a Kisfaludy Társasághoz intézett egyik levelében: „Óhajtottam a gyűjtemény összehasonlító jegyzeteit is el­ készíteni s csak most egy félévi fáradságos munka után látom, hogy a tervem tel­ jesen keresztülvihetetlen, mert az összehasonlító jegyzetek elkészítéséhez még szük­ séges magyar népköltési gyűjtemények és kötetek itt Miskolcon sem a középiskolai, sem más könyvtárakban föl nem lelhetők, a budapesti nyilvános könyvtárak pedig nem hajlandók használatra kiadni, amint azt az Egyetemi Könyvtár igazgatója meg is írta.” Küzdelme jelentőségéről vallotta: „Én hiszem, hogy hiábavaló munkát nem végeztem gyűjteményemben sok érdekes s talán sok értékes adatot is sikerült följe­ gyezni, úgy a palóc nép költészetére a gondolatvilágára, valamint a palóc nyelv és észjárásra vonatkozólag egyaránt.” Istvánffy Gyula érdemét, kezdeményezését az idő nem halványította el, hanem a múló évek egyre igazolják: a palóc néprajz első nagy alakja ő, akinek jelentősége folyton folyvást nő, terebélyesedik. Közbevetően és az időrendet kissé megbontva, még két népköltési kiadványról kell rövidebben beszámolnunk, miután a ténylegesen tudományos szinteket elérő másik háromról értekezhetnők. Pintér Sándor 1891-ben, mindössze ötven példányban, kiadta saját költségén a népmesékről írott lelkes és műkedvelő, terjengős és mellé­ kes körülményeket, felesleges műfaji előzményeket hangoztató tanulmányát és azt megtoldotta tizenhárom saját följegyzésű palóc mesével. A másik alkalmi gyűjtő és önkéntes kiadó Schoen Arnold Palóc népdalok (Ipolybalog) címen, 1911-ben jelen­ tette meg jószándékú kötetét. Mindkettő időt, anyagiakat áldozva, sikert kockáztat­ va vágott bele a népköltészet elevenébe. Ügybuzgalmuk elismerésre méltó: kár, hogy benyomásaikat követték és nem mélyítették el előbb szakismeretüket; külső látszat szerint pedig mindketten effelé törekedtek. A szapora-szavú Pintér Sándor ekként elmélkedik: „Én nem szégyenlem, sőt büszke vagyok rá, hogy a palóc nép közöli születtem, gyermekeivel együtt játszva serdültem, velük szántottam, kapáltam, hide­ get, meleget — szülei tilalom ellenére is — velük együtt tűrtem, vigalmukban, bá­ natukban osztoztam; habár mindezekre anyagi helyzetem sohasem kényszerített, — ne ütközzél meg tehát azon, ha e meséket a nép ajkáról közvetlenül hallottaknak 74 �és írottaknak mondom.” A névtelen baráthoz intézett levélformájú előszóban, miután megismételi az eredeti szöveghez fűződő hűségét, a mesék műfaji céljáról így nyi­ latkozik: „Az is igaz, hogy én a palóc nép meséiben nem csupán szórakoztató olvas­ mányt vélek kezedbe adni, hanem egyszersmind a nemzet nyelvének és ősi történe­ tének forrását is.” Majd méltatlankodik Arany László és Gyulai Pál miatt, amiért azok alacsonyrendű követelménynek ítélték a népnyelv szabatosságát; beszél a palóc mesék hőseiről és három csoportba sorolja őket: 1. vitézi; 2. társasélet és 3. állat­ mesére. „A mese szónak tulajdonképpeni jelentése tehát a palóc népnél nem más mint „régi eseményekről tetszés szerinti beszélés”. Észlelete szerint megbecsülték a szépen mesélő személyeket; „A nép, mesélőjének szellemi képességét komolysága, simán folyó szókiejtése és mondatainak kerekdedsége után szokta megítélni” . — „A mesélési (helyesebben: mesemondási) képességet a nép nagyon is értékes tudásnak tekinti; mondhatnám, hogy a nép között a szépen mesélni tudó körülbelül oly te­ kintélynek örvend, mind a szépirodalomban a középszerű regényíró. A nép szellemi életét épp oly tudatosan intézi, mint mindennapi munkáját. Meséjében megvan neki szóba foglalt ezer és ezer változatú „regénye” balladáiban „éposza”, gúny- és szerel­ mi verseiben „lírai költészete” , utánozhatatlan dalaiban „zenei művészete” , de meg­ van rajzolata is, melyet azonban a nők „betűzéssel” saját kezükkel fonta-szőtte vász­ naikon érvényesítenek, avagy szebbnél szebb varrottasok nem betűzve írott,— raj­ zolt képek-e?” összegezve Pintér s Schoen folklórbeli szerepét, hasonlóságát, meg kell állapí­ tanunk — az előző idézetek kivételével — bevezető tanulmányaikban közhelyeket ismételnek, továbbá túloznak módszereikkel: Pintér a népmese szövegek lejegyzését, olvasását egyéni írásmóddal nehezíti. Schoen pedig csoportosítja ugyan népdalait, de általánosan ismert szövegeket — összesen 245-öt — tulajdonít ipolybaloginak. Pintér helyi élményei avatták gyűjtővé, Schoent egy rövidebb falusi tartózkodása alatt ejtette rabjául a palóc népköltészet. Pintér még sok mindent elbeszél a palóc nép mesélő hajlamáról, e nép sanyarú helyzetéről, Schoen az összehasonlító jegyzeteken kívül szinte semmit se mond a népdalok éneklésének föltételeiről, alkalmairól, nóta­ fáiról. Mindketten csupán tisztes szándékú kísérletezők. Meséik, dalaik a későbbi gyűjtések sorún ismét felbukkantak, tehát a kezdeményezés érdeme megilleti őket, gyűjtések némi sikerét e halovány körülmény igazolja. A népköltészeti szövegközlések hangtani írásmódjáról komoly utasítások jelen­ tek meg különböző felhívásokban; a közlemények mintákat is közöltek, és mégis nehezen közelítették meg a hangérték táji jellegének rögzítését. Szakfolyóiratok közleményeiként több kötetnyi palóc népdal, népmese, szólásmondás, párbeszéd jelent meg idők folyamán, különösen gazdag és tűrhető lejegyzést követ ebben a vonatko­ zásban a Magyar Nyelvőr évfolyaimainak hosszú sorozata; az Ethnographia megin­ dulása óta kezdette közölni a helyes palóc népi szövegeket, néprajzi tanulmányokat és megfelelő palócföldi adalékokat. A helyi újságok enemű közleményei ugyan gyérek, de nem elhanyagolhatók. A Magyar Nyelv kezdeti évfolyamaiban szintén jelentek meg palóc nyelvi szövegek. Az ekként hintve-szórva közölt nagy bőség jobbára fel­ öleli az egész palócság szellemi alkotásának színét-javát, egységes kiadásuk sok mulasztást pótolhatna és jellemezhetné a palóc nép alkotásmódját, teljesebb szelle­ miségét, a nehézsorú parasztság kedélyvilágát, évődő, csúfolkodó természetét, hamar békülő józanságát. Az itten élt műfajok kifejezik a palóc nép íratlan történetét, illetve a történelem legalsó rétegébe szorított emberiség akkori sorsának lelkiségét, vagyis az érték három megnyilvánulását: a kellemesség, a hasznosság, és a nemesség változatokban jelentkező egységét — népi tartalom és ízlés szerint született költé­ szetben és művészetben. Századunk folyamán a palóc népköltészet két műformája emelkedett a remekmű felső szintjére: a népzene és a népmese. Az 1900-as években megjelentek a hangfel­ vevő eszközök, s ezután a népdalokat a legtöbb esetben dallamukkal együtt, egy­ szerre gyűjtötték, jegyezték le vagy vették föl hangrögzítő hengerekre, amelyek bár­ mikor visszajátszhatok. A népmeséket szintén megújult módszerekkel, csaknem tel­ jes szakszerűséggel írták le, szinte tollbamondás módjára. A nótafa és a mese­ mondó egyénisége végre fontos tényezőként szerepel. Nemcsak palócföldön, de más tájakon kiváló, egyéni fogásokkal, sajátos hangelemekkel színező dalosokat, képzelet- 75 �dús mesélőket sikerült fölkutatni. A gyűjtők alapos előtanulmányok, helyszíni isme­ retek birtokában kezdették meg munkájukat. Éppen a tökéletesebb gyűjtési és köz­ lési módszerek következetes alkalmazása emelte ki a mese és a népzene nagy-nagy értékeit — kivált palóc vonatkozásban. Előbb azonban vessünk futó pillantást a palóc népmese sorsára, alakulására, az érintendő gyűjtemények illető eredményeire. Amikor a palóc népmese huszadik századi helyzetét vizsgáljuk, előzetesen meg kell állapítanunk, hogy aránylagosan fejlett műfaji fokához képest keveset gyűj­ töttek. Istvánffy Gyula szorgalmát néhányan követték. A művészi minőség nem a mennyiségben tükröződik. Ha a palóc törzsterület kisugárzó hátását-erejét tekintjük, a palóc népmese elterjedése igen nagy területet járt be, a lelőhelyek szétszórtságuk­ kal is mutatják, hogy közösen sok meseremek jutott a feledés sorsára, de bizonyos elemei, motívumai azért másultan tovább élnek, hatnak. Valószínű azonban, hogy egy általánosított gyűjtés, szervezett területi beosztással, a félreeső kisebb, zárt településeken megtalálhatná a palóc népmese módosulatait, ha nem érintetlen szö­ vegezésű, teljes értékű meséket is megmenthetne — még a huszonnegyedik órában is. A népköltészet ugyanis halhatatlan, meg nem szűnik, csak alakul, módosul, vál­ tozatokra bomlik, hogy ismét egésszé álljon össze, vagy csak részei hulljanak ki az emlékezetből. (A négysorosra rövidült népdalok szövegei ilyen módon önállósultak, vagy állanak újra, olykor akár többszakaszos dallá.) Ipolyi Arnold hagyatékában csaknem háromszáz népi szöveg, főként mese, ma­ radt ránk kéziratban, ebből százhuszonnyolcat a Kisfaludy Társaság később (1914ben!) kiadatott sorozatában és Kálmány Lajost bízta meg a szövegek gondozásával meg az összehasonlító jegyzetek megírásával. A kötet negyvenhárom palócföldi nép­ mesét közöl. Íme az arány kedvező! A jegyzetek azonban utalnak a korábbi mese­ gyűjtemények palóc változataira, olyanokra, melyek Gaál, Mailáth, Merényi és má­ sok gyűjteményeiben szerepelnek helyjelölés nélkül s csak most derül ki palóc eredetük. Ipolyi Arnold gyűjtött és gyűjtetett, munkatársaitól megkövetelte a le­ jegyzés pontosságát, hiszen Magyar Mythologiája részére keresett vonatkozásokat; tárgya kútfőit látta a népmesékben, regékben, mondákban, szokásokban, babonás hiedelmekben. Kora szokásához híven kisebb-nagyobb mérvű irodalmasítás, egyenet­ lenség a tartalmat nem változtatta meg. Az itten szereplő palóc mesék kerekded szerkezetükkel, művészi formájukkal tűnnek ki. Első eset az Ipolyié a mesegyűjtések történetében amelyik tudományos céllal készült. A magyar hitvilág elszórt elemeit a mesék szövegeiből kiemelte. Kálmány Lajos jegyzéke szerint a palóc táj jónéhányat megőrzött. E gyűjtemény, ha kellő időben megjelenhetett volna, helyes mederbe terelhette volna mind a gyűjtésmódokat, mind pedig a bővülő értékelésköröket is. Ugyancsak a Kisfaludy Társaság Népköltési Gyűjteményének sorozatában jelent meg 1907-ben Berze Nagy János: Népmesék Heves és Jász—Nagykun—Szolnok megyéből című kötete, ebben a folklór meghonosítója, Katona Lajos, a magyar mesekutatás nagy alakja és tanítványa Berze Nagy János, az utóbbi idők legnagyobb érdemű mesegyűjtője és rendszerezője vizsgázik. A kötet nyolcvanhét mesét tartal­ maz Berze Nagy gyűjtéseként, az összehasonlító jegyzeteket tanára, Katona Lajos készítette el. Az előző gyűjtemények palóc meséinek végső, legjobb szövegei túl­ nyomó részt itten találhatók meg. A kötet meseanyagát három bevezető magyarázza. Vargha Gyula, az előszó szerzője, elsősorban a mesék magas számának örvendezik és mellőzhetőnek tartja a népdalok közlését csekély számuk miatt. Majd indokol: „Berze Nagy János gyűjteményének becsét különösen az emeli, hogy meséi a leg­ jobban elbeszélt magyar mesék közé tartoznak. Nem kis mértékben megvan bennük az a tulajdonság, ami Arany László népmeséit oly páratlanokká tette, hogy olyanok, mintha a legjobb mesemondót hallgatnók.” Mindez pedig a följegyzés pontosságára utal, még a palóc tájnyelvi elemeket ajánlja olvasói tűrő figyelmébe, majd kiegészíti értékelését: „A mesék többnyire az ismert mesemotívumokból épültek föl, de van­ nak új motívumok is a nem egy mesében meglepő leleményre s a költői alakítás igen értékes nyomaira találunk. Vannak azonban olyan mesék is, melyekben bizo­ nyos száraz józanság, a mesevilágnak a való világgal való nem a legszerencsésebb keveréke fordul elő, sőt olyan mesékre is akadunk, melyekben a költői igazság­ szolgáltatás, a népmesék általános jellemvonásától eltérőleg, nagyon fogyatékos. Az ilyen mesék költői becsét — bár a részletek szépségét nem lehet vitatni — nem te- 76 �hetjük nagyra, minthogy azonban a nép lelki világában végbemenő változást érde­ kesen jellemzik, szintén figyelemre méltók.” Nos, Vargha Gyula érzéketlennek bizonyult a palóc népmesék két kiemelkedő ér­ tékével szemben: a tárgyilagos előadásmód, az érzelmek visszaszorítása, a mese­ mondók és hallgatóinak józanságát jellemzi, ama bizonyos költői igazságszolgáltatás felemásságot csak ő, az osztályos ítéletű főhivatalnok láthatta ki nem elégítőnek, hi­ szen a nép sértett jogainak, sérelmeinek jóvátételét, abban a társadalmi helyzetben, csak a mesékben érhette el. Mindez tehát, amit Vargha Gyula megrovandónak talált, éppen a meseköltészet megújuló, megkülönböztető, kiemelő jellemvonása. Katona Lajos sokkal megértőbb és tárgyszerűbb megállapításokat közölt Berze Nagy palóc meséivel kapcsolatosan. Mindjárt kijelenti: „Palóc területről ugyan eddig sem voltunk népköltési termékek, kivált mesék híjjával; de ennyit együtt és pedig nagyobb részét egy falunak szűkebb etnikai területéről, még egyetlen akár palóc, akár másvidéki gyűjtésünk sem hordott össze.” Majd kijelenti: „Meséinek előadásában szerencsés középúton jár a közlő a stenographiai vagy éppenséggel phonographiai hűség í pillanatfölvétel szerkezetével teljesen a mesemondónak nem csak egyénről egyénre, de még alkalomról alkalomra is változó hangulatától és sze­ mélyétől teszi függővé a följegyzést; emez meg, sokszor a legjobb szándéktól vezé­ reltetve is, olyan önkényes változtatásokat tesz a meséknek nem csupán előadásán, hanem tartalmán is, hogy azt tudományos célokra teljesen hasznavehetetlenné simítja és csiszolja.” Katona Lajos e nézete elavult és felszínes, ő a helyszíni népi élőszó­ val előadott mesét nem hallott, tehát sok minden kísérő mozzanatot egyáltalán nem sejthetett; nem ismerhette, vagy éppen félreismerte azokat a hatásokat, amelyek mesemondás és mesehallgatás közben lépnek föl: a mesélő mindjárt feszélyezve érzi magát a gyűjtő jelenlétében, (például nyomban irodalmi nyelven kezd beszélni) emlékezőtehetségét megbontja az igazi úriember jelenléte; kapkodva, rosszul rögtö­ nözve igyekszik a buktatókon túljutni, miközben egyik-másik olvasmány- vagy hallomásemlékéhez folyamodik; viszont a gyakorlott mesemondót egyenesen ösztönzi a leírás és valósággal igyekszik minél szebben, minél kerekebben mesélni; ezek és hasonló tényezők idézték elő Berze Nagy meséinek látszólagos hibáit, egyenetlensé­ geit, aránytalanságait. A szövegrögzítés mintaszerű hűsége éppen ellenkezőleg ezek nyomán is kiderül, a mese műfaji módosulatait híven föltárja. Berze Nagy sokkal jobban becsülte a népköltészet eredetiségét, semhogy a hallgatott szöveget másította vagy módosította volna, mindezekre történetesen Katona Lajos tanította meg, még arra is, ha ilyesmit elkövetett volna, arról ne hallgasson. Berze Nagy lényegében egy zártabb területi egység mesekincsét jegyezte le, mentette meg, Besenyőtelekét és a hozzá közeleső palóc területét; ez a körülmény bizonyos egyöntetűséget kölcsönzött a mesék előadásában, színezetében meg tartal­ mában. Berze Nagy János Besenyőteleken született, parasztcsalád gyermeke, a hely­ beli mesék útját kiskoruktól kezdve megfigyelhette és éppen azoknak rendkívüli szépsége, fokozódó vonzása késztette arra, hogy egész életét mesekutatásnak szentelte. Az alapélményt mindenesetre a szülőföld megadta és akár ő is, mint Istvánffy, onnan messze került s más tájék népköltészetét gyűjtötte és rendszerezte; a másik nagy kár, talán veszteség, hogy innen minden ízben ismert paraszti környezetből kiszakadt. E század elejét a palóc népmese — Berze Nagy helyi tapasztalata szerint — csaknem minden faluban olyan mértékben élt még, hogy akármelyikben könnyedén egy-egy testes kötetrevalót lehetett volna gyűjteni. Halljuk őt: „Falumnak különösen nagy a mesemondó hajlama, ugyanannyira, hogy gyűjteményemet korántsem mond­ hatom teljesnek. Kellő utánjárással legalább még egyszer annyit lehetne összehor­ dani régi pásztorfamiliákban, egyes szögekben, hol még magam sem jártam. — A mesét népünk is csak szép hazugságnak tartja. Kitetszik ez a véleménye az elő­ adásból is, mikor egyik képtelenséget tudatosan halmozza a másikra és feledni akaró hallgatóságot elégíti ki mesével a palóc nép a többihez hasonlóan: „ . . . a mesehős tettében jogos igazságszolgáltatást látott s naív leikével annak adott kifejezést.” Berze Nagy szerint a meséknél akkoriban a dalt, a dalolást jobban szerették, az ő idejében még daltól volt hangos a palócföld, meg is jelentek ott a népzenekutatók. 77 �Az élet minden megnyilvánulásában a palóc nép az egyszerűséget, természetes­ séget, józanságot mindenkor kedvelte, a társas élet náluk a nagycsaládok akkori ke­ retében zajlott le, mindez pedig közösségi igényeket szült s azokat a nápművészet és népköltészet tökéletesen kielégítette. Berze Nagy gyűjtő módszere a népmese minden árnyalatát igyekezett megmenteni és áttenni olvasmányos szöveggé, a mesélés adatait pontosan közli: hely, név, idő, mesemondó kora adatolásával. A jegyzetek az előbbihez hasonlóan a palóc népmesék mindenkori jelenlétét jelzik az érdemleges korábbi gyűjtemények viszonylatában. Hogy a népmese — közelebbről a palócföld vonzásterületén — milyenfajta mó­ dosulásokon ment keresztül rövid idő alatt, arról Dégh Linda kétkötetes gyűjtemé­ nyének (1941) ötvennyolc meséje tanúskodik. A folyamat jelentőségét fokozza az a tény, hogy egyetlen hagyományőrző, Pandur Péter meséin és mesemondásmódján figyelhető meg a műfajalakulásnak menete, ideje, körülménye. A mesemondó Pandur Péter sajátos egyéniségét, személyes múltját, életkörülményeit, foglalkozásváltozásait, nyugtalan helykeresését, szellemi érdeklődésének fokát, körét és eszközeit Dégh Linda alaposan kikutatta, elmondatta mesélő alanyával. Az aszódi járásban levő Bag községben élt Pandur legtovább, ottan meggyökeresedett. Helyi és hozott ele­ meket keverte meséiben, nyelvezetében; némi palóc jelleg azért felülkerekedett benne: ő a hagyományos és az újult mesemondás vonzásterületén szedte magába, éltette, tudatosan fejlesztette mesemondói hajlamait. Így vált hatásos mesemondóvá, aki valamelyes hasznát is élvezte ebbeli tudásának. Amellett alkalmazkodott a min­ denkori körülményekhez, érzékeltette a viszonyokat, melyben az adott esetnek meg­ felelő modorban adta elő, válogatta meg meséit és mesélésének tartalmi és műfaji alakítását, a kívánt rögtönzést, tetszetős betoldást. A hallgatók indulatát énekelt dalbetéttel serkentette, fölismerhető helyszínrajzot alkalmazott vagy ismert személy alakját rajzolta be a mesehősök közé. Másított hangon beszélt, ha gyerekeknek vagy parasztoknak adott elő, ismét változtatott modorán, ha feljegyzésre kellett mesélnie, vagy, ha például iparos előtt kellett elbeszélni; minden esetben a kívánt helyzethez alkalmazta meséinek egyes részletét; hangulatot tudott teremteni, rokon- vagy ellen­ szenvet kiváltani hallgatóságából. Valósággal bekapcsolta, szinte „kiszerkesztette’’ egyik-másik hallgatóját: ha a jelenlevő kikapós asszonyt akarta pellengérezni, reáillően változtatta meg meséjének tartalmát; olykor bosszantott vagy megbékített embereket, tehát a hallgatóság összetételéhez szántszándékkal igazodott. Mindez a művészi hatáskeltést föltételezi nála, közbeszúrt megjegyzéseivel külön célzott is ilyenfajta törekvésre és meseteremtő képességére: „Ha egy kicsit hallottam valakitül, csináltam abbul egy igazi jó mesét, hogy abba hiba nincs. Mikor figyelmem ára fordítottam, akkor menni menni köll.” Minden műfaji fogás sikeres az ő kezé­ ben, jellemző leírásai, pontos alakábrázolásai elsőkként tűnnek ki; leghatásosabban a párbeszédeket perdíti; lassítja, gyorsítja, kapcsolja olyan elevenséggel, hogy a leg­ több színpadon is igen jól hatna. Időtudatát és helyismeretét nem a végtelen felé irányította, mint mesemondó elődei, hanem igyekezett kötni ismert tényekhez, eseményekhez — elérhető, való­ szerű pontossággal, tehát sem a teret, sem az időt szabadon nem értelmezte; a han­ gulati elemeket, az öröm vagy bánat érzetét, arányosítva keltette föl. Pandur Péter ismerte képességeinek határát és jelentőségét. Inkább darabosabban adta elő meséit, semhogy mesélő képességének elért eredményeit különösebben csökkentette volna. „Amikor mesélni kezd — állapítja meg Dégh Linda, — érezzük rajta a megragadottságot, hogy nincs már közöttünk. Valami sajátos feszültséget kelt hallgatóiban, fok­ ról fokra távolodunk a valóságtól, a mese kezdeti világából a másik régióba és ugyanilyen fokozatossággal hoz is vissza, mint valami hosszú kirándulásról; eközben annyira beleéltük magunkat a mesébe, hogy észre se vesszük, milyen nagy utat tet­ tünk meg. Meséinek ez a fokozatos lendülése és visszahajlása, a művészi formaadás egyik legértékesebb tulajdonsága. Szinte nincs is meséje, ahol valami szerkezeti za­ var, egyenetlenség lenne, mintha nem is élő beszéd, de rögzítés számára készültek volna a mesék. Nyelve alig botlik, pongyolaság is ritka, mindig pontos, inkább szó­ szaporító, mintsem elhagyna va la m it...” Majd Dégh Linda megállapítja: Pandur Péter lelki-kényszer hatása alatt mesél, jól tudja, hogy a valóság fölött, mellett jár 78 �képzelete s azt is eldöntötte előzetesen, hogy a valósághoz vissza kell térnie, a szen­ dergő álomból a józan percekhez; belső feszültségét, sorshangját csak a mese oldja meg és föl. Szemevilágát vesztve, egyedül az ébren álmodozás, a mesemondás, mese­ szövés lehetőségei és alkalmai alatt tudta magát nehéz sorsának nyomása alól felszabadítani. Minden alkotás alapja az élmény — tanítják régóta —, a lélek bizonyos megren­ dülése, élénk fölajzódása és csendesedő megnyugvása: Pandur Péter meséiben a pa­ raszti egyszerű lélek szorul rá a fényre, a tisztulásra, hogy őmaga lásson és láttas­ sék, tisztuljon és tisztítson. A mesélés és hallgatása tehát új valóságteremtés és annak megszépítő tudomásulvétele, a végesben a végtelennek, az időiben, az örök­ kévalónak szemléltetése, a valónak és valósítandónak összeolvadása — a nép köl­ tészetében. Minden szellemi alkotás és ilyen a népköltészet mesemondása, abban a hatásban válik öntudatossá, amelyet másra, esetünkben a népre, gyakorol. A népköltészet van — jelentkezik térben és időben —, tehát hatni tud; ameddig hat, addig létezik vagy módosul. Ezek szerint a nép nemcsak öntudatlan alkotó, hanem öntudatos szellemiség, amely az öntudatlanul kivetített világot hatás alakjában tudomásul is veszi és az emlékképek tudatos újraképzése által megismeri, megismerteti. A népköltészet szellemi hagyományérték: műfajai a nép lelkében élnek, változnak és mindenképpen öröklődnek többé-kevésbé híven a népiélek meg-megnyilatkozó tar­ talmaként. Pandur Péter egyéni jellegű meséi s váltakozó mesemondója az elméleti alapozásokat gyakorlatban igazolta. Meg is változott általa a mese műfaja, tartalma, személyes hatásával biztosította annak maradandóságát. A palóc törzsterület vonzáskörében keletkezett és följegyzett népmesék (Dégh Linda: Bodrogközi mesék 1945; Földyné Virány Judit: A bodrogközi Láca község népmeséi 1957) egy-egy újabb fejlődés-, módosulásfokot mutatnak: nyelvi, műfaji, tartalmi vonások haloványan jelzik közüket a palóc népmesékhez, távolodásukat a tiszta műfajoktól. Mai palóc népmesékről csak fogalmaink, következtetéseink lehetnek, de róluk nem szólhatunk, hiszen — tudomásunk szerint — az előbb megnevezettek után újabb keletű, mostani kiadású új gyűjtések nem jelentek meg; a mai jellegű mesék — inkább válfajaik — följegyzésüket várják, talán nem sokáig. Bizonyára a palóc tájszótár se vágyálom. Aki viszont meg akarja ismerni a palóc népcsoport költészetét, az eddigiekben érintett kiadványok közül bármelyiket tanulmányozhatja: az egyik ugyanis - puszta érdeklődést, a másik viszont a tudományos igényeket elégíti ki a maga módján, de valamennyi érzékelteti a palóc nép lendületét, szellemiségét, élet­ vágyát, egész valóját, múltbeli sanyarú sorsát. A népi eredetű szövegek gyűjtemé­ nyeiben, szakantológiákban mindenütt meglátni a palóc népköltészet vezérnyomdokát. A palóc népzene — elsősorban az énekes, kevésbé a hangszeres — a hazai fol­ klórnak fényes fejezetét tölti ki. A lírai műfajok és az énekelhető vers-epika. Az újabb gyűjtőmódszerek tudományos követelményei szerint ezután már szövegükkel és dallamukkal együtt szerepelhetnek. A hang-, dallamrögzítő készülékek fejlődése mindinkább biztosította a dallamkincs szabatos megóvását. A palócföld dallamér­ tékei már kezdettől fogva vonzotta a zenei folklór gyűjtőit: ezek sorát Vikár Béla nyitotta meg, majd Bartók Béla és Kodály Zoltán, utánuk a dallamgyűjtők hosszú sora következett: Lajtha László, Kerényi György, Manga János, Vargyas Lajos, Vígh Rudolf, Lajos Árpád, Vass Lajos, Stareczky Zoltán és mások. Azt lehet mondani, hogy a palócföld minden dallamváltozatát rögzítették, följegyezték. A szöveg és dallam egysége olyan remeket teremtett, amelyek mind gazdaságunk, mind ritka szépségük jogán az első helyen állanak s művészi hatásuk, földolgozásuk (Kodály: Galántai táncok; Mátrai képek) korszakos remeket hozott létre. A népzenében tetőzik, ér igen magas csúcsra a palóc népköltészet, mindennek jelentősége azonban más másik értekezés tárgya lehet, más szakértő tollából. Még csak annyit állapíthatunk meg, hogy klasszikus népzenei kiadványok kezdve (Bartók Béla: A magyar népdal 1924; Kodály Zoltán; A magyar népzene, 1937-től több kia­ dásának függelékétől) A Magyar Népzene Tára minden egyes kötetében magas ará­ nyokkal szerepelnek palócföldi dallamok szövegükkel együtt: ekként párosult a menynyiségi részvétel a minőségi kétségtelen értékével. 79 �A palóc népköltészet legújabb termékeit, vagyis a kötött és kötetlen szövegeket, dallamokat egyszerű (bármilyen szakszerű) följegyezéssel ezután lehetetlen kellően érzékelni, csak a több ízben visszajátszható hangfelvételek lehetnek mérvadóak, amelyeken olyan jellemvonások észlelhetők, amelyeket egyszerűen, tollal papíroson, nem lehet megörökíteni. A dallam vagy a szöveg előadás közben — az éneklés vagy mesemondás folyamán — részletfinomságokkal, kísérő jelenségekkel bővülnek, s egyéb meghatározó tényezők bukkanhatnak elő. Természetesen — a kótaírás és szövegközlés hűsége, pontossága érdekében — a nyomdai jeleknek, eljárásoknak eme követelményekhez kell igazodniok. Végül felvetődik a kérdés: mi a palóc elem, palóc jelleg a népzenében és a népköltészetben ? A felelet sokrétűen kínálkozik. Alanyi válasz: amit annak érzünk a helyi ha­ gyományból. Sűrített válaszunk: minden olyan alkotást palócnak kell tartanunk, amelyik olyan magas színvonalon közismert, amit hasonló más vidéki meg sem kö­ zelít; palóc egyedi értékjelzés az olyan változat, amelyik valamennyi ismert közül a legjobb és feltétlenül palóc eredetű; a népköltészet egykori neves helyeiről (Mátra vidék, Karancs, Parád, Mezőkövesd stb.) ismeretesek és ottan lejegyezték először; a helyszíni adottságok kizárólagosan valamelyik palóc helyre utalnak: és végül, ha a népköltészet hordozó-, tartópillére, a nyelv, palóc. Bármely szempont érvényesítése révén a palóc népművészet, — -költészet, -zene, díszítő művészet — szellemi életünk területén jelentős helyet foglalnak el. A palócjelleg mennyiségi és minőségi követelmény: mindenképpen minőségi eredmény. Céhmester Erzsébet Népi játék — színpadon A múlt emlékei — elsősorban a hagyományok — veszendőben vannak, egyre inkább szükségessé válik a mentésük. A földbe temetett tárgyak még évezredek múlva is előkerülhetnek, de hol lesznek már akkor a szellemi értékek, melyeket elő­ deink nemzedékről nemzedékre örökítve hagytak ránk? Eltűnnek a népdalok, feledés­ be merülnek a népi játékok, szokások. Már az idősebbek is csak gyermekkori em­ lékként őrzik őket, vagy még inkább szüleik elmondása alapján. De a szájhagyományok kora lejárt. Felváltotta a technika modern eszközeivel rendelkező kor. A ma élő, idősebb korosztály az. amely még meg tudja menteni az elődök szellemi vagyonát, ha felismeri, értékelni tudja ennek a munkának jelentő­ ségét. Napjainkban egyre inkább terjed a helytörténetírás; sok esetben egyszerű em­ berek is tollat fognak, hogy falujuk eseményeiről krónikát írjanak, vagy a múltat felkutatva megörökítsék, hogyan élt, fejlődött helységük az elmúlt századokban. Ezek az írások ma még elég szűk körben ismertek, csak a szakértők olvassák őket, nem a nagyközönség. Ezért figyelemreméltó a nemtiek kezdeményezése. Ők ugyanis nem elégedtek meg a múlt írásba rögzített, „passzív” felidézésével; valami újat teremtettek. Életrekeltették, eljátszották a színpadon a múlt egy darabkáját, a régi nehéz idők legüdítőbb színfoltját: a lakodalmat. Milyen ünnep is volt valaha a lakodalom! Valóságos szertartások sorozata előzte meg a lagzit, heteken át. Ez volt a nép „királyi” szórakozása: szertartásmesterei a 80 �vőfélyek, násznagyok, akik nagy, verses szónoklatokkal, rigmusokkal vezették be minden mozzanatát az eseménysorozatnak. A színpadon azonban a hetek felvonásközi szünetekké rövidültek, s a lakodalmi mulatság is csak néhány táncig tarthatott. Mé­ gis . . . Annyira szemet-lelket gyönyörködtető volt, hogy prózai szavakkal szinte le­ hetetlen érzékeltetni szépségét. A népviselet Szemünknek ez volt a legszebb, főként a nők ruházata. Zsinórozással díszített, színes, bő rakottszoknya, alatta még öt-hat alsószoknya, szintén színes. Fehér, áttört­ hímzéssel és csipkével díszített ingváll, (blúz) ugyanolyan kötény. Vállukon színes, virágos, rojtos selyemkendő, melyre kihajtva fehér, hímzett szalag van, keresztben a mellükön. Nyakukon „galáris” , többsoros, színes gyöngyfüzér. A lányok fekete, pántos cipőt viseltek, fehér harisnyával. Hajukat szalaggal befonva, koszorúalakban tűz­ ték a fejükre. Az asszonyok öltözete abban különbözött a lányokétól, hogy ők csiz­ mát viseltek, s a menyecskék díszes, magas fejkötőt, amely csipkéből és gyönggyel hímzett szalagokból van összeállítva, hátul pedig csokorra kötött, tarkahímzéses szé­ les szalag díszíti; két ága derékon alul ér, néha a szoknya aljáig is. Az idősebb asszonyok érdekes módon megkötött kendőt viseltek a fejükön. Legszebb a hófehér menyasszonyi ruha. Hímzés díszíti, de az is fehér, ugyan­ ilyen a vállkendő is. Csak a rakottszoknya és a kötény alját díszítették színes szala­ gokkal. A magas, fehér, pártaszerű koszorún is vannak színes virágok, aranyozott díszítés és rövid, fehér fátyol. Kezükben tartották a nők zsebkendőjüket, melyet szí­ nes hímzés ékesít, csak a menyasszonyoké fehér. A férfiak fehér, hímzett inget, fekete csizmanadrágot és fekete, rövid, derékig sem érő mellényt viseltek, piros, kihajtott galérral. A nadrág és a mellény zsinóro­ zással, s pitykével díszített. Mindezt fáradtságos munkával kellett a nemti asszonyoknak előállítani, hiszen már hosszú évtizedek óta nem hordanak a faluban népviseletet. Aki megőrizte a régit, az szerencsés volt; akinek csak egy-egy darabja volt meg, a többit pótolni kel­ lett. Sokat dolgoztak, mire készen állt a lakodalmas szereplőgárda egész ruhatára. Beszédük Ha az eredetiséget keressük, legjobban ez mutatja, mennyire otthon voltak a színpadon is; nem játszották, élték szerepüket. Nincs az a színész, aki olyan termé­ szetességgel, a palóc nyelv olyan ismeretével játssza el, mint az, akinek ezért nem kell színészkednie. Ügy szóltak a színpadon is, mint otthon, egymás között. A fiatal szereplők, akik már az iskolában elszoktak a tájnyelvtől, néha elfeledkeztek róla. hogy ők most a század elején élnek, de azért könnyen hozzáigazították beszédüket anyáik nyelvéhez. Az anyák ajkáról oly természetesen folyó palóc beszédből egy kis részlet; a menyasszony és a vőlegény anyjának párbeszéde, a leánykérés: „PIROS: Oszt te Marcsa, hát messe kérdezed mé gyöttem? MARCSA: Maj memmondod Piros. PIROS: Hát én azé gyöttem vóna, hogy . . . hogy is kezgyem csak . . . MARCSA: Az elejin Piros. PIROS: Hát, tudod, a Pista fiam kűdött, de én magam is szívesen gyöttem. Ők má mebbeszéték Boriskával, aszonta győjjek nyugodtan. Arrul van szó, hogy mekkérem a jányod kezit a fijamnak, Pistának. MARCSA: Hát Piros, ha a két fiatal úgy akarja, én nem vétek ellene. PIROS: No, Boriska, elgyössz-e a fijamho, jányunknak? BORISKA: El Piros néni. Nem kell nekem senki más, csak ő.” Megegyeznek, hogy vasárnap jönnek a kendőért, hozzák a gyűrűt. Ez már ünne­ pélyes aktus, nem maradhatnak ki belőle a játék legszebb, legmegragadóbb elemei a 81 �Dalok Ügy válogatták őket össze, hogy jellegzetesen nemti legyen minden dal, tehát olyan, melyet más falvakban nem, vagy más változatban ismernek. Ha a szöveg meg­ egyezik, úgy az eltérés a dallamban van. Éneklésük nagy zeneérzékről tanúskodó, előadásmódjuk lendületes, vidám. Aki hallotta, nem tudja feledni dalaikat; az előa­ dáson pedig átragadt jókedvük az egész hallgatóságra. A végén velük énekelte min­ denki a szűnni nem akaró taps közepette. De egyelőre még a kendővivésnél tartunk. Mintha figyelmeztetni akarnák a leendő menyasszonyt e fontos lépésre, az el­ jegyzés előtt, úgy csendül fel a nóta: Jól gondold meg kislány elejit utolját, Hogy kivel kötöd be a két szemed világát Mert nem kölcsön kenyér, hogy azt visszaadjuk, Se nem piros alma, hogy kétfelé vágjuk A kis menyasszony úgy érzi, ő szép, hímzett kendőket. Mire véget lomtól és örömtől. Nagyon stílusos, nyok, élükön a boldog vőlegénnyel, jól meggondolta. Elfogadja a gyűrűt, s átadja a ér a ceremónia, csak úgy lángol az arca az izga­ hogy a vőlegényes ház népe, a kendővivő asszo­ ezzel a dallal vonulnak el: Sej piros lánggal ég a babám orcája De sok csókot raktam rá éjszakára, Énbennem is lánggal ég a szerelem, Sej, nyugodalmas jó éjszakát kedvesem! Az esküvő előtti napokban a vőlegény megbízottai, a vőfélyek elmennek a menyasszonyos házhoz, természetesen számos nőrokonnal együtt, hogy elhozzák a meny­ asszony ágyát. Az asszonyok dala már messziről hallatszik: Végigmentem kisnemtiben, zsinóros a szoknyám, Szembejött rám a szeretőm, nevetve szólt hozzám. Rég megmondtam barna legény keress mást magadnak, Engem pedig ne csalogass, ne tarts galambodnak! Az első vőfély hosszú rigmust mond az ágykéréshez, melyet így fejez be: Instájjuk hát mink most az egész háznépet, Hogy adnának nekünk egy jó, puha fészket Amelyben a galamb párjával aludna, Fáradtsága után békével nyugodna. Az ágyvivők tréfás jelenetet rendeznek: egy kis játékot a játékban. „Tojjúkereskedők” -nek adják ki magukat; ócsárolják a tollat, ahogy csak tudják, úgy alkudoznak rá. Végül csak megszületik az egyezség: a lánykiadó, aki a menyasszony rokona, és a „tojjúkereskedő” egymás kezébe csapnak. Vállukra veszik az ágyneműt és indulnak Kifelé menet az országszerte ismert „Este viszik a menyasszony ágyát” kezdetű dalt éneklik. A vőlegényes háznál már várják őket az ágyvető asszonyok és a vőle­ gény anyja. A vidám nótával érkező csapat lerakja az ágyneműt. Beszélgetnek, ka­ láccsal, borral kínálják őket. A menyasszony egyik nőrokona megkérdezi a vőlegény anyját: „SÍPOSNÉ: No, ángyomasszony, mevan-e elégedve a hómival? PIROS: Hát, Mariskám, memmondom én úgy, ahogy van. Én mé jóformán messe néztem. Mer a nem is fontos, hogy mi van, csak a menyecske bevájjék! ANNUS: Tuggya-e, Piros asszonyom, nagyon jó jány a Boris. Jó asszony lesz abbó ! PIROS: Tuggyátok-e, máj mevválassza hét tél me hét nyár, hogy jó lesz-e vagy nem. ILONKA: Igaza van sógorasszony! PIROS: Énekeljünk asszonyok, mer az ágyvetés úgy szép! 82 �Már minálunk az jött a szokásba Becsalják a legényt a komrába, Gyere fijam, itt egy szekrény vászon, Neked adom, csak vedd el a jányom. Fűnek-fának kínálja a lányát, Hogy az egér rágja meg a vásznát Gyere fijam, itt egy tál rétes Kóstold meg csak, jaj de nagyon édes! Mulatság ez már a javából. Úgy végzik az ágyvetést, hogy minél tovább tartson, s jönnek a szebbnél szebb dalok egymás után: Haragszik az édesanyám, hogy én megházasodtam, Hogy én az ő hajlékába ilyen szegény lányt hoztam. Szegény a lány édesanyám, de gazdag a szerelme, Fertá fődnél is többet ér a ragyogó fekete szeme. A pajkos legények is be-belopakodnak: köcsögöt dugnak a szalmazsák alá, s az ott sündörgő kisgyerekeket dobálják bele a dunnába; az asszonyok nem győzik őket kizavarni. Akkor meg kívülről hallatszik be vidám nótájuk: Pici fának pici a virága Kicsi az én szeretőm dunnája Egész éjjel húzódok alája, Mégis kivan a gyócsgatyám szára. Elérkezik az esküvő napja. A menyasszony — leánypajtásaival — „bukrétákat” kötöz. Minden legénynek jut rozmaring a kalapjára, mellényére; a lányoknak is ez van a hajukba, ruhájukra tűzve. A bukrétákat is csak hosszas alkudozás után kap­ ják meg a vőfények, de ez az alku is tele van rigmusokkal, lakodalmi versekkel. Ter­ mészetesen a dalok sem hiányoznak, hiszen ez már a lagzi, a mulatság napja: Karikába hajlik a rozmaring ága Kimulatom és magam a Varga Boris lagzijába. Dülöngőzök jobbra balra, mert be vagyok rúgva Barna lány a babám, nem tehetek róla. Szép jelenet, mikor a menyasszony, — akit már nagyon szeretnének látni lány­ pajtásai menyasszonyi ruhájában — bevezetik közéjük. Körülcsodálják, ahogyan ez ilyenkor szokás, majd helyette és vele együtt éneklik a dalt: Lánypajtásim reám nézzetek Mint menyasszony úgy tekintsetek, Mert menyasszony már az én nevem Véget ér a szép leányéletem. Jön a menyasszonybúcsúztatás megindító szertartása; menni kell az esküvőre. Itt a búcsúztató versek nagyjából megegyeznek a más vidékeken szokásos búcsúztatók­ kal, csupán apró, lényegtelen eltérések vannak minden falúban. Az ifjú párt alakító fiatal házaspárnak csak néhány hónapja volt az igazi eskü­ vője. Talán azért is tudták olyan igaz átéléssel játszani szerepüket. Igazi volt a bol­ dogság szemük egymásra ragyogásában, de igazi volt a búcsúztatás okozta könny is a menyasszony szemében. Átérezte még — vagy már? — a szülői háztól búcsúzó lány fájdalmát. A mulatságra vágyó vendégsereg azonban igyekezett vidám nótájával eloszlatni a búcsúzás okozta szomorúságot. Esküvőre ezzel a dallal indultak: Száll a daru, száll a daru Sej, fenn a levegőben A menyasszony, a vőlegény Most megy az esküvőre. A menyasszony két orcája Olyan, mint a rózsa Rajta van a, ráillik a Sej, a vőlegény csókja. És az országszerte ismert „Barna kislány, jól gondold meg magadat . . .” Ugyan­ csak ismert az „Ez a kislány akkor sír, mikor koszorú van a fején” — kezdetű is, valamint a vőlegényes háznál, megérkezéskor énekelt dal, melyet ilyen változatban énekeltek: 83 �Piros néni győjjön csak ki, Az ajtóját nyissa csak ki. Itt hozzák a legszebb menyit Varga Boris kökény szemit Még néhány vidám nóta — a fiatalabbak mór táncolnak is — majd kezdődik a vacsora. Az első vőfély minden tál étel előtt verset mond. Ezeket a rigmusokat ál­ talában minden faluban ismerik, bár többféle változatban. Mégsem lehet jellegze­ tesen helybelinek mondani egyik változatot sem, mert mindenütt nyomtatott füze­ tekből tanulják a vőfélyek, násznagyok. Természetesen a helyi szokások és az egyéni ízlés sokat változtat a szövegeken. A nemti játékosok a prózát is rögzítették és minden szereplő szigorúan betar­ totta a kötött szöveget. Ezt azonban a nézők nem is vették észre, olyan természetes volt, például mikor a háziasszony kínálgatta vendégeit „mákos ferentő” -vel, borral, mintha otthon lett volna, a saját házában. Hagyományos játék lakodalmakban — így itt sem maradhatott el — a szakácsnő megjelenése, aki megégette kezét a forró kása gőzével és pénzt kér a vendégektől orvosságra. Hullanak a forintok, tízesek, húszasok a nagy szűrőkanálba, de még bor­ ral is orvosolják a sok munkában kifáradt főzőasszonyt, hogy végül is nótára gyújt, táncra perdül ő is. Ez a kis intermezzo jól érzékelteti az egész játék vidám, termé­ szetes, könnyedségét. Ugyancsak országosan ismert részlet következik: a menyasszonytánc. A férfiak pénzzel, a nők többnyire színes, szép kendőkkel „fizetnek be” hogy táncolhassanak a menyasszonnyal. Először a legközelebbi rokonai táncolnak vele, (keresztanyja, test­ vére, stb.). A kereszanyának egyébként is nagy szerepe van a lakodalomban. Például a menyasszonyt az esküvőre is a keresztanyja vezeti. A menyasszonytánc azzal fejeződik be, hogy a vőlegény veszi át a táncban ala­ posan kifáradt menyasszonyt és kivezeti. A vendégsereg mulat tovább, tánc, vidám­ ság, nóta reggelig. A színpadon pedig addig, míg a közönség újra meg újra felhúzatja a függönyt, mert nem tud betelni az élmennyel: a színpompás népviseletbe öltö­ zött, régi szép népdalokkal mulató lakodalmas vendégsereg látványával. Nemtiben valamire rádöbben a nép: hogy a dalok, táncok, amelyeket gyermekeik már nem is ismernek, mennyi színt, elevenséget, szinte művészi szépségeket rejte­ nek magukban, csak újra. fel kell fedezni őket; hogy a viselet, melyet sutba dobtak, hogy modernabb, korszerűbb öltözködéssel cseréljék fel, — szép volt. S ha nem is arra való, hogy abban járjanak, mert az már valóban nem kényelmes és célszerű, de arra igen, hogy megőrizzék, mint kedves emléket, a régi népszokásokkal együtt. Örvendetes jelenség, hogy erre a nép maga eszmélt rá. Míg régen népművelők­ nek, néprajzosoknak kellett felkutatni az ilyen népszokásokat, s megszervezni, ha életre akarták kelteni a hagyományokat, itt az ötlet is, a kivitelezés is a falu népé­ nek érdeme. Ha kaptak is egy-két tanácsot hozzáértő emberektől, az édeskevés volt ehhez a nagy munkához. Kezdeményezői az idősebb asszonyok voltak, de a fiatalok lelkes munkája is hozzájárult, hogy sikeresen rekonstruálták a régi nemti lakodalmat. A régi viseletet, a régi szokásokat évekkel ezelőtt már szinte szégyellte a falu népe. Szerették volna eltemetni, a múlt minden emlékét, mert nehéz és gondterhelt régi életükre emlékeztette őket. Mióta azonban a televízió jóvoltából megismerték a felkutatott régi dalok szépségét, a népi hagyományok szellemi kincsét, bennük is felmerült a vágy: jó lenne megőrizni, feleleveníteni, ami szép volt. Megőrizni. Ez lenne a fontos, mert bármilyen szép is volt az előadás, végeiért. Csupán néhány fénykép őrzi a legszebb jeleneteket. Tudják ezt a szereplők, s ezért újabb tervük van: szeretnék, ha filmre vihetnék a nemti lakodalmast. De ehhez ők már nem elegendők; megérdemelnék, hogy illetékes helyen felfi­ gyeljenek rájuk és megkapják hozzá a kívánt segítséget. 84 �kitekintés S z a k ó L á sz ló A harmadvirágzás lírája „A magyar literatúra egyik fehér foltja: a szlovákiai magyar irodalom. Iroda­ lomtörténeti fejezete máig sincs megírva, összegezője, összefoglalója még nem akadt” — állapította meg néhány évvel ezelőtt Fábry Zoltán. A megállapítás napjainkban is helytálló, való igaz. A rendszerezés, az értékelés csak most van folyamatban. Igaz, a csehszlovákiai magyar irodalomról már 1927-ben írt egy kis könyvet az Irodalom­ történeti Füzetek kiadványsorozatban Farkas Gyula „Az elszakított Felvidék ma­ gyarságának szellemi élete” címmel. Ez az írás azonban nacionalista szemléletű. Ha­ sonló szellemben, de sokkal nagyobb tárgyi ismeretek alapján foglalkozott a szlo­ vákiai magyar irodalommal a szlovákiai magyar kulturális élet egyik szervezője, Sziklay Ferenc, később Keller Imre is az „Irodalmi mozaikok” című könyvében. A szlovákiai magyar irodalom értékelése szempontjából Fábry Zoltán, Csanda Sándor, Turczel Lajos munkássága a legjelentősebb. A szlovákiai magyar irodalommal foglalkozó tanulmányírók és kritikusok közül csupán néhányat említettem, akiknek írásaiból több-kevesebb tanulságot meríthet e tárgykör iránt érdeklődő olvasó. A mai csehszlovákiai magyar költészet megisme­ résében, megértésében eligazíthat a néhánysoros visszapillantás, idézése a múltnak, és irodalmunk körül keringő vitának, polemikának. A csehszlovákiai magyar irodalom az első világháború után, a Csehszlovák Köztársaság létrejöttével keletkezett, s a több mint fél évszázados történelmi fejlő­ désnek és az ezzel járó politikai változásoknak megfelelően három „virágzásra” osztható: Az első időszak (Első virágzás) húsz évig tartott. (1918—38) Alapozás volt ez a semmi talaján. A második időszak (Másodvirágzás) tíz évig tartott (1938—48). Csanda Sándor szerint, „szomorú évek, néma évek, melyek azonban a próbatét és igazoltság, a hű­ ség és kitartás esztendei is.” A harmadik időszakot (Harmadvirágzás) 1948-tól tartjuk nyilván. Az irodalom fellendülése a Bécsen keresztül Csehszlovákiába érkező magyaror­ szági politikai emigránsoknak is köszönhető, akik között különböző világnézetű írók és publicisták voltak. Az emigránsok adták ki Csehszlovákiában Tűz címmel az első jelentősebb folyóiratot, amelynek a programadó vezércikkét így fogalmazták meg: „Az ún. politikát távol akarjuk tartani a Tűztől. . . Fertőtleníteni akarjuk a háború mérgeitől megfertőzött emberi lelkeket . . . A kultúra közös platformján akarjuk közelebb hozni a magyar, szlovák, cseh lelkeket, és főleg a kultúra platformján akarjuk összehozni és egyesíteni a szertehúzó és ezért gyengülő magyarságot, magyar erőket. . . Együtt élünk, fizikailag együtt élünk a szlovák és cseh néppel. A lelki közeledés útjait is egyengetni akarjuk e hasábokon. Figyelemmel akarjuk kísérni a szlovák és cseh — később a román, szerb és horváth kultúra életét, evolúcióját, munkáját, főleg irodalmát és művészetét, s ebbeli eredményeiket, különösen írói és költői termékeiket meg akarjuk ismertetni a magyarsággal . . .” A kommunista emigrációt, ,az állampolgári jog megtagadásával néhány év el­ teltével kitiltották Csehszlovákia területéről. A feladat az itt élő írókra nehezedett. Fábry Zoltán 1939-ben a Korunkban a következőket vallja: „A kezdet kezdetétől a vox humana népének neveztük magunkat . . . Volt egy hitünk, volt egy célunk: a szlovenszkói magyar szellemiség lesz az archimédeszi pont, mely kiforgatja sarkaiból 85 �az eddig volt, tespedt, konok, elszenesedett magyar életet. Számkivetett magyarok voltunk, de új érintkező pontok, veszélyben, de haszonnal élők. Most láttunk és többet tudtunk, új hangokra fülelhetünk, és lemérhettük eddig volt igéinket. Léghu­ zatban álltunk, átestünk gyermekbetegségeken, de megálltunk férfitalpakon. Szlovenszkóiak lettünk, elkülönült elkülönítettek, mások, új magyarok. Mi előbb gyere­ kes hittel, később teljes tudatossággal csak egyet éreztünk: misszióink igényét, jogát és kötelességét . . . Európa volt a hazánk, szegény nemzet szerelmünk, népképviselet a mértékünk és emberség a magyarságunk. Csak az volt és lett magyar, ami ember­ séges volt, és nem megfordítva . . .” Ma már a csehszlovákiai magyar irodalom félszázados múltra tekinthet vissza. Ha visszatekintünk múltjára, megállapíthatjuk, hogy nagyrészt még ma is a lehe­ tőségeknél, a terveknél, a kisebbségi helyzetet tükröző humanista programoknál tart. Az új, most már szocialista haza kétségkívül lehetőségeket, humánus szellemi külde­ tést is tartogat számára, de ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy eddig igen kevés pozitív eredményt, csekély számú maradandó alkotást tarthatunk számon. Turczel Lajos írását idézve: „A szlovákiai magyar irodalom a maga első-, másodés harmadvirágzásból álló folytonosságában — sértődés ne essék! — tipikusan kö­ zépszerű irodalom. Nincsenek és nem is voltak József Attilái, Móricz Zsigmondjai és Illyés Gyulái: A leendő lángész isteni fáklyája itt még nem gyulladt meg sehol, legfeljebb itt-ott gyulladozni kezdett. Az első- és másodvirágzás idején talán Győri Dezső költészete termelte ki legnagyobb mennyiségben a fáklya lángralobbantásához szükséges hőfokot. Tematikájával és problémáival európai színvonalú költészet volt ez és a szlovákiai magyar etnikum népi és egyetemes emberségét megrázó hiteles­ séggel fejezte ki. A forma egyenértékű kiérése hiányzott talán még ahhoz, hogy Győry költészete elérhesse a legjobb európai mértéket. Hogy most, a harmadvirágzás idején — amelyre egyes kivételtől eltekintve szin­ tén jellemző a középszerűség — ki lesz az, és lesz-e egyáltalán olyan, aki lángra lobbantja azt a bizonyos fáklyát, arra vonatkozólag egyenlőre csak jósolni lehetne.” (Írások mérlegen 10. old.) Fél évszázad tapasztalataira, irodalmi termésére támaszkodva már meg lehet ha­ tározni, melyek nemzetiségi irodalmunk speciális sajátságai, általánosítható jellem­ vonásai. Legutóbb Deme László írt e problémáról figyelemre méltó tanulmányt az Irodalmi Szemle 7. számában, s többek között megállapítja: „Azokkal kell hát tar­ tanom, akik úgy látják, hogy a nemzetiségi kultúrák önálló mikrokultúrák, éppúgy, mint a nemzetiek; csak éppen több előnnyel és több hátránnyal. Előnyük az, hogy külső forrásaik bővebbek és közvetlenebbek: a magyar nemzeti kultúra anyagából nyelvi, a velük egy államban élő népek kultúrájából meg eszmei korlátok nélkül válogathatnak. De hátrányuk, hogy válogatniuk kell, önállóan és sajátszerűen; s hogy saját produkciójuk számára kedvezőtlenebbek a feltételek, mint a szervezett kultúrélettel és minden kultúrintézménnyel rendelkező nemzeteknek. De akkor is: kell produkálniuk és kell vállalniuk, mert minden mikrotársadalomnak az a sajátja, amit maga hoz létre, vagy maga adaptál önmagához és önmagának.” A csehszlovákiai magyar irodalom szerves része az egyetemes magyar irodalom­ nak, egyesek szerint azonban megkülönböztető (negatív vagy pozitív) jegyei is vannak. Mások szerint „a nemzetiségi irodalmunk kapcsolatban áll mind a hazai, mind a magyarországi nemzeti irodalommal, de egyiknek sem része, hanem önálló jelen­ ség” . Az egyetemes magyar irodalommal való kapcsolat sok probléma megoldásában segíti irodalmunkat, mert irodalmunk ott szélesebb körű és műveltebb olvasókö­ zönségre talál, kritikai megítélése tágabb horizontú, szubjektív nézetektől mentes lehet. Irodalmunk színvonala elsősorban az írók tehetségétől, műveltségétől, szorgal­ mától, a környezet és a kritika támogatásától függ. Ezért nem elégedhetünk meg csupán annak a megállapításával, hogy a szlovákiai magyar irodalomban nincsenek olyan nevek, mint Móricz Zsigmond, József Attila, Illyés Gyula és mások; hanem keresnünk kell a lemaradás okait, hogy azokat megdönthessük. Arra az igazságra gondolok, amelyet Mács József egy ankéton vetett fel: „Előbb a valóban komoly művek, a szlovákiai magyar társadalmat tükröző regények lássanak napvilágot, s csak ezek megjelenése után beszéljünk szerepről és küldetésről a cseh, a szlovák és a magyar irodalomban. S mi vitatkozzunk azon, vajon a prágai vagy a budapesti 86 �siker jelentene-e számunkra eredményt. Akármilyen furcsán is hangzik, irodalmunk csak Budapesten keresztül törhet be Közép-Európába és a világba. Regényeink és versesköteteink Budapesten keresztül juthatnak el leghamarabb Prágába is.” (Irodal­ mi Szemle, 1966. 255.) A csehszlovák-magyar irodalom feletti polemika nem ért véget. Napjainkban is kemény, de igaz vita folyik. Czine Mihály a Kortárs 7. számában Harmadvirágzás c. írására Bábi Tibor az Új Szó-ban (VII. 13.) Hídszerep és emberségigény című írá­ sában válaszol. Ha már őszinte szívvel kinyilatkoztathatjuk, hogy a csehszlovákiai magyar iro­ dalom az új államba szakadt magyar lakosság létének és nemzeti öntudatának ter­ mészetes és törvényszerű megnyilvánulásaként jött létre, de az irodalmi élet ki­ bontakozásához csak a nemzeti és szociális elnyomás által korlátozott gazdasági, p o­ litikai és kulturális előfeltételek szolgálhattak alapul. Azok a tényezők és feltételek, amelyek a kisebbségi helyzet kialakulását és fejlődését determináló erővel befolyá­ solták, az irodalmi életben is teljes mértékben érvényesültek, és kedvezőtlen hatásuk a kisebbségi irodalom alacsony művészi színvonalában, anyagi ellátatlanságában és szétforgácsoltságában, szervezetlenségében mutatkozott meg. Ami a kezdetlegességet, színvonalhiányt illeti, annak alapvető okait Fábry he­ lyesen állapítja meg: „Szegények voltunk és kevesen: a semmi talaján újat kezdők. Nem voltak tapasztalataink, hagyománynélküliek voltunk, ismeretlenek s szervezetlenek.” Valóban, a „semmi talaján” indult útnak. Azon a területen, amelyen a cseh­ szlovákiai magyarság él, 1918 előtt sohasem létezett olyan regionális irodalom, mint Erdélyben, mert az erdélyi magyar irodalom regionális jellegét és tradícióját az erdélyi történelem adottságai alapozták meg. A líra fejlődése A csehszlovákiai magyar szellemi élet szinte teljesen megbénult 1945 után. A háború után 6—7 évig nem volt Szlovákiában magyar irodalom, mert a csehszlová­ kiai magyar nemzetiség elvesztette állampolgári jogait, s főként az értelmiséget diszkriminációs intézkedések sújtották. „Perben állunk, embertelen perben, és perünk azon fordul meg: van-e még hitele, létjogosultsága, szava és súlya a humánumnak? Ha nincs, akkor elvesztünk. De akkor velünk és általunk a közép-európai szektoron kioltják a fényt, mert mi a humánum jogán perlekedtünk: ennyi és nem több volt a tétünk és védelmünk” — írta Fábry Zoltán 1946-ban A vádlott megszólal c. esszé­ jében. A magyarság helyzete 1948-ig rendezetlen maradt, nem volt sajtója, sem iskolá­ ja. A magyar értelmiség nagy része Magyarországra költözött. 1948. februárja a szo­ cialista fordulat hónapja Csehszlovákiában. A Klement Gottwald vezette kommu­ nista párt teljes egészében kezébe vette az ország irányítását, amely néhány hónap alatt megvalósítja a még függő kérdések rendezését. Fokozatosan sor kerül a cseh­ szlovákiai magyar nemzetiség egyenjogúsítására. 1948. decemberében megjelent az első magyar hetilap, az Új Szó, 1949-ben megalakult a CSEMADOK. 1949-től kezdve sorra jelennek meg újabb magyar lapok, mint az Új Ifjúság, Pionírok Lapja (1968-tól Tábortűz), Kis Építő, Szabad Földműves, Nő, Alkotó Ifjú­ ság, Fáklya. 1958-tól megindul irodalmunk legfontosabb fóruma, az Irodalmi Szemle. Fórum címmel állandó irodalmi melléklete van a CSEMADOK képes hetilapjának, a Hét­ nek is. Az említett folyóiratok hasábjain rövidesen új szlovákiai magyar írók — fő­ ként lírikusok — jelentkeznek. Az 1948. óta fejlődő új szocialista irodalmunkban két korszakot különböztetünk meg: az 1950—56-os évek a kezdet és a szocializmus időszakát jelentik, 1956-tól pedig a művészi elmélyülés, a mennyiségi gyarapodás jellemző az irodalmi életre. Az újjászülető irodalom a sematikusan értelmezett szocialista realizmus jegyében indult, az irodalmat teljesen alárendelte az aktuális politikai kérdéseknek (pl. mezőgazda­ ság kollektivizálása, harc a burzsoá ideológia ellen, a dolgozók átnevelése stb.) 87 �1951-ben a Szlovák Írók Szövetsége mellett magyar szekció alakult, amely már megvitathatta az 1952-ben kiadott első verseskötetet is. Az Alkotó Ifjúság így szá­ mol be erről az eseményről: „Megjelent a felszabadult csehszlovákiai magyar költé­ szet első büszkesége, Dénes György: Magra vár a föld című verseskötete. Ezt vitatja meg a munkaközösség, hogy tehetséges költőnket hozzásegítse hiányosságai felszá­ molásához, a szocialista realizmus alkotó módszerének elsajátításához. A kötet ala­ pos kiértékelését Gály Olga elvtársnő olvasta fel. Rámutatott Dénes költészetének értékére, ragyogó képalkotó készségére, időszerűségére, szépségére, amely mögött ott érzi az ember a felszabadult hazát és az új életet építő embert. Dénes hibájának rótta fel, hogy a költészetében csak futólag emlékezik meg a Szovjetunióról, és nehezen reagál a nemzetközi eseményekre. A Magra vár a föld c. kötet a sematiz­ mustól sem mentes. Például Sztálinról írott vers. Gá l y elvtársnő a költő legnagyobb hibájának tartja, hogy túl könnyen, szinte idillikusan mutatja a mi életünket, mint­ ha nap mint nap nem kemény harc tüzében születne a jövő.” Dénes György első verseskötete Magra vár a föld ilyen témakörű ciklusokat tartalmaz: Békét, békét a nap alatt; Álmokban láttam a jövőt; Ma valóság, tegnap csak álom; Néked szolgál ma ez az ország; A szocialista haza énekel. A népdalok ritmusa közérthető politikai tartalom jellemezte az első verseket; ma már mindezt sematikusnak tartjuk, de akkor forradalmi pátosszal hangzott. Későbbi kötetei: Kék hegyek alatt (1955), Hallod, hogy zengenek a fák? (1962), Évek hatalma (1966). Dénes György költészetéről Turczel Lajos ír találóan Írások mérlegen 115. olda­ lán: „Dénes komoly költői adottságokkal indult, többek között pompás költői szín­ érzékkel és dús nyelvi készséggel. Ezeket az értékeket azonban túlhajtott termékeny­ ségével nagyon sok alkalommal könnyelműen elfecsérelte és a művészet csengő ara­ nya helyett kongó rézpénzre: frázisra és giccsre változtatta. Az irodalmi életben be­ következett „kijózanítások” az ő költészetét szinte telitalálatként érték és érthető válságba sodorták . . . Dénes járt az eszükben akkor is, amikor azokról a kézzelfog­ ható értékekről szóltunk, amelynek líránkban éppen „kijózanodásnak” , válságbajutásnak, változásnak a pozitív következményei . . . Örülünk ennek a szép művészi fejlődésnek.” „A mélyet még mélyebbre ásom, mert a magasba, messze vágyom. Föl, föl az egek peremére, az olthatatlan örök fénybe. Dénes György, az „ Új Szó” -ban így fogalmazta meg az új költők indítékát: „Sok dolgozó kezében megmozdul a toll. A cél, hogy örömének, jövőbe vetett hitének ezúton is kifejezést adjon.” Ez a megállapítás egyúttal Dénes György költészetének legjobb meghatározása is. Költészete nem elsődleges talajból fakadó lírai élmény, csupán a pártosság, az öröm és a lelkesedés egyik módja. Költészete ennek megfele­ lően konstatáló líra, megelégedetten megállapító öröm. Majdnem minden verse a jövőbe tárulkozik, de jót csak ott alkot, ahol a múltból lendül neki a mának. „Amerre nézek — látó szemmel, minden a munka dicsősége: gyár, gép és betonút, kövér rozsnak vetése” Ezekben az években a művészi alkotást a fizikai munkához hasonlítva értékel­ ték, s úgy vélték, az irodalmat feladatként, munkateljesítményként is létre lehet hozni. A Fáklya irodalmi pályázatának értékelésében (1952. 3. sz.) olvassuk: „A pályázat megmutatta, hogy népi demokráciánk nemcsak a munka területén nevel élenjáró dolgozókat, hanem tollat ad a fiatalok és öregek kezébe, hogy épülő új rendünkről, a szocialista haza szeretetéről, gazdagon kitáruló életünk lehetőségeiről, építő törekvéseinkről és békeharcunkról versben és prózában egyaránt valljanak fiatalos hittel és lendülettel, sok versünk foglalkozik békeharcunk kérdésével. Az idősebb jelentkezők inkább a sötét és keserves múltra tekintenek vissza, a szegény­ ség és megaláztatás, a kizsákmányolás emlékeit idézik.” A versekre kiírt pályadíjakot egyébként kezdő költőink nyerték: Dénes György Gyurcsó István, Szücs Béla. 88 �A szlovákiai magyar irodalomra az ötvenes elején jellemző volt mind a szocia­ lista országokban ekkor általában uralkodó sematizmus és dogmatizmus, mind a kezdetlegesség és a provincializmus. A változást, megoldást az ideológiai képzettség elmélyítésében, a dolgozókkal való közelebbi megismerkedésben látták. A második verseskötetről Gály Olga: Hajnali őrségen c. kötetéről a kritikusok ezt állapítják meg: „A költő hiányos életismeretét sokszor jelszavak mögé rejti. Ilyen verse a Milliós toborzó. Ebben a versben nem sikerült pátosszal pótolni az életismeretet, így verse sematikus, jelszavas vers lett, elvont fogalmakkal, költői képek nélkül.” A hiba kijavítását pedig így képzelték el: „Első kötete arra kötelezi, hogy ismerje meg az országot. Verseinek szűk tartalmi keretét tágítani kell. Tanulmányozza verseinek hőseit, hogy közvetlenebbül írhasson róluk. (Fáklya, 1953. 686. 1.) A születő új irodalmunk bölcsőjénél Dénes György, Gály Olga mellett ott találjuk Gyurcsó István munkásköltőt is. Szókimondó, merész és bátor. Elsősorban verseinek mondanivalójával hat. A mélyből jött, a szegénységből, a nyomorból, hogy a szocia­ lizmus hajnalhasadásával megváltozott társadalomban a felszabadult ember kereset­ len, közvetlen szavával formálja verssé dolgozó népünk, a proletariátus érzéseit, gondolatait. Ezzel a szlovákiai magyar költészetben külön helyet vívott ki magának. Gyurcsó köteteiben (Versek, Termő időben, Percmutatók) meglep a téma — és élménygaz­ dagság. Ennek a költőnek van miről írnia, az alkotásra legtöbbször igazi, átélt él­ mények késztetik, sarkallják. A múltra emlékezni nála: törvény. „Nem voltunk rosszak, csak a szegények búja, baja feszegette szívünk. Káromkodás férgei rágták mélyre a sebet és dideregtünk. Testvéremet durván bokán rúgtam, ha néki jutott a nagyobb kenyér. S amíg jajgatva, féllábon ugrált, elejtett kenyerét megettem én.” Gyurcsó jól tudja, hogy jó verset csak kiérett mondanivaló eredményezhet. „Hazajöttem: Ó, ölelj magadhoz! Mutass utat a további harchoz; hogy önmagamban győzzek a bajon; mert a győzelmet nagyon akarom. Itt akarok lenni ember, magyar!” (Szülőföldemhez tartozom) Amikor a magyar falvak éjjelébe beleüvöltöztek a szirénák az emléket így őrzi meg: „Megy a vonat, ráng, riad a két tehén, karikához kötött kóckötelén. Társam oly szelíden — alig hallom — csittít és simít a riadt barmon. Megy a vonat! Tépett gyökérrel, négyen, mi a sok közül, kényszerült vándorok, ülünk a vagon kapujában, jövőnk, holnapunk egén nincsenek csillagok. — Hazát cserélek! Hol az én hazám?! Milyen törvény ül rajtunk ostobán?” Megrendítő érzékeltetése ez a burzsoá nacionalizmus szülte ezernyi kis magyar tra­ gédiának. Gyurcsó nagy érdeme, hogy ezeket a tegnapi fájásokat versbe foglalta: dokumentálta. De a ma csendéletéről is plasztikus képet fest. „Mindegy most, szelet vagy karéj, Mindnyájunk asztalán kenyér domborul hóabrosz alatt, hol eddig hiányzott falat és árpalepény volt soron . .." Ez az új kenyérszelő élet a szerelemnek is új ízt ád: „Azt akarom, hogy felvidámítson, munkára serkentsen a szerelem.” 89 �„Ha mellém ülnél, még elmondanám, hogy tegnap reggel az eső után egy kis csikó lába eltörött; futott, futott és nagy örömében nem látta a bajt s az út gödrében elterülve, bután felnyögött.” A harmadvirágzás első érleltjei közé tartozik Bábi Tibor is. Már az ötvenes évek elején feltűnt merészen dobbantó, harcos költészetével, s kezdettől fogva eredeti egyéniségének, a sémától elütőnek látszott; s rövidesen ő lett a legnépszerűbb cseh­ szlovákiai magyar költő. Az akkori költők közt Fábry is őt tartotta a legtehetsége­ sebbnek, a vox humana folytatójának. Nála az élmény erején dől meg minden. „Írj igazat! Írj egyszerűen, hamis póz és pátosz nélkül. Versed magától megszépül, s olyan lesz mint a fiatal fa, mely él, virágzik, nap felé tör, akkor is, ha nem akarja.” Ars poeticájának megfelelően ő az egyetlen, akinél a témaindítás a tegnapi neural­ gikus pont utórezgéséből fakad. Olyan kényes kérdésekről énekelt, amelyek még akkor elevenre tapintóak voltak. „Magyar vagyok, magyar, ki hazájában is hontalan volt, kit két ország is megtagadott. Köszönöm forrón a pártnak, mely visszaadta méltóságom — jogot és hazát adott . . .” „Itt van, ez itt a te hazád! hol minden fűszál ismer téged, s a nép — bármi nyelven beszél — mégis, mégis ez a te néped . . .! Nem a régi rabszolga nép! Egymásra tőrt, gyilkol nem ragad. Kéz kezet fog. Épít serényen, békés, büszke, boldog és szabad! Ilyennek akartad régen, álmaidban ilyennek láttad. Álmod valóra vált, s büszkén vallod magad a nép fiának . . .” A szabadságot, érettséget, szocializmust, emberséget, közösségi szolidaritást szebben, igazoltabban nem énekelhette volna meg költő. Bábi nem hunyt szemet semmi felett: a ma nehézségeit csakúgy nem kerüli el, mint a tegnap sebeit. Nála „kemény kő­ párna a jelen”. Szépek és igazi belső átéléstől fűtöttek Bábinak a néppel való teljes összeforrottságát mutató versei is: A dolgozó nép hű fiaként vallja magáról a költő: „A népé vagyok és — tettben, vágyban, minden kis szóban, rejtett gondolatban, s mindent megkapok már, mert magamat, egész valómat régen odaadtam.” A proletár nemzetköziségből fakadó népisége alkalmassá teszi a költőt arra, hogy költői programjába a haladó emberiség egész múltjából minden maradandó értéket felöleljen: „Pannoniustól József Attiláig, ami szép, minden az én örökségem. Görög bölcsektől, Lenintől tanulok, s megférek mindenütt jó békességben.” 90 �Bábi Tibor első kötete: Ez a te néped (1954.) felkeltette a figyelmet, a második: Hazám, hazám (1955) pedig nagy eseménynek, irodalmi körökben szenzációnak szá­ mított, eredetisége és eszmei mondanivalója folytán. Bábi későbbi költészetében is a gondolati líra uralkodik; társadalmi, filozófiai, hazafiság, internacionalizmus, költői és nemzeti öntudat áll újabb köteteinek középpontjában. Válogatott versei 1968-ban, Se elevenen, se holtan címmel jelentek meg. Bábi mellett főként Ozsvald Árpád tűnik ki az első lírikus nemzedékből. Ember­ szeretet, szerénységet sugárzó költészete faluról hozott élményekből táplálkozott: „ . . . egyszerű szavakkal beszélek, ahogy beszélgetnek a parasztok (Csak egyszerű szavakkal) Verseim hangját, — hogy tisztán szóljanak — a dolgozó nép adja meg nekem (Vadvirágok) A társak közül ő volt az egyik, aki legsikeresebben állta ki a költészet próbáit. Négy önálló verseskötele jelent meg: Tavasz lesz újra (1956), Júdása én nem lehetnék (1959), Földközelben (1965), Laterna Magica (1967). Ozsvald a néptől kapta erejét, a néphez való mély és törhetetlen ragaszkodása tette és teszi őt igazi költővé. Ozsvald leghatékonyabb, legjellemzőbb kifejező eszköze ma is a költői kép maradt. Felhő száll: szürke folt, az ég tengerén magányos csónak Este a fal alján Mint üveggyöngyöket csitri lányka a múlt emlékeit fűzöm láncba. Ozsvald Árpád költészetéről Kovács Kálmán ír találóan. (Kritika 1967. 8. számában.) Három fiatal költő címen (1954) Ozsvalddal és Török Elemérrel közös kötetben tűnt fel Veres János rimaszombati költő és műfordító. Első önálló verseskötete, az 1955-ben kiadott Ifjú szívem szerelmével olyan költőt mutat be, akinek a legjellem­ zőbb tulajdonsága a lelkesültség, az emberi jóság és a jövő iránt érzett határtalan bizalom. Veres János lelkesültsége elsősorban egyéniségéből, lelki alkatából fakad. Ebből a versesgyűjteményből árad: egy ifjú szív szerelme a szép és jó: az élet, a szocializmus, a bátorság és az irodalom iránt. A nemrég megjelent második köteté­ nek, a Tüzek és virágok-nak a címe ismét rendkívül találó. A kötetről Turczel Lajos írja: „Tüzek és virágok verseinek nagy része azt mutatja, hogy Veres János életszem­ lélete, a valósághoz való értelmi és érzelmi viszonyulása felnőtt komolysággá s férfi­ szenvedéllyé érett, a felszín csillogásaiban kielégülő látása pedig mélyre néző és oko­ kat kereső szemléletté nemesedett. . . Az új kötetben is töretlenül megőrződött, meg­ őrződhetett: az emberi jóság hite, vágya és akarata... Veres verselése kétségtelenül sokat gazdagodott, izmosodott. De korántsem érte el még azt a fokot, amelyet tőle már szeretnénk: a művészi önkonómiát és kiegyensúlyozottságot, a versanyag és for­ málóeszközök feletti biztos uralmát. . . ” A paraszti sors mélyéről indult el Csontos Vilmos, akinek első verseskötete még 1932-ben jelent meg. Azóta is a falu költője maradt: verseiben a parasztélet gondjátbaját, csöndes örömeit és fájdalmait énekli meg. Ha végig olvassuk válogatott versgyűjteményét, a Kell itt a szó-t, azt látjuk, hogy Csontos költészetébe szinte bele­ épült az elmúlt harminc esztendő. „A költő sorsa ez: dalolva Járni, könnyesen, meg nem értve, S csorbult hittel, egyre remélve Menni és naponként rátalálni A szenvedésre.” 91 �„Ma költő vagyok, lantot pengetek, Pislogó tűzre venyigét rakok. Holnap a gyalupadnál görnyedek, Aztán nyár jön, s arató vagyok.” Csontos Vilmos költészetéről Fábry Zoltán írja meg az igazságot. „Csontos költői érdeme: az őszinteség és egyszerűség. Ahol az eredendő adottság ellen vét, ott tör­ vényszerűen kisiklatja a verset. . . Csontos élményszegénysége költészetének szín­ képét bizonyos fokig elszürkíti. Ahogy eltávolodik kézzelfogható élményeitől, úgy szürkül pátosszá a verse is. Régi versei; élményversek. Kezdő szerelmi lírája, majd tollat, kapát és gyalut válogató mondanivalója a legjobb, mert realitás. Új versei himnikusak, általánosítok, a sorokat itt-ott optimista-görcs lazítja. . . Amit Csontos Vilmostól fejlődése érdekében kívánunk és várunk, az nem más, mint élménygaz­ dagság, élménykihasználás és így versgazdagítás...” (Fábry: Harmadvirágzás) Cson­ tos Vilmos válogatott gyűjteményét 1968-ban Csendes lobogással címen adta ki a Madách Könyvkiadó. Zala József egy táj, egy kis országrész költőjének mutatkozik be. Zala kiegyen­ súlyozott, szemlélődő, leíró költő, nem eléggé lírikus egyéniség. Családi költészetéből pedig példás harmónia, szerénység és igazi férfiszeretet sugárzik. A Csallóközi úlravaló, A két Duna között című kötetei egy dinamikus hajlamú költő jóra, szépre nevelő szándékát tükrözi. A kötetek számos szonettet őriznek. A Pestről származó Monoszlóy Dezső csak az ötvenes évek közepén közeledett a szlovákiai magyar irodalomhoz. Első kötete: Egyszer élünk (1959) elég hűvös fo­ gadtatásban részesült, de ma már egyike a legaktívabb lírikusainknak. Újabb kötetei: Virrasztó szerelem (1965), Töltésszimmetria (1965), Csók (1966). Az említett költőkhöz tartozik még Farkas Jenő, akinek önálló verseskötete: Csendország (1965 címmel jelent meg. Ide sorolható még Rácz Olivér is, akinek igen impozáns és rendkívül népszerű verseskötete 1958-ban Kassai dalok címmel jelent meg. A felszabadulás utáni líránkban tehát Dénes György, Gály Olga, Gyurkó István. Bábi Tibor, Ozsvald Árpád, Veres János, Monoszlóy Dezső, Zala József és Török Elemér jelentik az indulást, és jelölnek egy évtizedes fejlődési szakaszt. A magyarság politikai és kultúrális helyzetének rendezése után irodalmunkban a líra bontakozott ki leghamarább. Az első évtizedben tehát a líra mutatta a leg­ biztatóbb fejlődési ütemet, annak ellenére, hogy művelői kivétel nélkül új emberek­ ből, kezdő költőkből kerültek ki. 1952 és 1953-ban egy-egy lírai kötet látott napvilágot, 1954-ben kettő, 1955-ben pedig négy. 1955 után a kötetek száma csökkenni kezd. 1956-ban már csak két ver­ seskötet került kiadásra. 1957-ben pedig már egy sem. „Ennek okát tényekkel bizonyíthatjuk,” — írja Turczel Lajos Írások mérlegen című könyvében: „Irodalompolitikánkat és könyvkiadásunkat 1950 és 55 között nagy­ fokú jóindulat és a művészi követelményekkel szemben tanúsított engedékenység jellemezte. Örültünk minden kimondott és írott szónak és nem méricskéltünk aggá­ lyosan, nem osztályoztuk szigorúan — a súly és külső szépség szerint — a maradandóság igényével elhangzott szavakat sem. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az 1950— 55-ös évek még a sematizmus virágévei v olta k ... A mi irodalmunkban nem működik teljesen hiánytalanul és hibátlanul a rostarendszer sem. Irodalmi életünkből — a harmadvirágzás kezdete óta — hiányzik az az intézmény, amely egy automatikusan működő, magasabb szintű, finomabb rostarendszer feladatát kellene ellátnia: az iro­ dalmi alap. . . Az a lírai antológia, amelyet a jelen pillanatban a fellépő költőnem­ zedék számára olyan fontosnak tartunk, természetesen nem pótolhatja teljesen az irodalmi alap szerepét.” A harmadvirágzás úttörői csak később eszméltek rá azokra a súlyos fogyatékos­ ságokra, amelyek munkájukat, termésüket jellemezték. A kijózanodás, kijózanítás kissé túlságosan is töményen jött számukra. Lírikusaink költészete valahogy eldugult, elapadt, hangjuk elrekedt és keserűvé, pesszimistává vált. 92 �A kijózanításoknak, a kegyetlen önismeretre-döbbentéseknek sorozatában végül eljött a XX. kongresszus is, amely kimondta azt a nagyon sokszor jó szándékúan eltitkolt igazságot, hogy a szocializmus építése sem mentes a tévedésektől és nehéz­ ségektől — és ezt a tényt sem a politikai, sem az irodalmi életben nem szabad el­ hallgatni, nem szabad letagadni. És ekkor jött az igazi kritika, művészi elemzés — elsősorban Fábry „Harmadvirágzás” -a és „Kevesebb verset, több költészetet” című írása — amely biztató és buzdító jellege ellenére is ugyancsak mellbevágott. A kelle­ metlen igazságokat beolvasó kritika volt ez. Később nemcsak az irodalmi alkotásokkal szemben támasztott követelmények és igények nőttek, hanem a művek művészi színvonala is emelkedett. Különösen vonat­ kozik ez a lírára, és azon belül is a legújabb nemzedékek, indulóknak a produkció­ jára. „Lírai utánpótlásunknak már négy-öt olyan költője is van, akinek termésátlaga felülmúlja az eddig kiadott verskötetek átlagos színvonalát” — írja Turczel Lajos (Írások mérlegen, 104 1.) 1956 körül tűnik fel a szlovákiai magyar sajtóban az újabb költői nemzedék: Cselényi László, Fecsó Pál, Gyüre Lajos, Kulcsár Tibor, Zs. Nagy Lajos, Petrik József, Simkó Tibor és Tőzsér Árpád. Az induló fiatal költők adják ki 1958-ban a „Fiatal szlovákiai magyar költők” című antológiáját. „Nyolcan vannak: a legfiatalabb nemzedék, a harmadvirágzás első érleltettjei..." A fiatalok antológiája egyformán és egyszerre jelent örömet és csalódást. A csa­ lódás természetes következménye a felfokozott várakozásnak: azt hittük, csoda tör­ ténik, a szorongás és a riadalom túlkompenzáltan szeret oldódni. Fiatal, induló köl­ tők nem jelenthetnek és nem hozhatnak, de létük, tényük a líraélet válságfordulóján mindennél nagyobb hitelt és realitást jelent. Ezért öröm, és ezt nem kisebbítheti a mérlegelés objektív eredménye.” (Fábry Zoltán: Harmadvirágzás) Turczel Lajos előszavának tanúsága szerint, a nyolc fiatal költő „származás és műveltség tekintetében is közel áll egymáshoz: munkás-paraszt és népi értelmiségi szülők gyermekei, főiskolai hallgatók (5), tanítók (2) és újságíró (1). Kiindulópontjuk a falu, a magyar falu. „A magyar nyelv sorsának történelmi biztosítéka, tegnap és ma egyformán: a falu, a nép. A magyar nyelv itteni sorsa a magyar falun áll vagy bukik. Csallóköz, Palócföld, Gömör, a Bodva-part, a nyitrai nyelvsziget és Bodrogköz falvai rejtik és őrzik a kincset: a nyelvjövőt.” A szlovákiai magyar költők léte és jövője a szlovákiai magyar nyelv sorsától függ. Az antológiában Gyüre Lajos „A Tarca-parti fűzfához” beszelve, érzékelteti a költő, a nyelv és a nép egyazonos, egymásba folyó szerepét. „Mi vagy te, öreg Lombtalan? Hány vihar tépte ősz fejedet? És mivégre állsz ott magad, meddig tartod még őrhelyed? Földet kötsz, ős humusz talajt! De ha fiakat nem hozol, és leomlik a Tarca-part, magad vagy, s a víz elsodor!” Fecsó Pál a faluhűség viszahúzó, megkötő erejéről ír. Versében a falusi legények és a tanító új viszonya, egy megváltozott élet bizonyítéka. Egy falusi tanító ennél többet nem adhat, nem mondhat. Ez maga a maximum: népszolidaritás, szicialista példa — frázis nélkül. „Hatan az ágyra férnek, kettő az ablakon trónol, a padlón ül, akinek már egy cseppnyi sem jutott a jóból. Jó így együtt a kis szobában, szíveink közelebb jutnak, ellocsogunk földről, leányról, 93 �míg a percek halkan futnak. Néha bor nélkül, dalra gyújtunk, meg — megrezdül a kályhacső, velünk dalol a Hold az égen s halkan ketyeg az idő. Majd könyvet visznek, elköszönnek, keményen megrázzák kezem, nem mondom, de tudják, érzik, hogy őket nagyon szeretem.” Kulcsár Tibor már többet mer: az életfilozófia hangját próbálgatja. Még nincs egyéni világszemlélete. Erőssége a tájfejtés. Egyik legjobb verse az „Éjjeli utazás” . Simkó Tibor „Pólusok” című kötete 1967-ben je le nt meg. A kötetet kísérő szövegben a következőket olvashatjuk: „Programszerű makacssággal épp a legkötöttebb hagyo­ mányokat követi. Nem elég, hogy régi formákban gondolkodik, hanem sokszor, mintegy mutatvány­ ként, egy-egy ismert, klasszikussá érett és nehezen megismételhető formához nyúl kíváncsian s így egy kicsit az előd attitüdjét is átszippantja a maga költészetébe. Mi az mégis, ami jellemzővé, Simkó-verssé tesz egy-egy ilyen kísérletet? Első­ sorban az, hogy minden megoldott forma mélyén ott dübörög a költő robosztus ereje.” Az eddig tárgyalt költőktől hangvételben és hangszerelésben, versformában és mondandóban Simkó Tibor elkülönbözik. Formaművész. „Jó lesz a bús, könnydús anyaföld melegén, hazaérve hallani zsongani a sást, csengeni víg patakon, mondják bajnokaként felszállni s csillagos égre s fényt, fényt szórni, reményt, végig a szent sarakon! Mert amiért ezerévek rendjén hullani kellett, békét hirdet a hant, féltve borulva fölém, a száz nép álmai összefonódnak a Duna mellett ős-örök itthoni táj véres, drága ölén.” Ez a Simkó vers a magyar költészet (A tegnap elégiája) Duna-vallomásait gaz­ dagítja. Zs. Nagy Lajos versei a nyolc fiatal költő antológiájában még keveset árultak el későbbi fejlődéséből. Első önálló kötete az Ének a tisztaságról (1964). Második verseskötete: Tériszony (1968) a szlovákiai magyar líra jelentős nyeresége, Egri Viktor szerint „ünnepe” . E kötet versei groteszk világlátásról, ironikus hangvételről tanúskodik: „Tűrhető tüzekben pörkölődünk; angyalaink bocsánatkérő arccal ütlegelnek, finom csipesszel, ájtatos hümmögéssel tépik a nyelvünk Fájdalmunk kivirágzik, mint az eperfa, s mézédes, füstös szitkokat terem. (Purgatórium) „A nyolcakból még ketten vannak: Cselényi és Tőzsér. És ezzel új fejezetet kez­ dünk. Bennük látjuk és tudjuk e nyolcas kar két vezérszólamát, szólistáját. Ők azok, akik ez indulást summázzák és művészi hittel igazolják. Cselényi a kötet elején és Tőzsér a végén egymásra hangolt nyitánnyal és záró akkorddal szinte öszefogón ke­ retezik az együttes egészét.” (Fábry: Harmadvirágzás, 218. 1.) 94 �1958-ban a „Fiatal szlovákiai magyar költők” című antológiában tűnt fel Tőzsér Árpád, s azt ott bemutatkozó nyolc költő közül az irodalomkritika már akkor is őt tartotta legtehetségesebbnek „A világgá — tágulás pattanó dinamikája — a leülepedettség ellenszere — a képelevenséget szinte belénk marja. A gesztus-mondatok plasztikus hűsége a férfimozdulat világlendületét realizálja” — írja róla Fábry Zol­ tán. (Harmadvirágzás, 216. 1.) Tőzsér Árpád első önálló verseskötetére jó néhány évet várt az olvasók költé­ szetkedvelő része. 1958-ban — amikor a fiatalok antológiája, s abban Tőzsér 18 verse is megjelent — Tőzsér nek már volt annyi versanyaga, hogy egy karcsúbb kötet kitelt volna belőle. A költő katonáskodása és a közismert kiadópolitika következtében az első Tőzsér-kötet csak 1963 derekán kerülhetett a közönség elé „Mogorva csillag” címmel. A kötetben több mint tíz év termése fekszik, ennek ellenére is a kialakulás, forrás kötetének tekinthetjük. A kötetben a szuggesztív önjellemző verseken kívül (Férfikor, Lángpiros arccal, Keseredetten, Kárhozat, stb.) számtalan olyan önélet­ rajzi vonatkozást s családtörténeti utalást találunk, amelyekből teljes lírai önéletrajz és családi krónika állítható össze. „.Mogorva csillag, apám, bocsáss meg, bocsásd meg zordon kegyetlenségem, de hogyha téged beszéllek, mondom magam is, a te életed éltem. Az lettem én is, mogorva csillag, testem parancsol írnom, elégszem, víg ösztönökkel nem szaporodtam. Apám, örököd nehéz, de élem.” (Mogorva csillag) A kiadó jegyzete a szlovákiai magyar irodalom „dühöngő fiataljának” nevezi Tőzsért, s nem ok nélkül. Smaragd makkosban vadkan csörtet, tapodva rengőn a szűz földet. Nincsen erkölcse, csak vad vére. Nincs könyör benne — szeresd érte. Amennyit szűköl, annyit tombol, s mindig napfényes rétre gondol. De ha kijön a rengetegből, kerekre tágult szemmel eldől. Nem tud betelni a csodával, hogy még van rét, és van madárdal. S rohanna, futna ő is arra, a felismert „kell” visszahajtja: Hogy majd örökre elhagyhassa, csörtet vissza a vérbe, gazba. 95 �A Mogorva csillag szerzője született realista költő. Realizmusa azonban nem a fény­ képező és empirizáló realizmus fajtájából való. Ez a realizmus konok elszántszággal fenyegeti a valóságra kövesedett burkot és a „lemállott takaró” alól kíméletlenül önkínzó őszinteséggel tárja fel a „nyers való” , a sima felszín alatt vajúdó „kúszált és tépett ideghalmot” — írja róla Turczel Lajos (Írás és szolgálat, 204. 1.). A kötet anyagának nagy része, legalább négyötöde az „illyési korszak” szülötte. Ennek a korszaknak hatása észrevehetően átnyomult az új hatásokat is tükröző Fémek ideje ciklusba is. E kis terjedelmű ciklus nagy erejű, de felerészben még heterogén felépítésű és összetételű verseket tartalmaz. A Kettős űrben (1967) című Tőzsér-kötet széleskörű irodalmi vitát és elismerést váltott ki. Tőzsérnek irodalomkritikai és publicisztikai tevékenysége is jelentős. Erőteljes és színes riportjain s a Hétben közzétett és termékeny vitát kibontakoztató, szen­ vedélyes vitacikkein kívül több olyan figyelemre méltó recenziója, irodalomkritkai, irodalmi- és kultúrpoltikai írása jelent meg, amelyek érzékeny tollú és határozott ítélőképességű esztétát és publicisztát igérnek. Elméleti írásainak gyűjteménye: Az irodalom valósága. (1970) Tőzsérrel együtt jelentkezett a nála szertelenebb és szélsőségesebb Cselényi László, aki az utóbbi években nem publikál újabb verseket. Két verseskötete: Keselylábú csikókorom (1961), Erők (1965) a modern formákkal való kísérletezés, a világirodalom legújabb áramlataiba való kapcsolódás szándékát bizonyítja. Cselényi László ahhoz a költőtípushoz tartozik, amely nem elégszik meg azzal, hogy intim érzéseit és gondolatait alkalmilag eldalolja, de tudatosan arra törekszik, és belső erőitől hajtva arra kényszerül, hogy ötletének problémáin, önlelkének for­ rongásain keresztül a nemzedékére vagy egész korára jellemző életérzést, világhoz való viszonyulást is kifejezzen. A korkifejező szándék és indulat Cselényi költészeté­ nek alapvető vonása. De Cselényinek több olyan verse is van, amelynek ő az egye­ düli alanya és tárgya. Ilyen például a kötet címadó verse: a Keselylábú csikókorom, a Metamorfózis, vagy a Vándordal. . . . szervusz világ, isten veled kis házikó, ahol születtem, rét, folyó, én már örökre elmegyek, az is lehet, többé talán sohasem halljátok híremet. S mentem, szédült a föld velem, tájak jöttek meg emberek, keringőzött a kék világ, s éreztem, néha megremeg a föld, a híres rónaság mérföldcsizmás lábam alatt, (Vándordal) Az útkeresét, amelyről a Legenda az ifjúság vizéről című nemzedékversében beszél, az ő heves újítástörekvését, formakeresését is jól példázza: Töpreng az ifjú szenvedély, markában érzi a tavasz minden kegyét, a szenvedést, az örömet, a bút, dalol, zokog, ábrándozik, köszönti a szép, sugaras tavaszt, s nagy kételyek között keresi, hol az út. Az önarcképet és fejlődésképet nyújtó versek között a Próbaszüret a legerőteljesebb, a fiatalok antológiájában Számadás címen szerepelt. A vers önerejét, tüzét az az ars poeticaként megfogalmazott hivatástudat képezi, amelyhez a próbálkozó költő a költőiség kételyeivel viaskodva eljutott: Ember vagyok, küzdenem kell végig a harcot, rímmel, ha másképp nem lehet, hasonlatokkal szedni markot, rügyfakasztó ritmusokkal kényszeríteni a csatára, irtani a dudvát, a gazt, magot dallal csalni kalászba. Az élet rossz, a sors gonosz, de az ember, a fejlett állat, azért lobbant föld sorából fénnyé, ésszé, azért von vállat istenre is, mert van hite megváltoztatni a világot! Cselényi költészetének legimponálóbb vállalkozásai, útra indító kötetének legfigye­ lemreméltóbb darabjai: a mai ember életérzését kifejezni akaró nagy verskompozí­ ciók (Nap-ének, Kárhozott nemzedék, Énekek éneke), és a szerelmi témákat feldol­ gozó terjedelmes lírai-epikai költemények (Virág Anna, Csallóköz virága). Az élet- 96 �érzést kifejező versek közül a Nap-ének, fogyatékosságai ellenére is, lenyűgöz, fel­ kavar és magával ragad. C selényi fel tudja tárni a mai ember életérzésének, világhoz viszonyulásának filozófiai és érzelmi komponenseit. Az utóbbi években ismét új lírikusok tűnnek fel: Gál Sándor, Tóth Elemér, Batta György, Bárczi István. A „nyolcak” antológiájában még nem szerepelt, de 1964. óta mór több kötetet is adott ki a hatvanas évek egyik legtehetségesebb költője, Gál Sándor. Ő is modern költői formákkal és szabad versekkel kísérletezik. Verseskötetei: Arc nélküli szobrok (1964, Napéjegyenlőség (1966), Szabad romlás (1969), 1968-ban lírai motívumokban gazdag elbeszélésgyűjteménye jelent meg Nem voltam szent címmel. Gál Sándoréhoz hasonlóan modern versformákkal és életszemlélettel találkozunk Tóth Elemér versesköteteiben: A halak a mélyben úsznak (1965), Ketten (1966). Batta György: Virágot nyit a puskacső című verseskötete 1965-ben jelent meg. Friss költői nyelven és üde, bájos képekben formálja meg Batta György a gondola­ tait. Eredeti képei alkalmasak rá, hogy a megszokott témákat megfrissítsék, új köntösbe öltöztessék, így egyénítve a v ilágot a költő lelke és akarata szerint. Van verseiben valami fiatalos szertelenség, de ez többnyire már ebben a kötetben is költői merészséggé szelídül. Egy gyermekien tiszta és őszinte emberi lélek vall itt önmagáról, és kíván az embereknek, a világnak harmóniát. Az elmúlt húsz év lírai reprezentánsai költeményeiből 1966-ban Szélkiáltó cím­ mel lírai antológia jelent meg. Líránk legújabb hajtásának vizsgálatakor megállapíthatjuk, hogy egyre nagyobb tért hódítanak a modern kifejezőeszközök, szemben a hagyományos, realista-roman­ tikus stílussal. A legfiatalabb költő nemzedék: Aich Péter, Keszeli Ferenc. Kmeczkó Mihály, Kulcsár Ferenc, Mikola Anikó, Németh István, Szitási Ferenc, Tóth László, Varga Imre és Bari Károly költészetét szintén a modern kifejezési eszközökkel való kísér­ letezés és a korszerű életszemlélet jellemzi. Egyszemű éjszaka címmel (1970) fiatal szlovákiai magyar költők antológiát jelentetnek meg. A borítólapon ezt olvashatjuk: Az „Egyszemű éjszaka — viszonylag hosszú várakozási idő után — most egy új poétacsoportot indított útjára, mely (ha a költők életkora eltérő is) a csehszlovákiai magyar költészet legfiatalabb nemzedéke . . . De annyi tény, hogy ez antológiában nyújtott teljesítményükkel olyat alkottak, ami mindenképpen figyelemre méltó és vitára sarkalló. Formakultúrájuk, világlátásuk és kifejezési módjuk költőnként más­ más, és művészi alapállásuk merőben eltér az előző nemzedékétől.” Az Egyszemű éjszaka bevezetőjében Tőzsér Árpád így elemez: „Tóth László versében (Történelemkönyv saját használatra) az egyszemű éjszaka metafora a mitológiabeil Küklopszot idézi, de antológia-címmé emelve, kilenc fiatal költő verse elé állítva általánosabb, gazdagabb jelentést nyer. Egyszerre fejez ki hitet és nihilt, re­ ményt és reménytelenséget, magányt és közösség utáni vágyat. Az utána következő versek az éjszakát egyfajta társadalmi gyökerű magány, az egyetlen szemet pedig a költészet jelképévé emelik. S ebben a magányérzésben s a költészetbe vetett hitben egységes ez az egyébként eléggé heterogén csoport. Verseikről szólva vizsgálódásaink kiindulópontja legyen most ez a homogénségük és heterogénségük . . . Az ő verseiben hiába keresnénk „osztályharcos, világnézeti vagy politikai” prob­ lémákat, de bármilyen egyéb irodalmon túli szándékot is, magányuk feloldását kizá­ rólagosan a szótól, a költészettől várják. Tóth László és Németh István verseitől csak módszerben különbözik Aich Péter és Mikola Anikó. Míg emezek költészete valóban a „jel és szándék” lehetséges ta­ lálkozása, addig az ő versviláguk tudatosan szerkesztett. A meglepő az, hogy világuk a megszerkesztettség ellenére is magány, ember-nélküliséget sugall. Kmeczkó Mihály magánya pl. egy embertelen „holdtájban” objektivizálódik. Aich Péter verse is a holt tájat revelálnak, csak ebből a tájból még a „kövek” is hiányoznak. Ha Aich Péter verseiben a természet csak emlék, Mikola Anikó költészetében annál inkább valóság. Mikola Anikó versei az antológia „jó tettei” , nagy műgonddal és szuvereni­ tással készült alkotások. 97 �Egri Viktor bírálata alapján Mikola Anikó a kötet legegyénibb hangú, már köl­ tőnek mondható jelentkezője. Az éjszaka dala című versének néhány, tiszta, költői sorát idézem: Utaimon árnyékok sietnek, csendes völgy kígyók fészke lett. A fényt a gyökerekbe rejtem, ne lásd, a keselyűk hogy születnek, hogy lesznek kövekből tigrisek, fűszálakból bilincsek, sziromból dárdahegy. Gyíkok sebére mérget öntök, lezárom szelíd szemüket. Minden ritka kis otthont felégetek és felgyújtok minden hallgatag tetőt. Bezártam kapuimat, Ne keress bejáratot. Ez most az én birodalmam. Mikola Anikó költészete emberközpontú, félelmeket és emberféltést találok benne — ezért nem hangol le, inkább megrendít helyenként tragikumával: Nem vagy te só nem vagy kenyér keserűbb vagy a józan reggeleknél átnézel az almafák fölött s a hegyek lehajtott fején. Most téged is elért a tél s a méreg még töményebb forrásod vizében. (Szerelem) Az adekvát szó keresése, plusz egyfajta lázadás jellemzi Keszeli Ferencet, Tóth Lászlót, Varga Imrét és Kulcsár Ferencet, Reszeli Ferenc lázadása a legtakaratlanabb, de nem fogalmilag, hanem groteszk képekben realizálódik: mert nem látod az aszfalt alatt a folyót s nem tudod hogy pacallevest mérnek minden pillér mögött. (Apróbb lázadások) Groteszkjei sokkal szomorúbbak, mint mesteréé, Ladányi Mihályé, mint ahogy kivertsége is más jellegű. Varga Imre magatartása hasonló: nem egy eszme, hanem valami fátumszerű passzivitás jegyében ironizálja hősét (azaz önmagát). Varga Imrének tudatosan vá­ lasztott életformája a passzivitás. Versei nem a filozófiai általánosítások segítségé­ vel, hanem kizárólag a tapasztalás útján közelednek a társadalomhoz, világhoz. S itt, ezen a ponton haladja meg őket Tóth László. Alaptörekvése neki is a magány benépesítése, azaz poetikus feloldása, de ő — szemben társaival — nem az egyetlen lehetséges feloldásra esküszik. Tóth L. költészetére jellemző még az egymás mellé rakott ellentétek. Eredménye: felfokozott dinamika, mozgalmasság, a tárgyaknak olyan állandó zuhogása, amelyek során a képek egymást hatványozzák, helyzeti ener­ giájuk egységes áramkörbe kapcsolódik, s végül is a költő egyetlen magánya a világ több értelműségében látszik feloldódni. Az Egyszemű éjszaka különben olyan verseket tartalmaz, amelyek 1969. előtt íródtak, s azóta a jelentkezők legtöbbje modorossága javát levetve, előbbre lépett. A Versbarátok Körének idei, minden bizonnyal legvitatottabb könyve Mikola Anikó: 98 �Tűz és füst között c. kötete lesz. Mikola önálló kötetét teszi az olvasók asztalára. Azóta bizonyára valamennyien megismerték a tavaly tavasszal oly csillagszerűen feltűnt — nálunk évekkel fiatalabb — Bari Károly lírája. Egyszerű vallomásának néhány sorát idézem: „Olyan verseket szeretnék írni, amelyek napjaink gondjáról, az emberekről, ró­ lam, az eltitkolt és a világ elé tárt vágyainkról, egyszerű örömeinkről, szép vi­ rágokról szólnak.” Bari K. fajtája évszázados szenvedéseiből és kötöttségeiből nem letörtséget sző csillagálmodozásaiba, hanem szabadulni akar tőlük, visszavágyik ugyan emlékei közé, de köti, előre küldi a jövő testvéreit. Bari Károly ismeri a helyét a világban, rögzíteni tudja szédületeit — lírája az új magyar költészet legnagyobbjaihoz kötődik, ami korántsem jelent tegnapit, s utánzást — írja róla Egri Viktor. A szimplán, fogalmilag felmutatott ész eltűnt a mi fiatal költőink verseiből is. De ha „felszívódott’ költészetünk anyagába, a „személytelenbe” , akkor verseik nem érthetetlenek, csak megértsük „irodalmibb” kritikát igényelne, mint az eddigi szlo­ vákiai magyar irodalomkritikai gyakorlat. Hogy az Egyszemű éjszaka c. antológiában bemutatkozó ifjú költők igazi költői egyéniségekké fejlődnek-e, azt majd tehetségük és az idő dönti el. Az Egyszerű éj­ szaka megjelenése sokáig gyöngyöző vitát kavar, ahogy ez megtörtént 1958-ban A fiatal magyar költők antológiája kiadása idején is. Időszerűnek és hasznosnak talá­ lom a fiatal tehetségek támogatására irányuló olyan írásokat, polemikát is, mint A fiatal költészetért, Fiatal költőké a szó, Fiatalok avatása, Veszélyek, buktatók. Nem hiányzik tématámogatásukra irányuló őszinte, a jó tanács sem: Szeretném fiatal költőink figyelmébe ajánlani — ha még nem ismernék — Andrej Voznyeszenszkijnek a Verses posta ciklusa előszavában írt sorait: ,,A formalizmus, a cifrálkodás: hülyeség. A vers legyen olyan, mint a modern épület: logikus konstrukciójú, csupa fény, könnyedség, mélység, legyen egészen az embernek való!” Azért idézem itt Voznyeszenszkijt, mert a fiatal szovjet költőnemzedék közt őt tartják a „legköltőibb” költőnek; az ő „csiszolt, zárt ,tiszta szerkezetű költészete” példaképe lehetne a mai fiatal lírikusainknak is. És végül: a költő nem ír a maga kedvtelésére — csupán önmagának.” (Egri Vik­ tor) A csehszlovákiai magyar költészet a cseh és szlovák költészettel vállvetve telje­ síti azokat a feladatokat, amelyek a fejlett szocialista társadalom építésében a kul­ turális forradalomban és a békeharcban reá hárulnak. Emellett tükrözi a csehszlo­ vákiai magyar etnikum sajátos nemzeti arculatát és népi kultúráját, ápolja, fejleszti anyanyelvünket, a magyar nyelvet, Irodalmunk ugyanakkor az egyetemes magyar irodalom szerves része, amellyel nyelvi és hagyományközösségben, hazánk szocialista irodalmával pedig tematikai és eszmei közösségben van. Irodalmunk (költészetünk) nyelvi tisztaságát és korszerűségét éppen a magyarországi irodalommal (költészettel) való kapcsolat bizonyítja. Ezenkívül irodalmunk vállalja a híd, a kölcsönös közvetí­ tés szerepét a szlovák, a cseh és a magyar irodalom között. Mindez csupán betekintés, ízelítő a „Harmadvirágzás” csehszlovákiai magyar lírájába. Ezt az utat igazán érzékelhetővé, érthetővé, azonban a művek olvasása teszi, s közben kialakul bennünk az a meggyőződés, amelyet a nagy olasz költő, Petrarca így fejez ki: „A könyvek barátaim: társaságuk végtelenül kellemes.” 99 �k ö rk é p Félszázadik emlékplakett Megyénk kulturális életének egyik szép, felelősségteljes küldetése a Madáchkultusz ápolása. Ennek jegyében kerül sor minden esztendőben — a filozopter-költő halálának évfordulója táján — a róla elnevezett emlékplakettek kiosztására. Az idén október 11-én, a Karancs Szálló mozaiktermében — hagyományosan meghitt hangu­ latú emlékest keretében — dr. Boros Sándor, a Nógrád megyei Tancás elnökhelyet­ tese adta át az 1971. évi Madách-emlékérmeket. Farkas András festőművész, balassagyarmati rajzpedagógus a megye szellemi arculatának formálásában évtizedek óta betöltött szerepe elismeréseként részesült e kitüntetésben. Ormos Tibor személyében a Képző- és Iparművészeti Lektorátus igaz­ gatója kapott emlékplakettet, kinek jelentős érdemei vannak abban, hogy Nógrád megye — és kiváltképp székhelye — az elmúlt évtizedekben sok, rangos képzőmű­ vészeti alkotással gazdagodott, és hogy 1945. után Magyarországon Salgótarján ka­ pott először Madách-szobrot. Paku Imre irodalomtörténész, a Látóhatár olvasószer­ kesztője elsősorban Madách-tanulmányai, valamint a Palócföldhöz fűződő munkássá­ ga révén érdemesült az emlékéremre. Pétervári István mint színházigazgató részesült elismerésben, egy olyan színházé, amely fő részese az „egyéb Madách-drámák” rene­ szánszának s elosztatni törekszik azt a tévhitet, hogy a Tragédia költője „egyműves” drámaíró. (A Veszprémi Petőfi Színház a közelmúltban mutatta be Madách Csak tréfa című vígjátékát s Pétervári István éppen a premier előkészületei miatt nem vehette át személyesen a kitűntetést.) A Madách-emlékplakettet — mint kultúrális, művészeti díjat — 1964-ben ala­ pította a Nógrád megyei Tanács. Azok jogosultak az elnyerésére, akik átlagon felül tesznek a Madách-hagyomány ápolásáért, az életmű népszerűsítéséért illetve a megye szellemi felemelkedéséért. Első ízben — tekintettel a centenáriumi ünnepségekre — huszan kapták meg. Azóta — az ideit is beleértve — hét alkalommal harminc pla­ kett került kiosztásra, tehát eleddig összesen ötvenen mondhatják magukénak ifj. Szabó István szobrászművész alkotását és a velejáró diplomát, amelyet Czinke Ferenc festőművész Madách-portréja díszít. A félszázból tizenhatan élnek a megyében s művészeti, tudományos, közművelődési munkásságuk elismerése e díj. Nyolc külföldi Madách-fordító valamint irodalomtudós birtokában van emlékplakett. Az ötven ki­ tüntetett író vagy költő, tizenegy irodalomtörténész, nyolc képzőművész, hat szín­ házi szakember (rendező, dramaturg, színművész) tizenketten pedig a kulturális élet egyéb területein fejtenek ki — e plakettel is — elismert tevékenységet. A hagyománytisztelet e megnyilvánulása — bízvást remélhetjük — serkentő, ösztönző erejű s a jövőben is kellemes gond lesz odaítélni a Madách-emlékérmet az arra érdemesek számára. Cs. B. 100 �Honismereti irodalmunk Az 1971-es év honismereti tevékenységének több említésre méltó eredménye született a megyében. Ismertetésük jóleső érzéssel tölthet el mindenkit, aki egy kicsit is szívügyének tekinti a múlt haladó hagyományainak ápolását és azoknak a jelen formálása terén való minél hatékonyabb felhasználását. Legelsőként a megye munkásmozgalmának számottevő résztvevőiről összeállított életrajzi lexikont említhetnénk (Nincs élőbb holtjainknál. Életrajzok a Nógrád megyei munkásmozgalom harcosairól Szerkesztette: Belitzky János — Szabó Béla, Salgótar­ ján, az MSzMP Nógrád m. Biz. és a Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum kiadása, 1971.), mely a megyében úttörő jelentőségű kiadvány. Régi szükséglet, hogy méltóképpen legyen megörökítve azoknak a tevékenysége, akik tettek valamit a szocialista Magyarország felépítéséért és akik már eltávoztak sorainkból. A kötet ezeknek állít emléket, elmondva róluk mindazt, amit az írásos dokumentumok lap­ jairól és a még élők visszaemlékezéseiből egybe lehetett gyűjteni. A kötet szerkesz­ tői vállalták a kockázatot, amely szükségszerű velejárója az ilyen jellegű összeállí­ tásoknak. Azt ugyanis, hogy a rendkívül szerteágazó, nagyszámú munkatárs bevo­ násával lefolytatott anyaggyűjtés ellenére is kimaradhatnak egyes személyek, illet­ ve egyes fontosabb életrajzi momentumok. Ők azonban jól látták, hogy „az igazi feltárás, a szélesedő kutatás még csak most kezdődik” — mint ahogyan az előszóban írják — „azt várják ettől a munkától, hogy új és új adatok kerüljenek elő, éppen azoktól, akikhez szól ez a könyv.” A feldolgozott személyek betűrendben történő ismertetését jól egészíti ki a Függelék, ahol közlik azt a néhány dokumentumot, mely a megye területén műkö­ dött egyes pártszervezetek és szakszervezetek vezetőségét tartalmazza, valamint azokat a jegyzékeket, melyeket az ellenforradalmi rendszer rendőri és bírósági szer­ vei állítottak össze a munkásmozgalomban résztvevő, s emiatt vád alá helyezett személyekről. A kötet jól áttekinthető (bár egyes vonatkozásokban nem világosan tagolt) szerkezete, a függelékek és a képmellékletek jól segítik elő a példaképeink életére vonatkozó adatok felhasználását. A kötetben szereplő személyek tevékenységének hátterét plasztikusan mutatja be egy másik kiadvány (Dokumentumok a Nógrád megyei bányászok életéről és harcáról 1919—1944. Összeállította: Csabai József, Salgótarján. A Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum és a TIT Nógrád megyei szervezete kiadása, 1971.) Az MSzMP Nógrád megyei bizottsága archívumának közelmúltban elhunyt vezetője több, mint száz eredeti dokumentumot gyűjtött egybe, legnagyobb részben a Párttörténeti Intézet archívumából, de akad jónéhány olyan irat is, melyet a megyei pártarchívum, illetve a Nógrád megyei Levéltár őriz. A válogató szerencsés kézzel tárta fel mind­ azokat a jelentéseket, leveleket, beadványokat, melyek a salgótarjáni medence bá­ nyászainak viszonyait a lehető legsokoldalúbban mutatják be: a bányászok élet- és munkakörülményeit, munkabéreinek alakulását, megmozdulásait, az ezeket követő megtorló intézkedéseket egyaránt — egészen a bírósági ítéletekig. Már más alkalommal is említést tettünk arról, hogy az ilyen jellegű forráskiad­ ványok mindennél alkalmasabbak egy-egy kor levegőjének felidézésére és ezzel a problémák jobb megértésének elősegítésére. Mindezeken kívül — mint erre a kötet előszava is céloz — a közölt dokumentumok további adatokkal bizonyítják mindazo­ kat a megállapításokat, melyeket a közelmúltban megjelent kötetek, a bányász­ munkásmozgalom történetét bemutató mű és a Nógrád megye történetének III. kö­ tete tartalmaznak. Az oktatásban és az ismeretterjesztésben is nagyszerűen használ­ ható munka arra irányítja a figyelmet, hogy ilyen és hasonló kiadványok további megjelentetésében érdemes fáradozni. A kiadó megyei múzeumi szervezet, továbbá a megyei levéltár távlati tervei azt mutatják, hogy belátható időn belül sor is kerül olyan forráskiadványok megjelentetésére, melyek a megye történetének egy-egy kor­ szakát eredeti dokumentumok bemutatásával világítják majd meg. 101 �Új műfaj megjelenését hozza honismereti irodalmunkba az alapításának 100. év­ fordulóját a közelmúltban ünneplő salgótarjáni megyei kórház jubileumára készült munka (Habonyi Zoltán: A Palócföld egészségének történetéből 1826—1969. Salgótar­ ján. A megyei kórház kiadása, 1971.) A művelődéstörténet ritkán feldogozott ágáról, a gyógyítás történetéről szól megyei viszonylatban. Sokoldalúan mutatja be a megye népességének életkörülményeit, egészségügyi ellátottságát a feudalizmus utolsó év­ tizedeitől kezdve a kórház 100 éves jubileumának időpontjáig. Mindvégig figyelemmel kíséri a megye gyógyító intézményeinek, a balassagyarmati, pásztói és salgótarjáni kórházaknak fejlődését is és nyomon követi azokat az intézkedéseket, melyeket a mindenkori kormányzat, illetve ennék helyi letéteményesei tettek az egészségügyi helyzet javítására, és amely intézkedések a kapitalista viszonyok közepette a helyzet lényeges javulását sosem eredményezték. Igyekszik emléket állítani azoknak az or­ vosoknak is, akik sokat tettek a megye lakosságának egészsége érdekében. Részle­ tesen szól a közelmúltról, és a jelenről, bemutatja végül a megyei kórházat úgy, ahogyan az a jubileum időszakában létezett és működött. Jól összeválogatott válto­ zatos képanyaga szerencsésen egészíti ki a talán néha túl sok adatot tartalmazó, de ennek ellenére olvasmányos kötet mondanivalóját. Külön említést érdemel a munka jegyzetanyaga, mely tudományos igénnyel mutat rá megállapításainak, adatainak lelőhelyére és így az egész munka bizonyító erejét, hitelességét növeli. Örömmel nyugtázhattuk, hogy a Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola ezévben is megjelentette honismereti szakkörének kiadványát (Irodalmi emlékek nyo­ mában Nógrád megyében. V. Szerkesztette Leblanc Zsoltné, Salgótarján, 1971.) A so­ rozat, mely 1967. óta kitűnő lehetőséget adott tehetséges diákoknak ahhoz, hogy a szokványos iskolai dolgozatok feldolgozási módját és terjedelmét messze meghalad­ va — a szakkörvezető tanár irányításával készült — munkáikban rámutathassanak irodalmunk nagyjainak a megyéhez fűződő kapcsolataira, úgy látszik, egyelőre nem folytatódik tovább. Az eddig megjelent füzetek értékelése még várat magára, ezúttal csak annyit érdemes megemlíteni, hogy az itt megjelent dolgozatoknak döntő szere­ pük volt abban, hogy sikerült feleleveníteni számos helyi hagyományt, erre a közvé­ lemény figyelmét felhívni, felfrissíteni továbbá irodalmunk nagyjainak helyi vonat­ kozásaival kapcsolatos ismereteket és nem utolsósorban említést érdemel, hogy mindezeknek az eredményeknek számos látható jele, emléktábla is megszületett az elmúlt évek folyamán. Mindezeken túl ez a sorozat — amellett, hogy számottevő mértékben járulhatott hozzá a tanulóifjúság tevékenységi körének egészséges kiszé­ lesítéséhez, hiszen elsajátíttatta a közreműködőkkel a legfontosabb módszertani kész­ ségeket, melyek a honismeret műveléséhez elengedhetetlenek — sok jól használható, értékes hagyomány továbbélését, megőrzését tette lehetővé. Az eddig elmondottak kiegészítéseképpen érdemes még megemlíteni, hogy az ismertetett művek egyike sem került könyvárusi fogalomba: az életrajzi kiadvány és a dokumentumkötet terjesztésével a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága foglal­ kozik; az egészségügy történetét feldolgozó munka a salgótarjáni kórháznál szerez­ hető meg, az irodalmi emlékeket bemutató füzetek — ha még nem fogytak ki telje­ sen — a salgótarjáni Madách gimnáziumban érhetők el esetleg. De mindegyik könyv megtalálható a megye valamennyi könyvtárában és így remélhető, hogy a bennük foglalt értékes ismeretanyag akadálytalanul válhat a megye közkincsévé. Schneider Miklós 102 �Három antológia — három műfaj Ahol a sziget kezdődik A válogatás tizenhárom fiatal prózaíró egy-egy elbeszélését tartalmazza. Nem indultak közös programmal, alkatukban, életszemléletükben sem sok a rokon vonás Indokolatlan lenne ezért akár az idősebbek normáival, akár egymással mérni őket. Ajtony Árpád írását nem értem. Mózsi Ferencet, Tóth Bálintot és Nádudvari Annát más írásokból erősebb tehetségeknek érzem, mint amit itt közölt novelláik mutatnak. Dobai Péter aforizma-füzérei még nem állnak össze műfajjá, etüdöknek sem nevezhetők. Olyan „akkordokat” és olyan „futamokat” játszik, amikből azonban rendkívüli muzikalitása és virtuóz tehetségre következtethetünk. Ungváry Rudolf kiforrott íráskészséget mutat, de problémalátása erőtlenebbnek látszik. Vámos Miklós próza-miniaturái okosan, jól megírt darabok, de túl erős bennük a didaktikus jelleg. Igazi szellemet izgalmat és jó szórakozást jelentenek a többiek: Bereczky László, Csalog Zsolt, Csapiár Vilmos, Csörsz István, Munkácsi Miklós és Ördögh Szilveszter novellái. Érdemes róluk külön-külön, részletesebben is szólni. Bereczky László egy diáktörténet ürügyén mutatja meg hogyan torzul el egy mikroközösség s benne az emberek egy olyan Rend, olyan Hatalom szorításában, amely idegen tőlük, amit nem értenek. Bereczky erénye, hogy a gazdag gondolati anyag nem csábítja meditációkra, filozofálásra. Mondanivalóját a történet rejtett jelentésévé tudja tenni: semmilyen szándékoltság nem zavarja meg a gyerektörténet naiv-romantikus hangnemét. Feltűnően erős jellemábrázoló készsége is. Gesztust és gondolatot, modort és indulatot egyszerre lát az emberben, de a részletek finom rajza, hangsúlyozása sehol nem fordul naturalisztikus részletességbe. Rangos prózaírót ígér ez az elbeszélés. Csalog Zsolt háborúk-viselte parasztemberekről, parasztasszonyokról ír meg­ rázó riportokat — Móriczra, Sánta Ferencre emlékeztető hangon. Minden beszélge­ tésben egy regény szinopszisa sűrűsödik. A tájnyelv árnyalatait nem érzékelő olvasó számára monotonnak hat a stílus, de minden beszélő külön jellem, s mindegyik más-más látószögből villantja fel századunk tragikus évtizedeit. Bravúros tömörítőkészsége ellenére azonban egyoldalú tehetségnek tűnik Csalog Zsolt. Ahhoz, hogy jó regényt, jó novellát is olvashassunk majd tőle, Krúdy intését kellene megszívlelnie. „Párbeszédet könnyű írni. Azt hall az ember eleget. De jól leírni valamit, élővé varázsolni az élettelen tárgyakat; a beszélni nem tudó anyagnak hangot adni, ahhoz már tehetség kell.” Csalognak van tehetsége. Csapiár Vilmos, akinek a novelláskötet óta Lovagkor címen külön kötete is megjelent, a legfiatalabbak legtehetségesebbjei közül való, s ezt sokan leír­ ták már. Elbeszélésének „elvből” nincsen története, mert szerinte a. „nemtörténésnek is jelentése van.” Szubjektív oka is lehet, de én jelentést nem találtam ebben az írásban. S ha nem ismerném ars poétikáját, nem is keresnék. Úgy fognám csak fel, mint „tollgyakorlatot” , tudatos és nagyon lelkiismeretes előkészületet az izgalmasabb, nagyobb írói feladatok elvégzésére. Csörsz István hősei a családból kiűzött, a társadalomba (állami nevelőintézetbe; beilleszkedni nem tudó kamasz gyerekek. Olyan társadalmi környezet áldozatai, amelyben az elvetemült kis gazember s az emberséget mindenáron megtalálni és megőrizni akaró gyerek ugyanarra a sorsra vannak predesztinálva: hozzáidomulni, hozzátorzolni ahhoz az élethez, ahonnan csak egyfelé vezet már az út, az alvilágba. Csörsz társadalmi mondanivalója egyértelmű. A Nagy Közösség sem biztonságban nem érezheti magát, sem nyugodtnak lelkiismeretét addig, amíg a periféria társa­ dalma — a ma gyerekeiből — utánpótlást kap, újratermelődik, amíg vannak társa­ dalmunknak olyan fertőző „mikroklímái” , ahol a legtudatosabb emberi akarás, a legszebb emberi érték is pusztulásra van ítélve. De a társadalmi mondanivalón túl nyilvánvalóan személyes vallomás is ez a novella Csörsz Istvánról. Az emberséget, az értékeihez méltó világot kereső novellahősben — úgy érzem — magáról vall. Ezzel az írásával — bízvást mondhatjuk — maga mögött hagyta a perifériát. Az irodalmi élet perifériáját feltétlenül. 103 �Az antológia egyik legsikerültebb, legszínvonalasabb írását Munkácsi Miklós írta. Inkább kisregénynek nevezném, mint novellának. Főhősében, Tamásban, korunk kamasz-hősét rajzolta meg, meglepő lélektani hűséggel, rokonszenves elfogultsággal. Nem vagyok érzéketlen művészi erényei iránt, de talán meg fogja nekem bocsátani, ha írásában elsősorban a rendkívüli pedagógia értéket, s a didaktika célokra Való alkalmasságot emelem ki. Tamásban az önnevelés korszerű, szép példáját látom, s azt is mondhatnám, a szocialista önnevelés hősét. Mert ebben a fiúban nemcsak a vágy elpusztíthatatlan, hogy „nagy ember” legyen, de elpusztíthatatlan fizikai és erkölcsi ereje is abban a küzdelemben, amit önmaga megvalósításáért folytat. Végül Ördögh Szilveszter Vénember c. elbeszélése érdemli meg, hogy külön felhívjuk rá az olvasó figyelmét. A vénember történetében itt is egy félévszázad tör­ ténelme sűrűsödik bele — drámaibban, önkonomikusabban komponálva, mint a ha­ sonló feladatra vállalkozó Csalog Zsoltnál láttuk. A novella mondanivalóját mégsem a vénember alakja hordozza. Elbeszélését előbb türelmetlenül, majd egyre több meg­ értéssel, részvéttel egy fiatal egyetemista — az unokája — hallgatja, s ebben a szenvedélyes odafigyelésben, ebben a hol felháborodó, hol elérzékenyülő magatartás­ ban fogalmazódik meg Ördögh Szilveszter írói-emberi ars poetikája. Az a gondolat, hogy saját magunkat is, készen kapott történelmünket is csak úgy érthetjük meg, s csak akkor alakíthatjuk, ha a múltat emberközelből próbáljuk megérteni. Előde­ inknek önmagukkal és a világgal vívott küzdelme: reményei, törekvései, hibái és tévedései mutathatják csak meg a történelem emberi arcát. (Magvető. 1971.) Rivalda 69—70. Az 1969—70-es színházi évad legnagyobb sikereit a tv is elvitte mór a közönség­ hez, s nem maradt adós értékelésükkel a kritika sem. S éppen ezért, mert sem a bemutatás, sem a műbírálat nem feladata már ennek a recenziónak, tanulságosnak ígérkezik, ha az antológia kapcsán színműirodalmunk néhány aktuális kérdését ele­ mezzük. Miért használtam a színműirodalom kifejezést a drámairodalom helyett? — ha nagy általánosságban kívánjuk jellemezni a kötet kilenc darabját, műfaji sokfélesé­ gük tűnik szembe — ez a sokféleség azonban nem gazdagságot jelent. Nem arra mutatnak példát, hogy hányféleképpen lehet megvalósítani a dráma elvét, hanem, hogy hányféleképpen lehet megkerülni azt. A kilenc darab közül — szerzőik szán­ déka szerint is — csak négy, Cseres Tibor, Németh László, Illyés Gyula és Szakonyi Károly műve sorolható a hagyományos drámai műfajok közé, s e négy közül is csak kettőnél találkozunk pontos műfaj-megjelöléssel: Illyés tragédiája, a Tiszták és Sza­ konyi komédiája, az Adáshiba esetében. Érdemes elgondolkodni: vajon véletlen-e, hogy éppen ez a két darab aratta a legnagyobb sikert. Nem akarok ezzel a klasszi­ kus szabályok örökérvényűségére szavazni a formaújító törekvésekkel szemben, hiszen Illyés is, Szakonyi is szabadon kezeli a formát. De éppen az ő példájukon felbátorodva megkockáztatom: a tragikum illetve a komikum elvének felhígításával vagy teljes elvetésével lehet-e maradandó színpadi művet alkotni? Vagy másképpen: amikor hiányérzetünk marad egy-egy színmű vagy tv-játék megtekintése után, nem azt az egyértelműséget hiányoljuk-e, amelyet a konfliktusoknak csak tragikus vagy komikus feloldása adhat? Tudom, sokak szemében maga a kérdés is esztétikai konzervatizmusra vall, az itt felmerülő kérdéseket mégis ebből a felfogásból igyekszem megközelíteni. Az említett arányok (kilencből csak kettő nevezehető műfajilag tisztának) — úgy érzem híven tükrözik színműirodalmunk egészének helyzetét: nem szűkölködünk eredeti színpadi művekben, de igazán érdekes, időtálló drámánk ritkán születik. Nem írható ez természetesen azoknak a szerzőknek a rovására, akiknek ez nem is volt céljuk, de a választott műfajon belül maradandót alkottak. Gyurkó László Lenin — oratóriumára, és Karinthy Ferenc Gellérthegyi álmok című játékára gondolok itt elsősorban. Érdemes azonban azokat a műveket közelebbi vizsgálódás tárgyává tenni, amelyek a „dráma” műfaj-megjelölést viselik, ideértve az ún. dokumentumjátékokat is, amelyekben a drámai szerkesztés ill. jellemábrázolás elvei tettenérhetők. Cseres 104 �Tibor Barbár változatok c. művére, ill. Pálfy Kazimír és Taar Ferenc dokumentumjátékaira utalok. Németh László „intellektuális drámáját” a némethi életmű egészé­ ben lenne csak méltó vizsgálni, Az írás ördögé-vel ezért most nem foglalkozom Cseres Tibor darabja nemcsak azért kívánkozik fejtegetésünk elejére, mert a kö­ tet ábécé-rendjében is első helyen áll, hanem mert a Barbár változatok mutatja a legmélyebb összefüggést a drámai műfaj válsága a társadalmi-történelmi állapo­ tunk problémái között. Talán azért is olyan szembetűnően, mert tragédiának készült Miért is nem lett igazi tragédia? A Barbár változatokban a humánum és az erőszak ütközik meg egymással, ennek az ellentétnek az írói felfogása jelenti a mű világnézeti alapját. Az alapellentmondás a legnagyobb tragédiákéval rokon, csírájában hordja a tragikus végkifejletet. Hiszen ha cselekvő hős a humánum képviselője, szükségszerűen erőszakhoz kell folyamod­ nia, hogy érvényre juttassa a humánumot. Etikailag paradox tette az uralkodó jog és erkölcs értelmében feltételenül bűnnek minősül, s mint bűnösnek — bűnhődnie kell. Cseres Tibor tehát a tragédia klasszikus követelményeit is kielégítő kollízióra épített, s ha mégsem érezzük sikeresnek az eredményt, annak okát a dráma más réte­ geiben, a szerkesztésben vagy a jellemek rajzában kell keresnünk. Cseres főhőse, Dombi kétszer öl. A társadalmi háttér rutinos szerkesztéssel, fi­ noman megrajzolt fő- és mellékfigurákkal szervesen illeszkedik a két halálos ütés pillanat közé, logikailag is, érzelmileg is előkészítve — magyarázva a második gyil­ kosságot. Miért drámaiatlan mégis ez a végzetes cselekvés? Ügy gondolom, nem is kell a szerkezet formai-technikai kérdéseibe bonyolódnunk, mert Dombi alakjának vázlatos elemzése is megmutatja, hol apad el a drámai feszültség, mielőtt elvezethet­ né a nézőt a tragikus katarzisig. Dombi kétszer is öl, de mind a kétszer szándéka ellenére! „Áldozatai feletti íté­ lete mindkét esetben igazságos, de ennek az igazságnak nem a következményekkel számoló ésszerű-etikus döntés szerez érvényt, hanem olyan cselekvés, amelyet bár jogos, de a tudat kontrollja alól felszabadult, tehát véletlen következményeket kihí­ vó, s így a jellem etikai magatartása szempontjából nem értékelhető indulat vezet. S mint ahogy nem lehet tragikus hős az, aki akaratától függetlenül — vagy annak ellenére — válik egy ügy áldozatává, annak a jellemnek a bukása sem indíthat tra­ gikus részvétre, amelyiket bár tiszta és önzetlen, de pillanatnyi felindulás irányít. Gondoljunk akár Brutus vagy Hamlet, akár Borisz Godunov vagy Bánk példájára. Végzetes tettüket nemcsak igazságuk, de végzetük tudatában is teszik. Éppen a koc­ kázatnak a vállalása, a győzelem vagy megsemmisülés alternatívájának elfogadása az, ami jellemüket kivételessé, drámai nagyságúvá emeli. Cseres hőséből pedig ez a tudatos kockázatvállalás hiányzik! Dombi nemcsak hogy, nem eléggé „különös” jellem ahhoz, hogy drámai hős legyen, de az író — egy dramaturgiailag kritikus ponton túl is — hangsúlyozza drámaiatlanságát. Mielőtt a második véletlen gyilkosságot elkövetné, az egyik szereplő próbára teszi: úrrá tud-e lenni „erkölcsi ösztönein” , képes-e megőrizni nyugalmát, ha ostoba erőszakkal kerül szembe. És Dombi állja a próbát, hogy halálos ütése nemcsak külsőleg tűnjék majd véletlennek, de akara­ tával — tehát jellemével! — ellenkezőnek is. Tettének következményéért, „bukásá­ ért” azért végül is csak sajnálni tudjuk, s nem tudunk felindulni, megdöbbenni, felháborodni miatta. A hétköznapi és az esztétikai „drámaiság” fogalmának lényeges különbségéről van itt szó, vagy másképpen: a „hős” kétféle — a „mártír” és a „tragikus jellem” kifejezésekkel jelölhető — jelentéséről. Miért érezzük mindezek ellenére nemcsak izgalmasnak, de aktuálisnak, rólunk szólónak is a Barbár változatokat? Mert Dombit, ha tragikus hősnek nem is, de „ko­ runk hősének” érezzük. Bármily közhelyszerűen hangzik is, ki kell mondanunk: Cseres darabjának dramaturgiai „buktatói” mögött egy történelmi helyzet s egy abból következő világkép illetve etikai magatartás problematikussága rejlik. Annak az élethelyzetnek a problematikussága, amelyben az ember egyfelől szűkebb közösségé­ nek nyugalmi helyzete, következésképp az egyéni perspektívák gazdagsága, másfelől viszont az emberiség egészének súlyos ellentmondásokkal terhelt állapota, s az előbbi­ nél tágabb értelmű perspektíva bizonytalansága határozza még. A publicisztika nyelvén: arról az ellentmondásról van szó, amely társadalmunk belpolitikai konszoli- 105 �dáltsága s a nemzetközi politikai élet kiélezettsége között feszül. Mindennapi szem­ lélői vagyunk a világban pusztító erőszaknak, de objektív történelmi meghatározott­ ságunkból következően tehetetlenek vagyunk ezzel a nem közvetlenül bennünket érintő erőszakkal szemben. Tiltakozásunk csak elvi — erkölcsi lehet, gyakorlati cse­ lekvésünket nem bízhatjuk morális reflexeinkre. Az egyéni, az elszigetelt cselekvés ilyen helyzetben szükségszerűen kudarcra van ítélve, bármilyen igazak s nemesek is indítékai. Be kell érnünk azzal a hittel — s meggyőződéssé kell ezt magunkban fej­ leszteni —, hogy éppen belső nyugalmunk megőrzése, s elszigetelt perspektíváink megvalósítása jelentheti csak történelmi távlaton az emberiség egész fenyegető erő­ szak elleni harc leghatásosabb formáját. A Barbár változatok — jóllehet a magánélet szférájában — olyan szituációban mozgatja főhősét, amelynek éppen érzékenyen megragadott történelmi reális-tartalma teszi őt drámaiatlanná, nem pedig az írói tehetség fogyatékossága. Ezért érezzük ezt a művet minden dramaturgiai gyengesége ellenére is jelentős, sikeres és értékes alkotásnak. Másfajta problémát vetnek fel a dokumentumjátékok. A drámaszerűséget számonkérni rajtuk — említettem már — indokolatlan lenne, ha nem tapasztalnánk minduntalan szerzőik módszerében a tragikus illetve a komikus effektusok tudatos alkalmazását. Figyelemre méltó kivételt — erre utaltam korábban — Gyurkó László Lenin, október c. oratóriuma mutat, Pálfy József és Kazimír Károly A magyar kér­ dés-e és Taar Ferenc Nap a város felett c. darabja azonban megsínyli a műfaji bi­ zonytalanságot. Míg A magyar kérdés szemléletes bizonyítéka annak, hogy központi drámai hős nélkül a legsúlyosabb történelmi konfliktusok is csak egy epikus ese­ ményszál epizódjai maradnak, Taar Ferenc dokumentumjátéka, a Nap a város felett eszmeileg és dramaturgiailag benyolultabb kérdéseket is érint. Érdemes vele többet foglalkozni. A Nap a város felett Debrecen felszabadulásának eseményeit idézi fel, s hőseinek máig vezető életútja az új Magyarország negyedszázados történelmét sűríti bele. Taar Ferenc nem akart drámát írni. Darabját „dokumentumjáték és improvizáció­ nak nevezi — minden kritikusi kötözködést előre is elhárítva ezzel. A Gulyás család sorsának ábrázolása, s különösen László jellemrajza azonban több dráma lehetőségét is magában rejti. Önként adódik újra a kérdés: miért nem valósulhatott meg egy sem belőle?! Egyszerűnek tűnik a válasz: a dokumentum-jelleg miatt. Azok a helyzetek ugya­ nis, amelyekben Taar Ferenc hősei mozognak — drámaiatlan helyzetek. A felszaba­ dulás egész Magyarországon — Debrecenben is! — a magyarságtól függetlenül létező történelmi erő hatása volt, s így tipikusan olyan élethelyzeteket teremtett, amelyek­ ben a személyiség meg volt fosztva a drámai küzdelem lehetőségétől. Nem „hirte­ len hőstetteket” követelt már a történelem, hanem realitás-érzéket, kitartást, opti­ mizmust, lelki és szellemi rugalmasságot, a hamis politikai és nemzeti tudat átfor­ málását — vagyis olyan belső küzdelmet, amelynek a valóság adott ellentmondásai­ ban döntő szerepe már nem lehetett. S mivel — ha lényegesen más tartalmakkal is — de a belső és külső konfliktusok fáziseltolódása jellemezte a konspirációs perek idejét csakúgy, mint 1956-ot (az adott pillanatban senki sem értette, hogy mi történik), könnyen belátható, hogy a darab nagy lehetőségei, egyre súlyosodó tragikus kollíziói a dokumentum-szerűséghez ragaszkodó írói módszer miatt sikkadtak el. Hogy Taar Ferenc ezt érezve sem mondott le mondanivalója drámai megformálásáról, azt a konfliktusok erőltetettnek ható túlzsúfolása bizonyítja. A nemzedéki ellentétre gon­ dolok. (Jellemző, hogy itt jut döntő szerephez az improvizáció!) A darabbeli Rendező fordul Gulyás Lászlóhoz: Rendező: „Mi volt a véleménye arról, hogy ártatlanul becsukták?” . László: „Tévedésnek tartottam. Ha kivégeznek, akkor sem gondoltam volna arra, hogy bűn áldozata lettem.” Rendező: (széttárja karjait): „Félelmetes vakság!” László: „Maga könnyen beszél!” Rendező: (kíméletlenül): „A viselkedését kutatom. A maga generációjának nagy fe­ lelősségét.” 106 �És amikor László megkérdezi tőle, hogy „kinek a nevében beszél” , a történelmietlen válasz végképp kioltja, hamis meditációval idegen közegbe viszi a már különben is erejüket vesztett ellentéteket. A Rendező tudniilik így felel: „Az egyik generáció kérdez, a másik válaszol. Vagy hallgat.” László majd a vita hevében „kivágja magát” , büszkén vállalva, hogy nemzedéke minden vaksága, tévedése mellett is hinni tudott, s vádolja az új generációt, amiért erre a hinni-tudásra képtelen. Nem érdemelne említést ez a hamis okoskodás, ha László oldalán nem maga az író állana. Megjegyzésünk ezért már nemcsak a módszert, de az írói szemléletet is érinti. Vannak ugyanis olyan feszültségek társadalmunkban, amelyek az idősebbek és fiatalabbak viszonyában jutnak felszínre, s olykor ez generációs problémának is tűnhet. Különösen, ha felerősítik ezeket szülők és gyermekek vagy vezetők és be­ osztottak kapcsolatában meglévő személyes-szubjektív konfliktusok. De egészen más természetű a probláma, amelyet Taar Ferenc jelez: a nemzedékek egymással szem­ beni történelmi felelőssége. Ez a nemzedéki ellentét — fikció. Minden történelmi helyzet nyomon követhető évszázados folyamatok produktuma, folyamatoké, amelyek­ ben az egyes nemzedékek abszolút — de akár kivételes — felelőssége csak egy romantikus, szubjektivista felfogásban merülhet fel. A provokáló Rendező s a tá­ madva védekező László vitája ezért érzem elvileg is, dramaturgiailag is elhibázottnak. Valójában annak a felelősségtudatnak a belső ellentmondásosságáról van szó — Lászlóra gondolok —, amelyik egyszerre érzi saját történelmi szerepének objektív hibáit és szándékának szubjektív tisztaságát. Ilyen felfogásban ugyanazon dokumen­ tumanyag más módszerű felhasználásával ez az ellentét is lehetett volna egy igazi dráma kiindulópontja. Igazi dráma helyett így azonban „csak” egy izgalmas, szóra­ koztató és elgondolkodtató színpadi művet s néhány általánosítható tanulságot kap­ tunk Taar Ferenc dokumentumjátékától. Ezeket a tanulságokat szeretném összefog­ lalni. A dokumentumdráma mindig arra a feltevésre épül, hogy a tárgyául választott történelmi esemény, helyzet önmagában hordja a tragikus kifejlés lehetőségét, s nem kell mást tenni az írónak, mint kellő tömörítéssel, hűen követni az eseményeket. Mint ahogy nem hiszek a drámaiatlan korokban, azt sem hiszem, hogy bármilyen történelmi szituáció önmagában tragikus lehetne. Mindig a szubjektív felfogástól, helyzet-értelmezésétől függ, hogy drámaivá válik-e egy adott körülmény, vagy nem. Az író legnehezebb és legfontosabb feladata ezért soha nem az objektív események reprodukálása, hanem a drámai hős megteremtése illetve újrateremtése. Drámai hőst, a végzet tudatában cselekvő, a győzelem vagy a megsemmisülés alterníváját elfogadó hőst pedig csak tökéletes írói azonosulás teremthet. Olyan író, aki ezt az alternatívát hőse helyzetében maga is elfogadná. Merjük kimondani, nagyon kevés ilyen írónk van, s ezért kevés az igazi drámánk. (Magvető. 1971.) Írószemmel — 1970. A hatalom birtoklásának régi dilemmája — meddig terjedjen a vezetésben az egyszemélyi felelősség és meddig a demokratikus jogok hatásköre — ma minden vállalatnak, minden téesznek, üzemnek, gazdasági és kulturális intézménynek min­ dennapi gondjává vált. És hogy e dilemma feloldására mennyire nem lehet általános érvényű receptet adni, annak bizonyítékául álljon itt két szó — hasonló problémát feszegető — publicisztikai riport tanulsága. Önkényesen választottam abból a 27 írásból, amelyet Nemes György gyűjtött egybe az elmúlt év publicisztikájának legja­ vából. Galgóczi Erzsébet téesz-elnök hőse úgy rendelkezik a szövetkezet jövedelmével, mintha a sajátja lenne. A tagok nemcsak a nyereségrészesedéstől esnek el, de arra is rávehetők, hogy írásban tudomásul vegyék jogos munkabérük „visszatartását” . Egyedi és konkrét ez az eset, de nem véletlen, nem kivételes. A vak bizalom, s a sokakban még erősen élő beteges alázat mindenfajta hatalommal szemben határtalan önzést, úrhatnámságot szabadít fel a gátlástalan erkölcsű vezetőkben — súlyos káro­ kat okozva ezzel nemcsak beosztottjaiknak, de a népgazdaságnak is. S túl az anyagi káron felmérhetetlen az. a politikai veszteség, amit az ilyen kiskirályok a szocialista demokráciának okoznak. Nemcsak azzal, hogy a gyűlölettel, amit önmagukkal szem­ ben ébresztenek, hanem általában a vezetés iránt keltett bizalmatlansággal, ami ra- 107 �gályként terjed az emberek között. Hogy lehet az ilyet megelőzni? Egyértelműnek tűnik: a helyi vezetés demokratizálásával. De vajon ilyen egyértelmű-e ez minden esetben? Galambos Lajos írásában egy rokonszenves agronómus meséli el elbocsáttatásának előzményeit. Demokratikus jogaikkal élve azért mondanak fel neki a szövetkezet tagjai, mert gátat akart vetni a közös vagyont prédává tevő asszonyaik féktelen harácsoló-szenvedélyének. Meddig terjedjen hát az egyszemélyi vezető ha­ talma és meddig a közösség akarata? Galgóczi téesz-elnökét a törvény utoléri. Ga­ lambos agronómusának ügye azonban jogilag fellebbezhetetlen. Erkölcsi érzékünk felmenti az asszonyok ítélete alól, de ez a valóságon mit sem változtat! A kérdés tehát nyitva marad. Paradoxnak tűnhet, de Galambos Lajos épp ezáltal éri el célját. Azáltal, hogy rádöbbent hétköznapi életünknek egy tipikus problémájára, rádöbbent arra, hogy az igazságszolgáltatásnak nincs módja mindig és mindenütt igazságot tenni. Puszta tények közlésével közéletünknek egy egészségtelen jelenségére hívja fel figyelmün­ ket, hogy józan értelmünkre és igazságérzetünkre apellálva gondolkodásra, esetleg cselekvésre mozgósítson. És — úgy vélem — ezzel igazolja mindenkori aktualitását az a műfaj, amelyet immár hogyományosan írói szociográfiának nevezünk. A válogatás bevezető tanulmányában (A régi Magyarország felfedezésétől az újig) Darvas József azt a kérdést veti fel, mi a magyarázata, hogy a harmincas évek óta először éppen napjainkban éli virágkorát ez a műfaj. Jogos a kérdés, hiszen témák és formák akkor szoktak újjáéledni, ha az őket megteremtő társadalmi-történelmi feltételek is újjáteremtődtek. S ha a harmincas évek és napjaink társadalmi-politikai problémáinak lényeges különbsége nem engedi is meg, hogy ilyen összefüggésekre gondoljunk, van azért, amiben rokoníthatók az akkori népi írók és a szociográfia felé forduló kortársaik. Az ország legégetőbb gondjait érző politikai felelősségtudat­ ban. És még valamiben: a szándékban. Megismerni és megmutatni az ország minden sebét, feltárni az akár tudatosan, akár spontán módon ható visszahúzó erők indí­ tékait, s megtalálni azok legyőzésének módját. De tegyük most a hangsúlyt mégis inkább a különbségekre. A népi író tudta, hogy szándéka szembe kerülhet a hatalom érdekeivel. A ma író-szociográfusa abban a meggyőződésben bírál, tiltakozik, érvel, hogy a közérdek a hatalom érdeke is. Sokan átmeneti műfajnak tartják az írói szociográfiát a szépirodalom és a po­ litikai publicisztika között. Én nem átmeneti, hanem alapozó műfajnak érzem. Helye nem az irodalom és a politika között, hanem a kettő előtt van. Mert a jelenünkről szóló novella, regény, dráma csak akkor lehet esztétikailag hiteles, ha hőse napjaink valóságában él, ezt a valóságot pedig a szociográfus szemével kell előbb meglátnia az írónak. Ugyanolyan szemmel, amilyennel minden vezető köteles körültekinteni — nemcsak a saját portáján, hanem az egész országban — ha döntéseinek politikai felelősségét érzi. Az Írószemmel 1970. legnagyobb erényét abban érzem, hogy ilyen szemléletre tanít. A huszonhét írás ugyanannyi súlyos probléma-felvetés: gazdasági, politikai és szellemi közéletünk kórtüneteinek röntgen-képe és diagnózisa. Egy re­ cenzió keretében természetesen vázlatosan sem szólhatok valamennyiről, de annál inkább szeretnék élni a propagálás lehetőségévle. A legáltalánosabb érvényű kérdé­ seket tartva szem előtt: Erdei Ferenc, Csontos Gábor, Sulyok Katalin, Csák Gyula. Szüts Dénes, Kántor Zsuzsa, Hatvani Dániel, Csurka István s végül a műfaj klasszi­ kusává nőtt Fekete Gyula írását ajánlanám feltétlenül az olvasók fegyelmébe! (Kossuth. 1971.) Kulin Ferenc 108 �Utunk Évkönyv 71 Az „ötágú síp”- ahogyan Illyés Gyula a magyarországi, valamint az erdélyi, szlovákiai, a vajdasági és a kárpát-ukrajnai magyar nyelvű irodalmat egy néven nevezte — egyre harmonikusabban szól, erőteljes, virtuóz dallamokra képes minden szólam. Tradicionális okok folytán a legkiérletebb, legcsiszoltabb hang­ zása — határainkon túl — az erdélyi ágnak, a romániai magyar irodalomnak van, amelyre összességében a korszerűségre törekvés hagyomántiszteleten alapuló szándéka a jellemző. Éppen e „felfedezett” gazdagság nehezíti — sőt számunkra, a „kívülről” tájékozódók számára majdhogynem lehetetlenné teszi —, hogy egy tanulmány keretébe mindenre kiterjedően rendszerezzük e tárgybéli ismereteinket, v agy akárcsak keresztmetszetét is ad juk a „nagy öregeket” , a már több vonulatra szakadt derékhadat és az ígéretes „Forrás-nemzedéket” felsorakoztató, s kiváltképp az utóbbi évtizedben kiteljesedett — erdélyi irodalomnak. E jobbára folyóiratokhoz kötődő irodalom egyik legjelentősebb fórumának, az Utunknak a jubileuma jó alkalom valamiféle számvetésre, hiszen — a szellemi élet ottani kereteinek bővülését jelentő, immár hagyományos — Utunk évkönyvek idei kötetének összefoglaló igényű írásai egy negyedszázadot idéznek, a további fejezetek pedig — az almanach-jelleghez híven — sokszínűségük révén érdemesek a figyelemre. A nemzedékváltás szempontjából szimbolikusnak is tekinthető, hogy a leg­ teljesebb áttekintést az Utunk történetéről „Áramló tendenciák” címmel Marosi Péter, a lap egyik jelenlegi szerkesztője nyújtja, aki Molter Károlynak, a „legmikszáthibb ihletésű írónak, a nagyhírű Erdélyi Helikon egyik vezető személyi­ ségének a fia, Marosi Péter — eredeti megközelítésű — szintéziskísérletnek alapgondolata, hogy , . . .bár e hetilap történetéből magából nem olvashatjuk ki a romániai magyar írásművészet huszonöt évének a teljes történetét, mégis éppen ebből az 1138 számból tudhatjuk meg a legtöbbet erről a történetről. A lap jel­ legénél fogva is: hiszen versek, novellák mellett regényrészleteket is közöl, kiadói újdonságokból; hasábjain zajlanak leghevesebben a nemegyszer súlyos társadalmi összefüggésekbe állítható irodalmi vitáink; ebben a lapban alakult ki nálunk az „irodalmi riportázs” és a korszerű írói publicisztika; ennek a lapnak kellett a legérthetőbben kifejeznie, mit jelent a mai romániai írásművészet egységes eszmei koordinátáin belül, a szocialista Románia valóságáról szólva és fejlődésén mun­ kálkodva, folytatni a magyar irodalomtörténet egyetemes hagyományait is.” Marosi Péter nem periodizál a szokványos módon, nem az Utunk évfolyamainak „évgyűrűit” keresi, tendenciákat emel ki, olyanokat, amelyek egy hetilap élettörténete felől mutatnak tovább a romániai magyar irodalom egészére. Az Utunkat 1946. június 22-én Kolozsvárt indította útjára az irodalomszer­ vezésben „legendás hírű” Gaál Gábor. A lapot — fejlécén „irodalom, művelődés, élet” ! megjelöléssel — a „történelem szabadító ténye” , a történelmi szükségszerűség hívta életre. Gaál Gábor programadó — ehhez képest rövid — vezércikkében lelki romeltakarításra és az alkotás, az „építés” szolgálatára mozgósította a magyar írástudókat. Meglepően tiszteletreméltó, hogy milyen jól indult első számaival az Utunk: ma is teljességgel követhető úton és irányba. Ezt igazolja — többek között — a lap segítő szándéka a románok és a romániai magyarok „közös dolga­ inak” rendezésére. Gaál Gábor azonban nemcsak mint alapító szerkesztő, hanem mint az emlékezetes Utunk-viták egyikének „tárgyaként” is főszerepet játszott e negyedszázados történetben. Kétségtelen, hogy az ő személye sem volt mentes a történelmi pillanat túlzásaitól és bizonyos ideológiai elmerevedéstől, de mun­ kássága annak bizonyítéka, hogy az alkotó marxizmus eszméi az esztétikai gya­ korlatban is túlélték a kedvezőtlen konstellációkat. A hagyományőrzés és a hagyományteremtés az Utunk profiljának egyik karakterisztikus vonása. Az irodalomtörténeti hagyományok értékelése és a román irodalomtörténeti hagyományok párhuzamába való beállítása a két világ­ háború közötti romániai magyar irodalmi élet és a közelmúlt hagyományainak 109 �az irodalomtörténetbe való „beemelése” a romániaiság sajátos feltételeinek a öntudatosítása és a szellemi élet folytonosságának a biztosítása céljából történ és történik. Ugyancsak fontos szerep jutott az Utunk hasábjain az emlékezésnek (így született az egyre növekvő erdélyi Móricz-irodalom, amely az elmúlt húsz év egyik legjellegzetesebb zsurnalisztikai terméke) az irodalomtörténeti publicisztikának (ilyen műfajú volt például a „Nézzünk hát szembe” című cikksorozat amely a régi Korunk valamint a Helikon köré csoportosult művészek alkotása inak irodalomtörténeti számbavételét és esztétikai elemzését tartalmazta) és tematikus (Petőfi, Ady, Arghezi, Sadoveanu, Eminescu) különszámuknak. Az Utunk szépirodalmára a felfedezés (felsorolhatatlanul hosszú ez a név­ sor) és az újrafelfedezés (Asztalos István, Horváth Imre, Horváth István, Kiss Jenő, Nagy István és mások esetében) a jellemző. A legtermékenyebb korszakot — a hatvanas években — a ,teremtő nyugtalanság” — irtózás a megállapodottság tól, a befejezettségtől, a megmerevedéstől, határtalan vágyakozás a mozgásra, fej lődésre, az újra, a tökéletesedésre — jellemezte — hatványozottan a Forrás-soro­ zat íróinál. Sajátosan jelentkezik Erdélyben a mai abszurdok írásművészetének egyik eleme, a groteszk, az Utunkban nyomon követhető fejlődésen ment át a! utóbbi években pedig a társadalmi körképet tágító valóságirodalomban gazdago­ dott leginkább. Műfordítások, kritikák, recenziók, esszék, színház-, film-, zeneés képzőművészeti cikkek ezrei jelentek meg a huszonöt év során. Az újabb év­ folyamokban feltűnően megszaparodtak az útirajzok, beszámolók. Emlékezetesek szilveszter Ütünk című paródiák. A legfontosabb, amit az Utunk elért, hogy a hatvanas évek második felében a különféle irodalmi törekvések szembesítésének a fóruma lett s tudatosan ké­ szítette elő a romániai magyar irodalom történetének egy nagyigényű szintézisét. S mindaz, amit — Marosi Péter esszéisztikus ízű, terjedelmes írása alapján — az Utunk huszonöt évfolyamáról elmondtunk „kicsiben” az 1971-es évkönyvre is jellemző. Így például a szépirodalmi rovatban szereplők az Utunk „törzstagjai” , de egyben az egész romániai magyar irodalom különböző nemzedékeinek reprezentánsai. (Lásd példaként Bartalis János, Farkas Árpád, Márki Zoltán, Zaharai Stancu verseit, Bajor Andor, Hornyák József, Kádár János, Panek Zoltán, Szilágyi István prózáját.) A versek a „mívesebbek” , a novellák, az elbeszélések a gondolatgazdagabbak, érdekesebbek, atmoszférateremtőbbek. Külön ciklus — „Árban ár ellen” címmel — idézi az elmúlt évi természeti katasztrófát. A kü­ lönböző műfaji írások közül a Beke Györgyé, Bözödi Györgyé, Lászlóffy Csabáé, Palocsay Zsigmondé, Szabó Gyuláé és a Veronica Porumbacué tetszett legin­ kább. „Titkokat” éláruló „műhelyvallomásokkal” szerepel a kötetben Kovács György, Paskándi Géza és Szemlér Ferenc; Chicagóba, a Kanári-szigetekre, K í­ nába, Kufsteinbe, Párizsba „röpítenek” a színes útirajzok, amelyek közül a leg­ kedvesebb Marton Lili „Külföldi találkozás Romániával'! című karcolata. „A szellemi örökség nyomában” címszó alatt foglalhatók össze Banner Zoltán — az erdélyi naívákról — Murádin Jenő — Hollósy Simon festőművészről — és Mikó Imre — a nagyenyedi Bethlen Kollégiumról és könyvtárról — tanulmá­ nyait. Szellemes a színházi kislexikon, rendkívül gazdag az irodalomtörténeti évfordulók tárháza. Irodalmi jártasságot feltételező keresztrejtvények zárják az évkönyvet, s külön rejtély, hogy miért éppen hét készült belőlük és nem — stílusosabban — tizenkettő. Külön említést érdemel a kötet ízléses tipográfiája (Árkossy István mun­ kája), amely — csakúgy mint tartalma — egyszerre modern és hagyománytisz­ telő. Nagyon szép a világirodalmi rangú versekkel (József Attila. John Keats, Borisz Paszternak stb.) és a helyi művészek reprodukcióival illusztrált naptár, é s mintegy meghatározzák az évkönyv hangulatát az erdélyi kovácsoltvas munkák­ ról készült fotók. Örvendetes, — habár ez nemcsak a Létay Lajos vezette szerkesztő bizottság érdeme —, hogy az évkönyv magyarországi könyvárus forgalomban is kapható. Csongrády Béla 110 �Gulyás Mihály: Szélfúvás Vannak vallomásos könyvek. Ezekben ne az esztétikumot keresse az olvasó, ne ilyen vagy olyan filozófiai igazságot, ne a társadalom törvényeit, de lássa meg az embert, aki éppen azzal teremti meg önmagát, hogy leírja életét. Ezek az életpályák lehetnek értékesek és haszontalanok, izgalmasak vagy érdektelenek, ám a megfogal­ mazás belső kényszere új minőséget is kölcsönöz nekik. Mindenki „megcsinálja’’ vagy éppen elviseli az életét, de a legtöbb ember sodródik a történelem jégzajlásá­ ban, verődve partok között, és csak visszapillantva látja, érti is, hogy mit élt át. Mindenki eljut ehhez a fázishoz, ki fiatalabban — az érettebbek —, ki öregen. Akit jó vagy rossz sorsa kilökött valamilyen közösségből, be is oltotta egyfajta olthatatlan feszültséggel, nyugtalansággal is. Kifejezésvággyal: megörökíteni életének szo­ morú dokumentumait részben, hogy lezárt múlttá tehesse önmaga számára is, más­ részt, hogy más is okulhasson belőle. Gulyás Mihály regénynek nevezi új könyvét. Több is, kevesebb is annál. Regény, ahogyan minden emberélet egy-egy regénynek mondható. Sorsa, útja a Hernádmenti faluszéltől az újságírásig egy évszázadokon keresztül elnyomott, a világtól és a kultúrától elzárt réteg felemelkedésének az útja is. Őt (a regényben Kovács Miklóst) az író hasonlatával élve egy katapult lőtte ki a faluból. Esete egyszerre általános, de sajátosan egyedi is. A falu zárt világában fuldokló, a paraszti önzés­ től, elzártságtól szenvedő kamasz-ember fellázad a szegénység, a vagyon gőgje, a holdakkal mért emberség kegyetlen világa ellen. Már nem tud az apjához hasonlóan „szegény ember” lenni: alázatos, béketűrő, engedelmes. Lázadása — 1945-ről van szó — a faluban megindult a mozgás is jelzi. Illyés szegényparasztjai, „társadalom alatti” rétegeinek földmozgása ez a tűrés utolsó határán. Egy osztály ébred öntudatra a csordás fiában, noha lázadása ösztönös és nem mentes szubjektív, olykor egyenesen anarchista indulatoktól sem. Indulatainak, támadásainak a célpontjait szűkebb kör­ nyezetéből választja ki, de ösztönösen érzi, hogy tulajdonképpen a történelemmel perel. Azzal a történelemmel, amely ilyenné tette a parasztot, a gazdát: racionálisan számítóvá és kizsákmányolóvá. Az ifjú hős megérzi, hogy ebben a viszonyban: sze­ gény kontra gazdag, mindkét fél megnyomorodik. Az író egyik legjobb leleménye az, hogy ezt a felismerését éppen a gazdagparaszt szájába adja. A történelmi mozgás: 1945. nagyon sok embert röpített ki a faluból. Zsilipek nyíltak ki, hatalmas emelők segítettek sorsokat jobbrafordulni. Hősünket azonban valósággal löki, taszítja család­ jának helyzete (csordás, faluszegénye apa — 8 gyerek! — mostoha anya) és egy sa­ játos baleset. A virtuskodó parasztgyerek kezében felrobban a háborúból maradt gránát, amely csaknem megöli, egy életre nyomorékká teszi. Ez a baleset a sajátosan egyéni és a hős életében, ami elkülöníti kortárs sorstársaitól, az a lökés, ami kény­ szerítő körülménnyé teszi az addig csak szubjektív, érzelmi folyamatot: elszakadását a falutól. A kisárutermelő, racionális, csak a praktikus hasznot szem előtt tartó pa­ rasztok világában fölösleges, eltartott ember az, aki nem tud kaszát, kapát fogni. A közösség kitaszítja. „Fölfelé löki” , hogy megszabaduljon tőle. Kegyetlen igazság és valóság ez. Így küldik tanulni — az állam pénzén — Kovács Miklóst is. A család, a falu eddig is idegennek érezte, mert nem tudott megalkudni, nem fogadta el a „falu törvényét” . A humánum tartalma mindig az adott történelmi, társadalmi, tehát osztály­ helyzettől függ. Nem a parasztokon ítélkezik Gulyás Mihály, amikor bemutatja ezt a „kegyetlenséget”. Nem is tőle tudunk erről először (gondoljunk csak Móricz vagy Zola parasztjaira!). Igyekszik bemutatni azt a változást is amit 1945 hozott. A föld­ osztás tényére gondolunk itt és a falu hierarchikus rendjének megrendülésére. Van egy szép jelenete a könyvnek, amikor a 80 hold buzáért kaszát ragadó két falu sze­ gényei megbékülnek, kiegyeznek. Ha mindenki jóllakhat, nincs értelme a vérontás­ nak, nincs tétje, nem szabad elkövetni: az emberélet értékesebb a birtoklás vágyá­ nál és tudatánál. Az értelmes emberélet. . . Ez új szempont, amit Gulyás Mihály könyvei is segítenek tudatosítani az olvasókban. (Kozmosz Könyvek. 1971.) Horpácsi Sándor 111 �Irodalmi Színpadi Napok— Balassagyarmat 1971. Az Irodalmi Színpadi Napok hagyományos balassagyarmati fesztiválja országos rendezvénnyé nőtte ki magát — hivatalosan is, a résztvevő együtteseket tekintve is. Ez a rang a balassagyarmati kulturális szervek erőfeszítéseinek megbecsülését jejenti, azt a lelkes és ügyszerető munkás ismeri el, amellyel a házigazdák immár he­ tedik alkalommal készítették elő és szervezték meg az irodalmi színpadok sok színt megvillantó fesztiválját. Az 1971-es program hagyományos gazdagsága, az elhangzott műsorok tartalmi és formai sokrétűsége az amatőr színpadi mozgalom érettségét, a kisérletező kedv élénkülését dokumentálja. A legtöbb együttes — felnőve a mozgalom követelményei­ hez — keresi a maga sajátos művészi karakterét, mondanivalóját. S bár az egyéni, a sajátos keresése nem zárja ki a zsákutcát, a tévedés veszélyét, a mostani törek­ vések legtöbbje néhány érdekes lehetőséget kínál a további munka folytatásához, a kialakult hagyományok megtermékenyítéséhez. A fesztiválon résztvevő együttesek, produkcióik alapján nem gyömöszölhetők valamiféle címkével ellátott skatulyába — mégis három egymástól szembetűnően el­ különülő törekvés jelenlétéer figyelhetett fel a közönség és a sokat (néha joggal) bíróit zsüri. Ma is erőteljesen tartja magát az oratórikus forma, intellektuális vagy közvet­ lenül politizáló tartalmak hordozójaként. A kecskeméti Berkes Ferenc Irodalmi Színpad, az Öblösüveggyári Művelődési Otthon Bartók-műsora, a Balassi Bálint Gimnázium Juhász Ferenc — összeállítása és a karancslapujtői Irodalmi Színpad Weöres-produkciója, a szolnoki Híd Irodalmi Színpad Jónás könyvét feldolgozó műsora képviselte ezt a törekvést a leghatározot­ tabban, általában bizonyítva az amatőr-mozgalom e klasszikus játékformájában ma is meglévő lehetőségeket. Sajátos felfogást képviselt a szegedi Egyetemi Színpad, amely a 30-as évek „kegyetlen színház”-át kívánta korszerűsíteni, megújítani. A közönség sokkolása, provokálása helyenként szélsőséges eszközökkel, valóban fontos közéleti jelentőségű műsorok esetén — ma is célravezető forma, s ezt az előadást követő élénk viták is igazolták. Maradandó élményekre, a kívánt hatásra azonban csak a sokkoló effektu­ sok mértéktartó felhasználásával lehet számítani, ellenkező esetben nem felrózza, hanem apátiába ejti a közönséget a produkció, mint ezúttal is történt. A formai újítások, kísérletek közül a Vári Irodalmi Színpadé volt a legérdeke­ sebb, legértékesebb. Tapéta és árnyék c. műsoruk (Weöres összeállítás) a színpadi mozgás és hang­ hatások intellektuális tartalmának megragadására törekedett. A produkció közön­ séghatása igazolta: érdekes csapást törtek, fogékony közönség előtt céljaik elérhetők. A kísérlet mégis távol esik a mozgalom gyökereitől, elszakad az átlagnéző gondol­ kodtató nevelésétől, — profiszínház — profiközönségnek. A harmadik csoportot más­ más színvonalon és mértékben — a színpadi játékhoz való közelítés jellemezheti. Az izsai Jókai Irodalmi Színpad (A hűség tövisei), a Madách Imre Irodalmi Színpad (Az áruló), a zalaegerszegi Diák Színpad (Ünnep után) műsora, előadásmódja ol­ dotta fel legjobban az oratórikus formákat, közelített leginkább a színjátszáshoz. E stílus kialakulását nagymértékben befolyásolja természetesen a témaválasztás, az együttes adottságai stb. Bár a fesztiválon szereplő együttesek e stílus lehetőségeit még közel sem merítették ki, látható, érdekes stílusötvözet alakulhat ki, van fan­ tázia ebben az útkeresésben. A feldolgozott művek, a megfogalmazott mondanivalók még nehezebben csopor­ tosíthatók, felosztásuk még önkényesebb lehet, mint a stílus-variációké. Rossz, ideológiailag-politikailag téves koncepciót csak a zalaegerszegi csoport vitt színpadra. Álforradalmi, maoista, tévesen interpretált guevarrista nézeteikkel arra figyelmez- 112 �tetnek, hogy a káros, zavart okozó műsorokra a rendezőknek időben fel kell figyel­ niök. Az előadott produkciók nagy többsége azonban éretten, felelősséggel, a szerep­ lők őszinte hitével szólt napjaink fontos, aktuális kérdéseihez, vagy „örök” emberi problémákhoz. Legnagyobb feladata a balassagyarmati Madách Imre Irodalmi Színpadnak volt. Sánta Ferenc: Az áruló c. kisregényének értelmezését, az írói állásfoglalás bizony­ talansága folytán a szerkesztő és rendező sem oldhatta meg a teljes siker reményé­ ben. „Rázós” témákat választottak a szolnokiak (az öngyilkosság társadalmi prob­ lémájának felvetésével), a drégelypalánki Szondy György Irodalmi Színpad tagjai (antisex műsorukkal). S bár az általuk felvetett témákat nem „vesézték ki” igazan, elkötelezettségük, felelősségérzetük tartalmassá, érzelmileg gazdaggá tette műsorukat, Örvendetes tapasztalata volt a balassagyarmati Irodalmi Színpadi Napoknak az ön­ célú intellektualizmus hátterbeszorulása, a konkrét, élő mondanivaló iránti igény erősödése. Egyre kevesebb az általában az emberiséghez szóló dilettáns fennköltség, egyre több a helyi politizálásra közvetlenül kapcsolódó, valóban közéleti műsor, mint pl. a Nem magánügy, az Erato, vagy a kecskemétiek Kalendárium c. műsora, áttételesen a Jónás könyve előadása. Rendhagyó volt a fesztivál nemcsak a kisérletező kedv élénkülése folytán, ha­ nem a zsüri magas mércéje, sok vitát kiváltó döntései, elemzései miatt is. Az indulatok elmúlásával, a tanulságok levonásakor célszerű megfogalmazni: a fesz­ tivál, s maga az irodalmi színpadi mozgalom nagykorú lett, a felnőtteknek kijáró mércével kell mérni értékeit, tévedéseit. Kiss Aurél Őszi tárlat a Kohász Művelődési Központban* E kiállítás minősítésére a jelenlévők nyilván többféle jelzőt is találtak, nyilván ezek döntő többsége rá is illik a kiállított anyagra. A lehetséges sokféle jelző közül számomra háromnak van jelentősége. Engem a kiállítás szokatlansága, a szimbolikája és hasznossága ragodott meg elsősorban. Miért? Először is szokatlannak éreztem idő­ pontja miatt. Hiszen ősszel nálunk nem szokás ilyesfajta kollektív kiállítást rendezni. A város, a megye és a vendégművészeink bemutatkozása, nagy seregszemléje tavaszszal szokott lenni. Szokatlannak tűnt az is, hogy hétfőn nyílik a tárlat. A kiállításrendezési gyakorlat úgy alakította, hogy e célra a vasárnap délelőttök jelöltettek ki. Mindezekből az előjelekből arra is következtethetünk, hogy az eltérések tudatosak, szándékosak. Ez utóbbira gondolhatunk abból is hogy nemcsak az idő, hanem a hely megválasztása is elüt a gyakorlattól és ebben a környezetbe hívták meg a képzőmű­ vészet iránt érdeklődő vendégeket. Az pozitívumként értékelhető, hogy a kiállítás rendező keresve-kutatva a város viszonyai között meglévő lehetőségeket az egyik jó környezetre találtak rá ismét, és ilyen formán is ápolják a város egész kulturális fejlődése szempontjából is az értékes történelmi hagyományokat. Az a véleményem, hogy ez a művelődési központ ilyenfajta igényeket is ki tud elégíteni. Kissé szimbolikusnak is érzem, hogy a város egyik ipari központjában került sor erre a rendezvényre. Nyilvánvaló az, hogy itt nem arról van szó, hogy a művészet „leszállt” ormairól és fenségességében megmutatkozik, hanem arról, hogy törleszteni kíván olykor-olykor felhalmozódó adósságából. Ügy vélem, ez irányban nagyon sok még a tennivaló, hogy a tudati felszínen, vagy a felszín alatt a rejtőző * Elhangzott a kiállítás megnyitásán 113 �igényeket felébresszük, illetve ezeket kielégítsük. Szimbolikusnak érzem továbbá ezt a kiállítási azért is, mert úgy vélem, hogy mostani feladatainknak a kezdetét is jel­ zi, melytől azt várjuk, hogy tovább viszi közművelődésünket azon az úton, amely Salgótarján folyamatos kulturális fejlődéséhez szükséges. Amelytől feladataink je­ lenlegi szakaszában azt várjuk, hogy az eddigieknél jobban ébressze fel és elégítse ki a munkások és az ifjúság kulturális igényeit. Nyilvánvaló, hogy ehhez a munkához szükség van azokra a képzett erőkre, akik ebbe a munkába meggyőződésük, ismereteik alapján részt kívánnak venni. A számbavehető erők között lényeges szerep jut szocialista értelmiségünknek, művészeink­ nek. Így népművelőink, művészeink számára e feladat megoldása igen nemes és reális tartalmú. Ez az alkalom azt is igazolja, hogy közművelődési intézményeink megértették e feladat lényegét. Hiszen ez a gyűjtemény az ez évi Múzeumi Hónap során három in­ tézmény összefogásának eredményeként született: a Munkásmozgalmi Múzeum, a Kohász Művelődési Központ, a Megyei Művelődési Központ vezetőit, munkatársait dicséri. Aki ismeri a város közművelődési életét az azt is tudja, hogy ennek az al­ kalomnak nagy jelentősége van az egységes városi közművelődési tevékenység szem­ pontjából. Az is jó, hogy ez a kiállítás nem egyedi példa csupán. Az összefogásnak egyéb jeleivel is találkoztunk. Az elmúlt napokban a társművészetek közül a kóru­ sok találtak itt otthonra, hogy a városon, a megyén túl is öregbítsék hírünket. A két alkalom — remélhetőleg — nemcsak szórvány esetenként fog szerepelni emlé­ kezetünkben, hanem átterjed és realizálódik a mindennapok szorgos munkájában is. Külön elismerésre méltóak azok a művészek, akik a múzeumi felhívás nyomán munkájukkal jelentkeztek e tárlaton. A városban élők közül láthatják Czinke Ferenc, Iványi Ödön, Lóránt János, G. Mészáros Erzsébet és Pataki József alkotásait. A balassagyarmati művészek közül Réti Zoltán képei láthatók. A megyén kívül élőket Somogyi János festményei, Vasas Károly szobrai, Csohány Kálmán grafikái képvise­ lik. A tárlat hasznos abból a szempontból is, hogy újabb fórumot és lehetőséget biztosít a városban, a megyében és a megyén kívül élő művészek számára, hogy ere­ jüknek és képességeiknek megfelelően vegyenek részt a város kulturális program­ jának megvalósításában. Azt hiszem — egyeztetve a különböző szinteken megfogal­ mazott terveket, elképzeléseket — ez az őszi kiállítás hasznos kisegítője és kiegészí­ tője — és nem ellenlábasa — lehet a már nagy hagyományú és továbbra is legjelen­ tősebb kiállítási programnak, a Tavaszi Tárlatnak. Az ezzel foglalkozó intézményeknek ilyen összefüggésben is érdemes gondolkodni, hiszen ez a művészeti élet újabb ösztönzőjévé is válhat. Itt nemcsak a „felnőtt generáció” fejlődését kísérhetnénk szemmel, hanem az „új” nemzedék legizgalmasabb darabjai is fórumot, közönséget kaphatnának. Napjaink igényeként vetődik, vagy vetődhet fel az is, hogy élve a hely-adta lehetőségekkel, a létrehozó intézmények keressék az alkalmat, hogy a kiállítást a munkások, a Szocialista brigádtagok, a szakmunkástanuló intézet diákjai minél na­ gyobb számban tekintsék meg. Törekedjenek arra, hogy a szervezett programok kere­ tében a művészekkel is találkozhassanak. Jó lenne, ha az eddig előforduló példákból okulnának a művelődési folyamatban résztvevők, és a két összetevő — az alkotók és a közvetítők — egymásra találásának és további, a lehetőségeket jobban kihasználó, tudatosabb és egységesebb gyakorlat újjászületésének lennénk a mai napon tanúi. A cél: a magasabb műveltséggel ren­ delkező munkásság, a város szocialista kultúrájának továbbfejlődése érdekében. Ehhez a közművelődés irányítóinak, a közművelődés minden munkásának azonos szemléletére és gyakorlati egységére van szükség. Abban bízva, azon munkálkodva, hogy még több ilyen felfogású — a mindennapi munkában is tükröződő — kiállí­ tással, rendezvénnyel találkozunk, nyitom meg e kiállítást és kérem tekintsék meg a műveket. Horváth István 114 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/aebf76b4a8cbe3233b461375f39c592a.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1971 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1971/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1971 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/acc7bdc30f0a9ecee29d92c4ba7c719f.pdf c0000bfe998ffad439f24c7681c38562 PDF Text Text �IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT V. ÉVFOLYAM 1971. TARTALOM Vidor Miklós: Szabálytalan emlékek Csanády János: Nógrádban téli tölgyek Polgár István: Elesett harcos, Ostrom, Che, Egyszál bizonyosság Dénes Géza: Tanyán történt, Cillogó gyűrűk Tamás István: Ma nem látni, Este, Krampácsolók, Apám Hann Ferenc: Versek, Márciusban Varga Rudolf: Alázkodó 3 10 11 14 18 21 22 BEMUTATJUK F. Mihály Ida: Balázs János képeiről Balázs János: Salgótarján — 1971. február 23 25 t á r s a d a l o m -m ű v e l ő d é s Horváth István: Útközben Kemény István: A salgótarjáni üzemi munkások műveltségének szociológiai vizsgálata Kiss Aurél: Ifjúság és szabad idő Vihar Béla: Közös dolgainkért 33 39 42 48 TANULMÁNYOK Szakó László: Fábry Zoltán irodalmi cikkei Szalánczay György: Babits irodalmi és irodalompolitikai cikkei. II. 53 64 A PALÓCOKRÓL Bakó Ferenc: A palóckutatás célja és mai feladatai Paku Imre: Palóc népköltészet. I. Dallos István: A zoboraljai magyar etnikum, Palóc népszokások a zoboralján 74 78 84 �KÖRKÉP A Nógrád megyei falvak kortörténetének feldolgozásáról (Schneider Miklós) Antológiák margójára (Alexa Károly) Szép versek 1970. (Vasy Géza) Erdei Ferenc: Város és vidéke (Horpácsi Sándor) Solymos Ida: Arc nélkül (Alföldy Jenő) Tanulmányok a XX. századi irodalomtudomány irányzatairól (Csongrády Béla) Pályázati felhívás KÉPZŐMŰVÉSZET: Válogatás Balázs János salgótarjáni kiállításának anyagából: Káprázatok (címoldalon), Madarak, Virágok, Bőség, Anya gyermekével, Házi barátaim, Égő világ, Sivatag (műmellékleten) 93 93 100 102 104 106 109 * Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat. A Nógrád megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztályának lapja. Megjelenik negyedévenként. Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Balázs László, Boros Sándor, Csík Pál, Csongrády Béla, Csukly László, Czinke Ferenc, Erdős István, Havas Péter, Kerekes László, Schneider Miklós, Szabó Károly. Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivatalokban. Egyes szám ára: 5,— Ft. INDEX: 25708. 71 14181 NyV Balassagyarmat 1700 pl. — Fv.: Bednár Károly �Vidor Miklós Szabálytalan emlékek A FELÜGYELŐ Megbízatása nem hivatalos, alig hihető, hogy a kerületi tanács számon tartaná. De rendszeresen találkozom vele a környéken: hol a zöldséges előtt áll a sarkon hórihorgasan, prófétikus soványságban, hol a trafik be­ járatában strázsál, vagy a büfé ablakán ellenőrzi a kávézó közönséget. Egyetlen felügyelői jelvénye: hegyes végű botja. Hóna alá szorítja, s ha megcsillan előtte a járdán egy-egy ezüstös, vagy meggypiros sztaniol, fölszúrja. Láttam a múltkor egy kapu alatt, amint gondosan a bot végére tekerte zsákmányát. Vagy arasznyi már a boton a sztanioltekercs. Ügy hordja, mint turisták a megjárt vidékek emblémáját De ő mindig ugyanazt a tájat járja: a belső Józsefváros néhány ház­ tömbjét, a Körútra futó csöndes utcákat. Olykor-olykor robajlik csak át itt egy-egy teherautó vagy mérges motor. A felügyelő ilyenkor megáll a sarkon, élénk-kék tekintetét gondosan körülhordozza, a botjával jelez, megadja a szabad utat a bekanyarodó járműnek. Tartása, komoly ösztövér arca elárulja, hogy gyalogospárti. Nem bízik ezekben a pufogó, re­ csegő szerkezetekben, vezetőjüket sem nézi jó szemmel. Ő mindenesetre m egteszi a magáét, kiáll a sarokra, földeríti, nem fenyeget-e valakit a közeledő jármű, aztán int, beleegyezését adja, hogy áthaladjon a fennhatósága alatt álló területen. Őszülő bajuszú férfi a felügyelő, hatvan lehet. Télen-nyáron szürke kalapot visel, gólyalábú léptekkel halad, fölszúrja a sztaniolt, és irányítja a mellékutcák forgalmát, ahová nem jutott rendőr. Különben szenvedélyes dohányos. Egyszer meg is állított, rám hunyorított és fölemelt cigarettájá­ val jelezte, hogy tüzet kér. Néma pillantással köszöntöm, ha találkozom vele. Nem tudom, mit gondol rólam, számon tart-e egyáltalán. Behatolhatunk-e még agyának tekervényei közé? Titok. Itt jár közöttünk. Vigyáz ránk. Gondoskodik valamiről, ami igazában nélküle történik, de ő részt akar vállalni belőle. Hangtalan, nappali árnyék. Szürke és megbízható, mint a lelkiismeret. Rója az utcákat, figyel, számot ad valamiről, amit kívüle már meg sem lát más. „Szegény” — mondja a felszínes járókelő. Pedig gyanítom, hogy so­ kunknál gazdagabb. Túljár eszünkön, becsap bennünket sztaniolgyűjteményével, nehogy igazi kincseit meg kelljen mutatnia. AZ ELTŰNT HERCEG El sem lehetett képzelni, hogy egyszer egy egész szivarra gyújtson rá. Mintha végigszívhatatlan, öreg csonk volna az újjai közt, néha szájához emelte, fölfénylett a parázskör, s olykor boldogan összehunyorodott. Cson- 3 �tos madárfején a vigasztalan, hosszú orr igazi csőr: szomorú ragadozó, a maga fajtája közül kikopott, mindig elszedik előle a zsákmányt. Fogatlan szája mosolyra nyílt, az is néma bocsánatkérés. Nem akar elkedvetleníteni senkit, hát komikusra veszi tulajdon sorsát. Keringett a kávéház félhomályos sarkai között, néha kibukkant, meg­ hordozta enyves tekintetét s alámerült. Gazdátlan asztaloknál ütött al­ kalmi tanyát. Mikor megbetegedett a szivaros, néhány napig ő helyettesí­ tette. Készséges volt, vékony alakja csupa udvariasság, amint egy-egy vendég elé tartotta a trafikosládát. Aztán visszasüppedt a tengő hontalan­ ságba, mintha húzná maga mögött az odvas félhomályt, az átmeneti nap­ szakok vaksi derengését. Egyszer megkérdezte valaki: — Voltaképpen miből él maga? Szűken megvonta vállát: — Följelentem magam a rendőrségen, nyomozzák ki. Nem bántotta, ha hercegnek szólították, mert neve véletlenül meg­ egyezett a legkisebb európai hercegség nevével. Köhögősen szítta szivar­ csonkját, portyázott a hangos kártyások asztala körül. Ha leült valaki mellé, a játékos idegesen húzódott arrébb. Pech-szaga volt az életének, amelyet alighanem senkisem ismert. Kietlen albérleti szobák dohos zugait érezte mögötte az ember, a falon betegen égő egy szál körtét s mindig bontott, vagy inkább soha be nem vetett ágyat, penészsárga huzatú párnával. Azokat is szerényen, suttogva szólította meg, akik kedvelték. Tán félt, hogy ráunnak. Holott egész alakja, jellegtelen színű, kifényesedett ruhája maga volt a fáradt unalom. Gyerekkort, fiatalságot nem álmodhatott mögé a fantázia: ötvenesnek jött a világra, elkésett, lecsúszott ötvenesnek, aki emlékeit is elvesztette. Senkinek sem hiányzott, mikor néhány hétre elmaradt a kávéházból. Csak akkor ébredtek tudatára, mikor ismét megjelent. — Hol volt, herceg? — Vidéken — dünnyögte szivarja mellől. — Üzleti ú t ... — Legalább sikerrel? — Hát itt vagyok megint, nem elég az? — nevetgélt vékonyan s elvonult a füstben, eleven sorsok vaskos árnyai között. Utánanéztem töprengőn: — Hallotta? Üzleti úton! A herceg! Valaki szórakozottan sóhajtott: — Szegény feje! Addigra már egyik asztal fölé hajolt, feszülten leste a lapjárást, ko­ ponyája sárgán fénylett. Itthon volt ismét, előregörbedő kiváncsisága jelez­ te boldog beavatottságát, lankadatlan érdeklődését a kávéház akváriumi tenyészete iránt. Itt volt életének archimedesi pontja. Néha apró megbízások pottyantak, megesett, hogy fölrendelte valaki magához, átadtak neki egy-egy csomagot, zsebben elférő dobozkát, fonynyadt, poroslapú könyvet, divatjamúlt zakót, hogy értékesítse a világ­ ból kizüllő tárgyak rejtelmes piacán. 4 �ő volt az eleven vigasz az átmeneti bajokkal küszködők számára: ő, a kormánytalanul hányódó roncs ismerte csak a szeszélyes áramlások tit­ kát, ha nem is beszélt róla. Vitte arcára száradt kínai mosolyát céltalanul, de hűségesen. Világesemények robajlottak el mellette, neki egyre ment bukás vagy diadal. Az évelő növények szívósságával tartott ki valami mel­ lett, amit sosem jutott eszébe megfogalmazni. A kávéházzal együtt tűnt el. Ahogy ezt bezárták, őt sem látta többé senki. Az összeszokott partik áttelepültek máshová: nekik az asztal volt a fontos, hogy négy oldalán leülhessenek, s osztani kezdjék a lapokat. Ha véletlenül meg is kérdezte valaki: „Mi lehet a herceggel, nem tudják?” — a játszma sodrása átcsapott a kérdés fölött. A herceget elnyelték a terézvárosi kis utcák, ahonnan előbújt dél­ utánra, hogy fakó felöltőjében, roskadt kalapjában oly észrevétlenül lép­ jen be a forgóajtón, ahogyan csak neki sikerülhetett kifognia a tanútlan pillanatot. Nem érkezett és nem távozott: mindig is jelen volt. A pincérek, az újságosfiúk úgy emlékeztek rá, mint aki valahány izgalmas esemény néma kibice maradt. Ott volt, mikor rajtakapták azt a két sipistát, vagy mikor a gavallér szűcsmester hirtelen rosszul lett, s a kávéházból haza kellett szállítani, hogy másnapra már a halálhíre jöjjön helyette. A herceg akkor fájdalmasan bólintott, olyasféle kimondatlan hittel, hogy ez is csak rendes emberekkel történhetik meg. A komisz kutyák lenyerik a partnerü­ ket, nem törődnek a családjukkal és makkegészséges önzéssel járnak a haláltalan életben. Maga a herceg azonban beleveszett a ködbe, akár a századeleji érzel­ mes beszélyek figurái, akik körül mindig csak megtörtént, személy szerint ők nemigen vettek részt benne. Valahol lépked most is, tűnődő mosollyal, szivarcsonkja megbarnult ujjai között, álmodik az elveszett kávéházról, ahol törzsvendég volt. Régtelen régen. A világ megöregedett azóta. Koponyája mind sárgább, cson­ tosabb. Hígszálú őszi eső szemzik körülötte, az aszfaltban foglyul ejtett fák elhullajtották levelüket. Megy, megy abban a végtelen múlt időben, amelyet már akkoriban ott cipelt a vállán. Talán attól volt olyan hajlott a háta. a boldogság Ár n yé k a Négyszemközt mesélte valaki: — Álmomban találkoztam azoknak az álmoknak a folytatásával, ame­ lyeket fölébredve mindig elfelejtek. De csak ennyire emlékszem, fölidézni nem bírnám őket. Olyan volt, mintha valaki elássa a kincset s aztán, hogy sikerüljön eltitkolni a rejtekhelyet, tulajdon emlékezetéből is kiirtja. — És többé nem mondhatok mást az egészről. Van valahol egy kis birodalom, az enyém, boldog vagyok benne, csak letörlődött a mappáról, én pedig elveszítettem felségjelvényeit is, homályos sejtésem maradt róla 5 �csupán. A hajótörött király ilyen: egymaga menekült meg, többé sem országát, sem önmagát nem igazolhatja. Ki hinné el neki, ha már benne is ködkép? — Bár egyszer talán megint sikerült visszaálmodnom magamat. S aztán fölébredek, hogy mindent elborítson az éjszaka. S elgondolkodón hozzátette: — Dehát miért fontos, hogy elhiggyék? Nem elég, ha volt valahol? CIVILKURÁ ZSI Húsz esztendővel a történtek után, s az érdekeltek fájdalmas elmúl­ tával támad föl bennem ez a história. Akkoriban ott voltam már születő lapok bölcsőjénél, de először sodort a véletlen egyiknek a sírjához. A folyóirat — tekintélyes intézmény kiadásában megjelenő művészeti szemle — kemény harcok kereszttüzében másfél évfolyamon át tartotta magát. Mind rosszabb idők jártak a modernista törekvésekre, a szerkesztő viszont tántoríthatatlan maradt. Nem lehetett kétséges a végső ütközet ki­ menetele. Az intézmény belső szabályzata megkövetelte, hogy a lap sorsáról a szűkebb vezetőség döntsön. A szavazás napján már nem is az érdemi hatá­ rozatról, csak a nemes, vagy dicstelen halálról volt szó. A héttagú vezetőségi ülésre a szerkesztő maga helyett egyik kiváló írótársát küldte el. Kívüle egyvalaki ült még a zöld asztalnál, aki szövetsé­ gesnek számított: a szerkesztő barátja, más művészeti területen rokon tö­ rekvések híve. Ha hiábavaló is, mégsem volt közömbös, hogy legalább ők szót emeljenek a lapért, legyen, aki kimondja: megvan a létjogosult­ sága, nem érdemli, hogy elnémítsák. Mindez el is hangzott a rövid vita során, ketten kiálltak a további megjelenés mellett. Az elnök elrendelte a szavazást. Formahíven, titkos szavazást. Egy-egy begöngyölt kis papírlapon, aláírás nélkül „igen” vagy „nem” lehetett a válasz. S aztán sor került a cédulák kibontására. Unalmas, üres szertartás, gondolhatta valahány résztvevő. Akár látatlanban is kihirdethették volna az eredményt: öt szavazattal kettő ellenében a vezetőség a folyóiratot megszüntette. Csak a rend kedvéért kellett mégis megszámolni a szavaza­ tokat. És akkor, minden várakozás ellenére kiderült, hogy hatan szavaztak a folyóirat halálára, mellette csak egy voks esett. Sistergőn kínos pillanat volt. A két szószóló zavartan és vádlón né­ zett egymásra. Valamelyikük számításába hiba csúszott, ha azt hitte, hogy a másik sem tart ki. Most feszengőn ültek helyükön, valamennyi jelen­ lévőnek föladva a leckét: melyikük követett el árulást, hogy a másik hűségére is foltot ejtsen vele? Öt tapintatosan lenyelt mosoly között a két kutatón párbajozó tekintet, a viszkető helyzet s a soha napvilágra nem kerülő igazság — ez lett a szavazásból. A lappal együtt a civilkurázsi is odaveszett. 6 �ÖNJELLEMZÉS Nem sokkal a fölszabadulás után mutattak be Füst Milánnak, s 1945-46 telén valahol a Visegrádi utca környékén tettem néhány látoga­ tást nála egy kis udvari szobában, annak az időszaknak minden romanti­ kusan primitív díszletét őrző környezetben. Ócska vaságyon kuporgott, szidta a világot, undorodva mutatott maga köré. Ez jutott neki: kéziratai elégtek, itt ül befalazva egy dobkályhás cselédszobában, kiszolgáltatva és elveszetten. Shakespeare-i átkok, jeremiási siralmak törtek ki belőle. Bó­ lintani is alig mertem, megsemmisülten bámultam. Jajveszékelése ijesztő volt, méltatlankodása vulkánikusan hiteles, az egész jelenség komikusan tragikus és lenyűgöző. Patakzatos tirádákat zúdított rám, fönnakadó szem­ mel idézte egy-egy pillanatra boldogabb korának fényeit, a halálban megnőtt társakat, csatázott élőkkel és elmentekkel a maga deklamatív szenvedélyével, biblikusan. Az évek során, ha jókora hézagokkal is, föl-fölkerestem, hol belvárosi lakásán, hol az egyetemen, vagy a visegrádi alkotóházban láttam viszont. Újra hallhattam görögtüzes áradását, amint megsemmisítő fintorral a túlsó végletbe csap, halhatatlanokat üdvözít vagy kárhozatra küld, tévedéseiben is megragadóan játssza, játssza tehetetlenül önmagát. Fölemelt mutatóujja mintha különös alakjainak egész sorát idézné tanúul, negyedik Henrik ki­ rályt és Störr kapitányt, az Á dvent hitéért üldözött ifjú angol nemesurat s a Boldogtalanokat, a fejükre végzetet gyűjtő szertelenség hőseit, az ő tropikus kedélyvilágának szülötteit. Utoljára a Rózsadombon kalauzoltam el hozzá valakit, hogy majd húsz évi távoliét után viszontlássa Füst Milánt, ifjúsága mesterét. A lu­ gasban fogadott, valóban azzá a „horgas aggastyán” -ná szikkadtan, akivé isten tudja mióta lenni készült. Talán a ritka látogató megjutalmazására idézte föl legelső emlékét. — Hihetetlen, -megengedem, de így van: tizenegy hónapos koromból él bennem. Nem mert elmesélték, hanem a magam eszében őriztem meg, bocsátotta előre. Kissé ropogós r-jei elevenen reccsennek még a fülemben, látom az alkonyodásban elmosódó, hátradőlő alakot. — Tehát: nagyanyám igen szeretett, s hogy kedvemet keresse, min­ denféle finom leveseket főzött nekem. Én pedig lelkendezve és mohón kapkodtam a tányér után, már ahogyan ekkora kisgyerekek szokása. Egy­ szer véletlenül túlságosan forrón nyújtotta nekem a kannában a levest, el­ égette a számat. Sírtam, hadonásztam, dühösen elkergettem magamtól. Ő pedig, hogy megbékítsen, kihűtötte a levest s afféle gyerekbolondító gü­ gyögésekkel közeledett ismét, kínálta, amit az előbb annyira sürgettem, de most már nem és nem és nem akartam látni sem! S aztán hosszan, so­ káig kellett hízelegnie, ajánlgatnia a főztjét, mire végre is elfogadtam. S itt ránk csodálkozott! — De hát miért mesélem el én ezt az egészet ? Mert — különös dolog! — ebben a kis jelenetben mintha egész sorsom, jövőm benne lett volna! Vagyishogy nekem azt is hízelegve, kelletően, kedvcsinálóan nyújtsák, hogy elfogadjam, amit nagyon szeretek! 7 �Megmaradt volna benne csakugyan a kép? Vagy fantáziájában szüle­ tett ez is, hogy visszafordítsa, jelképet gyújtson mögötte? Azt hiszem egyre megy. A nagy költőnél helyére kerül minden, igazzá válnak a le­ gendák, múlt, élmény, mű egybeforr, hogy a halál se bonthassa szét többé. SZABÓ LŐRINC LECKÉJE Akkortájt kezdtek megjelenni a „Tücsökzene” első darabjai a Válasz-ban. Szabó Lőrincet addig sem ismertük rejtőző alaknak, nem röstellt fél­ reérthetetlenül azonosulni versének egyes számú első személyével akkor sem, ha kegyetlen titkokat árult el magáról. Most mégis fölfüleltünk. Megéreztük, hogy sorsának eredő forrására bukkant a költő. A gyerekkor, a szülői ház, az anyaváros, az ifjúság messzi tükreibe pillant vissza, hogy elvégezze a szembesítést és számot vessen. Szorongató gyönyörűség volt ezeknek a testmelegű verseknek az ol­ vasása, párázott valamennyiből a személyes vallomás, a rátalálás fojtott izgalma rezgett a sorokban. Az a fajta tehetetlen őszinteség lökte fölszínre őket, melyik a lélek tektonikus megrendüléséből fakadhat csupán. A fiatalság gátlástalan kíváncsiságával kérdeztem meg, hogyan szület­ nek a sorozat egyre gazdagodó újabb versei, igaz-e az a sejtésem, mintha egymásból pattannának elő, a hívó emlék törvénye szerint. Kissé félrehúzódva ültünk a társaságtól, közel az alkonyi utcára néző ablakhoz. A szobában égett már a villany s ez a kétféle megvilágítás őrzi ma is belső látásom előtt szokatlanul hosszúkás idomú fejét, szomorú­ kaján arcát, koponyájához nőtt szemüvegének csillanását. Örült a kérdés­ nek, szívesen beszélt, ahogyan valaki a számára legfontosabbról ejt szót: nem árul el mindent, de a résnyire nyitott ajtón bepillantást enged mű­ helyébe. — Mintha az agyvelőmbe mártanám a toliamat — mondta. S ennél anyagszerűbben, magára jellemzőbb módon meg sem fogal­ mazhatta volna a „Tücsökzene” s azontúl egész költészetének lényegét. A kideríthetetlen érintésre megszólaló emlékeket, amint ott pihennek agyá­ ban, mintegy álomba süllyedten, hogy a varázsjelre fölébredjenek. S a varázsjel nem megtanulható. Az ő számára sem. Újra és újra bele kell törődnie, hogy akarati, tudatos gondolati úton hiába keresné. A „Tücsökzene” verseinek puritán formájáról beszéltünk aztán, a hol szigorú, hol szándéktalanul laza asszonáncba oldódó páros rímekről, a nekilendülve vágtató, majd elfúlva megzökkenő jambusokról, ahogyan a belső hang diktálja s amint az elkészült verset ismét átvizsgáló figyelem kiszűri a szívhangok mellékzörejeit. Mert azt már tudtam róla: aprólékos gonddal tovább javítgatja kéziratát, nem hiszi el behunyt szemmel, ami első megfogalmazásra tolla h egyére ugrott. Élete végéig őrizte, amit ifjú­ ságában a Babits mellett töltött esztendők sugalltak. Újra letisztázta s a hűvösebb, személytelen gépiratban ellenőrizte a vers izületeit, hogy tovább nyesse, ha kell. S akkor említette, egyszerűn, tanáros nyomaték nélkül: — Egy-egy sor karakterét az ige és a kötőszó vonja meg. Ez a két 8 �szófaj az értelem hordozója: bennük fejeződik ki a mozgás s az indulati előjel, minden egyéb hozzájuk igazodik, ők sodorják magukkal a monda­ tot, alanyostul, tárgyastul, határozóstul. Nem bökte föl csontos mutatóujját figyelmeztetőn, hiszen valami magától értődőt mondott. A világosság, a józan emberi szó erejében hitt, mint költészetünk legjobbjai. Kerülte a dagályt, az ékítmények halmozá­ sát, a tűzijátékos káprázatokat, melyekből a petárdák eldurranása után nem marad semmi. S aztán egy jó évtized múltán, utolsó megrendülését is ezen a nyel­ ven fejezte ki. „A huszonhatodik év” szonettjeiben. A visszajáró kísértetből is az embert, az öt érzékünkkel megközelíthető valóságot jelenítette meg, lét és nemlét lecsupaszodott drámáját, aranyfüst és dekoráció nélkül, mert nem hitt látványosabb, nagyobb csodában az életnél. Műhelyében mindenható volt, versfordításaiban a magyar költői nyel­ vet vitte újra diadalra, mikor a világlíra legnagyobbjaival kellett lépést tartania. Értette a módját, „hogyan kell egy hajszálat hosszában huszon­ ötször elmetszeni” — mint prózában is alliterálva mondta. Dünnyögve, eltöprengőn, az értelem fényével csöndes szavában, azok módján, akik tudják, hogy hiányzó érveket sem a hangerő, sem a szavak bősége nem pótohatja. AZ ALÁZATOS V AR ÁZSLÓ : SZERB ANTAL Ahogy megpróbálom rögzíteni az időpontot, 1943-ban történhetett, mikor már alig másfél esztendeje lehetett hátra. A helyszín alighanem a Zeneakadémia, de esetleg a Vajda János Társaság. — Mindez lassan a legendává foszló félmúlt ködében dereng, abban a tünékeny birodalom­ ban, ahová az ifjúság ártatlan merészségével lépünk be, hiszen nem sejt­ jük határait. Az alkalomról sem mondhatok már pontosabbat, mint hogy valamiféle irodalmi matiné hozhatta össze a közönséget, s befejeztekor, a ruhatár felé igyekvők áradata sodort össze Szerb Antallal. Akkor már bemutattak neki, s a magam nyurga kölyökségében belepirultam az örömbe, hogy megismert, meg a zavarba, hogy jó fejjel magasabbra nőttem nála. Nyilván az elhangzottakról beszélve haladtunk a széksorok között, majd a kijáratnál elétoppant valaki — az ismeretlen olvasó — és elnézést kérve megszólította. A szokásos kis jelenet pergett le: néhány eldadogott szó, köszönet az írásaival szerzett élményért, a rég megszületett vágy, hogy egyszer élőszóval, szemtől szembe is elmondhassa — aztán már bú­ csúzott is. Ketten maradtunk ismét, köztünk az utolsó mondat elszakadt cérna­ szála. A törékeny alakú, már megjelenésében szívet indítóan védtelen Szerb Antal — a maga nemzedékében Tónikának hívták — riadtan nézett rám, s röstellkedő megtegetőzéssel mondta: — Vagy húsz éve publikálok, de még mindig nem tanultam meg, hogyan kell ilyenkor viselkedni. . . Egy-két futó találkozást érhettem még meg vele, akkoriban megszál­ lott szorgalommal hordta már be rövid életének termését, a világirodalomtörténet. ívei lázas tempóban szaporodtak keze alatt, sietnie kellett. 9 �A közeledő katasztrófa szelében éltünk, hogy a következő év tavaszán a német megszállással ránk szakadjon. S aztán 1945-ben, a fölszabadulás után egy letakart koporsó a rava­ talon, a búcsúztató hangja megcsuklik, körül a pályatársak és tanítványok, a magyar irodalom megtizedelt kis csapata, amint ki-ki szédelegve méri föl, hogyan is kelt át a szakadékon, s miféle ördögi sors emelte ki mellőle a veszni szántakat. Negyedszázadnál is későbben idéződik föl bennem ez a villanásnyi emlék. Azóta újabb ismeretlen olvasók tíz- és százezrei nyúlnak könyvei­ ért. Elbűvölő regényeiben távoli korok és messzi országok élednek meg a képzelet érintésétől, korszakot nyitó irodalomtörténeti műveiben ablakot nyit, hogy porlepett könyvtárakat járjon át a friss levegő. A modern szellem kalandjait éljük át mindannyiszor: Szerb Antal egyszeri varázs­ latát. A megejtően szerény mágusét, aki élete során a könyvek világában volt igazán otthonos, sosem is vágyott el közülük, s alázatos tanítványnak érezte magát, mikor már régesrég mester volt. Csak a pöffeszkedő nagyképűséget nem tanulta meg rövid élete vé­ géig sem. Csanády János Nógrádban téli tölgyek Aki szigorral szeretted — s le-lehajolva néha nehéz rögeibe temetted eltorzult arcodat: e földet aki féltve szeretted, (mely tégedet sem dédelgetett, inkább didergetett; — ) hol szíved felnevelted differenciálművek őrlése közt, s a csendes ekék fekete-földet forgató selyem­ suhogásában; Te, aki pannóniai s nagyalföldi 10 �égboltok roppant körein edzetted szemedet, s kinek pattogó fagydalokat durrogtattak Nógrádban téli tölgyek: Te nem nyughatsz el! Bazaltra hágva SÁNDOR lábanyomába húzott nyugtalan meredély. Kivetettek a völgyek. Tisztán láttad a felföldi kis folyók kanyarulatait: s távolba-mutató sorsodat is. Itt vagy. Most, itt. S szemed káprázik a fénytől, s a kimerültségtől. S látlak: kimeríthetetlen sorsod felett, félúton. Látom magamat. — Ó, bazalt pillanat! Oroszlán­ sörénnyel integet Nógrád s Gömör között a Mátra — sötétlő, messzi tájra. P o lg á r Is tv á n Elesett harcos Végsőt lobbant utolsó napja is. Hűlő meteor, a föld befogadta. Mágneses vastömb. Hol keressem? A radarkészülékek nem jeleznek. Körös-körül tapinthatatlan árnyak sűrűsödnek és oszladoznak. Elefáncsorda vonult át a súly és erő fölényével fölötte. Vakondtúrásnyi halma sincs már, de a sírás még mindig árad a Tejútrendszer legszikrázóbb, ismerhetetlen csillagáról. 11 �Ostrom A ciprus magassága. A tenger szélessége. Iszonyú, hogy az ember naponta roskad térdre. Ne mondd, hogy hiábavaló. A madár szárnyalása. A szikla keménysége. Iszonyú, hogy az ember naponta porlik égve. Ne mondd, hogy hiábavaló. A csillag ragyogása. Az anyag örökléte. Iszonyú, hogy az ember naponta hamvad éjbe. Ne mondd, hogy hiábavaló. Che A a a a a parancsot sortűz követte sortüzet a szurdok válasza választ csend csendet négy oldalról támadás támadást halál a halált szétburjánzó élet s kérdőjeles kék szikrasziszegés majd lassú eszmélése mindazoknak akihez a napos oldalról átment s akikért utolsó töltényeit is kilőtte azon a júdást marcangoló délután 12 �Egyszál bizonyosság Titkok bozontja, Enyhületes nyíltság, Rajongásoknak Ideg-citerája, Tisztaság kelyhe, Erős szigorúság, Rezdült hárs-lombok lllat-hullatása, Tükröző tóból Elősejlő mélység, Ringva elúszó, Indigó magasság, Tebenned bíztam Eleitől fogva, Reméltem, hittem, Igen, eljössz egyszer. Tenyerem tartom Esetlen elébed — Rovátkáimban Ismerd fel az arcod, Tekintetemnek Ernyőjét nyitom fel — Rejtőzve ott állsz Időtlen időktől. Tarolt jövőmben Egyszál bizonyosság: Rám ég szakadhat, Irtózat nem űz el. Tapos majd talpam Esztendők havában, Recseg a csontom, Inaim lazulnak, Tomboló alkony Erdősűrűjében Rigófütty-hangod Irgalmas simítás. 13 �Dénes Géza Tanyán történt A fejkendős asszony felnézett a község főterén a nagy épületen lévő táblára: „Rendőrőrs” ! Igen, megérkezett. Utoljára két hete járt itt, panasz­ kodni az urára. Benyitott. A telefonnál az a kövérkés törzsőrmester ült. Köszönt. A törzs felismerte: — Jónapot, asszonyom. No, megint baj van? Az arcán még látszanak a férje öklének nyomai. Mi az újabb panasza? — Széket tolt az asszony elé. — Most más baj van, törzsőrmester elvtárs! — Az asszony leült, meg­ igazította fejkendőjét. — Más baj? — Igenis. Az uram fekszik a földön. Nem akar fölkelni. — A földön? — Igenis! — tördelte kezét az asszony. — Kint a tanya előtt, az eperfa alatt. — Akkor rossz helyre jött, asszonyom. Ez a tisztiorvosra tartozik. Az asszony megremegett: — Nem orvos kell már oda, hanem rendőr. — Rendőr? Hová beszél? A törzsőrmester cigarettát vett elő, puhítgatta: — Valami baja van az urának? — Az van, baja van. — Bántotta valaki? Az asszonyból csöndesen jött ki a szó: — Megsuhintottam. — Maga? Mivel? — Hát . . . a kapanyéllel. Most már az én uram nem fog engem verni, se örömében, se féltékenységében. — Szóval — gyújtotta meg cigarettáját a törzsőrmester — mivel maga a kapával megsuhintotta, azért fekszik az ura a földön? — Azért! Örökké, ámen! — Matyi! — kiáltott ki az ablakon a törzsőrmester. — Állj gyorsan a kapuhoz! A megszólított oldalkocsis motorkerékpáros rendőr volt. Felbúgott a motor, s ők hárman nemsokára a dűlőúton rohantak ki a Szállásföld tanyá­ ra. A tanya előtt egy lányka ácsorgott. — Az unokám — mondta az asszony, kiszállva az oldalkocsiból. 14 �— Gyermekem — intézkedett a törzsőrmester — menj át a szomszéd tanyára, hívd a gazdát. — Az asszonyhoz fordult: — Maga majd átadja a gazdaságát nekik a kulccsal, mert maga kérem ide már nem fog visszatér­ ni — egy jó darabig. Addig is csinálja meg a batyuját, amit magával hoz­ hat. Az asszony maga elé meredt, aztán odavánszorgott az urához. Megállt előtte, nézte a földön fekvő mozdulatlan tetemet. Hirtelen megfordult, be­ ment a tanyába. Összepakolt, aztán megjelent az ajtóban, kezében egy demizsonnal: — Bocsánat, hogy így megfeledkeztem az illendőségről, pedig sok­ szor voltam már zavarkodni az őrsön: ha meg nem sértem, egy kis barackpálinka . . . — Nem kérünk. Gyerünk gyorsan. Az asszony teletöltötte saját poharát, felhörpintette: — Áldott egy ember volt — intett az ura felé, közben megtapogatta sebhelyes arcát. Nagyon szeretett, azért féltett annyira. — Felkapta a lepedőbe kötött batyuját, s égre emelt fővel beült a motor oldalkocsijába. A pitvarajtóban megcsikordult a kulcs. Mikor a törzsőrmester átadta a szomszéd tanyasinak ideiglenes megőrzésre, s az ajtót lepecsételte, vé­ gignézett a kis szállásföldi düledező épületen. A teteje mintha nyújtózkodó macska háta lenne, olyan görbe, rajta az égető naptól feketére perzselt nádkévék, fala omladozik, itt-ott repedt, a tyúkok körül lekaparták ról a a meszet. Az udvar, por, trágya, szemét. Mintha az a harminc év előtti múlt itt rekedt volna a kis fejlődő község határában, a Szállásföldön. Mi­ kor fogják már felszámolni a múlt e csökevényét, a bűnözés, a cívódás tanyáját? Ez az asszony talán nem is annyira bűnös. Mi is felelünk érte. Nem elég, hogy a tanácsülésen csak felvetjük a tanyasiak kérdését, vitat­ kozunk felette, de a tanyák a nagy ég alatt maradnak. Nem elég. Tenni kell valamit, sürgősen. A motorkerékpár, utasával az oldalkocsiban elporzott, hogy utána hozza ki a halotthoz a körzeti orvost. Az asszony úgy ült az oldalkocsiban, mint egy megmerevedett, fehérkövő szobor. Mikor égre emelte a fejét, a nap megcsillant maszatos-könynyes arcán. A dűlőút végén, a nyárfák ahol kezdődnek, sarlóval a kezében egy ember állt. Mezítláb volt, inge kibuggyant nadrágszíja fölött. Az aszszony, a merev szobor megremegett, fejét-arcát elfordította más irányba. Az ember nézett az elsuhanó, porzó motorkerékpár után. Kalapját levette, azzal integetett. De az asszony nem fordult vissza. Szeméből patakzott a könnye. Csak az őrszobán szólalt meg, mielőtt a jegyzőkönyvre került volna a sor: — Eztet a demizson pálinkát . . . adják majd oda Bozsik Menyhért­ nek . . . aki ott a dűlőút véginél állt. És mondják meg neki, hogy most mán én se lakok a tanyán. Én is bementem végleg a városba, mint sok tanyasi. Legyenek szívesek törzs elvtárs mondják ezt meg neki. 15 �Csillogó gyűrűk Hatvankét telet ért meg, de ilyen jóízűen még sose ette a délről maradt csirkepaprikást. Az utolsó falat után megtörölte vastag bajusza alatt a száját, s ránézett a feleségére: — Finom volt, kedves . . . Hanem ezentúl tán mindig egyedül fo­ gok vacsoráim? Hol a Pista fiú? Felesége csak bólintott. Mit is feleljen? Hiába fenyíti a nagy kamaszt, sokszor éjfélig is elcsavarog. Az apja meg semmiről nem tud, kint őrzi éjjel a tsz majorját. Hogy nem kapott választ, eltolta magától a tányért, mérgesen fel­ állt: — Mondd meg neki, hogy reggel el nem mehet addig, amíg haza nem jövök az őrségből! Majd én beszélek a fejével! Én is voltam fiatal, de Dékány nagyapám széttaposott volna. Majd adok én neki éjszakai csavar­ gást! Mikor indulni akart, felesége vigasztalóan utanaszólt: — Tudod, apja, Terka ángyikám mondta, hogy a Pista az elnök Piroska lánya után koslat. — Na és? Akkor is maradjon idehaza! Majd én beléigazítom a bol­ dogságot! A kapunál átvágott a járdás oldalra, végig az egyenes nyárfák között szedegette vastag ráncos csizmáját a falu széle felé; az Új Élet Tsz-be. A nap vörösen hunyorgott a nyugati félen. Megszokta már ezt az utat. Nyolc éve éjjeliőr a közösben. Ősz végén csak-csak, de télen legnagyobb ellensége az éjjeliőrnek a hideg, meg a korai sötétség. Igaz, nincsenek máma már tolvajok, mert ha vannak is, nem kukoricát lopnak, hanem motort meg autót. — Csuda egy gyerek — gondolta magában. Alig tizenkilenc éves, a Piroska tizenhét. Összepasszolnának. Sudár lányka az a Piroska, most járja a harmadik technikumot, a Pista se valami nyimnyám . . . Mire kiér a központi tanyára, a nap már magára húzta éjjeli taka­ róját. Bogár, a kis feketeördög puli, hozzádörgölődött. Okos egy kutya. Tudja, hogy váltáskor előkerül a papírba csomagolt ételmaradék. De ennyi rágnivaló csirkecsont még nem lapult a papírosban . . . Hanyatt fekve nézte az ablakon át fénylő csillagokat. Mintha azok is örülnének. Bizony, ez az igazi. Azért izzad, görnyed az ember, hogy év végén legyen mit törni, aratni. Bezzeg tavalyelőtt, a nagy aszály idején milyen bo­ londságok kavarogtak a fejében. Arra gondolt akkor, hogy tán jobb volna, ha egy atom véget vetne az aszálynak, az egész életnek. Mert mit ér az élet 18 forintos munkaegységgel? Hát csak ilyen termés legyen minden évben, adjon az ég bőséges esőt! Most bizony tele a góré kukoricával. Nincs gond, a kamra is tele . . . csak ez a Pista gyerek . . . hogy ez a csavargásával megszomorítja az ember szívét. 16 �A kutya lehajtotta a fejét. Késő lehet már, ha ő is elszunnyadt. Innen-onnan egy-egy álmodozó kakas rikoltott fel a csillagos égre. Min­ denki alszik, az egész falu, csak ő van fent egyedül. Alszik a falu, olyan mélyen, hogy már horkol. Egy nagy horkolás az egész falu. Csak úgy ha­ sogatja a fülét. Nem-nem . . . az éjjeliőrnek nem szabad elaludnia. Ki­ nyitotta a szem ét...............hát nem horkolás az, hanem a Bogár kutya morog-herreg a füle mellett. Felült. A kutya feltolta magát a hátsó fe­ lére, hogy elvakkantsa magát. Ebben a pillanatban átmarkolta a kutya pofáját. Belökte a kamra sarkába, még az ajtóban megfenyegette: — Pszt, hallgass kiskutyám! Felkapta furkósbotját. Nyolc éve éjjeliőr, de még ilyen nem történt vele. Melyik falubeli van rászorulva a közös va­ gyonra? Az istálló sötét végében ki kellett lépnie a holdvilágra. Valami húsz méter lehet ide az első beton, mögötte a lécgóré. Meggörbített háttal a holdárnyékos oldalon átszaladt az első betongóréig. Itt már hallatszott a deszkarecsegés. A kiszögellésnél kinézett, s . . . hát egy alak szedi a ku­ koricát, a góré lécei kifeszítve. Bal kezét marokra szorítva előrenyúj­ totta, jobbját a furkósbottal maga mögé. Oly közel volt a tolvaj­ hoz, hogy már a szuszogása is hallatszott. Az volna a biztos, ha leütné. De mégsem: elevenen fogja meg a gazembert. Valósággal rárohant a tolvajra. Bal kezével megmarkolta gúnyáját. Olyan lendület volt benne, hogy a tolvaj hanyatvágódott, de vasmarka nem eresztette el. Rátér­ delt a hasára, most már két marokkal szorította rajta a gúnyát. A tolvaj lihegett alatta. De ő majdnem lefordult róla, mikor a tolvaj belenyögött a fülébe: — Jaj, apám! Ne bántson, apám! Iszonyodva felugrott, mint mikor békára lép az ember. Meredten állt nyögő fia előtt. Némán, döbbenten nézte, amint az feltápászkodik, ruháját porolja, nyakkendőjét igazítja. Egyszerre átvillant arca szögle­ tében egy rángás; bal keze felemelkedett. Csattanás, s a Pista fiú neki­ esett a górénak. — Erre neveltelek én, te türhe, csavargó? — Apám! Bocsásson meg! Nem, nem . . . csak gyűrűt . . . akartam venni a . . . Piroskának! — Gyűrűt? A Piroskának? Az elnök lányának? Megkeresni nem tu­ dod, te lajhár, de éjszaka dorbézolni meg lopni azt igen? — S a félelme­ tes balkéz ismét felemelkedett, de már lecsapni nem tudott, mert a fiú jajveszékelve végigrohant az udvaron, átlábalta a kerítést, otthagyva a kerítés drótján farmernadrágjának egy darabját, s neki az útnak a jege­ nyék között. Az öreg nézte a rohanó fiút. Aztán szemét a hajnali pirosló felhőkre pihentette. Arca vörösen csillogott a fényben. Furkósbotja után nyúlt, rátámaszkodott. Soha ilyen fáradtan még nem ért véget éjjeli őrsége. So­ ha. Mégsem gondolt puha meleg ágyra. Csillogó gyűrűk karikáztak a szeme előtt, minden gyűrűből a fia arca nevetett rá, amint lehajolt, hogy a lopott kukoricát visszarakja a góréba. 2 17 �Tamás István Ma nem Iátni át a túlsó partra Esik az eső Ködbe öltözött és száraz széna színt öltött a víz és föld között csak a nád büszke az őszt hívó érdes sápadt susogásra Egyedül vagyok Nézem a sirályok suhanó röptét És lábamon meleg bársonyosan halszemű hullámok sóhaját érzem Csónakok várnak orrolva a vízzel s a vitorlaárboc dermedten feszít két szál drótot Sirálysikoly És egy ázott nő a parton Fának dőlve Ma mindez csupán egy készülő emlék 18 �Este a fák különös alakzatba bújnak S a házak szőke boglyái közt kócos szerelmet fésül a szél És elindul a fiú után a lány meghódítani a fényes csókok csillagrendszerét Krampácsolók hajlott háttal tartják a Napot a töltés mentén Kövesztett meleg nyalja őket körül Nadrágjukra foltot marnak a csákányélű kövek Hátukon és karjukban a szövet acélszárú izommá feszül És síneken futnak gondolataik míg korsó sör és deci törköly a nyár 19 �Álmukban is gyors kerekek kattogása simul a nyolc óra lázas futamára hidul Hogy elénk fusson a távoli vidék Az élet örök s megújuló hitét hirdetőn Apám hat osztályt járt Apjának földje volt Később apámnak is És hét hónapra fia Nem csüggedt ha rám s földjére nézett Bár nevették A könyvekért is S a tanfolyamért főként Mögötte csak Szemébe nem merték Apámnak földje s felnőtt fia van Földje egész határ S hite Nagy-nagy erős hite 20 �Hann Ferenc • ha e percben átfoghatnálak holtomig áldanálak vasbozót ólomszél zeng barna esőtől vérzem csupaszon állok tenyeremen ásít 9 vakfalú verem oldalán moha erdei fű ess bele ess bele gyönyörű ha e percben átfoghatnálak holtomig áldhatnálak • add a kezed az egyszerű szót ne restelld fogj át hogy jusson még levegő ez órán fogj át hogy a reggel ne hozzon máris nyakkendőt, vasalt zakót jusson még tiszta napunk pár fenyőtű szép szomorú melledre sültalmaillat fölélik add a kezed Márciusban nagyon kellene már hogy tavasz legyen végre merjen az ég fölöttem bátrabb kalandokba botlani és hogy a füvek újra elémjöjjenek ha kiereszt ez a -saurus-város 21 �és hogy a barátaim az utakról bekopogjanak hozzám hiszen van már egy szobám 1 gyerek feleség hogy az erdők és folyók illatát hozzák a fene-beton-csapdába mert az erdőknek és folyóknak van illatuk én meg vágyódom utánuk és akkor talán újra hosszú útra megyek délre hol mediterrán a mosoly és az arcomról lezuhannak a ráncok nagyon kell már hogy tavasz legyen végre Varga R udolf Alázkodó Ennyi maradt az éjszakából? Szemem alatt élettelen barázda, hosszúkás állkapocs, gyullongó leheletem, falra vetített bordáim röntgenképe. Másnapos fehér ingem leint. Szemeim néznek, merednek reménytelen, felborzolt hajam; koporsó­ tollazat. Vermek, hová nyíltok? hová vezettek? Az utak bennem nyílnak szét, kettétörve arcom, tátott szájában tartja a földet az ég, de pihen a madár, reszket, mint aki fél. Tudja már, föl se kél, föl se száll, csőre már nem kopog, csőr helyett jégcsapok, harckocsizó-magány. Túlvilág, alvilág ollók éle összevág, forgószél haragítja ablakomat, párás két szememet. Lábamon zöld bokor áll az melékezés zöld vizével összefolyik. Megbékélek a pusztasággal, görcsösen-kinyúló-végső-társ-keresés az vagyok én. Ami bennünket még összeszorít ; mozdulat, őrlő száj, megközelítő szó, Szárán alvó életemet se kérjed! Nélküled ne vágyjam már sehová! Száz ilyen alázkodó ének kísérjen, temessen fátok alá, fátok alátemessen engemet! 22 �bemutatjuk F. Mih á ly Ida Balázs János képeirő l Eseményt, sőt az újságok jóvoltából szenzációt jelentett Balázs János salgótarjáni naív festő bemutatkozó kiállítása ez év júniusában. Az ér­ deklődésnek ilyen viharos megnyilvánulását sokféleképpen magyarázhat­ juk, kétségtelen azonban, hogy a „sziklák alól kihajtó virág” — az iskolá­ jától megfosztott, küzdelmes életre kényszerült tehetség saját sorsán fe­ lülkerekedni tudása; művészi látásmódjának eredetisége, ábrázoló ereje — olyan tünemény, mely örömmel és csodálattal tölti el mind a laikuso­ kat, mind a szakmabelieket egyaránt. Az akadémikus naturalizmus sokáig visszatartotta mindenütt szerte a világon a közönséget és a hivatásosak közül is sokakat, hogy a naív mű­ vészetben mást lássanak mint a hivatásos művészettől messzefekvő gyen­ gébb változatot és lenézően vagy legfeljebb jóakaratú barátsággal emle­ gették. Ma már méltatóik megkísérlik ennek a művészi formának sajátos karakterét külön értékrenddel meghatározni. Balázs János festészete sem témát tekintve, sem megoldás módjában nem sorolható naív alkotótípusaink egyikéhez sem. Tradícióktól, érintet­ lenül hozza közel mágikus környezetét, idilli bájéi fantázia képeit és ar­ chaizáló vízióit. Ábrázolásmódjának alakulását követve megállapíthatjuk, hogy a kezdeti időszak néhány próbálkozásától eltekintve művészete nem tart rokonságot a gyermekrajzokkal, nem emlékeztet ügyeskedő amatőrök munkáira sem, akiknek egyetlen célja a természethű formaadás. A szá­ mára felfogható világ átélésének intenzitását akarja tolmácsolni. Sze­ mélyiségfejlődésében a műveltségi tényezők is szerepet kaptak. Olvasott­ sága magas színvonalú. De túl az intellektuális tájékozottságon, eredeti meglátásai egyéniségének mélyén születnek. Korai festményei közvetlen környezetéről tudósítanak, a cigánydombi kunyhók lakóinak életéről. A szűkszavú, kevés színnel festett képek zöldjei, sárgái különös, sajátos lég­ kört vonnak alakjai köré. (Mesélő; Öregek és fiatalok; Kártyázók; Tojás­ válogatók.) 23 �A formai összefüggések iránti érzékéről tanúskodik „Házak a Pécskődombon” c. kisméretű képe. A szegényes viskók között is rátalál a lát­ vány érdekességére. A házfalak, tv-antennák függőlegeseinek, a ferde háztetőknek, a párkányok vízszinteseinek és a kerítésekre boruló növé­ nyek örvénylő vonalainak egybehangzása ösztönös konstruktív látásának érdekes példája. „Rönkvontatás” c. magashorizontú tájképének rőt színe és kék ege az ősz hangulatát idézi. Az erdő kopár fáinak és a heverő szálfáknak vonal­ ritmusa, a vontató ló kedves figurája és a kissé clrajzolt jobboldali rész­ let adja a kép naív báját. A zurkék magasságban viaskodó „Madarak” c. képe a végtelenséget és a drámai küzdelmet szuggerálja. Ezeken a képeken a mindennapi látványból a különöset megragadni tudó érzékeny lélek rögzíti hangulatait az ábrázolás élvezetével. Gazdag fantáziája fokozatosan függetleníti őt a látottaktól, örömmel keres mindig újabb képötleteket, szerkezeti és színmegoldásokat. „Virá­ gok”, „Bőség” , „Szélmalom” c. képein a gyermekkor mesetájain jár. Pi­ pázói bizarr humorúak. Az egymással szembeforduló, turbános, mosolygó két férfifej rövid szárú, fedeles pipát szív. A sötétvörös háttérből egy zöld férfikalap bontakozik ki, melynek tetején kétszarvú állatkoponya fogai között két pár cseresznyét tart. Fölötte lefelé repülő madár, melynek ki­ terjesztett szárnya indadíszhez hasonló. Az egész kép valami különös régi cégérre emlékeztet. „Anya gyermekkel” c. idillje virágligetben tanyázó antik isteneket vagy egy hímzett konyhai falvédőt juttat eszünkbe. Fantasztikumok iránti vonzódása, a lét rejtélyein töprengő hajlama egyre távolabbi tájakra vezetik a térben és időben. Vízióit olvasmányél­ ményei inspirálják. Déltengeri szigetek bősége, különös bálványai, terem­ tés mítoszok, kataklizmák jelennek meg vásznain. A nap, a víz éltető vagy pusztító energiái, a halál misztériuma fogalmazódnak meg a festmé­ nyeken. A képek gondolatisága bonyolult, sejtelmes, homályos jelképekkel tűzdelt. Szerkezetük montázsszerű. Ég és föld között lebegő emberfejek, ősállatok bűvös körében időző alakok töltik be a képsíkot. Figurái egymás fölé tornyosulnak. „Ilyen az én szeszélyesen gördülő gondolatmenetem, miként a megfestett képeim, melyeknek zűrzavaros érthetetlenségében, nem létező, nevetséges, avagy félelmetkeltő ábráiban, furcsa színezetű tér­ ségein, képtelen eligazolódni a meglepett szemlélődő. Hej, pedig ezeknek a képeknek zűrzavaros rejtelmeiben világosan ott bujkál az egész világ létezése . . . ” A kezdeti művek remek rajzosságával ellentétben most pu­ ha sziluettek foltjaival, nem részletezően ábrázol. „Egzotikus gyümölcsök” c. festményének frappáns képkivágása, a kékeknek, barnáknak, kevés ró­ zsaszínnek választékos összecsendülése a „professzionistákat” juttatja eszünkbe. Újabban azonban egyre harsányabb színmegoldásokat alkalmaz. Itt a „Piros sorozat” és „Sárga sorozat” képeit kell megemlítenünk. Reméljük, hogy az iránta megnyilvánuló nagy érdeklődés nem fogja megzavarni alkotói frisseségét és őszinteségét. 24 �B a lá zs J á n o s Salgótarján — 1971 február Megint rám zúdult egy megterhelődés. Előbbi életemben sem mertem erre gondolni. Írjak most önmagamról életrajzot? Megtehetném! Nem írok! Részemről nem is szükséges; de mivel így kívántatik, hát legyen! Szü­ lettem 1905. november 27-én Alsókubinban. Abban az időben Alsókubinban éltek szüleim. Ez a Szlovák városka Salgótarjántól elég távol esik. Nem sok évet éltem le itten, mert az Apám hirtelen harmincnyolc éves korában elhúnyt, és így az Anyám velem és még három testvéremmel visszaköltözött szülővárosába, Salgótarjánba. Mink négyen testvérek: mint árvák itt részesültünk némi támogatásban, pártfogásban, mert családunk összes rokonai itt éltek. Nagy keserűségemre beírattak iskolába. Súlyos tehernek éreztem én az iskolába való járást. Nehezen két osztályt kijártam, amikor (idézve a régies mondást.) kitört az első világháború. A harmadik osztály kezdetére még sor került; de a folytatása részemre csak október közepéig tartott, mert az őszies-esős-rossz idők beálltával a szabadban, az iskola udvarán nem lehetett tanítani. A tantermeket a behívott tartalékos katonaság ré­ szére lefoglalták és rendezték be a frontokról hazaözönlő sebesült harcosok részére kórháznak. Ennek következtében az iskolai tanítás hosszú hónapo­ kon át megszűnt. Tanítók, tanárok, minden épkézláb ember katona lett! Az egész Európa, sőt Európától távol eső ország, város lángokba borult. Lám mit tett az ember? És mit csinál ma is. Cselekvéseinek nagyobb részében önmaga ellen árt. Kisebb szemlélődésben: az ember felmászik a fára és kivágja maga alatt a fát, büszkén jár a földön és megmérgezi a talajt, ami a kenyeret adja, egészséges ivóvíz helyett agyafúrtan pacsmagolt, erjesztett, romlott szeszből előállított italokat fogyaszt: összeroncsolja — megmérgezi szerve­ zetének belső szerkezetét, satöbbi, satöbbi! Node most ne ezekről beszélgessek önmagamnak: más itt a karikahaj­ tás! Igaz, hogy nem csinálom jókedvvel, vontatott nyomással a szellemem­ ben. Nagyon megnőtt a kedvem, amikor az első világháború beálltával letépdeshettem magamról az iskola nyűgjét, terhét. Örömöm is nagy volt. pedig abban az időben nem sok öröm adatott az Apák nélkül maradott családoknak. Ebben az időben ment végbe részemre egy lényeges változás, mert a velem egykorú iskolástársak — gyerekek: értve a Pécskő-utcai gyereke­ ket: nem fogadtak be maguk közé játszópajtásnak. Én félénk jellemű, min­ den gyerekes virtuskodástól visszahúzódó, jelentéktelen gyerek voltam. Ilyen játszópajtás nem kellett a duhajkodó s folyton birkózni akaró, hen­ cegő és egymással kötekedő, nagynyelvű gyerekeknek. 25 �Tehát elkülönültem, magamra maradtam és nem esett rosszul! Inkább valami megnyugvást jelentett részemre. Ezt követően jött létre részemre egy másforma életmód: az öreg emberekkel való megbarátkozás. Azok az emberek, akik testi fogyatékosságuknál fogva, avagy elöregedésük révén katonának már nem kellettek: ezekhez szegődtem. Mert történt, hogy én magamban, bámészkodva tévelyegtem a közeli erdők mentében, amikor ezek az öreg emberek csoportosan; derekukra köteleket kötözve, hónuk alatt zsákokat szorongatva ballagtak a nagy erdő felé — megszólítottak: te gyerek, gyere velünk! Hozol egy nyaláb gallyat Anyádéknak tüzelőnek. És én szó nélkül mentem. Később már öreg barátaim magukkal vittek oda ahová ők mentek. Nyár elején gombázni: Inászó, Kazár, Bárna, erdősé­ geibe. Nyár végén szedret szedni, vadkörtézni, krumplit bengészni Zagy­ varóna határába. Tél idején pedig jártunk Somlyó szénbányatelep palahányójára hulladékszenet szedni. A Somlyói jó minőségű szén; még akkor is, ha az a palahányón lett összeszedve, sok Pécskő utcai szegénycsaládnak lett a kenyérkeresete. Sok hosszú éven keresztül én is ebből éltem: már felnőtt koromban is. Évek múltával öreg barátaim egyenként távoztak az élők közül. Elég régen volt; kopott emlékük fel-felcsillan még szellememben, most, amikor már én is elnyőtt-vén remete lettem. Nagyon előre jöttem az időben: nagyon érződik a szövegben, sietek mielőbb túljutni rajta: nagyon szeretném minél rövidebben vázolni azt az egyszerű történést, amelyet leéltem. Hosszúra nyúlana, ha mindent tövé­ től, hegyéig leírnék: de azért sietek a távoli múltba, hogy semmis homá­ lyából kiszemléljem mindazt, amire legjobban emlékszem. Négy és fél évig tartó vészes pusztítása után mégis véget ért az első világháború; hagyva olyan koloncot az emberiség nyakában, amely koloncot csak évek múltán tudta az emberiség nyakából kiemelni; de csak annyi ereje volt, hogy lába elé ejtette, innen már se előre- se hátra nem bírta görgetni. Ez a kolonc mindmáig az emberiség boldogulásának útjában fekszik. Óh miket is irkálok? Ez nem ide való! Itt csupán egy egyszerű ön­ életrajz megírására van, vagyis hát lesz szükség. Tehát gyermekkoromban: tíz éven már felül; olyan sajátos szeszélye­ im voltak, hogy amerre jártam, (mindig egyedül) a széjjeldobált újság­ lapokat, széttépett könyvek, füzetek maradványait: leginkább képeslapo­ kat mind összeszedtem és örömmel vittem haza: úgy csináltam, hogy észre senki nem vette. Feszült kíváncsisággal, izgalommal kutattam az értéktelen papírhal­ maz között. Ezeket követően eljártam a város akkori szeméttelepére: itt már bőségesen akadt újság és képeslap hulladék. Hogy örültem, amikor olvashattam, hogy lelkesedtem, amikor nézegettem a képeket, ábrákat, akármilyenek voltak azok. Minden nyomtatott írást elolvastam, minden képet, ábrát csodálva bámultam, amelyiket legszebbnek találtam; ösztö­ nömtől hajtva elkezdtem ceruzával tiszta lapra lemásolni. Hogy milyenek voltak ezek a képaláírások, most nem tudom megmondani; csak annyit fűzök hozzá, hogyha úgy adódott, hogy ismerős jött hozzánk és véletlen- 26 �ségből meglátta, hogy rajzolgatok: megnézte: mit csinálok? Szótlanul megnézte a rajzot, fejét csóválva mondott valamit, amire én már nem em­ lékszem. Ezután én már csak rajzoltam, olvastam: annyira, hogy bizonyos idő múlva magyar nemzetünknek majd minden szellemóriásának, művé­ szének, költőjének, írójának arcképe le volt másolva kisebb képekről. Szobánknak fala körben fel volt aggatva ezen magyar emberek portréjá­ val. Példának felsorolom a híres nagy magyar neveket. Az államférfiak közül: Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc; az írók és költők közül: Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Petőfi Sándor, Vö­ rösmarty Mihály: no végül a művészek következnek: Munkácsy Mihály, Benczúr Gyula, Barabás Miklós, Fadrusz János — satöbbi-satöbbi — a nagyok közül. Néhány nevet ki is hagytam. Ha jól hiszem, nem is baj ez! Hogy ez így volt, ugye alig hihető? Igaz, hogy több, mint 40 éve történt: negyven év pedig hosszú idő a könnyen halandó porszemnyi em­ berke rövid életében. Még valamit hozzá fűzök, hogy az akkori történés igazsága tisztázva legyen: Bóna-Kovács Károly, városunknak azon időben való szobrász- és festőművésze, amikor hírét vette ennek a dolognak; ott­ honomban személyesen felkeresett, és amikor meglátta szobánknak falain a ceruzával készített portrékat, amelyek híres elődeinknek arc- és mell­ alakját mutatta; egytől-egyig mindre ráismert. Mély megilletődésében né­ kem gratulálni nem tudott. És én enyhén mosolyogtam! Nyomban felajánlotta a segítségét és főképp a rajz és a festészeti tanítást: azaz, hogy ő segít engemet művésszé tenni. Én erre mondtam is, meg nem is valamit. Ez a rövidke élmény hamar a feledésbe tűnt, de én tovább is sokat olvastam, írtam, rajzoltam addig, amíg ez a ténykedésem is hirtelen megszakadt, mert anyám és a családbeliek nem nézték jó szem­ mel cselekvéseimet. Folyton a fejemhez csapdosták a különféle szidalma­ kat: mi lesz veled gyerek? Ez így nem mehet soká! A veled egykorú gye­ rekek mindannyian mesterséget tanulnak, dolgoznak, pénzt keresnek csa­ ládjuknak; te mit csinálsz? Az erdőket, a hegyeket járod, itthon irkálszfirkálsz: mi lesz belőled? Ha a család leveszi rólad a kezét, ki leszel ta­ szítva a világba: csúfosan éhen pusztulsz! Nagyon megsértődtem; keserű haragomban lezúztam a falakról a raj­ zokat, összetéptem őket és belegyűrtem a tűzbe, mikor megtörtént, kiro­ hantam az erdőbe: késő este jöttem haza. Mesterséget nem tanultam, nem lettem szénbányász ,se gyárimunkás. Gyenge jellemű, túl érzékeny vol­ tam; sehogyan se bírtam elviselni a valahová tartozó kötöttséget: ezzel még párosult a mai napig is érthetetlenségnek tudott, valami szellemi ren­ detlenség, túlfinom szenzibilis idegjáték, erős erkölcsi tudat, amely vissza­ tartott, vagyis gátat vetett minden nemi kilengésnek. Mai napig is ál­ dom ezt az állapotot, amely irányította életem menetét. Tehát nőtlen, agg­ legénynek maradtam! Üres, elhagyott remeteség ez; de milyen megmondhatatlanul fönséges ez a kigúnyolt egyedüllét az olyan embernek, aki gyer­ mekkorától fogva, mindig szétlátott a világban, és megtanulta belőle mindazt az életbeli tételeket, amelyeket a tudománynak semmiféle isko­ lájában megtanulni nem lehet. 27 �Most megint eltértem az önéletrajz egyenes irányától; ilyen az én szeszélyesen gördülő gondolatmenetem: miként a megfestett képeim, ame­ lyeknek zűrzavaros érthetetlenségében, nem létező, nevetséges avagy fé­ lelmet keltő ábráiban: furcsa színezetű térségein képtelen eligazodni a meglepett szemlélődő. Hej, pedig ezeknek a képeknek zűrzavaros rejtelmeiben: világosan ott bujkál az egész világ létezése! Mint, aminek gondolnák: nem üres dicsekedés, mint, hogy az se ha­ zugság, hogy nem lett belőlem más, mint folyton teher alatt görnyedező haldázó, akinek itten minálunk a neve: senki tróger. Nem jelentett ez nekem sérelmet; az volt a fő, hogy megéltem belőle szegényesen! Meg voltam elégedve; igényem csak annyi volt, mint most. Az írás­ olvasás, rajzolás semmis pontra zsugorodott és kezdtem öregedni. Har­ minckétéves voltam, amikor kikerültem a frontra; Negyven, amikor hadi­ fogságba estem és végül negyvenhárom amikor a hadifogságból hazajöt­ tem: a valóság teljes értelmében, hitvány árnyéka lettem a régi önma­ gamnak. A testi fogyatékosságot s a fizikai képesség letörését még gazda­ gította a háborúból és a hadifogságból összeszedett örökség: különféle kórság, amelyet az élet már nem emészt meg, csak a halál! Tehát: volt, ami volt és lett, ami nem volt. Itthon szenvedve — betegen éreztem a boldogságot és örömökben a megfizethetetlen szabadságot. Most írás közben lelkembe vésődnek olyan gondolatok, amelyek fülembe súgják, kérdezve: hát te ilyen önéletrajzot írsz?! Ez valami más. A történés egyenes menetének mondásait rongáló oldalazásokat az illetékes kezek kiszorítják. Alig marad belőle valami! Ilyen évődésekkel vívódva íróm a néma sorokat, melyek csak akkor be­ szélnek, mondanak valamit, ha olvassák. A népes családból ketten marad­ tak, s amikor hazajöttem a hadifogságból: velem hárman: közel nyolc­ van éves anyám, tőle néhány évvel fiatalabb néném. Én is közelítettem az ötödik évtizedet. Tehát mindhárom elnyűtt, fáradt, beteges öregek. Valaki úgy is hihetné, hogy mesélek, mint néhai nagyanyók az unokáiknak. Itt­ hon a korlátlan szabadság éltető ereje, összezúzott szellemnek felszabadu­ lása, lelkem derűje, letört fizikai képességemet úgy ahogy felerősítette, újból nyakamba vettem az igát: a hátalást: újból jártam az erdőt, a Somlyói siferhaldát, hordtam a tüzelőt; aki kérte eladtam; Később egy-egy kocsira valót is összegyűjtöttem; ezt is megvették: így tartottam el családunknak még élő két öregjét és önmagamat. Nehéz és keserű kenyérkereset volt; de bírtam és kedvemre való volt: nagyon meg voltam elégedve. Bár még most is csinálhatnám, de azóta már a salgótarjáni szénmedence bányáinak nagy részét bezárták. Kimerültek a szénmezők, megszűntek a palahányók, haldák, nem lehet sifert-szenet szedni! Részemre nem maradt más; kenye­ rem keresetével szemben; csak az erdős hegyek, benne a gombázás, sze- 28 �der- és csipkeszedés. Kedves öregjeimet is régen eltemettem: rám maradt az ősi hagyaték, a düledező hajlék, a szegényes ütött-kopott otthon, benne a korhadó szúrágta, széteső holmijaival. Kizártan, külön a világtól, itt remetéskedek. Idézem Mikest: Egyedül, egyedül a bujdosók közül! 1968. június: Nyár eleje van. Gombázni járok: szedem a gombát, ha­ zahordom, sütöm-főzöm, szárítom, ha sok van belőle, el is adom; így élde­ gélek magamban, tompa fásultsággal agyamban. Különös, szeszélyes vál­ tozata a gondviselésnek az én életem egyszerű menetében: amikor gyerek voltam, öregemberek között tartózkodtam, nem hozzám illő vénemberek voltak a barátaim, most, hogy már hatvanhárom éves öreg-szenvedő va­ gyok, fiatal növendék fiúk járnak hozzám beszélgetni, barátkozni. Pedig én nem hívok senkit ilyen céllal otthonomba, szegényes környezetembe. Ezek a fiúk vannak öten: érdeklődnek, kérdezgetik tőlem, mit csinálok? Mit csinálok! Gombázni járok, egy kis tűzrevalót hordok. Itthon foly­ ton valamiféle munkával pepecselgetek, faracskálok, törött hangszereket javítok: ez a foglalkozás hoz néhány forintot kenyérre, cigarettára, pet­ róleumra, satöbbi. Ilyenformán beszélgettünk. Egyik-másik hoz nekem cigarettát, van úgy, hogy harapnivalót is tesznek le az asztalomra, amikor azt mondom: miért hoztátok Hát csak hoztuk, (mondják ők), hogy legyen; magának úgyis kevés valami jut! Én rávágom: nekem ez a kevés is nagyon elég és kielégítő: kevéssel beérem. Tudjátok-e, (mondom tovább) hogy a leggazdagabb ember az, aki semmit sem kíván?! Így beszélgetünk: ők a fiatal emberek és én az öreg remete. Ők to­ vább folytatják az érdeklődést: de mink tudjuk ám, hogy maga fiatal ko­ rában sokat rajzolt, festett és verseket is írt! Hol vannak ezek? Maradt-e belőlük valami? Ilyenkor azt érzem, hogy valamiféle kemény szerszámmal ütöttek szíven. Recsegve vágom rá, nyelve egy keserűt: ezek már a semmis múlté: meg sem történtek! Más­ kor is majd eljövünk, mondják és köszönve elmennek. Ebben az időben történt: Zoli jött, letett egy csomagot. Hordtam egy kevés maradék festéket; én festegettem vele: nekem már nem kell. Próbálkozzon vele valamit festeni. Fiatalabb korában szeretett rajzolni, festeni: hátha menni fog most is! Sietek! Megyünk futballozni. Köszönt és elment. A csomagban volt jó néhány rajzlap, grafit ceruzák, törlőgumi. Külön csomagolva az akvarell festékek, kisebb-nagyobb ecsetek. Néze­ gettem egy ideig, azután félre tettem. Gondoltam: minek ez már énne­ kem? Később még az napon: elővettem a csomagot, kivettem egy rajzla­ pot, ceruzát és törlőgumit. Kimentem az udvarra, széjjelnéztem a szom­ szédos házak térségében, leültem a földkupacra: belekezdtem negyven év múltán az első rajzolásba. Még az nap: (hosszú nyári nap volt) megcsinál­ tam az első színes kis képet. Ettől az időponttól számítva nem tudtam nyugodni; folyton rajzoltam, festettem, amíg a rajzlapokból volt és tar- 29 �tott a festékből. Zoli megint jött. Most temperát hoztam; (mondta) ez is vízzel dolgozható. Nagy lett az öröm, amikor megmutattam a képeket. Tudtam, (mondta Zoli) aki fiatalon tud valamit, az öregkorában se felejti el. Együtt örültünk: a fiatal barátaim és én. Később Zoli művészfestékekkel lepett meg: olajat, ecseteket, vásznakat hozott, ezzel a lépéssel meg­ indult elgondolásaimban az érthetetlenségig fokozódó, össze-visszaságba csúcsosodó, fantasztikusan összpontosuló, életformákban gomolygó viszszás színezetű, borongós ábrázolás. Mi minden az, melyekről annyi sokat tudunk beszélni, mi minden az, amiről nem tudunk semmit?! És mégis létező valamik: éltető mindenségünkben, akár látott, akár nem látott képekben összeborulnak a történés anyagai: mintha a végtelen, élő idő suhanna a múlandó ürességbe, amely­ nek csekélyke részét, még teljesen nem ismert világunk: benne s rajta az emberiség titokzatosan, ezerrétű, oldalú, tarka volt . . . töltené ki. Képeim alkotásában ilyesféléket látok. Óh, balga ember! Ki hiszi ezt el neked? Bizony mondhatom: sokszor én is megrendülök ezbeli hitemben. Pörgetem tovább ezeket a különös színezetű káosz képződményeket, amelyekbe egy nem ismert, nagygondviselés sűrítette elképzeléseimet, gondolataimat. Amiket idáig beszélgettem magamnak írásban; azt most képekben adom a világnak! Így zsongnak gondolataim, miközben ecse­ temmel, színekben gazdag, életet utánzó ábrázolásokat kenek a vászonra és életet nyernek a képek: olyan életet, ami csak a lángoló elképzelésekben élnek és a lángolás fénye világít meg, ha ez a lángolás rejtélyben csak homályosan pislákol és nem nyernek némán suhanó villanásokat: ezek a légből kapott; de mégis a világból termett életet utánzó képek, önmagukat emésztik meg. A sors, avagy egy ismeretlen, törvényszerű hatalom ren­ delkezése ez a félelmetességben derengő, de mégis csodás emberfeletti megnyilvánulás!? Lám! Visszatér a gondolat, megszelídül a vibráló káprázat és megvilágosul a rongyos valóság. Viaskodok egymagamban: önma­ gammal! Ecsettel, irónnal kezemben; a hatalmas világgal szemben! Aki érezni és látni tudja, annak a részére csodálatos ez a rejtélyes, színes küzdelem: egyik oldalon szemben áll egymással a szellemiség nagy­ sága, a fizikai óriással, amott az erkölcs megtépázott Istene, a minden üd­ vösségre vészt jelentő ördöggel. Győzelem se itt, se ott nem keletkezik: nem ám! mert győzelem nem volt, most sincs: nem is lesz soha! De, hogy a művészet remekei ebből keletkeznek — születnek, az megdönthetetlen igazság! Hogy hisznek e nekem: egyszerű mondásaimnak s a bennük ör­ vénylő zsongásnak, ez nekem vajmi érdekes közömbösség. Szellemi erény, fizikai egyensúly gátló koloncai, már nem jelentenek gátlást: a rég letűnt élmények illúziói látomásomban előtünedeznek, és én töretlenül dolgozom tovább. Kérdezem: Mi ad ehhez erőt nekem elnyűtt vénségemben? Mi vezet engem művészkedéseimben s az életben az érte történő nehéz és mégis dőre küzdelemben? Én erre nem a saját mondásaimmal felelek, idézem Aranyt: Mire nincs szó, nincsen képzet: az vagy nekem oh Természet! 30 �1971. február. Harmadik évében vagyok ennek az egésznek, amelynek feszítő ereje hevít, és mormolva lángol bennem, kiűzve szellememből a hideg, dermesztő letörtséget, s mintha fáradtan dőlnék megérdemelt pihe­ nésre annyi sok, gyötrelmes munka után. Itt van köröttem rakáson: egy­ más hegyi-hátára dobálva a sok színes, alig érthető furcsa-érthetetlen összevisszaság, amelynek bonyolult szerkezetére még nevet se talál a szemlélődő. Néhányra, ha nincsen is ráírva, mintha mondaná: ki vagyokmi vagyok, mit jelentek. De bizony legtöbbje névtelenül, bambán vigyo­ rog. Ha rájuk vetem tekintetemet, szemlélem őket, olyan a látszat rajtuk, mintha könyörögnének: szánj meg minket, adj valamilyen nevet nekünk, hiszen belőled születtünk s rajtad keresztül mink is az élet tartozékai va­ gyunk. Kérésüket nyelve, fordítok hátat ezeknek a torzszüleményeknek. Szellemem sötétségbe borul, lelkemben vészesen háborognak az ellenté­ tek, agyamban őrjöngve cikáznak a gondolatok és közüle kivillan egy in­ gatag elhatározás: én már aligha veszek ecsetet kezembe, hogy vázoljam tovább összekuszált szerkezetét az életnek, amelyben sok a gyűlölet, kevés a szeretet, s több a megvetés, mint az egymáshoz való közeledés. 31 �M ű m e llé k le tü n k v á lo g a tá s B A L Á Z S J Á N O S n a iv fe s tő S a lg ó ta r já n b a n , 1 9 7 1 . V I. 13 -á n m e g n y ito tt k iá llítá s á n a k a n y a g á b ó l. 32 �M a d a ra k 19 6 8 . V ir á g o k 19 6 8 . �B ő s é g 19 6 9 . �A n y a g y e rm e k é v e l 19 6 8 . H á z i b a rá ta im 1969 �Ég ő v ilá g 1 9 7 1. S iv a ta g 1 9 7 0 . �társadalom — művelődés H orváth István Útközben (A közművelődés feladatai Salgótarjánban) A megyei pártbizottság 1964-ben hozta meg azt a döntését, mely szerint a város gazdasági fejlesztésével, rekonstrukciójával szoros egységben intenzívebben kell tö­ rekednie Salgótarján kulturális arculatának kialakítására. A határozat olyan irány­ ban jelölte meg a fejlődést, amelynek végső célja a város kulturális centrummá ala­ kítása. A feladat végrehajtása napjainkban is folyamatosan történik olyan követel­ ményekkel, amelyeket az MSZMP X. Kongresszusa, a megyei, a városi pártértekezlet határozott meg. A következőkben arra keresünk választ, hogy a megfogalmazott igé­ nyeket milyen formák és tartalmi elemek bevonásával lehet kielégíteni. A tapaszta­ latok és Salgótarján közreműködésében megfigyelhető sajátos vonások is arra kész­ tettek, hogy részletesen elemezzük a mostani helyzetet. De fontosnak tartjuk az eddig folytatott konzultációk, viták tapasztalatainak összefoglalását azért is, hogy a feladatokra koncentrálva segítsük az egységes gya­ korlat minél jobb kibontakozását. Azt valljuk, hogy a fejlődés útján továbblépni csak akkor lehet, ha képesek vagyunk a meglévő ellentmondások feltárására, és ké­ pesek vagyunk az esetlegesen előforduló megrázkódtatások esetén azok felszámolá­ sával a pozitív irányú folyamatos munkavégzésre. Előljáróban — a későbbiek tisz­ tázása végett — szóljunk a már fentebb említett „sajátos” vonásról. A legjelentősebb sajátosság az. hogy a város közművelődése a fenntartó szempontjából kettős jellegű. A tradíciójában mély gyökerű szakszervezeti, művelődési gyakorlat hatóköre igen széles. A régi és új, a kevésbé korszerű és korszerű hagyományok a mostani kultu­ rális gyakorlatban is élnek. Eddigi történeti szerepe, helyzete és súlya miatt a közművelődésnek ezen a területén bekövetkező minden változás döntő módon hat a vá­ ros kulturális életére. A feladatok egységes értelmezése és következetes végrehajtása, megújhodás egyik alapvető feltétele ezen a területen képződik és alakul ki. Közmű­ velődésünk fiatal hajtása a tanácsok működésének kezdetekor nőtt ki. A tanácsok megalakulása után a központi művelődési intézmények egész sora alakult ki, me­ lyekben kibontakoztak a város egységes közművelődésének első törekvései. Kísérle­ tek történtek a szocialista város szellemi arculatának rendszeres és folyamatos for­ málására. A „sajátos vonások” között lényeges az is, hogy a városi tanács — valójá­ ban — nem tartott fenn központi közművelődési intézményt. Az ifjúsági könyvtár létezésével egy ma már elavult szemléletet idéz, és a városi tanács pénzügyi lehe­ tőségeinek hajdani megcsapolását példázza, most pedig gondot okoz a fenntartónak, és akadálya a könyvtári hálózat fejlesztésének. Ehhez párosult az, hogy a város külső kerületeiben a kulturális szolgáltatások fejlesztéséré igen kevés figyelem fordult. Ez a helyzet a városi igények és azok tel­ jesítése, az irányítás és a végrehajtás ellenőrzésének mechanizmusában — azok ki­ dolgozatlansága, valamint nem gyakorlása miatt — okozott objektíve szükségtelen feszültséget, majd visszafejlődést. A város a megye székhelye. E kettős közigazgatási funkció azonban nem rendezett a kulturális gyakorlatban. Ezek ma a város közművelődésére ható olyan motívumok, amelyeket mostani feladataink meghatározásakor, az irány kijelölésekor is figyelembe kell vennünk, szoros egységben a gazdasági, politikai alakulat mozgásirányával és sebességével. A 3 33 �továbbiakban — visszakanyarodva a helyzet, az ellentmondások feltárására vonat­ kozó felvetésünkre — azt kíséreljük meg összefoglalni, hogy a város gazdasági, po­ litikai fejlődésével közel azonos ritmusban, milyen konkrét feladatok elvégzésével kell megbirkózni a közművelődésnek. A gazdaság, a társadalom igényei közül azok­ ra is reflektálunk, amelyek ma már nem látszanak világosan, nem elfogadottak a gyakorlatban. Elfogadásuk azonban a kor követelményei miatt szükségszerű. A közművelődési tevékenység és a társadalmi igények A város közművelődése előtt továbbra is azok a feladatok állnak, amelyek kör­ vonalazódtak az ún. kultúrcentrum-határozatban. Megvalósulásukban annyi — szük­ ségszerű — változásnak szabad előfordulnia, amennyi ez a város mai állapotában és feltételezhetően társadalmi összetételében is magasabb szintű, mint a megelőző időszakban. Egyébként indítékában, céljában, tartalmi elemeiben e határozat szer­ ves folytatásaként kell felfogni mai feladatainkat is. A közművelődés jelenlegi tennivalóit Nógrád megyében, így Salgótarjánban is a megyei pártértekezlet határozta meg. A tevékenység fő irányát abban szabta meg, hogy: „A megye munkásművelődési hagyományait ápolva, kulturális intézményeink és irányító szerveink fordítsanak nagyobb gondot a munkások és szocialista kultúra kölcsönhatásainak erősítésére . . . A közművelődés folyamatában az ifjúság — a KISZ vezetésével foglalja el az őt megillető helyet.” — Az írásos beszámolóban meg­ fogalmazódott, hogy: „A szakmai és általános műveltség emelése a következő évek fontos feladata, ezért a vállalatok vezetése és mozgalmi szervei fordítsanak fokozott figyelmet a munkások kulturális igényeinek fejlesztésére és kielégítésére.” A megyei pártértekezlet határozatával összhangban a városi küldöttértekezlet fe l­ adatának megfelelően tovább konkretizálta az igényeket, és a feladatokat is. Miben figyelhető meg ez? Egyrészt abban, hogy a közművelődés egész rendszerét közel hozta a város általános fejlődéséhez, hogy .,A közművelődéstől . . . azt várjuk, hogy elégítse ki azokat az új igényeket, amelyek a város fejlődése, gazdaságának átala­ kulása következtében jelentkeztek.” A tartalmi elemek fejlődéséhez kapcsolódván igen lényegesnek kell tartanunk azt a gondolatot, amelyben kifejeződik, hogy „közművelődésünket abba az irányba kell fejleszteni, hogy az eddigieknél hangsúlvozottabban ifjúsági és munkás-centrikus legyen.” Ehhez pedig ,,szükséges a munkások körében végzett kulturális nevelő mun­ ka, a jelenlegi műveltségi szint elemzésére épülő tudatosabb irányítás és tervezés.” A feladatok, a tevékenység eddig jelzett irányai is érzékeltetik, hogy közművelődé­ sünk újabb nagy erőpróba előtt áll. Ezért is döntött úgy a megyei, városi pártfórum, hogy a feladat megoldása érdekéhen kell mozgósítani a városban fellelhető kulturá­ lis tényezőket, amelyeknek közvetlen feladataik vannak, valamint a gazdasági erők azon részét, amely bevonható már a mostani szakasz — érdekeivel szoros egység­ ben — kulturális tevékenységébe. Más részüket a későbbiek során szükséges mobili­ zálni. A végrehajtás során elsősorban a közművelésben, a gazdasági vezetésben dol­ gozó kommunistákra, a páralapszervezetekre számítunk hangsúlyozottan. Személyes példamutatásukon, következetességükön túl az a feladatuk, hogy a városban képző­ dött hasznos energiákkal élve, hatékonyan vegyenek részt a kulturális tevékenység­ ben. A komplex program, amely a feladatok irányainak kijelölésétől a megvalósu­ lás folyamatán át a végrehajtásig, a végrehajtás ellenőrzéséig tart, jó és reális ke­ resetet ad a mostani időszak feladatainak megvalósítására. A pártalapszervezetek, a kommunisták hatékonyabb bekapcsolásától azt lehet várni, hogy a különböző neve­ lési területen külön-külön, és összességében erősödik a marxista ideológia befolyása, nő a közművelődés hatékonysága. A fenti határozatok — úgy vélem — világosan megfogalmazták a közművelődés fő irányát, a művelődési folyamatban elsődlegesen bevonandó két fő társadalmi cso­ portot, és megjelölték az ellenőrzés fő bázisát is. Ilyen értelemben egységes, kerek egész elképzelés. 34 �Nyilvánvaló az — ezt a statisztika és a tapasztalat is alátámasztja —, hogy a munkások, az ifjúság műveltsége nőtt, kedvező irányban változott. Azonban az is tapasztalat, hogy a művelődési folyamatba bevontak köre nem elég széles, az irá­ nyukban alkalmazott közművelődési gyakorlat nem elég átgondolt, és ennek követ­ keztében nem elég hatékony. A fiatalokkal szemben tapasztalható fáradt, lekezelő, ezáltal egyoldalú, erkölcsi kárt is okozó „rutin” közművelődési gyakorlatot frissebb, rugalmasabb elemekből álló gyakorlatnak kell felváltani. Ezért is vált szükségessé, hogy mind a művelődők kö­ rét, mind a művelődési eszközök „repertoárját” bővítsük. Nyilvánvaló, hogy a közművelődés régi — tegnapi — eszközei és módszerei egyedül nem elégségesek a hol­ napi, a holnaputáni feladatok megoldására. A fejlesztés lehetősége ma azért is na­ gyobb, mint az előző időszakban, mert kedvezőtlen tendenciák megállítása, nemcsak közművelődési, hanem politikai kérdés is. Hogy a művelődésben résztvevők köre, a közművelődés formanyelve is gazdagodjék, ez a város legáltalánosabb érdeke. Hogy a két csoport műveltsége gyarapodjék az politikai, hatalmi szempontból is fontos, és megoldandó feladat. A teljesítést ennek a fő szempontnak megfelelően kell kezelni. Szó esett már arról, hogy sok vonatkozásban egészségesen fejlődött a munkások, az ifjúság műveltsége. Általános ismeretanyaga az iskolarendszerű oktatás, az ön­ művelődés révén nőtt, fejlődött politikai, világnézeti szintje, emelkedett szakkép­ zettsége. A két csoport műveltség szempontjából nem homogén. A kedvező tenden­ cián belül egyes esetekben további differenciálódást figyelhetünk meg, amelyek terü­ letek, szakmunkák és gyárak szerint mások és mások. A műveltség szempontjából sem az egyik, sem a másik csoport nem egységes. Soraikban nagyobb műveltséggel, alaposabb ismeretanyaggal rendelkezőt is találunk, de ennek fordítottja is gyakori. A tapasztalatnak nagy szerepe van a feladat végrehajtásának folyamatában. Ugyan­ is felvetődik a kérdés, milyen társadalmi erők mobilizálásával tudunk eredményt elérni a feladat megvalósításában? Ezen a ponton elsődlegesen kell támaszkodni a csoport belső erejére, azaz az ismeretben magasabb fokon álló munkások és fiatalok ismeretére, amelyet a saját osztálya érdekében kell a megfelelő irányban és céllal mozgatni a közművelődésnek. De természetes az is, — figyelembe véve a feladat társadalmi, politikai és gaz­ dasági súlyát — hogy ezen túlmenően más csoportok összehangolt tevékenységéi is szükséges bekapcsolni ebbe a munkába Ezért a szocialista értelmiség erejét a je­ lenlegi gyakorlatnál tudatosabban kell felhasználni. Az a megközelítés természet­ szerűleg vulgarizált, amely a munkások és az ifjúság művelődésének gondját és az ezzel kapcsolatos feladatokat a társadalmon kívüli szférára teszi át, és azt valami absztrakt állami feladatként kezeli, és egyéb erők megmozgatására nem fordít fi­ gyelmet. Értelmiségünk színe-javát. az ügyért munkálkodni kész csoportját köte­ lességünk bevonni a feladat elvégzésébe. Társadalmi érdek is. hogy a felhalmozott szocialista ismeretanyag visszacsatolása megtörténjék, kapcsolódjék a termelő munká­ hoz, a ma. a jövő fejlődése érdekében. Ez érdeke a ,,befogadónak” is, az „átadónak” is, akik erre a folyamatosan megújuló munka végzésére képesek. A spontán folyamatok háttérbe szorításával, azok tudatossá tételével, új kezde­ ményezések ösztönzésével közelíthetünk feladatainkhoz. Azaz valóra kell váltani a megyei pártértekezlet határozatának azt a gondolatát, miszerint „erősítsük tovább az értelmiség kapcsolatát, összefonottságát az üzem, a község fizikai dolgozóival, fele­ lősségérzetét a munka- és lakóhelye fejlődéséért, a vele együtt élő és dolgozó mun­ kások és parasztok politikai képzettségének és műveltségének emeléséért.” A feladathoz csak ilyen szemlélettel közelíthetünk, egyébként nem valósíthatók meg azok a célok, amelyek a város mostani igényeiből következnek. Közművelődésünk „közérzetének” vizsgálatához hozzátartozik az is, hogy milyen volt a fenti politikai elképzelés visszhangja? Bár — mondhatják sokan — a határozat végrehajtásakor nem szükséges pszichológiai, mozzanatokkal foglalkozni, hanem csak arról szabad vitatkozni, hogyan hajtsuk végre a jó elképzeléseket. Talán egy villanásnyi­ ra megmutatja közművelődésünk arculatát az, ha jelezzük, ma már nem az a jellemző az itteni állapotokra, hogy a feladat végrehajtására nagy erők mozdulnak meg, új elképzelések születtek volna. Ezt az előzetesen is meglévő feltevésünket jórészt iga- 35 �zolták az ismertetéssel összefüggő tapasztalatok. Az első megállapítás az, hogy közművelődésünk kissé értetlenül áll a megfogalmazott igények előtt. Értetlenül, de nem antipátiával. Az értetlenkedők egy részének kifejtett és summázott véleménye szerint: „Mi az elképzelésben az új, hiszen mi rendeltetésünk szerint ezt csináljuk, ebben a közegben dolgozunk.” Mások így fogalmaztak: „Az igénnyel együtt mondják meg „közelebbről” mit akarunk, mert így túl általános az igény.” Közművelődésünk más területén a gyakorlatban jószerint még ilyen szinten sem tudatosodott e feladat. Csak néhány esetben találkoztunk olyan munkatervi elképzeléssel, amely megkísérli megfogalmazni, gyakorlottá alakítani az elvi igényeket. Mindezekből mit szűrhetünk le? Azt, hogy közművelődésünk „átvételi mecha­ nizmusa” lassú, jelenleg is még a felkészülés stádiumában van. Ebben az időszakban a közművelődési tudat — benne a politikai motívum is — nem elég egységes, egyes viszonylatokban a kívánatosnál mozaikszerűbb. Azt — úgy vélem — nem kell hang­ súlyozni, hogy ennek a helyzetnek a felszámolása mennyire szükséges. Hogy ez meg­ történjék egy sor — jelenleg gátló tényezőt — fel kell számolni. De mielőtt erre rátérnénk, ejtsünk néhány szót a megfogalmazott feladat újszerűségéről. Természetes reagálásként vetődhet fel a kérdés: van-e az ilyen jellegű megköze­ lítésben olyan mozzanat, ami a fejlődésben előremutató? A kérdést költőinek kell felfognunk, mert nyilvánvaló, a válasz igen. A hatvanas évek elejétől kezdődően a munkások kultúrálódásának igénye, a korszerűbb lehetőségek keresése és megteremtése hangsúlyozottan központi politikai igény. Ezt bizonyítja, hogy sorra épültek művelődési intézmények, amelyek — köz­ vetve — ezt a célt szolgálták. Az ifjúság különleges művelődési igényeinek teljesí­ tésére lényegében és valóságosan nem alakultak ki olyan formák és keretek, mód­ szertani szabályok, amelyek ismerve az igényeket, ezzel egyenértékű közművelődési gyakorlatot alakítottak volna ki. Ilyen irányú ösztönzés esetenként csak az ifjúsági mozgalom oldaláról hangzott el — igen kevés hatással. Tehát a mostani komp­ lexebb, korszerűbb szemléletű felvetés már jelez néminemű új mozzanatokat. Ezt a sort folytatva: újszerűségnek kell azt is tartanunk, hogy az igények — gondoljunk az idézetekre — előbbre jutottak, mint maga a közművelődés. Ezekben az az elé­ gedetlenség is tükröződik, amely a közművelődéstől igényesebb, színvonalasabb, rend­ szerezettebb, a valósághoz jobban közelítő gyakorlatot kér számon. Ebben az érte­ lemben arra ösztönzi közművelődésünket, hogy az itt dolgozók gondolják át eddigi tevékenységüket a soron következő feladatok megvalósítása érdekében és tartalmá­ ban a legkevésbé visszahúzó, formájában a legkevésbé konzerváló elemeket fejleszszék tovább. Feladatvégzésünk középpontjába koncentráltan kerüljön e városi igény kielégítése. Újszerűséget kell abban is látnunk, hogy az eddig gyakorlattá vált neve­ lési területek elsődlegessége helyett konkrét csoportok felé irányulóvá kívánja mó­ dosítani feladatainkat. Ebben nem szabad kizárólagosan formai esetlegességeket lát­ nunk. Ugyanis tartalmi célkitűzések túl elvontak voltak, absztrakciójuk révén a végrehajtás ellenőrzése nagyon nehéz volt Most a konrétabb — egy bizonyos cso­ port felé irányuló — tevékenységben kell realizálni a nevelési célkitűzéseket. A csoport érdekét így jobban figyelemmel lehet kísérni, mérni, ennek következtében közművelődési munkánk is hatékonyabbá tud válni. A műveltségi szinteket — a csoportokon belül — megfelelő formákkal lehet szinkronba hozni, tartalmi mozza­ natokat ezáltal kell erősíteni. Végezetül az sem elhanyagolható, hogy ismerve közművelődésünk jelenlegi belső problémáit, a politikai, és társadalmi igény teremtésével könnyebbé, természetesebbé válhat a kibontakozás. Ebben a tevékenységben nagyobb szerepet kell kapnia a pártszerveknek és az ifjúsági mozgalmaknak. Hogy ennek a feladatnak a megoldása milyen intenzív, az jórészt rajtuk múlik. Nem másra kell itt gondolni, mint elsősor­ ban is arra, hogy éljenek a rájuk ruházott jogokkal és kötelességekkel. Ezt nem könnyű teljesíteni a gyakorlatban. De az nyilvánvaló, hogy a szocialista demokrácia hatása a kulturális gyakorlatban is megfigyelhető és a folyamat végbe fog menni. Ebben a sokféle érdek miatt tarka — olykor túl tarkának tűnő — folyamatba a párt­ szerveknek kell vállalnia az érdekegyeztetés — ezen a területen sem könnyű — munkáját. Differenciáltan kell érvényesíteniük a közművelődés belső fejlődéséből és külső — társadalmi — kapcsolataiból következő természetes harmóniát. 36 �Gondok, ellentmondások Ahhoz, hogy közművelődésünk a jogosan igényelt pályára érjen mindenképpen el kell hárítani azokat az akadályokat, fel kell oldani azokat az ellentmondásokat, amelyek jelenleg nehezítik a kibontakozást. Az ellentmondások — természetüknél fogva — nem homogének. Közöttük találhatók szemléleti indítékúak. Jelentős részük a kulturális gyakorlatból ered, másrészük strukturális természetű és nemcsak a város, hanem a közművelődés általános gondja. Felszámolásuk jórészt folyamatos és követ­ kezetes munkát igényel. Az ellentmondások sorából elsőként emeljük ki azt a kérdéskört, amely az eddi­ giek során is többször felvetődött olyanképpen, hogy a gazdasági szervek jelentős ré­ sze nem ismerte a közművelésben meglévő, közvetetten és közvetlenül a termelési tevékenységhez kapcsolódó erőt — vagy még inkább — lehetőséget. Olyan gyakorlat honosodott meg a városban, amely a célkitűzések kijelölése, a feladatokhoz való igazodás időszakában nem támaszkodott a kulturális tevékenységre, közelebbről a kulturális intézmények munkájára. Arra inkább csak a szórakoztatás feladatát bízta. De — ennek fordítottjaként — olyan eset is előfordult, hogy a kulturális intézmény — könyvtár, művelődési ház — vezetőjének, a munkatársaknak szakmai képzettsé­ gén múlt a feladatok — részben az üzem igényeihez kapcsolódó feladatok — el­ végzése. Az ilyen értelmű magára maradottság során nem mindig látható az üzemben folyó, más irányú képzési tevékenység: a politikai oktatás, a szakmai képzés rend­ szere. A közöttük kialakuló szakadás — az egységes művelődési folyamat pólusainak figyelmen kívül hagyása nem volt kedvező. Ma olyan munkastílus kialakítása válik — nem a szubjektív elhatározás, hanem a korszerű ismeretszerzés folyamának je­ lenléte miatt — szükségessé, amely a közművelődés és a célkitűzések közeledését job­ ban inspirálja. Az inspiráció eredményeképp a mindennapi munkában is testet öltő irányitási gyakorlatnak és ezzel összhangban lévő közművelődési tevékenységnek kell kialakulnia. Ez pedig nem tűri — mert nem tűrheti el — a formális „tájékoz­ tató jellegű” beszámolókat, az általánosságban mozgó feladatok kijelölését. Ellenke­ zőleg: értőbb, a célok és lehetőségek összhangjára épülő vezetői gyakorlat kialakí­ tását segíti. Ebben a tevékenységben az eddigieknél jóval többet kell vállalniuk a társadalmi és mozgalmi szerveknek, a szakszervezeteknek, a KISZ-nek a HNF-nek. Azaz azt az igényt kell jobban, korszerűbben kielégíteni, amely szerint a közműve­ lődés nem csak a művelődésben dolgozók ügye elsődlegesen, hanem gazdasági, tár­ sadalmi, politikai ügy, és célja a szocializmust építő ember sokoldalú fejlesztése. Ennek érdekében a legmozgalmasabb politikai elemnek kell a meghatározó, irányító szerepet ellátnia. Jórészt szemléleti okból származik ez az ellentmondás is, amely a közművelő­ dés és a közoktatás között feszül. E kettő kapcsolatában sokféle negatívumot talál­ hatunk: egymás munkájának meg nem értése, lekicsinylése, szakmai arisztokratiz­ mus mindkét fél részéről, stb. A szubjektív mozzanatokon túl, nehezíti a helyzetet az, hogy a folyamatos ismeretszerzés, képzés elvének felismerését nem követte elég hatékonyan a két terület korszerű eszközeinek alkalmazása. Ez a megállapítás a közművelődés esetében is helytáll, és érvényes az iskolák képzési gyakorlatára is. A módszertani, szemléleti általános hiányosságok felszámolásával egyidőben a vá­ rosban jobban kell törekedni a sajátos kapcsolatok kialakítására, az egyes oktatási formák, az iskolatípusok és közművelődés között. Csak részben felel meg a mai igényeknek a közművelődés irányulása. Ez újabb ellentmondás-sorozat forrása. Közművelődésünk felépítésében döntő szerepet játszó megyei intézmények belső struktúrája nem mindenben alkalmas a városi feladatok ellátására. Az intézmények — könyvtár, művelődési központ, múzeum, stb. — erő­ ikkel a falusi művelődési kielégítésre koncentrálnak. Az ilyen jellegű alapállásnak mostani munkarendje nem túl régi keletű. Közel tíz éves, vagy akkörüli múltra tekintenek vissza. Ennek következtében az akkori társadalmi szituációhoz kapcso­ lódnak. A szocializmus építésének folyamatában akkor a falu szocialista átalakítása volt napirenden. A falu felé fordult a politika, az egész társadalom figyelme. Magá­ tól értetődően kellett feladatot vállalnia a kulturális munkának is, és eszközeivel segítséget nyújtani a sorsdöntő változás megvalósulásához. Az alapállást magyarázza 37 �a falu és a város általános különbségének közelítése napjainkban is folyamatos tevé­ kenységet ró a kulturális élet egészére is. A városban meglévő gond gyakorlati ter­ mészetű, mert ennek a feladatnak úgy akar eleget tenni közművelődésünk is, hogy közben „leveszi a szemét" a másik oldalon, a városi szituációban jelentkező igé­ nyekről, azok továbbfejlesztéséről. Ennek pedig szoros következménye, hogy nagyobb teret enged a múlt igényeinek, a „régi” gyakorlat konzerválására szorítkozik. Egy­ oldalúságával nem segíti a korszerű ismeretek, igények tovább bontódását. Addig amíg — a társadalom fejlődésében adódó szükségszerűségnek eleget téve — a vá­ rosból az ipari munkásság politikai szemléletét és kulturális gyakorlatát közvetíti a falu felé, addig annak természetes utánpótlásáról, a munkások között végzett köz­ művelődési munka sajátosságának fejlesztéséről jórészt megfeledkezik. A „globálisan” falu felé irányuló közművelődési gyakorlatnak az is veszélye, hogy nem vesz tudo­ mást arról sem, hogy a mai falu is más politikai, gazdasági, közoktatási viszonyok között él. Mindezek együttesen hozzájárulnak ahhoz, hogy közművelődésünk jelenlegi tervezése, a feladatok szervezése és végrehajtása közötti természetes harmónia ke­ vésbé érzékelhető a sajátos és valóságos kultúrpolitikai igények kielégítésére álta­ lában is kevéssé alkalmas. Hasonló tüneteket figyelhetünk meg egyes rétegek felé irányuló munkában is. Az általános tapasztalattal legszervesebben összefügg: hogy ez a gyakorlat a speciális rétegigények — jelen esetben a munkások, az ifjúság igé­ nyeiről van szó — közelítésére a gyakorlatban még kevésbé alkalmas. Módszertani aspektusból nézve pedig teljesen kialakulatlan. Nem találkozunk olyan módszertani gyakorlattal, amely egységbe fogja a munkahelyenként, a gyáranként, a vállalaton­ ként differenciált közművelődési tevékenységet: az egységben kialakítja a valósá­ gos sokszínűség gyakorlatát. A jelenlegi helyzetből való továbblépés, a politikai igé­ nyek kielégítése ezért jelent a kívánatosnál nagyobb gondot közművelődésünkben. Ellentmondást okozott az a tény is, hogy szocialista közművelődésünk nem régi keletű. Részben ebből is következik, hogy irányítói, a végrehajtásban is tapasztalat­ lanok, politikai világnézeti ismereteik sem elég stabilak. Egyes esetekben túl liberá­ lisak, más esetben túl konzervatívak a környező világ megítélésében. Nyilvánvalóan mindez jelentkezik a munkájuk során. Kapcsolódik a fentiekhez az a tapasztalat is, amely azt bizonyítja, hogy az intézményi érdekek egyeztetésében még csak a kez­ deti lépések megtételéről lehet szó. „Külön” érdekeket észlelhetünk ágazaton belül — könyvtár, kultúrhúz, TIT esetében —, de a fenntartók — szakszervezet, tanács — gyakorlatában is. Az érdekek felismerésében és egyeztetésében meglévő fogyatékos­ ság igen sok „kórt” okoz, felszámolásuk emiatt is halaszthatatlan. Nyilvánvaló az is, hogy a különböző érdekek továbbra is szükségesek, tehát nem megszünteti és fel­ számolni kell azokat, hanem megfelelő irányítással szabályozni, a közös feladatok végrehajtásában tükröztetni. A demokratikus elrendeződés úgy képzelhető el, hogy abban megjelenik a város egységes közművelődési gyakorlata. Ehhez pedig szükséges, hogy továbblépés követ­ kezzék be a kultúrpolitikai véna erősödésében, az irányító, a végrehajtó apparátus munkastílusának fejlődésében. Többször érintettük, végezetül mondjuk ki: a szervezeti felépítés harmonikusabbá tételét nehezíti, hogy jelenleg nem megoldott a városban a közművelődés irányítása. A rosszul gyakorolt többlépcsősség következménye, hogy a megyei népművelési cso­ port nem elég hatékonyan és folyamatosan segíti és ellenőrzi a városban folyó közművelődési munkát. Az pedig azzal jár, hogy a megyei intézmények helyi tevékeny­ ségében a kívánatosnál több spontaneitás, illetve intézményi érdek, intézményvezetői szubjetivitás érvényesül, és kevésbé valósul meg a „városi érdek.” Ebben a vonat­ kozásban a városi tanácsnak is hatékonyabb irányító, szervező munkát kell vé­ geznie. Az elmondottak következetes végrehajtására elkezdett törekvés azt jelenti, hogy tovább folytatjuk a megyei pártbizottság határozatából adódó feladatok végrehajtá­ sát. A megvalósítás nem könnyű, de szükségszerű. A munkások és az ifjúság művelt­ ségi szintjének növelése nemcsak csoportérdek, hanem a város, a szocializmus ér­ deke is. Ennek megfelelően kell mobilizálni a politikai, gazdasági és kulturális téren jelenlévő erőket, hogy az egységes érdeknek megfelelően, az előrelépés is egységes és szemmel látható legyen. 38 �Kemény István A salgótarjáni üzemi munkások műveltsé­ gének szociológiai vizsgálata* Általában háromféle szociológiai vizsgálatot szoktak megkülönböztetni. A szociológiai vizsgálatok első fajtája a felderítő vizsgálat. Felderítő vizsgálatra úttörő kutatás esetében van szükség; olyan terepen, amelyen még nem folytattak elég kutatást ahhoz, hogy megfelelő hipotéziseket lehessen kialakítani. A felderítő kutatásnak éppen az a célja, hogy tisztázza a fogalmakat és a problémákat, és ez­ által lehetővé tegye a hipotézisek kialakítását. A leíró vizsgálatnak az a célja, hogy egy vagy több függő változó eloszlását mérjék meg egy adott népességben. Végül a magyarázó vizsgálatok bizonyos jelenségek előfordulását és eloszlását meghatározott tényezők, úgynevezett független változók hatására vezetik vissza. Vizsgálatunk szabálytalan, vegyes műfajú vizsgálat. A salgótarjáni munkásság kulturális helyzetét akarjuk feltárni, megismerni, magyarázni, sőt a magyarázatokból olyan következtetéseket levonni, amelyek elősegíthetik a művelődéspolitikai tervezést városi viszonylatban. Már ebből a megfogalmazásból kitűnik, hogy vizsgálatunk egyszerre két köve­ telménynek akar eleget tenni; a leírás és a magyarázás követelményének. A leírás feladatát akarjuk teljesíteni akkor, amikor olyan függő változók eloszlását keressük a salgótarjáni munkásság körében, mint az iskolázottság, a szakképzettség, a tech­ nikai műveltség, a zenei műveltség, az olvasáshoz, általában a könyvekhez való vi­ szony, s megannyi más kulturális jelenség. A magyarázat feladatát kívánjuk telje­ síteni azzal, hogy a függő változók eloszlását más tényezőkre akarjuk visszavezetni. Sőt, következtetéseinkben a függő változók befolyásolásának lehetséges útjait kíván­ juk kitapogatni. Módszertani szempontból általában nem tekintik megengedhetőnek a leíró és a magyarázó vizsgálat egyesítését. Minél szélesebb körben vizsgálódunk, leírásunk annál teljesebb lesz. De minél szélesebb körben vizsgálódunk, annál kevésbé bizonyíthatóak eredményeink. A széles körben való vizsgálódás kettős értelmű. Egyrészt egyidejűleg nagyon sok függő változóval foglalkozunk, tehát nem elégszünk meg a munkások könyvkultúrá­ jának vagy politikai kultúrájának mérésével, hanem minden lehető működési tevé­ kenységgel foglalkozunk. Másrészt, érthetően arra törekszünk, hogy mintánk az egész salgótarjáni munkásságot jellemezze, az öregeket és a fiatalokat, a férfiakat és a nőket, a szakmunkásokat és a segédmunkásokat, a bejárókat és a bentlakókat, a va­ sasokat és a textileseket, a nagyüzemi és a kisüzemi dolgozókat egyaránt. Magyarázataink megbízhatóbbak lennének, ha mindig, minden tényező hatásá­ nak vizsgálatánál aránylag egynemű embercsoportot szemelnénk ki, vagyis külön választanánk a különböző tényezők hatásának vizsgálatát. Ugyanakkor vizsgálatunk nemcsak leíró és magyarázó, hanem felderítő vizsgá­ lat is. A magyar munkásosztály kutatásában ugyanis kevés olyan vizsgálatra támasz­ kodhatunk, amely megkönnyítené munkánkat. Statisztikai módszerekkel közeledett a magyar munkásosztályhoz a két világhá­ ború között Rézler Gyula, aki Magyar gyári munkásság c. munkájában összefoglaló helyzetképet igyekezett festeni az akkori idők fizikai munkásairól. Műve alapos és becsületes munka, az olvasó azonban azzal az érzéssel teszi le a könyvet, hogy ke­ veset tudott meg a munkásokról. * A Palócföld 1971. 2. számában Bencze László tanulmányával kezdtük meg a magyar munkásosztály művelődési helyzetéről szóló cikksorozatunk közlését. Kemény István írása e sorozat­ ba tartozik. 39 �Számunkra, jelen vizsgálatunkban, összesen két használható magyar munka van: sajnálatos módon mindkettő régi keletű. Az egyik Nagy István: Bérmunkások c. munkája (megjelenésének éve 1945.) Ez a könyv tényleg képes szuggesztív képet adni a munkások körében előforduló tipikus magatartásokról. A másik könyv, Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság c. munkája, meg régebbi, viszont az az előnye, hogy köz­ vetlenül a bennünket érdeklő vidékkel, s ezen belül Salgótarjánnal is foglalkozik. Ez a két könyv is csak gondolatébresztő kiindulópont lehet. Egyrészt azért, mert a magyar munkások társadalmi viszonyai azóta strukturálisan átalakultak. Más­ részt azért, mert ennek a két szép könyvnek módszere a szubjektív élmények meg­ fogalmazása, mi pedig objektív, verifikálható eredmények rögzítésére törekszünk. Visszatérve a leíró és a magyarázó vizsgálat vegyítésére vizsgálatunkban, néz­ hetjük a dolgot előnyös oldaláról is. Igaz, hogy egy heterogén sokaságban igen sok független és igen sok függő változóval dolgozunk. Heterogén sokaságunk sok kis csoportra oszlik, de van egy egyesítő vonása: mindnyájan a munkásosztályhoz tar­ toznak. Függő változó nagyon sok van; éppen ezért egyiket sem tudjuk elég rész­ letezően leírni, de valamennyi függő változónk a kultúra részletjelensége. Módunk van tehát arra, hogy a rétegekre és a rétegeken belül alrétegekre tagolódó munkásosztály belső szerkezetét a kultúrában való viszonylatában tanulmányozzuk; módunk van arra, hogy a munkásosztály kultúrájának szerkezetét felvázoljuk és ennek a két szerkezetnek, tehát egy társadalmi réteg és egy társadalmi tárgy — eljárás — és tevékenységcsoport szerkezetének összefüggését és kölcsönhatását tanulmányozzuk. Hipotézisünk, hogy a különböző kulturális jelenségek strukturálisan összefügge­ nek. Ez annyit jelent, hogy a kultúra egyik területével szemben tanúsított magatar­ tás valamilyen módon összefügg a kultúra összes többi területén tanúsított maga­ tartással, olyannyira, hogy a kultúra egyik területével szemben tanúsított magatar­ tásból következtetni lehet a más területekkel kapcsolatos magatartásokra. Ez nem annyit jelent, hogy ez az összefüggés monoton és uniform, tehát, aki á-t mond, annak b-t is kell mondania. Csupán annyit jelent, hogy a kultúrával szemben tanúsított magatartásoknak mindig van valamilyen rendszere. Hipotézisünk, hogy a kultúrával szemben tanúsított magatartásoknak ez az egy­ ségesen összefüggő rendszere a személyiségben gyökerezik. A kultúra egyik területére vonatkozó magatartásból tehát nemcsak a kultúra többi területeivel szemben tanú­ sított magatartásra lehet következtetni, hanem más, nem kulturális területekkel kap­ csolatos magatartásokra is. Hipotézisünk, hogy a személyiség kultúrája része a személyiség egész életformá­ jának. Ez az életforma pedig mindig valamilyen társadalmi réteg életformájának valamilyen egyedi változata. A társadalmi réteg életformájának jellemző jegyei a lakóhely, a lakás, a tárgyi kultúra, amellyel az adott társadalmi réteg tagjai élnek, a társadalmi szerepek, amelyeket a réteg tagjai életük során betölthetnek, amelyek az adott életformába beilleszthetők, és egymással összeférnek, más szerepeket viszont kizárnak, a társa­ dalmi kontroll, amely a réteg tagjainak magatartását szabályozza, a nevelés, amely az életformát továbbörökíti, a szertartások amelyekkel életünk rendjét szentesítik, az ideológiai magyarázatok, amelyeket a szertartásokhoz fűznek. Hipotéziseink értelmében a művelődési jelenségekkel szembeni magatartás anynyira része az életformának, hogy a függő és független változók megkülönböztetése mindig csak az adott kutatás szempontjából jogosult és értelmezhető. Az alábbiakban röviden és vázlatosan ismertetjük a független és függő változók rendszerét. A részletes ismertetésre e helyen nincs mód. Független változóknak nevezzük azokat a társadalmi tényezőket, amelyeknek a hatásával az egyes kulturális jelenségekhez való viszonyt magyarázzuk. Az eddigi­ ekből nyilvánvaló, hogy ez a magyarázat sohasem lehet egyoldalú. Ritkán keressük valamilyen oknak valamilyen okozatra gyakorolt egyirányú hatását; többnyire va­ lamilyen tényezőknek az adott strukturális egészben való helyét keressük. A független változók rendszerét 16 fejezetre oszthatjuk. Ez nem azonos az in­ formációelemek számával: minden fejezet több információelemet tartalmaz. Az első fejezet a családi körülmények, ezen belül megkülönböztethetjük a családtagok szá­ mát, nemét, korát és családi állását. A második fejezet a születési hely, ezen belül 40 �megkülönböztethetjük a település jellegét és földrajzi elhelyezkedését. A harmadik fejezet a lakóhelyi mobilitás, ezen belül megkülönböztethetjük a lakóhelyek számát, az egyes lakóhelyek jellegét, földrajzi elhelyezkedését. A negyedik fejezet az egyén életpályája. Ezen belül megkülönböztethetjük azokat a társadalmi rétegeket, amely­ hez az egyén élete során tartozott, a népgazdasági ágat, amelyben tevékenykedett, munkahelyeinek számát, s azt az időtartamot, amelyet jelenlegi munkahelyén eltöl­ tött. Az ötödik fejezet az egyén jelenleg végzett munkája, ezen belül megkülönböz­ tethetjük munkakörét, beosztását, a munkafolyamatokat, amelyeket végez. A hato­ dik fejezet az egyén szerepe abban a munkaszervezetben, amelyben él, valamint munkakörülményei, ezen belül megkülönböztethetjük a munkahelyi pályafutást, a jelenlegi munkakörbe való kerülés mikéntjét, a munkája elvégzéséhez szükséges be­ tanítási időt, a munkahelyi ártalmakat, az előmeneteli lehetőségeket, a műszakbe­ osztási és a munkaidőt. A hetedik fejezet a lakás, ezen belül megkülönböztethetjük az esetleges bejárás jellegét és időtartamát, a lakáshasználat jogcímét, a lakószobák számát, a laksűrűséget, a komfortot, a közművesítést. A nyolcadik fejezet a jövedelmi viszonyok. Ezen belül részletesen keressük a családon belül az egy főre és az egy fogyasztási egységre jutó jövedelmet. A kilencedik fejezet az esetleges mezőgazdasági munka mértékét és a személyiségre illetve az életformára gyakorolt hatását kérdezi. A tizedik fejezet a nemzedékek közötti mobilitással foglalkozik, ezen belül a nagy­ apa, az apa és az anya foglalkozásával, az apa és az anya iskolai végzettségével, foglalkozásával és szakképzettségével, a tizenegyedik fejezet a házastárs iskolai vég­ zettségével, foglalkozásával és szakképzettségével. A tizenkettedik fejezet a gyere­ kekkel foglalkozik, ezen belül a gyerekek számával, nemével, életkorával, iskolai végzettségével, szakképzettségével és tanulmányi eredményével. A tizenharmadik fe ­ jezet a szocialista brigádhoz való tartozás hatását kutatja. Végül a tizennegyedik a tizenötödik és a tizenhatodik fejezet három olyan tényezőt vizsgál, amely felméré­ sünk szempontjából egyidejűleg független és függő változó. Ez a három fejezet a megkérdezett egyén politikai tevékenysége, iskolai végzettsége és szakképzettsége. A függő változók rendszere húsz fejezetre osztható. Az információelemek száma természetesen többszöröse a fejezetek számának. A már említett három változón kí­ vül sorjában az alábbi függő változókat vizsgáljuk; a munka kultúrája, ezen belül a munkás által végzett munkafolyamatok ilyen szempontból történő elemzése; a mű­ szaki tudás, ezen belül kérdezzük a munkásokat arról, hogy hogyan hatott munká­ jukra a technikai fejlődés, milyen technikai változtatásokat kellene bevezetni mun­ kahelyükön, hol gyártanak hasonló terméket Magyarországon és külföldön, mely gyá­ raknak a legfejlettebbek a technikai berendezései, és miben látja ezek technikai fej­ lettségét; időmérleg egy hétköznapra, egy szabad szombatra és egy vasárnapra vo­ natkozólag; tartós fogyasztási cikkekkel való felszereltség; zenei kultúra, ezen belül lemezek, magnetofonszalagok, zenei műfajok, beat, népi, tánczenekarok kedveltsége, kottaolvasás; kultúrcsoportokban való részvétel és az ehhez fűződő szubjektív vi­ szony; tájékozottság a film világában és a film szubjektív élménye; olvasottság és az olvasott könyvek hatása a befogadó tudatára; aktív és passzív politikai informáltság; a sajtó hatása; sport iránti érdeklődés, sportesemények látogatása, aktív sportolás; a színház szerepe az emberek életében; a művelődési ház szerepe; a televízió műso­ rainak népszerűsége és ennek motívumai; lakáskultúra; a gyerekek tanulásához való viszony; tevékenység az otthoni műhelyben és ezzel kapcsolatban a munka otthoni kultúrája; a szakszervezet megítélése; igények és igények teljesülése az üzemi de­ mokráciával kapcsolatban. A fent körvonalazott problémák megközelítéséhez háromféle módszert haszná­ lunk fel. Az első ezek közül a kérdőíves módszer. Salgótarján 22 vállalatának csaknem 17 000 dolgozója közül minden tizediknek ugyanazokat a standardizált kérdéseket tesszük fel. A kérdőív a fenti problémákra irányuló ténykedéseket, tájékozottságot jelző kérdéseket, véleménykérdéseket, és ún. nyílt kérdéseket tartalmaz. Ez utóbbiakat igyekeztünk úgy megfogalmazni, hogy a válaszok a lehető legkülönbözőbb magatartásfajtákat képviseljék, és a megkérde­ zettek érzelmeinek, kívánságainak és konfliktusainak adjanak kifejezést. A standardizált kérdőíves felméréshez csatlakoznak a szociológiai mélyinterjúk. A kérdőív alkalmas arra, hogy olyan hatásokat regisztráljon, mint pl. az intergenerációs és az intragenerációs mobilitás, a vándorlás vagy a jövedelem. A vizsgált sze- 41 �mélyek életének belső megértését csak a szociológiai mélyinterjúk teszik lehetővé. Ezek látszólag laza és kötetlen, valójában igen szigorú terv alapján folyó beszélge­ tések. E beszélgetések során a megkérdezettek a lehető legszabadabban beszélnek különböző kulturális kérdésekről; és egyik feladatuk, hogy arról szóljanak, amire az emberek szinte befolyásmentesen gondolnak. További feladatuk ezeknek a mélyinterjúknak, hogy bennük a lehető legspontánabb módon fejeződjenek ki a megkérde­ zettek érzései és igényei. Végül az is feladatuk a mélyinterjúknak, hogy az egyén jelenlegi helyzetéről és múltjáról többet, részletezőbbet, árnyaltabbat, tárjanak fel, mint amire a kérdőívek képesek. Egy-egy ilyen mélyinterjú 2—3 órát vesz igénybe és a magnetofonról lejegyzett szöveg 15—25 oldalra tehető. Bármilyen mélyre hatoljon is a mélyinterjú során a kérdező, igazi belső megér­ tésre csak akkor lehet képes, ha el tudja helyezni a megkérdezett személyt munka­ helyének teljes társadalmi struktúrájában. Ezért a vizsgálatnak nélkülözhetetlen része egy-egy üzem vagy üzemrész életéről esettanulmány készítése. Akármilyen módszerről, technikáról, eljárásról legyen szó, vizsgálatunk sikere Salgótarján és Nógrád megye értelmiségének aktív közreműködésétől függ. Ez az. értelmiség régtől fogva keresi a módszereket ahhoz, hogy a megye és a város kul­ turális színvonalát emelje. Reméljük, hogy a salgótarjáni üzemekben dolgozók kul­ turális helyzetének megismerése elősegíti e módszerek megtalálását. Kiss Aurél Ifjúság és szabad idő Egy felmérés mozaikkockái Az ifjúság életformája — igényei, szokásai, cselekvési lehetőségei, ízlése, emberi kapcsolatai, munkája — mindenkor hálás téma társaságban, értekezleteken, sajtó­ ban. A különféle mércék és igények szerint elmarasztalt vagy megbecsült ifjúságot azonban mindenképpen élénk társadalmi érdeklődés, néha az aggódó figyelem kíséri. Ismét fontos közügy, a fiatalok sorsának, perspektíváinak, életformáinak alakulása, ha nem is egészen úgy, mint a negyvenes évek elején volt. Másféle társadalmi, politikai közegben, másfajta reakciók jellemzik a most fel­ növekvő nemzedéket, s ezeket az új magatartásformákat, szokásokat a más emlékek­ ből, élményékből kiinduló felnőtt nemzedékek jobbára idegenkedve, értetlenül figye­ lik s keresik a miértekre a választ. A legsajátosabb módon a diákifjúság életformája, magatartása változott meg, azé a rétegé, amely ma már nemcsak az értelmiségnek, hanem a munkásságnak is jelentős utánpótlásaként tekinthető. Más életforma — új magatartásmodell született jó néhány éve, s ma már a tizenévesek világát nemcsak pedagógusok kutatják (és formálják), hanem szocioló­ gusok, pszichológusok, néha kriminalisztikai szakemberek, pszichológusok keresnek választ a társadalmi közvéleményben megfogalmazódott, a középiskolásokkal kap­ csolatos kérdésekre. 42 �Az a felmérés, amely 1971 elején a megye négy gimnáziumában 403 tanuló be­ vonásával készült, eredetileg az ifjúsági mozgalom belső életére, gondjaira vonatkozó adatokat kívánta összegezni, néhány általánosabban megfogalmazható tanulsága azonban alapvető ifjúságszociológiai problémát is érint. A gazdag anyagból néhány mozaikot kiragadva is fontos kérdésekhez kerülhetünk közelebb. 1. A tanulói túlterhelés fogalma ma már közhely szülők és pedagógusok körében. Közhely, de megdöbbentő valóságot takaró közhely. A négy gimnáziumban vég­ zett tájékozódás tényszerűen dokumentálja: diákifjúságunk jelentékeny része az életkori sajátosságoknak nem megfelelő, a személyiség harmonikus fejlődését gát­ ló életforma keretei között él. Ezt nemcsak azt a tény fejezi ki, hogy a tovább­ tanulási versenyben harcba indulók heti 75 órát fordítanak tanulásra (a déletőtti kötelező órát is beszámítva) —, hanem ennek természetes nevelési következményei is jelzik: mielőbb gyors és alapvető változásokkal kell segíteni az iskolát lényeges nevelési-oktatási feladatainak ellátásában. A kitűnő, jeles és jó rendű tanulók energiabefektetése, amellyel eredményeiket elérik, mindenekelőtt az oktatás gazdaságossági fokára vet rossz fényt. Nem a tananyag-növekedés, a gyorsuló idő vagy a tudományos-technikai forradalom kö­ vetel ekkora munkaráfordítást, hiszen a mai középiskolai tantervek — kis kivé­ tellel — nem többet, inkább mást, a létrehozók szándéka szerint modernebbet tartalmaznak a tíz-tizenöt évvel ezelőttinél. Kézenfekvőbb a felsőfokú (egyetemi) férőhelyekért folytatott harcot, illetve a rossz felvételi mechanizmust, az átlageredményre építő módszereket hibáztatni. Tény, hogy maguk a felvételi követelmények minőségi szintjüket és differenciált­ ságukat tekintve olyan torzulásokat okoznak a tanulók életmódjában, amelynek következményeit ma még inkább sejtjük, mintsem tudjuk. Végső soron nemcsak a nagy tanulási időbefektetés, hanem a jó jegyekért — nem elsősorban a tudásért — folyó küzdelem megrontja az iskolák belső légkörét, akadályozza a nevelőmunka kibontakozását. Természetesen sok más tényező is közrejátszik e túlzott tanulási időráfordítás kialakulásában. A rossz tanulási, tanítási módszerek, az irreális szülői és tanári követelmények, a nem megfelelő tankönyvek, az oktatás korszerűtlen feltételei, a tanári túlterhelés, pályaválasztási tévedések együttesen vagy külön-külön is okai a túlterhelés kialakulásának. A lényeges okok sorában „előkelő" helye van a nem megfelelő általános iskolai alapképzésnek (gyakran súlyos ismeret- és jártas­ sághiányokkal kezdik meg az általános iskolát végzett tanulók gimnáziumi, szak­ középiskolai tanulmányaikat) és a középiskolai munka gazdaságtalan szervezésé­ nek. A tanítási órák jó része és a délutáni foglalkozások zöme nem az elsajátí­ tásra, csupán a megismertetésre, megértetésre törekszik, a tulajdonképpeni tanu­ lás s az önképzés az esti, éjszakai órákra marad. Szükségszerűen alacsony hatás­ fokkal, kedvezőtlen pszichikai, szociális és finológiai állapotban. Magával a tanulói túlterheléssel kapcsolatban még két kérdés felvetése indokolt: kifizetődő-e a nagy energiabefektetés, s mennyire általános érvényű a jelzett probléma? A jelenlegi egyetemi, felsőfokú felvételi vizsgarendszer és a jelentkezés arányai alapján a jó, jeles, de még a kitűnő átlaggal végzők sem lehetnek biztosak abban, hogy a négy éves nagy versenynek elérik-e célját, egyetemi polgárokká válnak-e az érettségit követően. Akik a kapun belülről néznek vissza a középiskolás évekre, aligha sajnálják a késő esti tanulásokat, a hajnali újbóli átolvasá­ sokat, a nagy hajrákat. Azok — s ők vannak többen — akik a nagyobb energiaráfordítást vállalták, de a továbbtanuláshoz szükséges szintre nem jutottak el (esetleg balszerencsével), megfelelően művelt, hasznos, értékes emberként dolgoznak nem kevésbé fontos posztokon, építik a társadalmat, saját sorsukat. Mégis többségük néhány évig csalódott, keserű emberré válik, haszontalannak, felesleges energiapazarlásnak érzi a heti 70—75 órás tanulást azokat az elhelyezkedési lehetőségeket tekintve, amelyeket az érettségi bizotnyítvány ma biztosít. 43 �A tanulói túlterhelés természetesen nem általános, a tizenéveseket egészében érintő jelenség. A közepes, elégséges tanulók 40—46 órás tanulmányi időmennyi­ ségre gyakran „alulterhelt” , programtalanságot, tartalmatlan időtöltést jelez. Azok akik pályaválasztási tévedésből vállalták a középiskolai tanulmányokat, vagy eleve feladva a nagy versenyt csupán a minimum teljesítésére törekednek, nem kevesebb nevelési problémát okoznak, nem kisebb tehertételei az iskola szocialista nevelőmunkájának, mint a túlterheléssel küzdő jobbak. A tanulás a diákok munkája. A túlmunka értékét, értelmét a társadalmi hasz­ nosság adja meg. A felnőtt társadalomban a gazdaságos termelésért küzdünk, s kollektív szerződésben rögzítjük a dolgozók jogait és kötelességeit, a pihenéshez, szórakozáshoz való jogokat. A diákéletben, a leendő felnőttek világában is a társa­ dalmi érték adja meg a túlmunka értelmét. Az ilyen mérvű túlmunkát azonban nem szentesítik a társadalom érdekei. S ha a megoldás nem is lehet egy iskolai kollektív szerződés, az egyéni képességek sokfélesége közepette is meg kell találni egy normális életforma kialakításának lehetőségét, éppen a jövő érdekében. 2. Túlszervezett életforma — önállóságra nevelés. Olyan ellentmondás e két fogalom nevelésünkben, amely a jelenlegi körülmények között aligha oldható fel bármi­ lyen gazdag nevelési eszközrendszerrel. A felmérés adatai szerint a négy gimná­ zium tanulói (jelentős azok része) akik az iskolai követelmények jó színvonalú teljesítésére törekednek, túlszervezett életforma keretei között élnek. A heti összidőmennyiség 60 % -át (98—105 óra) töltik szervezett — felnőttek által szervezett tevékenységgel (tanulás, mozgalmi élet, öntevékeny művészeti mozga­ lom, sport foglalkozások, kulturális tevékenység stb.) A felnőtt irányítás pedagógiai funkcióját is csorbítja a diákközösségek öntevé­ kenységének korlátozódása, az iskolai demokratizmus formalizálódása. Voltakép­ pen a jelenleg érvényben lévő nevelési-szervezési gyakorlat az, amely a nevelési célok megközelítését nehezíti. Az iskolai mozgalmi gyakorlat, a tanítási órákon alkalmazott módszerek, a délutáni iskolai foglalkozások (szakkörök, klub, sport­ foglalkozások, korrepetálások, előkészítők) közös vonása a felnőtt vezetési-irányí­ tási formák túlzott előtérbe kerülése. A kialakult helyzet nevelési következményeit elsősorban az ifjúsági mozgalom, illetve a közösség fejlődése sínyli meg. Noha elvekben gyakran megfogalmazódik az ifjúság önirányításának igénye, s sokszor hangsúlyozzuk a társadalmi-közéleti tevékenységre való felkészülés fontosságát az iskolai nevelés egészén belül, a nevelés keretei, főbb tevékenységi formái akadályozzák a helyes célkitűzések, el­ vek megvalósítását. Nem pedagógiai szemlélet kérdése elsősorban ma az önállóság feltételeinek ki­ alakítása legalábbis általában nem erről van szó. Nem a fiatalokkal szembeni bizalmatlanság, pedagógiai kényelmesség az oka a túlzott direkt felnőttvezetési formák nagyfokú érvényesülésének (bár erre is van példa), hanem az iskolai tevékenységek belső struktúrája vált a korszerű nevelési törekvések fékezőjévé. Mindennek sajátos következménye az ifjúság belső igényének fokozatos sorvadása a közéleti tevékenység formái iránt. 3. A testi nevelés — sport — fizikai munka ma kisebb szerepet játszik a fiatalok, a diákifjúság életében, mint valaha. Ha csak a felmérés szándékait tekintjük, s a heti két kötelező testnevelési órán kívüli, a sportra, kirándulásra fordított átla­ gos 3 órát vesszük figyelembe, akkor is megdöbbentő aránytalanságot érzékelünk. Nem csak azért megdöbbentő a fizikai kikapcsolódásra fordított időmennyiség, mert abszolút időmennyiségként sem felel meg a 14—18 éves fiatalok testi-neve­ lési követelményeinek, életkori sajátosságaikból fakadó mozgási igényeiknek, ha­ nem azért is, mert átlagszámról van szó. Azok akik valamilyen egyesület tagja­ ként rendszeresen sportolnak, nyilván több időt fordítanak edzéseken, versenye­ ken sportra, így az átlagszámítás szabályai szerint egy jelentékeny réteg egyál­ talán nem fordít időt fizikai kondíciójának fejlesztésére, állóképességének növelé­ sére, mozgásigényeinek kielégítésére! Egyre több fiatal válik alkalmatlanná haza- 44 �fias-honvédelmi kötelezettségeinek teljesítésére, egyre jobban kiütköznek a magyar sportutánpótlás gondjai, amelyek elválaszthatatlanok az iskolai testnevelés és sportmozgalom problémáitól, a lehetőségek szűkösségétől, a rendszeres sportolási igény hanyatlásától. A lehetőségek javítása — ezt a vizsgálódás tapasztalatai egyértelműen alátá­ masztják — nem csupán több pálya, uszoda, tornaterem függvénye, hanem min­ denekelőtt a sportra, kirándulásra fordítható megfelelő időmennyiség biztosítása. A diákturizmus erkölcsi és testi nevelési lehetőségei ma jórészt kiaknázatlanok — noha megyénk természeti adottságai szinte tálcán kínálják a turizmus fejlesz­ tési lehetőségeit —, amelyeknek kihasználása mégcsak különösebb anyagi befekte­ téseket sem kíván. Ha azoknak a szerveknek, amelyeknek feladata az iskolai sportmozgalom fejlesztése, sikerül jelenlegi passzivitásukat legyőzniük, a jelen­ legi veszélyesen torz helyzetben jelentős mértékben változtathatnak. De változniuk kell a sportot, testnevelést, turizmust kísérő előítéleteknek is, hiszen az évtizedek óta folyó viták a testnevelés tantárgy jellegéről, szerepéről az iskolai nevelés-ok­ tatás rendszerében, a gyakorlatban még korántsem zárultak le, sőt az átlagered­ ményekért, az egyetemi felvételi vizsgák sikeréért folytatott versenyek és görcsös erőlködések időszakában újból élesebben vetődnek fel. Az előítéletek visszaszorulása, a megfelelő feltételek és igények kialakulása azon­ ban elképzelhetetlen a szülői ház segítsége nélkül. A jegyekért folyó nagy verseny „menedzserei” bevallottan vagy titkoltan gyakran a szülők, akik vitathatatlan jószándékkal ugyan, de értelmetlen különórákkal, saját, a maguk korában ki­ elégíthetetlen ambíciókat keltik életre fiaik, leányaik életében, nem egyszer illúziókat kergetve. Nincsenek, nem is lehetnek pontos adataink a különórák mértékéről, a gyakorló pedagógusok azonban sok példával illusztrálhatják, hány jobb sorsa érdemes fiatalt ültetnek délután külön matematika órára, németre, angolra, miközben az iskolai követelményeknek közepes vagy jószinten tesznek eleget, s a „választott” különórán sem tehetséget legfeljebb dicséretes szorgalmat mutatnak. Az az arány, amely az intellektuális és fizikai jellegű tevékenységek között ma a diákifjúság életében fennáll (60% — 4,2%) híven fejezi ki nemcsak a tanulói terhelés problémáit, a testi nevelés gondjait, hanem nevelési eszközrendszerünk fogyatékosságait, az alkalmazott módszerek alacsony hatásfokát, az iskolai- csalá­ di- mozgalmi nevelés nehézségeit a személyiségformálásában, a korszerű, szocia­ lista ember kialakítása terén. Az intellektualizmus, amelynek ilyen szélsőséges megnyilvánulásai a gyakorlati képzés rovására is jelentkeznek, nem csupán a ma gondjai, hatásuk, következményeik a következő évtizedek társadalmi gyakorlatát is érintheti, ha idejében nem sikerül a helyes, egészségesebb életforma-struktúrát kialakítani. 4. A kultúra és önművelés szerepe a diákéletmód sajátos vonásai folytán igen fontos, ezt a felmérés adatai is igazolják. A tv, rádió, könyv és mozi együttesen a tanulók összidejének 15,1%-át foglalják le, a tanuláson kívül. Ha minőségi — tartalmi — jegyeket a számszerű adatok nem is tükröznek, a számokból más információkat segítségül híva, érdekes és hasznos következtetése­ ket vonhatunk le. A részadatok vizsgálatakor a legszembetűnőbb a tv uralkodóvá válása, a nem szervezett kulturális ismeretszerző tevékenységek rendszerében. (5,9%-a nem szervezett kulturális tevékenység 37.9%-a) Ez a nem meglepő tény nemcsak a tv növekvő népszerűségével van összefüggésben, hanem a szabad idő estére tolódásával, a családi együttlét új formáival, amelyben a tv egyre sajátosabb kohéziós szerepet kap. Figyelemmel kísérve az adások tartalmi jellemzőinek alakulását, a diákművelődés belső tartalmi vonásai is viszonylag könyebben meghatározhatók, ugyanis a TV-híradó a kezdete általában a közös családi tele­ víziózásnak, és az érdeklődés a filmekre, élő vitaadásokra, vetélkedőkre, esetleg sport- vagy tudományos ismeretterjesztő műsorokra koncentrálódik. A tv-szerű ismeretek elmélyítését segíthetné az olvasás (4,9—31,5 % ) . A viszony­ lag magas index azonban egyrészt a szükségesnél kevesebb rendszeres és igényes olvasót takar, másrészt kevéssé hasznosítva a tv inspiratív hatását, kifejezetten 45 �kikapcsolódó tevékenységét, kisebb részben általános művelődést fejez ki. A heti átlagos 8,2 órás olvasás persze így is figyelemre méltó intellektuális erőfeszítést jelent — tekintettel a tunulmányi tevékenység időmutatóira —, s érthetően tolódik lazább, kötetlenebb, kevesebb szellemi munkát igénylő műfaj felé. A tv előtt eltöl­ tött 9,91 % órával a diákszórakozás egyik legfontosabb formája tehát az olvasás, felhasználásuk, tudatos irányításuk a szülők, nevelők, de az állami kultúrpolitikai tényezők természetes feladata kell, hogy legyen. Az aktív (fő tevékenységként megjelölt) rádiózás (3,2% — 20,5%) 5,4 órát köt le a diákok heti időmennyiségéből, s főként zenei adásokra koncentrálódik, jellegé­ nél fogva főként elsősorban a szórakoztató — pihentető programformákhoz kap­ csolódik. A rádiózás szerepe a tv általánosabb elterjedése óta elsősorban szórakoztató jellegűvé vált, illetve bizonyos másodlagos ismeretterjesztő, nevelő funkciót vál­ lal differenciált programokkal, előadásokkal, riportműsorokkal. A mozi szerepét általában a diákfiatalok körében is átvette a tv. ezért érthető a mozi időindexe (1,1 % — 10,1 %), ami átlagosan 2 órát, azaz egy filmet jelent. Így a film szerepe a fiatalok kulturális nevelésében, tevékenységében egyre na­ gyobb, noha ma még mindig megalapozatlan, előkészítetlen, elsősorban a film­ kultúra iskolai hiányosságai következtében. A két városi középiskola (Bolyai és Balassi Gimnázium) tanulóinak kulturális te­ vékenysége csak belső arányaiban tér el a vidéki középiskolásokétól (Kisterenyei és Rétsági gimnázium). Nagyobb különbség az olvasásra fordított időmennyiséget tekintve tapasztalhattunk, a városban tanuló középiskolások javára (5,6 % — 4.2 %). Ez a városi könyvtárak létéből, aktivitásából is következik. Részben ellen­ súlyozza ezt a tv előtt eltöltött órák különbözősége a vidéki tanulók javára (6,2 % 5,6 %). Hasonlóan kisebb a különbség a rádióhallgatás és a moziban e l­ töltött időt tekintve a vidéki tanulók javára. Az összehasonlítás legfőbb konzek­ venciája a hasonlóság hangsúlyozása mellett a vidéki gimnáziumi és a községi könyvtárak gyors ütemű fejlesztése, hatókörük bővítése, amely különösen az isko­ lai könyvtárak esetében aktuális feladat. 5. A szociális kapcsolatok rendszere, belső tartalma csak közvetve értékelhető az időmennyiségeket alapul véve. Mégis az átlagadatok figyelmeztetései elsősorban a közösségi kapcsolatok szempontjából hasznosak. A baráti körben eltöltött, szabad programú idő (1,7 % — 2,8 óra) akkor is igen kevés, ha feltételezzük, hogy a baráti kapcsolatok elsősorban az osztály ill. iskolatársak körére terjednek ki, s így a délelőtti-délutáni iskolai programok is jelenthetnek a szociális élmények szerzésére lehetőséget. Hasonlóan alacsony a mozgalmi-szervezeti keretek között eltöltött idő (3,2 % — 5.3 óra) különösen, ha a nevelési feladatok és célok rendszerét tekintjük, amelyet a KISZ-nek meg kell oldania. Ez a feladatrendszer alapja a fiatalok további moz­ galmi tevékenységének, az egyetemi, hadseregbeli, üzemi, hivatali KISZ-szervezetek életébe való bekapcsolódásnak. Különösen fontos a szociális kapcsolatok idő­ mutatói mögötti tartalmak felderítése a mennyiségi-minőségi kapcsolatok értel­ mében. A túlszervezett életforma, a beosztott, szilárd keretek közé szorított életvitel ha­ tásának tudható be a fiatalok kitörési kísérlete, a galerik gyorsan növekvő nép­ szerűsége. (Természetesen nem csupán szubkulturális, bűnözésre hajló galerik lé­ teznek. e fogalomkörbe kell sorolnunk a lakótelepek, terek stb. környékén szer­ veződő beszélgető, rádióhallgató csoportokat is.) A galerik nemcsak azért népsze­ rűek a fiatalok körében, mert a felnőttek ellenzik, hanem mert spontán, saját akaratukból szerveződnek, tényleges önkormányzattal működnek, és laza szerke­ zetükkel, spontaneitásukkal a túlszervezett formákkal szemben saját belső igé­ nyeik — meglehetősen alacsony igényeik — alapján léteznek tagjaik. A családi együttlétek időmutatói nem határozhatók meg egyértelműen. A család mai szerkezeti változásainak időszakában, „a második műszak” általánossá válá­ sakor azonban kimutathatóan csökkent a szülők és gyermekeik közös programjá- 46 �nak száma, az együtt töltött idő mennyisége. Nem az egymás mellett lét, hanem a ténylegesen közös programok száma csökkent, illetve került nevelési szempont­ ból nem megfelelő körülmények közé. Ebben szerepe van a tanulási idő esti órákra való kitolódásának is, valamint a tv sajátos hatásának is. A tényleges együttlét vasárnapra koncentrálódása, a hétköznapi, meglehetősen zaklatott együttlétek, másodállások, maszekmunkák iránti érdeklődés, amely a szabadszombato­ kat is leköti, tulajdonképpen egyre több családban teszi illuzórikussá a nevelést. 6. A vizsgálódás sajátos területe volt a fizikai dolgozók gyermekeinek életmódja, el­ foglaltságaik belső struktúrája. Az adatok tanulmányozásakor az első szembetűnő tapasztalat; mostohább körülményeik, nehezebb tanulmányi feltételeik ellenére is átlagdiák-életformát esetenként gazdagabb, tartalmasabb életformát élnek. Illusz­ trálásul vegyünk néhány fontosabb területet ill. annak adatait. A felmérésben résztvevő munkás-paraszt származású tanulók 57,7 órát fordítanak tanulmányaikra (átlag 58,6 óra), pihenésre 51 órát (átlag 51,3) szánhatnak a heti 168 órából, a be­ járás 4,5 órát (átlag 2,7 óra) vesz el idejükből, olvasásra 9,2 óra (átlag 8,2 óra) tv-nézésre 10,6 óra (átlag 9,9 óra), sportra 1,5 óra (átlag 3 óra) jut heti összidejükből. A minimális különbségek azonban egy vonatkozásban fontos tapasztalatot is kínálnak. A fizikai dolgozók gyermekei valójában csak elméletben vannak ma is azonos művelődés-, életmódbeli feltételek között az átlagdiákkal (különösen az iskolai terhelés vonatkozásában). Nagy többségük bejáró lévén, hátrányaik nemcsak standardizálódnak, hanem a bejárás terheivel fokozódnak. Azok a tevékenységi formák, amelyeket az iskola délután kínál, egyfelől igen hasznosak, értékesek, másfelől a tanulói terhelés speciális hordozói és előidézői is. A vizsgálódás során nem egy diák fogalmazta meg: számunkra legnagyobb segítség az lenne, ha jo b ­ ban rendelkezhetnének szabad idejükkel, vagy a kollégiumi hálózat bővítésével egyre többen szabadulnának meg a bejárás terheitől, a hajnali keléstől, a vo­ nathoz vagy buszhoz való rohanástól. Manapság bizonyos mértékben divat lett a felmérés, vadon vagy szakszerűen a legkülönbözőbb területeken és témákban töltenek ki fiatalok és felnőttek kérdőí­ veket, s azután az adatokat értelmezik a legkülönfélébb módszerekkel és elgon­ dolások alapján. Az életmódkutatásnak azonban már kialakult hagyományai, mód­ szerei vannak, amelyeket ez a felmérés is hasznosított. A sokféle tapasztalat, adat ismertetése helyett a kiragadott mozaikokból is elénk rajzolódik a vizsgálódás fontos tanulsága; nevelésügyünk további fejlődése elkép­ zelhetetlen a nevelés feltételeinek lényeges javítása, a célok és módszerek össze­ hangolása nélkül. Erre ösztönzi az állami, társadalmi szerveket a párt közok­ tatáspolitikája, a X. kongresszus óta folyó iskolapolitikai tevékenység s az az élénk társadalmi érdeklődés, amely az ifjúság életét, magatartásformáit, fejlő­ désének sajátosságait kíséri. 47 �Vihar Béla Közös dolgainkért Nemzetiségi népművelésünk kezdeteiről I. A felszabadulás ajándékozott meg azzal a lehetőséggel, hogy 1948— 52 között szintén részt vehettem olyan feladat végrehajtásában, ami vala­ melyest már a történelemhez tartozik. Annak idején ugyanis a Közokta­ tásügyi, majd a Népművelési Minisztérium keretében a nemzetiségi kul­ turális élet (az anyanyelvükön történő művelődés biztosítása, népi hagyo­ mányaik, népművészetük ápolása, sajtó, könyvtár stb.) megszervezésével, illetőleg újjászervezésével bíztak meg, előadói minőségben. (A nemzetiségi iskolaügyekkel a Közoktatásügyi Minisztériumban külön osztály foglal­ kozott.) Mi jogosított fel e teendőre? Csupán két évtizedes pedagógusi működé­ sem, és az a szerelemhez hasonlítható érzelmi lobogás, a „fényes szellők’’ éveinek ekkor még töretlen romantikája, az új Magyarország megterem­ tésében való hit, amelynek én is egyik hordozója voltam. Érette, ráadásul írói törekvésemet szorítottam háttérbe azzal, hogy kinek-kinek ott kell a nagy célt szolgálnia, ahová éppen kiszemelték. Helyes volt-e az efféle öncsonkító álláspont? Ennek taglalásába most nem bocsátkozom. Meg­ jegyzésül mégis annyit, hogy visszatekintve életem e szakaszára, örülök, hogy — ha csekély mértékben is — , közreműködhettem egy olyan mun­ kában, amely Nógrádtól Baranyáig, Békéstől Zaláig a magyarság és a kö­ rünkben élő közel félmilliónyi lélekszámú nemzetiség kézfogását kívánta elősegíteni. II. Nemzetiségi vonatkozásban milyen problémák adódtak ekkor, vagyis 1948 elején? Lássuk az előzményeket! A nemzetiségeink (szlovák, dél­ szláv, román) 1945 után alakult szövetségei — ez ideig — osztálykü­ lönbség nélkül e népcsoportok társadalmi rétegét egyformán képviselték. (A hazai németeknek a kitelepítési okok miatt csak néhány évvel később jött létre hasonló szervezetük.) A zömmel paraszti foglalkozásúakat tömö­ rítő nemzetiségi szövetségek vezetésében a politikai fejlődés akkori szaka­ szával többé-kevésbé szembenálló rétegek érdeke, befolyása érvényesült. (Emiatt a román szövetség átmenetileg meg is szűnt.) Akkori irányítói a nemzeti összetartozandóságra hivatkozva a falusi osztályharc megfékezé­ sére törekedtek, a nemzetiségi szegényparasztok nacionalisztikus jellegű érzelmi befolyásolásával. Kezdetben ugyanis nem tisztázódott az sem egé- 48 �szen, hogy melyik az erősebb összefűző szál: a nyelvi, etnikai közös szár­ mazás, vagy az azonos osztálybeliek szolidaritása nemzeti különbség nél­ kül? Ködös, zavaros elgondolások keringtek arról is, hogy elsődlegesen hová tartoznak: e hazához, amelyen évszázadok óta élnek, vagy ahhoz az országhoz, ahol nagy többséget alkotva, önálló államot alkotnak? Melyiket tekintsék tehát igazán magukénak? Ezt vagy amazt? Mindez annak idején még árnyalat nélküli élességgel vetődött fel, és nagyon súlyos konzekvenciákkal párosuló kérdésnek látszott. Nem egy nemzetiséglakta községben például arról vitáztak, hogy rendezvényeiken csak a szlovák, román nemzeti színű zászló tűzhető-e ki, vagy csupán a magyart szabad használniuk? E tétovázók nem tudták azt, hogy egy­ szerre kapcsolódhatnak egyrészt e hazához, amelynek sorsában osztoznak, másrészt nemzeti kultúrájukhoz. A nemzetiségi problémával foglalkozó klasszikus, ideológiai művek tanítása szerint az a feladat várt tehát meg­ oldásra, hogy a szövetségekben az osztályhatárokat elmosó nemzeti szem­ léletet szocialista nemzeti tartalom váltsa fel, vagyis a nemzetiségi dol­ gozó közelebb érezze magához a világ bármely táján élő dolgozó társát, mint akár a vele azonos nyelven beszélő kizsákmányolót. Ennek tudatosí­ tása zajlott le különben a hazai társadalom egészében is. Más lapra tarto­ zik, hogy torzulások keletkeztek a szövetségek pedig hovatovább rendele­ teket közvetítő hivatalokká szürkültek. Bonyolította a helyzetet az a körülmény is, hogy nálunk — a szom­ szédos országokkal ellentétben — a nemzetiségek nem összefüggő terüle­ ten, egységes tömbben, hanem szétszórtan, a magyar települések közé ékelt falvakban, itt-ott városokban és a magyar lakossággal összevegyülten élnek. Azonkívül sok helyütt az iparosodás, a városok vonzása következ­ tében már a természetes asszimilálódás útjára léptek. Az erőszakos elmagyarosítás látszatát is elkerülendő, a párt, a kormányzat, a hivatalos és társadalmi szervek valóságos agitációt végeztek, hogy rábírják őket szár­ mazásuk, anyanyelvük vállalására, nemzetiségi iskolák stb. igénylésére. A valóságos helyzet felmérése érdekében a szövetségek egy-egy képviselő­ je, a Közoktatásügyi Minisztérium nemzetiségi osztályának vezetője és jómagam hónapokig jártuk kocsival az országot, hogy az 1910-es népszám­ lálás adatai alapján földerítsük: hol és milyen számban találhatók nemze­ tiségek, milyen fokú a nemzetiségi öntudatuk? (A Horthy-korszakban ké­ szült statisztikákat nem tekinthettük megbízhatóaknak, mert az adatgyűj­ tés során nyomást gyakoroltak a nemzetiségiekre, hogy magyarnak vall­ ják magukat.) E vonatkozásban is előfordultak jóhiszemű, de a társadalmi fejlődés mozgástörvényeit mellőző megnyilatkozások. A nemzetiségi mű­ velődés egyik-másik túlbuzgó irányítója ott is szorgalmazta volna a szlo­ vák, délszláv, román nyelvű művelődés lehetőségének megteremtését, ahol már csak a családnevek és a temetők sírfeliratai vallották, hogy a nagyés dédszülők valaha nem magyarul beszéltek. Az efféle mesterséges diszszimiláció természetesen éppúgy elítélendő, mint az asszimiláció kény­ szerítése. Az utóbbi meg egyenesen ellenhatást vált ki: a nemzetiségi el­ nyomás azokban is felkelti a származásukhoz való fetisisztikus ragasz­ kodás érzését, akik máskülönben már közömbösek lennének iránta. A disz4 49 �szimiláció megkövetelése és az önkéntességen alapuló asszimiláció akadá­ lyozása valójában fasiszta elv, amely az érzület, a kultúra, a szellem he­ lyett a vérség mítoszát szentesíti, és végeredményben etnikai gettókat állandósít. Az ábrázolt képhez az is hozzátartozik, hogy a nemzetiségi lakosság körében némi bizalmatlanságot is fel kellett számolnunk. Annak idején ugyanis sokan nem merték nyíltan vallani akár szlovák, akár német voltu­ kat, mert attól tartottak, hogy ennek netalán olyan következménye lehet később, mint aminő a volksbundistákat sújtotta a háború után. Az effajta nézetek eloszlatása nem ment könnyen. E vonatkozásban is fontos szerepe volt egyik-másik nemzetiségi kultúrcsoportnak, amely vándorútján, ser­ kentő példájával hozzájárult az aggályok eloszlatásához. A nagyon helye­ sen kétnyelvű (azaz nemzetiségi és magyar) műsoraik keretében felvilá­ gosító előadások hangzottak el. Elsőül alakultak meg az eleki, tótkomlósi, hercegszántói stb. műked­ velő együttesek, és csillogó népviseletükkel, dalaikkal, táncaik szépségével is a szocilalista nemzetiségi politika hírnökei közé tartoznak. A felderítési munka során az is kitűnt, hogy nemzetiségeink — fő­ ként a szlovákok, románok — nem értik irodalmi nyelvüket, nem értik a Szlovákiából, Romániából részükre meghozatott könyvek, sőt a szövet­ ségeseik által szerkesztett hetilapjaik szövegét sem. Ennek oka évszázados elszigeteltségüknek tulajdonítható. Emiatt olyan nyelvjárást őriztek meg, alakítottak ki, amely kiszakadva az általános fejlődésből, megrekedt, el­ sorvadt. Ennek emlékezetes példája az a Gyulán rendezett közgyűlés, ahol románlakta községeink küldöttei vettek részt. Nos, mindjárt az első felszólaló szavait feszegető nyugtalanság kísérte, minthogy a különböző faluba valók még egymás román beszédét sem értették meg. Olyannyira nem, hogy az első tíz perc után áttértek a mindnyájuk által jól ismert magyar szóra. Ezen az állapoton változtatni kellett nemcsak a nemzetiségi iskolahálózat és a kollégiumi rendszer kiépítésével, hanem a felnőttek számára létesített nyelvtanfolyamokkal is. Ezúttal szintén a magyar kor­ mányzat gondoskodott arról, hogy nemzetiségei kellőképpen ismerjék anya­ nyelvünket. Az az igazság, hogy a nemzetiségek kulturális kívánságait a magyar állam — anyagi áldozatot nem ismerve — lehetőleg teljesítette, s többnyire sokszorosan. Az említett intézményeken kívül könyvtárak létesültek, énekkarok, tánc- és színjátszó csoportok sorát szervezték, műsorfüzeteket, kalendá­ riumokat bocsátottak ki a szövetségek. Az úgynevezett nemzetiségi napok­ kal pedig a magyar és a különböző nyelvű dolgozók összetartozandóságának tudatát demonstrálták Szarvason, Galgagután, Eleken, Babócsán stb. Nem, elkülönülten, hanem a sajátos magyarországi állapotoknak megfelelően közösen és együtt. Nálunk ugyanis csak ez a megoldási mód kínálkozott a legmegfelelőbbnek, minthogy — s erre már utaltunk — a valóságban is vegyes, azaz a magyar lakossággal elkeveredett nemzetiségi szórványtelepülések létesültek, ahol természetesen közös társadalmi szer­ vezetekbe, termelőszövetkezetekbe stb. tömörültek valamennyien. 50 �A közelmúlt nyomasztó árnyait is el kellett hessegetnünk. Ismeretes, hogy a felszabadulást követően a szlovákiai magyarok ellen soviniszta hajsza indult meg, ami jogosan keltett körünkben fájdalmas visszhangot. A magyarországi szlovákság áttelepítését szorgalmazó csehszlovákiás pro­ paganda pedig nacionalista érzelmek fölverésével keltett zavart, bizalmat­ lanságot, A Romániából érkező magyarellenes hírek szintén sebet szaggat­ tak. Ezért is jó volt hallani Groza Péter közös dolgaink rendezését sürgető okos szavait, az Olt partjáról. Délszlávjaink nyugalmát pedig felzaklatta az a semmivel nem menthető izgatás Jugoszlávia belső rendje ellen. Miért szépítenők: kezdetben hittünk a rágalmazóknak, akik így éltek vissza esz­ ményeinkkel. Kísérlet történt a hazai nemzetiségi irodalom megindítására is, ámbár eredménytelenül. Azzal vigasztaltuk magunkat, hogy majd a nemzetiségi iskolákban felnövekvő új értelmiség köréből kerülnek ki íróink, költőink. Ezzel szemben sikeresebb kezdeményezésnek bizonyult a folklór megőr­ zése érdekében végzett néprajzi gyűjtőakció. Mi tagadás, naívul azt hittük: a gazdasági, társadalmi alap megváltoz­ tatásával, a jószándék varázslatára és néhány népi tánc bemutatásával nyomban megszűnnek az azonos eszmét valló népek ellentétei. Azzal a reménnyel támogattuk nemzetiségeink kulturális fölemelkedését, hogy a kölcsönösség elve értelmében a határainkon túl élő magyar nemzetiséget is segítjük általa, s ezzel, csakis ezzel igazán. III. E beszámolót most személyes jellegű emlékeim fölidézésével egészí­ tem ki. Talán így szemléletesebben érzékeltetem a korabeli valóságot. Nagy eseménynek számított, amikor 1950-ben Szlovákiából kulturális delegáció érkezett hozzánk, a magyarországi népművelés tanulmányozá­ sára. Egy szlováklakta községünket is fel akarták keresni. A választás a Komárom megyei Kesztölcre esett. Erről idejekorán értesítettük a helyi „nemzetiségi kultúrfelelős” , hogy községe kellőképpen előkészülhessen a külföldi vendégek fogadására. A Duna menti kis határfalu ugyancsak ki­ tett magáért. Az esti órákban fáklyás felvonulással, ősi népdalokkal, a ha­ gyományos kenyérrel, sóval, s őszinte szeretettel köszöntötte a túloldalról érkezett látogatóit. A színes műsor és az ünnepi vacsora után egy csapat idősebb férfi és nő engem keresett, a „minisztérium kiküldöttjét” . Azzal a meglepő kéréssel fordultak hozzám: engedélyezzem, hogy a több mint tíz éve nem látott hozzátartozóikat fölkereshessék a Szlovákiához tartozó, innen pár kilométernyire lévő községben. Tessék vízumot adni! — esdekeltek a sötétben. — Sajnos, nekem erre nincs jogom — szabadkoztam. — De hiszen a kultúrfelelős elvtárs azt mondotta: ha sikerül az ünnepség, akkor határátlépési igazolványt tetszenek osztani. Hát mégsem? A népek testvéri barátságáról elmondott forró szavak szinte ott röp­ ködtek még a levegőben, amikor ezek az emberek csalódottan távoztak, nem értve, hogy miért nem találkozhattak a karnyújtásnyira lakó gyer­ mekeikkel, szüleikkel. Igen, ebben az időben, amikor az internacionaliz­ mus jelszavát oly fennen hirdettük, az egyszerű halandó még a népi de- 51 �mokratikus országokba sem utazhatott . . . Töprengéseikre ugyan mit is válaszolhattam volna, hiszen ekkor már bennem is efféle kérdések gomo­ lyogtak. S ide kívánkozik az immár több esztendeje halott ember neve, Gulyás Mihályé, aki a Viharsarok népművelésének irányítójaként annyit fárado­ zott a nemzetiségekért. Ez a csontsárga, halk szavú és a belső láz tüzétől elégett népművelő, háta mögött a nehéz paraszti sors gyermekkori emlé­ keivel, a falusi tanító küzdelmes múltjával, nem ismert lehetetlent, és munkájában csakugyan önmagát osztotta szét. Ez az embertípus az igazi hőse ezeknek az érveknek, amikor már egyre szaporodott a ki nem mond­ ható gondolat, meg a sérelem a szivekben. Emellett micsoda közegben kellett dolgoznia! Névtelen feljelentő levelek próbálták őt befeketíteni, elkedvetleníteni: az együttesen elfogyasztott vendéglői pörköltöt duhaj lakomává, eszmecseréinket tükröket zúzó szilaj vigadozássá torzították az ismeretlenségben meglapulók. Mert ez is hozzátartozik a zászlódíszes, virá­ gos tablóhoz. Akik felmérik múltunkat, emlékeznek-e még Gulyás Mihályra, népművelésünk hőskorszakának hű katonájára? Így is, úgy is, egészében mégis milyen szép volt a nemzetiségi napok pátosza, a bánki, méhkeréki, pomázi, sámsonházai remények sarjadzása, a folyóként áradó tarka menet, a történelmi fogadkozások alkalma, az értelem diadala a százados konok előítéletek babonái fölött. Valaminő utópisztikusan csillogó és bartóki beteljesülésnek láttam, költőnek való je­ lenésnek, nagynak és igaznak, hogy a nemzeti elfogultságok tűntén pl. délszláv énekkar alakult Battonyán, szlovák nyelvtanfolyam indult Felsőpetényen, és Petőfi verseit románul, Cosbucéit magyar nyelven szaval­ ták Kőrösszakálon. Változatlanul hiszem, hogy csakis e törekvések szellemében valósít­ ható meg a különböző nyelven beszélő emberek kézfogása, és győz az a felismerés, hogy ,,a népek sokkal inkább hasonlítanak egymáshoz, mint­ sem különböznek” . 52 �tanulmányok Szakó László Fábry Zoltán irodalmi cikkei Magyar írók Fábry hű őrzője és követője a haladó magyar szellemi hagyományok­ nak is. A fasizmus erősödő veszélyének ellenhatására Fábry publicisztikájá­ ban a harmincas évek második felében megindul a múlt, a nemzeti hagyo­ mányok átértékelésének folyamata. A húszas években Fábry még a ha­ gyománynélküliség gondolatát, a mindent előlről kezdés elvét hirdette. Az első világháború borzalmain eliszonyodva az előző korszak minden illúzió­ jával szakítani akart. A korábbi múltból egyetlen hagyományt kívánt to­ vább vinni, Ady örökségét. A fasizmus múltat-kisajátító mohósága ébreszti rá arra, hogy a múlt sem maradhat szabad préda. Amikor 1938-ban a hi­ vatalos Magyarország Kölcseyt ünnepli a költő halálának centenáriuma alkalmából, Fábry az igazi Kölcsey teljes örökségéből kiáramló tanulságot szegezi szembe azokkal, akik számára a nemzeti eszme egy befelé szűkülő, haladás ellenes irányzattá vált a huszadik században. Kölcseynél az emberszeretetet emeli ki. Kölcsey az emberszeretetre, a humánumra példa. „Szeretni az emberiséget ez minden nemes szívnek elsődleges előfeltétele.” (Kölcsey idézete.) Érdemes megfigyelni, hogy Fábry 1938-ban Kölcsey jelleméből nem a hazaszeretet, nem a hazafias­ kodást emeli ki, bár Kölcsey egyformán tanú: emberszeretetre és haza­ szeretetre. Kölcsey és Fábry jelleme és élete között sok a hasonlóság. Kölcsey magánya hasonló Fábry magányához. Kölcsey emberszeretete azonos Fábry humanizmusával, sőt népszeretetük, nemzetszeretetük is hasonló tőből fakad. Kölcseynek több idézete Fábrynál és Fábryban példaadásként újraéled. Megszólaltatja a magyar felvilágosulás nagy úttörőjét, Kazinczy Fe­ rencet, a reformkor emberszeretetét példázó Kölcsey Ferencet, a nemzet­ féltő Vörösmartyt, Petőfit, Csokonait és másokat. Kazinczyban Fábry a szlovákiai magyar irodalom egyik legrégibb és legtisztább hagyományát példázza. 1938-tól származik egyik tanulmánya, melyben ezt írja: „Az ellenség ma is, akkor is egy, a felvilágosultság.” (Magyar nap.) 53 �Apáczai Csere János is a gondolat igazára tanú. Amikor Apáczait idézi Fábry, ezen van a hangsúly. Apáczai életéről ezt írja: „ . . félreért­ hetetlenül példázza a gondolatot erkölccsel egyjelentésű forradalmi igazát.” Foglalkozik Fábry a XX. századi magyar irodalommal is. A XX. szá­ zad hangadó egyéniségein kívül: Adyn, József Attilán, Móriczon kívül Tóth Árpádnak, Radnóti Miklósnak és Balázs Bélának szentelt írást. He­ lyet kap még Fábry írásaiban Móricz Zsigmond is, aki iránt Fábry korábbi, téves tájékoztatáson alapuló kritikáját több írásában módosítja. A Móriczról alkotott kép világos és igazságos lett. Fábry Móricz iránt tanúsított érdeklődése is nyilvánvaló, hisz Móricz, amint Fábry maga írja: „Ady mellett a legdöbbenetesebben tárta fel a háború emberirtó, emberrontó barbarizmusát.” Fábry írásaiban a két legtöbbet szereplő költő, akik külön esszékben vagy más írásokon keresztül újra meg újra visszatérnek: József Attila és Ady Endre. Sőt mondhatni, hogy Ady Fábry egész írói működésén keresz­ tül uralta és vezette gondolatát. Fábry József Attiláról szóló esszéje széles, talán a legterjedelmesebb minden eddiginél. A költő élete, méltatása, költészetének tárgyalása épp­ úgy benne van, mint a legújabb József Attila-kutatások eredményei. Em­ berség és magyarság József Attilánál, a fasizálódó imperializmus és egy újabb háború ellen irányul. József Attila emberhez méltó gondjával össze­ fog, összetart, egységbe toboroz minden embertelenség ellen. Itt, ezen a ponton élteti és ébreszti József Attilát Fábry is. Fábry hű segítője volt József Attilának a szlovenszkói kapcsolatok kiépítésében. Az Útban több olyan József Attila vers is megjelent, ame­ lyek akkor Magyarországon nem jelenhettek meg, pl. 1931-ben József Attila Döntsd a tőkét kezdetű verse. Az Út szerkesztőjének a húszas évek végén kezdődő ismeretsége József Attilával bensőségesebbé és gyakoribbá vált. Így emlékezik erre Fábry Zoltán: „Amikor Az Út megjelent, József Attila (kivel a Korunk-„vonalon” már régebben összeköttetésben álltam) elküldte a Döntsd a tőkét, ne siránkozz kötetét. Az utolsó pillanatban. Az ajánló sorokban ott a dátum: „A kobzás napján” . Ismertetésem Az Üt augusztusi számában olvasható. József Attila 1931-ben rendszeresen küld verseket Az Útnak. Egyik legszebb, fájdalmas erejű mozgalmi verse a Lebukott, itt jelent meg (nov.) névtelenül és csonkítottan: utolsó strófája: „elkobozva” . Több verse sem előtte, sem utána nem jelent meg. Miért? Az ok ugyanaz, amit magyarországi viszonylatban Komlós Aladár szögezett le : „A párt hivatalosai zavaros szocialistának és másodrendű költőnek tartot­ ták.” Horváth Márton a Szabad Népben nyíltan ítélte el a sajnálatos el­ tévelyedést: „Mi, kommunisták, nem tagadjuk azt a tényt, hogy a harmin­ cas évek elején győz sorainkban a szektárius szellem, mely nem érte fel József Attila költészetét.” Még jó, hogy két versét: a Párbeszéd (Hexa­ meterek), melynek tárgya a cipészsztrájk és — kritikai kiadás szerkesztői által érthetetlenül a kétes eredetűek közé sorolt — Kurucok beszélnek c. verseket csak másolatban küldtem el a pozsonyi illetékeseknek, de így ezek eredeti gépkéziratban megmaradva, ma a kritikai kiadásba kerül­ hettek. 54 �A Sarló és kalapács rigorózus állásfoglalása József Attilával szemben mindenütt megteremtette a maga áldatlan gyümölcseit. A pozsonyi pártbotfülűséggel szemben tehetetlen voltam, és József Attila érthetően el­ keseredett. Hiába vigasztaltam azzal, hogy Az Út, noha én lennék a szerkesztője, sokszor még az én cikkeimet sem hozza, hiába, az elkeseredés olyan méretű, hogy azzal fenyeget (és ezt sajnos be is tartotta), nem küld több verset. Ilyen elvető, keserű hangulatban született meg az a levele mely sok vitás pontra adhat feleletet. Az Út 1931. 6. számában közölni kezdte (de két folytatás után abba­ hagyta) a Moszkvai Proletárírók Szövetsége magyar csoportjának platformtervezetét a magyar proletárirodalomról. Felhívtuk a kultúrszerveket és írókat, hogy „a vitában vitacikk formájában vegyenek részt” . József Attila levélben válaszolt (szept. 3.) ,,A platform tervezetét ismerem a Sarló és Kalapácsból azzal a támadással együtt, amely engem illet. Enyhén szólva „tájékozatlan” társaság frakciós tevékenységének minősítem. Én több mint egy esztendeje tevékeny tagja vagyok az illegális KMP-nek, mint párttag kezdetben röpirat-stencileket gépeltem, ma 7 szemináriumom van, és vasárnaponként százak előtt tartok a szabadban előadásokat. . . Forradalmi verseim többsége a munkások kezén forog sokszorosítva . . . azon kívül jók és nem rosszak, legalább is nem tehetségtelenek, ugyan­ akkor, amikor a rólam szóló passzus túloldalán, vers címén, ilyen sorok állnak: Kiutat kerestünk kiút felé vágytunk, s a „Viharmadarad” került a kezünkbe, az „Anya” lapjai arcunk feltüzelte. A platformtervezet h) pontjának követelése: harc a művészi minőségért! Nos, majd szóbaállok velük, ha a többes számú alanyhoz többes állítmányt teszn ek !... Ezt a levelet meg kellett írnom Önnek, nehogy fölüljön az ellenem szóló támadásnak még olyan formában sem, hogy az a múltra vonatkozik. Én az, amivel vádolnak, de még hasonló sem, soha nem vol­ tam ...'* Ez az egyetlen — de legfontosabb — levél megmaradt” fejezi be em­ lékezését Fábry. Az Ady-versek élménye olyan hatással volt Fábryra, mint a világ­ háború gyilkos élményei és a haladó német irodalom. Ady költészetével Fábry már diákkorában találkozott. Ady verseit nála találjuk a fronton is. A Korparancsban nem találkozunk olyan írás­ sal, amely külön foglalkozna Ady költészetével, de említéseket, utalásokat és idézeteket találni Adyról. S több ez, mint valami különálló írás. A háború viharaira, az úri Magyarország ostorozására Ady volt a példa és próféta a világháború alatt. Fábry már akkor látta, hogy a századeleji könnyű, hitegető, illúziókba ringató sorok mellett Ady versei köl*József Attila Emlékkönyv, Bp. 1957. Szépirodalmi Könyvkiadó 55 �tészetté gyúlnak. Igazabbak és mélyebbről fakadnak, mint az előzőké. Ide és ekkor Ady kellett, s Ady vezette Fábry gondolatát és tollát. Fegyver s vitéz ellen című kötetében Fábry már egy egész fejezetet szentel Ady és a Magyarország körüli problémáknak. Külön írásban foglalkozik Fábry Ady aktuális képének megrajzolásá­ val. Az aktuális Ady képet az írói bátorságot példázó, s a forradalmat prezentáló Ady jelentette. Petőfi után az írói bátorság elveszett, majd Adyban éledt fel és újra elhalt, tűnik ki Fábry írásából ez a kötelességre ébresztő megállapítás. Adyban az írói bátorság, forradalmi meg nem alkuvás példaképét közvetíti és példázza Fábry a harmincas évek végén. Fábry felismeri és már ekkor rámutat Ady szociális állásfoglalására, s a munkásosztállyal való viszonyára. Ha nem is volt és nem is lehetett Ady a munkásosztály programadója, „ . . . de megérzésével, zsenijével úgy rátapintott, úgy ráhibázott a dolgok szociális lényegére, hogy az utat a proletáriátus, a népi erők felé magyar viszonylatban, minden szocioló­ gusnál eredményesebben és biztosabban szuggerálta” — szögezi le Fábry. 1948 után Fábry írásai újabb Ady-telítettséget kaptak, talán még erősebbet és szélesebb méretű értelmezést. Fábrynál mindenre és minden­ ben Ady a mérték. Ady embertelenségben emberséget közvetítő tegnapi példaadása a mában, a békét példázzák Fábry írásain keresztül. S bár al­ kalmi évfordulókon kívül az 1948 után megjelent Fábry kötetekben nincs külön tanulmány Adynak szentelve, mégis Ady nyer itt kiteljesedést igazá­ nak, küldetésének legtisztább, legigazibb valóságában. Ady igéje Fábryban talált igazi értelmezőjére és gyümölcsöztetőjére. Fábry Az aktuális Ady című írásában ezt írta: „Ideje lenne már nem mindenért Adyhoz visszanyúlni.” Ma pedig ezt olvashatjuk Fábry tollából: „Hát Ady próféta maradna mindvégig és váltig?” Kérdés, mely válaszra nem vár. Kérdés, melyben több van a rideg kérdőjelnél, valami elcsodálkozás és pozitív felelet is egyben. Fábry számára Ady mindazt, aki a gondolat igazát hirdeti, aki ember­ ségre, békére törekszik, és a gondolatát erkölccsel mérték: próféta, az em­ berség örök érvényű szószólója marad. A világirodalom Fábrynál Fábry Zoltán Hus-t idézi, és állítja önmagának és a világnak példa­ képül. Keresni az igazat, meghallgatni és szólni az igazat: erkölcsöt jelent, mely ellen nincs apellálás és alóla nincs kibúvás. Fábrynál az igazság és erkölcs egyesülve jelentik az értéket és mértéket. A szellemóriások, akikről Fábry ír, mindannyian az igazság tanúi. Az igaz ember megtartásához és az igazság mértékének felállításához Emer­ son nyújt bizonyítékot: „Ha igaz ember akarsz lenni, ne hízelegj a világ­ nak, az ember tagadjon meg mindent, amit nem érez igaznak és csak azt csinálja, amihez a világ egésze szolgálhat alapul és igazolásul.” (Amerikai tragédia. Fáklya.) 56 �Rabelais-en keresztül Fábry a sötétség, a tudatlanság, a barbárság ellen lázad, amint Rabelais művei a középkor szellemi sötétség és dogmák likvidálására irányultak. Descartes: a gondolat, az ész embere volt. Gondolkozni tanította meg az embereket, a gondolkodó ember „. . . . olyan lény, amely kételkedik, ért, felfog, állít, tagad, akar, nem akar, képzel és érez . . .” mondja Fábry Descates szavaival. Itt és így kapcsolódik Rousseau hitvallása az emberről: „Az ember jó . . .” , Fábry szavai szerint: „Rousseau így mondhatná: jó vagyok, tehát létezem” , Rousseaunál a Descartes-i gondolkodás, mint létforma áll fenn. Gondolat nem lehet erkölcs nélkül, és ahol a kettő párosul, ki van zárva minden ellenségeskedés, minden leigázás és erre irányuló háború, amint Fábry írja: „Rousseau soha nem igazolt imperialista háborút!” Fábry írásaival nem sokat időz a távolmúltnál. Foglalkozik a XIX. század szellemóriásaival, de különösen a századforduló és az imperialista társadalmi rendszer íróit, tudósait szólaltatja meg. Írásaiban nemcsak ki­ mondottan szocialisták szólalnak meg, bár ilyenek is (Liebknecht, Lenin, Marx és mások), de általában az emberség hirdetői kerülnek előtérbe. Rajtuk keresztül üzen, és őket példázzák Fábry írásai, sokszor ma is. E. Zola, az igazság szerelmese, a valóság hű közvetítője, ma is szót kér Fábry írásain keresztül. Zola korát rohamozta, Fábry szavaival élve: „Zola az imperializmusba forduló burzsoázia első tudatos regényboncolója.” Az imperializmus megtestesítője a tőke, a pénz, ezért Zola éppen ezt támadta írásaiban. A regényről alkotott véleménye: a regény ne csak áb­ rázoljon, de javítson is. A Tűz című regény és az 1932-es amszterdami háborúellenes kong­ resszus egy nevet asszociál: Barbusse-t, a békeharcost. Háború ellen ágál­ ni, emberséget példázni az író feladata volt, és az is marad, lelkiismereti kötelesség. Fábry Zoltán ezt írja Barbusse-sel kapcsolatban: „Voltaire, Hugo, Zola, A. France és R. Rolland után ő lett „korunk lelkiismerete” . Fábry írásaiban nagy figyelmet szentel az orosz és szovjet irodalom­ nak. Rendszeresen visszatér Gorkijhoz, gyakran idézi és vele bizonyít. Lev E. Tolsztoj és Ehrenburg írásai sokszor foglalkoztatják. Lenin elveit, ir o dalomra vonatkozó mértékét ott találjuk Fábry írásaiban. Az orosz iroda­ lom Fábry írásaiban már 1938 előtt helyet kapott. Dorochov: Golgota, Solohov: Csendes Don, Gladkov: Cement, Fagyajev, Ehrenburg regényeit méltatja. Gogol műveiben kora társadalmát foglalja össze és ábrázolásában, közvetítésében vád ez a cári Oroszország önkényuralma ellen. Fábry „A humanizmus orosz úttörője” címmel A. J. Herzent tünteti ki. Herzen a népszabadságért küzd. „Közvetítő volt — egyike a nagy európaiaknak, akik az emberség, a humanizmus zászlói lehettek” — írja róla Fábry. Az orosz realistáknál lényegében más humanizmussal találkozunk. Rajtuk keresztül Fábry a forradalmi humanizmust közvetíti. 57 �L. Tolsztoj nem volt forradalmár, humanizmusa, erkölcsi magatartása művein keresztül azonban ma is, korunknak is értéket, nyereséget jelent. Tolsztoj az értelem, az erkölcs megtestesítője — mondja Fábry. Nem vé­ letlen, hogy éppen ő állapítja meg: „ami értelmes, az egyben mindig er­ kölcsös is” . Fábry 1940-ben Tolsztojt invokálja és idézi, mint a fasizmus teher­ tételét. Fábry szerint: „A mai bűntudat nélküli, hősi Európa nem talál­ kozhat Tolsztojjal, ha mégis útjába kerül, forgalmi akadályként kénytelen kezelni egy elmozdíthatatlan gránittömböt.” (A gondolat igaza.) Tolsztoj értéke, az erkölcs valósága, a humánum nem ideig-óráig tartó tétel, de időtálló, századokon keresztül ható és éltető erő. Fábry nemcsak bizonyít és igazol. Írásaival az igazságért nem egyszer síkraszáll és igazat tesz. Amikor a nyugati rádió Puskint magának akarja kisajátítani, Lenin ellen kijátszani, Fábry felemeli igazságtevő szavát. Puskin a mai szovjet irodalom és élét szerves része, s elvitathatatlan ho­ vatartozását Fábry Leninnel bizonyítja: „Magammal vittem Szibériába Puskint, Lermontovot, Nyekraszovot . . .” Leninről még egy vonatkozásban olvashatunk írást 1948 után Fábry tollából. Lenin és Majakovszkij — a fejezet címe. Majakovszkij futurista költészettel kezdte, Leninnel sohase találkozott, és öngyilkossága többet ártott, mint segített hírnevének. Itt tesz Fábry írása újból igazságot, és helyes irányba tereli sokak véleményét. A szocialista rendszer ereje, újat és haladást jelentő valósága a kö­ zösségben, az egységben van. Ezt példázza Makarenko — Az új ember kovácsa — című regénye, és ezt bizonyítja Fábry erre vonatkozó írása. Fábry Makarenko regényéről úgy ír, mint valami hőskölteményről: „Év­ ezredek óta fegyverek s vitézek uralták a teret, most egy nevelő tette és egy nevelő eredménye . . . kéri és követeli a legfelsőbb címet és ran­ got.” (A gondolat igaza.) Makarenko erkölcs-pedagógus. Pedagógiája: a közösségi érzés kialakítása. „A kollektíva egymást neveli, erősíti — mun­ kaszeretet ez, ennyi a Makarenko-kollektíva hajtóereje” — írja Fábry. Így találkozik Fábry írásaiban az orosz múlt a szovjet jelennel és jövővel. Kár, hogy Fábry nem foglalkozik bővebben a mai szocialista szovjet irodalommal, kritikus, irányító szavai bizonyára ma is sokat hasz­ nálnának. Fábry sokszor merít a német irodalom múltjából, szemmel tartja a német irodalom alakulását. Fábry életútjának kialakulására a német iro­ dalom döntő hatással volt. Krammer Jenő megírja Fábrynak, hogy elmé­ lyed a német irodalomban és megírja az első világháború utáni német irodalom helyzetét. Fábry nagy örömmel üdvözölte ezt az elhatározást: „Én egy életen át erre készülődtem. Ugyanezt és ugyanúgy megírni, ahogy Te akarod. Az indító szándék és az objektív történeti ok, a szubjektív muszáj és a szinte már kegyeletes attitűd ugyanúgy halmozódott fel ben­ nem, mint Nálad” , — írja 1962. november 12-én kelt levelében. Vizsgáljuk meg Fábry írásain keresztül, hogy szerinte milyen világirodalmi és emberi értékeket adott a németség az emberiségnek. 58 �Goethét említhetjük először, akinek nagyobb, terjedelmesebb tanul­ mányt szentelt Fábry. Az egyik fejezetben Goethét Petőfivel együtt tár­ gyalja, hogy így jellemezze a két ellentétes költőóriást. „Petőfi a forra­ dalmi indulat és Goethe a stabilizációs konokság . . . Petőfi és Goethe: a tömegsírba menekülő 26 éves magyar költő és az önmagában a világot kereső weimari Faust, a korparancsot mellreölelelő Petőfi és a hátat for­ dító Goethe . . .'olvashatjuk Fábry jellemzésében. (A gondolat igaza.) Goethe teljes tudatossággal vállalta Weimart, a kompromisszumot, a közösségnek, a népnek hátat fordítva. Fábry tudatosan állítja így be Goethe jellemét. Felveti a kérdést — És mit csináljon vele a proletáriátus? — majd meg is válaszolja. Goethét mindezek ellenére nem lehet el­ vetni. Nála minden a mű érdekében történt. Valójában nem is ő szolgált Weimarnak. „Weimar a lehetőség, a nyugalom, az egzisztenciális bizton­ ság — szolgált neki: a műnek!” Írja Fábry. (A gondolat igaza.) Goethe a szellem teljességét példázza, és Fábry is ezt a sokrétűséget, teljességet hangsúlyozza. Goethe a szellem óriása, gránit, amely elenyészhetetlen, mozdíthatatlan valóság: „El a gránittól, vissza Goethéhez!” Vissza a gránithoz! Grániton megtörik a gránát mesterséges ereje” — írja Fábry. Goethe ellentéte német talajon Schiller. Schiller műveiből, Goethével ellentétben, láng, forradalmi szellem sugárzik. Schiller lázadása, az elnyo­ mottak lázadása a zsarnokok ellen — írja Fábry Zoltán. Hősei tragédiájuk ellenére sem halnak meg, s újra Fábry igazolódik: „a szellemet nem lehet megölni,” a végszó, a végkicsengés az övé marad. Schiller jelen van mindenütt, ahol a valóság szolgasággá görcsösödik. Így üzen Fábryn keresztül Schiller. Schiller és általa Fábry egységesen embreséget példáznak, de ott, ahol zsarnokság van, csak a lázadás, csak a nép tehet igazságot, emberséget. A sort Nietzschével folytatva, Fábry szerint Nietzsche kora civilizá­ ciója ellen lázadt egy átmeneti korban, amikor a kapitalizmus még nem volt elég fejlett, — szabadító igenlés akart lenni — a fasizmus kapcarongya lett. A szellemi, írói, emberi tettnek olyannak kell lennie, hogy az soha érvényét ne veszítse, bizonyítják Fábry írásai. Nietzshével ellentétben Heine béke, jólét és szabadságvágya nemcsak korában volt érvényes, de időt álló értékű maradt, mert emebrségigenlése az egész emberiség érde­ keit szolgálták. Fábry írja róla: „Vele és általa a költő történelmi tényező lett: tár­ sadalomformáló erő” . A költő, aki történelmi tényező, társadalomformáló erőt jelent és emberségre tanít, figyelmeztető példaadás lehet a jelennek is. Fábry éppen Heinével kapcsolatosan állapítja meg, hogy az életre béke, a jólét és szabadság jegyében egyedül a proletáriátus hivatott pontot tenni. A költő igaza után csak a nép tehet pontot. S a pont: a béke. „Az emberséget — mondja Fábry — a háborút kiteljesítő múlt hatalmaktól kell megszabadítani” . (Hidak és árkok.) 59 �Fábry olykor kiváló zeneszerzőket, festőket, művészeket idéz, mint a kultúra egészének, a humánumnak közvetítőit, hirdetőit. A zeneszerző bizonyos vonatkozásban szintén költő. Zeneszerző, költő egyformán az emberség vagy embertelenség tudatosítója, aki az emberséget békére vagy háborúra ösztönzi. „Bachról jelentette ki egy kései csodálója — nincs nála nagyobb köl­ tő” — olvashatjuk Fábry közvetítésében. Maga Fábry a zenéről mint egyetlen világot átfogó teljességről beszél, a zenében látja az összecsengés, a harmónia elérhetőségét. A harmónia: béke és emberség. „Bach zenéje a vox humana egyik legpozitívabb fejezete: megtisztít, jobbá tesz, felemel . . . Aki Bachot megérti, az egy lesz vele: emberteljesség, szabadság, harmónia.” — álla­ pítja meg Fábry. (A gondolat igaza.) Fábry az igaz és tiszta-szándékú reformátort közvetíti Bachon keresz­ tül, haladás, az emberség, a harmónia örök közvetítőjét. Thomas Mann és Heinrich Mann újra az igazságot, emberséget köz­ vetítő toll emberei. Thomas Mann a fasiszta korszak legbátrabb ember­ séghirdetője. „Sokáig hallgatott, a radikális türelmetlenség újra gyalázta, gúnyolta, de amikor kimondotta a szót: pontosabban, pusztítóbban célba találni nem lehetett” — írja róla Fábry. Bár csak 1948 utáni Fábry-írásokról van szó, itt kell megjegyeznünk, hogy a harmincas évek elején ő maga is kissé a türelmetlenség hangján ír Thomas Mannról: „A nagy Thomas Mann is, mint ma mindenki, fölcsapott Európamentőnek és az észhez apellálva, a polgárság és a szociáldemokrata egymásrautaltságának lesz a szószólója és védője.” (Korunk.) Fábry írásaiban többször visszatér Thomas Mannhoz, idéz tőle és bi­ zonyít vele. Talán Ady és Thomas Mann, ez a két író az, aki írásaiban leggyakrabban előfordul. Ők példaképül szolgáltak, és minden bizonnyal hatással voltak Fábry Zoltánra. Ady harca, Thomas Mann humanizmusa fejlődik Fábry írásaiban harcos, szocialista humanizmussá. Thomas Mann a polgárságtól a polgári humanizmustól indul ki, és „. . . a német idegenség ellen és ellenében lett más és ellenség, lehetett nemzetpélda és törvényszövegező.” (A béke igaza.) Fábry írásaiban Thomas Mann antifasizmusát közvetíti a jelennek példaképpen és tanulságul. Antifasizmust, mely harcos voltában, béke­ igenlésben a mának is példát ad, figyelmeztet. Halhatatlanságának pedig szellemi öröksége, erkölcsi magatartása, humánuma szolgáltat örök érvé­ nyű alapot. „Szava: erkölcsi kinyilatkoztatás, gondolat igaza” — írja Fábry. Thomas Mann figyelmeztetése, Fábry Thomas Mann példázása ma épp úgy, mint egykor, a fasizmus veszélyét és antifasiszta harcot jelent. Fábry erre maga szolgáltat bizonyítékot: „Thomas Mannt csak antifasizmussal lehet vállalni, éltetni, követni és hitelesíteni.” (Hidak és árkok.) Fábry Heinrich Mannban is az antifasiszta regényírót, az emberség harcosát tiszteli és közvetíti korunknak Ezt írja: „Becsüljük, éljük valóvá Heinrich Mann örökségét: az antifasizmust.” (A gondolat igaza.) 60 �Fábry írásaiban Goethétől — a szemtől — Schilleren, Heinén és a Mann testvéreken keresztül egyre közelebb jut a jelenhez, a XX. század égető problémájához: az imperializmus és a fasizmus dokumentálásához, leleplezéséhez. A szellem, a gondolat óriásai egyre inkább a válság fenye­ gető veszélyét példázzák. Berthold Brecht, a német fasizmus üldözöttjének példája ezt kitűnően mutatja. „Brecht lírikus és drámaíró volt, tehát gon­ dolkodó, de írásaival a kapitalizmus és fasizmus egyik legpotenciálisabb leplezője,” — írja Fábry Zoltán. Brecht is, mint Thomas Mann, Fábry szerint az évek folyamán egyre jobban a változni és változtatni-muszáj tudatosítója lett . . . (Hidak és árkok.) Keserű szatírája a nyárspolgárt, a tőkést pellengérezi ki. Mindez Brechtnél az ember, a béke, a kultúra védelme érdekében történik. Hir­ deti: „Könyörüljünk meg a kultúrán, de előbb könyörüljünk meg az em­ beren. A kultúrát megmentjük, ha az embereket megmentjük.” (Hidak és árkok.) Brecht Galileije hisz az emberben, és Brechttel együtt az emberi faj legnagyobb élvezetének a gondolkodást tartja. A gondolat igazáról és a gondolat erkölccsé való lényegüléséről már korábban szó volt. Brechtnél a gondolat igaza békét jelent, a béke igazát közvetíti. Min­ den: a béke. Brechtet idézem: „Minden emberi tényekedésnek, minden teljesítménynek, minden művészetnek, sőt magának az élet művészetének is alfája és omegája a béke . ..' (Hidak és árkok.) 1948 után Fábry írást szentel Emerson, Ibsen és Shaw emlékének, mérlegre teszi Kisch, Weiskopf, Adolf Meschendörfer írásait, velük és általuk ismertet, oktat és tanít. Emerson, Amerika nevelője, tanítója akart lenni, az igazságot kereste és hirdette, s így a társadalmi rendszert is támadta és vádolta. Fábry Emersonon keresztül, Emerson egyéni tragédiáján keresztül az amerikai kultúra tévútját, kudarcát bizonyítja, amely háborúhoz vezetett és figyel­ meztet ma is. Ezt írja Fábry: „Hogy az igazságkeresők kikapcsolásával hová ért el, azt a dollárimperializmus mai valósága mindennél világosab­ ban mutatja. — Az atombomba a világ katasztrófa-lehetőségét vetíti.” (A gondolat igaza.) Fábry szinte hihetetlenül a legelvontabb eszmei, szellemi fejtegeté­ sekben is mindig reális, a helyzet adta társadalom valóságalapján mozog. Helyesen értékeli Ibsent, Bemard Shawt, Kraust stb. Fábry világirodalmi értéket közvetítő írásaiban hidat épít nemzetek és népek között, emberséget hirdet. Amikor E. Kisch vagy F. C. Weiskopf gondolatvilágával ismertet meg, népek találkoznak magasabb szinten, emberséget hirdető kultúrában. A kultúra: megismerés, humánum-igenlés, találkozás nemzetek között, a né­ peket csak egymás kultúrájának megismerése segítheti ahhoz, hogy elke­ rüljék a pusztító háborút, és érvényben maradhasson az élet egyik alap­ törvénye: a szeretet. Fábry figyelmeztetően Tolsztoj szavait idézi, amelye­ ket Tolsztoj egy hónappal halála előtt Gandhinak üzent: „A szeretet az élet legmagasabb és egyetlen törvénye. Ha ez elértéktelenedik, akkor már csak egy törvény létezik: az erősebb joga.” (A gondolat igaza.) Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az előttünk porba-hullt német fasizmus bar­ bársága. 61 �A cseh és szlovák irodalom A szlovákiai magyarság feladata és célja több volt, mintsem saját sorsának a viselése. A szlovenszkói küldetés egyik legsajnálatosabb kifejezője Győry De­ zső költő és publiciszta volt. Maga Fábry is gyakran alapoz és épít Győry költészetére. „Sohasem magunkért, mindig másért Hirdettünk többet, mint magunk: Jobb lenni ösztönünknél, a másnál, S tartani minden gátomlásnál Élő gátnak szívünk és agyunk. Gyűlölségre nevelt a sorsunk, Mi szeretetre önmagunk.” Fábry példaként, bizonyítékként idézi Győryt — mint emberi han­ got — , aminthogy a költő az is. A szlovenszkói magyarság: a hídépítő, a közvetítő szerepét vállalta a világ felé, az emberség felé. A Dunatáj egy­ ségre, emberségre intő hangját újra a kisebbségi költő, Győry szólaltatja meg: — „Hidat verhetne s csak az árkot ássa” . Fábry Kollárt is idézi: „Ha szlávot mondasz, ember feleljen neked.” A szlovenszkói magyarság embert mondott, társat keresett és nem volt, aki meghallja, aki kezet nyújtson: „Hiába hívom a szlávot, ember nem felel többé” — írja Fábry. Példaként olyan neveket emleget, mint: J. Hus. J. Á . Komensky, Hviezdoslav, Gorkij, Lenin, akik mind az emberiség egy­ ségét vallották. A szlovákiai magyar irodalom küldetése, emberséget tol­ mácsoló feladata ma is követendő célkitűzés. A hídon, az emberségben ma is a népek kultúrája találkozik, embe­ rek, népek közelednek egymás felé. Fábrynak a közös állam népeinek szellemi értékével foglalkozó műveit ezért éppen a szlovákiai magyar iro­ dalmi részben kell tárgyalni. A szlovákiai magyarság kevésbé ismerte a cseh és szlovák nép iro­ dalmát, kultúráját. Az egymásbecsülés viszont csak kölcsönös ismeretek útján érhető el. Fábry írásainak célja ezeket az idegen irodalmi értékeket közvetítő munkáiban is az emberiség, a béke, a testvériség továbbfejlesz­ tése, fenntartása. Írásaiban elsősorban azokat tolmácsolja, akik a fentebb említett örök emberi problémát, legnemesebb írói szándékot tartják mű­ veikben szem előtt. Tompa Mihály: Békeszózatából idéz bevezetőjében — amely a magyar, oláh, szláv bánat-testvériközösségének legkorábbi megfogalmazása: „Testvérkezet! Testvérkezet! Magyar, szláv és oláh elem! Az átkos különszakadás Örökre száműzött legyen!” (Tompa Mihály: Békeszózat.) 62 �Hviezdoslav sokáig ismeretlen volt a magyarok számára. Fábry az adósság, a hiányérzés hangján beszél erről. Hviezdoslav szonettjeit magas­ ra értékeli. A népek békevágya, háború elleni tiltakozása mindig egye­ zett, mindig egy volt. Hviezdoslav, úgy amúgy, mint Ady, hallatta szavát a barbárság tetőfokát dokumentáló háború ellen — mondta Fábry. „Ady és Hviezdoslav, magyarul és szlovákul egyformán az embert — tehát az emberséget igenlik az embertelenség csúcsfokán; a háborúban.” (Hidak és árkok.) Amikor Fábry Adyt és Hviezdoslavot említi, idézi, békét mond, emberséget, testvériséget hirdet. Fábry költők, írók szavaival már számos esetben elmondotta véleményét, hogy a háború testet öl, lelket, gondola­ tot, embert kisebbít, tipor és gyaláz. „Hviezdoslav véres szonettjei — írja Fábry — a vox humana szlovákul, a költőé, aki a háborúban és a háború ellenében ember maradt” . (Hidak és árkok.) A cseh világirodalom világszerte ismert háborúellenes, háborút kifi­ gurázó műve J. Hasek: Svejk című szatírája. Fábry több ízben visszatér ehhez a műhöz mint értékes dokumentumhoz. Először 1927-ben az Új Föld című lapban, majd A béke igazában. „A háború itt elvesztette értelmét: nevetségessé, semmivé, nullává lepleződött le: emberidegen értelmetlen­ séggé” — írta Fábry. A cseh nép erkölcsi elkötelezettségének jelenvalósága, példaképe J. Fucik. Fábry írásaiban sokszor visszatér a cseh nép e legelszántabb harco­ sához. Fábry Fucikban az igazságot, elvhűséget, erkölcsöt és emberséget emeli követendő, példaadó magasságra. Fucikot megölték, de a gondolat, az eszme, melyet vallott és életcél­ jául tűzött ki, nem halt meg, győzött — a gondolatot nem lehet megölni — szögezi le Fábry. Fábry írja: „Fucik az igazság szerelmese, harcosa volt, toll embere, író, gondolatteremtő, emberirányító. A fasizmus első számú ellensége, a szellem erkölccsel telített embere” . (A gondolat igaza.) Fábry munkáiban a szlovák és cseh művek, írók egész sora szerepel. Foglalkozik régebbi és új művekkel, amelyek az emberségnek értéket je­ lentenek. Fábry az igazra tanít és a tanúk tanúja, az igazság legilletékesebb szószólója ki más lehet, mint az igaz szó mártírja, Husz János: „Keresd az igazat, őrizd az igazat, mondd az igazat mindhalálig.” (Husz J.) Peter Bezruc Sziléziai dalaiban a nép igaza, a munka hőse szólal meg, ezt üdvözli Fábry, majd Karel Capek humanizmusa előtt tiszteleg, költői igazságszolgáltatását csodálja, amely semmivé nézte, semmivé törpíti a „müncheni kupeckedést” . Mikszáth-tól, Jileznickyig nem a pilzeni sör a fontos, nem a zsendicés bacsa, nem a paprika, vagy a barackpálinka — írja Fábry — a korfelelős írónak a nemzetsajátság mai realizmusát kell megkeresni. Ezt megkeresni nem jelent mást, mint szociális valóságot ve­ títeni. (A gondolat igaza) Fábry írásai műveken, írókon keresztül a jövő érlelődését bizonyítják. Nála és általa a vox humana szólal meg. A szlovenszkói küldetés így nyer Fábry írásain keresztül ma is igazolást és máig érő érvényességet. 63 �Szalánczay György Babits irodalmi és irodalompolitikai cikkei. II. Babits irodalmi érdeklődése mindig a jelenből, a kor kulturális életé­ ből indult ki. Még a klasszikusokról is az újrafölfedezés szándékával írt: azt akarta, hogy műveik ne kultúrtörténeti rekvizitumok, hanem művelt­ ségünk élő részei legyenek, bennük is azt kereste, ami örök, tehát a je­ lenhez is szól. A magyar irodalomnak aligha volt még egy művészileg olyan igényes alkotója, mint Babits. Ez a művészi igényesség nemcsak saját munkájával, hanem egész irodalmunkkal szemben is megnyilvánult. Később kötelezte is erre szerkesztői munkássága, majd kurátori tisztsége. Pályája kezdetétől írt kritikákat kortársainak alkotásairól, 1919 előtt ritkábban, majd szer­ kesztői munkája során mind gyakrabban. Írásai rövid, alkalom szülte re­ cenziók voltak, és nem részletes, elmélyülő tanulmányok. Természetesen ez nem jelenti, hogy hiányzott belőlük a kritikai felelősségtudat, sőt: ép­ pen ez vezette írásait, az irodalmilag értékes alkotásokat méltatta propa­ gálta, és elítélte a sekélyes ízlést kiszolgáló fércműveket. Tollát mindig a jó szándék vezérelte, az egyéniségéhez közel álló írókat könyebben és hamarabb, másokat nehezebben értett meg, de elismerte azoknak a — művészileg értékes — műveknek a jelentőségét is, amelyekkel nem ér­ tett egyet. Senki sem vádolhatja, hogy akár személyes, akár elvi problé­ mák miatt egyetlen jelentős írót, vagy alkotást elmarasztalt volna, — nem kivétel itt József Attila esete sem. (Basch L.: Egy literális pör törté­ nete c. cikkében a kortárs szerző részletesen és adatokkal bizonyítva is­ merteti József Attila és Babits viszonyát, valamint a Baumgarten-díj oda­ ítélésének körülményeit. Cáfolja azokat a vádakat, melyekkel Babitsot illették: nem igaz, hogy Babits az őt ért támadás miatt megsértődött és ezért gáncsolta József Atilla költői pályáját.) A jelentősebb kortársak kö­ zül csak róla és az egykori munkatársról, Móricz Zsigmondról nem írt kritikát. Az élő irodalommal foglalkozó írásait az Írók két háború közt c. tanulmánykötetében gyűjtötte össze. Kritikái nemes célok érdekében íród­ tak. De ennek elismerése mellett tisztában kell lennünk azzal is, hogy véle­ ményét, bírálatait elvei és világnézete determinálták. Nyilvánvaló, hogy ma már más szempontok alapján értékelünk, és értékelésünk nem egyezhet Babits értékelésével. Ez így is van rendjén. Nála az általános emberi érzé­ sek kifejezése jelentette a legfőbb mércét, és a társadalmi haladás elősegí­ tése helyett valamilyen elvont, emberi haladás ügyének szolgálatát kö­ vetelte. Mi tudjuk és valljuk, hogy társadalmi osztályoktól független em­ beri haladás nem létezhet, ezért állítjuk minden irodalmi alkotás elé köve­ telményül a társadalmi haladás ügyének előmozdítását. De ez már a szo- 64 �cialista esztétika követelménye. Nem marasztalhatjuk el Babitsot azért, hogy nem ezeknek az elveknek alapján bírált, s még kevésbé vádolhatjuk elmaradottságát. Egy kritikus sohasem lehet elmaradva a következő kor­ szak esztétikájával szemben, mert nem azzal, hanem saját lehetőségeivel, feladataival van versenyben. Babitsról nyugodtan elmondhatjuk, hogy saját lehetőségeihez mérten kritikusként is kiváló műveket alkotott. Mind alkotói, mind kritikusi munkásságával az irodalmi haladás szol­ gálatában állt, elvileg helyeselt és támogatott minden haladó törekvést. Azonban a gyakorlatban nem ismerte föl minden esetben és azonnal e törekvéseknek és irányzatoknak mindegyikét, s nehezebben oldódott ben­ ne az a bizalmatlanság is, melyet a társadalmi követeléseit nyíltan han­ goztató irányzatokkal szemben táplált. A Ma, holnap és irodalom c. kiritkájában igen jól megfigyelhető az a kettősség, mely Babitsnak a haladó irodalommal kapcsolatos állásfoglalá­ sában megnyilvánul: megnyilatkozásaiban úgy általánosságban, üdvözölte és sürgette a modern törekvéseket, viszont amikor konkrétan, bizonyos csoportokról és irányzatokról ír, előkerülnek a fenntartások is. Az I. világháború után az izmusok a magyar irodalomban is kezdtek tért hódítani. Ezeknek az eszmei, ideológiai alapját próbálja megvilágítani Babits, problémájukat vizsgálja, alkotásaikat értékeli. Az elkülönülést, a hagyományok elutasítását tartja a futuristák legfőbb ismertetőjének, programjuk lényegének. Ennek az elkülönülésnek az okait a nemzedéki kérdésben véli megtalálni. A kritika, melyet a Tett c. folyóiratról és a köré­ je csoportosult írókról, költőkről ír, kétarcú munka: elvileg nem ért egyet a húszas évek irodalmának, az újító törekvéseknek az elítélésével, de gya­ korlatilag ő is kissé értetlenül fogadja őket. Különösen azért furcsa ez, mert igen jól mutat rá arra a rendkívüli különbségre, mely elválasztja a mi futuristáinkat a fasizmus irodalmi előkészítőivé váló olasz és egyéb nyugati futuristák lázas tettkultuszától, a nyers erő megszállottainak pusz­ tításimádatától. Egy lépés választja csak el a teljes különbség meglátá­ sától: a nyugati futuristák a fizikai cselekvés, a rombolás és az erőszak apostolai voltak, a mieink az eszmék területére akarták vinni a harcot, ott utasítottak el mindenféle konzervatív, reakciós hagyományt és követelték az eszmék és gondolatok teljes szabadságát. A részletekben most is — mint oly sokszor máskor — igaza van Ba­ bitsnak. Valóban: minden irodalmi irányzat fejlődés eredménye, minden írónak és minden irányzatnak megvannak az előzményei, és ezek ki is mu­ tathatók. De egy írót vagy egy irodalmi irányzatot sohasem annak alapján kell értékelnünk, hogy kik voltak az elődei, hanem azt kell vizsgálnunk, hogy mennyire tudott elszakadni azoktól, mennyire volt képes továbbfej­ lődni, milyen újat tudott adni. Kassákék pedig képesek voltak újat mon­ dani, újat követelni: céljuk az volt, hogy szabadabbá tegyék az irodalmat és az életet, hogy szabaduljanak az osztálytársadalmak béklyóiból. S abban a korban kevesen követelték ezt olyan radikálisan, mint éppen ők. Babits kritikájának az a legnagyobb hiányossága, hogy konkrét, társadalmi célo­ kért harcoló irodalmi irányzatot teljesen elvont, eszmei szempontok alap­ ján próbál megítélni. Nem értékeli azt, hogy a Tett c. folyóirat és köre 5 65 �az irodalmi szabadságon túl a társadalmi szabadságot is Követeli. Babits kritikájában nem az a hiba, amit leírt: soraiban elmélyülő filológiai és for­ mai elemzéseket találunk; a hiba ott van, hogy hiányos ez a kritika: Kas­ sákék irányzatának társadalmi jelentőségét nem vette észre és nem ismer­ te el. Véleményünk szerint egy irodalmi iskola kritikája nem lehet első­ sorban a formai eszközök kritikája, mindenekelőtt a mondanivalót, a tár­ sadalmi szerepet, a társadalmi haladással kapcsolatos állásfoglalást kell értékelnie, csak azután kerülhet sor a formai eszközök kritikájára. A kortársakról és a kor irodalmi és kulturális életéről írt rövid kriti­ káknak adott teret hosszú időn keresztül a Nyugat Könyvről-könyvre ro­ vata. Vitacikkek, recenziók, kommentárok ezek az írások, van köztük sok időt álló megállapítás, és van amelynek csak pillanatnyi aktualitása volt. A Könyvről-könyvre rovatban megjelent legjelentősebb írásait később ta­ nulmánykötetébe is bevette Babits. Ezek az írások érintették a kor irodal­ mi életének szinte valamennyi problémáját: szó volt a regény jövőjéről, az irodalmi dilettantizmus veszélyeiről, a giccsről és sok más aktuális kér­ désről. Bírálja az Akadémiát, mert az akadémiai nagydíjat Herczeg Ferenc kapta, és azért is, mert tagjai közé választotta Csathó Kálmánt. Itt emel szót a cenzúra ellen. Elítéli a berlini könyvégetést. Ez a rovat nemcsak Ba­ bits széleskörű érdeklődésének bizonyítéka, hanem meggyőz bennünket arról is, hogy sosem vált az uralkodó osztályok kultúrpolitikájának kiszol­ gálójává, szembeszállt minden reakciós törekvéssel és elítélte a hivatalos irodalmat. Haladó hagyományaink egyik leghatározottabb őrzője volt, az irodalom tisztaságának és szabadságának szószólója. A kortársak közül Karinthyval, Tóth Árpáddal, Kosztolányival és Ju­ hász Gyulával foglalkozott a legtöbbször. Összefoglaló tanulmányt, érté­ kelést egyik kortársáról sem írt, egy-egy kötet megjelenése alkalmából rö­ vid ismertetések, kritikák vagy későbbi megemlékezések ezek az írások. A kortársakról szóló kritikák az Írók két háború közt c. kötetében je­ lentek meg. Ez Babits utolsó tanulmánykötete. Régebbi írásait gyűjti össze, melyek az Ady utáni nemzedék íróiról és költőiről szólnak. Nem lép föl a teljesség igényével sem mennyiségi sem minőségi tekintetben, nem az összes kritikáját adja közre, csupán azokat, melyekről úgy érzi, hogy nem cáfolt rájuk az idő. Előszavában elmondja, hogy ezért is várt néhány évet a kötetbe gyűjtéssel; várta, hogy egy minimális távlat kialakuljon, hiszen érezte azt a nagy felelősséget, mely a kortárs irodalommal foglalkozó kri­ tikust terheli. Ez a magyarázata annak, hogy írásaiban inkább ismerteti mint értékeli az alkotókat. A kötetben többé-kevésbé az időrend szerint csoportosította írásait. Elsőnek Laczkó Géza: Német maszlag török áfium c. regényét ismerteti Egy történelmi regény 1920-ból címmel. „Tudós író” -nak nevezi a szerzőt, írói módszerét a mozaik-művészet módszeréhez hasonlítja, hiszen nemcsak a történelmi hűségre törekedett, hanem stílusában a kor nyelvének rekon­ struálását is megkísérelte. Mindez nehéz olvasmánnyá teszi a regényt — állapítja meg Babits. Mint a modern magyar történelmi regény megalko­ tásának kísérletét üdvözli a müvet és sajnálja, hogy ez a jelentős alkotás nem talált megfelelő visszhangra sem az olvasók, sem a kritikusok kö­ rében. 66 �A kötet kritikáinak többsége vagy az alkotó kötetének megjelenése alkalmából, vagy az író halála után, mint megemlékezés íródott. Szabó Lőrincről és Sárközi Györgyről is első köteteik megjelenése alkalmából írt. (Egy fiatal költő; Másik fiatal költő c. kritikák) Szabó Lőrincnél az értelemhez szóló költészetet, a fegyelmezett, gondolati lírát tartja a leg­ jellemzőbb tulajdonságának. Sárközinél a hagyományokhoz való ragasz­ kodást, ,,a magyar líra legrégibb művészeihez fűződő szerves és belső kap­ csolatokat” hangsúlyozza. Észreveszi, hogy Sárközi elfordul a jelentől, a valóságtól, és valami magasabb szépségideált keres. De ennek a magatar­ tásnak az okait nem keresi, pedig ezek az okok, nemcsak Sárközi költői magatartására adnak magyarázatot. A világháború és a fehér terror után a passzívabb költőegyéniségek — akiknek az erejéből nem futotta harcra — kiábrándultak a korból és a társadalomból, a természet szépségeihez, vagy más — egyéni, sőt néha képzelt — szépségekhez menekültek. Nem veszi észre, hogy ezeket a költőket — köztük a legnagyobbat, Tóth Árpá­ dot is — nagyon reális társadalmi okok kényszerítették az irracionális szépségideálokhoz való menekülésre, s azt, hogy ez a menekülés egy bizo­ nyos fajta tiltakozás is a kor embertelenségével és kultúraellenességével szemben. Babits ekkori kritikáinak egyik legjellegzetesebb vonása az, hogy az írókat, költőket elfogadja olyanoknak amilyenek, nem keresi az okokat, amelyek alakították őket, nem vizsgálja egyéni fejlődésük társadalmi moz­ gatóerőit. A költői fejlődést öntörvényűnek tartja, s ha nem is tagadja kategorikusan a társadalmi hatások jelentőségét, az elemzésben alig veszi figyelembe azokat. A Babits-kritikáknak nincs fókuszuk, nincsenek egysé­ ges szempontjai az elemzésben és értékelésben, ezért igazi portréknak még azok az írásai sem nevezhetők, melyekben egy egész költői pályáról ír, egy egész életművet mutat be, s ezek is inkább megemlékezésnek, szubjektív emlékek sorozatának foghatók föl. Ilyen megemlékezés az Egy nagy költő halála c. írása is, melyet Tóth Árpád halála alkalmából írt. Kitűnően látja meg és mutatja be a költő sor­ sának, tragédiájának lényegét: „Küzdelem nem volt ez, de fájdalom volt, s talán azért volt fájdalom, mert nem volt küzdelem.” Tóth Árpád — épp úgy, mint Sárközi és még sokan mások is — ma­ gányos költő volt, de életművük — különösen Tóth Árpádé — mégis sok­ kal gazdagabb annál az egysíkú szépségkultusznál, melyet Babits méltat. Elég itt, ha csak az Új isten, az Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz, a Körúti hajnal c. versekre gondolunk, s máris látnunk kell, hogy a maga szerény és csöndes módján társadalmi problémák is érdekelték a költőt, sőt olyan osztályok képviselőinek a sorsa is foglalkoztatta, akiknek a hely­ zete nem keltette föl Babits figyelmét, akiknek a sorsa nem ébresztett együttérzést benne. Tóth Árpád utolsó költői korszakát a sok hangulati rokonvonás kap­ csán Arany Őszikéihez hasonlítja. Sok tartalmas, érdekes gondolata van Babitsnak erről a költészetről, igen nagy kár, hogy e gondolatok az ap­ róbb írásokban szétszórtan maradtak, és nem ötvöződtek egy egységes költői pályaképpé. 67 �A kritikák másik hiányossága az, hogy Babits az alkotói szabadság túlzott tiszteletének elve miatt meg sem kíséreli, hogy a költői mondaniva­ lókról véleményt mondjon. Ha egy költői alkotás esztétikailag kifogástalan és a mondanivaló nem kifejezetten káros és reakciós, akkor a kritikáiban ennyivel meg is elégszik, és sohasem veti föl a társadalmi hasznosság kö­ vetelményét. Tudatosan figyelmen kívül hagyja azt, hogy az irodalomnak van olyan feladata is, hogy egy-egy társadalmi osztály, réteg helyzetét be­ mutassa, azok fölemelkedéséért küzdjön. Mint előszava tanúskodik róla: meglátta, hogy az irodalom jellegzetes képviselői nem a halk, gyöngéd lírikusok, ezek amíg éltek, rendesen a háttérben maradtak. A színpadot a harcos temperamentumok foglalták el, akik úgy érezték, hogy a mai for­ rongó világban az írónak is ki kell vennie a részét a küzdelemből. Ezek sokszor egészen ki is sodródtak az irodalomból, valami műkedvelő politika vagy szociológia felé.” — Két fontos következtetés vonható le Babits véle­ ményéből: a közvetlen politikai harcot nem tartotta az író feladatának, és nem is értett egyet azzal, hogy az irodalomnak ilyen feladata is van, a két világháború közti időszakban sarjadó szociológiai irodalom jelentőségét pedig nem érti meg, és ezért nem is értékeli. Ez utóbbi megállapításra azért is föl kell figyelnünk, mert Illyés könyvéről, a Puszták népéről más volt a véleménye: akkor azt írta, hogy saját személyes tapasztalataiból sem ismerte meg úgy szülőföldjét, mint abból a könyvből, mint valami útleírást, úgy olvasta azt. Vagyis Babits a szociológiai irodalomból is csak azt vette észre, ami irodalom, — azt a fontos feladatot, melyet azáltal töltött be, hogy felhívja a figyelmet a nép elmaradott és nyomorúságos helyzetére, már alig tudta értékelni. A politikai és szociális küzdelem helyett más harcot hirdetett: ,,Má­ sok viszont magát az irodalmat, a szellem tisztaságát és szabadságát vé­ delmezték a politika ellen, mely soha erőszakosabb, szellem-ellenesebb nem volt, mint ebben a két világháború közti időben. Ez is harcot jelen­ tett. Az elefántcsonttornyokon lőrések nyíltak és ágyúcsövek kandikáltak ki.” — Babits e táborba tartozónak érezte magát, és ezt a küzdelmet tar­ totta az irodalom igazi feladatának. Tragikus tévedése volt, hogy nem vette észre a két tábor egymásrautaltságát: a szellem tisztaságának védelmezése és a kultúra szabadságáért való küzdelem csak a politikai és szo­ ciális küzdelemmel egybefonódva lehetett volna eredményes a fasizmus egyre fokozódó és erőszakosabbá váló diktatórikus törekvéseivel szemben. A határokon túli magyar irodalom jelentőségét is fölismerte. Nem fertőzte meg a nacionalizmus és irredentizmus. Igaz, ő is igazságtalannak tartotta a trianoni határokat, de sosem csatlakozott a „hongyarapítók” han­ goskodó, soviniszta gyülekezetéhez. Több cikkében foglalkozik az erdélyi irodalommal. A román fennha­ tóság alá került területeken a magyar irodalom nagyobb lehetőségeket kapott a monarchia és a Horthy-rendszer bírálatára, mint az itthoni iro­ dalom. E pozitív lehetőségeken túl volt néhány kétarcú jellemzője is ennek az irodalomnak. Az anyaországtól elszakadt írók közt sokkal nagyobb öszszetartás alakult ki, mint itthon. Ez részben hasznos, de másrészt káros is volt. Babits mindkét relációt fölismerte: értékelte és bátorította a tehetsé- 68 �geket, sokuknak fölfedezője volt (pl.: Tamási Áron), de a kritika hiányá­ nak veszélyeire is fölhívta a figyelmet. Elismeri, hogy az erdélyi irodalom speciális helyzetben van, itt még a kisebb tehetségek is küldetést töltenek be, de ez a tény nem adhat okot arra, hogy kritikátlanul tömjénezzenek mindent, ami erdélyi. Az Erdély és az Európaiság és regionalizmus c. cik­ keiben igyekszik tisztázni az erdélyi irodalom helyét a magyar irodalom­ ban, és felszólítja a magyar írókat, kritikusokat, hogy figyeljenek föl erre az irodalomra, bírálatukkal segítsék elő fejlődését. Azt hangoztatta, hogy az erdélyi irodalomnak nem szabad a magyarországitól elkülönülnie, ha­ nem „vissza kell térnie az egységes magyar irodalom vérkeringésébe.” Tamási Áronról két alkalommal is ír. A Népmese és regény c. kriti­ kájában a Jégtörő Mátyás c. regényről ír recenziót. Észreveszi Tamási panteisztikus világnézetét és epikájának népmesei gyökereit. Különösen a természet és az egyszerű emberek életének leírását tartja rendkívül szép­ nek. Utal arra, hogy Tamási az „erdélyi helyi színekkel” az egész magyar irodalom palettáját gazdagítja. A regény líraiságát és a stílus ízes népi­ ességét, valamint a — szinte népmeseszerű — segítő, javító szándékot méltatja Babits. Kuncz Aladárról a Fekete kolostor c. regény megjelenése alkalmából ír. "Magasan kiemelkedik a háborús riportkönyvek dokumentum sorából” . — írja. Szép elemzést olvashatunk arról, hogy a könyv írója a személyes élmények naplószerű adatait hogyan dolgozza föl magas művészi igényű szépirodalmi alkotássá. Babits kiváló műelemző készségének szép példája ez a kritika. A szerkezet vizsgálatánál fölfigyel arra, hogy az eseményrajz csak a regény külső vázát adja, de a szerkezet igazi meghatározója a kiváló jellemrajz, melynek sikerült néhány mondattal is teljes képet adnia a korról, melyet szinte az egyes szereplők jellemrajzába építve mutat be. Igen elismerésre méltónak tartja, hogy a szerző az őt ért személyes sérel­ mek ellenére sem válik a nemzeti gyűlölködés érzésének rabjává. Az erdélyi írók közül még Reményik Sándor költészetét mutatja be, a költő 50. születésnapja alkalmából. Írásának címe: Az erdélyi költő, de soraiban éppen azt bizonyítja, hogy nem lehet Reményiket csak erdélyi költőnek tekinteni, mondanivalójának jelentősége messze túlnő Erdély határain. Verseit „elmélkedő költeményeknek” nevezi, a hazához való őszinte ragaszkodást, a mély hazaszeretetet méltatja. Babits a nemzeti irodalom egységének volt híve és harcosa. Vélemé­ nye szerint egy nép irodalmát nem szabdalhatják részekre országhatárok, egy nyelvnek csak egy irodalma lehet. De e tényből nem szabad azt a vul­ gáris következtetést levonnunk, hogy Babits egyetértett volna a Horthyrendszer soviniszta, irredenta politikájával. A Nyugat szűkebb körével is foglalkozik tanulmánykötetében. A lel­ kiismeretes filológus szólal meg Babitsban, amikor Osváth aforizmáiról ír. Elmondja, hogy az aforizmák utolsó részlete kimaradt a megjelent Osváthkötetből, ezért a kimaradt részt teljes egészében közli írásában, nehogy az irodalomtörténeti jelentőségű anyag feledésbe merüljön. 69 �Szerkesztőtársát, Gellért Osztkárt a Nyugat költőjének tartja, és a kor szűklátókörű közízlését látja a hibásnak abban, hogy Gellért költészete nem tudott kellő módon közismertté válni. Babits különösen nagyra érté­ kelte azt a hűséget, mellyel a költő kitartott a Nyugat mellett, annak egyik legrégibb és legmegbízhatóbb munkatársa volt. Szólt a kor irodalmi életének jellegzetes alakjáról, az Írók patrónusáról, Mikes Lajosról is. Megkísérli tisztázni Mikes szerepét a kor irodalmi életében. Nagyra becsüli azt a rendkívüli jószándékot és segítőkészséget, mellyel a fiatal írókat támogatta, viszont nem hallgatta el azt sem, hogy ez a támogatás néha nem a legjobb irányba terelte az irodalmat. Mikes Lajos sokszor formaságok alapján és személyes jellemvonások figyelembe véte­ lével ítélte meg az alkotókat, ahelyett, hogy alkotásaik alapján mérlegelte volna őket. S ha a műveiket vizsgálta, szempontjai túlzottan szubjektívek, néha pedig elavultak, voltak, — állapítja meg Babits. Itt szól a szerkesztői munka nagy fontosságáról és felelősségéről, a kritikusi és szerkesztői mun­ ka közti különbségről is. A két fiatalkori barátról, Juhász Gyuláról és Kosztolányi Dezsőről is írt néhány kritikát. Megérzi, hogy Juhász Gyula jelentőségét nem néhány kimagaslóan szép költeménye biztosítja, hanem költészetének egésze. Vé­ leménye szerint a vidéki életmód determinálta költészetét, hiányzott az az. élményvilág, mely gazdagíthatta volna színeit Azt már nem vette észre, hogy a Juhász Gyula-versek szépségét nem a harsogó színek, hanem a gaz­ dag és finom árnyalatok alkotják, s a nosztalgikus stílus hamuja alatt nem érezte meg a gazdag érzelemvilág izzó parazsának melegét. Több, apró kritikát írt Kosztolányiról, különböző művei megjelenése alkalmából. Az Ady-vita mellett ezek a kritikák is közrejátszottak a két költő fokozatos elhidegülésében. Babits rendkívül őszinte kritikus volt, kifogásait és fenntartásait kertelés nélkül közölte, s minden személyi kap­ csolatnál fontosabb volt számára a művészi érték. Elvi nézeteltérés is volt köztük: az azonos eszmei alapról — az elefántcsonttoronyból — induló két költő közül Babits volt az, aki hamarább belátta az öncélú művészet zsákutca voltát. Kosztolányi ebben a fiatalkori eszmék elárulását látta, pedig csak az történt, hogy Babitsot felelősségteljesebb irodalom- és tár­ sadalomszemlélete elvezette a kor nagy problémáival való viaskodáshoz, Kosztolányi pedig épp e viaskodás elől igyekezett a tiszta művészet bás­ tyái mögé menekülni. Babits nagyszerű észrevétele, hogy Kosztolányi a legmaradandóbbat akkor alkotta, amikor neki sem sikerült ez a menekülés, amikor az ő művei is megteltek súlyos, emberi problémákkal. Kosztolányi halála alkalmából írt megemlékezésében vall kettőjük viszonyáról. Elmondja, mit jelentett számára ez a barátság, hogyan él benne ennek emléke, meghatottan emlékezik közös terveikre, irodalmi ideáljaikra, kapcsolatuk inspiráló -hatására. Őszinte szavakat ejt az elhidegülésről is, nem ítéli el Kosztolányit, de nem is fogadja el 1919 utáni elveit. Nem vállalkozik arra, hogy kijelölje Kosztolányi helyét a XX. századi magyar irodalom történetében, csupán szubjektív visszaemlékezé­ seit írja le meghatott, szuggesztív sorokban. 70 �A kortársak közül legtöbbször Karinthyról írt. Nem is kíséreli meg, hogy fejlődésében mutassa be az írót, csupán néhány műről szól, illetve azok kapcsán — mintegy közvetve — Karinthyról. A Holnap reggel c színmű bemutatása alkalmából írt recenziójában Ibsennel hozza párhu­ zamba az írót, és a különbséget hangsúlyozza Karinthy és Ibsen között, rámutat arra, hogy mennyire fontos eleme a logikum Karinthy műveinek. Másutt azt hangsúlyozza, hogy íróink közül ő a leginternacionálisabb alko­ tó, mondanivalója az egész emberiséghez szól. Humoráról szólva Swifttel hasonlítja össze; a sok rokonvonás közt fölismeri a lényeges különbséget is: Karinthy mély humanizmusát. Babits már az irodalmi paródiákban is meglátta a kritikai magot, föl­ figyel a bennük rejlő értékítéletekre. Foglalkozik a Ki kérdezett? c. ta­ nulmánykötettel, eszmei fegyvertársat lát Karinthy írásaiban, hiszen mind­ ketten a kultúra, a humanitás és az igazság szószólói voltak. Hosszan, összefoglaló jelleggel ír Karinthy költeményeiről. Kevés verset írt, mégis jelentős költő — állapítja meg Babits. Nem hajtotta a — korában oly divatos — eredetiség-vágy, nem akart mindenáron különbözni az elődöktől és a kortársaktól. Gondolati költészet ez: „mely az igazság és a logika nevében ítélkezik.” Hibásnak tartja azt az egyoldalú szemléletet, mely Karinthyt csak humoristának ismeri, észreveszi, hogy nála a humor nem cél, hanem csak eszköz, mellyel ábrázolja az életet és véleményt mond róla; meglátja, hogy humora mögött igen sokszor társadalombírálat rejtőzik. A népi írók közül szinte csak Illyéssel foglalkozik, az ő munkásságá­ nak vizsgálatán keresztül kerül közelebb hozzájuk. A Három öreg és a Puszták népe megjelenésekor ír kritikát. Illyés verselésében a friss népi­ ességet, a tiszta egyszerűséget dicséri. Arany és Petőfi példáját említi, az ő stílusukhoz való visszatérésként, költészetük folytatójaként méltatja öt. Hallgatólagos megértője Illyés pártosságának is, recenziójában ugyan nem emeli ki azt a tényt, hogy Illyés következetesen a szegény nép pártján áll, a sorok olvasása közben mégis úgy érezzük: Babits egyetért vele. Illyés a Puszták népében olyan drámaian és olyan leleplezően ábrázolja a cselédsorsot, hogy ez még a gyakorlati élettel való kapcsolatban meglehe­ tősen passzív Babitsot is állásfoglalásra kényszerítette. Minden kor problematikájának csontvázát a társadalmi kérdések al­ kotják. Babits kritikáinak nagy többsége azért olyan megfoghatatlan, mert a művekben és az alkotókban nem ezeknek a problémáknak a kifejeződé­ sét kereste, hanem a sokkal kevésbé konkrét, úgynevezett örök és általá­ nos emberi problémákat. Nem tudta belátni, hogy az — általa is fokoza­ tosan fölismert — osztályellentéteket csak az osztályharc oldhatja meg, ezért nem értette és nem is tudta értékelni azokat a műveket, melyek az osztályharc szellemében íródtak. Ez az egyik magyarázata annak is, hogy nem tudta teljes egészében fölismerni József Attila jelentőségét. Ha az osztályharc szükségességének fölismeréséig nem is jutott el, az ideológiai harc, a fasiszta ideológia és annak hatása elleni védekezés fon­ tosságának a fölismeréséig eljutott, sőt ennek a harcnak aktív részese lett. 71 �A kortársakról szóló kritikák és a kultúrpolitikai vitacikkek közt képvisel átmenetet a Pajzzsal és dárdával c. cikke. Németh László Kisebbségben c. könyvének tételeivel száll vitába ebben a szokatlanul erélyes hangú vita­ iratában. Határozottan elítéli kultúránk „hígmagyar” és „mélymagyar’’ kultúrára történő fölosztását. Fölismeri és bírálja Babits a szerző fajelmé­ leten alapuló koncepcióját; tudja, hogy Németh László fényes intellektus, nagy írói tehetség, — éppen ezért tartja rendkívül veszélyesnek művét. A tradicionális nemzeti kultúránk megcsonkításának tartja a Kisebbségben irodalmi értékítéleteit. Babits — aki egész életében igyekezett megőrizni és ápolni kulturális örökségünket és haladó hagyományainkat — saját munkásságának teljes tagadását látja Németh László művében, — ezért is válik hangja olyan szenvedélyessé. Ma már nem az a fő kérdés, hogy kinek volt igaza ebben a vitában. Azt már rég eldöntötte az idő és az irodalomtörténet. Inkább az a kérdés, hogy a téves ideológiai beállítottság, a fajelméleten alapuló tételek miatt az egész művet el kell-e vetnünk, vagy egyes gondolataival mégis foglal­ koznunk kell. Mert a fő tévedések nem a Kisebbségben tételeiben és ér­ tékítéleteiben vannak, hanem az egész mű szemléletében. Az még megbo­ csátható lenne, hogy Kazinczy jelentőségét nem ismeri föl és nem értékeli, de az, hogy egész életművét: a nyelvújítást, az irodalmi kultúra emeléséért folytatott harcát, a fejlettebb nemzetek követésére való felszólítását, kul­ túrtörténetünk legfőbb rákfenéjének tartja, már nem csupán egy téves irodalmi értékítélet. Ez egy merőben téves szemlélet eredménye, melyet bírálni kell. Az helyes törekvés, hogy kultúránkat megóvjuk a káros, idegen be­ hatásoktól, de az nem igaz, hogy minden idegen hatás káros. Babits kivá­ lóan látta meg, hogy nem is lehetséges egyetlen nemzeti irodalom számára sem olyan fejlődés, mely nem reagálna a világirodalmi hatásokra. Egy olyan elmaradott társadalmi rendszerű ország számára, mint a történelem során hazánk volt, csak hasznos lehet, ha átveszi a fejlettebb társadalmi rendszerek haladó irodalmának vívmányait. Babits kritikájának másik kiváló meglátása, hogy egy alkotás bírála­ takor azt is figyelembe kell venni, hogy az adott műnek milyen hatása volt a kor kulturális életében. Németh László tanulmánya egy olyan kor­ ban íródott, amikor a legfontosabb feladat a nemzeti kultúra egységének fönntartása lett volna, a fasizmus fokozódó kultúraellenességével szemben. A Kisebbségben pedig éppen nemzeti kultúránk megosztásán, megrostálá­ sán fáradozott, s nem a jót választotta el a rossztól, a haladót a maraditól, hanem a „hígmagyart” a „mélymagyartól” ; ahelyett, hogy kultúránk és a haladó egyetemes kultúra összhangját hirdette volna, faji alapokon mere­ ven elkülönítette a magyart a nem magyartól, és ezzel megfosztotta a le­ hetséges szövetségesektől, és lefegyverezte irodalmunkat a fasizmus elleni harc legsúlyosabb perceiben. Babits utolsó kritikáinak egyike ez az írás. Amikor nemzeti irodal­ munk egységét és az egyetemes kultúrával való kapcsolatát védi, egyben saját életművét is védi, s ezért válik különösen jelentőssé ez az írás. 72 �A Keresztül-kasul az életemben c. önéletrajzi jellegű kötetében is helyt kapnak irodalmi kérdések. Ebben a kötetben közli Kölcsey halálának 100. évfordulója alkalmából írott megemlékezését is. Bírálókig állapítja meg, hogy a költő halála óta eltelt 100 év alatt összesen nem foglalkoztak Kölcseyvel annyit, mint most az évfordulón. Pedig Kölcsey nem halott, hanem élő klasszikus, és életműve nemcsak annyi, amennyit a beszűkítő iskolás méltatások hangoztatnak. A „Himnusz költője” — és egyéb ilyen értetlen hivatalos dicsőítések és jelzők csak arra jók, hogy elfedjék előlünk a költő igazi arcát, sokoldalú munkásságát. Babits röviden, de igen talá­ lóan mutatja be Kölcsey életművének lényegét: kitűnő és harcos szónok, politikus, kritikus és „falukutató” is; a nép nyomorúságos helyzetének észrevevője és bemutatója, s mindezeken túl, mint költő is a legnagyobbak közé tartozik. Közkinccsé akarja tenni költőnk tanításait, példává életmű­ vét. Érzi eszméinek aktualitását. Látja, hogy az uralkodó osztályok és az érdekeiket kiszolgáló hivatalos irodalom azért akarja Kölcseyt a múlt di­ csőségébe temetni, mert fél eszméinek hatásától — leplezi le Babits a ké­ tes értékű hivatalos megemlékezéseket. Az irodalomhoz közvetlenül kapcsolódó tanulmányok és kritikák vé­ géhez értünk vizsgálódásainkban. Fő célom Babits irodalomtudományi és kritikai munkáinak összegyűjtése, rendszerezése és ismertetése volt. Ter­ mészetszerűleg nem törekedetem e munkásság összefoglaló jellegű értéke­ lésére és megítélésére. Ezt a feladatot, csak egy teljes Babits monográfia oldhatja meg. Ha tanulmányommal csak annyit érek el, hogy Babits mun­ kásságának e legkevésbé ismert, feldolgozott részére sikerült felhívnom a fiegyelmet, — úgy érzem, munkám nem volt hiábavaló. Tanulmányai és kritikái megítélésében ma már nem lehet az a döntő szempont, hogy jelenleg milyen mértékben érthetünk egyet tételeivel. Ba­ bits célja nem az volt, hogy egy-egy alkotóról monografikus igénnyel ké­ szítsen elemzést, értékelést; írásai az aktualitás jegyében készültek, ez erényeiket és hibáikat egyaránt magyarázza. Nagy hiba volna, ha írásai értékelésénél ezt a tényt figyelmen kívül hagynánk. Legfőbb kritikusi erénye a türelmesség és a megértő szándék volt; életművének igazi meg­ értői is csak azok lehetnek, akiket hasonló szándékok vezérelnek. Vélemé­ nyem szerint igaz, hogy Babits saját korában ezekkel az írásokkal szolgál­ ta leghasznosabban a magyar kultúra érdekeit. 73 �a p a ló c o k ró l Bakó Ferenc A palóc kutatás célja és mai feladatai Az ország északkeleti részén lakó magyarság, a palócok, tekintélyes számuk, sajátosnak megismert kultúrájuk és társadalmi jellemzőik, továbbá az ismeretek mögött meghúzódó számtalan kérdőjel és bizonytalanság ösztönzött bennünket arra. hogy négy évvel ezelőtt megindítsuk a palócság megismerését célzó tervszerű és mód­ szeres kutatásokat. Mindig hasznos és célszerű időnkint összefoglalni a munkában elért eredményeket, meghatározni a legközelebbi feladatokat és felmérni a munka folytatásának lehetőségeit. Ezt teszem itt most, a Palócföld szerkesztőségének felké­ résére, minthogy a kutatás jelentékenyen érinti Nógrádot, az ország legteljesebben palócnak ismert és tekintett megyéjét. A gondolat nem új, mert mintegy százötven éve jelent meg egy pályázati felhí­ vás annak érdekében, hogy hazánk „minden . . . nevezetesebb népeit egyenként” szemügyre vegyünk és „azoknak valamennyi különösségeit” feljegyezzük. A felhívást megjelentető folyóirat, a Tudományos Gyűjtemény rövidesen az eredményekről is számot tud adni, mert a különböző népek között a palócokról is megjelenik hasáb­ jain egy dolgozat. Szeder Fábián írja azt a számunkra alig felbecsülhető értékű ta­ nulmányt, amelynek bevezetőjében így vall magáról és a palócokról: „Ami engem illet, . . . szívesen kinyilatkoztatom tapasztalásaimat és a Palócz magyaroknak, a kik közt születtem és nevelkedtem, és a kik eránt. tőlük távullétemben is szüntelen való figyelemmel voltam, nyelveket és szokásaikat híven ábrázolom.” — Módszertani megjegyzéseiben Szeder a kutatómunka két jelentős nehézségére mutat még rá, elő­ ször arra, hogy egyesek az irodalmi nyelvtől eltérő tájszólást komikusnak tartják talán gúnyolódnak is rajta, másodszor arra, hogy emiatt maguk az adatközlők sem akarnak vallani. Szégyellik éppen azokat a különös kulturális vonásokat, hagyomá­ nyokat, amelyek rájuk jellemzők és amelyeket elsősorban keres a kutató. „Ismertetni, nem pedig kinevettetni akartam ezen becses, jószívű földünket; és a józan olvasónak eszébe se jusson csúfot űzni valakiből azért, hogy másutt lett a világra és honnyi szokásait, akár milyenek legyenek azok, követi; sem a derék Palócz nem neheztel, midőn róla mások tudományos czélból tudakolóznak” — írja. A kutatás tárgya, a nyelv, kultúra és életmód, sőt talán annak akadályozó kö­ rülményei sem sokat változtak az elmúlt másfél évszázad alatt. Sokszor felvetődött azóta a kérdés: Kik a palócok és merre laknak? — a válasz azonban sohasem volt megnyugtató elsősorban azért, mert a kérdés nem könnyű és a választ igen sok. alapos, ezért hosszan tartó kutatás eredményeként lehet csak megadni. Ilyen eredményekre egyetlen tudomány kutatói önmagukban nem juthatnak, ezért a palóckutatás eleve a komplexitás igényével indult. Az elvi és módszertani kérdéseket megvitató értekezlet (1967) résztvevőinek legnagyobb része néprajzos 74 �volt, de képviseltették magukat a történészek, régészek és nyelvészek is, az antropo­ lógusok közreműködése pedig mindig igényként merült fel. Az első fogalmazásban Észak-magyarország lakosságának anyagi, szellemi kultúrája, társadalmi élete és azok történeti előzményei szerepelnek, mint a kutatás végső célja. Észak-magyarország alatt (Palócföld) Heves és Pest megye északi, Borsod megye északnyugati része és Nógrád megye egész területe értendő, de ezt a célkitűzések csak szűkebb palóc pát­ riának tekintik és ide csatlakozó további régiókat jelölnek meg. Ilyen Szolnok megye északi része, ahová a török hódoltság után a telepesek tízezrei vándoroltak le és ilyen a Tiszántúl, a Duna-Tisza köze számos települése, ahová ugyanakkor többékevésbé szervezett csoportokban rajzott ki az északi megyék lakossága. Végezetül ide kapcsolódik néprajzilag a Szlovákia déli részein lakó magyarság is, de az ő te­ rületük kutatása csak a szlovák tudósok és szervezetek közreműködésével képzelhető el. Az elvi célkitűzések nem hagyták figyelmen kívül e terület egyéb nemzetiségi lakosságát sem, mert a több évszázados együttélés intenzív kulturális kölcsönhatást tett lehetővé. Részben az eddig elmondottakat összefoglalva, a palóckutatás célját a követke­ zőkben jelölhetjük meg. A néprajzi szakirodalomban palócnak nevezett, Észak-magyarországon élő néprajzi csoport jelenkori kultúrájának, életmódjának megismerése, továbbá ennek és magának a lakosságnak történeti kialakulása. Ilyen nagy területen a kultúra szerkezete és összetevői nem lehetnek egységesek, ennélfogva eleve kizárt, hogy a kutatás eredményeként egységes palóc etnikum és társadalom rajzolódik majd ki. A korábbi ismeretek alapján is kitűnik, hogy palóc területen kulturális alközpontok, kisebb régiók vannak és ezek körzete, határai adják majd ki a palóc népi kultúra elterjedési területét. A célkitűzések megkövetelik a gyűjtendő adatok földrajzi pontosságát, hogy a jelenségek elterjedésének feltérképe­ zése lehetővé váljék. A palócnak nevezett nagytáji kultúra földrajzi körülhatárolása mellett kívánatos a kultúra kialakulásának, változásának vizsgálata is. A kutatás anyagi bázisa úgy alakult ki, hogy az érdekelt öt megye (Borsod. Heves, Nógrád, Pest, Szolnok) évi rendszeres hozzájárulást ígért; ugyanakkor a Mű­ velődésügyi Minisztérium is támogatást helyezett kilátásba. A megajánlások évi öszszege két év során maximálisan 90 000 forintot tett ki. A tervek kialakításakor a kutató kapacitás úgy látszott biztosítottnak, hogy részt vesznek az érdekelt megyék néprajzi, régészeti, történeti kutatói, a Magyar Tudo­ mányos Akadémia Néprajzi és Népzenei Kutató Csoportja, a budapesti, debreceni, szegedi egyetem néprajzi tanszékeinek kutatói, végül a Néprajzi és a Mezőgazdasági Múzeum múzeológusai. A szervező bizottság számított ezen felül a megyék le­ véltárosainak és nem múzeumokban dolgozó történészeinek közreműködésére, és semmiképp sem hagyta figyelmen kívül a társadalmi gyűjtők, kutatók, a különböző szintű és jellegű honismereti, néprajzi szakkörök szerepét. A kutatási tervek megvalósítása a munkaközösségek feladata. Az 1968-ban Sal­ gótarjánban tartott tanácskozáson tíz munkaközösség alakult meg, s ezek egy kivéte­ lével néprajzi témákkal foglalkoznak. A témák a következők: földművelés, állattar­ tás, település-építkezés, viselet, társadalom, néphit, szokás, zene-tánc-játék és prózai műfajú népköltészet. Mellettük megalakult még egy, a történeti és ezen belül régé­ szeti, névkutató, továbbá társadalomtörténeti kérdéseket vizsgáló munkacsoport is. A munka módszereit illetően a munkaközösségeknek kardinális feladataik vannak. Nekik kell a kutató-, gyűjtőmunkát tudományosan előkészíteniök, vagyis gondoskodni a téma kérdőívének, gyűjtési útmutatójának, lényegében a tudományos programnak összeállításáról, majd a szükséges irodalmi, levéltári és gyakorlati terep­ munka megszervezéséről, elvégzéséről. A többfelé ágazó kutató és feldolgozó munka eredménye a palócnak tekintett terület egy-egy részének, esetleg egészének temati­ kus monográfiája lesz. Tekintve a terület földrajzi kiterjedését, a monográfiák kuta­ tói nem gyűjthetnek minden településben, ezért célszerű kijelölni a földrajzilag és történetileg erre a célra legalkalmasabb helyeket, hogy azokat minden téma gyűjtői később elsőrendű kutatópontként kezeljék. Ezt a célt szolgálja az általános vagy felderítő kérdőív, ami 57 kérdésben, ill. az ezekre adandó válaszokban összefoglalja a palóc néprajzi csoportra mai tudásunk 75 �alapján jellemzőnek tartott ismereteket. A kérdőívet a palóc népi kultúra legjobb ismerői állították össze, több megbeszélésen szakértők vitatták meg, amíg végső for­ mája kialakult. A tervek szerint mintegy 650 észak-magyarországi településben kell a kérdőíveket felgyűjteni, hogy az így összegyűlt adatok segítségével a kutatópontok kijelölhetők legyenek. A gyűjtést a lehetőség szerint ki kell terjeszteni a kirajzásokra és Szlovákiára is. A tervek és módszerek ismertetése után rátérve az eddig végzett munkára, annak eredményeire, elsősorban a kutatás módszertani alapvetését rögzítő kiadványról kell szólnunk. A kötet az 1967-ben Egerben szervezett tanácskozás előadásait és korrefe­ rátumait tartalmazza, foglalkozva a népi kultúra szinte egész területével, a kutatási feladatokkal és módszerekkel. Ügy véljük, hogy a kötet számottevő hozzájárulás a néprajzi csoport- és etnikumkutatás módszereinek kialakításához, de egyben a palóc néprajzi csoportról eddig nyert ismeretanyag szinte teljes kritikai összefoglalása is. A terepen végzendő gyakorlati munka előfeltétele a gyűjtési útmutatók, szem­ pontok gondos összeállítása és sokszorosítása. A munkaközösségek első tevékenysé­ gének eredményeként meg is indult a kérdőívek megszerkesztése, megírása, kiválasz­ tottuk a megfelelő szerzőket, majd a kéziratok elkészülte után gondoskodtunk az anyag sokszorosításáról. Eddig nyolc kérdőív jelent meg, közöttük a felderítő kérdő­ ív, öt kézirat kiadásra vár vagy éppen nyomdában van, nyolc kézirat beérkezése pedig ebben az évben várható. A gyűjtés rendszerezéséhez és a földrajzi áttekinthe­ tőség érdekében az öt megyének a gyűjtőterülethez tartozó részéről térképet rajzol­ tattunk, amelyek sokszorosítása ugyancsak folyamatban van. A terepen végzett néprajzi gyűjtőmunka nagyobb eredményei a felderítő kérdőív felhasználásában mutatkoznak. A gyűjtés szervezését ez év elején az egész területen megindítottuk, és eddig a munka valamivel több mint egyharmada tekinthető el­ végzettnek. A 650 településből 281 kérdőívet töltöttek ki, az alábbi megyei megosz­ lás szerint: Nógrád 85, Borsod 139, Heves 57 település. Vannak összevont települések, amelyekben két, esetleg három kérdőívet gyűjtenek fel, minthogy sok esetben a hajdan önálló részek nemzetiségileg, vallásilag vagy jogilag különböznek egymástól, és ennek ma is következményei vannak. Pest és Szolnok megyében a felderítő kér­ dőív gyűjtését a nyáron kezdik meg és remélhető, hogy ez évben be is fejezik, épp úgy, mint az egész területen. A gyűjtések a gyűjtők személyétől, képzettségétől, ill. kiképzési fokától függően változó minőségűek. Azokon a területeken, ahol jó nép­ rajzi, honismereti szakkörök működnek, ezek tagjai végzik a munkát, természetesen a vezető tanár irányításával. Ahová ezeknek a szakköröknek a tevékenysége már nem ér el, vagy egyáltalán nincs efféle közösség, ott egyetemi hallgatók és szakkép­ zett kutatók gyűjtenek. A beérkezett anyagot mindig ellenőrizzük, és a nem egyér­ telműen, vagy rosszul kitöltött kérdőíveket, esetleg azok egyes részeit újra gyűjtetjük. Az egyes témákra szabott kérdőívek felhasználásával megindult a különböző témák gyűjtése is. Ezt a munkát többnyire szakképzett gyűjtők, vagy instruált egye­ temi hallgatók végezték, a minőség tekintetében tehát itt nincsenek nagy eltérések. Eddig mintegy hetven község, település területén végzett gyűjtőmunkáról adhatunk számot a népi társadalom, néphit, építkezés, táplálkozás, népzene, népköltészet, szo­ kások, kenderfeldolgozás és a szénamunka témáit illetően. A falvak területileg úgy oszlanak meg, hogy nagyobb részük Nógrádra és Borsod északi részére, kisebb ré­ szük Hevesre és Borsod megye déli részére esik. A néprajzi gyűjtőmunka mellett más tudományok kutatóinak tevékenységét is segítettük, vagy legalábbis figyelemmel kísértük. Megbízásunk alapján magyar nyel­ vű kivonatok készültek Heves és Külső-Szolnok megye 1746. és 1766—67. évi egyház­ látogatási jegyzőkönyveiből. Támogattuk az egri járásban folyó földrajzinév-gyűjtőmunkát, amelynek eredménye 1970-ben könyv formájában meg is jelent. A palócok történetére vonatkozó ismereteinket gazdagítani fogják azok a régészeti ásatások, amelyek az elmúlt évek alatt — és jórészt a palóckutatás célkitűzéseinek hatására — indultak meg. Ilyen a gyöngyöspatai és a siroki vár feltárása és az abasári kör alaprajzú templom (?) maradványainak és környezetének megkutatása. Hasonló 76 �eredmények várhatók még több temetőásatástól, mint a sirok-csörgői, a gyöngyös­ patai, vagy a kisebb méretű, de a jelenhez annál közelebb álló egerfarmosi feltá­ rástól. Visszatekintve a palóckutatás megindulás óta eltelt idejére, összevetve a kezdeti lépések lelkesedéstől fűtött gyorsaságát és a sokat ígérő felajánlásokat a később be­ következett helyzettel és eredményekkel, nem lehetünk maradéktalanul elégedettek. A tervezettnél lassúbb volt a munka üteme, gyengébb volt intenzitása. Ennek ter­ mészetesen számos okát lehetne felsorolni, de most csak a legfontosabbakat említjük meg. Ilyen volt az ígért anyagi támogatás rendszertelensége a megyék és a Művelő désügyi Minisztérium részéről, ami lényegében csak a folyó esztendőben érezhető, mert a felderítő kérdőív gyűjtésével járó költségek most jelentkeznek. Hivatkozha­ tunk egyes kutatók visszalépésére vagy elmaradására többnyire azért, mert nem az érdekelt megyékben élnek, saját munkahelyükön pedig annyira leterheltek, hogy a palóckutatást legfeljebb tanácsaikkal tudják segíteni. És ebből következik a munka­ erőhiány nemcsak itt, hanem az öt megyei múzeumnál is, és az állandó fluktuáció, ami közismerten nehezíti a tervszerű, folyamatos munkát. Az eddig elért eredmények birtokában és felmérve a jelenlegi helyzetből követ­ kező lehetőségeket, a palóckutatás soron következő feladatait az alábbiakban látjuk. Ebben az évben be kell fejezni a felderítő kérdőívek gyűjtését, majd ezek adatait rendszerezni, értékelni szükséges a további kutatópontok kijelölése érdekében. Foly­ tatni kell a tematikus kérdőívek elkészült kéziratainak sokszorosítását, és ezek felhasználásával intenzívebbé szervezni a gyűjtőmunkát. A munkaközösségek számát csökkentve, a reális lehetőségekhez viszonyítva le kell szűkíteni a munkát témában és személyekben egyaránt. Szervezettebbé kell tenni a palóc történeti és régészeti kutatást levéltáros szakemberek bevonásával, a régészek vonalán pedig el kell érni. hogy meginduljon legalább egy, a palóc területen fekvő középkori falu teljes fel­ tárása. Tekintetbe véve a fentebb felsorolt akadályokat, nehézségeket, kézenfekvő, hogy a palóckutatásban a legnagyobb palóc népességű megye, Nógrád hatékonyabb köz­ reműködése a jövőben nemcsak kívánatos, hanem szükségszerű is. A nagy sikerű megyei történeti monográfia munkálatainak befejezésével felszabaduló történész, ré­ gész és néprajzos kutatói kapacitás ebben az irányban is hasznosítható lenne, de most már nemcsak a szűkebb pátria, Nógrád, hanem egész Észak-magyarország palóc népessége múltjának és jelenének megismerése érdekében. 77 �Paku Imre Palóc népköltészet I. Minden régi keletű fogalom — így a palóc népcsoport elnevezése — lassanként telik meg tartalommal, sőt e folyamat voltaképpen nem fejeződig be sohasem, hiszen az alapszemlélet állandóan telítődik új és újabb tényezőkkel, meglepő mozzanatok bukkannak föl. A palóc elnevezés és a népcsoport eredetének kérdésköre időnként módosult, szűkült vagy bővült aszerint, ahogy a nézőpont szintje emelkedett avagy süllyedt. A mindenkori álláspont azonban egyetlen vonatkozásban megegyezett és pedig abban, hogy a palóc népcsoport értékes eleme a magyarságnak, s eme rend­ kívüli értékességét a legkülönbözőbb módon és mindenkor megmutatta, bizonyította. Emiatt folyton fokozta az iránta való érdeklődést. A palóc fogalom tüzetes meghatározása — s ezt a kérdés eddigi alakulása iga­ zolja — csaknem lehetetlen vállalkozás (hasonlóan tisztázatlan a székelység), mivel igen sűrű homály veszi körül származásuk, elnevezésük, elterjedésük, nyelvük ágasbogas kérdéseit; legnyíltabb kérdés a nyelvi jelleg. Összegezve a vonatkozó eredmé­ nyeket, megállapíthatjuk a következőket: a palóc elnevezés szláv eredetű, a nép­ csoport keleti fajtájú, és mai lakott területére Könyves Kálmán király korában és közvetlen azután telepedett le, anyanyelvét azonban hamarosan elveszítette, teljesen megmagyarosodott. A palóc elnevezés tehát semmilyen támpontot nem nyújt egykori, eredendő fajiságuk meghatározására. Az embertani vizsgálatok, etnológiai egyezteté­ sek is mindössze 20—25%-os mongoloid vonásokat állapíthatnak meg; ez az arány nem elegendő e rassz-jelleg általánosítására. Elsődleges ismertetőjegyük tájnyelvük­ nek nyelvjárási egysége, valamint népművészetük tárgyias szépsége, népköltészetük sokrétű változatossága, mindkettőnek tarkázó színessége és nemes egyszerűsége. En ­ nek a népművészetnek és népköltészetnek belső rokonsága, párhuzama nyilvánvaló, és mindkettőnek fejlődésmenete azonos arányokban jelentkezett az utóbbi százötven esztendőben; egyiknek virágkora követte a másikét, szakaszos hanyatlásuk, átmeneti kifáradásuk csaknem egyező mértékű-idejű volt. A palóc népköltészet kifejező eszköze, a magánhangzókat egyedi módon ejtegető tájnyelv, nyomon kísérheti emennek tárgyiasulását, egyszerűsödését, s emez átala­ kulásnak megfelelő ütemben közeledik az általános, egységesülő köznyelvhez, vagyis ahogy a népművészet mindegyre kevesebb díszítő elemet alkalmaz, ennek megfelelő arányban szűnnek meg a palócos nyelvjárási sajátosságok, továbbá a népköltészet hivalkodó cifrázatai, tetszelgős toldalékai szórványosodnak mind a lírai, mind pedig az epikai műfajokban. Elemző egybevetések tükrözik ezt a folyamatot: például e szá­ zad elején följegyzett népmese vagy népdal szövegének legújabb változata — tehát mostani följegyzése — éppen a díszítő elemeket hagyja el; s jelképesen azt lehet mondani, hogy a bővítettről áttértek az egyszerű mondatra, miközben a sajátosan meghatározó stíluselemek megmaradtak, nagyjából hasonlóan változtak népzenei mondatok is. Mindezek alapján, elöljáróban, megállapíthatjuk: a palócság, a palóc jelleg összetett, történelmi fogalom, s mint ilyen térben, időben állandóan változott, módosult s mindenkor értékeket teremtett, sőt puszta létezése önmagában egy értéktöbblet, tisztes ráadás az egykorú, népi átlagérték szintjéhez képest, ami az egyes népcsoportot bármilyen vonatkozásban meghatározhatja, minősítheti. Természetesen egyes, más magyar népcsoportok hasonló önérzettel, indokolt öntudattal vallhatják elsőbbségüket, mindjárt és elsősorban a székelység: a maga módján igaza van, és ez az önérzeten, öntudaton alapozott különbségszint azt jelenti, hogy bármelyik szük­ ségképpen valóban kiváló lehet bármiben; a többi népcsoport értéktöbblete eredmé­ nyezheti az egész nemzet egyetemes értékállományát, amihez egy becsülhető, tekin­ télyes részt a palócság adott, teremtett eleve meglévő vagy később fejlesztett adott­ ságai, képességei révén. A kölcsönös hatások ebben az értelmezésben elhanyagolható 78 �tényezők, mivel azok többnyire kiegyenlítődnek. Az adom-kapom aránya egyéb­ ként is nehezen mutatható ki, különösen a népművészet vagy a népköltészet terén, hiszen az átadás-átvétel ténye meg időpontja ugyan többnyire ismeretlen vagy vita­ tott, de fáradságos és hosszas kutatással, összehasonlítással nyomon követhető, az értékcsere kora hozzávetőlegesen szintén kifürkészhető. A népköltészet-népművészeti alkotó egységek elmondhatják magukról, hogy egyikük sem alacsonyabb rendű a másikhoz képest: a megmaradt emlékek vagy a följegyzett szövegek változó számaránya mindössze sejteti, de nem határozza meg a különbségeket, az eltűnt vagy megsemmisült előzmény — ama bizonyos népi hagyo­ mány — fejlődésmenete visszafelé ható érvénnyel nem állítható föl: ezért lehet akár csak egyetlen egy tárgy, népmese, népdal, népballada önmagában is remek, a közös­ ség „egyedi” alkotása. Az ilyen megőrzött „egyedi” alkotás egy huzamosabb fejlődés eredménye, tehát egyedül is föltételezi elődeit, az eltűnt, ősi mintadarabokat. Ki­ mondhatjuk a tételt: a szellemi és tárgyi néprajz, vagyis a népköltészet és a nép­ művészet, egységes és arányos közösségi, népcsoporti megnyilatkozás, szellemi értékteremtés; külső-belső jegyei, ismertető vonásai időben-térben megegyeznek, tartalmiságuk, műfaji jellegzetességük szerkezeti-alkotói rokonvonásokat mutatnak; fény vagy árnyoldaluk többé-kevésbé egyenletes, emelkedésük és hanyatlásuk egyező körül­ mények között szokott bekövetkezni. Az egyik mindenképpen utal a másikra. A megmaradt tárgyi emlékek vagy a megőrzött szövegek színvonalát tehát nem lét­ számuk, hanem általános minőségük, egyedi értékük méri s értékeli: a palóc népköltészet ebben a vonakozásban viszonylagosan kedvező helyzetet, kielégítő állapotot tükröz. Igen sok népművészeti tárgya, emléke megmenekült a pusztulástól, továbbá magas számokkal lehet megjelölni följegyzett népköltészeti, népzenei termékeit; a szóhagyományozás illanó — éppen belső, vonzó értékük alapján — a legjobbak óvó, féltő keze mentette meg a teljes feledéstől. A palóc népköltészet rejtett igazsága, kivillanó értéke: a költészet lényegét, tar­ talmát, célját, formáját saját eszközeivel kifejezi; a fejlődés és hanyatlás fokozatait érzékelteti; lelki-szellemi állapotokat rögzít; egyéni-közösségi hangulatokat teremt vagy oszlat el; indulatokat gerjeszt, táplál, fokoz. Mindezek a tényezők az értékesség fogalmi körébe tartoznak, és határozójegyei egy magas színvonalú költészetnek, a palóc nép költészetének (ez pedig egyúttal kiemelkedő tárgyi néprajzának édestestvére). A palóc népköltészetnek, tehát a szóhagyományozó művésznek, klasszikus jellemvonásai különíthetők el egyéb hasonlóktól: a közösség szellemi alkotásainak nagyszerű példáit ez a táj — a palócföld — és ez a nép — a palócság — teremtette, alkotta, csiszolta, miközben egyre emelte színvonalát. Az alapvető tulajdonságok nem változnak, hanem cserélik, váltják egymást; ez a körülmény teremtette meg ennek a népköltészetnek tartalmi-műfaji sokrétűségét, palócos jellegét. A palócok települése, eredeti szálláshelye — törzsterülete — a Mátra, Bükk, Cserhát, Karancs hegyek vidéke.. Ezen a térségen csoportosan, úgynevezett nagy­ családokban, egy ideig együttmaradtak, csak lassanként terjeszkedtek tovább. Egyéb­ ként a kisebb zárt települési egységekben a nagycsalád társadalmi alapegységként mindmáig megtalálható, erről a mai állapotról és főként az előzményekről 1956-ban megjelent társadalomrajz még beszámol Morvay Judit tollából. A palócok törzs­ szállása — az 1970-es közigazgatási beosztást véve alapul — Borsod. Gömör, Heves, Nógrád és Hont megyék területére esett, innen szórványosan tovább terjeszkedtek a szomszédos tájakra, s azt lehet mondani, hogy palóc elemek kisebb-nagyobb cso­ portokban felbukkannak Pozsony, Nyitra megye keleti részétől Hegyaljáig, északon Bars megye déli járásaiban, Pest és Szolnok megye északi részeiben Cegléd kör­ nyékéig egyaránt, sőt a palóc nyelvi hatások még messzebbre is eljutottak: a palóc nép tehát igen széles és változatos területeken helyezkedett el. A térség domborzati viszonyai, felszíni tagoltságai — a folyók, hegyek, dombok, völgyek, lapályok széttagolják, elkülönítik egymástól a telephelyeket: bizonyos központok mellett szét­ szórtan kisebb-nagyobb falvakban, sík legelők közelében mindössze néhány nagycsalád kényszerült hagyományos, patriarchatikus közösségben élni. lakni, foglalko­ zást űzni. Az ilyen megosztódott településmód kedvezett az önálló népművészet, népköltészet kifejlődésének, megmaradásának; a hosszabb-rövidebb távolságok vonzása 79 �viszont fölébresztette az érdeklődést irántuk, így a felbukkanó új elemek gyorsan terjedhettek; az újdonság után táplált vágy a kölcsönhatást élénkítette; az egysége­ sülést siettette a palócföldi település-rendszer. A községek, helységek, szálláshelyek, nagycsaládok árnyalt művészete, önállósult költészete, különleges nyelvhasználata már kezdetben fölkeltette maga iránt az álta­ lános érdeklődést. A palóc sajátságok kutatása, taglalása, értelmezése és értékelése a XVIII. század vége óta — egyéb hasonló kezdeményezéseket megelőzve — folya­ matosan mindmáig elsőrendű tudományos feladat; a palóc kérdéskör szinte kimerít­ hetetlen. A palóc nyelvjárás alakulásának kutatása, anyaggyűjtése — jelentéktelen szünetek után — mindenkor meglepő eredményeket jelentett, elejétől fogva sarkallotta a többi magyar nyelvjárás „esmertetés” -ét. A palóc mivolt meghatározása ve­ tette fölszínre a hazai népfajok, tájnyelvek, majd a népművészet és a népköltészet tüzetesebb megismerését. A palóc tájnyelv és népművészet annak idején annyira föl­ keltette Vörösmarty Mihály érdeklődését, hogy odautazott, és a helyszínen győződött meg mindkettőnek kiemelkedő értékeiről. Később Gyulai Pált arra ösztönözte a palóc népköltészet varázsa, hogy ő is elment é tájra folklór szöveget gyűjteni. A bőáradású nyelvjárási, palócos jellegzetességeket most nem részletezve, a palóc népművé­ szet, a tárgyi néprajz jelentőségét ismételten hangoztatva, figyelmünket ezután a palóc népköltészetre irányítjuk. Az eddigiek során több ízben leírt palóc szót először — mai adataink szerint — a Debreceni Diáriumban vetették papirosra magyar szövegben, ez a tény pedig 1680—1685 közé esett. (A Magyar Tájszótárban szereplő palóc mást jelent és más az eredete is, így nem tartozik ide.) A hegyes-völgyes, dimbes-dombos, erdős-ligetes területet — eme gúnyolt Görbeországot — játékos szóképzéssel nevezik Palóciának, Palocóniának, Matyóniának, ahogy a hangulat adja. használta az egyik játszi nevel Mikszáth Kálmán, a nagy palóc is. aki egy karcolatóban azt írta, hogy „Palócia nem tündérország.” Egyébként a matyó, borkó név a palóc népnek kis hányadát illeti. Hogy a palócföld valóban nem tündérország, arról társadalmi helyzetük, vagyoni viszonyuk bárkit meggyőzhet, aki e népcsoport történetét ismeri. A palócok egykori sorsa, történelmi helyzete, gyér műveltségük a múltban, mindenkor, az elmaradott­ ság, kizártság állapotát mutatta, ebből a mostoha helyzetből amennyi általános nyomor, életgond, gyötrelem származott, ugyanannyi lendítő erőt. indíttatást jelen­ tett a népköltészet kifejlődésére, kibontakoztatására vonatkozóan. Ha e nép lázadni forrongani nem tudott, mesékben, balladákban, dalokban keresett és talált feloldó­ dást, enyhülést, vigaszt, feledést. (Otthonának, külső-belső eszközeinek, ruházatának, viseletének díszítése ugyanilyen kényszerből eredt, minden eszközzel elvonatkozni a sanyarú jelenvalóságtól.) Az ősi foglalkozások, melyeknek lelki szükségéből a népköltészet kísérő jelenségként származik, viszonylagosan hosszú ideig egyedül biztosí­ tották e nép létföltételeit tehát költészete sokáig virulhatott eme „megfelelő körül­ mények” között. Amint a társadalmi, gazdasági viszonyok módosultak, a palóc népköltészet — elsősorban a mesemondás — fokozatosan háttérbe szorult, ugyanis ez a természetes módja a nép ízlésváltásának. Legtovább a mondák, hiedelmek, szólások s főként a népdalok élnek. Félreeső, zárt településeken mindezeket ma is lehetne és kellene is gyűjteni, hiszen a legújabb népdalgyűjtések köteteket tölthetnek meg. tehát meglevő bőségről tanúskodnak. A palóc valaha gúnynév volt, kellemetlen mellékzöngéje nem olyan régen némult el. Gúnyra, neheztelésre e nép okot nem adott. Nyilván irodalmi eredetre vezethető vissza e felemáskodó, fitymáló közöny. Gvadányi József istenmezei paló­ cától Lisznyai Kálmán és sok más epigon felszínes, sallangos palóckodásán keresztül egészen Göre Gáborig vonul végig egy fölényeskedés. hányaveti lekezelés a palóc paraszt átabota megaviseletének, furfangos észjárásának kicsúfolása érdekében. Le­ hetséges. hogy valaha a palócok maguk is rászolgáltak ilyesmire, néhány meséjükben az öntudat, helyi önérzet a palóc embert felülmúlhatatlannak állítja elénk, ez a vonós azonban nem az ő kizárólagos sajátságuk, leleményük. Hogy ez mennyire nincsen így, azt az is mutatja, hogy dalaikban szinte elő sem fordul a palóc szó. ahogy a kunsági, jászsági és máshonnan való dalok ilyenfajta büszkélkedésekről minduntalan szólnak. 80 �A palóc nem kérkedő, szerény, tűrő ember, szeret mókázni, szívesen ugratni, de senki önérzetét meg nem sérti. A szeszélyes megvetés magvát nyilvánvalóan Gaál György ifjúkori műve vetette el, amely „A tudós Palótz avagy Furkáts Tamásnak Mosonbélben lakó sógor-urához írt levelei” címen 1803—1804-ben, füzetes vállalkozás­ ként jelent meg. A fővárosba, Pestre vetődött s ottan csetlő-botló, együgyű Tudós Palótz dédunokája, Göre Gábor módján levelekben bölcselkedik, botránkozik, gúnyo­ lódik, csúfondároskodik az újmódi városi élet hasztalan bohóságai miatt. Mondanunk sem kell: Gaál „palótzá” -nak valamelyes, Göre Gábornak meg semmilyen köze nin­ csen az igazi „palóc” -hoz; kedély szülte mindkettőjük ártatlan alakját. Mindenesetre emlékezetük mélyen beivódott a köztudatba, s ott sokáig torzképet festett egy tiszta, emberi valóságról. A múltnak tanúsága szerint a palóc ember mindenütt megállotta helyét, bárhová állította többnyire mostoha sorsa. Dolgozott jobbágyként látástól vakulásig; tűrte a mezőn pásztorként az időjárás viszontagságait; leszállott a bányák mélyére; égette magát kohók tüzében; megtanulta a gépek kezelését; küzdött harctereken, bújdosott saját hazájában; viaskodott a meddő, nehezen termő talajjal; fát vágott, szenet ége­ tett: mindezzel becsületet szerzett nevének. Erős, szívós, munkabíró nép a palóc, amelyiknek az élet minden területén a nehezebbik rész jutott, hogy saját szellemi műveltségének bizonyítékául az egyik legnemesebb magyar népköltészetet fejlessze ki sorsa jutalmául, egy kietlen szellemiség megtermékenyítéséül. A palócföld egyéb­ ként számtalan írót, művészt, tudóst adott a hazának, e nagyságok felsorolása hosszú névsort eredményezne, mindez jelzi, hogy a palócföld tehetségek szölőhelye. A népi sorban, névtelenül, megrekedt dalszerzők, nótafák, mesefák ismeretlen seregét ma már lehetetlen vállalkozás lenne összegyűjteni, az eltelt számos év véglegesen eltö­ rölte legtöbbnek az emlékezetét. Az igazi népköltészet történetesen a névtelen alkotók közös műve, s a dalok, mesék valóban akkor élik virágkorukat, amikor minél több változatuk jegyezhető fel ugyanazon helyen és időben. A folytonos alakulás, alakítás megtartó eleme min­ den népköltészetnek, a változatok magas száma és emelkedő minősége jelzi a mű (dal, ballada, mese, monda) életerejét, ami egyúttal az illető népköltészetnek is állóképességét, edzettségét jelenti, továbbá közkeletűségét hosszabítja meg. A palóc népköltészet utóéletét a vonatkozó kiadványok tükrözik. Kiadástörténe­ tük mellé számos leíró, értékelő tanulmány sorakozik: az utóbbi néhány évtized fo­ lyamán a „palóc irodalom” tekintélyesre gyarapodott. A szellemi néprajz keretébe illő tanulmányok, szövegközlések többnyire szétszórtan jelentek meg, a részletkérdé­ sek elemzése sok-sok értekezést igényelt. A népi szövegek kötetkiadása ugyanakkor csekély a nagy bőséghez képest, ez különösen a népmesékre, mondákra vonatkozik; egészében más a helyzet a népzenei kiadványokban szereplő lírai népköltészetre vonatkozóan; minden tekintetben az alább következő példák majd többet mondanak. A népköltészeti antológiák, műfaji válogatások szerkesztői sohasem mellőzhetik a palóc szövegeket, sőt egyik-másik ilyen kiadványban magas százalékot foglal el ez a népköltészet, általában 15—25%-os — olykor magasabb — palóc részvételről beszél­ hetünk. Mindenek előtt menjünk sorrendben, mivel a kiadványok időrendjét ez­ úttal sem hanyagolhatjuk el. Az érintett gyűjtemények szövegei mindenesetre ele­ gendők a palóc népköltészet jellemzésére. különleges értékeinek megállapítására, területi elterjedésének jelzésére, a nyelvjárási sajátosságok adatgyűjtésére, továbbá a szövegközlések módszertani fejlődésének folyamatát végigvezetni. A műfaji jelleg­ zetességeket, a palóc nyelv sajátosságait az egyes gyűjtemények ismertetése közben kell megejtenünk, mindazok egyszersmind az illető gyűjtéseredményeknek jellemző értékjegyeiként tárgyalhatók. Hazai népköltészetünk kezdeti kora nagyjából megegyezik a műköltészetével: föl­ jegyzett népi szövegek szórványosan már kódexirodalmunkban jelentkeztek, az újabb keletű kéziratos könyvek között pedig egy-egy önálló népies énekeskönyv található. Az anyagközlések mennyiségét és korszakolását mellőzve, komolyabb tudományos ér­ tékű közlemények első kora a váci magyar énekes gyűjtemény két darabjával kezdő­ dik (1799. 1803), ezt a kiadványt egész sereg gyűjtemény követte, közöttük dallamok­ kal kísértek is akadnak: a valóban szakszerű szövegközlések kora a Magyar Népköltési 6 81 �Gyűjtemény megindításával kezdődött. Erdélyi János Népdalok és mondák három köte­ tével (1846—1848). Természetesen ezúton is — még jó sokáig — föl-fölbukkant sok jószándékú műkedvelősködő színvonal és alkalmi gyűjtemény, hiszen az Erdélyi-féle népköltészeti kiadványok szövegközlési elve és módszere is következetlen, és csupán az előzményekhez jelent valamelyest fejlődést, de még mindig kezdetleges az egy­ korú, hasonló külföldi vállalkozásokhoz képest. Mindenesetre Erdélyi János anyag­ közlése, -kezelése tudományos igényű, és mindmáig történeti érdekű. Az ő közlésmódja mór rögzíteni törekszik a tájnyelvi elemeket, olykor-olykor közli a följegyzé­ sek helyeit, de azoknak idejéről, körülményéről, továbbá az adatközlőkről — mese­ mondókról, nótafákról — hallgat; ez utóbbi következményeket csak a múlt század­ végi kiadványok kezdték rendszeresíteni. Az elméletileg kitűnően képzett Erdélyi Já­ nos két másik népköltési kötetében, a Magyar népmesékben (1855) és a válogatott ma­ gyar népdalokban (1857) egyszerűen közli a megfelelő műfajokat s a névtelen gyűj­ tőkre is csupán a mesék előszavában hivatkozik. Gaál György: Magyar népmesegyűj­ teménye (1857) és Mailáth János: Magyar regék, mondák és népmesék (1864) egy-egy korábbi német kiadvány fordítása s mint ilyenek, irodalmi nyelven szólnak olvasó­ ikhoz, jelentőségük csupán a mesék tartalmi jellege. A népnyelvi elemek irodalmasítása meg a lelőhelyek mellőzése egyformásította a népköltészet szövegkorának e kezdetét, emiatt például a palócföldi jellemvonások — más hasonlókkal együttesen — beolvadnak egy-egy általánosításba, egyívású nép­ költészetbe. Az eddigiek közül Erdélyi János itt-ott palócföldi lelőhelyeket nevezett meg, ez a szórványosság azonban mindössze megközelíti a lényeget, s tájjelleget. Hogy a megnevezetteknél jóval több származhatott palócföldről, arra föltételesen abból a körülményből is lehet következtetni, hogy Erdélyi János. Gaál György és Mailáth János fogékonyságuk legszebb idején, fiatal éveikben megfordultak palócföldön, tehát közvetlenül — élő valóságként — megismerhették és megszerethették a palóc népet, költészetét és művészetét. Eme külső következtetést a későbbi kiad­ ványok összehasonlító jegyzetei többnyire igazolják, ugyanis az újabb följegyzések között előfordulnak olyan változatok, melyek vagy Erdélyinél, vagy Gaálnál, vagy pedig Mailáthnál mint „alapszövegek” az első változatot jelentik. Ha az újabb szöveg palócföldi, akkor nyilvánvaló, hogy annak idején az első. lelőhely nélküli is az lehe­ tett. Erdélyi. Gaál. Mailáth életrajzóból tudjuk, hogy találkoztak a palóc néppel, az utóbbi kettőnek Bécsben szolgáló közkatonák mondhattak mesét, köztük bizonyára akadt egy-két palóc is, hiszen sokszázukat szólította behívó katonai parancsuk a császárvárosba. Nos. az ekként azonosított palóc népmese a kutatás számára a mo­ tívumok magját, első fölbukkanását csupán időzítik. Az érdeklődő, egykorú olvasók elfogadták ugyan népi eredetüket és tetszetős olvasmánynál többre nem értékelték minden helyi érdek, színezet nélkül. Gaál Györgyöt egyébként Toldy Ferenc a magyar mesevilág első fölfedezőjének nevezte el — teljes joggal. Az első olyan népköltési kiadvány, amelyik helyi érdekeket, tehát palóc színeze­ tet szándékozott szolgálni a maga korában. Merényi László neve alatt jelent meg 1862-ben. Sajóvölgyi eredeti népmesék címen, két kötetben. Összesen tizennyolc me­ sét közölt. Merényi egyébként a hivalkodó eredeti” jelzőt valamennyi gyűjteményé­ nek a címében szerepelteti; a stílusvizsgálat viszont hamarosan kiderítette, hogy éppen eredetiségükkel szemben emelhetők igen súlyos ellenérvek. Arany János enemű észleletei után Merényi följegyzéseinek körülményei, a folklór-követelménvek elnémullak, a helyi színezetet sem lehetett rajta számon kérni: minden valószínűség amellett szó! mégis, hogy meséit valahol a nép ajkáról jegyezhette le. Az így kapott szöveget ő azonban írói nyersanyagnak tekintette, a tájnyelvi elemeket irodalmiak­ kal helyettesítette, mindenhová szövegbetéteket toldott bele, ahol ízlése kívánta. Min­ denesetre olvasmányos, előkelősködő szöveget teremtett, stílusa bárkinek — a legtöbb írókortársának — becsületére válhatott volna; ez a készsége azonban fonákul érvé­ nyesült „eredeti” meséiben. Ebben a vonatkozásban Arany János sokmindent elismert. Merényi stílusteremtő készségét elfogadta egy másik mesegyűjteményének bírálata közben, de a népi szövegek és műfajok megmásítása címén élesen megrótta, hiszen — bízvást mondhatjuk — éppen a hirdetett sajóvölgyi (tehát palóc) jelleg tűnt el simogató keze nyomán, valamint az eredetiség hímporát rázta le róluk az első érin­ tésre. 82 �Merényi László semmiféle támpontot, útbaigazítást nem közöl meséire vonat­ kozóan, egyszerűen lenyomtatta őket tetszőleges sorrendben. Itt-ott egy-egy lapalji jegyzetben utal ugyan helyi vonatkozásokra, de azok oly merő általánosságok, hogy bárhonnan eredő szöveget ugyanúgy megvilágíthatnak velük. Tájszavakat néhol meg­ hagyott, egyet mindenesetre nézzük meg közelebbről: az ördög szőrös nyelvéről azt írja zamatos palócosság reményében, hogy az „nem hallgatott, hanem egyre, handrikált, öltögette magát. . . ” (A mészároslegény I. k. 208. 1.). Nos, ezt a handrikál igét tájszótáraink ismerik, de nem tartják palócföldi népnyelvi elemnek, hanem Békés, Mezőtúr, Nagykunság vidékéről származónak közlik. A nép — különösen a múlt század derekán — nem mondotta el az egyszerű gyújtogatást ekként: „a mészáros­ legény a vörös kakast felültette a boszorkánytanyára s az porrá égett” (u. o. 209. 1.). Az ólombarát című igen nehézkesen gördülő mesében afféle „írói” közhelyes kife­ jezéseket olvashatunk, mindegyik ismeretlen az egyidejű népnyelvben: „mert közbe legyen mondva” (I. k. 8.); „ezért ez szóm s mondásom hozzád” (I. k. 18.; „halló, kengyelfutó, jobb, ha nem is kérded” (I. k. 21.); — elmosódott az értelem az effélék­ ben s gyakori ismétlődésüket észlelhetjük egymáshoz közeleső előfordulásaikból: „nagy-iható” (I. 22.); „nagy-ehető” (I. 23.); „nagy-fázó” (I. 24.); „messze-látó” (I. 25.); „messze-hajító” (I. 25.); — továbbá így fontoskodik: „pokolban Plutónál” (I. 28.); „olyan telhetetlen volt, mint a papzsák” (I. 36.); — a helyi színezetet aztán ilyen furcsán teremti meg: „seregély-szőrű paripa” (I. 38.). A paripa jelentését aztán meg­ magyarázza egy lapalji jegyzetben: „A sajóvölgyi paripának nevezi a heréit lovat.” Merényi nyilván nem tudta, vagy tudóskodni akart, hogy országszerte így nevezik a mesterségesen semlegesített nemű lovakat, mind a köz-, mind pedig a népnyelvben. Nem kell folytatni az effajta stílusbárgyúságok, nyelvi-értelmi ficamok fölsorolását, mert csak súlyosabbakat írhatnék ide. Merényi maga öntötte gyertya pislogó fényé­ ben látott, nem gyújtott meg mindig csak egyet. Az előbbi bántó jelenségek Merényi „írói” leleményei, az átlagolvasót egyáltalán nem zavarják, mivel nagyobbrészt ele­ ven. pergő az előadásmódja, ritmkusan hullámzanak mondatai, párbeszédei egybe­ kapcsolódnak és gyorsan peregnek. Kár, hogy nem törekedett a népnyelv hűséges megőrzésére, úgy tökéletesebbet adhatott volna, így azonban a felemás értékű olvas­ mányosság szintjén megrekedt; a népi jellegzetességet nem tarthatta meg azáltal, hogy királykisasszonyát sóvár piros alma magjába bújtatja el, avagy Pest felé küldi hőseit és a szolgabíróval korholtatja őket, esetleg a Sajó partján vagy máshol, az egyik „rossz fát rakott a tűzre, a tilosban járt” (I. 66.) és ugyancsak „fafaragó fej­ szével hajigálták egymást” (I. 84.) stb., stb. A népmese, ahogy a mesélő elmondja, kész remekmű, azt nem lehet tovább hígítani vagy széjjelhúzni vagy meghosszabítani: mindenkor világosan kiderül arról, hogy aki ilyesmivel kísérletezik, az műked­ velő: Merényi Lászlót a mesemondás-közvetítés műkedvelőjeként tarthatjuk nyilván. Egész tevékenysége — stilisztikai egyveleg. Büntetlenül nem lehet beleavatkozni a nép szellemi tevékenységébe, alkotó, teremtő munkásságát másítgatni. A soron következő kiadványok egy-egy fokozattal megközelítették a népi szöveg­ közlések általánosított követelményeit, természetesen amennyit előrehaladtak a hely­ színi adottságok elérésének útján, ugyanannyit megtartottak az előző kísérletek téve­ dései közül. Közös érdemük az elfogadható szöyegmentés. Mindegyik kiadványt ezután palócföldi, helyszíni gyűjtés előzött meg, a nyelvjárási sajátosságokat úgvahogy megóvták a torzulásoktól; akárcsak Erdélyi János, ők is hangoztatták a szö­ veg és dallam kiegyenlítő egységét, valamint a hangtani írásmód hiányát, az eredeti hangértékek hűségesebb rögzítését, tehát a népi szövegek minél tökéletesebb meg­ őrzését. Az első palócföldi gyűjtések ezek szerint az akkori folklór-tudomány alakuló szabályait, rendszeresedő törvényeit igyekeztek követni, hogy e század elején már mintaszerű gyűjtemények, pontos adatközlések jelenhettek meg, ezúttal már szakkép­ zett gyűjtők szorgos munkásságának eredményeként. (Folytatjuk) 83 �Dallos István A zoboraljai magyar etnikum A nyitravölgyi szlovák nyelvtengerben fekvő palóc falvak összességét a köztudat általában palóc szigetnek nevezi. Ez az elnevezés felületes és téves, mert a palóc nyelvterület nem szigetet, hanem félszigetet alkot, melynek közvetlen kapcsolata van a Léva vidék magyar falvaival, dél felé Fajkürt mellett érinti a magyar nyelvhatárt, északon Vicsápapátinál torkollik a szlovák nyelvtengerbe, míg kelet felé Lédec al­ kotja határát. Etnográfiai szempontból tehát jelentőséggel bír annak megállapítása, hogy nem lemorzsolódásra ítélt nyelvszigetről, hanem a magyar nyelvterülettel öszszefüggő félszigetről van szó. A lakosság számarányát illetően a palóc nyelvterület túlnyomóan magyar több­ séget számlál. A falvak eredetével kapcsolatban a különféle kútforrások (Vályi (1799). Fényes (1837), Cornig (1955) stb.) eltérő magyarázatokkal szolgálnak, feltevésekkel, melyek magukon viselik a meggyőző erő hiányát. A legtöbb kútforrás megegyezik abban, hogy a betelepített lengyel és sziléziai lakosok nagy száma és erős asszimiláló hatása következtében elszlávosodás következett be. Ezzel szemben azonban utalnak arra is, hogy vannak szláv települések is. melyek elmagyarosodnak. Az újabb keletű forrásmunkák óvatosan kezelik a kérdést, leszögezve, hogy nehéz ítéletet mondani. Petrov tanulmánya (1927) a falvak múltját kutatva leszögezi, hogy: „ha e falvakban az elmúlt évszázadokban szlávosítás volt, úgy a szláv asszimiláló erőnek tudható be. ami eredményként könyvelhető el.” Más forrásmunkák pedig egyszerűen megelég­ szenek annak megállapításával, hogy „meghajolunk Petrov véleménye előtt.” A. Granatier. a Szlovák Liga főtitkárának tanulmánya (1930) megállapítása szerint: „éppen azokban a falvakban állunk magyarizálás előtt, melyek még ma is megőrizték eredeti szlovák nyelvüket. Ezek a legtermékenyebb vidéken, a Zobor alján vannak. Ezzel szemben azok a falvak, melyek neve magyar hangzású, tizennyolcadik századbeli szlovák települések.” Ezután felveti a kérdést, vajon miképpen lehet ezt megmagya­ rázni, de a kérdésre nem ad feleletet. Komoly etnográfusok alapos kutatások nyomán készült, felkészültséggel írt mun­ kái a falvak eredetével kapcsolatban nem merték kimondani a döntő szót, a végle­ ges megállapítást. Vannak nézetek, melyek szerint erdélyi, székely településről van szó. Ezt a feltevést alátámasztja Zsére és környékének nyelve, erdélyi tájszólások hasonlósága, hasonnevű helységnevek, dűlők nevei, bibliai keresztnevek, vén palócok visszaemlékezései az ősszülőktől hallott elbeszélésekre, legendák, hagyományok, mind­ ez azonban távolról sem bír meggyőző erővel. A ködbevesző múlt mindmáig megőrizte a valóság titkát. Megmaradunk tehát annál a megállapításnál, hogy a Zobor lankáin, a kanyargó Nyitra mentén a szlovák nyelvtengerben nagykiterjedésű magyar etnikum van, mely­ nek népe a palóc nyelvjárást beszéli, melyek nagyrészt napjainkig megőrizték palóc nyelvük tisztaságát, régi népszokásaikat, népviseletüket, a babonás szokásokat, az egvházi ünnepségek szertartásos népszokásait, az évszázados tradíciókat, tiszteli a múlt hagyományait, melyeket ősei hagytak rá örökségképpen. Őserejének forrásából táplálja nyelvét, mely dacol a lemorzsolódós és idegen hatások viharfelhőivel. Elke­ rülhetetlen természetesen a beszédében megmutatkozó szlovák hatás és főleg az új­ keletű szlovák szavak meghonosulása beszédében. Ez a jelenség főleg a fiatalok nyel­ vében, a városok közelében és a nyelvhatár falvaiban szembetűnő. Az idősebb nem­ zedék, főleg, akik nem igen jutnak túl a falu határán, nem keverik a nyelveket és ma is azt a régi kifejezésmódot használják, mely jellegzetessége a palóc nyelvjá­ rásnak. 84 �A palóc nyelvjárás fészke Béd, Csitár, Gerencsér, Ghymes, Kolon, Lajosfalu, Menyhe, Nagycétény, Kiscétény, Pográny, Zsére, Lédec, Egerszeg, Vicsápapáti, Gesz­ te, Alsóbodok, Bábindal, Nagyhind, Csehi, Kalász, Berencs, Nagyfalu, de a távolabbi Nemespann, Tild, a nyelvhatáron fekvő Aha, Csiffár falvakban is erősen kiérezhető a palóc hatás. Egy-egy faluban az évszázadok során külön kis nyelvszigetek alakul­ tak ki, melyek érdekesen színezik a palócok nyelvét. Az etnikum déli határán fekvő Nagycétény palóc nyelvezete pl. éppen a zoboraljai palóc falvakkal való érintkezés révén őrizte meg nyelvének sajátságait. Nyelve közel áll a mátyusföldi nyelvjárás­ hoz, de sokkal több benne a zoboraljai palóc vonás. A zoboraljai palóc nyelvjárás lényegesen különbözik más tájegységek nyelvétől, Olyan hangtani, alaktani és mondattani sajátosságokkal bír, melyeket a köznyelv nem ismer. A nyílt és zárt hangok változásai, a szóképzés és ragozás jellegzetességei, a mondatok szerkezete merőben ellenkezik a köznyelv szabályaival. A szavakban elő­ forduló magas és mély mgh.-k keveredése, az illeszkedési szabállyal ellenkező szóképzések, a hangzók palatizálása, mássalhangzóváltozások és a depalatizáció, a hangzóeltűnések, a hangátvetés, sajátos szóképzései a népetimológiának a nyelv­ járás jellegzetes tulajdonságait képezik, melyekhez hozzájárulnak a köznyelvben is­ meretlen tájszavak és sajátos mondatképzések. A nyelvjárás az e-ző, í-ző tájnyelvek közé tartozik. A szavak kiejtése mind a nyílt, mind a zárt hangoknál elütő, és éppen ez adja meg a palóc kiejtés zamatát. A beszéd érdekesen dallamos, néhol elhúzott. A gyökeres palóc hatás legerősebb a Zobor alján fekvő falvakban. Itt éppen a kie­ gyenlítő hatás hiánya folytán, az elszigetelődés természetes következményeként ma­ radtak meg a nyelvjárási típusok, melyek tisztán őrizték meg sajátosságaikat. A csavaros észjárású palóc beszédmodorában és mondatfűzésében is hú maradt természetéhez. Bármilyen egyszerű dologról van szó, kedveli a körülírást. Hosszú mondatokba süllyeszti a lényeget. Ez a beszédmodor talán arra vezethető vissza, hogy csak lélektanilag magyarázható óvatossággal párosult elővigyázatosság, bizalmatlan­ sággal kapcsolatos agyafúrtság fejlődött ki észjárásában az elszigeteltség évszázadai során. Jellemző a zoboraljai palóc bizalmatlansága az idegennel szemben. Templomjáró, vallásos, de hisz a régen meggyökerezett babonákban. Szorgalmas, megfontolt, önérzetes és makacs. Általában konzervatív gondolkodás jellemzi, de a hasznosnak vélt újításokat előszeretettel fogadja. A palóc falvak, mint a kisebbségi magyarság kultúrtörekvéseinek végvárszerű bástyái jelentős szerephez jutottak a nemzeti öntudat, a nyelv és a nyomtatott betű, a falukultúra, évszázados népszoká­ sok, népdalok, hagyományok, népviselet ápolása terén. Történelmi tény, hogy az ősi települések népeit pusztító háborúskodások, a ta­ tárjárás, a törökvilág, a különféle ragályok, mint a kolera és pestis okozta ember­ anyag-pusztítás alaposan megritkította a falvak népének sorait, és olyan nagyarányú telepítésekre volt szükség e termékeny vidéken, mely a maga nemében szinte egye­ dülálló volt. Települések tűntek el nyomtalanul, új települések keletkeztek, és az év­ századok ködbevesző homályában tanácstalanul topognak a történészek, etnográfu­ sok, kutatók. Palóc népszokások a Zoboralján A zoboraljai palóc félsziget, a Vicsápapáti—Lédec—Nagycétény—Berencs határol­ ta nagy kiterjedésű tájegység jellegzetes falvaiban a népviselet, hagyományok, nép­ szokások ápolása napjainkban se megy ritkaságszámba, és a palóc népdalkincs gyöngyszemei felcsendülnek a dalos ajkakon a pogánykor hiedelmeinek bűvkörében keletkezett ősi népszokások alkalmával. A Nyitni-vidéki magyar etnikum palóc falvaiban a falusi élethez szorosan hozzá­ tartoztak az elmaradhatatlan népszokások, de a századforduló idejétől fokazatosan csökkent az ősi népszokások száma. A régi falu élete elképzelhetetlen volt a fonó, kukoricafosztás, tollfosztás, aratóünnep, májusfaállítás, szerelemfaégetés, szégyenfa ültetés, betlehemjárás, halotti tor, lakáskoledálás és sok más szertartásos népszokás nélkül, melyek közül sok csupán emlék maradt, illetve szerényebb keretek közé szorult. 85 �A fonóban napnyugtával indult meg az élet. Víg énekszó és harmonika hangjai mellett folyt a munka és a szórakozás. A fonó volt az a hely ahol esténkint hosszabb időt tölthettek a fiatalok, és a munka mellett egyengette a fiatal szívek egymásra ta­ lálásának útját. Itt szövődtek az ábrándos álmok, melyek szerelemmé értek és tűz­ helyalapítással végződtek, hasonlóan a kukoricafosztáshoz, tollfosztáshoz, ahol a munka melletti tréfás enyelgés, víg hancúrozás szintén a házasságkötés előjele volt. Az újonnan épült ház avatási ünnepségén a rokonok és jóbarátok gyűlnek össze. Rigmusokban és tréfás köszöntőkben nincs hiány. Sok helyütt még ma is szokás macskát ereszteni a szobába és rácsukni az ajtót. A nyitott ablakon át csalogatják ki a szobából. A néphit szerint, ha a macska nem az ablakon keresztül jutna ki a szabadba, a ház asszonya egy éven belül meghalna. A vendégeskedés imádsággal és fohászkodással kezdődik, hogy tűzvész, árvíz ne érje a házat. A háziasszony szen­ teltvizzel hinti meg minden helyiség sarkait, nehogy a gonosz szellem rejtekhelyet találjon a házban. A temetési szertartást megelőzően a íelravatalozott halotthoz siratóasszonyok jöttek, akik éjjel-nappal rózsafüzért morzsolva fennhangon imádkoztak, siránkoztak. Szerepük a koporsó leszögezésével ért véget. A temetésen részt vett a falu aprajanagyja. Ez a részvétel nem olcsó szórakozást jelentett, hanem lelki kényszer kielégí­ tése volt, melyet az erkölcsi kötelesség diktált. A hosszadalmas temetési szertartáson az elhunytat hosszú strófákban búcsúztatták a szülőktől, testvérektől, rokonoktól, barátoktól, szomszédoktól, lovaitól, kedvelt tárgyaitól. A temetést követő halotti tor ősi szokása az utóbbi évtizedekben már nem tivornyát jelentett, hanem a gyászoló család közeli rokonainak egyszerű megvendégelését. A késő esti órákba nyúló, borongós hangulatú halotti tor, evés és mértékletes ivás közben az örökre eltávozottra történő visszaemlékezések, gyermekkori emlékeinek, élete epizódjainak felidézése, jó tulajdonságainak felsorolása jegyében megy végbe. A májusfaállítás legendás múlttal bír. Április utolsó éjszakáján a legények cso­ portokba verődve vágtak neki az erdőnek, és döntögették ki a szálfákat, megtiszto­ gatva szekerekre rakták, és május elsejének hajnalán már ott díszlett a mélyre ásott gödrében a szalagokkal feldíszített májusfa a legény szíve választottjának ablaka alatt. A múlt században a májusfaültetés még szertartásos énekszóval, hajnali ven­ dégeskedéssel, fánksütéssel, borozással zajlott le. A századforduló után azonban már csak nagy titokban ültették a májfát a szerelmes szívű legények a kedvesük udvará­ ba. A fokozott erdővédelem, tilalom, szigorú büntetések elejét vették a tömeges fa ­ irtásnak. Az áristom veszélyére a legényvirtus alábbhagyott, és az évek múlásával egyre ritkább lett a díszes májfa a lányos házak udvarán. A májusfa a napéjegyenlőség dátumáig hirdette a szerelem élni akarását. A Szentivánéj misztikus sötétjében megelevenedett a határ. A leányok kezükben a májusfa gondosan összegyűjtött elszáradt gallyaival surrantak ki a mezőre, ahol a legények rakták a tüzeket, szalmakötegeket hányva a parázsra. A leányok a lángokba vetették a szerelemfa elszáradt gallyait, majd vígan dalolva szaladtak a tűznek és átugrálták. Ha a legény a parazsat széttaposta, sebet ütött a szerelmes szívű leány lelkén, mert ez azt jelentette, hogy mást választ élettársul. Ha azonban nem nyúlt a parázshoz, a leány újabb gallyakat szórt a tűzre, hogy ismét fellángoljon a Szentiván tüze, mert rövidesen várható a kézfogó. Számtalan kisebb-nagyobb máglya lobogott az éjszakai határban. Hajnaltájt szakadt vége a pogány szertartásnak, és az egymásratalált fiatalok a szentivánéji tűz melegével a szívükben egymást átölelve, vígan dalolva vonultak a faluba. A szentivánéji máglyarakásoknak a tűzrendészeti előírások szigorúbb alkalma­ zása vetett véget. Egyes falvakban a tilalom ellenére összegyűlő fiatalokat szétker­ gették, megbotozták. A feljegyzések szerint egyre szigorúbban büntették a máglya­ gyújtást. Csupán Zsérén hódolnak még ma is ennek a régi népszokásnak, és a zsérei hegyoldalon fellobognak a szentivánéji tüzek. 86 �Egy régi verstöredék arra vall, hogy Kolonban a falu öregasszonyai is részt vettek a szerelmes szívű fiatalok szentivánéji ünnepén, de örök rejtély marad, hogy mi volt a szerepük. Tüzit megrakájjuk, négyszögre rakájjuk, Egyik szögin ülnek szép öreg asszonyok, A másikon ülnek szép hajadon lányok, A negyedik szögin szép ifjú legények. Egy másik verstöredék szerint távozás előtt gondosan eloltották a tüzeket, s így a tűzrendészeti tilalmak, melyek kiirtották ezt az ősi népszokást, nyilván indokolat­ lanok voltak, és kézenfekvőbb az a feltevés, hogy a falvak papjainak beavatkozása eredményezte a szigorú beavatkozást, mert nem nézték jó szemmel a pogány eredetű népszokást. Csak addig velágolj, Míg én veled leszek, Ha én tőled elmék, Már te is aludjál. A zoboraljai szerelemfaégetés volt a legősibb pogány eredetű népszokás, mely népdalgyűjtő körútján Kodály Zoltán figyelmét is megragadta, amikor fonográfjával járva a zoboraljai falvakat, mentette meg a feledéstől a palóc népdalköltészet érté­ keit és a szentivánéji szerelemfaégetés néhány rigmusát. A búcsú, aratóünnepség, szüreti mulatság vonzóereje nem csökkent. Az arató­ ünnepségek e vidéken különösen nagy jelentőséggel bírtak, hiszen a Zobor vidéke egyike a megye legtermékenyebb területeinek. A cséplés befejezésével vette kezdetét az aratóünnepség, az ünneplőbe öltözött asszonyok, leányok, legények, aratók festői felvonulásával. Felköszöntötték a gazdát — sok helyütt verses rigmusokban —, majd művészi kivitelű, virágokkal és szalagokkal dúsan díszített búzakoszorút nyújtottak át a vendéglátó gazdának, akinek karjára színes szalagot kötött a legfiatalabb ma­ rokszedő leány. Ezt követték a jókívánságok, felköszöntők versben és prózában. Víg lakoma és ártatlan tréfák hosszú sora következett, mindez persze az elmaradhatatlan muzsikaszó és tánc mellett. Sertés és számtalan szárnyas halála, nagy mennyiségű mákos, diós kalács, túrós lepény tarkították az étrendet. Csapra ütött boroshordók, mézespálinka, szilvórium emelték a hangulatot. Nem ment ritkaságszámba az ökörsü­ tés sem. A vigalmat sok helyütt tarkította a zsákbafutás, lepényevés, póznára mászás és egyéb bohóságok, melyeknek a serdülő ifjúság hódolt. A vigadó aratók és a vendégek a hajnali órákig ropták a táncot. A zoboraljai palócföld gazdasági jelentőségére mutat, hogy évek óta napjainkban is a tájegység peremén. Nyitrán rendezik meg az Országos Aratóünnepélyt, melyen az ország minden részéből százezernél több látogató vesz részt. Az 1969-es kétnapos aratóünnepség keretében országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás, sportesemények: falusi sportegyesületek röplabda, asztalitenisz, kézilabdatorna, sakkvillámverseny, futball II. ligamérkőzés került lebonyolításra. Zene- és táncegyüttesek szerepeltek, az Ifjú Szívek, Lúcsnica és más népi együttesek három órás kulturális, szórakoztató műsort mutattak be. Jelképes kocsik felvonulása, tűzijáték, zene és tánc a város utcáin, népmulatság a Szigeten. Ez alkalommal ünnepi gyűlést rendeztek az állami gazdaságok, országos békegyűlést a Földművesszövetség, ünnepi aktívát a földművesszövetkezet tagjai. Az aratási vásárvároska kiállítási pavilonjai és sátrai, köztük a falusi földművesszövetkezetek sátrai óriási forgalmat bonyolítottak le. Az utóbbiakban disznótoros falatok, a burcsák és az újbor örvendett nagy kelendőség­ nek. Színpompás képet mutatott a falusi csoportok festői népviseletű felvonulása. Az egykor megyeszerte híres palóc szüreti mulatságok vonzóereje és jelentősége változatlanul megmaradt. A zobori borok, a csermányi gyógybor, — melyet az első világháború előtt a budapesti gyógyszertárakban apró palackokban árusítottak — csakúgy, mint a pogrányi, cétényi, koloni borok és a palócföld többi falvának termése kiállításokon vitte el a pálmát. 87 �A szüreti mulatság népszokásai nem sokban különböznek a más vidéken dívó szokásoktól, és a szüreti népszokások kis eltéréssel olyanok, mint az általában ismert falusi szüret. A nyitraszegi eredetű parázsolás évszázados karácsonyi népszokása még néhány évtizeddel ezelőtt a legtöbb palóc faluban ismert volt. Verses köszöntő ez, melyet karácsony táján mondtak el, a rokonok, szomszédok látogatása alkalmával is. Ez a szokás még abból az időből származik, amikor a falu papja és a kántor járta végig a falut karácsonyi jókívánattal. Parázsra hintett tömjén illata szállt a levegőben, a ministráns egész úton szorgalmasan csilingelt. A portára érve hangzott el a pará­ zsolás köszöntője: Szerencsés ünnepeket kívánok kéteknek, S hogy tiszta szívből ünnepeljünk, Krisztus urunk születése napján, Adjon Isten a gazdának bort, búzát, Gazdasszonynak tyúkot, lúdat, A legénynek egy szép mátkát, A lányoknak azonszerint, Országunkban rendet, békességet, Holtunk után örök üdvösséget. Ezt követte az ostyahordás. A falu kántora nagy mennyiségben sütötte a kará­ csonyi ostyát, melyet apró diákjaival hordatott szét a faluba. Az ajándék-ostyáért pénzt, gabonát vagy egyéb termékeket kapott ellenértékként, főleg babot, mákot, lencsét, aszalt gombát, szárított gyümölcsöt. A gyerekek is a parázsolás-köszöntővel állítottak be a gazdákhoz. Az idők folyamán aztán a parázsolás-köszöntő általánossá vált a többi faluban is. A családapa és a legkisebb fia karácsonyeste parázsra hintett tömjénnel füstölte ki a házat és a gazdasági épületeket, hogy kiűzze a gonosz szellemet. Az ajtófélfára krétával jegyezte fel a tömjénes füstölés megtörténtét, hogy távol tartsa a gonosz szellemet a visszatéréstől. A karácsonyi vacsora előtt a család a parázsolás-köszöntő­ vel üdvözli az ünnepet. Ezután következhet a karácsonyi vacsora, melynek fő kellé­ kei a morvány, a karácsonyi fonott kalács, mézespálinka, ostya, méz, dió, alma, aszaltszilva-leves, hal és mákos guba. A palóc kézfogás és lakodalom fényes külsőségek között megy végbe. A lakoda­ lom kiadásaira nagy összegeket áldoznak. Ma sem ritkaság a napokig tartó lakodalmi vigadozás. Az ősrégi leánykérési és lakodalmi szokások pontosan a réges-régen meg­ állapított szertartás szerint zajlanak le. Ha a szülők ellenzik a házasságot, úgy a régi szokás szerint, — mely Nyitragerencséren keletkezett és elterjedt a többi faluban is — a leány körül legyeskedő legényt beinvitálják a szobába és egy padra ültetik, melyen a házigazda is helyet foglal. Beszélgetés közben a leány apja egyre közelebb húzódik a legényhez, míg le nem szorítja a padról. Így adják tudtára, hogy udvarlását nem veszik szívesen, és más lány után kell néznie. Ha a legényt kásával kínálják meg, ez ugyanazt jelenti, és ezért ezt az ételt kitoló kásának hívják. 88 �körkép A Nógrád megyei falvak kortörténetének feldolgozásáról A Palócföld korábbi számaiban több alkalommal foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy a megyebeli falvak ill. városok történetének feldolgozása milyen nehézségekkel jár. Aki próbálkozott ilyen jellegű munka elkészítésével, az személyesen is tapasztal­ hatta, de nyilván minden érdeklődő előtt egyébként is világos, hogy az elmúlt korok felidézését, a lezajlott események és azok mozgató rugóinak rekonstruálását nagy­ ban hátráltatja az a tény, hogy a meglévő forrásanyag sok vonatkozásban nem világít rá a történtekre. Olyan fehér foltok jelentkeznek, melyeket az eseményekben részt­ vevő, illetve azokat irányító személyek emlékezetében tárolt ismeretanyag segítségé­ vel lehetne csak eltüntetni. A felszabadulás 25. évfordulójára készített munkák viszont, melyek nagy része egy-egy falu vagy város huszonöt éves fejlődését kívánta bemutatni, olyan tanulság­ gal szolgáltak, hogy ennek a korszaknak a vizsgálatánál nem válnak be azok a mód­ szerek, melyeket a régebbi korok történeti feldolgozásánál alkalmazhatunk. Mindezekből a jelekből arra következtethetünk, hogy a későbbi korok történeti kutatásának elősegítésére és eredményességének fokozása céljából mindent meg kell tennünk közelmúltunk és jelenünk tényanyagainak és összefüggéseinek rögzítésére, a szemtanú, a közreműködő, az érdekelt fél minden forrásanyagnál elevenebb ismere­ teinek megörökítésére. Nyilvánvaló az is, hogy ez a tevékenység csak részben egye­ zik a történeti feldolgozással, és hogy a közelmúlt és a jelen rögzítése más, a tör­ téneti kutatásétól eltérő módszereket kíván. A közelmúltnak és a jelennek — vagyis annak a kornak, melyben élünk — a feldolgozását kortörténetírásnak nevezzük. Ennek a tudományágnak a fontosságát tulajdonképpen csak ma látjuk igazán, bár a kortörténet iránti érdeklődés éppenséggel nem újkeletű, hiszen az embert el­ sődlegesen mindig is a jelen eseményei érdekelték, s csak az előzmények iránti kí­ váncsiság fordíthatta érdeklődését a közeli, majd a távolabbi múltba. A kortörténeti vizsgálódások rendkívüli fontossága indította a Magyar Történelmi Társulatot arra, hogy 1969. évi vándorgyűlésének programjára a kortörténet legfőbb elvi és módszertani problémáinak megvitatását tűzze ki. A vándorgyűlés előadója és hozzászólói elmondták többek között, hogy szemben a jelenkor kutatásának tu­ dományos voltát kétségbevonó egyes, elsősorban nyugati nézetekkel, a kortörténet művelésétől nem lehet eltekinteni. A jelen ugyanis része a múltnak, a társadalom általános mozgástörvényei a múltból a jelenen át vezetnek a jövőbe. Az azonban kétségtelen, hogy a probléma megfelelően elemző módon és tudományos módszerek­ kel végzett megoldása sajátos feladat elé állítja a kutatót. Az előadó és valamennyi hozzászóló sokat foglalkozott a kortörténet forrásproblematikájával, megállapítva, hogy a fő nehézséget nem annyira a forrásanyag hiányossága okozza — mint a ré­ gebbi korok történeti feldolgozásánál —, hanem inkább a döntő forrásanyag nehezen vagy egyáltalán nem hozzáférhető volta, továbbá egyes új forrástípusok (amilyen pl. a hangfelvétel, filmhíradó, stb.) felhasználási módszereinek, kritikai értékelésének kidolgozatlansága, és nem utolsó sorban okoz nehézséget még az események gyorsuló ütemét követő un. „információrobbanás” , az írásbeliség, illetve az ezt kiegészítő do­ kumentáció (hang-, képfelvételek, lyukszalagok és -kártyák) szinte mérhetetlen kiterebélyesedése. 89 �Foglalkozott a vándorgyűlés továbbá annak a meghatározásával, hogy hazai vi­ szonylatban valójában mely időponttól beszélhetünk kortörténetről. Egyesek szerint mivel a jelenlegi kortörténet világviszonylatban 1945, a második világháború lezá­ rulása után kezdődik (ekkor indult ugyanis a legújabb, napjainkban is folyamatban lévő, még le nem zárult történeti periódus), hazai vonatkozásban is az 1945 utáni időszak vehető a kortörténet tárgyának. Mások inkább az 1948/49-es periódushatár elfogadását javasolták, az alapelvekben azonban mindenki megegyezett: a kortör­ ténet a legújabb kornak a mindenkori legújabb szakasza, az az időszak, melynek a feldolgozásával a történelemtudomány előkészíti a legújabbkori történet mindenkori folytatásának a feldolgozását. A vándorgyűlésen elhangzott valamennyi elgondolás, javaslat és hozzászólás is­ mertetésére nem kívánunk kitérni. Egyébként is a kortörténet kérdése sokkal öszszetettebb annál, semhogy egy rövid eszmecsere keretében minden fontos részletre kiterjedő összefoglalót lehessen adni róla. Ezúttal inkább arra próbálunk feleletet kapni, hogy a kortörténeti kutatás milyen feladatok elé állítja azokat, akik a helytörténeti tevékenység szervezésével, irányításával és művelésével foglalkoznak, még­ pedig elsősorban a megye helységeinek, városainak és falvainak vonatkozásában. Az nyilván kétségtelen valamennyiünk számára, hogy a helységek kortörténeti vizsgá­ lata elmulaszthatatlan kötelességünk. Különösen, ha figyelembe vesszük a falvak életében napjainkban lezajló gazdasági-politikai-társadalmi, de nem utolsósorban közigazgatási változásokat, melyek a falu közelmúltjában és jelenében fellelhető jel­ legzetességek rögzítését és a az utókor számára való megörökítését követelik. Sch. M.: Vázlatos helyzetfelmérésünk során, melyben beszélgetést folytatunk a kérdés egyes vonatkozásait legjobban ismerő szakemberekkel, mindenekelőtt arról kell szót ejtenünk, hogy a közigazgatás ésszerűsítése, az erők jobb öszpontosítása, az irányítás gazdaságosabbá tétele céljából az a törekvés, hogy a kis lélekszámú, ön­ álló igazgatásra kevésbé alkalmas falvak közös tanácsot kapjanak, sőt nem egy eset­ ben egyesítés révén egymással, vagy egy szomszédos várossal kapcsolják össze őket. Dr. Kígyósi Istvántól, a Nógrád megyei Tanács VB. jogtanácsosától arra vonatko­ zóan kérünk tájékoztatást, hogy eddig milyen átszervezések történtek és mi várható még a közeljövőben. Dr. K. I.: Az első tanácsok megválasztásakor, 1950-ben a megyében 136 község volt található, és 123 önálló, valamint 6 közös tanács működött. Ez utóbbiakhoz 13 község tartozott. Az ezt követő években következett be néhány egyesítés (Zagyvapálfalva Salgótarjánnal, Benczúrfalva Szécsénnyel, Maconka Nagybátonnyal) továbbá újabb közös tanácsok kialakítása. Ennek következtében 1971. év elején a megye 133 községe 79 tanács irányítása alatt állott. Az elképzelések szerint a most folyó terv­ időszak végére 130 község marad, összesen 55 tanáccsal. Sch. M .: Ezek szerint tehát több száz év óta fenálló települések vesztik el ön­ álló jogállásukat. Így felmerülhet az a kérdés, hogy vajon a kortörténeti vizsgáló­ dások során érdemes-e a történetileg kialakult tagközségekkel foglalkozni. Dr. K. I.: Úgy gondolom, hogy feltétlenül érdemes, hiszen a közös tanácsi irá­ nyítás alá vont községek csak igazgatási önállóságukat vesztik el, de létjogosultságuk nem szűnik meg. Igaz, hogy központi szerepkörük nem lesz, de az alapellátást nyújtó intézményekről (tanácsi kirendeltség, pártalapszervezet, általános iskola 1—4. osz­ tály, orvosi rendelőszoba, klubok, üzletek, járda, stb.) ezeken a településeken is gondoskodni kell. Sch. M.: Az mindenesetre bizonyos, hogy az előbb említett átszervezések sok problémát fognak még a jövőben is felvetni. A közigazgatási jellegű változásoknál azonban sokkal jelentősebbek a gazdasági természetű változások. Dr. Szabó Bélának, a Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum tud. főmunkatársának véleménye szerint melyek azok a legfőbb kérdéscsoportok, melyeknek a vizsgálata elsőrendű fontos­ ságú a falvak életében végbemenő gazdasági jellegű mozgások rögzítése során? Dr. Sz. B .: Mindenekelőtt azt kell vizsgálni, hogy hogyan vált és válik lehetővé a falu népességének csökkenése részben a mezőgazdaság gépesítése, részben a falusi ipartelepítés következtében. Fontos továbbá egy-egy terület gyáriparának a fejlődé­ sét is figyelemmel kísérni, elsősorban a létszám, a termelés, a termelékenység mu- 90 �tatóinak, a technológiának a vonatkozásában. Nem közömbös továbbá a faluból vá­ rosba áramlás szempontjából a szocialista ipar vezetési adminisztrációjának bemu­ tatása sem, és látni kell a városokban nyíló társadalmi-politikai-kulturális elhelyez­ kedési lehetőségeket is. A falu lakosságának mozgását vizsgálva ki kell térni az életkoronkénti arányokra és a kétlaki népesség arányának alakulására is. Sch. M.: Nyilvánvaló, hogy a falu életében bekövetkező változások egyik leg­ jelentősebb mozzanata az előbb említett mozgás. Nem szabad azonban megfeledkez­ nünk arról sem, hogy a falvak életét számottevő mértékben meghatározó mezőgaz­ dasági tevékenység közelmúltban még élő és a jelenben már egyre kevésbé fellel­ hető jellegzetességeit is szem előtt kell tartanunk. A megye falvaiban is a legna­ gyobb százalékot kitevő parasztlakosság élet- és munkakörülményeinek a megörökí­ tése fontos feladatunk. Dr. Zólyomi József, a balassagyarmati Palóc Múzeum igaz­ gatója szerint elsősorban milyen munkát kell ezen a területen elvégezni? Dr. Z. J.: Az új gazdasági és társadalmi viszonyok következtében gyors ütemben alakul a nógrádi falvak arculata. A néhány helyiséges, földes, kis ablakú házak he­ lyén három- négyszobás, parkettázott, fürdőszobával ellátott házak épülnek. A gyors átalakulással háttérbe szorulnak azok a munka- és használati eszközök, amelyeket a parasztság több évszázados tapasztalat és igény alapján készített vagy készíttetett magának. Az eddig nagyrabecsült és hasznosnak tartott bútorok, eszközök a padlásra, a szemétbe kerülnek, a gazdag színekben pompázó népviselet is megszűnik lassan. Ügy gondolom tehát, hogy ezeknek a begyűjtése jelentheti fő feladatunkat. Sch. M .: Milyen stádiumban van jelenleg az ilyen jellegű tárgyi emlékeknek a begyűjtése? Van-e remény arra, hogy a nógrádi népélet e legjellemzőbb tárgyi for­ rásanyagát át tudjuk menteni a jövő néprajzi és helytörténeti kutatása számára? Dr. Z. J.: A falusi népélet értékeinek megmentése már a századforduló táján megindult megyénkben. A gondosan kiválasztott, már akkor is ritkaságnak számító tárgyak azonban a második világháború idején úgyszólván teljesen elpusztultak. A felszabadulás után megindult néprajzi kutatás sajnos csak a népi kultúra néhány részletére terjedt ki (népi díszítőművészet, népzene, stb.). Az utóbbi években aztán sikerült anyagunkat kiegészíteni a földművelés, az állattartás, az építkezés, a lakás­ belső valamint a népviselet tárgyi emlékeivel. Ez a munka ma is folyik, és így min­ den remény megvan arra, hogy az utókor pontos képet rajzolhat majd a közelmúlt nógrádi falujáról. Sch. M.: A nógrádi falvakban azonban — elsősorban a salgótarjáni iparmedence területén — a parasztlakosság mellett nagyszámú munkásság is él. Az ő életmódjuk természetesen több vonatkozásban eltér a mezőgazdasági népességétől. Dr. Molnár Pál. a megyei múzeumi szervezet és egyben a Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum igazgatója miben látja a legfontosabb teendőt a falusi munkásélet megrajzolásában, illetve mit szándékozik lenni ezen a területen a megyei múzeumi szervezet, azon be­ lül is elsősorban a N ó g r á d m e g y e i M u n k á s m o z g a l m i M ú z e u m ? Dr. M. P .: Mi is jól látjuk, hogy a munkáséletmód változásának a rögzítése fon­ tos feladatunk. Új múzeumaink szervezési és berendezési munkálatai mellett ezért figyelmet kell szentelnünk ennek a munkának is. Az az elképzelésünk, hogy repre­ zentatív módszer alkalmazása a legcélszerűbb, vagyis néhány kiválasztott munkáscsa­ lád néhány nemzedékének (a századfordulótól napjainkig terjedő) vizsgálatát vé­ gezzük el minden vonatkozásban. Hogy az így nyert kép minél inkább általánosítható legyen, különböző családtípusokat választunk ki (helybenlakó és kétlaki, bányász- és acélgyári stb. családokat), melyeknek minden életmegnyilvánulását igyekszünk megragadni és szinte teljes hossz- és keresztmetszetben felvázolni: munka- és életkörülményeiket, lakásviszonyaikat, családi kapcsolataikat, táplálkozásukat, szoká­ saikat, szórakozásaikat, stb. Sch. M .: Így valóban remélhető, hogy a jövő számára érzékletesen, szinte kéz­ zelfoghatóan tudjuk megörökíteni a falusi és városi munkáslakosság viszonyait. Kortörténeti vizsgálódásaink alapvető feltétele azonban az is, hogy a közelmúlt­ ban és napjainkban termelődő írásos forrásanyagok a megfelelő mértékben és szín­ vonalon álljanak rendelkezésre. 91 �Mivel közismert tény, hogy a falvak mai arculatának alakulásában nagy sze­ repe van a helyi párt- és tömegszervezeteknek (ez utóbbin belül különösen az ifjú­ sági és nőmozgalomnak), Nádházi Lajostól az MSZMP megyei bizottsága Oktatási Igazgatóságának h. igazgatójától azt kérdezzük meg, hogy vajon e szervezetek írásos anyagai valóban alkalmasak-e a közelmúlt legfőbb mozzanatainak felidézésére, és az O k t a t á s i I g a z g a t ó s á g mennyiben tud hozzájárulni a megyebeli községek kor­ történetének műveléséhez, elsősorban természetesen a párt- és tömegszervezetek sze­ repének vizsgálata révén? N. L .: A kérdés első részét illetően tulajdonképpen a megyei pártarchívum ve­ zetője volna hivatott a válaszadásra. Saját tapasztalatom alapján azonban annyit tudok mondani, hogy az ifjúsági mozgalom elmúlt negyedszázada jól értékelhető a pártarchívumban található forrásanyagok felhasználásával. Ami a kérdés második részét illeti, az Oktatási Igazgatóság fő funkciója mellett — káderképzés, továbbképzés — lehetőségeihez mérten természetesen igyekszik részt vállalni a kortörténeti kutatásból. E tevékenységünk során elsősorban a pártbi­ zottságok döntéseihez szükséges előzményeket, állapotokat kívánjuk feltárni, értékelni. Ilyen elemzéseket már eddig is végeztünk és a jövőben is tervezünk. Ezenkívül több tanárunk egyéni programjában is fontos helyet kap a párt- ill. tömegszerve­ zetek történetének feldolgozása, értékelése. Sch. M.: Ezek alapján tehát biztosítva látszik, hogy a közelmúlt és a jelen párt­ irányításának főbb kérdései rögzíthetők legyenek. Ami viszont a falvak életének legfőbb mozzanatait illeti, az államigazgatási szervek iratanyagának megfelelő mérvű összegyűjtése és feldolgozása a legfontosabb teendő. Az erre hivatott m e g y e i l e v é l t á r már eddig is nagy lépéseket tett ebben az irányban. Így begyűjtötte a megye és a községek életének irányításában döntő fontosságú megyei tanács valamint a járási tanácsok 1950—1956. közötti iratanyagát. Ennek feldolgozása most folyik. Kormányutasításra átveszi továbbá a volt járási tanácsok 1950—1971. közötti vala­ mennyi tanácsi és végrehajtóbizottsági jegyzőkönyvét, melyek szintén sok fontos adalékkal járulhatnak majd hozzá a megyebeli falvak kortörténetének vizsgálatá­ hoz. Köztudott azonban a szakemberek előtt, hogy a levéltári források a legfontosabb adatszerűségeket sok esetben hiányosan rögzítik. Márpedig kortörténeti vizsgálódá­ sokat korszerűen az eddig elsősorban természettudományos területen alkalmazott mé­ rési módszerek és technikák felhasználásával lehet végezni. Ehhez viszont adatok megbízható tömegére van szükség, hiszen képletekben, mutatókban, táblázatokban foglalt összehasonlításokat — az úgynevezett kvantifikációt — csak számszerűségek minél nagyobb mérvű segítségül vételével lehet végrehajtani. Az állami statisztikai szervek milyen segítséget tudnak nyújtani a kutatóknak ezen a területen? Kérdé­ sünkre Jessze Károly, a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának veze­ tője válaszol. J. K .: Mindenekelőtt abban tudunk segítséget nyújtani a kortörténeti kutatóknak, hogy — betekintésre — minden hivatalos jelentésben, helyi vagy központi kiadvány­ ban szereplő adatot rendelkezésre bocsátunk, illetve felvilágosítást adunk, hogy egyes részletesebb adatokat mely szervnél lehet beszerezni. Szükség esetén — ha ilyen igény felmerülne — előadót is tudnánk biztosítani, aki a problémával foglal­ kozók részére megvilágítaná az anyag rendszerezésével, feldolgozásával kapcsolatos legszükségesebb módszereket. Fel kell hívnunk végül az érdekeltek figyelmét arra az ún. községi törzskönyvre, melyet évente tovább vezetünk, s melyben az adatok a közölt bőséges tényanyag az egész társadalmi-gazdasági mozgást átfogja. Ez a törzskönyv egyenként az egyes községekben található. Sch. M .: Miután vázlatosan áttekintettünk néhány problémát a kortörténet kap­ csán, arra kérjük Dr. Molnár József kandidátust, az Eötvös Loránt Tudományegyetem adjunktusát, hogy foglalja össze röviden, amit a falvak kortörténetének kutatásával kapcsolatban a legfontosabbnak tart. Dr. M. J.: Mint arról a vándorgyűlésen is szó volt, a múlt vizsgálatának és így a közelmúlt kutatásának is az az értelme, hogy jelenünket jobban megismerhessük, megérthessük. A kutatás egyik fő célja, hogy segítséget nyújtson a politikának mint tudománynak. Ami pedig a módszertani vonatkozásokat illeti, azokról elmondhatjuk, 92 �hogy a már említett „információrobbanás” , a források hallatlan mérvű elszaporodása rendkívüli mértékben való, gondos forrásszelekciót tesz szükségessé. Ebből nyilván­ való, hogy a kortörténeti kutatás szilárd ismereteket, jól megalapozott felkészültsé­ get követel meg. Annál is inkább, mivel a források elemzésénél, értékelésénél nagy szerepe van a személyes tapasztalatoknak, megérzéseknek, ismereteknek is. Sch. M .: Úgy gondolom, hogy az itt elhangzott vélemények és észrevételek jól sejtetik: mennyire fontos és ugyanakkor nehéz feladat a falvak kortörténetének feldolgozása. Éppen ezért a probléma minden részletére nem tudtunk, de nem is kí­ vántunk kitérni. Miután köszönetet mondunk a résztvevőknek hozzászólásaikért, abban a reményben zárhatjuk ankétunkat, hogy az érdekelt intézmények és szak­ emberek a továbbiakban is mindent megtesznek annak érdekében, hogy a politikai­ lag is nagyfontosságú tevékenység, a kortörténetírás problémáinak kidolgozása, de maga a kortörténeti kutatás is, elsősorban megyénk falvainak vonatkozásában, ered­ ményesen haladhasson előre. Schneider Miklós Antológiák margójára A magunk kenyerén Divatba jöttek az antológia-sorozatok: az év novellái, az év legjobb drámái, az év legszebb versei rendszeresen megkapják a maguk reprezentatív kötetét. Haszno­ sak ezek a gyűjtemények, főleg a közműveltség gyarapítása, orientálása szempont­ jából. Nagy számuk azonban lassan, az antológiának mint évszázadok alatt kiala­ kult műfajnak a pusztulásához vezet. Immár az antológia nem egy nemzedék, egy kor, egy műfaj reprezentánsa, hanem megszokottá váló éves számvetés: pontos-pon­ tatlan kulturális leltár. Részben talán ennek a fölismerése is vezethette a Magvető Kiadót, hogy az induló novellistákat, a Szépirodalmit, hogy a kezdő költőket szárnya alá vegye. — Most az utóbbiakról lesz szó. * A magunk kenyerén előzménye, a Költők egymás között 1969-ben jelent meg. Ebből a tényből rögtön adódik néhány kérdés. Elképzelhető-e, hogy két év után ismét zászlót bontott egy új nemzedék? Jogosan követelnek vajon helyet és közlési lehetőséget a nap alatt? Vagy csupán arról van szó, hogy a kiadó két éve elhatározta és most emberbaráti szándékból folytatja az „induló költők antológiájának soroza­ tát?” A tervgazdaság az iparban és a mezőgazdaságban jól bevált. Beválik-e vajon itt is? — Ezek persze szónoki kérdések. Önmagukban hordják válaszukat. * Haldoklik az antológia. Már nem is robbantással egyjelentésű, mint volt pl. a Holnap esetében. Nem zászlóbontás, mint ahogy a Tűztánc az volt. Sebtében össze­ verődők, egymást alig vagy egyáltalán nem ismerők versei préseltetnek egy kötés­ táblába. Nem vállalnak egymásért felelősséget. Első megdöbbenésünket az életkoruk­ nak köszönhetjük. Egyetlen egy van közöttük, aki 25 évnél fiatalabb. Hatuk életkora 25 és 35 közötti. A többieké (7) 35 fölött. A korelnök 45 éves. „Old boy-csapat” ; és mégis mindannyian induló, azaz fiatal költők . . . 93 �Jól tudom, hogy a művészetben minden kivételes, egyedi, szabályhoz köthetetlen. Csoda. Lehet, hogy e kötet szerzői közül is bekerül majd valaki gyermekeink tan­ könyvébe. Mégis eltűnődésre késztet ilyen korú költők csoportos indulása a Parnaszszus felé. Csak az átlagos életkorra (33 év) figyelve, Petőfi ekkor már hét éve halott, sőt már folyik Arany és Gyulai harca az örökségét sárban végighúzgálók, a „petőfieskedők” ellen . . . Csokonai és József Attila már 32 éves korában meghalt . . . Radnóti­ nak még két éve van h átra ... A régebbiek közül: Janus Pannonius e korban költői csúcsára, Balassi ilyen tájban kezdi el írni a Júlia-verseket, Zrínyi nádorrá válasz­ tásán serénykedik (szinte elfeledve már a hét éve megírt Szigeti veszedelmet...). Arany viszonylag későn indult, de azért ekkorra már a háta mögött van a Toldi és a Toldi estéje java. Ady is publikált már öt igazi „Ady-kötetet” . Sőt, tudomásom szerint legtovább, 95 évig élő magyar költő, Lévay József is egyetlen maradandó versét, a Mikest 23 éves fejjel írta . . . Líratörténelmünk adatai tehát nem A magunk kenyerén szerzői mellett valla­ nak. Még egyszer hangsúlyozom, hogy nem akarok senkit személyében megbántani. (Kivétel bármelyikük lehet.) És különben is: „Genus irritabile vatum” — A költői nép ingerlékeny. — Általában nem hiszem azt, hogy kamaszkoruktól mindenüket föltették arra, hogyy költők, csak költők legyenek. S ha mégis, és csak most sikerült bemutatkozni, akkor már nem nagyon érdemes. Ama bizonyos lángjegy nem látszik fényleni a homlokukon. Indulatuk közömbö­ sen hagy. Robbanásuk vaktöltés. A versek is erről győznek meg. — Általában nem helyeslem a művészeti alkotások mennyiségi irányból való megközelítését. Halha­ tatlan lehet valaki két-három verssel is. A nagy verset nem az határozza meg, hogy hány magánhangzó van benne. Most más a helyzet. Az antológia több, mint a benne szereplő költők egyszerű összege. Valami általános. Itt pedig a minőségnek vannak mennyiségi mutatói is, és viszont: az arányok is jellemezhetik a minőséget. A könyvben 283 vers olvasható. Ebből mindössze 37-nek (31%) pozitív a hangu­ lata, témája, minősége. A derűs, optimista hangulat, a jövőbe vetett hit, fiatalosan érdes dac. valamilyen erkölcsi vagy poltikai elvért való kiállás, a történelem vagy a jelen eseményeinek helyes történelmi tudattal való átvilágítása, a játékosság, önfeledt kitárulkozás, belefelejtkezés a dallamba, a primér örömök megvallása — nem a jellemző vonulata ennek a lírának. A meghatározó a többi 196 vers (69%). Témájukat és a lírai Hős helyzetét te­ kintve a többségük önjellemzés, saját sorsuk mérlegelése — lesújtó tanulságokkal Másik uralkodó motívum a pusztulás szennye, a rettenet, a művészileg hiteltelen szorongás, magányérzet. Fintor, legyintés a „nagy kérdések” fölött. Rezignáció. A szerelem nem igazi kommunikáció, társtalálás. Csak kapaszkodó, utolsó lehetőség.. A lírában minden témának, hangulatnak helye van. De csak akkor, ha — frázist mondok — esztétikailag igazolt, általánosan emberi. Művészi és humánus. Juhász Ferenc fogalmaz pontosan, szinte mindenkire vonatkoztathatóan az Ízes Mihályt be­ mutató soraiban: „Versei érzelmek inkább még, nem valóságok ... Az igazi líra mindig alanyi indíttatású. De az a költészet, amelyben csak alany van (méghozzá egyes szám első személy) és tárgy soha: az nem líra, hanem magánügy. Nem szük­ ségszerű. hogy X. Y. olvasót N. N. költő sorsa, érzelmei, lelke érdekeljen csak azért, mert N. N. költő számára az egyetlen érdekes téma N. N. költő sorsa, érzelmei, lelke . . . A könyv hangulatát kimerítő elemzés helyett egy kapásból válogatott tetszés szerint bővíthető kisded idézetgyűjteménnyel jellemezhetjük: „kihalt űrhajó-létünk k ü ldi/vak jeleit még” , „Kozmikus huzatban” , „párákban vacogó lány/sem m ibe öl­ tözik” , „egyetlen fény. a pusztaságban / eleven arcom” , „elpusztulok a magánytól” (?) konok barmai a hiábavalóságnak / ólom közönyükkel körülállnak” , „eszméim lassan szétszakadnak / állok a pőre ég alatt” , Felhődarabok: / pesties halottak / hamvaszt ás előtt”, „Hiszem, hogy végül / nincs remény” (?), „vicsorgó angyalok mutatják utam” „Egyre távolabban / óbégatnak elhagyott örömeim” , stb., stb. (Idézetekkel ugyan nem tisztességes bizonyítani, de a helyhiány erre kötelez. Jellemző voltukról a teljes versek elolvasása bárkit meggyőzhet.) * 94 �A három és félszáz oldalon akad elfogadható, sőt jó vers is — ez természetes. Többnyire a fiatalabbaktól. (Ízes Mihály: Alkalmi v e r s ..., Verbőczy Antal: Igazság szerint pl. (A szürke egyhangúságtól még nem túl álmos olvasó olykor merész ké­ pekre, váratlan szófűzésekre is fölfigyelhet: „Kopjával tetovált mohácsi freskó” (Nádor Tamás), „az emlékek géppuskatüze bevérez” (Bertók Lajos), „a nap hímes tojását / az est most reccsenti / a látóhatár pereméhez” (Horváth Lajos), „A kiscicák élve / roppannak föld alatt,/hogy halálig m ár/csak követ szopjanak,” (Szuhai Pál), stb. * A fiatalokról sem mondható sok pozitívum. Maradandó lírai értéket még keveset teremtettek. Néha hangosak, agresszívek, meghökkentésre pályázóak. De igazit lehet hangosan is mondani, az agresszivitás, ha rossz ellen irányul, akkor pozitív indulat. Dobai Péter a legkarakterisztikusabb közöttük, bár gondolatait még nem támasztja alá igazán jó versekkel. Fiatal költők: igazságaik még nagy véres darabokban buknak ki belőlük. De vannak igazságaik. Van esélyük. Van perspektívájuk. * Horváth Lajos az egyetlen, aki már nemcsak lehetőség, hanem érett költő. A kötet egyetlen igazi fölfedezése. Csak nála sajnálhatjuk a viszonylag kései bemutat­ kozást. Az egyetlen, aki mer és tud költőileg vallani, szubjektív érvénnyel az elmúlt negyedszázad magyar történelméről. Közös sorsunkról. Nem minden gondolatával értek egyet, de az tagadhatatlan, hogy legnagyobb verse, az Új Déva vára a javából való közösségi líra. A kötet messze kimagasló darabja. Van látomása és van hite. — Itt publikált versei egy nagy líra névjegye lehel. * A technikai felkészültség nem jellemzi a kötet szerzőit. Nem divat fitogtatni manapság a rímet, a ritmust, a formát. Gyanúm, hogy sok esetben nem is volna mi­ vel büszkélkedni. Többnyire — jó esetben — a képi szerkesztésre törekszenek, min­ den más versépítő tényezőt mellőzve, esetleg a gondolatok szándékoltan puritán összefűzésére. Ez pedig ilyen mennyiségben és ilyen kizárólagosan, ha nem is lehan­ goló, de egysíkú és unalmas. Szürke uniformis, megbéklyózza az egyéniséget. Kötöttebb — noha egyszerű — formákkal egyedül Szabó Sándor tud bánni. Verseit kedv­ telve olvashattuk, üdítőek ebben a „líraiatlan” lírai állagban. Dallamossága (nem tartalmatlan üres játékról van szó) néha egészen megejtő. A Behunyt szemmel egyike az antológia legjobb darabjainak. (Bár ez — sajnos — egyáltalán nem m érce...) * Befejezésül, de nem mentegetőzésként. — A hang, ahogyan erről a különben szép kiállítású könyvről beszéltem, talán kemény. Nem illdomos manapság. De nem el­ fogultság szülte, s nem irányul se személynek, se a kiadó ellen. Szándékom objekti­ vitása a kötet segítségével leellenőrizhető. Summázva: kritikámban több volt az irónia és indulat, mint amennyit a szerzők külön-külön megérdemeltek, de kevesebb mint amennyire a kötet egésze - - egy szimptoma — rászolgált. (Szépirodalmi Kiadó, 1971.) Körkép 71 Hozzáférhető áron magas példányszámban jelenik meg évről évre a Körkép, s lassan a könyvhét jelképévé kezd válni az év líráját bemutató Szép versek mellett. Egy esztendő költészetét egy kötetben még úgy ahogy lehet reprezentálni, de ugyan ­ ilyen terjedelemben a prózát már reménytelen vállalkozás. Nem beszélve arról, 95 �hogy a próza szintjét elsősorban a regényirodalom színvonala mutatja. A legbravú­ rosabban megírt novella sem versenyezhet egy közepes regény totalitás igényével, totalitás lehetőségével. Már csak a nyilvánvaló terjedelmi meghatározottságok miatt sem. * A Körképtől sem kell várnunk ezen megfontolások — és több éves tapasztalat alapján, hogy eligazít a jelenkori magyar próza útvesztőjében, feltárva erővonalait, megmutatva hangsúlyait. Elég, ha kapunk huszonöt novellát, lehetőleg a javából válogatva. Könnyű olvasmányul a nyaralás esősebb napjaira. Sajnos a Körkép ez idén ezt a lecsavart lángú igényünket sem teljesíti. Több okból. 1. A minőség helyett az etikett vezette a válogató kezét. Az aggodalom, hogy a koszorúsok közül nehogy valaki véletlenül kimaradjon. (Vagy elessen egy kis plusz honoráriumtól...) A Kossuth- és József Attila-díjak viselői ez évben nem jeles­ kedtek túlzottan. 2. A fentebbi ok következménye, hogy akinek bent kellett lennie e kötetben, és valamilyen oknál fogva nem publikált novellát, attól más prózai dolgozatot (riportot, regényrészletet) is elfogadtak. Kamondy — egyébként mulatságos, sőt néhol elgon­ dolkodtató — eszmefuttatása egyenesen ezt a műfaji eligazítást viseli homlokán: „cikk, tanulmány, novella, feljegyzés és dialóg” . 3. A szerkesztő feltehetőleg idő- és energiahiány miatt (szeretnék másra nem gondolni) nem böngészte át a vidéki folyóiratokat, s így a tehetséges fiatalok mellett a tehetséges, de nem budapesti illetőségű írók is kimaradtak. * A Körkép tehát nem az év prózájának szintjét, nem is a novella állapotát tük­ rözi, hanem egészen más jelenségeket, amelyek a fentebbiekből levonhatók, ame­ lyek többé-kevésbé ismert betegségei irodalmi életünknek. Az következnék most, hogy novelláról novellára, szerzőről szerzőre haladva véle­ ményt mondjuk a könyv minden darabjáról. Recenziónk terjedelmi lehetőségei sze­ rencsére egybeesnek ösztönös illedelmességünkkel, s így ezúttal megelégszünk az értékek felvillantásával, a salakot az olvasói értékítélet könyörtelen szemétkosarára bízva. * Követvén a kötet beosztását, amely ABC-rendben — az írói féltékenység fellobbanását kerülendő, a demokratizmus látszatát táplálandó — rendezte el anyagai, Déry Tibor nevénél kell megállnunk. (Egy gyáva ember arcképe.) Ideje már észre­ venni és ideje volna már kritikailag méltatni azt a tényt, hogy Déry egy új, iro­ dalmunkban egészen különleges alkotói periódus delelőjére jutott. Folyóiratokban, napilapokban, képes hetilapokban felbukkanó pár lapos írásai egyediségében alkal­ mi rögtönzésnek tűnhet. Lassanként azonban egy új opus körvonalazódik belőlük, ami műfaját tekintve lehet, hogy írói önarcképpé válik, lehet, hogy napló lesz be­ lőlük, vagy talán olyanfajta útravaló a ma figyelmetlen és felületes emberének, mint Kölcsey Parainesise. Témájuk szinte alig van: beszélgetés a szomszédokkal, kutyájának egy napja, egy séta keresetlen benyomásai. Nem is az impressziók az érdekesek, hanem azok a gondolatok, amelyeket kicsiholnak, meg az a bensőséges figyelem, amely mély írói reflexiók szülőjévé avatja őket. A tónus mindig intellek­ tuális, majd mindig ironikus, azt a hangot folytatja, amely az ítélet nincs című kö­ tetben felhangzott. Ott a múltat értékelte, most a jelenre figyel, a jelen örökérvényűségeire: az emberi jellem furcsaságaira, az állatokra, egy k ő r e ... Nem keresi az élményt, csak elfogadja. Itt olvasható novellájának cselekménye, kutyája meg­ sérülése és megoperálása, s ez — ha igaz is — nem feltétlenül közérdekű: de ahogy átvált a gondolat síkjára, az élmény elrendezésének közegére, az mindenkinek tanul­ ságos lehet. Illyés „Öszikéit” már észrevette az irodalmi köztudat, Déryé még várat magára. Az első lépés ehhez a kötetbe gyűjtés volna. * 96 �Mánd y Iván, noha életkora még ezt nem indokolja, már évek óta a múlttal birkózik. Múltjával, múltunkkal. Legutolsó köteteinek írásai egy nagyszabású írói pályaképpé — a lélek síkján játszódó fejlődésrajzzá — s egyben körképpé látszanak összeállni. Novellái önmagukban is zártak, teljes értéket adók (1. az Előadók, társ­ szerzők darabjait), máskor különös füzérekké, sajátos regénytípussá rendeződnek. (Mi van Verával?, Egy ember álma.). A siker fényében kulcsnovella Mándy világ­ képének megértéséhez. Képes mindent besűríteni néhány látomássá finomodó kép­ be: a múltat — apjával, anyjával együtt, a félmúlt eseménytelen eseményeit, a je­ lenre vonatkozó költői tanulságokkal. Mándy újabb novellisztikájának minden da­ rabja ars poetica része is (központban talán ezzel az írással), s így etikai tartalma­ kat is hordoznak. Sokan túl szűknek vélik Mándy világát, hibásnak realitás-ellenes­ nek görcsös ragaszkodását egy témához, egy környezethez. Pedig ő befelé építkezve mondja el azt, amit sokan mások mozgalmas eseménysorokkal, színes tablókkal sem tudnak kifejezni. A szem vagy a hagyományos látcső helyett ő elektromikroszkópot használ, s amikor minket is odaenged hozzá, megejtő írói világ tárul elénk. * A kötet beosztásánál maradva, az ABC hátralévő betűi közül az SZ-nél, Szántó Erika nevénél kell elidőznünk. Nevét nem sokan ismerik, s ha a kötet elején lévő fényképet nézzük, nem az írói pálya jut először eszünkbe. Ha nem mutatná a tehetség kétségtelen jeleit, óvó — bár nyilván teljesen hatástalan — szavakkal pró­ bálnánk rábeszélni, hogy térjen le e rögös, inkább tövissel, mint borostyánnal jelölt útról. Fiatal és ismeretlen lévén, neki nagyon jót kellett írnia ahhoz, hogy ide bekerüljön. Novellája (A nagy hal) ezt az előzetes várakozást is messze túlteljesíti. A kiszolgáltatottságról beszél, a kiszolgáltatottság lehetőségéről napjainkban. Olyan társadalmi-emberi fogalomról, amely mágnesként vonzza az olcsó, hatásvadászó, ér­ zékeny. giccses fogásokat. Az ő hangja meglepően puritán, nemcsak a közvetlen írói kommentároktól tartózkodik, hanem — s ebben látom meglepő írói érettségét — a hős belső reflexióitól is. Szikár tényközlés, morális tisztaság: időt álló novella. Ha pályája tovább lombosítja már meglévő erényeit, hamarosan jelentős írót — és nem „népszerű írónőt” — köszönthetünk. * E három, inkább csak kiemelt, mint elemzett novellán kívül természetesen van­ nak még a könyvben értékesebbnek mondható darabok, amelyek talán majd egy regény részeként vagy egy novelláskötet többi írásától megtámogatva most még rej­ tőző érdekeit is kitárják. Mindenesetre Déry Tibor, Mándy Iván és Szántó Erika elbeszélései adják az idei „körkép” esztétikai pilléreit. Sajnos a kötet készítői hiá­ nyos. járás-kelésre alkalmatlan hidat építettek rájuk. Reméljük a jövő felé mozgó irodalmi fogalom nem ezen fog lezajlani. (Magvető Kiadó, 1971.) Szép szó A Népszava szombati számainak kulturális anyagából állt össze ez a kötet, az idei év antológiái közül — a fiatal prózaírók könyve mellett — az egyetlen örömteli meglepetés. Pedig nem sok reménnyel nyúltam hozzá. Napilapjaink kulturális rova­ tából sok esetben az az ember benyomása, hogy a szerkesztőségekben szó szerint veszik a „kulturális melléklet” fogalmát, ami egyszerű szórendcserével és képzőváltoztatással a lélek mélyén könnyen „mellékes kultúrává” alakítható. A novellák­ nak sokszor izzadtságszaguk van az erőlködéstől. hogy sikerüljön beleszorítani mindent 6—7 oldalba, vagy sikerüljön ilyen terjedelemre föl duzzasztani az esetleg csak egy szó, egy aforizma, egy anekdota terjedelmű mondanivalót. A verseknél gyakran csak arra vigyáznak, hogy a lapszéli hasáb szépen kiteljék. A kritikák pe­ dig . . . — bizonyára nem véletlen, hogy a párt olyan nagy apparátussal fogott hozzá kritikai életünk fölméréséhez. Másrészt a napilapok anyagát egy alapvető ellentmondás 7 97 �is feszíti. Az újság már nevével is, az aktualitást jelenti, a mát, a pillanatot, amit holnapra elfelejtünk, mert az új benyomások, események, információk kiölik belő­ lünk. A mű, az alkotás viszont az egyediség, az álandóság, az örökkévalóságra sze­ gezett szem . . . A Népszava kulturális rovatának esetenkénti — esetleges — átolvasása sem cá­ folhatja ezeket a benyomásaimat. Most mégis meglepetéssel tapasztalom — s felte­ hetőleg hasonló lesz az érzése azoknak is, akik a Népszavát járatják —, hogy milyen következetes, koncepciózus kulturális munka folyik ennél a lapnál. Mai líránk, pró­ zánk, közgondolkodásunk teljes spektrumát képes érzékeltetni az a szerkesztői szem­ létet, amely nem rabja speciális „szakszervezeti szempontoknak” , amely mindig a műre és a színvonalra figyel, nem az írók esetleges világnézeti korlátaira vagy múltbéli hibáira. Íme a tanulság, hogy milyen jól megfér egymás mellett Garai Gábor és Erdélyi József, Benjámin László és Weöres Sándor. Az a meglepő, hogy ez a tág szerkesztői koncepció nyomokban sem mutatja a politikai szempontok fela­ dását, a dezideologizálást egy steril esztétikum jegyében. A kötet bármely elméleti írása tanú erre, de a novellákban, versekben sem találunk bántó „felhangokat” . * A könyv két nagy egységre oszlik. Az első a szépirodalmi anyag, arányos menynyiségben tartalmazva novellát és verset. A második rész már sokkal bizonytalanabb műfajú írások gyűjteménye. Ez is két részre oszlik: egy történelmi-szociográfiai és egy kultúrpolitikai tömbre. Sok írás azonban bízvást fölcserélhető lenne, s még több az olyan, amelyik nem illik egyik fejezetcím alá sem. Ez viszont legföljebb a címek fogyatékossága, nem a beválogatott daraboké. * A szerzők között klasszikusaink szinte hiánytalanul szerepelnek Dérytől Szabó Pálig, Illyéstől Tamásiig. Veres Pétertől Tersánszkyig. A Népszavára sem jellemző — többi napilapunkhoz hasonlóan — a törekvés fiatal tehetségek fölfedezésére, elindí­ tására, de az éppen indulók, a nevesedni kezdők több ízben helyet kaptak. Minden­ kitől egy írást közölnek (műfajonként) s így a fiatalok és a beérkezettek, a tehetség­ re kisebbek és a már klasszikusok egyenlő eséllyel indulhatnak az olvasó megnye­ réséért. A fiatalok nem is mindig maradnak alul ebben a versenyben. Ám amilyen öröm a nevükkel való találkozás, olyan megrendítő azok olvasása, akiket már fekete keretbe fogott a halál. Nagy az ő számuk, egy-két éve rendre temetünk és éppen a legnagyobbakat. Mégis, ahogy az ő történelmivé ércesült hangjuk mellett a fiatalok néha bátortalan, néha naív dadogását halljuk, a folytonosság érzetének nyugalma szállja meg az olvasót. A biztonság, hogy lesznek majd helyükbe lép ők ... A szépprózai részben arányosan — ha nem hangzanék demagógiának, azt mon­ danám: a társadalmi szükségletnek megfelelő arányban — szerepelnek az általános erkölcsi témákat feldolgozó és a fokozottabb közéleti érdeklődést mutató írások. Az utóbbi típushoz tartozó novellák mai, társadalmilag különösen jellemző figurákat szerepeltetnek, nap mint nap előtérbe kerülő morális problémákat boncolgatnak. A „káderképzés” pl. három novellának is témája, s mindegyik más irányból közelíti meg. Csák Gyula egy parasztból lett vezető arcképét festi meg, aki lépést tud tartani az idővel. Földeák János a munkásból lett igazgató erkölcsi züllését ábrázolja. Szeberényi Lehel egy olyan figurát állít középpontba, aki nem tudott gazdálkodni a történelem adta lehetőségekkel. Bertha Bulcsú novellája saját erkölcsi normáit kontrollálja azáltal, hogy ütközteti a fiatalok egyik rétegének morális beállítottsá­ gával. Galambos Lajos az „újgazdagok” erkölcséről ad figyelmeztető jelzéseket. Gerő János arról ír, hogy a régi „erkölcs” egyes kövületei még a ma életét is meg­ mérgezhetik. Rákosy Gergely a fővárosi „aljnövényzet” életvitelével ad szociológiai­ lag is hiteles képet. Thiery Árpád elbeszélésének fiatal tanítónője erkölcsi példává tud emelkedni a munka és a korszerű humánum jegyében. A háború s az azt követő évek még ma is aktív élményforrást jelentenek elsősorban személyes, emberi kon­ zekvenciáik révén. (Cseres Tibor, Fábián Zoltán, F. Rácz Kálmán, Molnár Géza, Urbán Ernő írásai.) 98 �A közvetlen társadalmi mondanivaló helyett inkább általános emberi tanulsá­ gokat nyújtó írások közül Sánta Ferencé emelkedik ki. Az Otthon a legszigorúbb mércével mérve is kiemelkedő alkotás: klaszikus nyugalmú pillanatkép, bámulatosan biztos jellemrajz. Déry Tibor „öregkori önarcképének” itt is találkozunk egyik váz­ latával. Mándy Iván a Vera-történetekből emelt ki egyet, talán a legtöbbet mondót. Tamási Áron, Szabó Pál és Tersánszky Józsi Jenő utoljára tettek tanúságot írói karakterükről: az idill megejtő lírájáról, a csöndes humorú mesélőkedvről, a jókedvű anekdotázásról. . . * Az utóbbi évek irodalmi termése alapján az a meggyőződés kezd kialakulni ben­ nem, hogy az irodalmi műfajok közötti hagyományos értékrend megváltozóban van. Ma már nem lehetne egyértelműen a líra primátusáról beszélni. Még eldöntetlen, hogy ennek az oka a próza beérésében, nagykorúvá válásában, vagy inkább a líra hanyatlásában keresendő. Tény az, hogy a regény és a novella egyre több izgalmat, élményt ad, s egyre ritkábban keltenek szenzációt versesköte tek. Így van ez a Szép Szóban is. Félresikerült, pongyola, fésületlen verssel nem találkozunk ugyan, de reveláló élménnyel sem. Csak Bella István (Csillag gomboztatott) és Niklai Ádám Arany János-i ihletésű kis versforgácsa (Folk-beat-szöveg költőknek) tűnik átlagon felülinek. És Váci Mihály Legendája: „Akit a nép ajkára vesz, vállára veszi azt, Akit a nép vállára vesz, szívébe zárja azt, akit a nép szívébe zár, nem hal meg soha az.” Jelentős pozitívuma viszont ennek a versgyűjteménynek az erős közéletiség, jóval erősebb mint mai líránk egészében. Baranyi, Bede Anna, Bella István, Benjá­ min, Csepeli Szabó, Garai, Nyerges András. Székely Dezső versei sorolódnak ide. Kár, hogy igazságaikat nem mindig védik elég erős esztétikai vértezetek. * A kötet második, mennyiségileg a szépirodalmi résszel megegyező fele tartalmu­ kat, céljukat tekintve igen széles skálán mozgó írásokat tartalmaz. Műfaji szempont­ ból az esszéhez állnak a legközelebb. Írói szociagráfiák. memoártöredékek, valami­ lyen közéleti aktualitáson való tűnődések, irodalmi, zenei, képzőművészeti eseményekhez kapcsolódó általánosabb érvényű reflexiók, íróportrék, útleírás­ részletek adják anyagát. A napilap-terjedelem szigorú kötöttségeit, s az ebből eredő gondolkodásbeli ökonómiát ezek a cikkek éppúgy tükrözik, mint az elbeszélések. A szociográfiák nem élhetnek a statisztikai táblázatok biztonságával, jelzőket kell ta­ lálniuk. típusokat; metaforát a definíciók helyett. Bertha Bulcsú az egykori és mai Komlót hasonlítja össze, Fábián Zoltán az ingázó nőkről ír. Váci Mihály egy sza­ bolcsi faluról — hogy a legteljesebbeket, a legtöbb társadalmi-emberi tanulságok nyújtókat említsük. Az írói megformálás szintje és a szinte antik harmónia, amit su­ gároz, emeli ki Szalatnai Rezső írását. Veres Péter bulgáriai útijegyzetei újra bizoságul szolgálnak arra, amit már úgyis régen tudunk, hogy ő, aki magamagát is macskakörmök között „paraszt” -nak nevezte, az egyik legintellektuálisabb írónk volt. A „Modern művészet — modern társadalom” című fejezet cikkeit olvasva vilá­ gosodik meg előttünk, hogy a lap lehetőségeihez mérten milyen sokat tett a mun­ káskultúra érdekében. Maróthy János Bartók és a munkások kapcsolatáról közöl fi­ gyelemre méltó adalékokat, Fukász György a szociológus szemével vizsgálja a sza­ bad idő megnövekedése és a munkások kulturális élete között viszonyt, Vitányi Iván tanulságos okfejtése a munkásosztály strukturális változását és ennek a ténynek kulturális kihatásait elemzi. * Társadalmunk problémái, a mindennapok gondjai iránti érdeklődés, a kérdések helyes ideológiai alapon való megtárgyalása, a kimunkált, szépírói erényeket is bő­ séggel fölvonultató stílus teszi az elméleti írásokat értékessé, művészi szempontból 99 �olykor a novellákkal is egyenrangúvá. Két cikk van, amelynek közlésétől (újra­ közlésétől!) szívesen eltekintettünk volna. Fölösleges volt és hibás. Az egyik Illés Endréé. „A kritika védelmében” cím ellenére írása dühös kirohanás a kritika ellen, neveket nem említve, csak sejtve, olyan tónusban, amilyent éppen ő kifogásol. Pár­ tatlannak tűnő ítészi magatartása, találónak tűnő kultúrális példaanyaga ellenére sem menthetjük föl az elfogultság, a helytelen orientáció és az igazságtalanság vári­ jai alól. Túlzott fölényessége ellenére sem. A másik cikk e kötet szerkesztőjének Szalontay Mihálynak „kritikája” Németh László életműsorozatáról. Németh László nagyságát ésszerű érvekkel — tudtommal — még senki nem vonta kétségbe. Rang­ ját, megbecsülését ez a klasszikusoknak is csak ritkán kijáró életműkiadás is eléggé bizonyítja. De a nagyságnak kijáró tisztelet nem jelenti hibáinak erényként való nyugtázását, vagy elhallgatását. Az üres tömjénezést a Németh László-i igényesség utasítaná el leghevesebben. * A Szép Szó 499 szövegoldalából 11-et kifogásoltunk. A könyv erényeinek újra summázása helyett elégedjünk meg ennek leszögezésével. Nagyobb dicséretet úgy­ sem mondhatnánk. (Táncsics Könyvkiadó, 1971.) A le x a K á ro ly Szép versek 1970. Milyen volt a magyar költészet színképe 1970-ben? Megfigyelhetünk-e valami változást az előző évekhez képest, vagy a hatvanas évek lírájának szerves folytatását észlelhetjük? Erre keresek választ a legújabb Szép Versek antológiát forgatva. Nyolcadszor jelent meg az év legszebbnek ítélt verseit összegyűjtő kötet. Ez idén 66 költő majd háromszáz versét válogatták ki a hatalmas verstermésből. Fi­ gyelmesen olvasva a kötetet, az első, ami szembetűnik, az egyenletesen jó színvonal. Tudtuk, a magyar költészetben magas a mérce, az „olimpiai szintet” nálunk igen sokan teljesítik. Megszoktuk, el is várjuk már költőink seregétől az alkotói igé­ nyességet. A kötet zömét a jó, a szép versek alkotják. Eltérés ettől viszonylag keve­ seknél található. Egyrészt sajnos az igénytelenség felé. Néhányan mostani teljesít­ ményük alapján nem érdemelték meg, hogy e reprezentatív antológiában szerepel­ hessenek. Valamiféle merev értékhierarchia alakult ki az utóbbi évtizedek irodalmi életében. Fölfelé lépni — vitathatatlan teljesítményük alapján — még csak-csak könnyű, s ez nagyon jó, de a visszaeső, a korábbi szintjüket tartani nem tudó költő­ ket egy rosszul értelmezett kritikusi szelídség a „ne bántsuk szegényt, régen milyen jó verseket írt!” felkiáltással intézi el szóban, írásban pedig a semmitmondó mellé­ beszélés kellemetlenül nehéz módszeréhez folyamodik. E 66 költő harmadából-negyedéből azt kell mondanom, hogy jobb lett volna, ha a mostani antológiában nem sze­ repel. Inkább ne publikáljon valaki egy-két évig, de ha szól, annak súlya legyen. Juhász Ferenc, Pilinszky, Nemes Nagy Ágnes sem lesz kisebb költő, amiért most, közölt versek híján, a Szép Versek-ben nem találkozhatunk nevükkel. A két esztendővel ezelőtti antológiáról írva, azt állapítottam meg, hogy ki­ emelkedően legnagyobb élő költőnk Illyés Gyula. Ezt most csak ismételhetem. Illyés legújabb verseiben a Dőlt vitorla és a Fekete-fehér kötetek hangvételét folytatja. Sokan beszélnek Illyés „ Őszikéi” -ről. Nem hiszem, hogy túl szemcsés lenne ez a hasonlítás. Bár igaz, hogy a tragikusan rövid életű nagy magyar költők sorában Illyés csupán a harmadik-negyedik kivétel, akinek megadatott az öregkor. Öregkor? 100 �Beszélhetünk-e erről egy alkotó művészete csúcsairól széttekintő, érzékenységével és modernségével fiatalabbakat megszégyenítő költő esetében? Illyés utolsó évtizedbeli lírája a magyar költészet egyik legnagyobb teljesítménye. A Szép Versek-ben közölt Illyés-versekről — e keretekben — csak a hódolat hangján lehet szólni, mindegyik elemző tanulmányt érdemelne. Illyés mellett Nagy Lászlóé, Váci Mihályé a legrangosabb teljesítmény. Szegény jó Váci Mihály a néphez konok hűséggel kötődő költő önmaga sírfeliratát alkotta meg utolsó verseinek egyikében: „Én úgy szeretnék népem / mesélő emlékezetében / pór szóban megmaradni, / ahogy ma a beszédben / példa s bölcsesség-képpen / köz­ mondást szoktak bólogatni.” S mi nem mondhatjuk már meg neki, hogy szava min­ dig hiteles volt, még megbicsaklásaiban is, s hogy a nép megőrzi „kelet felől” jött fiának örökségét. S mily természetesen rímel e sorokkal Illyés verse, a Hosszú tél: „Munkám: mit sóváran egy életen / behordtam, az — bár nélkülem — / tovább él s éltet? — fagyban, szélben, hóban?!” — majd alább: „Fogadj be, kas: örök-melegű Holnap!” Az előbb említettem a megmerevedett költői rangsorolásokat. Számomra a Szép Versek újabb bizonyítéka a nemzedékváltásnak, a fiatalabb költők beérkezésének. Ágh István, Bella István, Buda F e r e nc, Ratkó József verseinek java mai költészetünk élvonalához tartozik. S nyomukban ott vannak a legfiatalabbak, a harmincon aluli­ ak. Hozzájuk most is elég szigorúak voltak a szerkesztők, neveket elsősorban e raj­ ból hiányolok. De Kiss Benedek, Kovács István, Mezey Katalin, Veress Miklós jelen­ létének minden versszerető örülhet. A másik, amire fel kell figyelnünk, az irodalmi élet perifériájára szorult, a név­ sorokból többnyire kimaradó, de egyre jelentősebb életművet építő költők sora. Csanádi Imre, Kalász Márton, Takács Imre, Tornai József nevét említeném minde­ nekelőtt. A költők között is kialakult egy elég népes „meszesgödör” -nemzedék, s kö­ zülük többen most törnek ki. A Szép Versek-ből az említetteken túl is kiemelkedő még Jánosy István, Kormos István, Marschall László néhány verse. Úgy tűnik, a legújabb magyar költészet a hatvanas években megkezdett úton jár. A költői nyelv, a költői eszközök megújulása, a didaktikusság kerülése, a magyar valóság lényeges tartalmainak megjelenítésére, a költői személyiség minél teljesebb kibontakoztatására való törekvés a Szép Versek 1970-ben is észlelhető. Igaz, a való­ ságtükör olykor sokszorosan áttételes, a közvetlen, „józan” érzékelés számára alig befogadható, de (József Attilával szólva) „a valóság nehéz nyomait követve” az állandó egyszerűség együgyűséggé válna. A bonyolultat egyszerűen kifejezni a leg­ nagyobbaknak is ritkán sikerült. S az alig áttekinthető, testvérharcok dúlta, értelmetlenségekben dúskáló, fana­ tizmus és cinizmus veszélyével ijesztő világunkban tisztán cseng, értelmes cselek­ vésre serkent költőink szava. Mint Benjámin László írja: „Emberek vagyunk: éne­ kelni tudunk. / Közös anyanyelvünk: énekeink. / Énekeltünk . . . dalainkban / a kiolthatatlan reménnyel, / hogy egyszer majd vidámabb ütemre kering / az éneklő csillag, a föld.” (Magvető Kiadó, 1971.) V a s y G é za 101 �Erdei Ferenc Város és vidéke Szomorú feladatnak kell eleget tenni a recenzensnek, amikor Erdei Ferenc érde­ kes könyvéről szól. A szerző halott, a bírálat vagy méltatás már csak az utódoknak szól. A kritikus tolla megbicsaklik, visszafogja a gyász és a tisztelet, amelyet a már nem élő szerző, az eltávozott tudós, politikus, szervező iránt érez. Az írástu­ dók ilyenkor nekrológgal tisztelegnek, a méltató mondatok koszorúját helyezik az em­ lékezet koporsójára. Nehéz erről a könyvről szólnunk, mert ez a szerző — korán befejezett pályájá­ nak — főműve, amely izgalmas folytatást ígért. A szűkebb szülőföldjéről: Csongrád megyéről szól, rögzítve az 1969-70-ben látottakat, tapasztaltakat. A bennszülött, a társadalomtudós és a gyakorló politikus szemével vizsgálja a tájat, de úgy, hogy visszapillant az eredethez, a múltba, és felvázolja a jövő kirajzolódó perspektíváit is. Már korábban foglalkozott ezzel a vidékkel. Több tanulmányában kutatta az Alföld elmaradottságának egyik okát, fejlődésének sajátosságait. Jelesül a tanyákról van szó, a sajátosan alföldi településformáról. Izgalmas probléma ez, amelyről máig sem ültek el a viták. (Lásd. Mocsár Gábor riportjait, tanulmányait, a Magyar Ifjúság vi­ táját). A tanya — mondhatnánk — a legprimitívebb településforma, ami sajnálatos tör­ ténelmi jelenség (ti. a török hódoltság utáni talpraállás), a gazdasági fejlődés vele­ járója volt. Lakóhely, gazdasági egység, előretolt erőd. A török által kipusztított Al­ földön a külterjes, a mezővárosokból, falvakból szervezett parasztgazdaságok bázisai voltak ezek, ahol éltek és dolgoztak az emberek immár három évszázadon keresztül. Azért emeljük ki éppen ezt a problémái Erdei Ferenc könyvéből, mert a tanya volt sokáig a mezőgazdaság szocialista átszervezésének az egyik neuralgikus pontja. A ta­ nya ugyanis a kisárutermelés gazdasági egysége volt, amelyben a legtovább tudott konzerválódni a magyar paraszt életrevalóságának, de elmaradottságának is minden jellegzetes erénye és fogyatékossága. Két kérdést vetett fel ugyanis a történelmi fejlőlődés: a gazdaságit és az emberit, a civilizációért. Helyes-e, fenntartható-e, gazdasá­ gos-e továbbra is ez a kül-, később belterjessé váló (a Szeged környéki gyümölcster­ melésre gondolunk itt) gazdálkodás? Erdei is felteszi ezt a kérdést, de a tények is­ meretében nem adhat még egyértelmű választ. Két alternatíva van: 1. felszámolni a tanyákat (ezt szorgalmaztuk az ötvenes-hatvanas években), 2. modernizálni, lakó- és pihenőhellyé fejleszteni, kertvárosokká átalakítani. Csongrád megyében mindkét vál­ tozatra találhatunk példát. Erdei azonban figyelmeztet, hogy, egyik változatot sem a voluntarista gazdaság- és telepítéspolitika hozta létre, hanem a történelmi, gazdasági szükségszerűség. Ott szűnnek meg a tanyák „maguktól” , ahol a civilizációtól, kultúrá­ tól való távollétet, elzártságot nem ellensúlyozza a kecsegtető gazdasági előny. Ez a sors vár a Hódmezővásárhely, Szentes, Makó körüli tanyákra. A megerősödő, ténylegesen kor­ szerű, nagyüzemi gazdálkodást folytató termelőszövetkezeteknek már nincs szükségük erre az elavult településhálózatra. Más a helyzet Szeged és Csongrád környékén. A szegedi tanyák (pl. Szatymaz mellett) a gazdálkodás jeléit hordozzák magukon. Ez a jellegzetesen külterjes gazdasági egység a belterjes gyümölcstermelés bázisává vált. Megint mások a körülmények Csongrád mellett, ahol a nagyüzemi gazdálkodás gyen­ geségének a jelei mutatkoznak. Arról van szó, hogy a csongrádi tsz-ek nem szilár­ dultak meg eléggé, s a tagok a boldogulás útját az állattenyésztésben látják, amelyet a régi tanyákon mindmáig szép sikerrel folytatnak. Mindezekből is kiderül, hogy Erdei figyelmét elsősorban a parasztság problémái kötötték le. Joggal, hiszen a táj arculatát még ma is a mezőgazdaság: a szatymazi őszibarack, a makói hagyma, a szentesi zöldség, a csongrádi állatvásár határozza meg. Ez az ősi, hagyományos elem amelyet motivál, gazdagít a megye egy évtizede tele­ pült s azóta egyre fejlődő ipara. Az egyik ilyen markáns vonás a Mocsár Gábor könyvében kitűnően bemutatott olajbányászat. Ezt a minőségileg új iparágat nem 102 �tudja felülmúlni sem termelési értékben, sem lendületében a szegedi, hódmezővásár­ helyi, szentesi, makói, csongrádi, meglehetősen heterogén, sokszínű ipartelepítés: a mezőgazdasági feldolgozóipar (paprika, zöldség, kender), az építő-, a gép- és a textil­ ipar sem. Erdei elemzéséből kiderül, hogy sokáig mostohán bántak ezzel a vidékkel, ami az ipertelepítést illeti. Hogy ez mennyire helytelen volt, azt mutatja a jellegzete­ sen alföldi mezővárosok viszonylagos elmaradottsága és az elvándorlás nagy mértéke is. A régi, külterjes, tanyás gazdálkodás felszámolásával óriási munkaerőfeleslegek támadtak ezekben a városokban, amelyeket — ipar nem lévén — a városok, falvak nem tudtak eltartani, foglalkoztatni. A jelenség megszüntetése egyszerre gazdasági érdek humánus szempontból (ingázás, bejárás) is kötelesség. A fejlődés üteme fel is gyorsult az elmúlt tíz évben. Ez a táj fokozatos átalakulását hozta magával. A mező­ városokból ipari mezővárosok lettek, ahol a lakosság jelentős hányada már nem a földből él meg, hanem az ipari termelésben dolgozik. Erdei azonban figyelmeztet a fejlődésbeli egyenetlenségekre is. Többek között éppen a szülővárosa Makó és Csongrád viszonylagos lemaradása miatt aggódik. A könyv egyik erénye: a sokoldalúság. A harmincas évek falukutató mozgalmá­ nak jó hagyományait folytatja tovább, amikor a tényfeltáró, elemző leírásokban a jövő felé tendáló fejlődés erővonalait és buktatóit vázolja fel. Az egyik ilyen buktató — többek között — a sznob Budapest-központú szemlélet, amely még ma sem érté­ keli eléggé a vidéki értelmiség tevékenységét, eredményeit. A vidékiség elemzésekor rámutatott a többszörös alá- és fölérendeltség hátrányaira is. Budapest irányítja Sze­ gedet, — Szeged Hódmezővásárhelyt, a kisváros a falut, a tanyát. Szót ejt a tanácsok önállóságáiról is, a döntések és a felelősség viszonyáról. Ezt a kérdést azóta rendezte a törvény. De nem rendezte a vidéki értelmiség helyzetét (ami nem is oldható meg egyetlen rendelettel). Szeged, Hódmezővásárhely és más települések értelmisége hely­ zetének elemzésekor fájó sebeket tár fel. Ez a főváros-vidéki város, város-vidék kon­ fliktus is csaknem olyan régi és mély, mint a tanyák problémája. Mégsem várhatjuk türelmesen, míg „magától” megszűnik, hiszen az egész nemzet károsodhat, ha a sza­ kadék tovább nő. Erdei a fejlődés gyorsulásában, mégpedig a városiasodásban látja az egyik megoldást. Ha majd a falu is civilizálódik (közművesítés, munkaalkalom, kultúra stb), minden vidéki város kialakítja a maga sajátos szellemi arculatát, meg­ kapja ennek fórumait is. (pl. helyi újságok), a helyi értelmiségiek a fővárosiakhoz hasonló anyagi és erkölcsi elismerésben részesülnek —, kisebb lesz az elvágyódás és az elvándorlás — mondja Erdei. A könyv kitűnő útikalauz is egyben. Új ismereteket ad — gondolom — még a „bennszülötteknek” is. Praktikus haszna mellett felvet néhány elméleti problémát is. Ilyen pl. a mezőgazdaság további fejlődése (milyen nagyüzem legyen?), az urbanizá­ ció, a város-vidék, de az építészet, a politika és más területek is. Erdei józanságra int: amikor a jövőt tervezzük, ismerjük meg a táj múltját, fejlődésének sajátosságait is, a jelen tényeit, az emberek ízlését és akaratát is, hogy fedezzük fel Magyarorszá­ got, hogy ne essünk még egyszer az ötvenes évek hibáiba. S már ezekért a tanulsá­ gokért is érdemes volt megírnia, nekünk pedig elolvasnunk ezt a tény- és gondolatgazdag könyvet. (Szépirodalmi Kiadó, 1971.) Horpácsi Sándor 103 �Solymos Ida Arc nélkül A költészet a költői személyiségnek és az emberiség közös ügyeinek találkozása. Minél személyesebbé válnak a versben a közösség ügyei, s minél jobban felnőnek a személyes ügyek a közösséghez, annál nagyobb a versek esztétikai értéke. A szemé­ lyes varázs titka persze nem az, hogy milyen gyakran fordul elő a versekben az „én” szó; a jó vers befogadásakor úgy érezzük, hogy a világnak a költészet eszközeivel vallomásra bírt objektív dolgai szólnak — képletesen — egyes szám első személy­ ben. Bizonyos korszakokban előadódik az a helyzet, hogy az irodalmi életben, a napi zsurnalisztika szintjére leszállított esztétikákban téveszmék terjednek el, s az értékrendszerben zavar támad. A szocialista irodalomelmélet sokáig ezért nem tudott magára találni, mert a versekben megnyilatkozó költő-személyiséget túlságosan alá­ rendelte a „közhasznú” igazságnak, vagy annak, amit sokszor tévesen vélt közhasznú igazságnak. Ezért évtizedeken keresztül búvópatak-életre kényszerített jelentős tehet­ ségeket, műveket. Nem csoda, hogy szinte pszichotikus állapotok alakultak ki a „nem hivatalos” irodalmi közvéleményben: sokan úgy vélekedtek — s vélekednek itt-ott még ma is —, hogy ami extrém, ami hermetikus, homályos és elvont, az eleve magasabb rendű és választékosabb, mint a konkrét, a köznapi dolgoktól az általános érvényű eszmékig ívelő, gondolati világosságra és érzékletes ábrázolásra igényes líra. Solymos Ida harmadik kötete, az Arc nélkül, annak a költői magatartásnak tisz­ teletre méltó példázata, amely — az igazi értékeket létrehozó pályatársakhoz hason­ lóan — a felforgatott értékrendben mentes maradt a közkeletű divatok mindkét szélsőségétől, a „hivatalos” téveszméknek behódoló perc-életűségtől éppúgy, mint az ügyeskedéssel álcázott semmitmondástól: „Élhetnék szonetteket szőve,/s míg finom lelkemen borongok, / reámköszön a szakma őre . . . / valami közérdekűt írjon ! / Miért én nem vagyok közérdek?” Hogy művészi tisztességét megőrizze, keserves válságok sorozatával kellett tartó­ san küszködnie. A költő-szuverenitás védelme szinte minden energiáját igénybe vette, hogy a búvópatak-költészet, ha már rejtekezésre szorult, tiszta maradjon. Inkább beérte az eddigi — csaknem három évtizedes — életmű kisebb formátumá­ val, semhogy eltűrje a tágasabb kibontakozás hordalékát, s akár felszíni szennye­ ződését. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy művei nem sínylették-e meg ezt a belter­ jességet, s hogy sarokba szorított lírai hőse vajon nem kényszerült-e bele túlságosan moralizáló, meddőn békétlenkedő szerepbe, tudott-e igazán „közhasznút” , fontosat mondani az embereknek. Hiszen ha visszatekintünk a nemrég elmúlt korszakra, azt látjuk, hogy a legjobbak — politikus költők, moralisták, „antropológusok” és han­ gulat-lírikusok — az elvárások ellenére tulajdonképpen azt adták, amit a szakma és a közönség vár a költészettől: emberi hangot, s nem brosúrákat és ellen-brosúrákat. A költészetben különbséget tehetünk kis- és nagyformátumú művek között, de nem ezek egymás ellentétei. Közös bennük, hogy szűkösebb vagy tágasabb világukat ki­ meríthetetlen gazdagságban mutatják be: egy galambtojásban éppúgy benne fog­ laltatik az élet teljessége, mint a Napban. Solymos Ida verseinek közös centrumában azt a hétköznapi hősiességet látom, hogy az irodalmi életben mellőzötten tébláboló, művészi és értelmiségi tisztességéhez körömszakadtáig ragaszkodó lírai hőse újra és újra kivágja magát a reákényszeredett szerep abszurditásából. S ennek a győzelmének egyik legfontosabb fegyvere: az öniró­ nia. Panaszáradatában egyszercsak felcsillan egy gúnyos szó, és a vigasztalanság máris a kiszikkadt kert munkásának nekiveselkedő sóhajává változik: „Íme, takaros pusz­ taságom” — mondja, s a „takaros” szóval otthonossá varázsolja, mert műveli a pusztaságot, s a csüggedt arcot groteszk mosolyra fintorítja. 104 �Az élet kárpótlása és értelme a mű, de ennek aszkétikus végleteiben, úgy érzi, van valami embertelen, vagy legalábbis ember-nélküli, és ez ellen tiltakozik önirónikusan: „Íme, a parádé / liturgiája itt fogan : / ki púpos volt, itt púptalan” . Legválságosabb perceiben inkább önmagáról mond le, mint az életről általában, hasonlóan, mint az Elmegyek meghalni szerzője, Benjámin László. Jobban tiszteli az élet objektív nagyságát, mint az élet alkalmatlanságára szolgáló mentséget, a művet, legyen az mégoly remek is. Persze az már a művészet mindenkori nagy paradoxona, vigasza és győzelme, hogy önmaga megtagadásából is éppen önmaga, a mű nyer, végsőként: az alkotója. Mégis, felszínes morbidság, s nem valódi erény volna, ha túlságosan könnyen szaladna ki szóján az önmegsemmisítés szava. A köl­ tészet nehéz szenvedélyét, azt, hogy a költő szinte elvérzik egy szón, hivatása szent­ ségeként tiszteli. A fogalmak közt rendet teremteni, újra felfedezni, lényeges össze­ függéseikben felmutatni, s a borkóstolók „érzékiségével” ízlelni meg őket, a gondol­ kodás tisztaságáért: ez a költő legfőbb hivatása. Nem a „szavak hókuszpókusza” vonzza, hanem az, amit „a halál helyett / kínál nekünk a gondolat” . S itt érthetjük meg igazán szándékainak nemességét: a vers nem az élet, hanem a halál helyett ren­ deltetett. Korántsem értetlen azokkal a pályatársaival szemben, akik az életnek, a való­ ságnak tágasabb térségeiben munkálkodnak. Kiterjedt kritikusi tevékenysége is ékesszólóan bizonyítja, hogy nem idegenkedik más-alkatúaktól, más-sorsúaktól; nem saját, elszigetelt költő-sorsát, hanem kinek-kinek az alkata szerinti önmegvalósítását tekinti mércének: „Telet lebíró türelemmel/ egy mondatért szalad az em ber / s tü­ deje mint bokréta lángol. / Ki párnán ég el, ki parázson.” Ha Solymos Ida verseinek mélyére tekintünk, túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogy élő költészetünk lelkiismerete szólal meg bennük. Nem éri be az irodalmi élet vámszedőinek adresszált vádakkal. Hiszen aki beéri ezzel, az hasonló a japán mun­ káshoz, aki — így hallottam — egyes gyárakban, ha vezetője megalázta, felpofoz egy külön erre a célra fölállított gumibábut, hogy a további eredményes termelő munka érdekében levezesse bénító indulatát. Solymos Ida mintha felismerte volna a gumi­ bábu nevetségességét, s az ellene fordított energiák értelmetlenségét. Ezért — anél­ kül, hogy meghúnyászkodón véka alá rejtené megvetését a megvetendőkkel szemben — inkább azok ellen fordul, akiket érdemesnek tart a személyhez szóló szemrehá­ nyásra: „Verseny folyik: ki hót a nincsebb?/ s gőgjében forrva kit fojt m e g . ../ kudarcait milyen karáttal / jegyzik?” Hiszen a jobbak soraiban is rést ütöttek olykor az irodalmi élet viszálykodásai. Egy fiatalabb pályatársa szavával, „nem sok jóságban hisz” : „mutass egy em­ bert! ki mer hozni / falás ételt, ital vizet? — de igényeiben és reményeiben rezignáltan is őrzi az emberi közösség vágyát: „Elég, ha ülünk az asztalnál / s valaki ül a túlfelén, / az emlékezés ágat himbál, s rajt ül a cinege-remény” . Plebejusi származás, értelmiségi műveltség, a megélhetés megalázó gondjai, a művészvilág értetlen közönye, ráadásul a „hermetizmus” teljességgel igazságtalan bélyege költő-homlokán, mindez a plebejus-indulat és a választékosan kimunkált nyelv különös egymásbanvalóságát eredményezte Solymos Ida verseiben. A próféciák emelkedett szózataiba — ahogy ő mondja öngúnnyal: „szózatolásaiba” — köznapi sé­ relmek kiválasztotta szitkok, vádak és önvádak vegyülnek: „A félelem, a rettenet/ húsz láb magas oszlopra állít, / ott mormolom fogam között / önérzetem próféciáit” . Óvakodik attól, hogy a művészgőg uralkodjék el rajta, hangja sokszor alázatosra száll: „Rongyosra nyűttem pár kabátot / Átúsztam néhány küszöböt / Megyek / Az istennek se szállok / s nagyon-előre köszönök” . S aztán kiderül, hogy az alázat nem a mások megalázására hajlamos embereknek szólt, hanem az élet kegyetlen törvényé­ nek: „A könyörület gyanús irgalom / A tapintat benyálaz” . Ars poetikája így hangzik: „Kiben a mozgás megfogamzik, / szólalhat a látók nevében” . Így határolja el magát a holdfényes álmodozóktól és az ál-realista-naturalista „szüntelen éberektől”, a művészi vakságban szenvedőktől. A szellem erőfeszí­ téseit, melyeket cselekvés-értékűnek tekint, a cselekvő embernek ajánlja fel: „Nem Nem születtem álmodásra. / Plebejus-düh tanított várni / s nézni amint a fenség szárnya / csukódik összébb — vonja b á r m i... / nem születhettem tétlenségre!” 105 �Az ember örömre, értelmes cselekvésre született, bármi legyen a sorsa: „ezzel az arccal kezdtem s végzem / ez teremtődött boldogságra” . A kínt gyűlöli, s csupán mértékét, az embert tiszteli. Megvetéssel szól azokról, akik a szenvedéssel manipu­ lálnak, mintegy áruba bocsátva: „A kínt ki-ki szétszortírozza/ s nagyob csomót jus­ sol magának” . Nemcsak a költő, hanem az értelmiségi „ars poéticáját” is megfogalmazza, ki­ lépvén a szakma-gondok köréből: „Mi kertet műveltünk s a lé t / megállt itt néhány pillanatra míg őriztük a szenvedélyt, / nem tárolván tőkét kamatra” . Voltaire-iánusepikureista hitvallása ellenére gyakori a sztoikus-szkeptikus felhangja, s ezt a fény­ űzést az igazi epikureista csak ritkán engedi meg magának. De az önirónia segítsé­ gével behízelgően enyhíti önmarcangolását, mert nemcsak az a fontos, hogy mit mond a költő, hanem még fontosabb, hogy hogyan mondja: „Álmomban is sznob: tinta után lótok, / várj, be kell írnod példányomba neved” — írja kedvence, Halász Gábor szelleméhez. Eszményképe a literary gentleman, aki derűsen kételkedik, s a szomorúságban is könnyed: „a néhányak közé tartozhatol itt,/ akiknek kivételképpen megengedtetik / egy kis hodleri dekadencia” . Néhány istenes, isten-tegező versének különös értéke, hogy a szózat tárgya em­ beri személlyel helyettesíthető: „oltalom ra- / szorulót ne engedj, te, hallod? / odakinn szétfagynom ruhátlan” . Az emberek közötti érintkezés kalandos és kockázatos szellemi „érzékeny utazás” : „természettől izgága utazó / — hazátlanul is törvényalkotó — behajózzam-e öblödbe, száműzöttnek?” A másik embert „várakozásom forró terepének” nevezi. Vékony kötetéből bőséggel idézhetnénk még aforizma-erejű kulcsmondatokat, te­ libe találó gondolatokat. Hiszen legfőbb bizalma a költői alkotómunka iránt ez: „ajándékozhatsz fontos szavakat” . A „fontos szavaknak” a versben nemcsak gondolati töltése van, hanem érzelmi fűtőanyaga is — és a szavak hiábavalósága miatti aggo­ dalom vissza-visszahull a műre: „apoteózisod összeroskad. / Törmelékeivel mire mész?” ; „intelmeid — akár az út p o r a ...” Mégis, a vers szabadság, haláltól elhódított élet, kőbe vésve megállított pillanat: „Szabad a szó. ha megtöretlen / furakszik szívéig a létnek”. S ez a megszenvedett hit a szó erejében, az észrevétlen is töretlen ívű pályában a költészet újjáéledt ön­ bizalmát jellemzi. (Szépirodalmi Könyvkiadó) Alföldy Jenő Tanulmányok a X X . századi irodalomtudomány irányzatairól Nincs a szellemi életnek egyetlen területe sem, amelynek fejlődésére ne hatott volna kedvezően a szovjet párt huszadik kongresszusát követő konszolidálódó politikai légkör. A marxista irodalomtudományban az ötvenes évek végén az irodalomelméleti kutatások, viták megélénkülése nyitott új fejezetet, amelyet elsősorban a realizmus­ fogalom értelmezése és az avantgardizmus sokszínű törekvéseinek megítélése körüli polémia fémjelzett. A magyar irodalomtudományban is megfigyelhető egyfajta kiegyenlítődési ten­ dencia a történet és az elmélet vonalán. Az összefoglaló jellegű történeti munkák, szintéziskísérletek, lexikonok mellett az utóbbi években néhány jelentős, kifejezetten elméleti igényű és irányú tanulmánykötet is napvilágot látott. S a kutatások eredményeivel párhuzamosan természetszerűleg megnőtt a szaktudományok iránti érdeklődés: az olvasók különösen olyan tudományterületekhez vonzódnak, amelyek nemcsak szakjellegű információkat nyújtanak, hanem filozófiai, ideológiai, történeti összefüggésekre világítanak rá. Az MTA Irodalomtudományi 106 �Intézetének gondozásában megjelent „Tanulmányok a X X. századi irodalomtudomány irányzatairól” című kötet minden bizonnyal ezek közé sorolható, hiszen egyrészt ezeket az iráyzatokat elszakíthatatlan szálak fűzik egy-egy korszak ideológiai és művészeti életének történetéhez, másrészt pedig a tanulmányok tudatosan kitérnek irodalomtudományi iskoláknak marxizmushoz való viszonyára is. A kötet az irodalomtudományi törekvések feltérképezésével az irodalomelmélet jelenlegi státuszát rögzíti. A tanulmányok tájékoztató jellegűek, de egyszersmind elméleti igényű feladatot is teljesítenek. A szerkesztő Nyírő Lajos — aki maga is a marxista irodalomelmélet egyik kiváló hazai képviselője — bevezetőjében utal erre az igényre: ,,Ez a tanulmánykötet a lendületben lévő marxista irodalomtudo­ mányt hivatott szolgálni. A XX. századi irodalomtudományi iskolák bemutatásával azokat az eredményeket igyekeztünk kiemelni, amelyek szükséges és kellő áttétellel hasznos tanulságokkal szolgálnak kutatásaink irányainak kialakításához. Nemcsak sikereiket mérlegeljük: fontos tanulságokat rejtenek számunkra kudarcaik és med­ dő kísérleteik is, melyek polgári osztálybeállítottságukban és idealista ideológiájuk­ ban gyökereznek. . . A XX. századi irodalomtumányi iskolák feltárásával egyidejű­ leg hozzáláttunk a marxista művészetszemlélet és irodalomelmélet történetének nagyobb szabású feldolgozasához is. Ez annál inkább sürgető feladat, mert átfogó, összefoglaló tudományos feldolgozás a marxista irodalomtudomány történetéről nin­ csen sem nálunk, sem más országban.” A vaskos kötet tizenhárom — zömében már folyóiratokban (Kritika, Helikon) megjelent, de itt kibővített — tanulmányt tartalmaz. Az írásokat — némi önkénnyel — négy nagyobb egységbe csoportosíthatjuk. Az első csoportot azokról az iskolákról szóló tanulmányok alkotják, amelyekben a filozófiai irányzatok konkrét, közvetlen vetületével találkozhatunk. Ide tartoznak Horváth Károlynak és H. Lukács Borbálá­ nak a pozitivista illetve a német szellemtörténeti irodalomszemlélettel, valamint Vajda György Mihálynak és Köpeczi Bélának a fenomenológia illetve az egziszten­ cializmus és az irodalomtudomány összefüggéseivel foglalkozó írásai. A cseh, az orosz, a lengyel és az amerikai formalista iskolák törekvéseit és főbb jellemzőit Sziklay László, Nyírő Lajos, Bojtár Endre és Szili József mutatja be. Hankiss Elemér, Varga Károly és Voigt Vilmos az irodalomtudománynak más tudományágakhoz — nevezetesen a pszichológiához, a szociológiához, valamint a folklorisztikához — fűződő kapcsolatát elemzi. Fodor István és Csetri Lajos tanulmányát egyediségük rokonítja: az előbbi — az önálló iskoláknak nem nevezhető — úgynevezett francia szöveg­ magyarázó módszerrel, az utóbbi az irodalom stílustörténeti elméletével foglalkozik. A közvetlen idealista filozófián alapuló irodalomtudományi iskolák a problémák felvetésében — milyenek az irodalmi történetiség kutatásának lehetőségei?, mi mó­ don létezik a műalkotás?, milyen a műben az objektív és szubjektív mozzanatok egysége?, milyen a művek születése, fogadtatása, hatása? stb. — gyakorta indulnak el követendő úton. a kérdések megválaszolásához azonban nem elegendők a statikus, formális, idealista gondolkodás eszközei. A formalista iskolák jeles képviselői, mint a cseh J. Mukarovsky, az orosz V. Sklovszkij, J. Tyinanov, R. Jakobson, a lengyel M. Kridl vagy az amerikai J. C. Ransom, A. Tate és C. Brooks — eltekintve nemzeti karakterüktől — azt a tudomá­ nyos eszményt hirdették, hogy az irodalom jelenségeinek bonyolult szövevénye egzakt, tudományos módszerrel felbontható, analizálható, értelmezhető. Az irodalmi vizsgáló­ dás nyelvközpontúságát vallották. Szerintük az irodalom fejlődése immanens jelle­ gű, mozgásának autonóm törvényei vannak, amelyet elsősorban alapvető anyagának a költői (esztétikai) nyelvnek a fejlődése határoz meg. A műalkotást szisztémaként fogták fel, s a nyelvet a műalkotás tudományos „modelljét” , s a modern irodalomtudomány fejlődésének ezzel új medret vájtak. Mi használható fel a — dogmatizmus időszakában egyértelműen elutasított — strukturalizmusból napjaink marxista irodalomtudománya számára és mi nem? Sziklay László a prágai iskolát elemző tanulmányában Ján Rozner, mai szlovák kritikust idézi: „A strukturalizmusnak a marxista irodalomtudományban azzal lehet kezdeményező szerepe, hogy olyan problémákat állított fel számára, amelyeket a marxtsia tudomány újszerű alkotó módon old meg. Ezzel a kezdeményező jellegével a strukturalizmusnak ma is időszerű értéke van.” Kétségtelen, például hogy a prá- 107 �gaiak örökségére támaszkodó cseh és szlovák irodalomtudomány lényegesen alaposab­ ban tud a műalkotás stílusvizsgálatának, formai elemzésének kérdéseivel foglalkozni mint azoknak a szomszéd nemzeteknek az irodalomtudománya (mint éppen a ma­ gyar), amelyeknél a polgári irodalomtudomány pozitivista, illetve szellemtörténeti szemléleti alapjai ellenkeztek a műalkotás egzakt módszerrel való megközelítésének igényével. Pedig a strukturálista módszerek segítségével a kutatók mélyrehatóbban tudják feltárni a műalkotások formavilágának törvényszerűségeit. „Mégis: ha ez a módszer „divattá” , modorrá — és főleg öncéluvá vagy éppen kizárólagossá — válik, ugyanolyan torzításokat eredményezhet, az irodalomtudománynak ugyanolyan egy­ oldalúságra vezethet, mint azok a leíró jellegű, pszichologizáló, biografikus módsze­ rek amelyek ellen annak idején a strukturalizmus vívta a maga harcát.” Az viszont aligha bírálandó, hogy — kiváltképp az orosz formalisták — az iro­ dalom fejlődésének elméleti megalapozásában mindig az újra, a kísérletezésre, a korszerűre tették a hangsúlyt, s ezzel objektíve a művészet forradalmi lendületét támogatták. Ostorozták a művészetet bomlasztó kispolgári harmónia-eszményt, az automatizált, a megszokottra támaszkodó esztétikai elveket s általában a konformizmust sugalló művészetszemléletet. Ugyanakkor — munkásságuk elemzéséből — az is kiderül, hogy az irodalom függetlenségét, a társadalmi élettől és más tudatformáktól való elhatároltságát hirdető — és a század első évtizedeiben történelmileg szükséges­ elméletük alapján véve téves filozófiai alapokra, agnosztikus szemléletre épült, s így ez az elv az élő művészet gyakorlata számára képtelen volt pozitiven fogalma­ zott programot adni. A magyar irodalomtudomány jelentős eredménye e gazdag tartalmú kötet meg­ jelentetése, hiszen — kevesebbet, mint — az irodalomelmélet önálló tudományág­ ként való fejlesztésének realitását bizonyítja. (Akadémia Kiadó, 1970) Csongrády Béla 108 �Pályázati felhívás Salgótarján 1972. január 27-én ünnepli várossá nyilvánításának ötvenedik évfordulóját. A város mun­ kásmozgalmi múltja, fél évszázados története, felsza­ badulás utáni nagyvonalú fejlődése, az emberi sorsok alakulása számos témát kínál az irodalom, a szocio­ gráfia eszközeivel való megfogalmazásra. A jubileum tiszteletére Salgótarján Város Tanácsa irodalmi pályázatot hirdet. Pályázni lehet bármilyen műfajú szépirodalmi alko­ tással, szociográfiai művel, szociológiai, helytörténeti tanulmánnyal, amely témájában Salgótarjánhoz kap­ csolódik és még nem jelent meg nyomtatásban. A pá­ lyázaton bárki részt vehet. A pályaművek színvonalától függően kiosztásra ke­ rül: — egy 4000 Ft-os első díj — két 2500 Ft-os második díj — két 1500 Ft-os harmadik díj Az ifjúsági korosztály számára (e kategóriába azok a pályázók tartoznak, akik 1972-ben töltik be 18. életévüket) különdíjak kerülnek kiadásra. A színvonalas alkotásoknak a Városi Tanács a me­ gyei folyóiratokban illetve a Nógrád kulturális mel­ lékletében publicitást biztosít. A pályaműveket — jeligével ellátva — 1972. áp­ rilis 30-ig kell beküldeni a Városi Tanács Művelődésügyi Osztályára. Salgótarján, 1971. augusztus hó A pályázat eredményhirdetésére és a díjak kiosz­ tására 1972. augusztus 20-án kerül sor. SALGÓTARJÁN VÁROSI TANÁCSA 109 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/cc6ce43c8e33a60e0112f2db3bec92ad.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1971 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1971/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1971 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/4bd64029cd3dd7c40c91ca3c18407aec.pdf c6ec2698124add3dd12593648397d075 PDF Text Text �IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT V. ÉVFOLYAM 1971. 2. SZÁM TARTALOM Csanády János: Képek egy falusi házból: Kikelet, Fűrészbak, Tragacs, Talicska, Favágító, Fűtelep, Likvágó, Öreg pince, Öreg kút Papp Lajos: Párbeszéd Serfőző Simon: Anyám Vidor Miklós: Szabálytalanemlékek Vasvári István: Hová emelhetsz? Ott, Ismerem, örökkévalóság 24 Jánosy István: A félelmes ifjúkor-ból: 1. Karamazovok, 4. Hídrobbantás 26 3 10 14 18 BEMUTATJUK Kiss Sándorról (Lázár Ervin) 28 Kiss Sándor: Lány az ablak mögött, Mit kezdjek a szabad időmmel? Állati demokrácia, A táblás ember, Egyperces egy percről, Egyszerű kozmikus üzenet, Négyszögletes délután, Magamról 29 TÁRSADALOM—MŰVELŐDÉS Bencze László: A munkásosztály szabad ideje és művelődési viszonyai a kapitalista Magyarországon (1920—1945) 42 Paku Imre: A mai magyar novella Szakó László: Fábry Zoltán publicisztikája TANULMÁNYOK 56 65 �Szalánczay György: Babits Mihály irodalmi és irodalompolitikai cikkei I. 72 ÉVFORDULÓ Nádházi Lajos: Az úttörőmozgalom Nógrád megyében (1946—1960) Dokumentumok az úttörőmozgalom Nógrád megyei történetéhez (Válogatta: Schneider Miklós) 81 91 KÖRKÉP Művelődéspolitikánk aktuális kérdései (Kiss Aurél) 97 Ady Endre (Csukly László) 100 Sánta Ferenc: Isten a szekéren (Kulin Ferenc) 103 Kunszabó Ferenc: Parázson pirítani (Horpácsi Sándor) 106 A második hegedűs saját dallamai (Csongrády Béla) 108 Szabó Lőrincről — Balassagyarmaton (Kabdebó Lóránt) 110 Az I. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat. 1971. (Kovács Béla) 111 KÉPEK: Válogatás a balassagyarmati Horváth Endre Galéria gyermekrajz kiállításának anyagából. Címlap, 13., 17., 23., 37. oldal * PALÓCFÖLD Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat. A Nógrád megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztályának lapja. Megjelenik negyedévenként. Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Balázs László, Boros Sándor, Csík Pál, Csongrády Béla, Csukly László, Czinke Ferenc, Erdős István, Havas Péter, Kerekes László, Schneider Miklós, Szabó Károly. Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivatalokban. Egyes szám ára: 5,— Ft. INDEX: 35708. 71 13 260 NyVBalassagyarmat 1700 db. — Fv.: Bednár Károly �Csanády János Képek egy falusi házból (Gyermekversek) Kikelet Kikelet — fiatal lovak rúgtatnak a felhők alatt. Kiderül az égbolt — tavaszt hoznak a kék madarak. A kiscsikó — nyakában csengő — anyja nyakához dörgölődzik, a kisbika álla alatt apró kolomp leng. Méhek bujkálnak a levegőben az arany napsugár hajszálai közt, szőrös lábukon virágpor-henger, építik már a lépeket. A téli földkupac alól, mely földig hajtotta derekát: feláll a rózsafa, bimbózni kezd, s új tüskéket növeszt. Az ibolyabokrot a kertben körültáncolják a hangyák. A második virág volt a hóvirág után, mely szirmokat eresztett. Az eresz alatt verebek foltozzák téli fészküket, az anyamadár apró, szeplős tojást rak, s várja a fiókákat. Fönt sólymok szállnak. Mozdulatlan szárnnyal köröznek, éles szemük felfedezi a földet, karmukat toll-bocskorba húzzák. 3 �Nyúlfi szalad lent, kisnyúl, apja nyomában. Az öreg nyúl lassan rúgtat, meglapul, rávetődik a sólymok árnya. Sovány ürge, vékony-derekú hörcsög iramlik a barna rögök közt, a tél megvékonyította őket, tavalyi magot keresgélnek. Az öreg meggyfa derekán menyét villan meg kéken, az ágasok közt leskelődik, pelyhes csibére gondol. Fecskék pocsolyák partján agyag-maltert kevernek, fecske-téglákat vernek kerek kis fészkeikhez. S távol a szittyós nádas békát rejteget. Sás lesi a türkiz égen a fehérszárnyú gólyát. Fűrészbak I. A fűrészbak kétfejű szamár, elől-hátul két nagy füle van; akáchasáb nyúlik el fölötte V-fülei kettős Villájában. Kéreg-húron vonótáncot járva nyiszorog a fűrész, jóbarátja, villogtatja sok fényes fogát, míg az akác derekába vág. Ha nem fűrészelnek rajta, fűrész a bakot támasztja. Füle közé könyökölve áll a fűrészbaknak fűrész jóbarátja. 4 �II. A fűrészbak kétfejű szamár, rekedt hangja harsogón iá-z, ha megcsikordul fölötte a fűrész az akácfa vastag derekában. Acsorog a fészer mellett sokszor hetekhosszat néma unalomban, füle hegyén verebek ugrálnak, táncot járnak veréb-vigalomban. Fűrészfogtól sebzett derekára vadgalamb száll, ott vár a párjára, csendes délben vadgalamb-dalt krúgat, de a bak-fül meg sem rezdül rája. Lábánál, a finom fűrészporban kutya, macska hemperegve játszik, kutya, macska karmolja, harapja, s nyugalmát ez cseppet sem zavarja. Füle botját sem mozdítja rájuk, pedig amúgy igen jó pajtásuk, nem hall, nem lát, úgy áll csak magába, mint akinek földbe nőtt a lába. Tragacs A tragacs: csupa maszat. Trágyát hordanak a tragaccsal, azért van úgy tele maszattal. Szalmaszál lóg minden ízén. Almot hordanak tragaccsal, azért van úgy tele ragaccsal. Tengeriszár billeg rajta. Veréb csipeget — piros kakas ébresztőjét fújja. Estelente bíborvirág, friss lucerna koszorúzza. 5 �Talicska Egy keréken szalad a talicska, egy-nyomú szekér. Hátul csak két bak-lába van, földet az sem ér. Mikor gurul a talicska, mégis két jó láb gurítja körbe-körbe a föld kerekén. Favágitó Mohos tuskó, favágitó, hány kemény kéz markolása száll fölötted, fejsze tánca acél-fénnyel villogó — fészer mellett lombok árnya legyezget most, nem vagy már a régi favágó-tuskó. öreg lábad vízben ázik, oda folyik — mikor esik — épp az eresz-csatorna, hátad hasadt, vállad horpadt, de sok sulyok súlyát hordtad, de sok csapás csattant rajtad, míg elhasznált az élet. Fejsze éle hányszor állt be szívós rostjaid feszítve erős hátad gödreibe, vékony ágat vágtak rajtad, kisbaltával így koptattak, tuskót hasogattak rajtad, öreg tuskó, favágitó, vasék, fejsze így koptattak. mord szakállad zöld moha, tested önként hányszor tartott súlyoknak, fejszének bakot, mégis állsz még, vén barát, hó-bocskorban, nyári porban míg csak a szú szét nem rág. 6 �Fűtelep Fatelep mellett, egy csalitosban — odaszaglik korhadó kéreg-illat, vén vasfűrészek foga odavillan; a csalitosban van a fűtelep. Finom vadfüvek kis bokrai ölelik egymást, hamvaszöld hátuk az avarszagú, nedves földre hajlik — csillag-alakban szétterülnek, fű-ujjaik künnyedén összefűződnek, egymásbacsúsznak, mint fogaskerekek, így tartják össze, fatelep mellett egy csalitosban a fűtelepet. Bodzabokor hajol fölébük, ágai közt vadgalamb fészkel teremtéseleji csöndességben az elhagyott fatelep mellett. A bokrok körülveszik a fűtelepet. Galambszárny sír suhogva. A kör közepén, vadfüvek hátán lombok sárga napszeme táncol. Likvágó Lófog — vasból. Rövid nyele mélyre nyújtja ürgelukba, hörcsöglukba. Lik, — luk: elmélyítjük, kinyitjuk. Csip-csup munka lehet bármi: kapudúcnak lukat vágni, agyagos földet fölnyitni, kövek között árkot ásni. Legjobb mégis hűvös faásó gödörben öreg fáknak mélyre-vásott gyökereit kotorászni. 7 �Öreg pince Ebből a vén pincéből már a békák is kiköltöztek, rozsdás vaspántja, lakatja egy korhadt deszka billeg rajta. Eleinte még a tyúkok bejártak kapirgálni, aztán inkább az ösvény mellett apró papsajtot csipegettek. Vén pince, odvas vakszemével még el-elnézegette őket, de aztán azt is lehúnyta, ön-némaságába süppedt. Almából nem tudjak már felkelteni zörgő hajnali szekerek, hallgat az öreg pince, omlik, minden lábnyomot betemet. Gazdái, hordói elhagyták, a vidám szüretek, a borsajtolót pók szőtte be, hálója porosan remeg. Odahagyták a bogarak is, aztán elköltöztek a pókok; szitakötő, aranyszín lepke táncol tavasszal süppedt zsupfedelén. Öreg kút Egy kis dcszkaház állt fölötte, korhadt itt-ott és gyakran meg kellett foltozgatni egy új deszka-darabbal. Ásnak mellette most új vízvezeték-árkot, ólomcsöveken folyik a konyhába a víz majd nemsokára. Hallgat az öreg kút, nézi a serény kezeket. A keréken a rozsdás vasabroncsot még fény pihézi. 8 �Fel-feltekerik még a henger kötelén a lukas vödröt, s a mélyben csak a visszacsurgó vízcsepp neszez. Hány éves az öreg kút? Mindig itt volt — cseppre-csepp ezt mondja csak — amióta vizet kortyolt a házban az első gyermek. Csak cseppre-csepp, a vízgyűrűk néma, illanó fodra. — Gyermekszem nem les már beléd, mély égbolt; kútfenék! S nem pislog többé odalenn csillag a nyári éjben, s nem kerülgetnek nyári délben a szomjas állatok sem. A mohos kávákon, köveken a titokzatos földmély nem üzen többé a szálló fellegeknek s jéghártyával a télnek. Hallgat az öreg kút, nézi csak az ég felé fordított felkiáltójelet, az új víztornyot, s aludni készül. Aludj, ha betemetnek is, vén kút, el nem felednek. Újmódi bölcső dajkálja vized, rézcsapok fénye az emlékedet. 9 �Papp Lajos Párbeszéd — Szeretsz? — Igen. — Nagyon? — Nagyon. — Mennyire szeretsz? — Nagyon szeretlek. — Mennyire nagyon? — Szeretlek. — Mondjál valami szépet! Dédelgess! — Szeretlek. — Utálatos vagy! — Szeretlek. — Szebben mondjad! Mintha írnád. Mintha verset írnál. — Szeretlek. — Csak egy szó? Más nem jut eszedbe? — Mit mondjak még? — Valami szépet . . . Nagyon-nagyon szépet. A csillagokról. Meg a tengerről is . . . Végtelen víz, végtelen ég, érzések. Te írsz verseket! Vagy nem? Mással íratod titokban? — Szeretlek. — Szeretlek, szeretlek ... El is higgyem? Hét év után? Hét évet öregedtem. Őszültem, ráncosodtam, csúnyultam . . . — Tudod, hogy nagyon szeretlek. — Hallgatsz. Folyton hallgatsz. Miért nem beszélsz? Simogass han­ gokkal, szavakkal, mondatokkal! Beszélj! Halljam, hogy itt vagy, hogy igazán itt vagy! Hogy nem vagyok egyedül. Félek egyedül lenni. Mondd, hogy szeretsz! — Szeretlek. — Mondd, hogy nagyon! — Nagyon szeretlek. — Mondd, hogy mennyire! — Őszintén-igazán-teljesen-szívből. — Annyira? 10 �— Ennyire. — Mondd, mit tennél értem! — Mindent. — Ha látnál vízbe esni, utánam ugranái? — Igen. — Akkor is, ha nem tudnál úszni? — Tudok úszni. — De ha nem tudnál. — De tudok. — Nem érdekel! Az érdekel, mennyire szeretsz. — Megmondtam már. — Mit mondtál? — Hogy szeretlek. — Csakugyan? Mondtad? — Mondtam. — Igazán, őszintén? Nem csak azért, mert kértem? — Nem. — Olyan furcsa . . . Nem furcsa? Hogy még mindig együtt vagyunk. Hét év után. S még mindig azt mondod, hogy szeretsz. — Ezért igaz. — Ugye, nem bántál meg semmit? — Nem bántam meg semmit. — Mit jelentek én neked? — Jó együtt lenni. — Csak így? Hát ez nem sok. — A legtöbb. Csak szó más minden. Ékes szó, pompás beszéd, cifra csillogás. Szavakat akarsz? Dolgozok. Nem keveset, nem magamért. Minek annyit beszélni! — De beszélj! Félek, ha hallgatsz. Ha nem hallom a hangod. Félek, hogy nem vagy itt. Hát mégis szeretsz? — Szeretlek. — Holnap is. — Mindig. — Amíg csak meg nem halunk? — Amíg csak meg nem halunk. — Ha alszol, akkor is szeretsz? — Akkor is. — Álmodban is nekem mondod, hogy szeretsz? — Igen. Azt hiszem. Ha veled álmodok, igen. — S ha nem velem álmodsz? Akkor kinek mondod? 11 �— Nem mondom senkinek. — És kivel álmodsz, ha nem velem? * — Nem álmodok senkivel. — Avval a kis barna csirkével? Azt hiszed, nem látom, hogy bámulod. — Nem bámulom. Nem érdekel a kis barna csirke, nem érdekel, hogy álmodok-e vele. Alszom, hogy pihenjek. Hogy reggel jól ébredjek. Frissen, pihenten. — De azért ugye, néha egy kicsit álmodsz is? Egy egészen kicsit. Ugye, álmodsz egy kicsit velem? — Igen. Álmodok veled. — És mit álmodsz? Olyankor, ha velem álmodsz? — Nem tudom. Mindenfélét. Egyszer ezt, máskor azt. — Mégis, mit? — Azt álmodtam, hogy ültél egy hintán és repültél előre-hátra, előrehátra. Hosszú hajad volt akkor, hosszú, szőke hajad és lobogott, mint a nevetésed. Azt álmodtam, hogy nevettél, gyöngyözőn, boldogan és szálltál, mind sebesebben. Lobogott a hajad, meg a ruhád, mintha szárnyad lett volna és szálltál mind feljebb . . . feljebb. — Jaj, ne mondd, egész beleszédültem! . . . — Egyszer meg . . . csak álltál előttem mozdulatlanul és fehéren, tisztán ragyogott a nap. Egészen átsütött a ruhádon is. Opálosan áttetszett a bőrödön a sok-sok ér a növekvő fényben: keringett bennünk a rubinragyogású vér, s látszottak hullámzó izmaid, emelkedő-süllyedő bordáid, zene volt, ritmus, ahogy lélegeztél . . . — Hallgass már . . . férfifantázia! Folyton csak vetkőztetnék az em­ bert. — S azt is, egyszer azt is álmodtam, hogy nem vagy; én sem voltam már több, csak egy bizonytalan mozdulat, csorba gondolat, valami félbe­ szakadt sóhaj, ki nem mondható rebbenő vágy . . . Mégis összesodródtunk valamiképp és szólnunk sem kellett egymáshoz, tudtuk, mi vagyunk . . . — Szeretsz? — S mintha egy különös gépben lettünk volna együtt, egymásba ke­ veredve . . . nem két test, két saját törvényei szerint szervezett világ . . . S mégis, akkor hiányoztál. Az hiányzott, hogy te más vagy, mint én. — Szeretsz? — Nem szólhattam hozzád és te sem hozzám. . . És fájt, hogy nem dolgozhatom érted, nem veszekedhetek veled, nem csúfolhatlak és nem hallom, hogy szidsz, hogy mérgelődsz és nyűgös vagy és szeszélyes . . . Azt álmodtam, hogy szeretlek. — Szeretsz? — Igen. — Nagyon? — Nagyon. 12 �— Miért szeretsz? — Csak. Nem tudom . . . Egymás mellett és egymás ellen . . . Mi­ csoda buta-keserves bujócskázás, véget nem érő kergetőzés! Szerelem . . . galamb két szita között. Jöttem is, nem is, hoztam is, nem is, adtam is, nem is . . . volt is, nem is. — Hogy fúj odakint a szél! Sokat dolgoztál ma? Reggel biztosan esni fog. — Igen, az idő. Te is szeretsz? — Ha a rádió azt mondja, borús idő, néhány helyen futó esők, akkor itt mindig esik. Idegesek vagyunk. Biztosan a hegyek miatt van ez. Igen, szívem, nagyon szeretlek. Holnap hétfő van. Aludjunk! Jó éjt. — Jó éjt, szívem. 13 �Serfőző Simon Anyám Sötétségben az éjszaka, lesekszik messziről útonálló dudva, az árokban döglött szél, ugrálás menekül a bozótba, tüskék másszák a gallyakat, szuszognak ólálkodások a határban, messzire innen éjszakáztatom magamat, s a jegenyefa jegenyefáját látni a magasban, a százholdas dombra fészkelt ház vaspálcás ablakát, járomcímeres zászlóddal ott állsz, anyám, vaspatkós lábbal a portán, ahol szegénységből sárkányok jártak, s csak kiáltottál, elhúztad vissza az ég alá, ahol istent elgáncsoló vakságban gondból fényeskedik neked nap, hold, észrevedd: a zöld lombok alatt merre bújdosnak előled a dolgok, s harmatból sziklát görgetsz el reggel az ajtóból, parancsolni tudsz a szerszámoknak, lovat, kistehenet szülsz, korpával puderozod be arcukat, én tudom, áll tetejetlen fa a világban, s te fölmentéi oda magaddal, onnét az erő, hogy fordulsz egyet, elmozdítod nappalostól, éjszakástól az eget, 14 �csillagokig hódít asszonyvitézséged, bolygókra elcsavargott libákat térít vissza szívverésed, fűszál tetejébe kiállva te ellátsz a világvégi pusztákra, a halmokat is te tologattad el valahova, mert jött egyszer alacsonyan a nap és szétlökdöste volna, harckocsiba te ültél ellőni szárnyát a mennyekbe fel röpködő kicsi nagyapának, hová menne, jöjjön vissza, üljön még a napos udvarban, csak az idő, anyám, az fog ki rajtad, szépen mondja: ejtsd ki szádból a fogakat, most meg avaspúp itt van a hátadra, vedd föl, mert nem mész te már menyasszony-táncba, nem mész játszani se vissza a gyerekkorba, derakadról már leesne a kislányszoknya, inkább menj szemedre szakítani vakvilágot, a mosolygós jószágoknak cukrot törni a földön gyenge fűből, hadakozz a dologgal, bot a kézben, ráüthess ujjaidra, ha lopni nyúlnának a más zöld vetésébe. Dunát húzol magad után: verítéket, hisz hátad mögül a védőangyal is már elment, hegyek közepéig reszket inad, elveszíted életedből a hatalmat, te asszonykirály, elúszik mellőled Magyarország, 15 �mert itt meghalni se tudtál, se elszaladni, mert itt gondból volt annyi: az ablakon nem lehetett kilátni, nem tudtál elfutni, mert füstölgő végű vaspuskával katonák jöttek, s a szoknyád alá beröhögtek, nem tudtál elfutni, mert jöttek a rablók, az agitálók, végrehajtók, nem tudtál elfutni, mert apámat vártad, a tehenes gazdát, tanyája portáján az istent, jön valahonnan, lóg válláról a baj, véresfogú, agyonütött fiafarkas, kezében tüzet lóbál: viharlámpát, jön valahonnan veled veszekedni, kiabálni, a szél nem mer a fán hálni, s nem tudtál elfutni, mert a tanyaablakon át most szökik a te egyetlen fiad, vissza nem nézne, elmegy verseivel Budapestre, mi lesz a nagy idegenségben vele, mit képzel, hogy képzeli, nem kell a te piros cipód neki, a vasárnapi kalap, amit még az országos vásárból hoztál neki, ellökte magától a bocit is, akivel együtt énekeltek az árokban, s a holdon lehetett hallani, hitének ki hoz ott tiszta vörös bort, mit képzel, hogy képzeli, s ott vagyok közeledben azóta is, visszamentem, a fák mögött én vagyok abban a nagy fényességben, 16 �engem hallasz a dombokról leghangosabb motorhangon, éjjel is tőlem alig alszol, égen-földön ott járok dörgő gépek fekete vasképében, angyalok ijednek el az égben, te bent vagy a nyirkos udvarban, kísér magányból magas vaskatona, a magasból a fára hazament a gally, az ajtót rázárod magadra, madarak mennek még a sötétből, kaput nyitnak, éjszaka van, jöjj föl, virrasztó csillag! 1966 telén írtam ennek a versnek első változatát, amelyet az Új írás le is közölt. Kötetembe azonban már nem vettem bele. Ki akartam kerülni, s nemlétezőnek tudni. Az idő teltével azonban be kellett ismernem: szükségem van rá. Azóta átírtam, s örülök, hogy a szerkesztőség érdemesnek ítélte az újra leközlését. S. S. 17 �Vidor Miklós Szabálytalan emlékek Ezüstdugó A pohárszékben karcsú, négycikkűre metszett üveg, félliteres lehet. Anyám császárkörtelikőrt tartott benne valamikor. A dugója még ugyanaz: csinos, századfordulóról való ötvösmunka, széttártkarú kislányt ábrázol bőredőzetű ruhában, arcán derűs áhítattal. Ezüstből készült, egy süldő­ malacot adtak érte, így mesélte a számára is régmúlt históriát anyám. Nemigen tudok ma már magam körül olyan tárgyat, amelyik három költözésen át elkísért volna, hogy gyermekkoromon át az övét idézze. Azt a sosem látott Fejér megyei pusztát, ahol egy paradicsomi idill játszódott le, messze születésem előtt. Számomra eleven mese kiskoromból. Éppúgy nincs valóságjellege, akár a Jancsi és Juliskának, éppúgy nem ismertem félmúltba dermedt hőseit, akár a kút alatti rét királylányát. De ez a tárgyi emlék, a tártkarú kislány, tanúskodik róla. Ha születésemet meg nem ért nagyapám belépne a vadidegen lakásba, számára vadidegen tárgyaim, bútoraim közé, meglepetten venné kezébe az ezüstdugót. Talán az ötvösmester nevét is megmondaná. A lecsupasztott emlék ki terebélyesedne, a szűkszavú jelentés ismét visszaváltozna legen­ dává. Én azonban nem tudok többet róla. A közvetlen ősök hagyománya is vékonyodó szál kezemben. Ha vendég poharába töltök a kecses, négycikkű üvegből s megkérdi, honnan került rá a csinos, ezüstfoglalatú dugó, ennyit mesélhetek róla. Emlék. Szeszfőző nagyapám üzen vele, meg öccse, akit még jól ismertem s ugyanazt a mesterséget folytatta. Gyermekkoromban nem egyszer jártam látogatóban a körtéri pálinkamérésben, — mögöttem az udvarra nyíló lakás, a padlózatra vágott, fölhajtható lap alatt a pince rejtelmes birodalma. Utoljára, azt hiszem, Berti bátyám töltötte meg az üveget császárkörtével. Huszonöt éve nem él már ő sem. Utánam már csak idegen veheti kezébe az ezüstdugót. Végképp megnémul, halott tárggyá válik. Annyit sem mond már senkinek, amennyit nekem még elárul. Egy kisfiú A kisfiút leküldték vásárolni. A boltban nagy volt a forgalom. Mire a pénztárhoz ért, a torlódó felnőttek közt ide-oda hányódva, könyökével 18 �meglökte kicsit a kirakat belső üvegét. Igazán csak egészen enyhén. Nem is értette, hogyan kelthetett az a parányi mozdulat akkora robajlást, hogyan zúdulhatott le közvetlenül mellette, szinte fülét súrolva a hatalmas, ujjnyi vastag üvegtábla, hogy csikorgó csörömpöléssel összetörjön a padló­ kövezeten. A felnőttek szétrebbentek, nem értették, mért áll még mindig legyö­ kerezve egy helyben a kisfiú, — a rémülettől falfehérré vált ugyan, meg­ babonázva mered a szétcsattant táblaüvegre, de hang nem jön ki a torkán. A bolt vezetője elősietett, hogy arrébb húzza, dühösen nézett a ki­ szolgálókra, előszólította a takarítónőt, összeseprette a törmeléket s a foga közt mormolt néhány szóval elárulta, hogy a kirakat belső üvege már jó ideje csak oda volt támasztva a rámához, egy szélfuvallat is elég lehe­ tett, hogy lezúduljon. — Agyon is vághatta volna ezt a gyereket! — szólalt meg méltatlankodóan egy asszony. A bolt tele lett hangokkal. — Hallatlan! — Micsoda gondatlanság! — Nézze, még most sem képes megnyikkanni az a gyerek! A kisfiú végre odajutott a kasszához, átnyújtotta a blokkot, némán fizetett, átvette a csomagot és iszkolt haza. Otthon sem említette, mi történt az üzletben. Az egykori kisfiú néhány évtized múltán szorongva vallja be az igaz­ ságot. Abban a pillanatban, mikor lerobajlott mellette a súlyos üvegtábla, furcsamód át sem villant rajta a testi fenyegetettség érzése. Nem mintha spártai nevelésű, hősi életpályára előkészített gyerek lett volna. Semmivel sem volt bátrabb, vagy gyávább a többi nyolc-kilencévesnél. Ha az afféle zúduló másodpercek töredéke alatt egyáltalán képes valaki gondolkodásra, egyetlen rettenet hasította át: hogy a kárt ő okozta. Akkor pedig az apjá­ val fizettetik meg. Mikor ettől a lidércnyomástól megszabadult, föllélegezni sem mert, zavarodott sietséggel rohant haza. Az egykori kisfiú azóta nincs meggyőződve róla, nem törékenyebb-e élete a fenyegetően lerobajló üvegtáblánál. A szomszéd kapualj Jól megtermett, kissé már hízásnak indult ember állt a szomszéd kapu­ aljban, fején katonasapka, mellén emailirozott tábla: „Kárpátokban meg­ vakultam”. Üres szemgödre födetlenül tanúsította, ami a táblán állt, a katonasapka a körülményekre utalt. Jó arca volt. Állandó helye volt a kapualj, télen vaskos halinacsizmában topogva posztolt, előtte a rekeszes asztalkán cipőfűzők, tollsöprűk, súrolókefék, padlópasztás tégelyek. 19 �Nem mehettem úgy el mellette, hogy oda ne fordítsam a fejem. Élesen látom magam előtt ma is kifosztott arcát, vállas, izmos alakját tragikus védtelenségben. Csak hangját nem sikerül visszaidéznem. Vásárlóit nagyon halkan, félsuttogva szolgálta ki. Másik hang tartozik hozzá. A tőle lépésnyire lévő újságstand gazdájáé. Rikoltó, torz kiáltás maradt belőle: „Ancsimri! Ancsimri!’” — ilyesféleképp hallottam. Később megtudtam, hogy az Esti Kurírt ajánlotta, meg a többi akkori lapot, de azoknak a címét nem alakította át ilyen sajátságosan. A hangtalan, vak katona s az arctalan, éles rikoltás. A kettő együtt idéződik föl. S a háttérben a szomszédos ház mély kapualja, ahol talán megfejtődnék kettőjük titka, ha volna hozzá bátorságom, hogy belépjek. Stigma Sorra vonulnak el előttem a társak, az iskolapadok, vagy az egyetemi előadótermek félmúltjából. Semmit sem tudhatunk egymásról azonfölül, hogy P.-t nemegyszer összetévesztették velem tanáraink. A.-t szelíd félkótyagosnak néztük a legtöbben, míg ki nem derült róla, hogy csodálatos könyvtára van, s finom, Rilkétől ihletett német nyelvű verseket ír. I. egy­ szer megkérdezte tőlem, kettesben hazamenet, kit tartok a legjobb kopo­ nyának az osztályból. Félreérthetetlen provokációs kérdés volt, hogy kész­ séggel dobjam vissza a választ, esetleg vallomásul, a kamasztbarátság nyitányaként. A félsötétből tülekszenek elő az arcok. Gy. merész profilja, villódzó hollóhaja, mélytekintetű déli szeme a jövő igéretével, hogy benne lássuk a megújuló magyar színház rendezőjét, — persze, majd az után — s ez az azután egy egész lidérces korszak elmúltát jelezte. Sosem kellett beváltania reményeinket. Balfon pusztult éhen. A.-ról alig tudni valamit is. Eltűnt. P. pedig a város ostroma idején a nyílt ut­ cán halt szörnyet egy bombatalálattól. Jelmezként viselt egyenruhája zse­ bében ott lapultak a megváltó hamisított iratok valaki vagy valakik szá­ mára. Milyen furcsa, hogy a halál nem cserélt össze bennünket, ki ki ma­ gáért adott számot előtte s engem még nem akart feleltetni. Alig múltunk húsz évesek akkor, — I. külföldön él családjával. A gyerekei olyan korúak lehetnek, mint mi voltunk ott a fasorban, iskola után, hazatérőben, majd harminc esztendeje. A köznapot jelentettük egymásnak, hogyan is kerestük volna a jól ismert arcon a jelet, amelyet föl kellett volna fedeznünk. A jövő, a sors jelét, a messzire térő utakét, ki merre van szánva? Keresem most is, — utólag — a vonások, szemvillanások alatt bújkáló parányi idegenséget, — hogy is nem vettem észre? Néha a tükörhöz fordulok, hogy lehántva az éveket, a magam kamaszarcát találjam meg a rétegek alatt. Nincs válasz. Aztán feladom az egészet. A stigmát jól elrejtették. És változatlan kiváncsisággal kutatok az elém kerülő arcokban tovább. 20 �A rózsadombi ház Nemcsak mi vesztünk el nyomtalanul, a házak, színhelyek is, ahol az ifjúság megtörtént velünk. A Rózsadomb egyik utcája félkör alakú parkhoz vezet. Az utcácska vége előtt megszakad a számozás, az egykori kerítés térdig érő körbás­ tyája jelzi csak, hogy itt valamikor ház állott. A hepehupás, gyomvert te­ lekre bárki besétálhat. Emlékszem, akkoriban teniszpálya volt még rajta túl, innen a kertből elnézegettük a játékosokat. Milyen szűknek tűnik most ez a darabka föld! Pedig csak a szemet kell behúnynom, hogy ismét elférjen rajta az emeletes villa. Itt lehetett a bejárata, s két-három méterrel a fejem fölött Róbert szobája a keskeny télikerttel. Jobbkézt a nagyszoba, a nyitott terasz. Ez volt a birodalom. Nem négy fal határolta, hanem a teljes csillagos égbolt. Nyári estéken percekig meg sem szólaltunk, egyetlen kitartó pil­ lantással fölértünk odáig. öt esztendőm van eltemetve ebben az elhanyagolt kertben. Kamasz­ fővel léptem be először a vasrácsos kapun, s mire felnőttszámba mentem, összeomlott, mint a próbára tett legendák. Mintha kettőnkön kívül mindenki más alkalmi statisztériája lett volna ezeknek az időknek. Kóborlásainkra emlékszem, beszélgetéseinkre, vagy inkább a köznapi kötelességektől megszakított egyetlen beszélgetésre, melyek szavai rég elenyésztek, nincs is tárgya, csak légköre. Miről is tudunk örökös, izzó szomjúsággal beszélni, hogyan is nem fogytunk ki a szavakból — és egymásból? A kölyökkor szüntelen készü­ lődése fűthet csak így föl két fiút, a jövő, melyről még csak álmodni kell, nem megverekedni vele, a folytonos rábukkanás az eszméletre, ami túl van már a gyermekségen s innen még az egyszerre irigyelt és megvetett felnőttvilágon. Csupa ártatlan lázadás táplálja: nem irányul senki ellen, önmagunkat keressük benne. Egy átbeszélgetett, szesztelen mámorú szilveszteréjszakánk telt el itt, ahol a levegőből már csak a képzelet hasítja ki Róbert szobájának négy falát. Mindketten hittük, ha szavainkat rögzítettük volna, hibátlan ívű dialógus épül belőle, hídja az eltervezett drámának, mely a kölyökmohóság mindent-akarásával mondaná ki a végső igazságot. És még mi mindent éltünk át a valaha volt házban, melyet 44-ben a város ostroma idején rombolt szét egy telitalálat, — a levegőből-e vagy a szemközti magaslatról, nincs már kitől megkérdezzem. Akkorra üres volt már, lakói közül senki sem tartózkodott benne, — de ez már másik törté­ net. 1945-re a régi világgal együtt színtere is elsüllyedt. Ha nagynéha arra járok, nem mehetek el mellette anélkül, hogy be ne lépnék a kertbe. Immár egyedül azok közül, akiknek otthona volt. 2! �Vidéki állomás Jelentéktelen kis megállóhely, a gyorsvonat áthúz rajta. Nem emlék­ szem rá, hogy arra utaztomban valaha is számottevő utascsoport várako­ zott volna itt, vagy öt-hat embernél több leszállt volna az épp csak szuszszantásnyi pihenőt tartó személyvonatról. Fehér kőkorlát, piros padok s a szokásos tavaszi-nyári növényi díszlet az indítóház körül, a nap egy árnyalattal világosabbra festi az okkersárga sódert. — miféle meglepetés várhatna itt bárkit is? Kicsit unottan hátra­ fordul az ablaktól valaki: — Még csak D.-nál vagyunk. — Vagy, ha Bu­ dapestnek tart a vonat, biztatón: — Ez már D.! Sosem fordultam meg a községben, okom sem volt rá, hogy megsza­ kítsam itt az utamat. Mégis jelent számomra valamit ez a szürke név, ez a közhelyes díszlet. Hat-hét évtizednyit kell visszaforgatnom az időt, s egy életében sosem látott férfit odaképzelnem a peronra. Háta mögé font kézzel megáll, zsebóráját előhúzva ellenőrzi, hány perc van még hátra, majd folytatja sétáját föl-alá a sínek mentén. Talán megnyugtatóan odabólint az állomás előtt várakozó homokfutó kocsisának, hogy mindjárt itt lesz. Középtermetű, magába mélyedő, haját vesztett ember, állán egészen kicsi, háromszögletű szakállt hord, hogy födje a Königgrätznél kapott go­ lyószilánk nyomát. Bal keze két ujja is ott csonkult meg. Ennyit tudok róla s egészen világosan kirajzolódik előttem itt, ezen az állomáson. A já­ rása tempós ritmusát is ismerem, befelé néző tekintetét is, megráncolt homloka alatt. Életre keltette bennem lányának elbeszélése. A lányát, akire itt vára­ kozott valaha, iskolaév végén, amikor hazaérkezett vakációra. Ezen a Fe­ jér megyei pusztán telt el a gyermekkora, mielőtt végképp fölkerült a vá­ rosba, asszonynak. S azután, újabb évtized múltán a világra hozott. Az öregúr akkor már nem élt. Egy-egy régi, enyveshátú fotográfia segít fölidéznem, s még inkább édes öccse, akit jól ismertem, s a megszó­ lalásig hasonlított hozzá. Csak Berti bátyámat kell odaálmodnom a ropogós sóderú peronra, kissé megfiatalítva s már látom anyai nagyapámat. A kép hangulata azonban sokkal inkább anyám emlékezésétől kapja belső megvilágítását. A vakációs hazatérések kislány-öröme élteti. Az elébe kocsizott, évről évre itt posztoló, kortalanul örök figura maga a gyer­ mekkori látomás. Szimbólummá vált, egybefogja s föléleszti a pusztát, a nyári estéken nyílt tűzön sütött édes kukoricacsövek pattogását, az ér mo­ csarában brekegő békákat, — a réges-rég elsüllyedt idillt, melyre két vi­ lágháború romjai szakadtak rá. Valahány szereplője a föld alatt van már. De olyankor, ha arra visz a vonat, egy percre ismét érvényessé válik. Nem is értem, hogy kívülem senki más nem látja az egyetlen, makacs várakozót, amint hátrakulcsolt kézzel, a messzeségbe meredő szemmel kémleli a pályatestet. 22 �Titok Bizonyára velünk jön a világra, s együtt növünk föl. Első tudatos képem: hároméves lehetek, (mondják, itt az emlékhatár) az előszoba napfénycsíkozta padlóján kuporgok, hogy a szekrény alá rejt­ sek valamit. Egy labdát, építőkockát, lovaskatonát? El akaróm dugni anyám, egy betoppanó látogató, a világ elől. A saját holmimat, játéksze­ remet, a derékig érő lények kincseinek egyikét, amit még semmi veszély nem fenyeget a felnőtt világ részéről. Mégis megszületik a vágy: ne tud­ jon róla senki kívülem. A titok fölbukkanása. Elrejteni, ami a miénk. Eldugni önmagunkat: a bujócska játék. Nem mert üldöznek, vagy félnivalónk volna. Csak hogy legyen valamink, amit nem osztunk meg. S aztán a kisfiúkor titkai: egy utcán talált üveggolyó, egy patkószög. Egy ellesett szó. Egy suttyomban olvasott könyv. Nem a csínyek, bűnök ravasz elleplezése; ártatlan megóvása lényünk egy darabjának. S később: egy magányos óra, amiről ne kelljen számot adni. Egy rejtekösvény a sű­ rűben, amit egyedül járunk be. Az időnek, a térnek egy általunk meglelt zuga, amelyet meg akarunk tartani. Mindenki más számára nevetséges kis szertartásaink, melyekbe nem avathatunk bele senkit anélkül, hogy szétfoszlanának. Sejtések, amikről nem beszélünk, a magány képzeletünktől benépesített otthona, egy-egy szóba sem fogható érzés, valami, amit csak megélnünk sikerült, soha közölnünk. Belsőnk szint alatti rétege: előlünk is ködbe burkolódzik, egy-egy sorsfordító pillanatra villan meg csupán, hogy riadtan s meglepve fedezzük föl, — ez is mi vagyunk. A tudatos és tudattalan határán lebegő bizony­ talan közeg. Talán felhő. Talán szilárd tömege egy megjáratlan fönnsíknak, mely velünk együtt tűnik el egyszer a szemhatárról, 23 �Vasvári István Hová emelhetsz? Irgalom híján szembenézni síkfölddé laposait sötéttel, hebegő, hitvány, formálatlan sürgésével az eltűnésnek. Irgalom nélkül adj kegyelmet, kit félelem hí örök anyának, a pólyában a sár marad meg, amitől óttad heveny húsunkat. Hová emelhetsz, szabadíthatsz, szakadó száltól, szilánktól, peres kín zuhatagából, mikor nincs tested!? A szád, ami szememet nyitotta, szavad, mi fülemet nyitotta, kinyílt a porba — Vélném: árnyékba fogódzom, de kinek kegyelme óvjon? Csak kutyám árnyéka követhet a tűzbe, mi megteremtett. Ott Ott állsz a hídon s vársz, mint mindig vártál; levegő-lengő alakod önti a korai napot. Ott állsz a hídon s vársz, mint mindig vártál; több voltál a fenyő illatánál, mi elfulladt pillanatban él s varázs-hatalmak alatt nem azt éreztem, ami vagy? — Ott állsz a hídon, ott úgy szerettelek; nem az acsargót, ág-fény szelídet — s hogy nem vagy már a régi tájban, én ember-törte, abban sem hiszek. 24 �Ismerem Gondolataim lombjai kinyílnak, a hold forrás fénye patakzik a köveken, a csillagok, mint gyümölcsök nyomulnak szét magvaikból . . . Ó, egy-lélegzetű keserve a világnak: a brachiosaurus fájdalma is enyém, a csillagoké s kilobbanásé, Gellért-püspöké, ki szeges-hordóban zúdult a Dunának, a katonáé, ki fénnyé dermedt a Donnál — százezer év sebét kevés volna gyógyítani százezer hegedt év . . . Ismerem apám gyilkosainak kínját; gyilok nélkül olyanok, mint az ásó-élen tekergő giliszta, mint fészkek, országok szabdalása — tajtékból tajtékba levert világ! szebb a jó hegyek becsülete, ahogy várják a tavaszt, a nyugalomba felvirradó cseresnyefákat. Örökkévalóság Elhagy lassan a rettenet, omlok, mint hegy, a vén; lüktetek a csillagok tüzén s tűnök Tejút-rémek vak ködébe. — Ügy vertek, hogy nem is érzem: vége s nem látom, ki rám kezet emel, ha gyűlne bennem gyűlölet, mi védne, de minden lépést sejtek már magamban — Megvénültem látom minden szépség pillanatért élni-rettenését, s mint a hegyet, amit sírni érzek: kő-valóság lesz, mi volt igézet s mint védtelen, kit bűnösök köveznek, sorsomon túl Iátok minden percet. 25 �Jánosy István A félelmes ifjúkor-ból 1. Karamazovok Dimitrij vallomása tótágast állva, lány útjait leső, féltékeny szerelem, mely zúzni tudna in flagranti-t látva, lányt karoló Polip delírium rémálma, szivárvány örvény — mindezt ismerem. Iván kételyei? — Hisz bennük forgok: a zsellér kisfiút szelindekeivel meghajszoló, széttépető tábornok vádlója én vagyok, ki visszaborzad a kislányát hülyévé püfölő torz-kéjű apától, s ki egyszeriben meglátja elmélete következményeiben ön-mását: azt a nyiszlett kis ördögöt! Mindez voltam már. De sehogysem tudok Aljosa lenni, pedig csak az szeretnék! ki a rút-kis-kacsa-kisfiú testét megvédi gyerek-kegyetlen kínzóitól! Az ösztön fegyelmező gyémántkemény szeretet. Mért úr a GÉN? Miért nem választhatunk szabadon szerepet? 4. Hídrobbantás A németek a Margithíd felét fölrobbantották (tévedésből-e?) Csúcsforgalomban négy háromkocsis villamos zuhant a mélybe; autó, gyalogos: ki tudja hány! Milyen furcsa halálnem — csak zuhanni . . . 26 �És ha én estem volna tört tagokkal Dunába? (hisz épp készültem Óbudára!) Vagy beszorulva a víz alá merült villamoskocsiba, mely bugyborogva telt meg vízzel, néhány perc időt hagyva tűnődni — mi jutott volna eszembe? . . . mint ült markomban a csupasz, árva lány borzongva és az apjáról mesélt, s tenyerem fogta combja bársonyát, s a következő éjjel ez a lány lefeküdt egy dögszép arcú fiúnak? Számít ez most már? Még mindig sajog? Anyám gürcöl a távolban . . . Hová megyek, mily isten vár? Elfogy a levegő. Mire gondoljak? Még mindig nem tudom. Egyáltalán fontos-e valami, hogy görcsöl torkom, nem tud ellenállni a víznek . . . Új testbe visszük át érzelmeinket? 27 �bemutatjuk Kiss Sándorról Kiss Sándort néhai szerkesztő koromból ismerem. Első találkozásunk nem személyesen esett. Egy nagyalakú sárga boríték érkezett tőle Salgó­ tarjánból az Élet és Irodalom szerkesztőségébe. A küldemény ott feküdt a meglehetősen tetemes mennyiségű napi posta között, a feladó neve ugyanúgy nem mondott nekem semmit, akár a többiek javarésze. Kis kitérőt kell tennem, mert meg akarom magyarázni, miért tartom ennek elmondását szükségesnek. Egy irodalmi lap szépprózai rovatának szerkesztője napi négy-öt hivatlan-kéretlen írást kap. író-önjelöltektől, megszállottaktól, grafománoktól, akarnokoktól legtöbbnyire. Mert az em­ berek írnak rendületlenül. Azt hiszik az íráshoz elég az ábécé ismerete, meg toll és papír. Ezért keseredik meg az irodalmi szerkesztő szájaíze a legtöbb boríték felbontása után. Mert rossz írásokat kap. Holott jókat sze­ retne olvasni, tehetséges munkákat, nagy reményekre jogosítókat. Könynyen elképzelhető hát, mekkora örömöt okoz ebben a betűsivatagban egy jó írás, egy tehetséges ember felbukkanása.. Amikor fölcsillan az ember szeme és azt mondja: na végre! Ahogy az aranyásó a nagy halom átszi­ tált kavics és homok között aranyrögre lel. Ilyesféle örömöt okozott ne­ kem Kiss Sándor küldeménye is. Négyszögletes délután című novelláját azóta sem felejtem. Ma már ismerjük egymást személyesen, sok írását olvastam. Tudom, hogy meglehetős sok hányattatás után jutott végre révbe: a Nógrád szer­ kesztőségébe. Az írói pálya elején tart, kiforratlan még. Sokfélével pró­ bálkozik a mesterségen belül, sokfelé keresi az utat. Ez, azt hiszem, így van rendjén. írásai a ma annyira hiánylott közéleti indulatról tanúskodnak, úgy látom jó érzékkel hívta ki ellenfélnek korunk legnagyobb veszéllyel fenyegető hétfejű sárkányát: a közönyt. A magam részére legígéretesebb írói erényének a groteszk iránti készségét tartom. De hogy merre megy, megválasztja majd ő maga. A meglehetősen szeszélyes bevezető után csak annyit mondanék, hogy az íróra nem teljesen érvényes az a közmondás hogy: „Minden kezdet ne­ héz”. Mert nehéz ugyan a kezdet, de a folytatás sokkal nehezebb. Lázár Ervin 28 �Kiss Sándor Lány az ablak mögött Szerette volna megszólítani a portást, de a gyárkapun kifelé özönlő emberek állandóan félresodorták. Műszakváltás ideje volt, a délelőttösök kifogyhatatlan sorokban tódultak a szűk folyosón át az utcára. Végül föl­ adta a hiábavaló küzdelmet. Csüggedten nekitámaszkodott a falnak, s egykedvűen várta, hogy csituljon a nyüzsgő áradat. Amikor a portás végre lélegzethez jutott, mosolyogva hozzáfordult: — Tessék, parancsoljon. — Úgy hallottam, hogy van munkásfelvétel a gyárban. — Hogyne. Rögtön szólok telefonon az osztályvezető elvtársnak. Egy pillanat türelmet kérek. Jutka, kérem, vegye fel a kabátját — mondta egy szőke, miniszoknyás lánynak —, fel fogja kísérni a fiatalembert a személy­ zeti osztályra. Pár mozdulat, éles, sipító telefonbúgás, tárcsazörgés, röpke csend. — Egy fiatal férfi felvételre . .. Igen, igen. Küldöm. A lány néhány lépés után megfogta a kezét. Ujjaik akaratlanul összekulcsolódtak. Egész úton nem néztek egymásra, csak szótlanul mentek fölfelé a lépcsőkön. Lépteik kopogtak. Kip-kip, kop-kipkop. A párnázott ajtó föltárult. A hatalmas íróasztal mögül megnyerő arcú középkorú férfi emelkedett föl. — Tessék, foglaljon helyet — mutatott a kézfogás után a dohányzó­ asztal mellet álló kényelmes fotelre, s maga is mellé telepedett. Fölnyitotta a cigarettás doboz tetjét. — Parancsoljon — kínálta. Matató mozdulatok. Cigarettapuhítás. Öngyújtókattanás, füstkarikák a levegőben. — Egy kávéval megkínálhatom? Esetleg egy kis konyakot, vagy whiskyt? — kérdezte az osztályvezető. — Köszönöm, egy kávét elfogadnék. Inni napközben nem iszom. Legfeljebb este. És csak társaságban. — Jolika, legyen olyan kedves két jó erős kávét főzni. Az előszobában fémes zörej, vízcsobogás. A kávédaráló zúgása. Pohár­ csörgés. — Ugye, dolgozni szeretne nálunk? Szabadna a munkakönyvét? — Igen. Tessék. — Ügy látom, szakmája nincsen. Mit szeretne csinálni nálunk? — Nem vagyok válogatós. Ami van. Akármit elvállalok. Csak lehes­ sen keresni. Ha rakodómunkásnak fel tudnának venni.. . 29 �— Hová gondol fiatalember? Miért éppen rakodómunkásnak? — Hát, csak úgy gondoltam. Hiszen nincsen szakmám. Én itt csak segédmunkás lehetek. — Azt maga nem tudhatja — húzta elnéző mosolyra a száját az osz­ tályvezető. — Mi korszerű személyzeti módszerekkel dolgozunk. Magáról első pillantásra látszik, hogy értelmes fickó. Higgye el, nálunk nem szokás hasra esni a diploma előtt! Ha valaki felvételre jelentkezik, legyen akár­ milyen papírja, előbb megvizsgáljuk, mire alkalmas. Különben honnan tudhatnánk egy emberről, hogy milyen munkaterületen tud legnagyobb hasznot hajtani a gyárnak? Ahol ráadásul jól is érzi magát. Mert abban nem fárad el az ember, amit szívesen csinál. S nem nézi az óráját. Igaz? Az orvosi vizsgálat nem minden. Most egy kicsit elbeszélgetünk, aztán átmegy a képességvizsgálókhoz. Azok mindent megmondanak magáról. Néhány nap múlva jobban fogja ismerni magát, mint a saját szülőanyja. Ne ijedjen meg, nem azt nézzük, mit tud, tudja-e ki volt Thales, vagy mikor halt ki az Árpád-ház? Azt kutatjuk, mihez van érzéke, adottsága, amit tanulással, gyakorlással fejleszthetne. Mi sem sajnáljuk a fáradtságot. — Nem lehetne inkább rögtön munkába állni? Minél hamarabb pénzt szeretnék keresni. Nem akarok én vezérigazgató lenni! — De miért ne lehetne. Honnan tudhatja fiatalember, hogy magában milyen képességek szunnyadnak? Csak nem fog vagont rakni, ha ennél többet elérhet. Ez nemcsak a maga, hanem a mi érdekünk is. Nálunk senki nem sikkadhat el. A fiú zavartan babrálta a dohányzóasztal furcsa cirádáit. Játszadozott a gondolattal, hogy valóban miért is ne lehetne vezérigazgató. Párnázott ajtók, antik bútorok, regimentnyi telefon, piros, fekete és fehér, személyi titkárnő. Talán az a miniszoknyás lány. Titkárság, duruzsoló légkondício­ náló berendezés, nesztelen léptek, közvetlen vonal a miniszterhez, luxus­ kocsi az ablak alatt, külföldi utak és reprezentációk. Olajozottan működő gépezet, figyelmes és megbízható testőrség. A vezérigazgató elvtárs? Ki keresi. Sajnos házon kívül van. A minisztériumban. Nem tudom mikor jön vissza. Kérem, előjegyzem. Nagyon szívesen. Arra riadt föl, hogy valaki a vállára tette a kezét. — Hát maga? — nézett rá szemrehányó tekintettel a portás. A kapuban rajtuk kívül egy teremtett lélek sem volt. Az üzemcsarnok­ ból kihallatszott a gépek dohogása. Valahol telefon csengett. Léptek kopog­ tak az emeleten. A portásfülkében egyhangúan kattogott a telefonauto­ mata. A miniszoknyás lány elmerülten bajlódott az összegubancolódott vezetékekkel. — Szeretnék a gyárban dolgozni — mondta a portásnak. — Rosszkor jött, fiatalember. Balogh elvtárs éppen kiment a városba. — És mikor jön vissza? — Honnan tudhatnám. Azt gondolja, hogy nekem be szokta jelenteni? Tanácstalanul álldogált egy kicsit, aztán kilépett az utcára. Néhány lépés után még viszanézett. Egy pillanatig újra látta a lányt. Kinézett a porszürkévé szennyeződött ablakon és mosolygott. 30 �Mit kezdjek a szabad időmmel? Már megint ez az átkozott óra. Az ember még jóformán el sem alszik, már zörög, csörög, zakatol. Biztosan rosszul állítottam be, nem lehet még több öt óránál. Megnézem. Még tíz percem van, de ha újra elalszom, csak az ítéletnapi harsonák ébresztenek fel. János, ébren vagy? Igazán fölkel­ hetnél egyszer elsőnek. Nem is hallja. Akkor bújik ki az ágyból, amikor már az asztalon van a reggeli. Fuj, micsoda álomszuszék! Na, bújjunk csak ki az ágyból! Br-r-r! De hideg van. János! Nem gyújtanál be a konyhába? Hát ennek beszélhet az ember. Te jó isten, elfelejtettem felvarrni a gombot a kabátjára. És Évi iskolaköpenye sincs még kivasalva. János, most jó lenne ha segítenél, annyi dolgom van. Nem hallja. Majd akkor bújik ki az ágy­ ból, ha már vége a rumlinak. Fél kézzel eszik, a másikkal borotválkozik, a harmadikkal fűzi a cipőjét, a negyedikkel. . . Nincs is négy keze. De milyen jó lenne, ha nekem volna! De nincs. Na, munkára fel! Évi, kiugrani az ágyból! Mosakodás, öltözés, reggeli. Nem húnyjuk le a szemünket. Kelj fel, mert leöntelek egy pohár vízzel! Nini, hát nem bekészítette a gyújtóst ez az áldott jó ember. S még bán­ tom szegénykémet. Mintha nem dolgozna éppen eleget. Egy kis papírt alá. Nem tudom, mi van ezzel a gyufával, miért nem akar meggyulladni? Biztosan teleszívta magát nedvességgel. Évi! Fölkeltél már? A fene vigye el ezt a gyufát! János, az öngyújtó melyik zsebedben van? Megmosakodtál rendesen? Jól van. Dugd be, légy szíves, a villanyvasalót! A cipőd hogyan néz ki? Nem elmondtam már százszor, hogy este mindig tedd rendbe? Azonnal elő a kefét! Melyiket csináljad? Bánom is én, azt csinálsz amit akarsz. Vedd le a szárítóról a köpenyedet és hozd be! Nem hallod, neked beszélek?! Most nem érek rá, hogy megfésüljelek. Várj egy kicsit! Nem látod, hogy a kenyeret kenem? Jaj, a tea! Ez aztán jól elfőtt. De a drágalátos úgyis sötéten szereti. Betettél mindent a táskádba? Igyekezz, mert a busz nem fog ránk várni! A főnök múltkor azt mondta, magának Baloghné kilencre kellene járni dolgozni. Akkor talán nem késne el. De jó is lenne! Már számtalanszor kértelek, hogy ne állva egyél. Nem elég, hogy az utolsó pillanatba kelsz fel, akkor még ezzel is idegesítesz. Ezt a levelet feladhatnád a postán. Figyelsz rám egyátalán? Néha nem is tudom, kinek beszélek, magamnak beszélek? Évi, ne nyámnyogj azzal a vajas kenyérrel! Nem érted, neked beszé­ lek? A varrónőhöz is be kellene menni. Már szégyellek kimenni az utcára 31 �ebben a ruhában, amikor mások minden héten másik ruhában páváskodnak. Nem tudom, honnan telik rá neki Évi, tedd kívülre a kulcsot! Már csak öt perc van. Te még nem jössz? Bánom is én, hogy mivel mész. A kulcsod megvan? Akkor te zárd be az ajtót! Nem kell kívülre tenni, ott a táskám. Mondtam, mondtam. Te nem hallod, hogy miről beszélünk? Vedd föl már a kabátodat, ne tehetetlenkedj annyi ideig! Mit akarsz? Hogy selyempapírt kell vinni az iskolába? Miért nem tegnap mondtad? Vagy mondtad? Nem emlékszem rá. Elfelejtettem. Az én fejem nem káptalan. A te bajod engem nem érdekel. Menjünk; majd beugrunk egy üzletbe. Szervusz. Köszönj apádnak! Ne felejtsd el bezárni az ajtót! Jól van, ne szipogj, megvesszük azt a vacak selyempapírt. Jó reggelt, Balázs mama. Hogy van? Nem, semmi, csak el­ felejtette megmondani, hogy ... Ugyan, ki tudná azt megjegyezni. Nem tudom, miért nem indítanak több járatot. Az ember vadidegen férfiak ölébe kénytelen ülni. Ne haragudjon, nem akartam. Igen, végre egy kis napsütés. Évi, húzódj beljebb, mások is föl akarnak szállni! Nem állhatunk meg az ajtóban. Maga az? Nem ismertem meg. Ilyenkor reggel se nem látok, se nem hallok. Hogyne. Jól vagyunk. Es maguk? A, nagyon sietünk. Még be kell ugrani a papírüzletbe is. Most már biztosan elkések. Milyen kell? Egy-egy csomag selyempapírt tessék adni, kéket, pirosat, fehéret és zöldet. Mennyi? Tessék! Köszönöm szépen. Évike, köszönj a néninek! Na, szaladj, mert a végén te is elkésel! Szevasz. Mondtam már, hogy nem kell mindig puszilkodni. Nem vagy már kislány. Majd estére eggyel többet adok, jó? Nyissa már ki az ajtót! Nem látja, hogy itt állok? Képes lenne itt­ hagyni. Hogy milyen emberek vannak! Persze, hogy mérges vagyok. Azt gondolja, sok kedvem van ahhoz, hogy gyalog kutyagoljak másfél kilo­ métert. A feltételesnél álljon meg, jó? Hát, te is ezzel, Mancikám? Most veszlek észre. Legalább nem egyedül kések el. Én azt fogom mondani, hogy a titkárságon voltam. Nem, ez nem jó, ezt már bedobtam néhány­ szor. Már hallom azt az utálatos, szenvtelen hangját. „Nézze, kartársnő, én megértem, hogy nem könnyű egy asszonynak, dehát mégsem lehet eb­ ből rendszert csinálni.” Jó reggelt kívánok, Lajos bácsi. Elment a főnök? Ne mondja! Végre valami jó, nem? Jó reggelt! Engem? Igen, az ügy hozzám tartozik. Meg tetszik engedni, hogy levessem a kabátom? Hogyne, persze, hogy meg­ értem. Át kell menni ezzel az irattal az illetményhivatalba, ott fogják kifizetni. Nem, hozzánk nem kell visszajönni. Nagyon szívesen. Viszont­ látásra! Végre egy kicsit kifújhatom magam. Mancikám, főzhetnél egy kávét! Addig átnézem ezt a paksamétát. Péter, nem tudja, hol van a jog­ szabálygyűjtemény? Nem? Nem is értem, ebben az átkozott hivatalban mindennek lába kel. Robozi kartárs, magánál láttam utoljára. Nem tudná megmondani, hol lehet? Hihetetlen. Itt van a saját fiókomban. Ezt meg ki tehette ide? Ki is tehette volna. Hiába, öregszem. Vészesen romlik a memóriám. Nézzük 32 �csak, mit is írtam föl magamnak? Telefon Pálos elvtársnak, bevásárolnivalók. Csak a varrónőt el ne felejtsem! Mit főzzek vacsorára? Valami olcsó, laktató dolog kellene, de mi? Mancikám, te mit főzöl? Semmit? Étteremben vacsoráztok? Hallod, de jól megy nektek. Hát, igen, néha mi is megengedhetnénk magunknak, de kinek van kedve kimozdulni otthonról, ha már egyszer hazament? Nem, még nem megyek ebédelni, ezt a kimutatást szeretném előbb befejezni. Megvársz? Igazán aranyos vagy. Három meg kettő mennyi? Mégis abba keli hagynom. Fél kilogramm sertésmáj. Ezt fogok venni. Rendben van, mehetünk. Majd ebéd után befejezem. Ne nevess! Még te is lehetsz úgy, hogy hirtelen nem tudod megmondani, mennyi ötször négy? Nekünk foglalták? Hogy maguk férfiak milyen figyelmesek tudnak lenni! Ha nem a feleségükről van szó. De azért jólesik. Jó étvágyat! Ez az égimeszelő hónapok óta kerülget engem. Akkora vágyakozó kutyahűség árad a szeméből, hogy az ember sokszor már attól tart, akármelyik pilla­ natban megnyalhatja. Finom ez a tejfeles sertésszelet. Maga nem szereti? Jól elkényeztette a felesége, ha ennyire válogatós. Nem azért mondtam. Nem tudtam, hogy nem bírja a tejfeles dolgokat. De jó is lenne ilyenkor ebéd után egy kicsit lefeküdni! Nem úgy. Hallja, de piszkos fantáziája van. Mindenről az jut eszébe. A férfiak mind egyformák. Velem aztán jóval kezd ki. A végén örülne, hogy épségben megúszta. Még két óra. De lassan megy az idő. Ha otthon hagytam a pénztárcá­ mat, rögtön megüt a guta. Nem lehet, hiszen az üzletben abból fizettem. Ha otthagytam, bottal üthetem a nyomát. Igen, Petrencei kartárs, készen van a beszámoló. Éppen most akartam bevinni. Természetesen. Ahogy mondta. Na végre! Ha visszaadja, hogy nem jó, sikítok. Nem, ma már nem érek rá. Még néhány ügyiratot meg kell csinálnom. Dolgozzam át? Tessék elhinni, én nem tudom jobban megcsinálni. Igazán mindent bele­ adtam. Jó, megpróbálom. Rossz napom volt, nem ment a munka. Petrencei kartárs is tudja, hogy ez nem az én formám. Hazaviszem és otthon .. . Akkor holnap délig. Puff neki! Pedig ha csak ránézek, már rosszul vagyok tőle. Ma már hozzá sem nyúlok, úgyse tudnék mit kezdeni vele. Mit szól bele? Későn jövök és korán megyek. Mi köze hozzá? Ez állandóan rajtam köszörüli a nyelvét, de ha én egyszer kinyitom a számat, azt nem köszöni meg. Ez akar engem eláztatni? Ahhoz korábban keljen fel. Te merre mész? Hús­ bolt, csemege. Fodrászhoz? Talán majd holnap. Még egy napig csak el tudom viselni ezt a szénakazlat a fejemen. Máj van? Akkor adjon nekem négy-öt szelet rostélyost! Tudja, húsevők vagyunk. Ha egy nap nincsen otthon hús, mindenki éhes. Maga nagyon rendes. Tegyen félre nekem is egy kilót! Már itthon vagy? Edzésre nem mentél? A leckét megcsináltad? Majd később megnézem. Kifutottam az időből. A varrónő anyit pepecselt velem, hogy már azt hittem, hogy az éjszakát is ott kell töltenem. Apád mind­ járt itthon lesz. Ötöst hoztál? Miből? Dehogyis nem örülök neki. Nagyon örülök. Hogy nem látszik rajtam? Mit csináljak? Ugrándozzak örömöm- 33 �ben? Segítenél nekem krumplit hámozni? Akkor szaladj le a pincébe és hozzál fel ebben a kosárban! Cukor? Van. Mennyit adjak? Azért ne men­ jen le még egyszer, szomszédasszony, majd meghozza. Évi! Miben akarod felhozni a krumplit? A markodban? Egyél még! Nem jó? Nincs semmi újság? A hivatalban sem. A szoká­ sos. Évi, ne csámcsogj! Ötöst hozott az iskolából, mondta? Segítesz el­ mosogatni? Fáradt vagy? Megnézhetnéd legalább, hogyan csinálta meg a házi feladatát. Panni! Ma este fürdés. Ne feledkezz el róla! Ne szólítsalak Panninak, mert te Éva vagy? Vedd tudomásul, hogy úgy szólítlak, ahogy akarlak. Az én lányom vagy, nem? Igenis, fürödni fogsz. Olyan koszos vagy, hogy rossz rád nézni. Szólj rá erre a lányra, ne feleseljen velem! Mész és passz. Addig, amíg a víz melegszik vesd meg az ágyadat! Kezdődik a sorozat? Még nem mehetek. Hagyd nyitva az ajtót, hogy fél szemmel láthassak belőle valamit! Még az újságot sincs időm kiolvasni. Vége, ezzel is készen vagyok. Évi, most már tessék aludni! Reggel nem tudsz fölkelni. Az újság. Lássuk csak. A VDK új javaslata a párizsi tanács­ kozáson. Szovjet tiltakozó jegyzék. Elrabolták a nagykövetet. Mit ér az ember, ha munkás? Ez érdekes lehet. Leégett egy falu Halálra ítélték. Kirabolta szállásadóját. Gondolatok a szabadidő-neurózisról, avagy mit kezdjek a szabad időmmel? Ez már igen. Szabad szombatok, félkészételek, önkiszolgáló mosoda. Újabb munkaidőcsökkentések, állandóan nő a szabad idő. Gépesített háztartás. Egyenlő teherviselés a családban. Öröm házi­ asszonynak lenni. Ezt olvastad, János? Hát nem jó? De tényleg. Te mit gondolsz, mit kezdjek a szabad időmmel? Állati demokrácia Az erdők lakói régen békés egyetértésben éldegéltek a földön. Az ál­ latok társadalmát öt tagú intézőbizottság igazgatta, amely igyekezett a vitás ügyeket a békés egymás mellett élés szabályainak megfelelően el­ rendezni. öt tagja volt ennek a testületnek: a medve, a bagoly, a nyúl, a szavasbogár és a vidra. Egy napon azzal az elhatározással gyűltek össze, hogy megtárgyalják azt a javaslatot, amit a nyúl terjesztett megvitatásra a bizottság elé. — Kedves állattársak — kezdte a nyúl. — Régóta forgatom a fejem­ ben, mit kellene tennünk, hogy minél könnyebben átvészeljük a szűkös, téli napokat. Azt javaslom, gyűjtsünk össze elegendő ennivalót valame- 34 �lyik barlangban, hogy aki megéhezik, oda bármikor betérhessen és éhét csillapíthassa. Bizony, nyúltársaim évről évre nagyon megsínylik a telet. Ha lehull a hó, fázósan kucorognak vackaikban, kemény fakéreggel és hulladékkal kénytelenek beérni. Vessünk véget ennek az áldatlan állapot­ nak. állattársak, gyűjtsünk télire eleséget! A medve álmosan pislogott a javaslattevőre, mert már közeledett a tél, és egyre nehezebben tudta ébren tartani magát. Amikor nehézkesen megmozdult, hogy szólásra emelkedjen, a vastag zsírpárnák ide-oda reng­ tek a hasán. — Ez már megint miféle marhaság — füstölgött magában. — Csak nem fogok fölkelni télen, hogy egyek? — Nagyon értékesnek látszik a javaslat — mondta diplomatikusan. — Éppen ezért nem szeretném befolyásolni a véleményüket. Dehát egy­ két kérdést mégis hadd tegyek föl. Mire való télen az eleség? Igazán nem mondhatja senki, hogy én nem szeretem a hasamat. Nagy a bendőm és nekem van a legtöbb élelemre szükségem. És mégis kibírom eleség nélkül a telet. Talán azt akarja mondani a nyúl tagtárs, hogy neki még nálam is nagyobb étvágya van? A bizottság egyetértően morajlott. A bagoly izgatottan kezdett tol­ lászkodni és néhány halk kuvikolást fojtott a szárnycsattogásba. — Már megint ez a nyúl! Nekem ugyan jöhet a hó, a fagy, a tél. A tollam meleg, behúzódom a fa odvába, majd bolond leszek onnan előbújni, hogy elza­ rándokoljak abba az istenverte barlangba egy kis eleségért. A vidra kelletlenül rángatta a bajuszát. — Csak azt mondja meg a nyúl, mit kezdjek én a barlangban felhal­ mozott eleséggel? Mindenki tudja, hogy mi a vízparton élünk. Talán majd fölkelt valaki bennünket, hogy gyertek, vidra szomszéd, csapjunk már egy jó lakomát? Én jobban szeretek aludni. És nem ajánlom, hogy valaki háborgasson. A szarvasbogár fejével indulatosan a levegőbe bökött, mintha föl akarta volna öklelni a nyulat. — Én ebből a barlangból ki nem mozdulok — recsegte. — Hát tudok én kilométereket gyalogolni egy kis eleségért? Azt meg nem hiszem, hogy a medve a kedvemért raktárat hagyna csinálni a barlangjából. Odakinn a szél megzörgette a faágakat és csendesen esni kezdett a hó. A nyúl bánatosan nézett ki a barlangból. A medve már csak a fél szemét tartotta nyitva A szarvasbogár kezdte beásni magát a földbe. — A javaslatot egyhangúan elvetjük — mondta ásítva a medve és a másik szemét is lehúnyta. A nyúl egy darabig még tanácstalanul álldogált a barlang bejáratánál. Aztán csalódottan dobbantott egyet a két hátsó lábával és eliramodott az erdő felé. Két-két apró lábnyom jelezte az útját a lassan vastagodó fehér hótakaró tetején. 35 �A táblás ember Nagy ünnepség volt. Rezesbandával, felvonulókkal, zászlókkal, transz­ parensekkel, ünnepi szónokokkal és díszsortűzzel. A rendezetlen sorokban menetelő tömegben egy jókedvű csoport mö­ gött vézna, negyven év körüli, aprócska ember haladt, szürke öltönyben, fe­ jén hetyke sildessapkával, ami cseppet sem illett komoly arcához, kezében egyszerű tábla, rajta szürkéskék betűkkel a felírás. Ünnepélyesen, bár egy kicsit egykedvűen menetelt a többiekkel, mint aki a felvonulók között jól érzi magát, nem idegen, közülük való, csak éppen elveszítette csoportját, így közvetlenül senkihez sem tartozik. Eleinte nem is figyeltek rá. Mindenki el volt foglalva saját magával, zászlójával, táblájával és csoportjával. A legkülönfélébb ünnepi jelszavakat tartalmazó táblaerdőben ki törődött volna azzal a szerény, fehér csomagolópapírral bevont farostlemezlappal, amelyen filctollal írva, nem túlságosan feltűnő betűkkel ez állt: Éljen Vancsák néni, a hatodik emelet hétből! Tudni kell, hogy a táblákon látható ünnepi jelszavak a lehető legtisz­ teletreméltóbbak és leghangzatossabbak voltak, s hogy ez az egy még se tűnt ki nyomban a többi közül, csak annak tulajdonítható, hogy az embe­ rek általában nem olvassák, hanem cipelik a jelszavakat. Természetesen tisztában vannak jelentőségükkel és fontosságukkal. Akik egy kicsit is is­ merik a lélektant, azok számára ez nem okozhat meglepetést. Igazán egé­ szen aprócska folt az ember jellemén, hogy néha féltucat csodálatos transz­ parensnél egyetlen pohár sör is jobban lázba tudja hozni. De nem sokáig maradt észrevétlen a tábla. Amikor a tömeg megtor­ pant, a várakozás pillanataiban valaki körbetekintett és meglátta. (Hogy ki volt ez a valaki, aki először vette észre a táblát, később már nem lehe­ tett megállapítani, mert az illető nyomtalanul eltűnt. Talán elunta a gya­ loglást és hazament. Az is lehet, hogy nem akarta felfedni a kilétét.) Egyesek utólag érthetetlennek találták, mi vitte rá, hogy az „éljen” után tovább olvassa a mondatot. Szórakozottság? Megsejtett valamit? Ki tudja? Ez a valaki kicsit oldalba lökte a közelében ácsorgó férfit és fejével sokatmondóan a tábla fölé bökött. Az események e véletlen résztvevője utóbb bevonult a nevezetes emberek sorába, nagy élvezettel és számta­ lanszor előadta az érdeklődőknek különös kalandját, a rádió egész riport­ sorozatában szerepeltette, de megszólaltatta a televízió is. Egyetlen homá­ lyos pontja volt a történetének. Amikor a furcsa táblát megszemlélte, száját jókedvében már-már szélesre húzta, fordult volna vissza az isme­ retlenhez, de azt már sehol nem találta. 36 �Képzelődésnek vehetnénk az egész tábla-ügyet, ha csak egyetlen em­ ber állítja, hogy látta. De nem így történt. Hol itt, hol ott tűnt fel a tö­ megben, nevetgélő csoportok ujjal mutogatták és szemmel láthatóan kitű­ nően szórakoztak rajta. Feltehetően ennyiben is marad a dolog, ha a ko­ rábban említett figyelmes szemtanúnak akár egy ügyes konspirátornak, aki az ööszefüggéseket is látni képes, (fölbukkan, eltűnik, ha keresik sehol nem találják, majd váratlanul újra előkerül, ez több, mint elgondolkoztató, még szándékos provokáció is lehet,) nem támad az az ötlete, hogy szólni kellene valakinek. Keskeny, égszínkék szalagot viseltek a karjukon a ren­ dezők, az egyiknek beszámolt arról, amit látott. S mert mindenkiben szunnyad egy kis hajlandóság a fontoskodásra, valamelyest tódította, szí­ nezte is a dolgot. Együtt keresték meg a szervező bizottság tagjait, hogy megbeszéljék velük, mi a teendő ilyenkor? Közben bizonyítani tudó vál­ lalkozók is szép számmal akadtak, bár — ha igazolták is — az egymásnak sok mindenben ellentmondó állítások inkább további zavart keltetek, mint­ sem elősegítették a tisztánlátást. Magas férfi volt, mondta az egyik. Középtermetű, kövérkés, így a má­ sik. Acélkék ruhában. Barna öltönyben. A fején svájcisapkával. Kalappal. Fejfedő nélkül. A táblát egyedül vitte. Kelten szorongatták. A tömeg kö­ zepe táján haladt. Ellenkezőleg, az elején. A végén. Nagy piros betűk vol­ tak. Apró feketék. És így tovább. A fő-főrendezőt már nagyon idegesí­ tette a sokféle eligazítás. Mivel abban valamennyien egyetértettek, hogy az ember és a tábla akárhol is vannak, akármilyenek is, kétségtelenül léteznek, s ennyi elégnek látszott; udvariasan, de határozottan tuszkolni kezdte vissza a tömegbe a szemtanúkat. Menjenek csak nyugodtan elv­ társak, mondogatta, a többi a mi dolgunk. Hogy mi a dolguk, azt azonban még hosszú ideig nem tudták kisütni, maguknál okosabbat pedig éppen nem állt módjukban megkérdezni. Ahogy így töprengtek, futólag ők is látták a táblát, de gyorsan eltűnt a szemük előtt. Mit tegyenek? Egyáltalán kell-e valamit tenni? Mert nézzük csak! Ha ez a táblás ember egy vicceskedő állampolgár, esetleg kicsit ütődött, de becsületes dolgozó, szimpla egyszerű ember, miért kellene elrontani a já­ tékát? Hát árt vele valakinek? Megbotránkoztat? Nem. Akkor minek? S ha gúnyt akar űzni az ünnepből? Ez már veszélyes dolog. A szemben álló elemek egyenesen felhívásnak vennék a rendbontáshoz. A gyengeség je­ lének tekintenék. Hogy itt már mindent lehet. Bár ezen is lehetne vitat­ kozni. Hogy valóban ennyire befolyásolhatók, kiskorúak lennének az em­ berek? Hogy nem tudnak határvonalat húzni saját maguk és az ellentétes oldalon állók szándékai között? Ha kis és nagy dolgokban, mindenben így lenne, akkor talán kiskanállal kellene etetni őket, mert azt sem tudnák, mi ehető, és mi nem. Aztán az is, miért ne lenne joga valakinek, hogy tüntessen Vancsákné mellett? Ettől még nem dűl össze a világ. Azt is jó lenne tudni, ki ez a Vancsákné? Házmester? A feleség? Az anyós? Vagy rejtjeles üzenet lenne a tábla? Ami biztos, az biztos. Mit lehet tudni. A leghelyesebb lenne 37 �csendesen eltávolítani a fickót. De hiába keresték a vézna, aprócska em­ berkét, kezében a furcsa táblával, sehol nem találták. Elmúlt az ünnep. Teltek az évek, új ünnepek jöttek, rezesbandával, felvonulókkal, zászlókkal, transzparensekkel, ünnepi szónokkal és díszsortűzzel, de hasonló esetet a felvonulók azóta nem tapasztaltak. Egyperces egy percről Már tele volt cigarettafüsttel és italgőzzel a terem. A fűtőtest fölött vibrált a levegő. A meleg meg a sok konyak tehette, egyszercsak hányin­ ger fogta el. Csak a hűvös folyosón tért egy kicsit magához, homlokát a párás ablaküveghez szorította. Az egyik közeli szobában a telexgép egy­ hangúan kattogott. A tanácskozó teremből gitárszó, a szórakozó társaság dobogása, zavaros morajjá mosódott vidám hangok szűrődtek ki, amitől hirtelen néhány teljesen tisztán érthető mondat vált el, mint a pocsolya vizétől a kocsonyásan remegő olajcseppek: Itt van a közelünkben, akár megérinthetnénk, ha kinyújtanánk a kezünk — Nekem akárki mesélhet öregem, a háború igenis elkerülhetetlen feléje. Ebben a légkörben élünk, ki tudja mióta, s hogy ezt tudjuk, olyan mintha egy követ akasztottak volna a nyakunkba. Talán nem is lepődnénk meg, ha egy napon a feje tetejére állna minden . . . Az utolsó mondat vége visszamászott a hangzavarba. Valamirevaló ellenvetés nem igen hagyhatta el a szájakat, hiszen bizonyára kihallattszott volna. Lustán betámolygott a telex-szobába, rátámaszkodott a gépre, olvasni kezdte a szeme előtt formálódó szavakat. — „ . . . aratott a kollekció második darabja”. A betűkocsi a pont után egy pillanatra megállt, a zakatolás mintha felerősödött volna, a kar néhányszor a levegőbe csapott, aztán csupa nagybetűvel kezdte ütni a betűket: „ITT A HARMADIK VILÁGHÁBORÚ, HA . . Nézte kábán, nem akart hinni a szemének. Biztosan megbolondult, tízszer is átolvasta, a gép a „HA” után elnémult, még a kis vörös lámpa is kialudt fölötte. Az elterpeszkedett csendben úgy tetszett, mintha a tá­ volból bombázó gépek közelednének, s már azt is tisztán hallotta, hogy csörrent a závárzat, s most, most valahol messze, messze mintha föluga­ tott volna egy magányosan rejtőző légelhárító üteg. A lámpa újra kigyúlt, kattogás: „Egy perc múlva megismétlem” Szólni kellene a többieknek . . . Roskadozva rakta a egyik lábát a másik után, feje mintha egy lóhosszal megelőzte volna. Belökte a terem ajtaját, de senki sem figyelt rá. Még a főnök máskor figyelmes szeme sem kapta el a tekintetét. Néhányan táncoltak, mások összekapaszkodva énekeltek. Rekedten, szinte dühösen lökte ki magából a szavakat ,mintha korbáccsal akart volna valakinek az arcába vágni. 38 �— Háború! Kirobbant a világháború! Most jött a telexen. Egy perc múlva megismételik . . . A fergeteges röhögés majdcsaknem szétrepesztette a dobhártyáját. „Jó vagy fiú, ha tudsz még ilyet, csak szóljál! Eszem azt a kis pofiját neki, hát nem aranyos gyermek?!” Azt hitte az ütőere nyomban megpattan. „Marhák, nem értitek, háború, háború van!” De már nem törődtek vele. Rohant vissza a telexgéphez, az ajtót sem csukta be maga után. Már újra doboltak a betűkarok. „Ismétlem az előbbi közlemény utolsó mondatát”. Előtáncoltak a fekete írásjelek, de most valamennyi kisbetű: „Itt a har­ madik, virágmintás báliruha tulajdonképpen, a modell az alkotó ötletét dicséri.” Csak bámult a gépre. A betűkarok tovább verték a divattudósítás sorait. A betűk most már összefolytak a szeme előtt. Ellökte magát a ko­ pott asztalkától. Egyszerre üres lett a feje és a gyomra újra émelyegni kezdett. Kibotorkált a mosdóba és a hófehér kagyló fölé hajolt. Egyszerű kozmikus üzenet Itt vagyunk a földön . . . Minden nagyon szép, minden nagyon jó. Rengeteg látnivaló van, már egészen el vagyunk telve a sok és mindenféle jó dologgal. Szeretjük a könnyű borokat, amiket a helyes kis poharazók tájékán mérnek. Amíg a gyomrunkat jól teletölthetjük, nincs is semmi baj. Igaz is, majdnem elfelejtettem, a Sári megismerkedett egy snájdig úriemberrel, aki magával vitte Kanadába. Az itt van egy köpésnyire, ha űrhajóról mérjük a távolságot. Bizony, a legszebb dolog a szerelem. . . Egy kiadós szeretkezés felér egy tucat hátbavágással. Hát, ez a glóbusz nagyjából gömbalakú. Persze, hogy nem esünk le róla! . . . Van itt minden. A sarkok, ahol hideg van. Ezt a sarkkutatóknak csináltuk, hogy ne unatkozzanak szegények. Aztán az öt földrész, az egyi­ ken süt a nap, sivatagok, meg dzsungelek váltogatják egymást, az emberek feketék és éheznek a másikon pedig sötét van, csak a légelháritó ütegek torkolattüze villog . . . Vannak még városok, falvak és romok, meg hatalmas szántóföldek, ahol annyi minden terem, hogy még a tengerbe is jut belőle. Pszt! Ezt nem kell nagydobra verni! Olyan haditechnikánk van, hogy az egész világűrt le tudnánk rohanni. Mint Hitler . . . Minden emberre jut három bombázógép, öt páncélkocsi, húsz gépfegyver, több mázsa töltény, egy 39 �marék hasadó anyag, meg két deka kenyér... De ezt az utóbbit még mindig sokalljuk. Ha felrobbantanánk az összes hasadó anyagot, egy mor­ zsára sem lenne szükség . . . Hogyan élünk? Annak örülünk igazán, ha elfordul valaki, mert mit lehet tudni? Aki háttal áll nekünk, még véletlenül sem tehet kárt bennünk. Egyszerű, nem? Az életünk úgy kezdődött, hogy megszülettünk. Aztán szüleink addig vágtak, pofoztak minket, amíg szabályos polgárokká vál­ tunk. Későbbi mi is összeálltunk valakivel, amiről szabályos passzust állítottak ki. Ez tart össze bennünket. Most már mi verjük a gyerekeinket. Ez az élet sora. Születés, gyermekkor, munka, család, lakás, egy kis kocsi, csak négy kereke legyen és a temető. Közben történik egy s más, de az nem érdekes. A mozikban játszanak nálunk most egy csodálatos filmet. Összecsap a két tábor, a fehérek meg a feketék. A nagyfejűek közül ki azt mondja, igen, mások, hogy nem. Közben az egyik gyárban munkások dolgoznak, a másik gyárban meg munkások dolgoznak. Az egyik parasztnak családja van, a másik parasztnak viszont családja van. Óriási ellentmondás, mi? Izgatottan várjuk, mi lesz a vége. Különben jól vagyunk. Rövidesen uta­ zunk hozzátok . .. Négyszögletes délután A Nap négyszögletes sugarakkal kockázott a téren. A négyszögletes házakon négyszögletes ablakok voltak. A négyszögletes szobákban négy­ szögletes bútorok, a könyves szekrényekben négyszögletes szobrok a négy­ szögletes könyvek mellett. Négyszögletes emberek sétáltak az utcán, a négyszögletes flaszteren. A négyszögletes kávéházban négyszögletes pohárban szolgálta fel a négy­ szögletes kávét, aminek négyszögletes íze volt. Egy ifjú pár összedugta négyszögletes fejét és négyszögletes szavakat suttogtak egymás fülébe. — Vendég a hatoson — intett négyszögletes fejével az egyik négy­ szögletes asztal felé a főnök. Négyszögletes szemét szigorúan összehúnyorította és négyszögletesen lépett egyet a négyszögletes iroda felé. — Kinek van egy szabad négyszögletes beutalója Siófokra? — kér­ dezte valaki négyszögletesen. A gyerekek négyszögletes rollereken kergették egymást a négyszög­ letes kirakatok előtt. A mamák négyszögletes pillantásokat vetettek utánuk. 40 �— Egészen közönséges kis nő — fecsegett az egyik. — Nincs benne egy szemernyi négyszöglet. Az egyenesen felháborító, hogy minden négy­ szöglet nélkül milyen négyszögletes mer lenni! . . . A négyszögletes fák alatt a négyszögletes padokon néhány idős négy­ szögletes ember üldögélt. Négyszögletes botjaikkal négyszögletes ábrákat rajzoltak a négyszögletes kavicsok közé. — Azok voltak a szép idők, amikor minden háromszögletes volt — dünnyögték elmerengve. A négy­ szögletes gyógyszerek szomorúan kuncogtak négyszögletes zsebeikben. A négyszögletes fiú négyszögletesre húzta a száját, mielőtt megcsókolta a négyszögletes lányt, akinek négyszögletes combja kilátszott a négyszög­ letes szoknya alól. — Ezek a mai fiatalok — legyintett négyszögletesen egy középkorú négyszögletes férfi. — Láttad, a négyszögletes Kocsis mekkora négyszögletes bombát lőtt a négyszögletes meccsen a négyszög­ letes lábával? A lövés messzire elkerülte a négyszögletes kaput. Ezzel megrázta a négyszögletes kezében a négyszögletes újságot. így telt a négyszögletes városban a négyszögletes délután. Akkor jött egy fiú, akinek nagy fején szabálytalan hajcsomók ültek, kicsit gyűrött ruháján ívben görbült a négyszögletes napfény, s a négyszögletes járóke­ lők négyszögletes köveket dobtak rá. A négyszögletes, kék lányok mégis mind őt szerették . . . Magamról Az élet: Néhány adat, emléktöredékek. A születés dátuma, szülők, környezet, évek. Játéktelefon a gyerekkorból, egy szerencsés kimenetelű kerékpárbaleset a kamaszkorból. Iskolai érdemjegyek, amik később elér­ téktelenednek. Tantárgyak, amikből nem osztanak érdemjegyeket. Az egyenes, a sima, a felkínálkozó út helyett nyugtalanság és vargabetűk. Munkahelyek, tájak, emberek, barátok. Ennyi az egész. A többi még ezu­ tán következik. S egy kérdés. Mit akar ez az ember? Mit akar egy tollforgató? El­ mondani, közölni valamit, amit fontosnak tart. írni. Az írás mesterség. Az írás elhivatottság. A mestermunka jó vagy rossz: áru. Az írás: üzenet a ma és a holnap élőknek. Üzenet az életről és a világról. Üzenet az em­ berről, valóságról és lehetőségeiről. Üzenet az emberről az embernek. Kiss Sándor 41 �társadalom-művelődés Bencze László A munkásosztály szabad ideje és művelődési viszonyai a kapitalista Magyarországon (1920-1945) Az 1919-45 közötti éveket Magyarországon az osztályellentétek éleződése jelle­ mezte. Az uralkodó osztályok a proletárforradalom megismétlődésétől félve fokozták a munkásosztály elnyomását és minden eszközzel szilárdítani igyekeztek politikai és gazdasági kiváltságaikat. A kommunista pártot illegalitásba kényszerítették és minden haladó törekvést csírájában igyekeztek elfojtani. A két forradalom, de különösen a Tanácsköztársaság tapasztalatai alapján az uralkodó földbirtokosok és kapitalisták minden erejüket az új forradalom megelőzésére, a tömegek elégedetlenségének le­ szerelésére és elfojtására fordították. Politikai és gazdasági hatalmuk birtokában a műveltség és művelődés terén is monopolhelyzetet igyekeztek fenntartani maguknak. A munkások szabad ideje Az 1919. évi első magyar proletárdiktatúra bukását követő fehérterror idején a munkásokat egyrészt a nagyarányú munkanélküliség, másrészt a munkanap önkényes meghoszabítása sújtotta. Hivatalos kimutatás1 szerint a teljesen munkanélküliek száma az iparban így alakult: 1919: 1920: 1921: 1922: 114 179 109 588 115 827 115 860 fő fő fő fő Ehhez járult a részleges munkanélküliek nagy száma annak következtében, hogy az üzemek egy része rövidített évi munkaidővel dolgozott. Azokban az üzemekben — és ez volt az üzemek többsége —, ahol rövidített évi munkaidővel dolgoztak, a tőkések a munkanap megnyújtására törekedtek. A Textiliparosok Országos Egyesületének jelentése 1923-ban a következőket írja: „Mi hamar szakítottunk a szocializmus dogmáival, a 8 órás munkaidővel, és helyette a 9 és fél órás munkaidőt hoztuk be a textiliparban. Ügy gondoljuk, hogy ezzel olyan példát statuálunk a többi ipar számára, amelyet mindenkinek követnie kell.”2 1. A Statisztikai Szemle és Évkönyv 1919-23 évfolyamai alapján közli: A munkásosztály helyzete a Horthy-rendszer idején. 39. oldal. 2. A munkásosztály helyzete a Horthy-rendszer idején, 43. oldal. 42 �A munkaidő meghosszabítására irányuló tőkés törekvés együtt járt a munka intenzitásának növelésére irányuló törekvéssel. Ezt a törekvésüket a tőkések nyíltan hangoztatták: a „vas- és gépipar munkaadói rögtön a kommün bukása után arra törekedtek, hogy a munkateljesítményeket fokozzák, és amellett... általánossá tegyék az órabérezést.... megfelelő akkordalap megállapítása szerint.”34 A munkaintenzitás állandó fokozásának következménye tükröződik a balesetek számának növekedésében és az általános életkor alakulásában. A bejelentett üzemi balesetek száma: 1920: 9 074; 1921: 14 058; 1922: 17 072' A Statisztikai Közlemények adatai alapján (több évi átlagot véve figyelembe) a hatvanadik életévét a nagybirtokosok 20.1 %-a, a gazdasági cselédek 8.3 %-a, az ipari munkások 3.3 %-a, a bányászok 2.7 %-a érte el. A munkások idő előtti elhalálozása nem érintette a tőkéseket. A munkás „meghal korábban? — Sok más vár a kapu előtt!... Kisajtolják a munkás minden erejét, és aztán elkergetik. Csak fiatalokat és erőseket vesznek fel.”5 A Nagy Októberi Szocialista Forradalom eredményeként először a Szovjetunió­ ban, majd ezt követően az európai országok többségében (Albániát és Törökországot kivéve) — a munkások sokévtizedes harcának eredményeként — a 8 órás munka­ időt törvénybe iktatták. Magyarország csak az utolsók között lépett erre az útra. A nyolcórás munkaidő törvénybeiktatásában nagy szerepet játszott az 1929-33-as gazda­ sági válság. Ebben az időben egyrészt megerősödött a munkásmozgalom, másrészt a munkaintenzitás a válság idején tovább erősödött. A nagyvállalatok többségénél a tőkések megfigyelték, hogy a felfokozott munkaintenzitás mellett 8 órás munkaidő esetén jóval nagyobb az egy órára eső munkateljesítmény, mint a hosszabb munka­ nap esetében. (1. A munkásosztály helyzete a . . .214. old.) Mindezek eredményeként 1935-ben a 6660. sz. kormányrendelet általánosságban intézkedett a napi 8 órás mun­ kaidőnek az iparban történő bevezetéséről. Majd ezeket a rendelkezéseket — két év­ vel később — az 1937. XX|. tc. iktatta törvénybe. A 8 órás munkaidő tényleges bevezetését a tőkések azonban nagy huzavonával hajtották végre. így például a 8 órás munkanapot a vas- és gépiparban valamint a papíriparban csak 1939 tavaszán vezették be. A 8 órás munkanapról szóló törvény végrehajtását ezután — még mielőtt az egész iparban bevezették volna — a háborús helyzetre való hivatkozással 1939. szep­ tember 2-án felfüggesztették. Ezt követően a napi munkaidő tovább növekedett Sok szakmában megtalálható volt a 60-70 órás munkahét, amely munkaerő-kihasználás és munkaintenzitás mér­ tékének növekedésével párosult. A háborúra készülő tőkések Magyarországon is ab­ ból indultak ki: „Gyenge és rövid életű nemzedékek gyors váltakozása éppoly jó el­ látja a munkapiacot, mint az erőteljes és hosszúéletű nemzedékek sora.”6 Az 1937. XXI. tc. intézkedett a munkásoknak járó fizetett szabadságra vonatko­ zóan is. A törvény által hagyott kibúvókat kihasználva a tőkések a törvényt csak igen kismértékben hajtottak végre. A törvény kimondja például, hogy 6 napi fize­ téses szabadság jár egyévi megszakítás nélküli munkaviszony esetén, de ha a munka­ viszony 14 napnál hosszabb időre megszakad, a fizetéses szabadság a munkást nem illeti meg. A nagyarányú munkanélküliség eredményeként csak viszonylag kevés munkás dolgozott megszakítás nélkül egy évet. Sokszor előfordult, hogy a tőkések a gyár bejárata előtt elbocsájtották a munkást, hogy a fizetéses szabadságra vonatkozó jogától megfoszthassák. (lásd: Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége Szakszervezeti Tanács) jelentése a XVII. küldöttközgyűlésének, Budapest, 1948.). 1939 őszén az 1937: XXI. tc. felfüggesztésével a fizetéses szabadságra vonatkozó ren­ delkezések is érvényüket vesztették. 3. 4. 5. 6. Dr. Kovács Norbert cikke, Statisztikai Szemle, 1923. 79-80. old. Magyar Statisztikai Évkönyv. 1919-1922 , 50. oldal. Lenin: Müvei 18. köt. 607-608. oldal. Marx-Engels: Válogatott művek. 1. kötet, Szikra, 1949. 422. oldal. 43 �Az 1937: XXI. tc. bevezetése utáni időszakban maguk a tőkések (Gyáriparosok Országos Szövetsége) és a polgári ideológia egyes képviselői nagy figyelmet fordíta­ nak a munkások szabad idejének problémáira. Figyelmük oka a félelem. Féltek attól, hogy a szabad időhöz jutott munkások között még nagyobb mértékben tért hódítanak a marxizmus eszméi. Ezt a félelmet nagyon jól illusztrálja Scmidt Sándor cikkének alábbi részlete, „Tagadhatatlan, hogy a 8 órai munkaidő bevezetése, általánosítása is csak akkor válhatott volna tökéletesen az ipari munkásság s a Haza javára, ha akkor vezettük volna be, mikor már gondoskodtunk a felszabaduló időnek a munkásság érdekében álló kihasználásáról. A valóságban azonban az történt, hogy a munkásság évszáza­ dokon át hozzá volt szokva ahhoz, hogy 12 órás munkaideje után 2-3 órát családjá­ val tölt, házi munkáját elvégzi, s azután a szükséges 8 órai pihenőre tér. A 8 órai munkaidő bevezetése után azonban a minden átmenet nélkül egyszerre felszabadult 4 órájával nem tudott mit kezdeni, arra elfelejtettük megtanítani. Unatkozott, s kész­ ségesen szívta magába a munkásság vezéreiül feltolakodott kommunista-szociálde­ mokrata szakszervezetek tanításait, melyek osztálygyűlöletekre, a Haza és Isten fo­ galmának tagadására használták ki az adottságot. Így lettek pl. a német nagyipari gócpontok, a Ruhr-vidék százezres munkástömegei a nagy német birodalomnak is sír­ ásói.''7 Az uralkodó osztályon belül vita keletkezik arról, miféle szervezeti formában le­ het legjobban biztosítani a munkások szabad idejének olyan megszervezését, amely biztosítja soraikban a reakciós nacionalizmus és más polgári, fasiszta eszmék térhó­ dítását. A legszélsőségesebb irányzatot vitéz Marton Béla a fasiszta jellegű „Nemzeti Munkásközpont” országos elnöke képviseli. Eszményképe a fasiszta olasz, német és portugál szabadidő-szervezet. „Egyetemes, mindent átfogó erejű tevékenységre van szükség, és ez csak a Hi­ vatalos Szabadidő-Szervezet keretében oldható meg.. . A múlt liberális és marxi materialista felfogásból való átalakulás szellemi és lelki megújhodást kell, hogy je­ lentsen. . . Történelmi szükségszerűség egy országos magyar Hivatalos Szabadidő-Szervezet mielőbbi létesítése. Az olasz, német, portugál stb. példák is bizonyítják, hogy csupán társadalmilag, hatósági jogkör nélkül a szabadidő-szervezet életrehívása nem vált­ hatja be a hozzá fűzött várakozást. A Hivatalos Szabadidő-Szervezet nemcsak szo­ ciális intézmény, legalább ugyanilyen mértékben nemzetnevelés. Egész nemzedéket kell átmenteni a közelmúlt, sőt a jelen szociáldemokrata tévvilágból a felelősségteljes nemzeti élet lelkiségébe. A cél érdekében szükséges a társadalmi osztályok életfel­ fogását, világnézetét átalakítani.”8 A gyártulajdonosok nem értenek egyet Marton Bélával. Saját maguk akarnak ren­ delkezni saját munkásaik szabad idejével. A szükségesnek tartott szabadidő-szerve­ zetet ezen az alapon a Gyáriparosok Országos Szövetsége keretein belül létre is hoz­ zák. A megalakult gyári szabadidő — szervezetek központjának Tájékoztatójában jól nyomon követhető egyrészt bizonyos kétkulacsosság, ami „az egyéb nyugati államok”ra való hivatkozásban jut kifejezésre, másrészt a saját munkások szabad idejével való rendelkezés jogának védelme, amit az „autonom” megoldással akarnak biztosítani. „Korunk egyik vezető eszméje: a munkavállalók szabad idejének hasznosítása. Ez a mozgalom az elmúlt években a velünk barátságos külföldi államokban — mint Olaszországban és Németországban — „Dopolavoro” és „Kraft durch Freude” néven óriási sikert ért el és megmozgatta az egész társadalmat. De nemcsak ezekben az or­ szágokban, hanem egyéb államokban is rendszeres gondoskodás tárgya a munkavál­ lalók szabad idejének hasznosítása... 7. Schmidt Sándor (Magyar kir. bányaügyi főtanácsos, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vezérigazgató helyettese): A munkásság szabadidő mozgalma. Magyar Lélek, 1939. 11. szám. 8. Vitéz Marton Béla (orszgy.-i képv., a Nemzeti Munkaközpont országos elnöke. Magyar­ ország megbízottja a külföldi és nemzetközi szabadidő szervezeteknél): Előszó (Szabadidő mozgalom, idegenforgalom, munkásnyaraltatás — Dr. Dakó Gábor, 1940.) ................ 44 �45 gyáripari vállalat kezdeményezésére a Magyar Gyáriparosok Országos Szövet­ sége is programjába vette a szabadidő-kérdésnek tervszerű rendezését, illetve rend­ szeres továbbfejlesztését. Először is megkérdezte tagjait, hogy milyen alapon kíván­ ják a szabad idő kérdését megoldani. A válaszok 80 %-a az autonom megoldást kí­ vánta. A magyar ipar e szándékát és kívánságát az illetékes kormánytényezők kedvevezően fogadták és a megalakítandó központi szabad idő — szervezet támogatását kilá­ tásba helyezték. Így alakult meg az 1940. év tavaszán a Gyári Szabadidő Szervezetek Központja, melyhez a folyó év végéig 216 vállalat csatlakozott.”910 11 A Gyári Szabadidő Szervezetek Központja célkitűzéseit jól jellemzi Fluck And­ rás előadása. Fő feladatnak a tőkés és munkás közötti „együttműködés” kikiáltását tekinti és igyekszik felvázolni az ehhez szükséges erkölcsi, világnézeti és életmód­ beli feltételeket is. „A szabadidő-tevékenységnek — pihentető, üdültető, szórakoztató és ismeretter­ jesztő jellegén felül — magasabbrendű célkitűzéseinek is kell lennie. Minden egyes foglalkoztatás hazafias és erkölcsi alapon álljon. Ezt a követelményt minden meg­ mozdulásban érvényesíteni kell még akkor is, ha kifejezetten nem is nyilatkozik meg.”10 A munkások szabad idejének irányítására az 1938-ban alakult Magyar Népműve­ lők Társasága is bejelentette igényét. A népművelési bizottságok feladata a szabadidő — tevékenység: „A népművelés... célkitűzései az utolsó két évtizedben a nagytömegek szabad ideje tervszerű felhasználásának gondolatával bővült, s így passzív feladatkörei az oktatáson túl a nemesirányú aktív és passzív szórakozási alkalmak biztosítása, álta­ lában pedig a napi szabad időnek, a hétvégi pihenőnek és fizetett szabadságnak nem­ zetnevelői szempontból való kihasználása.”" A Magyar Népművelők Társaságát azonban sem a „Gyosz”, sem a „Nemzeti Munkaközpont” nem ismerte el a szabadidő-mozgalom vezetőjének. Köncse Jenő így fogalmazza mge a Magyar Népművelők Társaságával kapcsolatos kételyeit: „Nálunk több elgondolás merült már fel a szabadidő-szervezet intézményes ki­ építésével kapcsolatban. Az egyik a népművelési munka szervein keresztül kívánja megvalósítani. Tagadhatatlan, hogy ez a terv első tekintetre tetszetősnek látszik. Ha azonban a kérdés mélyére hatolunk, számos ellenérvre bukkanunk. Mint tudjuk az is­ kolán kívüli népművelési bizottság hivatása a népművelő és a továbbképző munka el­ látása, tehát oktató tevékenység. Bár ennek keretében a szórakozási elemeket is be­ iktatják — mint például színelőadásokat, hangversenyeket, néptáncokat stb. — mégis úgyszólván kizárólagos szociálpolitikai jellege el nem vitatható, figyelemmel a mun­ kában résztvevő tanítók, tanárok, stb. túlnyomó számára. Ennek a szervezetnek a hangsúlya az ismeretterjesztésen van, ezért az iskolai méreteken alig nőhet túl. De figyelembe kell még vennünk azt is, hogy az iskolán kívüli népművelési szervek meggyökeresedésének esélyei mások a vidéken, a falvakban, és mások a városokban. Ezenkívül tudjuk, hogy az érdekkapcsolat a szervezet és a lakosság közölt nem elég szoros. Mindezekből levonhatjuk a következtetést, hogy az iskolán kívüli népművelés szervezete, mint a magyar szabadidőmozgalom népművelési ágazata, teljes felké­ szültséggel töltheti be hivatását, azonban mint egy ország szabadidő-intézmény meg­ testesítője, nem válna be.” 9. A Gyári Szabadidő Szervezetek és a Gyári Szabadidő Szervezetek Központjának Tájé­ koztatója a célkitűzésekről és munkaprogramról. Gyakorlati szervezési tanácsok. 10. Fluck András (az Úrikirály-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt. ügyvezető Igazgatója): A Magyar Gépiparosok Országos Szövetsége elnökségéhez intézett beszámolót a balatonkenesei tanfolyamról. (Magyar Gyáripar Szabadidő-Szervezete által Bpest. Székesfőváros Iskolánkívüli Népműve­ lési Bizottsága közreműködésével. 1940. június 9—16. között Balatonkenesén rendezett sza­ badidő-vezető tanfolyam.) 11. Novárg Gyula: Népművelés és szabadidő, 27. old. (A Főv. népm. vez. képző tanfolya­ mának előadásai, 1939.) 45 �„Elgondolásunk szerint a szabadidő-mozgalmat olyan országos központ irányí­ taná, amely kerület és helyi szervekkel hálózza be az országot.”12 A részletkérdésekben egymással szemben álló törekvések mind arról tanúskod­ nak, hogy a burzsoázia Magyarországon sem mondott le a felnőtt munkások műve­ lődésének ellenőrzéséről. Vita csak akörül folyt, hogy a munkás „tőkéhez tartozó egész életidejének” a munkától szabaddá lett része fölött az ellenőrzést az egyes tőkés, vagy a fasiszta államban megtestesült össztőkés gyakorolja. A tőkés osztály — ebben vagy abban a formában — munkások által kiharcolt szabad időt a reakciós világnézet és erkölcs terjesztésének területévé igyekezett vál­ toztatni. A polgári szabadidő-tevékenység az uralkodó osztály általános kultúrpoli­ tikai célkitűzéseinek megvalósulását szolgálta. A proletárforradalom megismétlődé­ sétől félve a munkások minél nagyobb tömegeit akarták a „keresztény-nemzeti kul­ túra” alapján befolyásolni. A tőkések által irányított szabadidő-mozgalom a kommu­ nisták, a Szovjetunió, a proletár nemzetköziség ellen irányult és alapvető eszmei fegyvere a nacionalizmus volt. Az uralkodó osztály a munkások szabad idejét az iskolához hasonlóan az ural­ kodó burzsoá világnézet és politikai felfogás terjesztése területének tekintette. Meg akarták őrizni kulturális monopóliumokat, amely az osztályelnyomás egyik eszköze volt a kezükben. Az uralkodó osztályok ilyen arányú törekvését az ellenforradalmi rendszer hiva­ tásos kultúrpolitikusa és kultúrfilozófusa Korniss Gyula fogalmazta meg legvilágosab­ ban, „Kutúra és politika” című művét az ellenforradalmi rendszer munkásgyűlölő kultúrpolitikája elméleti alátámasztásának szentelte. Ebben a művében nyíltan kije­ lentette, hogy a dolgozó tömegek számára a műveltségnek csak morzsáit kell juttatni. Szerinte „az egészségesen működő és fejlődő nemzeti közösség szerkezete hármas tagozottságú: van egy alsó, egy középső és egy felső rétege.” Ez a réteg „jobbára testi, mechanikai munkát végez. . . ilyen a napszámos, gyári munkás, kézműves, földmű­ ves, szolga stb." A kisbirtokos gazdák, iparosok, kereskedők, a vasúti, postai és táv­ irdai tisztek, a közigazgatási hivatalok segéd és kezelőtisztjei, a néptanítók stb. ké­ pezik a „középső társadalmi réteget” akiknek a 4 oszályú polgári iskola és az erre épülő középfokú szakiskolák nyújtják a megfelelő képzettséget. A harmadik felső ré­ teg „a szofokrácia, a nemzeti organizmus agyveleje”. Ide tartoznak a „szellemi alkotó és irányító munkát végző” tudósok, művészek, tanárok, főhivatalnokosok, a nagy­ iparosok, nagy kereskedők stb. Ettől a rétegtől függ elsősorban „a nemzeti közösség helyes irányítása és boldogulása”. Ezért ennek a rétegnek kell „a kultúra legtöbb értékes elemét elsajátítania.”13 Az uralkodó osztályok tényleges művelődési monopóliumáról tanúskodnak a már­ tírhalált halt kiváló kommunista művelődéspolitikus Földes Ferenc által közölt ada­ tok.14 a lakosságban a középiskolákban a képzőkben a képesítő műveltséget adó leányiskolában együtt a főiskolákon munkásság részesedése %-ban 21,4 3,8 4,7 2,1 3,9 polgárság részesedése %-ban 81,2 82,7 81,2 90,8 83,3 12. Dr. Köncs Jenő: A szabadidőmozgalom kialakulása és szociálpolitikai jelentősége. Mun­ kaügyi Szemle, 19.38. 6. old. 13. Korniss Gyula: Kultúra és politika. Bpest. 1928. 63 és következő oldalak. 14. Földes Ferenc: A munkásság kulturális helyzete Magyarországon. Vasszínű égbolt alatt. Bp. 1961. 374. és 379. oldal. 4G �A műveltségét, kulturális-technikai színvonalát illetően a munkásosztály nem volt egységes. A munkásosztály rétegeződéséből és rétegeződésének alakulásából képet alkothatunk magunknak az egyes rétegek kulturális-technikai színvonala közötti kü­ lönbségekről is A munkások előtt csak a G osztályos népiskola kapui voltak nyitva. Ezt a hely­ zetet jellemezve és a megoldás egyedül lehetséges forradalmi útjára — a cenzúra miatt burkoltan — rámutatva írta Földes Ferenc: „Az emberek milliói maradnak a legalacsonyabb kultúrfokon és soha nem tudjuk meg róluk, mit rejtegettek maguk­ ban. . . A kulturéhség hiába csillog a szemekben, elfojtja a szegénység. A szegény­ ség a kulturkiközösítettség legalapvetőbb oka. . . Tehát marad a társadalmi megol­ dás, amelynek olyan helyzetet kell teremtenie, hogy a szegényparaszt és munkásré­ tegek társadalmi arányuknak megfelelően részesüljenek a kultúrában.”15 Az 1920. évi népszámlálás adatai szerint 1 090 715 hat éven felüli analfabéta volt az országban. Az analfabéták száma csökkent ugyan, de 1930-ban még mindig 735 076 analfabétát tartottak nyilván. Az elemi iskola hat osztályát a tankötelezetteknek csak ötven százaléka végezte el.16 Laczkó Miklós adatai” szerint 1930 körül az ipari proletariátus létszáma kb. 650 000 fő volt és a negyvenes évek elejére ez a létszám kb. 800 000 főre emelkedett. A munkásosztály legjelentősebb részét a szakképzettség nélküli betanított munkások alkották. A munkásosztályon belüli arányuk 50—55 %-ról a második világháború előtti években 60 % fölé emelkedett. A munkásosztálynak ebből a rétegéből sokan részt vettek a munkásmozgalomban, de túlnyomó többségük nem került kapcsolatba azzal. Előképzettségük hiánya és nehéz anyagi helyzetük miatt többségüket a műve­ lődési törekvések hiánya és a politikai közömbösség jellemezte. Később sokan közü­ lük a jobboldali szervezetek agitációjának hatása alá kerültek. A munkásosztálynak mintegy 13 %-a volt teljesen képzetlen. E rétegnek több mint a fele közvetlenül falusi származású volt. E munkásréteg volt a proletariátus politikailag legelmaradottabb része és kisebbségtől eltekintve nem voltak művelődési igényei sem. A munkásosztály egészének kb. 25-30 %-a volt szakképzett munkás. A szak­ munkások között kétféle magatartás volt megfigyelhető. Az idősebb generáció a munkásmozgalom harcaiban edződött, sok politikai tapasztalattal rendelkezett, a fasiszta ideológia által nehezen volt befolyásolható, de nagy részének forradalmi lendülete megtört. Művelődési törekvéseiket demokratikus antifasizmus jellemezte Soraikból került ki a szociáldemokrata mozgalom és ezen belül a reformista ideológia állandó bázisa. A szakmunkások fiatalabb rétege — amely már az ellenforradalmi rendszer iskoláiban nevelődött — könnyen volt befolyásolható az uralkodó osztály ideológiája által. Ugyanakkor igyekeztek magasabb technikai műveltséget elsajátí­ tani. A munkásosztály létszámának és a faluról közvetlenül felkerült munkások ará­ nyának növekedése, a szakmunkások arányának csökkenése kedvezőtlenül befolyá­ solta a munkásosztály kulturális-technikai színvonalának alakulását. Mégis az ellen­ forradalmi korszak egészét véve figyelembe, a munkásosztály technikai ismeretei az iparban végbement fejlődés eredményeként növekedtek. A munkások művelődési lehetőségeit, kevés szabad idejük kulturált eltöltését elsősorban anyagi helyzetük korlátozta. Jól illusztrálják ezt Rézler Gyula polgári szociológus által közölt családi költségvetések. K. I. géplakatos és T. B. rézműves havi költségvetése, akik a selypi cukorgyár munkásainak legjobban fizetett rétegéhez tartoztak, és egyaránt 3-3 családtagjuk volt — 1938-ban a következőképpen alakult:18 15. Földes Ferenc Munkásság és parasztság kulturális helyzete Magyarországon. Bp. 1941. 108-109. oldal 16. ,,Kulturstatisztikai Adattár 1962.” Budapest. 1063. 17. Lásd részletesebben: Laczkó Miklós: ..Ipari munkásságunk összetételének alakulása 1867—1949”. Budapest, 1961. 111-116. 140-141 és 187-191. oldal. 18. A magyar gyári munkásság. Szociális helyzetkép. Szerk.: Rézler Gyula, Bp. 1940. 32. oldal. (Cukorgyári munkások) 47 �T. B. rézműves K. I. géplakatos Havi jövedelem: 260,— P. 181,— P. Havi kiadások: 15,— 13,30 Házbér 18,60 13,— Fűtés, világítás 105,— Étkezés 87,— 50,— Mosás, ruházkodás 30,— 26,— 10,— Gyermek taníttatására 4,— Szappan, fogkrém stb. 4,— — 10,60 Könyv, újság, rádió — 12,— Dohányzás 6,40 11,— Szórakozás Egyenleg: + 5,40 P. + 19,70 P. Ugyanebben a tanulmányban található két alacsonyabb keresetű szakmunkás I. P. géplakatos és B. F. kazánkovács családjának havi költségvetése is. Mindkét munkásnak 2 eltartott családtagja volt. I. P. géplakatos B. F. kazánkovács Havi jövedelem: 93,— P. 99,— P. Kiadások: 9,— Házbér 7,— 16,— 10,60 Fűtés, világítás 45,— 50,— Étkezés —— Mosás, ruházkodás 15,— — Gyermek taníttatása 14,— Szappan, fogkrém stb. ,3,60 2,50 — — Könyv, rádió, újság — — Dohányzás — — Szórakozás + 6,50 P. Egyenleg: + 11,80 P. Rézler Gyula a közölt adatok alapján megjegyzi: „A két kisjövedelmű család csak a legelsőrendű szükségleteit képes úgy ahogy kielégíteni, művelődésre, szórako­ zásra, már egyátalán nem telik.”19 A munkásosztály túlnyomó többsége, a betanított és tanulatlan munkások nagy tömegeinek életszínvonala ennél is alacsonyabb volt. A munkásosztály nagy tömegeinek nyomorát kulturális elmaradottságát hitele­ sen mutatja meg a Kommunista Párt féllegális folyóiratában a „Gondolat''-ban Bá­ lint György, Darvas József, Forgács Antal és Jahn Ferenc által írt riportsorozat a Budapesti Visegrádi utca 20-24 számú házak lakóinak életéről. Darvas József egy vidékről felkerült kőműves segéddel beszélgetett, aki együtt élt öccsével. A szoba-konyhás lakásban, — ahol egy ágyat béreltek kettőjük számára — összesen nyolcan laktak. Ketten heti 18 pengőt kerestek. Ebből 3 pengőt fizettek az ágyért. A megmaradt 15 pengőből étkeztek. Szórakozásra égy fillérjük sem maradt. „Különben se lenne hozzá kedvük, mert esténként olyan fáradtak, csak aludni, pi­ henni kívánkoznak. Vasárnap nemkülönben. Akkor később kelnek, úgy tíz óra felé. Délután alszanak, kártyáznak, esetleg olvasnak, ha van valami jó könyv. Mikor nincs munkájuk, akkor idő is, kedv is lenne szórakozásra, de akkor még lakásra, evésre is alig-alig telik. Ilyenkor kölcsönökből élnek.” Egy inségmunkás anya a szabad idejéről Bálint Györgynek így nyilatkozik: „Al­ szom”. Szórakozni sehova nem járt. Néha belenézett az újságba, rádiót nem hallgatott, könyvet nem olvasott, moziba nem járt, színházban még sohasem volt. A munkásosztálynak ezt az elesett a politikai és szakszervezeti mozgalomtól is távol álló részét jellemezve és a kegyetlen viszonyokat kárhoztatva írta Bálint György „ ... A rádió hangosan szól az egész világon, az írók írnak, a színészek játszanak, a 19. A magyar gyári munkásság. 184. oldal. 48 Szociális helyzetkép. Szerk.: Rézler Gyula, Bp. 1940. �film pereg. A Visegrádi utca 20-24. számú ház lakói ezalatt szobáikban és konyháik­ ban üldögélnek, fáradtan és keserűen, többnyire petróleumlámpa fényénél, alusznak, maguk elé bámulnak, esetleg civakodnak. És ha nagyon sok szabad idejük van eset­ leg elgondolkoznak azon, hogy mennyivel jobb nekik, mint az abesszin benszülötteknek, mert ők kultúrában élnek és jól megszervezett polgári társadalom őrködik anya­ gi és szellemi javaik fölött.”20 A munkások — különösen a fiatal munkások — tudásvágyáról és szabad idejének felhasználásáról képet alkothatunk magunknak a korabeli szociográfiai felmérések alapján. E felmérések nagy részében sok az esetlegesség, de összevetve ezeket az ed­ dig ismertetett adatokat bizonyos tájékozódást nyújtanak a szabad idő szerepét illető­ en a munkások kulturális-technikai színvonalának emelésében. Az Országos Szociálpolitikai Intézet az 1930-as éve végén adatfelvételt hajtott végre annak megállapítása érdekében, hogy a 15-18 éves fiatal munkások mivel töl­ tik szabad idejüket. E felmérés eredményeit Gyulai Elemér publikálta.21 A felmérés eredményei alapján átlagosnak vett 100 férfimunkás és 100 nőimunkás szabad idejet az alábbiak szerint használta fel: Moziba ment Színházba, színelőadásra ment Zenét nyújtó alkalmat kere­ sett Futballmérkőzésekre, cirkuszba ment Házi munkát végzett Családi körben szórakozott Tanult, tanfolyamokat, előadásokat, múzeumokat látogatott Gondolkodott, elmélkedett Regényt, újságot olvasott Rádiót hallgatott Sportolt Általában 44 Férfi 44 Nő 44 24 28 20 7 10 3 4 17 5 7 1 5 — 33 5 17 3 53 5 29 25 4 53 1 41 9 2 53 1 16 A legnagyobb érdeklődés tehát az olvasás iránt mutatkozott meg. Száz munkás­ nak több mint a fele (53) olvasott szabad idejében. Meg kell azonban jegyezni, hogy az olvasott könyvek jelentős része ponyva és színvonalatlan regény volt. A Népszava 1942. április 26-án „Adatok a vidéki ifjúmunkások helyzetéről” cí­ men adatokat közölt 23 vidéki ifjúmunkás olvasmányairól. A cikk szerint a 23 fiatal közül olvasmányait tekintve, csak 9 bizonyult öntudatos munkásnak. Ezek valamenynyien rendszeresen olvasták a Népszavát és leggyakoribb olvasmányaik Marx, Bebel, Gorkij, Solohov, Jókai, Petőfi, Darvas, Kassák és Nagy István voltak. Petrányi Győző és Rusznyák István adatai szerint, akik az OTI üdülőtelepein 1941. évben üdültek ifjúmunkások adatait vizsgálták meg — az olvasók rétegeződése az alábbi képet mutatta: A megkérdezett fiúk 99 %-a, a megkérdezett lányok 93,2 %-a rendszeresen olvasott, elsősorban szépirodalmat (a fiúk 56,5 %-a a lányok 64,5 %-a). Egyesek a képeslapokat szerették leginkább (a fiúk 17,9 %-a, lányok 14,6 %-a). Szak­ mai és ismeretterjesztő műveket olvasott a fiúk 17,1%-a, a lányok 7,8 %-a.22 Bay Ferenc könyvtárigazgató Magyarország egyik legnagyobb vidéki ipari városá­ ban statisztikai adatgyűjtést végzett a helyi könyvvásárlással és könyvgyűjtéssel kap­ csolatban. 21 021kérdőívet dolgozott fel. A kérdőívek tanulsága szerint a városban 20. Bálint—György—Darvas József—Forgách Antal—Jahn Ferenc, Visegrádi utca 20-24 sz. Gondolat, 1936. 2. sz. 21. Gyulai Elemér: A magyar munkásifjúság szórakozása. Szociális Szemle. 1940. 2. szám. 22. Petrányi Győző—Rusznyák Gyula: Munkásifjúságunk helyzete. Bp. 1944. 68. oldal. 49 �535 magánkönyvtár volt. A tulajdonosok nagy része köztisztviselő volt. A Szigetben és a Szabadhegyen, ahol a gyári munkások, napszámosok és földművesek éltek, egyet­ len magánkönyvtár sem volt található.23 Meg kell jegyezni, hogy ugyanebben a városban a városi könyvtárnak kb. 7 % munkásolvasója volt.24 A munkások szabad idejének mennyiségét és művelődési törekvéseinek, a szabad idő felhasználásának tartalmát egyrészt az ellenforradalmi-fasiszta rendszer gazda­ sági alapja, politikai és kulturális felépítménye határozza meg, másrészt azonban a rendszerrel szemben álló politikai és kulturális törekvések is — elsősorban a munkás­ mozgalom törekvései — hatottak rá. A szabad idő ebben a tekintetben az ideoló­ giai osztályharc területe volt, ahol kétféle kultúra állt egymással szemben: az ural­ mon lévő osztályok kultúrája és a kizsákmányolt osztályok kultúrája. A munkások szabad idejének tartalmát befolyásolni igyekvő gyártulajdonosok megnyilvánulásai világosan mutatják célkitűzéseiket. Egyrészt felismerték, hogy a fejlődő technika bázisán az intelligensebb munkás nagyobb hasznot hajt a tőkésnek. Erről beszélt előadásában Tóth B. László a GYOSZ megbízottja 1943-ban egy orszá­ gos népművelési értekezleten: „Ne gondolja senki, hogy a gyáripar vezetőinek megértő munkásgondozása — különösen az elmúlt évtizedekben — valami szociális ihletnek volt az eredménye, hisz abban a korban ez a téma még alig haladta túl az elméleti latolgatások korszakát. A munkásgondozás kérdését okos, objektív, kapitalista számítás indította el, mert a gyá­ rosok rájöttek, hogy minél intelligensebb, minél műveltebb a gyári dolgozó, annál eredményesebb, minőségileg annál értékesebb a munkája. Belátták, hogy a munkás testi és lelki kondíciójának karbantartása, fejlesztése, fontos termelési érdek.”25 Hasonlóképpen nyilatkozott az ellenforradalmi rendszer konszolidációjának igé­ nyeit kifejező kultúrpolitika képviselője Klebelsberg Kuno gróf, kultuszminiszter is. „. . . a modern termelési mód, az új kényes műszerek, gépek és szerszámok mel­ lett az értelmetlen ember többet árt, mint használ... ezért magyarázom a hivatalos kereteken kívül álló pénzügyi bölcseinknek, hogy ma az iskola kérdései legalább öt-■ ven százalékig közgazdasági, termelési kérdések. . .”26 A tőkés termelés igényei megnyilvánultak a korabeli neveléstudomány területén is. „... A neveléstudomány új iránya arra hajlik, hogy a humánus és gyakorlati képzést közelebb hozza egymáshoz, közös alapokra helyezze, amazt gyakorlativá téve, ennek gyakorlati szellemét pedig a művelődés tárgyaivá mélyítve ki. . .”27 Módosulnak az uralkodó osztály kultúrpolitikai célkitűzései a világgazdasági vál­ ság után, amikor Magyarországnak a „Tengely hatalmakhoz” való csatlakozásával megkezdődnek a második világháborúban való résztvétel konkrét előkészületei. Eb­ ben az időben az új kultuszminiszter Hóman Bálint a fasiszta világnézetre nevelés primátusát hirdeti a szakmai képzéssel szemben. „... Én nem akarom a szakoktatási rendszert lekicsinyelni, nem akarom a szak­ ismeretek nyújtásának szükségességét az iskolában megtagadni, de nem győzöm elég­ gé hangsúlyozni, hogy a nagy világnézeti harcok mai korszakában a nevelő munkára az iskolának sokkalta nagyobb szüksége van. mint volt bármikor és erre talán még a szakismeretek terjesztésénél is nagyobb súlyt kell helyeznünk.. 23. Bay Ferenc: „A győri magánkönyvtárak statisztikai megvilágításban". Könyvtári Szemle, 1935. 1. sz. 24. A győri városi közkönyvtár évkönyve. I. 1898—1938. Győr. 1939. 39. 1. 25. Tóth B. László (a GYOSZ megbízottjának felszólalása a Balatonkenessei Orsz. Népm-i Értekezleten. 1943. május 19-21) A gyáripari dolgozók és a népművelés. Magyar Lélek. 194.3. 8. szám. 26. Klebelsberg Kuno: A Magyar polgári iskola c. cikke. Nemzeti Újság. 1926. június 24. Idézi a Klebelsberg Kuno: Beszédei, cikkei és törvényjavaslatai c. kötet. Bp. 1927. 373. old. 27. Vígh Albert: Magyarország iparosodásának története az utolsó száz évben. Bp. 1932. 673. oldal. 28. Hóman Bálintnak a Felsőházban 1933. június 26-án tartott beszéde. Idézi Hóman: Műve­ lődéspolitika c. kötet. Bp. 1938. 109. oldal. 50 �A „Magyar Lélek” 1943. évi 12. számában Tamás József „Miről tartsunk népmű­ velési előadást? című cikkében 350 megtartásra ajánlott témát sorol fel és ebből mind­ össze 2 téma technikai jellegű. Az üzemi szabadidő-tevékenység ideológiai irányvonalának fő elemei jól nyo­ mon követhetők a Csepeli Weiss Manfréd gyárban szervezett műsoros estek címeiben. A címekből világosan láthatók a hivatalos kultúrpolitika alapelvei: vallás, naciona­ lizmus és giccs. Magasházy Ödön írja: ........ évenként számos kultúrdélutánt rende­ zünk. így 1938-39. évben 5 előadásnak 3400, 1939-40. évben 11 előadásnak 8000, 194041. évben 11 előadásnak 11 400 nézője volt... Az 1939-40. évben rendezett 11 előadás között a legkiemelkedőbb volt: a „Székely est”, a „Karácsonyest”, a „Tarka est”, a Petőfi est”, a Zenés tarka délután”, az „Operett és film sláger est”, az „Erdélyi kultúrest”, az „Erdélyi irodalmi est”.29 A Horthy-rendszer egész időszakán végighúzódó jellemvonása az uralkodó osz­ tályok magatartásának a forradalomtól való félelem és ennek megfelelően a kommunistaellenesség és az a törekvés, hogy a munkások szabad idejét a nacionalista eszmék terjesztésének területévé tegyék. Jól jellemzik ezeket a törekvéseket Scmidt Sándor „magyar királyi bányafőtanácsos” szavai: „40-50 év előtt főiskoláinkon csakúgy, mint a középiskola padjaiban munkáskér­ désről mi sohasem tanultunk, a „Rerum Novarum” pápai enciklikának hírét sem hallottuk, tudtuk jó szüleink tanításából, hogy a munkás iránt szeretettel kell vi­ seltetni, ki csak azért lett munkás, mert nem akart tanulni s egészen természetesen erre a pályára küldenek minket is. ha nem végezzük lelki ismeretesen iskoláinkat. . . csak akkor nyílt ki a szemünk, amikor a háborúval együtt ott állott a maga ápolat­ lan, gondozatlan hatalmas tömegével, az Isten és Haza szent fogalmának tagadásával és gyalázásával.” „ . . . mi itthon maradottak nem vettük észre a nemzetközi maffia céltudatos munkáját, mikor a tömegek elöljárói, egyházi vezetői ellen fordítva, eltávolítani igye­ kezett a vallástól, hogy a földi tekintélyt lerombolva a legfőbb isteni tekintély ha­ talma alól is kivonja, mert csak így érhette el célját, hogy hős katonáink visszaözönölvén a harcterekről, vak eszközévé váljanak a hullarabló kommunista-szociálde­ mokrata vezérek szegény magyar hazánk szét darabolását eredményező és soha jóvá nem tehető gazságának.” „Feltétlen tanulsága tehát a világháborúnak, hogy nem elégséges a fegyverke zésnek minden fogalmat meghaladó mértéke, nem elégséges a hadseregnek katonai kiképzése, mert a győzelem azé lesz, aki az ország összlakosságának erkölcsi és kultu­ rális értékét képes kellő neveléssel erőssé, naggyá fejleszteni, a tömegeket ellenálló­ vá tenni nemcsak óvóhelyek készítésével, gázálarcok próbálgatásával, hanem a lélek erősítésével.” „ ... aktuális elmélyedni a kérdés tanulmányában, vajon megtettünk-e mindent, hogy az esetlegesen bekövetkező, talán minden eddiginél borzalmasabb világégés ne vezessen újabb 1918-hoz.”30 A forradalmi eszmék terjedésének megakadályozására fontos eszköznek tekintet­ ték a kispolgári életforma meggyökereztetését a munkások között. Ezeket a tőkés törekvéseket a már idézett Tóth B. László így fogalmazta meg: „Tevékenységünk legfőbb szempontja a családi élet megerősítése. Szabadidő-tevé­ kenységünk kapcsán olyan lehetőségeket kívánunk biztosítani, hogy a dolgozó sza­ bad idejéből megfelelő időt családja körében töltsön, aminek feltétele, hogy kellemes barátságos otthona legyen, ahol szívesen tartózkodik és ott el tudja foglalni magát. Ezeket a célokat szolgálja a munkásházak, a munkáslakások létesítése, családi házak megszerzésének és építésének előmozdítása, kiskertek megszerzése, apró háziállatok 29. Magasházy Ödön: Szabadidő a Csepeli Weiss Manfred gyárban. 30. Dr. Scmidt Sándor (magyar kir. bányaügyi főtanácsos, a Salgótarjáni Kőszénbánya RT. Szabadidő tevékenység a magyar gyáriparban. Bp., 1941. 45. oldal. vezérigazgatóhelyettese) A munkásság szociális helyzete és a szabadidő mozgalom. (A Sop­ roni Nyári Egyetemen 1939. augusztus 9-én tartott előadás), 51 �tenyésztési lehetőségének elősegítése. Ezek az akciók egyben gazdasági segítséget is biztosítanának a gyári dolgozók háztartása számára.”3132 Az uralkodó osztály propagandistái a munkások tudásszomját is a maguk elképze­ léseinek szolgálatába igyekeztek állítani és arra törekedtek, hogy az olvasás elvonja a munkások figyelmét a tényleges társadalmi problémákról. A könyvet a valósággal való szembefordulás és idealista világnézet kialakítása eszközének tekintették. Ennek érdekében a kulturális demagógiától sem riadtak vissza. Elismerték a munkások mű­ velődési vágyát, hogy azután azt saját világnézetük eszközévé változtassák. Hankiss János akkori kultusz államtitkár így írt erről: „Mert a fiatal munkás csupa éhség és szomjúság: olvasni, tanulni és művelődni szeretne; nagyon komolyan hiszi, hogy a tudás hatalom, — nem olyan bizonytalanul, mint némely egyetemet végzett értelmiségi.. .” „A tudás szabadság. A művelt ember fölemelte a fejét és körülnéz a világban. Meg tudja ítélni a maga helyzetei és lehetőségeit. Tudatos lesz, mérlegelni tud. Nem megy fejjel a falnak és nem engedi át másnak, hogy gondolkozzék helyette. A műve­ letlen ember feje a földre konyul, szeme az anyagra szegeződik, amelyen dolgozik. Munkájának nem jelentőségét érzi, hanem kényszerűségét. így életét sem érzi sza­ badnak. A műveltség nemcsak szabaddá teszi a lelket, de a földi lehetőségek közt bol­ doggá is. A könyv, a szó, a kép megmutatja a munkába merült embernek..., hogy ezen az életen kívül még nagyon széles a világ s ez a világ az enyém is, ha meg tudom keresni és hódítani. Ha este munka után Amerikába olvasom magam, akkor ott is vagyok; ha a Székelyföld friss csúcsaira visz a könyvem, akkor üdülök, pedig nem mozdulhatott ki Pestről. Gárdonyi Gézának, a nagy írónak egri sírja fölött, egy egyszerű fakereszten ez a pár szó olvasható „CSAK A TEST”. Tudniillik a lelke nem, az Istennél van. Ezt a mondást szeretném alkalmazni mindenkire, aki el tud mélyedni olvasmányába: ilyenkor a teste van otthon, a lelke járja a világot, szabadon és boldogan. Ennél a boldogságnál többet és állandóbbat nem adhat semmi.”32 Lényegében ugyanezeket a gondolatokat fejtette ki Bisztray Gyula minisztériumi osztályvezető a Csepeli munkások előtt: „A szociológia elméleti tudománya azt hirdeti, s a gyakorlat a tapasztalat is azt mutatja, hogy alig van társadalmi réteg, amelynek a kulturális érdeklődése olyan elénk és állandó volna, mint az üzemi munkásságé. . . Ez a csodálatosan élénk, friss érdeklődés a szellem magasabb régiói iránt min­ denképpen érthető. Pusztán lélektani szempontból is könnyen megmagyarázhatjuk. A nagy gyári üzemekben a termelés fokozott, türelmetlen, szinte kíméletlen üteme rendkívüli igénybe veszi, úgyszólván teljesen leköti az ember minden idegszálát. Ter­ mészetes a reakció: a szabad időben eltávolodni ettől a monotóniától és a részletmun­ kától a nagy összefüggések, a hatalmas egységes szerkezetek, rendszerek megismerése, felé törekedni!"33 Mindezek a törekvések végső fokon az osztályellentétek elkendőzését, a fasiszta ideológia alapján nyugvó „nemzeti egység”, a Szovjetunió ellen folyó háború hátor­ szágnak ideológiai megszilárdítását szolgálták. A Horthy-rendszer kulturális politikáját és kulturális életét az MSZMP műve­ lődéspolitikai irányelvei így jellemzik: „A negyedszázados ellenforradalmi rendszer uralkodó kultúráját a népellenesség, a kizsákmányoló osztályok kiváltságos helyzeté­ nek biztosítására, az osztályellentétek elködösítésére irányuló törekvés, a nemzeti fenn-héjázás és gyűlölködés, a nacionalizmus és sovinizmus, a klerikalizmus jellemezte. Az elemi ismeretek terjesztése is csupán a tőkés termelés által igényelt korlátolt mű­ veltségi színvonalat nyújtotta a nép tömegeinek. Az iskolai nevelést a nemzeti gyű31. Tóth B. László: A gyáripari dolgozók és a népművelés. 32. Hankiss János: A művelt munkás. Magyar Lélek. 1944. 1. szám. 33. Bisztray Gyula (a m. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, iskolán kívüli nép­ művelési ügyosztály vezetője): Munka és műveltség. Magyar Lélek. 1942. 11. szám. (A cse­ peli szabadegyetemi tanfolyam megnyitásán elmondott előadás.) 52 �lölködés terjesztése révén az imperialista háború eszméi előkészítésének szolgálatába állították. A feudális maradványokkal telített tőkés rendszer talaján a magyar kul­ túra nem tudott igazán szárnyra kapni. A hivalkodóan emlegetett „magyar kultúrfölény” hamis jelszó volt és álnokul imperialista célokat leplezett. Mit jelentett a va­ lóságban ez a „kultúrfölény”? Jelentette a dolgozó tömegek kulturális elmaradott­ ságát, papíron meglévő, de végre nem hajtott iskolatörvényeket, a munkás és pa­ rasztfiatalok kirekesztését a középiskolákból és az egyetemekről, az értelmiség és a nép szembeállítását, a klerikalizmust, a soviniszta, fasiszta nézetek uralmát, a kispol­ gári giccs, a ponyva, a szórakoztató ipar tobzódását.”34 Az uralkodó osztályok kultúrájával és népellenes kulturális törekvéseivel szem­ ben a munkáskultúra és munkásművelődés a Kommunista Párt irányításával harci eszközzé vált a fasizmus ellen a demokratikus és szocialista Magyarországért vívott harcban. A húszas évek elejének néhány kísérletét nem tekintve, a III. Internacionále V. Kongresszusa után 1925. körül bontakozott ki a Kommunisták Magyarországi Pártjá­ nak kulturális tevékenysége. A kulturális mozgalomban elért sikerek összefüggésben voltak az illegális munka összekapcsolása terén elért eredményekkel.35 A kulturális tevékenység legálisan a szakszervezetekben, a Szociáldemokrata Pártban, a munkáskultúregyesületekben, az antialkoholisták, eszperantisták, termé­ szetbarátok egyesületeiben, a szavalókórusokban, a Munkás Testedző Egyletben, a munkásénekkarokban folyhatott. A munkás kultúrmozgalom szervezésében és irányításában nagy szerepet játszott a párt kezdeményezése alapján Tamás Aladár vezetésével 1927. augusztus 15-én legáli­ san megjelent 100 % c. folyóirat. A lap feladata volt, hogy a legális szervezetekben dolgozó kommunisták és a vezetésük alatt álló baloldal tevékenységét mint kollektív agitátor, propagandista és szervező irányítsa.36 A lap több cikkben foglalkozott a munkás-kultúrmozgalom problémáival, megha­ tározta a mozgalom feladatait és helyét a munkásmozgalomban. „Sohasem csinálunk titkot abból, hogy nekünk sem az egyes kuli úregyesületek, sem az egyes kultúrtestületek nem jelentettek öncélt. Eszközei, csataterületei, harci eszközei, a munkásság felszabadulási küzdelmének, a munkásság harcának, a kapitalizmus ellen.”17 A szociáldemokrata vezetés alatt működő kultúregyesületekben a vezetőségek és a tagság egy része is a politikamentesség álláspontjára helyezkedett. A kultúregyesületek szociáldemokrata vezetői a kultúrmozgalom politikamentes­ sége mellett foglaltak állást, a német szociáldemokrácia jobboldalától átvett nézeteié — a kultúra osztályfölöttiségét — hirdették. Álláspontjaikat a „Munkáskultúra” egyik számában így fogalmazták meg: „A gazdasági szükségszerűség parancsolóan írja elő a kollektív állam létesítését. A gazdasági adottság megvan. Az átmenet problémája: az ember. A mai ember nem éri el a tudás, az önfegyelmezettség, a gondolkodás megszokottságának azt a fokát, hogy áttérhessen, és át merjen térni az új termelési rendre. Új ember kell. És itt nyomul előtérbe a nevelés problémája.”38 Nem az osztályharcot és a proletáriátus diktatúráját, hanem a nevelést tekin­ tették a szocializmus feltételének. A 100 % több cikkben foglalkozott a politika és a kultúra viszonyával. Az egyik cikkben erről a kérdésről a következőket olvashatjuk: „. . a munkáskultúra prob­ lémájának alapja, alfája és omegája a munkaidő kérdése. Nem véletlen, hogy a 34. A Magyar Szocialista Munkáspárt művelődéspolitikai irányelvei. Bpest. 1958. 6-7. oldal. 35. Serfőző Lajos: A KMP tevékenysége a munkáskultúra- és sportmozgalomban. (1925-1945). Bpest. 1963. 12. oldal. 36. Serfőző Lajos: A KMP tevékenysége a munkáskultúra- és spormozmozgalomban. (1925— 1945.) Bpest. 1963. 13. oldal. 37. Gergely Sándor: Miért harcolunk . 100 %. 1929/30. III. évf. 3. sz. 3. oldal. 38. Sp. szocializmus jövőjének problémája a nevelés problémája. Munkáskultúra 1925. 5. szám 3. oldal. 53 �munkáskultúra tömegszükségletté válása, tömegszervezeteket teremtő ereje csakis ak­ kor merülhetett fel, amikor az évtizedes osztályharc alaposan megrövidítette a mun­ kanapot. Sőt szükséges volt, hogy egy új nemzedék nőjön fel viszonylag (a régi 14-16 órás munkanaphoz képest) megrövidült munkaidő mellett, hogy a munkáskultúra kérdése, mint tömegszükséglet egyátalán felmerüljön. De továbbfejlődése vagy viszszaszorulása egyenes kövelkezménye, hogy a munkaidő kérdése hogyan alakult ki. Ha a tőkésosztály folyton erősödő kísérletei, újra meghosszabítaná a munkanapot, ered­ ményekkel járnak, úgy mindenki látni fogja, saját testén fogja érezni, hogyan fog újból lelankadni a most felvirágzásnak indult kultúrmozgalom. A munkaidő meg­ hosszabbításának minden félórája, a mértani arányban növekvő kimerülés következ­ tében. órákat von el a kultúrtevékenységektől. Mert nemcsak szabad idő, hanem egy bizonyos frisseség, testi és szellemi mozgékonyság kell ahhoz, hogy a munkás mun­ kanapja után még érdeklődni tudjon kultúrkérdések iránt, sőt aktív alkotó szerepet játszhasson a különböző kultúrterületeken. Ezért a puszta munkaidő kérdése távolról sem meríti ki ezt a kérdést. Döntő sze­ repet játszik még benne az is, milyen az a 8- 9- 10 órai munka, amely után a munkás az üzemet elhagyja. Ha a racionalizálás, a futószalag, a stopperóra kiszívták a velőt csontjaiból, ha az üzem rossz egészségi viszonyai (világítás, szellőzés, por, piszok stb.) egészségét, idegeit tönkreteszik, ismét képtelen lesz a munkáskultúra kérdéseiben alkotóan, vagy akárcsak passzíve is részt venni. Végül pedig, ezt a kérdést igazán nem kell részletesen kifejtenünk: a munkabér nagysága is döntően befolyásolja ezt a kérdést, milyen erővel és milyen képességek­ kel vehet részt a munkás a kultúrmozgalomban. A legszerényebb igények mellett is kel], hogy költségvetésben valami minimális felesleg álljon rendelkezésre, ha sza­ bad idejét kultúrmunkára akarja fordítani. Ha most már látjuk, hogy a kultúrmunka egész megindulása, szélessége, mélysége, intenzitása, a legszorosabban függ a munka­ idő, munkabér, munkaviszonyok kérdéseitől, akkor rögtön látjuk, milyen utópia a kultúrának politikamentes elképzelése. Látjuk, hogy a munkás, aki nem vesz részt teljes erejével a munkásosztály politikai és gazdasági harcaiban, nem akarhatja ko­ molyan a munkáskultúrát, a munkásság kulturális életszínvonalának emelkedését. Nem mert kitérni azoknak az anyagi előfeltételeknek kiharcolása elől, melyek a mun­ káskultúrát lehetővé teszik.”39 A 100 % a K. M. P. álláspontjának megfelelően a munkáskultúrának a politikai tól való elválaszthatatlanságát hirdette, általában a párt irányelveit követte. Ennek megfelelően hibái és eredményei nem tértek el lényegesen a párt erényeitől és hibá­ itól." A Szociáldemokrata Párt és Szakszervezeti Tanács a fővárosban és a vidéken hathetes és féléves szemináriumokat szervezett munkások számára. Ezenkívül tudo­ mányos ismeretterjesztő előadásokat, múzeumlátogatásokat és tanulmányyi kirándu­ lásokat is szervezett. A téli hónapokban kultúrestek keretében irodalmi és művészeti kérdésekkel is foglalkoztak. A Szociáldemokrata Pártban felmerült egy munkásegyetem létrehozásának gon­ dolata is. Ezt azonban megvalósítani nem tudták.41 A Szociáldemokrata Párt irányításával szervezett tudományos ismeretterjesztés azonban sok esetben nem a marxista világnézet alapján folyt. Ezt bizonyítja Dr. Czakó Ambrónak a Szociáldemokrata Párt folyóiratában a „Szocializmusban” ezzel a kér­ déssel kapcsolatban megjelent cikke. Ebben a cikkben a szerző azt a közismert op­ portunista álláspontot fejtegeti, amely szerint a marxista filozófiának és a termé­ szettudományoknak egymáshoz semmi köze nincs. „Szomorú látvány — írja Czakó Ambró —, amikor a természettudományi előadó minduntalan kapitalizmust meg ki­ zsákmányolást emleget s mivel hallott valamit harangozni a történelmi materializ39. Németh Lajos: Kultúra és politika. 100 %. 1928. ápr. I. évf. 7. sz. 40. Serfőző Lajos: A KMP tevékenysége a munkáskultúra- és sportmozgalomban (1925-1946). Bpest. 1963. 15. oldal. 41. Rácz. Gyula: „Az. Iskolán kívüli oktatás”. Szocializmus 1924. 5. sz. 42. Czakó Ambró: „A munkás továbbképzés kérdéséhez". Szocializmus. 1924. 8. szám. 54 �musról, fő kötelességének tartja, hogy materialista világnézetről biztosítsa a hallga­ tóságát. Szegény nem tudja, hogy a kettőnek egymáshoz semmi köze, sőt, hogy a szo­ cializmus lényegileg idealisztikus mozgalom s hallgatóságának érettebb része is ilyen­ nek fogja föl s fölöttébb bosszankodik az előadó elvtárs elmaradottságán.”42 Czakó Ambrónak, a teológusból lett „munkáspropagandistának” felháborodása egyébként azt is bizonyítja, hogy a Szociáldemokrata Párt által szervezett előadások egy részét a Kommunista Párthoz és a baloldali ellenzékhez tartozó, materialista vi­ lágnézet alapján álló előadók tartották. A munkások szabad idejének kultúrált felhasználásában nagy szerepet játszott az olvasás és az ezt elősegítő Munkáskönyvtárak. A szervezett munkások tudásvágya jó­ val felette állt az osztályátlagnak. 1927-ben 39 budapesti és 23 vidéki, összesen 57 szakszervezeti könyvtár működött. Budapesten 95 337, vidéken 42 804, összesen 138 141 könyvből álló állománnyal. Legnagyobb könyvtár Budapesten a vasmunkások szak­ szervezetében volt. Ez a könyvtár 15 721 könyvvel rendelkezett. 1927-ben az olvasott könyvek száma Budapesten 163 967, vidéken 70 645, összesen 234 612.43 A vasas-szakszervezet 1939-40 évi szemináriumainak 151 résztvevője közül 90 hall­ gató gyűjtött könyvet. Az olvasás jelentőségét világítja meg az a tény, hogy amikor megkérdezték ezt a 151 hallgatót, hogyan és milyen módon jutott el a munkásmozgalomhoz, 22 munkás azt válaszolta, hogy olvasmányai győzték meg arról, hogy csatlakoznia kell a mun­ kásmozgalomhoz.44 A szakszervezetekben a munkások technikai színvonalát emelő ismeretterjesztő előadásokat is tartottak. Ezeknek a száma azonban nagyon alacsony volt. Az 1928-29cs évben például 152 műszaki-technikai tárgyú előadás volt a szakszervezetekben. A legtöbb ilyen előadást a famunkások, a nyomdászok, az építőmunkások és a könyv­ kötők tartották. Egyes szakszervezetek az előadásokon kívül többhónapos tanfolyamokat is szer­ veztek.43 Ez a néhány kiragadott adat elgendő annak bizonyítására, hogy a szabad idő a munkásmozgalom és elsősorban a kommunista párt irányításával kapitalista körül­ mények között is szerepet játszik a munkások kulturális-technikai színvonalának emelkedésében. A munkásmozgalom és a párt kulturális törekvései a kapitalizmus és fasizmus körülményei között nem foghatták át az egész munkásosztályt. Ennek el­ lenére a munkásoknak a tőkétől kiharcolt szabad ideje és e szabad időben kibonta­ kozott kulturális tevékenység eredményei egyik alapját képezték annak, hogy a fel­ szabadulás után a párt megfelelő káderekkel rendelkezett az előtte álló hatalmas fe­ ladatok megvalósításában. 43. Társadalmi lexikon. Id. kérd. 495. oldal. 44. Szilágyi János: Munkásosztályunk általános műveltségi helyzete 1919-1945 között. Bpest, 19G4. 47. oldal. 45. Illyefalvi I. Lajos: A munkások szociális és gazdasági viszonyai Budapesten. Bpest, 1930. 604. oldal 55 �tanulmányok Paku Imre A mai magyar novella Irodalmunk történetének egyik szép ténye: a novella virágzó műfaj, s az utóbbi másfél évszázad folyamán állandóan és magas szinten jelent­ kezik csaknem valamennyi írónk munkásságában. A mi novellaírásunk eredete különbözik a nyugati irodalmakétól: a magyar novella elsősorban lírai eredetű, a dalforma, a dalpszüché ment át a novellába: a hasonlatos­ ság e tekintetben kézenfekvő; nép- és műköltészetünk az élményeket többnyire megjeleníti vagy leírja, a képek, jelenetek bizonyos epikai ma­ got foglalnak magukban. Másik vonatkozás is lírai eredet mellett tanús­ kodik: az esetek, események, alakok, helyzetek újdonság volta, egyedi­ sége olyan élményt jelent, amit azonnal és kerekdeden, röviden és összefogottan el kell mondania az írónak. A balladás-drámaias tömörítés szintén lírai jellemvonásokra vezethető vissza. Kezdetben természetesen találkoz­ hatunk mesei, regei, anekdotai eredetű novellákkal, új cselekményekkel. Az anekdota uralkodó elemévé vált novellaírásunknak, csupán mostanában kezd jelentősége hanyatlani, de a lírai jellemvonás még legújabb novellá­ inkból is kimutatható. Rendszerint valamilyen történelmi korszak előkészítője vagy éppen kifejezője novellaírásunk fölemelkedése: virágkora tehát összeesik szelle­ mi, politikai, világnézeti, gazdasági vagy társadalmi mozgalom, újítás, reform, forradalmasítás fejlődésmenetével. Csaknem törvényszerű tény: a magyar novella beszéli el a történelmi-társadalmi események újabb meg újabb változatait, fordulóit, buktatóit. A műfaj eredeti elnevezésének ér­ telmében (a novella — újdonság, újság) mindig új, meglepő váratlan ese­ mények megörökítője, rögzíti a társadalom szenzációit; megrajzolja a tár­ sadalmi osztályok (tőkés-vagyonos rend, polgárság, munkásság, parasztság) képviselőinek arcképét, jellemét; feltárja az indulatokat, feszültségeket, szorongásokat; följegyzi a megfelelő nyelvi állapotokat; mérlegeli a műve­ lődés tartalmát: mindezeket pedig valóban csak újdonság mivoltuk alap­ ján ragadja meg. Novellaírásunk gazdagságát, összetettségét, tartalmi és művészi szín­ vonalát általában öt nagy novellaíró-egyéniség munkássága határozza meg, hasonlóan e műfaj sajátos magyaros jellegét is. Jókai Mór (1825—1904) 56 �bőséges, nagyvonalú novellaírása valóban az a bőségszaru, amelyből ki­ fogyhatatlanul árad valamennyi műfaji típus, az ő novellisztikája mind tartalmára (felöleli a magyarság és a világmindenség élet-megnyilvánu­ lásait), mind pedig művészi színvonalára nézve (változatosság, életesség, cselekményesség, emelkedett előadásmód) az egyetemesség jegyében ke­ letkezett, bomlott színes változatokra, elevenségüknél fogva mindmáig új­ donságként hatnak: téma és stílus tekintetében minden benne rejlik ebben a gazdagságban. Mikszáth Kálmán (1847—1910) világa valamivel szűkebb ugyan, de összes vonatkozásában mélyebb, emberibb, életközelibb, mint nagy előd­ jéé, képzelete sem csapong a végtelen felé, valósághoz kötötten alkot. Mikszáth ezek szerint mindent jobban látott; éles körvonalakat vont; ke­ délyvilágának széles fokozatai miatt terjedelmes; indulatelemei élesek, metszőek, vágósak; alaklátása valószerű és bő változatokat és tarka színe­ ket tár fel: éltető eleme az anekdota, emellett társadalomszemlélete foglal el nagyobb helyet novelláinak cselekményében. A letűnő vagy fellépő társadalmi egyedeket nagyszerűen, többnyire szatirikusán, jeleníti meg; ismeri a nagy látszatok ürességét, meddőségét, nála a fény, a pompa vol­ taképpen szegényedést jelent; az uralkodó társadalom hiúságát, műveletlenségét és vele járó tragikus bukást ő Jókainál hatásosabban érzékeltette és őszintébben ítélkezett felőle. A társadalmi elbizonytalanodás vagy a felemelkedés indító okait elsőnek ismerte meg annak jelentősége szerint. Parasztábrázolása utat nyitott az égető vagyoni és társadalmi követelmé­ nyek számára: az ő parasztjai nem együgyű bábok, vagy nevetséges figu­ rák, mert megejtő sorukban a nemzet jövője forog kockán. Ady Endre (1877—1919.) novellaírását egy nagy belső, lávázó feszült­ ség eredményezte: kényszer szülte számára e műfajt, amit ugyanis verses műfajokban már nem tudott közölni, mindezt áttette cselekménybe, pél­ dázó történésekbe; forradalmi költészetének természetes, egyenlő értékű és jelentőségű párja meg azonos arányú művészi tevékenysége az ő elbe­ szélő prózája (versei és novellái között vagy fölött helyezkedik el publi­ cisztikája). A versek indulati világa, robbanó ereje tárt tehát újabb teret a cselekmények köntösében; a közvetlenebb hang józanító, felvilágosító és mindenkor forradalmasító szándéka, következetes akarata kellette élet­ re sokrétű művészetében e műfajt, a tett és a szándék nagyszerű sürgető, tudatosító példázatait. Az Ady-novella ezek szerint annyi mint, egy cselekményesített, forradalmi költemény, annyi, mint egy írói alakokkal el­ mondatott, példálódó vezércikk: mindegyik egy új szem, egy új ige, egy új jelszó a múlt és jelen átkainak elsöprése érdekében, a tettre mozgósítás éltető tüzei villognak, csapnak magasba bennük. Móricz Zsigmond (1879—1942) világképe viszont tér és idő vonatko­ zásában a falu határán túl, valamint az író jelenkorán túl alig terjed, mé­ gis az egész magyarság sorsa, ösztöne rejlik eme szűk keretben. Az élet egyszerű tényeiben a nagy összefüggéseket szinte egyedül ő látta meg és tudta viszonyítani a kicsit a nagyhoz, a jelentéktelent az országos érde­ kekhez. Művészetnek ez önmagában elegendő lett volna, Móricz azonban 57 �mindig teljesedett, haladt az egyéni érdekektől a társadalmi összefüggé­ sekig. Az ő parasztjai meddő, áporodott sorsban tengődnek, vergődnek, létük bizonytalansága, nyomasztó szegénységük, elmaradottságuk meg­ annyi társadalmi-politikai kérdést vetnek felszínre. Az úgynevezett urak, gazdagok, módosabb parasztok helyzete sem derűsebb, felettük is ott bo­ rong a hiába való élet átka. A parasztság felszabadulásra érett helyzete világosan megmutatja annak kétségbevont értékeit, egész életerejét: az úri-paraszti ellentét mesterséges különbsége nehezít minden kibontako­ zást, az zárja el az anyagi és szellemi felemelkedés útjait-módjait. Móricz Zsigmond urai és szegényei emberi értékben alig különböznek egymástól: közös tragédiájuk és összeütközésük kicsinyes keretekben zajlik le és csu­ pán a kiváltó indulatok erejének fokozatai szerint különböznek egymástól: az úri osztály fáradt közönye és pillanatnyi, baksisos érdeke valamint a parasztság állandósult krajcáros nyomora meg fokozódott kiszolgáltatott­ sága teremtette azokat az ismétlődött helyzeteket, amelyeknek ábrázolá­ sában Móricz Zsigmond szinte utolérhetetlen: mindenütt jelen volt, min­ denről tudott, tudósított: és tudatosított igazi novellaíróhoz méltóan No­ vellái ma már nemcsak irodalom-, hanem társadalomtörténeti érdekűek, értékűek, mindenekfelett pedig bizonyságai, tanúságtételei egy írói bátor­ ságnak, merész szókimondásoknak, művészi-eszmei következetességnek. Mindez különösen jellemzi Móriczot életének utolsó két évtizedében, ami­ közben a társadalmi elnyomás és anyagi kiszolgáltatottság szemmel látha­ tóan fokozódott hazánkban, mindezek arányában szélesedett írónk szem­ lélete, ezután már valamennyi elnyomott néposztály (vidéki kispolgár, proletár-értelmiség, falusi nincstelenek, törpebirtokosok) szószólója lett. Folyton járta az országot, tudósításai, riportjai, szinte előzményei novellái­ nak, éppen azért Móricz novellisztikája riportjainak szellemi, művészi folytatása — mindkettőnek líraisága mellett. Az ő gazdag novellatermése nemcsak magasrendű írói teljesítmény, hanem egyúttal bátor politikai tett is, csupán József Attila költészete lehet egykorú megfelelője. Móricz első­ sorban a szellem szabadságáért küzdött, hiszen több ízben hangoztatta: tel­ jesen lehetetlen embereket társadalmilag-vagyonilag fölszabadítani, ha azok szellemi vakságban élnek, mint ahogy teljesen képtelenség az érzéki képszerűbe süllyedett, szellemileg vak emberiségnek erkölcsét és művelő­ dését megnemesíteni és számára emberhez méltó társadalmi rendet meg­ szervezni. Az anyagi érdeket, érdekeltséget meg kell előznie bizonyos szellemi szintemelkedésnek, hogy aztán mindkettő párhuzamosan fejlőd­ jék. Nagyszerűen példázza mindezt egyik novellája, az Egyszer jóllakni című, amelynek cselekménye a világgazdasági válság idején, a harmincas évek elején, egy uradalmi munka keretében játszódik le. A kiéhezett, éh­ bérért dolgozó napszámosok rabszolgamunkája és a fiatal gróf fölénye meg szereleméhsége váltja ki a tragédiát. A megfélelmlített parasztlegény kését, kénytelen keservében, a hatalom képviselőjének testébe vágja, az osztályáruló csendőrbe, aki rút megalkuvás árán hagyta el sorstársát, hogy az ártatlanok fölött uralkodhassék. Jól mondja Móricz egyik méltatója: ,,Móricz művészetében mintegy felgyorsul, közvetlenül forradalmivá válik az az indulat, mely Maupassant mord bretonjainak, Tolsztoj fátumos pa- 53 �rasztjainak, a skandinávok parasztjainak, halászainak szívét feszíti. A ma­ gyar novella eddigi legmagasabb csúcsára került 1908. (Hét krajcár) és 1916, a Judit és Eszter és a Szegény emberek megírása idején.” Valóban arra az időre esik első novellai korszaka; Móricz mélysége, társadalmi elé­ gedetlensége a húszas és harmincas években bontakozott ki a legnagyobb változatokban: tömör drámák akkor írott novellái, a mindenkori magyar novellaírás csúcsteljesítményei ezek, egy művészi-politikai tájékozódás támpontjai. Az utána következő novellaírásnak drámai látásmódjában, a szociális kérdések írói megjelenítéseiben, az egymással szembekerült osz­ tályérdekek, lázadó egyének, forradalmi tömegek ábrázolásában meglátni Móricz kezenyomát — mindmáig. Nagy Lajos (1883—1954.) teremtette meg az átmenetet a klasszikus és a modern novella között. Valamennyi elődéhez képest ő elméletileg is ké­ pezte magát, amikor személyes sorsától ösztönözve, fiatal korától kezdve, fokozatosan elsajátította a tudományos szocializmus tételeit; ez még ön­ magában elméleti emberré minősíthette volna őt, ha egyszerű származása és állandó kapcsolata a szegények életével nem egészítette volna ki világ­ szemléletét, különösebben 1934-es szovjetunióbeli útja után. A munkásság pártjával való bensőséges kapcsolata meghozta számára azt a fölemelő tu­ datot, hogy az író, a művész nem áll egyedül harcában: a parasztság és a munkásság érdekazonossága meg a kizsákmányolása két olyan tényező, aminek megszüntetésétől a jövő egyáltalán függhet. Nagy Lajos nemcsak róluk, hanem elsősorban nekik, parasztoknak, munkásoknak írt: írói elv­ ként vallotta az eszköztelenséget; művészi hatását egyszerűségével töre­ kedett elérni; a lemeztelenített valósággal, a pőre igazsággal szinte test­ melegségig közelítette meg hőseit. Az igazság önmagáért beszél, nem kel­ lenek tehát kimondásához stilisztikai díszítő elemek. Ő az első szocialista írónk nemcsak e műfajbeli munkásságánál fogva, hanem a vakmerő lelep­ lezés és megalapozott eszmeiség jogán is. Móricz ösztönösen, Nagy Lajos tudatosan lett eszmehirdetővé — novella útján: Nagy Lajos olyan időben élt és dolgozott, amikor mindenki gyanúsnak bizonyult, aki az általánoso­ dó szegénység és szellemi vakság ellen tiltakozni merészelt, márpedig ő mindig megfelelő érvekkel ellentmondott az uralkodó, fasiszta nézeteknek: éppen ezért őt, mint kommunista írót akarták a harmincas-negyvenes években elnémítani. írónk azonban mindig s okosan megteremtette magá­ nak a nyilvánossághoz vezető utat, közléseinek módjait: saját kiadású lapot indított, ugyancsak saját kiadású könyveivel házalt, holott csak lét­ bizonytalansága volt állandóbb és nagyobb tettrekészségénél. Mindenütt ott lenni, ahol baj mutatkozott; jóllehet élete nagyobbik felét kávéházak­ ban töltötte el, jól tudta, hogy a téma ott is megtalálja őt. Az élet minden parányi jelenségében meglátta az egyetemes, mélyreható válságokat, ferdeségeket, hibákat. Több száz novellája tanúskodik róla: Nagy Lajos tár­ sadalomszemélete, a sokrétű, mindenre kiterjedő, szocialista világnézet emberies öntudatot sugárzó nemes művészetet teremtett. Annyira egyéni ő, hogy művei apró részletek alapján is azonnal fölismerhetők, annyira természetes és egynemű bármelyik közlésmódja, hogy mindenkor mellette vall. A szegénység egyetemes érdeke leginkább a Tanyai történet című el- 59 �beszéléséből derül ki: a szegénység önmagában vétek és kárhozatos álla­ pot, — így ítélik azt meg a hatalom képviselői, a falusi csendőrök: a sze­ gény ember, ha egyáltalán eszik valamit, azt csak lophatta, ez a törvény és fegyelem véleménye. A novella cselekménye szerint egyenruhaadta fölényük gőgös tudatában nem a valóságos tettért, hanem vélt sérelmükért verik meg az örökös félelemben élő parasztot: a hatalom keze tehát mindenhová elér és mindenért kíméletlenül lesújt: ám vak és buta vala­ mennyi megnyilvánulása, mert az erőszakot, az igazságtalanságot képvi­ seli. A tűrő, szenvedő, röpke örömöket váró emberek írója Nagy Lajos. Munkássága teremti meg a szocialista realista magyar novellairodalmat: tehetsége kisebb, korlátai nagyobbak bármelyik itt említett kortársáénál, de embersége mélyebb, őszintesége példamutató. A klasszikusnak és modernnek mondott novella-megkülönböztetés­ nek érvényét történetesen Nagy Lajos törte meg: éppen ezért kétféle no­ vellafajtáról beszélhetünk ezután: Jókai, Mikszáth, Ady minden haladó szellemiségük ellenére polgári ízlést elégítettek ki, sok tekintetben Móricz Zsigmond is ide tartozik, jóllehet az ő kritikai realizmusa történetesen a polgárság ellenzésébe ütközött. Ők négyen inkább a polgári novellaírást képviselték, megértőik, olvasóik a polgárság soraiból kerültek ki. A csúcs azonban — Móricz Zsigmond — a szociális lelkiismeretet ,társadalmi fe­ lelősséget jelenti, s ahogy telik az idő, polgári máza mindjobban lepattog róla. Mint a mai magyar novella közvetlen előzménye, Nagy Lajos novel­ lisztikája, gyökerestől szocialista és realista is egyszersmind; emiatt kell tehát polgári meg szocialista realista novellaírást mondanunk a klasszi­ kus vagy a modern helyett. A klasszikus nyugalom, szenvtelen szemlélő­ dés mindenkor hiányzott itten tárgyalt novellaíróinknál; a modernség vi­ szont tanult fogás, jobbára utánzás és ebben tovább él a polgári szemlélet is. A mai novella modern eszközei tetszetős, külsőséges fogások, lehetnek ugyanakkor divatosak is, de a lényeget a szociális tartalomnak kell jelen­ tenie, ami pedig elsikkad az intellektuális műfogások játékaiban: a novel­ laírás nem lehet mesterkedő játékszabályok tetszelgő alkalma: a novellá­ ban az író öncélúan nem ügyeskedhetik, neki embertársairól kell szólni. A játék mindenképpen magánügy — a novella a közügyek műfaja. Az öt kiemelkedő novellaírói nagyságra korlátozott szemlénk azonban felületes volna, ha a velük egyszerre működő kortársak, jelentőségéről, szerepéről véglegesen megfeledkeznénk. Mielőtt neveket és műveket sora­ koztatnák ide, annyit feltétlenül meg kell állapítanunk, hogy ez az öt író mindmáig élő, ható egyéniség, legtöbben őket olvassák; műveik újabb és újabb kiadásokban jelennek meg. Hatásukat országunk életében — 1945ben — bekövetkezett politikai-társadalmi változás egyáltalán nem csök­ kentette ,sőt fokozta, hiszen Ady, Móricz, Nagy Lajos novellái azóta érték el valódi megbecsülésüket, műveik azóta jelennek meg a legmagasabb példányszámban. Az 1945-ös felszabadulás azonban az ő utóéletükben is hozott fordu­ latot, hiszen eszméik győzelmét hozta meg, ezt a fordulatot közülük csu­ pán Nagy Lajos érte meg, akinek munkássága a változott körülmények 60 �között műfaji váltáson esett át, ezalatt pincenaplót, regényt, önéletraj­ zot, színdarabot írt, novellát igen keveset, ellenben összegyűjtötte és ki­ adatta lappangó meg az eddig tiltott műveit; a munkáshatalom méltó mó­ don kitüntette őt, bár a félreértések idején — a személyi kultusz korában — átmenetileg mellőzték. Jókaitól Nagy Lajosig több novellafajta jelentkezett irodalmunkban más írómesterek gyakorlatában, ezek azonban korántsem bontakoztak ki, nem terjedtek el, pedig még haladó eszméket is képviseltek, társadalmi szemléletük is előre mutatott. Őket és munkásságukat mégis kísérő jelen­ ségeknek kell tekintenünk. Bródy Sándor dajkái, kőtörői; Ambrus Zoltán, Molnár Ferenc fővárosi alakjai; Petelei István, Tömörkény, Móra Ferenc parasztjai és egy sereg novellista ezer meg ezer alakja népesítette be no­ vellairodalmunk világát. Ha a műfaji követelményeket velük szemben szigorúbbra vonjuk, nyomban észlelhetjük, hogy valamilyen nehezék, fö­ lös toldalék gátolja tiszta érvényüket. Az egyiknél túlteng a tájrajz, a má­ siknál néprajzi adalékok függeszkednek bele a költőiség mezébe, ismét másoknál öncélú társadalomrajz, a szociográfia merevíti az alakokat, tereli félre a cselekményeket. Számos írónk intellektussal, műveltségi alapténye­ zőkkel igyekszik pótolni az élményt, a novella eredetét elmemunkából veti felszínre, ez utóbbiak kedvelik a szeszélyes formajátékot, a ki- és meg­ munkált tökéletességet, a tanulható és tanítható mesterfogásokat: az írói munka az ő gyakorlatukban mesterség s nem művészet. Az ő művészi „érzékenység”-ük messzemenően függetlenedik saját koruk kérdéseitől, tár­ sadalmuk életétől; a megszokott általánosságokat, tematikai közhelyeket egyénien váltogatják, toldják-foldják. Mindenük az olajozott, tetszelgő stílus, ezért éppen a tökéletesnek ítélt-csodált stíluseszmény következté­ ben — nem kifejezik, hanem eltakarják, fényes mázzal borítják le a lé­ nyeget, az írói mondanivaló világnézeti követelményeit. Mindez egy nagy­ méretű epigonizmust eredményezett, egy olyan általános hasonlóságot, hogy egy-egy adott novellát ki-ki a magáénak vallhat, annyira egyívású. Sajnos, ez a folyamat mindmáig tart, sőt éppen ez gátolja, hogy no­ vellaírásunk ma nem teljesen tölti be eredeti feladatát, egy folyton vál­ tozó, mélyülő, teljesedő, társadalom ábrázolását, magának a szocializmus­ nak emberformáló hatását. Mindössze tisztes, kevés számú kivétel általá­ nosítja az előbbi nézet érvényességét. Ady, Móricz, Nagy Lajos korából ismeretes ez a kényelmes társutas (Németh László) magatartás, társadal­ mi függetlenedés. Helyesen állapította meg róluk Thomas Mann, hogy az ő semlegességük lényegében nem más, mint egy machtgeschützte Innerlichkeit, ama hatalom védte bensőségesség. Lukács György szerint: „Olyan irodalom ez, amely a hatalomtól nem kíván mást, mint az irodalom és művészet zavartalan életét —- ugyanakkor csendesen garantálva, hogy ez az irodalom és művészet sohasem fogja komolyan zavarni az uralkodó hatalmak szándékait.” Ennek az irodalomnak novellisztikájáról fölösleges elmélkednünk, helyette szóljunk egy olyan irányzatról, amely ugyan kü­ lönösebb elkötelezettséget nem vállalt, de művészi színvonala mellett kö­ zömbösen elhaladni nem szabad. G1 �Elsőként Krúdy Gyula (1878—1933) sokrétű, színes és mindig művészi novellisztikáját kell kiemelnünk. Ha Móricz Zsigmondban az ösztönös no­ vellaírás csúcsát láttuk, Krúdy Gyulában a művészi novellistát kell pár­ ként magasra emelnünk. írónk népszerűsége az utóbbi időben csökkent, de irodalomtörténeti fontosságát ez a jelenség nem csökkentheti. Krúdy általában a térrel és az idővel szabadon bánik, neki sincsenek korlátai, akárcsak a meséknek. A novellacselekmények a félmúlt édes-bús hangu­ latát lehelik s inkább ez a regényes hangulat az ő valódi hőse, semmint a cselekmény látszólagos főalakja. Alakteremtő, jobban mondva alaklátó képzelete csaknem vetekszik Jókaiéval, Krúdy azonban mégis jobban kö­ tődik a valósághoz, amikor az életsorsok, helyzetek egy-egy szakaszát mutatja be. Az ő múltba merülése mindezek ellenére egyáltalán nem je­ lenti korától való menekülését; fővárosi alakjai, bohémjai nemcsak egyegy életérzés, sorshelyzet képviselői, hanem valamennyien látott, megle­ sett figurák az író közvetlen környezetéből; lélektani megalapozottságuk, társadalmi helyzetrajzuk jelentik azt az újságot, ami a magyar novellának egyik főkövetelménye. Krúdy novellisztikája megfoghatatlanul gazdag s mint ilyen, huszadik századi irodalmunk eléggé meg nem becsült értéke. Kosztolányi Dezső (1885—1936) és Babits Mihály (1883—1941) neve nem véletlenül és ebben a sorrendben került egymás mellé. Mindketten hasonlatos novellairányzatot képviseltek, az előbbi nagyobb terjedelem­ ben hagyott hátra novellákat, az utóbbi kevesebbet írt, de átfogóbb szem­ lélettel szerkesztette e nemű műveit. Kosztolányi a tárcanovellát emelte páratlan művészi magaslatra, a nagy Élet apró jelenségeit, újdonsült ese­ teit figyelte meg, leste el: a részletek mögé bújt s ott kereste az általános érvényű elmeket, a világ látható részein túl találta meg az Elet lényegét. Módszerében egyaránt helyet kapott a freudizmus és az intellektualizmus, de egyik sem tengett túl az ő gyakorlatában; tehát kikerülte a buktatókat, a látványos pszichologizálást, lelkizést és az elvont elmejátékot. Egyik em­ lékezetes novellája, annak idején újságnovellaként jelent meg, a Fürdés című. Egy vak szerencsétlenség az az eseménykeret, melyben az író hőse tudatának mélyére helyezte el egy apának fia iránt táplált gyűlöletét, ez adott neki akkora erőt, hogy gyermekét öntudatlanul olyan nagy erővel dobta bele a vízbe, hogy az abban végképpen elmerült és egy látszólagos baleset áldozataként meghalt. Babits Mihály novellaremekei egy mély elme, egy megfigyelő szelle­ miség cselekményekbe rögzített járását ábrázolják, jelenítik meg. Utánoz­ hatatlan tömörítéssel tudta a cselekményeket összefogni, ugyanakkor for­ dulatosan bonyolítani. A Hatholdas rózsakert a század elejét keresztmetszetszerűen, kettős nézetben vetíti olvasói képzeletébe, hasonlóan A to­ rony árnyékában, a Karácsonyi Madonnában címűekben is. Gelléri Andor Endre (1907—1945) az előbbiekhez képest a második Nyugat-nemzedékét képviselte és nem méltatlanul az elődökhöz képest. Sarkadi Imre (1921—1961) viszont Gellérihez viszonyítva jelentette a kö­ vetkező utódokat. Az ő nevük se véletlenül került egymás mellé. Gelléri is és Sarkadi is a kisemberek írója, az előbbi főként az óbudai munká- 62 �sokat, az utóbbi a tisztántúli parasztokat tette meg novellahősöknek, ők ketten eleven szálakkal kapcsolódtak abba a nemes hagyományba, ami a magyar novella itt tárgyalt jellegét jelentette: irodalmunk egész története során főként a kisemberek, az elbukók és megalázottak életsorsának tükröztetése volt, s a novellában egyik megállapítás szerint csak epizódikusan bukkant fel a hősiesség, az emberi nagyratörés példája. Nos, Gelléri Andor Endre az Ukránok kivégzése címűben és több más novellájában a szocia­ lista hősiességet középpontba tudta helyezni: a Sallai és Fürts kegyetlen kivégzését tudatosító, áttételesen szerkesztett elbeszélése nemcsak írói el­ kötelezettséget példázott, hanem olyan művészi bátorságot is, ami egy Móriczot vagy egy Nagy Lajost jellemzett a maga idejében. Sarkadi Imre nemcsak A szökevényben, hanem a Kútban is megalkotta azt a pozitív hőst, kinek képe eltűnt a felszabadulás után keletkezett novelláink nagy tömegében, akinek jellemvonását pedig az idő és a társadalmi fejlődés egyaránt fölmutatta. Ady, Móricz, Nagy Lajos novellisztikája nem felelhetett valamennyi felvetődő kérdésre, az utódok és még a kortársak elé pedig ilyen kérdések meredtek: . kiknek az érdekét szolgálja s meddig tarthat az erőszak, a terror, a szabadságjogok hiánya? mi lesz a parasztsággal s a földmun­ kássággal? s a társadalom társadalmon kívüli rétegeivel, becsületes mun­ kásokkal, munkanélküliekkel, csavargókkal? s mi lesz az értelmiséggel s általában véve az egész társadalommal?” Kérdések, mikre a munkásírók igyekeztek nyomban felelni. Az úgy­ nevezett urbánus meg a népi írók is mással voltak ,,elfoglalva”, nem vá­ laszoltak. A népiesek közül Veres Péter novellái a parasztság helyzetét föltárták minden szociográfiai fontoskodás nélkül, a felszabadulás után igazi pozitív munkáshőst ő teremtett a Próbatételben. Nem hallgathatjuk el Kassák Lajos jelentőségét sem, a munkássors a fenti kérdések értel­ mében őt mélyen érintették és igazi élmény erejével fejezte azt ki novel­ lisztikáiban. Szabó Pál parasztábrázolása őszinte és súlyos helyzeteket tárt föl és bizonyos költőiséget sem mellőzött, sőt kedvelte azt, ami műveinek iro­ dalmi értékét nagyon megemelte. Illés Endre, Déry Tibor, Németh László, Örkény István, Kamondy László, Szakonyi Károly és Galambos Lajos: olykor-olykor ki-ki közele­ dik korunk nagy átfogó kérdéseihez, de az igazi nagy novellát lényegében egyikük sem írta még meg a mi szempontjaink szerint. Déry Tibor kerül­ geti a kérdéseket, a többiek többnyire elkerülik, mintha nem is a szoci­ alizmus évtizedeit élnők, annyira az előbb érintett machtgeschützte Innerlichkeit bűvös körében tetszelegnek, előkelően és fölényesen. Fejes Endre Hazudósa inkább a lumpenproletár típusát, semmint a pozitív hőst egyénítené meg; sikeres müvei feszegetik, de csak felületesen, a mai napok kérdéseit. Mándy Iván a leginkább művész ebben a fölsorolásban, a közelmúlt „pesti” eseményeit nála többrétűen csak Krúdy Gyula tudta megírni; józsefvárosi kisvilágban az egész főváros élete benne rejlik. Mándy az 63 �ötletek, apró emlékek, múló figurák írója. A film, a mozi, a sport múltját szívesen választja novellái tárgyául. A társadalmon kívüli élők (árusok, kofák, mozisok, lézengők, csavargók) kedvelt alakjai. Csurka István szereti a különlegességeket, a bizarr, megbotránkoz­ tató eseteket, érdekkeltően tud írni, alakjait is jól látja, színesen jellemzi őket, nyugtalan természet, de ha lehiggadnék, elvesztené kamaszos va­ rázsát. Moldova Györgyöt valóságérzék és szatírikus, irónikus íz jellemzi, a novellaalkotó elmeket egyenetlenül, adagolja; Ő egyenesen keresi, haj­ szolja a különösséget, a ferdeségeket, hogy eredendő hajlama szerint ko­ moly helyzetképet rajzoljon meg vagy zabolátlanul kacagjon az esetle­ gességek fölött. Az utóbbi időben oldódott, lazult szerkesztő, összefogó módszere s enyhült szatirikus, ironizáló hajlama is. Sántha Ferenc komoly kezdeteit komolyabb eredmények követték. Irodalmi közvéleményünk sokat vár és várt tőle, a novellaírás műfaji ha­ gyományát és sajátos magyar jellegét ő sajátította el legjobban és egyre emelkedő, egyéni színvonalemelésekkel igazolja mindazt, ami ezzel jár. Galgóczi Erzsébet a szociográfia és a társadalmi bírálat kettőségében találta meg novellisztikájának forrásvidékét. Komolyságánál csak őszin­ tesége nagyobb, a bátor szókimondásokért vállalja a kockázatot is. Férfias erő és következetesség jellemzi. Aknamező című elbeszélése mind lélek­ tani, mind pedig társadalmi mondanivaló tekintetében kiemeli az írót kor­ társai sorából. Veres Péter után egyébként Galgóczi Erzsébet tudta s tudja észrevétlenül novellái cselekményébe beépíteni a szociográfiai adalékokat vagy az etnográfiai jellegzetességeket. Lengyel József aránylag későn kapcsolódott be irodalmunk életébe, évtizedeket töltött a Szovjetunióban, miután hazatérhetett. Megjárta a sztálini korszak börtöneit, internálótáborait. A hazai viszonyokat ekkora nagy távoliét miatt nem ismerheti, nem magyar témákat dolgoz fel; sötét sorsának megrendítő elemeit kerekíti novellákká. Rengeteg tipikus alakját ismerte meg a szovjet-orosz pártéletnek, mély emberismerete mindenkori helyzetéből adódott, cselekménytarsolya kimeríthetetlen, olykor a magyar múltból is merít novellamagvakat. Lengyel József a nemzetközi kommu­ nista mozgalom írója és ebben a magyar nyelven írók élén áll. Az itt felsoroltak nem meríthetik ki a magyar novellairodalmat, sok név számos művel idesorakoztatható lett volna a legszélesebb válogatás — és ilyen nálunk gyakran jelenik meg — sem törekedhetne teljességre. Folyóirataink, a Körkép antológia évenként megjelenő kötetei tanúskodnak róla, hogy a magyar novellaírás, bár vajúdik az utóbbi évek folyamán, a műfaj művelésének lendülete azonban nem tört meg. Olvasottság tekin­ tetében Jókai, Mikszáth, Ady, Móricz, Nagy Lajos változatlanul az élen ál­ lanak, művészetük jelentősége fokozódik folyamatosan és elméleti irány­ adásuk változatlanul mérvadó. 64 �Szakó László Fábry Zoltán publicisztikája Fábrynál a publiciszta szónak kétségkívül sajátos értelme van. A köz­ író itt mindenkor író! A közírói feladat, a publicisztika Fábrynál: emberi magatartás következménye. Az írástudó felelőssége felismerésének gyökerei ifjúkora és világhá­ borús olvasmányai élményéig nyúlnak vissza. Nem véletlen, hogy nemze­ déktársaival, Illyés Gyulával és Németh Lászlóval együtt a Halottak élén felejthetetlen, feloldhatatlan hatása alá került. Ady szemével nézte a for­ radalmakat, és a tőle tanult közösségi érzéssel, s „szomorú szemmel” ke­ reste egyéni szorongatott helyzetében az írás gyógyító erejét. A diák Fábry a hazai polgárság hazafias, nacionalista szemléletével nézte az I. világháború eseményeit. A fiatalok idealizmusával vette fel a katonamun­ dért. A katonaévek frontélményei „vizsgáztató” évek voltak a húszéves Fábry számára. Az írókra jellemző figyelő szemmel vallatta az eseménye­ ket, nézett farkasszemet a kegyetlen, a szó szoros értelmében „véres” va­ lósággal. A benne lévő humánum indította el egyéni útján. E nélkül nem ér­ tette volna meg oly mélységesen Ady figyelmeztetését. 1918—1919 eseményeit, bátran mondhatjuk, Ady szemével nézte, benne Ady forradalmát látta. Betegsége miatt otthon gyógyulást keresve egyszer csak országhatáron kívül rekesztettnek találta magát. Humánuma tiltakozott a legyőzöttekkel szemben elkövetett igazságtalanságok ellen. Magára maradt. A diákkori Magyarország nem volt többé, a megmaradt Magyarországtól nemcsak a felállított határsorompók választották el, hanem hatalmas benső tiltako­ zása a Horthy-Magyarország ellenforradalmi eszméivel és gyakorlatával szemben. A valóság könyörtelen tényeit nem lehetett meg nem látni, semmibe venni. A fiatalember, aki pedig a fronton zavartalan idillről, szellemi él­ vezetekről ábrándozott: harcból újra harcba kerül, melyet saját lelkiis­ merete kényszerít rá. Ez a tudatos vállalkozás szembeállította a fronton szőtt, dédelgetett álmaival: „Én nem ezt akartam ... Én pihenni akartam, piszok és vér után hazatalálni az intellektuálgyönyörhöz, élvezni a kultúrát, irodalmat, mű­ vészetet szürcsölni, zenét, mítoszt csiholni, titkot fejteni. Ady kellett és Däubler, Péguy és Trakl, Buber és Claudel, Pahnwitz és Füst Milán . . . Ezt akartam, ezt élveztem, ez volt az otthonom.” — így mutatja be a Korparancs címadó, bevezető cikke a háború lövészárkából kikerült gye- 65 �rekembert, a fiatal Fábryt. És a cikk tovább vall: „Mindennél szebb és jobb dolog volt egy Mechtilde Lichnowszky agymuzsikáját szürcsölni, sza­ vait, gondolatait ízlelni, a nyelvet hozzá idomítani, de a valóság, amely helyhez és időhöz van kötve, a valóság, amely egy lépésre kezdődik, me­ lyet ha a szemem, szám, orrom szabályosan funkcionál, észre kell venni, . . . a valóság a nyelvembe szúrt, a szemembe tépett, más hangra, más látásra kényszerített. Valóságot néztem és valóságot láttam: kapitalizmust és imperializmust, munkátlanságot és részvénykonferenciát, éhséget és pólóklubot, okokat és összefüggéseket, mikről azelőtt fogalmam sem volt.” Fábry ekkor válik azzá, akinek ma is ismerjük: . a harcos író: a kellemetlen, a kényelmetlen kortárs, a kor pa­ rancsra figyelmeztető és felelősségre vonó, az állásfoglalás, az ellenőrzés a meggyőződés egyoldalú fanatikusa. író, aki nem akar mint író elkülö­ nülni, aki nem bújik a hiúság és a szellemi arisztokratizmus gyanús védpajzsa mögé, de aki . . . tudatosan is részt akar venni a történésekben.” „Vége az önmarcangolásnak — kezdődik az élet”. Maga Fábry erről az új állapotról a „Magyar köszönet” című cikkében így vallott: „Szobám négy fala hihetetlenül kitágult: a világ szociális valóságát éltem, a marxizmus szemével és az intellektuel korparancsát jelentettem: változni és változtatni. És változtam és változtattam”. Neve megjelenik a 20-as években már „a legszínvonalasabb aktivista ujságok”: a Kassai Napló, a Reggel hasábjain. — A Kassai Napló Fábry munkássága idején nívós folyóirat hiányában a vasárnapi mellékletével a „Kassai Napló Vasárnapjá''-val publikációs lehetőséget biztosított Darkó István, Győri Dezső, Komlós Aladár és mások mellett Fábry Zoltánnak is. A Reggel ugyancsak a 20-as évek derekán vált jelentőssé irógárdája miatt. Fábry visszaemlékezve írja róla: ,,. . . a csakugyan balra tolódottak cikkei is megjelenhetnek ” a Reggelben. A Fábryt nem ismerő olvasó előtt talán azzal jellemezhetnénk Fábryt általágosságban : a nemzet hazai irodalmáról politikai határmegvonások miatt elszakítva, provinciálisnak tetsző világában írói vállalkozásának első percétől kezdve egyetemességre törekszik. Ennek a törekvésnek az Ady líráján keresztül megismert humánum az alapja. Ebben a törekvésben, a nacionalizmus és a fasizmus elleni harcban talált rá a szocializmusra. Ennek fegyverzetében harcolt. Ennek a törekvésnek mélységes erkölcsi alapja van, amit mint író, Fábry elsősorban magától követel. Gyakorlati megfogalmazása a „vox humana”. Mindenekelőtt kérlelhetetlen magatartást jelent ez magával szemben. Fábry felismert hivatástudatból nem nősül meg: figyelmeztetni, ha kell kiáltani kisebbséggé lett népe és odaát az uralkodó osztálytól meggyötört nemzete helyett, mert aki néma: erkölcsi hitelét veszti. Mindez Fábry írásainak eszmei tartalmát jelenti. Hogy ez a tartalom milyen műfajokban valósult meg, arról így ír B. Nagy László: „Fábry-írások rendkívül széles skálán helyezkednek el, a glosszától a több íves történelmi-politikai tanulmányig, az irodalmi recenziótól 66 �az esztétikai problémák — nemrégiben a sematizmus — elemzéséig. Alkati adottságokon túl ez a helyzet parancs is volt: egyszerre kellett alapoznia és színvonalat védenie, egy kisebbségi irodalom kritikusaként működnie és száműzött gondolatok folytonosságát biztosítania, írásainak javát törté­ nelmi esszének minősítenék. Ez elég széles meghatározásnak tetszik ahhoz, hogy az alkalmi cikkek bölcseletei, kezdeményei, fölismerései, ne legyenek vele ellentétesek, a „gondolati közírás” motívuma is helyet kapjon és a szorosabban vett irodalmi tárgyú művek se essenek ki belőle”. Fábry írásainak egyik minduntalan visszatérő motívuma, alapgondo­ lata az, hogy a perifériák irodalmában, így különösképpen a szlovákiai magyar irodalomban magasabb küldetést, kapcsot, hidat lát az európai, az emberi irodalom felé. 1925-ben ezt írja: „A jövő felelősségét a perifériák hordozzák. Mind azt, amit az anyaország elmulasztott, a perifériák hivatottak jóvátenni az ő adottságuknál fogva. Minket többé nem bélyegezhet a Budapesti Hírlap — írja Fábry. Mi túlnőttünk a pesti nemzetiszín és üzleti divaton. Mi tovább akarunk jutni, tovább merünk menni, mi messzebb járunk. Mi a magyarokon túl, az emberrel akarunk kezet fogni.” Fábry két küldetést töltött be. összegezte és közvetítette a szlovákiai magyar irodalmat a perifériai magyarság felé, és ezzel segítette, éltető impuzusokat adott a szlovákiai irodalomnak is. Ezzel támogatta a perifé­ riák haladó küldetését, hidat épített az erópai haladó kultúrközösség felé. Fábry rendszeresen foglalkozik a szlovenszkói magyar irodalommal. Évente leméri, kimutatja annak fejlődését, vonalát. Többször foglalkozik Kassák Lajossal, Márai Sándorral, Mécs Lászlóval, akik induláskor igéret­ nek mutatkoztak. Fábry tudatosítja, hogy a kor ámító, álomba ringató és menekülő irodalmával szemben az osztályharc egyetlen lehetséges formája az irodalom. 1929-ben a Korunk hasábjain így ír: ,,A regősöknek nem kapufélfá­ kat kell lerajzolni, de nyomort hallgatni, nyomorstatisztikát felvenni és okosképű gyerekarccal és bazsalikommenyecskék helyett a regösnaplóba bevezetni: ugyan hány gazdasági sztrájk is volt az idén Szlovenszkón és ugyan miért?... Ez lenne az út, ez lenne a megváltás”. (Fábry: Etnog­ ráfiai szocializmus, Korunk.) A másik mindig újra felbukkanó motívum a Fábry-írásokban: a nem­ zet fenntartásának és a nemzeti élet megőrzésének problémája. Fábry a demokratikus elvek hirdetője, így a kisebbségi magyarság helyzetének a megítélésben is ebből indul ki. Lehet, olykor kissé nemzetiségi követe­ léseivel erősen hat, de kora ezt meg is követeli. Fábry mindig a valót vetíti ki és a demokrácia jogainak az alapján a jogosat követeli. A magyar nemzeti eszméket nem helyezte a dolgozók érdekei elé, ellenkezőleg, nem­ zeti elveit is humanizmusa határozta meg, ezen keresztül szemlélte a szlo­ vákiai magyarság helyzetét. A nemzet belső élete is visszhangra talál Fábry írásaiban. Egy nemzet kultúrájának és életerejének fokmérője a nyelv. Amikor egy nemzet nyel­ ve megromlik, kultúrája csökken, kihalóban van. „A nyelv életalapja 67 �megrendült, a magyar élet megszűkült, lehetőségei összezsugorodtak” — állapítja meg Fábry, amikor egy gyerek szájából idegen szavakkal tűzdelt magyar beszédet hall. Analizáló, kutató írásai itt is mélyre hatolnak. Oko­ kat és következményeket állít szembe olykor erősebben, mint ahogyan az akkori fülek hozzá voltak szokva, de Fábry meg nem alkuvása, igazság­ keresése és igazságszólása ezen a téren is érvényesül. A hibát természe­ tesen nemcsak a körülfogó világban keresi, de okolja a nemzet, a nép magatartását is. Ezt írja: ,.A veszély magva bennünk van: dermedtségünk­ ben. beletörődöttségünkben és szorongó gyávaságunkban”. (Fábry: Fegyver s vitéz ellen.) Fábry a meggyőzés tisztaságával, belső meggyőződésének demokrati­ kus szókimondásával példáz és tesz eleget írói kötelességének. Megtörté­ nik, hogy tollának hegye olykor erősebben fog, szava élesebben vág, hogy nyugtalan, de mindez szilárd meggyőződéséből és a jövőbe vetett hitéből ered. „Volt egy álmunk, volt egy hitünk, mi leszünk az új magyar élet csírái és sürgetői, Európát, a változást jelentő humánum, kultúra és szoci­ ális periféria rohamcsapatai..’ (Fábry: Felvidéki szellem.) Szinte felhorkan, amikor 1933 őszén a kassai színházban a helyreiga­ zító magyar nyelvű feliratokat leragasztva találja. Demokráciában ez nép­ ellenes intézkedés. ,,A szociáldemokrácia a magyar kisebbségvédelem terén is levizsgázott”. (Fábry: Korparancs.) — állapítja meg. A kizsákmányolás, a kapitalizmus elleni harc a 20-as évektől kezdve alapvető, átfogó elv Fábry publicisztikájában. összefoglalóan így jellemez­ hetnénk: az osztályharcos irodalom követelése. Fábry határozottan eluta­ sít minden másfajta irodalmat, mindazt, ami nem segíti közvetlenül a népnek, a munkásosztálynak a kizsákmányolás és a tőke ellen folytatott küzdelmét „Mi nem élünk Faremidóban és nem vagyunk sem rómaiak, sem görögök és nem látjuk többé a középkori szerzeteseket. Cizelláló barátok mi már nem lehetünk, aranykorról, ezüstkorról mi nem tudunk, párhuza­ mot sem keresünk és sem hősök, sem „írók” nem akarunk lenni. Kortársak vagyunk, akik tényeket láttunk, hirdető munkások vagyunk, akik tényeket közvetítünk. Nem vagyunk, nem lehetünk csodavárók, tíz egy­ néhány év sebét hordozzuk: milliók közös életét. Mi nem félünk attól, hogy megszűnünk írók lenni, mert a „korszerűt”, a harcot választottuk. A „beszéd kedvéért” le kell mondanunk az „alkotásról”, mert hallgatni nem tudunk, mert elefántcsonttoronyról hallani nem akarunk. Barbárok vagyunk, közönségesek, szürkék és fütyülünk az „ezüstkorra”, az „új zsú­ foltízű fellobbanásra”, mert tudjuk, mit jelent. Mérget, kerítést, hazug játékot, halálszépítést”. A szocialista, kommunista íróvá vált Fábry közíró tevékenységének leghűbb tükre, leggazdagabb területe a következő sajtóorgánumok voltak: Az Üt, a Korunk, a Magyar Nép. Az Útban az eredetileg meghirdetett kultúrpolitikai célkitűzések hát­ térbe szorultak és az aktuális politikai kérdések egyre jobban előtérbe kerültek. A szerkesztő Fábry írásai híven tükrözik ezt az eltolódást. A 68 �folyóirat 1931-ben indul meg. Fábry határozott világnézete, pártos művé­ szete itt válik a legélessebbé s legnyíltabbá. Kora társadalmát, a fasizálódó rendszert nyíltan támadja. Irodalomkritikai cikket keveset találni a lapban. Az Üt egyik számában Kodolányi János írói magatartása ellen kel ki, aki proletárírónak vallja magát, de nem vállalja az ezzel járó kötelességeket és nehézségeket. Csalódottan ír Illyés Gyuláról, aki nem hagyta ott annak idején a Nyugatot. Fábry általában a Nyugat íróit, költőit többé-kevésbé mind elítélte és az egy Ady Endrén kívül alig akadt író, akit elismert volna. Fábry nem ismer félig elhatározott, félig a szocializmus, a proletáriátus ügyét szolgáló írókat és félértékű műveket. Egész írót, egész embert, egészen a munkásosztály érdekét szolgáló munkát követel. Nála elsősor­ ban a mű tartalma, mondanivalója, az írónak a szegénység, a munkásság és az emberség mellett tett hitvallása jelenti a fokmérőt. Ez a kritikusi magatartás az akkori viszonyokban gyökerezik, és teljes egészében ma már nem helytálló. Fábry maga is tudja ezt, s a kritikát is ő maga írja le erről a korszakról: „A húszas években a szocialista irodalom rohamcsapatai voltunk. Sose járt úton kellett csapást vágni, utat hasítani, kontúrokat kirajzolni, alapot rakni, és harc közben bizony néha melléfogtunk. A fürdővízzel együtt sokszor kiöntöttük a gyereket is. Utána a gyereket kellett meg­ keresni és jogaiba visszahelyezni. Egyetlenegy példa: Ivan Olbracht Annáját példává fokoztuk, de ugyanakkor, egy lélegzet alatt ezt mondtuk: „És ez mindenesetre több, mint amikor az osztálybéke nagyobb dicsőségé­ re Marikák énekelnek és halnak, és Édes Annák vergődései csiklandoznak szívdöglesztően írót és nyájas olvasót” (Korunk 1930). Ez a hangvétel már tegnap is demagógiaterhes volt. De akkoriban erre nem volt fülünk. Most megjelent könyvemben (Kúria, kvaterka. kultúra) írom visszanézőn: „Amit később a fasizmus fő ismérveként átkoztunk és pellengéreztünk — a kizá­ rólagosságot és tekintetnélküliséget —, azt igazunk tudatában, tiszta szív­ vel korparancsként gyakoroltunk”. A hangsúly a tiszta szíven van. Ez adott szociológiai és történelmi felmentvényt, de az esztétikai elmaraszta­ lást ez semmiképp sem hatálytalanítja”. Ez a kritika azonban csak most hangozhat el. Akkor, a nyomor, a kizsákmányolás tetőfokán Fábry világosan, félreérthetetlenül megfogal­ mazza a marxizmushoz eljutott, a valóságra döbbent harcos író feladatát: „Az osztályharcos író első feladata: a kapitalizmus leleplezése, ideoló­ giai frontjának felgöngyölítése. Fel kell fedni az élet, a társadalom, a hatalom, a művészetek, a jog és tudomány mai kapitalista osztályjellegét. Vissza kell nyúlni a dolgok forrásához, összefüggéseket maradéktalanul feltárni, hazug illúziókat lerombolni. Az írónak tudatosítani kell a veszé­ lyeket, a reakció, az osztályellenség sakkhúzásairól tiszta képet kell szállí­ tani. Az árulókat és menekülőket kíméletlenül pellengérezni, a harc értel­ mét tiszta ideológiával alátámasztani és korszerű megismeréseket szállí­ tani”. Fábry az itt idézett krédót 1931-ben egy olyan vándorelőadáson hir­ dette meg, amellyel a csehszlovákiai magyarságnak úgyszólván minden 69 �kultúrhelyén fellépett. Ez az előadás „író és osztályharc” címen 1934-ben a Korparancsban nyomtatásban is megjelent. A kizsákmányolást leleplező Fábry-írások közül „Az éhség legendája” a legjelentősebb, legemlékezetesebb. A nyomorban fetrengő KárpátUkrajnáról 1932-ben született meg ez a megdöbbentő dokumentum-írás, amely a vérlázító riport, a szenvedélyes vádirat és a gyilkos gúnnyal átitatott pamflet együttes hatásával rázza meg még ma is az olvasót. „Ungvár városának valamikor disznótenyészdéje volt, ott álltak az Ung partján sorban a disznóólak jó karban, fehéren, higiénikusan. Amikor a disznókat kihurcolták, düledező lakásaikat átengedték — embereknek. Ma ezek a disznóólak: piszok- és nyomortanyák, tífusz- és tuberkulózis­ telepek: munkanélküliek utolsó menedékhelyei. Disznóól havi 15 Kc bé­ rért. Egy egész utca. Szűk, egy méter széles utca. A „házak” magassága szintén egy méter. Hogy ember élhessen bennünk, le kell ásni a föld alá. A „ház” rongyokból tömött résekből áll. A tetőn és bent összelopott kát­ ránypapírdarabok, hogy a felülről csöpögő vizet felfogják. De hiába min­ den. Hiába kátránypapír, tömött rések, a földön a rossz lavórok és kon­ zervdobozok, a víz csöpög felülről és szivárog alulról. . .” A nincstelenséggel és betegséggel küzdő „stéssi remete” saját költ­ ségén kiadta az elkobzott „éhség legendája”-t. Vádoló fehér lapokkal, amelyekről az igazságot hirdető betűt a gyáva barbárság parancsolta le. És Fábry ezt a megnémított, fehér papírfüzetet megfelelő ajánlások­ kal — a „Demokrácia legendája” címmel — elküldte az összes bel- és külföldi illetékeseknek; elsősorban a tetten ért demokrácia hazai „reprezentásainak”: Masaryktól kezdve egészen az úrimagyar Szüllő Gézáig. „Az éhség legendájáénak elkobzása nem volt sem az első, sem az utolsó olyan „retorzió”, amelyet Fábry ellen a rendszer és az uralkodó burzsoázia alkalmazott. Sajtópereket, meghurcolásokat, az egzisztenciára, a puszta létre törő bojkottokat és blokádokat szervez a „Szlovenszkó réme” ellen a burzsoázia. Gyűlölet és düh csap Fábry felé ennek az osztálynak minden tájáról. Magától értetődően gyűlöli a tőkés: a verhovinai erdőtulajdonos vagy a fegyvergyári részvényes. De ugyanúgy gyűlöli az értelmiségi „széplélek”, a szociális reformokra „megértéssel” néző liberális és az elégedetlensé­ gét és lelkiismeretlenségét bölcsen egyensúlyozni tudó szociáldemokrata. Gyűlölik, mert ő belát gyáva és számító lelkükbe ,szemükbe mondja és világgá kiáltja az árulást, amelyet saját lelkiismeretük és e társadalom ellen követnek el. És a legádázabbul, a legfeketébb gyűlölettel a rene­ gátok, a haladás ügyének hűtlen elárulói, a tegnapi progresszívok és talmi marxisták gyűlölik Fábryt. Akik ellen az „írástudók árulásá”-t írja, akik „elgyávultak, mert a legkritikusabb időpontban nem velünk és nem a mi nyelvünkön szólnak”. Gyűlöli Fábryt az úri magyar, az ellenzéki politikus, mert Fábry a magyar egység helyett két kultúrát -és két nem­ zetet hirdet és Magyarországból nem a revizionista szólamokra, hanem József Attila hangjára figyel fel. Gyűlöli az aktivista magyar, aki bár­ melyik pillanatban hajlandó egy tál lencséért eladni a magyarságát és 70 �az egész csehszlovákiai magyarságot; aki megrendelésre „magyarul be­ szélő csehszlovákokat” vagy „csehszlovák-magyarokat” szállít és nem érti meg Fábry kisebbségvédelmi „okvetetlenkedéseit ”, felháborodott til­ takozásait és „különvéleményét ”, amikor Kassáról eltávolítják a magyar feliratokat és kiseprűzik a magyar szót. A kizsákmányolás leleplezése mellett egyre erősödő hang Fábry publicisztikájában a háborúellenesség. Ezekben az években a Szlovenszkó-szerte meghirdetett írói krédó: a kapitalizmus leleplezése, ideológiai frontjának felgöngyölítése — magá­ nak Fábrynak a számára már jó ideje nem csupán kitűzött cél, puszta harci elmélet volt, hanem nap mint nap megvalósított gyakorlat, céltuda­ tosan és megszakítás nélkül folytatott munkaprogram. Már a húszas évek közepétől az esztéta és kritikus Fábry mellett — párhuzamosan vagy sokszor egyidejűleg: egy-egy cikkben, megnyilatkozásában összeolvadva — nagy erővel jelentkezik a kapitalizmus közvetlen, valóság- és eseménylényekkel operáló leleplezője: a publicista Fábry is. A kapitalizmus ki­ növéseinek, elkendőzött betegség- és halálszimptomáinak: a kizsákmá­ nyolásnak, háborúnak és fasizmusnak félelmetes diagnózisaira találunk írásaiban. „Az Emberek a háborúban” című cikk egy nemzetközi békeszemfény­ vesztéssel: a Kello-paktummal kapcsolatban már 1928-ban rámutat arra, hogy a kapitalizmus és a háború elkerülhetetlen: „A nagy béke­ ünnepély lezajlott: Kellog-paktum, párizsi örömujjongás. Hiszi mindenki, mert jó hinni, felejteni és megnyugodni — pillanatra. A háború volt, nincs, eltűnt, mint a kámfor. Az igazság azonban kegyetlen dolog és az igazság: cáfolhatatlanul két háború között állunk. 1914-ben volt az egyik A másik? Most írták alá a békét, tehát a Kellog-paktum is lehet és lesz a jövő, a másik világháború magna chartája.” Fábry világosan fölismeri az új háború lehetőségét, és szenve­ délyesen hirdeti és szervezi ellene a toll és szó tiltakozó hadjáratát, offenzíváját: „Itt a szónak van primér-szerepe: hitetni kell, szólni, figyel­ meztetni, ágálni, manifesztálni, hangoskodni. A manifesztumnak is megvan a maga missziószerepe. A volt háború embertelenségét először manifesztumok tudatosították.” A háborúellenes harc a militarizmust szentesítő és az ölést erénnyé emelő fasizmus elleni támadásokban izzik a legmagasabbra Fábry írá­ saiban. Az egész antifasiszta mozgalom leghatásosabb, legmegrázóbb iro­ dalmi dokumentumai közé tartoznak azok a cikkek ,amelyeket egyrészt még a Korparancsban, másrészt az 1937-ben megjelent „Fegyver s vi­ téz ellen” című könyvében gyűjtött össze. Fasisztaellenes írásai közül talán a legfelejthetetlenebb a Dimitrov peréről szóló prózai óda, amelyben a rettenthetetlen bolgár kommunistának hősies helytállásából és fényes győzelméből a kommunizmus erkölcsi fölényét vezeti le a fasiz­ mussal szemben. Fábry antifasizmusának értékelése, elemzése külön fejezetet igényel. Háborúellenessége, szenvedélyes békevágya áthatja minden írását, egészen napjainkig. 71 �Szalánczay György Babits Mihály irodalmi és irodalompolitikai cikkei I. Keresztúri Dezső a Magyar Klasszikusok Babits-kötetéhez írt bevezető tanulmányában hívta föl a figyelmet arra, hogy Babits az irodalmat mint a kor világszemléleti tükrét vizsgálja. Már abban a korai időszakban is, amikor költészete még a l’art pour l’art eszmei hatása alatt állt, voltak olyan írásai, melyek azt bizonyították, hogy Babits sosem volt teljességgel az „elefántcsonttorony foglya”, hogy a tiszta művészet bástyái mögül sok­ szor kilépett a küzdő, forradalmi élet porondjára. A világháború borzalmai ébresztették rá az írástudók felelősségére. Költői, szépírói és kritikusi tevékenysége után kibontakozott irodalom — és kultúrpolitikai, kultúrfilozófiai munkássága is. Később — mint az egyik legrangosabb irodalmi folyóiratunk szerkesztője és az irodalmi élet egyik vezető személyisége — még inkább átérezte azt a felelősséget, mely reá hárult. Ez a felelősségtudat ösztönözte írásra, és hatotta át írásait, ame­ lyekre fokozottan érvényes az a megállapítás, hogy véleményét világnézete és társadalmi helyzete determinálta. Bár nem volt következetesen idealista, egy szempontban teljességgel az idealizmus hatása alatt állt: hitt abban, hogy az eszméknek döntő szerepük van az életben. Ezért tartotta oly fon­ tos feladatnak a küzdelmet a szellem frontján, a harcot a téves eszmék ellen. S ezt a harcot becsülettel végigküzdötte. A szellem tisztaságának, a kultúra szabadságának, korában a legkövetkezetesebb harcosa volt. Minden írása humanista szándékkal készült, nem öncélúan követelte a kultúra jo­ gait, hanem a szabad kultúra fegyvereivel akart küzdeni a jobb, az em­ beribb életért. Tévedéseinek oka és gyökere az volt, hogy nem ismerte föl: az osztálytársadalmakban még a kulturális szabadságért sem elégséges csupán kulturális eszközökkel küzdeni. Már a háború előtti években fölfigyelt azokra az egészségtelen jelen­ ségekre, melyek az Osztrák-Magyar Monarchia kulturális életében meg­ nyilvánultak. Károsnak és veszélyesnek tartotta azt, hogy a tudomány sokszor öncélúvá vált; vagy ambíciókat és nagy energiákat kötött le a tár­ sadalmilag teljesen haszontalan és fölösleges kutatás. A „magántudósok munkássága”, a társadalmilag haszontalan tudás térhódítása után, a mindenféle tudásba, a tudományba vetett hit csök­ kenése, az „ész trónfosztása” következett. , . . .ha nem is világnézeti ok idézte elő a háborút, kellett lenni valaminek a kor világnézetében, ami le­ hetségessé tette.” — írja a Veszedelmes világnézet c. cikkében. Az oko­ kat keresi, amelyek lehetővé tették a háborút, és csodálkozik, hogy a töme- 72 �gek tűrik ezeket a pusztításokat. Nem ismeri föl azt a tényt, hogy a néptömegeket belekényszerítették a háborúba, hogy a burzsoázia világuralmi törekvései okozzák a vérontásokat. A hibás eszméket okolja: „ . . .nemcsak a háborús világnézetek, ha­ nem valami fatalisztikus cinizmus, valami rezignált minden-mindegy filo­ zófia: ez a tulajdonképpeni ellenség.” (És nem az uralkodó osztályok nép­ ellenes politikája!) „Ez az a veszedelmes világnézet, ami a háború lehe­ tőségeit segíti. . . Az ellenség neve: anti-intellektualizmus.” — Babits végigtekint az újkori filozófia történetén és úgy látja, hogy minden filo­ zófiai irányzat ezt a szemléletet erősítette: az észben, a megismerésben való kételkedéstől egyenes út vezetett az anti-intellektualizmusig. A világháború idején — amikor ez a cikk íródott — már az a tény is írói bátorságáról tanúskodik, hogy Babits mert elítélően nyilatkozni a háborúról: „Minden szabadságnak és emberi jognak ez a tökéletes elnyo­ mása” . . .hogyan lehetséges? — kérdi. A valódi okokat nem tudja meg­ találni és leleplezni, nem látja meg, hogy az uralkodó osztályok diktatú­ rája kényszeríti a népeket, hogy eltűrjék a háborút, melynek a legmélyebb oka az, hogy osztálytársadalom van a világon. Ha a háborút kirobbantó társadalmi okokat nem is tudta megvilá­ gítani, humanizmusról és békeszeretetről bátor tanúbizonyságot tett cikke. 1919 törést okozott Babits életében. A világháború kialakította társa­ dalmi érdeklődését, fokozta aktivitását. Az őszirózsás forradalom idején kiáltványt ír a Hasburgok ellen és követeli a köztársaság kikiáltását. A Tanácsköztársaság idején egyetemi tanár, tagja az írói direktóriumnak: amikor azonban a Tanácsköztársaság forradalmi politikájának eredménye­ ként mélyreható társadalmi változások következnek be az ország életében, Babits fokozatosan visszahúzódik. A Tanácsköztársaság bukása után felin­ dult hangú cikkében magyarázkodik, mentegetőzik akkori szerepe miatt. Nem Babits az egyetlen, aki a Tanácsköztársaság bukása után meghasonlik. Ennek a magatartásnak okait elemzi Bóka László Kosztolányiról szóló tanulmányában, melynek megállapításai Babits Mihály esetében is teljesen érvényesek. „íróink többsége a proletárforradalmakat irányító marxista ideológia ismerete nélkül, a forradalmi osztállyal való belső azo­ nosulás lehetősége nélkül, tények előtt behódolva, reménységre gyúltan, érzemi alapokon csatlakozott a forradalomhoz. A forradalom alatt tett nyi­ latkozataik sem elvi jellegűek, valami lelkes, filantropikus ellágyulás vagy felszabadult öröm sugárzik belőlük. Mikor azonban a proletárdiktatúra megbukott, az érzelmi fellángolás, mely mögött nem volt szilárd elvi alap, osztályöntudat, munkásmozgalmi gyakorlat, érzelmi visszahatássá torzult.” Babits szintén érzelmileg csatlakozott a forradalomhoz. A forradalom sok eszmei célkitűzésével elvileg egyetértett, de a végrehajtásból, annak módjaitól, a forradalmi erőszak, — és az osztályharc gyakorlati formáitól megrettent, visszahúzódott. Ez az érzelmi azonosulás nem a proletárdikta­ túra bukása után, hanem már a forradalmi erőszaktól való megrettenés idején visszájára fordult. Babits 1919. őszi magatartásának gyökereit már 73 �a nyár idején történő fokozatos visszhúzódásban, kiábrándultságában kell keresnünk, ezért a Tanácsköztársaság bukása után magatartásában árulást látni súlyos tévedés volna. A saját, forradalmak alatti szerepével foglal­ kozó Magyar költő 1919-ben c. cikkében — mely mondanivalójában és stí­ lusában egyaránt a végletek közt hánykódik — fenntartja a háborút elítélő nézeteit, de tiltakozik az ellen, hogy a forradalmat támogatta, vagy a forradalmi eseményekben gyakorlati szerepe lett volna. Cikkét kiadja az Élet és irodalom c. tanulmánykötetében is, mely Ba­ bits legpolitikusabb írásait tartalmazza, és szerzőjük ideológiai — és poli­ tikai fejlődését is érzékelteti. A kötet jegyzeteiben Magyarázatot fűz ehhez az írásához. A Tanács­ köztársaság bukása utáni hetekben írta ezt a cikket, amikor még „az át­ élt események és izgalmak közvetlen hatása alatt állt.” Ő is úgy látja: „Bizonyos, hogy már néhány hónap múlva sokban másképp írtam volna meg.” Vallomás, vers, párbeszédes vita kavarog a cikk soraiban, — bizonyít­ va Babits fölindult lelkiállapotát. Babits helyzetét az tette rendkívül ne­ hézzé, hogy olyan vádak ellen kellett védekeznie, melyek azt rótták föl neki, amitől ő már korábban riadtan elfordult. Hiba lenne, ha ebből a válságos helyzetben íródott cikkből kiragadott és messzemenő következte­ téseket vonnánk le. Babits mentegeti, magyarázza szerepét, de az ellenfor­ radalmi rendszer kiszolgálója sosem lett belőle. Nem tagadhatta meg forradalmárságát, mert nem is volt forradalmár. Azt azonban világosan lát­ nunk kell, hogy Babits kesőbbi következetes forradalomellenességének ez a tragikus élmény az oka. A forradalmak utáni visszafojtódottság nem tartott sokáig. Mihelyt a társadalmi helyzet és Babits személyes helyzete valamelyest konszolidá­ lódott, ismét az irodalmi élet legégetőbb kérdéseinek boncolgatásába kez­ dett. Mi az író feladata a megváltozott világban? Hogyan tud eleget ten­ ni, és eleget tud-e tenni az az író és az irodalom a feladatának? Képes lesz-e az irodalom arra, hogy az emberiség szellemi iránymutatója, veze­ tője legyen? — Ezeket a kérdéseket vizsgálja cikkeiben, az író és a társa­ dalom, az irodalom és a társadalom viszonya, — ez a témája három nagy tanulmányának. Az író és az irodalom új feladatának fölismerése először az Új klasszi­ cizmus felé c. írásában látható. A háború sok illúziót szétrombolt, de Ba­ bits szerint — „A legiszonyúbb kiábrándulás a szellemi kultúra értékeibe vetett hit megingása volt.” Ennek következtében az irodalomban is külön­ váltak az aktuális, a korszerű problémák jegyében készült alkotások és az örök emberi igazságokat kifejező művek „Az írónak választania kell az idő és az örökkévalóság, korszerű mondanivaló és az örök emberi közt. A kompromisszum mindinkább lehetetlen. „Babits a világháború után a könyvpiacot elözönlő, művészileg sekélyes könyvek ízlésromboló hatásá­ tól félt. Meggyőződése volt, hogy az irodalomnak nemesebb feladata is van, mint a pillanatnyi szórakozási igények kielégítése. 74 �Külön értéke a rövid cikknek, hogy igen korán reagál a fasizmust előkészítő ideológiák jelentkezésére, a szellemi produktumok devalválódá­ sára; arra, hogy: „Az író megszűnt a kor emberideálja lenni, helyére a boxbajnok lépett.” De ennek a szemléletnek a leküzdéséhez a helyes módszere­ ket nem sikerült megtalálnia. A megváltozott korszellem miatt két alter­ natívát lát: „Vagy egyszerű csatlósai, heroldjai leszünk a korszellem szint­ jén úszó boxbajnoknak, vagy elismerve a szellem gyengeségét és inferioritását, vagy büszke daccal hátatfordítunk a kornak, alkotásokba mene­ külünk, melyeknek igazsága mélyebb, mint a kor változó igazságai.” Babits az utóbbit ajánlja. Nem látja meg, hogy ez a befeléfordulás ép­ pen az általa követelt irodalmi feladat — a társadalom szellemi és eszmei vezetése — teljesítésében akadályozza meg az írót. „A kor irányával és ér­ zelmeivel nem törődő alkotások” aligha juthatnak el a kor emberéhez, ezért a művészet elveszítené a kapcsolatát a tömegekkel és megfosztaná az irodalmat attól a lehetőségtől, hogy társadalmi hatóerővé váljék. Tévedése a közvetlen társadalmi harctól való visszahúzódó, passzív magatartásának szerves következménye volt: a rossz kor elől menekülni akart, ahelyett, hogy harcolt és harcra buzdított volna ellene. Annak ellenére, hogy a kor elleni nyílt küzdelmet nem vállalta, ér­ dekeit kiszolgálta, hogy megszüntesse az irodalom kettéosztottságát. Az 1927-ben írott Kettészakadt irodalom c. vitairatában, — amely válasz Berzeviczy Albertnek, az Akadémia elnökének a támadására — Ba­ bits tanúbizonyságot tesz elvhűségéről és írói bátorságáról. Elvi engedmé­ nyeket nem tesz a vitában, megvédi Adyt az ellene irányuló támadások­ tól, sőt követőinek is pártjára áll. Határozottan kiáll a Nyugat elvei mel­ lett, elutasítja azt a vádat, hogy a Nyugat — azért, mert átvette és hirdet­ te a haladó eszméket a fejlettebb nemzetektől, társadalmaktól — nemzeti­ etlenné vált. Bizonyítja, hogy történelmünk legnagyobbjai, pl. Széchenyi sem restellték, hogy tanultak a fejlettebb nemzetektől; következetesen vállalja haladó nemzeti örökségünket, Kazinczy, Kölcsey és Széchenyi örökét. Ugyanakkor elhatárolja magát a fajelmélettől és a divatos sovi­ niszta, nacionalista propagandától is. Nézeteit nem akarja ráerőszakolni a hivatalos irodalom képviselőire, csupán azt kívánja, hogy azok se követeljenek tőlük eszmei behódolást. Bizonygatja, hogy alapjában azonos célokért küzdenek: a magyar kultúra fölvirágoztatásáért. Nem látja, hogy az a kultúra, melyért ők küzdenek és a hivatalos irodalom által terjesztett, az uralkodó osztályok érdekeit kép­ viselő kultúra két egymással kibékíthetetlen kultúra, két kibékíthetetlen irodalom. S mint Bóka László mondja: „Ennek a két irodalomnak csak egy dolga lehetett egymással: az egyiknek el kellett pusztítania a másikat.” De ezt, ennek a harcnak a vezetését nem vállalta Babits. Különben is a reakciós irodalom elsöprése nem a Babits által vezetett liberális polgári humanista irodalom történelmi föladata volt, hanem az épp abban a kor­ ban kialakuló és megerősödő magyar szocialista irodalomé. Babits korában az irodalom kettéosztottsága tény volt. Volt egy iro­ dalom, mely bölcsen kerülte a kor nagy társadalmi problémáinak ábrázo- 75 �lását, nem érintett lényeges kérdéseket, hanem sekélyes, szirupos iromá­ nyokat gyártott, vagy a nagyhangú soviniszta, nacionalista, fajmagyar eszmék szócsövévé vált. És volt egy másik irodalom, — melynek legjelen­ tősebb külföldi képviselői Th. Mann, R. Roland, Du Garde, Krlezsa voltak — melyet nálunk Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Karinthy, Tóth Ár­ pád és a Nyugat köre képviselt; az az irodalom nem adta el a tollát min­ denféle hazug politikai irányzatnak, nem lett kalandoreszmék kiszolgálója és nem dehumanizálódott, mint a kor. A liberális polgári humanizmus utolsó mentsvárai voltak a fasizálódó világban. Magukra maradva folytat­ ták egyre kétségbeesettebb küzdelmüket, mert nem sikerült fölfedezniük a szocializmus eszméinek nagy és mély emberi igazságait, nem sikerült megtalálniuk az együttműködés módjait és lehetőségeit a fasizmus elleni harcban. — De ez nemcsak az ő hibájuk volt. Az irodalom egyik fő feladata Babits szerint az volt, hogy segítsen kultúráltabbá, jobbá, emberibbé tenni az életet. Egyre elkeseredettebben kellett látnia, hogy mind kevesebben szolgálják ezt a célt. A kor polgári irodalmának legjellemzőbb tendenciája: Az írástudók árulása. Ez ellen ve­ szi föl a küzdelmet szenvedélyes hangú esszéjében. Babits már a világháború idején a Veszedelmes világnézet c. cikkében fölhívta a figyelmet arra, hogy a világ antiintellektualizálódik, a nyers erő kultusza tör elő. Megállapítja, hogy ez a szemlélet az alapvető erkölcsi tör­ vények devalválódásához vezet. Tudja, hogy a világ régen sem járt mindig az erkölcs útjain, — nem idealizálja a régit- de: ,,Papjai és írástudói ál­ landóan és egyértelműen hirdettek egy érdeken és erőn fölülálló, s azoktól független erkölcsöt. A mi korunk írástudói távol vannak az egyértelmű­ ségtől. A mai tudós tudja, hogy az erkölcsöt posztuláló ész másodlagos az ösztönökkel szemben, s irodalmunk az ösztönök szabad és korlátlan kiélé­ sét hirdeti.” — Tehát igen nagy a veszélye annak, hogy az irodalom a leg­ aljasabb emberi ösztönökre építő fasizmus eszközévé váljék. Ez pedig nem más, mint az írástudók árulása! Julien Benda azonos című írását ismerteti és az azzal kapcsolatos gondolatait fejti ki Babits. Nem veszi át kritikátlanul Benda eszméit, ha­ nem azokból kiindulva próbál rendet teremteni korának eszmei zűrzavavarában. Kiindulópontjuk azonos: az írók felelősségteljes hivatást töltnek be, az irodalom társadalmi hatóerő, a szavak fegyverré válhatnak, nem mindegy, hogy kiket segít ez. Babits ráeszmélt arra, hogy az eszmei zűr­ zavar a fasizmusnak kedvez, a mindenből kiábrándult, cinikus szellem nem tud ellenállni az agreszív fasiszta ideológiának. Ezért elengedhetetle­ nül szükséges, hogy rendet teremtsünk gondolataink között, ne engedjük, hogy gondolataink kiszabaduljanak az erkölcs kormánya alól. Ezt a tiszte­ letreméltó célt szolgálja Babits kitűnő esszéje. Természetesen nem állíthatjuk, hogy Babits tételei, minden egyes ál­ lásfoglalása ma is helytálló. Az esszé igazi értéke nem is ezen áll vagy bu­ kik. Munkájának értékét az adja meg, hogy az előretörő fasizmus ellen, a reakció ellen, a haladás érdekében rázza meg a vészharangot, hívja föl a figyelmet az írástudók felelősségére, az emberi kultúra értékeinek meg­ őrzésre, az emberi szabadság megvédésére. 76 �Babits nem a pártosságot ítéli el, hanem azt, hogyha valaki „egynek érzi magát csoportjával, annak érdekeit mindenek fölé helyezi, nyíltan hangoztatja, hogy nem ismer erkölcsöt annak javán kívül, s nem is kutat­ ja, hogy igaza van-e, ha nincs, annál rosszabb az igazságra nézve. .. Az igazi írástudó szereti hazáját hibáiban is, minden hibáját kétszer érzi, és szó sincs arról, hogy erénynek látná. . . a modern írástudó számára nem tragikus ez. Ő a kényelmesebb megoldást választja: a bűnt, mihelyt az ő hazája bűne az, egyszerűen kinevezi erénynek — és akkor többé semmi baj.” — Babits állást foglal az alapvető és egyetemes erkölcsi kate­ góriák szükségessége mellett. Sem nemzeti, sem pártérdek nem érvénye­ sülhet, úgy hogy közben más, általános emberi érdekeket sért. Tehát csak az erkölcsi kategóriákkal összhangban álló, azokon alapuló törekvések jo­ gosak, — ez az alapja a világ rendjének és békéjének. Természetesen csak az eszmékre és elvekre vonatkozó követelmények­ ről van itt szó, nem pedig írói gyakorlatról. Nem ítéli el az izmusokat, nem ítéli el az emberi ösztönöknek az irodalmi ábrázolását. De azt sem tartja megengedhetőnek, hogy ez legyen az irodalom központi kategóriája. Szükségesnek az ősihez, a mélyhez, az ösztönhöz való ragaszkodást, de csak arra, hogy abból erőt merítve harcoljunk az újért. („Anteusz is min­ dig erőt szívott a földből, de ezt az erőt nem arra használta föl, hogy a földön fekve maradjon.”) Babits — ha nyíltan nem is hangoztatja — tudatában van annak, hogy a valláserkölcs felbomlóban van, nem képes továbbra is normatív erő maradni. Az írástudók is elvesztették ezt a mércét, látják, hogy a régi rossz, az újabbak közt jobbat nem találnak. Az írástudók árulásának van egy mélyebb oka is, amit Babits nem lát. Szerinte az írástudó akkor lesz árulóvá, ha „nem mutat többé a csillagra”, mely felé haladni kell. De me­ lyik csillagra mutasson az írástudó? A csillag, amire évszázadokon át mu­ tatott, hamis volt; csak nyomort, kizsákmányolást, szenvedést és háborút hozott az emberiségre. Az új csillagot pedig még nem találták meg. Leg­ alábbis, még ők nem. Az örök emberi erkölcsbe vetett gyönyörű hit: ez a liberális polgári humanizmus meghatóan naív optimizmusa. Tiszteletremél­ tó a szándék, mellyel szót emel a fasizmus minden emberi értéket megtaga­ dó barbarizmusa ellen — de ez kevés! Itt már csak a forradalom segíthetett volna, de ez már nem Babitsék ügye volt. Ők csak a régiben meglévő jó­ nak és emberinek az őrzői voltak, de az új harcosaivá nem tudtak lenni. Babits nagyszabású esszéjében — éppúgy, mint a liberális polgárság világnézetében — haladó eszmék és téves ideálok keveredtek egymással. Esszéjének megítélésekor nem az ezek közti arányt kell mérlegelnünk, ha­ nem azt a tényt,hogy Babits a kor legsötétebb erői ellen harcra mozgósít. Tudja, hogy harcának nem sok gyakorlati értéke lesz, de mégis kötelességé­ nek érzi, hogy a veszélyre figyelmeztessen. Munkájának értékét kortörté­ neti szerepe határozza meg: az pedig egyértelműen haladó volt. Komlós Aladár kiváló észrevétele, hogy Babits két világháború közti irodalom — és kulturpolitikai írásai egy tőről fakadnak: „írásai 1928-tól egy rögesz­ me makacs következetességével keringnek ugyanazon gondolat: a fenye- 77 �gető barbárság, a kultúra védelme, az emberi egység széthullása körül, cikkei szinte ugyanazon téma variációi. A kritika nála műkritikából kultúrkritikává, esztétikaiból világnézetkritikává emelkedik.” (KA: Gyulaitól a marxista kritikáig) Tehát a Veszedelmes világnézet, az Új klasszicizmus felé, Az írástudók árulása, az Ezüstkor, a Halhatatlanság halála és a Könyvpropaganda és könyvégetés c. cikkei egy sorozatot alkotnak: Babits fokozódó és egyre kétségbeesettebb tiltakozásait a dehumanizálódás ellen. Ez a sorozat, ez a témakör tipikus volt akkoriban az európai haladó polgári irodalomban, er­ ről tanúskodnak Th. Mann, R. Rohand írásai, vagy M. Krlezsa: Európa ma c. nagyszabású esszéje is Tiltakozik és harcra buzdít a kultúra védelme érdekében, de a harc módjára nézve nem tud biztos útmutatást adni. Ezért van írásai közt sokszor látszólagos ellentmondás. Az Ezüstkor c. cikkében a kultúra elefántcsonttornyába zárkózást, a kor problémái elől való elzár­ kózást hirdeti. Gyönyörű sorokban búcsúzik a kor sötétje mögött ragyogó fényben csillogó múlttól, az aranykortól. Látja, hogy veszedelmes eszten­ dők következnek, de reménytelennek tartja a védekezést. Másutt viszont fölébred kulturális életösztöne, elutasítja a belenyugvást hirdetőket és ma­ ga is tiltakozik. Ezek a tiltakozó írások vannak többségükben: de mindig csak a védekezésre szólítanak föl, sohasem az ellentámadásra. Nemcsak a saját véleményét mondja el Babits, nemcsak személyes te­ kintélyének súlyával száll szembe az ellenséges ideológiával, hanem a kul­ túra védelmére mozgósítja a Nyugat táborát és az egész magyar haladó irodalmat is. Ezen túl állandóan védelmeznie kell magát a Nyugatot is. A folyóirat pártatlansága, elnemkötelezettsége miatt állandóan nehéz helyzetben volt, mindenfelől érték támadások. Ignotus — miután egy évtized elteltével is emigrációban él Bécsben, és ezért neve lekerül a Nyugat címlapjáról — az­ zal vádolja a folyóirat szerkesztőit, hogy a Nyugatot átjátsszák a hivatalos irodalom fórumává. Babits utasítja vissza ezeket a vádakat a Nyugat és az akadémizmus c. cikkében. Leszögezi, hogy a folyóirat az irodalmi élet fő sorában akar állni, nem pedig a jobb vagy a baloldalon. Ugyanakkor harcolni kell az Akadémia ellen is, amely az élő irodalom kerékkötője akar lenni. Az Akadémia és irodalom c. cikkében vitába száll Négyessyvel — egykori professzorával — aki azt állítja, hogy az Akadé­ mia nem dogmatikus. Babits számonkéri az Akadémiától, hogy miért nem ismerik el Ady Endre költészetének jelentőségét. Tudja, hogy az Ady-kérdésben való állásfoglalás a haladás próbaköve, aki vagy akik nem ismerik Ady jelentőségét, nem lehetnek haladók. Bíráló álláspontra helyezkedik a hivatalos irodalommal szemben, bí­ rálja a jobboldalt, de ugyanakkor a baloldaltól is mereven elzárkózik. „Az irodalom nem lehet osztályok irodalma, hanem csak az egész nemzeté.” — hangoztatja a Baloldal és Nyugatosság c. cikkében és tagadja az osztály — és pártszempontok jogosságát az irodalomban, elítéli azokat az alkotásokat, melyek ezeket a szempontokat is kifejezik, melyek elkötelezik magukat valamely osztály mellett. 78 �1933-tól a Nyugat főszerkesztője lesz és haláláig betölti ezt a tisztsé­ get Babits. A Nyugat új korszaka elé c. cikkében a folyóirat programját vázolja föl. Ismét hitet tesz a politikai és művészeti függetlenség mellett, kifejti, nem akarnak egyetlen irányzatnak sem szócsövévé válni. Nem igaz, hogy megvénült a Nyugat, — mondja: ellenkezőleg: új írói generációt ne­ velt, erénye az, hogy nemcsak egy generáció, egy irányzat fóruma, hanem az egész haladó polgári irodalomé. „Érezzük, hogy a szellem sorsa és hely­ zete a világban sohasem volt olyan különös és világos, mint ma. Nemcsak munkásai vagyunk, hanem őrei is. Napi politikába nem elegyedünk, még­ is szembenézünk a politikával. Szembenézünk, s ha kell, szembeszállunk.”— Így foglalja össze legfőbb céljaikat és törekvéseiket, és kijelöli a folyóirat helyét és feladatát a kor irodalmi — és társadalmi életében. Ennek a szembeszállásnak az első lépéseként azt a kérdést vitatta meg, hogy Mit tehet az író a háborúval szemben? Babits politikai kérdé­ sekben is meglepően tisztán látott. Hitler 1933-ban jutott uralomra Német­ országban, és vele együtt a fasizmus. Babits azonnal ésrevette, hogy ez a hatalom veszélyt jelent a világbékére, ezért 1934-ben körkérdést tett föl a Nyugatban, melyre legkiválóbb íróink válaszoltak. Természetesen nem várhattuk azt, hogy az írói állásfoglalásokból okulva a magyar kormány békepolitikát fog folytatni. Viszont fölhívta a figyelmet a veszélyre, és a ha­ ladó irodalom békedemonstrációjával pillanatnyilag sikerült ellensúlyozni a háborús propagandát. Babits számára a béke rendkívül fontos kérdés volt. Ezt bizonyítja Gál István is, aki Babits a világbékéért c. tanulmányában közli, hogy a Nyugat­ ban lezajlott vita után Babits egy békekiáltványt akart eljuttatni a Nép­ szövetséghez, melyet a leghaladóbb íróink írtak alá. Az említett tanulmány utal Babitsnak egy későbbi írására is, melyben rendkívül élesen elítéli a II. Világháborút. A háborúk háborúja c. cikkét a cenzúra erősen megcsonkította, ezért Babits nem is engedte kinyomtatni írását. Ezt a cikket közli Gál István. Ezen túl igen érdekes adatokat közöl a Humanizmus és korunk c. Babits tanulmány eredetéhez is. 1937-ben egy nemzetközi ankétot tartottak Budapesten a humanizmus kérdéseiről. Erre az ankétra azonban nem hívták meg a magyar hivatalos szervek Babitsot, sőt azt sem engedték meg, hogy a konferencia résztvevői, — akik kirándulást tettek Esztergomba — meglátogassák. Babitsot. Babits egy szerkesztő kérésére írja le, hogy mit mondott volna ő el ezen az ankénton, ha a meghívottak közt lett volna. Babits ez alkalommal is tiltakozik az elembertelenedés ellen. De a harc legmegfelelőbb módjának a humanisták csöndes „kultúramegőrző” tendenciáját tartja. Pdeig Th. Mann is bemutatta már, hogy a Settembrini-féle liberális polgári humanizmus nem képes ellenállni az erőszak­ nak, és Babits Jónás prófétájának is be kell látnia, hogy hiába prédikált, szavakkal nem tudta megváltoztam a világot. Viszont észre kell azt is vennünk, hogy Babits szemléletében változás, haladás is történt: már nemcsak a kultúráért aggódik, hanem az emberért is. Hangoztatja, hogy nem elég a kultúrát megmenteni, hanem az embert is meg kell menteni. 79 �De sem az emberiséget, sem a kor emberét nem tudják megmenteni a humanisták a fasiszta diktatúrától, s ennek — többek között — az volt az oka, hogy a legtöbb polgári humanista megelégedett a tiltakozással, a szel­ lem és a szó fegyverével. A tettet a politikusok dolgának tartották. így volt Babits is: „A politikához nincs közöm ... én nem vagyok reálpolitikus.” — írja a Tömeg és a nemzet c. cikkében. Az anschluss és az úri Magyaror­ szág hatására ragad tollat a nagy műtét után lábadozó író. Sorai ismét jól mutatják Babits kettősségét: az aktuális politika elől elzárkózik, szinte büszkén mondja, hogy nem politikus, az össznemzeti eszme szolgálójának vallja magát, és elutasít minden faji vagy osztályjellegű közösséget: — másrészt szót emel a zsidótörvények ellen, bírálja a sajtótörvényt, félti a nemzetet az erőszak és antiintellektualizmus uralmától. De csak a lelkiis­ meretet szólítja föl a harcra, maga nem áll oda a küzdők közé. „Az én szolgálatom: megőrizni népem legtisztább erkölcsi hagyományait, nem en­ gedni, hogy az igazság szelleme elavuljon. A kezdő barbárság lármája közt ébren tartani a lelkiismeret sajgó nyugtalanságát. Megóvni egy jobb idő számára az emberiség megvetett eszméit, a szellem és a szabadság tiszteleletét.” Ezt a szolgálatot halálig vállalta és becsülettel teljesítette. Személyes pédájával erősítette írótársai morális felelősségérzetét. Életműve a kor szellemi életére óriási hatást gyakorolt. De „ . . .hatása jellegzetesen iro­ dalmi. Babits hatásaképp egész irodalmunk színvonala felemelkedett. Gaz­ dagabbak lettünk szóban, zenében, gondolatban, tárgyi tudásban, a toll er­ kölcsében. . . . Hogy ez a hatás csak az eliten érezhető, s hogy ez az elit megtört a világtörténeti erők elzúgó rohama alatt, ez a babitsi élet tragé­ diája.” (Kardos L.) Lírája, epikája, értekező prózája egy tőről fakadt, azonos morális és esztétikai talajból sarjadt: a liberális polgári humanizmus talajából. Ennek az irányzatnak volt a legjelentősebb képviselője irodalmunkban. Életmű­ vének erényeit, de tévedéseit és korlátait is egyaránt ez magyarázza. De ez az életmű minden tévedése és korláta ellenére is — irodalomtörténe­ tünk egyik legmonumentálisabb életműve. Küzdelmes pálya volt Babits Mihály pályája. Egyénisége a fórumi küzdelem helyett az elmélyedésre, a befeléfordulásra predesztinálta, de emberi és írói felelősségérzete minduntalan visszavezérelte és harcba küld­ te. A legideálisabb, a leghumánusabb emberi fegyverekkel — a szó, a toll, az eszme fegyverével — próbált ellenállni a fasizmus mind barbárabb, mind drasztikusabb rohamainak. — Nem sikerült: Jónás nem akarta vál­ lalni a prófétaságot, vállalnia kellett, s hiába vállalta. . . Babits Mihály küzdelme heroikus, sorsa tragikus volt. Életművében — mint minden emberi műben — maradandó érc és meddő kőzet elegyül. Lehet-e nemesebb feladata irodalomtörténetírásunknak, mint e maradandó ércek felszínre hozatala?! 80 �évforduló Nádházi Lajos Az úttörőmozgalom Nógrád megyében (1946—1960) Az indítékokról Negyedszázados a gyermekek szeretetétől áthatott felnőttek elismerését és megbe­ csülését kiérdemlő úttörőmozgalom. A társadalom tagjainak gondoskodását, áldozat­ készségét élvező nagyszerű gyermekszervezetekben — csak Nógrád megyében több mint hetvenezer gyermek nevelődött az elmúlt 25 évben. A Magyar Úttörőmozgalom néhány év alatt hazánk fontos politikai és pedagó­ giai tényezőjévé vált. Negyedszázados tevékenységével, eredményeivel kivívta a gyer­ mekeinkért, jövőnkért felelősséget érző emberek tiszteletét, jelentősen gazdagította a szocialista gyermeknevelés hazai és nemzetközi gyakorlatát, elméletét. E nagyszerű mozgalom hatóereje, politikai és pedagógiai jelentősége szinte köte­ lez bennünket — úttörővezetőket — az úttörőszervezetek leglényegesebb tevékenysé­ gét, eredményeit tükröző tények összegyűjtésére, feldolgozására, közkinccsé tételére. Az úttörőszervezetek többéves tevékenységének, megnyilvánulásainak feltárása, értékelése — bármilyen szervezeti méretben vagy probléma kiemelésével történik — sok szempontból előnyös lehet társadalmi életünkre, a gyermekek nevelésére, az úttö­ rőmozgalom további fejlődésére. E gondolatokat szem előtt tartva, megyei folyóiratunk lehetőségein belül meg­ kísérelem megyénk úttörőszervezetei első 15 évének rövid — főleg eseménytörténetét — felvázolni. Az úttörőmozgalom első lépései Nógrádban A felszabadulásunkat követő első hónapokban a Magyar Kommunista Párt me­ gyénkben is, elsősorban az élet megindulásával, az élelem biztosításával, a demokrati­ kus társadalmi rendszer megszervezésével foglalkozott. A gyermekek számára az élel­ met, ruházatot, az iskolák és nevelőlakások helyreállításával a tanulás elemi felté­ teleit igyekezett megteremteni. Amíg a párt e fontos feladatokat végezte, addig a reakció a társadalom vissza­ húzó erőire támaszkodva, tömegbefolyása megtartása érdekében megyénk több helységében újjászervezte a háború előtt és alatt működött gyermekszervezeteket (szívgárda, cserkészet stb.) A gyermekek demokratikus szellemű, iskolán kívüli szervezett nevelésével — fő­ leg az ipari medencében — a MADISZ-ban ifjú kommunisták foglalkoztak. Salgótar­ jánban a MADISZ vezetősége 1946. május 21-én elhatározta, hogy úttörőszervezetet alakít. Az év utolsó hónapjaiban már úttörőszervezetek működnek Salgón, Zagyva- 81 �hónán, Baglyasalján, Salgótarjánban, a salgótarjáni bányánál és Kazáron. E gyermek­ szervezetek a születésük pillanatától aktívan tevékenykedtek. A bányai úttörők jég­ pálya létesítésével téli sportolási lehetőséget teremtettek. — Kazáron gyermekotthon építésénél segítettek. Salgón nagy sikerrel mutatták be a Jancsi és Juliska mesejáté­ kot. A MKP Nógrád megyei Bizottságán dolgozó ifjúsági titkár, a MADISZ észak- és délnógrádi vezetői 1947. első hónapjaiban tovább folytatják az úttörőszervezetek ala­ kítását. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium 1947. január 8-án keletkezett 17 491. sz. rendelete megnyitotta előttük az iskolák kapuit is. A rendeletet követően Salgó­ tarján központjában egy helyen, a gimnáziumban kezdték el iskolai úttörőcsapat létre­ hozását. Ebbe a szervezetbe kívánták beolvasztani a bánya területén működő úttörő­ ket, szervezést indítottak a polgári és az acélgyári iskolák tanulói között Az első úttörőcsapatok szoros kapcsolatot tartottak fenn a párttal, társadalmi szervekkel, vállalatok vezetőivel, így jelentős erkölcsi és anyagi támogatásban része­ sültek. A jelentős társadalmi gondoskodás mellett Salgótarjánban és közvetlen kör­ nyékén, az úttörőszervezetek nagy népszerűségüket elsősorban a változatos tevékeny­ ségükkel vívták ki. A gyermekek kedvelték a hasznos alkotó munkát, a kulturális és sporttevékenységet, a demonstrációkra készülést. Vonzó hatású volt a nyári tábori elő­ készület. A bányai úttörőcsoport 35 tagja ezen a nyáron már az Ipoly mellett táborozott. Az úttörőmozgalom központja 1947. május 24-26-án tartott országos értekezleten értékelte az első időszak tapasztalatait és határozatot hozott a csapatok szilárdításá­ ra, a vezetők tájékozottságának növelésére. Az értekezletet követően kiadott „Úttörővezető” folyóirat, a nyári vezetőképző táborok, a szeptember 22-én megtartott orszá­ gos úttörővezetői megbeszélés megyénk úttörővezetőinek is hasznos útmutatást, erőt adott mozgalmi tevékenységük végzéséhez. Június 20-án Balassagyarmaton Dr. Szalkai Zoltán vezetésével, október 25-én Sal­ gótarjánban városi vezetőségek kezdték el tevékenységüket. Így az év utolsó hónap­ jaiban a működő úttörőcsapatok rendezték soraikat, megszilárdultak. Megyénkben 1947. év végén már életképes csapatok működtek Baglyasalján, Ba­ lassagyarmaton, Etes-Amália telepen, Kisterenye-bányatelepen, a mai Rákóczi-telepen, Kazáron, Salgóbányán, Salgótarjánban a gimnáziumban, az állami és leányisko­ lában, Szirákon, Szokolyán, Zagyvarónán és Zagyvapálfalván. Az első úttörőcsapato­ kat olyan nevelők, ifjak szervezték és vezették, akik felismerték a demokratikus gyermekszervezet pedagógiai szükségességét és bátran építettek az együtt gondolkodó, hasonlóan érző nevelőtársakra, szülőkre, ifjúsági szervezetekre, társadalmi vezetőkre, és mindenekelőtt a Pártra. Az úttörők célkitűzése kezdettől az igaz hazafiságra, a világ minden dolgozójával való együttérzésre épült. Az „úttörő” elnevezés, amely a szovjet pionírok nevének ma­ gyar megfelelője, kifejezésre juttatta, hogy a világ gyermekeivel jó testvéri viszonyt kívánnak kiépíteni. A negyvennyolcas szabadságharc emlékeit idézte és tudatosította az „Előre” köszöntés és az első időben még hiányzó úttörő indulót helyettesítő — elő­ re jelszót is tartalmazó — „Csatadal”. Petőfire és a márciusi forradalomra emlékezte­ tett az úttörő 12 pontba foglalt haza és nép iránti kötelesség is. Egészében az 1848 forradalmi hagyománya állt az úttörőnevelés középpontjában, figyelembevéve, hogy a felszabadult magyar nép a szabadságharc célkitűzéseit váltotta valóra. Az első csa­ patokat a magyar szabadságharcok hőseiről Petőfiről, Kossuthról, Szondiról, Rákóczi­ ról, Zrínyi Ilonáról, Ságváriról nevezték el. Az úttörőmozgalom ilyen nemes célkitűzések ellenére sem harc nélkül született. A szervezetek megalakítása, tevékenysége az iskolához közvetlenül megküldött V. K. M. rendeletet követően is sok nehézségbe ütközött. Elsősorban az egyházi reakció igyekezett minden eszközt felvonultatva támadni. A pártnak, az úttörővezetőknek — kezdetben — igen sok tévhitet kellett eloszlatni egy-egy megmozdulás előtt. Előfordult, hogy kirándulásra azért nem engedték gyer­ mekeiket egyes tudatlanabb szülők, mert a bomlasztó elemek a legképtelenebb váda­ kat szórtak a szervezetre és vezetőire. Az első úttörőszervezetek a reakciós erők bomlasztó tevékenysége ellenére meg­ erősödtek, vonzóvá váltak, a gyermekek és a népi demokratikus rendszerünket őszin- 82 �ten támogató szülők, nevelők számára. Az úttörőcsapatok megszilárdulásának a párt és társadalmi erők támogatása mellett legfontosabb tényezői a vezetők képzése, kö­ zős tapasztalataik feldolgozása, hasznosítása, a mozgalom progresszív programja és vonzó szervezeti keretei voltak. Az úttörőmozgalom terebélyesedését, erősödését, tartalmi tisztulását, formai gaz­ dagítását — 1947 utolsó és 1948 első hónapjaiban — jól segítette a centenáriumi év jegyében (1947. november 1-én) meghirdetett Kongresszusi verseny. Az öt feladatkör­ nek — kultur-, sport-, jótanulás-, sajtóverseny — teljesítése sok izgalmas foglalkozást, örömet jelentett vezetőknek, gyermekeknek. A kongresszusi verseny során mind gyakrabban találkozhattunk az úttörők tetté­ vel. A salgótarjáni 100. sz. Petőfi Sándor úttörőcsapat 1948. március 7-én megyénk­ ben első, mintát adó avatását követően több úttörőszervezetben (Salgó, Zagyvaróna stb.) rendeztek külsőségekben is tetszetős úttörőavatást. A centenáriumi ünnepsége­ ken (Baglyasalja, Balassagyarmat, Kisterenye, Salgótarján stb.,) a tavaszi ifjúsági szemléken (Kisterenye, Salgótarján) már helyet kémek a fehér inges, kék nyakkendős úttörők. Baglyasalján a műhelymunkák végzésére alkalmas helyiség kialakításán 1000 munkaórát dolgoztak az úttörők. A változatos és mozgalmas úttörőélet hatására 1948. áprilisában már 36 úttörő­ szervezet működött a megyében. Az úttörőszervezetek számszerű növekedése, erősödése következtében a Magyar Ifjúság Népi szövetsége kezdeményezésére — 1948. április 9-én — az úttörővezetők és cserkeszvezetők közös megállapodásban kérték, hogy a gyermekek demokratikus meg­ győződésű és szocialista érzésű egyénekké nevelése érdekében egyesítsék a két moz­ galmat. A nógrádi úttörőszervezetek tevékenységének eredményeit legmegbízhatóbban jel­ zik az 1948. május 24-26-án Budapesten megrendezett Első Országos Úttörő Konfe­ rencia elismerései. A Népligetben megrendezett kongresszusi sportversenyen Róna­ bányatelep úttörő labdarúgó csapata a negyedik helyezést érte el. A konferencia záróján — május 26-án — kiemelkedő munkájáért „Petőfi Érdemrend”-et adományoztak Nagy Imre salgótarjáni úttörővezetőnek, és a salgótarjáni 100. sz. Petőfi Sándor úttörőcsapatnak. Emlékzászlóval tüntették ki Salgótarján város és Kisterenye községet. Elismerésben részesítették Fenyvesi József, Palumbi Ida, Gár­ donyi Aurél, Chmell Jolán, Szabó Klára úttörővezetőket. A konferencia Chmell An­ na és Nagy Imre csapatvezetőket megválasztotta országos vezetőségi tagnak. Az Országos Konferencia progresszív határozatainak megvalósításához nagy lel­ kesedéssel kezdtek az úttörővezetők. Munkájukat a gyermekek nyári táborozásának előkészítésére, a szervezeti élet megszilárdítására irányították. Több csapat — közöt­ tük a salgótarjáni központi iskola 60 fiú és 60 leány úttörője Salgóbánya-telepen tá­ borozott. Mátraverebélyen augusztus 20-án úttörőket avattak. A megnövekedett számú úttörőcsapatok munkájának szervezésével a MINSZ Központi Vezetősége Nagy Imre úttörő megyei titkárt bízta meg. Az úttörőszervezetek tömeges alakulása, megszilárdítása Az országgyűlés 1948. június 16-án az iskolák államosításával történelmi igaz­ ságot tett. Másnap az izzó hangulatú Országos Pedagógus Nagygyűlés a gyermekek ne­ velését célzó határozatában állást foglalt az úttörőmozgalom széles körű szervezése mellett. E történelmi jelentőségű döntések az úttörőszervezetek előtt törvényesen is megnyitották valamennyi iskola kapuit s lehetőséget teremtettek a népi demokrati­ kus rendszerünkhöz vonzódó nevelőknek, alkotó vágyuk, pedagógiai képességük úttö­ rőszervezeten belüli gyümölcsöztetésére. Az államosítást követően a MINSZ Megyei Titkárság az Országos Úttörő Kon­ ferencia döntésére alapozott úttörővezetőképző táborok szervezésével a vármegyei tanfelügyelőség a 3393'1948. sz. levelével készítette elő az úttörőszervezetek iskolán belüli működését. 83 �Megyénk tanárai és tanítói az általános politikai körülményeket megértve, a MINSZ titkárságok és a tanfelügyelőség segítségével élve, az első úttörőcsapatok ered­ ményeit hasznosítva Bujáktól — Rétságig egymást követve hozták létre az úttörőszervezeteket. A tanfelügyelőség 1949. május 3-i jelentése szerint egy félév alatt a csapatok szá­ ma 92-ről 163-ra emelkedett. Június 19-én Salgótarjánban több mint 200 úttörő tett fogadalmat. Ezekben a napokban a balassagyarmati járásban 813, a salgótarjániban 2361 a szirákiban 1350 felavatott úttörő volt. Az úttörőmozgalom szélesedése, szilárdulása lehetővé tette a reakciós eszméket plántáló egyházi gyermekszervezetek teljes felszámolását, a cserkészcsapatok meg­ szüntetését. A számbelileg növekvő és szervezetileg erősödő úttörőcsapatokban 1949 tava­ száig kialakultak a gyermekmozgalmi tevékenység főbb területei. A létrejöttük kö­ rülményeiből eredően részt vállaltak minden lényeges társadalmi megmozdulásból. Politikai jellegű tevékenységük változatai között fontos helyet foglalt el a nem­ zeti és nemzetközi ünnepeink — március 15, április 4, május 1 stb. — jelentőségéhez mél­ tó megrendezése. Az egyszerűen fogalmazott dokumentumok „díszes felvonulás, moz­ galmi dalok éneklése, kultúrműsor, sportrendezvények” kifejezések sok izgalmas él­ ményt, lázas készülődést takarnak. Az úttörők aktívan vettek részt a népünket érintő jelentősebb politikai esemé­ nyekben. A salgótarjáni Rákóczi úti iskola úttörői 1948. október 16-án ünnepélyesen búcsúztatták a Kossuth Akadémiára induló fiatalokat. Az 1949. évi választások elő­ készítéseként — műsorok betanulása szavazóhelyiségek díszítése, első választók kö­ szöntése stb. — a gyermekek ezrei ismerkedtek meg a népünk életét érintő nagy ese­ ményekkel. A politikai megmozdulásokban való közvetlen részvétel a jelentős nevelőhatás ellenere sem értékelhető teljesen pozitívan. A gyermekek harmonikus fejlődéséért felelősséget érzők mind több helyen figyelték aggódva a gyermekek tanulmányi elő­ menetelét. Az Országos Úttörőközpont a jelzéseket figyelembe véve 1949. március 21—22-én össztitkári értekezleten értékelte a csapatok helyzetét és az úttörővezetők figyelmét ráirányította az iskolai tanulásra, a fegyelem megszilárdítására. A V. K. M. 1949. áp­ rilis 1-én a 92,565/1949. sz. levélben intézkedett, hogy az értekezlet határozatát vala­ mennyi általános iskola pedagógusa és úttörője megismerje. Nógrád-Hont vármegye Tanfelügyelősége a V. K. M. utasítást 1949. április 11-én szó szerint továbbította az iskolák igazgatóihoz. Az úttörőcsapatok a határozatot követően egyre többet foglalkoztak a gyerme­ kek fő tevékenysége — iskolába járás, tanulás, fegyelem — segítésével. A tanulás segítése úttörőszervezeteinknek ettől az időtől kezdve több évig legfontosabb — időn­ ként minden más tevékenységet háttérbe szorító — feladatává vált. A hiányzások, bu­ kások csökkentése, a tanulás szorgalmazása, késések minimálisra csökkentése — for­ mális elemek ellenére — hasznos szolgálatot tett az iskolának e terhes közoktatási örökségű megyében. Ezekben az években — a tanulás segítése mellett — igen jelentős volt az iskolák és csapatotthonok építése érdekében folytatott tevékenység. Szirákon, Csitáron, iskola­ újjáépítésre, Nagybátonyban fizikai szertár gazdagítására készültek az úttörők. Gazda­ gon bontakozott ki az úttörők kulturális és művészeti tevékenysége. Verseik, dalaik, táncaik az új világot hirdették, eredményeinket dicsérték. Az 583. sz. Kistérenyebányatelepi úttörőcsapat fúvószenekara 1948. december 23-án megtartotta első szerep­ lését, egy év múlva már Budapesten szórakoztatta a VIT résztvevőit. Zenekar alakult Balassagyarmaton is. Szinte minden csapatban volt művészeti csoport. Rendkívül változatos volt a csapatok sportélete is. Az első úttörők még ma is — mint családapák — lelkesen beszélnek az öntevékeny szervezett csapatok közötti lab­ darúgó, asztalitenisz és sakk vetélkedőkről, melyekhez zsebpénzükből, a haldákon gyűjtött szénből biztosították a legelemibb eszközöket. Ekkor kezdték a megyében meghonosítani a röplabdajátékot. A salgótarjáni járás csapatai 1948. októberében 4 84 �ágból — labdarúgás, röplabda, asztalitenisz, sakk — sportversenyt szerveztek. Az 1949. április 4-én megindított „Munkára Harcra Kész” sportmozgalomba a tanulóifjúság 60 %-a bekapcsolódott. Az úttörőszervezetek ezekben az években nyáron is intenzíven dolgoztak. Lel­ kesen készültek a VIT-re. Könyveket olvastak, dalokat tanultak, ismerkedtek a Lenini Komszomol és pionír szervezetekkel, ajándékokat készítettek, közös munkával teremtették meg az utazási költségeket. A VIT-en résztvevők, a küldöttségeket fo­ gadók kitörölhetetlenül őrzik a szavakkal ki nem fejezhető nagyszerű élményeket. A VIT hatását 1400 úttörőnél fokozta az ország legszebb tájain létesített nyári tábo­ rok izgalma. Az eredmények mellett az úttörőmozgalomban megtalálhatók voltak az unifor­ mizálás mechanizálás is, a személyi kultusz első jeleivel. A központi apparátus bürokratizálódott, munkamódszerében eluralkodott a túlzott instruálás, gyakori érte­ kezlettartás, körlevélgyártás, behatárolt szempontok szerinti számonkérés. A csapa­ tokban és az apparátusban szaporodtak a mechanikus felajánlások, százalékos, for­ mális gyermeknyilatkozatok. Az úttörőszervezetek a kezdeti időszak nehézségeit, a jelentős befolyással bíró visszahúzó erőket csak a párt-, állami és társadalmi szervezetek segítségével tud­ ták legyőzni. A mozgalom kiépülésében jelentős szerepe volt az 1948. év második felétől fokozatosan létrejövő apparátusnak Nagy Imre, Kruppa Dezső, Vadkerty Lóránt megyei tikárnak, Bargár Ödön Balassagyarmat városi, Havasi László balassagányarmati, Békési Szilárd rétsági, Pál Sándor salgótarjáni, Zilahy Sándor szécsényi, Varsányi Árpád sziráki, Réthy Lajos szobi járási és Tamási Aladár, Molnár Lajos Salgótarján városi úttörőtitkárnak. Úttörők az egységes ifjúsági szövetségben A Magyar Ifjúság Népi Szövetsége társadalmi hivatásának megfelelően, követ­ kezetesen munkálkodott az egységes ifjúsági szervezetek megteremtésén. Az ifjúság jelentős részét érintő előkészítő folyamat az úttörőmozgalomban is éreztette hatását. A MINSZ bizottságok mind többet foglalkoztak az úttörőszervezetekkel. Az ifjúmun­ kások egyre jelentősebb segítséget nyújtottak az úttörőcsapatoknak. Egyes rétegszer­ vezetek 1949. június 18-19-én ünnepélyesen átvették soraikba az úttörőket. Együtt készültek a VIT-re elkísérték az úttörőket a nyári táborokba, Balassagyarmaton és Salgótarjánban az ifik csapatzászlóval ajándékozták meg a csapatokat. A központi vezetőképző táborokban nagy számban képeztek ki 4—6 hetes tanfolyamokon úttörőifivezetésre, munkás- és parasztfiatalokat. A nagyszámú ifivezető beáramlása természetszerűen indította el a — később még többször fellángoló — vitát az ifik szerepével, arányával kapcsolatban. Több helyen az a tévhit terjedt el, hogy az ifjúmunkások tömeges képzésével a pedagógu­ sokat kívánják kiszorítani a mozgalomból, nem ismerték fel az ifivezetők munkábaállításának előnyeit. Az egyesítő kongresszusra készülve az úttörőcsapatokban nagyarányú tagtoborozás kezdődött. Ugrásszerűen növekedett a létszám, több kisebb csapatnál szinte minden tanuló automatikusan úttörő lett. E tömegesítés igen nagy vitát váltott ki az úttörővezetők körében. Néhányan — főleg, akik előzőleg kapcsolatban voltak a cserkész szervezettel — szót emeltek a kislétszámú elit szervezetek mellett. Az ifjúsági szervezeti tagságra való előkészítés szükségszerűen tűzte napirendre az úttörő élet demokratizmusát, az úttörőtanácsok létrehozását, az önkormányzat fejlesztését, illetve megerősítését. A társadalom más szférájából mechanikusan átvett kongreszusi verseny közpon­ tilag kiadott sémája és a tanulmányi verseny ösztönzött az úttörő rajok munkájának fejlesztésére. A gyakori körlevelek, „rajgyűlés”-anyagok szinte késztettek az elsődle­ ges közösség, az őrsi élet elsorvasztására. Ezzel kezdetét vette a mozgalomban több­ ször is visszatérő probléma, az őrsi és raj-tevékenység helyes arányai körüli vita. 85 �Ilyen eredményekkel és problémákkal terhesen érkeztek el az úttörőszervezetek az egységes ifjúsági szervezetbe. Az egységesítést közvetlenül előkészítő küldöttválasztó gyűlésekre az úttörők minden helységbe képviselőt küldtek, vagyis a DISZ létrehozásában formálisan is részt vettek. A DISZ létrejöttével — 1950. június 17—18. — úttörőmozgalmunk az egységes ifjúsági szövetség közvetlen irányítása alá került. Munkaformái, főleg az elsők között alakult csapatokban Balassagyarmat, Salgótarján városokban és az iparmedencében — tovább gazdagodtak. 1950. nyarán, a nyári táborozást az Ifjúturista Mozgalom ke­ retében szélesítették. Megyénk számára fenntartott két turistahelyen, Diósjenőn és Szol­ kon — 280 úttörő táborozott. Ezenkívül a megyében több mint 20 hétvégi tábor mű­ ködött. Több csapat — Baglyasalja, Salgó, Zagyvaróna stb. — 40-50 úttörővel 10-14 napos önálló tábort szervezett. Ebben az évben táboroztak először úttörők — közöt­ tük Macsuda Anna salgói pajtás — a Szovjetunióban, Artyekben. A táborozók száma nem gyors ütemben, de évenként fokozatosan gyarapodott. A DISZ központi szervei 1959 őszétől az iskolai tanulás formális segítésére (tantár­ gyi rajgyűlés, felajánlás, százalékolás, tanulópár, békemegbízatás stb.) erőteljes szor­ galmazása mellett ösztönzést adtak a tanulást kiegészítő munkaformák alkalmazására. Ezekben az években — az úttörőmozgalom irányításával — széles körben elterjedtek a szakkörök. Megyénkben 1950 májusában még csak 31, két év múlva pedig 210 szak­ kör működött. Az olvasómozgalom kibontakoztatása jól szolgálta az olvasás megsze­ rettetését. Az órán kívüli ismeretterjesztéssel előtérbe került a természettudományos nevelés. 1953-ban 115 úttörőcsapatban szerveztek ismeretterjesztő sorozatot. A DISZ irányításával az úttörőszervezetekben élénk politikai, erkölcsi nevelés folyt. A mozgalom 1951-től különösen nagy gondot fordított az úttörőjelképek neve­ lőerejének felhasználására. Igen sok Nógrád megyei csapatnál ezekben az években kezdték szorgalmazni a zászlók, dobok, kürtök beszerzését, az úttörőegyenruha, vö­ rös nyakkendő viselését. Ezekben az években soha nem látott mértéket öltött az úttörőknek a társadalom javára végzett közhasznú munkája. Járdákat építettek, csatornát, legelőt tisztítot­ tak, gyógynövényt, mákgubót, kalászt és nagytömegű hulladékot gyűjtöttek. Évente 15-20 facsemetét ültettek a megyében. Mozgalmunk szempontjából e korszak legjelentősebb eseménye a salgótarjáni út­ törőház létrehozása volt. Az 1952. márciusában megnyitott otthon 15 szakkörének 35 csoportjában fejlődhettek munkásvárosunk gyermekei. Itt működött — Krajnák Ti­ bor vezetésével — a város első gyermekkönyvtára. A ház tanulószobájában naponta 80-100 olyan tanuló kapott tanári segítséget, kiknek szülei dolgoztak, vagy többen voltak testvérek. Az úttörőmozgalom a DISZ irányításával egyre nagyobb figyelmet fordított a ve­ zetők nevelésére, képzésére. Kísérlet történt az úttörő és DISZ szervezetek közötti átmenet zavartalan meg­ oldására. 1952. május és június között a VIII. osztályokban DISZ alapszervezete­ ket hoztak létre. Megyénkben május 27-ig már 54 ilyen alapszervezet működött. Ezek a DISZ szervezetek azonban nem érték el a kívánt eredményt, sőt káros hatásai vol­ tak. Egy részük a nyári szünetben megszakította tagságát, a középiskolában viszont már az első osztályban 100 %-os szervezettséget, vagyis formális tagságot hozott létre. A DISZ bizottságok, főleg a megyei, az első időszak — 1950-51-es évek — nehéz­ ségei után mind jobban irányították az úttörőszervezetek munkáját. Évente 4-5 al­ kalommal értékelték az úttörők és iskolások helyzetét, intézkedtek a mozgalom fej­ lesztése érdekében. A bizottsági ülések dokumentumai, de különösen az 1953. szeptem­ ber 26-án tartott DISZ megyei nagyaktíva ülés jegyzőkönyve mutatja, hogy a DISZ megyei bizottsága helyesen látta az úttörők közötti feladatokat. Ezen az ülésen a legfőbb tennivalóként az úttörőcsapatok további szervezeti megerősítését, az úttörő önkormányzat demokratizmusának fejlesztését, a helyenként megtalálható formális eszközök és frázisos nevelés elleni küzdelmet, az úttörők életkorának megfelelő, vidám 86 �élményt nyújtó foglalkozások tartását jelölte meg, és ezek megvalósítására mozgósí­ totta az ifjúsági szövetség vezetőit, közöttük az úttörővezetőket is. Az úttörőélet megélénküléseinek évei Az úttörőszervezetek fejlődésének fontos állomása volt a DISZ Központi Vezető­ ség 1954. május 21-23-i ülésén született határozat. A DISZ Központi Vezetőség meg­ állapította, hogy az úttörőszervezet milliós tömegszervezetté nőtt, amely alakulása óta hű segítője pártunknak a gyermekek kommunista nevelése terén. Jelentős segít­ séget ad az iskola oktató-nevelő munkájához, gondoskodik a gyermekek szabad ide­ jének érdekes, hasznos eltöltéséről. Segíti őket iskolai munkájukban, a csapatok sok­ rétű tevékenységével szoktatja az ifjú úttörőket a társadalmi élethez, a rendszeres munkához, a tanuláshoz. Formálja a gyermekek jellemét, fejleszti tudásukat, fegyel­ mezettségre, munkaszeretetre és sokoldalúságra neveli őket. A gyermekek szeretik az úttörőmozgalmat, amelyben feledhetetlen élményeket, tapasztalatokat szereznek. A határozat a nemes vonások méltatása mellett azt is megállapította, hogy az úttörő­ mozgalom egyik legfőbb hiányossága az iskola és úttörőszervezetek összefonódása, a formális tantárgyi és tanulmányi versenyek túltengése, a foglalkozások gyermekmoz­ galmi jellegének elhanyagolása, a társadalmi bázis viszonylagos leszűkülése. E jól megalapozott döntésre és az 1953. szeptember 26-i DISZ megyei Nagyaktíva határozatára éptíve, a DISZ Nógrád megyei Bizottsága 1954. június 19-én a pártokta­ tók házában ismét nagyaktíva ülésen tárgyalta az általános iskolások és úttörők kö­ zött folytatott mozgalmi tevékenységet. Az elhangzott beszámoló értékelte a megye úttörőszervezeteinek helyzetét. A több helyen megtalálható kiemelkedő kezdeményezésekre alapozva, meggyőző érvekkel ösztönzött a hatékonyabb tevékenységre. A határozatot követően az egyébként is fejlődő úttörőélet újabb lendületet ka­ pott. Még az év tavaszán 1203 úttörő hosszabb ideig tartó brigádmunkával segítette a növényápolást. A tereskei úttörőcsapat példája nyomán egész megyében színpompás úttörőtalálkozókat rendeztek. Nagy méreteket öltött a csapatok saját erőforrására épülő kirándulás, táborozás. 1954. tavaszán és nyarán 2286 úttörő vett részt több­ napos kiránduláson illetve táborozáson. A tél folyamán az úttörőcsapatok nagy részé­ ben tartottak élményszerű kirándulásokat és akadályversenyeket. Az úttörőtevékenység formáinak gazdagodásához, tartalmasabbá és vonzóbbá vá­ lásához — a helyes testületi döntések mellett — hozzájárult a hazánk felszabadulása 10. évfordulója megünneplésével együttjáró kedvező körülmény, az úttörők számára szervezett, vonzó akció, a hálazászló-mozgalom. A DISZ Központi Vezetőség ez alkalommal adományozott első ízben „Kiváló Úttö­ rővezető” kitüntetést a mozgalom kiemelkedő munkát végző vezetőinek. Megyénkből Balogh Istvánné (Tar), Békési Szilárd (Rétság), Galambos Géza (Nógrád), Tamási Aladár (Salgótarján) részesült ez elismerésben. Azóta mintegy 150 úttörővezető ka­ pott a megyében „Kiváló Úttörővezető” kitüntetést. Az évforduló rendezvényei nem fejeződtek be április 4-én. A rétsági járás úttö­ rőcsapatai még ez év május 1-én nagyszabású seregszemlét tartottak a nógrádi vár tövében, ahová felvirágzott kocsikon hozták a távoli helységek úttörőit. E seregszem­ léről a II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat felhívást intézett Nógrád megye úttörőihez, hogy a DISZ II. Kongresszusának előestéjén — 1955. június 14-én 21 órai kezdettel — „Emlékezzünk ifjú hőseinkre és nagy tetteikre” jelszóval gyújtsanak örömtüzeket. Az úttörők tüzei a DISZ Kongresszus előestéjén valóban fellángoltak. Ezekben a napokban vették át a kiemelkedő eredményt elérő úttörők első alka­ lommal a „Kiváló Úttörő” kitüntetést. Úttörőink életében új színfoltként hatott a „Szabad Nógrád”-ban 1955. szeptember 10-én jelentkező „Úttörő Híradó”, amely több mint egy évig kéthetenként rendszeres tájékoztatást adott az úttörők tetteiről. 87 �Az „Úttörő Jubileumi Év” 1955 decemberétől az úttörőszervezetek tevékenységé­ nek új lendületet adott. Az élmények fokozása érdekében az úttörővezetők mind na­ gyobb figyelmet fordítottak a szervezeti élet szilárdítására, a gyermekmozgalmi jel­ leg érvényesítésére. Egyre több helyen újították fel és helyezték méltó környezetbe a jelképeket. 73 csapatnak volt ekkor már új zászlója. Gyakoribbá váltak a külsősé­ gekben is impozáns zászló- és úttörőavatások. A felavatott úttörők büszkén vették át az újonnan rendszeresített új igazolványokat. A Ságvári Endre Kulturális Szemlén 6-7 ezren vettek részt évente. A tanulást segítő formális módszerek helyét fokozatosan elfoglalták az új, hatékonyabb formák. Ezekben az években honosodott meg a szellemi Olimpiász, új tartalommal telítődtek a szakkörök. Az úttörőszervezetek társadalmi munkája jelentősen meghaladta az előző éveket. Hulladékgyűjtéssel, fásítással, gyógynövényszedéssel, termelőüzemben végzett közös munkával szerzett anyagiakkal teremtettek alapot a vonzó foglalkozásokhoz. így a társadalmi munka értelmet kapott és jobban igazodott a lakóhely körülményeihez. Ezekben az években ismét általánossá váltak az úttörő sporttalálkozók, járási és körzeti bajnokságok. Sporteredményeiket a 60 méteres síkfutás országos csúcsát (7,5 mp) több éven tartó Szentkúti János salgótarjáni úttörő jelképezte. Évről évre gyarapodott az úttörőtalálkozók, táborozások, közöltük a külföldi cse­ retáborozások száma. 1955-ben 2800 úttörő és kisdobos élvezte a nyári táborozás örö­ meit. Legjobb csapataink megkezdték az Ifjú Mester próbák (természetkutatás, techni­ ka, sport, népművészet) követelményeinek teljesítését. A hazánkat érő elemi csapást úttörőink munkával szerzett fillérjeikkel igyekez­ tek enyhíteni. A vizslási úttörők 312 Ft-ot a rétsági úttörők 537 Ft-ot fizettek az ár­ vízkárosultak számlájára. A vonzó úttörőélet egyik biztosítékát jelentette az elméleti és gyakorlati ismere­ teket nyújtó vezetőképzés kiterjesztése. 1955. őszén elkezdődött a csapatgárdisták és ifivezetők csapaton belüli, illetve kör­ zetenkénti képzése. Ezt a nagyszerű — az 1949-52. évek gyengeségeit már szinte teljesen leküzdő — egészségesen fejlődő úttörőéletet zavarta meg az ellenforradalom vihara. Tovább a megkezdett úton. 1957—60. Az ellenforradalom időlegesen az úttörőmozgalom tevékenységét is megbénította. Az ellenforradalmárok és az általuk megtévesztett személyek több helyen megsemmi­ sítették a mozgalom jelképeit, működési engedélyeit. Veszélyessé vált a vörös nyak­ kendő viselése. Balassagyarmaton 1956. októberében tettlegesen is bántalmaztak vörös nyakkendős úttörőt. Megyénkben az úttörővezetők és úttörők körében erősen érezhető volt a kommu­ nista gyermekszervezet nevelőhatása. Több helyen — Róna-bányatelep, Zagyvaróna, Kisterenye, Pogony stb. — 1956. novemberétől rendszeresen megtartották az úttörő­ foglalkozásokat. Az úttörőmozgalom régi vezetői, a gyermekeket féltő és sorsukért felelősséget ér­ ző ifjúsági vezetők, pedagógusok bevonásával, azonnal elkezdték a gyermekek szerve­ zését, a mozgalom értékeinek átmentését és megalakították a Magyar Örszemcsapatok Szövetségét. Az Őrszemcsapatok Szövetsége igyekezett kapcsolatot teremteni a vidéken dolgo­ zó ifjúsági vezetőkkel, nevelőkkel és ösztönzött csapatok létrehozására. Megyénkben is megalakult az Őrszemcsapatok Szövetsége Megyei Intéző Bizottsága és a Nógrádi Népifjúságban felhívást jelentettek meg. A felhívásból kitűnik, hogy az Őrszemcsa­ patok Szövetsége pedagógiai célkitűzése alapjában helyes volt. Világosan kifejezte szocialista építésünk és a Népköztársaságunk iránti hűséget. 88 �Szükséges megjegyezni, hogy az Őrszemcsapatok a világos elvek leszögezése elle­ nére is zavart keltett az úttörőszervezetek politikai pedagógiai folytonossága hangoz­ tatásával és negatív élményt adott a gyermekeknek. A nevelők a helyzetet átlátva, a nagyobb úttörők élményeikhez ragaszkodva kitartottak az úttörőszervezet mellett és nem csatlakoztak a szervezetekhez. A felhívás megyénkben elutasító visszhangra talált. Ellenvéleményüket különösen hangoztatták az úttörőház vezetői, a megyei lap mun­ katársai, a karancslapujtői úttörőszervezet vezetői. A Magyar Őrszemcsapatok Ideiglenes Intéző Bizottsága reálisan értékelte a hely­ zetet és az 1957. február 17—18-án tartott országos tanácskozáson bejelentette a meg­ szűnését, javaslatot tett a Magyar Úttörők Szövetségének megalakítására. Az Országos Tanácskozást követően a megyei lapban tájékoztató írás jelent meg, röviddel később 1957 .március 17-én a Szakszervezetek megyei székházában tanács­ koztak megyénk úttörővezetői az úttörőszervezetek munkájának folytatásáról, újjá­ szervezéséről. Ezek után egyre gyakrabban lehetett hallani az úttörőcsapatok megnyilvánulá­ sairól. Mind több csapat jelentette be hivatalosan újjáalakulását. Az elsők között deklarálták műküdésüket a Balassagyarmat Rákóczi úti, Patvarc, Karancsberény, Salgóbánya, Iliny, Salgótarján, Bartók Béla út, Baglyasalja, Nagybátony úttörőcsa­ patai. A felsorolás nem fedi pontosan az újjáalakulás sorrendjét, mivel több csapat arra hivatkozva, hogy nem szüntették meg munkájukat, csak később kért új műkö­ dési engedélyt. Az úttörőszervezetek helyzetére, újjászervezésére vonatkozó első jelentősebb érté­ kelést a KISZ 1957. október 5-én tartott megyei nagyaktíva ülése adta. Ekkorra már 140 úttörőcsapat mintegy 7000 tagot tömörített soraiba. Ez a szám 1958. február 28-ig az MSZMP agitációs és propaganda osztálya értékeléséig 10 965 re emelkedett. A kis­ dobos és úttörő korosztályú gyermekek 54 %-a tagja volt az úttörő szervezeteknek. A gyermekek közvetlen irányítását 573 felnőtt — főleg pedagógus — és 325 ifjú vé­ gezte. Az újjászervezett úttörőszövetség céljaiban nem tért el az ellenforradalmat meg­ előző korszaktól. Szervezettségben, módszereiben viszont jól hasznosította az úttörő­ mozgalom 10 éves eredményeit, a legjobb úttörővezetők tapasztalatait. Rendkívül sokszínű úttörőtevékenység bontakozott ki Balassagyarmat, Salgótar­ ján városok, Karancslapujtő, Nagybátony, Mátranovák, Zagyvapálfalva, Rétság stb. községek csapataiban szinte minden munkaformát megtalálunk. Naponta születtek hasznos kezdeményezések. A mozgalom vezető szervei több fontos pedagógiai kérdést — közöttük a vezetés demokratizmusát, a társadalom bekapcsolódásának lehetőségeit, az önkéntesség érvényesítését az iskola és úttörőszervezet viszonyát — újraértékelték. A nevelőmunka hatékonysága érdekében több szervezeti változtatásra is sor ke­ rült. Ezek közül első helyen kell említenünk a társadalmi bázist jelentősen növelő megyei, járási elnökségek, szervező testületek létrehozását. E fontos testületek tagjai — mintegy ezeregyszáz személy — kimeríthetetlen tapasztalattal rendelkező pedagó­ gusok, társadalmi vezetők, ifjúsági munkások voltak. Eredményesnek bizonyult a pró­ barendszer bevezetése, a felvétel rendiének megváltoztatása, a magasabbkorú gyer­ mekvezetők megbízása. Az úttörőelnökségek, a csapatvezetőségek szervezeti megszilárdításukkal és az új elvek gyakorlati érvényesítésével egyidőben változatos tevékenységi formák, módsze­ rek alkalmazásával hatékony nevelést folytattak. Előtérbe került a vezetők képzése. A megyéből Csillebércen 1957. és 1958. évek­ ben 117 úttörővezetőt képeztek. Az úttörő megyei Elnökség 1957-ben elindította a csa­ paton belüli tanfolyamszerű őrsvezetői és rajvezetői képzést. 1958. telén Balassagyar­ maton augusztus 10-20-ig Rároson felnőttvezetőképző tanfolyamot, illetve tábort szer­ veztek. A tábori őrsvezetőképzés 1959-ben még megyei szervezésben történik Rárospusztán, Salgón és Egerben, de 1969. nyarától a megnövekedett létszám miatt már já­ rási őrsvezetőképző táborok működtek Szorospatakon, Rónabányán és Nógrádon. E tá­ borokban egy-egy nyáron 260-280 őrsvezető sajátította el a megbízatása teljesítéséhez szükséges ismereteket. 89 �Az úttörők számára nagy élményt jelentett az újonc-, majd a további próbafoko­ zatok letétele. A fogadalmat tett úttörők a mozgalom történetében először szép vászonkötéses fényképes úttörőigazolványt kaptak. Egyre vonzóbbak lettek az úttörő­ avatások, amelyekkel egyidőben igen sok csapatban zászlót is avattak. Az úttörőcsapatok helyzetét, szervezeti fejlődését jól érzékelteti az alábbi néhány számadat: 1959. okt. 1. 1958. okt. 1. 1957. okt. 1. 160 160 111 Úttörőcsapatok száma: 9327 4500 8200 Úttörők száma: 5945 3200 7500 Kisdobosok száma: — 500 664 Csapatokban dolg. pedagógusok száma: — 480 317 Csapatokban dolg. ifivezetők száma: 33 — 23 Csapatotthonok száma: A csapatok közhasznú és társadalmi munkája az 1956. előtti kedvező állapotokat megtartva, illetve továbbfejlesztve több új vonást mutatott. A mezőgazdaságban ki­ alakult a kollektív munkakönyvváltás gyakorlata, úttörőszövetkezetek jöttek létre, részt vállaltak a mezőgazdasági növényvédelemből. Több csapatnál úttörőotthont léte­ sítettek. Az országos hulladékgyűjtő verseny keretében 17 traktorhoz elegendő vasat gyűjtöttek össze. A megyei Úttörő Elnökség 1958-ban meghirdetett Gyermekművészeti seregszem­ léjének bemutatóin több mint 80 úttörőcsoport vett részt. A gyermekek iskolán kívüli esztétikai nevelésének koordinálására 1959-ben megalakult a ,,Megyei Gyermekművészeti Tanács”. A Tanácsköztársaság 40. évfordulójára megrendezett gyermekművésze­ ti szemlére már szinte minden csapat készült. Nagy sikere volt a Balassagyarmaton és Salgótarjánban megrendezett megyei bemutatóknak. A Csillebércen június 21—24-én megtartott versenyen négy salgótarjáni úttörő aranyérmet kapott. A táborozások 1957-től új színnel gazdagodtak, megjelentek a sátortáborok, 1952. nyarán már 52 csapat vitte a gyermekeket önálló táborba. Tíz úttörőcsapat országjáró nagytúrára vállalkozott. így úttörőink bejárták szinte az egész országot. Az úttörőszervezetek munkáját igen tartalmassá tette a Magyar Tanácsköztár­ saság 40. évfordulója tiszteletére meghirdetett forradalmi nyomolvasó mozgalom, me­ lyet megyénkben is a Forradalmi Nyomolvasó Parancsnokság irányított. Az éves prog­ ram állomásait alkotó kutatómunka, Hősök Könyvének készítése, vándoroltatása, Bu­ dapestre kísérése, a járási úttörő találkozók rendezése, a II. Országos Úttörő Találko­ zón való résztvétel egy nagy folyamattá összeolvadva minden úttörő és kisdobos szá­ mára gazdag élményt nyújtott. Ezt a nemes átélést fokozta a következő év 15 válla­ lásának teljesítése, a III. Országos Úttörőtalálkozó várása. Az úttörőcsapatok izgalmas éveket maguk mögött tudva, sikertől és kudarctól kí­ sérve, tapasztalatokban gazdagon érkeztek 1960-hoz, a zavartalan fejlődés évtizedéhez. Jegyzetek A felhasznált forrásanyag lelőhelye: I. rész. Az úttörőmozgalom első lépései Nógrádban. MSzMP Nógrád megyei Bizottságának Archivuma, MADISz iratok; uo. 9. ő. e. 2225. sz.; 32. ő. e. 511, 2019, 2020, 2395 8. sz.; 36. ő. e. 442, 503, 1999/27. sz. iratok; Nóg­ rád megyei Levéltár, Nógrád m. Tanfelügyelőjének iratai 444/1948. sz.: Nógrádi Újság 1948. március 14, május 7, május 22-i számai; Szabad Nógrád 1948. szept. 2-i száma; Úttörővezető 1947/2-3, 1948 1-2, 4-5, 5-6. számai; Nevelésügyünk húsz éve Bp. Tan­ könyvkiadó 1965. 187. old.; A Salgótarjáni Áll. Gimnázium Évkönyve az 1946-47 és 1947-48 tanévről; 25 éve rendületlenül — Bp. Ifjúsági Lapkiadó V. 1971. 48-49. old.; 20. születésnap. Bp. Magyar Úttörők Szövetsége Budapesti Elnöksége 1965. 9. old. II. rész. Az úttörőszervezetek tömeges alakulása. MSzMP Nm. Biz. Archívuma, 32. ő. e. 2395/5, 1954. D. 12/2, 1588-1/1949, 149/1949, 90 �1354/12/2, 21/7, 21/4, 2063, 13/5. számok: Nógrád megyei Levéltár, Nógrád m. Tanfe­ lügyelőjének iratai 444/1948, 1388/1919, 1526 1949, 1530 1949, 1588 1949. számok; Szabad Nógrád 1948. dec. 2., dec. 25., 1949. február 3-i számai; Úttörővezető 1948/5-6 száma; Az iskolák államosítása Bp. Magyar VKM kiad. 1948. III. rész. Úttörők az egységes ifjúsági szövetségben. MSzMP Nm. Biz. Archivuma 1338/22/6, 1354/12 6, 140,1949, 1355/35/13, 1355 37 6, 13555/ 38/10, 1355/19/5, 1355/8, 1358/22/6, 1358/43 5, 1358/50/3, 1360 1 2, 1366 18, 19, .1367. szá­ mok: július 15-i számai; Eleven erő. A KISz Történelmi Emlékülése. Bp. Kossuth kiadó, 1969. IV. rész. Az úttörőélet megélénkülésének évei. MSzMP Nm. Biz. Archívuma 1357/5/14, 1396/3/3, 1395 48 2, 1369/163/3, 1396/2/4, 1395/14/ 2, 1388. számok; Sabad Nógrád 1954. szept. 1., 1955. máj. 11., dec. 7., 1956. márc. 28., június 13., augusztus 1-i számai; Úttörővezető 1954 6, 1955/5. számai; Úttörőnaptár az 1960-1961. évre. Bp. Ifjúsági Kiadó, 159. old.: 20. születésnap. Bp. A Magyar Úttörői: Szövetsége Budapesti Elnöksége 1965. 40. old.; Úttörőélet Nógrádban. Salgótarján KISz Nógrád m. Bizottsága 1970. 15. old.; a rétsági úttörőcsapat adatszolgáltatása. V. rész. Tovább a megkezdett úton. MSzMP Nm. Biz. Archiuma 1957. D., 1958. D., 1959. D . 1960. D. számok; Szabad Nóg­ rád 1957. márc. 6., márc. 23-i számai; Nógrádi Népújság 1957. jan. 26., nov. 20., 1958. jan. 4., márc. 8., márc. 12., okt. 29., dec. 17., 1959, jan. 7., ápr. 22., máj, 1. június 3-i és 1960. nov. 9-i számai: Úttörővezető 1957./9-10 és 11. számai; Úttörőélet Nógrádban. Salgótarján KISz Nm. Biz. 1970. 16. old., 37. old.; Előre azúttörőcsapatok megújhódá­ sáért. Bp. Magyar Úttörők Szöv. Orsz. Vezetősége, 1957.; A Magyar Úttörők Szövet­ sége Tájékoztatója, Bp. 1959. II. szám. Dokumentumok az úttörőmozgalom Nógrád megyei történetéhez 1. Beszámoló Salgótarján első úttörőcsapatának megalakulásáról (1947.) A 99. sz. Szondi György Úttörőcsapat 1947. március 2-án alakult meg. Csapat­ parancsnok: Vadászy Bertalan áll. gimn. tanár. Csapattitkár: ifj. Vukovári Gábor, csapat titkárhelyettes: Kazarecki Kálmán. A csapat vezetősége beolvasztotta a bánya területén szervezésben lévő csapatot is. Csapatunk 1947. május 8-án kapta meg a működési engedélyt. Beszerveztük a pol­ gári iskola és az acélgyári ált. iskola tanulóinak egy részét. Az előbbiből mintegy 50, az utóbbiból 70 növendék jelentkezett. A csapat létszáma mintegy 200 fő. A csapat életébe bekapcsolódott pedagógusok: Versényi Edit ált. isk. tanítónő, Vincellér Vilmos áll. gimn. tanár, Bajóczki János áll. polg. isk. tanár, Krajnák Tibor ált. isk. tanító, valamint Szász Jánosné áll. gimn. tanárnő. A csapat vezetősége szoros kapcsolatot tart fenn a különböző társadalmi egyesü­ letekkel, pártokkal és vállalatok vezetőségével. . . Pénzbeli támogatásban a pénztári jelentésben felsorolt közületek részesítették a csapatot. 91 �Pénztári jelentés. Bevétel Salgótarján városháza MKP Városi titkársága Acélgyár Zagyvapálfalvai Üveggyár Magánalk. Sz. Szakszervezete Salgótarjáni Üveggyár MADISZ Kiadás Maradvány 100,—Ft 60,—Ft 300—Ft 500 —Ft 100,—Ft 200,—Ft 30,—Ft összesen: 1290,—Ft 686,—Ft 606,—Ft 2. Az első úttörőavatás a megyében (1948.) Az acélgyári 100. sz. Petőfi Sándor Úttörőcsapat Nógrád-Hont megye első felava­ tott úttörőcsapata. Ők vármegyénk és városunk első úttörői. Gyönyörű napsütéses reggelen kipirult arcú, fehér inges, kék nyakkendős boldog gyermekek siettek vasárnap az Úttörőotthonba. Első útjuk a templomba vezetett . . . Mise után az Olvasó nagytermében érkezett el a gyermekek várva várt pillanata: az avatás. Izgatottan dobogó gyermekszívek fölé tűzték ki a vezetők az úttörők csákányos kék jelvényét. Azután Molnár Jánosné országos úttörővezető, minden úttörő sze­ retett „Edit pajtása” köszöntötte a felavatott úttörőket. Az úttörőmozgalom demokrá­ ciánk legdédelgetettebb mozgalma — mondotta —, aki úttörő lett, az nyíltan kiállt a demokrácia mellett. Délután uzsunnát kaptak az úttörők, utána pedig a fiatalok lelkes műsoros estet rendeztek. Népi táncok, népi játékok szerepeltek a műsoron. Az acélgyári Bartók Béla zenekar Bartók és Kodály műveivel aratott nagy sikert. Ez a nap felejthetetlen napja volt az úttörőknek. Köszönet érte mindenkinek, akik közreműködésükkel lehetővé tették az avatás ünnepélyes megrendezését. 3. A salgótarjáni úttörővezetők egységes ifjúsági mozgalom kialakítását javasolják (1948.) Az Országos Úttörőközpontnak és a Magyar Cserkészfiúk Szövetségének, Buda­ pest. A Magyar Ifjúság Népi Szövetsége Nógrád megyei Titkárságának meghívására a salgótarjáni úttörő és cserkészcsapatok vezetősége a mai napon megtartott közös ér­ tekezletén foglalkozott a két ifjúsági mozgalom egységesítésének kérdésével és ez ügy­ ben egyhangúlag az alábbi határozatot hozta: Áthatva attól az érzéstől, hogy a magyar ifjúságot hazánknak és a magyar népi demokráciának meggyőződéses hívévé, az országépítő munka lelkes harcosaivá és szocialista érzéstől áthatott értékes egyénekké nevelhessük, az alulírott vezetők a két ifjúsági mozgalom egységes vezetését feltétlenül szükségesnek és kívánatosnak tartják. Felkérik ezért úgy az Országos Úttörőközpontot, mint a Magyar Cserkészfiúk Szövet­ sége országos vezetőségét, hogy az egységesítésre vonatkozó tárgyalásokat a nagy ügyet megillető komolysággal és alapossággal minél előbb sikeresen befejezzék. Alulírott vezetők megfogadják, hogy erejük teljes latbavetésével és minden igye­ kezetükkel szolgálni fogják az egységes magyar ifjúság demokratikus nevelésének magasztos ügyét. Jelen határozatunkat azonos feliratban felterjesztjük az Országos Úttörőközpontnak, a Magyar Cserkészfiúk Szövetségének és a Magyar Ifjúság Népi Szövetségének. Salgótarján, 1948. április 9-én, 92 �Egységben a békéért! Kudela József MINSZ megyei titkár Jó munkát! Rőder Árpád 153. sz. Mátra cs. cs. Élőre! Nagy Imre a 100. sz. Petőfi S. Acél­ gyári Úttörőcsapat Fancsik János a 99. sz. Szondi György Úttörőcsapat Szabó I. Klára az 501. sz. Zrínyi Ilona Úttörőcsapat Aláírás 926. cs. cs. megb. Aláírás 925. cs. cs. Balassa Bálint (Salgó) 4. Úttörőcsapatok szervezése az iskolák államosítása után (1948.) Nógrád-Hont megye Tanfelügyelőjétől 3339/1948. sz. Valamennyi All. Általános iskola igazgatójának. Most, hogy szeptemberben az új állami iskolákban új szívvel és lélekkel megin­ dult a tanítás, az ország demokratikus erői bizalommal fordulnak az iskolák igaz­ gatóihoz, mert úgy a külső demokratikus vezetők, mint az iskola felettes hatóságai tudják azt, hogy az iskolák vezetői átérzik a demokratikus nevelés fontosságát. Az általános iskolákban a demokratikus szellem megvalósítására és elmélyítésére szolgáló ifjúsági szervezet az úttörőmozgalom. Célkitűzései: magában foglalja mizdazt a szellemet, ami a jövő emberideál felneveléséhez szükséges. Ismertessék meg iskolá­ jukban elsősorban a nevelőkkel, ezután az ifjúsággal. Tapasztalatok bizonyítják, ha megismerik, megszeretik a benne lévő nevelőértéke miatt. Ha van az iskolában olyan tanerő, aki már végzett 3 napos úttörővezető tanfolyamot, természetesen ezek vezes­ sék a csapatot. Mivel a kormányzat is nagy súlyt fektet az úttörőmozgalomra, éppen ezért a tan­ felügyelőségeken úttörő ifjúsági megyei titkárságot létesített, hogy a megismertetés­ ben és a szervezésben a kartársak munkáját megkönnyítsék. Felhívom az Igazgató úr figyelmét, hogy lehetőleg az iskolában még a tanév ele­ jén szervezzék meg az úttörőcsapatot, mert ez feltétlenül szükséges az általános is­ kolai nevelés, megkönnyítéséhez. Bármikor rendelkezésükre állok tanácsért vagy felvilágosításért akár írásban, akár személyesen. Remélem, mivel megértették az Igazgató urak és a nevelői kar ennek a fontossá­ gát, minél hamarabb fel is fognak keresni. Ha a csapat megalakult, azonnal jelentsék, hogy a további útbaigazítást meg tudjam adni. Úttörőköszöntéssel: Előre az úttörőmozgalomért! Előre a Magyar Népköztársaságért! NAGY IMRE Balassagyarmat, 1948. szeptember 9. ifjúsági előadó 5. A zagyvapálfalvi úttörők nyári programja (1948.) ... A zagyvapálfalvi úttörők is lelkesen kiveszik a részüket mindenféle munká­ ból. A kalászgyűjtéshez már kora reggel gyülekeznek a pajtások a központi iskola udvarán. Még 7 óra sincs, amikor megalakulnak a brigádok. Hat brigád indul el az iskolától alig 5 percnyire lévő hatalmas búzatarló felé. A legkisebbtől a legnagyobbig gyűjtik az elhullott kalászokat... Lamik János hetedik osztályos pajtás ki is számította: ha az országban minden úttörő csak egy kilogrammot gyűjt, azzal a mennyiséggel fél évig élelmezhetnek egy olyan várost, mint Salgótarján. A pajtások tervezgetnek. Csütörtökön már be is adják a kicsépelt gabonát, úgy tervezték, hogy ők lesznek az első beszolgáltatók Zagyvapálfalván, az árát hozzáteszik a vasárnapi kirándulásra szánt összeghez. A pálfalvi csa­ pat nagy csapat: „Többen is eljöhettek volna” — jegyzi meg egyik nap Meggyes Mik­ lós pajtás. 93 �. . . Nem régen fejezték be háromhetes táborukat a helybeli állami gazdaságban. Hatvannyolc pajtás segédkezett három héten át a borsó kapálásában, répaegyelésben. Több, mint harminc pajtás segített betakarítani a borsótermést. Sokan az erdőgazda­ ság csemetekertjében dolgoznak, mások a bányavasút pályafenntartásának segítenek. A hét három napján, csütörtökön, szombaton és vasárnap együtt van az egész csapat. Minden vasárnap kirándulnak. . . így töltik a nyarat a pálfalvi pajtások vidám szó­ rakozás és hasznos munka közben. 6. Nógrádi sportoló úttörők eredményei (1952.) Pécsett a Baranya megyei Testnevelési és Sportbizottság rendezésében került sor 1952. augusztus 1-én és 2-án az első országos úttörőbajnokság megrendezésére mint­ egy 78 fő résztvételével. Salgótarján város színeit a salgótarjáni bányász sportkör if­ jú tornászai képviselték, akik igen szép eredményeket értek el. A gyűrűn első helye­ zést ért el Ménich István 9,7 ponttal, míg Takács Géza 9,2 ponttal a harmadik he­ lyen végzett. Talajtornában az első helyet szintén Ménich István érte el 9,7 ponttal, de a második helyezett is salgótarjáni fiú; Sztremen Sándor 9,3 ponttal. Ugrásban Ta­ kács Géza lett az első 9.4 ponttal. Az egyéni összetett versenyben az első helyezést Ménich István érte el. így az egész verseny alkalmával ő érte el a legtöbb pontot. Ta­ kács Géza harmadik helyen végzett. A 11-12 éves lányok közül talajgyakorlatnál Manyasz Ildikó második helyezéstért el 9,3 ponttal, a harmadik Pálföldi Marika 9,1 pontos eredményével. Az egyéni össze­ tettben Manyasz Ildikó az ötödik helyen végzett. A 13-14 éves fiúk közül gyűrűn első helyezést ért el Régi Ernő 9,7 ponttal, míg Dubravszki Sándor a harmadik helyen végzett. A 13-14 éves lányok közül ugrásban első lett Vágner Marika 9,4 ponttal. 7. Részlet a DISZ Megyei Bizottságának beszámolójából (1954.) ... Az úttörőszervezetek megalakulásával új, egészséges eleven erő jelent mega gyermekek életében, amely meghódította a gyermekek többségét, a felnőttek szívét... Taglétszámuk közel 16 ezer, magában foglalja iskolai tanulóink úttürőkorosztálya 87 százalékát. . . Csak az elmúlt évben 1040 úttörő és pajtás üdült az úttörőmozgalom keretén belül többhetes táborban. Ezen túl száz és száz úttörő és pajtás vett részt 2-3 napos túrán, vagy szórakozott az úttörőszervezetek által rendezett hétvégi találkozó­ kon. Úttörőházunk, szakköreink, kultúr- és sportcsarnokaink mind a gyermekek szó­ rakozását szolgálják. . . Úttörőink példát mutatnak a tanulásban, fegyelemben, ki­ veszik részüket olyan fontos akcióból, mint a vasgyűjtés, kalászgyűjtés, fásítás. Az 1952/53-as tanévben 3245 q vasat és fémet, 112 q kenyérgabonát mentettek meg a nép­ gazdaságnak. . . . . .Az említett eredmények mellett mutatkoznak olyan hibák is, amelyek nagy­ ban akadályozzák úttörőszervezeteink további egészséges fejlődését. Nem minden eset­ ben kielégítő az úttörők tanulmányi eredménye, főleg falvaink egy részében. Több he­ lyen gyenge a tanulók iskolán kívüli fegyelme és hiányzik több csapatunknál a gyer­ mekeket érdeklő színes, romantikus úttörőélet. Egyszóval a gyermekek nevelése, moz­ galmi tevékenysége, foglalkoztatása elmarad mai életünk követelményei mögött. . . 8. Hírek az úttörők társadalmi munkájáról (1954.) — A szécsényi járásban minden községben megindult a gyógynövénygyűjtés. Az úttörők ebből a munkából lelkesen kiveszik részüket, s a legszebb eredményt ez idáig a nagylóci úttörők 930 kg-os és a hollókőiek 780 kg-os mákgubógyűjtéssel érték el. — A balassagyarmati járás úttörői 18 községben köszöntötték az élenjáró dolgo­ zókat. 28 brigád 320 taggal ez idáig már 130 élenjáró dolgozó parasztot köszöntött. A legeredményesebb munkát az érsekvadkertiek végzik, ahol öt brigád működik 50 úttö­ rővel. 94 �— A rétsági járás úttörői a kalászgyűjtésben igen szép eredményt értek el. 31 brigád vett részt ebben a munkában 293 taggal, s a gyűjtés eredménye 47,65 mázsa gabona volt. — A benczúrfalvai úttörők az ibolyalevélgyűjtésben tűntek ki s lelkes munkájuk eredménye nyomán 14 kg gyűlt össze. — Az anyarozsgyűjtésben az ipolytarnóci úttörők dicsekedhettek a legszebb ered­ ménnyel, mert a szécsényi járás községei közül ők gyűjtötték ez idáig a legtöbbet, körülbelül 6-7 kg-ot. 9. A nógrádi úttörőcsapat felhívása a megye úttörőihez (1955.) Mi, felszabadult hazánk boldog úttörői a 11. szabad május elsején a világ proletariatusának nagy nemzetközi ünnepén, a nógrádi vár romjai között tartott úttörő se­ regszemlén halas szívvel emlékezünk a hazánk szabadságáért vérüket hullató 1848-as ifjúkra, az 1919-es Tanácsköztársaság harcosaira és ifjaira, akik életük feláldozásával védelmezték az első magyar proletárdiktatúrát. Büszkék vagyunk a Komszomol példáját követő, pártvezette, ifjúsági szövetségünk nevelte idősebb testvéreinkre, akik hősiesen helytállnak bányáinkban, üzemeinkben, földjeinken és minden erejükkel építik boldog jövőnket. Ez alkalommal úttörőcsapatunk hálánk kifejezése jeléül elhatározta, hogy a DISZ II. Kongresszusának előestéjén 1955. VI. 14-én 21 órai kezdettel „Emlékezzünk ifjú hő­ seinkre és nagy tetteikre” címmel tábortüzet rendez. A tábortűzre meghívjuk a helyi DISZ szervezet tagjait és a falu dolgozóit. Felké­ rünk olyan fiatalt, aki részt vett a falu felszabadulás előtt, vagy részt vesz jelenleg az Ifjúsági Szövetség munkájában, hogy a lobogó tűz mellett, baráti légkörben ismertes­ se velük az Ifjúsági Szövetség tevékenységét és az ifjúság hősi helytállását. A tá­ bortűz ünnepélyességét aktuális szavalatokkal és forradalmi dalok éneklésével emel­ jük. Felkérjük a megye valamennyi úttörőcsapatát, csatlakozzanak felhívásunkhoz, hogy az oly sok haladó múlttal rendelkező Nógrád megye hegyei között lobogó tábor­ tüzek hirdessék az ifjúság harcos összefogását, egységét. II. Rákóczi Ferenc Úttörőcsapat, Nógrád 10. A nógrádi járás III. úttörőtalálkozója elé (1956.) Még két nap és Nagyorosziban kezdetét veszi a harmadik úttörőtalálkozó. Húsz úttörőcsapat készült lázasan erre a napra, hiszen valamennyi pajtás legjobb tudását akarja adni a sport- és kultúrversenyeken. A találkozón kerül lebonyolításra a Ságvári Endre sport- és kulturális seregszemle járási versenye is . . . Reméljük, a nógrádi pajtások süveges tánca nagy tetszést arat majd. Megállja a helyét a berkenyeiek „Hófehérkéje” is. A diósjenőiek Móricz Zsigmond: Légy jó mind­ halálig című művét viszik színpadra. A rétsági úttörők a jól sikerült János vitéz elő­ adásukat adják újra elő. A járási találkozó sportversenyein azok a pajtások szerepelnek, akik az április 15-i és 22-i körzeti versenyeken erre érdemesnek bizonyultak. 11. Mártírok gyermekei üdülnek Zagyvarónán (1958.) A zagyvarónai úttörő- és KISZ- szervezet követésre méltó szép feladatot vállalt magára. A téli szünidőre vendégül hívott 13 budapesti gyermeket, olyanokat, akiknek édes­ apja az ellenforradalom elleni harcban vesztette életét. A budapesti árva gyermekek örömmel tettek eleget a meghívásnak. Már meg is érkeztek Zagyvarónára, közöttük Mező Imre elvtárs és Asztalos elvtárs árván maradt gyermeke is. A pajtásokkal sokat foglalkoznak vendéglátóik. Mindennapos a gyár- és üzemláto­ gatás, városnézés. 95 �12. Megyei gyermekművészeti tanács alakul (1959.) A megyei tanács művelődésügyi osztálya mellett megalakult és működik a Gyer­ mekművészeti Tanács. A pedagógusokból, úttörővezetőkből és művészeti szakemberek­ ből álló kilenctagú tanács tanácsadó és irányító tevékenységet folytat. A tanács működésének célja a gyermekek iskolán kívüli esztétikai nevelése. En­ nek érdekében összekapcsolják a különböző szervek ez irányú munkáját. Így például szoros együttműködés alakul ki az iskolák, a szülői munkaközösségek, a nőtanács, üzemi és falusi kultúrotthonok és a művészeti tanács között. Elősegítik a legjobb módszerek kidolgozását. Segítségül veszik a legjobb szakemberek tudását az irányí­ tásban és ellenőrzésben. A Gyermekművészeti Tanács a Gyermekművészeti Seregszemle évenkénti meg­ rendezéséhez is komoly segítséget kíván nyújtani. A tanács társadalmi munkában folytatja tevékenységét. Álljon itt Almási Ferencné, Zeke László, Jakab Imre, Halmai István pedagógus, Iványi Ödön festőművész, Nádházi Lajos megyei úttörőtitkár, Szorcsik László szécsényi járási népművelési felügyelő, Rátz Tibor balassagyarmati járási úttörőtitkár neve elismerésünk jeléül. 13. Új forma az úttörők társadalmi munkájában (1959.) A berkenyei 35 tagú Hunyadi János Úttörőcsapat bejelentette, hogy úttörő- terme­ lőszövetkezetet alakit. A csapatgyűlésre meghívták a helyi Petőfi Sándor Termelőszö­ vetkezet elnökét is, aki az úttörők előtt ismertette a termelőszövetkezet alapszabá­ lyait. Az úttörők nagy lelkesedéssel fogadták az úttörő- termelőszövetkezet megalakí­ tását. Nyomban megválasztották a vezetőséget. A termelőszövetkezet elnöke Schlend János, helyettese pedig Kazsman János lett. Könyvelőnek Garamvölgyi Juditot választották. Megtörtént a brigádvezetők kijelölé­ se is. A három brigádvezető Dombóvári Mihály, Szalai Zoltán és Bertók István lett. A Petőfi Termelőszövetkezet elnöke, Bertók elvtárs, megígérte, hogy a tsz 5 hold földet biztosít számukra. Gondoltak még a háztáji földterület kiadására is. A helyi termelőszövetkezet gépekkel, állatokkal és vetőmaggal segíti elő az úttö­ rők kis szövetkezetét. A kis termelőszövetkezet az össztermelés 20 százalékát a közös alapba helyezi, a többi pedig munkaegységalapba osztja szét tagjai között. Az úttö­ rők a pedagógusok irányításával végzik majd a munkát. Jegyzetek 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 96 A Salgótarjáni Magyar Állami Gimnázium. . .évkönyve az 1946/47 tanévről. Salgótarján, 1947. 23.old. Nógrádi Újság 1948. március 14-i száma, 2. old. Csurda József írása MSZMP Nógrád m. Biz. Archívuma, 32. ő. e. 2395/8. szám Nógrád m. Levéltár, Nógrád m. Tanfelügyelőjének iratai 3393/1948. szám Szabad Nógrád 1948. augusztus 9-i száma, 4. old. ua. 1952. augusztus 9-i száma, 4. old. MSZMP Nógrád m. Biz. Archívuma 1357/5/14. szám Szabad Nógrád 1954. szept. 1-i száma, Úttörőhírek ua. 1955. máj. 11-i száma, 4. old. ua. 1956. április 30-i száma 7. old. Nógrádi Népújság 1958. január 8-i száma, 8. old. ua. 1959. január 7-i száma, 4. old. ua. 1959. március 4-i száma, 5. old. Válogatta: SCHNEIDER MIKLÓS �körkép Művelődéspolitikánk aktuális kérdései Aczél György: Eszménk erejével A múlt év őszén, a Kossuth Kiadónál megjelent könyv: válogatás. Előadásokat, cikkeket, beszédeket, interjúkat fog össze, amelyek elhangzásuk, megjelenésük idején a kulturális élet fő kérdéseiben jelentettek állásfoglalást, orientálást, képviselték a párt kulturális politikájának törekvéseit. S éppen azért, mert nem hagyományos értelem­ ben vett esszégyűjtemény írásom tárgya, a szorosan vett értékelés, a kritika, vagy recenzió sem feladata a jelen írásnak, kulturális életünk egésze fedezete a kötet anyagának. „ . . . A tudat formálása nem rohammunka, hanem nap mint nap újra kezdődő küzdelem, amelyben a forradalmian nagy eredmények csak a módszeres munka sze­ rény sikereiből tevődnek össze — írja a kötet egyik beszédében. A gondolkodó kultu­ rált közösségi emberért” című felszólalásában Aczél György. E megállapítás a kötet mottója is lehetne, hiszen a válogatás, a megjelenés célja is e gondolatban fogalma­ zódik meg: hozzájárulni valamilyen formában a szocialista tudat alakításához, segí­ teni azokat, akik a napi hivatásszerű vagy társadalmi tevékenységükben e bonyo­ lult, nehezen mérhető munkából részt vállalnak. A szocialista közgondolkodás, a tudatformálás társadalomépítő munkánk egyik jelentős feladata. Erről szólt a párt X. kongresszusán sok felszólaló, s ezt hangsú­ lyozta előbb idézett beszédében Aczél György is: ,,Nekünk arra kell törekednünk, hogy az emberek mind nagyobb része váljék nemcsak munkájában, hanem gondolkodásá­ ban, egész életmódjában szocialistává, ez társadalmunk további fejlődésének, jövőnk építésének objektív feltétele, szükséglete.” E társadalmi igény alapján a kulturális, ideológiai élet, a művészet, a közműve­ lődés, a tudományos élet, az ifjúságpolitika, a nevelésügy kérdéseit, aktuális gond­ jait és e területek irányításának — szervezésének alapelveit fogja össze a válogatás, néhol szorosabban tapadva az aktualitás követelményéhez, másutt elvi formában fo­ galmazva a kultúra és társadalom összefüggéseinek alaptörvényeit. A kötet leggazdagabb fejezete a művelődéspolitika általános kérdéseivel foglal­ kozó rész. E fejezetben az általános filozófiai — politikai tétel alapján, amely szerint a művelődéspolitika a párt politikájának sajátos és szerves része, fejti ki az egyes fejezetrészek a művészet, az ideológia általános és aktuális feladatait, jellemző ten­ denciáit, fejlődésük perspektíváit. A szocialista kultúrpolitika szabadságának és de­ mokratizmusának értelmezése kapcsán olvashatjuk: „Nyilvánvaló, hogy népünk öntudatának, önismeretének, esztétikai ízlésének eme­ lése és a kulturális világversenyben csak hatóképes, magasszínvonalú szocialista mű­ vészet érhet el eredményeket. ... A szabadság és felelősség egységének, elválaszthatatlanságának tudatosítása a művészekben, az alkotóműhelyekben, a közvélemény szo­ cialista formálásának és a kultúra közvélemény által való alakításának dialektikus fo­ lyamata egyik jellemzője a szocialista kultúra demokratizmusának.” Kulturális életünk demokratizmusa, miként ezt a pártosság korszerű értelmezése kapcsán részletesebben is elolvashatjuk, a szabadság és felelősség szocialista tartal­ mú egyégén alapul. Különösen fontos az egység mindkét elemének hangsúlyozása ak­ kor, amikor a politikai rendszerek békés egymás mellett élésével egyidejűleg az ideológiai osztályharc fontossága megnövekedett. 97 �A könyv egyes fejezeteit elolvasva, vagy egész szellemére gondolva, különösen el­ gondolkodtató: hányféle formában, hány „csatatéren” kell ezt a harcot megvívni. Ha a kispolgári életfelfogás elburjánzásának sok-sok megnyilvánulása, jellegére gon­ dolunk, ha kiadáspolitikánk szaporodó tévedéseit idézzük fel magunkban, ha a tele­ vízió műsorpolitikájának nem egy fogyatékosságát tekintjük, akkor a fenti idézet je­ lentőségét hatványozottan érzékeljük. A szabadság és felelősség egysége művelődés­ politikánk demokratizmusának alapja — alkotói szabadságról csak alkotói felelős­ séggel szólhatunk. Kulturális-ideológiai életünk lényege a demokratikus közszellem, mely társadal­ mi-politikai életünk minden területén egyre határozottabban, egyre nyíltabban, őszintébb légkörben bontakozik ki. Jele ennek a töretlen ívű fejlődésnek a vitakedv felélénkülése, az eszmecserék sokasodása, amely természetszerűleg együtt jár a vitat­ ható nézetek, a vitatható gondolatok napvilágra kerülésével. Az élet realitásából in­ dul ki a párt politikája, amikor a vitatható nézeteket vitákban, s nem másféle esz­ közökkel győzi le. A marxista társadalompolitika lényege az a gyakorlat, hogy részint nem személyekkel, hanem nézetekkel folyik a vita, részint állandó a törekvés a téves és az ellenséges nézetek közötti különbségtételre. A kötet első részében négy jelentős vitakérdésről esik szó. A kontinuitás — disz­ kontinuitás címszó alatt ismert vitában Aczél György polemikus megjegyzései egy ál­ talános ideológiai problémához szólnak egy irodalompolitikai kérdés kapcsán. Lukács György Szolzsenyicinnel s a mai irodalom feladataival kapcsolatos interjújára vála­ szolva jegyzi meg, hogy az irodalommal a művészetnek valóban kötelessége a múlt hibáiról, a személyi kultusz torzulásairól szólni, de „lehetlen az előző korszakról, s az akkor jelentkezett torzulásokról igazi regényt írni, szocialista regényt írni a kor egészének, a jelen emberének, törekvései és konfliktusainak — amelyek már nem ma­ gyarázhatók meg pusztán a személyi kultuszból — mély megértése nélkül.” A nemzeti kérdés aktuális értelmezése után különösen tanulságos harmadik vi­ tatéma, amely a kispolgáriságot érinti, s annak szellemi művészi konzekvenciáit, mo­ rális, politikai problémáit elemzi, s amely nyilván különösen hasznosítható kiadás­ politikánk nem egy vezetője számára: „A dekadencia társadalmi, kulturális lélektani tünetei között szokták emlegetni a meghasonlottságot, közönyt, világfájdalmat, a kallódó egzisztenciákkal való belső azo­ nosulást, testi és lelki betegségek iránt kőrös fogékonyságokat. Hogy ezek a jelensé­ gek szélesen elterjednek a mai polgári irodalomban, annak többek között egyik oka a történelmi funkcióvesztés. Emberek, társadalmi rétegek nem érzik feladatukat, nem látják helyüket és szerepüket. Mi különbséget teszünk aközött, ha egy ember vagy csoport átmenetileg ilyen helyzetbe kerül, és aközött, ha egyesek időleges hangulatból világnézetet vagy divatot csinálnak.” Külön fejezet szól az új gazdasági mechanizmus és a kultúra kapcsolatáról — el­ sősorban az alapelvek megfogalmazására vállalkozva, hangsúlyozza éppen a lenini kulturális forradalom sikeres megvívásának követelményeiből kiindulva az állam, a proletárdiktatúra feladatait, s azt az alapvető szempontot, amely a kulturális javak megteremtésekor, terjesztésekor az anyagi — gazdasági szempontokat csak közvetet­ ten tekinti meghatározónak. Egyetlen kérdéskört foglal magában a kötet második fejezete, amely a tudomány­ politika értelmezését, gyakorlati megvalósításához fontos elvi útmutatást segít kiala­ kítani. A fő gondolat, amelyben akár az Akadémia reformjával, akár a kutatóbázisok fejlesztésével kapcsolatos fejtegetésekről van szó, visszatér: a tudományos technikai forradalom jelentőségének hangsúlyozása, s a szocialista társadalom felépítésében nél­ külözhetetlen gyors ütemű todományos fejlődés igénye. „A szocialista és kommunista társadalom felépítése csak a tudomány széleskörű felhasználásával kialakított magas szintű termelőerőkkel, a társadalmi fejlődés tudo­ mányosan feltárt törvényszerűségeinek figyelembevételével, a tudományos szocializ­ mus elmélete alapján lehetséges.” A tudománypolitikai irányelvek értelmezése, mely a fejezet központi gondolatát alkotja, szellemi életünk szinte minden ágát érinti. Mégis a sok, közel azonos súlyú kérdésfelvetés közül egynek a kiemelése, hangsúlyozása különösen indokolt: a társa­ dalomtudományok növekvő jelentőségének kiemelése az ideológiai osztályharc növek- 98 �vő jelentőségére való tekintettel. E gondolatkörön belül is különösen fontos a marxiz­ mus pluralista felfogásának elutasítása. Ideológiai életünk, a tudományos élet vitái, s a nemzetközi ideológiai — politikai élet eseményei nyomán kialakult felfogás, mely a kulturális élet szabadságát az ide­ ológiai álláspontok szabadságaként értelmezi, a marxizmus olyan mérvű feloldását eredményezi, amely csak módszerként ismeri el a marxizmus primátusát. A társadalomtudományokban különösen fontos az egységes marxista felfogás ki­ alakítása, amely nem reked meg a terminológia egységének szintjén, hanem a szem­ lélet és módszer egységét is megvalósítja — természetesen figyelembe véve az egyes szaktudományok speciális követelményeit, módszertani problémáit. A tudományos kutatás társadalmi hasznossága, a tudomány szabadsága, a politi­ ka és a tudomány kapcsolatainak vizsgálata, a nemzetközi munkamegosztás aktuális kérdéséi — mind olyan részei e fejezetnek, amely alaposabb ismertetést, elemzést igényelnek, országos és helyi szinteken egyaránt, s az egyes szaktudományok terüle­ tén is. Az elemzések kimunkálásának módszere — a fejezet egyik legfontosabb tanul­ ságainak egyike ez: a dialektika következetes alkalmazása minden területen, a szel­ lemi, ,a társadalmi élet minden területén. „A tudomány és tudománypolitika kapcsolatát a mi viszonyaink között megha­ tározza az a körülmény, hogy a politikai irányítás nem nélkülözheti a tudományos előkészítést. Ugyanakkor a tudományos munka, kiváltképp a társadalomtudományi munka, nem nélkülözheti azokat az ismereteket és helyzetértékeléseket, amelyek a párt munkájának hazai és nemzetközi tapasztalataiból adódnak. . .” A kötet harmadik része, sokszínűbb témaválasztása folytán nehezebben foglalható össze, bármiféle kiemelés a felvetett problémák közül önkényesnek tűnhet. Vállalva ezt a szeparáló módszert, illetve következményeit, az ifjúságpolitika két kérdését eme­ lem ki, pontosabban annak két kérdéskörét érintem. Ki most nálunk a forradalmár? — teszi fel egyik fejezetcímében Aczél György a nagyon aktuális kérdést. A változó történelmi feltételek között kialakított különböző felfogások ismerteté­ se után fogalmazza meg a ma forradalmának eszményét napjaink társadalmi körül­ ményei között: „Azt mondják, hogy a fiatalok egy részét azért nem vonzzák eléggé napjaink fel­ adatai, mert azok túl könnyűek, nem kívánnak egész embert. De vajon az önzéssel, a bürokratizmussal való küzdelem könnyebb a korábbi harcnál? Ez is nagy társadal­ mi harc, életformák és elvek harca!” A szocialista közgondolkodás széleskörű elterjesztéséért vívott harc, mint az if­ júság forradalmi harcának tartalma vonzó perspektíva, bár az ifjúság egyes rétegei és korosztályai más és más formában vehetnek részt ebben a harcban, s lehetőségeik folytán elsősorban gondolkodásuk, életmódjuk alakításában, tehát felkészülésükben jelentkeznek e forradalmi harc elemei. Az ifjúság bázisa ennek a harcnak, s főként jövendő serege a megújuló küzdelemnek. Bonyolult és nagy feladat ez, mely az ifjúság előtt áll hiszen kevésbé látványos, kevésbé konkrét tetteket kívánó küzdelem, ala­ kuló, változó társadalmi közegben, az életformák, életelvek átrendeződésének idősza­ kában, nem függetlenül a társadalmi környezet napi hatásaitól, az ifjúság napi tatapasztalataitól. Újfajta forradalmiság követelményével találkozik tehát ifjúságunk — s újfajta nevelési eszmények alapján kell felkészíteni forradalmi-társadalmi fela­ datai elvégzésére, új módszerekkel, a nevelési célokkal adekvát módszerekkel. „A szocialista ember kialakítása minden felelősen gondolkodó ember gondja le­ gyen, dolgozzék a társadalom bármely területén. Kétségtelen azonban, hogy azt a módszeres, megalapozó munkát, amely az iskolára és az ifjúsági szervezetre, a köz­ vetlenül nevelő szervekre vár, nem végezheti el helyettük senki.” A kötet címe: Eszménk erejével. Elveket.^feladatokat, perspektívákat fogalmaz meg, amelyeknek értékét, jelentőségét a gyakorlati munka a társadalmi közösség által vég­ zett munka adja meg. Az eszme, melynek ereje átformálja a világot, a mi világun­ kat, a marxizmus is „csak” a gyakorlattal együtt válik világformáló erővé. A gya­ korlattal, amelyet a párt vezetésével népünk egésze végez. Kiss Aurél 99 �Ady Endre A magyar irodalom forradalmi útkeresői között az egyik legtiszteletreméltóbb hely Ady Endrét illeti meg. „A szívem tombolt / S agyam amit kigondolt, / Mind eskü volt, forradalmas, / A vörös lobogóra”-írta. Ady valóban nekünk küldte, nekünk adta önmagát egészen, ennek a vörösbefordult, szocializmust építő új világnak volt csilla­ ga. De — s erre Fábry Zoltán figyelmeztet — a csillag melegít, de melegre is vágyik: emberekre, újabb és újabb igazolásra, visszhangra, visszfényre. Talán jó szolgálatot teszünk ennek a „visszhang”-vizsgálatnak, ha röviden áttekintjük az Adyról szóló irodalmat, a régebbi nagy méltatókat csak néhány sorban említve, az újabbaknak az adott lehetőségek között nagyobb teret szentelve. Indokolttá teszi ezt az áttekintést az az örvendetes tény is, hogy Király István Ady Endre című monográfiájának I-II. kötete, s a jövőben várható harmadik és negyedik kötet az eddigi Ady-kutatás össze­ foglalásán túl marxista szemlélet jegyében a legnagyobb szabású művel gazdagította az irodalomtudományt. Már a barát Schöpflin Aladár figyelmeztet arra, hogy minden költő és minden vers, csak arra hat a maga teljességében, akiben megvannak, legalább csírák alakjá­ ban. azok a lelki elemek, amelyeknek a költő, a vers a kifejeződése, s egy kicsit Ady Endrévé kell válnia annak, aki Ady Endrét teljesen érteni akarja. Földessy Gyula írja visszaemlékezéseiben: „Én a magam nem kellemes átéléseiből tudom, hogy ezekben az időkben egyenesen az erkölcsi vagy intellektuális megbélyegezettség ódiumát kellett vállalnia annak, aki Adyról még egy félénkebb elismerő szót is mert ejteni.” Csak kevesen voltak, akik merték vállalni a harcot, akik együtt vallották Ignotusszal, hogy nem forradalom folyik itt, hanem szabadságharc az író egyéniségéért a tudatlansággal és erőszakkal szemben, mert nálunk minden új tehetséget azzal ipar­ kodnak elbuktatni, hogy nem nemzeti érzésű. Még olyan egyéniség is, mint Horváth .János Ady érdemeinek, tehetségének elis­ merése mellett rámutatott arra, hogy a költő működése nyomán gőgös nemzetköziség, satnya érzékiség, nagyképű homály burjánzott föl irodalmunkban. „E három kő volt a megbotránkozás köve. S ne csodálkozzék majd a későbbi korok kritikusa, hogy mi e kövekben megbotlottunk, az ejtse inkább ámulatba, hogy oly sokan s ily hamar hozzászoktak.” Horváth János azt is tisztán látja, hogy „ami valóban új és eredeti, soha sehol sem állhat oly egyszerűen a réginek a helyére, mintha ott azelőtt semmi sem lett volna, mennél komolyabb a régihez szító műveltség, annál természetesebb, hogy csak ellenállva enged” (Ady s a legújabb magyar líra) Az értők és barátok között Földessy Gyula volt talán az, aki a legtöbbet tett Ady igazáért. Szerinte „jól vissza a világháború előtti időkben s a világháború alatt Ady volt a magyarság legtisztábban látó szeme.” 1924 elején jelezte már, hogy sze­ rinte Ady alighanem a világ legnagyobb lírikusa. „Ady a maga szerelmében, a maga énjében úgy el tudta meríteni az egész mindenséget, amit soha senki lírikus kívüle, ezért tartom őt a világköltészet legnagyobb, legtipikusabb lírikusának, a lírai költő­ nek.” A másik, harcostársnak és barátnak egyaránt tiszteletre méltó ismertetője Bölöni György. Szinte egész életében a haladó magyar irodalom, ezen belül Ady igazáért is harcolt. „Ady versei, a mi generációnk legkifejezőbb érzésvilága, fognak összekötni bennünket a mai piszkos hullámok tengerén át a jövendővel. Hogy voltunk tiszták, tépelődők, keseredettek és a fejünket búnak eresztők, hogy nemcsak víg martalócok és olcsó konclesők társasága élt itt, hogy szívünk fájt, agyunk a kétségeket rejteget­ te, de fenntartottuk és élesztettük a hitünket, vergődve a magyar tehetetlenségben, Ady versei mondják és hirdetik örökké.” Egyik legrészletesebb életrajza testvéröccsétől Ady Lajostól maradt ránk 1923-ból. Ő tudósít részletesen Ady és Léda kapcsolatáról is. „Párizs nem egymagában, hanem csak Léda segítségével formálhatta ki a vidéki verselgető újságíróból az Új versek poétáját. ____ __ 100 �Ha nem is volt mindig zavartalan barátságuk, de kölcsönösen támogatták egy­ mást Ady és Hatvany Lajos. „Te vagy a legfölényesebb, legbölcsebb, legszebb ember” — írta s tudjuk, hogy Hatvany is mindig mellette állott, kölcsönökkel támogatta, a maga költségén szanatóriumban ápoltatta, segítette könyveinek kiadatását. Az „AdyMúzeum” I-II. kötetének cikkei, valamint Ady a kortársak között -Ady Endre levelei és levelek Ady Endréhez (1927) című kötete is bizonyítják Féja Géza megállapítását, miszerint Hatvanynak két csillaga volt: Petőfi és Ady. „Ember volt Hatvany is, belő­ le sem hiányoztak az ellentmondások, de hűséggel követte csillagait.” Sokat köszönhet az Ady-kutatás Révész Bélának. Ady Endre életéről, verseiről, jelleméről szóló írásai és az Ady-trilógia nagybecsű adalékokkal gazdagítja Adyról szerezhető ismereteinket. „Nem lehet elfelejteni a szemeit-írja. Más skálát mutattak a szemei, ha kötekedő, gúnyos kedvében volt, szemhéjait szélül egy kicsit összevonta, a szemgolyói idegeskedve megmozdultak, és a szavak jól célzott töviseivel együtt csúfondáros, kárörvendő, vagy jókedvű, szapora fény-nyilak villantak szemszögleteiből. Rövidlátóak voltak a szemei. Szemüveget nem használt. Ha lapot olvasott, egészen arcához emelte, ha írt. kisdiákosan a papíros fölé hajolt.” Meleg szeretettel emlékezik Ady Endrére Dutka Ákos is „A Holnap városa” című könyvében. Famulus volt Ady Endre mellett, hogy együtt gyújtsák meg a Holnaposok fáklyáját, ezért könyvében is harcosnak, fiatalnak ábrázolja. Ha dicsérték, mint új­ ságírót — emlékezik vissza — keserű fintorral gúnyosan nevetett: -Jó újságíró Rá­ kosi Jenő. Én több vagyok annál. „Követelte, parancsolta a szemével, hogy látvalássák, s legyen nemcsak valakié, hanem mindenkié.” Lukács György is több tanulmányt szentel Ady költészetének méltatására. Hang­ súlyozza, hogy a Költők igazi nagyságát a nemzeti élettel való összeforrottság teszi. „Ady igazán jelentékeny ember volt, aki sohasem állott — sem mint politikus, sem mint költő — lábujjnegyre, hogy kiemelkedjék kortársai tömegéből. . . Bármennyire tudatában volt annak, hogy az ő életének nap-órája mutatja a magyar sors döntő óráit, bármennyire áthatotta is az a meggyőződés, hogy az ő egyéni életének minden mozzanata egyúttal mozzanata a magyar nép tragédiájának, sohasem szépített sem­ mit ezen az életen.” A felszabadulás után — még ha a teljesség tekintetében sok kívánni valót hagy is maga után — új reneszánsza kezdődött Ady költészetének és ez hangott kapott természetesen a méltatók tollán is. Révai József Adyban a forradalom viharmadarát látta, a XX. századi Európa polgári költészetének legnagyobb alakját. Bár többen úgy látták, hogy Révai egysíkúan, csak a gyakorlati politika szemszögéből értékelte Adyt, nem látta meg benne pl. amit Földessy a teljes költészetéből igyekezett bizonyítani, hogy „kiteljesíti a kom­ munizmus világát”, úgy érezzük, hogy a történelem sodrába állította Ady költésze­ tét, sokat tett a költő újkori népszerűsítéséért. Bóka László „Ady Endre élete és művei” című munkája és több kisebb tanulmá­ nya elsősorban Ady szimbolizmusának tágabb értelmezésével, valamint több versének mélyreható elemzésével járult hozzá az igazi Ady széleskörű megismeréséhez és nép­ szerűsítéséhez. Olyan emlékezők, akik Ady kortársai voltak, még inkább olyanok, akiknek sze­ mélyes, közeli kapcsolatuk volt a költővel, ma már egyre kevesebben élnek. Dénes Zsófia memoár-kötete, az „Élet helyett órák” című 1939-ben írott, új kiadást megért kötetét ezért üdvözölhetjük örömmel. Amikor írta, illő alázattal vigyázott arra, hogy senkit meg ne bántson. A mű nagyszerűségére Móricz Zsigmond mutatott rá először: „Három napra beteggé tett. Oly közvetlenül, érzékletesen, annyira vérig komolyan és akusztikai tisztaságban hatott rám, hogy míg olvastam, ott voltam Ady forgószelében, szobájában, vele, veletek. Más úgy ír, hogy lelkének fehér falain imbolyogva vetíti Adyt, vagy szárazul s tanárul felsorolja a Róla Való Tudnivalókat. Nálad Zsukám, a könnycsepp is üde, s még nem csapódott le belőle a szem sarkában a só.” Nyeresége az Ady-irodalomnak Dénes Zsófia könyve, aki azzal is bizonyítja a költőhöz fűződő elszakíthatatlan kapcsolatát, hogy „Egyszeri kaland” című önéletrajzi regényében további adatokkal gazdagítja barátságuk történetét, és az „Akkor a hársak épp szerettek. . .” c. kötetében pedig Ady nagyváradi életéről ad közre emlékezé­ seket és eddig kiadatlan dokumentumokat. 101 �Goethe valamikor azt a tanácsot adta az életrajz-íróknak, hogy „óljenek az élők­ kel.” Millek Éva: Fogoly a városban című életregénye a mai fiataloknak mondja el, ki is volt Ady Endre. Érdeme az ifjúsági regénynek, hogy a goethei szabályt nagyon jól betartja: dokumentum elbeszélést ad, kedvet ébresztve a fiatalokban, hogy Ady gaz­ dag érzésvilágának, a „Mindenség Heroldja” költészetének részesei, befogadói legye­ nek. Az Arcok és Vallomások sorozatban jelent meg Vezér Erzsébet : Ady Endre cí­ mű műve. A mű életrajzi jellege és terjedelménél fogva nem tűzhette ki célul bonyo­ lult esztétikai-művészeti-társadalmi kérdések megoldását, mégis érdeme, hogy a val­ lomások, életrajzi megnyilatkozások és gazdag képanyag segítségével népszerű és a kis kötet adta lehetőségek között teljes képet rajzol Ady életútjáról. Az újabb kori Ady-kutatásban jelentős helyet foglal el Varga József munkássága. Jelen ismertetésünkben csak egy munkájára utalunk, az „Ady útja az Új versekig” című kötetére, amelyben azt vizsgálja, hogyan jutott el Ady az első jelentős, önmaga által is elismert verseskötete megszületéséig. Megmutatja, hogy milyen buktatókon ke­ resztül juthatott el Ady az Új versekig. Rossz verseiért megdicsérték a költőt s emiatt hosszú ideig nem is mer írni. „Merre induljon az ember, ha olyan jeleket kap, hogy máris lecsücsülhet a jámbor költők kollégiumában, -kérdi ekkor Ady. Aztán veri a vihar és ő egyre szomorúbban látja a magyar felhőket. Varga József könyve a váradi éveken keresztül megmutatja, hogyan készül az „igazi” Ady, hogyan indul a min­ denség meghódítása, a szocializmus felé vezető úton. Király István hatalmas vállalkozása, a most megjelent két kötet másfélezer lap­ ján mindössze hét esztendőt ragad ki Ady pályájából. Az 1905-1912-ig terjedő idősza­ kot tárgyalja két nagy szakaszra tagolva: az érzelmi forradalmiság (1905-1908) és a kétmeggyőződésű forradalmiság (1908-1912) időszakára. Előszavában hangoztatja, hogy könyve nem életrajz: „Ady Endre eszmei hagyaté­ kát... kívánja tudatosítani... fő feladatának tekinti... a világképelemzést. „Ez a célkitűzés annál jelentősebb, mert munkáját elsősorban nem a szaktudomány műve­ lőinek szánja, hanem az általános és középiskolai magyar szakos tanárok széles tábo­ rának. . . "főképp azokhoz kíván szólni munkám, kik irodalomról, versekről beszélve az emberre néznek, s embert formálnak mindenekelőtt.” Még ebben a hatalmas műben sem törekszik a szerző monografikus teljességre. Mellőzi a költői felkészülés, a zsengék tárgyalását, életrajzi adatokat csak a legszük­ ségesebb mértékben használ. Elvileg is kimondja, hogy az életrajz akár a maga egé­ szében. akár esetleg tényeivel csak másodlagos , „a történelmi lét elsősorban döntő.” Ady novelláit és publicisztikáját is csak költészetének magyarázatául használja fel, hisz „Ady elsősorban mégis csak költő volt, a vers jelentette számára a lélek anyanyelvét... a lírai oeuvre analízisén át kell, hogy kirajzolódjék a költői világkép.” Az érzelmi forradalmár Adyt a kor magyar társadalmában való otthontalanság alakította ki. Ebben az otthontalanságban, a magyar viszonyokkal való szüntelen üt­ közésben alakult ki antifeudalizmusa, amely „a szubjektív szándékot nézve több volt, mint puszta demokratikus ellenzékiség: a forradalmi demokratizmus irányába muta­ tott, objektív jelentésében azonban kevesebb volt annál: kultúrabarát liberalizmusra emlékeztető jegyeket hordott nemegyszer magán. S ennek a paradox, ellentmondásos magatartásnak fogalmi összefogására látszik legalkalmasabbnak az érzelmi forrada­ lom kifejezés. Jelzi ez a név, hogy nem a valóságot felmérő, új értékrendet hívő, jö­ vőt idéző tudat, hanem pusztán az érzelem, a tehetetlen, vak szubjektivitás tapoga­ tózott itt még csak a forradalom felé.” Az érzelmi forradalmárról szóló részben a legszebb az ember és a kor bemuta­ tása. Nemcsak Ady egyéniségének képe válik teljessé, hanem kitűnő ez időbeli szelle­ mi környezetének: barátainak, munkatársainak, szerkesztőinek jellemzése is. A kor szívszorító valósága drámaivá teszi az általános politikai és társadalmi helyzet képét, s ebben mutatja meg Király szépítés nélkül Ady magánéletének sötétebb részleteit is. Könyvének egyik legfontosabb, újszerű gondolata, hogy Ady nem a Léda-szerelem, nem a francia dekadens és szimbolista líra, mégcsak nem is az 1905-ös forradalom hatására, hanem a „magyar Ugar” — gondolatban találta meg igazi hangját. Két meggyőződésű, egy igent és egy nemet magában hordó, ingó távlatú forradalmiságának nevezi Király az 1908-1912-ig terjedő szakaszt. „Maradéktalanul kívül ke- 102 �rült ekkor már Ady a félfeudális magyar világon, de nem volt hazája a Nyugaton megfigyelt polgári demokrácia sem, ott is idegen volt. A szocializmus igért világa vi­ szont még csupán messzi, homályló perspektívát jelentett számára: nem vert hidat hozzá a konkrét mozgalom. A holnapba vágyott a forradalmár költő, de ködbe vesz­ tek előtte az oda elvívő utak és erők. A magány, a teljes otthontalanság nyomasz­ tó érzése lett úrrá a lelkén: a kétmeggyőződésű forradalmár elrendelt hazája a kivetettség volt. S ehhez a tipikus szituációhoz mint tipikus magatartás két ellentétes elő­ jelű mozdulat tartozott hozzá. Hozzátartozott egyrészt az eltévedés, másrészt a kül­ detés.” Királynak a forradalmiság marxi eszméje a mértéke: a világot megértő s a fel­ ismert törvények szerint alakító, küzdő ember, esztétikai normája a Lukács György értelmezése szerint való realizmus. Könyve a műelemzés enciklopédiája, melyből nemzedékek tanulhatnak. Gondo­ san vizsgálja a mondatszerkezeteket, a mellérendelő és alárendelő mondatok arányát, mennyi a kijelentő, a kérdő, a felszólító mondat, mérlegeli a szófajok előfordulásának törvényszerűségeit, a magas és mély hangok rendjét, a hangzások törvényszerűségeit, a verselési sajátosságokat. A verselemzés akkor igazán hasznos, ha mű belső világát sikerül tökéletesen fel­ tárnia. Király István azzal, hogy a forradalmi sajátosságoktól az eszmei, az esztétikai értékelésig viszi végig a vers boncolását, anélkül, hogy versenyre kelne a költemény­ nyel, mindenkinek segítséget ad, hogy eljusson a vers leikéig. Csak egy példát. Az 1912. május 16-án a Nyugatban megjelent „Elbocsátó szép üzenet” című versről kimutatja, hogy Ady ezzel a verssel nemcsak Lédától vált el, de felszabadult az egész régi élettől, ami kötötte. Régebben is voltak közöttük cívódások, de akkor még a két-meggyőződésű, az ingó távlati forradalmiság tépettségében élt a költő. A vers megírásakor azonban a két-meggyőződésű forradalmiság időszakából a plebejus-népi forradalmiság új világába volt átmenőben. Ott feszült benne az újrakez­ dés vágya, a magaslati igény, a „magunk szerelmét” valló, gőgös, szárnyaló szuverénitás. Ezt a megállapítást azután bizonyítja a szükséges életrajzi elemekkel, a kortársak nyilatkozataival, a vers szavainak, hangulatainak finom értelmezésével, Léda asszony későbbi nyilatkozataival is. Király István könyve mérföldkő az Ady-irodalom történetében. Kíváncsian vár­ juk a további két korszak: a plebejus-népi forradalmiság, valamint a valóság forra­ dalmárának korszakait tárgyaló újabb köteteit. Csukly László Sánta Ferenc: Isten a szekéren Abban a ritkán adódó helyzetben vagyok, hogy sem a szerzőt, sem a művet nem kell bemutatni az olvasónak. A „Húsz óra” és az „Áruló” íróját a színház- és mozi­ látogató, sőt a tévénéző közönség is ismeri, azokat az elbeszéléseket pedig, amelyeket a kötet tartalmaz — korábban már megjelent írások —, nemcsak az utóbbi másfél év­ tized, hanem általában a magyar próza gyöngyszemeiként, a kisepika klasszikus érté­ kei között tartjuk számon. Az első kötet (Téli virágzás; Farkasok a küszöbön) anya­ gából került át legtöbb esetben a válogatásba, de szerepel köztük a Húsz órás riport­ ból ismert írás, s több olyan is, amelynek televíziós változatát az utóbbi időben két­ szer is láthattuk (Nácik; A veder; Halálnak halála). Nem a filológ pontosság kedvé­ ért utalok erre, hanem hogy felidézzem az íróval való korábbi találkozások emlékét, művei atmoszféráját. Két évtizede lassan hogy a Sokan voltunk c. novellával Sánta Ferenc feltűnt a magyar irodalomban. S hogy ez az elbeszélés került ennek a kötetnek az élére is, nem pusztán az időrendet követő szerkesztés az oka. A „Sokan voltunk” nemcsak a tehet­ ség beérésének pillanatát örökítette meg, hanem — s ezt csak a jelenből visszate- 103 �kintve látjuk igazán — a majd életművet alakító érzelmi-gondolati tartalmak forrás­ vidékét, a felfakadó alkotóerők irányát is jelezte már. Az elbeszélés öregember-hő­ se, aki „önként” vállalta a halált, hogy éhező családjának kevesebb felé kelljen az ételt elosztania, nemcsak a nyomor, hanem a szokás által szentesített farkastörvény áldozata is, azé a két embertelenítő erőé, amelyekkel szemben az író máig harcolja a maga „kétfrontos” harcát. Ebben a novellában még — ahol mint az öregember uno­ kája, első személyű elbeszélőként van jelen — a tragédia tehetetlen szemlélője csak, de visszafojtott sírásában érezzük már a kiszolgáltatottak iránti részvétet, döbbent hall­ gatásában pedig már az a tiltakozás feszül, ami a „Kicsi madár” hősét majd cselek­ vővé, lázadóvá érleli a nyomor és az embertelenség ellen. A szegénység fogja kény­ szeríteni, hogy éhségét enyhítő fillérekért szórakoztassa az urakat, de a gőg és a go­ noszság ellen fellángoló indulata visszataszítja a nyomorba. Lázad, de először és utol­ jára lázad, mert összehúzza magát. S ha a „Sokan voltunk”-ban az életmű élmény­ tartalmainak forrásvidékét láthatjuk, akkor a „Kicsi madár” — a lázadás lehetetlen­ ségének, értelmetlenségének tanulságával — útjelző novella. A „Téli virágzás” és a „Mécsek” Ferikéje már nem a gonoszokkal, hanem önmagával vívja a harcot. Az em­ berség próbáját állja ki akkor is, amikor a nagy leleménnyel szerzett pénzt egy fél gyertyáért áldozza, hogy osztozzon egy szegény katona gyászában, s akkor is, amikor az erdőre tartó útján a fagyott kismadarat kelti életre. A részvét és a lemondás győz itt a közömbösségen és az önérdeken, de ez a részvét már nemcsak érzelmi azonosu­ lás, hanem másokat segítő cselekvés, s a lemondás sem valamiféle aszkétikus haj­ lam. hanem az erkölcsi öntudat megnyilvánulása. S hogy a lemondani tudás lesz a felnőtté válás próbája is; utólag nyernek értelmet a gyermekkor jelentéktelennek tű­ nő lelkiismereti konfliktusai. Az „Emberavatás” kamasz-hőse az ő kedvenc ételét maj­ szoló kicsiket figyeli, s maga egy falatot sem eszik az első fizetéséből készült vacso­ rán. Kapkodva evő testvéreit nézi, akár a „Sokan voltunk”-ban nézte Ferike a halál­ ba készülő nagyapa utolsó ebédjét, s hirtelen megérti a szegények — s talán az élet — törvényeit: Felnőtt, „szabad” embernek lenni nem az elfojtott vágyak kiélésének lehetőségét jelenti, hanem a tudatos lemondást, közösségvállalást a még fel nem nőt­ tekért. Kevés olyan írás van a kötetben, amelyből kiderül: mit vall, mit tud Sánta Fe­ renc a szerelemről. Mindössze kétszer, a „Szegény leány, szegény legény” és a „Bíró Juli” c. novellákban kerül középpontbaa férfi és a nő, ám ez a mennyiségi arány nem azt jelenti, hogy erről a témáról kevés mondanivalója lenne. A két elbeszélés köz­ vetlenül az önéletrajzi ihletésű írások után következik, s a hirtelen tónusváltás a közvetlen elbeszélő modorból a népballadák hangulatát idéző hangvételre, s ezzel együtt az első személyű elbeszélő távolmaradása a történettől egyszerre jelzik, hogy az író nem lírai vallomásra készül, nem élményeit, hanem véleményét fogja elmon­ dani. Arany János volt ilyen tartózkodó, ha szerelemről volt szó, és Sánta felfogása, szemlélete is a balladaköltő Aranyéval rokon. Nem az emberi szemérmességben kell keresnünk ennek a szemléletnek a gyökerét, sokkal inkább az írói ars poéticában: mindkettőjüknek etikai mondanivalójuk van a szerelemről. Mindketten hatalmas erőt látnak benne, de nem a tettekre sarkalló, jellemet és életutat formáló képességét mu­ tatják fel, inkább a hatalmával való visszaélés tragikus következményeivel döbben­ tenek rá roppant erejére. S mindketten hirdetik: szent szenvedély a szerelem, nem lehet vele büntetlenül játszani. A szegény legény, aki jó üzlet reményében szolgáltat­ ja ki kedvesét a gazdag úrfinak, s a kérőit sorra kikosarazó Bíró Juli, aki szerelmét csak a szeszélyéért életét kockáztató legénynek kínálja, kegyetlenül bűnhődnek, mert megsértették a törvényt. Az egyik anyagi érdeke eszközévé, a másik szolgálójává alacsonyította a szerelmet; a hatalmat, amiért mindenki felelős: nemcsak aki szeret, de az is, akit szeretnek — ha maga nem szerelmes is. A szerelem próbája mindenkor az emberség próbája is, s aki ellene vét, embertelenné is válik. Sánta a történelmi jelentőségű, egy nemzetet, vagy az egész emberiséget érintő eseményeket is — akár a szűkebb közösségi szférákban játszódó drámákat — a sze­ mélyiség élményein, lelki-tudati reakcióin méri. Nem azt jelenti hogy egyenlőségjelet tesz az egyedi és az általános, a lélektani és a szociális problémák közé, hanem, hogy bízik abban a képességében, hogy az egyéni sorsokból ki tudja fejteni a történelmet, 104 �s hogy meg van győződve arról, hogy a történelmi folyamatok ereje és értéke művé­ szileg csak az ember magatartásának, szemléletének változásán igazolható. A magyar közelmúlt egyik legjelentősebb eseményét’ a földosztást, majd a szocializálódást meg­ örökítő három novellát (Föld; Föld, csillag; Hold) ezért tarthatjuk számon nemcsak úgy, mint a sorsforduló megrázó dokumentumait, hanem úgy is, mint a szocialista realizmus kis remekműveit. Tudom, az író tiltakozik ez ellen a minősítés ellen, de hadd tudja: egyre többen vagyunk, akik éppen ezekben a novellákban látjuk megva­ lósultnak a szocialista művészet egyik lehetőségét. A három elbeszélés tulajdonképpen három dráma. A nyugdíjas paraszté, aki ököllel megy társának, mert az szemére vetette, hogy a közösbe lépett, az elnöké, aki elfogadja leváltását, hogy az újonnan belépők — a tegnapi ellenfelek — ne érezzék magukat legyőzötteknek, s a dacból, büszkeség­ ből kívül maradt kisgazdáé, aki lélekben törik meg, mikor tudomásul kell vennie, hogy egyedül maradt. Fájdalmas igazságot tanít mindegyikük sorsa és Sánta a fájda­ lom panaszával s az igazság pátoszával egyszerre tud róluk szólni. S így hiteles a vál­ tozás, amely a paraszti lélekben és gondolkodásban kísérte és követte a szocialista forradalmat. Mert ez a parasztság az évezredes elfojtottságból kirohanó, hol diadal­ masan igazságtevő, hol ádázul egymásnak feszülő, hol pedig keserű daccal önmagát emésztő indulatok izzásában edződött a mához. , A hazafelé tartó útján istennel találkozó paraszt történetéről nem csak azért kell szólnunk, mert a kötet címadó novellájáról van szó, hanem mert költészet és filozó­ fia olyan közelségbe kerül itt, amilyenre példát az író egyébként mindig mély gondolatiságú novellisztikájában is keveset találhatunk. Csoda történik ebben a novellá­ ban. Egy öregember alakjában megjelenik az isten s a kételkedő parasztnak csoda­ tevéssel bizonyítja be, hogy valóban ő a Mindenható. Sánta a realitás síkján játszat­ ja a történetet — a hitetlenkedő paraszt, aki a csoda egyetlen tanúja lesz: őmaga — nyilván nem azért, hogy valóságosnak fogjuk fel a mesét, hanem hogy komolyan ve­ gyük jelentését, szimbolikáját. Olyan istennel találkozunk itt, akinek nincs közvetlen kapcsolata az emberrel, csak a természetben tud megnyilvánulni, s ott sem mindenhatóan. Nem teheti meg például, amit a paraszt szeretne, hogy örökké tavasz legyen, de képes szakadékot csinálni, s aztán eltüntetni az úton — az ember kívánságára. „Nagyon akarja?” — kérdezi a türelmetlen parasztot. „— Én igen — de maga, mit szól hozzá?" — válaszol a paraszt. „Én semmit. . . Legyen, ha akarja!” . .és „A lo­ vak előtt húsz-huszonöt méterre hatalmas reccsenéssel megnyílik a föld.” Pusztító és teremtő természeti erő ez az isten, de nem az emberért van, s nem is az ember aka­ ratától függ, hogy teremt-e vagy rombol. Magától egyiket sem teszi. Neki csak egy kívánsága van, hogy az ember szekerén maradhasson, s ha hazaérnek, adjanak neki szállást, fogadják be — legalább egy éjszkára. S ehhez az emberformájú, emberter­ mészetű istenhez kapcsolódik az elbeszélés erkölcsi mondanivalója. A parasztból nem­ csak az érzelmi megrendülés, s valamiféle bensőséges érdeklődés hiányzik, amikor meggyőződik az isten jelenvalóságáról, de az sem ötlik fel benne, hogy a csodatévő hatalommal való személyes kapcsolatát érdekei számára próbálja kihasználni. Nem áll elé a három kívánsággal, ehelyett gondosan elhelyezi az istent a szekerén, s ha­ zaviszi. hogy addig maradjon nála, ameddig akar. S nem kér ellenszolgáltatást. Em­ berségből ad az istennek. Egy recenzió keretében nem lehet nyelvi-stilisztikai elemzést végezni, de Sánta Ferencről szólva megkerülni sem lehet ezt a szempontot. Bravúrosan komponál, s a kiválóak között is azon kevesek közé tartozik, aki — Kölcsey szavával — „teljes bir­ tokában van a nyelvnek, melyet a nép beszél.” Minden szereplője más nyelven szol, mert más jellem, más a mondanivalója, és Sánta tudja, hogy minden gondolatnak, minden indulatnak más-más ritmusa van. Nem idézhettem ide azokat az oldalnyira terjedő, indulatoktól feszülő, vagy éppen a belátás tárgyilagos hangnemén tanulságo­ kat összegező mondatokat, amelyeket paraszt-hősei mondanak, mint ahogy annak sincs értelme, hogy a félelemtől, félszegségtől, vagy éppen a felszakadó indulatoktól döcögő-akadozó félmondatos párbeszédeket leírjam. De álljon itt példaképpen egy részlet a „Téli virágzás"-ból, az a monológ, amellyel Ferike a fagyott kismadarat pró­ bálja életre kelteni. Figyeljük meg milyen szabályos kis bűvölő ez — nemcsak tartal­ ma szerint, hanem mert azzá teszi a versritmusba oldódó próza. A szemléletesség ked- 105 �véért jelölöm a hat-hat szótagból álló, a hangsúlyos verselés szabályai szerint tago­ lódó ritmusegységeket.) „Én édes istenem, / madárkám, éledj fel!/Éledj fel, s repülj felj, / tartsál ki a télben! / Lásd, apám csak megver, / tűz kell odahaza, / tűz kell a szobába. / Hisz dél óta vágom, / verdesem az ágat. / Haza kell cipelnem, / tüzet kell majd raknom. / Mintha a szavamra / adott volna választ/, megrebbent újból/a kicsike teste. / Mintha szél in­ gatná,/úgy hajlott a fejem, / a fára néztem egyszer / aztán a madárra./” Tökéletes formaművészet ez, ám természetesen nem ebben keresendő Sánta írói hatásának titka Miben hát?! Sokan elmondták már, hogy kedveli a váratlan fordula­ tokat, a végletesen kiélezett helyzeteket, szereti nehezen megoldható erkölcsi dilemma elé állítani hőseit. De mindezt — ha nagyobb részére jellemző is — nem mondhatjuk el valamennyi írásáról. Nem akar mindenütt drámai feszültséget teremteni. Epikus alkat ő, aki nemcsak a tragikus nevelő erejét vallja, de hisz a játék erejében (Kicsik és nagyok), hisz az idill varázsában (Sárga virág, kék virág), s abban a harmóniában is, amelyet az élet rejtett törvényeit kutató-megértő tudat csodálkozása, a meditáció­ ban elcsendesülő lélek kifejezhetetlen örömet nyújt (A csillagokig). S mint ahogy a váratlan fordulatok, a kiélezett helyzetek a romantikus eszköztárához tartoznak, ro­ mantikus attitüdnek nevezhetjük ezt a meditatív hajlamot is. Romantikus lenne hát Sánta Ferenc? Nem könnyű erre egyértelműen válaszolni. Nem azért mert egy befe­ jezetlen életmű részét vizsgáltuk csak, inkább azért, mert romantika-fogalmunk nem egyértelmű. Történeti kategória elsősorban, de negatív esztétikai értékítélet is tar­ talmaz. És ez utóbbi nem mindig indokolt. Sánta esetében bizonyosan nem. Kétség­ telen, hogy örökölt a romantikától — eszközeiből és szemléletéből is a maradandót, az aktuálisat —, de az is bizonyos, hogy művészi világképét végső soron nem a roman­ tika. hanem a dialektikus szemlélet határozza meg. Miben nyilvánul meg ez a dialek­ tika? Társadalmilag meghatározott helyzetekben élő hősei mindig morális indítéko­ kok szerint cselekednek, de Sánta egyik motívumot sem abszolutizálja. Nem mutatja végzetesnek a történelmi determináltságot, de azt sem hiszi, hogy életünk valamennyi problémája morálisan megoldható lenne. Szenvedélyesen harcol az ellen, hogy az „ob­ jektív körülményekre” hárítsuk erkölcsi felelősségünket, de az ellen is, hogy morális kötelességeinkre hivatkozva felmentve érezzük magunkat a mindenkori politikai ál­ lásfoglalás kényszere alól. Mert gonosz hatalom eszközeként nem lehet nemes célokat szolgálni. Ezt sugallja annak a hősének a tragédiája, aki családja érdekében vált a nácizmus kiszolgálójává. De ennek (A Müller család halála) s a fasizmus lélektanát elemző többi novellának (Nácik, A veder, Halálnak halála) az értékelése már külön tanulmányt igényelne. (Szépirodalmi Kiadó; Bp. 1970.) Kulin Ferenc Kunszabó Ferenc: Parázson pirítani Nincs izgalmasabb a valóságnál. Eleven, változó, meghökkentő és lebilincselő. Ám elviselni is, megismerni is embert próbáló feladat. Ugyanakkor hasznos is, kötelessé­ günk is. A mi társadalmunkban meg különösen az, hiszen a jelenségek nem a ma­ guk spontaneitásában történnek: hanem igyekszünk megszervezni azokat. Ebben a valóságfeltáró és formáló folyamatban (végre) kezdi igazi rangját és elismertetését megkapni a szociográfia is. Megnőtt a dokumentum tekintélye. Köszönheti ezt (többek között) a műfaj olyan szenvedélyes és kiváló művelőinek is, mint Kunszabó Ferenc. Nyugtalan ember. Nyugtalansága azonban konstruktív: meg akarja ismerni (és ismertetni) és javítani társadalmunkat. Már a valóság meg­ ismerése is cselekvés, Kunszabó azonban mozgósít is a továbblendülésre. Elődei iro­ dalmukban az országjáró Móricz, a lobogó szenvedélyű Kodolányi, Féja Géza, a gyep­ sori Veres Péter, az orosházi Darvas József. Ez a névsor egyben Kunszabó minősíté­ sét is jelenti, mert méltó utódja elődeinek. Riportjai, szociográfiai témáiktól függően líraiak, vagy szakszerűtlen tényközlőek, lelkesek és elkeseredettek. A kötet legtöbb írá­ sával már találkoztunk folyóiratban, mégis — így együtt — a felfedezés erejével hat- 106 �nak. Valahogy úgy érzi magát az ember olvasásuk közben, mint amikor a már ismert táj jelenségeire, szépségeire hívja fel a figyelmet a hivatott kalauz. Láttuk, tapasz­ taltuk, átéltük ezeket a jelenségeket, de Kunszabó rádöbbent, hogy pontatlanul vagy éppen rosszul figyeltük meg. Máskor meg éppen a felszín alatt rejlő motívumokra hívja fel a figyelmet. Témái szerteágazóak, színesek, mint maga az élet. Ezt a meghökkentő bőséget ép­ pen mozgékonyságával, olthatatlan információ-éhségével tudja „produkálni”. Minde­ nütt ott van, ahol valamiféle „szenzációt” szimatol, máskor meg a jelentéktelennek tűnő témáról fejti le a burkot, hogy új megvilágításba helyezve korrigálja téves beidegzettségeinket. Riportalanyai nem „érdekes” emberek. Ám ez csak akkor érvényes, ha az általánosban is hajlandók vagyunk meglátni a különöst, az egyedit. Nézzünk néhány példát Kunszabó témái közül! Szegény ember. Mit jelentett régen, mit jelent ma ez a fogalom? Tessék elolvasni a Kémények között c. „ciklust”! Miért volt szegény valaki 30 évvel ezelőtt? Mert ura­ dalmi cseléd, bányász, kisparaszt, munkanélküli stb. (a sor folytatható) volt. Ez a múlt, mint egy változtathatatlan, nagy merev sziklatömb jelentkezik Kunszabó írásaiban, így él riportalanyai emlékezetében (Az utolsó barakk, Volt cselédek stb). És most nincsenek szegények? De vannak — sajnos. Kik? Pl. a barakkok utolsó lakói: özv. Hajdú Józsefné, Vámos Lajos, Negre Györgyné stb. 3-800 Ft nyugdíjból élnek. Az írót is, az olvasót is elgondolkoztatja — hogyan? Bizony a barakkokat is hamarost le kel­ lene már bontani. . . Ezek az emberek már nem tudnak önerejükből változtatni a sorsukon, öregek, betegek, belemerevedtek ebbe az életmódba, hogy szinte már nem is tudnak kitekinteni belőle. De ez a „negatív pólus” a kötetben: az élő múlt. Mert a kötetre éppen a dinamikus változás elemzése a jellemző. A legmarkánsabb talán a nógrádi útirajzoké. Több írása is foglalkozik ezzel a megyével. Témáik szerint csopor­ tosítani lehetne: a nógrádi falu, a „kétlakiak” és a nógrádi munkások, bányászok éle­ tét elemző írásokat. A legizgalmasabbnak talán az első kettő mutatkozik, még az utóbbi a hálásabb. Hogyan él ma a nógrádi paraszt? Dolgozik keményen, ahogy azt az őseitől látta, tanulta, de ma már nagyobb eredménnyel. Kunszabó azonban meg­ írja azt is, hogy a munka gyümölcsét nem az élvezi, aki végzi. Pontosabban csak kisebb részben az. Hanem? Kinek dolgoznak az emberek hajnaltól sötétedésig? A gyerme­ keiknek. Ők maguk még beérik a hagyományos életstandarddal, a gyermekeiket azon­ ban már egy fokkal „feljebb emelik”, maguk fölé és elé: taníttatják őket, vagy a vá­ rosba küldik őket dolgozni. összkomfortos, berendezett, lakásokkal házasítják ki lá­ nyaikat, több napig tartó főúri pazarlású lakodalmakkal. A fiatalok azonban már nem folytatják ezt az életmódot. Nem, mert éppen a szülők nem engedik, nem is hajlandók erre, másrészt, nincs szükségük rá. Ám ez újabb problémákat is felvet. Mi legyen azzal az érettségizett lánnyal, akit „kitaníttattak”, de nem kap íróasztalt? Elmegy a csibenevelőbe. És itt jön a csattanó. „Ezért taníttattunk?!” — kérdi felháborodtan a „csalódott” szülő. Több írásában is felveti ezt az elgondolkodtató ellentmon­ dást Kunszabó. Éppen ezek a példásan dolgos szülők érzik „megalázónak” a fizikai munkát — ha a gyermekeinkről van szó. Csoda-e, ha ezek a fiatalok rosszul érzik otthon magukat? A családban is, a faluban is. Unatkoznak pl. (Lányok érettségiben, A csipkekesztyűs csapat) Jól keresnek, divatosan öltözködnek, motor­ kerékpárt, magnót, gitárt vásárolnak — mégis valami olthatatlan vágyódást éreznek. El, el a nagyvárosba. Magukra vannak hagyva? A provinciális tánczenekar, a puccos­ kiglancolt presszó önmagában kevés. . . A probléma itt ki is tágul, mert az erköl­ csök változása, a generációk ellentéte nem csupán a falura jellemző. Kunszabónak van szeme pl. a rossz házasságokból „élettársi közösségekbe” és drága albérletekbe menekülőkre, a női beosztottak és a főnökök „praktikus” kapcsolataira, az egészséges érvényesülési vágy és a korlátoltság jellemtorzító konfliktusaira is (Élettársak, Defekt, Műszakiak beszélnek, Portrék). De látja azt a szívderítő újat is, amiről írni is, olvasni is csak kellemeset lehet. Ilyen A szekszárdi kísérlet c. írása. Milyen lesz az új, a szocialista gazdaság? Elég-e a gazdasági érdek vagy be kell kapcsolni a sokat emlegetett, de a sokszor még hiány­ zó öntudatot is? Hogyan lehet ezt az öntudatot megteremteni és erősíteni? Erre keres­ ték a választ Szekszárdon. A receptet nem találták meg, a kísérlet azonban izgalmas 107 �és biztató. Hagyd az embereket keresni és bízzál bennük! Kalkuláld be a közös anya­ gi érdeket és hozz létre egészséges közösséget! A komplex-birigádokról van szó. Be­ váltak. A kritikusnak illik kifogást is találni. Ez esetben tekintsünk el ettől, mert Kun­ szabó írásainak felelősségteljes komolysága írójuknak feltétlen optimizmusa és jóhi­ szeműsége a kritikust is magukkal ragadták. Élvezetes, jóízű olvasmányt vesz a kezé­ be az olvasó, akit érdekelnek társadalmunk gondjai-bajai-eredményei. Ezeket feltárni a szociográfusé, ezeken gondolkodni és munkálkodni már mindannyiunk feladata. Jó és hasznos segítség ebben Kunszabó Ferenc legújabb kötete is. (Magvető; Bp. 1970.). Horpácsi Sándor A második hegedűs saját dallamai Nem tagadom: személyes kapcsolatoknak is szerepük van abban, hogy szorgalmas olvasója lettem a romániai magyar irodalomnak. De — mint ahogyan Sütő András „Anyám könnyű álmot ígér’’ című regényének kirobbanó sikere is igazolja — napja­ inkban mindegyre nagyobb érdeklődésre tarthat számot „belföldön” is mindaz, ami a Kriterion Kiadónál, a Korunk, az Utunk, az Igaz Szó hasábjain, vagy éppen a Forrás sorozatban — egyáltalán határainkon túl magyarul megjelenik. Nem lehet nem odafigyelni a kolozsvári Kántor Bajos munkásságára sem, — aki alig harmincegynéhányévesen immár négy tanulmánykötet szerzőjének mondhatja magát — hiszen ott ígér — s már adott eddig is — sokat, ahol az utánpótlás, az „új termés” hiányát leginkább érezzük: az irodalombírálat terén. Az „Írástól-emberig” című első kötete 1963-ban — kívánságára — a fiatal, általa is támogatott írókat, költőket felsorakoztató Forrás sorozatba illeszkedett. Azokat a cikkeket gyűjtötte ott csokorba, amelyekkel az irodalmi lapokban már egyetemista­ ként jelentkezett. 1966-ban, a madáchi életmű kutatásának eredményeként „Száz éves harc Az ember tragédiájá-ért” című tanulmánya jelent meg az Akadémiai Kiadó gon­ dozásában. E könyvével nem elsősorban a megújuló viták, illetve vitázók száma gya­ rapodott, — bár egy-két eredeti gondolattal a Madách-képet is gazdagította — hanem megszületett az első olyan marxista igényű tanulmány, amely a Tragédia körül dúlt eszmei harcok legfontosabb téziseit kísérli meg összefoglalni. A „Vallomásos Móricz Zsigmond” című könyvében azt igyekezett bebizonyítani, hogy a lírai ábrázolás és a művészi totalitás egymást nem kizáró, sőt — mint Móricz esetében — éppen egymást kiegészítő, segítő kategóriák. Eddigi törekvéseinek mint­ egy szintézise „Alapozás” címmel 1970-ben látott napvilágot, s az év végén jutott el hozzánk. Már a kötet címválasztása is utal Kántor emberi kritikusi alapvonására: a sze­ rénységre. Olyan magatartás ez, amely mögött a szerző önmagával szemben támasz­ tott igényessége, bátor munka- és felelősségvállalása, a korszerűségre törekvés hagyo­ mánytiszteleten alapuló szándéka húzódik meg. (Valójában ez jellemzi a romániai magyar irodalom egészét.) Mégis — vagy talán éppen ezért — friss hang a Kántor Lajosé. Közvetlen érzelmi és értelmi kapcsolat megteremtésére törekszik a művek és olvasóik között, esszéinek olvasmányosabb volta nem mond ellent az irodalomtörténe­ ti szempontoknak, közvetlensége nem csökkenti, ellenkezőleg emeli tanulmányainak színvonalát, értékét. Ugyanakkor — bizonyítva az alkotáshoz elengedhetetlenül szük­ séges önbizalom meglétét — nem rejti véka alá véleményét, miszerint a marxista iro­ dalombírálat megújulását főként a maga generációjától várja. Azt vallja, hogy a kri­ tikusban is — noha szükségszerűen mindig „csak” a második hegedűs szerepét játssza — születnek „saját dallamok”, amikor szépirodalmat elemez, ismertet, bírál. Mint Kacsó Sándor, a neves erdélyi író — a pályakezdők melegszívű patrónusa — egy helyütt megjegyzi: nem új ez a kívánalom, de amíg a művészi színvonalra törekvő 108 �műbírálat régebbi értelmezésénél inkább külső, formai elemekre — a stílus csiszoltságára, a megfogalmazás eredetiségére — esett a hangsúly. Kántornál a „saját dalla­ moknak” tartalmi követelményeik is vannak. Korszerűséget keres az elemzett műben, de a korszerűség a kritikus számára is kritérium. Erre törekszik, s ezért bízik abban, hogy tanulmányain, kritikáin talán lemérhető „egy ember politikai-művészi hite, az egyéni élmények, az írást napfényre hívó viták sugallata, s íze a közös forrásnak, amely mások tollából verset, elbeszélést buzogtatott föl.” Az „Alapozás” kulcstanulmányának „A magyar novella útjai” címűt vélem — amely először 1969-ben a Valóság-ban jelent meg — mert Kántor Lajos egész eddigi tevékenységével tulajdonképpen a XX. századi magyar prózáknak, s abból is elsősor­ ban a novella önálló koncepciójú majdani összefoglalásához rakta le a fundamentu­ mot. Ebben a tanulmányban sűrűsödik Kántor alapkoncepciója, hogy tudniillik a no­ vella nem nélkülözheti a líraiságot — ezt sugallják a „Móricz-revízió” című fejezet is — s az 1945. utáni új társadalmi feltételek között helyét kereső magyar prózairoda­ lom közvetlen örökségéül tekinthető írók — Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Gelléri Andor Endre, Nagy Lajos, Karinthy Frigyes — is valójában a lírai vonal képviselői, ha a líra alapvető kritériumaként — mint Bóka László tette — a „rezonancia folyamatát” értjük. Másik, de az előbbivel szorosan összefonódó problémakörbe vezetnek a lírikus életművekkel foglalkozó tanulmányok — az onnan nézve hazaiak, de bárhonnan néz­ ve kitűnő költők: Bartalis János, Horváth Imre, Szabédi László líráját elemzők — amelyek nemcsak Kántor ouvre-jét tágítják, hanem fontos következtetésekkel is szol­ gálnak célkitűzéséhez: a líraiság előtérbe nyomulásával a prózában megteremtődő új elbeszélői mód vizsgálatához. Kántor e kötetbe is beválogatta — ,.Madách-egy évszázad távlatában” címszó alatt — három, folyóiratokban megjelent Madách-tanulmányát. Főként két probléma, a humánum és a magány értelmezése igazolja. Az előbbi kérdésben Révai József véle­ ményéhez társul, — miszerint „sokszor az teszi naggyá az írót, hogy az ellentéteket feltárja, és megmutatja, vagy legalábbis érzékelteti kibékíthetetlenségüket” — az utób­ biban emígy zárja le fejtegetéseit: „Az a komolyság és elkötelezettség, amellyel az élet feladta kérdésekre a válaszokat kereste — még ha nem is találta meg a harc konkrét-valóságos lehetőségét s a harcostársakat —, a legnagyobbak közé emeli Madáchot. A példamutató klasszikusok közé, akik nem tették a magányt filozófiai vég­ következtetéssé.” A korszerű irodalomtudományban — mint kötetéhez írott előszavában Kántor megjegyzi — egyre inkább előtérbe kerül a motívumvizsgálat, a különféle struktú­ rák felmérése, s mindezeknek fényében a nemzetközi összehasonlítás igénye. Nos, egyegy villanásnyira feltűnnek e kötet tanulmányaiban is ilyen szempontok, anélkül, hogy döntően befolyásolnák a vizsgálódás hagyományosabb jellegét. Mégis, a szán­ dék itt-ott áttöri a korlátokat, s például a műfajok szabadabb értelmezésében, motí­ vumelemzésben vagy néhány „összehasonlító utalásban (román-magyar párhuzamok) jövendő feladatokra is fényt kap. Ez indokolhatja az „Appendixébe foglalt eszmék idekapcsolását. Ebbe a fejezetbe ugyanis a romániai magyar irodalmi életre sajáto­ san jellemző újrafelfedezések, vagy éppen „felfedezések” kerültek a kortársi iroda­ lomból. (Például: Petelei — és az irodalomtörténeti nagyságrend; Radnóti és a Ko­ runk; Elfogult jegyzetek Illyés Gyuláról, Déry Tiborról, az irodalomról és az őszinte­ ségről) Az élő magyar irodalommal való szoros kapcsolatát, „állandó jelenlétét” leg­ inkább „Az átváltás pillanata” című esszében érezni, amelyben az ötvenes évek közepén-végén „új hullámként” feltűnt, ma már a derékhadat alkotó nemzedék (Csurka István, Fejes Endre, Galambos Lajos, Galgóczi Erzsébet, Moldova György, Sánta Fe­ renc, Somogyi Tóth Sándor és mások — közös jellemzőjét az „erkölcsi kérlelhetetlenségben” jelöli meg. Klasszikusok-kortársak, romániai magyar irodalom-magyarországi irodalom, ma­ gyar irodalom-román irodalom, nemzeti irodalom-világirodalom: Kántor érdeklődési köre — időben visszafelé — Madáchig terjed, de horizontjában is imponáló. Kántor 109 �Lajos — aki „civilben a magyar múltú Korunk egyik szerkesztője — szisztematikus munkálkodása újabb, gazdag tartalmú kötetet szült, amely méltán nyeri meg az iro­ dalomban jártas, az irodalombírálat és irodalomtörténet iránt kiváltképp érdeklődő magyarországi olvasó rokonszenvét is. Csongrády Béla Szabó Lőrincről — Balassagyarmaton „Aki rááldozza azt a két hetet, amely Szabó Lőrinc teljes munkásságának — va­ lamennyi versén kívül fordításainak s tanulmányainak — megismeréséhez szükséges, az, felmerülve ebből a még föltérképezetlen világból, ezt mondja: Hogy első-e, nem tudom. De hogy versenytársait fél kézen meg lehet számolni, az bizonyos”. így össze­ gezte eredményeit, határozta meg a Szabó Lőrinc-i költészet értékét, egy évvel a nagy költő halála előtt a költőtárs és barát, Illyés Gyula; halála tízéves fordulóján pedig a Kerepesi Temetőben tisztelgők nevében fogalmazva a fiatal lírikus nemzedék veze­ tő alakja, Juhász Ferenc a legmodernebb magyar költőnek nevezte Szabó Lőrincet Arról a népszerűségről pedig, amelynek olvasói körében örvend, azt hiszem nem is kell hogy szóljak, a kiállítás látogatóinak érdeklődő és tisztelgő jelenléte minden hangzatos kijelentésnél beszédesebb bizonyság erre. Széleskörű népszerűség, és leg­ nagyobb kortársainak rajongó tisztelete, — igazán kevés szerencsés költő dicsekedhe­ tett ezzel a líra történetében. A magyar irodalomban, igaz, gyakoribb ez a jelenség, Szabó Lőrinc mégis a ritka kivételek közé tartozik. A mi irodalmunk ugyanis, né­ pünk sajátos történelme folytán nemegyszer a közvetlen politikai feladatait is magá­ ra kényszerült vállalni, egy Petőfi, Ady, József Attila vagy Illyés Gyula népszerűségét az általuk vállalt társadalmi szerep, politikai feladat is fokozta. Szabó Lőrincben ol­ vasói nem találnak ilyen messzezengő politikai megfogalmazásokat, költészetében ön­ magukkal találkoznak az emberek, mindennapi életük keserveivel és örömeivel, mind­ azzal, amellyel a XX. század embere saját otthonában is, naponta újra meg újra szembekerült. Szabó Lőrinc fedezte fel számunkra, hogy korunkban a mindennapi élet mennyi drámával telített, a megmozdult világban összetorlódott sorsok hányfélekép­ pen metszik egymást, micsoda feloldódásokat és poklot is tud kikeverni, minden egyes ember számára az élet. Berzsenyi vagy Madách, a maga udvarházában, a ritka pos­ tára és még ritkább látogatókra hagyatkozva, nem volt oly magányos, mint bármely ember a XX. század első felében, a két világégéstől és kiábrándító, embertelen hely­ zetektől meghatározott években, mégha egy nagyváros forgatagában, barátai és kon­ szolidált környezete nyugalmas világában élt is. A hajsza az ember fölé nőtt, a hír­ közlés és a technika emberközelbe hozta a legtávolabbi világokat, ismeretlen földré­ szeken, mint otthon járhat a fantázia, és például egy egyiptomi utazás sem elérhetet­ len álom, a csillagvilág végtelene a tér és az idő megszokott „falusias” rendjét szinte a követhetetlen lehetőségek és esélyek végtelenévé tágította, — csak az ember maradt mindinkább távol önmagától, veszítette el lehetőségeit, kiszolgáltatottan, hökkenten kezdte önmagát keresni e körülötte kitágult és megürült világban. Szabó Lőrinc elő­ dei, kortársai és rokonai erre a ember-idegen világra eszméltek. Franz Kafka láto­ másai, Proust emlékekbe kapaszkodó vergődése, Eliot távolságtartása és önkontrollja, e magára maradt ember, az új helyzettel való ismerkedésének egy-egy mítoszát te­ remtette meg. Elvont képleteket kreáltak, melyekben megsejthették, kifejezhették és megvizsgálhatták az ember önmaga ellen teremtett poklainak visszahatását magára az emberre. Szabó Lőrinc, — és ez népszerűségének is kulcsa, — nem ilyen elvont képletet dolgozott ki, hogy megformálja az embert ért sérelmeket; — egy alapvető igazságot fedezett fel: mindazt, amelyet nagy kortársai az elvont látomások formájá­ ban fejeztek ki. azt tetten lehet érni az egyes ember mindennapi életében. Míg mások az absztrakciók magaslati, — de tudjuk, hogy ez egyúttal légürest is jelent — szintjén kísérleteztek. Szabó Lőrinc saját életét tette rá e kísérletre, saját magán végzett meg- 110 �figyelései során gondolta végig századunk polgárainak sorsát. Ebből az egyetlen, sze­ mélyes véletlenekből szövődő életből kereste ki azokat a mozzanatokat, melyekben ál­ talánosan fontos tényekre, viszonyítási pontokra tudott rámutatni, melyekben életünk során oly sokszor figyelmeztetést, tanulságot, példát és okos tanácsot találhattunk saját egyéni problémáinkra is. A Szabó Lőrinc-versben nem úgy élnek benne száza­ dunk emberének kérdései, hogy hasonlóan egy titkosíráshoz, előbb dekódolni kell az előttünk lévő szöveget; — de úgy, hogy mindnyájan, azonnal megértjük üzenetét, mert az szervezetünk, érzéseink, idegrezdüléseink nyelvén, az emberi természet nyel­ vén fogalmazódott. Egy, több mint tíz éve halott költő élete, idegrezdülései így kapcsolódnak köz­ vetlenül a miénkbe, azzal a természetességgel, mintha Szabó Lőrinc bennünk élne, a mi természetünket, a mi legszemélyesebb problémáinkat írta volna meg. A Szabó Lőrinc-költészet így minden olvasáskor sajátos lélekvándorlásba kezd, már nem is a va­ laha élt ember néhai örömeit és szenvedéseit hallgatjuk, de saját egyéni életünk ví­ vódásait találhatjuk megírva benne. És ez a csoda csak a legnagyobbaknak sikerülhet. Illyés, vagy Juhász Ferenc tisztelgése ezt, a mindanyájunk által is, külön-külön tettenért és tettenérhető csodát ünnepelte. Tisztelgésére jöttünk most mi is össze. Balassagyarmat büszkén tekinti magáénak is a nagy költőt. Hisz maga a költő is szeretettel emlékezett e városra, ifjúsága szín­ helyére. A balassagyarmati emlékek is erősen belejátszottak abba a szintézisbe, mely­ ből az önmagát bemutató nagy személyiség-látomása, az élet-példát elemzésre áldo­ zatul felmutató mű, a Tücsökzene megszületett. A most megnyíló szerény kiállítás erre a nagy életműre szeretne emlékeztetni, és tisztelegni a város nagy fia emléke előtt. Kabdebó Lóránt Az I. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat 1971. A „Grand art" a XV. század olasz quattrocento festészete úgy látszik soha nem halványuló példa marad napjaink piktúrája számára is. Nem véletlenül, mert nagy művészegyéniségek friss felszabadultságának kora volt és a mindennapi élethez, az igazsághoz közelítés volt a célja. A quattrocento felidézése nem öncélúan történt, hanem azért mert a Tavaszi Tár­ lat legsikeresebb festménye a „Bábjátékosok”, a fiatal és tehetséges, Derkovits- és SZOT-díjas Lóránt János munkája e kort idézi emlékezetünkbe. Az élet leplezetlen örömét, a kompozíció áttekinthetőségét, tisztaságát az ember­ csoportok hatásos összekapcsolódását, Piero della Francesca ismerte ilyen nagysze­ rűen. Csak jó festő képes a művészettörténet nagy tanulságait jól felmérni és ilyen mesteri módon fel is használni. A kiállítás másik kiemelkedő szereplője ezúttal is Czinke Ferenc grafikusművész. Czinke egyre nagyobb sikereket ér el nemcsak országos, hanem külföldi bemutatókon is és egyik legjobb magyar grafikusként tartják számon. Mégsem kap egyértelmű ér­ tékelést szűkebb hazájában, Salgótarjánban. A „beavatottak” egy része újabban úgy látja, hogy fejlődésének az a vonulata, amelyet jelenleg követ és annak további ered­ ménye, csak üres dekorativitás lehet. Számunkra fontos és egyre összetettebb gondolattartalmakat hatásosan közölni, csak a leghaladottabb formanyelv belső ismeretével lehet. Czinke ezt pontosan tudja, és éppen ő az, aki a modern formanyelvet „nekünk valóvá” teszi, megragadó balladás vallomásai a népéletről, felszabadulásunkról, az elkötelezettséget sugározza még akkor is, ha sokan ezt még direkt megjelenítés útján tudják csak értékelni, elkép­ zelni. 111 �A felsorolást Pataki Józseffel kell folytatni, akinek — a Cantata Profana című gobelin-terve — a műfaji törvények teljes ismeretével készült és már a karton kva­ litás-értékei is a mű leszövetését sugallják a város egy új, reprezentatív épületbelső­ je számára. Az észak-magyarországi kiállítások helyébe lépő Tavaszi Tárlaton ez alkalommal a legjobb miskolciak is jelen voltak. Gazdag anyaggal szerepelt a festők közül Seres János, Mazsaroff Miklós és a grafikusok sem csak névjegyüket adták le. Lenkei Zol­ tán, Lukoszky László, Tóth Imre legszebb lapjaikat küldték el; Feledy Gyula pedig képzőművészeti ünneppé is avatta az országos Bartók évfordulót ez alkalomra ké­ szült grafikáival. De a tárlat értékei közé tartoztak az egri Kishonti Jenő látomásos önportréjai. Blaskó János absztrakt kompozíciói, a balassagyarmati Farkas András népi ízű fest­ ményei is. A Nógrádból származó Fábián Gyöngyvér, Bakallár József, Bojtor Károly, az itt élő Mészáros Erzsébet alkotásai a fiatalok előretöréséről szóltak. Egyenes vo­ nalú fejlődéséről tanúskodott Somoskői Ödön. Új tarjáni művészeket is avatott a be­ mutató Kelemen István és Kerekes László személyében. Az észak-magyarországi bemutatókon a közönség, a szervezők, a bemutató művé­ szek jogosan hiányolták a szobrászok távolmaradását. Az új bemutató úgy látszik e téren is előrelépett. Lesenyei Márta, Dabóczi Mihály, Kiss Sándor, Varga Imre, Vasas Károly kitűnő szobrai, valamint Csohány Kálmán és Zala Tibor grafikái révén a fő­ város élenjáró művészei is felvonultak e tárlaton. Ez a grafika és plasztika a magyar művészet forrásainak változatosságáról, erejének növekedéséről tájékoztatott, emelte a kiállítás rangját. A megújulásra való képesség az életrevalóság jele. A város vezetői és művészei az I. Tavaszi Tárlat megrendezésével e képességüket bizonyították. Mert a megnöve­ kedett igények kielégítését, a differenciáltságot már azzal is bizonyították, hogy meg­ hívták a város közterein, épületbelsőiben elhelyezett művek alkotóit, az innen elszár­ mazott művészeket. Felszámolták ezzel, az igaztalan „vidéki’’ jelző alkalmazásának a lehetőségét is. Ha néhány szóban kíséreljük megvonni az I. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat érték­ határait, úgy azt mondhatjuk: ez a legegységesebb kiállítás, amelyet eddig Salgótar­ jánban láthattunk. A festőknél az intenzívebb kifejezés, a gondolatibb, a dekoratívabb, az általáno­ sabb érvényűre törekvés, a grafikusoknál a stabil értékek még újabb lehetőségekkel történő gazdagítása a jellemző. A szobrászok az összeurópai formanyelv jó tanulságait alkalmazzák a hazai értékek ötvözésével. Az Új Művek nemrég látott műcsarnoki bemutatóján több festőnél olyan érzése támadt a szemlélőnek, hogy vannak nonfiguratív művek, amelyek mindenképpen figuratívnak akarnak hatni, és vannak figuratívak, amelyeket akárhogy is nézzük, nem azok. Vagyis nem a felismerés, a szín és formaélmény vezette ezeket a művészeket, hanem a spekuláció, ezért műveik hitelnélkülivé váltak. A Tavaszi Tárlaton is voltak képek, melyek fáradtak, színtelenek voltak. Mégis itt a művek nagyobb részénél — ez a tárlat legnagyobb értéke, a látványos hatásosságra törekvő fővárosi művészek­ kel szemben — a tisztább igazság keresése, a valóság, a környezet bensőségesebb, kendőzetlenebb átélése a megjelenítés teljesebb értékűsége volt a domináns. A művész eszméléséhez, értékeinek felkutatásához, a mindennapok embere adott és ad segítséget. Ez a sokszálon mozgó bonyolult viszony itt egészségesebb, az infor­ mációk szerzése közvetlen, élménykeltő, igazán demokratikus. Ez a legfőbb magyará­ zata a művekben a tisztább emberképnek. Ha a közösség gazdag élményt nyújtó erejéhez, a szakmai gyarapodás gyorsulása, a teremtés nagyobb bátorsága is párosul, ha a város vezetői megtalálják a más táj­ ról is honossá válók kötődésének módozatait, további szép sikerek várhatók a Salgó­ tarjáni Tavaszi Tárlatokon. Kovács Béla 112 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/1cd500ad4461be5cd811f4d49abc926f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1971 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1971/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1971 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/8c9b5fd50c52233adde96d126213caf0.pdf cd2b40f2aa907253aa33d02d7a0f06d1 PDF Text Text �IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI V. ÉVFOLYAM 1971. FOLYÓIRAT 1. SZÁM TARTALOM Iszlai Zoltán: Hallgatás, Embernek maradni, Feleút Baráth Lajos: Ehet-e szénát a kecske? Polgár István: Mégse Jánosy István: Csattognak a kerekek 3 5 10 11 Józsa Teréz: Karrier 12 Csikász István: Luther King 12 Kiss Sándor: A pofonok nyoma 14 Leszja Ukrajinka: Hét húr, Szélcsend, Epilógus (Radó György fordításai) 19 BEMUTATJUK Czinke Ferenc: Nem tomboló széllel . . . (Végh Miklós, költő verseihez) 26 Végh Miklós: Áldásos átok, Az Ember, Rakodómunkás, Mintha meglopnálak, Nyári esők csendje, Sínek között, A róka, Rinocerosz és az őz, A pingvin, A medve, Az elefánt 27 EMLÉKEZÜNK Szabó Béla: Egyenes út (Nógrádi Sándorról) 33 Egy nemzedék a történelem alakításában (Horváth István) 38 POLITIKA Wirt Ádám: Engels, a tudományos szocializmus kiemelkedő teoretikusa és harcosa 40 �M. Trus: Lenin a szocialista és kapitalista rendszer békés egymás mellett élésének alapelveiről (Schneider Miklós fordítása) 50 TÁRSADALOM-MŰVELŐDÉS Sallai István: Könyvtárügyünk fejlődési iránya és a könyvtárépületek 55 Kirsehner Erika: Mi leszel, hanagy leszel? 64 Kiss Aurél: Megjegyzések egy értelmiségi képhez 71 HAGYOMÁNY Kulcsár Ildikó: Bérczy Károly hagyatéka Salgótarjánban 75 Leblancz Zsoltné: Egy vers keletkezésének körülményeiről 82 KÖRKÉP Madách-emlékérmesek, 1970. (Molnár Zsolt) Jobbágy Károly: Útravaló a „Papírszárnyak”-hoz Varga Domokos: Erdőkerülőben (Horpácsi Sándor) Művészet és politika — Aragon, Brecht és Sartre esszéiről — (Csongrády Béla) Költészet és grafika (Vihar Béla) Kő Pál szobrai (Hann Ferenc) 85 88 90 91 93 95 KÉPZŐMŰVÉSZET Egy partizán emléke (Czinke Ferenc és Kerekes László montázsa a címlapon), Hann Ferenc és Hibó Tamás kiállításából (műmellékleten; Fotó: Veres Mihály) • PALÓCFÖLD Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat. A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának lapja. Megjelenik negyedévenként. Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Csík Pál. Csongrády Béla, Csukly László, Czinke Ferenc. Erdős István, Havas Péter, Kerekes László, Schneider Miklós, Szabó Károly. Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivatalokban. Egyes szám ára: 5,— Ft. INDEX: 25708. 71 12 123 NyVBgy 1700 db. — Fv.: Bednár Károly �IszIai Zoltán Hallgatás Üvöltő zenedobozként billegtünk elsistergő mezők között. Kívülünk nem volt derengőbb világ. Kocsink, az önként vállalt börtön magára húzta, mint ruhát az esti ég elgyöngítőn derűs konkrétumát. Nem féltünk semmitől, a lámpák meglódult ujjai felböktek néhány kövér nyulat. Alakítottunk motyogó-dalárdát amelyben ki-ki önmagán mulat. El kellett volna mondanom, szeretem én az embert, ki annyi utazás után magához visszatér. A sok jó gondolat összegyűrte a nyelvem. Megbocsájtottak hallgatásomért. 3 �Embernek maradni Az anyák elmaradnak. Távolról üvöltenek vonalunk után. Ó, légy alázatos! A ígéret fájdalma, a várakozás vasfüggönye, a teljesülés ismeretlen szövege után önmagad maradsz életeddel. S ha mersz, azon túl is, képzelhetetlen pillanatra. Ember, tárgyak, halál, világ között, akárkivel. Feleút Milyen út a feleút? Fele undok, fele rút. Fele gödrös, fele rögös, csak dágványa az örökös. Milyen út a feleút? Lágy homokkal telefújt. Járja szamár, vágja ló, kerék nélkül járható. Milyen út a feleút? Nem föl, csak lefele fut. Vidékén a szél nem fúj, se vége, se — azontúl. 4 �Baráth Lajos Ehet-e szénát a kecske? (avagy az isteni békéről) Előre megnyugtatom a figyelmes olvasót, hogy e csupán látszólag együgyű kérdésben a tudomány immár több évszázada állástfoglalt, mi­ szerint a kecske ehet szénát, száraz, félszáraz, harmattól puhított vagy pajtában szárított állapotban is. Maguk a derék állatok minden alkalmat megragadnak, hogy a tudomány eme állásfoglalását igazolják — télidőben, vagy bármikor szénát dobnak elébük, örömmel falatoznak belőle, szálan­ ként és marék számra. Ám, hogy e kérdés mégsem annyira együgyű, sze­ retnék elmesélni egy réges-régi történetet, mely bölcs gondolatokra ser­ kenti az olvasót, elsősorban az irányba: valóban olyan egyszerű kérdés is az, hogy ehet-e a kecske szénát? S ha nem, hát miért nem ehet? S árt­ hattak-e bizonyos korok a kecskék és a szénák kapcsolatára? — mindezek­ ből kitűnik, hogy e látszólag nevetséges kérdőjelben is a tudomány és a haladás vívott ádáz küzdelmet a maradisággal és a konzervatívok elődei­ vel . . . Pár évvel, esetleg évtizedekkel azután, hogy Lucifer személyesen rek­ lamált Spinello Spinelli festő és mozaikkészítő mesternél, amiért őt Arezzóban, a San’Agnolo templomának szentélyén szörnyűségesnek ábrázolta, olyannyira rútnak és visszatetszőnek, hogy amikor a derék festő meglátta a fekete angyalt, délcegen, nemes vonású arccal, és meghallotta logikus, okos beszédét és érvelését, elhatározta, hogy azonnyomban átfesti Luci­ fert . . . Abban a korban a városok vetélkedésében nagyonis döntőnek számított, hogy mely pátriában festik rútabbra és visszataszítóbbnak az ördögöt, s talán az sem nyomott annyit a latban, hogy hol s mennyire szépen tündökölnek a szentek és a félszentek, az Úr és közvetlen vezér­ kara . . . Több célból is fontosnak találtatott, hogy az ördögök csak varangyosan csúnyák lehetnek, míg velük ellentétben az angyalok szépek és tündének. A legfontosabbnak azt tudták a derék festők: ha az ördög csú­ nya s az apátúr vagy a püspök atya nem fizet rendesen, akkor a következő templomban az ő kezeit és lábait mosdatják meg híg aranyban az ördögfi­ ókák, az ő szemeit szurkálják pokolbéli fattyak lándzsával és tüzes vas­ sal.. . (A művészettel együtt jár az a rafinérikus tudomány is, miszerint az elkészült műért be kell vasalni a honoráriumot is . . .) S fontosnak ítéltetett az ördögök rútnak ábrázolása azért is, mert a kimondott szó el­ röppent, bármily magas és cifra szószékről is hangzott el, — míg a fest­ mények megmaradtak és eliszonyították a rosszra hajlandóságot érző hon­ fiakat. A harmadik pont is ide kívánkozik, — bár erről esetleg az iroda­ lomkritikusok beszélnek, manapság: könnyebb a hibát, a rútat, a gúnyolni valót észrevenni valamiben, mint a szépet és a jót, a követendőt és a dí- 5 �cséretest. Ezért is van, hogy abban a korban rengeteg sikeres ördögöt és gonoszt festettek a művészek, míg az angyalok legtöbbje olyanra sikere­ dett ki ecsetjük alól, mint az a gyermek, akit az anya tejbegrízen hizlal pufókká. A derék Tafi, bár elhatározta, hogy Lucifert megfesti valóságosra, olyanra amilyennek a négerek képzelik el őrző angyalaikat, elhatározását nem sikerült megvalósítani. Lucifer reklamációja és személyes megjelenése annyira megzavarta öregedő testét és lelkét, hogy ájulásból ájulásba esett, mígnem megtért Ábrahám ölébe. S nem tudta, hogy egyik festményével milyen heves vitát vált ki az utókor képviselőiből, mint ahogyan azt sem, hogy politikai és társadalomtudományi vitaponttá léptetik elő: Ehet-e a kecske szénát? című gondolatot. Spinello Spinelli szüleit valamikor Firenzéből száműzték. Arezzóban telepedtek meg, ám alig cseperedett ifjúvá a későbbi neves festő és moza­ ikkészítő mester, pestis tört a városra. A nemes lelkű és származású Tafi nem kímélte magát: ott segített, ahol tudott. S míg a töménytelen hulla­ hegyeket égették a város határában, a békéről és az idillikus csend világá­ ról álmodott. Akkor még nem tudta, hogy az ördögök rútrafestéséért job­ ban fizetnek majd a megrendelők . . . Álmodozott és merengett, közben az élet sok városba sodorta, hírét is meghozta tehetsége, sőt gazdag lett idővel, — ám hű maradt egykori elhatározásához: egyszer megfesteni az isteni békét, az angyali nyugalom és csönd harmóniáját. Mivel nagyon szerette a természetet s már elegendő pénze is volt ahhoz, hogy csak önma­ gának fessen, egyéb munkái mellett, mintegy lopva, felvázolta és megfes­ tette az Isteni béke című munkáját. Leikéből festette ezt a képet és nem modell után. Ott pihent a templomok hűvös mélyén s míg az ördögök rútságáról kellett volna álmodoznia, ő kinn érezte magát a szabad mező­ kön, kies völgyben, távol a városok zajától, a kereskedők rikácsolásától ment Édenben. Abban az Édenben, ahol — véleménye szerint — ez a világ legközelebb van Istenhez. Bűntelen és tiszta világról álmodozott, mi­ közben körülötte rikító színekben hivalkodott a világi szépség. Zománcozott, zafírral és amatisztekkel kirakott kelyhek és ereklyetartók sorakoztak az oltárokon, veretes ládákon, melyeket limogesi mesterekkel készítettek, an­ tik kámeákkal borított misekönyvek, elefántcsontból faragott oltárkeresz­ tek, hordozható oltárok alabástromból, Rajna vidéki mesterek műve, arany kandeláberek, gyöngyökkel kivert miseruhák, smaragdok, zafírok, amatisztek, rubintok, türkizek, gyöngyök garmada, miket hosszú évtizedek során a hívő lelkek összehordtak, éppen az ördögtől való félelmükben . .. Nem vett tudomást eme káprázatos pompáról. Ő a bűn nélküli világot rajzolgatta, színezte magában: az Édent, két kecskével és egy szénakazallal. A mű elkészült és csak jóval később vásárolta meg az egyik arezzoniai patrícius család, innen egyik kies templomba került bűnbocsánat reményé­ ben, s azzal a meggondolással, hogy a festmény méretre nem a legfeltűnőbb (akkoriban nem értettek annyian a képzőművészethez, pedig még alig egy­ két izmus uralkodott, — nem úgy mint manapság). Bár pontos adatunk nincs, de a festmény nem lehetett nagyobb a negyvenszer-hatvan centimé­ 6 �ternél s úgy látszik, a patrícius család idővel meggazdagodott. (A bűnbo­ csánatra való hajlam is erre utal.) A két kecske megfelelt a zoológiai követelményeknek. Keverék-faj volt. Kicsit kőszáli kecske (Capra ibex), kicsit bezoár (Capra hircus) pörge szarvakkal, finom szálas szőrzettel, melyből a kasmírkendők készültek egykor; széles homlokukat az isteni közelség lengte körbe: szelíden büsz­ kén néznek a távolba, vizet sejtő patak irányába, avagy barangoló kedvük­ höz híven elnéznek a közeli erdő hívogató rejtekeire, a csúcsok szikláira. Az ember jelenlétét a szénakazal jelezte, mert hiszen az újkori istenek nem nagy kedvet éreztek a kaszáláshoz, sőt semminemű adatunk sincs arra vonatkozóan, miszerint tudtak volna valaha is kaszálni. A békét pedig már az is feltételezi, hogy a kecskék nincsenek kikötve, holott ez a világ legtermészetesebb dolga; egyrészt, mert akkor idővel lelegelnék a közeli er­ dők fiatal fáit, másrészt, a tejhozam is növekszik a mozgás akadályozásá­ val. De egy Édenben nem kötik meg a kecskéket, ez csak természetes. Ezeknek a kecskéknek annyira jó soruk volt, hogy szénát ehettek, igényte­ len hajlamuk ez esetben teljesen felesleges tulajdonságnak bizonyult. A derék festő és mozaikkészítő művész meghalt. Dante akkor már visszatért túlvilági útjáról, így aztán nem tudni, hogy a sok ördög-festés­ nek volt-e foganatja: Az Isteni béke viszont megmaradt és oly idők jöttek, amikor már nem csupán a szószékről és a sóhajtásokból hallatszott ki a béke óhajtása, de a templomok vagyonkezelői is tárgyalásra hívták meg a költőket és novellistákat, segítsenek képzeletükkel megteremteni azt, amit a városok tanácsnoki kara, a fejedelmek és az egyházi méltóságok elfelej­ tettek. Szép és csöndesen csörgedező mesékre volt szükség, miszerint béke van, és ami történik, az éppen a hőn óhajtott béke érdekében történik. S természetesen a demokrácia érdekében; hiszen a városállamokban erre is ügyelték, Arezzóban épp úgy, mint Firenzében. — Itt van a mi derék és megboldogult Spinello Spinelli barátunk képe, az Isteni béke — mondta nagy hévvel az egybegyűlt két írónak a vagyonkezelők egyike. — Téma a festőnek? Az írónak talán nem? — Hát . . . igen, a téma, az téma — mondta az idősebb író és a nyakszirtjét kaparászta. De aztán ijedten elkapta kezét. Eszébe jutott, hogy az inkvizítor nemcsak máglya általi halálbüntetést tud kiszabni, de akasztani és lenyakazni is; a szüntelen keresztes és egyéb hadakozás miatt kevés volt az igavonó barom, a szárazfa szállítás így akadozott. — Magának is ez a véleménye? A fiatal író gyorsan bólintott. — Rajta, gyermekeim — enyhült meg az egyházfi tekintete. Másnap reggelre más városba költözött a fiatal író: egyesek szerint adósságai és szerelmi ügyei vitték erre a cselekedetre, mások szerint a fejét féltette. Már akárhogy volt, az öreg író magára maradt és nekilátott, hogy megírja az isteni békét, az angyali csöndet. Egy álló hétig tanulmá­ nyozta Spinello Spinelli Isteni béké-jét, hogy ihletet kapjon, azután mun­ kához látott. Lelkiismerete tiszta volt, hiszen az egy heti tanulmányozás alapos volt; mindent megfigyelt, a legapróbb részletekig. A kecskék széles homlokát, erőteljes lábazatát, kurta nyakukat s azt, hogy a két kecske csak 7 �áll a szénakazal mellett, de nem eszik; a horpaszokból szívós türelmükre következtetett — isteni nyugalmukra: legyőzik az éhséget is, mert telve vannak a malaszttal . . . stb., stb. A vagyonkezelő elolvasta a kéziratot, hümmögött, hiszen nem értett az irodalomhoz s bevitte a püspökéhez. A püspök egyben-másban hasonlí­ tott a kecskékhez: ékalakú koponyája széles és keskeny homlokban végző­ dött, fölötte már csak gyér és szalmaszínű hajzata tapadt a tarkójára, s ha szarvai nem is voltak, a nép, sőt maga a vagyonkezelő is szentül meg volt győződve, hogy ott van az, csak éppen nem látni . . . Hatalmas, zöldes fényű szemével hosszan olvasta, majd mereven nézte a kéziratot, közben többször is megnyalta aránytalanul vastag szájaszélét. Intett, hogy jöjjön be az író. — Dícsértessék a Jézus Krisztus, Atyám — köszönt az író illedel­ mesen. — Mindörökké, fiam — fogadta amaz. Még mindig nem nézett fel a kéziratból. Halkan, de szigorúan szólalt meg egy kis idő után. — Szóval, ez lenne az Isteni béke, irodalmi megfogalmazásban? — Igen, tisztelettel... — Balsejtelmek kínozták az írót. Szeretett vol­ na leülni, de nem kínálták meg ülőkével. — Igen . . . igen ... — mély visszafolytottságot árult el a főpap. Hosszan, mereven gondolkodott, miközben le nem vette volna tekintetét a kéziratról és az íróasztala lapjáról. Az íróban közben tovább gyülemlet a kétség és a félelem. Nem szerette azokat az embereket, akik, ha hozzá be­ széltek, nem nézlek a szemébe, meg, mert lelkesebb fogadtatást várt, gon­ dolva itt az alapos munkájára. A főpap felkapta a fejét s parázsló tekin­ tetet lövelt rá. — Ki itt a kecske, és kié a szénakazal? — kérdezte, de most már nem fékezte hangerejét. Kiabált. — Eretnek! Azt akarod mondani, hogy mi, az Egyház képviselői kötelek nélkül, szabadon mehetünk a ka­ zalnak? Hogy ezen az Édeni tájon csak mi vagyunk, szent állat képében, az Éden egyedüli élvezői? — De kérem, szent Atyám . . . — Hogy minden, ami Isten jóvoltából megterem e sárgolyón, azt mi kapjuk meg? Ne szólj közbe, te megátalkodott! Hallottam én, sőt olvastam is egy író műveit, már nem emlékszem, hogy görög volt-e vagy latin, aki állatmesével lázította az embereket . . . Hogy is hívták . . . ? No, most nem jut az eszembe . . . Szóval őt másolod, nem a mi kedvelt gyerme­ künket, aki ecsetével nagy szolgálatokat tett az Egyháznak s csak vénségére, ereje teljes elhagyása után bomlott meg esze és látta Lucifert olyan­ nak, mint Szent Mihály . . . Ne tagadd, te ördög cimborája . . . Vedd ocsmány írásod, térj meg házadba, most az egyszer még elengedlek . . . Imádkozz isteni sugallatért, és csak azután ülj le munkádhoz . . . Újabb egy hetet ült az író a kecskék társaságában, és mély gondola­ tok jutottak eszébe. Olyanok, melyek ezeddig nem kopogtattak agyának boltozatán. Például: ha nem is gondolt arra, amikor a novelláját írta, ám való igaz, amit a püspök mondott: a nép és jómaga is, úgy gondolkozott a rendek, az igazságok és az Egyház felől . . . Nézte az aranytól és drága­ 8 �kövektől roskatag oltárokat, tudta, hiszen látta, hogy kik viselnek drága bársonyokat, brokátokat, csipkéket. Mielőtt újra munkába fogott volna, imádkozott és böjtölt. Ezután számvetést készített magával. Ismerte a hét szabad művészet mindegyikét. Ha a grammatikában, az aritmetikában és a geometriában nem is volt annyi­ ra járatos, annál többet tudott az asztronómiából, a dialektikából és a re­ torikából, a zenéről nem is beszélve. A százak közé több ízben is beválasz­ tották . . . S lám, mindez mit sem ér. Ám fegyelme arra kényeszerítette, hogy dolgozzon. Pár dolgot megváltoztatott. Nem mindenben ragaszkodott a festő és mozaikkészítő művész elgondolásához. Legelőször is, a kecskéket jó erősen megkötözte s egy szikes földnyelven legeltette őket. Aztán, a kazlat sem rakatta olyan nagynak, sőt silánynak és penészesnek írta meg. Csak a béke maradt változatlan: hatalmas és angyali nyugalmú. Az erdő fái közt vízió­ kat láttak a kecskék: szentéletű emberek imádkoztak; az talán nem baj, ha az isteni békéért egypár remete is imádkozik — gondolta a balga író. S hogy mindezt megtetézze, elővigyázatosságból célzásokat tett az allegorikus kecskékre, miszerint azok szent állatok ugyan, mert hiszen mindannyian Isten teremtményei vagyunk, de semmi közük az Egyházhoz. — Megátalkodott! — dörgött rá az egyházfő és tanácsot hívatott egy­ be, mely hivatott volt eldönteni, mit érdemel büntetésként az eretnek és pokolfajzat sarja, az író. — Azt hiszed, nem vettem észre, s mi mindannyi­ an itt, akik elolvassuk ocsmány művedet nem látjuk: szerinted a kecskék kit képviselnek? No, ki vele? — A kecskék? — szorongott az író s most már váltig bánta, hogy nem végezte el kisebb ügyeit, mielőtt ide belépett. — A kecskéket! — Úgy! A kecskéket? A népet! Mely rövid pórázon van és koplal Isten szent ege alatt. Aztán azok a szent remeték? Megéheznek, kilépnek az erdőből, levágják a kecskéket, megeszik a húsukat, bőrükből bocskort, szőrzetükből téli takarót szőnek ... De előtte még megfejik a „szegény”, „nyomorgatott” kecskéket és megisszák a tejét. Kik beszélnek így? Az eret­ nekek! Zöldes szemeiben halálos ítélet és rémület látszott. Mint szegény Spinello Spinelli, amikor egyik éjszaka megpillantotta Lucifert és meghallotta a hangját. Amikor Lucifer arról a majdnem egyedüli vállalkozásáról be­ szélt, hogy miként hagyta el az eget s lett a föld ura. A püspök az íróban ezt a megátalkodott Rosszat látta. — És ha nem lenne se kecske, se kazal, se erdő? — kérdezte az író félszegen, de most már elszántan. — Elég! Gonosz vagy! Gyehennára való! . . . Több adatunk nem lévén e történethez. Hogy mi történt az író­ val? S hogy kapott-e előleget, és azt vissza kellett-e fizetnie? Nem tudni. Annyi azonban bizonyos, hogy Spinelli Spinello Isteni békéje is elveszett egy idő után. Az író állt-e a művön bosszút? Avagy maga a szent ihletésű festő és mozaikkészitő művész eme munkája vált gyanússá és nemkívána­ tossá? Hiszen a nevezetes kecskék közel álltak ugyan a szénakazalhoz, vi­ szont az alaposabb szemlélődő jól láthatta, hogy a széna érintetlen, amiből 9 �azt a következtetést lehetett levonni, hogy a kecskék nem esznek: ergo, éheztetik őket. Abban az időben a tudomány még nem döntötte el azt, a számunkra együgyűnek látszó kérdést, ehetnek-e a kecskék szénát? Talán ez lett volna az ok, hogy ily viharos vita kerekedett az isteni csöndet magasztaló festmény nyomán? Avagy higgyünk egy korabeli feljegyzésnek, mely sze­ rint az a hír terjedt el, hogy az egyik kecske nagyonis hasonlított a püs­ pök úrra? Ennek is meg van a tudományos magyarázata. Ha egyszer a ne­ vezett kecskéknek egyszerre van pörge szarvuk és finom szálas szőrzetük — akkor az nem igazi kecske. Mert a pörgeszarvút Capra falconerinek, a kasmír szőrűt pedig Capra hircus lanigernek nevezi a tudomány. Kecské­ nek még így is kecske, de nem fajtiszta. És épületes-e vajon ilyen kecs­ kéknek a propagálása? Egyáltalán, ez az egész kecske ügy, meg az isteni béke, nem pusztán ürügy volt ahhoz, hogy a közélet embereit kifigurázza a csalafinta festő­ művész, aki halála előtt nem átalotta azt a hírt terjeszteni, hogy szemé­ lyesen szólott Luciferrel, aki nem is olyan csúnya, mint azt a falakra fes­ teni szokás . . . Hogy mi az igazság? Ignoramus et ignorabimus — festő meghalt, s mi nem tudjuk s már nem is tudhatjuk. Polgár István Mégse Nem mindenki tér vissza, aki útrakel: eltévedhet vagy új társ mellé szegődhet, és aki vár rá, egy nap arra döbben, halottja van — töpreng, mit irat a koszorúra. Senkisem úgy tér vissza, ahogy elment, bár nem mutat külsőre változást, sűrű nappalok és még sűrűbb éjszakák ivódtak bele, s már másképp lát, beszél, tesz — mégse lehet sorompója senki senkinek. Felretten hajnalban, ki újra egyedül van, kilép az ágyból, az úszó eget nézi, éhomra rágyújt, de nem szívja végig, meztelen felsőtesttel a csap fölé hajol. 10 �Jánosy István Csattognak a kerekek Olykor kedveseink közül valaki vonatra ül búcsúval, búcsú nélkül. A váltón csattognak a kerekek, mind jobban szalad a berek. Az arc ponttá zsugorul: már nem integet. S a vonat behúz Alagútba, melynek másik vége nincsen. * Egyszer (egy másik álmom) leszállítottak a vonatról. Feleségem, két kicsi lányom a vonaton maradt. Mire elbocsátottak, a kerekek már a váltókon csattogtak. Lángoló gyertya-fejük összezsugorodott. Őket többé nem láttam, csak egy szénkupacot. * Ám mostan az Idő, mintha megkergült volna, a sok vonat mintha egymásután indulna: tűnik Tamási, Berda, Sinka, Tersánszky, Kodolányi, És most egyszerre: Veres, Váci, Fábry! Ki veszi hátára tetteiket? Ki lesz helyettük az élő lelkiismeret? Ki vállalja sokmilliók napi gondját? Nekünk kéne. De felnőttünk hozzája? Árnyékukban nem maradtunk gyerekek? Pedig nemsokára alattunk csattognak a kerekek. 11 �Józsa Teréz Karrier A hiénának hangszalaggyulladása volt. Amióta élt, a szomszédok is csak suttogtak körülötte. Részvétből, persze. Mikor a pályaválasztás ideje elérkezett, a hiéna sokáig töprengett, mint legyen, mit tegyen ezután. Ügy döntött, beáll az üvöltők kórusába. Igaz ugyan, hogy a konkurrencia meglehetősen nagy, érvényesülését azonban ez nem akadályozhatja meg. És csóválgatva farkát, még azt gondolta: két hét se kell, szólista leszek. Rohant a doktor. Igen, furcsa. A hiéna teljesen megnémult. Tátog a szája. Ha jól érthető, azt mondja, egy ária közepén járta meg. Elkiabálta. Csikász István Luther King fekete olajos testek rohannak Washington terein az utca ég kirakatüvegjárdák metszik szét lábaink ezek nem a mi háborúink 12 �lehet hogy a mi háborúink? ez nem Európa fehér lovak fekete sirályok alánkbújik a szex-vágyú bárgyú égboltozat s a harmadik levegőbe fölrepít extázis kinek a keze vezényel? sárga spirituálécsónakok úsznak a barna esték öblein és elektromos rövidhullámaink dadognak merénylet: Martin Luther King Martin Luther King ez nem Európa annakidején Luthert is megölték volna az öregek azt mondják: nem volt ez régen micsoda világ az öregek Caesar nevét sem ismerik az öregek Dózsára sem emlékeznek Martinovitsra sem és mindent elfelejtenek az érelmeszesedés gyűrűiben 13 �A Fehér Ház részvétét nyilvánította a temetést televíziók közvetítették él az ember április van szeptemberre lehiggadunk majd az utca ég a milliárd fény vakít Washington terein s fekete kocsik rohannak mint a gondolat fehér agyamban Kiss Sándor A pofonok nyoma Bokros mást nem gondolhatott. Az asszony követte őket. Nem volt már fiatal, de még öreg sem volt. A szürkületben nem tudta rendesen kivenni az arcát. Messziről úgy látszott, hogy jól ápolt, talán szép is. Aztán egy furcsa mozdulatáról ráismert. Igen, a kávéházban látta. Fekete haj. Kicsit semmitmondó, kerek arc. Az asztaluktól nem messze ült, és a kávé­ ját szürcsölte. Határozottan emlékezett, hogy néhányszor a tekintetük is összetalálkozott. A nő mintha figyelte volna. Talán szeretett volna megis­ merkedni vele. S ezen Bokros egy cseppet sem csodálkozott. Még jól tar­ totta magát. Negyven évét könnyedén letagadhatta volna. Bokros újra hátranézett. Gara észrevette. — Mit nézel? — kérdezte. — Semmit. Egy asszonyt. Gara azokhoz a férfiakhoz tartozott, akiknek az arcán ritkán látszik bármi is abból, amit éreznek. Fiatalabb volt, mégis idősebbnek tűnt Bok­ rosnál. Ami leginkább jellemző rá, gyakran a homlokát ráncolja és a gon­ dolataiba mélyed. Most is szórakozottan bandukolt Bokros mellett. Hangsúlytalanul, szinte gépiesen kérdezte meg; — Milyen asszony? — Egy asszony. Tudod, aki a kávéházban a közelünkben ült. Jön utánunk. Régóta figyelem. Követ bennünket. Gara erre megfordult. — Ugyan — mondta. — Biztosan itt lakik valahol a közelben. 14 �Bokros az esemény jelentőségéhez mérten túlságosan izgatottan mondta: — Követ bennünket. — Követ, követ?! Honnan tudod? Biztosan meg akar kérni, hogy vidd föl magadhoz megmutatni a bélyeggyűjteményedet, mi? Bokros bosszús lett. — Álljunk meg, jó? Ha megáll a nő, vagy lelassítja a lépteit, akkor bennünket követ. Egy üveg konyakba. Rendben van? Gara megvonta a vállát. Megálltak. A külvárosi utca néptelen volt. Rágyújtottak. Az asszony belépett egy telefonfülkébe. Talán az utolsó nyilvános telefon lehetett, amit a periférián fölszereltek. Innen már rit­ kulni kezdtek az utcai lámpák, egyre kevesebb lett az üzlet, a kirakat, a bérházakat néhol már villák váltogatták és a távolba néző tekintet bele­ veszett a sötétségbe. A telefonfülke csodálatos módon ki volt világítva. Jól látták az asszony minden mozdulatát. Hosszú ideig telefonált. Amikor le­ tette a kagylót, elővette a táskáját, körülményesen kotorászott benne, tükröt, fésűt és rúzst halászott elő. Kényelmesen rendbeszedte a haját. A száján is sokáig babrált. Nézegette magát a tükörben. Bokrosnak közben körmére égett a cigaretta. — Na, mit mondtam? — kérdezte. Gara lassan elindult. — Ez nem bizonyít semmit — legyintett. — Ez volt az utolsó tele­ fonfülke, hát telefonált. Hazaszólt a férjének ,hogy tegye oda a gázra a vacsorát. Vagy az erkölcsrendészetre telefonált — heccelte nevetve Bok­ rost, aki még mindig izgatottan lépdelt mellette. — Halló, erkölcsrendé­ szet? — próbálta utánozni a nő hangját. — Kérem, két gyanús külsejű férfi kerülget az utcán. Azt hiszem meg akarnak támadni. Nem merek hazamenni . . . kérem, segítsenek! Bokros megdörzsölte az orrát. — Ne hülyéskedj — mondta. — Hidd el, ez a nő követett bennünket. Nekem elhiheted. Utánunk jött. Talán csak arra várt, hogy megszólítsuk. Elvesztetted a fogadást. Fizetsz és kész. Egy bérház sötét kapualja elől még visszanéztek. Az asszony már nem volt sehol. A kapu alól éppen akkor két férfi lépett ki. Az egyik rekedt hangon rájuk szólt: — Ne mozduljanak! Meglepődni nem maradt idejük. Karjukat önkéntelenül a magasba lendítették. — De, kérem, mi akar ez lenni? — hebegett Bokros. A rekedt rásziszegett. — Pofa be! Egy szót sem akarok hallani! Értjük egymást? Bokros megérezte a kés hegyét a háta közepén. Nem volt gyáva, most mégis borzongani kezdett. Tudta, hogy elég lehet egy rossz mozdulat és a kés pengéje tövig szalad a hátába. Csupán ennyi egy ember élete. Aztán azt gondolta, hirtelen le kellene hasalni és egy erőteljes rúgással ártalmat­ lanná tenni a támadót. De mit akarhatnak tőle? Nem tudta felfogni. Nincs 15 �nála semmi. De különben minek komplikálni a dolgokat? Elvégre jog­ államban élünk, nem? A sötét lépcsőházon át, csorba lépcsőkön egy pókhálós pincébe tusz­ kolták őket. Meg sem kísérelték az ellenállást. A pincében lom-lomhátán hevert. A helyiség közepén rozoga asztal és székek álltak. Egy szegen pet­ róleumlámpa világított. Garát az egyik székhez kötözték a támadók. — Ez már mégis csak sok! — morgott Bokros, és dühében egy lépést tett előre. Az egyik harisnyafejű rögtön odalépett hozzá. Csak egy pillanat volt. Éles csattanás hallatszott. Bokros arca eltorzult a fájdalomtól. Ekkora pofont még soha életében nem kapott. Tulajdonképpen nem is kapott még igazi pofont senkitől. Talán gyermekkorában, az apjától? De mi volt az? Most a füle hosszan csengett, alig hallott valamit. Az ínye fölrepedhetett, mert sós íz gyűlt a szájába. Az arcához kapott. Az orrából kibuggyanó vér végigcsorgott az ujjain. A harisnyafejű belevágta kését az asztal lapjába. — Falhoz! — mondta egykedvűen. — Még egy ilyen apróság és la­ posra verem. Érti, ugye? Leteheti a kezét! Ha megigéri, hogy rendesen viselkedik, leülhet. Ha nem, hamarosan megismerkedhet a pince falával. Tudja, milyen kemény a kő és milyen puha az ember feje?! Bokros mondani akart valamit, de nem jött ki szó a száján. A vért undorodva kiköpte. A harisnyafejű egy széket lökött elé. Mintha észre sem vette volna. Csak állt meredten. A másik férfi, akinek szintén fekete harisnya volt a fejére húzva, csak a szemének, orrának, szájának hagytak nyílást rajta, intett a fejével. Két oldalról körülfogták a megkötözött Garát, aki komoran bámult maga elé. A rekedt átkutatta a zsebeit. A másik harisnyafejű, a vékonyabb, aki még Bokros mellett is soványnak tűnt, pedig Bokros nem tartozott a testes férfiak közé; a táskáikat vette sorra, először Garáét, aztán Bokrosét. De úgy látszott eredménytelenül kutatott. — Hol van a pénz? — kérdezte Garától a rekedt. — Milyen pénz? — Na, hagyjuk ezt, kisöreg! Kapsz két egyformát és rögtön tudni fogod. De én utálom az erőszakot. Hát, emlékeztetlek, jó? A pénz. A pénz. A telek ára. Kis telkecske a Balaton partján — gúnyolódott. Tudod, ugye? Kerek tízezer. Hol van? Ki vele! — keményedett meg a hangja. — A foglaló — villant át Bokros fején. Előző nap a kávéházban beszélték meg, hogy másnap ugyanott Gara letesz tízezer forintot foglalóul egy balatoni telekre. A pénzt a hét végén Bokros szándékozott levinni Szikszóra, az eladóhoz. De másnap közbejött valami. A délelőtt folyamán az eladó fölkereste, hogy komoly vevője akadt, ha nem kapja meg azonnal a foglalót, eladja a telket. Így aztán még ebéd előtt nyélbe ütötték az üzletet. Valaki kihallgathatta őket. De ki lehetett? És ki volt az a nő, aki egész este a nyomukban járt. Bizonyára cinkostárs, vagy csalétek. Semmi más, csakis csalétek lehetett. És bevették . . . — Nincs pénz — mondta Gara. A vékonyabb közelebb lépett. — Nincs?! Hogy-hogy nincs? 16 �— Hol van? — sziszegte a másik. — Elvitték. — Hová? — Szikszóra. — Szikszóra? — Szikszóra. Ha mindent tudnak az urak, biztosan azt is tudják, hogy délelőtt megkötöttük az üzletet. A pénzt elvitték. Telek van. Pénz nincs. — Elég a szövegből! — mondta fenyegetően a rekedt. Gara megvonta a vállát. — Hol van az adásvételi szerződés? — kérdezte ingerülten. De fi­ gyelmeztetem, ne akarjon átverni, mert annak rossz vége lesz. — A lakásomon. — A lakásán? — Ott. Az íróasztal fiókjában. — Kezelésbe vegyem? — kérdezte ugrásra készen a vékony. A rekedt legyintett. — A lakáskulcsaikat szedd el tőlük! Meg az íróasztalok, szekrények kulcsát. Mindenféle kulcsot — mondta a rekedt. — Lenyomozom a dol­ got. Nyugalom. Nem lesz nehéz. Semeddig sem fog tartani. A legényla­ kásokban otthon érzem magam — vigyorgott. — A házmester és a szom­ szédok nem számítanak. Az ilyen pasasokhoz sokan járnak. Te addig tartsd szemmel őket. A rekedt elment. — Kár a fáradtságért — kezdte halkan Bokros. Nem találnak semmit. — Nem csevegünk — vágott közbe a vékony durván. — Egy szót sem akarok hallani. Érti? Melegen ajánlom, néma legyen, mint a hal. Ha moco­ rog, megcsiklandozom, de nem lesz kedve nevetni. Hát, értsük meg egy­ mást, jó uram, a békés egymás mellett élés a legszebb dolog a világon . . . Gara alaposan körülnézett a pincében. Bokros zsibbadt arcát tapogatta. — Most kellene — gondolta. — Kivárni az alkalmas pillanatot, aztán egy ugrás. Látta, hogy a szénporos földön hever egy vasdarab. Azzal fejbe lehetne vágni ezt a csibészt. Ezt kellene csinálni. Elvágni Gara kötelékeit és telefonálni a rendőrségre. Ezt a harisnyásfejűt kellene a székhez kötöz­ ni és addig pofozni, amíg le nem esik az álla. A másik meg szépen besé­ tálna a csapdába. Jól elbánhatnánk velük. Csak egy ugrás. Ezzel a nyeszlettel csak bírnék, vagy nem? De minek kockáztassak? Ha nem találnak nálunk semmit, úgyis elengednek bennünket. Véletlenül elszámítom magam és ez a disznó nem fog hibázni. A kés ott van az asztalon. Úgy szaladna be­ lém, mintha vajba szúrta volna. És mit értem vele? Megbosszultam ma­ gam? A pofonokat? A vékony eltávolodott az asztaltól. Háttal állt. — Most — gondolta Bokros. Gara mintha beleegyezően bólintott volna a fejével. Biztatóan hunyor­ gott. A vékony a petróleumlámpát babrálta. — Egy ugrás. Csak egy ugrás — zakatolt Bokros fejében. — Most biz­ tosan sikerülne. Ez az utolsó lehetőség. A rekedt rövidesen visszatér. Csak 2 17 �egy ugrás. Csak egy ugrás. De nem megy. Mi történik, ha úgy fejbe vágom, hogy meghal? Vagy ha nem sikerül? Én nem akarok itt megdögölni! — Csak egy ugrás! . . . Csak egy ugrás ... A pofonokért . . . Már talán késő is. A kés ott van az asztalon. Melyikünk érné el hamarabb? Én élni akarok. Minek kockáztatni? Inkább történjen akármi. De mi is történhetne? Semmi. Elengednek bennünket. Nem érdemes. Már úgyis késő . . . A vékony megfordult. Az órájára nézett. Csend volt. Leült az asztal mellé. Gara merően egy pontra bámult. Valahol egér, vagy patkány zörgött a sötétben. Bokrosnak égett az arca. Hirtelen olyan üres lett a feje, mintha mindent kiöntöttek volna be­ lőle. — Hogyan érzi magát, uram? — kérdezte tőle szemtelenül a vékony. Nem válaszolt. Teltek a percek. Aztán lépések koppantak. A vasajtó megcsikordult. A rekedt belépett. A harisnyát eligazgatta a fején. — Mi van, főnök? — kérdezte a vékony — Elrepülhetnek a madárkák — mondta gyűlölettel teli, komor han­ gon és levetette magát a székre. A kulcsokat az asztalra vágta. A vékony odament Bokroshoz és gyengéden megfogta az állát. Várat­ lanul hatalmas pofont mért az arcára. Bokrosnak a szeme elborult. Egy pillanatra elsötétült előtte minden. Elvesztette az egyensúlyát, de nem esett el. Megbillent, mint egy rossz, kecskelábú asztal. — Csak azért, hogy hosszú ideig emlékezzen ránk — mondta a vékony csendesen. — Most pedig tűnés. Egy percet adok. Csak nyugodtan menjen. Ne féljen, a barátját is elengedjük. Ami biztos, az biztos. Értjük egymást? Bokros nem mozdult. Csak állt döbbenten . . . Vékony újra ráförmedt: — Na, kotródj, fiam, amíg szépen beszélek. A hideg levegő megcsapta az arcát. — Közbiztonság? Jogállam? Megette a fene az egészet! — morgott magában Bokros az utcán. — Garát megvárjam, ne várjam? — tépelődött. Telefonáljak a rendőrségre? Az arcán, a ruháján nem látszott semmi. Mégis minduntalan az arcá­ hoz nyúlt. A kirakat üvegében megnézte magát. Frissen borotválkozott, jól vasalt volt. A járókelők nem láttak semmi különöset rajta. A sötétben a pofonok nyomát sem látta senki. — Ha elkapják őket, mi várhat rájuk? Egy év, két év, vagy három? — töprengett magában. — Akármennyi is, milyen elégtétel az a pofonokért? Hogyan lehet így élni? A szégyennel, a pofonokkal együtt? Még ha nem tudná senki ... De mindenki meg fogja tudni. Egyáltalán, hogyan kell élni, ha valakinek titkolni valója van? Ha az embernek szégyelni kell magát mások előtt? Ez a disznó bemocskolt, mint­ ha meghemperedtem volna egy pocsolyában. Bosszút kell állni. Meg kell tudni, ki volt az, aki kihallgatott bennünket. Föl kell hajtani ezt az átkozott társaságot és kamatostól vissza kell fizetni mindent. Csak így lehet. Mert 18 �az embernek feltétlenül szüksége van arra, hogy szembe tudjon nézni saját magával. Vagy bízzuk inkább az igazságszolgáltatásra? Igen, majd az igaz­ ságszolgáltatás . .. Hiszen tulajdonképpen nem történt semmi. Egyikünk sem károsodott — nyugtatgatta magát. De amikor az utolsó pofonra gondolt, hirtelen újra az arcába tolult a vér. Leszja Ukrajinka * Hét húr DO Himnusz. Grave DOng, pendül a húr: a szavát, te szegény, tehetetlen, Ukrajna, anyám, neked adtam. Első s a tied, muzsikál komoly, ünnepi csendben, Szívemben elárad a dallam. A messzi világ terein repül át az ének És véle a tünde reménység. Kérdezni, kutatni kívánja, akárhová téved, A tiszta öröm születését. És árva dalom ha találkozik a levegőben Már dal-madarak csapatával, Akkor csacsogó seregük sebesen tovaröppen, Fájó utakon tovaszárnyal. Kék tengereken repülünk, a hegyek tovatűnnek, Túl rajtuk elérjük a tisztább Tájat s odafent, a magasban a tiszta örömnek Talán meg is oldhatjuk a titkát. S a tiszta öröm, mely után szívem annyira vágyott, Házunknak is új ragyogást ad, Ukrajna, tenéked, egyetlen, imádva imádott Örömtelen édesanyámnak. Száz éve született Leszja Ukrajinka, az ukrán irodalom kiemelkedő egyénisége. Lírai költeményei mellett nevezetesek verses drámái is. 19 �RE Dal. Brioso RÉmítőn zúg őszi szélvész — Én a széltől mégse félek, Bár köröttem dúl baj és vész, Könnyű sorsot mégse kérek. Hej te vészes, sűrű felleg, Bűvigével énekellek. Bűbájosság ritka fegyver, Versem ezzel vértezem fel. És a zápor könnyű cseppjét Apró gyöngyszemekké dallom, Villámok legfényesebbjét Megbénulni látom, hallom, Én meg rábízván a gyorsan Elfutó habokra sorsom, Mint a felhőt szétzilálom, Bús mezőn szabad dal szálljon. Rémítőn zúg őszi szélvész — Én a széltől mégse félek, Bár köröttem dúl baj és vész Könnyű sorsot mégse kérek. Ml Bölcsődal. Arpeggio MIly halkan, kedvesen Sétál a nesztelen Szép holdsugár. Álmodjál csendesen Későre jár. Álmod még nem szabad, Mert a fájdalmakat Nem ismered, Szívedben még harag Nem gerjedett. Édesen alhatol Még amíg nem hatol Hozzád a jaj. Hajh, hamar rádomol Bánat és baj. 20 �Ily jóslat esztelen, Hisz ma még rejtelem, Hogy mi vár rád. Sorsod nem sejthetem, Hogy mit is ád. Hej, nehéz percekkel, Sok órás terhekkel Les rád a vész. Csitt, most pihenned kell — Sírsz aki élsz. Gyáva, ki meghódol, Sorsának hajbókol. Eljön a perc: Sorsoddal még jókor Birokra kelsz. Mily halkan, kedvesen Sétál a nesztelen Szép holdsugár. Álmodjál csendesen, Későre jár. FA Szonett FAntáziánk! Varázsló őselem! Világot alkottál a puszta űrbe, Hideg csillagfényekbe vágyat küldve. Életre ébred az élettelen, Hullám dühöng s te célt vezetsz a zűrbe. Én bánatomban képed kergetem. Óh bűvös képzelet, mondd meg nekem, Hogy adjak írt a vérzőknek sebükre? Hogy építsek a volt világból jobbat? Hogy adjak érzést részvétlen konoknak? Hogy ébresszek fel észt, mely szendereg? Hogy hozzak vissza elszórt perceket? Hogy adjak célt az elkeseredettnek? Mondd, képzelet, hogy éljen az, ki senyved? 21 �SOL Rondeau SZÓL tavasszal édes csalogány, Hangja szárnyal erdőn, zöld virányon, Hangja, óh jaj, nem az én világom, És a zsenge rét ölén ahány Rügy fakad, nem lesz az én virágom — Szép tavasz szépségét meg se látom; Tarka csokrain s édes dalán Mint csodás mesén merengek — álom Csupán! . . . Óh szabad dal, harsány és vidám — Itt a tájon hasztalan kívánom — Át nem törhet bánatom falán! Én édes hazám, hát itt e tájon Hogy szabad dal csendül, álmodám Csupán? LA Notturno LAngyos tavasz-éj, tele csillag-opállal! Fényed hova lesz, hova röppen? Ezüstösen áradozó csalogánydal! Egyszerre felolvad a csöndben. Ne tűnj tova még, ne! ki sem merítettük Az éj valamennyi varázsát, S még hallani véljük, akárcsak előttük, A szűzi tavasz susogását. Még szinte ma is libeg itt, idelátszik Az új tavasz álma, a kékség, S a szív csodaszép rügyeként kivirágzik A drága virág: a reménység. Fantázia szárnya repíti a vágyat Az éjszaka titkos ölébe, Csillogva cikázik — ah, ott sose bágyad Az új kikelet szemefénye. A csillagözönnel a szende virágok Bűvös susogásba merülnek, Zizegve mesélnek a zöldrügyes ágak És himnusza zendül az üdvnek. 22 �Elmondja a csillag a gallynak, a rügynek Meghitt szavú, halk susogással: Tavasszal a föld hogyan éled, újul meg, Mint ifjú hatalmú varázzsal. Mélyen hiszek én is e bűvös erőnek, Mert érzem a testemen által, S óh hírnöke, képzeletem te, köszöntlek Egész szívem áhítatával. SI Settima SZÍv húrjai! — egyik a másik után. Hadd szóljon a húron a dallam, Hadd szóljon a lelkem a dalban, S hadd hallja szavát honom: édesanyám! Tán rálel e hang a kobozra, Mely érc-szavúan viszonozza Halk húrjaim énekeit, muzsikám. És zeng a koboz szava — tán szabadabban, Mint most ez az egyszerű húr. S ha éneke felszabadul, Azt majd figyelik sokan és komolyabban, Mert érc-szava messzire hat, De mégse leend igazabb, Mint halkszavú húrjaimon ma e dallam. 1890. Szélcsend Forró nyári déli órán Üldögélek az ablakban; Tiszta égbolt, tiszta tenger, Tiszta pára tiszta napban. Óh tudom, e csillogó nap Az aranyba kéklő tájon, Óh tudom, sosem hallotta, Hogy baj is van a világon. Csönd a vízen . . . alig-alig Libben itt-ott könnyű fodra, Széltől most nem ringatódzik Bárkákon fehér vitorla. 23 �Csöndben csobban most a parthoz Gyöngyöző víz kis hulláma, Egy ladikban ül valaki, Aranyösvény fut utána. Kis ladikban ül valaki, Evezőjét halkan húzza, Vízbemártott evezőjét Aranyeső koszorúzza. Oh hogy én most hogy szeretnék Egy kis csónakban lebegve Aranyösvényen hajózni Messzi-messzi napkeletre. Elhajóznék napkeletre S napkeletről napnyugatra, Mind amerre csak az ösvényt A vízen a Nap mutatja. Nem félnék a zátonyoktól, Nem gondolnék a szelekre — Az örök fény országában Nem is jutnának eszembe. 1890. Epilógus Aki nem élt förgetegben, nem tudja, mit ér az erő, nem tudja, hogy az embernek küzdelem és munka a fő. Aki nem élt förgetegben, nem érti, hogy mily szenvedés a gyöngeség, mily kegyetlen kín a kényszerű tespedés. Ó hogy írigyeltem őket, kik nem lelték meg nyugalmuk, mígnem egy percig erőt vett rajtuk szörnyű fáradalmuk. Éjjel-nappal vártán állnak, hátuk görnyed, nyugtuk ritka. Éjjel-nappal . . . Fáradtságuk hátuk-karjuk megbénítja. 24 �S bár ilyenkor ők úgy érzik, hogy ez a kín végtelenje . . . Óh küzdők, ha tudnátok ti, hogy mit szenved az, ki gyenge! Mit jelent némán feküdni, míg szeszélyes sors hány és vet, és kiszolgáltatva lenni mások kényének-kedvének! S az ilyenek mit tehetnek? Gondolkodnak, eszmélkednek . . . Küzdők, néhány gondolat csak — mást nem adhatok tinektek. 1911. (Radó György fordításai) 25 �Bemutatjuk Nem tomboló széllel.... (Végh Miklós, költő verseihez) A csenddel indul, nem tomboló viharral, a csenddel, a halkszavú dom­ bokat simogató széllel a költészet építése Végh Miklósnál. Nálunk szokásos jelszó — ha hamis is csengése —, hogy nem számít költőnek, akinek nem jelent meg kötete. Pedig nemcsak költészetének feltűnt horizontja, de in­ tenzív, intellektuális költőélete igazolja, nem májusi vasárnapok kirándu­ lója a költészet dúslombú erdejében, hanem született költő, mert azzá nem válnak, arra születnek. Egyidős a felszabadulással, mert ha korábban is született, az eszmélés ideje már a mi világunkra esik. Naponta újrafogalmazza a világot. Ez az újrafogalmazás a megvalósult szándékra épül. mely mindig közérdekű. Mély líra, mesének tűnő, mesés versnek induló tanítások tépik a ko­ szos, ránkizzadt inget, mely nem való már az új világ emberére. Sallangok nélkül élni korállszerűen egybefont jóban, de ha kell, a halk tónusok mér­ ges késekké válnak, éles pengéik megcsillannak. A költészetnek megvannak a maga belső, mély, immanens törvényei, s ezek a törvények meghatározzák fejlődésének irányát. Fejlődni csak e tör­ vények birtokában tud. Ezek a sajátos törvények nem csorbulhatnak, vagy nem szaladhatnak tévúton, mert ez mindenképpen károkat okozhat. Éppen ezért a mában kell élnie, s ha nagy áttételeken keresztül is, de a versépítés belső feszültsége az általános és az egyetemes felé mulasson. Így érzem, ha a költészettől számonkérem az eszközök többértelműségét, avagy a tel­ jességre való törekvést. Ezt a kívánalmat értem tetten Végh Miklós költészetében. Bizonyos­ ságot abban, hogy szimbólumai, mély, sokszor vizionisztikus látomásai olyan emberi tartalmak, társadalmi konfliktusok hordozói, melyek a megharcolás irányába indítanak; a kiáltást kiváltó nekifeszülésnek pillanatát hozzák el sürgetően, mert az elkötelezettség itt nem szándék, hanem a versekben izzó valóság. Hiszem és vallom: költő született. Hiszem és vallom: jó költő indul Palócországból gazdagítani csodála­ tos világunkat. Csak attól tartok, restanciában van máris a magyar költé­ szet egy kötettel, ha megannyi is a frissen megjelenő költők száma. Végh Miklóst nem kell felfedezni: 1962-ben a rádió „Így írunk mi” pályázatán már bemutatták, pedig akkor még csak az érettségire készült, a „Napjainkban” — még bölcsészhallgató ugyan — közlik verseit. De nem sürgették megjelenést kérő kopogtatások, nem élt a ma oly szükségesnek látszó alkalmi kapcsolatokkal sem, mert a vívódások évei kenderszagú alá­ 26 �zattal készítették és készítik ma is a teljeségre való törekvésben: az igazán költővé érésre. A Palócföld pedig indulásának minden pillanatában figyelte nekifeszülését, s most teljesebb értékűen ajánljuk olvasótáborunk figyelmébe. Fogadják verseit a gyöngyformáló hétköznapok és ünnepek ajándé­ kaként. CZINKE FERENC 1944-ben születtem Kassán, de eszmélésem és emberré formálódásom anyaölének kezdetektől ezt a Karancs tövéhez borult várost hittem és val­ lottam. A salgótarjáni iskolaévek és a magyar-orosz szakos tanárrá mívelő fővárosi esztendők annak a biztos tudatnak szépszirmú virágait melenget­ ték bennem, hogy itthon és csak itthon — Nógrádban — élhetek és munkálkodhatom. Tanítottam a pásztói gimnáziumban, és álltam katedrán a salgótarjáni Madách gimnáziumban. Ma — nem mondva ellent a nevelniművelni hajtó hivatásérzetnek — a megyei művelődésügyi osztály munka­ társaként egy egész megye szebb szellemi életének formálásán kell mun­ kálkodjam. Az alkotás számomra szükségszerűség, feszítő görcs, alázatos lázadás: a lényegben egyek világának önmagamon átszűrése, mívessé csiszolása a mindig szebbre virradó holnapokért. VÉGH MIKLÓS Áldásos átok Aszályba szédült pötty gyümölcsök élünk bőrünkbe szikár fény rovátkol pirosat kéket sárgát s holnap talán világot asszimiláló tevésünk 9000. éjszakáján a porba szárad fertőzött húsunk földre lottyadt cefrés leve s nem sírnak utánunk az ágak De élünk úgy is akkor is tovább roppanó maghéjaink alól merész kocsányok indulnak magasba s az élet üstje rostjainkat majd-lesz-fiúkat öklendeztető lázító tüzes itallá nemesíti mert minket így áldott az átok 27 �Az Ember Boldog, aki ágyába fekve álmában fordul már a falnak, aki barátja önmagának, kibe kétségek sose marnak, ki képes fészket rakni bárhol: kenyér legyen csak keze mellett, aki szájánál magasabbra egy gondolatot sem emelhet. S aki nem boldog, az az Ember! Rakodómunkás Tizenkettőkor felnyúlt az égre és zsebre markolt fél maréknyit a déli harangszó suta koloncaiból egyik kezével a másikkal sosemvolt világ térképét maszatolta pakúrás homlokára aztán kiköpött a tizenhatos sarkából egy szivlapát egy még félig telt pálinkásüveg egy rongyos ing bámulta őt és kilenc tonna rakomány leült szalonnát szabdalt a kenyérhez s a telepvezető bódéjából hozzácsapódó híreket tűzött a bicskahegyre dollármilliókat holdjáró csodát markába sercintett s miközben tápászkodott kikalkulálta ha bírja kézzel még három kocsit kirak s az asszonynak gyereknek lesz ez meg az s neki magának későhajnali álomtalan bókiskolás Mintha meglopnálak Ügy érzem, mintha meglopnálak az esttel, mintha meglopnálak, 28 �míg a magány hetes szemetének súlyát hordva magamban, nem-hozzád-vezető utak idegen fényével mosom arcom. Holnapután, holnap, ma talán hazatérek hozzád: ajtótok nyílása lesöpri rólam a féltés terhét, s míg szorosan mellém ülsz, elmondom, hogy úgy érzem, mintha meglopnálak az esttel, mely nem köti össze kezünket. Nyári esők csendje Alkonyatkor egymásra borultak a felhők, eleredt az eső is, s az esti neonfény ezer apró rögre törik most a tisztáramosott levelekbe fogódzó vízcseppeken. A nedveslombú erdőket járt, völgyberogyó szél nyugtalanító, nedves-avarszagot áraszt szét az utakra, nyugtalanító nedves-avarszagot. Emléket ébreszt, mi igaz soha nem volt, vágyat, amely mindig beteljesületlen, s csendet, parttalanul elömlő, tétova csendet. Borzongva húzom az inget mellemen összébb: karmol a hűs levegő. Könnyű a lélek, lebegő. Sínek között Alkonyodik. Tovanyúlnak az árnyak: az ágak ölében / színehagyott fona­ lon az idő szövi máris az estet. / Szélpamacsot köp a csönd meredő szeme­ imbe. a távol / kormosodó peremén puha fellegek őrzik a Holdat. / Moz­ dony üvölt síneken szaporázva, dühös remegéssel / gyors robog át. Koszos ablakain fények menekülnek. / Felrecsegő megafon zsivaját menekítik a drótok. / Gőz gomolyog, fütty száll, ideges szelepek kelepelnek. /„Hosszú hetet” kiabálnak az éjbe a váltani hajlók: / körbeforog hunyorogva, jelezve kezükben a lámpa. / Dongva szaladnak a telt vagonok, a saruk csikorog­ nak. / Lenn, hol a fűtőház dobozára — meredt nyakú gémek — / fényszó­ rók szeme bámul: zakatol a szénrakodó. 29 �A róka eredendően ferde lelkű éhes sovány volt és felettébb gyűlölte a szép sorsú őzbakot ezért a fa tövéhez somfordáit amelyen a foltos bőrű leopárd pihent s mint ki mit sem tud így fohászkodott „Uram termtőm mily nagy kár is az hogy satnya őzbakok pocskondírozzák a leopárdot úton-útfélen” Azzal továbbállt Este minden lomposfarkú őzhúst lakmározott Rinocérosz és az őz szomjas állatok közös-egy csapáson egyszerre értek inni a patakhoz s fürödni egyet hűs vizében ám a part homokján az oroszlán hempergett épp semmittevőn — Takarodj! — mordult fel az élen ballagó rücskösbőrű és mögötte félénken meglapult az őz A sörényes ki sértést még sosem hagyott megtorlatlanul felmérve helyzetét azonnal ugrott majd elégedetten továbbállt Az őz halálát sakálok siratták a rinocérosz békén vízbe szállt A pingvin mert unta már a fókák ugatását a mindig fényes sarki éjeket egy reggel úgy határozott hogy vándorlásra adja a fejét Összébbrántotta kurta frakkját s estére tovatűnt: délnek vitte kiváncsi kedve mígnem egy tarlón nyulakba ütközött kik épp 30 �kormányválságra adták fejüket Sok kurtafarkú nagyfülű között vezért keresni volt gondjuk primum inter pares És látva a vándor furcsa küllemét s viszályt kerülni szólt a nyúl-bölcs „Viszályt kerülni itt ez idegen ki mindünknél más s jóllehet nyelvét se értjük legyen ő vezérünk!” Ügy lett és harmadévre a vidéken délen a födjükön szorgoskodó parasztok kerek szemmel látták hogy módfelett szaporodnak a frakkos madarak s a vadnyulak ki tudja miért észak felé vonulnak A medve róka mókus nyest hiúz nyáron gondtalan kedvében túl degeszre hízta bőrét s mivel a tél közelgett és bundájukon átfútt a szél odukat építeni tanácskozásra összeültek És döntöttek: öt barlangot kaparnak földbe fába ki mint óhajtja majd Ügy történt ám szinte már a végső pillanatban a farkas is jelentkezett igénnyel s mert nem akadt merész ki nemet mondott volna hát a nyest oduját egyhangúlag neki itélték s hogy a békén csorba ne essen a békétlenkedő kisemmizett nyestnek az egész testület mesélt színes mesét arról hogy milyen nemes sors az otthontalan szabadok sorsa et cetera 31 �Az elefánt ama kivételes sorsú ki egykor Hannibált emelte volt az Alpokon keresztül a csaták bevégeztekor a cirkuszhoz szegődött Tisztelgők népes tábora dőlt a ponyvák alá hogy lássa őt a fő attrakciót s az elefántnak más se volt a dolga csak lustán kiült a porondra a menedzsere mást se kért a kétszeres menázsiért hisz ha szóba jött a bevétel mindig ő volt az első tétel Ám egy napon a szájtáti tömeg ráunt a dalra csak-csak furcsa lett a szaltózó majom zenélő fóka s más tanult állat között egy négylábú ki múltjával keres betevő abrakot A kényes ügyben mert mégis Hannibál nemes emlékét érintette volna éves viták után döntött a főigazgató: minden érdeme elismerése mellett leváltották az elefántot A színész-állatok érdekvédelmi képviseletének titkára lett örökös joggal 32 �Emlékezünk Szabó Béla Egyenes út Kidőlt egy tölgy. Nógrádi Sándor elvtárs, a Magyar Szocialista Munkás­ párt Központi Bizottságának tagja, vezérezredes, a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom kiemelkedő alakja elhúnyt. E megrendítő hír mély fáj­ dalommal tölti el mindazok szívét, akik ismerték és becsülték, távozása nagy veszteség szülőföldje, Nógrád megye munkásmozgalmának is. Élete határköveit jelző két dátum — 1894—1971 — népünk történeté­ nek is nagy sorsfordulóit zárja be. Történelmi korban élt. Az OsztrákMagyar Monarchia állampolgáraként született, a monopolkapitalizmus ki­ zsákmányolt proletárjaként indult el életútján. Élete összeforrt azzal a harccal, melyet a munkásosztály vívott felszabadulásáért, küzdelme és munkája beépült abba a szilárd épületbe, melyet úgy hívunk: szocialista Magyarország. E munkásélet végeztével a legnagyobb hősöknek kijáró tiszteletadás mellett búcsúzott el tőle dolgozó népünk. E gazdag, harcos élet teljes egésze tanulság és példakép a továbbélőknek. „Történelmi lecke” a címe, a múlt évben megjelent életrajzi kötetének. Már ezzel is kifejezi, hogy helyesen ismerte fel az egyén helyét, szerepét a társadalomban. Élete bizonyítja, hogy megértette a történelmi leckét, tudta minden helyzetben, hogy mit követel a munkásosztály érdeke és mit kell neki, mint osztálya hű fiának cselekednie. Fiatal emberként jutott el a tudatosság ezen fokára. Maga írja „azt hiszem nem tévedek, ha azt mon­ dom, hogy a Tanácsköztársaság idején szerzett benyomásaim és tapaszta­ lataim tudatosították bennem végérvényesen azt az utat, amelyen járnom kell.” Élete végéig frissek maradtak azok az élmények és mindvégig érzelmi és erkölcsi tartalékot jelentettek számára, melyeket az első proletárdikta­ tura időszakában a forradalmi Budapesten szerzett. A felszabadult proletáriátus elszántsága és áldozatkészsége nemcsak osztálya erejének tudatára ébresztette, hanem e felismerés bizonyosságát megőrizte s erőt adott neki a későbbiekben a megpróbáltatások éveiben is. A Tanácsköztársaság szoci­ ális, kulturális intézkedései, melyek elsőízben nyitották ki egy szebb, de­ rűsebb élet ajtóit a munkások előtt, nemcsak felszabadult örömmel töltöt­ ték el, hanem elhatározókká váltak élete célját illetően. Egész életében azon munkálkodott, hogy a Tanácsköztársaság után bezárt ajtókat az élet, a szabadság sugarai előtt segítsen újra megnyitni, hogy örömet vigyen a dolgozó emberek szívébe és tartalmat adjon életüknek. Az érzelmek és gondolatok 1919-ben értek be és „kitéphetetlen talán azt is mondhatnám, hogy elpusztíthatatlan gyökereket eresztettek” benne. A Tanácsköztársaság bukásának híre, mint a Vörös Hadsereg katonáját éri. Hihetetlennek tűnik neki mindaz, ami történt. „Nem hittem, hogy ha 33 �annyi szenny után, a becsületesség és az értelem tört utat magának, az ily könnyen el is bukhasson”. Nem hitte el és nem nyugodott bele, hogy a munkáshatalom végérvényesen elbukjon. Töretlen hittel, új lendülettel indult el az úton, mely a földesúri tőkés elnyomásból a magyar nép fel­ szabadításához vezetett. Küzdelmes életutat választott. Emigráció, üldözte­ tés, börtön jutott osztályrészéül, azonban soha, egy pillanatra sem tántorodott meg és sohasem tévesztette szem elől a célt. Internacionalista volt. Elsősorban a szellem fegyverével küzdött a két világháború közötti időszakban a nemzetközi munkásmozgalomban a Kom­ munista Párt politikájának tudatosításáért, terjesztéséért, majd az egyre inkább főveszélyt jelentő fasizmus ellen a népfront politika sikeréért. A Tanácsköztársaság megdöntése után Losoncon kezdte meg a pártszer­ vező munkáját. 1921-ben, mint a losonci pártszervezet küldötte vett részt a Szlovák Szociáldemokrata Párt (marxista balszárnyának) fenyőhegyi kongresszusán. 1922-ben a Kommunista Ifjúsági Szövetség csehszlovákiai magyar titkárává választották. 1923-ban Berlinbe emigrált. Életközeiből ismerte meg a jobboldali szociáldemokrácia vezetőit, de ugyanakkor köz­ vetlen kapcsolatba került a hamburgi marxistákkal, kiknek titkára Ernst Thelmänn volt. 1923 őszén Moszkvába ment, 1924 januárjában ő is ott vonult, mint a Kommunista Internacionále koszorúvivője, abban a végelát­ hatatlan sorban, mely a munkásosztály nagy tanítójának Vladimir Iljics Leninnek adta meg a végtisztességet. „Lenin elment . . . írja — egy ideig sivárság gyötörte lelkünket, de hitünk megmaradt, mert tudtuk, hogy ő velünk van és áll sziklaszilárdan műve: a Párt, a szovjethatalom”. 1924-ben Becsbe, majd Romániába távozott, hol illegális munkája során letartóz­ tatták, börtönbe vetették, onnan csak a nemzetközi munkásszolidaritás szabadította ki és sikerült a Szovjetúnióba menekülnie. 1925—1928-ig a tanulás, a szellemi erőgyűjtés gazdag évei következtek. 1928-ban már ismét Csehszlovákiában volt, hol mint a Kommunista Párt német nyelvű napilapjának a „Vorvärts”-nek szerkesztőjeként dolgozott a gazdasági válság időszakában kialakuló forradalmi helyzetben. Munkáját rendőrségi megfigyelés ,zaklatás közepette végezte, s 1930 végén Cseh­ szlovákiát is el kellett hagynia. 1933-ban, azon a tragikus január 30-án indult el Berlinből Franciaor­ szág felé, amikor Németországban a horogkeresztes bandák városszerte fáklyás menettel s féktelen ordítozással ünnepelték Hitler kancellárrá tör­ tént kinevezését. Az a tűzfolyó, mely elöntötte ezen az estén Berlin utcáit Európa felgyújtására készült. Egy magyar kommunista, Nógrádi Sándor elindult Párisba, hogy csatlakozzon azokhoz, akik készek felvenni a harcot az embertelenség ellen. Párisban, mint a Fasizmus és Háborúellenes Világbizottság titkára a népfrontmozgalom megteremtésében vállalt tevékeny szerepet. E munka során széleskörű kapcsolatot teremtett mindazokkal a marxistákkal és nem marxistákkal, akik készek voltak az emberiség védel­ mére. Hitvallása volt, hogy „az emberiség boldogulhat, ha a becsületes em­ berek megtalálják egymást a jó ügy szolgálatában”. E jó ügy hozta össze azokkal a harcoló értelmiségiekkel, kikhez a későbbiekben meleg barátság is fűzte, ezek sorából életrajzi kötetében is kiemeli Henry Barbusse-t és 34 �Romain Rolland-ot. Bejárta Nyugat-Európát, Belgium és Svájc munkásmozgalmával közvetlen kapcsolatot teremtett. A Jószolgálati Bizottság tag­ jaként szervezte a segítséget a vérző Spanyolországnak. 1936 őszén hagyta el Franciaországot s Moszkvába utazott, ahol a Komintern munkatársa lett. A második világháború kitörése Moszkvában érte, ahol a Magyar Kommunista Párt Külföldi Bizottsága keretében részt vett abban a felvilágosító agitációs munkában, mely a magyar népet akar­ ta kiszakítani a fasizmus karmaiból. A Kossuth-adó szerkesztőjeként, be­ mondójaként működött. Hazájától távol eltöltött 25 év alatt gazdag emberi, mozgalmi tapasztalatokat szerzett és magasan képzett gyakorlati forradal­ márrá vált. Az internacionalizmus nála nemcsak elmélet volt hanem külön­ bőző népek megismerésén keresztül azok problémáit magáévá téve, mond­ hatni gyakorlati valósággá vált. Munkája során nemzetközi kérdésekbe oly mély betekintést nyert, hogy kiemelkedő nemzetközi szakembernek számíott. A magyar nyelv mellett tökéletesen bírta a cseh, francia, német, orosz, szlovák nyelveket és a börtönben megtanult románul is. Sohasem felejtette el azonban azt az országot, ahol született, azt a népet, melynek gyermeke volt. Munkája során mindig érződött, hogy magyar internacionalista, élet­ rajzi kötetéből mindenütt ki-kicsendül a szülőföld, a magyar nép szeretete. Az arany Prága azért is tetszik neki, mert egy kicsit Budapestet jut­ tatja eszébe, büszke volt például arra, hogy azért választották meg a Kossuth adó egyik főbemondójává, „mert vidékiesen, palócosan beszélek, ez, mint mondták ízesebb és jobban hasonlít a hazaira mint a budapesti akcentus”. 1944 tavaszától a Magyar Kommunista Párt Külföldi Bizottsága megbí­ zásából átvette a magyar partizáncsoportok szervezését a Szovjetúnióban. Előbb az obarovi, majd a szvjatoszinói partizán iskolák parancsnoka. Hal­ latlan energiával és tudatossággal, ugyanakkor mély felelősségérzettel lá­ tott hozzá, hogy a fasizmus elleni harcra jelentkezett magyarok katonai­ lag és politikailag minél előbb felkészülhessenek népünk függetlenségéért vívott nagy küzdelemre. Augusztusban e szervezőmunka eredményeként már útnak indultak az első csoportok Uszta Gyula és Szőnyi Márton ve­ zetésével, melyeket később számosan követtek. A csoportok harcosai az ő kezébe tették le az esküt, melynek szövegét is ő írta. A magyar partizánok helytálltak, és esküjükhöz híven „minden erejükkel és tudásukkal harcol­ tak a magyar nép teljes felszabadulásáért”. Nógrádi Sándor nem elégedett meg azzal, hogy távolból irányítsa e nagy küzdelmet, fegyverrel a kezében akart harcolni a német megszállók és ma­ gyar csatlósaik ellen. 1944. október 8-án — miután engedélyt kapott, hogy személyesen is bekapcsolódjon a küzdelembe, — egy partizáncsoport élén, katonai repülőgéppel leszállt a Zólyom melletti repülőtérre. A szlo­ vák partizánokkal való kapcsolatok kiépítése, a szlovák nemzeti felkelésben való aktiv részvétele során harcolt az Alacsony Tátrában, a szlovák he­ gyekben. 1944 végén indult el csoportja Magyarországra. 1944. december 8-án lépik át Ipolytarnócnál a magyar határt. Egy ne­ gyedszázad után újra hazai földre lépett. „Amikor magyar földre tettük a lábunkat, megindultság fogott el minden magyart. Szótlanul összeölelkez­ 35 �tünk. Az éj sötétjében csak érezni lehetett, hogy könnybe lábadtak a sze­ mek”. Elemi erővel törhetett a felszínre benne a gyermekkor, a fiatalság régmúlt évei. — A füleki szülőház, a szécsényi iskolás évek — a szülők — a család képe — a gyermekkor, a fiatalság számtalan élménye. Élővé tette mindezt a varázslatosan szép, oly régen látott nógrádi táj, melynek minden hegye, völgye, fája, virágja oly ismert volt számára, s annyi sok szép emléket rejtett. Hazaérkezett, de nem volt otthon; a szülőföldön, az ismert városokban, falvakban a német volt az úr. Ipolytarnócról hegyeken, erdőkön keresztül, a lakott helyeket kerülve, juhászszállásokban, erdészlakokban tanyázva indult meg a maroknyi kis csapat, hogy maga köré gyűjtse a nógrádi bá­ nyászokat, munkásokat, parasztokat és fölvegyék a harcot a fasiszta túl­ erővel szemben. A lakosság ételt, italt adott a partizánoknak, a csapat lét­ száma napról-napra nőtt, munkások, katonák, parasztok csatlakoztak, régi elvtársak, ismerősök keresték fel. A salgótarjáni iparvidéket a szovjet had­ sereg katonái szabadították fel. A Nógrádi partizáncsoport harca az abroncsospusztai ütközettel véget ért. Megyénk a csoport karancsberényi harcálláspontján emlékmúzeummal adózott Nógrádi Sándor és partizáncsoportja hősi küzdelmének, mellyel örökre beírták nevüket Nógrád megye munkásmozgalmának történetébe. A felszabadulás után, mint a Magyar Kommunista Párt északmagyar­ országi kerületi titkára, majd mint iparügyi államtitkár, 1949-től kezdve pedig, mint a néphadsereg politikai főcsoport főnöke, előbb altábornagy­ ként, később vezérezredesként, mint a honvédelmi miniszter első helyette­ se végzett kiemelkedő munkát a pártszervezés, bányászatunk, iparunk fej­ lesztésében, néphadseregünk erősítése terén. A személyi kultusz éveiben a hadseregből eltávolították. Nagy tapasztalatait külpolitikai téren haszno­ sították, pekingi, hanoi, moszkvai nagykövete volt Népköztársaságunknak. Aktív tevékenységét 1966-ig folytatta, mint a Magyar Szocialista Munkás­ párt Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke. Szülőföldjére, Nógrád megyére az országos gondok között is mindig a régi szeretettel gondolt. Nevéhez fűződik többek között az első kommunis­ ta nagygyűlés Salgótarjánban 1945 februárjában, amikor is húszezer em­ ber gyűlt össze a Főtéren, hogy meghallgassa az MKP küldötteit. Segí­ tett a megye kommunistáinak az induláskor eligazodni és az itt-ott jelent­ kező túlzó baloldali nézetektől megszabadulni. A széncsaták idején a leg­ közvetlenebb kapcsolat alakult ki közte és a nógrádi bányászok között, mely mindvégig megmaradt. Többször kereste fel megyénket, hová mindig hazajött, hol őt mindig hazavárták. Utolsó látogatására egy évvel ezelőtt került sor, amikor az akkor már nagybeteg Nógrádi Sádor eljött, hogy együtt ünnepeljen a salgótarjáni dolgozókkal és együtt áldozzon azok em­ lékének, akik 25 évvel ezelőtt életüket adtak Nógrád megye szabadságáért. Nem lehet e gazdag életút minden állomását még csak érinteni sem. Az előbbiekben vázolt kép azonban nem teljes, ha nem látjuk mindezekben Nógrádi Sándort az embert. A bátor, szókimondó, véleményét nyilvánítani tudó és akaró, elveihez ragaszkodó egyenes embert. Mindazok számára, akiknek megadatott, hogy közvetlen találkozhattak vele nagy élményt 36 �jelenteti a lényéből sugárzó szerénység. E nagy élettapasztalattal és tudás­ sal rendelkező, igazán nagyot alkotó ember szerénysége volt a leg­ nagyobb. Még azokról a kérdésekről is, melyek közismerten nevéhez fűződ­ tek szinte személytelenül tudott beszélni. Kiegészítette e tulajdonságát a közvetlenség. Megvolt az a képessége, hogy emberi közelségbe tudott jutni bárkivel. Ez nemcsak egyszerű adottság, hanem annak következménye volt, hogy ismerte, szerette az embereket, együtt tudott érezni velük és így teremtődtek meg azok a belső szálak, amelyek embert emberrel össze­ kötnek. Ezt az emberséget nagyon fontos kommunista erénynek tekintette. Maga írja: „akiben nincs meg a forradalmi mozgalomban megkövetelt szerénység, aki nem tiszteli a harcostársakat és bizalmatlan velük szemben az ne kapjon nagy hatalmat a kezébe . . . Akiben nincs meg a szükséges emberség az ne döntsön emberek sorsáról.” Kommunista volt, tudta, hogy csak a marxista-leninista párt vezetésével kerülhet a munkásosztály ennek a hatalomnak birtokába, mely az osztály és az egész dolgozó nép felszabadítása útját nyitja meg. E párt megterem­ téséért, építéséért felelősnek is érezte magát. „Marxista-leninista párt — írja — ezt könnyű kimondani, de felépíteni és képessé tenni a proletárdiktatúra irányítására nagyon nehéz feladat.” Tudta, hogy a párt erejét a forradalmi elmélet tisztasága mellett az öntudatos, fegyelmezett, a forra­ dalmi elmélettel felvértezett, szervezett tagság adja. Tudta, hogy ez nem születik magától, hanem azt nevelő, szervező munkával kell létrehozni. E munkába tevékenyen vett részt élete utolsó időszakáig. Világosan látta, hogy a sikerek forrása, a továbbfejlődés, a jövő biztosí­ téka a marxista-leninista párt és a tömegek közötti élő kapcsolat meg­ teremtése, továbbá erősítése. E kapcsolat fontosságát klasszikus egyszerű­ séggel, a maga mélységében így fejezi ki: „A madár sem tud repülni, ha két szárnyát, vagy akárcsak az egyiket megnyesik. A bizalomnak is két szárnya van. Az egyik a párt türelmes, bölcs bizalma a népmilliók, a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség tömegei iránt. A másik meg a tömegek bizalma a kipróbált, szilárd, megfontolt vezetés, a párt iránt. Az elmúlt esztendőkben eredményesen dolgoztak a kommunisták azon, hogy a bizalom mindkét szárnya erősödjön.” E kommunisták soraiban élenhaladt Nógrádi Sándor elvtárs, aki egész életét szentelte a bizalom e két szárnyának erősítésére. 37 �Egy nemzedék a történelem alakításában A kiadó e könyv megjelentetésével jelentősen hozzájárult, hogy Nógrádi Sándor életét és tevékenységét méltóképpen őrizze meg a törté­ nelmi, politikai kérdések iránt fogékony közvélemény. A szerző, országosan tisztelt és a nemzetközi munkásmozgalomban is megbecsült alakját, cselekedeteit most már nemcsak emlékezetünk, hanem a könyv lapjai is megőrzik a halhatatlanságnak. Úgy írta meg sorsát ahogy élt. Egyszerűen, közérthetően, mégis izgalmasan, a lényeges kérdésekre összpontosította figyelmét, és a gondolatait követő olvasó számára is ilyen igénnyel lép fel. Könyvében a „történelem és politika fonódik össze a szerző személyes emlékeivel” tajákoztat a kiadó. Személyes emlék olvasá­ sakor sem lehet azonban a magánember véleményét, érzéseit elválasztani a politikusi vénától; minden esemény, értékelés mögött ez a döntő szem­ pont: minden élethelyzetben népe érdekében fáradozik. Ez az emberi tulajdonsága a Nógrádban élők számára azért is különsen jelentős, mert ez a táj indította el, itt élte gyermekkorát és később a felnőtt politikus tevékenysége ezer szállal kapcsolódik ehhez a vidékhez, ehhez a néphez, amelynek köszönhette dialektusát, amelyről Szovjetunió­ ból szóló rádiókommentáraiban oly szeretettel, büszkén szól. A gyermekkor emlékképei, — a Losoncon, Szécsényben eltöltött idő, az ottani házak, emberek, az érzelem bősége folytán — szinte megeleve­ nednek a könyv lapjain. A szécsényi gyermekévek, a kavargóan tarka forgatagú vásár, a színes népviselet leírása, a Szécsény-környéki falvak lakóiról elmondott néhány szó bizonyítéka a mély kapcsolatnak, amely betetéződik az 1944 évvégi találkozással. A felnőttkor és a gyermekkor élményei ötvöződtek e sorokban eggyé. A partizán osztagához kapcsolódó nógrádi emberek, a partizánokat segítő lakosság érettsége újabb, politikai motívumokkal gazdagodik. A szocialista forradalom, a gazdasági és kultu­ rális építőmunkába való bekapcsolódás a pozitív tulajdonságok kibonta­ kozásának újabb lehetőségét nyitja meg a nép számára. Nógrádi Sándor és népe kapcsolata ezután sem szakad meg. Az új élet megindulásától e kapcsolat minőségi változásokon megy át az előzőkhöz képest. Hasznos tanácsaival felvértezve gyakran visszatért a megyébe; osztozott a bajban, az örömben az ünneplésben egyaránt. A politikusi látásmód azonban nemcsak a szubjektív érzésektől át­ itatott sorokból csendül ki, hanem azokból is ahogy az 1900-as évek Magyarországának és Európának helyzetét, problémáit megközelíti. Hiszen azért is páratlanul izgalmas olvasmányt jelent a könyv, mert századunk történetének nagy eseményei, háborúi, forradalmai és nagy személyiségei jelennek, elevenednek meg lapjain. Az egyéni látásmód, gondolatgazdag­ ság miatt sok kiemelésre érdemeset említhetnénk meg. Mégis csupán a legfontosabbakról eshet szó e recenzió keretében. Úgy érzem elsődleges­ séget kell biztosítani, annak, ahogy a szerző személyes szenvedéseivel és 38 �politikusi magatartásával példázva közelíti meg Közép-Európa népeinek problémáját. Az itt élő népek uralkodóik jóvoltából oly sokszor kerültek egymással konfliktusba. Az áldatlan helyzet felszámolására a múlt század­ ban megszületett a magyar politikai emigráció elvi elképzelése, amely a dunamenti népek politikai, gazdasági összefogásában öltött testet. Meg­ fogalmazódott a Magyarországért aggódó Ady-verssorban, amely kínálja a megoldást a „Dunának, Oltnak egy a hangja” gondolatban. Megvalósult abban a politikusi magatartásban amely Nógrádi Sándor tevékenységét jellemezte. A Tanácsköztársaság után emigrációba kényszerült és ott be­ kapcsolódott a szlovák, a cseh, a német, a román munkásmozgalomba. Többször járt a forradalmi Elurópa fellegvárában Moszkvában, részt vett a spanyol nép szabadságáért indított politikai és katonai mozgalomban; küzdött Európa, a világ, az egyetemes békéért. Annak a felismert gon­ dolatnak a képviselője sokadmagával, akik politikai programjukként választották a népek közötti együttműködést, amely az egyetlen kiutat jelenti a kizsákmányolás megszüntetésére. Felismerte, hogy ezt a prog­ ramot a szocializmus keretei között lehet megvalósítani, amelyhez pedig elengedhetetlenül szükséges a Szovjetunió léte és támogatása. A fő gondolatsor mellett arra is számos példát találunk, hogy amíg a két világháború között közép-európai, európai államok uralkodó körei, politikai státusoktól függetlenül a népek közötti ellentétek szítására, fék­ telen nacionalizmusra törekedtek, addig e népek legjobb fiai — a kommu­ nisták — a legnehezebb emberi helyzetben, a legsötétebb elnyomás évei­ ben is önfeláldozóan segítették egymást, mert tudták, hogy ezzel a jobb, magasabb szintű társadalom ügyét szolgálják. A könyv „harmadik rétegében” megismerkedhetünk a kor európai művészei közül azokkal, akik a magasszintű művészetteremtés mellett, korunk társadalmi ellentmondásainak megoldására is vállalkoztak. Olyan személyiségekről, mint Henri Barbusse, Romain Rolland, Egon Erwin Kisch remekbe szabott, eredeti, szinte önállóan is megálló portrékat olvashatunk. Megragadó, hogy a fiatal La Pasionara — Dolores Ibarruri — alak­ jával megismertet. Rendkívül színes többek között a partizán kiképző­ tábor leírása, a háborús élet bemutatása. Ezek a. képek szemléletesen mutatják be azt a nagyméretű politikai és katonai tevékenységet, amely az új világ születésének közvetlen előzményeihez szükségképpen hozzá­ tartozott. A világformáló történelmi feladatok végzése közben a személyes bol­ dogság eggyé forrott a közösség nagy ügyével. A család — híven a törté­ nelmi valósághoz — ennek van alárendelve a könyvben is. A könyv címére a választ az olvasónak kell megadnia. A „történelmi lecke” feladatainak megoldása még nem ért véget, az eddigi „részered­ mények” — társadalmunk fejlettsége — azonban biztatóak. Az a generáció, amely elkezdte e történelmi küzdelmet, — a könyvben megfogalmazottak­ kal egyetértve — jó utat választott a feladat megoldására. (Nógrádi Sándor: Történelmi lecke. Kossuth, 1970. 467. 1.) Horváth István 39 �Politika Wirt Ádám Engels, a tudományos szocializmus kiemelkedő teoretikusa és harcosa A történelmi évfordulók mindig magukban rejtik azt a veszélyt, hogy a megemlékezés tárgyát — legyen szó akár személyekről, akár tanításaik­ ról — muzeális értékekké merevítik: magasba emelik és nagyra értékelik, de elszakítják a jelenkortól. Az ünnepelt életművét minden szempontból tökéletesnek és befejezettnek tüntetik fel, és ezzel akaratlanul is aláássák időszerűségét. Szerencsére a marxizmus nagy alakjainak élete és munkás­ sága minden ízében ellenáll az ilyen megmerevítésnek és muzeális meg­ dicsőülésnek. Marx és Engels életművének áttekintése pedig különösen kiemeli az általuk kidolgozott és szüntelenül fejlesztett tanítás, valamint az általuk vezetett forradalmi mozgalom alkotó jellegét és máig tartó időszerűségét. Negyven éves alkotói együttműködésükre két örökké nyug­ talan, mindig újat kereső elme közös kutatásai és a közösen vállalt harc nyomták rá a bélyegüket. Amikor Marx halála után Engels életének utolsó évtizedében egyedül folytatja a közösen elkezdett munkát, ezt szintén nem a lezárás és a befejezés, hanem alkotó folytatás jegyében teszi. Hatalmas szellemi örökségének terjedelemben is jelentős része: tervek, előkészítő munkák, új kérdések megközelítése, olyan széles és gazdag program felvázolása, amely messze meghaladta egy ember életének lehetőségeit és amelynek befejezésére az akkor már idős Engelsnek nem is lehetett reális reménye. Lenin, egy új történelmi korszakra alkalmazta Marx és Engels tanításait, s a gyakorlatban is igazolta azok életképessé­ gét és időszerűségét. Ez az életképesség és időszerűség határozza meg az egymást követő Marx, Lenin és Engels évfordulók igazi jelentőségét és magyarázza a rendkívüli érdeklődést, a heves vitákat, amelyet a Marx, Engels és Lenin tanításai napjainkban váltanak ki. A marxizmus három nagy alakja — Marx, Engels és Lenin — azonos szemléletük, közös emléleti és módszertani alapelveik, a munkásosztály ügye iránt azonos elkötelezettségek mellett egyéni módon járultak hozzá a marxista tanításokhoz, s részben különböző korszakokban fejlesztették és alkalmazták ezeket a tanításokat. A marxizmus mai ellenfelei és meghamisítói vagy félreértelmezői ezt arra próbálják felhasználni, hogy rése­ ket és ellentmondásokat keressenek hármuk munkásságában, s ezen keresz­ tül kérdésessé tegyék a marxizmus egységét és folytonosságát. A marx­ izmus növekvő tekintélyének és vonzóerejének hatására a polgári antimarxista irodalomban is előtérbe került a marxizmus átértelmezése és pluralizálása. A többféle — tehát polgári módon is értelmezhető — marxiz- 40 �mus veszélytelenebb ellenfélnek a polgári ideológia számára, mint egy egységes marxizmus. Ugyanakkor különféle kispolgári rétegek és mozgal­ mak bekerülése a marxizmus vonzási körébe, reális, de ellentmondásos közeledésük a marxizmushoz gyakran szintén együtt jár a marxizmus át­ értelmezésével és pluralizálódásával. A polgári marxológusok és kispolgári marxizálók számára a marxizmus mai pluralizálásához szolgál történelmi igazolásul, hogy szembeállítják egymással a marxizmus három nagy alak­ ját, tevékenységük különböző periódusait és oldalait: A fiatal Marxot az érett Marxszal, a marxista filozófiát a társadalomelmélettel, Marxot Engelsszel, Lenint mindkettőjükkel, a forradalom Leninjét a forradalom előtti ortodox marxista Leninnel. A nyugati marxológusok és marxizálók többsége Engelst teszi felelőssé azért, hogy szerintük hosszú ideig elzárta az utat az autentikus Marx megismerése elől, és ezért ma az autentikus Marx felfedezése is állítólag csak Engels kritikáján keresztül lehetséges. Nem nehéz felismerni, hogy ez az Engels-ellenesség a valóságban a marxiz­ mus egysége és folytonossága ellen irányul. Engels bírálatával nem az autentikus marxizmus számára, hanem a marxizmus polgári, kispolgári átértelmezése számára akarják megtisztítani az utat. Ezért Engels valósá­ gos szerepének és jelentőségének tisztázása születésének 150. évfordulója alkalmából nemcsak a nagy gondolkodónak és forradalmárnak kijáró köte­ lező tiszteletadás és történelmi igazságszolgáltatás kérdése, hanem a marxizmus értelmezésének, folytatásának aktuális harci kérdése is, amely­ nek tétje a marxizmus forradalmi tartalma, egysége és folytonossága. Marx és Engels alkotói együttműködésében kétségtelenül Engelsnek jutott a hálátlanabb szerep, legalábbis az utókor elismerése szempontjából. Nem kizárólag és nem is elsősorban azért, mert kettőjük közös munkájá­ nak szellemi eredményét az utókor Marxról nevezte el. Ezt Engels ter­ mészetesnek és igazságosnak tartotta, s elsősorban ő maga volt az, aki minden alkalommal hangsúlyozta, hogy a tudományos szocializmus joggal viseli Marx nevét. „Magam sem tagadhatom, — írta — hogy Marxszal való negyvenéves együttműködésem előtt és alatt az elméletnek mind a megalapozásában, mind nevezetesen kidolgozásában bizonyos önálló ré­ szem volt. De a vezető alapgondolatok legnagyobb része, kivált gazdasági és történelmi téren, különösen pedig végső fogalmazásuk Marx műve. Amivel én járultam hozzá, azt Marx — mindenesetre néhány speciális tudomány kivételével — nélkülem is véghez tudta volna vinni. Amit Marx alkotott, azt én nem tudtam volna véghezvinni, Marx magasabban állott, messzebre látott, többet és gyorsabban tekintett át, mint mi többiek vala­ mennyien. Marx lángész volt, mi többiek legfeljebb tehetségesek. Nélküle az elmélet távolról sem volna az, ami. Joggal viseli tehát Marx nevét.” Természetesen ebből a nyilatkozatból le kell vonnunk Engels szerény­ ségét és azt az őszinte szándékát, hogy munka- és harcostársa, személyes barátja jelentőségét saját érdemeinek rovására is kiemelje. Marx kiemel­ kedő szerepe a marxizmus kidolgozásában és megfogalmazásában így is vitán felül áll. Nem lehet viszont elfogadni Engels önértékelését arról, hogy a lángész Marx mellett ő csak egyike a „többieknek”, akik legfeljebb tehetségesek voltak. Az igazság az, hogy Engels Marx egyenrangú és méltó 41 �társa. Marxhoz hasonlóan valódi lángész, és eredeti módon járult hozzá a közös munkához, nevét joggal említik Marx neve mellett, mint a modern szocializmus megalapítójának nevét. Engels, Marxszal egyidőben önállóan jutott el a marxizmus alapvető szemléleti és módszertani kiindulópontjaihoz. Amikor 1844-ben Párizsban meglátogatta Marxot — akivel eddig egy futó találkozás kivételével nem volt személyes kapcsolatban — kölcsönösen megállapították, hogy más­ más úton „ugyanarra az eredményre” jutottak, ,,az elmélet minden terén tökéletesen egyetértenek”, s ezzel kezdetét vette szoros alkotói együttmű­ ködésük. Engelsnek, aki a felvilágosult polgári értelmiségi családban nevel­ kedett Marxtól eltérően bigottan vallásos családi környezetben nőtt fel, nagyobb és bonyolultabb utat kellett megtenni, hogy idáig eljusson. Bizo­ nyos tekintetben találkozásukkor és együttműködésük kezdetén Marx előbbre is járt az új világnézet kialakításában, különösen filozófiai kér­ désekben volt így. Más tekintetben és más kérdésekben Engels járt Marx előtt és hatott ösztönzően Marx fejlődésére is. Különösen vonatkozott ez a közgazdasági kérdésekre és a társadalmi valóság konkrét ismeretére. Marx, aki addig főleg filozófiával és joggal foglalkozott, inkább elvont elméleti úton jutott el a polgári társadalom korlátainak és a munkásosztály történelmi szerepének felismeréséhez, mint a kapitalizmus valóságának és a munkásosztály helyzetének konkrét tanulmányozása útján, s ezért kez­ detben elvont filozófiai nyelven fogalmazta meg a tudományos szocializ­ mus csiráit. A fiatal Engels — akit apja a kereskedelmi üzleti munka tanulmányozására küldött Angliába — ezalatt közvetlenül megismeri az angol kapitalizmust, gyakorlati kapcsolatba lép a szocialista munkásmoz­ galommal, és kettőjük közül elsőnek fedezi fel a polgári közgazdaságtan kritikai átdolgozásának jelentőségét a szocializmus tudományos megalapo­ zása szempontjából. „Manchesterben — irta életének erről a szakaszáról Engels — szinte az orommal ütköztem bele abba, hogy a gazdasági tények, amelyek az eddigi történetírásban semmilyen vagy csak nagyon lenézett szerepet játszanak, legalábbis a modern világban döntő történelmi erők; hogy ezek az alapjai a mai osztályellentétek pedig azokban az országok­ ban, ahol a nagyipar következtében teljesen kifejlődtek — tehát kivált Angliában —, a politikai pártképződés, a pártharcok s ezzel az egész politikai történelem alapjai.” Még Marx és Engels 1944-es párizsi találkozásuk előtt jelenik meg a Marx által szerkesztett Német-francia Évkönyvben Engels nagyobb ta­ nulmánya, „A nemzetgazdaságtan bírálatának vázlata”, amelyet Marx később zseniálisnak nevezett és amelyre a Tőkében is gyakran hivatko­ zott. Minden alapunk megvan annak feltételezésére, hogy Engelsnek ez a korai munkája ösztönzően hatott Marx közgazdasági érdeklődésére és tanulmányaira, aki csak ezt követően kezdi behatóbban tanulmányozni a közgazdasági irodalmat. Angliai tapasztalatai és tanulmányai alapján irta meg Engels „A munkásosztály helyzete Angliában” c. könyvét, amely többféle szempontból is úttörő jelenségű a marxizmus történetében. Ez volt az első konkrét társadalmi vizsgálatok alapján megírt marxista mun­ ka. Az angol munkásosztályhoz írott ajánlásában Engels kifejti, hogy 42 �nem elégedett meg a tárgy elvont ismeretével, hanem a helyszínen figyel­ te meg az angol munkások mindennapi életét. Módszerét így jellemezte: „huszonegy hónap alatt alkalmam volt arra, hogy személyes megfigyelé­ seim és személyes érintkezés útján közelről megismerjem az angol proletáriátust, törekvését, szenvedéseit és örömeit, s ugyanakkor a szükséges hiteles források felhasználásával kiegészítsem megfigyeleéseimet. Amit láttam, hallottam és olvastam, azt ebben a könyvben feldolgoztam". Engels ezzel megvetette a marxista konkrét szociológiai kutatások alapjait, messze megelőzve a polgári szociológiát. Engels munkája ma is csattanós válasz arra a gyakran hangoztatott vádra, hogy a marxizmus elvont spe­ kulatív jellegű és a konkrét társadalmi vizsgálatokat a polgári szociológiá­ ból kell megtanulnia. Ha az Engels állal megkezdett és általa mindig is folytatott (akárcsak Marx és Lenin munkásságában) konkrét társadalmi vizsgálatok egy időben a dogmatizmus hatására el is sorvadtak, illetve háttérbe szorultak a marxista elméleti kutatásokban, a kiutat ebből a helyzetből nem a polgári szociológia kritikátlan átvétele, hanem elsősorban a marxizmus saját tradícióinak a felújítása és folytatása jelenti. Ehhez mutat ma is példát Engels munkája. Engels könyve úttörő jelentőségű volt abból a szempontból is, hogy ez volt az első tudományos munka, amelynek a tárgya a munkásosztály volt, méghozzá nemcsak mint szen­ vedő, hanem egyben mint cselekvő osztály. Ebben látta Engels munká­ jának fő érdemét Lenin is: „Engels előtt is igen sokan leírták a proletáriátus szenvedéseit és rámutattak arra, hogy a proletáriátuson segíteni kell. Engels volt az első, aki megmondta, hogy a proletariátus nemcsak szenvedő osztály; hogy a proletariátust éppen gyalázatos gazdasági hely­ zete feltatóztathatatlanul előre taszítja és rákényszeríti arra, hogy har­ coljon végleges felszabadulásáért. A harcoló proletariátus pedi maga fog segíteni magán.” Persze Engels első munkái — akárcsak Marx korai írá­ sai — még nem az érett és kiforrott marxizmust képviselték. De tanulsá­ gos maga az út is, ahogyan eljutottak a tudományos szocializmushoz, s nemcsak abból a szempontból, hogy mi bizonyult a korai munkákból maradandó értéknek, hanem abból a szempontból is, hogy mi az, amit később korrigáltak, illetve elmélyítettek. „A munkásosztály helyzete Ang­ liában ’’ második német kiadásához 1892-ben írott előszavában maga Engels jegyzi meg, hogy a könyve a modern a szocializmus embrionális fejlődésének egyik fázisát képviseli csupán, s amint az emberi embrió legkorábbi fejlődési fokain még reprodukálja őseink, a halak kopoltyúíveit, úgyanúgy könyve is elárulja a modern szocializmus leszármazásának nyomait. Ezt elsősorban arra a részre értette, amelyben azt hangsúlyozta, hogy a kommunizmus nem csupán a munkásosztály pártdoktrinája, hanem olyan elmélet, amelynek a végcélja az egész emberi társadalmat, a tőkéseket is beleértve, kiszabadítani a jelenlegi gúzsbakötő viszonyokból. „Ez az állítás elvont értelemben igaz is, de a gyakorlatban többnyire hasznavehetetlen, sőt annál is rosszabb . . . Ma is vannak éppen elegen, akik pártatlanságuk magasabb álláspontjáról olyan szocializmust prédikál­ nak, amely minden osztályellentét és az osztályharc fölött áll. Ezek azon­ ban vagy újoncok, akiknek még igen sokat kell tanulniok, vagy pedig a munkások leggonoszabb ellenségei, báránybőrbe bújt farkasok.” 43 �Engels figyelmeztetése ma is időszerű. Ma is akadnak, akik a marx­ izmus embrionális szakaszának egyes Marx és Engels által később meg­ haladott vonásait abszalutizálják. az elvont humanizmus szellemében er­ telmezik a marxizmust. Ez a fejlődési szakasz a marxizmushoz közeledő egyes rétegek számára lehet átmenet az osztályszemléletű tudományos szocializmushoz, mint ahogy az volt Marx és Engels számára is, s — ahogyan a Német ideológiában megjegyezték — abban az időben egy sereg német kommunista csak ilyen átmenet útján jutott el a kommunizmushoz. De teljesen visszájára fordítanánk ennek az átmenetnek az irányát, ha ezt az embrionális fejlődési szakaszt abszolutizálnánk, azonosítanánk az autentikus marxizmussal, ha lemondanánk azoknak a bírálatáról, akik megragadtak ebben az átmeneti állapotban, nem tudnak kikecmeregni belőle és vissza akarják oda rángatni az egész marxizmust. Ennek a retrográd kísérletnek nemcsak Engels (és más helyeken Marx) kifejezett utalásai mondanak ellent — amelyekben megtisztították nézeteiket az embrionális fejlődés félreérthető vagy félremagyarázható maradványaitól —, hanem egész életművük annak szelleme és fejlődési fő iránya. Engels személyes képességeit, amelyek őt Marx egyenrangú társává avatták, a legilletékesebb, maga Marx is kiemelte. Aligha tekinthetjük üres udvariassági formulának Marx Engelshez intézett levelének szavait: „Te tudod, hogy nálam minden többnyire későn jön és másodszor, én mindig a te nyomdokaidban haladok”. Azt, hogy Marx mennyire egyen­ rangú társának tekintette Engelst széleskörű levelezésük is bizonyítja. Marx minden lényeges kérdésben kikérte Engels véleményét és számolt azzal. „Megelégedésed fontosabb nekem, mint bárni; amit más mondhatna róla.” Munkáiban Marx gyakran idézi és zseniálisnak nevezi Engels mun­ káit. Engels azonban életének nagyobbik részében a maga kivételes tehet­ ségét önfeláldozóan alárendelte a közös munkának. Különösen abban a periódusban, amikor Marx A tőkén dolgozott, amelynek befejezését mind­ ketten a legfontosabbnak tartották forradalmi elmélet tudományos megala­ pozása szempontjából. Engels az 50-es évektől barátja anyagi támogatása érdekében magára vállalta a kenyérkereső üzleti munka igáját. Hogy ez milyen áldozatot — és morális szenvedést — jelentett Engels részéről, azt egy ifjúkori levele világítja meg legjobban, amelyben azokról a meg­ próbáltatásokról panaszkodik, amelyek az apja kereskedelmi irodájában végzett munka jelentett számára. „A seftelés undorító... és különösen undorító, hogy az ember megmarad nemcsak burzsoának, aki aktívan áll szemben a proletariátussal... És bár lehet valaki kommunista létére külső körülményeit tekintve burzsoá és a kereskedelem igavonó barma, ha nem foglalkozik irodalmi tevékenységgel, de nagyban űzi a kommunista propagandát és ugyanakkor a seftelést és az ipart is — az lehetetlen. Szóval husvétkor elmegyek innen.” Engels akkor — 1845-ben — azt gondolta, hogy végleg szakított gyűlölt tevékenységgel és minden idejét, energiáját a munkásmozgalom gyakorlati szervezésének és a tudományos szocializmus fejlesztésének szentelheti. Egy évtizeddel később azonban, amikor arról van szó, hogy csak ezen az áron lehet biztosítani Marx 44 �munkájának anyagi feltételeit Engels újból vállalja a „kereskedelem iga­ vonó barmának” gyűlölt munkáját. Nemcsak ezt vállalta Engels. Ma már tudjuk, hogy a New York Tribune-ban Marx nevével megjelent cikkek — ez volt Engels anyagi támogatásán kívül Marx egyetlen rendszeres pénzkereső forrása — egy részét Engels írta. S ameddig Marx a Tőkén dolgozott, Engels, amennyire lehetett, igyekezett tehermentesíteni őt más területeken is. „A Marx és köztem fennálló munkamegosztás következtében — írta — rám hárult az a feladat, nézeteinket az időszaki sajtóban, tehát nevezetesen az ellen­ tétes nézetekkel való harcban képviseljem, s így Marxnak ideje maradjon nagy főműve kidolgozására.” Engelsre jutott a tudományos szocializmus népszerűsítésének nemes, de nehéz feladata, amelyet Engels nagyszerűen meg is oldott. Engelsnek kellett védelmeznie közös tanításaikat azokban a polémiákban, amelyek a kispolgári szocializmus különféle képviselőivel folytak. Mindez természetesen azt is jelentette, hogy a terhes kenyér­ kereső munka, a szerteágazó publicisztikai tevékenység és a munkásmozgalom gyakorlati szervezése mellett viszonylag kevesebb idő maradt Engels önálló tudományos terveinek megvalósítására. Pedig Engels egész életében tele volt ilyen tervekkel, olyan területeken is, amelyekkel Marx nem foglalkozott, például a nyelvészet, a hadtudomány és a természettudomány számos ágazata. Amikor azonban a kettőjük között kialakult munkamegosztás azt kívánta — és ilyen helyzet nagyon gyakran adódott — Engels habozás nélkül félretette dédelgetett terveit. Jellemző, hogy legnagyobb terjedelmű elméleti írása, az Anti-Dühring (Lenin „csodálatos tartalmas és tanulságos könyvnek” nevezte) Engels szavaival szólva nem a „belső kényszer gyümölcse” volt, hanem barátai (köztük Marx) unszo­ lására „harapott bele a savanyú almába”, amit Dühring nézeteinek kriti­ kai elemzése jelentett. Engels zsenijét és hatalmas munkabírását bizo­ nyítja, hogy ilyen nehéz körülmények között is mindig méltó színvonalon képviselte és alkotó módon kezelte a marxista elméletet. Mesterien értett ahhoz, hogy a negatív bírálatot — amelyre a marxizmus kispolgári ellen­ felei rákényszerítették — a marxista szemléleti mód többé-kevésbé össze­ függő pozitív kifejezésévé fejlessze és azokon a területeken, ahová kez­ detben csak a vita szükséglete kényszerítette, éles szemmel felismerje, rendszerezze és általánosítsa a tudomány és a társadalmi gyakorlat ta­ pasztalatait, s ezzel újabb területeken törjön utat a marxista elemzés számára. Éppen Engels sokoldalúságának és fáradhatatlan munkabírásának köszönhetjük, hogy a marxizmus egészéről, alkotórészeinek szerves egy­ ségéről, azok kölcsönhatásáról és kölcsönös feltételezettségéről ma helyes képet tudunk alkotni. Marx életének utolsó három évtizedét — alkotói tevékenységének nagyobb részét — A tőke megírásának szentelte. A marxizmus polgári kritikusai és kispolgári értelmezői ezt a körülményt gyakran megpróbálták arra felhasználni, hogy Marx tanításait a közgaz­ dasági elméletre korlátozzák és azt elszakítsák a marxizmus többi alkotó­ részétől, mindenekelőtt a filozófiától. Marx egész munkásságának az is­ merete — benne a tőke módszere és világnézeti tartalma — önmagában 45 �is cáfolja a marxizmusnak ezt a mesterséges korlátozását s egyben meg­ hamisítását. A marxizmus három alkotórészének együttes kifejtésére, szerves kapcsolatuk és kölcsönhatásuk részletes kimutatására, sokoldalú bizonyítására azonban elsősorban Engels munkásságában került sor. Különösen nagy figyelmet fordított Engels a marxizmus filozófiai oldalának kifejtésére és fejlesztésére. Mindig hangsúlyozta, hogy tanítá­ saik elválaszthatatlanok azok filozófiai alapjától és azoknak egységes világnézeti tartalmuk van. Rámutatott, hogy a német klasszikus filozófia — elsősorban Hegel filozófiája — nélkül nem jöhetett volna létre a tudo­ mányos szocializmus, s a német klasszikus filozófia örököse a munkásosztály. Marx és Engels még együttműködésük kezdetén tisztázták viszo­ nyukat Hegel és Feuerbach filozófiájához. Marx haláláig azonban nem volt alkalmuk erre a tárgyra visszatérni. Hegelhez való viszonyukról itt­ ott nyilatkoztak ugyan, de sehol sem kimerítően és összefüggően. Ezt a hiányt pótolta Engels 1888-ban megjelent munkája: Feuerbach és a klasz- szikus német filozófia felbomlása. Az új filozófia — a dialektikus és történelmi materializmus — alap­ jait Marx és Engels kezdetben az idealista ideologikus szemlélettel való kritikai leszámolás és saját filozófiai lelkiismeretük tisztázása formájában fejtették ki. Ez az első kifejtés sok tekintetben még hipotétikus jellegű volt. Az új szemléletet és módszert még a tudomány különböző területein a tények elemzésén kellett próbára tenni és igazolni. Az első próba az 1848-49-es forradalmak tapasztalatainak elemzése volt. Marx történeti munkái (Osztályharcok Franciaországban, Luis Bonaparte brumaire tizennyolcadikája) mellett Engels Forradalom és ellenforradolm Németor­ szágban c. írása konkrét történeti anyagon próbálta ki és igazolta az új társadalomfelfogás helyességét. A kor politikai eseményeinek és viszonya­ inak folyamatos elemzése — ameddig Marx élt, vele szorosan együtt­ működve — Engels elméleti munkásságának később is állandó része volt. Ennek alapján dolgozta ki a munkásmozgalom stratégiáját és taktikáját, látta el politikai tanácsaival Európa valamennyi akkor létező szocialista munkáspártját. A második nagy próba, amely az új világnézetet véglegesen a tudo­ mány rangjára emelte, a tőkés termelési mód gazdasági szerkezetének és törvényeinek a feltárása volt a materialista társadalomfelfogás és a dia­ lektikus módszer segítségével. Ezt a munkát elsősorban Marx végezte el a Tőkében. A kiterjedt levelezés, amelyet Marx munkája kezdetétől ebben a tárgykörben Engelsszel folytatott egyértelműen bizonyítja Engels tevé­ keny részvételét ebben a munkában is. Amikor pedig Marx meghalt anélkül, hogy élete fő művét befejezhette volna, munkáját közvetlenül Engels vette át és folytatta. Életének utolsó évtizedét annak szentelte, hogy — ismét rendezze A tőke második és harmadik kötetét. Tudjuk, hogy Engels tervéhez tartozott az Értéktöbbletelméletek sajtó alá rende­ zése és a Tőke negyedik köteteként való megjelentetése is, de a halál ebben már megakadályozta. Az új világnézet próbájának tekintették Marx és Engels azokat az új tudományos eredményeket is, amelyek tőlük függetlenül jöttek létre, de 46 �megerősítették az ő következtetéseiket, szemléletüket és módszerüket. Így például Morgan 1877-ben megjelent Őstársadalom című könyvét, amelyben az amerikai etnográfus az emberi társadalom genézisének vizs­ gálata kapcsán a maga módján újra felfedezte a történelmi materializ­ must. Morgan munkájával eredetileg Marx akart foglalkozni, hogy annak eredményeit szervesen beépítse a marxista társadalomfelfogásba, segítsé­ gével eltüntesse azt a fehér foltot, amely a társadalom keletkezésének kérdésében a marxista társadalomképben még található volt. Marx tervet annak halála után Engels váltotta valóra A család, a magántulajdon és az állam keletkezése c. könyvében (1884). Engels könyve nem egyszerűen Morgan eredményeinek ismertetése, hanem önálló tudományos munka Morgan eredményeinek és más eredmények, köztük saját kutatásainak felhasználásával. Ahogy Engels írta: „ostobaság ismertetni Morgant, s nem kritikailag értelmezni, felhasználva a legújabb eredményeket, ezeket a mi nézeteinkkel és a már kapott következtetésekkel összefüggésben ki­ fejteni.” Engels munkája gazdag történelmi tényanyag alapján és ugyan­ akkor általánosított formában tárgyalja az osztálytársadalom, a magántulajdon, az állam kialakulását és fejlődésének alapvető törvényszerűségeit. A dialektikus materialista világnézet helyességének fontos próbája volt a természettudományok fejlődése, a dialektika alkalmazása a termé­ szet megismerésében. Engels több helyen írja, hogy Marx és ő voltak az egyetlenek, akik a német idealista filozófiából a tudatos dialektikát a természet materialista felfogásába átmentették. Ehhez természetesen a matematikában és a természettudományban való jártasságra volt szükség. Maga Marx alapos matematikai ismeretekkel rendelkezett és többször hozzáfogott, hogy képezze magát a természettudományok más területein is. Ez azonban — különösen a természettudományok rohamos fejlődésé­ vel való lépéstartás — túl sok időt követelt, s Marx idejét elsősorban A tőke foglalta le. Engels volt az, aki — amikor apai öröksége lehetővé tette, hogy visszavonuljon a kereskedői pályától és teljes idejét a tudo­ mánynak és a munkásmozgalomnak szentelje — belevetette magát a ter­ mészettudomány akkor legújabb eredményeinek tanulmányozásába és fi­ lozófiai feldolgozásába. Ilyen irányú munkásságának eredményét Marx matematikai kézirataival együtt külön kötetben készült kiadni, de ezt a munkát már nem volt ideje befejezni, s a hátrahagyott előkészítő anyagot csak halála után jelenhettek meg A természet dialektikája címmel. A marxizmus a kispolgári szocializmus elleni harcban jött létre és fejlődött. Ebben a harcban Engels mindig oroszlánrészt vállalt. Az általá­ nos emberszeretetet hirdető „igazi” szocializmussal szemben szenvedélye­ sen védelmezte a tudományos szocializmus idealista és kispolgári termé­ szetét. Ma is időszerű az a mélyreható bírálat, amelyet Engels az anarchiz­ mus eszmei forrásai és konkrét politikai megnyilvánulásai felett gyakorolt Max Stirenertől kezdve a proudhonizmuson keresztül a bakuninizmusig. Az anarchisták elvont államellenességéről bebizonyította, hogy az lebecsüli a munkásosztály politikai szervezeteinek jelentőségét s a szocializmus felépítésének legfontosabb fegyverétől — a proletariátus didaktúrájától — akarja megfosztani a munkásosztályt. Ugyanakkor leleplezte az állam 47 �iránti babonás tiszteletből fakadó opportunizmust is, amelyet a német munkásmozgalomban hosszú ideig a lassaleanizmus képviselt. Dühring eklektikus kispolgári szocializmusának megsemmisítő bírálata Engels mun­ kájában döntő csapás volt a marxizmussal szembenálló kispolgári szocia­ lizmus minden változatára. Engels még megélte, hogy a kispolgári szocializmussal folytatott harc eredményeként a szocializmus szélesen elterjedt és hegemóniát vívott ki a nemzetközi munkásmozgalomban. A marxizmus elterjedése és kivívott hegemóniája új problémákat vetett fel. Sokan csak formálisan fogadták el a marxizmust, de nem tudták azt alkalmazni. Mások a marxizmus cégére alatt a maguk zavaros nézeteit kezdték terjeszteni. Ebben a helyzetben különösen jelentős volt a marxizmus alkotó értelmezése, alkotó folytatása, a marxizmus elferdítése elleni harc. Engels komoly veszélyt látott abban, hogy az új sütető marxisták megelégedtek a marxizmus elméleti oldalá­ nak elvont elsajátításával, anélkül, hogy az elméletet összekapcsolnák a forradalmi gyakorlat szükségleteivel. Azok az emberek — figyelmeztetett Engels a munkáspártok vezetőihez intézett leveleiben —, akik a szocia­ lista elméletet nem a cselekvés, a munkásosztály közötti munka eleven elméleteként fogják fel, hanem dogmák gyűjteményeként, amelyet kívül­ ről be kell tanulni és hangosan ismételgetni, mint valami ima szövegét, közönséges szektává válnak, elszakadnak a valóságos mozgalomtól. Ezért hangsúlyozta rendkívüli nyomatékkai: a mi tanításunk nem dogma, ha­ nem a cselekvés vezérfonala. A marxizmus felületes elsajátítása és megalapozatlan alkalmazása azt a veszélyt is magában rejtette, hogy frázissá süllyesztik a marxizmus leg­ fontosabb tételeit. („Ugyanis mindent le lehet sülyeszteni frázissá.”) Egyik levelében így panaszkodik az idős Engels: „sajnos, igen gyakran hiszik azt, hogy egy új elméletet teljesen megértettek és minden további tanulmányozás nélkül alkalmazni tudnak, mihelyt annak fő tételeit — és ezeket sem mindig helyesen — elsajátították.” Keserűen állapítja meg, hogy „a materialista történetfelfogásnak is van manapság egy sereg ilyen barátja, akiknek ez a felfogás csak ürügy arra, hogy ne tanulmányozzák a történelmet.” Élete végéig féltően óvta Engels a marxizmust az ilyen felületességtől és leegyszerűsítéstől, szüntelenül figyelmeztetett a marxizmus valóban elmélyült tanulmányozásának és körültekintő al­ kalmazásának szükségességére. A tudományos szocializmus fejlődése nem nélkülözhette azt a „tény­ beli és elméleti műveltségi anyagot”, amelyet a polgári értelmiségnek a munkásmozgalomhoz csatlakozott elemei hoztak magukkal. Ahhoz azon­ ban, hogy ezek az elemek valóban használhatnak a proletármozgalomnak és a tudományos szocializmusnak Marx és Engels szerint két feltételre volt szükség. Először, hogy a munkásmozgalomhoz csatlakozó polgári ér­ telmiségiek valódi műveltséget hozzanak magukkal és ne felületesen el­ sajátított, rosszul megemésztett eszméket, amelyekhez aztán hozzá akar­ ják illeszteni a marxizmust. Másodszor, hogy ne hozzák magukkal a pol­ gári, kispolgári előítéletek maradványait, hanem kertelés nélkül tegyék magukévá a proletár szemléleti módot. A kispolgári rétegeknek a beáram­ 48 �lása a mozgalomba Engels értékelése szerint egyfelől a mozgalom sikere volt, annak bizonyítéka, hogy a munkásosztály valóban vezető osztállyá vált. Másfelől Engels figyelmetetett az abból származó veszélyre is, ha a mozgalom marxista vezetői engedményeket tesznek a kispolgári eszméknek és törekvéseknek. Engels tehát még a revizionizmus nyílt zászlóbontása előtt felismerte a revizionizmus veszélyét és éberségre intette a szocialista munkásmozgalmat. A történelem olyan fordulópontján halt meg Engels, amikor a kapi­ talizmus fejlődésének új szakasza kezdődött és ezzel együtt új fejlődési szakasz küszöbére ért a munkásmozgalom is, a forradalmi harc új mód­ szereket, új szervezeti formákat követelt és hamarosan napirendre került a szocialista forradalom. Engels utolsó írásai bizonyítják, hogy az idős Engels sok mindent felismert az érlelődő történelmi fordulatból, de az új és még nem teljesen kibontakozott tendenciák elemzésére már nem maradt ideje. Az az elmélet és módszer azonban, amelyet Marx és Engels közösen dolgoztak ki és amelyet Engels olyan ragyogóan alkalmazott, alkalmas volt ennek az új történelmi fordulatnak, a kapitalizmus és a forradalmi munkásmozgalom új fejlődési szakaszának, majd a szocialista forradalom gyakorlati problémáinak elemzésére. Ezt a munkát végezte Engels nyom­ dokaiba lépve Lenin. Engels módszerének következetes tudományosságát mutatja az, aho­ gyan a jövő szocialista társadalmát kezelte. Marxhoz hasonlóan nem tett kísérletet arra, hogy utópiákat agyaljon ki és hasztalanul találgassa azt, amit nem lehet tudni. Kora társadalmának tudományos elemzéséből ki­ indulva igyekezett feltárni azokat a fejlődési tendenciákat, amelyek a jövő irányába mutattak és közvetkeztetni engedtek a szocialista társada­ lomra. Ebben a szellemben a fiatal Engels igy foglalta össze a kommuniz­ mus lényegét: 1. a proletárok érdekeinek megvédése a burzsuá érdekeivel szemben; 2. a magántulajdon megszüntetése és vagyonközösséggel való felváltása; 3. ezeknek a céloknak az eléréséhez egyetlen eszköznek — az erőszakos demokratikus forradalomnak — az elismerése. Ez a meghatározás nemcsak az „osztályok feletti”, elvont humanista „igazi” szocializmustól határolta el Marx és Engels proletár szocializmu­ sát, hanem egyben a jövőre vonatkozó meddő utópista találgatásoktól, a szocializmus utópista doktrinér felfogásától is. A szocializmus utópista doktrinér felfogásától óvja az idős Engels a szocializmus híveinek egyre népesebb táborát. Hangsúlyozza, hogy a szocializmus nem egy adott dolog, hanem mint minden társadalmi rendszer állandó változásokon, átalakulá­ sokon megy majd keresztül. Amit előre lehet látni az a kapitalista rend­ szertől való alapvető különbsége: a termelésnek a társadalmi tulajdon alapján való megszervezése — először nemzeti keretek között. Ebből a nézőszempontból bírálta Engels azt a vitát, amely a múlt század 90-es éveiben azzal foglalkozott, milyen lesz az elosztás formája a jövő szocia­ lista társadalmában. „A vita valamennyi résztvevője — írta — a „szocia­ lista társadalmat,, nem úgy fogta fel, mint ami állandóan és halad előre, hanem mint stabil, egyszer s mindenkorra lerögzített dolgot, amelynek tehát az elosztási módja is lerögzített legyen.” Engels felhívta a figyelmet 4 49 �arra, hogy az „elosztás módja lényegében mégiscsak attól függ, mennyit lehet elosztani, ez pedig a termelés és a társadalmi szervezet előrehala­ dásával együtt nyilván mégis változik, tehát az elosztási mód nyilván szintén változhat.” Ésszerűen azt lehet megkísérelni — mutatott rá Engels —, hogy „1. felfedezzék azt az elosztási módot, amellyel elkezdik, és 2. megtalálják azt az áltaános irányt, amelyben a továbbfejlődés halad.” Engels szavainak helyességét — hogy a szocializmus nem egyszer s mindenkorra lerögzített dolog, hanem állandóan változik és halad előre — a történelem későbbi menete — benne a szocialista társadalom szüle­ tésének és fejlődésének hazai és nemzetközi tapasztalatai — igazolja, s Engels útmutatásai segítenek marxista módon eligazodni a szocialista társadalom építésének bonyolult próblémáiban. Engels gazdag eszmei ha­ gyatékának nagy jelentősége abban van, hogy világosan megmutatja a születő szocialista társadalom osztály kiindulópontjait és alapvető különb­ ségeit a megelőző kapitalista társadalomtól, ugyanakkor segít helyesen felismerni és alkotóan értelmezni a továbbfejlődés általános irányát. A tudományos szocializmus megteremtőjének, Marx méltó társának az ügye és eszméi tovább élnek a ma születő és fejlődő szocialista társadalomban. M. Trus Lenin a szocialista és kapitalista rendszer békés egymás mellett élésének alapelveiről A szocialista és kapitalista államok békés egymás mellett élésének kérdését első ízben Lenin dolgozta fel tudományosan és ő ültette át a gya­ korlatba. A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élé­ sével kapcsolatos kérdések feldolgozását Lenin összekapcsolta a tudomá­ nyos kommunizmus elméletének továbbfejlesztésével, valamint a szocia­ lista forradalomról szóló tanítással. Lenin a békés egymás mellett élést objektív törvényszerűségnek tar­ totta, amely a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet teljes tör­ ténelmi folyamata során világméretekben hatni fog. A két rendszer egy­ más mellett élésének sajátosságaira vonatkozó megállapítást először 1915- ben tett az „Európai Egyesült Államok jelszaváról” c., valamint ban 1916„A proletárforradalom katonai programja” c. cikkében: „A szo­ cializmus nem győzhet egyidejűleg valamennyi országban. Először egyet­ len, vagy néhány országban fog győzni, a többi bizonyos ideig burzsoá, vagy a burzsoá rendig még el sem jutott ország marad.”1 A továbbiakban Lenin ezt az igen fontos megállapítást sokoldalúan továbbfejlesztette és konkretizálta cikkeiben és beszédeiben annak az idő­ 50 �szaknak során, melyben a szovjet állam megszervezése és külpolitikája alapjainak kidolgozása folyt, a világon első szocialista forradalom tapasz­ talataink felhasználásával. A proletárdiktatura kivívása után egy évvel, 1918 októberében Lenin a következőket mondta: „...A proletárforradalom nem azonos mértékben növekszik minden államban, mivel az egyik államban mások a politikai élet körülményei, mint a másikban, az egyikben túl gyenge a proletáriátus, a másikban erős. Ezért a proletárforradalom különböző mértékben fejlődik.”2 Ezt a megállapitást még pontosabban fogalmazta meg „A proletárforra­ dalom és a renegát Kautsky” c. művében és különös határozottsággal szólt róla az OK(b)P VII. kongresszusán a háborúról és békéről tett jelentésé­ ben: ”... a történelem nem alakult olyan kedvezően, hogy a forradalom mindenütt egyidőben megérett volna.”3 V. I. Lenin, midőn meghatározta a szocialista és kapitalista rendsze­ rek egymás mellett élésének történelmi szükségszerűségét, ennek két fázi­ sát, ill. fokozatát különböztette meg: az első szakasz a proletárdiktaturá­ nak egy országban történt kivívásától a szocialista világrendszer kialaku­ lásáig tart, míg a másik szakasz a szocialista világrendszer létrejöttétől a szocializmus világméretű győzelméig. Lenin műveinek sorában ez a gondolat a legpontosabb megfogalmazást „A nemzeti és gyarmati kérdésről szóló tézisek tervezete” c. művében ka­ pott, amely 1920-ban készült. Ebben a munkában a szocialista és kapita­ lista rendszerek egymás mellett élésének két szakaszát különbözteti meg: — A nemzeti proletárdiktatura időszakát, amikor „az még csak egy országban létezik és nem képes meghatározó erővel hatni a világpoliti­ kára” és — a nemzetközi proletárdiktatura időszakát, amely már „legalább né­ hány fejlett országra kiterjed és így döntő befolyása lehet a világpoliti­ kára.”4 A szovjet szocialista állam kialakítása során Lenin állandóan megkü­ lönböztette és elválasztotta a béke fogalmát a szovjet köztársaság és a ka­ pitalista államok közti békés egymás mellett élés szükségszerűségétől. Ne­ vezetes békedekrétumában Lenin harcot hirdetett a békéért, mely a szovjetállam külpolitikájának legfőbb mozzanata. Miközben a harcoló államoknak ajánlotta, hogy kezdjenek tárgyalá­ sokat az igazságos, demokratikus, annexiók és felosztások nélküli béke érdekében, a bolsevik párt és a szovjet kormány — mint később Lenin az amerikai munkásokhoz írt levelében leszögezte — „az egész világ előtt felemelte a béke, a szocializmus zászlaját.”5 Az 1918—1919-es években készült munkáiban Lenin nem csak hogy kihangsúlyozta a béke eszméjét, hanem elmélyült, tudományos megala­ pozást adott a szovjet állam külpolitikájához, összekapcsolva a békés egy­ más mellett élés kérdését a szocialista építés feladataival. Ezt láthattuk a Szovjetek VII. Összoroszországi Kongresszusának a nemzetközi politikáról hozott határozatában, melyet Lenin írt, és ame­ lyet az OK(b)P Összoroszországi Konferenciája hagyott jóvá, majd a Szov­ jetek Kongresszusa 1919. december 5-én fogadott el egyhangúan: „Az 51 �Oroszországi Szocialista Föderatív Szovjet Köztársaság minden néppel bé­ kében kíván élni és minden erejét a belső építésre akarja fordítani, hogy a szovjet rendszer alapján megszervezze a termelést, a közlekedést és a közigazgatást, amit az antant beavatkozása és az éhség-blokád mindeddig megakadályozott.”6 A pillanatnyi békének a békés egymás mellett élés történelmi korsza­ kába való átalakulásával kapcsolatban Lenin megállapította: „Minden erőnkkel meg fogjuk őrizni a továbbiakban is a békét, és semmi enged­ ményt nem téve, semmi áldozatot nem fogunk sajnálni annak érdekében, hogy ez a béke fennmaradjon”, majd így folytatja: „Hozzáfogva a békés építő munkához, minden erőnkkel azon leszünk, hogy azt akadálytalanul folytathassuk.’’7 A szocialista és kapitalista rendszerek békés egymás mellett élésének lehetőségét vizsgálva Lenin behatóan elemezte azokat a tényezőket, ame­ lyek objektív alapként szolgálva lehetővé teszik a békés egymás mellett élést. Ezek közül a legfontosabbnak a szocialista rendszer békére, békés egymás mellett élésre való törekvését és háború elleni harcát tartotta, de ugyanígy nagy jelentőséget tulajdonított a szocialista államok egyre nö­ vekvő gazdasági, politikai és katonai erejének, a burzsoázia, illetve a ka­ pitalista államok egy részével fenntartott politikai, de főként gazdasági kapcsolatoknak, fontos tényezőnek tartotta továbbá a szovjet államnak a világ népeivel folytatott békés politikáját s végül az imperialisták közti ellentéteket, melyek megnehezítik, hogy erőiket agresszív célokra össz­ pontosítsák, hogy háborúkat robbantsanak ki. Meghatározta ugyanakkor azokat a feltételeket is, melyeknek figye­ lembevétele szükséges a szocialista és kapitalista államok gyümölcsöző együttműködéséhez. Ezeket a feltételeket a szocialista államok tiszteletben tartják és azok a békés egymás mellett élés politikájának szerves részévé válnak. Az együttműködés legfontosabb feltételei közé sorolta Lenin az álla­ mok szuverénitásának és területi sérthetetlenségének következetes tiszte­ letben tartását. Erről több ízben nyilatkozott. Különös határozottsággal fo­ galmazta meg a gondolatot 1922 májusában, az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottságnak a génuai konferencián részt vett küldöttsége je­ lentéséről készült határozattervvezetben: „Az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság küldöttsége helyesen teljesítette feladatait, amikor megvédelmezte az OSzFSzK teljes szuverénitását, — harcolt a leigázásra és a magántulajdon visszaállítására irányuló kisérletek ellen, — és szer­ ződést kötött Németországgal.”8 Ugyanakkor a békés egymás mellett élés fontos alapelvének tartotta valamennyi nagyobb és kisebb ország és nép szuverénitásának, nemzeti függetlenségének és nemzeti érdekeinek következetes tiszteletben tartását. „Tapasztalataink alapján — mondotta Farbmannak, az Observer és a Manchester Guardian tudósítójának 1922. október 27-én adott interjújá­ ban — az a megingathatatlan meggyőződés alakult ki bennünk, hogy csak­ is a nemzetek érdekei iránt tanúsított legnagyobb fokú figyelem küszö­ böli ki a konfliktusok talaját, a kölcsönös bizalmatlanságot és a különféle 52 �intrikákkal kapcsolatos aggodalmakat s teremti meg azt a bizalmat, — kü­ lönösen a különböző nyelvet beszélő munkások és parasztok között — amely nélkül teljesen lehetetlen akár a népek közötti békés viszony, akár valamennyire is eredményes fejlődése mindannak, ami értékes a modern civilizációban.”9 Ezeken a feltételeken kívül még fontosnak tartotta az együttműködés­ hez a következőket: — a népek és államok belügyeibe való be nem avatkozást, annak elisme­ rését, hogy minden népnek joga van az országát érintő kérdésekben ön­ állóan dönteni; — egymás érdekeinek az egyenjogúság alapján álló számontatását, a teljes egynelőségnek és a kölcsönös haszonnak, mint a gazdasági és kultu­ rális együttműködés alapjának figyelemmel kisérését; — a megegyezések pontos megtartását, a vállalati kötelezettségekhez való hűséget. Ezekre az elvekre kell félépíteni a különböző társadalmi rendszerű államok együttműködését; ezeket tartja a leninizmus a békés egymás mel­ lett élés legfőbb vonásainak. A két rendszer békés egymás mellett élésével kapcsolatos kérdések kidolgozása során Lenin többször utalt a nemzetközi együttműködés kü­ lönféle formáinak jellegzetességeire és kimutatta a burzsoá államokhoz fűződő viszony különféle formáit és módszereit. A legfontosabbnak tartotta Lenin ezek közül a politikai, a gazdasági és a kulturális területen folytatott együttműködést. Különös jelentőséget tulajdonított a fentiek közül is a gazdasági terü­ leten kialakított együttműködésnek, vagyis a nemzetközi kereskedelem kiszélesítésének. Lenin úgy tekintette a szovjet államnak a kapitalista világrendszerrel fenntartott gazdasági kapcsolatait, mint történelmi szükségszerűséget. Az OK(b)P KB-nak a XI. pártkongresszuson elhangzott beszámolójában Lenin sokoldalúan elemezte ezt a gondolatot: „Valamennyi kapitalista hatalom­ nak leghatározottabb, lényegbevágó, gyakorlati és az utóbbi években külö­ nös élénkséggel jelentkező érdekei egyértelműen követelik az Oroszor­ szággal folytatott kereskedelem fejlesztését, rendezését és kiszélesíté­ sét. Márpedig, ha ilyen érdekek léteznek, akkor lehet vitázni, lehet leki­ csinylő megjegyzéseket tenni, sőt különböző kombinációkban ellenkező véleményre is jutni — nagyon valószínű, hogy ilyen szakadásra sor ke­ rül — végeredményben azonban az alapvető gazdasági szükségszerűség megtalálja a megvalósulás útját. Meggyőződéssel mondhatjuk, hogy a szovjet köztársaság és a kapitalista világ közti szabályos kereskedelmi kapcsolatok fejlődése feltartózhatatlanul halad előre.”10 Rámutatott, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok egymás közti viszonyának megjavításában nagy jelentősége van a kulturális és tudományos területen kialakított együttműködés fejlődésének. Szükséges­ nek tartotta azonban kihangsúlyozni, hogy a szovjet államnak kulturális jellegű, valamint a tudomány, a technika, a művészet területén megnyil­ vánuló kapcsolatainak a kiszélesítése nem jelentheti azt, hogy gyengülne 53 �a harc a reakciós, burzsoá ideológia ellen. Többször rámutatott, a burzsoá ideológia elleni harc szükségességére. „Meg kell védenünk a forradalmi építést — hangsúlyozta — harcolnunk kell a burzsoázia ellen katonailag, de méginkább eszmei úton.”11 Röviden így foglalhatjuk össze azokat az alapvető megállapításokat, melyeket Lenin a szocialista és kapitalista rendszerek békés egymás mel­ let élésével kapcsolatban tett. JEGYZETEK: 1. Lenin művei (orosz nyelvű kiadás) 30. köt. — Uo. 28. köt. 99—100. old. — 3. Uo. 27. köt. 78—79. old. — 4. Uo. 44. köt. 165. old. — 5. Uo. 37. köt. 54. old. — 6. Uo.- 39. köt. 413. old. — 7. Uo. 44. köt. 298, 300. old. — 8. Uo. 45. köt. 192—193. old. — 9. Uo. 45. köt. 240. old. — 10. Uo. 45 .köt. 71. old. — 11. Uo. 41. köt. 400—401, old. Fordította: SCHNEIDER MIKLÓS 54 �Társadalom-művelődés Sallai István Könyvtárügyünk fejlődési iránya és a könyvtárépületek * Az utolsó 10 év alatt létrehoztunk néhány könyvtárépületet. Ezek több szocialista országban is figyelmett keltettek és példájuk is hat. Egy-két könyvtárépületünkről a külföldi sajtó is elismerően nyilatkozott. A siker oka úgy véljük abban van, hogy tervezésük során igyekeztünk figyelembe venni a könyvtárak világszerte érvényes működési elveit, saját könyvtá­ raink funkciórendszerét és a lehetőségeinken belül megkíséreltünk olyan térarányokat kialakítani, ami szerény méreteik mellett is korszerű szol­ gálatot tett lehetővé: elsősorban az olvasó közvetlen hozzáférhetőségét a jól feltárt állományhoz, emellett otthonosságot és kényelmet. A könyvtárakkal szemben támasztott és világszerte támadó igények a „gyorsuló idő” szellemében igen rohamosan változnak és növekednek. A már közhellyé váló „információs robbanás”, a „permanens nevelés” korá­ ban nem elég ezekről a jelenségekről önmagukban elmélkedni. Le kell vonni mindezek művelődéspolitikai konzekvenciáit: meg kell teremteni a korszerű információ gyűjtő, tároló és szétsugárzó helyeit, a permanens, önművelődés korszerű iskoláit, tehát ezeket az igényeket kielégítő könyv­ tárakat. A könyvtárak a modern tájékoztatás és felnőtt nevelés rendszerében világszerte központi helyet kaptak. Nem árt ezt erősen hangsúlyozni Ma­ gyarországon, különösen azért, mert művelődéspolitikánk irányítói közül sajnos még ma is igen kevesen ismerték fel a könyvtárak jelentőségét. Éppen ezért bár a jogos büszkeség érzésével, de kellő kritikával kell nézni, amit eddig a könyvtárak építése terén tettünk. Építészeti, berendezési követelmények önmagukban nem támasztha­ tók. Lehet pl. egy könyvtár jól berendezett, esztétikai szempontból kifo­ gástalan, ez még egyáltalán nem biztosíték arra, hogy a vele szemben tá­ masztott követelményeknek megfelel. A könyvtárakra vonatkozó fel* A szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár új épületének avatása alkalmá­ ból tartott tudományos ülésszakon elhangzott előadás. 55 �fogás éppen az ulolsó években Magyarországon nagy mértékben átalakult, úgyhogy mialatt egy-egy könyvtárunk az első program megállapításának időpontjától az avatásig jutott, lényegesen változtak és bővültek a vele szemben támasztott és jelentkező követelmények. Ez az ülésszak a magyar könyvtárügy története folyamán az első alka­ lom, hogy tanácsi vezetők és művelődés-politikusok, könyvtárvezetők és építészek közösen tanácskoznak a könyvtárügyünk legfontosabb kérdésén. Ahhoz azonban, hogy könyvtárépületek dolgában állást foglalhassunk, az első szót a művelődéspolitikának kell adnunk, az első követelést művelő­ déspolitikusainknak kell támasztaniok: mi a szerepe a könyvtárnak a mo­ dern társadalomban, melyek a modern könyvtár szolgáltatásai? S ha mind­ ezek világosan állanak előttünk, ezeket kell lefordítanunk a könyvtárépí­ tés nyelvére. III. Országos Könyvtárügyi Konferencia téziseiből szeretnék néhány megállapítást felidézni: Minden más művelődési intézmény hatékonysága gyakorlatilag az is­ kola függvénye. Az iskola mintegy kulcsot ad a művelődési eszköz- és in­ tézményrendszerhez, ezért a művelődés egész életen át tartó folyamata szempontjából nem is az a leglényegesebb, amit az iskola konkrét ismerettartalomként átad a tanulóknak, hanem az, hogy kifejlesztette-e bennük az önálló művelődés készségét és szokását, felkészítette-e őket a lehetőségek­ kel való élésre. A művelődési készség gyakorlására — az iskolával párhuzamosan, illetve azt folytatva, — az iskolával és a továbbképzéssel mind szorosabban együttműködő művelődési eszköz- és intézményrendszerek adnak lehető­ séget. Ezek között megkülönböztetett és mással nem helyettesíthető sze­ repet töltenek be a könyvtárak, minthogy a társadalom valamennyi élettevékenysége rászorul az írásos információkra: — Valamennyi művelődési eszköz és intézmény igénybevétele időhöz kö­ tött. Ezért mind a tanulók, mind a dolgozók számára több-kevesebb ne­ hézséggel jár a művelődési programnak az alapvető elfoglaltság és a pihenés stb. közti időszakba való beillesztése. Ez alól csak a könyv és a könyvtár kivétel. — A könyvtári szolgáltatás az, amely az egyéni igényekhez, életritmushoz, stb. a legteljesebb mértékben képes igazodni, minthogy a könyvtárban összegyűjtött információk időbelileg nem korlátozottak, tematikailag rendkívül gazdagok, igényszintek szerint differenciáltak. — A szükséges információk bármikor visszakereshetők. — A könyvtári dokumentumokban rögzített információk a társadalom min_ den élettevékenységében (termelés, kutatás, műalkotás, oktatás-képzés, önképzés, kulturált szórakozás, köz- és magánélet) szükségesek, más forrásokból csak esetlegesen pótolhatók. 56 �— A könyvtár alkalmas arra, hogy az információs és a nevelőfunkciót szolgáltatásaiban egyesítse. — Alapvető könyvtári szolgáltatások már eddig is ingyen álltak a lakos­ ság rendelkezésére. — A lakosság legalább 80 százaléka potenciális könyvtári olvasónak te­ kinthető, értve ez alatt azt, hogy az olvasási készséggel rendelkezik, — Végül egyetlen kulturális intézmény sem, még maguk a tömegkommu­ nikációs intézmények sem működhetnek tájékoztató (dokumentációs), azaz könyvtári bázis nélkül. A könyvtár azáltal, hogy egy helyen biztosítja a hozzáférhetőséget az írásban és sok más módon (audió-vizuális ismerethordozók) rögzített infor­ mációkhoz, illetve azok visszakereshetőségét, más információs csatornák vagy intézmények által át nem vállalható feladatot tölt be a társadalom tájékozódási- művelődési rendszerében. A könyvtár a társadalom azon in­ tézménye, amely használójának lehetővé teszi a sokféle forrásból származó információk, ismeret- és művészi tartalmak értékét és igazság szerinti ellenőrzését, kritikáját, majd elmélyítését, elsajátítását és szintézisbeho­ zását. A mondottakkal megkísérlem azt vázolni, milyen követelményeket tá­ maszt a társadalom a könyvtárral szemben. A kérdést azonban meg kell fordítani: csak az az intézmény tekinthető modern értelemben könyv­ tárnak, amely ezeknek az igényeknek megfelel. A modern kor feladatait elmaradott könyvtárügytől várni ugyanolyan lehetetlen volna, mint vala­ mely országút befagyott árkában nemzetközi korcsolyaversenyt hirdetni. Könyvtári fejlődésünk korábbi szakaszát az jellemezte, hogy — a könyvtárügy egységének jogi elismerése mellett — meglehetősen élesen határolódtak el egymástól az alacsonyabb szintű igények kielégítésére szánt általános, jelenleg közművelődésinek nevezett könyvtárnak és a tudományosnak minősített szakkönyvtárak. Az általános és szakkönyvtárak munkamegosztásában egyoldalúan az igényszinteket hangsúlyozó szemléletnek napjainkig érezhető következmé­ nyei vannak. Az országos nyilvános szakönyvtárak az egyéni használatot lényegében székhelyükön (tehát az esetek nagy részében — Budapesten) tették lehetővé. A csak közművelődési feladatokkal felruházott könyvtári hálózatok nem feleltek meg a tudományos és szakinformációk terjesztésé­ ben, szétsugárzásában rájuk váró feladatoknak. Ezekben szinte kizárólag a tömegesen jelentkező igények kielégítése, az olvasás tömegességének növe­ lése s a szocialista öntudat terjesztése kapott csupán hangsúlyt. A vidék, különösen a gazdasági- kulturális központtá fejlődő nagyobb vidéki városok szakirodalmi ellátásuk tekintetében a fővárosi könyvtárakra voltak utalva. 57 �Ki kell mondanunk, hogy az a megye, ill. város, amely nem fejleszti ki a maga nagy információ értékű könyvtári bázisát, nehezen fejlődhet kulturá­ lis központtá. Ez annyira nyilvánvaló, mint ahogy nem lehet egyetem, egyetemi könyvtár nélkül. Ezért nem véletlen, hogy az elmúlt egy-két évben éppen az általános könyvtári rendszer teljesítőképessége került a viták középpontjába. A la­ kosság műveltségi színvonalának általános növekedése, a közélet demokra­ tizálódása, a termelés korszerűségére való törekvés, a vidéki termelőerők fejlődése egyaránt azt sugallja, hogy az általános könyvtári ellátás rendsze­ rét a továbbiakban nem szabad csak a közművelődésre leszűkítve szemlélni és fejleszteni, hanem a társadalom és gazdaságfejlődési irányzatokkal és tervekkel összhangban álló többlépcsős általános könyvtári ellátássá kell fej­ leszteni. Ez az új általános könyvtári koncepció semmiképpen sem jelent­ heti a korábbi feladatok elhanyagolását; ellenkezőleg azok továbbfejlesz­ tését, a lakosság mind szélesebb körére való kiterjesztését feltételezi. Az általános nyilvános könyvtár tehát nemcsak a közművelődés intézménye, hanem közvetlen szálak fűzik a társadalmi tevékenység és a művelődés többi szférájához is. Az ország lakosságának nyilvános könyvtári ellátása nincs megnyug­ tatóan megoldva. A jövőben a művelődési téren alapvető feladatot ellátó könyvtáraknak az állami erőforrásokból kiemelten kell részesülniük. Az általános nyilvános könyvtári rendszernek mindenekelőtt azt az immár világszerte általánosan elfogadott elvet kell megvalósítania, hogy az ország bármely lakott pontján élő állampolgár, intézmény, vállalat, szerve­ zet stb. a lehető legkényelmesebben és legjobban juthasson hozzá a számá­ ra szükséges információkhoz, dokumentumokhoz. Az általános nyilvános könyvtári ellátásnak a jövőben sokkal tudato­ sabban keli törekednie arra, hogy a könyvtárak állománya olyan válasz­ tékot, a könyvtár pedig olyan szolgáltatásokat nyújtson, amelyre egy ma­ gasabb szintű, a szocializmus iránt elkötelezett igényskálának szüksége van, s ezzel párhuzamosan az igények nemcsak mennyiségi, hanem minőségi fejlesztését is célul kell kitűznie. A jövőben egy-egy általános nyilvános könyvtári hálózatot olyan rend­ szernek kell felfogni, amelyek központja a kor társadalmi, gazdasági, poli­ tikai követelményeinek megfelelő, tudományos szintű tájékozódásra is alkalmas nagykönyvtár, tagjai pedig a különféle alközpontok, illetve ható­ sugarán belül helyi könyvtárak. Az ellátás színvonalát az egész rendszerre vonatkozóan a központi könyvtár szolgáltatásainak színvonala határozza meg. Az előbbiekben ismertettek lényegében érvényesek a Budapesten lé­ tesítendő, több kerületet ellátó könyvtárakra, a megyeszékhelyek könyv­ tárára néhány olyan vidéki város könyvtárára pl. Sopron, Baja, amely ugyan nem megyei székhely, de amelynek történelmi hagyományai és gazdasági, valamint kulturális-kommunális szempontból betöltött jelenlegi 58 �szerepe alapján könyvtári vonatkozásban is kiemelt helyet kell elfoglalnia. Természetesen e könyvtárakat a helyi szükségletek, nagyságrend stb. fi­ gyelembe vételével differenciáltan kell kialakítani. A mondottakkal talán sikerült érzékeltetnem a könyvtárak művelődéspolitikai jelentőségét, és a könyvtárak rendszerének differenciált fejlesz­ tésére mutató szükségletét. Szeretném hangsúlyozni, hogy a városok leg­ fontosabb kulturális beruházása a könyvtár, amely optimálisan gazdaságos, szinte már szerény keretek mellett is a legnagyobb hatékonysággal biz­ tosítja a város és környezete kulturális fejlődését. Szilárd meggyőződésem, hogy amíg korszerű, nagy tömegeket befogadó könyvtárak nem létesülnek városainkban, formális marad a közművelődés fejlesztésére tett minden egyéb erőfeszítés is, illetve kétségessé válik, hogy érdemes-e azokba pénzt belefektetni. Milyen legyen az általunk javasolt könyvtár? Legyen az egész helyi társadalom szellemi kútforrása! Az információ igen széles körének biztosítása mellett, a kezdő olvasó­ tól a szakemberig helyet adjon mindenki számára, szakolvasótermek rendszerével rendelkezzék, százezres nagyságrendben tárja fel anyagát szabad polcon, emellett barátságos otthon legyen s egyben vitafórum. Rendelkezzék tehát előadó, konzultációs termekkel, hogy a kulturális élet központjává válhasson. A kulturális élet egyik területe sem választható el információs bázisától. Irodalmi kört, értelmiségi klubot stb, ott érdemes fenntartani, ahol az irodalom (könyv és folyóirat stb.) bázisa van. Szólni kell a szükséges épületnagyságról is. Az amerikai könyvtárak már a múlt század vége óta a városok természetes kulturális központjai voltak. Ebben az irányban fejlődött a szovjet könyvtárügy is. S ha azt akarjuk, hogy az urbanizációs fejlődés ne menjen a rovására a kulturált emberi környezetnek, a művelődés a civilizáció kényelmét élvező tömegek­ nek is eszményévé váljon, mi sem követhetünk más utat! A szükséges épületnagyságot könyvtárépítési normák jelzik. Magyarországon a régi, u.n. népkönyvtári felfogás még a második világháború után is sokáig uralkodott, aminek következtében falvaink legtöbbjében 20-25 m2-es könyvtárakat nyitottunk. A KMK 1964-ben normákat dolgo­ zott ki a hosszú tapasztalatok és a külföldi (szovjet, lengyel, dán, nyugat­ német) normák figyelembe vételével. Eleinte — nagy szegénységünk dik­ tálta kényszer alapján — kettős értékkel adtuk meg a normákat: úgyneve­ zett minimumot és a szükséges értéket. Az alsó értékek szerint a mini­ mális szükséglet pl. a 10 000 lakos feletti lakosságkategóriákban mindössze 25-30 m2 volt 1000 lakosonként. A mai normarendszerünk alapját a régi kettős normarendszer felsőbb értéke adja. Bár e normák nem voltak kötelező erejűek, mégis igen nagy hatásúak voltak. Hatásukra létrehozott falusi könyvtárak alapterülete a régiek három-négyszeresét is elérte. 59 �A gyors fejlődés mindenekelőtt azt követelte meg, hogy az alsó érté­ keket elvessük. Mai normáink: 3500 lakosig minden 1000 lakosra 55 m2. 5000 lakostól 50, illetve 44 m2/1000 lakos, 12 000 lakoson felül pedig 36 m2 1000 lakosonként. Nemzetközi mértékkel mérve, nagyjában a nyugat­ német és az angol normákkal egyeznek meg. * Utalni szeretnék arra, hogy irányszámaink szerényebbek ugyan, mint sok más országoké, de ténylegesen megépített könyvtárépületek alapterü­ leteire utalnak, tehát nem eszmei kívánalmakat fejeznek ki. A nagy városi könyvtárak csak a helyi viszonyoknak figyelembe vé­ telével, egyedileg tervezhetők, megítélésünk szerint pontosan nem normázhatók. A könyvtárépítési és berendezési szakbizottság az új könyvtárak programjának előkészítése során egyedileg számította ki a nagy könyv­ tárak szükséges alapterületét. ** Világszerte 2-300 000 főben állapítják meg azt a lakosságszámot, amely teljes értékű általános könyvtárat fenn tud tartani. Magyarországon Budapesten kívül nagyobb városunk alig van. Éppen ezért vidéki megyei ill. városi központi könyvtáraink tekinte­ tében nem pusztán a kérdéses várost, hanem megyeszékhelyek, illetve já­ rási székhelyek esetén — az egész megyét, ill. a járást tekintjük a könyv­ tár teljes ellátási övezetének. Ez a modern regionális elv azonban mindezideileg csak a fenntartó tekintetében jutott kifejezésre. Fejlődésünk egyik legnagyobb akadálya az önellátásra való túlzott törekvés. Városainkban — amellett, hogy külön szakszervezeti könyvtári központok működnek fiók (letéti) rendszerekkel, különálló könyvtári háló­ zatokat hozunk létre a városi tanácsok fenntartásában, külön a megyei tanácsok keretében a megyei könyvtárat. Ahhoz, hogy vidéki városaink könyvtári szempontból ne maradjanak mai teljesen provinciális állapotukban, könyvtárügyük tekintetében az in­ tegráció minél magasabb fokát kell megvalósítani. A külföld a városi és * 23 46,1 52,4 — 42 39 60 —50 75 —45 65 —32,5 47,5—31,6 — — 34,4 33,4 ország 109,2 76,3 67 61 Magyar- Francia ország Anglia — — NSZK 100 —74 120,2—68,5 63,4—53,3 59,9—51,5 Dánia 5000 10000 20000 30000 Cseh­ szlovákia Lakosság­ szám Az 1000 lakosra szükséges alapterület normái néhány európai országban: 50 44 36 36 ** Ma hozzávetőleg úgy közelítjük meg a szükséges alapterületet, hogy a központi könyvtár közvetlen ellátási területére eső lakosságszám minden 1000 lakosára 55 m2-t tervezünk. A város többi részére, továbbá a város vonzáskörére (járás vagy esetleg a megye egész területére, mint külső öve­ zetre) 1000 lakosonként 2 m2-t számítunk. 60 �egyetemi könyvtár egy azonos szervezetben történő működtetésére nyújt példát. A szegedi egyetemi könyvtár korszerűsítése felvetette azt a gondo­ latot, ha külön szervezetben is, de a megyei, városi és az egyetemi könyv­ tár egy épületben jöjjön létre. A gondolat megvalósítása azt sugallja, közös épület építészeti szempontból úgy tervezendő, hogy további integrációnak, tehát szervezeti egyesítésnek a feltételeit is magában hordozza, funkcio­ nálisan egybefüggő raktári terek, olvasói térrendszer létrehozásával. Még a szolgálati helyiségeket is kellő flexibilitással kell megtervezni, hogy a későbbi szervezeti egyesítés ne okozzon gondot, sőt az így felszabaduló terület a könyvtári szolgálat tartalékterületeiként szolgáljon. A modem könyvtárhálózatnak a könyvtári szolgáltatások és ellátás egységet kell kifejeznie. Ha most eddigi könyvtárépületeinket tekintjük végig, a mondott új követelmények szempontjából kell sorravennünk őket. A magyar könyvtárügy a két világháború között, de még a felszabadu­ lás után is nem a korszerű, demokratikus szellemben fogalmazódott angol­ szász mintát (amelyet a Szovjetúnió Lenin útmutatása alapján vett át) ha­ nem a német mintát követte. Ennek jellemzői: a tudományos és a közmű­ velődési könyvtárak éles elhatároltsága, a tömegek számára szánt könyv­ tárak igénytelensége — általában szórakoztató kölcsönkönyvtári igényekre váló beállítottság. A könyvtárak zárt polcos rendszerben, általában kis alapterületen működtek. A szabadpolc elterjedése sem minden könyvtárost lelkesített. Előfor­ dult, hogy a divatnak eleget téve a kölcsönzői térben helyeztek el némi állományt válogatásra. A szabadpolc a könyvtári szolgáltatások szemléle­ tének a megújulása. Az építészeti következményeitől természetesen nem lehet eltekinteni. Azokban a könyvtárakban, ahol a belső terek megfelelő bővítése nélkül az állomány túlnyomó többségét szabadpolcra helyezték, szinte áttekinthetetlen zsúfolt állványerdők keletkeznek. Ez a zsúfoltság a jellemző közművelődési könyvtáraink jelentős részére. A szabadpolcos könyvtár különleges térigényeit igyekeztünk kielégí­ teni új megyei könyvtáraink tervezése során. A szekszárdi megyei könyvtár — bár szabadpolcosként jött létre — arányaiban még a zártpolcos könyvtárak mintáját követte. (Nagy központi raktár, elkülönülő olvasóterem, a régi értelemben vett kölcsönzőhelyiség méreteinek megfelelő tér — szabadpolcos állománnyal.) A szabadpolcos forma minden következményével együtt a könyvtári térrendszer teljes átfogalmazását követelte meg. Ennek hatása mindenek­ előtt a szükséges alapterületi igények régebben el nem képzelt megnöve­ kedésével járt együtt. Mielőtt a létrehozott épületekről szólnék, néhány szóval rá kell mutat­ nom a könyvtári tér megszervezésének hazai gyakorlatára. A könyvtárat a főfunkciók szerint övezetekre osztjuk s a könyvtárat használó, a viszony­ lag legzajosabb tér, az ún. „klubövezet” felől halad a nyitvatartás, a köl­ csönzés, az információ terén át a helybenolvasás és kutatás övezete felé. A klubövezet (amellett, hogy ehhez csatlakozik az előadóterem s a kiállítási terem) közvetlen olvasószolgálati szerepet is betölt s nem csupán előtér. Tehermentesíti az olvasótermet s betölti a hírlap, magazinolvasó 61 �szerepét, ott társalogni is lehet s a klubövezet szolgáltatását minden igazo­ lás, könyvtári tagság nélkül mindenki igénybe veheti. Mind a könyvtárak igazgatói, mind az építési programok elkészítésé­ ben segítséget nyújtó szakbizottság ennek megfelelő programot készített, azonban e programok olymértékben mutattak túl a régebbi elképzeléseken, hogy a jóváhagyó főhatóság a tervezett kaposvári, tatabányai, zalaeger­ szegi és szombathelyi könyvtáraknak a programtervben igényelt alapterü­ letét 25—30 %-kal csökkentette. Minthogy a könyvtári szakemberek éppen a nagy olvasószolgálati terek megjelenése tekintetében frontáttörést kíván­ tak végrehajtani, az alapterületek csökkentése egyes helyeken a raktárak, (pl. Kaposvár) másutt a gyerekrészleg, illetve a szolgálati helyek (Zalae­ gerszeg) rovására történt. Ennek a tervezésben mutatkozó kisstílűségnek drágán fizetjük meg az árát! Még 10 év sem telt a megnyitás óta, már a könyvtárak bővítésére készülnek tervek, vagy — ami még rosszabb — a gyerekkönyvtár kitelepítésére. A külön telepített felnőtt és gyerekkönyvtár nemcsak nem gazdaságos, de a jövendő olvasónemzedék szempontjából is mérhetetlenül káros. A gyerekkönyvtárak hiánya, ill. nyomora már olyan méretű, hogy a jövő nemzedék kulturális fejlődését veszélyezteti. Olyan nagy városunk is van, mint pl. Hódmezővásárhely, ahol egyáltalán nincs gyermekkönyvtár! Természetesnek kell tekintenünk azt, hogy a könyvtárak tervezése és felépítése között eltelt időszak változást hoz a könyvtárakra vonatkozó fel­ fogásunkban és a megnyílt épületet bizonyos vonatkozásban elavultnak tekintjük. Az említett három könyvtár tervezése idején még a zenei rész­ legek kifejlesztésének gondolata csak csírájában volt meg, igazi hangszi­ getelt zenei stúdiók létrehozása helyett néhány fejhallgató beállításával véltük kielégíteni ezt a feladatkört. Az új, részben épülő, részben csak terv formájában létező — miskolci és nyíregyházi megyei könyvtárak már ezzel az igénnyel számoltak, de az e célra szánt helyiségeik már most sem látszanak kielégítőnek. Ezek tervezése idejében, még a reprográfiai szolgáltatások egyre nö­ vekvő szerepére, telex szoba tervezésére sem gondoltunk. Jellemző a fej­ lődés gyorsaságára, hogy a tervezés, illetve építés alatt levő megyei könyv­ táraink (miskolci, nyíregyházi) a mondott követelményeknek is igyekeztek megfelelni, mégis már most érezzük, hogy a tömegkapcsolatok („public relations”) ápolására nem lesz elegendő ún. előadótermük és kluböveze­ tük. Ma már nélkülözhetetlennek tartjuk, hogy a könyvtár alapszolgáltatá­ sai mellett ne csak rendezvényi színtér legyen, hanem adjon helyet a gyűj­ teménnyel szoros összefüggésben álló művelődési feladatoknak is. Adjon helyet, vitafórumok, irodalmi, ifjúsági, zenei, nyelvtudási, szakmai tovább­ képzési köröknek is. Az anyagi erők fogyatékossága az igényesebb építészeti megoldásokat is erősen gátolta. A megközelítően négyzet alakú terek azonos beruházási összeg esetén a legnagyobb alapterületet biztosítják s így ezideig általá­ nos lett ez a telepítési forma. A flexibilitás elvét kizárólag a nagy olvasói térre alkalmaztuk és szükséges tagolást csupán bútorok közbeiktatásával végeztünk. 62 �A flexibilitásnak azokat a megoldási módjait, amelyek mozgatható fa­ lakkal a könyvtár egész belső térrendszerét teszik átalakíthatóvá s az ol­ vasótéren belül kisebb részek elrekesztését mozgatható falakkal biztosíta­ nák, építési technikánk mai színvonala eddig még nem tette lehetővé. Az eddig ún. „szakosított terek” rendszeréről (ez valósult meg pl. itt Szombathelyen is, ahol párhuzamosan egymás mellett helyezkedik el a könyvtári prézens és kölcsönzési anyag, ugyanazon tájékoztatási pontra támaszkodva) át kell térni a mairól differenciáltabb szakolvasó termek (terék) rendszerére, az eddiginél nagyobb tagoltsággal, esetleg új rendszerű térelválasztók beiktatásával. Bár ez a hely és a mai ünnepélyes alkalom eléggé arra késztetett, hogy az általános közművelődési könytárak problémájról szóljak, néhány tanul­ ságot rejt magában, néhány nagy tudományos és szakkönyvtárunk építése is, röviden ezt is érintem. Az egyik nagy könyvtári létesítményünk a magyar nemzeti könyvtár elhelyezése a budavári palotában, a másik pedig a miskolci Nehézipari Egyetem Műszaki Könyvtárának új épülete. A nemzeti könyvtár új épületéről igen sok leírás, szakmai ismertetés jelent meg. Nem szólok tehát az új épület kialakításáról. Szólnom kell azonban a kérdéssel kapcsolatos néhány rendkívül fontos tanulságról. A nemzeti könyvtár budavári elhelyezése 1958. év végén került na­ pirendre. Az átépítés- betelepítés programját a könyvtár 1960-ban készí­ tette el. Tíz év telt el azóta s a könyvtár épületét optimális esetben 1976 1977. évben fejezzük be. A tervezés kezdetétől a megnyitásig 16—17 év fog eltelni, ilyen hoszszú idő alatt kicserélődhet az a könyvtáros nemzedék, amely a szakmai alapkoncepciót kialakította. Súlyos helyzet alakul a felelős építész szem­ pontjából is, akitől nem lehet elvárni, hogy egy épülettel több mint fél emberöltőn keresztül foglalkozzék, mivel ez gazdaságilag is lehetetlenség. Új rendelet, új elvi felfogás alakul ki ily hosszú időn át a nagy könyv­ tárak építése területén is, amit már csak az időközben elvégzett építés adott keretein belül lehet kielégíteni. Megváltozik azonban a könyvtár belső, szervezeti felépítése is, nem beszélve arról, hogy időközben technológiák, gépek és egyéb speciális be­ rendezések fejlődnek, amelyek kielégítése a legnagyobb problémákat je­ lentik. (Pl. belső szállítás, selejtezés, világítás, szigetelés stb.) Ezért alapvető szempont kell, hogy legyen nagy könyvtárak létesítése terén, hogy az előkészület legyen elmélyült és gazdaságilag megalapozott, s a megvalósítási időt lehető legrövidebbre kell csökkenteni. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Könyvtárának flexibilitás elvén épült nagy belső tere megitélésünk szerint a felső határán áll az osztatlan könyvtári térnek, bár erre számos példát találunk egyebütt is. A könyvtár jellege miatt az olvasói tér használata eléggé egyenletes s ez a bontatlan teret indokolja. A most kivitelezésre kerülő miskolci és nyíregy­ házi megyei könyvtárak olvasó tereit már több szinten osztottuk meg. Bár a jövő könyvtári tervezésébe jóslat volna belebocsátkozni, annyit 63 �meg merek kockáztatni, hogy az eddigieknél jobban tagolt, otthonosabb belső tereket kellene kiképezni, bátrabb építészeti megoldásokkal a flexi­ bilitás eddiginél haladottabb elveinek alklamazásával. Ez utóbbi azért is figyelmezetet, mert minden épületünkkel szemben változtak a kívánal­ mak mire elkészült, feltehetően ez a jövőben is így lesz. Az említett könyvtárakkal a magyar könyvtárépítés egy küzdelmes, igen sok buktatót és tévedést magábafoglaló szakasza úgy vélem lezárult. Nemzetközi kapcsolataink is erősödnek s talán itt kell megemlítenem, hogy egy-egy nagy új könyvtárépület tervezése esetében meg kell teremtenünk az alapot, hogy a magyar könyvtárépítő szakemberek mellett a nemzet­ közi — elsősorban a szocialista országok — szakembereinek konzultációja alapján készítsük programjainkat, terveinket. Művelődéspolitikánk jelen levő irányítói számára szeretném néhány szóval összefoglalni könyvtárépítésünk eddig szerzett legfontosabb tanul­ ságát: Egy város és vonzáskörzetének információs bázisát, alkotó központi megyei ill. városi könyvtár a magasabbfokú művelődés feltételét jelentő, nélkülözhetetlen kulturális létesítmény. Éppen ezért csak nagyon megfon­ tolt, a szükségletek reális mérlegelése után, gondosan kialakított program alapján, a könyvtári integráció magasfokú érvényesülésével készülhet. Kirschner Erika Mi leszel, ha nagy leszel? A fiatalok — s itt különösképpen a 14 évesek, az általános iskolát végzők — pályaválasztási problémái Magyarországon az utóbbi években a tudományos érdeklődés középpontjába kerültek. Vajjon képpesek-e a 14 évesek, ezek a pszichikai és fizikai szempontból egyaránt még nem fel­ nőttnek tekinthető serdülők felelősséggel dönteni sorsukról s egész fel­ nőtt életükről, amikor azt a kérdést tesszük fel nekik, hogy: MI LESZEL, HA NAGY LESZEL? Ezt a kérdést tette fel — természetesen más formában — a Nógrád megyei Pályaválasztási Tanácsadó kérdőívein a most végző nyolcadiko­ soknak, akiket a megye 9 különböző helyén lévő általános iskolában ke­ restünk fel. Az általános iskolák kiválogatásánál meghatározott szempon­ tokat vettünk figyelembe, és pedig, hogy legyen közöttük: 1. Városi iskola — Balassagyarmat, Salgótarján 2. Nagyközségi iskola: Pásztó, Szécsény, Nagybátony, Érsekvadkert 3. Kisközségi iskola — Nógrádmegyer, Sóshartyán, Nemti. A válogatás másik szempontja: a) Iparvidéken lévő iskola — Salgótarján, Nagybátony, Nemti b) Mezőgazdasági területen lévő iskola — Szécsény, Pásztó, Sóshartyán c) Vegyes területen lévő iskola — Balassagyarmat, Érsekvadkert, Nóg­ rádmegyer. 64 �(Az utóbbi csoportban levő helységeknél az ipari körzetek közelségével, illetve az oda való bejárással számoltunk.) Most csak öt általános iskola valamennyi és egy általános iskola egy nyolcadik osztályának tanulóival készített gyűjtésünket ismertetjük. Ada­ taink Nagybátony-bányavárosi iskola, Nógrádmegyer, Sóshartyán, Szécsény, Érsekvadkert és a salgótarjáni Gagarin iskola egy nyolcadik osz­ tályosainak válaszain alapulnak. A felmérés a felsorolt iskolákban 364 ta­ nulót érint, ami a megye összes nyolcadikosainak 10 %-át jelenti, felmé­ résünk tehát már eddig is reprezentálja Nógrád megye VIII. osztályosai­ nak pályaválasztási törekvéseit. A felmérés egyik célja, hogy tájékozódjunk a tanulók pályaválasztá­ sának az ifjúsági munkaerőhelyzettel való összefüggéséről. Milyen arány­ ban választanak a fiatalok felsőfokú végzettséget igénylő pályát, hányan választanak szakmunkásképző intézményekben oktatott foglalkozást, illet­ ve kb. milyen arányban vannak azok, akik azonnal dolgozni kívánnak, és tájékozódni szeretnénk afelől is, hogy kb. fél évvel az általános iskola befejezése előtt milyen arányban vannak azok, akiknek egyáltalán nincs pályaelképzelése, stb. Másodsorban kíváncsiak voltunk az egyes társadalmi osztályok, rétegek gyermekeinek pályaválasztási elképzelésére, illetve az egyes gyermekek pályaérettségére. Most az összes vizsgált gyermek nagyobb részét, 84.3 %-át — 307 ta­ nuló — alkotó fizikai dolgozók gyermekeinek pályaválasztási problémáit vesszük nagyító alá. A 307 gyermekből 150 lány és 157 fiú, tehát a két nem csaknem azo­ nos megoszlásban szerepel. A tanulóknak feltett kérdésekből két illetve három választ elemeztünk. Az egyik kérdés: Milyen pályát szeretnél vá­ lasztani? A másik: Ha nem mehetnél a választott pályára, milyen más pá­ lyára szeretnél menni? (Sorolj fel legalább hármat!) E két kérdésből sze­ retnék tájékozódni a tanulók által pozitívnak itélt pályákról — hiszen az tetszik a legjobban, ahová én is elmennék, gondolat alapján. A harmadik kérdés egy negatív kép kialakítása érdekében került fel a lapra: Melyek azok a foglalkozások, amelyeket semmiképpen sem választanál? A három kérdés alapján meg tudjuk állapítani a pályák rangsorát is, azaz az egyes pályák presztisét, a fizikai dologozók gyermekei körében. Ezt annál is fontosabbnak tekintjük, mivel az utóbbi időben a fizikai dolgozók gyer­ keinek továbbtanulási problémái (párt- és kormányszinten is) a legsür­ gősebben megoldást követelő feladatként jelentkeznek. A fiú tanulók egyenként 3,4 pozitív szakmát, pályát jelöltek meg. 1-et, ahová menni szeretnének és 2—4-et, amit első választásuk helyett elfogadnának. (Pozitívként 11 felsőfokú végzettséget kívánó szakmát je­ löltek 25-ször, 1 adminisztratív szakmát egyszer, 32 szakmunkásképesítést igénylő foglalkozást 454-szer, hat féle betanított munkát 24-szer. 9 tanuló segédmunkás fogalalkozást jelölt meg. és további 9 gimnáziumot, 19 pedig szakközépiskolát, mellyel csupán továbbtanulási szándékot jelöltek, az ál­ talános gimnáziumba jelentkezők pályaelképzelés nélkül. 5 65 �Nézzük meg, hogy a fent vázolt kép hogyan jelentkezik a különböző tanulmányi eredménnyel rendelkező fiútanulóknál: Összes Tan. átlag 2—3 4—5 49—31.2 % 157—-100 % 108— 68,8 % Tanulók száma szám szám szám % Foglalkozások % % Felsőfokú végzettséget 4.4 4,6 24 25 0,2 1 igénylő 64,6 19,4 454 84,0 349 105 Szakmunkás 24 0,9 2,4 5 19 3,5 Betanított munkás 9 — — 9 Segédmunkás 1,6 1,6 9,6 28 5,0 25 3 0,6 Középiskola 542 100,0 29,1 70,9 159 383 Összesen A táblázatból kitűnik, hogy a fizikai dolgozók gyermekeinek nagyobb része, 84 % szakmunkás pályát jelöl meg, még a 4—5-ös rendű tanulók is jelentős részben választják ezt a fajta továbbtanulási lehetőséget. A felső­ fokú képesítést igénylő pályák száma a fizikai dolgozók gyermekeinél ala­ csony, a továbbtanulásra képes, jó tanulmányi átlaggal rendelkezők is csak 4,4 %-ban jelölik meg pozitív választásukban. A 2-es, 3-as rendűek között a betanított és segédmunkás foglalkozások választása jelentős, a gyengén tanuló gyermekek azonnali munkábalépését jelzi. A jó tanulóknál ez a 2 kategória egyáltalán nem, illetve csak 0,5 %-ban szerepel. Jelentős viszont a középiskola felé való orientálódás, mely mögött nincs határozott pályaelképzelés. A leggyakoribban jelölt 12 foglalkozás a következő: 1. összes lakatos szakma 78 2. autószerelő 61 3. esztergályos 45 4. műszerész 35 5. villanyszerelő 34 6. szobafestő és mázoló 32 7. csőhálózat szerelő 26 8. asztalos 22 9. kőműves 20 10. hegesztő 11 11. ács-állványozó 10 12. mérnök 10 A leggyakrabban jelölt szakma között csak az utolsó helyen találunk egy értelmiségi szakmát — a mérnököt, mely szintén bizonyítja, hogy a felsőfokú képesítést igénylő szakmák a fizikai dolgozók gyermekeinek vá­ lasztásában meglehetősen háttérbe szorulnak. A lista egyébként előtérbe hozza az úgynevezett divatszakmákat — pl. autószerelő (2), műszerész (4). Jelentős viszont az építőipari szakmák elő­ kelő helyezése (kőműves 9., ács-állványozó 10). Ha viszont alaposan meg­ nézzük melyik körzetből került előtérbe, akkor meg kell állapítanunk hogy az érsekvadkerti fiúk jelölik legnagyobb számmal az építőipari szak­ mákat. Az ő választásuk a megyei munkaerő-gazdálkodás szempontjából problematikus, hiszen ezek a fiatalok legnagyobbrészt szüleik szakmáját, 66 �azok munkahelyén — Budapest és környékén folytatják — így megyénk­ ben a keretszámot nem tudjuk betölteni a sok éves tapasztalat szerint. (Megjegyzendő, hogy az egész ország területén problémát jelent, hogy a fiatalok nagyon kis számban iskolázhatok be az építőipari szakmákba.) A felmérésünk tehát e szakma tekintetében nem fedi a valóságost, a megyei helyzetet. Negatív pályák jelölése: 2 —3 4—5 Összes Tan. átlag 49--31,2 % 108- 68,8 % 157— 100 % Tanulók létszáma szám Foglalkozások szám szám % % % Felsőfokú végzettséget 14 30 4,0 44 12,5 8,5 igénylő 44,2 19.0 63,2 155 67 222 Szakmunkás 5.2 8 2,2 11 3.0 19 Betanított munkás 43 12,4 21 64 Segédmunkás 5,7 18.1 3 0,8 1 0,2 4 Középiskola 1,0 Összesen 239 68,1 114 31,9 353 100,0 Negatív pályaként a szakmunkásképesítést kívánó szakmák közül jelöltek legtöbbet, ezt a segédmunkás foglalkozások követik. (Mint emlí­ tettük már, itt nagyon sok esetben komolytalan megoldást választottak a fiatalok.) Harmadikként a felsőfokú képesítést igénylő pályák következ­ nek. A negatív szakmaként feltűntetett foglalkozások sora azonban sokkal többet mond el a fiatalok által megitélt pályák negatív presztiséről. (A sorrendben első szakma a legellenszenvesebb szakmát jelöli, hiszen az kapta a legtöbb szavazatot.) 1. segédmunkás foglalkozások 64 2. tanár 29 3. bányász 23 4. kéményseprő 23 5. kőműves 21 6. villanyszerelő 18 7. esztergályos 17 8. lakatos 15 9. hegesztő 14 10. szobafestő 10 11. kovács 10 12. orvos 9 Tehát amíg a pozitív megitélésben az értelmiségi szakmák közül az első 12-ben utolsó helyen szerepel egy, addig a negatív szakmák szinte értelmiségi foglalkozással kezdődnek, s azzal is fejeződnek be. A gyermek idegenkedése az értelmiségi pályák iránt a következő ténnyel magyaráz­ ható: Idegenkednek az adminisztratív feladatkörtől, szeretnek tárgyakkal foglalkozni, s szeretnek sok pénzt keresni, ami ismeretük (és szüleik isme­ rete szerint is) az értelmiségi pályákon, különösképpen a pedagógus pá­ lyán nincs biztosítva. A lányok pályaválasztása sokkal beszűkültebb, mint a fiúké. A 150 vizsgált lány a négy pozitív szakma helyett csak 2,9-et jelölt meg fejen- 67 �ként (ez a fiúkéhoz viszonyítva 0,5-el kevesebb.) A negatív szakma megje­ lölésénél is hátrányban vannak a fiúknál, itt 1,9 szakmát jelöltek meg, mely 0,5-el kevesebb a fiúk pályaválasztásánál. A szakmák megnevezésé­ nél a következő képet kapjuk: 16 felsőfokú képesítést igénylő foglalkozást 70-szer jelöltek, ez csaknem 1,5-ször több szakmamegnevezés, mint a fiúk­ nál, és mennyiségileg háromszor több. (Megjegyzendő, hogy a lányok kö­ zött 14,1 %-al több a jó tanuló, mint a fiúknál.) Érdekes, hogy 2—3-as tanulók is szép számmal jelölnek értelmiségi pályákat. Ez a tény azzal ma­ gyarázható, hogy lányok részére korlátozottak a szakmunkásképzés lehe­ tőségei, sok esetben jeles, jórendű tanulókat nem vesznek fel fodrásznak, kereskedelmi eladónak, ezért a lányok már gimnáziumba is csaknem két­ szer annyian jelentkeznek, mint a fiúk. És a helytelen ön- és pályaismeret következtében még a gyenge tanulók is az értelmiségi pályák felé ori­ entálódnak —, ami természetesen csak ábránd részükre, s nem valósulhat meg. Problémát jelent, hogy a szakmunkásképzés tárgyi feltételei sincse­ nek az egész megye leány garniturája számára biztosítva, hiszen a szak­ maválasztást csak az iskolák székhelyén lakó leányok, illetve a bejárók választhatják, mivel kollégiumi elhelyezést a legtöbb esetben nem tudnak biztosítani. Ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy a szakmunkásképesítést igénylő foglalkozások közül 24 szakmát 259-szer jelöltek, s hogy az admi­ nisztratív pályákra is 50 választás esett. Betanított munkásnak 32 választás, segédmunkásnak 7, háztartásbelinek mindössze 2 lány akar maradni, ők is mindketten falusiak. Viszonylag magas a pályaelképzeléssel nem rendel­ kezők száma, akik csak gimnázium megjelölését alkalmaznak — szám szerint 17. A különböző tanulmányi eredménnyel rendelkező leánytanulóknál a következő képpen néz ki ez a kép: Tan. átlag Tanulók száma Foglalkozások Felsőfok. végz. Adminisztratív Szakmunkás Betanított munkás Segédmunkás Középiskola összesen 2 —3 82-54,8% szám % 15 3,5 21 4,9 159 36,1 24 5,6 9 2,1 5 1,1 233 53,3 4— 5 68--45,3% szám % 53 12,3 29 6,8 100 22,9 8 1,8 — — 12 204 2,9 46,7 Összes 150--100% szám % 68 15,8 50 11,7 259 59,0 32 7,4 9 2,1 17 4,0 100,0 437 A fizikai dolgozók gyermekei közül nemcsak a fiúk, hanem a lányoknak is nagyobb része választ szakmát, illetve adminisztratív munkakört — az összes választás 43,7 illetve 11,4 %-a. A 4—5-ös tanulók is 22,9 %-ban jelöltek szakmunkásképzést igénylő pályát. Természetesen a lányok eseté­ ben már a szakmunkák megjelölése sem érte el azt a magas számot, ami a fiúknál tapasztalható volt. Magasabb viszont a lányoknak felsőfokú ké­ pesítést igénylő szakmák pozitív megítélése, 15,5 %. A lányoknál megje­ lenik a háztartásbeli kategória is, igaz, egy kis százalékban. 68 �A lányok által leggyakrabban jelölt foglalkozások a következők: 1. eladó 2. varrónő 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. adminisztratív d. fodrász egészségügyi d. gyári bet. munk. óvónő tanárnő gimn. tanuló felszolgáló szövőnő cukrász 57 51 50 44 31 29 23 18 17 14 7 6 Itt is az un. divatszakmák jelölése szembetűnő, az első 4 helyen szinte kizárólag azok szerepelnek. A lányok érdeklődése viszont pozitív a peda­ gógusi pályák iránt — előkelő helyezést kapott az óvónői és a tanárnői pálya. (Megjegyzendő, hogy a gyakorló pedagógusok között a nők 80 %-os fölénnyel vannak a férfiakkal szemben.) Érdekes megfigyelni a lányoknál leggyakrabban negatív választásokban szereplő szakmákat. 1. gépszerelő 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. esztergályos segédmunkás varrónő egészségügyi dolg. tanárnő orvos fodrász gyári bet. munkás adminisztratív d. gimn. tanuló eladó 37 33 29 27 24 22 20 16 15 10 8 7 A kép világosan mutatja a lányok beszűkült pályaismeretét — hi­ szen a pozitív választásban leggyakrabban előfordult 12 szakma listáján szereplő foglalkozásokból 6 az ellenszenves szakma listáján is szerepel. A lá­ nyok tehát kevés pályát, kevés foglalkozást ismernek, s ezen kevéshez egyik pozitív, másik negatív irányulást mutat. A pályák megítélésében ér­ dekes összefüggésében végigtekinenti a pozitív és negatív pályaválasztáso­ kon. Tehát mind a fiúknál, mind a lányoknál összeségében a következő 12 pálya kapta a legtöbb pozitív, illetve legtöbb negatív szavazatot: 69 �93 segédmunkás 79 1. lakatos 51 tanár 61 2. autószerelő 50 esztergályos 59 3. eladó orvos 29 52 4. adminisztratív dolgozó 29 varrónő 51 5. varrónő 24 egészségügyi dolgozó 49 6. esztergályos 23 asztalos 44 7. fodrász 21 kőműves 35 8. műszerész 20 fodrász 32 9. festő 20 26 hegesztő 10. csőhálózat szerelő 19 22 lakatos 11. asztalos 12 22 eladó 12. tanár A fizikai dolgozók gyermekeinek pályaválasztása az összképet tekintve reális, nagyobbrészt azon szakmák felé irányul a tanulók figyelme, mely szakmákon a társadalmi elvárás is kívánja. Természetesen mindkét nem­ nél találunk irreális, a népgazdaság érdekével összeegyeztethetetlen pályaelképzelést (divatszakmák megjelölése pozitívként, hiányszakmák jelö­ lése a negatív oldalon). A fizikai dolgozók gyermekeinek felsőfokú intéz­ mények iránti érdektelenségét tanulmányunk is reprezentálja. Végezetül nézzünk át néhány kitöltött kérdőívet teljes egészében hogy egy-egy ta­ nulóról — mind pályaérett, komoly gondolkodású, fiatal mind pedig irre­ ális, infantilis elképzelésű fiatal legyen az — összképet tudjunk alkotni . M. I. fiú, Érsekvadkert, 3,5 tanulmányi átlag. Pályaválasztásában bátyja foglalkozását jelöli meg, aki villanyszerelő. Érdeklődését is a gyakorlati te­ vékenység során szerzett élmények keltették fel (amikor bátyja egy fali­ kart szerelt fel a lakásban.) Pozitív választásában a választott szakma mel­ lett pék, kőműves és állványozó szerepel. (Megjegyezni kívánjuk, hogy az utóbbi édesapja foglalkozása, a kőművességet pedig szülei ajánlották neki, amit a fiú a maga számára megfelelő foglalkozásnak is tekint). A gyermek pályaérdeklődésében a szülők, rokonok által folytatott, tehát közelről lá­ tott és ismert szakmák szerepelnek, ezek felé orientálódik. Az eszközök között, melyeket szívesen használ, a csavar, kalapács és véső szerepel, anyag iránti érdeklődésében pedig fém, fémlemez és alumínium. Ugyan­ akkor a gyermek szabadidő felhasználása, szórakozása meglehetősen egyoldalú lehet — a felsorolt 30 féle szórakozási lehetőségből csak a lab­ darúgást húzta alá. Érdeklődése a politika, tudományok, művészetek iránt is beszűkült lehet, hiszen itt 40 hívószó közül csak a rajzolást húzta alá. Á. Zs. leány, Nagybátony-bányaváros, kitűnő tanuló. Magyar-történelem szakos tanár szeretne lenni, szüleinek foglalkozása: lakatos, illetve takarí­ tónő. A többi pozitív pálya is kapcsolódik első választásához — óvónő, régész, tolmács — hiszen az óvónő a pedagógusi, a régész pedig a törté­ nelmi érdeklődésével kapcsolatos. Az emberek iránti érdeklődése a kérdő­ ívnek csaknem minden kérdésére adott válaszban megmutatkozik. (Mi ér­ dekel az utcán? kérdésre: Az emberek hangulatát figyelni, amit az arcki­ fejezésből állapítok meg. Mi érdekel a falun? Az emberek élete, a környe­ 70 �zethez való alkalmazkodás. Három kívánsága között — ahol a legtöbb gye­ rek személyi igények kielégítését kívánja: autó, ház stb. — ő szinte Nyilas Misis idealizmussal fogalmazza meg: az embereket szeretetre és igazságra tanítani. Szórakozásai között első helyen szerepel az olvasás, majd a tu­ dományos előadás, színház, mozi. Érdeklődési köre választott pályájának körében mozog, a következő sorrendet állítja fel: történelem, irodalom, nyelvtan, szavalás, versek. (M. Zs. pályaválasztása érett, alapos és megfon­ tolt választásnak látszik, a kérdőív tanulmányozása után csak azt kíván­ hatja az ember, hogy sikerüljön elképzelése.) Negatív példának álljon itt M. M. leány, Érsekvadkert, 4,2 tanulmányi átlagú tanuló kérdőívjének néhány adata. A foglalkozás, melyet választott: légikisasszony, a TV-ben látott vetélkedő alapján. A kinek vagy minek ha­ tására történt elhatározásod kérdésre adott válasza: az ügyesség és gyor­ saság hatására (tetszett neki a TV rendezőség által kitalált játék, az hogy a légikisaszsonyok rohangáltak a hosszú folyosón tálcákkal a kezükben.) S hogy miért tartjuk negatívnak a pályaválasztást? Mert sem a pályaköve­ telményeknek, sem a gyermek egyéniségének, képességének, vágyainak nem felel meg. A gyermek munkamód iránti érdeklődése még a laikus számára sem fedheti a jelölt szakmát: Szeretem a munkát a szabad leve­ gőn saját számlára dolgozni, időnként dolgozni és utcai ruhában dolgozni. (Képzeljük el M. M-t, amint lila-zöld csíkos kötött miniruhájában szalad­ gál időnként a repülőgépen, ahol minden forduló után kidugja fejét a sza­ bad levegőre, majd begyűjti saját zsebébe az utasoktól a különböző szol­ gáltatásokért a pénzt.) De ha tovább nézzük M. M. érdeklődési körét, ahol az európai nyevek vannak sorolva, ott őt a társalgás és a kaland érdekli, az egyáltalán nem, hogy hogyan fogja megértetni magát az utasokkal, még kevésbé, hogy nyelveket tanuljon. Egyébként a szakma megjelölésében sem használja a stewardess nemzetközileg is elfogadott és hazánkban is használt kifejezést. De a gyermeknek nemcsak ez az élethivatásul megje­ lölt pályaválasztása helytelen, hanem a kérdőív alapján megállapíthatjuk, hogy M. M.-nek nincs is pályaelképzelése, Ő még három teljesen külön­ böző területről hozott pályát sorol fel pozitív szakmaként, ahová menne: tanítónő, óvónő, növénytermesztő és ismét hármat, ahová szülei szeretnék irányítani: fodrász, szülésznő, gyors- és gépíró. A gyermek az összes pá­ lyáról azt írja, hogy szép, jó, érdekes, számomra megfelelő. És a kérdőív tanulmányozása közben az a vélemény alakult ki bennünk, hogy a felsorolt pályák mellé sorolhatnánk még tucatnyit, azt mind elfogadná a gyermek. De valóban minden foglalkozás jó lenne neki? Valóban beválna a felsorolt foglalkozások mindegyikén? Az a véleményünk, hogy sajnos nem. M. M. pályaéretlen, problematikus esetnek tekinthető a pályaválasztás szempont­ jából, aki külön foglalkozást igényelne, s mind a pedagógusok, mind a szü­ lők részéről maximális segítséget, hogy megtalálja helyét az életben. Tanulmányunkban nem térhettünk ki részletesebben a pályaválasztás sok kérdésére, de a munka fontosságát, a fizikai dolgozók gyermekeinek problémáit úgy gondolom sikerült érzékeltetni. 71 �Kiss Aurél Megjegyzések egy értelmiségi képhez Hadd kezdjem egy szubjektív megjegyzéssel: nagy örömmel kezdtem olvasni Kunszabó Ferenc írását a Palócföld legutóbbi számában (Értelmi­ ségiek Nógrádban). Pályámat ugyanis itt kezdtem néhány évvel ezelőtt, s várhatóan egyre több, egyre erősebb szállal kötődöm szűkebb hazámhoz. Tanulóéveim, sok alapvető benyomásom, amely pályaválasztásomat is meg­ határozta, azonban az ország más részéhez kapcsolnak, így vagyok most egyszerre „itthoni’’ és „kívülálló” — aki a jelenben él, átél folyamatokat, de akinek nem élménye, s ezért kiváncsian keresi a múltat, a kiváltó oko­ kat, régből sarjadó, mát is meghatározó tendenciákat. Az említett tanulmány — amely önmagában is figyelemre méltó prob­ lémákról szól (különben pedig része a Palócok földjén című kötetnek) továbbgondolkodásra készteti az olvasót, s így feltétlenül elérte célját. Milyen mértékben alkot egységes egészet az értelmiség — nemcsak Nógrádban, hanem másutt is? Ez az első kérdés, amely felötlik bennem, a tanulmány olvasásakor. Nemcsak arra gondolok, hogy életvitel, társa­ dalmi szerep, munkafeltételek, a támasztott követelmények, anyagi helyzet, stb. szempontjából egyre differenciáltabb kép alakul ki az értelmiségi ré­ tegen belül. Nemcsak a falusi és városi értelmiség nagyon is eltérő körül­ ményei, fejlődési tendenciái bontják a képet, s nemcsak arról van szó, hogy ma legalább négy generáció dolgozik, él egymás mellett, amely nagyon sok fontos vonását tekintve eltérő egységet alkot, s nemcsak arról, hogy társadalmi eredet, indítás, de foglalkozás szempontjából is külön kell nem egy kérdésben vizsgálódni. Sokkal érdekesebb és fontosabb azonban a szükséges általánosítás szempontjából két egyre magasabban jelentkező tendencia. Az egyik a tu­ dományos — technikai fejlődés sajátos következménye: az értelmiség fo­ galma, strukturális szempontú értelmezése egyre tágabbra tolja a határokat. A régi, hagyományos értelmiségi pályák (pedagógus, orvos, jogász, mérnök, közgazdász, stb.) kiegészültek olyan új felsőfokú végzettséget igénylő fog­ lalkozásokkal, amelyek nem férnek bele az eddigi fogalomkörbe. Ha ilyen módon tekintünk megyénk értelmiségére, problémáira, nem egy konzek­ venciát, amelyet a cikk felvet, újból át kell gondolnunk. Kialakult ilyen módon egy sajátos helyzetben levő csoport, mely mun­ kája, társadalmi helyzete alapján még lazábban kapcsolódik a hagyomá­ nyosan értelmezett értelmiségiek köréhez, de végzettsége, munkaköre tá­ masztotta felkészültségi igényei, szemlélete alapján már nem alkalmazott, nem munkás. A laza kapcsolódás, az átmeneti helyzet egyre jelentősebb nagyságrendű csoport közérzetét, magatartását határozza meg. A másik tendencia, amely egyre erősebben befolyásolja az értelmiség társadalmi helyzetét, közérzetét, lehetőségeit: egy sajátos foglalkozássze­ rinti atomizálódási folyamat. A felszabadulás előtt a különbségek ellenére is egységes volt a „nadrágos emberek” magatartása, társadalmi helyzetü­ 72 �ket, rangjukat, gondolkodásmódjukat illetően, ma azonban sokkal inkább arra figyelhetünk fel, hogy az elkülönülés, saját foglalkozás és munkahely­ szerinti kapcsolódás a jellemzőbb. Sokat tudnának erről a témáról azok a pályakezdő fiatalok szólni, akik egy-egy község, vagy a kisváros közösségé­ ben is elszigetelten, magányosan élnek — részben önhibájukon kívül. A téma gazdag, kibontakozása aligha kisérelhető meg egy reflektáló cikk keretén belül. Az okai is többnyire ismertek, a megnövekedett munka­ helyi, továbbképzési, szakmai feladatokról a megfelelő koordináló, össze­ kapcsolódó szervek hiányán át az anyagiak okozta különbségekig. A tény azonban mélyebb elemzésen túl is megadja a szükséges konzekvenciát: ve­ szélyes jelenségről van szó, s amennyire örvendetes a munkahelyi integrá­ ció növekedése egy szempontból, annyira rossz egy lakóhely, vagy nagyobb társadalmi közigazgatási egység, a megye szempontjából ez a bom­ lási folyamat. Ellentmond ez Kunszabó Ferenc cikkében, annak befejezésé­ ben kibontakozó idillikusan harmonikus képnek, de erősíti azt a tapaszta­ latot, hogy az atomizálódás következtében a társadalmi cselekvés lehető­ ségei — és fő ösztönzője a jó társadalmi közérzet, a tevékenységre irányu­ ló belső igény közel sem harmonikusan fejlődik. Mindez pedig nagyon fontos abból a szempontból, hogy az értelmiség mennyire képes saját köz­ vetlen munkakörének ellátásán túl a rá háruló társadalmi feladatoknak megfelelni, mennyire képes saját belső ösztönzőiből indíttatva szélesebb körű társadalmi tevékenységet kifejteni, mennyire képes saját korábbi belső igényei szerint élni, dologozni. S arról is szó van ezek kapcsán, meny­ nyire sikerül megyénknek megtartani az idekerült fiatalokat, a tehetsége­ sek fejlődését biztosítani, felkészíteni a vezető funkciók fokozatos vállalá­ sára. Természetesen nemcsak a fiatalok szempontjából kell vizsgálnunk a jelenségeket, hanem úgy is: a különféle generációkban, csoportokban, s fő­ ként egyénekben rejlő „kapacitás-tartalék” mennyire hozható felszínre, mennyire hasznosítható a társadalom és egyén szempontjából. A tapasztalható aránytalanságok, amelyek ezen a téren jelentkeznek, ■szintén figyelemre méltóak. Az elképzelések, fejlődést meghatározó elvek, amelyek fokozatosan társadalmi gyakorlattá válnak, kell válniuk (a X. Kongresszus tézisei és határozatai, a párt tudománypolitikai elvei, stb.) az értelmiségpolitika gaz­ dagodó perspektívái a ma még közel sem rózsás képet más megvilágításba helyezik. A társadalmi követelmények és a társadalmi megbecsülés növe­ kedésének szinkronja minden területen és minden értelmiségi rétegben lehet, lesz az alapja annak a változásnak, amely az értelmiségen belül me­ gyénkben is lejátszódik e réteg társadalmi szerepének növekedése tekin­ tetében. Nehezebb megfogalmazni, azokat a polemikus gondolatokat, amelyek Kunszabó Ferenc cikkében, annak első részében jelentkeznek a munkás osztály és az értelmiség kapcsolatát illetően. Azért nehéz Kunszabó gondodolatait érdemben megitélni, vitatkozni velük, mert a leegyszerűsített gon­ dolatmenet, tézis, leegyszerűsített antitézist szül gyakran a vitában, s ez semmiképpen sem használ a téma megfelelő elemzésének. A munkásosz­ 73 �tály, mint „gazda” és az értelmiség mint „szolga” — nemcsak megfogal­ mazásában sértő és mélységesen vulgáris, hanem tartalmában is olyan nagymértékben leegyszerűsített, amely az érdemi vitát nehézzé teszi. A marxizmus elméleti síkon is, gyakorlatban is mindig messze állt a mun­ kásosztály szerepének ilyen fajta felfogásától. Nemcsak most, hanem akkor is, amikor még az új értelmiség csak kibontakozóban volt, amikor sok más feladata mellett a munkásosztály saját értelmisége megteremtésén fáradozott. A cikk — feltehetően a rövid lélegzetű kifejtés miatt — magának a munkásosztálynak a felfogásában követi el az első egyszerűsítési hibát. Maga Kunszabó is utal arra, hogy hogy a munkásosztály pártjának első­ sorban, és nem az osztály egyes, konkrét egyedeinek feladata a társada­ lom vezetése. A „gazda” — „szolga” szemlélet szerencsére nem társadalmi gyakorlat, soha nem is volt felszabadulásunk óta az — szerencsére, mert az ilyen szemléletre épülő társadalmi — politikai gyakorlat a legalkalmasabb az ér­ telmiség társadalmi feladatainak lebecsülésére, perspektiváinak beszűkítésére, körzetének elrontására. Természetesen nem tételezem fel Kunszabó Ferencről, hogy ilyenfajta szándékai lettek volna — valaha is—, a gondo­ lat megfogalmazása azonban társadalmi hatásában idegen társadalmi éle­ tünktől, politikai gyakorlatunktól. Hasonlóan egyoldalúnak, prakticista módon megfogalmazottnak érzem a tanulás, továbbtanulás kérdéseivel kapcsolatosan írottakat, amelyeket Kunszabó cikke egyik fontos gondolatának szán, legalábbis az írás aránya­ iból következően. Ha igaz is, hogy ma Magyarországon van bizonyos „dip­ loma-fétis” — igaz az is, hogy kisebb negatív mellékhatásaitól eltekintve (amelyeket nem tudomásul venni nem szabad) a magasabb iskolai végzett­ ség utáni törekvés, az újabb és újabb tudományos képesítés, képzettség megszerzésére forditott munka következménye, annak a megnövekedett követelménynek a következménye, amellyel nap, mint nap szembetaláljuk magunkat, akár akarjuk, akár nem. Nem célszerű olyan ma már sablonos érvekkel vitázni e szemlélettel szemben, amely szerint szocialista társadal­ munk további fejlődésének alapja a magasan képzett emberek tudományo­ san megalapozott társadalmi tevékenysége, mert maga a társadalmi gya­ korlat, a társadalmi igények, az emberek belső igényei is cáfolják a cikk okfejtését. Vannak természetesen torz jelenségek, van öncélú tanulás, csak a „papírért", s ha ezek ellen emelte fel szavát a cikk írója, igaza van. Pél­ dái azonban nem ezt igazolják. Végül: fontos társadalmi problémákra irányította Kunszabó Ferenc cikkében a figyelmet. Nem egy reflexió kisérte, fogja kisérni. A legfon­ tosabb azonban az a reflexió lesz, amely nagyobb alapossággal, szélesebb társadalmi tapasztalatok alapján adja meg a feltett kérdésre a választ: mi megyénk értelmiségének feladata társadalmunk építésének adott szaka­ szában, milyen lehetőségei vannak feladatainknak teljesítéséhez, hogyan képes önnön belső lehetőségeit teljes mértékben felszabadítva a társadalmi célok megvalósítását segíteni? 74 �Hagyomány Kulcsár Ildikó Bérczy Károly hagyatéka Salgótarjánban 1971 márciusában emlékezünk meg Bérczy Károly születésének 150. évforduló­ járól. Bérczy költő, jótollú novellista, műfordító, újságíró, Madách Imre jóbarátja, a Tízek Társaságának tagja, Széchenyi munkatársa, — Nógrád neves szülötte. A hagyaték a költő leszármazottjának, Balogh Károlynénak birtokában volt, s vétel útján került a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatóságának birtokába. Jelenleg Salgótarjánban van letétbe helyezve, hol a további kutatások számára hozzáférhető. A hagyaték elsődleges feldolgozását Kerényi Ferenc végezte. A most ismertetésre kerülő anyagban a következőkben felsorolt életrajzi doku­ mentumok illetve irodalmi kéziratok találhatók. ÉLETRAJZI DOKUMENTUMOK 1. Ügyvédi oklevél 1842-ből, magyar nyelvű. Bérczy tanulmányait Balassagyarmaton, Vácon és Pesten végezte, majd 1842-ben tette le ügyvédi vizsgáját. 2. Helytartótanácsi irat 1872-ből, latin nyelvű. Az ügyvédi gyakorlat engedélyezéséről. 3. Tollvivői kinevezés, magyar nyelvű, a Helytartótanács Közlekedési Bizottsá­ gához 1847-ből. Bérczy 1842-től a Helytartótanács alkalmazottja volt, majd 1847 januárjában Szé­ chenyi mellé nevezték ki a Közkedési Bizottságban. 4. Széchenyi István: „Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül’’ Pozsony rajta Széchenyi dedikációja Bérczynek: „Bérczy Károlynak tisztelettel Gr. Széchenyi István” 5. Naplótöredék 1847—48. Bérczy Széchenyi kíséretében, illetve megbízásából sokat utazott (Széchenyi birto­ kai — Bécs), részt vett az 1847-es pozsonyi országgyűlésen. A naplótöredék erről a pozsonyi utazásról ad ízelítőt. A napló első bejegyzése Győr felé menet a Nádor gőzösön született, majd Győrben folytatódik 1847. június 30-i dátummal. „Június 30. Győr. Kovács Pált látogattam meg, s egyikét találtam benne ama kellemes előadású embereknek, kikkel öröm társalogni. Felszólított, dolgoznám a Hazánkban és én a tett igéretet már teljesíteném is, épen imént küldvén el néki három költeményt, mit rögtön emlékezet után írtam le. Ezek közül egy a „Téli éjen” czímű, mellyre jelenleg annál inkább emlékezém, minthogy keblem a szakadás és távollét által az e költemény írásakor keservre lőn felhangolva” (Nincs tudomásunk arról, hogy a „Téli éjen” című vers megjelent nyomtatásban.) Július 1-től 6-ig folyamatos a napló, július elsején Pápán tartózkodott. „Július 1. Pápa. Olly állomás volt ma Tét. Kisfaludy Károly és Sándor hazája. Felkerestem a dicső emlékű költők szülőházát, igen egyszerű roskadozó lak, mellyében jelenleg az elhunytak testvére egy hetvenet meghaladó öreg lakik, ki örök nevű testvérei dicsőségibül mit sem látszik érteni, talán soha egy költeményüket sem olvasá s magyar indolentiával él tönkremenő kis gazdaságában. (Valószínűleg Kisfaludy Boldizsárról van szó.) 75 �Tétet elhagyva Somló és Ság külön álló hegyei kékellettek fel előttem, az utóbbi Berzsenyi Dánielnek volt hazája, az első Kisfaludy Sándor regéjérül s szüretjeiről híres. Balra Pannonhalma maradt el, hol a Bencze rendieknek van herczeghi palo­ tának beillő zárdája s az egyeteménél dúsabb könyvtára. Most Pápán írom e soro­ kat, Stettner György jogtanár és academiai taggal megismerkedvén, ez megmuto­ gatta Pápa nevezetességeit; A reformátusok Collégiumát, a zsidó Synagógát, melly az országban mind ízlésre, mind kiállításra nézve alkalmasint az első izraelita ima­ ház.” Utazásának következő állomása Rum, ahol 2-tól 5-ig tartózkodott, e napokat je­ gyezte fel naplójában. „Július 3. Rum. A nap olvasás és írás között múlt el, mert szerencsémre egy elkez­ dett novellámat magammal hozván, azt itt folytatom” (Valószínűleg a „Képek a múlt századból” című novelláról van szó. Megjelent az Életképek 1848/1. számában 356—366 lapon.) „Július 4. Rum. A gróf tennap este megérkezvén változott úttervet hozott magával, melly szerint nem Füredre, hanem egyenesen Pestre vagyunk menendők. E válasz­ tás nekem módfeletti örömet szerzett, mi a gróf figyelmét nem kerülte cl, okát kérdezé, hamisan enyelget s gondolom — eltalálta” Az „ok”; a szép Frivaldszky Anna, ki menyasszonya Bérczynek. A naplótöredék 1847-es részét a július 5-i pápai, a 6-i budai tartózkodás zárja le, hová az Argó gőzösön érkezett a költő. Ezután hosszú szünet következik, elképzel­ hető. hogy ennek betegsége volt az oka, hisz feljegyzéseiben sokat panaszkodik rossz egészségi állapotáról. Így a legközelebbi adat már 1848-ból való, a pozsonyi országgyűlés színhelyéről. Pozsonyban február 9-től 12-ig tartózkodott. Érdemes kiemelni a naplóból azt a részletet, melyből világosan kitűnik, hogy Bérczy szerette az uta­ zást, az új tájakat, az ismeretlen arcokat, mélyen becsülte Széchenyit, azonban köl­ tői, írói alkatának olykor terhes volt a hivatal kötöttsége, a mindennapi elfoglalt­ ság. Szeretett volna munkájában elmélyedni, alkotni, megvalósítani nagy terveit. „1848 február 12. Pozsony. Ma egy novellát végeztem be — mit három nap előtt kezdtem; Ha szabad időm volna mennyit írnék! Fejem tervekkel van tele — s szinte óhajtanék mostani helyzetembül e járom alul szabadulni, — hogy képzett világumnak élhessek, de e hivatali szalma — próza, s a költészet olaj és víz össze nem fér. S miként használhatnék többet úgy vagy így? E két kérdés között lebegek.” E gondolat később is foglalkoztatja: „Magasra törni?” legyen jelszavad Embernek lenni dicső feladat. Légy ember s honfi. Hőn szeresd a hont. Tégy munkálj érte csüggedetlenül. Vedd a szívet az ész vezérül — Ez a szellemi Hymalája pont. („Gr. Keglevich Bélának”) 1849. kiadatlan 6. Vanyarci napló 1849. Bérczy 1849. tavaszán a fővárosban tartózkodott, s a Pestre bevonuló és Budavár ostromára készülő magyar csapatokat lelkes ódával üdvözölte „Április 24-én Pesten” című költeményével, mely megjelent a Pesti Hírlap aznapi számában. Azonban az öröm nem tartott sokáig, júniusban Miklós cár csapatai megjelentek a magyar ha­ táron, a vesztett győri csata után Pest is veszélybe került. Kossuth kormánya július elején Ceglédre költözött. Mindenkinek, ki valaha részt vállalt a harcokban, vagy nyíltan hangsúlyozta bizokodását, mint Bérczy tette, tanácsos volt Pestet el­ hagynia. A költőnek is távoznia kellett a fővárosból, Vanyarcra menekült sógorához Novák János orvoshoz. Nehezen viselte Pest forrongó élete után a magányt, a csön­ det, vágyódott Anna után, remény és kétségbeesés között hányódott, hisz a szabad­ ságharc kimenetele felől a legszélsőségesebb hírek keringenek. Naplóját július 12. auguszus 13-a között írta, aránylag rendszeresen, egy-két nap kihagyással, (hoszszabbnak mondható szünet csak augusztus 6-tól 12-ig van). A feljegyzések tanúsága szerint egyszer fordult meg Balassagyarmaton egyszer Tótgyörkön, többi idejét mind 76 �Vanyarcon töltötte. A vanyarci csöndességben versek is születtek. Itt írta július 28-án azt a költeményét, melyet kézirataiban „Halvány arcod” címmel jegyez. „Halvány arczod, hőn imádott szépem, Álmaimból ismerős volt nékem, Sejtő álmim téged rajzolának Boldogságom égi angyalának. Nyári est volt — rá híven emlékszem — Hogy először szép szemedbe néztem S kék tükrének szelíd sugarában Életem üdvét felderülni láttam. Édes hangod hárfa- szólalása Leikeinknek volt találkozása. És azóta légyünk bármi távol, Nem szakadnak el soha egymástól”. (megjelent: Nyugat 1935/3. 220. 1.) A Vanyarci napló nagy része megjelent a Nyugat 1935/3. számában (214—223. 1.) Balogh Károly: „Bérczy Károly ismeretlen naplója” címmel. (a fennmaradó csekély rész kiadatlan) A hagyaték a következő életrajzi dokumentumokkal folytatódik: 7. 1856. október 8. „Lapok a lovászat és vadászat köréből” — tárgyában. 8. 1856. október 10. K. K. Polizei Direction Ofen — Pest Prottman „Lapok a lovászat és vadászat köréből” — tárgyában. (Bérczy már 1854-ben lapalapítási engedélyt kért, egy színvonalas irodalmi lap lét­ rehozására, de kérelmét 1849-es magatartására hivatkozva elutasították. Végül 1857 január 15-én indíthatott egy lapot, az első magyar nyelvű sportlapot: „Lapok a lo­ vászat és vadászat köréből”.) 9. 1857. december 5. „ Vadász és versenylap” — tárgyában (Ez a magyar nyelvű sportlap 1858-tól „Vadász és versenylap” címmel élt tovább.) 10. 1859. december 16. A Tudományos Akadémia oklevele Toldy Ferenc aláírá­ sával. Bérczyt a Tudományos Akadémia levelező tagjává választják, székfoglaló beszédét 1860. november 6-án mondja el „Az irodalmi humorról”. Székfoglalójában már említi Puskin Anyeginjét. Beszéde a Szépirodalmi Figyelőben jelenik meg. 11. 1862. január 30. Pest. A Kisfaludy Társaság levele tagválasztásáról, Eötvös József elnök és Greguss Ágost aláírásával. Székfoglalója 1962. február 27-én hang­ zik el. (Az Anyegin első énekének fordítása) IRODALMI KÉZIRATOK 1. „Bitorlott szerelem" dráma 4 felvonásban 1840. Kiadatlan, soha nem adták elő színpadon. Bérczy, aki nem kimondottan drámaíró alkat, 19 éves, mikor ezt a művét írta. Tundtunkkal, ez az első és utolsó drámaírási kísérlete, mert a továbbiakban igazi műfajaihoz a novellaíráshoz, fordításokhoz, újságíráshoz, költeményhez fordul. A cselekmény egy tipikusan romantikus háromszög motívumra épül. (Gróf — polgárlány —, polgári származású férjjelölt) A történet bővelkedik fordulatokban, cselek, álházasságok, előkerült gyerekek azonban mégis ki kell emelnünk, hogy a sablonszerű megoldások és szerkesztésbeli aránytalanságok ellenére, az egész drámán végig uralkodik egy határozott koncepció. Bérczy sosem oldja fel a gróf — polgár ellentétet, ahogy az érdekegyesítés politikája feloldaná, hanem kiélezi a két osztály közötti ellentmondást. A polgár­ lány és a grófi fiú nem lehetnek egymáséi, hiába szeretik egymást, egy végzetes fordulat halálba űzi a lányt, s szerelmesét. Érdekes figura a drámában Mollner a polgár-apa, a becsületes jószándékú ember, aki azonban a pénz és üzlet rideg világában szinte elveszt olyan alapvető emberi érzéseket, mint szeretet, boldogság. Csupán drámai fordulatok s a végkifejletben bekövetkező tragédia támasztja fel becsületes szívében leánya iránti mélységes szeretét. Ő az a szereplő, aki legéleseb­ ben megfogalmazza a polgár — gróf ellentétet, s aki vadul ellenzi gyermeke házas­ 77 �ságát a gróffal. „Nem kedves gyermekem! Zsarnok lenni nem akarok, hanem csupán a vésztől megóvni, mit vak szenvedély és nagyravágyás eredményez. Te dús gazdag vagy — de azért ne kívánkozz a magasba s hidd el sokkal inkább örül az életnek a völgy szerény virága, mint az alpesek tetején a hideg napsugárban felcsillamló dermedt hótömeg. — Halld ifjú korom egy szomorú történetét s szolgáljon ez intő például szendergő hajlamodnak. Huszonnégy évű valék akkor — szeretten s hívéin, hogy viszont szerettettem. Szent viszonyom alig volt még néhány hónapos, midőn a lányt, kiben minden érzelmem központosult, irányomban naponként hidegülni tapasztaltam. Titkon utána lesék, s nyomára jövék, hogy vetélytársam egy gróf volt, s a leány tiszta érzetét — a nagyravágyás még csírájában elfojtá. — Én szagga­ tott szívvel visszaléptem, de — szeretni őt még nem szüném. Eltávozám, s másfél év múlva viszontlátám őt. Ó e viszontlátás! Nyomorban, szüleitől eltaszítván, halálos kórágyon leltem őt, — s mellette egy hónapos ép fiúgyermeket. Nyomorú csábítója veszni hagyta őt, külföldre utazott, s éppen midőn áldozata haldoklék, egy herceg­ nővel lépett oltár elébe.” 2. Költemények A hagyatékban talált verseket füzetenként, a költő által rendezett sorrendben is­ mertetjük, nem felsorolva, minden művet címenként, csupán versesfüzetekben talál­ ható főcímeiket vesszük alapul (a megjelent költeményeket jelezzük.) Bérczy eredeti rendszerezésében egy-egy költemény több füzeben is előfordul, ezeket az ismétlődé­ seket címenként nem jelezzük. I. füzet Emlék Könyv felirattal, 1846. július 7-i kelettel. A versek évköre: 1836—1846. Az első füzetben előforduló versek: „A költő lantja” (kiadatlan). A költemény tipikusan romantikus költői alapállásból fogantatott, a költői hírrel, névvel együtt járó nehéz feladatokról, a személyes boldogságtalansagról beszél. „A költőnek ne ó ne mondjátok Hogy kezében égáldás a lant, Sors haragja az, és Isten átok Mclly emésztő kéjjel rá rohant, S kígyóként fonódva kebelére Tápja a beteg szív forró vére.” S vannak még is kiknek a borostyán Irigylendő fénye koszorú Nem tudják ők, hogy hideg árnyékán Puszta a lét, a szív szomorú, Nem tudják ők, hogy a hír sugára A fel nem lelt boldogságnak ára.” (Hajnalos augusztus 1846) Az első füzetben a „Vadrózsák” gyűjtőcím alatt 21 költemény található, melyek közül 7 kiadott, a Rajzolatokban, a Regélő Pesti Divatlapban, a Pesti Divatlapban és az Életképekben jelentek meg. „Románcok és balladák” gyűjtőcím 6 verset foglal magában, közülük 3 jelent meg nyomtatásban, a Pesti Divatlapban, a Regélő Pesti Divatlap és a Honművész hasábjain. „Búhangok” gyűjtőcím alatt 25 költeményt találunk, belőlük csupán 7 kiadatlan, a többi megjelent a Pesti Divatlapban és a Regélő Pesti Divatlapban. E füzet kézzel számozott 150—152. lapja hiányzik, az elején lévő tartalomjegyzék szerint a „Sírvirágok” gyűjtőcím első darabjai. További költemények „Faniszka”, „Emma” — mindkettő az Életképek című folyóirat hasábjain került a nyilvánosság elé. „Amaranthok” főcím alatt 8 költeményt sorolt a költő. A Regélő Pesti Divat­ lapban 2 jelent meg. II. füzet-ben található versek évköre 1842—1844. Itt folytatódtak a „Búhangok” szomorú, melankolikus költeményei. Ennek a 10 versnek mindegyike megjelent, a Regélő Pesti Divatlapban és a Pesti Divatlap­ ban. A gyűjtőcím alá nem sorolt versek a következők: „Egy ifjú nőhez” (1842), „Hattyúdal” (1842), „A három gyűrű” (1843), „Világ folyása” (1843), „Dal a szemről” (1844), „Dal a szemhez” (1844), „Faniszka sírján” (1844), „Császár fürdői emlékül” (1844), „Látogatás” (1844), „Szép az élet” (1844), „Mért zúgolódom” (1844), „Még egy obsitos” (1844), „Búcsú” (1842), „Másod szerelem” (1843), „Szánom” (1842), „Eskü” (1844), „Virágszerelem” (1844), „Lázálom” (1844). E versek közül 8 kiadatlan, a többi 78 �napvilágot látott a Pesti Divatlap a Regélő Pesti Divatlap és az Életképek hasábjain. III. füzet — „Dalok a múltból és jelenből” — címmel. A versek évköre 1846-49. Az e kötetben található verseket a költő nem fűzte gyűjtőcím aló, úgy véljük, hogy jelentősebb verseit foglalja itt össze. 1849. március 11-i dátummal jegyzi a költő kéziratában az „Imádság” című költeményt. „Megszegtük már utolsó kenyerünket És megrohant az írígy sáska had, Ilonért s jogért ömlik most piros vérünk És küzdünk még egy csepje fenn marad. Segéld a szent ügyet hatalmas Isten Önts karjainkban újuló erőt, Hogy a bitorló zsarnok s szolga népe Reszketve fusson karjaink előtt” * S ha majd a dús és a szegény jogában Nem a vagyon s rang lesz határozó: Ha majd az ész lerázza rabbilincsét S szabad hazánkban szabad lesz a szó Ha majd kiirtva lesz a föld színéről A szépnek jónak átkos ellene: E föld egy éden hozzád háladalt zeng Egyenlőség szabadság Istene! „Fel csatára!” (Harczi dal Március 12) című költeményének hangja bátor, éles, magávalragadó, állandóan visszatérő reflénjével, jó ritmusával, a műfaj ügyes, jól megkomponált alkotásai közé sorolhatjuk. „Egy katona hős országunk Seregeink egy erős kar Egy érzéstől lelkesülve Száll ki minden igaz magyar. Szabadság vagy halál! a czél Bátran rohanunk elébe, Míg kiírtva lesz a földről Zsarnok faj szolga népe. Villám karddal minden honfi lóra üljön Fel csatára! Más határra Futva gyáván egy czudar se meneküljön. * Árulóknak lenn az ördög Meg nyitandja majd a poklot, Császár fülbe ott ordítsák Hogy kezéből húztak zsoldot. Villám karddal minden honfi... „Márczius 15-én 1848” (Pesten) című verse csupa aggódás, keserűség, visszaemlékezvén 48 hősi napjaira, azonban a keserűségen tullépve bizakodó is egyben. For­ mailag, költői eszközeiben verselésében, nem nevezhető a költő legsikerültebb alko­ tásának. Hol e szent nap lelkes ifjúsága? Hol a bátor szabad nemzedék? Hol a zászlók három szín világa És a nép, melly új örömben ég? Hol a boldogabb jövő reménye? És a zaj, s az ezer ablak fénye? 79 �Felragyog még tündöklő sugára Az igaz ügy szent diadalára” A harmadik füzethez tartoznak a már említetteken kívül: „Ajánlat Pajthényi Eszti barátnémnak”, „Őszi rózsák” (1-9.), „Szalay Petinek”, „A két Farngepán”, „Jeszenszky Luíz emlékkönyvébe”, „Téli éjen”, „A száraz levél”, „Éji dal”, „Késő”, „Betegségem”, „Hegyen”, „Frivaldszky Matildnak”, Frivaldszky Szeráfnak", „Zálog­ váltás”, „Hölgyeknek küldött virágfűzérhez”, „Búcsú Hajnalostól”. — E verset különö­ sen kiemeli a felsorolt költemények közül, őszintén szép, lírai hangja. Ügyesen ötvöződött benne, a lírai-én, a haza, a forrongó világ problémája. „Isten veled erdők suttogó magánya Felpirosló lombok hullatag levelek! Eljöttem még egyszer talán utoljára Ki tudja nem hullok én is le veletek! Isten véled völgyek hűvös árnyú keble Hol emlékeimmel annyit elbeszéltem. És a kék magasban hosszan felmerengve Múlt jelen s jövenek álmodozva éltem! * „Belviszályok átka ezredévig űze, Régen vár reméli, és szenved bízó népünk.” * És megosztjuk égbe felkiáltó sorsod Megfeszített Krisztus, árva Lengyelország? * „Lelkem illy félemek ostorozzák tépik: Kettős beteg vagyok a beteg hazában.” Még fel nem sorolt versek: „Gr. Keglevich Bélának”, Ápril 24-én Pesten”, „Hold csillag és a nap”. A III. füzetben található költemények közül 16 kiadatlan, (az idézettek is ezek közé tartoznak). A többieket az életképek a Remény, a Pesti Hírlap című folyóiratok közölték. IV. füzet. Ebben a gyűjteményben a I-IIII. füzetben előforduló verseken kívül az alábbiak szerepelnek; (évkörük 1839-1853.) „Emlék-könyvbe", „Nép-dalok”, amelyeknek első része 1843-ból, második 1847-ből való. E sorok igazolják, hogy Bérczyre is hatott a korára oly jellemző népdalszerű hang. Szerelmetes lányom Mond meg nékem mi bánt? Ne légy titkolózó Édes szüléd iránt. Jaj édes jó anyám... Sose kérdezd bajom, Bár miként szerethetsz, nem Segíthetnél azon, Se étel, se ital Se tánc nem kell néked. Még éjjel is hallom Panaszos nyögésed Csak egy van, ki bajom Megorvosolhatja Templom oltáránál A helységünk papja.” További költemények: „Halvány arcod” (1849), „Fáj ha látok” (1850), „A huszár” (1850), „A kis unoka” (1850), „A hírnök” (1850), „Hol a boldogság” (1850), „Az első tavasznapon” (1853), „Hunyad halálhíre” (1853), „Tengerparton” (1850), „Két béna” 80 �(1850), „Kötelesség és erény” (1850), „Emléklap Szentpáli Rózának” (1850), „A katona végbúcsúja” (1850), „Hittem, hogy majd” (év nélkül), „Frivaldszki-lak tornyán” (1850) A versek közül 8 kiadatlan, a többieket az alábbi folyóiratok közölték: Életképek, Szépirodalmi Lapok, Magyar Írók Albuma, Emléklapok, Honművész, és a Pesti Divatlap. 3. „A girondiak története” (38 lap töredékes) 1847. Lamartine: L’ Historie des Gironds című művének fordítása. Első kritika a műről, melyet ismerünk, az Élet­ képek 1847. július 11—i. számában jelent meg (64 1) P-fy tollából. 4. „Egy nagyreményű fiú története” (13 1), befejezetlen. Pontos keletkezési ideje ismeretlen, valószínúleg az 1850-es években íródhatott. Egyes szám első sze­ mélyben mondja el a történetet, melyben sok az önéletrajzi utalás. Beszél gyermek­ koráról, dajkájáról, említi a váci iskolát. 5. Kezirattöredék egy nagyobb terjedelmű epikai műből. I. rész: Két utitárs II. rész: A Kollman család Pontos keletkezési ideje ismeretlen, valószínű azonban, hogy 1853 utánról való, bár ezt az időszakot Bérczy írói munkásságában csak újságírói korszakként szokták emle­ getni. Múfajilag is jelentős, számunkra ez a kézirat, hiszen egyéb regényéről, sőt még regénytervéről sem tudunk. Azonban a két utitárs és A Kollman család sok szempontból arra mutat, hogy egy regény első két fejezetét alkotják. Cselekményük összefüggő, bennük az események éppen csak megindulnak, s csupán a második rész végén bontakozik ki a szereplők tágabb rendszere. Az első rész 1840-ben indítja meg a cselekményt. A két főszereplő Kont, az öreg cinikus vándorszínész és Kálmán Lajos, a fiatal, bizakodó, nagy reménnyel in­ duló drámaíró. A vándorszínészet viszonyairól, ironikus s a szomorú valóságnak megfelelő reális képet fest meg Bérczy az öreg színész szavaival: A „Neslei torony” mindenütt és mindig jó cassadarab. Az első felvonás végével az ablakon át a Szajnába ugorván a jegyárus mellett termettem, s midőn megtudtam tőle, hogy az első és második hely 35 váltóforintot, a harmadik pedig vagy hatvan tojást s közel egy oldal szalonnát jövedelmezett, oly roppant lelkesülés ragadt meg, a szent művészet iránt, hogy a darab végével tökéletesen berekedtem s következő este az igazgató volt kénytelen helyettem a „Béla futásában” énekelni a kulisszák mögül” Érdekes véleményt ad egyik szereplője szájába, midőn az a mindent lekicsinylő cinizmus pózában tetszelgő életstílusról beszél: „E fiatal agyaknál a kicsinylő unottság vagy világfájdalommá, vagy ha inkább blazirtsággá époly önkénytesen keresztelhető el, mint bármily divatcikk hangzatosság és kelendőség végett egy-egy világhírű férfiú nevére, e kicsinylő unottság mon­ dom nem egyéb szándékosan bő köpenynél, melyben a szellem szegénység és han­ gosság burkolózik a társadalom igényei ellen, nem egyéb kényelmes ürügynél, mit sem tenni mit sem tanulni, miért sem fáradni, s a czél vesztett pálya tátongó üre elől sybaritai kéjek örvényébe menekülni.” A második részben Kálmán Lajos a fiatal drámaíró megérkezik a Kollmann családhoz. A család feje Kollmann Frigyes feltörekvő polgár, kit a pénz, az üzleti szellem teljesen eltorzított. „Kollmann tetőtől-talpig a gyakorlat embere volt, minden elméletet a leikéből gyűlölt. Az embereket vagyonállásukhoz képest becsülte; A gazdag előtt kalapot emelt, a szegény helyett műszótárában a lump állott... A fejjel és nem kézzel dolgozó emberek többségéhez az élet első felében szívével, második felében májával szokott vesződni. Kollmann nem tartozott ezek közé. Alig tudta van-e szíve, vagy mája. oly keveset nyugtalanítá őt e két fő bajszerző. Tagbaszakadt s hízásra hajlandó erős alkata, hideggel meleggel éhséggel szomjúság­ gal dacolt ha kelle, a gyógyszertárak miatta elpusztulhattak volna; Annál kevésbé bajlódott szívével, mely — saját vallomása szerint —még ama végzetteljes percen sem jött sebesebb mozgásba, midőn második nejét, a szelíd ifjú szép leánykát vezette az oltár elé, nem is említve az elsőt, ki 65 éves özvegyből vált meny­ asszonnyá.” Ragyogó, jól kidolgoztt jellemrajzot fest Bérczy Kollman alakjában. Az ebbe 6 81 �a légkörbe toppanó Kálmán Lajos telve új tanokkal, tudásvággyal szembetalálkozik itt a rideg pénzvilág tipikus képviselőjével. Beszélgetésükben kifejezően, szellemesen ellenpontozva jelenik meg a két világ ellentéte. Tedd le a köpenyedet és ülj le arra a székre — szólt az, nagyot szippantva a burnótból— ismerkedjünk meg kissé. Így. S most mondd el, mit tudsz, mit tanul­ tál, mit csináltál eddig az életben? — Nagyváradom végeztem a jogtanfolyamot, aztán Sátoraljaújhelyen a megyei főügyész mellett egy évig patvarista, — lőn a szerény válasz. — Lárifári! Ez mindössze nem ér egy fabatkát sem. S annyit tesz, hogy húsz vagy hány évet életedből elhenyéltél! Öcsémuram — folytatá, — inkább magához beszélve — okosabban cselekednék, ha a fiút 6—7 éves korában kereskedőboltba dugja, most már kenyeret kereshetne és ember volna a talpán. De hiába azok a tekintetes urak, bármily földhöz ragadtak is, írtóznak zöld kötény eszméjétől, fiaikból erőnek erejével urat akarnak csinálni” 6. Drámabírálati jelenségek „1857 első felére” Az ötvenes évektől az Akadémiai Drámabíráló Bizottság tagja Bérczy. A kézirat a bizottsághoz beérkező drámák elemzését tartalmazza. Keletkezési idejük nem kötött egy évhez, hanem tartalmazza a hatvanas években íródott bírálatokat is. A kézirat anyaga egyenlőre teljesen rendezetlen. 7. Madách Imre emlékezete Kisfaludy Társaság XVI. nyilvános naggyűlésén 1866. február 6-án olvasta fel Bérczy Károly. (1-44 1). Madáchot és Bérczyt szoros gyermekkori barátság fűzte össze, közös élményeik a váci iskolázás, a pesti egyetemi évek, Bérczy volt Madách verseinek első kritikusa, s a későbbiek folyamán barátságuk tovább tartott. Így érthető, hogy Bérczy Károly mondta el az Akadémián az emlékbeszédet. (Meg kell azonban említenünk, hogy a leszármazottak véleménye szerint, a kézirat nem Bérczy kézírása, hanem feleségéé.) Bérczy Károly költői hagyatéka igen nagy anyagot foglal magában. Az életrajzi adatok mellett, jelentősek az irodalmi emlékek, melyek között dráma, novella, regénytöredék, fordítás, versek egyaránt találhatók, a hagyaték teljes anyagának részletes feldolgozása még nem történt meg. Ez az ismertetés is csak igen leszűkítve tudta az anyagot bemutatni. A versek ponos megjelenési helyét, idejét, a „Girondiak története” és „Egy nagyreményű fiú történetének” részletes ismeretét nem tartottuk fontosnak (részben helyszűke miatt). S végül e rövid ismertetés lezárásakor feltétlenül alá kell húznunk annak a jelentőségét, hogy a hagyaték a költő megyéjében Nógrádban talált otthonra. Leblanc Zsoltné Egy vers keletkezésének körülményeiről Nógrád megye története c. mű most megjelent harmadik kötete teljes egészében közli Juhász Gyula egy versét, annak igazolására, hogy a salgótarjáni Chorin Ferenc Gimnázium önképzőkörének híre túljutott a megye határain is. Tekintve, hogy a vers keletkezésével kapcsolatban olyan feltételezések is élnek, hogy azt Juhász Gyula állítólagos salgótarjáni tartózkodása alkalmával írta volna, nem lesz érdektelen, ha néhány adalékkal igyekszünk megvilágítani a vers kelet­ kezésének körülményeit. Mindenekelőtt idézzük fel a költeményt: 82 �Prológus a salgótarjáni gimnázium diákjainak A láva lenn forog az éjben Komor sötéten kavarog, Világ kohója rejti mélyen, Nem látják csillogó napok. De forr, de küzd, de várja sorsát, De tisztul és szent tűzben ég, Fölötte az örök mennyország S egyszer fölküldi a setét! Mert küldetése, hogy kitörjön A hegyre, fényre, égre, fel, Áradjon a kevély tetőkön, Míg a föld méhe énekel! És termékennyé lesz nyomában Az ős talaj, a bús mező, Új életet fogan a láva, Virágot nyit a tűzeső! A mélyben új harc kalapácsát Zengetik üllőn új erők: Az élet zúgó, örök árján Szerencse föl! bátrak, merők! A vers a Salgótarjáni M. Kir. Állami Kereskedelmi Középiskola, valamint a vele kapcsolatos I—IV. osztályos gimnázium és VI—VIII. osztályos reálgimnáziumok év­ könyvében (I. évf. 1939—40) jelent meg először. Juhász Gyula összes verseinek Paku Imre szerkesztésében megjelent kötete a fenti szöveget néni változtatásokkal közli. Az eltérések az alábbiak: 2. versszak 3. sor: örök mennyország helyett kék derűs mennyország 3. versszak 1. sor: kitörjön helyett kijöjjön 3. versszak 2. sor: hegyre, fényre, égre helyett fényre, hegyre, égre 3. versszak 3. sor: kevély tetőkön helyett nagy dús tetőkön 5. versszak 4. sor: Szerencse föl! helyett Előre fel! A verset az iskola évkönyvében értelmezte Dr. Gerthauser Albert, az iskola igazgatója. Szerinte „a költemény: szózat az elnyomott népek infernójában gyötrődő trianoni magyarsághoz, szózat a szebb jövő letéteményeséhez, a magyar ifjúsághoz. A verset szimbólumként helyeztük el első évkönyvünk első lapján.” A Horthy-korszak divatos eszmeáramlatait tükröző megállapításoknál sokkal reálisabban fogal­ mazta meg a vers mondanivalóját Baróti Dezső: Juhász Gyula ismeretlen levele c. cikkében (Acta Universitatis Szgediensis, Nyelv és Irodalom, 1955.), mikor azt írta, hogy „a vers valóban szimbólikus, de nem olyan értelemben. A vers elsősorban nem a salgótarjáni iskola diákjaihoz, hanem a bányavidék munkásaihoz szól. A „világ kohójában” forrongó láva, melynek „küldetése, hogy kitörjön”, az elnyomott, de új harcokra készülő munkásosztályhoz szóló biztatás”, majd leszögezi, hogy „összevetve a vers szimbolikáját a kísérőlevélnek a nem hivatalos „ünnepre” való utalásával, aligha lehet vitás, hogy a Prológust bízvást besorolhatjuk azok közé a Juhász Gyula versek közé, melyekben a nagy szegedi költő az ellenforradalom évei­ ben is hitet tett a munkásosztály eljövendő igaza mellett.” A Baróti cikkében említett levél egyben át is vezet tulajdonképeni témánkhoz, a vers keletkezésének körülményeihez. A levél címzettje Pénzes Zoltán akkori salgó­ tarjáni gimnáziumi tanár volt, aki 1913-tól Juhász Gyulával együtt tanított a makói gimnáziumban. A költő gyakran vendégeskedett a Pénzes családnál, sokat beszél­ gettek, vitatkoztak az irodalomról. 1919-ig tanítottak együtt. Juhász Gyula Késő 83 �szüret című kötetét (Táltos kiadó, 1918) az alábbi dedikációval ajándékozta barát­ jának: „Pénzes Zoltánnak, aki makói száműzetésemet és gályarabságomat szerető megértéssel megosztotta, hálás szeretettel ajánlom e könyvet. Szeged, 1919. január. Juhász Gyula.” Röviddel ezután, a proletárdiktatúra alatti szereplésük miatt mind­ kettőjüket elbocsájtották állami állásukból. Juhász Gyula Szegeden próbált boldo­ gulni, Pénzes Zoltán pedig műegyetemi hallgató lett, majd 1925-ben Salgótarjánba került és itt élt 1940-ig. Később Budapesten lakott 1948-ban bekövetkezett haláláig. Halála előtt, 1947-től az Iparügyi Minisztérium Iparoktatási Főosztályának vezetője volt. Életéről, munkásságáról ,a munkásmozgalomban, a műszaki értelmiség képzésében betöltött szerepéről a Műszaki Értelmiség (A magyar mérnökök és technikusok szabad szakszervezetének központi lapja) IV. évf. 1948. május 15-i számában olvas­ hatunk méltatást. Pénzes Zoltán salgótarjáni tartózkodása idején is kapcsolatban állott Juhász Gyulával, időnként levelet váltottak. Így került sor arra, hogy verset kérjen isko­ lájának, a salgótarjáni Chorin Ferenc magángimnázium önképzőkörének 1926. évben megtartott nyilvános ünnepélyére. Juhász Gyula teljesítette is barátja kérését és elküldte a Prológust az alábbi levél kiséretében: * „Kedves Zoltánom, mostanság nem annyira író, mint inkább írógörcs vagyok, éppen azért talán nem egészen elkésve sietek ezt a kis jelképes prológust elküldeni nektek. Leveleid nagyon jól estek, vigasztaltak és fölemeltek. Sokat gondolunk rád és beszélünk rólad Makón, ahol én írni szoktam és ahol egészen megszoktam, mióta pedagógia istenanyánk helyett poézis istennővel barátkozom. Örülök, hogy „megvagy”, hiszen ma. ha „megvan” az ember, az már valami. De lesz még egyszer (nem csak hivatalos) ünnep a világon, szőlő, lágy kenyér, ku­ tyára dér és nekünk nem csupán bér, de babér! Addig is meleg, régi, változatlan, sőt növekvő szeretettel ölellek: Juhász Gyulád Szeged, 1926. jún. 28. A nógrádi vonatkozású irodalmi emlékek között igen kedves számunkra ez a Juhász Gyula vers. Rólunk, hozzánk szól, az „új harc”, az „új élet” megvalósítá­ sához, az „új erők”-höz, a munkásosztályhoz, Nógrád munkásaihoz, közvetett úton a mi lányainkhoz, fiainkhoz. * A korábbiakban említett dedikált kötet és levél megtalálható özv. Pénzes Zol­ tánné tulajdonában, aki egyébként a férjére vonatkozó adatokat is közölte. 84 �Körkép Madách — emlékérmesek, 1970. A hagyományos október eleji emlék ünnepségen Szinetár Miklós „Az ember tragédiája” tévé filmváltozatának ren­ dezéséért, Kozocsa Sándor Madách ku­ tatásaiért, Kmetty Kálmán Balassagyar­ mat kulturális életének fellendítéséért Lóránt János pedig — ahogy az indo­ kolás elhangzott — „megyénk határán is túllépő jelentős képzőművészeti mun­ kásságáért” kapott Madách-emlékplakettet. 1. Kozocsa Sándor Budapesten lakik, egy Rákóczi úti épület fogadja magába tíz­ ezer kötetes könyvtárát, amelyben számos Madáchcsal kapcsolatos ritkaság talál­ ható. Gyűjteménye a legjelesebbek közül való, szinte életét szentelte a Madách kutatásnak. Kozocsa Sándor hatvanhat éves, s a beszélgetésből egy élményekben gazdag kutató pálya rajzolódik elénk. Az ember tragédiája első olvasmányai között szerepelt. 13—14 éves kisdiák volt, mikor megtalálta a mű első példányát, s azóta legalább százszor elolvasta. Számtalan előadását is látta a remekműnek, különböző rendezésekben. Kozocsa Sándor élete két író óriás munkájának feldolgozásában telt el eddig. Vörösmarty mellett Madách a legkedvesebb költője. Könyvtárában, amelyben helyet kap számos kézirat is, megtalálható a Madách ikonográfia szinte minden elérhető képe. Dédelgetett vágyai közé tartozik ifjúkori álma, hogy gyűjteményéből Madách szobát rendezzen be. De folytassuk tovább a megkezdett gondolatsort: mi volt az a sajátosság, amivel Madách egy 13—14 éves fiatalemberre hatást gyakorolt? — Azt hiszem — mondta Kozocsa Sándor —, hogy elsősorban a mű meséje ra­ gadott meg. Eszmei mondanivalóját akkor még nem tudtam felfogni. Oly gazdag a mű meséje, mintha az ezeregy éjszakában kalandozna az olvasó: mindenre választ kap. A rajongás 17—18 éves koromban tudatosult, mikor Madách minden művét elolvastam. Különösen levelezése gyakorolt rám óriási hatást, mert abban lehet meg­ érteni Madách fájdalmát, keserűségét, csalódásait. Ekkor alapoztam meg könyvtá­ ramat: azóta gyűjtöm a Madáchcsal kapcsolatos írásokat, cikkeket, recenziókat. Példának csak egy kedves dolgot említek: tulajdonomban van Vörösmarty Marót bán című, 1838-ban megjelent drámájának egy olyan példánya, amelyben az előfi­ zetők között megtalálható a 15 éves Madách Imre neve is. Kozocsa Sándor az Országos Széchenyi Könyvtárban kezdte pályafutását, mikor 1927-ben az Irodalomtörténeti Közlemények akkori szerkesztője, Császár Elemér az akadémia folyóiratában megbízta kutatónkat, hogy állítsa össze az év irodalomtörténeti munkásságának bibliográfiáját. — A feladat izgalmas volt, s ennek eredményeként azóta rendületlenül elké­ szítem az elmúlt évek magyar irodalmi bibliográfiáját, amiben Madách mindig gaz­ dagon és jelentősen van képviselve. 85 �Kozocsa Sándornak — mint már említette — Madách levelei jelentik a legna­ gyobb élményt. Mindennapos olvasmányai közé tartoznak Madáchnak az édesany­ jához írt levelei. S amit kutatónk ebből leszűrt, az is érdekesen hangzik: — Nem látom teljesen indokoltnak, hogy Madách eldobta magától Erzsit, talán meg kellett volna bocsátania neki és akkor az ő élete is boldogabb lett volna. Bár az is lehetséges, hogy akkor nem készül el a világirodalom egyik legnagyobb alko­ tása, Az ember tragédiája. Kozocsa Sándor sokat gondolkodik azon, hogyan tudnánk Madách emlékét a legméltóbban megőrizni. Múzeumalapítási tervét már említettük. De tervezi egy Madách összkiadás közreadását is, amelyben a művek mellett helyet kapnának az összes változatok, jegyzetek, külföldi utalások is. Azonban ennél is közelebb áll a szerzőhöz a most készülő két kötetes hatalmas Madách bibliográfia, amely tízezer címszavat tartalmaz majd. Kétharmad része hazai, egyharmad része külföldi uta­ lásokat. A bibliográfiában minden Madáchcsal kapcsolatos írás, bemutató, legyen az színházi, tévé, vagy rádióadás, kiadás helyet kap. A készülő mű felépítése: Madách művei kronológiai sorrendben, drámai művek, verses művek, levelezések. A harma­ dik részben az irodalom kap helyet. Az utóbbi nélkülözi az időrendiséget, mivel túlságosan elveszne az anyagban. Itt többek között megtalálhatjuk majd a tragédia illusztrálóinak nevét, de meglelhetjük a kísérőzenét komponáló muzsikusok név­ sorát is. Kozocsa Sándor a készülő bibliográfiát Madách születésének 150. évfordulójára készíti. Munkájával Madách műveinek még jobb megismerését kívánja szolgálni: legyen mindenki számára hozzáférhető a teljes Madách oeuvre és a hozzá kapcsolódó szakirodalom. A bibliográfus-szerkesztő ifjúkori lelkesedéssel dolgozik öszszeállításán, hogy a jubileumra az érdeklődők asztalára tegye érdekes és nagyon hasznos gyűjteményét. 2. Kmetty Kálmánnal az alábbi beszélgetést sikerült rögzíteni: — Nehéz meghatódottság nélkül köszönetet mondani ezért a nagy megtisztel­ tetésért, amelyben részem volt ebben a pillanatban, mikor ünnepélyes keretek között átvettem a Madách emlékplakettet. Ügy érzem, hogy itt és most feltétlen szólni kell arról a két nagy találkozásomról Madáchcsal, amely végérvényesen hozzájárult ahhoz, hogy eljegyezzem magam pedagógiai és jelenleg tanácsi munkásságom mellett a népműveléssel. — 1943-ban, a tanítóképzőből való kikerülésem után éppen Csesztvére kerül­ tem. Ma úgy érzem, hogy ez tudat alatt, valamely belső erők hatására történt így, mivel 10—12 munkahely között választhattam. Az első munkahely föltétlenül kedves és felejthetetlen, egy életre szóló mély emléket hagy az emberek életében. Számomra Csesztve jelentette ezt. Tehát 1943-ban kerültem oda s úgy éreztem, hogy egy csesztvei tanítónak többet kell tudni Madách-ról, Az ember tragédiájáról, munkás­ ságáról, mint amennyit a tanítóképzőben, középiskolában akkoriban tanítottak. Való­ ban így is történt. Miután igyekeztem utána nézni a dolgoknak, rövidesen kitűnt, hogy Csesztvén sajnos én voltam a legjobb ismerője Az ember tragédiájával kap­ csolatos általános problémáknak. Ez azonban kettős feladatot rótt rám. Egyrészt azt, hogy tovább kutassak ezen a területen, szélesítsem az ismereteimet, és ugyan­ akkor — elsősorban az iskolában — át is adjam őket. Az iskolán kívüli munkában is láttam azt az űrt, amely jelentkezett s munkaalkalmat találtam, hogy dolgoz­ hassam. Azóta is gyakran járok Csesztvére, találkozom régi tanítványaimmal, isme­ rőseimmel, barátaimmal és ilyenkor úgy érzem mindig — visszagondolva a huszon­ hét évvel ezelőtti munkásságra —, hogy akkori tevékenységemért a nyugodt lelki­ ismeret boldog érzése tölthet el. — A második nagy találkozásom 1964-ben, a Madách centenárium alkalmával, volt, amikor mai szemmel visszatekintve szerény megbízatást kaptam arra vonat­ kozólag, hogy a balassagyarmati rendezvények előkészítésében vegyem ki részemet. Akkori munkám önkéntelenül is kiszélesedettt, részben mert éreztem, hogy erre szükség van, másrészt azért, mert felkerestek egykori csesztvei tanítványaim, az akkori tanácsi vezetők, tanácsot és segítséget kérve. Boldog voltam, hogy vissza­ kerülhettem ismét Csesztvére és segítségükre lehettem abban a munkában, amelyet én már 27 évvel ezelőtt megkezdtem. 86 �— További terveimmel kapcsolatban — szeretném ezt inkább többes számra helyesbíteni, mivel oly nagy terveink vannak, hogy egy ember bármennyire is megszállottja egy ügynek, több emberre van szükség, hogy meg tudjuk azokat való­ sítani. Első nagy tervünk, hogy Madách születésének 150. évfordulójára felépítjük a régen várt és tervezett művelődési otthont Balassagyarmaton, amelyet szocialista kultúrával és madáchi eszmékkel szeretnénk megtölteni. Kapunyitáskor Az ember tragédiáját szeretnénk bemutatni a Nemzeti Színház előadásában. Megjelentetünk egy színes, képes kiadványt is, amely a Madáchcsal és Madách munkásságával kapcsolatos tárgyi emléket képekben mutatja be. Reméljük, ezzel is nagy lépést teszünk előre, hogy még szélesebb körben megismertessük Madáchot, Madách esz­ méit és munkásságát megyénkben és a megyén túl. — Sok hagyomány kötelez bennünket Balassagyarmaton, hogy fokozottabb erő­ vel foglalkozzunk és dolgozzunk a közművelődésért. Melyek ezek a hagyományok? Mindjárt elsőnek Madáchot említem. De mellé sorakoztatom kortársát, Bérczy Károlyt, Nagy Ivánt említhetem, továbbá Mikszáth Kálmánt, Szabó Lőrincet, de hogy a kulturális élet más területére emlékezzem, a nagy zeneszerző Rózsavölgyi Márkra is gondolok, aki a magyar csárdás egyik megteremtője volt. Ezek munkássá­ ga nem maradhatott nyomtalanul a városban, szelleme ott él és bennünket arra kötelez, hogy ezen az úton tovább dolgozzunk. — Mint említettem, hagyományok vannak, légköre van Balassagyarmatnak. Ha a vezetők szívvel-lélekkel dolgoznak egy ügyért, a közkatonák szívesen állnak a vezetők mellé. Betársulnak és megtalálják azt az örömet, azt a szellemi felemelke­ dést, amit ez a munka jelent számukra. Már az általános iskolában, a középiskolák­ ban fokozottan pedig azon fáradozunk és dolgozunk, hogy valóban ismerjék meg ezeket a hagyományokat, ismerjék meg azt a kellemesen boldog érzést, amit ebben a munkában lelni lehet. Lóránt János a fiatal festők közé tartozik, mindössze harminckét éves. Kaposvári, nagybátonyi és miskolci egyéni tárlata után Budapesten, a Derkovits-teremben állított ki. A képzőművészet barátai már felfigyeltek a nevére: szikár túnósú képei nemcsak színvilágukkal, mély emberi tartalmukkal lepik meg az érdeklődőket. 3. Lóránt János az Alföldön született, Szeged, Kaposvár voltak műhelyének eddigi állomásai. Négy évvel ezelőtt Salgótarjánban telepedett le. Festményeinek téma­ világát salakhegyek, gyárak, bezárt bányák töltik meg. Műtermének ablakából a születendő Salgótarjánt lehet látni: az acél, a beton és az üveg városát. Lóránt Jánoshoz négy kérdést intéztünk: 1. Hogyan ismeri Madách műveit? — Amit középiskolában tanultam, azt ismerem. Színházban láttam a Tragédiát és a Mózest. Van Salgótarjánban viszont egy szobor, Varga Imre szobra, amely nagyon sokat segített nekem, hogy Madáchot mint embert megismerjem. 2. Ez a szobor mennyiben különbözik a közvélemény által számontartott alkotások­ nál? — Szerintem Varga Imre alkotása nagyon kifejező, jó szobor. Gondolom, nem tetszik a közönségnek, mert formailag meglehetősen furcsa alakot ábrázol, egy szinte groteszk alakot mutat be. Viszont azt írják Madáchtól — Jobbágy Károly verselésére gondolok —, hogy ilyen volt. Varga ezt megfogta és szellemiségében tudta vissza­ adni a szoborban. 3. Kritikusai eddigi pályafutása során különböző korszakokat jelölnek meg festé­ szetében. Minek tulajdonítható ez? — Először a természet szépsége hatott rám, mindent az eredeti színben és formában igyekezem megfesteni. Víz mellett nőttem fel, s ez meghatározta szemléletemet. A kaposvári kiállításom anyaga még erre épült. Később már nem is annyira a motívu­ mok; a viszonyok érdekeltek, amelyek elindítják egy-egy kép születését. Nem szere­ tem a szokványosan felépített festményeket. Ügy rendezem a képen szereplő tár­ gyakat, motívumokat, hogy azzal is jelentsek valamit. Ennek következtében szín­ világom meglehetősen leegyszerűsödött. Főleg szürkék, barnák, sárgák lelhetők fel képeimen. Lehet, hogy később színesebb leszek, bár ez nem tarkaságot jelent. 4. Az Alföld síkságáról a dunántúli lankákon keresztül érkezett a hegyek karéjától körülvett Salgótarjánba. Hogyan fogadta be a város? 87 �— Ennek a három világnak a megismerése hozzájárult fejlődésemhez. Salgótarján­ ban viszonyítanom kellett, viszonyulni az itt élő emberekhez. Be kellett fogadnom őket, hogy ők is elfogadjanak. A környezet meghatározó. Úgy érzem a Salakhegyről szóló képem már kötődést jelentett a bányászlélek keménységéhez. Vagy a Vöröshegy. Először a homlokomba ütköző tájba próbáltam belekapaszkodni, később már a tájon keresztül az emberek lelkivilágát ábrázolni. A Bányászsors című képem egyrészt sirató — a bezárt bányák fölött, — másrészt az emberi továbbhaladásról akartam benne szólni. Képeimben nemcsak egy tájegység etnikáját szerelném kifejezni, hanem az ott élő emberek érzelmi világát is. Ügy vagyok ezzel, mint pedagógus koromban a taníványaimmal: amit a gyermek észrevesz a világból, azt óriási nagy­ nak látja, óriásivá növeli. Ezt szeretném én is: ami kis dolgot észrevesz az ember, azt olyan nagyra tudja növelni, hogy mások észrevegyék, felfigyeljenek rá. MOLNÁR ZSOLT Jobbágy Károly Útravaló a „Papírszárnyak“-hoz Ha sorra veszem eddigi jelentkezéseim kiderül: a világot akartam én is megvál­ tani. Feltámadás (Miből? Mire?) Hajnali viadal (Ki ellen és milyen győzelmi esé­ lyekkel?) Hó és Nap (Micsoda ellentét! Az egyik oldalon a nagy, hideg tisztaság, s vele szemben az örök fény, vakító tűz. Sugárzott valami ebből a lapokon? Háló nélkül (Az öregedő artista szavai nyomán micsoda igéret: minden ugrás, minden vers, az utolsó vallomás, akár az élet árán is. De az óvatos szerkesztő ezeket a „mindent kimondó” verseket, mint felesleges „hőzöngéseket” kidobálta a kéziratból, s maradtak a jobbára szelíd kesergések, lobogó indulatok.) Éjszakai vetítés (Ez már csendesebb. Egy élet az éjszaka szétfoszló sötét egére felvetítve. De mennyi nevetsé­ ges remény kísérte: Most fognak majd megdöbbenve felfigyelni az emberek az életműre. Senki sem figyelt fel, nem kapott a szívéhez önváddal, hogy mennyire nem vette észre „tehetségemet.”) És ágáltam, szónokoltam, szavaltam, nyilatkoztam kicsit megszállottan, bízva a magam elhivatottságában. Most ötvenedik évemben, s már korábban is, olyan vakító józanság telepedett hidegen a szívemre... (Megint ezek a romantikus túlzások! Dehogy is a szívemre, az az izomcsomó pumpál, dolgozik, zötyög, semmit nem vesz észre ilyen érzések híjján) inkább, értelmemre, és ennek fényénél minden oly nevetséges póznak és felesleges ugrálásnak tűnik. A puffogó címek, az önreklámozás... Hiszen rá kellet ébrednem arra is, hogy ebben az irodalmi vásárban maga a mű, — harmadrangú kérdés. Az első az; — akármilyenné sikerült: — Ki írta? Melyik skatulyából való? A második: Kik a barátai? Milyen hatalom van a kezében? Kell-e tartani tőle és lehet-e remélni viszontszolgálatokat? És csak ez után követ­ kezik a mű, vagy „művecske”, amire a kritikus olyan értékbélyeget üt, amilyen kedve van. Hiszen már előitélettel ül le mellé, forgatja lapjait. Az irodalmi alkotás nem mérhető teljesítmény, értékelése erősen függ az olvasó hangulatától, befolyásoltságától. Ha valakit a bírálók testülete a „nem izgalmas” skatulyába rakott, megírhatja a világirodalom remekműveit, akkor sem veszik észre. Aki az itéletet írja, nem olvas el minden verset, csak kikeresi a saját értékelését alátámasztókat s a többin átlapoz. — De hát a verset nem az ítélőszéknek, hanem az olvasónak írják — mondhatná valaki a vigasz kegyes szándékával. Csak hogy az olvasó sem mentes a reklámtól, 88 �amit a tömegkommunikációs eszközök zúdítanak rá, és a nyomtatott szó áradatában fél szemmel a megjelenő recenziókra pislog, majd azok eligazítják, megmentik a felesleges irományok elolvasásától, az időpocsékolástól. És már kezébe sem veszi a „levágott” alkotást, sőt pirulva letagadja, hogy íróját valaha szerette, hiszen érte lelkesedni az „igénytelenség” az „alacsonyrendű izlés” jele. Ezért tűnik reménytelennek az olyan kötet sorsa, amelynek szerzője magában csatangol, nem „klub-tag”, nem iszik, hát nincsenek ivócimborái, gyenge kis hivatala sem kecsegtet senkit semmivel. Ilyenkor még segíthet a mániákus önbizalom, a zseni tekintete és öntelt visel­ kedésmódja, amitől a tájékozatlan kívülálló elbizonytalankodik és riadtan kalapot emel. Hiszen, — Ki tudja? De akit ez a gyilkos józanság megszállt, az világosan látja helyzetét és tudja magáról, hogy nem a dicsőség létesítménye, csendesen ballag az úton, legfeljebb az zavarja, hogy hideg esze ugyanilyen tisztán leméri mások munkáját is, s míg azok a „felkent” prózában húznak el mellette, belepillant valódi, szánalmas nyomorukba. Műveikben nem leli azt a „szikrát”, amit nála hiányolnak, s amit a megszervezett baráti kritikusok megtalálni vélnek a pályatárs soraiban. De hát akkor meg minek? S egyáltalában, szabad-e ilyen kiábrándultan köny­ vet útjára bocsátani? Van értelme? Magam is sokat gondolkoztam ezen, s bizonyítéka ennek, hogy ez a kötet éppen e töprengés miatt egy évet késett a megjelenéssel. A szerződés szerint a kész kéz­ iratot 1969. február 1-ig kellett leadnom a kiadónak. A gépeléssel el is készültem s erre az időre készen állt az előírás szerinti három példányban, összefűzve. S így hányódott otthon kerek egy évet, mert nem volt kedvem bevinni, féltem a rám váró piszkálkodástól, a lebecsülő mosolyoktól és mindattól, ami megjelenés után még vár rám, a gúnyos szurkálásoktól, kegyes áldicséretektől. Csak amikor már a Kiadó sürgette a leadást, hivatkozott a tervre, vittem be nagy sóhajok közepette, szorongva. Nem nagy reményektől fűtve, inkább az élet anyagi gondok löktek a porondra. De újra végigolvasva rájöttem arra is, hogy a leírt versnek önálló élete van. Nemcsak én rendelkezem vele, ő is. Ha csak egyszer is felolvastam valakinek és az felkapta rá a fejét, másnap emlegette, — már hivatkozik rá a vitázó lelkiis­ meret. Így élnek bennem régi, lassan levetett gesztusaim, a régi hitek és sikerek gló­ riájával fejük körül és követelik, hogy — akár a többi — ők is a világ elé léphes­ senek. Lassan három négy év választ el tőlük, már-már egyetlen ízem sem azonos azzal, amelyik írta, a sejtek kicserélődnek, mégsem tagadhatom meg őket: ez vol­ tam. Vannak két éve felvillant percek, amikor még azt hittem, Hátha! Mégis! Gon­ dolatsorok, izgatott, vagy lehiggadt állapotomból. Ők is elmerészkedtek. Játékos ötletek, képversek. Nem Apollinaire utazásaként, — Babits sem Petrar­ cát utánozta, ha szonettet vetett papírra. — Azért születtek ilyennek, mert a gon­ dolat ilyen formát kívánt. Őket is megmutatom. S végül egy nagy sereg, fáradt, kiábrándult, keserű vers, alkonyi, közeli sötét­ séget idéző mondatok, kiszakadt kiáltások. Ez voltam, mielőtt elhalgattam. Mert most már ismét egy év telt el, talán két versnyi őrület kivételével, csendesen, hideg józanon. Ezért nincs igaza új kötetem — a „Papírszárnyak” — ajánló fülszövegének, melyben kedves szerkesztőm több, kissé túlzóan méltató szava végén ezt írja: „Jobbágy régi, hűséges olvasói ezúttal sem fognak csalódni; ugyanaz a költő néz rájuk, mint akit megszerettek.” Már most figyelmeztetem azokat az olvasókat, akik a Hó és Nap érzelmes, idillikus, néha dúdoló költőjét keresik, — nem fogják meglelni ebben a kötetben. Nincs többé. Meghalt szegény. Meggyilkolták? Nem lenne nehéz bebizonyítani a lassú mérgezést. Egy prózaibb, néhol kuszább, higgadtabb, maga elé dünnyögő ember néz ki a sorok közül fáradtan, nem kutatva még elérendő csúcsokat, inkább felmérve azt az utat, amit eddig — talán hiába — megtett. 89 �Varga Domokos ERDŐKERÜLŐBEN „Árnyas erdőben szeretnék élni . . ." Ki nem ismeri ezt az Erkel zenéjére fab­ rikált dalocskát? Ki ne vágyott volna tikkasztó júliusi hétköznapokon az izzó asz­ falt, az áthevült kőrengetegek közül el valahová, ahol lomb van, forrás van, csend és béke van? Az erdő! Szarvasok, őzek, betyárok búvóhelye, népdalok kedves té­ mája. Eleven tenyészet, amely színével az egészséges reményt, csalitjaival, susogó lombjaival a harmóniát idézi. Zöld, csend, hűvös, béke, idill? Is — mondja Varga Domokos. Menhely, pihenés, szórakozás — a túristának. De élj csak az erdőben, az erdőből! — rögtön keserves lesz az egész. Ami már a könyv elején kijózanítólag hat: az erdő munkahely; az erdő „termelő üzem” amelyben, mint a népgazdaság más ágazataiban tervszerű, értéktermelő munka folyik. Kemény munka. Veszélyes, nehéz, hálátlan, gyengén fizetett. Igen, a fát is termelni kell: ültetni, gondozni, learatni. Az átlagember keveset tud erről a munkáról. Alföldi ki­ ránduló csoport ámuldozik a Bükkben. A fában szegény Szolnok megyéből jöttek. „Mennyi fa! Ezt mind ültették?!” A sovány szikkel birkózó paraszt ösztönösen kér­ dezett rá a lényegre. Mert a fát évszázadokon keresztül csak vágták. Taroltuk, pusztítottuk az erdős hegyoldalakat. Szerszámnak, épületnek, tüzelőnek. S az erdő pusztult, fogyott. Ültetni kell. Sokat, sok helyen. Hasznosítani az eróziótól szenvedő, kopárrá tarolódott sovány hegyoldalakat, megfogni a büntetlenül száguldozó sívó homokot, egészséges levegőt biztosítani a saját szennyükben fuldokló nagyvárosok­ nak. Az erdőtelepítés igen nehéz munka. Szökik is előle, aki teheti. Nincs fiatal, az öregek kidőlnek. Egyre kevesebb ember hajlandó az erdőben élni, az erdőből élni. Varga Domokos alapos szociográfiai felmérést végzett. (Alapul a Mátra-vidéki Erdőgazdálkodás kérdőíves felmérése szolgált, de ezt összevetette az ország más vidékeinek helyzetével is). A legjobban még a termelők, a favágók keresnek. Mél­ tán. Télen, sárban-fagyban, rekkenő hőségben, a legközelebbi lakott helytől sokszor 10—15 km-es távolságban döntik a fát ezek az erős emberek. Hideget esznek, gyom­ ruk, izületeik, izomzatuk idő előtt romlik, ég el. Kevesen bírják itt ki. Szakértelem kell hozzá, edzett szervezet, baromi fizikai erő. És a fa, az erdő szeretete. Varga Domokos maga is szakember: erdőmérnök. Könyvének azok a legszebb oldalai, ahol az erdő szépségéről, poéziséről ír. Tolla átforrósodik, a prózát versre váltja fel. Az élő, ezerarcú természet lenyűgözi az embert. Nem tud betelni vele. A vadonok sű­ rűje, a fauna: őzek, szarvasok, vaddisznók, a vadászat — mind-mind romantikát sugallnak. A könyv szépsége és hasznossága a szerzőnek ebből a tulajdonságából fakad: szakember és rajongó természetbarát. Írásainak is ez adja meg a ritmusát, a színeit. Líra, szakszerű leírás, szociográfia, fantázia és a tények tisztelete. A fa, a vadak; az ember harmóniája és díszharmóniája ez egyszerre. Nézzük csak köze­ lebbről a romantikát! Vadászkürtök, lesek, kutyák, férfias szép játékok? Is. Mert a vaddal is gazdálkodás folyik. Az erdő devizát termel, amit „jól szituált” magyar és főleg nyugati vadászok „aratnak le”. A magyar vadállomány: a szarvas, az őz a vaddisznó, a nyúl, a fácán komoly pénzt hoz. Ám ennél a fejezetnél megint tetten érik az olvasót: keveset és csak felületesen tájékozott. Mert, ahogy az erdőt ültetni, a vadat is nevelni kell. Érdekes probléma pl. az erdeinket fenyegető demográfiai robbanás. Túl sok vadunk van! Ez megbonthatja a növény és az állat egészséges szimbiózisát, de veszélyeket rejt magában a mezőgazdaság számára is. Csak egy szót még erről: vadkár. Felvet még néhány problémát ezzel kapcsolatban Varga Domokos, de ezek már inkább az emberre: a vadászra vonatkoznak: ki vadászhat, hol, mennyit, mit? Sok a jogos sérelem: vadászoké, erdészeké, mezőgazdasági üze­ meké. Az erdő hazánk területének csak kis hányada. Gondjai azonban országos gondok. „Fában szegény ország vagyunk” — szoktuk mondani. Varga azonban itt is helyre­ 90 �igazít. Nem vagyunk szegények. Fánk is, vadunk is fölösen van. Az erdő túlter­ melési válsággal küzd Több magyarázata van ennek is. A magyar erdők faállomá­ nya, a fafajták valóban nem tudják kielégíteni az ipar igényeit pl. fenyőfából. Ezt drágán importáljuk. De az új energiahordozók (lásd Mocsár Gábor: Égő arany) tehermentesítik is az erdőgazdaságot: ma már nem tüzeljük a fát. Ebből adódik a felesleg — ha kitermeljük. A megoldást is ajánlja Varga. A fafeldolgozó ipart az erdeink fafajtáihoz, minőségéhez kell igazítani. A könyv kicsengése optimista. Az erdőink nőnek, gyarapodni fognak területre is, köbméterre is. Gondjai ha nem is kicsik, de odafigyeléssel, az erdők okos felhasználásával megoldhatóak. Varga Domokos nem csak kerülgette az erdőt, a prob­ lémát, de bele is ment a sűrűbe. Okos, szép elemzése valóban méltó a sorozat cí­ méhez: segített megismerni, felfedezni Magyarországból egy kevéssé ismert darabot. (Szépirodalmi Kiadó: Bp. 1970.) Művészet és politika — Aragon, Brecht és Sartre esszéiről — A magyar szellemi életnek természetes hagyománya, hogy a korszerű művelt­ ség fogalma mindenkor feltételezte a világirodalom berkeiben való tájékozottságot, noha a magyar nyelven is olvasható művek köre sokáig jórészt a klasszikus latin, görög valamint az angol, francia és német irodalomra korlátozódott. Napjainkban könyvkiadóink — legyen ez dicséretükre mondva — valóban szinte az egész világra nyitnak ablakot — ezzel is — lehetővé téve, hogy tájékozottabban ítélkezzünk az emberiség dolgaiban. A Palócföld 1970/3—4. számában az Európa Kiadó kelet-európai irodalomtörté­ neti sorozatát mutattuk be, ezúttal a „Gondolat”-nál (Jean Paul Sartre: Mi az iro­ dalom?; Louis Aragon: A költő és a valóság) illetve a Kossuth Kiadónál (Bertolt Brecht: Irodalomról és művészetről) gyors egymásutánban megjelent három, — szin­ tén — azonos profilú könyvről — a huszadik századi francia és német irodalom kiemelkedő alakjainak tanulmány- és esszéköteteiről — szólunk. * „Minden politika!” — válaszolta Aragon az Eötvös Lóránd Tudományegyetem hallgatóinak, amikor — 1970. szeptember 24-i látogatása során — megkérdezték tőle: szabad-e feltenniök egy irodalompolitikai kérdést. (Vö.: Aragon az egyetemen; Új Írás 1970/12. 105. 1.) Brecht utolsó jegyzeteinek egyikében így fogalmazott: „A politikusokhoz intézett mondat: „El a kezekkel az irodalomtól!” nevetséges, de el nem lehet képzelni, hogy az irodalomnak azt mondják: „El a kezekkel a politi­ kától!” (Vö.: Irodalomról és művészetről 408. 1.). Lényegében ugyanez az alapállás, — hogy tudniillik nincs politikamentes művészet — olvasható ki a Sartre által 1945-ben alapított Temps Modernes című folyóirat beköszöntő soraiból: „Az író szituációban van a korában: minden szó visszhangot kelt. A hallgatás is. Flaubert-t és Goncourt-t felelősnek tartom a Kommünt követő megtorlásért, mert egyetlen sorukkal sem próbálták megakadályozni.” (Vö.: Mi az irodalom? 9. 1.) Kor-, (Aragon: 1897—; Brecht: 1898—1956; Sartre: 1905—;) és egy kicsit sors­ társ írók mindhárman. Közös vonásuk, hogy — a művészet és a politikum terén egyaránt — nagy kitérőkkel tarkított pályán jutnak el a társadalmi valóság, a mű­ 91 �vészi igazság felismeréséig. Brecht az éles társadalomkritika jegyében, de radikális nihilistaként kezdte pályáját, hajthatatlan bátorság, féktelen irónia és keserű ci­ nizmus jellemzi írásait. Expresszionistaként indult, de az értelem nevében szembe­ szállt az irányzat irracionalizmusával s jutott el a marxizmusig. Aragon anarchista lázadóból lett kommunistává, dadaista szürrealista költőből szocialista realista mű­ vésszé. Az egzisztencializmus apostolaként fellépő Sartre pedig közismerten a szoci­ alizmus hívének tekinti magát, sőt „A dialektikus ész kritikája” című művében arra tesz kisérletet, hogy az egzisztencializmust „összebékítse” a marxizmussal. Írói, politikai fejlődésükben nagy szerepet játszik háborúellenességük, Aragon és Sartre esetében pedig a francia ellenállási mozgalommal való kapcsolat. Antifasiszta írók valamennyien. Érthető, hogy személyük és félreértésekre okot adó munkásságuk szenvedélyes polémiák kereszttüzében áll mind a mai napig. Elvitathatatlan művészi rangjuknak kijáró elismerés mellett a polgári és a marxista kritika oldaláról egyaránt éri őket bírálat. Frappánsan jellemzi a kettőséget Somlyó György az 1964-es Aragon-kötet utószavában: „Költészete ... a szocialista realizmus hazai szűkös koncepciójának könnyű röppenésre szánt léggömbjében tele volt érthetetlen, akadályozó „szürrea­ lista” és „modernista” ballasztokkal. A másik oldal számára viszont a legfőbb „ellenség” volt, a szocialista realizmust a kor legmagasabb művészi és intellektuális színvonalán képviselő mindenestül „elkötelezett” író megtestesülése . . .” Ahhoz, hogy e vitákban állást tudjunk foglalni mindenekelőtt ismerni kell te­ vékenységüket, műveiket. Esszéik, tanulmányaik — amelyekben az elmélet szintjén fogalmazzák meg világszemléletüket, a művészet és a művész társadalmi helyzetét és szerepét, a világhoz való viszonyukat kutatják — segítenek a hiteles arckép meg­ rajzolásában, bár például Aragon — mint 1962-es prágai díszdoktori beszédében ki­ fejti — érdemtelennek tartja, hogy ő teoretikusnak neveztessék, hiszen az emberek­ nek ahhoz a csoportjához tartozik, akik gondolatukat és tettüket az elmélet és a gyakorlat egységére, elválaszthatatlanságára alapozzák. Brecht tanulmányainak, esszéinek magyar kiadása tulajdonképpen az NDK-ban 1966-ban — azonos címmel és tartalommal — megjelent kötet fordítása. E kötet — a színházi tanulmányok kivételével — Brecht valamennyi, a művészetekkel foglal­ kozó elméleti írását, beszédét, levelét, feljegyzését tartalmazza. Más jellegű, hiszen jobbára vaskosabb tanulmányokat közöl a „Mi az irodalom?” illetve „A költő és a valóság”. Az előbbi a „Szituációk” című cikk-, tanulmány- és esszégyűjteményből készült válogatás. A kötet címadó esszéjében Sartre lényegében az elkötelezettség fogalmát fejti ki. Az írás mibenlétét csak a próza a „jelek és jelentések birodalmára” vonat­ koztatva elemzi, a költészetet a festészettel, szobrászattal, zenével rokonítja. Az írók különböző szándékai mögött egy mélyebb és közvetlenebb, közös indítékot keres, Írni annyit tesz — Sartre szerint —, mint felhívni az olvasót, hogy változtassa ob­ jektív egzisztenciává azt a „feltárást”, amit a nyelv révén az író elkezdett. A műal­ kotás azért érték, mert felhívás, az olvasó szabadságához való folyamodás acélból, hogy működjék közre az író művének megalkotásában. Az olvasó ugyanis saját ér­ zelmeivel és gondolatvilágával élteti a műalkotást, azaz nem Raszkolnyikov érzelmei keltenek érzelmeket az olvasóban, hanem az olvasó félelme által léteznek Raszkol­ nyikov érzelmei. A további írások — egy kivételével: „Faulkner és az időbeliség” — tulajdon­ képpen adalékok a „hírhedt” Sartre-Camus vitához. Brecht illetve Aragon most — magyarul — közzétett írásainak magvát valójá­ ban a realizmus problémáiról szóló fejtegetések alkotják. Brecht esetében az e kér­ désekkel való intenzív foglalkozás indítóoka a német emigránsok „Das Wort” című folyóiratának az írásművészet realista módjáról folytatott vitája volt. Ennek során Brecht-et főképp a Lukács György által képviselt nézetek késztették számos bíráló megjegyzésre, tanulmányra. Mint Werner Hecht, a német kiadás szerkesztője meg­ jegyzi, Brecht nyilván azért nem hozta nyilvánosságra a vitával kapcsolatos írásait, mert nem akarta az antifasiszta írók esetleges nézeteltéréseit olyan időpontban hangsúlyozni, amikor egységes kiállásra volt szükség a közös fasiszta ellenséggel 92 �szemben. Brecht megsejtette Lukács nagyrealizmus koncepciójának gyengéit, deka­ dencia felfogásának egyoldalúságát és rámutatott a művészet fejlődésének törvényszerűségeire. „Alapjában véve el sem tudom hinni, — írja — hogy Lukács valóban csak egyetlen mintát, a múlt századi polgári realista regényt akarja példaképül állí­ tani a realista írásmód elé, tehát azt, amellyel a harcos antifasiszta, kommunista írók közül nemcsak én nem értek egyet... Az egyes műveket aszerint kell meg­ ítélni, hogy konkrét esetben mennyire ragadják meg a valóságot, s nem aszerint, hogy mennyire felelnek meg a formailag felállított történelmi mintaképnek.” A szo­ cialista realizmusról az a véleménye, hogy csak akkor ésszerű, gyakorlatias és ter­ mékeny, ha hely és idő szerint meghatározzuk. „Azt jelenti, hogy az író ott, ahol a szocializmust építik, támogatja az építést, és e célból kutatja és ábrázolja a való­ ságot . . . Jelenti továbbá azt, hogy az író ott, ahol a szocializmus felépítéséért har­ colnak, ezt a harcot támogatja, és ezért kutatja és ábrázolja a valóságot . . . Több­ féle írásmódot tanulmányoztam, éppen én, de nem ismerek irgalmat egyetlen olyan írásmóddal szemben sem, amely nem veszi figyelembe a harc követelményeit.” Aragon cikkeiben — „Szocialista realizmus és francia realizmus”; „Szürrealiz­ mus és realizmus”; „A való világ utószava” — és beszédeiben — „Vissza a való­ sághoz”; „Nevezzük nevükön a dolgokat”; „Prágai díszdoktori beszéd” — ugyancsak jól nyomon követhető realizmus-elmélete. Aragon a realizmust a valóság megismeré­ sének módszereként és kifejezéseként funkcionáló esztétikai kategóriának tekinti. Különböző stílusú alkotókat — Apollinaire, Hugo, Majakovszkij, Rimbaud, Stendhal, Zola — minősít realistának. A szocialista realizmust történetiségében vizsgálja, ter­ mészetesnek tartja, hogy a Szovjetúnióban született, de azt is, hogy a realizmus olyan világban is lehet szocialista, ahol a valóság nem az. Elemzi a szocialista rea­ lizmus viszonyát a művészeti örökséghez, egyaránt ellenzi az apolitikus és a proletkultos szemléletet. A szocialista realizmus védelme ürügyén elméletileg is elismer­ tetni kívánja a kisérletezés jogosságát: „És amikor polgárjogot kérek egy kisérleti realizmus számára, amely képes válaszolni az élet által feltett kérdésekre, amely lépést tart a nagy felfedezésekkel, az új tudományokkal, amely arányban áll az ember előtt sebes léptekkel kitárulkozó területekkel, olyan realizmusról van szó, amely nem elégedhet meg a tények puszta megállapításával, utólagos leírásával, felsorolásával. A művészetnek soha nem volt elég, ezután sem lesz elég annak meg­ mutatása, amit nélküle is láthat az ember.” Megkülönböztetett érdeklődésre tarthatnak számot továbbá Aragon különös varázsú irodalmi portréi és Brecht megjegyzései, észrevételei a képzőművészetről, az irodalmi munkáról és a forradalmak korának művészetéről. Első olvasásra fel sem mérhető gazdag tartalmú könyvek magyarra fordítását üdvözölhetjük, s remélhető, — hiszen az azonos stílusú kötésterv és tipográfia már sejteti — hogy a Gondolat Kiadó Sartre és Aragon esszéinek közreadásával új so­ rozatot bocsátott útjára. Csongrády Béla Költészet és grafika * Mint Nógrád megye elszármazott fia, örömmel vállaltam a megtisztelő feladatot, hogy néhány mondattal bevezessem ezt a kiállítást, amely két fiatalember közös művészi vállalkozásának eredményét tükrözi. Egy grafikus, Hibó Tamás, és egy lírikus, Hann Ferenc műveit nyilván az a szándék kapcsolja össze, hogy mind­ ketten a maguk műfaji eszközeivel azonos életérzés, a modern ember világképének kifejezésére törekszenek. Erre kötelezi őket nemzedékbeli hovatartozandóságuk, s nem utolsó sorban az a korízlés sugallta fölismerés, hogy a valóság — s ha úgy tetszik, a realitás — jóval több, mint amit a fényképezőgép lencséje rögzít vagy a meg­ * Elhangzott Hann Ferenc és Hibó Tamás kiállításának megnyitóján 93 �szokott stíluselemek ábrázolni képesek. Persze, az idő dönti majd el, hogy az új törekvésekből mi a múló divat és mi a maradandó érték. A közös életérzés — mondottam. Igen. Becsülésre méltó a bátorságuk, hogy újat mernek keresni, szakítva a népszerűen hagyományossal, s vállalják ennek velejárójaként az esetleges értetlenséget, közöny és az olcsó tapsok hiányát is. Élet­ érzésük lényegét egy mondatban úgy fejezném ki, hogy e rajzok, verssorok a lélek szomját, a harmónia igényét kiáltják. Érzésem szerint e falakról reánk tekintő művek azt vallják, hogy a forradalom nem ért véget, hogy a forradalom, a prométheuszi forradalom szűntelen folyamat, és az ember addig és azzal ember, hogy a lét értelmét, az alfa és omega rejtélyét kívánta megfejteni. E nemes szándék szolgálatára indult el ez a két ifjú, mint a mesebeli tarisznyás vándorlegények, Salgótarján és Varsó között. Példaként Hibó Tamásnak talán nem is a legjellemzőbb munkájára, a Tragikus utazás című linometszetére hivatkozom. Ha jól értelmezem, valaminő gépi világ katasztrófájának színhelyére érkezik egy emeberpár, ahol csupán egy aggastyán figyelmezetető arca fogadja őket. Drámai szimbólum, a fehér, fekete vonalak vonaglásával? Ádám és Éva tért vissza a paradicsomba, ahol fák helyett, a vágyva vá­ gyott idill helyett a vastraverzek mechanizált Édenét látják viszont? A képzelet szabadon csaponghat — s csupán annyi bizonyos, hogy a művész benső látomással üzent, s arra kényszerít, hogy ki-ki a maga életére vonatkoztatva fejtse meg a kód­ jeleket. E tusakodó művészettel kapcsolatban hadd idézzem az illetékes Kass János meg­ állapítását: „Invenciója, a benne feszülő energia míves, gazdagon megmunkált grafi­ kák sorozatát hozta létre. Keményen megütközött az anyaggal, kialakította egyéni hangját.” Hann Ferenc Stációk című verse konkrétabb formában a Hibóéval rokoni hangulatot áraszt. Mindössze húsz robbanó töltetű, tömör sorban szintén az emberi­ ség tragédiájáról vall ő is, az európai kultúra ősmultú mítoszán keresztül. Érzék­ letes képeiről, nyelvsűrítő készségéről íme néhány kiragadott szemelvény: Krisztus fölment a hegyre. Nem ismerte a korálokat, nem tudta mi a misebor, spanyolcsizma. * Szemében tavakkal ment hegyre. — Ujjain meséket vitt. — Gázkamrákról nem álmodott, nem tudta mi az: teuton, mi az: napalm. Az elégedett ábrázatú Krisztus, aki nem jött le többé a hegyről, modern veretű versikon, megrendítő tiltakozás a háborúk ellen, a gyűlölet rettenete ellen, a művészi megfogalmazás szépségével. Nagyon szívesen mondom ki: ezt a költeményt elhiva­ tott költő írta. Miféle további esztétikai kérdéseket vet fel ez a kiállítás? Csak jelzésszerűen utalok például arra, hogy itt, a rajz és vers társulása során kétféle képábrázolással találkozunk: az egyik grafikai, a másik a nyelvi kép. Az előbbit, a pikturálisat, készen kapjuk, az utóbbit, a versbelit nekünk kell átalakítanunk vizuális látvánnyá, tehát alkotóbban, személyesebben részt veszünk benne. Mi az egyik és mi a másik funkciója? Ez a kiállítás — éppen sajátos jellege miatt — az efféle eltűnődésre is késztet. S még valamit, ugyancsak kurtán, napjaink művészeti törekvésének egyik főtörvényéről. Általában hajlamosak vagyunk csupán azt elfogadni valóságként, amit eber állapotunkban, a logika nappali világosságában észlelünk. A modern művészet azonban bensőnk mélyrétegeit, az éjszakai, álomi valóságot is fölvillantja. Azt, ami­ kor a fák démonokká, a bokrok leselkedő rémekké vagy Chagall-i tündérekké vál­ toznak, bensőnk tükrözéseként. Vajon torzított, hamis valóságot jelenít meg ez az 94 �ábrázolási mód? Az igazság az, hogy álmainkban és emlékezéseinkben mindannyian éppen ilyen érzelmi telítettségben látjuk a dolgokat. E kiállítás nyelve, hangvétele — fény és zenei effektusaival — szintén ilyen jellegű. Nos, erről ennyit. Végezetül szólni kívánok arról, hogy e város és megye műve­ lődésügyének irányítói valamint az itt letelepedett művészkolónia milyen megértést tanúsít a fiatalok fejlődése és az új művészet iránt. Salgótarján e kiállítással is azt bizonyítja, hogy nemcsak hatalmas ipart, korszerű városnegyedeket képes létrehozni, hanem fogékony a szellemi megújulásra is. „Aki nem tudja összerakni a maga világát, az egyik napról a másikra él. Még csak nem is sejti, hogy nem létezik.” Egy lengyel író — Tadeusz Rózewicz — e szavait olvassuk mottóként a katalógusban. Két ifjú művészbarátunk alkotásai ugyancsak a maguk világának megteremtésére, az öntudatos létezésre hívják fel a figyelmünket. Fogadjuk szeretettel e törekvésüket. Vihar Béla Kő Pál szobrai Novemberben a balassagyarmati Horváth Endre Galériában Melocco Miklós, decemberben a salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Köz­ pontban Lóránt János nyitotta meg Kő Pál, Budapesten élő szobrászmű­ vész kiállítását. A fiatal művész első önálló bemutatkozásán a látogatók a lapokból közismert szobrokat, néhány vázlatot, s az alkotó legfrissebb munkáit lát­ hatták. A szobrok, kisplasztikák jelentős része fából, Kő Pál kedvenc anyagá­ ból készült. A művésztől alapvetően idegen a látványosság. Munkái fontos tragé­ diákat jelenítenek meg egyéni eszközökkel (Asszony késsel és madárral), életsorsot, művészi alapállást fejeznek ki (Van Gogh), a népélet jelentős mozdulatait, eseményeit állítják meg mozdíthatatlan kompozícióban (Meny­ asszonyöltöztetés, Ünnep, Boronás), a városi ember látványtiból ragadnak ki (Kukás), a gyermek és az öregedni nem akaró felnőtt titkos, belső vá­ gyait csillantják meg (Táltos). A kevesebb közlést tartalmazó, csupán rögzítő szándékú szobrok az ábrázolandó jelenség lényegét, legkarakteresebb vonását emelik ki. Arról beszélnek, hogy a legköznapibb dolgok mellett is érdemes megállni. Azt a ritka pillanatot ragadják meg e művek, amikor egy nyújtózkodó kandúr, egy emberi arc, egy, a víz mellett csónakját tartó fiú a környezet leghang­ súlyosabb elemévé válik, annyira erőteljessé, hogy körülötte minden más ellényegtelenedik. A kiállításon szereplő szobrok zöme jelképi értékű. A parasztasszony kezében a levágott csirkével az esemény által kiváltott gyermeki szoron- 95 �gás és felnőttes tanácstalanság összevont képe. Az állat elpusztul, hogy az ember éljen. A gyermek bezárkózik a kamrába — így próbál „menekülni”, a felnőtt tudomásul vesz, hidegen áll a vérző madár előtt, s nem tudja mit tegyen a régmúltból előszökő rosszul előhívott, homályos emlékképpel. Van Gogh ugyanúgy indul munkaeszközeivel Arles-ba, mint három­ negyedszázada. Azóta semmi nem változott. Makacssága, hite, szenvedése a régi. A Boronás markáns, szikár figurája a majdnem szögletes eszköz szi­ lárdságával szétbonthatatlanul összeégett egység. A magyar paraszt épp ilyen, aligha képzelhető el másképpen, mint örökös tevékenységben. A Menyasszonyöltöztetés, az Ünnep az élet megismételhetlen szeletét konzerválja. Süt a nap. A figurák mögött tavaszias a levegő. Otthon érzi magát az ember. A Táltos a mesékre emlékeztet. A szikrázó paták alatt parányi a falu. Csak emlékeztető jelzés. Chagall hegedűsének dinamizmusával viharzik el a házak fölött a csodaló. Kő Pál nem naív szobrász, bár szándékosan egyszerűen fogalmaz. A né­ hol festett fa, a meleg felületektől elővillanó fémszemek utalnak ugyan a naív művészetre, de csak annyiban, hogy annak használható, ma is közlő­ erejű eredményeit mentik át korunk szobrászatába. A pályakezdés szaka­ szán túl Kő Pál gondos, becsületes munkával, a fizikai lehetőségek maxi­ mális kihasználásával halad a teljes önkifejezés biztos lehetősége felé. Fontosak ezek a szobrok, így, önmagukban is, de nyilvánvaló a közte­ reken, intézményekben való elhelyezésük pillanatában kapnak igazi értel­ met, akkor válnak erejükhöz méltóan szűkszavúan beszédessé. A Boronás a dunántúli Levelek községben, a több mint két méteres „mahagóni” Van Gogh egy lengyelországi művésztelepen immár nagy méretekben is él. Kő Pál nomenklatúrája a gondolkodó, kereső, kutató ember fogalmai­ ból épül fel. Ez az elsődleges oka, hogy a szobrait befogadó két város meg­ értette a kontaktust kereső művészt, a véletlen kirándulásból találkozás lett. E találkozás újabb bizonyítéka a József Attilát ábrázoló relief, ame­ lyet a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban a Költészet Nap-i ünnepségeken avatnak fel. Hann Ferenc 96 ����� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/28548660fd2264d0174560a80d8004f1.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1971 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1971/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1971 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/884a1ac0da0f42040cc14c86c5a24dbb.pdf 03bb1ca95323d9d10e9c1efc7fbd3a72 PDF Text Text IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT �IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT IV. ÉVFOLYAM 1970. 3-4 SZÁM TARTALOM Papp Lajos: Etüdök, Névnapon, A mosoly ára, A forrásnál, Visszatalálás, A demagógia Antal Gábor: Levél 6 Niklai Ádám: Triptichon 17 Kő-Szabó Imre: A vasutas 19 Vasvári István: Összegezés, Ami szépség, Újra! Egész egével 26 Bába Mihály: Égszínkék bútorhuzat 29 Jobbágy Károly: Örök párbeszéd 37 Vidor Miklós: Kerckecske-gombocska 42 Börcsök Mária: Áldassék, Sirályok, Képeslap 48 Bencze József: Tollak villognak ludakon, Apám, Falusi vasárnap 49 Kussinszky Endre: Tarka balkár 50 KÖZMŰVELŐDÉS Nádházi Lajos: A népművelés és az új gazdaságirányítás 53 �61 Fábri Györgyné: Az értelmiség olvasmányai AZ ÉLŐ MADÁCH Paku Imre: Madách Imre ’69 Kerényi Ferenc: Vázlatok egy politikus 69 79 Madách-arcképhez Kozocsa Sándor: Madách-bibliográfiáról 94 Szabó József: Szövegingadozás Az ember tragédiájában 100 KÖRKÉP Schneider Miklós: Helytörténeti irodalmunk 104 Szabó Ferenc: Nógrád megye levéltára 107 Csongrádi Béla: Irodalmak, tükörben Mocsár Gábor: Égő arany (Horpácsi Sándor) 108 110 Bari Károly: Holtak arca fölé (Papp Lajos) 112 Iszlai Zoltán: Lármafa: (Solymos Ida) 114 Két könyvről (Menner Magda) 115 Fero Král (Czinke Ferenc) 119 PALÓCFÖLD Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat. A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának lapja. Megjelenik negyedévenként. Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Csik Pál, Csongrády Béla, Csukly László, Czinke Ferenc, Erdős István, Gordos János, Havas Péter, Kerekes László, Molnár Pál, Schneider Miklós, Szabó Károly, Végh Miklós. Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor. Kiadja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a postahivatalokban. Egyes szám ára: 5,— Ft. INDEX: 25708. 70 10 889 NyVBgy 1700 db. Fv.: Bednár Károly �Papp Lajos Etüdök Néha elbújtam kiskoromban Ha nem találtak boldog voltam Vártam a sűrű magas fűben Összefont két karomra dűltem Percek-fűszálak énekeltek Hallom ... Hívnak Valahol kellek Ha nem kerestek előbújtam szégyenkezve és szomorúan Az úton ma elébem álltak akik már mindent megpróbáltak Mint oszlopok álltak előttem Nem beszéltünk Én sem köszöntem Mikor megláttam őket tudtam tudják azt is mikor hazudtam Féltem ... Ennél tudnak-e többet Megölnek hogyha visszajönnek Néhány lámpát a szél meglendít Nem látni most az úton senkit Játékaimból sincs több semmi Végül jobb lesz egyedül lenni Esett... Egy ezüst-víztócsa remeg Van otthonom hát hazamegyek Sátrát felvonta hallgat az éj Zúg a csönd mint egy vak csigahéj Visszatalálá s Az eltévelyedett akit feppel lefelé fölszögeztek a halál rámért gerendáira akit kéjjel lefelé fölszögeztek vérbeborult szemeivel egy bogarat lát közvetlen közelről míg élt sosem volt ilyen közel a földhöz és meghal mosolyogva 3 �Névnapon Mint a padláson száradó tökhéjban a magok kopogó kavicsként verődnek a röghöz a hulló csillagok Gyökeret hajtottam mint a fák álmain fényíve alatt Szél suttog vágyaimról s eltakarnak ölelő karokként otthonok falak Gyermeksírás hajolt utánam Kijelölt-biztos úton járok S nem mehetek közel a mennydörgéshez villámló-hirtelen halálhoz A demagógia Ó igen de mégis noha mert ámbár és csakúgy most már persze pedig sőt akármi csaknem közel mintegy hát amennyiben annyiban olykor Ó nem mikoron bizony se mármost valami ahol ami minden ezáltal hogy azért Ó igen 4 �A forrásnál Létezik-e olyan ének amit senkisem akart eldalolni mégis fölcsendült váratlanul s oly tisztán egyértelműen mint tenger fölött a csillagok a dal amelyet mind elfeledtünk itt kereng a kékeszöld homályban amíg talál egy nyitott ablakot s a hajnali derengésben csakugyan elszáll A mosoly ára Porból lármából fekete hőségből bukkan elő kemény kő ez az arc vonásai félelmes hegek Lehajló homlokán szikrákat vet a verejték Huszonharmadik éve már hogy egy korsó sörre gondol ilyenkor mindig Akármi csak itt esne jól a kocsmában keserű mint a fáradtság és állott íze van otthon vasárnap Nézi a huszonhárom éves tüzet visszamosolyognak rá a záporozó lángok 5 �Antal Gábor: Levél* Csődben vagyok, elvesztettem kapcsolataimat az emberekkel és a vi­ lággal. Eddigi barátaimnak szoktam leveleket írni ebben a helyzetben és erről a helyzetről — az ilyen levelek „segítségével” érve el azt, hogy ez­ után már azok se legyenek barátaim, akik többé-kevésbé eddig azok vol­ tak. Meg magamhoz is írtam leveleket, — ezeket eltéptem később. Aki úgy érzi — és én most úgy érzem —, hogy alig köti már őt a dolgokhoz valami, az ahhoz nyúl, ami még megmaradt neki. A lakbér — erre a hó­ napra — ki van fizetve, a szobában meleg van, van egy írógépem és egy kisebb köteg papírom is. Rosszul vagyok, de nem annyira, hogy ne tudnék egy kicsit írni a gépen. Írom hát ezt a levelet. Nem barátaimhoz, akik megsértettek és akiket megsértettem és nem is magahoz, — akiről nem is tudom pontosan, hogy kicsoda is, — hanem Hozzád, halott anyám. Most jutott eszembe, hogy Te is lehetnél a címzettje ennek az üzenetnek, hi­ szen Te szülted azt a csődöt, aki vagyok. Kezdjük a szavaknál, anyám, ne a születésemnél, amikor már meg­ voltak a szavak. Egy ember negyvenöt éves korára a szavakat úgy hasz­ nálja fel, vagy úgy használja el, mint egy falusi postás a kerékpárját. Gon­ dolod, hogy úgy élvezi ő is a biciklizés örömét, mint én élveztem nyolc vagy kilenc éves koromban, amikor a hosszú Robi a ligetben feltett a bicajára? Hogy ő is élvezi a sebesség örömét, meg azt, hogy egyedül tud menni a masinán? És egyáltalán „bicaj”-e neki a masina, amelyen le­ veleket és csomagokat kell szállítania, télen és nyáron, akkor is, ha kevés a küldemény és akkor is, ha sok? . . . Nem akarok belemerülni a kérdés tudományos taglalásába — távol áll tőlem most a „tudományos” és a „taglalás”! —, de nem kétlem persze, hogy az is öröm lehet azért: eljut­ tatni a világ üzenetét egy falu lakosainak. De valószínű, hogy a postásnak nem „bicaj” a bicikli. És — talán — még „bicikli” sem. Számára „kerékpár”-rá, vagy „gép”-pé — nem otthonos, nem meghitt, idegenes szavak­ ká — kopott az idők nyomtávain a bicikli. Vagy egyszerűen „az”-zá. De nemcsak az örömös szavak gumija dörzsölődik el a használatban. Én azt mondom Neked, anyám, hogy csődben vagyok, és ezt komolyan mondom. Mégis: hányszor és hányszor mondtam ki ezt a gömbölyű szót: „csőd”. De csak kimondtam, csak közöltem. Az még nem hazugság, ha az ember valamit csak közöl, még akkor sem, ha esetleg mások közlését közli. Nem lehet kötelessége az embernek minden szóval megbirkózni, életre, halálra. Hiszen milyen könnyű lekopogni ezt is: „életre-halálra”. Nem hal meg kevesebb partizán Vietnamban, nem pusztul el kevesebb — még ifjú — ember Indiában, vagy kevesebb gyerek, buta balesetektől, Magyarországon, hogy leírom ezt a négy betűt: „élet”. És nem kell senki­ nek belehalni abba sem, ha valaki — akár egy költő is, akinek varázs van a szavában — leírja hetvenszer egymásután: „halál”. * Ezt a levelet egy készülő — de, úgy látszik, soha el nem készülő — re­ gényem hőse írta. A. G. 6 �De mégis van élet és halál, és vannak pillanatok, amikor életre-halálra érezzük azt, amit az őket jelző szavak valóban tartalmaznak. Hogy mi­ lyen egy bank-csőd, nem tudnám elmondani, és nem veszem elő az Értel­ mező Szótárt (nem is szólva arról, hogy nincs is ilyen szótáram) kikeresni Neked, tíz éve halott anyám, a „csőd” szó eredetét. Tudom, a fogalmi megegyezések mögött ősi, nagy élmények vannak, és a szavak segítségé­ vel meg lehet világítani emberek és népek múltját, és — úgy sejtem — egy kicsit a jövőjüket is. Én azonban nem a szavakról akarok beszélni Neked — valamivel előbb még ezt akartam, de most már nem —, inkább csak arról, hogy most életre-halálra megértsem, mi a csőd. Amikor az ember már azt akarja, amit rosszakarói kívánnak neki. Amikor már elhiszi, hogy nem hihet semmiben, ami kivezethetné az elveszettség, a családtalanság, a hazátlanság útvesztőjéből. Amikor már ezt a szót is, hogy „útvesztő”, bosszantónak érzi. Amikor már az a szó is felesleges, hogy csőd. Eddig még éltem valahogy, bár az elmúlt években nemcsak a bará­ taim, az ismerőseim száma is megfogyatkozott. Voltak egészen mostanáig hivatalaim is, de hivatásom nem volt már. Amikor 1944 novemberének elején megérkeztem — hiszen tudod, Tiszapolgárról, oda meg Bereg­ szászról — Debrecenbe, olyan naivan és töretlenül élt bennem a demok­ rácia jogáról és a jog demokráciájáról való elképzelés, hogy kimentem a külvárosi házakba, összehívtam a lakókat, és úgy, ahogy voltam, bakancs­ ban, foltozott, rossz térdnadrágban és sípulóverben, szónoklatokat tar­ tottam nekik. A magam megbízásából beszéltem, szívem szerint, arról az új és boldog világról, ami most el fog jönni, és amihez nem kell más, mint az, hogy „mindenki gyűlölje a nácikat és mindenki legyen humanista”. Az emberek meghallgattak, senki sem mondott ellent, némely helyen még kenyérrel, kolbásszal is megkínáltak. És bár felfogtam, hogy senki sem kérdezett tőlem olyasmit, ami arra utalt volna, hogy megértettek, hogy kellettem nekik, sokáig meg voltam győződve róla, most olyan voltam, mint a múlt század civilizációit hordozó „globetrotter”-ei, a legújabb kor tribunjai. Éveknek kellett eltelniük — pedig már a munkaszolgálatra való bevonulásom előtt is olvasgattam jogi meg politikai könyveket —, amíg rájöttem, hogy mennyire megdöbbenthette a debreceni Nánási-út parasztembereit, iparosait, külvárosi szegényeit alkohol-nélküli kábulatban meg­ tartott szónoklatom, amelyben Einstein és Ortega, Churchill és Sztálin nevét idéztem. És csak most, hogy ezt elmondom Neked, döbbenek rá, szerencse, hogy nem lett semmi bajom, hogy nem vertek meg és nem is tartóztattak le egy olyan pillanatban, amikor Debrecen körül még dörög­ tek az ágyúk. (És Budapest ostroma még el sem kezdődött.) A munkaszolgálatot is ebben a furcsa félálomban éltem át, pedig ott meghaltak emberek körülöttem, és magam is meghalhattam volna. — Meg ne fázz, fiacskám, öltözz mindig jó melegen! — mondtad, drága anyám, amikor kikísértél a Keletibe, a vonathoz, amelyen F. Pistával utaztam együtt, a gazdag fiúval, aki (a textiles papa jóvoltából) le is ma- 7 �hogy „lógtam” a Visegrádi utcában a kis nyugdíjadból, meg a kombinéügynökölésedből, meg abból, hogy kis cikkeket adtam el néha, például — Andorráról szóló, kitalált „színesek”-et a lapoknak. — Meg ne fázz, fiacs­ kám! — mondtad és én kalandnak éreztem ezt az egész bevonulást a ba­ kancsban, a térdnadrágban, a hátizsákkal. Utazásnak, amelyben valóban nem volt részem addig néhány visegrádi és esztergomi kiránduláson, meg egy, az iskolával tett kaposvári látogatáson kívül. Ötven pengőt tudtál adni, (de volt még egy százasom is, életem első százasa, amit F. Pista papájától kaptam), és éjjel, a vásárhelyi szállodában — még mint „civil” — a szobaköltségen kívül rögtön elköltöttem egy tízest, mert azzal szó­ rakoztunk, hogy elhíreszteltük egy szintén bevonuló társunkról — egy bizonyos Bánáti nevű töltőtoll-javítóról —, hogy ő Sárdi János. Maga öt pengő volt az a borravaló amit a szobalánynak adtam, hogy menjen be a művész úrhoz, és kérjen autogrammot a számomra. (Szegény Bánátin aztán az egész „turné” alatt — amit azt hiszem, megúszott — rajta maradt a „Sárdi” név.) A legcsodálatosabb az, hogy tényleg nem fáztam meg, talán mert mindig melegen öltöztem, vagyis le sem vetkőztem éjjelre sem, a lomb­ sátorban, a Légió-hegyen. Isten angyalai őriztek — a naivitás, az álmodo­ zás, a könnyelműség — vagy a Te angyalaid lettek volna? Huszonöt év alatt néha találkoztam volt baj társaimmal, akik elmondták, hogy volt az, amikor meghalt mellettem Wallenberg, amikor elpusztult Vető Péter, amikor havat ettünk, amikor piszkos krumplihéjat sütöttünk. Bólogattam, hát persze, hogy emlékszem. Dokumentumok ismertették agyammal, hogy miként akart aláaknázni bennünket — aknakutatókat — egy „ales”. Én azonban szívem legmélyén mindig azt tudom erről a munkaszolgálatról — amelybe beleesett 1944. március 19-e és amely néhány nappal 1944. októ­ ber 15-e után végződött, Munkácson —, hogy álmodtam, vagy olvastam az egészet. Mintha csak elaludtam volna a Visegrádi utcai szobában — amelyet egy albérlővel, egy „Meinl” — bolt mindig mogyorós csokoládét majszolgató, nyurga, kopasz segédjével osztottam meg, és ahol esténként a díványon Marxot és P. Howardot olvasgattam, nem hiszem, hogy akár az utóbbit is kellően megértve. Csak Neked mondom el, anyám, — az idegeneknek (ma már volt barátaim is közéjük számítanak) kár tudni erről — hogy bár több, mint egy évig voltam, veszélyes időben és egy percig sem kivételezett helyzet­ ben munkaszolgálatos, még csak a cipőmet sem tudom befűzni, mind e napig. Meghatva olvastam mindig is azokat a regényeket, elbeszéléseket, verseket, ahol a munka szerszámairól és mozdulatairól esett szó. Illetve, nem „szó esett”, hanem ahol a szavak azt mutatták, bizonyították, hogy a művek írói barátságban vannak azokkal az eszközökkel, amelyek segít­ ségével megújítják a földet, felhúzzák az emberi lakhelyet, megőrzik a munka gyümölcseit. Én ástam aknakutakat, építettem lombsátrakat, haza­ vergődtem magas hegyek közül és már újra Pesten éltem egy ideig, ami­ kor nem zuhogott a víz a csapból és nem volt elég egy mozdulat ahhoz, 8 �hogy fény legyen a szobában, hiszen hónapokig még szoba sem volt, csak félig szoba, amelybe beesett a hó, becsurgott az eső. Mégsem tudom, leg­ feljebb csak elvontan, felidézni magamban azokat az anyagokat és szerszá­ mokat, amelyek karunk, tapintásunk, mozgásunk kiterjesztését jelentik és amelybe beleesett 1944 március 19-e és amely néhány nappal 1944 októamelyekkel a falusi és a külvárosi udvarokon felnőtt fiúk egy életre szö­ vetséget kötöttek. (Még akkor is, ha később — jobb és okosabb szerszáhogy bár ismeretterjesztő előadásokat is tartottam a munka szerepéről, az ember emberré válásáról („emberré válás” — kedvenc kifejezéseim egyike kamasz-korom óta), minden olyan élmény, ami a fizikai munkához kap­ csolt — és nemcsak a fizikai munkához, hanem, ha szabad azt mondanom, a fizikai világhoz — valahogy lepergett rólam, kicsúszott kezemből. Mintha kulisszák között éltem volna, színpadi erdők és színpadi házak között... Érted te ezt, anyám, te, aki legjobban tudod, hogy mi soha nem vol­ tunk gazdagok, hogy soha nem éltünk — ahogy mondani szokás — üveg­ házi körülmények között. Apukáról, a MFTR (a „Mama főz teát rummal” hajózási vállalat főellenőréről, majd felügyelőjéről) — most bevallom Neked — az elmúlt negyedszázadban nemegyszer azt hazudtam ,hogy hajóskapitány volt. De ha az lett volna, akkor sem érte volna el azt a ,,havi kétszáz fix”-et. Te meg hiába voltál gyorsírás-tanárnő, a „Gabelsberger-Markovits” módszer híve, hosszú éveken át textillel ügynököltél hivatalokban, meg kombinéket varrattál a szőke Ilonkával — s gyakran magad is varrtál —, hogy fenntartsátok a Szondy-utcai kétszobás, alkóvos lakást. Apuka esténként fuvarleveleket vizsgált felül, Te varrtál, takarí­ tottál, számlákat nézegettél (néha olvastál), én a gyerekszobában Jókait faltam, meg a „Durch die weite Welt” köteteit . . . Amikor — ritkán — vendégek voltak este nálunk és az ebédlőből (amely félig-meddig háló­ szoba volt) villanyfény tört be az ajtó résein át, a padlóhoz vertem fejem, sikoltozva, hogy vagy menjenek el a vendégek, vagy engedjenek ki hozzá­ juk engem is. Nem tudnám megmondani — de legalább hat éves lehettem, mert homályosan melékszem, hogy a düh öszefüggött azzal, hogy én már iskolás vagyok, akit a tanító néni megdicsért, mert a legszebben olvas az osztályban, és akit az a kitüntetés is ért, hogy a tanítási délelőtt megkez­ dése előtt a szólamot mondhatja: „Csonka Magyarország nem ország.” (Amire aztán az osztály kórusban ráfeleli: „Egész ország — menyország”.) A rohamok évről-évre fokozódtak, és Jókai-olvasó koromban gondolataim már olyasmikkel is öszekapcsolódtak, hogy egy jövendőbeli Berend Iván­ nal történik ilyesmi — kizárás a mennyországból és megveretés —, egy olyan valakivel, akiből egészen biztosan Berend Iván lesz, a szegény bányászok barátja, a gyönyörő asszonyok meghódítója, minden nyelvek tudója . . . Megveretés. Olyan szó ez, amely mindig is többet mondott nekem, mint a „csőd”, mint „ásó”, mint „kalapács”, vagy „gereblye”. Hiszen amikor a vendégek elmentek és a szófoszlányok, „Csókollak drága Herminkém”, „Lássunk máskor is benneteket, Arankám”, „Gyere, Viktor” belevesztek a körúti villamos csilingelésébe, az autókürtök és a Semmi hangjaiba, apám (a „hajóskapitány”) bejött a kisszobába, és egy barna, 9 �mindig tintás vonalzóval végighúzott előbb az ujjaimon, majd — mert nem akartam összetenni az ujjaimat, erre a mozdulatra különben ma is képtelen vagyok — a hátamon, a mellemen, néha az arcomon is. Te köz­ bevetetted magad, kiáltoztál: „Ne bántsd azt a gyereket!” „Ne bántsd, ne bántsd, Aladár!” Apuka mégis bántott. Kiáltozásaidban — és az egész­ ben, a rohamomban, a vonalzóban, a „Ne bántsd”-okban — volt valami állandóan visszatérő, valami szertartás-szerű. Talán csodálkoztam volna is, ha elmarad. És később, amikor már nemigen jártak vendégek hozzánk — Visegrádi utcai egyszoba haliunkba nem is fértek volna el —, akkor is megismétlődtek ezek a hajnalig is elhúzódó, a végső kimerültség állapotát megteremtő jelenetek. Már elég erős voltam — vagy lehettem volna —, hogy kivegyem a kezedből a vonalzót, de nem vettem ki mégsem, mint ahogy a Te „közbevetésed” is — emlékszel, ugye, anyám — mindig is arra szorítkozott, hogy apukához igazán közel soha nem lépve, szavakat mondjál. Mindig ugyanazokat a szavakat, — amelyek pedig, sajnos, csak arra bíztatták őt, hogy folytassa azt, amit elkezdett. Ha most nem tódulna a fejembe a vér, ha nem reszketnének az ujjaim, akkor talán bele tudnám írni ebbe a levélbe, hogy te is azt akartad volna — kétségbeesett szavaid, tekinteted és lényed ellenére —, hogy megverjenek, pontosabban, hogy megkapd azt a majdnem elviselhetetlen szenvedést, amit apuka az én megveretésemmel okoz Neked. De mert most még rosszabbul vagyok, mint szoktam lenni, valószínűleg csak pontatlanul és ferdítve kopogtam le a gépen azt, amit akkor gondoltam, amikor már tizenhat éves voltam és a vonalzó még mindig végigcsattogott a hátamon, a mellemen, s az arco­ mon is . . . Tizennyolc éves voltam, amikor apuka meghalt. Ő hatvan éves volt, amikor — egy hűvösvölgyi szanatóriumban végiglézengett félesztendő és mintegy negyedévi, ágyban töltött tartózkodás után a pesti klinikán — arról értesítettek bennünket, hogy szállíttassuk el a temetőbe. Engem a klinika igazgatója — híres professzor volt, még a „Színházi Élet”-ben is lehetett találkozni képével, nevével — néhány percre behívott és közölte hogy apukának agyérelmeszesedése volt, de ne aggódjak, mert távolról sem biztos, hogy az ilyesmi öröklődik. Egy regényben — amely csak akkor hiteles, ha köze van az élethez, de amely mégis csak másnemű valami, mint az élet — ezek a percek nyílván nagyjelentőségűek lennének. Nekem azonban csak most jut eszembe ez, és ha agyonütnének, sem tud­ nám, hogy milyen volt a professzor szeme és szobája. Egy volt osztálytársam, aki orvos lett, és akivel nemrégen találkoz­ tam, arra emlékezett — és emlékeztetett —, hogy apám kicsit dadogva, furcsán beszélt már akkor is, amikor ő megismerte, s amikor mi tizenegytizenkét évesek voltunk. — Agyérelmeszesedéses beszéd volt! — jegyezte meg, s valójában ezzel juttatta eszembe (hónapokkal találkozásunk után), hogy mit is mondott a professzor apám halálának délelőttjén. Ezek szerint ötvenkét-ötvenhárom éves korában már baj volt apuka egészségével. Ő maga betegségekről csak később panaszkodott, hátfájásokról, amelyeket annak tulajdonított, hogy fiatalabb korában végigutazgatta az országot — nem törődve azzal, vajon éjjel van-e, vagy korahajnal —, hogy összekötő 10 �legyen a széjjelszórtan élő nagy család között. Tizenkét gyermekből — ebből hárman kisgyermek korukban meghaltak — apám a tizenegyedik volt, de mert három évvel fiatalabb öccse, Ferenc (később főügyészhelyet­ tes egy kisvárosban) mindig is törékeny, széltől is óvandó fiú volt, aki — éppen törékenységének védelmet keresendő — nagyon fiatalon meg is nősül, apám volt az örök „öccs”. aki üzeneteket közvetített a nagymama megbízásából az egymásra oly gyakran haragvó bátyák és nénék között. Ezekről viszonylag bővebben csak a hűvösvölgyi szanatóriumban beszélt nekem apuka — már erősen dadogva, de indulataiban valahogy megeny­ hülten. Te, úgy vettem észre, csak keveset tudtál, vagy kevesebbet érez­ tettél, mint tudhattál „Aladár, a futár” szerepéről. Pedig még Török­ országba is utána kellett utaznia Oszkár bácsinak — ez, úgy számítom, 1908-ban vagy 1909-ben lehetett —, mert Oszkár bácsi át akart térni a moszlin hitre. Az ezt az elhatározást okozó konfliktusban pedig — apuka mondta így, általában, közlésként, nem részletesen — nem kis szerepe volt Valéria néninek, H-i nagynéninek, az ezredorvos özvegyének, aki meglá­ togatott néha bennünket is. Oszkár bácsi — hiszen tudod — végül is nem lett muzulmán, megmaradt a zsidóból áttért katolikusnak, hogy Brüsszel­ be kerüljön — nem tudom, miért és minek —, és hogy azon a napon, amikor a német csapatok bevonultak a belga fővárosba, öngyilkos legyen. Még a Szondy utcában laktunk, amikor a finom ruhás, finom arcú névrokonára Beregi Oszkárra erősen hasonlító nagybácsi megjelent nálunk. Néhány napig együtt laktunk a gyerekszobában. Nem volt nehéz észrevennem, hogy a bácsi (aki egy csomó belga bélyeget hozott nekem és el­ mesélte, hogy ismeri a belga királyt is) nem szeret Téged. Te nem mutat­ tad, hogy miként érintenek Oszkár bácsi csípős mondatai, finomkodóan elutasító mozdulatai. Alázatosan — vagy csak közönyösen? — felterítetted az ebédet, a vacsorát. Egy péntek esti vacsora is beleesett abba a néhány étkezésbe, amelyet Oszkár bácsi nálunk költött el. Apuka — nem követ­ kezetesen betartott szokása szerint — gyertyát gyújtott, mire a bácsi mindig fölényes Beregi-arca luciferi lett. Valami olyasmit mondott, hogy ebben a házban — úgy látszik — még tisztelik a kishivatalnokok rettegett főnökét, az Úristent. Apám zavartan, dadogva mondott valamit, amit nem lehetett érteni — el akarta oltani a gyertyákat. Vagy legalább is olyan mozdulatot tett, ami erre utalt. Te viszont, aki soha életedben nem voltál templomban, és akit apuka folyton szidott vallástalansága miatt, odaléptél a két gyertyatartóhoz és védőn elhúztad azokat. Az ebédlőben csend lett, a gyertyák tovább égtek. Oszkár bácsi végül is leült, finoman mosolygott és megkérdezte tőlem, hogy tudom-e mi az Tanganyika? Tudtam, az ilyesmit már hamar megtanultam . . . Valéria néninél többször is nyaraltam. A Lévay József utcai kis villá­ ban — onnan vitték a nénit, a „méltóságos asszonyt” és akkoriban (későn) férjhezment lányát a gettóba, a gettóból meg Auschwitz-ba — Hermann bácsi emléke uralkodott. Az előszoba fogasán ott lógott két kardja, és ezredesi köpenye is, a mindig hideg szalonban a fiatal Vilmos császárra emlékeztető Hermann bácsi legalább három képe. (És a már 11 �trónja fosztott, igazi Vilmos császár képe, Hermann bácsinak címzett aláírással.) Szégyenkezve pakoltam ki a kombinékat, amiket a néninek és Erzsikének küldtél, és nem kisebb szégyenkezéssel, de azért kiváncsian hallgattam meg az özvegy királynékra emlékeztető Valéria néni történe­ teit arról, hogy Te — amikor apuka, majdnem hét évig udvarolt Neked — mindenféle antialkoholista meg vegetáriánus egyesületekbe jártál, hogy munkásoknak gyorsírást tanítottál és hogy apukát is el akartad vinni a galileista diákok egy háborúellenes gyűlésre. Ezen persze Hermann bácsi is, meg ő is nagyon csodálkoztak. — Szerencsére, — mondta Valéria néni — apukádat Orsovára vezényelte a Mefter, s ott is vészelte át a gerslis, babos kommünt. És mire hazajött, anyukád is lehiggadt, mert a bátyját — aki huszártiszt volt, meg gyáros is — kommunisták elvitték túsznak. Már nagyon öreg voltál, amikor megkérdeztem Tőled, hogy mi is volt a bátyáddal — Jenő bácsival — a kommün alatt? Ez kényes téma volt, mert tudtam, hogy Jenő nem is reagált arra, amikor 1939-ben ki akartál küldetni hozzá Angliába. Te azonban mégis szeretted, imádtad őt, a Jókai hőst, a Túróc-megyei szatócs fiát, aki (előbb egy bécsi, majd párizsi cég gyakornokaként némi tandíjat szerezve) textilmérnök lett és állítólag Európa egyik legkiválóbb szakembere. Elmondtad, hogy Jenő tényleg Pesten volt a kommün alatt, de nem mint túsz, hanem mint a Textilközpont egyik vezetője. És hogy azért ment át 1919 őszén — és •éppen apám segítségével — Orsovára, merthogy a Textilközpontban olyan fontos állása volt. — És a gyára? — A kis bécsi gyárat elpusztította a háború, Jenő bácsi Orsova mellett — temesvári barátai segítségével — új, nagyobb gyárat alapított, amelyet később átvitt Angliába. Meg mertem kérdezni, hogy — oly hosszú és reménytelen udvarlás után, amikor is a félévenként ismétlődő leánykérésekre mindig nemet mondtál — miért lettél végül is apuka felesége? Nem válaszoltál. Azt is kimondtam, hogy vajon nem azért-e, mert apuka akkor segítségére volt Jenő bácsinak? Erre sem válaszoltál. Akkoriban különben is már nagyon keveset beszéltél . . . Halálos hírét — egy véletlenül megmaradt cédulán jelzett címre — közöltem Jenővel. A bácsi négysoros, németnyelvű levelet küldött („drága Herminkénk egy jobb világba költözött . . .”) és egy fényképet, amely a 85-ik életévén túl lévő nagybátyámat félmeztelenül, lesült felsőtesttel mutatja. A felvétel színhelye: Man szigete. Apai nagyanyámról láttam, sőt néhány évvel ezelőttig még őriztem is fényképet. Ha Valária néni királyné volt, akkor nagyanyám — szüle­ tett Osztern Sarolta — királynő. Volt egy képe — eldobtam — amely valamilyen nyári vendéglőben ábrázolta nagyanyámat, amint ott ül a főhelyen, állig érő fekete ruhában, szigorú arccal, kezében bottal. Mellette hárman fiai közül: Ákos, a legidősebb, aki egy időben egy kisebb vállalat igazgatója volt, és a lipótvárosi Kaszinó tagja, Hugó, aki szintén ezredorvos volt, mint Hermann bácsi, de neki nem Vilmos-császáros, hanem angolos bajsza volt és feltalált egy gyógyszert is, azt hiszem ,fejfájás ellen. A képen lévő asztal- és az egész kép — szélén ott ül apuka, szerényen, 12 �félszegen, fiatalon is kopaszon, belemeredve a lencsébe és az időbe. Szigo­ rú fenségű nagyanyám — Jászai Marihoz hasonlított, a szinésznő legtragi­ kusabb szerepeiben — egy debreceni zsidó szabó özvegye volt. Igaz, a későbbi református püspök akarta elvenni feleségül, a legenda szerint a szépnevű tiszteletes úr még át is tért volna zsidóra. Az Ungvárról — ahol zongorát tanított — a Szondy utcába néhányszor ellátogató Teréz néni (ő is királynő volt, de sánta, karikatúra-királynő) büszkén mutatta azt a ver­ set, amit a püspök írt édesanyjának, a „ténsasszonynak”. De azt is el­ mondta, hogy Antal Gábor ,egy fiatalabb püspök is a család- de főleg Hugó bácsi — jóbarátja volt. Nagyanyám pontosan egy hónappal születé­ sem előtt halt meg Ákos fiánál, Pesten. (Állítólag azért, mert Hugó má­ sodik felesége — egy bécsi bárónő — csúnyán megsértette. Mert ha nyolc­ van éves is elmúlt már, soha életében nem volt beteg. A botot is csak azért hordta magánál, mert az illett hozzá. A bárónő — „az úgynevezett bárónő, az a nőszemély” — megsértette. És egy özvegy Adler Adolfnénak bele kell halnia abba, ha megsértik.) A vénkisasszony Teréz néniről, aki 1930 körül olyan ruhát hordott, mint 1910-ben nagyanyám a fürdői képen, a „Für Elise” jut eszembe. Ezt a levelet kopogom, amelyben olyan dolgokat is elmondok, amiket Te úgyis tudsz, sőt jobban tudsz nálam — a kopogást elhalkítva cseng fel — olyan hamisan, ahogy akkor játszottam a szonatinát, amit egy fiatal lánynak szerzett egy férfi, aki olyan korú lehetett, mint ma én vagyok. Teréz néni nem léniával, tekintetével vágott végig ujjaimon. (Ma is, ha hallom a „Für Elise”-t, nem a szívem fáj tőle hanem az ujjam.) A kissé már lehangolódott, de az elköltözés előtti eladásig soha meg nem javított Steinway-n, nagyritkán Te is játszottál: Chopint, Liszt Fe­ rencet, Zerkowitzot. Nem voltál már fiatal — akkoriban némileg kövérkés is voltál —, de a hol túl gyors, hol túl lassú játék közben fel-felvillant az a fiatal, lelkes, tiszta arc a magas homlok és a kontyba fésült haj alatt, amely egyik — 1908-ban készült — fényképeden maradt meg. A fotó karton-háton nemcsak a dátum (meg Litvay, udvari fényképész neve) ol­ vasható, hanem ez a három szó is: „Szent Gabelsberger prófétanője”. És ugyanezt a kemény, férfias írást olvastam egy feketebajuszos fiatalember fényképének hátán, amelyet az alkovban, a Jubileumi Jókai piros köte­ teit őrző polchoz tartozó fiókban kutatva, egyszer nagyon régen, megta­ láltam. — Gabelsberger-Markovics kisasszonynak, hódolattal . . — Ez volt a fotó hátlapján és alatta egy név, amely akkor ütötte meg újra a szememet, amikor — fényévekkel később — elolvastam egy, a „Galilei­ kor” történetéről szóló könyvet. (Ahol különben a fényképpel is talál­ koztam.) . . . Összehordtam itt mindenfélét Gabelsbergerről és Markovicsról, Steinway zongoráról és királynői nagyanyámról. Hát én királyi családból származom? Apám a Hűvösvölgyben elmondta, hogy Debrecenben falusias házban éltek, és hogy minden évben — koraősszel — egy szekér görög­ dinnyét gurítottak udvarukba. Az Ákos, a Hugó, az Olivér — egy nagy­ bácsi, aki tizenhárom éves korában, rögtön a „barmicvó” után Amerikába ment — már nem laktak otthon, de laktak még elgen, akiknek görög 13 �dinnyével kellett jólakniok. És Te is mesélted, hogy amikor a Jenő bácsi Bécsben volt és nem küldhetett haza semmit, mert neki sem volt nagyon miből élnie és tandíjra is gyűjtött — apádnak és anyádnak öt lányt kel­ lett eltartania a túróci falucskában. Krumplit ettetek. (Halálodig ismerted a krumpli elkészítésének tizenötféle módját.) Ha költő volnék, most debreceni nagyapám varrótűjéről írnék verset. De talán éppen azért nem lettem, nem lehettem költő, mert soha közöm nem volt se varrótűhöz, se kalapácshoz, se ekéhez. Nem kapáltam krump­ lit sem. Sokan leírták már — tudósok is, írók is — hogy milyen világ volt az, amikor egy debreceni zsidó szabó öreg özvegye úgy festhetett (egy szabadtéri vendéglő asztalánál), mint Viktória királynő és Jászai Mari egybeszabva. Hugó nagybátyámnak — tudjuk — egy bécsi bárónő lett a felesége. Ákos nagybátyám a Lipótvárosi Kaszinó tagja volt 1944 március 18-án este bekövetkezett (szívszélhűdés) haláláig. A kisvárosi főügyészt — a legfiatalabb testvért, Ferenc nagybátyámat — feleségével és leányával együtt maga a polgármester segítette fel a vagonba, azzal, hogy Pesten őket feltétlenül kiemelik, addig ki kell bírnod, kedves Feri öcsém ... A polgármester megtisztelő tegezése bizonyára jólesett „Feri öcsém”-nek még a gázkamra küszöbén is. Ez a polgármester különben — emlékszel? — olyan jó barátja volt az egész családnak, hogy eljött apuka temetésére is. Akkor még csak főü­ gyész volt. Különösen előtte szégyeltem magam — a „keresztény úriem­ bernek” számító Hugó bácsi akkor már nem élt —, amikor a halotti imát előimádkozó temetőszolga, a héber szöveget egy kicsit abbahagyva, megkérdezte: És mondja, fiatalúr, a nekünk járó húsz pengőt melyik úrtól kapjuk? (S vastag újjával rámutatott a főügyészhelyettesre — nagybá­ tyámra — és a sír mellett szintén kalapban álló főügyészre.) De hagyjuk a családot, nekem holnapra — holnaputánra már nincs mit tennem, és miért hozom fel Neked a családot, amikor se kenyerem, se munkám, se hitem. Az én családom elpergett — ha van jelképes kévebom­ lás, akkor ez volt az! — és nem találtam meg új családomat. Nem tagad­ hatom meg — Oszkár bácsi módjára —, hogy zsidónak születtem. Tőled tanultam meg, hogy már serdülőként közönyös legyek a péntek esti gyer­ tyák szokása iránt. De ahogy Te megvédelmezted ezeket a nem is tudom mit szimbolizáló, sápadt fényeket a fölény ellen, nekem — aki a gettóból hoztalak ki Téged — nem lehet csúfolódnom ezeken a gyertyákon sem. De mi közöm Dajan tábornokhoz, mi közöm Guy de Rotschild báróhoz? Ugyanakkor lett-e közöm — attól, hogy itt maradtam, hogy itt éltem, hogy jóban és rosszban, jól is, meg rosszul is résztvettem, meg hogy nem­ csak Petőfit, Adyt és József Attilát ismerem és szeretem, hanem pél­ dául Csokonait és Juhász Gyulát is — azokhoz, akik annyiszor néztek rám bizalmatlanul, mint zsidóra, mint polgárra, mint neuraszténiásra? És mi közöm van azokhoz a volt iskolatársaimhoz és munkaszolgálatos baj­ társaimhoz, akik most — mondjuk — Floridában élnek és napfürdőt vesz­ nek a tengerparton? Vagy azokhoz a volt sorstársaimhoz, akik — biztosan leegyszerűsítek mindent, de nem tudom most magam differenciáltab­ ban kifejezni! — éppen attól fürdenek esetleg ugyancsak Floridában, hogy 14 �jobban megtanulták a marxizmust, mint én, — vagy legalább is azt a gondolatát, hogy egyetlen valami van a világon, ami örök és ez a változás — és mindig meg tudták őrizni fejüket, helyüket, poziciójukat? El kell ismernem, anyám, hogy aki kiment Floridába — vagy máshová — az vál­ lalt valami olyasmit, amit én nem vállaltam. Floridát — bárhol is van az, és bármilyen is az — kétségkívül nem adják ingyen. És akiről én — eset­ leg kétségbeesésből, irigységből és nosztalgiából — most úgy fogalmazok, hogy helyüket, s fejüket őrizték meg, azok is vállaltak sok olyat — eszü­ ket használva, tanulva, mindig újra és újra vizsgázva —, amit én nem akartam, vagy nem tudtam vállalni. És ma sem tudom igazán, hogy mi is vállalandó. Egyszál magam maradtam mindkét nembeli famíliámból, holott apai nagyanyám tizenkét gyermeket, anyai nagyanyám hat gyermeket szült. Miféle átkok sújtottja vagyok én, hogy hiányokat kell hordoznom, növekvő súlyú hiányokat? Vagy csak gyávaságom szikláját cipeltem? „Csak”? Van-e, aki annyit szenvedett — akár Recsken is, ahol valóságos köveket kellett trógerolni (és amelyet én, talán sajnos, megúsztam), akár egy kórház betegszobájában — mint én, mint éppen én? Aki mindenhez gyáva voltam, csak éppen poklokat járni nem?! . . . Lehet, hogy ma éjjel ... a gáz is ki van fizetve ... de lehet, hogy mégis tovább élek. Ha ahhoz a feketebajszoshoz mentél volna, anyám, akivel csapongó és olcsón izgékony képzeletem most, egy pillanatra össze­ ad, lehet, hogy meg sem születtem volna, vagy még gyermekkoromban meghalok, az emigrációban. De ha megérem a második világháborút, az öröm vitt volna ki a harctérre, a fasizmus ellen. Nem „zsidó-leventé”-n tanultam volna, hogy mi az: „vigyázz”, „pihenj” meg „feküdj”, és nem F. Pistával indultam volna a frontra, azzal az F. Pistával, aki lemaradt Hódmezővásárhelyen, mert a papájának sok pénze volt. És ha akkor és úgy halok meg, igazi bajtársaim közt, távoli hómezőkön, vagy valahol a Marne mellett, vagy Provánszban, akkor ma igazi halott lennék, akire néhányan még emlékeznek, és nem disznósajttal, diabetikus zsemlyével és emlékei morzsáival táplálkozó, írógépe fölé hajló halott . . . Hazudsz! Ezt most Te mondd nekem, anyám, ha már életedben nem mondtad! Ne hazudj, Angyal János, hiszen talán meg is szökhettél volna még a Légió-hegyről is. Brüll Tibor is megszökött, ha bele is halt, de megszökött. És fel is lázadhattál volna. De akkor már benned volt a gyá­ vák hazugsága és nemcsak az úgynevezett okosság, hogy úgyis jönnek most már a szovjetek, és hogy — mint Egri Feri fogalmazta meg helyetted is, az aknakútban — X.-el, Y.-al meg Z.-vel nem lehet közösen lázadni. Meg hogy — bár Rankovics Misa, az egyik „keret”, az „oktató úr” köze­ lebb áll hozzánk, mint Z. bajtárs — „ebben a szituációban majdnem lehe­ tetlen Rankovics Misát leválasztani Bimbó szakaszvezetőről, mint ahogy majdnem lehetetlen nem vállalni Z. bajtársat is.” Nem hazudtam, anyám, amikor azt állítottam, hogy félálomban éltem át a munkaszolgálatot. Huszonöt esztendő majd tízezer nappalán át fél­ álomnak éreztem — többek közt — azt az egy évet is ,amit munkaszolgá­ latban töltöttem. De az előbb kimondtam Egri Feri nevét és ezzel betó­ 15 �dultak a szobába éjszakám álmai. Hiszen én sok éjjelen át Egri Ferivel beszéltem a „majdnem”-ekről. És arról is, hogy miért is hagytam el őt, amikor kihallgattak Ferinek a Perben viselt „szerepe” miatt ... És az már tényleg félálomban — mert nappal — történt, (1956 november 1-én vagy másodikán), hogy Feri odajött hozzám a nyüzsgő, szélhuzatos kávé­ házban: „Jancsi, te is szarban voltál, gyere hozzánk, a Szövetségbe, ott van a te helyed is”. És én nem mondtam neki azt, hogy „Feri! Én, igaz, hogy szarban is voltam, de szar is voltam, köpjél le, de hagyd a fenébe azt a Szövetséget!” Pedig félálmom mögött is tudtam, hogy hagyni kell azt a Szövetséget. Csak annyit mondtam, „jó, Feri” és hazamenve Hozzád bújtam, mint egy ártatlan kisgyerek, anyám és aludtam, aludtam . . . Feri most barátom lehetne, de külföldön van, nem is tudom, melyik világrész­ ben. Nem hiszem azonban, hogy Floridában fürdőzne . . . Ha most elolvasná valaki ezt a levelet, amit Neked írtam, írok, talán azt mondaná, hogy úgy látszik, meg vagyok rendülve és mindent ki akar­ nék dobni magamból, amit kacatnak érzek. Tényleg, nagyon sok mindent dobnék ki, akár negyvenöt évemet is, úgy, ahogy volt. És ha lehetne, eset­ leg még a történelmet is. De másvalaki jönne, és azt mondaná: beszél­ jünk józanul, uram, ne törődjünk a holnapjával, majd lesz valahogy, és akkor józanul és — úgy gondolom — őszintén azt mondanám neki, hogy attól a történelem még történelem marad, hogy én sok mindent nem ér­ tettem és nem értek meg belőle. És azt is elmondanám, hogy biztosan Dajan tábornoknak is van valami mentsége attól, hogy nekem nincsen kö­ zöm hozzá. De azt is mondanám, hogy akkor is közöm kell legyen vala­ kihez és valakikhez, ha egyrészt mindenkinek — vagy majdnem minden­ kinek — van valami mentsége, másrészt, ha nem is lehet igazán jól át­ látni a történelem tényleges törvényeit, s talán még azoknak sem, akik valóban okos emberek és akiknek módjukban van csak törvények kuta­ tásával foglalkozni. Ebben a levélben — ha jól emlékszem, az elején — írtam már a viet­ nami partizánokról. Van-e közöm hozzájuk? Amikor elolvastam — néme­ tül - Georg W. Alsheimer, egy balti bárói családból származó, nyugatnémet­ országi orvos könyvét, meg voltam győződve, hogy igen. Ha viszont Te most feltámadnál és —szokásod ellenére — azt kérnéd tőlem, hogy legyek nagyon őszinte, akkor azt mondanám neked, hogy nincs igazán közöm azokhoz sem, akik Indiában fiatalon éhenhalnak. Hiszen Hozzád sem volt annyi közöm, amely arra vitt volna, hogy már előbb tanácskozzam veled. És nem azt tanultam meg Tőled, hogy szeressek néhány embert — és feláldozzam magamat értük —, hanem hogy ne legyen igazi közöm az embe­ rek többségéhez. Annyit azonban megtanultam, hogy azt kell mondanom magamnak is, hogy van. Amikor nekikezdtem ennek a levélnek, még nem tudtam, hogy a ha­ lálhoz vagy élethez akarok-e erőt gyűjteni azzal, hogy megszólítottalak, anyám. Most meg csak azt tudom, hogy talán kár is volt nekikezdeni a fecsegések e leveléhez. Eddig is tudtam, hogy nem tudok már hivatalnok lenni, de nincs mesterségem. Meg azt is, hogy nem vagyok már méltó a 16 �hősi halálra, a nem hősi halál meg úgyis osztályrészem. Abba is hagyom hát a kopogást, a fecsegést, — jöjjön a csend. S folyjék abba bele mindaz, amit magamról, múltamról és jövőmről — a fecsegés álruhájában — elhall­ gattam. Niklai Ádám Triptichon I. Fáradt voltam az este: kilenckor már lefeküdtem. Megkezdett versem néhány sora is nyugovóra tért: a homályban az asztalon ott feketéik begubózott tollam, s már a kifeslő versből sem lebegett föl szó, hogy a tárgyak közt komoran mélylő szakadékon át ideszálljon a homlokomig, szárnyát a derengő ablak előtt még megcsillantsa, s visszarepüljön —, vagy — mint máskor — a párnám csücskén megtelepedjék, éjjeli pille szokása szerint verdesve el álmom. Tompa, tömör csönd sejlett szerte a házban: üvöltő vízvezetékcsöveink is mind végképp berekedtek, slágerekért sem nyagatták a tehén-türelemmel ott-álló dobozok bakelit-tőgyét odalent a földszinten — igyekeztem aludni. II. A pillanatra még emlékezem, mikor ágyamhoz odalengedezett az álom — lehet, hogy szóltam is: üdvözlégy, szegények és megszomorítottak szolgálóleánya — szelíden megoldozta a verslábak finom saruszíjait, ellazultak a megfeszült sorok: szavaim szétszéledtek idegen tereken — láttam az igéket valami távoli elegáns filmszínház előcsarnokában — ácsorogtak tétlenül, tán nem is az testközelség kellett csak a többiekkel — előadásra vártak: maga a meleg 17 �ama rosszulöltözött suhanccal esetleg, egy másik, messzetűnt mozi elől — örökös-kamasz igéim! — lehet ősz, tél: rendre kinövitek a kor konfekcionált darabjait, aztán szoronghattok védtelen bokával, arasznyi előpirosló kézzel, az új szélesvásznú szuperprodukció szecessziós plakátjai alatt, borzas fejetek árnyékát vetve a gügyögő girlandokra —, gubbaszthattok a műmárvány-falak ritkán és hanyagul takarított tövében, a puha pamlagok mellett álldogálva, markotokban a csikk parazsával, mert történetesen nem a dohányzásra kijelölt négyzetmétereket kedvelitek — amott meg több — minden — tilos írva vagyon a szükség szerint cserélődő kőtáblákra, s a bőrfotelban szundikáló jegyszedő-néni rátokripakodhat — láttam aztán a mellékneveket is, fejléc alatt, pedáns sorokba összeszedve: kopaszka kishivatalnok piszmogott rajtuk saját revizor-ceruzája hegyével, és csak a tízóraijából megmaradt kőrözött hagymaszaga ölelkezett örömmel jelzőim otthonos illatával — és megláthattam a dolgok nevét is: legtöbbjük, mint a szeánszokon megidézett szellemek asztrálteste, kilengett a dolgokból, hol meg a dolgok gomolyogtak ki nevükből, mint áttüzesedett vasedényből a gőz — csak kés, kapa, toll, subler és más efféle egyszerű kellékek maradtak azonosak önmagukkal — III. Reggel — akárcsak máskor — az óra-csörömpre riadtam föl. Tűnődve leültem a tegnap félbehagyott vers mellé: kétszer is átolvastam az este leírt pár sort, és — szinte ijedten téptem a kéziratot szét: rajta betűk sorjáztak csak, megannyi koporsó: ólom-szín vonaluk közül énrám semmi se nézett, egy szó sem, csak a sápadt, síma papír, mereven, mint nyitvamaradt-szemű, néma halott üres arca a párnán. 18 �Kő-Szabó Imre A vasutas Az eső szürkén, vastag ólomként szakadt a tájra. A pályamester az ablakból nézte. Az arca, mint az eső: az érzelmek elfolytak rajta. A gondolatok foncsor nélküli tükrévé váltak. A sínek fénylettek a szétfolyó víz alatt. — Esik rendesen — mondta a pályamester. — Kell a tavaszi vetésnek — válaszolta az előmunkás. • Egy mozdony tolatott tompa dübörgéssel. — Bejött már az 1520-as? — kérdezte Kóródi István. — Ha pontos, most kell itt lennie. — Tegyék fel a hajtányt, kimegyek a vonalra. — Ebben az esőben? — Persze. — Menjen mozdonnyal! — ajánlotta az előmunkás. — Tegnap is azzal voltam. Nem lehet már. Alaposan szét kell nézni. Nem akarom, hogy valamilyen baj legyen. Az előmunkás értetlenül nézett rá. Tekintetére fagyott a miért. Fel­ húzta vállát és kiment az irodából. Kóródi István öltözködni kezdett. Ha tekintete az ablakra tévedett, megborzongott. Legalább négy órát kint lenni az esőben? — ötlött fel a kérdés benne. Az esőkabátot is magára vette. * A vonalszakasz végén az állomás nagyórája hetet mutatott. — „Ha minden jól megy, tizenegyre otthon leszek” — gondolta Kó­ ródi István Összeszerelte a háromkerekű, piros hajtányt. Feltette a sínre. Először az első két kerekét illesztette rá. Majd a hátsót emelte fel. Belépett a merevítő vas mögé. Felült. Lábát ráhelyezte a pedálokra. A húzókart magafelé vonta. Lábával ellenkező irányba nyomta a pedált. A kis kocsi megindult. Egyenletes tempóval hajtott. Mindig akkor fejtett ki nagyobb erőt, amikor a kar elérte a holtpontot és visszafelé jött. Ilyenkor teljes test­ súlyával ránehezedett a pedálokra. Már nem fázott. Csupán az eső hidegségét érezte az arcán. — „Kimehetne a divatból ez az ócska tragacs” — gondolta Kóródi. — 19 �„Telsztár, bolygóközi űrállomás és ilyen ember hajtotta ócskavas. Milyen irreális dolgok”. Jól gurult most a hajtány. Kicsit lejtett a pálya. Élvezettel ült rajta ilyenkor. — „Motor kellene erre. Kettőötvenes Pannónia. Az lenne az igazi”. Figyelte a kerekek ütemes csattogását, amint a sínek toldásain átgu­ rultak. A támasztó harmadik kerék szakította meg néha az ütemet. Előbb vagy utóbb ütve. Szaggatott szabálytalanságban. — „Pedig már hallottam motoros hajtányról. Az legalább fedett is”. Az esőre gondolt. Lassan, szigorú rendben esett. A köpenyéről pata­ kokban folyt le a víz. A láthatár barátságtalanul szürke volt. Esőáztatta táj. Csend. Csak a kerekek csattogása és az eső neszezése. Más minden néma és mozdulatlan. — „Az lesz majd a kényelmes. Legalább nem fáj majd az izületem”. Tudta, hogy ez a nyirkos, hideg levegőn való mozgás nem tesz jót neki. Most a térde fáj nagyon. Sokszor úgy belehasít, hogy szeretne fel­ ordítani. — „Hol a fenében szereztem? Nem tudom”. Egyenletesen mozgatta a kart. — „Huszonöt-harmincassal mehetek. Az őrházig még legalább tizenöt perc.” A pályát figyelte. — „A jobb fele egy kicsit megdőlt. Persze az esőzés. Jobb lett volna, ha hó esik helyette. Majd a tavasszal megemeljük. Követ kell még hozat­ ni. Legalább öt vagonnal.,, A gondolataival volt elfoglalva. Észre sem vette, hogy az őrházhoz ért. A pályaőr kint várta. Tisztelgett. — Jónapot! — Jelentem, semmi rendkívülit nem észleltem! — mondta a pályőr. — Köszönöm. Mi újság? — kérdezte. — Nincs semmi, esik az eső — válaszolta a pályaőr és összébb húzta magán a kabátot. — Érdeklődtek, hogy elment-e már. — Mennyi az idő? — Még van bőven. Az 1719-es előtt leér — válaszolta a pályaőr. Rálépett a pedálra, az őr megtolta a hajtányt. Hamar felgyorsult. Két ujjával tisztelgett. — Minden jót — mondta és erősen kezdett hajtani. A lendület is segítette és azt is ki akarta használni Érezte, hogy nem fázik, még talán melege is van. Csupán a tenyere volt nedves, amint rácsurgott az eső. — „Mintha fújna a szél egy kicsit”. 20 �Nem tudta viszonyítani, mert az eső továbbra is szakadt, a táj mint egy gyalult asztallap, olyan egyenes. Egyetlen fa sem volt a közelben. A távíróoszlopok drótjai himbálóztak. A szél erősödését csak a kanyar után érezte. Oldalba kapta. Nehezebben tudott hajtani. Teljes testsúlyával ránehezedett a pedálokra. A sebességet nem tudta tartani. Érezte, néha könnyebb, de volt pillanat, amikor teljes erejét beleadta. A villanypóznák a szélben süvítettek. — „Olyan ez, mint a zene, — mondta — mint valami csodálatos hár­ fa. Ügy zengenek a húrok, mintha egy láthatatlan kéz lágy, ütemnélküli dalt játszana rajta.” Jó volt erre figyelnie. Egészen megfeledkezett az esőről, meg a sebes­ ségről. A kart egyenletesen húzta. Egy útátjáróban a sínre ragadt, göcsörtös sár rázta magához. — „Sietni kell!” Belehúzott. A vasút melletti kövesúton egy lovaskocsi poroszkált, két lóval. A hajtó kabátba bugyolálva ült az ülésen. A lovak szőre fénylett az esőtől, mintha lakkozva volnának. — „Téged is kivertek?” — gondolta Kóródi István. Hamar elhagyta a kocsit. Az állomás jelzője megálljt mutatott. — „Ez rám nem vonatkozik”. Erősen figyelt előre. A vonatot nézte. — „Be kell még érnem előtte”. A váltókezelő integetésére lett figyelmes. Először nem tudta kivenni, mit akar. Százötven méter után már jobban látott. — „Gyorsabban? Már itt volna a vonat? — tette fel a kérdést önkén­ telenül. A váltó kitérőbe állt. A nagy sebességtől, mint egy gyorvonat, csat­ togva robogott át a kereszteződésen. Ekkor vette észre, hogy a személyvonat a mellette lévő vágányon kijár az állomásról. — „Hajszálon múlott — mondta. — Ez az átkozott eső az oka”. * A forgalmi irodában beírt a naplóba. A telefon többször is élesen csengett. A forgalmista jegyezte az uta­ sításokat. — Értem, tehát pontosan 8.20-kor indítottad a tehert. . . nyolcvan tengellyel? . . . Jó, rendben! Letette a kagylót. — Nem késik semmit? — kérdezte Kóródi. 21 �— Pár percet csak, de azt behozzák — válaszolta a forgalmista és tovább írt. Kóródi az órát nézte. — Akkor van még több, mint negyven percem. — Csak nem akar elindulni? —Ha lehet, elmegyek. — Nem ér le addig Keréktóra! — Negyven perc alatt? Bőven — válaszolta Kóródi és felállt, hogy induljon. — A teher hátba megy. Nem veszi észre — mondta a forgalmista. Nem akarta, hogy elinduljon, de közben nem is marasztalta. Három éve ismerte már Kóródit. Tudta, az öreg kalandokba nem bocsájtkozik. Vi­ gyáz az magára, nem mai gyerek már. De azért mégis megjegyezte. — Nem gyerekjáték az, főleg ilyen időben. — Vigyázok. Ha nem érek le, kiteszem a hajtányt. — Jól van! — mondta beleegyezőleg a forgalmista. Kóródi köszönt és kilépett az esőre. Összegombolta a kabátot és fel­ ült a hajtányra. Erőteljesen dolgozott lábával és karjával. Hamar felgyorsult, és az ütemre figyelt. — „Ezt a tempót tartani” — mondta maga elé. Figyelte a villanypóznák közeledését. Egész testével mozgott és úgy tűnt, mintha ugrálva közelítenének felé. Később azt számolta, hány húzást kell megtenni két pózna között. — ,, . . . tizenhat . . . tizenhét . . . tizennyolc — számolta. A következő két pózna már tizenkilencre volt egymástól. — „Biztos távolabb van, vagy elvétettem az ütemet.” — gondolta. Magas töltésen haladt. Az eső változatlanul esett. Visszanézett. A távolban, ahogy összefutott a két sínpár, fekete pont látszott. — „A teher! — mondta — „Legalább az átjáróig el kell érnem. Ott kiteszem a kocsit.” Újból erőteljesen dolgozni kezdett. Most lassabban gyorsult, érezte hogy a karja fáradni kezd. A szél is erősebben fújt. A kanyar után teljesen szembe vágott. Ügy tűnt, mintha egy falnak ment volna. — „Még kétszáz méter”. Visszapillantott. A tehervonat kocsijai jól látszottak már. Újból számolni kezdte a póznák közötti távolságot. 22 �— „ . . . tizenhét . . . tizennyolc . . . tizenkilenc ...” Még mindig húsz méter. — ”... huszonhárom . . . huszonnégy ...” Most ért csak oda. A lábában is érezte a fáradtságot. Hasogatta is. — ,,A reumám. Fürdőre kellene menni. Kakasszéket ajánlották, vagy Szoboszlót.” A hasogatás mintha erősebb lett volna. — „A fene egye meg. Nem láb ez. Mankó!” Elérte az átjárót. Fékezett. Hallotta a mozdony éles sípját. — „Nyugalom, mindjárt szabad az út” — válaszolta a sípszóra. Az összekötő rúd elé lépett és lefordította a kis kocsit a sínekről. Ahogy elengedte az átjáró lejtőjén még egy darabig tehetetlenül gurult. A tehervonat nagy robajjal futott el mellette. A mozdonyvezető integetett. Kóródi az úttest közepén állt, vagy három méterre a sínektől. — „Hová siet ez a marha?” — tette fel a kérdést. A mozdony füstje az arcába csapott. Hirtelen még levegőt sem ka­ pott. A fekete köd megfeküdte tüdejét, meg az egész vizes tájat. * A teher már messze járt, mikor Kóródi visszatolta a sínekre a hajtányt. Felült. Lassan indított és később sem fokozta a sebességet. — „Tényleg kár volt kijönni ebben a ronda időben.” Kicsit haragudott is magára. Meg a lába is fájt. A karjában most job­ ban érezte a fáradtságot. — „Nyáron elmegyek valami jó fürdőre. Melegvízűre . . . Csakis olyanra ... Iszappakolást rakatok rá ... ” — és már el is képzelte, hogy a forró iszap alatt izzad. Hirtelen nagyot csattant a kis kerék és utána éles csörömpölést hallott a köveken. Megállt. Leszállt. Izgatottan indult vissza. Aztán megpillantotta a rendellenesség okát. Vagy tíz centis darab hiányzott a baloldali vágányból. — „Friss törés!” — mondta maga elé. — „A tehervonat. Ment vagy nyolcvannal az a hülye!” Kezébe vette a kitört acéldarabot. 23 �— A gyors! — kiáltott fel hangosan. — A teher után 9.04-kor szembe jön a gyors! Izgatott lett. — „Tenni kell valamit” — futott át az első gondolat — „Ha a gyors ezt elkapja, kivágja!” Az acéldarabot súlyozta a tenyerébe. — „Tenni kell valamit!” — ismételte meg. Tett vagy három lépést. — Szembe kell menni a vonattal! A teher Kerektón a negyedikre futott be. Frankesz, a forgalmista az ajtóból figyelte. A telefon jelezte a gyorsot. — Gyorsvonat érkezik. A második vágány mellett ... — hallotta a hangosbemondó hangját. Nem figyelt tovább, mert megszólalt a telefon. — Nem, nem érkezett még meg — válaszolta Frankesz a telefonba. — Várjál, megnézem. Letette a kagylót és kiment a peronra. A targoncástól kérdezte meg. — Lajos, Kóródit nem láttad megérkezni? — Honnan? — Kintről, a vonalról. — Nem! Nem láttam még ma. Frankesz visszament és felvette a kagylót. — Tibor . . . halló . . . nem, nem érkezett meg. Régen eljött? . . . Mi a fenét csináljak? — kérdezte a telefonba és közben kinézett az ablakon. — Gyorsvonat indul azonnal ... — hallotta újból a hangos bemon­ dót. — Tibor, a gyorsot nem tarthatom . . . gondolod ... jól van . . . én elindítom . . . remélem, hogy figyel az öreg . . . Jó, visszahívlak. Visszaakasztotta a kagylót. Az indító a tárcsát a kezébe vette és kiment a peronra. Nézte a pá­ lyaudvar végét. A váltókig már nem is látott el az esőtől. Felemelte a tárcsát, megadta a jelt. A gyors halk rándítással, egyenletesen indult. * Kóródi István most nem törődött az esővel. A fáradtságot és a fáj­ dalmat sem érezte már. Minden erejével dolgozott. — „Most minden perc számít” — mondta maga elé. — „Csak késne egy kicsit. Nem sokat, három-négy percet. Az elég volna!” 24 �Érezte a szél nyomását. — „Az erdőig el kell érni.” Teste súlyát is beleadta a húzásba. Érezte, hogy ugrándozva halad. — „Az erdőnél kell megállítani. Ötszáz méter a féktávolság. Ha onnan nem fékez, akkor ...” — nem is mert arra gondolni. Szembe vele feltűnt a vonat. — „Még legalább öt kilométerre van. Az erdő háromszáz méter.” A szél mintha erősödött volna. — „Nem, nem megy. Nem tudok odaérni. Ezt a vacakot is ki kell tenni.” A vonatot nézte .Egyre nagyobb lett. A füst, mint egy félelmetes fekete szellem gomolygott körülötte. — „Még mindig kétszáz méter.” A vonat egyre közelebb ért. Kóródi István nem érzett félelmet. A fáradtsága is eltűnt. Leugrott a mozgó hajtányról. Menet közben rántotta le a sínről és a mély árok felé vonszolta. A töltés szélén elengedte, a piros hajtány kettőt perdülve zuhant az árokba. Hirtelen fájdalom hasított a lábába. Odakapott. A szúrások elhomá­ lyosították tekintetét. — A vonat! — kiáltott. A vért nem is vette észre a kezén. A gyors elérte az erdőt. Felvonszolta magát a töltésre. Levett sapkával integetett. — Állj! Állj! Állj! A lába borzalmasan fájt. Nem bírt lépni. — Állj! Állj! Állj! — kiáltott tovább és sapkájával köröket rajzolt a levegőbe. A félelmetes fekete test egyre közeledett. — „El kellene lépni!” — rémült meg a gondolattól. A fájdalomtól mozdulni nem tudott. A fekete szörny ott volt előtte. Hallotta a fékek csikorgását. — „Kár hogy nem mehetek el a fürdőbe.” Már csak a mozdonyra figyelt. Aztán úgy érezte, eléri a kezével,nyújtotta is feléje. — „Hideg vas az egész!” Egy kormos arcot látott maga előtt. Aztán elsötétült minden. 25 �Vasvári István Összegezés 1. Jósorsom: voltál elegendő, ami elérhető e szélsöpört világban? — Szüntelen parancsnak szavában szolgáltam — Minden hitben hittem: hitem igazában! 2. Homályban éreztem havak tisztaságát, perzselő fény-kéket, juharfák vígságát, szellemét a szélnek és most úgy megyek, hogy mindentől már égek; kik féltenének, félnek,— ég-földek porában dadogó-jelekkel próbáltam maradni por forró jelének. 3. Csak a cselekvőnek van oldás, bocsánat, ki hallgatott, a némaságba hull csak. Nagy volt az én hazám: éltem minden multat s minden eljövőben érzem a hazámat, Őnekik hajtsanak mély májusok zászlót, akik, ahogy vártam: nem-múlóan várnak! 26 �Újra! Mint vár-csúcsról a zászlót lehajítják: újra, s újra — golyók közt feltűzni újra, s újra! Kapaszkodni fel a sikló magasba, tekergő magasba, örvényes magasba, dőlőben a létra, s mégis követ fogni, vas-körömmel óvni minden araszát már annak a magasnak, hol kéz-remegéssel, szem homályulással nap-vérpára minden: így szakítok mindent üvöltve a tested melegéig, erdő-homályáig pára-kín öledhez, fel, fel a magasba: ha zászlóm levetnék, rugaszkodnám érte újra felemelni, verejtékben, könnyben szépen felemelni, üvölteni, aztán feltűzni a csúcsra, mi a pillanaté, pillanatig lángol, mégis úgy suhog, mintha mindig lenne, mintha ott vérezne árva sors a csúcson! Ami szépség Ügy rejtőzködtél előlem, mint az isten, ki nem megfeszíttetni jött le: kit ha dicsértem, vagy vertem, álom volt a fellegekben, magam-szerettem, sebeztem, csupán árnyékodat láttam a nekem-elmúló világban, delemben legrövidebbet, alkonyban ismét úgy, mint gyermek. Ügy rejtőzködtél előlem, mint alvónak holdfény a kertben, úgy, mégis elrejthetetlen: lángragyúlt fa puszta-hőben, minden betűmben lélegeztél, minden virágban virrasztottál, több a szélnél és a szónál, életem voltál, örök-szép ábra, ha csak rebbenő villanásra ... 27 �Egész egével ... 1. Vén ebem: mély időm vonít, a hársfa újra lángban áll, a szél-csikorgó kapunál elmúlás tanít. Szeretnék szólni valamit, kapkodva futó ősz után, úgy botlom, úgy, mint akit egész egével fény vakít. 2. Ügy dobtam magam szerelembe, mintha a vak vén fényre lelne, mintha utakat, fákat látna, tűz-eget tisztuló homályba, úgy lestem jó emberi szóra, mikor hallgatsz is, hallhatóra, mit csillagok csillannak néha nevezhetetlen szakadékra — benned, úgy mindent szeretve lobbant fel hajnal-naplemente. 28 �Bába Mihály J Égszinkék bútorhuzat Kecskés úr kibontotta a polcra dobott csomagot, kezébe vette az ég­ színkék bútorhuzatot, aztán az ablakhoz lépett vele és sokáig nézegette, simogatta csettintgetve. — Pataki úr, ezt nézze meg! Ilyen anyaggal öröm dolgozni. Csodá­ latosan szép pasztellszín. Mindig szerettem a pasztellszíneket. — Egykutya, nekem egykutya, akármilyen a bútorhuzat — vetette oda Pataki. — Engem csak a lóvé érdekel. Hogy mit fizetnek. És csak azt tudom, hogy nem sokat. — Nem sokat. Ugyan már, Pataki úr. Amikor én ilyen fiatal segéd voltam, mint maga, a felét sem kerestem annak . . . — Akkor minek dolgozott? — Örültem, kedves Pataki úr, hogy dolgozhattam. A régi világban . . . — A régi világban? Csak ezt ne hallanám már. Az ember egy lépést se tud tenni, örökké csak ezt hallja: a régi világban így volt, a régi világ­ ban úgy volt. Mi közöm nekem a régi világhoz? Kölyök voltam és kész. Én nem akarok a régi világban élni, tehát nem is érdekel, érti, Kecskés úr? Kecskés, az idős kárpitossegéd elfordult az ablaktól. Sovány, keszeg ember volt. Hátán púp domborodott az örökös hajlongástól. Arca beesett, mintha az esztendők lerágták volna róla a húst. És szüntelenül köhögött. De nem tudta kiköpni az egész nap beszívott, szöszös port. A félkör alakú ablak felső része hátrabillent. Így tudtak csak szellőz­ tetni az üzlethelyiséget derékbavágó műhelyben. Valamikor külön nagy műhelyben dolgozott Kecskés úr ötöd, hatodmagával, de amikor Spechlik úr, a főnöke meghalt, ő javasolta az özvegynek, hogy az üzlethelyiségben rendezzék be a műhelyt is, mert így talán megmentheti az iparengedélyt. — Értem én, értem — mondta Kecskés úr és szabni kezdte az égszín­ kék bútorhuzatot. — Pataki úr fiatalember, könnyebben megtalálja a helyét a világban. Bárhová megy, rögtön felveszik. De én, kérem, hová menjek, ha a főnökasszony felmond? Így is neheztel rám valamiért, pedig, kérem, én korán bejövök, ugye, mindig én megyek be a kulcsért hozzá és egy szót sem szólok, ha sürgős a munka . . . — Ne izgassa magát, Kecskés úr! Magának nem mond fel, mert még egy ilyen ingyen robotost nem kap. Akkor meg a nagyságos asszony be­ zárhatja a kóceraját. Mert én, Kecskés úr, tudja meddig dolgozom ebben a deszkakoporsó-műhelyben, ahol ki se merek egyenesedni, mert beleve­ rem a fejemet a plafonba? Amíg össze nem hozom a lakás árát. Azért is túlórázok. Abba a két szobába, ahol most az öregekkel, meg a testvérekkel lakom, nem vihetek asszonyt. Én pedig rettenetesen megúntam ezt a se ilyen, se olyan életet. 29 �Az üzletajtó csengője hetykén csilingelt. — Jó reggelt — kiáltott fel Spechlikné rekedten. — Volt valami? — Csókolom, főnökasszony, semmi. — hajolt ki a kis korláton Kecskés úr. Nyájasan mosolyogva fürkészte a főnöknő gondosan kikészített, kissé puffadt arcát, mert szerette volna megtudni, milyen nap is vár rá. Az asszony azonban gyorsan a sarokba sietett, szatyrát a kis íróasz­ talra dobta, és leült. Kecskést köhögési roham fogta el. Hiába nyomta szájára a nagy, kockás zsebkendőjét és kapkodta a levegőt, nem bírta elfojtani. — Miért nem vesz be gyógyszert, Kecskés úr? Kecskés intett, hogy már bevette, de úgy látszik, másikat kell fel­ iratni, mert az nem használ. Pataki leültette az öreget egy félig kész fotelre. — Pihenjen csak — súgta. Kecskés könnybelábadt szemmel lesett a feljáró felé. — Ne törődjön vele! — legyintett Pataki. Odalent az asszony telefonált. A baráti összejövetel idejét beszélték meg, aztán a szabónővel vitat­ kozott sokáig. Pataki nem figyelt a beszélgetésre, egyszerűen nem érdekelte, dolgo­ zott dudorászva. Közben Kecskés feltápászkodott, a kiszabott bútorhuzatot kiterítette a heverőre, majd a szögesdobozt az állvánnyal közelebb húzta és a nagyfejű kárpitosszög csomóba belemarkolt. Ügyesen, gyorsan dolgo­ zott. Előbb a négy sarkát erősítette le, majd pedig egyenletesen feszítette ki a huzatot. Kalapácsával szüntelen kopogott. A főnökasszony befejezte a telefonálgatást, rágyújtott és ásítozva nyújtózkodott. Hirtelen, mintha most jutott volna eszébe valami, a lépcső­ feljáróhoz sietett. A lépcső felső fokán megállt, körülnézett a fotel-, heverőkeretekkel zsúfolt műhelyben.. Egy pillanatig Patakit nézte, aki melle közepéig felte­ kert trikóban dolgozott. De amikor hiába várt arra, hogy ránézzen, hogy visszamosolyoghasson, tekintetét az égszínkék huzatú heverőre meresz­ tette. Kecskés úr, mi ez? — támadt az öreg segédre. — Nem megmondtam tegnap, hogy délután ezt haza kell szállítani! Mit csinált maga eddig? — Dolgoztam, csókolom . . . — Dolgozott? Mit? — Ugyebár . . . — Semmi ugyebár — lépett beljebb a főnökasszony. — Unom már az örökös magyarázkodását. Itt dolgozni kell. Hogy képzeli maga ezt Kecskés úr? Hogy én fizessek, közben meg csak szöszmötöl, mint egy cukros bácsi. Pataki felemelte fejét. Az asszonyra nézett. Arca, nyaka és feszesre szorított nagy mellehalmának teteje piros volt. Mint a napon érett cse­ resznyepaprika. Kis, gömbölyű méregzsák, gondolta. Biztosan szeplős, még a vastag combja is, mosolygott magában. 30 �— De kérem . . . — Határidőre vállalom a munkát, le is kell adnom, itt nem lehet totojázni, érti Kecskés úr? El kell kapni egyszer ezt a nőt, harapott szája szélébe Pataki, mert addig ez nem nyugszik. Az utóbbi időben minden napjukat megkeserítette az asszony veszekedése. Mindig kevés volt az, amit végeztek és sohasem volt jó. És hol neki esett, hol meg Kecskésnek. De Pataki a legnagyobb veszekedések után is csak vállát rángatta: engem nem érdekel, csak fizes­ sen. Már el is felejtettem. Kecskés úr, maga is fütyüljön rá! Kecskés azonban a nagyobb veszekedések után még másnap is izga­ tott volt. És szomorúbb, és többször fogta el a köhögési roham. — Most is, mit tátja a száját, mint egy kölyök, ha szoptatós dajkát lát, miért nem dolgozik közben? — Kérem, én, ugyebár . . . — Na, rajta, dolgozzon . . . Magát úgy kell biztatni, mint az aszonynak az urát az ágyban a kötelességére. Siessen, érti? Megfordult és gyorsan lement a lépcsőn. Kecskés fátyolos tekintettel nézett Patakira. Pataki mosolyogva le­ gyintett, aztán jobb kezének mutatóujjával megkopogtatta a homlokát. Bolond ez a nő. Az öreg segéd még serényebben mozgott, kopogott a kalapáccsal. Kockás inge csontos testéhez tapadt, átnedvesedett. A szellőztetőn alig jött be egy kevés levegő. Amikor Kecskés a heverő másik oldalára ment, odasúgta Patakinak. — Hallotta? Pedig, Pataki úr, maga a tanú, hogy hajtom magamat. De kérem, hiába az igyekezet . . . Nem sokáig bírom így . . . — Ne törődjön vele, Kecskés úr! Holnap rajtam a sor. Ha nem kapja el a gépszíj, ha nem nyugszik meg, isten bizony én kapom el, de azt meg­ emlegeti. — Meg kell őt is érteni, kérem. — Meg, meg. De, ha én elkapom . . . A levegőben csavarintott egyet, mintha egy csirke nyakát tekerné ki. Kecskés ismét sebesen kezdett dolgozni, Pataki is rákapcsolt. Tulajdon­ képpen mi tartja itt? Az a napi ötvenes, amit túlórával megkeres. Mert kell a pénz. Így nyugodtabban gyűjtögeti a pénzt, mert ruhára is jut, meg haza is adhat. Volt úgy is, hogy egy vasárnap kétszázat legombolt a főnök­ nőtől a sürgős melóért. Hol tehetné meg ezt másutt? Sehol! Sem állami vállalatnál, sem szövetkezetben. De ez istentelen munka, amit az asszony mellett már nem vállalhat. Mert melyik bolond asszony az, aki engedi, hogy minden este holtfáradtan feküdjön mellé az ura? Az öreg segédet ismét gyötörte a köhögés. Homloka verítékben úszott, az arcára rakódott porban barázdákat húzott egy-egy legördült csepp. — Üljön le! — szólt rá Pataki. Üljön le — ismételte meg, amikor látta, hogy Kecskés a feljáró felé les. 31 �Az öreg leült, balkezébe fogta zsebkendőjét, törölgette arcát, közben ravaszkásan Patakira hunyorított és a kalapáccsal veregetni kezdte a he­ verő lécét. Pataki fütyentett. Tanul az öreg, gondolta. Túljár a pulyka­ mérges tyúk eszén. Az üzletajtó csengője felberregett. Megkönnyebültek. Amíg az ügyfél ott van és egyezkedik, a főnökasszony se lát, se hall. Kecskés nehezebben szedte a lélegzetet. Hátrahajtotta fejét. — Csak a köhögésem szűnne meg. Néha hajnalban a köhögésemre ébredek, olykor egy óra hosszat is krákogok, aztán meg nem tudok elalud­ ni — mondta halkan az öreg. — Egy ismerősöm Tapolcát, Miskolc-Tapol­ cát ajánlotta. De oda nem utalnak be. Különben, ha beutalnának, akkor se mennék el. A feleségemet nem hagyhatom. Ő is beteg. A gyerekek felfelszaladnak ugyan, de nekik is megvan a maguk gondja, baja. — Mindenkinek . . . Adja csak ide a szöget, körülverem én egy pilla­ nat alatt, addig meg csücsörésszen ... Kecskés tekintetét a feljáró felé fordította, fülelt, hogy nem szalad-e fel a főnökasszony. Amikor ismét csilingelt a csengő, tudta, hogy elment a vevőféle, felállt, odalépett a heverőhöz. Tenyerét nadrágjába törölte, aztán végigsímította az égszínkék bútorhuzatot. — Nagyon szép anyag. Ilyen anyaggal öröm dolgozni — mondta. — Öröm a fenét. A meló, meló, Kecskés úr, akkor is ha príma anyag, akkor is, ha maradék áru! Ne legyen már olyan szentimentális! Ha lega­ lább többet fizetne érte — integetett lefelé, ahol a főnökasszony üldögélt. — Ja, kérem, valamikor úgy volt. — Valamikor? Az már magát sem érdekli Kecskés úr, mert már egyformán fizetnek a melóért, akkor is, ha lóg egy keveset, akkor is, ha agyondolgozza magát. — Ezt a kevés időt már csak szeretném kihúzni valahogy . . . — Kihúzza. — Csak itt — kopogtatta meg a mellét — egyre nehezebb. Fulladok. — Na, fejezze csak be és szóljon a főnökasszonynak! — mondta Pataki és visszament a fotel kárpitozásához, feszítette ki a hevedereket. Két óra múlva Kecskés boldogan mosolyogva nézte a befejezett heverőt. — Gyönyörű. Szinte sajnálja az ember, hogy használni fogják. — Pedig azért csináltatták, Kecskés úr.Ezen is. úgy fognak aludni, meg kamatyolni, mint a többin. — Szép, nagyon szép — mondta az öreg, mintha nem is hallotta volna Pataki szavait. — Mindig ilyen szép pasztellszínű kárpitos bútorra vágytam . . . — Vágyott? — Vágytam bizony, de ez olyan drága volt, hogy csak vágytam rá ... — Én meg nemcsak vágyni fogok rá, hanem meg is csinálom magam­ 32 �nak, ha beledöglök is. — Maga még fiatal, Pataki úr. De amikor én ilyen fiatal voltam . . . — Tudom, tudom — nevetett Pataki. — Más világ volt. Ez az én szeren­ csém, mert engem a guta megütne, ha most lenne az a „más” világ. — Trécselünk, trécselünk — csapott le rájuk az asszony. Nem vették észre, hogy mikor jött fel. — Én meg fizessem magukat, mi? Fürdős kur­ vának néznek, aki örökké sírok maguknak, hogy dolgozzanak is azért a pénzért, amit kiszednek belőlem. Kirúgom magukat innen. Mehetnek a francba. Én nem rimánkodom. A pénzemért kapok még embert, olyat, aki dolgozik is. Értették? — Miért? Mi talán nem dolgozunk? — Pataki ledobta a hevedert. Kecskés eltolta a szögesládát. — Kész. Készen vagyok, főnökasszony. Éppen szólni akartam . . . — Szólni? — Igen. A Pataki úrral csak egy szót váltottunk. Siettem, kérem ... — Fogja már be a száját! Tegyék le ide a feljáró mellé és kezdjen a fotelágyhoz! Ezt rögtön elviszik innen, azonnal telefonálok, hogy kész. A feljáró mellől elrakták a kereteket, óvatosan odatették a heverőt, úgy, hogy ha jön a tulaj, könnyedén leereszthessék a lépcsőn az üzletbe, aztán vihessék ki a tehertaxira. Mert az is az ő dolguk, a trógerolás. — Itthagyom ezt a deszkakoporsót. Az ember majd megfullad itt és akkor még a képembe másznak — dohogott Pataki. Aztán arra gondolt, hogy azért ma is muszáj lesz túlóráznia, mert kell az az ötvenes. Segített feltenni a bakra az új keretet. — Másutt se jobb, Pataki úr. Tűrni kell — bólogatott Kecskés. Ko­ pott fekete sapkája szürke volt a portól: mint az arca. — Tűrni? Az istenbe! — Kerülni kell a veszekedést! — Hát lehet? — Muszáj. Én ma nem túlórázom, inkább elmegyek. Az én szimatom nem csal. Ma olyan kedve van, hogy baj lesz. Nem akarja abbahagyni. Lentről nem szűrődött fel semmiféle hang. Az asszony már negyed­ szer tárcsázott egy számot, de szüntelen foglaltat jelzett. Lecsapta a kagylót, elővette a könyveket és egyeztette a számlákat. Könyvelt. Össze­ adott, kivont. Az adóját számítgatta. Aztán a segédnek fizetendő öszszeget. Nem érdemlik meg, vörösödött el az arca, csak kilopják a zse­ bemből a pénzt. Újra tárcsázott. Hiába. Felment a lépcsőn. — Ez a dög úgy sürgette, most meg nem tudok vele beszélni, hogy vigye innen a fenébe ezt a heverőt, mert nincs hely, meg kell a pénz. Egy ezressel tartoznak. Kecskés már a fotelágy kárpitozását készítette elő sürögve-forogva, hogy lássa a főnökasszony: dolgozik ő, termel ő, behozza ő azt a pénzt, amit kifizet neki a főnökasszony, be bizony, kétszeresen is. Pataki megszokott, tempós mozdulatokkal dolgozott: hallgatni arany. 33 �Ma valóban nagyon paprikás a méregzsák. — Lemegyek. Mégegyszer telefonálok. Úgy sürgették, hogy otthon is felhívtak. Most meg . . . Na, dolgozzanak, dolgozzanak . . ! Az asszony türelmetlenül próbálta hívni a számot. Végre kicsengett. Sokáig nem vette fel senki a kagylót. Aztán egy ideges női hang: Tessék. Vendégek érkeztek. Majd holnap reggel. Nem dől össze a világ. Persze, hogy nem. Igen, reggel, reggel. — Jó éjszakát, főnökasszony! — köszönt Kecskés abban a pillanat­ ban, amikor az asszony letette a kagylót. — Hová megy maga, Kecskés? Nem akar dolgozni, mi? — Orvoshoz megyek. Most nem túlórázhatok. A köhögésem erősödik. Gyógyszert kell feliratnom, de holnap . . . Már az ajtó előtt állt, kinyitotta, kilépett rajta megkönnyebbülten. Az asszony megállt a feljáró fele útján. — Sírba visz ez az öreg. Kirúgom, kirúgom. — Ledolgozta . . . — Mit? Annyi a munka, hogy ki se látszunk belőle, ő meg elmegy. Ha derogál neki a meló, menjen a francba a vén strici. Biztosan vitte a fene a talponállóba. Leszopja magát, aztán reggelre nem marad ereje dol­ gozni. — Az öreg nem iszik — mondta Pataki nyugodt hangon. — De rossz hallgatni, ahogy köhög. — Mi közöm a köhögéséhez? Nem ingyen köhög. Feljebb ment. — Meg honnan tudja azt maga, Pataki, hogy nem iszik, mi? Ittak már együtt? — Nem. — Akkor semmit se tud. Én viszont tudom, hogy mennyit bír beve­ delni. Én tudom, nagyon is jól tudom. De most már kirúgom a hasznave­ hetetlen vén trotyliját. — Dolgozik, mint egy barom. — Dolgozik? — nevetett fel az asszony gúnyosan. — Több haszon lesz egy inasból. Érti, Pataki, egy inasból. Nekem is, magának is. Felemel­ ném a fizetését. Pataki elengedte a hevedert. A polcról levett egy cigarettát, rá­ gyújtott. — Mennyivel? — Megegyeznénk. Ha az inassal elvégzi a munkát. Pataki kifújta a füstöt. Az asszonyra nézett. — Mégis? — Két forinttal, érti, Pataki. — Kevés. A cigaretta a szájában lógott. — Majdnem ötszázzal több egy hónapban. Az magának kevés? 34 �— Attól függ — lesett Pataki a főnökasszonyra. — Mitől? — Hogy miért kapom. Mert, ha az öreg helyett is nekem kell elvé­ gezni a munkát, akkor kevés. — Az inassal. — Az csak lábatlankodik. — Hát mennyit akar? — Öt forint emelést. Óránként. — Menjen a fenébe! Hülyének néz, akit csak úgy ráz át, ahogy akar? — Maga akar átrázni főnökasszony. Kirúgja az öreget, és velem akar­ ja elvégeztetni a munkáját is. — Pataki, azt hittem, hogy magának több esze van. De éppen olyan hibbant, mint az öreg. Amikor Pataki elköszönt, az asszony éppen csak biccentett. Bedilizett teljesen, gondolta Pataki. A közeli talponállóban megivott egy pohár hideg sört, és már indulni akart, amikor kissé tántorogva mellé lépett Kecskés. — Sosem iszom, de most örömömben két féldecit is megittam egy szakival. — Örömében? — csodálkozott Pataki. Ugyan milyen öröm érhette az öreget? — Kiírt az orvos. Na ez, nem öröm. De találkoztam egy szakival. A sógora kárpitos műhelyében dolgozik. Éppen keresnek egy embert. Meg is egyeztünk. Átmegyek. Én mondok fel a főnökasszonynak, hihihi. ha kiír az orvos. Érti, Pataki úr? Isten éltesse! De maga egy szót se szóljon! Hadd essen majd a nagy fenekére a meglepetéstől. Elvitték a heverőt. Szép munka volt. Micsoda anyag! Az az égszínkék bútorhuzat. Csettintett ujjaival, aztán szó nélkül otthagyta Patakit. Pataki reggel egy pillanatig töprengve állt az üzletműhely előtt, aztán hirtelen rádöbbent, hogy az öreg nem jön, beteg, elindult a főnökasszony­ hoz a kulcsért. Csak azt tudta, hogy a harmadik házban lakik. A névtáb­ lán kikereste a nevét. Gyalog ment fel a második emeletre. Az asszony csak megnyitotta az ajtót és nyújtotta a kulcscsomót, de hirtelen viszakapta a kezét. Pataki, maga jött? Hát az öreggel mi történt? Na, jöjjön be! — Nem tudom. Tegnap orvoshoz ment. Biztosan beteg. Az asszony öszehúzta magán a pongyolát. A kulcscsomót kezében szorongatta. — Beteg? Amikor itt a sok munka? Még ilyet! . . . Mondja csak, Pataki, gondolkodott azon, amit tegnap mondtam? — Hát . . . — Jöjjön be a szobába, ne itt beszélgessünk! Rendetlenség van ugyan . . . Előre ment, néhány apró fehérneműt összekapkodott. — Nos? Gondolkodott? 35 �— Én melóznék, ha kell, de akkor tudni akarom, hogy van-e ered­ ménye — dörzsölte össze ujjait. — Értem. Üljön csak le! Értem. Nézze, Pataki, három forintot eme­ lek, mert tudom, ha akar, dolgozik. Pataki nem mozdult a szoba közepéről. — Nálam van és lesz is munkája, Pataki, ha megegyezünk . . . — Nem rajtam múlik — mondta. — Nem? — nevetett fel az asszony. — Egyszóval csak rajtam? — Mert ugye az öreg helyett is el kell végezni a munkát. — Az öreg helyett? Kit érdekel az öreg. — Az asszony legyintett. Közelebb lépett Patakihoz. Alig ért a válláig. — Idehallgass Pataki — tette a segéd vállára a kezét — emelek még egy forintot, érted? De akkor minden reggel te jössz fel a kulcsért, érted, Pataki? Neked kell jönnöd. Meg este, ha bezársz, és akkor, akkor majd megint emelek. És meglesz az ötforint emelésed. Forró tenyerét Pataki tarkójára szorította. — Akkor megegyeztünk, Pataki? A segéd bólintott. Az asszony hónaaljáig húzta a takarót és nézte, hogy öltözködik Pataki. — Nyisd ki azt a kis szekrényajtót! Önts magadnak egy pohár konya­ kot! Meg nekem is. Ilyenkor nagyon jólesik. Pataki szó nélkül tette, amit az asszony mondott. Milyen rózsaszínű a karja még most is, mintha lázas lenne, gondolta, amikor átnyujtotta a poharat. Megitta a konyakot, aztán lassan oldalra hajtotta a takarót az asszonyról. Meglepődött. Csak most látta, hogy milyen kihívóan, hetykén, feszesen nyújtózkodik előre a nagy holdudvarú két halom. — Menj most! — mondta az asszony, amikor a segéd lehajolt és megsímogatta. — Lehet, hogy érte küldenek az égszínkék huzatos heverőért. De az ezer forint nélkül ne add oda! Pataki fütyörészve indult a műhelybe. Az üzlet-műhely előtt, a rollónak támasztott háttal Kecskés ült. — Kecskés úr, mit keres itt? Kecskés véreres szemét ráemelte. Tekintete vizenyős, zavaros vol. — Láttam amikor bementéi a ringyóhoz. — zihálta. — Szóval össze­ fogtatok? Kitúrtok. Engem, az öreget. Aljas dög vagy te, Pataki, nem szaki. Hogy megkapd a nőt, kitúrsz, elzavarsz betegen. Kiveszed a szám­ ból a falatot, mert öreg vagyok. Te senkiházi! Feltápászkodva és káromkodva, dülöngélve elment. Pataki szólni sem tudott a meglepetéstől. Sokára ocsúdott. Akkor teljes erejéből belerúgott a rollóba. — Az úristenit ennek a rohadt világnak! Mintha én tehetnék erről! 36 �Jobbágy Károly Örök párbeszéd ÁDÁM: Ne nézz hátra! Ügy is tudod, hogy én jövök mögötted, S ha visszagondolsz rá, emlékszel is, hogy időtlen idők óta járok a nyomodban, te őzléptű, riadt-tekintetű. Ne fuss előlem! Ügy is tudod, hogy nincs hová menekülnöd, kicsi a világ, mindenütt utolérlek, s rádszegezem vádoló tekintetem: Miért nem akarsz az enyém lenni? Ne fogd be füledet! Mindenütt hallod ziháló lélegzetem s ereim hangos dobszavát, s szíved már ehhez próbál igazodni. Mert meglehet, hogy csak hisztéria a szerelem és ahogy egy orvos mondta: alhasi vérbőség;, de ha körülnézel e földön, ami szép — ebből született, pelyhes madarak, villogófogú medvék, zsurlók, pálmák s óriás jegenyék. Hajtsd le a fejed, ne ellenkezz tovább! Add meg magad, s állj meg, míg utolérlek! ÉVA: Míg szólsz hozzám és rutinos szavakkal És sokszor próbált szép tekinteteddel Méricskéled az utat felém, Magad sem látva, mit akarhatsz tőlem: Könnyű szédülést, vagy örvénylő vihart, Nem tudod, hogy rég bennem élsz már. 37 �Szemedből nézem szánalmas magam, Mint épít gyáván falat közénk Félbemaradt mozdulatokból, hideg szavakból, Egy fehér mirtusszal megvert nemzedék hideg képmutatásából. És míg vallasz indulataiddal, Belőlem szólsz a piros félhomályban. Hiába menekülök bűvös körödből, Ügy futok előled, hogy viszlek magammal. ÁDÁM: No, ugy-e jó? És nem is bánod, hogy konok voltam és betörtem hozzád, s felgyújtottam körülötted a világot. Lomha békéd és könyveid nyugalma helyett e csendes, szép csatározások rabolják el a délutánjainkat. De ne sajnáld, mert ez a teljes élet! Hazugság e nélkül a világ. A lét titkainak kapuja csukódik ránk, s a legszebb öröm, amikor ágyad ringat. (Akár a boldog állatok — lihegve és fel felhorkanva bírkóztunk, — bőröd csillogott s áttüzesedett arcod hamva. Szép, csontból, húsból faragott szobrom, te fölöttem toronyló, lehúnyom szemem, te vagy ott éjszakáimra felfeszítve.) Úgy-e jó így, nagy futások után, a nagy magasba-kapaszkodások múltán elnyúlni egymás mellett? Este van. Besötétedett. Elnyugszanak a ménesek, a futkosok, a horkanok, A korom éjben más nem világít, csak a melled, ó, csak a melled! ÉVA: Én nem élek már napok óta, csak benned és [általad kedvesem. 38 �Messze van tőlem most a világ, csak magamra [figyelek, Meg Rád, aki testemnek zárait felnyitod És egy új kozmoszba röpítesz magaddal. A tárgyak megszöknek előlem És az emberek két fényév távolságból szólnak hozzám. Alomköd ül a valóságon és álom lesz az érzékelhető [valóság. Jössz és mész — ez az új mértéke az időnek, üzenetet csak hangod hoz az ajtón túlról, Mellyel magunkat egymásba bezárjuk. Ne kérdezd — ki tudhatja? — meddig tart sorsunk [öszefonódása. Egy életet átélhetünk rövid idő alatt. Sejtjeink őrzik majd egymást, ha már tudatunk Más felé fordul, vagy fénye kihúny örökre. ÁDÁM: Mi van veled? Itt vagy és mégis távol. Hideg szemed lassan átsiklik rajtam s nem torpan meg villámot vetve nálam, mint nem is oly rég, mikor rámtaláltál. Búcsúzni készülsz? Hová, merre mennél? Hideg a világ, senki nem takar be, s ha hőség tombol, csak én vagyok árnyék, amely megment, ahová meghúzódhatsz. Mi taszít tőlem? és kihez, mi csábít? Hogy én? Hogy rajtam érzed ugyanezt? Hogy én lettem merengő, eltűnődő? Hogy én mennék, ha kezed elereszt? . . . Fáradt vagyok csak. Ne vedd észre rajtam. S talán igaz, hogy két szemem lehúnyva látni vélem az elveszett szabadság hajdan bekószált, izgalmas világát... A véletlen találkozásokat, éjszakákat az új, idegen ágyban, soha többé nem hallott nevetések csiklandozzák fülemet izgatóan ... De ne búcsúzz! Még fázom nélküled, el sem tudom képzelni a világot napfényt hintő meleg mosolyod nélkül, mélybevonó ölelésed nélkül. 39 �(Mikor a ruhám nálad levetettem, egyszeriben védtelen, csupasz lettem, s az is maradtam, már hiába öltözöm bármi maskarába, sisakba, vértbe ... — páncélinget ölthetek, semmi nem segít, tekinteted átveri mindet, s belát kis-gyermek énemig, ahol sarokba félve megbútt, riadt kölyökként sírdogálok . . . Nagyanyám letérdeltete tt a két ágy közé büntetésből a nagy, kék, zsírosbödön mellé. Fölöttem aranyos keret. Szűzanya néz rám — mindig rám néz — Konokul megbúvok alatta, vígasztásul, könnyes szemmel, lopott, hideg zsírt nyalogatva.) ÉVA: Nem búcsúzom. Magam kellene megtagadnom Ha tőled elszakadnék. Az éjszaka felé fordulni nem akarok, a semmibe visszahullani nem akarok. Szívósan törnek a növények a fény felé A föld alól, a föld felett is Ha sötét sarokba állítják őket; Te napja lettél lelkem legjobb indulatainak, melyben gunnyasztó csíráim szárba szöktek sugaradtól. Nem hagyhatom pusztulni immár. Megfúrom kutadat a szép szerelem jogán, ha inni nem adsz vizedből. Megrontom kovászodat a jó szerelem jogán, ha enni nem adsz kenyeredből. Szétszórom parazsadat az élet jogán, ha nem juttatsz melegedből. ÁDÁM: Nem történt velem semmi, semmi. Szeretlek is, de elfáradtam. 40 �Bika-bánatok megtiportak, régi derűmnek vége van. Fáradt vagyok a bujdosásra, kilépek hát az űrhajódból, száguldj tovább valaki mással! Engedj zuhanni egymagam! Biztonság kell a szerelemhez, határtalan hit önmagamban, hogy jogom ez, s mindig velem lesz a jószerencse, hír s a hit... Fordulj el drágám! — siess innen, keress magadnak győztesebbet! S most én mondom: ne nézz rám vissza, mikor önvérem elborít! ÉVA: Szabadulj hát! Szállj csak gyönyörű madaram! Felbontom az együtt szőtt köteléket. Ne béklyózzon megunt szerelem, sem vélt kötelesség, sem szemem könyörgő sugára. Tiéd a világ, szállj hát gyönyörű madaram! Fürödj új napok sugarában. (Megjelöltelek magamnak örökre, úgyis veled leszek, ha emlékem is kihull belőled.) 41 �Vidor Miklós Kerekecske-gombocska 1 Indalinét takarítás közben érte az éles, kurta csengőszó. Domsits állt az ajtóban daliásan, kreolbarna mosolyával. — Csókolom kezét. Szabad egy szivességre kérnem? Az asszony önkéntelenül összébbvonta magán nagyvirágos pongyo­ láját. — Pénzt várok, de nincs időm tovább maradni. Ha átvenné részemre. Ez alatt a két praktikusan szabatos mondat alatt Indaliné úgy érezte, Domsits sötét, röntgensugarú szeme végigtapogatta gömbölyded formáit. Egy tapodtat sem hátrált volna, mert még egyedül marad ezzel a szoknya­ bolonddal a tenyérnyi előszobában, ahol épp annyi a hely, hogy a falnak szorítsák. — Nem hiszem, hogy a postás kiadja, — mondta elszürkült hangon, még mindég pongyoláját markolva. Domsits vállán átvetve viselte esőköpenyét, mint kendőjét egy torrero. Sűrű, hullámos haja, gonddal nyírt bajuszkája, gyöngyház nyakkendőtűje mind egy hivatás jelvényeiként hatottak az asszonyra. — Majd rámosolyog szépen, — s mindjárt megmutatta, hogyan kép­ zeli. Aztán udvariasan elbúcsúzott s indult a lépcsőn lefelé. Indaliné becsukta az ajtót, szárazat nyelt. Bement, tanácstalanul né­ zett szét a szobában, mintha elfeledte volna, hol hagyta abba a portörlést. A szék támláján férje barnaszínű házikabátja maga az otthonos biztonság. Fölemelte a telefonkagylót, letárcsázta a számot. Még nem tudta, mit akar mondani, arra vágyott csak, hogy a hangját hallja. De Indali hivatala makacsul mással beszélt. 2 Jutka az alacsony irattartón ült és időnkint ilyeneket mondott a te­ lefonba: — És akkor mi van? ... No jó, hagyjuk! ... Persze, az lenne neked egy műsoron kívüli vasárnap! — közben lógázta hibátlan ívű lábát s elfintorodott, mert fölfedezte, hogy harisnyáján fut a szem. A vonal tulsó végén egyenletesen duruzsolt a kitartó bariton. A sarokra állított íróasztalnál Máderné főzőkanálból hegyezett kötőtűi vívtak egymással, mert vastagszálú kötés a divat. Micsoda harc volt meg­ szerezni ezt a csauszínű fonalat! Már fehéret akart festetni, mikor az unokahuga meghozta Bécsből. Klári a gépíróasztalnál tízóraizott és odaadón hallgatta Máderné készülő kardigánjának történetét. Indali fölpillantott fuvarleveleiből. Komoran, szemrehányón. Lekoppantotta golyóstollát. Semmi hatás. Máderné már a kötésmintánál tartott. Jutka elunta a negyedórás telefonbeszélgetést: — Most ugysem tudunk megállapodni semmiben. Hívj holnap! — s megnedvesített ujjával pecsétet nyomott a futó szemre. Odapördült Klári elé: — Mit hoztál tízóraira? 42 �Indali széke keményen megreccsent: — Átmegyek az irattárba! — Mert ez a női szakasz még megbolondít! — fuvolázta utána Jutka, amint bezárult az ajtó. — Micsoda nikotex-pasas! — Füstszűrős nikotex! — legyintett Klári, aki pedig nagy dohányos hírében állt. Kicsippentett egy uborkaszeletet Jutka csomagjából és diadal­ masan a magasba tartotta: — Kicsi asszony, kicsi otthon, házikoszt reggel­ től estig! Máderné ölébe eresztette a kötést: — Nono! Az ilyen jámborképűek a legnagyobb disznók! Én nem le­ pődném meg, ha kéjgyilkosságon törné a fejét! A lányok mulattak. Egyszerre megjelent előttük Indali, amint foszforeszkáló szemmel kuszik elő a szabadsághegyi bokrok közül, s véres kését a fűbe törölgeti. — Én mesélhetnék nektek egyetmást. Értek már meglepetések az életben. — Máderné sötéten elhallgatott. Indali sorsának fonala ekkor feszült meg a három párka ujjai között. De ő maga még boldog tudatlanságban kotorászott az irattár poros polcain. 3 A g.-i kiszállásra alig egy hét mulva került sor. Indali mellé Klárit osztották be. Szobát foglaltak számukra, mert egy nap alatt nem végezhetik el a g.-i telep ellenőrzését. A vonaton Klári be akart menni az étkezőbe, de Indali takarékos lovagiassággal elővette felöltője zsebéből a zsírpapírba csomagolt két son­ kás zsömlét, s megosztotta vele. Más aztán nem is történt, Klári kifelé bámult az ablakon, dudorászott közben, míg Indali keresztrejtvényt fejtett. A szállóból egyenesen a telepre mentek s ott is maradtak a munkaidő befejeztéig. A nap enyhén sütött még, a tornyok mögül kékesen rajzolód­ tak ki a környező dombok. Indali a főtéren a Széchenyi-szobrot kezdte lelkiismeretesen tanulmá­ nyozni. — Mi az, ezt is leltárba akarja venni? — szól rá a lány. — Jöjjön, sétáljunk inkább egyet. A férfi gondterhelten huzgálta kesztyüjét. — A múzeum, sajnos, zárva van már. — Kit érdekel a múzeum? Van itt valami liget, mindenféle díszcser­ jével. Indalit meglepte Klári botanikai érdeklődése. A park csavaros útjain a lány bizalmasan belékarolt: — Tudja, hogy fura dolgokat suttognak magáról odabenn? — Rólam? — Csak ne adja az ártatlant! A talpig tisztviselő-szürkébe öltözött Indali megrendült. — Sötét kaméleon maga, — fogta andalgósra léptüket Klári. — Mond­ ja, mindig így főzi a nőket? 43 �— Nee-nem egészen értem . . . hoo-hogyan gondolja? — Milyen angyalian dadog! Ezt a stílust eszik a pipik, mi? Bevall­ hatja, most civilben vagyunk! Még bele is pirul, őrület! Szédíteni akar? Ezért bulizta ki ezt a hivatalos utat kettesben? Indali nem tudott mit kezdeni a hóna alá furakodott lánykarral. Az egészben volt valami végtelenül valószerűtlen. Zavartan megtorpant. — Épp itt kell lehorgonyoznia előttük? — intett a padon megbújó pár felé Klári. — Hagyjon mást is érvényesülni. Visszafelé Indali szorosan hátrakulcsolta kezét, nehogy a városon is karonfogva vonszolják végig. Hosszan időzött szobájában, hogy húzza az időt. A lány már az éttermi asztalnál várta vacsorához. Feszelgőn ült le, megreszelte torkát, ahogy odahaza, értekezleten szokta, fölszólalás előtt. — Tulajdonképp . . . szerettem volna . . . megkérni valamire . . . — Inkább vacsora után, jó? Meghalok az éhségtől! Nézze, van velő­ rózsa rántva! Tartárral! Imádom! Indali rágta az örömtelen bécsiszeletet. Az egyoldalú társalgást Klári­ ra bízta. Akár egy patak csobogna mellette. Később, a feketénél a lány finoman odanyomta ruganyos mellét Indali karjához, s félig leeresztett szemhéja alól delejezőn megkérdezte: — Mire is akart kérni az előbb? A könnyed érintés újszerű volt és szokatlan, mint az első zuhanás a hullámvasúton. A férfi lesütötte szemét s az elszökött mondatot kereste. — Az volt a fejemben ,hogy . . . izé . . . holnap, holnap, ha bemegyünk, nem szabad elfelejteni... de mit is? Ejnye, látott már ilyet? Épp a leg­ fontosabb ... — diákkorának kétségbeesett szalmázásai rémlettek vissza. — A józanságával őrjíti meg az embert! — suttogta a lány premier planból. Ebben a meghitt pillanatban bukkant föl a bejáratból Domsits, a ve­ szedelmes hírű, daliás Domsits. Vidáman köszöntötte Indalit, jobbját a magasba lengetve bajtársiasan, az üdvözléssel mintegy gratulálva. — Ki ez? — érdeklődött Klári. Indali kihajtott egy nagy pohár szódát ,csak aztán válaszolt: — A szomszédunk, otthon ... Klári csupa kedvesség lett: — Azért még nem kell elkeserednie, — s fejét vigasztalóan odaejtette Indali lejtős vállára. 4 Állt a rideg szállodai szoba ablakában, s táncoltak előtte a domboldal távoli fényei. Az előbb vált el a folyosón a lánytól, fülében volt még utolsó mondata: „Aztán nehogy megpróbáljon éjszaka beszökni hozzám a 126-osba!” Fejét a hűvös üvegnek hajtottta. Gyomrában az az ostoba hullámvasút-kevergés. Ha akkor, az első pillanatban fölkel, odainvitálja aszta­ lukhoz Domsitsot, önként kilép a játékból. Azok ketten mar a parketten csoszognának és ő nyugodtan hajthatná álomra fejét. 44 �Megfordult, mintha beérhetné még az elszalasztott alkalmat. Talán még ott találná az étteremben Domsitsot, mnidjárt megmagyarázná neki. . . csakhogy az már nem az igazi. Tagjai megreszkedtek. Most értette meg. hogy csapdába került. Kilépni a folyosóra? Esetleg épp Kláriba fut, s akkor aztán sose mossa le magáról, hogy hozzá lopakodott, a szobájába akart besurrani. Összeomlottan fordította rá ajtajára a kulcsot. Legszívesebben hatósági segítséget kért volna: pecsételjék rá kívülről az ajtót, s reggel nyilvánonosan bocsássák ki innét. Kifelé fülelt, nem hall-e máris női ruhasuhogást, óvakodó lépteket a folyosóról. Elképzelte a saroklámpa fényívén átsuhanó árnyakat. Domsits­ ot, amint a kulcslyukhoz hajolva bebocsátásért ostromolja Klárit. S hajnal­ ra egy tőle, Indalitól elcsent monogrammos zsebkendő kerül elő a lány vánkosa alól. Már látta magát elveszetten, tönkretéve a vidéki szálló fél­ homályos alvilágában. Az a bűntársi kézlengetés odalenn az étteremben! Domsits! Domsits, aki a tej csarnokban viszketős kis suttogások között vásárol egy kiflit a csinos elárusítőnőtől. Aki csatakos estéken idegen nőket kormányoz elő gyanús kapualjakból, s egyetemista lányok után futkos a Károlyi-kertben, míg felesége friss vacsorával várja otthon.Indali résztvevő gyöngédséggel idézte föl a félénk, őzikeszemű asszony alakját. Valahányszor összetalál­ kozott vele a Baross-utcai ház lépcsőjén, ösztönösen mélyebben emelte meg kalapját, mintha a tisztességes társadalom együttérzését kivánná tolmácsolni. Minek nősül meg az ilyen ember? Mert, hogy a Klári-félék mért nem mennek férjhez, azt már értette. De ő, mit keres közöttük ő, ebben a fo­ gadószobában, ahol tegnap még isten tudja, ki rugta le a cipőjét. Rótta éberen a mosdó s az ablak közötti keskeny csíkot. Valamit tennie kell. Holnap, holnap első dolga lesz, hogy beszél Domsitscsal. Kikéri magá­ nak. Igen! A leghatározottabban elutasítja az efféle cinkos lengetéseket. Ettől megnyugodott kicsit. Gyanakvón megvizsgálta az ágyneműt, aztán nekiszánta magát, hogy levetkőzzék. De a reggeli portás nem tudott Domsitsról. Ilyen nevű vendég egyál­ talán nem lakott a szállodában. És az étteremben is hiába meregette utána a szemét. A hidalgói profil tegnap este egy percre húzott csak át az aszta­ lok között, hogy a görbe utakon járók gyakorlatával belevesszen a megfog­ hatatlanságba. A szálloda kapujában sebesen odafordult a lányhoz: — Menjen csak előre, én még beugrom a borbélyhoz. Klári meg sem kérdezhette, eszébe jutott-e, mit nem szabad ma elfe­ lejteniük. Vállat vont, elindult a telep felé. Indali becsúszott a forgatható székbe és elsüllyedt a nyakába dobott lepel alatt. 5 Domsits leszállt a villamosról, befordult a Kálvin-térről a Barossutcába. Most nem volt daliás. Hazafelé tartott, az otthon szelíd unalma 45 �már itt a sarkon elébejött. Hanyagul eleresztette magát, mint a kulisszák mögé érő színész. A kapuban Indaliba botlott. A nyomatékos kalapemelés jólesően visszahozta benne a két nap előtti képet a g.-i étteremben. — Hogy van Indali úr? — mosolyodott el. — Önre vártam, — hangzott gyászosan. Indali arcát szögletesre rán­ totta az elszántság. — Ha lenne öt perce . . . — Akár tíz is. — Domsits pártfogón belekarolt, s eltávolodott vele a kaputól. — Látja, jó szomszédok mindenütt összefutnak! — Igen. Már ott szerettem volna beszélni önnel. — Ugyan! Épp fontosabb beszélnivalója volt! — élénkült föl Domsits. — Hallja, aranyos az a barna baba! Csak gratulálhatok. — Kérem ... a hivatali kolléganőm ... — Persze, értem. Azért vitte le magával. Minek itthon bujkálni, koc­ káztatni a lebukást. Mennyivel okosabb vidéken dolgozni. — De biztosíthatom, Domsits úr, hogy félreért. . . — Hogyhogy? Maguknak nincs lakásproblémájuk? Vagy talán őnagysága ezt is megoldja? Óriási! Indalikám, maga egy zseni. Mert tudja, szép, szép a szerelem, de az összkomfort még szebb. Indali kivonta karját Domsitséból, szembefordult vele és kétségbe­ esetten följajdult: — Miért nem hallgat végig? Itt egészen másról van szó! Domsits bocsánatkérően emelte föl tenyerét. — Kérem, kérem . . . nálam megértőbb ember nincs. Bocsásson meg, ha megbántottam az érzelmeiben. Nem sejthettem, hogy ez . . . szent ügy. Indali nekidőlt a falnak, lehunyta szemét és végigtörölt homlokán. Olyan lett egyszerre, mint egy civilbe öltözött, nyilaktól keresztülfurt szent Sebestyén. Ködből értek el hozzá Domsits résztvevő szavai, hogy meg­ esik az ilyesmi mindenkivel, a nők kimarják a szivünket, mint a lúg, de azért vagyunk férfiak, hogy ne hagyjuk el magunkat. Fölemelte elkínzott arcát és rákiáltott: — Ha be nem fejezi, én ... én . . . — kifulladva levegőt vett s bele­ sziszegte Domsits megrökönyödött képébe: — Engem ne tévesszen össze sajátmagával! Én csak arra akartam megkérni, hogy törölje ki az emlékezetéből az egészet! Semmi lúg, meg kimart szív. . . és semmiféle barna baba . . . Érti? Domsits riadtan kapta körül tekintetét. Ha ez így megy, mindjárt cső­ dület támad az utcán. Józanítón, újjheggyel illette csak Indalit könyökét: — Nyugodjon meg, az istenért. Én is tudom, mi a diszkréció . . . csak nem képzeli! és elindult a lassan magához térő Indali mellett vissza a kapuhoz. 6 Domsitsné szemrehányóan pillantott föl az ajtónyílásra. Már nem tud­ ta az idejét, mikor ért haza a férje kapuzárás előtt. Most jön az engesztelő mosoly, a gyöngéd homlokcsók, a zsebéből elővarázsolt tábla tejmogyorós, 46 �— csakhogy ő már iszonyúan belefáradt. — Vacsoráztál? — kérdezte tárgyilagosan. — De édes bocikám, mi bajod már megint? Tehetek én róla, hogy agyonhajszolnak, rámraknak mindent. . .? — Én csak megkérdeztem, hogy vacsoráztál-e? Ha rossz a lelkiisme­ reted, arról magad tehetsz. Domsits megadón sóhajtott. Hiába, reménytelen az egész intézmény Ezért igazán kár idejében hazajönni. Leült felesége mellé az állólámpa fénykörében, könnyed rutin-mozdulattal szájához emelte az asszony kezét. Agya lázasan dolgozott. Ki kell találni valamit, gyorsan, akármit, csak ezt a dögvész hangulatot eloszlassa. Alulról lesett a fanyarkás kislányarcba, aztán vásottan elmosolyodott. — Te, bocika, képzeld, ahogy belépek a kapun, ki toppan elém, mint Indali! Ünnepélyes, akár egy temetésrendező: beszélni szeretne velem. Előbb nem értem, aztán eszembe jutott, hogy a múltkor véletlenül bele­ ütköztem valahol egy étteremben, amint életre-halálra főz egy kis nőt. Domsitsné álla megemelkedett egy parányit. A jelenetet próbálta maga elé vetíteni: a vendéglői asztalnál életre-halálra udvarló ferfit az idegen nővel, akinek nincsen arca. És akkor váratlan dolog történt. Indali emlék­ képe nem engedelmeskedett a ráparancsolt póznak. Nem volt hajlandó átvenni a szerepet. A suttogva előrehajló alak, amint összehúzott szemmel bűvöli áldozatát, minduntalan tulajdon férje maszkjában jelent meg kép­ zeletében. Ha Indalit ültette oda, az arctalan nő azonnal a jólismert, ked­ vesen gömbölyded Indalinévá változott. — És? — kérdezte hirtelen érdeklődéssel. — És most nekem esett, először könyörögve, aztán, mint egy tigris, hogy az istenért, még véletlenül sem áruljam el senkinek . . . Óriási, mi? — Domsits arca a megtalált téma fényében ünnepelt. Az asszony figyelmesen nézte. Aztán rábólintott: — Óriási. — Hát nem? — csodálkozott vissza férje. — Dehogynem! Te, amint Indalit rajtakapod! De legalább diszkréten megőrzöd a titkot. Ragyogó! — és a szelíd, ártatlan Domsitsné élesen, rikoltóan fölkacagott, mint egy nősténykeselyű az állatkertben. Domsits ijedten nézte feleségét. Valóban volt benne valami félelmetes. Mintha a fölismerés pillanatában saját sorsán nevetne, már a könnyek határán. De Domsits egész lénye ellene mondott minden tragikai elemnek, elhessegette ostoba gyanúját, s zavartan megpróbált vele nevetni. 7 Másnap délelőtt, mikor néhány percre magára maradt a hivatali szoszobában, Domsitsné föltárcsázta azt a fiatal mérnököt, aki már fél eszten­ deje hasztalanul kérte, hogy üljenek le egy feketére. — Ráér ma délután? Akkor várjon meg a Hóvirágban. Ötkor. Igen. Pontosan ötkor. Hangja aznap csengett utoljára ilyen felnőtt magabiztossággal, mikor letette az érettségit. 47 �Börcsök Mária Áldassék A cipész cipőt csinál a nőnek, akit szeret. Az ékszerész ékszert farag. Te költő vagy. S a verset újra csak én írom. Mindig én. Aggasd föl, tessék, ez is itt van, s tetőtől talpig színaranyban tükröd előtt forogj magadban, királyi ringyó, ferfikurva! Seregem széjjel eresztettem, országom érted dobra tettem, de kiürült a csodák zsákja, vadászhatsz most már más királyra. Jövőm rongyokban, mint a Jób, egy szemétdombon kuporog. Cseréppel vakar nyílt sebet. Áldassék mindenért neved! Sirályok Kritályrobbanás fehér szilánkjai, amelyeket nyitott mágnes tenyérrel a szélből leszedek. Képeslap Olajtól illatos bronzkelyhek a napon. És talpig ég. És égig Balaton. 48 �Bencze József Tollak villognak a ludakon... Tollak villognak a hidakon, keréknyomokban fut a por, az utca lángoló folyó, pupillájába bújni jó. Zabláján zörren vad zivatar. A dombok hajlatán Nap tántorog. Villanó kaszákkal áll a bál, ritmust lóbál a szél. Tudod-e a kigombolt ingű ég forró bűvöletét, mikor a dűlők s a rét között tüzet ringatva vetkőzött kaszások nézték az ég szemét? Csak az esti csók billenti helyre a szót, csak a felégett hátú Hold ... Reggelre cséplés lesz, dohogó, felhőkből vastag por omol, s a tuskón kalapált penge rég rozsdásodik, míg a tél szétosztja puha, hófehér kenyerét! Falusi vasárnap Otthon az öregek az ebédet várják, ingeket cserélnek egymást beretválják. Apám Keveset ölel meg. Gyöngyöket sír az én apám. Szeretne még élni. A táj felett lebegő hó festi be képét. Vacog a bánat kék szája szélén. Csoszog, papucsán zord láncokat csörget. 49 �Kussinszky Endre Tarka balkar Kora reggel erélyes csengetés az előszobában. Egyedül vagyok otthon, kapom a fürdőköpenyt, ajtót nyitok. Hatalmas batyu huppan a szőnyegre, s egy kormosszemű, lobogóhajú, alig húszéves, igazán csinos lány utána. — Gombát vegyenek — kínálja a batyu tartalmát — finom, friss gombát! — Nem kérek gombát — morgok — nem szeretem. — Akkor a kedves családjának! — erősködik, de hiába, a gomba nem kell. Nem és nem. Ám valami megkapott. A kislány üde szépsége. Hogy csinálta, hogyan se, de tiszta volt, majdnem ápolt, jókedvű és közlékeny. Különösen meglepett tarkára teto­ vált bal alsó karja. Kezefején soha nem látott virágkoszorúba foglalt két betű, aztán alsókarjának belső oldalán egészen a könyökhajlásig egymás fölött két-két nagybetű. — Tudja mit, ha elmondja, hogy ezek a betűk mit jelentenek, meg­ veszem az egész gombát! — Elmondom, ha már így potyázni akar, de akkor engedjen beljebb! (Nehéz ügy — gondoltam —, háziasszonyom úgy adta ki a lakást, hogy ... hogy is mondjam . . . nőt nem fogadhatok. De talán, ha nyitva hagyom az ajtót, nem tekinti ezt a látogatást nő-ügynek. Így is tettem, de azért máig is gyanakszik.) Bejött a szobába, leültettem. — Tehát mi ez az első kettő? — B. G. A Géza. Ez volt az első, neki szól a sok virág. Én tizenkét éves voltam, ő tizenhat. Alig néhányszor voltam vele. — Szerette? — Valami olyan lehetett. Nem tartott soká, pár hét mindössze. Lopott. Lefogták, becsukták, mire kijött, szinte elfelejtettem. Elküldtem, elegem volt a kis nyálasból. —És a következő? — S. S. Sándor. Beleestem. Elegáns volt. Fekete ruhájához csak úgy villogott a világossárga cipője. Kész nyakkendőt viselt, szépen megkötve, a közepén csillogó mintákkal, de baj lett. Esténkint az utcára küldözgetett, sötét kapualjakba, meg bokrok mögé. A pénzt aztán elvette tőlem. Mikor láttam, milyen szépen lehet keresni, sajnáltam tőle. Én dolgoztam a pénz­ ért, az enyém! Igazam volt? — Hát... — Nyugodjon meg, igazam. Aki dolgozik azé a pénz. Itt nincs vita. 50 �Meggyőzött. — Ennek is vége lett. Egyszercsak elvitték a rendőrök. Hogy hová, máig se tudom. Pedig ezt szerettem, ha visszajönne, talán . . . — S. P. Pétertől féltem. Folyton pofozott. Ennek semmi se volt jó. Ha nem úgy néztem ahogy ő akarta, már durr egy pofon. Féltem tőle, de szerettem. Furcsa fiú volt. Csak azt a sok pofont ne kaptam volna. Végül kirúgtam. Még sokáig maceráit, megvárt itt-ott, de segítettem magamon. — Csak nem a következővel? — Hogy maga milyen találékony! — A. L. Lacinak hívták. Megkértem, vakarja le rólam Pétert. Hát nem levakarta, leverte. Laci olyan erős volt, mint egy bika. Ha az meg­ ütött volna, ma nem beszélgetnénk itt. Nyolcvanhat kiló, de egy deka zsír se rajta. Szeretett, mindig a kezemet simogatta, és a szemembe nézett ilyenkor. Nehezen állt rá, de aztán úgy megverte Pétert, hogy szinte sokalltam. Annak meg nem volt elég: két haverjával egyik éjszaka meg­ támadta Lacit. Ennek se kellett több. Valamelyiket hasbarúgta, az elte­ rült a földön, mint egy béka. Már csak ketten maradtak. Két pacák meg Lacinak annyi volt, mint egy fél. Az volt a szerencséjük, hogy ketten kétfelé futottak, az én Lacim meg már únta a bunyót. Azóta ha Péter meglát, átmegy az utca másik oldalára a csajával együtt, mert most már egy lőcslábú szőke csajjal fut. Legyen neki, én nem bánom. De jól is teszi, ha kerül, mert ha akarom, Laci harmadszor is megbunyózza. De én nem. Csak engem tudott pofozni, magát megvédeni sem tudta. Tróger az ilyen. Igaz? — De tudja — folytatta, s karomra tette feltűnően kicsi, vékonyújjú kezét — valahogy ez a Laci is ... Mintha ez se volna az igazi. Csak néz, de sok ez a nagydarab ember nekem. Jó gyerek, de sok nekem. D. D.! Ez lesz az új, az utolsó tetoválás, ha sikerül. Dénes rendes melósgyerek, dolgozik, bol. . . bal. . . bla . .. szóval reggelenkint melóba megy, valami cédulát dug a gépbe, megnyomja . . . — Szóval blokkol? — Igen ezt csinálja. Bal... ezt. Azt mondja, ezzel igazolja, hogy ott van. Délután lefürdik, hazamegy, eszik, aztán néha találkozunk, sétálunk, csókolózunk. Ez van, de féltem. Ha Laci észreveszi, aligha ússzuk meg szárazon. Pedig sajnálom a gyereket. Ezt tudnám szeretni. Ha paterolom Lacit, dédét tetováltatok, talán az utolsó két betűt. — Meg aztán több hely nincs már — mutatja nevetve könyökhajlását. Férjhez megyek. — Kihez? — kérdeztem meglepve a nem várt fordulattól. — De okos! Hát dédé-hez! Miért nem vehetne el? Jó, jó, használtak elegen, mások is. akik nem jutottak a tetováláig, de mit ártott az nekem? Nézzen meg! — és kifeszítette két kis hegyes mellét — öreg se vagyok, csámpás se vagyok, jó csaj vagyok én, el lehet venni engem nyugodtan. Mindent tudok, amit egy asszonynak tudni kell, az ágyban is, a konyhá­ ban is. Tudok legalább ötféle ételt főzni, a többit megtanulom. Buta se 51 �vagyok — büszkélkedett, mintha én kértem volna feleségül —, de minek egy asszonynak az a fene nagy okosság? Csak ront rajta. Az a fontos, hogy a férjét szeresse, a férje meg őt. — Tudja — folytatta —, az a sok srác, aki fel van írva a karomra, sokra megtanított, és aki nem szűzhöz ragaszkodik, nem jár velem rosszul. Szivesen megállnék már egy ember mellett... Őszinte érdeklődéssel hallgattam eredeti megállapításait, a szokvá­ nyostól eltérő erkölcsi normáit. Élt a tarjáni nyelv gazdag változatosságá­ val, s a trágár kifejezések olyan özönét használta, amelyek hallatán a haj­ dani söröskocsisok pirulva hajtották volna le a fejüket. És tette mindezt az ártatlanság olyan hamvasságával, miként a gügyögő kisded a papátmamát mondja. Utóhang Mint megigértem, a gombát mind megvettem. Volt vagy öt kiló. — Valami tudományos kutatás, szerkesztő úr? — kérdezte a gomba­ szakértő, amikor megkértem vizsgálja meg, mit vásároltam. — Dehogy! Ebből gombaleves meg gombapörkölt lesz — feleltem egy inyenc gyüjtő büszkeségével. — Ebből ugyan nem! — kiáltott, s gyorsan a földre seperte az egész halmot — Ennyi mérges gombával a fél Tarjánt meg lehetne ölni! 52 �Közművelődés Nádházi Lajos A népművelés és gazdaságirányításának tapasztalatai A gazdaságirányítás rendszerének módosításával egyidőben megkíséreltük el­ méletileg megközelíteni a népművelésben várhatóan bekövetkező változásokat. Következtetéseinknél abból az ismert tényből indultunk ki, hogy a gazdasági mechanizmus és a népművelés — céljaikból eredően — szoros összefüggést alkotnak, így a gazdasági mechanizmus módosítása feltételezhetően hatást fog gyakorolni a népművelésre is. Az alapvető elvekből kiindulva már az első megközelítésben megállapítható volt az a legáltalánosabb összefüggés, hogy a gazdaság új irányítási rendszerének teljeskörű érvényesülése egyik oldalról igényelni fogja az önállóan gondolkodni tudó, eszmei­ leg, politikailag és szakmailag egyre magasabb fokon álló készségeiben is fejlett embert; másik oldalról ösztönözni fog a magasabb műveltség elsajátítására, meg­ gyorsítja a kultura — ezen belül a népművelés — anyagi bázisának gyarapodását, elősegíti a kulturálódásra fordítható növekedését. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetését követően számolnunk lehetett több, rövid időn belül jelentkező — közvetlenül érzékelhető változással is. A várható változásokból e helyen csupán néhányat kívánok felsorolni: — Feltételezhető volt, hogy a gazdaságirányítás reformjával egyidőben megnö­ vekedik az érdeklődés a közgazdasági és jogi ismeretek iránt, a vezetők töre­ kedni fognak a korszerű vezetés követelményeinek megismerésére, módszerei­ nek elsajátítására. — Az irányítás demokratizmusának kiterjesztésével várható volt a szocialista demokrácia, az érdekviszonyok elvi és gyakorlati kérdései iránti érdeklődés megnövekedése. — A végzett munka értéke szerinti részesedés fokozatos érvényesülésével szá­ molni lehetett az általános és méginkább a szakmai művelődés iránti igény kibontakozásával. — Az irányítás decentralizálása, demokratizálása szükségszerűen új helyzetet kellett, hogy előidézzen a népművelés anyagi eszközeinek képzésében és felhasználásában. — Feltételeztük, hogy az életszínvonal javulása és egyes kulturális cikkek (tv, rádió stb) árának csökkenése következtében jelentősen emelkedni fog a lakos­ ság ellátottsága ezen eszközökkel. — Reális veszélyként mutatkozott a kulturális termékek és szolgáltatások (könyv, színház, film stb) árkorrekciói hatására bekövetkező eszmei, művészi színvo­ nalcsökkenés, — A fokozatosan felszabaduló idővel a közművelődésben, mint új jelenséggel lehetett számolni. — Reméltük, hogy a népművelés munkásai a változásokat elemzik és időben felkészülnek a gazdaságirányítás reformja megvalósításának segítségére, az új körülmények által támasztott igények kielégítésére. 53 �A népművelésben dolgozók a várakozásainknak megfelelően nagy érdeklődéssel szemlélték a gazdasági mechanizmus módosítását, de a legtöbben féltették a népmű­ velést a bekövetkező változásoktól. A kölcsönhatással kapcsolatos elvi, elméleti és gyakorlati fejtegetéseinket kezdetben kétkedve fogadták. Sok formában megfogalma­ zott kételyeik a következőkben foglalhatók össze: — A gazdasági mechanizmus reformja leköti a vezetés — főleg a gazdasági vezetés — erejét. A közvetlen érdekeltségből kiindulva csak a termelésre irányítanak figyelmet, és a kulturális nevelés háttérbe szorul. — Az anyagi érdekeltség az üzleti szellem hódítását eredményezi a kulturában és ez a körülmény magával hozza a visszamaradt ízlésre, a könnyű szórako­ zás vágyára épülő kulturális termékek közvetítésére való törekvést. — Csökkenni fognak a kultúrára fordítható anyagi eszközök. A kilátásba helye­ zett árkorrekció negatívan fogja befolyásolni a művészi, művelődési anyagi ellátottságát, felszerelésének állapotát. — Az emberek az anyagi érdekeltség fokozásának hatására — főleg anyagi javak gyarapítására fognak törekedni, a művelődésükre nem fordítanak időt és anyagiakat. — A népművelők anyagi és erkölcsi megbecsülése tovább fog romlani, mert közvetlenül nehezen mutatható ki munkájuk hasznossága. A népművelők körében kialakult kételyeknek feltételezéseink szerint a követ­ kező okai voltak: — A gazdasági mechanizmus változásait nem az objektívan ható törvényszerű­ ségek oldaláról, hanem az előzőekben szerzett tapasztalataikból kiindulva kö­ zelítették meg. — Ideológiai felkészültségük alacsony színvonala miatt nehezen értették a tár­ sadalmi törvényszerűségekre épített fejtegetéseinket. — A népművelést leszűkítették a művelődési intézmények munkájára. Ez a szem­ lélet gátolta őket a társadalmi mozgások mélyebb vizsgálatában. — Az elméletileg megalkotott érveinket a hazai gyakorlat hiányában nem tudtuk konkrét tényekkel kellően meggyőzővé tenni. — A népművelés felsőbb szakirányítási szervei késve kezdtek hozzá a gazdasági mechanizmus népművelésben várható hatásának kimunkálásához. Bizonytalan­ ságban hagyták a népművelőket. — Az állami költségvetés 1967. évi szinten tartásának meghirdetése és a várható árkorrekció reálisan is magában hordozta a nagyszámú községi művelődési intézmény anyagi lehetőségeinek csökkenését. — A községi népművelők féltek, hogy az egyébként is alacsony tiszteletdíjuk értéke az árszínvonal emelkedésével tovább csökken. A széleskörben folytatott vitában felszínre kerülő kételyek megválaszolását, a valóságos okok feltárását, a népművelés új elemei érvényesülésének segítését, reálisan csak a ténylegesen kialakult helyzetre építve lehetett helyesen megoldani. A Párt Megyei Bizottságának Propaganda- és Művelődési Osztálya ezért 1969-ben elhatározta, hogy megvizsgálja az első másfél év tapasztalatait. A feladat elvégzésére mintegy 70, népműveléshez kiválóan értő — elsősorban kommunista — szakembert kértünk fel. A vizsgálatot kiterjesztettük a népművelés minden szektorára, és anyagi vonatkozásban csaknem teljeskörű volt. A vizsgálat eredménye legtöbb vonatkozásban igazolta az előzetes feltevéseinket, de néhány kérdésben megerősítette a kételyeket is. A nagymennyiségű tényanyag, adat, alapján megállapítható volt, hogy az egyes helyeken mutatkozó időleges vissza­ esések mögött az esetek többségében az új gazdasági irányítási rendszer elveinek torzítása, a felsőbb szervek határozataival, intézkedéseivel szembeni értetlenség húzódott meg. A népművelésben — a vizsgálat eredményei szerint — az előző időszakhoz vi­ szonyítva némi javulás mutatkozott. Jobban kapcsolódott a társadalmi és termelési tevékenységhez. Az ismeretterjesztés különböző formáin — az igények következté­ 54 �ben — a korábbi időszaknál nagyobb helyet kaptak a közgazdasági témák. A TIT vállalatvezetői- és közgazdasági szabadegyetemeinek előadássorozatain 1968-ben 279 előadás hangzott el. Ez a szám háromszorosa volt az 1965. évinek. Lényegesen emelkedett a jogi elő­ adások és méginkább az ezeken résztvevők száma. Mivel a gazdasági mechanizmus változásának következményei mélyen érintették az embereket, nagy vitát váltottak ki az olyan televíziós adások, amelyek magyarázták, értelmezték a mechanizmust. Ez hatást gyakorolt közgazdasági, jogi ismereteikre. A termelő üzemekben folytatott népművelés gyorsan reagált a változásokra. A szocialista brigádok kulturális vállalásaiban 1968-tól több az iskolai tanulás, a szak­ mai tanfolyamok végzése, könyvolvasás, kiállítás-látogatás. Keresték a megoldást a termelés zavartalansága és a tanulási lehetőségek összeegyeztetése területén. A nö­ vekvő szabadidőre — 5 napos munkahét fokozatos bevezetése — kultúrális programot terveztek. A területi jelleggel működő iztézmények vezetőinek azonban nincs megfelelő együtt­ működési megállapodásuk a termelő üzemekkel, így terveikben, tevékenységükben nem érvényesülnek kellően az új követelmények. A népművelés irányításának megváltozásával, a tanácsok művelődési osztályai kettős alárendeltségének megszűntetésével, a hatáskörök decentralizálásával a dön­ tések a népművelésben is ott születhetnek, ahol a feladatok végrehajtásához szüksé­ ges feltételeket jobban figyelembe tudják venni. A decentralizáció pozitív hatása elsősorban a járási tanácsok végrehajtó bizott­ ságainál mutatkozik. Üléseiken több népművelési téma szerepel és helyesen élnek a megnövekedett hatáskörökkel. A pásztói járásban ennek következtében nőtt a főhi­ vatású népművelők száma és némileg javult a tiszteletdíjasok anyagi megbecsülése. A jelentősebb népművelési intézmények (Megyei Művelődési Ház, Megyei Könyv­ tár stb.) önállóságának és hatáskörének növekedése, a pénzgazdálkodás felesleges kötöttségeinek megszűntetése lehetővé tette, hogy az intézményeknél (Balassagyarmat — Salgótarján művelődési központok stb.) kevesebb, jobban felkészült, magasabban dotált személy dolgozzon. Ellentmondást szült, hogy az alsóbb irányítószervek az ön­ állóság és felelősség növelésével párhuzamosan nem kaptak több státuszt, nagyobb anyagi megbecsülést, így tovább növekedett a vezetők túlterhelése, több lett a hason­ ló felelősségű személy és nagyobb a közöttük meglévő bérfeszültség. A szakszervezetek megnövekedett kulturális-nevelő feladatukat igyekeznek kie­ légítően megoldani. A szakszervezeti bizottságok gyakrabban tárgyalnak népművelési témákról. A törekvések biztatóak, de az eredmények csak helyenként mutatkoznak még. Sajnos ,több szakszervezeti bizottság — főleg a kisebb munkahelyeken műkö­ dők — még nincsenek kellően felkészülve a megnövekedett feladatok végzésére. Eh­ hez a munkához a pártszervezetek és párttagok sem adnak elég segítséget. Hiányzik a párttagság egy részénél is a helyes művelődéspolitikai szemlélet. Így a népműve­ lésre fordítható anyagi eszközök jelentős része nem a párt és állami szervek megha­ tározott, össztársadalmi érdeket képviselő célkitűzéseinek szellemében kerül haté­ kony felhasználásra. A gazdasági vezetők egy része örömmel fogadta a kulturális alapok képzéséről és felhasználásáról szóló határozatot. Úgy fogta fel, hogy „megszabadult” egy fel­ adattól. Jelentősebb azonban azoknak a száma, akik fontosnak tartják az irányításuk mellett dolgozók művelődésének segítését, kulturált szórakozási igényeik kielégítését, a művészi tevékenység támogatását. A Nógrádi Szénbányák Vállalat — a Megyei Kép­ zőművészeti Stúdió, a Sziráki Állami Gazdaság — nyári művésztelep fenntartását vállalja. A Zománcipari Művek, az Üvegipari Tröszt salgótarjáni üzemeiben a me­ gyei képzőművészek alkotó munkájához biztosítanak jó feltételeket, stb. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a szociális és kulturális alap szétvá­ lasztására, az oktatási és kulturális bizottságok létrehozására hozott határozatot kö­ vetően javult a helyzet. Több tsz-ben megválasztották az oktatási és kulturális bi­ zottságok tagjait. Néhány tsz-ben a bizottságok már elfogadható tervet is készítettek. 55 �Sajnos a tagság magas kora és alacsony műveltsége igen sok helyen akadályozza a hatékony kulturális tevékenység kibontakozását. Gyakran néhány vezető egyéni nézete, igénye. ízlése dönt a művelődési kérdé­ sekben, nem tesznek erőfeszítéseket, a könnyebb ellenállást, a népszerű feladatokat (kirándulás stb.) választják. A népművelés anyagi eszközei az új gazdasági mechanizmus első évében összes­ ségükben tovább növekedtek. A népművelésre fordított összegek 1968-ban — felújí­ tások nélkül — 24,191 Ft, vagyis 17 %-al több mint az előző évi. Az összegek, a többszektorúság miatt teljes pontossággal nem állapíthatók meg. (Állami vállalatok 28 % Tsz-ek 55 %, kulturális alapjai az átlagosnál nagyobb, a tanács kulturális alapjai (7 %) az átlagosnál kisebb mértékben növekedtek. A Meszöv és ÁFÉSZ kulturális alapja csökkent.) Az arányokat az alábbi táblázat mutatja: 1968. évi 1967. évi Szektorok megnevezése Tanácsok költségvetésének népművelési célú része MG. tsz. kult. alap FMSZ—MÉSZÖV kult. alap KISZÖV kult. alap KIOSZ kult. alap Szakszervezetek Állami támogatása Kult. alapja a tagdíjból TIT állami támog. KISZ költségvet.-nek kult. célú része (megye-járások) Ip. üzemek jóléti és rész. alapból képz. kult. célú része (38 legjelentősebb vállalat) Mg. üzemek kult. alapja Összesen: Tervezett Tény Tervezett összegek eFt-ban Tény 13 494 2 004 828 115 67 1 520 922 252 11 449 2 118 573 174 59 1 520 848 252 13 619 3 132 772 148 63 1 520 1 176 302 12 255 3 275 544 259 67 1 520 1 283 302 657 611 819 869 2 571 555 2 510 568 2 816 598 3 215 602 22 955 20 682 24 965 24 191 A fenti táblázat azt is mutatja, hogy az állmi vállalatok és a szövetkezetek kul­ turális alapjai gyorsabb ütemű növekedésével a kultúrára fordított pénzeszközökön belül csökken a tanácsok részesedése. Ez a körülmény kihat a tanácsi irányítás gya­ korlására. Az új mechanizmus első évében — az ÁFÉSz kivételével — javulás mutatkozik az anyagi eszközök felhasználásának mértékében. A pénzeszközök alakulása megítélésé­ nél feltétlenül figyelembe kell venni, hogy az abszolút számok szerinti mennyiségi növekedés az árkorrekciók miatt (szolgáltatás, anyagköltség, berendezési tárgya árá­ nak emelése) a valóságnál jobb állapotot mutat. A vizsgálat tanulságai szerint az anyagi eszközöket továbbra sem tudtuk a mű­ velődéspolitikai célkitűzések érdekében egységes elvek szerint, a leghatékonyabb for­ mában felhasználni. Ez a körülmény azért nagyon jelentős — elsősorban a nép­ művelési intézmények, mindenek előtt a községi és üzemi művelődési otthonok hiá­ nyos és elavult berendezéseinek, felszerelésének felújítását tenné szükségessé, ugyan­ akkor a népművelésre fordítható anyagiakat a partikuláris érdekek miatt — a tacsok kivételével — főleg kirándulásra, külföldi társasutazásra, ünnepségek rendezé­ sére használták fel. Az új gazdaságirányítás első éveiben ugrásszerűen megnöveke­ dett az ilyen célokra fordított összegek részaránya. A különböző szektorok kulturális alapjai felhasználásának alakulását az alábbi táblázaton mutatom be. 56 �57 �58 �59 �Az új gazdaságirányítási rendszer a népművelés egyes ágazataiban az előzőekben kifejtett általános vonások mellett speciálisan is érezteti hatását. A könyvtárak állománygyarapításra fordított összegei tanácsi területen 1968-ban csökkentek.A szakmai szakszervezetek központjai beszüntették szokásos, évi 15—20 Ft-os, támogatásukat. A Tsz-ek és FMSz-ek kulturális alapjaiból kisebb összeget fordítottak erre a célra. A helyzetet súlyosbítja, hogy a könyvtári bútorzat ára 10—30 %-al, a beszerzett könyvek ára pedig 4—5 %-al emelkedett. Az előállott helyzet miatt éppen gazdasági fejlődésünk szempontjából fontos szakkönyvek, drágább tudomá­ nyos és szakfolyóiratok beszerzése szorult háttérbe. A könyvkiadás, a könyvtári kölcsönzés a könnyebb ellenállást választva szinte kritikátlanul szolgaija ki a lakosság spontán igényeit. A, könyvek iránti érdeklődés mindinkább eltolódik a könnyű irodalom, a krimik, a kalandregények irányába. Ke­ resettek az útleírások és az autós szakkönyvek. A kényszerítő gazdasági körülmények hatására 1968-ban — az előző éveknél je­ lentősebb mértékben — 1214-el csökkent a filmszínházi előadások száma, a helyárak emelkedése pedig 2,2 %-al meghaladta a központilag előírt 15,8 %-ot. Az eszmei követelmények és a nemzetiségenkénti csoportok arányában 1968-ban még nem történt jelentős változás. Az „A” kategóriájú filmek, a szovjet és népi demokratikus filmek forgalmának aranya Nógrád megyeben volt a legjobb. A felszerelések, az egyes alkatrészek árának és a propagandaköltségek állandó emelkedésének kényszerítő hatása műsorpolitikai engedményekre ösztönöz. A megyében műsort biztosító színházak műsorpolitikája műfajilag, tematikailag sokat fejlődött, az előadások színvonala kedvezően alakult. Ez az előnyös változás azonban csak akkor érvényesülhet, ha egy-egy helységben egy színház (pl: Állami Déryné, Szolnoki: Szigligeti stb.) teljes műsorát fogadják. Sajnos a művelődési házak körülményei — a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ kivételével — ezt nem teszik lehetővé. A helyzetet nehezíti a színházak, az ORI gazdaságos működése érdekében kia­ lakított előadásonkénti fix összeges rendszere, az anyagi rizikónak művelődési intéz­ ményekre való hárítása. A művelődési otthonok igazgatói a nagyfokú anyagi kényszer hatása alatt műve­ lődéspolitikai felelősségüket háttérbe szorítva — a biztos bevétel érdekében — mind gyakrabban fogadták a könnyű sikert hozó, eszmeileg, művészetileg alacsony szín­ vonalú produkciókat. A járási székhelyek és a két varos 1968. évi, összes színpadi rendezvényeinek 50 %-a könnyűzenei műsor volt. Balassagyarmaton 1968-ban a színpadi rendezvények 50 %-a könnyűzenei volt, a látogatók 65 %-a ezeken a műso­ rokon vett reszt. A salgótarjáni Megyei Művelődési Házban a színházi rendezvények 40 %-a volt könnyűzenei, s a látogatók 50 %-a ezeket nézte meg. Az ORI-műsorok látogatóinak száma 1967. évhez viszonyítva Balassagyarmaton kétszeresére, Salgó­ tarjánban háromszorosára emelkedett. Ez a jelenség a kereslet-kínálat viszonyoknak olyan megjelenési formája, mely a kisebb ellenállás választásával ösztönöz az értéktelen kulturális termékek előtérbe helyezésére. A helytelen arányok kialakulása után már önmagukban is ellenpropa­ gandát fejtenek ki a kulturális érdekekkel szemben. A helyárak, műfajok és látogató rétegek differenciálása 1968-ban már alig volt érezhető. Egyöntetű felfelé mozgás volt a jellemző. A lakosság anyagi helyzetének javulása, a filmszínház, színház, a könyvek árá­ nak emelkedése, a kultúrcikkek árának csökkenése következtében — az egyre na­ gyobb telítettség ellenére is — ugrásszerűen emelkedett a TV, magnó, rádió, lemez­ játszó és hangszerek vásárlása. Ugyanakkor visszesett a könyvvásárlás egy lakosra eső összege a megye könyvterjesztő hálózataiban 1966-ban 36 Ft, 1967-ben 42 Ft, 1968-ban 45 Ft volt. Ha figyelembe vesszük a könyvárak emelkedését, ez az arány reálisan még kisebb. Az igényekben erős eltolódás mutatkozik a bestseller irodalom irányába. 60 �A vizsgálat végső megállapításait, a nagyszámú hasznos javaslatot megtárgyalva a párt megyei Végrehajtó Bizottsága népművelési irányelvben rögzítette az elkövet­ kező időszak feladatait. A párt járási bizottságai, a népművelésből részt vállaló szer­ vezetek megvitatták, majd meghatározták a tevékenységi területük közművelődési feladatait. E döntések a vizsgálat által feltártak birtokában reálisabban szabják meg a kö­ vetkező időszak tennivalóit, az intézkedések megszűntethetik a kételyeket előidéző okokat, eloszlathatják a téves szemléleti alapon létrejött, valóságtól idegen nézeteket. Fábry Györgyné A Megyei Könyvtár értelmiségi olvasóiról Salgótarjánban, ipari jellegű városunk Megyei Könyvtárában 1968-ban elhatá­ roztuk, hogy a könyvtárba járó értelmiségi kölcsönzők olvasási érdeklődését figye­ lemmel kísérjük. Megfigyelésünket azért szűkítettük erre a rétegre, mert a könyv­ tári statisztikában évek óta az értelmiségieket az egyéb kategóriába sorolják a ház­ tartásbeli, adminisztratív, honvédségi stb. rétegek mellé, s így nem tudtuk nyomonkövetni — még a legelemibb csoportosításban sem — olvasmányaik megoszlását. Pe­ dig ennek a rétegnek a szocialista társadalmi rendszerben elfoglalt helye teszi szük­ ségessé azt, hogy időnként szembesítsük önmagával, tükröt tartsunk elé, megmutas­ suk, hogy a valóságban mit jelent, hogyan jelentkezik a végzettségük, állásuk és hi­ vatásuk felől méltán remélhető igényesség egyrészt olvasási kulturájuk, művelődé­ sük, önképzésük, másrészt pedig a szabadidő kihasználása terén. Az értelmiség ugya­ nis az a réteg, melytől talán leginkább elvárjuk, hogy „tevékenységüket nem a pőre gyakorlat, vagy a másoktól kapott gondolatok jegyében kívánják folytatni, hanem a kor szellemi változásaiban a tevékeny résztvevő, vagy legalábbis az egyenrangú meg­ értő szerepét igénylik. (Sükösd Mihály: Értelmiségi terepszemle.) A mindennapi társadalmi, termelési tevékenységben aktívan résztvevő értelmiség, a tanító tanárok, a gyógyító orvosok, üzemekben dolgozó mérnökök, közgazdászok és az emberekkel konkrét, mindennapos kapcsolatban lévő pártmunkások, jogászok, stb. művészetmegítélése és műveltségszintje a korszerű kultura pilléreire épülő világ­ kép kidolgozását igényli. S ebből a szempontból nem közömbös olvasmányaik elem­ zése és vizsgálata, nem közömbös, hogy milyen képet nyerünk ennek a rétegnek ol­ vasási kulturájáról, milyen eredményhez jutunk az elemzés végén. Nem közömbös, hogy ez a réteg otthonos-e az irodalom, a zene, a képzőművészetek világában, vagy éppen a társadalomtudomány egyes területein, sőt, hogy humán értelmiségünk a mo­ dern világban mit ért meg a társadalomtudományokból, hogy az űrrepülések korá­ ban tisztában van-e a legelemibb fizikai és kémiai törvényekkel, érti-e, érdeklődik-e a technikai vívmányok, eredmények iránt. Az értelmiség ízlése, érdeklődése fontos ezen kívül azért is, mert a közízlést jelentősen befolyásoló, azt szinte vezető réteg, olvasmányai, s az azokról alkotott véleménye döntően hat másokra. (Pl. a tanárok irodalmi ízlése nemcsak a tanulókra hat, hanem rajtuk keresztül baráti körük, ro­ konaik, szüleik, stb. körében is terjed.) 61 �Könyvtárunkban nem túl jelentékeny számúak, de hatásukban sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak az értelmiségi olvasók. 1968-ban, a felmérésünk öt hónapja alatt (február elsejétől június harmincadikáig) az összolvasók 10,4 %-át alkották. S hogy ez a réteg szinte a könyvtár törzsgárdájához tartozik, mi sem bizonyítja job­ ban, mint hogy 1959-ben szám szerint ugyanennyi értelmiségi a kevesebb összolvasónak 16,8 %-át tette ki. Felmérésünket a fent említett öt hónapban az olvasók tudta nélkül végeztük. Figyelőlapokkal követtük minden értelmiségi olvasónk kölcsönzését, s kölcsönzés után feljegyeztük a kölcsönzött műveket. Az öt hónap alatt 284 értel­ miségi 3417 kölcsönzését céduláztuk ki. Az adatgyűjtés után különféle szempontok szerint csoportosítottuk az anyagot. A felmérés megtervezésekor két alapvető szem­ pont vezetett bennünket: megismerni az értelmiségi olvasógárda 1. kölcsönzéseinek számát 2. az általuk olvasott művek milyenségét. A milyenségnél két csoportban vizsgáltuk az olvasott műveket. Szépirodalmi művek felosztásánál az országonkénti bontást tartottuk megfelelőnek. A magyar irodalom­ ban kiemeltük a kor szerinti csoportosítást is, a régi és az élő, mai magyar irodal­ mat is. Szakirodalomnál az ETO főbb csoportjai (számszerint 20) szerint vizsgáltuk az olvasást. Ügy gondoljuk, hogy ezzel a felosztással képet alkothatunk az értelmiség olva­ sási kulturájáról, s ugyanakkor az összehasonlítási alapot sem nélkülözi, mert to­ vábbi csoportosítási lehetőségeket foglal magában ez a felosztás (Pl. népi demokra­ tikus és nyugati irodalom olvasása). A legolvasottabb művek országonkénti felsoro­ lása alapján pedig nyilvánvalóan elkülöníthető a bestseller és a színvonalasnak tar­ tott irodalmi művek kategóriája is. Mint már említettük, felmérésünk a könyvtá­ runkból kölcsönző értelmiségiek spontán érdeklődéséből fakadó olvasmányait vizs­ gálja öt hónapon keresztül. Ezzel az eredménnyel azonban nem elégedhetünk meg, mert a könyvtári olvasás — legalábbis ennél a rétegnél, véleményünk szerint — csak egy részét képezi az összkönyvolvasásnak, hiszen ez a réteg az országos felmé­ rések tanulsága szerint is a legnagyobb saját könyvállománnyal rendelkezik, házi könyvtárát több-kevesebb rendszerességgel állandóan gyarapítja. De a saját könyv­ tár mellett más könyvtárak is bő választékkal állnak rendelkezésükre (az üzemi, iskolai, szakszervezeti könyvtárak valamelyikére gondolunk.), s ez a réteg tapaszta­ latunk szerint használja is a fenti könyvtárakat a Megyei Könyvtár látogatása mel­ lett is. Ezért a későbbiekben jelen tanulmányunkat kérdőíves módszerrel kívánjuk kiegészíteni, figyelembe véve a réteg általános művelődési törekvéseit és lehetőségeit. Egyenlőre azonban úgy gondoljuk, hogy a csaknem 300 ember évi tizenkét és fél kötetnyi átlagos kölcsönzése (havi 2,4 kötet) a réteg olvasási érdeklődésének irányát és főbb tendenciáit is jelzi. Éppen ezért jelen dolgozatunkban arra keresünk választ, hogy az értelmiségnek az a része, mely tagja könyvtárunknak, hogyan, milyen mértékben növeli általános műveltségét a könyvtárban, milyen mértékben elégíti ki a vele szemben támasztott társadalmi követelményeket. A Megyei Könyvtárnak 1968 februárjától július elsejéig 284 beiratkozott értel­ miségi olvasója volt. Megállapíthatjuk róluk, hogy tevékenységüket kivétel nélkül a mindennapi gyakorlati munka szabja meg, önálló tudományos kutató munkát vég­ ző, alkotó, s ilyen értelemben kvalifikált értelmiség nincs közöttük. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a városunkban működő értelmiség foglalkozásá és szakmájának megfelelően kisebb-nagyobb tudományos munkákat, feldolgozásokat végez, azaz nem zárkóznak el tevékenységük elméleti problémái elől. A vizsgált értelmiségieket a következőképpen csoportosítottuk foglalkozási ágak, hivatások, valamint kor és nem szerint: (Megjegyezni kívánjuk, hogy a 60 év feletti kategóriába csak az aktív társadalmi tevékenységet folytató értelmiséget soroltuk be, jelen dolgozatban ugyanis nem kívánunk a nyugdíjas értelmiség problematikájával foglalkozni, így a 60 év felettiek minimális létszáma reálisnak tekinthető.) 62 �Foglalkozás 20-25 év 60 év felett Össz. Össz. N. F. N. F. 57 65 1 3 66 88 154 — 15 1 — — 15 1 16 2 42 1 4 — 49 3 52 7 1 — — 8 1 9 10 — 3 — 13 — 13 11 6 3 — 15 8 23 — 7 — — — 7 — 7 — — 7 1 2 — 10 — 10 13 24 156 75 13 3 182 102 284 F. N. 8 20 2. Politikai munkás — 3. Mérnök 3 4. Közgaszdász 1 — 5. Jogász — — 6. Orvos 1 2 7. Lelkész — 8. Egyéb Összes 1. Pedagógus 25-60 év F. N. F.+N. Az egyes kategóriákról: Pedagógusok között szerepelnek a tanárok, tanítók, kollégiumi nevelők és óvónők. Politikai munkások kategóriába a párt vezetésében, közigazgatási és tanács appará­ tusban dolgozó vezetőket, valamint újságírókat soroltuk. Mérnökök között szerepelnek az iparban dolgozók mellett a mezőgazdasági és erdő­ mérnökök is. Egyéb kategóriában pedig az olyan felsőfokú végzettségű vezetőállásúak kerültek, akik a többi csoportba nem fértek bele. (pl. főkönyvelő, rendőrtiszt, stb.) A Megyei Könyvtárba járó 284 értelmiségi — könyvtárunkból 5 hónap alatt — 3417 könyvet kölcsönzött. Ez a szóm évi 28,8 kötetnyi (havi 2,4 kötet) könyvkölcsön­ zést jelent, ami jóformán megegyezik a könyvtári kölcsönzés átlagával. Szám szerint tehát jó, annál is inkább, mivel a 25—60 évesek vannak túlsúlyban a vizsgált olva­ sók között, s tudvalevő, hogy ez a korosztály kölcsönzi mennyiségileg a legkevesebb könyvet. A könyvtárunkból kölcsönzött 3417 kötet 68,6 %-a (2345 könyv) szépiroda­ lom és 31,4 % (1071 könyv) szakirodalom. Az olvasott művek megoszlása foglalkozási ágak szerint a következő képet mu­ tatja: szakirodalom szépirodalom Foglalkozás F. N. Ö. F. N. összes olvasott mű Ö. F. N. Ö. 1. Pedagógus 485 691 1176 327 327 654 812 1018 1830 2. Politikai munkás 153 17 170 48 — 48 201 17 218 3. Mérnök 169 587 72 659 431 59 490 156 13 4. Közgazdász 39 1 40 26 1 27 65 2 67 5. Jogász 120 — 120 23 — 23 143 — 143 6. Orvos 76 119 195 40 11 51 116 130 246 — 52 44 — 44 96 — 296 7. Lelkész 8. Egyéb Összes 52 103 1459 _ 887 103 2346 55 719 _ 352 55 1071 158 2178 _ 1239 158 3417 63 �Ez a megoszlás a könyvtár szépirodalmi és szakirodalmi kölcsönzésének arányát figyelembe véve (75,8 % — 24,3 %) jónak tekinthető. Az értelmiség szakirodalmi érdeklődése tehát magasabb az átlagnál. Különösen szembetűnő, hogy a nők a szakirodalmi olvasmányokból csaknem olyan arányban részesednek, mint amilyen az ő részesedésük az olvasók számából. A nők érdeklődése tehát a szakirodalom iránt arányaiban egyezik a férfiak érdeklődésével. Ha a különböző foglalkozási ágakban nézzük a szépirodalom és a szakirodalom arányát, két csoportnál — jogászok és or­ vosok — veszünk észre az átlagtól való negatív irányú eltérést, egy csoportnál pedig — lelkészek — kimagaslóan nagyobb szakirodalmi érdeklődést tapasztaltunk, ez a csoport szám szerint csaknem annyi szakirodalmat olvasott az adott időben, mint amennyi szépirodalmat. A szépirodalmi művek kölcsönzése A mennyiségi mutatók és az értelmiség általános könyvtárhasználati szokásainak áttekintése után feltehetjük azt a kérdést, hogy milyen műveket kölcsönöz ez a ré­ teg a Megyei Könyvtárból? Értelmiségi olvasóink műfajok iránti érdeklődésének vizsgálata meglepő eredményt hozott. Az olvasott szépirodalom 98,2 %-a próza (87,8 % regény, 10,4 % novella), 1,3 %vers és 0,5 % dráma. (Számban kifejezve a 284 ér­ telmiségi kölcsönző öt hónap alatt 30 verses és 11 drámákat tartalmazó könyvet köl­ csönzött.) Könyvtárunkból tehát az értelmiségi olvasók szinte egyáltalán nem köl­ csönöztek versesköteteket és drámákat. Örvendetes tényként kell viszont üdvözölnünk, hogy a mai magyar irodalom olvasottsága az összes szépirodalmi mű 44,2 %-t, tehát majdnem a felét teszi ki. A „maradékból” 9,4 % a régi magyar irodalom, s a világirodalmat képező 13 csoportra 46,4 % jut. Csökkenő sorrendben a következőképpen oszlik meg ez a 46,4 % az egyes népek irodalma között: Francia irodalom Amerikai irodalom Orosz-szovjet irodalom Német irodalom Angol irodalom Egyéb nyugati irodalom Csehszlovák irodalom Olasz irodalom Lengyel irodalom Román irodalom Bolgár irodalom Jugoszláv irodalom Kínai irodalom 248 172 166 132 129 116 45 27 24 21 7 6 3 könyv könyv könyv könyv könyv könyv könyv könyv könyv könyv könyv könyv könyv 10,5 % 7,2 % 7,1 % 5,7 % 5,6 % 4,9 % 1,9 % 1,1 % 1,0 % 0,9 % 0,2 % 0,2 % 0,1 % Ha ezt a listát összevetjük az éves kiadói jegyzékkel — s ezzel figyelembe vesz­ szük a szezonalitást (a vizsgált évben kiadott, vagy újra kiadott művek olvasását), nem is vehetjük rossz néven a kínai, bolgár, jugoszláv és az olasz irodalom minimális olvasását. A nyugati irodalom — a francia, amerikai, angol és német iro­ dalom — sokkal nagyobb mérvű olvasásánál viszont bizonyos sznobságot is feltéte­ lezhetünk, mely normaként írja elő ennél a rétegnél a „modern” nyugati irodalom legjavának ismeretét, illetve a Magyarországra eljutó világirodalomban való tájékozottságot. Az orosz-szovjet irodalom iránti érdeklődéssel elégedettek lehetünk, a szovjet irodalom nemzetközi elismerése és népszerűsége is elősegítette azt, hogy az ötvenes évek differenciálatlan propaganda hadjárata után magától adódó, egészséges érdeklődés nyilvánuljon meg a szovjet irodalom alkotásai iránt. A harminc legolvasottabb író listájából sok érdekes megfigyelésre tehetünk szert: 64 �65 �Érdekes különbséget figyelhetünk meg a nők és a férfiak olvasmányai között. A férfiaknál a szórakoztató irodalom nyomasztó túlsúlyát érezzük a lista első felében, míg a nők olvasmányai között az első tizenötben már olyan nevekkel találkozhatunk, mint Hemingway, Krudy, Cusack, Bóka, Thomas Mann és Maupassant. (Ezek a nevek a férfiaknál jóval az első tizenöt után, inkább az utolsó tíz között találhatók.) Rejtő, Berkesi a férfiak, Jókai, Sásdi a nők olvasmánya. Moldova népszerűsége is a nők között nagyobb. Nem érdektelen az olvasott költők névsorát is végigtekinteni: Azok a költők akiket mindkét nem olvasott: Ady Endre 6 Kosztolányi Dézső 5 Illyés Gyula 4 Jevtusenko 3 Babits Mihály 2 Babits Mihály 2 kölcsönzéssel A férfiak által olvasott költők: Ady Endre 4 Illyés Gyula 3 Radnóti Miklós 2 Reviczky Gyula 2 Szabó Lőrinc 2 Zelk Zoltán 2 továbbá egy-egy kölcsönzéssel: Babits, Beranger, Eluard, Gábor Judit, Jankovics Ferenc, Jevtusenko, Kassák Lajos, Kosztolányi, Ladányi, Vas István, Villon, valamint a szovjet költők antológiája, a Hózápor. A nők által olvasott költők: Kosztolányi Dezső 4 Ady Endre 2 Benjámin László 2 Jevtusenkó 2 továbbá egy-egy kölcsönzéssel: Arany János, Apollinaire, Babits, Balassi, Victor Hugó, Illyés Gyula, Jeszenyin, Juhász Gyula, Majakovszkij, Nagy László, Petőfi, Simon István, Tóth Árpád, Vörösmarty Mihály. Talán még a költemények olvasásánál is ritkább a drámák könyvtárunkból való kölcsönzése. Igaz, hogy a 11 drámaíró az élvonalbeli modern drámairodalmat kép­ viseli (elég, ha Ibsen, O ’Neill, Dürrenmatt nevét említem), de ez a szám, az összeolvasmányoknak csak 0,5 %-át képezi, s így sajnálatosan kevésnek mondható. A szakirodalmi müvek kölcsönzése Olvasottság szempontjából különösen négy csoport emelkedik ki a szakirodalomból, amelyeket az értelmiség körében általában is az átlagnál magasabb olvasott­ sággal bírnak: a földrajzi- életrajzi művek, a neveléstudományi, az irodalom-, és a természettudományi művek. Az elsőt természetesnek vehetjük, hiszen minden könyv­ tárban igen kedvelik az útleírásokat. A neveléstudományi művek nagy forgalma már a pedagógus olvasók nagy számából is adódik, de a pedagógusok mellett a politikai munkások, a mérnökök és az egyéb kategória is olvassa ezeket a műveket. A neve­ léstudományi és a társadalomtudományi művek jórészét természetesen a továbbtanuló értelmiség használja az egyetemi, főiskolai kötelező és ajánlott irodalomjegyzék alapján. Az irodalomtudományi művek nagy száma nem jelenti azt, hogy a külön­ böző csoportok egyaránt részesednek olvasásából, mert a nyolc csoport közül öt egyáltalán nem vett kezébe ilyen jellegű műveket. A nagy arányú olvasást a peda­ gógusok biztosították, mellettük megemlítendő még az egyéb kategóriába tartozók olvasmányanyaga, valamint minimális számmal a politikai munkások kölcsönzése. A természettudományi művek kölcsönzése már sokkal általánosabb, a jogászok és orvosok kivételével a többi csoport kölcsönzéseiben szerepel. 66 �Másodsorban megemlítendő a bölcselet-filozófiai, történelem és társadalomtudo­ mány, politika népszerűsége. Ezen szakirodalmakat szinte foglalkozási ágtól függet­ lenül minden csoport értelmiségi olvasói kölcsönözték. A harmadik sorban a technika, mezőgazdaság, valamint a képzőművészetek állnak, s a többi szak megoszlása is az érdeklődés többé-kevésbé egységes irányu­ lását mutatja: férfi Általános művek Bölcselet — filozófia Vallástudomány Társadalomtudomány — politika Poltikai gazdaságtan Jog, közig., hadügy ... Neveléstudomány Kereskedelem, néprajz Nyelvtudomány Természettudomány Orvvostudomány Technika Mezőgazdaság Háztart. Könnyű-, vegyip. Művészet, szórak. játék Sport Irodalomtudomány Egyes népek irodalma Földrajz, életrajz Történelem Összesen nő összes 9 41 13 56 18 21 56 4 20 65 20 45 27 14 40 32 9 67 80 72 7 43 3 17 5 15 54 3 10 37 2 9 24 12 9 10 13 37 40 12 16 84 16 73 23 36 110 7 30 102 22 54 51 26 49 42 22 104 120 84 709 362 1071 A fenti táblázat mellett érdemes az egyes foglalkozási ágakhoz tartozó kölcsönzők szakirodalmi érdeklődését is figyelemmel kisérni. A pedagógus kölcsönzők olvas­ mányai a könyvtár összértelmiségének olvasmányaihoz viszonyítva pozitív eltérést mutatnak. Szakirodalomból az említett időszakban 654 művet olvastak, s ezen olva­ sott könyvanyag annyira megoszlik szakágak és a szakon belül a művek sokasága között, hogy alig találkozunk kétszer ugyanazzal a címmel. A szakirodalom ilyen irányú megoszlása nemcsak azért jó, mert az egyes olvasók érdeklődésüknek, igé­ nyüknek megfelelő műveket találnak, hanem azért is, mert a hasonló téma külön­ böző feldolgozásai is eljutnak az olvasókhoz. És végül a pedagógusok szakirodalmi olvasmányainak negatívuma: minimális százalékban olvastak vallástudományi, ke­ reskedelmi, néprajzi, valamint orvostudományi műveket. A politikai munkások szakirodalmi olvasmányainál a mennyiséget kifogásolhat­ juk, a művek megoszlása az egyes szakágak között már sokkal egyenletesebb képet mutat. Amit hiányolunk: a bölcselet—filozófiai, a vallástudományhoz tartozó, vala­ mint a képzőművészetekkel foglalkozó művek hiánya. 67 �A mérnökök, közgazdászok, jogászok, orvosok szakirodalmi olvasmányai a könyv­ tárban nem kielégítőek. Részben nagyon kevés az össz-szakirodalom olvasása, rész­ ben pedig sok terület marad olvasatlanul. Általános műveket (bibliográfiák, lexiko­ nok, évkönyvek), nem olvasnak a mérnökök, közgazdászok, jogászok és orvosok; bölcseleti, filozófiai, pszichológiai műveket jogászok; vallástudományt közgazdászok; politikai gazdaságtant, jogtudományt jogászok; nyelvtudományt orvosok; technikát jogászok; mezőgazdasági műveket orvosok; háztartási, könnyű- és vegyipari műveket orvosok; művészeti, játék, szórakozás tematikájú könyveket közgazdászok; irodalomtudományt a pedagógusokon kívül jóformán senki; történelmi műveket közgazdászok. A lelkész olvasók szakirodalmi kölcsönzésében érdekes, hogy szám szerint jóformán egyeznek szépirodalmi olvasmányaikkal, tehát százalékban kifejezve szakirodalmi olvasmányaik az összes olvasmány 50%-át teszik ki. A szakirodalomból különösen kiemelkedik a szakmájukra vonatkozó irodalom rendszeres olvasása. A vallástudományi munkák között olyanok is szerepelnek, mint Verret: A marxisták és a vallás, Klohr: A természettudómány és a vallás. A társadalomtudományi mun­ kák között is az egyházzal kapcsolatosak dominálnak: Csizmadia Andor: A magyar állam és az egyház, Tardos György: Forradalom és a papi rend stb. című írások. Az egyéb kategória szakirodalmi olvasmányai, talán éppen a csoport heterogén összetétele miatt, a pedagógusok után a legkiegyensúlyozottabb képet mutatják. A társadalomtudományokon kívül szinte minden szakágból olvastak: ebben a csoport­ ban szép számmal található művészeti, irodalomtudományi művek kölcsönzése is. Megállapíthatjuk tehát, hogy a szakirodalmi olvasás területén értelmiségünk nemcsak számszerűen olvas többet az átlagnál, hanem színvonal, minőség tekinteté­ ben is az átlag fölött áll. A szórakozás ezen a területen csak minimális részét képezi az indítékoknak, az olvasmányok válogatásában inkább a munka, képzés (ön­ képzés és továbbképzés) állnak az első helyen. Ugyanakkor az is megemlítendő az értelmiség szakirodalmi kölcsönzésénél, hogy a mutatók különösképpen eltérnek a valóságban olvasott művek számától, ugyanis a munkahelyek csaknem mindegyikén található olyan kézikönyvtár, amely a mindennapi tevékenységhez legszükségesebb anyagot tartalmazza. Mondottuk mór bevezetőnkben, hogy ez a felmérés csak részleges képet nyújt értelmiségi olvasóinkról. Ennek a rétegnek művelődési törekvései és lehetőségei sok­ ban túlszárnyalják a Megyei Könyvtár nyújtotta lehetőségeket. (Ezt bizonyítja az a tény is, hogy számos értelmiségi egyáltalán nem tagja a könyvtárnak, városunkban éppen úgy, mint az egész ország területén. E réteg kulturális igényének és érdeklődé­ sének alapos tanulmányozását nem lehet egy könyvtári felmérés adataira korlátozni, mégis úgy gondoljuk, felmérésünk hozzájárul az értelmiség szellemi arculatának ala­ posabb megismeréséhez. 68 �Az élő Madách Paku Imre: Madách Imre ’69 A Tragédia szerzője irodalmunk élő, valóságos alakja, sőt egyik leg­ hatásosabban vonzó egyénisége. Mindezt igazolja az a sok közlemény, ki­ advány, vitairat, mely évről-évre vele foglalkozik. Az elmúlt év különö­ sebben nem jelentős ebben a vonatkozásban. Madách egyre teljesedő utó­ életében tehát úgynevezett ,.nagy év”-nek nem nevezhetjük 1969-et sem, mindössze jelentékeny kezdeményezések idejének fogják majdan nyilvá­ nítani. Ez a rövid tizenkét hónap kész eredményeket nem, csak vitaanyag­ nak minősíthető kezdeteket teremtett, mindazonáltal jellemző a sokoldalú megközelítés; mindezeknek jelentőségét éppen a közvetlen következő idő­ szakokban lehet majd véglegesíteni, miknek folyamán a múlt esztendőnek kezdeményezései kibontakozhatnak, eredményei megérhetnek. Egyik év a másiknak adja föl a feladatokat: a Madách-értelmezés éppen azért olyan vontatott, lassan megnyugvó, mert az egész életmű kialakulása változatokat vetett fölszínre; a főmű, Az ember tragédiája sem egyöntetű, de hullámzó szintű, kapaszkodókat kínáló alkotás, világirodalmi minősítése, nemzetközi rangja változó értékű érvekkel éppúgy bizonyít­ ható, mint ahogy vitatható is; nemzeti érdekeltsége sem nyilvánvaló, csak mindössze fogantatásának ideje és körülményei kapcsolják a magyar tör­ ténelem egyik nehéz szakaszához. Érthető tehát, a Madách-értékelés fo­ lyamatai egyik évből átnyúlnak a másikba. A mindenkori Madách-nézeteket elsősorban a túlzások jellemzik, egy­ aránt vonatkoznak ezek az értékelésekre és a tagadásokra is. A nemzetieskedő fellángolás és a külföld közönye még sohasem tett remekművet a maga helyére: a Tragédia felemás érvényesülésének kulcsát eme két nézet végleteiben kell megtalálnunk. Madách mellékműveinek a Tragédiához viszonyított nívóhelyzete lényegében két követelményt támaszt: a nyelvi­ szerkezeti egyenetlenség, valamint a színpadiasság kétes kérdésének vala­ melyes megválaszolását, az „idegen kéz” szerepének tisztázását. Mind a Tragédiára, mind pedig többi művére vonatkozó vélekedések, vitatkozá­ sok régi keletűek és sem korábban, sem a kiemelt múlt évben végleges érvényű álláspont nem keletkezett, a műveknek az ellentét tengelyén mozgó értelmezése egyelőre még nem fejeződött be. Egyéniségének sokrétűségére vall, hogy minden időben kérdéseket eredményez a kutatás részleteire, egyes művek értékelésére és magának a Tragédiának szélesebb körű megvitatására vonatkozóan. Bízvást mond­ hatni: Madách életműve nem öregedik, nem porosodik: él, hat. A kiemel- 69 �kedő mű — Az ember tragédiája — mindmáig olyan frissen hat, mintha nemrégen iródott volna, s fénye időről-időre ráirányítja a figyelmet a mellékművekre és azoknak a Tragédiával való összefüggéseire is. Madách Imre benne él az időben, a mindenkori jelenben, alakja egyre erősödő körvonalakkal rajzolódik rá a jövőre is. A lépegető esztendők egyszer emelik, olykor süllyesztik alakját az irodalmi közvélekedés inga­ tag talaján. Egyre felénk közeledik ő, előle nem lehet kitérni, állásfogla­ lásra készteti a mérlegelő szemlélődőt. Mindez pedig kétségtelen nagysá­ gának a jele. Az utóbbi évek arról is tanúskodnak, hogy Madách nemso­ kára megszabadul egyik nehézkes, nagyon elhatároló, merevítő jelzőjétől: az „egyművű”-től. Az olvasó és a színházi néző lassanként három művét ismerheti magáénak, vallhatja el nem hanyagolható értéknek. Különösen a Mózes színpadi sikere jelzi, hogy Sztregova mégis hivatott és alkalmas műhelye volt a magyar szellemiségnek, s annak a fénye ma is világít, tájékoztat, sőt irányít is bizonyos tekintetekben. A közöny lomhán-alacsonyan járó fellegei mögött lassan éled a napfény, a költészet vigasza terje­ dezik a Tragédia szomszédságában érlelt művekből is. 1969-ben megtört a jég: Madách nemsokára megszűnik egyművű alkotónak lenni. Ám, lássuk közelebbről, a félmúlt miket eredményezett, kezdeménye­ zett; az előző naptárba milyen eseményeket írhatott be az irodalom em­ lékezete? Mondanivalóinkat mindenekelőtt csoportosítsuk: szóljunk a színpaddal kapcsolatos eseményekről; a szövegek változásának kérdéséről; az újabb hazai és külföldi bemutatókról; az idegen nyelvi fordításokról; végül, és nem utolsósorban, a Tragédia világirodalmi helyének, nemzet­ közi rangjának megállapítása érdekében elkezdett és megnyugtatóan le nem zárt vitáról, valamint egy nagyszerű Madách-gyüjteményről is. Madáchot folyton vonzotta a színház megejtő világa, jóllehet azzal hosszabb, tartósabb, eleven kapcsolata nem keletkezhetett. Életrajzi ada­ tai szerint színházi előadásokat aligha sokat láthatott, ama néhány szemé­ lyes benyomás mindössze lobogó vágyat ébresztett benne a színpad meg­ hódítására. Könyvélmények nyomán kísérletezett tehát színpadi — jobban mondva: színpadnak szánt — műveivel. Az élő színpad követelményei az ő darabjaiban csupán szórványosan bukkannak föl, s történetesen elég mértékben ahhoz, hogy egyik-másik darabja olykor-olykor megfogja, ra­ bul ejtse a színház művészét: a színjátszó becsvágyát, a rendező ötleteit serkenti, izgatja. Madách többévtizedes kisérletek után csak mostanában vált valódi színpadi szerzővé: Mózes című drámájának 1969-re átnyúló színházi sikersorozata nyilvánvalóan igazolta azokat, akik ösztönösen meg­ érezték benne a játszható színpadi szerzőt. A Tragédia inkább mint alkalmas, többrétegű művészeti lehetőség éli színpadi felemás életét: mind a színész, mind pedig a rendező meglepő újításokkal jelentkezhetik általa, nem szólván most a díszlet- meg a jel­ meztervezők változatos, szinte kimeríthetetlen alkalmairól, a színjátszó tér műszaki újításairól, a szabadtéri játékok tömegvonzásáról. Madách ezek szerint élő, éltető szerzője a színpadnak: 1969-ben a Tragédia a Mózessel felváltva szerepelt a pesti Nemzeti Színház műsorán, de meg­ 70 �újult sikere a Szegedi Szabadtéri Játékokon is, jóllehet ezúttal sem a színészek művészi teljesítménye, sem a rendezés különösebben nem lepte meg a közönséget, de a közepes átlagot minden bizonnyal mindkettő el­ érte, s ebből mindössze Sinkovits Imre Lucifer alakítása jelentette csupán az „újabb művészi felfogás”-t. A fölényes díszletek és a színpadi tér műszaki berendezése sok jó, új ötletet alkalmazott, mindez azonban olyan külsőség, ami alkalmi jellegénél, váltakozó mozzanatainál fogva a szabad­ téri színházművészet egyik szép, de semmi esetre sem követendő eredmé­ nye. A Tragédia tavalyi szabadtéri előadása a rendezés, és a színészi játé­ kok vonatkozásában egyaránt ötletszerűséget jelentett. Valóban megnehe­ zítette a Tragédia ez újabb bemutatóját a kolozsvári Magyar Színház előző évi budapesti előadása. A legújabb színészi-rendezői vállalkozások­ nak a kolozsváriak feledhetetlenül egyszerű, eszköztelen, teljesen a szer­ zőt szolgáló előadásából kell kiindulniok, különösen vonatkozik ez a köve­ telmény a szép, egészséges színpadi beszédre és rendezés egynemű áttekint­ hetőségére, a látványosság szűkítésére, a fölösleges, ráadásszerű hatáskel­ tések csökkentésére. A 69-es, szegedi Tragédia rendezőjének, Vámos Lász­ lónak, sokat kellett volna tanulnia a kolozsváriaktól és többet megtartania az ő korábbi rendezéseiből is. A pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház múltévi Tragédia-bemutatóját jelentős állomásnak kell tekintenünk a mű nemzetközi elismerésének út­ ján. A friss fordítás elsősorban színházi követelményeket elégít ki: pergő, ütemes, színészi beszédmódra ösztönöz, egyéníti a szerepeket, megfelelően tömörít. Az előadás hiteles szemtanúi szerint ez a bemutató bizonyult a Tragédia legjobb 1969-es előadásának. Az ügyesen összevont színpadi szöveg nemcsak élénkké, vonzóvá változtatta a súlyos, komor tartalmat, hanem az előadás idejét is célszerűen megrövidítette. A színjátszók, ter­ vezők és főként a rendező összehangolt munkáját csak a teljes elismerés illetheti (a mondás örökérvényű jelentősége és nem közhely mivolta sze­ rint), jóllehet azt az elkerülhetetlenül felbukkanó tényt, kisértő körül­ ményt, hogy a Tragédia mégis csak bölcselkedő olvasmány, könyvdráma, a pozsonyi kitűnő előadás sem tudta teljesen feledtetni. Végülis öröm és büszkeség, hogy a Szlovák Nemzeti Színház tisztes vállalkozása olyan átütő és szép sikert jelent a Tragédiának a nemzeti keretek fölé emelkedő jelentősége, tiszta szándékú értelmezése, átfogó színpadi megjelenítése révén. A szakértő szerint az újabb szlovák fordítás, Ctibor Stitnicky remeklése, az utóbbi évek egyik legsikerültebb, legművészibb idegen nyel­ vű szövegét teremtette meg Madáchnak e műve számára. A bemutatók során kell még egy igen jelentékeny eseményről szól­ nunk, az eddig való bemutatók legnagyobb közönsége előtt, a televízió milliókat jelentő nézői előtt pergett, 1969 októberében és karácsonyán, a Magyar Televízió képernyőjén a Targédia filmváltozata. A mozgó képsor Madách Imre remekművét, a Tragédiát egy új művészet bevált eszközeivel elevenítette meg: csaknem a teljes érzékelés birodalmába vitte át a rideg szöveget, mint majd látni fogjuk, mi mindenre lett volna hivatott. Az októ­ ber 19-iki vetítés előtt Szinetár Miklós rendező nyilatkozott nagyigényű vál­ 71 �lalkozásáról és többek között ezeket mondotta: „Kevés mű született a ma­ gyar irodalomban, mely annyira képernyőre való, mint Az ember tragédiája. És kevés olyan mű született, amelyben minden kor embere újra meg újra fel tud fedezni új meg új gondolatokat a maga számára. — E két ok és annak a csábítása, hogy ez a remekmű most milliók birtokába kerülhet, ösztönzött minket arra, hogy elkészítsük tévéfilm-változatát.” Majd így fejezi be: „Több mint egyéves munkánk fekszik ebben a filmben. Színmű­ vészek, operatőrök, díszlettervezők — és így sorolhatnám tovább techni­ kai munkásokig — sok álma, munkája, verejtéke, hogy létrehozhassuk ezt a müvet. Szeretnénk, ha nézőink is olyan „odafigyeléssel” fogadnák, mint amilyennel mi készítettük.” Ám, nyomban szóljunk a rendező „odafigyelés”-eiről: az óhajtott és méltán várt tévéfilmet nem alkották meg. Nem figyeltek oda Madách uta­ sításaira. Fényképezett, nagyrészt álló színpadi képeket kapunk némi emberi nyüzsgéssel élénkítve, a szellem térben és időben való szárnyalá­ sát a képsor nem követi, sőt megjeleníteni sem igyekszik a kézenfekvő filmszerűségeket (a szobrok elporlanak, a karkötő kígyóvá válik stb.), a kijózanító jelenetek háttérbe szorítják a képzeleti csapongásokat, a szöveg legszebb, legnehezebb, legmélyebb árnyalata finom szemerjüket vesztik szóban, képben egyaránt. Ellenben minden hagyományos — és a rendezőnek éppen erre nem kellett volna odafigyelnie —, Paulay Ede óta megvalósult rendezői elvek kivonatoltan ezúttal is megjelennek: Zichy Mihály képei rárajzolódnak egyes jelenetekre, nem a mozgás, elevenség, hanem a hely­ benjárással utánzott mozgás jellemzi a cselekvést, a színpad keretén túl­ eső távlatai alig vannak ennek a filmnek, a környezet legtöbbször szegényes, a természeti képek sivárak, képzethiányosak (pl. egy kiérdemesült kavics­ bánya, mint a paradicsomon kívüli színtér), a díszletek pedig szinte kiált­ ják jelképes mivoltukat, alkalmiságukat, érezzük a rosszul bevert szögek helyét, a festékek áporodott szagát, szóval szomorúan mögéjük látunk, ott pedig csak egy hányt-vetett kelléktár ásítozik; az úgynevezett „bevá­ gások” sem mindig kifogástalanok vagy helyükre illőek. Itt sem figyeltek jól oda! A színészek minden ismert-méltányolt kiválóságuk ellenére nincsenek helyükön, kilépnek szerepükből: a főszereplő fiatalok még nem értek föl a Tragédia színészi követelményeig, az idősebbek nem kaptak benne meg­ felelő szerepeket: a visszatartott beszédmodor nem árnyal, a gondolatok alakulása, fejlődésmenete egyáltalán nem, vagy csak alig jelentkezik. E film kétszeri figyelmes nézése-hallgatása után változatlanul egyetértünk a rendezővel: a Tragédia megfilmesítése végzetesen nehéz feladat, a fél­ megoldás, az ide-odafigyelés megbosszulja magát, ezért a jónál is jobb, legjobb filmesítés megoldását a jövőre kell bíznunk. Szinetár tiszteletreméltóan vállalta a kezdet kudarcát, kockázatát. Megoldott feladata után világosan látszik: mit és hogyan kell jobban meg­ csinálni, miket nem szabad követni, hol rejlenek a buktatók. E mostanit mint jó, népszerűsítő, vasárnap délutáni filmet elfogadjuk ugyan azzal, hogy adott eszközei alapján különb művet vártunk tőle: becsülete­ 72 �sen törekedett -Madách megértésére, megértetésére; nagy kár, hogy nem tudott a színpadiasságtól szabadulni és szereplőit jobban kellett volna megválogatnia, megmozgatni őket, egyénenként beilleszteni egy madáchi „együttes”-be. Dramaturgja kezét jobban meg kellett volna kötnie: a szö­ vegkezelésnek mozaikosítása felesleges fontoskodás és főként rontja a mű hitelét, eredetiségét is. Sajnálatos továbbá, hogy a film voltaképpeni célját nem érte el: a milliós nézősereg nem sürgette, nem követelte a Tragédia újabb és újabb kiadását, vagy akár a filmek harmadszori ismétlését: e kettő ugyanis mér­ téke lehetett volna a filmbeli „odafigyelés''-nek; az olvasás ingerét tehát ezúton általánosan nem sikerült felkeltenie ennek a nagyszabású vállalko­ zásnak. A Tragédia útját tehát kellőképpen nem egyengette, hacsak aka­ dályokat nem gördített eléje, hiszen mindenkinek oda kellett volna fi­ gyelnie! Madách utóéletének egyik sarkalatos, minduntalan visszatérő tétele, ismétlődő feladata: szövegeinek kérdése. Mint ismeretes, nehézkesen, egye­ netlenül írt, stílusa kuszáit, darabos, szerkeszteni nem tudott eléggé. Ez a kétségtelen fogyatékosság a Tragédiára teljesen nem vonatkozik, de min­ den más művére fokozottan áll: tehát nemcsak a rendezői kék ceruza húzásai jogosultak, hanem nyelvezetük színpadképessé, beszélhetővé ala­ kítása is szükséges, sőt ez utóbbi mindent megelőz. A Tragédia mostani szövegét annakidején Arany János egyengette az író kérésére és hozzájá­ rulásával. Mint általában ismeretes: Arany János javításai és szövegmódosításai nem többek, mint amennyi szövegváltoztatást ma a könyv­ kiadói szerkesztők vagy éppen a dramaturgok eszközölnek elodázhatatlan esetekben. Verstani és stilisztikai egyengetés nemcsak jogosult, hanem szükséges szerkesztői kötelesség: Madách egyes szövegei azonban ennél jóval többet igérnyelnek. A harmincas évek második felében A civilizátort változatlan szöveggel játszották, akkor annak a bemutatónak éppen az eredetiség volt a jelentősége, hogy szinte betűhíven adják elő, közöljék a drámaíró elitélő politikai nézeteit az elnyomó osztrákokról. Az utóbbi években két Madách-mű ért el komolyabb színházi sikert Keresztury Dezső szöveggondozása jóvoltából. Mindkettőt rendezői megke­ resésre vállalta el, s mindkettő, általa véglegesített színpadiasított szöveget könyvalakban is a nagy nyílvánosság ítélkezése elé bocsátotta. Mindegyik más és más feladatot rótt Kereszturyra, elvileg utószavaiban tisztázta szövegmódosításainak szükséges voltát és végzett munkája arányait. A már említett Mózes-dráma derekasan életre kelt a színpadon, sőt sorozatos előadásokat ért meg; amint mondottuk, a Tragédia mindenesetre eleveneb­ ben él a színpadon, ugyanakkor a Csák végnapjai a gyulai várszínházban került néhányszor közönség elé, majd a televízió fölvételével az egész ország elé. Kétségtelen, hogy a Mózes eredeti szövege az 1925-ös felújítás kudarcának — akkor mindössze kétszer játszhatták — csak egyik halvá­ nyabb oka. Abban az időben az ellenforradalom antiszemita erejének nyo­ mására kellett a Nemzeti Színház műsoráról levenni; Keresztury ebben a vonatkozásban nem tájékozódott kellően, az akkori közönség nem a dráma 73 �gyönge, erőtlen szövege miatt kezdett vihogni (ez utóbbi Keresztury sza­ va), hanem a szavak tendenciája ellen tüntetett. A kettő korántsem azonos indok, hangulati jelenség. Bármiként lett légyen: a Nemzeti Színház azidei vezetői jó szakemberek voltak, és jól tudták, miért lehet és kell a Mózest színpadra állítani: ez a tisztes szándékuk megtört, a fertőzött szellemi légkör bizonyult náluknál erősebbnek. Mózes egy nagyra és sokra hivatott nép vezetőjének drámája, s mint ilyen, kiválóan alkalmas arra, hogy színpadi előkép lehessen a mai népek politikai akaratának érvénye­ sítéséhez. A mostani siker nemcsak jól beszélhető szövegének, hanem kiváló színészek játékának is köszönhető. Keresztury szöveggondozása ténylege­ sen olyan arányú és értékű, mint aminő Arany Jánosé volt a maga idejé­ ben a Tragédiával kapcsolatosan: mindketten egy-egy Madách-művet in­ dítottak el a népszerűség útjára. A Mózes színpadi életre való hívása, gondozása, ápolgatása sokkal jobb lehetett volna, ha Keresztury valamivel nagyobb költő, gondolkodó volna, mert ahogy Madách szerinte könyvből tanult drámát írni, Keresztury szerintünk ugyancsak könyvből tanult drámát átírni (későbi idézetben meg is nevezi mintaképeit). Ez az utóbbi megállapítás azonban sokkal inkább vonatkozik a Csák végnapjai című dráma újraformálására, ahogyan ottani átírói szerepét találóan megnevezi. Szerintünk ezt a drámát meg kellett volna hagyni irodalomtörténeti em­ léknek. Nem lett belőle nemzeti dráma ezzel az átdolgozással, Keresztury ugyanis egyáltalán nem drámaírói alkat: más a színpadi ügyeskedés és egészen más az igazi drámaírás, aminthogy más a verselés és más az ere­ deti, igaz költészet is. Tisztes, erősen középszerű, Shakespeare-utánzatú mű lett a Csák végnapjai, benne felbukkannak, majd uralkodnak a dráma­ írás élezett, fényezett közhelyei, sőt végül hiányzik belőle maga Madách is. A kísérlet ezt bizonyítja: Madách munkája magas őnéki, nem tud vele járni, boldogulni, eljutni a drámaíráshoz. A Csák végnapjai — mint újra­ formált dráma — sem a szinpadon, sem könyvalakban (1969-ben jelent meg) színpadi életképességét nem tudta, nem tudja igazolni. Nem az át­ írás lehetőségét és szükségét akarjuk vitatni, de mi is azt mondjuk Babits Mihály nyomán: a színpadnak meg kell hajolnia a nagy szellemek előtt és nem feltétlenül megfordítva: egyik-másik drámai műhöz a színháziak inkább ne nyúljanak hozzá, semmint felemás művet bukdácsoltassanak világot jelentő deszkáikon. Keresztury egyik utószavában, történetesen a Csák végnapjaiéban, megjegyzi, hogy nem kívánja „kötelező tárgyilagosságnál indulatosabban megkérdezni, miért fogadjuk fenntartással a magyar irodalom esetében az olyan fajta kísérleteket, amelyikért Brechtet, Dürrenmattot vagy ré­ gebben Hofmannstahlt, Zweiget s annyi más írót, átírót megdicsértünk. Végülis: a hozzáértők számára közhely, hogy minden színház mindig a maga korához igazítja, a maga igényeihez és lehetőségeihez alkalmazza, a színpadára kerülő darabokat. A klasszikusok így élnek.” Eddig Ke­ resztury! Rövid tárgyilagosságunk ennyi: Brecht az Brecht, Dürrenmatt az Dürrenmatt, Hofmannstahl az Hofmannstahl és Zweig is Zweig — 74 �mindig önmaguk, alkotók, nagyok és főként saját művekkel is bizonyí­ tottak, bármelyik bármikor fölér önmagához — Keresztury azonban pusz­ tán önminősítéssel, önkezű talapzatemeléssel érhet föl Madáchig. A Csák végnapjai azonban az előbbieknek nem jár a közelében sem. Szívesebben állítanók mindennek az ellenkezőjét és örömmel üdvözölnők az új dráma­ írót, korunknak drámába öltöztető művészét. Két-három apróság: hánytorgatásuk ne tűnjék kicsinyességnek, csu­ pán a köteles tisztelet kifogásolja őket: Madách a Tragédia írásának ide­ jén nem harminckét, hanem harminchét éves volt (Keresztury számjegy­ gyei jelez) és ne mondjuk Madáchot — még fiatalságát jellemezve sem — tejfelesszájúnak: e kettőt Kereszturynál találhatjuk meg. A másik: Job­ bágy Károly tollából szaladt ki a bántó szó: ódájában tyúkmellűnek mondja nagy földijét. Tudván tudjuk: a testi hiba emlegetése nem alkalmas iro­ dalomtörténeti tiszteletadás szövegébe, ott még stilisztikai ötletként sem szerpelhet 1969-ben ilyesmi is megtörténhetett: bizton hihetjük, hogy má­ sok nem folytatják eme könnyű ötleteket, hiszen azok visszaütő bume­ rángokká válhatnak. Tovább folytatva a kisebb vonatkozások történetét, térjünk át a Ma­ dáchról szóló irodalomra: a múlt évben két olyan Madáchcsal foglalkozó mű jelent meg újabb kiadásban, amelyek mellett szó nélkül elhaladni nem szabad, hiszen alapvető nézeteket, állandónak tekinthető értékeléseket tar­ talmaznak, újítanak meg a nagyközösség számára. Alexander Bernát ma­ gyarázatos Tragédia-kiadása — köztudottan — nemzedékeket nevelt, ta­ nított e nagy mű megértésére, elemző olvasására. Megállapításai ma is ele­ venek, elfogadásra és vitára késztetőek, ezért előrevezetőek. Egyik leg­ jobb népszerűsítő szövegközlés mindmáig az övé. Mostanában A művészet c. tanulmánykötetében találkozhatunk egy 1923-ban írt tömör Madách-értekezésével, ezt ugyanis a költő születése századik évfordulójára összefog­ lalásként írta, itt világosan összegezi korábbi szempontjait, ezért kell róla e helyen megemlékeznünk és a sokat támadott Alexander Bernát érdemeit megújítanunk: ő mértéktartóan, higgadtan közelíti meg Madách főművét, érvei, bizonyítékai átmentek az irodalmi közgondolkozásba, uralkodtak az iskolai oktatásban is, éppen ezért hasznos újraközlésük. A költő egyéni­ sége, szellemi környezete, mostoha sorsa, korának közvélekedése tükröző­ dik, Alexander szerint, életművében, ezt a viszonyulást módszeresen ő tárgyalja elsőként; a Tragédia általános jelentőségét sem nagyítja (éppen világirodalmi kapcsolatainak feltárása közben a legmértéktartóbb), jelzi a Tragédia viszonyát a nagy költői-bölcselő művekhez, ugyanakkor nem nyilvánítja azt a Faust egyenesági ivadékának sem, ahogy azt egyes kor­ társai nagyon elhamarkodva tették. Sőtér István kis kötete, Álom a történelemről, elsőízben 1964-ben, Madách halálának századik évfordulójára, készült s tavaly már a második kiadása jelent meg. Sőtér értekezése válasz-jellegű és megnyugtató állás­ pontot teremt az utóbbi évek felélénkült Madách-vitáiban. Az ő hatalmas világirodalmi olvasottsága Alexander Bernát szemléletmódját napjainkig 75 �fejleszti, s mivel ő is elsősorban széleskörű olvasóközönséghez szól, e műve közvetlen eszközökkel, közérthetően népszerűsíti Madách főművének ki­ emelkedő értékeit és korszakos jelentőségét. Világos fejtegetései, tárgy­ szerű érvelései — ahogy ma mondani szokás — biztos helyére, állandó szintjére helyezik a Tragédiát: mind eszmetörténeti, mind pedig irodalomtörténeti vonatkozásait illetőleg. Legfőbb érdeme: józan tárgyilagossága és megnyugtató érvelése. Meg kell említenünk ez éves beszámoló keretében két dicséretes palócföldi eseményt is: Salgótarjánban felállították Madách Imre egész­ alakos szobrát, Varga Imre kiváló jellemzetes alkotását: egyáltalán nem túlzás, ha nyíltan megmondjuk — minden különösebb helyi érdekeltség nélkül, hogy egyik legkiválóbb Madách-emlékművet kell ebben a korszerű műben méltányolnunk. Egy másik nagyjelentőségű emlékkiállításról a Palócföld számolt be, ennek nyomán híre kerekedett egy különleges gyüjteménynek: Szabó József Madách-adattárának jegyzékét ismerhették meg az ország olvasói. A hatezredik tételszám felé közeledő gyűjtemény magában foglalja a vonatkozó kiadványokat (a tőle való és a róla szóló köteteket, különnyo­ matokat stb.), az utaló irodalmat, számos aprónyomtatványt, lapkivágatokat, tehát nagyjából mindazt, ami érdemleges, felkutatható emléket, ada­ lékot jelenthet Madách Imrével kapcsolatosan. Bizonyára egy nagyobb méretű Madách Múzeum irodalmi részlegének az alapja lesz ez az eddigi legteljesebb, magánkézen levő s ezidőszerint Balassagyarmaton őrzött és folyvást gyarapodó kincsesbánya. A Tragédia idegen nyelvű térhódítása jelentékenyen nagy nyelvterü­ leten kezdődött meg a múlt év végén: az arabnyelvi fordítás akkor fejező­ dött be és nyomban meg is jelent könyvalakban. Ez a huzamos ideig ké­ szült fordítás is nagy eredmény, hiszen csaknem százötven milliónyi olva­ só előtt nyílt meg az út a Tragédia megismerésére és befogadására. A for­ dítás és a kiadás megvalósulása Germanus Gyula igen nagy érdeme, az ő illetékes nyilatkozata szerint az arab nyelvű Tragédia fordítói teljesítmé­ nyének művészi színvonala és költői értéke igen magas. A Tragédia világirodalmi helyzete, nemzetközi rangja visszatérő vita­ alkalmat teremt; időnként felhorkan, majd elhalkul a nagy kérdés: a világ eléggé miért nem ismeri, mikor ismeri el a nemzetközi irodalmi köztudat Madách remekét?! A felelet ágas-bogas, benne a játékos képzelet és a komoly megfontolás egyaránt érvényesülhet, de ugyanakkor tobzódhat, hivalkodhatik a nemzeti hiúság és a nemzet hazai és külföldi megvetése is. Közgondolkodásunkban igen sajnálatosan, valamennyi mozzanat felbuk­ kan, hozzájuk olykor vaskos tájékozatlanság csatlakozik a Tragédia értel­ mezésével kapcsolatosan. Ebben a vonatkozásban az 1969-es Tragédia-vita valóságos gyűjteményeit, gondolkoztató antológiáját eredményezte a han­ goskodó nézeteknek és méltatlankodó ellenvetéseknek. Nos, a nagy mű külföldi útját elsősorban ez a hazai megosztott itélkezés gátolja, néhány alkalmi jószándék indítja el olykor-olykor Tragédiánkat külföldön, az egész nemzet oly egységesen, oly egyöntetűen nem áll az ilyenfajta kisér- 76 �letek mögött, mint ahogyan például a Faustot az egész németség minden­ kor szívügyének tekinti (az egészséges példákat tovább szaporíthatnók). A másik és talán valamennyinél lényegesebb szempont a magyarság híreneve a nagyvilágban. Ahogy a hazai vélemények megoszlanak a Tragédia jelentősége tekintetében, ugyanúgy gyér vagy alkalmi, s ritkán kedvező a külföld általános ítélete rólunk. Ne áltassuk magunkat, jobb, kedvezőbb, sokoldalú megismertetésünk érdekében alig teszünk valami, feleannyit sem, mint amennyit mindmáig ellenségeink szorgoskodtak befeketítésünk sikere érdekében: sportbeli és valamelyik művészeti, alkalmi sikerünk igen kevés a nemzet jóhírnevének külföldi öregbítéséhez. Ugyanúgy a Tragédia önmagában, más nagy magyar művek kisérő támogatása nélkül, csak egy-egy föllobanásnyi fényt vethet ránk. A Tragédia megfelelő tudományos értékelése érdekében szinte semmilyen eredményt külföldön el nem értünk, de a toliunkat sem nagyon törtük ennek érdekében. Részletesebben bizonyítanunk e helyen sem kell, hogy a magyar iro­ dalom belső életében keletkeztek világirodalmi rangú és igényű művek, sőt életművek. Balassi Bálinttól mindmáig nyelviségünk szűk keretébe zárva élik különös, üvegházi életüket olyan alkotások, melyeknél kisebb értékűek régen a világ megbecsülését élvezik. Csokonai kiragadott példája élénken bizonyítja, hogy ő Goethét megelőzve, de módszeresen vele egy­ szerre alkotta meg a világirodalom fogalmát és azon a szinten írta műveit is, ezt az elméleti megfontolást hasonló gyakorlati megvalósulások követ­ ték mindmáig. Ki tud róluk? Még szomszédaink sem sokat, hát még a messzibb tájakon? Lukács György és Illyés Gyula beszélgettek hasonlókról a Kritika nevezetű folyóirat múlt évfolyamában; véletlen folytán egyik központi kérdésként szerepelt ottan a Tragédia világirodalmi elhelyezésének lehető­ sége is. Lukács György provincionalizmussal vádolja Madáchot és nagy­ jából egész irodalmunkat, Illyés Gyula mindezt tagadja és töltetlen fegy­ verrel védekezik az éleslövésekkel szemben. Mind Lukács György, mind Illyés Gyula annyira általánosítanak, hogy érvelésük alapján bármelyik elismert világirodalmi művet és akár egész irodalmakat ugyanúgy elma­ rasztalhatnánk vagy felemelhetnénk, ahogyan ők azt a Tragédiával és iro­ dalmunkkal megteszik lazán értelmezett érveikkel. Lukács a nemzetközi balvélekedéseket is megszólaltatja, Illyés a nemzeti öntudathoz fellebbez. Mindkét nézet káros és az ügy jobb szolgálatát gátolja, mert mindketten megalapozatlanul felszíneskednek. Komor vagy derűs látszatokat terem­ tenek: látszatokat pedig nem ismerünk. Ez a vita hasonló mederben és ezzel a csalóka észjárással több évig folytatódhatnék: sokmindent felvet­ hetne, de valamit alig tisztázhatna, a helyzet mindenképpen jelenlegi holtpontján maradna: belső huzavona maradna, semmi külföldi sikere, nagyobb elismerés irodalmunknak nem következnék be, történetesen a Tragédia nem mozdulna el mostani helyéről és általában rangja sem nö­ vekedhetnék mérhető fokozattal. Mindennél nagyobb akadály: erről a kér­ désről sokat, túl sokat beszélünk, elmélkedünk és vitatkozunk, de terv­ szerűen alig valamit vagy éppen semmit sem teszünk. 77 �Részletkérdés és igen jellemző az említett megközelítésének módjára és természetére vonatkozóan: a görögtüzes Lukács-Illyés vitához Veres Péter is hozzáadta a maga küszöbön vágott dohányát, hogy végülis Madách kifüstölése jobban sikeredjék, de az apró dohány közé erős finánclábszá­ rak is keveredtek: Veres Péter vaskosan tévedett, amikor Arany Jánost megvádolja, mert kora politikai elveihez, a kiegyezés szelleméhez, ,,konformizálta” Madáchot szövegmódosításai révén, azonkívül önkényesen illesztette a mű végére az üressé vált „Ember küzdj és bízva bízzál!” szólásmondást. Sajnálatos, hogy sem 1956-ban, sem 1962-ben, sem 1969ben nem tájékozódott kellő módon, szerkesztői sem világosították föl az ellenkezőkről, Veres Péter leadott garasa ,ahogy ő jellemezte hozzászólá­ sait, lyukasnak bizonyult, lyukas garassal pedig nem lehet fizetni seholsem és főként nem illik; a szellemi életben csodálatosan az ilyesmit nem büntethetik. Összegezésül: a magyar irodalmi művek rendszerint késve és nem va­ lódi értékük sorrendjében jelentkeznek a nagyvilág nyilvánossága előtt, az a bizonyos, önhibánkból keletkezett 30—50 év — ennyi jelezte a múlt­ ban és nagyjából műveltségi lemaradásunkat — irodalmunk külhoni érvé­ nyesítése. befogadtatása terén végzetesen sokat jelent. Mindössze egy-két példa: nyugaton a romantika elavult már, amikor a Jókai-fordítások ott megjelenhettek, a realizmus megöregedett Mikszáth műveinek fordítása idejére; a Tragédia első német nyelvű szövege még kedvezőtlenebb elője­ lek között jutott a nagy nyilvánosság elé: a Faust elfoglalta mindmáig megingathatalan helyét, a Tragédia német nyelvezete a Faustét utánozta, annak szókészletét átvette, ebben a másodlagos nyelvezetben elvesztek, megsemmisültek azok a fínom árnyalódású különbségek, amelyek e két drámai költemény között kétségtelenül fennállanak, sőt a kínálkozó össze­ hasonlítás a Faust fölényét és elsőbbségét igazolta. (Petőfi kezdeti heinésítése a másik kirívó eset). Az a Faust-bélyeg mindmáig rajta éktelenkedik a Tragédia homlokán. Az irodalomtudomány elodázhatatlan feladata, hogy azt a megbélyegzést onnan eltüntesse. A helyzet, melyben az idegen nyelvre fordított magyar művek külföldre kerülhetnek, ma sem sokkal kedvezőbb és nem is előnyösebb. Ha a műszaki elnevezés nem foglalta volna le a fogalmi megkülönböztetést, azt lehetne, kellene mondanunk: utánfutó művekkel jelentkezünk a nagyvilág előtt; izlés, forma, szerkezet, tartalmiság némiképpen elavultak vagy hanyatlanak már odakint, amikor a mi irodalmunk zsámolynyi helyet akar keresni a maga számára. A Tra­ gédiával kapcsolatos nagy és ismétlődő tévedésünk: ne kísérletezzünk kü­ lönösebben külföldi színpadokon, rádiókban, tévében elhelyezni, sokkal inkább szorgalmazzuk könyv-dráma jellegét és minél tökéletesebb önelvű fordításait, valamint szakszerű tudományos bemutatását. E kettő dönti majd el Madách Imre világirodalmi nagyságát és nemzetközi jelentőségét. Madách Imre 1969-ben élő szerzőként szerepelt köztudatunkban, s mint ilyen, az idő fürdőjében megújulva lép a következő bizonyára jóval eredményesebb évek elé. 78 �Kerényi Ferenc: Vázlatok egy politikus Madáeh-arcképhez Madách-kutatásunk évtizedeken át kettős megkötöttségben vergődött. Az életrajzok lapjairól a sztregovai remete mítosza hatotta át egyre mé­ lyebben az irodalmi köztudatot, amíg a politikusi tevékenység szórtabb adatai alig vagy egyáltalán nem kerültek a nyilvánosság elé. A Tragédia­ értékelés pedig szinte egyértelmű volt a mikrofilológiai vizsgálódással, ami a drámai költeményt már-már úgy állította az olvasó elé, mint a köl­ tőt ért világirodalmi hatások halmazát. Az elmúlt évtized jelentős kutatási eredményei, amelyek a költő ha­ lálának centenáriuma (1964) körül és azóta sokasodtak meg igazán, feltár­ ták az alapellentmondást: a könyvtárnyi Madách-irodalom ellenére számít­ hatunk fontos és régvárt dokumentumok felbukkanására és nyomukban perdöntő átértékelésekre. Tanulmányunk kettős célt követ. Egyrészt az elmúlt évek irodalomtörténeti eredményeinek alapján megrajzolni igyek­ szünk a Pesten töltött egyetemi évek (1837—40) pályakezdő szakaszát, másrészt a fiatalkori eszmei hatások közt főbbeknek nyomonkövetésével egységben akarjuk láttatni Madách politikusi tevékenységének eleddig önmagukban vizsgált tényeit. Munkánk persze nem előzmények nélkül való. A kérdéskört Sőtér István is érintette a centenáriumkor elmondott emlékbeszédében (Madách és a koreszmék, Kritika, 1964 (11.), Baranyi Imre pedig ugyancsak az évfordulóra megjelentetett irodalomtörténeti füzeté­ ben (A fiatal Madách gondolatvilága, Bp. 1963.) a költő ifjúkori szellemi gazdagodásának néhány vonatkozását részletesen elemezte is. Kutatásai azonban torzónak maradtak és korai halála megakadályozta abban, hogy művének önellentmondását kiküszöbölje: elismeri ugyanis Madách köz­ tudott filozófiai eklekticizmusát, fiatalkori világnézetét mégis egyetlen, habár kétségkívül fontos folyóiratból, az Athenaeumból próbálta levezetni és értelmezni. A pesti évek kutatása ma sem nehézségek híján való. Ma­ dách egyetemi körének kéziratos diáklapja, a Mixtura, mindmáig nem került elő. A ránkmaradt levelezés sem teljes értékű: az anyjához írottak­ ban a fiúi szeretet és kímélet a kialakuló egyéni világnézet önállósuló bá­ torságával együtt hallgatja el a fővárosi élet számos mozzanatát, amelyek­ ről Majthényi Anna nem szívesen olvasott volna, a Lónyay Menyhérthez küldött sorok pedig többnyire az állandó személyes véleménycsere kie­ gészítői csupán. Pesti tartózkodás korképe. Az 1832—36-os országgyűlést követő események, az ellenzékkel szem­ beni terrorintézkedések az egész ország közvéleményét lázba hozták, és igen feszült politikai helyzetet teremtettek. A megyei nemesség az ország­ 79 �gyűlési ifjak, Kossuth és Wesselényi perbefogása ellen tiltakozott, a pa­ rasztság körében pedig a törvények kihirdetése okozott csalódást és tá­ masztott mozgalmakat. Mind többen vallották Pulszky Ferenccel, aki szin­ tén letartóztatandó ifjak listáján szerepelt: ,.Mindnyájan egyetértünk abban, hogy a fennálló viszonyok nem tarthatnak soká, hogy az uralkodó rendszer meg fog bukni, hogy az egész ország átalakulása elkerülhetetlen”.1 Kétségtelen, hogy a letartóztatások és hűtlenségi perek hatására az ellenzéki mozgalomban 1837 és 1839 között apály következett be, de a közbe­ eső évek nem a tétlen hazafiúi kesergés esztendei. Azzal, hogy a két országgyűlés között az ellenzék központja az egyre inkább fővárossá váló Pest-Buda, a reformmozgalom társadalmi bázisa megnő, tömegeket nyer az egyetemi ifjúság, a magyarosodó polgárság és értelmiség, a városi plebejusok soraiból és a vezérvármegye egyes rétegei­ ből. A politikai lehetőségek erőszakos megnyirbálása miatt a fiatal ellen­ zékiek kultúrális tevékenysége kerül előtérbe. Hazánkban ekkor még csak vajúdik a szakosodás igényét felvető polgári tudományosság, és a javítani akarás szándéka jól megfér a sokirányú vizsgálódás célkitűzésével. A pesti ifjúság lázasan ismerkedik a kor haladó eszmeáramlataival, és a feljegy­ zéseikből, levelezésükből, fordításaikból radikalizálódásuk szinte hétről hétre nyomon követhető. Szükségszerű, hogy ezt a tájékozódás felületes legyen: a Madáchnál sokszor emlegetett filozófiai eklekticizmus tehát nem csak egyéni sajátság, hanem kortünet. Világnézetüket az uralkodó nyugati liberalizmus, a vallást szocializmussal ötvöző Lamennais, az utópista szocilisták egyes tételei, az Atheneum hasábjain folyó „hegeli pör”, a nagy francia forradalom, a szent szövetségi reakció elleni európai szabadságmozgalmak és a magyar nemesi ellenzéki hagyományok egyaránt formál­ ják. Irodalmi eszményeikben a francia romantika és a Junges Deutschland mellett figyelmet fordítanak a szomszéd népeknek a miénkhez hasonló problémákkal küzdő literatúrájára is. Tevékenységük kettős célú: egyrészt igyekeznek felhasználni a már meglévő és a reformmozgalom eredményeképpen létrejött fórumokat, más­ részt új, saját publikációs lehetőségek megteremtésére törekszenek. Az előbbiek sorában 1837-től a Bajza-Vörösmarty-Toldy triásza által szer­ kesztett Athenaeum vezet, amely mintegy próbaköve a nyilvánosság előtti fellépésnek, benne megjelenni rangot, sikeres pályakezdést jelent. Meg­ nőtt a Tudományos Akadémia tekintélye is: visszatérő motívum a fiatal ellenzékiek törekvése az akadémiai tagságra. Külön kell hangsúlyoznunk az 1837-ben megnyílt Pesti Magyar Szín­ ház jelentőségét. A titkosrendőri jelentések már az alkalmi nyitódarabot, Vörösmarty Árpád ébredése című játékát is lázítónak találják. Kivált erős az ellenzéki közhangulat az 1838-as évad előadásain, amikor Szigligeti so­ rozatban készülő történelmi drámáinak (Dienes, Vazul, Pókaiak) előadá­ sain az ismétlődő tüntetések bizonyítják, hogy a közönség érti a roman­ tikus-történelmi külszín mögül kicsendülő időszerű politikai mondaniva­ lót, amit a színészi játék is aláhúzott. (Egressy Gábor és néhány színész­ társa közismert radikális nézeteiről.) Kazinczy Gábor, akit ezidőtájt az 80 �Ifjú Magyarország vezéregyéniségének tekinthetünk, már 1838-ban kész repertoár-tervvel állt elő, és elvbarátaival egész sor vállalkozást kezdemé­ nyezett, amelyek az eredeti magyar műsor fellendítését szolgálták. Ezen felül kapcsolataik voltak az egyetemi ifjúság köreivel és a vidéki városok diáktársaságaival. Ezek kétszeresen is fontosak: egyfelől az Ifjú Magyarország tagjai maguk is diáktársasági tagok voltak korábban és így bizo­ nyos jártasságra tehettek szert az irodalmi élet szervezésében, másrészt hatással voltak a későbbi Pilvax-kör tagjaira, akik ezekben az években ültek az iskolák padjaiban. Petőfi, Irinyi, Obernyik, Kerényi stb.) Saját vállalkozásaik közül a cenzúrától nem engedélyezett Népbarát című folyóirat igérkezett a legfontosabbnak, amelynek tárgyjegyzéke ki­ tűnően példázza a Kazinczy Gábor köré csoportosuló ellenzéki kör sokol­ dalú, de felületes tájékozódását: „Élet és literatura, kölcsönös viszonyban, a romanticizmus, demokratia és aristocratia hazánkban, hajdan és most, Zrínyi a dalnok, Character, politikai hitváltoztatás, renegátok, Líra, titkos egyesületek, carbonárók, szabadkőművesek hatásai, journalizmus, hazánk és Lengyelország rokonsága, , Historiai párhuzam, Kölcsey, az 1830 három júliusi nap hatása, kritika és polémia nálunk, nyilvánosság, eredetiség, bírói felelősség stb., stb.”2 Madách Pest-Budán (1837-1840) A továbbiakban azt kell vizsgálnunk, hogyan illeszkedett bele Madách Imre ebbe a lázas szellemi életbe, hogyan talált kapcsolatot az Ifjú Ma­ gyarország körével. Anyjához írt leveleinek alapos olvasása és az utalások követése meggyőz arról, hogy az életrajzokról jól ismert pontos-gondos diákélet mögött meghúzódik egy másik, öntudatosabb készülődés is: esz­ megyűjtés a költői és a politikusi pályára. A Lónyaynak szóló levelek — sokkal egyértelműbben — ugyanerről a munkáról vallanak.3 Madách 1837 őszén érkezett a fővárosba (14 évesen!), hogy itt egye­ temi tanulmányokat folytasson és ügyvédi oklevelet nyerjen. Néhány hónappal vagyunk Kossuth májusi letartóztatása és néhány héttel a nagy kultúrális esemény, a Pesti Magyar Színház megnyitása után. Október 15-i levelében anyjának öt nevet említ, mint elsődleges barátait: Balassa, Zalai, Beniczki, Lubi, Majthényi. Az utóbbi rokona, a többiek pedig a szűkebb pátriájából, a Felvidékről érkezett nemesfiak, akiket a magukkal hozott ismeretségen kívül most még a csak a közös diákélet fűz össze. (Közülük csak Balassa Antal és Beniczky Ödön marad a szűkebb baráti kör tagja.) Ugyanebben a levélben érdekes motívum a francia szótár és olvasókönyv megküldésére vonatkozó kérés, ami azért figyelemre méltó, mert Madách már ekkor is bírta a francia nyelvet, és a továbbképzés alkalmasint az eredetiben való olvasás céljával történik. Egy évvel később az egyetemi baráti kör, a nyolcak társasága már erősebb alapon szerveződik és működik, mint a laza illetőségi és ismeretségi viszony. A Lónyay Menyhérthez 1838 decemberében írt levél több tanulság­ gal is szolgál: ”—Kérlek írjál te Ödönnnek, v is Appiusnak, hogy készüljön el a His(toriá)ból s 8ad félkor jöjjön hozzád, én is meg jelenek, s egy uttal 81 �vernerhez is megyünk.” A néhány sor megnevezi a társaság három tagját (Beniczky Ödönt, a címzett Lónyayt és Madáchot), a velük eszmét cserélő Vemer József egyetemi tanárt; szépen hozza a körnek azt a szokását, hogy tagjai antik szerepnevekkel illetik egymást (Madách maga a zsarnokölő görög szabadsághős. Harmodias nevével írja alá sorait); s végül rávilágít, az összejöveteleken végzett forráskutató, tudományos munkára. Mindez érdekesen vág egybe azzal az 1839-ben kelt titkosrendőri jelentéssel, mely szerint a jogászhallgatók között társaság működik, amely a tudományos önképzés és a szabad véleménycsere céljával alakult. A vizsgálattal meg­ bízott kari igazgató nem akadt nyomukra.4) Erősen valószínű, hogy a jelentés a nyolcak társaságára vonatkozik. Ugyanebben a levélben Madách radikális kitételei megmosolyogtatóan gyerekesek még (a költő 15 éves!), de kétségtelen jelei alakuló politikai felfogásának: ,.O tempora, ó móres ó asini, ó censores — ki­ törülte — a leghosszabb le­ velem” — a kis gúnyvers a cenzúrát veszi célba. A szívesen rajzolgató Madách ezúttal a levélpapír nyomatát alakítja át. A Gott erhalte körirat helyébe új, fintoros mondat kerül: „In hoc signo beatus evades Hungare” (Ebben a jelben boldog leszel, magyar), a címert hasán hordozó kétfejű sas mellett pedig ez áll: „megette, tsak fen ne repedjen tőle.” Az egyetemi körön belül legközelebbi barátja a nála egy évvel idősebb Lónyay Menyhért, akihez az is fűzte, hogy hugába, Etelkába Madách szerelmes volt. A barátság tartalmára is vannak utalásaink a Sztregovára, anyjához írott levelekben: 1838. december 25. „ . . . új kegyeségeddel, hogy a muzsika egyesületre prenumeráltál, nekem sok sok kellemes estét szerzettéi melyeket Lónyay társaságában, kit napról napra jobban szeretek töltök.” 1839. július: „Én Lónyaynak, s ő nekem mindig ad olvasni könyveket, s a közönséges Német ujságot.” A pesti olvasmányokra egyébként kevés az adatunk. Tudjuk, hogy meg­ fordult kezén Wesselényi tiltott könyve, a Balítéletekről, és egy dinasztia­ ellenes mű, amelyre évek múlva. 1842-ben így emlékszik vissza: „Néhány év előtt egy könyv volt kezemben, melyben a Sancció pragmaticának igen szabad történetét olvasám a körül ágyukkal kerített ország házát Draskovich ellentmondássát s meg ölettetését. Az inter tremoros et angores aláírásnak történetét olvasám ott. . A nyolcak csoportja és a hozzájuk csapódó egyetemi barátok tevéke­ nyen résztvettek a főváros életének minden fontosabb eseményén. S ez nemcsak a bálokra vonatkozik, hanem egész sor más megmozdulásra és szervezetre is, amint azt az egyik Lónyay-levél címzése összefoglalja: Tekintetes Lónyay Menyhért urnak, a Philosophia s a szép tudományok bacalaures tanárának, a művészeti egyesület, hangászati egyesület, és conservatórium rendes tagjának, az ifjak társasága egyik küldöttjének, nem 82 �különben az egész jog halgatóság megbízotjának a színház ügyébe, a meg­ bukot sok terv, és társaság résztvevő tagjának.” Későbbi kihatásaik miatt fontosak számunkra azok az utalások, ame­ lyek Madách és a pesti színházi élet kapcsolatát szemléltetik. Majthényi Anna szemében a színházlátogatás — a késői hazajárás, a bemutatott darabok tartalmi vonatkozásai és nem utolsó sorban a költségek miatt — egyike a leginkább kárhoztatandó időtöltéseknek. Madách leveleiben rit­ kának, alkalminak tünteti fel a Magyar Színház előadásainak megtekin­ tését: „ . . . hogy munka után mulassunk néha magunk, néha, ha épen valami nevezetes darabot játszanak el megyünk a szinházba.” Valójában más a helyzet: egyik legkedveltebb szórakozása ez. A fiatal költő Spányik nevű nevelőjéről már 1838 februárjában megírja, hogy „a szinházi ked­ velés, nagy kedélye, melynek tsak az vet gántsot, hogy pénze nints-.” Ugyanezen év decemberében Spányik már a Pesti Drámaíró Egyesü­ let tagja és paródiát ír, Táltosok vagy a drótos tót címen. Ezek után ne csodálkozzunk rajta, hogy 1839-re elkészül Madách első drámája is, ame­ lyet éppúgy nem ismerünk, mint Spányik színre nem került paródiáját. 1840-ben pedig a költőnek Lónyay Etelka miatt egy kis szóváltása támad, melynek színhelye — jellemző módon — a joghallgatók egyik kedvelt tartózkodási helye, a Magyar Színház udvara. Kilalakulóban vannak az első szépirodalmi kapcsolatok is. Verseinek bírálói közé tartozik — 1838 óta — a balassagyarmati születésű váci diák­ társ, Bérczy Károly, aki ekkor már-már beérkezett költőnek számít. 1839 júliusi, anyjához írt levele más bírálókról is tudósít: „ . . . oly ver­ seket írok, hogy erővel az athéneumba ki akará tétetni Lónyay, s Spetykó, sőt színdarabot is, hogy Földvári bíztatott játszassam el azt.” Spetykó Gáspár az Atheneum lírikusa (a lap tekintélyéről a fiatal radikálisok között fentebb szóltunk), Földvári pedig — tévedés ne essék szólván — aligha Földvári Gábor, a vezérvármegye alispánja, hanem való­ színűleg Madách diáktársa, aki utóbb a pápai társaságban fejtett ki iro­ dalmi tevékenységet.5 S végül: ha gyéren is, de vannak adataink a fiatal Madách és a Kazinczy Gábor-kör tagjainak személyes kapcsolatairól. 1862-ben, a Tra­ gédia megjelenése után így írt Erdélyinek: „Nem tudom, emlékszel-e még azon időre ,midőn Pesten mint egyetemi tanulót szíves jóindulatodra méltattál . . .” Két, 1840-es keltezésű Madách-levélben feltűnik a Kazin­ czy név is a baráti kör tagjaként, ez azonban nem Kazinczy Gábor, hanem öccse, István, aki 1839 őszétől joghallgató és ugyanezen év szilvesz­ terén — bátyja, Erdélyi. Egressy, Szigligeti és többek társaságában — egyik aláírója a pesti radikálisok szerződésének! Az elmondottakkal azt kívántuk bizonyítani, hogy a fiatal Madách pesti tanulmányai idején, gyenge egészsége és elmélyedésre hajlamos egyénisége ellenére, korántsem az az elvonuló, magányos bölcselkedő ahogyan őt legtöbb életrajzírója ábrázolja és ahogyan alakja az irodalmi köztudatban él. A fenti tényezők és kora miatt nem játszhatott vezető szerepet a radikális egyetemi ifjúság soraiban, de világnézete — 1840-es 83 �megnyilvánulásai alapján — főbb vonásaiban azonos az Ifjú Magyarország tagjaiéval. Három perdöntő dokumentum áll rendelkezésünkre, mintegy az egyetemi évek összefoglalásaként: első verseskötete, egyetemi búcsú­ beszéde és népművelő tervei. Az egyetemi évek összegezése A Lantvirágokat, Madách első és életében egyetlen verseskötetét általában úgy értékeli az irodalomtörténet, mint annak bizonyítékát, hogy nem válik belőle koszorús költő. A megállapítás igaz, de tartozunk a 17 esztendős szerzőnek annyival, hogy leírjuk: a 26 verset tartalmazó, anyjá­ nak ajánlott könyvecske nem rosszabb a kor megszaporodó lírai átlag­ termésénél. Figyelemre méltó, hogy a cenzúra a benyújtott kéziratból három verset törölt, kettőt politikai, egyet pedig vallási okból. A kis kötetről még nem mondták el, hogy jónéhány darabjában Madách a sza­ badság-szerelem kettős problémájával birkózik, világos elvi kifejtésben, de középszerű művészi megvalósításban. A Lónyay Etelkához fűződő vi­ szonzatlan érzelem pesszimista párhuzamát a politikai helyzet miatti jogos honfibúban és hazaféltésben találja meg; ez utóbbi megszólaltatásában a mottókban is idézett kortársak (Sárossy Gyula, Kazinczy Gábor) mellett elsősorban Kölcsey és Vörösmarty nagy hazafias versei hatottak rá, néhol a szó szerinti egyezésig. A Lantvirágoknak főleg allegorikus darabjai fon­ tosak számunkra, ahol a liberalizmus alkotmányossága a diploma előtt álló ügyvéd sértett nemesi jogérzékével és a fiatal radikálisok köztársa­ sági nézeteivel keveredik; nem véletlen, hogy a cenzúra figyelmét is ezek keltették fel. De a fájó politikai válság még a kimondottan szerelmi té­ májú képalkotásokban is ott lüktet: Győz a borús téren rabokat letiporva a zsarnok! Átkozzák ezeren, s szive a fénybe rideg: Fegyvered oly gyöngéd, s mi erős letiporni az ellent, Téged imádva, ha a lánciban égre talál! Másik elemzendő forrásunk az a beszéd, amelyet Madách a szemeszter vé­ geztével Virozsil Antal professzornak mondott, 1840. június 28-án.6) Ő maga erről így tudósítja anyját: „A prelectióktól bucsut vevénk Virozsilnak tartottam egy magyar, s igen szabadelvű búcsúbeszédet nyilvá­ nosan, mit ő igen szépen meg köszönt, sőt leirva emlékül el is kért: az iskola társak is oly nagy tetszéssel fogadták, hogy nyakra főre írják le magoknak.” A Virozsil-beszéd egyes kitételei még beszédesebbek lesznek, ha összevetjük őket a fiatal radikálisok vezéralakjának, Kazinczy Gábor­ nak megnyilvánulásaival, Választásunk egyik magánlevelére esett, amelyről bizonyos, hogy Madách nem ismerhette, így közvetlen hatásról nem be­ szélhetünk. Madách tettrekész radikalizmusa, vátesz-tudata nemcsak esz­ mei, hanem sokhelyütt frazeológiai azonosságot is mutat az Ifjú Magyarország tagjainak politikai nézeteivel: itt látjuk továbbá egyik forrását és talán legkorábbi jelentkezését a tömegről vallott felfogásának, ami egész életművén végigvonul. 84 �Kazinczy levele Egressyhez Berettő, 1838. dec. 16. Madách búcsúbeszéde Virozsilnak 1840. jún. 28. Hadd magamat vigasztalnom: jö­ vend kor- és tettdúsabb a jelen­ nél, — hol nem csak passzíve fe­ jezhetném ki az érzelmeket, me­ lyek kebledre s néhány igen keve­ sek keblére s Isten tudja még ho­ vá — ragadnak. S ím, a búcsú óráját egy szent, egy nagyszerű vigasz mosolygja körül, vigasz azon reményben, hogy újra közelebb állunk a perc­ hez, mely szabályát adva kezünk­ be, egy égi szózattal dörgi el: itt a cselekvés, a halál órája, mert hisz szent ügy prófétájának leg­ szebb jutalma, ha szava tettek be sugárzik. Új korszakot teremthetsz művé­ szetünk históriájában, s az egyet­ len díj érte: apostolság. Meg ne feledkezz, de ne is rettenj el, hogy apostolait kővel dobálta le a pór. E vigaszt hagyá csak a szent ügy rendületlen bajnoka örökül pálya­ társainak. mert többnyire kövei ragad az álmos nép a hajnalhirde­ tőre.7 Érdemes idéznünk a fiatalkori Madách-beszéd utolsó bekezdését is: a liberalizmus követelései és a hazai politikai helyzet időszerűségei olyan világos megfogalmazásban kapnak itt helyet, hogy róla rangos költői ars poeticák jutnak eszünkbe (Vörösmarty: A Gutenberg-albumba, Petőfi: A XIX. század költőihez):” De neked azért jutalmad megjövend, te élni fogsz, élni mindörökre, ha testté lesznek igéid a haza haladásában. Ha testvérekké lesznek a nemzetek, s a vészek napján hon hont fenevadként el nem öl. Ha törvény fog ülni a trónon, melyen a fejedelem őrködik, ha néhányak önkénye nem itélendi el azokat, kiket egy hon ártatlanoknak vall.” A Madách-irodalom mindmáig nem értékelte az 1840-es év harmadik fontos dokumentumát, a Lónyay-levelezésben ránkmaradt népművelő ter­ veket. A költő barátjához írott két, egymást néhány nappal követő leve­ lében 1840 októberében fejtette ki javaslatait egy népnevelő lap és egy népoktató egyesület tárgyában. Madách egyértelműen utal rá, hogy lapalapítását Kazinczy Népbarát-vállalkozásának kudarca hívta életre. A 17 éves költő figyelemre méltó reálpolitikusi érzékkel igyekszik — a cél azonossága mellett — kiküszöbölni azokat a hibákat, amelyek a Népba­ rát esetében a cenzúrai elutasításhoz vezettek: ”... egy tagnak firmá­ ját kell fel vennünk, ki mint a kormánynál nem rossz hitelű mint a nem­ zetnél, nem gyűlöletes vagy gyanús, az elsőbbinek igen nagy béfolyása lévén az engedelemre, mint a censurára, mint Kazinczy G. példája mutartja; a másodiknak pedig a lap keltére.” (Másik leveléből kitűnik, hogy, itt Szemere Pálra, Lukács Móricra vagy Fáy Andrásra gondolt.) Helyesen ismeri fel a Népbarát további hibáit is: „Látjuk a leg dücsőbb kezdet, a leg szenteb akarat, néha mint czélját eltévedte hosszabb idő után, ha ke­ 85 �véssé meghatározott határ, melyre terjedni kell a munkálatnak. Meghatározandók azért szigorúan a felveendő tárgyak, meg azon nép osztály, mely­ nek ismereteihez, s szükségeihez szabandó a lap. meg a hírlap szerkezeté­ nek alakja ...” Következő levele (1840. október 23-ról keltezve) egy népoktató egye­ sületet tervez, amely részben a lappal kapcsolatos, részben pedig ismeretterjesztő munkák fordításával foglalkozna. A szándék azonossága az 1839/40-es országgyűlés ifjúságától támogatott népkönyv ötletével és más az Ifjú Magyarország javasolta kulturális fórumokkal ezúttal is nyilván­ való. Madách jól látja az egyletalapítás nehézségeit, amikor megállapítja, hogy ha az egyesület alaptőkével indul, anyagi és szellemi függetlenséget élvez, míg a nemességre építő részvénytársasági forma, amely megyei adakozással kétségkívül kivihetőbb, bizonyos függőséget jelent. (Ez a részvénytársasági forma jellemző egyébként a kor kultúrális szerveire: ilyen volt a Pesti Magyar Színház és a pest-budai hangászegyesület is.) A levél befejezése jól példázza Madách indítóokait és előre jelzi a javaslat kudarcát is: „És ez mind lehetséges, mind kivihető, mind oly s annyi ha­ szonnal a honra az emberiséggel összvekötött, ne merjük-e azért? ne koczkáztassunk is! — NB. Most tudtam meg hogy mind ezekre engedelem nem csak hogy szükséges, de ha e mellett akarjuk véghez vinni, úgy min­ den ülésben egy királyi biztos lesz nyakunkon.” A megyei élet útvesztőiben 1840 körül a fiatal radikálisok pesti csoportja — több ok eredőjeként — szétesett. Legtöbbjük ekkor a vármegyei élet politikai küzdőterére lép: Madách — némi kerülővel — szintén ezt az utat járja: 1840 nyarán haza­ tér Sztregovára, de egyetemi záróvizsgáit megrendült egészségi állapota miatt csak 1841 őszén teszi le. Az ifjú költő életének nagy fordulópontja ez: a Pesten formát öltött reformterveknek, elképzeléseknek most a föld­ hözragadt megyei valóság kiábrándító próbáit kell szinte naponta kiállniuk. Sréter János szerepét, akinek joggyakornoka volt Balassagyarmaton, a szakirodalom némiképp eltúlozza: mindössze négy hónapig teremtett a fővárosira némileg emlékeztető szellemi hátországot Madách számára, s így a valóságot ugyan elodázhatta, de megakadályozni természetesen nem tudta. Leveleiben egyre szaporodnak a nógrádi megyei élet kisszerűségének és visszáságainak említései. 1841 őszén még csak olvasott „verekedés mocskolta tisztújításokról”, 1842-ben már mint tisztelebeli aljegyző közel­ ről látja a „titkos szavazás paródiáját”. De nemcsak a készülődő politikus, hanem — átsugározva — a költő számára is a válság évei ezek, ha tetszik, Madách Felhők-korszaka. A mélypont irodalmi lecsapódása az 1843-ban készült Csak tréfa, amely direkt önéletrajziságával kirí az életmű egészé­ ből, és egyszerre szemlélteti az 1830-as évek Pesten szerzett eszmevilá­ gához való hűséget és a vármegyei élet kiábrándító tapasztalatait. A ma­ gyar főváros nemcsak jellemző színtereiben (bálterem, magánpalota, szín­ ház) és mellékalakjaiban (énekesnő, kritikus) tér vissza, hanem a főhős 86 �Zordy Loránban a közvetett és közvetlen írói jellemábrázolás kiragadott példái elénk állítják azt a reformpolitikus-költőt, akivé Madách válni szándékozott. Lorán: Egy titkos társaságot alkoték, Jelmondatunk: „Szabadság". Tette még Nem ért. ugyan, de fog: ha ég akarja. Minden gyanútól óv hivatalom, S alkalmat ád sok titkosat kitudni; Talán a tettetés nem tart soká? Mert hogyha megválasztatom követnek, Álarcomat lesujtom, ottan is nyílt Elvharcra tér, míg majd a tett beáll. (I. felvonás, I. szín) Kondor: Még most sem tudjátok világosan, Mi célja elnökünknek? — Elhiszem, — De én tudom, hisz én vezetem őt Az értelem honába, — Csitt, ha szólok! — Tudtok hallgatni? — Ő köztársaságot, S igazságosabb osztályt vágynék behozni. (I. felvonás, II. szín) Herédy: Követnek tétetéd magad nehány Elszánt fiúval, kikkel társalogsz, A józanabb résznek dacára, melyet Szerénytelen gúnyokkal üldözesz, Tanítani vágysz s tanulnod kellene, Cenzurával porolsz, verset faragsz, Mi ép nem illik kormányférfiúhoz. (I. felvonás, II. szín) A kortesélet valósághű ábrázolása, Zordy önkéntes remeteségbe vo­ nulása és öngyilkossága a darab végén viszont a válság jelenlétét és mély­ ségét mutatja. (Az önéletrajzi ihletés tényét támasztja alá, hogy Zorán tirádáit Egy őrült naplójából címen Madách lírai versei közé is felvette.) Az úgyanezen évben keletkezett Csák Mátéban a költő — a magyar szín­ házi élmények mintájára — a történelmi dráma romantikus mezébe rejti politikai mondanivalóját, amelyből ismét a keserűség hangja csap ki: Csák: Vagy épen állítsak köztársaságot? Ki fogja azt megbírni köztetek? Nem Róma e hon, melynek harci eleke Lemondásokban lelt polgárerényt. Itt minden szív forintokért eseng, S ha nincs felettök egy erős ököl, Egymást rabolja, egymást üldi majd. Szentek hona csak a köztársaság S melyben lakunk, óh, e hon latroké! — (IV. felvonás) 87 �Idézésre érdemes még a Csák egyik cédulajegyzete, amely ugyan­ csak az államforma kérdését feszegeti: „Miért rak bíbort ember a trónra? Takarja szégyenoszlopát.” S hogy ez nem csupán az államforma kérdésé­ ről oly szívesen értekező liberális kormányzati irodalom elvontan elméleti hatása, hanem elsősorban a hazai politikai gondolkodás következtetése, ideértve a fiatal radikálisok republikánus eszméit is, ezt másik cédulája támasztja alá: „Ilyen viszonyokról, mint a mienk Magyarország politikai életében, más népeknek fogalmuk sincsen. Mi örökös harcban állunk létünkért, mi egy kalitkában vagyunk a fenevaddal, mely minden percben el akar nyelni.” Ugyanakkor az sem tagadható, hogy az országos távlatok, lehetőségek beszűkülése jelentős változást hozott Madách felfogásában: a megye hibái­ nak felismerése egyre jobban közelítette Eötvösék kisded csoportjához, akikkel már régebbről is rokonszenvezett és akikhez véleménye bizonyos kérdésekben (például a Kelet népe vitában) rokonította már korábban is. (E centralista fordulattól szokták politikusi pályáját számítani.) Kapcso­ lata a Szalay szerkesztette Pesti Hírlappal újra országosabb, sőt európai távlatokat jelenthetett Madách számára, ennyiben feltétlenül hozzájárult válságának leküzdéséhez és bázisa volt vármegyei szereplésének: megye­ gyűlési beszédeiben a liberális szabadságjogok és állampolgári kötelessé­ gek (vegyes házasság, esküdtbíráskodás, népképviselet, szabad kereskedés stb.) mellett foglalt állást. A fiatalkori eszmék megőrzésében fontos szerep jut Szontágh Pál ba­ rátságának, akit Kazinczy Gábor már 1839 júliusában az Ifjú Magyaror­ szág radikálisai között említ, és aki a megyét iilető centralista felfogását — Madách és Pulszky egybehangzó véleménye szerint — Kossuth sze­ mélye iránti lelkesedéssel ötvözte. Madách körülbelül 1844-re lábol ki pesszimista fordulatából, bár nyomait egy életen át viseli. Nem a politi­ kától való elfordulást választja, hanem ellenkezőleg, egyre elkötelezettebb híve a reformeszméknek, akinek kemény igazmondását még a magukat szabadelvűeknek valló nógrádi politikusok sem veszik jó néven, és akit csak betegsége tart vissza némileg a közélettől. 1842-ben még csak köte­ lességének érzi, hogy tehetségéhez képest kivegye részét a megyei életből, két év múlva viszont már egy valóságos nógrádi enfant terrible képét raj­ zolja önmagáról: „Én mint afféle parlagi táblabíró gyűléseken zavarom a világot, ez szenvedélyem; szeretem ha a vén spectábilisok megbotránkoznak s talán kissé rettegnek is — szeretem ha mézes szó vagy más hízel­ géssel hálóba akarnak keríteni, mellyet és rég át láttam.” Ez az a pont, ahol Madách és Szontágh különbözik a centralistáktól. Pulszky lustaságnak nevezi, hogy a két nógrádi barát keveset ír a központi fórum, a Pesti Hírlap számára. Valójában más a helyzet: szemben a fő­ városban élő és dolgozó doktriner centralistákkal, Madách és Szontágh vármegyei tisztviselők, akik két lábbal állnak a valóság talaján, és noha liberális politikai műveltségük túlhaladottnak tartja a vármegye feudális intézményét, reálpolitikusi érzékük nem engedi lemondani őket a Nógrádban adott lehetőségek kiaknázásáról. 88 �Az 1840-es évek fejlődésének érdekes és jellemző lecsapódása a sztregovai könyvtár ránkmaradt lajtsroma. Szűcsi József 192 kötetről állította nagyobb bizonyosággal, hogy a költő szerzeménye. A megjelenés évszámai arra utalnak, hogy Madách így próbálta megőrizni a pesti esztendők lázas szellemi tájékozódását és a vizsgálódás radikális szabadságát is: több könyve állami vagy egyházi indexen szereplő tiltott mű. Lamennais három kötettel szerepel a katalógusban: Livre du peuple, De la religion, Le pays et le gouvernement. A kortárs német irodalmat az ugyancsak olvasni til­ tott Börne képviseli, párizsi leveleinek hat és összegyűjtött műveinek ki­ lenc kötetével; életrajza is megvolt Madách könyvtárában, méghozzá a Junges Deutschland egyik legmarkánsabb egyéniségétől, Gutzkowtól. A Pesti Magyar Színház forró hangulatú, titkosrendőröktől figyelt estéinek emlékét őrzi Szigligeti Gyászvitézek című drámája, amely egyébként a Népbarát recenzió — tervei között is szerepelt. A francia forradalom iro­ dalmát Madách Dumouriez tábornok alakja köré csoportosítja, erről há­ rom kötet tanúskodik. Érdekes és jellemző terméke az 1832/36-os országgyűlést követő éveknek a könyvtárlista 762. darabja: Criminalis processus Nádasdy, Zrínyi et Frangepán. Kézirat. — alkamasint egyike azoknak a röpiratoknak, amelyek a magyar történelem korábbi hűtlenségi pereiben kerestek párhuzamot Lovassyék, Kossuth és Wesselényi perbefogásához. Az 1840-es években megjelent könyvek közül négyet emelnék ki, a centralisták prófétáját, Cormenint De le centralisation, Livre dés orateurs), a hajdani hivatali főnök és pártfogó, Sréter János posthumus kötetét (Viszaemlékezések), valamint Feuerbach materialista vallástörténeti mun­ káját (Das Wesen des Christentums) annak bizonyítására, hogy a csendes Sztregován, majd Csesztvén élő Madách nem téveszti szem elől az euró­ pai politikai irodalom és a tudományosság eredményeit, de közvetlen kör­ nyezetében is meglátja a folytatandó hagyományokat. A fiatalkori radikális eszmehatások továbbélésének záróköve az az 1847-ben kelt, Szontágh Pálnak címzett levél, amelynek tanúsága szerint Madách Imre az európai szabadságmozgalmak előestéjére eljutott a forra­ dalmi erőszak szükségességének felismeréséhez:” . . . mind inkább erősö­ döm régi hitemben, hogy csak véres út vezetne a boldogsághoz, és a franczia forradalom alatt is azok voltak a legbecsületesebb emberek, kik leg több vért ontottak.” (A gondolat vissza is tér Az ember tragédiája párizsi színében, Ádám-Danton szavaiban: Ki mondja, hogy vérengző őrület A nemzetet meg fogja tizedelni? Ha forr az érc, a rossz salak kihull, De a nemesb rész tisztán megmarad, És hogyha mindjárt vérengzők vagyunk is, Nem gondolok nevemmel, legyen átkos, Tekintsenek bár szörnyeteg gyanánt, Csak a haza legyen nagy és szabad. (IX. szín. 1234—40.) 89 �Az érett alkotások megőrző szerepéről E helyt nem térhetünk ki azokra a kutatásokra, amelyek az elmúlt esztendőkben a szabadságharc, az 1850-es évek és az 1861-es forradalmi helyzet viszonylatában alaposan átformálták az eddigi Madách-képet. A centenáriumra Krizsán László jelentetett meg egy füzetre valót a költő eladdig mellőzött megyei irataiból, az ötvenes évek fogságára és rendőri megfigyelésére Spáczay Hedvig végez a közeli publikáció sike­ rével kecsegtető kutatásokat, az 1861-es nógrádi és országgyűlési szereplés adatait Szabad György helyezte országos távlatokba, az életrajz fehér foltjainak eltüntetését pedig a családi levelezés mintegy kéttucatnyi da­ rabjának közreadása segíti. E forrásközlések és feldolgozások alapján tudjuk, hogy a költő — súlyos betegsége ellenére — fegyveres harctéri szolgálatra jelentkezett a forradalom védelmében; mint főbiztos, kiemel­ kedő szerepet játszott a nógrádi nemzetőrség megszervezésében és fölsze­ relésében; ismerjük ma már a család egészének 1848-as magatartását. A lappangó vagy megsemmisült hadbírósági perre közvetett adatok nyújta­ nak támpontokat; új és jelentős adalékokkal gyarapodott az 1861-es sze­ replés tényanyaga. Mindezeket a kutatásokat abban a reményben említ­ jük, hogy jelen tanulmány megállapításai a költő világnézetének radi­ kális elemeiről és ezek továbbéléséről az életműben segítenek egységben láttatni a költő-politikus pályáját. A továbbiakban az érett, Madáchot leginkább teljességében nyújtó müveket kell szemügyre vennünk, hogy mennyiben csillan meg bennük a fiatalkori eszmevilág visszfénye. Baranyi Imre — többször említett munkájában — az Athenaeum vonatkozásában bizonyította, hogy a Tragé­ dia Madáchának világnézete főbb vonásaiban már az 1840-es évek elejére készen állott, erényeivel és ellentmondásaival együtt. E megállapítás je­ lentőségét növeli, hogy a kor magyar tudományossága nem tudta össze­ foglalni a reformkor szellemi tájékozódását, eszmeáramlatait. Madách fő­ műve sokban pótolja ezt a törekvést, az 1850-es évek tapasztalatainak szűrőjén át. Hogy világnézetének ellentmondásai mégis a Tragédiában bukkannak elő a legélesebb formában, az a politikai és életrajzi tények fényében könnyen érthető: az önkényuralom parancsolta hallgatás, a fog­ ság, a betegség, a házassági válság, az úrbéri rendezést követő anyagi nehézségek okozzák, hogy nem folytatódik, mert országosan sem folyta­ tódhat, az az együtthaladás, amely 1849-ig a kor jelentős eszméi és Madách világnézeti műveltsége között fennállott. E ponton azonban sommásabb megállapításokra mindaddig nem vállalkozhatunk, amíg az 1850-es évek ideológiai folyamatai legalább vázlatosan nem állnak rendelkezé­ sünkre. A politikus Madách-portré fölvázolásánál viszont nem mellőzhetjük el Az ember tragédiájának néhány értelmezési problémáját. A drámai költe­ ménynek összefoglaló jelentőségű vallás-, filozófia- és tudománytörténeti síkján kívül a történeti színekben határozott politikai mondanivalója is van, szó szerint egyező Madách 1861-es képviselői programbeszédével: „De 90 �vannak általános elvek, melyeket rendíthetetlen alapokul bevallani lehet, sőt kell; melyeket még hasznosság tekintetéből is feladni tilos; melyekért meghalni nemcsak egyesnek kötelesség, de melyek elárulásával nemzetnek is életet váltani halál helyett gyalázat, mert a javak között nem legfőbb az élet. Ez alapelveket én, ki szerencsés voltam sokak bizalma által a népképviselői nehéz, de éppen ezért dicső pályára kitüzetni, három szóban foglalom össze, s e három szó: Szabadság, egyenlőség, testvériség!” Ez az eszmekor, amely az adott politikai helyzetben, a Tragédia keletkezésének idején (1859 febr. — 1860 márc.) egyszerre jelent hűséget 1789-hez és 1848-hoz, alkotja a mű politikus mondandóját, amelynek meglétéről — a IX. szín kivételével — elutasítóan nyilatkozott a Madách-kutatás.9) Holott Párizs nem magányos forradalmi csúcs a prágai színek filozófiai foglalatában, hanem az egész műre kiterjedő gondos szerkesztés tető­ pontja. Madách a francia forradalom hármas jelszavát előzményeiben, együttesükben és megsemmisülésükben vizsgálja, s ehhez a hegeli triáda dialektikus formáját választja.10 Az ókori színekben Madách a hármas jelszó történeti előzményeit kutatja. Egyiptom veti fel a szabadság tézisét. Ádám-fáraó: — Im, legyen szabad A szolga nép. Mit is ér a dicsőség Mit egy személyben ér utól az ember Milljók vesztével és milljók jajával . . . (IV. szín 692-5) Ugyanott Lucifer szájába adva az antitézis következik: Mert minden ember uralomra vágy, Ez érzet az, s nem a testvériség, Mi a szabadság zászlajához űzi A nagy tömeget,(uo. 709-12) Az egyenlőség antik példája mint szintézis már Egyiptomban felvetődik. Ádám-fáraó: E millióknak kell érvényt szereznem, Fülembe cseng még: milljók egy miatt. Szabad államban — másutt nem lehet. Enyésszen az egyén, ha él a köz, Mely egyesekből nagy egészt csinál. (uo. 798-802) Megsemmisülése az athéni demokráciában. A testvériség eszméje a keresz­ ténység formáját ölti. Péter apostol: S kik a cirkuszban himnuszt énekelnek Mig a bősz tigris keblüket kitépi. Új eszmét hoznak, a testvériséget, És az egyénnek felszabadulását, Melyek meg fogják rázni a világot. (IV. szín 1320-24) 91 �Rácáfol erre a „vérengző kereszt” bizánci viziója. Lucifer: Lám lám, mivé silányult a nagy eszme, Melyért a cirkusz vértanui haltak.Ez az egyénnek felszabadítása?— Csodálatos fajú testvériség,(VII. szín 1420-23) A történeti színek csúcspontja valóban Párizs, a francia forradalom megidézése. Madách azonosulását jól szemlélteti, hogy ezúttal — csakis itt! — nem csömörlik meg. Ádám-Kepler: Mi nagyszerű kép tárult fel szememnek! Vak, aki Isten szikráját nem érti, Ha vérrel és sárral volt is befenve. (X. szín 2369-71) A további álomszínek a hármas eszme fokozatos megsemmisülését mutat­ ják. A kortárs ábrázolású szabadversenyes kapitalizmusban a szabadság esz­ méje a könyörtelen, ember embernek farkasa-harcnak adja át a helyét. Ádám: Mi verseny ez, hol egyik kardosan Áll a meztelen ellennek szemében. Mi függetlenség, száz hol éhezik, Kutyáknak harca ez egy konc felett. (XI. szín 3077-81) Ezzel zárul a szorosan vett történeti színek sorozata (a haláltánc a záró­ aktus), a folytatás egy víziósorozat, amelyben visszájára fordul a másik két eszme is. A falanszter az egyenlőség fonákját mutatja, és a késleltető funkciójú űrjelenet után az eszkimókép embert imádó embere ad pesszimisztikus választ a testvériség gondolatára. A fentiek alapján nem érthetünk egyet Lukács Györgynek a Kritika ez év májusi számában megjelent, semmivel alá nem támasztott különvé­ leményével, hogy Az ember tragédiája a kiegyezésre buzdító, szűken provincialista mű! De Madách utolsó évtizedének többi drámái is a fiatalkor, a reformnemzedék eszméihez való ragaszkodás irodalmi kifejezései: a Széchenyi Blickjének hevületéhez mérhető Civilisátor, az átdolgozott Csák és min­ denek előtt a Mózes. A bibliai Mózes — és Kánaán-motívum egyike a magyar irodalom legrégibb haladó hagyományainak. A XVI. század osto­ rozó prédikátor-költőitől a Rákóczi-szabadságharc politikai irodalmán át követhető nyomon a reformkorig, ahol az allegorikus hazafias lírának szinte közhelyévé vált, éppen az Ifjú Magyarország tagjainak tollán és azokban az években, amikor a fiatal Madách költői-politikusi alapélmé­ nyeit szerezte. A Népbarát előszavában maga Kazinczy Gábor is él vele, ugyanő tervbevette Erdélyi János Izrael fia társaihoz című versének ki­ adását. Feltétlenül meg kell említenünk még — a költői műveknél marad­ va és a teljesség igénye nélkül — Erdélyi Új Mózesét (1839) és Petőfi híres hitvallását A XIX. század költőiben. (Még több példát idézhetnénk a ki­ mondottan politikai irodalomból; beszédeiben Madách maga is használta 92 �az allegóriát.) 1860-61-ben a közismert és egyértelmű témaválasztás már önmagában is politikai tettnek számított, és Madách élt is a párhuzam gyújtó hatásával. Mózes: Ha jobban tetszik a húsos fazék, A trón csilláma, mely egy-egy sugárt Alamizsnául a szolgára vet; Válaszd az állat nyugodt jászolát, Mely gondtalan hizalmat biztosít. De hogyha jobban tetszik a szegény Szabadság, és a véres harc, — lemondás Apáid Istenéért, — összetarts! (II. felvonás, II. kép) Az elmondottak megfogalmazásakor többször kellett feltételes módot használnunk, témákat felvetnünk. Mindegyikük a Madách-kutatás egyegy fontos, hovatovább nélkülözhetetlen feladatkörét jelenti. Megoldásuk­ ra egyetlen út kínálkozik: elszakadás a mikrofilológia „egyedül üdvözítő” módszerétől! A társ- és rokontudományok bevonásával, komplexebb vizs­ gálati módszerekkel kell feltárnunk a költő társadalmi és filozófiai hát­ országát, hogy mielőbb hozzákezdhessünk a nagy összegező művek: a tüze­ tes életrajz, a tényanyagban és szemléletében egyaránt korszerű Tragédia­ elemzés és a majdani Madách-monográfia előmunkálataihoz. JEGYZETEK: 1. Életem és korom, Bp. 1958. 102. 2. A korszakra nézve az utóbbi években számos fontos publikáció jelent meg. Révész Imre: Lamennais és a magyarok., MTA Társadalmi- Történeti Osztályainak Közlemé­ nyei, 1954. Erdélyi János levelezése I, Bp. 1960. Bodolay Géza: Irodalmi diáktásaságok 1789-1848. Bp. 1963. T. Erdélyi Ilona: Az Ifjú Magyarország és Kazinczy Gábor, Bp. 1965. 3. Az anyjához írt levelek: Madách Imre Összes Művei II. (Halász Gábor kiadása), Bp. 1930 Staud Géza: Madách Imre összes levelei Bp. 1942. I. Győrffy Miklós: Madách kiadatlan levelei, It. 1959. 4. Bodolay i. m. 324. 5. Bodolay i. m. 743. 6. Virozsilnak szabadelvű nézetei miatt jónéhány cenzúraincidense volt. Akadt olyan mun­ kája, amelyik nyomtatásban nem is jelenhetett meg, a természetjogról szóló főműve (Epito­ me iuris naturae . . . Pest, 1839) pedig csak avval a feltétellel láthatott napvilágot, hogy az egyetemen nem használhatja tankönyvként, illetve előadási anyagnak. 7. Az utalás azonos eseményre. Kölcsey temetésére vonatkozik. 8. A centenárium óta idevágóan a következő fontosabb munkákat említhetjük. Krizsán László: Dokumentumok Madách Imre élettörténetéhez, Balassagyarmat, 1964. Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszútján, Bp. 1967. Kerényi Ferenc: Madách Imre ismeretlen levelei, ItK. 1968/2. A Madách-család leveleiből. Palócföld, 1968/4. 9. Színháztörténeti elemzés feladata lenne kimutatni, hogy mennyire növelte meg a torzításokat az 1883-as, merőben megváltozott társadalmi körülmények között létrejött színpadi bemutató, Így lesz érthető az agg Pulszky kritikája is: A darab tetszik mindazoknak, kik a liberalismusban s a francia forradalom eszméiben látják a világ teljes megromlásának okát, mert a mű iránya reactionarius s ez a mostan divatban levő áramlatnak tökéletesen megfelel (Pesti Napló, 1883. nov. 4.) 10. Megjegyzendő, hogy a továbbiakban a fogalmat politikai értelemben használjuk. E megkülön­ böztetést az indokolja, hogy Madách művében a fogalmat filozófiai jelentésében is vizsgálja. 93 �Kozocsa Sándor: A Madách-bibliográfiáról Vörösmarty mellett nincs még magyar író, akinek életével és művével annyit és annyiszor foglalkoztam volna, mint éppen Madách. Kis Madáchgyüjteményem büszkesége Az ember tragédiájának első kiadása, a műhöz illesztett igen ritka ,,javítandóik”-kal, a szerző sajtóhibákból eredő korrek­ cióival, valamint Madách fiatalkori levele, melyben Lónyay Menyhérthez fordul, ifjúkori első szerelmének, Etelkának bátyjához. 1937-ben „Az Új Könyvek Könyve” című gyűjtemény részére olvas­ mányaimról szóló vallomást készítettem, melyben a következőket írtam: „a drámairodalomból Katona Bánk-ját, Madách Tragédiájá-t és Vörös­ marty Csongor-ját mindig az új élmény varázsával olvasom”. Ezt a korai nyilatkozatomat még számtalan Madách ihlette hitvallásommal egészítet­ tem ki, többek között a költő könyvtárát bemutató tanulmányommal, melyet 1933-ban a Magyar Rádió hullámai sugározták „Ahonnan Az em­ ber tragédiája elindult” címmel. Ez később egy hazai és két felvidéki folyóiratban is megjelent: a pozsonyi Hiradóban (1934), a Könyvtári Szemlében (1935), valamint a Kassai Magyar írásban (1939). Még az 1933-ik évben ismertettem Harsányi Zsolt „Ember küzdj” című Madách-regényét és bevezetéssel kiadtam Riedl Frigyes kitűnő Madách-monográfiáját Vajthó László népszerű sorozatában, a Magyar Irodalmi Ritkaságokban. A következő évben Balogh Károly „Madách, az ember és a költő” című hatalmas müvét mutattam be a Literaturában „Madách Imre papucsban” címmel. Egy évvel később Kardeván Károly remek Madách-kommentárjairól, „Az ember tragédiájának magyarázatá”ról emlékeztem meg tüzetesebb formában a Diárium hasábjain, a magyar könyvbarátok folyóiratában. 1936-ban Olef Lungren svéd nyelven megjelent Tragédia-fordításáról írtam, s még ugyanabban az évben Mohácsi Jenő megrázó Fráter Erzsiregényével, a ,,Lidércké”-vel foglalkoztam ugyancsak a Diáriumban. 1939ben szerb nyelvű magyar irodalomtörténetemben tárgyaltam a Tragédia szerzőjének életművét, 1944-ben „Kis magyar irodalomtörténet”-emben külön fejezetet szenteltem Madách Imre halhatatlan életművének. Leg­ utóbb pedig kiadtam a költőnek Az ember tragédiája első kiadása margó­ jára jegyzett javításait. Ennyi irodalmi előzmény után ért az a megtiszteltetés, hogy Szabó József, igen tisztelt és kedves barátom, a Madách-bibliográfia elkészítésé­ re biztatott. Ez a terv már évtizedekkel előbb szunnyadt bennem, csak kis 94 �szikra kellett ahhoz, hogy fellobbanjon. Így a Madách-bibliográfiával el­ kezdtem alaposabban foglalkozni és ez a szellemi elfoglaltság nekem a leg­ nagyobb gyönyörűséget, mondhatni lelki szükségletet jelenti. A munkára ösztönzött Szabó József csodálatos Madách-gyüjteménye is, a költőnek mindmáig legteljesebb és páratlanul gazdag könyv- és egyéb irodalmi emlék-anyaga, melyet — ha bibliográfiám gyűjtésével elkészülök — a végső kontrolihoz szeretnék majd fölhasználni. Az adatokban már szépen gyarapodó könyvészetet a következő módon terveztem felépíteni: a feldolgozás központjába természetesen Az ember tragédiáját helyezem. A nyomtatásban megjelent Tragédia-kiadások bib­ liográfiáját a mű kéziratának és a Magyar Tudományos Akadémiában lévő lelőhelyének irodalma előzi meg. A kritikai, vagy kritikai jellegű kiadásoknak különösen nagy figyelmet szentelek, mint például a Tolnai Vilmos-féle ediciónak. Ezt követően időrendben közlöm az egyes kiadásokat az 1861-es elsőtől kezdve a legújabb, a napjainkban megjelentekig. A kiadások adatait a mű recenziós irodalmával felszerelve közlöm, mint pl. az edicio princepshez adom Arany János és Szász Károly megjegyzéseit. Rendkívül becses a mű második megjelenése, mert ebben Madách részben visszaállította a Tragé­ dia eredeti szövegét, részben az első nyomdai hibákat küszöbölte ki. A magyarázó jegyzetekkel ellátott szöveg-kiadásokra külön is tekin­ tettel leszek, mint a három főgyüjteményre: a Gyulai Pál, a Halász Gábor és a Sőtér István-félére, utóbbi, Madách „Válogatott művei” a Magyar Klasszikusok sorozatában. Kiemelt helyet foglalnak el a Tragédia magya­ rázatos kiadásai: az Alexander Bernát, Palágyi Menyhért, Hankiss János, Kardeván Károly vagy Barta János ediciói, bár nem érdektelen az sem, hogy milyen szöveg-gondozásban részesítette a Tragédiát Babits Mihály, Király György, Harsányi Zsolt vagy Waldapfel József. Kutatásaim során jöttem rá, hogy az 1868-ban megjelent harmadik és az 1879-ben napvilágot látott ötödik kiadás között nem volt negyedik, mert a mű kiadója, az Atheneum cég — talán tévedésből — a negyediket látta el ötödik kiadás jelzéssel. A Tragédia könyv- és egyéb illusztrációinak irodalma is tekintélyes; Zichy Mihály mindmáig utolérhetetlen szépségű rajzaitól kezdve a többek között Haranghy Jenő érdekes felfogású ábrázolásain, Jaschik Álmos szí­ nes színpadképein, Fáy Dezső hangulatos és Buday György artisztikus fametszetein át Kass János egészen modern rajzaiig. Vajmi kevesen tudhatnak legkiválóbb nagybányai festőművészünk, Ferenczy Károly illusztrációjáról, melyet Morvay Győző „Magyarázó jegy­ zetek Az ember tragédiájához” című alapvető jelentőségű Tragédia-kom­ mentálásának címlapjára készített, amely mű ugyancsak Nagybányán je­ lent meg 1867-ben.Az ábrázolás: Lucifer tükröt tart Ádám és Éva elé, melyben azok csodálkozva szemlélik önmagukat. Nem érdemtelen, hogy Lucifer arcában a művésznek vonásait véljük felismerni. A nagy ritka­ ságot szerencsém van most saját gyűjteményemből bemutatni kedves 95 �olvasóimnak. Az értékes és díszes borítólap azért olyan ritka — tudo­ másom szerint az egyetlen ismert példány —, mert abban az időben a könyvkötők a könyvek fűzésekor a borítólapot nem tekintették a könyv­ höz tartozónak és ezért azt eldobták. A bibliográfusnak nem szabad figyelmen kívül hagyni a drámai mű igazi életelemét, színpadi pályafutását, amely bizonyos szempontból még a kiadások történeténél is jelentősebb. Ezen a téren olyan nagyszabású út­ mutató kínálkozik, mint felejthetetlen diákkori barátom, Németh Antal 1933-ban megjelent mesteri műve: ,,Az ember tragédiája a színpadon”. Paulay Ede, a Nemzeti Színház egykori igazgatója vitte először színre a Tragédiát színpadi átdolgozásban 1883 szeptember 21-én. Éva szerepét Jászai Mari, Ádámot Nagy Imre, Lucifert Gyenes László alakította. Ettől a naptól számítjuk a Tragédia világsikerét, mely olyan fantasztikus arányo­ kat öltött, hogy arra annakidején még Paulay sem gondolhatott. 1963-ban — ugyancsak a Nemzeti Színházban — ezredszer került színre a darab. A hazai rendezői elképzelések élén ma is a Paulay Edéé áll. Ezt kö­ veti többek között Hevesi Sándor gondos munkája, Voinovich Géza halvá­ nyabb beállítása, Németh Antal teljesen új szempontú rendezése és Major Tamás színi felfogása. A művel kapcsolatos előadásainak reconziós iro­ dalma, a különböző bemutatók kritikai és ideológiai vitái. A bibliográfiának egyébként fel kell tüntetni a darab koreográfiai irodalmát, érintenie kell a díszletek, a jelmezek kérdését, valamint az elő­ adások kisérő zenéjét feldolgozó bibliográfiai adatokat is. A magyar irodalmi művek között Az ember tragédiája hódította meg a legteljesebben a külföldet. Hogy milyen hatalmas kiterjedésű a Tragé­ dia nem hazai bemutatóinak irodalma, mi sem bizonyítja jobban, mint Radó György kutatása a mű külföldi elterjedettségéről. Rendkívül nagy az idegen nyelveken megjelent fordítások száma: a legújabb felmérések szerint legalább 25 nyelvre fordították, de lehetséges, hogy még többre. A teljes átültetés már eddig is igen tekintélyes. Először érthetően német nyelvre fordították: Dux Adolf munkáját az első kiadás megjelenését kö­ vető évben, 1862-ben kezdte közölni folytatásokban a Pester Lloyd. És most van kiadás alatt, amiről tudomásunk van, az örmény nyelvű, mely a velencei mechitaristák nyomdájában készül Fogolyán Vilmos, magyar szár­ mazású örmény professzor tolmácsolásában. (Egyébként ugyancsak ő for­ dította le nemrégen örményre Az egri csillagokat és A Pál utcai fiúkat.) A külföldön idegen nyelveken előadott színházi bemutatóknak se szeri, se száma. Ezekről a külföldi adatokról egyébként éppen Radó György barátom számolt be, úgy hogy a bibliográfiában a magam új ku­ tatásai mellett az ő eredményekben gazdag gyűjtését is felhasználva még teljesebbé szeretném tenni azoknak anyagát. Szinte baláthatatlan a hazai mellett a Tragédiára vonatkozó külföldi irodalom, aminek teljességre tö­ rekvő bibliográfiai feldolgozása állítja a legnagyobb problémák elé a kutatót. 96 �A külföld érdeklődése aránylag korán fordult a Tragédia felé. Első­ nek öt évvel a budapesti bemutató után a fővárosban vendégszereplő meiningeni hercegi színtársulat igazgatója vette tervbe a Tragédia német nyelvű bemutatóját, ez azonban máig ismeretlen okból elmaradt. E terv után elsőnek Hamburgban elevenedett meg idegen nyelven Az ember tragédiája 1892 február 15-én, az ottani Stadttheaterben. Az előadáshoz Dóczi Lajos fordítását használták fel. A színpadi ábrázolások mellett jelentős a Rádió és a Televízió bemu­ tatók, valamint a hanglemezre való felvételek összegezése is. A Tragédiára vonatkozó bibliográfia anyagát Madách egyéb drámai műveinek könyvészeti adatai követik megírásuk időrendjében, az egyes darabokra vonatkozó bírálatokkal, szinikritikákkal és egyéb irodalommal együtt az 1843-mal jelzett „Férfi és nő” című öt felvonásos drámától a már Tragédia keletkezése után, 1860-ban íródott „Mózes”-ig. Közben a Tragédia mellett Madách legkiválóbb drámájának, a „Civilizator” című, aristophanesi fogantatású szatíra-remekének is részletes bibliográfiai fel­ dolgozását nyújtjuk. Az adatfelsorolás szemlélteti az előadásokat és az átdolgozásokat is, minden esetben közli azok bírálatait vagy a darabbal foglalkozó tanulmá­ nyokat, beszámolókat. Az első drámai kísérletek (mint a „Commodus” vagy a „Nápolyi Endre”) és drámatöredékek (így a csodaszép „Tündérálom”) adatai sem kerülik el a bibliográfus figyelmét. A tragédia és az egyéb drámai művek felsorolását a könyvészetben a Madách-versek kéziratának és első megjelenési helyeinek, majd a „Lantvirágok”-nak regisztrálása követi az 1840-ben megjelent első, és a nyolc­ van évvel későbbi facsimile kiadás kritikai, valamint összefoglaló irodal­ ma, gazdagon képviselve a lírikus Madáchról szóló monográfiák, tanulmá­ nyok és cikkek felsorolásával (pl. Gedő Simon jó doktori disszertációja, az 1910-ben megjelent „Madách Imre mint lyrikus”). Ezek mellett kerülnek feldolgozásra a korai szépirodalmi művek között Madách elbeszélései, ta­ nulmányai, megyei és országgyűlési beszédei, valamint vegyes feljegyzé­ sei. A bibliográfia feltárja a Madách-levelezés teljes irodalmát — Halász Gábor és Staud Géza szép gyűjtését felhasználva — minden egyes levélre kiterjedően adja a kéziratok lelőhelyeit, valamint megjelenési adatait is feltünteti. A levelezés bibliográfiájában külön fejezetet kapnak a Madáchhoz írt levelek fenti módon feltüntetett adatai. A bibliográfia befejező része a költő életére és — a nem egyes dara­ bokra vonatkoztatható — írásművészetére utaló irodalom, bizonyos szem­ pontú tárgyi csoportosításban és azon belül kronológiai sorrendben. Az életrajzi rész beosztása: ifjúkor, a szabadságharcig, majd az azt követő másfél évtized Madách haláláig. Feldolgoztam azokat a könyveket is, melyeknek előfizetője volt Ma­ dách (így többek között 15 éves korában Vörösmarty „Marót bán"-já­ nak). A bibliográfia felsorolásba kerülnek Madách szállóigéi, melyeknek 97 �főforrása Az ember tragédiája, s ebben is az örökre élő ,,Mondottam: Em­ ber küzdj és bízva bízzál!” Nincs költői mű irodalmunkban, amelyből annyi szállóige keletkezett volna, mint éppen a tragédia. Helyesen figyel­ te meg a költő egyik késői rokona, Balogh Károly, hogy „Madách kimerít­ hetetlen tárháza a gondolatoknak. Százszor forgathatjuk, olvashatjuk, ta­ nulmányozhatjuk Az ember tragédiáját, mindig fogunk abban újat, meg­ lepőt és egyben kézenfekvőt, örök érvényű igazságot, további gondol­ dásra serkentő eszmét, elmélyedésre, elmélkedésre sarkaló nyílt kérdést találni.” A Madách-aforizmák jó forrása az 1926-ban Pécsett kiadott „Madách-breviárium” ugyancsak Balogh Károly összeállításában. Nem lenne érdektelen összeállítani a Madáchról szóló anekdoták bib­ liográfiai irodalmát sem. Csodálatos, hogy nagyjaink közül ezen a téren milyen kevés Madách-anekdotával rendelkezünk. Míg Mikszáthról egész csoportosan rajzanak a szellemesebbnél szellemesebb anekdoták, Madáchról alig-alig lehet ilyet összeszedni. A közismert anekdota-gyűjteményekben, mint pl. Tóth Béla ,,A magyar anekdota kincs”-ének hat kötetében, vagy Lambrecht Kálmán és Varró István ” A világirodalom anekdotakincse” két kötetében, de még az 1968-ben megjelent Bisztray Gyula-féle kitű­ nően szerkesztett „Jókedvű magyar irodalom”-ban sem fordul elő Madách neve még véletlenül sem. Értékes irodalmi anyagot eredményezett a költő betegségével és or­ vosaival kapcsolatos gyűjtés; gazdag lelőhelye Magyary-Kossa Gyula ta­ nulmánya „Madách Imre orvosai és betegségei” a Magyar Orvosi Emlékek 1929-es kötetében, valamint Szirmay-Pulszky Henriette gondolatébresztő fejtegetései az 1935-ben Münchenben megjelent „Genie und Irrsinn im ungarischen Geistesleben” című művében. Ebbe a részbe kívánkozik a költő utóéletére vonatkozó irodalom fel­ sorolása, amely két csoportra oszlik, a tudományos irodalomra és a Madáchcsal foglalkozó szépirodalomra, az ő nemes egyénisége által ihletett költői művekre, „Madách koszorúja” címmel a számtalan róla szóló versre, regényre, színdarabra és filmre. E témakörre vonatkozóan a bibliográfus számára értékes forrás Baros Gyula a Budapesti Szemle 1923-as évfolya­ mában kiadott „Madách nyomai szépirodalmunkban”. Hadd idézzek az egyik legszebb róla szóló versből, a kongeniális Juhász Gyula „Madách Szregován” című alkotásából: . . .Vihar után, örök borúban, Nem is lesz több fény soha tán — Ül térdig porban és hamúban, Egyetlen társa a magány. Magyar magány, világmagány, haj, Igen bolondul forrt a must, Véres szünet után nagy árnyak. 98 �Kísértetek. Bort, famulus! Bort, famulus! Voltak bolondok, Kik halni tudtak ostobán, De az okos gaz úgy tolongott, Hogy révbe ért későn, korán. Bort, famulus! Vivát az ember, Ki egyre küzd, mindig veszít, És éljen Éva is, a némber, Bár forró jege nem hevít. Mély börtönömben megtanultam, Hogy mennyit ér a szűk világ, Nem szebb jövendő forr a mustban, Csak fejfájós mámor. Vivát! Be van fejezve már a művem, Tapsoljon néki, aki tud. Sokat hevültem, míg lehűltem, Bort, famulus! Nincs más kiút! Az irodalom című hatalmas fejezetben található a Madách-ikonográfia, a róla szóló fotók, művészi ábrázolások, rajzok (mint pl. Jankó János kitűnő képe) vagy festmények, szobrok, plakettek, emlékérmek, valamint a költő gyermekkori önarcképének és egyéb rajzainak bibliográfiai fel­ dolgozása. A vázlatos felsorolásból látható, hogy milyen széleskörű, gondos és ala­ pos kutatásokat igényel Madách életének és műveinek könyvészeti rend­ szerezése, mely ha elkészül és megjelenik, irodalmunk egyik leggazdagabb bibliográfiai monográfiája lesz, méltó párja, sőt jelentőségében még túl is szárnyalja az 1952-ben megjelent Móricz Zsigmond-bibliográfiát és a több mint egy évtizede megjelenésre váró, ugyancsak teljes Krúdy Gyula-bibliográfiát. 99 �Szabó József: Szövegingadozás Az ember tragédiájában Az ember tragédiája száznál több kiadásának egyike se mentes nyom­ dahibáktól. A „sajtó ördöge” dolgozik, s néha egyetlen betűvel kellemet­ len, sőt értelemrontó hibákat ejt. Így válik a Tragédia 13. sorában* dadogóvá az Úr mindjárt az 1863-as, második kiadásban, s a hiba bennemaradt az 1869-es, harmadik kiadásban is: ,,Be van befejezve a nagy mű. igen.” — Így lesz a Római szín — 1087. sor — serény gladiátorából szerény gladiátor, s az 1863-as kiadás e bosszantó nyomdahibája a követ­ kező Tragédia-kiadások tucatjában bújik meg makacsul. Benne van a hét­ tagú népies kiadás-sorozat mindegyikében; bennemaradt az előkelő díszalbum-kiadás mind a hat tagjában. Hetven esztendőnek kellett eltelnie, míg 1933-ban egy lektor a hibát észrevette. Az 1897-es, negyedik népies kiadásban — harmadik szín, 378. sor — váratlanul jelentkezett egy különös sajtóhiba: „De hogyha a hálának csat­ ja mind Le is hullt rólam . . .” helyett! „De hogyha a halálnak csatja mind Le is hullt rólam . . .” Füst Milán a Nyugat 1923-as Madách-számában** írja: „...két álló hétig szüntelen törtem rajta a fejem, hogy (a sor) ér­ telmét megállapítsam, — s hiába . . .'' ,,... Végre is ... komolyan megbete­ gedtem az erőfeszítéstől, — lázas lettem, kényszerű sirások gyötörtek . . .” A „hála csatja” és a „halál csatja” aztán jónéhány következő kiadás során váltakozva jelenik meg. Itt tehát már nemcsak sajtóhibáról van szó, ez már — szövegingadozás. Aminthogy tanulmányunk elsőrenden nem a Tragédia sajtóhibáival, hanem szövegingadozásaival kíván foglalkozni, — néhány jellemző példán A Tragédia szövegingadozásai néha szándéktalan jellegűek, sajtóhiba­ szerűek, máskor szándékoltnak mondhatók, értelmező jellegűek. Vannak ezentúl felderíthetetlen eredetű szövegingadozások is. 1. Írásjel-eredetű szövegingadozás A Tragédia utolsó sorát Madách a Kéziratban így hagyta ránk: „Mon­ dottam ember: küzdj és bizva bizzál!” Az első és második kiadás is így adja a szöveget. A harmadik kiadás kihagyja a ”:”-t. Ez közönséges nyomdahiba. Egy sor következő kiadás a kettőspontot vesszővel pótolja: „Mondottam ember, küzdj és bizva bizzál!” Aztán a vessző előreugrik az „ember” elé, és az olyan jelentős kiadá­ sokban is, mint az 1933-as könyvnapi kiadás, továbbá az Alexander- és Kardeván-féle magyarázatos kiadás, így jelenik meg az utolsó sor: „Mon­ dottam, ember: küzdj és bizva bizzál!” 1948-ig ingadozik a vessző: hol ott van a „mondottam” után, hol hiányzik. 1948 óta a kiadások a Kézirat szerinti punktációt követik. * Számozásunk az 1923-as Tolnai-féle első kritikai kiadásét követi. ** Emlékezés kétféle nevelőmről. Nyugat, 1923. II. 1. Ugyanez a cikk megtalálható Füst Milán Emlékezések és tanulmányok c. l967-ben megjelent gyüjteményében is. 100 �Az 1964-es centenáriumi Tragédia-rendezésben Major Tamás, aki az Úr hangját is adja, — érdekes módon — visszatér a „mondottam és „ember” közötti vesszőhöz. Magnetofon-szalagra vettem Major Tamás szövegmondását: „Mondottam (itt kis szünetet tart, tehát vesszőt tesz, aztán emelt hangon, hangsúlyosan, mintegy rákiáltva, folytatja) ember; küzdj és bizva bizzál!” S mivel fülünk az auditiv ráhatást intenzívebben érzékeli, mint sze­ münk a vizuális ráhatást, Major sajátos hangsúlyozása érzékletesen győz meg arról, hogy a Tragédia utolsó sorában annak a bizonyos vesszőnek a betoldása egyáltalán nem mellékes, hanem árnyalja, sőt módosítja az értelmet. Ha a „mondottam” ige után nincsen vessző, ahogy a Kéziratban és a Kézirathoz visszatérő új kiadásokban nincs, akkor a hangsúly az igén van: akármennyire nem tudod, Ádám, felejteni azt a bizonyos véget, nincs vita, nincs alku. megmondtam: küzdj és bizva bizzál, ez: ultima ráció. Ha a „mondottam” után vesszőt teszünk, mint a régi kiadások, vagy a szövegmondásban Major Tamással a „mondottam” után megállunk, akkor a hangsúly átkerül az emberre. Az előbbi sorsszerűbb, az utóbbi aktivizálóbb. 2. Betűkiesésből származó szövegingadozás Tipikus példája a Konstantinápolyi szín 1431. és 1496. sora „Barátaim! népem fáradt, menhelyet kér, Tán a kereszténység fővárosában Nem kér hiába.” — „S meztelábas ronda csőcselék...? Keresztény-cinikus barátsereg.” Madách tehát ebben a színben kétszer használja a „keresztény” meg­ nevezést, mindkét helyen rosszaló, pejoratív értelemben. Tudnivaló, hogy Madách korában már köztudott volt a keresztény-keresztyén megjelölés különböztető értelme: keresztény a római katolikus, keresztyén a protes­ táns. Arany János gúnyosan írja: „A régi orthográfiai per: keresztény, vagy keresztyén, újra felmelegült. Mily szerencsétlenek azok a nemzetek, kik a vallási distanctiót nem tehetik helyesírásban! Kik a Kreuz, croix, croceszal stb. semmi áron nem köthetik össze az általános christian, chrétien, christianismo elnevezést! Kivált a francia ,,Kretyen”-nek hangzik: horrendum! ty-vel!” Sz. F. 1861. 17. sz. Általam eddig fel nem derített módon a Tragédia első és máso­ dik kiadásában a Kézirat mindkét ,,t”-je „ty”-vé változott. A harmadik kiadás az első esetben „keresztény''-t, a másodikban „keresztyén''-t közöl. Ettől kezdve a két szövegrész a legnagyobb változatosságban ingadozik. Hol ty-ty van, hol t-ty, hol ty-t, míg aztán a ma irányadó szövegnek számító 1958-as Helikon-díszkiadás — Révai József utószavával — vissza­ tér a Kézirathoz, s mindkét helyen „keresztényit hoz. Annál érthetetle­ nebb, hogy pl. az 1962-es — egyébként gyönyörű — zsebkiadás megint t-ty-t szed. Ez van az 1964-es centenáriumi kiadásban is. Ingadozás a javá­ ból. 101 �Pedig aligha tévedünk, ha azt állítjuk: mivel a keresztény-keresztyén megjelölés — egyébként ostoba — differenciáló jelentése már bizonnyal a költő előtt is ismert volt, Madách tollából a „keresztény” szó kétszeri pejoratív használata = miniatűr egyházkritika. Aki pedig a szót mindkét helyen, már az első kiadásban „keresztyén”-re változtatta (vajon ki lehe­ tett? Arany János biztosan nem*7) miniatűr ellenreformációval kontrázott vissza. Kor és kórtünet. 3. Szóváltozásból eredő szövegingadozás Az űr-jelenet 3713-15 sora a Kéziratban így hangzik: „Oh Lucifer! Vezess földemre vissza, Hol oly sokat csatáztam hasztalan, Csatázzam újra és boldog leszek. Ugyanez az első kiadás szövege is. A második kiadásban szövegváltozás jelentkezik a 3714. sorban: „ ... Vezess földemre vissza, Ha oly sokat csatáztam hasztalan, Csatázzam újra és boldog leszek!” A változás érthetetlen. Gyűjteményem egyik elsőkiadású Tragédia­ példánya pontosan feltünteti, hogy Madách milyen javításokat eszközölt, az első kiadáson a második kiadás számára. A költő nem javította a Kéz­ irat és az első kiadás „Hol” szavát „Ha”-ra. Miért is javított volna egy plasztikus, konkrét helyhatározót elvont, színtelen szóra? Mégis, harminc évnél tovább, rontott szöveggel jelennek meg a kiadások. Aztán egy századvégi kiadás visszatér az eredeti szöveghez: „Hol oly sokat csatáztam . ..” Azt hinnők, hogy a Magyar Helikon 1958-as kiadása végleg rögzítette ezt a helyrehozott sort. De nem. Ugyanannak a Magyar Helikonnak 1966-os — egyébként gyönyörű — kiadása (Kass János illuszt­ rálta) ismét visszatért a rontott szöveghez: „Ha...” Az 1964-es centenári­ umi kiadás is így közli. Ezek után megint elburjánzik a Tragédia kiadá­ sokban a „Ha”. S azóta a Tragédia majdnem húsz legújabb kiadásában az eredeti és helyes „Hol oly sokat csatáztam ...” helyett „Ha oly sokat csatáztam ...” olvasható. A Diákkönyvtár kiadásaiban és az Olcsó Könyv­ tár kiadásaiban is. Ezt a szövegingadozást is meg kell szüntetni. Éspedig nemcsak a ma­ dáchi Kézirat iránti tiszteletből, hanem mert a „Hol” jobb, mint a „Ha”. Jelentős a különbség a „Hol” javára. Nézzük mégegyszer az eredeti és variáns szöveget egymás mellett: „Oh Lucifer! vezess földemre vissza, Hol oly sokat csatáztam hasztalan, Csatázzam újra és boldog leszek.” * A kérdés megfejtésében legfeljebb az első kiadás korrektúrája igazíthatna el. Dr. Sáfrán Györgyi, a Magy. Tud. Akadémia tudományos főmunkatársa azonban — kérésemre — arról értesített, hogy a korrektúra nincs meg. 102 �„Oh Lucifer! vezess földemre vissza, Ha oly sokat csatáztam hasztalan, Csatázzam újra és boldog leszek.” A variáns-szöveg csak azt fejezi ki, hogy Ádám hajlandó újrakezdeni a küzdelmet, ha az eddig hasztalan volt is; az eredeti szövegnek azonban az a nagy többlete, hogy Ádám a küzdelmet ott akarja újrakezdeni, azon a helyen, ahonnét elkívánkozott, s amelyet el is hagyott: „Oh, Lucifer! vezess földemre vissza!” Ádám belátja, hogy „a nagyvilágon e kivül nin­ csen számára hely.” Sinkovits Imre, nyilván a rendezői példány nyomán, szintén a vari­ áns-szöveget szokta mondani a Nemzeti színpadán. Levélben felhívtam figyelmét a két sor közötti értelmi különbségre. Azonnal válaszolt: „...Köszönöm a szíves figyelmeztetést, s azóta így mondom! Valóban nagy különbség van a ha, vagy hol!! — között, s főleg nekünk! ...” 4. Mondatkiesésből eredő szövegingadozás A Párisi színben Danton szónoklatának hevében mond egy ilyen mondatot: „Nem gondolok nevemmel, legyen átkos ...” Később, ugyancsak Danton, a marquis-val folytatott dialógusában ezt mondja: „E guillotine is szinte hallgatózik.” Madách kéziratában mindkét sor benne van. Arany mindkét sort jóváhagyja, sőt az utóbbi sor mellé kék ceruzával keresztet tett, jelezve, hogy fontosnak tartja. Érthetetlen, hogy ez a két jelentős és szép sor a Tragédia kiadásaiból — már az elsőből — mégis kimaradt. A tragédia első harmincöt kiadásá­ nak egyikében sem található meg ez a két jelentős sor. Tolnai Vilmos aztán 1923-as, első kritikai Tragédia-kiadásában — viszatérve a Kézirathoz — felvette a két sort és nyomatékosan felhívta azokra a figyelmet. Az előbbit 2163. b-vel, az utóbbit 2237. b-vel számoz­ ta. A kiadások azonban továbbra is a két sor nélkül jelennek meg Kardos Albert a harmincas években mindkét sort visszateszi a szöveg kézirati helyére. A kihagyás azonban tovább folytatódik, és a Tragédia kiadásaiból mindmáig hiányzik ez a két sor. Kár. Javasoljuk a vissza­ helyezést. Nemcsak Madách Kézirata iránti kegyeletből, hanem, mert az eredeti a jobb. Ez a — csupán néhány kiugró példán bemutatott — jelentős számú szövegingadozás is arra utal, hogy szükség volna egy új — elsősorban a Kézirathoz igazodó — szövegkritikai Tragédia-kiadásra. Az első szövegkritikai kiadás Tolnai Vilmosé 1923-ban. Ennek 1924-ben megjelent má­ sodik, javított kíiadása óta a Tragédiának szövegkritikai kiadása nem je­ lent meg. Pedig Tolnai sem vett észre minden hibát. Sőt Arany János sem. * * Arany János összes művei, XIII. 574. oldal. 103 �Körkép Helytörténeti irodalmunk Nógrád megye története Hazai nyomdai viszonyainkat tekintve meglepően rövid idővel a 2. kötet után megje­ lent a megyetörténet 3. kötete is (Nógrád megye története 3.1919-1944. Salgótarján. 1970.), melyben Dr. Molnár Pál az 1919-1938 közti éveket, Dr. Szomszéd Imre pedig a II. világháború időszakát mutatja be. Mindkét rész különös jelentőségét minde­ nekelőtt az adja meg, hogy a két háború közti un. Horthy-korszak történetének fel­ dolgozásával országos vonatkozásban is kevés összefoglaló mű foglalkozott, megyei vonatkozásban pedig az egész időszakot bemutató munka eddig még egyáltalán nem készült. A korábbi kötetnél is jelentkező, nehezítő külső körülményeken kívül (a forrás­ anyag hiányosságai, a rendelkezésre álló aránylag rövid idő) e kötet szerzői még egy vonatkozásban nehezítették meg saját munkájukat, amikor a tárgyalt időszakot két részre osztották. Indokolatlannak tűnik ugyanis az 1919-1944 közti idő két korszakra való tagolása, hiszen a háború évei nem jelentettek döntő fordulatot az ellenforradal­ mi rendszer jellegének alakulásában, mindaz, ami 1939-1944 között történt mind társadalmi, mind pedig gazdasági vonatkozásban, az egyenes folyománya volt a meg­ előző éveknek. Hála a szerzők felkészültségének, a tagolásból eredő esetleges pár­ huzamosságokat, fedéseket és szerkezetbeli problémákat sikerült a minimálisra redukálniok és így a kötet mondanivalója kitűnően szolgálja azokat a célokat, melyeket a mű elkészítésekor tűztek ki: a megye történetének marxista szellemű megismerte­ tését és ennek segítségével az egészséges szülőföldszeretet kimunkálást. Különös figyelmet érdemel a kötetnek az a világos gondolatmenete, melynek révén kibontakozik az olvasó előtt a sajátos adottságú Nógrád megye rajza. A sajá­ tosságot az adja ugyanis, hogy a megyében igen erősen továbbélő feudális hagyomá­ nyok mellett, melyeket a kiterjedt földbirtokhálózat konzervált, jelentős mértékben fejlődött tovább a kapitalizmus is, mégpedig annak két megjelenési formája, a szabad­ versenyen alapuló kapitalizmusra jellemző direktebb, nyiltabb forma, melyet a me­ gyében leginkább a Salgótarjáni Kőszénbánya RT képviselt, és a monopolkapitaliz­ mus fejlettebb, raffináltabb módszereket alkalmazó formája, elsősorban a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű RT keretei között. A feudalizmust őrző földbirtokrendszer képviselőiből verbuválódó, ugyanakkor a nagytőke Budapesten székelő, az eseményeket a háttérből mozgató vezetőitől függő hivatalnok-tisztviselő réteg volt az, amely a két erő együttes hatását mintegy „közvetítette” a megye lakossága, a munkásság és parasztság irányába. Mint azonban a kötet nagyon jól bemutatja, a munkásság nem tört meg és elsősorban a KMP szervező erejének segítségével élesen szembehelyez­ kedett a hatalommal, annak egész negyedszázada alatt. A mű legjobb fejezetei éppen azok a részek, melyek a Nógrád megyei munkásmozgalom jellegzetességeit, főbb eseményeit elemzik. A kötet a társadalmi-gazdasági-munkásmozgalmi vonatkozásokon túl, ha röviden, összefoglalásszerűen is, de minden lényeges kérdésre kitérően képet ad a megye kul­ turális életének alakulásáról is (ez a rész teljes egészében Molnár Pál munkája), és különös figyelmet érdemel még a kötet utolsó nagy fejezete, mely az ellenállási moz­ galom kibontakozásáról és a megye felszabadulásáról szól az eddig megjelent mun­ káknál részletesebben. 104 �A előző kötetnél sokkal jobban sikerült a képmellékletek összeválogatása. A közölt dokumentáció amellett, hogy változatos, színes, sokkal jobban kapcsolódik a tárgyalt anyaghoz, azt mintegy kiegészíti. A kötet részletes jegyzetanyaga pedig jó segítséget ad mindazoknak, akik egy-egy részletkérdéssel, vagy a megye valamely helységének a történetével kívánnak a jövőben foglalkozni. A művet előállító salgó­ tarjáni nyomda a kivitelezést is valamivel jobban oldotta meg. Mindezeket összevetve elmondhatjuk, hogy a megye közvéleménye rendkívül meg lehet elégedve, ha a megyetörténet további köteteit is sikerül az eddigiekhez hasonló színvonalon el­ készíteni. Bányász munkásmozgalom Nógrádban „Népgazdasági érdek, hogy az alacsony kalóriájú vagy nagy költséggel kitermelt fűtőanyagokról más fűtőanyagok használatára térjünk át. Ezzel nehéz fizikai munká­ tól is megmentjük az embereket. Épp ezért az alacsony kalóriaértékű barnaszén ter­ melését nem fejlesztjük... A bányászság a munkásosztály egyik kiváló osztaga, amely a legutóbbi húsz évben is valóban hősiesen helytállt és mi ezt nem felejtjük és nem is felejthetjük el” — idézi az MSZMP IX. kongresszusán elhangzottakat a közelmúltban megjelent kiadvány előszava. (A Nógrád megyei bányász-munkásmoz­ galom története, Salgótarján, A Nógrádi Szénbányák Igazgatósága párt- és szakszer­ vezeti bizotságának kiadása, 1970) A bányászság nagy munkásmozgalmi érdemeinek és jelentőségének megörökítését tűzte ki célul a munka szerzői kollektívája. Termé­ szetesen nem elégedtek meg kizárólag a szorosan vett munkásmozgalmi tevékenység és az ezzel kapcsolatos események elemzésével, hanem széles alapokon igyekeztek feltárni és bemutatni mindazokat a gazdasági és szociális viszonyokat, melyek köze­ pette a bányászság szilárd és öntudatos mozgalmi munkája kibontakozott és erősö­ dött az évtizedek folyamán. A munka hat fejezete talán kissé aránytalan elosztásban, de híven a hazai törté­ nelem fő periódusaihoz ezt a széles ívű bemutatást valósítja meg. Az első rész a szénbányászat kialakulását és a bányamunkás-mozgalomnak a szabadversenyen alapuló kapitalizmus korában megindult fejlődését tárgyalja, míg a második fejezet témája a monopolkapitalizmus korszakában bekövetkező mozgalmi fejlődés, ezen belül az 1918-ban megalakult KMP szerepe a bányász-munkásmozga­ lomban. E két fejezet főérdeme, hogy világos magyarázatát adja annak a történelmi szükségszerűségnek, amely a nógrádi bányász munkásmozgalom megindulását és kezdeti lépéseit lehetővé tette. A tárgyalt anyag jórészt már megjelent munkákon alapszik, viszonylag kevés önálló kutatás előzte meg (leszámítva az 1918-as esemé­ nyeket, melyeknek feltárása a hazai történettudományt is számottevő mértékben gaz­ dagította). Így bizonyos — kevésbé lényeges — kérdések (mint pl. a geológiai adott­ ságok) súlyuknál jelentősebb terjedelemben kerültek feldolgozásra, ahogy ez az ala­ pul vett irodalomból adódott, másrészt viszont kár ,hogy a jegyzetek kissé nagyvonalú kezeléséből kifolyólag az egyes megállapítások nem ellenőrizhetők. A III. és IV. rész, mely az 1919-es Tanácsköztársaság, illetve az ellenforradalmi korszak munkásmozgalmáról és ezen belül a bányászság döntő szerepéről ad képet, széleskörű forrásfeldolgozásával, az esetek nagy részében megfelelő hivatkozásaival sokoldalúan rajzolta meg e rendkívül fontos korszakok mozgalmi tevékenységét, ugyanakkor plasztikusan állítja szemünk elé a munkásság, köztük a bányászok élet­ viszonyait is. E fejezetek mondanivalóját jól egészíti ki a V. rész, a II. világháború korszaká­ nak bemutatásával. A kötet befejező, VI. fejezete bemutatja a nógrádi bányászok harcát a népi demokratikus forradalom és a szocializmus kivívásáért. Talán ez a fejezet az, amely a demokratikus forradalom és a szocializmus kivívásáért. Talán ez a fejezet az, amelyben a tes szerkesztői munka hiánya. A fejezet munkatársai részben talán adathiány, részben az összetett feladat megoldási nehézségei következtében túlzott mértékben közölnek 105 �olyan — a nem szakember olvasó számára — érdektelen és száraz műszaki-gazdasági adatokat ,hogy az már nem indokolt a mű címében foglaltak bemutatása érdekében. Kár az is, hogy a bányász pártszervezetek tevékenységét bemutató, különben rend­ kívül értékes részeknél sok olyan idézettel találkozunk, melynek lelőhelye nem kielé­ gítően, vagy egyáltalán nincs feltüntetve. A kötet helytörténeti irodalmunk nagy nyeresége. Olyan mű, amely az elkövet­ kező években e témának szinte kézikönyveként fog szerepelni. (Ez a tényező tette elsősorban indokolttá, hogy kitérjünk az említett hiányosságokra is, amelyek természe­ tesen nem csökkentik a kiadvány értékét.) Külön említést érdemel végül még a kitűnő grafikai tálalás és az illusztrációk sora (a salgótarjáni nyomda munkája). A múlt és a jövő városa: Pásztó A közelmúltban nagyközséggé alakult település, a sokévszázados múltra vissza­ tekintő Pásztó történetének megírására már évek óta folynak az előkészületek, a felszabadulás 25. évfordulójának méltó megünneplése tette aztán indokolttá, hogy a munka eredménye könyv formájában is megjelenjék (Pintér Nándor- Vincze FerencCsépány István: Pásztó története; Pásztó, A községi tanács VB. kiadása, 1970) A kötet első része rendkívül színesen, sok érdekes és értékes eredeti dokumen­ tum bemutatásával hozza szinte emberközelségbe a XV. században városi kiváltsá­ gokat nyert település feudalizmus kori életét, valamint az utolsó évszázad jelentős eseményeit, különös súlyt biztosítva az 1918-1919 évi forradalmak sorsdöntő történel­ mi korszakának. Nagyon helyesen kerülte a rész szerzője, hogy száraz fejtegetésekbe bocsátkozzék különféle elméleti kérdésekről, vagy hogy mérhetetlen adathalmazzal terhelje az olvasót. Célját sikerült is elérnie, igaz, mondanivalója így kissé mozaikszerű lelt, melyben az összefüggések talán nem domborodnak ki kellőképpen, de meg­ állapításai korrektek, tárgyalásmódja eleven. A rendelkezésre álló terjedelem termé­ szetesen korántsem elegendő e nagymúltú helység történetének aprólékos ismerteté­ sére, talán valamilyen formában majd lehetőség nyílik a jövőben arra, hogy a most még kissé mostohán kezelt kérdések további elemzésére is sor kerülhessen. A második rész az ellenforradalmi Horthy-korszak Pásztóját ismerteti ugyancsak színesen, szilárd dokumentumbázisból kiindulva. Különösen jelentős helyet kapott e fejezetben a település jellegének meghatározásában döntő mezőgazdasági viszonyok bemutatása. De ugyanilyen jól kirajzolódik előttünk a munkásság viszonyainak, a politikai élet kisebb-nagyobb jelentőségű tényezőinek, valamint a munkásmozgalom­ nak a képe és sokat megtudunk a község kulturális, egészségügyi helyzetéről is. A harmadik fejezet mindenekelőtt a hazánk és a község történetében is új kor­ szakot nyitó felszabadulást és az azt követő időt tárgyalja, beszámol a szocialista építés terén elért eredményekről, majd lexikonszerűen a mai Pásztót ismerteti. Ennek a résznek szinte rideg objektivitása, tényszerűsége elüt az előző fejezetek színes elevenségétől, ugyanakkor talán a legszemléletesebb módszer ahhoz, hogy meggyőzően bizonyítsa mindazoknak a feltételeknek a meglétét, melyek lehetővé teszik, hogy már ebben a kötetben is szó essék a városi rang elérésének, mint reális célnak a kitűzéséről. Az eddigi fejlődés ismerete méltán engedi feltételezni azt, hogy az elmúlt évszázadok városát talán nem is annyira a távoli jövőben újra a városok sorában üdvözölhetjük. A kötetre méltán lehet büszke a szerzői kollektíva, Pásztó község, de az egész megye is. A tetszetős külsővel kiállított könyv tartalmi értékeit mutatja az a tény is, hogy a művet a Hazafias Népfront felszabadulási pályázatának zsürije első díjjal jutalmazta. SCHNEIDER MIKLÓS 106 �Nógrádi megye levéltára Alig két és fél esztendeje jött. létre hazánk legfiatalabb megyei levéltára Salgó­ tarjánban, s az újjászületett levéltár máris egyre többet hallat magáról a megyében is, meg annak határain túl is. Az ország másik sarkából érkezve (és a Palócföld rendszeres olvasójaként is) szembetűnik: Nógrád megye az utóbbi évtizedben dere­ kasan hozzálátott, hogy fejlett iparához méltó, rangos kulturális és tudományos életet teremtsen, s ennek egyik előfeltételeként kiszélesítse a szükséges intézményhálózatot és a szakemberbázist. Komoly visszhangot keltő rendezvényeket szervez, színvonalas kiadványokat jelentet meg. Ez számos vonatkozásban — így a helytörténeti kutatás, a honismereti munka, a történeti ismeretterjesztés területén is — tapasztalható fel­ lendülés kívánta meg az 1950-1967 között saját levéltárral nem rendelkező (s ezzel az országban egyedülálló) Nógrádban a megye új tudományos és népművelő bázi­ sának életrehívását. Frázisnak tűnhet, de az az igazság, hogy a megye történetében először most kapja meg a levéltár nagyértékű anyaga, a levéltári munka azt a meg­ becsülést, amelyre rászolgált s ezután méginkább megérdemel. Schneider Miklós levéltárigazgató kitűnően sikerült, gyakorlati célú munkája tö­ mören mindent elmond az intézményről és az ott őrzött iratanyagról, ami a kutató­ kat, a szakmabelieket, a népművelőket, a pedagógusokat, a szakköröket általános tudnivalóként érdekelheti. Áttekintést nyujt a levéltár összetett feladatköréről, ügyes példákkal szemlélteti a kutatás elősegítését szolgáló belső munkák lényegét. Nagyon érdekes — s egyúttal elszomorító tanulságokkal is bőven szolgál — a levéltár váz­ latos története. A régi Nógrád megye urai, közigazgatási vezetői évszázadokon át csak immel-ámmal törődtek a levéltárral, a pótolhatatlan történeti forrásanyaggal. A méltatlan, pusztuláshoz vezető elhelyezés, a használhatatlanságig menő rendezet­ lenség, a bűnös gondatlanságból fakadó elkallódás olyan példáit olvashatjuk — külö­ nösen az 1867 utáni nyolcvan esztendőből — amelyek egymás utáni kártevése alig behozható hátrányba hozta a megyét, megfosztotta multjának egész sor dokumentu­ mától. A Nógrád megyei Levéltár egyik fő feladata, hogy a megyén kívüli levéltá­ rakból és közgyüjteményekből a modern technikai eljárások segítségével pótolja a barbár iratpusztítások nyomán keletkezett hiányokat. Az intézmény mai helyzetét és közeli perspektíváit taglaló fejezet meggyőzően fejti ki, hogy a levéltár milyen úton válik a megyebeli helytörténetírás szervezésének és művelésének tudományos bázisává, ellátva a népszerűsítés, a népművelés sajátos levéltári funkcióját is. Jól látja Schneider Miklós, hogy az egyetem vagy főiskola nélküli megyékben, így Nógrádban is, a levéltárnak sokkal szélesebb, kiterjedtebb tevékenységet kell folytatnia, többet kell vállalnia, mint a fővárosban vagy a vi­ déki felsőoktatási centrumokban. A kutatók és érdeklődők számára a levéltár anyagát ismertető, legterjedelmesebb rész nyújtja a legtöbbet a kiadványban. A közeljövőben megjelenő, s az intézmény iratainak legfontosabb adatait országosan egységes rendszerben felsorakoztató ún. fondjegyzékre támaszkodva, de annak szakmai korlátait feloldva, az anyagleírás szerencsés formáját alakította ki a szerző, célszerű rugalmassággal ötletes szűk­ szavúsággal. A főbb iratsorozatok forrásértékével éppúgy megismertet, mint a fonto­ sabb igazgatási szervek, formák legfontosabb politikai és hatásköri jellemzőivel. Az anyag bemutatását végigkövetve örömmel vehetjük tudomásul, hogy elég gazdag 1848 előtti megyei iratsorozatok, terjedelmes 1850-1860 közötti törvénykezési anyagok, ki­ emelkedő értékű két világháború közötti és felszabadulás utáni dokumentumok van­ nak a levéltár őrizetében. A már említett pusztítások, a megbocsáthatatlan nemtörő­ dömség eredménye viszont az 1867-1944 közötti iratokban mutatkozó súlyos hiány. Jóformán nincs egyetlen elfogadható teljességben megmaradt fontos megyei közigaz­ gatási iratsorozat sem. Más városokhoz mérten nagyon csekély Balassagyarmat, rész­ ben Salgótarján fennmaradt dokumentációja is. Nagy kár, hogy a községek felszaba­ dulás előtti iratainak zöme sem kerülte el a megsemmisítést. A nem közigazgatási 107 �eredetű iratok (az igazságszolgáltatás szervei, intézetek, egyesületek, üzemek, válla­ latok) hiányai is nagyok, a régi levéltárakhoz mérten különösen. A levéltár felderítő és begyüjtő munkája ezen segíthet még valamit. A felszabadulás utáni évtizedek iratanyaga már teljesebben marad meg. Hasznos a könyv végén a megye leírásával és történetével foglalkozó 11 fonto­ sabb kiadvány lényeglátó értékelése. Ez a kis bibliográfia jó eligazító a kezdő kuta­ tók számára, erőteljesebben kibővített formában történő későbbi kiadósát melegen javasoljuk a szerzőnek. Schneider Miklós munkája a felszabadulás óta megjelent néhány levéltárismertető kiadvány (Somogy megye, Baja, Debrecen) méltó folytatása, sokat segít a levéltár feladatainak ellátásában, propagálásában. Az intézmények közötti együttműködés szép megnyilvánulása, az idősebb testvér támogató gesztusa, hogy a kiadvány a Nógrád megyei Múzeumi Füzetek 17. számaként jelent meg. (Salgótarján, 1969. 61 lap + 11 képoldal.) Szabó Ferenc Csongrády Béla Irodalmak tükörben Az utóbbi években sokszor megfogalmazták már, mégis feltűnt, hogy az Új Írás felszabadulási ankétjának egyik résztvevője, Dobozy Imre kiemelt problémaként tár­ gyalta szellemi életünk hagyományosan nyugati irányultságát. Nem a Nyugat művé­ szetével, irodalmával való kapcsolatunkat sokallta ő, — hiszen más oldalról örvende­ tes e jó ideig csukott ablak minden eddiginél tágabbra nyitása — hanem a közvetlen és mindenképpen szorosabb környezetünkben való otthonosságot, szellemi létünkben, közgondolkodásunkban a kelet-európai helyzettudatot kevesellte. El keli ismernünk Dobozy Imre igazát is, ha figyelembe vesszük, hogy manapság egyre többször bukkanunk kelet-európai mivoltunk-nemegyszer hangzatos, ezért olykor túl felületes-igazolására. A feladat azonban egyértelmű: megismerni, mit takar a „kelet-európaiság” fogalma politikai, történeti, irodalmi, művészeti vetületben. E szintézist azonban nem lehet előkészületlen várni: a „részadatokat” a megismerés és a megismertetés folyamatában kell összegyüjteni. Ami a megismerést illeti, sok példával igazolható — főként könyvkiadásunk gyakorlatából —, hogy ez a folyamat már igencsak elkezdődött. Jellegéből, profiljá­ ból eredően az Európa Kiadó vezet e téren. E kiadó jelentette meg gyors egymás­ utánban az észt, a bolgár és a szerb-horvát irodalom történetét szemelvényekben be­ mutató úgynevezett „kistükröket” is. Az új korban lényegében a mai kutúrnépek minden irodalma valamiképpen kapcsolatban van egymással, fejlődésük e kapcsolatok közepette ment végbe. Reálisan léteznek azonban a nemzeti irodalmak olyan csoportjai, amelyek a társadalmi fejlő­ dés analóg feltételei között kialakult közös történelmi sorsban gyökereznek. A törté­ nelem folyamán az Európa keleti felében élő népek közös sorsa háttérbe szorította a hagyományokból eredő különbségeket. A földrajzilag általában a Rigai-öböltől az Adriai-tengerig húzható vonaltól keletre eső területen élő népek (észt, lett, litván, magyar, román és szláv népek) irodalmának fejlődési útjaiban számtalan párhuzamos jelenség fedezhető fel, amelyek megengedik, sőt megkívánják, hogy egy közös és külön kelet-európai irodalmi fejlődéseről beszéljünk az európai irodalom történeté­ nek nagy egészén belül. Persze nyilvánvaló, hogy a bolgár és szerb-horvát irodalom — mint szláv, ráadá­ sul délszláv irodalom — több rokonvonást mutat egymással, mint bármelyikük az 108 �— ugyancsak kelet-európai, de a finn-ugor csoporthoz tartozó — észttel, noha a szerb és a horvát irodalom — az ismert okok folytán — ugyancsak mutat eltérő vonásokat. A kelet-európai és a nemzeti sajátosságok jól láthatók a „kistükrökben” is. Ügy alakult a történelem során, hogy a Kelet-Európában élő népek szinte mind­ egyike három nagyhatalom — a török birodalom, Németország, illetve Ausztria és a cári Oroszország — valamelyikétől függött. A nép a mostoha körülmények ellenére — vagy talán éppen azok hatására — sem szűnt meg verselni, dalolni és valamennyi országban jelentős irodalmat teremtett. A szerb-horvát népdal létezésére néhány VI. és VII. századi bizánci krónikás szolgáltat bizonyítékokat. Az ősi bolgár formák a VIII-IX. században keletkeztek. Az észtek népköltészetére XII. századi forrásokban találni utalásokat. A népköltészeti alkotások gyüjtése a XVII-XVIII. században indult meg és mindenütt a múlt században lett tudatossá, módszeressé. Mindhárom kötet az egyes irodalmakra legjellemzőbb népköltési műfajok — dalok, mesék, balladák, hősi énekek— egy-egy gyöngyszemének bemutatásával kez­ dődik. Az írásbeliség kezdete a bolgár és a szerb-horvát irodalmaknál különösen közös vonást mutat. Cirill és Metód szerzeteseket a IX. század végén száműzték Morvaor­ szágból és Pannóniából, mert a világi és egyházi hatalmak küzdöttek a bizánci hatás terjedése ellen, és meg akarták akodályozni a szláv nyelvű kereszténység terjedését. Cirill és Metód tanítványai ezután Bulgáriában folytatták munkásságukat, innét terjedt tovább az írásbeliség szerb és horvát területre. A délszlávok középkori irodalmára a közös egyházi-szláv irodalmi nyelv nyomta rá a bélyegét, az észt irodalomra pedig a lutheránus egyház befolyása hatott bénítólag. A kelet-európai irodalmak megújulása a nyugat-európai irodalmak fejlődésétől eltérően nem a reneszánsz korában, s nem a világiasság és humanizmus jegyében ment végbe, hanem a XVIII. század végén illetve a XIX. század elején a felvilágoso­ dás és a romantika korában a nemzeti eszme jegyében fogant. A XVIII. és XIX. század fordulóján még nincs erős, öntudatos polgárság szinte egyetlen kelet-európai országban sem. A nemzettéválás ügyének, az önállóságért vívott harcnak szolgálatát ezek az irodalmak jelentős feladatuknak tartották. Politikus mivoltuk a XIX. század derekától lett még nyilvánvalóbbá. Az imperializmus és a proletárforradalmak kora az osztálybázis és a társadalmi célok tekintetében mutat az irodalmakban is visszatükröződő közös vonásokat. A stílusirányzatok és kifejezési formák késése és keveredése, a nyugati eszmei és művé­ szi áramlatok befolyása, a többnyelvűség szintén sajátja a kelet-európai — így az észt, a bolgár és szerb-horvát — irodalmaknak. A társadalmi fejlődés analóg feltételeiből erednek a párhuzamok, a nemzeti sajátságok adják az egyedi karaktert az irodalmaknak. Módszer kérdése: a rész és egész dialektikája értelmében a kiemelt analógiák élesítik a nemzeti jelleg kontúr­ jait, az egyedi vonások vizsgálata — amelytől most eltekintettünk — pedig elkerül­ hetetlenül vezetne az általános érvényű megállapítások megtételéhez. A köteteket — noha más-más kollektívák — azonos alapelvek szerint állították össze. Időben valamennyi kötet a kezdetektől a második világháború végéig mutatja be az irodalom fejlődésvonalát. (Izgalmas olvasmány lenne az elmúlt huszonöt év alkotásaiból készült válogatás is, de e szintézist, avagy szűrést jószerint még a magyar irodalomra vonatkozóan sem tudtuk megvalósítani.) A fent elemzettek alapján hason­ ló az anyag korszakolása is a három könyvben, eltekintve néhány speciális, csak az illető ország irodalmára jellemzőktől. (Például: az észteknél az 1905-ig tartó Ifjú Észtország-mozgalom; Bulgáriában az 1923-28 közötti „szeptemberi irodalom” stb.) A szerkesztők a korra és az alkotóra legjellemzőbb versek és elbeszélések mellett csak a legfrappánsabb regény-, és drámarészleteket voltak kénytelenek a kötetekbe beválogatni. így a „kistükrök” természetesen csak az egyes irodalmak „keresztmetsze­ tét mutatják. Az írók, költők közül nemcsak a kimelkedő egyéniségek kaptak helyet a kötetekben, — hiszen ellenkező esetben „nem követhetnénk figyelemmel a csúcsok­ hoz vezető vonulatokat, amelyek nélkül a nagy útkeresők és összefoglalók magányos, 109 �elszigetelt jelenségeknek látszanának” — de a folyamatosság megőrzése érdekében a másod- és harmadrangú szerzők kimaradtak valamennyi gyüjteményből. A fejezeteket rövid irodalomtörténeti összefoglalók vezetik be. Ugyancsak rövid tájékoztatók ismertetik a gyűjteményekbe felvett írók életét és munkásságát. A köte­ teket gazdag képanyag egészíti ki: jelentősebb írók portréi, fontosabb irodalomtör­ téneti dokumentumok. „Az észt irodalom kistükre” pedig gazdag képzőművészeti anyagot is tartalmaz. Kár, hogy a magyarul megjelent művek bibliográfiája csak a „bolgár kötetbe” került be. A válogatást, a szerkesztést, az ismertető szövegek írását és a fordítást rangos hazai és az illető országbeli szakemberekből álló alkotó kollektíva végezte mindhá­ rom kötet esetében. Az észt antológiát például Jaan Kross, észt író és irodalomtör­ ténész állította össze. Érdekesség, hogy „A szerb-horvát irodalom kistükre” megjele­ nését az újvidéki Fórum Kiadó is segítette. Nem tudni, hogy a három könyv közül a „bolgár kistükör” miért jelent meg 2350, míg a másik kettő csak 2000 példányban. Csökkent adósságunk a kelet-európai irodalmakkal szemben, szélesedett és mé­ lyült világirodalmi műveltségünk: mindent összevetve ez a „kistükrök” legnagyobb érdeme. Csongrády Béla Mocsár Gábor Égő arany Vajon milyen érzéssel olvassák ezt a könyvet azok, akikről szól: az olajbányá­ szok? Olvassák-e? Ez az első kérdés, amely felötlik a recenzensben, miközben Mocsár Gábor kalauzolásával bejárja az Alföld tájait, megismerkedik a magyar olajbányá­ szat történetével. Mert szenvedélyes könyv ez, mint minden eddig olvasott Mocsár­ vidéken c. kötetében is tanújelét adta ennek. Azért emeljük ki éppen azt a könyvét, írás. Érezhetően, de kimondottan is nem csupán megmutatni, bejárni és feltárni, de megváltoztatni, javítani is akarja az ábrázolt valóságot. Már az emlékezetes Nálunk mert műfajában, módszerében az emlékeztet leginkább erre a kötetére: a szociográ­ fiával keveredő riportázs, a leíró, máskor vitázó, korholó, ironikusan csipkelődő stílus. És mégis igazi, vérbeli írói munka, mentes a tudományos precízkedéstől (és unalomtól?), de a zsurnaliszta henyeségétől is. Nem tudjuk, hogy milyen meggondo­ lások alapján lett ez a könyv a Magyarország felfedezése c. sorozat első tagja, de egyet kell értenünk a szerkesztőkkel. Mert igaz ugyan, hogy Mocsár Gábor egy speciális, a közvélemény által kevésbé ismert szakmát, társadalmi réteget(?) mutat be, de ez az iparág valóban új és dinamikusan fejlődő, gyökeresen megváltoztatta az alföldi táj képét, egy egész országrész életét. Mocsár azonban — íróról van szó — elsősorban az emberre kíváncsi. Azoknak a sorsa izgatja, azoknak a sorsát követi, akik ezt a jellegzetesen mai „energiahordozót kihúzzák” a föld mélyéből. Így éri el, hogy miközben az olajbányászok életútját követi, a „pars pro toto” elve alapján szemsugara át tudja fogni az egész országot, el tudja mondani 25-50 év történetét is. Nem a szerző érdeme vagy bűne, hogy a magyar olaj története valóságos krimi. Gon­ dolunk itt elsősorban a második világháborút megelőző és követő évekre. A magyar olaj — bármilyen csekély mennyiség is a világtermelésben — célpont volt a nagy „olajcápáknak”. Szemet vet rá az amerikai, a német és az olasz tőke is. 1945 után is nemzetközi bonyodalmat okoz a zalai kutak állapota, az amerikai cég és a magyar kormány közt keletkező konfliktus. Ennek csak az államosítás vet véget. A magyar olaj igazi története azonban jóval később, a dél-magyarországi mezők felfedezésével kezdődik. (Mocsár Gábor is ezt részletezi legbehatóbban.) Megdőlt az a nézet, hogy a Nagyalföld energiákban szegény országrész. Már a németek kutattak itt olaj után — eredménytelenül. Nehezen adta meg magát a föld, hogy aztán annál bőségesebben ontsa az „égő aranyat". Izgalmas maga a földtörténet is, ahogy az iszonyú mélysé­ gekben éghetővé érett a sokmilliárdnyi élet, izgalmas az út is, amelyben az ember fokról-fokra meghódítja magának ezt a földalatti világot. A legizgalmasabb azonban 110 �rnégis a magyar olaj jelene és perspektívái. Mocsár Gábor egy percig sem titkolja, hogy lokálpatrióta — szíve a Nagyalföldön dobog hevesebben, ez a táj, s e táj embe­ re érdekli legjobban. Öröme a magyar olajbányászat fejlődésében egybeesik egy másik örömmel: az energiákban szegénynek hitt alföldi táj, az elmaradott vidék felemelkedésén érzett elégtételszerű örömével. Már más írásban is bemutatta, hogy mennyit szenvedett, nyomorgott az alföldi ember a történelem során. Ezzel, a tör­ ténelemmel, a szegénységgel magyarázható az éppen általa oly sokszor ostorozott elmaradottság is. Mocsár ilyenkor ösztökét fog a kezében, gyorsabb mozgásra nógat, mintegy nekiveti a vállát a nehezen mozduló szekér lőcsének. Türelmetlen és — jogo­ san — felháborodik, amikor azt látja, hogy nem élünk a táj adta — kínálta termé­ szeti adottságokkal. Valóságos (jó értelemben vett) megszállottja pl. az Alföld mélyén szunnyadó melegvíz-kincs mezőgazdasági hasznosításának. Ezt személyes ügyének érzi, nem tud belenyugodni a kudarcba. Hangja azonban akkor forrósodik át igazán, amikor valamilyen eredményről is be tud számolni, amikor megcsillan valami a megálmodott szebb jövőből. Mert sokszor elragadja a szerzőt „a hév”, amikor pl. fantáziája meglódul és üvegházakkal telepíti be képzeletében az Alföldet. És valóban, miért ne? Mocsár Gábor azonban jó író, racionálisan gondolkodó ember. Azt írja le, hogy miért nem valósult meg még az, ami lehetne, aminek előbb-utóbb lennie kell. Tolla ilyenkor ironikusan, indulatosan éles. Azt mutatja be, hogy bizony nem csupán olajat, gázt és hévizet „termel” az Alföld, de begyöpösödött, gyáva, máskor ,,presztizsüket” féltő embereket is. Nem csupán magyar sajátosság ez, nem is csak alföldi jelenség, Mocsár azonban itt és most szeretné gyorsítani a változást, a mezőgazdaság forradalmi átala­ kulását. Érvei valóban meggyőzőek, a felvillantott perspektíva valóban reménykeltő. Annál is inkább, mert mint mondtuk, Mocsár az emberre koncentrál. Úttörő jellegű is, amit pl. az olajbányászokról, mint a most alakuló, új proletariátus történetéről, kialakulásáról ír. Nem elégszik meg azzal, hogy leírja pl. a munka nehézségeit, szép­ ségeit (emlékezetes pl. az algyői olajkitörés és égés leírása), de bemutatja azt is, hogy ez az új munkásréteg honnan és hogyan verbuválódott, hogyan alakul (vagy nem alakul) ki az a gondolkodásmód, öntudat, amely jellegzetesen a munkásosztály saját­ ja. Már az ingázókról írt szociográfikus írásában (Nálunk vidéken c. kötetben) az a kérdés izgatja, hogy a faluközösségből kiszakadt paraszt hogyan találja meg a helyét az új, idegen környezetben. A faluközösség erkölcse csak addig hat, míg benne él az ember. Ebből kiszakadva gyökértelenné válik. Az asszimilálódás lassú és gyötrelmes (veszteségekkel is járó) folyamat. Ez jellemzi az olajbányászat törzsgárdáját is. A munka nehéz, az anyagi és társadalmi megbecsülés nincs mindig arányban a megter­ melt értékkel, az érte hozott áldozatokkal. Ezzel is magyarázható pl. az a nagyarányú fluktuáció, amely ebben a szakmában már-már a termelést is veszélyezteti. (1/4-e, 1/3-a a munkáslétszámnak). Ezzel kapcsolatban más társadalmi jelenségekre is felhív­ ja a figyelmet Mocsár, amikre fel kell figyelni. Ilyen pl. a nemzedéki ellentét, a főnök és a beosztott (:hatalom) viszonyai, a társadalmi változás (pl. az új energiahordozók felhasználása pl. Orosházán) és a tudat szintje közötti fáziseltolódások, a bürokratikus gondolkodás és a ráció konfliktusai és az ebből keletkező károk, az egyén és a társadalmi mozgás viszonya (pl. az olajbányászat műszaki értelmiségének közérzete), a pillanatnyi gazdaságosság és az elpocsékolt értékek problémája (elha­ gyott, kihasználatlan kutak, tönkretett termőterületek). „Kis” témában is sokat mar­ kolt tehát a szerző, a könyv valóban méltó a sorozat címéhez, sikerült felfedezni egy eddig kevéssé ismert darabot Magyarországból. Mocsár Gábor kérdező ember. Nem megy el szenvtelenül, „rákérdez” a problémákra. Még ha nem is fogadjuk el mindig megoldási javaslatait (ez már a szakemberek feladata), a kérdéseire, szenvedélyes, jóakaratú figyelmeztetéseire mindenképpen oda kell figyelni. S végezetül mégegyszer a stílusról. Mocsár Gábor nem „szépen” akar írni. Való­ sággal kirobban belőle a mondanivaló. Ezzel magyarázható talán, s ez menti, hogy olykor ismétlésekre is kényszerül, egyes részleteket túl (vagy agyon?) ír. Mint az a tanító, aki kétszer-háromszor is elmagyaráz valamit, mert nagyon fontosnak tartja. De ez is rokonszenves vonás lehet, ha az embernek igaza van és segítő szándék vezeti. (Szépirodalmi Kiadó, 1970) HORPÁCSI SÁNDOR 111 �Holtak arca fölé Bari Karoly verseiről Az első kötet. Vékonyka, mindössze három és fél ív terjedelmű. A Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg; értő s célzatos válogatás adta közre a bükk­ aranyosi születésű, tizennyolcadik életévét járó Bari Károly verseit. Tizennyolcadik éves. Szinte kamasz még, kiforratlan, bizonytalan indulatok, s még kevésbé kialakult eszmék vívódnak benne, keresvén a kifejezés útját. De amit átélt már az életből, a szegénység, a megalázottság, a tudatlan nyomorúság számlálhatatlan sok arca, s a mezítlábas gyermekkor nyöszörgő rémületű szembenézése ezekkel az arcokkal, oly mélyről, oly elementáris erővel tör elő verseiben, hogy a legtüskésebb kétkedő sem tudja kivonni magát hatásuk alól. Mindenekelőtt ez a paradox kettősség, ez a ellent­ mondásosság teszi szorongatóan érdekes, emlékezetes olvasmányokká Bari költemé­ nyeit. Nyomasztó emlékek, bénító impressziók árnyékai sötétlenek e vers-pillantások­ ban; korán éretté nőtt lélek szomorúsága vagy haragja világlik felénk belőlük. Meg nem fogalmazott, ki nem mondott vádak örvénylenek. Kit vádolnak, mit ítélnek el s miért? Nem tudhatjuk, csupán annyit érzünk bizonyosan és bűntudattal: e szemek­ nek okuk s joguk van vádolni és megítélni. A tehetség kétségbevonhatatlan. Bari első kötete éppen ezért érdemel több és talán kritikusabb figyelmet, mint általában a szokványos kritikai fordulatokkal s felszínességgel fogadott első kötetek. Több figyelmet, igen. Ha tán nem is úgy, aho­ gyan ez a megkülönböztetett figyelem — némely szirupba mártott tollal működő publicista jóvoltából — intonációt nyert. Hadd fordítsunk hát több, s megkülönböz­ tetett figyelmet itt erre az intonációra is, erre az első hangvételre. Bocsásson meg érte Bari Károly, s higgye el, hogy mellette, az ő érdekében, költővé válásáért tesszük. Elszomorító, ha az irodalmi közvélemény odáig juthat, hogy a tehetséget a háromfejű borjúnak, óriás szalamandernak, vagy világító, százméteres tengeri kígyónak kijáró kiváncsisággal, olcsó szenzációra éhezve fogadja. S még szomorúbb, ha azok, akik e közvélemény hivatott, sőt hivatásos formálói, egyenesen az ilyenfajta kiváncsiságra apellálnak. Ez a silány porverés egyetlen dologra alkalmas csupán. Hogy elfödje szemünket az igazi érték felismerése, a tehetség fölbecsülése elől, hogy Bari Károlylyal, mint az élő magyar líra frissen jött nyereségével vessünk számot, verseinek értékét dicsérjük, s számos gyengéire figyelmeztessük őt. Mondjuk ki, azokat, akik ezt a poríelleget fölverték, legkevésbé Bari személye, tehetsége, költői sorsa érdekel­ te. De ha ez nem, akkor mi más? Mire ez a frissen támasztott, titokzatos alaktalan és értelmetlen mítosz? Kik akarnak hivatkozni rá, és miért? Kik lépnek föl itt az ő nevében, s az ő tudta, akarata nélkül? A könyv 31 versét három ciklus fogja össze, ha nem vesszük külön a bevezető Viharok és a hosszabb Mese című verseket. A Hegedűk vijjogásából című első ciklus, amely a gyermekkor emlékeivel, a fajtához tartozás vonzó vagy taszító érzésével, egy élet- és magatartásforma árnyaival és fényeivel átitatott verseket fogja egybe, leg­ jobb, legkiforrottabb, művészi erejében, hatásosságában legsikerültebb része a könyv­ nek. Döbbenetes, megrázó s egyszersmint alakuló költészete útját, talán sorsát is meghatározó emlékek, élmények izzanak a teljes értékű, tiszta költőiségű képekben. ”. . . ujjainak csonttá-üszkösödött kalásza a mélybe mutat” írja nagyanyjáról a Viharok-ban, hogy aztán társaihoz, testvéreihez forduljon, akik hiába keresik a boldog­ ság, a jólét elvesztett bárány-felhőnyáját. ,hitem szirmai itt bomlottak ki, hinnetek kell nekem; arcotokat hordom, arcomat hordjátok, tőletek tanultam naponta a sorsot, akik gyremekkorom útjait benépesítettétek;” 112 �Testvérek (Bocskoros cselédsors combjai közül kibukó hét gyöngyszem), már ha­ lott régi ismerősök lépnek elő a versek szólítására élőn, emlékezetesen. Az anyát látjuk a kötet egyik legszebb versében, oly szelíd szeretettel rajzolt alakként, ahogy csak a még-gyermekek tudnak anyjukon csüggeni. „Ül anyám a konyhájában virág vergődik markában szögre akasztott holdsugár harapdálja cipó-kontyát: kontya holdsugárban ragyog...'' S szép és tiszta líra, zene a Szökés című vers egymondatos csobogása is, emlé­ kezetes képek sorával (bokrok mellkasában madárszívek dobognak), vagy a Táltosfiú népdalos tagolású, bár kötetlen szótagszámú és rímtelen négysorainak ősi mondákat s máig élő babonákat, szokásokat felidéző énekmondása. Itt is előbukkannak azonban Bari költészetének gyengéi, amikre feltétlenül fi­ gyelnie kell. Versei szabadversek, pontosabban szólva, olyan szabadversek, amelyek­ ben a versalkotás hagyományos törvényei, szabályai (strófákba rendezés, időmérték, rímek stb.) helyett egy variációkban, zenei hajlásokban, fordulatokban rendkívül gazdag énekhang, a dalolás jelenléte teszi a képek gazdagsága mellett versekké a verseket. Minden variációs gazdagság, a motívumok barokkos sokasága ellenére is érezhető azonban e versekben bizonyos egyformaság, már-már modorként ható mo­ notónia. A hosszú-hosszú egymondatok nemcsak ringatnak, de fárasztanak is ben­ nünket, különösen ha a versek dalolását megdöccenti a dalból kibúvó tudatos elha­ tározása a mondani-akarásnak. Olyan közhelyek előágaskodása, mint például a Kínom indított útnak címűben: „kirabolt tizenhatévemről letépjem káromkodó anyám átkát . . .'' vagy: „ahonnan megátalkodott hitem magányba kergetett, világba űzött címeres szegénységből . . .'' Bari eredeti költészet-anyagától idegen ez a hang, idegenek ezek a gondolat­ sémák, nem ő éli, gondolja végig, hanem éppen mert kiforratlan még a saját eszme­ képe, elfogadja s beépíti őket a maga verseibe. Olvasmányélményeinek, a hozzá férkőző sugallatoknak nem eléggé kritikus befogadója még. S most nem is a nagy elődök és kortársak érezhető hatásai, jelenléte miatt marasztaljuk el a költőt, hanem inkább ama gondolati tisztázatlanság, önmaga helyét, felelősségét illető bizonytalan­ ság, világszemléleti ingatagság miatt, amely további útján e költészet elbuktatójává is válhat. Mert bármennyire is szép a Vándorcigányok című vers elégikus hangú sorainak veretes komolysága, hömpölygése, anakronisztikus ezt a életformát úgy szembeállí­ tani egy másikkal, a letelepült, gazdálkodó parasztokéval, ahogy ezt Bari teszi. S óhatatlanul hamis, torz kicsengést kap egész költészete, ha ennek az elavult, idő­ szerűtlenné és talajtalanná lett életnek és magatartásnak a nevében lép föl és itél­ kezik jelenről, jövőről egyaránt. Szerelmes verseket köt csokorba a kötet Menyasszonykérő című ciklusa. Azon­ ban inkább az érzés utáni kiváncsiságról, a szerelmessé válni vágyásról és akarásról szólnak ezek a versek, mint valóságos, beteljesült érzésekről, férfi és nő teljes értékű viszonyának rezdüléseiről. S ha mégoly szuggesztívek is a képei, erőteljes fogalmazású hasonlatok találó, bátor és pontos jelzők sokasodnak, az érzelmi félbemaradtság, felemásság miatt. Ezért is szembetűnőbb ezekben a versekben Bari másik gyenge­ sége, a versek szerkezeti lazasága, mozaikszerűsége. A kötet záró ciklusa, az Azt hiszitek Barinak az úgynevezett közéleti verseit tartalmazza. Idézőjelbe kell tennünk ezt a közéletiséget; éppen amiatt, amit az egész kötet, s Bari további útja szempontjából kritikusnak tartunk. Azt, hogy ez a költé­ szet arról a társadalmi közegről, amelyben él és hatni akar, valójában igen keveset tud, s belőle még kevesebbet ért. Romantikus kívülrőljöttsége, csukottajtón-kopogtató társadalombírálata ezekben a versekben a legpózosabb és legközhelyesebb. Akár ha irodalmi rokonait keresi (Petőfi, Radnótihoz), akár pedig, ha egy elképzelt jövőt 113 �próbál versbe öltöztetni (Jövőnk felé), önmaga nívója alá esik a vers, érett gondolati tartás, tudás- és műveltségbeli megalapozottsága hiányában. Barinak e társadalomban nincs szüksége a kívülről jöttek bebocsájtásért kolduló kopogtatására; nincs szük­ sége erre a hatásosnak vélt, de tartalmatlan és alaptalan pózra. Azok az ajtók, ame­ lyeken ő szükségesnek vélt kopogtatni, nyitva vannak. S a tehetségesek, az igazi tehetségek előtt különösen. Németh László 1933-ban írta egy akkor felfedezett, induló költő, Sértő Kálmán Falusi pillanat című kötetével kapcsolatban. „Sértő Kálmán egyelőre alig mutatott valamit, amit előtte Erdélyi, Illyés, hogy Petőfit ne is bántsuk, jobban meg ne csinált volna, de egy-két sikerültebb versét, amilyen például a Bérestemetés, így is megje­ gyezzük; legyen mihez igazodnunk a személye körül támadt vitában, amelyhez köl­ tészetének van a legkisebb köze.” A Bari Károly jelentkezése körül támasztott porfelleg elült. Látnunk kell, hogy annak a költő teljesítményéhez volt legkevesebb köze. Arra jó talán, hogy reklámja legyen az indulásnak. De az úton továbbhaladni eztán csak a versekkel, a még jobb s egyre jobb versekkel lehet. S ezt Bari Károlynak is tudnia kell. Hisszük, tudja is. Pap Lajos Lármafa Iszlai Zoltán versei A kötet gondolati alapozású, egzisztenciális jellegű verseket foglal magában. Köz­ lései esztétikai vagy verbális öncélúság nélkül világnézeti töltésűek, vallomásszerűek, vagy alkati szükségszerűséget revelálnak. „Kit önmagára egyszer megtanítnak, akár­ mit megtesz — semmiért”. A szenvedélyes, már-már önkínzó igazmondás, az elszánt etikai realizmus költője. A kor-diktálta magatartásformák vagy történeti tanulságok bírálatában és értékelésében engesztelhetetlen, átértékelésükben sohasem frivol: „Megtagadunk testvérünk,/ becsületünkbe gázoló példakép./ Ne bizonyísd, mily szörnyű vég/ hőssé válni a tetteink előtt” — mondja Pompéji, a 2000 éve elpusztult város példaképpé lett katonájáról, aki az emberi, segítő tevékenység helyett csak az üres engedelmesség mozdulatába dermedve tűri évszázadok csodálatát. Szabatos, szinte áhitatosan szigorú kifejezést kap az önmegvalósítás, a sorsvállalás heideggeri szenvedélye: .,,.. akinek csak így van tovább/ nem vehet ki másutt szobát/ akinek ez a kenyere/ majdnem a maga gyereke/ az önmagában ver tanyát/ másnak hagyja az éjszakát/ az célpontként a Nap alatt/ fehér ég előtt elhalad/ ha ledurrantják föl­ mered/ magára rántja az eget”. Más a halálra szánja úgy el magát, ahogyan Iszlai az életre; a csorbítatlan emberség kifejtésének modern hitvallása a kötet egyik leg­ igényesebb versében így hangzik: „. . . alázat,/ hogy utolsó szögig kell megcsinálni,/ megfaragni, meglakni azt a házat,/ hová a halált fogjuk invitálni”. Személyisége adott. Nem fölépítésén, megteremtésén kell fáradoznia, hanem az individuum szétesése ellen küzdenie. Szép csökönyössége a kiteljesedés folyamatát is láttatja: a megszólítás kínja és a vallomáskényszer átmenetei között megérzi, hogy „mindenki nagyon önmaga, minek kell bejutni oda” s amikor „Szökik a líra, nől a szenvedély”, programja kihívó lesz, nem akar szép verset írni, célja inkább olyan személyiség kifejlesztése az írás által, amely képes arra, hogy túllépjen a művésze­ ten. „Nem tudom, milyen műveseknek felelőssége bíztat melyik múltból? De formá­ ló, anyagnak engedelmes kezük irányít, sürget, hurcol. „A versek babái helyett elha­ gyott csecsemőkkel” játszik, lecsupaszított pátosza ritkán engedi meg önmagának a 114 �mindent kimondás könnyebbségét. Szerelmi versei néha az utolsó szó jogán fölpré­ selt vallomásokra emlékezteinek, robbanásos töltésűek. A tárgyilagosságig kemény intelmet goromba fényességbe vonva, lassító mozdulattal haladtatja a fölfejlődés felé, a zárósorban az együvétartozás új kategorikus imperatívuszát deklarálva: „Mégis vigyázz,/ ne rontson össze/ saját sorsod./ Nyakamba esve/ könnyebben terhelj, mint az élet./ Szó légy a nyelvben, mit beszélek”. Iszlai értelmiségi versíró, akinek útja irodalomból költészetbe vezet. Áttételes, a mások által már megírtat kerülő lírája a modern poézis kedvelőinek való. A ma 37 éves író első kötetére nem a kisérletezés, esetlegesség jellemző, inkább a nagy gon­ dolati dimenziók és az egzisztenciális súlyú közlések, a törvénytevés, filozófiai össze­ függések felismerése és a tapasztalatok árán szerzett illetékesség demonstrálása. Gondjai, felelősségtudata hamleti igényű költőarcot mutat, kezdőket meghatározó vonásai már nincsenek. „Most azon kéne eltűnődnöm,/ milyen lehetett az az ének,/ amelyik készült s megmaradt/ életem nagy készületének” — áll Epilógusként könyve utolsó lapján, mintegy ellenpontozva a teljes kötetet. Szerénysége ne tévesszen meg bennünket, lapozzunk rá inkább néhány megrendítő versre, bármelyikről nehéz volna hitelt érdemlően bebizonyítani, hogy „készület”: A történelem kövei, Mesteremberek bizalma, Szétvetett lábbal, Gyávaságaink, Prága, Jeladás Rómában, Az a másik, és talán a Készlet, hamarjában kiragadva, mert nem könnyű a recenzens gondja, amikor ilyen szigorúan rostált, hibátlanul szerkesztett kötetből kell válogatnia, mely már maga is válogatás. (Magvető Kiadó 1970) Solymos Ida Két könyvről Nyugalom ellen a békéért (Serfőző Simon: Nincsen nyugalom) Serfőző tanyáról jött. Itt lett költő, a városban. De olyan maradt, mint a kövek között is szárba szökkenő mezei virág, halk és szívós, csak akkor vesszük észre, ha beleütközünk, de akkor meghökkent, mint egy üzenet: az élet és természet üzenete. Költői voltára bizonyíték tudatossága: magával hozott öröksége érték-potenciáit igyekszik maximálisan kiaknázni. A kötet szerkesztésének önéletrajzi jellege inkább példázat; — ars poétika — útja és annak következménye azonos — maga az állásfoglalás. Az életrajzi elemek idősíkváltoztatás nélkül állnak össze helyzeti energiává, jelenné sűrűsödve aktuali­ zálódnak. Ügy köti a magyar alföld aranyhomokját, mint egy mezővédő erdősáv. A nyugalom ellen magasodik fel, a szélcsend, a közöny ellen. A gyermekkor színei átalakulnak és általánosulnak lírai világképében, „kis mítoszában”. Nem Nagy László kozmikus méretű mítosza ez, hanem a „kis dolgok” csodája. A természet, a tanya­ világ elemei cselekszenek itt különös belső erőtől indíttatva: emberien átlel­ kesülnek. Alázat és hitvallás ez a tudatos egyszerűségre törekvés (de nem formai megoldá­ sokban!). Ebben a világban az alany és tárgy, ember és természet között személyes, 115 �lényegi, reális a kapcsolat, annyira mély, hogy átalakulnak, átváltoznak egymásban, elvesztik tárgyi mivoltukat, s közös állítmány vonatkozik rájuk. Szűkszavú, de ez nála vállalt magatartás: „— kemény, egyenes beszéd. A dologról szóljon, ha mégis megtévedne az ember.” Makacsul, akaratosan kötődik leszűkített tárgyi világához, mert meggyőződése, hogy erről a széles horizontú, lapos tájról is belátható a világ, ha még közelebb hajo­ lunk lényegéhez, egészen a rögig. (70 főneve közül csak 15 elvont — erő, sötétség, beszéd, hang —, ezek is többnyire materiális megnyilvánulások). A tócsát: a kistengert, leveleket, gallyakat, a porszemet is úgy kellett fölfedezni magamnak. Ráismerni bogárra, fényre a csöndet meghallani. Az ott a Nap, emitt a béke. Nem szabad bántani. Ettől az áhítattól pihegnek, lélegzenek, vergődnek cselekszenek környezetének tárgyai. Tartalmi-formai magatartásának szubjektív oka az lehet, hogy ilyen élményörök­ séggel idegen maradt a városban. Itt nyugalom elleni harca kétfrontos: a „kis dolgok” csodájának mítosza véde­ kezés is a közöny és fásultság ellen, önmagával szemben is hadakozás a nosztalgia ellen, hogy megteremtett világa ne váljon infantilizmussá, hogy szubjektivitásán átfűtöttségével is úrrá legyen. Ilyen módon akarásának, cselekvésének színterén kívül maradt, jelenlegi környe­ zetében fizikailag van jelen, azaz eszmei öröksége által teremtett formanyelvén objektivizálódik ítélete, azé az örökségé, amelyek légteréből már kiszakadt. Ennek a kettős helyzetnek: a lendülő akarat és a tehetetlenségi nyomaték ellen­ tétének erővonala lemérhető Serfőző legfontosabb költői eszközén, igei metaforáin. Hallatlan érzékenységgel alkalmazza a magyar nyelv karakterét megadó igeképzés gazdagságát. (250 szó közül 60 ige, s majdnem egyenlő arányban oszlik meg a vissza­ ható és cselekvő — az akarat, valamint a szenvedő és műveltető ragozású igealak — a kiszolgáltatottság.) Ahogy magatartása és állásfoglalása nem választható szét, úgy az általa teremtett „mítoszban” az alany és állítmány is elválaszthatatlan. Képekben lát, képekben gon­ dolkodik; költészetének ízét, sajátos hangját éppen az alanyával való azonosulása jelenti. De ezt az egybeolvadást mindig az állítmányi rész fejezi ki. Ezért érződik merevnek ott, ahol ez az elválaszthatatlan összetartozás csak formálisan van jelen, ahol igei metaforái alanya az előző versekből következően önmagában jelenti az állítmányt, mintha önmaga szimbólumává merevedett volna. Így a valódi állítmány elveszti funkcióját, esetleg a jelzőjét veszi fel, amit pedig Serfőző tudatosan kerül (a jegenye mindig a kiállás, a porszem a kiszolgáltatott ártatlanság; a gödör a lealacsonyodás jelképévé merevedett). Az, hogy bizonyos szóösszetételek vissza-visszatérnek, önmagában még nem jelent költői szegénységet; József Attilánál mindig új jelentésben, új funkcióban állnak előttünk. Serfőzőt érzékenysége és nyugtalansága megóvja a monotonságtól, de olykor elő­ forduló ilyenfajta megmerevedése fáradtságát jelzi, éppúgy, mint szóalakismétlő szóösszetételei (fáradtság fárad, bokor megbokrosodik), amelyek ómagyar eredetükkel egy­ szerre játékosak és nehézkesek. S az istrángba fogott játékosságtól az átélés kiüre­ sedését egy hajszál választja el . . . Serfőző költészetének biztosítéka nyugtalansága: elégedetlensége, önmagával és a világgal folytatott harca a nyugalom ellen, — a békéért. 116 �Egy tér-résznyi végtelen (Tandori Dezső: Töredékek Hamletnek) Meddig lehet a személyiség lehetőségeit tágítani úgy, hogy még önmaga, saját terének alkotórésze legyen; melyik az a mozdulat, mely oly pontosan moccan, hogy a következőt önmagába rejti; meddig tisztogathatjuk magunkat esetlegességeinktől, hogy ne merevedjünk saját elgondolásaink fanatizmusába; megtalálható-e az egyet­ len út, amelyen haladva nem szegényedünk, hanem másokat is gazdagítunk; a kris­ tályatomok rendeződésének melyik az az utolsó variációja, amikor még kristály, s ha az utolsó atom elmozdulna, kristály maradna-e? Tandorit a határhelyzetek, a végkifejletek érdeklik, az utolsó variáció, ami még „tettenérhető” — és az is, ami már nem ellenőrizhető. Egy lépés, egy szó és meg­ változik az egész építmény. Ezek előtt a lépések előtt és ezek fölött a szavak fölött jár. A filozófus Zénon nyíl-példája jutott eszembe róla: A kilőtt nyílvessző a vizs­ gált időintervallumban a tér egy bizonyos pontján ott is van, nincs is ott. S akkor hol van? Tandori alaptétele és vizsgálatának tárgya is Zénon tétele, a tér-idő rela­ tivitása. A módszer is filozófus alkatra vall; szüntelenül viszonyít, a cselekvés ala­ nya és tárgya is a szubjektum. Fegyelme, lefokozott hangja is a laboratórium tudása, a szűkfalú cellák aszkétájáé, aki gátat emel az esetlegességek áradásának, hogy a leszűkített keresztmetszetű résen fokozott energiával zuhogjon sűrítve a lényeg. Bár a cselekvés visszaható, a belső dialektikát megteremti, mert iránya változik, az alanyról a tárgyra, majd a tárgyról az alanyra. A külső-belső egymásrahatás foly­ tán, vagy annak ellenére — az állandó cselekvés, viszonyítás miatt (ami a teljes személyiség létezési módja, azaz objektív tér-időben lejátszódó folyamat) kristályosan, racionálisan tárgyilagosnak kell maradnia. Csak ők fordulnak benned át, csak egyszerre olyan tájba álltak, mely körül elfogynak a tájak: Mindazt, ami lehetsz nekik, Tőled hirtelen elveszik A relatív időben relatív végtelenségünk relatív lehetőségeit keresi, maximalistán a teljességre törekedve, mint Hamlet, aki tisztában volt a bizonyosság relativitásával, akinek a cselekvés eszköze volt a cél érdekében ,nem pedig — fausti módon — azonos vele. Múljak csak! Hadd legyek tompább és teljesebb. Rosszabb felére lel, ami most jól se kell. Tandorinak sikerült megalkotnia azt a körülhatárolható teret, mely elmozdulá­ sában, s mozgás közben is azonos marad önmagával, s átalakulva is a helyén marad. Ennek a sajátos mozgásnak megteremtéséhez (belülről kifelé és kívülről befelé néz, mindig újra ellenőrizve az ellenőrizhetetlent) absztrakt teret, absztrakt időt és absztrakt Ént kellett alkotnia, melyben, a gravitáció megkötöttsége nélkül rajzolhatja a gravitációt. Ezért vezeti be geometriai transzformációval a negyedik képsíkot; a negyedik dimenziót, „átforgatással” — s ezen összegezi a három dimenzió összefüggé­ seit: hogy a „visszaállítás” után tökéletesebben álljon előttünk. Szükség van erre a társadalmi-formai lecsupaszításra az összefüggések vázrend­ szeréig; — hiszen a véletlen nem érdekli, csak a szükségeszerű. Mégis kisérleti terével egyenlő nagyságú mozgáslehetőséget hagy a véletlen számára felnagyított kristálymodelljében. Minél sokszorosabbra nagyít, a kristályváz atomjai minél távolabb esnek egymástól, annál dinamikusabb a belső mozgás, melynek feszültségét nem a történel­ 117 �mi-társadalmi perspektíva adja, hanem a személyiség önteremtésének küzdelme. A vers számára egyenlő az etikával: „némaságunk oly tökéletességgel áltatna, melyben a megszólalás puszta lehetősége is csorbát ejt. a szó akkor még a kisebb hiúság. Csak tettenérhetőbb”. A „tettenérést” hajszolja „kardélnyargalással”. Rá is igaz, amit Bálint György Babitsról mondott: „A forma önfegyelem.” A kötet szerkesztése már önmagában is ars poetika. A verseket nem időrendi sorrendben közli, hanem sajátos útját végigkövetve tanít, bevezet birodalmába: ahogy az ábrázoló geometria-tanár teszi, amikor a pont térbeli helyzetéből vezeti le az áthatások megszerkesztését, Minden lépés magában hordja az előzőt és következőt. Versépítésének módja is ilyen szoros kardélnyargalás. Meddig bontható elemeire a költői képvilág, hogy a belső logikát el ne veszítse, de három dimenziójának teljes gazdagságai, kimeríthetet­ len variációit a legkevesebbel megrajzolhassa? Amint Vasarely a forma elemeiből építi elvéthetetlen rendszereit, Tandori a mondatszerkezet alapelemeit használja vers­ építése pilléréül, a viszonyító és módosítószókat és határozóragos személynévmásai tárgyat vonzó tárgynélküliségét. A kötet elején nem képekből épít. Az igék helyzeti energiájából nem teremt mozgási energiát. Kevés a cselekvő igéje. (Figyeljük meg egyik versének verbum­ állományát: megkondít, eltávolodhatom, körülvégy, hagyom, legyek, megyek, elenged, megszűnsz, zsugorodna, elhúzódna, marad, ér, kihagy — visszahatok és történést fejeznek ki.) Általuk olyan távol-közelséget teremt az alany és tárgy köt, amilyet a kutató, mikor saját teste szövetének lassú mozgását, alakulását figyeli a mikroszkó­ pon át. Így előrebocsájtja követelését, mint a legjobb pedagógus, aki önmagát alakítva alakít másokat úgy, hogy vezetve is a háttérben marad, nem vesszük észre ,hogy már ő cselekszik bennünk. Mikor már nyelvünkké vált gondolatrendszere, „közvetlenebbül” is beszélhet. „Már benned ragyog fel, ami még az előbb láthatatlan te voltál”. Már otthonosan mozgunk a különböző térsíkok ide-oda transzformálásában. Megengedheti magának a képfestés fényűzését. Az elvont főnevek és visszaható igék által alkotott szerkezeti váz rugalmas hiátusait egy-egy főnévi metaforával szűkíti. Ezáltal szorosabbá válik a logikai vonal: csak megszorítja az előbb végtelenbe lendített mozdu­ latot; közelebb hozza önmagához, közelebb magunkhoz —, hogy földközelben ismét megteremtsen magunkból, szabadabbá önmagunktól aztán. A viszonyítás ellentétes feszültségéből azonban nem enged: míg térben közelebb hozza megfigyelése alanyát, időben távolítja, mindig megtartva a három lépésnyi józan objektivitást. Egy lélegzetnyi feloldódás nélkül vezet végig az alkotás és alakítás egymásrai ato küzdelmén, mely számára a too be or not too be kérdésével azonos. Aszketikusan szigorú fegyelmével így adja át nekünk saját vérverejtékével ki­ csiholt lendületét. — És így ér célba: megszenvedett, önmagától kiverekedett egyensúlytartása, a viszonyítás távolsága. Saját terünk létviszonyai között az értékek a helyükre állnak, megnevezhetetlen alanya és tárgya most már rajtunk keresztül hat vissza egymásra: „két fele nélkül összeér.” Elenged, és érintése tűnt nyomaiból mégegyszer megteremt: úgy, ahogy az ő számára megszűnsz. Mintha egy gyümölcs húsa zsugorodna elhúzódva a héjtól befelé. De nem az egyetlen út, amit mutat, csak egy a lehetségesek közül. Zárt dialek­ tikája ellenére is inkább analitikus, mint szintetizáló, hiszen alkotórendszerét a formai lecsupaszítást, a lehetséges legvégső határig vitte. Ez egy kötet rendszerén belül egészet mutat. Útjának tartalmáról maga mondja: „A bizonyosság híján töredék.” Reméljük, hogy a formai kristályvázban is megmarad annak az utolsó atomnak mozgási eset1egessége, hiszen a tökéletesség éppúgy megállás lenne, mint a tovább nem oszthatóság. Önmagának mondana ellent . . . Menner Magdolna 118 �Fero Král Szlovák grafikusművész képeiről Az ábrázolás és kifejezés együtthatóságának vizsgálata a maga bonyolultságában több kínálkozó alkalmat igér Fero Král műveinek elemzése során. A figurális és tel­ jesen elvont művek váltakozó gazdagsága hol egyik, hol a másik oldal kiteljesedésé­ vel örvendezteti meg a vizsgálódó embert. Hiányérzetről azért nem panaszkodhatunk, mert a művek totalitásérzetet nyúj­ tanak.Önvizsgálatunk szembesítést követel meg a művel, művekkel, s a megnemtalált válasz, vagy keresett igazság a bennünk hiányzóból is táplálkozhat. Az intellektuális művészet mind az ábrázolás, mind a kifejezés teljességére törek­ szik, s a szintézisteremtés szándékával vet egybe tartalmat és formát. Fero Král gazdag formai jelrendszert teremtett meg már eddig is, s felfedező kedvében további világokat hódít meg. Ismeretlen világok tárulnak fel a formai viszonylatokban, szol­ gálva a kifejezés mind nagyobb teljességét. Egy ritmusában harmoniára törekvő folt, vagy vonalrendszer értelmet kap a színes betűk és jelek utaló hieroglif rajzával, majd megindító keresésre serkent, hogy újraalkotás közben a néző rátaláljon egy esetleg eddig általa ismeretlen összefüggésre. Fero Král munkásságát csak a maga elvontságában szabad vizsgálni. Művészete a nagy ellentétekre épül. A grafika nyelve jó eszköz ahhoz, hogy ezekben az ellen­ tétekben biztosan mozoghasson, kiélezve azokat .Különösen akkor igaz ez, ha a mű­ vész annyira biztos a technikában, a mesterségben, hogy ez természetesen adódhat, nem jelent küzdelmet az anyaggal, s így minden felszabaduló erőt a kifejezés tel­ jességének érdekében használhat fel. Külünösen ott szerencsés az ábrázolás újszerűsége, ahol ez biztosan vonatkoztat el a formától, megmaradva ennek legtisztább csengésű valóságában. A linóleum­ metszetekre gondolok. Itt az ikonosztázia törvényrendszere, egymásraépültsége ad ér­ telmet a mesélő egymásutániságnak, körülölelve a központi figurát, a legtöbbször termékenységet kifejező vonal és szaggatott vázrendszerből előteremtett asszonyi figurát. Itt a fekete-fehér, a szaggatott- töredezett linearitás mozgásbahozza — mint véráram az érrendszerben — a belső szépségeket, hevületet adva a lírai kifejezés teljességének. Ez az optikai vibráció nem esik szét, hanem összefogó belső mozgássá alakul a vonalrendszer határain belül, s ezzel követi, teremti életre a formát, képpé szervezve járulékos jegyekkel, — mint a csillag, nyíl, számok és betűk, a valóság szféráinak gazdag jelei —, megindítja az asszociációk sorát. Így segít egységes képpé szervezni önmagunkban is a látottakat. Ezeknél a lapoknál érezzük leginkább, hogy a művész valóságot és mesét együtt tesz elhihetővé, s mi több — igaz tiszta szándékkal. A líra itt kézenfekvő, meggyőző­ en bizonyít abban az irányban, ami a művész szándéka is; heraldikai jegyekkel, formai fragmentumokkal létrehozni a forma mozgását a termékenység örökérvényű szépsége érdekében. Az újságpapírra nyomott monotypiák drámaibb hangja azonban sok véletlenszerűvel társul. Ezeknél a lapoknál alulról kicsillanó szöveghalmazok sokszor zava­ rólag hatnak, öncélúan kapnak szerepet a kép felületén belül. Széttördelik a formá­ kat, széntbontják a felépítést szándékozó rendet, s így a kifejezés teljessége háttérbe szorul, a formák magukra maradnak. Hiányérzetet kelt olyannyira, hogy a néző egyedül marad, s a mű öncélúságában elszegényedik. Az újságpapír alap csak akkor lehetne hasznára a műnek (Uitz a magyar művészetben), ha formaszépségével, eset­ leges mondanivalójával a kollázs szerepét töltené be, hozzájárulva a képi kifejezés teljességéhez. 119 �Csak akkor látjuk értelemszerűnek és szerves anyagnak az újság felhasználását, ha az nem öncélúan vállal részt a képi egységen belül, hanem segíti a mű teljessé­ gét kibontani. Ez az anyag nem újszerű, nem is okozhatja a felfedezés örömét, inkább kény­ szerítő modor, s nem válik hasznára a mégoly kiváló művésznek sem, mint Fero Král, aki ilyen mankók nélkül nagyobb csodákra képes. Ezt igazolják eddigi ered­ ményei, a tiszta grafiakai lapok kvalitásbeli értékei. A monotypia, mint műfaj is vitatható — túlzottan sok esetlegessége miatt, rangja pedig a grafikai műfajok sorá­ ban nem jelentős. * Újra jólesett betekinteni Fero Král művészetén keresztül is a szomszédos szlovák képzőművészet életébe. Konstatálni, milyen úton kapcsolódik az európai iskola és saját nemzeti hagyományaihoz, mennyire és milyen szakmai értékeket von ki a kor művészeti áramlataiból, hogyan találja meg útját, azt a sajátosan szlovák utat, mely jellemzőjévé válhat e szomszédos nép értékeinek. Fero Král megújulni akarása, a naponta új világok felfedezését és teremtését szolgáló alkotómunka gazdag forrásból táplálkozik. Korszerű és mai a szó legszoro­ sabb értelmében. Kutató és kereső, új világot teremtő. Czinke Ferenc 120 �FEROKRÁL’ ���� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/8365ea039e3599df104a192f92a8927b.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1970 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1970/3-4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1970 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/5fc7a3f4558ce046b1726c4bc0abb20e.pdf 31bf68363cf3ffc6469226108117cd06 PDF Text Text ��IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI IV. ÉVFOLYAM 1970. FOLYÓIRAT 2. SZÁM TARTA LOM Hann Ferenc: Ime: V. Iljics (vers) 3 Havas Péter: Lenin öröksége 4 Marija lljinyicsna Uljanova: Visszaemlékezés Leninre (fordította: Schneider Miklós) 6 M. Kunyeckaja - K. Mastakova: Találkozás és emlékek (fordította: Csongrády Béla) 10 Leonyid Martinov: Lenin (vers; fordította: Radó György) 19 Végh Miklós: Leninhez (vers) 20 Boros Sándor: Lenin a kultúrális forradalom objektív szükségszerűségéről 21 Radó György: Lenin, Gorkij és Majakovszkij ábrázolásában Nemes Dezső: A lenini eszmék ereje Horváth Istvánné) 30 (ism.: 30 SZÉPIRODALOM Polgár István: Hazug kert, Ádám és Éva, Rok­ kant a parkban, Találkozás (versek) 43 Gulyás Mihály: részlet) Asszony, feketében (regény45 Vihar Béla: Az esti séták óráiból (vers) 67 �Szabó Károly: Mumifikálva, Ha házam lenne (versek) 68 Vidor Miklós: Két groteszk 69 Iszlai Zoltán: Erre gondolni, Germán vakáció (versek) 75 Tamás István: Mint éhes, Szeptemberi (versek) 76 Erdős István: Cigánykerék (elbeszélés) 79 Hann Ferenc: Szerelmes vers, Zongora a hó alatt, Mi marad? (versek) 85 Kiss Sándor: Bolondóra (elbeszélés) 87 TA N U L M Á N Y Balogh Sándor: Osztályok és pártok a felsza­ badult Magyarországon 92 Kunszabó F.: Értelmiségiek Nógrádban 100 KÖRKÉP Fabulya László: A Palócföld tíz éve 110 Életünk tükörben (ism.: Kiss Aurél) 116 Schneider Miklós: Mégegyszer a falutörténet­ írásról 118 Pál László — Vonsik G yula: Újfajta had (ism.: Horváth István) 121 Képzőművészet: Kerekes László (3. o ) Pataki József (borító 2.), Farkas András, Czinke Fe­ renc, Lóránt János, Iványi Ödön, Somoskői Ödön, Réti Zoltán, Radics István (m űmellékleten) Lenin-rajzai. PA LÓ C FÖ LD Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat. A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának lapja. Megjelenik negyedévenként. Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Csik Pál, Csongrády Béla, Csukly László, Czinke Ferenc, Erdős István, Gordos János, Havas Péter, Kerekes László, Molnár Pál, Schneider Miklós, Szabó Károly, Végh Miklós. Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor. Kiadja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a postahivatalokban. Egyes szám ára: 5,— Ft. INDEX: 25708 70 9522 NyVBgy 1700 db - Fv.: Bednár K. �HANN FERENC IME: V. ILJICS homloka nem térkép nem mező : homlok szeme nem tenger felhő : egyszerű emberi szem keze nem átmérő a világ fölött :k é z csupán s fején sincs glória püspöki bíbor : kopott sapka csak oldalán lépked a Forradalom így együtt hatalmasak 3 �Havas Péter Lenin öröksége A m úló idő, az évek és évtized ek ro h a n á sa a vezére g yé n isé g e k, történelm i k iváló ság o k em lékét - b árm ilyen e g y e d ü lá lló a k is — á lta lá b a n nem e rő sítik, so k­ szor v alam ilye n „tö rténelm i h o m á ly b a" b o rítjá k. Ez mit sem von le a la k ju k nagyszerű ség éb ő l, de — mert az utókor m ár m ás fe ltétele k és körülm ények között em ­ lékszik és h ajo l meg n ag y sá g u k előtt, mert a z idő, ha la ssa n is, de előbb-utóbb m égis c s a k elm o ssa, m ódosítja szem élyiségü k ko n tú rjait. — é rtékelé sü kb e n fo ko za­ tosan a tra d ic io n á lis elem ek kerü ln ek elő té rb e. H a azo n b a n van v a la k i, a k ire e törvéyszerűség c sa k s a já to s a n , és c s a k kis részben érvényes, az V la g yim ir lljic s Len in . Mi az oka a n n a k , hogy a z idő törvényei nem kerítették h ata lm u kb a lenint, h a lh a ta tla n eg yé n isé g é t és a szem élyétől e lv á la s z th a ta tla n , h a ta lm a s m űvét, a letnin izm ust? M ivel m ag yarázh a tó , hogy a föld százm illió i Len in t ma is — m ajd ötven évvel h a lá la után — h ih e tetle n ü l közelinek, é lő n ek ta rtjá k , á lla n d ó ta n á c s ­ a d ó ju k n a k , ta n ító ju k n a k ism erik el és tiszte lik? Lenin neve örökre összeforrt a dolgozó m illiók é vszáza d o s vág yai m eg való sí­ tá s á n a k p ro g ra m já va l. E program fő je lle g ze te ssé g e , hogy b enn e a fo rrad alm i cé lo k és eszközök h arm o n iku s egységb en v a n n a k . Lenin és p á rtja a tö rtén e le m ­ ben elő szö r m utatott rá a tőkés rend e lke rü lh e te tlen p u sztu lá sá n a k , a z új tá r s a ­ dalom fe lé p íté sé n e k, a dolgozó em b er fe ls z a b a d ítá s á n a k , m éltó ság a h e ly re á llí­ tá s á n a k m ó d já ra , a tudom ányos len in i elm élet az em b eriség m ind en nap i fe g y­ verévé vált. Lenin le g h a ta lm a sa b b m űve, — a N agy O któ b e ri S zo c ia lista Fo rrad alo m óta a g yak o rlatb a n é rzékelh ető , — hogy a történelem m enetének m eg válto ztaása nem u tó p ia, hanem m ind en nap i re a litá s . Ez Lenin elé vü lh ete tle n történelm i érd em e. Lenin elvi, tudo m án yo san m eg alap o zo tt v á la szo k a t ad ott azo kra az égető kérd ésekre, am e lye ke t a k ap italizm u sb ó l a szo cializm u sb a való átm en et vetett fel. M int a két történelm i korszak h a tá rá n élő go ndolkodó és fo rra d a lm á r, új és igen bonyolult történelm i fe ltétele k között fo lytatta M arx és Eng els m űvét és ú ja b b fe lism e ré sekkel g a zd a g íto tta azt. Lenin végezte el a X X . század e le jé re felgyü lem lett tudom ányos ism eretek és a tá rsa d a lm i g y a k o rla t je le n sé g e in e k ki­ váló an m egindokolt elem zését. D e m inden ú j, am e llyel a m arxizm ust g a zd a g íto tta, M arx és Eng els fo rrad alm i elm életén a la p s z ik . M int ah o g y a tudom ányos szo ­ cia lizm u s m e g a la p ító in á l, u gyanú gy képez e lv á la s z th a ta la n egészet Le n in n é l is az elm élet és a fo rrad alm i m ódszer. Éppen ezért vívott ki egyetem es jele n tő sé g e t, tőséget. A tá rsadolom ról szóló ta n ítá so k tö rténetéb en a m arxizm u s-len in izm us az e l­ ső, am ely im m ár több mint öt évtized e b izo nyítja jo g o ssá g á t és ig a z sá g á t, am ely eddig sosem látott nem zetközi e lism e ré st, je le n tő sé g e t és érvényt szerzett m a g á ­ n ak a százm illió k g y a k o rla tá b a n . D e a szo cializm u s, a kom m unizm us é p ítése a S zo vje tu n ió b an , illetve a szo cialista o rszág o kb an eg yértelm űen b izo nyítja azt is, hogy a z új tá rsa d alo m é p ítésé n e k zá lo g a a m arxizm us-leninizm us alkotó é rtelm ezése és a lk a lm a z á s a . 4 �A hol a m un kásosztály p á rtja a m arxizm u s-len in izm us e lve it így fo g ja fel és így él velü k, ott ez a ta n ítá s a fo rrad alm i g o n d o la t és g y a k o rla t kim eríthetetlen fo rrá sá vá v á lik, ott a tudom ányos szo cializm u s és a tá rsa d a lm i g y a k o rla t között nem keletkezn ek ala p ve tő e lle n tm o n d áso k. Lenin rop p ant nagy gondot forodított a n n a k h a n g sú ly o zá sá ra , hogy a kom m unizm us a la p e lv e it úgy szü kség es a lk a l­ m azni, hogy ez az a lk a lm a z á s helyesen m ódosítsa az á lta lá n o s elveket ré szle te ik ­ ben, helyesen a d a p tá lja őket az ad o tt nem zeti keretekhez. A len in i úton h a la d n i enn ek következtében azt je le n ti, hogy a nem zetközi fe la d a to k szerves re n d sze ­ rén belül helyesen kell m eg keresni és m eg találn i a konkrét nem zeti m eg o ld áso ­ kat. Ez, a nem zeti és nem zetközi viszo n yá n a k len in i fe lfo g á s a , a m e lyn ek lényege olyan egység ü k, am elyen b elül a nem zetközi kétség telenü l az e lső d le g e s sze re ­ pét já ts z a . Lenin szá m á ra m indig is idegen volt a sem atizm us az e lm é let a lk a lm a ­ zá s á b a n , a prob lém ák do g m atikus in te rp re tá c ió ja . Le n in re a tudom ányos re a litá s és az o bjektív helyzet konkrét ele m zé sén e k ö sszh a n g ja volt jelle m ző . Kö vetkeze­ tes h arcá h o z a fo rrad alm i elm élet m in d e n fajta to rzítása e lle n , ez nyújtott kim erít­ hetetlen fo rrá st és e n e rg iá t. Azt, hogy korunk a fo rra d a lm i á ta la k u lá s kora, ma m ár a burzsoá to llfo rg atók sem képesek le ta g a d n i. Ez hűen illu s z trá lja a v ilá g b a n bekövetkezett gyöke­ res válto zá so k at, hiszen nem is o lyan régen a burzsoá ideoló gu sok éppen enn ek ta g a d á s á t tarto tták első szám ú fe la d a tu k n a k . Érthető, hogy b árm e n n yire is keresik a po lg ári szo cioló gu sok, tö rtén észek és p u b lic istá k e fo rrad alm i fo lyam ato k ta r­ ta lm á t, lényegét, k isé rle te ik k u d a rcra v a n n a k itélve. A vilá g o t rengető je le n s é ­ gek igazi értelm ét ők kép te le n e k fe lfo g n i. A m ai vilá g k é p a la k u lá s á n a k fő te n ­ d e n c iá já t, term észetét c s a k is a len inizm u s kép es, tudom ányos elm életi e le m zé sé ­ vel és az ebből fa k a d ó tá rsa d a lo m p o litik a i következtetésekkel m eg o ld ani. T u ­ lajd o n k é p p en ebben re jlik a len in i elm élettel felfegyverzett kom m unista v ilá g ­ m ozgalom leg yőzhetetlen e re jé n e k fo rrá sa . C s a k a len inizm u s nyújt biztos tám pontot, ad a go ndolkodó szá m á ra ku l­ csot a nagyon is bonyolult v ilá g p ro b lé m á k m eg értéséhez, m eg o ld ásáh o z, ahhoz, hogy a je le n sé g e k e lle n tm o n d áso sság a és a történelm i fe jlő d é s döntő tényei kö­ zötti d ia le k tik u s ö sszefüg g és eg yértelm űen kid om b o rodjék. Ko ru nk esem énydús, ko n fliktu so kkal, osztályö sszeü tközésekkel telített, ren d ­ kívül g a zd a g átm eneti kor. D in a m izm u sát, fe szü ltsé g é t első so rb an az n yú jtja , hogy a tá rsa d a lm i h a la d á s e lle n fe le az utolsó kizsákm ányoló tá rsa d a lm i rend. Érthető te h á t a h arc h evesség e és in te n zitá sa . Mi ta g a d á s , igen nehéz e lig a zo d ­ ni benn e, és am in t a p é ld ák so k a sá g a b izo n yítja, a m unkásm ozgalm on belül is m egvan mind a je le n sé g e k reform ista é rtelm ezésé n ek, mind pedig az objektív történelm i fo lyam ato k k a la n d o r módon való á tu g rá s á n a k veszélye. A len inizm u s a z o n b a n , m ert a la p tu la jd o n s á g a a m agasfo kú tu d o m án yo sság , e g ya rá n t m en­ tes a prob lém ák utópisztikus m egközelítésétől és a n eh ézség ek le b e csü lé sé tő l. A len inizm u s e g yszerre fo g la lja m ag á b an a fo rrad alm i e lszán tság o t, len d ü le te t, le l­ kesedést és a világ á ta la k ítá s á n a k le g re á lis a b b p ro g ra m já t. Egyszerre veszi fi­ gyelem be a szo c ia lista fo rrad alo m kim eríth etetlen p o te n ciá lis erő it és a letűn ő ­ félben lévő világ még m eglévő leh ető ség eit. A k ap italizm u s, a vilá g im p e ria lizm u s e g y á lta lá n nem le b e csü le n d ő , veszélyes e lle n fé l, de szá za d u n k n a k a lig volt egy évtized e is, am e ly ne illu sztrá lta vo l­ na p o zíció in ak á lla n d ó g yen g ü lését, a lk o n yá t. A len inizm u s nem tűzi és nem is tűzheti ki m aga e lé azt a cé lt, hogy e h a la d ó tá rsa d a lm i rend te lje s, világ m éretű 5 �ö ssze o m lásá n a k pontos id ejét m eg jó so lja . D e az o bjektív tényezők és fo lyam ato k tudom ányos fe ltá rá s á v a l jo g g a l á llít ja : a szo cia lista fo rrad alo m vilá g sze rte m ár eddig is o lyan győzelm eket arato tt, olyan széles h íd fő á llá so k a t ép ített ki, hogy n in cs az az erő. am ely m e g á llíta n á győzelm es e lő re h a la d á s á t. Ez az ala p ve tő , m eg határo zó te n d e n cia term észetesen nem z á rja ki a n e ­ héz, bonyolult helyzeteket, m eg in g á so kat, k u d a rco k at a szo cializm u s fe lé vezető úton. D e bárm ilyen é le s ez a h a rc, b árm enn yire voltak és lesznek kitérők és k e ­ rülők ezen a történelm i úton, sosem fe le jtjü k el Lenin egyik leg b ö lcse b b , ma is a k tu á lis ta n á c s á t, hogy a fo rrad alo m g ig á szi fo rd u la ta in a k , esem ényekkel és p ro b lé m ákkal telített p e rió d u sa ib a n nem sza b ad e lve szn i, m indig határo zo ttan és b átran kell v á lla ln i h a rcu n k á lta lá n o s p e rsp e k tív á já t, a dolgozó m illiók tö r­ ténelm i v á g y á n a k és c é ljá n a k m eg va ló sítá sá t, a vilá g fo rrad alm i á ta la k ítá s á n a k fe la d a tá t, és látn u n k a kom m unizm us törvényszerű győzelm ét! M arija lljin y icsna Uljanova Visszaemlékezés Leninre (részletek) * I. V la g yim ir lljic s n e k az em b erekh ez való viszonyát a la p e sz m é je , a fo rrad alm i h a rc , a z ügy é rd ek e h atá ro zta m eg. „V itá k , e szm e cse ré k : a nézetek h a rc a n é l­ kül sem ilyen m ozgalom , még a m unkásm ozgalom sem képzelhető e l” — irta. Bárm ilyen é le s, m inden eng ed éken ység tő l m entes is volt ezekben a v itá k b a n , a szem élyesked ést m indig kerülte. Ebben m utatkozott meg e re je . H a m egnézzük e lv tá rsa ih o z intézett leve le it (a közölteket, vag y a k á r a n yilv á n o ssá g ra még nem h ozottakat is), lá th a tju k , m ilyen könyörtelenül ró ja meg e gyiket vag y m ásika t v a ­ lam ely h ib á é rt vagy téved ésért. Ám m ihelyt a h ib á t kijavíto tta elkö vető je, ism ét z a v a rta la n u l folytatódott a b ará ti együttm űködés, és az e lv tá rsa k a leg kiseb b sérelm et sem tá p lá ltá k m ag u kb an , m intha mi sem történt vo ln a. A leg főb b szem ­ pont m indig a z ügy é rd ek e. Term észetesen , ha nem v alam i kisebb h ib áró l volt szó, hanem je le n tő se b b elvi e lh a jlá s ró l, V la g yim ir lljic s e ljá rá s a is m ás lett. Ilyen esetb en szakíto tt a z illető vel, b árm enn yire is közel állo tt hozzá ko ráb b a n (m int pl. P leh an o v, M artov) K evés em b errel b án t olyan tisztelettel, keveset szeretett úgy m int P leh an ovo t és ritka volt a z olyan em b er, a k ih e z azza l a rokonszenvvel közeledett, mint M artovhoz, de e setü kb en is az ügy é rd ek eit tartotta szem előtt Ig az, m inden ilyen sza k ítá s rendkívül n eh ezére esett, a II. kon gresszu s után szinte bele is betegedett. M eg is prób álko zo tt a z z a l, hogy újból a m aga o ld a lá ra vo n ja Pleh an ovo t, M artovot, hiszen a fo rrad alo m é rd ekei is ezt kíván tá k vo ln a. * (Voszpominanyija o Vlagyimire lljicse Lenine Tom. I. Moszkva, 1968. 195-198. old.) 6 �V la g yim ir lljic s m ásik fontos, ala p ve tő je lle m v o n á sa a tö m eg ekhez való viszo n yáb an m utatkozott meg. Volt b enn e v alam i s a já to s é rzék a töm egekhez, bizonyos von zó d ás, szoros k a p cso la t. A töm egek ta n u lm á n y o zá sá t, m int m ondta, m ár ifjú k o rá b a n e lkezd te. K a zá n yi, sza m a ra i fa lv a k b a n való ta rtó zko d ása id e jé n , m ajd később S zib é riá b a n a p araszti töm egekkel ism erkedett, Pétervárott pedig, m ikor a m unkások között tevékenykedett, azo khoz tudott közelebb ke rü ln i. V la g y i­ mir lljic s e t m inden ap ró részlet é rd e k e lte , am i a m u n kásság é le tm ó d já ra és körülm ényeire je lle m ző volt, az egyes jelle m ző vonáso kon keresztül p ró b álta m egfogni a m u n káséle t te lje ssé g é t és m e g találn i a módot, m ellyel a fo rrad alm i p ro p a g a n d á t a m u n kásság h o z közel lehet hozni. Az elm élet és g y a k o rla t e g ysé ­ ge je lle m e zte V la g yim ir lljic s n e k e körökben kifejtett tevéken ység ét. Am ikor beszélt a m u n ká so kkal, vag y írt nekik, m indig úgy igyekezett, hogy azo k m egért­ sék őt. M ikor a , , M unka fe ls z a b a d ítá s a ” cso p ort ta g ja i m eg kap ták Le n in n e k a p énzb írság o kró l szóló törvényt m ag yarázó b ro ssú rá já t és közölték ve le d icsérő é szrevé tele ike t, V la g yim ir lljic s azt fe le lte nekik, hogy P le h an o vn a k és A xe lro d n a k a z ő iro d alm i kisé rle te irő l alkotott vélem én ye nagyon fe lle lke síte tte őt. ,,Sem m it sem kívántam jo b b a n — írta —, sem m iről an n yit nem álm o do ztam , mint a rró l, hogyan leh et írni a m unkások s z á m á ra ". Egyszer em lítette K ia ra Z e tk in n ek , hogy b e szé d jei a lk a lm á v a l m indig m un­ kás és p ara szt h a llg a tó ira go ndol. ,,Szeretném , ha é rten én e k engem . B árh o l is beszél a kom m unista, m indig a széles töm egeket kell szem előtt ta rta n ia , m in­ dig h o zzáju k kell sz ó ln ia ” . Külfö ld ö n, az e m ig rá ció b a n V la g yim ir lljic s szá m á ra a leg ro ssza b b a z volt, hogy nem állo tt k a p cso la tb a n a tö m eg ekkel. Le ve le ib e n , m elyeket e zid ő tá jt írt O ro szo rszág b an tevékenykedő e lv tá rsa ih o z, á lla n d ó a n kérte, tegyék lehetővé, hogy a m unkások többet írja n a k a külföldi la p n a k , nem is a n n y ira a zé rt, hogy írá su k a t közöljék, hanem in k á b b azért, hogy a töm egektől kényszerű en e ls z a ­ kadt. külföldön tevékenykedő író em b erek ne veszítsék el te lje se n e zekh ez a tö­ m egekhez fűződő k a p c s o la ta ik a t, hogy ism erjék p ro b lé m áika t, é le tü ke t, h a rcu k a t. Kéri ezekb en a leve le k b en , hogy „ a d ja n a k le g a lá b b n éh a va la m i közvetlen t á jé ­ koztatást a m un káso kkal folytatott b eszélg etésekrő l (m iről b e szélg etnek a kö­ rö kb en? mik a p a n a szo k ? e lé g e d e tle n sé g e k, k é ré se k ? a be szé lg etése k té m á i? stb )” . M ikor pedig v a la k i külfö ld re érkezett a h a za i m u n ka társak közül, k ülö nö ­ sen ha az illető m un kás volt, V la g yim ir lljic s v a ló sá g g a l m eg részegü lt attó l, hogy e lá ra s z th a tja a ven d ég et k érd é seivel, m elyekkel a z o ro szo rszág i m u n ká sság h a n ­ g u la tá t p ró b álta kiism ern i. Az ilyen b e szélg etésekb ő l igen sokat gyüm ölcsöztetett a m aga szá m á ra . A m un kástö m egekb e, azo k a lk o tó e re jé b e vetett hite h a tá r­ ta la n volt. A töm egekre való közvetlen h atá s kitűnő leh ető ség ét terem tette meg V la g y i­ m ir lljic s szá m á ra a fo rra d a lo m . Közte és a fo rra d a lm i töm egek között o lyan szoros egység a la k u lt ki, hogy egym ástól őket e lv á la s z ta n i szinte leh etetlen volt. V la g yim ir lljic s a fe lk e lt m un kások és p araszto k m illiói szá m á ra a fo rrad alm i eszm e lab o rató riu m a lett, olyan zs e n iá lis vezető, ak i jó l ism eri a m un kások és p ara szto k leg b en ső b b g o n d o la tait, de tisztá b an van a tudom ányos ism eretek m a g a s la ta iv a l is. V la g yim ir lljic s m inden egyes soronkövetkező problém a m e g o ld á sá n á l e l­ tekintett a tiszta elm életi úttól, m inden egyes fá z ist ellenő rzö tt a g y a k o rla tb a n : g yak ra n a leg eg yszerű b b m un káso kkal folytatott b e szélg etés ú tjá n . Külö nö s je- 7 �len tő séget tu lajd o n íto tt a n n a k , hogy m inden intézkedés vilá g o s m a g y a rá z a ­ tot kap jo n a széles néptöm egek előtt és hogy m inden törvényt, ko rm án yintézke­ dést a m unkások és p araszto k fo g a d ja n a k el. Ja v a s la tá ra C ju ru p a , a z akko ri élelm ezésü g yi népbiztos m agáho z kéretett n éh án y p arasztem b ert, hogy ő szin ­ tén e lb e szé lg e sse n velük és így, szépítés nélkül ism e rh e sse meg a p ara szti tö­ m egek g o n d o la ta it és v á ra k o z á sá t. V la g yim ir lljic s m inden a lk a lm a t m eg ragad ott, hogy e lb e szé lg e sse n a hozzá érkező m un káso kkal és p a ra szto k k a l. S zá m u k ra m indig lehetőség volt a rra . hogy soronkívül ju s s a n a k be hozzá. M iben re jlik Lenin n a g y sá g a ? - teszi fel a kérdést v isszae m lé ke zé se ib e n a p ara szt C se rn o v, ak i több alk a lo m m a l is időzött n á la . ,,A b b a n , hogy ő nem engem et h allg ato tt, mint egy külön szem élyt, hanem rajtam keresztül az egész p a ra sz tsá g ra figyelt és az én elm ondásom ból az egész alsó b b réteg körülm ényeit ism erte meg a m aga te lje s b o n y o lu ltsá g á b a n ." C s a k n éh án y p é ld át hoztam fel a n n a k sze m léltetésére, hogy V lag yim ir IIjicsn e k m iben n yilván u lt meg az e lő b b ie kb e n em lített je lle m v o n á sa . Term észete­ sen még leh etne fo lytatni a p é ld ák hosszú so rát, de nyilván m e g találh ató k e z­ ze k Lenin h a ta lm a s iro dalm i m u n k á ssá g á b a n , m elyet á lla n d ó a n ta n u lm á n y o z­ nunk kell és am ely nyilván még hosszú ideig lesz k a la u zu n k a m u n káb an és a h a rcb a n . A lényeg azo n b a n nem az egyes idézetekben van , hanem a b b a n , hogy Lenin ta n ítá s á n a k lényegét, szellem ét ism erjük m eg, sa já títs u k el és vigyük á t az életb e. I I .* V la g yim ir lljic s e t m ag á n é letéb e n és az em b erekh ez való viszo n yáb an e g y­ sze rű sé g , szerén ység , dem okratizm us és közvetlenség jelle m e zte. ,,A mi erkölcsisé g ü n k e t a p ro le tá riá tu s o s ztá ly h a rc á n a k é rd ekei sza b já k m eg” — m ondta és ezt a sza b ályt első so rb an s a já t m agán a lk a lm a zta . B em u tatnék n éh án y jellem ző t e n n ek illu s z trá lá s á ra . V la g yim ir lljic s figyelm esen és b a rá tsá g o sa n b án t m ind en kivel, fü g g e tlen ü l attó l, hogy az illető a tá rsa d a lm i ra n g lé trá n hol állo tt. A hozzá érkező m unkásés parasztkü ld ö tteket, — a k ikk e l egyéb ként m indig szívesen beszélg etett — nagy szivélyesség g el fo g ad ta és e ln é zé sü k et kérte, ha bárm i ok m iatt meg kellett őket v á ra k o z ta tn ia . Á lta lá b a n m indig szigo rúan rag aszko d o tt a fo g ad áso k id ő p o n tjá ­ hoz, m egbízva titk á rjá t, hogy a küldötteket időben b o csássa be a Krem lbe, u g yanakko r e lle n ő rizze a z eltöltött időt is. Egyébként sem tudott úgy do lgo zn i, hogy á lla n d ó a n ne e lle n ő rizze m e g b iza tá sa in a k te lje síté sé t. Érd ekes volt m egfigyelni a fo g ad áso n m eg jelen t p araszto k a rc á t a zu tá n , hogy vele ta lá lk o zta k . O tt á ll V la g yim ir lljic s fo g a d ó sz o b á já b a n n éh án y p ara szte m b er. Izgatottan to p o g n ak, s a p k á ju k a t kezükben szo ro n g a tják. Az arcu k o n öröm su g árzik, hogy szem től-szem be ta lá lk o z h a tn a k a szovjet korm ány vezető jével, u g ya n a kk o r bizo­ nyos izgalom is észrevehető ra jtu k : vajo n hogyan fo g a d ja őket, mit fog nekik m o ndani. M ielőtt bem en nén ek a d o lg o zó szo b áb a, s o rb a á lln a k : elől a le g id ő ­ seb b , n éh án ya n keresztet v e t n e k ... K ésőbb, m ikor b elép v alam e ly ikü k V lag yim ir lljic s d o lg o zó szo b ájáb a , lá th a tjá k , hogy V la g yim ir lljic s a karo sszéken ü l, kissé távol író a szta lá tó l, félkö rb en m ellette üln ek a p araszto k. V la g yim ir lljic s éppen *(Voszpominanyija 8 o Vlagyimire lljicse Lenine Tom. I. Moszkva, 1968. 208-211 old.) �h an g o sa n fe ln e ve t v a la m in , vele nevetnek ők is. Ez a látván y m ár egészen m ás, mint a z elő bb, m ikor még kint vá rta k a fo g a d ó sz o b á b a n : a b a rá ti, szivélyes b e ­ szélgetés mind eltüntette a gondot és izg a lm a t, am ellyel belép tek V lag yim ir lljic sh e z. 1920. év ta va szá n Sotm an e lvtá rs S zib é riá b a n ta lá lko zo tt egy h ajlo tth á tú . 75 év körüli, ő szsza ká llú ö re g e m b errel. K id erü lt, hogy kom m unista, aki O m szkb ó l, p ártisko láró l jön és h a z a fe lé ta rt kozák fa lu já b a . — N em so kára m eg halo k — m ondta a z öreg —, de előtte még szeretném lá t­ ni V la g yim ir lljic s Len in t. H a aztán m eg láttam , meg is h alh a to k. — Elh a táro zta m , hogy lehetővé teszem neki ezt a ta lá lk o z á st - m eséli Sotm an e lvtá rs —, s Lenin öröm m el b ele is egyezett. — M ikor bevezettem Putyincev e lv tá rsa t a d o lg o zó szo b áb a, Lenin fe lke lt a s z ta la m ellől, o d ajö tt a z izgatott öregem b erh ez, m indkét kezével m eg ra g ad ta kezét és m o n d ta : — Ü dvözlöm . Ilja D a n y ilo vic s! A v á ra tla n üdvözléstől Ilja D a n y ilo vics még izg ato ttab b lett és a lig bírta kinyögni : — Szeretett vezetőnk, üdvözlet S zib é riá b ó l. Lenin o d aü lte tte az ö reget az a b la k m elletti székre, szem be m ag á va l és kezdte részletesen kikérdezni a szib é ria i kozákok é le té rő l. Hja D a n y ilo vics m in­ d e n re rendkívül kim erítően v á la szo lt, m inden elfogó do ttság n élkül beszélt a szovjet ren d szer h ib á iró l, u g ya n a kk o r h ízelg é s nélkül szólt a jó ren d e le te krő l. V la g yim ir lljic s n e k szem m el láth ató a n nagyon m egtetszett Putyincev e lvtá rs, úgy beszélt vele, m int régi ism erő ssel, fe lid é zve többek között szib é ria i ta rtó zko d á­ s á n a k em lé ke it is. A b ú c sú zá sn á l V la g yim ir lljic s á tö le lte a z ö reg et és e lvtársi csókot ad ott neki. Jellem ző a következő eset is. M iután n ag y é rd eklő d é sse l h a llg a tta a z egyik p ara szte m b er b eszédét, V la ­ gyim ir lljic s azt ja v a s o lta neki, hogy írja meg ujsá g c ik k b e n is. Az e lh áríto tta m agától a rra hivatko zva, hogy a z úton elvesztette szem üvegét és nagyon n e h e ­ zen tu d n a ú ja t sze rezn i. V la g yim ir lljic s m áris vette to llá t és a következőket írta Szem asko e lv tá rs n a k : ,,N yiko laj A le k sza n d ro v ic s! Itt ül n álam Iva n A fa n a s z e je v ic s C se ku n o v e lvtá rs, egy nagyon é rd eklő d ő , dolgozó p ara szt, aki a m aga m ódján a kom m unizm us a la p ja in a k jó p ro p a g a n ­ d is tá ja . S a jn o s elvesztette szem üvegét. Nem leh etne segíten i neki egy jó sze­ müveg m eg szerzéséb en? N agyon kérem se g ítség ét és várom é rtesíté sét, hogy sike rü lt-e .” M ikor V la g yim ir lljic s nem so kkal végzetes b etegség e előtt K o sztinóba u ta ­ zott, o tt-tartózko dása vég efe lé egyik n ap e lin d u lt a g a zd a sá g i udvar irá n y á b a , hogy ott körüln ézzen. A Kosztino-szovhoz dolgozói még nem ism ertek V la g yim ir lljic s e t és mivel a g a z d a sá g i ud varb a id e g e n e kn e k belépn i tilo s volt, az őr Le n in t sem e ng ed te be. Erre ő, a n é lk ü l, hogy egy szót szólt vo ln a, a z o n n a l viszszafo rd u lt. 9 �Az is m egtörtént, hogy b elép ve a Krem l fo d rászü zle té b e V la g yim ir lljic s helyet fo g la lt, hogy a so rá ra v á rjo n . Az ott várako zó k e n g e d ték e lő re , nehogy d rá g a id e jé t a v á ra k o z á ssa l k e llje n e lfe c sé re ln ie . A szo vjeth atalom e lső é ve ib en , m ikor nagy volt a z á ru h iá n y , nem egyszer küldtek V la g yim ir lljic s n e k szem élyes h a s z n á la tra lisztet, húst és e g ye b e t. lljic s ezeket ren d szerin t n evelő intézetek vag y k ó rh á za k részére to váb b íto tta, vag y ha nem n ag y m ennyiségű küldem ény érkezett, akko r a z e lv tá rsa i között v aló szétosz­ tást ja v a s o lta , nem feled kezve meg az orvosokról, a k ik őt és N ag yezsd a Konszta n tyin o vát kezelték é s a k ik ezért h on o ráriu m o t sosem fo g a d ta k e l. K ivételt csa k a zo kk al a küldem ényekkel tett, m elyek közvetlen b a rá ta itó l érkeztek. V la g yim ir lljic s sze rén ysé g é re rendkívül jelle m ző ek voltak azo k a kérdőívek, m elyeket é rtekezle te ken , kongresszusokon töltött ki. P éld á u l a Kom intern II. k o n g ­ resszu sán kiadott kérdő íveknek a rra a kérd é sére , hogy b eszél-e fo lyéko n yan v a ­ lam ely id eg en nyelven, azt v á la s z o lta : „E g y e n sem ” . Ezzel szem ben közism ert, hogy m ilyen za jo s o vá ció val fo g a d tá k b eszédét a n yu g ate u ró p ai küldöttek. Ezt a beszédét u g yan is V la g yim ir lljic s tö kéletes ném etség gel m ondta e l, c s a k néha okozott pro b lém át szá m á ra egy-egy m eg felelő szó m e g ta lá lá s a , de g o n d o la ta it m indig ki tudta fe je z n i. S ze rén ysé g é n e k m e g n y ilv án u lása 50. szü le té sn a p já n m ondott beszéd e is. „E lv tá rs a im ! M in d enekelő tt két dolog m iatt m ondok Ö n ö k n e k köszönete t: elő szö r is azo ké rt az ü dvözlésekért, m elyekben ma engem et részesítettek, m ás­ részt m ég in káb b azért, hogy m egm entettek a z üdvözlő beszédek m e g h a llg a tá s á ­ tó l.” (U g y a n is késve érkezett a g yű lé sre ). F o rd íto tta : S c h n e id e r M iklós) M. KUNYECKAJA-K. MASTAKOVA Találkozás és emlékek A Novüj Mir 1969 júniusi számában, a „Lenini ol­ dalok" című rovatban jelent meg a Kreml-beli Lenin-múzeum tudományos munkatársainak tollá­ ból. Nem elő szö r ad a Novüj M ir a lk a lm a t a rra , hogy h a s á b ja in a szovjet em ber szá m á ra egyik leg szenteb b helyről, Lenin K rem l-beli d o lg o zó szo b ájáró l és la k á ­ sáró l b e szé ljü n k . N ekünk ig azán n agy öröm ünkre szo lg ál, hogy n apról n a p ra azza l a környe­ zettel é rin tkezü nk, am elyikb en V la g yim ir lljic s élt és dolgozott. R eg g ele n te, a m i­ kor a Korm ány é p ü le té n e k hosszú, ü nn ep élyesen cse n d e s fo lyo só ján végigm egy az em ber, g o n d o la tai ö n ké n te len ü l a h uszas évekb e szá lln a k vissza, am iko r Ő m aga já rk á lt itt, tevéken yen , teli forrongó e n e rg iá v a l. N em egyszer ra jta k a p tu k m ag u n kat, hogy a len ini do lg o zó szo b áb a vagy la k á s b a lépve h a lk a b b a n ig yek­ szünk b e szé ln i, m intha a szom széd szo b áb an most is ott d o lg o zn a V lag yim ir 10 �Iljic s , N ag yezsd a K o nsztan tyino va, M a rija lljin y ic s n a . Szerén y m u n ká n kn a k — am elyn ek során m eg ism ertetjük a láto g a tó ka t a z U lja n o v c s a lá d K rem lben tö l­ tött é ve ive l, tevéken ység ü k é s életm ó d juk fe ltétele ive l és részleteivel — h a ta lm a s e rkö lcsi ösztönzője v a n : öröm m el tölt el b en n ü n ke t a z a tu d at, hogy — h a c sa k ennyivel is — h o z zá já ru lh a tu n k az örök érvényű len in i eszm ék e lterjesztésé h ez. Ám van a m úzeum i tudom ányos m u n katárs tevéken ysé g é n e k m ásik o ld a la is, am e ly nem lá th a tó a láto g ató k e lő tt: az itt őrzött tá rg y a k és dokum entum ok tö rtén etének ta n u lm á n y o z á sa , részletes m eg ism erése. A m úzeum több, mint tíz éve m űködik és e za la tt a m u n ka tá rsa k nagyon sok fe ltá rá s t vég eztek, a m e ­ lyek m indegyike je le n tő s a m aga n em éb en . A z első hely V la g yim ir Iljic s Lenin szé lje g yze te it illeti m eg, am e lye ke t könyvtára köteteiben hagyott. U lja n o v é k m integy h arm in cezre s c s a lá d i kö n yvtá rá n a k fe ld o lg o zása hosszú évekig tartott. M in d e n e kelő tt el kellett kü lö n íte n i a z o k a t a könyveket és fo lyó ira to kat, am elyek 1923-al b e záró lag je le n te k m eg, é s a zo ka t, am e lye k Lenin é letéb en m eg szerez­ hetők vo ltak. Ezeknek a szám a m egközelítőleg t izezer. Ezeket mind lap o n ké n t kellett á tn é zn i, kötetet kötet u tán , fo lyó irato t fo lyó ira t u tán . M inden k iad ván yt, am elyen v a la m ifé le b ejeg yzés volt — sza va k , a lá h ú z á s o k , o lv a só je le k ,— f é lr e t e t t­ tü nk, é s a s p e c iá lis a n e cé lb ó l m eghívott szakértők te kin té lyes bizo ttság a — am ely a Lenin és az U lja n o v c s a lá d ta g ja i kézirá s á n a k sp e c ia listá ib ó l á llt — m eg vizsg álta a zo ka t. Ebben a z id ő szak b an fe szü lt lég kö rben é ltü n k, v á rv a , hogy k u ta tá sa in k gyüm ölcsöző ered m ényekhez vezetnek-e. És e g yszerc sa k h a llju k a m eggyőző, k ate g o riku s k ije le n té st: „ Ig e n , ezek V la g yim ir Iljic s Lenin je g yze te i” . Ily módon, sokéves fáradságo s munka eredményeként feltártunk huszonhét, Lenin jegyzeteivel ellátott könyvet, ujságot és folyóiratot és sok kiadványt, am e­ lyen Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkaja, M arija lljinyicsna U ljanova és Anna lljinyicsna U ljanova Jelizarova dolgozott. A Lenin á lta l jeg yze te kke l e llá to tt könyvek között volt En g els ném et n y e l­ vű ,,A n ti-D ü h rin g ” -je, S ze csen o v „P s z ic h o ló g ia i ta n u lm á n y o k " cím ű műve és még sok m ás. Nem m indig volt könnyű m e g á lla p ita n i a z írá s h o v a ta rto zá sá t; g yak ra n t a ­ lálko ztu n k a lig észrevehető , m inden je lle m ző s a já ts á g n élkü li a lá h ú z á s o k k a l. Ilyen ko r heves viták ro b b an tak ki. Így tö rtént R. H ilfe rd in g 4 „ A fin á n c tő k e ” cím ű könyvével. Ú gy tű nik n in cs m ibe b e le k a p a szk o d n i, n in cs egyetlen szó cska , c sa k gyengén láth ató tin ta c e ru za nyom ok a la p szé le k e n , am e lye k n éh a e g é sz m on­ d a to ka t, n éh a n éh án y szót je lö ln e k m eg. A szakértő k kéte lke d n ek. D e hiszen V la g yim ir Iljic s a k tív an h a szn á lta H ilfe rd in g könyvét, am iko r „A z im p erializm u s, m int a kap italizm u s leg felső b b fo k a ” cím ű m u n ká ján dolgozott. S k ru p u ló zu san h a so n lítg a tju k az idézeteket a m e g talált könyvben lévő b e je g yzé sek ke l. Ezek csaknem m indenütt m eg eg yeznek. És ekkor a szakértő k is eg ye té rten e k, hogy nevezetesen ezzel a könyvvel dolgozott Len in . U lja n o v é k la k á s á b a n m inden szo b áb an á lln a k könyvszekrények, am elyekb en szintén sok rendkívül é rd e k e s k ia d v á n y ta lá lh a tó . Lenin szo b á já b a n egy kis könyvszekrény v a n . a m e lyn ek három p o lcán sűrűn so ra ko zn ak G . V . P le h an o v, A . B e b e l, V . Lie b kn e ch t és m ások könyvei. K ülö nö s figyelm et é rd em e ln e k K. M arx ,,T ő k é "-jé n e k kötetei. Ez a ritka p é ld án y ném et nyelven, O tto M eissn e r k ia d á s á b a n je le n t meg H am b u rg b a n (a z 1. kötet 1872-ben, a 2. 1885-ben a h a r­ m adik pedig 1894-ben). M ár m aga a z ilyen lele t — sike r. Lenin szem élyi könyv­ tá rá b a n kevés, fo rrad alo m előtti kia d ván y v an . Az e m ig ráció éveiben V la g yim ir 11 �Iljic s n e k nem volt leh e tő ség e könyvtárat g yű jte n i, za va rtá k ebben a v ég n é lkü li költözések és h iányoztak a z ehhez szü kség es eszközök. C s a k a le g szü k sé g e se b ­ bet vitte m a g á va l, és mi tu d ju k , hogy ezek között is a z első , M arx ,,T ő k é "-je volt. Elkezdtük lap o zg atn i a z e lső o ld a la k a t és kinyílott e lő ttün k a Lenin a lk o ­ tó m űhelyébe vezető a jtó . A lá h ú z á so k , k ü lö n á lló m eg jegyzések ném et és orosz nyelven, különböző színű ce ru zá va l és tin tá v a l. N em kétséges, hogy V la g yim ir lljic s több ízben visszaté rt M arx zs e n iá lis m űvének a ta n u lm á n y o zá sá h o z és hosszú évek so rán nem v ált meg tőle. Nem kevésbé é rd ekese k N a gyezsda K o nsztan tyino va K ru p szk a ja jegyzetei sem. Itt van p é ld áu l K ru p szk a ja e lső könyvének ,,A z asszon y és a dolgozó n ő "-n ek a m aga nem ében e g ye d ü lá lló ille g á lis k ia d á s a , am e lye t N ag yezsd a Konsztantyinovna a szib é ria i szám ű zetésb en írt, és am elyet a z ,,Isz k ra " ad ott ki N. S za b iin a áln é v a la tt. M ár sok évvel a fo rrad alo m után N ag yezsd a K o nsztan yino vna á th ú z­ ta a borító lapon a ,,S z a b lin á "- t és fekete tin tával ,,N . K ru p s z k a já ” -t írt helyette. N ag yezsd a K o nsztan tyino vna művei között je le n tő s helyet fo g la l el a „N é p o k ta ­ tá s és d e m o k rá c ia ” cím ű könyve, am elyet az e m ig ráció éveib en írt. V la g yim ir lljic s A . M. G o rk ijn a k írott leveléb en jeg yezte meg erről a m u n k á ró l: „ A szerző rég óta, több mint húsz e szte n d eje fo g lalko zik p e d a g ó g iá v a l. S a brosúra sze­ m élyes m eg figyeléseket, a z e u ró p ai és az a m e rik a i új is k o lá ra vonatkozó a n y a ­ got is ta rta lm a z. A tartalo m jeg yzékb ő l látni fo g ja , hogy e lső fe léb e n a szerző v ázo lja a d em o kratikus nézetek tö rténetét is. Ez is igen fontos, mert a m últ nagy d e m o k ra tá in a k nézeteit á lta lá b a n helytelenü l vag y helytelen szem pontból ism e r t e t ik ... A le g ú ja b b , az im p e rialista korszak is k o lá já b a n vég bem enő v á lto ­ zá so k a t a szerző az utóbbi évek a n y a g a a la p já n ism erteti, és nagyon é rd ekes tá jé k o zta tá st n yú jta n a k az o ro szo rszág i d e m o k rácia sz á m á ra .” 5 A múzeum láto g ató i v á lto za tla n u l é lé n k figyelm et ta n u s íta n a k V. I. Lenin m űveinek h arm ad ik k ia d á s a irá n t, am e ly a d iván y feletti polcon ta lá lh a tó N ag yezsd a Konsztantyino va szo b á já b a n . M inden kötetben n ag y m ennyiségű a je lz é s, és bárm ely kötet csaknem m indegyik o ld a lá n ott v a n n a k N ag yezsd a K o nsztan tyino vna a lá h ú z á s a i, jeg yze te i. Ezek ta n u lm á n y o zá sra és m eg fejtésre v á rn a k még. de m ár e je le k k e l való futó ism erkedés fo g a lm a t ad a rró l, hogy K ru p szk a ja egyetlen n ap ra sem v á lt meg Lenin iro d alm i örökségétől. Azok, a k ik jól ism erték N ag yezsd a K o nsztan tyino vnát, m o ndják hogy szá m á ra Lenin soha nem h alt meg, g yakran m ondogatta ró la : „V la g y im ir lljic s m ajd rám u tat” , „ lljic s g o n d o lko d ik” . N ag yezsd a K o nsztan tyino vna leg n e h e ze b b p erceib en m in­ denek előtt Lenin m űveihez fo rd u lt; am iko r a zo kat o lva sta , úgy tűnt, V la g yim ir lljic s beszél vele, ilyenkor még h a n g já n a k leg fin o m ab b á rn y a la ta it i$ m eg kü­ lönböztetni vélte, - mint ah o g y később ő m aga m esélte. Jegyzetei arró l ta n ú s ­ ko d nak, hogy a h á n yszo r Lenin m űveit o lva sta, m indig új nézőpontot ta lá lt, am elybő l fe le le te t k a p ott ú jo n an felm erülő k érd é seire, mint p é ld áu l a nem ze­ tiségi p o litik a, a nem zetközi szakszervezeti m ozgalom , a nők helyzete a tá rs a ­ d a lo m b an , a gyerm ekek véd elm e, a n ép o ktatá s, vagy a m űvészet. A könyveket vizsg á lg a tva g yak ra n felettéb b é rd ek es, Lenin c s a lá d já h o z tartozó do kum entum okat és leve le ket fed ezü nk fel b enn ük. Így p é ld áu l a szám ­ ta n i fe la d a to k gyü jtem ényében ta lá lu n k egy postai leve le ző lap o t, am elyet Petro g rá d b an , 1915. fe b ru á r 9-én béyegeztek le. Ezt most b o csátju k először az o lvasó k ren d e lke zé sére . A cím szö gletes, ö reges k ézírásb ó l betűzhető k i: „M o szk ­ va. S zü ro m jatn yiki. Kosztom arovszkij u. 15. sz. 336. sz. la k á s . M a rija lljin y ic s n a 12 �U lja n o v a .” A m ásik o ld alo n ezt o lv a s h a tju k : „K e d v e s M a ru s z ja , te g n a p , n yo l­ c a d ik á n küldtem neked egy hosszú levelet és most aggó do m , eljutott-e hozzád, bedo bták-e, és m ivel nagyon bosszantó le n n e , ha nem kap ta d voln a m eg, ez­ ért úgy gondoltam küldö k egy lap o t és m eg kérlek, te is a z o n n a l írj egyet, ha m egkapod ezt és közöld, m eg kap tad -e a te g n a p i, 8-i leve le m e t. Ü dvözletünket k ü ld jü k és v á rju k fe lő le d a h íre ke t. Forrón ö lel, é d e s a n y á d .” H á n y évig fekü d t ez a la p , am elyet V la g yim ir lljic s é d e sa n y ja lljin y ic s n a a s z ta lá n a k egyik fió k já b a n ! írt, M a rija M inden gyerek nagyon szerette M a rija A le ksza n d ro v n á t, és ez a la p is gyerm ekeirő l való g o n d o sko d ásá t, a z é rtü k v aló izg u lá st m u tatja. E n agyszerű asszo n y é le té n e k m inden n a p ja teli van h őstettekkel. Életén ek c s a k rövid p e ri­ ó d u sai vo ltak, am iko r nyugodt és g o n d ta la n le h e te tt: gyerm ekei közül v a la k i m indig vag y börtönben, vagy szám ű zetésb en, vagy e m ig rá c ió b a n volt. Ő nyug­ ta la n u l várta a leve le ket, s la p ja i, részletes leve le i n em csak a z o rszág k ü lö n ­ böző v á ro sa ib a és fa lv a ib a m entek, hanem k ülfö ld re is. A gyerekek g o n d o san őriztek m indent, am i a forrón szeretett é d e sa n y a nevével k a p c so la tb a n volt. H á t még a ko ttákkal teli bőrönd, am elyet a la k á s b a n ta lá ltu n k - ez aztán az ig azi g a z d a g s á g ! M eg szakító s nélkül néztük á t a m eg sárg u lt h a n g je g y fü ze ­ teket, am elyekb en sok értékes lele te t ta lá l a kutató — a c s a lá d ta g ja in a k kézi­ ra ta it, a h an g je g yfü zetek b e tett fe lje g yzé se k et, p réselt virá g o k a t. N ém elyik kö­ tésen és bo rító lapo n M. B. kezdőbetűk — M a rija B la n k (B la n k — Lenin a n y já ­ n ak leányko ri neve) ezeket a kottákat még fé rjh ez m en etele előtt szerezte be... Érd eke s, hogy a kották között volt a z U lja n o v c s a lá d ta g ja in a k n éh án y iz­ g a lm a s k é z ira ta . Íme, am e lyik szerin tü k különösen é rté k e s ; egy ko ckás isko­ lai füzetből kitépett c é d u la . M a rija A le k sza n d ro v a U lja n o v a írta , n é m e tü l: „S ö re n b e rg , C a n to n Lüzern H errn V I. U lja n o ff" . Ez volt Lenin e m ig rá ció b e li utol­ só cím e in e k e g yike. A m iko r V la g yim ir lljic s N ag yezsd a K o n sztan tyin o vn ával 1915. n yarán S o re n b erg b e n (S v á jc ) lakott, a „ M a r ie n ta l” szá lló b a n fo g la lta k egy szerén y szobát. Itt írta V la g yim ir lljic s n ag y nem zetközi jele n tő sé g ű m u n ká­ it, ,,A II. In te rn a c io n á lé b u k á s á ” -t, „ A szo cializm u s és a h á b o rú ” -t és m áso kat. S o re n b erg b e n készült Lenin a zim m erw ald-i nem zetközi szo c ia lista k o n fe re n c iá ra . U g yan itt, a kottás b őröndben ta lá lh a tó V la g yim ir lljic s nővérének, O lg a lljin y ic s n á n a k sok é rd ekes k é zirata is. Ő s a já t c é lja ir a lem á so lta az orosz ze­ neszerző k m űveit, am e lye k között m e g találn i Lenin kedvenc ro m á n c a in a k egyikét, D a rg o m ü zsszkij6 ,,E s k üvő” -jét is. Sok kotta van itt, a mely M a rija lljin y ic s n á é és A n n a lljin y ic s n a U lja n o v a -Je liz a ro v á é volt. Ezen kívül itt lá tn i a z „In te rn a c io n á lé " , a „ V a r s a v ia n k a ” és m ás fo rra d a lm i d a lo k első szovjet k ia d á s a it Tizesével v a n n a k itt o lyan , még soha nem szerzők könyveikkel együtt küldtek Le n in n e k. p u b lik á lt levelek, am e lye ke t a A z egyik könyvszekrényben egy nagym éretű, ragyogó k iá llítá sú a lb u m , fe ­ d ő la p já n nyom ta.ott fe lir a t: T u rkesztán . B en n e száz n yo lcvan h ét fotó, am elyek m indegyike történelm i d o kum entu m : Turkesztán első vörös o szta g a i, a fá tyo lru ­ hát levetett nők, frissib e n ép ített g ve rm ekjátszó terek. A képek zöm e Turkesztán történelm i e m lékeivel, tá ja iv a l, a lak o ssá g m egváltozott é le tm ó d já v a l, e régi föld ip a rá v a l és m űvészetével k a p cso la to s. Az alb u m b a egy a ra n n y a l nyom tatott levél van b e ra g a s z tv a : „ A V ilá g fo rra d a lo m V e zé rén e k, kedves V la g yim ir lljic s Le n in n e k. 13 �A z Ö n erő feszítései következtében Turkesztá n feleszm élt é vszáza d o s álm áb ó l és m eg születik a keleti szo c ia lista fo rrad alo m é lc s a p a ta . Elem zése a z egész vi­ lág ra kiterjedő szo c ia lista fo rrad alo m fe jlő d é sérő l h elyesn ek b izo n y u lt: keleten is szé lese d ik és erősödik a fo rrad alm i-n em zeti o sztá ly h a rc, és a Kom m unista In te rn a c io n á lé erős ta rta lé k á t je le n ti. Az Ö n ú tm u ta tása i é s a z O ro szo rszág i Kom m unista P árt X II. k o n g re sszu sán ak ezzel összefügg ő h a tá ro za ta i a nem zeti kérdésben is h elyesn ek b izo nyultak. Ebbe az alb u m b a a fo rrad ao m utóbbi é ve in e k kiem elked ő e p izó d ja i ke­ rültek. A Tu rkesztán i K ö ztá rsasá g kéri, hogy az elnyom ott o sztályok N agy V e zé ­ réhez való hűség és szeretet je lé ü l fo g a d ja ezt az albu m ot, am e ly fényképeken á b rá z o lja a Szovjet Turkesztán t, és a b b é li forró k ív á n sá g u k a t fe jezi ki, hogy m ielőbb gyógyuljon meg a m unkások ja v á r a . A Tu rkesztán i K ö ztá rsa sá g N épbiztosi T an ácsa". Ez az a já n d é k , am ely kétségkívül kedves és é rtékes lett voln a V la g yim ir lljic s n e k , nem ta lá lta őt M o szkváb an . Lenin súlyos betegen G o rk ib a n volt. Ezért a v á la s z t A. B je lje n k ij, a N épbiztosok T a n á c s á n a k Intéző B izo ttsá g á n a k titk á ra fo g alm azta meg. Ezt írt a : ,,A z O ro sz Szo vjet Szö vetséges S zo c iá lista K ö ztá rsasá g N épbiztosi T a n á c s á n a k Intéző Bizo ttság a m ély h á lá v a l n yu gtázza a T u rkesztán i K ö ztá rsasá g N épbiztosi T a n á c sá tó l Lenin e lvtá rs részére küldött albu m átvételét, közli Ö nökkel, hogy az alb u m V la g yim ir lljic s d o lg o zó szo b ájáb a n lesz fe lg yó g yu ­ lá s á ig , am e lyrő l a T urkesztán i K ö ztá rsasá g N épbiztosi T a n á c s á t é rtesíte n i fo g ju k . 1923. V I /2 .” A z ilyen do kum entum oknak ma h a ta lm a s a z értékük, hiszen a len in i eszm ék m eg va ló su lá sát, a párt p o litik á ja h elye ssé g én e k ig a z o lá s á t és. a távo li orosz h atá rvid é k e k é le té n e k m ély rétegeib en végbem enő g ig a n tik u s válto zá so k tü k ­ röződését ta rta lm a zzá k. A külföldről küldött könyvekben g yak ra n ta lá lu n k kisérő ira to ka t. A k ü ld e ­ m ények o n n an azo kb an a szörnyű évekb en h avon ta érkeztek, m ivel irodalom b e szerzésére h iv atalo s út nem volt. Íme egy sp an yo l nyelvű könyv a „S z o n o ra és k a rra n s z a ” . A kisé rő levé l, am elyet a z A m e rik ai V ö rö skereszt O ro szo rszág i E g yesü lete Elnö kségén keresztül küldtek így h a n g z ik : ,,1922. m áju s 27. V . I. Lenin E lvtá rsn a k . Tisztelt e lv tá rs i O z o lj e lvtá rs u ta z á ­ sát k ih a szn á lv a m egkérem őt, a d ja á t Ö n nek ezt a könyvet — a z utolsó M exikói fo rrad alo m ró l - , am elyet a szerzők a z za l a k éréssel a d ta k á t, hogy ju ttassam el Ö n h ö z. H a c s a k egy mód van rá, írjon n éh án y köszönő sort a z átvétel ig a z o lá ­ s á ra . Elvtársi üdvözlettel. D. D u b ro v in szk ij.” A mi le le te in k g yakra n egyszerűen m eg hökkentőek. Elm esé lü n k egy ilyen e setet. M a rija lljin y ic s n a U lja n o v a s zo b á já b a n á ll egy p á n cé lsze k ré n y, a h o vá azo kat a d o ku m e n tum okat zá rta , am e lye ke t a P ravd átó l, vag y a Szo vjet Ellen őr zési Bizottságtól otthoni e lvé g zé sre h azaho zo tt. Mi valam e n n yie n ü re sn e k véltü k e széfet, a n n á l is in k á b b , m ert a k u lcsa nem volt sem a m úzeu m ban , sem a korm ány ép ü le té t őrző p a ra n c sn o k sá g o n . Egyszer Lenin u n o ka ö ccse , idő sebb b á ty já n a k , D m itrij lljic s n e k a fia - V ikto r D m itrije vics - jö tt hozzán k ven d é g sé g ­ be. So k é rd ek ese t m esélt nekünk akko r, többek között arró l is, hogyan m utatta meg neki M a rija lljin y ic s n a azt a z a ra n y c ig a re tta tá rc á t, am e lye t Le n in n e k 14 �D a g e sztán dolgozói a já n d é k o z ta k . Izgalo m m al h a llg a ttu k e lb e szé lé sé t a rró l, hogyan gyűjtötte a szegény nép a hegyvidéki D a g e sztán m esszi kö zép á zsiai fa l­ v a ib a n az a já n d é k ra való t, hogy el tu d já k küldeni vezérü kn ek. M a rija lljin y ic s n a e lm e sélte u n o ka ö ccsé n e k , hogy V la g yim ir lljic s e t nagyon m eghatotta é s e lr a ­ g a d ta tta az a já n d é k , m ivel n ag yra é rtékelte a népi „e ze rm e ste re k " m űvészetét. Kö zülü nk v a la k i m eg ké rd ezte : „M o st vajo n hol leh et ez a z a já n d é k ? ” „H o g y h o l? ” - h an gzo tt a v á la s z . - Itt, M a rija lljin y ic s n a p á n c é ls z e k ré n y é b e n !” Egym ásra néztünk. Több n ap ig h iá b a kerestük a ku lcso k at. Elm entünk a Krem l p a ra n c sn o k á h o z (a k k o r A . J. V je g e n yin a ltá b o rn a g y volt), hogy ad jo n e n g e d é lyt a szekrény fe ltö ré sé re . S zakem b ert hívtunk. Izg a lm u n k at a n é lk ü l is n eh éz le írn i, h át még m ikor a p a ra n c sn o k félig tré fáb ó l, félig kom olyan azt m o n d ta: „H o g y Ö n ö k m iket a g y a in a k ki, és ha nem lesz ott se m m i?” H a llg a ttu n k é s tü re lm e tle ­ nül fig yeltü k a m estert. V ég ü l fe lp a tta n t a zá r, la ssa n kin yílt a n eh éz a jtó . A széf ü res. C sa k h o g y a sötét fa ln y ílá s b a n m eg villan t három ku lcs — kettő m ag áé a széfé, egy pedig egy kis belső sze kré n yé. A zt is kinyitottuk. És eg ym ás után je le n te k meg elő ttün k olyan tá rg y a k , am e lye kn ek é rték e fe lb e c sü lh e te tle n . Az e lső p illa n a tb a n m indenki egyszerre a k a rt b e szé ln i, kife jezve e lra g a d ta tá s á t, cso d á lk o z á sá t. A ztán ism ét és ism ét elkezd tü k vég ig nézn i a lele te ke t. M eg p ró ­ b áltu k m e g á lla p íta n i h o vatarto zásu ka t. Egy dolog m ár kezdettől fogva vilá g o s v o lt: k u ta tá su n k tá rg y a — a c ig a re tta tá rc a — m eg van. T e te jé n e k belső o ld a lá n m egható b e írá s van b e vé sve: „S z e re te tt vezérü n kn e k lljic s n e k , a d a g e sztá n i szeg én yn ép tő l” . A c ig a re tta tá rc a aran yo zo tt ezüstből készült, v ilá g o s k a u k á ­ zusi zo m án c o rn a m e n tik á v a l díszítve. Ezen kívül D a g esztán dolgozói a já n d é k o z ­ ta k lljic s n e k egy u gyanilyen m íves p o hártartó t. Ezeket a tá rg y a k a t a s za k é r­ tői v iz sg á la t után á ta d tu k a V. I. Len in Központi M ú zeu m nak. D e ta lá ltu n k a széf kis szekrényéb en még o lyat is, am it e lveszettn ek h it­ tünk, vagy am iről e g y á lta lá n nem is tudtunk. P éld á u l Ilja N yik o lá je vics U lja n o v egy h a jd a n i zse b ó rá já t, am e lye t a z a p ju k ró l való em lékként kegyelettel ő riz­ tek meg a gyere ke k. M ost való szín ű le g m ár leh etetlen m e g á lla p íta n i, hogy ki­ nek gyöngyözte ki a kis bőr le v é ltá rc á t M a rija A le ksza n d ro v n a U lja n o v a . Ö vé az itt ta lá lh a tó régi ezüst evőeszköz is (k a n a la k , kések és v illá k h a t szem élyre) — ez a z ő hozom ánya volt. A zo n kívül a széfb en voltak O lg a lljin y ic s n a 7 és N ag yezsd a K o nsztan tyino vna ó rá i, és ott volt M a rija lljin ic s n a U lja n o v a k itü n te ­ tését ig azo ló kön yvecskéje. M . I. U lja n o v a szem élyes h o lm ija között volt még n éh á n y dokum entum és tárgy, a m e lyn ek az a z é rd e k e ssé g ü k, hogy m unkás és p ara szt levelezők a já n d é ­ k a i, és „a d o m á n y -iro d a lo m ” . O ly a n ism ert nevek v a n n a k itt, m int I. I. SzkvorcovSztyepan ov8, G . M . K rzsizsan o vszk ij9 és m ások. A fe lje g y zé se k zöm e a se g ítsé ­ gért való köszönetet, az új m űvek m eg tekintésének kérését ta rta lm a zz a , nagy tiszteletet, szívből jövő szeretetet bizonyít. Ime M ih ail K o lco v10 összegyűjtött m ű­ v ein ek e lső kötete ( „ A vilá g te rem té se ” . M .-L. „ A föld és a g y á r” ). „K e d v e s M a rija lljin y ic s n á n a k , a k in e k e könyvek m eg születésében so kat köszönhet a szerző. Szerető M ih. K o lco vtó l". Itt pedig egy levé l, am e lye t nagyon g o n d o sa n , c e ru zá va l írtak. Ezt a levelet M a rija lljin y ic s n a horgolt k a b á tjá b a n , a n n a k zseb ében ta lá ltu k , am e lye t utolsó n a p ja ib a n v ise lt. „ M a r ija lljin y ic s n a ! M i, a m oszkvai M oszkvo reckij kerület 538-as isko la úttörői nagyon kérjü k Ö nt, hogy am enn yib en te h e ti, jö jjö n el h ozzánk a z isk o lá b a úttö rő gyűlésün kre, am e lye t V. I. Lenin em lé ké n ek sze n telü n k. 15 �M a rija lljin y ic s n a ! H a el tud jö nn i h ozzán k, te le fo n á ljo n a V 3-13-78-as s zá m o n ". A levél végén a lá ír á s o k : „A n u rk in a M ., A kszjo n o va V ., Borovka S z., Ivano va N ., K a c sa lo v a T ., M isu styin a L. 7. „ B " .oszt. 2. r a j” . H á n y i lyen levelet kapott M a rija lljin y ic s n a és N ag yezsd a K o nsztan tyino vna! És m ilyen g yak ra n ta lá lk o zta k ők a gyerekekkel isk o lá k b a n , ú ttö rő h áza kb a n , út­ tö rő ö sszejö veteleken . A felnövekvő nem zedék n eve lé sé re m indketten — Lenin fe ­ le sé g e és nővére e g ya rá n t — sok erőt és e n e rg iá t, sok lelki m elegséget sze n ­ teltek. N ag yezsd a K o nsztan tyino vna szinte h avo n kén t jeg yezte be m un kafüzetéb e a gyerekekkel történt b e szélg etéseit, ta lá lk o z á sa it. 1934. jú liu s á b a n a fü zetb e — ah o l szá m a d á st vezetett a rró l, am it el kell vé ­ g ezn ie és a rró l, am it m eg csin ált — ezt jegyzi b e : , , Beszélgettem a gyerekekkel a z új ta n é v előtt. Jú liu s 19” . Jú liu s 23-án pedig a kis, B a jk á lo n -tú li, B orzja lálko zik . . . nevű á llo m á s úttörőivel t a ­ E fü zeteket N ag yezsd a K o nsztan tyino vna nagyon pontosan vezette — hón a p ró l-h ó n a p ra ; évről-évre. Mi rendkívül g o n d o san v iz sg á lju k m eg. ezeket. K itű n ik, hogy N ag yezsd a K o nsztan tyino vna szám vetést c s in á lt m inden tizenöt n ap e ltelté vel, év végén pedig egy külön lap o n összegezte a beszéd ek, ü lé se k stb. á lta lá n o s ta p a s z ta la ta it. Íme , , 1934. év m u n k á já n a k ö ssze fo g laló je le n té se (1 hónapig gyóg ykezelés a la tt voltam , m ásik eg yh ó nap ig pedig sza b a d s á g o n )” . Ez a la tt a z idő a la tt k ile n cven sze r tartott e lő a d á st, százh etvenn yo lc ü lésen vett részt, kilencven cikk et p u b lik ált fo lyó ira to kb a n , ujsá g o k b a n és átnézett, v a la ­ mint m eg válaszo lt kétezerötszázhu szo nö t levelet. És ebben a z évben lá tta k n a p ­ v ilá g o t a lá b b i gyűjtem én yes kö tete i: ,,A könyvtári m unka fe la d a ta i” , „ A könyv­ tári m u n ká ró l” , „1 5 év a p o litech n ika i isko la k iép ítése te ré n ” . „A z új nem zedék kom m unista n e v e lé se ” . „L e v e le zé s a z ú ttö rő kke l", „L e n in i á llá s fo g la lá s o k a kultú ra te rü le té n ” , „L e n in a k ö n yvtárakró l” . N agyon so kat m o nd h atnak a fotók, am elyek m egőrzik szám u n kra Le n in t és c s a lá d ja ta g ja it. V la g yim ir lljic s d o lg o zó szo b ájáb a n K a rl (C h a rle s ) Steinm etznek, a neves e le ktro te ch n iku s-tu d ó sn ak van egy elég n ag ym é retü, s p e c i­ á lis k arto n ra ragaszto tt kép e. A kép a következőképpen jutott a S zo vjet Korm ány a rc h ív u m á b a . 1922. fe b ru á rjá b a n Steinm etz levelet írt V la g yim ir lljic s n e k : „K e d v e s Lenin U ra m ! K iván ok ö nöknek sok sikert és ren d íth etetlenü l hiszem , hogy e lé rik c é lju k a t. Loszev úr O ro szo rszág b a való visszaté ré sé t h aszn álo m fel a rra , hogy k ife je z­ zem Ö n n e k e lra g a d ta tá so m a t azért a b ám u latra m éltó m u n k á já é rt, am elyn ek ered m ényeként O ro szo rszág ily súlyos körülm ények között is szo c iá lis és g a z d a ­ ság i ú jjá sz ü le té sé t é li. Fe ltétle n ü l n ag y sike re k et kell e lé rn iö k. hiszen nem sza b ad m eg en g e d n i, hogy e n agy ügy, am elyet O ro szo rszág m egkezdett ne fe je ző d jé k be. M indig nagyon boldog leszek, ha a te ch n ika és fő ként az e le k tro n ika te ­ rén erőim hez m érten segíteni tudok O ro szo rszá g n a k ú tm u tatásaim m al és ta n á ­ csa im m a l. Az Ö n híve, K a il S tein m etz" 11 Sok időbe telt, még e b ará ti 16 üzenet átkelt a z ó c e á n o n . Lenin konzultált �Steinm etzről G . M. K rzsizsan o vszk ijje l és Ludvig M arte n s-sze l12. Á p rilisb a n V la ­ gyim ir lljic s levelet küld A m e rik á b a , am elyet a z a lá b b i sza va k k a l fe je z b e : „ E ls ő ­ so rb an azt szeretném m eg köszönni, hogy fe la já n lo tta ta n á c s a it, ú tm u ta tása it stb. Tekintettel a rra . hogy S zo vje t-O ro szo rszág és a z Eg yesü lt Á lla m o k közti h iv a ta lo s és törvényesen e lism e rt k ap cso la to k h iá n y a szerfölött m eg nehezíti s z á ­ m unkra és az ön szá m á ra e g y a rá n t a já n la tá n a k g yako rlati kivitelezését, m eg­ e ng ed em , hogy mind az Ö n levelét,m ind a z én vá la szo m a t p u b lik á ljá k a b b a n a rem ényben, hogy ak ko r so ka n , a k ik A m e rik á b a n , vagy az Eg ysült á lla m o k k a l és O ro szo rszá g g a l kereskedelm i egyezm ényben lévő o rszág o kb an se g íten e k Ö nnek (in fo rm á c ió va l, oroszról a n g o lra fo rd ításo kk al stb .) m eg való sítan i a S zo vjet K ö ztá rsasá g se g ítésé re vonatkozó szá n d é k át. Leg szivélyeseb b b ará ti üdvözlettel A z Ö n L e n in je " . És a z a m e rik a i tudós, v a la m in t a Szovjet korm ány vezetője n em csak levelet, hanem fén ykép et is c se ré lte k . Steinm etz fénykép ét hosszú ideig nem sike rü lt m e g találn i és c sa k a közelm últban leltü k meg egy fö ld ra jzi a tla szb a n V . I. Lenin d o lg o zó szo b á já b a n . A fénykép re a je le s túdós az a lá b b ia k a t írta a n g o lu l: „A z új é s jo b b vilá g vezéré n e k, Le n in n e k e lra g a d ta tá s s a l és tisztelettel C h a rle s P. S te in m e tz". D e v a n n a k o lyan fé nykép ek is, am e lye k tö rtén elm ü nk te lje se n m ásik o ld a lá t fe d ik fe l. Lenin szo b á já b a n a z író a sztalo n fe kszik egy kis m eg sárg u lt kép — ra jta Sz. M. B u g yo n n ij, te lje s kato n a i fe lsz e re lé sb e n . A fé n yké p h á tla p já n kék ce ru zá va l a lá ír á s : „L e n in e lv tá rsn a k — B u g yo n n ij, lo va sh ad te st p a ra n c sn o k X I. 28” . Az év h ián yzik és mi sem m it nem tudtunk a rró l, hogy a p o lg árh á b o rú le g e n d á s hőse m ilyen körülm ények között a já n d é k o z ta fé n yké p é t Le n in n e k . F e l­ hívtuk telefo non B ug yo nn ij m a rsa it és m egkértük, jö jjö n be a m úzeum ba. Szem jo n M ih a jlo vics készséggel fo g ad ta in d ítvá n yu n ka t, m ondván, hogy öröm m el lá to g a tja meg Lenin d o lg o zó szo b áját, ah o l több, m int negyven évvel ezelőtt já rt u to ljá ra . Szem jon M ih a jlo vic s m ásn ap meg is érkezett. M ielőtt vá la szo lt vo ln a k é rd é se in kre , be a k a rt m enni V la g yim ir lljic s d o lg o zó szo b á já b a . Észre le ­ hetett v e n n i, hogy B ugyo nn ij iz g u l: h iszen , am i szá m u n kra, a szovjet em b erek m ai nem zedéke szá m á ra tö rtén elem , az az ő é le té n e k szerves része. M esélt Le n in n e l v a ló e lső te lefo n b eszélg e té sü k rő l, aztán ta lá lk o zá su k ró l, itt a Krem l-beli d o lg o zó szo b áb a n . Le n in t m inden é rd e k e lte , — a h ad se re g h a n g u la ta , nem zeti és o sztályö sszetétele, a hadi fe lszere ltség és az e g ye n ru h a e llá tá s . M eg m u tatjuk n eki, mit ta lá ltu n k . Látni kellett vo ln a, hogyan jö tt tűzbe Szem jon M ih ajlo vics. Ő ne e m lékezn e a kép tö rtén e té re ! 1919-ben történt. A szovjet lo vasok bevették Voronyezst, A győzelem tiszte le tére az I. lo vasezred p a ra n c sn o k á t le is fé n yké ­ pezték. A harco so kh o z ekkor érkezett ven d é g sé g b e M ih a il Iva n o vics K a lin y in 13 és G rig o rij Ivan o vics Pjotrovszkij14. Szem jon M ih a jlo vic s m egkérte őket, hogy a d ­ já k á t a képet Le n in n e k a vörös lo vaso k győzelm ein ek e m lé ké re. — G o n d o lh a tta m -e , hogy ezt a képet an n yi év m úlva Len in d o lg o zó szo b á­ já b a n látom viszo n t? — m ondta S z.M .B u g yo n n ij. V la g yim ir lljic s szem élyi kö n yvtáráb an lévő könyveket n ézegetve a láto g ató k g y a k ra n leszn e k fig yelm esek Sz. G la g o l15 m o no g ráfiku s a lb u m á ra , am e lye t a kitűnő szovjet szo b rász Sz. Ty. K onyenkov m u n k á ssá g á n a k szentelt. H a kin yitju k a z alb u m o t, a m argón nyom tatott szöveget ta lá lu n k : „ A N é p ­ biztosok T a n á c s a e ln ö ké n e k , V. I. Le n in n e k a p é ld á n y a ." 2 17 �H og yan került ez az alb um V la g yim ir lljic s kö n yv tá rá b a? Erre a kérdésre m inden bizo nnyal c sa k a szo brász tu d h at v á la s zo ln i. Elm en ­ tünk S ze rg e j Tyim o fejevics Konyenkovhoz. S zo b á já b a n fo gad ott benn ün ket, am e ly nagyon h aso n lít a m úzeum hoz, — itt m inden olyan különös, fa n tá z iá b a illő , a szoba ízlé se s b ú to rzatát m ag a a h á zig a zd a készítette. Szívélyesen ültetett le m inket a fatön k-székekre, am elyek m indegyike m űvészi a lk o tá s. Sze rg e j Tyim o fejevicset kellem esen érin tette, am ikor m eg tud ta, hogy az ő m u n ká sság á ró l szóló alb u m Lenin szem élyi kö n yvtáráb an ta lá lt m egőrzésre. Élvezettel m esélt a m esszire tűnt h u sza s évekrő l, am iko r sike rü lt ta lá lk o z n ia Le ­ n in n e l. 1918-ban m eghívták őt a N épbiztosok T a n á c s a ü lé sé re . Az o rszág ra az é h ­ ség, a p u sztu lá s volt jelle m ző , V lag yim ir lljic s azo n b a n a m o nu m en tális p ro p a ­ g a n d a k érd ésérő l, a szovjet képzőm űvészet fe jlő d é sé n e k ú tja iró l vitázott a szo b­ rászo kkal és az é p ítészek ke l. — M áso dszo r — em lékszik vissza Sz. Ty. Konyenkov - V la g yim ir lljic c s e l a Krem l fa lá n á l lévő e m lé ktáb la a v a tá s á n volt a lk a lm a m b e szé ln i. (A z e m lé k­ tá b lá t Konyenkov készítette. — M. K ., K. M .) V la g yim ir lljic s rögtön m egism ert és ü d vö zölt: ,,M i m ár t a lá lk o z t u n k " ... Ig e n ! - fo lyta tja elg o n d o lko d va S ze rg e j Tyim o fejevics, — úgy tű nik, m intha m indez nem is olyan régen történt vo ln a, hiszen Lenin em lékezetem b en örökké é lő n ek m arad t m eg. M egkérdeztük Sz. Ty. Konyenkovot, hogy mint m űvészre m ilyen h atá st tett Len in . — Szám om ra külö nö sen m egnyerő volt h a ta lm a s, filozófuso kra jellem ző hom lo­ ka, am elyet vöröses h a j keretezett, okos, m élyre ható tekin tete és kicsit iro n iku s, de jó in d u la tú m osolya. Am i pedig G la g o l m o n o g rá fiá já t ille ti, S ze rg e j Tyim o fejevics tő lünk tudta m eg, hogy Lenin Krem l-b eli kö n yvtáráb an v an . — H a én V lag yim ir lljic s n e k ilyen a já n d é k o t szándékoztam voln a a d n i. fe l­ té tle n ü l írtam voln a rá valam i szívélye se t. Igy ezid eig a m o n o g ráfiáb a b erag aszto tt levél tö rténete nem d e r ü lt ki. Ez is elő ttün k á lló fe la d a t. A Lenin Krem l-beli d o lg o zó szo b ájáb a n és la k á s á b a n őrzött dokum entum ok­ n ak c sa k nagyon kis h á n ya d á ró l sikerü lt e m líté s t te n n ünk, és csu p á n n éh án y é rd ekes ta lá lk o zá sró l, am ely m un kánk során g yak ra n elő fo rd u l. M eg vagyunk győződve, hogy még m indig sike rü l v alam i ú ja t ta lá ln i és elm e séln i a z e m b e ­ reknek a n agy Lenin é le té n ek még ism eretlen m o zzanatait. (Fordította: Csongrádi Béla) Jegyzetek 1. Nagyezsda Kosztantyinovna Krupszkaja (1869-1939): V. I. Lenin felesége, a kommu­ nista mozgalom harcosa, kiváló pedagógus. -2Marija lljinyicsna Uljanova (1878-1937): V. I. Lenin húga, a z oroszországi forradalmi mozgalom aktív résztvevőinek egyike. 3Anna lljinyicsna Uljanova-Jelizarova (1864-1941): V. I. Lenin nővére, forradalmár, ujságíró, több Leninről szóló visszaemlékezés szerzője. 4Rudolf Hilferding (1877-1941): a német szociál­ demokrácia és a II. Internacionálé egyik vezetője és teoretikusa. Magyar nyelven is meg­ jelent fő művében, ,,A finánctőké” -ben elsősorban a bank- és az ipari tőke közötti kap­ csolat új formáit elemezte. 5Oroszul - Lenin Ö sszes Művei 49. kötet 182. 1. Magyarul - 18 �Lenin: Művészetről, irodalomról. Bp. 1966. Kossuth K. 323. 1. 6A. Sz. Dargomüzsszkij (1813-1869): orosz zeneszerző, a zenei kritikai realizmus első nagy képviselője. Különös figyelmet fordított az orosz népi motívumokra. 7Olga lljin icsna Uljanova: V. I. Lenin húga 8l. I. Szkvorcov-Sztyepanov (1870-1928): irodalmár, történész, közgazdász. 9G. M. Krizsizsanovszkij (1872-1959): a forradalmi mozgalom legrégibb harcosainak egyike, energeti­ kus-tudós, akadémikus. 10M. J. Kolcov (1898-1942): szovjet-orosz író, zsurnaliszta. 11Oro­ szul; ,,Levelek Vlagyimir lljics Leninnek külföldről” 12L. K. Martens (1875-1948): szovjet tudós, különösen a gépgyártás és a hőtechnika terén ért el kiemelkedő eredményeket. Sok jelentős poziciót töltött be a munkásmozgalomban is. 13M. I. Kalinyin (1875-1946): szovjet államférfi, a Szovjetúnió Kommunista Pártjának egyik vezetője. 14G. I. Pjotrovszkij (1878-): forradalmár, az 1917-es forradalom után Belügyi Népbiztos. 15Sz. Glagol (1855—1920): képzőművész, műtörténész, színházi kritikus. LEONYID MARTINOV Lenin Hol van Lenin? Hol? a mauzóleumban, és az érmeken ,és a csillagon. Hol van Lenin? Ismét jubileum v a n ... De maga Lenin? Merre van vajon? Hol van Lenin? Ott áll a könyvespolcon. Ott áll — de éppen ő nem az, aki a könyvtárak félhomályában zordon mozdulatlanságában tud állani! Hol van Lenin? A késő óra kába álomba hív, tétlenség csődje vár, de hirtelen Lenin pillant szobánkba: — Talán minden kérdés megoldva már? Hol van Lenin? Ez: dolgozószobája a Kremlben. Ez meg: ahol lakott. Hol van Lenin? Ahol földünk sorsáról a népek döntenek, ő ott van. Ott. Radó György fordítása 19 �Végh Miklós Leninhez Már közülünk, kik a völgyek ölére szorultan, a bimbós hajnali fényben dühös darazsakként nap mint nap utcára rajzunk, kevesen állhatta k szemtől-szembe Veled. Embernek születettek sorsát hordva, Te is kezet nyújtottál az elmúlásnak. Mi itt most mindennapi életet élünk: születünk, megharcoljuk kis harcainkat, nyugtalan álom ég a szemünkön, másszagú földekről riadó hír mar füleinkbe, öntudat s céljutalom hajszol előre, bőgnek a gépek fürge kezünkben, a sokkönyökű tereken otthoni gondok vértolulását hordjuk ereinkben, mert a sok is kevés, amit eddig tettünk. Egyszerű voltál, szépszavú-csöndes, konokon bátor, messzetekintő. Mikroszkopikus szemcsékre bomlott, megigazult és újrarendeződött fényedben szellem és anyag. Lépted mértékét milliók követték, világok vonulnak utadon, mit hajdan kijelöltél. De nem lehet, hogy minden gondjainkkal Tehozzád fussunk, apró ügyeinkben Tőled reméljünk útbaigazítást, és nem lehet, hogy minden szavadban kis életünk szebb tervrajzát kutassuk, morzsa-tevésünk igazolását. Itt élsz közöttünk: ezerszám állanak asztalaink sarkán mellszobraid, képek, jelmondatok idéznek közénk örökre, vásznak, könyvlapok. Kérünk, mi, hozzád méltónak lenni törekvők: maradj közöttünk és ne engedd, hogy egymásrarakódó évek lényeged elbástyázzák, síkosra sikálják elveidet. 20 �tömjénezzék emberi-szódat. Addig hagyd nékünk csak emelni a tisztelet márvány obeliszkjén magadat, míg nyujtózó emberi vággyal elérünk, míg szeretetünk körülsimogathat. Engedd, hogy olvashatva tekintetedben, mindig tudjuk: anya szült sanyarú emberi létre, mindent-látóvá emberi hittel cserepedtél, harcodban emberi bátorság vezetett, s nem akarod a szentek glóriáját, Mindenhatóvá nem tettek az évek. • Már közülünk, kik a völgyek ölére szorulta n, a bimbós hajnali fényben dühös darazsakként nap mint nap utcára rajzunk, kevesen állhattak szemtől-szembe Veled. Mi itt most mindennapi életet élünk: születünk, megharcoljuk kis harcainkat. Lenézve ránk ezernyi másod, látod, ki vagy nekünk száz év után: mondd, hogy csak ennyit volt vágyad elérni, hogy eddig, s ne tovább, mert így maradhatsz meg minékünk, bennünk, értünk, tevőkért, élőnek, igaznak. Boros Sándor Lenin a kulturális forradalom objektív szükségszerűségéről A szo c ia lista tá rsa d alo m k ia la k ítá s a és fe jlő d é se so rán érvé n yesü lő új tör­ vén yszerűségek elm életi ele m zé se Lenin tudom ányos te véken ység ének kiem elkedő jelentő ség ű eredm énye - am ely lehetővé tette az S zK P és m ás kom m unista p á r­ tok szá m á ra , hogy az o b jektív történelm i szü ksé g sze rű sé g e k ism eretében szervez­ zék és irá n y ítsá k a m un káso sztály és a dolgozó nép h a rc á t — s ezzel a z építő m un­ ka sike re in e k egyik a la p ve tő tényező jévé vált. A po litikai és a g a z d a sá g i é le t területén kibontakozó új fo lyam ato k e lem zé­ sével együtt Lenin nagy figyelm et szentel a szellem i éle t, a k u ltu ra fo rrad alm i á ta la k u lá s á n a k . M arx és Eng els a tudo m ányo s kom m unizm us elm életét m eg alap o zva a k u ltú rá ra vonatko zó an a rra a következtetésre juto ttak, hogy a k ap italizm u sb ó l a szo cializm u sb a való átm en et so rán e lke rü lh e te tlen „ a z em b erek töm eges m eg­ v á lto zta tá s a ” a bekövetkező p o litik ai és g a z d a sá g i á ta la k u lá s t a la já n . 21 �Különböző m űveikben e g ya rá n t az a nézet tükröződik, hogy a k a p ita lizm u s­ ból a kom m unizm usba való átm en et id ő sza k á b a n a k u ltu rá lis á ta la k u lá s fő ir á ­ nya, c é lja , lén yege — a tá rsa d a lo m ta g ja in a k m in d e n o ld a lú an fe jle tt em b erré v a ­ ló á ta la k u lá s a . A tudom ányos kom m unizm us m eg alap o zó in a k következtetéseit a jö vő beni ku ltu rá lis á ta la k u lá s ra vonatko zó an a N O S z F után a Szo vje tu n ió b an k ib o n tako ­ zott k u ltu rá lis fe jlő d é s ig azo lta . A N O S z F győzelm e következtében m eg indult tá rsa d a lm i á ta la k u lá s g yak o r­ la ta a zo n b a n szám os új p ro b lém át vetett fe l, a m e lyn ek elm életi m eg o ld ása és szervezeti m eg va ló sítá sa az új kultú ra k ia la k u lá s á n a k következm ényévé vált. A g y ak o rlat ta la já n a kultú ra fo rrad alm i á ta la k u lá s á ra vonatkozó á lta lá n o s tételek szü kség szerűen ko n kre tizáló d tak és új tételekkel g a zd a g o d ta k . C s a k a g yako rlati m eg való sítás so rán tá ru lt fe l a kultú ra á ta la k u lá s á n a k e g é sz b o n y o lu ltság a , m in­ den n eh ézség e, a szo cia lista é p ítés m ás fo lya m a ta iv a l való kölcsö nö s ö ssze fü g ­ g ése, rajzo ló d tak ki az új kultú ra k ia la k u lá s á n a k tö rvényszerű ség ei, je lle m ző vo ­ n á s a i, m utatkozott meg e fo lyam a t te lje s konkrét g a z d a g s á g a . Ezért a Szovjetúnió ta p a s z ta la ta az új kultú ra k ia la k u lá s a terén világ tö rtén elm i je le n tő s é g ű : a Szo vje tú n ió b an m egkezdődött építő m u n káb an n yilv á n u lta k meg elő szö r a v a ló ­ sá g b a n a k u ltu rá lis á ta la k u lá s á lta lá n o s tö rvé n ysze rű sé g ei, ez a ta p a s z ta la t te t­ te lehetővé és szü kség essé a koráb b i tételek to váb b fe jle sztésé t, a k u ltu rá lis fo rra ­ dalom összefügg ő e lm é letén ek k id o lg o zá sát. Ezt a fe la d a to t a győztes o ro szo r­ szági p ro le tárfo rra d alo m és a szo c ia lista é p ítés vezető és irán yító e re je : a SzK P és a n n a k vezére Lenin oldotta meg. A „k u ltu rá lis fo rra d a lo m ” k a te g ó riá já t, m int az átm en et k u ltu rá lis á t a la k u ­ lá s á n a k egészét ö ssze fo g laló és tükröző k a te g ó riá t Lenin dolgozta ki és töltötte meg konkrét ta rta lo m m al. E fe la d a t ú jsze rű sé g é re , alkotó m eg kö zelítésén ek szü k­ sé g essé g é re Lenin m ár a szo c ia lista ép ítőm u nka le g e le jé n fe lh ívta a fig ye lm et: „E rrő l a kérdésről írt sok szo c ia lista , de nem em lékszem egyetlen egy olyan szo­ c ia lis tá n a k egyetlen egy olyan vélem én yére sem , am ely az e ljö ven d ő szo c ia lista tá rsa d alo m m a l k a p cso la tb a n rám u tatn a a rra , hogy m ilyen konkrét g yako rlati n eh ézség ekkel ta lá lja m ag át szem be a h ata lo m ra jutott m un kásosztály, am iko r azt a fe la d a to t tűzi ki m aga e lé , hogy a kap italizm u s á lta l g a zd a g o n fe lh a lm o ­ zott kultú rát, tu d ást és te ch n iká t, am elyre nekünk tö rtén elm ileg e lk e rü lh e te tle n ü l szü kségü nk van , te lje s eg észéb en a k ap italizm u s fegyveréből a szo cializm u s fe g y­ verévé válto zta ssa . . . G y a k o rla tila g fogtunk hozzá az eddig e lvo ntan , elm é letile g kitűzött fe la d a ­ tok m e g va ló sítá sá h o z.” (1) Ebből a helyzetből következik a k u ltú rfo rrad alo m len in i m eg kö zelítésén ek az a jellem ző v o n á sa , hogy a kérd éseket n em csak elvont — elm életi vo n atko zá sb an v iz s g á lja , mint a jövő p ersp ektíváit, hanem úgy is, m int a győztes szo cialista fo rrad alo m ta la já n m eg oldand ó g yak o rlati fe la d a to k a t: a g yako rlati in tézked ések k id o lg o zása és a k u ltu rá lis á ta la k u lá s tö rvényszerű ség ein ek elm életi fe ltá rá s a szorosan összefon ó dik. Ennek m egfelelően m élyebb m eg alap o zá st nyert a kulturfo rrad alo m és a tá rsa d alo m m ás területein végbem enő á ta la k u lá s kölcsönös k a p c so la ta , k ö lc sö n h a tá sa , konkrét kid olgo zást nyernek a k u ltu rá lis á ta la k u lá s ú tja i, m ódszerei. A kom m unizm usba való átm en et k u ltu rá lis á ta la k u lá s á n a k lényegét, irá n y á t, végső c é ljá t illető en a k u ltú rfo rrad alo m len ini e lm élete te lje s m értékben a m arxi ko n cep ció ra é p ü l, megőrzi és fo lyta tja a n n a k ala p ve tő v o n a lá t. A cél — a töme- 22 �gek ö ntevékenység e, m inden em b er alkotó a k tiv itá sa a tá rsa d a lm i viszonyok fo r­ m á lá s á n a k , a m u n ká n a k, az irá n y ítá sn a k a te rü letén , m ert c sa k e zá lta l biztosít­ ható a tá rsa d a lm i h a la d á s m eg g yo rsítása. A töm egek k u ltú rá ja - k ép esség eik, ism ereteik, készség eik m in d e n o ld a lú k ife jlő d é se — az öntevékenység, a z alkotó a k tiv itá s fe lté te le , fo rrá s a . Lenin elm életi m u n káib an és nyilváno s szerep lései és szervező m u n k á já b a n m indig következetesen érvényesítette azt a fe lism e ré st, hogy a tá rsa d a lm i h a la d á s m eg g yo rsításán ak a la p ja a dolgozó töm egekben szu nn yad ó alkotó e n e rg iá k fe lé b re szté se . U g y a n a k k o r azt is h an g sú lyo zta, hogy ezek az e n e rg iá k c sa k ak ko r kép esek alkotó fe la d a to k m e g o ld á sá ra , ha az em ­ beriség tö rtén elm ileg felhalm o zo tt erő in e k és k ép e sség ein ek , a b irto káb an m ű­ ködnek. A történelm i fe la d a t a győztes p ro le tárfo rra d alo m ta la já n te h á t a tá r ­ sad alm i h a la d á s két h a ta lm a s fo rrá s á n a k — a töm egek e n e rg iá in a k és a k u ltú ­ ráb an felhalm o zo tt em beri erő knek — az ö ssze k a p cso lá sá v a l bizto sítan i a kom ­ m unizm us fe lé való gyorsütem ű e lő re h a la d á s t. Fig yelem re m éltó, hogy ez a g o n d o la t a N O S zF-t követő hetekben és h ó n a ­ pokban Lenin b eszé d e in e k és cikk e in e k egyik á lla n d ó visszaté rő m otívum a. ,,A szo cializm u st nem leh et fe lü lrő l jövő ren d eletekkel m egterem teni. A szo­ cializm u s szellem étől távol á ll a h iv a ta lo s b ü ro kratiku s g é p ie s s é g ; az e le ve n , az alkotó szo cializm u s m ag u kn ak a n ép töm egeknek a lk o t á s a ,. . . A töm egek eleven a lk o tó e re je — ez a z új tá rsa d a lo m döntő té n y e ző je .” (2 ) h an g súlyo zza a z Ö sszoroszországi Központi V é g re h a jtó Bizottság 1917. novem ber 4-i ü lé sé n . U g y a n ­ akkor még novem ber fo lyam án in tézked ik, hogy a P étervári N yilván o s Könyvtár m u n k á já b a n ala p ve tő válto zta tá so k a t e szkö zö ljen e k, biztosítva a m űveltség e legfőbb fo rrá s á n a k m eg nyitását a dolgozók előtt. Az u ta sítá s bevezető m ondata rám utat a m űvelődési intézked ések tá g a b b tá rsa d a lm i ö ssze fü g g é se ire : „A h h o z, hogy é rtelm ese n , tu d ato sa n és sikeresen veh essü nk részt a fo rra d a lo m b a n , ta n u ln i k e ll.” (3 ) 1917 d ecem b e réb e n , a szo vjeth atalom m e g szilá rd ítá sá é rt folyó kiélezett po­ litik a i h a rc közepette Lenin cikk et írt „ H ogyan szervezzük a ve rse n yt?” cím m el, hogy a p árt és a m un káso sztály figyelm ét a fo rrad alo m elő tt á lló olyan új fe la ­ d ato kra fo rd ítsa, mint a dolgozók ö ntevékenység én ek, kezdem ényező készségének, az új tá rsa d a lo m ép ítésé b e n m egnyilatkozó a k tiv itá s á n a k k ib o n tak o zta tása a versenyb en , teh e tsé g e s m unkások és p araszto k vezető m un kakö rö kbe való k ie ­ m elése. A szo c ia lista fo rrad alo m é le te re jé t, leg yő zh etetlenség ét a b b a n lá t ja , hogy ,,egy ú j é le t önálló terem tésén ek ú tjá ra vezeti a d o lg o zó kat” (4 ), hogy a történelem ben elő szö r teszi lehetővé, „h o g y való b an a d o lg ozó k tö bbségét von­ ják be az o lyan m u n ká b a, ah o l m eg m u ta tjá k , hogy mit tu d n ak, ah o l k ife jle szt­ hetik kép e sség eiket, ah o l m e g n y ilv án u lh atn ak azo k a te h e tsé g e k, am e lye k a n épben , e frissen buzogó fo rrá sb a n m e g va n n a k ." (5 ) A v e rse n y szervezésén ek fe la d a ta — a dolgozók ö n tevéken ység én ek, alkotó a k tiv itá s á n a k k ib o n tak o zta tása, m elynek egyik b izto sítékát a m un káso kn ak a m ű­ velő dés területén tanú síto tt igyekezete je le n ti, a n n a k fe lism e ré se, hogy a fe la d a t m eg o ld á sáh o z szükségük van a tu d á sra . 1918 ta va szá n — a szo vjeth atalom építő fe la d a ta it fe lvázo lva — Lenin a szo­ c ia lista fo rrad alo m egyik sp e cifik u s v o n á sa ké n t jelle m zi a le g szé le se b b dolgozó töm egek ö ntevékenység én ek ig énylését. 23 �„A z ilyen fo rra d a lm a t c sa k a lako ssá g tö b b ség ének, m indenek előtt a d o l­ gozók tö b b ség ének ö n á lló történelm i alkotó m u n ká ja v a ló síth a tja meg sike ­ re se n ." (6 ) Az ala p ve tő g a zd a sá g i fe la d a to t a m unka te rm elékenység én ek em eléséb en je lö lve meg Lenin rám utat, hogy ez a töm egek m űveltségi és k u ltu rá lis szín vo n a ­ lá n a k em elését, az új m unkafegyelem m e g szilá rd u lá sá t, a m unkáho z v a ló új vi­ szony k ia la k u lá s á t fe ltétele zi. A g a zd a sá g i fe la d a to k c sa k a korszerű tudo m ány és te ch n ika v ív m á n ya in a k t a ­ la já n o ldható k m eg. A dolgozók alkotó részvétele a term elési fe la d a to k m eg o ld á­ sá b a n a kap italizm u sb an k ia la k u lt k u ltú rá ju k gyökeres á ta la k ítá s á t követeli. A p árt m ásodik p ro g ra m já n a k tervezetén d o lgo zva, am e ly a győztes p ro le tárfo r­ rad alo m ta la já ró l határo zza meg a p árt cé lk itű zése it, Lenin ja v a s o lja , hogy fo g ­ la ljá k prog ram ba a dolgozók ö ntevékenység én ek m ind en irán yú n ö velésének fe la ­ d a tá t. M ég u g ya n a b b an a részben kife jezést nyert azo n b a n a z is, hogy a p ro g ­ ram b an m eg jelö lt cé lkitű zése k e lé ré se „m e g kö ve te li, hogy kitartó m un kával fe l­ vilá g o sítsu k a töm egeket és em eljük ku ltu rá lis szín v o n a lu k a t” .(7) Lenin fo rrad alo m utáni m u n ká sság a arró l tan ú sko d ik, hogy a dolgozók öntevéken ység ének k ib o n tak o zta tását az átm en et igen fontos tö rvényszerű ség én ek tartotta és m indenkép p en ösztönözte. S zá m á ra azo n b a n vilá g o s volt, hogy a dolgozók leg szé le se b b töm egei, m inden egyes m unkás és p ara szt a k a p ita liz ­ m usban nem fejleszth eti ki m ag á b an az alkotó aktivitásh o z szü kséges tu d ást, k é ­ pesség eket, ö ntudatot. Ezért m iután a fo rrad alo m ledöntötte a dolgozók ö nte­ vék enység ének külső k o rláta it - a burzsoá á lla m o t és a term előeszközök m a­ g á n tu la jd o n á t - az alkotó a k tiv itá s belső e lő fe lté te le in e k m eg terem tése: a d o l­ gozók k u ltú rá já n a k m egterem tése v á lik h a la szth a ta tla n fe la d a ttá . A töm egek alkotó tevéken ység ének kib o n tak o zta tása ezért kap cso ló d ik öszsze öntudatuk és m űveltségük szín v o n a lá n a k e m e lé sé vel, a ta n u lá s s a l. Ez a ta ­ n u lá s nem red u káló d ik a hagyom ányos k u ltu rá lis fe lvilág o sító m unka k ereteire, hanem m a g á n a k a fo rrad alm i á ta la k ító tevéken ység n ek a fo lya m a tá b a n tö rté­ nik, ez a tevékenység az a la p ja a régi e lő íté lete k és közöm bösség lekü zd é sén e k, új e n e rg iá k , ta p a szta la to k , kép esség ek kele tke zé sé n e k. A lak o ssá g töm egei ku l­ tu rá lis fe le m e lk e d é sé n e k ezt az ú tjá t a fo rrad alo m a la k íto tta ki, ezért a régi b u r­ zsoá „m ű ve lő d é s” szakem b erei ezt kép telenek m eg látni és a fo rra d a lo m b a n a kultúra p u sztu lá sát, nem pedig új kultú ra szü letését lá tjá k . A dolgozók tö m eg ein ek m űveltségi szín vo n a la és az új tá rsa d alo m é p íté sé ­ ben tőlük ig ényelt ö ntevékenység közötti e lle n tm o n d ás az egész á ta la k u lá s le g ­ lén yeg eseb b kérdését veti fe l. Eg yré szrő l: az új tá rs a d a lm a t m aguk a dolgozó töm egek hozzák létre, a k ikn e k az alko tó m u n ká ja c sa k a m űveltség, az ö ntudat, az öntevékenységre való képesség m eg felelő fe jle ttsé g e m ellett lehet ered m ényes. M á sré sz rő l: a kap italizm u s sohasem b izto sítja az elnyom ottak e g é sz tö m eg ének a tudo m ány és te ch n ika szín vo n a lá v a l ö sszh a n g b an lévő, a tá rsa d a lm i fo ly a m a ­ tok m eg értéséhez, a h o zzáju k v a ló kritikus viszony k ia la k ítá s á h o z szükséges m űveltséget. M inden illú zió , am ely a tőkés tá rsa d a lm o n belü li k u ltu rá lis nevelődés leh ető ség eit fe ln a g y ítja , tú lé rté ke li, csak ak a d á lyo zza a m un kásosztályt tö r­ ténelm i fe la d a tá n a k te lje síté sé b e n . A való sá g o s m eg oldást Lenin m utatta meg a z z a l, hogy fe ltá rta a töm egek és a z é lc s a p a t szerepét a fo rrad alm i á ta la k u lá s b a n és a z új tá rsa d a lo m építésé- 24 �ben. A m un kásosztály p á rtja , a „ f o r ra d a lm i kise b b sé g ” má r a kap italizm u sb an képes fe lem e lke d n i a történelm i fe la d a to k á lta l kíván t k u ltu rá lis, ö ntudati szin t­ re, képes áttekin ten i és kritiku san é rtékeln i a kor, az osztályviszonyok, az o sztá ly­ h a rc ö ssze fü g g ése it, e ls a já títa n i a tudom ányok és a kultú ra m ás e le m e in e k le g ­ főbb ered m ényeit. A leg szé le se b b töm egek aktív csele kvé sét a fo rra d a lo m b a n és az új tá rsa d a lo m é p ítése során ez a „p a ra n c s n o k i k a r” készíti elő és irá n y ítja a korszerű kultú ra e re d m én yeire tá m a szk o d va . A p árt vezetésével vívott fo rrad alm i tö m eg harc ered m ényeként m eg változnak a h atalm i és tu lajd o n viszo n yo k — le h e ­ tőség nyílik v alam e n n yi dolgozó b e vo n á sá ra a z új tá rsa d alo m a lk o tá s á b a , ir á ­ n y ítá sá b a . Ezen a fo rrad alo m á lta l létrehozott új ta la jo n v á lik lehetővé é s szü k­ ségszerűvé az egész tömeg m űveltségi s zín vo n a lá n a k , ö n tu d a tá n a k gyökeres á t­ a la k ítá s a . az é lc s a p a t szín vo n a láh o z való közelítése, m ajd a n n a k e lé ré se . A kor­ szerű m űveltség b irto káb an képes a tá rsa d a lo m m inden ta g ja alko tó módon résztvenni a tá rsa d alo m előtt á lló fe la d a to k m e g o ld á sá b a n . A tá rsa d a lm i és a k u ltu rá lis á ta la k u lá s ö ssze fü g g ésé n e k len in i é rtelm ezése gyökeresen kölönbözött a n yu g at—e u ró p ai szo ciáld e m o k ra ta p árto kb an e lterjed t revizio nista fe lfo g ástó l, am ely ab b ó l k iin d u lv a , hogy a szo cializm u s m űvelt és sza b ad em b erek tá rs a d a l­ m a, am elyben a tá rsa d alo m m inden ta g ja alko tó módon vesz részt a közös fe la ­ dato k m e g o ld á sá b a n , a rra a következtetésre jutott, hogy a szo cializm u sb a való átm en et csa k akko r leh e tség es, ha a m un káso sztály tömegeiben m ár a k a p i­ talizm u sb an k ia la k u lt egy „m e g h atá ro zo tt k u ltu rá lis szín vo n a l” . A szo cializm u s á l­ tal igényelt k u ltu rá lis fe jlettség és a k ap italizm u sb an e lért té n yleg es szín vo nal ab sztrakt sze m b e á llítá sa a konkrét történelm i körülm ények figyelm en kívül h a g y á ­ sá v a l (e lső so rb an a p ro le tá riá tu s k ap italizm u sb e li létfelté te lei, a z u ralko d ó ku l­ túra burzsoá je lle g e , to váb b á a p ro le tá riá tu s o sztá ly h a rc a és fo rra d a lm i p á rtjá ­ n ak sze rep e ) gyökeresen h ib á s és a m un káso sztály a la p ve tő é rd e k e it ta g a d ó p o litikai irá n yvo n al „m e g a la p o z á s á t” szo lg á lta . H a a szo cializm u sb a való átm e ­ net ala p ve tő fe ltétele a töm egek „k u ltu rá lis é re ttsé q e ” , akko r a szo cializm u sé rt folyó h a rc központi fe la d a ta a töm egek k u ltú rá lis fe lv ilá g o s ítá s a , n evelése a kap italizm uson belül, nem pedig a kap italizm u s m eg dö ntésére irá n yu ló o sztá lyh a rc szervezése. A „k u ltú rá lis é re ttsé g ” e lm élete lén yegéb en a kap italizm u s fe n n m a ra ­ d á sá t segítette elő a z á lta l, hogy g á to lta a kap italizm u s m eg döntésére irá n yu ló p ro le tár o sztá ly h a rc k ib o n tak o zásá t. Lenin lele p lezve a „k u ltu rá lis é re ttsé g ” e l­ m életének o p p o rtu n ista lén yegét rám utatott, hogy a kap italizm u s keretein b e ­ lül a m un káso sztály és a dolgozó töm egek szá m á ra lehetetlen e lé rn i a szo c ia liz­ m ushoz szü kség es k u ltu rá lis szín vo n a lat. K au tsky o p p o rtu n ista, a burzsoá d e m o k ráciát id e a liz á ló n ézeteivel vitatko z­ va m utat rá L e n in : „N e m lehet egyen lő ség a kizsákm ányo lo k között — a k ik nem ­ zedékek hosszú so rán á t k iv álta k mind képzettség ük, mind g a zd a g életm ó d juk és já rta s s á g u k révén — és a k izsákm án yo ltak között, a k ik n e k töm ege még a legh a la d o tta b b és leg d e m o k ra tiku sab b burzsoá k ö ztársaság o k b an is elnyom ott, e l­ m arado tt, tu d a tla n , m egfélem lített és szé tfo rg ácso lt." (8 ) Ennek a helyzetnek a m egszüntetése c s a k a b u rzso á zia p o litik a i, g a zd a sá g i és id e o ló g iai u ra lm á n a k fe lsz á m o lá sá v a l leh e tség es. Az á ta la k u lá s nem a „ k u l­ tú rá lis szín vo nalon kezdődik, hanem a h atalom és a tu lajd o n fo rrad alm i m eg­ v á lto zta tá sá va l, s e zá lta l a k u ltú rá lis á ta la k u lá s e lő fe lté te le in e k m eg terem té­ sével. 25 �,,H a a szo cializm u s m egterem téséhez m eg határozott k u ltu rá lis szín vo n a lra van szükség . . . - írja Lenin Szu hano v o p p o rtu n ista n ézeteivel p o lem izálva — a k ko r m iért nem szab ad nekünk azza l kezdeni, hogy elő b b fo rrad alm i úton ki­ vívjuk a m eghatározott szín vo nal e lő fe lté te le it."(9 ) Az á t a la k u lá s len ini ko n cep ció ja szerin t a töm egek „k u ltu rá lis é re ttsé g e ” nem elen g e d h e te tle n fe ltétele a szo cializm u sra való átm en etnek. H a fo rrad alm i v á lsá g érik meg és a m u n káso sztályn ak van szervezett é lc s a p a ta , am ely képes a töm egeket a kap italizm u s m eg dö ntésére le lk e síte n i, szervezni és vezetni, ak ko r a szo cializm u s felé való e lő re h a la d á s biztosított. Ez nem je le n ti a m un kásosztály és a dolgozó töm egek k u ltu rá lis erői je le n tő sé g é n e k le b e csü lé sé t az új tá rs a d a ­ lom é p íté sé b e n , e lle n k e ző le g , ezek szü ség szerű ség éb ő l ind ul ki, de ezen erők k ia la k u lá s á t csa k a győztes p ro le tárfo rra d alo m t a la já n , a m un káso sztály kom m u­ nista p á rtjá n a k vezetésével ta rtja leh e tség esn ek . Ez az egyetlen re á lis út a d o l­ gozók és az igazi kultúra k ap italizm u sb an k ia la k u lt e lid e g e n e d é sé n e k le k ü zd é sé ­ hez, a tá rsa d alo m m inden ta g ja szá m á ra az alkotó m u n káb an való aktív rész­ vételhez szü kség es k u ltu rá lis fe jlettség e lé ré sé h e z. Lenin ism ételten h a n g sú lyo z­ za , hogy ez a cél nem érhető el rövid idő a la tt, m eg va ló sítá sá h o z „e g é s z fo rra ­ d a lo m ra , a nagy néptöm egek k u ltu rá lis fe jlő d é sé n e k egész id ő sza k á ra van szü k­ ség . . . Külön történelm i korszak lesz ez, s nem é rh e tjü k el c é lu n k a t, ha nem fu t­ ju k be ezt a történelm i ko rsza ko t."(1 0 ) Az egész történelm i korszak végső c é ljá t Lenin a tá rsa d a lo m o sztályo kra t a ­ g o zó d á sá n a k m eg szüntetéséb en, a tá rsa d a lo m m inden ta g ja jó lé té n e k és m in­ d e n o ld a lú fe jlő d é sé n e k b izto sításá b an h atáro zza meg. Az egész á ta la k u lá s tá vla ti c é ljá t, lényegi te n d e n c iá já t a b b a n lá tja , hogy v a ló sá g g á válik az átm en et az em b erek szakm ai ko rláto ltság átó l, e g y o ld a lú s á g á ­ tól, a ,, részeg yéntő l’' „ a r r a , hogy” minden irányban fejlett és minden irányban iskolázott em b ereket, o lyan em b erek n e ve lje n e k, ta n íts a n a k és képezzen ek ki, a k ik mindenhez érten ek. A kom m unizm us e ffe lé a cél fe lé h a la d , e ffe lé a cél fe lé kell h a la d n ia és el is fogja érni ezt a célt, de sok-sok év m úlva. H a v a la k i ma kisérletet tesz a rra , hogy g y a k o rla tila g e lé b e vág jo n a te lje se n kifejlődött, te lje ­ sen m eg szilá rd u lt és k ia la k u lt, te lje se n kibontakozott és m egérett kom m unizm us e jö vend ő e red m ényein ek, ak ko r ez an n yi, m intha egy n égyéves g yereket a k a rn a felső b b m ate m atikára ta n íta n i."(1 1 ) T e lje s m értékben m egőrizve te h á t a m arxi kon cepció t a kom m unizm usba v a ­ ló átm en et k u ltu rá lis á ta la k u lá s á n a k végső c é ljá ra és lén yeg ére von atko zó an , és összevetve ezeket a k ap italizm u sb an e lé rt tényleg es k u ltú rá lis fe jle ttsé g g e l, Le ­ nin kim u tatja e cé lo k a z o n n a li re a liz á lá s á n a k le h e te tlen ség ét, rám utat, hogy m eg való sításu kh o z egész történelm i korszak szü kség es, am elyn ek első sza ka sza a p ro le tárfo rra d alo m győzelm eivel m egkezdődött. A k u ltu rá lis á ta la k u lá s elm élete n á la nem a tá vla ti célo k a b sztra kt v iz s g á la ta , hanem a té nyleg esen m egindult fo lyam at elem zése, tö rvényszerű ség ein ek fe ltá rá s a , Az a fe la d a t, hogy fe ltá rju k a p ersp ektiviku s célo k g yako rlati r e a liz á lá s á n a k m ech an izm usát, m ert — am in t erre Lenin rám utatott — ezt a m unkát a szo c ia lista elm élet még nem végezte e l. A té nyleg es történelm i á ta la k u lá s ta la já n te lje se b b e n és ko n krétab b an táru l fel a kultú rfo rrad alo m o b jektív szü ksé g sze rű sé g e , m int a szo c ia lista fo rrad alo m előtt á lló g a zd a sá g i és p o litikai fe la d a to k m e g o ld á sán ak fe ltétele . A kom m unizm usnak m eg felelő an yag i-m ű szaki b ázis lé tre h o zá sa , a n é p g a zd a sá g v alam e n n yi á g á n a k a leg m o derneb b te ch n ika a la p já ra való h elyezése, a terme- 26 �lési fo lyam at e g é szén e k a m odern tudom ányok a la p já n való m eg szervezése, a term elékenység k a p ita lizm u sn á l m ag a sa b b szín v o n a lá n a k e lé ré se — a po litikai h atalom m e g ra g a d á sa után kerül a tá rsa d a lm i á ta la k u lá s n a p ire n d jé re . M in d e ­ zek gyökeresen válto zá st követelnek a term előerő szem élyi té n ye ző jé b e n , a köz­ vetlen term elők k u ltú rá já b a n is. Fokozott erővel je le n tke ze tt ez a szü ksé g le t Szovje t-O ro szo rszá g b a n , ah o l a term elés te ch n ika i b á z isá n a k és a m unkások és p a ­ rasztok képzettség én ek szin vo n a la még a n yu g at-eu ró p ai tőkés o rszág o k színvo ­ n alátó l is e lm a ra d t. A term elési fe la d a to k g yako rlati m eg o ld ása m egköveteli a dolgozók új m un kafeg yelm én ek, a m unkához v a ló új viszo n yá n a k k ia la k ítá s á t is. Ez é vszáza d o s tra d íc ió k , e lő itéletek, p szich ikus b e id eg ző d ések m eg válto ztatását, a m unka új ö sztö nzésének k ia la k ítá s á t teszi szü ksé g e ssé. A term elési eszközök tá rsa d a lm i tu la jd o n b a vételével te lje se n új helyzet á llt e lő : a kizsákm ányolo k szá m á ra végzett m unka helyett a m unkások és p araszto k a tö rtén elem ben e lő ­ ször kezdtek el s a já t m ag u kra és s a já t tá rsa d a lm u k ra d o lg o zn i. Ez a z új helyzet azo n b a n nem tükröződik a z o n n a l és au to m atik u san a töm egek m unkához való viszo n yáb an . M eg nehezíti ezt a szokásokon és e lő íté lete ken kívül a z is, hogy a közvetlen term elő kn ek a m un kával v a ló belső a z o n o su lá sa szám os m ás tén yező ­ től is fü g g , mint pl. a m unka te ch n ik a i-te ch n o ló g ia i körülm ényei, a m unka je lle ­ ge, a m unka szervezete stb. am elyek nem válto zn ak meg a z o n n a l a p o litikai for­ d u la t u tán . A term előeszközök szo c ia lista tu la jd o n á n a k ta la já n k ia la k u ló m unkafegyelem ről a z első ta p a szta la to k a Szo vje tu n ió b an születtek, a szovjet kom m u­ n istá kn a k kellett ezt a fe la d a to t elő szö r m eg o ld an iu k. Ezért kisérte Lenin olyan nagy figyelem m el a z „e m b e re k á t a la k u lá s á n a k ” ezt az o ld a lá t, kezdem ényezte ő m aga a szo c ia lista versenyt, mint a m unka új ösztö nzésének egyik fo rm á já t és üdvözölte a m un káso kn ak a szubbotnyikok szervezésére irá n yu ló kezdem énye­ zését, mert ebben a m unkához v a ló viszonyb an bekövetkező fo rd u la t c s irá já t lá tta . A m ező g azd aság i term elés m odern te ch n ika i a la p o k ra h elyezése, a m ezőgazdaság i m unka m ag as term e léke n ysé g é n ek b izto sítása , a falu si lak o ssá g új módon való m eg szervezése még az ip a rn á l is é le se b b e n veti fel a lak o ssá g ku ltu rá lis szín v o n a lá n a k fe lem e lé sé t, új feg yelm én ek k ia la k ítá s á t. A lak o ssá g nem -proletár réteg e in e k á tn eve lése , tö rtén elm ileg k ia la k u lt s zo k á s a i­ n ak, in g a d o z á s á n a k , e g o izm u sán ak á ta la k ítá s a , a szo cia lista é p ítés fe la d a tá n a k m eg o ld á sáb a való aktív b evo n ása - a k u ltu rá lis fo rrad alo m egyik lén yeg es prob­ lé m á já vá teszi a lako ssá g egyes réteg e in e k d iffe re n c iá lt m eg kö zelítését. K ü lö n ö ­ sen éle se n je le n tke ze tt ez az igény egy o lyan sokszektorú g a z d a sá g g a l és azon a la p u ló igen tag o lt tá rsa d a lm i stru ktú rá va l ren delkező o rsz á g b a n , mint am ilyen O ro szo rszág volt. A term elés és a kultú ra o b jektív ö ssze fü g g ése tükröződik a b ­ b an , hogy a m unkások m űveltségi s zín vo n a lá n a k em e lé se , a p ara sztság körében végzett k u ltú rá lis m un ka, a z értelm iség a k tiv iz á lá s a és á tn e ve lé se — éppen a g a zd a sá g i ép ítőm u nka szü ksé g le teikén t kerü ln ek a SzK P p o litik á já n a k n a p ire n d ­ jé re , hogy Lenin a k u ltu rá lis m unka g a z d a sá g i c é ljá t h an g súlyo zta és m ag át a k u ltú rfo rrad alo m k a te g ó riá já t is elő szö r az egyik ala p ve tő g a zd a sá g i fe la d a tta l: a m ező g azd aság szövetkezetesítésével k a p c so la tb a n h a s z n á lja . M ásrészrő l a töm egek új k u ltú rá já n a k k ia la k ítá s á t követelte a tá rsa d a lo m irá n y í­ tá s á n a k új szovjet szervezete is. A p ro le tá rd ik ta tú ra ren d szere a rra az elvre é p ü l, hogy a m unkások és p araszto k m inden szinten közvetlenül k a p c so ló d ja n a k be a term elés e lle n ő rzé sé b e és irá n y ítá s á b a , a közügyek e ld ö n té séb e és intézésé b e , az 27 �á lla m irá n y ítá s á b a . A szovjet rendszer m egterem tette a tá rsa d alo m új irá n y ítá s á ­ n ak szervezeti, jo gi kereteit. Az irányító m unka té n yleg es g y a k o rla ta azo n b a n arró l tanú sko do tt, hogy a m u n ká s-p araszt tö m eg eknek az á lla m irá n y ítá sá b a n való részvételét g á to lja az a m űveltségbeli és id e o ló g iai szín vo n al, am ely a k a p i­ talizm u s ta la já n a la k u lt ki b enn ük. A szovjetek tevéken ység ének a lig m ásféléves ta p a s z ta la ta a rra in d ítja Len in t, hogy ezt a kérdést — mint a p o litikai é le t egyik leg fo n to sab b p ro b lé m á já t - a V III. p ártko ng resszuso n tá rja a p árt e lé : azt, hogy a dolgozó töm egek a kö zig azg a tá sb a n részt tu d ja n a k ven ni m indeddig nem értük e l, mert a törvényeken kívül van m űveltségi szín vo nal is . . . Ez a z a la ­ csony ku ltu rá lis szín vo nal idézi elő azt, hogy a szovjetek, am elyek p ro g ram ju k é r­ telm ében a dolgozók ú tján intézett kö zig azg atá s szervei, a v a ló sá g b a n olyan szer­ vek, am elyek a k ö zig azg atá st a dolgozók szá m á ra a p ro le táriátu s e lő re h ala d o tt rétege ú tjá n , nem pedig a dolgozó töm egek ú tján in té zik ."(1 2 ) A m iko r az irá n yításh o z szü kséges kultú ráró l van szó, ak ko r ez — am in t m ás ö sszefügg ésekbő l n yilvá n való - nem korláto zó dik csu p á n az isko lai képzés so rán szerzett ism eretekre, hanem m ag á b a fo g la lja az em ber v ilá g n é ze ti, p o litik a i, e r­ kölcsi fe jle ttsé g é t, a tá rsa d a lo m közös ügyeiről való ö n á lló véle m én ya lk o tás ké­ p ességét, a közügyek intézéséhez szü kség es készség eket is. A term elés és a p o litikai é le t á lta l a dolgozók k u ltú rá ltsá g a irá n t tám asztott ú j szü kségletek különösen éle se n m e g n yilván u lta k, am iko r a kato nai fe la d a to k si­ keres m eg o ld ása után a g a zd a sá g i é p ítés és az új tá rsa d a lm i szervezet hatékony és dem okratikus irá n y ítá s á n a k p rob lém ái kerültek e lő térb e. Lenin 1922-23 fo lyam án ism ételten h an g súlyo zza azt a fe lism e ré st, hogy a szo c ia ­ lista é p ítés g a zd a sá g i és p o litikai fe la d a ta in a k sike re s m eg o ld ása a k u ltu rá lis m unka fo ko zá sát követeli meg. A X I. p ártko ng resszus b e szám o ló jáh o z készített v á zla tá b a n így jelle m zi a k ia la k u lt h elyzetet: „E lté ré s a m egkezdett fe la d a to k n a g y sá g a és a n ya g i és ku ltu rá lis nyom orúság között... A N ÉP g a z d a sá g ila g és p o litik a ila g te lje se n b izto sítja szám u n kra azt a leh ető séget, hogy fe lép ítsü k a szo cialista g a zd a sá g a la p já t. „ C s a k ” a p ro le tá riá tu s és é lc s a p a ta ku ltú rá lis erőin fordul meg a d o lo g ” .(13) U tolsó cikkeib e n (N ap ló je g yze te k, A szövetkezetekről, F o rra d a lm u n kró l, In ­ kább kevesebbet, de jo b b a n .) a k u ltu rá lis fe la d a to k ra h ívja fel a p árt figyelm ét, a szo cia lista é p ítés szü kség leteib ő l b izo nyítja a kultú ra m inőségi á ta la k u lá s á n a k - a k u ltu rá lis fo rra d a lo m n a k — a z o b jektív szü kség szerűség ét. „K é n y te le n e k vagyunk e lism e rn i, — írja - hogy a szo cializm u sra vonatkozó egész á llá sp o n tu n k g yökeresen m egváltozott. Ez a gyökeres válto zá s a b b a n á ll, hogy azelőtt a súlypontot a p o litikai h a rcra , a fo rra d a lo m ra , a hatalo m m eg h ó d ítá sá ra, stb. helyeztük és e rre is kellett h elyeznünk, most viszont a helyzet a n n y ira m eg­ változott, hogy a súlypontot a b ékés, szervező, „ k u ltú rá lis ” m un kára kell á th e lye z­ nünk. "(1 4 ) A m int látju k a kultú rfo rrad alo m o b jektív szü ksé g sze rű sé g é n e k fe ltá rá s a Lenin elm életi tevéken ység éb en a term elés, a p o litika és a kultú ra kölcsönös ö ssze fü g ­ gésén ek elem zéséb ől következik, a n n a k fe lism e ré sén nyugszik, hogy a kultú ra n em csak tükrözi a term elés, a p o litika h a tá sa it, hanem egyben ki is s zo lg á lja ezeket a te rü leteke t em beri k ép e sség ekke l, ism eretekkel, k észség ekkel, biztosítja ezeken keresztül az em lített te rü letek e lő re h a la d ó fe jlő d é sé t szo lg áló em beri tevékenység fe ltétele it. 28 �A kultú ra fo rrad alm i á ta la k u lá s a a dolgozók építő m u n k á já n a k e re d m é n ye ­ seb b é tétele é rd ekéb e n szü kség szerű . Ezért h an g sú lyo zza Len in , hogy a szo ci­ alizm u s m ag a sa b b követelm ényeket tá m a szt a k u ltú rá va l szem ben, m int a burzsoá N yu g at-Eu ró p a . A ta n u lá s t össze kell kap cso ln i a g yak o rlati te véken ysé g g e l, úgy kell ta n u ln i, hogy ,,a tu d ás v a ló b a n a vérün kb e m enjen át, hogy te lje s m értékben és ig azán m ind en nap i életü nk alko tó részévé v á ljo n ."(1 5 ) A k u ltu rá lis á t a la k u lá s konkrét oro szo rszág i p ro g ra m já n a k kid o lg o zása so­ rán Lenin rám utatott azo kra a s a já ts á g o k ra , am elyek az o ro szo rszág i helyzetből következtek és a k u ltú rfo rrad alo m fe la d a ta it sa já tsze rű vé tették. A S zo vje tu n ió b an első ízben m egkezdődött szo c ia lista fe jlő d é s g yak o rlati ta p a s z ta la ta in a k e le m zé ­ se és az ebből levont következtetések u g ya n a kk o r kim utatták azt is, am i nem csak o ro szo rszág i s a já to s s á g , hanem közös m inden o lyan o rszág k u ltú rá já n a k fe jlő ­ d é séb en , am ely a k ap italizm u sb ó l a kom m unizm usba való átm en et ú tjá ra lép. Á lta lá n o s érvényű m indenekelő tt az, hogy a ka p ita lizm u sb a n — n em csak O ro sz­ o rszá g b a n , hanem a leg m űvelteb b b urzso á d em o kratiku s k ö ztársaság o k b an sem — a kizsákm ányolt és elnyom ott töm egek nem tu d já k m ag u kb an kife jleszten i m in d a­ zokat a k u ltu rá lis erőket, am e lye ke t az új tá rsa d a lo m viszonyai között k ib o n tako ­ zó tevékenységükhö z szü kség esek. Ezért o b jektíve szükségszerű — n em csak O ro s z ­ o rszág b a n , hanem m inden o rsz á g b a n , ah o l győzött a p ro le tárfo rra d alo m — a kultú ra fo rrad alm i á ta la k u lá s a , a m e lyn ek lé n y e g e : a tá rsa d a lo m m inden ta g ja k u ltú rá lis e rő in e k olyan fokra fe jle szté se , hogy ö ntevékenyen, alko tó módon tu d ­ jon résztvenni a tá rsa d a lo m előtt á lló fe la d a to k m e g o ld á sá b a n . E cél g yako rlati re a liz á lá s á h o z szü kséges összes fe ltétele k m egterem tése és ezek h a tá sá n a k m in­ den egyes dolgozó tevéken ységéb en való visszatü krö zése hosszú időt követel, egész történelm i korszakot ölel fel. A k u ltú rá lis á ta la k u lá s m in d e n o ld a lú elem zésével Lenin fe ltá rta a n n a k fő tö rvényszerű ség eit, ú tja it és m ódszereit is, ö sszefügg ő és átfogó elm életté fe jle s z ­ tetve a tudom ányos kom m unizm usnak a ku ltú rfo rrad alo m ró l szóló ta n ítá sá t. Le n in ­ nek a ku ltú rfo rra d alo m ra vonatkozó g o n d o la ta i egységes ren dszert képeznek, m elynek fó ku szá b an a dolgozó em b er ö ntevékenység e fe lté te le in e k m egterem ­ tése á ll, s v alam e n n yi g yako rlati lép é sn ek eb b e az irá n y b a kell h a tn ia . Lenin n ézete in e k elem zéséb ől te h á t az a következtetés vonható le, hogy a k ap italizm u sb ó l a kom m unizm usba való átm en et eg é sz id ő sza k á ra vonatkoztatva a k u ltu rá lis á ta la k u lá s lén yege a dolgozó töm egek kultúrátó l való e lid e g e n ü ltség én ek lekü zd é se, a tá rsa d alo m m inden ta g ja szá m á ra az öntevékenységh ez, szem élyiség ének m in d en o ld alú fe jlő d é sé h e z szü kség es k u ltu rá lis fe lté te le k m eg­ terem tése. JEGYZETEK 1. Lenin M űvei 72. 418-419. o ld a l, — 2. Lenin M űvei 26. 293. o ld a l, — 3. Lenin M űvei 26. 341. o ld a l, — 4. Lenin M űvei 26 424. o ld a l, — 5. Len in M űvei 26. 418. o ld a l, — 6. Lenin M űvei 27. 235. o ld a l, — 7. Lenin M űvei 29. 104. o ld a l, — 8. Le ­ nin M űvei 28. 257. o ld a l, — 9. Lenin M űvei 33. 479. o ld al 10. Lenin M űvei 33. 470. o ld a l, - 11. Lenin M űvei 31. 36. o ld a l, - 21. Lenin M űvei 29. 178-179. o l­ d a l, — 13. Lenin M űvei 33. 245. o ld a l, — 14. Lenin M űvei 33. 474. o ld a l, — 15. Lenin M űvei 33. 490. o ld al 29 �Radó György Lenin G O R K IJ ÉS M A JA K O V S Z K IJ Á B R Á Z O L Á S Á B A N Egész könyvtárat tö ltenek meg a Len in rő l szóló m űvek, s köztük sok polcot azo k, am e lye k k ü lö n fé le nyelveken a k o rtá rsa k visszae m lé ke zé se it, Le n in n e l k a p ­ cso la to s szem élyes élm ényeit ta rta lm a z z á k : neves nyugati írók, m int H. G . W e lls és Rom ain R o lla n d . beszám olóitól egészen a n n a k a G il nevű sofőrnek a z e m lé k­ ira tá ig , ak i huzam os ideig vezette L e n in k o csiját. K ü lö n fé le nem zetiségű, rendű és ran gú szerzők k ülö nféle je lle g ű é s szintű írá sa ib ó l é rd ekes m o zaikkép b o ntakozik ki V lag yim ir lljic s L e n in rő l: van azo n b a n a nagyszám ú kortársi b eszám oló közt két o lyan , am elyet kiválasztva, jo g g a l az összes többi fö lé h elyezh etün k. Ezekben u g yan is Le n in n e k két olyan ko rtá rsa, ak i a szovjet irodalom m e g a la p o zó já n a k és a m aga m ű fa já b a n m indm áig le g ­ nagyobb a la k já n a k tekinthető , tesz o lyan vallo m á st Le n in rő l, am elyben a sze ­ m élyes em lék m űvészi érzelm i átélé sb en é s m élyen szántó go n d o lati elem zésben re a liz á ló d ik . És, am i u g ya n csa k je le n tő s körülm ény a két vallom ás-m ű é rté k e lé ­ sé n é l, mind a kettő 1924-ben, közvetlenül Lenin h a lá la után keletkezett, am iko r a z em lékek még frisse k, közvetlenek, é le se k voltak — am iko r az em léket az e m lé ­ kezettől még nem választo tta el az idő nek vo n áso k at elm osó, sőt tényeket is olykor m egváltoztató, helyettesítő ködfüggönye. E v isszae m lé ke zé se k írói, a k ike t a szovjet irodalom m e g alap o zó in a k és m ind­ m áig leg n ag yo b b a la k ja in a k n eve ztü n k: M akszim G o rk ij és V lag yim ir M a ja k o vszk ij. M ind a ketten többször ta lá lk o zta k Le n in n e l, G o rk ijt é p p e n sé g g e l b ará ti s z á la k is fűzték h o z zá ; m indkettő jüket meg is b írá lta Le n in , é s m indketten a m aguk írói teh etség ét la tb a vetve p ró b á ltá k meg Lenin objektív történeti szere­ pének v a la m in t belső, szubjektív világának, sőt a kettő összefüggésének is a fel­ tá rá s á t. A két mű cím e is egyfo rm a, a z za l a form ai k ü lö n b sé g g e l, hogy M ajako vszkij te lje se n k iírja , G o rk ij pedig a z orosz h iv atalo s h a s z n á la t szerin t kezdő betű ire rövidíti Lenin keresztnevét és a p a i nevét. (Ig a z , G o rk ijn á l ez a cím h at évvel később, a bővített ú jrak ö zlésk o r született meg - a z 1924. évi közlés fe lett ez a cím á llt : Az ember.) G o r k ij: V. I. Lenin. M a ja k o v s z k ij: Vlagyimir lljics Lenin. Az előbbi a szokványos iro dalm i m ű fa jk a te g ó riá k b a n ehezen b esoro lható ír á s : a d a to k , konkrét em lékek n ag yjá b ó l időrendi fe lso ro lá sa é s szu bjektív ko m m e n tálása, e lem zése, oly m ódon, hogy m indvégig lá tju k a z é le s h a tá rv o n a ­ la t a tény és a z írói to váb b fű zés között. M ajak o vszk ij írá s á n a k m ű fa ja a szovjet iro d alo m tu d o m án yb an jó l ism ert poéma. M ajak o vszk ij a la p ve tő e n , a lk a tila g líra i költő v o lt: még s z ín d a ra b ja it és a z e p ik a i k ate g ó riá b a sorolt p o ém áit is d o m in áló an szövik á t a líra i elem ek — ezt az á llítá s u n k a t b izo nyítja a Vlagyimir lljics Lenin cím ű költem ény is. 30 �Bevezető ism ertetésü n k után most v iz sg á lju k m eg, hogy a Le n in rő l szóló em lékiro dalo m e különösen je le n tő s, történeti h ite le ssé g é n é l és m űvészi é rté ­ kénél fogva e g y a rá n t kiem elked ő két a lk o tá sá b ó l hogyan rajzo ló d ik ki V la g yim ir lljic s Lenin a la k ja . M in d já rt a két mű kezdetén é rd ekes p árh uzam o t fig ye lh e tü n k m e g : G o rk ij is, M a ja k o vszk ij is azza l kezdi v isszae m lé ke zé sé t, hogy — m indegyik a m aga m ű­ vészi m ó d já n : G o rk ij egy szá ra z n a k ható súlyos tényközlés után az elkö telezett író szenved élyes p o le m izá lá sá v a l, M a ja k o vszk ij viszont az eposz k la ssziku s m ű fa­ ji h ag yom ánya szerin t kötelező invokációval, a z időt idézve meg - m integy b e ­ vezeti, elő készíti Lenin a la k já n a k m eg je le n íté sét. Sze m lélte ssü k ezt a két b eve­ zetés p árh u zam o s b e m u ta tá s á v a l: G O R K IJ: Vlagyimir Lenin meghalt. Még ellenségeinek táborában is be­ csületesen elismerik néhányan, hogy Lenin személyében a világ azt az em­ bert veszítette el, „aki valamennyi nagy kortársa közül a legragyogób­ ban képviselte a zsenialitást.” A „Prager Togeblatt", német nyelvű burzsoá lap Leninről szóló cikke, amely tele van lenyűgöző alakja iránti tisztelő csodálattal, e szavakkal végződik: „Lenin még halálában is nagynak, elérhetetlennek és félelme­ tesnek látszik.” A cikk hangneméből világosan ki­ tűnik, hogy nem fiziológiai elégedett­ ség váltotta ki, amelyet cinikusan az az aforizma fejez ki, hogy „az ellen­ ség hullája mindig jószagú” , nem az az öröm, amelyet akkor éreznek az emberek, amikor egy nyugtalan nagy ember távozik el közülünk — nem, ebből a cikkből az csendül ki harsog­ va, hogy az ember büszke az ember­ re... M AJAKOVSZKIJ: Ő a tudásunk, a fegyverünk, az erőnk, Itt az idő. Kezdem Lenin történetét. De nem mintha a gyász már nem volna többé, itt az idő, mert a fájó élesség már tisztult bánattá lett és érthetőbbé. Itt az idő, Lenin jelszavait zúgja újra szét a szél. Hát mi könny-tócsában tespedünk? Lenin ma is élőbb annál, aki él. A két mű szerkezete - eltekintve a két m ű fa j, a két írói fe lfo g á s é s a két­ fé le cél okozta eltérésektő l — ném ileg h a s o n ló : Lenin h a lá la a b e feje zé s m ind­ kettőben. A két kezdést m ár egym ás m ellé á llíto ttu k ; a két b e feje zé sb e n h a so n ­ ló vo n ás, hogy mind a kettő a jö vő b e tekint, s a Lenin h ag yaté ká b ó l fakad ó , vilá g fo rm áló e n e rg iá t h an g sú lyo zza. M ég a z utolsó so ro kat m egelőző h a so n la t is ro k o n : G o rk ij a fáklyáról ír, am elyet „L e n in em elt m ag a sra e tébo lyult világ fo jto g ató sö té tség éb e n ” , M ajak o vszk ij pedig Lenin örök nyughelyét, a m oszkvai vörös-teret, vörös zászlóhoz h a s o n lítja : „ É s hirdeti e zá szló n ak m inden red ő je ism ét az élő Len in szó za tá t” . . . A b e feje ző so ro kat ism ét eg ym ás m ellé á llítv a idézzük, mert ö nm ag ukb an beszédesen je lle m zik a két mű rokon és eltérő s a já to s s á g a it: 31 �G O R K IJ: Vlagyimir lljics meghalt, De élnek elméjének és akaratának örökösei. Élnek és oly eredményesen dolgoz­ n ak, mint ahogyan senki sem dolgo­ zott soha, sehol a világon. M AJAKOVSZKIJ: Sorakozzál délcegen, proletárok tábora! Éljen a forradalom, a boldog, közeli győzelem! Ez az egyedüli nagyszerű háború, melyet valaha ismert a történelem. A két mű kezdete és b e feje zé se között két e p ik a i e lb e szé lé st o lva su n k. E kettőnek h aso n ló v o n á sa , hogy mind G o rk ij, mind M ajak o vszk ij Lenin történetét m ondja e l: a n ag y e ltéré s pedig az, hogy G o rk ij szem élyes ta lá lk o z á sa ik fo n a ­ lá ra fűzi fel Lenin é le té n ek m egism erkedésü kkel kezdődő egyes e p iz ó d ja it s az ezekből le szü rt külső és belső jelle m zé st - M ajak o vszk ij viszont világ tö rtén eti m éretekben a len ini eszm éket m ag u kb an hordozó, létre hívó egész fe jlő d é st, az o sztá lyh a rco k és a kap italizm u s történetét v á zo lja fe l; korokat é s esem ényeket a tárgy szerin t sűrítve, M a rxn á l, a p árizsi kom m ünnél elidő zve jut el o d á ig , hogy le írh a ssa ezeket a so ro k at: . . . S az eldugott Szimbirszk mindezek folytán megszült egy egyszerű kisfiút, Lenint — m ajd rem ek p árh u zam b an m utatja be Lenin é l e t é n e k eseményeit és e s z m é i n e k kialakulását, harcát, diadalát. Ezek te h á t a két m űben Lenin külső és belső je lle m zé sé n e k keretei. A to váb ­ b ia k b a n G o rk ij művét ( G .), M a ja k o vszk ijé t pedig (M .) b e tű je lle l rövidítjük. Lenin k ü l s e j é t , m o zgását, ta g le jté se it, b eszéd m ód ját tö bbnyire egy-egy töm ör, re á lis , e g y á lta lá n nem id e a liz á ló jelző vel je lle m zik. Term etéről azt ír já k : „zö m ö k” , „tö m zsi” , „izm o s” ( G . ) ; fe jé rő l: „k o p a s z " ( G ., M .), „M o n g o l tipusú a r c ” , „sz ó k ra té szi” hom lok illetve koponya ( G .) , „ h a ­ ta lm a s ” hom lok, szem énél „g o n d o la ta itó l a m iénknél sűrű b b a red ő ” , a jk a „ a m iénknél g ú n yo sa b b , kem ény é l” , a rc a „c so n to s” (M .), szem e „h u n yo ro g " (M .), egy nyom atékos m o nd atn ál „ k a c s in t" ( G ., M .) A rc ké p é n e k látszó lag elvo nt, de igen szuggesztív je lle m zé se , hogy „k ife lé csu p a szó” , úgy öltözik sza v a k b a , mint a h al pikkelybe (G .). S ha ta lá ló a k , é le se n , n éh án y szóval is sokat m ondóan jelle m ző ek ezek a fizik a i ad o ttság o k ra vonatkozó le íráso k — o lyan n yira jelle m ző ek , hogy a Le n in t a la k íta n i kívánó szi nésznek gondos m aszkíro zási u ta sítá su l s zo lg á lh a tn a k —, a k ­ kor a n n á l részleteseb b , ta lá ló b b a test d in a m izm u sá n a k é rz é k e lte té se : a Len in t 32 �áb rá zo ló szín ész a m aszkíro zásho z h a s z n á lh a t fényképet, szobrot, festm ényt is a la p u l — a test, a fe j, a z a rc m o zd u lataih o z, a tekin tethez és külö nö sen a G o rk ij á lta l a n n y ira kiem elt n evetéshez e m űvek m ondhatni te lje s érték ű , p lasztiku s e re jű tá jé k o zta tá st n yú jta n a k. Így Lenin te kin te té n e k je lle m z é se : „ é le s tekin tetével v é g ig tap o g a to tt” „ é le s ” szem e „villo g o tt, tü zelt, hunyorgott, kacsin to tt, gú nyosan m osolygott, h arag tó l l á n g o l t .. . c s illo g á s a még tü ze seb b é és érthető b b é tette b e szé d é t” , ta n á c s k o z á s ­ n á l „é le s , villo gó korm án yo sszem ével" m osolygott, s am iko r író -b a rá tjá v a l v ita t­ kozva a döntő kérd é sre te relte a szót, „ é le s tekin tete még é le se b b é ” v á lt (G .). A szem , a tekin tet á lla n d ó a n visszatérő je lz ő je te h á t az „ é le s ” . Beszéd m ó d járó l „k o ro n a ta n ú n k ” ezt v a llja : „r a c c s o lt” és „je lle g z e te s rövid in d u la ts z a v á n a k, a ,,hm -hm ” -nek vég telen s k á lá jú á rn y a la to t tudott a d n i, a m aró gúnytól a z óvatos kéte lke d é sig , s e ,,hm -hm ” -ben g yak ra n c se n d ü lt meg a z az okos hum or, m ely az é le t ördögi o sto b a sá g a it kitűnően ism erő, é le s látá sú em ber tu la jd o n s á g a ” , v itá k b a n pedig „ é le s h an g o n b eszélt, könyörtelenül kinevette, sőt, néha m aró an kig únyo lta a z em b ere ke t” — ilyenkor azo n b a n m ásn ap tö bbn yi­ re „ a z előző napo n kip e lle n g é re ze tt és »megrótt« em berekről szó lva, h a n g já b ó l k icse n d ü lt, m ilyen őszintén tiszteli eze kn ek a z e m b erekn ek a teh etség ét é s e r­ kölcsi á llh a ta to s s á g á t” (G .). Len in rendkívül e g yén i, je lle g ze te s, kifejező a rc já té k á t, fe jm o zd u la ta it, ta g lejtését é s te stm o zg ását is a la p o s a n jelle m zi a két m ű : „h ó n a a lá tette a kezét, úgy á llt ” , am iko r G o rk ij e lső ízben lá tta , m ajd , v a llja a z író : egyik kezével „h o m ­ lo kát d ö rzsö lve ", a m ásikkal m eg rázta a z ő kezét, m ajd m in d járt első b e szé lg e ­ té sü k s o rá n , G o rk ij egy b e szá m o ló já n á l, elő szö r ö ssze rá n co lta h om lokát, m ajd pedig fe jé t h átrave tve , szem ét le h ú n yv a ” kezdett n evetni. A p ártko ng resszuso n P le h an o v b eeszéd e közben „L e n in fészkelődött, hol összehúzódott, m intha fá zn é k , hol kinyújtózott, m intha m elege v o ln a, u jja it bedugta a hóna a lá , á llá t dö rzsö lte” , m eg rázta fe jé t és v a la m it súgott a szo m szé d ján ak , m ajd „e lő re h a jo lt, kopasz fe je kip iru lt, v á lla rázkódott a h a n g ta la n nevetéstől” : p árizsi b eszélg etésü k so rán „ a reá m indig jellem ző lenyűgöző é lé n k s é g g e l" vitázott, s közben egyszerre c sa k „ fe lá llt, je lle g ze te s m o zd u latával hóna a lá a m ellényéb e du gta u jja it, és hunyo ro gva, csillo g ó szem m el la ssa n fe l-a lá já r k á lt a szűk szo b á c sk á b a n” , ,,m e g á llt és cip ő je ta lp á v a l a p ad ló n cso szo g va, ko m o ran" szólt, m ajd , „ a beszéd fe liz g a tta , a z asztalh o z ült, m egtörölte izzadt hom lokát, hörpintett a a h ideg te á b ó l" ( G ) S ím e egy á lta lá n o s je lle m z é s e : „M o zd u la ta i könnyed ek, ügyesek vo ltak, s kevés de heves ta g le jté se ö sszh a n g b an á llt b e szé d é ve l” . .. ; de a n agy e m b eráb rázo ló író ezt is m eg figyelte r a jta : „n e m e g ysze r fu rc sa s kissé m u latság o s pózba v ág ta m a g á t: fe jé t h átrasze g te é s v á llá ra h ajto tta , u jja it v a la h o v á a hóna a lá , a m ellényb e d u g ta . V o lt ebben a te stta rtá sb a n v alam i b ám u lato san kedves és m u la tság o s, győzelm esen kakasko d ó , s ilyenkor egész v a ló ja örömtől sug árzo tt, e g yarló vilá g n agy gyerm eke volt, rem ek e m b e r...” ( G .) M ajak o vszk ij a fo rrad alo m é js z a k á já n , a S zm o ln ijb an így „fé n yk ép e zte le " L e n in t; „szin te álm o san lép , m eg áll, h unyo ro g” . (M .) Le n in rő l, m int szó nokró l, később e jtü n k szót. M ost külön szó lun k Lenin egyéni n evetésérő l, am elyet G o rk ij „tö b b szö gbő l” is m eg kö zelített: e lső ta lá lk o zá su k k o r még c sa k „k ü lö n ö s ” nevetésn ek ta rto tta, a kon gresszu si vitán , m int m ár em lítettük, „ h a n g ta la n ” volt ez a n evetés, m ajd a m i­ kor a z író szem élyes b eszélg etésü k so rán e lm o n d ja neki groteszk a m e rik a i ka3 33 �la n d já t, a lk a lm a nyílik m egfigyelni Lenin nevetésén ek „fe lé p íté s é t” is : „N em ta lá lko zta m még se n k ive l, aki o lyan e lle n á llh a ta tla n u l nevetett vo ln a, mint Le n in . Szin te fu rc sa volt, hogy egy ilyen szigorú r e a l i s t a . . . gyerm ek m ó d jára könnyesen e lfu lla d v a tud nevetni . . . a n evetéséből fa k a d t könnyeket tö rülg etve” im m ár „k o m o lya n , jó in d u la tú , sze lid m o so llyal” fo lyta tja a beszélg etést. Még m élyebbre hatol Lenin nevetésén ek ele m zé séb en , am iko r C a p ri szigetén nyílik a lk a lm a m eg fig ye ln i: ,, N evetése m egnyerő volt, a n n a k az em b ernek a »szívből jövő« nevetése, aki b ár rem ekül lá tja a suta em beri b u taság o t, és az elm e a k ro ­ batiku s fu rfa n g ja it, élvezni tu d ja az »egyszerű szívűek« gyerm eki n a iv itá s á t i s " : ezt a nevetést az o lasz h a lá s z sza va iv a l jelle m zi a z író : „ C s a k b e csü le tes em ber nevethet íg y". A külső m eg jelenésb en m utatkozó, a szem ben, m int a „lé le k tü kré n ” k isu g á r­ zó, a m o zdulato kban m eg nyílván u ló je lle m á lta lá n o s , leg főb b v o n á sá t G o rk ij is. M ajak o vszk ij is ebben a szóban ö ssze g e zi: e g yszerűség . G o rk ij m in d járt első b enyom ásként szögezi le : „ . . .v a l a h o g y túl egyszerű volt, semm i »vezérit« sem éreztem b e n n e ” , M a ja k o vszk ij pedig u g ya n csa k m in d járt a z e lső fe lv illa n tá sk o r ezt em líti, ag g ó d va , hogy a m auzóleum és a m enet protokol-ké nyszerűség e e l­ á ra s z th a tja „ a len ini e g ysze rű sé g e t". Ezért nem frá z is , am ikor a költő így nevezi L e n in t: „ . . . e z a m inden em b erek közt leg em b erib b em b er” . Lenin é l e t m ó d j á r ó l , ig é n yeirő l, e g észség i á lla p o tá ró l, idő tö ltéseirő l is é rd ekes és jellem ző részleteket tu du nk meg G o rk ijtó l, meg M ajako vszkitó l. M eg tud ju k, hogy „n a g y o n keveset e s z ik : két-három to jásb ó l rán to ttát, egy kis d a ra b k a so nkát, s fe lh ö rp in t egy korsó sűrű b a rn a sö rt” — persze még a z e m ig rá c ió b a n , de azu tán a K rem lben is „re ste lte m egenni a zo ka t az é le lm isze re ­ ket, am e lye ke t vid ékről kapott e lv tá rsa któ l, kato náktól és p ara szto któ l” , in k áb b szétosztotta a kapott lisztet, cukrot, v a ja t gyen gék és betegek közt, író -láto g ató ­ já t füstölt h a lla l ven d é g e lte m eg, a Krem l étterm ének kifo g áso lt m űködésével k a p cso la tb a n pedig kifejtette, „h o g y a z é te le k ízletes e lké szíté se m ennyire b e ­ fo ly á so lja táp érté kü ke t és a z em észtést” . ( G .). B á r e g é sz életén á t m értékletesen élt, „n em voltak szenved élyei, a szeszes italtó l, do h ányzástó l id e g e n k ed ett" ( G .), m égis „ő t is leverte testi sze n ve d é s" (M .), nem is szólva a z e lle n e elkövetett m erénylet következm ényéről, am iko r „a lig volt ura kezének, és a lig bírta m ozgatni átlő tt n y a k á t” ( G .). Ilyen testi ad o ttság o k ka l já rta végig a szib é ria i szám ű zetés keserves ú tját, a z e m ig ráció s évek h á n y a tta tá sa it, a k a la n d o s utat külfö ld rő l forrongó h a z á já ­ b a , a kényszerű b u jk á lá s t 1917. n yarán , s tudta m égis, h a lla tla n belső , szellem i e n e rg iá tó l, ak a ra te rő tő l fűtve pontosan elő készíten i és m egszervezni a z O któ b e ri F o rra d a lm a t. H ogy m indezek közben m iben tá lá lt fe lü d ü lé st, szó rako zást, mi kö­ tötte le p ih e n ésé b e n é rd eklő d é sé t - erről is vall két ta n ú n k . Érd ekelték a m űvészetek. Beethoven szo n átá it h a llg a tv a — nem a k á rk in e k , hanem a kiváló Issay D o b rovenn ek az e lő a d á s á b a n — rajo n g va nyilatkozott az Apassionatáról, „le n yű g ö ző , fö ld ö n tú li” , m ondta ró la, és — ez m ár in k á b b h u m a­ n izm u sára jellem ző — büszke volt Beethoven te h e tsé g é re , a lk o tá s á ra ( G .). Érd e ­ kelte a képzőm űvészet is, D ü rerrő l szóló m o n o g ráfiát o lvasott és b üszke volt az orosz m űvészetre. 34 �A z irodalom p ersze közelebb á llt hozzá, hiszen tu d ju k , külön kötetet teszn ek ki iro d alm i von atko zású cikkei és ta n u lm á n y a i. Ezeket jó l szín ezi, a lá t á m a sztja m indaz, am it ezirányú k ije le n té se irő l G o rk ij jeg yzett fel. M in d já rt e lső ta lá lk o z á ­ suk so rán Az a n y a volt a té m á ju k , s m ikor n éh án y kifo g á st em elt a könyvvel k a p c so la tb a n , G o rk ij pedig a sietség ével m entegetőzött, Lenin n ag yo n h e lye se l­ te ezt a sietsé g e t é s k ije le n te tte : „N a g yo n időszerű könyv” . Iva n V o ln ijró l azt m ondta, hogy a könyve nagyon tetszett n eki, és m ár h arm ad szo r intézked ik a szerző k is z a b a d ítá sa irá n t, d e ü ze n je meg neki G o rk ij, hogy u tazzék el fa lu já b ó l, mert egyszer még m e g ö lik ... V o ln ij azó ta ism e retle n ség b e süllyedt, Tolsztojról és G o rk ij Tolsztoj ta n u lm á n y á ró l m ondott vélem ényét sokszor id é z ik : „ . . . M i c s o ­ d a ó riá s ! Ez aztán a m ű v é s z ... És tu d ja , még mi a c s o d á la to s? H ogy ez elő tt a gróf előtt nem volt ig azi p a ra szt az iro d alo m b an . . . Kit leh et E u ró p á b a n őm ellé á llíta n i? . . . S e n k it." A kezdődő szovjet iro dalom ról is b írá la to t m ondott. G ye m ja n B ed n ij verseit - azo k lén yegét, a g itá c ió s je le n tő sé g ü ke t h an g súlyo zva — n yersekn ek, a z o lvasó után k u llo g ó kn a k nevezte, M a jak o vszk ijró l pedig b iza lm a tla n u l, sőt in g erü lte n nyilatkozott. Nem tetszen ek neki s z ó ú jítá s a i, s G o rk ijn a k a rra az e lle n v e té sé re , hogy M a ja k o vszk ij nagyon te h e tsé g e s, a z id ő re bízta e n n e k eld ö n té sét, d e m in­ d e n ké p p en k ifo g á so lta , hogy a verseskö tetek e g é sz özöne zú d u lt a z o lva só k ra . A m últ p á rtjá ra á llt : „A z egész régi fo rrad alm i iro d a lm a t el kell ju ttatn i a tö ­ m eg eknek, a z eg észet, am i c s a k n á lu n k és N yu g at-E u ró p á b an v a n ” . U tó pisztiku s reg én yek helyett is in k áb b a z o sztá ly h a rc tém áit kív á n ta . ( G .) Érd eke s szín nel g a z d a g ítja a Le n in rő l alkotott képet, hogy B eethoven és Tolsztoj ra jo n g ó ja létére a könnyű m ű fa jt is é lv e zte : egy londoni music-hallban a bohócok, a rtistá k láttán „b o ld o g a n és a tö b b ieket is m ag á va l ra g a d ó a n n eve ­ tett, m inden egyeb et egykedvűen n ézett” , sőt még m ag yarázato t is keresett a bohócok és a rtistá k m űvészetének lén ye g é re, e szté tikai é rte lm é re : „V a n ebben a bevett szo káso kn ak valam ilye n sza tiriku s vagy szkep tiku s értelm ezése , v alam i olyan tö rekvés, hogy ezeket v issz á ju k ra fo rd ítsák, kissé e lto rzítsák, m eg m utassák a dolog lo g ik á tla n s á g á t. N ya kateke rt, de é rd e k e s !" — így jeg yezte fe l sza va it G o rk ij, persze em lékezetb ő l. K ed velt idő tö ltése volt Le n in n e k a sakk. C a p rin B o g d an o vval ült le já ts z a n i, „kö nn yelm ű skö dö tt, s am iko r veszített, m eg harag ud o tt, v a ló sá g g a l elszon tyolo ­ dott, m int a g yere k” , jegyzi fel G o rk ij, m ajd m eg je g y zi: „m é g ez a gyerekes elszo n tyo lo d ása, a k á rc s a k b ám u lato s n evetése - még ez sem bontotta meg je lle ­ m ének összefügg ő eg ysé g é t” - M a ja k o vszk ij pedig Lenin sakk-szen vedélyérő l szó lva, h o z zá fű zi: „h a d v e zé rn e k h aszn o s ked vtelés” . Szívesen horgászo tt Lenin és szeretett sé tá ln i is ( G .). M ár a z e d d ig ie kb ő l is kitűn ik, hogy G o rk ij in k áb b Lenin „m a g á n é le té rő l" , M a ja k o vszk ij pedig in k áb b a közéleti em b erről v a ll. M ég é le se b b e n je le n tk e zik ez a különbözőség a s z ó n o k a la k já n a k b e m u ta tá sá n á l. G o rk ij tu la jd o n k é p p e n c s a k két ízben v illa n tja meg Le n in n e k, a szó n oknak a képét. M int látván yt, ilye n n ek ra jz o lja m eg : „K e zé t elő ren yú jto tta , é s kissé fe l­ em elte, tenyerében m integy m érlegre tette m inden egyes sza vá t, k iro stálta az e lle n fe le k m o nd atait, s e lle n ü k szegezte a m aga m eggyőző á llítá s a it” . Ez a kép 35 �az e lő re nyújtott kézzel szónokló Lenin azu tá n a szovjet képzőm űvészetnek lett — nyilván je le n tő s m értékben G o rk ij e sza va i után — gyakori té m á ja : leg jo bb m eg je le n íté se ta lá n a tb iliszi Lenin téren á lló szobor. Ez a fent m eg jelenített szó n oklat még a londoni orosz pártko ngresszuso n h angzott e l; G o rk ij a testtartáso n és gesztuson kívül Lenin szónoki b e szé d m ó d já ­ ról is ír : ,, Ú gy rém lett, rosszul beszél, de egy perc m úlva engem is, a k á rc s a k a tö bbieket, m ag á va l rag ad o tt a b eszéd e. Először h allo ttam , hogy a p o litika leg b o ­ nyo lu ltab b kérd éseiről ilyen egyszerűen lehet b e szé ln i. Nem p ró b ált ő szép m ondato kat sze rkeszteni, hanem m inden sza vá t m integy tenyerén nyújtotta át, b ám u lato s könnyűséggel tá rva fel a szó pontos é r t e lm é t ... m indez szo katlan volt, és úgy hangzott, m intha ő. Len in , nem m ag átó l, hanem való b an a tö rtén e ­ lem a k a ra tá b ó l m o n d an á. B eszéd én ek zárt eg ység e, n yíltság a és e re je , eg é sz lé ­ nye, am in t az em elvényen á llt — m intha egy kla ssziku s m ű alko tás lett v o l n a . . . " E konkrét képen kívül szól G o rk ij á lta lá b a n is Le n in rő l, m int szó n o kró l: .......... a z em elvényen á llv a , fe jé t felvetve, az e ln é m u lt tömeg fe lé , a z ig azság o t éhező em b erek mohó szem ébe szó rja sza b ato s, vilá g o s s z a v a it". M a ja k o v szk ijn á l lá tju k Lenint, am in t fia ta lk o rá b a n a m űhelyekben beszél a m u n k á so k n a k : „U g y a n a z t e zerszer is elm o n d ta, ha nehezen fogott a beszéd, és m ásn ap ra eg ym ásb a fonta a fe lnyíltszem űek kezét.” A z 1905-ös fo rrad alo m e l­ b u ká sá t követő „b e te g vin n yo g ást” söpri el Lenin „n é h á n y friss, töm ör szó v a l” m ajd ím e a jól ism ert k é p : Lenin 1917. ta v a szá n p á n c é la u tó n á llv a , szó n o ko l: „ E lv tá rs a k ! — s a z e lső szá za k felett ott leb eg ett vezérlő keze, elő re m u t a t v a . . ." A fe llá n g o ló vitáb an pedig „m in t a b a lta , lljic s szava c sa p a z o pportunisták-bogozta cso m ó ra” . . . A m un kások közt, kato n á k közt, szó széken , p á n cé la u tó n á lló , szónokló, a g i­ tá ló Lenin képe G o rk ij és M ajak o vszk ij á b rá z o lá s á b a n m integy betetőzi Lenin külső é s fizika i lén yén ek b e m u ta tásá t. D e vajo n hogyan érzékelteti két v a llo m á s­ írónk a z in d itéko kat, c se le k v é se in e k rúgó it? Lenin p s z i c h i k a i a d o t t s á g a i term észetesen a te stiekke l szem ben döntően h atá ro zták meg é le tú tjá t: em b erfe le ttin ek látszó erő t a d ta k neki, hogy képes legyen testi tö réken ység ével, g yen g eség ével d a c o lv a , szörnyű a k a d á ly o k k a l és e lle n fe le k k e l sze m b eszállva , a győzelm es fo rrad alo m vezérévé e m e lke d n i. G o rk ij is, M a ja k o vszk ij is em líti m esterkéletlen , szívből jövő érzelm i r e a g á lá ­ sa it, v a ló sá g g a l „g y e rm e k i” lelk e se d é sé t ( G .) és izg a to ttság át, am iko r a sv á jci e m ig rá ció b a n é rtesü l a z orosz fo rrad alm i esem ényekről (M .). S ez, a mi egyre c in ik u sa b b v ilá g u n k b a n n a iv n a k tűnő érzelm i tényező páro sul a te lje s e lv sze rű ­ séggel - „m ég szilá rd a b b n a k , még h a jth a ta tla n a b b n a k l á t o m . . . ” — v a la m in t a kifinom ult ta k tik a i é rz é k k e l: .......... nyugodt, kissé hűvös és gúnyos volt, ridegen elu tasíto tta a filo zó fia i b e s z é lg e t é s e k e t ...” (G .). És m ilyen lelki fű tő an yag tarto tta á lla n d ó a n frisse n , á lla n d ó a n készen létben a világ m eg fo rd ító é le tre ? Az az egyedülálló tehetsége, hogy képes volt minden helyzetben minden energiáját a felismert feladatra koncentrálni; ” . . . a ko n g ­ resszus m inden n a p ja új és új erőt ad Le n in n e k, frisse b b é , b izto sab b á teszi, b e ­ szédei m in d e n n ap egyre sú lyo sa b b an h a n g z a n a k ” ( G .) . Fa n ta sztiku s kalóriájú lelki fű tő an yag volt a z , am iről G o rk ij így ír : „T e rm é sze té h e z hozzátartozott a a sze n ved élyesség , ám ez nem a já té k o s h aszo n le ső szenved élye volt, hanem Le n in n e k azt a kivételes lelki frisse ssé g é t m utatta, am ely a b b a n a z em b erben van 36 �meg, aki rendíthetetlenül hisz tulajdon elhivatottságában, aki sokoldalúan és mélységesen érzékeli a külvilággal való kapcsolatát, s hiánytalanul megértette a katolikus világban neki jutó szerepet: a káosz ellenségének szerepét.” Tömöreb­ ben: ez a tulajdonság a „harco s optimizmus” (G .). Energiáinak a felismert feladatra való tudatos koncentrálásához eszköze a magas fokú aszkétizmus. „H ősiességéből csaknem teljesen hiányzik a külső c sil­ logás, hősiessége az O roszországban eléggé gyakori, szerény, aszkétikus áldozatkészség, a becsületes orosz értelmiségi forradalm ár áldozatkészsége, aki rendü­ letlen meggyőződéssel hiszi, hogy a földön lehetséges a szociális igazságo sság: an n ak az embernek a hősiessége, aki az emberek boldogságáért fáradozik, s ezért lemond a világ minden öröméről” . (G .) Ö nm érséklete” gyakran önsanyar­ g atásig ” fokozódott: már említettük, étkezéséről szólva, hogyan osztotta szét az éhinséges időkben neki küldött élelm iszereket (G .). M ajakovszkij m etaforikusa n mutatja be, hogyan végez el Lenin minden szükséges munkát — ak ár a leggépiesebbet is : „Lenin maga is hol fát, hol vasat cipel, és lyukakat tömöget. A cé l­ lemezekből próbálgat, rakat szövetkezeteket, boltokat, t r ö s z t ö k e t ..." V á lla lta a felism erés és koncentrálás okozta bajokat, hiszen a „sok bölcsesség sok bajt okoz” (G .). Aszkétizmusa meg keményítette Lenint: még a legnagyobb nélkülözé­ sek idején is „m intha nem érezte volna e körülmények súlyát és a polgárhábo­ rú vérvihara által ala p já b a n megrendített élet riadalm ait” (G .). Az is hozzátar­ tozott aszkétizmusához, hogy „túl keveset törődött önm agával a hhoz, hogy m agá­ ról beszéljen m ásokkal, lelkének titkos viharairól úgy tudott hallgatni, mint senki m ás” . (G .) Vele született és aszkétizmusa által továbbfejlesztett pszichikai tulajdonsága volt Leninnek, hogy óriási ism ereteit és politikai érzékét a jövő fejlődésére irányít­ va tudott előre látni és tervezni. Tudjuk, hogy az Októberi Forradalom legkedve­ zőbb időpontjának m eghatározása és a Szovjetúnió évtizedes útjának kijelölése mind az ő műve vo lt; előrelátó, tervező képességét G orkij és M ajakovszkij is több ízben kiemeli. Helyenként inkább ösztönösnek érezzük ezt az elő re látást: így G o rkij két olyan esetről is tesz említést, am ikor Lenin azt mondta valakirő l, hogy „velünk tart, de nem a mi em berünk” , egy harm adik esetben pedig így jellem zett előtte v a la k it: „A ffé le talpnyaló. És bizonyára csirkefogó. Egyébként most láttam első ízben, lehet, hogy tévedek” . S nem csak az első két esetben derült ki, hogy Lenin jól megérezte a két ember belső fenntartásait, hanem a harm adik esethez is ezt fűzi hozzá G o rk ij: „N em , nem tévedett: az az ember néhány hónappal ké­ sőbb teljes mértékben igazolta a Lenin adta jellem zést." E képességéről azon­ ban átfogóbb méretekben is tanúságot tett Lenin : „M esszi előre látott, s a tizenkilences-huszonegyes évek szerepéről gondolkodva és beszélgetve, gyakran és csalh atatlan ul megjósolta, milyenek lesznek ezek az emberek néhány év múl­ va . . . " (G .) M ajakovszkij két jelenetet vetít elénk: ez elsőben a tizenhét éves Lenin m egfogadja, hogy kivégzett forradalm ár-bátyját felváltja a harcban és bizonyossággal állítja , hogy győzni fog — a másodikban az Októberi Forradalom éjsza ká ján „elm éje számbavett száz kormányzóságot, terhes volt másfél milliárd lélekkel. Ő aznap éjszaka mérlegre tette az egész v i l á g o t .. . " S olvassuk M ajakovszkijnál Lenin e kivételes képességének egy igen költői m egfogalm azá­ sá t: „ Ő az egész Földet egyben tekintette, látta azt is, am it az idő e ltakar” . 37 �Lenin humanizmusa. Ez több, mint p szich ik ai ad o ttság , több, mint ta ktik ai é rzék, m ás, m int a z az aszkétizm u s vagy a z e lő re lá tó k ép esség . Ez m eggyőződése, m inden p o litikai c é ljá n a k , ta k tik a i h ú zá sá n a k a la p ja . V ilág m é retű te rve in e k és szem élyes k a p c s o la ta in a k ö sszh a n g já t m utatja G o rk ij ta p a s z ta la ta , hogy ,,fá ra d h a ta tla n érd eklő d é st ta n ú sít a világ o n m inden irá n t, s lenyűgözően szelíd az e m b e re kk e l” . Elism eréséb ől kijutott a zo kn ak is, a k ik „n e m d icseke d h e ttek szem élyes roko nszen vével” (G .) H a G o rk ij egy-egy tú lk a p á s e lle n kérte segítség ét, nem fo rd ult elő , hogy „e lu ta síto tta v o ln a ” , s úgy ta p a s z ta lta , hogy a zo k n a k is segít, „a k ik e t e lle n sé g e in e k ta rt” , ha pedig h a rco stá rsa iró l volt szó, „sz in te k ita lá lta é le tü kn e k még leg ap ró b b k ellem e tle n sé g e it is ” : M a ja k o v ­ szkij pedig költői h a so n la to k ka l jelle m zi Lenin h u m a n izm u sá t: „K e m én y, de nem mint egy keleti zsarn o k, ak i e ltip o r a d ia d a ls z e k é rre l. Ő tá rsá h o z em b eri-kedve­ sen h a jo lt. Ő a z e lle n sé g h e z v a s n á l kem ényebben ért e l.” K iem eli G o rk ij, hogy „v ig yá zv a ciró g a tta a gyerm ekeket, különösen és féltő m o zd u la to kkal” — nem te a trá lis a n , a töm eg, vagy a fé n yké p e ző len cse n yilv á n o ssá g a előtt, hanem M oszk­ va környéki lak ó h e ly é n , G o rk ib a n s é tá lg a tv a : s kiem eli azt is, hogy m ár m int a h a ta lm a s o rszág vezető jé n e k, elism erten leg nag yo b b k o p o n yá já n a k is, az em b e ­ rekkel való b á n á sm ó d ja „szívb ő l fa k a d ó ” figyelm esség volt, „ a z eg yen lő em b e­ rek egym ás irán ti szeretete” . Lelket öntött az em b erekb e, mert az volt a v é le ­ m énye, hogy „ a h a n g u la t nagyon fo n to s” ( G .). Tette ezt m ár fia ta lk o rá b a n , helyi m éretekben is : „K o v á csm ű h e ly m élyen oktatni nem re ste ll: a g a zd a egy pe ták ka l többet hogyan fizet? M it tégy, ha m egüt a m ester? H og yan k ap h atsz tő le egy kis te a -v ize t?” (M .) A szem élyes kap cso la to kb a n közvetlenül, egyén ileg m eg nyilván uló h u m a n iz­ mus fölött m indig éltető n ap kén t fénylett a töm egek, az egész em b eriség szo lg á ­ la tá n a k , so rsa m e g ja v ítá sá n a k , fe lem e lé sé n e k nagy, átfog ó h u m an izm u sa . G o rk ij leír egy esetet, am iko r kö zb en járt Le n in n é l egy tudó s, volt táb o rn o k é rd e k é b e n , s Le n in , hogy „re ste lk e d ő öröm ét lep le zze, iró n ia m ögé” rejtve é rd eklő dö tt a tudós közérdekű m u n k á já n a k e re d m én yesség e irá n t, egy m ás esetb en pedig u g ya n c a k tré fá s han gon m o n d ta: „M i m inden orosz és e u ró p ai A rkh im e dészt m agunk m ellé á llítu n k , egyiket a m ásik u tán . s akko r a v ilá g , ha a k a r ja , ha nem, kifordul s a r k a ib ó l!” ( G .). G yű lö lte a szenvedést. „E g y e tle n o lyan em b errel sem t a ­ lálko ztam , senkit sem ism erek, aki a n n yira m élyen és erő sen g yűlö lte, u tálta és m egvetette vo ln a az em b erek sze ren csétle n sé g é t, b á n a tá t, szenvedését, mint Le n in ” — írja róla G o rk ij, fe lh ív a figyelm ünket, hogy enn ek é p pen O ro szo rszág b an volt különös je le n tő sé g e , ah o l egy évszázado ko n á t öröklődő m essian izm us, a sze n ­ ved ésn ek való sá g o s kultusza ülte meg a lelkeket. Len in ezzel szem ben orvosolh a tó a k n a k látta a b a jo k a t, „lá n g o ló a n hitte, hogy a b alsze re n cse nem a lét kiküszöbö lhetetlen a la p ja , hanem olyan n yavalya, am elyet az em b erek kö tele ­ sek és kép esek is e ltá v o líta n i m ag u któ l” (G .). Em lékezetből idézte G o rk ij Le n in ­ nek — nyilván tö bbször is h aso n ló fo rm áb an h allo tt — s z a v a it: „M i m agu n kra v á lla lju k a nép ta lp ra á llítá s á n a k ko lo sszális m u n ká ját, azt, ,hgy a v ilá g n a k m egm ondjuk az é le t te lje s ig a z sá g á t, a népnek m egm utatjuk a ra b sá g b ó l, a nyom orból, m e g a lá zta tá sb ó l az em b eri é leth ez vezető e g yen es u ta t.” Ez volt Len in h u m an izm u sá n a k leg főb b c é lja . 38 �V la g yim ir lljic s Le n in n e k, az O któ b eri Fo rrad alo m e lő készítő jé n e k és vezé­ rének, a szovjet á lla m m e g a la p ító já n a k , a nagy filo zó fu sn a k két nagy író-kortá rsa á lta l m eg rajzo lt képét m utattuk be. M űvészien szuggesztív, é le s vo n áso k kal v ázo lja fel G o rk ij és M ajako vszkij a Len in t jellem ző testi és lelki v o n áso kat, c é lja it, csele kvé sén e k rugóit. S b á r ezeken a részleteken meg a két írásm ű e p ik a i szövetén kívül rendkívül é rd ekes líra i részekkel is ta lá lko zu n k a V. I. Lenin cím ű v isszae m lé ke zé sb e n , meg a Vlagyimir lljics Lenin cím ű p o ém áb an — a szerzők és Lenin szem élyes ta lá lk o z á s a ­ in a k d o kum entu m aival, to váb b á G o rk ij és M ajako vszkij spontán líra i m eg n yila t­ ko zásaival —, m indezek azo n b a n c sa k közvetve, átté tele sen jelle m zik a két írá s ­ mű közös hősét, Len in t. Érd eke sek ugyan, de a kép n é lkü lü k is te lje s. T e lje s, é le s, ta lá ló . Ezért véljü k úgy, hogy ak i a bevezetőnkben em lített nagyszám ú visszaem lékezést, Lenin k ülö nféle nem zetiségű, so kféle ran g ú és ren ­ dű k o rtá rsán ak fe lje g y zé se it vég ig tan u lm án yo zza , az sem k a p h a t jo b b , ponto­ sa b b (le g fe lje b b szé lese b b , de a betűtöm eg fára sztó h a tá sa folytán szétmosódó b b ) képet Len in rő l. Viszo n ylag kevés vo n ássa l é le s képet ra jz o ln i: ezt a m odern m ódszert h asz­ n á lta m ind G o rk ij, m ind M ajako vszkij . . . D o ku m entáció s szövegünkben G o rk ij p ró záját idéztük többször, most M ajako vszkij költői sza va iv a l zá rju k áttekin tésü n ket. M a ja k o vszk ij, mint annyi m ás m űvében is, a z e ljö ven d ő időkhöz keres k a p c so la to t: S ki akkor visszanéz jövőnk távlatából, Lenin feje lesz az első, amit l át . . . N em es D ezső A lenini eszmék ereje K o ssu th K ö n y v k iad ó 197 0 . L e n in re em lékezünk. 1970-ben ünne­ p e ljü k születésének század ik évfo rd u ­ ló já t. „K e v é s em ber élt a Földön, a k in e k em lékét a népek olyan m élyen a s z í­ vükbe zá rtá k , m in t az övét. S ze m é ly i­ sége és életm űve irá n t a népek tiszte­ lete, m in t a világ o t átform áló fo rra ­ dalm i erő, egyre nő.” L e n in neve m a is egyet je le n t a nem ­ zetközi m unkásm ozgalom m al. K o ru n k felad a tain a k megoldásában, szándéka­ inkb an és cselekedeteinkben választó ­ v izet je le n t, hogy a történelem álta l fe lve te tt kérdésekre L e n in ú tjá n h a­ la d v a a k aru n k -e v á la szo ln i. „L e n in re , az ő h atalm as életm űvére em lékezve fig ye lm ü n k egyben azo kra a kérd ések­ re és fe lad a to kra irá n y u l, am elyek ma á lln a k p á rtja in k , országaink, s az im p e ri­ alizm u s ellen küzdő összes népek előtt” . L e n in születésének é vfo rd u ló ját leg­ m éltóbban eszm ei, p o litik a i hagyatéká­ nak m inél igazabb fe ltá rá sá v a l ünne­ p elh etjü k. A z élő L e n in tisztább meg­ ism erését. a le n in izm u s alapkérd éseinek és erején ek világos, egyszerű, s ugyan­ a k ko r á rn y a la t m egism erését segíti elő Nemes D ezső :A le n in i eszm ék ereje c í­ mű alkotása. 39 �A kötet pontos, tudom ányos fogal­ m azását m esterien ötvözi a L e n in re em ­ lékezés szinte szépiro dalm i ihletésű ünnepélyességével.. A z érzelm ileg fűtött em lékezés m eg rajzo lja L e n in életú t­ já n a k elm életi p o litik a i vonatkozásban legszámottevőbb szakaszait, s a törté­ nelm i k o r jelle m ző in ek le írá s á v a l N e­ mes Dezső k ie m e li a le n in i életm ű m ind a m ai napig leg aktuálisab b b ta ­ n ításait. A szerző határozottan je lz i szándékát: L e n in eszm éinek segítségé­ v e l győzelem re v in n i k o ru n k osztályharcát. „B izo n yo s, hogy a le n in i ju b i­ leum , a kom m unista világm ozgalom e jelentős esem énye, Le n in eszm éinek és po litik a i örökségének m élyreható ta n u l­ m ányozása és fokozott hasznosítása h o zzájá ru l a vitato ttt kérdések és fe la­ datok teljesebb tisztázásához. E z pedig a kom m unista pártok további eszmei fejlődéséhez, a kom m unizm us újab b térhódításához vezet.” N a p ja in k a nem zetközi fejlődés szem ­ pontjából legfontosabb kérdései közül Nemes Dezső a két világ re n d sze r h a r­ cán ak a szo cialista rendszer fejlődésé­ nek és a len in izm u sn a k összefüggéseit em eli k i. A z im p erializm u s kato nai fölényének megszűnésével a k a p ita lista és szocia­ lista tábor közötti gazdasági verseny re n d k ív ü li fontosságot kapott. A szoci­ a lista országok gazdasági fejlődése a szo cializm us világ m éretű győzelm ének eg yik fő fo rrá sá vá v á lt. A szerző tö r­ téneti p é ld ák ka l b izo n y ítja , hogy a gazdasági fejlődés hosszabb távon egy­ értelm űen a szocializm us elsöprő erejű d iad alán ak irán yáb an hat, s ez a gaz­ dasági fejlődés a p o litik a i erőviszonyok további eltolódásának alapfeltétele. A szo cialista gazdasági fejlődés len in i elképzelése szerves része a len in i békep o litik án ak . „ A z ú j világ háb o rú e lke ­ rülhetőségének lehetősége m ár létrejö tt, de a háború kiro b b an tásán ak lehetősé­ ge még nem szűnt meg.” Nemes Dezső 40 érvelésében a le n in i békep o litika a k tu ­ a litá sá n a k bizo nyítását a nem zetközi helyzet sokszínű bem utatásával, érté­ kelésével teszi meggyőzővé A történeti és n a p ja in k nem zetközi pr oblém áit tü k ­ röző példák szerves egésszé ötvöződnek, s az olvasóban a békéért fo lytato tt h arc fontosságának tudatát e rő sítik. A I I I . világhábo rú e lkerü lésének fontos feltétele az erőteljesebbbé váló szoci­ a lista tábor o rszágainak im p e ria lista ­ ellenes egysége — a szo cialista vilá g rendszer — m in t önálló állam o k rend­ szere. „ A szo cialista nem zetek és á l­ lam n ak egyenjogúságát szo cialista ta r­ ta lm ú vá teszi a kölcsönös testvéri se­ gítség és a szoros összefogás az im pe­ ria liz m u s e lle n i harcban és az ú j tá r­ sadalom építésében.” N a p ja in k egyik legnehezebb p o litik a i kérdése, u g yanak­ kor a le n in i fo rra d a lm iság próbaköve a szo cialista országok szám ára a — sok esetben a k a p ita lista fejlődésből örö­ költ, gondokat rejtő — p illa n a tn y i nem ­ zeti érd ek és a p ro le tárin tern a cio n a­ lizm u s elvének következetes betartá­ sát igénylő közös érd ek egyeztetése. A z érdekegyeztetés legfőbb területének, K G S T - n b e lü li integrációs tö rekvések­ nek különösen nagy teret szán a szerző. A z együttm űködés lehetőségeit és ered­ m ényeit ko n kré t p é ld ák ka l b izo n yítja. A szo cialista integráció szükségességé­ nek bem utatása kapcsán kie m eli az in ­ tegráció szerepét a k is országok közös gazdasági prob lém áinak szo cialista ta ­ la jró l történő m egoldásában. Nemes Dezső: A le n in i eszm ék ereje cím ű m u n k á já n a k m ásodik része a len inizm us m agyarországi fejlődésének, a fo rrad alm i küzdelem néhány m agyar tanu lság án ak összefoglalása. A m agyar fo rrad alm i m unkásm ozga­ lom nem zetközi összefüggéseinek v iz s ­ gálatában a szerző m integy fo lyta tja , elm életileg összegezi, d id a k tik a ila g f i ­ n om ítja a N agy O któberi S zo cialista Fo rrad alo m 50 éves é vfo rd u ló ja a lk a l- �nep ta rta lm á n a k közös jegyei ala p já n zonyító Le n in -ce n te n á riu m kapcsán k i­ fe jte tt gondolatmenetébe a h azá n k f el ­ szab adu lásán ak 25 é vv e l kapcsolatos legfontosabb és leg aktuálisab b ta n u lsá­ gokat. „ L e n in nevétől e lvála szth a ta tla n az a küzdelem is, am ely M agyarországon fo ly ik a szo cialista fo rrad alo m te lje s felépítéséért, ta n ítá sa i érvé n yesü ln e k a m indennapi tevékenységben és m inden nagy győzelemben, am elyet a m agyar nép a szo cialista építésben k iv ív o tt és am it el fog é rn i.” építi be a le n in i eszm ék győzelm ét b i­ H orváth István né m ából. „ A z 50 éves S zo v je túnió és M agyarország” cím ű tanulm ányában követett feldolgozási módot. A történeti hangvételű feldolgozás k ris tá ly tisz tá n je lz i a m agyar m unkásm ozgalom törté­ nelm ének n a p ja in k szám ára is fontos és a k tu á lis p o litik a i vetületeit. A m a­ g yar m unkásm ozgalom történeténete is b izo n yítja a le n in i eszm ék m egvalósu­ lásán ak g yako rlati lehetőségét, s ugyan a k k o r a lehetőség m egvalósulásának sokoldalúságát. Nemes Dezső a két ü n ­ 41 �szépirodalom Polgár István Hazug kert N apról-napra kékebb a szilva, bízn ak a pulik, gazdagodnak a m éhek, dió csörren a cem entlapra hullva. M enn yivel dúsabb s tágasabb e kert, mint gyerm ekkorom kertje volt. L eng-ring, s bokraiba re jtv e alakod, kom olytalan játék o k ra csábít. Ü lök, plédbe b u rkolózva állig. Nem v a g y a kertben, bokrai hazugok. Elnyertem , am it nem akartam , s elveszítem , mit m ór akarok. 42 �Ádám és Éva — Elszánt napjaim m enthetetlen m egsem m isültek, csontjaim belerop pan tak a gátszakadásba, lábam előtt sárba taposott kalászok. Láng, szívdobogás, vér m u zsikája után hideg a hom lok, s k ih ű lt a verejték , szavak üszke a sárgu lt lapokon, m ankóra roskadt m agabiztosságom . — A Nap s Hold m egvan, mondd hát, mi veszett el? E lv eszett-e eg yá lta lán valam i? — F ehér halántékom , m int tejü v eg égő, b ev ilá g ítja a m agán y éjszakáját, bódult lep kék sérült szárn ya verdes. E lm enekülnék kőtöm b-hallgatásba, vilá gű rb e küldött rakétában töltet, vá rn ék feszes ajk k a l, nem n yú ln ék a fékhez. — C sákán n yal zúznám kőtöm b-hallgatásod, a fék et helyetted én m egrángatn ám . Vedd észre, öklöm m elleden döröm böl, vedd észre, kezem kezed után nyú lt ki, aki erős, abba kapaszkodom ! 43 �Rokkant a parkban M ost m egpihen a b efirkált p adon — dzsungeleiben já rt az o rv halálnak. — B izony, W illie, én n yarg aln ék utánad, de, látod, ez a sebhely fá j nagyon. A kis kölyök szem ében szánalom . De h ív já k m ár, fü tyü ln ek , kiabálnak, s m ár ott is hagyta — építi a várat, em elkedik a tornyos, lá g y halom. l abdát talál eg y fonnyadó bokornál, A z em ber indul, tétován botorkál, lep iszk álja, sután b eléjerúg, de m ajd lero gy a sújtó fájdalom tól — egy sárga arcot lát, m in vér, korom por, és szégyen m arja. M arja, m int a lúg. Találkozás K is ím ítottad kérgesedő arcom s feltám asztottad halottaim at azóta tudom mit csinálok azóta tudom m erre lépek kicsapódott csepp a m indenségből a m indenséggel ú jra egy v a g yo k 44 �Gulyás Mihály Asszony, feketében * Amikor belépett a Nagy-portára, Kondás Istvánnak kezdett valami nem tetszeni. Merő egy lárma volt az udvar, a disznó visított, mintha nyúznák, a baromfiólban a tyúkok veszettül marakodtak. Nyolc óra elmúlt és ezek még mindig ágyban lennének? Megszaporázta lépteit. A konyha tárva-nyitva. Belesett. Mindkét szoba ajtaja nyitva. Beszólt: — Jancsi! Itthon vagytok? Semmi válasz. Erősített hangján: — Erzsi! Itthon vagytok? Csend. Keresztülfutott a konyhán, be a hátsó szobába, úgy tudta, ott laknak. Az ágy vetetlen. Áttrappolt a másikba. Ijedten torpant meg a küszöbnél. Erzsi, talpig feketében, lábán fekete harisnya, cipőben fekszik a dunnákon. Hozzáugrott. Megfogta a kezét. Nagy kő esett le a leikéről. Erzsi keze meleg volt, sőt túlmeleg, szinte égette ujjait. — Erzsi! mi van veled? Az asszony motyogott valamit orra alatt. — Beszélj hangosabban! Mi történt veled? Erzsi kinyitotta szemét, törődött, beteg nézése volt, úgy tűnt, csak néz, de nem lát. Kondás megfogta a vállát, rázogatta. — Az ég szerelmére, Erzsi, mondd meg végre, mi van veled?! — Az a bitang, — suttogta az asszony — az a gazember, megcsalt, össze­ állt azzal a ringyóval. Kondás István orrát romlott italszag csapta meg. — Miket beszélsz?! — hüledezett a férfi — Ne bolnodulj már meg, Erzsi, kihozol a béketűrésből. Kivel állt össze?! — Annussal, Kovács Annussal, azzal a. . . — De hiszen etetni se jött. Hallod, Erzsi?! Etetni se jött! — Biztos megszöktek. Kondás kiszaladt az udvarra. Hirtelen megállt. Erzsi be van rúgva, nem vitás. Ne csináljunk feltűnést, másnak is szemet szúrhat, hogy valami nincs rendben a Nagy-portán: Kieresztette a tyúkokat, magot vetett eléjük, vizet töltött nekik, majd a disznónak is lökött, és már rohant is Annushoz. Mert esett, Annus otthon maradt, mosott, közben dalt döngicsélt. Ugyan­ csak meglepődött, amikor meglátta Kondást. — Hát téged meg mi szél hozott ide? — Semmi. Erre jártam, hát beugrottam.____________ _____ ________________ * A kisregény befejező része 45 �— Akkor ülj is le nálam, nehogy elvidd az álmom! Kondásnak maid kiesett a szeme, úgy figyelt. Annus benyitott egyetlen szobájába. Az ágy bevetve — Mondd, Annus, Nagy Jancsit nem láttad? — kérdezte Kondás olyan zavart hangon, hogy Annus e lképedt. — Megbolondultál, Pista?! Mit keresne nálam Nagy János?! — Nem akartalak megbántani. — szabadkozott Kondás — Felejtsd el, amit kérdeztem! — Felszökkent helyéről — Már megyek is. Ne haragudj! Kihátrált a konyhából. Erzsit még mindig ugyanabban a helyzetben találta. Erőnek erejével fel­ ültette. — Erzsi! Az istent az anyádba, már csakugyan! — káromkodta el magát — Tartsd magad, a szentségedet mert kirázom belőled a lelkedet! — Hagyj engem békén, meg akarok halni! — dünnyögte Erzsi. Kondásnak kiszaladt a száján: — Jancsi halt meg, te szerencsétlen! — Mi?! — tárult kerekre az asszony szeme — Mit mondtál? Erőtlen teste hirtelen megmerevedett, s mielőtt Kondás elrántotta volna a fejét, arcán ütés csattant, ököllel ütött. — Hazudsz! — sikította Erzsi — Hazudsz! — ismételte vészes hangon. Egész testében remegni kezdett. Kondás, lenyelve az ütésgerjesztette felindultságát, sietett visszaadni Erzsi hitét. — Voltam Annusnál. Annus otthon volt. Még az ágy alá is benéztem. — hazudta szemrebbenés nélkül — Jancsi sehol. Annus még fel is húzta az or­ rát, hogy miért nála keresem az uradat. — Hol lehet? — meredt maga elé Erzsi, visszasüllyedve deliriumos han­ gulatába. Hirtelen lepattant az ágyról, mint aki mindent megértett. — A kútban! Nézd meg a kútban. A padon! Felakasztotta magát! Mert megát­ koztam! Jaj. jaj, jaj! — vijjogta eszelősen — Szaladj, még él. Siess! Rohanj! Kondás rémülten iramodott a kúthoz. Belenézett, majd lekapcsolta a hosszúnyelű csáklyát a diófáról és belekotort. Aztán rohant fel a padlásra, utána ki a csűrbe. — Nincs, Erzsi, sehol sincs. De te légy nyugodtan! Hozd rendbe magad"! Megyek a tanácsra. Nem ment, szaladt, egyenest az elnökhöz. — Ide hallgass, Imre! — Beléd meg mi ütött, Pistu, ki bántott? — Ne azt kérdezd! Nagy Jancsit nem láttad? — Nem, mi van vele? — Az éjszaka eltűnt. — Biztos valamelyik vénkisasszonynál van. — Egy tanácselnök ne beszéljen így! Már mindenütt kerestem. — Tudok, amit tudok. — legyintett Kicsi Imre. És elmondta, mit tud. — Marhaság! — Kondás kezdett dühbegurulni — Most beszéltem a fele­ ségével, egy szó sem igaz az egészből. — Hát akkor annak az asszonynak elmentek otthonrul. 46 �— Intézkedj, Imre! — csattant fel Kondás — Itt valami nagy disznóságot érzek. — Gyorsan hadarva elsorolta, mit csináltak tegnap Nagy Jancsival, s hogy este áldomást ittak, és úgy tizenegy felé indult el az ólból. Kicsi Imre megrémült. — Nagy Jancsi mindig az Alsóhidnak szokott járni. Beesett, biztos beesett Várj. telefonálok Lombárnak! — Vette a kagylót, tekert a telefonon — Kicsi vagyok! A rendőrséget tessék adni! Te vagy az, Lombár elvtárs? Nagy Jancsi eltűnt az éjszaka, gyere gyorsan. Az az érzésem, beesett a Kis-Hernádba. Tu­ dod, ő mindig az Alsóhídnak szokott hazajönni. — Én megyek előre — kiáltotta Kondás. Felkapott a hivatalsegéd kerékpárjára és mint a kilőtt golyó. Mire a két hivatalos személy kiért motorkerékpárral, ő már vetkezett. — Ha beesett, a biciklijének itt kell lenni — mondta. A hídnál a víz mély volt, talán három méter. Lebukott egyszer, lebukott kétszer, és már hozta is a kerékpárt. A három férfi megrendült a látványtól. Nézegették a hidat, benéztek a híd alá. — Értem — morogta a rendőr. A front idején a szovjetek hozták rendbe a hidat, s az oszlopokat merevítő gerendákkal kötötték össze. — Pistukám! — szólt a rendőr Kondásra. — Ha már ugyis ott vagy, nézd már végig a gerendákat, nem találsz-e rajtuk hajcsomót, vagy valamit. Semmi. A rendőrés a tanácselnök elindultak a folyó szélén. Kondás magára kap­ kodta ruháit, követte őket. És az egyik kanyarban, a kavicsos fövényen ott feküdt Nagy János, fején éktelen zúzott seb, melyből még most is szivárgott a vér. Óra nem telt bele, ott volt a mentő. Amikor beért a faluba, megszó­ laltatta szirénáját. Egy asszony ugrott eléje, hajszálon múlott, hogy nem gázolták el. Az asszony odarohant a kocsihoz és torkaszakadtából ordította — Hol az uram? Adják elő az uramat! — Asszonyom, legyen észnél! — pattant ki a sofőr a kocsiból. — Menjen előlünk, súlyosan sebesült emberért megyünk. Akkora odaért Kicsi Imre — A tanácselnök vagyok — mutakozott be — Ennek az asszonynak a férjéről van szó. Engedjék beülni, és én is önökkel szeretnék tartani! — Üljenek be! — szólt ki az orvos. A tanácselnök odasúgta az orvosnak: — Doktor úr. Ez az asszony nem fogja kibirni, tessék valami nyugtatót adni neki! Az orvos megkocogtatta az ablakot. Az autó megállt. — Asszonyom, engedje meg, hogy egy injekciót adjak, nyugtatót. / — Tartogassák az uramnak — mondta meglepően csendesen Erzsi. — Akármi van vele, ki fogom bírni. Arca megkeményedett. Az orvos intett, hogy mehet a kocsi. — Miért ide hozták ezt az embert?! — szitkozódott a kis járási kórház főorvosa, amikor megvizsgálta a beteget — A temetőbe kellett volna vinni. 47 �Intézkedett, készítsék elő a műszereket, majd kiment a folyosóra. Egy talpig feketébe öltözött asszonyra esett pillantása. — Ön a beteg hozzátartozója? — A felesége vagyok — mondta Erzsi csendesen, majdnem reményte­ lenül. Hirtelen az orvos szeme közé vágott tekintetével — Nekem ennyivel van ennyim, főorvos úr. Mentse meg az uramat! Ha meghal, vele halok. — Most el kellene hagynia a kórház területét — javasolta a főorvos bizonytalankodó hangon — Tudja, kedves, műtét közben zavarja az embert. . Megérti, ugye? No. menjen szépen, sétáljon egyet a városban, és délután jöjjön vissza! Bár nincs látogatási nap, intézkedem, hogy beeresszék. — Jó, elmegyek — mondta tétován Erzsi. A templom, ahová betért, talán egy kilométerre lehetett a kórház­ tól. Útközben az időt mérte magában. Már pucérra vetkőztették. Már hasra fektették. Most kötik le kezét-lábát. Most. . most. . . Erősen tartania kel­ lett magát, nehogy hangos jajveszékelésbe fogjon a népes utcán. El, el az emberek szeme elől, Isten szine elé, gyorsan, gyorsan! Lelkének emésztő gond­ ját csak vele oszthatja meg A templom üres és hűvös volt. A dohányszínre aszott padsor között lármásan csattogott vasalt cipője. Az oltár előtt lerogyott, valójában nem térdepelt, hanem feküdt, összekulcsolt kezét a szentély felé nyujtva. — Én Istenem! — jajdult fel vérző kétségbeeséssel — Átkom megfogant. Visszavonom, mindent visszavonok. Vedd le verő kezedet uramról, én egyet­ len eemberemből, és tedd rám, nyomoríts meg engem! Vérem tobzódása elvette eszemet. Büntess engem, őt hagyd meg, hozd vissza nekem az élők sorába. Ha meghal, meghalok. Ne vedd el szeme világát, hagyd meg füle hallását, gyönyörködhessen teremtett világodban! Alázatos szolgája leszek, ahogy ren­ delték szent törvényeid, se szóval se tettel bántani nem fogom. Segítsd az orvos kezét, hogy uramat megmenthesse, fogd vissza a lelkét, mit te adtál neki, maradjon. Értsd meg, Teremtő Atyám, bűnöm sziklája alól kiáltok hoz­ zád, nekem senkim sincs, csak ő van, s ha ő nincs, vedd vissza az én lelkemet is! Siettél átkomat megfogadni, most könyörgésem előtt nyisd meg fü­ leidet, küldd szent angyalaidat, vigyázzák az orvos kezét, gyógyítson az a kéz, ne öljön! Ő most születik. . . Órák teltek el, s Erzsi ugyanabban a testhelyzetben feküdt az oltár előtt, meg se mozdult. Többen is betértek a templomba, de amikor meghallották az ismeretlen fekete asszony furcsa beszédjét istenével tétován keresztet ve­ tettek és siettek elhagyni a templomot. Amikor Erzsi megjelent a templomajtóban, be kellett hunynia szemét. A borulás eloszlott, szinte hangja volt a zuhogó napfénynek. Az eleven élet lármásan, vaskos realitásként vette körül, hullámai moso­ gatták szomorúsága szikláit. Kezdtek eszébe ötleni a lét hétköznapi tenni­ valói, felrémlett az otthon, a tárvanyitva hagyott ajtók, a bugyelláris a fehérneműek alatt, a tyúkok, a disznó, talán a villanyt is égve hagyta, azok a piszkos tyúkok megint bemennek a konyhába, felrepülnek az asztalra. Mindez azonban csak röpke fény volt a való világból, jött, pillanatra bevilágította a lét dolgait, s már ki is hunyt, mint cikkanó villámfény koromfekete éjsza- 48 �kában. De a szomorúság kietlen éjszakájában eltévedt vándornak sok, igen sok villámfény kellett volna ahhoz, hogy visszataláljon az élet megszokott ös­ vényére. Erzsit a sírás fojtogatta. Még sose érezte magát ennyire szerencsétlennek. Ura talán már nem is él, s ráadásul szégyennel fektetik sírjába, szégyenből hengergetnek rá követ, mely az ő sötét vízióiból vált ki. Annyira kétségbe volt esve, hogy kívánta, bárcsak halna meg a téeszelnök, halna meg mindenki, aki eddig tud valamit az ő féltékenységi rohamáról, hogy ne terjedhessen tovább hullámverése. Megállt az utcán, tenyerével elfedte arcát, de mert már is szólongatták, — Mi baja. jóasszony, segíthetek? — sietve tovább indult, nem törődve vele, hogy a járókelők utána forgolódnak. Ép eszem, el ne hagyj, jajdult fel rimánkodóan. Lám, a sors, melynek ő indította meg rette­ netes partszakadását, mennyire kimutatja foga fehérét, rosszra rosszat hal­ moz. Hiába, a baj nem jár egyedül! A mendemondák elindultak, felverik a lelkekből a gonoszság furiáit, és mire az ember észbekap, összecsapnak feje fölött a hullámok. S mire Erzsi a kórház elé ért, már nem is tartotta olyan rettenetesnek, ha Jancsi meghalna. Menne utána. Tisztességgel eltemetné, kivenné az összes pénzét a takarékból, s a. legszebb sírhelyet csináltatná, márványkőbe vésetné: Itt nyugszik Nagy János és neje született Juhász Erzsébet. Béke poraikra. . . Erzsi tehát lélekben eljutott a megsemmisülés gondjáig. A tegnapesti elszánás játék volt csupán, bosszúálló kacérkodás a nem-lét távlataival, melyet beragyogott a megtorlás édessége és az erkölcsi felmagasztosulás illuziója. A tévedés bizonysága mindezt elsöpörte, az önvigasztalás fogódzói végérvényesen elszöktek leikéből. Ő a bűnös, egyedül ő, átkait meghallgatta az ég, s mert a tévedés ingoványára alapozta itéletét, őnéki kell elsüllyednie, immár ment­ hetetlenül. A portás nem engedte be. Erzsi hivatkozott a főorvos úrra. A portás is a főorvos úrra hivatkozott. — Asszonyom, férje még mindig nem tért magához, s a főorvos úr arra kéri, egyenlőre ne háborgassa. Jöjjön talán holnap! — Legalább haad nézzem meg! — Kérem, nem engedhetem be. Ne akarjon nekem rosszat, asszonyom! Ha felmegy és a főorvos úr meglátja, én iszom meg a levét, az állásommal játszom — Akkor lefekszek ide! — Erzsi a földre mutatott, olyan mozdulatot téve, mintha máris hanyatt akarna dőlni a felázott talajon. A portás ismerte az embereket. Mennyi mindent megélt már itt, miként ő szokta nevezni, „az élet és halál kapujában” . Látott megőrült férjet, aki bicskát rántva rontott be a kórházba, hogy felnyársalja „a bitang orvosokat, akik csak azon segítenek, aki pénzt nyom a markukba.” És látott meghibbant asszonyt is, akit a kapuban kaptak el, ölében halott gyermekével, haza akarta vinni. Pillanatig sem kételkedett benne, hogy ez az asszony beváltja igéretét. — Mondják meg, ha meghalt, kibirom! — Erzsi a kapu rácsozatába kapaszkodott, ékalakú arcát két vasrúd közé szorította, úgy szólongatta a portást. Hangja élettelenül kongott, olyan kisértetiesen, hogy a portást ki­ verte a veríték. 49 �A kapus könyörgésre fogta a dolgot: — Értse meg, asszonyom, az állásommal játszom, két gyermekem van. — Szóval nem enged be? Akkor legalább adjon egy követ a fejem alá, megszoktam a párnát. A portás rémülten rohant be a portásfülkébe. Telefonált. — Tessék — nyitotta meg a kaput — , de ne csináljon cirkuszt! — Nem fogok cirkuszt csinálni — válaszolta Erzsi. Amikor felért a lépcsőn, két fiatal orvos szegődött melléje, jobbról-balról. Kioktatták: — Nem nyúlhat a beteghez, szólnia sem szabad, csak éppen megnézheti. A főorvos úr egyetlen percet adott. Viselkedjék, ahogy kívánjuk! Ne csináljon cirkuszt! — Nem fogok cirkuszt csinálni — ismételte Erzsi, immár némi méltat­ lankodás keveredett hangjába, hát azt hiszik ezek. ő nem tud viselkedni kór­ házban. . . És amikor a két orvos rámutatott egy valószerűtlen hófehér, gézből gyúrt labdára és mondták, ez az ura, szájára tapasztotta kezét, hogy ne sikoltson. Csak az orra és szája látszott ki belőle, abból is csak annyi, hogy Erzsinek nem kis erőfeszítésbe került visszakövetkeztetni Nagy Jánosra, a délceg fér­ fira, az ő hitves urára. Meredt szemmel nézte a gömbölyded pólyát, majd a pihés plédet, mely mögött kirajzolódott a mozdulatlan test domborműve Hogy-hogy nem. a mozdulatlanság merő ellentéteként, Jancsi eleven robbanékonysága lendült benne lükíető k épsorrá. Az első bál esküvőjük után, a fer­ geteges csárdás, Jancsi izmos karjában repülni érezte magát, lába alig-alig érte a földet, minduntalan felkapta pörgetés közben, és neki esze ágába se jutott, hogy féljen, hogy el is vágódhat a szédületes forgásban. Hogy bámulták őket, az emberek a szemük majd kiesett, s amikor vége volt a táncnak, önkéntelenül csapódtak össze a tenyerek. És Jancsi mit sem törődve a sokadalommal, ölbe kapta őt, és még mindig pörögve, tánclépésben vitte a lócához, könnyedén, mint egy tenyerére vett szivárványos buborékot, tette le anyja mellé a lócára, és anyja duruzsoló kedveskedést hallatott: te bolondos, te, majd kirúgtad a falat. Ugye, milyen szép ember az én Jánosom, édesanyám! — ujjongta ő akkor. És amikor arattak. Erzsi megállt pillanatra a marok­ szedésben, elnézte emberét, akkora rendet fogott, kétannyit, mint más, és apja is rajta felejtette a tekintetét. Ember a talpán ez a Jancsi, becsüld meg, lányom, megérdemli. . . — Menni kell, kérem — súgta fülébe az egyik orvos. Bólintott. Igen, menni kell. Lába görcsbe merevedett, s amikor mozdított rajta, tétován kapott az egyik orvos karja után. Ügy vonszolták ki a kórte­ remből. És Erzsi elindult balra, északnak. Ha kilépek, este tízre otthon vagyok mérte fel a távolságot. Harminc kilométer választotta el otthonától. Az állatba kevés akarat szorult, keveset bír, az embernek nagy az aka­ rata, hát sokat bír, többet az állatnál. Erzsi tegnap óta nem vett magához ételt, ital is elcsigázta. Járása mégis fürgének tűnt, szaporán kapkodta lábát. Ki kell lépni, ha tízre otthon akarok lenni, siettette magát. Száguldó gépko- 50 �csik húztak el mellette, melyek kicsit elgondolkoztatták. Mire én hazaérek, ezek túlvannak a határon és az igazak álmát alusszák valahol. . . Elhessen­ tette az efféle gondolatokat, úgy érezte, az akaratát akarják kikezdtni, az egyetlen erőt erőtlensége szomorú állapotában. Olykor eszébe ötlött, ha gép­ kocsi tülkölt háta mögött, hogy kellene lengetnie karját, az ég szerelmére, vegyenek föl, fogytán van erőm, s félek, összerogyok. . . De nem, őnéki nem szabad. Vezekel, ezzel is vezekel nagy bűnéért, hogy megátkozta urát. Cipőjét is levette, nem azért, hogy kimélje, hanem hogy vezekelése igazibb legyen. Hadd sértse fel a talpát a durva beton, sebezze véresre! Az Úr meg­ látja szenvedését és minden bizonnyal méltányolni fogja, enyhíti majd férje kínját. Ha Erzsi biztosra vehetné, hogy az önmagára kimért szenvedést jó néven veszik az égiek, letérne a betonról is, az út szélére, ahol tüskés kavi­ csok sziszegnek rá, keményen vagdosná lábát, hadd folyjon a vére, csak rövidülne meg Jancsi felépülésének ideje. Ebben azonban nem egészen biztos Erzsi, hát megy a betonon, melyet itt is, ott is mérges törések tarkítanak, s melléig nyilai a fájás, amikor tétován belép. Minden embernek megvan a maga keresztje, ki bokáig, ki térdig gázol a szenvedésben, Erzsinek a fejebúbja se látszik ki belőle. Ha Jancsi megtér kálváriás útjáról, majd csökken­ ni kezd, megapad a szenvedés megáradt folyója, talán egészen ki is szárad, megint jólesz élni. Töviről-hegyire elmondja neki, mit állt ő ki a féltékenység beteges dühöngésekor, semmit se hallgat el. hadd lásson tisztán. Biztos nevet egy jót, és mondja majd círogató kedveskedéssel, te, te, bolondos, te, hát kell is nekem más. . . Így lesz, biztos így lesz, reménykedett Erzsi, s fáradt a r ­ cára megnyugvás sugárzott bensejéből. Ez a nehéz út ő érte van, Jancsiért, hogy megint érdemes legyen várni az éjszakákat és a nap feljöttét. Akik pedig látták a mezitláb talpaló, feketeruhás asszonyt kezében a cipővel, jókat mulattak. A surranó gépkocsik távoli utasai a magyar parasz­ tot, e táj egzotikumát látták benne, s ha nem röstellték volna, nem annyira sietős az útjuk, talán ki is szállnak, hogy fülig szaladt szájjal lencsevégre kapják. Lám, testét már finom kelmével fedi, de talpát kevésbé szánja cipő­ jénél. Óh, milyen mulatságos! Az alkonyat gyorsan jött, s annál gyorsabban, Erzsi minnél inkább ma­ rasztalta volna a napot az égen. Megpróbált szaladni is, legalább addig tar­ taná magát a nap az égen, amíg elhagyja azt a bokros részt, melyben már fészket rakott a sötétség, s ráömleni látszott az útra. Be kellett azonban lát­ nia, hogy ha tempóját gyorsítja, a fáradság szinte felrobban izmaiban és erőnek erejével arra kényszeríti, hogy leüljön. Azt pedig tudta, leülnie nem szabad, abban a percben elnyomná az álom és talán sose érne haza Talpon kell tehát maradnia, lába mintegy magától viszi előre, megy, megy, megy, mert ezt a parancsot kapta. Amikor elérte faluját, azt mondta: az Úr irgalmas volt hozzám. . . Fel­ húzta cipőjét, nehogy félreértsék az emberek a dolgot. Mert mi más juthana eszükbe a kézben hozott cipőről: a büszke Juhász Erzsi félti a cipőjét. . . Fájt a lába a cipő szorításában, talpa égett, s az volt az érzése, mintha víz került volna cipőjébe, lucskosan sikos volt. Talán a vérem, gondolta, de való­ jában nem bánta, inkább valami örömféle tétovázott benne, hogy ki tudott tartani szándéka mellett, a vezekelés sikerült. 51 �Alighanem elmúlt már tíz óra, mert egy lélekkel sem találkozott; amit persze csöppet sem bánt. Egyenlőre senkire se kíváncsi. Senkire? tűnődött el hirtelen Erzsi, bár már úgy érezte, jártányi ereje sincsen, talán hazáig se birja elvonszolni magát, elhatározta, bekopogtat a téeszelnökhöz. Az elnök kuckójában volt már, s olyan szemeket meresztett Erzsire, mintha kisértetet látna. Az asszony megroskadva, fáradtan dőlt az ajtófélfának. — Ugye, senkinek se mondta el, hogy itt jártam éjszaka? — Erzsi hang­ jában kétségbeesés verdesett. Elsiratta magát. — Semmi se igaz az egészből. Tudja, maga is tudja már, miért nem jött haza az uram. Én meg azt hittem. . . Jaj, ugye, senkinek. . . Harsányi kihúzta magát, arca elkomorult. — Hát mit gondol maga rólam, Nagyné, mi vagyok én, valami pletykás­ szájú vénasszony?! Legyen nyugodt, senkinek se szóltam az esetről. — Az isten is megáldja érte — Majd két nap óta megjelent Erzsi arcán a mosoly, először jelent meg, átgázolt fáradtsága ráncai és megült magának ott. — Az ura? A mosoly elröppent, mint fészkéről felvert madár. — Talán megmarad. Erzsi kifordult az ajtón. Az elnök nézett utána és csóválta fejét. Már-már lerogyni lett volna kedve Erzsinek, hanyatt feküdni a földön és aludni, aludni, mint még soha, mélyen, álomtalanul. Akaraterejének utolsó morzsáit fogyasztotta, s ha nem ötlik fel tudatában a levél, az az átkozott levél, talán nem ér el hazáig. Lába hirtelen, egyik pillanatról a másikra nyerte vissza ruganyos mozgékonyságát. A kutya vad örömmel vetette rá magát, majd ledöntötte lábáról. Menj, ripakodott rá. Benyitott a konyhába, felkattintotta a villanyt és egyetlen ugrással az asztalnál termett, kirántotta a fiókot. A levél ott volt, érintet­ lenül. Harsány kacaj szakadt ki Erzsiből, olyan erőteljesen, a kutya azt hitte, méregből és rá kiabál. Lesunyta fejét és kiódalgott a konyhából, mintha mon­ daná: lőttek a vacsorának. . . Erzsinek már nem volt ereje, hogy a kezével tépje össze a levelet, foga közé kapta, rágta, őrölte, az öröm elvadult mámo­ rában teste meg-megvonaglott. A sarokban álló szemetes vödörhöz tántorgott és beleköpte a szecskára rágott papírgalacsint. Aztán becsukta az ajtót, leol­ totta a villanyt, és részeges dűlöngéssel bebotorkált az első szobába. A kint­ ről beszűrődő világosságban felfehéredett a megbontott ágy. Szinte letépte magáról a fekete ruhát, a földre dobta, és hanyatt zuhant az ágyon. Egy hét telhetett el, amikor — főorvosi engedéllyel — rendőr telepedett Nagy János ágyához. — Elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy vallomást tegyen? Nagy János a szemével intett igent. — Kétség nem férhet hozzá, hogy baleset történt — kezdte a rendőr. — Az éjjeliőröket kihallgattuk, ön két decinél több tömény alkoholt fogyasztott, mielőtt az istállóból távozott. Nagy János arcán mosoly jelent meg, amit a rendőr annak tulajdonított, hogy töménynek mondta a pálinkát — hol van manapság pálinka a kocs­ mába. . . A rendőr visszamosolygott. 52 �— Jó, jó, Nagy János, ezen ne vitatkozzunk, pálinka az pálinka, maga meg éhgyomorral volt, és az ilyen pálinka is kikészítheti az embert, annyira legalább, hogy az egyensúlyát tönkretegye. Maga, ugye le se szállt a kerék­ párjáról, egyenest nekivágott a hídnak, talán éppen belehajtott a szakadékba. Mert bátor az ember és felelőtlen, ha van a fejében, és puff, az alsó, mere­ vítő gerendák elbántak a fejével. Mit mosolyog? Nagy János intett, hogy hajoljon közelebb, és elmondta a valót. A rendőr arcán bosszankodás felhőzött. — Szándékos emberölés kisérletéért majdnem annyi jár, elvtársam, mint a ténylegesért. Ezek szerint magát el akarták tenni láb alól. De miért, ember, miért?! Beszéltünk a vezetőkkel, több téesztaggal. Azt mondták, magának nincsenek haragosai, legalábbis nem olyanok, akik ilyesmire ragadtatnák ma­ gukat. Vége azoknak az időknek, amikor egy szimpla sértésért agyonvágtak embereket, legalábbis ez most a gyakorlat. Haragusznak, haragusznak, nem köszönnek egymásnak egy ideig, aztán fátylat borítanak a dologra. No, szóval, Nagy János, tíz percet engedélyezett a főorvos elvtárs. Tartja magát az előbb elmondottakhoz? Viszont akkor a nyomozás folytatása érdekében el kell mondania, kire gyanakszik. Gyanakszik valakire? — Baleset történt — suttogta Nagy János. A rendőr megkönnyebbült mosollyal távozott. Egy ügy lezárult, ad acta tehető. Nagy János szomorú lett, úgy érezte, cserbenhagyták, az igazságszolgál­ tatás — talán kényelmességből, vagy mert a látszat olyigen egybevág egy felté­ véssel — futni hagyja a tettest. És ha beköpi azt a vén gazembert, akkor mi van? A körülmények ellene szólnak. Megártott neki a pálinka. Kész. Szeren­ csétlenségére, éjszaka esett, minden nyomot eltüntetett. Jól kieszelte a bitang. Beesett a hídról. Kész! Kész! Kész! A láza felszökött. A főorvos dühöngött, szidta a rendőrséget, hogy csak tetézi a bajt, alig ránotta ki a halál torkából ezt a szerencsétlent, máris rá­ szállnak, felizgatják és tessék. Nagy János félrebeszélt, folyton azt ismételget­ te: kész, kész. . . Néha úgy tűnt, mintha valami nevet motyogna. A fő­ orvos közel hajolt a beteghez, fülelt, hátha valami fontosat tudhat meg, ami­ vel visszahathatna rá, a lelki erőt doppingolhatná benne. A düh erőfeszíté­ sét fedezte fel a lázas arcon, fogát csikorgatta, keze ökölbe merevedett. A főorvos tisztán, kivehetően hallotta: megölöm. . . Elgondolkozott, lehetséges lenne, hogy nem baleset áldozata ez a férfi? Ahogy leírták előtte a baleset körül­ ményeit, pillanatig sem. kételkedett benne, hogy a pálinkának köszönheti vesztét, annak az átkozott pálinkának, hiszen a vérében is jó adagot talált. De hátha mégse, a világ nagy és kiismerhetetlen, s a bosszú határtalan. Talán megbujt valaki a hídon és belökte, vagy talán le is ütötte. Igen magasról kellett esnie ennek az embernek ahhoz, hogy fején ekkora törés keletkezzék, vasból van ennek a feje, bizonyisten, vasból. . . Várj sorodra, Csontos, kiirtlak, hallotta megint érthetően. A főorvos tollat rántott elő, feljegyezte a nevet. Izgalom kerítette hatalmába. Ennek fele se tréfa, itt valami bűntény lappang, melynek esetleg éppen ő jöhet nyitjára. Nyugtatót adott a betegnek. Nagy János arcáról csakhamar eltűnt a feszültség izomrángása, mely a fogak harapómozgásából származott, összeszorult ökle kiengedett. Lélegzése rendessé Vált. A főorvos utasította a helyettesét, tartsa szemmel Nagy Jánost, és leszaladt 53 �a portára. Arra volt kíváncsi, mikor hagyta el a rendőr a kórházat és merre ment. Az állomásnak láttam menni, mondta a portás. A főorvos órájára nézett. Fél óra és itt a vonat. No, gyerünk! Beugrott kocsijába és az állomásra hajtott. A rendőr kint ült egy padon, cigarettázott. Felpattant, amikor meglátta a feléje tartó orvost. — A beteg érdekében tudni szeretném, mit vallott — tért azonnal a tárgy­ ra. — Gondolom, nem titok — fűzte hozzá sietve. — Szimpla baleset — nevette el magát az őrmester. — Igaz, mondott vala­ mit, hogy fejbe verték, de hát tudja, hogy van. Blamás bevallani, hogy berúg­ tunk és püff. Szégyenli az ilyesmit az ember. A végén fel is adta a mesét. — Köszönöm, csak ennyit akartam tudni. A főorvos visszament a kórházba, elővette noteszát és háromszor egymás­ után aláhúzta a betegtől halott nevet. Meg mert volna rá esküdni, hogy itt van a kutya elásva. . . Elhatározta, ha lesz egy kis szabadideje, kimegy, megnézi azt a hidat, eshet-e onnan ekkorát egy ilyen ember, egy vasfejű magyar, és annak is utána­ néz, ki az a Csontos. Elmúlt egy újabb hét. Nagy János jobbacskán volt, s a főorvos igen-igen mosolygóképpel leült ágya szélére. — Hogy vagyunk, hogy vagyunk? — Köszönöm, főorvos úr, jobbacskán, de azért az a piszok darázs. . . — Ne féljen, az a darázs már csak zúg, de nem csíp. kihúztuk a fullánkját. — A bögyörője még nem mocorog? — nevette el magát a főorvos. Nagy János elpirult. — Hova gondol, főorvos úr! A főorvos nevetett. Micsoda fickó, gondolta elismeréssel, már ötven éves és még mindig tud pirulni, ilyen enyhe malacságért is. — Nem tréfából kérdeztem — fordította komolyra a szót — az ilyesmi a legbiztosabb jele annak, hogy rendben mennek a dolgok — Hirtelen gondolt egyet és a tárgyra tért — Megnéztem azt a hidat — füllentett — . és én hiszek magának. A gerenda, melyre állítólag maga esett, eléggé korhadt állapotban van, tudja, a víz tavaszi áradások idején eléri és sokat málasztott rajta. Már ott van huszonkét éve. A beteg felnyögött, arca hirtelen megváltozott. — Terhes ez a téma? — kérdezte ijedten — Kérem, már is abba hagyom. Rosszul érzi magát, Nagy János? — Baleset történt, főorvos úr — dünnyögte a beteg kényszeredetten. Az orvos megfigyelte, hogy a beteg arcán ismét megjelentek a fogak harapómozgásából származó izomrángások, ökle is megmerevedett. — Hozzak nyugtatót? Szóljon, Nagy János, hozzak? A beteg keze megrándult, majd lassan elindult arca felé, végigsimogatott homlokán. — Csak gyógyuljak fel. én majd mindent elintézek — szaladt ki a beteg száján, de abban a pillanatban észbekapott, hogy elszólta magát. Tekintetét a főorvos arcára függesztette, nem volt nehéz észrevenni, hogy most erősen gon­ dolkozik. Amikor ismét megszólalt, arcát pirosság öntötte el, — Magam fogom lebontani azt a hidat, 54 �A főorvos legszivesebben elnevette volna magát, tudta, hazudik páciense, valamit erőnek erejével elhallgatni igyekszik előtte de mert nem merte tovább feszíteni a húrt, átvette a témát, közönbösen mondotta: Azt bizony jól teszi, Nagy János, nehogy mások is lezuhanjanak. Tudja az ördög nem alszik. • — Az nem, a guta üsse meg! — morogta a beteg, belemarkolva a plédbe. Az orvosnak úgy tűnt, a foga is összecsikordult. Erzsi hét óra körül ébredt. Az álom és ébrenlét senkiföldjén furcsa kép­ zetek rajzottak fejében, a hangok, a külvilág jelzései ezekhez a különös, béke­ beli képzeletekhez kapcsolódtak, miként a napfény is, mely a tárgyakon meg­ törve ünnepi hangulatot árasztott. Vasárnap van, minden bizonnyal vasárnap, amikor kicsit lustálkodhatnak, elheverhetnek az ágyban. Jancsi ott van mellette, még húzza a lóbőrt. duruzsoló horkolását is halja. A békés huszonhat év foly­ tatódott Erzsi tudatában, a megrendítő két nap drasztikus valósága nélkül, álomból maradt könnyed derű lebegett fölötte. Valahol, túl a falakon mézédes zene csordogált, kétökölnyi rózsák szétsóhajtották szirmaikat, virágportól maszatos méhek dongtak a kiskertekben, végezték dolgukat. Erzsinek az motoszkált a fejében, milyen jó élni, részese lenni ennek az idegnyugtató édennek. Teste a nász kielégült fáradtságában pihent a párnákon. Szeme félig nyitva volt. Hirtelen ült fel, hirtelen és váratlanul, a becsapottak és r útul kijátszottak ingerült méltatlankodásával meresztette szemét arra a helyre ahol az imént, percnyi múlt távolában még Jancsit vélte. A párnák érintetlen pufóksága gonosz fintorra váltott. Óh, istenem! Jancsit az ő átka repítette ki az ágy puhaságából, az édenből, s lökte a gerendák nyaktörő szakadékába. Hiánya elviselhetetlenül üressé tette. Keze Jancsi fekhelye fölött repesett, mint bűvész keze a mutatványos kalap ürege fölött, imát mormolt Erzsi, lelke ingatag varázsszavait. Add, uramisten, hogy egyszer, csak egyszer az életben még itt legyen mellettem, akkor elhiszem, hogy megbocsájtottad vétkemet, melyet őellene cselekedtem. . . Az urát látta Erzsi, egy pontba szűkült tekintetének fókuszában megjelent a hófehér gézlabda, mintha lenne jéghideg hóember feje, orra tömpe sárga­ répából, szájának fekete mélyedése széndarabból. Ennyi maradt az ő délceg em­ beréből. Ha legalább hihetné, hogy gonosz ármány tört életére, tőrbe csalták és leütötték. Óh, az nagy megkönnyebbülést hozna az ő lelkének, elhihetné ma­ gával, hogy nem a megfogant átok sujtott le rá. Mint már többször is az elmúlt kétszer huszonnégy órában, Erzsit most is napi teendői mozdították ki vívódásának holtpontjából. Amikor talpára állt, hallhatóan felszisszent és visszahuppant az ágyra. Oldalvást lesett lábára. Puffadt volt, talpát domborúra fújta a dagadás. Ismét ráállt, s a szemét is behúnyta, annyira fájt. Lépett néhányat. Mintha megannyi tüske tört volna tal­ pába. Összevágta a fogát. Sebaj, majd bejáródik! A papucsot szedte elő, az elég­ kényelmes, dagadtan is befér a lába. Már megetette a disznót és a tyúkokat, amikor Kondás látta feltűnni a kapuban. — Este itt jártam, elintézni a jószágot — mondta zavartan. — Köszönöm, Pista! — Erzsi hangja elesettséget árult el. — Jancsi? — kérdezte aggodalmasan Kondás. 55 �— Tán megmarad — Az asszony elsírta magát. Sietős mozgékonysággal hokedlit tett a konyha közepére, a kelleténél jóval tovább törülgette, aminek értelme aligha volt, hiszen Kondás az istállóból jött, kopott gúnya volt rajta. Kondás nem is a hokedlira ült, hanem a küszöbre, hátát nekivetve az ajtó­ félfának. — Jancsi erős legény — próbálta vigasztalni Erzsit —, nem hagyja magát egykönnyen leteríteni. Meglásd, Erzsikém, olyan lesz, mint volt, mint a vas. Ha láttad volna, hogy kaszált! — Kondás hangja felszárnyalt — Még ő noszo­ gatott engem, hogy nyomjuk a gombot. Hát hallottál már ilyet, Erzsi?! Nekem kaszál, nem magának, és nyaggat, hogy ne a szám járjon, de a kezem. Nem fizetségért tette, fizetségért ennyire nem töri magát az ember. Jó cimbora a Jancsi, az isten áldja meg a jó természetét, Meglásd, Erzsi, nemsokára hazajön, búcsúkor a bálban úgy megtáncoltat, mintha misem történt volna. — Búcsúkor! — sírt fel Erzsi. Kondás észbekapott, a búcsú valóban még messze van július végétől október első vasárnapjáig, de hát akkora seb volt Jancsi fején, idő kell hozzá, amíg beforr. — Sose búsulj, Erzsikém — mondta sietve — , meglásd, olyan hamar el szalad ez a két hónap, észre se veszed. Az asszony vigasztalan maradt, miközben mosogatott, válla meg-megrázkódott a sírástól. — Enni kér a gyomrom — dünnyögte Kondás, és fel akart tápászkodni. — Maradj még, Pistu! — Erzsi olyan ijedten nézett rá könnybe lábadt szemével, Kondás egyből megértette: nehezére esik most egyedül maradni. Visszaereszkedett a küszöbre. — Készítek valamit — szólt Erzsi, kezefejével megtörülve szemét — Mit ennél meg? Süssek tojást? Van még egy kis kolbász is. Megyek a kertbe, szedek paradicsomot, paprikát. — Látom, ti még nem bolti kenyéren éltek — mondta, két harapás között Kondás. — Jancsim kedvéért van ez is — válaszolta Erzsi — Tudod, annyira meg­ szokta az én sütésemet. Csak hát ma már a liszt se az igazi, mióta nem őrölnek. Beviszi az ember a jó buzát és adnak helyette cserelisztet. A frász tudja, honnan hozzák, néha olyan szalonnás belőle a kenyér, lökjük a disznónak. — Huncut az állam — nevette el magát Kondás — Beszedi a jó magyar buzát, nekünk meg holmi francia vagy kanadai liszttel szúrja ki a szemünket. Azt mondják, egy mázsa magyar buzáért két mázsa kanadait adnak. — Lehet — bólintott Erzsi — Kettecskén vagyunk — folytatta — , nekünk egy hétre elég egy kenyér. Nejlonzsákban tartom így is, ki ne száradjon mert akkor már az én Jancsim zsörtölődik, hogy ha rágós. A kenyér az legyen foszlós, etesse magát. Összefogtunk a szomszédokkal. Egy hónapban egyszer kerül rám a sor, akkor én fűtök be a kemencébe. Így egyeztünk meg. — Mostanában elég jó a bolti kenyér, mióta a nyakuk közé csördítettek a pékeknek. Úgy hírlett, kiloptak belőle valamit. Nem is tudom, mit lehet ki­ lopni a kenyérből. — Biztos krumplit tettek bele többet, a lisztet meg eladták — találgatta Erzsi. 56 �— Nem tudom, én ehhez nem értek — csámcsogta Kondás. — Galamblevest főznék Jancsinak — mondta Erzsi elgondolkozva — Azt megeheti, nem gondolod, Pistii? — Az jó a betegágyas embernek az egykettőre rendbehozza. — Nektek van kis galambotok, Pistu? — Amennyi csak kell. — Ha a miénk elfogy, mennék. Nem isten nevében kérem, megadom az árát. — Ejnye, Erzsi, ejnye! — csóválta meg a fejét Pista — Hát azt hiszed, el tudnék én fogadni érte pénzt? Ha Jancsi nem a cimborám volna, csak ismerő­ söm, akkor se. — Minden nap galamblevest fogok neki vinni, amíg csak rá nem ún — mondta Erzsi, maga elé ejtve tekintetét. — Talán én is hibás vagyok, hogy így járt Jancsi — mondta Kondás, lehorgadt fővel — Elfáradt ugye, s így a pálinka is hamarabb megártott neki. — Ne beszélj bolondokat, Pistu! — Erzsi hangja elgyötörten kongott — Egyedül én vagyok a hibás, megátkoztam. Kondás legyintett. — Hagyd már ezt, Erzsi, legkisebb dolga is nagyobb annál a jóistennek, hogy a te átkaidra füleljen. — Nem vigasztalsz meg, Pistu, ne is fáraszd magad. Tudok, amit tudok. Az isten azzal büntetett, hogy meghallgatta kérésemet. Én már sose leszek a régi, hidd el azt nekem, talán már akkor se, ha Jancsim olyan lesz, mint régen. — Ez az úri nyavalya is most kezd elharapózni az asszonyok között. Félté­ kenység! — Pista meglengette a karját, pufók arcára méltatlankodó ráncok ve­ rődtek — Biztos a moziban tanultátok. — Nehéz a felfogásod — jelentette ki Erzsi a sértés legkisebb szándéka nélkül — Ti, emberek, könnyen beszéltek. Alig látszik rajtatok az idő múlása, de mi? Hajaj, Pistu, mi hamar tönkremegyünk. — Lelépnék — mondta tétován, Kondás. — Ha nem tudsz maradni, nem tartalak vissza. Jó volt, hogy itt voltál, legalább volt kivel beszélgetni. Gondoltam, írok a lányomnak, jönne haza De hát dolgozik az is, nem akkor jön, amikor akar. Mit gondolsz, megírjam neki, hogy járt az apja? — Őt is idegesíteni?! — vont vállat bizonytalanul Kondás — De hát mégis. . . — Ahogy gondolod. — Pista túllépett a küszöbön, állt kicsit, aztán vissza­ fordult — Mondd meg Jancsinak, sokat gondolunk rá. az egész családommal. No, isten veled, Erzsi! — Isten veled, Pista! Erzsi az órát kereste tekintetével, négyet mutatott. Állt. Beszaladt a hátsó szobába, bekapcsolta a rádiót, és olyan tempóra fogta magát, mintha már ki­ futott volna az időből. Még csak az hiányzik szegény fejének, hogy lekésse a vonatot, sohase bocsátaná meg magának. Olyan tésztát gyúrok neki, amilyent szeret, tiszta tojásból, hogy ropogjon a foga alatt. Bárcsak már ehetne. Ez a jó leveske meghozza az étvágyát, biztos meghozza, s talán a kötést is leveszik a szeméről, mire odaérek. . . Erzsi a 57 �reménykedés felé rendezte gondolatait, erőnek erejével, nehogy ismét elural­ kodjon rajta a szomorúság, mely semmittevésre szeretné kárhoztatni. A szomo­ rúság önmagából táplálkozik, nem kelhet ki belőle csak a tehetetlen egyhelybenülés elesettsége, ölbetenni a kezet és meredt szemmel bámulni a semmibe. Mi is az a semmi? Olyan veszett egy szorzó, mely mindent a maga képmására változtat, minden szorzandót megsemmisít a bánat szomorú állapotában. A fontos lényegtelenné válik. Tíz óra volt. Erzsi ijedten ráhajtott. A legszebb, lány korában hímzett asztalkendőt kereste elő, orrához emelte, nincs-e penész-szaga. Kibélelte vele a kosarat. Ekkor jutott eszébe, a leves kihűl, mire odaér. Átugrott a szomszédba, a hőpalackért. A kannaszerű üvegedény egy literes volt, belefért egy galamb, meg a leves. A másik kettőt egy szilkébe tette petrezselymes krumplival. A maradék levest ő ette meg. Igen jólesett neki. Adja isten, hogy Jancsinak is jól­ essen! A legdrágább fekete ruhája gyűrötten hevert még mindig a földön. Felvett egy másik feketét. Gondosan rendbehozta magát, cipőjét kifényesítette, és bele­ gyömöszölte még mindig dagadt lábát. Fájt. Nem baj, hadd fájjon. Aztán bele­ kotort a fehérnemű alá. Ott volt a buksza, miért ne lett volna ott? Tudta, mennyi van benne, jóval több kétezernél. A városban majd vesz egy kopertát, a kórháznál van egy bolt, biztosan árusítanak ott ilyesmit is. Megvárja a buszt, dagadt lábával nem gyalogolhat, gondolta. Aztán lemon­ dott a buszról. Elő szokott vele fordulni, hogy valami oknál fogva nem érkezik idejében. Gyerünk, a legbiztosabb a lábusz. Sietve ment, hogy elvegye az em­ berek kedvét a kérdezősködéstől — siető embert nem illik kérdésekkel zaklatni. De azért csak rákiabáltak innen-onnan. Hogy van Jancsi? Megvan, hálistennek megvan. . . Amikor elhelyezkedett a vonaton, le akarta húzni cipőjét. Aztán hirtelen meggondolta magát, megint rossz lesz felhúzni, hadd szokjon a szűkösséghez, menjen össze, tegnap alaposan széttaposta. Kényelmesen megült magának a sarokban, a puha bőrülésen. Tervezgetett. Ha már odaadtam a pénzt, megkérem a főorvos urat, hadd hozzak minden nap ebédet az én Jancsimnak. Nem fogok cirkuszolni, már nem fogok, ne féljenek tőlem. Az én főztömtől hamarabb fel­ épül, majd meglátják, szemlátomást javulni fog. Én mindent az égvilágon fel­ áldozok az uramért, nekem csak ő van, neki csak én vagyok. . . Nem vette észre, hogy aki csak láthatja, előlről és oldalról, le nem venné róla a szemét, nézik, nézik. A szomorúság vakrozsdája ette be magát Erzsi arcába, olyan volt ez az arc, mely már réges-rég elszokott a mosoly napsüté­ sétől, állandósult rajta a bánat borongása. Bármerre vette tekintetét, valójá­ ban nem látott semmit, befelé néző, gondokba feledkezett tekintet volt az övé, a kintvaló világ nem tudta felkelteni érdeklődését. Jaj, csak valaki szólna hozzá, indulna beszélgetés valami közömbös témáról, mondjuk az időjárásról. Bár kapálás óta nem mozdult ki otthonról, pontosan tudja a határ állapotát. Elkélne már az eső, kívánja a krumpli, különösen a kukorica, most hizlalja a csövet. Nem szól senki Erzsihez, csak bámulják, s arcuk kezd hasonlítani az övéhez. Ennyire ragadós lenne a bánat? Végre! Már csak egy megálló. Fészkelődik, megfogja, meg elereszti a kosár fülét, majd újra megragadja, aztán ölébe ejti kezét, tördeli, ropogtatja az ujjait. 58 �Ügy tűnik, felhalmozódott feszültségei menten felreb b en tik az ülésről és kiszáll az ablakon, megelőzni a vonatot. Ujjai arcán kaparásznak, nyomogatják nap­ barnított bőrét, majd a homlokát dörzsöli kezefejével. Lehunyja szemét, de rögvest felpattantja, mert látja a hóemberfejet. Istenem, istenem, suttogja, csak már ott lennék. — Az ember?! — szólítja meg a szomszéd. Rámered. Nem, ő nem ilyen témát akart. Kérdezzék az időjárásról, hogy maguk felé se esik?. . . De ne ezt, erről nem hajlandó beszélgetést engedni se ismerőssel, se vadidegennel. Felkapja a kosarát és kihurcolkodik a peronra. A válasz nélkül hagyott férfin nem látszik megütközés. Biztos az ura, végve­ szélyben lehet, hogy ennyire odavan szegény. . . Egy taxit lát az állomás előtt, moziból tudja, hogy ha ég a lámpája, szabad. Nem kérdez semmit, csak beül és már mondja: is Kórház! Hangja ingerülten siettető. A taxisofőr fanyalog. Itt van, kérem, egy köpésre, mi az istennek oda autóval menni, egy nagyobb utat szalasztok el maga miatt. . . Kap egy huszast, csak siessen, vág vissza Erzsi. A gépkocsivezető arca megenyhül. — Jónapot kívánok főorvos úr! — Maga az, Nagyné? Foglaljon helyet! — Hogy van az én uram? — Ne féljen, asszonyom, meg fog gyógyulni. Pompás feje van a maga férjének, nem is vasból, egyenest acélból készült. — Már magához tért? — Igen. — És mit mondott, amikor magához tért? — Önt Erzsébetnek nevezik? — Igen, főorvos úr — öntötték el a könnyek Erzsi szemét. — Hát magát hívta. Erzsi, Erzsikém. Szószerint ezt mondta. Az asszony fennhangon zokogott. Arcán, megtépázott tekintetében mosoly verdesett. — Jancsikám, én édes uram! — jajongta küszködvén könnyeivel, melyek el akarják mosni az ő kínnal megszolgált örömét. De nem bírt velük, záporoztak szeméből. — Az isten is megáldja, főorvos úr — szipogta. Bejött egy fiatal orvos, főnöke széket mutatott neki, és vigasztalta az asszonyt. — Nyugodjék meg, kérem, férje rendbe fog jönni. Erzsi felállt. Már az ajtónál járt, amikor eszébejutott a pénz. Gyorsan ki­ rántotta a borítékot és az orvos felé nyújtotta. A pillanat tört része alatt merült el a hasas boríték az orvos zsebében, miközben megsértett, rosszaló hangot hallatott. — Ugyanmár, asszonyom, hova gondol?! Ejnye, ejnye! — Csekélység az egész — motyogta, amiből az orvos arra is következtet­ hetett, hogy valóban csekélység az egész, undok tizesekkel tömte ki annyira. Engem hívott, elsőnek a világon engem hívott az én kedves uram. se az apját, se az anyját, engem, egyedül engem. Erzsinek táncolni lett volna kedve Könnyei elapadtak, öröm ragyogott arcán, nehéz áron vett öröm. Ráadásul túl­ van ő is a nehezén, beszélt a főorvossal, a pénzt is sikerült átadnia, ezután már minden könnyebb lesz. És nem is mafláskodott. nem csinált cirkuszt. Hogy eleredtek a könnyei. hát arról igazán nem tehetett, a főorvos úr minden bizonnyal megérti ezt. van része az efféle jelenetekben, hozzászokott. 59 �Amikor kilépett a folyosóra, feldübörgött a lépcső, most érkezett meg a látogatók első hulláma. Erzsiben diadalmas gondolatok kergetőztek. Mindent elintézett, amit eltervezett, ráadásul ő lép elsőnek Jancsi kórtermébe. Amikor lenyomta a kilincset, hosszú, mély lélegzetet vett, mert melle anynyira összeszűkült, szükségét érezte, hogy tágítson rajta. Belépve, nem nézett se jobbra, se balra, tekintetét egyetlen posztra szegezte. Jancsi ugyanúgy feküdt, mint tegnap, feje hóember fej. csak orra és szájának ürege látszik ki belőle. — Te vagy, Erzsi?— kérdezte a beteg suttogva. Az asszony férje füléhez hajolt, ő is suttogott. — Én, egyetlen édes párom, én vagyok, a te Erzsikéd. — Ne sírj — suttogta Nagy János elhalóan — Nem szabad sírni. Meglásd, majd minden jóra fordul. — Minden jóra fordul — mondta Erzsi, könnyein keresztül mosolyogva, majd ismét férjéhez hajolt. — Nem szabad sokat beszélni, a főorvos úr nem engedi. Hoztam finom galambleveskét. Megetetlek, jó? Nagy János bólintott, aztán intett, hogy hajoljon közelebb. — A te főzteden hamar rendbe fogok jönni, olyan jól senki se főz, senki a világon. — Megkérem a főorvos urat, engedje meg, hogy minden nap bejöhessek hozzád. Ha kívánod, holnap is galambot hozok. Előszedte az ételt, kibontotta. Egy keszkendőt terített férje szája elé, körül ölelte vele, és a kanállal csurgatni kezdte bele a galamblevest. — Ízlik? — Jó, igen jó, az isten is megáld érte. — Téged áld meg az isten a tiszta lelkedért — válaszolta Erzsi nyögdécselő hangon, mert mintha megszorult volna a torka. — Sírsz? — kérdezte a beteg. — Nem, nem sírok. Eleget sírtam. — Majd minden jóra fordul, meglásd. Szépen fogunk élni. — Jó, kedvesem, de most már ne beszélj. Én se beszélek. Nyisd ki a szád. Nyisd ki a szád. — Hol melegítetted meg? Jó meleg. — Termoszban hoztam, elkértem a szomszédoktól. De most majd veszek a városban látogatás után, kettőt. — És minden nap be akarsz jönni? — Persze. — Elég lesz minden második nap, úgy jobban fog esni a te főzted, meg ne hagyd mindig egyedül a házat. Jó? — Majd megbeszéljük. Tátsd a szád! — Erzsi egy galambcombot eresztett a fogak közé. Jancsi megpróbálta rágni, de csakhamar mtgsúgta, ez még nem megy, a rágómozgástól fejbőre megmozdult, a seb sajogni kezdett. — Úgyis lenyelheted — mondta Erzsi — , a tölteléket nyomogasd szét a nyelveddel, a húst lefosztottam a csontról. Gyenge ez még, a gyomrod meg nem beteg, megemészti. — Megtömtél, akár egy libát — suttogta a beteg jóllakottam Elfáradtam Most alszok egyet, de te maradj, amíg csak lehet! Jó, hogy ha közelemben vagy. 60 �— Aludj! — duruzsolta Erzsi kedveskedőn. Megcsendesedett visszhangként, elmúló fájdalom halk rezdülésével motozott benne a két nap sok viszontagsága. Lassan már elmondhatja róla, rég volt. talán igaz se volt. . . Könnyűnek, lebegőnek érezte lelkét, az öröm, hogy visszakapta férjét, felszínen tartotta, nem engedte, hogy megint elmerüljön az önvád fene­ ketlen láposában. Halálveszedelemből menekült embernek érezte magát, az ör­ vénylő víztől futva, mind messzebbről hallja az áradás zúgását, s most,balsze­ rencséje ellenkező Végletébe feledkezve, örvend az újraszületett létnek. Hát lehet ennél nagyobb, boldogítóbb érzés?! Az emlékezés madártávlatából majd lankákká töpörödnek szenvedésének tegnapi ormai. Ilyenkor döbbenünk rá: természetünk legfőbb adománya, hogy feledni tudunk. Erzsi szükségét érezte annak, hogy körülnézzen a kórteremben. Megannyi vizsgáló tekintet parancsolódott vissza róla, hullt alá megjátszott közömbös­ ségbe. A betegek nyilván elmondták hozzátartozóiknak a kórház ritka szen­ zációját. Annak a hóember-fejű férfinak a betegsége nem a test esendő termé­ szetből fakadt, eredete a társadalom áttekinthetetlen dzsungelébe vész, ha többre nem is futja belőle, egy intelmes szállóigére feltétlenül: minek iszik az olyan, aki nem bírja. . . A pálinka ördögi arca kajánkodott Nagy János ágya fölött. Mekkora marha az ember, még ő fizet, hogy tönkretegye magát. Elissza az eszét és kitöri a nyakát. . . Az asszony bosszankodott magában, mérgét indulatosan sóhajba fojtotta: essen ki a szemetek! Bejött egy ápolónő, és erőteljesen rikkantott, mintha süketekhez szólna: — Köszönjük a látogatást! Nagy János rezzenve ébredt, külső, erőszakos beavatkozásra. — Itt vagy még? — suttogta. — Itt, én édes uram — hajolt füléhez Erzsi. — Csak vasárnap gyere — mondta a beteg — , akkor már láthatsz is. Hozzál galamblevest! Igen jó volt. Fogd meg a kezem! Erzsi mindkét kezével megölelte, és csókolgatta is, miközben nehéz könny­ cseppeket ejtett a hervadt bőrre. — Ne sírj, azt nem szeretem! — mondta Nagy János — Adj hálát az isten­ nek, hogy megmaradtam. — Kedves emberkém nekem — motyogta az asszony. Arcához emelte férje kezét. Az újjak hirtelen élni kezdtek, frissen, elevenen tapogatták az arc hajla­ tait simogató lágysággal. - - Tudod, mit szeretnék legjobban? — kérdezte a beteg. — Mit, emberkém, mit? — Ha mégegyszer szedhetnéd utánam a markot. Erzsi arcán tűnődő mosoly jelent meg. Igen, akkor ő kaszálna, s ha meg birja fogni a kaszanyelet, akkor rendbejött, egészen rendbejött. — Isten áldjon meg, kedves férjem! — Isten áldjon meg, kedves egy feleségem! Amikor elindult vele a vonat, egy álomkép jött eléje a régmultból, húsz­ egynéhány esztendő távolából. Betegágyat feküdt kislányával, akkor álmodta, 61 �félelmetes szorongásai csapódtak ki benne. Betette a pólyás babát egy ladikba, mely végehosszasincs folyó partján libegett kikötve. Még be kellett mennie va­ lamiért a házba, s amikor kijött, a csónak elszabadult, ringva-bukdácsolva el­ indult a vízen, egyre távolodva a parttól. Akkorát sikoltott, felverte vele az egész házat, nemcsak férje, anyja, apja is összeszaladt, alig birtak lelket önteni bele, pedig a kislány ott feküdt mellette, száját csücsörítve, álmában is szopott. Most is pólyás fekszik a ladikban, s a ladik, nehézkesen, majd egyre gyorsuló iramban úszik ki a víz sodró közepére, s neki most nincs kinek kiáltania, aki segíthetne, az egyetlen ember széles e világon, maga fekszik a ladikban, szörnyű pólyában, nappal is vaskötésben. Milyen szörnyű lehet neki! Az izmok, melyek oly gyorsan jártak, semmittevésére fogottan ernyedeznek tagjaiban. Amíg látszott a kórház, s miután már nem is látszott, Erzsi még mindig az ablakban állt, jegenyék, bozontos jégerfák, majd dombok szökkentek tekintete és a sárga épület közé. A ladik részeges ingással araszol bele a végtelenbe. . . Dús kontyát megbontotta a szél, elszabadult haja csapkodta arcát, de ő nem vett tudomást róla. szeme rebbenetlenül meredt a végtelenné tágult horizontra, melyen hófehér bárányfelhő lebegett, egyedül és társtalanul. Amikor visszaroskadt az utasok alkalmi közösségébe, új idegenek feledték rajta tekintetüket, szedték magukra bánatát anélkül, hogy az ő arcán csipetnyivel is kevesebb maradt volna. • Egy kerek hónap tántorgott tova. Akiknek sok volt a dolguk és éjt is nappallá tettek volna, bosszankodtak és sopánkodtak, mennyire szalad az idő. Jancsi olykor már-már a kétségbeesés határán volt. hogy ne adj isten kivárni, amíg a napok múlása meghozza Erzsit, a látogatások közé szorult napok elvisel­ hetetlenül fölöslegesek voltak. Megkérte a főorvost, fektessék az ablak mellé, hátha úgy könnyebben telik majd az idő. És nem csalódott. Az ágy karján általvetett gézkötélen ülőhelyzetbe vonta magát és megleste a külvilág változásait. Ha mentő fordult be a kórházudvarra, Jancsi figyelme megkettőződött. A mentősök sietségéből pontosan tudott következtetni arra, súlyos-e az eset. Vajon, amikor őt hozták, ugráltak-e? Igyekezett elképzelni, milyen lehetett az ő ,,be­ vonulása” . Erzsi ott lábatlankodott körülöttük, karjával kétségbeesetten csap­ kodott, talán fennhangon jajveszékelt is és szidta őket, hogy iparkodjanak job­ ban. Szegény Erzsikém! Jancsi keze ökölbe szorult. Újra és újra végigélte azt az utolsóelőtti pillanatot, a halála előtti utolsó pillanatot. Élete valóban haj­ szálon múlott, hiszen az a gazember minden tőle telhetőt elkövetett, hogy át­ segítse a másvilágra. Igen, amikor szeme felvillant az ütéstől, a kihunyás előtti utolsó pillanatban tisztán látta, még meghajolva az ütés lendületétől, hangját is hallotta, azt a kegyetlen, reszelőn élezett hangját: Nesze. . . Aztán odahúzta a szakadékhoz, belökte a vízbe. Szép álmokat, néhai Nagy János! A biciklit is betaszította, s később megjött az eső, alávaló bűntárs, és eltüntetett minden Nagy Jancsi bepálinkázott. . . Mióta a zúgás elmúlt fejéből és a gondolkozás nem esett terhére, gyakran foglalkozott a bosszúval. Az csak természetes, hogy megfizet, fogat fogért, szemet szemért, és életet életért. Olykor eszébejutott, hogy beállít hozzá és a lakásában, felesége szemeláttára veri agyon, hogy a felesége is megszenvedje mindazt, amit ő Erzsikéje végigélt, aztán megy a rendőrségre, összeteszi hasán a kezét: bilin­ cselj meg Lombár, megöltem egy embert. . . 62 �Felrémlett előtte a börtön. Még nem volt tömlöcben, de annyit tudott róla, hogy pocsék egy hely, s ő alighanem egykettőre bedilizne benne, márpedig ha elteszi láb alól Csontost, az isten se menti meg tőle. Kötelet biztos nem kap. de a börtönt nem kerülheti el. Nagy János azonban úgy szerette volna végrehajtani tervét, hogy a börtönnek még a tájékát is elkerülje sajnos azonban ha a bosszú felvetődött benne, minduntalan hozzásettenkedett a börtön is halál­ fejes ijesztgetéssel fenyegetőzött, ugrásra készen bújt meg gondolatai mögött. A főorvos is idegesítette. Mit ártja magát mások dolgába?! A minap is csak kapja magát, ágya szélére telepszik és minden teketóriázás nélkül a tárgyra tér. — Fürödtem ám a Kis-Hernádban, és ismét végignéztem azokat a geren­ dákat. Ő erre mi mást válaszolhatott volna? — A főorvos úr nem nyughat azoktól a gerendáktól, egyszer még maga is beveri a fejét. — Nekem ott nincs haragosom. Nagy János megrettenve nézett rá, vajon véletlenül szaladt ki ilyesmi a száján, vagy tud valamit?. . . Bár az orvos figyelmét nem kerülte el betege hirtelen támadt érdeklődése, úgy tett, mintha semmit se vett volna észre, higgadtan folytatta: — Odajött a kerülő. Kérdi: hát maga mit tetszik itt keresgélni, csak nem a Nagy János ügyében?. . . — Maga mit mondott erre? — kíváncsiskodott a beteg. — Megmondtam az igazat. — Hogy az én ügyemben?. . . — Persze! — A főorvos felkacagott — Detektívnek nézett az öreg, pedig csak egy kíváncsi orvos vagyok. — Hirtelen a beteghez fordult — Tudja, milyen koponyája van magának? Ekkora ütéstől az enyém szétmegy, mint egy dísztök. Biztos négy nyáron száradt akáckaró. . . — Ne kezdje már megint, főorvos úr! — vágott közbe Nagy János — Fel­ megy a lázam. Az orvos rá se hederített. Nyugodtan rákérdezett: — Ki az a Csontos? Nagy János megérezte, most ugyancsak résen kell lennie. Közömbösséget színlelve mondta: — Egy ember, odavaló. Kitől hallott róla? — Találja ki! — A főorvos titokzatosan mosolygott. — A kerülőtől? — És ha tőle? A műkedvelő detektívvel madarat lehetett volna fogatni, s erőlködnie kel­ lett, hogy nyugton maradhasson. Még néhány jól célzott kérdés, és a titok zára felpattan. Hideg zuhanyként érte betege fáradt, törődött nevetése. — Nem tud ő semmit, senki se tud semmit. Maga is csak találgat. Az orvos megemelte hangját. — Megmondom magának kerek-perec, hogy a balesetet én kizártnak tar- 63 �tom. Maga, Nagy János, tudja, ki ütötte le, de valami, előttem ismeretlen ok miatt hallgat róla. Az sem lehetetlen, hogy maga akar végére járni a dolognak. El birom képzelni, hogyan végződhet ez az önbíráskodás, valamelyikük a porondon marad, valójában mindegy, melyikük, a győztes útja a börtönbe vezet, a vesztesé, a temetőbe. Úgy ahogy, ismerem a parasztemberek lélektanát. Maga se tudja majd elviselni, hogy bűntelenül maradjon egy szörnyű bűntett. — A pálinkát tessék megbüntetni, az vette el az eszemet. Megszédültem. Ennyi volt az egész. Az orvos kimutatta kártyáit. — Akkor a rendőrnek miért mondta, hogy leütötték, mi?! — Kell valami mese — vont vállat a beteg. — A baleset a mese. — Jó, legyen a magáé a vastagabb vége — Nagy János nevetett, hogy enyhítse a kijelentés súlyát. A főorvos megcsóválta a fejét. — Szóval ebben maradjunk? — Ebben. — Nagy János az ablak felé fordult, mint aki befejezettnek tartja a beszélgetést a maga részéről. A főorvos megfogta pulzusát, figyelt. Nem talált hibát. — Ügy vallattam, mint valami vizsgálóbíró. Ne haragudjék! Többet nem háborgatom vele. — Az jó lesz. Az orvos végigmérte tekintetével, és elment. — Passziózik — dünnyögte Nagy János morcosan. Szeptember végén eresztették ki a kórházból. A főorvos félrehívta. — Látja, tele a kórház. Nem szeretném, barátom, hogy ha maga is szállí­ tana nekünk pácienseket. Kívánom, legyen igaz, amit állít, hogy valóban ba­ leset történt. De ha mégse, maga maradjon ember. Nagy János. Megigéri? — Megigérem, főorvos úr, és igen köszönöm, hogy segített rendbejönni. A faluban nem okozott különösebb feltűnést hazaérkezése. Hála istennek, hogy látunk, Jancsikám, mondták, akikkel összeakadt. Azt is megtudta, a tanács megcsinálta a hidat. Egy ideig közkézen forgott, hogy leütötték, még a rendőrségnek is fülébe jutott, ismét vizsgálatot indítottak szakértők bevonásával, de a baleset lehető­ ségét nem lehetett megcáfolni. A kórházban is felkeresték még Nagy Jánost, a második hónap kezdetén, de ő már nem volt hajlandó megváltoztatni álláspont­ ját, mesének minősítette azt az állítást, hogy leütötték. Az ügy valóban ad acta került. Nagy János, hivatkozva megromlott egészségére, nem vette fel a munkát, a ház körül tett-vett, alig mozdult ki hazulról. Erzsi boldog volt és elégedett, visszakapta emberét, az Úr tehát kegyes volt hozzá, nem csupán átkait hall­ gatta meg, hanem könyörgéseit is. Egy szép októberi napon Erzsi javasolta emberének, menjen ki az erdőbe, nézzen gomba után, szedjen legalább annyit, hogy megszárítva elég legyen a karácsonyesti káposztalevesbe. Jancsi nem nagyon kérette magát, szeretett az erdőben magányosan csavarogni. Vett egy kosarat, karjára akasztotta, megke­ reste a hosszúnyelű kisbaltát, és ment. Az erdő csendes volt. Rőt szinekben égett, némelyik fa már hullatta levelét. 64 �Nagy János lelkében béke uralkodott, a csend és a jó levegő nyugodalmas érzéseket keltett benne. Arról álmodozott, milyen jó is lenne egy kosárravaló bokorgombára akadni, mely az ősz sárgás-vöröses színében rejtezik, hogy nehe­ zebben vehessék észre. És egyszer csak ott állt előtte Csontos József, talán három méterre lehettek, amikor szembe kerültek egymással. Csontos olyan mozdulatot tett, meglátva Nagy Jánost, mint aki minden reményét kútba dobta már és éppen utána akarja vetni magát. Kidülledt szemmel meredt Nagy Jánosra, ádámcsutkája szívként dobogott. Nem gyorsan, inkább lassan, nehézkesen fordult meg, s amikor már háttal volt Nagy Jánosnak, megállt egy pillanatra, úgy tűnt, csak akkor tud elmozdulni holtpontjáról, hogy ha esésszerűen megdönti testét a lejtő irányába. Megtette végre ezt a lökésszerű mozdulatot. A kosár csattanva ért földet, kifröccsentve magából az apró gyümölcsöt. Csontos nem zuhant el, lábát maga elé kapta. Futott. Robajjal futott, nagy csizma volt a lábán, dongott a keményre taposott gyalogösvényen. Nagy János lábán gumitalpú cipő volt, s ha valaki hallja, azt hihette volna, egy ember szalad, bár senki se kergeti. Nagy János kergette Csontos Józsefet. Nagy János már nem volt észnél, már Csontos József se volt észnél, mindketten az őrültséghez voltak közelebb, az egyik a félelemtől, a másik az őrjöngésig fokozódott dühtől. Nagy János el­ dobta a kosarat, csak a balta volt nála, az éles kisbalta. Csontos József nem kiáltozott, nem várt segítséget, tudta, meg kell halnia, így írja elő a vérbosszú megmásíthatatlan parancsa. Fogat fogért, életet életért. . . Futni fog, amíg bír, és sokáig fog futni, mert futva is élet az élet, s ha már nem bírja tovább, úgy tesz majd, mint a legtöbb ember, mielőtt meg kell halnia, könyörög az életéért, leveti magát a földre, két kezét fejére kulcsolja, mert tudja, a balta oda csap le. arcát belefúrja az avarba, melynek különös, fanyar szaga van már ilyenkor, ősszel. Szippant még belőle egyet, egy nagyot, az utolsót, és vége, az idő nélküle megy tovább. A gyalogösvény meredeken lejtett, neki az Ördöglápnak, mely lustán vonaglott két roppant partja közt, undokul, jólakottan böfögött, gázok szétpukkant buborékai ingatták meg az elhervadt vízililiomok tenyérnyi levelét. Az ösvény a láp partján folytatódott, méternyire talán. A két férfi ott futott, s mert Csontos már öreg volt, Nagy János pedig fiatal és pihent, a távolság egyre zsugorodott közöttük. Nagy János arca komoly, majdhogynem megfontolt volt, mintha mondaná: ennek így kell lenni, Csontosnak meg kell halni. . . ő megölt engem, én megölöm őt. . . ennek így kell lenni. . . Csontos József hirtelen és váratlanul beleugrott az Ördöglápba, Belefeküdt, lármásan, szétcsapta a vizet. Várta, hogy a víz lehűtse, visszaadja erejét, úszni tudjon. Az Ördöglápban nem lehet úszni, aki kapálódzik, menthetetlenül el­ merül. Az Ördögláp nem szereti a mozgást, egyből feléled a hínár és húzzavonja lefelé, aki felébresztette. Csontos József ismerte a láp természetét, pontosabban-tudta. Most nem tudja, azt hiszi, ami másnak még sohasem sikerült, neki fog, keresztülússza a lápot, és akkor megmenekül üldözőjétől, mert mire megkerülte a mocsárt, addigra bottal üthei a nyomát. Csontos József nekidől a víznek, lábát próbálja felszínre hozni, hogy csapkodjon vele, ússzon. Nem jön a lába, beleragadt valamibe. A hínárba. Csontos József merül. Már kitisztult az 65 �agya, már megvilágosodott előtte az Ördögláp törvénye, s az embernek a tör­ vénye, aki kint áll a parton, és baltája nyelére támaszkodva nézi őt, várja, hogy a láp elvégezze dolgát, elvígezze az ember dolgát, legalább nem piszkítja be Vele a kezét. Csontos Józsefnek már nyakig ér a víz, lassan eltűnik lüktető ádámcsutkája, már állig ér a víz. Nem szól. Kezét feltartja, mint akire pisztolyt szegeztek, és nézi az embert kint a parton, aki nem szól, támaszkodik baltája nyelére és várja, hogy a láp elvégezze dolgát Csontos József már nem a fel­ nőttek, a férfiak szemével néz, már a gyermekek esengésével néz. Végre a hangja is megjön. Nem könyörög, tudja, hiábavaló lenne. Imádkozik. Halála előtt imádkozik, hitében élt. „Mi atyánk, ki vagy a mennyekben. . .” És ami­ kor befejezte, kiszól a partra. — Julisnak, a feleségemnek mondd meg, a pénz a vályú alatt van, vaskazettába tettem, az egerek meg ne rágják. A víz eléri a száját. Hanyatt veti a fejét. A víz úgyis eléri a száját. Lezárja a száját. A víz emelkedik. Eléri az orrát. Szippant egy nagyot. A fej eltűnik, csak a kéz marad ki a vízből, markolász, a levegőbe markolász. Az ember a parton megragad egy ágat baljával, jobbjában kinyújtja a kisbalta hosszú nyelét. Az ember a parton erőlködik. A kéz a kisbalta nyelén harapófogó. Feltűnik a fej, aztán a váll. Az egész test kiemelkedik a vízből. Már a lába is a parton van, térdig szakállas a letépett indától. Csontos József köpi a vizet, böfög, mint az Ördögláp szokott, hányingerlően böfög. Nagy János pedig csak ennyit mond: — Nem veszem a lelkemre, annyit maga nekem nem ér. . . Visszafordul a gyalogösvényen, mely meredeken vág neki az erdőnek. Meg­ keresi a kosarát. Nem néz gomba után. Majd azt mondja Erzsinek nem talált. Hol van már ilyenkor gomba! . Nagy János kikopott az emberek közül, mind ritkában látták a faluban. Nem szerette, ha mondták: Kemény volt az a pálinka, Jancsikám, jót húzott a fejedre. . . Leginkább a határban kószált, magányosan. Lármás varjúcsoportok húztak el fölötte. Olykor eltűnődött a madarak láttán. „Ha meghalnék rámtele­ pednének, mint a felhő, s mire megint levegőbe emelkednének, Erzsi se ismerne rám. Szemem, orrom, fülem elszállna a csúnya madarakkal, és kárognék én is. Kár, kááárrr!” Tavaszra rávette Erzsit, adjanak el mindenüket, költözzenek városba. Azt még nem próbálták, hátha jobb. Házért, telekkel, százhúszezret kaptak. A ta­ karékból kivették a harmincezret. Miskolc szélén, ahol heggyé magasodnak a dombok, kicsi házat vettek százhúszezerért. Van hozzá kert is, megterem benne sokfajta gyümölcs, s a zöldségért se kell a piacra menni. Tartanak tyúkokat, a házi hulladékon felnevelnek egy malackát. Nagy János beállt egy építkezéshez segédmunkásnak. Ötkor kel és már háromra otthon van. Azt mondja, úri élete van, a kutyának se mutatna utat. Szombat, vasárnap szabad. Mi kell még?! Erzsi, miként huszonhét éve mindig, meleg étellel várja. Néha elmennek moziba, de legszivesebben otthon maradnak. Otthonülős fajta. Összebújnak az ágyban, és bámulják a tévét, a furcsán villogó, kékfényű képernyőt, melyen háborúk dúlnak, szegény szerelmesek sóhajtoznak. Boldogság merre vagy?. . . A szomszédok nem kérdik, honnan jöttek, és miért. Tudják, — már a verebek is ezt csipogják az utcán — a városjellegű fejlődés, a civilizáció rakottabb tájakra vonzza a falusi népet. Ezért jötték ők is ide, minden bizonnyal ezért. . . 66 �Vihar Béla Az esti séták óráiból A világo t nem tudod m egváltani, de becsület dolga, h o gy ú g y cselekedj, m intha egyedü l rajtad m úlna a Jó győ zed elme. ▪ Segítsd gyerm eked et, hogy eg y ú jabb nem zedék k ép viselő je lehessen, s ne csupán a te m ásolatod. ▪ E z jó nép, az rossz nép! — mondod m agabiztosan, H át nem tudod, h o gy a n épeknek nincs általános érvén y ű , sajátos jellem ük, hanem csak történelm ük, m eg fö ld rajzu k van, és ilyen v a g y am olyan k o rm án yu k? ▪ A m űvész m unkatársa: a saját sorsa. © Lám , a m egszokott rosszat m ily nehezen cseréljü k fel a szokatlan jóval. ▪ A bánat a költészet leán ya, az öröm csupán az unokahúga. © A pátosz a hazugság szom szédja? © Am ikor k ö n y vet veszel a kezedbe, a m ozdu lattal azt m ondod: em berség, igazság. — A m it az istenek irig yen m egtagad tak tőlünk, hogy a világ bonyolu lt rendjébe p illanth assun k: hogy ezern yi életté osztódva, m eg ízle ljü k a jó t és a rosszat; h o gy tekin tetü n kkel ál szeljü k a m últ és jövend ő m orajló tengerét; hogy leszállju n k és fölem elkedjü n k, és mi is urai legy ü n k a századoknak: m indezt ők ad já k m eg nekün k, a K ö n y v ek , 67 �hogy általu n k m egsokszorozzuk önm agunkat. © A költő és a nő közös, alkatbeli tulajd onsága, hogy m indketten a terem tés titkán ak hordozói. © M iért, hogy a szépségnek készségesebben szolgálunk, m int a jóságn ak? © N a g y em ber? N em ! C sak nagyon rossz em ber. © A jellem nek, m iként a tehetségnek is, időnként használ a kudarc. © A z eunuchot V én u s sem tu d ja szerelem re gerjeszteni. © A dilettáns: a szerelm es heréit. © E zekkel nem értek sem m iképpen egyet, de szerfölött színesek, m ég téved éseikkel is. A m azo kkal eg ye zik alapvetően a vélem ényem , ám o ly szürkék. A z előb biekkel hevesen vitázom , néha felbőszítenek; az u tóbbiak közt u natkozni kén yszerülök. M inden a rend és arány. Sem m iféle jó m ű nem nélkülözheti azt, am it m atem atikának nevezünk. © A fájdalom szava ann ál őszintébb és kiáltóbb, m inél halkabban m ondjuk ki. Szabó Károly Mumifikálva Időtálló gyolcsba tek erve fekszel itt. K ö v ü lt biztonság az ajkad. H ogy sorsod vé gü l sivatagba vitt. Élettel fizetted m eg a tartósságodat. 68 �Ha házam lenne... Ha nekem házam lenne s kertem , a fü v ön m eghagynám a tüskés-zöld bogáncsot is, s nézném m inden ráérő időm ben: ernyős leveleit hogyan rezzenti m eg a szél, s ingó fejek k e l hogyan h allgat bele az őszbe, am ely m ár csak csöndöket terem , s deret m inden hajnalon. Vidor Miklós KÉT GROTESZK Kard és toll A szerkesztő alaposan megnézte emberét, jelt adott egy köhintéssel, s neki­ vágott: — Mi a véleménye S. tábornokról? Az író nem tartozott a nagy nevek közé, de azért jelentékteleen sem volt. A derékhadhoz számító középkorú, sem a feledés, sem a halhatatlanság nem véggeztetett még el felőle. Kicsit meglepte, hogy idekérték. Most meg ez a kérdés! — Nincs róla véleményem. — Hogyhogy? — Briliáns mandzsettagombom sincsen. Monet-képem sem. Az embernek nem lehet mindene. Tábornokhoz nem értek. A szerkesztő nevetett. Cinkosság volt a nevetésben, mintha önmagával egy szintre emelné ezt a lézengő rittert, legalább most, négyszemközt. — Miért épp S. tábornok? — nézett föl gyanakvóan az író. — Az emlékiratai érdekelnének bennünket. Rendelkezésünkre bocsátana néhány szemelvényt, tíz-tizenkét folytatásban, 69 �Az író bólintott: — Mi dolgom nekem ezzel? A szerkesztő már főpróbát tartott székfoglalójából: — S. tábornok kétségtelenül korunk egyik rendkívüli alakja. Izgalmas pálya, kristály karakter, szerepe az elmúlt háborúban túlzás nélkül: döntő. Élményanyaga, látóköre, ugye, az a bizonyos hadvezéri magaslat. . . Az író ismét bólintott. Folytathatta volna: ennyi páratlan adottsághoz stiláris erények is? — nem, ez már pazarlás lett volna a természettől! A hiányzók pótlására szólították ide őt. — Mekkora az anyag? — kérdezte. — Véletlenül nálam van. — nyúlt fiókjába a szerkesztő. — De hadd hívjam föl a figyelmét, hogy amit a kezébe teszek, azt ne tekintse olyan közönséges anyagnak!. . . — Részt vettem a dögvészdi bekerítésben. — tapintotta meg gránátszilánkroncsolta térdét az író. Lenn járt már az utcán, hóna alatt az elegáns dosszié. Ügy érezte, odafönn a szerkesztő még mindig a művet és szerzőjét méltatja. Nem lakott messze, mégis elfáradt, mire hazaért. Mintha a kézirat súlya merítette volna ki, az a harminc-negyven deka papíros! Letette íróasztalára, kissé oldalt. Még nem akarta megnézni. Három napja van a kihallgatásig. Ez a baljós szó egyszerre jött vissza ka­ tonaéletéből, azóta sem gondolt rá. Hetvenkét óra múlva jelentést kell tennie a kéziratról. Persze, a szerző is ott lesz. Fölhívta barátját. — Te még mindig nem tudod, mekkora marha vagyok. — lógázta lábát a fotel szélén, világvégi közérzettel. — Mondd meg. miért kellett elvállalnom? Miért nem hivatkoztam munkára, betegségre, halálesetre. . . — Mert már mind megtették előtted — nyugtatta meg a barátja. — Azt hiszed, te vagy az első? — Eszerint az utolsó vagyok. És most? Mit tanácsolsz? — Friss vacsorát a Kakukkban! Barátja a második pohár bor után hosszan, együttérzőn meredt a szemébe: — Ha már beleestél, egyetlen utad marad: kiáltsd ki remekműnek, amely­ hez bűn hozzányúlni! Az ötlet tetszetős volt. Annyira, hogy másnapig meg is feledkezett a doszsziéról. Este fúrt csak belé a kíváncsiság. Mit kockáztat? Kiderült, hogy az éjszakáját. Mert a szemét már nem hunyhatta le. Nem az izgalomtól, az idegességtől. S. tábornok a mondatrészeket hadvezéri eréllyel próbálta elvezényelni, s ha valamelyik nem engedelmeskedett, ráripakodott, hogy ijedtében úgy maradt görcsbefagyottan, fő- és mellékmondat küszöbén. A szerző fölényesebben el­ irányított tíz üteg fogatolt tüzérséget, hat páncélosdandárt és négy gyalogezredet, mint egy bővített mondat alkotórészeit. Amire visszaemlékezett, az kétségtelenül érdekes lett volna — csak elfelej­ tette megírni. Az író bűnbánóan föltárcsázta barátját, 70 �— Persze, ha te olvasod a remekműveket, ahelyett, hogy dicsérnéd őket! M i a fenének vagy olyan kíváncsi? Adtad volna inkább ide az egész paksamétát! Nálam előbb veszett volna el, mint hogy belelapozzak! — Igazad van! — csapott homlokára az író. — Ez a megoldás! Elveszítem! Hadd váljék legendává! Az elmosódó hang dünnyögött még valamit a kagylóba a könyvek sorsáról, aztán kattant a készülék. Másnap üres kézzel állított be a szerkesztőségi megbeszélésre. Halálraszántan bemutatkozott a fénylőkopasz, szögletes arcélű hadvezérnek — robusztus alakja civilben is érvényesült — , a szerkesztő otthonosan szopogatta szemüvege teknőc-szárát. Cigaretta parázslott föl a tábornok szájában, a szerkesztő udvarias át­ hidaló mondatokat fogalmazott, aztán egyszerre az írón állt meg tekintete: — Nem hozta magával? — Nem, kérem. — tág lélegzetet vett — Tulajdonképpen azzal a bejelentés­ sel akartam kezdeni, hogy a kéziratot a táskámmal együtt ellopták. . . A szerkesztő megpróbált egyszerre köhögni és dadogni. A tábornok összevonta homlokát. Arca olyan volt, mintha zubbonya rejtett zsebében keresné az imént döntő rohamra küldött jobbszárnyat, melynek a te­ repen hirtelen nyoma veszett. — Ellopták!? — ismételte keményen, kifürkészhetetlen távlatokkal hangjában. Csönd volt. Építőkockákból rakott, merev, billegő csönd. Nem lehetett tudni, kinek szakad a nyakába. Az író hátrább zökkent, kicsit megemelkedett székében: — Félreértettek! Azt mondtam, ezzel a bejelentéssel akartam kezdeni! De közben rájöttem, hogy hiába lopták volna el, mert ön, tábornok úr legalább Öt példányban másolhatja a kéziratait. — Mit. . . mit akar ezzel mondani? — markolta meg széke karját a szer­ kesztő. — Azt, hogy ilyen egyszerűen csak remekművek szoktak elveszni. . . — bólintott nyájasan az író. — Vagyis? avatkozott be most súlyosan, kimérten a harmadik hang. — Mi van a kézirattal? — nyújtotta elé a szerkesztő, mint egy lepkehálót. — Megvan? — Meg. Otthon. — És, persze, bele se nézett! Az író álmodozva lehúnyta szemét: — Vajha! Akkor most boldog ember lennék! Ön is! Ön is! — nézett föl ismét mindkettejükre. A tábornok egyszeriben megokoltnak érezte minden korábbi ellenszenvét az irodalom és művészet zavarosfejű, kelekótya művelői irányában. Tenyerét szemmagasságban elhúzta maga előtt, lezárva az eddigi locsogását, elhallgattatva ezt a két izgága civilt, s roppant higgadtan megszólalt: — Kérem, tessék egy napiparancs egyszerűségével elmondani, mi történt az én emlékirataimmal! 71 �Az író utoljára a fronton érezte ezt a furcsa transzot, a röpködő, zizegő, pukkanó lövedékek koncertjében, mikor annyira csak a pusztulásnak van való­ színűsége, hogy az élő már félni is elfelejt. — Végzetes tévedés történt, tábornok úr! Fáradozásai eredményét írásműnek nézték. Enyém a népszerűtlen feladat, hogy ezt közöljem önnel. A szerkesztő följajdult. Vagy inkább sivított. Nem jellemezhető egyér­ telműen a hang. — Roppant érdekes, amit mond. — gyújtott rá a tábornok. — Folytassa! — Kevés a mondandóm, tábornok úr! a beteg inoperábilis, az ütközet meg­ fordíthatatlan — ahogy parancsolja. Elnézést, hogy tartalékos szakaszvezető lé­ temre. . . — Úgy? — élénkült föl S. tábornok. — Melyik fegyvernemnél? — Fájdalom, gyalogság. . . A szerkesztő székébe fagyva figyelte őket. Semmi szükség nem volt rá többé. A kéziratról egyetlen szó sem esett már Mikor a titkárnő beadta a kávét, S. tábornok a híres dögvészdi bekerítés hadállását rajzolta töl a jövő heti lapterv hátára. Majd lelkesen rázott kezet a búcsúzó íróval: — Nagyon örülök, hogy megismertem! Isten áldja! Meg sem várta, hogy a szerkesztő belefogjon dadogásába. — Derék, egyenes ember — bökött a bezárult ajtóra. — Roppant rokon­ szerves! Sajnálom, hogy nem maradt a katonai pályán! Ott különb jövő várt volna rá, mint itt, ahol rossz kéziratokat sóznak a nyakába javítgatni! — Tábornok úr, nem is tudom, hogyan kérjem elnézését. . . — a tömör, érckék tekintet visszadugaszolta a hangot a szerkesztőbe. — Érdekes. . . roppant érdekes. . . ott volt Dögvészdnél is. . . sebesülési érdemérmet kapott. . . szép!. . . — bólintott elmélyülten. Már érezte föltolulni a nagy idők pátoszát, de a szerkesztő rajongó, szolgai arca kedvét szegte. Ennek a dilettánsnak magyarázzon? Életében nem volt fegyver a kezében! — N no! — emelkedett föl ruganyosan. — Nekem még egyéb dolgom is van! — Kérem, tábornok úr. . . a kéziratért ne aggódjon, én magam látok neki. . . hiszen a jövő számban kezdjük. . . Ügy nézett a szerkesztőre, mintha óperzsául szólította volna meg. Könynyedén intett neki az ajtóból. Később, évek múlva az író így emlékezett vissza S. tábornokra: — Kiváló ember volt! Nekem megadatott, hogy ismerhettem, láthattam élete csúcsán, Dögvészdnél, ahol stratégiai zsenije a legnagyobbat alkotta. S a m i a tettek embereinél a legritkább: írni is tudott! Igen, alázat volt benne, elmélyültség és tisztelet a szellem iránt! S ünnepi ábrázattal, nyomatékosan felbökte mutatóujját. Főpróba Az elitéit megérezte, hogy valahonnan a falakon túlról elindult érte a hajnal. Nyugtalan volt és türelmetlen. Annyiszor képzelte már el ezt az órát, hogy nem bírt szembenézni vele. A sarokban ülő foglárhoz fordult: — Sokára lesz még? — V isszavan v a g y m ásfél óra, 72 �Megint elszámolta magát. Ez a félóra szervetlenül fityegett működéskép­ telen életén, fölöslges féregnyúlvány. — Nem mehetnék ki? — szólalt meg újra. — Ki? Hová? — A. . .helyszínre. . . — Előre? Minek? — Kíváncsi vagyok. A foglár majdnem mondott valamit a kíváncsiságról, meg a korai megöregedésről, de aztán eszébe jutott, hogy a siralomházban vannak, hát nem vá­ laszolt semmit. — Miért ne nézhetném meg? — makacskodott az elitéit. — Itt teljesítik az utolsó kívánságot! — Nem bírja ki? — Ha kibírnám is, minek nekem már kibírni! — Az igaz. — Hát akkor induljunk! — Nem szabályos. — morgolódott bizonytalanul a foglár. — Ügy sincs ott senki. A bitót már tegnap megácsolták, hallottam a kopácsolást. A foglár kinyitotta a vasajtót, maga elé engedte emberét. Nem sok baja volt vele eddig, csöndes, jóviseletű rabnak mutatkozott. Átvitte a folyosón, ka­ nyarodott vele egyet, megnyitott még egy rácsos ajtót, aztán már kinn voltak a kisudvaron, ahol a kivégzéseket szokták tartani. Az elitéit homlokát megcsapta a friss levegő. Mélyet szippantott. Félhomály volt, de azért kibukkant belőle a jó kétméteres cölöp. Feketén, szilárdan. Megbízható bitófának látszott. Még valami sötétlett előtte, mögötte. A szűk udvar sarkában kis asztal, székek. — Ezek mire jók? — érdeklődött az elitéit. — A bíróságnak. — Bíróság is lesz? — Hát. Újra fölolvassák majd az itéletet, megkérdik magától, megértette-e. — Már a tárgyaláson is megkérdezték. Minek annyi ceremónia! — mondta ingerülten az elitéitA foglár megmérgesedett — Nálunk a halált nem lehet csak úgy elsinkófálni! — Az járt az eszében, hogy ez az ember már elsinkófált valakit, vagy legalábbis megpróbálta. — Képzelem, hogy átkoznak engem azok a bíróságbeliek. Miattam kell ki­ bújniuk a jó meleg ágyból. — Azért fizetik őket. A hóhért is. — Az ám! A hóhér milyen ember? — Milyen? Semilyen. Mint a többi. — Rántott egyet a zubbonyán. — No, most már elég volt. Gyerünk vissza! — Várjon! És hol áll majd a hóhér? — Ott fönn a grádicson, a háta mögött. — bökött a bitó mögötti falépcsőre a foglár. Az elitéit odalépett. Már pontosan megkülönböztette a furcsa építmény fokait. A vastag kötelet is látta. 73 �— Ezt hurkolja majd rám? — Azt. — És ez a zsámoly itt? — Azon áll maga. — Értem. É s akkor megrántják a kötelet? — Meg. A hóhér segédje pedig kirúgja maga alól a zsámolyt. S azzal kész. Az elitéit fölhágott a zsámolyra. — Mit csinál maga ott? — Főpróbát tartok. — Elment az esze? — Miért? Valami közöm csak lesz a dologhoz. Megnézhetem. — Már eleget nézhette. Jöjjön le onnét! Az elitéit a meghurkolt kötelet babrálgatta. Beleillesztette a fejét. — Így? — kérdezte, mintha ellenőriztetné magát. — Tegye le azonnal a kötelet, a hétszentségit magának! Figyelmesen nézte az előtte veszekedő embert. — Most elintézhetném magam az egészet. Nem kellene hozzá se bíróság, se hóhér. — Én. . . én nem tudom, mit csinálok magával, ha le nem száll rögtön, az isten verje meg! — Már megvert. — felelte szelíden az elítélt, s mosolygott egy picit. — Fe­ lelősségre vonnák miattam, mi? — kérdezte hirtelen. — Elcsapnának. . . a nyugdíjas állásomból! — Más semmit? — Ne. . . ne riogasson. . . Szálljon már le! — Várjon. Különben nem vennék elő? Gondatlanságból elkövetett ember­ ölésért? — Hogyhogy? Én egy újjal sem nyúltam magához! — Csak elcsapnák. . . és oda lenne a nyugdíja. . . A foglár sapkája alól kigördült egy vastag verítékcsöpp. — No jó! — bújt ki az elítélt a hurokból. — Ne átkozzon még maga is. — Gyerünk, gyerünk. . . — sürgette a foglár. — Mindjárt itt lesznek a többiek. . . Lépdeltek visszafelé a sarkos folyosókon. Az elitéltnek mindenféle járt a fejében. Az, hogy neki bezzeg elutasították a kegyelmi kérvényét. Aztán a foglár családját próbálta elképzelni. Biztosan van neki. A bírónak is. A hóhérnak is. Megint a siralomházzá átrendezett cellában voltak. A foglár megkönnyeb­ bülten zökkent le a sarokban. Végigtörölt izzadt homlokán. — Az istenit magának, jól kibabrált velem utoljára! Az elitéit egy kicsit könnyebben érezte magát. Az utolsó óra szorongását átvette valaki helyette. Kint a folyosón fölhangzott a vasalt bakancsok nehéz dobogása- 74 �Iszlai Zoltán Erre gondolni Jó erre gondolni, barátságos anyám eg y zim ankós reggel a k o m or v ilá g g a l víg an közölt engem , a k ár eg y ú j viccet. A zóta is rázza p rü szkölve az évek hízott porrongyait szeretett fejem ről. H item : rem ényének m egfestett árn yéka. B izalm am szem ének tav án dobott horgonyt. V idám ságom székét m osolya párnázza. E rre jó gondolni. B arátságos anyám felejtsen el engem eg y zim ankós reggel, könnyen elfelejtsen , ah ogyan születtem Germán vakáció F elebarátom , öreg ném et Iszapot hozott, n agy üvegben. C su kló ját, lábát, horpadt m ellét S ze ntséges kenéssel bekente 75 �L efekü d t a betonpadlóra Sörényes ég tom bolt körü lötte Lánghordó szekerét ráborította F elebarátom po klo kra vetette L efek ü d t csíkos n y u gá g yra S zű zlán y-va d ten ger elsodorta Ö reg testét fon n yad t féregkén t H abos talpa alá tiporta L efekü d t, sugárzó hom okra S zázezer csillám át beleszúrta U ndorodó föld epesóval F elebarátom , öreg ném et T itkos bűne vo lt s öregsége Iszapot hordott n a g y üvegben H azudott orvosa, gyógyszerésze Tamás István Mint éhes k u tyá k n yú ln a k a földek A kerítésnél so ván y dél lapul S a gond vaskos lábnyom án k iv irá g zik a hó Szelek kenetlen k e rék a gy a rí S az ahlakok n apraforgó álm át len y a ljá k a korm os csillagok 76 �Kék u tak lila partjain fek ete csikók ágaskodnak a fá k Szak ad t kö tő lek színtelen hangom S az első szó kezem ben karó És hull C sak hull a hó Szeptemberi szorongó szívvel állo k a parton S a jú liu sv ég csipkés ernyői alatt közönyösen úszik eg y nyaláb csírátlan krum pliszár m eg agyagsárgán néhán y libatoll Szeretnélek ú jra vá rn i téged hinni h o gy elm ennek érted m ajd a fá k S a rozsdás vízben n a g y szőlőszem eit kisírja a sárgaláb ú n yár C sak állok És ődöng botladozva a vers k esken y utcák m acskaköve között S hideg a szél itt a part fölött 77 �Erdős István Cigánykerék Pincér vagyok. Három éve szabadultam fel, azóta itt ügyködök a restiben. — Igenis, uram. . . én tévedtem, sajnálom. . . azonnal hozom. . . Ez tulaj­ donképpen nem én vagyok, egy verkli szólal meg bennem; vagy talán a fehér kabátom. Nem emlékszem rá, mikor beszéltem őszintén valakivel. Gyerek­ koromban lehetett; azokból az időkből nem sok ragadt meg az emlékezetemben A közelmúlt években biztos vagyok: legfeljebb véletlenül mondok igazat. A koromban lehetett; azokból az időkből nem sok ragadt meg az emlékezetemben anyám, akármiről tárgyalok vele, nemet int, aztán bólint, apám alig áll szóba velem. Hetekig nem is találkozunk. Itt, a munkahelyemen az igazat szóló ember mindenkit kiborítana. A lányok első nap hátat fordítanak annak, aki kiteregeti magát előttük. Tehát pontosan olyannak kell lennem, amilyen vagyok: így célszerű. Anyámat nem szeretem. Halálra bosszant a puhasága, s talán azért is beszélek vele nyersen, hátha felrázza egyszer a durva szó. — Adjon egy huszast, aztán tűnjön el, vén nagysága! Ne prédikáljon nekem! — Nem adok — mondja megalapozatlan nyugalommal, és befordul a konyhába. Mosolyogva törlöm tovább a motort, egy perc mulva úgyis mellet­ tem lesz a pénzzel. Lágytojás pohárban. Az öregúr, akinek viszem, tele van dohánnyal. Egyedül jön be minden nap sötétedés körül. Egyszer csak magára öntötte a tojást, szépen lemostam, azóta jó vagyok nála. Félelmetesen reszket a keze. Majdnem sajnálom. Borravalót öt forint körül ad. Rokonszenves vonás. Így lehetne dolgozni. Húszéves vagyok, most kéne a pénz. De fillérekért gürizni?! Rados gyötör mindig a munkával. Együtt jöttünk be ma is, délutánra. Fényes mosollyal, mártírként ragyogott: — Dolgozni kell. Nem megy másképp. Ha minden nap úgy jössz be, mintha foghúzásra mennél, vége. Két műszak után otthonragadsz. Ragad a fene. Délelőtt a körzeti orvos várószobájában ücsörög az ember, míg valami papírt szerezhet a betegségéről, aztán délután, mintha világgá mennék. Páratlan izgalom. Enyém az országút végtelenje és a lányok kacagva vissza­ kacsintanak rám. Itt benn minden kezdeményezés Marinál, a kávéfőző néninél kezdődik-végződik. „Főnök, az istenit, miért kell magának csupacsont vén satrafákat foglalkoz­ tatni a konyhában, söntésben? Jobban irányíthatta volna a kádermunkát: a maga rossz ízlése miatt nem tudja jól érezni magát egy dolgozó. A végén meg panaszkodik: a táppénzes napok száma, Kovács szaktárs" — Te pincér! Boros! 78 �Ez a hústorony nekem kiáltozik. A Hámor nyugdíjas főnöke ül a sarok­ asztalnál az új nőjével. Ki nem állhatom ezt a dagadt fickót, néma utálattal elrobognék mellette, de torkaszakadtából kiabál. — Á llj! Gyere ide! Három méternyire tőle fékezek. Muszáj megállni, az egész csehó idebámul. — Mit akar? — Talán idejönnél?! — Majd üzenjen. . . . A kifestett nő mellette hangosan kacag. Látom a szemén, hogy szívesen kicserélne éjszakára a pasasával. A söntésben a főnök lép mögém. — Elballagtál. . . — El. Most meg kellene magyaráznom, hogy ez a vén szatír két éve kirúgta Tomit, a legjobb haveromat. Egy nagyfenekű, tizenöt éves lány miatt, aki közös szerelmük volt. Nem magyarázkodom. Messzire vezetne. Amig blokkolok, a főnök rám-rám pillant. Esendőnek, bocsánatkérőnek lát, sajnál. Legyint, s roppant nevetséges pózban visszabúvik a kuckóba. — Széplány, mondok valamit. — Jó. — Este elviszlek motorozni. . . — A gátfutó nagymamádat! A gátfutóra helyezi a hangsúlyt: játszik, aztán váratlanul támad. — Délelőtt keresett Sári. — Nem érdekel. — Minden nap bejön. Bár te járnál be olyan rendszeresen! — Kis hülye. — Aranyos kislány. Pont veled kellett szóba állnia szegénynek! Kár érte. — Kár. — Szerelmes. . . Megint a placc. Nyüzsögnek a várakozók. Minden asztalról kiugrik a kakukk. — Lesz szives! — Kérem! — Fizetni! — Főúr! — Két deci szóda. Valahogy nem akaródzik elhinni, hogy nekem muszáj ezekre figyelni. Tegnap kezdtem újra a munkát. Megigértem Radosnak, Tominak: egyetlen helyes út a helyes út. nem tévedek le többé róla. Aligha veszik komolyan ezeket az igéreteket, ötvenszer hallják egy év alatt. Kezem a fehér köpeny zsebében, csörög az aprópénz. Kérjetek, fiúk-lányokkutyák, ne parancsolgassatok! Rados Marival beszélget, s míg én valahova elnézek, mindig összemosolyog­ nak egy csöppet: van ebben valami ártatlan, néma szövetkezés ellenem, de átlátok rajta. Még nyolcadikban egyszer úgy megvertem Radost, hogy orrán-száján ömlött a vér. Ma már nem tudnám megtenni. Féléve kivették a bal tüdeje felét, 79 �mégis akkumulátorokat cipel a tefunál egész nap. Nem jut neki egy raktárosi állás, hogy íróasztalról ne is beszéljünk. Állnék oda elébe: — Ha nem hagyod békén a Marit, lekeverek egyet hallod, ö re g Rados?! Hülyén hangzana, nevetséges lennék mindenki előtt. Harcias kakaska, aki megijed az árnyékától is. Tenyeremen kis ezüst tálca, kávé, pohár sör, nagymálna. Marinak van egy négyéves kisfia. Egyszer álmodtam róla, hogy nagy volt már, nagyfiú, kezébe nyomtam egy huszast, moziba küldtem; nézd meg jól azt a filmet, legalább kétszer egymás után. Mari csak nevetett, alig várta, hogy egyedül maradjon velem. • — Klassz, jóképű srác vagy Lalikám! — mondja az anyám. A nyárikonyha ablakában áll a tükör, borotválkozom. Régebben, ha az anyám bemondott valami hülyeséget a srácok előtt, a guta kerülgetett, most már ráhagyom. Kacsintok Rados felé, szóljon neki valamit vissza. Nem érti, összevagdosom magam a nagy magyarázkodásban. Az anyám totyog körüllöttünk, meleg vizet önt a lavórba, elrakja a sallert, a szétnyirkált gumi­ darabokat. Akkor lennék jóképű, ha az apámra hasonlítanák. De, sajnos, erről a vén, kövér asszonyról ragadt rám minden: duzzadt az orrom, vizenyős a szemem, tapadós-zsíros a hajam. Sehol egy markáns, határozott vonás. Rados a verandán ül, hátát nekitámasztja egy kőoszlopnak. Tenyerén — hamleti póz — egy túlérett vérbélű körte. Nézi meredten. — Mi van? — kérdezem. — Alma. — Körte az, te ló. Máskor egy ilyen poénon erőszakoltan felnyerítene, most szánalmasan az utca felé int. — Sári. — Látom. Azazhogy az utolsó pillanatban veszem észre, mielőtt belépett volna a kis­ kapun. Elfut a méreg. Ez ellen nincs védekezés? Mégis, talán egy utolsó kisérlet: odakiáltok az anyámnak. — Jóasszony, senkinek nem vagyok itthon! Kizárt dolog, hogy Sári ne hallaná meg, de csak mosolyog, jön. Kerek holdvilág képén fekete koszorú a haja. Egy éve minden idegesít ezen a lányon, ami azelőtt nagyon tetszett. Harmincnégyes pici lába, hatalmas melle, kanári öltözéke. — Üdv, srácok! — mondja. Cigarettát veszek elő, rágyújtok. Régebben, ha szemben állt velem, mintha tükör előtt álltam volna: otthon éreztem magam minden szemevillanásában, minden mozdulatában. Most üres dekoráció a képe, zavaros kompozíció tetőtől talpig. Köpök egyet, bemegyek a konyhába, alig hallom a hangját. — Régen akarok veled beszélni, négyszemközt. Kerestelek többször is, de téged nem lehet megtalálni. . . Ki vagyok én, hogy engem keresni kell? Ilyenekből, mint én, tizenkettő megy egy tucatra. Hagyjanak engem békén! Pólóinget veszek, pirosat. A hajam 80 �simára lefésülöm, nézem a vérnyomokat a hófehér törülközőn. Rados nagyot ásít, feláll. Sári beszél, mint a gép. Leballagok a szín elé, kitolom a motort. Sárit a zúgás sem zavarja, mondja a szövegét. Leveszem a gázt, csendesen odagurulok melléjük, Rados szó nélkül mögém ül. Az anyám széttárja a kar­ ját, mintha le akarna önteni valamivel. Szeretné, ha kedvesebb lennék ezzel a lánnyal. — Mondja meg neki, hogy nem vagyok itthon! Vidékre mentem: két szőke vár ránk. . . Rados hangosan röhög. Sári elsírja magát. Az országúton elönt a nyugalom. Jó így dumabercik nélkül. A forró szél bele­ csap a képembe, ahogy felgyorsulok. Rados motyog mögöttem valamit, nem értem. Aztán kicsit visszafordulok felé, kérdezően. Üvölt a fülembe. — Gyereke lesz. Nincs kedvem visszakiabálni. Nézek magam elé a betonra; az is csak neked lesz rossz, öreg Rados, kölcsönkérek tőled a többihez néhányszáz forintot. Rásonysápberencsen Irén a gazdasszonyunk. Asztalnál ülünk, és eszünk valami ócska löttyöt lecsóvacsora ürügyén. Nekem nem jutott kanál, masszív kenyérhéjjal eszem. Rados szemben ül Irénnel, bámulja. Irén szélesarcú, szőke lány, két kacagtató szőke tincs lebeg a halántéka fölött. Néha olyan, mint egy kenderkóc baba, más megvilágításban akárha filmsztár lehetne. — Magdi? — kérdezem — jöhetne már! — Nem vagyunk összenőve — szól ingerülten, rám se néz, a hálószoba felé int. — Felébresztem a bátyámat, éjszakás szegény gyerek. Irén tizenhat éves, Magdi tizenhét. Nyolcadik napja motyogjuk körülöttük frázisainkat, délután meg este, szerelemről modern életről, mindenről. . . Gyuri ébredezik. Rados hihetetlenül leleményes, egészen váratlan dolgokat tud bedobni, ha arról van szó: elterelő hadművelet. — Irén, te szereted a hazádat? — Szeretem. — válaszol a lány. — Erre még az általános iskolában meg­ tanítottak. — De nem úgy. . . — Hát hogyan? — Igazán. — Tudja a fene. — Mégis. . . — Élek, vagyok. Néha idegesít, hogy azt a rongyos hatvan évet, ami ki­ jut az embernek, ilyen túró élettel kell eltölteni. — Nocsak! — Ha erre gondolok, azt mondom, szívesen élnék másutt, akárhol, ahol jobb az élet. — Az igazi hazafiságnak nagy ára van, — pörgeti tovább Rados a blőd lemezét — nyugtalan élet. Olyan vagy, mint egy radarállomás: mindenre rea­ gálsz, ami moccan a közeledben. Javítani, változtatni akarsz, nem viseled el szótlanul a baromságot, s kész a balhé. Egy-két év és idegláda vagy. — Ezt nem vállalom, — mondja Irén — pontosabban ez az, amit nem vállalok. 81 �Irén bátyja műszaki egyetemre jár, nyaranta az útépítőknél dolgozik. Miatta kell az elterelés. Nehogy azt higgye, itt minden csak arra megy, hogy befűtsük a lányokat. Pedig arra megy. Ahogy Gyuri kiteszi a lábát Rados minden mondata felér egy szoknya alá nyúlással. Magdi nagyon szép lány: madonna arc, nyúlánk, törékeny termet. Gyuri előtt nem hagyja magát megcsókolni. Hej pedig. . . De illedelmes vagyok, sőt: két szárnyacska is kinőtt tán hátrafelé a hónom alatt. • Szűcs Dani elé együtt megyünk hárman a vasútállomásra. Rados, az Ősz öregember, meg én. Tomi, a szerencsétlen, dolgozik. Őszöregember viszi maga mellett Dani kerékpárját is, Rados rendre leszorítja az útról, hátha elesik a bajnok. (Járási szpartakiád). Mindhármunknak ékes-fényes, fusiban nikkelezett versenybringánk van, a Dani ötvenéves, ócska járgánya szégyenkezhet. Rozsdás csengő, félig letört kézifék elől, rozzant csomagtartó hátul, esetlenség, csörgés-csattogás mindenütt. A csomagtartóra viszont fel lehet kötözni Dani tenyérnyi papírbőröndjét. Kezet rázunk, szó nélkül karikázunk a falu felé. Később Dani megkérdezi, mikor dolgoztam utoljára, s hogy csak legyintek, nevet. Keserűen. Danit különben minden alkalommal izgalomba hozza a hazatérés. „ Ujra látni a rég nem látott arcokat, felfedezni a szülőfalu alig észrevehető előremoccanásait, a faluszéli új házakat, ahogy a keskeny gyalogjárda nekilendül a póstadomb meredek emelkedőjének, s ahogy jószomszéd Nagy Albert egyre kevesebb­ bet káromkodik esténként hazatérve a kollektív mezőgazdasági teszivesziből.. . .” Dani állítólag mindezeket látja! De éveken át észre se veszi, a másik szomszéd­ jukban milyen szépen mellesedik a kis Körbe Zsuzsi. Dani, ha igaz barátok között hiszi magát, a legbelsőbb dolgait is kitere­ geti. Az ilyen lelkesülő hazatérési beszédein röhögni tudnék, de türtőztetem magam. Mégiscsak barátok volnánk. Egymás mellett kerekezünk négyen az úton. — Őszöregember, hogy van az öcséd? — kérdezi Dani. — Katona. Ebben minden benne van. . . — Hát az apád? — Lényegében ő is. Gyárőr kinn a Csanyikban havi ezerháromért. Van az öregnek egy dobtáros géppisztolya, úgy hőzöng vele, akár egy kisgyerek. Radosék háza előtt, a vén hársfa alsó ágaiban egy elméleti szusszanásra m eg­ kapaszkodtunk. Mint régen. . . A méhesből közénkröppen két-három méh, csapkodjuk egymás nyakát, itt repül. . . Nevetünk, majdnem igazi minden, de Rados hirtelen kétrét görnyed a váz fölött, kétségbeesetten kapkod levegő után. Szemében rémület, jaj, mindjárt megfulladok. Odavan a jókedv. . . Az én ráérő, kövér anyám, három házzal feljebb az utcán, kihajol a palánk fölött. Lesi, megérkezett-e Dani? Mindig büszke volt a barátságunkra, Daniból orvos lesz nemsokára. — Sajnos, — mondom képmutatóan — Danikám, az anyám alig várja, hogy találkozzon veled. 82 �— Bújj el gyorsan! —mondja Őszöregember, és egy lelógó paszkodva átugrik a kerítésen. Dani nem ugrik utána. Leszáll a kerékpárjáról, lassan elindul az messziről kiabál: kezit csókolom. . . Őszöregember a kiskapun Morogva. Rados liheg, legyint. Hiába erőlködünk. Nem vagyunk sek. gallyba ka­ anyám felé, jön vissza. tizenöt éve­ Szembetalálkoztam veled idétlen nyugtalanság. Ha tenyeremre venném a szívemet, láthatnátok, ráncos, öreg krumpli. Mégis. Most valami nem stimmel. Sosem szerettem a verseket, de ez a lány belénk szuggerálta a maga szenve­ délyét. Hosszú szőke haját ide-oda csapkodja a szél. A tábortűz lángja szeme előtt táncol. Egy cigánylányról szól a vers; zöld a haja, zöld a húsa. . . Kétszáz lány táborozik a nagy gyümölcsös szélén, őszibarackot szüretelnek. Kata a legjobb nő köztük. Árva. Állami gondozott, kíméletlenül őszinte. — Szemét alak vagy, ha az anyád nyakán élősködsz — mondta az első nap, ahogy megismerkedtünk, és Rados bemutatott, mint gyakorló munkanélkülit. Igaz is. Három hete nem járok dolgozni. Általában nem nyugtalanított soha egy-egy hosszabb kihagyás, de ha valaki rossz órában emlegeti, fájdalmat okoz, kiborít. Éjszaka van. Kóborolunk a szőlőhegyen, Kata fogja a kezem. Borház borház után. Ereszkedik a harmat. Anyám sárga, zománcos lavórja fénylik a hold helyén. Kata társaságában egyre inkább kezdek Danira emlékeztetni, már ami a hülyeségemet illeti. . . Dörömbölünk egy ablak fatábláján. — Van itt valaki? Hogyan lehetne!? De zörgetek, egyre türelmetlenebbül. — Nyissák ki! Kata nevet, körbeszalad a házikón, ébredező öregasszony mély hangján viszszaszól a másik oldalról. — Ki az? — Nyissák ki! Rendületlenül verem a fatáblát, belemelegedtem a játékba. — Mit akar, jóember? — A lányáért jöttem. . . Kata „megismeri” a hangom, hajlandó játszani. — Eredj innen, Miska, menj innen! — Szeretem a lányát. — Eredj innen, fiam! — Szeretem. — Megmondtam, gyerek még. Egy diófa alatt csókolózunk. Az éjszaka néma, de váratlanul szemünkbe vág egy zseblámpa fénye. 83 �Négy — öt alakot sejteni a borház ajtaja előtt. Ujra sötét. Röhögés. Csak Rados nyeríthet így. Ráismerek. Kata elindul feléjük. Futnak kétségbeesett riadalommal. — Betörők — mondja Kata, s felemeli a levert lakatot a földről. — Menjünk innen! Magamnak is idegen a hangom. Kata megfogja a kezem. — Megijedtél? — Nem. Dehogy. Rados, Tomi, Őszöregember és talán Dani. Lehet. Szünidei szórakozás. Mint rég. . . Látom őket: kushadtak a pince mélyén, korsók már teliszíva, és akkor valaki dörömbölni kezd az ablakon. Kellemetlen borzongás lehetett. Gebesztő. — Állítom, — mondja Kata — ismerős volt ez az idétlen röhögés. — Képzelődsz. — Lehet. Olyan szükségem van ezekre a srácokra, mint mindennapi falat kenyérre. Ők elfogadták; izgalmakban, veszélyekben akarok élni. A keveset, ami két kézzel megragadható, nem szabad elengednem. Akármi áron, ha egy napig is, boldognak elégedettnek kell lenni. Ennyihez van erőm. És holnap? — Igenis, uram. . . Vagy a dühítő, álmos kérdés reggel anyám arcán: megint nem dolgozol? Egyremegy. — Nézd meg magad! — mondom Radosnak, ha néha betérek hozzá, és ölében cipeli az akkumulátorokat. Katót átemelem az építőtábor keri tésén. Aludj jól! Szia. Nézem, míg eltűnik a sátrak között. Bátor lány, és különös erő van benne. Hiányozni fog, ha el­ megy innen. Hann Ferenc Szerelmes vers (aranynak) m ert soha nem faggatsz ha a k ih ült csillagokat kiszórom zsebem ­ ből estefelé ha hazatérek mert m egölelsz am ikor nagyon -n agyon csúnya v a g yo k és m egfulladt szavaim at keresgetem árn yékos csatornapartokon m ert szám ba adod a cigarettái am ikor ébenszínű v a g y o k m ár a n iko­ tintól de tudod m egm enthet m ég e m érgezett levegővétel m ert 84 �m elleidet arcom hoz, é rteted pedig nem rég keltem lel érdem telen asszonyok m ellől szom orúan és fakón m ert igazítasz salétrom holdas glóriám on nem nevetsz ha n yű tt arcom at u jja id k a litk á já b a h a j­ tom ezért térek m eg hozzád ú jra és ú jra kék-eső-verten köd-gu bába b ú jva Zongora a hó alatt fehér tehén alatt feh ér dam aszt halott fiam a hó alatt pici u jjá n m oll-akordok vörös körök m ögött fial a nap feh ér szem én kedvesem nek halat b ú jtatn ak tavak arcára zongora szakadt két szem e v a k Mi marad? ledobtam m again a tetőről szép m eredek volt az ív po n yva nincs alul szabadnapos tűzoltók fú jjá k a rézharsonát az a n g yalok kim enősek ó m i m arad ? 85 �Kiss Sándor: Bolondóra A galeri már régen bedobta a törülközőt. — Hagy abba Malvin, mert kiterítünk! De ez a rongy nem szállt le róla. Nem Malvinnak hívták, mi azért mégsem szólítottuk soha másként. Malvin. Micsoda ronda név! No, éppen illett rá. Ilyen nőt keveset hord a hátán a Föld, akinek az övéhez méltó, észbontó alváza, elegáns szerelése, ke­ mény, nagy melle és síma, gödrös arca van, akinek olyan formás a teste, mintha maga az ördög formázta volna. S azok a szemek! Ha az ágy szélén látná őt, maga a Herko Páter is szédülne. Végzetes baklövés volt ezt a nőt rászabadítani Bolondórára. Bolondóra ezt nem érdemelte meg. Nem tartozott ugyan közénk, de azért feldobtuk a sapkát, ha összetalálkoztunk vele. Volt egy kis stikje szegénynek, egészen enyhe, mint a barackpálinka, ezért is hívták Bolondórának. Persze csak a háta mögött. Mert az öklébe senki sem akart belekóstolni. Bolondóra érzé­ keny volt, mint a mimóza. Aki még nem ismerte ezt a tulajdonságát, könynyen beledörgölőzhetett a mancsába. De egy pótkerék néha kimondottan jó hatással van a tekintélyre, hát nem is hányta a szemére senki. Ahova berőfölt, mindenhol üdvrivalgással fogadták. — Van egy kettesed? — kérdezte előkelő mozdulattal kisért méla un­ dorral. Már magyarázatot sem fűzött hozzá, hogy buszra, villamosra, vagy cigarettára kell, az egész környék ismerte a szöveget. Bolondóra egy hétnél tovább sehol nem dolgozott. Valamiből pedig neki is élni kellett. Vasárnap délután tavasztól őszig, amikor mindenki az utcára tódul, átfésülte a lakó­ telepet. Két forintja majdnem mindenkinek akadt. Esténként maroknyi apró­ pénzt csörgetve forgolódott a szórakozóhelyeken. De soha nem fizetett. Mindig neki fizettek. Szivességre mégis bármikor kapható volt. A hülye Bocsoknak mindig a nyakán ragadt valami kövér liba. — Döglesztő helyzet — mondta neki szárazon Bolondóra. — Ha van egy kettesed, akkor lekapcsolom rólad, — ajánlotta. Hogyne lett volna. Akár tizes is. De Bolondóránál két forint volt a taksa, ebből azt hiszem, nyilvánvalónak látszik, hogy nem gazdagodott meg másokon. Ha igaz, amit beszéltek róla. hogy sokszor hét napon keresztül fél kilogramm száraz kenyéren is beérte, az a nagy szabadság, amivel körülbás­ tyázta magát, nem ért hajítófát sem. — Mindennél fontosabb, hogy az ember szabad legyen, mint a madár — hangsúlyozta nemegyszer, fél liter konyak és tíz korsó sör közti ellágyulásban. Hát igen. Bolondóra aztán szabad volt, szabad, mint a galagonyalepke. Nem volt se kutyája, se macskája, csak egy tábori vaságy egy szénporos 86 �pincében három húgyos matraccal, lópokróccal, de májustól szeptember vé­ géig azt is átengedte valami utcai koldusnak. Ez alatt hol itt, hol ott lakott, pár napra, néha hosszabb időre akárki befogadta, mert Bolondóráról min­ denki tudta, hogy jó fiú, kicsit bolondos, de igaz, jó fiú. aki gyümölcsön és tüzelőn kívül még soha nem lopott el semmit. Csak azok méregették kampós szemmel, akik már felkapaszkodtak az uborkafára, vagy már elfelej­ tették, hogy nagyapjuk még a nagyvásártelepen trógerolt, maguk meg csak annyival érnek többet, amennyivel több éhes ember száját kell betömniök. Legszivesebben rendőrért kiabáltak volna, ha meglátták. A legvégletesebb érzéseket mégis a nőknél váltotta ki. Volt, aki gyűlölte, undorodott tőle, az idősebbek félénken figyelték, mások lefeküdtek vele. Arra mindig ügyelt, hogy csak azokkal kezdjen ki, vagy azok kezdjenek ki vele, akiknél az egész csak annyi jelentőséggel bír, mint egy porszem a Góbi sivatagban, de azért a tisztesség látszatát még megőrizték. Ha valahol mégis akadályokba ütközött, nem volt rest egy pár pofonnal helyrebillenteni az egyenleget. Mi melós fiúk voltunk. Egész héten a Landlerban, az Északiban, vagy máshol nyomtuk az ipart. Nekünk hétvégén Bolondóra volt a szórakozásunk, céltáblánk, összehasonlítási alapunk, állatkertünk és látványosságunk, una­ loműző szószátyár, hecckirály és ritkán csorduló bőkezűségünk várományosa. Tulajdonképpen már a megjelenése is olyan megindító volt, hogy dőlni kellett a röhögéstől. Amennyire tőle telt. mindig vasaltan járt, első látásra nem kel­ tette az elhanyagolt ember benyomását, de a trikóját, az ingpulóverje nyakát nem volt szabad megnézni. — Mit röhögtök? Engem röhögtök? — kérdezte — Hülyék. Tudjátok mi különbség van a röhögés, meg a nevetés között? Mintha tisztára súrolt hajkefével vagy szárított macskaszarral csiklandoznák a talpatokat. Erre mindenki elfeküdt, mint a burgonyabogár. — Van egy kettesed? — dobra be a jelszót az átlátszóvá jegesedett csöndbe. — Van egy jó ötletem. Ha akarjátok, leadom a drótot. És nyujtotta a markát. — Először azt mondd meg, hogy miről van szó? Furcsán, gúnyosan ráncolta a homlokát. — Az öreg Liptákot ismeritek? Van a padláson egy halom ócskaság. Muzeális dolgok. Persze, ez a jövő század zenéje. Az egész nem ér egy réz­ gombot. De az öreg úgy kuporgatja, vigyáz rájuk, mint a Dárius kincsére. Gügyög nekik, majdnem nyalogatja őket. Ezt megfújhatj átok. Amikor vissza­ viszitek, azt mondjátok, hogy én voltam. Az öreg hálás lesz, mint egy váran­ dós komondor, ha megvakarják a tomporát. Ilyen fickó volt Bolondóra. Neki mindegy volt. A hírnevén már semmi sem ejthetett csorbát. Sajnos maga mindig kimaradt mindenféle balhéból, mégis a fejére olvasták. Olyan hírek terjedtek el róla, hogy a csecsemő is zöldet csinál tőle, ha beadják neki Hogy huszonegynéhány évéhez képest már elvált ember. Valahol gyermeke is van. Saját maga is zabi, vagy ha nem is zabi de az apja már régen meghalt, az anyja meg összeállt valakivel. Az is lehet, hogy az apja nem más, mint az a koldus, akinek nyaranként átengedi a vas­ ágyát. Hogy félcédulája van. A rendőrség is körözi, de van ott valakije, aki mindig futni hagyja. Látták egyszer az országúton, hogy kisfiúkkal snúrozott, 87 �meg aztán azt is, hogy van egy vén nője, akihez hordja a dohányt. Valóban egyszer mi is láttuk egy öregasszonyhoz besurranni. A függönyön keresztül pilláztuk. Éppen széttárta a karját. Másnap váratlanul beállt Havlicsekhez trógerolni. Annyi bizonyos, hogy ez az öregasszony az anyja nem lehetett. Annak mutatta a fényképét. Egy nagyon Szép asszony pironkodott ránk róla. Sokszor piszkáltuk Bolond órát. — Költözz össze valakivel! — Minek? — Elveszed feleségül. — Tudjátok mit? — kérdezte. — Nem veszek el senkit. Én nem vagyok ürge, hogy mindig ugyanabba a lukba bújjak. A többi meg nem ér semmit. Kis tüzecske, örökös kényszerűség. Ma én viszem ki alólad az ágytálat, hol­ nap te, jaj de nagyon szeretlek. Később a gyerekek. . . Öregem, maga ezt már nem érti. Azt hiszitek kell ez nekem? Ráuszítottuk Malvint, ezt a malteros lánynak álcázott, züllött széplányt. A haditervet egy hétig gyömöszöltük a fejébe. Nem tudta megérteni, miért nem mondhatja meg Bolondórának nyiltan és kereken, ha már annyira akar­ juk, hogy menjenek félre egy fordulóra? — Te hülye. Ha ezt megmondod neki. Bolondóra köpni fog rád. Érted? Pontosan mindig annyi nője lesz, amennyire szüksége van, bár ez néha sok, máskor kevés. De ezt úgysem érted. Neked olyannak kell lenni, aki elérhetet­ lennek látszik, aki érintetlen, szerény, jó és szép. Csak olyan lassan melegedhedsz fel, mint a philadelfiai kőszobor. Érted Malvin? De már előre érezni kell neki, ha egyszer begyulladsz, olyan forró leszel, hogy valahol az északi féltekén az eszkimókról is lekívánkozik a fókaprém és a század végén kisebb helyeken még mindig ennek a lángjánál fognak melegedni. Érted? Hogyan is értenéd, ha a kaján, a göncön, a szórakozáson, meg a falazáson kívül még semmi sem jutott soha az eszedbe? Hát idefigyelj! Bejössz a klubba egy öreg­ lánnyal, aki a nővérednek adja magát. Sokáig teszed magad, hogy nem tán­ colsz. Aztán elmész valakivel, az a valaki közülünk való lesz. Amikor Bolond­ óra előtt táncoltok, szemtelenkedni fog veled. Te erre faképnél hagyod. A többit meglátjuk. Rendben? De csak lassan a testtel. Ne ringasd a feneked, ne dőlj bele, ha felkér! Az első héten semmi! Az égvilágon semmi. Érted? Malvin jól játszotta a szerepet. Bolondórának egy idő után forogni kezdett a nyelve, mint a kereplő, pedig néha úgy tűnt, hogy a kétforintoson kívül nem is tud mást kibökni. Felugrott, mintha rajzszegbe huppant volna, amikor Potyesz megtapogatta Malvin mellét. — Hátrább az agarakkal! — mondta hangsúlytalanul. — No, gyere Baba, nem kell megijedni! Istenemre, én derékon felül soha nem tapo­ gatlak meg. Vagy hatan nyolcfelé dőltünk a röhögéstől. Bekapta hát a kefét. Te jó ég, ez aztán a hepaj! csak néztünk mint a moziban. Közepes tempóban ellejtettek előttünk, -Malvin lesunyt szemmel botorkált Bolondóra mellett, szűzi pírral az orcáján, s az ajtóból még báván visszanézett. Szigorú pillantást eresztettünk utána. — Csak semmi etyele-petyele öreglány, ha nem akarod, hogy az úthenger keresztülmenjen rajtad! 88 �Attól kezdve sülve-főve együtt voltak. Egész nyáron a Duna-partra jártak napozni. Barnára sültek, mint a rántás a serpenyőben, egy beteges négertől legfeljebb gukkerrel lehetett volna megkülönböztetni őket. Amikor pedig be­ jöttek a hűvösebb idők, a Lukácsba jártak fürödni. Közben Malvin kivirult, a közönséges lotyók gőgje lehervadt az arcáról, ordított róla a boldogság. S mintha Bolondórát is kicserélték volna, úgy megváltozott. El sem akartuk hinni. Már hónapok óta, folyamatosan nyomta a sót valamelyik ujpesti kócerájban. A kétforintos túráknak egyszer csak vége szakadt, s mikor Katus egy alkalommal benyögte, feldobjon-e egy kettest, akkora frászt kapott, hogy a füle beleért a szájába. Kezdtünk aggódni Bolondóráért. Először Malvint vettük elő. — M inden oké! De most már szépen leszállsz róla és felszívódsz a bal­ fenéken. . .! Eltűnsz a csatornában, ahonnan jöttél! Ha a lefolyót használjuk, majd illő tisztelettel megemlékezünk rólad. Csak kétértelműen vigyorgott. További gyengéd ösztökélésünkre egyszer csak begorombult, szikrákat kezdett szórni a szeme, mint a párzó macskáé, meghimbálta a hippi-jelvényét, amelynek a fityegője — testvérek között is — lehetett legalább fél kiló, akit fejbe kólint vele, egészen biztos nyomban a betonba harap. — Vegyétek tudomásul, hogy szeretem Bolondórát! — tajtékozott. — Most pedig kotródjatok, mert szétverem a fejeteket! Hatan hétfelé sántikáltunk. Még Póker is csak egy ajbiggyesztést mert megkockáztatni, azt is tisztes távolságból, ahol a hippi-jelvény már nem ve­ szélyeztette a testi épségét. — Cö, cö, cö! Valamelyik vasárnap Bolondórát is körülfogtuk, de eleinte mindenhová néztünk, csak a lesőjébe nem. A barátunk komoran a zsebében turkált, való­ színű a bokszert tapogatta, s ezt a tevékenységét meglehetősen kedvezőtlen előjelként itéltük meg. Abban maradtunk, Csupor beszél majd a fejével, mert azért azt mégse hagyhatjuk, hogy ez a nyomorult Malvin kiforgassa Bolondórát emberi méltóságából. Kétforintosaink csendben lapultak a nadrág­ zsebünk alján, még arra is vigyáztunk, hogy véletlenül fel ne cincogjanak, mert annak beláthatatlan következményei lehettek volna. De Csupor szem­ lesütve ballagott Bolondóra balján, egy árva szó nem sok, még annyit sem tudott kinyögni. Mi is csak köröztünk mellettük, félszemmel Bolondóra bal­ zsebébe mélyedt csülkét stukkeroltuk. Minden eshetőségre készen behúzva a nyakunkat. — Hogy vagy Ü bül? — kérdezte végül minden elképzelhető lelkierejét maga alá kaszálva Póker. Általában ilyen költőien szoktuk szólítani egymást, hol Tatár-Kánnak, máskor Tökösnek, vagy éppen repedt fülűnek, amellett, hogy mindenkinek volt egy tisztességes csúfneve is. De valakihez a polgári néven szólni, a legnagyobb sértésnek számított. — Hogy vagy barátom, rőt szakállú hullagyalázó? — kérdezte mégegyszer Póker illő tisztelettel. — Jól, seggfejkém — válaszolt Bolondóra és a mancsát — fél lekváros buk­ tával az ujjai között — kiemelte a nadrág zsebéből, ami úgy hatott ránk, mintha szikla hengeredett volna le a mellünkről, 89 �— Haza caplatsz? — bátorodott fel Csupor is, majd hogy ez nyilván­ valónak látszott, lényeglátóan nagy elmeéllel hozzátette: — Mi van? Régen láttunk öregem. Futsz még a Malvinnal? Bolondóra halálsápadtan majszolta a buktát. — Elveszem feleségül. — mondta. Bóklásztunk egymásra pillogva, mint akiknek szilvásgombóc akadt a tor­ kán. Itt már nincs mit tenni. Bolondóra begolyósodott. Szánakozva kezeltünk le vele, mintha csúszós és hideg angolnát szorongattunk volna a markunkban! Nem akartuk elhinni, amit mondott, de komoly hangja minden kétséget el­ oszlatott. Egyszer még kimentünk az újpesti mérlegjavító műhelybe, ahol dolgozott. Egy középkorú pókhas fogadott bennünket és szomorúan nézett ránk. Sajnálta magát, hogy kénytelen szóbaelegyedni velünk. — Maguk a haverjai? — kérdezte. — Miska nincsen benn. éjszakára jön dolgozni. Külön­ ben is hagyják békén a fiút, ő a legjobb lakatosom, nem szeretném, ha vala­ mibe belevinnék! Nem tartozik ő már maguk közé, biztosan tudják, nősülés előtt áll. Van neki baja éppen elég, csak megzavarják a fejét. Szigorúan ráncolta a homlokát és ujját a svájcisapkához bökve, utálkozva elfordult. A gutaütés kerülgetett bennünket a méregtől, a vér föl, s alá nyargalászva szörcsögött az ereinkben. A fene egye meg, mi is melós fiúk vagyunk, ha kicsit mosdatlanok is! Mit számít a ruci, meg a sörény, hogy mer ez a majompofa így beszélni velünk? A pipa fergeteges gúnykacajban tört ki belő­ lünk, egymást lökdösve, hangoskodva törtettünk a kijárat felé, közben lesö­ pörtünk a munkapadról egy szerszámos ládát és feldöntöttünk két szatócs­ mérleget. A portás a csutka söprűjét vágta utánunk Kirajzottunk Rákospalotára, hogy jól beolvassunk Bolondórának, de már az udvari toldaléképület ablakánál megtorpantunk. A tenyérnyi, köves albér­ leti szobában Malvin, a miteszereit nyomkodta a tükör előtt, únottan és egy­ kedvűen, Bolondóra meg a helyiség közepén valami gyermekjáróka félét fa b r i­ kált. Leforrázva kihátráltunk az udvarból. Néhány hét múlva Malvint egy nagy melák pasassal láttuk flangálni a körúton. Kigúvadt szemmel bámultuk őket, mintha kisértetek lennének. Meg­ vártuk, amíg a a hústorony lefarolt, akkor körülvettük Malvint, aki láttunkra nagyvonalúan ringatni kezdte a fenekét. — Bolondóra? — kérdezte leereszkedően — otthagytam. . . Nagyon úntam már a kisöreget. Reggel rohanni melózni, délután főzés, takarítás, meg zoknimosás. Mindig csak takarékoskodni, hogy befizethessünk szövetkezeti lakásra. Egy göncöt nem vehettem magamnak. Azt hiszitek kell ez nekem? Már csak egy klapec hiányzott, hogy szedegessem alóla a szaros pelenkát. Én kiszálltam a buliból. Nem ettem meszet, hogy ott rohadjak meg abban a ko­ szos albérleti szobában. . . Ezzel emelt fővel ellejtett a Margit-híd felé. Bolondórát pedig soha többet nem látták a környéken. 90 �ta n u lm á n y Balogh Sándor Osztályok és pártok a felszabadult Magyarországon A z ú j, népi dem okratikus á lla m a la p ja it a m unkásosztály, a parasztság, a ném et­ ellenes burzsoázia és a háború során kevésbé kom prom itálódott horth ysta elem ek ra k ­ tá k le 1944 decemberében — az Ideiglenes N em zetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti K o rm á n y létreho zásával. A z Ideiglenes N em zeti K o rm á n y , am elyn ek gerincét a M a­ g yar Nem zeti Függetlenségi F ro n t p á rtja i a lk o ttá k an tifasiszta, an tife u d á lis, an tiim p e ria lista , d em o kratikus program ot való síto tt meg. illető leg an n ak m egvalósítását tűzte k i célu l. A m ásodik világhábo rú befejezésével ú jjászervező d tek M agyarországon a kü lö n ­ böző osztályok és társa d alm i rétegek. E z az u jjászerveződ és azonban eg yáltalán nem jelentette a háború előtti állap o to k egyszerű v issz a á llítá sá t. A társadalom életében bekövetkezett változás legdöntőbb tényezője maga a kibontakozott népi dem okratikus fo rrad alom vo lt, de szerepet játszo ttak a nem zetközi viszon yo k, a háború, v a la m in t a háború következm ényei, á lta l befolyásolt gazdasági h elyzet is. A felszabadulás u tán a m ag yar társadalo m a legdöntőbb válto zás — a fö ldrefo rm vég re h a jtásáva l — a nagybirtokos o sztály osztályhelyzetében következett be. A földrefom vég rehajtása u gyanis végső fokon azt jelentette, hogy a nagybirtokosok, m in t o sztály, m egszűntek létezni. Í gy a két, v o lt uralko dó o sztály k ö zü l csak az egyik-a burzsoázia-őrizte meg o sztálylétén ek k ereteit, feltételeit. D e a burzsoázián b e lü l is csa k a fa lu s i burzsoázia szerepe növekedett. A fa lu s i burzsoázia a mezőgazdaságban lényegében v e rse n ytárs n é lk ü l m aradt. A m ú ltért leg­ feljebb csak egyes kép viselő i kén ysze rü lte k felelősséget v á lla ln i, u g yanakko r m int társadalm i csoport nem csak közvetlen részesévé, de eg yik fontos tényezőjévé is v á lt a p o litik a i hatalo m nak. A m íg korábban a burzsoázia érd ekeit a p o litik a i élet szín ­ padán nagyrészt az. a riszto k rá cia , az ú ri középosztály ta g ja i k ép viselté k, addig a felszabadulás után a fa lu si buorzsázia játszott a p o litik a i életben-legalábbis a felszínen — nagyobb szerepet és a váro si buorzsázia in k áb b a háttérben m aradt. A v á ro si burzsoázia a háborút és következm ényeit korántsem tudta o ly módon átvé sze ln i, m in t fa lu s i tá rsa , hiszen a v á ro si b urzso ázia legerősebb, leghatalm asabb rétegének e g yik csoportja — a W e is-C h o rin -K o rn fe ld -M a u th n e r családok, a k ik e t gyá­ ra ik átadása fejében az S S 1944-ben semleges terü letre szá llíto tt — a háború befe­ jezése után sem tért v issza M agyarországra. E z e n k ív ü l a h itle ris tá k számos tőkést is koncentrációs táborokba h ajto ttak, a k ik közül sokan egyátalán nem , vag y csak k é ­ sőbb, 1945 m ásodik felében, tértek vissza. M ások viszo n t a szo vjet hadsereg elő l m e­ n ekü lte k nyugatra. Je llem ző , hogy az Elh ag yo tt Ja v a k K o rm án yb izo ttság a 1945-ben m integy 700 tő­ kés v á lla la to t n y ílv á n íto tt gazdátlannak. A z összes tőkés üzem ek felét pedig — több m in t 2. 000 g yárnak a kap acitását — átlagosan 45,7 % - a l csökkentő veszteségek értéDe a tőke h atalm án ak korláto zását jelentette a M ag yar Nem zeti Függetlenségi F ro n t p ro g ram ján ak a vég rehajtása, az. üzem i bizottságok m egszületése és a népi dem ok­ ra tik u s k o rm án yzatn ak a kötött gazdálkodás bevezetésére irá n y u ló törekvése, illetőleg 91 �az ezen az úton megtett első lépések. A felszabadulás u tán a váro si burzsoázia különböző csoportjain b elül az angol — a m e rik a i o rientáció h ív e i k e rü lte k előtérbe. Ők fo g laltá k el a tőkés érd ekvédelm i szervezetek vezető po zícióit és gyakoro ltak leginkább hatást a p o litik a i életre. P o litik a i kép viseletüket azonban — m in t erre az előzőekben u taltam — általáb an átru h á ztá k a fa lu si bu rzso áziára és a közvetlen függőségükben lévő azon értelm iségeikre, a k ik a m űködő pártokban helyezkedtek el. A felszabadulás után jelentősen m egváltozott a középrétegek tá rsa d a lm i h e ly ­ zete és sú lya. E z ú tta l ezeknek csak két, sajátos helyzetű rétegével fo glalko znék röviden. A z egyik, a csendőr-rendőr- és kato n atiszti csoport, am e ly a k ét világhábo rú között a po litikáb an is igen nagy szerepet játszott, m integy „fé m jele zte ” az e lle n fo r­ rad a lm i rendszert, — korábbi szerepét úgyszólván teljesen elveszítette, k aszt jellege megszűnt. Íg y jó részt m ár csak egyedeiben tehetett k ísé rle te t az újjászerveződ ő tá r­ sadalom ban való fe lszívó d ásra, vag y — m ás erőkhöz csatlako zva — az azzal való szem benállása. A m á sik csoport a közigazgatás tisztviselő i vo lta k. A közigazgatás szervezeté­ nek, az „á lla m i b ü ro k rá ciá n a k ” , lényegében válto zatlan form ában való fe n n m ara­ dása lehetővé tette ugyan, hogy a tisztv ise lő i k a r több tízezres állo m ánya e lk e rü lje a fentebb em lített csoport sorsát, de ez a csoport sem fo lytath atta tevékenységét a régi feltételek m ellett, hiszen az Ideiglenes Nem zeti K o rm á n y első intézkedései kö­ zött szerepelt az igazolási e ljá rá s m egindítása. E n n é l is fontosabb v o lt azonban a különböző népi szervekn ek, elsősorban a nemzeti bizottságoknak a közigazgatásra gyakorolt hatása. Továbbá, anyagi h e ly ­ zetük gyors és nagym éretű m egrom lása, koráb b i társad alm i sú ly u k m élypontra való süllyedése. M iután a közigazgatás v o lt lényegében a régi állam gépezet egyetlen meg­ m aradt része, e lke rü lh e te tlen ü l vonzotta m agához m indazo kat az erőket, am elyek egy esetleges ren dszerváltozásra építették a rem ényeiket. A közigazgatás helyzete és tevékenysége azonban az ú j állam iság m egteremtése szem pontjából sem vo lt kö­ zömbös. Í gy a közigazgatás és an n ak tisztségviselői gyakran az egym ással szem ben­ álló osztályok, s ennek m egfelelően a különböző pártok figyelm én ek és h árcá n a k is a középpontjába k e rü lte k időről-időre. A z Ideiglenes Nem zeti K o rm á n y fentebb m ár em lített fö ldrefo rm rendeletének vég re h a jtásáva l lényegesen á ta la k u lta k a mezőgazdasági b irto kviszo n yo k, a m agyar parsztság társad alm i arcu la ta. Jelentősen em elkedett a tu lajd o n n al rendelkező pa­ rasztok szám a, s ezen b elü l is elsősorban az 5- 10 holdasoké, u g yan akko r term észet­ szerűleg csökkent a fö ld n é lk ü li p arasztok a falu si p roletáro k a rá n ya és száma. A háború idején a mezőgazdaságban fekvő nem zeti vagyon n ak megközelítően 1/5-e pusztul el. E m e lle tt a term énybeszolgáltatás, az ip a rc ik k e k h iá n y a, a hitellehetőségek k o r­ látozott vo lta, stb. m egnehezítették a mezőgazdaság ta lp ra á llá sá t és a b irto k viszo ­ nyo k átalaku lásáb ó l adódó p o zitív gazdasági és társad alm i következm ények é rvé ­ nyesülését. De éreztette h atását a parasztság életében és m agatartásában a mezőgazdasági term elés eltérő hagyom ányaiból és szín vo nalábó l adódó különbség is A parasztság tényleges érd ekeinek kifejezését és azo knak védelm ét nagym értékben k o r­ látozta az a k ö rü lm én y, hogy csak kisebb részük rendelkezett a p o litik a i életben való jártassággal, tap asztalattal, m égpedig-sajá tosan-a legalsó és a legfelső rétegek­ ben elhelyezkedők. Í gy a parasztság p o litik a i kép viselését többé-kevésbé a M agyar Nem zeti Függetlenségi F ro n t valam e n n yi p ártiáb an kereste. M űveltségi szín vo n alu k is alacsonyabb v o lt a társad alm i átlag n ál, széles tömegeiben, s jó ideig m eglehető­ sen erős m aradt az egyh ázak. főleg a k a to lik u s egyház befolyása. A m ásodik világ háb o rú idején M agyarországon lé tre jö tt népi d em okratikus rend­ szer vezető ereje — ism eretesen — a m un kásosztály lett. A m un kásosztály azonban a p o litik a i hatalom ban való részesedésével egyidejűleg a term elési viszo n yo kat azon­ n a l nem a la k íth a tta át. E z azt jelentette, hogy b ár kizsákm á n yo lá s nem m aradt válto zatlan , de nem is szűnt meg. U g yan akk o r a term elés m egindításában, illetőleg folytatásában — jobban v o lt érd ekelve a tulajdonos burzso áziánál, hiszen a háborús pusztítás következm ényeinek a felszám olásától, az ú jjáé p íté s m eg in dításának sike ré ­ től függött lényegében m agának a népi demok ra tik u s rendszernek a léte és a m un ­ káso sztály jövőbeni szerepe is. A tá rsa d alm i fejlődésért érzett felelősség és a napi 92 �ér dekek között m utatkozó ellentm ondás időről-időre — legalábbis a m unkásság egyes köreiben — kisebb-nagy obb k o n fliktu so kh o z vezetett. A fentebbi ellentm ondás csök­ kentésének irá n y á b a is hatott azonban az á lla m á lta l kezdem ényezett és m egvaló­ síto tt kötött gazdálkodás. Csökkentette, sőt az ellentm ondás m egoldását segí­ tette elő — az előzőnél is hatékonyabban — az a tény, hogy a m un kásosztály a p o li­ tik a i hatalom ban való részesedése révén és kezdetben a tőkés irá n y ítá s n é lk ü li te r­ melés felelősségétől vezettetve, létrehozta a töke ellenőrzésének és k o rláto zásán ak a szervét az üzem i bizottságok fo rm ájáb an . A m un kásosztály szerepének és h iv a tá sá n a k növekedése azonban o lyan k ö rü l­ m én yek között m ent végbe, am ik o r a m unkásság létszám a jó v a l alacsonyabb volt. m int korábban. 1938-ban a g yárip arb an 289.000 m unkás dolgozott, 1943-ban a m un ­ kások létszám a elérte a 392.000 főt. E zz e l szemben a g y á rip a r — még 1946 tavaszán is m indössze 225.000 m un kást foglalkoztatott. A m agyar m u n káso sztályn ak tehát létszám ában m egfogyatkozva k e lle tt az új viszo n yo k között tö rténelm i szerepét be­ töltenie. A m un kásosztály e szerepének betöltését — létszám ának csökkenése, a m unkásság körében m eglévő különbségek, eltérő sajátosságok ellenére — m egkönyn yítette és elősegítette a szakszervezeti m ozgalom ban m egvalósult egysége. 1945 d erekára k ié p ü lte k M agyarországon azok a párto k is, am e lye k az osztá­ lyo kat és a különböző tá rsa d alm i rétegeket a p o litik a i életben k ép viselté k. A M agyar Nem zeti Függetlenségi F ro n tn a k m eg alakulásako r öt p árt, mégpedig a M K P , S Z D P , N P P , F G P és a P D P v o lt a tagja. A felszabadulás utón újjászerveződ ött m ag yar társadalom különböző osztályai és rétegei tehát le g állis p o litik a i kép viseletüket, a fentebbi párto k valam e lyiké b e n kereshették, illető leg ta lá lh a ttá k meg. A z ország felszabadíto tt vid ék ein — a p o litik a i p árto k kö zül elsőnek — a M agyar K o m m u n ista P á r t kezdte meg szervezeteinek kiépítését. A p árt szervezeti fejlődésének gyors ütem ét m utatta, hogy 1945 őszére a M K P ta g ja in a k szám a m ár megha ladta a fé lm illió t, am i azt jelentette, hogy az ország lakosságának 5,7 % - k a e pártban helyezkedett el. A z t a tényt, hogy a kom m unista pártb a elsősorban a m un kások lép tek be, a budapesti és a m isk o lci T e rü le ti Bizo ttság , v a la m in t a Nógrád m egyei Bizottság adatai ig azo lják . A debreceni, kecskem éti és főleg a szegedi T e rü le ti Bizottsághoz tartozó kom m u n isták nagy szám a pedig a rró l tanúskodott, hogy a tagszervezés te­ rén a p árt a döntően m ezőgazdasági jelle g ű területen is kom oly eredm ényt é rt el. A kom m unista p árt tehát kezdettől fogva n em csak a m unkásság, de a parasztság kö­ rében is kom oly befo lyással rendelkezett. A kom m unista befolyás azonban sem a m unkásság, sem a parasztság körében nem v o lt egyenletes, még kevésbé kizárólagos. A m egnyert m unkásságot illető en — az ország Különböző m u n ká s-la kta vid ékein — szembetűnő vo lt az arán ytalan ság , hiszen a so kk a l jelentősebb észak-d u n án tú li ip a rv id é k ko m m u n istáin ak szám a alig v a la m iv e l h alad ta meg a Nógrád megyei taglétszám ot. E m e lle tt a m isk o lci és a pécsi T e rü le ti Bizo ttság k im u tatá sai is azt jele zté k , hogy a p á rt a fő város m ellett a b án yavidéken a legerősebb. A kom m unista p á rtn a k a parasztságra gyakorolt befo­ ly á sa — közism erten — a D u nántú lo n v o lt a leggyengébb m íg a D u n a-T isza-kö zén ek vid éke v a la m ifé le átm enetet jele n tett a fenteb b iek szem pontjából a D u n á n tú l és a T isz á n tú l között. A kom m unista p árt erejét és befolyását azonban jelentősen növelte szervezett­ sége, egysége és m inden m ás p á rtn á l világosabb, m egalapozottabb prog ram ja, po li­ tik á ja . A fentebbiek sem h o m ályo síth attá k el azt a tényt, hogy a kom m unista p ártn ak a m unkásosztály körében is van verse n ytársa, mégpedig a Szo ciáldem okrata P á rt je ­ lenlétében. A z a szervezés terén m utatkozó előny, a m iv e l a kom m unista pórt az o r­ szág keleti felében rendelkezett. Budapesten n agyjában kiegyenlítődött. Sőt magában a fővárosban és kö rnyékén, a p ártszervezetek létszám át te kin tve , a S Z D P a M K P elé k e rü lt. 1945 végén a ta g d íjat fizető szo ciáldem okrata párttagság létszám a 350400.000 között mozgott. 93 �A S Z D P Budapesten valóban igen erős vo lt, de ta g ja in a k több, m in t a fele v i ­ déki volt. A pártban v á lto za tla n u l jelentős tényezőként szerepelt a m unkásság. A S Z D P -b en lévő m un káso k egy része — vasasok, nyom dászok, stb. — még a felszab a­ dulás előtt kapcsolódott be a szo ciáldem okrata m ozgalom ba, a többiek pedig olyanok vo lta k, a k ik a felszab adulás után k e rü lte k a p o litik a i élet közelebbi vonzókörébe. Budapest m ellett elsősorban G yő r, s részben a m isk o lci, pécsi, dorogi ip a rv id é k já t ­ szott a szo ciáldem okrata m ozgalomban jelentősebb szerepet. A S Z D P a fővároson k ív ü l a nagy obbb v id é k i városokban is a M K P előtt já r t a tagszervezés terén, de ennek döntően az v o lt a m agyarázata, hogy a „tö rv é n yh a ­ tósági városokban a váro si a lk alm azo ttak nagyrésze” a párthoz csatlakozott. Eh h e z já r u lt még, hogy a Szo ciáldem okrata P á r t befolyása a k isip aro so k, s főleg a kiskere ske d ő k körében jó v a l nagyobb v o lt, m in t a kom m unista párté. A S Z D P tehát a m un kások közötti befolyásában többé- kevésbé „osztozkodott” a M K P - v a l, a váro si alkalm azo tt, kisip aro s, kiskereskedő rétegeket illetően azonban fe ltétle n ü l fölényben v o lt. A Szo ciáld em okrata P á r t a társadalom dolgozó rétegeit illetően a parasztság körében rendelkezett a legkisebb befolyással. E z a m eg állapítás nem csak 1945-re, hanem még 1946-ra is vonatkoztatható. A p árt V id é k i T itk á rsá g á n a k egyik 1946- os jelentése is azt kénytelen m eg állap ítan i, m isze rin t „nem á ll az a tétel, hogy parasztok beszervezése pártu nkb an sikeres. . . sem ilyen szervezési m un ka nem lehet gyökeres, h a n incs m o nd anivaló nk a parasztság részére. . . S ú ly o sb ítja h elyze­ tü nket az is, hogy v id é k i szervezeteinkben a vezetés. . . m ajdnem m indenhol a k is ­ iparosság kezébe k e rü lt” . A két m u n ká sp ártn ak a felszab adulás után lényegében s ik e rü lt m eg valósítania azt, hogy a m un kásosztály körében kizárólagos b efo lyásuk legyen. A parasztság kö­ rében érvényesülő b efo lyásukat, illető leg an n ak kiszélesítését azonban nagym ér­ tékben gyengítette az a k ö rülm ény, hogy az S Z D P ott nem tudott hatékony ténye­ zővé v á ln i. A M K P és az S Z D P m ellett még egy p árt v o lt — a N em zeti P a ra sztp á rt — am ely kizáró la g dolgozó rétegek p o litik a i képviseletére vállalko zo tt. 1945 augusztus elején a N P P -n a k 1.400 szervezete és 170.000 fős tagsága v o lt az országban. A p á rt­ tagság létszám át te kin tv e H ajd ú és Szabolcs megyében a N P P megelőzte a M K P - t , H ajd ú , Szatm ár, Észa k-P e st, Veszprém és Z a la megyében pedig a S Z D P -t. R e n d k í­ v ü l gyenge v o lt viszon t a p árt szervezeti befolyása D él-Pest, C sanád, Csongrád, G y őr, és Szolnok megyében. A p árt szervezeteinek és tagságának fö ld ra jzi elo szlásá­ ból is k itű n ik , hogy a fo rrad alm i hagyom ányokban gazdagabb vid ékek parasztsága döntően a kom m unista párthoz, illető leg részben a szo ciáldem okrata párthoz csatla­ kozott és — B ékés megyét k iv é v e — csak jelen téktelen arán yb an a P arasztp ártho z. E z is azt b izo n y lítja , hogy helyesen i télte meg a M K P K ö zpo nti Vezetősége a helyzetet, a m ik o r 1945 augusztusi gyűlésén a N P P tám ogatására h ív ta fe l a kom ­ m u n isták fig ye lm é t: „ E lv tá r s a in k nem lá tjá k a Nem zeti P a ra sztp á rt jelentőségét. Nem é rtik meg, hogy a P a ra sztp á rt révén a dem okrácia részere olyan paraszti tömeget n ye rh etü n k meg, am e lye k a kom m unista p árt h ív á s á ra nem rea g áln ak.” T e h át a T iszán tú lo n és bizonyos fo kig a D u na-Tisza-kö zén a Nem zeti P a ra sztp á rt sajátos transzm issziós szerepet töltött be a K o m m u n ista P á rt szem pontjából. Ily e n szerep betöltésére azonban a N P P a D unántúlo n 1945-ben még nem igen tudott v á l­ la lko zn i. A N em zeti P arasztp ártb a országszerte zöm m el szegényparasztok és részben kö­ zépparasztok léptek be, de néhány helyen — a D unántúlon Borsod, H a jd ú , és H eves megyében, v a la m in t M akón, Nagykőrösön — gazdag parasztok is. E zz e l szemben H atvanban főleg a vasutaso k csatlako ztak a párthoz. E z utóbbi esetekben persze nem csak a szervezeti e lv szenvedett to rzulást, hanem m utatkoztak an n ak p o litik a i kö­ vetkezm ényei is. E r re h ív ta fe l a fig yelm et G ém Fe re n c, a p átr H ajd ú megyei t it ­ k á ra , a k i 1945 szeptem ber 3-i jelentésében azt írta , hogy „h a a vezetés a módosabb parasztság kezébe k e rü l, nagyon K isg azd a színezete v a n ” . A m un kásp árto k gyengébb p araszti b efolyását — elsősorban a szegény- és ú j­ onnan földhözjuttatott parasztág körében — a Nem zeti P a ra sztp á rt tehát bizonyos fokig ellensúlyo za, a parasztság jelentős tömegeit azonban egyenlőre még együttesen 94 �sem tu dták befo lyáso lni a b alo ld ali pártok Í gy a parasztság erősen k i vo lt téve an ­ n ak, hogy a p o litikáb an nem balfelé, hanem a m á sik két működő p árt a K isg azd ap árt és a P o lg á ri D em okrata P á r t — felé tájékozód ik. A baloldalon a helyzetet az is bonyolította, hogy a K o m m u n ista P á rto t k iv é v e közel sem v o lta k egységesek a pártok a követendő p o litik a tekintetében. E n n e k hatása egymáshoz való v iszo n yu kn ak ala ku lá sb an is k ife je zé sre jutott. A felszabadulás után m ind a K o m m u n ista P á rt, m ind a Szo ciáldem okrata P á rt vezetőit az a meggyőződés hatotta át, hogy k e ttő jü k együttm űködése n é lk ü l a soronlévő tá rsa d alm i, p o litik a i és gazdasági fe ladato kat m egoldani nem lehet. A z együttm űködés adott, o b je k tív és szu b je k tív feltételei persze nem zá rtá k k i a két p á rt közötti esetenkénti vélem énykülönbségeket és súrlódásokat. E n n e k azonban nem az v o lt az egyedüli oka — b á r ké tsé g k ívü l az játszotta a legnagyobb szerepet — , hogy a jobboldali szo ciáldem okraták csak kényszerűségből vették tudom ásul az együttm űködést, s ha e lv ile g nem is tám ad ták álta láb an ezt a p o litik á t, a K o m m u ­ n ista P á rtn a k úgyszólván m inden lépését b írá ltá k . A m íg azonban „fe n n ” m inden fontosabb kérdésben é rvé n yt tudott szerezni a k a ra tá n a k a balo ld al, addig „le n n ” , a p árt középső és alsó szerveiben, ahol a b alo ld al ereje és hatása jó v a l kisebb vo lt, együttm űködésről sokszor még beszélni sem lehetett. U g y an akk o r a jo bboldalnak a K isg a zd a p á rtta l v a ló összefogása o lyko r nem csak elm életileg, hanem g yak o rlatilag is m egvalósult. Még súlyosabb prob lém ák m e rü lte k fe l a Szo ciáld em okrata P á r t és a Nem zeti P a ra sztp á rt együttm űködését illető en. A P a ra sztp á rt n egatív megi télése te kin te ­ tében a S Z D P vezetősége n ag yjáb an egységes vo lt. A két p árt között csak 1945 jú liu sá b a n k e rü lt sor ném i közeledésre, a P a ra szt­ p árt balodali vezetőire azonban igen rossz h atással v o lt az, hogy a szo ciáldem okrata vezetők egy része, elsősorban az vettete az N P P szem ére a „b arátko zó ” tá rg y a lá ­ sokon, hogy túlságosan együtt h alad a K o m m u n ista P á rtta l. A Szo ciáldem okrata P árto t és a P arasztp árto t a k k o r még n y ilv á n v a ló a n m élyen fe kvő okok választo tták el egym ástól. A N em zeti P a ra sztp á rt fa lu n a szegény- és középparasztságnak a rra a részére építhetett, am e ly még nem v o lt elég b alo ld ali ahhoz, hogy a M K P - b a lép je n , de rad ik á lisa b b v o lt an n ál, semhogy a K isg azd ap ártb an otthon érezze m agát. A S Z D P , fa lu s i b ázisának kiépítése során re á lisa n ugyancsak a parasztságn ak ezzel a részével szám íthatott. A N P P fa lu s i térhódítása tehát végső fokon a S Z D P paraszti esélyeit rontotta. A fe n tie k önm agukban is elégségesek le tte k vo ln a a két pórt közöti viszo n y m egrom lásához, az állandó súrlódáshoz. V a ló jáb an azonban az e llentétek régebbi keletűek v o lta k . A népi író k m ozgal­ m án ak a Szo ciáldem okrata P á rtta l való ta lá lko zá sa i m ár a k ét világ háb o rú között sem v o lta k m indig a legbékésebbek. E n n e k örökségét a k ét p á rt a felszabadulás után is magában hordozta. A P arasztp ártb an jelentkező k isp o lg ári n acio n alizm u st a S Z D P részéről élesen e lité lté k, ám sokszor nem a m a rxizm u s e lv i állá sp o n tjá ró l, h a­ nem az ortodox-szociáldem okrata felfogás szemszögéből. A N em zeti P a ra sztp á rt jobbszá rn yá t azonban az adott kö rü lm é n yek között kom m unistaellensége sem vih ette igazán közel az ugyancsak kom m unistaellenes szo ciáldem okrata jobboldalhoz, m ert az utóbbi in káb b a rra a K isg za d a p á rtra épített, am ely a P a ra sztp á rtta l u g yanakko r erőteljesen szem benállt K o vá cs Im ré é k közeledési k ís é rle ti ellenére is. A z egym ást e lválasztó tényezőkön a S Z D P balo ldal vezetői és a N P P b alszá rn ya időről-időre fe lü l tudott em elkedni, de az ellentéteket ezzel leg feljebb csa k e n yh íte tté k: b ár ez is nagy jelentőségű v o lt a b alo ld ali p árto k n a k a jobb oldali erő k elle n közös fellépése szem pontjából. 1945 augusztusában, szeptemberében ez a „fe lü le m elked é s” még ko­ rántsem jelentkezett állndóan ható tényezőül, nem is beszélve a rró l, hogy a N P P és a S Z D P együttm űködésének következetes m egvalósítása és a jó kapcsolatok állan d ó ­ sítása nem k is m értékben függött a K o m m u n ista P á r t és a Szo ciáldem okrata P á rt együttm űködését zavaró tényezők kiküszöbölésétől is. Ily e n k ö rü lm é n yek között különösen nagy fig yelm et érd em elt az a kérdés, hogy m ily e n p o litik á t fo lyta t, s m ily e n tá rsa d alm i rétegeket h ív és fogad a M N F F m á sik két p á rtja — a K isg azd ap ó rt és a P o lg á ri D em okrata P á rt. 95 �A működő p o litik a i pártok valam e n n yie n h ivatalo san a „d em o krácia” je lsza v a a la tt és a M N F F p ro g ram ján ak jegyében p ró b álták a társadalo m egyik, vag y m ásik részét m aguk mögött felso rakoztatni De a K isg azd ap á rt P o lg á ri Tagozata m ellett egyedül a P o lg á ri D em okrata P á r t v a llo tta m agát h ivatalo san is a polgárság p á rtjá ­ n ak. Sőt még ez a p árt is csak a „h alad ó ” polgárságot, a közép- és kispolgárság egy részét, v a la m in t az értelm iséget k ív á n ta a p o litik a i életben ké p v ise ln i. E z azt je le n ­ tette, hogy m indenekelőtt a városi burzsoázia és a vo lt középosztály képviseletét h i­ vatalosan csak felem ás módon v á lla ltá k m agukra az e m líte tt párto k. Íg y többek kö­ zött a polgári k o n ze rv a tív és lib e rá lis csoportok, v a la m in t a kereszténydem okrata és szo cialista irá n y za to k elveszítették az önálló p o litik a i szereplés lehetőségét. A p o litik a i életbe való v issza ke rü lé sre tehát — az em lített és m ás egyéb polgári irá n y za to k n ak — lényegében k é tfa jta lehetőségük kín álko zo tt. A z egyik, csatlako zni a m ár működő p árto k va la m e ly iké h e z és b e lü lrő l szerezni é rvé n yt az eredeti c é lk itű zé sn e k ; a m á sik pedig, kísé rle te zn i, fo lyta tn i a prób álkozásokat és a k ín álko zó , kedvező lehető­ séget m egragadva az ö nálló p árt a la p ításán ak ú tjá ra lépni. E z utóbbit választo tta 1945. ja n u á r végén a M agyar H a z a fia k Szabadság Szö vet­ sége és a Szabadság P á r t nevű. meglehetősen bizo nytalan összetételű és p o litik a i a r­ cu latú csoportulás, a m ik o r fe lvé te lé t kérte a B udapesti N em zeti Bizo ttság ba és a jövőben p o litik a i p ártként való m űködésének igényét ju tta tta kife jezésre . De a „nem zeti bizottságban k ép viselt p árto k” e lu tasíto tták a jelentkezésüket és a Szabad­ ság P á r t beadványa ,.ad acta” k e rü lt. 1945 első h ónapjaiban a Liszab o nb an ta rtó z­ kodó W eisz, C h o rin , M au thn er és K o rn fe ld család o kkal — az U S A v o lt budapesti követe révén — kapcsolatot tartó budapesti tőkés kö rö k gróf B eth le n Istv á n veze­ tésével szándékoztak pártot a la p íta n i. E r r e azonban különböző okok m ia tt nem k e rü lt sor. A p o litik a i életben csupán gróf P á lf y Jó zse f D em okrata N ép p á rtjá n a k a fellépése idézett elő nagyobb v ih a rt, m iv e l e p ártn ak m űködését D áln o ki M iklós B é la , a ko rm án y elnöke engedélyezte. A D em okrata N éppárt engedélyezésének ügyé­ v e l a B udapesti N em zeti B izo ttság 1945 á p rilis 18-i ülésén foglalkozott. A szóbanforgó ülésen K o vá c s Im re a további pártok ind ulásátó l a d em o kratikus egységfront m egbontását féltette. Ú gy vélte m inden dem okratikus tö rekvés helyet k ap h at a m ár működő pártokban is. G erő E rn ő u ta lt a M N F F p á rtja in a k debreceni m eg álla­ podására, m ajd ő is azt ja v a so lta , hogy a jelentkező pártot ne fo gad ják be a po li­ tik a i pártok soraiba T ild y Zoltán ugyancsak veszélyesnek tarto tta a pártok további elszaporodását, de kív á n a to sn a k lá tta vo ln a egy k o n ze rv a tív p á rt jelentkezését „m egfelelő n é v v e l és határozott p rog ram m al” . R ie s Istv á n és S za ka sits Á rp ád a de­ m o krácia önvédelm i jo gára h ivatko zva utasította el a D em okrata N éppárt jele n tke ­ zését. A felhozott indokok általánosságban kétsé g kívü l m egalapozottaknak tűntek, de a m eglévő prob lém ára mégsem tu dtak teljesen kielég ítő v á la szt adni. E z leginkább T ild y Zoltán érveléséből tű n t k i. ak i maga is h iá n yo lta v a la m ifé le k o n ze rv a tív p á rt­ nak a jelenlétét, b ár elképzelését közelebbről nem vilá g íto tta meg. A z a ja v a s la t, hogy m inden d em okratikus törekvés a m ár m eglévő pártokban keresse az elh e lyezke ­ dését. nem vo lt ú j, hiszen leg feljeb b a korábbi g yako rlat folytatólagos fenn tartását cé­ lozta. A fentiekb ől következően csak a valóásg eg yik o ldalát tá rta fe l a M K P , am ik o r azt állap íto tta meg, hogy „a reakció prób álkozásai önnálló p árto k ala p ítására csődöt m ondtak. E z é rt az egyes p árto k jo bbszárny án p ró b álnak é rv é n y e sü ln i.” A jobboldali erőknek a K isg a zd a p á rt h ívó sza vá ra történő jelentkezése és e p árt mögé való felsorakozása tehát i ly módon nem csak ezeknek az erő knek a felism eréséből fakad t, hanem abból a kényszerhelyzetből is következett, hogy a M N F F p á rtja i m ár párto k in d u lásá t nem tették lehetővé. A felszab adulás u tán i m agyarországi viszo n yo k m el­ le tt a M N F F p á rtja in a k az állásfo g lalásáb ó l p o litik á já b ó l is következett, hogy 1945 derekán sajátos h elyzet a la k u lt k i a p o litik a i életben. N em csak a népi dem okratikus rendszer h ív e i, hanem jó részt az e lle n fe le i, sőt ellenségei is a M N F F p á rtja in , a ko a­ líció n b elü l helyezkedtek el. Eb b en a tekintetben M agyarországon B u lg á riá h o z és Jug o szláviáho z, vag y a k á r Rom ániáho z képest is gyökeresen eltérő h elyzet a la k u lt k i, m ive l ott a jobboldal, v a la m in t p á rtja i k ilé p te k, illető leg k is z o ru lta k az egységfront­ ból és az ellenzék szerepét v á lla ltá k . E z vonatkozott a bolgár a g rá rp á rtra — am e ly­ nek csak a b a lszá rn y a m aradt az egységfrontban — éppúgy, m in t a rom án M an iu és B ra tia n u p á rtja ira . A p o litik a i küzdelem ezekben az országokban az egységfront és az 96 �ellenségek között vo lt, ezzel szemben M agyarországon a p o litik a i h arco k döntően a M N FF -o n és a k o alíció n belül za jlo tta k le, s különösen a k k o r v á lta k élessé, a m ik o r a különböző társad alm i osztályok és rétegek a felszabadulás után ú jjászerveződ tek és felso rakozásu k a működő p árto k mögé kibontakozott. A M ag yar K o m m u n ista P á rt — a m ásodik világ háb o rú Európában történt befe­ jezése után — az 1945 m á ju si p ártértekezleten az ú jjáé p íté s és ezzel összefüggésben a reakció e lle n i fokozottabb h arc p rog ram ját hird ette meg. A m á ju si kon ferencia h atáro zatain ak szellem ében a K o m m u n ista P á rt bizonyos fo kig módosította addigi nem zeti egységpo litikáját. E zz e l összhangban k e rü lt sor a K isg a zd a p á rt jobboldalán elhelyezkedő erők, s főleg a P o lg á ri D em korata P á r t e lle n i, a k o ráb b in ál erőteljesebb és nyíltab b b tám adásra. A M K P a m á ju si ko n ferencia után a P o lg á ri D em okrata P árto t m ár nem tekintette a M ag yar Nem zeti Függetlenségi F ro n t tag ján ak. A K o m m u n ista P á rtn a k a P D P - v a l kapcsolatos állásfo g lalását lényegében a S Z D P és a N P P is m agáévá tette. A P D P e lle n i tám adással a b alodali pártok — m indenek­ előtt a K o m m u n ista P árt-ke ttő s célt k ív á n ta k e lé rn i: egyfelől a jo bboldali erőket, vagy legalábbis egy részüket k iszo ríta n i a Függetlenségi Fro ntb ó l, m ásfelől pedig a P D P á lta l befolyásolt középrétegeket ettől a p árttó l e lvo n n i. A z elképzeléseket lá t­ szólag m arad é ktalan u l s ik e rü lt m eg valósítani, hiszen a m á ju si, m ajd az ezt követő jú liu s i p o litik a i válság m egoldásaként T e le k i G éza és követői elh ag yták a P D P - t és néhány m ás tá rsá v a l egyetemben Farag hó G áb o r is k iv á lt a korm ánybó l. A jobbol­ d a li erő k azonban néhány kisebb csoporttól e lte k in tv e nem tu d tak különösebb é r­ deklődést a P D P irá n t, sőt a P o lg á ri D em okrata P árto t ért tám adásokat követően még a ko ráb b in ál is erőteljesebben zá rk ó zta k fe l a ko a líció legnagyobb p á rtja a K isg azd ap árt mögött. A z állandó tám adásnak k ite tt am úgyis vegy es összetételű, v i ­ szonylag elszig etelt és a Függetlenségi Fro ntb ó l kikö zö sített P o lg á ri D em okrata P á rt m ár nem jelentett vonzóerőt szám u kra. A P o lg á ri D em okrata P á rtta l 1945 augusztu­ sától m ár nem k e lle tt különösebben szám olni a p o litik a i erőviszonvok m érlegelésekor. U g yan akk o r azonban a K isg azd ap árto t illetően még bonyolultabbá v á lt a helyzet, m ert bár 1945 n y a rá ra a K isg azd ap á rt szervezetileg is országos p árttá v á lt, ebben nem k is szerepet játszo tt az is, hogy a M agyar É le t P á r tjá n a k tagjai sok helyen egyszerűen „beépültek” a K isg azd ap ártb a. Szervezeti h álózatának k iép ítésével egy­ idejűleg megkezdődött a különböző o sztályo k és tá rsa d alm i rétegek fe lzárkó zása e p árt mögött. A v o lt nagybirtokosok és a váro si burzsoázia, m ás lehetőséget nem lá tv á n , k eresték itt p o litik a i k ép viseletü ket a fa lu s i b u rzso ázián ak pedig m ár hagyo­ m ányosan is a K isg a zd a p á rt vo lt a p á rtja . Íg y szinte m agától értetődő, hogy 1945 ny arán a gazdag parasztság döntő többségben a p ártb an, kép viselő i pedig a p árt különböző po sztjain v o lta k ta lá lh ató k. Ide csatlakozott a fentiekben túl a váro si k isburzsoázia jelentős része is. De az „ á lla m i b ü ro k rá cia és az értelm iség nagy része hasonlóan a K isg azd ap ártb an ta lá lt m enedéket. A Kisg azd apárth o z azonban falu n nem csak a gazdagparasztok csatlako ztak, hanem zöm m el a középparasztság, v a la m in t h elyen ként a szegényparasztság is A p árt paraszti b ázisán ak képe azonban vid éken kén t elég jelentős eltéréseket m utatott. Békés. Csanád. és Csongrád megyében a K isg azd ap á rt szo ciális bázisa döntően gazdagp araszti vo lt. H a jd ú , Szabolcs és S za tm ár megyében viszon t elég jelentős dolgozó­ p araszti réteget tudhatott maga mögött. A D u na-Tisza-kö zén és Észa k-M ag yaro rszágon a kisgazdapárti szervezetekben sajátosan a N vírség és a V ih a rs a ro k elemei keveredtek egym ással. Egyes helyeken a M K P és S Z D P . m ásutt pedig a N P P je le n ­ tette szám ára a verse n ytársat a dolgozóparasztság körében. A D unántúlon azonban — G yő rt. T o ln át, Z a lá t k iv é v e — a K isg azd ap á rt nem csak a gazdagparasztság, hanem a többi paraszti réteg körében is szinte kizárólagos befo lyással rendelkezett. A K isg azd ap ártb an — 1945 n y a rá ra — körvonalazódott a különböző p o litik a i irá n yza to k elh e ly ezkedése is. A párton belü li b alszá rn y hoz — am ely lényegében v á lla lta a M N F F pro g ram jának következetes vé gre h a j tását — tartozott a Polgári Tagozatban h ely etfogla ló b alodali értelm iségiek (B a rc s Sán d o r, G u lá csy G y ö rg y , M ih á ly fi Ern ő . O rtu tay G yu la stb.) szám ottevő csoportja v a la m in t Dobi Istv á n és h ív ei is. A b alszárn y hoz szám ítható G y öngyösi Já n o s, F iló Sám uel Szabó Árpád m ellett többen (pl. D in n y és L a jo s . O ltv á n y i Im re ) — b ár nem ingadozás n é lk ü l — in káb b a b alszárn yhoz h úztak. E m e lle tt a b alszárn yh o z nem sorolható p arasztkép- 97 �vise lő k egy része is számos kérdésben tám ogatta T ild y Z o ltán t, T ild y n e k azonban jobboldali h ív e i is v o lta k , kö ztü k első helyen éppen a veje , C so rn o ky V ik to r, a párt budapesti fő titk á ra . T ild y n e k a K isg azd ap ártb an betöltött szerepét nagym ér­ tékben növelte az a k ö rülm ény is, hogy a b alo ld ali párto k és a Szo vjetu nió szem ­ pontjából köztudottan ő vo lt a k k o r a „legkoalícióképesebb” kisg azd ap árti szemé­ lyiség és a b alszá rn y e lism e rt vezetője. De a Kisg azd ap árto n b elü l b alszá rn y 1945 n ya rá n ezzel együtt is a kisebbséget jelentette. A legerősebb és a legszervezettebb csoportot a N agy Fe re n c, K o vá c s B é la és V a rg a B é la vezetése a la tt álló centrum képezte. M ögöttük sorakozott fe l, nem csak a módos parasztság túlnyom ó többsége, hanem a közép- és kisparasztság jelentős része is. Ő k v o lta k egyúttal a P a ra szt Tago zatnak és az újraszervezked ő P a ra s z t­ szövetségnek is a tényleges vezetői. A váro si burzsoázia, sőt a nagytőke nem egy k é p viselő jé vel közvetlen szem élyes kapcsolatban á llta k , a k a to lik u s egyház tám o­ gatást pedig elsősorban V a rg a B é la szem élye garantálta. A centrum jelentőséget a párton b elü l még az is növelte, hogy a budapesti szervezeteknek és a Kö zpo ntnak a kiépítéseko r számos olyan-zöm m el jo b b o ld ali, középosztálybeli-értelm iségi (G y u la i Lá szló , H ám T ib o r, Ja ck ó P á l, S a lá ta K á lm á n , stb.) csatlakozott hozzá, a k ik a párt életében a felszabadulás után meglehetősen nagy szerepet játszo ttak. A z 1945 au ­ gusztusi Országos V álasztm ányo n a centrum az ország k ü l- és b e lp o litikai h e ly ­ zetének m érlegelése ala p já n — még ha azt feltételekhez is kötötte — egyenlőre a koalíció s együttm űködés m ellett fo g lalt á llá st. A b alo ld ali p árto k ka l való együtt­ működés a la p ja viszon t csak a M N F F p ro g ram ján ak elfogadása lehetett. E ze k után a legnagyobb p o litik a i szűklátókörűség le tt vo ln a a részü krő l T ild y n e k és h ív e in e k o lyan m értékű háttérbe szorítása, am ely a b alszá rn y esetleges elszakad ásán ak ve ­ szélyét és a b alo ld ali pártok éles b írá la tá t idézte vo ln a elő. A b alszá rn y és a centru m kom prom isszum a sajátos helyzetet terem tett a nagy­ szám ú, de meglehetősen vegyes összetételű és még nem eléggé szervezett jobboldal táborában. A p árt jo b b szárnyán a nagytőke és a vele összefonódott, v o lt n a g y b ir­ tokosok képviseletét A u e r P á l, P fe iffe r Zo ltán . Szo lno ki Istv á n stb. lá tta e l. U g yan ­ a k k o r P fe iffe rt az e ckh ard ista m ult az „ ú ri középosztály” előtt is rokonszervessé tette. S u ly o k Dezső nem csak a nagytőke, de a k a to lik u s egyházi kö rö k előtt is „p o sszib ilis” szem élyiség vo lt. A jobbszárnyon V á s á ry Istv á n és a B . Szabó Istv á n féle m ódosparaszti irá n y za t v o lt az e g yik legszervezettebb csoport. A K isg azd ap á rt belső helyzete 1945 augusztusában olyan képet m utatott, am it a történeti irodalom joggal nevez „g yű jtő -p á rt” -ként. E z a jellem zés azonban csak a különböző és ellentétes érdekű tá rsa d alm i csoportok és p o litik a i irá n y za to k je ­ lenlétére u tal. V a ló jáb an azonban itt — különösen a jö vő szem pontjából, — többről vo lt szó. m ert a K isg azd ap ártb an nem csak a különböző p o litik a i irá n y za to k n ak, hanem a különböző p árto k létrejöttének is k ia la k u lta k a fe ltétele i. A K isg azd ap á rt b alszá rn ya és centrum a közötti augusztusi kom prom isszum á t­ m eneti je lle g ű n e k i gérkezett, s nem a n n y ira a p árttól, sőt még csak nem is k iz á ­ rólag a b e lp o litika i viszon yo któ l függött, hogy ezt a b alszá rn y és a centrum közötti egyetértést m ik o r v á ltja fe l a centrum és a jo b b szárny kom prom isszum a. A jobb­ szá rn y azonban így is az állandó ta rta lé k szerepét töltötte be a centru m szám ára a b alszá rn n yal fo lytato tt v itá ib a n . N em lehetett kétséges, hogy ez a kö rü lm é n y válto za t­ la n u l a ce n tru m n ak kedvezett, an n ak sú ly á t növelte a párton b elü l a balszárn y rovására. A z 1945-ös választáso k előtt ism ét nap iren d re k e rü lt az a kérdés, hogy a F ü g ­ getlenségi F ro n t p á rtja in k ív ü l in d u ln a k-e , illető leg m ely pár tok in d u ln a k a v á ­ lasztásokon. A választójo gi tö rvé n y e lv ile g lehtővé tette m ás p árto k in d u lásá t is. A z Országos Nem zeti Bizo ttság 1945. szeptem ber 17-i ülésén b írá lta el a v á la sztá ­ sokon résztven ni k ív á n ó p árto k kérelm ét. M inden különösebb v ita n é lk ü l engedé­ lyezte a M ag yar R a d ik á lis P á r t in d u lásá t. A D em okrata N éppárt elnevezéssel azon­ ban két kerelem is érkezett az Országos Nem zeti Bizottsághoz. A z egyiket B a ra n ko vics Istv á n , a m ásika t gróf P á lf f y Jó zsef n yú jto tta be. A z Országos Nem zeti Bizottság B a ra n k o v ic s kérelm ét fogadta el, feltehetően azzal a m eggondolással, hogy a B a ra n k o v ic s-fé le D em okrata N éppárt b alo ld alib b színezetű lesz és vala- 98 �m elyest lazáb b ak a kapcso latai a k a to lik u s k lé ru ssa l is. A z Országos Nem zeti Bizottság a P á lffy -fé le D em okrata N éppárt m ellett elutasíto tta az É rtelm iség i O sz­ tá ly Ő si D em okrata P á r tja és a N em zeti D em okrata P á r t n evű csoport jele n tke zé ­ sét is. A B a ra n k o v ic s-fé le D em okrata N éppárt azonban nem vett részt a v á la sztá ­ sokon. A Függetlenségi Fro n to t feszítő erők „teherm entesítő” szelepe tehát nem n y ílt meg. De ennek a helyzetnek a k ia la k u lá sá b a n sajátosan a jobboldal módo­ su lt ta k tik á ja is szerepet játszott. A jo bboldali erő k 1945 első felebei: többször is k ísé rle te t tettek polgári elle n zéki p árt a la k ítá s á ra . 1945 szeptemberében azonban a kato lik u s egyház vezetői k ö re i, élükön M in d szen tyvel a jobboldal egységének meg­ osztását lá ttá k egy polgári e lle n zéki p árt ind ulásáb an . E z é rt az ú j párt a la k ítá sá ra irá n y u ló ki sérleteket elvetették és a K isg azd ap á rt támogatása m ellett fo g laltak á llá st. 1945 őszére tehát a korábban k ia la k u lt p ártviszo nyok lényegében nem válto zta k meg. A jobb- és balo ldal erő inek helyzetét azonban ez a k ö rü lm é n y nem egyform án befolyásolta, hiszen a jo bboldal erősödött és egyre teljesebbé váló egysége m ellett a balo ldal összefogása még korántsem va ló su lt meg. M indez hosszú időre szóló és bo nyo lult küzd elm et ígért a m agyar p o litik a i életben. KUNSZABÓ FERENC É r te lm is ég i ek Nógrádban* A z értelm iségiek a term előeszközöknek sem nem forg ató i-használói, sem nem tulajdonosai. M in dig és m indenütt az uralko dó o sztályok a k a ra tá n a k közvetítő i, te lje sítő i v o lta k , s különböző cso p o rtjaik egyidőben m ás és m ás u ra t szo lgáltak. M agyarországon a felszabadulás előtt ily e n szem pontból négy nagy csoportjuk v o lt a fö ldesú ri o sztály, a tőkés osztály, az állam h ata lo m és a k ü lfö ld i tőkeérde­ keltségek kiszo lg álására. A parancso lo k a k a ra tá n a k teljesítése term észetesen sohasem je le n te ti v a la m i teljesen ö nálló tlan . szolgai élet- és m u n k a stílu st A szellem i alkotó, irá n y ító tevé­ kenység eleve föltételez bizonyos fo kú önállóságot, le lk iism e re ti és cselekvési sza­ badságot, m elyekből k i- k i egyéni a lk a ta , h a jla m a i és szándékai sze rin t többet vagy kevesebbet g yűjthetett m agának. R á a d á su l a függés legtöbbször nem rideg kö zvet­ lenségben jelentkezett, és nem a n n y ira a d m in isz tra tív szabályokban n y ilv á n u lt, m in t a társadalo m szerkezete, a társadalom m ilyensége hordozta m agában. Éppen ezért a két háború közötti értelm iség nem csupán szolgálta m unkaadó it, hanem így vag y úgy, kisebb vag y nagyobb m értékben meg v o lt győződve a rró l, hogy ha nem is tú l jó az a rezsim , jobbat az adott kö rü lm é n yek között nem nagyon lehet ne c sin á ln i. K eve sen v o lta k a tágabb látó körű ek, a k ik válto zást a k a rta k , ily e t vagy o lyat, kisebbet vagy nagyobbat. Á m leggyakrabban még ők sem függetleníthették m agukat a rendszer közvetve ható, ko n fo rm izm u sra kén yszerítő erejétől. H a m ás nem , m aguk és c sa lá d ju k puszta léte, a napi betevő fala t vo lt az, am i apróbb meg­ a lk u v á so k ra , dolgok e lh allg a tására késztette őket. E ze k a kén yszerítő erő k szinte m in d e n kin é l hatottak. C sak nagyon kevesek vo lta k, a k ik e t még a betevő fa la t, még sa já t lé tü k sem érd ekelt a rendszer e lle n i opponálásban. S ők, a fenti értelem ben m á r nem is szabályos értelm iség : nem az u ra k é rt, hanem e lle n ü k léteztek. * R észlet a Paló co k fö ld jén c. kötetből 99 �A réteg függő társad alm i státusza a szo cialista rendszerben sem v á lto z ik : az értelm iség az ú j uralkodó osztály, a p ro letáriátu s a k a ra tát te lje síti. A függőség v i­ szont többé nem szolgaság. M egszüntette maga a puszta tény hogy az önm agát fe l­ szabadított m un kásosztály az egyetlen igazságos társad alm i fo rm áció t é p íti, olyat, a m e lyik nem csupán sa já t m agának, hanem a társadalo m többi dolgozó o sztályá­ n ak és rétegének, így az értelm iségnek is m egfelel. E z az általáno s e lv azonban csak az o lyan m indennapi h arc árán é rvé n yesü l­ het, am elyben az értelm iségnek is részt k e ll vennie. A z előző bekezdésben fo g lalt alapvető, k iin d u lá su l szolgáló válto zás után az értelm iség m egváltozott társad alm i státuszának ez a m ásodik jelle m ző je . Í gy bővül, így te lje se d ik k i alkotó m u n ká ja. E z persze fö ltétlen ü l többletm unkát, többletenergiát je le n t — m in e k s z im p lifik á lt m utatója tehá társad alm i m unka — , de u g yan akko r nagyobb egzisztenciális bizton­ ságot. társad alm i sta b ilitá st is ad. A tá rsa d alm i státuszban bekövetkezett h a rm a d ik válto zás nem e n n yire ala p ­ vető, de n ap jain k b an és még jó darabig re n d k ív ü l erősen h at, b e fo lyáso lja napi ép ítő m u nkán kat: Eleg et h a llo ttu n k a v o lt u ralkodóosztályok egyes h ü lye , degenerált vagy e llu s­ tu lt ta g ja iró l. E z azonban tá vo lró l sem je le n ti, hogy az erősen összefonódott földes­ ú ri és tőkés osztály egészében h ü lye és degenerált lett vo ln a. N agyonis céltudatos, cselekvő, s ha k ellett, ag resszív volt. Á lta lá b a n igen jó l fogta föl érd ekeit, s azok védelm ében határozottan lépett fö l. Részletes, aprólékos u tasításo kat adott, s e lle ­ nőrizte a vég rehajtást. (E m eg állapítás igazságából m it sem von le, hogy H itle r o ldalán beléptek a m ásodik világháb o rúb a, sőt. Abban a szituációban a szám u kra egyetlen lehetséges kísé rle te t tették meg u ra lm u k fe n n tartá sára, hiszen a háború után lá th a ttu k , hogy az angolbarát p o litik á t fo lytató cseh vagy lengyel burzsoázia is elvesztette u ra lm á t, sőt a S zo vje tú n ió val szövetséget kötő rom án b o járo kat-tőkéseket is elkergette a nép. A m agyar uralkodó o sztályok tehát a szám u kra já r h a ­ tónak tűnő utat választo tták H itle r oldalán, s a h arm in cas években az tá vo lró l sem látszott rem énytelennek.) A tőkések és fö ldesu rak jelentős része a századforduló óta m ár olyan értelm iségi képzettséget — jogász, közgazdász, m érnök, mezőgazdász stn. — szerzett, hogy ko n krétan és szakszerűen tudott beleszólni a term elés irá n y ítá ­ sába. A m agyar értelm iség tehát a felszabadulásig ilyen gazda keze a la tt dolgozott. A z ú j gazda szintén m egszabja az irá n y t, u tasít, e lle n ő riz. Legtöbbször persze vezetőerején, a kom m unista párton k ere sztü l, m ert önmaga-tömegeiben-még nem olyan képzett, hogy belelátna a gazdálkodás rejtelm eib e, hogy értené a n n ak csín játb ín já t. A z id eális n y ilv á n az lenne, ha m inden egyes gyár m unkássága szakszerűen irá n y íta n á , ellenő rizné értelm iségét, de ez m a még csak a fejlődés p e rsp e ktívája. Egyes m ű szak ia kn ak vagy m ás értelm iségieknek ezért tűnhet úgy. hogy ők t u la j­ donképpen nem a m unkásoktól függnek, hanem a p árt és az á lla m gazdasági vezető szerveitő l. A z ú j gazdasági m echanizm us éppen ezért nem csupán arra tö rekszik, hogy a term elést olcsóbbá, célszerűbbé, tegye, hanem hogy általáb an és ko n krétan kiterjessze a m unkások beleszólási, ellenőrzési hatókörét. S b á r nem kétséges, hogy ez a bővített ellenőrzés, beleszólás m ind több helyen v aló su l meg, p á r évtizedig még csak lehetőség m arad, hogy a m agvar m un kásosztály egésze szakszerű e lle n ő r­ zést gyakorol a m érnökök, közgazdászok fölött. M a tehát az értelm iség még olyan gazdát szolgál, m elyn ek töm egeinél képzet­ tebb, tájékozottabb. Egyes esetekben és helyeken rengeteg m ú lik azon, hogy az é r­ telm iségi (vagy értelm iségi csoport) helyesen oldj a meg feladatát, és jó l segítse a m unkásokat a feladato k vég rehajtásáb an. E g y es beruházásoknál, egy es c ik k e k te r­ m elésénél. egyes feladato knál az értelm iség jó v a l előbb lá tja a vég kife jle te t, m int a m un kásosztály ott dolgozó csoporja. S ez még külö n n öveli az értelm iségiek szerepét, jelentőségét. A z o sztálytársad alm ak után a szo cializm us az első o lyan tá rsa d alm i rendszer, ahol nem a szárm azás, a vagyon szám ít, ahol nem ,,a ru h a teszi az em bert” , hanem a végzett m un ka és az ész. A p roletáro k d ik ta tú rá ja helyére tette az észt, a tudást, a képzettséget. Sőt. egy k ic s it ta lá n m isz tifik á lta is : 100 �Beszélték an n akid ején , hogy R áko si M átyás a K e le ti A kad é m ia dip lo m ája m el­ lé még egy b án yam érn ökit is szerzett az ötvenes éve k elején. Hogy n ek i arra m en n yire vo lt szüksége, azt innen képtelenség m eg állap ítan i, de a n n yi m inden ­ esetre bizonyosnak lá tsz ik , hogy ha szükséges v o lt szám ára, ak ko r ugyanúgy m ellé­ szerezhette vo ln a még a kohóm érnökit, a v illa m o s (erős és gyengeáram ú) m érn ö kit, és a többit, hogy a hum án tá rg y a k ró l m á r ne is b eszéljünk. Ú gy tű n ik , az ötvenes évek nem m inden tehetség és ráterm ettség n é lk ü li de m indenképpen rossz hatású vezetője végtelenül s z im p lifik á lta a le n in i „T a n u ln i, ta n u ln i, ta n u ln i” jelszót. A maga idején szükségszerűen hangoztattuk sűrűn ezt az idézetet, de közben m indig e lfe le jtk e ztü n k a rró l, hogy L e n in maga sem m ilyen k i­ egészítő sza kra nem iratkozott be. M ert tudta, hogy az fölösleges. M a ily e n diplom aszerzési legendák egyetlen országos vezetőről sem keringenek, a m i tosz le jje b b csúszott, szétterült a nép között. Term észetesen a tanu lás önm agában csakis jó és örvendetes jelenség. M éltán leh etün k büszkék, hogy lo vas nem zetből tanuló — , pontosabban olvasó — nem zet lettü n k, m ert a szállóigévé lett Széchenyi-m ondás sem m it sem vesztett az érvényes­ ségéből, most kezd rea lizáló d n i. V a n n a k azonban jelenségek, am elyek a rra u taln a k, hogy bizonyos esetekben a közvélem ény — vagy egyes em berek, csoportok — sze­ mében nem a n n y ira a tudás a fontos, m int a diplom a és a különböző vé g b izo n yít­ ványo k. V eg yü n k csak egy nagyon egyszerű, de nagyon jellem ző p éld át: a M agyar Nemzet hetvenegy lapszám ában az 1429 élettársat kereső közül 511. tehát csaknem h arm in ch at százalék diplom ás p artn ert igényel. A z egyetemet vagy fő iskolát vég­ zettek a rán ya ennél jó v a l kevesebb az országban. H a m á r most figyelem be vesszük, hogy a hird ető k h arm in ch a t szá zalé ká n a k sincs ez a képesítése, a k k o r rögtön v ilá ­ gossá v á lik , hogy o lyano k is diplom ás fé rjn e k , feleségnek való t keresnek, a k ik m aguk alacsonyabb képzettségűek. T ú l az ö n k ritik a h iá n yán , magában az is érde­ kes. hogy egy bérelszám olónak, fodrásznak vagy ö n n yu g d íjasn ak m iért csupán a diplom ás élettárs k o n ve n iá ln a ? M i az a plusz, am it egy felsőfokú isko lá t v é gzett társtó l rem élnek? Több pénz. finom abb viselkedés megértőbb baj tá rs?. . A h áza s­ ságok eddigi tapasztalatai azt b izo n y ítjá k , hogy m indez n in cs diplom ához kötve. V á ln i pedig éppen az értelm iségiek szoktak gyakrabban. . . M arad tehát a nagyobb társad alm i te kin té ly , társad alm i rang, am it a „re p re ze n tatív megjelenésű dolgozó nő” vagy a „derűs, fiatalo s, ötvenes özvegy” egyaránt a k a r. . . E in ste in n e k egy d iplo m ája vo lt. Hogy tudása a la p já n h án y le hetett, vo ln a neki. a rró l, ugye, k á r is beszélni. A példa tú l nagy. de kén yszerítő erő vel ö tlik fö l az emberben, m ik o r lépten-nyom on azt tap asztalh atn i, hogy bölcsész vagy m érnöki diplom ás em berek, a k ik évek óta kép esítésüknek m egfelelő helyen dolgoznak, és onnan nem is a k a rn a k elm enni, egyszerre csak a m ásodik o kle vé lért in d u ln a k. A ztán a h arm a d iké rt. É s a főnökük r á ír ja a p a p írja ik ra , hogy „m u n k á ja elvégzé­ séhez szükséges” , am i n y ilv á n v a ló tévedés, hiszen nem megfelelő képesítéssel m iért vette fö l an n akid e jé n ?. . Szónoki kérdés, m ert egészen n y ilv á n v a ló , hogy a m ai közvélem ény hatása a la tt egy főnök a leg ritkáb b esetben u tasíth atja v issza „e stizn i” vagy „le v e le z n i” vágyó beosztottját — hiszen gyakran maga is tanul. To váb b tan ul. Pedig fö ltétle n ü l figyelem be k e ll ven nü n k, hogy v ajjo n k i akad ályo zza m a b á r­ k it is abban, hogy m egfelelő kö n yve k beszerzése után olyan és an n yi tu dásra tegyen szert am ilye n re és am ennyre csak a k a r? H isz az egyetem ek csak a középkorban neveltek po lihiszto ro kat és tudósokat. M a, szinte végtelenre halm ozódott és specifikálódott tudáshalm az korában az egyetem — egy bizonyos színtű képesítés m ellett — csak ta n u ln i ta n ít meg. A h ho z pedig bőven elég egy diplom a is. Ső t: diplom a n é lk ü l is lehet é ln i. M ás kategória, m iko r rendelet ír ja elő, hogy — bizonyos m u n kakö rö k bizonyos képesítéshez lévén kötve — meg k e ll szerezni a k ellő képesítést. A z e lv h elyesel­ hető. de ta lá n módot lehetne ta lá ln i a különbségtevésekre. C sak két péld át: X tizenöt éve jó l végzi m u n ká ját. R em ek g yak o rlati szakem ber A rendelet X - e t kötelezi v a la m ily e n vég b izo n yítván y m egszerzésére. X beí ra tk o zik , évekig ta ­ n u l, á lm a tla n k o d ik, nem n y a ra l, nem pihen, idegeskedik, veszeked ik a feleségével. 101 �s — a szorító v izsg ák m iatt — nem m indig tu d ja e llá tni feladatát. V é g ü lis s ik e ­ resen leteszi m inden v izsg á já t, m egszerzi a b izo n y ítvá n y t: eleget tett a rendeletnek, X ezzel is bizonyította, hogy lelkiism e re te s állam p o lg ár, k iv á ló m unkaerő, és pél­ dam utató vezető. Jobban végzi a m u n k á já t? S a já t ism eretségi köréből szinte m inden ki tud eseteket, hogy X vagy Y a kötetelező isko la elvégzése után ugyanolyan jó m unkaerő m aradt, m in t volt. Jobb nem lett. Pedig a végzett ta n u lm á n yo k alk alm azh ató k a gyakorlatban. Pedig az illető valóban tan u lt, az anyag nagyobb fele meg is m aradt a fejében, nem felejtette el a vizsgát követő nagy, k im e rü lt álom ból való ébredés reggelén. . . M i hát a h iba? A z , hogy nagyon sok ilye n esti vag y levelező hallgató hosszabb g y ak o rlati m un ka után egyszerűen képtelen a ta n u lta k a t a lk a lm a zn i. E z nem a k a ra t vagy felfogó­ képesség dolga, hanem a re fle xe ké , am elyek a hosszú éve k a latt k ia la k u lta k , és képessé tették X - e t a rra , hogy jó l végezze m u n ká ját. E ze ke t a re fle xe k e t nem tu d ja m egváltoztatni a b izo nyítványo sztás után. . . E z é rt nem r it k a az eset, m ik o r a diplom a vag y b izo n y ítvá n y m egszerzésének egyetlen haszna v a n : a tu la j­ donos m agabiztosabban lép az utcán, n yu godtabban fog kezet. A dokum ent le lk i biztonságot szolgáltatott. A m ásik példa. Szám os kiegészítő szak v an , s ezek végzésére a h ivatalo s köz­ lönyök újabb rendeleteket tesznek közzé. De biztos az péld ául, hogy egy fö ld ra jz, irodalom vag y történelem szakos ta n á rn a k kiegészítőt k e ll végeznie, ha könyvtáro s vag y népm űvelő lesz belőle?. . K é p z e ljü k el, h án y szociológus vag y ujságíró p ra k tizá lh a tn a m a ebben az országban, ha szakképzettséget kö veteln én k tő lü k — hiszen n incsenek is ilye n szakok. A péld ákat lehetne még sorolni, de talán az eddigiek is kielégítő módon segítik a fe lism e ré st: az országban am úgyis m agasra csapott — és általáb an csak ö rven ­ detes — ta n u lá si vág yat m o d ifik á ln i kellen e, s nem utolsósorban azért, hogy a kétségtelenül m eglévő diplom a-divatot ezen az úton is csökkenthessük. M ert a tudás állandó g yarap ítása nem csupán k i sérőjelensége társa d alm u n kn ak, hanem egyik alapköve is, csak egyes em berekben ez diplom a-fétissé deform álódott. T e l­ jesen ren d jén való dolog, m ik o r v a la k itő l azt tu d a k o ljá k, hogy m iért, m it tud, de m iko r vég b izo n yítván y után tudakozódunk, az m ár az üressé v á lt d iv a t fé lh iv a ta ­ lossá m erevülést b izo n yítja. M indem ellett ezek a jelenségek az értelm iség m egváltozott társad alm i státuszát ig azo lják , m ert a „m e d ite rrán ősz” -re vágyó élem edett vag y rep rezentatív hölgyek harm in c-negyven é vv e l ezelőtt még „szolid a n ya g ia k k a l rendelkező, kifogástalan ú rie m b e rt” k erestek házassági hirdetések és közvetítő k ú tjá n , és eszükbe sem jutott a diplom ás fé rjn e k v a ló . H a egy nógrádi gyárban — hogy a b án yá kró l m á r ne is b e szé ljü n k! — össze­ h a so n lítju k a szakm u nkáso k és a m ű szak ia k keresetét, a kettő k ö rü lb e lü l egyform a. A m ű sza k ia kn a k ehhez még hozzájön a prém ium , am i évente nem jelentéktelen összeg. E z t azonban k é t okból sem so ro lh a tju k egyszerűen a h a v i kereset m ellé. Eg yszer azért, m ert nem sta b il, életsztendert pedig csak f ix összegre lehet ép íten i: m ásodszor pedig, m ert nem m inden m űszaki kap, sőt ren d szerin t a kisebb hányad — s b ár az átlagot emelné, de nem adna hű képet e társad alm i réteg egészének anyagi helyzetérő l, lehetőségeiről. M indezek a la p já n azt m o n d h atju k,hogy a m űszaki értelm iség kisebb részének jobb az anyagi helyzete, m in t a szakm u nkáso kn ak, a többségé viszon t csaknem m egegyezik. A réteg többi csoportját nézve, a legmagasabb jö ved elm ü k az o rvosoknak van , de nem fizetésük, hanem a beteg á lta l ju ttato tt ,,m aszek prém ium o k” a la p já n , am i ellen jó vo ln a küzd eni, ha v a la k i meg tudná m ondani, hogy az ily e n fa jta á lta lá ­ nossá v á lt szokások ellen hogyan lehet fö lve n n i a harcot. Nem jelentéktelen a jö ­ vedelem e az á lla m i gazdaságokban és a téeszekben dolgozó értelm iségiek többsé­ gének sem. 102 �E zu tá n következn ek a g y á ra k nem m űszaki tisztv ise lő i, a jogászi k a r, az á lla m i h ivataln o ko k és a pedagógusok , am ely két utóbbi réteg a legkisebb keresetű, s így a tan ító k még m indig a nem zet napszám osainak vehetők, m agasabb szinten persze, m int a felszabadulás előtt. A p ro letár á lla m p u ritánságából kö ve tke zik , hogy sa já t alkalm azo ttait nem fize ti v a la m i fényesen, s ezért is v a n , hogy m íg negyvenöt előtt az á lla m i szolgálat fogalom v o lt, addig m a a tájékozódó fia ta lo k nem sok „fa n tá ziá t” lá tn a k benne. M indent összevetve tehát, a nógrádi értelm iség összessége a nógrádi szakm u n ­ kással á ll egy jö vedelm i szinten. A z értelm iség ren d szerin t m égis jobb — ponto­ sabban szó lva : újab b d ivatú — ruh áb an já r , többet láto gatja a presszót, g yakrab ­ ban megy színházba, rendszeresebben megy n y a ra ln i szegedi n y á ri já té k o k ra , pesti ú tra , és v é g ü l: gyakrabban van autója. A z értelm iségi tehát m agasabb sztenderden é l, m in t a fiz ik a i m unkás vag y a szakm unkás. K ife lé m indenesetre. N ézzük meg ennek o ka it m ind két tá rsa d alm i réteg felöl. A szakm u n kásn ak azért van ritká b b a n autója, azért régebbi szabású a ru h á ja , azért nem megy ü d ü ln i és vike n d e zn i, m ert egyrészt kö zü lü k nagyon sokan ru sz­ tik u s életet fo lyta tn a k — ház, k e rt, gyüm ölcsös — , m ásrészt pedig egyszerűen n incs rá igénye. Többségük jelenleg még nem é rzi k ik e rü lh e te tle n szükségét, hogy alkar a tévében, a k á r a m űvelődési házban megnézzenek egy színdarabot, m íg az é rte l­ m iségit otthon sem lehetne ta rta n i egy-egy vendégjáték a lk a lm á v a l. A z értelm iségi viszo n t-k ife lé -azé rt él m agasabb szinten, m ert igénye van rá . s m ert a társadalo m többi o sztálya és rétege ezt e lv á r ja tőle! E z is a m ú lt társad alm i konvenciónak m a ra d v á n ya : ha v a la k i vezető, a k ko r ne csak tudása legyen több, hanem jobban is ta rtsa m agát. S b ár ez a jelenség tá vo lró l sem olyan m arká n s, m in t h arm in c évvel ezelőtt, de k étsé g k ívü l k it a pintható, s elő reláthatólag addig m arad fenn. m íg a m unkásság és a parasztság tömegeiben el nem é ri ugyanazt a k u ltú r- és civ ilizá c ió s szintet, helyesebben: igényszintet, m in t az értelm iség. E z t a m agasabb szin tű életet az értelm iség többsége m a még csak úgy tu d ja ta rta n i, hogy befelé, titokb an ta ka ré ko sk o d ik : foltozza a fehérnem űjét, kevesebb húst v ásáro l, v asárn ap n incs bor, a lengyel vodka csa k ven d é g járásko r k e rü l elő, az autó sokszor a h áz előtt vesztegel, m ert n in cs pénz b enzinre — és a többi. Nem egy esetről beszélnek, hogy e g yik -m á sik tisztviselő vag y ta n á r hogyan spórolt évekig, m íg m eglett az autó, s aztán, hogy fe n n tartsa. A z á ru h á zak és a csemege­ ü zletek eladói a m egm ondhatói, hogy a m unkások általáb an m en n yivel többet és könny edébben vásáro ln ak , nem lato lg atva úgy az egyes c ik k e k árát. m int az é rte l­ m iségiek. M ert ez utóbbiak erősen törekednek, hogy e lé rjé k az európai szintet. Hogy aztán ez a sztenderd valóban „e uróp ai” -e, vag y hogy egyátalán m it is je le n t ez a szó, m i a ta rta lm a , m ik az összetevői, az m ár nem olyan világos előttü k. Szám os tapasztalat ig azo lja, hogy sok nógrádi (és persze pesti) értelm iségi nem tu d ja, vagy tévesen é rti, hogy m i is az, am i felé tö rekszik. S o kak fejében gondolatok gomo­ lyo gnak két — három évenként cserélt F o rd Tau n u sró l, teng erparti ü dülőről, m in ­ den n y á ri, nagy tú ra u ta k ró l. . . Meglehetősen régen v o lt m ik o r úgy p ró b áltun k c sin á ln i, m in th a a m i é le tszín vo n alu n k roh am lép tekkel közelítené a n yu gati o r­ szágok lakosaiét. „ . . .s ő t egyes m utatókban m á r el is h a g y tu k !” . A z egy főre jutó e xk a v á to r gyártásban péld áu l. B iz o n y á ra sokan em lékeznek még az ujsá g h írre , m isze rin t az angol p ro letár b áln ah ú st vá sá ro l, m ert m ásra nem te lik szegénynek. M a nem tag ad ju k, hogy a fe jle tt k a p ita lista országokban tehetősebb az értelm iség, a m unkásság. G azdasági o ka it is tu d ju k — a rró l azonban h allg atu n k, hogy az euró­ pai életszin tn ek nem csupán anyagi m utatói v a n n a k : Nem régiben k ét asszony beszélgetésének vo ltam a k a ra tla n fü lta n ú ja a vonaton. R áko skere sztú rtó l G alg ah évízig tá rg y a ltá k ízes palóc tájszólásb an, hogy m it m iko r vettek, a m otort m iko r cserélték, a szobát hogyan p arkettázták, s hogy a vasracsos k e ríté st hol m en n yiért lehet m egrendelni. Elő szö r méregbe gurultam , később azonban csendesen elszégyenlettem m agam : hát m irő l beszéljen egym ással ez a 103 �két s zé lfú jta bőrű, kérges kezű asszony, ha nem az anyagi jó lé t je le irő l, m elyeket ez­ előtt h úsz é vve l ólm ukban sem rem éltek v o ln a ? ! H át ugyan m irő l v á ltsa n a k eszmét, ha egyszer g yerm ekko rukb an sem n e k ik , sem szü le ikn e k nem ju th ato tt eszükbe, hogy in te lle k tu á lis té m ákra is kellen e egy p ár re fle x . A h atvan i á tszállásn ál elvesztettem őket szemem elől, s így nyugodtan gondol­ ko zhattam : h isz még értelm iségi is h án y van m in á lu n k , a k i a délutáni vagy az esti presszóücsörgésekor (m ert az olyan modern dolog) vagy kíno san h allg at, vagy ugyanolyan tém ákba kap, m in t a két m átraszőlősi bányászfeleség?! Ebben viszo n t m á r igen kevés az íz. H a egy acé lg yá ri lakato s vagy ü veggyári csiszoló lak ásán já ro k , és a nemrég v ásáro lt szoborról azt a vélem én yt kapom , hogy a fene se é rti , m égcsak nem is szép, de olyan m odern, ak ko r nem m osolygok, sőt v a la m i jó érzés kap e l, hogy a m unkás lépést a k a r ta rta n i a m űvészetekkel. De h a egy m érnök, orvos vag y ta n á r lakásán kapom ugyanezt, esetleg p ár k ö zh e lly e l d ú sítva , a k k o r nem tudom, hogy bosszankodjak, vag y elnevessem m agam . T é vé t vettün k, frid z s id e rt; té relválasztó t teszünk a lakásb a, és autóra g y ű jtü n k , ha még n incs — h elye s; bosszankodunk azon, hogy n á lu n k n in cs m inden rendben, m ert száz é vv e l el vo ltu n k m arad va, és m indm áig nem tudunk behozni — csak a k ko r helyes, ha napi m u n ká n k jobb elvégzésével se g ítjü k a végleges behozást: s végképpen h elytelen, h a e lfe le jtjü k , hogy van még egy lem aradás, nevezezetesen az európai m űveltséget, k u ltú rs zin te t illetően. L e vag yun k m arad va N yugattól? B izo n y , le. S még e lta rt egy ideig, m íg anyagi potenciában behozhatjuk. S a k k o r m ajd az autó nem spórolás függvénye lesz sem á lla m n a k , sem az e g yé n n e k.. . De úgy tű n ik , a k u ltú rá lis lem arad ásu nk még erősebb. Nyugodtan szid h a tju k az áruelosztást, vag y a közszükségleti c ik k e k te r­ melését, még a k ü lfö ld i k o csik magas v á m ta rifá já n is bosszankodhatunk, de ha fogalm unk sincs a rró l, hogy Josué de C astro m i fán terem, vag y hogy M odigliani m iért nagy, a k k o r se n kit és sem m it nem szidh atu nk. No, igen. Szó sincs a rró l, hogy ez a jelenség v a la m i veszedelm es katasztrófa árn yé ká t veti előre. M árcsak azért sem, m ert az értelm iség nagy része őszintén, v a sa k a ra tta l a k a rja behozni a lem aradást, a szerzett ism ereteket szo cialista ta rta ­ lom m al m egtölteni. s hozzáadni m indazt a pluszt, am it szám u n kra a kom m unista eszmeiség jelen t — a m iv e l viszon t m i vag yu n k előnyben. S m égis a nógrádi ip a r­ medence értelm iségének m intha nagyobb kötelessége lenne önm agával szemben. M ert — a k á r őshonos, a k á r bevándorolt — több az em beri kötelessége az itteni m u n ká so k k al szemben. Nem vag yu n k még messze attól az időtől, m ik o r S alg ó tarján k ic s it idegenkedett az értelm iségtől. A frisse n h atalo m ra k e rü lt m unkásosztályban még élénken éltek azok az igazságtalanságok, m elyeknek zömét így vag y úgy, éppen az értelm iségiek közvetítették n e k ik . E zt az ellenérzést — am elyben a tudatos bőven keveredett az ösztönössel — a m unkások köréből fe lk e rü lt vezetők re a liz á ltá k , a k ik közöl abban az időben még nagyon kevésn ek v o lt k e llő — isk o la i vagy autodidakta — kiépítése. Érd eke s időszak v o lt az Sokan szinte k érke d tü n k, hogy a m ú lt rendszerben nem vo lt m ódunk ta n u ln i Egy-egy beszélgető társaságról pontosabban meg lehetett á lla p íta n i, hogy k ö zü lü k k i já rt közép- vagy fe lső isko lát és k i tám aszkod ik a term é­ szetes in telig e n ciáj ára. A z utóbbiak fesztelenebbül mozogtak, szélesebb taglejtéssel beszélte k és m ondataikban nem csak a tá j szólás érzett, hanem itt-ott oly an sza va k is elő fo rd ultak , m ely eknek h alla tán az értelmiségi beszélgető p artn er szája enyhén m egrándult. H a nem. ügyelt eléggé. M ert általáb an nagyon igyekeztek a lk a lm a z­ kodni, v ig yá zta k , hogy ne b eszéljenek tú l „u ra sa n ” . és boldogok vo lta k, ha a néni szárm azású ak legközelebb is szívesen szóbaelegetek v e lü k . Ebbő l tudták, hogy nem tú l ellenszervesek. Í gy volt. Term észetes és m egkerülhetetlen fo lyam atkén t játszódott le. b ár nem m indig áldásosan. A z is természetes viszont, hogy évek m últán e ltű n t — és Salg ó ta rjá n tíz éve azon vette m agát észre, hogy v á r ja , h ív ja az értelm iségieket! 104 �Elő szö r azért, m ert a m egyei vezetők közben m aguk is ta n u ltak , különböző képesítéseket szereztek, és m á r n in cs kisebbségi é rzésü k; m ásodszor azért, m ert a ta rjá n i m unkásságban az éve k m ú ltá va l h a lv á n y u lt a régi e llen érzés; harm adszor, m ert az ú j fa la k között m űvészeteket, pezsgő szellem i életet a k a r­ n ak m eghonosítani; negyedszer pedig, hogy a további építőm unkához elegendő szakem ber legyen. M indezeken tú l azonban a szerző felfedezni v é l egy ötödik, a jelenségek m élyén húzódó okot is. Régen a nép h iáb a gyűlölte egységesen és m élységesen az u ra ka t, azok életét tekintette példaképnek. A bő palóc szoknyán vagy a főkötőn k ív ü l még számos ru h ad arab ró l és szokásról kid eríthető , hogy azokat v a la m ik o r az u raktó l lesték e l, vették át. Íg y péld ául a lakodalom számos elem e, vag y a csárdás. A fe lszabadulás után ez gyorsan d iffe re n ciá ló d o tt: a parasztság példaképe a m unkásság lett, m íg ez utóbbiaké az értelm iség. M it csin á l, hogyan c s in á lja , m it ta rt jó n ak, m it rossznak — vag y konkrétabban és egyszerűbben: hogyan öltözködik, hogyan ta rtja a v illá t , m it tíz ó ra iz ik ? S m íg a parasztság péld akép -választása viszo n zatlan m aradt, addig a m un ­ kásság igazodása olyan in te n zív , gyümölcsöző kölcsönösség lett. am ely rejte tt, belső m otorként segíti tá rsa d alm u n k fejlődését. A z értelm iség többsége is élénken kezdett érdeklődni a m un kások m ú ltja , h arca, győzelme, veresége, tévedése és igazsága irá n t! S itt talán nem jó e lle n é rv, hogy m i sem vo lt könnyebb m ert hiszen m ih a m a r az értelm iség többsége is népi szárm azású lett. N em azért, m ert a legnépibb szá r­ m azású értelm iségi is — ahogy a m últban legtöbbször — nagyon gyorsan e lfo r­ du lhatna öveitől, h a ez a tényező nem lenne eleven m unkáló hatás, régi szóval é lv e : korszellem . . . .A m un kás tehát m a m ár az értelm iséget f i gyeli, ,,hiszen ti ezt jobban tud­ játo k. azért tan u ltato k ” . H a pedig éppen ez a ta rjá n i m unkásság teszi ezt. a m e lyik nem keveset é rt el a régi v ilá g legyőzésében, s am ely ik még jó tíz é vve l ezelőtt is gyanakodva fig yelte a ta n u lt em bert, ak ko r a nógrádi értelm iségi még egy es egyedeiben se folytasson üres életmódot, ne fecsegjen unalm at a presszóban, és ne legyenek közhelyei önálló vélem én y h elyett! S az igazi európai életmód helyett még elvé tve se kergesse an n ak puszta kere teit! E z az a többlet-felelősség, am i az egész m aa va r értelm iséget ille ti még jó darabig, de a m e ly ik a sp e ciá lis okoknál fogva fokozottabban vo n atko zik a ta rjá n i „nadrágoso kra” . • Régi értelm iség, ú j értelm iség. . . A felosztás a n n y ira használatos, hogy az em ber m ás kategó riákban szinte nem is tud gondolkodni. Pedig lassan fölöslegessé v á lik . Nem azért, m in th a nem lennének m egkülönböztető je le k régi és ú j értelm iség között, m in th a nem ta p asztalh a tn á n k életm ódbeli, vise lke d é si, ta lá n öltözködési eltéréseket is aszerin t, hogy k i m e ly ik osztályból vagy rétegből in d u lt, hanem m ert az alapvető m eghatározás nem ezeken n yu gszik. A végzett m un ka a vízvá la sztó . Ebből a szempontból pedig, rég iek vagy ú ja k , egyaránt ta lá lu n k lezsereket, p u ri­ tánokat, lelkiism ereteseket, hanyagokat, enciklopédista h a jla m ú a k a t és szakb arb á­ rokat. Meggyőződésük re és belső ta rtá su k ra nézvést pedig m ind a rég iek, m ind az ú ja k zöme szo cialista. E zé rt aztán ta lá n célszerű lenne átlépni az id ejétm ú lt kategórián, és m ás szem ­ pontok sze rin t tá rg y a ln i a nógrádi értelm iséget, a teljesség m egkisértése n élkü l. „L e n n az A lfö ld tengersík vidéken. Ott vagyok honn, ott az én világo m . Börtönéből szabadult sas lelkem . H a a ró n ák vég telenjét lá to m .. . ” P ető fi varázsos egyéniségű em ber vo lt, a rak o n cátla n , fékezhetetlen nagy gyerek, a k in e k m indent szabad, a k in e k m indent szivesen e lh iszü n k — ez a zsenik előnye a közönséges h alad ó k ka l szemben — , u g yan akko r tu d ju k , hogy ezt a verse t ő sem gondolta egészen kom o lyan, h isz m ás a lk a lm a k k o r meg a h egyvidékrő l ír t igen hízelgő dolgokat. „S ráad ásu l Nógrád nem is igazi h eg yvid é k!” — mondta védekezően egy ism erősöm . É s el k e ll ism e rn ü n k, hogy igaza van . M ert a térképen ta lá lu n k ugyan 105 �néhány három szám jeggyel je lze tt m agassági pontot, s az o ld alak néha elég m ere­ deken em elkednek, hogy még a kecske sem szi vesen kap aszko d ik fe l ra jta — de az egész mégis in káb b dom bvidék, — még ak ko r is, h a fő konglom erátum át a hegy­ ségnek k ijá ró C serh át n évvel ille tik . B izo nyos alapvonzalm akon tú l — vagy sokszor éppen an n ak ellenére — az em ber azért szeret vag y u tá l meg egy tá ja t m ert ott jó vag y rossz benyom ások é rté k : N apóleonnak az a kevés kato n á ja, a k i az egyiptom i h ad járatb ó l egyáltalán v issz a k e rü lt, való színűleg sohasem álm odott jó t a gizehi p ira m isró l, a N ílu s par tjá t m eg járt m ai fra n c ia viszont, v a lah án yszo r kellem esre a k a r gondolni, n y ílv á n m in ­ dig szi vesen e m lékezik vissza a K ir á ly o k völgyére. H a Szabó Zo ltán jó h arm in c é vve l ezelőtt a bevándorolt értelm iség ta la jta la n ságáról k e lle tt írjo n , az nem lehetett m ásért, m inthogy Nógrád a k k o r bizonyos értelem ben a legsötétebb Szabolcshoz vag y Zaláho z hasonlított. M ert igaz ugy an hogy itt nem v o lt a n n y ira elesett a nép, nem d ú ltak a n n y ira a népbetegségek, de a h ivatalo s társadalom álló vize m erevebb vo lt, m in t talán bárh ol m ásu tt: a refo rm ­ k o ri és a negyvennyolcas nemesség haladó szellem e m á r régen a sem m ibe foszlott, polgárság itt sohasem fejlő dö tt k i, a m unkásságtól pedig nem csupán az állam szeparálta az egyéb rétegeket, hanem az értelm iség tú ln y omó többsége is igyekezett m agát távo l ta rta n i, ha m áséri; nem, hát félelem ből, nehogy kom m unistagyanúsnak bélyegezzék őket. . . E ze k é rt fogadta az ide betelepülő értelm iségit tá rsa in a k v iz e ­ nyősen közönyös tekintete, és a m indennapok esem énytelen, egyenhangú sem m ije, am i végül őt is üveges tekin te tű vé válto ztatta. ,,T e n n i v a la m it? — m erü lt föl néha itt-o tt a kérdés, réveteg ízze l — De m it, és hogyan? H ol kellen e ke zd e n i?” É s te n n iva ló m illió vo lt, m á r a p ju k is elkésett vele. A m a betelepülő értelm iségit nyüzsgő körkép fogadja, m e ly nyugtalanság ával nvugtat. Itt bontanak és építenek, ott ip a ri bom bázások fölött vitatk o zn a k, em itt tegnap ó riá sin a k szám ító létesítm ényeket ta rta n a k kevésn ek, m íg am ott azon to r­ zsalko dnak, hogy az egész épületet arráb b k ellen e kezdeni, m ert m i lesz itt h arm n ic év m ú lva, a m ik o r szélesebb u ta k ra lesz szükség. . . A betelepülő még k i sem pakolt tiszteségesen a bőröndjeiből, még el sem döntötte véglegesen, hogy a rekam ién ak itt lenne-e jobb helye, vag y a szem közti fa ln á l, s m á r ny akig van az ese­ m ényekben: tá rg yal, bizottságba v á la s z tjá k , vélem ényt kérn e k tőle — s eg yszerre csak azon k a p ja m agát, hogy n ekiveresedve v ita tk o z ik v a la m i o rig in ál nógrádi problém án. A hosszú, kesken y völgyet türelm es m akacssággal feszegető T a r já n egyre fia ta ­ lo d ik, a patinás G ya rm a t szinte észrevétlenül ip a ri várossá v á lik , H ollókő egy hegytetőre ragasztott terjedelm es fecskefészekhez hasonlatos, a bányatelepek frissen üdék, a s z irá k i borok úgy tesznek, m in th a Badacsonyban ta rto tták vo ln a őket ke­ re sz tvíz a lá , és Szécsényben az omladozó k a sté ly t m ár igazán id e je lenne teljes pom pájában h e ly re á llíta n i. A tá jn a k v a rá zsa v an . a tá j e m lékekkel, hagyom ányok­ k a l és m ai p ro b lé m ákkal zsúfo lt, s a k i id e ke rü l, a k á r ne is alu d jon , an n yi ügybe vetheti bele m agát. H a a k a rja . A tapasztalat azt m u tatja, hogy a legtöbb a k a rja , a k á r tejfölö sszájú diplom ás­ ként é rk e zik , a k á r hosszú p ra x is á ll mögötte. M ásutt álm odozónak tarto tt fia ta l tanáro kat itt m ih a m a r a k tív tanácstagokként ta rth a tu n k számon, a többévtizedes szakm a bástyái mögé húzódó orvos egyszerre csak m eg jelenik az Ille té ke s H iv a ta l­ ban, és v e rn i kezdi az asztalt, hogy m i lesz m ár azo kkal a csökkent értelm i képes­ ségű g y ere ke kk e l?! A tá j szivet k ív á n . H a van. R e n sze rin t van . S Nógrádban ez nagyon lényeges, m ert itt az átlagosnál eleve­ nebben él még a p ro letár ro m a n tik a, u g yanakko r a m unkások reálisabban és tágabb látó körű ek, m in t vala h a — s ha észreveszik ra jta d , hogy szíved v an , a k k o r a „benszülöttek” között m ih a m a r akad jóism erősöd és soha senki sem jeg yzi meg, hogy tulajdonképpen nem is palóc tájszólásban beszélsz. ,,M ajd fogsz!” — moso­ lyognak a régebben beköltözöttek, a k ik m ár víg an h a szn á ljá k a p a la tá lis á -t. H á n y más m agyar vid é k i város v an , ahonnan p ár év után m egszöknek a bete­ lepü ltek. T a rjá n b ó l m a m ár nagyon kevesen. A város szereti és m egtiszteli ven- 106 �dégét. P e strő l vid é k re utazgató em berek kellem es m eghökkenéssel m esélik, hogy Salg ó tarjánb an az állom áson v á r já k ő k e t és m indent elkö vetn ek, hogy kellem esen érezzék m agukat. A szénért meggyomrozott, korom m al bőven m eghintett tájn a k le lk e v an . csak egy k ic s it oda k e ll fig ye ln i. É s a v id é k n e k m a ez a fő vonzóereje. A m agyar nyelvb en a v ilá g sokm indent jele n t. V ilá g a gyertya fénye sőt egy m á sik fé n y is, ,,am elyből v ilá g lik ag yunk, h isz egym ás n é lk ü l sötétben v a ­ gyun k” — , v ilá g a m akrokozm osz, am iben a T e jú tre n d sze r csak egy k is pontocska v ilá g , a földkerekség — és v ilá g a fa lu , m in e k h atá ra csak p á r k ilo m éte r sugarú. Sőt v ilá g lehet egy utca, eg yik végén a lakással, m á sik végén a m u n ka h e llye l. K in e k m ily e n az élettel szem beni vágya, igénye, s m en n yi ak a ra ta , ereje, k i ­ ta rtá sa van az elérésére, olyan a v ilá g a . B eletarto zh at egyik végén egy író asztal, r a jta egy halom u nalm as a k tá v a l, m á sik végén egy sezlon, és a frid zsid erb en bor De beletartozhat még a szomszédok ügyes-bajos dolga, a görög p o litik a i te rro r, egy újonnan fe lá llíto tt szobor v it á ja , és az állan dó kísérletezgetés, hogy m iképpen lehetne naponta öt-hat ó ránál többet alu d n i. A ttó l függ, k i m ilyen világ o t a k a r, vag y b ír k ia la k íta n i m agának. Jó l em lékszem a húsz év előtti időkre, m ik o r a m akrokozm osz csak afféle vilá g o cskán ak tű nt szem ünkben, h a jn a lig v itá ztu n k és lelkesed tü nk gyökeres á ta la ­ k ításán , s reggel m égis frisse n k e ltü n k . V o lt egy tá rsu n k , a k i angolul ta n u lt, m ert ham arosan szüksége lesz rá, s a k ko r sem hagyta abba, m ik o r Solohov regényének m egfelelő citátu m át a fe jé re o lva stu k (m a egy a frik a i m agvar nagykövetségen dol­ gozik). A m agyar v ilá g , a szo cialista v ilá g könny en érthető, egy p illa n tá ssa l átte­ kin th ető v o lt a k k o r szám u n kra, és a prob lém ák m integy csak azért léteznek, hogy ne unatkozzunk. A Fö ld , Eu ró p a és M agyarország ü g yei-b ajai m ára meglehetősen b o nyo lu ltak lettek a szem ünkben, s esténként k i- k i jóérzéssel fe k sz ik le, h a a nógrádi prob­ lém ák egy p ará n yá t s ik e rü lt előrem ozdítani. M a m ár a nógrádi értelm iségi is csak igen elvétve bocsátkozik vitá b a a vilá g fo rrad a lo m á llá sá ró l, az au sztro -m arxizm u sró l, vag y a th erm id o r tize n n yo lcad ika lényegéről. E g y szerinte elh ib ázo ttnak tarto tt országos vag y m egyei, gazdasági vag y k u ltu rá lis intézkedés m ár in káb b fe lin g e rli agya szü rke állo m án yát, de h a jn a lig még am iatt sem h ajland ó cigarettafüstbe tem et­ kezn i, m ert m ásnap op erálnia k e ll, vag y tárgyaláson résztvennie, vag y szám tan dolgozatot i ra tn i a „kettő dében” . N em való színű , hogy ta lá lu n k olyan „nadrágos” em bert T a rjá n b a n vag y Nógrádban, a k i m indennel meg lenne elégedve, am i itt tö rtén ik. N em csak tanu ló nem ­ zet lettü n k, hanem k ritiz á ló nép is. A szívesen kere ssü k meg a szá lk á t épülő v ilá ­ gunk szép példány h aláb an, s ha aznap történetesen nem ta lá ltu n k , ak ko r egy k i ­ csit n yu g talan u l tesszük p árn á ra a fe jü n ke t, hogy m i van , m a még az eladó is kifo g á stalan u l m érte a sza lá m it?! T a lá n nem m inden értelm iségin ve n n i ezt észre: csendesen tö ltik el az üzemi ebédet, gyűléseken szolid kézm ozdulat kiésretében fo jtjá k el ásításukot, s m un ka után m egbízhatóan sietnek haza, m ert it t a tavasz, lehet n a g y ta k a ríta n i, k irá n d u ln i vag y cukorborsót v e tn i. . . Ily e n e k is va n n a k. De általában m egváltozott az elet ritm u sa, m ert m egváltozott a tá rsa d alm i cél — s csak így kerü lh etett nap iren d re az élet élvezete is. am i semmi m ást nem jele n t, m in t hogy a nógrádi értelm iségi, lá tja , tu d ja : ez sta b il v ilá g , itt lehet te rve zn i, é ln i. A k k o r lehetnénk nyugtalano k, h a ez nem íg y lenne. E z alapvető jellegzetességen tú l m ás je le k is v a n n a k , m elyekből m eg állap ít­ ható, hogy Nógrádban m a az értelm iségiek, m int tá rsa d alm i lén ye k, csak igen kevéssé h aso n lítan ak h a rm in c év előtti elődeikre. M anapság elég rö vid ism erkedés és beszélgetés után szinte m in d e n kirő l k id e rü l, hogy honnan jö tt: m aguk m o nd ják el, s szép, n yugalm as rendben sorakoznak elő a m unkás, vasutas, kisip aro s, p araszt vag y értelm iségi szülők. A kép csak ritk á n v ib rá l, s ha o lyko r előfordul, hogy egy-egy lakato s vagy fékező apa m űvezetővé vagy gépm esterré lép elő gyerm eke fa n tá ziá já b a n . . . Szociológiai szem pontból a legmegnyugtatóbb, hogy m a m ár a fő tisztviselő vag y osztály idegen apa is m ind gyakrabban e lő b u kkan h a t: g yerm ekeik tu d já k , hogy nem k e ll őket rejtegetn iök. Le g a lá b b is: egyre kevésbé, 107 �Hogy tehát, ha m a T a r já n fő u tcáján ta lá lk o zik egym ással két h iv a ta li kolléga, és eg yik fejkendős szü lejét, m á sik pedig to llas ka la p ú a n y já t k isé rv é n szivélyesen ü d vö zlik egym ást, az sem m i egyebet nem jele n t, m int hogy a m ai értelm iség egé­ szében nem u ra lk o d n a k o lyan ferde nézetek, am elyek kényszerítő hatása a la tt az a k á rm ily e n szárm azást szégyenleni, rejtegetni kellene. Fo galm am sincs, hogy régen, a nevezetes tá b lab író -világ b an a kö vé r vagy a so vány h iv a ta ln o k o k vo lta k-e többségben. M indenesetre úgy képzelem , hogy ak ko r is több em ber vo lt n yo lcvan k iló n a lu l, de nem kevesen v o lta k a duplatok ások sem. M agam és m ások em lékeit összerakosgatván m indenképpen úgy tű n ik , hogy még a m ásodik világ háb o rú ala tt is sok értelm iségi h urco lt m agával terjedelm es pocakot. Jó v a l több m in t m a. A n o rm álsú ly m eg tartásának számos m ódj a lehet. A rendszeresen űzött sport, az a c é la k a ra tta l — és idegekkel! — végzett reggeli to rna, a diétázás vagy sovány étkezés, stb. V a n azonban egy jelenség, am ely ta lá n m inden ily e n „m ű v i” beavat­ kozásnál többet je le n t: m anapság a nógrádi értelm iség többségének tulajdonképpen n incs m un kaid eje. Ille tv e v an , de az nem n yo lc óra. hanem több. N éha so kkal, néha egy ó rácskával. A z ötvenes évek első felében azért nem vo lt, m ert nem ille tt, m ert ha v a la k i fré l ötkor h azain d u lt, könnyen k id e rü lt róla, hogy a nép ellensége. M a azért nin cs, m ert sok értelm iségi fé l ötkor úgy é rzi, hogy még nem végezte el a napi penzumot. E zé rt nem ér rá m a a legtöbb értelm iségi e lh ízn i. M ert ha a sa já t m u n k á ja jó elvégzésétől még tehetné, a k k o r ott van számos m ás dolog, am iben szintén ille ­ tékesnek é rzi m agát: az em ber lépten-nyom on v illa m o sítá si ügyben szaladgáló pedagógusba, terven fe lü l já rd á é rt talpaló bérelszám olóba, és ú jítá s i ügyben utazó m érnökbe ü tkö zik. M a m inden közügy. H a a tanács re lie fe t tervez egy épületre, ha beszüntetnek egy k im e rü lt aknát, ha re sta u rá ln a k egy k a sté ly t, ha egy falu b an p ár hétig n in ­ csen fodrász, ha bolt n y itv a ta rtá si id eje nem m egfelelő — az m a m ind széles v itá t k a v a r. . . Szó sincs a rró l, hogy m indig m in d e n k i helyesen vélekedne, — de k i a k a rja ezt re m é ln i? A lényeg ebben az ügyben, hogy a k i esetleg morog vagy opponál, az is szól! É s ez nem csupán a vé le m é n yn yilvá n ítá s de facto m eglévő jogát je le n ti, hanem azt is, hogy szinte m inden ki ille té ke sn e k é rzi m agát napi ele­ tü n k kisebb és nagyobb dolgaiban. Íg y szélesedett el és m é ly ü lt k i a nógrádi értelm iség v ilá g a huszonöt évvel azután, hogy a két háború közötti in tellig en cia álló vizé t vih aro s habossá k a v a rta a fe lszab ad ulás: az iszap m indig len t ülep edik, s a sa la k fe n t összegyűlve k ifo ly ik — ez fiz ik a i törvényszerűség. É s a v ize k , jó ízű , bő fo rrá so k k a l erősödvén, m egindulnak. 108 �körkép FABULYA LÁSZLÓ A Palócföld tíz éve Ez az évforduló nem kapcsolódik közvetlenül a nagy történelmi év­ fordulók sorához, hiszen jubiláris év­ szám sincs, s jelentőségét is inkább a megye szellemi élete és a határain belül élő emberek érzik. Mégis, ép­ pen ezért illik szólni róla, hiszen a Palócföld immáron tíz esztendeje hozzátartozik a megye felszabadult életének a mindennapjához, szellemi arculatának a formálódásához. A X X. századi magyar irodalom a tisza­ virágéletű lapok tucatjait tartja szá­ mon — így hát a Palócföld joggal válthatja ki a tiszteletet és a megbe­ csülés főhajtását. A lap sorjázó és növekvő számú évfolyamai igazolják létrehozásának a jogosságát és az életrevalóságát. A jeles alkalomhoz az elismerő szó illik. Mégsem lesz azonban ünneprontás, ha visszapil­ lantunk a tíz éves multra, nem anynyira kritikát mondani, mint inkább mérlegelni a határozott vagy olykor tétova léptek súlyát. E visszapillantás során nem vállai­ kozhatom tíz év termésének esztéti­ kai-művészi elemzésére. Ezt — az utolsó évfolyamokban megjelent írá­ sokról — más fórumokon megtették mások. Inkább benyomásaimat mon­ danám el a lap belső szerkezetéről, periódusairól, szerkesztéséről, fejlő­ dési tendenciájáról, melyek — végig­ tanulmányozva valamennyi eddig megjelent számot — elég szembeötlőek. Két, nem számottevő füzet leszá­ mításával 1960-ban jelent meg az első szám „Palócföld” címmel, akkor még antológiaként. Létrejöttében nem annyira a publikálási igények kielégítése, mint inkább — kulturá­ lis forradalmunk részeként — a tu­ datos irodalmi-művészeti szervezőmunka játszott szerepet, mely az ezeket művelő-szerető emberek kezde­ ményezésére indult meg. Az első szám Előszavában a lap célját, fel­ adatát a következőkben fogalmazta meg Vonsik Gyula: „Megyénk kulturális arculata most van fordulóban, hogy véglegesen győzzön a régi felett és újat alkotva virágozzék. E serdülőiéiben lévő kultúrát igen hasznos dolog segíteni, szépíteni, mert hatásában, eredmé­ nyében az emberi alkotókészség ki­ bontakozásához vezet az élet minden területén. Ehhez járul hozzá irodal­ mi életünknek ez a próbálkozása, amely most napvilágot lát.” „Bonyolult és nehéz feladat vár a megyénk irodalmi hagyományait ápolni akaró írókra. Kritika tárgyává kell tenni a régi valóságot és hitet kell tenni az új valóság mellett.” „A vállalkozás azonban nemcsak ne­ héz és bonyolult, hanem felemelő küldetés is. Egyet jelent a forrada­ lom becsületes szolgálatával, a művé­ szet területén. Embert formálni, az ember érzésvilágát gazdagítani fel- 109 �emelő érzés. Ez kell, hogy serkentse mindazokat, akik megyénk irodalmi tevékenységnek kialakításán fára­ doznak.” „Így válhat ez a próbálkozás új, szü­ lető kultúránk szerves részévé, já­ rulhat hozzá a kultúra fejlesztésé­ hez.” A fentiekből nyílvánvalóan kitű­ nik a szándék: ápolni a megye frodalmi hagyományait és új irodalmi életet teremteni. Ennek az irodalomcentrikusságnak az antológia meg is felelt. Kevésbé bizonyult azonban alkalmasnak az új irodalmi élet-te­ remtés nevelő-szervező feladatának az ellátására. Már csak amiatt is, hogy eleinte évente egy szám látott napvilágot. Az időben egymástól messzeeső számok a nevelés-szerve­ zés munkáját lelassították, és a fel­ fokozott tempójú élet dinamikus jelenségeire való azonnali reagálások művészi megformálását nem serken­ tették. Így a lap az első években — kissé statikusan, nem elég frissen és nem elég életközeiben — főként szépirodalmi, kisebb részben tudományos és művészeti publikációs célokat szol­ gált. Kétségtelen, hogy az új irodal­ mi élet teremtését jobban segíthette volna az antológiánál egy folyóirat, mely — szépirodalmi és művészeti anyagán túl, vitacikkeinek, kritikái­ nak, közgazdasági és szociológiai írá­ sainak friss mondanivalójával — al­ kalmasabb lett volna arra, hogy pezs­ gő irodalmi — de inkább talán álta­ lánosabb, a társadalom szélesebb ré­ tegeit is átfogó és érdeklő szellemi — életet alakítson ki, s ezzel előresegítse a vidék bekapcsolódását az or­ szág lüktető társadalmi-politikaiszellemi áramkörébe. Ehhez azonban az induláskor talán nem is annyira fedezet, mint inkább a szellemi ka­ pacitás hiányzott. Ezt a feszültséget 110 érezték a lap első szerkesztői is. Hi­ szen ha az első, vagy az azt követő számokba bepillantunk és szemügyre vesszük az „antológiák” belső szerke­ zetét, a szerkesztésből kitűnik a tö­ rekvés: minél előbb a folyóirat rang­ jára emelkedni. Ezeknek az antológi­ áknak a rovatai lényegében egy fo­ lyóiratai rovatainak feleltek meg. A dicséretes szándék szívós munkával párosulva meghozta gyümölcsét: né­ hány esztendő multán évente kétszer, majd 1967-től — ekkor már folyó­ iratként! — évente négyszer jelent, illetve jelenik meg a lap. Az ország vérkeringésébe való be­ kapcsolódás szándéka kitűnik az első számokban megjelent írások néme­ lyikének témájából, tartalmából. S ez nem jelentette semmiképpen sem a fővárosi, a már „befutott” vidéki lapokkal való versengést. Ez a célki­ tűzés hiába is lett volna, de hibás lenne ma is. Egy vidéki lapnak nem lehet más a feladata, mint hogy a tiszta forrásból mindig friss vizet juttasson az ország szellemi folya­ mának sodró áramába. S ahhoz, hogy bizonyítsunk: lélegzik az or­ szág — túl kell lépni a megye hatá­ rain, a provincializmus kapuit le kell dönteni ,s nemzeti értékeink aszta­ lán el kell helyeznünk a magunk obulusait. S ennek a feladatnak a lap — ha nem is maradéktalanul — ele­ get tett. Az „új irodalmi élet teremtése” tulajdonképpen kettős feladatot ta­ kart: az íróvá és az olvasóvá neve­ lést. Ez a feladat bizonyult a legne­ hezebbnek, hiszen a lapnak elég szűk volt mind a szerző-, mind az olvasó­ köre. Sok tekintetben még ma is az. A műélvezet, a mesterségbeli tudás, az esztétikai igény, az olvasáskultúra, az írásművészet, stb. fejlesztése egyébként is bonyolult és nem gyor­ san megoldható feladat. Ehhez — az �írókat tekintve — következetes és ki­ tartó kritikai-elemző-nevelőmunka, — az alvasókat tekintve — széles­ körű szervezőmunka és — nem mel­ lékesen — jó lap szükséges. A fela­ dat nagysága akkor tűnik ki igazán, ha figyelembe vesszük, hogy a lapterjesztés is csak a folyóirattá válás óta tartozik a Posta Központi Hír­ lapiroda feladatkörébe. S ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a szerkesztőbizottság tulajdonképpen társadalmi munkában végezte és végzi felada­ tát, akkor érthetővé-láthatóvá válik minden akadály, minden nehézség, mely a gyorsabb fejlődésnek útját állta. A tíz év alatt megjelent valamenynyi számot végigtallóztam, elsősor­ ban a szerkesztésre és a belső szer­ kezetre figyelve. A lap fejlődésé­ ben elég jól elkülöníthető három periódus, melyek — nyilván nem vé­ letlenül — mindig egybeesnek a szerkesztőbizottság vezetésében be­ állott változással. Az első szakasz az 1960-63 közötti időszak. Ez négy évfolyamnak felel meg. Évente egy antológia-szám jelent meg, összesen tehát négy, 534 oldalon. E számokban a következő rovatok voltak: Szépirodalom, Kri­ tika, Hagyomány és Vita. Ezek a rovatok napjainkig megmaradtak, bár a Vita-rovat elnevezése a későb­ bi periódusokban nagyon sokszor változott (Valóságunk, Kultúra, Kör­ kép, Gondjaink-örömeink, Életünk, stb.) anélkül azonban, hogy változott volna a rovat tartalmának a lényege: a hétköznapok és a mai életünk örö­ meink, gondjainak hangot adni. Je­ lentősen változott viszont a rovatok terjedelmének az aránya. Ebben a szakaszban túlsúlyban a Szépiroda­ lom volt, a négy évfolyam teljes ter­ jedelmének a 69 % -a. A Kritika 18 % , a Hagyomány 9 % és a Vita 4 % volt. A későbbiekben jelentősen megnőtt a Vita és részben a Ha­ gyomány részaránya a Szépirodalom rovására. S van még egy változó arány: a Szépirodalom rovaton be­ lül a líra és a próza megoszlása. Az első periódusban a szépirodalmi pub­ likáció 24 % -a líra, 76 % -a pedig próza volt. A későbbiekben csökkent a próza aránya a líra javára. A második szakasz az 1964-1966 közötti időszak. A három évfolyam­ ban évente egy, illetve 1965-től éven­ te két antológia-szám — összesen 5 — jelent meg 720 oldalon. A Szépirodalom rovat részaránya 47 % -ra csökkent (ezen belül a líra 28 % , a próza 72 % volt). A Kritika 4 % , a Hagyomány 9 % volt, és a Vita 40 % -ra növekedett. A rovatok terjedel­ mének arányváltozása, a Szépiroda­ lom csökkenése és a Vita rovat nö­ vekedése már a folyóirattá válás irányába mutatott. A harmadik periódus 1967-ben kez­ dődött. Ezt a szakaszt 1969. év vé­ géig vizsgálva a következő kép ala­ kult ki: a három évfolyamban évente négy folyóiratszám — összesen 12 — jelent meg 1224 oldalon. Az első idő­ szakhoz viszonyítva közel háromszo­ rosára, a második szakaszhoz viszo­ nyítva pedig közel kétszeresére nö­ vekedett a lap együttes oldalszámá­ nak terjedelme. A Szépirodalom rész­ aránya tovább csökkent 38 % -ra (ezen belül a líra 32 % , a próza pe­ dig 68 % volt.) A Kritika rovat tu­ lajdonképpen megszűnt, illetve felol­ dódott a recenziókban (s ezeket a Vi­ ta rovathoz számítottam). A Hagyo­ mány rovat ebben az időszakban — elsősorban az évfordulók miatt — 22 % -ra növekedett, és változatlanul 40 % -kal szerepelt a Vita rovat. Külön kell megemlítenem — mind­ három időszakra érvényesen — a Palócföld művészeti rovatának a 111 �szerkesztését, mely — minden elfo­ gultság nélkül — országosan is ma­ gas színvonalú. A lap, megindulása óta összesen 68 művész reproduk­ cióit, illetve fotóit mutatta be. S kö­ zöttük nem egy olyan szerepelt, aki nemcsak országosan ismert és el­ ismert, hanem akinek a neve és a munkássága országhatárainkon kívül is rangot jelent (Czinke Ferenc, Csohány Kálmán, Feledy Gyula, Somo­ gyi József, stb.). Érdekes képet mutatnak azok a számok, amelyek a Palócföldben író szerzőkre vonatkoznak. A három pe­ riódusban összesen 170-en szólaltak meg a lapban. Ebből az első szakasz­ ban 57-en, a második szakaszban 61-en és a harmadik szakaszban 74-en (a rész-számok összege az egy­ beesések miatt nem egyezik a 170nel). Sajnos nagyon változó képet mutat a szerzők összetétele, illetve összetéte­ lük változása. Mindössze 17 olyan szerző van, aki mindhárom periódus­ ban szerepelt a lapban és 15-en, akik az utolsó két periódusban. Gyakorla­ tilag a mindhárom szakaszban sze­ replők tekinthetők a szerzői törzs­ gárdának (Avar Pál, Barna Tibor, Czinke Ferenc. Csík Pál, Csikász István, Csongrády Béla, Csukly Lász­ ló, Gara János, Jobbágy Károly, K ojnok Nándor, Lakos György, Paróczai Gergely, Polgár István, Szabó Károly, Tamás István, Várszegi György, Vi­ har Béla). Elgondolkoztató viszont, hogy a három szakaszban összesen 94-en voltak, akik csak egyszer je­ lentek meg, ebből 26-an az első, 21en a második és 47-en(!) a harmadik szakaszban. Ezek az utóbbi adatok a szerkesztőbizottság szervezői és lek­ tori (íróvá nevelés!) munkájának a gyengéit is mutatják, s erről még alább lesz szó. 112 Szólnom kell még a szerkesztőbi­ zottságnak azokról a funkcióiról, me­ lyek elég nyilvánvalóan és egyértel­ műen tükröződnek a lapból. Az egyik legfontosabb ezek közül: meghatá­ rozni a lap ideológiai-politikai-művészeti arculatát, az egyes számok ál­ landó, vagy alkalmanként változó tematikáját. Az első időben ez talán könnyebb volt az évenként egyszeri megjelenés miatt, s nehezebb és fe­ lelősségteljesebb a folyóirattá válás óta. Nos, e szempontból a lappal, il­ letve a szerkesztőbizottsággal szem­ ben említésre méltó kifogást nem emelhetünk. Mint már említettem, a folyóirat rangjára emelkedés is tuda­ tos törekvésre mutatott, másrészt amióta a Palócföld folyóiratként je­ lenik meg, ez a tudatosság és felelős­ ség fokozódott. Tettenérhető ez az emlékszámokban is és nagyon gyak­ ran a Vita rovat témáinak a színes­ ségében is. Ezzel függ össze az a másik funk­ ció vagy feladatkör, hogy a szerkesz­ tőbizottság a fenti követelmények­ nek megfelelően egységbe és egysé­ ges (nem egysíkú!) szerkezetűvé for­ málja a lapot. Ez sem volt könnyű feladat, hiszen a szerkesztőbizottság elképzelései, szándékai nem minden­ kor találkoztak vagy találkozhattak a szerzői szándékkal. Az egybeesés vagy a találkozás szerencsés helyze­ tet teremthet. Mégis úgy tűnik az írások témájából, minőségéből, sú­ lyából, hogy ezek elég erőteljesen motiválták a szerkesztőbizottság szándékát. Éppen ezért a lap egysé­ gessé szerkesztéséről már nem lehet egyértelműen elismerően nyilatkozni. Inkább a törekvést lehet dicsérni, mint az eredményt. Nem szándéko­ zom ezzel agyonütni a fentebb mon­ dottakat, de a valóságos helyzet rejti magában ezt az ellentmondást: egyik �oldalon a szerkesztőbizottság tudatos törekvését az egységes szerkesztés­ re, másik oldalon pedig az ezt a szándékot és törekvést nem mindig maradéktalanul kielégítő írói-szerzői elképzelést. A harmadik kitapintható feladat a szervező-nevelő tevékenység, mely szorosan összefügg a fenti feladatok­ kal. Ez tulajdonképpen szerzők és témák szervezését, írók-költők neve­ lését jelenti. E munka ellátása tűnik a leggyengébbnek. A tíz éves idő­ szak alatt nagyon sok az „elhullott,, szerző (94), akik csak egyszer jelen­ tek meg. Ugyanakkor elismerésre méltó, hogy — különösen a harma­ dik szakaszban — sok fiatal tűnt fel a lapban, de sajnos közülük is 47-en csak egyszer. Természetesen nehéz ilyen mennyiségi mutatókon keresz­ tül a szerkesztőbizottság belső tevé­ kenységébe belelátni, de azt hiszem, ha tévedek is, nem járok messze a valóságtól. Mert lényegében ugyan­ ezt a megállapítást látszik erősíteni az a tény is, hogy egyik-másik, mind­ három periódusban szerző írásai nem mutatnak javuló színvonalat, fejlődő tendenciát. A szerzőkkel való inten­ zív foglalkozás semmiképpen nem lehet egyenlő az írások elfogadásá­ val vagy el nem fogadásával, eset­ leg az írások „meghúzásával” . S itt vethető fel a kérdés: nem lenne itt az ideje egy függetlenített szerkesz­ tő alkalmazásának? amelyek egy elmélyült művelődés-, művészetpolitikai és esztétikai elem­ zést is megérdemeltek volna, s meg is érdemelnének a jövőben. Ügy gon­ dolom, hogy egy ilyen elemzéshez a fentebb elmondottak némi adalékot szolgáltatnak. S ennél többre nem is kívántam vállalkozni. A tíz éves évforduló alkalmából nem akartam e lvte le n ü l hódolni, de meggondolatlanul sem bírálni. Sok­ kal inkább: végigtekinteni azon a bátor erőfeszítésen, mely a Palócföld tíz éves történetéhez, fejlődéséhez hozzátartozik. Talán különös ez a „statisztikai” szemlélet, mellyel meg­ közelítettem azokat a problémákat, 113 �Kiss Aurél Életünk tükörben — R IP O R T K Ö T E T A F E L S Z A B A ­ D U LÁ SU N K ÜNNEPÉRE Nagyrészt ismerősöket találtam ebben a kötetben, olyan írásokat, amelyekre szívesen emlékeztem első megjelenésük, vagy az első olvasá­ suk óta. Olyan riportokat, vagy méginkább szociográfiai pillanatfelvétele­ ket — tehát történelmi dokumentu­ mokat — gyűjtött össze Nemes György, a kötet szerzője, amelyek a napi aktualitás kérészéletét túlélve egy ország nagy átalakulásáról val­ lanak. Jó kifejezést találtam: valóban val­ lanak ezek a riportok, így kiszakítva az irodalmi folyóirat, vagy a napilap friss anyagából , éltető közegéből. Egyrészt azért, mert szinte minden írásban a napi témán túl valami lé­ nyeges történelmi jelenségre figyel­ tek fel, másrészt azért, mert szerzőik személyes ügyüknek, nem témának, hanem hivatásuk részének érezték, látták az eseményt, a jelenséget, amelynek rögzítésére vállalkoztak. A többféle műfajmegjelölés, ame­ lyet eddig használtam, indokolt. A kötetben közölt huszonöt írás között van riport a szó klasszikus értelmé­ ben, van a két világháború közötti szociográfiai irodalom szép hagyomá­ nyait folytató szociográfia, van kom­ mentár, minden személyes megnyi­ latkozás nélküli dokumentum, s ta­ lálható novellisztikus elemekből, szépírói módszerekkel felépített viszszaemlékezés. Ami közös bennük: a változás, az átalakulás folyamatának rögzítésére való törekvés, az álló­ képben a mozgás megragadására irá­ nyuló kísérlet. Vannak olyan írások, amelyek témájuknál fogva különö­ sen alkalmasak erre. (Illés Béla: 114 Pillanatképek a felszabadulásról. Ilylyés Gyula: Honfoglalók között, Pin­ tér Tamás: Az 1360-as vonat), mert egy mozgalmas történelmi korszak tengernyi eseményéből merítenek. Az írások másik csoportja a felszín alatti mély, áramlatszerű változások­ ba, az apró mozdulásokra figyel (Váci Mihály: Ökörkút, Sükösd Mi­ hály: Húszévesek, Lázár Ervin: Tűzugró Maris.) A magyar ujságírásnak, a riport műfajának vannak klasszikus egyé­ niségei, Mikszáth, Ady, Móricz, Móra, Kosztolányi, akik rövidebb-hosszabb ideig — a pályakezdés időszukában tartósabban, később alkalomszerűen — foglalkoztak a riporttal. Az iro­ dalmi elemekből, szépírói módszerek­ kel építkező riport — amely oly erős jelenlegi ujságírásunkban, elsősorban az Élet és Irodalom és a Kortárs írá­ saiban — ezekből a hagyományokból táplálkozik. A másik ágat a szociog­ rafikus, dokumentatív irodalom (Nagy Lajos, Kassák, népiesek) kép­ viseli a multból — jelenleg a Valóság és néhány vidéki irodalmi folyóirat vállalkozik a folytatásra. Mindkét ág, irány képviselőitől találunk jeles példákat a kötetben. A Mikszáth — Móricz — vonalhoz Illés Béla, Illyés Gyula. Szabó Pál, Galgóczi Erzsébet. Molnár Zoltán, Déry Tibor, Boldizsár Iván, Váczi Mihály, Örkény István tartozik, maguk is írók, költők, hoz­ zájuk még leginkább Bor Ambrus, Pintér Tamás kapcsolódik. A másik vonalat Sükösd Mihály, Ruffy Péter, Brády Zoltán, Mocsár Gábor, Gyurkó László, Csák Gyula, Lázár Ervin kép­ viseli. E kettőség ellenére egységes­ nek érzem a kötetet, mert az egyes írásokat nem az idők folyamán kiala­ kult írói módszerek determinálják, hanem a választott témák. Legjobb példa erre Déry Tibor Pócspetri című írása, amely hol politikai publicisz- �tikához, hol szomorúan izgalmas re­ gényhez, drámához közelít. Szó esett eddig írói módszerekről és törekvésekről — témáról alig. Az elmúlt huszonöt év változásairól, nagy történelmi fordulójáról szól a könyv, emberi sorsok nagyon is gyors, vagy a kelleténél lassúbb mozdulatáról: az alföldi olaj és földgáz feltárásáról, vagy szűkebb hazánk, a tarjáni szénmedence gondjairól, akár a föld­ osztás somogyi, tolnai küzdelmeiről, vagy a cigánykérdésről, az analfa­ bétizmus elleni harc megindító pél­ dáiról, az egyetemisták művelődési problémáiról, a szocialista brigád­ mozgalomban kibontakozó változá­ sokról, vagy a m ű vi vetélésekről. Két gondolatot ébresztenek az olva­ sóban. Az egyik: nagyon nagy utat kellett, kell bejárnia népünknek, hogy eljus­ son saját korába. A társadalmi és földrajzi értelemben egyaránt sokarcú kép tanulmányozása is meggyőzi az olvasót: az ellenforra­ dalmi rendszer szégyenletes öröksé­ gével naponta kell megküzdeni az az élet legváltozatosabb terepein. Vannak fájó témái ennek a kötetnek, az ökörkúti riportban Váci egy ta­ nyasi iskoláról szól, amelynek kis tanítványai saját szüleiket tanították meg írni-olvasni, s maguk is még egy nagyon szűk, zárt mikrovilágb an keresik az emberhez méltó élet út­ jait. Ilyen téma a pócspetri rendőr­ gyilkosság, amelyről Déry írt, a pa­ pok Magyarországáról adva félelme­ tes képet. A másik: nagyot fordult a történe­ lem kereke huszonöt év alatt — más­ ként élnek az emberek, mások a gondjaik, életünk — az ország élete — szebb, emberibb lett. Ezért igazán agitatív hatású a könyv, a szó legne­ mesebb értelmében. A gondokon, a küzdelmeken keresztül mutatta be a változásokat, hitelesítve a társadalmi fejlődés törvényeit. A könyv legna­ gyobb érdeme, hogy szinte minden írása elolvasása után töprengésre kényszerülünk. Megoldottuk az anal­ fabétizmus problémáit, de tanyán, kis falvakban (s városokban is) há­ nyan élnek emberhez méltatlan szo­ ciális és műveltségi, szellemi színvo­ nalon! Rendeztük törvényben a ci­ gányok helyzetét, de az előitéletek továbbélnek, megoldjuk a bányászok problémáit, de az egzisztenciális élet­ forma változása sok-sok évre kihat az emberek közérzetében. Régen le­ zajlott a földosztás, m ár a téeszek is megerősödtek, de a falu belső arcu­ lata nehezen változik. Új szocialista értelmiséget nevelünk, de a villa­ mosmérnöki kar hallgatója így „ér­ vel” : „Attól én még óránként húsz lóerővel fogom építeni a szocializ­ must, ha nem tudom, hogy Lenin hogyan cáfolta meg a fizikai idea­ listákat.” Forradalmat vívtunk, de kialakult egy komformista életszem­ lélet, életstílus is. Csupa olyan problémafelvetés, amelyen az olvasó kénytelen tovább gondolkodni. A riport mint műfaj — jelez, nem megold. A társadalom feladata a megoldás, amelynek ha nem is a ne­ hezebbje, de a lassúbb szakasza még hátra van. Huszonöt év nem kis idő egy nép életében: megszületett, ki­ bontakozott, megszilárdult a szocia­ lizmus gazdasági-társadalmi rendje. Az emberek szocialista igényei, élet­ stílusa, gondolkodása, belső énje azonban még csak most indult el a kialakulás útján. Ez a foradalom bonyolultabb, nehezebb harcot jelent — ezt érzékelteti a kötet. Fájóbb el­ lentmondásokat, nehezebben felis­ merhető ellenfelet kell legyőzni — önmagunkban. . . Kifogásolni valót keveset talál a kritikus. Nemes György a kötet előszavában említi, 115 �hogy elvben körülbelül 250 000 ri­ port közül kellett kiválasztania a kö­ tet huszonöt írását. Sok jelentős mű — író maradt ki. Én csak két író nevét — Végh Antalét és Moldova Györgyét — említeném. Mindketten sokat tettek a riport műfaji rangjá­ ért. Írásaik témája, feldolgozásmódja nem maradt a kötet színvonala alatt. A másik: az 1950-1956 közötti idő­ szakot sem témában, sem keletkezé­ si időpontban nem képviseli egyetlen írás sem. Ez koncepcionális hibának is tűnhet, hiszen ez a szakasz felsza­ Schneider Miklós Még egyszer a falutörténetírásról Hazánk felszabadulásának 25. év­ fordulója tiszteletére a Hazafias Nép­ front Országos Tanácsa és az Orszá­ gos Népművelési Tanács pályázatot hirdetett olyan munkák megírására, melyek a felszabadulás eseményeit, az azóta eltelt időszak történetét, gazdasági, társadalmi, művelődési és egyéb eredményeit mutatják be. A kiírás szerint a pályázaton bárki részt vehetett. A pályázati felhívásra megyénkből húszegynéhány munka érkezett be, ezek közül kilenc volt olyan, amelyik valamely község negyedszázados fej­ lődését, sőt a község történetét kí­ vánta bemutatni. (A feldolgozott községek: Diósjenő, Dorogháza, Hé­ halom, Jobbágyi, Karancslapujtő, 116 badulás utáni történelmünk sajátos korszaka, amelyről tudomást nem venni nem szabad, már csak azért sem, mert hibái ellenére ez a néhány év is része a szocializmus építése huszonötéves történelmének. Jó, izgalmas könyvhöz jut az olva­ só, ha kezébe veszi és elolvassa ezt a kötetet. A Kossuth Könyvkiadó érdeme, hogy felszabadulásunk negyedszáza­ dos ünnepére e gyűjtemény is a könyvesboltokba került. Litke,, Somoskőujfalu, Varsány Zagyvaróna) A többi pályázat egyegy intézmény, üzem, vagy más szűkebb kérdéscsoport: (pl. egy község sportélete, stb.) történeti összefogla­ lására vállalkozott. Ezúttal itt csak a községtörténet­ tel foglalkozó pályaművek vizsgálatát tűzzük ki célul, ugyanis az ezekből levonható következtetések alkalmat adhatnak arra, hogy a falutörténet­ írás néhány elvi kérdését felvethes­ sük, anélkül természetesen, hogy ün­ neprontó módon csökkenteni kíván­ nánk a ténynek a jelentőségét, hogy jóindulatú erőfeszítések eredménye­ ként a nagy évforduló tiszteletére ezek a munkák megszülettek. A Palócföld egy korábbi számában (1969. évi 3. sz.) már alkalom nyílott arra, hogy beszéljünk erről. Akkor főként a rendelkezésre álló forrás­ anyag minél teljesebb feltárásának és elemzésének szükségességét hang­ súlyoztuk ki. Utaltunk azonban már akkor is arra,hogy a forráselemzésen túlmenően a falutörténet írásnak még egyéb fontos feltételei is van- �nak: így az általános város- és falutörténeti irodalomban való tájéko­ zottság, a történeti anyaggyűjtés és feldolgozás módszereiben való gyakoroltság, a más területekkel, az or­ szágos eredményekkel való egybe­ vetés, összehasonlítás. A pályázatra beérkezett, említett jellegű dolgozatok is mutatják, hogy a falutörténetírás meglehetősen öszszetett feladat, melynek megoldásá­ hoz a jószándékú elhatározás bizony alig elegendő. Valamennyi dolgozat közös vonása, hogy írja az összegyűj­ tött — nem egy esetben igen értékes — adatanyagon alig tud úrrá lenni, a kevésbé fontos és lényeges adatok szelektálás nélkül, nehezen követhető gondolatmenetben sorakoznak fel egymás után, talán úgy, abban a sorrendben, ahogy a munka készí­ tője azokat összegyűjtötte. Kivételt talán annak a néhány diáknak a dolgozata képez, akik honismereti szakkör tagjaként szereztek bizo­ nyos gyakorlatot az anyagfeldolgo­ zás, szerkesztés, végső formába öntés műveleteiben. (Igen örvendetes, hogy a pályázat legkiemelkedőbb dolgoza­ tának a szerzője is közülük került ki Horváth Gabriella személyében, aki Karancslapuj tő termelőszövetkezeté­ nek fejlődését dolgozta fel.) A szerkezeti fogyatékosságok, a felgyülemlett anyag kellő szelek­ tálásának a hiánya, az általánossá­ gok túlburjánzása, a kidolgozás nyer­ sesége. hevenyészettsége. az indoko­ latlanul szószerint közölt, hosszú forrásszemelvények mind azt ered­ ményezik, hogy ezek a munkák saj­ nos még messze állanak az ideális falutörténettől és határozottan mu­ tatnak rá arra a követelményre, hogy a honismereti-helytörténeti munká­ ban világosan és egyértelműen kü­ lön kell választanunk a helytörténeti adatgyűjtést a helytörténetírástól. Az adatgyűjtés kétségkívül igen foatos és alapvető tevékenység, mely nélkül a történetírás elképzelhetetlen. Műveléséhez kellő időre, munka­ kedvre, bizonyos lelkesedésre, termé­ szetesen alapvető történelmi ismere­ tekre és elemi módszertani tájéko­ zottságra van szükség (a munka ki­ menetele és eredményessége szem­ pontjából ugyanis az sem mindegy, hogy milyen formában jegyzetelünk) Az összegyűjtött anyag azonban még távolról sem történelmi munka, még­ ha nyomtatásban adjuk is ki. A gyűjtést követő munkák, az anyag csoportosításása, rendszerezése, a mondanivaló szerkezetének megál­ lapítása, a részadatokból általáno­ sabb jellegű következtetések levoná­ sa már sokkal nehezebb, összetettebb feladatot jelentenek. Ehhez — a falutörténet megírásához — már szakmai felkészültség kívánatos, mely min­ denekelőtt magában foglalja az or­ szágos történet fontosabb kérdései­ nek, a megyei, valamnit helyi fő problémáknak az ismeretét, a marxizmus-leninizmus, ezen belül a tör­ ténelmi materializmus alapjaiban való jártasságot, szakmai-módszer­ tani ismereteket (amilyeneket pl. Eperjessy Kálmán: A magyar falu története, vagy Perényi: A történész műhelytitkaiból c. és egyéb művek tartalmaznak jól áttekinthető össze­ foglalásban), és végül, de nem utolsó sorban az ismeretek alkalmazására való képességet, fogalmazási kész­ séget, valamint kellő önkritikát, ki­ tartást és a szükséges iaőfordítást is, mely bizony legtöbb esetben komoly áldozatokat követel a történetírótól. A fentiek mellőzésével készített munka komoly hiányosságokkal lesz terhes, a benne foglalt adatok hasz­ nálhatatlanok, izoláltak, esetleg, nem egyszer jelentéktelenek; a szerző — 117 �tájékozatlanságából következően — esetleg olyan dolgokat állapít meg, melyek szakemberek előtt már régen közismertek, nagy jelentőséget tslajdonít lényegtelen mozzanatoknak, sőt nem egy esetben téves következ­ tetésekhez is juthat. Az ilyen feldol­ gozások nem viszik előre a helytör­ ténetírást és az országos történetírást sem, melegágyai lesznek a provinci­ alizmusnak, aláássák a helytörténeti tevékenység hatékonyságát. MSzMP KB tudománypolitikai irányelvei is leszögezik a helyi tu­ dományos tevékenység fontosságát, helytelen lenne tehát, ha az ideoló­ giai nevelés, a szélesebb tömegekre való ráhatás kitűnő eszközét, mint amilyen a történettudomány, egysze­ rű hobbyvá degradálnánk, amelyet mindenki űzhet minden ellenőrzés, irányítás nélkül. Nem előkelő elzár­ kózást hirdetünk akkor, amikor azt a kívánalmat szögezzük le, hogy adjuk meg a tudományosság rangját a helytörténetírásnak, és egyéni, minden kontroll alól kivont tevékenysé­ günkkel ne járassuk le a megyebeli ilyen irányú kezdeményezéseket. Köztudott, hogy az élet minden te­ rületén, a technikában, természettu­ dományokban, az orvostudományban, de a társadalomtudományokban is 118 rendkívuli mértékben megnőtt a speciálizálódás, az egy-egy szűkebb körre vonatkozó szakismeretek fon­ tossága. Nem volna helyénvaló, ha éppen a történetírás nem tulajdoní­ tana ennek jelentőséget. A helytörténetírás tudományos jel­ lege és szintje, vagyis az a tény, hogy az általánosan elfogadott alapelvek­ ből kiinduló, az elfogadott legcélra­ vezetőbb módszerek alkalmazásával gyűjtött anyagból, mint szilárd bá­ zisból, vonjuk lé a helységre vonat­ kozó átfogó vagy részkövetkeztetése­ ket, egyátalán nem jelenti azt, hogy a megyei helytörténész gárdában nincs ott a helye minden lelkes ku­ tatónak. Csupán csak arra kell ügyel­ nünk, hogy az egyes személyek felkészültsége (mely nem jelent feltét­ lenül történelemszakos tanári okle­ velet), ismeretei, energiái, rendelke­ zésre álló ideje figyelembevételével munkamegosztás érvényesüljön és míg a helytörténeti adatgyűjtésben úgyszólván mindenki résztvehet, a helytörténetírás, a falutörténetírás már egy szűkebb gárda feladata lesz. Ezt a munkamegosztást, a felada­ tok világos körülhatárolását követe­ lik tőlünk a helytörténeti-honismere­ ti mozgalom elé állított célkitűzések. �Horváth István Pál László-Vonsik Gyula: Újfajta had Ha hírünk száll a világba, annak örülhetünk. Ha ez a hír halandó tör­ téneti hagyományainkból merít, azt továbbítja, akkor a puszta öröm ér­ zése mellé a jogos büszkeség is páro­ sulhat. Ezt az egyáltalán nem eredeti, de igaz megállapítást abból az alkalom­ ból is papírra vethetjük, hogy Nógrád megye eddig oly kevéssé ismert tör­ ténetének egy szeletét az érdeklődő olvasók megismerhetik Vonsik Gyula és Pál László közös könyvéből. A szerzőpáros arra vállalkozott, hogy a megye történetében dinamizmusa, jelentősége miatt kiemelkedő helyet elfoglaló forradalmi korszak: 1919 történetének jobb megimeréséhez já­ ruljanak hozzá. A társadalmi való­ ságot, a történelmi szituációt speciá­ lis módszerrel és céllal közelítették meg. Nem elsősorban a történetírói feladatra vállalkoztak, nem a társa­ dalmi törvényszerűség totális érvé­ nyesülésének bemutatását kívánták megjelentetni, hanem — mint ahogy a könyv előszavában vallották: „arra vállalkoztak, hogy megkiséreljék az egyént, az embert ábrázolni: gondo­ lataival, érzelmeivel, örömeivel és bánatával. . . Nem az emlékiratok egyszerűen összesítésére, nem is min­ den részletig terjedő pontosságra tö­ rekedtünk, hanem a kor szellemét, levegőjét próbáltuk visszaadni a ma­ ga sokszínűségében. Nem egyszerűen azt írtuk le, ami megtörtént, hanem ami megtörténhetett, ami leginkább képes az olvasó elé tárni azokat a helyzeteket és körülményeket, me­ lyek közepette harcoltak, éreztek és gondolkodtak a forradalmi hadsereg katonái.’” Az elmondottakból is egyértelműen látszódik, hogy a történeti adatokban összesűrített tények mögé kívántak nézni, az ezekből kihámozható emoci­ onális élmények világába hatoltak be, és azok megelevenítésére vállal­ koztak. A nyersanyag — a fellelhető levéltári, múzeumi dokumentumok, a visszaemlékezések — csak kiindulóponttul szolgál számukra. A könyv első lapjairól kitűnik, hogy ezt a feladatot úgy kívánták megvalósítani, hogy a szociográ fikus és korhű leíró fejezetek irodalmibbepikusabb részekkel váltakoznak, il­ letve ezt a kettős előadásmódot az egyes fejezeteken belül is alkalmaz­ ták. Az eseménysort 1919 áprilisától in­ dítják, amikor a fiatal proletárállamnak fokozottabban kellett a szoci­ alista eredmények megvédésére gon­ dolni, amikor a salgótarjáni szénme­ dence — de az egész Nógrád megye — megtartása gazdasági és politikai erejénél fogva az egész nemzet szempontból döntő fontosságúvá vált, de és a szocialista állam jövője, a szénmedence dolgozóinak, a megye lakosságának állásfoglalásától is füg­ gött. A szituáció kiválasztása ebből a szempontból sikeresnek mondható, hiszen objektíve is olyan feszültség teremtődött, és minden túlzás nélkül állíthatjuk, olyan drámai helyzet ala­ kult ki, amely szinte önmagát kínálja megjelentetésre, és alkalmas arra, hogy az olvasó számára is élmény­ szerű, plasztikus jellemekkel ismer­ kedjen meg. Megismerkedhetünk azoknak a mozgalmas napoknak az eseményei­ vel, amelyek tüzében megszervező­ dött, létrejött a salgótarjáni munkás­ ezred. Eközben a megye korabeli történetében jelentős helyet elfoglaló katonai vezetők portréjával — köz­ tük napjaink köztiszteletben álló ve- 119 �teránjaival — is találkozunk. A lázas és izgalmas fegyverkezési napok tör­ ténete után értékes ismereteket nye­ rünk a könyvből a munkások kato­ nai helytállásáról. A harci események leírásának sorában legelevenebb feje­ zetek következnek ezután, amelyek közül „A palóc Olimposz megvédése” című rész a legsikerültebb, ahol az emberi magatartás legmegkapóbb, belső indítékú ábrázolásának motí­ vumai is fellelhetők. Az ellenséges túlerőt felszámoló hadműveletek re­ álisán túl az intervenciósok eszén túljáró nógrádi ember furfangos cse­ lekedeteit is megismerjük, amely a múlt századi klasszikus regényekből vált kinccsé, vonult be népünk és irodalmunk tudatába. Más fejezetek az internacionalizmus természetes je­ lentkezésének, az orosz, lengyel, ma­ gyar munkáskatonák találkozásának, és a közös ügyért vívott küzdelmének állítanak emléket. A könyv időhatárai nem terjednek messzire, hiszen az utolsó lapokon, az északi hadjárat csataterein búcsú­ zunk el a szereplőktől. Az események leírása, történeti hűsége nem szenvedett csorbát a könyvben, ellenben — úgy vélem — a teljesebb élményadás szempont­ jából érdemes azokat a problémákat is felvetni, amelyek miatt esetleg hi­ ányérzetünk támad az olvasás befe­ jezése után. Fentebb már szóltam a a szituáció választás pozitív voná­ sairól, és ehhez kapcsolódóan kell megjegyeznem, hogy a drámai hely­ zet exponálása csak egy síkon kö­ vetkezett be: csak a katonai, hadi eseményekre támaszkodik. Ugyanak­ kor az egyátalán nem kevésbé fontos megyei politikai háttér megjelenítése valójában teljességgel kiszorul a könyv lapjairól. A hétköznapi és ugyancsak igaz és mély emberi magatartás és helytállás mozzanata­ 120 inak bemutatása, amely — csak pél­ dákat említek — a nehéz élelmiszer, a bizonytalanság, az ellenséges pro­ paganda, a zugkereskedés stb. helyzet létében volt tapasztalható, mind olyan motívum, amely az egyszerű embert, a politikai vezetőt is az igaz ügy melletti mindennapi, elvi kiál­ lásra kényszerít. A kérdéskör ilyen oldalú határozottabb megközelítése színesebbé, differenciáltabbá, regényszerűbbé tette volna a könyvet. Ez a megközelítés segíthette volna a szerzőnek az előzőekben leírt célját is, hiszen az Ember bemutatását más oldalról is elvégezhették volna. A könyv olvasása után olyan benyo­ másom alakult ki, hogy — talán ép­ pen a fent említettek miatt — a jel­ lemek, a szereplők nem eléggé színe­ sek. Nem sikerült olyan alakot teteremteni, amely életszerűségével kielégítené az olvasót. Ennek — meg­ ítélésem szerint — az egyik oka az, hogy nem sikerült a dokumentu­ moktól kellően elszakadni és azok száraz, olykor túlrészletező stílusa lassítja az olvasást, biztos, hogy a szerzők szándéka ellenére — az élményszerűség rovására megy, és így a velük való birkózás nem hoz egy­ értelműen pozitív eredményt. Egy könyv sikerét és értékét a „felhasználás” — az olvasás mértéke is jelzi. A Tanácsköztársaság Nógrád megyei történetéről készült könyv hézagpótló jellegű, és magán hordja azokat a jegyeket, amelyek ebből fakadnak, de a korszak története iránt érdeklődő számára kikerülhe­ tetlen. A könyv egésze miatt is remélhető, hogy nemcsak a szakemberek, hanem az olvasók széles rétegei — akiknek íródott — veszik kezükbe és forgat­ ják lapjait. (Vonsik Gyula — Pál László: Új­ fajta had. Salgótarján, 1970.277 1./ �FA R K A S ANDRÁS �C Z IN K E F E R E N C �Ló r á n t J á n o s �1 2 3 4 1. IV Á N Y I ÖDÖN 2. S O M O S K Ő I ÖDÖN 3. RÉTI Z O LT Á N 4. RADICS IS TV Á N �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/49fa65786bd45c12fcb10cd99f46cdb9.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1970 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1970/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1970 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/ac59faf622988e5e3b257c38228bd7c0.pdf 850e692978edf026d8a324712bba70a7 PDF Text Text IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT 1970 ��IRODALMI, MŰVÉSZETI, IV. ÉVFOLYAM MŰVELŐDÉSI 1970. FOLYÓIRAT 1. SZÁM TARTALOM Végh M iklós: Fenyőágak a háború idejéből 3 Kunszabó Ferenc: Senki földjén 5 Mezei A n d rás: Lebegés 18 Sebestyén Lajos: Sorakozó 22 Barna Tibor: Átlőtt szívű kapu 23 Kő-Szabó Imre: A bányász és a katona 26 Kontó István: Regi néni 30 Baráth Lajos: Koldustanuló 33 G ulyás M ihály: Asszony, feketében 39 FELSZABADULÁS M oln ár Pál: Az államhatalom helyi szerve­ inek kiépülése N ó grád megyében, 1945 el­ ső felében 47 Dokumentumok 48 Szomszéd Imre: Súlyos örökség a múlttól 58 G. Zavizion: N ó grád megye, 1944 őszén 65 Szabó Béla: H ősök emlékmúzeuma 67 �A R C K ÉP Paku Imre: Győny Dezső 70 Győry Dezső versei 82 K Ö R K ÉP Élő irodalom (C songrády Béla) 86 Költőavatás (Zimonyi Zoltán) 88 Két hézagpótló kézikönyv (Radó György) 90 Kortársak Bajcsy-Zsilinszky Endréről ( H or­ váth Istvánné) Zom áncm űvészet 93 Salgótarjánban (Kovács Béla) 94 Műmellékleten: Felszabadulási és partizán emlékmúzeum Karancsberény. (Fotók) Cím lapon: Vígh Tamás Partizán emlékműve Borító III. Bilicsi Dániel, Fabók G yula és Tury M ária zománcképeinek reprodukciói Fotók: Koppány György, Veress M ihály Kovács Ferenc, P ALÓCFÖLD Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat A N ó grád megyei Tanács VB. M űvelődés­ ügyi O sztályának lapja M egjelenik negyedévenként Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő: Kojnok N ándor Kiadja a N ó grád megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Vida Edit Terjeszti a M a g y a r Posta Előfizethető a postahivatalokban Egyes szám ára: 5,— Ft IN D E X : 25 708 70 8217 NyVBgy 1700 db — Fv.: Bednár K. �VÉGH MIKLÓS Fenyőágak a háború idejéből (Részletek) Karácsony volt. Ezerkilencszáznegyven. . .ben is éppígy v o l t karácsony: soha még így tűzhajú angyalait egeinkre az úr nem küldte, soha még így embernek születettek nem bűnhődtek s nem vezekeltek Jaj, de pom pás fa a karácsonyfal Á g á n csokoládé-ágyú, cukorral szórt harckocsi, ezüsthasú repülőgép, bom bát szóró, igazi, himbálózó kis emberkék, rajtuk tábla: áruló, képeskönyvben Peti baba, égő várost bámuló, vérespettyes selyemkendő , cafattá lőtt emberbendő, agyvelőszín karika. . . Nincs árnyéka, csak játéka:jaj, de pom pás fa! Glória-fényben, jászol szalmatörekjén pöndörödő baba-jézus képe világolt pince-sötétre szokott szemeken, szelid áhitatra simultak a fogatlan ajkak, s betlehemi barmok módjára melegedni egymáshoz nyomakodtak a buvók. Az est kalapja alá szorult katona angyalt vélt szállni, a poszton: hazahulló vágya — míg a parancs görcse merevült tenyerében — fohászra emelte kezét, s az akácok vérző h usával keveredten úgy markolta sovány testét darabokra a gránát, alvó társaival ott fektette havas veremaljra, mert a go noszság angyala szállt a karácsonyi égen. „M ennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok. . ." A hegyek kigyó-bozontos mellel a völgy köldök-melegére szorítva kezük, s kövein kuporogva, a város, áldásra vártak, 3 �dombra térdepelt nagykucsm ás templomok fohászos harangszava döccent a fagyon, és a zsolozsmás orgonaszóval, megváltót látó öregasszonyok lopták haza göncük melegében csodaváró hitük amulettjét. „N e féljetek, mert ime nagy örömet hirdetek néktek, mely a z egész népnek lesz öröme, minthogy megszületett néktek az Üdvözítőtök!’’ Karácsony volt. Ezerkilencszáznegyven. . .ben is éppígy v o l t karácsony: s míg feltűrt gallérú falak oltalmában a gazda gyantás fahasáb-dom inókkal engesztelte a téli fagyot, fürgekezű feleség formálta a kamrasarok maradék morzsáit ünnepi-szép vacsorává, tisztaeszű gyermek várta a titok felfakadását —féltek. M int a kuvasz, o d ujukba szorulta n, pengő idegekkel vártak a mindig-várt, soha-még-nem-látott idegenre, a M egváltóra Féltek, ittmaradott Lót-nemzetség, és odakünn, a fagyott utakon Szodom a népének utolsó csapata bukdácsolt a lehorgadt N a p na k utána. Karácsony volt, és mit az első gondolat óta remélt, a csodát meghozta az este: roppanó ajtón át, szikrázva a fagy nyálától, csillag-hom lokkal jött, emberforma szóval az ajkán, és a varázsból eszmélés pillanatában, iszákjában a szépterítős vacsorával már valahol Berlin közelében húzta szemébe a szőrmesisak peremét, hirdette igéi kemény igazát, és milliónyi csorda-pásztorok, falba lapult bátrak, körülólálkodva a jászol már üres öblét, egymásra szorult szemmel tanakodtak, merre tovább. . . 4 �KUNSZABÓ FERENC Senki földjén 1. 1944 december tizennyolcadiká n már szétszivárgott a hír, hogy a német és a magyar csapatok harc nélkül kiürítik az alsó rákosmenti községeket, s a fron­ tot visszavonják a Kőbánya és Mátyásföld között húzódó védelmi vonalig. A községekben csend volt, a lakosságnak az a része, amely nem engedelmeske­ dett a kiürítési parancsnak, a házakba és a pincékbe húzódva várta az esemé­ nyek alakulását. A közlekedés a várossal megszakadt, az üzleteket nem nyitották ki, az áramszolgáltatás, hosszabb-rövidebb szünetekkel, még folyt. A helyi ható­ ságok elmenekültek, a hivatali helyiségekben a katonai parancsnokság, a tábori csendőrök és a kisegítő karhatalomnak nevezett nyilasőrség kisebb csoportjai tanyáztak. A cinkotai út mellett fekvő ritkás házcsoportban egy magyar egység volt elszállásolva. András Sándornéhoz egy ötvenéves forma népfelkelő tizedest osz­ tottak be. Az asszony egy kukoricással és kecskelegelővel körülvett, magányos, egyszoba-konyhás házacskában lakott, és október vége óta a pincében rejte­ gette a férjét, aki a frontról szökött meg. A meglehetősen távoli szomszédok semmit sem tudtak erről; a férfi éjszaka érkezett, s azóta egyetlen-egyszer sem jött fel a pincéből. Az asszony ezen a napon lendáriumról: ezzel bizonyította ez is, akár a többi. Az égbolt nyan lógtak, szinte söpörték a is letépett egy lapot a konyhaasztalon álló ka­ m agának az idő múlását. Ólomszürke nap volt megtöppedt, a seholsem szakadó felhők alacso­ tetőket. A katona az asztal mellett ült a hokedlin, s c konyhaablakon betetsző szür­ keségbe meredt. Köpenyben, szíjjal a derekán ült, felszerelése a kövön hevert mellette. Deresedő haja kilátszott a sapka alól. Ujjai közt cigarettát tartott. — Fehér karácsony lesz — mondta halkan, és az asszonyra pillantott. Az a letépett naptárlapot gyűrögette kezében. M ár nagyon várta, hogy elinduljon a katona; ebben a délutáni órában szokta levinni az egész napra szóló ételt a férjének. Egynél többször nem mert lemenni a pincébe, amióta megkezdődlek a beszállásolások. — Sashalmon talán már havazik — felelte és fürkésző pillantást lopott a katona arcára. Az letette a cigarettát a konyhaasztalt fedő eternitlap szélére, s a cingáran feltekeredő füstöt figyelte. — Igen, az asszony lehet, hogy reggel már havat söpör. — mondta - Tud­ ja, mi sarkon lakunk és sokat kell bajlódni, hogy tiszta maradjon az út. Azelőtt felírt a rendőr, ha nem söpörtük el a havat rendesen. Olyan volt, mintha félálomban beszélne. Minek is beszél - gondolta Andrásné —, csak az időt tölti hiába. Menjen, ha mennie kell! A katona azonban csak a derékszíján rántott egyet. — Mit is mondott, melyik fronton van most az ura? - kérdezte. 5 �Az asszony gerince megmerevedett, de a pillantássának nem tudott p aran ­ csolni; egy ideges rándulással a kamraajtóra ugrott, amely a pincelejáratot rejtette. — H onnan is tudnám — mormolta vontatottan —, hogy most már hol v a n ? Talán a Dunántúlon. A katona ferdén bólintott: — A Dunántúlon. O n n a n már nem olyan könynyű h a zau go rn i... — M int innen Sashalom ra — tette hozzá az asszony. A szeme megvillant, de gyorsan a szemhéja alá rejtette. A katona furcsán, ugatásféle han go n elne­ vette ma gát. — M átyás király is átkelt a D u n a jegén — mondta —, meg a tatárok is. — De a havat ki söpri el a ház e lől? — kérdezte az asszony, s nyomban megrótta magát ezért a bizalmasságért; nincs semmi közöm hozzá — go nd ol­ ta - semmi közöm ehhez az emberhez. Ö sszeszorított szájjal ismételte ezt, mint­ ha így akarná magát megerősíteni. A katona egy pillanatig nézte, aztán lassan felszedelőzködött. A cigaretta­ csonkot is felvette az asztal széléről, a mutató és hüvelykujja közt szétnyom­ ta a parazsat, majd a csikket a szemetesvödörbe dobta. — Na, isten á ld ja ! — bökött a sapkájához. — Lehet, hogy még visszajövök az este. 2. Andrásné egy pillanatig a kezében tartotta még a kilincset, s az ajtóra bámult. A katona léptei már nem hallatszottak kintről. Az utóbbi napokban már néha hallható ágyúdörgés sem rezgette a levegőt. Ólom szürke csend bo­ rult a konyhára, s az asszony a lassan párásodó üveglapon át úgy látta, hogy az udvaron túl ág ask o d ó kukoricaszárak és az akácok csupasz, szikár ágai mintha belefagytak volna a csend merev anyagába. M egrázta a fejét, s kétségbeesett erőfeszítéssel igyekezett koncentrálni; amíg gondolatait: a katona most bemegy a parancsnokságra eligazításért; amíg odaér, tíz perc, ha egyáltalán visszajön, az ugyanannyi idő, közben eltölt kéthárom percet; negyedóra alatt ő lemehet a pincébe, s elláthatja a férjét. M é g ilyen halálos fáradtan is elég ennyi idő hogy elhányja a krumplit a pincelejárat felül, s ha visszajött a pincéből, ismét szétteregesse, s elegyengesse, a csapóajtó felett. N a p mint nap elhányta tette a lejáratot. Amit nem azt meg a falra akasztotta. ségbe, s betolja a lábast a és visszarakta a másfél mázsa kruplit, amivel elrej­ tudott félrelapátolni, azt begyömöszölte a zsákba A zsák a falon lóg, amíg ő leereszkedik a fekete­ farakás mögé. A feketeséget is ő csinálta. Egy csendes estén az átázott homokkupacot odalapátolta a pinceablak elé. Melyik kóbor, frontról idevetődött katonának, vagy nyálasszájú nyilas suhancnak jutna eszébe, hogy a hom okkupac mögött pinceablakot keressen? Kivette a sütőből a lábast; meleg volt. K örülcsa varta egy ronggyal hogy ne h ű ljön ki olyan hamar. Lehet, hogy A ndrás nem kívánja most tüstént megenni. Tegnap hagyott egy keveset; ez agasztotta. V agy negyedéig volt a lábas, amikor 6 �felhozta, a másik edény meg üres. A két edény egészséges körforgása az élet biztosítéka. M ost valami zavar lépett fel a körforgásban, s ez rettenetes kime­ rültségében is n yugtalansággal töltötte el. Amióta a beszállásolások elkezdődtek, idekint aludt a konyhában, egy összehajtható sodronyon a sparhelt és a fal között. Legtöbbször nem hunyta le a szemét alkonytól hajnalig; felöltözve hevert az ágyon, s hol a szoba felé figyelt, hol pedig a kamraajtót bámulta a koromsötétben. Lámpát nem mert gyujtani; félt, hogy ez feltűnnék a katonáknak, s valamiképpen félreértenék. Tudta, hogy senkire se számíthat m agán kívül, s ha történne valami, még a lövés zajára sem nyílna ki egyetlen ablak is a környéken. Ezt természetesnek találta; ő sem nyitotta ki az ablakot, amikor néhány héttel ezelőtt az úton em­ bereket hajtottak a tábori csendőrök és a karszala gosok. Foglyokat, vagy zsi­ dókat - ki tudja? M indenki igyekezett úgy tenni, mintha nem látná őket, min­ denkinek elég a m aga gondja. Az ő dolga az, hogy a férje felett őrködjék. A virrasztás kikezdte az arcát, s lassan az éjszaka képére formálta át; kissé kreolos bőre megsötétedett, szemei besüppedtek az arcába, orra pedig élesen u g ­ rott elő. Koromfekete haját kendővel kötötte le, s ezzel betetőzte az átalakulást; harmincötéves korára csaknem öregasszonynak látszott. Ezt akarta; így legalább nem akadt meg rajta a katonák szeme, s a szomszédok pletykáitól is védve volt. D e a praktikus cél mellett valami homályos ösztön is dolgozott benne; mintha életét öntudatlanul hasonlóvá próbálta volna alakítani a pincében gubbasztóéhoz. Jól tudta, hogy Sándor sem éjszaka alszik, hanem nappal; ő is nappal szunnyadt el egy-egy órára a sparhelt mellett. Az éjszakai virrasztás éppúgy szokásává vált. mint az, hogy pontosan ebben az időben induljon meg a pinceajtó felé. 3. A krumplihalom szépen, szabályosan kereklett. A lábast a polcra tette s a la­ páttal hányni kezdte a krumplit a zsákba. Közben arra gondolt; mi lenne, ha most vernék meg az ajtót a katonák, vagy a nyilas őrök. Ez még sohasem for­ dult elő, de a gondolat egyre kisértette. A félelmet a fáradtság sem tudta ki­ szorítani. Néha azon kapta magát, hogy a szája mozog; egy elképzelt vallató kérdéseire felelget valaki a lénye mélyén. Az a valaki rettenetesen fél, s rette­ gésében otrombán hazudozik: azt az embert a pincében sohasem látta, nem ismeri. De akkor hogy került ide? Érezte, hogy a torka összeszorul; a kérdésre nem tud válaszolni. Talán azt mondja, hogy fegyverrel kényszerítette az az em ber? Lehunyta a szemét, de a kezei vaktában is gyorsan jártak. A krumpli h a­ m arabb elfogyott, mint a gonosz és m egalázó gondolatok. Szinte menekülés­ szerű gyorsa sá gga l rántotta fel a csapóajtót és a sötétségbe bámult. - Te va gy ? szomorún. hallotta lentről a férjét. Aztán köhögés hallatszott, fojtottan, Beteg, egészen biztos, ho gy beteg — gondolta az asszony. Egy pillanatra homályos rettegés ébredt benne; Sán d or köhögése talán büntetés az iménti rossz gondolatokért. Megfeszítette a gerincét és a dereka megmerevedett, ah ogy b ele­ hajolt a homályba. Inkább meghalok — suttogta, aztán vadul, szenvedélyesen ismételte; — inkább haljak meg ebben a percben. 7 �— Én vagyok — mondta és tapogatózva indult lefelé. Az elemlámpa, amit a férje használt a pincében, két nappal ezelőtt kiégett, gyertyájuk nem volt. Zsírba mártott cipőfűzőből eszkábált egy kis mécset a sötétben kuporgónak, de azzal is takarékoskodni kellett. M ost csak a konyhából leszivárgó fény világított egy kevéssé. Sán d or a homályban mocorgó feketeségnek látszott. Kezét a szájára szorí­ totta és újra köhögött. — Fáztál? — kérdezte az asszony. A feketeség balról jobbfelé ingott. — Nem a fázás... Bizonytalanul nyúlt a férfi arcához. Nedves forróságot tapintott, mintha szu­ rokba nyúlt volna. — Izzadok - mondta a férfi. Az asszony újja alatt a nedves forróságból las­ san formálódott ki az ismerős arc. — Lázas vagy. - sóhajtotta - Istenem, mit csináljak . . . lázas ... — Semmi. - felelte a másik tompán - M ajd hozz le egy aszpirint! — Mit ér a z ? M eleg szoba kéne neked, meg ágy. — Kéne. - a fekete kéz kinyúlt, elvette a lábast, s bizonytalanul bóklászva a földre tette. Ő a farakásnak támaszkodott és nézte. — M ost sem eszel? — kérdezte csaknem sírva. — M ajd később. — Legalább valamit egyél belőle! — M ondom hogy nem! - a férfi hangja ingerülten csattant fel — H a egy­ szer nem, akkor nem! Mit erőszakoskodsz! — Jól van — mondta ő, s megint elfogta az a halálos fáradtság. — Tudom én, mi kell nekem — a férfi hangját szétszaggatta a köhögés, amit görcsösen próbált elfojtani mit dirigálsz folyton? Az asszony ismerte már ezeket a dührohamokat, s azt is tudta, hogy a férfi egy pillanat múlva már szinte rémülten suttogja: — A n n u s . . . — Jó — mondta halkan - hát majd később eszel. M ost már nem számít. Azok nemsokára elmennek. Az ember az ujján számolt. — Tizennyolcadika van - mormogta —, igaz? — Annyi — felelte az asszony. — Akármelyik percben elmehetnek. A férfi topogni kezdett a szénporban. — Akkor mit állsz itt? — kiáltott fel — Menj fel! Azt akarod, hogy az utolsó pillanatban vegyenek észre? Menj már! Nem akart kötözködni. Felsóhajtott, s még egyszer kiformálta a feketeségből az ura arcát az ujjával. M ost kevésbé forrónak és nyirkosnak érezte. — Takarózz be jól — suttogta —, a bundát is terítsd m agadra! — Menj már! — morogta a férfi sürgetően. Elindult felfelé, s visszatekintve még látta, hogy az ismét alaktalanná váló feketeség nehézkesen mászik be a farakás tömörebb homálya mögé. 4. Tompa kétségbeeséssel meredt m aga elé az asztal sarkánál megülve. A konyhában sivatagsárgán, s kicsit rezegve világított a villany. M é g sohasem érez­ te magát ennyire elhagyatottnak; a férje most már tagadhatatlan betegsége 8 �a m agány és a kiszolgáltatottság újabb, az eddiginél is bénitóbb rétegeként vet­ te körül. De ebből a szorításból csak még nagyobb m agán yossággal törhet ki. H a biztos lenne, hogy az a katona nem jön vissza, s mások se háborgatnák, akkor felhozná a pincéből a férjét. Ágyban, szobam elegben ham ar m agához tér­ ne. Ismerte az erős szervezetét. Ujjai hegyén az emlékezet ismét kiformálta az ember arcát. Tizenhat éve éltek együtt (ebből három évet éles késként metszett ki az életükből a háború), s mivel gyermekük nem volt, mindent m agábafoglaló ragaszkodással csüngött az emberén, aki néha szeszélyes volt, néha pedig nyűgös — akár a gyermekek. N e ­ hezen éltek. A férfi ugyan szakm unkás volt, de csak a háború előtt kezdett egy kicsit jobban keresni. Ő akkor kimaradt a szövőgyárból, aztán, hogy behívták a férjét, ismét visszament, míg végül november legvégén a gyárat leszerelték. Ettől kezdve úgyszólván ki sem mozdult a házból, s egész életét betöltötte az ö rködés. Csodálkozott, hogy most, m agányos kétségbeesésében egy pillanatra a ka­ tonára gondolt. A dereshajú ember négy nappal ezelőtt szállt meg nála, s am i­ kor otthon volt, leginkább aludt. Tegnapelőtt éjszaka azonban mégis kijött a konyhába. Ő szokása szerint hangtalanul, nyitott szemekkel hevert a sodronyon, s úgy figyelte, hogy megáll a koromsötétben, tapogatódzik, aztán meggyújtja a zseblámpáját. A fénykör ide oda szökdécselt a homályban. — Ugye nem alszik? — kérdezte az ember, aztán, hogy nem felelt, folytatta. — N e féljen — szárazon, vakkantásformán felnevetett —, nem vagyok már az a legény, aki kakaskodni jár ki a menyecskékhez. És m aga sem az. Felgyújtotta a villanyt, leült a hokkedlire, s cigarettát sodorgatva bámult m a­ ga elé. - Egyedül van az ember. - morogta. Ő nézett rá és nem szólt. C sa k a katona beszélt, mintegy félálomban, arról, hogy itt lakik nem messze, Sashalm on és hogy a felesége várja. Fényképet is mutogatott, ócska, elmosódott képek, látszott, hogy évek óta nyüvi őket a tárcájában. Ő önkénytelenül nézett oda, s közben azt gondolta; nem szabad arra az asszonyra gondolnom , semmi másra sem szabad gondolnom , csak őrá, aki a pincében van. A katona nem törődött a pincével, látszott, hogy a m aga gondján töpreng s az asszony néhányszor észrevette; szeretne mondani valamit neki. Ő hallgatott, összeszorította a száját. Ú gy érezte, nem engedheti meg, hogy beavassa a bizal­ mába, amikor ő nem teheti ugyanezt. Uralkodott magán, s ezt megkönnyítette a természete, amely eredetileg is meglehetősen zárkózott és szófukar volt. M ost mégis érthetetlenül jól esett az a gondolat, hogy van a világon egyet­ len ember, aki jószívvel van hozzá, ha segíteni nem is tud. C sa k azzal, ha eltűn­ ne - gondolta, s ettől muszáj volt elmosolyodnia. A mosoly elbóbiskoltatta, rin­ gatta egy percig, aztán hirtelen elszállt az arcáról, s az m agárahagyottan előrecsuklott a mellére A sárga lámpafény vibrálásai át-átremegtek a testén álm á­ ban is. 5. Halk kopogtatás riasztotta fel. Egy rándulással tért magához, de az olyan erős volt, hogy a homloka is belesajdult. Felszegte a fejét és kivárta a második kopogást. A katona volt, megismerte a koppintásról. Kinyitotta az ajtót. 9 �A h ogy belépett, rögtön látta rajta, hogy sietett, talán futott. Szerelékét a kőre zökkentette s verejtékes homlokát törölgette. — Ilyen meleg van odakint? - kérdezte Andrásné halvány mosollyal. A ka­ tona visszamosolygott rá. — Hidegben is izzadhat az ember ha megszorítják, - mondta, s észrevette az asszony arcrándulását. — N e ijedjen meg, nem idefelé kergettek. Hanem innen. — M á r indulnak? — kérdezte szinte h an go san az asszony, de a szive erősen dobogott. A másik bólintott, cigarettát rángatott elő, de két-három slukk után a kőre dobta és rátaposott. A szétnyílt csikkre bámult — Nem szoktam szemetelni — mormogta —, ig a z ? Am íg itt voltam, nem d o ­ báltam el egy csikket sem. Ig a z ? — Nem baj. — mondta gépiesen az asszony, s megpróbált mosolyogni. Az ember lehajolt és felvette a csikket. — Otthon az asszony nem tűrte, hogy a konyhába bagózzak — motyogta ma­ gában. — M ost bizony szivesen tűrné. M osoly vetett megint halvány napvilágot az ember ronggyá gyűrt orcájára. — Lehet — mondta —, még az is lehet. — Hiszen csak egy lépésre van tőle. - mondta az asszony. — Épp ez az. Arcának árkai elmélyültek, ahogy lefutott róluk a m osolygás napsugara. Fe­ kete árok. Istenem — gondolta az asszony -, hiszen már nem is él. M á r lent he­ ver tulajdon arcának árkaiban. Ez a háború olyan, hogy az embernek tulajdon arcában előre megvájja a sírgödrét. A férfi leereszkedett a hokedlire, s a felszerelést a lába közé vette — A németeket már vonják vissza. — mormogta a lámpát bámulva. Az jó, — mondta az asszony, s csak egy kis cikkanás jelezte benne, hogy elszólta magát. D e a másik bólintott. — A nyilasok még őrjáratoznak. — Azok félnek a katonáktól. C sa k hajtják a ... — azokra gondolt, akiket az úton elhajtottak. Az ablakok nem nyíltak ki . . . — Katonaruhában nem lehet — hallotta a füsttel kilehelt hangot —, ott fel­ jebb még őrködhetnek. — Sash alom n á l? — Ott. Tudta, hogy ezzel a szóval a férfi kiadta magát neki, de úgy tett, mintha nem venné észre. Aztán végül mégis a férfi szemébe nézett. A két fekete mé­ lyedésből ólomszürkén tekintett rá a két idegen szem, mint a gránáttölcsérben meggyűlt vadvíz az égre. — Hazahúzza a kivánság az embert - mondta. Haza. — gondolta az asszony, s ujjai hegyén újra kiformálta a feketeségben gubbasztó ember szurok-arcát. — Haza. — mondta h an go sa n is. 10 �— De nekem nincs ruhám. - motyogta az ember, s szemeinek szürke tó­ csái megrebbentek, mintha szél fújt volna át rajtuk. Az asszony elfordult. Mit akar tőlem? - gondolta kínlódva - Hiszen épp elég nekem a m agam baja. — Az urától maradtak itt ruhák. - hallotta a tócsát reszkettető fuvallatot. — Az épp maradt — sóhajtotta vissza, de nem fordult meg. Hallotta a férfi tápászkodását. Az épp a pisztolyát szedte ki a tokból. — Ha én azt m ondanám ... Az asszony pillantása végigrándult rajta. — H a egyszer kényszerít - mondta, és mosolygott. — Jó — felelte a férfi s vakkantásszerű nevetését hallotta —, akkor kényszerí­ tem. A szekrényajtónál kicsit tétovázott, s az ura rosszabbik ruháját vette elő. Hátranyújtotta a férfinek, aztán állt még egy percig, homlokát a szekrényajtó­ nak nyomva. Amikor megfordult, a férfi már civilben volt, csak a bakancsa meg az inge árulta el kincstári voltát. Az idegen ruhák lötyögtek rajta. Sándoron is lötyög­ nének három év után. — gondolta az asszony. — Kabát is kéne — mondta az ember. Gondolkodott egy percig, aztán kiakasztotta a télikabátot. Tavasszal már nem kell kabát. Am ikor majd ismét élünk, nem kell már kabát. — Köszönöm — mondta a férfi és felvette. A revolvert a zsebébe csúsztatta. Az asszony a padlón heverő katonaholmira mutatott. — Ezzel mi legyen? — Csináljon vele, amit akar. Ezt már nem kérik magától számon. Ez már a senki földje. — Biztos? Felmarkolta a ruhákat, s a szekrény alsó fiókjába gyömöszölte. Lábával lök­ te helyre a lazán járó fiókot. A férfi a háta mögött állt, s valamin gondolkodott. — Kell még valam i? — kérdezte ő csaknem gorombán. A másik fejét rázta. — M ajd visszajuttatom a ruhákat. — mondta zavartan. — Nem számít. Erre ne legyen gondja! — De. Nem felejtem el. Lassan indult az ajtó felé. — Kisérjen ki! - szólt vissza. A konyhában megint megállt. — Biztosan visszaküldöm. — mondta. Az asszonynak hirtelen eszébe jutott valami. — Inkább a lámpáját adja ide. A férfi szótlanul odaadta. A küszöbről visszafordult: — Nem jöttem vissza öt óra óta. Érti? Az asszony bólintott. — Különben, nem fontos. - mondta a férfi — Ez már a senki földje. Na minden jót! Köszönöm. — Jóéjszakát — mondta az asszony és becsukta az ajtót. 11 �6. Felsóhajtott. Ü resség nyílt benne, nagy üres telek. Szél járt át rajtuk - még nem tudta az öröm, vagy a félelem szele. C sa k azt érezte, hogy megperdíti, szinte felemeli a szél. Szaladni akart, de a falak szűk keretei visszafogták. A villanyfény apró remegései is a szélverte lángra emlékeztették. — Senki földje - mondta h an go san - , senki földje. Visszament a szobába. A hideg levegőben még érzett a füst, a bakancsok és a mosdatlan test szaga. Eloltotta a villanyt és kinyitotta az ablakot. A feketeségbe bámult. Távolról elmosódott motordübörgés hallatszott. M ost vonulnak el - gondolta, és nyelte a hideg, hószagú levegőt. A fázás felserkentette. Bezárta az ablakot, villanyt gyújtott, megrázta a kályharostélyt. A kályhában volt még egy kis parázs. Aprófát tett rá, figyelte, hogy csapnak fel a lángok, aztán szénnel elfojtotta. A sparheltben is felkotorta a tüzet, lábast tett fel, vízzel tele. Aztán vissza­ ment a szobába, s tiszta ágyat húzott. C sa k mikor mindezzel elkészült, ment be a kamrába, de akkor úgy rátört az izgalom, hogy a lábával rugdosta szét a krumplit. Felrántotta az ajtót, s a ho­ mályba hajolva kiáltotta: — Te ... S á n d o r ... Hallod ... elment! Lent lassud a n támadt fel a mocorgás. — Elment? — kérdezte tompán Sándor, s a lépcső felé közeledett. Ő lefe lé indult. — A katona? — Mind. Ez már a senki földje! Kinyújtotta a kezét. — Gyere f e l ... gyere ... most már lehet! A szurokkéz felnyúlt, a szurokarcon a ferdén beeső fényben megolvadt a feketeség. — Van erőd jönni? — Jövök. A szurok egészen leolvadt az emberről, s előtetszett a bekecs kopott szür­ kéje. Az asszony felhátrált a lépcsőn. — Fogd a kezem! Hallotta az ember nehéz, szaggatott lélegzését. A kezei horgosa n fogóz­ tak a lépcsőfokba, ahogy felfelé kapaszkodott. M ikor elfogytak a lépcsők egy pillanatig meghajolt s a küszöbbe fogózott. — Kapaszkodj belém, s lépj ki! — kiáltott fel, s húzta ki az embert a lejá­ róból. Érezte a keze forrósógát. A küszöbön állva A n d rás a falba kapaszkodott. A szemöldöke alatt a fehér félholdak el-eltüntek, s ismét előcsillantak. — El ne botolj a krumpliban! Átláboltak a szétszórt krumplihalmon. — M eleg van - motyogta az ember —, milyen jó meleg van. — A szobában még jobb. Gyere! A szobában csakugyan meleg volt már. A férfi az ágyra nézett 12 �— Feküdni akarsz? Hisz lázas vagy. A férfi nehézkesen moccanó nyakkal végigpillantott magán. A lomhán vé­ gig rá n g ó mosoly felhasogatta a maradék sötétet is az arcán. Íg y ? Leereszkedett a székbe. Az asszony mellétérdelt és fűzni kezdte a bakancsát. — Akarsz m osakodni? — kérdezte halkan. — M o sa k o d n i? - az ember teste egy pillanatra elernyedt. Az asszony lehúz­ ta a bakancsot. Erre gyorsan elhúzta a lábát. — Hagyd, hisz ... De az asszony letekerte a tapadás rongyokat. — Hozom a vizet. Behozta a vajlingot s letette a szoba közepére. — Dobálj le mindent, és állj bele! A férfi fogai összekocódtak, de sebesen hányta le a ruháit. Szomorú szür­ kén állt ott, faágakhoz hasonlóvá vékonyult karjaiból és lábaiból csom ósa n u g ­ rottak elő az izületek. Az asszony szappanos ronggyal óvatosan dörzsölte le a hátát, a vállát, s nézte, hogy feketedik a víz a férfi lába körül. — Jó lesz! — mondta — Rádterítem a lepedőt. —Várj! — motyogta a másik, és ügyetlenül locsolta magát. — M egfázol még jobban megfázol. Ráterítette a lepedőt s dörzsölni kezdte. A férfi ernyedten tűrte. Az állá n babrált. — Lefekszel? Nem. Hátha jönnek. — Nem jönnek. Azért tiszta fehérneműt vett elő s hagyta, öltözzék fel az ember. Egy rend ruhát is elővett, - a jobbik ruhát — s közben a katonai is az eszébe jutott. Enynyi idő alatt megtehette a fele utat is Sashalom ig. A férje levetett ruháit összemarkolta, s belökte azokat is a szekrényfiókba. M é g nem is tudja, hogy ruhát adtam annak az embernek — gondolta, de nem szólt. A férfi még egyre az állát dörzsölgette. — Megborotválkoznék. — Nem ennél in káb b ? — Előbb megborotválkoznék. O da ad ta neki a borotválkozó készletet amit a szekrényben őrzött. A kis tük­ röt is. Vizet melegített ú jra a kályhán. Aztán nézte, hogy szappanozza a férje az arcát. M ikor fiatal házasok voltak sokat nevetgélt: hogy elváltozik a habszakáltól, s milyen furcsa grim aszokat vág, miközben kihámozza állát a fehér burokból. — Ollóval kéne nyírni ezt a sertét. - motyogta a férfi, s egyre nagyobb h a ­ bot vert. 7. A két kisegítő karhatalmista félszemmel összesandított. A sötétben nem lát­ ták egym ás karján a szalagot. Az autóra gondoltak, amely a jegyzői iroda előtt várakozott. Ó vatosan jártak, lábaikkal tapogatták a köveket. A házak ellensége- 13 �sen lapultak, a kerítéseken foszforeszkált a megülepedett dara. A kerítéseket nem lehetett megszólítani és igazoltatni — olyan katonaszökevények voltak, akik állva várták be üldözőiket. Leszegett fejjel mentek, találomra pillantva jobbra és balra, de az elsö­ tétített ablakok mögött még a néha megfigyelhető fénycsíkok sem tü ntek elő. Hirtelen szeszélytől vezettetve nyomták be az udvarajtót, s mentek be. A kop og­ tatásnál m egszokásból használták a puskatust. Bent nagy hangot vert a dörömbölés. Az asszony épp a vajling fölé hajolt, hogy kifacsarja a szappanos rongyot, amivel az ura testét mosta. Hajoltában megmerevedett, úgy hogy a gerince derékszöget alkotott a combcsontjaival; a csípőjében támadt nyilallás fogta össze a csontok drótvázát. A férfi kezében megállt a borotva. — N a lám, itt vannak — mondta egész csendesen. Az asszony a hangra egyenesre rántotta magát. A drótváz tartotta. — Hátha már azok — lehelte. A férfi nem felelt. A döröm bölés ismét felhangzott. — És ha azok? — kérdezte a férfi. — Le kell menned a pincébe. A másik bólintott és szedelőzködni kezdett. Ahogy vállára dobta a bekecset szélével megseperte az asztalt. Az asszony furcsán, élesen látta az arcát; a fe­ le már puhán bontakozott ki a habból, sok apró szarkalábbal telerajzolva, a másik felét még vastagon ülte a fehérség. Az asszony codálkozva vette észre, hogy mosolyog ezen. — Gyere! - mondta, s érezte, hogy a belső drótváz megmoccan. M erevsége mintha az arcába vetült volna ki. M ozdulatlan arccal indult, a férfi a nyomában. A konyhában még vadabbul hangzott a dörömbölés. Átléptek a krumplihalmon, s az asszony felnyitotta az ajtót. — Siess, és b ujj a farakás mögé! — suttogta. N éhány szem krumpli legurult a pincelépcsőn. Lecsapta az ajtót és sebtében kezdte rárugdosni a krumplit. Közben egymásután zuhogtak a puskatus ütései az ajtóra. C sa k a merevséget érezte az arcán, s valami görcshöz hasonló érzést az állkapcsában. — De sokára nyitja. — mondta a kisegítő karhatalmista. S a vállával benyo­ mult. A puskát m aga elé tartotta. A másik, teljesen értelmetlenül, felkattantotta a zseblámpáját. Elbóbiskoltam — mondta az asszony, s érezte a merevséget az arcán — Ilyen melegben lehet is. Álltak és néztek rá. Nem voltak szakavatott gyilkosok, csak az áldozatok hajcsárai. Álltak a puskába kapaszkodva. — Van itt még valaki? — a hangjukon gyanakvás érzett. Az asszony má tud­ ta, hogy ők is félnek. — Volt. — felelte egykedvűen. - Katona. De elment. — M á r? Ö sszenéztek, talán azt gondolták, nekik is jobb lenne indulni. D e odabent meleg volt. — Elszívunk egy bagót — mondta a fiatalabbik, aki szeretett hetvenkedni. A homlokán forradás húzódott, emiatt Sebesnek hívták, valaha focista volt és nagyon értett a cselezéshez. 14 �— N a jó, Sebi! - hagyta rá az idősebb. Ö re g vagány volt, Bige nevezetű aki m agában sajnálta, hogy akkor ér véget a szezon, amikor épp kezdett vala­ mi leesni az ő zsebébe is. - Na, jó! Nyissa ki az ajtót! — szólt az asszonyra. A szobában erősen érzett a szappan, a tiszta ruha és a meleg víz szaga. — De nagy fürdőcske volt itt. C sa k nem ketten lubickoltak a katonával? — Egyedül mosdott. — felelte az assony mozdulatlan arccal. Sebes nevetett: - Nem is fértek volna ketten a vajlingba hacsak nem úgy hogy összerakták amijük van. D e arra jobb ez a szép tiszta ágy. — A katonának tiszta ágy kellett - mondta az asszony —, hosszú út előtt állt. Azok ketten elkomorodtak. — De biztos benne - morogta Bige. G yanakvón néztek körül, s leültek a kályha mellé. Sebes még egyre körözött a szobában keselyszemével. Hirtelen felkelt, s az asztalhoz lépett, felemelt vala­ mit. A borotva volt. Nézte a rátapadt, barnással kevert habot. — Hosszú szakálla volt a katonájának. Az asszony nem felelt. Az ajtó felé húzódott. Sebes az ujságpapírra csapott habpam acsokat is megnézte. — Matuzsálem i szakálla volt. — mondta. Bige hehhentett egyet. A szoba levegője sűrűbb lett. — Nem mértem a szakállát. - mondta az asszony. — M ást se ? Bige megint hehhentett; — N a és ha ig e n ? Honleányi buzgóságból, mi? — A katona elment - mondta az asszony. Sebes rápillantott. — M ást nem tu d ? - kérdezte. Felemelte a borotvaszappant és megszagolta. Bige lassan felemelte a fejét és ő is a szappanra bámult. Az asszony le akarta hunyni a szemét, de mintha a szemhéjai is megmerepuhán imbolyogni kezdtek a szeme előtt. A két alak isimbolygott. Imbolyogva emelkedett fel a fegyver Bige kezében. — M ást nem tud? — ismételte Sebes, még egyre a szappant szagolgatva. Az asszony le akarta hunyni a szemét, de mintha a szemhélyai is megmere­ vedtek volna. — M ást nem. — mondta halkan. fi fegyvercső körülimbolyogta a szobát, az árnyéka lomhán nyúlt utána a falon. Az ajtó felé irányult. — Fegyver volt a katonánál, amikor elm ent? - kérdezte Sebes és letette a szappant. — Elvitte magával. - mondta az asszony. — M erre ? — Nem tudom. M ajdnem kimondta; Sashalom ra. D e hallgatott. — Jó — mondta Sebes. Bige még mindig az ajtónak fordította a fegyvert. — Indulni kéne — morogta. — Jó lenne, — mondta az asszony — hisz ez már a senki földje. — Aha, — mondta Sebes — ezt a katonától hallotta. 15 �— igen. - felelte az asszony. — Aki elm ent... Sebes lassan lépett el az asztaltól, gyors, cikkanó szemét a tárgyakon já­ ratva. A szekrényhez lépett, aprót koccantott a csizmája orrával a fiókon, aztán hirtelen lehajolt és kihúzta. — De a köpenyét itthagyta. — fejezte be a mondatot. — Ez már a senki földje. — ismételte az asszony. Bige nem nézett a fiókra, s a sárga posztóra sem, amely a rántástól ki­ bomlott a padlón. — G yerünk a fenébe! — morogta. — A fickó itt lapul valahol. — mondta Sebes, és összehúzta a szemét. — Keresse a nyavalya. Gyerünk! Sebes lehajtotta a fejét. — Na, jó. És e z? — az asszonyra pillantott - Megsétáltatjuk? Az asszony csodálkozott, hogy nem sikerül a szemét lehunynia. — Megsétáltatjuk? — H a őt cipeljük, a pacák ránk lőhet - mondta Bige. — A konyha üres volt. — Láttam egy ajtót oldalt. Nem a lámpát, hanem a pisztolyt kellett volna elkérni — gondolta az aszszony. Hibát követtem el. — Amögött az ajtó mögött lapul a m aga em bere? — kérdezte Sebes. — Nem az én emberem volt. — mondta. — Dehogynem. Hisz elbujtatta. — Nem. — Gyerünk a fenébe! - türelmetlenkedett Bige. Sebes vállat vont és felvette a puskát. Az asszonynak úgy tetszett; az egész szoba a puska csövére tűzve leng és lassan félfordulatot ír le a cső m ozgása nyomán. — M a g a előttünk megy. M á r a konyhában voltak, amikor ujra megverték az ajtót. Az asszony ön­ kéntelen kettőt lépett előre. A hátában érezte a puskacsövet. Az ajtón német katonák dőltek be. Az asszony m eglepődésében oldalvást lépett, s a nyilasok puskája a németekre meredt. Azokat egy altiszt vezette. H alálosan fáradt, borostás volt az arca. M ikor meglátta a két nyilast a felvont fegyverrel, a revolvere után kapott. Az utána nyomulók közül valaki rekedten felkiáltott, s egy géppisztolycső meredt fel. Az asszony a kamraajtónak támaszkodott. A nyilasok leejtették a fegyvercsöveket. Egy pillanatig némán álltak va la­ mennyien, a hideg levegő tömör hullám ban áradt be az ajtón. A német altiszt kihúzta a revolverét. A hideg levegő m agához térítette Bigét, s eszébe hozta a német nyelv imitt-amott összeszedett morzsalékait. Vigyázzba vágta magát, Heil Hitlert kiál­ tott. A német unottan lóbálta revolverét. Ez ingerelte Sebest. Ő nem tudott né­ metül, csak mutogatott az asszonyra. — M on d d már, te barom! — sziszegte Bigének. Az csak tartotta mereven fel a karját. — M ondd, mert minket nyír k i. ..! 16 �Bige d ad ogni kezdett németül. Az altiszt unottan ló balta a revolverét, de a géppisztoly csöve lassú ívben a kamraajtó felé fordult. A nyilasok is felemelték a puskájukat. — Nyissa ki az ajtót! - mondta Sebes lágyan. Az asszony gépiesen engedelmeskedett. A kamra feltárult, s benne a krumplihalom. A német még egyre lóbálta a pisztolyt. Sebes halkan káromkodott, félrelökte az asszonyt s belerúgott a krumpliha­ lomba. Az ajtó széle láthatóvá vált. Nem egyengettem el rendesen a krumplit, és most meg fogok ezért halni — gondolta az asszony s egy pillanatra szinte természetesnek találta ezt. Sebes megmarkolta a hátán a ruhát és előrelökte. — Nyissa fel az ajtót és menjen le érte! Az asszony az iménti gondolat révületében engedelmeskedett. Bige felkattantotta mögötte a zseblámpát. A németek oldalvást húzódtak. Az altiszt már nem lóbálta a pisztolyt. Az asszony lassan lépkedett lefelé. A fénysugár felette cikázott. Hirtelen megmerevedett, s felnyúlva a lejárat keretébe kapaszkodott. — Nem — sikoltotta - nem! A fegyverek lefelé meredtek. A homályban m ocorgás támadt. — Ne mozdulj! — kiáltotta az asszony — én elfedem a lejáratot! A fénysugár útjában már ott állt a szurokalak. Az asszony ránézett, s hirtelen csodálkozva érezte, hogy mór nem is fél. C sa k a rettentő fáradságot érezte. Az az ember már biztosan hazaért. — jutott az eszébe. Nézte a férjét, amint közeledik feléje, a félarca csupasz, a másik felét, ha kicsit elpiszkolva is, de elfedi még a szappan. Amikor hozzáért, előrehajolt, megcsókolta a csupasz arcát, s egy pillanatra beszívta a szappanillatot, amely a régi időkre emlékeztette, amikor beretválkozás közben mosolyogva nézte Sándort. N a ugy-e, hogy a m aga embere. — szólt le hozzá Sebes Nem fordult meg, s így senki sem látta az öntudatlanul tám adó pici mosolyt, amit a szappan illata terített szét a szája körül. — Az enyém. — suttogta. A másik szökevény nem sokkal előbb lépett be a sashalmi ház kapuján. 2 17 �MEZEI ANDRÁS Lebegés Szűk kis szobában feküdt a pilóta. Az ablak és az ajtó közötti távolság a heverő hossza, a két fal között elnyúló férfitest hossza, a lihthófra lassan le­ ereszkedő félhomályban az árnyak, emlékek, események, a bezárt képzelet hossza a kockás, zöldeskék takarón súlyosan, s mind súlytalanabbul, mint re­ pülőgép az induláskor a gyepen, valami végtelen kifutópályán. Kartávolságnyi a szoba szélessége. Falat betöltő szekrény. Könyvek között a televízió porosa n Vodkaszag. Ü res üvegek. Dante pokla, tinta-kék, alkohol-oldat, keményfedelű Babits . . . Antenna drótok háromszöge, valahol égő, magasan. W C kagyló és mosdó a függöny mö­ gött. Talán a felmosórongy, a kopasz partvis és patkányszürke vödör a sűrű, lyukgatott homályban. A nyitott hangárban, faltól falig a szárnyak. Álig ka rtávolságnyi a szoba szélessége. Nem is lakásra, álmokra, pihenésre, de ölelésekre méretezett, gyors vendéglátásra, egyszeri levetkezésre. A hosszú, fénytelen folyosókról benyíló ajtók, szemérmes kémlelők réz-álarcai mögött egykor a lányok várakoztak, vagy töltöt­ ték idejüket, hol az ajtó és az ablak közötti távolság éppen a heverő hossza, a csókok és bankjegyek ho ssza, a törtlábú fények és árnyékok akváriumi perspek­ tívája. M a már lakások. Képtelenek. Valószínűtlenek. Főbérletül is albérletek. A kíváncsi, nyugtalan természet számára mégis tágasak, mélyek, erotikusa n izga­ tok, zsúfoltak ezek a kamrák. A világítóudvar periszkópján át mutatják meg a napot, a holdfény-derengését, az a lélt testekre derengő hajnalt, a permetező fényt és az estét beharangozó forgalmas szürkületet. Az ajtóban azt mondta valaki: „fiam!” „Anyám, feküdni szeretnék anyám, fáradt vagyok” „Zsúfoltan élsz, nem lesz jó vége ennek, fiam” Egy arc. Egy figyelmeztetés. Egy terhes aggódás, szemrehányás. „Le fogsz esni, majd meglátod, kisfiam!” - Harminchat éve ugyanazon a szavak, a mondatok rendje. Egyazon hangsúly a z első sámlira állas, a székre, asztalra kapaszkodástól a szárnyakig. A botladozástól a repülésig ez az észre­ vétlenül nem-változó arc a magasban, mint a delelő nap, mely lassan ereszkedik hogy nézhesse megnyúlt árnyékát. . . Arc az ajtóban immár alacsonyabban, csak a hanghordozás, csak a mondatok zenéje tartja a m agasságot, a megszokott szintet harminchat éve. . . Zene. Nem hatol mélyre, csak körülveszi, mint burok, csak zsongítja. Van, mint a levegő, víz, napfény, oly megszokott, oly természetes, csak hogy ez párás levegő, meleg víz és óvotos napfény. A szükségesben a terhes. A nélkülözhetetlenben a nehezen viselhető. Anya az ajtóban. Itt állt: „Jobb lenne otthon, fiam. . .na jó, csak mordom. . .” 18 �Fél tőle ez a hang, most már tart tőle. Kihallani a tétovaságot, mintha riadtság rezzen, más ki venné észre a korok maszkjai mögött a mindinkább lát­ hatóbbá váló, a lassan kiteljesedő szerepcserét. Az ajtó-rés bezárult, elhalkultak a gyönge léptek is most mintha magára hagyta volna az élet, s valami szférikus csend-idegszanatórium bolygója lenne a szoba, mely észrevétlenül kering a megközelíthetetlen pályák egyikén. Most mint­ ha lebegő gyepszőnyeg röpítené a csillagok alatt és hüvös, jóságos légáramlatok pólyálnák testét a föld felé húzó fáradság ellen. . . „A fáradság gravitációja. . .” — Mintha valami új felismerés lenne, a biológia és a természettudomány számára megközelíthetetlen. . .(?!) A léghajót lehúzó homokzsákok, az idegekben felhal mozódott nehézkedési tényezők. . . Vagy mint a nehéz víz lassú kiáramlása a tágult pórusoklélegzetével, ez a csodás fekvés, heverés, nagy fáradtságú ledőlés, cipőstől, ruhástól, úgy ahogy éppen ... De azóta mosatlanul d ö g lé s... Ez a legjobb szó.Lelki és testi döglés, mely mindjárt beszakítja az ágyat, minden an y a gon áthatol ez az ólomnehéz, de már-már súlytalanság, a kiborulás elől mene­ dék. Anya nem mutatja, de reszket benne a sírás. A Rózsa utcai ablakból egye­ nesen a „Krajcár” vendéglőre látni. Ott áll apa az ajtóban, fölnéz és hunyorít, mint aki azt mondja „jó, jó, kedveseim, apátok tudja,hogy hol van a határ, hogy mikor elég, csak jókedvem van egy kicsit. . .” A gyerek kitép egy füzetlapot, pontosan akkorát, amelyből csákót is lehetne hajtogatni, de csákó nem száll az apa fejére. Fehér repülőgép tör ki a szoba­ sötétből, először fölfelé, hogy megnézhesse az eget, meg hogy milyen lehet a tetők fölött, mert messzire kell még eljutni, egész a másik oldalig, körözve bil­ legve, kissé fölemelkedve olykor, kirajzolja a láthatatlan csigalépcsőt a repülő­ gép, spirálos vörösréz-csúszdát a napsugarakban. Száll, mint a hívás, hogy „gyere haza, apukám ” a járda felett, surran szabadon, ahol a mezítlábas gyere­ kek futkosnak, akikre senki se szól rá, akiket kiengednek, hogy vaskarikázva rohan­ janak a sarok felé a „Zöldház”-on is túl, akik csapágyat szerezhetnek és rollereken száguldva, egymást előzve tűnnek el éles kanyarral a sarkon. A sötét szobából, mint az üzenet, úgy szállt a fehér repülőgép. Anya nem mutatja, de reszket benne sírás és nem emlékszik a könyvköté­ szetre sem, ahová beszállt a papírrepülőgép. Két rács között, éppen hogy utat talált. . . Anyu nem emlékszik az inasra sem, aki fölszaladt vele a pincéből. Sápadt arc, hunyorgó szemek a fényben. A magasra emelt kézben a jó kis gép, c röppentő mozdulatban a válasz az önkéntelen és első kihívásra. Anyu semmire sem emlékszik, ami lényeges, meghatározó, döntő. Pilóta lett a fia és nem tudja, hogy lett pilóta. Apa eltűnt a háborúban, csak a „Krajcár” maradt meg, ez a szűk kis ven­ déglő, a címtábla érezhette a lapján koppanó, irányt változtató papírrepülőgépet. Néhány név: Laci, Béla , a Kisnyúl és Bárdi, aki betörte a kirakatokat egyszer a „svédcsavarral”. . . Ezek maradtak, meg a tricikli a Bergerék üzlete előtt. . . Lehetett hajtani. Nem nagyon szólta k érte, mert ők is jöttek, a Berger gyerekek. És most itt fekszik-mozdulatlanul szinte-ebben a lakásban. Sötétség. Gangok. Tűzfalak. Folyosók vezették. Néptelen, szűk utcák hajnali üressége mintha a mel- 19 �lén szorítaná, a levegőnél is megfoghatatlanabb, mégis súlyosabb közeg: az ide­ gesség. A bordóin belül a nyomás. Az idegek érzete. A fa lak valahol a végtelen utcák végén összezárulnak egészen, s látni az embert beékelődve, mellel a szabad síkságok, sértetlen egek felé. Nem törhet át. Betongyűrűben hasal egy kisfiú. Szinte látcsőből nézi az árok medencéjét A görcsös gyökerek, fatörzsek után a lombkoronákat. Jó, hogy megindultak a képek. A filmlemezszerű idegsejtecskék emlékképei oldódnak, fölmerülnek az a g ytekervények betemetettnek hitt recéiből. Jó, hogy uralkodnak most ezek a képek a jelen hiábavalóságai felett, s csak itt-ott de­ renghet át a mama a rca, a vádló feleség és az ellene ingerelt gyerek tüntető megvetése. De még az is csak fedőréteg, mely eltakarja a füves síkságot, a járható leve­ gő széles sztrádái alatt a beton-kifutópályát és mi mindent rejt még ez a szikrázás is a pusztában vágtató, megvadult csikó ágaskodásáig: paták, a lenyugvó nap pe reméig fölrúgó mellső paták a véres iszonyat m agasában, a fej-nélküli csikó utolsó ugrása-ágaskodása a pusztán. . . A nap vége. . . Ez a gyilkosság, hiába szépí­ tené. . . A levágottfejű liba csapkodott, elszaladt még a tönktől a farakásig. Délben fehér húst ettek a tálból, de ezek újra a gyerekkor szelídebb képei: az alacsony ajtók szemöldökfái, résnyi ablakok, horpadt menyezetek. A békesség meszelt parasztházai kívül és belül, a döngölt föld-padló hideg sötétje. Röpül a kissámlin, röpül a föld felett hosszan és csodálatosan.Nem is kép, ha nem érzet az idő méhéből, szinte a születése előttről érzékel valamit, ami újra­ élve is gyönyörűség, mámor, mert létezés-nemlétezés egyszerre, a változás sebes­ sége, lebegés, súlytalanság. Anya vásárolni ment délelőtt, de egy idegen pincébe szorította a légiriadó. Ő még aludt. A liberátorok nehéz zúgása, a távoli robbanások sem ébresztették föl, mégis a nyitott ablakból könnyed rugaszkodással maga mögött hagyta a párkányt, e forró bádogot, mint kifutó-pályát, s máris a kihalt utcák fölött szállt hálóingben, légó-sisakban és mentőkarszalaggal a karján. Erkélytől, erkélyig. Alig veszített va­ lamit a magasságból. Mintha oldalára furdult hatalmas hal lebegett volna az ég vizeiben, ezüstpikkelyek rezegtek, csöppet sem félelmetesen villogtak a bombázó repülőgépek. De most üresek mind a lakások. Tárva-nyitva az ajtók. Ahogy a sziréna hangja érte, úgy merevedett meg minden. A halálfélelem egyszerre zúdult le szinte, várat­ lanul és láthatatlanul erre a városra, mint Pompei-re egykor a láva. A szoba-sötét­ ség mélyéről egyszercsak elvált egy árnyék és előre biciklizett. . . - M a g a már megint lóg! M ajd jelenteni fogom az igazgatónak! - hadonászott a rokkantkocsiban ülő öregember. - D e én repülni tudok. Tessék idenézni! Avval ellökte magát. —A pincébe vele! Fogják meg! Bemenekült egy nyitott erkélyajtón. . . Jobbra fogorvosi szoba. Nyilván itt szok­ tak várakozni. Talán ők is a pincében ülnek: a fogorvos és a betegek együtt vára­ koznak. . . Hopp, balra egy folyosó, ismét egy szoba. . . Csitt! 20 �Ruhák a szobában szerte. A nyitott szekrényből szánhattak asztalra, ágyra és a székre, fotelekre, fogasokról a gyönyörű női ruhák, s berakták színnel és karcsú, nyárias könnyedséggel a hordó szőnyegeket, a nehézkes, sötét bútorokat. . . A tükör előtt lány öltözött. Cselédlány. Ekko r hullottak le az első bombák. C sak az állandó berregés, csak a robbamások zavarták, ha zavarhatták volna, hiszen a selymek su h ogása hatalm asabb volt, mint a háború. A tükör is szebbet mutatott... A nagyságos úrék a pincében gubbasztottak a csomagjaikkal, de nem vihet­ tek le mindent, a mit az életüknél is jobban féltenek c nagyságos úrék. Pedig a bombák nem esnek ide a nyári ruhákra, a szilánk se csapódhat a tükörbe. „Tes­ sék, tiéd a ház!" — mondják a távoli robbanások. „M ost azt csinálsz, amit akarsz. . ."És mit is akarhat egy tizenhétéves lány ennyi selyem között?! Valahol házak dőlhettek romba, valami nagy rövidzárlattól a padtak le a fé­ nyek, a szállizzásig soványodva a tömbös óvóhely-sötétben. „M ost rabol ki a bes­ tia!” — mondja a nagyságos úrnak a nagyságos asszony. — „Fölmegyek!” „Megtiltom ! M a g a megőrült kérem!” M é g egy fordulat ebben a világoskékben a tükör előtt. Szellő és muzsika szivárog lassan a ruhákból, a| nyitott szekrényből, mint a lehelet, úgy leng a hol­ mikból áradó egykori bálok, szerelmek, nagy hódítások maradék öröme, békéje zenéje. H iáb a retteg a város. Szabdalhatják az eget a lövedékek, a kinti zaj viszszahullott a hihetetlenbe, valószínűtlen veszélyek jelzései ezek, az iszonyat újraál­ modja önm agát odakint. . . Szirénázva száguld az ablak alatt egy tűzoltó-kocsi. Kihúzott, üres létrája fenyegeti az eget, a nyitott ablakokat. „Régen volt" — gondolja a pilóta, mert a lihthóf másik oldalán valaki lámpát gyújtott, s a gyönge fény eltakarta a lányt, aki éppen levetette a fölpróbált kosz­ tümöt, s ott állt valószínűleg rövid, a testéhez tapadó kombinéban. A gyönge fény viszont láthatóvá tette az öregasszonyt. . . A pilóta behunyta a szemét. M é g nem akarta, hogy vége legyen. A cselédlány háttal állt, valóban félig levetkezetten a fé­ nyes, nagy talpitükör előtt. C sa k előre lépni vagy hármat, hirtelen átkarolni és magáhozölelni, mielőtt felocsúdik, az arcát a leány válla fölött az idegen archoz szorí­ tani,hogy egyszerre lássák meg egymást a tükörben: „N e félj, látod ilyen az a r­ com, én erős vagyok, de nem bántalak téged” — m ondaná és nem m ozdulnának sokáig, pedig megfordulna a lány, hogy szembe simuljon hozzá, de az egész csak képzelődés. M á r nincs is muzsika. Háború van. A légnyomás kiszívja a gyönyörű ruhákat az ablakon keresztül, ki az utcára, röppennek vergődve, lobogva a gyönyö­ rű selymek és újra a szorongás: tolókocsiban üldözi őt a botos öregúr és nem tud szaladni, hiába löki el magát a földtől, nagyon, de nagyon lassan jut tovább, így még elérik, m egragadják. . . Pedig jó lett volna az iskolába is benézni, hátha beleütött egy bomba. . . A légiriadó lefújására ébredt. M indenki feljött a pincékből, csak az Ő anyja nem volt még sehol. Futott a bombázott házak felé kétég beesetten ... S az a találko­ zás a sarki gyüm ölcsös előtt, amint megtört a szökkenés íve, az „Életben vagy!” — Éleben vagyok!” Kimondatlanul. Egyetlen ölelésében. „Srácok, a Dam janich utcában minden tropára ment!" - kiabálja a Lakits és szaladnak az Alm ássy tériek. 21 �Most mutogatják magukat a vadászrepülök odafönt, mikor már elmúlt a légi­ veszély?! S főleg a pincék. Az első út gyertyával, s gyufával fölszerelve. A rácsos vasajtóba n a villogó macskaszemek, a patkányvinnyogás. Körmök kaparásának neszei a magasra polcozott fahasábokon. Kopognak. Igen, az ajtón kopog valaki, kettő rövidet. M eg kellene fordulni és megkér­ dezni, hogy ki az? Újabb kopogtatás. Valamivel erősebb, idegesebb és kihivóbb. Mintha látná az idegen, hogy ő ott fekszik mozdulatlanul, hason, mint gyerekkorában és nyitva a szeme, de nem tud és nem is akar mozdulni. SEBESTYÉN LAJOS Sorakozó Nem katonásan, nem fegyelemmel. Kérlek benneteket kegyelettel, szükségből, szomorúan. H onnan jöttetek ilyen messziről. . . Nyírfa liget áll házatok mögött? Ukrán szél játszott veletek kedvire. Fehér csonttenger néma koponyákkal, szembe az élőkkel, könnyen feledőkkel, nem katonásan, nem fegyelemmel. Kérlek benneteket kegyelettel. H ogy nézzétek az élőket, nézzétek döbbentő üres szemgödrökkel 22 �BARNA TIBOR Átlőtt szívű kapu 1. Kedves Ecsém, Tibor! . . .Most bizony jónéhány kilométerre vagyok tőletek, bent a muszka földön. Tőlünk húsz kilométerre a front, de gyakran ki-kiruccanunk az arcvonalba egy kis lőporfüstöt szagolni, úgy küldjük tudósításainkat. A haditudósító század derekas munkát végez, akad írnivaló bőven, s mi nem is tétlenkedünk tudtul adni az otthoniaknak a magyar fiúk dicsőséges fegyverté­ nyeit. Aprítják a muszkát, mint a répát és szentül hisznek katonáink a nagy né­ met szövetséges oldolán a végső győzelemben, a szebb, boldogabb magyar jö­ vendőben. Álljatok helyt ti, otthoniak is olyan becsülettel a nagy ügyért, ahogy mi tesszük itt. U. i.: Tibor e csé m !... Aztán el ne csavarja a fejed valami csinos szinésznő ! ... A szerkesztőségben valamennyiőtöknek hazafias üdvözletem: Imre. Kelt 1942. október 22. Oroszország. Pf: 231/70. II. Kedves Tibori M a kaptam meg lapját, melyet április 29-ről keltez, tehát 12 napig jött. Nem csoda, mert nagyon messze vagyunk tábori színházunkkal. Az egész út legérdekesebb részét most csinálom végig. Gyönyörű erdőség közepén táborozunk, a természet nagyon békés, annál kevésbé az emberek. Megism er­ tem a Sztálin gyertya fényét, de közelről és tucatszámra, legszebb élmény azon­ ban az, mikor bunkerok tetején játszunk és ezek a kedves magyar fiúk, akik hosszú hónapok óta föld alatt élnek, állandó életveszélyben, könnyes szemmel és túláradó szeretettel fogadnak bennünket. Végtelenül boldog vagyok, hogy én is részt vehetek ebben a misszióban, megnevettetni őket és kicsit „otthont” idéz­ ni. nekik. Azt hiszem, június 1-re sikerül hazajutnom, akkor sokat fogok mesél­ ni. Ü dvözli: Lucy. Tábori Szinház. Pf: 195/90 Ellenőrizve: 1943. V. 14. Recsi főhadnagy. III. Ifjú barátom !... Megkaptam kedves levelét és minden sora üdítő itt, az irdatlan messzeségben. Bizony, szivesebben lennék magukkal én is a meleg szerkesztőségben. Itt újságot csinálni valamelyest körülményesebb és kellemet­ lenebb feladat. Errefelé kegyetlenebb és komisszabb a tél, mint otthon, egyéb 23 �körülményekről nem beszélek. Jelenleg a bunkerban ülök, egy dobkályha mellett, úgy írok. A kályha veszettül fűt, mégis jégverem az egész odu. Az egyik felem félangolosra sül, a másik kocsonyás halmazállapotba megy át. De: szelavi . . . ilyen az élet. Ezt kell szeretni. Vigyázzanak helyettem is a „mundér” otthoni becsületére. Ü dvözli pályatársa, jelenleg tartalékos főhadnagy és haditudósító: Laci bácsi. Kelt 1944. január 18-án. Pf. mint eddig: 337/35. öreg IV. Szeptember végén, a legutóbbi szőnyegbombázás után megszünt a lapunk, szerteszéledtek a fiúk. Ment, ki, merre látott. Pestre, a Dunántúlra, falura. A front már mind kivehetőbben hallatta távoli hangjait a Várad felőli hegyekről. Bezár a színház is, melynek nehéz tölgykapujára együtt véstünk szívet Judittal, akkori színésznő kedvesemmel. Judit most tovasodródott a társulattal nyugalma­ sabbnak remélt táj felé, én a város melletti tanyavilágot választottam menedékül. Csodálatosan aranyló volt a negyvennégyes ősz mifelénk. S ha a távolból jövő rengések nem jelezték a valót, olyannak tűnt a tanya, mint a béke szigete. Naphosszat a tanya melletti erdőszélen heverésztem, kihullott belőlem a környe­ ző világ, csak Judit maradt az enyém: Ez talán nem is szerelem; Nem való és nem álom. Valami furcsa, felemás Éteres, kába lebegés: Kinyújtom kezem, keresem Kezed - és nem találom. (Pedig csak szimpla szerelem; Tetszik a szemed lángja, Idomod, hangod, mosolyod, Csókodnak puhasága. Judit! . . A neved szeretem, Mert asszonyos, dús áram: Áthat a csonton, ereken, De jó, hogy rádtaláltam!) A háborúban nem mindig némulnak el a múzsák. Soha nem írtam verset Judithoz, s íme, épp e kaotikus állapotban kellett megfoganni az elsőnek. Morzsolgattam magamban szüntelen a sorokat, s rettenetes vágyódást éreztem a versben meglelt, de nagyonis távoli kedves után. Akivel a válás napján szívet véstünk a színház tölgykapujába. Hetek óta szinte idillikus életet éltünk itt, és a városból érkezőknek az adott körülmények között valóságos földi paradicsomot jelentett az erdőszéli kis tanya­ világ. Azt szokás mondani; parasztember akkor vág tyúkot, ha vagy a gazda, vagy a jószág beteg. Most a világ volt nagybeteg, sokan úgy gondolták; inkább maguk éljék fel javaikat, mint ellenség-idegenek. Csapó Pista bácsi, az öreg gazda, akinek vendéglátó szivességét bírtam, egy napos délután megfogott: — Uramöcsém, ha terhére nem esik, kigördíthetnénk egy hordócskát a b o g­ lya alól. O d a bújtattam, gondoltam, jó lesz jobb napokra, de azt gyanítom, a d ­ dig nemigen volna maradása. Inkább mi pusztítsuk el, tanyabeliek, ahogy most vagyunk. 24 �Kigörgettük a hordót a tanyasor egyetlen utcájára, az öreg menten csapraverte, ott vigadtunk-keseregtünk hajnalig a töven. Akkorra kiürült. — N n n ! .. Eztán erre sincs több gondom. — jelentette ki végső pohár után az öreg, de a bor gőzében is szomorú volt a szeme, mintha halotti torról állt volna föl. - Nincs rá gondom, legalább rendes becsületes m agyar embe­ rekben nyugszik. V. Immár negyedik napja dörgött az ágyú a tanya fölött. A háború istene, a tüzérség rajtunk át egym ásnak feleselt. Az apró házak lakói szorongva füleltük a szembefeszülő erők bömbölő és vijjogó viadalát. A tanya immár telve volt a a város száműzötteivel, kiket az események kiméletlen és egyre keményebb csa­ pása sodort ide, a viszonylagos békébe. D e négy napja a tanya is felbolydult, láthatatlan istennyilák vágtattak felettünk; az aknák, mint rossz úton elszaba­ dult szekerek. Néhány napja az erdőben németeket vettünk észre. Közülünk senki nem tud­ ta, mikor jöttek. Ott voltak. A lombok lőrésein lövegek meredtek a város felé. Ö tödik napon olyan hirtelen és nem vártan, mint a derűs égből jövő villám, pergőtűz alá került a tanya. Fejvesztett zűrzavar, hanyatt-homlok rohongálás mindenütt, ki a házakból, a határszéli részekre, bárhová, csak ki a bizonyos pusztulásból. Legtöbben az erdőszéli árokban reméltünk oltalmat az istenitélet elől. Mert pusztító istenitélet volt az a felfoghatatlan idő, két, három, vagy ezer óra, ami fölöttünk akkor telt. S miként S o d o ma alatt Lótba, úgy dermedt a d ö b ­ benettől ereinkbe a vér egy látványra, egy félelmetes felfedezésre: nem vagyunk egyedül az árokban. Az ásás távoli sávjából ismeretlen egyenruhások csapata kúszott felénk, mind közelebb. C sa k azt tudtuk; pillanatokon belül tennünk kell valamit. Az öreg C sa p ó tért elsőnek m agához a bénító rémületből. Fehér ing volt az öregen, egyetlen mozdulattal rántotta le magáról, s egy parti vessző végére tűzte. Lobogtatá sára az ismeretlen csapatban hullámzás támadt, meggyorsult a mozgásuk. Nem sokára katonák, lovak, civilek keveredtünk az árokban. M egint órák teltek . . . vagy percek, m indössze? . . Egyszeriben tompa csönd szakadt ránk. Elhallgattak az aknavetők, minden előbbi lárma, mintha meghalt volna fölöttünk, körülöttünk a világ, csak mi vagyunk egyedüli létezők az egész mindenségben. D e a süketség pillanatok intervalluma volt az ádáz h an go rká n ­ ban. Egyszeriben az erdei német egységek felől könnyű vadászgépek berregése ült ránk. A gépek az árkon túli mezőséget körözték, aztán az árokvonulatot s, pörrögni kezdtek a fedélzeti gépfegyverek. Nem volt további m aradásunk. Kavargó rajokban vetettük m agunkat a véd­ telen mezőségnek, de a repülők, szerencsére most már tanácsosabbnak látták támaszpontra térni, mert valahonnan, az országút túlsó feléről elhárító ágyúk szólaltak meg. 25 �Fel-felbukva, hörögve, de végre kivergődtünk az útra, amely most egészen elhagyatott volt. Aztán -ahogy ködös emlékeimben megkövült-szőllőkön, szá n ­ tókon, réteken törünk célunk, az elhagyott város felé. Szembe velünk ismeretlen uniformisú katonák áradata özönlik. Egy közülük biztatóan felénk kiált: Vojna kaput! .. Debrecen kaput! .. Nem értjük, csa k megyünk, fullasztó, nehéz lihegéssel, futva és trappban, el, ki. minél távolabb a pokoltól, ahol éppen most készül összedőlni minden. Debrecen k a p u t?.. Valaki azt mondja közöttünk, ez annyit tesz: Debrecen halott. Hová megyünk a k k o r?.. A halottak vá rosáb a? A d űlőutak mentén szétlőtt harckocsik, kerekéről leroskadt szekerek, eldo­ bott motorok, kerékpárok. VI. M á r bent vagyunk az elővárosban, a kertségi házak során. Az úton még mindig özönlenek az idegen katonák. De itt már csönd van s az élet bárhogyan is, de él. A színház előtt haladunk. Kilépek összeverődött kis csapatunkból, nekem itt most meg kell állnom. M e g kell néznem valamit, nekem most mindennél az a legfontosabb, talán az életnél is Judittal dobogó szívünket véstük. A kapu ott ál! a helyén, híven teljesíti rendeltetését most is. De a s z ív !.. A szívünk már nem él . . . M egölte egy eltévedt golyó. Átlőtte, hogy haljon meg a szerelem. KŐ-SZABÓ IMRE A bányász és a katona Gosztonyi Lajost a mozdony éles sípja ébresztette fel. Hirtelen nem tudta hol van. A vagonban félhomály uralkodott. A kerekek monoton csattogása elvi­ selhetetlen keménységgel csengett fülében. Körülnézett. A zsúfolt vagonban az emberek kuporogva aludtak. Az ajtónál egy kopasz, idősebb ember bámult m aga elé. Gosztonyi felállt, az ajtóhoz botorkált. A rés kicsi volt, az ökle sem fért ki rajta. — Segíts már! — szólt a Az kérdően intett a fejével. 26 kopasz férfihez. �— Vécézni kell — mondta Gosztonyi és megfogta az ajtót. A kopasz a háta mögé állt és segített húzni. Az ajtó engedett. Embernyi rés keletkezett. Nézett kifelé; a vonat egyenletes sebességell futott. A gyorsan tovafutó távíróoszlopokon túl akácos erdő. A levelek sárgultak már. — M egszökni! — mondta m aga elé. Átpréselte magát az ajtórésen. Lenézett a földre, egybefutó szürke von ala­ kat látott m aga alatt. A kabátját elkapta a szél. Egy pillanatra megtorpant, majd hirtelen ellökte magát a vagontól. A töltés szélére esett. A kövek keménységét érezte a lábában. G urulni kez­ dett lefelé a töltés oldalán. A vonat zakatolása mintha távolabb került volna. Az árok mélyén feküdt. Figyelt. Hirtelen lövés dörrent. Utána még kettő. A vonat hangja egyre távolodott. Gosztonyi Lajos érezte hogy egész teste sajog. — Talán nem is tudok felállni — gondolta. — M enekülni kell! — futott át rajta hirtelen a félelem. Feltápá szkodott, úgy érezte nem is tud lépni, de megindult. Futni kezdett Futni kezdett az erdő felé. Futása egyre gyorsabb lett. Egy idő után már nem is gondolt a fájdalomra, csak futott. — C sak minél messzebre! — űzte gondolata. A kiálló ág ak ütöttek rajta, de ő ezt nem érezte. Az erdő egy nagy sárga üresség volt előtte. C sa k a fákra figyelt; zihálva futott tovább. Ú gy érezte üldözik. Nem mert hátranézni. — Élve akarnak elfogni - gondolta. Aztán arra gondolt — csak ki akar dögleszteni. Am ikor már látja, hogy nem tudok tovább futni, akkor lő a hátamba — és mór érezte a golyó helyét a hátán. Futása lassult, az időt már nem tudta érzékelni. — Ki tudja mióta futhatok? A fáradtság egyszerre öntötte e l lábát és karját. — Nem bírom tovább! Lőjjél! — mondta Gosztonyi hangosan. Egy fának támaszkodott, úgy ölelte át mint részeg az oszlopot. Hátrapillantott. Egy m agyar katona nézett vele farkasszemet. A katona szólalt meg előbb. — Hová futsz? — Be az erdőbe - válaszolta. — Erre már kifelé szaladsz - mondta a katona és kilépett a fa mögül. S za ­ kadt ruhás, szőrös arcú katona volt. Fegyvert nem látott nála Gosztonyi Lajos. — Kergetnek — mondta neki. — K ik? — kérdezte a katona, és egészen közel jött. Gosztonyi a vállával a fának támaszkodott, de még mindig erősen kapkod­ ta a levegőt. — Leugrottam a vonatról. — M egszöktél? — És te? — Én is! — M ost h ová? — Haza. — M erre ? 27 �— N ó grá dba - mondta a katona. — Én Kisterenyén lakom, bányász vagyok M egtagadtuk a munkát. A csendő­ rök Hatvanba vittek, majd fel egy vonatra. Azt mondták, internálnak. Dunántúlra. Hosszan nézték egymást. — És te? — kérdezte Gosztonyi és ellépet a fától. — A negyedik hadtesttől léptem le. — M ost mi lesz velünk? — Lassan hazaszivárgunk, öregem. Ott kivárjuk a végét, nem tarthat sokáig. Az oroszok már Pesten vannak - mondta a katona és huncutul kacsintott egyet. Kezei fogtak. — Kovács Ferenc vagyok — mutatkozott be a katona. — Gosztonyi Lajos — válaszolta a bányász. — Gyerünk, mert esteledik — mondta a katona, és a fa tövéből felvette hátizsákját. Elindultak. A Katona mutatta az utat. — Ismerős va gy? - kérdezett rá Gosztonyi. — Kicsit. Veszprém mellett lehetünk. Hajtottam párszor erre a téli vadászo­ tokon. Szótlanul mentek egymás mögött. A katona jó két órai gyaloglás után megállt. — Itt egy tanyának kell lenni. Lassan mentek tovább. Hirtelen bukkant elő a piros cserepes ház. — Várj itt, szétnézek — mondta a katona, és elment. Gosztonyi várt. Nem félt már, de csodálkozott társa bátorságán. Az egy tyúkkal a hóna alatt jött vissza. A tyúknak lógott a feje. — M uszáj volt. Kiabált az istenadta. Gosztonyi hirtelen éhséget érzett a gyomrában. Távolabb a vízm osásban tüzet raktak. Szürkülni kezdett. A tollat letépték róla. Sok helyen felszakadozott a tyúk bőre és a vöröses hús sercegve pirult a tűzön. Egy óra múlva jóllakotta n aludtak. Az álom hirtelen szakadt Gosztonyi erős kiáltásra ébredt. — Állj, vagy lövök! Megijedt. Körülnézett. A katona sehol. A hangok a közelből jöttek. Nem mert moccanni. — Állj! - újabb kiáltás hangzott, majd puska závárzatának Ezt felismerte. Rövid, tömör csend. Egy acélos lövés. Hosszú ideig nem hallott semmit. Ó vatosan feljebb kúszott Szerencsére a bokrok jó fedezéket adtak. Mozdulatlanul várt. Két csendőr jelent meg egy idő után a A kialudt tűznél megálltak. — Itt melegedett a nyavalyás - mondta az egyik csendőr. — Fel kellene venni az adatait - mondta a másik és puskát a vállán. Rágyújtottak. 28 rájuk. éles csattanása. a vízm osásban vízmosás szélén megigazította a �— M i a fenének, megérdemelte. — D e h át csak így itthagyjuk? — kérdezte a másik. — M indegy az már neki. úgyis az lett volna a vége. - válaszolta az egyik és szétrúgta a könnyű hamut. Gosztonyi úgy érezte, feléje néznek. Mintha a csendőr szeme egy pillanatig találkozott volna az övével. Érezte, itt a vég. M é g levegőt sem mert venni. Nem tudta érzékelni az időt, hogy meddig maradt még így. M ire felocsu­ dott a csendőröket már nem látta sehol. Szemével kereste a katonát. A katona letolt nad rággal feküdt a földön és kezével görcsösen szorította a nadrág gombolóját. Az ellenkező irányba indult el. Lassan ment, minden neszre figyelt. Szürkületre egy kaszálóhoz ért. Négy szénaboglya a szélén. Az utolsó e gé ­ szen távol esett az úttól. Hirtelen fáradtnak érezte testét. Körülnézett. Ház, ember sehol. Az utolsó boglyába bevájta magát. A friss szénaillatot tágranyitott tüdővel szívta. — Éhes vagyok! - gőzölgő krumplira és kenyérre gondolt. - Egy kis fogh agy­ mával, meg zsírral. - A nyál már annyi volt a szájában, hogy nem fért. Köpött egyet. — M ajd holnap, holnap biztos eszem - nyugtatta meg önmagát. Lassan aludt el. Ropogós cipókról, pecsenyéről álmodott. Reggel ágyúzás tompa dübörgése ébresztette fel. — Az oroszok! M á r itt volna a front? — csodálkozott. Arra gondolt, milyen is lehet egy orosz katona. A sógora azt mondta, dur­ vák, meg hogy nem kegyelmeznek a gyerekeknek, meg a nőknek. Szeretik a szép nőket. Ha védekezni akarnak, minden nő csúnyára fesse magát. — H onnan tudod ezt? - kérdezte tőle egyszer Gosztonyi. — M esélik — válaszolta a sógora. — Jani volt kint O roszországban tizenhét­ ben, azt mondta. Leszedte magáról a szénát és visszament az útra. Lassan tovább indult. A levegő felfrissítette. Az ágyúzás továbbra sem szűnt meg. Néha úgy érezte hogy erősödik. M á r egészen m agasan volt a nap, amikor az út széli árokba ferdén bele­ csúszva egy harckocsit pillantott meg. Az oldalán ötágú piros csillag. A löveg félrefordítva mutatott az ég felé. — Ennek vége! — mondta Gosztolányi Lajos és lassúbbra fogta lépteit. Sze­ rette volna megnézni, a kiváncsisága hajtotta is, de azért a félelme nagyobb volt. M é g is közelebb merészkedett. Ott vette észre, hogy egy orosz katona a harckocsi alatt van és szerel. A kulcs éles csattanással odaverődött az acél­ laphoz. — G yorsan megfordult. Indulni akart, amikor ismeretlen kiáltást hallott. — Sztoj! — csengett a fülébe. Visszafordult és kezeit önkéntelenül a m agasba emelte. Egy fiatal katona jött feléje. Alig volt húsz éves. Kezében géppisztolyt tar­ tott, és evett. — Igyi szudá! — intett a kezével, mintha hívná. 29 �Gosztonyi lassan indult feléje. A katona intett, hogy tegye le a kezét. Leengedte. Lassan, félve közeledett. A katona vállára vette a géppisztolyt és visszament. Tovább evett egy szét­ nyitott ujságpapírból. Gosztonyi állt és nézte az orosz katonát. Nézte, ahogy az evett. Szelte a fekete kenyeret, dobozból konzervet falatozott hozzá. — „M egeszi és keresztül lő” — gondolta. — Kudá igyos? — kérdezte a katona. Nem értette, csak bámult rá, nézte kezében a kenyeret és nyelte a szájá­ ban összefutott nyálát. — Kudá igyos? — kérdezte mégegyszer a katona. Látta, hogy nem érti, mu­ tatta a kezével. — H aza! — mondta Gosztonyi. — Mam ka, m am ka? — kérdezte a ka tona és nevetett. A másik is kibújt a harckocsi alól és közelebb jött. — M adjar va gy? — kérdezte és intett a fejével is. — Nem félni tőlünk! — mondta a másik katona és Gosztonyi vállára tette kezét. A fiatalabb észrevette, hogy Gosztonyi a kenyeret nézi. — Kusájtye! - nyujtotta felé a ketté tört kenyeret. Gosztonyi félve nyúlt érte, beleharapott a kenyérbe, lassan evett. Érezte a szájában összefutó nyálát, a kenyér sava nykás ízét, de most olyan volt, mint a legfinomabb kalács. A katona arca mosolyba futott. Gosztonyi is nevetni kezdett, lassan, majd egyre jobban rázta a nevetés. KONTÓ ISTVÁN Regi néni Álmomból riadtam fel. Nagybátyám, G éza az ágyból kapott ki és rohant velem a legelőre. Menekültünk. Árnyként futottak az emberek. A tó partján már sokan feküdtek. A szülők suttogva hívták gyermekeiket. Jelzőrakéták kúsz­ tak az égre, ágyúszó, szüntelen fegyverropogás és repülők robaja tépett lyu­ kat az éjszaka csendjén. Nem sírtam. O dalapultam G éza kabátja alá, vacogott a fogam. Féltem, nagyon féltem. Korábbi éveimről még csak annyit se tudok, volt-e játékom, milyen lehet­ tem. Az a szörnyű este volt életem első napja, amelyre emlékezni fogok mindig. 30 �M enekülésünk gyakrabban ismétlődött, mint az éj és nap váltakozása. Biztonságot kerestünk a kiszáradt patakmederben, a rettegés űzött az O rsósék bunkerébe is. Regi néni, született Nyári Regina már korábban ott volt. Nem viselkedett királynői nevéhez métán, mert halálfélelme, sikolyai borzadállyal telítették a megbúvókat. Édesanyám ideges határozottsággal rántotta be a bunkerlyukon. Égy pillanatra elhallgatott, mint akinek kosarából ellopták a pénzét, hogy a n ­ nál nagyobb erővel törjön fel torkán a torz hang. Hadonászni kezdett és té­ bolyultként rohant ki a bom bázógépek éjszakájába. „Eljött a világ vége! M ind m eghalunk!” — kiabálta. Túléltük... Néha áthívott magához, hogy tanítsam Boriskáját olvasni, számolni, mert Ő már nehezen lát. Konyhája, szobája olyan volt, mint a végvári vitézek füs­ töskonyhája. Károm kodását szónokivá csiszolta a tűzhellyel való örök vesződségben. Szobájának felét szúette ikerágy foglalta el. H a a látogató belépett, az ajtó csattanva csókolódzott a nyoszolyával. A két ablak között nagy ovális tükör függött, melytől a soproni bordély­ házakban sem volt különb annak idején. A homályos „velencei” a rózsa-arcú Szép H elénának is halottsárgát mutatott volna. Torzított az istenadta. M it is ka­ cérkodhatott volna előtte az öregasszony? A Boriska meg elég csúnyácska volt ahhoz, hogy ezt tükör nélkül is elhiggye. A szekrény alját kenyértárolásra használták. H a kinyílt a „sifonér”, pe­ nészgom bák virítottak az aljában. Nem mondott az összhangnak ellent a né­ hány ósdi, szakadt ruhadarab sem. Poros, pepitakockás nadrágok. Regi néni tisztelte Fercit, a férjét és annak hagyatékát. Ö nm agával csak annyit törődött, hogy lábát naponta színes rongyköteggel csavargatta be, Kora tavasztól késő őszig cipő nélkül járt. Lába elfagyott, megduzzadt. Néhány piócáért megmutat­ ta a gyerekeknek a sebeit. Be-benézett, tanul-e a Boriska, aztán sosem létező fontos tennivalóira hivatkozva elvonult konyhájába. Ha a kislány énekelt elbű­ völve hallgatta. Igaz, olyan ham isan senki sem énekelt az egész iskolában, de hát a dal, az dal. Igyekezett is villőjének gondtalan életet teremteni. Áld oza­ tos nevelése mögött ösztön-diktálta ragaszkodás rejlett. Sorsuk párhuzam os volt. Az ő férje az első világháborúban esett el, a lányka apja a másodikból nem tért vissza. M ed d ő volt, de tán az egyedüli, akin nem látszott soha a terméketlen nők lehangolt irigysége. M íg dolgozni birt, a kisváros nagyságosasszonyainál taka­ rított, napszám ba járt a parasztokhoz. Később alamizsnából, a „kötényéből” tartotta el unokáját. Boriska szépen fejlődött, gömbölyödött. Társaim buzdítottak: szorongasd meg! Nem kellett mégegyszer ismételniö k. Huncutul elkaptam a fehérbőrű leányzót. Odaszorítottam az ajtófélfához, hogy megpusziljam. (M á r tíz esztendős voltam!) Boriska szabódott. Tervem végülis futással végződött, mert megjelent a „N yanya". Jött fáradt, lassú lépteivel, a s ztmá san kapkodva a levegőt. O dabicegett a kislányhoz. Tisztes távolságban álltam, figyeltem. Vártam káromkodását. Egy medve cam m ogó mozdulatával fordult hátra. Fejét oldalra himbálva csak ennyit szólt: „Ejnye, ejnye fiam !” 31 �M ásnap, hogy jóvátegyem hibám, egy csokor virággal léptem a füstös­ konyhába. — Fogadja szeretettel névnapján e csokor virágot! - mondtam. Regi néni abbahagyta a tűz fúvását, felállt, rámnézett és bizonytalan cso­ dálkozva megkérdezte: „ M a van a névnapom ? Nem is tudtam. Köszönöm.” Ezt követően többször vittem neki névnapi virágot. Havonta négyszer is. Regi néni nem tiltakozott. Nem tűnt fel egyszer sem, hogy előző héten köszöntöttem. A naptárt nem ismerte, olvasni sem tudott. A pletykát annál inkább kedvelte. Be is feketítettem talpig a haragosait. Ekkor hozakodtam csak elő, hogy szükség lenne az udvarára, mert kijön egy kommunista és beszédet tart. Zavarba jött. — Kom m unista? A Kisúr azt mondta, az egy veszedelmes állatfaj. Hogy az öregfejszével veri őket agyon. H ű h a! Hát így állunk?! H ogyan magyarázzam m eg? Az udvar pedig kell. — A Kisúr, a Kisúr az egy hájfejű! A múltkor is bolondot csinált magából. Tudja miért? Mert m aga mindent elhisz neki. — Persze, hogy nem. Azt akarják, hogy mindenki jól éljen. Krisztus urunk is kommunista volt. — Akkor a Boriskámat se szakítják el tőlem? Ez az érv hatott. Bár neki Krisztus nem kétezer éves legenda, hanem m eg­ megújuló ünnep, amikor sonkát, tojást, kalapácsot kap: Átengedte udvarát. Meglepetése gyermeki csalódássá vált, mikor G á lo s elvtársnő megjelent. — Kardos menyecske. Szép ruhája van. és milyen gyönyörűen beszél! — súgta a mellette állónak. Karácsonykor és husvétkor hallgatta ilyen áhítattal a papot. M áskor templomba se ment. — Rákosi elvtárs új pénzt, forintot adott nekünk! - hangzott a szónoklat. — Az ki? — bökte meg Regi néni Bagoly bácsit, a bőgőst. — Nekem egy krajcárt se adott. — Pszt. Halkan. Az most olyan, mint a Horthy M iklós volt. . . — Az meghalt? — Hagyjon békén, nem tudom. Az előadó hangja merész pátosszal csengett: Velünk a hatalmas béketábor. Éljen a bölcs Sztálin! M indenki tapsolt, Regi néni is összeütötte a tenyerét. A gyűlés befejeződött. M ikor Regi néni meglátta letaposott virágait, letér­ delt, igazgatta őket, hátha összetapadnak. A környékbeli gyerekek lopva keresték az alkalmat bosszantására. C su p án dióverés idején csitult el a csipkelődések árja, mert Regi néninek volt egy te­ rebélyes diófája. M egélénkült az udvara, a sok lurkó verte, dobálta, szedte a diót, hízelgő szavakkal illették a gazdaasszonyt. Ő csak állt elégedetten és gyönyörködött. Tizenhat éves korában Boriska elutazott édesanyjához, ahhoz az anyához, aki egyszer elvetette magától. Ott is m aradt... Télre tél jött. Regi néni mindig fázott, búskomor lett, leromlott, megbete­ gedett. Másfél év múlva látogatta csak meg a nevelt unoka, gyermekkel a kar- 32 �já n. Otthagyta a férjét. Az öregasszony ham arosan meggyógyult. Ápolta, dé­ delgette a csecsemőt és szidta az apját. De jött az apa, alig telt el két év (!), és vitte a gyereket, vitte Borcsát. Attól kezdve Regi néni egyre ritkábban jött ki a házából Az áramot kikap­ csolták, mert nem bírta fizetni. A villanyszerelőket is szidta. Megőszült. Egy este, mint elmentem ablaka előtt, ordított, tépte a haját, az eget fenyegette. A sár­ g á s a n pislogó lámpafény a hatalmas termetet körülkötözte megnyúlt árnyékával. Tán ismét a bombázók húztak el a feje fölött, a lámpa rakéta volt, alacsony háza a bunker. Szorongva menekültem. Regi néni ö rjöngött. Gyűlölettel g o n ­ doltam Boriskára. Reggelre ébredve G éza lépett be hozzánk. M int valami ujsághírt, száraz hangon mondta: Gyerekek, a Regit halva találták. A markában van fele haja. V alahogy e perctől kezdve kevésbé féltem a háborútól. Délelőtt körbeült a gyerekhad és az elhunytról beszélgettek. — Szegény Regi néni! — sajnálkozott a Kese. — Sötétségben élte le éle­ tét. Négyszer olyan idős volt mint én, de negyedannyit se látott abból, ami körülötte történt. . . Mintha nem is korban, csak időben élt volna. Szó szót követett. Egymást ijesztgették a hazajáró lélekkel. Végül megegyez­ tek abban, hogy részvétük jeléül elkisérik Regi nénit utolsó útjára. M é g virágot is loptak sírjára. Sokat és szépet... BARÁTH LAJOS Koldustanuló Szándékukról senkinek nem szóltak, sőt, meg sem kérdezhették tőlük: vérig sértődnek, s felemlegetnék, hogy ők becsületes család, még akkor is, ha szegények, és hogy nem loptak soha, semmit, de nehéz munkával szerezték meg azt, amijük van. És ez igaz is. Ám mindenki tudja, hogy a kicsi Diócskát a család kimon­ datlanul is minek szánta. M ost készül erre a pályára, nagy igyekezettel. Ismerek családot, melynek gyermeke orvosnak készül. Kicsiny táskát kapott, hasonlót, amilyen egy leendő or­ vosnak dukál; van már injekciós tűje, fonendoszkópja, sztetoszkópja, szikéje. Egyik ismerősöm fiát híres sportm annak szánták; vágtázik, ugrál, úszik és lab d á­ val játszik, akkor, amikor neki tetszik, meg akkor is, amikor semmi kedve hozzá. Ebből él majd, gyakoroljon. Aki hegedűművész akar lenni, az kap hegedűt, és játszhat rajta; a leendő építésznek töménytelen mennyiségű kockája van, az asz­ talosnak gyaluja, az ácsnak szekercéje, stb. 3 33 �Diócska is készül. Ott lakik egy közeli kis utcában, ismerem nagyon jól, nem egyszer beszéltem is vele. Szófogadó, alázatos kisfiú, olyan, aki egyetlen jó szóért is hálás, semmit vissza nem utasít, s megköszöni azt is, hogy él s lélegzetet vehet. Diócska sápadt, vézna gyerek. Valószinű, hogy vérszegény, de még valószi­ nűbb, hogy ennek a gyereknek kevesebb csokoládé és h ús jut, mint általában a mai gyerekeknek, a kik már tíz-tizenkét éves korukban az ivarérettség határán áll­ nak, s dörm ögő hangon visszafeleselnek, ha apró szivességet kér tőlük az ember. Ezektől eltérően, Diócska szófogadó gyermek. Sötét este is találkozom vele, amint félkiló kenyérrel a kezében, hazafelé igyekszik. Én sokáig azt hittem, hat-hét éves mindössze. Aztá n megtudtam, hogy már az ötödik osztályban tanul, nem is rosszul, nem is jól. Ta n árai méltányolják igyekezetét és jó magaviseletét, míg a vele egykorúakban éppen a szilajságot, a fékezhetetlent tisztelik a nevelők. Jól megvan így is, esetlen, majdhogynem gyáva csendességével, alázatosságával. Ügy él a többi, immár kam aszodó társak közt, hogy észre sem veszik, s ha tudomást is vesznek róla, a sajnálniva lót látják benne, nem a gyengébbet, akivel lehet és illik kegyetlenkedni. Kora reggel segít anyjának, még lapozgat egy keveset köny­ veiben és füzeteiben, s csak azután indul el az iskolába, soha nem késett el. Néha elsétálok arra, amerre szobaablakuk nyílik. Harmonikáznak. Bátyjával együtt énekelnek, aki-mert nyomoréknak született az istenadta — koldulással fog­ lalkozik. Hosszan nézegetem a házuk elejét díszítő parksávot. Sovány, illatlan vi­ rágok nyílnak ott, a gyep is kopott, sőtt élettelennek tünő. Nézem, mintha a satnya árvácskákban, petu niákban gyönyörködnék. Valójában hallgatózom. — M ost ezt próbáljuk. . . — Ez a bátyja hangja, türelmes, jóindulatú hang. - Az ujjaidat hagyd lazán. . . Ú gy bizony! N a most. Érzéssel! Bátortalan szólamokból bontakozik ki a dalocska zenéje. Az akkordok sírnak, és sír hozzá a szöveg is. H onnan e d a l? Ki a szerzője? M intha minden egyes síp ­ szóban egy-egy éhes gyermek sírna fel. Bizonytalan, remegő hang, szinte kisérte­ ties. Nem kér a szöveg. Nem! C sak elbeszél. Régen, nagyon régen, dalnokok d i­ csérték így urakat, kenyéradójukat. Nincs abban semmi megalázó, semmi önm eg­ vetés; pusztán a gépiesen elsírt panasz. S ki nem panaszkodik? Akinek autója van, az a rossz utakra, a benzin árára panaszkodik; az orvos társadalombiztosí­ tásra és az egészségre; a jólfizetetett hivatalnok pedig az aranyerére. M in d e n ­ kinek van baja. S mindenkinek a m aga baja a legfontosabb. Diócska dala éppen abban rendkivüli, hogy nem a m aga sorsára panaszkodik. M á so k baján kesereg. Belefeledkezem az árvácskák és a petu niák szemlélődésébe. Három szor egymás után ismétlik, együtt. Aztán — már tudom — Diócska kö­ vetkezik, egyedül. M é g bátortalan, de egyúttal sírósabb is a hangja. A bátyja nem szól közbe. V alószin ü, hogy jónak, talán túlságosan is jónak itéli meg öccse tehetségét. Szomorú szíveddel itt jársz köztünk. Arcod mosolygós jókedvet ölt. . . Ki látja szívedben a tövist? Valahol hallottam én ezt a dallamot, talán a szöveget is. Egyszer, talán az encsi vásáron, természetesen egy koldus énekelte. Halottam-é, vagy csak úgy rémlik? Avagy engem is megejtett a suta, rímtelen versike? V a g y nem is az önm agunk 34 �baját mindenkor fitogtató hajlamunkra apellál a koldus tudománya, hanem mé­ lyebb, számunkra is ismeretlen h ajlan d óságra ? A mélyebben rejtőző hajland ósá­ gok! Igen, valahol itt kell kutatnunk, ha közelebb akarunk kerülni ennek a d o ­ lognak a megfejtéséhez. Szükségelten egy táblázat az emberi érzékekre és érzéktelenségre is, mit az elemekére, s kihagyni mindazokat a kockákat, ahová még egy jelnek, jelzőnek majd be kellene illeszkednie, avagy illene bekerülnie, túl a hét érzéken, amiről tudunk. H ogyan is dobunk pár fillért a koldusnak? Elmerenkünk m agunknak jó a sorunk, ebédelünk és utánna sört iszunk, ruhánk új és tiszta, asszonyunk ápolt és kivánatos, gyermekünk egészséges és tehetséges, égi és földi hatalm asságok kedveltjei vagyunk, avagy m agunk is csak azokból akiket a m aguk ki­ csiny világában mindenhatónak tu d n a k ... m indenhatónak érezzük m agunkat? Ezt tesszük? Igy gondolkozunk? Avagy elővesszük azt a pár fillért és suta, de gyors mozdulattal — mert szégyeljük jóságunkat - beledobjuk a kopott kalapba, a felénk nyujtott, nyitott tenyérbe, mely még a kalapnál is elnyűttebbnek, kopottabbnak, piszkosabbnak és iszonytatóbbnak tetszik. Aztán iszkolunk a tetthelyről, mint b ű­ nös, mert lelkiismeretfurdalásunk van a világ rendjével szemben, mely mostoha módjára osztja el a javakat, mely ócska rima szeszélyével méri a kegyeket? Így teszünk? U gyan! Nem vagyunk mi annyira szentimentálisak! H a valami elzavar a koldus közeléből, az a tetü-veszély, az iszonyodás, mely megzavarhatja étvágyun­ kat és az emésztésünket. Azt kiabáljuk befelé, önm agunknak, an n ak a valaminek, melyet lelkiismeretnek szokás nevezni: „Miért nem dolgo zik?” És még ha látjuk is az arcra írt nyomorultságot, azt visitjuk m agunkban: „Egészséges, csak lusta” M a g u n k is tudjuk, hogy ez nem így van, legalább annyira, mint azt. hogy erről a koldusról is elfeledkezünk idővel. És ez az idő nagyon rövidesen bekövetkezik. Csakhogy, ezzel még nem ér véget a társadalmi malőr. A pium desiderium nak is megvan a m aga ereje, bűvköre — vonzása, ha úgy tetszik. A koldusok mindezzel tisztában vannak. Igy is készülnek, igy indulnak el. Nem pusztán egy-egy alkalommal, de az egész pályájukra ezzel a tudattal lépnek. Elszántak lesznek, sőt kiméletlenek! H a nem hallgatod meg az én bajom ?— mert úgy sem látod! — vélekednek — akkor a m agad bajára appellálok! Ugye, mily esetlen vagy, ha a hivatalodban nem vesznek észre, s nem léptetnek előbbre? He lenne főnökök országa, városa, utcája, házsarka, te ott gu ggoln ál nyomorékon, hidegben és elviselhetetlen hőségben, nyitott tenyérrel, levetett kalappal és ká ntáló h an go n kérlelnéd a legsilányabb arra haladót — aki természetesen ná la dnál különb - , kérlelnéd alamizsnáért: „Isten nevében”, „Szánd meg a nyomorultat”, „Gondolj gyermekeidre!” Kenyered és levesed sótalan, mert egyszer, valaha, egy rendkivüli fogadáson olyan izekhez jutottál, melyeket azóta sem találsz! És akiknek még izetlen sem jut? Igen, akiknek kevesebb jut, mint neked? M ed d ig terjedjenek fogadalm aid, és meddig a lehetőségeid? Á h á ! itt koldusabb vagy a koldusnál is, mely előtted fetreng a porban és kéreget. Mert a koldus nem szégyell kérni. H iva­ tásához tartozik, mint a bírónak a halálos itélet kimondása, a kifutófiúnak a tri­ cikli pedáljának a taposása, a mészárosnak pedig a meleg hús feldarabolása. Te pedig, ha nem vagy éppen törvénykező bíró, még csirkét sem mersz levágni, ha meg nem kifutó a szakmád, szégyellnéd, ha triciklivel járatnának végig a legfé- 35 �nyesebb utcákon, a húst pedig fr is sen szereted, de ha nem szoktál hozzá a bárd és a véres hús tapintásához, el sem tudod képzelni, sőt szörnyü lköd sz rajta, ha tra ncsiroznod kellene. Lám, ezek is a dolgok viszonylagosságát igazolják. És m a­ gad szerencsétlen, esendő mivoltát. Szomorú sziveddel itt jársz köztünk Diócska természetesen még mit sem tud a koldusok filozófiájáról. Lehet­ séges, hogy a bátyja sem. Az is meglehet, hogy az egész familiában senki sem foglalkozik filozófiával. Ám benne tüzel már a kicsiny és életerős magocska, me lyből kicsírázik a szánalmat keltő tehetség apró és nagyobb jegye. Diócska máris olyan, mint aki holnapig sem él. Sápadtsága, vékonysága, tekintetében a szomorú, kora-öreg, csak olykor-olykor fellobbanó lángocska, mely — úgy látszik — parázst éleszteni már nem lesz képes. Mindezekben önm agát látja az ember. . . Igen, önmagát. Nem azt a szerencsétlen másikat. Nem! Ö nön magát! Félelmetes, és gyötrelmes, ahogyan az emberek önm agukat sajnálni képesek. Ö nsa jnálat. Diócska majd ebből él. Pium desiderium. . . Valóban csupán óhajtás az igénye. A la­ mizsna! Ami felesleges, ami jut. . . Ám, hogy még közelebbit tudjunk meg Diócskáról, bátyjáról, nővéréről (mert nővére is van neki) és édesanyjáról, ahhoz el kell mesélnem első szereplésének sikerét. Éppen ez a siker buzditotta fel a családot, hogy kimondhatatlanul is a n ­ nak szánja, aminek készül. És még ha vérig is sértenéd a fam iliát a valósággal — a tény, az tény. Diócska, mely név úgy maradt rá. mint a legkisebbekre a bece­ név maradni szokott, azaz, Vakaró, Pinduro, Vakarék, már megjelenésében is azt a hatást kelti az emberben, hogy adakozzanak, megszánjanak. O n n a n tudják ezt meg legfényesebben, amikor sikere volt, amikor sikert könyörgött ki első farsangi álarcosbálján. M á s emberek a sikert aratni, kierőszakolni szokták, úgy is köny­ velik el, úgy is fogalm aznak gyarló egyszerűséggel, alkalmi levelekben és tudósí­ tásokban, ha szerelmesek lesznek, vagy a közélet első lépcsőjére helyezik lábukat. Diócska nem aratta s nem erőszakolta, ki sikerét ama nevezetes bálon. Pusztán a sajnálat tényét hozhatjuk fel jelzőként, hiszen, ha őszinték akarunk lenni — s mi­ ért n e ? —, akkor a m egállapításra kell támaszkodnunk, hogy Diócska nem érde­ melte meg ama nevezetes elsőséget. Egyrészt, mert primitiven egyszerű volt. M á s ­ részt, tulajdonképpen ab b an a maszkban ismerhettek csak igazán Diócskára Ott ő volt! Az igazi, a valódi lényében. Sőt, az egyedüli valós alakjában, lényegében. Nem tudni, hogy a maszkjával mit akart ábrázolni. Ám mindenképpen m eg­ érezte a sikert. M int egy csótány, futkosott le-fel a hatalmas és számára túlságo­ san zajos bálteremben. Girhes hátán, mint egy szárnyfedő, lógott alá paprika­ kabátja, mely még csak nem is volt új, tekintve, hogy régi és kopott kreppapírral vonták be a papundeklit. Ha szárnyakat raknak rá, angyalkát jelezve, akkor bizo­ nyos, hogy egy nagyon szegény eklézsia szentjeiből választották volna ki; csákója is silánynak sikerült, méghozzá nagynak egy kicsit, amin úgy segített féleszű és néma nővére, hogy papírral bélelte ki. A nadrágnak szánt ruhadarabja keltette a legnagyobb feltü nést. Valaha az aranykorát élő Firenze mesterei jártak hasonló­ ban, lebenyeggel és bojtok nélkül. Ám a kettő sem elviselni, sem feltételezni e g y ­ mást nem képes. Igy aztán, amikor Diócska megjelent a szinen és egy tengerész dalocskára zendített, harmonika kisérettel, olyan viharos tapsot váltott ki, mint 36 �egyik sem a bálozók közül. A zsü ri tagjai összenéztek. Bólintottak, s nem tudták, miről van szó. Éppen ez okozta sikerét. Mert azt senki sem merte bevallani, hogy a maszkot nem érti! Ott állt középen, éppen ismételte a dalocskát, vékony ujjai bizonytalanul keresgélték a megfelelő hangot; torkából még bizonytalanabbul törtek fel a dallam os szavak, idézve a végtelen tengert, melyen halált megvető bátorságú tengerészek hajóznak, szeretteiket féltve. Az kicsi törékeny emberke m aga volt a hajó és a hajó népeinek, a rettenthetetlen tengerészeknek legbátrabbika. A báli terem és a sokadalom legalább annyira hullámzott, morajlott annak az esendő léleknek a szemében, mint egy igazi tenger. S o k a d a lom a szí­ nekben, sokadalom a hangokban, pom pás ruhákban elkényeztetett lánykák, me­ lyekkel egyazon teremben lenni is csupa boldogságot, ismeretlen zsibbadtságot jelent; kavargott és hullámzott a mennyezet is, lam pionok és színes szalagok so ­ kadalmától; jóillatú kölni rebbent orrába, lépten-nyomon taps keringőzött köré­ je és a zenekar tust húzott. Ismeretlen jóindulat szállotta meg az embereket, még a kamaszokat is, akik pedig valahánya n elsöprő sikerről álmodoztak otthon, ahol azt valóban lépten nyomon megkaptak, mégcsak erőlködniök sem kellett érte. M indannyian lelke­ sen kiabálták a nevét, pedig álarc volt Diócskán. Egy keskeny papírszemüveggel akarta eltakarni vékonyka, egyenes orrát, sápadt arcszinét, vékonyka és szín­ telen száját. A papírszemüveg két hasadékán át ki-ki lobbant egy parányi lélek büszkesége és konoksága. M intha egy világot, egy hadsereget hívna ki párvia­ dalra, avagy egy csónakocska a nyílt tenger haragját. Igen, m aradhatunk e n ­ nél a hasonlatnál, hiszen tengerész a k a rt lenni Diócska, a dalocskája is ezt lát­ szott igazolni. Tengerész ő, rettenthetetlen tengerész! Kilesett a nagy-nagy ten­ gerre, az ünneplő báli sokadalom ra és nem rettent. Ő si időkre visszanyúlóan ez a fajta még nem állta annyi időn át, ennyi bátorsággal a tekintetek parazsát, a lelkesedések esetleges alattomosságát, a cifraságok hányingert keltő kavalkádját, mint Diócska. Annyira bátor volt, hogy a dalt újra el merte ismételni. S akkor már mindenki tudta: az elsőséget ettől a gyerektől senki sem veheti el. S nem is akarták tőle elvenni. — Megérdem li! — mondták többen is. — M e g bizony ... — bizonygatták jóindulattal. Nagyszerű volt, nagyszerű! — M é g ilyet! — ismételgették. — M é g ilyet! Senki sem tudta, mi volt a nagyszerű. Nem tudták. Mint ahogy azt sem, miért adnak alamizsnát kolduló ember­ társuknak. Miért ad n ak majd Diócskának is pár fillért, később, amikor ki-ki el­ rendeződik a társadalom szérűjén. Nem tudják, hogy D iócskának miért nem ju­ tott egy kupac ezen a széles és többé kevésbé ga zd ag szérűn, ha már osztagot nem kaphatott. De lám, most nyert. M ost a legbőségesebbet kapta, amit bárki kaphatott. A díja t — egy szép töltőtollat és az ünnepi tortát — anyjával együtt hazavit­ ték. A néma nővérke visongva körberohanta az asztalt és amikor nem néztek oda, egyik cukorgombot ellopta a tortáról. A fivér, aki a megtört és a sokat 37 �megalázott emberek csendességével, bölcsességével, és született nyomorodásával az asztalfőn ült, büszkén halgatta öccsét, aki újra és újra elmesélte sikerét. — Ó, milyen szép volt. Milyen szép! — sóhajtozott b old ogságáb an az anya, miközben felszeletelte a tortát. A gyermeke apjára gondolt, aki elhagyta a csa ­ ládját egy fiatal lányért, s aki mia tt nyom orúságba jutott a család. Senki sem volt, egy sem, a zsűriben, aki ne engem jelölt volna az első díjra! — mesélte Diócska lelkesen. A fivér mosolygott. Mosolygott, mert tudott azoknak a képességeknek jelen­ létéről és hatékonyságáról, melyekkel sikert lehet elérni akkor is, amikor arra józan számítás szerint semmi remény. Tudta, és az ő szájában ennek a tortának sem volt édesebb az íze, mint az általa összekéregetett süteményeknek. Ette jóízűen, hiszen nincs jobb izű falat annál, amit munkával, dologgal keres az ember. Ette, s nem lelkesedett. C sak mosolygott, mosolygott. Pedig a fivér tanította meg a tengerésznótára Diócskát. Mint ahogy most már más dalokra is tanítja. Erről a nyomorék emberről tudom, hogy eljár távo­ labbi városokba és falvakba kéregetni. O tth on ? A m aga kis vá ro sáb an ? Isten őrizz! M ikor született, csak nyomoréknak, szerencsétlennek született. Koldust az apjuk csinált belőle. Amikor otthagyta a családot. Miért hagyta ott? Nem tu­ dom. Nem is kérdem meg még Diócskától sem, akivel pedig már-már összebarát­ koztam. Nem kérdem, pedig tudom, hogy készségesen elmesélné. Mert vajon tudja-e mindazt, amit tudnia kellene ahhoz, hogy az igazságot lá ssa ? nem hi­ szem. Ő csak él, tanulja a leckét; az iskolait is, az otthonit is. A bátyja szorgal­ mas és türelmes tanító. Legutóbb, amikor otthonuk előtt sétáltam, egy még ke­ servesebb, Krisztus szivére hivatkozó éneket hallottam. Néztem az árvácskákat és a petu niát. Diócska gondtalanul készül az élet­ re. A bátyja koldusnak tanítja. Valószínű, hogy ezt akkor határozta el végérvé­ nyesen, amikor azon a nevezetes báli estén megnyerte a tortát a siralm asan rosszul sikerült maszkjával. A sikernek és a nyereménynek egyaránt örült a csa­ lád. Ám a siker értékét egyedül a fivér érezte. S mint a család legidősebb ta g­ ja, a családfő jogán - határozott. Diócska persze még semmiről sem tud. Senki nem mond neki semmit. A végső döntést, ha úgy esik, ha bátyjának lenne igaza, m aga az élet, a sorsa közli vele. Diócska sokkalta gyengébb, mintsemhogy ellenálljon majd a döntésnek. 38 �GULYÁS MIHÁLY Asszony, feketében Jó idő igérkezett, olyan idő, amikor a napot nem lehet elég korán kezdeni. A főutca, amelyen végighajtott kerékpárjával N a gy János, mégis néptelen volt még, bár már elmúlt negyed öt. Frissen, pendülően taposta a pedált, jólesett az arcának csapódó szél. Ú gy döntött, egyelőre nem megy az istállóba, úgyis csak ötkor kezdődik a „m űszak”, addig körülnéz a hatá rban. Az országút ma­ gosáról pom pás kilátás nyílik jobbra-balra, egyelőre a száguldozó túristáktól se kell tartania, nyugodtan szemlélődhet. Balra, a M alom part oldalán asszonyok szorgoskodtak, h an gos beszédjükbe nevetések pukkantak. Ilyen korán és már ked vük van a nevetéshez, mélázott el N a gy János. Tudta, az asszonyok még pirkadatkor keltek, három óra előtt, hogy az agyonszáradt bükkönyt kötni tudják, harmaton. - Hé, gazduram ! - kiáltotta valaki - A nagyságosasszony még csucsukál? Megismerte a hangjáról Annust. Gondolkozott tegyen úgy, mintha nem hal­ lotta volna az epéskedést, vagy feleljen meg neki? H a szó nélkül hagyja, m eg­ sértődnek, hiszen alighanem An n u ssal egy követ fúj a társaság, a kérdés tehát kollektív kérdés volt. A n n ak idején fülébe jutott — noná, hogy a fülébe! — meny­ nyire elragadtatta m agát Annus, hogy csak a kisujját kellene kinyujtania, és ő menne utána, mint a borjú. Bosszantotta az asszony fenenagy m agabiztossága. Vajon miből táplálkozhat? Alighanem túlértékeli valóban vonzó küllemét, olyan, mint egy töltött galamb, az embernek kedve lenne beleharapni. De hát szándék és m egvalósulás között ég és föld a különbség, elvárhatja Annus, am íg nyomá­ ba szegődik, mint egy borjú. Sohanapján! A n n u s hangja most is szurkálódó, kötekedő volt, mintha örökké haragud na rá és rájuk. Ugyan már, miért? Mert nem vette e l? Hát istenem, nem vette és kész, ő ezzel lezárta az ügyet. Valójában nem is volt annyira oda érte, csak az emberek fújták fel a dolgot, hogy bosszantsák vele. Hát hol van az előírva, hogy akit szeretünk, kössük is be fejét. A szerelem egyham ar továbbáll és m a­ rad az állandósult gond. Erzsi is aranyos volt lány korában, szép és tiszta min­ dig, és ha jól megnézzük, asszony ő még. Lassított a tempón, hogy ideje legyen kisütni a megfelelő választ, megfele­ lőt, esetleg sértőt, elvenni A n n u s kedvét az örökös piszkálódástól. - A nagysá gosasszony földet adott a talpad alá, hogy legyen min m eg­ keresni a kenyered. M intha lepisszegték volna az asszonybrigá dot. még a kezük is megállt, el­ bizonytalankodva néztek egymásra. A n n u s látszott a legtétovábbnak, nem lehe­ tetlen, ho gy önérzetének hízelgőbb válaszra volt elkészülve, olyanra, amiből a „nagyságosszonyra" is háramlik némi feddés. D ühük megolvadt salakja tüzes lávaömlésként gömbörgött-zúdult alá a dombról. - Nézd már, hogy kinyílt a csipája! - szárnyalt fel a lármából A n n u s ri­ kácsoló hangja — M intha nem ism ernénk?! Nézd csak a kódisbasztát, nézd csak! Ismertem apádat, tudom jó gazda volt, ünnepi lajbiján egymást nyomta a folt. - kántálta elvörösödött, felfújt képpel. - M é g hogy ő adott alánk földet! Regényrészlet 39 �Nesze, itt a földed! - Felkapott egy göröngyöt és nagy lendülettel vágta N a gy János felé. - M e g itt van, ni! - A n n u s felkapta fenekéről a szoknyát, és vadul visongva kiabálta el lánykorának néhai szégyenét. — Jártál rá, te, senkiházi, jár­ tál, térdenállva kunyeráltál a földemért. Fuj, ennyi vagy előttem! — A n n u s ki­ köpött. — H arapd el a nyelved! — szólt oda N a gy János morca n — O lyan a szád mint egy klozet, igen, mint egy klozet. Mozdítsd már meg a kisujjad, elindulok-e utánad, mint egy borjú ... N a gy a pofád, Annus! — Neked nagy, te csóróból lett kulák! Nem tudom, mire mennétek a föl­ detekkel, ha nem dolgoznánk meg! Ti hoztátok ránk a téeszt is, mert már nem kaptatok rá kepést, meg harm adoskapást! Bagóért dolgozzuk meg. O szt a nagy­ ságo s gazdasszonyok otthon süttetik a hasukat a nappal. M ost is mi gürizünk, mi gürizünk nektek, te senkiházi, te ! Hordd el innen magad, mert m egkeserülöd! — H a rád szólnék, hogy ülj le, hát lefeküdnél. — sértette vérig N a gy János Annust. — Ü ssön meg a guta, azzal a girhes feleségeddel együtt - vijjigott Annus, hangjában méltatlankodás és keserűség rezgett. A nőt sértette meg benne N a gy János. Az idő annyira kilúgozta belőle az érzelmeket, hogy már ilyesmire is képes. - Dolgozzunk asszonyok, hogy legyen mit falni ezeknek a piszkos kulákoknak! — fordult társaihoz. N a gy János mégegyszer megjáratta tekintetét a brigádon, és beletaposott a pedálba. M á r jócskán elhajtott, de még mindig hallotta az asszonyok méltat­ lankodó morajlását, melyből felcsapott A n n u s rikácsolása. Tü nődött. Ezt talán mégse kellett volna, mással is elüthette volna a dolgot, enyhébben, viccelődve, nem adva okot A n n u sn ak meg a többieknek sérelmeik felpanaszlásához.. Lelki szemei előtt asszonyok jelentek meg a munka kiméletlen hétköznapjaiban, amint kapálnak, kazlat raknak, kévéket dobálnak rakott szekerekre, zsákolnak, izzadva és fujtatva, tehenet fejnek, trágyát szórnak kétségbeejtően nagy tábla földre, s közben, valami különös lelki adottság révén, még éke kre is futja kedvükből, viháncolnak és nevetgélnek. És ezek az asszonyok szinte kivétel nélkül mind az ő elhagyott, megtagadott fajtájához tartoznak, volt kepések asszonyai. N a gy János féllábbal még odaát volt, a szegények pártján állt, hát rendel­ kezett azzal a képességgel, hogy indulatuk okát megértse, ugyanakkor emide is húzott, kerek húsz esztendőt gazdaként tudott le, s az évek nem tűnhettek el fölötte nyomtalanul. Az is eszébe ötlött N a gy Jánosnak, hogy ez a nap is jól kezdődik”, és kimondhatatlan sza m orúság fogta el a lelkét. Hirtelen sötétben tapogatózó vándornak érezte magát, aki olyan területre ért, ahol még sosem járt, és nem tudhatja, hogy a következő pillanatban nem szegi-e nyakát valami sza­ kadékban. Amikor egybeszántották a sorsokat elválasztó barázdákat, némelyek azt hitték, hogy máról holnapra egymás nyakába borulnak az emberek, minden egyszerű és világos lesz, a dolgok nem rejteznek a mélybe, egyetlen ősi ellen­ sége marad az embernek, a kiismerhetetlen természet. Em berm agasságú kukoricaerdőbe véknyult bele a dűlőút. Szépen csőzik. állapította meg N a gy János, és az öröm, könnyű buborékként, felszállt súlyos gondjai alól. Megállt. Lefektette kerékpárját a földre, és belépett a kukorica kö­ zé. Tapogatta a csöveket, majd egyet-kettőt megnyitott, körmével megnyomta a szemeket. Sűrű, fehér nedv buggyant ujjára. Lenyalta. Jó édes. Jó lesz az idén 40 �a ku korica, gondolta. C sa k jönne egy kis eső, most kellene rá, hogy fel tudja hizlalni. Visszaegyengette a selymeszöld háncsot a sárgán virító magokra, és folytatta útját. Fordult a dűlűút. N a gy János gyorsan hajtott, esze á g á b a se jutott, hogy forgalmi akadályba ütközhet. Ki járna ilyen korán és ilyen távol a falutól a h a ­ tárban. Pillanatig úgy tűnt, az összeütközés elkerülhetetlen, de volt annyi lélek­ jelenléte, hogy félrekapja a kormányt, a füves útszélre ugrott át a kerékpár, s mire N a gy János észbekapott, már repült ki a nyeregből, hosszú ívben. — A zsivány istenit m agának! — dörrent a hangja, miközben elnyúlva feküdt a földön. A lapo san megütötte a vállcsontját. — Az istenit neki, már csakugyan — próbált enyhíteni a kijelentés súlyán, mert az idős férfi arca elszürkülni látszott a sér­ téstől. — V álogasd meg a szavaidat! — lendült tám adásba a korai határnéző. — Mért nem nézel az orrod elé, m i? N a gy János feltápászkodott, és határozott léptekkel az öreg felé indult. — M it keres itt ilyen korán? Mi az, felcsaptál kerülőnek? — lett gúnyos az öreg. Itt ma már mindenki kerülő, - válaszolta - és igyekszik a körmére nézni az olyanoknak, mint maga. — M i az, már a gyomot se szabad hazacipelni? — M a g á n a k azt se! — vágta rá kerek-perec. — Tán te fogod megtiltani?! N a gy János végigmérte a férfit, és úgy érezte, szétpattan a melle a dühtől. M ost nincs itt senki, nem tud tanút állítani, ellátom a baját a piszokházinak, villant át az agyán. Utálta, szívből megvetette az eféléket. M á r vagy két éve fe­ léje se néz a téesznek, kiáll a kapuba, amikor mások munkába mennek, és g ú ­ nyolja őket. - Mentek, mentek? Koptok, kaptok? — ló bálja a karját, mintha m ondaná: ezt kaptok. A téesz-közgyűlés örömmel zárta ki, mert már senki se akart vele dolgozni. Egyebet se csinált, csak zsorvált az emberek fülébe. Törjétek csak magatokat, törjétek, aztán nesze semmi, fogd meg jól! Az emberek néha rendreutasították, menj innen a frászba, Józsi, ha te elhányod kezedtől a m un­ kát, legalább hagyj másokat dolgozni. Ha nem végezzük el a dolgunk, még annyi se lesz, semmit se kapunk. De ő csak fújta a magáét. Húzzátok csak az igát, húzzátok, hogy legyen mit elinni az elnök úrnak . . . ! — Én fogom megtiltani! — reccsent N agy János hangja. Mellére vert igen, én fogom megtiltani. Nem tetszik talán ? Az idős, jó hatvanas férfi, idegesen körülnézett Nohiszen, nézelődhet, leg­ feljebb az ég madarait hívhatja segítségül. N a gy János észrevette, hogy a kétkerekű talicska alól lucerna szálak kan­ dikálnak ki. Hát persze, gondolhattam volna, itt van a lucernásunk, arra járt a zsivány úr, és gyomot rakott rá szemellenzőnek. Ú gy tudta N a gy János, két tehene van, abból él, meg bikát szokott hizlalni. Ú gy hírlik, nem is él rosszul. — Szóval, m aga gyomot visz?! — húzta el a kérdést. — Láthatod — bizonytalanodott el icipicit, alig észrevehetően az öreg — Nézd meg higyjél a sszemednek! — Nem hiszek a szememnek, csak a kezemnek. — lépett közelebb a furikhoz. — Hagyj nekem békét - acsarkodott a mezei zsivány —, törődj a m agad dolgával, N a gy János, ne avatkozz az enyémbe, mert megjárhatod! 41 �- Álljon odább attól a taligától! - keményedett meg N a gy János hangja — a kezemmel is látni akarom, mit visz! - M ondom neked, N a gy János, eressz utamra, amíg jó kedvemben vagyok! És ha nem lesz jó kedvében, akkor mi lesz? — nevette el magát, aztán hozzágondolta: ha megvágom, felbüfögi az anyatejet.. - Akkor majd meglátod! A férfi már vörös volt, mint a megkarcolt görögdinnye, arcán rángatóztak a rágóizmok, ami arra vallott, hogy a fogát csikorgatja eszeveszett gyűlöletében. N a gy Jánost, mert erejét és igazát tudta, mulattatta a rajtakapott ember dühe úgyis mondhatnánk, élvezte a helyzetet, bár pontosan nem tudta volna m eg­ fogalmazni, miért van annyira a begyében ez a pasas, azért mert lopja a közöst, vagy mert az egész faluval hadilábon á ll ? A taligához ugrott, megkapta az oldalát és egyetlen rettenetes hórukkal fel­ borította. A gyom alulra, a lucerna, vádló bűnjelként, felülre került. Vissza, ke­ rekeire rántotta a talicskát és vigyorgó képpel mondta: - No, most aztán hordja el magát, mert nagyon viszket a tenyerem! A férfi szeme annyira összeszűkült, mintha lehúnyta volna, hogy ne lássa szégyenét, foga hallhatóan recsegett - Ezt megkeserülöd, te piszkos kódis! - sziszegte. Belefogódzott a kocsi rúdjába, és csakham ar eltűnt a kukoricaerdőben d ü h ­ meghajlította alakja. N a gy János megtapogatta a válát. Csontja érezhetően fájt. Sebaj, ebcsont beforr, gondolta, s visszapattanva kerekpárjára, tovahajtott. Kisvártatva a kerü­ lővel akadt össze. M á r eljárt az idő, hát csak úgy kutyafuttában kiáltott oda neki, hogy ott van vagy két mázsa lopott lucerna, Csontos Józsi lopta. Jó, majd utánanézek, bólintott a kerülő olyan arccal, mint aki teljesen természetesnek tartja, hogy csakis Csontos József lehet a korai zsivány. Mióta közös zsákba nyúlkálnak az enyveskezűek, annyi itt a kerülő, ahány tag, sőt, még azok is me­ resztik a szemüket a m agányosan határban kószálókra, akik m áshonnan élnek, nem a közösből. Valójában m anapság ritkább a mezei tolvaj, mint régen. Mert azt nem tartja lopásnak a falu. ha valaki visz egy főzet kukoricát, vagy amikor krumplit ásnak, és az asszonyok beraknak néhány kiló burgonyát a batyuba. Nyomtató lónak nem kötik be a száját. A részelés természetes hagyom ányát nem is vitatja senki a faluban, az emberek pontosan tudják, mennyit lehet, mi az a mennyiség, mely régen is. most is szemet szúrhat, tehát már lopásnak számít. Aratás idején összegerebjézett gázlóst, elpergett kalászokat szoktak hazahátalni az asszonyok, hogy az apróléknak legyen miben turkálni, kaparászni egész nap, és senkinek se jutna eszébe, hogy letétesse az asszonyokkal az ilyen batyut, a hagyom ányok ősi rendjét sértenék vele. A háború alatt megtették a csendőrök. Aztán megint volt egy időszak, amikor ugyancsak nem volt szabad gázlá st hozni a tyúkoknak, akkor a rendőrök vitették be az aszonyokkal az ölnyi gázlóst a tanácsház udvarára, ahol aztán — mert olyan kevés élettel nem tudtak mit kezdeni — a tanácstitkár tyúkjai kaparásztak benne. Az asszonyok igen dühösek voltak, hiszen már a magukéról hozták a gázlá st, és felkorbácsolt indulattal, szintén m aguk között, a „Kopaszt" szidták, aki pedig olyan atyaia n mosolygott rójuk a kocsmaajtóról csakúgy, mint a kultúrterem falá ról ... N a gy János még időben érkezett az istállóba, a gondozók éppen akkor vetkeztek neki, közben a két idős éjjeliőrt szapulták, hogy engedték meghen- 42 �teregni a teheneket a ganéjba n. Jó, dünnyögte az egyik éjjeliőr, majd mindig fel-le fogok futkosni az ólon, hogy ha valamelyik szarik, odatartsam neki a mar­ kom. Aztán kóstolja is meg, milyen röhögte el m agát Kondás Pistu illetlenül. N a gy Jancsi látván a két éjjeliőr veszekedősre fordult kedvét, sietett elébe v á g ­ ni. Szeressük egymást, gyerekek! — kiáltotta jókedvűen. Ö rüljünk, hogy van mi­ be belefeküdni, mert ha nem kakálnának, nem is papálnának. D e még te se papáinál akkor, ha a tehenek nem kakálnának, mondta Kondás. Szállj le rólam, Pistu, mert kiszaladok veled és ott felejtelek, így Nagy. K ondás pedig tudom á­ nyos m agyarázkodásba fogott, hogy ha nem trágyáznák a földet, akkor nem lenne kenyér, és akkor még N a gy Jancsinak se volna mit papálni ... Ennék kalácsot, nevette el magát N a gy Jancsi, majd m egragadta a villát, és rikkantott. Lássunk hozzá, emberek, mert a tehenek azt hiszik, megint husvét van! Igaz, Kondás Pistu? H a gy nekem békét, savanyodott el Kondás. M ást nem tudsz mo­ lesztálni, csak e ngem ? M á r végefelé jártak a ,,m űszaknak", amikor Kondás odasettenkedett N a gy Jancsihoz. — Te, cimbora! — No, mit akarsz? — Kérnék én tőled valamit. — C sa k pénzt ne, mert az nincs. — D ehogy pénzt, munkát. — M u n k á t? — lesett ki a tehén mögül N a gy János — Kaszálni, igaz? — Tudod te azt, mit kérded. — Kellett neked tehén. K ondás megörült. N a gy hangja beleegyező volt. — Micsináljak veled - rántott az a vállán beleegyezően. — Fáintos gyerek vagy, Janikám - lelkendezett Kondás — N e is menj haza haza reggelizni, azzal is csak az idő menne, majd ad az asszony, még pálinka is m egakad a háznál, aztán ebédelni is nálunk fogsz, oszt tőlünk jövünk etetni délután. — M it fog gondolni Erzsi? - akart ag gó d n i N a gy János - M é g azt találja hinni, hogy elmentem a lányokhoz. — Rossz pénz nem vész el. - csapott le aggod alm ára K ondás - M a jd el­ küldjük a gyereket, megmondani, hol vagy. És valahogy úgy jött ki a lépés, hogy mind a ketten megfeledkeztek Erzsi­ ről, megitták a pálinkát, bekapták a szalonnás rántottát és indultak ki a határba. Am ikor levágtak egy jó hosszú rendet, N a gy Jancsi megtapogatta a karját. — M ár egészen elszoktam a kaszától, van már vagy három éve, hogy nem volt a kezemben. — Hiába, ilyenek az urak — nevetett Kondás — M a h o ln a p a múzeumban fo g­ ják mutogatni a kaszát. Én még csak elbabrálok a tehénnel, am íg bírok, m ond­ juk tizenöt évet, ha a jóisten engedi, de u tá na ? Azt hiszed, a fiam odaáll majd a tehén fa rá b a ? — Tizenöt év múlva neked se lesz tehened. — mondta eltűnődve N a gy János — Akkorára lesz annyi belőle a közösben, hogy semmi szükség nem lesz rá, a boltba járunk tejért, mint a városiak. De egyelőre nincs tejbolt, úgy hogy fogjuk meg a kaszát, cimbora. 43 �— C sa k m egindulna a szél — fohászkodott Kondás —, jól jönne most egy kis szél, ugye cim bora? N a gy János nem tartotta illendőnek, akár egyetlen szóval is utaljon rá, hogy terhes neki ez a kaszálás. Hát csak ennyit mondott. — Ha jön, jó, ha nem jön, úgyis megvagyunk. A szélnek nem mi dirigálunk. M e g különben is, jól teszi, hogy nem fúj, kihajtaná azt a csöpp vizet is a föld­ ből. Éppen ma reggel néztem a kukoricát. M á r pókhálósodik a földje, jól jönne rá egy kis csendes eső. Egyenes, szép rendeket vágtak. Három óra felé elfogyott a lucerna, melyet a vezetőség a tehenes tsz-tagoknak hagyott. Mentek szépen, a fáradtság nyu­ godt tem pósságával Tartásukban méltóság volt és elégedettség sugárzott róluk Igen, ahogy mondani szokás, a jól végzett munka tudata . . . Ebéd előtt pálinkát ittak, utána bort, és beszélgettek még kicsit, mielőtt elindulnának az ólba. N a gy Jánosnak megint Erzsi jutott eszébe. Kondás homlokára csapott, róla meg egészen elfeledkeztek. — Annyi baj legyen! — nevetett N a gy János - Legalább félt egy kicsit. Higyje azt, hogy valamelyik vénlánynál ebédeltem, természetbeni juttatásért. Nagyot nevettek mind a ketten. Kondásné meg is rótta őket. — No, nálatok is akasztottak már jobbakat. A jányokon jár az eszük, oszt m aholnap nem tudják megtörülni az orrukat. — Te, Pistu — jött meg a kedve az évődéshez Jancsinak —, az asszony rossz véleménnyel lehet rólad. Ú gy látszik, hanyagolod. — Lehet is őt hanyagolni! — harsánykodott Pistu — Kiköveteli a jussát, ne félj. Kondásné ráripakodott a lányára, aki most kerülte ki az iskolát. — M it hallgatózol itt? M a rs ki innen ne hallgasd ezt a fajtalan beszédet! — Az emberekhez fordult — Ti is szétnézhetnétek, nincs-e gyerek a közeletekben! A két férfi teliszájjal nevetett, hátukat nekivetve a lóca támlájának. — Pedig m aholnap már nagyapa leszel. — folytatta az asszony. N a gy János felkacagott. — De egyhúron tudnak pendülni ezek az asszonyok. Reggel az én Erzsim ugyanezt mondta. És tudod-e Kondásné, hogy én mit válaszoltam neki? — El bírom képzelni, — húzta el a száját az asszony - Biztos valami disznóságot. N agyon rááll nektek a nyelvetek az ilyesmire. — Megm ondjam , mit válaszoltam Erzsinek? — U gyis megmondod — rántott vállat az asszony —, nem fér meg benned — Hát azt mondtam neki, te meg, Erzsi, máris nagyanyó vagy. — N agyanyó az eszed tokját - játszotta meg a haragszom rádot Kondásné -, csak három évvel idősebb nálam. — És már te is nagyanyó vagy - ujjongott N a gy —, máris morogsz, zsörtö­ lődsz, mint egy valódi vénasszony. Az asszony legyintett, gúnyosan, ráhagyóan, és kifordult a szobából. Mit fogja itt hallgatni ennek a két rosszcsontnak a malacságait. Borozgatásuk végeztével felcihelődtek, indultak a délutáni ,,m űszakra”. Ú t­ közben alig váltottak szót, lélekben már a jószággal foglalkoztak, és talán, két­ ség alig férhet hozzá, a jószág is velük foglalkozott. Amikor beléptek az istál- 44 �lóba, a tehenek rájuk függesztették beszédes tekintetüket, némelyik örvendező hangot hallatott, szájukból fehér nyál csurrant. a gazdát látták bennük, akik majd belehajolnak a vályúba, kitisztítják és takarmányt tesznek eléjük, mint ahogy az mindig is lenni szokott. A behozott tehenekből már mutatóban is alig akadt, időközben kicserélődtek. Kezdetben a kelleténél több állatgondozó is akadt volna, de a vezetőség, Harsányinak, az idegenből hozott agronóm usnak a nyomására legszívesebben olyanokat állított a tehenek mellé, akik — a megszólás helyi fogalm ai szerint — „csupasz se gge l” álltak be a téeszbe, részre­ hajlás nélkül végezték volna dolgukat. Némely tehén, valami oknál fogva kihí­ zott, olyan kemény volt a fara a jóltápláltságtól, hogy a bolhát agyon lehetett nyomni rajta, míg mások feltü nően girhesek maradtak. M indenki tudta, honnan fúj a szél. Azonban teltek-múltak az évek, Harsányi igyekezett túladni a beho­ zott teheneken, egyrészt azért, hogy minél jobb, fajtisztább állom ány alakulhas­ son ki, másrészt, hogy az emberek ne lássák, ez az enyém volt, az a sógoré, amaz a komáé, úgy váljék közömbössé a jószág, amint azt a nagyüzemi állattar­ tás megkívánja. A véletlen hozta úgy, hogy éppen egy olyan tehén állt borjadzás e lőtt, mely a N a gy János által beadott állat leszármazottja volt. A két idős éjjeliőr könyörgött a gondozóknak, valamelyikük maradjon ott, am íg leellik, ők már öre­ gek, hátha nem bírnak majd vele. N a gy János ismerte a tehén anyját is, annak is nehezen lett meg a borja, mert mindig akkorákat ellett, hogy beillett kéthe­ tesnek is. M arad t még benne annyi érzelmi részrehajlás, hogy engedett a rá­ beszélésnek. Hát jó, maradok, de m aguk fizetik az áldomást, mondta az éjje­ liőröknek. A két öreg szabadkozott, nekik nem telik ilyesmire, meg egyébként i ilyenkor a gazda szokott fizetni. Ezen aztán eltü nődtek kicsit, vajon van-e egy egyetlen egy megnevezhető személy, aki számításba jöhetne? Esetleg Harsányi, ő az elnök, hátha kötélnek állna és vállalná a gazda szerepét, fizetné az áld o ­ mást. Ki tudja, merre csavarog ilyenkor, csak nem fogn ak utána mászkálni fél­ deci pálinkáért. Hát jó, mondta erre N a gy János, leszek én a gazda, ne m ond­ ják, hogy smucig a magyar. Józsi bácsi beugrik a kocsmába, hoz egy fél liter szilvóriumot, ne m ondhassa a borjú, hogy száraz torokkal ülték meg keresztelőjét. A tehén, ,,aki”M anci névre hallgatott, egyre nyugtalanabb lett, m indunta­ lan fara felé kapta a fejét, szeme kerekre tágult, a fájdalom kék lobogása izzott fel tekintetében. A két férfi, fejőszékre telepedve, témátlan csöndességgel figyelte a jószágot. A dohányzást abbahagyták, szavuk is elapadt, a születés misztériuma kavargott érzelmeikben. A tehén topogott, fújtatva szaglászta m aga alatt az almot, majd jókorát, még egy utolsót csapott szomszédja felé, mintha el akarná űzni a közeléből, és lefeküdt. N a gy János fürkésző tekintettel figyelte, hogyan fekszik le, mennyire óvatosan. Elsőnek két mellsőlábát roggyantotta meg térdben, így maradt hosszú másodpercekig, térdepelve, majd hátsó lábait kezdte görbíteni, lassan, fokoza­ tosan, igen vigyázva arra, nehogy esésszerűen érjen földet a számára oly drága teher. Csakham ar, egyre rövidülő időközökben, rángások futottak végig az állat testén, ilyenkor erőlködni látszott, nagyokat szusszantott. Nyomja már, súgta az éjjeliőr. Megjelent a borjú két mellső lába. N a gy János felgyűrt ingujjban, kimo­ sakodva, s némi drukkal látott munkához. Alázat és szánakozó megértés volt 45 �benne a tehén irá nt. Megsím ogatta, gyengéden megveregette a nyakát, s nyugtatólag szólongatta . N e félj, Mancikám, segítünk neked, de aztán te is szedd össze az erőd, ne tétlenkedj, nem babra megy a jéték . . . Erős ujjai minduntalan lecsúsztak a borjú lábáról, végül egy zsákdarabot csavart rá. No, nyomjad, M an ci! H olnap nálad boldogabb tehén nem lesz a világon. Nocsak, most! H ó-rukk! M ire megjött az éjjeliőr a pálinkával, volt mire áldom ást inni. M an ci pom ­ pás bikaborjúnak adott életet, és olyan anyás gyöngédséggel nyalta-falta, hogy a három férfi örvendező nevetéssel rikkantgatott. A borjú meg se száradt, de már feltápászkodott. Percekig szétvetett lábakkal, remegő inakkal, tántorogva állt, amikor az anyja rányalt, megdőlt, pillanatig úgy tü nt, menten visszarogy a lucskos alomra, de csakham ar erőre kapott, és mit ad isten! elindult, egye­ nest mintha mutatták volna neki az utat, a cici felé. — Nézd csak te, hát ez meg hol kapta az iránytűjét?! — hahotázott az egyik éjjeliőr. - Azért csak meg kellene keresztelni, nem ? - kérdezte N a gy János - Igaz, csak bika, de azért mégis. Legyen, mondjuk, Matyi. Ugye. milyen Matyi po­ fája va n? - Szervusz, Matyi! - csapkodta meg a borjú tomporát - Jó éjszakát ne­ ked is, M an ci! — búcsúzott N a gy János. Kezet fogott az éjjeliőrökkel, felkapott kerékpárjára és elhajtott. — Rendes gyerek ez a Jancsi - melegedett meg az idősebbik éjjeliőr h a n g ­ ja. Cim borája rábólintott. A villany felé emelte a zöld boros üveget, és testvé­ riesen megosztoztak a maradék pálinkán. N a gy János pedig beletaposott a pedálba, megint jólesett neki az arcának csapódó szél. s az is, ahogy a huppanások táncoltatták megfáradt testét. Az asztallapos legelőn itt is, ott is kerek mélyedések voltak, nem kerülte ki, ha útjába akadt, belehajtott, tudta, sekély mindahány, s olyan kedvére való volt most a hirtelen szökkenés, pillanatig, amíg a bicikli nekilendülve a mélyedés pereméről, felpattant a rövidke emelkedőn, úgy érezte, belerepül a csillagporos, tintafekete égbe. A híd előtt leszállt. Az Alsóhidat már évek óta nem használták. A tanács a Felsőhidat hozatta rendbe, erősre, hogy a behemót kombájnok is nyugodtan közlekedhetnek rajta. Az Alsóhídnak már csak a behemót kombájnok is átjárni, a másik oldaláról, jókora darabon, valaki felszedte c pallót. A híd kar­ fáját fogva vágott neki a hídnak, óvatosan, nehogy a kerékpár leforduljon a mélybe. Végre túl volt a hídon, megállt, hogy felpattanjon a biciklire. Fejére hatalmas ütés zúdult. Szeme villámlott egyet, egyetlen egyet, s ki is h únyt, miként a villámok szoktak. Amikor m agához tért, szájában a gyom or­ nedvekkel kevert páilnka émelyítő keserűségét érezte, és azt, hogy elviselhetet­ len hányinger kínozza. Nem tudta, hogyan került a vízbe. Hátán feküdt, háta alatt kavics. Sekély volt a víz. Megmozdította a karját, Ö rült, hogy sikerült m eg­ mozdítania. Benyúlt a vízbe, kavicsnak feszítette a kezét, s nyomott m agán arra­ felé, ahol a portot sejtette. Amikor kiért a vízből hasra fordult, négykézláb mászott a kavicsos fövényen. Kiáltani kellene, gondolta. Eszeveszett zúgás köze­ ledett feléje, nem tudta, honnan jön a zúgás, csak egyetlen-egyet tudott biz­ tosan, hogy feléje tart, s ha eléri, az rettenetes lesz. M e g kell előzni Erzsi, Erzsikém! Bekapta a zúgás, a szájába kapta, rágta, tépte. Fuldokló hörgés sza­ kadt ki belőle, bűzös vízsugár lövellt ki a száján. (Befejező rész következik) 46 �f e ls z a b a d u lá s MOLNÁR PÁL Az államhatalom helyi szerveinek kiépülése Nógrád megyében, 1945 első felében Hazánk felszabadulásának 25. évfordulóját ünnepelve az ellenállási és partizánmozgalmak jelentőségét méltató ünnepi előadások és az e kérdésekkel foglalkozó publikációk helyét most már fokozatosan a felszabadulás elméleti és gyakorlati kérdéseinek elemzése váltja fel. Különösen aktuálisak e vonatkozásban a megye és ezen községek felszabadulásával, az élet m egindulásával foglalko­ zó elemzések, értékelések. Az élet m egindításában csakúgy, mint az ország ötven éves forradalmi harcaiban, a kommunisták álltak az élen. Az M K P szervezetein túl a dem okra­ tikus ujjászületésen különböző demokratikus pártok és népi szervek m unkál­ kodtak. Az utóbbiak sorából is kiemelkednek a Viharsarokban spontán működő, és az ország észak-nyugati felében, valamint központjában, a m agyar nemzeti függetlenség programja alapján rendeletileg tevékenykedő helyi nemzeti bizott­ ságok. A helyi népi szervek 1945 júniusáig — a közigazgatási apparátus kiépülé­ séig — gyakorolták politikai, államhatalmi funkcióikat. Ebben az időben a nem­ zeti bizottságok alá volt rendelve a közigazgatási apparátus, a községi bíró, a főjegyző. A kormány 1945 január 4-i rendelete megjelenéséig, sőt azon túl, a legtöbb községben májusig, júniusig a helyi népi szervek közigazgatási funk­ ciót is betöltötte k. A kormány fenti rendelete hivatalosan is elismerte a nemzeti bizottságok addigi tevékenységét, mégis - már ekkor is — intézményesen gyen­ gítette a helyi hatóságok hatáskörét. Kiemelte ugyanis, hogy a helyi nemzeti bizottságok a későbbiek során „ne il­ leszkedjenek bele a közigazgatás szervezetébe, hanem mint politikai szervek folytassák tevékenységüket”. Az 1945 április 26-án kiadott 1030/1845. M E . sz. rendelet kiegészítette a január 4-én kelt rendelkezést és határozottan áIlástfoglaIt amellett, hogy a közigazgatási funkciót a m egalakuló képviselőtestületek hatáskörébe utalja. M in d ­ ezekből látható, hogy már a népi demokratikus forradalom első szakaszában felmerültek az ellentétek a helyi hatalmi szervek továbbfejlesztése körül. Ebben az időszakban a konfliktus elsősorban még abból a tényből fakadt, hogy az országos pártszervezetek — köztük az M K P (lásd Révai József cikkét a Néplap 1945. január 10-i számában), az Ideiglenes Nemzetgyűlés, valamint a kormány a helyi nemzeti bizottságokat úgy tekintették, mint az országos politika helyi 47 �szerveit. Révai József fentebb említett cikkében azt várta a helyi népi szervek­ től, hogy „országos politikai kérdésekbe szóljanak bele, a nemzeti politika céljait valósítsák meg". A helyi nemzeti bizottságok pedig úgy gondolkodtak, hogy ügyrendjüket, hivatali működésüket nem jogszabályok, rendeletek, hanem az élet határozzák meg, hiszen a nemzeti bizottságok nem a kormányhatalomtól, hanem választóiktól, a néptől kapták megbízásukat. A centrális irányítás és a helyi önigazgatás közötti ellentmondások valójá­ ban akörül csúcsosodtak ki, hogy a helyi népi szervek képviselik-e a jövőben is a községi önkormányzat valamennyi — államhatalmi, állam igazgatási és tö­ megszervezeti — funkcióját. Éppen az e kérdés körül kialakult vita kapcsán, amelyben több jogász és történész is részt vett, állíthatjuk, hogy miként több népi demokratikus országban, nálunk is megvolt a lehetősége, hogy e formát fejlesszük tovább a proletárdiktatúra helyi szervévé. A koalíciós pártok más-más nézőpont alapján, (mint az előbbiekben már jeleztük), a kormányrendeletre hivatkozva a régi közigazdasági rendszer uj­ bóli kiépítése mellett foglaltak állást. Az 1945 m ájusában összeülő M K P első országos konferenciája sem foglalkozott a nemzeti bizottságok helyének, sze- hetetlenül, az ismeretlenség és a fe­ ledés hom ályában? A módszeres ku­ tatás és a véletlen folyamatosan, szin­ te naponta késztet csodálatra vagy m egdöbbenésre új meg új adataival, szabad felejtenünk! DOKUMENTUMOK Feljegyzések A hősiességnek, bátorságnak, tuda­ tos áldozatvállalásnak, tragikus önfel­ áldozásnak, pusztításnak, alattomos aljasságnak kimeríthetetlen időszaka volt a fasizmus elleni második világ­ háború. A megírt, elbeszélt, sokféle­ képpen megörökített, közismertté vált példák mellett azonban mennyi ma­ radt még felderítetlenül és felderít- 48 �repének megfelelő értékelésével, jövőbeni feladataival. E tartózkodás mögött valójában elutasító álláspont rejtőzött. A népi szervek továbbfejlesztésével szembenálló állásfoglalás a nemzeti bizottságok működésével kapcsolatos is­ mert negatív tapasztalatokból eredhetett. A különböző községekben a helyi p o­ litikai viszonyokat tükröző összetételű nemzeti bizottságok vezetése ugyanis igen sok helyen a kisgazdapárt, a jobboldali, vagy rosszabb esetben a klerikális reakció kezébe került. Ezek az esetek voltak nyilvánvalóan a felszínen ismertek. H a ezek járási, megyei, országos szervei valóságos hatalmi szervekké fejlődhet­ nek, a népi demokratikus forradalom ban az M K P szerepe — mivel taglétszáma kisebb volt még ebben az időszakban, mint befolyása —, amely a nép valóságos érdekeit fejezte ki, az országos döntésékben csökkent volna. Véleményem sze­ rint az elutasító álláspont mögött már jelentkezett bizonyos vonatkozásban a népi öntevékenységet alábecsülő nézet is. Igen sok spontán elemmel, zavaros fejű, alapjaiban igaz ügyet szolgáló aktivával, társadalmi m unkással kellett vol­ na vitatkozni beszélgetni, gondolkodásukat formálni. Ez a nem-vállalás bizonyos vonatkozásban a kommunista párt és a párton kívüliek, továbbá a más pár­ tokhoz tartozók közötti kapcsolat lazulásához is hozzájárult. Erre utal az M D P első országos kongresszusának az a megállapítása, amely a dolgozóknak a közügyekbe való fokozottabb bevonásána l példaként hozta fel, hogy a népi demokratikus rendszer időszakában még 1947-ben is nagy lehetőséget nyújtot­ tak a fenti népi szervek. A dokumentumok, amelyeket most is­ mertetünk, a halál, a tragédia, az élet és az ocsúdó, munkát vállaló ember dokumentumai. Az első: egy 1944. december 30-án írott jegyzőkönyv. Néhány ténybeli kérdést nem sikerült még minddedig pontosan kideríteni, hitelességéhez azonban nem férhet kétség. Szövege — kommentár nélkül — önm agáb an is megrázó, értelmünket és érzelme­ inket egyaránt mozgósítja: 254. sz. Jegyzőkönyv 1944. év december 30. napja. Mi, jelenlevő alulírottak Petruhin gárda őrnagy, Manuhin gárdakapitány és Petrov őrmester felvettük ezt a jegy­ zőkönyvet arról, hogy 1944. év XII. 29-én San-sanhaja (?) község elfog­ lalásakor a Vörös Hadsereg 20 vö­ röskatonájának és 3 hadnagyának — akiket agyonlőttek — holttestét fe­ deztük fel. A német szörnyetegek a pincében fekvők közül egyeseket felakasztották, 4 másoknak kiszúrták a szemét, 2 had­ nagynak kezeit, füleit levágták. Ezért vettük fel fájdalommal ezt a jegyzőkönyvet. Petruhin, gárdaőrnagy Manuhin, gárdakapitány Petrov, őrmester A második: rövid feljegyzés 1945 ja­ nuárjából. Ez már a felszabadult m unkások feladatvállalásáról, a való­ ban emberi élet mozdulásáról ad hírt: A 10. számú bánya m unkásainak gyű ­ lésén elhatározták a bánya helyre­ állítását és teljes üzembehelyezését. Ezek az emlékeztető dokumentumok véletlenül kerültek elő. A Balassi B á ­ lint N ógrád Megyei Könyvtár raktá­ rának rendezésekor találtuk meg Széchenyi Zsigm ond N a h ar című könyvének azt a példányát, amelynek 49 �A nemzeti bizottságok hatáskörében az elvileg többé-kevésbé körülhatárolt, de gyakorlatilag nem megfogalmazott kormányálláspont alapján a helyi népi szervek 1945 júniusát követően politikai és társadalmi síkon, mint véleményezők és ellenőrzők tevékenykedtek. A helyi népi szerveket a közigazgatás teljes kié­ pítése után tehát politikai, államhatalmi funkcióktól megfosztották, tömegszer­ vezeti szerepkörbe állították. Az 1945 szeptember 14-én összeült országos nemzeti bizottsági értekezlet határozatában többek közölt ezt olvashatjuk a fontos népi szervek tevékenységéről: ........... Az ország élő lelkiismerete lesz a kormány felé ........ H ogy szükségszerű és helyes volt-e a nemzeti bizottságok funkcióinak fo­ kozatos csökkenése, még a mai napig sem teljesen tisztázott kérdés. A pártdokumentumok, levéltári források, az e korszakkal foglalkozó történészek, jogászok feldolgozásai egyaránt azt bizonyítják, hogy a nemzeti bizottságban rejlő le­ hetőségeket korántsem használták fel a hatalom megszervezéséért folytatott harcban. Az is tény, hogy a különböző tájegységek, megyék tapasztalatai eltérő vo­ násokat tükröznek. Egyik, vagy másik országrész, vagy közigazgatási egység po­ zitív — negatív tapasztalatait nem szabad általános érvényűvé kikiáltani. Mivel az országban még nem minden helyi nemzeti bizottság működését tárták fel, s így nem ismeretes az országban működő valamennyi helyi népi szerv munkája, szükséges a különböző megyékben e téren folyó tevékenységet, s azok fő irá­ nyát, tendenciáját feltárni, hogy így az eddiginél egységesebb álláspont szüles­ sen, az egész országra vonatkozóan. első oldalra írták tintával a közölt szövegeket, immár huszonöt évvel ez­ előtt. Kutatásaink során — sajnos nem tud­ tok még tisztázni a legfontosabb adatokat (melyik községről, melyik szovjet katonai egységről van szó, hol volt az a bizonyos bánya, miért egy könyv lapjaira írták, honnan, ho­ gyan került a kötet a könyvtár g y üjte­ ményébe?), de az események idő­ pontja, a bányászokra való utalás valószínűvé teszi, hogy megyénk fel­ szabadításának emlékei közé sorol­ hatjuk ezeket a dokumentumokat. (k. n.) 50 M A GYAROK ! F o lytassátok békés f o g l a l k o z á s t o k a t! Őrizzétek m eg a rendet és n yu galm at. Teremtsetek magatoknak békés életet! K ö z e l e g a z ó r a , m ely s z a b a d u l á s t h o z minden m a g y a r n a k a fasiszta járom alól. �A következőkben a N ógrád megyei helyi nemzeti bizottságok kezdeti tevé­ kenységéről teszek említést. A helyi népi szervek igen derekas munkát végeztek az ujjáépítésben, az élet megindításában. A népi demokratikus forradalom első szakaszában, amikor a nemzeti függetlenség kivívása mellett a demokratikus feladatok álltak előtér­ ben, a helyi szervek tevékenysége egyértelműbb volt. Politikai kérdésekben pe­ dig a munkáslakta Salgótarján és környéke már a kezdet kezdetén progresszív álláspontot foglalt el. Nógrád megyében 1945 január eleje és április vége között alakultak meg a nemzeti bizottságok. Szinte valamennyi községben kezdeményezően léptek fel az ujjáépítésben. Legfontosabb feladatuknak tekintették a megmaradt gépek be­ indítását, a felszerelések kijavítását, az igaerő, vetőmag igazságos elosztását, a malmok üzembe helyezését, működési feltételeinek biztosítását. A helyi bizottsá­ gok kommunista tagjainak kezdeményezésére több helyen birtokukba vették az uradalmi, gazdasági épületeket, eldugott élelmiszerkészletet. Lucfalván Radvánszky Antalné földbirtokos raktáron lévő gabonakészletét, Mátraverebélyben a kö­ zeli Tiribes pusztáról a helyi földbirtokos éléstárában elrejtett gabonát vették igénybe vetőmagként, illetve a lakosság fogyasztási céljaira. A népi összefogás szép példáját mutatta a karancslapujtői eset, ahol a gazdák a helyi nemzeti bi­ zottság felkérésére a V örös Hadseregtől kapott lófogatok kiegészítésére — hogy AZ ÉLET M E G IN D U L Á SÁ N A K N Ó G R Á D M EGYEI D O K U M E N T U M A IB Ó L 1. A FELSZABADÍtÓ SZOVJET H ADSEREG FELHÍVÁSA 1944. december vezéséhez. Ezen kívül eljutott hozzánk egy-két röpcédula is, így többek között F ö ld a földmívelőnek, Magyarok! Folytassátok békés foglalkozástokat! Őrizzétek meg a rendet és a nyugalmat! Teremtsetek magatoknak békés életet! Közeleg az óra, mely szabadulást hoz min­ den magyarnak a fasiszta járom alól! * 2. A LIC S JÁNOS, A M KP HELYI SZER­ VEZETÉNEK EGYIK ALAPITÓ TAGJA EMLÉKEZIK 1944. DECEMBERÉRE A felszabadulás előtti hónapokban, külö­ nösen a német megszállás idején az illegáli párttagok, akik sejtrendszerben mű­ ködtek, nem nagyon tudtak egymásról. Így decemberben, amikor a felszabadító hadműveletek már a megyében folytak, nehéz volt egymással kapcsolatba lép­ nünk. Ugyancsak nem volt mindegyik cso­ portunknak rendszeres kapcsolata a buda­ pestiekkel sem. Úgyszólván egyedül a szovjet rádió adásaiból értesülhettünk ar­ ról, hogy mi történik az ország felsza­ badult területein, hogyan szerveződik új­ já a Kommunista Párt és milyen prog­ rammal kezd hozzá az új élet megszer­ ki szánt, vet és arat. K e n y é r a d o lg o zó n a k a m a gyar ég alatt. S z a b a d s á g itt a népnek. mely mindig erre vart E három együttvéve: A K o m m u n is ta P árt 51 �a kollektíve tervezett szántás-vetést elvégezzék — egyéb igavonó erőket, szamár és tehénfogatokat ajánlottak fel. Nőtincsen arra adott utasítást a helyi nemzeti bi­ zottság, hogy az egy páron felüli állatokat össze kell írni és az arra rászorulóknak ki kell adni. Rendeletileg intézkedtek arról is, hogy igásállatokat a faluból ki­ adni nem lehet. Április 4-én egym ás megsegítésére szólították fel a parasztokat, s még ezen a napon felhívást adtak ki az elrejtett igáskocsik felkutatására. Á p ­ rilis 18-án már a traktorok üzembe helyezésére szólították fel a tulajdonosokat, s kilátásba helyezték nekik — ha a felhívásnak nem tesznek eleget — a trakto­ rok elkobzását. A helyi népi szervek tevékenysége eleinte kiterjedt a lakosság élelmiszerrel való ellátására, a szociális ellátás minimumának előteremtésére, a helyi kultu­ rális élet megindítására. Megszervezték a magatehetetlen, idős emberek, a betegek és a gyermekek tejjel való ellátását. Som oskőujfaluban pl. a nemzeti bizottság minden tehenes gazdát arra kötelezett, hogy tehenenként évente 50 liter tejet adjon át a lakosságnak. A két éven aluli gyermekek napi 2,5 dl, fej­ adagot kaptak. Nagybátonyból a helyi nemzeti bizottság kezdeményezésére fel­ keresték az Ideiglenes Kormány vezetőit Debrecenben és részükre 60 000 pengő gyorssegélyt, 3 vagon búzát és egy vagon napraforgót kieszközöltek A N ógrád községi nemzeti bizottság 100-150 budapesti gyermek élelmezését vállalta. C sak- az Ideiglenes Nemzetgyűlés felhívása. N agyjából tehát tudjuk, hogy mi lesz a feladatunk. Alig vártuk azt a napot, am i­ kor a Vörös H adsereg csapatai felszaba­ dítják városunkat és mi is hozzáfoghatunk a párt megszervezéséhez. A szovjet p a ­ rancsnokság nem kívánt beleavatkozni ügyeinkbe, csak azt kérte, hogy legyünk segítségükre a fasiszta elemek likvidálá­ sában, a város környékének megtisztítá­ sában, az utak és hidak helyrehozatalá­ ban, hogy ezzel is elősegítjük a német fa ­ siszták elleni harc sikeres folytatását, és városunkba minél előbb megérkezhesse­ nek a normális, békés élet megindítását tám ogató szovjet egységek, valamint a M a g y a r Kommunista Párt Központjának küldöttei, akik majd hozzásegítenek min­ ket a pá rt helyi szervének m egalakításá­ hoz. Így került sor 1945.január 2-án a M K P helyi szervezetének m egalakulására. * 3. nak. Azok, akik e parancsnak nem tesz­ nek eleget, 50 000 Pengő pénzbirsággal lesznek sújtva. Az üzet kinyitására befo­ lyással nem lehet sem áruhiány, sem rend­ be nem hozott állapota. A vásárlás készpénzfizetés ellenében a magyar pen­ gőben kialakult árban eszközlendő. 4. V É R A D Á SR A HÍVJÁK FEL A LAK O SSÁ G O T 1945. január 9. Közhírré teszem, hogy f. hó 10-től minden nap reggel 8 órától véradás céljából Ri­ mamurányi út 4 szám alatti rendelőben jelentkezzen minden önfeláldozó, különö­ sen férfi, vagy nő. A vért adó már jelentkezéskor ingyenes, bőséges reggeliben részesül és ha vér­ adásra alkalmas, úgy hasonlóan ingyenes ebédet kap. Ezen kívül 250 gr vért adó­ nak 312,50 P és az 500 gr vért adónak 625 P jutalom azonnal készpénzben kifi­ zetésre kerül. Polgármester A SALGÓTARJÁNI POLGÁRMESTER ELRENDELI AZ ÜZLETEK KINYITÁSÁT 1945. január 5. 5. EL KELL VÉGEZNI AZ ELMARADT M EZ Ő G A Z D A SÁ G I M U N KÁ KAT Hirdetmény Közhírré teszem, hogy az Orosz Várospa­ rancsnok rendeletére az összes üzletek holnap reggel 8 órakor kinyitni tartoz­ 1945. január Nógrád vármegye alispánjától. Ingeniőr Koszuha orosz százados, valamint a vár­ megye gazdasági felügyelőség együttes 52 * �nem minden helyi nemzeti bizottság foglalkozott a hadisegélyek ujbóli folyósí­ tásával, szükség esetén szorgalmazta azok felülvizsgálatát. A helyi nemzeti bizottságok összetételüktől függően politikai kérdésekkel is fog­ lalkoztak. Az e kérdésekkel való foglalkozás mélységét nagyban meghatározta, hogy az adott településen milyen volt a kommunista párt befolyása. Am íg az iparmedencében a kommunista tu lsúly — egyes községekben M K P és S Z D P —, addig a megye m ezőgazdasági településein a kisgazda pártiak befolyása volt erősebb. A helyi népi szervek politikai elgondolásai és tevékenysége fentiek követ­ keztében eltérő vonásokat mutattak. Két szélsőség jelentkezett általában. A főleg bányászlakta vidékeken - ahol nagy volt a kommunista befolyás, erősen élt az első munkáshatalom emléke, és azt követően is számottevő hatás érvényesült, az illegális párt szervezeti ereje is számottevő volt — egyenesen a proletárdiktatúra mellett foglaltak állást. Ilyen helyzet állt elő pl. többek között Kisterenyén. A másik véglethez tar­ tozott, hogy a demokratikus nemzeti összefogás jegyében fogant, és a népi de­ mokratikus forradalom fontos szerveként működő helyi bizottságokban a vissza­ húzó erők nem egy helyen még a vezetést is megszerezték. Erre példaként az ér­ sekvadkerti helyzetet lehet említeni. Itt a m egalakuló nemzeti bizottág elnöke Mátéffy Viktor plébános, szélsőjobboldali politikus lett. Tevékenységét még most is az elmúlt rendszer szolgálata fémjelezte. Fenti m egállapítás alátám asztá­ sára is felhoznék egy példát. A helyi nemzeti bizottságoknak az első időszakáhelyszíni kiszálláson nyert tapasztalatok­ ból kifolyólag megállapítást nyert, hogy míg egyes községekben a mezőgazdasági munkálatok megindítása, illetőleg megfe­ lelő intézkedések és annak nyomán mun­ kálatok lettek folyamatba téve, addig más helyeken, úgy a község lakossága, valamint annak vezetősége a mezőgazdasági munkálatok terén ezideig jóformán semmit sem tett. Bár teljes mértékben tu­ datában vagyok annak, hogy a meglévő igaerő- és vetőmaghiány következtében óriási feladat hárul úgy a vezetőségre, mint a kerület minden egyes lakójára, mégis minden lehetőt, emberfelettit is el kell követnünk avégett, hogy a község határába eső földek maradéktalanul megműveltessen és saját érdekükben termést adjanak . . . * 6. M E G IN D U L A KÖZSÉGEK IG AZG ATÁSA 1945. január 13. A salgótarjáni járás főszolgabírójától. Az orosz katonai parancsnokság által megtartott értekezlet kapcsán az alábbi­ akról értesítem. 53 �ba n fontos politikai feladatát képezte, hogy javaslatukra választották meg az igazoló bizottságokat, és feleltek azok működéséért. Ahol a helyi népi szervek baloldali befolyás alatt álltak, ott az igazoló bizottságok is kérlelhetetlen harcot folytattak a letűnt rendszer bűnös személyei ellen. Nem így történt Érsekvadkerten. Ott, a volt helyi csendőr tiszthelyettes tevékenységét nem volt hajlandó elitélni az igazoló bizottság, sőt felmentette azzal, hogy az illető személy „nem volt népellenes” . Salgótarjánban és a munkáslakta községekben, továbbá azokon a helyeken, ahol az agrárproletárok és a szegényparasztság képviselői foglaltak helyet a nemzeti bizottságokban, a helyi népi szervek politikai tevékenysége helyes irányba fejlődött. Példaként itt is ki kell emelni a salgótarjáni városi Nemzeti Bizottság politikai tevékenységét. A városi Nemzeti Bizottság tagjai körében több idős, illegális mu lttal is rendelkező kommunista vett részt. Ezek sorából is ki kell emelnünk Herm ann Ferenc, Neuschel János, Hajek Rezső. Sulyok Sándor tevékenységét. A Szociáldemokrata Párt részéről megválasztott nemzeti bizott­ sági tagok elfogadták az M K P vezető szerepét. A helyi népi szerv már ja n u árban és februárban is fontos politikai szerepet töltött be. Állásfoglalása a la p ján vá­ lasztották meg a polgármestert, a rendőrkapitányt és iktatták be ünnepélyesen a közalkalmazottakat. M árciusban és áprilisban tevékenyen részt vettek a fasiszta rendszer exponált vezetőinek felderítésében és rendőrkézre való juttatásában. A községi ügyvitel mielőbb rendes meder­ be terelendő. A fennálló törvények és ren­ deletek érvényben vannak, kivéve a zsi­ dókat sértő törvényeket és rendeleteket és a Szállasi-kormány rendeleteit. Vagyis egyébként a törvényes jogfolyto­ nosság az egész vonalon fennáll. Az országban 3 párt működhet, úgymint: 1. Kommunista Párt 2. Szociáldemokrata Párt 3. Kisgazda Párt E három pártot és a pártvezetőséget min­ den községben meg kell alakítani. . . * 7. A M EG YE VEZETŐSÉGE IS M U N K Á B A KEZD 1945. január 24 Nógrád megye alispánjától. Szives tudomására hozom Főszolgabíró úrnak, hogy a napokban megtartott tör­ vényhatósági bizottsági értekezlet megál­ lapította, hogy közérdekből az ispáni hi­ vatal működését meg kell kezdeni. Ennek eszközölhetése céljából az értekezlet megállapította azt, hogy mint a vármegye tényleges tisztviselői közül egyedül én ma­ radtam itt, reám hárul a kötelesség, hogy az alispáni hivatal vezetését átvegyem és a hatósági jogokat gyakoroljam. 54 �A nagybátonyi helyi Nemzeti Bizottság, a helyi pártközi megbeszélések alapján elhatározta a közigazgatás demokratizálását. U gy döntöttek, hogy a volt főjegyzőt leváltják és helyébe Sulyok András, volt terpesi jegyzőt hívják h a­ za. Mátraverebélyben a bírót megerősítették tisztségében, mivel ellene kifogás nem merült fel. A Nemzeti Bizottságok fontos feladatát képezte a népbíróságok m unkájának segítése. Ebben az időszakban a népbíróság Balassagyarm aton székelt, és a Kisgazdapárt erőteljes befolyása alatt állott. Több esetben előfordult, hogy a nép­ bírósági tárgyalások elhúzódtak és az ügyeket felületesen vizsgálták ki. Ezért a salgótarjáni városi Nemzeti Bizottság május 5-i ülésén dr. Ba rra Károly, m eg­ hívott jogi tanácsadó javasolta a nemzeti bizottságnak, hogy a kormányhoz intézett feliratban kérje a balassagyarm ati N épbíróság időnkénti kiszállását Salgótarjánba, a helyi ügyek gyorsított eljárással való tárgyalására. Erre annál is inkább szükség volt, mert többször előfordult, hogy a salgótarjáni tanúk ki­ hallgatására nem került sor, és ezért már eddig is sok vádlottat bocsátottak jogtalanul szabadon. M int ahogy azt a bevezetőben már említettük, a megye több községében, ahol a helyi nemzeti bizottságokban kevésbé érvényesült a kommunista befolyás, a régi rendszerből ittmaradt és funkcióba visszaállított vezető hivatalnokok akarata érvényesült. Az április 24-én megjelent Szabad Szó ,,A szürke reakció Meghajoltam a kívánság előtt, mert a köznek vélek ezzel szolgálni, és az alispáni hivatal működését megkezdtem, il­ letve megindítottam. A tényt szives tudo­ másul vétel céljából közlöm Főszolgabíró úrral azzal, hogy Főszolgabíró úr viszont járási és ebben a községi közigazgatást hívja életre és iddítsa m e g . . . * 8. A SALG ÓTARJÁNI NÉPISKO LÁBAN M EG K EZ D Ő D IK A TANÍTÁS Hirdetmény Értesítjük a szülőket, hogy a népiskolai tanítások megkezdése elrendeltetett. E rendelet alapján az 1944/45 tanévi bei­ ratkozásokat minden állami népiskolában újólag eszközük az iskolák tantestületei... Ezúton felkérünk minden szülőt és tanu­ lót, hogy aki az iskolák helyiségeiből akár bútorzati, akár tanszert vagy felszere­ lési tárgyakat elvitt, ilyenekről tudomása van, juttassa vissza az érdekelt iskolák­ ba, mert azok másra csekély értékűek, de az iskoláknak pótolhatatlan tárgyak. Az iskolák anyakönyvei és más naplói köz­ kincsek, amelyek pótlása teljességgel le­ hetetlen, azért azoknak az iskolához va­ ló visszajuttatása általános közérdek ... * 9. A M EGYESZÉKH ELY Ü D V Ö ZLI AZ IDEIGLENES NEMZETI KO R M Á N YT 1945. február 18. A balassagyarmati Nemzeti Bizottság 1945 február 18-án tartott alakuló üléséből kifolyólag mély tisztelettel üdvözöljük a miniszterelnök urat és a magyar nemzeti kormányt, csatlakozván a magyar demok­ rata fronthoz azzal a hittel, hogy ez az út a magyar függetlenségi út, amelyen a magyar nép és nemzet talpraállításához jutunk, Amikor mély tiszteletünket és csatlakozá­ sunkat kifejezzük, szent fogadalmat te­ szünk, hogy a magyar nemzeti kormány által kijelölt úton fogunk haladni, az on­ nan jövő rendeletek, intézkedések szigorú végrehajtásával, ellenőrzésével és azon munkával, melyet a demokratikus M a ­ gyarország megmentésére nekünk kijelöl. * I0. A SALG ÓTARJÁNI POLGÁRI ISK O LÁ BA N IS M E G IN D U L A TANÍTÁS 1945. február A salgótarjáni állami polgári iskola igaz­ gatósága értesíti a nyilvános rendes ta­ nulókat, hogy a tanítás folytatása előtt jelentkezzenek február 22-23-24-én délu­ tán 2-4 közötti időben, az igazgatói iro- 55 �uralm a" című cikkében arról számolt be, hogy az ország falvaiban zajlik ugyan a demokratikus átalakulás, de sok helyen még lassú a fejlődés, vannak kis szigetek, politikai fejlődéstől érintetlen területek, ahol ugy tűnik, megállott az élet. Példaként hozza fel a megye déli részén fekvő Szirák község problémáit. E járási székhelyen dr. Csőke Rezső, tv. b. főszolgabíró a front elvonulása után ham arosan visszatért és munkához látott. M egbízására hivatkozva a jegyzőket, régi közigazgatási embereket visszavétette hivatalukba. Felháborodást okozott Berecki volt irodatiszt visszaállítása, hiszen a Jurcsek-féle beszolgáltatási rend­ szer idején közellátási vezetőként sanyargatta a parasztokat. Népellenes m a g a ­ tartásáért népbíróság elé kellett volna állítani, de Csőke a helyi nemzeti bizott­ ság döntését félretéve intézkedett. A 116/1945 főszolgabírói rendeletben a föld­ reform véghezvitelét az elő ljáróságra bízta A földigénylő bizottságnak csak annyi szerepet szánt, hogy a megműveletlen területek gondozásával bízta meg. A termelési bizottság funkcióit m agára vállalta. A főszolgabíró a csendőröket szolgálattételre szólította fel. Hatalm ával egyéb irányban is visszaélve fenyeget­ te a közmegbecsülésnek örvendő embereket: ........... ezt az embert megjegyzem m agam nak........ aki ma kommunista, az nem ember”. A Szabad Szó á p rilis 29-i, „M ég egyszer Rom hány” című cikke a helyi jegyző népellenes tevékenységé­ ről számolt be, „aki elkendőzve az igazságot a földesúr népszerűsítésével fog­ dában. Okmányaikat hozzák magukkal. Azok a magántanulók, akiknek 1944 de­ cemberére volt vizsgaengedélyük, szintén jelentkezzenek most csütörtöktől a jövő hét csütörtökéig, amikor a magánvizsga idejét és a fizetnivalót megtudják. 11. A N Ó G R Á D I NEMZETI 1945. M Á R C IU S 3 - I ELSŐ PRO G RAM JA BIZOTTSÁG ÜLÉSÉNEK 1. A közhivatalok szükség szerinti megin­ dítása illetve működésben tartása 2. A rendőrség helybeli szervezetének jó­ váhagyása 3. Az iskolai oktatás ügye 4. Budapest székesfőváros gyermekeinek részbeni befogadása 5. A postahivatal működésének megkez­ dése 12. KÜZDELEM A FASISZTA ELEMEK ELLEN 1945. mácius 22 Hirdetmény Közhírré teszem, hogy Salgótarján megyei város igazoló bizottsága 1945. március hó 22-én du. 3 órakor ülést tart. Felhívom a lakosságot, hogy mindazok, akik az igazolás alá vont valamelyik közalkalmazottnak olyan magatartásáról vagy cselekményéről bírnak tudomással, mely 56 a magyar nép érdekeit sértette vagy sér­ ti, - ezt és a vonatkozó bizonyítékait, ta­ núikat a városházán (földszint 1. sz. alatt) lévő hivatali helyiségemben szóban vagy írásban jelentsék be ... Az igazoló bizott­ ság elnöke. J EGYZŐKÖNYV. �laIko zik, és aki nem tartotta szükségesnek a nemzeti bizottság megalakítását szorgalmazni. A földigénylő bizottság összetételére vigyázott”. A helyi nemzeti bizottságok 1945 I. félévi tevékenységéről összeállított rö­ vid felsorolás még számos ponton hézagos. Ennek magyarázata legfőképpen az a körülmény, hogy kevés helyen vezettek jegyzőkönyvet és a sajtó sem foglal­ kozott e fontos népi szervek m unkájának ismertetésével. N agyon fontos ezért a volt nemzeti bizottsági tagok, vezetők visszaemlékezéseinek gyüjtése, s azok­ nak a levéltárakba való elhelyezése. A visszaemlékezések összegyüjtése nagyon fontos feladat, és ez csak a községi tanácsok, p ed agógusok és népművelők ak­ tív összefogásával lehetséges. Források Kállai Gyula: A m agyar függetlenségi m ozgalom története. 1949. Századok. 1955: Balázs Béla cikke a nemzeti bizottságok kezdeti tevékenységéről. M a g ya r M u n kásmozgalom Története Szakosító Tanfolyam Szem elvénygyüjtemény. Kossuth Könyvkiadó 1969/70 tanév, N ógrá d megyei Levéltár: a községi, városi nemzeti bizottságok jegyző­ könyvei., U. o. Az O rszá go s Nemzeti Bizottság jegyzőkönyve 1945 szeptember 41, Jász­ berényi Frigyes, Balázs István ada tgyüjtése a karancslapujtői, Verebélyi A n d rás a mátraverebélyi, Cserháti József a baglyasaljai, Tóth Endre a szécsényi, Szlivka Jánosné a lucfalvai, dr. Kigyósi István a nagybátonyi, M o ln ár Lajos a zagyvarónai helyi nemzeti bizottságok kezdeti tevékenységéről. Fenti adatgyűjtések a Salgótarjáni M unkásm ozgalm i Múzeum Adattárában találhatók. 13. A N Ő TINCSI NEMZETI BIZOTTSÁG 1945. M Á R C IU S 26-I ELSŐ ÜLÉSÉNEK PRO G RA M JA 1. Az ellátatlanok ügyének rendezése 2. Genzor Mártonné légitámadás által megrongált házának közerővel való fel­ építése 3. A kiosztott földek megművelése 4. Mezőőrök felfogadása 5. A malom leltározása, készleteinek fel­ mérése 6. A Nemzeti Bizottságban beállott sze­ mélyi változások 7. Polgárőrség ujjászervezése 8. Kisbíró alkalmazása 14. NEU SCH EL JÁNOS, A SALGÓTARJÁNI NEMZETI BIZOTTSÁG EGYIK ALAPÍTÓ TAGJA EMLÉKEZIK: M á r 1944. decem berében eljutott hozzánk annak a híre, hogy m egalakult a M a g y a r Nemzeti Függetlenségi Front, és hogy a felszabadult területeken m egalakulnak a Nemzeti Bizottságok. Így aztán, mikor a város felszabadulása utáni napokban sor került a Kommunista Párt helyi szerveze­ tének m egalakítására, közvetlenüI meg- 57 �SZOMSZÉD IMRE Súlyos örökség a multtól Egy hónapon keresztül folytak a háború csatái N ógrád megye területén, amelyek során a menekülő német csapatok makacsul védekeztek, és jelentős károkat okoztak a szovjet hadseregnek, valamint a megye lakosságának. A fel­ szabadító hadsereg a felmérések szerint megközelítően 4000 katona elveszté­ sével és sok harci fegyver m egrongálódásával, vagy elpusztulásával fizetett a megye népének szabadságáért. U gyanakkor nagy veszteséget okozott a fasiszta német csapatoknak, elpusztított közel 2000 német katonát és több százat ejtett fogságba. Megsemmisített, illetve zsákmányolt közel 600 ágyút, aknavetőt, egyéb páncélozott harci gépet és több ezer lőszert, valamint több tonna robbanó­ anyagot. A visszavonuló német csapatok nagy fosztogatást és rombolást végez­ tek mind az ipari, mind a m ezőgazdasági területeken. A felszabadult nép si­ ralmas örökséget kapott a múlttól. A háború által okozott károk tekintetében a megyék között N ógrád megye országos viszonylatban a harmadik helyen állt. (1) tettük a lépéseket a Nemzeti Bizottság megszervezésére is. A Nemzeti Bizottság­ ban én a kummunista bányászokat kép­ viseltem. Az első hetekben, amikor még a front közelsége miatt a bányákban a termelés nem indulhatott meg, egyik fő feladatunk volt, hogy bányász m unkástár­ sainkat állandóan készenlétben tartsuk és munkaerőt tudjunk szolgáltatni a szov­ jet hadsereg részére, a m egrongált utak, hidak, vasutak helyreállításában és egyéb hasonló munkákban. Tudtuk, ezek a m un­ kák azt segítik majd elő, hogy a front­ vonal mielőbb eltávolodjék, és így a ter­ melés megindulhat. Ezen kívül a Nem ze­ ti Bizottság fő teendőjét jelentette ezek­ ben az első hetekben az élelem beszer­ zése, a piac m egindulása és a munka megindítása. Biztosítania kellett továbbá a Nemzeti Bizottságnak, hogy a szovjet p arancsnokság igényei kielégítést nyer­ hessenek és hogy a kommunista párt utasításainak érvényt lehessen szerezni. 16. M Ű K Ö D IK A SALGÓTARJÁNI FÖLDIG ÉN YLŐ BIZOTTSÁG 1945. március 30. Dobolandó. Felhívja a salgótarjáni földigénylő bizott­ ság a földmíveléssel foglalkozókat, va­ lamint gazdasági cselédeket és nincste­ 58 leneket, hogy akik a földbirtokreform hó 30-án délelőtt meg a városházán földhöz kívánnak jutni során, azok március 11 órára jelenjenek a bizottság előtt. �Ezt elősegítette az is, hogy a német hadvezetés tervszerű előkészület utón, az erős ellenállás ellenére is, az ipari üzemek készletét és gépi berendezését vasúton és közúton Ném etországba szállította. A legnagyobb károsodás a S a l­ gótarjáni Kőszénbánya RT-ot érte. A tényleges kár elérte a 30 millió pengőt és a javítási költség megközelítőleg a 200 millió pengőt. (2) Közvetlen a front áthaladása előtti napokban nyugatra hurcoltak több szál­ lító vitlát, szivattyút és szellőző berendezést. Elszállítottak több mint 500 db villanymotort, és ez teljesen megbénította a bányák víztől és omlásoktól való megóvását. (3) Jelentős veszteség érte a megye legnagyobb acélipari üzemét, a Rim amu­ rányi Vasm ű RT-ot is. Elhurcolták a hideghengerm ű teljes berendezését, a gyár 485 db villamosmotorját és a különböző üzemrészek gépi berendezéseinek je­ lentős részét. (4) A gyár berendezésének mintegy 70 % - á t tönkretették, illetve elrabolták, amelynek értéke közel 20 millió aranypengőt tett ki. (5) A német rablók a Salgótarjáni Vasötvözetgyárat is szinte teljesen tönkre­ tették. M inden villam ossági és gépi berendezést elszállították a raktári an ya­ gokkal együtt Kattovice környékére. Az okozott kár 2 millió pengőre tehető. (6) Veszteség érte a H ungari Villam ossági RT-ot is, a kár értéke a felmérések alapján 11.5 millió pengőre tehető. A Budapest — Salgótarjáni G é pgyár és V a s ­ öntöde RT. salgótarjáni gyáregységének 1 millió pengőre rúgott a kára. A Zagyvapálfalvai Ü veggyárból Teplitz Sch ä nauba szállított fontosabb gépek értéke elérte a 670 ezer pengőt. (7) Jelentős kára keletkezett a salgótarjáni Ö blösüveggyárnak is, ahonnan az értékesebb gépeket és berendezéseket ugyancsak Teplitz Sch ä nauba szállították. 17. M EG A LAKU L A LU D ÁN Y I FÖ LDIG ÉNYLŐ BIZOTTSÁG 1945. április 2. Jegyzőkönyv. Készült Ludányban a kör­ jegyzői hivatalban 1945. évi április hó 2-án du. 2 órakor... Puszta Pál kisp. községi bíró, mint a vá­ lasztási közgyűlés elnöke üdvözölve a ludányi földigénylők közül megjelent 108 főnyi igénylő közönséget, felhívja az igényjogosultakat, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormány vonatkozó, a nagybir­ tokrendszer megszüntetéséről és a földhözjuttatásáról szóló rendelete értelmé­ ben a községi földigénylő bizottságot vá­ lasszák meg, hivatkozva arra, hogy az igényjogosultak összeírása alapján 108 fő­ nyi lévén az igénylők száma, ennek alap­ ján 6 bizottsági tagot jogosultak válasz­ tani. A felhívásra a megjelent igényjo­ gosultak egyhangúlag maguk közül 6 sze­ mélyt választottak m e g;... és felhívják, hogy feladatukat a vonatkozó rendelke­ zés értelmében haladéktalanul kezdjék meg és kapott határidő alatt fejezzék be. 18. N A G Y ISTVÁN, N Ó G R Á D M E G Y É N EK A FELSZABADU LÁS UTÁNI ELSŐ REN ­ DŐ RKA PIT Á N YA EMLÉKEZIK AZ AKKORI KÖ ZBIZTO N SÁGI HELYZETRE: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány belügy­ minisztere 1945. április 2-án nevezett ki Nógrád megye rendőrfőkapitányává. Ad­ dig a régi, Horthy-időszakban kinevezett főkapitány tevékenykedett Balassagyarma­ ton, helyét nem is akarta átadni, úgy­ hogy fegyveresen kellett kényszeríteni er­ re. A megye területén akkor már majd­ nem minden községben működtek külön­ féle rendfenntartó erők, polgárőrségek, policájok, és ideje volt, hogy a megyeszékhelyen is rendeződjenek a viszonyok. Az első időszak legfontosabb feladatai közé tartozott, hogy a fasiszta, jobbol­ dali és népellenes elemeket részben nép­ bírósági itélettel, részben internálással kiközösítsük, hogy az új élet rendes ki­ bontakozását ne akadályozhassák. Termé­ szetesen sok gondot okoztak a különféle bűncselekmények is , köztük ennek az időszaknak egyik jellegzetes bűnténye: a 59 �több millió pengő értéket tett ki a salgótarjáni erőműnek és a bányagépgyártó műhelynek okozott kár is. A felszabadulás előtt 2 nappal robbantották fel a Víz­ választói Erőmű I. sz. 8000, a II. sz. 2150, a III. sz. 2150, valamint a IV. sz. 1500 lóerős gőzturbináit és generátorait. A robbanás következtében jelentős kár keletkezett az épületekben, és a gépterem teljesen megsemmisült. Ezen túlmenően kisebb ipari üzemeknek és műhelyeknek, valamint az élelmi­ szer éss kereskedelmi hálózatnak is több, mint 60 % - a elpusztult. (8) A háború súlyosan érintette a megye m ezőgazdaságát is. A n n ak ellenére, hogy a m ezőgazdaságban dolgozó férfierő zömét elvitték a frontra, november végére teljes mértékben befejeződött-a cukorrépa kivételével a betakarítás. Ez lehetőséget nyújtott a németeknek arra, hogy a magtárakból és a padlásokról elhurcolhassák a gabonát és más szemesterméket. C sak az a ga b o n a maradt meg, amit a parasztnak sikerült elrejtenie. A kirabolt m agtárak teljesen üre­ sen álltak. Súlyos pusztítás érte az állatállományt is. Az emberek megpróbálták menteni a jószágot, de sajnos kevés eredménnyel. U gyanis az állatok elrejtése sokkol nehezebb és bonyolultabb volt, mint a m ezőgazdasági terményeké. Ezért vetkőztetés. Ez főleg a nagyobb állomá­ sokon (pl. Szobon, Balassagyarmaton, stb) fordult elő. Megnehezítette munkán­ kat az a körülmény, hogy az új rendőr­ ség személyi állománya képzetlen volt és csak a lelkesedés és elvhűség tette le­ hetővé, hogy munkájukat jól el tudják látni. Csak hálával tudok visszagondolni a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szov­ jet parancsnokságára, mely nemcsak ta­ nácsaival segítette a közbiztonság megvé­ dését célzó munkánkat, hanem technikai seg ítséget is nyujtott, biciklivel, fegyve­ rekkel látott el, sőt nemegyszer élelme­ zésünkről is gondoskodott. Így tudtuk a rendőrség fontos feladatait végrehajtani. 19. M EG A LAKU L SALG Ó TARJÁN BAN A M A G Y A R DEM O KRA TIKU S IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZERVEZETE 1945. április 6. Salgótarján város Nemzeti Bizottságától Bizottságunk folyó évi április 5-én hozott határozatára értesítem, hogy a Salgótar­ ján és Vidéke Demokratikus Ifjúsági Szö­ vetségének megszervezésében a bizottság a legmesszebbmenő támogatásban része­ síti és engedélyt ad, hogy az ifjúsággal közvetlenül érintkezhessen, őket megbe­ szélésre, tanácskozásra és a M A D ISz ke­ retén belüli munkára, szórakozásra igény­ be vehesse és ezekre alkalmat nyujthas­ son. 60 20. A M A D IS Z PRO G RA M JÁBÓ L Új időknek küszöbén vagyunk. Szükség, hogy a kezdet, amely mindig nehéz szo­ kott lenni - jó legyen. Különösen fon­ tos ez most, amikor nemzetünk sorsa nem 1-2 évre, hanem évtizedekre, hisszük, hogy századokra eldől. Ebben az új kor­ szakban fokozott munka és fontosabb szerep vár az ifjúságra, de több joggal is, mint va la h a ... Olyan szervezetet létesítünk, amelyiknek súlya van a legfontosabb tényezők előtt Olyan szervezetet akarunk, melynek egyedüli célja. . . a nevelés, a nemes ügyek szolgálata, az építés és szórako­ zás. Azt akarjuk, hogy leomoljék minden válaszfal a munkás, szellemi munkás és paraszt ifjú között... Programunk: az egész magyar ifjúság összefogása az új, demokratikus Magyarország felépítéséért, nemre, vallásra, tár­ sadalmi különbségre való tekintet nélkül. 21. AZ IPARI TERMELÉS SZÉCSÉNYBEN ELLENŐRZÉSE 1945. április 9. Jegyzőkönyv Készült Szécsényben, 1945. április hó 9én. Jelen vannak az alulirottak. Tárgy: Szakszervezetek Intéző Bizottsága Szé­ csényben kimondja, hogy a szécsényi já­ rás területén az összes, az alábbi pon- �érte a legnagyobb veszteség az állatállományt. Majdnem teljesen elpusztult a juhállomány és háromnegyed részében a szarvasmarha, sertés és a lóállomány. Ezt bizonyítja az alábbi táblázat is. (9) Megnevezés Szarvasmarha db Ö sszesen Elrabolt volt % Sertés db Juh Ló db % db % 38000 100 90000 % 100 18000 100 81000 100 22800 60 67500 75 13860 77 75330 93 7 40 4140 23 5670 15200 22500 25 Maradt Országosan 79 56 80 44 elrabolt Nyilvánvaló, hogy a megye m ezőgazdaságát ért nagy veszteség szinte ki­ látástalan helyzetet teremtett. A lakosság részére a legszükségesebb termékféleségeket sem tudták biztosítani. A megmaradt üzletek teljesen üresen álltak. A malmoknak nem volt őrölni valójuk. ,,A vármegye közellátási helyzete rend­ kívül aggasztóvá vált. Készletekkel a megye nem rendelkezett, és a közellátási igazgatást is teljes egészében újjá kellett szervezni.” (10) A kommunista vezetők azonnal felvették a kapcsolatot a felszabadult terü­ letek párt és közigazgatási szerveivel, hogy segítséget kérjenek N ó grád megye lakosságának a legszükségesebb élelmiszerrel való ellátásához. A közlekedést szinte megbénította a németek robbantó osztaga. A megye területén lévő fű­ tőházak mozdony-fordító berendezéseit, víztornyait is felrobbantották A moz- toknak megfelelő ipari üzemeket lésre és vezetésre átveszi: keze­ 1. Minden egyes olyan üzemet, amely a fasiszta párt szellemében, vagy a mult rezsimben népellenes cselekedeteket haj­ tott végre. 2. Minden elhagyott üzemet, melynek tu­ lajdonosa távol van, vagy elmenekült a német hadsereggel. 3. Igényt tart a fenti bizottság szécsényi Termelési Bizottsága a fenti 1, és 2. pont­ ban foglalt azon üzemekre is, melyek ma még az orosz hadsereg szolgálatá­ ban állanak, de amikor az üzemek meg­ szünnek a hadsereg részére termelni, abban a pillanatban átveszi a Termelé­ si Bizottság. A szécsényi járási Termelési Bizottság jogot formál az üzemekhez tartozó és azokat fenntartó földterületekhez is, me­ lyek feltétlenül szükségesek az üzemek fenntartásához. . . 61 �donyokat. szem ély- és tehervonatokat nyugatra vitték. Felszántották a Hatvan Salgótarján, Kisterenye - Kazár és Kisterenye - M átranovák közötti vasútvona­ lak jelentős részét. Felrobbantották és használhatatlanná tették az Aszód - B a­ lassagyarmat, Vác - Balassagyarm at és Ipolyság Balassagyarm at - Losonc közötti vonalat. (11) Azon a területen, ahol nem szántották végig a vasutat, ott elsősorban a hidakat robbantották fel. Így pusztult el a vasúti hidak több mint 60 % - a . H a ­ sonló sorsra jutott a megyei közúti hálózat is. Az alispáni jelentés rámutatott, hogy a felszabadulás időpontjában N ógrád megye kereken 1000 km hosszú úthálózata a lehető legsiralm asabb állapotban volt.Mind a főutak, mind a kisebb jelentőségű mellékutak a harci események következtében járhatatlanná váltak. A vármegye közútjainak leromlottságával szemben a hidak még súlyosabb kárt szenvedtek: 409 híd közül 88 a felrobbantott. A hidak hossza 2407 m, melyből 954 m-t robbantottak fel, az összes hidak 40 % - a megsemmisült. (12) Teljesen elpusztult a 2. sz. főközlekedési útvonalon a lőrincpusztai, ludányhalászi, valamint a nógrádszakáli közúti híd. Nyugatra szállították az Állami Építészeti Hivatal nagyértékű gépeit, a kőtörőket, úthengereket, műszereket. M indez jelentősen gátolta a helyreállítási munkát. (13) N ógrád a kis megyék közé tartozik, amelynek személyi vesztesége igen sa bb mozzanataiból. Az események­ ben oly gazdag, fontos történelmi korszak teljes bemutatása ilyen szűk keretek között aligha a felszabadulás 25. lehetséges; ezt évfordulójával kapcsolatos rendezvények, előadások, kiállítások, valamint különböző kiad­ ványok, könyvek, cikkek vannak hi­ vatva biztosítani. A közölt dokumentumok legnagyobb­ részt a N ógrád megyei Levéltár őri­ zetében lévő iratanyagból kerültek ki: így a különféle Nemzeti Bizottsá­ gok irataiból a 9., 11., 13. számok; Salgótarján város polgármesteri irataiból a 3., 4., 8., 10., 12., és 20. Zárszó A közölt néhány dokumentum és visszaemlékezés csak ízelítőt kívánt nyújtani az élet megindulásának, a demokratikus forradalom első néhány hónapjának eseményeiből, legfonto- 62 szám; a Nógrád m. gazdasági felü­ gyelő irataiból az 5.; a járási főjegy­ zők irataiból pedig a 6., 7., 15., 17. és 21. szám alatt közöltek. Schneider Miklós �érzékenyen érintette a településeket. Közvetlen a háború utáni részleges népszám lálás időszakában a lakosság szám ának további csökkenését állapították meg. (14) A megye lakosságának csökkenése elsősorban a háború eseményei követ­ kezté ben beállott halálozásból, elhurcoltakból és elemenekültekből, valamint az eltü ntekből tevődik össze. A felmérések és annak alapján a községek jelen­ tései arról tanúskodnak, hogy összesen 8677 volt a lélekszám csökkenése, amely a megye lakosságán ak 4,3 % - á t tette ki. (15) A háborús cselekmények következtében a megyében több mint 1500 polgári személy vesztette életét. U gyanakkor a német m egszállás alatt közel 11 ezer embert hurcoltak el. Az elhurcoltak közül 5261 fő (51 % ) zsidó volt és azokból 4489 fő 1945 június 30-ig nem tért vissza. (16) A megyéből a szovjet csapatok érkezése előtt a felelőségrevonástól félve, to­ vábbá az ellenséges p ropaganda hatására nyugatra menekült és többé lakó­ területére nem tért vissza 2639 fő. (17) A második világháború időszakában a megye 58 községe és három városa szenvedett légitám adások következtében anyagi károkat. Kisterenye községet már korábban, 1944 május 10-én angolszász bom batám adás érte. A bom bázás következtében 25 család (141 fő) vált hajléktalanná. A kibombázott lakosság ru­ haneműje teljesen elpusztult, hét ember életét vesztette és 23 megsebesült. Húsz ház teljesen összeomlott, elpusztult, és 13 ház súlyosan m egrongáló­ dott. (18) A városok több mint 12 esetben és két község lakossága több mint 5 eset­ ben élt át bombatámadást. A fasiszták elleni küzdelem során 81 községben föl­ di harcok folytak. Közülük 59-ben egy hétnél rövidebb, a többiben ennél hoszszabb ideig állt, vagy váltakozott a frontvonal. (19) Kisterenye-Zagyvapálfalva és Szécsény térségében több napig tartó elke­ seredett harcok folytak. Az ágyúzások és bom bázások következtében a megye 39093 lakóházából több mint 7 ezer szenvedett háborús károkat. A kár aránya mintegy 800 épületnél 50 % - o n felüli, 1700-nál 25-50 % között volt, és a zömé­ nél 4524 háznál 25 % alatt lehetett megállapítani. (20) Az iskolák több mint 25 % - a szenvedett háborús kárt. Volt olyan iskola, amely teljesen elpusztít. Sok helyen a tanítást m agánlakásokban, moziépületekben kezdték meg, mihelyt elhallgattak a fegyverek. Több olyan falu is volt, Alsótold, Ecseg, Cserhátsurány, Romhány, ahol az elhagyott kastélyokat és földbirtokos lakásokat vették igénybe iskolai oktatás céljára. (21) A megye mostoha egészségügyi helyzetét még jobban nehezítette az átvo­ nuló fronthelyzet. A salgótarjáni bányakórház teljesen elpusztult. N a gy vesz­ teség érte a balassagyarmati, volt M ária - Valéria kórházat is. A központi konyha épületét több aknatalálat érte. (22) A kórháznak mindössze 476 betegágya volt, ágyfelszerelést azonban csak 267 beteg számára tudtak biztosítani. H asonló helyzetbe került a pásztói, a mizserfai és az acélgyári kórház is. Több orvosi műszert elhurcoltak, sok pedig a harcok alatt pusztult el. Az orvosi és a kisegítő személyzet jelentős része is el­ hagyta a megye kórházait. Egyeseket behívás útján nyugatra kényszerítettek, m á­ sok pedig az ellenséges prop aganda hatására elmenekültek. Így pl.: a b a la s­ sagyarmati kórház 18 orvosából csak négy maradt. (23) A b b an az időben ez volt a megye legnagyobb kórháza. A mentőszolgálat tel- 63 �jesen elpusztult. A gyógyszerellátás igen hiányos volt, annak ellenére, hogy a megyében a gyógyszertárak — a rétsági és a diósjenői kivételével — nyitvatartottak. A nem megfelelő egészségügyi ellátás és a tisztálkodás hiánya következtében erősen fenyegetett a járványos megbetegedés. Szerencsére azonban az egész megye területén eluralkodó kiütéses hagymáz m egbetegedésen túl járványos megbetegedés nem fordult elő. A megye népének, eddigi történetében, a 2. vi­ lágháború alatt volt a legnagyobb személyi, anyagi és erkölcsi kára, illetve vesztesége. Az ipar, a bányászat, a mezőgazdaság, a közlekedés, a kereskede­ lem a posta, a közút, a vasút, valamint az okta tás és egészségügy területén b ekövetkezett háborús kár megközelítette a 6 milliárd pengőt. M egállapítható h o gy a 2. világháború alatti időszak különös helyet foglal el az ellenforradalmi rendszer gazd asági — politikai és katonai történetében egyaránt. A n n ak rom­ boló hatását megérezte a megye egész lakossága. A szovjet hadsereg által hozott felszabadulás új korszakot nyitott a megye dolgozóinak életében. A felszabadult nép, a kommunisták vezetésével hozzá­ fogott az új élet megteremtéséhez. A súlyos veszteség ellenére is gyors volt a kibontakozás és megszilárdult megyénkben a közrend és a közbiztonság. A nagy munkásmozgalmi múlttal rendelkező megye dolg ozóinak harcos helyt­ állása a politikai és gazd asági élet területén nagyszerűen bizonyította, hogy mé­ lyen él bennük a szabadságszeretet. JEGYZETEK 1. N ógrá d -H o n t vármegye alispánjának jelentése. 1945-46. évről. Palóc Múzeum, B a ­ lassagyarmat. 2. A salgótarjáni iparvidék. 37. p. 3. U. o. 4. Recski György-Jakab Zoltán: Beszám oló a Salgótarjáni Acélárugyár 1945-48. közötti m unkásm ozgalm ára vonatkozó adatfelvételről. P. I. Arch. Kézirat. 5. Salgótarján Munkásm ozgalm i Múzeum. Acélgyári iratok. E. O. 413. sz. 116.813/953. PM. irat. 6. A salgótarjáni iparvidék. 184. p. 7. U. o. 8. Számvetés az M S Z M P kongresszusa előtt. Központi Statisztikai Hivatal N ógrá d me­ gyei Igazgatósága, 1959. 13. p. 9. Központi Statisztisztikai Hivatal adatai 1935. évi állat összeírása, valam int Pest N ó g ­ rád megyei Állami levéltár N ógrá d-H o n t vármegye G a zd a ság i Felügyelőség 63. H. 144/945. sz. iratok alapján. 10. Loza ezredes i.m. 635. p. 11. Nógrád. 1945 - 1965. 23. p. 12. Jakab Sá n do r: N ógrá d megye ga zd a sá gi és társadalm i helyzete a felszabadulás idején. 642. p. 13. H áborús károk N ógrá d megyében. Központi Statisztikai Hivatal N ógrá d megyei Iga z­ gatósága. Salgótarján. Kézirat, 4. p. 14. U. o. 15. Statisztikai Szemle, 1946. 1-6. sz. 16. U.o. 17. Központi Statisztikai Hivatal N ógrá d megyei Igazgatósága. Salgótarján 4. p. 18. U. o. NmL. Salgótarján Alispáni iratok 9721/1944. 19. U.o. 20. U. o. 21. U. o. 22. Bartha Elemér-Kenessey Albert: A kórház története alapításától 1964- ig . N ógrá d m e­ gyei múzeumi füzetek B a la ssa g yarmat 1965. 12. sz. 43. p. 23. U.o. 64 �FELSZABADULÁSI ÉS PARTIZÁN EMLÉKMÚZEUM KARANCSBERÉNY ��������Nógrád megye 1944 őszén Kérésükre szeretném önökkel közölni visszaemlékezéseimet azokról a napokról, mikor a szovjet csapatok felszabadították N ógrád megyét. Eddig az időpontig a Szovjetunió fegyveres erői már sok történelmi jelentőségű támadó hadműveletet folytattak le, döntésre vitték a hitleri Németország teljes megsemmisítésének kér­ dését és harci cselekményeket folytattak Európa megszállt országainak területén. Ebben az időben a 2. és 4. Ukrán Front csapatai a testvéri magyar nép felszaba­ dításáért folytattak harcot. A Magyarországon tevékenykedő halseregcsoportok kötelékébe tartozott az a 6. harckocsi hadsereg is, melyben én szolgáltam. A német fasisztáknak az erdélyi Kárpátokban elszenvedett veresége nemcsak Romániának és Magyarország jelentős részének felszabadításához vezetett, hanem a szovjet csapatok előtt megnyitotta az utat Németország déli részei felé is. Ig az, meglehetősen erős volt az ellenség csapatainak budapesti csoportja és ennek a hadseregcsoportnak a fasiszta parancsnokság nagy jelentőséget tulajdonított. Éppen ezért 1944. novemberében meg is erősítette azt néhány páncélos gépesített hadosztállyal. Az ellenség budapesti erőinek minél gyorsabb szétzúzása céljából a szovjet p a ra n csnokság két bekerítő hadmozdulatot határozott el, melynek célja a Dunához való kijutás volt Budapesttől északra és délnyugatra. A főcsapás Hatvan-Vác-lpolyság irányában történik. Ez lehetővé teszi, hogy az ellenség jelen­ tős erőit elvágják a Budapestet közvetlenül védő csapatoktól. Az elgondolás végrehajtása céljából a 6. gárda-harckocsi hadsereg, mely a jelentősebb ütőerővel rendelkezett, december 5-ének reggelére, az ellenség elől rejtve, megérkezett Tura és Hatvan körzetébe, felkészülve a támadásra. December 5- én reggel tüzérségi előkészítés és az ellenség védelmének áttörése után (melyet a 7. gárdahadsereg csapatai végeztek el), a harckocsioszlopok megkezdték elő­ nyomulásukat. Ugyanennek a napnak a végefelé a 21. és 22. harckocsi dandár egységei megkerülő hadmozdulattal elfoglalták Verseg támaszpontot, december 6-án éjjel pedig a 46. harckocsi dandár harckocsizói egy merész éjszakai roham­ mal elfoglalták Vanyarcot. Ebben az éjszakai harcban különösen nagy merészséget tanusítottak N.M. Scserbany százados zászlóaljának harckocsizói. M é g akkor éjjel Vanyarc megkerülésével az ellenség hátába kerültek és váratlanul meg is tám ad­ ták azt. A váratlan rátörésről megzavarodva az ellenség két tüzérségi üteg és harc­ kocsik hátrahagyásával sikeresen visszavonult Bercelre. Az ellenség üldözése köz­ ben a harckocsizok még 14 löveget és 18 gépkocsit semmisítettek meg. A támadó hadműveleteket folytatva a hadsereg csapatainak egy része decem­ ber 8-ának reggelére elfoglalta Vácot és így a harckocsi hadsereg elérte célját levágta az ellenségnek Budapesttől északkeletre harcoló egységeit és Budapesten harcoló hadseregcsoportok előtt lezárta az utat északi és északkeleti irányban. A továbbiakban lehetővé vált, hogy Vác körzetéből a páncélos hadtest Buda­ pest ellen intézzen támadást, a gépesített hadtest pedig északnyugati irányban. Vácért folytatott harcban sok harckocsizó tűnt ki. Kulicsko főhadnagy páncélos százada és Kisziljev zászlós felderítő szaka sza jutottak be elsőként a városba. Kisziljev zászlós harckocsija kitört a kikötőhöz, ahol a tulsó partra való átszálllí4 65 �tásra előkészített 12 rancsnok a felderítés názva. Az ellenséges kocsik akadálytalanul löveget sikerült megszereznie. Zsil őrmester különítménypasorán megállapította, hogy Vác felé vezető út alá van ak­ tűzben 27 harckocsiaknát tett ártalmatla n ná és így a harc­ bejuthattak a városba. Ugyanebben az időben, amikor a harckocsi hadtest egységei Vác körzetében folytattak harcokat, a harckocsi hadsereg gépesített hadteste N Ó G R Á D és IPO LY­ S Á G irányban támadott, a 357. gyalogos hadosztállyal és a „Dirlevanger" SS dandárral folytatva küzdelmet. December 9-ére virradó éjjel K. F. SZELEZNYEV ezredes dandárja keletről és délről egyidejűleg intézett rohammal elfoglalta DRÉGELYPALÁNKOT, miközben 9 löveget és 13 harckocsit zsákmányolt. Ugyanekkor H O M O K állomás térségében az ellenség erős ellentámadást kezdett harckocsikkal felszerelt „Polizei" hadosz­ tályával. Az ellentámadás a hadseregnek arra a pontjára irányult, ahol a p a ­ rancsnok és a tisztek egy csoportja állomásozott. Ebben a csoportban volt ekkor e sorok írója is. Az ellentámadás visszaverésére SZO R O T Y IN százados kapott p a ­ rancsot, aki rendkívüli találékonysággal és szervezőkészséggel rendelkezett és az itt állomásozó légvédelmi tüzér ezred felhasználásával az ellentámadást rövid idő alatt sikeresen vissza is verte. A Nógrád megye keleti területeinek felszabadításáért folytatott harcok is fon­ tosak és rendkívül élesek voltak. A 4. gépesített hadtest, amely BECSKE irányában mozgott a harckocsi dan­ dár erőivel, december 8-án este BA LASSA G YA RM AT déli szélén folytatott harcokat. A város elfoglalásáért vivott harcok egész éjszaka folytak és december 9-ének reggelére sikerült is azt az ellenségtől megtisztítani. Az ellenség 11 harckocsit és 13 löveget ill. aknavetőt vesztett. BA LASSA G YA RM AT város elfoglalásának nagy jelentősége volt, hiszen így csapataink a SZÉCSÉNYT védő ellenséges csapatok oldalába kerültek. SZÉ C SÉN Y város körzetében az ellenségnek az SS 18. páncélos hadosztálya, a 14. gépesített hadosztálya és a 46. gyalogos hadosztálya tevékenykedett. A város­ hoz vezető utak alá voltak aknázva. Csapataink mindezt számbavéve készülődtek a falu ostromára. A SZÉC SÉN Y körzetében tartózkodó ellenség leküzdésére és a város elfoglalására irányuló harcok néhány napon át folytak. Végülis a hadsere­ günk csapatai átkeltek az Ipoly folyón és december 19-ére áttették harci tevékeny­ ségüket Csehszlovákia déli részére, befejezve ezzel a Nógrád megyének a német csapatoktól való felszabadításáért folytatott harcukat. A sok napon át tartó véres harcok során, melyek Magyarország északi részét felszabadították a német-fasiszta megszállás alól, a szovjet katonák hősies m a ga ­ tartást tanusítottak. Nem sajnálták erőiket, sem életüket. Az Ipoly folyón való átkelés alkalmával különösen kitűnt LZUBEJEV százados zászlóalja, amely az ellenség heves tüze alatt végezte az átkelést és került így az ellenség hátába. Ebben a harcban halt hősi halált Lzubejev ezredes, aki a V olgá­ tól egészen a Csehszlovák határig résztvett a háborúban. Ugyancsak ebben a harcban tanusított nagy hősiességet D.M. OLEJNYIK törzsőrmester is, aki még sebe­ sülten sem hagyta el a harcmezőt, kijelentette, hogy „utolsó csepp véremig fogok 66 �harcolni a gyűlöletes ellenség ellen" F.Sz O SZ EN Y E V harcos sem hagyta el a he­ lyét súlyos sebesülése ellenére sem azzal, hogy „míg ver a szívem, nem hagyom el a harcmezőt, századomat és parancsnokomat". A H O M O K é rt folytatott harcokban A N T O N O V hadnagy emelkedett ki. Mikor elesett harckocsijának vezetője, ő m aga vezette harckocsiját roham ra, amikor pe­ dig azt kilőtték, személyzetével védőállásba helyezkedett és géppisztolytűzzel, vala­ mint gránátokkal néhány fasiszta egységet meg is semmisített. SIN Y A K O V harcos elsőként tört be IPOLYVECÉRE, harcba kezdett az egyik faluszéli házból és bár csípőjén megsérült, gránátokkal megtisztítva m aga előtt az utat, egész szakaszát magával ragadta. A társuk hősiességétől fellelkesedett ka­ tonák bátran törtek az ellenségre és hamarosan ki is verték azt IPOLYVECÉRŐ L. Az emlékezetes napok óta negyedszázad telt el. A szovjet emberek őszintén örülnek a testvéri Magyarország sikereinek, melyeket a gazdasági életben, a kul­ túrában, a tudomány és technika területén elért. A magyar népnek rengeteg munkájába, energiájába és erőfeszítésébe került, hogy m agas színvonalat érjen el a szocialista építésben. Az elmúlt évek során a magyar dolgozók a M SzM P vezetésével új Magyarországot építettek fel, melyben új élet pezseg és mely új embert nevel. A szovjet katonák tiszta szívből kívánnak a M a g yar Népköztársaság dolgo­ zóinak és a M agyar Néphadsereg harcosainak további sikereket a szocialista építésben és hazájuk védelmi képességének megerősítésében. 1969. november 25. G. Z A V IZ IO N páncélos altábornagy Hősök emlékmúzeuma Megyénk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére nyitotta meg kapuit a megyei felszabadulási és partizán emlékmúzeum Karancsberényben, a Nógrádi Sándor elvtárs vezette partizánegység hajdani harcálláspontján. Első ízben történt meg hazánkban) hogy egy kisebb közigazgatási egység, egy megye felszabadulá­ sával kapcsolatos hősi harcok, továbbá a megye dolgozó népének ellenállása, partizánharcai történetét megőrző dokumentumokat állandó kiállítás keletében mutatnak be. A múzeum nem pantheon. A múzeumok feladata a kort életközelségbe hozni, a kor levegőjét adni a látogatóknak és megmenteni az utókornak a korszakot legjobban meghatározó anyagot. Évek, évtizedek szorgalmas munkája teszi lehe- 67 �tővé azoknak az emlékeknek az összegyűjtését, melyek közül a leglényegesebbeket kiemelve a legjellemzőbben tudjuk bemutatni a korszakot és ugyanakkor a min­ dennapok varázsát is nyujtani lehet a látogatóknak. Ha egy múzeum anyagából hiányzik a kor levegőjét tükrözni tudó tárgyi anyag, akkor az élet hiányzik a mú­ zeumból. Mindezekből következik, sok apró munka és nagy felelősségtudat kell, hogy a multból a jelenbe vezető lépcsők fokait rekonstruáljuk. Minél inkább sike­ rül a gazda g tárgyi anyagon keresztül élővé tenn i a múzeumot, annál inkább hozzájárulnak ahhoz, hogy az utókor, új nemzedék, melynek nincs már a tár­ gyalt korszakból közvetlen élménye, meglevő ismereteit a múzeumi anyagon ke­ resztül bővíteni tudja és élményszerűen tegye magáévá, Múzeum létesítésének csak akkor van lehetősége, ha az a korszak, melyet bemutatni igyekszünk, valóban kiemelkedő, emberi sorsokat alakító, társadalomformáló és a megőrzésre mindenképpen méltó. Hazánk felszabadítása 25 évvel ezelőtt ilyen történelmi esemény volt. A felszabadulás, a felszabadítás során m eg­ induló küzdelem népünk töténetének legjelentősebb szakasza, mely új irányi sza­ bott az egész magyar társadalom fejlődésének. E történelmi ténnyel indult meg hazánkban az a folyamat, mely az elnyomott osztályok felszabadításához és egy új szocialista társadalmi rend kialakításához vezetett. Jelentősebb történelmi ese­ ményt nem is lehet keresni, mely méltóbb lehetne a megőrzésre. Mindazon erők­ nek a küzdelme, melyek e történelmi korszakban a haladás irányában hatottak, igaz eseményeket adnak ifjúságunk neveléséhez. Embernevelés csak ilyen példa­ képek, igaz események birtokában lehet. Múzeumunk létesítésekor tehát nemcsak a történész szempontjai érvényesültek, hanem a pedagóguséi is. A múzeum egyrészt emlékmúzeum, a Nógrádi-partizáncsoport emlékmúzeuma. A történelmi hűségüknek megfelelően azonban a Nógrádi-partizáncsoport tevé­ kenységét a megye munkásainak, parasztjainak ellenállásával való szerves egy­ ségben mutatja be. Egy partizáncsoport működése nem szűkíthető le csoportte­ vékenységre, megérteni is csak a nagy társadalmi háttérben érthető meg. Nem véletlen, hogy megyénkben létesült az első ilyen jellegű vidéki múzeum. Indokolja és törvényszerűvé teszi ezt az, hogy megyénk területén zajlott le hazai viszonyaink mellett a legjelentősebb ellenállási tevékenység. A Nógrád megyében élő nagy­ üzemi szervezett munkásság nemcsak 1919-ben, de 1944-ben is megmutatta, hogy tud a történelmi helyzetnek megfelelően, forradalmian cselekedni. Emlékmúzeu­ munkban azonban nemcsak a megyéken lezajlott ellenállási mozgalmak és partizánharcok megörökítésére törekedtünk, hanem igyekeztünk bemutatni a megye felszabadítását is. A Szovjetúnió Vörös Hadseregének katonai győzelme nélkül nem bontakozhatott volna ki megyénkben sem széleskörű küzdelem a fasizmus ellen, a magyar ellenállás a legszorosabb kapcsolatban van azzal a harccal, mely a hazánkat felszabadító szovjet hadsereg katonái nevéhez fűződik. Múzeumunk tehát a fenti elveknek megfelelően foglalkozik a megye felszabadításával, a megyében kibontakozó széleskörű ellenállással, partizántevékenységgel és ezen belül a Nógrádi-partizáncsoport tevékenységével. Az emlékmúzeum létesítése során végzett kutatómunka is komoly tanulságok­ kal szolgál. Az első pillanatban a külső szemlélő előtt szinte érthetetlenek azok a nehézségek, amelyekkel e korszak kutatója szembekerül. Alig negyedszázad, egy emberöltő sem választ el bennünket e nagy történelmi eseménytől, mégis, ez 68 �a negyedszázad nagyobb és gyorsabb pusztítást vitt végbe az emlékanyagban, mint néha a történelem során századok. A levéltári anyagot tekintve pl. csak morzsák találhatók, ésnagyon sok kutatómunka szükséges még ahhoz, hogy e gyér anyag bővüljön. Az 1848-49-es szabadságharc és az utána következő évtizedek szinte teljesnek mondható levéltári anyagához viszonyítva e korszakból csak egyes iratokat találtunk. E kevés anyag is nagy ballaszt papíranyagban van elrejtve, melyet a XX. század modern államgépezete képes termelni. Ugyanilyeh elszomo­ rító, ha a fényképezési technika fejlettsége mellett azt a képanyagot vizsgáljuk, melyet az utókorra átmenteni sikerült. A dokumentum képanyagon túlmenően rendkívül szegényes a tárgyi a nyag is, mely e korszakból egész megyére kiter­ jedten fennmaradt. Mindezeket nem azért írjuk le, hogy kiemeljük a meglevő anyag jelentőségét és értékét, hanem figyelmeztetni szeretnénk arra a jelenségre, hogy civilizált kö­ rülményeink, amilyen gyorsan és amilyen nagy tömegben képesek létrehozni do­ kumentumokat, ugyanolyan gyorsan el is pusztítják azokat. Fokozatosabb gonddal és figyelemmel kell tehát a meglevők felett őrködni. Szükség lenne az oly nagy és társadalmilag hasznos mozgalmak fölött, mint a papírgyűjtés, rongygyűjtés, vasgyűjtés stb. tudományos védnökséget vállalni, hogy e nemes és hasznos tevékeny­ ség akaratlanul is ne váljon a múlt temetőjévé is. Természetesen a kutató egy oly időszak küzdelmeiről, mely a volt uralkodó osztály hatalmának fegyveres erővel történő megdöntését célozta, mely során ka­ tonai hadműveletek zajlottak le, nem várhat mutatós, kirakatba va ló dokumentu­ mokat. Az uralkodó osztály a reá nézve terhelő, a számukra negatívumaiban is ér­ tékes anyagot céltudatosan igyekezett megsemmisíteni. Azok, akik e küzdelem részesei voltak, nap mint nap álltak szemben a halállal, a rejtőzés, az álcázás, a bizonyítékok hiánya az életüket védte. Ilyen körülmények között tehát nyilván kevés a dokumentumanyag. Az apróbb emlékek azonban most is ott találhatók-megbecsülve, vagy elfeledve — a családi gyüjteményekben. Egy egész társadalom h ala ­ dásáért küzdöttek az emlékek tulajdonosai, így az egész társadalom igényli, hogy a hősök, a vértanúk emlékei a társadalom közkincsévé váljanak. Kis múzeumunk létrehozása során meg kellett küzdeni az előbb említett nehéz­ ségekkel. A cél nem is lehet az, hogy az eddig elért eredménnyel pontot tegyünk e gyűjtőmunkára. Bízunk abban, hogy a múzeum is lelkesíteni fog a további ku­ tatómunkára, és szélesebb, m agasabb szinten indul meg a gyűjtőtevékenység, melynek végső célja a megye felszabadítási és partizánharcait tükröző emlékek maadéktalan összegyűjtése. E kutatómunka eredménye attól függ, hogy mily mér­ tékben fgja élvezni a társadalom legszélesebb tömegeinek támogatását. A mú­ zeum pedig, mely 1944-ben otthont adott a partizánoknak, otthont ad annak az anyagnak, mely őrzi azok emlékét, akik 25 évvel ezelőtt küzdelmükkel örök időkre beírták nevüket megyénk történetébe. SZABÓ BÉLA 69 �a rc k é p Győry Dezső Tisztelettel és szeretettel kö­ szöntjük a 70 éves Győry De­ zsőt szülőföldje, a palóc-táj nevében. A költészet kegyelte, nem a sors, hazája lett három ország. — ebben a mon­ datban benne rejlik G y ő ry Dezső egész életútja és költészetének valamennyi meghatározó jegye, egész jellege. Kemény, súlyos szavak értékelik őt, oly ke­ mények és súlyosak, mint a m arandóságot képviselő márvány-monumentumok. Következetes, kisebbségi magyar, antifasiszta költő: a jelző bokor bármelyik tagja önállóan is jellemezheti őt, együtt azonban csak az ő neve mellé sorakoz­ hatnak azért, hogy költészetének tüzetesebb megismerése után, aminek termézsetes következménye annak megszeretése is, egyedül álljon tisztes neve: Győry Dezső. Egyszerűen és együttesen e név jelenti ezután a következetes világné­ zetet, a kisebbségi öntudatot, az ujarcú embermagyar megtestesítőjét, minde­ nek felett pedig az antifasiszta költőt. Nevét emlékezetessé tevő regényeiben ugyanaz a költő nyilatkozik meg, mint am inőnek arcéle versei világából rajzo­ lódik elénk, csakhogy ezuttal regényeinek alakjain keresztül sugallja legszem é­ lyesebb mondandóit: életművének egysége az ő nagyszerű egyéniségének fog­ lalatában jelentkezik. Iskolás módszer lenne tehát külön szólani a költőről, el­ különítve elemezni regényeit: G y ő ry Dezső élő irodalmunk egyik jellegzets kép­ viselője, egy kerek-egész életmű példaadó költője. Egyidős századunkkal, palócföldünk szülötte: idő és helyszín eleve jelzi a la p ­ vető jellemvonásait: ama híres huszadik század megpróbáló, kisérteties, vész­ terhes elemeket szerzett, rejtegetett számára, a bajlátott szülőföld, és a közép­ európai tágabb haza — a zengő Dunatáj — meg-megujuló erőt, szárnyaló ih­ letet, mintaszerű közlésmódokat teremtett, kölcsönzött öntudatosító szellemiségé­ nek, kibontakozó tehetségének. Az idő és a tér szakaszosan alakította egyéniségét, irányította sorsát, hatá­ rozta meg művészi tevékenységének irányát, határolta el annak körét, mérte egyszersmind annak súlyát és színvonalát. Ismert életkörülményei között- és azok ellenére- nem lehetett más egyéb, mint kisebbségi költő, gondolatközlő m agyar közéleti férfi, eszmeindító, egyetemes látnok, olyan sokrétű személyiség, mint aminőnek őt versei, meg regényei mutatják, örökítik, példázzák egym aga magát, G yő ry Dezsőt, a következetes kisebbségi m agyar antifasiszta költőt, egyet­ lent a sok közül, elsőt az egyenlők között. Az első világháború vége uj helyzetet teremtett a művészi ösztönét érző G y ő ry Dezső számára, festészetet a filológia, filológiát a költészet váltotta fel az uj hazában, a felvidéki kisebbségi m agyar sorsban. Hasonlóképpen váltako­ zott szülővárosa után jónéhány munkahelye; nem csodálatos mindez, hiszen felvidéki élete folyamán ötízben vesztette el állását, mindannyiszor m egingás 70 �nélkül, következetesen vallott világnézete miatt. Kisebbségi életének kezdete óta gyűlölte és mélyen megvetette az álnok kétlakiságot, az áltatást és önáltatást, a m eghunyászkodó elv-feladást, a hajlongó alázkodást, a jobboldal felé irányuló társadalmi osztályigazodást, a kiszolgáltatott szegénységnek, a d olgo­ zó népnek elárulását. Ezt az elvi makacsságát, eszmei következetességét mindvé­ gig megőrizte és továbbadta hasonló helyzetű, egyező gondolkodású, fejlett igazságérzetű baráti körének, a néhány év mu ltán megalakult Sarló-mozgalom tagjainak. Mint a társadalmi alsórétegben élő-küszködő fiatalember világosan látta, mondhatni bőrén tapasztalta, az állam vezetői ham ar összemelegedtek az egykori, helybenmaradt, m ódos-vagyonos réteggel, ham arosan megegyeztek a kisebbségi szegénység rovására, illetőleg nem törekedtek saját fajtájuk helyze­ tének javítására: mindkét vezető, vagyonos társadalom a proletárság nemzeti megosztásában látta saját biztonságát, védelmét. A megkövült társadalmi hely­ zet így lett a forradalmi érzület, a változtató szükség kiváltója: a tőkés rend a maga védelmére csatlakozott a fasizmushoz, a sarló jegyében tömörültek, akik jelvényük mellé odagondolták a kalapácsot is, a földműves parasztság és m un­ kásság forradalm asításában látták, keresték a jövő útját. E két jelben kel! az erőket egyesíteni; lett korszakos jelentőségű felismerésük. Az államalkotó nemzet és a kisebbségek békéjét eleve a megnyerendő osztályharcban, a proletár egy­ ségben találta Győry Dezső és köre megvalósíthatónak. Különben is az osztály­ harc végeredménye nem lehet más, mint az osztálynélküli társadalom, melyben feloldódnak a felső rétegek szította nemzeti ellentétek. Politikai iskolázottságát, társadalomszemléletének alapjait nemcsak közvet­ len környezetéből, hanem inkább a nagyjelentőségű Sarló-m ozgalom ban ismerhet­ te meg, abban a felvilágosult eszmei közösségben, amely a m aga idejében egyetlen volt Európa e térségében, amely mozgalom a nemzetközi haladó szer­ vek elismerését vívta ki, a csehszlovák Julius Fucsik üzenetét elsőnek fogta fel, illetve nyilvánította ki az elnyomottak összefogásának szükségességét. Ez a mozgalom nemcsak egyik mozgalom akart lenni a többi között, nem választotta a szalon-kommunizmust, hanem látni, tudni, tapasztalni akart és tu­ dott. A kisebbségi sorsot a m aga élő valóságában — szinte kézzel foghatóan —, a helyszínen törekedett megtapasztalni, ezért meg kellett ismerniök a min­ denrendű emberi sorsalakulást, hogy ez életismeret alapján láttassanak, tudattassanak és tapasztaltassanak velük életükre, jövőjükre vonatkozóan, találják meg személyes látásuk révén a jobbhoz, a tökéletesebbhez vezető utakat-módokat. A sarlósok világosan látták, hogy a nép, a dolgozó szegénység milyen ki­ látástalan jövő előtt áll, s a jelene sem megnyugtató. A mozgalom egyik tagja hadd mondja el ujra ehelyütt is, kik voltak ők, mit akartak: ,,O lyan nemzedék voltunk, mely az iskolában mást tanult, — emlékezik Dobossy László — mint amit szüleitől hallott, sőt mint amit az iskolán kívül a saját tanárai is sugalltak neki. Két türelmetlen, vak és vad nacionalizm us malomköve közé szorultunk. Tiszták voltunk, igaz szóra vágytunk, úgy éreztük, szétlapít, megaláz, elemészt e kétfe­ lől szorító hazugság. - Bizonyára gyakran tévedtünk, de megtéveszteni soha nem akartunk; gyűlöltük a kétlakiságot, az álnokságot, az áltatást és önáltatást, de hittünk benne, hogy a fertőzetlen nép erejével olyan világot teremthetünk m agunk körül, mely példa lehet m ásoknak is. Nyaranta a falvakat jártuk, téli e s­ téken m unkásakadém iákra lopakodtunk, s a világtalan kisvárosokban nem ke- 71 �vesebbről álmodoztunk, mint hogy a tudás és az emberség tüzét szítsuk fel a körülöttünk sűrűsödő európai é jszakáb an ... Ekkor találkoztunk Győry Dezső verseivel, s ekkor találkozott a költő azokkal, akiket majd „ujarcú m agyaroknak” -nak nevez. Aki átélte e találkozást, soha többé nem feledheti el a Győry-versek mény váltakozó szólamát”. A sarlósok m iham arább Győry Dezsőt vallották költővezetőjüknek, ki a mozgalom érzelmi-indulati feszültségét remeklő, mozgósító verseiben fejezte ki, öntötte művészi formába jóval a mozgalom létrejötte előtt és azóta mindvégig. Az ujarcú kisebbségi m agyarság sorsigazoló költője elsősorban és mindenekfelett Ady Endre lett; Móricz Zsigm ond éppen Győry Dezsőről írta már 1928-ban: „C sak Ady élte annyira magyar voltát, ilyen kínlódva, ilyen verejtékesen, ilyen im ádsággal, ennyire minden pillanatban, ennyire Sors-küldötten”. Az 1931-ben alakult Sarló tehát nem minden előzmény nélkül emelte első helyre költőnket, aki legkorábban vallotta az egyetemes emberség és kisebbségi sors, távlat és provinciális adottság egységét, a látszatra összeegyezhetetlen Fogalmak tökéle­ tes, szlovákiai érvényét. A huszas évek sötét és áporodott légkörében a kisebbségi költő utmutatás lehetett, próbára az ujra és példa a másra, ahogy Fábry Zoltán is látta, majd így folytatta: „Európa volt a hazánk, szegény nemzet a szerelmünk, szocializmus a törvényünk, demokrácia a mértékünk, emberség a m agyarságunk". A kisebb­ ségi költő tehát elsősorban embermagyar, küldetésének n agysága éppen abban fejeződik ki, hogy hangja tisztán emberi hang, ahogy azt Győry Emberi hang című versében máig érvényesen, példázhatóan igazolta: Én és ezer társam a sorsban szegényekért s kicsinyekért fájtuk és izgultuk ezt a sorsot: rossz életet jobb életért. Sosem magunkért, mindig máséit hirdettünk többet, mint m agunk: jobb lenni ösztönünknél s másnál s tartani minden gátom lásnál élő gátnak szívünk s agyunk. Gyűlöltségre nevelt a sorsunk, mi szeretetre önmagunk. M é g két idézet mindenesetre ide kívánkozik. Az előbbinél korábban, 1925 -ben írta költőnk: „Szeressétek az elnyomottakat, tegyétek úgy, ahogy akarjátok, hogy veletek tegyenek, legyetek ti minden lelki és testi kifosztás legerősebb el­ lenségei. . . a legszélesebb emberi szolidaritás, legszebb humanitás, leglehetőbb szabadság, legbátrabb becsület.. .'(Kisebbségi géniusz). Nem aratni csak vetni, vetni........ S tán egyszer végre úgy szeretni, hogy másnak ne fájjon soha. A szeretet a valóságérzés alkalm as bizonyítéka, kisebbségi sorsban élő köl­ tő a szeretet általános hirdetése nélkül, az emberség felemelő tudata nélkül szólam ossá terebélyesedik, harsogóvá higul, bérenccé süllyed, szava mellébe­ széléssé silányul, hangja pusztába kiált. 72 �Győry Dezső igen fejlett igazsá g-és valóságérzékkel látott és szólott min­ denkor, élet- és emberismerete mély és osztatlan, e kettő óvta meg az elhaj­ lástól, megalkuvástól, s őriztette meg vele elvhűségét. Sorsban, eszmeiségben rokona, Fábry Zoltán nem véletlenül írta le vele kapcsolatban ezeket a szavakat: ,,A kisebbségi költő mindent tud, mindent iát és így az egészet is hitelesen mondhatja. A kisebbségi életforma „főleg erkölcsi és szociális kérdés". Ha e m agatartás gyengül: a költőnek nem lehet többé felfigyelhető és mindenfelé visszhangzó m ondanivalója”. Verseinek hosszú sorozata, regényeinek legszebb fejezetei nyilván hirdetik: változzanak bár a körülmények, m ódosuljanak az anyagi- szellemi viszonyok, sújtsa őt bárminő sorsharag, az erkölcsi teljesség tűzpróbáját mindig győztesen, nyertesen kiállotta. Költőnk világviszonylatú tájékozódása voltaképpen kitörés a kisebbségi élet szűkített, nyomorított keretéből, amikor tehát egyéni fájdalmát és osztályosai keservét világgá kiáltja, akkor már nemcsak egy kis földrajzi egység szószólója, hanem az emberség vitatott ügyének fellebbezője egy egész földrész, Európa a l­ vó lelkiismeretéhez. „Amikor a kisebbségi költő Európa szószólója lehet, - ismét Fábry Zoltán érvel mellette — akkor a küldetéstudat elérte tetőpontját. A kisebb­ ségi költő csak így és itt lehetett több önm agánál: az egyetemesség emberi hangja, az emberség nagysága, a lelkiismeret erkölcsi teljessége". Győry sem állapít meg többet, szebbet, mélyebbet mint: ........ s a sors értelme: nép lenni a népek s ember lenni az emberek között. Én minden népet féltek attól, amitől féltem az enyém. A megbékítő, kiegyenlítő szeretet határtalan és mindig őszinte, a korszak hazugsága, hogy ez az önzetlen szeretet nem lehetett általános, mindössze csak itt-ott virulhatott ki, legtöbb helyütt a gyűlölet kegyetlen falába ütközve halódott, lappangott, hogy az idők teljességében ismét feltámadjon. Győry lírájának szeretethangja csaknem öt évtizede folyton zúg-búg, mint a m agános orgona a hangversenyteremben. Visszhangja mindazért eljutott a legtávolabbi fülekbe-szivekbe: nem m agános költő, közösségi ember, közbecsület övezi, így van ez rendjén és csak emiatt tudott megmaradni egyaránt embernek és költőnek. Költészete váltakozó áramlású, alyan mint a búvó patak, olykor gyorsan csör­ gedez, máskor lassú csobbanással kanyarog, majd egyidőre eltűnik, hogy aztán nagyobb erővel törjön felszínre, mélyítse medrét, tisztítsa tükrét, akárcsak a p a ­ lócföldi patakocskák, de ugyanakkor vízgyüjtő is legyen A sors vagy a közöny egyszer verstermő évadokat, gyakrabban az elném ulás korát jutatta költőnknek, szépszerével adogatta néki a feladatokat, ugyanakkor megvonta tőle a teljesítés lehetőségeit is. Eközben Győry Dezső a hegyipatak módjára a felszín a latt a la ­ kítgatta, csiszolta művészetét, bővítgette medrét, fokozta iramát, miként a kövek, partok folyvást alakulnak az áramló vízzel. Ilyenné lehetett az ő költőtermészete s mint ilyen, meg tudott, mert meg kellett maradnia ugyanolyannak, mint am i­ lyen alapvonású forrás korában lett; az egymást váltogató környezet kényszere állandósította, keményítette egyéni és közösségi magatartását. Hányattatva, fo­ kozatosan erősödött, ingó talajon bizton megállott, miközben kivirult embersége: „költészete közös ügy lett,egy-ügy" mindenki számára, mindenütt, ahová időnként hangja eljuthatott. 73 �Amióta idehaza két g y üjteményes kiadásban — meglehetősen későn — m eg­ jelentek költeményei, ujrapéldázható értelemmel telítődnek, egy m agatartás em­ lékjelei, ugyanakkor m egujító minták, irányító jelek a kétkedők számára: ember­ ség, szocializmus, antifasizmus dolgában, szolgálatában az ut csak előre ve­ zethet. Hogy ez az ut világos, annak egyik fényforrása Győry Dezső költészete. Ez az út átvezet palóc hazánkon, nem múló büszkeségünk, hogy e szakaszát is jól megépítette, sőt itten, e tájhazában, kezdette utépítését, hogy történetesen innen messzire el lehessen jutni ővele együtt - az egykori embertelenségből a mindenkori emberségbe természetesen visszavezető ut nincsen. Költészetének a z az egyik nagyszerűsége, ahogy a szülőföldi elemeket, mozzanatokat egyetemes érvényűké tudta mindenkor tenni: a tájhazából, palócföldről indult, s mindig az egyetemességhez ért el, egyéni lelkülete egyuttal közérzetet fejezett ki. Dobossy László nemrégen állapította meg róla: ,,Nem programszerűen írt politikai verseket, belső kényszer hatására látja és stilizálja önm agát közösségi emberré, népe sorsában osztozónak”. A nép szavának köl­ tője, a szülőföld hangadója: A palóc volt a népem. S verseimben nem élt m égsem ? Nos, hát, ifjan-eleinte szégyenlettük szinte-szinte, ha palócnak mondtak el: tájszó, csúfság, falualja. Hogy a m agyar legzam atja? C sa k Bartók és Kodály figyelt rá: a palóc mit énekel. Az ifjú híg. S a gúny sűrű. Tudtuk, hogy sok az avar-gyűrű a Zobortól a M agin-várig: székely, pecsenyég s kazár harcolt itt gyepü-zárt vervén. — S a legpogányabb: bújt erdőn! — ,,Polovec"-nép, szólt a szomszéd. ,,Felemás” — S palóc ma már. S híres lettek később-korban: a zobori, serki borban. S Győry Jakab hajdú hadnagy sok utódja idetért Maiténytól. (Itt házasodva). Szókim ondó s víg e fajta, — büszkén vállalt szülenépem — s nyakas furfanggal megélt. Akik átadják m agukat e költészet vonzásának, s nem is tehetnek mást, azok nyilvánvalóan m egálla nak szilárdan ottan, ahol helyüket a G yőry-versek korparancsa megjelölte Nem lehet tehát e verseket közömbösen mellőzni, egyoldalúan napirendre térni felettük, hiszen emberközelről szólnak hozzánk, színvallásra késztetnek: mellettük (és ma már ez a gyakoribb) vagy ellenük 74 �(a múltban még „ellenzéke” is akadt). Amióta két nagy gyüjteményes kötete lévén általánosan elismerték Győry Dezső korszakos jelentőségét, azóta egyre fájóbb érzés támad az olvasóiban, miért nem válhatott a m aga idejében n a ­ gyobb hatóerővé ennek a költészetnek becsületes, tiszta hangja, felemelő em­ bersége, miért csupán szűk körben lehetett példa annakidején az ő férfias kiállása?! Toluló kérdések ezek, feleletük a korszakban rejlik, ott keresendő. A „hősi”, a „bátor”, a „dicső” jelzők nem maradhatnak el e költészet átfogóbb megjelöléseként, ez alapon mégsem válik azonban csupán emlékké, mert amenynyit megőriz a múltból, ugyanannyit, ha nem többet, mutat a jövőre vonatko­ zóan: a jelen a víz választója, egyik part a dicső, hősi, bátor múlt, a másik oldalon a szocialista jövő, az emberség napja virul: a jelen viszont naponta veti felszínre azokat a kérdéseket, aggodalm akat, amelyek m egoldása érdeké­ ben ez a költészet egyaránt megvalósult. A tágabb haza, Európa, különböző térségein, s a nagyvilágban sokhelyütt, támad már, vagy tám adásra készül az embertelenség, ezeket áttételesen szintén leleplezi G yőry Dezső és ébresztő antifasizmusa, határtalan békevágya, felhőtlen emberszeretete. Az ő m agatartása: helytállás: költészete: vádirat, fellebbezés, igazmondás. A körülmények változhattak körülötte, ő azonban tértől, időtől függetlenül ugyan ­ az maradt kezdeteitől mindmáig. Különösen érzékelhető mindez azon szemléle­ ten keresztül, mely verseit időrendben sorolva viszonyítja egym áshoz: egyes kor­ szakait, különböző köteteit hasonlítja össze. A felszín azt mutatja, mintha ez a költészet nagyjából-egészében egynemű volna. A stílusra vonatkozóan ez való­ ban így mutatkozik: eszközeit, kifejezéseit szinte ugyanazon bordán szőtte — mondjuk — 1927-ben, 1937-ben és 1963-ban. Versm ondatai különösen egyező szerkesztésűek, képletük csaknem azonos pályája legkülönbözőbb szakaszain: ugyanaz a határozott, világos, végleges-érvényű kijelentés, közlés szabja meg m ondatainak arányát, természetét, alkatelemeit: annyira egyszerűsít a félreérthe­ tetlen m ondanivalónak érdekében, hogy a vers lelke — a nyelv zenéje elhalkul és a forma választékossága hasonul, hogy átadja helyét az egyértelmű, kizáró­ lagos közlésnek. Egyes versmondatok annyira oldottaknak hatnak, mintha kötetlen szövegek volnának. A gondolatközlő, eszmehirdető, elvőrző költő makacs termé­ szetéből következik a verseknek alakhosonlító természetessége. Két idézet vi­ lágíthat rá minderre, a Tollhegygyel című költemény például merő értelmi köz­ lés, két szakaszra oszlik, látszólag többszörösen mellérendelt két mondat ele­ gend ő a tartalom kim ondására; ismétlések, párhuzam ok érzékeltetik elsősorban a versszerűséget, különben folyamatosan írva, akár egy szónoki szövegnek rész­ lete lehetne: a sorozatosan alkalmazott egyetlen rím nem a költő hasonló lele­ ményének megrekedését jelenti, hanem e külső jelzéssel is példázza a férfias magatartás következetességét, az ismételten lecsapó érvelésnek a fontosságát. (Mellékesen figyeljük meg a rím szótani szerepét, kapcsolatát is.) Kevés volt a társ, sok az ellen sokat harcoltam az ár ellen, nem volt könnyű az ellen ellen, de legszebb az volt: magam ellen. Sokszor támadtam nagyok ellen, sokat vétettem m agam ellen de sosem a szegények ellen, de sosem a kicsinyek ellen. 75 �A költemény 1938-ban keletkezett, költőnk egyik válságos életszakaszában, amikor már csattogtatta fogait a fasizmus, amikor Győry Dezső demokratizmu­ sát valló, s vele egyező gondolkodású féfiak feje fölött megnehezült az idők já­ rása. Íme, a teljesség, a költői művészetnek tökélye, az egyszerűségben jelent­ kező egyszeriség, az egyszeriből sugárzó örök téma: a humánum. H asonlóan tökéletes s mindent kifejező, elveket egyesítő, nézeteket egyeztető, fajtákat bé­ kítő ,,vers"-beli üzenet a kortársaknak, utódoknak, tehát a mindenkori ember­ nek, Dunatáj lakóinak: igen jellemzően-címe: A nép szava. Mintha a közös sors már eggyé kovácsolta volna a „népeket”. A nép politikája ez: Kenyér és munka! Kárbavesz minden más. De a kenyér-munka a m agyar élet hídja lesz. Polgár, munkás s paraszt között, h íd ember és ember között, híd minden dolgozó kéz és agy. s itt élő testvérnép között. Béke! Kenyér! És munka! Sok. Urak, írók, holnaposok, ezt kéri a nép és a népek: Joanok, Jánok, Jánosok. Béke, Kenyér, M un ka! — ez Győry Dezső szentháromsága, a Dunatáj egy­ behangzó dallama, a lelkek zengése. Ha versnek eszmetörténeti előzményét ke­ ressük, hasonló hármas életparancs, politikai tanítás hangzott el pár évvel ko­ rábban Julius Fucsik ajkáról: Szabadság, Barátság, Jólét! Győz az uj hit. Szód jól ért szót! Tucatországot letipró had sem bírt Veled: mert Benned m agadnál több volt a Tan: „Szabadság, Barátság s Jólét minden népnek!” S ha szom szédnép? „Akkor is!” - mondtad. S ezt zúgják már Földrészek, öt-hatan. Így visszhangzik a nagy cseh forradalmár üzenete, tanítása m agyar lanton; Győry nemcsak mindenkit megelőzve, elsőként fordította a csehből idegen nyelv­ re, a magyarra Fucsik klasszikus börtön-naplóját, az Ü zenet az élőknek című forradalmi tanítást, a nemzetközi összefogásnak nagy kánonát, hanem egy kötetremenő verssorozatban, Az élő válaszol cím alatt továbbfolytatta és a túlélő kortársra vonatkoztatja a nagy cseh forradalmár lendületét, mozgósító erejét: S folytatom-e m ondandómat: életnél m aradandóbbat s legfontosabb tanításod: „őrködjetek éberen!” Hinni az életben. S bármi bősz-veszett had tör ránk: állani! 76 �S hittel s tettel síkra szá llni, s segítni m inden elnyomott fehéren és né gere n! „Feledni: b ű n!” — vallja költőnk mindétig; hangoztatta ő már máskor is, 1932-ben: „Légy szószólója, munkásnak, parasztnak!” Világviszonylatú tájékozódását már említettük, az pedig nem holmi bennfentességet jelent, hanem költőnk csodás ösztönét, mellyel a világ zajló eseményeiből kihallgatja a neki szóló üzenetét, felfogja és értelmezi a valódi helyzetet, meglát­ ja a tényleges tennivalókat, kitűzi ennek nyomán a humánum parancsait. Thomas M a n n Budapesten meghirdette annakidején a harcos humanizmus szüksé­ ges voltát, embermentő parancsát, ugyanakkor - vagy esetleg valamivel koráb­ ban — Győry Dezső ilyen versben szól az emberiség lelkiismeretéhez: KARDOS H U M ÁN U M G losszák az európai dem okráciának N e félj, költő, rekedt, m agányos versed golyóként járja át a parancs uralma zaját. Szólj, és énekeld a nép dalát: igém, légy minden nép igéje, földönjáró, nyílt, összevont: népuralmat ne élvezzen,csak a népuralom híve. Pont Pont: fellebezésnek helye, ellentm ondásnak jogosltsága többé nincsen, kimondatott az élettörvény: az ember legyen mindenekfelett ember: emberma­ gyar, embercseh, emberromá n, embernémet, em berjugoszláv........ emberember. Az ember nem feledhet, eszméljen, lásson, tudjon, tudatosítson, mert Bűnös, aki gonoszt nőni hágy! Kuba áll! Afrika ébred! Indiákban forr a méreg! S néger,hindu békepárti! S fél európa nem feled Varsó, Auschwizt, Pest s a gettók, nép-víziók! Aztán dettó: népet űzni? — Időszerű végszód: Állj! S őrködjetek! A kisebb antológiává kikerekedő idézeteket lehetne még folytatni, írhatnó k ide még utalásként verscímeket is: Győry Dezső költézete komoly, komor világ üzenetét közli, azt megismerni elemi kötelesség; mai ember nélküle kevesebbet tudhat a közvetlen múltról, s nem láthat a jövőbe, ha ez életmű mellett közöm­ bösen halad tovább, hiszen jövőnk a múlton épülhet, az emberek ebből is tu­ dom ásul vehetik a múlt bűnét, a jelen szépségét, a jövő emberi teljességet: M ind jövő m agára gondol, mikor héjjal vizet burkol, 77 �s az őszre így zeng: élni jó! Élni! Hited bízta ránk: küzdj, dolgozz, míg fel nem épül a világ — háború nélkül: fegyver és gőgnélküli béke! - Ez a mai Miatyánk! költő nemcsak viseli a közös sorsot, az ő átkos, megtoldó többletfeladata: egyezetétől: tudnia kellett, és Győry Dezső nyilván tudta és mindenkor tapasztalta, hogy mindenki szenved, küzd, szorong, remeg az embertelenség évadjában, a merre mentek...” Tegyük hozzá: megtudjuk, hogy merre kell és lehet mennünk, mi is Fábry Zoltánnal együtt: „Olvassátok, hogy megtudjátok: kik vagytok és és világosodott: jegyezte és ugyanakkor csinálta is a történelmet. Azt tanácsoljuk d ül kell elm ondania az emberiség fájdalmát. Költőnk élménye tudattá keseredett költő nemcsak viseli a kö zö s sorsol, az ő átkos, megtoldó többletfeladata egyeVersei a m aga idejében alig jutottak el hozzánk, a két világháború között pedig egyre-másra jelentek meg kötetei Szlovenszkóban. Költészetének hitele és az irodalomtörténeti elégtételadás jegyében két gyüjteményes kötetét a d ­ ták ki nemrégiben Budapesten, a harmadik — bizonyára a legteljesebb — mos­ tan készül és a költő hetvenedik születésnapjára jelenik meg. Az első hazai válogatás a Z en gő Dunatáj, az 1918-1948 között írott versek sokoldalú, gazd ag gyüjteménye, mely megtartja az egykori verseskötetkék önál­ lóságát, időrendjét is, jól képviseli Győry Dezső művészi adottságait, fejlődése apró, biztos fokozatait, itt olvashatjuk személyes élményei nyomán keletkezett költeményeit. A másik, a kisebbik gyüjtemény. Az élő válaszol, kizárólagosan közéleti érdekeltségű költeményeit sorakoztatja időrendben, e kötet második, na gyobbik felét a címadó, ötrészes verssorozat foglalja el. Az egészen nagy művészi és politikai feladatot teljesítő sorozat Julius Fucsiknak állít emléket: a m agyar népnek és m agának a költőnek, Győry Dezsőnek, a sorsában igazo­ lódnak, tükröződnek a nagy forradalmár figyelmeztető példái, korszakos tanítá­ sai; személyes és közösségi élmények váltakoznak itt, a sorozat minden vers­ során megismerni Fucsik szellemujjának nyomát, a szocialista tan élő. teremtő, mozgósító eszméltetését, a szocialista világnézet egyik főforrását. A m agyar H e ­ gyibeszéd 1940 - uj címén: Emberi hang - és Az élő válaszol verssorozat G yő ry Dezsőnek legkiemelkedőbb költői teljesítménye és csupán csak e kettő alapján egyik első hely őt illetné meg élő irodalmunkban, természetesen az előbbi, a kisebbik és a második, a nagyobbik versciklus nemes foglalata és klasszikus összegezése minden költeményének, a kettős csoportosítás végülis oly egység, melynek alapján is az egykori Szlovenszkó magyar költőinek méltán került ő az élére. Mi az életmű súlyosabb, m aradandóbb, jelentősebb részének Győry Dezső költészetét tartjuk. A kötött közlésnek hivatottabb művésze, ezt eddig érzékeltettük is, teljes joggal tá rgyáltuk bővebben versíró művészetét, jóllehet az irodalmi köz­ tudatban meg az olvassó k körében is nevét regényei népszerűsítették, a megillető elismeréseket szintén azok szerezték meg számára. M á r említettük elöljáróban azt a szerencsés körülményt, mely szerint verseinek és regényeinek a világa, esz­ meisége tökéletesen fedik egymást és az életmű keretében ikerjelenségek, nem­ csak kiegészítik egymást, hanem a versköltészetét és a regényírás azonos ér- 78 �tékű-jelentőségű közlésmód Győry Dezső számára, e két művészi tevékenység egyesül világnézetében is. Bőven áradó regényírása tehát nem könnyűkezű, a l­ kalmi sikerekre számító kedvtelése, hanem megszenevedett, megélt múltjának szük­ ségszerű tükröztetése, családja történetének virágregékbe, a mesék világába illő felidéző foglalkozása: él bennük a palóc táj. a palóc nép. A regény tetszés szerint tágítható keretében megszólaltathatta közvetlen felmenőit, harcos társait, köztük alakot ölt őm aga is többízben. Ami nem sikerült az életben, sugallják az ő regényei, mindaz megvalósulhat, életre kelhet az. epikus előadásban: ami hangulat, élmény a vers számára, ugyanaz remeklő tájleírás éltetője, eszméltető cselekmény a regényben. A versek világa tehát átlép és másmódon életre kel a kötetlen műfajban. A két világ édesegy: a D unatá j lelke, szelleme. Győry Dezső két gazd ag forrásból meríti regényeinek témáját: saját és családja emlékezetéből, tehát a megidézett jelenből. A jelen ugyanis az ő értel­ mezése szerint addig tart, am eddig az élők emlékezete a múltba visszanyúlik. C saládjának az ő gyermekkorában élő tanúságvivői regéltek néki a nagy har­ cokról, hiszen ők már éltek a szabadságharc korában, az ő elbeszélt múltjuk tehát az író jelenébe szervesen beletartozik: apák, nagyapák hőstettei, anyák, nagyanyák szerelmi történetei, széphistóriái, átélt események, tehát cselekmé­ nyek az iró-utód számára is; a lírai kapcsolat ekként nyilvánvaló és természetes. M indehhez járulnak Győry Dezső egyéni életének „regénybe illő" részletei. Amikor pedig a távolabbi múltba megy vissza, mint a Veronika széphistóriájá­ ban, Zrinyi korába, akkor is egy foglalkozás, a halászat élő szokásait vetíti vissza; a V ág völgyének helyszíne viszont idők folyamán nem sokat változott: a jelen mutatkozik jobbára Veronika szerelmi történetében, a múlt filmként vetítődik a háttér falára, A jelenre vonatkoztatott múlt főeleme, központi témája írónk sikeres tri­ lógiájának, a „virág"-regényeknek; a Tanácsköztársaság korát és az 1944-es szlovákiai felkelés történetét idéző, tisztességes művészi történet-regényesitéseknek is. A regényíró tehát verset költ, a költő viszont regényeket mond el: ez a szűkített alapegysége a Győry regényeknek és költészetének. Egyébként ki­ sebb regényeinek kötete nem mond ellent ennek a kézenfekvő tételnek, mégha hozzánk az egyes cselekményszálak távolabbról futnak is. A lírai regény — márpedig Győryé áttételesen valamennyi az — kettős ta­ gozódást szövöget össze: a tényleges külső cselekményt és mindazt az érze­ lemvilágot, amit a valóságos történet az íróban mindenkor fölkelt, lelkületét forrósítja, tudatát megmozgatja. A két világot egyesíti és összefogja egy ter­ mészetes, érdekkeltő, mesés, regényes keretbe, ab b an a költő színez, árnyal lelkesít és leköti valóban az olvasót, ugyanakkor az író szövi a mesét. Első ko­ molyabb regényében, A veszedelmes ember címen megjelentben az előbb em­ lített kettősség leginkább válik nyilvánvalóvá. A regény magva valóságos tör­ ténet, a nagy szocialista nevelő, Czabán Sam u életrajza. Külső jegyek alapján itélve amolyan tanregénynek tetszik, az író törekszik megmutatni az új nevelés érdemét, érdekességét, a nevelői élet fényes és árnyas oldalait tü kröztetni; min­ den emberi küzdelem végülis megszépül és igazolódik akként, hogy követésre méltó példává nemesedik. Ö nm agában C zabán Sam u nevelői pályája inkább értekezésnek lehetne tárgya — különben volt is többször de ahogyan Győry Dezső beilleszti alakját a társadalomba, ahogyan viszonyítja kortársaihoz és 79 �ahogy uralkodó eszményét, a szocialista nevelés ügyét közüggyé avatja, mindaz már az író szemlélete; a környezet rajza, a társadalmi ellentmondás pedig a cselekmény kiszélesítésének lett virágtermő melegágya. M á r ebben a regény­ ben az író igyekszik a m aga szép stílusát megteremteni, első törekvése a hatás­ keltés, az érzelmi telítettség; képzelete járásának szép eredménye, hogy a sivár életrajz ható, vonzó elemekkel telítődik és az uj nevelési irányzat nemes küzde­ lemmé, tetszetős életfeladattá emelkedik, követésre késztet. A régire, a maradira nézve „veszedelmes ember” a ma és a jövő számára e regény világa szerint is vonzóvá, eszményképpé magasodik. A nevelő célzatú G yőry-versek Czabán Sam u életregényében hangulattá, lelkesítő elemmé oldódtak fel, o d ah an g o ló d ­ tak az életmenet egyes pontjához, állom ásához: minden küzdelem szép, fe­ lemelő és hősies. A siker jegyében fogantak úgynevezett ,,virág”-regényei: Viharvirág. Sors­ virág, Tűzvirág. Valamennyi külön is önállónak hat, de mégis egybefűzi őket a nemzedékek életének összefonódása, a hősök és utódok, hősök és közembe­ rek regénye a szabadságharc korában kezdődik és az első világháborúval fe­ jeződik be. Az idő e három regény valódi hőse, a történelmi idő, ahogyan tettre szólítja a mindenkori embert, ahogy a mindennapi ember m egnem esíti saját létküzdelmét, nemzeti szerepét igazán hősivé, követendő példává tudja fokozni. Az író édesanyja kívánságát teljesítette, amikor e hármaskönyvet, a leplezett családi széphistóriát, papírosra vetette. A trilógia azonban a bensőséges h agyo­ mányból, féltett emlékekből nemzeti érdekűvé fejlődik, a helyi elemek, ténye­ zők országos jelentőségűvé fokozódnak: palóc földön zajlik, történik a cse­ lekmény nagyobbik része és az egész ország ügye, jövője függ tőle. A palóc föld regénye: költői dicsfény vonja be a tájat, tősgyökeres férfiak, tűzről pat­ tant menyecskék, családjuknak élő nők e tájért, e tájon küzdenek, halnak, épí­ tenek jelent, jövőt, miközben felhangza nak legszebb dalaik, uj értelmet nyer­ nek ősi igéik, remek tájszavaikat halljuk, színes szokásaikat csodáljuk. A rideg valóság és a megszépítő képzelet hármas regénye méltán vált népszerűvé: ne­ vel, eszméltet, uj utakra vezet, jövőt alakít, tetteket igazol és tettekre serkent. A szülőföldi elemek megörökítése, a palóc föld költői megjelenítése végered­ ményben egyet hirdet: az embermagyar létharcá t, szenvedését, ahogy azt 1849-től 1919-ig eltelt nyolc évtized kegyetlen korparancsa megkövetelte sze­ retett népétől, a palóc emberektől. Bárhogy legyen: a hősi múlt a sivár, kimélet­ len jelenbe torkollik; a jelen pedig igyekszik a jövőt takaró függönyt színessé, hímessé átszőni. A ,,virág”-regények tehát olyan széphistóriák, melyekben a tel­ jes ember lép elénk, a példamutató hős fogja meg az olvasó kezét. A következőként tárgyalandó regény az elejtett fonalat továbbszövi: A nagy érettségi a szűkebb haza 1919-es sorsát viszi át a regény világába, ab b a a közegbe tehát, amelyben az uj eszmék egyetemessé forrnák, az egyes ember élete közüggyé válik, ha feltétlenül győzhetne az igazság; a tiszta emberség azonban dicső harcokban elbukik, a palóc nép egyik fele kisebbségi sorba süllyed, a másik pedig a fehérterror kegyetlen karjába esik. A M agyar Vörös Hadsereg északi, palócföldi hadjáratának regényes változata megmutatja vé­ gül, hogy a tényleges harc áttevődik az eszmei küzdelembe, a szocializmus csen­ des, de biztosan győző harcában kell az emberség ügyét diadalra vinni, ama nagy érettségit tehát a hum ánumból kell megszerezni. 80 �A Göm öri rengeteg a végső harc regénye, az 1944-es délszlovákiai felke­ lés, partizánharcok története nehéz küzdelmeket tartogatott, de a jövő, a m eg­ nyert csata m indinkább a küszöbön áll: az a nemzetközi összefogás, melyet e tájon oly régen óhajtottak, végre megvalósul: csehek, szlovákok, magyarok felszabadítási harca — a Szovjetunió oldalán — győzedelmeskedett a fasizmus felett. A regény élő alakokról szól: szerepük, jelentőségük: történelem. Nyolc nap valódi története pereg az olvasó előtt, az író itten mértéktartó, nem színez, nem túloz, nem bonyolít, jóllehet a hősök sorsa tovább zajlott, emberi tragédiájuk később következett be, halálos áldozatokat is követelt —, érdemük múlhatat­ lanul teljes, helytállásuk bizonyság, példa a jobbuló, jobbítható életre, ,,a szo­ cializmus és az örökké megfiatalodó emberi igazság édes értelmében”. A p a ­ lócföldi m agyar hősök az emberség, az emberiség egyik hőskölteményét fegy­ verrel, harcban írták meg. Győry Dezső regényei meg-megújuló küzdelmekről szóla nak; ahogy költé­ szete egy tájhazából mindig az egyetemesség felé tágul, ugyanúgy regényeinek cselekményei a családi keretből, kisebb tettrekész egység vállalkozásaiból szé­ lesedik az emberiség ügyévé, válnak egyetemes feladattá. H a itt-ott Győry Dezső hibáz, túloz, ellentmondóan, vagy negédesen beszél, ez a parányi fo­ gyatékosság eltörpül az ő nagy em bersége mellett. Ő azért tudta egyéni sor­ sát elszenvedni, végigélni, mert lényegében mindig hitt az emberben, az em­ beriség jobbik felében, hitt a családban, családjában, jól tudta, hogy a nagy­ világ üldöztetése ellen menedéket a család nyujt, vagy a kisebb eszmei közös­ ség, ahonnét szükség esetén, adott jelre megújultan, ismételten harcára indul­ hat. Felemelő költészete, mely A nagy érettségi és Gömöri rengeteg című re­ génye világa közé esik, felelős, helytálló ember művészete, regényei ugyan­ an n ak méltó ikerpárjai. Ő azonban mindenek felett a hűség költője, írója; népéhez, hazájához, palóc földjéhez fűződő szerelme örökkévaló, nemes, tiszta, értékmentő csele­ kedet. M ost ünnepelt felszabadulásunk egyik utegyengetője, dicséret-mondó énekese. Amikor végül általános jelentőségét összefoglaljuk, Kazinczhy Ferenc hajdani szavait kölcsönözzük és vonatkoztatjuk ezúttal őreá, aki eszerint Egy nem haszontalan tagja az Egésznek, Férfiak! ez gyönyörű jutalom. PAKU IMRE 6 81 �GYŐRY DEZSŐ Önvallomásf éle Én jó akartam lenni minden áron, s a tisztaság volt mérőfonalam, ezen függött a szeretettel három, úgy hittem forrástkeltő ideálom. S csalódtam? Nem. M ár jól látom magam. Jó hogy lehessek: voltam rossz s kevély, s tisztán hogy éljek: önző és rideg, s hogy szerethessek: lebuktam a mély emberárba, hol a csöndet az éj dagálya is csak tompán töri meg. Csuromvizesen, piszkosan, vacogva szárítkozom most és tisztálkodom, az én pusztámnak ember a homokja, s tapasztalások szélvésze sodorja magán-múltam tűnt délibábokon. A nyelvem lóg. Az inam néha reszket. Tüdőmmel kezd ki már az orv aszály. De hogy más vállról emeljek keresztet, ki kellett ásnom az élet elvesztett titkát. S nem fáj már, amit tudni fájt. Igen, végére jártam a végnek, s új élet nyílt rám a végek mögött: te is csak egy kis fodra vagy a népnek, s a sors értelme: nép lenni a népek, s ember lenni az emberek között! 1935. 82 �Emlékek látogatóban „Akácvirág" Anyámban régi hajdú-hajlam keveredett a palócdallam s 48 szellemével. Rosszkor. Tövis-akácfán volt virág. Hitt bennem. Folytatását látta. Tompánk s Kati szerelmét áldva lázadt, írt. Pont egy kordivat-hű álnéven, így: „Akácvirág”. Íróasztal is volt a házban. S apám, füzetekkel karjában diák dolgozatokat dicsért. S míg lelkesedet Bleriot-ért, minden reformért, szépért s jóért, so rsa: torz prolisors volt. Átok. . . Végvári, szürke és kesergő. S színháza, mozija az erdő: Ez volt a legolcsóbb mulatság: séták s gyakori kirándulások. Jármából egy értelmiségi akkor még nem tudott kitérni. Hiába járatta az ,,Est”-et, mert dolga volt a — „honderű". S öröme? A kartársi szók: dedikált disszertációk, könyvtár-tömő szenzációk. . . .Tövisfák alatt nincs terű. S míg pénzért varogattál, dugva, hogy a „társaság meg ne tudja!”, ott hervadtál, engem vidítva. Fájsz, Anyu! M ultunk: kisszerű. Jó volna még verssel szeretni. Bizonyítani — nem csak hitetni, hogy tövis-élted védte sorsom. De sírodon már — sorsvirág. —Tüskés fán nőttél ki, szegény, s az illatod, azt hitted: én. S nem élted meg. Vártad csak várva, hogy megírom szíved szavára, Bem apó hadnagya regényét. Szegény Anyám, Akácvirág. 83 �Paraszt- Robinzon Robinzon fölkelt, s ökle széttörülte csapzott haját. A nap már ragyogott. A víz bőgött, az erdő fújt. A porban egy mérgező gyík lábatlankodott. Egy korty víz nem sok, lobbanásnyi láng se, annyija sem volt, magára maradt, de hogy legyőzze balsorsát s a fertőt, kényszerítette a tengert s az erdőt, hogy adjon neki tüzet és halat. A paraszt egykor, s kis változtatással mindig s mindmáig a szél és a nap verdesésében harcol a rögökkel, hogy szervtelenből szervest adjanak. Ebgondja ő, költőktől s kutatóktól éhen halna, ha nem gyurná a port, de helytáll, erély és furfang feszíti, trágyázza, tépi földjét, s kényszeríti, teremje néki a búzát s a bort. Így állunk, én is, népem is a parton, egy nagy néptenger csapzott szigetén ebgondként, magán. Körben, gyűlölet zúg s paraszt-Robinzon kedve vagyok én: megvetni lábunk s példánkkal legyőzvén minden halált és vészt, mely fenyeget, népeket összeédesíteni s Európát arra kényszeríteni, hogy adjon békét, kenyeret, helyet! 1935. 84 �Én minden népet féltek Én minden népet féltek Átok átoknak hegyén-hátán. S a sors? A sors sosem segít, a Duna, mint egy hosszú sóhaj, fogja össze kis népeit. A szélben s a történelemben új rend tüzes szikrája ég, s ők hajbakapnak polgármódra, hogy leves, hús és főzelék. Az én fájdalmam erre nézvést már nem egyéni, nem magán, sok szenvedés formált munkálva igaz szándékom motorán: mindnek kivánom, amit egynek, hiszen közös a nyeremény, én minden népet féltek attól, amitől féltem az enyém. 1947. 85 �körkép Élő irodalom — Tanulmányok a fe lsza b a d u lá s utáni m agyar irodalom köréből — Ki hivatott arra, hogy eldöntse: melyik könyv hasznosabb a m ásiknál — és miért? M in ­ denki, azaz senki. Egy kötet hasznossága ugyanis nem mérhető a megfogalmazott, leírt, ki­ nyomtatott gondolatok mélységével, eredetiségével, a m ondanivaló aktualitásával, általános érvényességével, a forma korszerűségével vagy a stílus g ördülékenység ével, hiszen e vo n á ­ sok tulajdonképpen a mérlegelés során sokasodnak, vagy tűnnek el, attól függően, hogy ki végzi a műveletet. Nem kétséges, hogy az Élő irodalom című tanulmánykötet főként akkor nyom sokat a latban, ha „profik” mérlegelik, de nem veszíti súlyát a mai m agyar irodalm at csupán kedv­ telésből, tájékozódás céljából megismerni kívánó „am atőrök” kezében sem. Az irodalom ban a történetírás mindig nagy és merész vállalkozásnak számított. M é g inkább az, ha élők művelte irodalmat kívánunk irodalomtörténetté emelni, hiszen az összefoglalá si kísérletet már a megjelenés pillanatában m eghaladják az újabb művek tanul­ ságai. Ennek ellenére a felszabadulás utáni m agyar irodalom feldolgozása reális igény, hiszen irodalomtörténeti korszakról van szó, noha e korszaknak csak a kezdetét jelölte meg a történelem.. 1945. utáni irodalmunk eddigi legteljesebb összefoglalása is m ind­ össze hetven oldal — és a Vázlat címet viseli - a hatkötetes, vaskos irodalomtörténetben. E tanulmány nemcsak a terjedelmében, hanem a megközelítés módszerében is eltér a m eg­ előző, lezárt korszakok elemzésétől. Tóth Dezső — a Vázlat szerzője — a VI. kötet „kényszerhelyzet-szülte szépséghibájának" nevezi e függelékszerű áttekintést. Átmeneti szükség­ m egoldásnak, vitaindító jellegűnek tartja. A vita ki is robbant, és különösen felforrósodott, amikor Tóth Dezső a Kritika 1965. 9. és 12. szám ában közzétette elképzeléseit a felszabadulás utáni m agyar irodalomtörténet ké­ zikönyvének szerkesztési kérdéseiről. „Az világos — írta Tóth Dezső —, 1945-ben nemcsak a m agyar nép életében, de irodalm ában is valami új kezdődött. Az azonban felettébb két­ séges, hogy ez az új — már ami az irodalmat illeti — oly mértékben kialakult-e az eltelt idő alatt, hogy biztosan felismert jellemzői „mentén” alakított szerkezettel történhessen felmérése. Az irodalomtörténeti ítélet — ha m égoly régi, nagy távlatot nyújtó korszakról van is szó, nyilván sohasem lezárt. D e az is nyilvánvaló, hogy mennél inkább ismerjük egy vi­ szonylag egységes korszak időbeli kifejlését, mennél inkább világos előttünk kezdete, ki­ bontakozása, felbom lása és utóélete, a rá következő új létrejöttében betöltött szerepe annál inkább tudunk küönbséget tenni lényeges és kevésbé lényeqes, jellemző és kevésbé jellemző sajátosságai közt. . . A távlat éppen abb an van segítségünkre, hog y az irodalom más tudatformához való viszonyát, a társadalmi-történelmi szituációkhoz való viszonyát pon­ tosabban mérhessük fel. . . H ogy ez korszak az biztos, de nem „kikerekedett”-a leg alapvetőbb mozzanatoktól eltekintve — úgy, hogy szám os jelenségnek ne csak az okát, de történelmi értelmét is vilá gosa n lássuk és a m aga történeti funkciója szerint itélhessük meg. M indez egyáltalán nem jelenti irodalmi fejlődésünk elért eredményeinek kétség bevonását, nem is szemrehányás az irodalomtudománynak, csupán konkrét irodalomtörténeti helyze­ tünk egyszerű tudomásulvétele.” Ezen objektív és szubjektív nehézségek ellenére a hatvanas évek közepe táján m eg­ kezdődtek az „összegzés” előkészületei, amelyhez most nagy segítséget nyújt az „Élő iro­ dalom ". A szerkesztés felelősségteljes m unkáját ezúttal is Tóth Dezső vállalta, ismételten bizonyítva, hogy fáradhatatlan m unkása a szintézistörekvéseknek. E kötet azokat a tanulm ányokat gyűjtötte egybe, amelyek 1957. után az irodalom fo­ lyamatát, egyes problémaköreit történeti-kritikai eszközökkel vizsgálták. A jelenségeket, ten- 86 �denciákat áttekintő, egy-egy témakörben viszonylag összefüggő képet rajzoló — bár eltérő módszerű és kritikai nézőpontú — tanulm ányok válogatott összessége már történeti érdek­ kel és jelentőséggel is rendelkezik, tükrözi irodalomkritikánk megnövekedett vállalkozó ked­ vét, reprezentálja azt a mennyiségi felhalmozódást, amely irodalom tudom ányunkat mind közelebb viszi felszabadulás utáni irodalmunk m indeddig hiányzó módszeres fe ld o lgo­ zásához. A szerkesztő ezen - önm aga diktálta - megkötéstől egyetlen esetben - a Sarkadi Imréről szóló portré esetében — tekintett el. Az előszóban ezt így indokolja: ,,A kivétel úgy érezzük jogos, mert egy olyan életműről van szó, amely amellett, hogy a felszabadulás után bontakozott ki, amellett, hogy jellemzően követte társadalmi és irodalmi életünk két évtizedes fejlődését, fordulatait - egyben jelentős és ugyanakkor befejezett életmű is. M iután hasonló kritériumok összességével rendelkező életmű nincs, úgy gondoljuk, a róla szóló tanulm ány közlésével anélkül gazdagítjuk felszabadulás utáni irodalm unk összképét, hogy elvileg utat nyitnánk további iróportrék számonkérésének." A kötet három részre oszlik. A Két évtized című fejezet tanulm ányai irodalmunk húsz éves (1945—1965.) fejlődését m űfajonként (költészet, dráma, ifjúsági irodalom) kísérik végig. E tanulm ányok élén Tóth Dezső: G ondolatok két évtized m agyar irodalm áról című írása áll, amely 1965-ben, felszabadulásunk huszadik évfordulóján a Társadalm i Szemle ünnepi szám ában jelent meg. E tanulm ány adja valójában az egész kötet vezérfonalát, hangsúlyozva irodalmunk nagyfokú ellenm ondásosssáqát, bonyolultságát, amely húszéves — ma már negyedszázados — fejlődésére jellemző volt. A forradalmi progresszív örökség továbbélése, a szocialista tendenciák természetszerű kiteljesedése mellett végig megtalálni irodalm unkban a szocialista távlattal szemben érvényesülő konzervatív oldalakat is. Tóth Dezső szerint a m agyar irodalom nak nem lehet más mércéje, mint a szocializmushoz való (természetesen esztétikailag értelmezett) viszonya, amelynek a la p ján levonható a konkluzió: a szocialista társadalom valósága, az ép ítésben való részvétel egységesítette irodalmunk eszmei arculatát s legjobb hagyom ányait kiteljesítő, új, szocialista realista korszakát nyi­ totta meg. Az első fejezetben kapott helyet Sim ó lenő: A m agyar irodalom külföldön című ta ­ nulmánya, — amely szerint a m agyar irodalom valódi értékeinek lefordítása és külföldi kiadása érdekében lényegesen több történt, mint az előző évtizedekben, de annyi m egkö­ zelítően sem. amennyi indokolt lenne - és B. N a gy László kitűnő, először jelen kötetben napvilágot látott Sarkadi portréja. A m ásodik rész a Visszapillantás címet viseli. Három tanulm ány követi nyomon a próza és a drám a fejlődését a szocializmus építésének m egkezdése időszakában, 1949. és 1956. között. Különösen izg alm as Pom og áts Béla írása, amelyben az írói egyéniség kibontakozá­ sának serkentő és visszafogó vonásait elemzi az ötvenes évek közepének prózairodalmára vonatkoztatva. M a i kérdések cím alatt találjuk azokat a tanulmányokat, amelyek irodalm unk 1957 utáni útjait vizsg á lják. Darvas Józsefnek, a M a g y a r Írók Szövetség e 1959. szentember 25-én megtartott alakuló ülésén mondott beszédét kritikai életünk legkiválóbb képviselőinek — Béládi Miklósnak, Diószegi Andrásnak, Pándi Pálnak, Szabolcsi M iklósnak és m ásoknak — írásai követik. A legtöbb — számszerint négy — tanulm ány — jelezve a líra irodalm unkban m indvégig betöltött vezető szerepét — a költészettel foglalkozik. A novella, a regény és a dráma jelenkori problémáit vizsg áló írások mellett ott találjuk Kiss Ferenc eszmefuttatását az irodalmi szociográfia napjainkban ismét egyre erősödő szerepéről. A kötetben szereplő tizennyolc tanulm ány közül hat a Kritikában, kettő a Társadalm i Szemlében, ugyancsak kettő a Kortársban, egy pedig a Jelenkorban, jelent meg először. Fülöp László kéziratos egyetemi doktori disszertációjának részletét adja itt közre. Pándi Pál pedig e helyen hozta tető alá a m agyar drám a kérdésében az elmúlt évtizedben e l­ mondott v a g y leírt g o n d o la t a it. A szerkesztést dicséri, hog y öt tanulm ány — Kiss Ferenc, B. N a g y László és Pom og áts Béla említett dolgozatai, valam int Herm ann István és Alm ási M iklós írásai az 1953-1956. közötti m agyar drámáról illetve a mai novellistákról — e k ö ­ tetben olvasható először. Nem csak jól szerkesztett összefoglaló tehát az Élő irodalom, h a ­ nem az újdonság ereiével is hat. A felszabadulásunk negyedszázados jubileumához méltó, rendkívül szép kiállítású ta ­ nulmánykötet gondozását az Akadém ia Kiadó vállalta, kár, hogy a tipográfus neve és a megjelenés példányszám a kimaradt az impresszumból. CSONGRÁDI B ÉLA 87 �Költőavatás (Két versantológia: Elérhetetlen föld. Költők egymás közt.) Költőt avatunk. Nem is egyet, egyszerre huszonhármat! M á r megint, mindenki költő ma már! — halljuk az elégedetlenkedők megjegyzését. Tessék inkább örülni! Mert a költészetben nincs túltermelés, az irodalom nem gazdaság, hol a többlet csődöt jelent, inkább nagyobb fundamentumot vet, melyre m ag asa b b épületet húzhatni. A m agyar költészetét. A jövő költészetét. H o gy ez milyen lesz, nem tudni! H a a költészet nem gazd aság, le galáb b annyira nem matematika, hogy a meglévő, ismert teljesítmények nyomán az ismeretlent kiszá­ míthassuk. Legfeljebb következtethetünk, nem jóslással vagy feltevésekkel, inkább a meglévő tendenciák m eghosszabbításával. M é g in k á b b sejthetünk valam i szépet, megrendítőt. Talán azt, hogy a hatvanas évek m ásodik felében két hullám ban (1966!, 1969!) kötettel, antológiával betoppant költőkből jön a költő. H a m egjelöletlenül is, de már itt van. Ebben lehet bízni és tamá skodni. Én m égis hiszek benne. Nem, mintha a k o rá b ­ ban indultakhoz mérve az igazi tehetségnek fölébe növő zsenik stigmáját látnám b ár­ ki homlokán. A feltételeket érzem, amelyek a n agyságot előszólítják. A nagy feladato­ kat kirovó kort, amely nem veszélytelen. Messziről nézve is igaznak érzem ezt a nagyotm ondó lelkesedést, a tüzet, amit az utóbbi években indult költők szítottak bennem. Közöttük két, 1969-ben megjelent a n ­ tológia. Az egyik nehezen tört utat, kiadatására alig akadt vállakozó, végül az Írószö­ vetség KISz szervezetének go n do zásáb an jelent meg. Egyszerű, fűzött, kötet, papír b o ­ rítóval. Elérhetetlen föld a címe, kilenc költő verseit tartalmazza (Győry László, Mezey Katalin, M o ln á r (Péntek) Imre, Kiss Benedek, O lá h János, Koncek József, Kovács István Rózsa Endre, Utassy József). Ü gy tudom, a kiadás egyiküknek sem jelentett honoráriu­ mot. A másik: selyem-ripsz kötésben, famentes, bordázott diósgyőri papíron (volt mit elnehezíteni mélyebbről jövő, rekedtebb kiáltásukkal az Elérhetetlen föld költőinek, hogy e kötet rangos kiállítását egyensúlyozzák!) 15 költőt mutat be, 15 idősebb pályatárs útravalójával. (Apáti Miklós, Kis Benedek, Oravecz Imre, Pardi Anna, Petri György, Rózsa András, Szentmihályi Szabó Péter, Szepesi Attila, Takács Zsuzsa, Tölgyessy Miklós) Innen a címe is: Költők egym ás közt. Sietek kim ondani: mindkét kötetet hasznosnak, jónak itélem. Sőt, mi több, tetszett is. Higgadt, okos érveket lehetne hozni bármelyik értékeinek megmutatására. Az Elér­ hetetlen földre szavazok! S ha nem elég a voksot leadni, indok is akad. Nem h ig g a d ­ tan és nem okosan, de a véleményt szólaltatja. Kicsit sommásan, talán igazságtalanul a Költők egym ás közt szerzőivel. Torzít, de tisztítva torzít. Az Elérhetetlen föld mellett szól már a két antológia eltérő rendező elve A Költők egymás köztben mindenki talál kedvére valót, aki mindent elfogadna. Nem költői irányzat, nem csoport, nem nemzedéki seregszemle — ahogy a fülszöveg is kínálja. Ezért csak szemelgetni szabad benne. Az Elérhetetlen földet vagy egy lélegzettel kell v é g ig ­ olvasni vagy félretenni. Mert aki belelapozva az elsőként elolvasott két-három verset m eg­ szerette, nem teszi le többé a könyvet. Az Elérhetetlen föld egységes elvvel rendezett a n ­ tológia, egyetlen szándék, különféle m ozdulatokban m eglévő egyetlen gesztus nagy erejű, költőben is egységes megjelenítése A versek egym ás mellett önértékükön túl egym ás­ ra ráfénylenek A másik, ami az Elérhetetlen föld mellé állított, a gyanakvás volt, amit a két anto­ lógia megszületése váltott ki belőlem (s aminek kissé szimbóluma a két kötetnek koráb­ ban, nem véletlenül leírt eltérő külseje). Szives fogadtatás az egyik esetben, bizalm at­ lanság, késleltetett születés a másikban. Tegyük hozzá, irodalom politikailag teljesen indokolatlanul. Nem akarom én az egyik kötetet kijátszani a másik ellen. A Költők egym ás közt szerzőinek megszavazott bizalom, felkarolás nem az Elérhetetlen föld szerző­ itől vonódott el. D e azért van, ami szemet szúr. A két antológia megszületésének elő­ története megint azt igazolja,, hogy vannak olyan költői tendenciák, amelyek (jó, hogy érvényesülnek, de) könnyebben érvényesülnek, mint a társadalm ilag hitelesebb, fontosabb 88 �törekvések. Mert kiket emel szárnyra a bizalom a Költők egym ás köztbe n ? Tizenöt tehet­ séges fiatal költőt, de köztük olyanokat is, akik irodalom politikánk elveit kevésbé tel­ jesítik be, mint az Elérhetelen föld költői. Könnyebben kap szabad utat „az éji folyó csilla gá t" versbe emelő attitüd, mint a „valódi világot hörpintő” költészet, a kilencek a „nagy” m agyar poézis szomorúan vagy éppen felemelően elhivatottságához kötődése m agyar poézis szom orúan vagy éppen felemelően elhivatottságához kötődése. Az Elérhetetlen föld költői ugyanis olyasvalam ire vállalkoznak, amint Rózsa Endre mondja önéletrajzi jegyzetében: „nem elsősorban a költészet feladata." A közösség ügyé­ ért szólalnak fel, kritikusan, p erben-haragban mindazzal, amitől félteni lehet fejlődésün­ ket. Hangosan, de sohasem felejtve az anyagot, amit a kifejezés szerint formálnak. Azokhoz az elvekhez ragaszkodnak, amit a népi dem okrácia iskoláiban tanultak, a forra­ dalom tisztaságához, a következetesen végigvitt szocialista forradalomhoz, a m unkás-pa­ raszt hatalomhoz, a szocialista humanizmushoz. S közben olyasvalamit m ondanak el, amit csak ők fogalm azhatnak meg: a fiatalság türelmetlenségét, helykeresését, radikalizmusát, a feladatokból való rész követelést, ennek a korosztálynak a gondját-baját. Ez az a költészet, ami tartásban, emberségben, esztétikumban, vers-technikában m a g á ­ ba falazza mindazt, ami Juhász Ferenccel és N a gy Lászlóval bezáróan a m agyar költői hagyom ányban h aladó és érték. A Költők egymás közt-ben gyakran felfedezhető „örök" dolgoktól elnőve az itt és most gondjaival bajlódik, osztálytudatra épül, de helyt áll az „egész em beriségért", magyar, tiszteli a multat, s közben úgy fogalmaz, hogy a „köl­ tés" megsértése nélkül egyre populárisabbá válik, egyre inkább a tömegekhez szól, tisztultan, egyszerűen. Ezért felejtjük kötetüket olvasva a Költők egym ás közt egy-két igazi meglepetését, pél­ dául Beney Zsuzsa tiszta zenéjű, szép képiségű költészetét, ami a kilencek felől nézve idegen szépség marad. V a gy Szentmihályi Szabó Péter érett bölcsességű, fogalm i tisz­ taságú, kemény gondolati költészetét. Ezért terelődik el a figyelmünk Takács Zsuzsa, Tölgyessy Miklós eredeti tehetségéről, s fedezzük fel nehezebben Kiss Anna elérhetetlen földbe kívánkozó tiszta poézisét. Ezért érezzük találóbbnak Kiss Benedek verseit „ csa lá d ­ já b a n ”, a kilencek között, mint a Költők egym ás közt összeállításban. Iskolai tankönyv vagy kritika nem fog rábeszélni soha senkit egy-egy költőre. Leg­ feljebb segítséget nyujt. M indenkinek m agának kell felfedezni saját poétáját. Most újabb, felfedezésre érdemes költők érkeztek. Akikben m egvan a szándék, hogy a születés, a felnövés, a kiteljesedés pillanatát iker-szívdobbanással, a kortárs visszafojtott léleg­ zetével végigizgulják, s nemcsak a befogadott, kész n a gysá gba n képesek megmerülni, figyeljenek! Költők indultak el, már-már patak-korban, folyóvá duzzadás előtt. Köztük a vízgyüjtő folyam is, amely a tengerbe-óceánba jut. ZIMONYI ZOLTÁN 89 �Két hézagpótló kézikönyv M agyar életrajzi lexikon. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes. Szerkesztő bizottság: Burtnyik Sándor, Csűrös Zoltán, Ki­ rály István, M átrai László, Németh Lajos, Pamlényi Ervin. Akadém ia kiadó. Bp., I. kötet 1967. 1030 I., II. kötet 1969.1104 I. Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi szemé­ lyiségekről, kortársainkról. Szerkesztették: Fonó Györgyné és Kis Tamás. Szerkesztőségi m unkatársak: Som os Róbertné és Hoffer Andrea. Kossuth könyvkiadó. Bp. 1969. 617 I. Szinte ugyanazon a napon jelent meg 1969 novemberének legvégén a M agyar élet­ rajzi lexikon m ásodik kötete és a Ki kicsoda? Két hasonló műfajú kézikönyv került így szinte egyszerre forgalomba, s ez a tény csábít, hogy a kettőt párhuzam ba állítva, együtt ismertessük. Cikkünkben a rövidség kedvért a M É L és a KK rövidítést fogjuk használni. Szerkesztési elveiknél fogva a két műben nem lehetnek fedések: a M É L ugyanis k i­ zárólag már nem élő, a KK pedig kizárólag élő személyek adatait tartalmazza. Hézag azonban mégis van a kettő között: minthogy a M É L I. kötete, amely az A -K kezdőbetűs neveket tartalmazza, két évvel korábban jelent meg, ezért egy-egy olyan jeles m agyar személyiség, akinek feltétlenül helye lett volna valamelyik műben, de aki 1967 és 1969 közt húnyt el s a neve ráadásul A és K közti betűvel kezdődőtt — pl. Füst M ilán egy­ formán kimaradt a Mél-ből, mint még élő, a KK-ból p ed ig,mint már nem élő. E hézagtól eltekintve a két mű együtt a múlt és jelen magyar, továbbá a jelen nemzetkö zi közéleté­ nek teljességi igényű életrajzi lexikona, bizonyára együtt is fogják használni a kettőt, tehát ez a körülmény is, és nemcsak a megjelenés időpontjának egybeesése, indokolja, hogy párhuzamos ismertetést adjunk a két műről. M inthogy pedig bizonyára együtt használják majd a két művet, az olvasó jobban örülne, ha cikkeik felépítése hasonlóbb volna — dehát az szinte lehetetlen igény, hiszen két kiadó két teljesen különböző apparátussal és az anyag átal megkövetelt különböző módszerekkel készítette el a két művet. A M ÉL |. kötete 124 külső munkatársat név sze­ rint sorol fel, majd ezt olvassuk: ,,és sokan m ások", a II. kötetben a fentiekhez még újabb 50 név járul, tehát jóval 200-on felül volt azok száma, akik e lexikonba cikkeket írtak, adatokat szolgáltattak — a KK-t összesen négyen írták s állították össze. Az anyag támasztotta követelmény, hogy a történelmi jellegű M É L cikkei csak kisebb részben régi lexikoncikkek kom pilálásából, nagyobb részben kutatómunkából álltak össze, míg a KK-t túlnyomórészt bel- és külföldi lexikális művekből, alm anachokból, W h o ’ s W ho-kból le­ hetett csak összeállítani. A sok szerző közös műve természetesen eleve g a z d a g a bb, de heterogénabb anyag: ha m égis egységes jellegű munka származik belőle, ez a szerkesztőt dicséri. Ú gy látjuk a M É L egyes cikkei közt nincs felfedezhető értékbeli különbség, ami szintén a lexikon használhatóságát növeli. A KK viszont már eleve, szerkesztési módszerénél fogva hom o­ gén, jól használható kézikönyv. Különbség a kettő között, hogy a M É L illusztrált, a KK-nak csak a borítólapján ta ­ lálunk 28 arcképet. (M inthogy a hozzájuk tartozó nevek sehol sincsenek feltűntetve a lexikon beszerzői ráadásul m ulatságos társasjátékra is alkalm at kapnak: ki tud a tár­ sa sá gb a n többet felismerni az arcok közül? M inthogy az eredmény nem feltétlenül intel­ ligencia, hanem képeslap-olvasás, TV-műveltség meghatározója, ezért meg merem va l­ lani, hogy én a 28 közül csak 21-et tudok megnevezni — hogy melyik 21-et, azt nem árulom el, mert nem akarok szégyenben m aradni . . .) A M É L portré-anyaga sajnálatosan szegényes : eltekintve attól,hogy az ugyanott (a budapesti Akadém ia N yom dában) nyo­ mott M a g ya r Irodalmi Lexikon arcképei valamivel élesebbre sikerütek, keveselljük is, a M É L képeit. Pl. az O betű alatt, amelyet az alábbiakban is górcsövünk alá teszünk, 115 életraj­ zot és mindössze 21 arcképet találunk. Persze valamennyi cikkhez fölösleges és nem is le­ het hiteles portrét tenni (alig hiszem, hogy O n d vezérről vagy a Ják nembeli O posról fenn­ maradt volna valami ábrázolat) , de érdekes és hasznos lett volna a közölteken kívül, vagy egyikük-m ásikuk helyett, a Petőfi életében annyit szereplő O bernyik Károly írót, O lá h Gusztávot, a neves színpadi rendezőt, Orczy Emmát, a világszerte sok port felvert 90 �írónőt, O rszá gh Tivadar hegedűművészt és Orth Györgyöt, minden idők legnagyobb la b ­ darúgóját arcképpel is bemutatni, sőt — ha fennm aradt képe — megnéztük volna azt is, akinek „kár, kár, kár, kór vala ... lenni árulónak” : O cskay Lászlót.. A két mű tartalmát összehasonlítva, vegyük - mint már említettük - mindkettőből az O betűs neveket. A M É L 115 cikkével szemben a KK -ban az O betű alatt 78 személy életrajzát találjuk. A népesebb kategóriákat összehasonlítva: szín­ zene­ képző­ művészek művészek művészek írók politikusok jogászok MÉL 41 19 7 11 10 5 KK 14 26 15 1 3 11 tudósok orvosok 2 9 Megjegyezve, hogy más betűknél az arányokban jelentős eltérések mutatkozhatnak — a fenti szám adatok mindenesetre sokat elárulnak a két lexikon összetételéből. Feltűnő a politikusok (jogászok), tudósok (nagyobbrészt természettudósok), színművészek és zene­ művészek szám ának emelkedése az írók, képzőművészek és orvosok rovására. Ismételjük, ezek a számok, hogy a KK inkább az ujságolvasó, rádióhallgató gyors tájékoztatását, a más betűknél az arányok jelentősen módosulhatnak, annyit azonban m égis elárulnak M É L pedig a la p o sab b kulturális igények kielégítését célozza, ami a nyaguk természetéből is folyik. Éppen ezért feltűnő, hogy a KK az újságolvasók, rádióhallgatók érdeklődési körének — úgy is mondhatjuk: a divatnak — olyan területeit mellőzi teljesen, mint (s itt mór nem csak az O kezdőbetűs nevekre gondolunk, hanem a műegészére) a sportolók, a könnyű zene művelői vagy a nyugati ,.ultrabaloldali” diákvezérek. Koncz Zsuzsa és Rita Pavone, Albert Flórián és Eusebio, Rudi Dutschke és D a niel Cohn-Bendit nevét hiába is keresnők benne. A pejoratív értékelés — szerencsére — nem jut kifejezésre a címszavak megválasztásánál, Rákosi M átyás és G eorgiosz Papadopulosz adatai egvaránt m egta­ lálhatók a KK-ban, tehát inkább egyes kategóriák lebecsüléséről, talán arisztokratizmus­ ról, talán protokolszemléleről tanúskodik a sportolók, táncdalénekesek és botrányhősök kihagyása, vagy egyszerűen arrólvolt szó, hogy ezeknek a sokat és hangosan szereplő személyeknek a pontos adatait nagyon nehéz mind beszerezni. Igen, ha teljességre eleve nem lehetett törekedni ezekben a kategóriákban, akkor - de csakis akkor — jól tették a szerkesztők, hogy félm egoldás helyett egész kategóriákról lemondtak. H a viszont azért tették, mert az efemer nevekkel szemben művüket m aradandónak szánták, akkor nem volt igazuk, mert a Who ’ W ho nem időálló mű: célját akkor tölti be, ha 3-4 évenként új kiadósa jelenik meg. A M É L viszont már a borítólapján feltűnően azt hirdeti, hogy művészek és írók, p o ­ litikusok és orvosok, tudósok, és államfők, papok és forradalm árok mellet artisták, sportolók és betyárok adatait is szolgáltatja. S ráadásul, amit ismét örömmel veszünk tudomásul, a címfelvételt ebben a kiadványban sem befolyásolta az értékelés; e k ia d ­ ványban,József Attila szavaival, ,,a harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az em ­ lékezés": mert „Verbőczi és D ó z sa ” egyaránt részletesen m egtalálható benne - az előbbi 73, az utóbbi 57 soros szócicikkben ... Ennyit a két fontos kézikönyv felépítéséről. Értékelésüket illetően engedtessék meg, hogy mellőzzük a hasonló kiadványok kriti­ kusainak szokványos módszerét, „kim azsolázni" néhány tárgyi hibát, feltűnő kihagyást vagy oda nem kívánkozó a d a t o t... C sak mellesleg jegyezzük meg, hogy ez a két kiad ­ vány sem mentes a hibáktól és szeplőktől: már futólagos belelapozásná l szemünkbe öt­ lött, hogy pl. a M É L mindjárt az I. kötet rövidítésjegyzékében Filológiai Közlöny holvett Filológiai Közleményeket tüntet fel; a Libényi-cikkben a bevett gyakorlattal ellentét­ ben lefordítja a külföldi utcanevet (Kä rntnertor helyett karintiai kapu): a M a d á ch cikk­ ben Sréter név helyett Strétert tartalmaz, arról ír, hogy M a d á c h válása után három gyermekével költözött anyjához, holott Jolán nevű leánya feleségével maradt és csak évek múltán került az apához, a Tragédiának száznál több külföldi kiadását említi, h o­ lott ez a szám még a hetvenet sem éri el; saját gyakorlatának ellentmondva külön cikket közöl Mikszáth Kálm án feleségéről, akinek pedig önálló m unkásságáról, szerepéről nincs szó, csak családi kapcsolata érdekes, s az férjénél, a nagy írónál lett volna feltűnte- 91 �tendő — a KK Jevtusenkónak több, m agyarul megjelent verseskötetéről ír, holott az egy Rakéták és szekerek mellett az Én szólok, Kuba! prózai mű, és helytelenítjük, hogy a két Jirí Hájek közül csak a Dubcek-időszak külügyminiszterét veszi fel, az irodalom és iro­ dalom politika azonos nevű jelentős alakját nem; azt sem értjük, hogy a két grúz A b a sidz közül miért csak Iraklijt mutatja be, holott Grigolról majdnem mindaz szintén elmondható, s ő ráadásul Petőfi grúz fordítója ... De ismétlem, mindezek csak véletle­ nül ötlöttek szemünkbe, nem ezek alapján akarjuk elbírálni a két könyv értékét, hanem azt fogjuk megvizsgálni, hogy lexikonkiadásunk egészében milyen helyet foglal el a M É L és a KK, kikhez szólnak, mennyiben volt reájuk szükség. M a g ától értetődik, hogy a M É L és a KK cikkeinek jelentős része fedi három nagy szaklexikonunk (a 3-3 kötetes M agyar Irodalmi Lexikon és Zenei Lexikon illetve a 4 kö­ tetes Művészeti Lexikon) valamint A XX. század külföldi írói c. lexikon idevonatkozó a n ya ­ gát. Lássuk pl. az O betűnél mutatkozó arányokat: Csak magyarok, nem élők A M ÉL-ben Írók Zeneművészek Képzőművészek 41 5 10 A szak­ lexikonban Közös címek C sak a KK tartalmazza 23 4 7 4 3 - Közös címek Csak a M ÉL tartalmazza 33 11 22 És külföldiek, csak élők A KK-ban Írók Zeneművészek Képzőművészek 14 11 3 A szak­ lexikonokban 38 68 21 10 8 3 18 1 3 Látható: a két ismertetett mű viszonylag kevés olyan személyt ismertet, akik a szak­ lexikonokban nem szerepelnek; aki íróra, zeneművészre, képzőművészre vonatkozó adatot keres, azt inkább megtalálja a szaklexikonokban, a M É L tehát inkább csak a régi m a­ gyar politikusok, katonák, jogászok, tudósok (na és artisták, betyárok, stb.), a KK inkább csak a mai politikai élet terén ad újat — ott azonban nélkülözhetetlenek. Vajon eleve kizárt volt, hogy az irodalom és művészet világáb an is nélkülözhetetlen legyen a szak­ lexikonok mellett a M É L és a K K ? Egyáltalán nem volt kizárt. Ha a szerkesztők alap­ anyagként felvették volna a szaklexikonokban már megjelent neveket és ezeket egészí­ tették volna ki saját új anyagukkal, az egyéb foglalkozásúak jegyzékét pedig arányosítva ugyancsak kibővítették volna - tehát a mostaninak kb. 1 1/2-szeres 2-szeres terjedelmével - teljes értékű, nélkülözhetetlen kézikönyveket adtak volna az olvasónak. Így, a mai terjedelemmel, csupán jobb híján hézagpótló kézikönyvet adtak. Vajon a szerkesztők teljesen figyelmen kívül hagyták a megjelent szaklexikonokat? Használták, csak, sajnos, nem szerencsés kézzel. Ezt két példával szemléltetjük. A M É L szerkesztői a m agyar Stoll m uzsikuscsaládnak a Zenei Lexikonban található részletes adatait nem vették figyelembe, az egyetlenként felvett Stoll Károlyról azt írták, hogy „apja a régi Nemzeti Színház főrendezője volt”, holott a szaklexikonnak az apáról adott részletes életrajza szerint Stoll Péter nem főrendező, hanem énekes, p ed a gó gu s és kar­ tanító volt. A KK szerkesztője viszont átvette a Művészeti Lexikon hibás adatát, amely Kisfaludi Stro bl Zsigm ondnál a gellérthegyi felszabadulási emlékmű évszámaként 1945 -öt közöl, holott az emlékmű 1946-ban készült és 1947-ben állították fel. (Egyébként ez az egész címszó a KK-ban a Művészeti Lexikon cikkének rövidített, helyenként szó szerinti, és mint láttuk, kritikátlan átvétele.) Ö sszefoglalóan megjegyezhetjük, hogy a két kötetes M agyar Életrajzi Lexikon, va ­ lamint a Ki kicsoda? hasznos anyagukkal és kisebb hibáikkal egyetemben ma nemcsak az újságíró, a szerkesztő, hanem minden le galább átlagos műveltségű ember asztalán nélkülözhetetlen kézikönyvek — reméljük azonban, hogy holnap (legalább is 3-4 év m úl­ va) alaposan kibővített új kiadásuk fog teljes értékű adattárat nyújtani. RADÓ GYÖRGY 92 �Kortársak Bajcsy-Zsiiinszky Endréről Felszabadulásunk és forradalmi átalakulásunk m egindulásának 25 éves évfordulója számvetésre, a negyedszázad eredményeinek összegzésére, a részletek tisztázására serkent. Az évforduló hangulata ugyanakkor ön m a gá b a n is ünnepi kiadvánnyá emeli az antifasiszta ellenállásunk, felszabadulásunk, s a 25 éves forradalmi időszak történetével foglalkozó mű­ veket. A M agvető Kiad ó go n do zá sáb a n megjelent „Kortársak Bajcsy-Zsilinszky Endréről" c. kötet ünnepélyességét fokozza, hogy előkészületi munkái egybeestek Zsilinszky 80. születésnapjával, illetve a megjelenés évében, 1969-ben emlékeztünk m ártírhalálának 25 éves évfordulójára. „Harcostársai és barátai írják meg ebben a kötetben visszaemlékezé­ seiket Bajcsy-Zsilinszky Endréről, a Horthy-korszak egyik legjelentősebb polgári ellenzéki politikusáról, aki — Károlyi M ihályt kivéve — a legnagyobb utat tette meg a huszadik szá­ zad m agyar történeti személyiségei között, míg eljutott az uralkodó osztály, az ellenforra­ dalmi rendszer szolgálatától a nép szolgálatáig, s a Sopronkőhidai mártíriumig.” (Vigh Károly; a kötet bevezetőjének 19. oldala) Az epizódokat szerves egésszé, a részleteket egységes életművé kovácsoló visszaem lé­ kezés-kötetet Vígh Károly szerkesztette. A visszaemlékezéseknek mintegy keretet ad a szer­ kesztő rövid, a Zsilinszky életrajzokat is m agáb a foglaló bevezetője. Az emlékezés, az események mögött az embert is bemutató személyes élmény hangulata szövi át a politikus életmű állom ásainak hiteles rajzát. A szerkesztés alaptörek­ vése a teljes életmű, a teljes ember megismertetése. Az időrendbe sorakoztatott visszaem ­ lékezések tematikusa n is keresztmetszetét adják Bajcsy-Zsilinszky pályafutásának. Az élő Bajcsy-Zsilinszky Endrének meg kellett küzdenie az Áchim -tragédia következmé­ nyeivel, lelkiismeretének és politikai pályafutásának egyik legnagyobb tehertételével. A köz­ tudatban még ma is — bár hom ályosan — benne él a Zsilinszky testvérek Áchim halálában játszott szerepe. Így érthető és indokolt, hogy a kötet ezzel az epizóddal, V a s Vilm os viszszaemlékezéseinek részleteivel indul. A fajvédőből antifasiszta hőssé érett politikus emberi és politikai fejlődésének állom á­ sai és indítékai plasztikusan bontakoznak ki a felnőtté érett Bajcsy-Zsilinszky Endrét bem u­ tató részletekből. Bartha Lajos: Egy földm unkás élete és találkozása Bajcsy-Zsilinszky End­ rével és Csóré Áron: Zsilinszky és Derecske c. visszaemlékezései az indulás legfőbb ténye­ zőjét, Zsilinszky szinte ösztönös lényeglátását, s az ezzel párosuló emberségét domborítják ki.A m agyar falu, a m agyar m ezőgazdaság m egoldatlan problémáira való rádöbbenése talán az első lépcső volt a fasizmusból való kiábrándulásában. A fasizmussal való teljes szakításában — s ezt a visszaemlékezések erőteljesen hangsúlyozzák — rendkívül n agy sze­ repe van Zsilinszky jellemének, emberi tartásának ,emberi n agyságának. S ezért a körül­ mények alakulásának bemutatását célzó visszaemlékezések mellett indokoltak, és a kötet logikus szerkezeti felépítésébe szervesen beillenek azok az adalékok, amelyek BajcsyZsilinszky jellemét mutatják be, amelyek megrajzolják em berségének politikai nézeteinek tisztázásában játszott szerepét. Legtalálóbban Illyés Gyula szavaival foglalhatjuk össze a kivételes jellem politikai nézetekre gyakorolt hatását. „Olyan pályavég, mint az övé, sugarat vet a pályakezdésre is. Egy tisztaságra szánt jellem küzdi a tökély felé magát, még a rossz súrolásával is, egy szennyező társadalom ban." Zsilinszkynek az ellenállási m ozgalom vezetésében betöltött szerepét jelző visszaem lé­ kezések jól tükrözik, hogy a m agyar problémák érzékelése, a háború következményeinek felismerése Bajcsy-Zsilinszky Endre életét összefonta a kor történelmének legfontosabb kér­ déseivel. E szempontból a Bajcsy-Zsilinszky életrajz már az ellenállási m ozgalom történe­ tének is értékes dokumentuma, itt már nemcsak egy nagyszerű ember és politikus fejlő­ déséről, hanem a kor, m agyar szempontból kulcsfontosságú eseményeiről van szó. A széles olvasóközönség előtt eddig nem ismert részletességgel és drám ai erővel tárul fel özv. Bajcsy-Zsilinszky Endréné, Alm ásy Pál, C sorba János, M a rko s György visszaemlékezéseiből a Felszabadítási Bizottság és a m agyar ellenállási m ozgalom jelentősége, tragédiája. A kötet árnyaltan tükrözi Bajcsy-Zsilinszky Endrének, a m agyar polgári antifasiszta ellenzék kiemelkedő tagjának és a m agyar kommunista m ozgalom kapcsolatát. Az 1942. március 15-i tüntetés szervezésében, a Schönherz-perben Bajcsy-Zsilinszky viselkedése b á ­ torságot és rendíthetetlenséget tükröz. A visszaemlékezések szuggesztív hatása érzelmileg is 93 �segíti motiválni az olvasó számára az 1942-es kommunista lebukások történelmi következ­ ményeit. A visszaemlékezések Bajcsy-Zsilinszky életművében a pozitív jellemvonások mellett politikai éleslátását is hangsúlyozzák. A kötet szerkesztője m indvégig tudatosan irányítja a személyes vonásokkal telített, s elsősorban éppen ezáltal erőteljes érzelmi hatást kiváltó visszaemlékezéseket. A személyes kötöttségek miatt elfogult állásfoglalásokat nagyon helyesen m agyarázó lábjegyzettel látja el. (Vas Vilm os visszaemlékezése) U gyanakkor a bevezetőben esetenként, mintha Vígh Károlyt is túlzottan elragadnák a visszaemlékezések, az évfordulók a kötet szám ára oly nagy erőt adó ünnepélyessége. Bajcsy-Zsilinszky Endre emberi n a gysá gá n ak és egész p o ­ litikai pályafutásának tükrében olyan cselekedetekben és eseményekben is a m unkásm oz­ galom hoz való közeledést és politikai tisztánlátást vél felfedezni, amelyek a Bethleni fasiz­ mus jobbról történő tám adását bizonyítják. A kötet igényes tipográfiával, illusztrációkkal jelent meg. (Magvető. 1969. 262. lap) HORVÁTH ISTVÁNNÉ Zománcművészet Salgótarjánban Egy képzőművészeti műfaj az érdekeltek egészét érintő bemutatkozása nemcsak a részt­ vevőknek jelent izgalm as várakozást. Várja ezt — a felfedezés örömét remélve — az egész szakma, a rendezők, a helyet a d ó város vezetői és a közönség egyaránt. Ilyen várakozás előzte meg a műfaj eddigi eredményeit összegző első országos Zománcművészeti Kiállítást is. A Salgótarjáni M űvelődési Központban rendezett tárlat teljesítette a várakozók remé­ nyeit. Teljesítette annak ellenére, hogy előkészületek nélkül, már meglévő munkákból és nagyon rövid idővel gazdálkodhatott a rendezés. A kiállításra 20 művész 150 m unkájához járult hozzá a bizottság. Nem kis dologra adott választ a Zománcművészeti Kiállítás. U gyanis itt kaptunk bi­ zonyosságot arról, hogy fiatal művészeink egy tekintélyes része bátran és eredményesen jár az építő kisérletezés útján. És ez a keresés már korántsem a legfrissebb reprodukciós kölcsönzéssel párosul, ellenkezőleg ,a művészet az ókortól napjainkig fellelhető értékeinek go n do s válogatásával, leginkább a századforduló már klasszikusan modern hagyom ányai­ ból és a népművészetből táplálkozik. A kiállítás után elmondhatjuk, a modern festői eljárás legfőbb kritériumai felerősödé­ sének voltunk tanúi. Tematikai, formai többrétűség, technikai gazd agod ás, új kompoziciós elvek helyes érvényesülése, a színproblematika modern alkalm azása, a biztonság növeke­ dése a jellemzőek. N a gyon lényeges és szembetűnő ezen a bemutatkozáson, hogy úgy látszik, fiatal fes­ tőink, mint eszközt, a zománcot találják a legm egfelelőbbnek arra, hogy kisérletező p rob ­ lémáikat m egoldják. Ö röm az, hogy egyre több fiatal festő foglalkozik zománccal, de sajnálkozunk, mert ötvöseink nagy része távol maradt ettől a reménykeltő versengéstől. 94 �A bemutató bizonyossága annak is, hogy a kitűnő technika, a zománc, amely már időszám ításunk előtt a m ásodik században is a művészet szolgálatában állt, és bizánci közvetítéssel nálunk is elterjedt, napjainkban újra virágkorát éli. A kiállításnak egyik díjazottja, Bokor Nelly, hagyom ányos rekeszzománc kollekciója, ezüst alapon készített művei, népművészetből gazd agod ott téma- és form avilága igen m a­ ga ste ch n ika i felkészültséggel párosult és a bemutatók egyik legm aradandóbb élménye volt. A nagydíjas Fabók Gyula, az antik és reneszánsz költészethez, irodalomhoz és művészeti formakincshez nyúlt inspirációért. Monum entális, két szekrényre elgondolt és kiviteleztt kompozíciói, valamint a modern térszemléletre és festői felfogásra példát mutató faliképei, a legbiztatóbb eredmények a festő-kiállítók között. Fabók abb an is példaszerű, hogyan a l­ kalmazzuk a használati tárgyon a zománcot. A bemutatón az eljárások évszázadok folya­ mán kialakult minden változatával találkoztunk. Fábián Gyöngyvér a koronaékszerek hagyom ányát felelevenítve készített mai zománcot, és méltán érdemelt már első bemutat­ kozására díjat és elismerést. Az új kompozíciós elvek teszik egyénivé Tury M ária, So r Tibor munkáit. Lőrincz Vitus a 13. századtól Itáliában készített relief-zománcot fejleszti maivá, Iványi Ö d ön n e k kőzománc kisérletei a sokatigérőek. Percz János, Bartha Á g n e s és Bartha Éva ékszerei, díszes ötvös dobozai és a kiállított művek általában lakáskultúránk színvo­ nalemelkedéséről, életkörülményeink javulásáról, szellem világunk differenciálódásáról szólnak. Az egész kiállítás an ya gá n érződik ma már európai szintű építészetünk döntő befo­ lyása. Példákat erre nemcsak az építészethez szervesen illeszkedő faliképekben találunk, hanem egyéb épületburkolásra, épületdíszítésre alkalm as m unkákban is. Ilyenek Lantos Ferenc, építészetünkben jól felhasználható zománcai. Az alkotások között szép szám ban találunk intim jellegűeket is, melyekben alkotóik kevésbé érzik a teret, az elkészített mű építészeti helyét. Igaz viszont az is, hogy Jávor Piroska, M ajer Berta intimitással, kultúráltsá g g a l teremtenek légkört, s teszik munkájukat elfogadhatóvá. Választ ad a kiállítás arra is, hogy ki mit csináljon. Művészeti életünkben elég gya k­ ran nehezményezve szóltak arról, aki elkalandozott más területre, több műfajban is a lko­ tott, és még több szó hangzott el a képző- és iparművészet kapcsolatáról. Indokolatlanok voltak ezek a megjegyzések, hisz az új anyagok használata, belső törvényeinknek az alakíthatóság szerinti megértése, annak felszabadító hatása közismert dolog a művészek kö­ zött. Nyilvánvaló az is, hogy művészetszemléleti kategóriák szerint nem mindig lehet a l­ kotni. A kiállításon az derült ki, hogy az ötvös, a festő, a szobrász, ha igazán képviselője szakmájának, akkor annak sajátosságai, követelményei szerint alkot, mert mást nem is te­ het. A grafikus zom áncán pl. a grafikai rajz a dom ináns. A látott m unkák is ezt példázzák. Stefánia i Edit díjazott munkái a díszítő szobrász jegyeit viselik, M észáros Mihály, aki szin­ tén e műfaj művelője, zom áncain a monumentalitás kifejezésére törekedett. Nem kell hát félni a műfaji keveredéstől. A rossz szemléleti keveredés ugyanis csak a munka kvalitását gyengíti, a gyenge munkát pedig az idő kíméletlenül kirostálja. Aki pedig tevékenységére jellemzően képes más a n ya gga l bánni, ám tegye minél gyakrabban, mert ezzel növekszik kifejező ereje. Egy a lényeg, jót alkosson. A Salgótarjáni Zománcművészeti Kiállításra a festők nagyszám ú jelentkezése volt a jellemző. Ezért ejtsünk még néhány szót a festői eljárásról. A tárlaton látottak szerint fes­ tőink ma már gondolatilag tartalm asabb festészetet produkálnak. Nem a látszati tapasz­ talathoz közelítenek, hanem a látványban élő gondolathoz. A képzeletüket, ítéletüket á b rá ­ zolják és nem csupán a vizuális tárgyat. Ez lehetőséget ad az e g yetemessebb művek m eg­ születésére, és nem jelenti az érzéki megjelenítés elvetését, nem vezet száraz absztrakci­ óhoz, mert a kettő közötti helyes egyensúly megteremtése a cél. Nem véletlen, hogy egyre többen találnak rá a népművészetre, annak díszítő- és jelképrendszerére. A századforduló modern művészete is Ó ce án ia és Afrika népművészetének segítségével találja meg új kifejezési formáit. 95 �Festőink ezeken a zománcképeken szinte kivétel nélkül kiiktatják az illúzionisztikus teret és a szín tiszta téri tulajdonságaival helyettesítik azt. A szín az, amely igazán az ér­ zelmekhez szól, mélysége, telítettsége, tónusa és ereje az érzelem minden fokozatát tük­ rözi a legmélyebb gyásztól, a legderűsebb boldogságérzetig. Régen minden színt, színárnyalatot a cauda pavonis a ,,pávafarok” jelképpel foglaltak egységbe, amely a négy főszín összefoglalását jelentette. Átvitt értelemben a lélek ellen­ tétes sokféleségét, ugyanakkor összhangját jelképezte, ezért m egbékélést hozó, építő szim­ bólum volt. A Zománcművészeti Kiállítás is, tiszta, tüzes színeiből épített sokféleségével ilyen cauda pavonis, építő szimbólum volt. Igaz, több kérdésre vártunk még választ a műfaj művelőitől. Választ várunk épület belső terét és külsejét díszítő fémplasztikai m egold á­ sokra, figurális tárgyak megjelenésére, és várjuk azt is, hogy festőink a táblaképeken kívül, a szobasarkok igényein túl az épület belső és külső szám ára is tervezzenek, a zománc felhasználásának több lehetségére adjanak választ. Reméljük, amit nem láttunk az első be­ mutatón, látjuk a következőn. Erre van lehetőség, mert a városi vezetés, amely dicséretesen életre hívta és megvalósította ezt a képzőművészeti közélet számára oly hasznos kiállítást, biennálék rendszerében nyújt újabb lehetőséget a m agyar fémművesség most m ár g y a ­ koribb és teljesértékű bemutatkozására. KOVÁCS B ÉLA 96 �BILICSI DÁNIEL: Angyal FABÓK GYULA: Asszonyok II. TURI M ÁRIA: Három figura � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/22e315995751b193638f1644371c5a60.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1970 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1970/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1970 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/913964cb01d4f34c87e68ada3d3c8af5.pdf 0a461b9d29c47846b92b39acf12042a0 PDF Text Text I RODAL MI . M Ű VÉSZETI , M Ű VEL ŐDÉSI FOLYÓI RAT 19 6 9 . �IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT 1999. III. ÉVFOLYAM 4 SZÁM TARTALOM Oláh János: Álom, Nem tudom, Majomparádé Különös ország Varga Imre: Ereszd el a rudat Papp Lajos: Nagyapa temetése, Légiposta Kalász Márton: Kis dalok Szépréti Lilla: Nagyvizit Hann Ferenc: Legjobb perceimben, Szeretőm egyszerű Tóth Elemér: Lámpáink Becsei-Tóth György: Fogy a hold Gulyás Mihály: Asszony feketében 3 5 11 13 14 18 18 20 21 TAN U LM ÁNYO K Végh Miklós: Gondolatok Radnótiért Zimonyi Zoltán: A drámaíró Németh László pályakezdése. II. 37 47 FELSZABADULÁS Molnár Pál: Megjegyzések hazánk felszaba­ dulásának körülményeihez Szomszéd Imre: Nógrád első szabad közsé­ ge Kiss Sándor: Testük abban a földben p ih e n ... Horváth István: Nógrád megye felszabadu­ lásának krónikája 60 63 69 72 A R C H IV U M Szabó József: Madách-gyűjtemény Balas­ sagyarmaton. 2. 74 �KORKÉPEK Madách-emlékérmesek — 1969. (Csongrády Béla) 85 Nógrád megye története (1949-1919) (Schnei­ der Miklós) 86 Moldova Györgyről (Kiss Aurél) 87 Kozmikus megbízatás (Solymos Ida) 91 Csoóri Sándor: Faltól falig (Szalánczay György) 93 Szép versek 1968. (Zimonyi Zoltán) 95 Allegro barbaro (Tímár Máté) 98 Tury Mária salgótarjáni kiállítása (Ara­ di Nóra) 100 Jegyzetek: Napsütésben (cs. b.) Két fiatal bemutatkozása (k. s.) Könyvtárak jubileuma (h. i.) Címlapon: id. Szabó István partizán em­ lékművének részlete. Műmellékleten: A KIÁLTÁS c. irodalmi plakát számai. (Fotó: Veres Mihály) 101 102 102 PALÖ CFÖ LD Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának lapja Megjelenik negyedévenként SZERKESZTŐBIZOTTSÁG Csongrády Béla, Csukly László, Czinke Ferenc, Erdős István, Gordos János, Kerekes László Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor Szerkesztőség: Salgótarján, Megyei Könyvtár Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza KIADJA a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Vida Edit Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a postahivatalokban Egyes szám ára: 5,— Ft INDEX: 25 708 �OLÁH JÁNOS Ál om Elcserélem m agam a fé rfiva l, a k i géppisztolyos k a to n á k között in d u l a h a lá lb a , és észre sem veszem, észre sem veszi. N em nem nem nem látom az arcá t, a k a rja lá tn i az arcom , ha llo m a h a n g já t, a k a rja h a lla n i a hangom . D él van, és h id e g . Nem fo rd u lh a to k h átra. K önyörtelen álm om bevégzi ité le té t. Nem t u d o m „A z é g b ő l ke rü lte k-e o da, a fö ld b ő l te rm e tte k-e elő, ők m aguk se tu d tá k .” (osztják népm ese) Nem tudom , h o n n a n jö tte m , és nem tu d o m , m iért. A m últ sirá lya i m ögöttem s iko n g a n a k a sem m iért. M in th a sírn á n a k értem , „m in d e n ősöd h a lo tt” . Nem is vo lt senkim nékem , én a mesék fia vagyo k. 3 �Maj omparádé bevégzi sorsát, a k i kezdte, rázkódik, ro b b a n egy te h e r­ a u tó , s az o lcsó közétkezde fa n y a r é te lsza g o t lehel, já ró k e lő k zavaros, ta rk a á ra d a ta közt lépteim g ö rb é k, a k á r a p a tká n y fa rka , se o d a b e n n , se id e kin n , a m ajo m ke tre c m it se ér, egy já té k te h é n , b o ká ja fo g p is z k á ló b ó l, m endegél, kö rö tte a hóesés rácsa, egyfo rm á n m erednek felém , akikke l nem tö rő d ö k, az egyik egy á lla tk e rti rém, a másik is o d a ve tő d ö tt, az a b la k o k m ö g ö tt o tth o n ra ta lá lh a t m in d e n ki, aki érdem es még a szánalom ra, fe h é rfo g ú , kövér m a ki­ m ajm ok m a ko g n a k össze-vissza, szájuk fo g k ré m tő l illa to s, közülük egy w hyski-jét issza, k e ttő t elvisz a villam os. Kül önös ország M in t id e g e n m a d a ra k á rn ya i te jfe h é r kö d b e n fü g g e n e k a házak. Itt hever e lő tte m a fa lu ném án, d a ra b o k b a n . A m e rrő l jö tte m vid á m a n cseng és ro p o g az erdő. A d o m b o n kerékbe törve á lln a k a fá k. 4 �VARGA IMRE Ereszd el a rudat G .É .-nak M ik o r az új, fe h é r m á rvá n ykő -fa lú szálloda é p ü le te elé ér a kko r v ilá g o s o d ik m eg: vizsgázni hívták id e ! V ilá g o s. H á t nem azé rt k a p o tt három tá v ira to t is, hogy jö jjö n , okvetlenül ám, m ert a srácok vizsgáztatni kívá n já k? Pontosan így van, vizsgáztatni. A ta n á r u ra t! M o n d ja csak el, kedves V idróczki V ikto r ú r vagy elvtárs vagy a ra n y p a jtik á m , súgd m e g hogy tetszik neked ez a kis három m ifene. A h á ­ rom b alettke. V ilágos. Nem íra tn i a k a rn a k vele, á áá, a M U ZSIKA úgyis m e g íra tja m ajd Körtvélyessel, a srácok ő t a k a rjá k h a lla n i, őt, s nem kin yo m ta to tt, hideg szavakkal, de élő beszéddel, szeme já rá s á v a l, u jja i h ie ro g lifá iv a l. M e rt a szuszo­ g á sá t is é rtik az ő volt ta n á ru k n a k ; nem debár, V idróczki V iktor? T ehát ezért lo h a d t le, a k á r a pálya csúcsát e lé rt lövedék le fe lé b ille n , s eg y­ re lo m h á b b a n h u lln a a lá , ha nem vonná m áris a g ra v itá c ió . V o n ja , vonzza ő t is, és kétszeri elsétálás után benyom ja a lengő, csupaüveg a jtó t, s té n fe re g , m in t aki nem g y a n ítja , m erre to vá b b . A ztán lá tja , m erre lo h o ln a k a fe h é rk a b á to s p in ­ cérek, a rra megy. Elébb a tá la ló b a nyitna, de id e jé b e n b e ta lá l a presszó-részbe. - V ik ik e - h a llja a neve csengését, s a kar Tejértesnek becézett leánya két kezét is fe llö ki, jelb e szé d d e l in te g e t úgy a h o g y a P arancsból d iv a tb a jö tt m ostanában (tu d já k , az E ck-b a le ttb ő l, a h o l a kar ta g ja i m ókásan kezükkel j á t ­ szadoznak el csupa iro d a lm i sztorikat). H angzavar. L e g a lá b b ö t kéz ü lte ti, széket to l a lá három . M e le g p illa n tá s o k fiú k, lányok szeméből. Kicsit belé is p iru l. Ez azért sok. Ideges lesz. N e vá rja to k tőlem semmit, srácok, a k a rja m o n d a n i, de b e lé fu lla d a szó. Nem h a llik egyszerűen sa ját h a n g ja . A ztán szeretne jo b b a n szétnézni. Kicsikét tá jé k o z ó d n i: m ekkora a közönség, m e rth á t ez is b a le tt, ez is színház és e lőadás, am i itt kö rö tte folyik, vagy in k á b b a ffé le p rá g a i pan to m im színház, csak é p pen az az isteni cseh p ó nem h i­ ányzik, aki m in d e n t elm ond m ondás n élkül. N eki is úgy kéne. M i lenne, ha ő is in te g e tn e , fe jé t rezegtetné, hiszen m in d e n ki in te g e t neki, kezével reg él, sürget, id egeskedik: gyerünk már, mi lesz m á r? ! M á r m occan is a keze, e ljá tsza nekik a s a já t b a le ttj üket, de a m ik o r meg p illa n t ja a ve re jt é ktől c s illo g ó a rco ka t, a sze­ mek kom olyságát, a kko r vilá g o s lesz: itt nem le h e t játszani. Hiszen az egyik osz­ tá lya van előtte. Ú gy van, úgy van. Ehol e itt van ‖ ee l-őssy, aztán a zömök Zsom úgy van, itt van B eléndek, va g y hogy is híviák. Az ő fia i, az ő lá n ya i. S zentkleofás! Idehaza van. Kezdi óvatosan k ie ng e d n i a tü d e jét feszesen ta rtó levegőt. Eleresz­ ti m ag át, ú gy van minek. egyá lta lá n — m inek? Elvégre, m ért ü ljön feszesen, egy á ra m kö rb e n va nnak már. Ú gy v a n ; m in d n yá jan táncosok. És akkor? A p in cé r kérés n élkü l fe k e té t tesz é lé je , vizet is. S ez a hatvan m ásodperc eg y a u fta k tra e lvá g ja a zsinatot. Füg g önv. H a llik a p resszó ny üzsg ése, az é tte re m ­ ből átszűrődik Jónai János ze n e ka rá n a k verbunkosa, fe n trő l a n a g yd o b tvisztet p üföl, itt p e d ig csend van. a kávé c s e n d je ily e n ko r nem b á n tju k e gym ást, ugye. de a m iko r elveszi a szájá t a p o h á rszélről. eg yszerre m eg e le ve n e d ik m inden, és m intha le g ye n g ü lt m ag n ó sza la g ró l b u g g v a n n a elő, m o n o to n o n fo ly ta tja egy fa kó fé r fih a n g : 5 �. . . én, aká rh o g y is vesszük, M o ln á r P istánál ta n u lta m , és én n é p tá n c -k o re ­ og rá fu s vagyok m inden zsigerem m el, V iki, m inden agysejtem m el. Ú gy é rtékeld, p a jtiká m , ezt a három m azsolát, hogy m ost írtam életem első ö n á lló d o lijá t a b a le ttb ő l. És ez olyan . . . ― Ne szerénykedj, G azsi, az az „Éjszaka fé n ye i” olyan volt, az olyan volt, te, az olyan volt, hogy a nagy N o ve rre is . . . ― N é p tá n c volt, öregem , tiszta néptá n c. Tem atikus néptá n c, o p p a rd c n , u ra ­ sa n : p a n to m í m. És engem a zé rt é rdekelne, V iktorkám , a vélem ényed, m ert te Lavrovszkijnál végeztél, a te szemed észreveszi, hogy ebben a . . . három m ütyür­ ben van-e . . . szóval valam i . . . ― V ala m i k ra ft! V ik i! Van vagy nincs? ― És én m ilyen voltam , tessék m o ndani. T anár úr kérem, ja v u lt a po rd é b rá m ? ― H a g y já to k beszélni, srácok! Élén pörg e ti a kávés p o h a ra t. Erről bizonyos táncos pörgések ju tn a k eszébe. És most m ondja e l: kicsit nehezek vagytok, fiú k ? Nem, nem, ezt nem szabad. M it hebegjen az em ber a lányokról? Nem tiszták a kézm ozgások, csibéim , és a h á ta k ! Ki visel g o n d o t rátok, lányok? Itt vagytok, s m ár e lfe le d te te k sokm indent. Leteszi az eln e h e zü lt p o h a ra t. K a nala csörren. Egyszerre felé fo rd u l m indenki. Rá is h asalnak a hosszú asztalsor végére. V a la ki m otyog még. bokán rú g já k. C send, csend, V ikto r m in d já rt e lm o n d ja . Rájuk les m ár a presszó is. M i az, mi az? M ié rt á llt le a m in d ig nyüzsgő táncos nép zsenyegése? És a h o g y m egszólal, c su d á la to sa n egyszerűnek ta lá lja az egészet. Hiszen b e n t ül az osztályban, k ö rö t­ te a nép, és . . . ― T udjátok, am iko r a fü g g ö n y fe lc s a p ó d o tt és b e p ö rg ö tt A n d re a — kezdi, s ránéz a szomszédos lányra - , h irte le n elszorult a szívem, m ert te . . . Ekkor szemközt, az oszlopnál m egm occan egy id ő se b b úr. H atvan körüli, őszhajú fé rfi, egyedül ül, sötét ru h á b a n , nyilván a b a le tte t nézte ő is, keresztbe te tt lá b b a l ül, ahogyan az a lfö ld i m etropoliszban, é re tte b b korú érte lm isé g i em b e ­ reknek a szokása, szivarral a kezében, o tt ül te h á t egy fé rfi, dús, fé lre fé s ü lt ősz h a jja l, éppen úgy jo b b ró l van a választéka, m in t nekem, V idróczki V ikto rn a k, és m e leg-barna szemét egyenesen rám szögezi, rám. és nem szól vagy int, csak néz, néz. m ajd lassan szájához em eli szivarját, kényelm esen szip p a n t egyet, és újra csak néz, néz. és az em eléstan ta n á ra m ár nem ta Iá Ija a szavakat, csak keveri a fé lm o n d a to k a t a ko m pozíciókról, az első nvilvánosság elé lé pés iz g a lm á ­ ról, ugyi, és még beszél a z s ö té k -ről és pa d ö sá k-ró l, g ránzsöték-ről és m iegyébről, v a la m in t tré n in g h iá n y ró l, és szóval nem k o m p le tt kritika ez, csak a fekete ó rá va l egyenértékű, közben az ö re g ú r szívja a szivarját, az e lő a d ó ta n á rra néz id ő n ké n t, ahogyan a tanács népm űvelési c s o p o rtjá n a k ism eretterjesztő e lle n ő re szokta figyelni a h á tté rb ő l a TIT e lő a d ó it, és V idróczki V ikto r egyszerre tu d ja , m ásféle e lle n ő r ül szemközt véle, de m it tegyen, tessék m o n d a n i, m it te g yen egy - az Á lla m i O p e ra h á zb ó l ma estére id e u ta zo tt, privá t vélem énye e lm o n d á sá ra ide c s a lo g a to tt — b a le tt-tá n c o s és em eléstan ta n á r, m it m o n d jo n , a m ik o r tu d ja , az a szivaros úr m ia tta ül ott, bizonyára e d d ig is fig y e lte m inden m occanását, csak éppen ő nem vette észre, és most is ide !es, egyenesen film re veszi, p á ra tla n m e m ó riá já b a raktározza, és a csend m ár kínos, kínos, szinte m egváltás, hogy a h a rm a d ik fé rfi jo b b ró l fe le m e li kezét, aztán fá ra d ta n az asztalra e jti vissza, és csendesen a n n yit m o n d : 6 �— V iktor, g o n d o ld meg. Azt m ondom n e ke d : gyere ide hozzánk, a színház­ hoz . . . — Szóval ezért hívtá to k id e az ap á m a t? — M ért? H ol van? Ki hívta volna? H ol van, n -n a ? ! Á llával in t az ö re g ú r felé, aki persze nem fig ye l o da, sziva rjá t s z ív ja -fú jja , ro p o g ta tja , a hogyan a film e ke n szokás, a m ik o r a g e n tle m a n nem vesz tu d o m á st a kíváncsiak é rdeklődésé rő l. Á lló v a l in t a rra , u jjá v a l is oda m u ta t V idróczki. — U g ya n ! Nem hívta senki. Bizonyos e g yá lta lá n , hogy az a p á d ? — Talán csak ismerem. Biztos! Biztos! Aztán szemébe néz a n n a k a h a rm a d ik fé rfin a k. Nem ism eri. Nem is lá tta e d d ig soha. Ki vagy te, a k a rja kérdezni. És a kko r A n d re a és ő közé oda te le p szik egy ú ja b b férfi-érkező, m agas term etű, am olyan d iv a ts z a lo n -tu la jd o n o s kinézésű ötvenes úr, egy a lfö ld i V itto rio de Sica. és nyom ban v á llá ra teszi a kezét, b iz a l­ m askodva szinte, m ajd m int ki végszót kap a színpadon, m áris diszkréten beszél­ ni kezd, m intha nem is egészen tisztességes a já n la to t tenne. — M egbocsáss, de nem te vagy az a bizonyos V idróczki? — O tt van, o tt v a n ! Nem hiszitek? Ide néz m egint. Persze hogy ő az, az apám . V agy ta lá n nem? M eri azt m o n d a n i v a la k i is? M egism erem é n ! Á tc s a ltá to k ide, hogy nekem ő . . . Az a bizonyos h a rm a d ik fé rfi csendesen közbeszól. — Na és, ha ő az? Persze h o gy ő az! Á tjö tt De m ag a -m a g á tó l jö tt á t V ik to r ú r! Érdekelte ez a három b a le tt. V a la m i b a i van ta lá n a b b ó l, hogy v a la k it é rd e ­ kel egy ú j m agya r ba le tt? V a g y, h o gy atyád á tjö tt a szomszéd városból, s nem ül az asztalodhoz? E gyáltalán, V idróczki, m ért nem ü lté l te az ő asztalához? Ha meg nem sértelek. V agy nem is v o ltá l o d ahaza n á la ? És ha lá tn i a k a rt az ö re g ­ úr? T alán az ba j? M eg szabadna tu d n o m azt, e g y á lta lá n szoktál te h a z a já rn i hozzá? — Ki . . . ki vagy te? H o gy merészelsz így? Kikkkérem . . . — No, ne iátszd meg V iktor! Nem ism ernél? M ilp a rdon, serm ösziő! Előtted érettségiztem e gy évvel, kedves öcsém. T u la jdon a tyád vo lt az osztálvfőnököm . A propó, tu d o d , ho gy a megye k ia d ta az a tve c ú j könyvét? Neeem tu d o d ? H ó t nem ju to tt még a kezedbe az „ Ú j keletű sárréti n é p d a lo k” ? Nem k ü ld ö tt az öreg? M o n d d csak, e g yá lta lá n hogy vagytok ti e g ymá ssal? — A kkor sincs . . . a kko r sincs jo g o d ! Érted? Ig e n és n in c s . . . — Jól van m á r, fiúk. jó l van már. Eleg e t szed té t ek eg y má s to lla it. Csak d e rű ­ sen, gyerekek csak békességben. Fő az o ptim izm us. g a la m b o c skáim . . . Pardon, ha nem h a ra g szol, a kko r látom , nekem kell kezdenem . Isp á n ki vagyok, Ispánki G edeon. A aa N em zeti Színház ig a z g a tó ja . — Ó óó. bocsáss meg nekem, b á t yám. M ilyen u d v a ria tla n is va g yo k! N agvon fá ra d t lehetek, kérlek, hogy nem ism ertelek fel. N agyon, de n a gyon meg tisztelsz, kedves bátyám , de . . . h ogy este! Ez a három müt yür. És szemben az ö re g ú r. Tu­ dod, aki . . . M á r m egbocsássatok, b a rá ta im , eg észen fu rá n érzem m agam . K ü lö ­ nös c s illa g á llá s lehet ma, h o gy így m inden ö s s z e fu to tt. . . — M ifé le öregúr, kérlek? O tt? H ol? — Dehisz nincs o tt senki, V ik i! Ü res az asztal. 7 �— Pedig o tt volt. H a tá ro z o tto n lá tta m . A h a já t fé lre fé sü lte . L á ttá to k I Éppen úgy, m int én . . . — A zért hívtunk ide. a ra n y p a jtik á m , hogy elm ond . . . — M i ba j volna a b b ó l, hogy atyuskád id e jö tt? — Kérlek, ta n á r úr, folytasd már. A kar is kiváncsi, én is. — Nem, nem tu d o k h irte le n é b e n m é ltó t m o n d a n i. In k á b b ta lá n h o ln a p . H i­ szen ti is, én i s . . . F á ra d ta k vagyunk. M a jd , m ajd. És a kko r m egint, m e g in t e lered a litá n ia , a h o g y két g re g o riá n d a lla m szö­ vődik-kuszálódik, kergeti egymást. — De tessék le g a lá b b m e gm ondani, hogy tetszett-e? M e rt mi rém izg u lu n k . . . — Nem lehet, gyerekek. Lelkem m élyéig fe lk a v a rta n . . . — Az a te lelked, V ik to r! De mi lesz a mi a m biciózus le lk ü n kkel?! M in k e t az izgat, V ik ik e! — Ha m ár edd ig k ib írtá to k , a k k o r . . . — Tessék m inket szeretni, V ik to r bácsi. M e rt két év óta úgy é lü n k itt, hogy az igazi szeretet n a p ja nem süt ránk . . . — A szeretet visz engem a rra , hogy a lu d ja k egyet. És kom olyan m ondom , szeretlek benneteket, fiú ká k, lányocskák, de . . . M o n d h a tja aká rh o g y, fe le lh e t is aká rh o g y, m int valam i csellószólam , a la n t, a két hegedű fe le lg e té se a la tt egyre h a llik és fo lyto n fe l-fe le rő sö d ik, m intha még a nagybőgők és a rézfúvósok is segítenének az a la p h a n g u la to t m egadó fő m o ti­ vistá n a k: V iktor, gyere a mi színházunkhoz . . . V iktor, gyere a mi s z ín h á z u n k h o z ... Közben egyre kopik a tá n cka r. Egyre m otyogósabb a lá n y o k -fiú k követelődzé­ se. Egyesek fe lá lln a k , egészen spiccre, mások szabályosra h ú z o g a tjá k szoknyáju­ kat, szájukon és szem héjukon m e g ig a z ítjá k a festéket, A n d re a különösen va sta ­ gon húzkodja a szeme a ljá t is, tü k ö rb e néz m indenki, lányok fiú k e g ya rá n t, aztán lopva V iktorra p illo g n a k , fő k é n t a lányok, hiszen csinos, de tu d já to k , m ár h a rm in chárom éves szegény, és a fiú k m e g fo g já k a sportszatyrot, m intha kaviccsal, egyéb teherrel lenne teli, vá llu kra lökik, szia, m ondják, és m e g le n g e tik az a jtó t, és egy­ re kevesebben m o ndják, idézik, e m le g e tik a három kis m ütyürke b a le tt em léke­ zetes izgalm ait, m ár uno ttá v á lik mindez, m ert ez a V idróczki olyan fá d , olyan fe n n k ö lt és vén, olyan pesti egyszerre, é nincs benne m ár az a lelkesedés, tu d ­ já to k, am i az ó rá it nem egyszer izgalm assá te tte . Igaz, m egnősült közben, van egy csini neje az O p e re ttb ő l, és m ár nagyon kom olyan viselkednek az utcán és nem já rn a k együttesen a G e llé rth e g y re ; szá llin g ó zn a k te h á t a srácok meg a lányok, és az a m elódia, a visszatérő, egyre csak h a llik, jo b b o ld a lró l az a h a rm a d ik fé rfi em legeti egyre: V iktor, gyere el a mi színházunkhoz... A ztán egyszerre e ltű n ik a presszó is. Az utcákra eszmél, az é jfé l u tá n i u t­ cákra, a m in t éppen a színház felé b a lla g n a k , a színházhoz, am ely feketén és sárgán és három e m elet m ag a ssá g g a l tö m ö rlik a fo lyó p a rtjá n . N ém a tö m b je úgy tű n ik most V idróczkinak, hogy egy fa lu szé li p a jta , am ib e n századok óta összegyűlt fekete árn ya k keringőznek, á g á ln a k és sikítoznak, m int a tra g é d iá k végén szokás a tőrszúráskor, és trillá k k o c o g ta tjá k az a b la kü ve g e t, m int kitö rn i a ka ró fekete m adarak, de ez az éjszakai p a jta b e fo g ja m indezt, és nem jö n ő ide — most döbb e n rá végérvényesen — nincs az a kincs, a m ié rt ide jö n n e . 8 �— Szó se lehet, kiskom ám . M it g o n d o lsz? ! — Tudom én, m iért nem jössz te ide. M e g sú g ja m ? — Ne sugdoss te nekem semmit, kedves egyism eretlenes ism eretlen. Az arcod rém lik, de a neved most se tudom , Jó, jó . Kom lósi. Tudom már. M o st m ár azt tudom , hogy zeneszerzéstant ta n u ltá l V iskinél. És itt a szakiskolában profesz­ szorkodsz. Tudom. De a kko r se, kiskom ám . M é g h a az ap á m kedvenc ta n ítvá n ya voltál, a kko r sem. Igazg a tó ká m , te m egértesz engem , ugye kedves G id a bátyám ? — És ha én is azt m ondom , gyere le hozzánk, V idróczki, a kko r m it szólsz? Ü nnepélyesen kijelentem , ta n ú elő tt, tö b b e t a d u n k, m in t a m e n n y it most keresel az O p e rá b a n és a B ale ttin té ze tb e n együttvéve. Stim m t? És m inden, m inden, kis­ komám . S za badabb lehetsz n á lu n k, m in t énm agam . — H aha, kedves bátyám . Ezt te a zé rt nem g o n d o lo d egészen kom olyan, én azt jó l tudom . — Hiszen, ugyebár, lakás, á llá s, m ásodállás, pesti látványok, feleséged á l­ lása, a légkör, a húsos fazék, k ü lfö ld i utazások, m ifene. A ztán persze: Pest az Pest. Központ, fókusz, istenháza, e g yedüli város az é g b o lt a la tt, sötöbö. De nem azért nem jössz te le, V idróczki V iktor. H árm asban b a ttyo g n a k az ú ttest közepén. Az em eléstan ta n á ra m e g á ll, n a ­ gyot szippant a vízszagú levegőből. Nézi a várost, kétem eletes belvárosát. Sza­ g o lja a csendet, felm éri a fö lé je h ú zo tt csilla g o s é q b o lto t. A ztán m e g rö n tg enezi a skatulyából kihúzott d irit, aki kiváló d rá m a i szinész le h e te tt egykor, ta lá n az le n n e még ma is. de most m ár szervező lett, b ü ro k ra ta és hivatásos ko n sp irá to r, aztán ezt a m ásikat is. a kin e k nem é rti sehogy a b iza lm a sko d á sá t, g o ro m b a s á ­ gát, követelődzését, m indehhez va ló jo g á t, nézi, és irtó za to sa n dühös rá. M it tu d h a t ez a pasas az e m b e rrő l? K int vo lt ta lá n ez i s a G itiszen? V agy ism eri valam elyik nőügyét? — Kiskomám. m egm ondom én, m iért nem jössz te le. M e rt g yávuska vagy, V iktor. H a rm inchárom évesen és fe n n k ö lte n m esélg etsz nekem : a k o re o g rá fu sn a k intenzívebben kell tá nco sn a k lennie, m int p é ld á u l a zeneszerzőnek h a n g szer-is­ merett el rendelkeznie. Derék, jeles m e g á lla p ítá s . G o n d o lo m , Lavrovszkíjtő l lested el. M e g aszong ya: a tá n co s és ko re o g ráfu si m unkád id ő b e n összeeg yeztethető, ig az kicsit nehezebb, de az a z a lko tá s á ra, m ifene. Tudod, mi ez? Nem akarsz te a lk o tn i. V ik to r! Nem akarsz fe le lő ssé g e t v á lla ln i egy ö n á lló m űvedért, egy egész közösségért! Te méq fo g od a rudat, V idróczki. m ert úg y biztos és úgy szép a mozgás. Értelek én, V iki. O tt, a b b a n a m últ századvégi p a lo tá b a n nincs k ü lö ­ nösebb rizikó. Nem ereszted el a rudat, és kész. Ezért nem jössz te ide, p a jtik á m . — Nem ig a z ! — o rd ít fel, hogy m aga is megrezzen in d u la tá tó l. Szóval ezért k e lle tt neki id e jö n n ie , h o g y léte érte lm é b e n becsm éreljék? M e g fo g ja a n n a k a zeneművészeti szakiskolai ta n á rn a k a g ú n yá já t, és rázza, rázza. — Tudod is te, Komlósi. te vidéki vadzseni, mi az: a lk o tn i! És ha m ór itt ta rtu n k , vedd tudom ásu l, ig enis a lko tta m . T alán a „ T ra v iá ta ” , avagy a „V égzet h a ta lm a ” balettszám a kism iska? És smafu a „ Rózsa S ánd o r b e ty á rb á lja ” egész tá n c b e té tje? Tudod mit, kiskom ám . jo b b lesz, ha nem ütöd b elé az o rro d olya s­ m ibe. a m it nem ismersz. Érted, kicsikis Kom lósi? H anem m ár am az is rem eg, Komlósi is m éreggel tüzel. Reszkető szá jja l h a j­ to g a tja : - Nem mered v á lla ln i, nem, nem. Félsz egy ko lle ktíva vezetésétől. Nem 9 �mersz ö n á lló művel k iá lln i a p la ccra . N em csak itt, V iktor, sehol, sehol. A p á d is azért m ent el, m ert h a llo tta , m it hebegsz össze. A zt hitte, hogy hét esztendő a la tt, olyan p ro f m ellett, valaki le tté l, és . . . Nem lá to tt be lő le d semmit. M e rt csak ez lettél . . . — Nem hagyod a b b a ? ! - sziszegi az em eléstan ta n á ra , és nagy szakmai g y a k o rla tta l, villám gyorsan a m agasba em eli Kom lósit. Csak az a lfö ld i V itto rio de Sica ig a zg a tó m arad nyugodt. Szétszedi őket, m ajd derékon fogván a fia ta lo k a t, m intha mi sem tö rté n t volna, kedélyesen, tá rs a lg á s i csevegéssel fo ly ta tja . — Érdekes, h a lljá to k , ilye n ko r h a jn a ltá jt m ár nem tu d o k e la lu d n i fekete nélkül. G yertek fel hozzám, gyerm ekeim , főzök nektek is egy b ö gre kávét O tt m aid fo ly­ ta th a tjá to k . E lbűvölőek v o lta to k. Izg a lm a sa b b a veszekedéstek, ig a zg a tó i szavam ­ ra m ondom , m int egy mai tv -d rá m a ! Szentül hiszi, jó viccet m o n d ; döcögve nevet is hozzá, és m ár tu szkolja őket egy első em eleti lakásba, szépséges nagy szobába, am i ta lá n m e g fe le ln e ruhasza­ lo n n a k is, m űterm i a b la k o k k a l, s úgy mozog, m intha háziasszony is lenne, már b rűgettyűzteti a k á vé d a rá ló t, és a m iko r a b b a h a g y ja , kedveskedve o d a fo rd u l a két körbegyalóglóhoz. — U gyan, ne h a ra g u d ja to k már. Kérlek, in k á b b h a llg a ssá to k meg ezt a kis m iegym ást — m on d ja , és e lin d ítja a m agnót, m a jd némi su rro g ta tá s után egyszer­ re m egszólal: - Innen, és k é s z .. . Ü tőhangszeren vagy h á rfá n k o p o g ta t be valam i üde kezdés, h irte le n fe lfi­ gyel rá az em eléstan ta n á ra , és szemét a m ag n ó ra szegezve ö n ké n te le n sasszézás­ sal az a b la kh o z lépdel, kin t éppen kezd a tá rg y a k körvonala erősödni, m ár az a b la k fé lfá n a k dől, nézi a d e rm e d t várost, és úgy h a llja : v a la h o n n a n o n n é t á ra d ez a zene, egyszerre tö b b irá n yb ó l is, és olyan érzelm et re b b e n t meg benne, a m i­ lyet a kko r érzett, a m ik o r másfél évtizede szóba került, hogy M oszkvába k ü ld ik b a le tte t ta n u ln i; o lya n érzeiem m occan meg benne, a m ilye n n e k az igazi szere­ lem jö tté t vélte egykor, régen. Különös és egyéni mű, nem a ma szokásos mér nöki zene, hanem m intha S chubert ka m a razenéjének m e ló d ia -g a z d a g s á g a az am e rika i Bartók egyedülséges bölcsességével fo n ó d o tt volna össze, u g ya n a kko r b e lézsúfolódott a két évtizeddel későbbi kor m inden idegessége és lá za d ó e m b e r­ sége is. Izgalm at é rez a Gitisz vo lt növendéke, az egykori koreográfus, valam i ellökő erő feszül meg benne, az összenyom ódó rú g ó e n e rg iá já v a l, hogy most m in d já rt te n n ie kellene va la m it, valam it, va la m it. Lírai zene ez. és okos zene, p re ­ cíz és tiszta zene egyben Látni le h e t ezt a zenét, és e ttő l izm aiban h a jn a li fris ­ sesség á ra d szét, és erős benne a hit, m in t valam i fé rfia s megfeszülés, hogy a harm inchárom év e g y á lta lá n nem a le fe lé bukás, a le h u llá s fo rd u ló p o n tja , hanem még meg kellene p ró b á ln i, és . . . M ire egészen fe lfo rr, vége. — Nem lehetne, G id a bátyám , még egyszer m e g h a llg a tn i? E gyáltalán ki csi­ n álta ezt? O lyan ism eretlen, szokatlan és izgalm as zene, ez engem s z e rfe le tt. . . Ispánki G id a épp e n a kávét tö ltö g e ti a kávéscsészékbe. Csak á llá val m u ta t vagy három szor K om lósira. — Ez a vészm adár. No, nem hiszed? Ez, ez írta. Igyátok csak ki. M a jd utá n a m egint le p ö rg e tjü k. A kávé csakugyan erős, sok is, le é g e ti a szőrt az e m b e r nye lvé rő l; lassú ko r­ tyokban lehet nyelni. Ispánki a zo n b a n egyszerre, sietve fe lh a jtja . És m ár beszél, kényelm esen elte rü lve trónszerű fo te ljé b e n . 10 �— T udjátok, úgy képzeltem , hogy ezeknek a srácoknak ti le n n é te k a szülei, ta n ító i, h a ve rja i, m indenük. Ti, ti ketten. Előbb csak ti ketten, aztán. . . á áá, m ar le nne h a t is, tíz is. De m ár álm os vagyok, gyerekek, olyan álm os, hogy . . .á á á . . . A kkora ásítás, hogy cseppet sem illik egy ilyen G edeo n h o z, egy ilyen V itto rio de Sica igazgatóhoz, és m ire összevigyorognak, m ár a fe je is előre b ille n Isp á n ­ kinak. Alszik. M it tegyenek? F e lá lln a k, lá b u jjh e g ye zn e k kifelé. Az a jtó b a n szinte összekoccan a fejük. Ekkor v illa n össze első cinkos m osolyuk. És összebeszélés n élkül, egy ütem re fo rd u ln a k vissza a m agnóhoz. Elő lről a k a rjá k kezdeni az e g é ­ szet. PAPP LAJOS Nagyapa t e me t é s e O ly egyszerűen szinte kényelm esen fe k ü d t m int a ki ebéd u tán kicsit le d ő l és elszenderedik C sodálkoztam hogy szem öldökét sem vonta fö l nem d ö rm ö g ö tt a m iko r fö lé b o ríto ttá k hogy aztán rászegezzék a deszka fö d e le t H ogy k ia b á lt m in d ig am iko r becsuktuk m agunk m ö g ö tt az a jtó t S az az á rok b e fo g a d ta a hosszú és ném a fa lá d á t És eszembe ju to tt m ilyen rossz is lesz szegénynek hogy nem h ú z h a tja fö l a lá b á t nyögdécselve m in t m áskor ha viszketni kezd té rd é n é l a heg időváltozáskor 11 �Légiposta Egy nap F elült a t ú rista N égy nap Elszáll Színes N éha h írt ad p a p írla p Ez van meg p á r p illá zó em lék Ó nagy hegyek — H a rg ita G ö rg é n y Fogaras Csík és Retyezát ó tengerszem ek ó e rd ő k-ta va k s fenyő-koszorúzta c s illa g u ta k ó gyönyörűség hogy a szem könnybe lá b a d és hogy a g o n d o la to k szárnyai csak összecsukódnak egyszerre m int két szi rt között a tarajossá vá lt p a ta ko k a lá z u h o g ó p a rtja i! S m ár csak a csobogás van és á m u la t és örökös zengés O rgonaszó a végtelen ég ezüst-sugaras s íp ja in im ádság o k fehér havának é rin te tle n csendje b o g a ra k gyíkok m a d a ra k m ókusok egyszerű csendje pásztorkunyhók és erdészházak fe n y ő illa ta füvek és virágok le g tis z tá b b á h ita ta a kövek a ljá n S o tt a la n t egy ú t vagy folyó fe h é rlő ka n y a ru la ta i vonatok elm ozgó fü stcsóvája fa d o b o z-g yá ra k kém ény-gyufaszála o tt lenn a zajok sokfélesége m íg itt az egynem ű szelíd és h a tá rta la n term észetesség höm p ö lyg ő h a rm ó n iá ja Ó Torda v ilá g b a nyíló s z ikla ka p u ja csak te tu d o d mily g yá m o lta la n az a kisház e lő tte d s hogy elsö p ö rh e tn é egyetlen meg nem fékezett só h a jtá so d e gyetlen á tlö k ő d ő szikla-m orzsád ha a lá h u lln a félelm etesen d ü b ö rö g ve B arkaszentelő va sárnap s te hűvös szél te tavasz-lehellete ó ti fa ra g o tt k a p u -k o p ja fá k é le t és h a lá l fa ra g o tt küszöbei H ázsongá rd m éltóságos hegyén ó csöndesség te em lék-tem ető H a lla n i h á t az O lt és a D u n a összehangzó m orm olását? Ó vándo ro k ti nem tu d n i h o n n a n in d u lt deszkás szekéren született gyerm ekek s m ár a te n g e rig is eltévedezők Ez van A m in meg p á r m élázhat p illá z ó a te g n a p i vendég em lék Kívül ja jd u lé n -m e sszi idegenség 12 �KALÁSZ MÁRTON Ki s d a l o k LASSAN N IN C S MÁS, csak kötelesség. E szűk körön top o g h a tsz a k á r: d e rm e d t m adár, s h ih e te d , jo b b volna lá rm á zn i fö n n . Leszel elé g vén egyszer, hogy belásd, m iben a v a ló d i öröm . V á lto d m ár képzeleted m u n ká ró l, d e rű rő l — e lé r az id ő , jön. ILLATOD, M ÉHEID, p u szp á n g a id d o m bon, tem ető. S arjúszénád, mely bo g lyá sa n augusztus m ellére fő. A p á k s a nyák sírja — ahova fé lé n ke n ú j h a sa t vitt fe l a nő. Fiúk fe lh ő tle n gyásza: m ár enyém is. H á ló k é n t két fo rrá s t m erítő. NEM CSAK AZ IFJÚ SÁG NAK, a meséknek szintúgy fölle g e s? — A város n im fá i já rh a tn a k fe h é rb e n . Senki se ad, senki se vesz, a h o l mi egyszer nem vagyunk je le n . . . Szemen a hiúság kiles — ám a mosoly, a kelő bölcs to já s a rá c s illo g : nem érdem es! M A MÁR D IV A T : fé le lm e in k e t titk o n ta rta n i. Nyüzsgő a lkony-képzete a v ilá g n a k — p írb a n Ezékiel jó s la ta i. A négyarcúvá m egcsiszolt terem tm ény v a kh ité t nem o rd ítja ki. Félrévülten várja, szinte p e d á n sa n — o m o lja to k , vá g ó h íd fa la i. 13 �KIKÖLT-E a rem ény m osolyt: úgy m egszűkül n é h a ! Egy fe ln ő tt s két csimasz kölyök arca g yű l fészekül. N a g yo b b hullám zás nem g yö tri a fá t — a k á r a perem en e lü l. Illessünk szárnyat; csöpp sárga csőrt — n a g y a csönd v is e lh e te tle n ü l. SZÉPRÉTI LILLA Nagyvizit A rra é b re d t fel re g g e l h a tko r G iza, hogy kicsa p ó d ik v a la h o l egy a jtó , vé­ g ig ro h a n n a k a folyosón, d a g a d az izgalom , m in th a va la m e lyik kórterem ben fe l­ ro b b a n t volna a kályha, s m enteni kellene a sebesülteket. K ilin cssza g g a tó e ré ly­ lyel b e ro n to tt Ella, a ta k a rító n ő , a kin e k ikrei vannak, fe lg y ú jto tta a n a g ylá m p á t, s a vizesvödröt bevágta a sarokba. A kefeseprű h a n ya tte se tt a kövezeten, id e g ­ té p ő h a n g o t h a lla to tt, G iza a h a rm a d ik á g yb a n fá jd a lm a s fin to rt vá g o tt, a ta k a ­ rító n ő pedig, aki szerette v á lo g a to tt za jo kka l éreztetni a je le n lé té t, h u z ig á ln i kezd­ te a vödröt a m osdókagyló felé. G iz á n a k n a g yo t n y ila llt a h á tg e rin ce , m in t a m i­ kor oda injekciózzák, a fá jd a lo m lassan fe lkú szo tt a kisagyába, m e g rá n d u lt, s egyszerre ki tu d o tt u g ra n i az á gyból. Eszébe ju to tt, hogy ma péntek, a nagyvizit n a p ja , a női ille m h e ly fe lé osont, d e o tt m ár sor á llt, ekkor b e ro n to tt a fü rd ő szo ­ b á b a , de most nem le h e te tt tis z tá lk o d n i a szépítkező nővérek m iatt. M ire visszatért a kórterem be, Erzsike ép p e n á g yn e m ű t cserélt, az asszonyok, a frissen m ű tö tte k, a rácsba fogózva kókadoztak, tá n to ro g v a b u kta k a v ito rla v á ­ szonfeszességűre h ú zo tt lepedőre. A ta k a ró k végét b etűrdösték, még s z a b a d o tt m ozogni egy keveset, míg Ella ve re jté ksza g o t árasztva fe ltö rö lte a lin ó le u m o t, fe lh á g o tt az a b la k p á rk á n y ra , lé le g z e te lá llító m u ta tvá n n ya l v a ka rt le a külső üveg­ ről három légypiszkot. Éles ro b a j h a lla tszo tt, k ie jte tte a kezéből a tö rlő ro n g y o t, egyensúlyát veszítve rá zu h a n t az a b la k m e lle tti ágyra. Szerencsére G iza még nem fe k ü d t benne, s ezek után nem is volt semmi gusztusa hozzá. Ebből a folyosóra kihallatszó vita kerekedett. B e ro n to tt Judit, a vö röshajú asszisztensnő, m ár szépen ki volt a szeme készítve, összecsapta a kezét: - M ég m in d ig va n n a k ilye n -o lya n o k, a k ik nem fe k ü d te k á g y b a ! A Profeszszo-or! M in d já rt m egérkezik! M á r te le fo n á lt az a u tó é rt. Egy k e ttő ! N incs ennek az ágynem űnek semmi b a ja . Az elkoszolt p á rn á t a visszájára le h e t fo rd íta n i! Szépen el ke lle tt rendezni a h a ja t a huzaton, aztán m o z d u la tla n u l fe k ü d n i, h ó n a ljig fe lh ú z o tt po kró cca l, a kék ta k a ró k o n összekulcsolt kezekből épp e n csak a feszület hiányzott. Elszedték a papu cso ka t, a ro ko n o któ l k a p o tt virá g cso kro t, a vizespoharat, a p o n g y o lá t begyöm öszölték a m atrac a lá . MOST M IN D E N KÉSZEN 14 �ÁLLT A PROFESSZOR JÖTTÉRE VÁRVA, leghelyesebb le tt vo lna m e g á llíta n i a p e r­ gő film e t, m ert a betegek m inden m occanása csak ro n to tta a ren d e t. Elíz nővér futva érkezett a lazm érő kkel, ha já b a n még b e n t fé n yle tte k a csavaró k, ki m ondta, hogy nem elég fél perc a szám táblán felkúszni a k a ró h ig a n yn a k? És a csavarók összekeveredtek a lázm érőkkel, a ká rcsa k a kó rla p o ko n a szám ok; Elízke rö p ü lt, hogy a tö b b i kórterem ben is te lje sítse kötelességét. Jött Dr. Fazoli S ándor osztályosorvos, nyom a ban a vörös J u d itta l, kezét p a ­ posa n összekulcsolva szem lélődött, te k in te te az elheverő h o lm ik a t kereste, h á l is­ te n n e k nem v o lt; fe lá g a s k o d o tt, m u ta tó u jjá t végighúzta az a jtó rá m á n . Poros le tt az ujja b e g ye , az iste n it neki hol van Ella, s egy d ö g lö tt p ó ko t is b e n t fe le jte tt az ágy a la tt. M ost ó rá já ra p illa n to tt, s eb b ő l a m o zd u la tb ó l, meg a m ásikból, tu d n i­ illik ahogyan m egvakarta lassan vörösödő fü lé t, lá tn i lehetett, hogy izgul, a k á r­ csak a d iá k szig o rla t elő tt, m ert b á rm e n nyire is biztos a d o lg á b a n , ha egyszer nem költ jó l a professzor lencséje, b e le kö th e t egy nem szabatosan fo g a lm a z o tt m o n d a tá b a , kig ú n y o lh a tja egy je lző é rt, egyetlen szem villanással a g y o n c s a p h a tja te k in té lyé t beteg s d iá k e lő tt! G iza, a fő té ri fodrászü zle t ru h a tá ro s n ő je (az u tó b b i években kávét is fe l­ szo lgált a búra a la tt száradó hölgyeknek, ezért m indenki Kávés G iz á n a k hívta), G iza, aki ebben a késő-reggeli ó rá b a n évtizedek óta m ár m ásodszor szokott enni - csak éppen felszegte a fe jé t, nehogy összeom oljon a rá é p íte tt á g y n e m ű ; — u dvariasan, de kellő h a tá ro z o tts á g g a l m egkérdezte: — Ó , kedves Fazoltán d o k to r úr, mi ma m ár e g y á lta lá n nem ehetünk? D o kto r Fazoli S ándor te k in te té t nehezen sza g g a tta le a ne g ye d ik b e te g rő l, szegény rákos S árát két n a p ja sincs, hogy d a g a n a ta itó l m e g tisztíto ttá k, s most a lig h a llh a tó a n hö rg ö tt, az orvos pe d ig éppen mozgó a ja k k a l fo g a lm a z ta a d ia g ­ nózist, m é lta tla n ko d va fo rd u lt oda G izá h o z: — En-ni?! N agyvizit e -lő tt? ! — Lyukad ki a belem , ig a zá n , n a ! — G o n d o ljo n a b ia fra i éhezőkre. — G o n d o lta m És most m ár kapok? Vörös Ju d it fe lvih o g o tt, o d a h a jo lt az osztályosorvoshoz, s a fü lé b e s ú g ta : kre­ tén. Fazoli d o k to r szórakozottan b ó lin to tt. — Jöjjön — unszolta az asszisztensnő, s kacér p illa n tá s s a l karon ra g a d ta a fé rfit - kapca le tt az in g g a llé rja a n a g y k a b á t a la tt. T udja, hogy a professzor az e ffé lé re milyen kényes. — M in d e n ki veszteg várakozik, m egértettük? — in te tt fe lg y o rs u lt lé le g ze tte l az osztályosorvos, s h á tra fe lé lépkedve eltávozott. G iza m egbántódva fig y e lte az a jtó ré se n át, m in t s z a la d g á ln a k a nővérek fris ­ sen vasalt köpenyükkel, m in t rúzsozzák a jk u k a t, n yálaznak k é rd ő je le t a h o m lo ku k­ ra. — A PROFESSZOR — h a llo tta o lyko r á h íta to s a n e ls u tto g n i vagy kifu lla d v a m otyogni, és sehol sem h a lla ts z o tt az edény édes csöröm pölése. G iza rem egve fe lü lt. Az azúrkék linóleum c s illo g o tt a d é le lő tti n a p b a n , m int valam i hűvös és vé g ­ te le n ü l n yu g o d t tó va la h o l fö n t északon, azon ö t ágy, ö t evezőjét vesztett csónak koporsókat visz valahová a még nem egészen h a lo tta k k a l, a kikb e n m inden k i­ a lu d t már, az engedelm esség ösztönét kivéve, kezüket a kék ta k a ró n összekulcsol­ va feküsznek; az Első köpni szeretne a m osdókagylóba, a M á so d ik vizet kérne, 15 �a H a rm a d ik egy csöpp citro m le ve t szívna vagy te je ská vé t in n a , istenem te je ská vé ! A N egyedik, Sára, a k it két n a p p a l ezelőtt k ita k a ríto tta k , h a gyatkozni szeretne, m ert érzi, ta lá n még a nagyvizit e lő tt e lalszik csöndben, d e ezt senki nem veszi észre; és besereglik m ajd ötven m edikus, fe ls z ip p a n tjá k azt a m aradék levegőt is; a fehérköpenyes gyülekezet akárcsak egy gyászszertartásról készült film n e g a tív ja , m indenki a PAP-PROFESSZORON fü g g , az meg beszél, szavai úgy peregnek, m int a koporsófe d é lre h u lló kavicsok. Szegény Sára hosszú s ó h a jja l zárja le a szemét, olyan szépen, szabályosan fekszik a rá n c ta la n p á rn á n , m ellén összekul­ csolt kezekkel, vele biztosan nem lesz baj a Professzor érkezéséig, ő nem tu d már gyűrni, szem etelni . . . G iza m e g fo n to lta n ta lp ra e re szke d e tt, k irá n g a tta a m a tra c a ló l a kin cstá ri po n g yo lá t, le té rd e lt az é jje lisze kré n y elé, s e lke zd e tt rá m o ln i. Sokáig ta rto tt, míg az utcai pulóver, zokni, v irág cso ko r s a tö rö lkö ző töm ény g o m b o ly a g já b a n m eg­ ta lá lta a veknim a ra d é ko t, s a sza p p a n ta rtó b a n az ö t napos szalám it. A zonnal rávetette m agát, szinte rá g a tla nul fa lta . U tá n a összedörzsölte zsíros kezét, a a vízcsaphoz tá n to rg o tt, de a m in t m ohón kortyolt, te k in te te v é le tle n ü l a rra a h e ly­ re tévedt, ah o l az im é n t habzsolt. Szőke veknim orzsával vo lt az út teleszórva, s a b b a n , m int egy d ö g lö tt giliszta elnyúlva k u n k o ro d o tt a szalám ihéj. Csak é p ­ pen m egm osolyogta, aztán az a jtó h o z csoszogott, m ár h a llo tta is a fö ld s z in trő l fö lm o ra jló ism erős zajokat, a Professzor lekezelő h a n g já t, s az orvosokét. Két kézzel p ü ffe d t hasához kapott, m ert úgy érezte, m enten kiszakad, s futva e lin d u lt a női illem helyre. V a la h o n n a n e lő u g ro tt Ella, a ta k a rító n ő , m e g p ró b á lta ú tjá t á lln i, de G iza leh ú n yt szemmel tö rte te tt e lő re, m in t az a lv a já ró , a ta k a rító n ő pedig kétségbeesetten m u to g a tta neki a tü körsim a lin ó le u m ra e jte tt lá b n yo m a it. G iza bölcsen m osolygott, s m ent. Ella nem te h e te tt mást, négykézláb m ászott u tá n a a ronggyal. A kórterem a jta ja nyitva volt, hogy a Professzor m ajd a n n yi id ő t se veszít­ sen, am ennyibe egy a jtó kinyitása kerül. Félénken lesett ki ra jta az asszisz.tensnő, vagy az osztályosorvos, G iza h a llo tta , hogy félve s u tto g já k : — Jön. A betegek ré m ü lt- irigységgel követték te k in te tü k k e l Kávés G izát, kezüket vízhólyagukon ta rto ttá k , tü re lm e tle n ü l izegtek— m ozogtak a ta k a ró kékjében, m in t a h a la k az akvá riu m b a n . M ég néhány lépés — nézte ködös szemekkel G iza a frissen lem osott a jtó t — és akkor odaérkezem . Ella, az ikrek a n y ja lih e g ve csiszitelt, s az a jtó e lő tt fé le le m tő l k ifu lla d v a v á r­ ta G izát. Az asszony o d a b e n t kitá rta a keskeny a b la k o t, m élyet szip p a n to tt a friss leve­ g ő b ő l, m ár nem is érezte, hogy sürgős le nne o d a ü ln ie a k a g y ló ra ; m egbékélve nézegette a tú lsó já rd á n siető em bereket. — T alán ezt a lá th a ta tla n rácsot m égis­ csak sikerül m ajd szétfeszítenie, levetheti a ra b ru h á t, azt a borzalm as, bolyhos bordóvöröset, am ely m e g kü lö n b ö zte ti ő t a b o ld o g le n tlé vő ktő l. És akkor.. . a k k o r .. . igen, h a llo tta hogy Ella tü re lm e tle n ü l, m e g in t k o p o g o tt. Ö sszerezzent, a hasához nyúlt, ism ét tudva tu d ta , hogy m éhében az ezerkarú szörny ő t e lő b b — u tó b b a m ásvilágra kü ld i. De még nem érkezett el az id e je , m int a d a g a n a to k tó l k ita k a ríto tt S áránál, neki még meg kell é ln ie n éhány nagyvizitet. A legrosszabbon tú lju to tt, egy héttel ezelőtt az egyik o rv o s ta n h a llg a tó n ő az ő b e ­ 16 �te g ségéből fe le lt a Professzornak a nagyviziten, nagyon fo lyékonyan fo g o tt bele, m in tha csak a s a já t b a já ra panaszkodna, egyszercsak vérvörösen e lh a llg a to tt. K ínlódva G izá ra p illa n to tt — in k á b b m egbukom , kedves Kávés n é n i! — ő fe lü lt, szeme a d iá klá n yo n , a Professzor, a p ú d e re ze tta rcú , havasterm etű, fe h é r kezé­ vel leereszkedően a lány á llához nyúlt, a v á llá t is m egp a sko lta , így b á to ríto tta , de a d iá k lá n y még a kko r sem vo lt h a jla n d ó , m ert tu d ta , hogy Kávés G iza m in d ig le h a llg a tja a vendégek beszélgetését a fo drászüzletben, ism eri a la tin ki­ fejezéseket is, a lánya is d o k to r lesz az idén. Leszegett fe jje l á llo tt az ág y vé g é ­ ben, de ez a ném aság beszédesebb vo lt a le g s z a b a to sa b b a n e lm o n d o tt d ia g n ó ­ zisnál. M a jd a szobám ban — h arsogta a Professzor fe n n e n , hogy m ind az ötven d i­ á k ta n ú ja legyen mély em berségének, azok is, a k ik helyszűke m ia tt kívü lre ke d te k az a jtó n , - ha úgy érzi, kedves, hogy e zá lta l a b e te g e t m egijeszti. . . . . A z e lő t t valahogy jo b b a n b írta a te rro rt a nagyviziten, m ert azt képzelte, a Professzor úgy fog ágya elé jö n n i, m in t Jézus Krisztus: „ Kelj fe l lányom , és já r j” ― szól hozzá tö b b tu c a t szem tanú e lő tt; azok p e d ig á h íta tta l sütkéreznek tu d á s á ­ nak perzselő fényében, s ő érzi, h in n ie kell, m ert a Professzor csodatévő e re je csak az ő hitével párosulva lehetséges. De í me, csak egy színes szobor a Profesz­ szor a klin ika szám talan o ltá rá n a k egyikén, m utatós mű, szerencsés m ester fa r a ­ gása, ezért is ke rü lt főhelyre, de im ádkozni h o z z á ? !. .. G iza, a keskeny a b la k b a n , keserűen elm osolyodott, m int aki ism ét elveszítette é letének egyik d rá g a ereklyéjét, de ezen va la h o g ya n m ár tú l van. M ost m e g in t k o p o g o tt Ella, s c ip ő je o rrá va l rugdosta az a jtó t. „ H á t még ha m e g lá tja az a ranykaviccsal beszórt u ta t — g o n d o lta G iza részeg é lé nkséggel. — Én ugyan senkinek nem a k a ro k rosszat. M it is a k a ro k v o lta ké p p e n ? ― tű n ő d ö tt, m iközben lassú m o z d u la tta l b e h a jto tta az a b la k s z á rn y a t — m it is a k a rh a to k én, a kin e k m éhében id ő z íte tt bom ba r e jtő z ik ? ... H á tra lö k te a vécéajtót, s a kéken sápítozó E llát egyetlen rövid p illa n tá s ra sem m éltatva e lin d u lt a zöld, fényes és hazug sávon, vissza a kórterem be. L á bában nem sok erő m aradt, a jk á t összepréselve lé p ke d e tt, s a fo lyo só ka n ya rb a n ta lá l­ kozott a professzori testőrséggel, ketten a zo n n a l e lé je u g ro tta k, hogy lá th a ta t­ la n n á tegyék, az egyik Fazoli S á n d o r volt, c s u k ló já t ra g a d ta meg G izá n a k. s d u r­ ván belerecsegte a fü lé b e : — Ezért még szám olunk. G iza nem b írta elviselni, ha m e g m a rko ljá k a c s u kló já t, ezt a szerencsétlen, korán e lh a lá lo z o tt urán kívül nem is m erte vele m egtenni senki. Le fe jte tte a rá ­ ta p a d ó , izmos u jja k a t, aho g y a m a jorság lá b á t sza g g a tja le a törzsről, s azt m o­ ro g ta : - H agyja csak, Fa d oktor, a rák nem szívta el még m inden erőm . A négy szobatársnő m o c c a n á s ta la n u l fe kü d t, csak a szem ükben látszott némi m egszeppentség, a m iko r G iza a Professzor orra e lő tt a kórterem be lépett. — S egítse valaki ágyba G iz ik é t — m o n d o tta a k lin ika a tyja , és úgy is tö ité n t G iza fö n trő l a b e p iszkíto tt ösvényre lesett, és lá tn ia kellett, hogy egy porszem sincs ra jta . Ez e lke d ve tle n íte tte egy kissé. 2 17 �HANN FERENC L e g j o b b p e r c e i mb e n M in d ig volt erőm m e g ta g a d n i a z é jje lt, az á la rc b a n te tt tetteket. V olt bennem m akacsság, a ta n u lt ta n o k a t b e fo g a d n i sohasem m ent könnyen, a m érce sokszor ácso rg o tt. Nem a d ta m meg m agam a p illa n a t e lő tt, a véges id ő síkja i szétteregették te rm e i­ men az e lj övendőt. Nem osztottam szét m agam . H a százfelé a k a rta k tö rn i, m in t csodavacsorán a kenyeret, bizony tilta ko zta m le g jo b b perceim ben. Kár, hogy e percek szerényen fu ld o k o ln a k az éveim m el te lt te n g e rm é ly k rá te r fe ­ nekén. Szeretőm egyszerű nem beszédes a szerelem ben lesz csak fényes m ikor m elle h o ld ra fo rg ó ma született szelíd h o lló nem va d m a d á r vérreéhes á fonyásdom b virágékes fényes fényes fényességes TÓTH ELEMÉR Lámpáink Lám páink cikka n ó s u h in tá so kb ó l nőtt éjikék. H a jö n az este égi-kék 18 �fényszirm aikat k ib o n tjá k . H a jn a lk á k b ó l és e stiké kb ő l b á rm ik o r szedhetünk egy csokorra valót. De m ennyivel m ásabbak ezek a virágok. Fényhóvirágok. Szélfútta hírnökök, jelzik, hogy jö n a tavasz. M e rt fu t az idő. M e g -m e g c s ik o rd u ln a k az u tcák lé p te in k a la tt. A n a p p a lo k és az éjszakák p erce n ké n t v á lto g a tjá k egym ást, s m ár rég züm m ögnek az a to m re a kto ro k. A zo ka t is épp e n úgy m egszoktuk, m in t ezeket a v irá g o ka t. Közben a rra az id ő re g o n d o lu n k , am elyben m ajd az értelem , a szépség és fo g a lm a in k m ai belső v irá g a i is m ind kin yíln a k, m in t a külső vilá g e ragyogó m odern suhintásai. Éjikék. A nesztelen béke fé n y h ó v irá g a i ezek a lám pák. 19 �BECSEY TÓTH GYÖRGY Fogy a h o l d Ő zszemű szép szeretőm fogy a ho ld ne ta k a rd be a m elled pőre az á rny — csavarog kő-zene — szárny s avarok pirosak tü re le m -p á rá k a zöld tea m e lle tt Fésüli p a rt a fo lyó t csuda-víz fu t a fény — tüze szédül té rd e im e n pihe-csönd mégse pih e n — id e csöng csobogón d e re ka d ra fu t a h old tüzes ékül Ő zszemű szép szeretőm szilaj éj m ese-hold ez a je l le tt égnek az égövi fák tested a fény szövi á t fo g y a ho ld szeretőm csak most ne ta k a rd be a m elled 20 �GULYÁS MIHÁLY Asszony feketében (Regény) N agy János ü lt az ágy szélén. V akarózott, közben ru h á já t kereste te kintetével. Nem ke lle tt keresnie, m in d ig u g ya n o d a tette , huszonhat esztendeje m in d ig u g y a n ­ oda teszi, az asztalra, a b b a n a sorrendben, a h o g y vetkezni szokott: ka b á t, m el­ lény, nad rá g , ing. — M o n d tá l v a la m it? — kérdezte, m ert úgy rém lett, m o tyo g o tt v a la m it az asz­ szony, és hátha fontos közle n d ő je tá m a d t, a m ire szüksége le h e t azon a napon, am i most kezdődik. — M a h o ln a p nagyapa leszel. Erre a m egjegyzésre semmi szüksége nem v o lt N agy Jánosnak, te h á t e le n g e d ­ te a fü le m ellett. F elállt. H á ta m ögé kulcsolta kezét és csontos bütyké t neki nyo­ m ogatta e lg é m b e re d e tt g erincének, m ajd jo b b ra -b a l ra h a jlo n g o tt törzsével, jóleső nyögésekkel kisérve m o zd u la ta it. Ö ltözködéshez lá to tt. Ing, n a d rá q , mellény, kabát. K iku ku cská lt az a b la k o n , a hegyet figyelte. Jó id ő lesz, g o n d o lta . A hegy tisztán, kivehetően látszott. M e g á llt az ágynál. — M egyek — m ondta. Erzsi kin yito tta a szemét. — Jó — m ondta. Á sított. N a g y János m egnézte felesége arcá t. Kivette m a g á b ó l a tü ské t és beleszú rta Erzsi szivébe: — Te m áris nagyanyó vagy. Jókedvűen ka riká zo tt ki a kapun. Erzsi fe lke lt. M a á g ra húzta ru h á já t. Tétován vé g ig s im íto tta , m intha a rá n c o ­ kat hozná rendbe. Keze m e g á llt a m ellénél. Kereste, aztán a lá n y ú lt és em e lt ra j­ ta. Így m ent a tü k ö rig . Pipiske d e tt, k e lle tte m ag á t a tü kö rn e k. H irte le n hagyta a b b a . E lengedte m ellét. A ruha e lla p o s o d o tt, m in th a nem is le n n e m elle. — Te m áris nagyanyó vagy. Á llt a szoba közepén, b á m u lt m aga elé. — Te máris nagyanyó vagy! H a ra p d el a nvelved. kívánta. Aztán azt kívánta, bárcsak fe lfo rd u ln a a b ic ik li­ vel. tö rn e el a lá b a és sose jönn e he ly re. Rá lenne szorulva, meg in t ki le n n e szol­ g á lta tv a . Egy rö p ke p illa n a tra fö lö tlö tt b e n n e , h o g y most ille n é k keresztet vetnie, hiszen ilyen rosszat nem k ív á n h a t hites u rá n a k , de m e g in t fe lm o ra jlo tt b e n n e : Te máris . . . Behunyta a szemét. A szavak vesszőcsa p ásai suhog tak. Ő semmi rosszat nem a k a rt azzal m ondani. T egnap itt já r t a lányuk, azt jö tt m egm ondani, hogy terhes. M e g m o n dta volna m ár te g nap, de Jancsi későn jö tt h a ­ za, ő m ár a lu d t. H á t azért m ondta meg reggel, fé lá lo m b a n . H a ra p d el a n y e lv e d ... 21 �Erzsi, m iközben a b a ro m fit etette, emésztő g o n d o la to k k a l viaskodott. M á r van egy h ó n a p ja , hogy nem n yú lt hozzá, pe d ig olyan, m in t egy bika. Ki van hízva. Biztos van va la kije . Erzsi b e le rú g o tt az egyik tyú kb a , nem h a g yo tt békét a csirkéknek. — A g u ta üssön m e g ! - rip a k o d o tt rá. M a g a is m e g ije d t a h a n g já tó l, éles, riká cso ló volt. E lhatározta, ha h a zajön az ura re g gelizni, előveszi. N yolc óra felé be is á llíto tt, lárm ásan, és mivel n yito tta rá az a jtó t! — Jóreggelt, nag ya n yó ! Erzsinek ugyancsak fo g n ia k e lle tt m agát, hogy a fejéhez ne vá g jo n va la m it. N agyanyó az a . . . D ú lt-fú lt, csa p ko d o tt, János a zo n b a n h iá b a fa g g a tta , mi ü tö tt bele, nem szólt. Erzsi nem m erte b e vá lta n i e lh a tá ro zá sá t, fé lt, hogy ha kim o n d ja , vége m in ­ dennek, b eigazoló d ik. Jánosnak m e g n ő tt a szarva, m ióta téeszben van, fo g h e g y ­ ről beszél vele, s azt is könnyedén a szeme közé vágná, kivel van jó b a n . Csak nem A n n u ssa l? ! Erzsi e lh a tá ro zta , fig y e ln i fo g ja őket. A nnussal kezdte. Ö sszeakadtak, még azon a d é le lő ttö n összeakadtak a b o lt­ ban. A nnus, ahelye tt, hogy köszönt volna, azt kérdezte: — H ogy vagy, Erzsi? — A hogy az uram h a g yo tt — ö n tö tte e l az epe Erzsit. — A kkor jó l lehetsz — v á g o tt vissza azonnyom ban A nnus. A várakozó asszonyok felnevettek. Erzsi is nevetni p ró b á lt, nehogy észrevegyenek ra jta valam it. A ztán b e le m e rü lt a nézelődésbe, a p u ltra ra k o tt á ru t fo g d o sta rebbenő, h irte le n k e d ő kézzel. E lte re lő d ö tt róla a figyelem . Tekintetével m egkeres­ te A nnust, és sírni le tt volna kedve. A nnus szép volt. D ö röm böltek az a jtó n . H arsányi G yu la téeszelnök. a kin e k erőnek erejével a ka sztották nyakába a nyűgös h iv a ta lt, fe lk a ttin to tta az é jje li lá m p á t és a lustán ketyegő vekkerre m eredt. Fél egy. T ekintete v é g ig lo b b a n t a p izsam áján, és m ezít­ láb tra p p o lt az ajtóhoz, közben a kínok k ín já t szenvedte meg, uram isten mi tö rté n ­ hetett, csak nem g yú lt ki va la m e lyik ó l? ! Egy asszony á llt az a jtó b a n . — M i a baj, N a g yn é? ! — Jöjjön, gyorsan jö jjö n ! Az u r a m . . . Erzsi nem b írta tovább, sírva fa ka d t. — M i van az u rá v a l? ! — k iá lto tta az e ln ö k — Beszéljen már, az ég szerelm ére! — Ö ltözzön! - jö tt meg az asszony h a n g ja - A zo n n a l öltözzön. Jö jjö n velem . — Ha nem m on d ja meg végre, mi van az urával, nem öltözöm . — A piszok! A n y o m o ru lt! A se n kih á zi! Az e lnök levegőbe csapta a kezét. — Az isten á ld ja m ár meg, nyögje ki végre, m icsin á lt az u ra ? ! — Csal. . . m egcsal. . . Jöjjön, nézze meg m aga is, oszt v ig ye a közgyűlés elé, és vá g já k ki, hogy a lá b a se é rje a fö ld e t. A b ita n g ! A k ó d is fa jz a t! J ö jjö n ! Ö ltöz­ zön már, még m in d ig nem ö ltö zik? ! 22 �- H á la is te n n e k ! - ro g g y a n t le a fé rfi az ágyra m egnyugodva — M á r azt h it­ tem, valam i b a ja tö rté n t. - H á t ez m a g á n a k semmi, ez nem b a j? ! — Erzsi fezokogott. — Ilyesm iért éjnek é va d já n fe lve rn i az em b e rt — H arsányi dühösen csavar­ g a tta a fe jé t — M ég hogy én m enjek. O d a ! A g ye rtyá t ta rta n i? H á t még m it nem. — A kko r verje meg m a g á t is a m in d e n h a tó iste n ! — s ikíto tta Erzsi eszelősen, és bevágta az a jtó t, e lfu to tt. Leg a lá b b m egkérdeztem volna, kivel szeretkezik, g o n d o lta u n o tta n . Kulcsra zárta az a jtó t, visszafeküdt és a lu d t tovább. A ta n á cse ln ö k g o n d te rh e lte n a jtó t. ü lt a szta lá n á l, a m iko r H arsányi rá n y ito tta az — Szevasz! — Szervusz — köszönt vissza ké nyszeredetten a ta n á cse ln ö k. — Lóg az orrod, Im re bátyám ? - kérdezte H arsányi, le h u p p a n va a nyikorgó d íványra. Kövérkés a rcá n a m in d ennapos, m eg szokott d erűvel vizsg á lta az idős fé rfit. — O lya n képet vágsz — m ondta kötekedő é lle l — m in t a ki a v ilá g o t h o rdja v á lla in . — Jó neked - s ó h a jto tta Kicsi Imre, — se kicsi, se nagy élsz m in t M a rci Hevesen. — C s e ré lü n k — rá n to tt a v á llá n H arsányi. — Könnyű ezt m ond a n i — zsö rtö lő d ö tt a ta n á cse ln ö k — azt a huszonöt évet is v á lla ln á d , am ennvivel tö b b vagyok n á la d ? — M a jd ha b o lo n d lennék — nevette el m ag á t H a rsá n yi — Semmi kedvem m e g já rn i a fro n to t, a h a d ifo g s á g ró l nem is szólva. M o n d d , Im re bátyám , milyen volt az a csanálleves? — H agyj engem békén a csalánlevessel! - kezdett m éregbe jö n n i Kicsi Imre. — Az id ő te tte ezt veled — legyezte meg a fia ta le m b e r — neked elvette, nekem meg hozta a kedvem M ió ta nem a m ezőgazdaságból élsz o lyan vagy, m int a v á ­ rosiak. Ha esik, beb o ru l a kedve. Tojok a fe je d re , g o n d o lta Kicsi Imre, és sokért nem a d ta volna, ha m agára hagyja. N yílt az a jtó , ko p o g ta tá s n élkül. — Be szabad jö n n i? - kérdezte a jövevény, lom pos, mezitlá b a s asszony, m i­ közben m ár a ta n á cse ln ö k asztala e lő tt á llt. — M i jó t hoztál, Zsuzsi? — H oztam ?! — az asszony k u n co g o tt — M a g a is m egéri a pénzét! H á t mit tu d n é k én ide hozni, le g fe lje b b m agam at. — Azzal én sokra megyek, m ondhatom — é lc e lő d ö tt a ta n á cse ln ö k. — M ond va la m it — nyelvelt az asszony, nevetésre készülődve — m aga már nem sok kárt tu d n a bennem te n n i. Igaz, ugróm ókus úr? — H á t azt én honna n tu d ja m ? - p ró b á lt egyhúron p e n d ü ln i a csélcsap h a n ­ g u la tta l H arsányi — Talán kérdezze meg a feleségét. — Térj a tá rg yra , Zsuzsi! - akasztotta meg Kic si Im re a gyanús tá rs a lg á s t; jo g g a l ta rto tt tőle, hogy csak ő h ú zh a tja a rövidebbet. A ta n á cse ln ö k a lá írt valam it, pecsétet is ü tö tt a p a p írra . A m iko r b e csukódott az asszony m ögött az a jtó , kissé fe ls z a b a d u lta n jegyezte m eg: 23 �— Pocsék szája van. Ez v a la m ik o r - in te tt az a jtó fe lé firm a volt, a su­ jó hancok nála p ró b á lg a ttá k a szerszám ukat. Ú gy já rta k rá, m in t a jó kútra. M in d ig te le volt a háza legénnyel, pe d ig ta lá n má r harm incéves is elm ú lt. — Falusi h á zib u li — m osolygott a téeszelnök — A tiszta, szent fa lu , plusz h á zi­ b u li! Jó, nem? — M in d e n fa lu b a n m e g a k a d t az ilyen — d ü n n y ö g te Kicsi Imre. — T u d o d - szólt t ü nődve H arsányi - m iközben ez az asszony itt veled haverko dott, az ju to tt eszembe, hogy nagy a d e m o krá cia , ta lá n kicsit tö b b is a kelle té n é l. Nem g o n d o lo d , Im re bátyám ? No, ne érts fé lre — s ie te tt m ag ya rá zkod n i — a d e m o krá ciá t é n tisztelem , becsülöm , de azé rt mégis. Am i sok, az sok. H á t honnan veszi a b á to rs á g o t ez az á zo tt veréb, hogy — p é ld á u l engem — csak úgy uk-m ukfu k leugróm ókusozzo n , mi? M eg a h o g y veled beszélt. H á t tessék ezeknek p a ra n ­ csolni. K iröhögik az em bert, bizonyisten kirö h ö g ik. — H arsányi b e le le n d ü lt m o n d ó ­ k á já ba — Tegnap is. . . Kerékpározok végig a fa lu n , látom , hogy a kocsma e lő tt o tt á ll négy szekér. A fa lh o z lököm a b ic a jt, bemegyek. A négy fo g a to s o tt terpesz­ kedik a p u ltn á l, n a g yb a n isszák a sört. E löntött a m éreg. R ájuk szólok. De a szentségit m a g u n ak, h á t azt hiszik, így is jó lesz?! A lovak kinek az a b ra k já t fa l­ já k, m i?! H á t a zé rt nyom juk mi b e lé jü k a ta ka rm á n yt, hogy a kocsma e lő tt á c s o ro g ja n a k?! M it gondolsz, m it válaszoltak? Az a n a g y p o fá jú Csépes rá m ­ m ereszti azt a va d ö lő szemét, és odaszól a kocsm árosnak: Jancsikám , még egy kö rt! Rávágok tekin te te m m e l a ko c sm árosra. Az h a bozni látszik egy p illa n a tig , hol rám, hol az em berekre les, és m intha én o tt se lennék, k itö lti a négy korsó sört. H á t tessék, ez valóságos te kin té lyg yilko ssá g . A B üntető törvénykönyvbe e n ­ nek is helyet kellene szorítani. Kicsi Im re fe ld e rü lt, h a tá ro z o tta n jó le se tt neki, hogy azok a derék m agyar em berek ú g y kiosztották H arsányit. Kü zködve a nevetéssel, ezt m ondta, nem kis m egrökönyödésre: — Csak azt k a p ta d, a m it m egérdem eltél. H arsányi értetlenül h á p o g o tt, csapkodva ka rjá va l, am i csak fokozta Kicsi Im re jókedvét. F e lö tlö tt benne, m it m o n d a n a k a parasztok H rsányira. „ A ra n y á s ó ” . H ogy honnan vették, a csuda se tu d ja , de hogy fe jé n ta lá ltá k a szöget, az biz­ tos. V a ló sá g o s leg e n d á k ke rin g e n e k H arsányi jö ve d e lm é rő l. M in d e n h ó n a p b a n ezerötszá z fo rin to t hoz neki a postás, a téesztől kétezer, meg a h á z tá ji á rpa. m indig á rp á b a n veszi ki a já ra n d ó s á g át, tizennégym ázsás á tla g b ó l, m ázsáját h á rom százötvenével a d ja el a fa lu b a n . Felveti a pénz, még a bőre a la tt is pénz van. És az egyik ivászaton elköpte, ha megszedi m agát, „ a n g o lo s a n le lé p e k ” . Prémium meg a tö b b i, m iközben ő é rje be ezerhatszáz fo rin tta l, rá a d á su l le h o rd ­ ja a parasztot, m intha valam i ispán vagy mi az isten lenne. V árta, té rje n m agához H arsányi, ké szülődött a harcra, b e b izo n yíta n d ó , hogy a fo g a to so kn a k volt igazuk. Az e lő tte vo lt eln ö kke l fog p é ld á ló zn i, aki ugyan nem végzett egyetem et meg az eszét is e litta , de a zé rt é rte tt az em berek nyelvén. U gyanilyen, szakasztott u gyanilyen esetnek volt a szem tanúja. A kko r három fo g a ­ tos tám asztotta a p u lto t. B ejött az elnök, vé g igm éri őket, és m o n d ja : szóltam a kapásoknak, á lla tg o n d o z ó k n a k meg a tö b b i fo g a to sn a k, hogy ma szentheverdein a p já t ü n n e p e ljü k jö jje n e k ők is a kocsm ába. A három koma e lrö s te llte m agát, m e gtörülte a száját és m ent d o lg á ra . H á t v a la h og y így, vagy még ta lá ló b b a n k e l­ le tt vo lna szólnia en n e k a H a rsá n yin a k is. 24 �A téeszelnök legyintett. — Nem vitatkozom veled, Im re bátyám . Legyen a tié d a va sta g a b b vége. H id d el, van annyi sütnivalóm , hogy tu d ja m : az én fu n kció m m aga a m egtestesült e lle n tm o n d á s. M u n k a a d ó és m u n k a v á lla ló vagyok egyszem élyben, a zo kn a k kell parancsolnom , a kik egyben m un ka a d ó im is. H a egy kicsit m egem elem a hangom m in d já rt a fejem hez v á g já k : m it u g rá l, azokon a k a r tá n c o ln i, a kik m egkeresik m a g ának a kenyeret? De ők sem m entesek az e lle n tm o n d á s o k tó l. G o n d o ld csak meg, Imre bátyám , m ire megy a ta g o k n á l a já té k ? M in é l tö b b m unkaegységet szerezni. Ahhoz persze nincs eszük ,hogy b e lá ssá k: m aguk a la tt v á g já k a fát. Ha a m unkaegység fe lh íg u l, csökken a részesedés, az egy m unkaegység értéke. Ha ra jtu k m úlna, úg y m egnövekedne a m u n k a rá fo rd ítá s , hogy az egységre csak k ra jcá ro k ju tn á n a k . De h á t ez m ár közgazdasáqt an, am ihez te a n n y it értesz — H arsányi h irte le n e lh a llg a to tt, m egnézte Kicsi Im rét, s b á r d a c feszítette, nem fejezte be sértéssel m o n o ló g já t - szóval a n n y it értesz, m int én a te m unkádhoz. — No, b é k ü ljünk ki — nevette el m a g á t H arsányi — V o lt m ár ma valam i a szádban? — kérdezte. A ta n á cse ln ö kn e k nem vo lt nehéz észrevennie, h o gy m ost speciel nem v a la ­ mi útszéli viccet a k a r e lc s a tta n ta ni az önérzetén. A fia ta le m b e r lapos p á lin ká s üveget húzott e lő zsebéből. — Húzd meg, Im re b á tyá m ! M eghúzta. H arsányi szeme és az a b la k közé em elte a vissza n yú jto tt üveget, és m osoly­ gásba cso m a g o lt fin to rra l m o n d ta : — Jó huzatod van. — H á t nem azt m ondta d , hogy húzzam m eg?! N evettek. — Tudsz h a llg a tn i? - kérdezte H arsányi titko ló zó n , az eln ö kre függesztve te kin te té t. — H á t m ár hogy kérdezhetsz ilyet?― - h a ra g u d o tt meg Kicsi Imre. — De még az asszony e lő tt is? — Ne bosszants má r ! — Nem szeretném, ha „ közkinccsé” vá ln a az eset — H arsányi h a n g ja g ú n y o ­ san csenqett. És e lő a d ta az é jszakai h istó riá t. Kicsi Imre asztalra könyökölve h a llg a tta , s a m ik o r végére é rt H arsányi, m eg­ csóválta a fejét. — Nem hiszem. — M it nem hiszel?! - kapta fe l a fe jé t a téeszelnök — C sak nem g o n d o lo d , hogy az u jja m b ó l szoptam ?! — N agy János nem olyan em ber. — Nem értelek, Im re b á tyám — H arsányi arca e lszü rkü lt — H á t erőnek e re ­ jével meg akarsz en g em h a z u d to ln i? ! — D ehogy — szólt b é k ítőleg Kicsi Im re — Az az asszony meg h ib b a n t. — Ne vicceli m ár — c s a p ko d o tt H arsányi — a m in d e n h a tó iste n n e l ve re te tt meg, m ert nem a ka ró zo tt e lm e n n i a nagy leleplezésre. M ég azt is m ondta, v i­ 25 �gyem közgyűlés elé, és rúgassam ki a fé rjé t, hogy a lába se é rje a földet. M icsoda egy n ő ! A helyett, hogy h a llg a tn a róla, k ik ia b á lja szégyenét. És ha lá t­ ta d volna a szemét! Brrr. Ez képes kih e ré ln i azt a pasast. Kicsi Im re széttárta a ka rjá t. - A kutya is jó d o lg á ban vesz meg. Vagy hét h ó n a p ja fé rjh e z a d tá k a lá n y u ­ kat, m int te is tu d o d . M egvan m indenük. És tessék. Nem, nem tudom e lh in n i Jancsiról. - H irte le n H a rsá n yira m eredt. — És kivel van jó b a n ? — Látod, ezt e lfe le jte tte m m egkérdezni tő le . Kicsi Imre, m ie lő tt ta lá lg a tá s o k b a bocsátkozott volna, a téeszelnököt vette szemügyre. H a rm in c éves, jó ltá p lá lt, kell neki a nő, és háth a éppen ilyen a la tto ­ mos ürüggyel a k a rja m eg tu d n i, ki ka p h a tó egy kis olcsó szeretkezésre. H u n cu to k ezek a városiak. H a rs á n yin a zonban semmi rend e lle n e ssé g e t nem ta p asztalt, n yugodtan á llta vizsgálódó te kin te té t. V ala m i o kn á l fo g va, elsőnek azok a fé rfia k ju to tta k eszébe, a k ik ki szoktak rúg n i a hám ból. Kikhez i s já rn a k? Nem asszonyokhoz, a rró l nem tud, hogy asszo­ nyokkal pró b á lko zn á n a k. V énlányokhoz. Kicsi Im re az u jján szám lálta a v é n lá ­ nyo kat. C sakham ar m ind a tíz u jja e lfo g yo tt, pe d ig még ta rto tt volna a fe lso ro ­ lás, te h á t az asztalon ko p o g ta. Tizenegy, tizenkettő, tizenhárom . Igen, tizenhárom . No, vegyük ta lá n sorra az ö zveg yeket is , m ár azokat, a k ik szám ításba jö h e tn e k. Tizenegy h adiözve g y. Az egyik vénebb, m int a másik, nem valók N a g y Jancsihoz. V á riu n k csak! Egy, van e gy, h á th a ő lesz a z . . . Kicsi Im re fázósan m eg b o rzon g ott. Egy kisírt szemű lá n y a r c a jö t t e lő a h om á lyb ó l, huszonhat év messziség é­ ből. Egy p a lá n kke ríté s u d va rtó l v a ló o ld a lá n á llt a lá n y és a deszkák hasitékán á t ki az utcára f igye lt Az utcán lárm ás la ko d a lm a s nép vo n u lt, a c ig á n yb a n d a veszettül húzta, a ve n d é g ek n a gyoka t rik k a n to tta k . Az á lta lá n o s víg ság ban k ü lö ­ nösen h a to tt a sírd o g á ló lá n y. O lykor, k ín já b a n , csöpp, form ás kezével rá p ü fö lt a kerítésre, s m in d u n ta la n u g y a n a zo ka t a szav a ka t ism ételte- „ Ép eszem, el ne h a g y j!” Szép volt a m enyasszony, még szebb a vőlegény, délceg m ag as a la k ­ já val k irítt a v e n d é g se reg ből. Emelt fővel, büszkén lé pe g e te tt fia ta l felesége m e l­ le tt, aki játékosan d ö rg ö lő zö tt hozzá, k a rjá b a csim paszkodott, ú gy tű n t, nem is a m aga lá b á n megy, fé rje viszi. A bám észkodók a v ő le g ény a rc á t fig ye lté k, s különösen a kko r figyelték, a m iko r a m enet e lh a la d t a ze lő tt a ház elő tt, m elynek pa lá n kke ríté se volt. A vőlegénynek a szeme se rebbent, egy arcizm a se rezdült. Lépései se lettek k u rtá b b a k vagy szap o rá b b a k. És a p a lá n k m ö g ö tt o tt sírt a lány, könnybe lá b a d t szemmel kuku cská lt ki a vékonyka h a s íté k o n . Ő m in d e n t lá to tt, őt nem lá tta senki, csak Kicsi Im re a szomszéd p o rtá ró l, fe je b ú b já ig v irá g ­ zó o rg o n a b o k o rb a rejtőzve nézte a m enetet és a lányt. C so rd u lá sig te lt szá­ nakozással, de nem mert szólni, fé lt, hogy m e g ije d a lány, e lu g rik a p a lá n k tó l, s m iközben befelé szalad a házba, m indenki m e g lá th a tja , a kko r meg ta lá n oda az ép esze, a fá jd a lo m tó l és a szégyentől, hogy leselkedett. M e gleste a szerető­ jét, aki m ásnek kö tö tte be a fe jé t. M e rt nem a szívére, hanem az eszére h a llg a ­ tott. Ki tu d ja , m elyik a jo b b , tű n ő d ö tt el Kicsi Imre. Az em ber olyan furcsa jószág. Ha a szívére h a llg a t, a z esze berzenkedik, ha meg eszével vezetteti m agát, a szíve nem nyughat, évek, ta lá n évtizedek múlva is követeli a jussát, p ereli az ész e lh a m a rk o d o tt ité le té t. Íg y le h e t N agy Jancsival is. 26 �— No, m ire ju to ttá l? — sü rg e ti H arsányi. — Sem m ire — válaszolta Kicsi Im re olyan egyé rte lm ű e n , hogy az e ln ö k nem kíváncsiskodott tovább. Kapta m a g á t és elm ent. Kicsi Im re rá g y ú jto tt, b e á llt az a b la k b a és nézte a m egszürkült, esőverte tá ­ ja t. M osoly vo lt a rcá n , hogy e lle n á llt a közlékenység kényszerének, mely erőnek erejével rá a ka rta venni, hogy m on d ja el H a rsá n yin a k az egyetlen lehetséges feltevést. Ha N agy János va la kive l kikezd, az csak A nnus lehet, e gyedül A nnus, senki más, mással ő nem a d ja össze m agát, a rra m érget m erne venni, és a rra is. hogy A nnus se fekszik le mással, csak vele, N agy Jánossal. Lett volna rá oka is, id e je is. Kovács A nna se m a ra d t p á rtá b a n , fé rjh e z m ent egy m agáhozvaló szegény legényhez, a k it aztán kivittek a D o n -ka n ya rb a és o tt is m aradt. A nnus nem m ent fé rjhez, fe ln e ve lte a lányát, a k i egy m iskolci g y á ris tához e n t fele sé g ü l. T ö rté n e ­ m tü n k id e jé n , bár A nnus még csak negyvenöt éves volt, két u n o k á t m o n d h a to tt m agáénak. Kicsi Im re visszaem lékszik a rra a ricsa jra is, am i a kko r tö rt ki, a m ik o r ő, két id e g e n b ő l jö tt téesz-szervezővel, kite tte a lá b á t N a gyé któ l. Este volt, h ó t m e g á llt a d u fa rt a la tt és h a llg a tta Juhászné és Erzsi pö rle ke d é sé t Jancsival. Á ru ld a m agadét, azt a két négyszögölt, ne a m iénket, ne az enyém et, szitkozódott Erzsi. Igen, a m it a p á d tó l ka p tá l, azt vidd a cso p o rtb a . . . Jancsi a lig -a lig szólt vissza, s a m it m ondott, h ig g a d t, n yu g o d t válasz volt. N incs m it te n n i, az egész fa lu b e ­ lépett, mi se m a ra d h a tu n k ki, én nem megyek a p a rtra g a z d á lk o d n i. Anyósa le ­ kódisozta. Erre Jancsi kije le n te tte , hogy tu d ő m ásképp is beszélni, egyszerűen itth a g y ja ezt a mocskos b a n d á t, és é lje n e k, ah o g y tu d n a k . Visszakéri a belépési p a p írt, és m ajd g a zd á lk o d n a k ra jta ők ketten. N eki a kile n c is páros. M ehetsz, lá rm á zo tt Juhászné, mehetsz ahhoz a kódusivadékhoz, a Kovács A nnushoz, ahhoz való vagy te, nem gazd a lá n yh o z. N agy János h a ng o sa n fe ln e ve te tt, aztán azt m ondta, hogy bizony jo b b a n já r t volna A nnussal, a k k o r m egszabadul a k u lá k ­ listá tó l, neki elég le tt vo ln a az a fö ld is, a m it a fö ld o sztá sko r k a p ta k a szegény­ em berek, és az egészen az övé le tt volna. És, m ert a fe lesége is b e g u ru lt erre, neki is o d a v á g ta : a fö ld e d é rt vettelek el, most m ár nincs fö ld , m it szeressek ra j­ tad. M e g h a lt a gyerek, oda a kom aság. . . Kicsi Im re ekkor behúnyta a szemét is ije d té b e n , m ert Erzsi a konyha b e to n ­ já h o z vá g o tt valam it, am i ta lá n először m e g já rta a Jancsi fe jé t is. H á t igen, elm ent a fö ld , vége a szerelem nek is, g o n d o lta Kicsi Im re. A nnus, ez az A nnus m indig közöttük volt, g o n d o lta szom orkása n. C ifra egy é le t lehetett, és csöppet se cso d á lko zo tt azon, hogy m ár A nnus a m aga testi v a ló s á g á b a n is közéjük férkőzött, hiszen ezek a szam arak nem enge d té k, hogy N agy Jancsinak egészen kim enjen a fe jé b ő l a régi szerelem. — Szervusz, A n n u s! — Jónapot, Imre b á c s i! N a g y ujság, krétával. H á t hogy ta lá lt ide, Im re bácsi? — — — — m in d já rt fe líro m a kém énybe fekete Szép vagy — té rt ki az egyenes válasz e lő l a ta n á cse ln ö k. M in t a harm adéves kóró — nevette el m a g á t A nnus. M ost m ár ig a zán fé rjh e z m ehetnél, egyedül vagy. U gyan, Im re bácsi, kinek k e llenék én még, öreg vagyok, m int az országút. 27 �— No, no. — fe n ye g e tte meg kedélyesen — az o rs z á g u ta t ne em legesd, azon sokan já rn a k . — Csak nem ko m m e n d áln i jö tt nekem v a la k it? — húzta össze a szemét A nnus — Nem is tu d ta m , hogy a ta n á cse ln ö kö k m ár ilyennel is fo g la lko zn a k. — Tudod, hogy van, nekünk az a d o lg u n k , hogy ellássuk az á lla m p o lg á rt m in ­ den fö ld i jó va l. — Én m ár azt se tu d o m , m ilyen a n n a k a jó n a k az íze. — Nem vagy még öreg, m eg kó sto lh a to d . — jegyezte meg sietve, m iközben fürkésző te k in te té t az asszonyon já rta tta . A n n u st nem nagyon viselte meg az é le t. Úgy látszik, g o n d o lta Kicsi Im re, az ura elvesztése nem oko zo tt neki nagy b á n a to t. Arca te lt volt és ham vasa n piros. És a melle, ta lá n rá k a p o tt a m e llta rtó ra , m int a mai lányok, olyan feszesen áll. — O ly a n o k a t mond nekem — p iro n k o d o tt A nnus — nem is tu d o m , m iket g o n ­ d o lja k m agáról, Im re bácsi. — N ocsak — sü tö tt ki a nevetés Kicsi Im re á b rá z a tá n — ta lá n még rólam hiszed el, hogy én a ka rn á m neked te n n i a szépet? Ö reg vagyok én m ár ahhoz, Annus. — H á t a kkor kit a já nl? — Az asszony kom olysága d e rű re v á lto zo tt — Legyen jó, legyen szép, legyen sok pénze, h o gy ne kellessen m e lle tte k a p á ln i, a kocs­ m át e lke rü lje , ü ljön m in d ig a szoknyám on. — A nn u sb ó l k ip u k k a d t a nevetés. — Szerettél te v a la m ik o r v a la k it — le n d ü lt tá m a d á s b a Kicsi Im re, m ert m ár únta a sok m ellébeszélést, és nem szeretett volna üres kézzel to v á b b á lln i. — Ne em lékeztessen az uram ra — h ü lt meg az asszony h a n g ja — Elvette tőlem az isten. — No, jó — to rp a n to tta meg a ta n á c s e ln ö k ö t A nnus kem énység e és zá rkó zo tt­ sága. Érezte, elérke ze tt a beszélg e té s am a p o n tjára, a h o n n a n csak vissza fo rd u l­ ni lehet, kerek perec nem m o n d h a tja m eg, hová a k a r k ilyu ka d n i. Fölvette a h iv a ­ ta lo s pózát, és sorolta — Ezt a házat p e d ig vagy b e c se re p e zte te d , vagy elm égy belőle, és a kko r a tu la jdonos fo g ja becserepeztetni. R ontja a fa lu k é p et. M a g a d is tu d o d , m ennyi tu rista m e g fo rd u l erre. A m ú ltko r is hogy fényképezték azok az idegenek, külországba is elviszik fa lu n k szégyenét. — M á r pedig én ezt nem csrepeltetem be — m akacsolta meg m a g á t A nnus — A kin e k nem tetszik, ne nézzen rá. Nekem így is jó. — De A nnus, ne szam árkodj, még h ite lt is kapsz rá, kam atm entes h ite lt. M eg a kerítést is meg kell c s in á ln i, m ár m ajdnem m in d e n ü tt van vaskerítés. — Itt nem lesz! — Jön a büntetés. — A zt se fizetem ki. — Levonatjuk a téeszirodán. — A kkor nem megyek d o lg o zn i — És m iből élsz meg? — Nekem m ár nem sok kell. — Látod, nem b o ld o g u lo k veled, makacskodsz. Ha le n n e em bered, az m in d e n t m egcsinálna. — De nem lesz em berem — to p p a n to tt A nnus, kezdett k ijö n n i a b é ketűrésből — Ha ed d ig kib írta m em ber n élkül, ezután m é g in ká b b megleszek. M a jd m a g a m ­ hoz veszem valam elyik unokám at. 28 �— No, tő le d se lettem o ko sa b b — m ondta Kicsi Im re bosszúsan. T ú llé p e tt a konyhaküszöbön, onn a n visszafordult, hogy még egyszer szemügyre vegye az asz­ szonyt. — M it néz ra jta m a n n yira , ta lá n kormos a képem ? — h u n c u tk o d o tt A nnus. A ta n á cse ln ö k legyin te tt. — Az isten se ism eri ki m a g á t veled. No, megyek. M e n t és g o n d o lko z o tt. A feltevés bizonyossága in g o vá n yo sn a k bizonyult, ez az a s s z o n y ... Nem létezik, hogy jó b a n lennének, de h á t a kko r Erzsi, H a rsá n yi!? Nem zörög a haraszt, ha nem fú jja a szél . . . Erzsi egész na p nem ta lá lta a helyet, a m it nem k e lle tt volna azt e lfe le jte tte , a m it ped ig szeretett volna kiverni a f e je b ő l, nem tá g íto tt tő le . Pedig néha m ar voltak p illa n a ta i, am iko r jó za n g o n d o la ta i tá m a d ta k , s a m ik o r az ju to tt eszébe, hogy „ én is vé nségem re b o lo n d u lo k m eg” , úgy érezte, k iv ilá g o s o d ik kö rü lte m inden. A nnyi m in d e n t k e lle tt volna c s in á ln ia , hogy m in d e n t fö lö sle g e sn e k é rzett. M ost m icsin á ljo n ? Ha mosáshoz lá t, elkésik az e b é d d e l, ha meg főzni kezd, a ta ka rítá s m arad, pedig olyan ez a konyha, m in t a szem étdom b. L e g jo b b te h á t, ha nem tesz sem m it — és fo g ta a sám lit, a nagy d ió fa a lá vitte, s m aga a lá h ú ­ zott lá b b a l, tenyerébe e jte tt f e jje l ü lt az árn yé kb a n . A le hető le g ro ssza b b a t te tte Erzsi. Ha e lfo g la lja m agát, rábízza té to v a s á g á t c é ltu d a to s, im m ár m a g u któl is le n d ü lő szerveire, ta lá n m egnyugszik, vagy le g a lá b b is m egcsöndesedik benne a vihar, melyet egy ostoba fé lre é rté s ka va rt fe l lelkében. A rra ká rh o zta tta m agát, hogy a fé le le m sötét szom orúságán á t te kin tse n bele jö ve n d ő jé b e . M in d ig érezte, hogy m ag á ra m a ra d h a t, s a lehetőség elég vo lt a h ­ hoz, hogy bizonyossággá é rle lő d jé k . A keserű gyüm ölcs azóta kezdett el nőni, é rle lő d n i éle te fá já n , hogy va g yo n ró l fé lv á llró l kezdtek beszélni az em berek, nyű­ g ösnek ta rto ttá k a fö ld e t, s aki csak te h e tte , igyekezett sza b a d u ln i tő le . Erzsi tisztában volt vele, hogy Jancsit nem szerelmével lá n c o lta m agához, a fö ld é rt v e t­ te el. A m iko r fia ta l volt, nem tö rő d ö tt vele. Jancsi jó hitve stá rsn a k b izonyult, so­ sem éreztette vele, hogy csak a fö ld jé é rt szereti. Először a kko r ra g a d ta tta m agát csípős m egjegyzésre, a m ik o r k u lá k lis tá ra ra ktá k és egyre-m ásra ka p ta a b ü n te té ­ seket. O k o t m in d ig ta lá lta k . V a sá rn a p d é lb e n kieresztette a teheneket, az egyik lepiszkolta a já rd á t. Csak annyi id ő te lt el, a m íg Jancsi bem ent az is tá lló b a sep­ rűért, v illá é rt, s m ire kiért, a re n d ő r b e írta a noteszába. Ezer fo rin t. Jancsi rö h ö ­ g ö tt kín já b a n . No, mam a, m ondta a nyósának, a kódis fize ti a szerelem á re n d á já t. M e g é r nekem e n n yit a m aga lánya? A m i pénzt kifizettem m ár érte, úri d á m á t vehetnék ra jta . . . Erzsi a kko r ig e n -ig e n sírt. Jancsi meg is s a jn á lta , vig a szta lta . V er m inket az isten, és még mi is segítünk neki. N agy b o lo n d o k vagyunk. Erzsi, hogy mentse a m enthetőt, azt m ondta a kko r Jancsinak. A bátyád á g ró ls z a k a d t szegény em ber, mégis ütik, p e d ig van egy rakás g ye re ke . Ü lt is négy h ó n a p o t, m ert nem vetett el id e jé b e n . . . R ájár a parasztra a rúd, a k á r kulák, a k á r sze­ gény. A p e rp a tva ro k lá rm á ja k a v a rg o tt benne, s m in d e g yikb ő l kiv á lt egy-egy kő­ szilánk, Jancsi am a m egjegyzései, melyek a fö ld é rt v á lla lt házasságra vo n a tko z­ tak. M in d e b b ő l mi másra g o n d o lh a to tt volna Erzsi, a fé lté ke n y Erzsi, m in t Jancsi ka p h a tó s á g á ra a csalásra. Jancsi m e g m a ra d t szépnek, erősnek, ő t tö n k re te tte a 29 �rengeteg házim unka, a sok kapálás, a küszködés, és az örökös a g g ó d á s, hogy egyszer m ajd bekövetkezik, a m itő l a n n yira ta rto tt, Jancsi fe lm o n d ja a fö ld é rt v á l­ la lt hűséget. Ő azért szerette Jancsit, am i még m in d ig nem m ú lt el róla, d e li a la k já é rt, erős két ka rjá é rt. Ü lt a fa sötét á rn yé ká b a n , m intha egy tócsa közepében ülne, mely a köny­ n ye ib ő l t á m adt kö rü lö tte . M e rt sirt Erzsi, szeméből k ia p a d h a ta tla n fo rrá s k é n t fo ly ­ d o g á lt a könny. M á r az a rc á t se csikla n d o zta , tö rü le tle n ü l hagyta, hogy a csöp­ p e k vé g ig b u k d á c s o lja n a k m eghe rva d t a rc á n, melyen m ár kezdtek fe ltü n e d e z n i az ö regedes rá n ca i. N egyvenhét esztendős volt. M ú lt az idő. A d é li h a rangszóra fe lü tö tte a fe jé t. Életének m egszokott re n d je követelőzött. Ilyenkor m ár m eggyúrta a tésztát, a leves készen volt, s ki-kinézett, j ö n-e má r Jancsi, akko r gyorsan a fővő vízbe szorta a tésztát, s m ire b e lé p e tt a konyh á ba, szedhette ki. Jancsi frissen szereti a tésztát. M ost is e ln é ze tt Erzsi a kapu felé, fá ra d ta n és e lg y ö tö rte n. Ugy érezte, Jancsi ma nem jö n haza ebédre, ső t, vacsorára se jö n , haza sose jö n már. Erzsi fe n n h a n g o n fe lz o k o g o tt erre a g o n d o la tra . Ép eszem, el ne h agyj, m o­ tyogta ketsé gbeesett h a n g o n . Nem. azt ő nem éli tú l, ha Jancsi m a g á ra h a g yja . M ihez kezdene, uram isten, mihez is kezdene n élküle, Jancsi erős k a rja i n é lkü l, ölelései nélkül, a m iko r elszökik tő le m ú lt-jövő, csak je le n v a ló s á g van, édes-mézes p illa n a t? ! le ste kivirágzik, szíve kiszáll b e lő le és v irá g b a b o ru lt teste fö lö tt repdes százszorszép p illa n g ó k é n t. O h , h á t le h e t ezt fe le jte n i, le le h e t errő l m o n d a n i? ! Ha Jancsi elm enne, olyan h irte le n szakadna rá az öregség k ilá tá s ta la n m agánya, nem tu d n a m it kezdeni életével, elem észtené m agát. H irte le n eszébe ju to tt, jó e b é d d e l kellene hazavárni Jancsit, tyú ko t vágna, m egtöltené, kifőzné levesnek, u tá n a meg egészben m egsütné a sütőben, szép p i­ rosra. Jaj, de szereti Jancsi az egészben m eg sü tö tt tyúkot, a n n y ira m egjön a ke d ­ ve, még bolondozni is képes, m e g fo g ja a kezét és c s ó k o lg a tja és g ügyög, a k á r egy gyerek. E lugrana a kocsm ába, hozna egy korsó sört, leeresztené a kú tb a a vederben. Nézne egy nagyot, és m e g in t m egcsókolná a kezét. Bözsikém I te vagy a legszebb asszony a fö ld kerekségén . . . M á r egészen m egnyugodtam , m ondta hang o sa n , m intha va la kive l tá rs a lo g ­ na. Bement, m egnézte m ag á t a tü k ö rb e n . Egyszer össze fo g o m tö rn i ezt a ro h a d t tü krö t, ö n tö tte el a méreg. Közepe tá já n h e n g e re lé sb ő l szárm azó h iba le h e te tt , m ert am úgyis keskeny a rc á t d u rvá n -fu rc s á n összerántotta, e lvé ko n yíto tta . Ilyenkor, ha úgy sike rü lt a kép, meg szokott szédülni, m iként most is elvesztette egyensúlyát, hogy meg ke lle tt fo g ó zn ia a komód szélében. Kicsit lepihenek, e lfá ra d ta m , g o n ­ d o lta , s ha pihentem , d o lg o m h o z látok. P illa n a to k a la tt mély á lo m b a m erült. B oldog álm a volt. K iszállt a d u n n a könnyű h u llá m a ib ó l és lebegve úszott a fa lu fö lö tt. N a pfény zu h o g o tt rá , szellő k a p o tt gesztenyebarna h a já b a . O d a le n t Jancsi á llt, egy m arék szamóca volt a kezében, és in te g e te tt meg k ia b á lt, gyere le, Erzsi, neked szedtem. Ő visszakiabált, gyere te ide, olyan jó itt, olyan jó , s z á ll­ ni. P róbáld meg, há th a neked is sikerül. Jancsi szárnycsapásokat végzett ka rjá va l, de nem e n g e d te a fö ld , erőnek erejével visszatartotta. Nem megy, Erzsi, nekem nem megy. Kacagva k iá lto z o tt vissza Erzsi, neked azért nem sikerül, m ert te rossz vagy, nem tu d n a k a rossz em berek re p ü ln i. Nem is igaz, le tt keserű Jancsi h a n g ­ 30 �ja , jó vagyok, szeretlek. A kko r p ró b á ld meg m egint, háth a fog m enni. És Jancsi — csodák c s o d á ja ! — lassan em e lke d n i kezdett, h ó fe h é r in g je lo b o g o tt ra jta , a m in t b e le k a p o tt a sebes, meleg szellő. Ö sszeölelőztek, és hangos h a lih ó va l lu b ic k o lta k a la n g y m elegben. Erzsi zörerjt h a llo tt, a zörej a v a ló sá g b ó l érkezett a f ü lé h ez de az á lo m b a n foly­ ta tó d o tt szörnyen fo lyta tó d o tt. C send ő rö k á llta k egy é g ő h á z e lő tt, fö lfe lé rá ju k m u to g a tta k, é s azt k ia b á ltá k , gyere le, te g y u jto g a tó , ha nem jössz lelövünk. És m ár lő tte k is, egy eg é sz sorozat reccsent, é s Jancsi h irte le n zu h a n n i kezdett, k i­ n y ú jto tt ka rja kétségb eesetten verdesett, a rca csupa egy könyörgés volt, fo g j meg, ments meg, Erzsi! Erre fe lé b re d t és a kko r d u rr! M e g in t lő tte k. Erzsi k iro ha n t a p itv a rb a — egy csom ó t á nyé r, rip ity á ra t ö rve, szanaszét a b eto n o n . Az asztalon meg egy tyúk, egy piszok, gazem ber, a lja s tyuk, b o ld o g á lm ának tö n kre te vő je , Ezt m egkeserülöd, sziszegte. Az a jtóh oz ug ro tt, becsapta. A ty ú k érezte, h a lá lo s veszedelem be ke­ rü lt, vadul n e k iro p ü lt az a b la k n a k , de az üveg visszavetette. Erzsi le csa p o tt rá. Ezt m egkeserülöd, ism e te lte . Fo g á t vicsorgatva té pte, p ü fö lte a szerencsétlen jó ­ szágot, s a m iko r ezt m egelé g elte, kést ra g a d o tt, le ka sza b o lta . Ugy érezte, m eg­ f izetett neki m indenért, a tá n yé ro ké rt, az a lo m é rt, m in d e n é rt. A k ín ja ié rt is a ty ú k la kolt. Vacsora lesz belőled , olyan vacsora, a m ily e n t Jancsim szeret, b e szélgetett az e le jte tt tyúkkal. És Erzsi m ár ism ét a régi volt, a szorgos háziasszony. M egnézte az órát. D é lu tá n öt. V alam i d o lg a a k a d h a to tt Jancsinak, hogy nem jö tt haza e b édre M ég szerencse, hogy nem jö tt haza. Erzsi igyekezett e lfo g la ln i m agát, nehogy m e g in t b e lezava ro d jo n rémes vízióiba. P illa n a tra fe lré m le tt benne, hogy há tha a n n á l a rin g yó n á l t u dta le az ebédet, de gyorsan a tűzra ká sb a fo jto tta képzelgését. Nem és nem, e lege vo lt a szenvedésből, tö b b e t nem en g e d a g o n ­ d o la to k nyaktörő já té k á n a k . Jancsi jó , még m in d ig jó , m egm arad az ő em berének. Az á lo m b a n is . . . Erzsi s a jn á lta az álm ot. Ha nem zavarja meg az a piszok tyúk, m inden bizony­ nyal jo b b a n végződik. Hiszen olyan szépen in d u lt, olyan igenszépen. Á tö le lté k egym ást, csókoló ztak, és a kko r jö tt a tyúk a tá n yé ro kka l, ille tve a cse n d ő rö k a p u ská ju kka l. Jancsi m icsoda képet vá g o tt. Erzsikém, d rá g a Erzsikém, fo g j meg, leesek! Bár a d n á a m in d e n h a tó isten, hogy m e g in t így szó líta n á egyszer, és ilyen lenne hozzá az arca . Erzsikém, fo g j meg, segíts ra jta m , ne hagyj le e s n i. . . H a e ltö rn e a lá b a , no nem nagyon, csak a n n yira , hogy b ice g n e utá n a , ne le n ­ ne olyan nyalka, a n n yira h ib á tla n . Így m ásoknak is m egakad ra jta a szeme, e lk ív á n já k tőle, el, a nyom orultak, hiszen még csak ötven éves. Erzsi dühösen m aréknyi to lla t té p e tt ki a tyúkból, b e levágta a szemetes vö dörbe. Szeme kigyúlt. Nem engedem , senkinek se engedem , a csa ro g ta. Úgy vesse rá b á rki a szemét az én uram ra, hogy kika p a ro m neki. Nem engedem . K iontom a b e lit! V a d u l fenyegetőzött, fe n n h a n g o n , m ajdnem k ia b á lva . C sak a kko r hagyta a b ­ ba, a m iko r e lvétette a m ozdulatot, a ke lle té n é l jo b b a n belenyom ta a ty ú ko t a fo rró vízbe, s az u jja is b e leszaladt. Ije d te n fú jt rá. Az is te n it neki, m ár csa ku ­ gyan, még csak az hiányzik nekem, g o n d o lta , hogy leforrázzam m agam . De sok bajom van m a! H iá b a , sok fé r egy na p b a , igen sok a kín b ó l, g yö trő d é sb ő l. V a jo n hoz-e valam i örö m e t? ! No, m ajd m e g lá tju k, a vak is azt m o n d t a .. . 31 �A tyúk kopaszon, sárgán v iríto tt a kenderm agos n a g y tá lb a n . Erzsi m egvere­ gette a co m b já t, s azt m ondta, d ö fi, Jancsi a tíz u jjá t is m e g n ya lja m ajd utá n a . Pirosra, rop o g ó sra süti, szájaíze szerint, had d te lje n a kedve. A sör, persze, a sör, azt sem szabad k ife le jte n i a vacsorából. Erzsinek m e g jö tt a kedve, egészen m egjött, csak az a ljá n m a ra d t kevéske kozma. B ekapcsolta a rá d ió t is. Slágerek, m e g in t azok az á tko zo tt slágerek; hogy nem tu d já k m egú nni. N ocsak, ez m intha neki szólna, m in th a neki ta lá ltá k volna ki. B oldogság, m erre v a g y . . . Ennyi ra g a d t meg benne a d a lb ó l, de az visszhang­ ként ve rő d ö tt ide-tova b ensejé n e k kongó ürességében, elszállt, m ajd ism ét visz­ szatért, m egállítva kezét két m o zd u la t között. H ogy e lta lá ltá k , tű n ő d ö tt el, te k in ­ te té t a nagy sem m ire függesztve. A nagy sem m ire! M icsoda furcsa fo g a lm a k to la ­ kod nak be az ő é le té b e . M egannyi e lvo n t eszme, m ely te s te tle n ü l lebeg, id ő tle ­ nül és tétován és a m ik o r fe lh a n g z ik a da l, érezni véli m e g fo g h a ta tla n va ló sá g á t. B oldogság m erre vagy? V an-e meg b o ld o g sá g a fö ld nagy te re in , és őnéki m e g a ­ d a tik -e meg, hogy ízle lje ezt a különös-kedves gyüm ölcsöt. E lhatározta, m in d e n t elkövet, hogy része legyen benne. Küzdeni fog, azokkal az eszközökkel verekszik meg é rte, am elyeket m ar m egszokott és m in d ig hatásos­ nak bizonyultak. Jó vacsorával, tü kö rtiszta renddel, mezei virá g o k illa tá v a l á gyas­ szo bajában, é s most m e g p ró b á lko zik a le v e n d u la s z a p p a n n a l is, te tő tő l ta lp ig le ­ mosdik, felveszi f in o m ta p in tá s ú selyem h á ló in g jé t, a szá já t is k iö b líti, had d m o n d ­ ja m e g in t Jancsi, olyan jó tejsza g a van a szádnak, Erzsikém, kis feleségem . . . O h, istenem , m it nem a d n a é rte, ha m e g in t a régi, kedves szavakkal becézné. A m iko r először, legelőször vo lta k együtt, m ilyen nagy m afla v o lt! Jancsi, ez a vadorzó kib u g y o lá lta a m enyecsketáncra fe lve tt kékbabos ru h á b ó l, egészen m eg­ fosztotta ru h á já tó l, s úgy, de úgy szégyellte m agát, k ik ia b á lt a z a n y já n a k . Édes­ anyám , le g a lá b b a kis re klim e t tessék b e d o b n i az a jtó n ! H a llo tta , a n yja o tt ku n ­ cog az a jtó előtt, vá rja , hogy e lsírja m agá t a lá nya, hogy a z tá n. széthordja a fa ­ luba, tisztán m ent az én lá nyom férjhez, nem úgy m int eg ye se k . . . Régi szép id ő k ! B oldogság, hol vagy? M e rre vagy, létezel-é e g y á lta lá n . . . Aranyoskám , éde se d e tt meg a szó Erzsi szájában, m iközben a v illá t szurkálta a tyúk húsába. No, a m íg m egfő, e llé p e k a kocsm ába. A lapos üveget is m agával vitte, nem csak a vizeskorsót. T alán egész n a p nem vo lt a szájában- étel, éhgyom orra jó l jö n egy kis p á lin k a , szegénynek. V a jo n hol a csudába c s a v a ro g h a t... H elyet szoríto tt m a g á n a k a p u ltn á l. A fé rfia k szó lo n g a ttá k. M i van n á la to k. Erzsi, csak nem a le g é n ye d e t vá ro d ? D ehogynem . A ztán mi a neve a n n a k a sze­ rencsés fló tá sn a k, aki ilyen szép asszonyra vetette ki a h á ló já t? H á t N agy Jancsi, nem ism eritek ta lá n ? D ehogynem ism erjük, m ár hogyne ism ernénk. Az im é n t lá t­ tuk a kertek a la tt, egy kisasszonnyal segreverőcskét já tszo tt. Erzsi az é lc e lő d ő k re n yú jto tta a nyelvét. Le vagytok ejtve, vén tro tyko so k! G yorsan kért, hogy ne k e ll­ je n h a llg a tn ia az ille tle n beszédet. Erzsi leszegett fe jje l, fe ke te á rn yké n t s u h a n t a házak közt m eggyűlt estében, ta lp a a la tt néha m e g csiko rd u lt egy-egy kavics. Ú gy érezte, m intha a fo g a közé tévedtek volna a kavicsok, s o tt csiko ro g n á n a k. M in d e n id e g e síti ma, vonta le az egyedül lehetséges következtetést. 32 �V a ló já b a n azért id e g e s íte tte m inden, m ert fé lt, rettenetesen fé lt e ttő l az es­ té tő l. O lya n sokat vár tő le , jó t vár tőle, azt vá rja tő le , hogy h e ly re á lljo n lelkében a béke és házába is béke költözzék. T alán tö b b e t vár ettől az estétől, m int am eny­ nyire egy este képes. M e g g yo rsíto tta lé p te it. A tyúkra g o n d o lt, mely sá rg á n v irít ki a fa zé kb ó l, kö­ rü lö tte zsíros lé fortyog, f e l-f eltűnedez egy-egy sá rg a ré pa is, meg a petrezselyem im bolygó zöldje. A konyh á t í nycsikla n d ó illa to k tö ltik be. G yerünk, lé p |ü n k ki, nehogy szétfőjön a tyúk, k ib u g g y a n jo n b e lő le a tö lte lé k , m ert a k k o r m ár nem az igazi, a leves m egza varosodik tőle. rá a d á su l a tyúk is összeesik, nem fog olyan szépen m u ta tn i a tepsibe n , hogyha az ura elé teszi. M in d e n olyan volt, a m ilye n n e k útközben elképzelte. A konyha m e g te lt a le ­ ves fin o m illa ta iv a l, sárgása n v iríto tt a tyúk, két tö rö tt lá b á t az ég fe lé lökve. Erzsi m e g ra g ad ta egy tiszta tö rlő ve l a lá b á t, óvatosan e m elt ra jta . D ö fi! E lra g a d ta tva nézte a tyúkot, m elyben m e g d a g a d t a tö lte lé k , jó lla k o tta n h asadozott. H agyta, hadd csurogjon le róla a lé, aztán b a ljá v a l te p s it ve tt e lő a sütőből és szépen be lefektette. Z sírt te tt a lá , aztán be a sütőbe. M egnézte a levesben a zöldséget, m egfőtt-e. M eg. Félrehúzta a faze ka t, m ost m ár nem kell főznie, had d m a ra d jo n ilyen o la jo s a n áttetsző. Így szereti az ura, ha olyan, m in t az o la j. G yorsan m eggyúrta a tésztát, tiszta to já ssa l, vizet nem te tt a lisztbe, így m a­ rad m e g fő tt á lla p o tá b a n is kemény. Kifőzte a tésztát, aztán vizet te tt o da, egy egész m osófazékkal. Jól m egrakta a tüzet, m elegedjen meg m inél h a m a ra b b , sose le h e t tu d n i, m ikor to p p a n be az ura, és e lő tte csak nem vetkezik pu cé rra , meg kü lö n b e n is, m eglepetésnek ta r to ­ g a tja bőrének le v e n d u la illa tá t. K ikészítette a fin o m ta p in tá s ú , selyem h á ló in g e t, b e d u g ta a m egvetett ágyba, az ő helyére. Az ura ne vegyen észre semmit, h ig y ­ je azt, hogy m inden vé le tle n ü l tö rté n ik úgy, ah o g y ő szereti, a kedve szerint. K iszaladt az udvarra, ki a kapuhoz, nézelődött, és örvendezett, hogy Jancsi még sehol. B eriglizte a kiska p u t — Jancsi úgyis tu d ja , hogyan kell nyitni, id e g e n ­ nek pedig most kívül tá g a s a b b , semmi szükség ma este ide g e n e kre , s hogy még v é le tle n ü l se há b o rg a th a ssá k, e le n g e d te a kutyát. Így ni. most m ár kezdheti a fürdőzést. Először h a ja t mosott, le v e n d u la s z a p p a n n a l. Szárazra tö rü lte a h a já t, m ajd új vizet tö ltö tt, és b e le á llt a n a g yla vó rb a . M ilyen jó lenne egy kád, most e ln y ú jtó z ­ na benne, egy kicsit ta lá n s z u n d iká ln a is. P ró b á lt b e le ü ln i a lavórba, d e a víz ki­ szaladt a betonra, fe lh a g y o tt te h á t a kisérlettel. Erzsi még nem vo lt sovány, a hol p á rn á sn a k illik lenni egy asszonyi testnek, p á rn á s volt, e lő írá s szerint, ka rja se vo lt elvékonyulva, sőt, té rd e se vo lt görcsösen csontos. Csak a rc á ra k e lle tt vo lna tö b b , bevonni a ho rp a d á so ka t, elűzni a kísértő rá n co ka t. A konyha le vegőjében az étel kellem es szaga v e té lke d e tt a le ve n d u la á th a tó illa tá v a l. Egy egész d a ra b o t e lm osott m agán. Sebaj, most nem s a jn á lja , m ost az egyszer nem, és a jö vőben se fo jg a s a jn á ln i a rávalót, a d n i fog m agára, hiszen fia ta l az em ber, kedvében kell já rn i a fé rjé n e k, ha nem a k a rja , h o g y elszokjon m ellőle. T u d tá k az urak, m itől d ö g lik a légy, m osolygott m a g á b a n Erzsi, a parasztasszony is é lje n a jó va l, ha te lik neki rá. N ekik pe d ig te lik , olcsó a szappan, jó , hogy nem ingyen vesz­ te g e tik. G o n d o lko zo tt, ta lá n jo b b lenne, ha m áris fe lve n n é a h á ló in g e t. G yorsan kiverte fe jé b ő l az ö tle te t, hosszú, b o k á já ig ér, egyből k id e rü ln e a h u n cu tsá g . Se­ 3 33 �baj, maj d ügyes lesz, am íg az em ber vetkezik, h á tta l neki, az a szta ln á l, gyorsan m agára húzza, kivirul benne a hó fe h é r p á rn á k o n . Jancsi b o lo n d ja a rózsaszínnek. M e g te ríte tt a konyhaasztalon, a legszebb abroszt vette elő, a m it még ő va rrt lány korában. Úgy te ríte tt, m in t ü n n e p n a p o n szokott, a leveses, mély tá n yé r a lá la p o sa t tett, m elléje kést, v illá t, ka n a la t, b á r Jancsi - am ilyen nagy paraszt még a lekváros dere lyé t is megeszi k a n á lla l, azt ta rtja , azzal h a m a ra b b . H á t m ár ő ilyen, ilyen bugris. H iá b a , nem vo lt gyerekszobája. Erzsi kuncogott. M in d e n a le g n a g y o b b rendben, most m ár jö h e t, jö h e tn e a m adárka — a jó ­ m a d á rka ! — készen a kelepce, a szerelem kelepcéje. M egnézte az órát. K ilenc elm últ. K iszaladt az u dvarra, ki egészen a kapuig, aztán még tovább, az útra. Lesett jo b b ra -b a lra , m eresztette a szemét. A v illa n yo k fényes fo ltjá b a n fe l-fe ltű nt egy-egy kései já ró k e lő . Nem Jancsi, egyik se ő, messziről m egism eri, a já rá s á ró l, ahogy a kezét ló b á lja m aga m ellett, m intha m in d ig m asírozna, katonásan. Erzsi tö rd e lte a kezét. Az já r t a fe jé b e n , mi lesz vele, hogyha h a n g u la tá n a k om ladékos p a rtja m e g in t m e g in d u l, rászakad m e g in g o tt hitére. Istenem, csak most el ne ha g y j! Ö sszekulcsolt kezét az ég felé em elte, melyen m egannyi nyu­ g o d t csillag hunyorg o tt, m int le -le zá ru ló macskaszemek. Jancsi ilyen ko r m ár m in ­ d ig itth o n szokott lenni, régen végeztek az etetéssel, a fe jé ssel is, az é jje liő rö k veszik á t a posztolást a go n d o zó któ l. H ol lehet, ja j, istenem , hol le h e t az az em ­ ber, csak nem tö rté n t valam i b a ja ? ! A k a ra tla n u l in d u lt meg, g o n d o la to k n élkül. M á r jó cská n e lh a la d t a cso rd a ­ csapáson, mely a téesz-m ajort kö tö tte össze a fa lu v a l, a m iko r e ltű n ő d ö tt fö lö tte , va ló já b a n hová is ta rt. M e g to rp a n t, Ö nérzete m á lla tag é p ü le té b e n m écsvilág g y u lla d t. Ezt azért mégse e n g e d h e ti meg m agának, egy Juhász-lány nem a la c s o ­ n yodhat le a n n y ira , hogy egy gyüttm ent k ó d isfa jza t keresésére in d u l. M it mond m ajd az é jje liő rn e k ? A m ilyen kötekedők m anapság az em berek, még elkezdik szekálni, mi az, Erzsi, félté ke n y vagy? H á t nem és nem ! O tt tö rje ki a rossz, a hol van, ő egy ta p o d ta t se megy utá n a , egy g yü ttm e n t senkiházi után, a k ib ő l ő csi­ n á lt g a zd á t azzal az a ka ra to s term észetével. Erzsi em elt fővel fo rd u lt vissza a d ű lő ú tró l, kemény szavakat g ö rg e te tt m a­ g á b a n . A bita n g , a gazem ber, a se n kih á zi! Összeszedi a m otyóját, k ira k ja a ház elé, le is út, fel is út, g a lam bocskám , m enj a szemem e lől, ne is lá ssa la k! M it hoztál a házhoz? Egy váltás feh é rn e m ű t, egy ün n e p i és egy h étköznapi ruhát, meg egy pár csizm át. M ost kétszerannyit kapsz ú tra va ló n a k, és sok-sok á tk o t a fe je d re , arra a b ita n g fe je d re . V erjen meg téged a m in d e n h a tó isten, hogy el tu d ta d hagyni hites feleségedet, aki m ennyit nyelt m ia tta d szüleitől, ro ko n sá g á tó l. C sendes volt az éjszaka, csendes és n a p p a lia n forró. A fá k titko ló zó n susog­ tak, legyezgetve m a g u ka t á lm a ta g lo m b ju kka l. A kutyák is e lh a llg a tta k , csak a lib á k g á g o g ta k fel néha az udva rb a n , ta lá n egy id e g e n kutya vagy macska h ú ­ zott el m ellettük, az is lehet, hogy vad elő ko ru k á lm a i kisértették meg, a m iko r még szabadon úszkáltak végesincs lá p o so kb a n és ősszel szárnyra keltek. V a la h o l, nagymessze tra k to r d o h o g o tt. A ka p u b a n m egállt, rá tám a szko d o tt a kerítésre és nézett bele az éjszakába, vakon és cé lta la n u l 34 �A fa lu te n g e r-csö n d jé b e n befe lé fig ye lt, h á b o rg ó érzéseit fürkészte, lelkének süllyedő h a jó já b a n rem ények fu ld o k o lta k , könnyben, m e g á ra d t sírásban fu ld o k o l­ tak, és Erzsi szétárta a ka rjá t. Istenem, Istenem, nincsen rem ény! És Erzsi té rd re hull az éjszaka nagy te m p lo m á b a n , karcos kavicsok fú ró d n a k le v e n d u la illa tú térdébe, a fá jd a lo m a zo n b a n fe n n a k a d t se jtje i közöm bös közegé­ ben, nem ju t el tu d a tá ig . H o m lo k á t nekiveti a kapu hűvös rácsozatának, kezét fe je fölé kulcsolja, és a lig h a llh a tó neszezéssel im á b a kezd. N yugalom száll le l­ kébe, a végzet e lre n d e lt ó rá ja m egérkezett, fo g a d ju k h á t a csapást m egtisztult, im á b a n fü rd e te tt lélekkel. Én, uram istenem , ki elrendezed az em berek sorsát, te vagy a m e g m o n d h a tó ­ ja , m ennyit szenvedtem uram ért, aki im m ár e lh a g yo tt, tövises utam on h a g y o tt el, öregedésem ben h a g yo tt el, vénségem ben h a g yo tt e g ym a g a mra. Egyedül vagyok te re m te tt vilá g o d b a n , egyedül, m int a kisu jja m , m in t a m egszáradt kóró, melyet szelek c ibá lnak. Telem hid e g e á tjá r, m agányom kietlensége m egijeszt. Tedd, u ra m , én terem tőm , hogy el tu d ja m viselni m agányom at, telem h id e g é t, vagy szólíts m agadhoz id e je ko rá n , hogy nyaram e lfo g yó d é lu tá n já n b o ru lh a ssa k szent zsám o­ lyod elé bűnös lelkem m el. Tekints le rám. Istenem, szerencsétlen szo lg á ló le á ­ nyodra, aki m eggyötört le lkével nem tu d m ire m enni, erősíts elesettségem ben . . . Az asszony im á ja h irte le n szakadt meg, fény c ik k a n t az é g b o lto n , nag y-n a g y m agasságban, egy csilla g elm o zd u ln i látszott helyéről, fénylőn ira m o d o tt á t az ég sötét te re in . M á r-m á r az Ú r je lé n e k vélte volna Erzsi a cs illa g o t, a m ik o r m eg­ d ö rd ü lt az ég, a csattaná s v é g ig h ú z o tt é lőn és é le tte le n e n , a kapu fém esen m eg­ rázkódott, olyannyira, hogy rém ülten ka p ta el tő le hom lo ká t. Kerekre tá g u lt szeme a fa lu ra m eredt, a házakra, m elyekben a ré m ü le t lá n c re a k c ió ja v illa n y t g yú jto tt, egyre-m ásra fénylettek fel az a b la k o k . A jtó k nyíltak, szomszédok kiá lto z ta k á t egym ásnak, ugyan mi a csuda lehetett? T a lá lg a tá so k harsantak, valóságos ism e­ retterjesztő e lő a d á st rögtönöztek az em berek a c silla g o s m en n yb o lt a la tt. Az egyik okosabb volt, m int a másik, fo g a lm a k röpködtek, m elyeket Erzsi ugyan h a l­ lott, de nem értett. H a n g ro b b a n á s , m ondta va la ki, a m it Erzsi különösen fu rc s á lt, részeire szedte a szót, és úgy vélte, a h ang nem ro b b a n h a t fel, a ro b b a n á sn a k van h a n g ja . H aragos vo lt Erzsi. A békétlen vilá g drasztikusan szólt be le á jta to s s á g á b a . M ost m ár le h ig g a d t, vége a kegyes h a n g u la tn a k , mely az ima fo ly ta tá s á t le h e tő ­ vé tenné. M ost m ár valóságos d o lg o k ra kell fü g g e szte n ie te kin te té t, az Isten vissza rejtezett a m isztérium m e g fo g h a ta tla nságába. És b e le v illa n t: a tyú k ! ja j, nekem, a tyúk azóta szénné é g e tt! V é g ig tra p p o lt az udvaron, s am iko r belökte a ko n yh a a jtó t, m ár tu d ta , odavan a tyúk. Büdös, é g e tt hússzag te rje n g e tt a konyhában, némi fü st is. K irá n to tta a te psit. A tyúk m ár nem piros, fekete vo lt, m in t a tűzhely vasa és bűzös gőzök p á ro lo g ta k belőle. Leroskadt a konyha b e to n já ra , kezébe tem e tte a rc á t és jajveszékelő zokogás rázta meg egész testét. A tyúk p illa n a to k a la tt á tlé n y e g ü lt, m ár nem a tyúk vo lt e lvont fo g a lo m k é n t re p ü lt ki a te p sib ő l, m aga v o lt a le g fe ke té b b -fe ke te bá n a t, o tt verdesett-csapkodott Erzsi fe je fö lö tt, gonosz m a d á rk é n t körözött. Erzsi csa p ­ kodta a rc á t csupacsont kezével. M egvert az isten engem , ja j, de m egvert! Aztán h irtelen kegyetlen átkozódásba fo g o tt. O h , hogy az a m agasságos isten rohassza meg a disznó gazem berét, az isten vegye el a szeme v ilá g á t, vegye el fü le h a l­ lását, ne lásson tö b b e t és ne h a lljo n tö b b e t. Legyen k ita g a d o tt m in d e n b ő l, am i 35 �jó, fo rd u ljo n ki a le g jo b b fa la t a szájából, csak a rosszra és keserűre legyen é t­ vágya. Másszon négykézláb, szarja össze m a g á t n a p já b a n három szor és ne le ­ gyen ki tisztába tegye! A zt a rosszvérű rib a n c o t p e dig akassza fe l a h ó hér e m b e r­ ölésért, és h o lló m on d ja a szemének, csecse bogyó. F e lp a tta n t. M e g ra g a d ta a tyúk két e lfe k e te d e tt lá b á t, fe je fö lé le n d íte tte és teljes erővel a fö ld h ö z vágta, aztán eszelősen u g rá lt ra jta , rú g ta , ta p o sta , és nem ­ em beri han g o n üvöltözött, im m ár te lje se n é rte lm e tle n ü l, in d u la ta i e lszakadtak a nyelv fo g alom rend sze ré tő l, h a n g o k a t h a lla to tt, m elyeket m ár nem le h e te tt vissza­ vezetni értelm es szavakra, vad, á lla ti h a n g kitö ré se k voltak. K ivágta az a jtó t és h a talm as ugrással belevetette m a g á t az é jszakába. A kutya pedig bem ent és egy szálig fe lfa lta a tyúk m ara d é kát, még a b e ­ to n t is fe ln ya lta u tá n a , m ajd k iü lt a to rn á c ra , és jó lla k o tta n, m ellső lá b a ira ejtve bozontos fe jé t, vá rta haza gazdasszonyát. Folytatása következik 36 �ta nulm ányok VÉGH MIKLÓS G o n d o la to k R adnótiért „ . . .akit egyszer az Úr elküldött, nincs kora annak.” Talán a felszabadulás óta soha még ilyen magasra nem csapott az érdeklődés lángja a Radnóti-életmű körül, mint ahogyan ez napjainkban tapasztalható. Természetes és örven­ detesen magától értetődő mozaikja szellemi életünknek ez a felszín alá merészkedő, fe l­ fedezésre vágyó figyelem, hiszen az 1969-es esztendő a költő születésének hatvanadik és halálának huszonötödik évfordulója, s ez aktuális feladatként állítja elénk a szeretetteljes és igényes megemlékezést. Költőnk és az utókor Igen kevés magyar költő életművének kellett oly gyakorta harcba szállnia az utókor egységes elismerésének megnyeréséért, mint ahogyan azt Radnóti Miklósé megkívánta. Még Bori Imre 1965-ben megjelent Radnóti-monográfiájának előszavában is a hiányérze­ tének ad hangot, hogy e líra „értékei immár nyilvánvalóak — a köztudat a magyar költé­ szet időtálló értékei között tartja számon versei javát — helye azonban máig sincs meg­ nyugtatóan kijelölve a magyar költészet XX. századi mappáján.” A probléma felvetése annak ellenére jogos, hogy a felszabadulás utáni irodalmi élet már történelmének lapjaira jegyezte a Radnóti-probléma tisztázására kirobbant 1962. és 1964. évi viták pro- és kontráit. Immár évtizedek óta áll a mérleg, egyik serpenyőjében a szocialista realizmus súlyaival, míg másik serpenyőjébe időről-időre belehullajtanak egy-egy morzsát, mintegy ennek a mérlegnek esetleges egyenlegétől remélve a végső bizonyossá­ got, hogy a Radnóti költészetében megfogalmazott gondolatok egy sorban állnak legna­ gyobbjainkéval. S noha nem egy irodalomtörténészünk költőre emlékező soraiban felcseng a kívánság egy teljes és igényes értékelésért, a végső megmérés feladatát ezideig senki sem akarta magáénak vallani. Először az ötvenes évek közepén, 1955-ben — Koczkás Sán­ dornak az Irodalomtörténeti Kongresszus realizmusról folyó vitája (A realizmus kérdései a magyar irodalomban. A szocialista realizmus kibontakozása a magyar irodalomban.) kere­ tében elhangzott felszólalása alapján — indult meg egy folyamat, amely újraértékeli Rad­ nóti költészetének esztétikai értékeit, és a klasszikus humanizmus és antifasizmus eszmerendszerében felismerni véli a szocialista gondolatokat, a szocialista realista ábrázolási módszer csíráit, a szocialista realista magatartásból adódó távlatokat. „Radnóti Miklós költői fejlődésében a szocialista realizmus küszöbére érkezett, a klasszikus humanizmus eszmevilágából fokozatosan eljutott — a munkásmozgalommal való kapcsolata és József Attila példájának segítségével - a szocialista rea lisa ábrázolás első csíráinak megterem­ téséhez.” 1 Koczkás Sándor idézett szavai azonban nem hullottak termékeny talajra. Miközben ugyanis a költő érdeméül számoltuk fel a fasizmus zűrzavarában tanúsított erkölcsi erőt és bátor helytállást, kimondatlanul vagy megfogalmazotta n is hiányoltuk költészetéből a politikai állásfoglalás nyíltabb és bőszavúbb kifejeződését (Id. Komlós Aladár). Vagyis a 37 �szocialista eszmeiség elemeinek meglelését a Radnóti-életműben - kifejeződésük áttéte­ lessége mellett - a rosszul megválasztott viszonyítási alap is hátráltatta. Egyik oldalon a proletár-zseni, József Attila éleslátását és a kortárs kommunista költők következetes szókimondását magasítjuk fölé, a másik oldalon valamiféle eszményi szocialista realizmus követelményeit; elfeledve azt, hogy József Attila 1937-ben hallatja utolszor hangját, hogy a direkt agitáció felé hajló kommunista művész-kortársak (Hidas Antal, Gábor Andor, Balázs Béla, Illés Béla) alkotásainak következetességében az emigrációban szerzett sze­ mélyes tapasztalat élesedik. Figyelmen kívül hagyjuk, hogy a „ 30-as években kiteljesedő népfrontpolitika természetszerűen kitágítja a szocialista fogalmat; nem szükségszerűen munkástémájú műveket, sem kizárólag baloldali szervezethez tartozó írók műveit értjük alatta, hanem mindazon alkotások összességét, melyek megteremtésének alapja a mun­ káshatalom elérésének vágya. A hangsúly áttevődik az ennek eszközét szolgáló tárgyila­ gos realizmusra, ha úgy tetszik modern klasszicizmusra, melyek keretében . . . politizáló, de nem plakátszerűen hangos, gondolati, de nem elvont művészet kezd kialakulni.” 2 Az irodalmi életben egyébként is elszigetelt forradalmi szocialista törekvések felett kénysze­ rítő erővel uralkodik el a polgári demokráciától a szocialista forradalmiságig terjedő széles skálán megnyilvánuló szembenállás a fasizmussal. Mivel pedig 1933. után a belső ille­ gális párt gyengül, a fasiszta terror pedig fokozódik, az egyén teljességgel önmagára, saját politikai és erkölcsi szilárdságára uta lton keresi és találja meg helyét. Radnóti — később részletesen is elemzett — balratólódásának előidézője a politikai életben beállott változás; a polgári élettől való elfordulást követő természetszeretet, az egyenrangú társak testi kapcsolatáról őszinte természetességgel valló szerelmi líra, a jobb emberi társadalom eljövetelének reményében vállalt vates-szerep, a szilárd erkölcsi tartás olyan klasszikus humanizmuson és passzív antifasizmuson túlmutató jegyekkel gazdagodnak a 30-as évek­ ben, amelyek már a szocialista társadalom embertípusának jellemzői. S ha bizonyítottnak fogadjuk el ilyen jegyek jelenlétét, akkor okkal és joggal támogatjuk Koczkás Sándor kérdését, hogy ,,a szocialista eszmék, az új életszemlélet és erkölcsi felfogás milyen mér­ tékű jelenlétét ítéljük elegendőnek ahhoz, hogy valakit közvetlenül a magunkénak vall­ junk.?”3 S e kérdés felvetése szükségszerűen vezet át bennünket egy tágabb közegbe, mivel az Élet és Irodalom lapjain 1962-ben Radnóti körül kirobbant vitája átgyűrűzik egy mé­ lyebb, irodalomelméleti síkon forrongó vitába, amely napjainkban a szocialista realizmus­ ról folyik. Nem érezhetjük ugyan feladatunknak, hogy alkotó módon bekapcsolódjunk a nézeteknek e harcába, célkitűzésünk azonban megköveteli, hogy tisztázzuk az általunk el­ fogadott szocialista realizmus - koncepció lényegét. Mivel a Radnóti életmű vizsgált szakaszának realista jellege nyilvánvaló, nem szállunk alá a realizmus-fogalom alakításának szintjére, hanem a szocialista realista terminusban a hangsúlyt a szocialista előtagra helyezzük - mint véleményünk szerint is elsődlegesen meghatározóra. Ernst Fischer véleményét valljuk, aki szerint „ nem stílusról, hanem maga­ tartásról van szó, a szocialista magatartáson és nem a realista módszeren van a hang­ sú ly...; a szocialista realizmus és a szocialista realizmuson túlmenően messze az egész szocialista művészet és irodalom a művész és író elvi egyetértése a munkásosztály céljaival és az alakuló szocialista világgal.”4 Azaz a hagyományok átvétele vagy újszerű forma i kezdeményezések alkalmazása felett alapvető szerep jut az eszmék, életérzések, magatar­ tásformák, erkölcsi és ízlésformák közvetítésének, egy új emberideál kialakítására irányuló igénynek. A marxista esztétika szerint a szocialista realista művészet a szocialista fejlődési szakaszra jellemző, tehát korszerű művészi megnyilvánulás. E korszerűség szerintünk a szocialista világnézet megjelenése a művészetben, s ennek megfelelően „elsősorban a for­ radalmi munkásmozgalom hatása alatt született művek, a kommunista eszmeiség jegyeit magukon hordozó művek”5 illethetők e meghatározással. S végezetül álljon itt a Kulturális Elméleti Munkaközösség vitairatának a szocialista realizmusról megfogalmazott néhány á l­ talános tétele. Ezek az alapelvek a következők: a tudományos világnézeten alapuló tuda­ tosság, amely segíti a társadalmi fejlődés összefüggéseinek felismerését — ezen belül a pártosság, amelynek elemi követelménye a két világrendszer harcában a szocializmus vá­ lasztása; a művészet aktív, humanista szerepének a vállalása, tehát a lehető legszélesebb tömegekre való hatni akarás a közösség és az egyén haladásának elősegítése érdekében. E feltételeknek esztétikai követelményei is vannak, melyek arra indítják az írót, hogy a valóságot a maga legjellemzőbb összefüggéseiben, társadalmi — történelmi konkrétságá­ ban, változásában és fejlődésében emberközpontúan ábrázolja, s olyan külső formát vá­ lasszon, amely a nem vulgárisa n értelmezett közérthetőségnek megfelel, 38 �Minden eddigiek ellenére, illetve mindezeken túl sem kaptunk azonban választ a Kocz­ kás Sándor által felvetett kérdésre, hogy a fenti igények kielégítésének milyen mértéke elegendő; azaz, ha elismerjük, hogy a felszabadulás előtti évtizedek irodalmából az emig­ rációban élők java alkotásai és a népi írók táborából a baloldali szárny, valamint József Attila és Radnóti Miklós lírája áll hozzánk legközelebb, akkor a mércének mely fokán alul támasztunk kétségeket ennek vagy annak az életműnek a szocialista művészet folya­ mába való bevonása felől. Ez a megválaszolatlanság részint abból adódik, hogy a napjainkban folyó eszmecserék során konkretizált alapelvek elsősorban a művésszel szemben támasztott igényeket hangsú­ lyozzák és nem érintik az alkalmazhatóság mikéntjét. Garaudy ugyanis nagyon helyesen mutat rá, hogy az esztétikum sajátosságából következően „ nem lehet különválasztani az elbeszélést és az értelmét, mintha a mű csak elvont eszmék regényes csomagolása vol­ na... A mű azért ölt szimbolikus formát, mert a szerző nem tudja másképp kifejezni mon­ danivalóját.”6 Ebben a kérdésben — vagyis a szocialista realizmus mint módszer fogalmá­ nak tisztázásában — egyébként az MSZMP Kulturális Elméleti Munkaközösségének vita­ anyaga is azt az álláspontot foglalja el, „hogy ennek az elméletnek mindenekelőtt arra van szüksége, hogy művészettörténeti alkalmazása során ellenőrizzék igazságait.” Ezt a problémát próbáljuk áthidalni azzal, hogy viszgálódásunk során a szocialista realizmus fogalmának Ernst Fischerével azonos értelmezését fogadjuk el. A megválaszolatlanság másik okának magyarázatát Köpeczi Béla véleményében ta ­ láljuk meg. Köpeczi abból a tételből kiindulva, hogy a szocialista realista művészet a szoci­ lista fejlődési szakaszra jellemző, tehát korszerű művészi megnyilvánulás, azt a következ­ tetést vonja le, hogy ily módon a szocialista realizmus a szocialista építéssel együtt vál­ tozik és fejlődik: vannak bizonyos állandó jellegű meghatározó jegyei és változó mozza­ natai. Rámutat ugyanakkor arra is Köpeczi,7 hogy a korszerű történelmi kategória, azaz időhöz és körülményekhez kötött, valamint köze van a modernhez, az újhoz is. E gondo­ latmenet fonalát továbbgombolyítva tehát akkor felelhetünk Koczkás Sándornak a Radnóti­ val kapcsolatban felevetett kérdésére, ha a költő korának és körülményeinek adott lehe­ tőségeit figyelembevéve azonosítjuk az életmű utolsó szakászának fő eszmei vonulatát, a szocialista eszmeiség, a szocialista realizmus adott követelményeivel, azaz kimutatjuk az életműben a szocialista realizmus felé nyitott utakat. Az 1962-ben az Élet és Irodalom oldalain folyó vita nem a leghelyesebben, de elke­ rülhetelenül Radnóti és a szocialista mozgalmi élet hétköznapi érintkezési pontjainak bizo­ nyításával vélte a választ megadni. Helytelen volt ez a bizonyítási módszer, hiszen a minő­ sítés problémája nem a költővel, hanem életművével kapcsolatos; hasznos volt — bár azáltal az esztétikai értékelésben létjogosultságot biztosítottunk etikai és politikai szempon­ toknak is - , mert elfogadottan köztudott, hogy a művész életének eszmei vetülete az élet­ mű gondolatrendszerében nyomon követhető; megkerülhetetlen viszont, mert — túl azon, hogy e kapcsolatok megléte is vitatott volt — a költő életében fellelhető ilyen motívumok konkrét kiindulási és azonosítási alapot szolgáltathattak a Radnóti-líra vizsgálatához. Természetesen, amikor mi sem térünk ki az elől, hogy figyeljünk bizonyos életmozai­ kokra, korántsem akarjuk véleményünket a Radnótit kommunista költő és harcos forradal­ már prózában látni vélő Tolnai Gáboré és Ortutay Gyuláé mellé állítani. Mivel azonban élet és művészet szükségszerű ok-okozati viszonyát elismerjük, a költő hétköznapi esemé­ nyek közepette tanúsított magatartásának művekben mutatható vetületét számbavesszük. Az élet vall, a költészet tanúsít: pártosság Tolnai Gábor8 már a Radnóti csalód egykori lakóhelyeinek Budapest térképére helye­ zésénél figyelemre méltatja, hogy a Kádár út 8 sz. alatti lakás a Váci út rongyos munkás­ tömegei és a Lipótváros gazdag polgárai által lakott területek határán volt, a későbbi Ö römvölgy utcai pedig tipikus proletárkörnyezetben állt. A Nyugat-nemzedék atmoszférá­ jában a költészet művelésének útjára lépő ifjú Radnóti szemlélet, magatartás, stílus és művészi kifejezés dolgában természetszerűleg alkalmazkodik a korabeli irodalom alaphang­ jához. A hatások és pózok szövevényében azonban periférikusan felsejlik egy sötét tónusú, személyesen átélt, konkrét világ nyomasztó képe: „Testvérem, látod mennyi a koldus és nyomorult és mennyi az úri rongyszedő, . . ” (Sok autó jár itt) 39 �„Testvér én éjjelenként füstfürtös, fekete tűzfalak tövén aludtam a szegénység és gyűlölet álmaival. . . Kezeim kemény munkáskezek súlyával csapdosták a combjaimat. .. Verejtékkeresztektől görnyedő ráncokkal terhes Golgotha volt a szememalja, ahol az éjek Szénporos Krisztusai feszültek kéken.” (Szegénység és gyűlölet verse) A kép felmerül, majd hosszú időre eltűnik a vallásos képek békessége és az erotika tüzei mögött, de 1928. októberében a próféták, papok és Krisztusok ott látogatták meg a költőt, ahol az ő külön világuk megszületett. Talán a kamasz-magányból érlelődött „béke legyen már mindenkivel”9 hitének melegéből hullott e fény, talán Liberec szabad polgári demokratikus levegője szorult meg a hazatért tüdejében, vagy a baloldali író barátok, Forgács Antal, Lakatos Péter Pál igazságkereső munkálkodásának hatása alatt nyílik rá szeme, ezen a télen arra, hogy testvérei „a milliók sikoltanak, akik meghalnak valahol és milliók akik helyett élek. . . s milliók akik helyett álmodom az álmot,”10 mert „Tegnap a májusi igazság járt az uccátokon, virágokkal felcicomázva. . . Asszonnyal és könnyel szememben a májusi igazság útját taposom. . (Májusi igazság) S ez az út a szavakon túl tetteket jelent. 1929. novemberében már említett író-barátai révén ott van a Kortárs c. folyóirat születésénél. Már a folyóirat címe maga is utal bizonyos társadalompolitikai irányra. A költő özve­ gye az orosz forradalmi demokraták lapjára (Szovremennyik) történő utalás valószínűségét hangsúlyozza.11 A közreműködők névsora sem mond ellent az irányzatosságnak. A szer­ kesztést és a közreműködést akkor tagadja meg barátjával, a kommunista Lakatos Péter Pállal együtt, amikor 1931. áprilisában fokozódik a Kortársra ható jobboldali nyomás. Ez az év egyébként is rendkívüli mozgalmas, élményteli szakasza életének. Szegedre kerülve bekapcsolódik a Szepesi Imre vezette kommunista csoporttal kapcsolatban álló Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma munkájába. Megjárja Párist, ahol kapcsolatba kerül a Fran­ cia Kommunista Párttal, és a gyarmati világkiállításon látottak mély hatást gyakoroltak rá. December 9-én pedig zárt tárgyaláson 8 napi elzárásra itélik új verseskötete miatt vallás­ gyalázás és szeméremsértés címén — és csak Sík Sándor közbelépésének köszönhető, hogy nem zárják ki az egyetemről is. Az életútján egyre sűrűbben feltüremlő buktatók sem tudják azonban eltéríteni attól az elhatározástól, hogy továbbra is a haladó erőkkel vállaljon együttműködést. Feltehető ugyan, hogy a versei kiadatása körüli nehézségek ideiglenes áthidalásának gondolata vezette a szocialista forradalmi költészet műhelyét és fórumát képviselő Korunkhoz. Feltehető, de nem valószínű. A lap anyagi támogatásában ugyanis nem reménykedhetett, mert a Korunk ezidőben és a későbbiekben is „deficites, adósságból adósságba sodródó lap, és munkatársainak többsége az állandósult nélkülözés, anyagi gondok állapotában élt.” 12 Nem anyagi megfontolások vezették tehát, s ha talán a közlés lehetősége hajtotta is: jól választott. Verseinek gondolati magját ugyanaz a nap érlelte, amely a József Attiláét is, és Forgács Antal a lap nevében fogadta őszinte megértéssel. „Egy, a proletárélet élményanyagával terhelt költő birkózik itt a formával” — írja, s meleg szeretettel szól „költészetéről, a küzdő osztályhoz való viszonyáról, amely egy ponton túl egyet jelent.” 13 A lap hasábjain leközölt versek nem kaptak, nem kaphattak helyet egyik kötetben sem az egy, 1932. január 17. című kivételével. Már a sorrendben első, a Betyá­ rok verse kihívó hangja is sejteti, hogy Radnóti nagy erők hitét állítja a sajátja mellé: Bennünk reked még a szerelmes lehellet is, égnek puffasztja dühös hajunkat a nemzetes kórság, mert szuronyok közt élünk pukkadásig! 40 �De h ijj! borjak nyakában lóg még a jó kötél és pislogó ég alatt állnak üresen ravasz utakon szerte még, magas és kemény jegenyék! A költő bátorságát erősítő erők pedig nem csupán a Korunk körül csoportosuló erőket jelentik, a tisztánlátás a két osztály szembenállásának József A ttila-i konkrét felismeréséhez vezeti el. A Szombat éji groteszk már megláttatja vagy sejteti a feltápászkodó dühöt, mely elől a „fekete rendőr is közelebbre sípolja társát.” Aztán rányílik a szeme arra, hogy „a gazdagok szíve szőrös s mi harcosok vagyunk a prolik seregében és a társadalmi rend pipacsos tábláit takarjuk el a naptól.” (Jóllakott ablakokon.) Az Acélkórus kemény lépte­ inek iránya is az igazság fénye felé mutat: . . . távolkeleten száraz türelemmel sárga prolik öldösik egymást. . . jó bolt a háború I jobb sose volt! kövér profit csorog !. . . ezért ropogós gyarmatot zabál az anyaország! Szinte a marxi tételek következetes tisztasága csillámlik ezekben a sorokban. Nem csupán az igazság felismerése, annak a felismerésnek világos és közérthető megfogal­ mazása, hogy a háború az imperialisták profit- és területfelosztozásának eszközeként egy­ másnak uszított dolgozó tömegek véráldozata; hogy a háború nemzetet rabszolgájává süllyesztő gazság, hanem állásfoglalás: . . . ne félts te semmit, csak tanuld meg szorosan tartani elvtársad kezét s az öklöd gyakorold! (u. a.) A harcban tétlen, pártatlanul megállni nem lehet, mert a mindentől megfosztott pro­ letárok dühe égeti lelkét, hiszen: . . . birtok a föld és a ház, dühödt eb síkos fogakkal, csámpás csősz furkóval vigyáz. . . . . . hát üssetek s hegyes kések lessenek a jelre, mitől felrepül majd a kedvetek! (Kedd) Azután az 1933-as év megtöri a költő optimizmusát A „fiatal bika, aki... erejét hir­ detni körberohangat,” megtorpan: a bátorság ellankad, a kihívó szavak tompult pengéje visszahanyatlik, a hang rezignálttá, elégikussá válik. Ez a változás azonban a politikai helyzet alakulásából következően jelentkezik József Attilánál, Illyésnél is. A nyugateurópai munkásmozgalom bukása és a belső illegális párt meggyengülése átmenetileg revizióra késztetik Radnótit: S úgy élek mostan is, mint a bika, de mint bika, aki megtorpan a tücskös rét közepén és fölszagol a levegőbe. (Mint a bika) Nem a hit lobogó lángjai húnytak ki benne, hiszen az „ í gy küzdök én is” harcrakész elszántságát a hangsúlyozottan különválasztott utolsó sorok magukbazárják. Átgondoltan újra kell körvonalazni a cselekvés és az igaz szó lehetőségeinek körét. A küzdelem Új formáit kell alkalmazni most annak, aki életének tartalmáról így vall: „Világképem kiala­ kulására nagy hatással volt Marx műve.” 14 „A szocialista kultúra ügyére... egy életet tett fel e sorok írója, s ez nem szentimentális kitétel, hanem vallomás és vállalás.” 15 Mindezek ellenére, vagy éppen ezért Radnóti sem mentesülhet a szabály alól, mely szerint: Surranva kell most élned itt, sötét vadmacskaként, ki néma hittel ugrik és karmol is szörnyen,. . . (Kortárs útlevelére) 41 �A hangnem alakulásában természetes motivációs tényezőként szerepelhet katolizálása is, nem vetekedhet viszont a politikai tényezőkével, valamint a költő fentebb idézett kije­ lentéseiben megfogalmazott hatáséval. Az 1936-ban megjelent kötetbe foglalt költemények látszólagos problémátlanságának, a természethez való fordulásnak már itt is határozott, s majd a Meredek útban véglegesen tisztázott éle van; hogy: . . . . . . undorít e forduló világ és az ordas emberek. (Kortárs útlevelére) „ A költő undorodik. Mitől? A Meredek út verseiben városnevekkel találkozunk: Sang­ haj, Guernica, Granada... s egyszeriben egészen határozott formát kap ez az undor... Az undor elől a költő számára menedék maradt: a természet.”16 Az 1936— 37-ben papírra vetett gondolatok vizsgálata ahhoz a megállapításhoz vezet el benünket, hogy Radnóti a „Kortárs útlevelére” jegyzett intő szavakkal önmagát vezeti el tudatosan egy veszélytelenebb problémakör oltalmába. Be kell látnia, hogy a vakmerően lázongó szó, a meggondolatlanul lendülő kéz adott körülmények között elszigetelt, elszige­ teltsége miatt pedig sikertelen lenne: Mert fagy készül itt, utána hull a hó majd s alákerül kegyetlen a földi mozgalom. (Törvény) A fasizmus egyre fokozódó terrorja a honi munkásmozgalom meghátrálását is jelenti, a „förtelmes politika” látszólag kiírt minden haladó erőt, a baloldalon történő minden apró mozdulatot feszült figyelemmel kísérő költő azonban tudva tudja, hogy: . . . bújdos ott s egy hajnalon az új fű kidugja tőrét. (u. a.) S abban a pillanatban, amikor feltételezi a mozgalmi erők továbbélésének lehetőségét, máris a csatlakozás, a szolidaritás aktív formájának vállalása vetődik fel benne izgató problémaként. Érzi, hogy minden erővel támogatnia kell a felszín alatt erjedő „sűrű láza­ dást,” Velünk tartasz-é? — mögöttem súgva kérdez így a tájék. Bólintok s érzem arcomon elégedett szelét... (u. a.) Sőt, az együttműködés vállalásával egyidejűleg mar feladatot is vállal magára: a benne nyugtalankodó felelősségérzetet szétosztja az olvasók ezreire: Figyelj te is. Levelet ejt eléd is. Várja válaszod. (u. a.) S a betűsorokban életre kelő helytállás nem marad szólam. A költő, aki a szocialista kultúra ügyére tette fel életét, pályafutásának következő állomásaként — s a Kortárs és Ko­ runk munkájában való tevékeny részvétel után már szinte szükségszerűen — a Gondolat körül csoportosuló erőkhöz csatlakozik, Vértes György, aki mint az illegális Kommunista Párt legális folyóiratának felelős szerkesztője igazán illetékes e kérdés megválaszolására, megerősíti azt a tényt, hogy Radnóti az 1936-39-ig terjedő időszakban igen sokoldalú mun­ kát végzett. Elmondja, hogy a folyóirat 1936. januárjában megjelent első számában már szerepelt a neve, s az elkövetkezendő két évben csaknem minden számban találkozhatunk a verseivel, könyvismertetéseivel, kritikáival: hogy a szerkesztő bizottság elvtársi körének tagjaként lektor, előfizető toborzó, összekötő volt egyszemélyben; hogy az ő, Vértes, letar­ tóztatásakor könyveket csempészett a börtönbe.17 A versekben pedig békevágyának hullám­ hegyei és a megvadult világ eltorzulásában gyökerező halálérzet hullámvölgyei követik egymást szinte kimért ütemben, nem sejtve semmit a lélekben nyüzsgő szorongások, dü­ hök, ellankadások és remények konkrét, hétköznapi okaiból. A katolizált hívő békélt meg önmagával és a környező világgal? Nem. A mozgalom kíván fegyelmezett óvatosságot harcosától? Talán. Hallgatni, „surranva" élni azonban nem lehet sokáig. Az értelem nél­ küli világ a kor legszentebb értékeit taszítja sírba, és a fájdalom meg kell, hogy törje a hallgatás fegyelmét: mert ezek az értékek a spanyol szabadság, Garcia Lorca, a drága 42 �Attila. Vagyis a Járkálj csak halálraitélt és a Meredek út problémavilágának bármilyen egyoldalúsága ellenére ellenpontja támad az utolsó versben: az Első ecloga tanúságtétel arról, hogy kiktől és kiket félt a Valóságtól eltávolító undor, a természethez menekítő fé­ lelem. Embereket, akik az igazság és értelem nevében emeltek szót s akiknek helytállásuk volt a vesztük, költőket, írókat, akik kommunista, vagy legalábbis baloldali érzelműek vol­ tak, s akiket a terror elsöpört az élők sorából. S amikor éppen ezeket a művészeket félti, amikor éppen érettük jajdul fel a fájdalom a versekben, akkor velük azonosítja magát. Az ő útjukat járja és tudja, hogy az ő sorsuk fog beteljesedni rajta is. Tolnai Gábor utal arra,18 hogy kiket rejtenek az 1939-ben írott Csütörtök monogrammjai: Pierre Robin francia kommunista költőt óvja az aggodalom, Toller Ernő emigráns német író és Jiri Mahen bal­ oldali cseh író, újságíró halálát siratja a költemény: New Yorkban egy kis szállodában hurkot kötött nyakára T . . . Prágában J. M. ölte meg magát honában hontalan maradt P. R. sem ír egy éve már talán halott egy holt gyökér alatt. M it tehet akkor Radnóti, a velük egy gondban égő, egy úton haladó költő, aki „ költő és szabad szeretne lenni?" Tudomásul veszi a reá leselkedő veszélyeket és tovább dolgozik. 1938— 39-ben a Kommunisták Magyarországi Pártja megbízásából a Vajda János-társaságban tevékenykedik, együttműködik a Független Színpad kommunistáival, különösen May Károly Lászlóval.19 A halál közvetlen közelsége nyugalmat ád neki; Költő vagyok, ki csak máglyára jó, mert az igazra tanú . . . . . . olyan, kit végülis megölnek (A „Meredek út” egyik példányára) Egyidejűleg ezzel a bátorság, hit és erkölcs új támasztékáért nyúl értelme. Hite a mozgalom sikerében és soha nem lankadó optimizmusa megvilágosítja előtte, hogy a jövőért kell élnie, tanúságtevőként írnia. A pártos állásfoglalás motívuma gyengül, és helyébe a jövendő képe áll, ötvöződve minden emberi értékek védelmének motívumá­ val: az új klasszicizmussal. Újfajta optimizmus A harmincas évek végére egyre mélyebbre sodródó ország mind kevesebb oltalmat nyújtott a haladó erőknek, s egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a költő lázítva-mozgósító feladatát sikerrel be nem töltheti. A fasiszta demagógiával megfertőzött tömegek gyűrű­ jében Radnóti körülményei az ifjúkorában megénekelt fűzfáéhoz váltak hasonlóvá. A szimbólumok most már konkrét értelmet nyernek. A gyilkos terrort jelképező hold a gon­ dolat- és cselekvési szabadságot óhajtó költő vállára nehezedik, és hiába próbálja azt ledobni magáról, mert a kerti fák: „megégeték máglyán a kerti fák.” A fűzfa máglya­ halála azonban nem volt hiábavaló, mert példája erőt adva a többieknek, segíti őket: le fogják dobni a holdat.20 Így kap értelmet a haláltudaton felépült erkölcsi biztonság, itt fogalmazódik meg a költői optimizmus éltető erejének lényege. Radnóti, munkásmozgalmi kapcsolataiból következően, a társadalmi mozgás törvény­ szerűségeként várja a dolgozó tömegek győzelmét, a haladó erők által irányított társa­ dalom felépülését. A reális körülmények tárgyilagos vizsgálata során saját sorsát már befejezettnek tekinti, adott helyzetben, széles olvasótáborhoz — sőt szűkebbhez sem szól­ hat; a biztos elkövetkezendő szabad, igaz élet nevében azonban vállalja a tanúságtevő szerepét: Nyarakra gondolunk s hogy erdeink majd lombosodnak s bennük járni jó, és kertjeinknek sűrű illatában fáján akad a hullni kész dió! Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz. 43 �A kérdésre gyors, határozott keménységgel csattan a válasz, nem hagyva időt egy pillanatnyi kétségre sem. Radnóti nem kételkedik, mert a változást nem a véletlentől várja, hanem a társadalom mélyén kovácsolódó erőktől: . . . jönnek új hadak, ha kell, a semmiből, akár a vad forgószelek sebzett földekről és a bányák mélyéről induló sereg. (Hispánia, Hispánia) Ez az erő, a dolgozó tömegek ereje alakítja ki a jövőt, s ez a jövő törvényszerűen jön el, mint ahogy: . . . a föld bölcs rendje visszatér, amit a csillagok szakállas fénye áztat; állatok s kalászok rendje ez, nehéz s mégis szelíd szolgálati szabályzat. (Veresmart) Radnóti előtt nem kétséges, hogy ez a jövő már elérhetetlen számára, s látja, hogy személy szerint nem segíthet a jelen formálásában: Felnőtt vagy — szólok undorodva néha és nem segíthetsz rajta, lásd be végre. (Mivégre) Mindezek elismerése mellett is vallja azonban, hogy a költő a költészetben nem prostituálhatja magát. Még a „merész és tiszta, szép halál” is értelmet nyer a jövő előtti tanúságtevő szerepét vállalva: mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben, s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. (Tétova óda) A költő mást nem is tehet. Ír, még akkor is, ha talán nincs kinek. A költőnek írnia kell, mert „minden megméretik, ha egyszer majd nem él." . . . fegyver s szerszám a toll, s ugyancsak nyaktörő az, ha méltón peng a lant, és míg tollára dől, a gyermekre gondol, és nincs nehéz szívében most semmiféle gőg, mert értük dolgozik, akár a néma portól csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők. (Mint észrevétlenül) Ez a dolgozókkal származást, harcot és célt azonosító szemlélet teljesedik ki majd a magyar irodalom legszebb hazafias versei sorában számontartott Nem tudhatom című köl­ teményében. 1944. januárjában veti papírra, amikor egyre „csendesebbek lettek azok, akikben erkölccsé és munkává lényegült az országépítő program, s annál hangosabbá lettek a talmi népvezérek... a jobbak már bújtak és temetésre készültek az országban... és ekkor, 1944. baljós januárjában írta Radnóti Miklós” 21 ezt verset. Kiss Ferec okkal hivatkozik a továbbiakban arra, hogy a kortársak meg nem értéssel fogadták, a hazafias érzés kinyilatkoztatásától eddig tartózkodó költő miért félti e romlott országot. Okkal támasztja fel a kérdést Kiss Ferenc,22 mert a versben kibomló haza­ fogalom is egy szocialista szemléletmóddal felvértezett költőt láttat meg velünk. A gyer­ mekkor, otthonvágy, család, szerelem motívumaiból építkező Radnóti ugyanis az állam értelem nélküli lépéseit elválasztja a dolgozó tömegekétől. Nem tagadja azt, hogy a nép részese a kor bűneinek, de elkülöníti tőlük a jobb jövő irányítóivá majdan váló dolgo­ zókat, s velük azonosítja a hazát, mely mostoha sorsa ellenére is egyetlen létezési mód számára: Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp, de élnek dolgozók itt, költők is büntelen, 44 �és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. (Nem tudhatom) Igen, a bűntelen dolgozók és a felnövő ifjúság, a jobb jövő nevében vállal harcot a költő. Dési Huber István, a hozzá hasonló művészek az ő példaképei, olyan művészek, aki­ ket ,,a dolgozók nehézkes népe feldobott” , ki „hívő, igaz, okos” , ki „úgy látja majd, ahogy te a külvárost, a tájat.” Olyan művészekkel áll egy sorba, akik mind vallják az általa megfogalmazott elvet: Ember vigyázz, figyeld meg jól világod ez volt a múlt, emez a vad jelen, — hordozd szívedben. Éld e rossz világot és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, hogy más legyen! (Nem bírta hát) 1944. február 29-én fogalmazódik meg Radnótiban ez az élet és alkotói elv. Szá­ montart-e a magyar irodalom e korban hasonló tisztasággal és következetességgel meg­ fogalmazott feladatvállalást? Vállalni az objektív szemlélődést és helytállást, a költői munkálkodást egy olyan történelmi helyzetben, amikor „tagolt beszéd, mely hallgatót talál, mily messzi már.” „ Így” tanítani „arról, mi van” olyan körülmények között, amikor másoknak puszta életük menekítése sem jelent elvi, erkölcsi, lelkiismereti problémát. Radnótiban tudatosult már régen, hogy az ország elkerülhetetlenül rohan vesztébe. Tudja, hogy emberként, polgárként segíteni nem tud. Ismét felvetődik benne a menekülés gondolata, a zsivajgó pálmafa menedékének álmát azonban azonnal szétfoszlatja a „tudom, nem véd meg engem sem emlék, sem varázslat” józansága. A menekülés újra és újra a helytálláshoz kötődik: a világ újraépül, — s bár tiltják énekem, az új falak tövében felhangzik majd szavam; (Sem emlék, sem varázslat) Ha minden elpusztul is, a jövő felépül, és a kimondott szó lesz a költő mércéje — tér vissza a már felbukkant gondolat. S még ezt is korrigálja Radnóti a Majálisban, mert az egyetemes pusztulásból ki akarja vonni a jobb jövőre érdemeseket: Lehetnének talán még emberek, hisz megvan bennük is, csak szendereg az emberséghez méltó értelem. Mondjátok hát, hogy nem reménytelen. (Majális) Ezek az emberek azonban már régen a létezés perifériájára szorultak, s a pásztázó tekintet nem akadhat meg rajtuk. A költő szemébe a kortünetek véres szilánkjai csap­ nak: Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest. Öt versszakból áll ez a vers, az 1944. május 19-én írott Töredék. A kilenc nappal korábban fellángoló „lehetnétek talán még” reménységét a kilátástalan reménytelenség leple fedi. Radnóti felméri a kort, és e számvetés következményeként a vers huszonöt sorában felsorakoztatott ember és társadalomellenes bűnök mégis csupán töredékét adhatják a korban el követettekének. Szimbólum ez a cím. A kor pokol felé rohanásának szimbóluma, minden emberi érték elpusztulásának szimbóluma. S ennyi gyalázat és bűn képtelen felhalmozódása láttán a költő már az átkozódásra, a méltó átokra sem érez ma­ gában elég erőt. Nem a gyávaság gyöngesége vezeti tollát, amikor e sorokat írja: Oly korban éltem én e földön, mikor a költő is csak hallgatott, 45 �és várta, hogy talán megszólal újra — mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, — a rettentő szavak tudósa Ésaiás. Radnóti tehát ideiglenesen ismét fedezékbe vonul, hogy erőt gyűjtsön, hiszen Ésaiás próféta „rettentő” ereje kellene itt. Élete már térben is korlátozott. A bori tábor szöges­ drótja az évtizedekkel előbb megálmodott halál árnyékaként vetül rá. Térben már nincs menekvés. Az álom, az emlék fogva marad. A képzelet még egy utolsó útra indul, hogy a szeretett hitveshez menekítse a lelket. Az érzelem józan tárgyilagosságának láncai azon­ ban szorosak. A „kétszer kettő józansága!” végérvényesen diadalmaskodik. A meghajszolt ember kálváriájának utolsó fordulójához érve kiegyenesedik és ismét felemeli hangját. 1944. augusztus 23. A Zagubica fölötti hegyekben halálraitélten napjait számláló Radnóti utolsó nagy erőfeszítéssel felemelkedik a nyelvükön szörnyű átkot hordó prófé­ tákhoz. A Nyolcadik ecloga költője és prófétája, Náhum és Radnóti egyazon dühöt hord­ ják szívükben: Hogy az ember újra s azóta is árva az emberforma pogányok hadseregében. — S látni szeretném újra a bűnös várak elestét, s mint tanú szólni a kései kornak. Nem egy ember sorsa támasztja a dühöt. Nem önmaga vigasztalására és igazolására veti papírra Radnóti a Nyolcadik ecloga gondolatait, hanem azért, mert: Próféták, s költők dühe oly rokon, étek a népnek, s innivaló! Élhetne belőle, ki élni akar, míg eljön az ország, amit igért amaz ifjú tanítvány, rabbi, ki bétöltötte a törvényt és szavainkat. 1944. augusztusa, a Lager Heidemann szögesdrótjai által körülhatárolt viláq, az átélt keserű évek és a reménytelenséggel megtelt jelen ellenére is felizzik a k ö Itő utolsó világra-tárulkozása, a jövendőnek címzett utolsó felkínálkozás. A földre taszított kitaga­ dott megalázott helyzetéből is fegyvert kovácsol: Gyökér lábán féreg alszik, gyökér lábán féreg ül, a világ megférgesül. De a gyökér tovább él lent, nem érdekli a világ, csak a lombbal teli ág. (Gyökér) A Sem emlék, sem varázslat hangjai erősödnek fel újra a „tudom, nem véd meg engem sem emlék, sem varázslat" helyzetének tudatos átélése ellenére. A költő, aki „egy vad hajnalban arra ébred, hogy minden összeomlott" „másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről," hanem „már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.” A kétségbeesett reménytelenség pillanataiban is erőt ad a tárgyilagos, értelmes optimiz­ mus, hogy „már közelít az az óra” , amely megszüli a szabadító szép világot. Azt a vilá­ got, amelyért sok társával együtt vállalta harcát, mert tudta, „az a harc, az az ő ügyük ott lenn” . Még egyszer tudatosítja önmagában az új ország születésének közeliségét, hogy azután a „göcsörtös bot társaságában elinduljon az Erőltetett menet útján, a megál­ modott halál felé: Mellézuhantam, átfordult a teste s feszes volt már, mint a húr, ha pattan. Tarkólövés. — Így végzed hát te is, — súgtam magamnak, — csak feküdj nyugodtan. Halált virágzik most a türelem. — Der springt noch auf, — hangzott fölöttem. Sárral kevert vér száradt fülemen. Így váltak valóra élete látomásai, a „drága A ttila ” , a szeretett Garcia Lorca és társaik életéhez formált életet így zárta le az övékéhez hasonló halál. S ahogyan ural­ 46 �kodni tudott az életen, mindvégig vállalva az emberi teljességet és a „költés állapotát” , mint egyedüli létezési módot, úgy uralkodott a halálon is, mert meg tudta, mert meg merte élni az elmúlás pillanatait, a verssel mintegy átjátszva magát az örökkévalóságba: . . . akit egyszer az Úr elküldött, nincs kora annak, A visszaemlékező értékelés fényében így áll össze egységes egésszé az életmű, Radnóti életműve, mert — ahogy ő írta a József A ttila hátrahagyott verseihez fűzött jegy­ zeteiben „a versek mindig külön hangsúlyt kapnak a halállal.” „A mű, amit a költő haláláig alkot, halálával hirtelen egész lesz, s a kompozíció, melyet életében szinte tes­ tével takar, a test sírbahulltával látható lesz. . . az életmű fényleni és nőni kezd. . . Minden töredék, minden papírlapon ta lá lt sor adalék lesz, adalék az életműhöz, mely lezárt, szigorúan befejezett és összetartozó immár.” 23 J E GY Z ET 1. A realizmus kérdései a magyar irodalomban Bp. 1956. 406. old. - 2. Szabolcsi Miklós: A magyar irodalom története VI. 35. old. — 3. Koczkás Sándor: Radnóti költésze­ tének értékeléséhez (Él. 1962. 10. sz. 3. old.) — 4. Ernst Fischer: Korszellem és irodalom Bp. 1966. 94. old. — 5. Szabolcsi Miklós: (Tanulmányok a magyar szoc. ir. tört.-ből. Bp. 1962. 7. old.) — 6. Garaudy: Kafka: (Parttalan realizmus Bp. 1964. 169. old.) — 7. Köpeczi Béla: A szocialista realizmus korszerűsége (A szocializmus irodalma Bp. 1966. 282. old.) — 8. Tolnai Gábor: Radnóti Miklós (Id. 361. old.) — 9. Téli vers — 10. Sirály­ sikoly — 11. M. Pásztor József: Radnóti Miklós versei és prózai írásai a Kortárs c. folyó­ iratban (Tiszatáj 1964. 11. 5. old.) — 12. Tóth Sándor: Adalékok a Korunk történetéhez (Forradalmi magyar irodalom Bp. 1963. 241. old.) — 13. Kántor Lajos: Radnóti Miklós és a Korunk (Él. 1962. 20. 11. old.) - 14. Id. 3. - 15. Id. 3. - 16. Id. 3. - 17. Vértes György: A Radnóti-kérdéshez (Él. 1962. 5. 7. old.) - 18. Tolnai Gábor: Csütörtök (Kortárs 1964. 11. 1820. old.) - 19. Id. 17. - 20. Csaplár Ferenc: Egy ismeretlen í rás (Tiszatáj 1964. 5. 7. old.) - 21. Kiss Ferenc: Radnóti patriotizmusa (Tiszatáj 1964. 11. 3. old. - 22. Id. 21. - 23. Radnóti: Jegyzet József Attila hátrahagyott verseihez (Tanulmányok, cikkek. Bp. 1956. 261. old.) ZIMONYI ZOLTÁN A d r á m a í r ó N é m e th László p á l y a k e z d é s e . II. GÖRÖGÖS KORSZAK - DRÁMAI ÉLETHELYZET A tanulmány első része Németh László drámaírói pályakezdésének első állomását kísé­ relte meg feltárni. Azt a törekvést, ahogyan 1928/ 29-re személyes írói hajlama és vállalt társadalmi szerepe összebékítésével kialakította regényre kiküzdött írói modelljét. Szép iga­ zolása ennek a teljes fegyverzetben előlépő Németh László-i mű, az Emberi Színjáték. Jelen tanulmány Németh László érett írói korszakába benyúló drámaírói pályakezdésének további két meghatározó mozzanatát, az úgynevezett görögös korszakot és a konfliktikus személyes élethelyzet kialakulását — mint a drámai megtermékenyülés elengedhetetlen fel­ tételét — vizsgálja. 3. Németh László első, az érett drámák gyűjteményes kötetébe is felvett színpadi alkotása a Bodnárné. Keletkezési idejére vonatkozó pontos adat nem áll rendelkezésünkre. A Társadalmi drámák legutóbbi, második kiadásában maga a szerző 1931-re datálja. Ezt erősíti meg az 1968-ban megjelent Kiadatlan tanulmányok című kötet egyik írása (A Társa­ 47 �dalmi drámák új kiadásáról), valamint Németh László Horányi Miklósnak a Hídba adott interjúja (Híd, 1968. május). Tekintve, hogy a keletkezési idő viszonylagos pontos tisztázása nemcsak filológusi igyekezet, hanem a dráma helyes interpretálásának és a drámák törté­ nete pontos vázolásának is feltétele, tanácsos egyéb dokumentumokat is segítségül hívni. Erre ösztönöz a Gyász című regényének keletkezési idejével kapcsolatos pontatlanság. Több kiadásban, illetve irodalomtörténeti műben helytelenül 1930-ra datálják. A tévedést elosz­ latja Németh László Sophokles című, napló formában írt tanulmánya és vallomása. Eszerint 1930-ban, kislánya halalála után Gyász címmel novellát írt, de mivel érezte, hogy a téma „ regény után kiált” , ugyanezen év őszén, hasonló címmel regény írásába kezdett. Nem fejezte be, egyharmadánál elakadt. Egy év múltán, 1931. novemberében vette újra elő, s az 1932-es márciusi bejegyzés szerint („ A regényemet befejeztem") 1932. márciusig - de fejezte be, egyharmadánál elakadt. Egy év múltán, 1931. novemberében vette újra elő, s Ember és szerep című önéletrajzi írás megjegyzése szerint „ (Alig fejeztem be a Gyászt, négy-öt-nap alatt a Bodnárné is ott állt már egyvégtében irt javítástalan kéziratban”1) köz­ vetlenül a Gyász után keletkezett, lehet, hogy még 1931. végén, de feltétlenül 1931. no­ vember — 1932. március között. A Bodnárné koraszülött a színművek sorában, s ezért a legnehezebb elhelyezni Németh László darabjai között. Nem tesz róla említést maga a szerző sem, amikor az Újabb drá­ mák előszavában mintegy történelmi áttekintését adja színműveinek. „ Drámaíróvá engem”” — írja — „ életem, (vélt vagy valóságos) elakadása tett: az az eltérés, mely helyzet és eszmék diktálta életvitel s valóságos életkörülményeim közt tám adt; s ezt színre vive, az értelmi­ ség jobb részének a bűntudatát s a fennálló viszonyok elleni tiltakozást szólaltattam meg”2 Nemcsak, hogy nem tesz említést a Bodnárnéról, hanem a jellemzés sem áll a drámára. Születésében nem játszott közre az elképzelt és valóságos élet közötti feszültség, temati­ kája sem kapcsolódik a bűn motívumhoz. Érthetően, hiszen az ötlet a kidolgozáshoz (193132.) mérten jóval korábbi, még a Horváthné meghal és az Akasztófavirág idejéből, tehát 1925-26. tájból való.”3 Élményvilága Németh László „irodalm i feudumában” , a mezőföldi, a szilasbalhási megfigyelésekben gyökerezik. Tárgya „a tanult és parasztnak maradt fiú ver­ sengése” , 4 pontosabban a két fiú között álló anya, Bodnárné „féktelen nagyravágyása” , amellyel urat nevel az egyik fiából, s közben családja ellen vétkezik. Ö rök munkában megkopott élete helyett fiatalabb fiának, Péternek könnyebb napokat juttatna részül, ezt a paraszti sorsból való kiemelkedésben látja, a ta nulasban, amely átemel a könnyebb életű úri világba. Egy nem értett, látszólag gondtalan idegen világ, az értelmiségi életfor­ ma külsőségei igézik. Tapintatosan letett sonkákkal, odacsúsztatott tojásokkal segíti át Pétert a vizsgákon, ahol pedig a tehetsége kevés lett volna. Mérnököt farag belőle, pro­ fesszor-lányt hív tejkúrara, kiszemelt feleségként és egyben kötőszónként az úri középosztályhoz. Péter amőbaként igazodik az anyai akarathoz, élvezi az urizáló életmód most feltárulkozó lehetőségeit, a pesti szabótól drágán vásárolt eleganciát. Mérnöki munkájában nem hivatást, csak a paraszti élet nehézségeitől megszabadító foglalkozást lát. Nincs meg benne az a százhúszas pulzusú belső igény, amely a kiváló egyéniségeket jellemzi. Nem önmaga sorsának kovácsa, anyja akarata juttatja egyetemre. Ezt ő is tudja, látja, mégsem érez döbbenetet, szégyenkezést akarattalan élete m iatt.5 Péter felemelkedésének záloga: a család többi tagjának, Bodnárnénak, urának, másik fiának kemény munkája. Hiába zú­ golódik János, az idősebb fiú és az apja, hogy az egész pénz Péter után folyik el, az ő könnyelmüsködéseit nekik kell előteremteni, dupla adat fizetve: az egyiket az államnak, a másikat a pesti szabónak. Hiába sérelmezik: a dologtalannak ju t minden, a dolgosnak semmi — Bodnárné a földre kényszeríti őket. Ingyen béreseivé válnak az anyai akaratnak, Bodnárné nem rosszindulatból teszi ezt, hiúsága, sznobizmusa vakítja el; van valami egy­ ügyű a Péter iránti rajongásában — mint ahogy maga a szerző jellemzi találóan — „egy vad ember, aki színes gyöngyökért adja el hozzátartozóit.”6 Bodnárné nem fejezhette be a müvét. János, a nagyobbik fiú nem látja be verítékes áldozata értelmét, nem érzi Pétert kiválóbbnak, így jogtalannak tartja azokat az áldozatokat, amelyeket anyja követel tőle öccse felemelkedése érdekében. Péter léhaságában a tanultakat is meggyülöli, megkese­ redik benne a szó: „nem jártam ki az iskolát, ahol a délig alvást tanítlak.” 7 Ha Péter élete silány, akkor Jánosé — szorgalma ellenére — ugyancsak az. Iskolázat­ lan, faragatlan, a kiválóságot nem tudja felmutatni a maga életterületén. Indulata vaksá­ gában él. Mindez — az úri és paraszti életformában lévő testvérek életének látszati különbözősége ellenére fennálló lényegi azonossága, az emberi kisszerűség - csak élezi a 48 �gyűlölködést. Kizárólag a másik életének a tartalmatlanságát látják, önmagukat nem fi­ gyelik kritikusan. Ezért torkollik a Jánost ért igazságtalanság testvérgyilkos, pusztító indu­ latba. A kisebb fiú magánvaló mogorvasága, az úri lány szépségén melegedő érzelmei, a lányt elriasztó durvasága, Cica elfordulása, a léhának megismert, a tanult úri világ gyű­ lölete adja abba az ütésbe az erőt, amellyel testvérét, édesanyja életének legszebb remé­ nyét elpusztítja. A Bodnárné cselekményének eddigi felidézésével még csak a dráma csúcsához vezető út felénél járunk. A mű négy felvonásos, a gyilkosság a második felvonás végén történik. A további két felvonásban válik a főhős, Bodnárné alakja valóban tragikussá. Ahogy a nagyravágyás álma szertefoszlott, Bodnárné nem a megsemmisült vágyát fájlalja. Péter teste még ki sem hűlt, ő máris gyilkos fiát menti-öleli. „ Meglásd, mindent jóváteszek” 8 — akaszkodik Jánosba. Hideg fejjel a megmentésén okoskodik, a lehetőségeket latolgatja. Elborzasztó, mégis felemelő kegyetlenséggel szétroncsolja a rókának szánt golyóval ked­ vesebb gyermeke halott arcát, csakhogy a másikat megmenthesse, véletlen szerencsétlen­ ség látszatát kelthesse, a gyilkosságot leplezze. Alakoskodása, gyermekét mentő színjátéka nem sikerül, Bodnárné ismét kudarcot vall. A csendőrök leleplezik a gyilkost — mert János maga is úgy akarja, nem tud és nem is szeretne elmenekülni a tette elől. Ezzel emelkedik Péter fölé — minden mogorvasága, dur­ vasága, sőt: gyilkossága ellenére is. Bodnárné jellemét az teszi teljessé és félelmetesen széppé, hogy felismeri: hiába akart tigriskarommal, oroszlánfoggal kitépni a gyermekeinek mindent a világból, rossz útra ve­ zette sznobizmusa, így ő lett a kettős tragédia okozója: BODNÁRNÉ. J á n o s h o z . Nem csak te öltél. Mindnyájan öltünk; ez a lány, szegény Péterem, még ő is segített megölni ma­ gát. De én, legfőképpen én! Én vagyok az igazi gyilkos. A nagyralátásom, a nagyralátásom! Pesten akartam lakni a mérnök fiamnál, s a Dunaparton sétáltatni a selyemmasnis unokákat. Otthonosabb voltam abban a családban, amelyik még meg sem volt, mint a magaméban. Ott volt a nap, itt az éjszaka. Arra nőtt a szivem, mint ablak felé a virág. Én adtam a kezedbe a fejszét, én nyomtam a másik fiamat a fejsze alá. Azt hittem, elég lesz egy szó az árvizet vissza­ harangozni. Én vagyok a bűnös, én.9 Eddig a dráma felszíni interpretációban. A mélységet a későbbi művekkel való egybevetés, a tanulmányokban kibontott és a drámában implicite meglévő Németh László-i gondolatok megkeresése adja, valamint a szerző szellemi érdeklődésének tüzetesebb vizs­ gálata a dráma keletkezésének korában (természetesen minderre ebben a tanulmányban sort nem keríthetünk, a problémakijelölés ennek ellenére indokolt!). A Bodnárné témája, mint említettem korábban, a Horváthné meghal írása körüli idő­ ben fogant. A két mű — nemcsak a téma egyidejű felbukkanása miatt — sok rokon vonás­ sal rendelkezik. Közös a bemutatott társadalmi réteg mindkét írásban: a szilasbalhási va­ kációkon megismert paraszti világot, parasztpolgárságot ábrázolja, azt a bomlásnak indult kulák-réteget, amelynek teljes széthullását, morális bomlását később az Erzsébet nap című drámájában mutatja majd be. A Horváthné meghal: kiáltás az emberek, családtagok közé tolakodó szerzési vágy embertelensége ellen; a parasztpolgárságot, morális széthullását megelőző állókép novellisztikus rajza. Pillanatkép, amely — dramaturgiai szakkifejezéssel — a végkifejletet késlelteti. A retardáció a novellában: Horváthné csalafintasága a halálos ágyán, ahogy „M ég egyszer megmutatta, mit tud. Győzött a vejein.”10, aláíratta a lányai­ val azt a papírt, amelyben lemondanak a legnagyobb fiútestvér javára a közöttük bíróilag egyenlően szétosztott házról. Horváthné „Most már elégedetten várhatta a halált. Ő elvé­ gezte a hivatalát. A ház, a szép, régi, nemesi ház, amit az urával szereztek az egyik tönk­ rement megyei úrtól, nem kerül idegen kézre, nem lesz licitáció; a fiáé lesz, a vérié, ahogy ő azt annakidején kitervelte.”11 A Bodnárné című dráma a paraszti világból való elvágyódással, a rossz értelemben vett emelkedési vággyal ugyancsak a felbomlást érezteti. Fennáll azonban a két mű között 4 49 �egy másfajta rokonság is. Horváthné és Bodnárné jellemében ugyanaz a célja felé törő keménység uralkodik, csak Horváthné halálát is „ hivatala elvégzésére", a lányai szíve elleni ostromra használja, Bodnárné Péter felemelkedésének útját egyengeti és Jánost menti. Lehetne talán több azonosságot is keresni, bennünket azonban a továbbiakban a különbözőségek érdekelnek jobban, azok az eltérések, amelyeket a Horváthné meghal és a Bodnárné keletkezési idejének, 1921-25-nek és 1931-32-nek eltérő szellemi érdeklődésével magyarázhatunk. 4. A Bodnárné című dráma Németh László úgynevezett görögös korszakában nyert végső kidolgozást. 1931-ben, Németh László Új nemzedék címmel tanulmánysorozatot jelentet meg a Nyugatban.12 Ebben többek között meghatározza a két hullámban, 1920. és 1925. tá jt fe l­ lépő új nemzedék esztétikáját, mely a korábbi „egyéniség-esztétika” helyébe a „mű-esz­ tétikát” állítja. Elveti a zseni kultuszt, az írói egyéniség tömjénezését; a műtiszteletet és a szigorú komponálást hagsúlyozza. Majd így folytatja: „Az új műfaj, amelyből a műalkotás szelleme a legcsupaszabbul és legtökéletesebben szól hozzám: a dráma, a komponálás remeke. S csakugyan most, hogy egy minta-alkotás után tekintgetek, amelyet dolgozatom ormára tűzzek, drámák, förög drámák közt válogatok, nem Euripidész, hanem Szophoklész drámái közt s Elektra és Antigoné közül halhatatlan zengéssel szökik elő a mű melyben drámái közt s Elektra és Antogoné közül halhatatlan zengéssel szökik elő a mű melyben minden szó harangnyelve egy másik szó harangtestén kongat: Oedipusz király.”31 A tanulmánysorozat szemlélete, a klasszicizáló esztétikai no rma meghirdetése Németh 1930-tól mutatkozó szellemi érdeklődésének kicsapódása. Görögül kezd tanulni, az Aiast, majd miközben második lánya születését várja, az Odüsszeiát lapozgatja, beletemetkezik Szophoklészba, az ókor elragadja, görög tanulmányaiból kipattan az a terv is, hogy meg­ írja a görögök és a görög örökség, azaz Európa történetét. Ő, aki 1919-ben elmenekült a bölcsészkarról, újra a Múzeum körút tájékára készül klasszika filológusnak, s hogy beirat­ kozhassék, 30 éves fejjel görög érettségit tesz — Pintér Jenő elnökletével. Bár a bölcsészkaron - Melich jóvoltából - most sem tartott ki tovább, mint az első alkalommal, görög orientációja nem lankadt. Új szellemi érdeklődése, a Szophoklésztől kapott hatás segítette elő - mint ahogy maga megírja - a korábban megkezdett Gyász befejezését és ösztönözte a görög szellemű Bodnárné hőssé üttetésére.14 Bodnárné jellemében kétségtelenül megvan a szophoklészi görög szellem reinkar­ nációja. S ha ugyanezt a keménységet, görögséget felfedeztük a Horváthné meghal -ban is, Szophoklész hatása nélkül, fel kell ismernünk a különbséget is, amelyet az ókori tragikus a Bodnárnéhoz hozzáadott. A Horváthné meghal-ban csak a „titkon kormányzó bibliás parasztnagyasszony” jelleme emlékeztet Antigoné, Elektra vagy Klütaimnésztra keménysé­ gére, a Bodnárné egészében „a paraszt tárgy és a klasszikus eszmény összeházasítása.”16 Így lesz a dráma, mint Németh László jellemzi találóan az Ember és szerep-ben, „olyan mint egy szalmatetejű szilasi présház, előtte tornác, dór oszlopokkal. Szophoklész hatását, a klasszicizáló esztétikai norma megvalósítását mutatja a két mű eltérő nyelvi megformálása is. A Horváthné meghal még igyekezett megéreztetni a táj, a paraszti világ nyelvének egyéni ízeit. A Bodnárnét Németh László megfosztja a helyi színektől, a lokális tájnyelvi sajátosságoktól, s a költői „köznyelv” szférájába emeli, ezzel is hangsúlyozva igényét az általános emberi megragadására. Szophoklész hatását természetesen nem szabad túlértékelni. Németh László görögökre találása nem más, mint — maga is megírta, Bodnárné és Horváthné rokon jelleme bizo­ nyította — saját természete nemesebb másának felfedezése. Az eszmény, mint Platon ideái, megvolt benne, csak elő kellett hívni. Ezt tette Szophoklész. Amit a Bodnárné esetében neki köszönhet Németh László, elsődlegesen a régi téma kidolgozása, egykori adóssága törlesztése Biztatást és példát kapott Szophoklésztól a változatlan jellemű Bodnárné drá­ mába állítására. Ne felejtsük el, hogy a Horváthné meghal novella volt, s ahhoz, hogy elbeszélésben egy író statikus jellemet rajzoljon, nem volt szükség biztatásra, így kívánták meg a poetika közhelyei is. Annál inkább kellett a bátorítás, hogy ugyanilyen változatlan jellemet drámai hősnővé üssön, mivel a dramaturgiai babonák szerint a drámai hőssel szemben támasztható legalapvetőbb követelmény, hogy a jelleme fejlődjék. Szophoklész ennek az ellenkezőjéről győzte meg, s előszólította Horváthné mellől Bodnárnét, a szinop­ szisból drámát teremtett. De Szophokrész hatása - minden túlbecsülés kerülése ellenére — nemcsak ennyi volt. Segítette Németh Lászlót abban is, hogy a mondanivalójához kívánkozó formát megteremtse. 50 �Értékes tanácsokkal és biztatásokkal segített megtervezni Németh László esztétikájának és dramaturgiájának csarnokát. Ez az, ami a Bodnárnéban még csak részben volt jelen és a későbbi drámákban teljesedik ki, éppen e görögös korszak szellemi érdeklődésének ered­ ményeként. 5. Hogy a görögök közül miért éppen Szophoklészt tűzte Németh László esztétikája és dramaturgiája ormára, Szophoklész világának vázlatos feltárásával érthetjük meg. A görög tragédia fénykora az i. e. V. század. Melpomené, a tragédia múzsája, mintha a sza­ lamiszi diadalt külön is meg karta volna ünnepelni, esztendejét (i. e. 430) a tragédia hármas ünnepévé tette: Aiszkhülosz, mint meglett férfi vett részt a csatában, Szophoklész az ifjak kórusában zengte a győzelmet, s a hagyomány szerint ezen a napon született Euripidesz.17 Annak ellenére, hogy kortársak voltak, drámáik három különböző világot tárnak fel. A görög dráma, Dionüszosz kultuszából fejlődött ki, s jó id eig még magán viselte a mitolo­ gikus eredet nyomait. A három nagy tragikus közül érthetően a legidősebb, Aiszkhülosz művei őrzik leginkább az eredetet, ő a nemezis költője, a bűn és a bűnhődés foglalkoz­ tatja, a bűn, amivel a halandó, aki felelős a tettéért, beletipor az isteni hatáskörbe; s a bűnhődés, ahogyan ezért az istenek megbüntetik. Bűn és bűnhődés motívumára épül föl a Labdakidák történetét feldolgozó drámai trilógiája, a Laiosz, Oidipusz és a Heten Théba ellen is.18 Aiszkhülosz drámai világának van erkölcsi mozzanata, ennek ellenére nem érdekli a morál, nem izgatják az emberi szenvedélyek. A tragédia nála az isteni hatáskör megsér­ téséből származik; a mitológia megmaradt magzatburkaként erősen metafizikai jellegű. Szophoklész már elejti a nemezist, az emberi szenvedély, a boldogság és boldogta­ lanság foglalkoztatja. A tragédia nem az isteni hatáskör megsértéséből fakad; a bűnhődés az emberi sors következménye. A színpadi hős önálóbb, előtérbe kerül az egyéni cselekvés, a herosz, vagy heroina nem áll többé a földöntúli hatalmak nyomása alatt, nem éreznek démoni indítékot a bűn elkövetésére. Az öröklött áhitat és a latolgatást kerülő lelki ke­ ménység ugyan kizárja, hogy fontolóra vegyék: mit cselekedjenek, a választás lehetősége mégis adott számukra. Ezt mutatja a drámák komponálása. A főhős mellett mindig ott áll egy mellékalak, aki másként választ, mint a drámák hőse. Az istenek törvényeire és az örök íratlan szabályokra figyelő Antigone mellett megtaláljuk Isménét, aki a városállam nomoszait tartja fontosabbnak, más utat jár Elektra és Khrüszothemisz is; az igazság kezét fogó Oidipusznak lokaszté azt tanácsolja: „Legjobb vaktában élni csak, ahogy ki tud.”19 Bár a választás megjelenése morálissá alakítja Szophoklész világát, s a drámai küz­ delemben nem isten és halandó, hanem egyén harcol egyénnel: a drámákban megmarad a mitologikus háttér. Az emberi sors alakítói továbbra is - anélkül, hogy az emberek meg­ sértenék őket - az istenek. Oidipuszon ősi átok teljesedik be. Tévedésből bűnhődik Deia­ neira és Héraklész is. S bár drámáiban Szophoklész érezhetően a vétlen bűnhődő hősök mellé áll, csaknem minden tragédiáját berekesztő gnómában a megbékélést, az isteni akaratba való fájdalmas beletörődést hirdeti. Elismer valamilyen emberen túli, attól füg­ getlen, sorsot irányító kormányost. Vallásos-mitologikus mozzanat az Antigonéban a hősnő örök, í ratlan törvényekhez való, természetes emberi érzésekkel sezntesített ragasz­ kodása is. Szophoklész átmeneti állomás a mitologikus eredetet őrző drámából a teljesen demi­ tologizált, csak morális, pszichikai megalapozottságú drámához. Ez utóbbit Euripidész jelenti. Nála már az istenek világa és az erkölcsi világ között éles ellentét feszül, egyol­ dalú, erős szenvedélyek helyett tudatosabb, elemzettebb érzelmeket rajzol. Érdemes egy pillantást vetni A trójai nők című darabjára, hogy megértsük a változást. Míg Heléna az eposzban álodzat volt, az istenek akaratlan eszköze; Aiszkhülosznál földöntúli hatalmú, az emberekre szenvedést hozó átok - Eiripidésznél már mint vádlott jelenik meg. Hiába védekezik azzal, hogy ő az istenek áldozata volt, az istennőt pedig, aki tőrbecsalta, bűn­ tetni nem lehet, a vádló szerepében fellépő Hecabé bebizonyítja; Heléna saját balga­ ságát vélte az istenek akaratának.20 Euripidész tehát diszkreditálja Helénában mindazt, amit korábban benne az eposz is­ teninek, Aiszhkülosz misztikusnak, végzetesnek tartott. 51 �Természetesen Euripidész is szerepelteti az isteneket, mert a vallásos jellegű ünnepi játékokon használni kell, s a tragédiának egyetlen képzelhető tárgya a mítosz és a mon­ da, de — mint Péterfy rámutat — már kiveszi őket darabjai középpontjából, a határokra tolja őket, alakjaiban pedig tisztán pszichológiai rugókat mozgat.21 Németh László Sophokles címmel közzéadott naplójában rámutat: „A nagy költőket nem úgy bírálja az ember, mint a kortársakat. Nem az árverési árukat akarjuk megálla­ pítani, hanem annak az értékét, amiben rájuk hasonlítunk.. majd néhány hónappal később a következő bejegyzést olvassuk: ,,Sophokles sorsom és indulatom költője.”23 Mi az, amiben Németh László világa hasonlít az ókori tragikuséhoz? Melyek a közös indulati impulzusok? Szophoklész világa, mint a fenti összehasonlításból kitűnt; morális világ, a mitológiá­ ból megmaradt metafizikus háttérrel, ugyanúgy, mint Németh Lászlóé. Hogy Németh László világa morális, aligha kell bizonyitani. A Készülődés éveiben (1925-1932 között) írt kritikáiban, tanulmányaiban (amelyek az eredeti alkotások katalizá­ torai voltak, igénybejelentések esztétikai normáira) megnyilatkozik a morális hajlam. Erre a tanulmány első részében, a művek genezisének vizsgálatakor már rámutattunk. Fejtegeté­ sünkből kitűnt, hogy a tanulmányok és kritikák gondolataiból kiolvasott morális világ idea­ lista jellegű, így már önmagában metafizikai mozzanatokkal rendelkezik. A teljesebb kép érdekében tanácsos azonban e téren tovább vizsgálódni. Németh László világának meta­ fizikus hátterére még inkább fényt vet az a hasonlóság, amely művei és a mítoszok ter­ mészete között fennáll, s amely még közelebb viszi Szophoklész világához. 6. Németh László még 1927-ben, irodalmi, esztétikai elvei csiszolgatása idejében megfo­ galmazta azt a gondolatot, hogy az irodalom és általában a művészet osztályfeletti, az író nem csoportok fogadott írástudója, hanem népe elhívottja, s mint ilyennek súlyos tehertételt kell vállalnia. Ez az elhívottság független az osztályoktól, kozmikusabb, az örök emberi dolgok képviseletét jelenti. A tanulmányíró, gondolkodó Németh László prog­ ramjában — éppen a görögös korszak idején, a Tanú első évfolyamában — ismét felbukkan az időtől független, örök érvényű, végső analízisükben abszolút és egyetemes törvények keresésének az igénye. A Tanú munkaterve című programjában így ír: ,,A Tanú feladata: . . . 2. A ma szellemi tájképe mögött számontartja a geológiai erőket, a múltat... Nem archeológiai érdeklődésből, a korszerűségért foglalkozik a múlttal, hanem épp azért, ami a korok fölött van. Századunk feladata, mint a fizikában, itt is, a helyi szempontokkal szá­ motvető s tőlük mégis független abszolút koordináták flállírása.”24 A mítosz — mint tudjuk — teljes világmagyarázat, mely a dolgok eredetére, létére, lé­ nyegére keres magyarázatot. Németh László azzal, hogy a műveiben az örök emberit, a korok feletti abszolútot akarja megragadni, a mítosz teljes világmagyarázatához hasonló egyetemességre törekszik. Nem lesz talán anakronizmus, ha a mítoszok és Németh László világa hasonlóságának bemutatására későbbi Németh László írásból keresem a további bizonyítékot. Az eljárás jogosnak tűnik, tekintve, hogy az 1927-es, 1932-es írásokban ezek a gondolatok már elő­ bukkantak, tehát az alábbi, a Mítoszok emlőin című írásának tételei feltehetően már a korábbi időben is kialakultak, csak később vetette papírra őket. Szóbanforgó írását — első sorai alapján tudjuk — egy hozzá forduló fiatal író kérdése alapján készíti el, adja válaszként. „ Milyen diétára fogjam a lelkem, hogy nagy eredmé­ nyeket érjek el?" — kérdezi a fiatal író. „ Olvass mítoszokat" — feleli Németh László, s hogy az ellenvetést elhárítsa, rövid ars poeticát ad. Az ember feladata — mondja — a nagyságot megvalósítani, ezt azonban mindenki csak a maga óráiból tanulhatja. „ A nehezebbet kell vállalni, reménytelen fogni az igazság térdét, a koporsóvá lett ágyban... A méltó élet: a művész legtöbb higiénéje.”25 Az írónak dajkája a méltó élet megvalósítsáában — foly­ tatja — a mítosz, amelyben együtt él a nagy és a szép, s amely mindig vallás, még akkor is, ha képei már el is vesztették kozmogóniás jelentésüket. „ . . . az érzés, mely a világból kihasította" a mítoszokat „c senevészen vagy átalakultan, bennünk is él s keresi a nagy ősképeket. Aki egy mítoszban, Homéroszban, vagy a Kale­ valában elmerül, nemcsak a mások isteneit és hőseit látja, hanem a maga vallásos érzéseit is lélegezteti. A történet elfelejtődik, de a pátosz megmarad s most már a magunk mélyei s a magunk csillagai közé vet be: vallásá élni a világot. A mítoszok beszédessé teszik a vallásos érzést s a teljes teremtést adják szótárául. Mert a mítosz a teljesség iskolája. Mindig az egészet nézi s még a mondák töredékeiben is az egészről mond el valam it... Akit a mítoszok dajkáltak, sosem fajul specialistává.”26 52 �Németh László nem érzi idegennek a mítosz és a modern művek világát. „ A mítoszok­ ban istenek vagy istenszerű lények a főhősök„ — írja majd így folytatja — Mivel több egy isten egy alaknál? Amiben egy üstökös egy csillagnál: csóvája van a mindenségben. Az isten nem ér véget önmagában vagy hozzá hasonlókban, ő nem egyén és nem típus: hanem mindig természet és világ is. . . . A modern regényben, drámában nincsenek istenek, sem istenfélék; de az „a la k„ itt is kaphat ilyen mitoszi csóvát s a zárt személyen mindig áttetszhet: a kozmosz egy embernél általánosabb törekvése vagy hangulata.”27 Egy emberben megmutatni a kozmosz embernél általánosabb törekvését — ez a célja Németh Lászlónak hősei teremtésekor. Ezért kapnak nemcsak alakjai, hanem művei is „ csává t” a mindenségbe a racionális világon túlmutató „ideák világába". A mitoszokkal Németh Lászlót nemcsak a metafizikus jelleg, a „vallássá élni a világot" érzés és szándék rokonítja. Van egy másfajta hasonlóság is, amelyre érdemes rávilágítani. Így közelíthetjük meg jobban Németh László műveinek, különösképpen drámáinak világát. A mítosz — bár vallás — a primitív ember számára legősibb értelmében maga a va­ lóság. Nemcsak elbeszélés, hanem a cselekvésnek része. Ez a mítosz funkciója. Itt ismer­ hetjük fel az időtlen, általános vallásos érzés megjelenítésének igényén túl a mélyebb, funkcionális egyezést Németh László művei és a mítoszok között. Németh Lászlónál a mű sohasem kitaláció, ha nem is modelljében, de gyökerében maga a valóság, valóságos életprobléma, élethelyzet, mint ő maga írja az Emberi Színjáték kapcsán: a valóságos élet érintője. Ez az í rói alkotói módszer más írók természetéhez hasonlítva világosabban áll előttünk. Tanácsos Németh László és pl. Móricz írói alkotói módszerét egybevetni. Móricz mindig az objektív valóságból indul ki, kívülről halad befelé: a tapasztalati élményanyagot lel­ kesíti át gondolataival. Németh László éppen ellenkezőleg belülről halad kifelé, a szemé­ lyes, lírai életérzést, életproblémát objektiválja. Maga Németh László is rávilágít saját és Móricz eltérő írói természetére. Móriczról szóló könyvében így ír: „Az bizonyos, hogy lelkiismeretes tanuló volt: mindig készülten jött a regényírásba. Amikor az Iszonyt elkezdtem, mondtam is neki: én úgy ülök előtted a padban, mint a készületlen diák. Nálad mindig érzem a beolvasztott tudást. Én azonban mindent az emlékezetemből húzok ki. Ezért nem vagyok igazi epikus. Sosem voltam gyűjtő: az iskolában sem volt sem bogaram, sem her­ báriumom, sem bélyegem. Most sincs: se alakom, se szótáram, se anekdótám. Csak ahogy a szenvedéseimből előgomo/yog."28 Ugyanebben a könyvben másütt így méltatja Móriczot: „Nem ismerek í rót, aki ennyi­ féle embert őrzött meg műveiben. A hazájában legjáratosabb magyar sem merné föltenni a kérdést: melyik a nagyobbik Magyarország, amelyiket ő meglátott, vagy amelyiket Móricz Zsigmondban olvasott. Ehhez a megőrzői hivatáshoz páratlan novellista emlékezetet kapott. Filozofémáktól megrontott korunkban szinte emberi csoda, hogy maradhatott fenn egy agyvelő, amely ennyire novellának élte a világot."29 Németh László Móriczcal ellentétben nem a külvilág mozzanatait, az egyes eseménye­ ket őrzi meg emlékezetében, hanem az érzéseket, reflexiókat, amelyeket a környező világ váltott ki belőle. Az írói alkatot természetesen nem lehet valamiféle irodalmi Kretschmer tipológiába sorolni, de az kétségtelen, hogy Németh László és Móricz Zsigmond írói alkata különböző. Móricz objektív, Németh László szubjektív hajlamú. Rávilágított erre a Magam helyett (1934.) című önéletrajzi vallomása: „ . . . minden embernek megvan a mítosza, s aki egyszer álmodozni vagy alkotni kezd, mindig azt párologja föl, csak más-más álruhában". Ezt a megállapítást Németh László a saját gyakorlatából vonta le, abból a gyakorlatból, amelyre rávilágít egy másik nyilatkozata. Ebben néhány drámája keletkezésének a körül­ ményeire utal. „Ezek a darabok (Villámfénynél, VII. Gergely, Papucshős, Cseresnyés, M at­ hiász-ellátó — Z. Z.) bár sokfélék, mind egyféle módon keletkeztek, a szenvedés, mint a farkas beért s mikor már nem volt más mód a szabadulásra: visszafordultam, s a szemé­ be néztem... Nem művek voltak ezek, amilyeneket kidolgoz az ember, reflekszek inkább, amilyenekkel védekezik. A nép krajcárt tesz a sebre s eldobja vele a bajt. Én drámát tettem rá s eldobván. . . csináltam, amit épp csinálnom kellett.”30 A fenti állítással, annak bizonyításával, hogy Németh László írói gyakorlatában a mű a cselekvés része, bezárult Németh László drámaírói pályakezdésének logikai köre. Sze­ 53 �mélyes írói hajlamú — indítottuk az elemzést a közlemény első részében, s pályakezdése mostani vizsgálatakor újra visszajutottunk kiindulási pontunkhoz, Németh László szubjektív írói természetének megállapításához. Mindezt egyelőre főképp Németh László vallomása alapján. A tétel igazságának ellenpróbáját az első nagy drámai korszak élethelyzetének vizsgálatával készíthetjük el: keresve, valóban konfliktikus drámai élethelyzetben fogan­ tak-e a művek, valóban a cselekvés részét képezik-e? Izgulva: jól tapintottuk ki a pálya­ kezdés állomásait? Vajon az általános ars poetica, majd a dramaturgiai elvek kialakítása után a drámaírói pályakezdésnek csakugyan a személyes élethelyzet kialakulása a har­ madik állomása és egyben feltétele? 7. Németh László drámai teherbeesésének első nagy korszakát a harmincas évek társadalmi drámái jelentik. 1936 és 1940-42 között sűrűsödnek a drámák születését jelző évszámok. „ . . . legalább tizenötször éreztem azt a magzatlökést” — jellemzi ezt a korsza­ kot maga Németh László - „ amellyel a megfogant és megszületni akaró müvek jelzik, hogy csak a halál menthet fel kihordásuk alól.”31 A tizenöt dráma-terv közül e korszakban csak tíz készül el, a tizenegyedik torzó ma­ radt.32 Sajnos a tíz kidolgozott dráma közül csak hét maradt ránk: 1936-ból, még a Tanú befejezése előtti időből a Villámfénynél, 1937-ből az első történelmi drámája, a VII. Ger­ gely, 1938-ból a Papucshős, 1939-ből a Cseresnyés, 1940-ből A Mathiász-panzió és az Erzsébet nap (végső befejezést csak 1945-, illetve 1946-ban nyertek) és 1941-ből a Győze­ lem. A Más néppel, az Órjás literátor és a Bethlen Kata elveszett.33 Ebben az időszakban fogant meg a későbbi Husz, Széchenyi és feltehetősen a Ször­ nyeteg című drámája is, így az a tizenöt magzatlökés, amit Németh László fenti írásában jelzett, későbbiekben a megszületés valóságos jele lett. E drámák keletkezésének előtörténetét nyomozva 1931-ig érdemes visszanyúlni. Ekkor, miután szakított Hartmannal és a Napkelettel, új nemzedék szervezésébe kezd. Cikksoro­ zatát, melyre már korábban hivatkoztunk, s melyben az új nemzedék esztétikáját, ars poe­ ticáját körvonalazza, s portrét rajzol legmarkánsabb képviselőiről34 — a Nyugatba írja. A sorozatot nem fejezi be, mert szakít Babits-csal és a Nyugattal. Az új nemzedéket sem sikerült összekovácsolnia. Ekkor indítja meg kritikai folyóiratát, a Tanút. Az alapítására később így emlékezik: „A magány nem lehet cél, csak kényszerűség. Ha Magyarországon 1932-ben lett volna közönség, melyhez csatlakozni nem önfeladás, a T a n ú - t sohasem indítottam volna meg. Nem volt s én megpróbáltam emberektől távol mondani el, amit a emberek közt el kellett hallgatnom.”35 A Tanú bevezetőjében Németh László meghatározta a folyóirat feladatát: „ Nem aka­ rok tanítani." — ír ja . „Az essait a nyilvános tanulás műfajának tekintem; egy lélek égtájakat keres s közben égtájakat segit m egtalálni; munkásságom meghívó egy tanácskozáshoz, amelyet önmagammal folytatok”36 Az első számban közli a Tanú munkatervét is, mely sze­ rint: Világnézetet akar adni, az irodalom figyelésével a szellem igényeit kutatja: keresi azokat a müveket, amelyek alkalmasak a nemesebb magatartás továbbplántálására. A múlt figyelésével a kortól, időtől független koordinátákat akarja megtalálni: új enciklo­ pédia teremtésével (egyébként ebben Ortega mellett Hérodotosz a mestere a „ szaktudo­ mány elszakadt tárnái közt keresi az összefüggést", figyeli a társadalom életét és a tö­ megmozgalmakat.37 A Tanú első évfolyama (1932. szeptembertől 1933. szeptemberig) meg is valósítja a betokoltsáqot, a szigetre húzódó tájékozódást. Ezt mutatja az első évfolyam tartalomjegy­ zéke is: tanulmányok Proustról, Arisztopháneszről, Szophoklészről, Goethéről, az új ne­ messég-koncepciót és a minőség forradalma gondolatot kidolgozó tanulmányok. Az 1933-as év változást hozott a magyar társadalmi és szellemi életben. Ez Németh Lászlót is kimozdította a Tanú szigetéről. Panaszkodik is 1934-ben, a Tanú második év­ folyamát áttekintve: „ Abból, amit a második évben akartam adni, sajnos alig valósult meg valami.”38 Az 1930-as évek nemcsak Magyarországon, hanem Európaszerte — éppen a gazdasági világválságban kifejeződő hanyatlásból, az egyre inkább teret hódító és fenyegető fasiz­ mus és háborús veszély érzéséből fakadóan — a munkásmozgalom és a haladó erők szer­ vezkedéseinek az évei. Az irodalom is élénkebben fordul a társadalmi kérdések felé, a kor, éppen bonyolultságánál fogva, kikényszerítette a tájékozódási igényt. A haladó folyóiratok szerkesztői, kritikusai legfontosabb feladatuknak a dolgok, jelenségek, eszmei tendenciák értékelését találták. A passzív szemlélődést felváltotta a beleszólás vágya. Az íróknak 54 �egyenesen erkölcsi kötelességükké vált az egyes jelenségeket, koruk mozgalmait értékelni. Jellemző erre, hogy a Nyugat, ahonnan Németh László (a személyesség, sértődékenység mellett) azért távolodott el, mert nem volt szükség a társadalmi, politikai mondanivaló­ jára, öntudatlanul a népi írók mozgalmának kiinduló pontjává vált. 1933-ban, a szeptem­ beri kettős számban megjelent Illyés Pusztulás című útirajza, ami megindítja az erjedést. A Nyugat október 1-i számában ankétot rendez az útirajzról Elfogy a magyarság? cím­ mel. S ha a Tanú első évfolyama idején nem volt semmi, ami Németh Lászlót magánya feladására ingerelhette volna, most ez az erjedésvisszaszólítja a mozgalomba. Újra meg­ pendíti kedvenc gondolatait, mint novemberben, debreceni útja során, ahol felolvassa Debreceni káté című programját, amelyet az egyetemi ifjúság lapja, az Új vetés le is közöl. Valószínű, itt, Debrecenben merül fel újra Németh Lászlóban — az egyszeri kudarcon nem okulva, vagy a mozgásra ingerlő időben bízva — a nemzedékszervezés, a hasonló gondolkodású írók összefogásának és egy folyóirat alapításának a gondolata. Erre utal Gulyás Pál 1933. november 5-én keltezett levele, amelyben azt írja: „ Kedves Laci, én úgy rettegek az „irodalm i egységes párttól". Te dobtad lel az ötletet, Te vagy a „bűnös”.”39 Az új folyóirat megalapítása, szervezgetése 1933 őszétől 1934 tavaszáig tart, a címe — Németh László ötlete alapján ― Válasz. A folyóirat feleletet akar adni amagyarság idő­ szerű kérdéseire, nem „politizál", de nem is „gyökérleien esztétizálás a célja.”40 A Válasz ideológiai felvonulási területe — mint K. Nagy Magda megállapítja a folyó­ iratról szóló nagy tanulmányában - a Tanú volt.41 Az első számok Németh László kon­ cepcióját viselik magukon. A folyóirat szerkesztői ekkor; Fülep Lajos, Gulyás Pál és Né­ meth László. Az írók összefogását azonban most sem sikerült megvalósítani Németh Lász­ lónak és szerkesztőtársainak legtöbbjük távol maradt a laptól. Mint Németh László írja: „A Válasz-nak tulajdonképpen egy igazi munkatársa volt: Cs. Szabó László. Rajta kívül még Illyés Gyula adott értékes támogatást. Egy ötives folyóiratot kitölteni elég kevés! Én magam eredetileg dolgozni sem akartam a Válaszba, s a második számnak közel felét én írtam.”42 Az elzárkózás oka az volt, hogy Németh László a közös alapot saját ideológiájá­ ban akarta megteremteni, ezt az írók legtöbbje nem tette magáévá, elutasította. Ezért az összevont harmadik-negyedik szám szerkesztése után a szerkesztők lemondtak tisztségükről. Németh László így ír erről: „Az a veszély fenyegetett, hogy egy Tanú helyett két Tanú-t csinálhatok az irodalmi élet mulatságára. Nem volt választásom: vagy abbahagyom a Válasz-t, vagy nemzedék-folyóirattá bővitem, ahogy azt a nálam járt írók ajánlották. Én ettől a kibővítéstől féltem. A Válasz-t nem revűnek, hanem munkatervnek, és munkatérnek szántam: nem látványos tarkaságnak, hanem következetes egységnek.”43 Németh László ekkor — bár a neve továbbra is ott szerepelt a kibővített szerkesztőbizottsági névsorban s írásokkal is támogatta a Választ — a személyes kapcsolatot meg­ szakította a lappal és munkatársi körével. Ez a különállás még 1937-ben megnyilatkozott, amikor távolmaradt a Válaszból kinövő Márciusi Front mozgalomtól. Egyedül a későbbi szerkesztővel, Sárközi Györggyel tartotta a kapcsolatot. A Válasz és Németh László viszo­ nyára beszédesen utal egy 1937-es levél, amit Sárközi Györgynek írt: „ Én semmiféle ta ­ nácskozásra nem megyek... Engem a Válaszhoz kizárólag a te személyed fűz.. .. a közös ideálokért (ha ugyan vannak ilyenek) nem tudom megbocsájtani a bánásmódot.”44 A Válasz körétől való elszigetelődés, ezeknek az éveknek az első kudarca még nem szólította vissza Németh Lászlót a nyilvános szerepléstől. A betetőzést egy másik csalódás okozta. Németh László — mint többen ebben az időben — 1933 tájt, amikor Gömbös demagóg módon reformokat ígért és hirdetett, úgy hitte, hogy a nyájasan közeledő közéleti férfiakat átnevelhetik a magyarság javára. Ez a remény bíztatta Németh Lászlót arra, hogy elfo­ gadja a Magyar Rádiónál a rádió Felolvasási és Irodalmi Osztályának a vezetését. 1934. tavaszán kérték fel erre, de itt sem marad egy évnél tovább. Félév múlva lemond az osztályvezetésről, s má r csak mint irodalmi tanácsadó működik, majd 1935. tavaszán vég­ képp szakít a Rádióval. Ő maga így magyarázza a lemondását: „H a a Japán népet nagy sérelem éri, Japánban tiz-húsz fiatalember, úgy olvastam, felvágja a hasát. Ezzel hívják maguk mellé a büntető világrendet. . . Nos, aki sehogysem tudja lemondásom megérteni, tekintse egy szelidebb fajta harakirinek. A magyar népnek az a nagy becsa­ pása, amelynek tanúi vagyunk, megérdemelne több ilyen harakirit, akár egy harakiri-jár­ ványt is.”45 55 �A magyar nép becsapása Gömbös reformdemagógiája volt. Németh László ekkor meg­ győződött, hogy a kormánnyal, az uralkodó osztállyal kötött komromisszum nem vezet és nem vezethet a fennálló rend - ha nem is megváltoztatására - legalább megreformá­ lására. Ez az élménye erősíti meg azt a gondolatát, amit már korábban is kimondott; a feladat most a lelkek előkészítése a megpróbáltatásra. Bekövetkezik - immár másodszor a szigetre húzódása. A „mozgalomtól” való elfordulás a drámák keletkezésének a történetében csak az egyik eredőt jelenti, s bár kudarcot éreztet, Németh László üdvösségét nem veszélyez­ teti. A fenti csalódások után, 1935-ben még így ír: „ . . . a nagy ellenség nem a kapun belül van, hanem magunkban. Ha győzni akarunk, először itt kell győznünk.”46 Sikerült-e? Nyomozzuk tovább az 1935-ös év történetét! A Tanú Kecskeméten jelent meg, itt ismerkedett meg Tóth Lászlóval, az Első Kecske­ méti Hírlapkiadó és Nyomda Vállalat igazgatójával, aki az üzleti kapcsolaton túlmenően mint tájhazafi, gondot fordított arra is, hogy Németh László Kecskemétet is megismerje. Megcsodálhatta Mathiász János homokra telepített szőlőjét, elolvassa Vary István kecske­ méti főügyész Mathiász életrajzát, tanúja lesz a homokot meghódító kecskeméti gazdák okos munkájának. Amit Kecskeméten látott, szerepet kapott a gondolkodásában: a KertMagyarország koncepcióját alakítva ki benne.47 Tóth László adta ki az Ember és szerep című önéletrajzi írását is — s amikor a könyvért járó honoráriumot földben kapta meg (a Kisnyíren egy parcellát vett neki a vállalat), kedve támadt, hogy kedvenc gondolatát a tár­ sadalom átalakításáról, az új nemesség kialakításáról és a minőségi gazdálkodásra neve­ lésről most már, a tanulmányok után a valóságban is életre hívja. Ez a föld lett volna, mint Németh László írja: „ez első materializációja ama Cseresnyésnek, amelyről néhány év múlva darabot írtam. ”48 A „fa rm” -ból azonban nem lett semmi, helyette egy villa a Törökvészen. Németh Lász­ ló az az író, aki törekszik arra, hogy müvei és szerzője morálja (tett és szó!) összhangban legyen. 1935-ben azonban élete a gondolataival, ideáival ellentétesen alakult, mindazt, amit egy példában szeretett volna felmutatni, csak írás maradt. S ha az év elején még bízott az üdvösségében, hitte, hogy az igazi ellenséget, ami az emberen belül van, legyőz­ heti, az év derekára letért az üdvösség, lelke üdvössége útjáról. Mint Oresztészt az erynni­ szek Euripidésznél, úgy veszik űzőbe a megvalósítatlan álmok. A kör bezárult: a mozga­ lomtól való elfordulás után elfordul terveitől is. Így lett Németh László életében az 1935-ös év a csalódások, a meghasonlás, az önmagával konfliktusba sodró külső és belső vereség éve. Lelkiismereti válságának hiteles dokumentuma az 1935. nyarán, apósa sátorkői nya­ ralójában írt naplószerű Kapások című látomása. A történet a sátorkői délutánban a kert­ ben való elalvás és felébredés közötti álom, amelybe Németh László a leheveredést meg­ előző, szőlőmunkásokkal folytatott beszélgetési kísérletének tapasztalatával ringatózik: be­ szélni sem tud tanítójával, a néppel. „Közébük kell szállni" — gondolja magában — „ e l­ hagyni a hivatalt, különösen most, a Nagy Csalás után, amikor eloszlott a hazug remény, a felülrőlsegitésé. Nem felülről, alulról kell segíteni, vállalva a sorsközösséget. Családom van, igaz s a gyermekeimnek jövője. De nem kötelezi-e a családot az apa üdvössége? Ők legfeljebb tönremennek ott, de én elkárhozom itt.” Hanyattfekszik a tőke keserű kacsát rágva, s arra gondol, hogy ha a pesti telek helyett Kecskeméten vesz földet, ma neki is van szőlője. S ekkor álomba szenderedik, jönnek a látomások. Kis közösségben jár, a Csokonai telepen, a Kapások között. Ismerős itt minden és mégis idegen. A Mestert keresi, kéri, beszéljen a telep alapításáról, mert tanulmányt szeretni írni a folyóiratba. („Tanút nem mertem említeni, hátha megszűnt közben!”) " - Ilyen elcsépelt dologról? mondta a mester s szemében hideget villant a gúny. - Igen, ha talán az előzményekről beszélnél? — Előzménye a Nagy Csalás volt, amikor a farkas báránynak öltözött s úgy bégetett a rádióban. — Kiről beszélsz? — Arról, aki tökéletlenebb tudott lenni életében, mint amilyen tökéletes az idom nevében." A könyvespolcon könyveket látnak, a vendég saját nevét ismeri fel a borítón. A szer­ zőről beszélgetnek, a Mester szörnyetegnek nevezi, s szemére veti: „ Amit a telepen látsz, mind benne volt s nem tudott hős lenni érte — Te tudod, mennyiről mondott le, tiltakoz­ tam. - De nem mindenről. Visszalökte a tallért, de a hatost megtartotta. Hősnek: gyen­ ge, embernek: sok, gazfickónak: ostoba, Szörnyeteg." 56 �A felébredés pillanatában - amikor a szőlőkaróba üti a karját - hirtelen felismeri: a Mester, akivel vitatkozott, s aki abban ül, amit ő megálmodott: azonos vele. A nagymama hívja: tejet tesz az asztalra a diófa alá, a tej mellett ott a posta: levél a feleségétől: „A feleségem a házról irt, mert házat építünk, lapostetejű házat a Törökvészen. Abból a pénzből, amit a Nép Eötvös Kollégiumára akartam áldozni.”50 Az e korszakban keletkezett művek a személyes válság, a lelkiismereti problémák ta la ­ jába eresztik a gyökerüket. A Villámfénynél című színműben a főhős, Nagy Imre a társa­ dalmi bűnt akarja elkerülni (ennek a motívumnak regényt is szentel Németh László). De ott vannak a lelkiismeret fúriái, vagy ahogy Németh László a már egyszer idézett Válasz­ beli Két előszó című írásban nevezi: a farkasok a többi műben is. A VII. Gergelyben a száműzetés a közéletből, elfordulás a mozgalomtól; a Papucshösben az önfeláldozás szé­ gyene, a Cseresnyésben, a Mathiász-panzióban és némileg a Győzelemben is a meg nem valósított ideákkal való szembenézés, ezen túl a Cseresnyésben személyes indulat és az álmokba boruló történelem; a Mathiászban az apaság viadala. A személyes lírai gyökér csak a Pusztuló magyarokban és némileg az Erzsébet-napban marad el. Németh László is, mint Tolsztoj — akiben az 1932-ben irt tanulmánya szerint többek között éppen ez ragadta meg — bűnnek minősítette a vagyont és szerette volna megta­ gadni osztálya fényűző életét.51 Ennek a motívumnak szenteli említett regényét. Epikus kibontású drámai kelepce az, amibe a főhős, Horváth Endre szorul. Szociális lelkiismeret és társadalmi állás, a társadalom elleni tiltakozás és a társadalomba illeszkedés szorító­ jába kerül. Az egyik lábával, mint maga jellemzi a helyzetét: „ jeges vízben" áll, másikkal „ pezsgés vödörben". A kettősséget fel kellene és fel szeretné számolni. „Vagy egészen ki a hóba, vagy be a pezsgős vödörbe”52 — mondja, de nem tud dönteni. Elégedetlen ugyan a társadalmi renddel, az önvádon, önkínzáson túl mégsem tesz semmit. A váltakozás akarása, a társadalom elleni tiltakozása nem csap át a cselekvésbe. A kettősség felmor­ zsolja egyéniségét, ahhoz gyenge, hogy tegyen, viszont nagyobb és erősebb, hogy jól érezze magát, azaz, embernek sok, — mint a Mester mondaná a sátorkői látomásban. Ezért lesz tehetetlenségében öngyilkos. Ebben a regényben a bűn már érezhetően többet jelent, mint Tolsztojnál. Nemcsak a vagyont, a szegénységre árnyékot vető, dőzsölő fényűzést, jómódot, hanem az ember igazi természetének, életének megtagadását is. Ez a bűn az, ami bűnhődést fiadzva fordítja Horváth Endrét önmaga ellen. Az elmondottak igazolták, hogy az ebben az időben megszületett művek erősen szub­ jektív indítékúak,53 joggal nevezhette drámáit tehát maga Németh László is meghasonlott lírának.54 „Az ember nem tudja azt mondani, hogy így érzem, í gy gondolom, mert ugyan­ akkor másképp is érzi és gondolja. Ellenpontoznia kell magát, ezért lesz drámaíró” 55 Ö sszegezve Németh László pályakezdésének állomásait: 1. 1928/29-ig, az Emberi Színjáték megszületéséig, a Készülődés éveiben írt kritikák és tanulmányok katalizálásával, ellentmondó elemek összebékítésével felépítette általános írói modelljét, megfogalmazta ars poeticáját. Az ellentmondó elemek: személyes írói alkat, illetve a romantikára visszaütő, Adytól, Szabó Dezsőtől tanult prófétikus attitüd. Az összebékités: a másfajta prófétaság („az ember egy módon használhat a világnak, ha rendbejön önmagával. . ; „Az ember maga az id e a ... az élet választ keres. S egy-egy kor vagy mondjuk korok kérdéseire egész részletes, mindent kielégítő választ: csak egy élet, egy emberélet példája adhat.") Az ars poetica: „Élj és valld meg magad, ez a költő megbízása!" 2. Az 1930-tól mutatkozó szellemi érdeklődés alakítja ki „görögös” korszakát, amely­ ben írói természetének világirodalmi előképére, Szophoklészre bukkan, s bátorítást kap tőle morális-metafizikai természetű í rói világának drámába állítására. Nagyrészt kialakítja dramaturgiáját (bár drámaírói elveit a későbbi, főleg világirodalmi tájékozódás tovább csiszolja.) 3. 1935-ben, köz- és magánéletének kudarcai drámai élethelyzetet teremtenek, amely­ ből művekkel igyekszik kivágni magát, kialakítva első nagy drámaírói korszakát. A har­ mincas évek elejének közéleti tevékenységét az irodalmi tettek veszik át, ahogy egyik írása címével maga Németh László kiadta a jelszót: Vissza a szépirodalomhoz! 57 �J E G Y Z E T E K 1. I. m. 154. oldal 2. Üjabb drámák. Bp. 1966. 6. oldal 3. Vö. Ember és szerep. 154. oldal: „Ez a négyfelvonásos parasztdráma még a Horváthné meghal és az Akasztófavirág idejében fogant.” A Horváthné meghal keletkezésének pontos idejét nem tudjuk, egyhelyütt azt írja, hogy nem emlékszik rá, másutt (Bogárdi diófa — Kiadatlan tanulmányok I. 571. oldal) úgy tudja, hogy 21 éves korában — 1922-ben írta, valószínű, hogy a Nyugat pályáza­ tára átírta. Az Akasztófavirág keletkezési ideje a kéziraton szerepel: 1926. június 6. — augusztus 7. 4. Vö. Ember és szerep.. 154-155. oldal 5. Társadalmi drámák I. 45-46. oldal 6. Vö. a 4. sz. jegyzettel 7. Társadalmi drámák I. 29, oldal 8. Uo. 9. Uo. 60-61. oldal 10. Nyugat XIII. évf. 1925. évi karácsonyi kettős (23-24.) szám. 499. oldal 11. Uo. 12. Vö. Nyugat 1931. vagy Készülődés I. kötet: Egy új nemzedék esztétikája; Az irodalom önkormányzata; Erdélyi József; Szabó Lőrinc; Halász Gábor; és a Kiadatlan tanul­ mányok /.: Ars poetica; Illyés Gyula; Tamási Á ron; Klasszicizmus?: Debrecen és a fia ­ talok. Németh László egyébként a Készülődés egyik jegyzetében (I. 198. old.) igyekszik men tegetni az Új nemzedék c. tanulmánysorozatban kifejtett gondolatait. Így í r: „Meg kell még jegyeznem, hogy én a Babits Mihály Nyugatába í rtam a legmeddőbb esszéimet. Egész munkásságomban itt érzem csak a környezet sugalmazását s más szellem nyo­ mását némelyik írásomon." Ennek ellenére a sorozat gerincét képező gondolatokat (az irodalom párton kívülisége, az örök emberi sajátosságokra figyelés stb.) legsajátabb meggyőződésének tekintem, mivel 1931-et megelőzően és követően többször leírta. 13. Kiadatlan tanulmányok I. 139. oldal 14. Vö. Sophokles tanulmánnyal (Minőség forradalma V-VI. kötet) 15— 16. Vö. a 4. számú jegyzettel 17. A görög tragédiával kapcsolatban az alábbi munkákra támaszkodtam: Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész drámái, Falus Róbert: Az ókori görög irodalom története I-II.; Péterfy Jenő: Válogatott művei, ebben tanulmányok Szophoklészről, Euripidészről és Arisztophaneszről; Dr. Sebestyén Károly: Dramaturgia; Ungvári Tamás: Poetika 18. A trilógiának csak az utolsó darabja maradt fenn, így következtetéseink bizonyos fokig spekulatívek 19. Oidipus király 20. Vö. Péterfy Euripidész tanulmányával és A trójai nőkkel 21. Euripidész című tanulmányában (Magyar Klasszikusok sorozatban Péterfy Jenő Válo­ gatott művei címmel — Bp. 1962. 518. oldal) 22-23. Vö. Minőség forradalma V-VI. kötet. 529. ill. 263. oldal 24. Tanú I. évfolyam 1. szóm 25. lm. Megjelent: Kiadatlan tanulmányok I. Bp. 1968. 596. oldal 26. Uo. 27. Uo. 597. oldal 28. Németh László: Móricz Zsigmond. 73. oldal 29. Uo. 14. oldal 30. Két előszó — Válasz, 1948. 244. oldal 31. Kiadatlan tanulmányok I. Dráma és legenda. 599. oldal 32. A címe: Báthori Zsigmond, I. még a következő jegyzetet! 33. Németh László ezeknek a drámáknak a sorsáról Két előszó címen a Válasz 1948. év­ folyamában ír: „A más néppel és az Órjás literátor egy nyáriházban maradt, amelyet eladtak és átalakítottak. A Bethlen Kata másodpéldányát, miután az első házammal elégett, műkedvelők hányták el." (245. oldal) Majd így folytatja: „A Báthori Zsigmond töredék” . (Uo.) 58 �34. Vö. a 11. számú jegyzettel. Az ott felsorolt portrékon túl írni akar még Márai Sán­ dorról, Gelléri Andor Endréről, Bányai Kornélról, Nyírő Józsefről, Bochuniczky Szefiről Sárközi Györgyről és Kodolányiról, de Babits a sorozatot váratlanul befejezte, majd bekövetkezett szakításuk is. (Vö. Ember és szerep. 134. oldal) 35. Kiadatlan tanulmányok I. 458. oldal — Mi történt? címmel. Azt a betokolódást, amire a dolgozatomban csak utalás történt, részletesen bemutatja az Ember és szerep, amely írója szándéka szerint az 1932-ig írt művek csillagképének, Németh László írói vállalkozásának a rajza, s a Tanút létrehívó kényszerűségnek a tö r­ ténete. Kiegészítésképpen csak annyit, hogy nemcsak Babitstól és a Nyugattól szakadt el, hanem az akkori irodalmi élet valamennyi áramlatától, csoportosulásától. Az oka: az ideológiai és világnézeti különbség mellett (ami a Bethlen-kormány bukása idején a megélénkülő baloldali kritika kereszttüzébe állította) Németh László rendkívüli érzé­ kenysége. A különböző írói csoportokkal való szembekerülés dokumentumai többek kö­ zött: Féja cikkei az Előőrsben, ahol, mint Babits kegyencet emlegeti, Hatvany nyílt levele a Századunkban (még 1930-ban) - Levél egy Baumgarten díjashoz címmel. Az elkülönülés ellenére két esemény (az 1931-es debreceni út Erdélyivel, Illyéssel, Kodolányival és Szabó Lőrinccel; valamint a Nyugat 25. éves emlékünnepélye, ahol a fiatalok: Erdélyi, Gelléri, Illyés, Pap Károly stb. sikerrel szerepeltek), közel hozta nem­ zedékének íróit egymáshoz, őt pedig újra bátorította a szervezkedésre. Tervét kezdet­ ben lelkesen fogadták, új lap indításának megbeszélésére gyűltek össze lakásán (1932. februárban vagy márciusban — Illyés, Erdélyi, Pap Károly, Gelléri, Szabó Lőrinc, Kodo­ lányi vesznek részt a megbeszélésen) — azonban ugyanitt kiderül, hogy nem tudnak közös alapra helyezkedni, a folyóirat tervét elejtik. 36. Tanú I. évf. 1. szám 37. Uo. 38. A Tanú második éve — Kiadatlan tanulmányok I. 289. oldal 39. Közzéteszi K. Nagy Magda Válasz című könyvében (Dokumentumok: 1. 307. old.) 40. Uo. 310. oldal (Dokumentumok: 5.) 41. Uo. 42. Mi történt? — Kiadatlan tanulmányok I. 460. oldal 43. Vö. 42. sz. jegyzettel 44. Idézi K. Nagy Magda ih. 332.oldal A Válasz című folyóirat felszabadulás előtti történetét részletesen feldolgozza K. Nagy Magda idézett munkájában. Dolgozatom szempontjából azonban érdekesebb Bata Imre tanulmánya (A Válasz indulása - megj.: Ívelő pályák, Bp. 1964.), amely a lap­ alapítás nehézségeit és Németh László elszigetelődését pontosan bemutatja. Foglalko­ zik a Válasz alapításával, Németh László és a többi író ellentétével Kodolányi is (Visz­ szapillantó tükör - ebben: A Válasz sírkövére, Bp. 1968.) - bár álláspontja érzehetően elfogult. 45. Kiadatlan tanulmányok I. 465. oldal 46. Mi történt? Kiadatlan tanulmányok I. 456. oldal 47. A kecskeméti élményekről, emlékekről, hatásokról vö. NL Kiadatlan tanulmányok II. 430. oldal, valamint Kisebbségben III-IV. kötet: Mathiász János (143.old. ill. Krónikák (Alföld) 296. oldal 48. Kiadatlan tanulmányok II. 437. oldal. A farm gondolat egyébként a sziget és a műhely motívum ötvözése. A sziget Stefan George hatás, a műhely, telep gondolat kialakítá­ sában Gandhinak is nagy szerepe volt. Durbani telepe, majd gudzseráti asramja vagy a Szabarmatiban alapított telep, a szatjágrahásrám példaként állhatott Németh László előtt a koncepció kialakításakor. 49. Minőség forradalma VI. kötet, az idézett rész a 424. ill. 439. oldalról 50. Kapások — megj.: Minőség forradalma VI. 440. oldal. Újabban: Negyven év — Hor­ váthné meghal stb. címmel megjelent, készülő életsorozatának első kötetében. 51. A vagyon ilyen megítélésében Gandhi hatását is felfedezhetjük. Gandhi, mint isme­ retes, Brit-Délafrikai mozgalma idején Durban közelében telepet alapított, vagyonát a telep céljaira áldozta, s szegénységi fogadalmat tétetett a híveivel. 52. Németh László: Bűn 53. A Bűn regénye az, amelyik a legkevésbé nélkülözi a mű és modell distanciáját. 54. Két előszó — Válasz,1948. 55. Uo. 59 �felszabadulás MOLNÁR PÁL Megjegyzések hazánk leiszabadulásának körülményeihez H azánk fe lsza b a d u lá s á n a k 25. é v fo rd u ló ja az egész lakosság é letében m ér­ fö ld kő . Fontos ta n u ls á g o k a t s z o lg á lta t p á rt-, tá rs a d a lm i- és á lla m i é le tü n kn e k. Az ünnepségek, m egem lékezések, visszaem lékezések sorában az e lm ú lt negyedszá­ zad p o litik a i-, tá rsa d a lm i-, g a z d a s á g i- és k u ltu rá lis fe jlő d é sé n e k á tte kin té se kap je le n tő se b b helyet. Tudom ányos és ism eretterjesztő tevékenységünkben most is, m iként a 20. é vfo rd u ló ra készülve, n a p ire n d re kerül a fe lsza b a d u lá s k ö rü l­ m ényeinek vizsgálata. E cikk keretei, de a n n a k cé lja sem teszi lehetővé, hogy az országos fórum okon z a jló vitá kb a megyei néző p o n t a la p já n beleszóljunk. H ogy mégis em lítést teszünk a fe lsza b a d u lá s időszakában le za jló á ta la k u lá s je lle g é rő l, elsősorban azért tesszük, hogy ezzel is h o z z á já ru lju n k népm űvelőink, nevelőink, helytörténészeink tá jé ko zta tá sá h o z, felkészítéséhez. A cikk az e d d ig le z a jlo tt vitá k a la p já n , elsősorban a n n a k országos összefüggéseit keresi, s ha erre lehetőség kínálkozik, hozzájáru l néhány megyei a d a tta l, összefüggéssel is. A huszadik é vfo rd u ló t m egelőző időszakban történészek között, de tö rté n é ­ szek és filozófusok között is vita a la k u lt ki a fe lsza b a d u lá s o b je k tív — szubjektív körülm ényeiről. V olt történész, aki azt fe jte g e tte , hogy fo rra d a lm i helyzet vo lt m ár 1943-ban, tö b b e n azt á llíto ttá k , hogy csak 1944 nyarán, m e g in t mások, hogy a fo rra d a lm i helyzet csak a S zovjetunió fe ls z a b a d ító harca következtében jö tt létre. Azok, a kik a fo rra d a lm i helyzet k ia la k u lá s á t 1943-ra, ille tve 1944 nyarára te tté k kim o n d a tla n u l a rra u ta lta k , hogy a p á rt nem használta ki a le h e tő sé g e t a h a ta ­ lom megszerzésére. Az u tó b b i fe lfo g á s viszont ó h a ta tla n u l segítséget n y ú jto tt am a burzsoá politiku so kn a k, a kik a népi d e m o kra tiku s fo rra d a lo m lé tre jö tté t csupán a Vörös H adsereg jele n lé té ve l hozták összefüggésbe, nem számolva a lakosság kö­ rében végbem ent p o litik a i á ta la ku lá ssa l. M a a viták után sok tényanyag b irto k á b a n a kérdésekre e g yé rte lm ű b b választ tu d ad n i a m arxista tö rté n e tírá s . Eszerint 1944 végére, 1945 e le jé re a la ­ ku lt ki a fo rra d a lm i helyzet. Ebben igen nagy szerepe vo lt a kedvező nemzetközi helyzetnek is. Ebben az időszakban szenvedtek d ö n tő vereséget a keleti fro n to n a fasiszta csapatok, és n yílt meg a m ásodik fro n t. A Szovjetunió hadserege gyors csapásokat mérve az ellenségre, fe ls z a b a d íto tta M agyarországot, s m iután s zé jie l­ zúzta a régi á lla m a p p a rá tu s t e lő s e g íte tte az á ta la k u lá s t. Segítséget a d ta k a d e ­ m okratikus szervezetek, p á rto k ú jjá a la k ítá s á b a n , s a reakciós erők e lle n i h a rcb a n is közrem űködtek. A népi d em okra tiku s á ta la k u lá s az ország te rü le té n nem egyszerre kezdődött meg, hiszen közel fél évig ta rto tt, am íg az utolsó ném et ka to n a i egységek e lh a g y ­ 60 �ta k az ország te rü le té t. Fentiek, v a la m in t a tá rs a d a lm i bázis különbözősége m ia tt az é le t m egindulása gyorsabb vo lt a D u n á n -in n e n i te rü le te n , m in t a D u n á n tú lo n . Különösen gyors vo lt a re g e n e rá ló d á s ütem e a V ih a rs a ro k b a n , a h o l a népi szer­ vek m unkája nyom án d in a m ik u s a b b vo lt a fejlő d é s. A m agyarországi népi d e m o kra tiku s fe jlő d é s sajá to ssá g a , hogy az ország fe ls za b a d u lá sá b a n a belső e rők szerepe kisebb volt, m int bárm ely népi d e m o k ra ­ tikus országban. Ismeretes a varsói fe lkelésben a lengyel h a z a fia k szerepe, vagy a szlovák nemzeti felkelés jele n tő sé g e , (itt sok m agyar is résztvett a h a rco kb a n ), a Titó á lta l vezetett jugo szlá v szabadságharc, vagy Rom ánia szem befordulása a h itle ri N ém etországgal. M ag ya ro rszá g o n még az u tó b b ih o z h asonló vá llalkozás sem sikerült. Jelen fe jte g e té s keretei nem a lka lm a sa k ennek részletes in d o k o lá s á ra . T alán mégis szükséges a n n y it m egjegyezni, hogy az u ra lk o d ó köröket, H o rth y t és kö r­ nyezetét te rh e li a fő felelősség azért, hogy az utolsó leh e tő sé g e t sem h a szn á ltá k fel a szakításra. Nem tu d tá k m a g u k a t elszánni a h itle ri csa p a to kka l szembeni egységes fellépésre. A kü lö n b ö ző vezető p o litik a i cso p o rto k pe d ig vo n a k o d ta k e gyüttm űködni a M a g ya r F ro n tta l. A nemzeti e lle n á llá s i m ozgalm ak esetében ugyancsak az egység h iá n y á t kell kiem elni. A M a g ya r F rontban egyesült p á rto k tevékenysége csak az ország h a d ­ színtérré válása után vá lik tevékennyé. A KMP és SZDP szerepe, tevékenysége a M a g ya r F rontban különösen a két p á rt közötti megegyezés u tán erősödik. A d e ­ m okratikus p á rto k közül a legkövetkezetesebb h a rco t a Kom m unista Párt végzi. K iáltványban fo rd u l az ország népéhez, hogy ne v á rjá k té tle n ü l a Vörös H a d se ­ reg fe lsza b a d ító h a rca it. S ürgeti, hogy a la k íts a n a k p a rtiz á n c s o p o rto k a t, szervez­ zék meg az e lle n á llá s t a h iv a ta lo k b a n , ka to n a s á g n á l, h a jts a n a k végre szabotázs­ a kciókat. A felhívás a la p já n szerveződik meg a Fehér Lajos, és a Kiska á lta l vezetett csoport. Vidéken a M iskolci M a ka n Kom ité tevékenysége m e lle tt a ka rca g i, sárisápi, pécsi csoportok m u n k á já t kell kiem elni. Itt kell m egem líteni a K arancs­ le jtő s i bányászok e lle n á llá s á t is, to vá b b á hogy D iósjenő környékén m ű k ö d ö tt az elsősorban b u d a p e stie kb ő l á lló Ö rley csoport. Jelentős segítséget n y ú jto tta k az e lle n á llá s i m ozgalom nak a S zovjetunióból k ü ld ö tt fegyveres csoportok is. Ezek sorában is je le n tő s helyet fo g la l el az U szta G yula vezette Rákóczi csoport, am ely K á rp á tu k ra jn á b a n h a rco lt, a Fábry József p a rancsnoksága a la tt D él-szlovákiában tevékenykedő Petőfi osztag, és a N ó g rá d i S ándor p a rtizáncsoport, am ely S a lg ó ta rjá n környékén h a jto tt végre eredm ényes a kciókat. Ó zd környékén Szőnyi M á rto n cso p o rtja , Erdélyben D ékány István, Rékai M iklós, U ngvár te rü le té n D em endy Lajos és Lencsés János irá n y íto tta a ra jta ü té se ke t a ném et csa p a to k h á tá b a n . A mai kutatások azt is b izo n yítjá k, hogy a fe n ti fegyveres c sa p a to k m e lle tt k i­ sebb je le n tő sé g ű ejtőernyős egységek m ár a háb o rú e le jé n je le n tke zte k Tokaj, m ajd a háború végén S á to ra lja ú jh e ly környékén és a Börzsönyben, Ö sszesen 38 fegyveres csoport tevékenységéről tu d u n k , am elyeknek 2600 főnyi létszám a volt. Ezt jó va l m e g h a la d ó létszám ban — m itegy 5000 fő — vettek részt m agyarok a k ü l­ fö ld i e lle n á llá s i m ozgalm akban. Az e lle n á llá s i m ozgalom hoz szám ítjuk a b u d a i 61 �önkéntes ezred és más kisebb m agyar egységek tevékenységét is. De még így is, a b e lfö ld i e lle n á llá s i tevékenységben résztvevők száma csupán hét és félezer főre tehető. Az e lle n á llá s b a n korántsem tá rs a d a lm i súlyuknak m egfelelően és m értékben, különböző egyéb, főle g p o lg á ri csoportosulások is részt vettek. A Kiss János a l­ tá b o rn a g y vezette cso p o rt és a M a g y a r N em zeti F elszabadító Bizottság, am elynek m u n ká já b a n szintén résztvett Kiss János, úgyszólván a lig ju to tt túl a szervezkedé­ sen. A kom m unista fia ta lo k a k c ió g á rd á ja röpiratterjesztéssel fo g la lk o z o tt. A G y ő r­ ffy kollégium d iá kcso p o rtja n á cie lle n e s p ro p a g a n d á t végzett. A fe n ti p é ld á k azt m u ta tjá k, hogy az e lle n á llá s i tevékenység viszonylag széles­ körű volt. K orántsem igaz, hogy a m agyar nép a zo n o su lt a fasiszta célkitűzések­ kel, a nem zetellenes p o litik á v a l, v a la m in t az is nyilvánvaló, hogy a m éretei, a bevezetőben szereplő okok m ia tt meg se közelítették a szomszédos országokban fe lle lh e tő e lle n á llá s mérték. A n n á l je le n tő se b b v o lt a szinte országos m éreteket ö ltő passzív e lle n á llá s i tevékenység. A Kossuth R ádió a d á s a in a k , a KMP ille g a litá s b a n m űködő se jtje in e k hatására, b a lo ld a li érzelm ű m unkások közrem űködésével töm egessé v á lt a bevo­ nulási parancsok m e g ta g a d á sa , a gyárak, a b ányák felszerelésének átm entése. A s a lg ó ta rjá n i szénm edencében Kazár, M á tra n o v á k és más községek erd e ib e n bányász- és m unkáscsoportok a la k u lta k azokból, a k ik m e g ta g a d tá k az e lvonulást. E csoporthoz katonaszökevények is csa tla ko zta k Az üzem ekben a b a lo ld a li m un­ káscsoportok m ár 1938-tól kisebb sza botázsakciókat h a jto tta k végre. Ilyen irányú tevékenységről a s a lg ó ta rjá n i a c é lg y á rb ó l, a bányaüzem ekből va n n a k a d a ta in k . Szinte m inden üzem egységben, a bányaüzem eknél népi érzelm ű m űszakiak a ktív közrem űködésével m e g a la k u lta k és tevékenykedtek az üzem te lje s leszerelését, m e g b é n ítá sá t a kadályo zó csoportok. S zivattyúkat, m otorokat, szerszám okat, kisebb g épeket ástak el. A községekben az élelm iszert, á lla tá llo m á n y t e lre jte tté k a né m e ­ tek elől. Többszöri fe lszó llítá sra sem te tte k e le g e t a sta tá riu m m a l fe nyegető fe l­ hívásoknak. Joggal vetődhet fel a kérdés, milyen volt ebben az időszakban a KMP és a d em okratikus fo rra d a lo m b a n é rd e k e lt egyéb p á rto k, m egyei szervezetek helyzete, befolyása? R endelkeztek-e m e g fe le lő káderekkel, a k ik a lk a lm a s a k lehettek az új helyzetben, a népi fo rra d a lo m célkitűzései m eg va ló sítá sá n a k megyei szintű ve­ zetésére? E kérdés felvetésének jo g o ssá g á h o z nem fé rh e t kétség. A kérdés m eg­ válaszolása a g ya ko rla t o ld a lá ró l könnyebb, mivel tö rté n e ti tény, hogy m ár 1945. első n a p ja ib a n a n ó g rá d i ip a rvid é k m unkássága é le n já rt az ú jjá é p íté s b e n , és in ­ nen in d u lt el az országos je le n tő s é g ű széncsata. Az 1945-1947-es választásokon az MKP-ra a d o tt szavazatok szám ában az ip a rm e d e n ce az elsők között volt. Az eredm ények nem a sem m iből születtek: a bányai és gyári m unkásság körében igen mélyen é lt a T anácsköztársaság, a 25 éves e lle n fo rra d a lm i Időszak tő k e -e lle ­ nes m egm ozdulásain a k em léke. Ezek sorából is kie m e lke d ik az 1922-es sztrájk, am elyben a bányászok és ip a ri d o lg o zó k együttesen léptek fe l; az 1926-os éh sé g ­ menet, am ely a vilá g h írű írót, Bertold B recht-et is versre ih le tte , az 1929-es, 4 hé­ tig ta rtó bányász-sztrájk, vagy az 1930. évi m ásodik éhségfelvonulás. Bizonyos vonatkozásokban ide so ro lju k az 1940-es sztrá jko t is. Az 1940-es s a lg ó ta rjá n i sztrájkot úgy ta rtjá k nyilván, hogy az nyilas kezdeményezésű volt. 62 �Ez igaz is. A nyilasok azonban a sztrá jkn a k h á ta t fo rd íto tta k , mivel nem az ő e l­ képzeléseik szerint a la k u lt. Sok becsületes b a lo ld a li m unkás a tőkével, sőt a re n d ­ szerrel való szem benállását fe je zte ki a sztrá jk tá m o g a tá sá va l. A KMP a 20-as évek végéig és a g a zd a sá g i v ilá g vá lsá g éveiben szervezetileg is, tö m e g b e fo lyá sá t tekin tve is erős volt. A bányász szakszervezetben ugyancsak a KMP befolyása érvényesült. H ogy a háb o rú időszaka a la tt szervezett fe l­ lépés mégsem következett be. a n n a k az is oka volt, hogy a Tanácsköztársaság vörös katonái, a d ire k tó riu m i vezetők, a KMP ta g ja i, a munkásszervezetek a k ti­ vistái, a sztrájkokban résztvett m unkások, a h á b o rú a la tt a k a to n a s á g n á l és a te r­ m előm unkában is rendkívül szigorú ellenőrzés a la tt á llta k . A m egfigyelés, a besúgáson a la p u ló kényszer, a ka to n a i fe ld e ríté s béklyóba verte a tilta k o z ó m u n ká ­ sokat. A statárium , az üzem ekben m űködő k a to n a i p a ra n csn o ksá g o k tevékenysé­ ge, a be vo n u lta tá stó l, az e lzárástól való félelem c s írá já b a n fo ly to tt el m inden n yílt m egm ozdulást. U gya n a kko r a m unkásság, a hol tehette, g á to lta a h áborús term elést, a gépek elh u rco lá sá t, az ország kifosztását. SZOMSZÉD IMRE Nógrád megye első szabad községe N a p ja in k b a n m inden község és város készül fe ls z a b a d u lá s á n a k 25. é v fo rd u ­ ló já ra . Ezzel együtt készülünk a megyei ü n n e pségekre is, a h o l fe lid é zzü k a ne­ gyedévszázaddal ezelőtti eseményeket, harco ka t, a megye fe ls za b a d u lá sá n a k kö rülm ényeit és é rté k e ljü k a m e g te tt utat. M in d a n n y ia n azt szerr etnénk, ha ü n ­ n e pségeink m éltónak b izo n y u ln á n a k a nagy napokhoz. Érdekes vita tá rg ya körünkben, hogy m elyik község sza b a d u lt fel me­ gyénkben elsőnek; Erdőtarcsa vagy Szirák. U gyanis a rró l van szó, hogy éveken á t úgy tu d tu k és a megyei la p u n k is a rró l tá jé k o z ta to tt, hogy Erdőtarcsa szaba­ d u lt fel elsőként. M ost a zo n b a n tö b b , e g yb ehangzó fo rrá sa n ya g m ást bizonyít. V izsgáljuk meg te h á t a két község fe ls z a b a d u lá s á n a k a körülm ényeit. A N ó g rá d megye fe ls z a b a d ítá s á é rt in d íto tt tá m a d á s t a 2. U krán F ront c sa p a ­ ta i decem ber 5-én 45 perces tüzérségi tűz előkészítés u tán 10 óra 15 perckor kezdték meg. Ezzel a két község fe ls z a b a d ítá s á é rt is m e g in d u lt a küzdelem . A fő csapást Sum ilov vezérezredes p a ra n csn o ksá g a a la tt a 7. g á rd a h a d s e re g m érte H atvan-V anyarc-Legénd és Ipolyszög térségében. A fő csapással szemben a 6. ném et hadsereg egységei védekeztek. A ném et hadvezetés m in d e n t m egtett, hogy ú tjá t á llja a szovjet tá m a d á sn a k. A megye h a tá rá t a szovjet csa p a to k Erdőtarcsa közelében lépték át. A tá m a ­ dá st azonban — melyben a 6. g á rd a harckocsizó hadsereg egységei vettek részt — Erdőtarcsa dé li részén a ném et védelem m e g á llíto tta . A ném et egységek Erdő­ ta rc sá t és térségét erős p áncélos és tüzérségi fegyverekkel védték, és ez te tte lehetővé szám ukra, hogy néhány órával még to vá b b m a ra d h a tta k a községben. 63 �E rdőtarcsától keletre a 14. g á rd a m otorkerékpáros zászlóalja fo lyta tta a tám adást, mely jo b b szárnyával Egyházasdengeleg észak-nyugati fe lé re tám aszkodva tö rt előre. Ez az egység fe la d a tá t a h a rc p a ra n csn a k m egfelelően te lje s íte tte és 5-én 16 óra 30 perckor fe ls z a b a d íto tta S zirákot. Szirák vo lt te h á t az első N ó g rá d m e­ gyei község, mely fe ls z a b a d u lt a ném et és m agyar fasiszták elnyom ása a ló l. A szovjet egységek u g yanebben az id ő b e n heves küzdelm et vívtak Erdőtarcsa és Ve rseg térségében. A ném et védelem egységei nem tu d tá k sokáig ta rta n i a fé ­ lelm etes szovjet tám a d á st, kénytelenek vo lta k m e g h á trá ln i. A harc az éjszakába nyúlt, de még 5-én é jfé lre fe ls z a b a d u lt Erdőtarcsa is. Az E rdőtarcsáért fo ly ta to tt h a rc b a n az elle n sé g n e k je le n tő s veszteséget okoz­ ta k a szovjet csapatok, és az e lé rt sikert a le h e tő le g g yo rsa b b a n h a szn á ltá k ki. Ennek eredm ényeként a tá m a d ó harc m á sn a p já n — dece m b e r 6-án — felsza­ b a d u lh a to tt Ve rseg, Erdőkürt, K álló és még néhány más község is. A harc nagy hősiességet és h a lla tla n á ld o z a to t követelt a szovjet hadsereg egységeitől és m inden k a to n á já tó l. Egy-egy község fe ls z a b a d ítá s á é rt in d íto tt tá ­ m adásban sok szovjet katona vesztette é le té t és h u lla tta vérét. A v itá t lezárhatju k, am elynek a la p ja nem községek közötti versengés, hanem a tö rté n e lm i hűség keresése volt. Az e lm o n d o tta k b izonyítására és szem léltetésére a N ó g rá d megye fe ls z a b a d í­ tá sá é rt vívott harcok résztvevőjének, D. F. Lozának ta n u lm á n y a ib ó l idézünk*: A harctevékenység m enete decem ber 5-én Ködös reggel volt. A harcosok és tisztek körében ün n e p i h a n g u la t u ra lko d o tt. A szovjet haza egyik nagyszerű ü n n e p é t — az a lko tm á n y n a p já t köszöntötte, mely ala p tö rvé n ye a S zovjetunió népei testvéri c s a lá d já n a k . Ezekben a re g g e li ó rá kb a n a katonák még egyszer e lh a tá ro ztá k, hogy szétverik az e llenséget, bárm ilyen erős védelm et hozott is létre. K ilenc óra 30 perc. . . És a ködös re g g e li csendben egyszercsak fe lh a n g zott a „K a tyu sá k” győzelm es zenéje. Ez v o lt a je l a tűz m egnyitására. Úgy t ű n t m eg­ n yílt az ég és m inden villám az ellenség fe jé re csap. A h a talm as erejű tüzérségi előkészítés 45 percig ta rto tt. A 2. U krán Front a rcvonala középső részének c sa p a ta i 1944 o któ b e r 5-én 10 óra 15 perckor m egkezdték tá m a d á su ka t. A 7. g á rd a h a d s e re g á ttö rve a ném e­ tek védelm ét B ajpuszta -K a rta l v o n a lá b a n a n a p fo lyam án m integy 4-5 km- t nyo­ m ult előre és az á ttö ré st 10 km -re szélesítette ki A h itle ristá k az első védelm i v o n a lu k b a n a tüzérségi tűztől je le n té k e n y vesz­ teséget szenvedtek. A gya lo g sá g pe d ig b efejezte a tüzérség m u n ká já t. A megse­ besült, d e m o ra liz á lt ném etek fo g sá g b a estek. Százak hevertek h o lta n a lövészár­ kokban és a harcm ezőn. A 25 g á rd a lövészhadtest c sa p a ta i H eréd fe lé tö rte k előre. B árm ilyen veszteséget is szenvedett az ellenség a szovjet tüzérség t üzétől, csapatai a m ásodik védelm i cso p o rto su lá sb a n (H e ré d v o n a lá b a n ) képesek voltak to v á b b h a rco ln i. A 25. g á rd a lövészhadtest c sa p a ta i a zonban tüzüknek te lje s e re ­ + 64 D im itríj Fjodorovics Loza: A szovjet c sa p a to k fe ls z a b a d ító h a rca i N ó g rá d m egyében. 1944 decem ber. = H a d tö rté n e ti Közlemények. 1967. 4. sz. 592598. o. �jével ism ét az ellenség á llá s a ira vetették m agukat. A tám adás ütem e a zonban kezdett csökkenni. Ez azzal fenyegetett, hogy a 9. g á rd a g é p e s íte tt h a d te ste t nem lehet a tervezett időben bevetni N agykökényes v o n a lá b a n . Ezért a h adtestparan csn o k, V olkov a ltá b o rn a g y 14 ó ra k o r s a já t kezdem énye­ zésére segítségére sietett a 25. g á rd a lövészhadtestnek. A 9. g á rd a h a d te s t d a n ­ dára m egkapta a je lt a h a rcb a lépésre. A 30. lövészhadtest a 7. g á rd a h a d s e re g jo b b szá rn yá n leküzdve az ellenség védelm ét 12 ó ra ko r k iju to tt Ve rsegtől d é lre 1 km -re eső terepszakaszra. Ebben a körzetben a fasiszták á llá s a ik b ó l visszavonulóban harckocsikkal, roham lövegekkel és pá n cé lo zo tt csa p a tszá llító já rm ű ve kke l erős e lle n á llá s t ta n ú s íto tta k . Ennek következm ényeként a tám a d á s ütem e itt is je le n tő se n lelassult. Az 5. g á rd a harckocsih a d te st para n csn o ka , Szavoljov vezérőrnagy 13 a ra k o r je lt a d o tt a d a n d á rn a k az á ttö ré sb e való bevetésre. A h a d te st egységei a m e g in ­ du lási terepszakasztól 500 m éternyire — Tu rától északra — a ko rá b b a n m e g je lö lt m enetvonalon h a la d ta k. Így te h á t a 6. g á rd a h a rckocsihadsereg m in d ké t h adteste e lő n y o m u ló ban volt, hogy befejezze a fasiszták védelm ének á ttö ré sé t H e ré d -V e rs e g között. A 9. g á rd a g é p e síte tt h a d te st c s a p a ta in a k tá m adási sávjában a helyzet a következőképpen a la k u lt: A hadtest élén - m int ism eretes - a 46. g á rd a h a rc k o c s id a n d á r h a la d t. A d a n d á rp a ra n c s n o k úgy d ö n tö tt, hogy tá m a d á si irá n yá b a n e lő re ve te tt osztagot k ü lö n ít ki egy harckocsiszázad (p a ra n csno ka A b ra m o v g á rd a h a d n a g y ) egy g é p ­ pisztolyos század (p arancsno ka Kucserov g á rd a fő h a d n a g y ), egy műszaki szakasz és egy fe ld e rítő ra j erővel. Az osztag para n csn o ka az 1. g á rd a harckocsizászlóalj p a rancsnokhelyettese, Loza g á rd a f ő h a d n a g y — a je le n sorok í rója volt. Az osztag azt a fe la d a to t kapta, hogy sem m isítse meg az e lle n sé g e t a la k o tt te rü le te ke n és biztosítsa a d a n d á r h a tá ro z o tt e lő re m o zgását. A m ennyiben erre az osztag e re je kevésnek bizonyulna, a kko r fo g la ljo n el és kapaszkodjon meg a kedvező terepsza­ kaszon a fő erők beérkezéséig és terem tsen ezzel kedvező fe lté te lt azok h a rcba lépésére. M ivel ezen a te rülete n az ellenség védelm e még elég erős volt, az o szta g ­ nak az első időszakban nem sike rü lt n a g yo b b tá vo lsá g ra elszakadni a d a n d á r fő e rő itő l. Folytatva az e lőnyom u lá st az osztag először H e ré d re tö rt be. A község északn yugati részén lesben á lló roham lövegek és p á n c é ltö rő á gyúk tüzébe ütközött. A harcban A bram ov g á rd a h a d n a g y százada hét h a rcko csit és néhány sebesültet vesztett. A harckocsik m ögött h a la d ó tö b b i alegység, nem vesztegetve a d rá g a időt, tüzükkel tá m o g a ttá k az e lő re ve te tt osztagot. Az e lle n sé g e t m egsem m isítették és az osztag to vá b b tö rt e lő re N agykökényes irá n yá b a . A N ó g rá d megye h a tá rá n N agykökényesért le fo lyt harc a következőkben je ­ lentősen befolyásolta a 46. h a rc k o c s id a n d á r és az egész hadtest tá m a d ó tevé­ kenységét. Az előrevetett osztag h a rc á t még vilá g o s id ő b e n kezdték. A fasiszták N agykökényes d é li szélén igen kemény e lle n á llá s t ta n ú s íto tta k és m e g á llíto ttá k A bram ov g á rd a h a d n a g y századának to vá b b i előnyom ulását. A d a n d á r p arancsno ka — a b b ó l a cé lb ó l, hogy még a sötétség b e á llta e lő tt m e gtörje az ellenséget ezen az erős e lle n á llá s i po n to n és biztosítsa az e lőrevetett osztag to vá b b i e lőrenyom u lá sá t észak felé, az osztag segítségére k ü ld te más 5 65 �zá szlóaljak h a rcko cs ija in a k egy részét. Ezek rövid idő múlva, a N agykökényesen é s a tőle d é lre levő ellenséges tü zfé szket m egsem m isítettek. A d a n d á rp a ra n c s ­ nokság e lő tt azonban nem volt teljesen világos, hogy az erd ő ta rcsá ra vezető út szabad-e? Ezért M ikh o g á rd a a le zre d e s úgy h a tá ro zo tt, hogy N agykökényesre a rc ­ ból csak egy e lő revetett osztag m enjen be. Az 1. g á rda harckocsizászló a lja t ( parancsnoka Jakuskin g á rd a szá zados, a Szo vje tu n ió h ő s e ) és a 2. g á rd a h a rc­ kocsizászlóaljat (para n csno ka Scserbany g á rd a fő h a d n a g y , a S zovjetunió hőse) b alra fo rd íto tta , hogy ke rü ljé k meg a község et és az e lle n sé g re é szaknyugatról m érjenek csapá st. Az e lle n ség tu d ta , hogy ilyen id ő b e n (egész nap esett az eső) ezen a kör­ nyéken az úton kívüli mozgás szinte lehe te tle n , ezért a csapást d é lrő l az út m en­ té n vá rta. Az im ént e m líte tt m anőver, a d a n d á r n a g yo b b részével mért csapós teljesen v á ra tla n u l érte. A harckocsi alegységek a N agykökényes e lő tti h íd n á l fedezékben lévő e lle n ­ ség h á tá b a kerültek. A csapos vá ra tla n u l érte a fasisztákat, a k ik fe la d tá k védelm i á llá saikat. A b rig á d h a rcko csija i — m in d e n e ke lő tt az e lő re ve te tt osztagé — szin­ te a visszavonuló ellenség sarká b a n vo n u lta k be N agykökényesre. A fasiszták elkeseredetten védelm eztek m inden é p ü le te t. M á r fé ló ra i kemény harc után az e lő re ve te tt osztag elé rte N agykökényes északi szegélyét. Itt a d a n d á rp a ra n c s n o k azt az u ta sítá st a d ta az osztag p a ra n cs­ nokának, hogy rendezze sorait, vételezzen lőszert és csak ezután m ozogjon e lő ­ re Erdőtarcsa felé. Ez bizonyos idő elvesztésével já rt együtt, mi viszont tu d tu k, hogy az időveszteség e lle n ü n k d o lg o zik. M in é l to vá b b á ll ugyanis egy helyen az e lőrevetett osztag, az az ellenség szám ára a n n á l kedvezőbb — vissza tud v o n u l­ ni és alkalm as terepszakaszon megszervezheti a védelm et. Ennek tu d a tá b a n elsőnek Iszajkin g á rd a h a d n a g y harckocsiszakaszát és a fe ld e rítő szakaszt tö ltö ttü k fel a legszükségesebbel. A fe la d a t po n to sítá sa után a zonnal e lin d u lta k Erdőtarcsa felé. U g y a n a k k o r lonov g á rd a h a d n a g y harckocsi­ szakasza a H éhalom fe lé visszavonuló ellenséges erők m a ra d vá n ya it üldözte. A ném etek egy kisebb alegysége N agykökényesből az úton visszavonult Erdőta rcsa felé. N agykökényestől 2 km re északnyugatra az útkereszteződésnél Iszajkin g á r­ d a h a d n a g y harcko csija i szétverték a ném etek nagy e lle n á llá s t ta n ú sító , három ágyúból és g y a lo g s á g g a l m e g ra ko tt h a t g é p ko csib ó l á lló m enetoszlopát. Ezzel szabaddá te tté k az u ta t Erdőtarcsa felé. A fe ld e rítő k után rövidesen e lin d u lta k északi irányba az e lő re ve te tt osztag tö b b i részei is. K öröskörül ránk b o ru lt az esti csend. Szinte cso d á la to s volt, hogy a néhány perccel ezelőtt le z a jlo tt m egfeszített harc után most egy lövést sem le h e te tt h a l­ lani. A harckocsizok és géppisztolyosok a zonban óvatosak voltak. Tudták, hogy az ellenség bárm ely p illa n a tb a n a le g v á ra tla n a b b irá n yb ó l fe lb u k k a n h a t. M in d ig készen ke lle tt lenni, hogy a fa sisztá ka t szervezett tűzzel rövid id ő a la tt szétverjük. A fe ld e rítő szakasz para n csn o ka , Iszajkin g á rd a h a d n a g y id ő rő l id ő re je le n ­ te tte : „E llenséggel nem ta lá lko zta m , az utakon levő h id a k épek nincsenek a lá ­ aknázva ” . Ilyen körülm ények között h a m a rá b b k e lle tt e lju tn i Erdőtarcsa közelébe. Ez a gyorsaság növelését követelte. Ennek a zonban komoly a ka d á lya volt a sötét éjszaka, v a la m in t a viharos decem beri szél. G yakran szem erkélt az eső. A harckocsivezető nem lá to tt to vá b b az úton h á ro m -ö t m éternél. 66 �A szeszélyes id ő já rá s a rra kényszerítette a h a rcko csip a ra n csn o ko ka t, hogy k i­ jö jje n e k a harckocsi to rn y á b ó l és a p áncélos bal o ld a lá ra ü lje n e k. Ez lehetővé tette, hogy jo b b a n lássák az u ta t és bizto sa b b a n irá nyíthassák a vezetőt. Így az e lő re ve te tt osztag e lő re h a la d á s á n a k gyorsasága valam ivel m egnőtt. A rá d ió b a n fe lh a n g z o tt a fe ld e rítő já rő r p a ra n csn o ká n a k h a n g ja : - Elértem Erdőtarcsa d é li szegélyét. A községben nyugalom van. Az ó ra m u ta tó é jje l 11 ó rá t je lze tt. Iszajkin g á rd a a lh a d n a g y osztaga m eg­ á llt, to vá b b fig y e lt és fü le lt. M e g vá rta az e lő re ve te tt osztag fő eröit. Ilyen döntésre azért volt szükség, m ert a fe ld e ríté s egyébként fe lria szto tta volna a községben lévő e lle n sé g e t és az e lő re ve te tt osztagnak h a rcb a k e lle tt v o l­ na bocsátkozni vele A harckocsizok nem ké telkedtek a b b a n, hogy a községben ném etek vannak. Az e d d ig i harcok ta p a s z ta la ta i ugyanis azt m u ta ttá k, hogy a ném etek m inden helység körül körkörös védelm et é p íte tte k ki. E szabály a ló l nem le h e te tt kivétel az e lő ttü k fekvő fa lu sem. A harckocsikból és g y a lo g s á g b ó l á lló e lő re ve te tt osztag éjszakai vá ra tla n csapása lehetővé tette, hogy az e lle n sé g n e k még egy e lle n á llá s i p o n tjá t e lfo g ­ la lju k. A községben lévő n yugalom azt m u ta tta , hogy a ném eteknek nem vo lt tud om ása a fe ld e rítő k érkezéséről. C s a p a ta in k re jte tt tevékenységét olyan „ k ic s i­ ség” segítette, m int a szél, am ely az ellenség fe lő l fú jt. Az összes tényezők fig y e ­ lem be vétele n élkül nem le h e t győzelem re szám ítani. A m in t A bram ov had n a g y h a rckocsizói és Kucserov g á rd a fő h a d n a g y g é p ­ pisztolyosai elérték az előőrsöket, az e lő re ve te tt osztag para n csn o ka uta sítá st a d o tt a fe ld e rítő kn e k, hogy han g n é lkü l közelítsék meg a községet, de rítsé k fel a la p o sa n , m ajd té rje n e k vissza k iin d u lá s i helyükre, hogy az oszta g g a l e g yü tt roham ozzák meg Erdőtarcsá t. Ez idő a la tt A b ra m o v harckocsiszázada készenlét­ ben volt, hogy előre n yo m u ljo n , ha n e ta lá n a k ik ü ld ö tt já rő r tű zh a rcb a keveredik az e llenséggel. A fe ld e rítő k és géppisztolyosok fe la d a ta ik a t re n d kívü l rövid id ő a la tt s úgy h a jto ttá k végre, hogy még egy száraz g a lly se reccsent. A fe ld e rítő k m e g á lla p í­ to ttá k, hogy a községben van ellenség, s valószínű, hogy a háza kb a n helyez­ kednek el. Az utcán csak egy já rő r sé tá lt fel s a lá . Ez ú jó la g m e g e rő síte tte azt a ko rábbi feltevést, hogy az elle n sé g n e k fo g a lm a sincs a le z a jlo tt esem ényekről, m áskülönben ne fa lu b a , hanem az á llá s o k b a n tö ltö tté k volna az időt. A N agykökényesnél v é g re h a jto tt b á to r m anő ver és a visszavonuló ellenség szakadatlan üldözése te h á t azt eredm ényezte, hogy az ellenség egyetlen k a to n á ­ ja sem ju to tt északabbra, vala m e n n yie n m egsem m isültek. Ennek vo lt köszönhető, hogy az e lő re ve te tt o sztagnak E rdőtarcsánál való m egjelenése, m ajd az ezt követő tá m a d á sa teljesen v á ra tla n u l érte a ném eteket. Az e lőrevetett osztag p a rancsnoka rá d ió n je le n te tte a helyzetet és e lh a tá ­ rozását a d a n d á rp a ra n c s rnoknak. A parancsnok, M ikh o g á rd a a le zre d e s e n g e d é lyt a d o tt Erdőtarcsa m eglepetésszerű m egroham ozására. Ebben az id ő b e n az osztag m inden tisztje a p arancsn o ki harckocsik körül ta rtó zko d o tt. Röviden h a n g zo tt a harci parancs, am ely a következő vo lt: A bram ov g á rd a h a d n a g y százada m e n e ta la kza tb a n m aradva az Erdőtarcsa felé vezető úton nyom ul előre. Tüzérségi és g é p p u ska tü ze t csak e lő re és a szár­ nyak fe lé lőnek. 67 �Kucserov g á rd a fő h a d n a g y k a to n á i gyalog követik a harckocsikat. A község­ be való betörés után a h a rc k o c s ik m egszüntetik az á g yú tü ze t és csak g é p p u s k a ­ t űzzel tá m o g a tjá k a fe lfe jlő d ő geppisztolyosokat. A községet roham ozó a legysé­ gek ne á llja n a k meg, hanem gyorsan é rje k el a fa lu északi részét és n y o m u lja nak előre V anyarc irán yá b a . A fe la d a to t a zo n n a l ism ertették az egész személyi á llo m á n n y a l. N éhány perc múlva az alegység je le n te tte : kész a fe la d a t v é g re h a jtá sá ra . A sötét éjszaka szétválasztotta az e lle n te le ke t. O tt, Erd ő tarcsán a sem m it sem sejtő fasiszták, a kikn e k órái meg vo lta k szám lálva . Itt pe d ig a községtől néhány száz m éterre a még h a llg a ta g ta n ko k készen a vakm erő, h a tá ro z o tt csapásra, A szél, am ely egyre erősödött, fütyülve szá g u ld o tt a község házai és a te le ­ fo n d ró to k között, s úgy tű n t. m intha csak a h itle ris tá k tem etési énekét fú jn á . A rá d ió fe jh a llg a tó já b a n egyszercsak — m int a lövés nok szava: - Előre! d ö rre n t a p a ra n c s ­ Az út egész hosszában fe ld ü b ö ró g te k a m otorok. A fa lu fe lé h a la d va a tá ­ volság roham osan csökkent. Az é jszakában egymás u tán e ld ö rd ü lte k az á g y ú iöve­ sek. H a n g ju k a t a g é p p u ská k és a g ya lo g sá g gép p iszto lya i erősítették, nyom jelző lövedékek tö m e g é t küldve az ellenségre. M e g ke zd ő d ö tt a roham E rdőtarcsáért. A bram ov g á rd a h a d n a g y h a rc kocsiszázada m e n e ta la kza tb a n az úton tö rt e lő ­ re. Jobbról és b a lró l Kucserov g á rd a fő h a d n a g y alegységének k a to n á i h a la d ta k , erős tüzet lőve az ellenség felé. E lfo g la ltá k az első há zakat. Az elle n sé g e t oly v á ra tla n u l érte az e lő re ve te tt osztag csapása, hogy a le g kise b b e lle n á llá s t sem v o lt képes k ife jte n i. A fasiszták hiányos öltözetben — tö b b e n csupán egy szál fehé rn e m ű b e n u g rá lta k ki a h ázak­ ból és tű n te k el az é jszakában. A kerítések m ö g ö tt és tá v o la b b a kertekben á llta k az ellenség felszereléssel m e g ra ko tt g é p k o c s ija i és lá n c ta lp a s vo n ta tó i. A te m p ­ lom nál, a fá k között h a llg a ta g o n vesztegelt a fasiszták két nagy roham lövege. Az ellenség egyes c s o p o rtja in a k m egsem m isítése nem sokáig v á ra to tt m a g á ­ ra — h a rc kocsizóink és g ya lo g sá g u n k a fa lu északnyugati széléhez tö rte k előre. Az éjfé l beköszöntésekor a falu te lje s egészében a b irto k u n k b a n volt. A l­ egységeink beszüntették a tüzet. Ú jra csend b o ru lt a tá jra . Az elő re ve te tt osztag para n csn o ka je le n te tte a helyzetet a d a n d á rp a ra n c s ­ noknak, a kiktő l azt az u ta sítá st ka p ta , hogy nyo m u ljo n előre két km -t N agyuzsa­ puszta irá n yá b a n és o tt várja meg a főerők beérkezését. Egyszercsak az e lő re ve te tt osztag m ö g ö tt néhány száz m éterre h a talm as fá klya ké n t égni kezdett egy szénakazal, m ajd kisvártatva a tem plom környékén ágyúlövések d ö rd ü lte k el. Az tö rtént, hogy az ellenség p á n c é lo s a in a k kezelői, a kik az e lő b b o tth a g ytá k roham lövegeiket, ú jra visszaszivárogtak és tűzzel fo g a d tá k a d a n d á r e lő re moz­ gó h a rcko csija it. Az ellenségne k ezt a m aroknyi c s o p o rtjá t nagyon h a m a r felszám oltuk. A h a rc ­ kocsizóink á lta l elkö ve te tt h iba — nem ro n g á ltá k meg az ellenség á lta l e lh a g y o tt roham lövegeket — egy harckocsink elvesztésébe és néhány k a to n á n k m egsebesü­ lésébe került. 68 �Az e lőrevetett osztag sikeres éjszakai ra jta ü té se eredm ényeképpen az e lle n ­ ségtől két harcképes ro h a m ló véget, két nehézlöveget — v o n ta tó va l — és tö b b te h e ra u tó t zsákm ányoltunk: e m e lle tt e lfo g la ltu n k egy ra k tá rt te le felszereléssel. A 14. g á rd a m otorkerékpáros zászlóalj — az e léje tű zö tt fe la d a tn a k m e g fe le ­ lően — 5-én 16 óra 30 perckor e lfo g la lta Szirákot. E lpusztított 6 ellenséges k a to ­ nát, m egsem m isített egy löveget, 6 g é p ko csit és egy p á n cé lo zo tt cs a p a ts z á llító járm űvet. A 46 g á rd a h a rcko c s id a n d á r 1944. dece m b e r 5-én 8 h a rcko csit veszített és 30 em ber sebesült meg, míg az elle n sé g n e k m integy 400 k a to n á ja és tisztje esett el, elvesztette három h a rcko csijá t, tö n kre m ent 12 g é p ko csija és h a t különböző m éretű lövege. KISS SÁNDOR Testük abban a földben pihen... D ecem ber ele jé n B. P. G. az 1. g á rd a lé g id e sza n th a d o sztá ly fe ld e rítő egysé­ gének parancsnoka ezt a levelet írta feleségének L e n in g rá d b a : „ D rá ga O lja ! N éhány órára m eg p ih e n tü n k egy Szanda nevű m agyar község fe le tt a he­ gyekben, valam ilyen romos vár környékén, ha ezt e g y á lta lá n pihenésnek le h e t nevezni. Ilyenkor úgy érzem, m intha m elletted ülnék, s kicsit e lb e szé lg e tn é n k; rövid időre teljesen m egszűnik m inden körülöttem , csak te vagy. A zt hiszem, v a la ­ m ennyien így vagyunk vele, ebben a ránk kényszerített rom b o lá sb a n ez a kis zug m aradt meg b ennünk egészen tisztán, a m it úg y őrizgetünk, re jte g e tü n k, m int egy ta lizm á n t, ha ez elveszik, m inden elveszett, n é lkü le e b b ő l a végtelen, ö ld ö k lő m e­ n etből. am i lassan, kím é le tle n ü l m in d e n t m egm érgez bennünk, ha é le tb e n m a­ ra d u n k is, nem em berként, csak fa rk a s k é n t ke rü lh e tü n k ki Itt vagy h á t velem, ha akarom , összehunyorítom a szemem, érzem a com bod m elegét, aká rh a hozzám érnél, s egyszercsak látom Sztyopa okos. m osolygó sze­ mét is, m int rég ebben szám talanszor, a m iko r fé lre h a jto tt fe jje l nézte, lá th a tó öröm m el az arcán, h o g y szeretjük egym ást. M i hárm an most is a n n y ira össze­ tartozunk, a földrészek, folyók, hegvek, v ö lgyek és harcok nem á llh a tn a k közénk, mi e gyü tt vagyunk, a ká r meg is sim og a th a tn a m Sztyo p a buksi fe jé t, ha a ka rn á m , Itt ü ld ö g é lt m ellettem a kko r is, a m iko r azt a kis fa b á b ut fa ra g ta m neki karácsony­ ra. Ha csak két percem volt, elővettem a h átizsákból a késemet, meg a g vö ké r­ d a ra b o t. a ruhám ra m áris repkedtek a forgácsok, közben beszélg ettem vele. — Ugye. Sztyopka megérted, most nem tu d o k neked venni semmit, de ez a bábu, m eglátod, ig azán helyre leg ény lesz. biztoson szeretni fo g od. Az isko lá b a m ár e gyütt fo g to k m enni, hiszen én, tu d o d , nem kísérhetlek el. A nyura meg vigyázzál, ha m ár egyszer te vagy a fé rfi a háznál. A h o rg ászá snak ugyan most semmi é rte l­ me. de azért néha csak m enjél le a fo ly ó ra ha kihalászod a vízből a szé n d a ra b o ­ kat. meg a fa h u lla d é k o t, nem fo g tok fá zn i o tth o n . Aztán m ajd viszek nektek egy nagy barn a kenyeret. am iko r haza megyek, degeszre tö m jü k a h asunkat, még az öreg m am inkónak is a d u n k belőle. 69 �Egyetlen O ljá m ! A zóta elkészült a ba b a , de nem régen az egyik fa lu b a n , ahová beszállásoltak, egy k isfiú n a k ad ta m , biztosan Sztyopa is b e lá tn á , hogy nem tehettem mást, ig a z a t a d n a nekem. A fiúcska kis, fekete gom bszem ét le nem vet­ te rólam , ahogy ültem a tűzhely m ellett, s m egesett a szívem ra jta . De az én lurkóm nak csöppet se fá jjo n a fe je m ia tta , az ü n n e p e kig még hosszú az idő, a d ­ dig fa ra g o k neki m ásikat. Rövidesen in d u lu n k to vá b b , O lja , északnyugat felé, szeretnénk kihasználni Plijev tá b o rn o k egységeinek sikereit, va ló sá g g a l fö lm o rzso lju k m agunk e lő tt az ellenséget, az elszórt e lle n á llá s i g ócok m ár meg sem ko ttya n n a k nekünk. Légy n yugodt és erős, h idd el, a ném et m ár az u to lsó ka t rú g ja , most m ár szinte bizonyos, hogy épségben megúszom ezt a h á b o r ú t.. .” T. M. M a n a g a ro v a ltá b o rn a g y n a k , az 53. hadsereg p a ra n csn o ká n a k fe l­ jegyzéséből : „Teg nap p a ra n cso t ad ta m két lövészhadtestnek, hogy k ita rtó a n n y o m u lja n a k előre, lélegzetvételnyi id ő t se h a g y ja n a k a kétségbeesetten védekező fasiszta h ordáknak. S a jn á la to s m ódon ez a vidék nem kedvez nekünk, hegyek, vö lg yek v á lto g a tjá k eg ymást, sok az erdőség , tá m a d n i jo b b á ra csak az utak m entén le ­ h e t, így velünk szemben a ném etek kis erőkkel is szilárd védelm et tu d n a k szervez­ ni. Különösen B é la h a lo m p uszta és B uják körzetében m u ta tta k nagy e lle n á llá s t, a m it csak je le n tő s vé rá ld o za t á rá n tu d tu n k m egtörni. V a la m e n n yi egységünk m inden vonalon fe lta rtó z ta th a ta tla n u l nyom ul e lő re . . .” Az eg yszerű m agyar „ b a k a ” , a kib e n csak h a lv á n y sejtések é ltek a had m ű ve ­ leti összefügg ésekről, im m ár magya r fö ld ö n h a rco lt, ha h a rco lt, s a já t m ag a e l­ len. M icsoda ko n traszt o k id é zh e tő k fel egy p illa n a t a la tt: Az évek ú gy ra kó d n a k egym ásra az em ber é letében, m int a ta la j kü lö n b ö ző rétegei, e le g e n d ő b e le v á g ­ ni az emlékezés á s ó já t e g yszerre m u ta tja m a g á t negyedszázados és je le n id e j ű e seménv. A m ú lt fe ld ú lt vidék fe gyve rd ö rg és félelem , m e n e kü lé s a m a: e gy nó grádszakáli csa lá d i ház kis u d v a ra szőlőprés m ellette D ancsák István teszvesz az eg yre rövid e b re m é r e t e ze t t őszi n a p a lk o n y a t szürkeségében. — O lyan iram b a n húzódtunk vissza az oroszok elől. h o g y az m ár nem is visz­ sza vonulás volt, hanem fu tá s. . . Csak a kko r fú ih o ttu k ki m a g u n ka t, ha hagyták, még visszanézni sem n a gyon v o lt id ő n k . K eserves hetek voltak. Le ro n g y o ló d o tta n, fá ra d ta n , éhesen rá n g a tta k b e n n ü n k e t ho l e lő re hol h átra, de in k á b b csak h á tra , hátra. . . Kezdett a kko r m ár összezavarodni minden ne künk rég en e le g ünk vo lt a z eg észbő l lestük a p illa n a t o t am iko r végre le h á nv h a tjuk m a g u n kró l a ka to n a ­ g ú n yá t Aki az otth o n á h o z közel é re zte m ag át. sorra m ind le lé p e tt. Nem na gyon beszéltünk erről, mert ha k itu d ó d o tt vo lna a d o lg a e gy meg ve szekedett rézg a ra st sem a d tu n k vo lna az é le tü n k é rt c sak u g rásra készen á lltu n k Kazár környékén aztán C servená k M á rto n k a to n a tá rsa m m a l mi is a n y a kunk közé szedtük a lá b u n ­ kat. S a lg ó ta r já n ig o ly a n halálos n yugalo m m al b a n d u ko lta k el, mintha legalább is a szomszédból - az érzéklete sség kedvéért a k á r a vasúti rekonstrukció, nyom­ v o n a lá b a n igyekeznének h a zafalé. V a ló szín ű , tisztában voltak ve le, úgyis min­ den hiába, hogy a gyilkos g o l y ó k i t t a l á l e l, s kit nem, egyedül a szerencse dolg a, d e azt ne m tu d t á k , h o gy m a g ánügynek látszó szerencséjüket vörös c silla­ gos hadtestek gvúrják engedelm es szolgává a megyében. A 70 csendes zónában” �egyre kisebb erők lézengtek, nem tu d ta k m ár ellenőrzésük a la tt ta rta n i m inden zugot, a két szökött katona e lő tt viszonylag szabad volt az út hazáig. Az Ü veg gyárnál két láncos csen d ő rb e b o tlo tta k , a gyógyszervételezés meséjével rázták le őket. K ő h e g ya lja -p u sztá n ál szalm akazalban húzták meg m agukat, u g ya n a b b a n , am elyből e lő ttü k két sorstársuk kászálódott ki, K arancskesziben egy fiatalasszony a m it a h á b o rú b ó l bárm elyik m agyar községre kim értek. Az a g g o d a lm a k , rém hírek fa lu b a n ? T alán éppen ezen a nap o n a szovjet 24. g á rd a lövészhadtest m ásodik lé p ­ csője, az 1. g á rd a légideszant-hadosztály, am elynek kötelékéhez B. P. G . egysége is ta rto zo tt, L őrinciből kiin d u lva m ár K utasáért fo ly ta to tt harcot. Egymás után s zabadultak fel a n ó g rá d i települések, N ó g rá d sza ká l a zonban még huzam osabb ideig a ném etek kezén m aradt. A község kicsiben, n a gyban átvészelte m indazt, te jje l kín á lta őket, így értek N ó g rá d sza ká l fölé, a do m b ró l lesték, mi is le h e t a e lle n é re vegyes érzésekkel ugyan, de m indenki, a k in e k nem vo lt kü lönösebb fé l­ n iva ló ja , tü re lm e tle n ü l várta az „ oroszok” érkezését. N incs szükség szépítgetésre: az em berek többsége a há b o rú utolsó n a p já t várta, a nélkülözések, a szenvedés n a p ja in a k leáldozását, de n yilvánvaló v o lt, h o g y a várva várt nap beköszöntése egyet je le n t a széltől cserzett képű Ivánok, mosolygós Boriszok és szótlan Pávelek érkezésével. Tizenegyn é h á n y férfi, akikn e k nem volt a já n la to s fényes n a p p a l m utatkozni a fa lu b a n , szökött katonák, tize n kile n ce se k, kom m unisták, köztük D ancsák István is, az átm enet a la tt N ó g rá d sza ká l fö lö tt a fe n yvesben húzták meg m agukat. Szá­ raz, hideg idők já rta k, tá b o rtü z e t raktak az e rdőben, kö rü lö tte vertek ta n y á t csak éjszakára lo p a ko d ta k be a fa lu b a . Ezek vo lta k a várakozás n a p ja i. Az utolsóként fe lsz a b a d u lt N ó g rá d megyei község , N ó g rá d sza ká l fe lm e n tő i, a m ár többször e m líte tt 1. g á rd a lé g id e sza n t-h a d o sztá ly és a 110. g á rd a lövész­ hadosztály egységeinek e lő re n yo m u lá sá ró l í rja D im itríj Fiodorovics Loza, aki m a­ ga is résztvett a n ó g rá d i h a rco kb a n , h o g y sorra e lfo g la ltá k V ám ostanya, Ecseg, Kozárd. N agym ezőpuszta és C serhátszentiván község e k e t, m íg N ádasd környékén erősebb e lle n á llá s b a ütköztek. A h ó n a p m ásodik felének első n a p já n a 110. g á r­ da lövészhadosztálynak 23 h a lo ttja volt. A té rség m egtisztítása u tá n M átraszőllős, Tar, M átraverebély, m a jd M árkháza következett. Karácsony előestéjén má r N ó q rá d m egyernél via sko d tak az e lle n sé g g e l, s fo ly ta ttá k a tá m a d á s t M a g ya rg é c felé. A h a ra p ó fo gó la ssan kezdett b e zá ru ln i a c s a p a ttestek két o ld a lró l a felsza­ b a d u ló Szécsény és Sa lg ó t a r já n t é rség é ből köze ledtek N ó g rá d sza ká l fele. — A ném etek sürg ősen szedték a c ó km ó k ju k a t — em lékezik vissza N agy Já­ nos, aki a község h a tá rá b a n várta a s z o v je t c sapa to k a t azon a nyá lkás ködös té li napon. — Az eg yik ném et nagy h a n g on azt m ondta búcsúzásképpen. h o gy m árciusban m a jd ta lá lko zu n k, de én csak som olyo g tam a b a j uszom a la tt, nem lesz abból| se mmi k o m á m a c so d a fe gyvere te ke t e lá s h a tjáto k a küszöb a lá. E ndrefalva m ég ném et vo lt de Egyházasgergén m ár b e n t vo lta k a z oroszok, o n n é t vártam ő k e t, lő tt is a z előőrs, h a t orosz ka t o n a e g y meg l á m pá val a kezé ben vezette ő k e t. Én jól beszé le k oroszul, m ert megtanultam a h a d ifo g ság b a n , no meg a komm unista eszméket is akkor hintették el b e nnem tize n kile n cb e n aztá n tu d ta m ís h o gy hol a helyern h á t így köszöntöttem ő k e t: „ D rasztvujtye. to v ó ris !” Annvi férfias ölelést életemben nem ka p ta m m in t a k k o r. . . Ez a n é h á n y szovjet katona, az1. gárdalégidesszant-hadosztály kötelékébe tartozó csapatok egyik fe ld e rítő egysége B P G vezetésével lépte á t először a 71 �község h a tá rá t. A fa lu b a n rejtő zkö d ő m agyar k a to n a i egységek tö re d é ke i e lle n ­ állá s nélkül m egad tá k m agukat, hiszen m ár régóta csak erre a p illa n a tra vártak. Á tfésülték az egész fa lu t, éppen az üresen tá to n g ó é p ü le tb ő l jö tte k ki, a m iko r m egszólalt az ellenséges g éppuska az est cse ndjében. A szomszédos u d va rb ó l lőhettek rájuk, való szín ű le g b ú jk á ló németek. Az orosz k a to n á kn a k annyi id e jü k sem m aradt, hogy m agukhoz té rje n e k a m eglepetéstől, a gyilkos golyók nyom ban végeztek velük. U to ljá ra ta lá n B. P. G. ka rja le n d ü lt a m agasba, hogy aztán a lá h u lljo n , a ká r egy dé rcsíp te falevél. M ég fe lv illa n h a to tt e lő tte Sztyopka, meg O lja képe, Leningrád, s a büszke folyó. . . S O lja bizonyára a zn a p este is e lo l­ vasta levelét: „ Egyetlen O ljá m ! Légy n yu g o d t és erős, h idd el, a ném etek m ár sokáig nem ta rth a tjá k m agukat. Ha ilyen ira m b a n h a la d u n k , ta lá n még száz nap . . . M ost m ár szinte bizonyos, hogy épségben megúszom ezt a h á b o r ú t. .”. M ásnap eltem ették őket, ott, a lakta n ya udvarán, je lte le n , dísztelen sírban, testük a b b a n a fö ld b e n pihen, a m elyért küzdöttek. Ő k léptek először a fa lu b a , s nem is ha g y ják m ár el soha tö b b é . . . Erre a helyre tá b lá t kellene kite n n i, nagy a ra n y b e tű k k e l: Emberek, ne fe le jtsetek, őrizzétek meg e m lé kü ke t! A ném etek szilveszter este fél h é tko r a d tá k fel a fa lu t. Az új év első n a p ja a béke első n a p ­ ja volt. N a gy János, Bagoly Ferenc, Zara István, meg a tö b b ie k g yalogosan in ­ d u lta k el szervezni a kom m unista p á rto t. Nógrád megye felszabadulásának krónikája N ó g rá d megye véres csatákkal k isért felszab a d ítá sa a fasiszta iga a ló l közel egy h ó n a p ;g ta rto tt és 1944 decem berében b efejeződött. A fe ls z a b a d ító had m ű ve ­ leteket a 2. U krán Fronthoz tartozó k a to n a i egységek b o n y o líto ttá k le. Az e lle n ­ séges erőre mért fő csa p á st — H a tva n tó l északnyugati irá n yb a n kiin d u lva — a 7. g á rd a h a d se re g parancsnoka, Sum ilov vezérezredes irá n y íto tta . A főerők h a rci te ­ vékenységét a Kravcsenkó vezérezredes p a ra n csn o ksá g a a la tt á lló 6. g á rd a h a d ­ sereg b iztosíto tta , am elyet a 9. g á rd a g é p e s íte tt h a d te st és az 5. g á rd a harckocsi hadtest a lk o to tt. Az ellenség kiűzésében részt ve tt a Plijev a ltá b o rn a g y irá n y íto tt lovas-gép esíte tt csoport. D ecem ber 20-a u tán a h a d m o zd u la to k során e g y re n a ­ gyobb fe la d a to k a t o ld o tt meg az 53. h adsereq. am elyet M a n a g arov a ltá b o rn a g y vezetett. Ez az egység fe lv á lto tta az első f r o n t v o n a lban a Plijev p a rancsnoksá qa a la tt á lló erőket. U gya n eb b e n az időben, a megye északi részein k a p cso ló d o tt be a hadm űvel ekbe az 1. rom án önkéntes hadosztály, va la m in t a 2. rom án hegyi h adosztály. A megye fe lsza b a d u lá sá n a k esem ényeinél kell számba vennünk azokat az ir­ reg u lá ris erőket - m u n ká se lle n á lló ka t, partizán egységeket - a kiknek tevékenysége — p o te n ciá lisa n — m eggyorsította sok helyütt a fe ls z a b a d ító hadm űveleteket, de m éginkább az azt követő fo rra d a lm i á ta la k ítá s t. Ezek az erők, a szovjet hadsereg a la k u la ta i m ellett, d ö n tő m ódon vettek részt N ó g rá d megye fe lsza b a d ítá sá b a n , am elynek ütem ét az a lá b b i id ő re n d i tá b lá z a t é rz é k e lte ti: 1944. o któ b e r 30. A N ó g rá d i partizánegység á tk e lt az Ipolyon. 1944. novem ber 23. A ka ra n csle jtő i kezdődött. 72 bányászok e lle n á llá s i m ozgalm a m eg­ �1944. novem ber A N ó g rá d i partizánegység és a szénm edence e lle n á lló i egyesülnek. Boru s, esős napon, késő d é lu tá n 16.30-kor s za b a d u lt tel a megye első községe Szirák, ahová a 14. g á rd a m o to r­ kerékpáros zászlóaj érkezett meg. U gyaneznap é jfé k o r fe ls z a b a d u lt Erdőtarcsa is. F e lsza b a d u lt: Vanyarc, K álló, Bercel, G a g a g u ta N ó rá d sá p F e ls z a b a d u lt: Bér, Becske, Nézsa, Keszeg, N őtincs. Ő s­ a g á rd Tolmács, A isópetény, Bánk, Borsosberény, N a g y ­ oroszi, D iósjenő, Rétság, Szendehely, K a talin-puszta. F e lsza b a d u lt: N ógrádkövesd, Szűgy, M a g y a rn á n d o r, Pa­ lotás, K isbágyon, Szarvasgede, Jobbágyi. 1944. decem ber 5. 1944. decem ber 1944. decem ber 6. 7. 1944. decem ber 8. 1944. decem ber 8. 4. g á rd a g é p e s íte tt d a n d á r, a 4. g á rd a lovashadtest fe l­ s za b a d íto tta B alassagyarm atot, a megye akkori székhelyét. M ég ezen a nap o n fe ls z a b a d u lt: Tereske, Érsekvadkert, Patak, D ré g e lyp a lá n k, Szanda, Terény, C se rh á th a lá p , Szurdokpüspöki, Csécse. 1944. 1944. 1944. 1944 decem ber decem ber decem ber decem ber 10. 11. 12. 13. F elszabadul t : F e lsza b a d u lt: F e lsza b a d u lt: F e lsza b a d u lt: Buják, H ont, Ipolyvece. H erencsény. Bokor. Kutasó. C serhátszentiván. Rimóc. 1944. decem ber 15. F e lsza b a d u lt: Ecseg, Kozárd, lliny, N ó g rá d g á rdony C s itá r, Varsány. 1944. 1944. 1944. 1944. decem ber decem ber decem ber decem ber 1944. 1944. 1944. 1944. 1944. 1944. decem ber decem ber decem ber decem ber decem ber decem ber 16. F e lsza b a d u lt: A lsótold, Felső to ld, Zuny pta., H o llókő . 17. F e lsza b a d u lt: Pásztó, Hasznos, Tan, M á traszőllős, G a rá b . 18. F e lsza b a d u lt: K isbárkány. 19-20. A szovjet csa p a to k átszervezése m egtö rté n t. A lovas h a d te st helyére az 53. hadsereg m a g a sa b b egységei m eg­ érkeztek. 21. F e lsza b a d u lt: Szupatak, N agybárkány. 22. F e lsza b a d u lt: Lucfalva. 23. F elszabadult: N á d u jfa lu , Kazár, Vizslás. 24. F e lsza b a d u lt: Z a b a r, Bárna, M átraszele, N ó g rá d m e g ye r 25. F elsza b a d u lt: C ered. 26. A 8. lövésezred ka to n á i fe ls z a b a d ítjá k S a lg ó ta rjá n t, és még aznap Z a g yva p á lfa lva , B a g ly a s a lja , K ishartyán köz­ ségeket. 1944. decem ber 27. F e lsza b a d u lt: M agyargéc. A N ó g rá d i-fé le csoport m eg­ ütközik a fasiszta csa p a to kka l A broncsos- pusztán. 1944. decem ber 28. F e lsza b a d u lt: kodi puszta. Etes; B o csá rla p u jtő, Karancskeszi, M a ra ­ A N ó g rá d i partizánegység egyesült a szovjet h a dsereggel. 1944. decem ber 30. F e lsza b a d u lt: S zécsényfelfalu, Ludány, Pösténypuszta. 1944. decem ber 31. F e lsza b a d u lt: Litke, N ógrádszakál, Ipo lyta rn ó c, M ih á ly ­ gerge, Egyházasgerge. Horváth István 73 �archívum Madách gyűjtemény Balassagyarmaton. 2. Az ismertetés első, megjelent részébe tartozó, de azóta érkezett legfontosabb darabok: Emerich Madách: Die Tragödie des Menschen. Aus dem Ungarischen übertragen von Alexander Dietze. Pest, 1865. Verlag Adolf Kugler. (A Tragédia első német és legelső ide­ gennyelvű fordítása.) Roboz Imre: Az irodalom boudoirjában. Az ember tragédiája tantiémpöre. Rózsavölgyi es Társa, Bpest. 1916. Dobossy László: A francia irodalom története. Gondolat. Bpest. 1963. Madách-vcnalkozá­ sok. Szalatnai Rezső: A szlovák irodalom története. Gondolat, Bpest, 1964. Madách-vonatkozá­ sok. Gorkij: Klim Szomgin élete. I-II.-III. Fordította Gellért György. Európa, Bpest, 1964. Madáchvonatkozások. Madách Imre: Csók végnapjai. Dráma három részben. Újraformálta Keresztúry Dezső. Magvető, Budapest, 1969. 12. NAPILAPOKBAN ÉS HETILAPOKBAN MEGJELENT CIKKEK, RIPORTOK Jókai Mór: Madách Imre - Vasárnapi Ujság, Pest, 1862. május 25. Madách és a Tragédia első hírlapi méltatása) Kovács Ferenc: Madách Imre temetése. Hon, 1864. okt. 11. Gyulai Pál: Az ember tragédiájáról - Levele Csengeri Antalhoz - Budapesti Szemle 15;ó kötet 114. sk. X. Y.: Egy ember tragédiája. Madách Imre és Bory László - Pesti Hírlap, 1883. szept. 24. Jeszenszky Danó: Madách Imre és Bory László - Pesti Hírlap, 1883. szept. 28. Pulszky Ferenc: Különvélemény Az ember tragédiájáról. Pesti Napló, 1883. nov. 4. Palágyi Menyhért: Madách-tanulmányok. — Magyar Szó, 1901. ápr. 7. Farkas Pál: Madách saját művéről. — Új Idők, Budapest, 1907. 2. sz. Vay Sándor: Madách Imre atyafiságáról. — Pesti Hírlap, 1911. jan. 1. X. Y.: A Kisfaludy-Társasóg nagygyűlése. Madách-vonatkozás. Budapesti Hírlap, 1911. február 7. Kristóf György: Lucifer tragédiája? — Sárospataki Ref. Lapok, 1914. márc. 22. Jakab Ödön: Voinovich Géza ,,Madách” -a - Bpesti Hírlap, 1915. nov. 27, Melich János: A Madách-családnév eredete. Magyar Nyelv, 1919. jan-febr. XV. kötet. N: A Petőfi Társaság Madách ünnepe az Akadémián. Új Nemzedék, 1923. jan. 21. Nemzeti Ujság, 1923 január 21. Madách-szám: Tóth László: Madách ünnepén. — Voinovich Géza: Madách. — Balassa Imre: Utazás két régi udvarház között. — P. K.: Madách Imre és Szontágh Pál. — Kállay Miklós: Madách élete és feltámadása. — Váradi Antal: Az ember tragédiájának első előadása. - Surányi Miklós: A sztregovai magyar úr. — Bibó Lajos: Március az Újépületben. — Csathó Kálmán: A földesúr, a költő meg a kritikus — Petrovics Elek: Madách és Zichy Mihály. X. Y.: Ember, küzdj és bízva bízzál!. — Az erő, 1923. 5. sz. Bodor Aladár: Madách. — Magyarság, 1923. január 21. Hamvas József: Az ember tragédiája és a kereszténység. — Budapesti Hírlap, 1923. ápr. 15. Szász Károly: Madách kiadatlan levele Az ember tragédiájáról. — 8 órai ujság, 1924. március 9. 74 �b. i.: Egy ismeretlen magya r költő. Madách Imre fia. — Magyarság, 1925. január 6. Hegedűs Lóránt: Magya r Lucifer. — Új Idők, 1925. július 26. Keresztury Sándor: Madách Luciferje a kereszténység itélőszéke előtt. — Vasárnap, Arad, 1926. 13. sz. Móricz Pál: Régi levelek Rudnay Józsefné leveles-ládájából. Madách-vonatkozás. — M a­ gyarság, 1928. október 7. Szabó Richárd: Az ember tragédiája Stockholmban. Beszélgetés Olaf Lundgrennel, Madách svéd fordítójával. — Pesti Hírlap, 1933. szept. 12. Bolgár Imre: Az ember tragédiája tizedik jelenete; Madách az űrben. — Pesti Napló, 1933. április 8. Harsányi Zsolt: Madách és Borka. — Új Idők, 1932. Dóczy Jenő: Madách regénye. — Magyarság, 1933. január 22. Kosztolányi Dezső: Az ember tragédiája németül és angolul. — Pesti Hírlap, 1933. jún. 22. m. e.: A Hogarth Press Madácha. — Magyarság, 1933. nov. 26. Papp Jenő: A nagy bemutató. Az osztrák főváros magyar ünnepet ült Az ember tagédiájá­ nak előadásán Magyarság, 1934 jan. 24. H. Röbbeling: Madách elfoglalja a világirodalomban a neki járó díszhelyet. — Magyarság, 1934. febr. 17. Mohácsi Jenő: Madách Aladár Az ember tragédiájáról. — Pesti Napló, 1934. július 1. Dr. Kühár Flóris: Az ember tragédiája és a katolikus világnézet. — Budapesti Hírlap, 1934. szeptember 16-23-30 Mohácsi Jenő: Balogh Károly új Madách-könyve. — Budapesti Hírlap, 1934. okt. 21. Károsy Pál: Az ember tragédiája első fordítója. — Evangélikus Családi lap, 1935. jan. 20. Károsy Pál: Veres Pálné és Madách Imre. — Harangszó, 1935. október 27. Mohácsi Jenő: Nógrádban, ahol Fráter Erzsi járt. — É. n. Balogh Károly: Az ember tragédiája zá rószava. — 1936. É. n. Birkás Géza: Megemlékezés Guilloume Vautier Madách-fordító francia íróról. - Irodalom­ történet, 1938. 3-4. sz. Kárpáti Aurél: A civilizátor. — Pesti Napló, 1938. Szalatnai Rezső: Velünk él Madách. — Esti Ujság, 1939. nov 12. X. Y .: Az ember tragédiája szlovén nyelven. Uj Magyarság, 1940. jan. 5. Hanzély Ferenc: Madách emlékezete. — Nógrádi Hírlap, 1941. jan. 25. X. Y.: Madách-est. — Nógrádi Hírlap. 1941. jan. 25. Harsányi Zsolt: Sztregova pusztulása. — Pesti Hírlap, 1941. júl. 11. Szilveszter István: M it láttam a sztregovai Madách-kastélyban. — Esti Ujság, 1941. aug. 28. X. Y.: Madách-est. — Nógrádi Hírlap, 1942. jan. 24. Majtényi Gyula: Legújabb Madách Kiadás. — Nógrádi Hírlap, 1942. ápr. 11. Peéry Rezső: Egy délután Sztregován. — Magyar Hírlap, Prága, 1943. nov. 28. X. Y.: Az ember tragédiája külföldi sikerének jubileuma. — Új Magyarság, 1944. jan. 22 X. Y .: Ankét volt az Eötvös Kollégiumban Az ember tragédiájáról. — Egyetemi Ifjúság, 1956. április 3. Gergely Pál: Arany János és Az ember tragédiája. — Magyar Nemzet. 1962. júl. 31. Nagy Ferenc: Madách faluja centenáriumra készül. - Magyar Nemzet, 1963. júl. 28. X. Y.: Madách-díj s-plakett alapítása. — Magyar Nemzet, 1963. okt. 15. Jobbágy Károly: Ünnepre készülődés Palócföldön a Madách-centenárium előtt. — Magyar Nemzet, 1964. március 7. X, Y.: Előkészületek a Madách-centenárium ünnepségeire. - Népszabadság, 1964. márc. 18. Ruffy Péter: Madách Aliznál Csesztvén. - Magyar Nemzet, 1964. március 18. Csukly László: „Madách Imre Emlékpályázat". — Nógrád, 1964. márc. 24. Ruffy Péter: A Tragédia kézirata előtt. — Magyar Nemzet, 1964. április 19. L. dr. Kiss Ibolya: Néhány szó Madách „elkergetett" feleségéről. — Magyar Nemzet, 1964. április 26. Ruffy Péter: Madách dédunokájánál a hattyús házban. — Magyar Nemzet 1964. ápr 26. Kovács János: Csesztve — legyen Madáchfalva. — Magyar Nemzet, 1964. május 17. Lakos György: Van-e egyenes leszármazottja M adách Imrének? — Nógrád, 1964. május 30. Ruffy Péter: Madách és Mikszáth falvaiban. - Ország-Világ, 1964 június 3. Kiss Gy. János: Madách falujában. - Népszava, 1964. június 7. 75 �Kunszery Gyula: Vannak-e vallás- és egyházellenes vonások a Tragédiában? — Új Ember, 1964. június 9. Radó György: Madách és Sevcsenko évében. — Magyar Nemzet, 1964. július 16. Radó György: Madách világhíre. A tragédia fordításai. — Magyar Nemzet, 1964. július 26. Lengyel István: Bölcső, melyben anyja Imre fiát ringatta. - Hétfői Hírek, 1964. július 27. Balázs Béla: Alsósztregován megnyílik a Madách-Múzeum. — Magy. Nemzet, 1964. aug. 27. Pál F. János: Madách hazai útlevelei. — Magyar Nemzet, 1964 augusztus 30. G. F.: Tragedie de l'Homc A Tragédia eszperantó-fordításai és részelőadásai. — Magyar Nemzet, 1964. szeptember 1. Nagy Ferenc: Alsósztregova és Csesztve együtt emlékezik Madáchra. — Magyar Nemzet, 1964. szeptember 13. Dr. Kiss Ibolya: Két rokon vallomása Madách feleségéről. — Magy. Nemzet, 1964. szept. 17. Szabó József: Madách Imre bölcsője. Íróasztala. Sírja. Életrajz és értékelés. — Evangélikus Élet, 1964. szeptember 20, 27. október 4. Barna Tibor: Ünnep előtt Csesztvén. — Nógrád, 1964. szeptember 20. Gábor István: Beszélgetés a Tragédia finn fordítójával, Toivo Lyy-vel. — Magyar Nemzet, 1964. szeptember 26. Bálint Géza: A Tragédia embere. — Kisalföld, 1964. szeptember 27. Szalatnai Rezső: Egy délelőtt Alsósztregován. — Tükör, 1964. szeptember 29. Csukly László: Madách I. II. III. IV. - Nógrád, 1964. szeptember 27., 29., 30., október 1. Paavo Viljanen: Unkarilaisen I. Madách satavuotismuisto. — Aamulehti, Tampere, 1964. szeptember 30. Radó György: Az ember tragédiája és az oroszok. — Napjaink, 1964. okt. 1. Kamii Bednár: Madách hite az emberiségben Élet és Irodalom, 1964. október 3. R. F.: Meghalt Madách dédunokája. — Magyar Nemzet, 1964. október 2. Gellért Oszkár: „Oh hallom hallom a jövő dalát” — Élet és Irodalom, 1964 október 3. Komlós Aladár: Madách Imre. - Élet és Irodalom, 1964. október 3. Leonyid Martinov: Madáchról. — Élet és Irodalom, 1964. október 3 X. Y.:.. Művét más nemzetek millióinak szivéhez vitték el. Ünnepi tanácsülés Csesztvén a Madách-centenáriumon. — Nógrád, 1964. október 4. Hubay Miklós: A halhatatlanság költője. — Népszava, 1964. október 4. Sőtér István: Madách. — Magyar Nemzet, 1964. október 4. Barna: Madách „kultusz" negyedszázaddal ezelőtt. — Nógrád, 1964. október 4. Kocsis Tamás: Az alsósztregovai képviselő. — Magyar Nemzet, 1964. október 4. Ams: Dostojna tvorcovi Tragedia cloveka. — Pravda, Bratislava, 1964. október 5. X. Y.: Madách finn fordítója. — Hétfői Hírek, 1964. október 5. R. Gy.: Illusztrációk Az ember tragédiájához. A Petőfi Irodalmi Múzeum Kiállítása. — Népszabadság, 1964. november 5. Ruffy Péter: Madách centenárium. A népek ünnepe Alsósztregován. - Magyar Nemzet, 1964. október 6. X. Y .: Finnországban bemutatják Az ember tragédiáját. - Népszabadság, 1964. október 7. S. M.: Madách a mai képzőművészetben. - Magyar Nemzet, 1964. október 9. Zsugán István: Világfilm lehetne a Tragédiából. — Esti Hírlap, 1964. október 9. Galamb Sándor: Az ember tragédiája, Az asszony komédiája. — Magyar Nemzet, 1964. október 11. Hárs György: A Madách-centenárium. — Szabad Föld, 1964. október 11. Ugróczky Mihály: Madách és az imádság. — Új Ember, 1964. október 11. Bárány Tamás: Madách-est az Irodalmi Színpadon. Élet és Irodalom. 1964. október 17. Héra Zoltán: Madách — oroszul. — Népszabadság, 1964. október 25. Elbert János: Az ember tragédiája oroszul. - Magyar nemzet, 1964. november 7. Tamás István: Beszélgetés Leonyid Martinovval, Madách fordítójával. — Népszabadság, 1964. november 29. K. Gy. : Madách idegen nyelveken. — Új Ember, 1964. november 29. X. Y.: Madách-emlékünnepség Bécsben. — Népszabadság, 1964. november 24. Beresztóczy Miklós: Az agyonszeretett fiú, Madách Imre. - Katolikus Szó, 1964. dec. 20. L. Martinov: Madáchról Madách-ünnepségek a Szovjetúnióban. — Élet és Irodalom, 1964. december 26. Ruffy Péter: Madách sírjánál Alsósztregován. — Magyar Nemzet, 1964. (?) Lukácsy Sándor: Madách könyvei között 1964. (?) 76 �X. Y.: Az ember tragédiája 62-féle fordítósban. - Népszava, 1965. január 10. Gárdonyi Béla: Felkai Ferenc, „A gondolkodó Madáchot akartam szinpadra á llíta n i” . Kisalföld, 1965. január 17. X. Y.: Külföldi megemlékezések a Madách-centenáriumról. — Népszabadság, 1965. jan. 23. L. Kiss Ibolya: Az Erzsi tekintetes asszonyról. - Hét, Pozsony, 1965. március. S. E.: Álom a történelemről. Sőtér tanulmánya Madáchról és a Tragédiából. — Magyar Nemzet, 1965. október 31. Szabó József: Veres Pálné és Madách Imre. — Evangélikus Élet, 1965. december 12. Pomogáts Béla: Korunk és Madách. Sőtér: Álom a történelemről, (ismertetés). - Élet és Irodalom, 1966. január 15. Dr. Pásztor Emil: Bérczy Károly és Madách Imre. — Magyar Nemzet, 1966. február 6. Szalatnai Rezső: Az ember tragédiája új szlovák fordítása. - Magyar Nemzet, 1969. márc. 6. Kunszery Gyula: Madách Mózesének felragyogtatása. — Új Ember, 1966. március 13. Oláh Tibor: Goga és Madách. — Utunk, Kolozsvár, 1966. április 1. Ugróczky Mihály: Zrinyi Miklós Madách őse. - Magyar Nemzet, 1964. május 4. Kövesdi János: Az asszony tragédiáin. L. Kiss Ibolya könyve Fráter Erzsébetről. — Új Szó, Pozsony, 1966. május 4. Karl Rau: Ungarn füllt seinen Becher. Madách. — Weser-Kurier Bremen, 1966. május 26. Keresztúry Dezső: Egy remekmű ébresztése, Mózes. - Könyvtájékoztató, 1966. május Dr. Belitzky János: Madách Sándor, a magyar jakobinusok egyik védőügyvédje. — Nógrád, 1966. július 31. X. Y .: Miniatűr-könyvek (Madách-vonatkozás). - Délmagyarország, 1966. augusztus 3. Rácz Győző: Elkárhozhat-e Ádám? — Utunk, 1966. október 28. Barna Tibor: Tisztelgés Martinovnál, a Tragédia orosz fordítójánál. — Hajdú-Bihari Nép­ ujság, 1966. november 3. Dr. Lother Itra: Episches Theater in Ungarn I. Madách, „Epigone Goethes” und „Vorläufer Brechtes” . — Neue Freue Presse, 1966. november 24. X. Y.: Kindlers Lit. Lexikon. Madách. Neue Züricher Zeitung, 1966. november 26. Pál László: Madách — lyukkártyán. — Ifjúsági Magazin, 1966. november M. Gy.: Madách-művek modern illusztrációkkal. — Textilmunkás, 1966. december Die Wiener Festwochen 1967. Mahler und die Nachbarn an der Donau. Ladislav Obuch: Divadelné prekvapenia, Vystrizek z Casopim 1967. január. 17. Bernáth László: A tragédia — bolgárul. Szófiai beszélgetés Georgij Krumovval. — Esti Hir­ lap, 1967. január 18. Georg Kőváry: Aus der Not eine Stagione machen. Theater in Budapest, Madách. — Kuri­ er, 1967. január 18. X. Y.: Madách-opera. — Film, Színház, Muzsika. 1967. január 27. Ruffy Péter: Arany csendje (Madách-vonatkozások) — Tükör, 1967. február 26. Havas Ottóné: Hogyan találkozhat a társadalom és az egyén érdeke (Tragédia-vonatko­ zás). — Ifjú kommunista, 1967. március X. Y.: Madách Imre: Mózes. - Rádió és TV-ujság. 1967. március 19. X. Y .: Booming Hungaria n Culturae Exports. Madách. — Daily News, 1967. március 25. X. Y .: Kass J. rézkarcsorozata Az ember tragédiájáról. — Magyar Nemzet, 1967. márc. 26. Rényi Péter: Bécsi „Tragédia". - Népszabadság, 1967. május 28. Bezur Géza: Az év legszebb könyve 1966., a Tragédia. — Könyvtájékoztató, 1967. május L. P.: Irodalmunk térhódítása a Szovjetúnióban (Madách-vonatkozás). — Élet és Irodalom, 1967. július Pataki László: A tragédia gyűjtője. - Nógrád, 1967. augusztus 13. Radó György: Megjelent ukrán nyelven Az ember tragédiája. — Magyar Nemzet, 1967. szeptember 9. Csapláros István: Az ember tragédiája Varsóban. - Lengyelország, 1967. 9. sz. Varsó Tolvaj Bertalan: látogatásom Laczkóné Kiss Ibolyánál (Madách-vonatkozás). — A Hét iro­ dalmi melléklete. 1967. 43. Pozsony Szabó József: Bérczy Károly (Madách-vonatkozás). - Ev. Élet, 1967. december 10. Horváth György: A mi Madáchunk. Vilt Tibor a Tragédia költőjének szobráról beszél. — Magyar Nemzet, 1967. december 10. X. Y.: Értékes anyaggal bővül a csesztvei Madách-Múzeum. — Nógrád, 1968. március 22. Bános Tibor: Pétervári interjú, Gorkij és Madách. — Magyarország, 1968. március 24. Lengyel Béla: Gorkij és a magyarok. Madách. - Népszabadság, 1968. március 28 77 �A. G.: Az élő Madách. — Magyar Nemzet, 1968. május 24. X. Y.: Madách és Gárdonyi örmény nyelven. — Nógrád, 1968. május 19. Gyergya i Albert: Kegyelmet a klasszikusoknak. - Élet és Irodalom, 1968. 25. sz. Baranyai László: Bővül a Madách-Emlékmúzeum. - Nógrád, 1968. június 1. B. L.: Kijevi lap Az ember tragédiájáról. — Népszabadság, 1968. június 28. Radó György: Az ember tragédiája új bolgár fordítása. — Magyar Nemzet, 1968. július Szabó József: Az utolsó evangélikus Madách. — Ev. Élet, 1968. szeptember 8. Baranyai László: Négy, eddig ismeretlen Madách-levélről. — Nógrád, 1968. október 6. Csongorády Béla: Madách-emlékérmesek — 1968. Nógrád. 1968. október 13. Kósa Csaba: A sztregovai kézirat. — Esti Hírlap. 1968. december 23. Zs. Nagy Lajos: Madách-film Losoncon. — Hét, Pozsony, 1969. január 12. K. J.: A tragédia képernyőn. — Film-Színház-Muzsika, 1969. április 5. Pataki László: Kuriózumok egy gyűjteményből. — Nógrád, 1969 április 27. Kerényi Ferenc: Madách és asszonya tragédiája. - Nők Lapja, 1969. május 10. 13. MADÁCH MÜVEI A SZÍNPADON Nemzeti Ujság Madách-száma, 1923 január 21. Váradi Antal: Az ember tragédiájának első előadása - Siklóssy Pál: Az ember tra g é­ diája külföldi színpadon — X. Y.: Gyenes László, aki negyven éve játsza Lucifert — Hevesi Sándor: Az új „Ember tragédiája" — Buttykay Akos: Az ember tragédiájának kisérő zenéjéről — Radnai Miklós: Madách műve, mint zenei kérdés — Szinházi Élet Madách-száma, 1923. 4. sz. X. Y.: Részletek Paulay Ede naplójából — X. Y .: Az ember tragédiája zenéje — X. Y.: Az ember tragédiája díszletei — X. Y.: Hevesi Sándor, Az ember tragédiája egykor és most. H. K.: Az ember tragédiája Új bemutatással a Nemzeti Színházban. - Magyarság, 1926. október 31. X. Y.: Az ember tragédiája új bemutatásban. - Magyar Színpad, 1926. október 31. Szász Károly: Az ember tragédiája új rendezésben és szereposztással. - 8 órai ujság, 1926 november 3. Német Antal: Az ember tragédiája a színpadon. — Budapest Székesfőváros. 1933. 160 o. Tamás Ernő: Az ember tragédiája a színpadon. — 1933. Gerhauser Albert: A rajtavesztett zseni Az ember tragédiája jelmezei. — Széphalom, 1933. VII. Voinovich Géza: Az ember tragédiája új előadásán az író és a színész fog uralkodni — Az Est, 1933. november 22. Pataki József: Az ember tragédiájának színpadi emlékei. — Magyarság, 1934. január 14. Papp Jenő: Az ember t ragédiája ötszázadik előadása a Nemzeti Színházban. — Magyarság, 1934. január 20. N.: Madách Tragédiája a világsiker útján. Jubilál Az ember tragédiája. — Szabadság, 1934. január 21. N.: Az aktuális Madách Budapesten és Bécsben. - Magyar Színpad, 1934. január 24. Félix Salten: Die Tragödie des Menschen, Burgtheater. - Neue Freie Presse, 1934. jan. 24. Bajcsi-Zsilinszky Endre: Madách Bécsben. — Szabadság, 1934. január 28. X. Y .: A szabad szó tragédiája. Madách remekművének korszerű rendezése... — Pesti Napló, 1934. január 31. Varga István: Az ember tragédiája, mint az egyetemes magyarság első világfilmje. Tanul­ mány. - Budapest, 1934. Kárpáti Aurél: Az ember tragédiája. Szabadtéri előadás Szegeden. - Pesti Napló, 1934. augusztus 5. Bánffy Miklós: Az ember tragédiája a színpadon. - Pesti Napló, 1934. április 1. Kárpáti Aurél: Az igazi Lucifer problémája. — Pesti Napló, 1934. szeptember 13. Bory István- Német Antal: Madách a mikrofon előtt. - Nyugat, 1936. 3. sz. Nagy Adorján: Az ember tragédiája és a színész. A színpad könyvtára 5. Budapest, i 936. Farkas Ferenc: Kisérőzene Madách: Az ember tragédiája c. művéhez 1936. (Teljes partitura magyar és német szöveggel) Házy Albert: Az ember tragédiája mint szabadtéri tömegjáték. Adalékok a tudományok szociológiájához. Tett-kiadás, Szeged, 1936. 78 �Karl Wüstenhagen: Deutsch-Ungairische Bühnenkunst. Regie- Austauschgastspiel, 1937. Hamburg Dr. Janovics Jenő: Ünnep után. Alkalmas-e a Tragédia szabadtéri előadásra? - Pesti Napló, 1937. augusztus 22. Pásztor József: A szegedi szabadtéri játékok története. Szeged, 1938. Sebestyén Károly: Munkák és napok. Az ember tragédiája a Burgszínházban. - Budapest, 1941. Kamarás Béla: Madách ifjúkori drámái és novellái. A Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Magyar Intézetének Értekezései. 34. Pécs, 1941 Bisztray Gyula: Színházi esték 1930-40. Madách a színpadon. Könyvnap. Budapest, 1942. Sz. Kruzinszkij: Budapest színházaiban. Madách. A Pravda cikkének fordítása. — Irodalmi Ujság, 1955. május 7. N. I.: Az ember tragédiája operaszínpadon? — Esti Hírlap, 1958. március 13. Páncél Lajos: Hetvenöt éve: Az ember tragédiája először. — Népszava, 1958. szept. 21. Palásti László: Básti Lajos hármas jubileuma (Madách-vonatkozás). — Ország-Világ. 1960. január 27. Lődi Ferenc: Major Tamás rendez. — Délmagyarország, 1960. augusztus 12. Asztalos Sándor: Beszélgetés Major Tamással a Tragédia rendezése közben. — Magyar Nemzet, 1960. augusztus 14. Lökös Zoltán: Madách drámai költeményének felújítása a szegedi játékok színpadán. — Rajk András: Az ember tragédiája Szegeden. — Népszava, 1960. augusztus 16. X. Y.: Gondolatok Az ember tragédiája előadásához. - Délmagyarország, 1960. aug. 14. Forgács István: Csonkítás n é lk ü l... Az ember tragédiája. — Délmagyarország, 1960. aug. 14. Lődi Ferenc: Hárman a tragédia főszereplői közül. — Délmagyarország, 1960. augusztus 17. Mátrai-Betegh Béla: Az ember tragédiája a szegedi Dóm-téren. A rendezés. — Magyar Nemzet, 1960. augusztus 17. Földes Anna: „E földre csak mosolyom hoz gyönyört" Évának le n n i... — Nők lapja, 1960. augusztus 25. Rényi Péter: Utólagos megjegyzések a Tragédia szegedi előadásához. - Népszabadság, 1960. szeptember 4. Rajk András: Új Ádám-Éva rendezés, Új színpad a Nemzeti Színház Tragédia-előadásán. — Népszava, 1960. október 23. Osváth Béla: Utóhang a Tragédia szabadtéri előadásához. — Kortárs, 1960. október L. F.: Az ember tragédiája szegedi előadásáról. - Tiszatáj, 1961. október Dr. Székely György: A nemzeti Színház 125. éve. Budapest, 1962. Vajda György Mihály: Színházi Kalauz. A kötetben Madách drámai műveinek ismertetése és számos Madách-vonatkozás. — Gondolat, Budapest, 1962. Básti Lajos- Mire gondolsz, Ádá m? - Magvető, Budapest, 1962. Sz. S. J.: Az ember tragédiája. Felújítás a szabadtéri játékokon. - Délmagyarország, 1962. augusztus 10. Mátrai-Betegh Béla: Szegedi Szabadtéri Játékok, 1962. Egy este a Tragédia nézőterén. — Magyar Nemzet, 1962. augusztus 12. Gyárfás Miklós: Élő dramaturgia. Hosszabb cikkek a Tragédia színpadi vonatkozásairól. — Magvető, Budapest, 1963. Magyar Nemzeti Színház centenáriumi füzete, 1964.: Major Tamás: Az ember tragédiája jubileumi előadása elé. — Nagy Adorján: Színpad és beszéd. Vallomás Az ember tragédiájáról. — Magvető, Buda­ pest, 1964. Kunszery Gyula: „ III. Galerie, 6. Reihe. . . ” A Burg-Teather Tragédia-előadása Bécsben, 1934. — Élet és Irodalom, 1964. február 15. X. Y.: A miskolci Nemzeti Színház Tragédia-vendégjátéka Budapesten. Film-Színház-Muzsi­ ka, 1964. július 3. Lelkes Éva: Éva miatt szerződtem át. — Film-Színház-Muzsika, 1964. július 24. Major Tamás: A rendező levele Luciferhez. — Film-Színház-Muzsika, 1964. szeptember 25. Sonkoly István: Az ember tragédiája zenei keretezései. — Alföld, 1964. 10. sz. Gyárfás Miklós: A tanítvány monológja Keplerhez száz év után. — Film-Színház-Muzsika, 1964. október 2. Major Tamás: Mit jelent korszerűnek lenni? Az ember tragédiája jubileumi előadása e lé .— Nógrád, 1964. október 2. 79 �Sinkovits-Váradi-Kálmán: Ádá m, Éva, Lucifer - 1964. Népszava, 1964. október 4. Mátrai-Betegh Béla: Az ember tragédiája centenáris felújítása a Nemzeti Színházban. — Magyar Nemzet, 1964. október 4. Hámori O ttó: Az ember tragédiája. A Nemzeti Színház felújítása a Madách-évfordulóra. — Film-Színház-Muzsika, 1964. október 9. Barna Tibor: A Tragédia tragédiája? Korszerű Madách-tolmácsolás. — Nógrád, 1964. okt. 11. Rényi Péter: Egy új Madáchért. Bemutató a Nemzeti Színházban. — Népszabadság, 1964. október 18. Máriássy Judit: Szolnok. Az ember tragédiája. — Film-Színház-Muzsika, 1964. október 23. Gábor István: Jegyzetek Az ember tragédiája szolnoki előadásához. — Magyar Nemzet, 1964. november 6. Siptár Ernő: Az ember tragédiája Burgtheaterben. — Jelenkor, 1964. 12. Kolozsvári Állami Magyar Színház Műsorfüzete, 1965.: Antal Árpád: Madách és műve — Jordáky Lajos: Az ember tragédiája a színpadon Nagy Péter: Az ember tragédiája felújításáról. — É. J. 1964. október 10. Sándor Iván: A tragédia 1964-ben. A Nemzeti Színház centenáriumi előadásáról. — Új Írás, 1965. 1. sz. Csik István: Az ember tragéd iá ja Veszprémben. — Film-Színház-Muzsika, 1965. január 15. Maros: Felkai: Madách. — Kisalföld, 1965. január 23. Sós Endre: Dráma Madáchról — Győrött. — Magyar Nemzet, 1965. január 26. G.: „Madách". Felkai drámája Győrött. — Esti Hirlap, 1965. január 23. Geszti Pál: Madách. Felkai F. színműve a győri Kisfaludi Színházban. — Film-Színhá z-mu­ zsika, 1965. január 29. Rajk András: Madách. Felkai Ferenc színjátéka Győrött. - Népszava, 1965. január 30. Jákó Pál: Madách, a győri Kisfaludy Színház bemutatója. — Népszabadság. 1965. márc. 2. — er: Az ember tragédiája Egerben. — Film-Színház-Muzsika, 1965. március 12. Galsai Pongrác: Komitragédia (Madách-vonatkozás). - Film-Színház-Muzsika, 1965. ápr. 23. X. Y.: Milyen lesz az idei szegedi Tragédia-előadás? Részletek Vámos L. rendező tanul­ mányából. - Népszabadság, 1965. május 1. Fencsik Ilona: A tragédia Szegeden Ne szégyelljünk látványosnak lenni. - Esti Hírlap, 1965. július 18. Ruttkai Éva: Beleszerettem Madáchba. — Népszabadság, 1965. július 22. M. G. P.: Angyalok a háztetőkön. A tragédia Szegeden. - Népszabadság, 1965. júl. 31. Mátrai-Betegh Béla: A tragédia „szélesvásznú” színpadon. - Magyar Nemzet, 1965. aug. 1. Lökös Zotán: Nagy sikert aratott a Tragédia Szegeden. Szimonov Madách remekművéről. Hétfői Hírek, 1965. augusztus 2. Dersi Tamás: Nyílt levél Vámos Lászlóhoz, a szegedi Tragédia rendezőjéhez. - Esti H ír­ lap, 1965. augusztus 3. Szombathelyi Ervin: A Tragédia a Dóm-téren. — Népszava, 1965. augusztus 5. Sándor Iván: Szegedi szabadtéri játékok 1965. Az ember tragédiája. — Film-Színház-Muzsi­ ka, 1965. augusztus 6. Földes Anna: Dóm-téri Tragédia. — Nők Lapja, 1965. augusztus 7. Rényi Péter: Látvány vagy látnivaló. Megjegyzések Vámos László szegedi Tragédia-rende­ zéséhez. - Népszabadság, 1965. augusztus 8. P. L.: Szegedi jegyzetek Az ember tragédiájához. — Új Ember, 1965. augusztus 15. Abody Béla: Két este Szegeden. Vámos Tragédia-rendezése. — Élet és Irodalom. 1965. augusztus 14. Akácz László: Szegedi profil. Beszélgetés Hont Ferencel a Szegedi Szabadtéri Játékokról. — Film-Színház-Muzsika, 1965. augusztus 71. Vajda György Mihály: A Szegedi Szabadtéri játékok és Az ember tragédiája. — Kritika, 1965. 9. sz. Gách Marianne: Színházról, nyelvről, stílusról. Beszélgetés Keresztúry Dezsővel (Madáchvonatkozás). — Film-Színház-Muzsika, 1965. október 1. Mátrai-Betegh Béla: Az ember tragédiája a kolozsvári magyar színházban. - Magyar Nemzet, 1965. december 1. Demeter Imre: Az ember tragédiája Kolozsvárott. Film-Színház-Muzsika, 1965. december 3. Marosi Péter: Gondolatok a színházban (Madách-vonatkozás). — Utunk, Kolozsvár, 1965. december 10. 80 �Rényi Péter: Az ember tragédiája a kolozsvári Állami Magyar Színházban. — Népszabad­ ság, 1965. december 15. Monoszlay Dezső: Mondottam, ember, küzdj és higgy! Az ember tragédiája kassai szlo­ vák bemutatójáról. — Irodalmi Szemle. 1966. b : Az ember tragédiája a prágai rádióban. — Magyar Nemzet, 1966. január 7. Dalos László: Keresztúry Dezsővel a Mózes első próbáján. — Film-Színház-Muzsika, 1966. január 14. Mátrai-Betegh Béla: Az ember tragédiája a szabadkai Népszínházban. — Magyar Nemzet, 1966. január 15. Keresztúry Dezső: Madách Imre Mózes drámája. - Kortárs, 1966 2. sz. Kántor Lajos: Hűtlenség és hűség, avagy a kolozsvári Madách-értelmezés. — Korunk, 1966 2. sz. Tänzer Iván: Madách gondolatai időállók. Beszélgetés Tibor Rakovszky rendezővel. — Új Szó, Bratislava, 1966. március 8. Bernáth László: Mózes Madách Imre színpadán. - Esti Hirlap, 1966. március 8. Zay László: Mózes Veszprémben. — Magyar Nemzet, 1966. március 11. Illés Jenő: Madách-mű Veszprémben. — Film-Színház-Muzsika, 1966. március 11. Barna Tibor: Veszprémi tisztelgés — Mózesnél. — Nógrád, 1966. március 20. Galsai Pongrác: A Mózes Veszprémben. ― Nők Lapja, 1966. március 26. Pándi Pál: Jegyzetek Madách Mózes drámájáról, Veszprém. — Népszabadság, 1966. márc. 26. Radó György: Az ember tragédiája szlovák bemutatója Kassán. - Magyar Nemzet, 1966. április 16. Monoszlay Dezső: Madách Tragédiája Kassán. — Élet és Irodalom, 1966. április 23. Vajda György Mihály: Két magyar klasszikus vidéki színpadon. Madách Imre: Mózes. Kritika, 1966. 4. sz. Sz. E.: Mózes. — Vas Népe, 1966. május 15. Szakály: A Mózes és a diákok. — Vas Népe, 1966. május 18. Hámos György: Az újszülött Madách. — Élet és Irodalom, 1966. május 28. Filyó Mihály: Tragedia Csloveka. A kassai bemutató. — Ifjúsági Magazin 1966. június László Zsigmond: „Mózes” Madách drámája a Televízióban. Új Élet, 1966. június 1. X. Y.: Még mindig a Mózesről. — Napló, (Veszprém), 1966. június 2. Tari János: Fesztivál előtt. A Tragédia Szegeden. — Dél-Magyarország, 1966. június 15. X. Y.: Tragédia — „javított” kiadásban. Szeged, 1966. — Csongrádmegyei Hírlap, 1966. július 16. N.: Néhány adat a Tragédiáról. — Film-Színház-Muzsika, 1966. június 17. Nikolényi István: Milyen lesz az idei Tragédia? — Dél-Magyarország, 1966. július 20. Akácz László: A tragédiáról — a hajón. — Csongrádmegyei Hírlap, 1966. július 22. Akácz László: Az ember tragédiája Szegeden. — Csongrádmegyei Hirlap, 1966. július 26. M. G. P.: Az ember tragédiá jának felújítása. — Népszabadság, 1966. július 26. Geszti Pál: Az ember tragédiája, Szegeden, 1966. — Film-Színház-Muzsika, 1966. júl. 29. Varga Ákos: „Lehiggadt Tragédia". Szeged, 1966. — Petőfi Népe, 1966. július 29. Sas Ervin: A Tragédia a szegedi Dóm-téren. — Békésmegyei Népújság, 1966. július 31. Murányi József: Az örök Tragedia. — Pestmegyei Hírlap, 1966. július 31. B. Glan: Az ötvenedik Tragédia. — Délmagyarország, 1966. július 31. N. F.: Monstre-színpadon Az ember tragédiája. — Kelet-Magyarország, 1966. július 31. Viktor Egri: Divadlo v Budapesti. - Literarni Noviny, 1966. július 31. X. Y.: A losonci Madách-kör. - A Hét, Pozsony. 1966. augusztus 14. Sas György: Az Úr hangja és a Vox humana. Szeged, 1966. - Film-Színház-Muzsika, 1966. augusztus 15. Abody Béla: Szeged, szabadtér, Tragédia. - Élet és Irodalom, 1966. augusztus 20. Péter László: Újjáéledt Madách Mózes-drámája. — Ref. Egyház, 1966. augusztus Felkai Ferenc: Madách. Színjáték három felvonásban, 12 képben Budapest, 1966. Sándor Iván: Magyar Dráma - 1966. - Kortárs, 1966. szeptember Sz. Simon István: Tragédia, 1966. - Tiszatáj, 1966. október Ablonczy László: Horváth Árpád Debrecenben. A Tragédia. — Alföld, 1966. 10. sz. (andrássy): A Mózes Budapesten. — Napló (Veszprém), 1966. október 11. Antal Gábor: Madách Mózese. — Élet és Tudomány. 1966. október 23. Radnóti Zsuzsa: Magyar drámák külföldön. A Tragédia. — Új Színház, 1966. november. Gábor István: A Mózes felújítása Veszprémben. — Köznevelés, 1966. november. 6 81 �Doromby Károly: Szinházi Krónika. Mózes. — Vigília, 1966. november. Pándi Pál: Ünneprontás - igazi ünnepért. A Tragédia. — Népszabadság. 1966. nov. 13. Hans Lossmann: Wo Bartók, Kodály und Madách daheim sind Theaterreise nach Ungarn. — Die Bühne, 1966 december. Mihály Gábor: Budapester Theaterbrief (Madách-vonatkozás). - Theater der Zeit, 1966. Bános Tibor: Öt város színháza. Felfedezéssorozat. Mózes. — Magyarország, 1967. 4. sz. Boldizsár Iván: Az ember tragédiája Bécsben. - Élet és Irodalom, 1967. május 27. Ungvári Tamás: Az ember tragédiája a Burgtheater előadásában. — Magyar Nemzet, 1967. május 23. Rényi Péter: Bécsi „Tragédia" 1967. - Népszabadság. 1967. május 28. Keresztúry Dezső: A Tragédia Bécsben. — Tükör, 1967. május 30. Potoczky Júlia: A Tragédia sikere Varsóban. - Film-Színház-Muzsika. 1967. június 9. Demeter Imre: A bécsi Tragédia-előadás. — Film-Színház-Muzsika, 1967. június 9. X. Y.: „Lenyűgöző színházat láttunk” A lengyel sajtó a Nemzeti Színház varsói Tragé­ dia-előadásáról. — Népszabadság, 1967. június 11 Potoczky Júlia: Varsó és Prága után. — Film-Színház Muzsika, 1967. június 16. Pilinszky János: A Tragédiáról - Bécsből. — Új Ember, 1967. július 7. Gách: „Jó lenne a Tragédiát olasz színpadon látni” . — Film-Színház-Muzsika, 1967. júl. 7. Gábor István: Csák végnapjai. Madách-dráma Gyulán. — Magyar Nemzet, 1967. júl. 11. Nagy Judit: Mózes. — Film Színház-Muzsika, 1967. szeptember 29. Bernáth László: Madách Imre remekműve rendezőre talált. Mózes. — Esti Újság, 1967. október Gábor István: A világkiállítástól a Mózes kisérőzenéjéig. Durkó Zsolt. — Magyar Nemzet, 1967. október 22. Sándor Iván: Mózes. Madách Imre műve a Nemzeti Színházban. - Film-Színház-Muzsika, 1967. november 10. Szombathelyi Ervin: Mózes a Nemzeti Színházban. - Népszava, 1967. november 15. Kemény György: Mózes — Magyar Ifjúság, 1967. november 17. Taxner-Tóth Ernő: Mózes M adách-bemutató a Nemzeti Színházban. — Népszabadság 1967. november 18. Dersi Tamás: Felfedezett klasszikus. Madách új arca. - Esti Hírlap, 1967. november 20. Keresztury Dezső: Egy bemutató nézőterén. — Tükör. 1967. november 21. Zala Tamás: A modern Madách. A „Mózes” a Nemzeti Színházban. - Magyar Nemzet, 1967. december 3. Nemzeti Színház: Mózes-bemutató műsorfüzet Kereszury Dezső: Néhány szó a Mózesről — Benedek András: Mózes példája. Wiener Festwochen 1967. im Theater an der Wien — Bécs, 1967. Tartalma: Gastspiel des Burgtheaters: Die Tragödie des Menschen Rudolf Henz. Die Tragödie des Menschen — Dezső Keresztury: Madách und sein Werk Wystepy Goscinne Teatru Narodowego z Budapesztu. A budapesti Nemzeti Színház ven­ dégjátékának ünnepi műsorfüzete. Warszava, 2-4 cserwca, 1967. Illés Jenő: Színészarcok a közelmúltból (Számos Madách-vonatkozás). — Gondolat, Buda­ pest, 1968. Tertinszky Edit: Az ember tragédiája mikrofon előtt. — Kortárs, 1968. január Fekete Sándor: Madách Imre Mózese a Nemzeti Színházban. — Kritika, 1968. 1. sz. Gách: Elfelejtett Madách-dráma. — Film-Színház Muzsika, 1968. február 24. Dr. Lenner Mihály: Az ember tragédiája külföldi színpadokon. — Múzeumi Magazin, 1968/2. Ember Mária: Mózes, Madách műve a Nemzeti Színházban. — Világosság, 1968. 3. sz. X. Y.: Madách elfelejtett műve a Gyulai Várszínházban. — Népszabadság, 1968. ápr. 28. Dersi Tamás: Madách felfedezése. — Új Írás, 1968. 5. sz. Baranyai László: Egy elfelejtett Madách-mű. Csák végnapjai. — Nógrád, 1968. május. 7. N.: Jubileumi esztendeje van a Szegedi Szabadtéri Játékoknak. — Magyar Nemzet, 1968. május, 8. f. f.: Ismeretlen Madách-dráma. Csák végnapjai Gyulán, - Esti Újság, 1968. július 6. Keresztúry Dezső: A Csák végnapjai - a gyulai Várszínházban. — Film-Színház-Muzsika. 1968. július 6. 82 �Gábor István: Csók végnapjai. Madách dráma a gyulai Várszínházban. - Magyar Nem­ zet, 1968. július 11. Sándor István: Csák végnapjai — Gyulán. — Film-Színház-Muzsika, 1968. július 13. Koltai Tamás: Csák végnapjai Gyulán. — Népszabadság, 1968. július 23. Németh Antal: Az ember tragédiája a színpadon 1933. után. 1968. 200 oldal. Kézirat, fénykép és levéldokumentóciókkal. Földes Anna: Gondolatok a várszínházban. Csák végnapjai. — Nők Lapja, 1968 aug. 3. A Kolozsvári Állami Magyar Színház vendégjátékának műsorfüzete, 1968. Lukácsy András: A Tragédia a kolozsváriak előadásában. — Magyar Hírlap 1968. szeptember 11. Koltai Tamás: Az ember tragédiája. A kolozsvári Állami Magyar Színház vendégjátéka. Népszabadság, 1968. szeptember 12. Mátrai-Betegh Béla: Az ember tragédiája a Kolozsvári Magyar Színház vendégjátékának búcsúelőadásában. — Magyar Nemzet, 1969. szeptember 12. Illés Jenő: A kolozsváriak budapesti Tragédia-előadása. — Film-Színház-Muzsika, 1968. szeptember 14. Demeter Imre: A kolozsváriak budapesti Tragédia-előadása. — Tükör, 1968. szeptember 17. Demeter Imre: Kolozsváriak vendégjátéka. Tragédia. — Élet és Irodalom, 1968. szept. 21. Ablonczy László: Madách Imre Az ember tragédiája. A kolozsvári Állami Magyar Szín­ ház Tragédia-előadása Debrecenben. — Alföld, 1968. 11. Bános Tibor: Madách a képernyőn. — Magyarország, 1969. március 30. Nikolényi István: A szegedi játékok jubileumi évadjáról. — Tiszatáj, 1968. október Bános Tibor: Opera a Tragédiából. — Magyarország, 1969. május 11. 14. EDDIG NEM PUBLIKÁLT KÉZIRATI ANYAG Papp-Szász Lajosné: Visszaemlékezés Szontágh Pálra. 1913. Dr. Visnovszky Rezső: Az ember tragédiájának néhány forrása. Balassagyarmat, 1930. Dr. Visnovszky Rezső: Az ember tragédiája XIV. szinének forrása. Balassagyarmat, 1932. Dr. Hans Nüchtern: Die Tragödie des Menschen in der Wiener und Münchnen Rundfunks­ cenierung. 1932. Dr. Németh Antal: Egy emberöltő Az ember tragédiájának szolgálatában. Elhangzott Balassagyarmaton 1967. október 4-én és Losoncon 1968. december 13-án. X. Y.: Férfi és nő - Eva alakja és szerepe Ádám oldalán. Sz.: Feljegyzések Az ember tragédiája első kiadásának fellelhető darabjairól. Szabó Lilla: „Három nap alatt elfogyott". Az új bolgár fordításról. Szófiai riport. Dr. Tolnai Vilmos egyetemi tanár kéziratos anyaggyűjtése, jegyzetei a Tragédia magyará­ zatos új, de meg nem jelent kiadásához. Sz. J.: Ádám célja Az ember tragédiájában. Sz.: Madách Imre világnézete és történetszemlélete Az ember tragédiája alapján. Sz. J.: Miért hat ma is elevenen Az ember tragédiája? Népfront-rendezvényen elhangzott előadás. Madách Imre és főműve, Az ember tragédiája — A kapitalizmus jellemzői Az ember tragédiája londoni szineiben — Észrevételek a Tragédia úgynevezett Népies kiadása sorozathoz — Az ember tragédiájának állatvilága — Az ember tragédiájának növényvilága — Madách barátai Szilveszter István: Találkozásom Madách Imre dédunokájával a költő halálának századik évfordulóján. Szűcs Sándor: Ádám és Lucifer eszmei küzdelme. Szücs Sándor: Madách Lucifere Szűcs Sándor: A Tragédia Évája Haránszky Lajos kéziratainak másolata a sztregovai Madách-emlékmű létrejöttéről. Ferenc Ferdinánd: Alsósztregova története — A Madách-család története — A leleplezés­ re váró Madách emlékmű története. 15. VEGYES ANYAG Madách Imrét országgyűlési képviselővé választó megyegyűlés jegyzőkönyv-szövege. 1861. Madách Aladár: Szerelem könyve. Versek. Budapest, 1880. 83 �Madách Aladár: Hangok a pusztán. Versek. Budapest, 1887. Zichy Mihály:Az ember tragédiája húsz illusztrációjának Albuma, 1887. Lándor Tivadar: Zichy Mihály élete, művészete és alkotásai. Atheneum. Budapest, 1903. Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája. - Új Idők, Budapest, 1946. Clara Lederer: Their paths are peace. Madách-szobor Cleveland-ben. Cleveland Cultural Garden Federation. 1954. Jenei Ferenc: Magyar költők a XVII. században. A kötetben Madách Gáspár költeményei. Magvető, Budapest, 1956. Várkonyi-Balogh: Madách-breviárium. Danubia, É. n. Karinthy Frigyes munkái X. „Erzsébet színházba megy” Budapest, é. n. Karintihy Frigyes: Így írtok ti. I. Madách Imre, Tizenhatodik szín: Az e m b rió tragédiája. Szépirodalmi Budapest, 1963. Kass János tizenöt rézkarca Az ember tragédiájához, Juhász Ferenc Találkozások című előszavával. Kass János és Juhász Ferenc sajátkezű aláírásával. Számozott példány. H eli­ kon, 1967. 16. ROKONMÜVEK Byron: Cain. London, 1821. Byron: Kain. Fordította Mikes Lajos Lampel, Budapest, 1899 Byron: Manfred. London, 1821. Byron: Manfred. Fordította Ábrányi Emil. Franklin, Budapest, é. n. Milton: Az elveszett paradicsom. Fordította Jánosi Gusztáv. Franklin, Budapest, 1916. Goethe: Faust. Insel-Verlag, Leipzig, 1954. Goethe: Faust. Fordította Palágyi Lajos, 1909. Goethe: Faust. Fordította Dóczi Lajos, Lampel, Budapest, 1906. Goethe: Faust. Fordította Kozma Andor. Pantheon, Budapest, 1924. Goethe: Faust. Fordította Jékely Zoltán és Csorba Győző. — Magyar Helikon, Budapest, 1961. Dante: Isteni színjáték. Babits Mihály fordítása. Révai, Budapest, 1940. Komenius Á mos János: Világ útvesztője. Fordította Stromp László. Pozsony, 1905. Johannes Ámos Comenius: A világ útvesztője. Fordította Dobossy László. Magyar Helikon, 1961. 17. A GYÜJTEMÉNYHEZ TARTOZIK MÉG 60 Madáchról szóló vers 1863-1969-ig. Prospektusok Régi és újabb Tragédia-előadások eredeti színlapjai Az 1938-ban Dr. Németh Antal rendezésében hanglemezre vett Tragédia teljes sora Az 1964-es centenáriumi újszereposztású Tragédia-előadás, Sőtér István bevezető előadá­ sával magnetofon-szalagon Madách-kisfilmek Eredeti gyászjelentés Madách Imre haláláról. Anyakönyvi kivonatok a Madách-család tagjairól. Interju Madách Imre dédunokájával, Besztercebányán, 1969. november 22. Magnószalag. Többszáz Madách-vonatkozású feljegyzés. Bel- és külföldi magyar és idegennyelvű szaklevelezés. Madách-Album a költő életére, művére, családjára, baráti körére vonatkozó 350 fénykép­ pel. Ö szeállította: Szabó József 84 �körkép M a d á ch -e m lé ké rm e se k — 196 9. Vígh Tamás remekbe mintázott Madách-portréjának avatásakor az újjávarázsolt cseszt­ vei kúria parkjában megannyi európai országból összegyűlt tudós és művész konstatálta megnyugvással, hogy a költőóriás szellemének ápolása jó kezekben van a „nyíltszívű pa­ lócok” között. 1964 októbert írtunk akkor, s Madách halálának századik évfordulóját ünne­ peltük. A centenáriumi ünnepségsorozat a Tragédia költőjének igazáért vívott százéves harc jelentős állomása volt. Nemcsak azért, mert a Béke-világtanács a kulturális évfordulók sorába emelte Madách halálának évfordulóját, s e döntésben a haladó világ ismerte el életművének humanista eszemiségét és világirodalmi művészi értékét, hanem elsősorban azért, mert a jubileum a Madách-kultusz reneszánszának nyitányát is jelentette. Mint az eltelt öt esztendő bizonyítja: a centárium nem alkalmi tisztelgés volt csupán Madách géni­ usza előtt. Szelleme, áttörve a nyelvi korlátokat magára vonta a világirodalmi közvélemény figyelmét, tovább gyűrűztetve a gazdag életmű feletti vita hullámait, egyre inkább bizonyságát adva Madách igazának. Sorra jelennek meg világszerte a Tragédia új fordításai — a magyar filológia felada­ tának is tartja ezek nyomon követését — , hazánkban pedig ki tudja hányadik kiadását éri meg a nagy mű. De nemcsak Az ember tragédiája, hanem a Mózes és a Csák vég­ napjai is új életre kelt az elmúlt években a hazai színpadokon. Az ünnepségsorozat alkalmával jogosan kivívott elismerés fokozta a nógrádiak buzgal­ mát is, hiszen a legőszintébb, legforróbb megbecsülést a szülőföld nyújthatja. Megyénkben október első hete minden esztendőben a Madáchra val ó emlékezés jegyében telik el. És vajon lehet-e az egyetemes kultúra e nagy alakjára, a filozopter-költőre méltóbban emlé­ kezni, mint úgy, hogy elismerésünket fejezzük ki a „küzdők" közül azoknak, akik talentu­ mukkal jól sáfárkodva a legtöbbet teszik a Madách-hagyomány ápolásáért, az életmű népszerűsítéséért? A régen megfogant gondolat is öt esztendővel ezelőtt vált valósággá, és lett évenkénti gyakorlattá. Az idén — a hagyományos, meghitt hangulatú Karancs Szállóbeli ünnpeségeken — öten vették át Hankó Jánostól, a Megyei Tanács elnökhelyettesétől a Madách-emlékplakettet, ifj. Szabó István szobrászművész alkotását, és a vele járó diplomát, amelyet Czinke Ferenc festőművész Madách-portréja díszít. Varga Imre szobrászművész, újszerű megfogalmazású Madách szobráért — amely Sal­ gótarjánban a Tragédia írójáról elnevezendő sétányon kerül felállításra a művészeti hetek egyik rangos programjaként — kapta meg e kitüntetést. Vámos László, Az ember tragédiája többszöri, kivált az idei Szegedi Szabadtéri Játékok alkalmával nyújtott rendezéséért kapott Madách-plakettet. Kerényi Feren c szisztematikus, töretlen lendületű kutatásai és publiká­ ciói — amelyekből elsősorban a politikus Madách arcképe rajzolódik ki — révén érdemelte ki a Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának díját. Szabó Béla helytörténeti és széleskörű, intenzív népművelési tevékenysége elismeréseként lett Madách-emlékérmes. Nádházi Lajos személyében pártmunkás kapta meg a plakettet, aki a megye szellemi fel­ emelkedése érdekében kifejtett kultúrpolitikai és publicisztikai tevékenységével szerzett el­ évülhetetlen érdemeket. Az emlékezésnek eme — további sikerekre ösztönző, új feladatok megoldására serkentő — formája méltó Madách szelleméhez. Csongrády Béla 85 �Nógrád rnegye története (1849— 1919) A megye szerény tudományos életének kimagasló vállalkozása a megye történetének monográfiája. Ez évben — a Tanácsköztársaság 50. évfordulója tiszteletére elsőként — a négykötetés mű második — Nógrád megye történetét az 1848-as szabadságharc bukásá­ tól 1919. augusztusáig tárgyaló — kötete jelent meg. A mű megjelenése három évszámra emlékeztet: 1826, 1907 és 1911. Ezek voltak ugyan­ is azok az évek, amikor a megye történetével foglalkozó munkák jelentek meg. 1826-ban a történészkedő földbirtokos, Mocsáry Antal vállalkozott arra, hogy bemutassa a megyét. Négykötetes művének két kötete foglalkozik szorosan vett történeti kérdésekkel, mondani­ valójának zömét az egyik legjelentősebb megyebeli földbirtokos család, a Forgáchok törté­ nete teszi ki. Nem sokban tér el ettől az akadémikus Nagy Ivánnak 1907-ben megjelent megyei monográfiája, amely 1544-ig tárgyalja a megye történetét (halála miatt félbesza­ kadt a mű kiadása). A munka középpontjában a birtokviszonyok vizsgálata, a nemesi csa­ ládok történetének a bemutatása áll. Hasonlókat lehet elmondani a Borovszky Samu szer­ kesztésében 1911-ben megjelent monográfiáról is, bár ez a mű már szélesebb alapokon igyekszik bemutatni a megye történetét, kitérve a megyét érintő országos eseményekre és azok hatására is, közölve ezenkívül rengeteg adatot, melynek jelentős része azonban a kellő hivatkozások hiányában csak erős kritikával használható. A régi monográfiák így már a maguk idejében is meglehetősen egyoldalúak voltak, és nem érték el a polgári korszakban keletkezett megyetörténetek általános színvonalát sem. A megjelenésük óta eltelt hosszú évtizedek pedik végképp elavulttá tették őket. Igaz, 1934-ben ú jra megjelent egy megyei monográfia, ez azonban már meg sem kísérelte, hogy összefoglalót adjon a megye történetéről, néhány részletkérdést próbált elemezni csupán, nagyrésze pedig jelentéktelen adatok halmazából áll. A felszabadulást követő társadalmi változások, a történettudománnyal szemben tá ­ masztott magasabb igények, a közvélemény és az ifjúság hazafias nevelésének feladatai sürgető szükségszerűséggel vetették fel e tarthatatlan helyzet felszámolását. A megye ve­ zetőinek ezirányú igyekezete eredményeképpen megindult a kutatómunka, melynek első gyümölcse immár a megye közkincsévé lett. A most megjelent kötet a hazai történelemnek egy rendkívüli érdekes, sokoldalú és eddig meglehetősen feldolgozatlan korszakát vetíti elénk Nógrád megye vonatkozásában. Az első rész - Szabó Béla munkája - a szabadságharc bukásától az 1918-1919. évi forradalmak időszakáig ad képet. Ezúttal nem célunk, hogy bemutassuk a tárgyalt prob­ lémákat, hiszen ez úgysem pótolhatná a könyv elolvasását, de érdemes felhívni a figyelmet néhány olyan kérdésre, mely kiemelkedő helyet foglal el a korszak megyetörténetében. Az abszolutizmus korából, a kiegyezést megelőző közel két évtizedből különösen érde­ kes a szabadságharc bukását követő megtorlás rajza. Kiemelhetjük azt a tényt, hogy a megyében, így pl. Salgótarján környékén még a világosi fegyverletétel utáni hetekben is tevékenykedtek geriIIák, akik után az önkényuralom fegyveres erői élénk hajtóvadászatot folytattak. Érzékletesen adja meg a szerző a 48-as politika folytatására irányuló megyei törekvések képét, részletesen szólva Madách Imre haladó szellemű politikai tevékenységé­ ről is. Rendkívül érdekes annak a folyamatnak a képe, melynek során a megye jobbágy falvaiban — a földesurak gáncsoskodásai ellenére - végbement a feudalizmus felszámo­ lása. Színesen írja le a megye gazdasági-társadalmi, arculatának alakulására oly döntő hatással lévő ipari fejlődés első állomásait. A dualizmus korszakának tárgyalásánál (ez a kötet nagyobbik része, hiszen közel ötven év történetét öleli fel) mindenekelőtt leleplező erejű összefoglalást olvashatunk a kiegye­ zés utáni korszak korrupt és botrányokban bővelkedő megyei közéletéről, a nemzetiségi po­ litika alakulásáról, a kulturális élet főbb mozzanatairól. A kötet legfontosabb és legjobban kidolgozott fejezetei beszámolnak mindenekelőtt a megye mezőgazdasági viszonyainak, a paraszlakosság életkörülményeinek alakulásáról. Részletes adatokat, sok példát olvasha­ tunk a lakosságot sújtó adópolitika fogásairól, a bérekről és árakról, a szegénysorsú népet utolsó ruhadarabjáig kiforgató árverésekről és a századvégén fellobbanó mozgal­ makról is. Hasonló mélységgel dolgozza fel a megye iparának kibontakozását és országos jelentőségűvé való felnövekedését, majd bemutatja a megye munkásosztályának kialaku­ lását, mellyel szorosan összefonódott Salgótarján várossá fejlődése. Megrázó erővel ecseteli 86 �ennek kapcsán a hirtelen felduzzadt lakosságú település tűrhetetlen szociális viszonyait, azokat a körülményeket, melyek döntő mértékben hozzájárultak a lassan induló, de később annál nagyobb intenzitással feltörő munkásmozgalom kialakulásához. A könyvnek ez a fejezete jelenti talán a legnagyobb pozítivumot, hiszen a korábbi monográfiákban még csak meg sem említett problémakört fejt ki nagy részletességgel és a dokumentumok szilárd bázisán álló elhitető erővel. Jól mutatja azt a logikus folyamatot is, amely a vá­ zolt viszonyok és az I. világháború hatására, szükségszerűen vezetett az 1918/1919-es évek forradalmaihoz. A kötet második része, amelyet Horváth István írt, világosan áttekinthető, a részletkérdésekre is kitérő, ugyanakkor jól érthetően összegező összefoglalást ad századunk ha­ zai történelmének legjelentősebb időszakáról. Első fejezetében az 1918-as polgári demokra­ tikus forradalmat vázolja, a másodikban pedig az első magyar proletárdiktatúrának, az 1919. évi Tanácsköztársaságnak Nógrád megyei eseményeit és jellegzetességeit mutatja be. Különös részletességgel szól a korszak hősi harcainak eseményeiről, de felvázolja a mun­ káshatalom közigazgatási, szociális, kulturális intézkedéseit is. A kötet legtöbb részének lebilincselő stílusa, a benne foglalt adatok nagy száma elle­ nére is olvasmányos jellege minden bizonnyal közrejátszik majd abban, hogy a megye­ történet sokaknak lesz kedvelt, hasznos olvasmánya. De még jobban örülhetünk majd annak, ha a kötetben foglaltak az intézményes felhasználás területein lesznek minél na­ gyobb mértékben gyümölcsöztethetők. Így elsősorban azokon a területeken, melyek a szü­ lőföld megszerettetése révén a szocialista hazafiság kimunkálását segítik elő: a történe­ lem oktatásban, a honismereti tevékenységben és az ismeretterjesztő munkában. És akkor lesz igazán a megye lakosságának és a megyét szerető távoliaknak jó barátja ez a megye­ történet, ha az ismertetett kötet jó tulajdonságait megőrizve szinte kézikönyvként szolgál­ hat majd a felmerülő, legkülönfélébb helytörténeti kérdések megválaszolásában. Ennek a célnak az elérését fogja elősegíteni a negyedik kötet után megjelenő név-, hely- és tárgy­ mutató, valamint az az adattár, mely a megye egyes helységeire vonatkozó legfontosabb történeti-statisztikai adatokat fogja — ha bármilyen rövid formában is — tartalmazni. A megyetörténet összefoglaló értékelésének ezúttal még nincs helye, hiszen az össz­ kép csak valamennyi kötet megjelenése után alakulhat ki. A nagy várakozást, amelyet a kötet elkészítésével kapcsolatos nehezítő körülmények, így a forrásanyag hiányosságai, a rendelkezésre álló korlátozott idő, kiváltottak, az elkészült kötet megnyugtatóan elégítette ki. Azok az észrevételek, melyeket a szakmai bírálat tehet egyes kevésbé jelentős mozza­ natokkal kapcsolatban, bizonyára kiküszöbölhetők lesznek az ezután megjelenő kötetekben. Bízhatunk abban is, hogy az izlésesen megtervezett külső forma kivitelezése sem hagy majd semmi kivetnivalót maga után. Mindent összevetve: nagy bizakodással tekintünk a megyetörténet további köteteinek megjelenése elé. Scnneider Miklós Moldova Györgyről A másfél évtizedes írói pálya nagy olvasói sikert, heves vitákat, támadásokat, magasz­ talásokat, izgalmas művészi teljesítményeket, fordulatokat jelent Moldova eddigi életművé­ ben. Pályakezdő társai — Csurka István, Galambos Lajos, Galgóczi Erzsébet — talán ke­ vésbé látványos módon futották eddigi pályájukat, művészetük azonban sokban rokon M ol­ dováéval: új magyar prózát teremtettek. Folyhatnak és folynak arról viták, hogy születtek-e kimagasló eredmények ennek a nemzedéknek a tollából (legutóbb Szabolcsi Miklós, Almási Miklós és még néhányan adtak hangot aggódó figyelmüknek), azt azonban nem lehet elvitatni tőlük, hogy átformálták a magyar próza kifejezésrendszerét, világképük szocialista tartalmát, újfajta indulataikat és intellektusukat másként — korszerűen, gondolatkavaró módon formálják esztétikummá. Mindezt azért kellett az elején megállapítani, hogy ne úgy tessék: Moldovától rangos íróhoz illő igényeket, esztétikai, társadalom-filozófiai követelményeket kell számonkérnünk, ha reális értékelésre, hiteles művészi portré megformálására törekszünk. 87 �Sokarcú művész. Jellemformálása, írástechnikája, nyelvi közege, témavilága sokszínű­ sége, változatossága egyrészt a kutató, önmagát, művészete kibontakozását kereső alkotó nyugtalanságából, másrészt gazdag élményanyagából fakad. A kőbányai félproletár család­ ból induló író eddig (munkakönyve tanúsága szerint) volt kubikus, bányász, kollégiumi nevelő, útépítő munkás, filmgyári világosító, kereste már meg kenyerét konzervgyári mun­ kásként, vasutasként, dolgozott az építőiparban és az irodalomban. A 32 munkahelyet és foglalkozást kipróbáló fiatalember vállalkozó kedve abból a valóságfeltáró igényből táp­ lálkozik, amely minden igazi alkotónak sajátsága. Természetesen nem ez a tipikus infor­ máció-szerzési forma íróink között, de talán az egyik legszimpatikusabb. Olyan sokat, embereket, világunk olyan jelenségeit ismeri meg így a művész, amelyhez a társadalmi köztudat figyelme nehezen férne hozzá. Riporter magatartás ez, persze nem a szokványos értelemben. Egyetlen rádió vagy tévériporter nem szánhat annyi időt, energiát egy-egy figura vagy társadalmi réteg feltárására, mint az író, s nem is láthatja annyira belülről az ábrázolt világot, mint a művész. Ez a riporteri magatartás eredményezhet valóban ma­ gas színvonalú, jó értelemben vett riportot (Rongy és arany című kötet írásai) — ahol a műfaj szabályai szerint já r el az alkotó. Azonban ez a ritkább alkalom — Moldova riportjai ellenére is igazi szépíró. Témavilágának szélesskálájú érdeklődése ellenére határozott körvonalai vannak. M in­ denekelőtt a kisemberek, az élet viharaiban hányódó tipikus átlagemberek világa érdekli. Sorsuk alakulása, életük fordulatai az író számára éppúgy izgalmas témát jelentenek, mint a külvárosok szépemberségű, de sokszor esett sorsú különös figurái. Már első köteté­ ben is erősen jelentkezett ez az érdeklődési irány. Az Idegen bajnok néhány novellája (Kalina Pál, Mandarin, a híres vagány, Ördögh Feri és a Tizenkét Házak) és a későbbi évek izgalmas kötete, a Gázlámpák alatt híres sorozata (Esték a téren) a társadalom perifériájára szorult sorsokat, a sokszor lumpen-szinten vegetáló embereket, vagy kemény fizikai munkában edződött - kérgeseden karaktereket formál hősökké. Kőbányai grundok, munkás külvárosok érdekes, különös levegője érződik ezekben a művekben, az elé vetődő sorsokat Moldova meleg emberséggel, sok szeretettel ábrázolja. A témavilág vonatkozásában, különösen kezdetben, sokan emlegették a Gelléri Andor Endrével való rokonságot. Alkalmat adott erre a Keserű fény (1960) című Gelléri-kötet megjelenése is, amelyhez Moldova írt vallomásszerű előszót. „ Húszéves koromban egy Gelléri - kötettel - ha jól emlékszem, a Téli kikötővel — a hó­ nom alatt, elindultam Óbudára, hogy utánanézzek Gelléri világának... Tudtam, hogy az álmoknak csak a mintáit találom meg, figurák helyett villanásokat, atmoszféra helyett össze nem illeszkedő színeket, de engem éppen ez a nyersanyag érdekelt: a változó világ szemcséi hozzátapadnak-e még a végleg mozdulatlanná vólt mágneshez.. . ” Moldova azonban nem Gelléri lebegő alakjaira, keserű, reménytelen sorsaira talált és figyelt, hanem az átalakuló világ ellentmondásaira, annak néha tragikus kisüléseire, külö­ nös fordulatokra, érdekesen bonyolódó életekre. Ezért is lettek ezek a hősök keményebb karakterek — mint a Legenda egy jobbszélsőről Tolvaj Ferdinándja. A későbbiek során lazult a Gelléri-novellisztikával való kapcsolat, s Moldova tuda­ tosan szociografikus felépítésű próza kialakítására törekedett. Új utakon jár a hatvanas évek eleje óta — műfajban is (regény, karcolat, portré) — , témavilága is kitágult. Á ltalá­ nosabb érvényű igazságaihoz általánosabb sorsokat, hősöket keres. Annyit azonban meg­ őrzött kezdeti írói módszereiből, hogy a kimondottan intellektuális témákat kerüli (Egyetlen kiruccanása: Utolsó esténk Szodomában — Új írás, 1965. 11-12. sz.) A riporteri magata rtásból, a valóságfeltáró szenvedélyből és a választott témavilágból adódik Moldova prózájának egyik fő jellemvonása: a stori-igény. Az író tudatosan törek­ szik az eléje került figurák, sorsok mozgalmas „rátalálására” , s alighanem egyedül mai prózánkban — sokat ad a jó „sztorira” . „Az irodalom alighanem úgy kezdődött, hogy egy csomó vadember ült a tűz körül, bámulták a lángokat és az egyik hazudott. Ő volt az író. Azóta az irodalmat bevonta a filozófia, pedagógia és más tudományok zománca, könyvtárak mélyére kényszerült, de az ősi forrás: az élő mese változatlanul folyik tovább elbeszélőtől hallgatóig.” A felfokozott mese-igényt sokan írták a romantika számlájára (Pándi Pál: Romantika és realizmus. Népszabadság, 1963. IV. 20.), sokan utasították el, támadták, mint irodalmon kívüli jelenséget. (Almási Miklós: Moldova: Sötéten és világosan. Kortárs 1964/7.). Ezekben a kritikus megjegyzésekben van bizonyos kritikusi ínyenckedés is, reális igény is. Ma nem „sikk" élvezetesen, színesen írni. De az is igaz, hogy néha Moldova túlzottan a mesére épít, egy-egy fordulat, ötlet kedvéért a jellem-konstrukciót is félredobja. 88 �Mese-technikájának három fontos sajátosságára érdemes figyelni. Az egyik: az élő­ beszéd elevenségével azonnal atmoszférát teremt az író. Az in mediás res kezdés révén, az olvasó egy már kialakult emberi kapcsolatrendszer részesévé válik, tagja lesz a téren összegyűlők esti beszélgetéseinek. A másik: a groteszk vagy szatirikus hangvételű (általában rövidebb lélegzetű) írása­ iban a fantázia olyan gazdagságával lepi meg olvasóit, amelyre kortársai közül kevesen képesek. Az ötletvillanások elkápráztatják az embert, s ha az író nem is bontja ki teljesen azokat, végeredményben egységes élménnyé olvadnak össze egy-egy társadalmi-pszicho­ lógiai — vagy politikai gondolat érdekes kifejezőiként (Gumikutya, A verhetetlen tizenegy, Az elátkozott hivatal). A groteszk elemek negymértékű alkalmazása nem „modern” európai hatás Moldova írói világában — hanem látásmód. Társadalomkritikája — amikor a tragikus hangvétel, konfliktus megoldás már nem elég súlyos - formálódik a groteszk segítségévei a drámainál is keményebb veretűvé. S végül a harmadik: az író sokszor él a film formanyelvének irodalmi változatával. Maga is próbálkozott filmírással (Szerelemcsütörtök címen vetítették filmszínházaink), a főiskolán elsajátította a mesterség fogásait. Az egyes írások ökonomikus szerkesztése, a képszerű látásmód, a szemléletesség az általában fordulatos cselekményvezetés, a drámai csomópon­ tok jó exponálása és világos kirajzolása igazolják a szakmai műveltség és egyéni képes­ ségek állandó érését. Hősei körül folytak a leghevesebb viták. Groteszk hangvételű írásait, szatíráit min­ denki egyértelmű lelkesedéssel fogadta, az Esték a téren m iniatürjeit nagyra értékelték, regényei, novellái azonban minden alkalommal elszabadították a kritikai poklot. Méltatói közül többen hangsúlyozzák: Moldova nem kiérlelt filozófiai-politikai állás­ pontja az oka hősei problematikus szerepének. Már első írásaiban is a Moldova-hősök közös jellemvonásának tűnt a lázadó gesztusok iránti erős hajlandóság, a lázadás á lta ­ lában. „Az Élet azt az embert, aki ellenállás nélkül sodródik, nem viszi magával, hanem le­ rakja a partmenti piszokba, egy megunt szerelembe, házasságba, környezetbe. Csak azt tűri meg magán, aki a dolgok természetes folyásával szembeszáll.. . ” mondja ki Séber Anna a Sötét angyal című regényben Moldova morális programját. Ez az alapállás — ha a konformizmus, üres konvenciók, avult szabályok, magatartások ellen irányul — rokonszenves és tartalmas életet jelenthet. De nem feltétlenül jelent. A Moldova-hősök másik uralkodó jellemvonása: magányuk általános lázadás — ma­ gányos lázadók — , s ez az írói ábrázolás problémájának kulcspontja. Ezért futnak az író leg­ rokonszenvesebb hősei is — nemes szándékaik ellenére vagy az új társadalmi környezetben is — tragikus helyzetekbe. A Legenda egy jobbszélsőről magányos hőse mániákusan ra­ gaszkodik igaz emberségéhez — egyedül vívott küzdelmében azonban bukása szükségszerű. A Sötét angyal Válent Csabája morális lázadásába politikai motívumok is kapcso­ lódnak. Az 1956-os élmények tisztázását megkísérlő regényben az író hőseivel együtt a katharzis tisztító tüzében találja meg a legfontosabb erkölcsi-politikai kérdésekre a választ. Válent Csaba magánya feloldódik — lassan megtalálja útját a konszolidálódó életbe. Ez a végső benyomás azonban több egymásnak ellentmondó részlet figyelmen kívül hagyása után bontakozik ki az olvasóban. Az a nemzedék, amelyet Válent Csaba szemé­ lyesít meg, tapasztalatokban, érettségben az ellenforradalom tizennégy napja alatt évek­ kel gazdagodott. A javítóintézetben — miután családja hamisan idilli, kispolgári életfor­ májától elszakadt — a munka és a szerelem adják meg élete első nagy leckéit, s miután szabadult N.-ből — megfogalmazhatta élete programját: „megkeresi azt az életformát, amely nyugalommal és tisztasággal tölti el.” Ez a program csak a kibontakozás kezdetét jelentheti, s Válent Csaba felnőtt alteregójának további sorsára joggal lehetett kiváncsi az olvasó. A gimnazista-korú hőstől még elfogadta a kritika a harcnak általában való tiszteletét, a minden körülmények közötti következetes hűséget valamihez — minden Moldova-hős jellemvonása ez! — , de a következő fázis még fontosabbnak tűnik. A tisztaságot és nyugalmat biztosító életforma lehet rezignált befelé fordulás, megfutamodás a világ elől, lehet igazi eszményekre találás is. Nem segítette a tisztázódást a Magányos pavilon (korábban megjelent novellájának re­ gényszerű feldolgozása) megjelenése. Schmidt Flórián helytállása belső emberi parancsból, morális kötelességből fakad — Hemingway-i alapon. Ez a fajta helytállás azonban p o liti­ kai állásfoglalást jelentő és megkövetelő körülmények között kevés. Romantikus ez a hős­ 89 �modell, romantikus történetszemlélet eredménye. Ez a tendencia erősödik két, a közel­ múltban megjelent regényében, a Malom a pokolban és Az elbocsátott légió című alko­ tásában. Szerencsétlen dolog irodalmon kívüli szempontok alapján ítélni meg irodalmi alkotásokat. Moldova nem politikai eszmefuttatásokat írt, hanem regényeket. A regény hitele, eszmei valóságképe azonban igényli a társadalomfilozófiai szempontok erőteljesebb figyelembe­ vételét. Az író nyilván nem az egyedi eset kedvéért bocsájtja nyilvánosság elé a történe­ tet, hanem általános érvényű mondanivalót kíván megfogalmazni. A különös síkján jelentkező problémák — a cselekményesség hangsúlyos érvényesítése, a jellemek meghökkentő volta, a couleur locale érdekes, színes rajza — már ismertek a korábbi Moldova művekből. Az általános síkján azonban szembe kell nézni azzal, hogy közelmúltunkból mit, milyen társadalmi jelenségeket látott meg az író, ill. azokat hogyan ábrázolta? Flandera János magános lázadó - tulajdonképpen tiszteletet kiváltó belső tartás elvi meggyőződés nélkül. Lázadása így nem morális érvényű — csupán egy, a körülményekhez alkaimazkodó vagy azokkal szembenálló kisszerű szerencsevadász (akiben azonban az emberi tisztesség elemi erkölcsiségéből is maradt valami) vergődése. Közben azonban az ötvenes évek elejének politikai légkörét is érzékelteti az író, mint közeget, amely defor­ málhat emberi sorsokat, felébresztheti a tisztesség iránti idényt a hatalom ellenében — az elidegenedett hatalom ellenében. Az a furcsa helyzet áll elő, hogy sem a lázadó, sem annak ellenpólusa nem képviselheti a politikai-erkölcsi totalitást. Adott politikai helyzetről nehezen fogadható el hitelesnek az ilymódon kialakított kép. Az elbocsátott légió alaptörténete, ha lehet, még izgalmasabb, mint az előző regény sto­ rija. M i lett a hatalom volt „végrehajtóival’’ — hogyan illeszkednénk az uj helyzetbe az ÁVH hajdani emberei? — ezt vizsgálgatja a regény néhol szociográfikus, aprólékos tudomá­ nyossággal, néhol a fantázia módszerével is dolgozó szépíró mondataival. Az államellenes szervezkedés bukása után — amely szervezkedésben a regény főhőse, Schmidt Flórián akarata és tudta nélkül „vett részt” — három gondolatcsomó adja a leg­ izgalmasabb vitát, a belső feszültségét: Egy, a rendszerrel, általában a szocializmussal, ellenségként szembenálló véleménye az első; „ . . . lent Oroszlányban láttam öreg kommunistákat, akik nyolcszáz vagy ezer forintból éltek, a bányászkolónia legócskább házaiban. Mindenki lenézte őket, és ők mindenkitől féltek. Ötvenhat októberében nem volt senki, aki legalább egy pisztolyt adott volna nekik, a rég felhagyott aknákban bújkáltak . . . Mit akarnak a kommunisták, ha saját embereiket elejtik, ki vegye komolyan őket?” Fájdalmas tények — hamis konklúzióval. Az egyik szervezkedő szabadlábon maradt rokona: „Ennek a pernek figyelmeztetésnek kell lenni, hogy árulás történt, az ellenség vér nélkül elfoglalta azokat a pozíciókat, amiket ötvenhatban erőszakkal sem tudott. Ez a per szent dolog, s magának nincs joga különbékét kötni.” A napi politikai harcokból, magánbeszélgetésekből ismert álláspont, a csalódás, a mellőzöttség torzította vélemény is oppozíciót jelent. Schmidt Flórián véleménye, „ellen-vádbeszéde” a harmadik gondolatcsoport alapja: „ A csendes, morális terror légkörében éltünk, és élünk ma is. Ha gyárakban és hivata­ lokban vagy bármilyen más munkahelyen is dolgozunk, gyanakvás és gyűlölet vesz körül, és az állam egyetlen lépést sem tesz, hogy megvédjen minket, Sőt mi vagyunk a társada­ lom egyetlen rétege, amellyel következetes megtorló és háttérbe szorító rendszabályokat mer alkalmazni. Fele ennyi eréllyel már rég fel lehetett volna számolni az országban o titkos fasizmust, vagy a huligánokat... A mi sorsunk persze nem új jelenség a világ törté­ nelmében. Olyan ez, mint amikor a szánkót üldözik a farkasok és az utasok lelöknek va­ lakit maguk közül, hogy amíg azt eszik a farkasok, nem szaladnak őutánuk.” Három különféle indítékú, de keserűségében, vádló hangsúlyában közös oppozíció nap­ jaink politikai légkörével, gyakorlatával szemben. Lehetne vitatkozni mindhárommal részle­ tesen, ehelyütt azonban arra érdemes figyelni: Moldova nem vitatkozik velük. Legkönnyeb­ ben az elsőt utasítja el: Flórián cellatársait kívülről látja, de nem érti az eseményeket, csak a felszín az érinthetetlen: kommunista a börtönőr — kommunista a rab. Nem egy regény feladata megválaszolni politikánk belső feszültségéből kirobbanó kérdé­ sekre — de ha azokat elsőnek regény fogalmazza meg — kitérni a válasz elől és a láza­ dás romantikus gesztusában gyönyörködni — írói következetlenségre vall. 90 �A romantikus lázadás, a magános hősök tragikus küzdelmének tisztelete végigkíséri a Moldova írásokat — a probléma jelenléte, a realista, lehiggadt művek időszakában arra utal: az író még világképe alaposabb elemzése előtt áll. Romantika, realizmus, groteszk, dokumentumszerűség, intellektualizmus — kategóriák csupán, amelyek arra jók, hogy a művek sokaságában segítsék az eligazodást. Értékes és vitatható művekhez kapcsolódnak. Bár Moldova még nem írta meg „a ” művet, önálló írói karaktere, rangja van, amelynek alapján joggal várhatjuk az igazán értékes alkotás szüle­ tését. A miniatűrökben már sokszor bizonyította ábrázoló erejét (Strazsnyiczky, a magyar apa, Cigány Mari és a többiek, a Jeszmár fivérek, Kaja és Szigecsán, A szemafor, stb.), a nagy epikai alkotásokban részeredményeknél még nem produkált többet. Ha már kialakult önálló világát szigorúbb kompozícióba fogja, valóságképét tudatosab­ ban, határozott társadalom-filozófiai szemlélet alapján rendezi - művészete új, még érté­ kesebb útra léphet. Kiss Aurél K ozm ikus m egb iz a tá s NAPLÓRÉSZLETEK EGY KÉRDÉSKÖRHÖZ K O N R Á D G Y Ö R G Y : A LÁ TO G A TÓ C. KÖNYVE ÜRÜGYÉN A gyakorlatban és lelki-szellemi áttételeiben minduntalan át kell élnünk a civilizált emberi társadalmak létfeltételeinek szoros determináltságát. Elhatározom, hogy ide vagy oda megyek, ezt vagy azt cselekszem. Meg is indulok célom felé. De csak az engedé­ lyezett útvonalon, a társadalmi struktúra által kiszabott sebességgel és módon haladhatok; tehát nem úgy jutok oda, ahogyan elképzeltem és talán nem is oda jutok, ahová igye­ keztem. Lehangoló ismereteim a Konrád által bemutatott kérdéskörben esztendőkön át nyo­ masztottak, már-már abnormis méretekben. Ha élni akartam, hátam mögé kellett csapnom őket. Horror-élményekért — amilyeneket a könyv a méltatások alapján igért — szintén nem kellett emlékeimben messzire kotorásznom: látogatásaim az Elmegyógyintézetben és más ápoldákban elég borzonganivalóval szolgáltak. Nem kívántam a Konrádéival bővíteni a magam tapasztalati állagát: így érthető, hogy később olvastam el a könyvet mint fontos­ sága megszabná. Értesültem arról is, hogy a könyv tengelyében az emberség határállapotában tengődő imbecilisek, az önmaguk és mások nyűgére élő szellemi nyomorékok életben tartásának kérdése áll. Ez a kérdés annyira kirívó, hogy aligha van ép lelkiismeretű ember, aki kike­ rülheti, de olyan is, aki egyértelmű belső állásfoglalásra juthat benne. Részvétünk banali­ tásai közé tartozik, hogy kimondjuk: ezeknek a nyomorultaknak és világrajöttükkel sújtott környezetüknek az élete merő gyötrelem, alig van hozzá fogható. Az is közismert, hogy a világszerte fönntartott idióta-telepek minden állam egészségügyi költségvetésében az egész­ ségesekre fordított összeg félelmes konkurrensei. Viszont „Az életnek önértéke van... nincs érv, amely feljogosítana bárkit is arra, hogy emberéletről — ha mégoly alacsony fokú is, döntsön: gondolataimhoz azonban kisértően hozzátapadt a különböző ember­ roncs-lerakatok emléke. Mozdulatok és jeladás nélkül, kosárban, ágyon lélegző hús, er­ jedő, csukott tömegek, élnek, mert nincsen gyilkosuk". „ Ne is legyen, mondom magamban türelmesen és elvakultan" — ezt már Konrád György könyvében olvasom. Markáns probléma-felvetés és elszánt válasz. Az ember hatalmas fedezetet érez mögötte. Az író illetékessége meggyőző, sorsvallató makacssága izgalmas, szóhasználatában a célratörés ingerlő. — Értelem és ösztön szövetkezik, amikor mégis Konrád György Látogatója után nyúlok és az első lapon kinyitva becsületes olvasójává szegődöm. Konrád könyvének első személyű hőse működését a törvényszéken kezdte. „ Abban a valószínűtlenül jóra és rosszra, szabadra és tilosra széthasított világban, amely­ ben minden lélegzetvételt piros és zöld lámpák szabályoznak, abban a mindent, ami van, a legyen, ne legyen akarnok hitvilága szerint csoportositó figyelemben, mely olyan tehe­ 91 �telenül csúszik le az emberi történések vaskos kétértelműségéről, mint egy kioperált prosz­ tatájú öregember keze a már kifizetett kurva távozó lenekéről, abban a büszke jogászi világrendben, amely az én agyamat is fűrészfogú kényszerképzetekkel zsúfolta tele, s amelyben maga az emberiség is két részre oszlik, az egyik í tél, a másikat megítélik. . ” Maj d így folytatódik a Camus-i hangulatú pálya leírása: „Nem voltam hosszú ideig ügyész, néhány száz év börtönbüntetésnél többre nem vihettem... felsőbb döntésre abbahagytam az élők felett az ítélkezést, s hivatali előmenetelem a tárgyalóteremből a fegyházteme­ tökbe ivelt... börtönről börtönre két tekintélyes rendszámú fekete gépkocsi hordozott egy hallgatag és részeges különítmény vezéreként... kapargáltunk szerszámainkkal, pereat mundus, cáfoltuk meg némely halotti bizonylatot, barátságtalanul tudakozódva az aláírók holléte felöl, s kellő igazságot szolgáltattunk a méltatlanul, vagyis időnek előtte föld alá kapart jogalanyoknak, cinkosság nélkül az élők, és talán szaglószervünk lázongása miatt részvét nélkül a holtak iránt, szolgáltatva a korrekt hivatali tisztogatást... mind vonako­ dóbb szövetségben a jogrend csak igent és nemet értő kettes számrendszerével.. . ” Később, mint a gyámhatóság hivatalnoka, megnyugtató elintézést sose nyerő aktái piramisán egyensúlyoz. Esztendőkön át fogadja, meghallgatja és elvonulni látja a pana­ szosok menetoszlopát. A kallódás perifériáin tengődő jogalanyok egyetlen individuális fényűzése, hogy elmondhatják önmagukat. Ha nem szünetelne a félfogadás, vasárnap is panaszkodni zarándokolnának. Olyan egzisztenciák gyülekező helye ez a hivatal, akik „cukorkát és feleséget mindig a maradékból választanak, akik minden hulló köpésnek, égő cigerettavégnek, almacsutkának alásétálnak, akiknek mindig egy elúszó arc érdeklő­ dik a hogyléte felől... akik abban sem lehetnek biztosak, hogy anyjuk másnap megismeri őket, akik végül is azért nem írják meg azt a bizonyos levelet, mert nem tudták eldönteni: hogyan szólítsák meg a címzettet... és törvénybe iktatják semmiségük tapasztalata fölött a letartóztathatatlan szemlélet szabadságát... az ügyfél mozgási szabadsága az átlagosnál is kisebb, indulatai szervezetlenek, surlódnak, olykor karamboloznak. Ilyenkor csődület tá ­ majd körülötte, s színrelép a hatóság, hogy a forgalon rendjét biztosítsa. Kiskorú gyer­ mekeinek, valamint az államérdek védelmére fölhatalmazva az a dolgom, hogy összebé­ kítsem körülményeivel, s hivatalból ellenezzem hajlandóságát a szenvedésre: teszem, amire a törvény és tapogatózó itéletem följogosít, s megbabonázva nézem, milyen ronccsá, sem­ mivé zúzódik, ahogy a rend lecsap rá” . A gyámügyi főelőadó — Gottfried Benn meghatározásával — kozmikus megbízatássá tá­ gítja hivatalát. Az árvának apát, az özvegynek férjet szerez, ingyen ebédet, segélyt utal­ tat az éhezőknek, gyerekeket kell „ellopnia" karhatalmi segédlettel, hogy állami gondo­ zásba helyezhesse őket. Mozgáskörlete, segítési bázisa korlátozott. Kevés az ápolda, el­ fekvő kórház, beköltözhető lakás. „Irgalom -boltjában" nagy leleménnyel „boltoskodik,” egész habitusát, a magánemberit is beveti. Mestersége majdnem életveszélyes, testi és lelki ép­ ségét veszélyeztető. A nagyvárosi vegetatív lét legalján tengődő erkölcsi hullák, gyilkosok, szexuális aberráltak, gyakorló prostituáltak, iszákosok, nagy és kiskorú bűnözők, félállati tudatszintű kreaturák, embertenyészetek bűzében kell közlekednie. Meddig képes elkülönülni, integritását őrzendő? Meddig van belső erőtartaléka? Ho­ gyan szerzi meg a gyakorlatot a rázúduló szenvedés-özön elviselésére? Ez a könyv egyik ábrázolási szférája, egyben önnön tartalmainak továbbadására teremtett kifejezési forma. A főhős személyiségét mindig szerényebbé és fogékonyabbá gyalulják a tehetetlenség ellen folytatott küzdelmei, beavatkozási sikerei vagy kudarcai. De minden reggel újrakezdi. A panaszosok változnak, a panaszok nem. Befordul ugyanazokba az utcákba, bormérésekbe, csatornaszagú sikátorokba, ahogyan eddig is. Ismeri a jelzőtáblákat, amelyek szabályozzák az egyén kiterjedési lehetőségeit, útjának célját és a megközelítés módozatait; ezek a kormányzási rendszertől függetlenül, bármely ipari civilizációban tudomásulvételre kény­ szerítenek. A Bandula-házaspá r — néhai számtanácsos és neje — öngyilkos lett a háborút követő időszakban teljessé váló tájékozódási képtelensége következményeként, itthagyták ötesz­ tendős idióta ivadékukat, életük csődjének e riasztó dokumentumát. Az író végigvezet a Bandula-házaspá r tudatszintjének lesüllyedésén, amit a hülye gyerekükkel való szimbiózis indukált. Ezt a folyamatot mint sajátját éli és élteti át, egy második írói dimenzióként. Ezután következik a harmadik ábrázolási szféra, amikor elképzeli és képzelteti, hogy ő maga is kihátrált a rendezett létformából, a civilizált kötelmek biztonságot garantáló öve­ zetéből, odahagyta családját, hivatalát és végérvényesen oltalmába fogadta a magatudat­ 92 �Ian ötéves kreaturát, önmagát kioltva; az ürülékszagú szobában, a halott szülők sodronyán és limlomjai között zabáltatja, vakarja, súrolja a kis emberállatot, kiszakítva és fölmentve magát a civilizált ember életformájából és teherviselése alól. Mintha átlendülne a gondo­ lattalan szellemi elnyújtózás és a transzcendens fél-megsemmisülés érzelmi küszöbére, mintha valamifajta okkult közegbe, újraélve a halott apa szenvedés-misztériumát, a dosz­ tojevszkiji derengés állapotában, amelyben a fajfenntartó ösztön is az emlékezet lomtárába szorult; az önmegvalósítás és a helytállás más princi piumai érvényesek. Konrád György műve az emberi magatartások perében nem a pesszimizmust prolon­ gálta, mint egyes recenzensei feltételezik. A pesszimizmus prófétájává kisebb erőfeszítés­ sel és élményfedezettel is föltornászhatta volna magát. Elég, ha kollokviálisabban, igény­ telenebb stiláris apparátussal közvetíti látomás-értékű tapasztalatait. A nyomornak és az iszonynak ez a katalógus-költészete nem morbid irodalmiság; az ábrázolás fegyelme és koncentráltsága nem a kontraszttal hatást keltő impassibilité szándékossága. Konrád nem „áll kívül” megírt anyagán; a szenvedés infernóiról ennyi mozzanatot csak az tud tömöríteni keményre döngölt mondataiba, aki nem takarékoskodik önmagával, aki hajlandó odanézni, kiváncsiságával és irtózásával vezekelni, egyenlíteni, aki hajlandó belefúródni a pokolba, hogy hírt adjon, és minél hitelesebben megmutasson a társadalom felszámolhatatlan szo­ ciális terheiből olyat is, amire nincs megoldás és recept, legföljebb utópiákról elmélked­ hetünk. . . Kondrád György hisz a személyiség kikezdhetetlen cselekvésösztönében, nekimegy a reménytelenségnek is, mindvégig láttatva vagy sugalmazva a „szeretet egymás mellé fúrt alagútjait” . Ez a hit nem vallásos, hanem a vitális biztonság jegyeit viseli. Könyve nem kínál lehetőséget a vegytiszta műfaji besorolásra. Értekező próza és epika, lélektan és szociológia, kortörténet és dokumentum-esszé keveréke, de az elfogultságig elragadott ol­ vasó egyetlen hosszú versmondatnak is érezheti — a latinitás jegyében. Mértéktartó, de mégis nagyívű pátosza több műfajkategóriába-sorolást megbír. Külföldi megfelelőiről tu ­ dunk, de hazánkban utat kapart. Mintha ujjáalakította volna a tisztánlátás és ábrázolás feltételeit is. Az ábrázolás egyúttal értelmezi is a kiválasztott csoportok, emberanyag és közérzet-lecsapódások társadalmi súlyát - miközben a gyámhivatalnok reflexiói költői megformálást kapnak. Konrád György az epikus és tanulmányíró felkészültségével és áhitatos szigorával tu ­ dósít egy mai minőségi szellemi ember világképéről, átlényegülési és önmagára kiszabott morális készenlétéről, közjogi tudnivalókról, és közvetett, rendszerint utalásos formában, történelmünk utolsó harminc esztendejének néhány elhazudhatatlan tényezőjéről — mindig a konvenciótlanság szintjén. (Magvető) Solymos Ida Csoóri Sán dor : Fal tó l f a l ig A teremtő nyelv c. írásában egy erdélyi asszony szavait idézi: „Akkora bánatra ju to t­ tam, hogy faltól falig sírtam...” A kifejezés különleges ereje megragadta Csoórit: „Faltól falig sírni? — kérdi, majd így folytatja: idézett mondatában a falak nem pusztán a lá t­ ható falak, nemcsak egy parasztszoba falai. Egyúttal láthatatlanok is: a bezártság, a tehetetlenség ütközői." E láthatatlan falak elleni küzdelem fogja egységbe Csoóri rendkívül szerteágazó tematikájú írásait, melyek legjellemzőbb tulajdonságának a teljesség igényét tartom. Természetesen ez a teljességre való törekvés nem a látszólag ötletszerűen fölmerülő témák kimerítő tárgyalásában és megoldásában jelentkezik, Csoóri nem a válaszadás tel­ jességére törekszik — hiszen tudja, hogy ez nem lehetséges — hanem a kérdezés, a prob­ léma-fölvetés teljességére. „Jól kérdezni... azt (jelenti), hogy megelőzzük a rossz válaszo­ kat." - írja. S valóban: a kötet minden írása kérdez vagy kérdésre ösztönöz, nagyfokú szellemi aktivitásra késztet. Reménytelen vállalkozás lenne, ha Csoóri munkáinak műfaji meghatározásával kisér­ leteznénk. Néhány recenzió, képzőművészeti kritika és útijegyzet csak az, ami nem okozna 93 �problémát a besorolásnál. A többi műfaj fölött?, vagy inkább a műfajok közti átmenet lehetőségeit tudatosan feszegető írás. Meggyőződése, hogy a társadalmi- és az irodalmi élet egy magasabb egységben összegeződik, egyik sem lehetne teljes a másik nélkül. Szépen példázza ezt, hogy a Második születésem c. verseskötetét a Meghasonlás világos háttere c. esszéjével zárja; itt kapunk magyarázatot kisérleteire és törekvéseire: „...a ta ­ nulmány s az esszé számomra nem a költészet vagy a próza kiegészítője, hanem előké­ szítője. Megfogalmazza azokat a kérdéseket, melyekre a végleges választ versben, prózá­ ban, vagy amihez egyre nagyobb erő sodor: drámában kellene megadni ...le g fo n to sa b b műfaji gondnak azt tartom, hogy az írás közben kifejtett erő hogyan alakítható át közvet­ lenül és veszteségek nélkül köznapi cselekvéssé, erővé." Ez az igény tükröződik a témák rendkívüli változatosságából is: ír kritikai problémák­ ról, (Könyörgés agyonveretésért) — a kendőzetlen és szigorú bírálatot követeli, — portrét készít Illyésről és Veres Péterről, mindkét író művészetének legmélyebb összetevőit vizs­ gálja. Kultúrpolitikai írásai nem az úgynevezett kényes kérdéseket boncolgatják, sőt azt érzékeltetik, hogy nincsenek kényes kérdések, mindenről lehet a természetesség jószándé­ kával írni. A különböző műfajú — és tematikájában változatos - írásaiból egységes kép, egységes írói szemlélet bontakozik ki: az író és az irodalom helye és helyzete, lehetőségei és fel­ adatai a megváltozott és állandóan változó világban — ezt vizsgálja direkt vagy indirekt módon mindegyik írása. Illyésről és Veres Péterről írott portréiban az alkotó és a művek társadalmi hatása és hasznossága elemzésének kiinduló pontja. Csoóri egyetért Illyéssel abban, hogy amint társadalmi fejlődés sem léphet addig előbbre, amíg le nem zárta a múltat, amíg nem ér­ lelte történelemmé, az irodalmi fejlődésnek is kerékkötői a művészileg feldolgozást nem nyert sorsdöntő események. Mert csak ezután juthatunk el odáig, hogy tanulmányszerűbb portrét készít. Mindkét alkotó bemutatása babitsi igényű írás, még módszereiben is Babits Mihály hatásának megnyilvánulását érzékelhetjük. Csoóri nagy érdeme, hogy ez a Babitshatás - vagy mondhatnánk úgy is, hogy a Nyugat esszéíró nemzedékének hatása - ami többé-kevésbé valamennyi esszéje mögött ott kísért — egyáltalán nem determinálja, hanem inkább szárnyakat ad ahhoz, hogy korunk társadalmi és kulturális problémáit vizsgálja. A népköltészetről és a népballadákról írt esszéiben (Szántottam gyöpöt, Egykor elin­ duló tizenkét kőmives) is túllép a megjelölt témakörökön, a népköltészet és a műköltészet viszonyát, a népköltészet egyes íróinkra gyakorolt hatását és a népköltészetnek az adott kor életében betöltött társadalmi szerepét elemzi. Nagyon elgondolkoztató az a megálla­ pítás, hogy eddig igen sokszor hajlamosak voltunk arra, hogy a népköltészetnek az egyes alkotókra vagy a műköltészet egészére gyakorolt hatását csupán formai és stiláris jegyek­ ben, maximum formális tartalmi jegyekben — pl.: tematika, hangulati gazdagodás — keres­ sük, és igen keveset gondoltunk arra, hogy a népköltészet eszmeiségének irodalmi hatá­ sát kellene tanulmányozni. De hiba lenne, ha nem figyelnénk föl arra, hogy amikor Csoóri ilyen irányú elemzésekbe kezd, nem tud teljesen szabadulni Németh László Kisebbségben c. tanulmánya — erősen vitatható — szemléletének hatása alól. Éppen ezzel magyarázható, hogy a tanulmányainak végkövetkeztetései ellentétbe kerülnek egész kötetének eszmeiségé­ vel. Nem azt vitatom, hogy az „... újkori megrázkódtatások didergésében népballadáink­ nak még mindig van mondanivalójuk", de kissé túloz Csoóri, mikor azt á llítja : Mintha a lét a maga önismeretét bízta volna rájuk. Mintha a történelem a maga legkeményebb sugallatait. Omlik a fal? Elő kell lépnie Kőmives Kelemennek." — Nem hiszem, hogy gond­ jainkon, nehézségeinken és esetleges sikertelenségeinken kőmiveskelemeni tettek segítené­ nek! A legszélesebbkörű és legaktuálisabb témát, irodalmi életünk jelenlegi helyzetével kap­ csolatos kérdések föltevését, A kiegyensúlyozottság ára c. esszéjében olvashatjuk. Csoóri a hatvanas évek elejének pezsgő irodalmi életéhez viszonyítva ma egy egészségtelen kie­ gyensúlyozottságot tapasztal, s ami még nagyobb baj: „Ami jó benne (irodalmi életünk­ ben) és ami nem, valamiféle higgadt kiegyensúlyozottságban találkozik.” Ennek a követ­ kezménye az ,hogy fogy a kiemelkedő alkotások száma és aggasztóan szaporodik a kö­ zépszerűeké. Ennek okát abban látja, hogy művészileg még mindig nem sikerült tökélete­ sen földolgozni 1956. problematikáját. Csóóri megállapítja, hogy az 56-os események leg­ mélyebb, össztársadalmi jelenségeinek kritikus és önkritikus elemzésére, bátor föltárására 94 �és drámai megjelenítésére még nem akadt vállalkozó. Ezért érzi úgy, hogy társadalmi jellegű műveink nem tudnak enélkül mély gyökeret ereszteni, s emiatt nem képesek hiány­ talanul megbirkózni a ma problémáival sem. Túl sötéten itéli meg a helyzetet Csoóri Sándor? - Lehet, de az elgondolkoztató aggó­ dás még mindig sokkal jobb, hasznosabb, mint a súlyos gondokat megkerülő, a valóban meglévő hiányosságok felett is szemet húnyó magatartás, vagy az indokolatlan és túlzott derűlátás. Írásainak fő erénye, hogy álláspontja nem sodródik a végletekhez, de nem elégszik meg a langyos középúttal sem; - teljességre törekszik, kérdésfelvetésben, állásfoglalásban egyaránt. Nem szubjektív alkotói gondok és nem szűkebb irodalmi berkek kasztproblémái, hanem az irodalom társadalmi hasznosságának elősegítése és fokozása a vezérlő elve Csoóri Sándor új kötetének. Szalánczay György Szép v e rs e k 1968 . Úgy látszik, a költészet napii ünnepi kiadvány, a Szép versek napjaink magyar nép­ könyve lett. Az évi átlagos kilencezres példányszám növekedés ellenére is (a Szép versek 1966. - 29 000; a Szép versek 1967. — 36 000; a Szép versek 1968. pedig 45 300 példány­ ban jelent meg) hamar hiánycikk a könyvesboltokban, keresettsége a népszerű magyar bestsellerekre is rálicitál. Igaz, a statisztikus számszerűség nem bizonyosság, inkább csak utalás alkotó és olvasó mélyebb kapcsolatára, mégis megerősíti a „m it ér a szó?" kéte­ lyében vívódókat, hogy a művészet ,így a szó művészete „teljes hatalom” , olyan emberfor­ máló erő, melyet nem kell az olvasókra erőszakolni. Az elmúlt évek kritikai fogadtatása igyekezett az évente megjelenő Szép versek anto­ lógia szerkesztési elvét csiszolni. Többen, túl tágnak ítélve a válogatást, vitáztak: a cím nem fedi a vállalkozást, hisz egyetlen nemzet félszáznál több költője nem teremt évente 2-300 szép verset több, mint húsz íves nagygazdaságban. így hát az éves lírai termés beta­ karítása lenne, nagy felfedező kedvvel, teljességre törő igényességgel? Innen nézve meg éppen szűknek bizonyul, hisz névsorolvasást tartva, eddig minden évi kötettől számon lehe­ tett kérni az előző évi teljesítmény alapján neveket, verseket, alkotásokat. A vállalkozás lényege valahol a fenti két szempont között tapintható. Ez, s nem a kritikára fittyet hányó szerkesztői magatartás indolja, hogy az antológiát évek óta, kisebb módosítástól eltekintve alapjában változatlan szerkesztési elv toborozza egybe. A Szép versek (s konkretizáljuk most már a sorozat legújabb tagjára, a Szép versek 1968-ra) — tulajdonképpen versek mindenkinek. Sokesztendős, áttekinthető antológia, melyben a szer­ kesztők a tavalyi esztendő verseinek legjavát adják, megszólaltatva az élő magyar költé­ szet minden jellemző hangját, árnyalatát, anélkül, hogy a kötet szeizmográfja lenne az előző évi líra minden rezdülésének, avagy teljességre törekedne. A fentin túl nincs is merev rendező elve, nem egyetlen hang, egyetlen szándék, a különféle mozdulatokban meglévő egyetlen gesztus nagy erejű, sok költőben is egységes megjelenésének összeválogatása (mint volt a Tűz-tánc), s nem szigorú esztétikai szempontok szerinti válogatás, amely eszté­ tikai minőségek, esztétikai törekvések, ars poeticák szerint mérlegel. A Szép versek 1968. nem más tehát, mint egy év magyar líráját népszerűsítő, legfontosabb törekvéseit bemutató verseskönyv, amelyben nagyon rostált antológiába is behívható klasszikus értékek mellett kisebb léptékű esztétikai minőségek is szerénykednek, s amelyben békésen simulnak egy­ máshoz az egyébként hevesen perlekedő akarások, egymástól elütő törekvések, ars poeti­ cák. Így lett a gyűjtemény — érthetően — a mindent becsülettel elolvasó kritikusnak önma­ gában csüggesztő olvasmány, s annál vonzóbb a szemelgető, kedvenceit megkereső olva­ sónak, becsalogató a most ismerkedőknek, összegzésre módot adó a türelmesebbnek. Nép­ könyv, amelyet közel félszázezren megvásárolnak, s közel háromannyian elolvasnak. Nem elmélyült vizsgálódás, inkább a figyelmes olvasó ösztöneibe ivódott értékítélete alapján a Szép versek 1968. az előző évi antológiánál igényesebbnek, tartalmasabbnak mutatkozik. Több helyütt megállít, elgondolkodtat, gyönyörködtet, növekvő szeretettel újra­ olvastatja magát. Talán azért, mert az előző évinél jóval szelektáltabb (akkor 24 - most 20 ív terjedelemben, ott 73 költő 281, itt 68 - 221 versével jelent meg), de még inkább; 95 �volt miből válogatni. Nem mintha az elmúlt évben a magyar líra a legmagasabb csúcsok fölé emelkedett volna, de az 1968-as teljesítmény összhatásában kétségtelenül meghaladja az átlagot. Mi adja a többletet a tavalyhoz viszonyítva? Mindenekelőtt a különböző költői nemzedékek teljesítményének, önmaguk szintjéhez mért kiegyenlítődése. Az elmúlt évi gyűjteményben a közép-nemzedék megerősödése jelentette az eseményt, az idősebbek és a fiatalok nem hoztak meglepetést, Benjámin, Csanádi, Juhász Ferenc, Nagy László költészetében pedig mintha a nagy feladatokra készülés csöndjét éreztük volna. Most változatlanul erős a középnemzedék teljesítménye (különösen Tornai József: A virágos löld titkai és Csoóri Sándor: Mindennapi történelem c. verse tetszett), emellett azonban az idősebb nemzedék több tagja is saját legjobb színvonalán szerepel (tavaly csak Illyésre mondhattuk el, most Sinka István, Rónay György, Benjámin László, Juhász Ferenc, Nemes Nagy Ágnes s félig-meddig Weöres Sándor, Váci Mihály, Nagy László, Illyés Gyula költeményeire is. Sajnos Csanádi Imre, Simon István, Zelk Zoltán nem éri el legjobb önmagát, bár Csanádi: Észtek c. verse egyszerűségében is nagyon pontos, mély, filozofikus költemény, szép vers). A legnagyobb, s egyben legproblematikusabb teljesítményt a múlt évi magyar költé­ szetben kétségtelenül Juhász Ferenc teremtette A szent tűzözön regéi című kötetével, mely­ nek címadó művéből közöl részleteket a Szép versek. Juhász Ferencet a kritika kikezdte a könyv megjelenése után. Sietek hozzátenni: anélkül, hogy meg is mérték volna, művéhez méltatlan készületlenséggel csak megbecsülték teljesítményét. Mintha lándzsával indultak volna tankok ellen. Mindez — nem paradoxitás — csak használt Juhász Ferencnek. Az utóbbi időben ugyanis a kritikai életben a hallgatás burka fonta körül, iskolai tananyag lett, anélkül, hogy az irodalomtudomány, avagy az irodalmi közvélemény foglalkozott vol­ na vele (mint a hatvanas évek elején). Most, ha az érdembeni vizsgálódásban nem is tör­ tént egyelőre változás, megmozdult körülötte a levegő, a felszínes kritikák egyre sürge­ tőbben írják elő, hogy érdemben foglalkozzunk munkájával. Ezt kéri az a szemléletbeni változás, az a belső cezura is, amelyet a mostani kötet sejtet Juhász pályája alakulásá­ ban. Juhász-képünk még ma is meglehetősen egységes, nem, vagy kevéssé látjuk fejlő­ désrajzát, nem tudunk határokat vonni költészetében. Ahogy az 1949-50. tájt kialakított kategorizálása tehetetlenségi erőként sokáig továbbélt, ugyanúgy hajlamosak vagyunk az 1954-56-60. közötti Juhász Ferencet azonosítani a maival. Pedig nagyon jelentős proble­ matikai változás következett be nála, ezt mutatja a Tékozló ország vegetációt és emberi létezést szembeállító a ttitüdje és A szent tűzözön regéi állati, növényi, ásványi, emberi léte­ zést egyaránt szentként tisztelő magatartása közötti különbség is. A legtöbb szó az utóbbi tíz évben Juhász Ferenc formai sajátosságairól esett. De mi határozza ezt meg, mi rejlik a felszín mögött? Juhász Ferenc világképe? Erre kellene most már keresni a választ, nem a kritikának, hanem a komolyabb apparátussal felvonuló irodalomtörténeti kutatásnak — egyelőre legalább egy nagyon alapos tanulmány erejéig.* Illyés Gyula, Fodor József, Sinka István, Weöres Sándor, Zelk Zoltán nemzedéke verse­ inek közös ihletője az öregség, az immár kurtára fogott létezéssel való szembenézés. Mű­ veik mégis az életet, az élet dícséretét zengik. Illyés, ahogy a Kháron ladikján című könyv­ heti esszéregényében, itt is a jövőnek él, híve, hogy a halál végül mégis domesztikálható (Világodban világtalan), bízva a szárnyalásban, hogy „más lehet a világ” . Ugyanígy nosztalgia nélkül néz szembe az elképzelt halállal Fodor József is, teremtő nyugtalanság­ ban élve, vállalva inkább az alkotás csontot szaggató szülőfájdalmát, semmint a lelket altató ürességet (Teremtő nyugtalanság) Az elmúlást idéző látomásában az élet dicsérete szólal: S ha száz bajjal illet, Az életet hirdesd, valld, semmi mást. Ebben teremthetsz, csak ebben lehetsz s vagy Bátor, erős, itt látszik meg valód. Hol száz gát fog, legyőzni, ott lehetsz nagy, Minden más lég. Üres álom, csalód! Ez van. Tégy, hass, küzdj, míg a szívverés hagy. (Az élet dicsérete) * Időközben megjelent néhány Juhász Ferencről szóló tanulmány. Ez aligha vonja két­ ségbe a megállapításom igazságát, inkább azt a hiányt érzékelteti, amely a mélyebb elemzések megszületését serkentette, égetővé tette. 96 �Sinka István verseiben a „nagy utakról hazatérő" vándor csöndes fáradtsága, a dacos lázadások után önmagával és a világgal békülni készülése érződik. Alig lehet elfogultság, meghatottság nélkül olvasni egyszerű, mégis mély szimbolikájú sorait: Mennyi út! S az egyik örök a világon. Mert telhetnek az évek, övé véget nem ér. Ahány év, annyiszor új lomb nő a fákon, Csak Muhammad tűnik el. Vissza ö sose tér? (Új lomb hiába nő) Bizony, az idő a bizva-remegve kitett kérdőjelet felkiáltássá szigorította. Vissza ő sose tér! Sinka István (s mellette Gereblyés László) halála - Aprily Lajos, Füst Milán, Kassák Lajos eltávozása után (de szomorú is számbavenni !) — ismét szegényítette a magyar poézist. Rónay Györgynek, a Nyugat harmadik nemzedéke egyik sokoldalú tehetségének M ilói Vénusz című verse a Szép versek egyik nagyon erős gondolati töltésű, mélyen morális, humanista alkotása. Nem a készen kapott, de a megszenvedett derű nagyon-nagyon em­ beri gondolatát írja le Rónay, a milói Vénusz tökéletes szépségének nyugalmát egybevetve a halottját kézben tartó madonnával, aki mégis mosolyog, nem, mert: „nem ismeri, hanem mert ismeri a szenvedést, legmélyéig, ahol már túlságában mosollyá lényegül.” A mostani Szép versek többletét a tavalyihoz viszonyítva a különböző költői nemzedé­ kek teljesítményének önmaguk szintjéhez mért kiegyenlítődésében láttuk. E gondolat igaz­ ságát az idősebb és középnemzedék vizsgálata után a fiatalabb nemzedékben is ellenő­ rizni kell. S ezt örömmel is tesszük, mert az antológiában önmaguk színvonalát nemcsak megőrző, de túllépő, sok esetben a lírai középnemzedék teljesítményét is túlszárnyaló, az idősebb nemzedék legrangosabb alkotásait elérő színvonalon jelentkező fiatal költők verseit olvashatjuk. Elsősorban Ratkó Józsefre, Buda Ferencre, Kalász Lászlóra, Ágh Istvánra és Bella Istvánra gondolok. Közös jellemzőjük a feltétlen őszinteség, nem kiszámított, saját érdek­ hez igazodó, hanem kollektív felelősségérzet, eleven közéletiség, bonyolult világlátás — s mindennek érzékletes, magas esztétikai szférába emelt, pontos képekbe lényegülő, de ugyanakkor egyszerű, tömör megformálása. Az ötvenes évek sematizmusa visszahatásként sokszor keresett, indokolatlan bonyolultságot, formai túlkomplikálást eredményezett. Úgy tűnik, hogy az a lírai forradalom, amit Juhász Ferenc és Nagy László jelentett a felszaba­ dulás utáni magyar irodalomban, s amelyet ők saját járható útjukként teljesítettek is továbbélő hatásként igazán ezeknek a költőknek a verseiben érik be. Amíg a lírai középnemzedék - merítve Juhászék poéziséből - költői technikáját keresetten túlbonyolította (s teszi ma is) — a fiatal költők tisztán látják, hogy akik ma újat akarnak, azoknak meg­ szűntetve-megtartva a Juhász-Nagy féle építkezés hagyományát, az ellen kell törni, vala­ miféle szintézist teremtve meg az összetett látás, bonyolult világállapot és az egyszerű ki­ fejezés, letisztult forma között. Ne féljünk kimondani: költészetünk jövőjét a klasszicizáló­ dásban látjuk, s következtetésünket éppen Ratkó, Ágh, Kalász László, Bella zártabb forma­ világára, pontos kifejezésre törő, letisztult képalkotására alapozzuk, Ágh István: Harangszó a tengerészért (a kötet egyik csúcsa!) című, önmagában nagyon konkrét, realista, mégis egymásra rétegződő filozófiai problémákba kényszerítő lírai-epikai oratóriumára, Bella Nincs szebb, Az ifjúság múzeuma című költeményeire, Buda Ferenc Az elesett katonák emlékére című megrázó, aligha elavuló esztétikai értékekkel rendelkező alkotására, vagy Ratkó verseire. Álljon is itt igazolásul egy Ratkó költemény teljes terjedelmében, az inven­ ciózus képeiben felvillanó nagyon kemény, emberi világ együttérző tükrözésével: Fulladozik a szilvafa , elkékül, de azért terem. Felhúzza magát a kapa, éppen úgy lóg az ereszen. Lázas homlokú, nagybeteg Káposzták gyötrődnek. A tök kínlódva mocorog repedt vörhenyes levelei közt. Már kilenc hete nincs eső. Állva száradnak el a fák; Megfonnyad, elalszik a kő. A paraszt elsírja magát. (Aszály) A Szép versek 1968. másik értékét, többletét a különböző nemzedékek magas színvona­ lon jelentkezése mellett a nagyon erős közéletiségű, szocialista tartamú, társadalmunkért perelő, a visszásságokat feltáró kritikai szemléletű versekben jelölhetjük meg, abban a maMár kilenc hete nincs eső, Állva száradnak el a fák: Megfonnyad, elalszik a kő. A paraszt elsírja magát. 37 �gatartásban, amit a kötetben Benjámin László fogalmaz meg legtisztábban: „úgy kell szeretni Firenzét: elátkozni azt, amiben vét." A kötetnek ez a sajátossága, szocialista köl­ tőink közéleti bátorsága tiszteletreméltó, hisz a közelmúlt tapasztalata azt bizonyította, hogy a szocialista társadalomtól idegen, befelé forduló, közélettől elzárkózó, bizzar kísér­ letekbe bocsájtkozó költészetnek irodalompolitikánk szabadabb utat adott, mint a szocia­ lista alapállású, de kritikai szemléletű, a rendért élő, izgató poézisnek. Így állt elő az a helyzet, amit Demény Ottó így fogalmaz meg a Szép versek ben megjelent költeményében: „ . . . ma még a költő fontol s úgy itél, hogy jobb, ha hallgat s marad az idill vagy a bizarr kisérlet mezején." A fenti törekvések első számú képviselője Benjámin László, aki harcol a hitetlenség, a hivatásos magányosok, az önmaguk bűvölők ellen, a „föld sebeit kitapintva" perel az „élei ügyében". A szocializmus építése kezdeti szakaszának forradalmi pátoszát, lelkesedését — „nem a múltat - a lelket" — idézi, keresve az egykori társakat, lelkesedőket, jó testvére­ ket. Keserű csalódással kérdi: „ Ők voltak csakugyan? - ezek a nagyképű kapitányok, ezek az elhízott lelkű sunyi kalmárok, idült alkoholisták?" Fodor András, Demény Ottó szólnak, nehogy az új a régibe tántorodjék, nehogy bárki is elorozza a vívmányokat. Ez a féltés csendül ki Utassy József, Ratkó József, Garai Gábor, Mezei András, a nemzetközi munkásmozgalmat idéző Vihar Béla és mások verseiből. Sokverses antológiáról szólni — különösen, ha a kritikus olvasásakor több költeménynél szívesen időzött — hálátlan feladat. Versről-versre mindig továbbsietve élménye, öröme t i­ zedét is alig mondhatja el. Mégis, okosabb búcsúznia akkor, amikor legszívesebben hozzá­ szőné a leírtakhoz bennerekedt gondolatait. Talán így inkább kedvet teremtett az olvasás­ hoz, e nagyon szép kötet kézbevételéhez. Zimonyi Zoltán A llegro b a rb ar o G O N D O L A T O K CZINKE FERENC GRAFIKUSMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁN Kedves Czinke Feri! Behúnyott szemmel próbálom visszaidézni itt a Műcsarnok elő­ terében előbb látott kiállítási alkotásaid színeit, rézkarcaid, linóid és tűzzománctábláid vonalak mögé merevült, de a fény és árnyék játékában élő, eleven életét, s mert gyé­ mántnál drágább és maharadzsáknál gazdagabb anyanyelvünk különbséget tesz a nézni és látni fogalmak között, ez utóbbit gyakorolom a szívemben és a fejemben, anélkül, hogy akár a katalógusodra is néznék. S mert ezen az úton a látás képessége folytán túljutok az idő és a tér keretein, a tiédhez hasonlóan küzdelmes gyermekkorom széles tereit repdesi a fantáziám, ott keresem azt a közös gyökerünket, ami egyképpen nézet és láttat. Kökénybokros mezsgyéken, lapuleveles árkok felett ugrok át, talpamban érzem az első mezítlábas futkározás hűsét a tavaszi zöld búzán, s álmodozó szegénységem a népművészet szárnyait övezi magára, hogy álmaiddal versenyre keljen. Ez a visszaréve­ dés azonban végülis kerülő úton jut el hozzád, mert az elszabadult emlékezés előbb halotti árnyakat idéz, a végtelenségben rezgő dallamokat, tavaszi színeket, amelyek va­ laha arra ösztönöztek, hogy esendő erőlködéssel az első versek és félszeg novellák kalodájába zárni próbáljam a megfoghatatlan időt. Gyere Feri, bandukoljunk hát együtt az emlékezés ösvényein végig, hogy a művészet forrásvidékére érjünk. . . Hallgassuk a vak nótaköltő és népénekes Kakas István bácsi nótázását: Buborékot ver a zápor, Börtönben ül Rózsa Sándor, Nagy udvara lesz a holdnak, Ne félj, kiszabadul holnap. 98 �Nézzük, amint az éles bicsakkal a csikófejes citera díszeit metszi Hernek Gyura bá­ csi. Fürge vetélővei, táguló nyilasztóval, zörgő szövőszéken pillangómintás abroszt sző édesanyám. Édesapám a farsangoló szomszédságnak meséli, hogy is volt az, amikor kisgyerek korában, éjféli órán, a lovakat legeltetve a tisztesfüves tarlón vágtatni látta az utolsó futóbetyárt. Én pedig elúnva a sokszor újrázott históriát, addig rimegek a bátyám­ nak, míg a hátára vesz kishuszárnak: Na, gyere, te szaros, lyukas fazekat vegyenek, s átvisz Ugrin Péter bácsiékhoz, a szomszédba, képeket csodálni, s a soknégyzetkilométeres sík látóhatár egyetlen rádiójának fejhallgatóján át fülembe fogadni a kozmikus min­ denséget. Ugrin Péter bácsi — különben halott barátod, Paróczai Gergely atyafija — , a sok­ gyerekes parasztember, úgy kapott rá a festegetésre a fronton, mint ahogy talán Szabó Pali bácsi az írásra a tiszti fedezékek közlegénysorában a nagyháború alatt. A tisztje, a pingálgató úri amatőr szabadságra ment, és Péter bácsi nem tudott ellenállni a pró­ bálkozás kísértésének. Szinte látom, mint reszketett kezében a paletta, citerázott az ecset, s határozatlankodott a vászonra az első vonás. S azután ura lett, s mire megjött a főhadnagy úr, már a büntetést várta a kész kép előtt, melyen ott szomorkodott az esőt síró, őszi galíciai táj, a kerékagyig sárba süppedt trénoszlop, az alacsony ég, s a szenve­ dés örök emberi szimbóluma, mely egyben a kép címét is adta: Keresztfa áll az út mentén. De a főhadnagy úr nem büntette meg Péter bácsit, hanem neki adta az ecsete­ ket, vásznakat, az állványt, és az önkifejeznivágyás átkozott-áldott ördögét is, mely soha­ sem hagyta nyugodni többé. Űzte, gyötörte. Sokgyerekes, vagyon-váltságos, bolettás sze­ génységében is, egy tehén és egy ló árán kiállíttatta Budapesten. Az őstehetségek divat­ jának kora volt ez. A vésztői Mágaron ekkor fedezik fel azt a verselgető juhászt, Sinka Istvánt, akit, mint hallom, a halál terelgetne a halhatalanság felé, bár még ellenáll. Ugrin Péter bácsinak nem volt szerencséje. Azt írták felőle a műitészek, hogy nem tudja mi fán terem az anatómia — ha jól tudom Csontváryra is ezt mondták — , s a balsikeres kiállítás után hazajött beleragadni a póhalmi sárba, míg fel nem repítette az elmúlás paripája, mint szegény-jó Paróczai Gergőt a pegázus a te nagyon szép rézkarcodon. S ebben a látó elrévedésben ködevő, fényesszeles ifjúságomat is látom, Czinke Feri, ott a szárszói máglyák népdalos lángjainál, amikor még azt hittem, hogy Veres Péter, Szabó Pál, Németh László, Illyés Gyula, Tamási Áron az olympusi istenek — Zeusz pedig az a vén dohogó Szabó Dezső, odafent Pesten, a Rákóczi térrel szemben — , s magam is holmi istenpalánta vagyok, aki felnövök hozzájuk, ha fölös esőáldással hint a történelmi alkalom. Most már tudom, hogy nem istenek, és én sohasem növök fel hozzájuk, de azt is tudom, hogy minden szenvedést megér, ha az ember úgy tudja kifejezni belső önma­ gát, hogy egy kicsit mindenki magára ismerhet benne, aki hasonló szenvedélyeket cipelve végiggyalogolt valaha a kökénybokros magyar dűlőutakon. Ahogy most én is magamra ismerek, amikor csukott szemmel a képeidet látom. A csodálatos Édesanyám ikonját, Fábián Pestát, A csúnya juhászné balladáját, az Allegro Barbaro-t, a Citerást, a Várandós parasztmadonnát, vagy azt a könnyeztetően történelmi 1919-es ikont. Köszönöm Czinke Feri, hogy mindezt néznem és látnom adatott, s hogy az írás sze­ mérmes vallomása útján mindezt elmondhatom néked. Budapest, 1969. június 15-én. Timár Máté 99 �Tury M ária s a lgóta rjá n i k iá llítá s a Sok szó esik manapság a művészet komplexitásáról, arról, hogy a művészet és egyegy művész mit képes felölelni a világból és milyen sokféle módon tudja művészetét a közönségnek szánni. Folytonosan szélesedik a műfajok köre, s az alkotó ember kezdemé­ nyezése egyre több variáns-lehetőséget tud találni. A hagyományos anyagok is új értel­ met nyerhetnek, mert a festő, a művészet újabb és újabb funkciót felfedezve keres meg­ oldásokat. A kísérletezések eredményeinek a kontrolljára falak, állandó nyilvánosság, külső és belső terek kínálnak alkalmat. Tury Mária művészete különös példája ennek a ma keresett és igényelt művészi teljességnek, totalitásnak. Ezt bizonyítja — ha részlegesen is — a salgótarjáni kiállításon látott válogatás. Bemutatta olajképeit, amelyeken már módosul a táblakép régebbi fo­ galma, s a csak-intim hatásokon túlmenően nagy lélegzetvételű rendkeresés és rendte­ remtés összegeződik bennük. A kisebb és nagyobb zománcképekben egész falak megol­ dásának az igénye sűrűsödik. A szőnyegművészetét dokumentáló falikárpitban érett egy­ ségbe forr a tartalmi intenzitás és a dekoratív szándék. Könnyű lenne Tury Máriának megelégednie a mostani vagy akár a korábbi eredmé­ nyeivel, vagy akár megmaradni a biztosan érzett és tudott dekoratívitás körében. De nála mindig több és magasabb a cél: a korszerű emberi gondolkodásmódnak a művészeti esztétikumban kivetíthető összefüggés-keresése, a felszíni jelenségek mögött a fontos relá­ ciók feltárása. A szerkezeti biztonság, a színek érzelmi és értelmi hatásának a kimunkálása nála nem célja, hanem eszköze az ábrázolásnak, a teljességre törésnek, amelynek középpont­ jában — közvetlenebbül vagy elvontabban — mindig az ember, a társadalmi ember áll, és mindenképpen a ma élő, gondolkodó egyen tájékozódási vágya. A kiállítás csak sejtetni tudja a látogatókkal Tury Mária nagyméretű, állandó nyilvánosságnak szánt a l­ kotásainak valóságos művészi értékét, csak sejteti, hogy mit nyújthat ez a művész üveg­ ablakban, mozaikban, falikerámiában, falikárpitban. De bizonyítani tudja a mindezeket megoldani képes tehetséget, a művész felkészültségbeli lehetőségeit, azt a rendkívüli a l­ kotói erőt, amely a messzemenő tudatosságban érvényesülni és kibontakozni engedi a művész-szubjektum ösztönös, spontán kifejező szándékát is. Tury Mária, azt hiszem, mai festészetünk „élvonalába” tartozik. És olyan formátumú művész, akit — érdeklődésének, tevékenységének, lehetőségeinek tanúsága szerint — ez a korszak alakított ki. Művészetének ilyen formálódása elképzelhetetlen fejlődő, gazdagodó környezetünk nélkül, — és ez a környezet feltételezi és igényli a hasonló művészeket. A határozottság és a szókimondás együtt jelentkezik Tury Mária alkotásaiban a lírával és a bensőséges érzelemmel, és mindez egységbe forr, annak a természetes, egészséges és vidám érdeklődésnek az alapján, ahogyan ma az ember a környezetében él. Kevés mű­ vész van, aki ennyire egyenértékűen képes több anyagban, több műfajban „gondol­ kodni” , aki ennyire érezné és értékelné a műfajok különbözőségeit. Ezt a képességet a nagy munkákat nélkülöző kiállítás sem tudja leplezni vagy háttérbe szorítani, bármennyire is arra kényszerül itt művész és közönség, hogy mintegy másodlagos alkalmazásban lás­ son a falakon műveket, terveket, ötleteket. De a természetes, eleven racionalitás és érze­ lemgazdagság, amely Tury Mária egész művészetének sajátja, itt is áradni tud, s az apró kis zománcokat önkéntelenül is „falra vetítve" látja az ember maga előtt. Sok középület, több város őrzi ma már alkotásait. A jelen válogatás tartalmazza kissé az azokhoz vezető utat és még inkább az elkövetkezendő nagy művek alapjait, hiszen a festmények, zománcok kompozicióiban már éretten feltárul a munumentális faldíszítő alkotások felfogása. És voltaképpen itt kellett volna kezdeni, Tury Mária művészetének sokat és okkal méltatott sajátos lényegénél, a monumentalitásnál, amelynek alapja so­ hasem a méret, hanem a mondanivaló és a megoldás szükséges összhangja, a világban tájékozódni akaró és tudó müvészegyén alkotó ereje, olyan alkotó munka, amely előtt a befogadó néző nagy lélegzetvételét nem külsőségek, hanem a művész kifejeződő maga­ tartása határozza meg. Aradi Nóra 100 �Jegyzetek Napsütésben Az antológiák, szöveggyűjtemények — és persze a lexikonok örök végzete: a terje­ delmi kötöttség és az alkalmazott alapelvek, szerkesztői szempontok „megvédhetetlen­ sége” . Ilyen jellegű köteteket szerkeszteni egyszerre hálás és hálátlan feladat. Már pub­ likált „megérett" alkotásokból élénk, színes csokrot kötni, ez a dolog könnyebik része, a jó írások közül a legjobbakat, a célnak leginkább megfelelőeket kiválasztani: valójában itt kezdődik a gond. A jubileumi évfordulók tiszteletére Nógrád megyében született kiadványok között ta ­ lálkozunk a Napsütésben című irodalmi antológiával. A Megyei Tanács Végrehajtó Bi­ zottságának kiadványát Erdős István szerkesztette. Milyen szerkesztői elv szerint válogatott vajon a felszabadult Nógrád megye 25 évének irodalmából? A felszabadulással nemzeti történelmünk kegyetlen, tragikus szakasza ért véget és a fejlődés egyszerre ívelt a mélyből az akkor még nem is sejtett magasságok felé. Törté­ nelmi mércével mérve nem sok idő telt még el szabad hazában, de az elmúlt két és fél évtized az „örökölt jusshoz” alig mérhető változásokat hozott. Varga Lajos Salgótarján című verse - mint e gondolat frappáns kifejezője — került a kötet élére: „... A nap 24 órából/ 48 óra lett/ a hónap/ év értékű le tt/ s az évek/ évszázadokat léptek a házak megemelték beton karjaikat és széttolták a hegyet.. E verset 21 szerző 30 alkotása követi még. Az írások nem magáról a felszabadulásról szólnak, hanem arról, ami a felszabadulás óta, ennek közvetlen vagy közvetett következ­ ményeként az országban, és szűkebb hazánkban, megyénkben történt: örömökről és gon­ dokról, nemes célokról és megtorpanásokról, sikerekről és kudarcokról. Az alkotások nem­ csak műfajilag és az írói eszközök tekintetében különböznek egymástól, hanem abban is, hogy olykor ellentmondó érzéseket, gondolatokat tárnak fel. A munkáshétköznapok sok­ színű hangulatát a megváltozott tájon új világot teremtő ember életigenlése, a komor küzdelmeken is felülkerekedő remény teszi eszmeileg egyértelművé. Az antológia sajátos megyei jellegét az egyedi szituációk adják, a tájegységi jelleg a szereplők — a Godó Bálintok, a Kukely Dánielek, a Koleszárok, a Szekeresek, a Veron nénik — jelleméből, magatartásából fakad. A falu villamosítása, a bányászsors másfél évtizede, az „elárvult" gyermekek állami neveltetése éppúgy témája az írásoknak, mint az ezerarcú palóc vidék, vagy éppen a „gyapjas tél" után napsütést, „kitárulkozást" hozó tavasz. A kötetben Nógrádból származó — de jelenleg nem itt élő — í rók, költők - köztük Gerelyes Endre, Jobbágy Károly, Polgár István, Vihar Béla — vallanak a szülőföldhöz elszakíthatatlan szálakkal kötődő érzelmeikről, bizonyítják, hogy számukra ez a táj nem­ csak a gyermekkor idézője, hanem ma is gazdagon bugyogó forrást jelent. De szép számmal helyt kapnak e válogatásban a megyében élő, szárnyukat bontogató, erejüket egyre ígéretesebben próbálgató tehetséges alkotók is. Az írások közül sok, elsőként a Palócföld hasábjain látott napvilágot. A címadó el­ beszélést Várszegi György írta. Az antológia értékét növelik a színvonalas illusztrációk, amelyeket rangos nógrádi kép­ zőművészek — többek között Czinke Ferenc, Lóránt János, id. Szabó István — készítettek. A művészeti szerkesztésért Kerekes László dicsérhető. Kár az átlagosnál nagyobb szám­ ban előforduló sajtóhibákért. A Napsütésben mély eszmei tartalmával és reprezentatív kiállításával méltó az ün­ nepi alkalomhoz, amely életre hívta és jogosan tarthat számot széles körű érdeklődésre. cs. b. 101 �Két fiatal bemutatkozása Alig tucatnyi fametszet és vers. Tíz vagy tizenegy napig tartott a kiállítás, a felkészü­ lés és a megvalósítás időszakához képest ez igazán kérészélet, valójában mégis a betel­ jesülés, a mű találkozik a közönséggel... Tíz napig, augusztus húsztúl a hónap végéig lá t­ hattuk Salgótarjánban a József Attila Művelődési Központ egyik termében két fiatal - a képzőművész Hibó Tamás és a költő Hann Ferenc — közös kiállítását. Mindkettő önálló műfaj: a fametszetek, Hibó Tamás munkái és a vers, Hann Ferenc sorai. Ami mégis összeköti őket anélkül, hogy bármelyiknek alárendelt szerepet kellene vállalni, éppen a közös törekvés és világlátás. Együtt jelennek meg hát a kiállításon, min­ tegy jó testvérként, akik erősítik egymást, s ettől mindegyikük több lesz, mint önmagában volt. Ha folytatom ezt a gondolatsort, joggal kérhető számon a fametszetektől — a versek voltak előbb, mintegy félszázból választották ki azt a tucatnyit, amelyhez képi alternáns készült — , hogy bármennyire is „majdnem szabad asszociációk” , mennyire szoros szálak, mélyről jövő, egyazon kútfőből táplálkozó indulatok fűzik őket a költői képekhez, s ugyan­ akkor mégis meg tudták-e tartani önállóságukat, szuverenitásukat, magukban lévő szigorú szépségüket, kifejezőerejüket? A legsikerültebb kettős darabok éppen azok, amelyekben a költői képeken átsütő szenve­ délyek sodrása erős, és — talán tőlük felgyúlva — a fametszetek is hasonlóan éles kontú­ rokkal feltörő szenvedélyességet tükröznek. Ilyen „A litánia” kettős képe: tisztelgés a so­ kat próbált, megfáradt öregeknek, egyben az ember tisztelgése a kikerülhetetlen, még legyőzhetetlen halál előtt, egyszerre méltóság és alázat, lázadás és beletörődés. Vagy a „Tizenharmadika” . A költő szavai: „Fészerem kaputlan kapuján Előtted kopognak a három királyok Nem kaptak bebocsátást." S a metszeten a három király bizonytalan, mégis bízó, tétova, mégis határozott alakja, a bebocsáttatás szép szimbóluma. Különösen - az elkészülésük sorrendjében - a későbbiek erőteljesek, mint az „Arcom üres” , vagy a „Te vagy az egyetlen kényszer” . Az előbbi előterében a két ölelkező alak, a szerelemben eggyé váltak, az utóbbin egy kiáltás: Vigyázz, ember, a hajadnál fogva magába húz a város, a civilizáció, elgépiesít, saját képére, négyszögletesre, sablon-fogas­ kerék-agyúra formál és lenyel, megemészt, aztán kiköp, mint egy nyálas rongycsomót! Míg a „Kenyérbélből gyúrt” , a „Pici magzatunk" merevnek, a „Tudtál szelíd lenni" keresettnek tűnik, a metszet és a vers között a törés jegyeit lehet felfedezni. k. s. Könyvtárak jubileuma Napjaink nagy történelmi évfordulóinak sorában könyvtáros ünnepségre került sor 1969. szeptember 18-19-én. Húsz évvel ezelőtt alakultak meg a szocialista könyvtárak első típusai, a körzeti könyvtárak, és ez alkalomból tizennégy megye könyvtárosai, az országos és me­ gyei szakigazgatási szervek vezetői, képviselői gyűltek össze Salgótarjánban, hogy ünnepi tanácskozás keretében emlékezzenek e jelentős művelődéspolitikai eseményre. Nógrád megyében a könyvtári mozgalom kibontakozása a szocialista időszakkal vet­ te kezdetét. Az első körzeti könyvtár Salgótarjánban kezdte meg működését 1949. május 1-én. Az azóta eltelt küzdelmes évek során gyökeres változások mentek végbe ezen a terü­ leten is. Jóllehet a jelenlegi helyzettel nem lehetnek elégedettek sem a könyvtárosok, sem a megye művelődéspolitikai vezetői, mégis jelentős eredmények születtek a húsz év alatt az olvasás, az olvasók számának tekintetében. A húsz éves tapasztalatokat a mai feladatokkal kell összevetnünk, az elvégzett munka reális értékelése során kialakult való­ ságos eredményekre kell támaszkodnunk. A gondok és feladatok ilyen jellegű számbavé­ tele tükröződött Hankó Jánosnak, a Nógrád megyei Tanács VB elnökhelyettesének üdvözlő szavaiban. A tanácskozás alaphangulatát ez a gondolatkör határozta meg. 102 �A történelmi emlékek felidézését, a szocialista állam e vonatkozású könyvtárpolitikai elveit dr. Sebestyén Géza, az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatóhelyettese ismertette. Referátuma után N. Rácz Aranka, az Országos Könyvtári Dokumentációs Tanács titkára, Horváth Géza a tatabányai, Kirschner Márton a hódmezővásárhelyi megyei könyvtár igaz­ tói, Jeszenszky Miklós, a salgótarjáni megyei könyvtár nyugdíjasa a szervezési munka so­ rán átélt személyes tapasztalataikról számoltak be. közvetlen hangon. A tanácskozás második napján Sallai István, a Könyvtártudományi és Módszertani Központ főosztályvezetője napjaink korszerű könyvtárairól: a könyvtári integrációkról, a fejlesztés problémaköréről tartott rendkívül gondolatgazdag előadást. Az előadások, az azt követő baráti beszélgetések, a hivatalos megbeszélések, a sok­ oldalú tájékozódási lehetőségek eredményeként bizton remélhető, hogy a könyvtárügy a megye művelődéspolitikájában a megfelelő helyét véglegesen elfoglalja, és ezáltal meg­ erősödve, országosan is növekszik szerepe. h. i. 103 ����������Pártunknak becsületet szerez, hogy jól él a hatalommal, nem uralkodik, hanem vezet, és a népet szolgálja. (Kádár János) �A KIÁLTÁS m in d ig ú j m o d u lá c ió b a n ju t el hozzánk, m e g -m e g ú jítva d rá m a i erejét, hogy öröm et serkentő visszhanggá sűrűsödjön a k iá lto tt szó. H é tkö zn a p i d o lg o k é rt sohasem k iá lt a lélek, m ert a kiá ltá s a végletek sürűsödése-kisülése: az em berségféltő ja jd u lá s k o r, az e m bertelenség tettenérésekor. Vérözön e llen kiá ltu n k , hogy láztól cserepesen ne k e llje n k iá lta n u n k , hogy megelőzzük im a -n é lkü li szorgos hétköznapokkal - h á t kiá ltsu n k h a lá lig h a rcb a n . U ltra m a rin ké k reggelek szülték ezt a még nem országosan ism ert első iro ­ d alm i p la k á to t — a KIÁLTÁS-t — , itt N ó g rá d b a n , a h a jd a n i és a m in d ig m e g ú ju ló m unkáscsaták m etropoliszában — S a lg ó ta rjá n b a n . Van, aki a M ajako vszkij fé le ROSZTA a b la k o k k a l, mások a róm ai F O G L IO VOLANTE-val (rö p la p p a l) veti egybe a ma m ár negyedik szám ával m e g je le n t fa li fo lyó ira to t. Költők, írók, képzőművészek önkéntes és névtelen a lk o tó g á rd á ja k iá lt az em ­ bertelenség, a háborúk, a borzalm ak e llen — a b é ké é rt — , a m iko r k iá lta n i kell. A középkori freskófestők, m ozaikrakók névtelen g á rd á ja u tán a kim etszett és kim o n d o tt szó közösen c s ih o lt tüze csap itt lá n g ra egy-egy a k tu á lis , közös a lk o ­ tásban. A H azafias N é p fro n t M egyei Elnökségének védnöksége a la tt m e g je le n ő KIÁLTÁS az első olyan a lkotás-sorozat, a h o l a költészet, a próza és a képzőm ű­ vészet a fa la k, hirdetöoszlopok, deszkapalánkok díszévé és értelm évé válva - értő, em beri léptékű iro d a lo m és művészet lett. Nem könyvtárak, nem kép tá ra k, hanem a n a p o n ta szem besíthető és épp e n körm ünkre égő id ő a d ja a KIÁLTÁS je le n tő sé g é t, tá rs a d a lm is á g á t, Íráskép a fa lo n ! Élő művészet, iro d a lo m , hogy te tte n é rje n egy m agányosnak h itt p ercedben, hogy a kiá ltá sra összerezzenj és eszmélj. V ie tn a m b a n terhes anyák ta rkónlövése u tán m egderm ednek és b om lásnak in d u ln a k a köldökzsinór-elevenségű életek, G örögországban új b ö rtö n ö k e t nyitnak rezesbanda-szóra! Aztán az em lékek e r­ d e jé b ő l e lő tö r a történe le m lázrózsás szépségű 133 n a p ja , hogy büszkén ü n n e p e lj, kiálts ezért is és a békéért, g a la m b p u h a s á g ú a lk o tó re g g e le ké rt. M e rt mi lenne, ha nem kiá lta n á n k és nem tenn é n k, am i örök e m b ertörvényünkböl kikivánkozik? K iá lta n i kell n a p o n ta , hogy fe lé b re d je n e k a tiszta em beri tettek, hogy fe l­ száradjon m in d e n ü tt a m ocsár, s tiszta léptekkel és friss rózsás szelekkel a lk o t­ hasson a szépre te re m te tt em ber. A KIÁLTÁS iro d a lm i p la k á t. Eredeti nyom atokhoz elkészített fa - és lin ó le u m ­ dúcokkal, csak a m egje le n ő szám in d íté k a ih o z m ért és a lk o to tt prózával, verssel az utca em berének készül — a h étköznapoknak. A lka lm i fo ly ó ira t, fa lra v a ló , s m ire az eső, hó lé le á zta tja a fa la k ró l, deszkakerítésekről, m ár m egszületett az új, m in d ig az a ktu a litá s jegyében, m ert b o ld o g s á g u n k és é le tü n k nagy a ra n ym o zaik­ j át n a p o n ta rakjuk, m in d ig m e g -m e g ú ju ló szükséglettel, szín h a rm ó n iá b a . M e g je le n ik időszakonként ötszáz p é ld á n y b a n , ké t-három színnyom ásban, a névtelenek itt számon ta rto tt igényességével és te n n ia k a rá s á v a l. E lju to tt m ár M oszkvától R óm áig, az Írószövetség kö nyvtárától Nézsáig, hiva lko d ó hird e tő o sz­ lo p o któ l á z ta to tt deszkakerítésekig. K iá lta n i, napfénybe n fü rd e te tt a rcca l, s ha kell, kem ényen, égzengéssel a g yalázat ellen, hogy szebb legyen a h o ln a p szerte a vilá g o n , m egcstrom olva a végtelent, m ert fényre szü le te tt az e m b e r! K iá ltsu n k! � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/6663fdb0118ef8d255b72657daa521f7.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1969 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1969/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1969 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika